CORNELL UNIVERSITY LIBRARY DATE DUE wm 7ítX GAYLORD PRINTED IN U.SA Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1071magy FÖLDTANI KÖZLÖNY EfOJUIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OEIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN 107. BUDAPEST, 1977 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA ElOJIJIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOrMMECKOTO OEIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T. 107. No. 1. (1977) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 106. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COHEP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbM - MÉMOLRES Dr. Molnár B.: A Duna-Tisza köz felsőpliocén (levantei) és pleisztocén földtani fejlődéstörténete — Geolo- gische Eutwicklungsgeschichte des Donau-Theiss-Zwischenstromlandes im Oberpliozán (Levant) und Pleistozán 1—10 Dr. Bartha F.: Gondolatok a hazai pannonra vonatkozó kutatások szemlélet-fejlődéséről és az adatok kor- szerű feldolgozásáról — On the development of approaches to researsh on the Pannonian and on the up- to-date data Processing in Hungary 17—20 Wéber B.: Nagyszerkezeti szelvényvázlat a Ny-Mecsekből — Grosstektonische Profilskizze aus dem west- lichen Mecsek-Gebirge 27—37 Császár G. és Haas J.: A formáció fogalom a nemzetközi szakirodalomban és alkalmazásának lehetőségei hazánkban — The notion formation in the international literature and possibilities fór its application 38—58 BáldinÉ DR. Beke Mária : A budai oligocén rétegtani és fáciestani tagolódása nannoplankton alapján — Stra- tigraphical and faciological subdivisions of the Oligocene as based on nannoplanktonic organisms 69 — 89 Mészáros M.— Ianoliu C.: Az Erdélyi-medence paleogén üledékeinek nannoplanktonja - Nannoplankton of the Paleogene sediments of the Transylvanian Basin 90 — 90 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOEIHEHMH — NOTICES Dr. Bisztricsány E.: A Kárpát-medence földrengés-veszélyeztetettségéről — On earthquake in the Kárpá- thian Basin 97—101 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - MCTOPMH HAYK — HISTOIRE DE SCIENCES Papp P.: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában — La géologie en „Magyar Encyclo- paedia” de János Apáczai Csere au XVII- S 102—114 ISMERTETÉSEK - PEUEH3MM - REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 115-110 TÁRSULATI ÜGYEK — JJEHA OELHECBA — AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 117-121 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. ( 1977) 107. 1 — 16 A Duna-Tisza köz felsőpliocén (levantei) és pleisztocén földtani fejlődéstörténete dr. Molnár Béla (6 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: A Duna — Tisza köz pliocén végi és pleisztocén földtani fejlődés- története és magyarázata régóta vitatott kérdése szakirodalmunknak. Jelen munka a korábbi elképzelések rövid ismertetése után felsorolja azokat az újabb vizsgálat i ered- ményeket, amelyek alapján a következő fontosabb megállapítások tehetők. 1. A Duna hordalékkúpja vízszintes irányban lényegesen nagyobb kiterjedésű, mint a mai Duna — Tisza köz. A dunai folyóvízi lerakódások a mélyben a mai Tisza vonaltól K-re is követhetők. A dunai hordalékkúp függőleges irányú kiterjedése a dunai szérkezeti árokban Csong- rád — Mindszent vonalában 600 — 700 m vastagságot ér el. E vonaltól Nv-ra a mai Dunáig fokozatosan vékonyodik. 2. A Duna hordalékkúpja a dunai szerkezeti árokban Csongrád — Mindszent vonalában 180 — 900 m mélységhatárok között található. Ny-felé magasabb tszf.-i magasságba kerül. 3. A Duna folyó, Duna — Tisza közi átlós irányú folyását a günz — mindéi interglaeiális- ban hagyta el és foglalta el mai É — D-i irányú helyét. 4. A Duna— Tisza közén az eolikus üledéksor a günz— mindéi interglaciálistól kezdve rakodott le, és legnagyobb vastagsága eléri a 160 m-t. A Duna— Tisza köze pliocén végi és pleisztocén földtani fejlődéstörténete és felépítésének magyarázata régóta vitatott kérdése szakirodalmunknak. Az ed- dig megismert elképzelések két nagy csoportra oszthatók. A régebbi felfogások a Duna— Tisza közét a Duna pleisztocén végéig kialakított hordalékkúpjának tekintik. A hordalékkúp felszínközeli rétegeit pedig a holocénben a szél által átmozgatott és kialakított futóhomok-felszínként írják le. Az újabb Duna — Tisza közi földtani felvételek után megismert felfogás szerint azonban (Miháltz I. 1953), a Duna— Tisza köze felépítésében az eolikus üledéksornak az eddig elképzeltnél lényegesen nagyobb szerepe van. Ebből következik, hogy a Duna nem a pleisztocén végén, hanem korábban hagyta el DK-i irányú folyását, és foglalta el mai É — D-i helyét. A Duna — Tisza köz kialakulására vonatkozó korábbi felfogások értékelése J Miháltz I. felfogását megelőzően a Duna— Tisza köz földtani fejlődés- történetére vonatkozó elképzelések fokozatosan fejlődtek és alakultak ki. A múlt század 30-as éveiben kezdődött árvízszabályozás szükségessé tette a vízhálózat fejlődéstörténetének tanulmányozását is, amely a felszínközeli negyedkori képződmények bizonyos fokú megismerését is föltételezte (Beszé- des J. 1831, Vásárhelyi P. 1838). 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Ezt követően Bakra J. (1839) a Duna— Tisza köz morfológiáját kutatva azt állapí- totta meg, hogy a felszint hajdani folyóvízi „átfolyások” alakították ki. Ezzel több mint | egy évszázadra útjára bocsájtotta a Duna— Tisza köz kialakulására vonatkozóan minden fejlődéstörténeti elképzelést meghatározó hordalékkúp elméletet. A tudatos hordalék- ■ kúp- (illetve az akkori szóhasználat szerint törmelékkúp) ehnélet első kifejlesztője azon- ban Lám J. (1846), aki a Duna— Tisza közén kívül még a Nyírséget is hordalékkúpnak tekinti. Szabó J. (1862) szerint a Duna az egész pleisztocén folyamán az Alföld Ny-i pere- mén (tehát kb. a mai helyén) D-felé vetővonal mentén folyt. A Duna— Tisza közi üledék kifejlődésével azonban Szabó J. bővebben nem foglalkozott. Salamon F. (1876) a Duna budapesti megjelenését a pliocén-pleisztocén határára teszi: a pleisztocén elején a Duna | rakta le a Pest környéki kavicsos hordalékkúpot, amely szerinte a Tisza völgy felé is mélyen benyúlik. A Duna— Tisza közi felszínközeli futóhomok alatti képződményeket Haxaváts Gy. (1895) is folyóvízinek tartotta. Treitz P. (1905) szerint a Duna— Tisza közi hátság a Duna hordalékkúpja, a felszínén levő, ÉNy — DK-i irányú mélyedések pedig elhagyott Duna-medrek. A folyóvízi rétegekre helyenként lösz, másutt futóhomok rakódott. Cholnoky J. (1910) a Dunát a pleisztocén eleje óta a mai helyén képzelte el. Szerinte a Duna— Tisza köze egységesen lösztakaróval borított térszín, amelyre a Duna árteréről a holocénben az ÉNy-i szél futóhomokot fújt ki. A futóhomok-mozgás irányát szélbaráz- dák és gerincek mutatják. Scherf E. (1935) CHOLNOKYval szemben azt hangsúlyozta, hogy az ÉNy — DK-i irányú laposok nem szélbarázdák, hanem eróziós mélyedések, és széltől betemetett régi elhagyott Duna-medrek, amelyeket a felsőpleisztocén óta a futóhomok és lösz még nem egyengetett el teljesen. Sümeghy J. (1944, 1950a, b) ártézi kútfúrások anyagának feldolgozása alapján arra a megállapításra jutott, hogy a Duna a Váci-kapun való kilépésétől egészen a felsőpleiszto- cén végéig átlós irányban a közép-alföldi nagy süllyedők felé folyt. Ez a Duna a Vecsés — Cegléd — Kecskemét irányában húzódó felsőpliocén (levantei) süllyedőkben rakta le hordalékának nagy részét, majd azt feltöltve, egyes ágaival egyre nyugatabbra nyomult. A pleisztocén végén a legerősebb ága már Szabadszállás — Szeged vonalában volt. A Duna DK-i, átlós irányú folyása a pleisztocén végén és a holocén elején a kalocsai süllye- dők kialakulása következtében vált É — D-i irányúvá. A foltokban található lösz az árvíz- mentes területeken a pleisztocén végén alakult ki. A futóhomokbuckákat pedig a szél a jelenkorban, a hordalékkúp anyagából fújta ki. Sümeghy J. (1953) a Tószeg — Szekszárd fúrásszelvény alapján még meg is erősíti a Duna — Tisza köze hordalékkúp felépítését. Döntő bizonyítéknak a szelvény vonalában megjelenő és szél által már nem szállítható durva hordalékot tartja. A szelvény azonban lényegében laboratóriumi anyagvizsgálat nélkül, helyszíni makroszkópos meghatározá- sok alapján készült. Az ágasegyházi futóhomok területen ma is találunk maximálisan 7 mm szemcseátmérőt elérő kvarcszemcséket. A Tószeg — Szekszárd szelvényben ehhez hasonló üledék jelenhetett meg, és ezt azután — a szemcseméret pontosabb megadása nélkül — folyóvízi kavicsnak minősítették. Miháltz I. (1947) szerint ez az oka annak, hogy a Duna — Tisza csatorna nyomvonalában általa készített szelvény annyira eltér a SÜMEGHYétŐl. Bulla B. (1951, 1953) a korábbi hordalékkúp elméleteket morfológiai alapon fej- lesztette tovább. Szerinte a Duna— Tisza köze — a bácskai „löszplató” kivételével - pleisztocén hordalékkúp, amit a középsőpliocéntől az utolsó jégkorszak kezdetéig a pleisztocén süllyedék területén DK-i irányban a mai Tisza vonal felé tartó és ágakra bomló, alsószakasz jellegű Duna-ágak építettek fel. A mai ÉNy — DK-i irányú mélyedések nagyrészt elhagyott Dima medrek, amelyeket a terület emelkedése következtében a Duna fokozatos Ny-felé vándorlása közben a felsőpleisztocéntől elhagy, míg eléri a mai Duna-völgyet. Döntő bizonyítéknak a térszín morfológiai arculatát: a DK-felé lejtő és szélesedő „kúppalást”-ot, a rajta sugarasan „szerteszaladó” eróziós Duna medreket, az egykori medreket kísérő parti dünék megbolygatott homoktömegeit, a hordalékkúp csúcsától dél felé a hordalék finomodását tekinti. A szélnek csak az utolsó jégkorszakban és az óholocén mogyoró-fázisban tulajdonít kisebb szerepet, amikor a szél a folyóvízi hordalékból szélbarázdákat, garmadákat és hosszanti diinéket alakított ki. Véleménye szerint azonban bőven maradtak fenn hajdani Duna-medrek eróziós barázdái is. Pécsi M. (1959) a Duna- Tisza közén már az eolikus üledéksornak is nagyobb szerepet tulajdonít, és elismeri a Miháltz I. által kimutatott, 30 m-es vastagságú eolikus összlet jelenlétét. Igen helyesen nem ért azonban Miháltz I.-nal egyet abban, hogy a Duna már a pleisztocén elején elhagyta volna átlós irányú folyását és elfoglalta mai helyét. Borsy Z. (1965, 1974) a Duna — Tisza közi futóhomokon K RYCO\vszKi-féle görgetett- Molnár: A Duna— Tisza köz felsőpliocén és pleisztocén fejlődéstörténete 3 ségi vizsgálatokat végzett. A kapott eredmények alapján arra a megállapításra jutott, hogy a vékony felszíni futóhomok alatt folyóvízi üledék van. Az említett kutatókon kívül még számos híve van a Duna— Tisza köz hordalékkúp- felépítésének, akik e felfogás mellett újabb munkáikban is állást foglalnak (Erdélyi M. 1960, 1967; Urbancsek J. 1963; Franyó F. 1964; Rónai A. 1967). Urbancsek J. megfigyelése szerint ugyan a Duna — Tisza közén ártézi kutakat mindig csak az általunk kimutatott eolikus-üledék alatt szűrőznek be, tehát itt találhatók a durvább szemű jó vízadók. Szóbeli közlése szerint elképzelhető, hogy ez a kisebb mélységekben települő, finomabb szemű, eolikus származású üledéksorok jelenlétével függ össze. A Duna — Tisza közi üledéksorok vizsgálata során nyert eredmények értékelése A Duna— Tisza köz fejlődéstörténetét magyarázó elméleteknek a következő főbb kérdésekre kell választ adniuk: 1. Mekkora a Duna, Duna— Tisza közi hordalékkúp vízszintes és függőleges irányú kiterjedése? 2. Milyen mélységközben helyezkedik el a Duna hordalékkúpja? 3. Meddig folyt a Duna a Duna— Tisza közén átlós irányban és mikor fog- lalta el mai, É — D-i irányú helyét? 4. Milyen szerepe van a Duna— Tisza köz felépítésében az eolikus üledéknek? Ezekre a kérdésekre a hordalékkúp-elmélet hívei vagy morfológiai oldalról igyekeztek választ adni, vagy kis mélységű fúrások, és felszíni feltárások anya- gának makroszkópos meghatározása alapján, annak sokoldalú laboratóriumi és üledékföldtani, őslénytani vizsgálata nélkül következtettek a felszín alatti több tucat esetleg száz méter mélységben elhelyezkedő üledék származására és kifejlődésére. Ilyen feltételek mellett a felvetett kérdésekre nyilván nem adható megnyug- tató válasz. Ezt az is mutatja, hogy egymásnak igen ellentmondó elképzelések is születtek. Más úton, több irányú vizsgálattal kell tehát a kérdéseket meg- közelíteni. A több oldalról történő vizsgálatok elindítója Miháltz I. (1947) volt, aki résztvett a Duna— Tisza csatorna nyomvonalának földtani feltárásában. Ennek kidolgozott földtani szelvényével vette kezdetét a Duna— Tisza köz felépítésének részletes anyagvizsgálaton alapuló kutatása. Mihálitz e szelvény üledékeinek kifejlődését tanulmányozva kimutatta, hogy a Duna — Tisza köz felépítésében a futóhomok és a lösz különböző vál- tozatainak jelentős szerepük van. Ezeknek, valamint a folyóvízi képződmé- nyeknek térbeli elhelyezkedési törvényszerűségeit is helyesen ismerte fel. A folyóvízi képződményeket elsősorban a Duna— Tisza köz Tisza felé lejtő oldaláról és a Duna-völgyből írta le. Az 1950-es évek alföldi térképező fúrásai, különösen pedig a Miháltz I. — Moldvay L.-féle 30 m-es fúrások alapján szerkesztett újabb Duna— Tisza közi szelvény további felismerést eredményezett (in Miháltz I. 1953). Mi- háltz I. e szelvény alapján bizonyította, hogy a Duna— Tisza közén, Szen- tes— Baja vonalában, az elért 30 m-es mélységig (a Duna és a Tisza völgyének kivételével) csak eolikus üledék települ. A több, mint 100 km hosszúságú szel- vényben az egységes anyagú lösz vagy futóhomok települési módja ui. azt mutatta, hogy ezek a rétegek harántirányban is 50 — 80 km távolságon át követhetők. Ilyen nagy horizontális kiterjedésű lerakodás pedig csak közel 1* 4 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet állandó, nagy kiterjedésű szállító közegből — a levegőből — rakódhatott le. A folyóvízi rétegek mindig sokkal kisebb kiterjedésű lencsékben ékelődnek ki, ugyanúgy, mint ahogy az a szelvény Duna- és Tisza-völgyi szakaszán látható. A különböző mélységekből vett minták szemcseösszetételi görbéi mindig löszre (uralkodó frakció 0,02—0,06 mm), vagy futóhomokra jellemző összeté- telt és jó osztályozottságot mutattak, ami az eolikus képződmények jellem- zője. A kimutatott eolikus üledék vastagságon belül, sem 5,0 mm < szemcse- átmérőjű kavics, sem pedig az agyag (0,005 > mm 0) nem jelent meg. Már- pedig folyóvízi rétegek, a Duna— Tisza közi uralkodó szemcseátmérők mellett, közbetelepült agyagcsíkok, vagy lencsék nélkül elképzelhetetlenek. Az üledék kék színéről amit számos kutató olyan sokáig a folyóvízi lerakódás jellemzőjének tekintett (SümeghvJ. 1944, ScherfE. 1935) kimutatta Miháltz, hogy az másodlagos redukciós folyamatok eredménye és a származással nin- csen összefüggésben. Mindkét Duna— Tisza közi szelvényben voltak ui. olyan löszszintek, amelyeknek talajvíz feletti része sárga, ugyanazon löszszint mé- lyebben elhelyezkedő, talajvíz alatti része pedig kék színű volt. A kék szín tehát nem bizonyítéka a folyóvízi származásnak . Miháltz I. és munkatársai összehasonlították a jelenkori dunai és tiszai, valamint a Duna— Tisza közi pleisztocén futóhomokszemcsék alakját. Mivel a Duna— Tisza közi homok uralkodó szemcsefrakciója a 0,125 — 0,25 mm közé esik, a szemcsealak -vizsgálatokat ezen a tartományon belül végezték (Mi- háltz I. — Ungár T. 1954; Dávid P. 1955, Molnár B. 1961), és kimutatták, hogy a Duna— Tisza közi homok anyaga folyóvízi homokból alakult át. Ma már azonban benne statisztikus többségben a futóhomokra jellemző gömbölyített és matt szemcsék vannak, a sarkos folyóvízi homokra jellemző szemcsék mennyisége pedig lényegesen lecsökkent. Kuenen, Ph. H. — Pedrok, W. G. (1962) szerint a kvarcszemcsék fényének a tompulását kémiai és mechanikai hatások együttese alakítja ki, bár e ténye- zők érvényesülésének mérve különböző lehet. A lényeg azonban az, hogy a szemcsék felületének fénytelenedése az előidéző okoktól függetlenül, az esetek többségében mégis az eolikus fácieshez kötődik, és így bizonyos megszorításokkal ugyan, de jelzi a keletkezés körülményeit. A rétegek puhatestű faunája a legbiztosabban mutatja, hogy az üledék időszakosan vagy állandóan száraz, illetve nedves térszínen, vagy folyóvízi kiöntésből rakódott-e le. A Duna— Tisza közén létesített több mint 100 fúrásból előkerült puhatestűeket Horváth A. és Antalfi S. (1954) dolgozta fel. Azok a rétegek, amelyek üledékkifejlődésük alapján eolikus származásúaknak minő- sültek, csak száraztérszíni (ubikvista és ligetlakó), valamint állóvízi fajokat tartalmaztak. Az üledókjellegük alapján eolikusnak meghatározott több ezernyi mintából egyetlen folyóvízi alak sem került elő, pedig a meghatározott egvedek száma 100.000 fölött volt. Ezzel szemben a Duna völgyének és a Hátság Tisza-völgyi alacsonyabb területének mélyebb fekvésű üledékeiben, amelyek üledékjellegük alapján folyóvíziek, mindannyiszor megjelentek a folyóvízi puhatestűek is. A Hátság területének ÉNy— DK-i irányban egymáshoz kapcsolódó mélye- dései, kisebb tavai a hordalékkúp-elmélet szerint az egykori Duna-ágak marad- ványai. Ha ez igaz, akkor a mélyedések vonalában folyóvízi hordaléknak és faunának kellene megjelennie. Dávid P. (1955) által a mélyedésekre haránto- san készített több földtani szelvény sűrűn telepített fúrási anyagának szemcse- alak vizsgálat a szerint azonban ilyen összefüggés nincs. A mélyedésekben sehol Molnár: A Duna— Tisza köz jdsőpliocén és pleisztocén fejlődéstörténete 5 sem jelentkezett éles szilánkos homok. Mucsi M. (1963, 1966) sem talált bennük folyóvízi faunát. Dávid P. azt is kimutatta, hogy a mai felszínre jellemző, ÉNv— DK-i irányú mélyedések a futóhomok mozgatása szempontjából aktív, nyári félév- ben működő, ÉNv-i szél munkájának eredményei. Lefutásuk közel párhuza- mos, de ÉNy-i végük nem mutat egy pontba, tehát nem legvezőszerűen széttartók, mint ahogyan az a hordalékkúpon az elhagyott folyóágaknál lenni szokott. Az eddigi, sokoldalú vizsgálatok azt bizonyították, hogy a Duna— Tisza közén az eolikus üledék legalább 30 m-es mélységig tart. A további feladat az volt, hogy az eolikus üledék teljes vastagságát tárjuk fel. Miháltz I. Kecske- mét és Cegléd környékéről már korábban feldolgozott néhány, 50 — 60 m-es mélységű magfúrási anyagot. Ezekben a fúrásokban csak eolikus kifejlődést tapasztalt. Ezért a további cél az volt, hogy a Duna— Tisza közén olyan helyen készüljön magvételes fúrás, ahol a teljes pleisztocén üledéksor viszonylag vékony. A fúrás helyéül Miháltz I. a Felsőszentiván melletti geofizikai maximumot javasolta (1. ábra). A fúrás 77,2 m-ig hatolt a Duna— Tisza közi képződményekbe, anélkül, hogy a teljes pleisztocén üledéksort feltárhatta volna. Szelvényét csupán a fúrással egvidőben készült közeli ártézi kút igen gondosan, de hézagosán vett mintáiból lehetett kiegészíteni. Miháltz szerint azonban e minták egy része már a felsőpliocénbe (levanteibe) tartozik. A felsőszentiváni fúrásszelvény üledékföldtani vizsgálatát Molnár B., pollen — spóra vizsgálatát M. Faragó M., a molluszka-meghatározást pedig Horváth A. végezte el (2. ábra). Az így kapott eredmények alapján a szelvény földtani tagolását Miháltz I. adta meg. Miháltz I. a fúrásszelvény korbeosztásánál abból az elvből indult ki, hogy minden egyes eljegesedési időszak a Duna— Tisza közén löszképződést, minden interglaciális és interstadiális szakasz pedig futóhomok-képződést eredményezett. A 2. ábrán látható, hogy Horváth A.-nak a többségükben ma is élő puhatestűek mai biotopjai alapján készített korbeosztása a Miháltz I.-étól csak lényegtelen eltérést mutat. A különbség oka az, hogy a puhatestűek a finomabb klimatikus változásokat is tükrözik. A felsőszentiváni fúrás 77,2 m vastagságú szelvényéből csak lösz, illetve ennek talajosodott változatai, futó- homok és összemosott, áthalmozott üledékek kerültek elő. Horváth A. (1962—1966) molluszka vizsgálata (miután folyóvízi fajokat nem talált) megerősítette a fúrásanyag eolikus jellegét. A felsőszentiváni ártézi kútfúrás anyaga 128 — 130 m között a pollentartalom alapján már a levantei képződményeket is elérte. Ez a vastagsági érték jól- egyezik az Urbancsek J. által Felsőszentiván térségében elektromos lyuk szelvényezés alapján megadott negyedkori vastagsági értékkel (in Kőrössy L 1970). A fúrás 124 — 128 m-éből került elő az első folyóvízi homok; e mélység fölött pedig csak eolikus üledék volt. 1958 — 59-ben a MÁFI Szentesen 490 m-es mélységű kutató magfúrást mélyítetett (Berki-iskolái fúrás). Időközben a Duna — Tisza közén számos ártézi-kútfúrás is készült. Ezek szakaszosan vett magmintáit összegyűjtöttük, azt a régebben készült ártézi kútfúrások anyagával is kiegészítettük. Össze- gyűjtöttük ui. az országban még fellelhető régi ütveműködő és egyéb nem iszap-, hanem balöblítéses fúrásanyagot. Nagyobb helységeknél sokszor 4 — 5 fúrás anyagát dolgoztuk fel, illetve átlagoltuk és így értékeltük a kapott adatokat. 6 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Vecsés Miske tvadkert //Csanytele. // ^‘Mindszent *Kiskunmajsa • VII./ Kiskunhalas /. . ' • / IA. Sandorfalva / \ I IV « \Sukosd Kisszállás / IV )F szt ive r^askii, B bököd y < * //" V /o almás Garg/^ ^Katymár Dávod /* . ^ ' H szántó.^' *'■ 0 25 w\. z' ~ 50 km 1. ábra Fúráspontok és a szemesealakvizsgálati eredményeket értékelő szelvények helyszínrajza. Abb. 1. Bohrpunkte und Lageplan dér die Ergebnisse dér Kornformuntersuchungen auswertenden Profile A balöblítéses anyaggal történő kiegészítésnél abból indultunk ki, hogy az öblítés a homokszemcsék alakját és ásványösszetételét nem változtatja meg, így a magfúrási anyag sokoldalú vizsgálata mellett, kiegészítő adatként az öblítéses fúrásanyag szemcsealak- és egyes esetekben nehézásvánv-vizsgálatra is felhasználható. A szemcselak- vizsgálattal az volt a célunk, hogy megállapítsuk a Duna — Tisza közi futóhomok mélységi kiterjedését, mikromineralógiai vizsgálattal kombinálva pedig a dunai és tiszai eredetű üledék találkozási módját tanul- mányoztuk. A Miháltz— Ungár— DÁviD-féle (valamint több esetben az előzővel párhuzamosan a CAiLLEUX-féle) szemcsealak-vizsgálati módszert R ISS2 i i. /A I / B I / C 1 3 1 3 2 H-f -il 1 1 + 4 2 X X X 4 II 13 14 15 16 IV M 1 2 I I 3 : i II ii ; ; 2. ábra. A felsőszenti vá ni fúrásszelvény vizsgálati eredményei . J e l m a g y a r á z a t : I. Rétegsor: T/A; Eolikus üle- dék: 1. Aprószemű homok 0.1 —0,2 1111110, 2. Finomszemű homok 0,0(5 -0,1 1111110, 3. Kissé löszös homok 0,02— 0,2 mm 0, 4. Löszös finom homok (Löszhomok), 0,02 — 0,1 mm0, 5. Finom homokos lösz 0,02 — 0,05 ( 0,1 ) mm 0,0. Típusos lösz 0,02 — 0,05 mni0, 7. Tömött lösz 0,01—0,05 mm ; T/ 15 Elváltozott és áthalmozott Üledék; 1. Kőzetlisztes homok, 2. Kőzetlisztes lösz, 3. Homokos kőzetliszt (áthalmozott), 4. Agyagos homokos közetliszt (áthalmozott); I/C: Elvál- tozott és helyben keletkezett képződmények: 1. Humuszos üledék, 2. Mészkiválás, 3. Mészkonkrérió, 4. Növényi marad- vány; II. Szemcseösszetétel: l. Agyag-0,002 1111110, 2. Finom közetliszt -0,002 0,02 1111110. 3. Lösz-0,02 — 0,05 mm0, 4. Finom homok -0,05 — 0,1 1111110, 5. Apró homok-0, 1 — 0,2 1111110, (5. Középszemű homok frakció 0,2 0,5 1111110; III. Pollen és spóra: 1. /'. haptoxilrm, 2. (J) Juglans , 3. (Qu) Qucrcus, 4. (T) Tillia, 5. (U) Ulmus , (5. (Ps) Pinns , 7. (Pc) Picén, 8. Pinns cembra, 9. Alnus, 10. Sulix, 11. Betűin , 12. Eagns, 1 3. Chenopodiaceae, 14. Gramineue, 15. Selaginella sp., 15. Spóra; IV. Klímntipusok : 1. Hűvös, 2. Mérsékelt. 3. Meleg. (A szemcsealaktí pusok azonosak a 3. álira szemcsealaktípuíaival.) Abb. 2. Untersuchungsergebnisse des Bohrprofils von Felsőszentiván. Zeichenerklilrungen: I. Schichten- folge: I/A: Aeolisches Sediment: 1. Kleinkörniger Sand 0,1 -0,2 mm 0,2. Feinkörniger Sand 0,00—0,1 1111110, 3. Etwas lössführender Sand 0,02 — 0,2 mm0, 4. Lössführender Feinsand (Lössand ) 0,02 0,1 1111110, 5. Feinsandiger Löss 0,02 — 0,05 (—0,1) 1111110, (í. Typischer Lüss 0,02 0,05 1111110, 7 Dichter Löss 0,01 - 0,05 mm0. I/B; Verándertes und umgeháuftes Sediment: 1. Schluffiger Sand, 2. Schluffiger Löss, 3. Sandiger Schluff (umgehttuft), 4. Tonlger, sandiger Schluff (umgehiíuft). I/C; Veranderte und in sitii entstandene Bildungen: 1. Humöses Sediment. 2. Kalkausscheidung. 3. Kalkkonkretion, 4. Pflanzenrest. II. Kornzusammensetzung: l. Ion 0,002 1111110, 2. Feiner Schluff 0,002 0,02 mm0, 3. Löss 0,02—0,05 1111110. 4. Feinsand 0,05 -0,1 1111110, 5. Kleinkörniger Sand 0,1 0,2 mm0, (5. Mittelkörniger Sand 0,2 — 0.5 1111110, III. Pollen und Sporen. 1. P. haploxilon, 2. (.1) Juglans, 3. (Qu) (Jnercus, 4. (T) Tillia, f>. (U) Ulmus, ü. (Ps) Pinus , 7. (Pc) Picén, 8. Pinns cembra, 9. Alnus. 10. Sáli. r, 1 I. Betűin, 12. Fayus. 13. Chenopodiaceae, 14. Gramineue, 15. Selaginella sp., 15. Spóra. IV. Klimatypen: 1. Küld, 2. Gemássigt, 3. Warm. (Dle Kornformtypen sind denen dér Abb. 3 gleich.) Molnár: A Duna— Tisza köz felsőpliocén és pleisztocén fejlődéstörténet 7 Sottvadkert 3. ábra. Akasztó — Szentes (III) szelvén}’. Jelmagyarázat: 1. Éles, szilánkos. 2. Kissé tompított élű, 3. Kop- tatott, 4—5. Erősen koptatott szemcsék. Fehér felületek eolikus képződmények, 5. Dunai származású folyóvízi lera- kódás, 6. Tiszai folyóvízi közbetelepülés, 7. Folyóvízi és eolikus képződmények határa, 8. Viviparus böckhi- fauna elő- fordulási helye Abb. 3. Profil von Akasztó— Szentes (III). Zeichenerklarungen: 1. Scharfe, splittrige Körner, 2. Etwas abgestumpfte Körner, 3. Abgerundete Körner, 4—5. Stark abgerundete Körner. Weisse Fláchen: áolische Bildungen. 5. Fluviatile Ablagerungen danubischer Herkunft, 6. Fluviatile Zwischenlagerung von Theiss-Herkunft, 7. Grenze dér fluviatilen und áolischen Bildungen, 8. Vorkommen dér Viviparus böckhi - Fauna alkalmaztuk (Miháltz I.— Ungár T. 1954, Dávid P. 1955. Cailleux, A. 1952). A kapott adatok grafikus ábrázolásban a legáttekinthetőbbek. A szelvények közül itt a leghosszabbat a Ny— K-i irányú, Akasztó — Szentes- szelvényt mutatjuk be (3. ábra). A szelvényben a szélhordta mintákban a 3. és a 4. sz. a folyóvíziekben pedig az 1. és 2. sz. szemcsetípusok uralkodnak. A két fácies találkozása így jól kirajzolható felületet ad. A szelvényben meg- figyelhető az az általános törvényszerűség is, hogy a Duna— Tisza közén a szélhordta, illetve a folyóvízi üledék határa Ny-ról K-felé süllyed. Pálmonos- torától K-re az eolikus rétegek közé több folyóvízi betelepülés illeszkedik. Az eolikus üledéksor mintáiban a Duna vízgyűjtő területére jellemző ásványok uralkodnak (diopszid, gránát és a közönséges amfibol). A közbetelepült folyó- vízi rétegekben pedig — ettől eltérően — a hipersztén, az augit és a bazaltos 8 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet 4. ábra. A Duna-Tisza közi eolikus üledék vastagsági térképe. Jelmagyarázat: l.A C'eglédbereeli-hátság men- tén feltételezett törésvonal, 2. A közbetelepült Tisza-vízvidéki folyóvízi üledék Ny-i határa Abb. 4. Mác.htigkeitskarte dér aolischen Sedimente des Donau— Theis-Zwisehenstromlandes. Zeichenerklá- rongen. 1. Hypothetische Bruchstörung lángs des Ceglédbercel— Küekens, 2. Westliche Grenze dér fluviatilen Zwi- schenlagerungen aus dem Wassergebiet dér Xheiss Molnár: A Duna-Tisza-köz felsőpliocén és pleisztocén fejlődéstörténete 9 amfibol található. Ezek a „magmás" ásványok tiszai lehordási területről származnak, így azokat a Tisza rakta le (Molnár B. 1964). A Duna— Tisza közi többi szelvényt a III. szelvényhez hasonlóan értékeltük, majd a kapott adatokból a Duna— Tisza közi eolikus üledék vastagsági tér- képét szerkesztettük meg (4. ábra). A térképen látható, hogy a Duna-völgyben és a Monor — Ceglédbercel — Tápiószele közti vonaltól E-ra a folyóvízi üledék a felszínen van, vagy — csak vékony szélhordta lepellel borítva — a felszín közelében található. A Duna-völgy és a Hátság határa mentén a folyóvízi lerakódások K-felé a mélybe süllyednek, illetve a föléjük települt eolikus lerakódások kivastagodnak. A legnagyobb vastagságot nem a Hátság mai legmagasabb térszínének vonalában, hanem attól valamivel K-ebbre érik el. Az eolikus képződmények összes vastagságát feltüntető térképen a folyóvízi közbetelepülések vastagságát az eolikus képződményekbe természetesen nem számítottuk bele. így az utóbbiak K-re, a Tisza-völgy felé, vékonyodnak és a Tiszántúl területén kiéleződnek. Adataink még nem elegendőek annak pontos meghatározásához, hogy a Tiszántúlon K-felé az eolikus közbetelepülések meddig követhetők. A MAFI legújabb csongrádi és mindszenti fúrásaiban még jelen vannak. Innen K-re azonban valószínűleg gyorsan kiékelődnek (Gedeonné Rajetzky M. 1973, Molnár B. 1975). A tiszai közbetelepülés Nv-i határa már kirajzolható (4. ábra). Cailleux, A. (1966) magyarországi tanulmányútja alkalmával a Duna— Tisza köz különböző mélységeiből származó mintákat saját módszerével tanul- mányozta. Eredményei a miénkkel teljesen egyezők voltak. A Duna— Tisza köze általunk meghatározott mélységében szerinte is csak eolikus üledék van. Az utóbbi években a MAFI a Duna — Tisza köz középső Készén, Kunadacson, Kerekegyházán és Nyárlőrineen, a pleisztocén üledéksort magfúrásokkal teljes vastagságában feltárta. A fúrási anyag részletes laboratóriumi feldolgozása most van folyamatban. Krolopp E. azonban az általunk eolikus üledéksornak kimutatott rétegsoron belül folyóvízi fajokat eddig nem talált. A nyárlőrinci mintegy 400 m-es maganyagot a helyszínen megvizsgáltuk. A fúrásanyag 100—110 m mélységig, véleményünk szerint teljesen a felsőszenti ván i eolikus összlet kifejlődéséhez hasonló. Itt is csak futóhomok, lösz, ezek áthalmozott változatai, mészkonkréciók és esetleg helyi összemosott anyag jelenik meg. 110 m alatt azonban a kifejlődésben lényeges változás következik be: a homok csillám tartalma megnő, a ferde rétegződés folyóvízi lerakódásra vall. Az anyag szemcseösszetétele pedig az eddigivel szemben igen tág határok, az agyag és a kavics (1.0 cm-nél nagyobb átmérővel) között változik. Az üledéksor ezen jellegek alapján lefelé már folyóvízi fáeiesbe megy át. Kretzoi M. — Krolopp E. (1972) fauna- vizsgálata szerint az Alföldön a pannon utáni rétegsorban három, faunisztikailag egymástól jól elkülöníthető komplexum különböztethető meg. Az alsó komplexum, pliocén jellegű puhatestűeket és csarnótai korú gerin- ceseket tartalmaz, és diszkordánsan települ a pannon felszínre. A középső komplexum teresztrikus — fluviális pangó vízi képződmény. Ennek felső részét a Viviparus böckhi nagy számú előfordulása, az alatta levő alsó részt pedig a hasonló összetételű, de V. böckhi nélküli posztpliocén molluszkák jellemzik. A középső komplexum felső része az alsóbihari felső, az alsó része pedig az alsóbihari alsó részébe sorolható. Az egész komplexum tehát az alpi nevezéktan szerinti günz — mindéi interglaciálisba tartozik. 10 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet A felső komplexum, — az Alföld nem perem-közeli pontjain — a felszíntől a 69 — 90 m mélységig terjedő teresztrikus-fluviatilis képződményeket foglalja magába. Ez az üledéksor a felsőpleisztocénbe sorolható, és diszkordánsan tele- pül a letarolt középső komplexumra. A szentesi Berki-iskolái fúrást is magábafoglaló III. szelvényen a Kbetzoi M.— Krolopp E. ugyanezen fúrásra megadott középső Viviparus böckhi- s komplexumon belül a Viviparus böckhi tényleges előfordulási helyeit is fel- tüntettük. Annak mindhárom előfordulási mélysége a tiszai folyóvízi üledéken belül van. A mikro mineralógiai, a szemesealak- és a fauna-vizsgálati ered- mények tehát jól kiegészítették és igazolták egymást. Kretzoi M.— Krolopp E. a Duna— Tisza közi egyéb fúrásokból előkerült faunát is meghatározta. A középső komplexumra vonatkozó eredményeiket az I. táblázat foglalja össze. Ennek adatait a 4. ábra eolikus üledékvastagsági térképével összehasonlítva az látható, hogy a középső komplexumhoz tartozó mélységek, kivétel nélkül mindenütt csak az általunk kimutatott eolikus üledéksor alatt jelennek meg. A günz — mindéi interglaciálist jelző középső komplexum Viviparus böckhi-s szintje az egész Duna— Tisza közén különböző mélységekben, de — úgy látszik — általánosan elterjedt. A Duna Tisza köze DNy-i részén, de különösen a Duna- völgyben Miskén és Dávodon megismert leletek egyértelműen bizonyítják, hogy a Duna a günz — mindéiben már a mai helyén folyt (1. ábra). Semmiképpen sem helyes az a korábbi elképzelés, hogy a Duna a pleisztocén legvégén, sőt a holocénben foglalta el mai helyét. Kretzoi M. — Krolopp E. által a Duna— Tisza közén és a szentesi (Berki-iskolái) fúrásban megállapított alsó-bi- hari (günz — mindéi) folyóvízi középső komplexum fauna— lelőhelyeinak mélységadatai I. táblázat Helység Viviparus böckhi lelőhelyei m Egyéb molluszka- és gerinces fauna m Monor H CD o CD Kecskemét 120 Kalocsa 68 lliske 43—65 Kiskunhalas 165—192 Pusztaszer — 100—117 Bácsbokod — 121—131 Bácsalmás 125—130 — Dávod — 96 Szabadka 102—118 — Zombor 48—60, 72—73,6 142—149 — Szentes 130, 145, 153 309 Ez utóbbi téves felfogásnak Szádeczky— Kardoss E. (1970) számításai is ellene szólnak. Eszerint ui. a teraszok kialakulási ideje és vastagsága, valamint az annak tükörképeként létrejövő medence-feltöltődési sebesség nem lehetett olyan gyors, hogy ez alatt a Duna- völgyben az Erdélyi M. (1976) által ki- mutatott, 60 m-nél is vastagabb kavics lerakódjék. Molnár: A Duna— Tisza köz felsőpliocén és pleisztocén fejlődéstörténete 11 A Duna — Tisza köz levantei és negyedkori feltöltődése A felsorolt adatok és bizonyítékok alapján a Duna— Tisza köz kialakulását, illetve folyóvízi és eolikus üledékkel való feltöltődését a következőképpen magyarázhatjuk. A legújabb Duna— Tisza közi levantei és negyedkori vastagsági térképeket megnézve azt látjuk, hogy azok mindegyikén a Dunához közel vékonyabb alig 100 m, majd innen aTisza felé rohamosan vastagabb az üledéksor. A legnagyobb vastagságot a Tisza vonalától K-re, de ahhoz közel éri el. Itt a levantei 300 — 400 m, a pleisztocén összlet pedig mintegy 750 — 800 m vastagságú. Kérdés, hogy ez az 1100 — 1200 m összvastagságú összlet hogyan rakódott le, és az üledéket milyen folyók szállították ide. Erre a kérdésre az igen részletesen feldolgozott csongrádi, szentesi (kórházi és Berki-iskolái), valamint a mindszenti fúrások anyagának mikromineralógiai vizsgálata alapján válaszolhatunk (Molnár B. 1966, 1967, 1970, 1972, 1975; Gedeonné Rajetzky M. 1973). 5. ábra. A Dél-Tisza-völgy (Csongrád — Miad szent) vonalában lerakódott levantei és pleisztocén üledéksorok lerakó- dásának elvi vázlata Jelmagyarázat: I. Korhatár: a) Felsőpannóniai— levantei, b) Levantei— pleisztocén, c) A Viviparus böckhi-s szint kiterjedése Kretzoi M. és Krolopp E. szerint; II. Lehordási terület- és fácies-ráüozás : (Jelmagyarázat azonos a 6. ábra 1— 6-al); III. Különböző lehordási területről származó összletek mélységhatárai: a) Kérdéses Duna-vízvidéki területről származó üledék alsó határa, b) Dunai folyóvízi üledék megjelenése, c) Az első futóhomok közbetelepülés, d) Tiszai üledék megjelenése Abb. 5. Prinzipielle Skizze dér in dér Linie des südlichen Abschnittes des Theisstales (Csongrád— Mindszent) abge- lagerten levantinischen und pleistozánen Sedimente. Zeicheserklírungen :I. Altersgrenze: a. Oberpannon— Levant, b, Levant— Pleistozán, c, Verbreitung des Viviparus öocA-fti-Horizontes nach M. Kretzoi und E. KROLOPP. n. Veránderungen des Abtragungsgebietes und dér Fazies: (Die Zeichenerklarungen sind denen dér Abb. 6 — 1 bis 6 gleich.) III. Tiefengrenzen von Komplexen, die aus verschiedenen Abtragungsgebieten stammen: a, Űntere Grenze eines fraglichen Sedimentes aus dem Einzugsgebiet dér Donau, b, Auftreten dér fluviatilen Ablagerungen dér Donau, c, Die erste Flugsand-Zwischenlagerung, d, Auftreten dér Theiss-Ablagerungen. 12 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet A felsőpannóniai képződmények jelentős klorit és kalcit-dolomit tartalmuk, valamint más ásványokban való szegénységük alapján jól azonosíthatók a medence egyéb területén található felsőpannóniai képződményekkel (Molnár B. 1965b, 1965c, 1965d, 1970). A felsőpannonra jellemző ásványösszetétel a mindszenti fúrásban a felsőpannóniai — levantei határnál valamivel mélyebben jön be (5. ábra). A levantei képződmény ásványösszetétele a felsőpannonétól lényegesen különbözik. A levantei képződményeket a változatos ásványösszetétel és a sokfajta ásvány megjelenése jellemzi. 900—1000 m-ben, tehát a levantei rétegsor közepén, megjelenik a dunai lerakódás. Ezt elsősorban a közönséges amfibol és a diopszid nagyobb százaléka jelzi. A Tisza vízgyűjtő területéről származó ásványok hozzákeveredés formájában először 500 m-ben, tehát már a pleisztocén üledéksorban jelentkeznek. Ezt a hipersztén nagyobb százaléka mutatja. Hasonló keveredés figyelhető meg a mindszenti fúrás 397, 349 és 304 m-ében is. Fölfelé a Tisza-vízvidéki üledék egyre gyakrabban jelentkezik. Ebben az időben a Tisza hordalékának nagy részét azonban nem a mai Tisza vonalában, hanem attól keletebbre rakta le (6. ábra). A Duna feltöltő tevékenysége a területen még jelentősebb volt. A korábbi mikromineralógiai vizsgálatok szintén a mai Tisza vonaltól K-re Szarvas és Gvoma táján mutatták ki azt a pontot, ahol a Tisza és É-i mellék- folyói találkoztak (Molnár B. 1965a, 1965b, 1965c, 1966). A szentesi Berki-iskolái fúrásból ismerjük, hogy a dunai folyóvízi üledék fölfelé 179 m-ig tart, mégpedig úgy, hogy alulról fölfelé 240 m mélységig gyak- ran találunk középszemű homokot. 179 — 240 m között azonban a süllyedés lassulása és a terület feltöltődése miatt uralkodókig már csak agyag és kőzet- liszt van (Molnár B. 1967, 1973). _ Duna-Tisza koz Tiszántúl m -«■ 6. ábra. A Dél-Alföld levantei és pleisztocén feltöltődése. Jelmagyarázat: 1. Felsőpannóniai-, 2. Kérdéses Duna-vízvidéki-, 3. Dunai folyóvízi-, 4. ős-Tisza-vízvidéki-, 5. Tisza-vízvidéki-, 6. Eolikus üledék,^ 7. Felsőpannóniai levantei-, 8. Levantei— pleisztocén határ Abb. 6. Levantinische und pleistoziine Aufschüttung des Südteiles dér Grossen Ungarischen Tiefebene. Zeichen- erklárungen : L. Oberpannonische, 2. Fragliche Sedimente mit Abstammung aus dem Donau-Einzugsgebiet, 3. Danubische fluviatile, 4. Sedimente mit Abstammung aus dem Einzugsgebiet dér Ur-Theiss, 5. Sedimente mit Abstammung aus dem Theiss-Kinzugsgebiet, 0. Aeolische Ablagerungen, 7. Oberpannonische— levantinische, 8. Levantinische— pleistozane Grenze. Molnár: A Duna — Tisza köz felsőpliocén és pleisztocén fejlődéstörténete 13 Ennek a feltöltődésnek, valamint a kalocsai süllyedek kialakulásának együt- tes eredményeként a Duna fokozatos Ny -felé vándorlás közben elhagyta korábbi átlós irányú folyását és elfoglalta a mai helyét. 179 m-ben ui. futó- homok jelenik meg. Ezt a futóhomokot a mai Tisza vonaltól távolabbra került Duna-mederből fújta ki és rakta le a szél. A 179 m-ben települt futóhomok- szemcsék alakja gyakran még a mai Duna — Tisza közi futóhomoknál is job- ban koptatott. Igv lerakodási helyéig több tucat km-t kellett, hogy megtegyen. A Dunának a mai helyre történő áthelyeződése időben természetesen elhúzódó folyamat volt. Szentes térségében 140 — 145 m között újra folyóvízi üledék jelenik meg. Ennek összetétele azonban már jellegzetesen tiszai lerakódásra vall. Benne három magmás ásvány (a hipersztén, az augit és a bazaltos amfiból) uralkodik. Ez egyben az első olyan üledék, amiben csak tiszai származású üledék van. A Tisza hordaléka tehát csak innen kezdve játszik nagyobb szerepet. A fel- színtől 140 m-ig a tiszai folyóvízi és a dunai származású futóhomok váltakozva települ. Az elmondottakat a 6. ábra vázlatosan szemlélteti. Látható, hogy a Sümeghy J. által kimutatott, Duna— Tisza közi, átlós irányú, Vecsés — Cegléd —Kecskemét irányába húzódó, majd D-felé forduló, dunai szerkezeti ároknak a Duna— Tisza köz fejlődéstörténetében fontos sze- repe volt. Ebben az árokban Kretzoi M. — Krolopp E. és Urbancsek J. koradatait figyelembe véve a mai értelemben vett dunai hordalék a levantei közepén jelent meg. A Duna közel 600 — 800 m vastag folyóvízi üledéket ra- kott itt le. (180 — 1000 m mélységek között), amiből kb. 200 m jut a levanteire a többi pedig a pleisztocénre. A dunai szerkezeti ároktól DNv-ra lényegesen vékonyabb a folyóvízi üledék- sor. Kiskunhalas táján Urbastcsek J. szerint pl. a levantei 100 — 150 m, a negyedkori összlet 300 m, amiből — a 120 — 130 m vastagságú eolikus üledék- sort levonva — mindössze 160—170 m jut a pleisztocén folyóvízi kifejlődésre, így elképzelhető az is, hogy a Duna itt a levanteinek csak későbbi szakaszában kezdte hordalékát lerakni, esetleg a levantei és a pleisztocén folyóvízi kifej- lődés is hiányosabb, mint a dunai szerkezeti árokban. Ezt azonban csak a későbbi részletes fauna-vizsgálatok döntik el. Valószínű, hogy az egykori térszínből a mai Solti-halomhoz hasonló ,,tanu- hegy ’-ek a Duna— Tisza közén is kiemelkedtek. A Solti-halom alatt a felső- pannon ma is felszínen van. A leghiánvosabb kvarter kifejlődések hasonló helyeken várhatók. A dunai szerkezeti árokban az első tiszai le hordási területről származó ásványok dunai üledékhez keveredve a pleisztocén üledéksor alsó harmadában jelentkeznek. Kretzoi M. — Krolopp E. szerint a pleisztocén üledéksornak ez az alsó harmada az idősebb pleisztocént képviseli. Az alsóbihari felső részében a Viviparus böckhi-s szintet közvetlen megelőzően és a Viviparus böckhi-s szint kifejlődése idején a Duna — Tisza közén jelentős változás történt. Az ekkor még átlós lefutású, de a feltöltődés és a kalocsai- süllvedék kialakulása miatt fokozatosan Ny -felé áthelyeződő Duna hordalék- kúpja a dunai szerkezeti árkot feltöltötte. A folyóvízi kifejlődésű Viviparus böckhi-s szint a Duna — Tisza közén még jelen van. A feltöltődésnek eredménye- ként azonban a hordalékkúp környezeténél magasabb helyzetbe került. Kretzoi M. — Krolopp E. (1972) szerint ebben az időszakban az Alföld Tisza vonalába eső részén általános a feltöltődés, sőt üledékhiány is kimutatható. 14 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Szerintük az alsóbihari felső része után a középsőpleisztocén kimaradásával közvetlenül a felsőpleisztocén települ. A Duna— Tisza közén a maihoz hasonló magasabb helyzetbe került hátságon a Viviparus böckhi-s szintet felváltva megindulhatott az eolikus üledéksor lerakódása. A szentesi Berki-iskola fúrásban a 157 — 179 m-ben települő futó- homokra — mint a 3. ábrán láttuk — még Viviparus böckhi-s tiszta folyóvízi üledéksor települ, tehát a Duna— Tisza közén az eolikus üledéksor lerakódása még e szint megjelenése idején elkezdődött. A Tisza vonalában jelentkező tiszai folyóvízi üledék heteropikus fác-ieseként , a Hátság területén azonban már futóhomok és lösz fejlődött ki. Ezért van olyan sok lösz és futóhomok szint a felsőszent iváni és nyárlőrinci fúrásban. Kérdés, hogy a giinz — mindéi interglaciálisban, illetve azt követően mi okozta ezt a jelentős változást. Kretzoi M. (1955, 1965) korábbi vizsgálata szerint perem hegységeink a „günz” után kiemelkedtek, így a hirtelen meg- növekedett reliefenergia nagymértékű letárolás, ezen keresztül a medencében üledékfelhalmozódás forrása lett. A kiemelkedést követően viszonylagos stabi- litás következett be. A perem letárolásával és a medence feltöltődésével egyéb- ként is csökkent a reliefenergia. A Duna— Tisza közén ezzel a gyors feltöltéssel, majd lassulással hozható kapcsolatba az eolikus üledék kifejlődése, ugyanakkor a Tiszántúlon a korábbitól eltérő folvóvízhálózat kialakulása (Molnár B. 1970, 1972, 1973). Hogy a Tiszántúlon, ahol Kretzoi M. és Krolopp E. szerint szintén van üledékhézag, miért nem találunk jelentősebb középsőpleisztocén eolikus összletet, arra egyelőre csak következtetni tudunk. A Duna— Tisza közén az eolikus összletet folyóvízi lerakódás már nem követte, a Tiszántúlon azon- ban igen. így a későbbi folyóvízi tevékenység a korábbi kisebb vastagságú eolikus lerakódást eltüntethette. Az Alföld folyóvízi feltöltésében a Duna és a Tisza időben egymást váltva, tehát eltérően vett részt (6. ábra). A günz— mindéi interglaciális előtt a Duna a mainál lényegesen nagyobb szerepet játszott, míg azt követően a Tisza és mellékfolyói kerültek túlsúlyba. A Duna— Tisza közi üledéksorok többirányú vizsgálatából nyert eredmények alapján a feltett kérdésekre tehát a következőkben válszolhatunk. 1. A Duna hordalékkúpja vízszintes irányban lényegesen nagyobb kiter- jedésű, mint a mai Duna— Tisza köz. A dunai folyóvízi lerakódások a mélyben a mai Tisza vonaltól K-re is követhetők. A dunai hordalékkúp függőleges irányú kiterjedése a dunai szerkezeti árok- ban Csongrád— Mindszent vonalában 600 — 700 m vastagságot ér el. E vonaltól Ny-ra a mai Dunáig fokozatosan vékonyodik. Kecskeméttől K-re 360 — 380, Kiskunhalas vonalában pedig 240 — 260 m-t ér el; a Duna-völgvben 100 m-es vastagságú (6. ábra). 2. A Duna hordalékkúpja a dunai szerkezeti árokban Csongrád— Mindszent vonalában 180 — 900 m mélységhatárok között található. Ny-felé magasabb tszf.-i magasságba kerül, Kecskemét táján 120 — 500, Kiskunhalas vonalában pedig 160 — 400 m mélységközben helyezkedik el (5. ábra). 3. A Duna folyó, Duna— Tisza közi átlós irányú folyását a günz— mindéi interglaciálisban hagyta el, és foglalta el mai É — D-i irányú helyét. 4. A Duna— Tisza közén az eolikus üledéksor a günz — mindéi interglaciálistól kezdve rakódott le. Vastagságát a 4. ábra mutatja. Molnár: A Duna —Tisza köz felsőpliocén és pleisztocén fejlődéstörténete 15 Irodalom — Literatur Babra I. (1839): Pest-Pilis és Solt törv. egyesített vármegyéknek természettudományi leírása. Budapest Beszédes J. (1831): A Duna világkereskedési és mocsárkiszárítási tekintetben. Tud. Gyűjt. 15. évf. 1. pp. 70—80. Borsa Z. (1965): Görgetettségi vizsgálatok a magyarországi futóhomokon. Földr. Értesítő 14. 1. pp. 1 — 16. Borsa Z. (1974): Folyóvízi homok vagy futóhomok? (A homokszemcsék vizsgálatának értékelése, problémái). Földr. Közi. 22 (47) 1. pp. 1-13. ' . Bulla B. (1951): A Kiskunság kialakulása és felszíni formái. Földr. Könyv és Térképtár Ért. 2. 10—12. bulla B. (1953): Az Alföld felszínének kialakulása. MTA Alföldi Kongresszus Kiadv. pp. 59—67. Cailleüx, A. (1952): Morphoskopische Analyse dér Geschiebe und Sandkömer und ihre Bedeutung für die Palao- klimatologie. Geol. Rundschau, 40. Stuttgart, pp. 11 — 19. Cailleüx, A. (1966): Morphoscopie de quelques de Hongrie. Acta Geol. Hung. 10. 1—2. pp. 1 — 12. Cholnoky J. (1910): Az Alföld felszíne. Földr. Közi. 38. pp. 413 — 436. Dávid P. (1955): A Duna-Tisza közi futóhomok koptatottsága. Pályamunka, Szeged Földt. Int. (Kézirat) p. 1 — 61. Erdélai M. (1960) Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén. Földr. Értesítő 9. 3. pp. 257-276.; Erdélai M. (1967): A Duna-Tisza közének vízföldtana II. Hidr. Közi. 47. 8. pp. 357—365. Franyó F. (1964). A futóhomok és a lösz települési viszonyai a Duna-Tisza köze középső részén. Magy. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1961. évről. II. pp. 31 — 46. Gedeonné Rajetzka M. (1973): A mindszenti és csongrádi kutatófúrások mikromineralógiai vizsgálata különös tekintettel az anyagszállítás egykori irányaira. Magy. Áll. Földt. Int, Évi Jel. az 1971. évről. pp. 169—184. Halaváts Ga. (1895): Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. Magy. All. Földt. Int. Évk. 11. pp. 101. Horváth. A. (1962): Mollusca-periods in the Sediments of the Hungárián Pleistocene. Acta Bioi., Acta L'niv. Szege- diensis, 1 — 8. pp. 173 — 192. Horváth, A. (1963): Mollusca-periods in the Sediments of the Hungárián Pleistocene II. The upper-arid period of the bohring of Felsőszentiván. Acta Bioi., Acta Univ. Szegediensis., 9. pp. 101 — 115. Horváth, A. (1964): Mollusca-periods in the Sediments of the Hungárián Pleistocene III. The upper humid period of the bohring of Felsőszentiván. Acta Bioi., Acta Univ. Szegediensis., 10. pp. 131 — 146. Horváth, A. (1965): Mollusca periods in the Sediments of the Hungárián Pleistocene TV. The upper parts of the middle arid period in the bohring of Felsőszentiván. Acta Bioi., Acta Univ. Szegediensis, 11. pp. 153—164. Horváth, A. (1966): Mollusca-periods in the Sediments of the Hungárián Pleistocene V. The middle arid period in the bohring of Felsőszentiván. Acta Bioi., Acta Univ. Szegediensis, 12. pp. 149 — 159. Horváth A. — Antalfi S. (1954): Malakológiai tanulmányok a Duna-Tisza köz déli részének pleisztocén rétegeiről. Ann. Bioi. Hung. 1952. 2. p. 417—428. KőröSSA, L. (1970): Entwicklungsgeschichte dér neogenen Beckens in Ungarn. Acta Geol. Hung. 14. pp. 421 — 429. Kretzoi M. (1955): Adatok a Magyar-medence negyedkori tektonikájához. Hidr. Közi. 35. pp. 44. Kretzoi M. (1956): A Villányi hegység alsópleisztocén gerinces-faunái. Geol. Hung. Ser. Paleont. 27 pp. 1—264. Kretzoi M.— Krolopp E. (1972): Az Alföld harmadkor végi és negyedkori rétegtana az őslénytani adatok alapján. Földr. Értesítő 21. 2—3. pp. 133—158. Kukáén, Ph. H.— Pedrok, W. G. (1962): Forsting and defrosting of quartz grains. Joum. of Geol., 70. pp. 468— 658. Lám J. (1846): Néhányszó a Tisza szabályozás érdekében. Ungvár Miháltz I. (1947): A Duna-Tisza csatorna geológiai viszonyainak tanulmányozása. A Duna-Tisza csatorna, Földm. Min. Kiadványa. Budapest pp. 3—12. . Miháltz I. (1953): A Duna-Tisza köze déli részének földtani felvétele. Magy. ÁR. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, pp. 113—144. Miháltz I.— Ungár T. (1954): Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése. Földt. Közi. 84. 1—2. pp. 17—28. Molnár B. (1961): A Duna-Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszínalatti kiterjedése. Földt. Közi. 91. k. 3. pp. 303-315. Molnár B. 1964: A magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány-összetétel vizsgálata. Hidr. Közi. 44. 8. pp. 347-355. ! Molnár, B. (1965a): Changes in area and direction of stream erosion in the Eastem Part of the Hungárián Basin (Great Piain) during the Pliocene and Pleistocene. Acta Miner. Petr., Acta Univ. Szegediensis, 17. pp. 39—52. Molnár, B. (1965b): Lithologic and geologic study of the Quatemary deposits of the Great Hungárián Piain (Alföld). Acta Geol. Hung., 9. pp. 57—63. Molnár B. (1965c): Ösvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon. Hidr. Közi. 45. 9. p. 397—404. Molnár B. (1965d): Adatok a Duna-Tisza köze fiatalharmadidőszaki és negyedkori rétegeinek tagolásához és szár- mazásához nehézásvány-összetétel alapján. Földt. Közi. 95c k. 2. p. 217—225. Molnár B. (1966): Pliocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön. Földt. Közi. 96. k. 4. p. 403— 413. MOLNÁR B. (1967): A Dél-Alföld pleisztocén feltöltődésének ritmusai és vízföldtani jelentőségük. Hidr. Közi. 47. 12. p. 537-552. Molnár, B. (1970): Pliocene and Pleistocene lithofacies of the Great Hungárián Piain. Acta Geol. Hung. 14. p. 445— 457. Molnár B. (1972): Az Alföld negyedkori üledékkomplexumának genetikája. Kandidátusi disszertáció (Kézirat) p. 1-295. Molnár B. (1973): Az Alföld harmadidőszak-végi és negyedkori feltöltődési ciklusai. Földt. Közi., 103. k. 3—4. p. 294-310. Molnár B.(1975): A mindszenti fúrás anyagának újabb mikromineralógiai vizsgálatai eredményei. (Kézirat) MUCSI M. (1963): Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édesvízi karbonátképződményekben. Földt. Közi. 93. k. 3. p. 373-386. MUCSI M. (1966): A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai II. Földt. Közi. 96. 4. p. 425—459. PÉCSI M. (1959): A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Földr. Monogr., Akadémiai Kiadó p. 219-231. RÓNAI A. (1964): A síkvidékek földtani kutatásának jelentősége. Magy. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1961. évről 2. p. 5-17. Rónai A. (1967): Magyarázó Magyarország 200 ezres földtani térképsorozatához, L-34-VIII. Kecskemét. Magy. AU. Földt. Int. Kiadv, Budapest. SALAMON F. (1876): Buda-Pest története I. Budapest SOHERF E. (1935): Alföldünk pleisztocén és holocén rétegeinek geológiai és morfológiai viszonyai és ezeknek össze- függése a talajalakulással, különösen a szik talajképződéssel. Magy. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1925—28. évről, p. 265-301. 16 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet SÜMEGHY J. (1944): A Tiszántúl. Magyar tájak földtani leírása. Attila-Nyomda Részvt. Budapest, p. 1 — 208. SÜMEGHY J. (1950a): Hidrológiai tanulmány a Duna-Tisza közén. Hidr. Közi. 30. p. SÜMEGHY J. (1950b) Földtani adatok a Duna-Tisza köze északi részéről. Mag}-. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1948. évről. SÜMEGHY J. (1953): A Duna-Tisza közének földtani vázlata. Mag}’. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1950. évről p. 233—263. Szabó J. (1862): Egy continentális emelkedés és süllyedésről Európa délkeleti részén. MTA Évk. 10. 4. p. 1 — 93. Szádeczky-Kardoss E. (1970): A litofáciesek ciklusossága, az üledékképződés sebessége és az endogén-exogén folya- matok paleoklimatikus hatásai. MTA X. Oszt. Közi. 3. 1 — 3. p. 259—267. Treitz P. (1905): Szeged és Kistelek vidéke (Magyarázatok a Magyar Korona országainak részletes agrogeológia i tér- képéhez) Budapest Urbancsek K. (1963): Jánoshalma környékének földtana és felszínalaktana. Földr. Ért. 12. 1. p. VÁsÁRHEr.yi P. (1838): Néhány figyelmeztető szó a vaskapui ügyben. Atheneum Kiadv. Budapest p. 257—263. Geologische Entwicklungsgeschichte des Donau — Theiss— Zwischenstromlandes im Oberpliozán (Levant) und Pleistozán Dr. B. Molnár Die pliozáne und pleistozáne geologische Entwicklungsgeschichte des Donau— Theiss- Zwischenstromlandes und Erlauterung seines geologischen Baues sind seit langher diskutierte Fragen dér ungarischen Fachliteratur. Diese Arbeit führt, nach kurzer Schilderung dér früheren Vorstellungen, jene neuen Untersuchungsergebnisse an, auf Grund welcher folgende wichtigere Feststellungen gemacht werden können. 1. Dér Schuttkegel dér Donau ist in liorizontaler Richtung von wesentlich grösserer Verbreitung, als das Donau— Theiss-Zwischenstromland selbst. Die danubischen fluviati- len Ablagerungen lassen sich in dér Tiefe auch östlich von dér heutigen Theiss-Linie verfolgen (Abb. 1 und 6). Die vertikale Verbreitung des Donau— Schuttkegels erreicht im danubischen tekto- nischen Graben, in dér Linie von Csongrád— Mindszent, eine Máchtigkeit von 600 bis 700 m. Westlich von dieser Linie nimmt die Máchtigkeit bis zűr heutigen Donau allmáh- lich ab. Östlich von Kecskemét erreicht sie 360 bis 380 m, in dér Linie von Kiskunhalas 240 bis 260 m; im Donautal ist sie nur noch 100 m (Abb. 6). 2. Im danubischen tektonischen Graben, in dér Linie von Csongrád — Mindszent befindet sich dér Schuttkegel dér Donau im Tiefenbereich von 180 bis 900 m. Nach Westen nimmt er eine hypsometrisch höhere Position ein, in dér Umgebung von Kecske- mét liegt er im Tiefenintervall von 120 bis 500 m, in dér Linie von Kiskunhalas bei 160 — 400 m (Abb. 5). 3. Die Donau verhess ihren diagonalen Lauf im Günz — Mindéi- Interglazial und schlug ihre heutige meridionale (N — S) Laufrichtung ein. 4. Im Raume des Donau— Theiss-Zwischenstromlandes lagerte sich die áolische Sedimentfolge vöm Günz— Mindel-Interglazial an ab. Sie besteht vorwiegend aus Flug- sand und Löss sowie aus, in Bódén umgewandelten Abarten des letzteren. Ihre Máchtig- keit ist etwas östlich vöm höchsten Teil des Donau — Theiss-Zwischenstromlandes am grössten. Hier erreicht die Máchtigkeit 120 bis 160 m (Abb. 4). Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc.11977 ) 107. 17—26 Gondolatok a hazai pannonra vonatkozó kutatások szemlélet-fejlődéséről és az adatok korszerű feldolgozásáról Dr. Bartha Ferenc ( 1 táblázattal) Közel két éve dolgozom a pannonra vonatkozó irodalmi adatok áttekinthető cédulakatalógusán, szerzők, fajok és lelőhelyek szerinti csoportosításban. Az el- ső pillanatban úgy látszik, hogy ebben a munkában csak az adatok pontos rögzítésére kell ügyelni és arra, hogy a szerzők egymástól jól vették-e át a hivatkozásokat, adatokat. Munka közben jöttem rá, hogy mennyire időszerűvé vált az adatok kritikus értékelése is. Az utóbbi évtizedekben ugyanis mind az őslénytani, mind a földtani kutatások módszere és szemlélete fokozatosan megváltozott. Közelebb került egymáshoz az állattani és őslénytani fajfogalom a fajok változékonyság vizsgálata által és a külső körülmények és öröklődő tényezők szerepét az őslénytanban is exaktabb módon lehet vizsgálni. A bio- sztratigráfia területén az aprólékos részletességgel begyűjtött, sokoldalúan vizsgált szelvények és végig magvételes fúrások feldolgozásai egyre merészebb célkitűzéseket engedtek meg, egészen a földtani történések pontos rekonstruk- ciójáig. Ezen az úton a biofáciesek elkülönítése az első lépés, amely után az egyes részlet-kutatások sokezer adatának értékelése és áttekinthetővé tétele következik, majd a különböző részterületekről származó adatok korrelációja és végül a jól elválasztható földtani szintek horizontális és vertikális kiter- jedésének tisztázása fejezi be a munkát. így a nagy részletességgel megvizsgált szelvények hiteles adataihoz lehet mérni a nem végig magvételes fúrások adatait és a régi irodalomban szereplő adatokat. A részletesen feldolgozott alapszelvények tisztázása, sok ezer adatának áttekinthetővé tétele és egymás- sal korrelációba hozása azért is sürgős, mert ezeknek a szelvényeknek sokoldalú feldolgozása tette lehetővé a hazai pannon részletesebb földtani tagolását is. Természetesen még a legújabb eredmények sem tekinthetők végeredménynek és a többet mondó adatok okozta eredmény-revidiálásoknak csak örülni lehet. Az adatok gondos ellenőrzésének szükségességét elődeink egyik nagy vállal- kozásán próbálom szemléltetni. Tiszaberek, Hajdúszoboszló, Debrecen térségében végig magvételes fúrások történtek és a fúrómagok feldolgozását Sümeghy J. (1939) (Molluszka) és Zalányi B. (1944) (Ostracoda) végezték. Sümeghy J. 1939. p. 133. ezt írta ,,A debreceni T-es számú és a hajdúszoboszlói Il-es számú fúrásokban elért fekvő fitt is mint Tiszabereken) alsó szarmata és az erre következő alsó pan-. nóniai rétegek anró csökevényes Limnoeardiumokat, apró Planorbisokat stb. zárnak maoriikba.” Zalányi B. (19441 ostracodák alapján alsószarmatát, felsőszarmatát és alsópannont különített itt el. Jól látta meg, hogy a szelvényekben nincs réteg- hyatus, nagy érdeme a szapropeles fácies jelentőségének felismerése is, de a két kutató nem hangolta össze eredményeit, így történhetett meg, hogy a Congeria 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny, 107. kötet , 7. füzet banatica-s, Paradacna lenzi-s biztosan alsópannon rétegeket Zalányi a felső- szarmatáöa sorolta a nagy Őst rácod ák jelenléte alapján. Bon a J. szerint itt a szarmatának fiatalabb „Tinnyei ’ alemelete van meg, melyet elődeink alsó- szarmatának neveztek (Boda 1974. A magyarországi szarmata rétegtana. , Földt. Közi. 102. 3. p 256). A Sümeghy által említett „kis Limnocardiumok” rétegtani helyzetével és jelentőségével érdemes részletesebben is foglalkozni. A „kis Limnocardiumok ”-at Kaszap A. (1963) Monyoródon, Bartha F. (1966) az Ellend— 1. sz. és a Hidas — 53. sz. fúrás szarmata utáni üledékeiben, Scbaváb M. a Fonyód— 1. sz. fúrás rétegösszletében is kimutatta. Széles M. az Algyő — 8. sz. fúrásban 2808 — 2826 m között a „kis Limnocardiumok” egyikét, a L. praeponticum-ot találta meg (1971). Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. (1971) a Dunántúli Középhegység délkeleti előterének végig magvéte- j les fúrásaiban az alsópannon alsó szintjét ezeknek a „kis Limnocardiumok ”- nak jelenléte alapján különítették el és a szarmata-pannon több átmeneti típu- sát írták le (p. 175.). A 3. átmeneti típus példái Csór-6., -8., -14., -17; Balaton- főkajár-22.; Csákvár- -8., -10., -32.; Ősi-66.; Papkeszi-I; Inota-135. fúrások voltak. Jellemzői a mocsári és „tengeri” rétegek váltakozása és miközben a kőzetek színe megváltozik, a fauna jelleg is átalakul, a Foraminiferákat nagy Ostracodák, a Cardiumokat pedig kis Limnocardiumok váltják fel. Nem nehéz felismerni, hogy a Dunántúli Középhegység DK-i előterének 3. átmeneti típusa megfelel Sümeghy és Zalányi Tiszaberek, Debrecen— Hajdúszoboszló térsé- géből leírt kis limnocardiumos, illetve nagy ostracodás szintjének. Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. tehát az alsópannonból kimutatták együttes előfordulá- sukat. Boda J. szerint Zalán YDiak ezt a tévedését, hogy a „nagy Ostracodá- kat” a felsőszarmatába sorolta adathiány indokolja. Ugyanis ilyen alakokat sem az általánosan ismert szarmatában (alsószarmatának hívták), sem az általa addig ismert alsópannonban nem talált, ezért felsőszarmatát tételezett fel Sümeghy adataival történő egyeztetés nélkül. Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. az 1-es átmeneti típusban, az átmeneti szakasz után Congeria banatica, i Paradacna abichi, P. lenzi, Planorbis sp. fajokat tartalmazó rétegeket találtak, j Jámbor A.— Korpásné Hódi M. vizsgálatai hozzásegítettek Sümeghy és Zalányi tiszántúli mélyfúrásfeldolgozásainak eredménv-revideálásához és az alsópannon részletesebb tagolásához. Ugyanis a „kis Limnocardiumok” csak a szarmata-pannon átmeneti rétegek kis vastagságú szintjében fordulnak elő és mivel ennek a szintnek horizontális kiterjedése is jelentős, ezért mint „szintjelző fajokat” is számontartjuk őket. : Mai felfogásunk annyiban tér el elődeink „vezérkövület” fogalmától, hogy a szintezés csak az egyik szempont, amire figyelünk, de a szint teljes fauna- és flóraképét együtt vizsgáljuk, mert a szintjelző faj csak a biocönózis egyik tagja és esetleg az együttesben egy másik faj a domináns, így annak biológiai jelentősége nagyobb. Nagy figyelmet fordítunk a kísérő fajokra és az üledék minőségére olyan szempontból is, hogy a biofáciest mennyire jelzik. Ebben az esetben a Planorbis sp. még fajra meghatározatlanul is fontos, különösen, ha szenesedett növénymaradványok is kísérik. Ilyenkor általában édesvízi bio- fáciest fogadunk el, de ebben a konkrét esetben a „kis Limnocardiumok” jelen- léte sekély, csökkentsósvizet igazol. A „vezérkövület” szemlélet — a nagy földtani igény miatt — sok esetben gépiessé tette a faunavizsgálatot és azt sem vették észre, hogy a nagy elterjedésű fajok legtöbbször alfajokra (földrajzi rassz) bomlanak. Bárt ha: A hazai pannon-kutatások szemlélet- fejlődése 19 Nem lebecsülni akarjuk elődeink „parádés fejlődési sorait ", de az evolúciós vonal tisztázása minden fajnál fontos lenne. A „kis Limnocardiumok” esetében elődeink (Gorjanovic, Kramberger, Lőrenthey) felfigyeltek arra, hogy azok morfológiailag közel vannak a szarmata Cardium obsoletum alakkörhöz és ebből az ágból származtatták a lényegesen kisebb termetű Limnocardium cekusi, L. praeponticum és L. plicataeformis fajokat. Jámbor Á.— Korpásné Hóm M. (1971) még tovább mentek és a L. plicatae- formis- ból vezették le a Paradacna abichi- 1. Ezzel Bartha nem ért egvet, mert a szarmatában elinduló nagyság csökkenés, amely kezdetben alkalmaz- kodás jellegű volt, mutációs jellegű változásba ment át. de ez nem igazolható. Itt szükséges a mutációkkal és az evolúciós sorok összefüggésével röviden foglalkozni. A századforduló táján még divatos volt származásiam levezetések- kel eldönteni rétegtani kérdéseket, részben mert hittek abban, hogy a „hiányzó láncszemek” megkerülnek, részben mert még hiányoztak a gén-mutációk igazi természetét feltáró kutatások, amelyek a mutációk jellegei és őslénytani alkal- mazhatóságuk között nehezen feloldható ellentétekre világítottak rá. aj A mutációk spontán lépnek fel. A genetikusoknak ez a megállapítása nem a kiváltó okot tagadja, hanem kiszámíthatatlan, véletlen tényezőkre céloz. Az őslénytan viszont kiváltó okokat keres, annál is inkább, mert a spontaneitás- ból következő gyakoriságnál jóval több mutációt tapasztaltak az örökléstan- kutatók is. b) A mutációk iránytalanok. Az őslénytan viszont az egymásutáni rétegek- ben tapasztalható morfológiai különbségekre építhet és ha ezeket nem tudja evolúciós sorokba foglalni, a különbségek összefüggése válik bizonytalanná. c) Az örökléstan valóságos mutációkat vizsgál. Az őslénytan esetében még a „legparádésabb” evolúciós sorokban is nagyon sok a „gondolati elem”, ezért az exaktságra való törekvés indokolja, hogy ha keressük is a származástani összefüggéseket, de csak igen kivételes esetben (rövid fajöltőjű fajok, nagy példányszám) lehetnek perdöntők rétegtani problémák eldöntésénél. Ma a flóra- és faunatársulás képe és az üledékföldtani adatok összessége mindenesetre megbízhatóbb alapjai a földtani tagolásnak. Az pedig őslénytani tapasztalat, hogy valamilyen irányban elinduló változási sor nem fordul vissza ismét ellenkező irányba. Már pedig a Paradacna abichi, P. lenzi lénye- gesen nagyobbak a „kis Limnocardiumok ”-nál. Ezért Bartha F. a „kis Lim- nocardiumok” kipusztulását fogadta el és a Paradacna abichi, Congeria banatica megjelenését a porta ferrae-i út egy korábbi megnyílásával magyarázta (összesen három megnyílást fogad el, Bartha F. 1975. Föleit. Közi. 4. p. 406.). A Paradacna abichi esetében még nem tudtuk igazolni ennek a fajnak a Dáciai- medencéből idősebb előfordulását , de a Kárpát -medencén kívüli szarmata elő- fordulása ismert (Andrusov, 1886, Krim -félsziget). Minden esetre a Bécsi-me- dence „kis Limnocardium ”-ait (Papp A. szerinti „A” zóna, Buday és Cicha 1957, Buday 1959, Ctyroky 1975) „holtágnak” tekintik és a ,,kis Limnocar- dium” -os szintet még a szarmatába sorolták. Ctyroky P. a „ kis Limnocardium” - okát a szarmatába helyezte, de az ,,A” zónát is feltünteti az alsópannonban (3. ábra, p. 166 — 168). Az biztos, hogy a szarmatát Cardiumok jelzik, a pannont pedig Limnocardiumok, de az átalakulás evolúciós lépései tisztázatlanok nem- csak a Cardium obsoletum és a „kis Limnocardiumok” között, hanem a „kis Limnocardiumok” és a Paradacna abichi , P. lenzi fajok között is. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy gyakoriság szempontjából a recens fajok mutációi között a „letális” alakok dominálnak, amelyek „holtág- 2* 20 Földtani Közlöny , 107. kötet, 1. füzet bán” végződnek és csak igen ritka az életképes alak. Ez a múltban is így lehe- tett, de ez semmit sem von le az ilyen fajok szintjelző értékéből. Jámbor A. — Korpásné Hódi M. (1971) bár építettek a tárgyalt evolúciós sorra, de kőzettani és üledékföldtani adatok alapján is az alsópannon alsó szintjébe sorolták a „kis Limnocardium”-os rétegeket. Ezzel egyetértünk, annál is inkább, mert a Congeriák is itt indulnak el. A leszármazás kérdése biztosan nem dönthető el, de a morfológiai különbségek alapján esetleg meg lehetne kísérelni a Cardium obsoletum alakkör és a Paradacna abichi, P. lenzi fajok közvetlen összehasonlítását (a „kis Limnocardiumok” kihagyásával), a morfo- lógiai különbség nem nagy és a nagyságcsökkenés buktatóját is elkerülhet- nénk? Amennyiben a „kis limnocardium”-os rétegben esetleg egy-egv Para- dacna abichi- 1 vagy P. lenzi-t találnánk ezt úgy lehetne magyarázni, mint a továbbmenő, életképes, új faj fellépését. Arra is gondoltunk, hogy nemcsak a porta-ferrae-i út korábbi megnyílásával lehet magyarázni a Paradacna abichi, P. lenzi megjelenését, hanem hazánk területén is végbemehetett a Cardium obsoletum alakkörből elinduló átalakulás. Itt elsősorban Tinnyére gondolok. Ezenkívül a hvatusos szelvényeket is gon- dosan meg kellene vizsgálni. De az alsópannon és felsőpannon fauna közötti, valamint a felsőpannon alsó része és a Congeria balatonica-s fauna közötti igen nagy különbségeket csak faunabevándorlással lehet magyarázni. A tiszántúli végig magvételes fúrásokhoz hasonló mélyfúrás országos viszony- latban is kevés akadt (Görgeteg, Lovászi, Inke stb.), elődeink sajnos ezeknek a feldolgozásánál még nem ismerték fel a sokoldalú részlet-vizsgálatok össze- hangolásának előnyeit és azt sem, hogy a végig mag vétel milyen gazdag lehetőségeket rejt magában. Sümeghy J. (1939) p. 95 — 97 a görgetegi mély- fúrás rétegsorát és faunáját pontosan, sorrendben publikálta, de nem figyelt fel arra, hogy a csökkentsósvízi faunájú szakaszok között 200 m vastagságú édesvízi, szárazföldi fajokat tartalmazó összlet van. A felszíni feltárok gyűjtését már Lőczy L., Vadász E., Halaváts Gy., Lőremthey I., Vitális I. sok esetben végezték el réteg szerint. Ha a régi és a mai gyűjtések módszertani különbségeire gondolunk, mindössze azt talál- juk, hogy 1953. után már általában a makroszkóposán azonos, egytípusú rétegeken belül is 10 cm-es egységekben gyűjtöttünk. Ez látszólag felesleges aprólékosság, de nem az. Sokszor tapasztaltuk, hogy a felületesen azonosnak minősített üledékösszleten belül is jelentős kőzettani különbségek és biofácies- változások vannak. Minden esetre a kőzettani összetevők és a fauna kvalitatív és kvantitatív változásaiból sok esetben lehet következtetni azokra a ténye- zőkre, amelyek végül is az üledék makroszkóposán is észlelhető megváltozását okozták. Ha az egymás utáni rétegekből csak egy-egy átlagmintát vizsgálunk, a rétegek kőzettani összetevői, illetve azok megváltozásának oka exakt módon nem vizsgálható. Mégis az a véleményem, hogy elődeink kutatási és az utolsó huszonöt óv kutatásai között a fő különbség nem módszertani, hanem szemléleti. Ez pedig fokozatosan alakult ki. Közvetlenül az Öcsi szelvénv feldolgozása után még sem én, sem más nem látta a gazdag lehetőségek mindegyikét és' először csak a biofácies -változások körül forogtunk. Úgy gondolom, részemre a fordulópontot a várpalotai szelvény feldolgozása jelentette, amikor már az üledékvizsgálatok párhuzamos értékelése is megindult és szinte nem lehetett olyan kérdést fel- tenni, amelynek megoldásához, vagy a fauna, vagy az üledék, vagy mindkettő megváltozása használható adatokat ne nyújtottak volna, legyen ez az édesvízi Bárt ha: A hazai pannon -kutatások szemlélet- fejlődése 21 mészkő képződése és ennek mésziszap rétegekkel történő váltakozása, amely utóbbiak mindig csökkentsósvízi faunát tartalmaztak, vagy egyes fajok gyakoriságának problémája. A biofáciesek elkülöníthet őségé igen fontos eredmény volt, de a továbbiak- ban meg kellett győződni arról, hogy mennyire általános érvényű ez a felis- merés? A várpalotai, tabi, tihanyi, balatonszentgyörgyi, lázii szelvények fel- dolgozása megerősítette, hogy a biofáciesek elkülönültek a múltban is éppúgy, mint a jelenben. A valóság azonban bonyolultabb volt, mint gondoltuk, ugyanis az édesvízi — csökkentsósvízi biofáciesek váltakozása a legritkább esetben jelentkezett 100%-os fauna megváltozásban. Már Öcsön is volt egy édesvízi faj, amelyik átment a csökkentsósvízi szakaszba is — a Planorbis confusus — , de ott példányszám minimuma volt. Azt tudtuk, hogy minden fajnak megvan az életkörülmény optimuma és ettől „jobbra és balra-’ a tűrő képessége, de az merőben új volt, hogy hogyan lehet kihalt fosszilis fajoknál ilyen jellegű kérdéseket vizsgálni ? A lehetőségek szinte maguktól adódtak, mert az aprólékos gyűjtés és feldolgozás, továbbá a különböző lelőhelyek biofáeiesemek, illetve fajainak statisztikus összehasonlításából kiadódott, hogy amelyik fajok kimondottan édesvíz -igényűek — azoknál a kísérő fajok is mind édesvíziek voltak — míg a többi édesvízi fajnál, esetleg a csökkentsósvízi kísérő fajokból a tűrési határra lehetett következtetni. Meglepő volt, hogy a csökkentsósvíz-igénvű fajok — a víz teljes kiédesedését csak egészen rövid időre szenvedték el. Viszont a csökkentsósvíz különböző fokozatai között már jelentősen eltérő alkalmazkodás képességű fajokat találtunk. A Melanopsis impressa például a tengeri brakktól egészen a mesohalin vízig előfordult. A biofáciesek jellegének meghatározását egyrészt a teljes vertikális szelvény alapján végeztük el — kiindulva egy, a fácies szempontjából biztos szintből (pl. édesvíz), de a vizsgált biofácies teljes faunaképének összehasonlítását is elvégeztük. A dominancia a fossziliák esetében nem mindig jelent létoptimu- mot, jelenthet kihalást is (áldominancia), de ez is kideríthető, mert, ha kipusz- tulás okozta a nagy példányszámot, akkor a következő rétegben már nem fordul elő, vagy jelentős a példányszám-csökkenés. Természetesen az is lehet, hogy időszakosan lépnek fel a biofáciesben „mérgező” anyagok, amelyek elhárultá- val (öntisztulás) újra benépesülhet a biofácies. A várpalotai mésziszap domi- náns faja a Melanopsis fuchsi volt, de a felső édesvízi mészkőszintben már egyet- len példányát sem találtuk. Az elődök a fajok környezetigényének megállapításakor általában a ma élő „rokonságiból indultak ki, ez helyes, de biosztratigráfiai kontroll nélkül tévedésekre vezet. Egy másik sürgős és időigényes munka volt a fajok változékonyságának vizsgálata. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a szelvények pontos faunameg- határozását igen sok megalapozatlan fajnév nehezíti és a múltban a fajmeg- határozásokban a szubjektív tényezők túltengtek. Ezért a jó megtartású, nagy példányszámú fajok statisztikus értékelésére sok időt fordítottunk: a Melanop- sis fuchsi, M. tihanyensis, M . fossilis, M. impressa, Dreissena auricularis és a Viviparus nemzetség valamennyi nálunk, a pannonban élt faja, a Theodoxus vetranici, Th. crenulatus stb. Ez a munka még folytatásra vár. A pontos, kis lépésekben történő gyűjtések ebben a munkában is új lehetőségeket kínáltak. El lehetett különíteni egy-egy faj földrajzi elterjedés szerinti változatait (földrajzi rassz) és ha ezek a törzsfajok változékonyságig körén kívül esnek, az őslénytanban is indokolt az alfaj megkülönböztetés. Ilyen a Dreissena auricula- 22 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet ris pellérdi alakja, melynek széle-hossza egyenlő, vagy a Theodoxus crenulatus tabi és várpalotai — (Bándipusztai) földrajzi rasszai. — De vizsgálni lehetett egv-egy fajnak vertikálisan, időben történő megváltozásait is. Elődeink is végeztek ilyen jellegű vizsgálatokat, de a pontatlan gyűjtések miatt bizony gyakori volt a meglepő tévedés. így történhetett meg, hogy Öcsön „pleiszto- cén” Viviparus fuchsi-s réteg felett csökkentsósvízi pannon faunát tartalmazó réteget találtunk. A ,, Viviparus fuchsi'r alak pedig beleillett a V. sadleri változékonysági körébe, tehát szó sem lehetett pleisztocénről. Néhány adalék ahhoz, hogyan jutottunk el fokozatosan odáig, hogy már nem a különleges esetek vizsgálata, nem valami új keresése, hanem a valóság rekonstrukciója, a kutatás célja. Tudatosan fogalmaztam így, hogy „jutottunk”, mert az üledék- vizsgáló és más állat- és növénycsoportokkal foglalkozó kollégákkal történő termékeny viták nélkül nem derülhetett volna fény annyi problémára. Ter- mészetesen azt is megértem, hogy egy-két szelvény feldolgozásának jó ered- ményét látva még nem siettek a felelősök elrendelni az igen nagy költségű, végig magvételes mélyfúrások sorozatos megindítását, vizsgálatát, de ez sem késett sokáig és a Mecsek-körnvéki kutatások már ebben a szellemben indultak (1958-tól). Ha számba vesszük az utóbbi évtizedek során ilyen részletesen begyűjtött és sokoldalúan feldolgozott szelvényeket és végig magvételes mélyfúrásokat: Öcs, Várpalota, Tab, Tihany, Balatonszentgyörgv (Soós L-al) Lázi, Alsó- dobsza, Sopron, Ellend-1. Hidas-53. Szilágy-Í. Szászvár-13, Nagvréde 68/31, Jászladány-1*, Karácsond 1/8, Gelénes-1, Csákvár-31, (Bartha F.), Kurd- csibrák, Gvöre- 1, Gvód, Balatonbozsók, Kisbér- 1, (Schwab M.) Lajoskomárom- 1, Mány-64, Tököl- 1, Polgárdi-3, stb. (Jámbor Á.— Korpásné Hódi M.) Neszmély-1, (Benedek, P.) Bp. Kőbánya (Korpásné —Hódi M.) Tóth, K. Csákvár környéki mélyfúrás feldolgozásait; Kretzói, M. szelvény feldolgozá- sait Baltavár, Csákvár, Csarnóta, Polgárdi, Hatvan, Rudabánva stb. Jánossy D. pliocén-végi gerinces fauna vizsgálatát (Osztramos). Kretzoi-Krolopp Mindszent, K — 88-as együttes gerinces-mollusca fauna értékelését, Nagy L.-nó pollen vizsgálatait, Hajós M.— Diatoma, Pálfalvy I., Rákosi L. ősnövény, illetve xylotómiai kutatásait, Kleb B., Ravaszné és mások üledékvizsgálatait és Zalányi B. Ostracoda értékeléseit, akkor elégedettek lehetünk. (Annál is inkább, mert ez a munka folytatódik.) Ezeknek a szelvényeknek részletes vizsgálatai alapot nyújtottak már eddig is pliooénünk földtani tagolásának revíziójához és ahhoz, hogy adataihoz mérjük a nem végig magvételes fúrások eredőién veit — itt elsősorban Széles M., KőrössyL. nagyszámú kőolajkutató mélyfúrás szelvény értékelésére — és a régi irodalom adataira gondolok. A részletesen vizsgált szelvényeknek mind a földrajzi eloszlása, mind a teljes pliocént felölelő jellege ezt lehetővé teszik. Ezért indultam ki ezeknek a lelőhelyeknek az adataiból a cédulakatalógus készítésénél is. Természetesen vannak olyan kutatási területek is, amelyekhez nem feltétlenül szükséges a végig magvétel. (Lásd Dank V., Csiky G. és Kőrössy L. nagyszerkezeti összefüggésekre vonatkozó publikációi.) Ami az adatok feldolgozását illeti a múltban utoljára Halaváts Gy. foglalta össze a hazai pannonra vonatkozó irodalmat, de azóta ilyen összeállítás nem készült, legfeljebb egy-egy kutató személyi használatára. De a szerteágazó részterületek következtében mind az üledék, mind a fauna és flóra, mind a tér- • Földtani értékelését Róxay A., Ostracoda vizsgálatát Széles M. , a pleisztocén raolluszkáit Krolopp E. vizsgálta . Bárt ha: A hazai pannon-kutatások szemlélet -fejlődése 23 képészeti felvételek, továbbá a víz, szén, olaj, bauxit és más nyersanyag- kutatásokra vonatkozó publikációknak száma ugrásszerűen megnőtt. Mindezek a tények szükségessé teszik egy teljesebb és mindenki számára hozzáférhető új szerző-katalógus elkészítését — ill. fejlesztését. Központilag összeállított pannon lelőhely katalógusról szintén nem tudok, külön a víz, szén, olaj -kutatásoknak és térképészeknek van lelőhely kataló- gusok, amelyekben a maguk érdeklődési körének megfelelően osztályozták a lelőhelyeket, de szükség lenne egységes szempontok szerint elkészített teljes pannon lelőhely-katalógus elkészítésére, illetve fejlesztésére. Fajkatalógus a molluszkákról a múltban is készült, ilyen volt Wenz, W. : Fossilium katalógusa, de ebből kibogarászni a hazai pannon fajokat részben nem könnyű, részben túl sok idejétmúlt adatot tartalmaz. Ezért is kellett foglalkoznunk a kutatási szemlélet fejlődésével, valamint az adatok kritikai értékelésével. Csak ezután gondolhatunk arra, hogyan készítsük el a faj- és lelőhely -katalógust. (A szerzők szerinti katalógus különleges problémák nélkül elkészíthető.) A lelőhely- és fajkatalógus készítésénél voltaképpen azt a kérdést kell meg- oldani, hogy a részletes gyűjtések, végig magvételes mélyfúrások sokoldalú feldolgozása miatt ugrásszerűen megnőtt adattömeg áttekinthető legyen és a különböző részterületek vizsgálati eredményeit összehasonlíthassuk. Ez a vizs- gálati szempontok „közös nevezőre hozását"’ igényli. Az adatok áttekinthetővé tétele részterületenként külön-külön történik. En elsősorban a szelvények malakológiai adataival foglalkozom, de a többi állat és növény törzsnél is hasonló problémák vannak és kapcsolódnak egymással az üledék-, fauna- és flóravizsgálat eredményei is. Az adatok áttekinthetővé tétele során az első követelmény, hogy a specialis- ták megállapodjanak egységes elvekben és lemondjanak mellékes kérdések szubjektív kiemeléséről. Az áttekinthetőséget növeli például, ha az egyes fajokra vonatkozó adaiokat minden állat és növénytörzsnél azonos sorrendben tárgyaljuk : a) a faj neve, leírója, éve, lelőhelye, b) esetleges legfontosabb synonimái, c) biotóp-igénye, d) a faj szintjelző, vagy átmenő jellege, e) hol van a legidősebb előfordulása, / ) hol van a legfiatalabb előfordulása, g) hol domináns, illetve abundáns a faj, h) történt-e a fajról statisztikus, korszerű értékelés, i ) hol, milyen üledékben található, i) milyen fajok kísérik a molluszkák közül k) más maradványok közül, l) esetleges téves adat az irodalomban, m) az „átlag” lelőhelyek felsorolása. Ha minden vizsgált fajnál ezeket a kérdéseket tesszük fel és ilyen sorrendben tárgyaljuk őket, máris jelentős lépést teszünk az anyag áttekinthetővé tétele felé. De a részletesen sokoldalúan vizsgált szelvények esetében még tovább kell mennünk és ajánlatos egv vázlatos térképre felvinni az előfordulási helyeket, kiemelve és egységesen jelölve a fenti szempontok szerinti fontos előfordulásukat. A kartotéklap, illetve térképvázlat szélére pedig a faj időbeli előfordulásának adatait vihetjük fel. 24 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Ha a többi állat és növény törzs fajainál is ugyanezt a sorrendet illetve jel- rendszert használjuk, az adatok összehasonlítása könnyebben elvégezhető lesz. Az adatok áttekinthetővé tétele egyáltalán nem mellékes kérdés, az egészen részletes és végig magvételes fúrások nagy adattömegéből minden adat fontos lehet, de ha egy-egy részterület kutatója nem tudja eldönteni az adatoknak fontossági sorrendjét és nem emeli ki, egységes szempontok szerűit a fontosabb adatokat akkor elvész az adattömegben a lényeg. Már sokan felismerték ennek a kérdésnek a fontosságát, nagy leleményesség és jó érzék kell hozzá ezen a területen sokat tanulhatunk még (talán Kleb B. publikációit ajánlhatom ilyen szempontból). De ha az áttekinthetőség problémáját a lehető legjobban oldanék is meg az egyes részterületek feldolgozói, a különböző részterületek adatainak összehasonlíthatóvá tételénél még nehéz kérdésekkel kell szembe néznünk. Például ilyenekkel: hogyan hasonlíthatók össze az üledékvizsgálat eredményei a fauna-, flóra-kutatás eredményeivel? Lehet-e „ közös nevezőket ” találni? Nézzük ilyen szempontból a tihanyi Fehérpart (1959-es) feldolgozását ahol a szerző az üledék és a mollusa fauna megváltozásainak törvényszerűségeit kutatta. Ehhez a lehetőséget az adta, hogy az üledék sok szempontú feldolgo- zása is ugyanolyan kis egységenként történt, mint a faunáé. A szerző felfigyelt arra, hogy a biofáciesváltozások üledék és fauna összetevőinek megváltozása összefügg egymással, ugyanis mindkettő megváltozásának oka süllyedő vagy „emelkedő” földkéregmozgás volt. A földkéreg kiemelkedése a hazai pannon- ban csak lokálisan fordulhatott elő. Az esetek többségében két terület viszony- lagosan erősebb, illetve gyengébb süllyedése is ugyanezt eredményezi, a gyen- gébben megsüllyedt terület elmocsarasodását és az erősebben megsüllyedt terület gyorsabb feltölt ődését. „Kiemelkedéskor” az üledék minősége is megváltozott és a csökkentsósvízi faunát ugyanakkor édesvízi, szárazföldi fajok váltották fel. Az összefüggést az üledék és faunagörbe párhuzamos futása fejezte ki. A vertikális szelvényben az idő tényezőt a rétegek egymás-utánja fejezte ki és az egyes szintekben egvidőben tapasztalt üledék és fauna megjele- nési formákat, összevont alakban, „típusok” szerint ábrázoltuk, éppen az átte- kinthetőség miatt. De akár az üledék, akár a faunatípusok összetevői az összefoglaló táblázatokból „kibonthatók” voltak és így lehetőség nyílt a kü- lönleges kérdések megvizsgálására is. Például egy adott szintben a görbe oli- gohalin vizet jelzett, az összefoglaló táblázatból kiolvashattuk, hogy milyen fajok, milyen példányszámmal voltak jelen ebben a szintben és a hozzátartozó üledék adatait is kikereshettük. A tihanyi Fehérpart szelvénye azonban Ostracodákban is gazdag volt, ame- lyeket Zalányi B. dolgozott fel és publikált (1959). Ugyanannak a gyűjtésnek ugyanazokat a rétegeit, szintjeit vizsgálta, mint Bartha F„ de egyéni módon ábrázolta az összefüggéseket, a ,, közös nevezőre hozás ” akkor elmaradt és csak itt végeztük el azt (1. táblázat). Az egész szelvény leggyakoribb molluszka faja a Micromelania laevis, amelynek legnagyobb példányszáma a 19. rétegben, miohalin vízben 128 db. volt. Az Ostracodák közül a leggyakoribb faj a Candona extensa Zal., amelynek a 31. sz. gyűjtési egységből 58 példányát találta Zalá- nyi, a 19. rétegben viszont, ahol molluszka dominancia volt, csak 3 példánya került elő a Candona extensa-naik és 32 példánya a Cyprideis pannonica Zal. fajnak. Figyelemre méltó, hogy egyes szintekben, amelyek molluszkákban igen gazdagok voltak, pl. a 6. miohalin vizű rétegben, Ostracoda nem fordult elő csak az alatta és felette levő gyűjtési egységekben (I. táblázat). Bárt ha: A hazai pannon-kutatások szemlélet- fejlődése 25 OSTRACODA FAUNA kissé sósvizi alig sós- édesvízi faj vízi faj faj I 0 5 10 0 5 0 5 1 A szárazföldi-édesvízi biofáciest kétségtelenül a molluszkák jelezték job- ban ebből a fáciesből, Zalányi csak két fajt határozott meg de egyik a Can- dona balatonica affinis átmenő faj és csak a Camptocypria hungarica fáciesjelző. Ezzel szemben a 7 édesvízi és 10 szárazföldi molluszka faj kiédesedéses szakaszt is jelzett. Kétségtelen, hogy csak a 43-as és 45-ös rétegekben külö- nült el teljesen az édesvízi -szárazföldi és a csökkentsósvízi biofácies Ti- hanyban. A molluszka és Ostracoda fauna összefüggéseinek a felderítése és figyelembe- vétele után lehetett a kartoték készítőnek az áttekinthetővé, illetve összehason- líthatóvá tételt egységesen elvégezni. Ami az adatok „lyukkártya-rendszer” szerinti felvitelét illeti, a munka kez- deti stádiumban van, előkészítő jelleggel. A legnagyobb probléma itt a hely- szűke. Igyekezni kell az azonos típusú adatokat egységesen egy helyre írni, de amikor részletesebb, több helyet elfoglaló adatok kerültek sorra, már csak iro- dalmi utalással, vagy más címszóra történő hivatkozással volt a probléma megoldható. Számítástechnikusok véleménye szerint a „lyukkártya-rendszer” részben már túlhaladott megoldási forma, amely legfeljebb a kiemelt adatok rögzítésére alkalmas. Az orvosi gyakorlatban a járóbetegekre vonatkozó adatok vissza- 26 Földtani Közlöny , 107. kötet, 1. füzet keresésére az ún. „fénylyukkártyás” módszert már nálunk is több helyen bevezették (1.: Nyibi M. — Németh— Csóka M.: Fénylyukkártyás rendszer alkalmazása járóbetegek laboratóriumi adatlapjainak visszakeresésére. Orvos és Technika, 1975.). A nagy adattömeg korszerű feldolgozási módja a „ mikro- filmes adatrögzítés" , de erre ezúttal csak a figyelmet szeretném felhívni. Irodalom — References A szerzők, akikre hivatkozás történt és publikációik a Földtani Közlöny 1975/4 füzetében megjelent összefoglaló munkámban megtalálhatók. On the development of approaches to research on the Pannonian and on the up-to-date data processing in Hungary F. Bartha The author has worked fór nearly 2 years on developing a clear system of data files concerning the literature devoted to the Pannonian. The data have been grouped by authors, species and localities. The last 25 years are worth of particular consideration nőt only because of the progress in paleontologieal and geological approaches, bút alsó because both the paleontologieal and sedimentologieal research activities are based upon fairly precise detail works, as compared to which the earlier résül ts can be critically revaluated. The precise delimitation of single species as a result of paleontologieal mass analyses; the sampling of singleprofiles by minor horizons in detail and the distiction betvveen various biofacies, have enabled the researchers to embark upon the solution of tasks no less tlian as the realistic reconstruction of geological events. The data fiié system being developed has been intended to enhanee the solution of this task, seeking to promote the correlation of lithological, faunistic and floristic research results. The comparison of results obtained in different fields is rendered difficult by a number of objective and subjective factors. To translate these results intő a „common language” cannot be dispensed with, if one wishes to perceive the whole matériái available. The ,,punch card” method of data registration seems to be applicable only in case of speciallv selected data. To acliieve a complete coverage of the whole matériái, a regist- ration on , .rnicrofilms” should be attempted. In the final analysis, the many-sided and up-to-date stratigraphic scale of the Hungá- rián Pannonian has been based upon data of geological sections processed in detail and on boreholes of complete core recovery: data processed all by complex, interdisciplinary research methods. So the data on boreholes performed without a complete core recovery and the results of the processing of early samplings have to be compared with the above- mentioned data. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 27—37 Nagyszerkezeti szelvényvázlat a Ny-Mecsekből W éber Béla* (8 ábrával) Összefoglalás: Szerző a Ny-Mecsek új nagyszerkezeti szelvényvázlatát mutatja be. A ~ 22 km hosszú, közel É — D irányúj szelvény nagy része fúrási és bányaföldtani adatok alapján készült. A szelvényen a Ny-Mecseket a mecsekalja\árok, a nagy antiklinális és szárnya, valamint az É-i előtér szerkezeti egységekre osztja. A szelvényben, térképen, fúrási adatok és gravitációs maradékanomália térkép segítségével kimutatja és az egész hegységet érintő jelentőségűnek prognosztizálja a Hetvehely — Magyarszék vonalat. Tár- gyalja a szelvény egyes rétegtani és szerkezeti egységeinek néhány főbb jellemzőjét. Bevezetés A Ny-Mecsek szerkezetének tovább vizsgálata mind az általánosabb, mind pedig az ipari kutatásokat szolgáló megismerés szempontjából tartósan időszerű feladat. Az újabban rendelkezésre álló adatok lehetővé tették egy olyan, közel E — D irányú szelvény felvázolását, amelynek nemcsak a felszínen levő perm-triász antiklinális és szűkebb D-i előtere, hanem már a szinklinálisba hajló E-i szárny és az északi előtér is része. A szelvény összeállításához felhasználásra kerültek az érintett kutatófúrások, bányaföldtani adatok, külszíni földtani térképezési adatok, légi mágneses mérések, gravitációs adatok, valamint a mecseki permre összeállított rétegsor (Bajrabás A. 1956., Barabásné Stuhl Á. 1972, alsóperm: Jámbor Á. 1964.). A természetes és mesterséges feltárások földtani dokumentálása a Mecseki Ércbányászati Vállalat geológusainak munkája. A földtani szelvény A ~ 22 km hosszú szelvényvázlat nyomvonalát az 1. ábra térképe mutatja. A földtani szelvény a 2. ábrán látható. A szelvény északi harmadára (0 — 8 km) vonatkozóan elsőrendű adatforrás- ként a szeizmikus mérések és a Nyáras -völgyben mélyült két mélyfúrás jelölhető meg. A szelvény 0 — 12 km között egybeesik a Me— 1/74 szeizmikus reflexiós szelvénnyel. A szerkezetkutató szeizmikus méréseket a Mecseki Ércbányászati Vállalat részéről dr. Barabás A. és dr. Szabó J. kezdeményezték. A méréseket az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársai Ráner G. — Kónya A. — Varga G. (1974) végezték. * Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 1976. február 5-i szakülésén. Kéz- irat lezárva 1976. március 1. 28 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet I. A szel vény vázlat rétegtani egységeiről 1. A kristályos alaphegységre vonatkozó adatok: — a szelvény D-i végén a T-23 fúrásban gránit (telér?) — a nagy antiklinális alatt, a légi mágneses mérések alapján idáig feltételezhetően még elnyúló „helesfai” szerpentinit testre kiszámított (Bárányt I.-et al. 1970) ~ 2400 m-es hatómélység — a szelvény É-i végénél (0 — 2 km) a Me-1/74 szeizmikus szelvényben (3. ábra) a — 1000 m mélységtől (számította: Baranyi I. 1975.) lefelé mutatkozó reflexió-csoport, amelyben a reflexiós szintek D-i dőlését a perm-mezozóos alaphegység kissé É-i lejtésű reflexióitól elkülönítve jelenleg a kristályos? alaphegységből származónak értelmezzük: — hasonlóan a szelvény É-i végénél a kristályos ? alaphegység és a (perm) törmelékes for- máció határfelületeként értelmezhető az a reflexió sor (3. ábra), amely az előbb említett kristályos? alaphegységi reflexió csoporttól ( — 1000 m-től) lapos szögben D-felé lejtve a szelvény 4, 5. szelvény km-ben már —2200 m mélység alá süllyed (Wéber|B. 1975.). A kristályos alaphegység mindmáig vitatott kőzetminőségére (és szerkezetére) vonatkozó állásfoglalás erre hivatottabb kutatók feladata. E helyütt célszerűen csak azt említjük, hogy a szelvény D-i végén a T— 23 fúrás gránitot (telér?) ért, míg a szelvény É-i végénél a déli dőlésű kristályos? alaphegységi reflexiók réteges (talán palás) kőzetekre utalnak. A jelenlegi nagy antiklinális alatti köztes területen a kristályos alaphegység része a jelzett szerpentinit test. Több adat, szelvényünk szélesebb zónáját is beleértve, legjobb tudomásunk szerint egyelőre nincs. A kristályos alaphegység legvalószínűbbnek vélt hely- zetét ezért a fentebbi adatok figyelembevételével körvonalaztuk. A vázolt képen, az üledékes formációk aszimmetrikus, Délen mélyebb, kristályos alap- hegységi kerete rajzolódik ki. 2. Az üledékes formációk. A szelvény további részeit a paleozóos-mezozóos és harmadidőszaki üledékes formációk képződményei foglalják el. Jelentőségét tekintve minden szempontból első helyen áll a paleozoikum. A palezoikumot a szelvényben rögzített feltételezés szerint nemcsak a perm, hanem már a karbon is képviselheti. Előfordulása, felsőkarbon durvatörmelék formájában, az üledékgyűjtő legmélyebb (legmobilisabbnak is feltételezett) részén látszik valószínűnek. A szelvény kereteinek nagy részében a permi törmelékes formációk képződ- ményei az uralkodók. Ide tartoznak a hegységrésznek a nagy antikhnális területén legjobban tanulmányozott képződményei (Barabás A. 1956., 1964. 1972. Barabásné StuhlÁ. 1969., 1975. Jámbor Á. 1964.). A szelvény É-i har- madában, a permi képződmények előfordulására és helyzetére vonatkozóan a reflexiós szeizmikus mérések értelmezéséből lehet következtetni (Wéber B 1975.). A szelvényben az alsópermi képződmények közül csak az aleurolitösszletet emeltük ki. Az aleurolit, fáciesbélyegei szerint, mintegy nivelláló szerepet játszhat, azaz az alsóperm durvatörmelékes összleteit lezárva, a környezet peneplénesedésével összhangban tölti ki az üledékgyűjtő kereteit (Barabás A. 1956., Jámbor Á. 1964.). Erre alapozott következtetés az aleurolitösszlet változó vastagsága, a KT — 1 fúrásban harántolt biztos j> 580 m vastagságtól a teljes kiékelődésig s a peremeken nem valószínűtlen heteropikus kifejlődések megjelenéséig. A szelvény ezt az ősföldrajzi feltételezést rögzíti és mutatja É— D irányú térbeli lehetőségeit. A kristályos alaphegységi keret É-i szélének Komló HetvehetN PH 6 Tvf? vl 7 8l_cd r — Y,\ i) + )}) í iX y /. ábra. Földtani térképvázlat a Ny-Mecsekröl (Wébbr B. 1975.) Jelmagyarázat: 1. Alsójára, 2. Felsótriász, 3. Középsőtriász, 4. Alsótriász, 5. Permo-triász és felsőperm, 6. Alsópermi kvarcporfir, 7. Alsóperm, 8. Felsökarbon, 9. Prekambriurai gránit. 10. A Mecsekalja vonal és a „Hetvehely— Magyarszék vonal”, 11. Törésvonal, 12. Antiklinális, szinklinális tengely, 13. Mélyfúrás, 14. Gravitációs mara- dékanomália adatok, 15. A nagyszerkezeti szelvényvázlat helye, 16. A „mecsekalja árok” szelvényének (5. ábra) helye Abb. 1. Geologische Kartenskizze über das westliche Mecsek-Gebirge (B. Wéber 1975). Zeichenerklfirnngen: 1. Unterjura, 2. Obertrias, 3. Mitteltrias, 4. Untertrias, 5.Permo-Trias und Oberperm, 6. Ünterpemiischer Quarzporphyr, 7. Unterperra, 8. Oberkarbon, 9. Prákambrischer Gránit, 10. Mecsekalja-Linie und Hetvehely-Magyarszék-Linie, 11. Bruchstörungslinie. 12. Antiklinal-, Synklinalachse, 13. Tiefbohrung, 14. Gravimetrische remanente Anomaliendaten, 15. Stelle dér grosstektonischen Profilskizze, 16. Stelle des Profils des „Mecsekalja-Grabens” (Abb. 5) Nagy Mec sekalja árok 1 [pT] 19 E3 2[H 3 r^1 21 [ 8rt,| 4 EH 22 [ | 23 | Pra| 6i~n 25 03 e |T] 95 1 Pfa-I 9 EH 27 ED io EH 28 ÍVl " 29 [73 -2 Q3 30-*-- '3 m 31 -L. 32 « is E3 33 16 [15] 3A i7 r&] 35 1 i8 ED . morodékO^S^ rovitoo 2. ábra. Nagyszerkezeti szelvényvázlat a Ny-Mecsekből (Wéber B. 1975.). Jelmagyarázat: 1. Pliocén, 2. Miocén általában, 8. Középsőmiocén, belvéti emelet, 4. Alsókréta, trachidolerit (a szelvényen nem ábrázolt), 5. Júra általá- ban, 6. Alsójára, 7. Triász általában, 8. Felsőtriász, 9. Középsőtriász, anizruszi emelet, 10. Középsőtriász általában, 11. Alsótriász, kampili alemelet, 12. Alsótriász, szeizi alemelet, 13.Felsőperm általában, 14. Permo-triász, jakabhegyi ho- mokkő formáció, 15. Permo-triász, jakabhegyi főkonglomerátum, 16. Felsőperm „vörös homokkő” formáció, 17—18. Felsőperm, „zöld és szürke homokkő” formáció, 19. Felsőperm, „tarka homokkő” formáció, 20. Alsóperm általában, 21. Alsóperm, „aleurolit” formáció, 22. Alsóperm, „tarka homokkő” formáció, 23. Alsóperm, „vörös homokkő” formáció, 24. Alsóperm, kvarcporfir, 25. Alsóperm, „kvarcporfir alatti tarka homokkő” formáció, 26. Alsóperm, „bazális konglomerátum”, 27. Feltételezett felsőkarbon, 28. Szerpentinit, 29. Prekambriumi? kristályos aljzat, 30. Réteghatár, formáció határ, 31. Feltételezett diszkordáns település, 32. A szeizmikus mérések reflexiós időszelvényeiből szerkesz- tett mélységszintek (Baranyi I.), 33. Refrakciós mélységi zlnt, 34. Szerkezeti vonalak, 35. Mélyfúrás Abb. 2. Grosstektonische Profllskizze aus dem westllchen Mecsek-Gebirge (B. Wéber 1975). ZeichenerklÜrungen: 1. Pliozfin, 2. MiozSn im allgemeinen, 8. Mittelmiozan, Belvet-Stufe, 4. Unterkreide, Trachydolerit (auf dem Profil nlcht dargestellt), 5. Jura lm allgemeinen, 6. ünterjura, 7. Trias im allgemeinen, 8. Obertrias, 9. Mitteltrias, Anis-Stufe, 10. Mitteltrias im allgemeinen, 11. Untertrias, Campil, 12. Untertrias, Seiser Stufe, 13. Oberperm im all- gemeinen. 14, Permo-Trias, Sandstelnformation von Jakabhegy, 15. Permo-Trias, Hauptkonglomerat von Jakabhegy, 16. Oberperm, „Rotsandstein”-Formation, 17—18. Oberperm, „grüne und graue Sandstein”-Formation, 19. Ober- perm, „bunto Sandstein”-Forraation, 20, Unterperm im allgemeinen, 21. Unterperm, „Aleurolith-”Formation, 22. Unterperm, „bunter 8andstein”-Formation, 23. Unterpenn, „Rotsandstein”-Formation, 24. Ünterperm, Quarzpor- phyr, 25. Unterperm, „bunter Sandstein unter dem Quarzporphyr”, 26. Unterperm, „Basiskonglomerat”, 27. Hypothetisches Oberkarbon, 28. Serpentinit, 29. Praknmbrischer?, kristalliner Untergrund, 30. Schichtgrenze, Formations- grenze, 81. Hypothetische diskordante Lagerung, 32. Tiefenhorizonte, konstruiert aus den Reflexions-Zeltprofilen dér seismischen Messungen (I. Baranyi), 33. Refraktions-Tiefenhorizont, 34. Strukturlinien, 35. Tiefbohrung W éber: Nagyszerkezeti szelvényvázlat a Ny Mecsekből 29 körvonalazása e tekintetben is utal az alsópermi képződmények provinciálisabb jellegére a felsőpermhez viszonyítva. A mezozoikumot a paleozoikum tömegéhez mérve alárendeltebb szerepben triász és júra üledékek, valamint a szelvényben nem jelölt alsókréta korúnak ismert bázisos-alkáli vulkánitok (trachidoleritek) képviselik. 3. ábra. Részlet a Me-1/74 szeizmikus reflexiós szelvényből Abb. 3. Detail aus dem seismischen Reflexionsprofil Me-1/74 Az alkáli vulkánitok helyzetét a Ny-Mecsekben vizsgálva Rózsás F. és Téglássy L . (1975) olyan széles horizontális és rétegtani elterjedést mutatott ki, amely külön vizsgá- latokra érdemes a szerkezeti kapcsolatok tisztázására is. A szelvénybe eső triász (törmelékes — evaporitos — karbonátos— tagozatok- kal) a nagy antiklinális területén bizonyítottan csak az anizuszi emelettel bezáróan ismert. Az északi szárnyon a Hetvehely — Magyarszék vonal mentén és az Északi előtérben ( Szentkatalin és Karácodfa környékén) azonban már fel- tételezhető a triász teljesebb, esetleg a törmelékes felsőtriászig is terjedő réteg- sora. Hasonlóan a mecsekalja árokban is felsőtriásznak véljük a 1428. fúrásban harántolt bizonyítottan júra(alsó liász) kőszéntelepes rétegek alatti, korábban miocénnek vélt, konglomerátum- és homokkőrétegeket. — A Pécsbánya környéki felsőtriász tanulmányozása (Wéber B. 1965) alapján felté- telezzük, hogy az É-i és D-i előtérben levő felsőtriász (nóri-raeti) rétegek már élesebb diszkordanciával települnek fekvőjükre, mint az Pécsbányánál megfigyelhető. — A 1428. fúrás fellelhető anyagát és dokumentációját revideálva azt találtuk, hogy a biztosan liász alatti rétegek (~980 m-től lefelé) rétegtanilag és kőzettanilag megfelelhetnek a Nagy E. (1968) által a Pécs 26. fúrásban kimutatott felsőtriász konglomerátumnak. A fedő helyzetű liásszal való szerves kapcsolat lehetőségére utalnak ezekben a kérdéses korú rétegekben a ritmusos üledékképződés nyomai (4. ábra), amelyek csak kisebb valószí- nűséggel lennének kimutathatók egy kaotikus helyzetű miocénben. A fúrás 980 m alatti anyagából vett, minták palynológiai feltárása (O. F. K. F. V. Komló) és vizsgálata (Bajra- básné Sttjhl A.) negatív eredménnyel zárult. Sem miocén sem felsőtriász maradványokat nem lehetett kimutatni. Mindezt mérlegelve a kérdéses rétegek korának megítélésében egyelőre a liász alatti térbeli helyzetet tekintettük irányadónak. I 30 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet 1428 sz fúrás 1 23 5 6 3.(23 4 mnn 6 1 ° o ° | 7.1X1 4. ábra. Részlet a 1428. fúrás földtani szelvényéből. Jelmagyarázat: 1. Mészkő, 2. Márga, 3. Agyag, 4. Szenes agyag, 5. Homokkő, 6. Konglomerátum. 7. Fauna, 8. A feltolódás zúzott zónája, J, = Alsójára, Ts = Felsőtriász, P,z = Felsőperm Abb. 4. Detail aus dem geologischen Profil von Bohrung Kr. 1428. Zeichenerklarungen: 1. Kalkstein, 2* Hergel, 3. Tón, 4. Kohleführender Tón, 5. Sandsteine, 6. Konglomerat, 7. Fauna, 8. Zone, durch Aufschiebung zerklei- nert, J , = Unterjura, T3 = Obertrias. P2z = Oberperm A fedőhegységi képződmények sora közismerten a helvéti emelet eróziós diszkordanciával települő durvatörmelékes rétegeivel kezdődik és pannon homokos-agyagos rétegekkel zárul. Amint a szelvényből is látható jelentős vastagságot csak az északi előtérben és a mecsekalja árokban érnek el. II. A szelvényvázlat szerkezeti egységei A szelvény felépítésével szükségszerűen áttekintést kapunk a főbb szerkezeti egységekről is. 1. A kristályos alaphegység mint szerkezeti egység is a legkevésbé ismert. Szederkényi T. (1975) feltételezése szerint a gránitból álló kristályos alaphegy- séget egy „transzkurrens vetőműködés úgy osztja ketté, hogy a kora varisz- W éber: Nagyszerkezeti szelvény vázlat a Ny Mecsekből 31 kuszi mozgásoktól ... a két gránitrész egymástól elkülönülten . . . eltérően fejlődött”. A szelvényben, elsősorban a paleozóos üledékes formációk déli határát egy ilyen vető megszabhatta s ugyanakkor az alaphegységi keret em- lített aszimmetriájának is oka lehet a közvetlen vetőmenti erőteljesebb elmoz- dulásokkal. 2. A ,, mecsekalja árok ” a nagy antiklinálist délről határoló feltolódás és a kiemelkedett helyzetű kristályos alaphegység közötti terület. Szerkezetére vonatkozóan, a fedőüledékek valószínű vastagságán kívül nem rendelkezünk adatokkal. Az árok K-i részének É-i peremén mélyült 1428 sz. fúrás (2. ábra) helyzetét és adatait vizsgálva merült fel az a lehetőség, hogy az árok alaphegy- ségi képződményei nem szükségszerűen vannak mindenütt kaotikus szerkezeti helyzetben. A szelvényvázlat ezt a feltevést rögzíti. A gravitációs maradék- anomália térkép szerint (1. ábra) a Nv-felé feltehetően szélesedő árkot a mezozó- os és új paleozóos alaphegységi képződmények a hegységi általános felépítés és dőlésviszonyok szerint egyre kevésbé zavartan is kitölthetik az 1. és 5. ábrán látható elvi vázlatok szerint. A gravitációs maradékanomália térkép úgy is értelmezhető, hogy a mecsekalja ároktól közvetlenül D-re levő kristályos alap- hegység Ny-felé egyre mélyebbre kerül. Ebből az következik, hogy az árok D-i határát képező törésvonal jelentősége is ugyanilyen irányban csökken. A fel- tételezett (karbon és) permi rétegek elterjedése szempontjából ez utóbbiaknak ősföldrajzi jelentősége is lehet. A mecsekalja árok szerkezete felderítésének (szeizmikus mérésekkel — mélyfúrással) több szempontból lehet gyakorlati jelentősége. Az alaphegységben elsősorban a felső- perm előfordulása, a fedőhegységben pedig a lepusztult permi rétegek lehetséges eró- zióbázisa miatt. Hasonlóan adatok várhatók a jura-felsőtriász kifejlődésekre és elterje- désükre is. 3. A hegységrész uralkodó és jellegét adó legnagyobb szerkezeti egysége a nagy antiklinális és É-i szárnya. D-ről és É-ról is egy-egv hatalmas feltolódás határolja. Ezek mentén emelkedik ki a Nv-Mecsek látható hegységeként. NyDNy 1426 KEK yEM £33 €33 €32 CT CT CT e[c3 a — 5. ábra. A Mecsekalja árok feltételezett földtani felépítése (WÉBKP, B. 1975.). Jelmagyarázat' 1. Pliocén, miocén, 2. Alsójára. 3. Felsőtriász, 4. Középsőtriász, 5. Alsótriász, 6. Permo-triász és felsőperen, 7. Alsőperm, 8. Felső- karbon, 9. A prekambriumi kristályos aljzat felszíne, 10. Az egyes üledékes alaphegységi formációk a kristályos aljzatra diszkordánsan is települhetnek és azzal szerkezeti vonal mentén is érintkezhetnek Abb. 5. Vermuteter geologisclier Bau des Mecsekalja-Grabens (B. Wéber 1975). Zeichenerklárungen: 1. Pliozan, Miozan, 2. Fnterjura, 3. Obertrias, 4. Mitteltrias, 5. Untertrias, 6. Permo-Trias und Oberperm, 7. ünter- perm, 8. Oberkarbon, 9. Oberflache des prakambrischen kristallinen Fntergrundes, 10. Die einzelnen sedimentaren Grundgebirgsformationen können den kristallinen l'ntergnmd sowohl diskordant überlagem, als auch damit langs einer Strukturlinie in Kontakt stehen. 32 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet A D-i határát képező közel K— Ny-i csapású és É-i dőlésű feltolódás a ,,mecsekalja vonal” része. E feltolódás mentén, a rétegtani amplitúdót is jellemezve, felsőperm rétegek kerültek térben a már ,,mecsekalja árok”- hoz tartozó jura (alsóliász) rétegek fölé (1428. fúrás). Az É-i határt jelentő feltolódás ismert csapása ÉK— DNy, dőlése DK. Amplitúdójára jellemző, hogy ismert szakaszának ÉK-i részén, a felsőperm középső részéhez tartozó rétegek után, a feltolódás síkja alatt az egyik fúrásban ismét alsótriász rétegek következtek. Ez az adat mintegy 750 m abszolút magasságú elmozdulást jelent. A fel- tolódás jelenleg ~ 7 km hosszan ismert. Földtani térképezés során és fúrások- ban (négy harántolás) először az 1957—65. években vált ismertté. Legújabb harántolása, amely a csapás fő irányát tisztázva jelenlegi hosszát ismertté és együttesen szerkezeti jelentőségének vizsgálatát és felismerését is lehetővé tette, Barabásné Stuhl Á. javaslatára (1974) történt. A feltolódás ismert sza- kasza, amint az 1. ábrán látható, jól beleillik a hegység gravitációs maradék- anomália térképén az adott helyzet és csapásirányt jellemző minimum zónába. Ezt is figyelembe véve a feltolódás hossza és csapása Hetvehely — Magyarszék vonalként prognosztizálható, az egész hegységet érintő jelentőséggel. Itt említjük meg, hogy több adat szerint a Hetvehely — Magyarszék vonal mentén, D-re, az alaphegység rétegeiben egy közel Abáliget — Mánfa irányú enyhe felboltozódás lehetséges. Ennek nyugati vége szelvényünkben (2. ábra) a Ny áras-völgy -nél lenne. Az antiklinális É-i részén és szinklinálisba hajló É-i szárnyán belül fő szer- kezeti tényező a redőzöttség formaelemeiben (boltozatok, hajlatok) megnyil- vánuló hajlítás, áttolódási és hajlításból eredő nyírási síkok (vetők, feltoló- dások) további lehetőségével. Az ENy-i szárnyon mélyült fúrások adatainak (szerkesztett) felhasználásával néhány, a redőzöttséggel és a hajlításos mozgással kapcsolatos megfigyelést lehetett tenni. A redőzöttség térbeli elrendeződése olyan, hogy az enyhe redő- haj latok és boltozatok tengelyei a különböző összletekben nem esnek pontosan egymás alá, hanem eltérő helyzetűek. Ha ezeket az „izoform” tengelyvonalakat térképszerűen (6. a. ábra) ábrázolva összekötjük, az összletek térben eltérő mozgására utaló mintegy „erővonalakat” kapunk, amelyek egy „mobilis” tektonikai modellhez vezetnek. Ez a szemlélet lehetővé teszi olyan esetek megértését és megoldását, amikor például egy földtani szelvényben (6.b. ábra) a fúrások alapján a perm-triász határ dőlését a kampili-anizuszi határ dőlésével ellenkezőnek tapasztaljuk. A jelenség oka feltehetően az egyes összletek különböző fizikai paraméterei- ben (pl. rugalmasság) van, amelyek miatt eltérő mértékben reagálnak az álta- lános hajlítási igénybevételre. Ugyanezen vertikális inhomogenitás miatt hajlítási igénybevételre az egyes összletek határaik mentén egymáshoz viszo- nyítva párhuzamosan is elmozdulhatnak. Ilyen oka is lehet pl. a felsőkampili rétegek helyenként tapasztalt kaotikus gyüredezettségének, „autigén” brecs- csásodásának a sokkal merevebb és vastagabb anizuszi mészkő tömeg alatt. Az É-i szárny egyes szelvényeinek vizsgálata olyan megfigyelést is lehetővé tett, amely szerint az alsókampili evaporitos összlet (T1c1) a triászon belüli boltozódások felé fokozatosan kivastagodik (7. ábra). A kivastagodás okát abban látjuk, hogy az összlet nagyságrendben is plasztikusan viselkedő evaporitos sorozat a felboltozódások nyomásárnyékában keletkező teret igyek- szik kitölteni. W éber: Nagyszerkezeti szelvényvázlat a Ny Mecsekből 33 6. ábra. a) A réteghatárokon megrajzolt izoform tengelyvonalak a nagy antiklinális É-i szárnyán és b) Földtani szel - vény fúrásokon keresztül a „mobilis” modell szerint szerkesztve (Wéber B. 1975). Jelmagyarázat: (a réteg - határok grafikus jelölése a két ábrán azonos) M2 = középsömiocén, T,a - középsőtriász, anizuszi rétegek, XiC2 = alsótriász, felsőkampili rétegek, TiC1 = alsótriász, alsókamplli rétegek (evaporitos összlet), T,s = aLsótriász, szeizi rétegek, Pz = permo-triász, jakabhegyi homokkő formáció Abb. 6. a) Die an den Schichtgranzen eingezeichneten isoformen Achsellinien am nördlichen Flügel dér grossen Anti- klinale; b) Geologische Profil durch die Bohrungen, konstruiert nach den »mobilen« Modell (WÉBER B. 1975). Z e i- chenerklárungen M2 = Mittelmiozán, T2a = Mitteltrias, anisischen Schichten, T,c2 = Untertrias, ober- kampilen Schichten, TiC1 = Untertrias, unterkampilen Schichten (Evaporit-Komplexe), T, s= Untertrias, seisen Schichten, P2 = Permo-Trias, Jakabhegyer Sandstein Formation Mindezek a jelenségek, azzal együtt, hogy az említett Hetvehely — Magyarszék feltolódási vonal és övezete szelvényünkbe (2. ábra) eső metszete alapján szinte egy átbukó redőnek és áttolódási síkjának is felfogható, a nagy antiklinális É-i része és szárnya területén a hajlításos-torlódásos igénybevételt tükrözi a 8. a. ábrán látható séma szerint. 4. A hegységrész következő nagy szerkezeti egysége az É-i előtér, amely szelvényünkben a Hetvehely — Magyarszék vonaltól E- ra, az ismételten magasabb helyzetet elfoglaló feltételezett kristályos alaphegységig tart. Ezt ismerjük a legkevésbé. Felépítésére vonatkozóan ebben a szelvényben csak a szeizmikus reflexiós mérésekre vagyunk utalva. A mérések szerkezeti szempontból ér- telmezve, több kevesebb bizonytalansággal, a reflexiós szintek „hullámossá- gával” az északi előtér üledékes formációi szerkezetében is a hajlított nagy 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny, 197. kötet, 1. füzet 7. ábra. Az alsótriász evaporitos összlet kivastagodága a Hetvehely-Magyarszék vonal mentén felboltozódó rétegek között (Wéber B. 1975). Jelmagyarázat: M, = középsőmiocén, T,a = középsótriász, anizuszi rétegek, T,c’ = alsótriász, felsőkampili rétegek, TiC1 = alsótriász, alsókampili rétegek (evaporitos összlet), T,s = alsótriász, szeizi rétegek, P,z’_e = permo-triász, Jakabhegyl homokkő formáció, P,zs = permo-triász, jakabhegyi főkonglo- merátum Abb. 7. Zunehmende Machtigkeit des untertriadischen Evaporit-Komplexes zwischen den aufgewölbten Schlchten bei Hetvehely-Magyarszék Linie (Wéber B. 1975). Zeichenerklárungen: M, = Mittelmloz&n, T,a = Mittel- trias, anisischen Schichten, TiC* = Untertrias, oberkampilen Schlchten, TjC1 = Untertrias, unterkampilen Schichten (Evaporit-Komplexe), T,s = Untertrias, seisen Schlchten, P,z'-* = Permo-Trias, Jakabhegyer Sandsteln Eormation PjZ5 = Permo-Trias, Jakabhegyer Hauptkonglomerat formákra utalnak. Ez a kép az É-i előtér szerkezete és a nagy antiklinális formai és képződésbeli egységére mutat (8.b. ábra). Az északi előtér felépítésének és szerkezetének vizsgálatára szerkezetkutató fúrások lemélyítése célszerűnek látszik 5. A Ny-Mecsek, szelvényünkben vázolt, szerkezeti egységei kialakulásának mechanizmusa tekintetében lényegében Bállá Z. a nagy antiklinálisra analógi- ák alapján kifejtett (1965) álláspontjának azt az alapvonását fogadjuk el, mely 8. ábra. a): A nagy antiklinális É-i szárnya és b) a Ny-Mecsek szerkezete jellegmetszete (Wéber B. 1975.) Abb. 8. a) Nördlicher Flügel dér grossen Antiklinale und b) die Struktur des westlichen Mecsek-Gebirges in Charak- terprofil dargestellt (B. Wéber 1975) W éber: Nagyszerkezeti szelvényvázlat a Ny Mecsekből 35 szerint ,,a gyűrődés a kiemelkedés következménye ". Kiegészítésül annyi szol- gál, hogy: — a nagy antiklinális, valamint szárnyai és É-i előtere a legnagyobb való- színűséggel teljes formai és keletkezésbeli szerkezeti egységet képeznek, — szerves kapcsolat látszik a kristályos alaphegységi keret és az üledékes formációk nagyszerkezeti „aszimmetriája” között. Tartalmában ez azt jelent- heti, hogy a* kristályos alaphegységet ért idősebb variszkuszi regionális törés mentén a D-i részen erőteljesebb a süllyedés, itt kezdődik a molaszszerű (Barabás A. 1956) karbon? — perm üledékképződés és itt lesz a legvastagabb az üledék. Továbbá ez a D-i övezet marad a legmobilisabb. A kristályos alap- hegység feltételezetten lokális diapirszerű kiemelkedése a mecsekalja vonal mobilis zónájában csak következménye lehet a kristályos tömegek egészen a legújabb időkig tartó enyhén torlódó, konfrontáló mozgásának. Ez a mozgás az alap és fedőhegységi üledékes formációk hajlított nagyszerkezeti formái kialakulásának legvalószínűbb eredeti oka. Befejezés A bemutatott nagyszerkezeti szelvényvázlat annak ellenére, hogy jelentős szakaszain biztos adatokra támaszkodik, még sok tekintetben további ellenőr- zést igényel. A pontosítás szükségességét és az újabb felismerések lehetősé- geit mérlegelve, szerkezetkutató fúrások lemélyítése látszik szükségesnek. Ilyenek: pl. egy fúrás az É-i előtérben a szelvény É-i végénél s a kristályos alap- hegységből származónak vélt szeizmikus reflexiók ellenőrzésére, az alaphegység feltá- rására (—1500 fm), egy további fúrás (szeizmikus előkészítés után) a mecsekalja árokban (<—1500 fm). Távlatilag pedig gondolni kellene a nagy antiklinális magjában (Kővágó- töttős — Boda környékén) az üledékes permi rétegek átfúrására, s egyúttal a hegységrész alatti kristályos alaphegység feltárására isj (—2500 fm). Egy üyen fúrás lemélyítésének komplex jelentősége a hegység mélyszerkezete földtani-geofizikai-hidrogeológiai ismerete szempontjából nyilvánvaló, csak az anyagi fedezet függvénye lehet. A MÉV 2000 m-es magfúrásainak sikeres lemélyítése elérhető közelségbe hozta a feladat technikai megoldá- sának lehetőségét. A nagy szer kezet és mélyszerkezet feltárása szükségességének mérlegelésénél nem elhanyagolható szempont az, hogy a hegységrész (vagy a hegység) további tényleges adatok alapján is és ne csak gondolati szintézissel kerüljön valamely fejlődésmeneti-tektonikai rendszerbe-sorolásra, ami a gazdasági) perspektívák távlati megítélésében játszhat jelentős szerepet. Irodalom — Literatur Bállá Z. (1965): A kővágószöllősi antiklinális fejlődéstörténete. Földtani Közlöny 95. 4. Bállá Z. (1967): A Magyar Középhegység szerkezeti főirányairól. Földtani Közlöny 97. 3. Balogh, K.— Barabás, A. (1972): The carboniferous and permian oí Hungary. Acta. Min. Petr. XX. 2. Acta tni- versitatis Szegediensis. Barabás A. (1956): A mecseki perm időszaki képződmények Kandidátusi értekezés MÁFI. Könyvtár Barabás A. (1964): A baranyai terület kristályos éi. paleozőos képződményei. Magyar— Jugoszláv Geológus Talál- kozó. Kézirat Barabás A.— Baranyi I.— Jámbor a.— Szabó J.— Szénás Gy. (1964): A Mecsek és Villányi hegység harmadkor előtti alaphegység térképe. MÁELGI. Évkönyv. 1964. 1. Barabásné Stuhl á. (1969): A Mecsek hegységi felsőpermi üledékek tagolása ciklusos kifejlődésük alapján. Föld- tani közlöny 99. 1. Barabásné Stuhl Á. (1974): Javaslat a 2190. és 2179. fúrások továbbmélyítésére. MÉV. KMU. Adattár. Kézirat Barabásné Stuhl á. (1975): Adatok a dunántúli újpaleozós képződmények biosztratigráfiájához. Földtani közlöny 105. 3. 3* 36 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet B ARANYI I.— Jámbor á. (1962): A komplex geofizikai kutatások és geológiai vizsgálatok eredményeinek felhaszná- lása a DK-Dunántúl területén az alaphegység kutatásában. Magyar Geofizika III. 3—4. B aranyi I.— Elek I.— Géresi Gy. (1970): Komplex légi-gammaspektrometriai és légi mágneses mérések Magyaror- szágon. Magyar Geofizika. XI. 1—2. Belouszov B. B.— Gzovszkij M. B. (1964): Experimentalnaja tektonika. „Nyedra” Moszkva Jaxtsky B. (1975): A mecseki kristályos alaphegység földtana. Doktori értekezés tézisei. MTA Budapest Jámbor á. (1964) A Mecsek hegység alsópermi képződményei. Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár Nagy E. (1968): A Mecsek hegység triász időszaki képződményei. MÁÉI. Évkönyv. 51. 1. Némedi Varga Z. — Bóna J. (1972) Breccsaréteg a mecseki középsőliász foltosmárga összletben. Földtani Közlöny. 102. 1. Kaner G. — Kónya A. — Varga G. (1975): Geofizikai mérések a mecseki perin-triász antiklinálison. Kézirat. ELGI. Budapest, MÉV. KMÜ. Adattár Rózsás F.— Téglássy L. Adatok a Nv-mecseki bázikus-alkáli (trachidolerit) vulkanizmus elterjedéséről. Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár Seidl, E. (1934): Bruch und Fliesz-Formen dér Technisehen mechanik und ihre Anwendung auf Geologie und Berg- bau. Berlin SOOS I.— JÁMBOR Á. (1960): Növénymaradványos felső-karbon kavicsok a Mecsek hegység helvéti kavicsösszletéből. Földtani közlöny 90. 4. Szederkényi T. (1975): A Délkelet-Dunántúl ó-paleozoós képződményeinek ritkaelem kutatása. Kandidátusi érte- kezés tézisei. MTA. Budapest Vadász E. (1960): Magyarország földtana (második kiadás) Budapest Virágh K. (1960): A mecseki permi antiklinális néhány tektonikai sajátossága. Kézirat. Pécs Weix Gy. (1967): Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete. Földtani közlöny 97. 4. Wéber B. (1964): Űjabb növénymaradványos felső karbon korú kavicsok a Ny-i Mecsek helvéti rétegeiből. Földtani Közlöny. 94. 3. Wéber B. (1965): Üledékföldtani adatok a Mecsek hegységi felső triász és alsó liász rétegek ismeretéhez. Földtani Közlöny. 95. 1. Wéber B. (1975) A VII. és VIII. szerkezeti fúrások helyretelepítési javaslata. Kézirat. MÉV. _KMÜ. TŰK Wéber B. (1977) Tapasztalatok gravitációs maradékanomália adatok földtani értelmezéséről a Ny-Mecsekben. Magyar Geofizika XVIII. 1. Grosstektonische Profilskizze aus dem westlichen Mecsek-Gebirge B. Wéber Das untersuchte Gebiet liegt im Südteil von Ungarn, im Mecsek-Gebirge. In diesem Gebirgsteil wird das kristalline Grundgebirge aus prákambrischen Gránitén und Schiefem aufgebaut. Darüber lágert eine j ungpalaozoische (karbonische ?) und permische, det- ritische Fonnation von terrestrischer Hauptfazies, die mit kontinuierlicher Sedimen- tation in die marine Trias übergeht. Das Deckgebirge, welches das Grundgebirge mit einer Erosionsdiskordanz überlagert, ist hauptsáchlich durch tonig-sandige Schichten von miozanem und pannonischem Altér vertreten. Die Untersuchung hat vor allém zum Zweck einer Strukturprognose dér ökonomisch wichtigeren permischen Ablagerungen gedient. Das ~ 22 km lángé geologische Profil (Abb. 1, 2) basiert grösstenteils auf bergbaugeo- logische und Bohrangaben. Im Nordteil beruht es jedoch nur auf dér geologischen Inter- pretation von reflexionsseismischen Daten. Ein Teil davon ist in Abb. 3 dargestellt. Die Hauptstruktureinheit des Gebietes, die grosse Antiklinale und ihr nördlicher Flügel erheben sich mit zwei riesigen Aufsehiebungen zu einem Gebirge, das auch anderTages- oberfláche beobachtet werden kann. Von den Aufsehiebungen ist die südliche die seit lángé her bakannte oMecsekalja-Linien. Die Bedeutimg dér nördlichen Aufschiebung wurde erst in jüngster Zeit offensichtig und Verfasser hat sie als »Hetvehely — Magyarszék- LiniesTJ-*E l- 01300 -D O CO «- o ^ > cn o Fácies édesvízi tengeri Formáció ás r 1. fúrás pach R 8/7 f gyog borosjenői tégl ?lli Törökbálinti ig Homok llO.flm 316 5m Tn ■ö -a i | 1 Kiscelli Agyag Berkenye , i i LU cn -X* • Oo E- Eo o z. Törökbálinti Homok Kiscelli Agyag Középső oligocén -5 5 E ro v \ c OO - C > cr o 3 Kiscelli Agyag j i_ 1 1 _i __ a < d) ö ? _-E í65 D = CL ^ < KA ■WÍH5 .g - 83m -Z 359 m ■-466.5*3 CL CJ1 _o . '03 - dJ H JZ Q J ■ KA U o - X X Agyag | \ \ \ NP 23 d •- cn -a> 0 > il Tardi A. MOOm ™ o >N cn < ( Tardi Agyag Felső tar di édesvízi ■o iü/m D CD Vml Alsó tardi alsó része tengeri Eocén NP 20 Budai M 71 m ^ 76m 5 *0 D CD 160 m Néhány összeha- sonlító szelvény Budai Márga 1. ábra. A budai oligocén formációk rétegtana és fáciese a feldolgozott szelvények alapján Fig. 1. The stratigraphy and facies of the Oligocene formations with the selected sections B ál d in é B e k e: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 61 1.2. Budapest területéről a felhasznált fúrások a következők (1. ábra): Városmajor 1. fúrás (a János Kórházhoz közel a Városmajorban) Rózsadomb R 8/3 fúrás (a Fillér utcában, a Gábor Áron út kereszteződésétől kissé K-re) „Holzspach” téglagyári fúrás (R 8/7 a Mátyáshegy tövében a Szépvölgy talpához közel, a Mérőműszergyár udvarán mélyült, a régi téglagyár helyén) Budafok 2. fúrás [Budafok, Kereszt-hegyi kavicsbánya udvarán indult I (Báldi 1973)]. A pilisboros jenői agyagbánya Kiscelli Agyagjának radiometrikus kora is ismert (Báldi et al. 1975). Összehasonlításképpen néhány EK-magyarországi szelvény, illetve fúrás • rétegsorát is feltüntettem, melyek nannoplankton j át részletesen feldolgoztam (Recsk RM 89. fúrás, Berkenye Be. 4. fúrás és az egri, illetve novaji típusszel- vények) (Báldi— Beke és Báldi 1974). Jelen dolgozatban elsősorban a Tardi Agyag és Kiscelli Agyag Formációval kívánok foglalkozni. Az eocén zárótagját jelentő Budai Márga (Báldi— Beke 1972) és az egerien nannoplankt ónját (Báldi— Beke et Báldi 1974, Leho- tayová et Báldi — Beke 1975) már részben ismertettem. A feldolgozott fúrá- sok főként a Tardi Agyagról hoztak új adatokat. 2. Az oligocén nannoplankton zónáció Az oligocén plankton zónációja a kor általánosan hűvösebb klímája miatt már eleve több problémát rejt magában mint az eocéné és miocéné. A trópusi zónáció típusterületén Bramlette és Wilcoxon (1967) az alsóoligocént az eocénből átnyúló és itt kihaló fajokkal tudta csak tagolni, míg a középső- és felsőoligocénben belépő és zónadefiniáló szerepű fajok főleg a meleg klímához kötött előfordulású Sphenolit húsok közé tartoznak. ígv meleg klímájú terü- letek eocén áthalmozástól mentes oligocén szelvényei rétegtanilag könnven értékelhetők (2. ábra). Magyarországon azonban az oligocén nannoplankton vizsgálata során az esetek túlnyomó többségében megtalálhatók az eocénből áthalmozott alakok. A középső-felsőoligocén szint jelző formái, főleg a Sphenolithusok ( Sphenolithus predistentus, Sphenolithus distentus, Sphenolithus ciperoensis, Sphenolithus belemnos, Triquetrorhabdulus carinatus) nálunk nem általánosan elterjedtek. Tömegesen eddig mindössze a Holzspach téglagyári fúrásban a Kiscelli Agyag mélyebb részén fordultak elő. Egyébként általában igen ritkák, megtalálásuk az őslénytani vizsgálat során a szerencsétől függ, mely nagyobb mennyiségű minta szelvényben történő vizsgálata esetén természetesen sokkal kedvezőbb. Az oligocén képződmények rétegtani értékelésénél felhasználható fajok fajöltőit túlnyomórészt irodalom alapján állítottam össze a 2. ábrán (Mar- tini 1971, Haq 1973, Bukry 1971, 1973a, 1973b, Müller 1970a és b, Bramlette et Wilcoxon 1967, Roth, Baumann et Bertolino 1971). Bár ezekben a munkákban feldolgozott területek különböző klímaövekbe tartoznak, valódi trópustól É-Nemetországig, a fajöltőket meglehetősen azono- san adják meg. Le kell szögezni, hogy a nannoplankton a plankton Foramimfe- ráknál kevésbé klímaérzékeny, így a Sztrákos (1974) által erősen hangsúlyo- zott jelenség, a zónajelző fajok fajöltőinek nagyarányú eltérése a különböző klímaövekben, nannoplankton esetében ahg vehető észre. 62 Földtani Közlöyiy, 107 . kötet , 1. füzet KOR NANNO- PLANK- TON ZÓNA h 3 S § O as 3 == § 1 1 .§ á á a s 3 -3 g 5 M s E Eggenburgien NN 2 Egerien NN 1 NP 25 KÖZÉPSŐ- OLIGOCÉN NP 23 ALSÓ- OLIGOCÉN NP 21 22 EOCÉN NP 20 2. ábra. Az oligocén nannoplankton fajok fajöltői, főként irodalmi adatok alapján Fit). 2. Stratigraphic ranges of Oligocene nannoplanktonic species as found in referene.es A klíma hatását a nannoplankton fajok földrajzi elterjedésénél vehetjük észre. Trópusi fajok előfordulása magasabb szélességi körökön már korlátozott. Pl. a Sphenolithus predistentus, Sphenolithus distentus és Sphenolithus ciperoen- sis egy fejlődési sorba tartozó zónajelző oligocén formák közül az első kettő megtalálható É -Németországban és az É-Atlanti Óceánban mélyült fúrásokban (Müller 1970a és b, Perch -Nielsen 1972). A Sphenolithus ciperoensis ezeken a területeken már hiányzik, Magyarország területén azonban bár gyéren, de még előfordul. 3. Az oligocén formációk nannoplanktonja Budapest területén az eocén zárótagja a Budai Márga, nannoplankton j át óbudai felszíni feltárások alapján már ismerjük (Báldi — Beke 1972). Ez folya- matosan, kezdetben a kettő váltakozásával megy át az alsóoligocén Tardi Agyagba, mely alsó részén tengeri, felül édesvízi. Fedőjében az ismét tengeri Kiscelli Agyag folyamatosan települ. A Tardi Agyag a feldolgozott fúrások Báldiné Beke: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 63 tanúsága szerint három részre tagolódik, mely tagozatokat már Báldi (in Báldi et al. 1976) jelzi. Ezek a tagozatok nannoplankton juk alapján egymástól korban és fáciesben el különíthet ők. A Kiscelli Agyagot a képződményt átharántoló fúrás hiányában nannoplank- Itonja alapján ilyen részletesen nincs módom jellemezni. A feldolgozott részlet- szelvények alapján azonban ősföldrajzi és fáciesbeli értékelés is végezhető. A felsőoligocénben a nannoplankton mennyisége igen nagymértékben csök- ken, kőzetalkotó mennyiségben már sehol sem található. Az egyre durvább , törmelékes kifejlődésben, bár az átmenet a miocén felé általában folyamatos, a nannoplankton pontos elhatárolást nem tesz lehetővé. 3.1. A Tardi Agyag Formáció 3.1.1. A tengeri kifejlődésű alsó Tardi Agyag alsó része A tengeri Tardi Agyag („Alsó Tardi”) legalsó 15 méter nannoplanktonjának áthalmozás-mentes lerakódása megelőzte az infraoügocén denudációt. A Budai KOR NANNO ZÓNA FORMÁ- CIÓ MÉLYSÉG M 3 £ -1 | 1 § |S 8 © 03 *o" O Cö r s § 3 H •2 t. W <3 8 8 *o « * .s ^ 3 ^ Ilii liU p § * t- S 3 •8 -8 .& fc * § a 3= 1 1 £ KÖZÉPSŐ NP 23 Alsó tardi felső része ALSÓ- OLIGOOÉN' NP 21—22 Tardi agyag Alsó tardi alsó része 25 38 41 44 47 61. 56 57 59 60 61- 63 64 65 62 II I I Ilii I J I I I : I SZTRÁKOS 1974 allochton Budai Márga Fauna? EOCÉN NP 20 Budai Márga 66 67.5 70.5 71 74 76 Fauna kihalás oligocén Globigerina postcretacea zóna átmeneti rész eocén Turborotalia increbescens zóna növekvő gyakoriság = allochton 3. ábra. A Fillér utcai R 8/3 fúrás nannoplankton zonációja a fontosabb fajok feltüntetésével Fig. 3. Nannoplankton zonation in borehole R 8/3 in Fillér Street, with indication of the important species 64 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Márgából fokozatosan fejlődik ki mikrorétegzett, halpikkelyes agyagmárga- betelepülésekkel. Az eocén-oligocén kronosztratigráfiai határ metszi a formáció legalját. A Fillér utcai R 8/3 fúrásban 51,5 — 65,5 m közötti, a Városmajor 1-ben kb. 145 — 160 m közötti rétegeket sorolom ebbe a tagozatba (3 — 4. ábra). Biztosan azonos a Sztrákos (1974)-féle Globigerina postcretacea zónával az általa is fel- dolgozott R 8/3 fúrás tanúsága szerint. Ezt említi még Báldi (in Báldi et al. KOR NANNO ZÓNA MÉLYSÉG M FORMÁCIÓ KÖZÉPSŐ- OLIGOCÉN ALSÓ NP 24 NP 23 NP 21-22 9—13 13—17 17—24,4 24,4—29 Tardai agyag (transzgressziós) 29—35,1 41—45 49,5- 53,6 57,3—58 Felső 62,5—68,4 tardi 73,6—73,9 75,5—75,7 76.3— 76,4 76.4- 79,5 (édesvízi) 79,5-85,8 Tardi 95.6— 96 96.7— 97,8 98.5—103,7 103—106 Agyag 107,8- 113,7 120- 125.1- 127,7- 132 137.1- 142 ~ 146,8 151,6 156,5 110,4 -116,4 -120,7 -125,6 128,7 -135,1 -138,8 -144.5 147,1 -156 -158,5 a aj Alsó tardi felső része (tengeri) : a? a? : a? Alsó tardi alsó része (tengeri) EOCÉN NP 20 161,6- 163,4 166,5- 169.4- 173.9 178.5- 183.9 163,4 166.9 168,2 172 175.9 182,7 189,3 Budai Márga I III: növekvő gyakoriság a = allochton 4. ábra. A Városmajor Vm-1. fúrás nannoplanktonjának újravizsgálata, zonáció a fontosabb fajokkal Fig. 4. Revision of the Nannoplankton írom borehole Városmajor Vm-1, their zonation with the important species B ál d in é B e k e : A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 65 1976) a Tardi Agyag legalsó tagozataként, Bércziné Makk A. (1975) tengeri Taráiként. A Monostori (1975) által az óbudai Tardi Agyag bázisrétegeiből közölt tengeri Ostracoda- fauna is ebből a szintből származhat. Nannoplankton igen nagy mennyiségben található a vizsgált mintákban. A nannoplankton tömegét a következő néhány faj teszi ki : Ericsonia muiri ("Black) Reticulofenestra bisecta (Hay et al.) Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) Zygrhablithus bijugatus (Defl.) Lanternithus minutus (Stradner) Valamivel ritkábban találhatók a j Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud) Isthmolithus recurvus Defl. Sphenolithus moriformis ("Brönn. et Stradner) Általánosan, változó gyakorisággal fordulnak még elő a Cyclococcolithina f ormosa (Kamptner) Reticulofenestra placomorpha (Kamptner) Chiasmolithus oamaruensis (Defl.) Discolithina div. sp. Sphenolithus predistentus Braml. et Wilc. Ez a nannoplankton jellegzetesen alsóoligocén, az NP 21 és 22 nannoplank- ton zónába sorolható. Á két zóna szétválasztása területünkön nem lehetséges, elkülönítésüket Bttkry (1973a) is legfeljebb helyi, subzóna szinten tartja lehetségesnek. Ezzel azonos, hasonlóan tömeges nannoplanktont találtam a háringi cement márgában (Bad Háring, Tirol, Ausztria) melyet Martini is (in Cicha, Hagn, Martini et Absolon 1974) alsóoligocénnek talált. A feldolgozott két fúrás szelvényének nannoplankton ja áthalmozás szempont- jából nem azonos. A gyéren található kréta korú fajokon kívül rendkívül zavaró az eocén nannoplankton jelenléte az alsóoligocénben. A Fillér utcai R 8/3 fúrás ezen szakasza eocén áthalmozástól teljesen mentes, ezt már Sztrákos (1974) is rögzíti plankton Foraminiferák alapján. Az eocén-oügocén határt nannoplank- ton alapján a Discoaster barbadiensis Tan és Discoaster saipanensis Braml. et Riedel fajok kihalásánál kell megvonni. Ezek az R 8/3 fúrásban 66 m-ig találhatók, azonosan a Sztrákos által megvont eocén-oligocén határral. A Városmajor 1. fúrás ebből a szempontból igen kedvezőtlen. Eocén áthal- mozás (biztosan középsőeocén is) rögzíthető ebben a szakaszban, ez az előbb említett két Discoaster fajt áthalmozottan hozza át az alsóoligocénbe, ami az eocén-oligocén határ megvonását lehetetlenné teszi. Ha biztos középsőeocén fajt nem tudunk ilyen mintánál találni, akkor az alsóoligocén -j- áthalmozott középső- vagy felsőeocén coccolithok felsőeocénként értékelhetők — tévesen. Ezért szerepel 1970 elején a fúrásról készített kéziratos jelentésemben, a Vm. 1. fúrás tardi agyagja, ,, felsőeocénként”. Alsóoligocénben belépő, fiatal faj sajnos nincs, a plankton részére legkedvezőbb trópusi zónáció is csak kihaló alakokat használ. A főleg régebbi nannoplankton irodalomban helyenként említett alsóoligocén fajok (pl. Hay et al. 1967) elektronmikroszkóppal fel- 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 1. füzet ismert új alakok, melyek fajöltőjét a későbbi vizsgálatok általában lényegesen „megnyújtották.” A Tardi Agyag legalsó része kőzetalkotó mennyiségben coccolitkokból áll, egykori coccolithos iszapnak tekinthető. Az üledékképződés már a kis képződ- ményvastagság miatt is lassú kellett legyen, nyugodt voltát a meglehetősen általánosan található szét nem esett Coccosphaerák is igazolják. A Monostori (1975)-féle Ostracoda-v izsgálati eredmények alapján is planktonban gazdag (Sztrákos 1974: plankton Foraminiferák, Monostori: Pteropodák, nanno- plankton), de pangó vizű tengerre kell gondolnunk, melybe az Ostracodák egy része biztosan besodródott, helyenként és időnként azonban ott élt bentosz jelenléte is kimutatható: néhány Monostori által jelzett Ostracoda, továbbá az R 8/3-ban 61,5 m-ből előkerült egy db Propeamussium sp. (Bárdi szerint). 3.1.2. A tengeri kifejlődésű alsó Tardi Agyag felső része A Városmajor 1. sz. fúrás tanúsága szerint a Tardi Agyagban feltűnően mélyen már jelentkeznek fiatal, oligocénben „belépő” alakok. így a 142—144,5 m közötti mintában talált Helicopontosphaera perchnielseniae (Haq) olyan fajcsoportba tartozik, mely alakilag mással össze nem téveszthető, virágzásukat a középsőoligocén végén és a felsőoligocén elején élik, és a H. perchnielseniae a rupéli alsó részén az NP 23-ban belépő faj (Haq 1973). A fúrásnak kb. ugyan- ezen a részén kezd jelentkezni eleinte gyéren, később egyre gyakoribban a Reticulofenestra lockeri Müixer faj, melyet leírója Müller (1970a és b) csak a németországi NP 23 és 24-ből említ. Jellegzetes boreális középső- és felsőoligo- cén alak, alsóoligocénből nem említik. A Vm. 1. fúrásban ezt az őslénytani változást az üledékképződés is jelzi. 146,5 — 146,9 m között Lithothamnium- tartalnní agyagos mészkő rakódott le, a típusos Tardi Agyag közé települve. A Fillér utcai fúrás szelvényében felfelé haladva először a legalsó Tardi tagozat litofáciesének változatlan folytatódása mellett „eltűnik” a nanno- plankton. Ezt az „üres” mintát (47 m) már a következőben (44 m) a Braaru- dosphaera bigelowi (Gran et Braarud) tömeges belépése váltja fel, mely fajnak csökkentsósvízben való tömeges elszaporodása (pl. a szarmatában) jól ismert. E rövid kiédesedés után a tengervíz újabb beözönlése a sótartalom meg- növekedése után az üledékképződésben is megmutatta hatását, 23 — 37,5 m között homokkő rakódott le. E fölött 22,2 m-ben a Reticulofenestra lockeri jelenléte már az NP 23 zónára utal. Ezeket a rétegeket Sztrákos (1974) nem tudta értékelni. Az alsó Tardi közepén levő, itt lokális jellegű kiédesedést mint az édesvízi felső Tardi tagozat kezdeti mozzanatát fogja fel. Az üledékképződés — homokkőlerakódással is jelzett — megváltozása eocén képződmények, részben a Budai Márga, lepusz- tulásával is együtt járt, ami Foraminiferák és nannoplankton áthalmozásával jelentkezik. A Reticulofenestra lockeri belépésével azonban a két fúrás jól párhuzamosítható (Vm. 1. 144 m megfelel R 8/3 22,2 m-nek). A Vm. 1. fúrásban kb. 107 — 145 m között található ez1 a tagozat. Nanno- planktonja az alatta levőhöz hasonló, attól a Reticulofenestra lockeri ritka de eléggé általános előfordulása különbözteti meg. A felsőeocén lepusztulása igen erőteljes kellett legyen, mert néhány csak felsőeocén-alsóoligocén fajöltőjű alak közel azonos gyakorisággal található. Ezek a következők: Isthmolithus recurvus Defl., Orthozygus aureus Stradner. Néhány faj középső- és felsőeocén származású egyaránt lehet: Reticulofenestra placomorpha (Kamptner), Cycloccolithina f ormosa (Kamptner), Lanternithus \ ti E Iá fe B á l d i n é B ele e: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 67 minutus Stradner. Ezek az alakok az alsóoligocénben általában kihalnak az KP 21, de főleg az NP 22 végén. A képződmény korának megítélésénél mégis a fiatal alakok, elsősorban a Eelicopontosphaera 'perchnielseniae, de a Reticulo- fenestra lockeri jelenlétét is döntően figyelembe kell venni, és a plankton Foraminiferáknál is kimutatott intenzív felsőeocénből eredő bemosással értel- methetjük az idősebb alakok jelenlétét. 3.1.3. Csökkentsósvízi, édesvízi felső Tardi Agyag A Vm. 1. sz. fúrás szelvénye 106 m-től felfelé 29 m-ig a kőzetfácies lényeges megváltozása nélkül (világosszürke, halpikkelyes agyagmárga gyakori tufa- betelepülésekkel) egyre gyérülő nannoplanktont tartalmaz, kb. 77 m fölött már teljesen nannoplankton-mentes. A kb. 30 m-es átmeneti részben több teljesen üres minta között vannak nannoplankton tartalmúak: Ericsonia muiri (Black) Reticulofenestra bisecta (Hay et al.) Cyclocargolithus floridanus (Rom et Hay) fajok találhatók mindig elég ritkán. Feltűnő a holoeoceolithok szinte teljes hiánya. Az utolsó, nyilván erősen csökkentsósvízi mintában (76,4—79,5 m), a nagy ökológiai tűrőképességű, ritka Reticulofenestra lockeri (Müller) mellett egy közelebbről meg nem határozott Reticulofenestra faj található rendkívül gyakorian (II. tábla 1 — 10. ábra.), valószínű a R. ornata Müller faj erősen oldott példányai. Ebben az édesvízi, lényegében nannoplankton-mentes Tardi Agyagban állt meg a Holzspach téglagyári fúrás (85 — 100 m) (5. ábra). Az édesvízi jelleget a nannoplankton hiánya, csak mint negatív bizonyíték jelzi, Báldi (in Báldi et al. 1976) számos édesvízi-oligohalin ősmaradványt (halak, Ealitherium, Ammobaculites , ,,Planorbis” stb.) sorol fel, melyeket korábban a Tardi Agyag ezen szakaszából leírtak. A Tardi Agyag legfelső néhány méterében a sótartalom gyors megnövekedé- sét jelzi a nannoplankton: szinte nannoplankton-mentes minták után követ- kezik egy tipikus csökkentsósvízi minta: tömeges Braarudosphaera bigeloici (GRAxfet Braartjd’' és Reticulofenestra lockeri Müller ritka Ericsonia muiri (Black) Zygrhablithus bijugatus (Defl.) és Discolithina div. sp. Ez a Ym. 1-ben 24,4 — 29 m között, a Holzspach-gyári fúrásban 85 m-ben ta- lálható. A Ym. 1. fúrásban a sótartalom növekedése lassúbb lehetett: 10 — 24,4 m között (pleisztocén alatt) tardi fáciesben közepesen gazdag nannoplankton található. A Holzspach téglagyári fúrásban a Kiscelli Agyag — Tardi Agyag határa 83 m-ben található, és 77 m-ben a minta már biztosan tengeri fáciesű. 3.2. Középsőoligocén 3.2.1. Kiscelli Agyag A Holzspach téglagyári fúrás a Kiscelli plató alatt, a Szépvölgy talpánál, a Kiscelli Agyag HANTKEN-féle típusterületén mélyült. Feltárta a Kiscelli 6* 68 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet KOR NANNO ZÓNA Formáció Kiscelli Agyag KÖZÉPSŐ- OLIGOOÉN NP 24 NP 23 83 m Tardi Agyag Hintaszám ill. mélység m-ben K-6 K-4 K-3 K-2 K-l R-10 m R-13 m R-18 m R-21 m R-26 m R-31 m R-35,5 m R-40 m R-43 m R-46 m R-49 m R-52 m R-55 m R-57 m R-58 m R-64 m R-68 m R-71 m R-74 m R-77 m R-80 m R-85 m R-88 m R-92 m R-96 m R-100 m I növekvő gyakoriság 5. ábra. A régi „Holzspach” féle téglagyár szelvénye, felszíni feltárás és az R-8/7. fúrás nannopianktonja Fig. 5. Geological section of the old ,, Holzspach” brick-yard, Nannoplankton of the exposure and of borehole R-8/7 Agyag alsó részét és elérte a fekvő Tardi Agyagot. A fúrás mellett, a régi tégla- gyár fala még jelentős vastagságú Kiscelli Agyagot tár fel, a fúrás felső 10 m-e azonban feltöltéstől származó törmelék. A Kiscelli Agyag teljes feltárt vastag- sága itt közel 100 m. A Tardi Agyag-Kiscelli Agyag határán kimutatott transzgressziós rétegsor teljes egészében az NT 24 zónához kell tartozzon. Az első, igen gyér nanno- planktonos mintában is már előfordul a Cyclocargolithus abisectus (MünLLEB.). Megfigyelhető a Kiscelli-plató területén is a Kiscelli Agyag és Tardi Agyag összefogazódása (Lelkes 1970, Báldi in Báldi et al. 1976). B ál d in é B e k e: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 69 Valamivel feljebb a fúrásban (kb. 68 m-től felfelé) a Kiscelli Agyagban tö- meges, Sphenolithusokban is gazdag nannoplanktont találtam. Gyakori fajok a következők: Ericsonia muiri (Black) Reticulofenestra bisecta (Hay et al.) Reticulofenestra lockeri Müller Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) Cyclocargolithus abisectus (Müllek) Discolithina multipora (Kamptner) Zygrhablithus bijugatus (Defl.) Sphenolithus moriformis (Brönn. et Stradner) Sphenolithus predistentus Braml. et Wilc. (csak mélyebben, 58—64 m- Iben) Sphenolithus distentus (Martini) A növekvő sótartalommal jellemezhető trangressziós szakaszban tömeges a Braarudosphaera bigeloxci (Gran et Braarud), mely a Sphenolithus distentus (Martini) és Sph. predistentus Braml. et Wilc. gyakorivá válásával egyidőben (eltűnik, és ezt az egymást helyettesítő szerepüket a teljes szelvény folyamán megfigyelhetjük. Gyakoriságuk váltakozása ökológiai feltételek váltakozását mutatja: a Sphenolithusok mélyebb és/vagv melegebbvízi körülményeket, míg a Braarudosphaerák sekélyebb vízi, ,,partközelibb” körülményeket jeleznek. A ritkább fajok közül meg kell említeni a Helicopontosphaerákat \H. euphratis (Haq), H. recta (Haq) és az elvétve előforduló H. bramlettei Müller, H . compacta Braml. et Wilc., és H. intermedia Martini alakokat], a ÍDiscolithinákat (D. enormis Locker, D. pygmaea Locker és D. latelliptica Báldi— Beke, melyek szintén inkább a Sphenolithus distentus- mentes mintá- ban találhatók), és a Sphenolithus eiperoensist , mely rendkívül gyéren és csak a fúrás magasabb részén jelentkezik. A fúrás mellett feltárt felszíni szelvényben elég gyakori a Rhabdolithus vitreus Defl. faj. Innen származik a Martini által közölt (in Cicha et al. 1974) „óbudai”, kiscelli agyagminta is. Ebben a szelvényben találhatók — eddig — egyedül tömeges mennyiségben a trópusi középsőoligocén zónáció alapját jelentő Sphenolithus predistentus — distentus — eiperoensis fejlődési sor tagjai, mégpedig a fajok egymásközti aránya az NP 24 alsó részére utal: a Sphenolithus predistentus csak az alsó szintben mutatkozik, végig gyakori a Sph. distentus, viszont csak a magasabb részen elvétve található a Sph. eiperoensis. A Kiscelli Agyag nannoplanktonja nagyon változatos, a fajok előfordulásá- Iban és egvmásközötti arányában is igen eltérő együttesek találhatók. Teljes szelvény feldolgozásával várhatóan ezek finomrétegtanilag és ökológiailag értékelhetővé válnak. ÍA Kiscelli Agyag magasabb részét a Budafok 2. sz. fúrásból dolgoztam fel (6. ábra). Szelvényét és makrofaunáját Báldi (1973) közölte. A Törökbálinti Homokkő Formáció alatt 316,5 — 465,1 m (talpmélység) között harántolt a fúrás Kiscelli Agyagot. Nannoplanktonja csak közepesen gazdag, melyet a nagyobb terrigén anyagszállítás „felhígító” szerepe okozhatott. Faji össze- tételében rokon a Holzspach téglagyári szelvény Sphenolithus predistentus, Sph. distentus- mentes, Braarudosphaera tartalmú együttesével. A Discoli- thinák szerepe nagyobb : gyakori a D. pulchra (Defl.) és D. latelliptica Báldi— Beke. 70 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 1. füzet KOR EGGEN- BHBGIEN EGEMEN KÖZÉPSŐ- OLIGOCÉN NAN NO- PLANK- TON ZÓNA FORMÁCIÓ MÉLYSÉG M NN2 i 9_ Török- bálinti Homok Budafoki 94,0 — 96,8 Homok 106,0 — 108,2 108,2—110,8 110,8—113,6 113.7— 116,3 116.3— 118,4 118.4— 121,0 121,1—123,3 123.8— 126,5 126.8— 129,5 129,5 —133,0 135.6— 137,0 140.4— 143,2 146.0— 148,0 153.7— 156,7 164.7— 167,2 170.6— 173,2 184.2 - 186,3 189.6— 192,1 200.0— 202,6 209.8— 211,0 221.6— 224,2 235.0— 237,0 244.5— 246,9 253.2 256,0 259.5— 261,4 264,4 267,2 277.9— 280,9 283.7— 285,0 288.6— 290.4 296.3—299,0 300.1— 302.4 304.9—307,9 310.8 -313,3 NP 25 I 319,2 322.0 329.0— 331,4 337.1— 339,8 342.0— 345,5 350.4—353,0 — ? ' 357.0—359,6 362,3—365,0 i KisceUi 365,0—367,5 Agvag 367,5—370,5 376.2— 378,4 387.3— 389,1 396.0— 398.6 NP 24 | 409,3—413,6 416.1— 419.0 424,7 429,7 435,8—438,6 441,4 444.6 447,1 — 449,6 457,0-459,8 462.4— 465.1 növekvő gyakoriság 6. ábra. A Budafok-2. fúrás nannoplanktonja Fig. 6. Nannoplankton of borehole Budafok-2 Báldiné B e k e: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 71 A Kiscelli Agyag felső részét kb. 359,6 m fölött makrofauna alapján már ege- rien korúnak véli Báldi (1973). A nem túl gazdag nannoplankton ezt megerő- 1 siti: közvetlenül e határ alatt a Helicopontosphaera compacta (Braml. et Wilc.) még az NP 24-et jelzi, míg a Sphenolithus conicus Bukry néhány m-rel 1 feljebb (365,0 — 367,5 m) már az egerienre utal. A gyér nannoplankton ennél pontosabb elhatárolást nem tesz lehetővé. Nem szelvényvizsgálat esetében i egy-egy kiragadott minta korának rögzítése, ha a pontos szintjelző alakok hiányoznak, gyakran csak középső — felsőoligocénként lehetséges. 3.2.2 Hárshegyi Homokkő A Tardi Agvag-Kiscelli Agyag határán jelzett őslénytanilag jól rögzíthető i gyors sótartalom-növekedés, egy erős trangresszió medencebeli fáciesben je- lentkező hatása. Ez a peremeken Hárshegyi Homokkő transzgresszió jaként mutatkozik. A Hárshegyi Homokkőből, bár Budapesttől távolabb, szintén az NP 24 zóna nannoplankton j át sikerült kimutatni. Ez a transzgresszió melegvízi, mediterrán hatások gyors elterjedését bizo- nyítja: valamennyi fauna-csoportban kimutatható a mediterrán faunaelemek gyakorisága: Hárshegyi Homokkőben molluszkák, nagyforaminiferák (Báldi j és Kecskeméti in Báldi et al. 1976). Ezzel egyidőben a Kiscelli Agyag bázisán a Sphenolithus distentus tömeges megjelenése jelzi ugyanezt. 3.3. A Törökbálinti „pectunculuszos” Homokkő Formáció A Budafok 2. fúrásban 316,5 — 110,8 m között található a Törökbálinti Homokkő, fölötte eggenburgi Budafoki Homok települ, folyamatos üledék- képződéssel. E formációk fáciese a nannoplankton számára nem kedvező. Feltűnő a fekvő (szintén már egerien) legfelső Kiscelli Agyaggal szemben a Discolithinák és holococcolithok szinte teljes eltűnése a Törökbálinti Homok alján. Ez azonban inkább a fáciesváltozás eredménye: ezek az alakok a homokos kifejlődésben erősebben jelentkező oldóhatásoknak legkevésbé ellenálló fajok. A rendkívül szegényes nannoplankton főként: Ericsonia muiri (Black) Reticulofenestra hisecta (Hay et al.) Reticulofenestra lockeri Müller Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) Cyclocargolithus abisectus (Müller) fajokból áll. Ezek mellett elvétve szinte bármelyik, a Kiscelli Agyagban is megtalálható faj felléphet. Az egerienre két fiatalabb típusú Sphenolithus faj — sajnos ritka — előfordulása jellemző: a Sphenolithus conicus Bukry és Sphenolithus delphix Bukry. A Budafok 2. sz. fúrásban mindkettő megtalál- ható, de csak egy-egy példányban. 4. A Budafoki Homok A Budafoki Homok (eggenburgi) nannoplanktonja még szegényebb, egy-két Helicopontosphaera cf. ampliaperta (Braml. et Wilc.) és néhány neogén tí- pusú Discoaster azonban így is található a két képződmény határa közelében. 72 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Az oligocén magasabb része — ellentétben a mélyebb oligocénnel — a vizsgált területek kedvezőtlen iitofáeiese miatt olyan gyér nannoplanktont tartalmaz, mely az emeletek, és a nannoplankton zónák pontos elhatárolását nem teszi lehetővé. 5. Rétegtani és fáciestani kiértékelés 5.1. A budai területről feldolgozott fúrások — mint alapszelvények — fel- használásával felvázolható a terület földtani fejlődéstörténete a nannoplankton együttesek fáciesértékelése alapján az oligocén folyamán. Az eocén-oligocén határát jelentős fáciesváltozás nem jelzi, a Budai Márgára települő Tardi Agyag hasonló tengermélységben képződött az alsóoligocénben (NP 21 — 22 zóna). Az alsó-középsőoligocén határán a medenceperemek kiemel- kedésével (infraoligocén denudáció Báldi, in Báldi et al. 1976) egvidőben a medence belsejében is változások jelentkeznek: (NP 23 zóna) rövid kiédesedés után csökkentsósvízi, majd ismét tengeri nannoplankton jelentkezik, homokos- sá váló üledékképződéssel egyidejűleg a Fillér utcai fúrásban, illetve az ugyan- ekkor keletkezett sótartalom-változás nélküli sekélyebb vízi Lithothamnium- tartalmú agyagos mészkőközbetelepülés aVm. 1. fúrásban. A kiemelt területek- ről lepusztuló Budai Márgából (és talán a Tardi Agyagból) ettől kezdve áthal- mozottan ismét tömegesen az üledékbe kerül azok plankton anyaga, megtalál- hatók azonban, persze gyéren, a biztosan fiatalabb kort rögzítő, itt belépő nannoplankton fajok ( Helicopontosphaera perchnielseniae és a Reticulofenestra lockeri). Az NP 23 zóna magasabb részén a tengeri üledékképződés fokozatosan meg- szűnik, a nannoplankton elszegényedik és édesvízi körülmények válnak ural- kodóvá. A Tardi Agyag vastagságának nagyobb részét ide kell sorolnunk. Ezt a kiédesedést kőzettani változások nem jelzik. A középsőoligocén közepén (NP 24 zóna bázisán) igen jelentős földtörténeti események rögzíthetők. A Tardi Agyag legfelső részén a sótartalom meglehető- sen gyors növekedését látjuk, először a Braarudosphaera bigelowi és Reticulo- fenestra lockeri fajok felvirágzása csökkentsós vízben, majd a normál tengeri, változatos nannoplankton válik uralkodóvá — már a Kiscelli Agyagban. A tenger további mélyülését jelzi a Sphenolithus distentus tömeges előfordu- lása is a Holzspach téglagyári fúrás. Kiscelli Agyagjában. A Sphenolithus distentus jelenléte egyben ősföldrajzi kapcsolatot is jelez a mediterrán elemek belépésével. Ugyancsak mediterrán faunakapcsolatra utal ezzel egyidőben a Hárshegyi Homokkő nagyforaminifera és Mollusca faunája. A Holzspach téglagyári szelvény faunája szerint a Kiscelli Agyag alsó, közel 100 m-ében a Sphenolithus distentus és Braarudosphaera bigelowi fajok gyakori- sága egymást váltja, mélyebb illetve partközelibb körülményekre utalva. A Kiscelli Agyag magasabb része és az egerien Törökbálinti Homok lassú sekélyülést jelez, a nannoplankton itt már a nagymennyiségű üledékanyag felhígító hatása miatt gyér. 5.2. A plankton Foraminifera zónációt a Budapesttől Biikkaljáig terjedő területekre Sztrákos (1974) dolgozta ki. A Turborotalia increbescens zóna és a Olobigerina postcretacea zóna határa felel meg az eocén-oligocén határnak, melyet a mediterrán fajok csoportjának nagyfokú elszegényedése jelez. A Globigerina postcretacea zóna teljesen megfelel az NP 21 — 22 zónáknak a Bál diné Beke: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 73 Fillér utcai fúrás tanúsága szerint. Az e fölött jelentkező rövid kiédesedés után melyet a Foraminiferák „eltűnési” szakasza jelöl, kezdődik a Budai Márgából származó Foraminifera (és nannoplankton) fajok tömeges áthal- mozódása. Ezt a határt Sztrákos (1975) az alsó és felső Tardi határaként értelmezi, és a felső Tardit a középsőoligocén transzgresszió kezdetének tekinti, hasonlóan mint Bércziné Makk A. (1975). Budapest területén a Városmajor 1. sz. fúrás adatai szerint a tardi felső része nem transzgressziós, hanem a tengervisszahúzódás legerőteljesebb szakaszát jelző, édesvízi képződmény. A felső tardi ugyan középsőoligocén korú (NP 23), de a transzgresszió csak a középsőoligocén magasabb részén, az NP 24 zónában indul a Kiscelli Agyag bázisán. A Szomolva 1. fúrásból Sztrákos által említett „tardi” fácies közé települt foraminiferás szintnél felvetődik, hogy itt az Eger környékéről felszínről is ismert Kiscelli Agyag közé települő laminites „tardi” fáciesről lehet szó (amit valószínűsít a T urborotalia munda faj jelenléte is). Ilyen finomrétegzett, szürke agyagos és fehér karbonátos lemezek váltakozásából álló kőzetet az Eger II. sz. téglagyárból scanning elektron mikroszkóppal vizsgálva a fehér lemezeket (egyetlen a csökkentsósvizet jól tűrő) Reticulofenestra lockeri fajból álló tiszta coccolith iszapnak találtam (VIII. — X. tábla). Az ilyen típusú üledékeket a Fekete-tenger analógiája nyomán euxin (Bukry 1974) fáciesű képződményként értelmezhetjük. A Kiscelli Agyagnak megfelelő T urborotalia munda zóna alsó határát a kis- celli — tardi fácies vált ozás szabja meg. Felső határa az egerien a T urborotalia obe.sa zóna felé új fajok fellépésével jellemezhető. 5.3. Az 1. ábrán részletesen bemutatott fáciesgörbe, a hozzá tartozó formációk a budapesti fúrások adatait tüntetik fel. A formációk határait ezen a területen pontosan meg lehetett rétegtanilag határozni. Általában a formációk határa zóna határral egyezik, de pl. a Kiscelli Agyag felső része már átnyúlik az egeri- enbe. Még nagyobbak az eltérések az általam vizsgált és mindössze összehason- lításként feltüntetett néhány egyéb szelvény esetében. így pl. a recski RM 89. sz. fúrásban a Kiscelli Agyag képződése már valószínű az alsóoligocénben el- kezdődött és az NP 24 kronozóna végén már a Parádi Slír rakódott le. A Ber- kenye 4. fúrásban a Kiscelli Agyag felső része biztosan egerien korú. Az NP 24 kronozóna alsó részén a Be. 4. fúrásban a Hárshegyi Homokkő és a Kiscelli ! Agyag összefogozódása látszik, míg Eger környékén a Kiscelli Agyagban „tardi" fáciesű közbetelepülések figyelhetők meg. Budapest területéről távolodva az oligocén képződmények nyomon követése és nannoplankt ónjuk feldolgozása még további feladatot jelent. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I 1 .Reticulofenestra lockeri Mülxer, Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 31 m 2. Reticulofenestra lockeri Müller X 4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 85 m 3. Reticulofenestra bisecta (Hay et al.) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 100 m 4. Reticulofenestra placomorpha (Kampiner) X 3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/3 56 m 5. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 74 Földtani Közlöny , 107 . kötet, 1. füzet II. tábla — Plate II. 1. Reticulofenestra sp. (? ornata Müller) 76,4 — 79,5 m 2. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 3. Reticulofenestra sp. (lornata Müller) 76,4 — 79,5 m 4. Reticulofenestra sp. (? ornata Müller) 76,4 — 79,5 m 5. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 6. Reticulofenestra sp. (? ornata Müller) 76,4 — 79,5 m 7. Reticulofenestra sp. (? ornata Müller) X4000 keresztezett Nicoloknál. Városmajor 1. X4000 keresztezett Nicoloknál. Városmajor 1. X4000 keresztezett Nicoloknál. Városmajor 1. X4000 keresztezett Nicoloknál. Városmajor 1. X4000 keresztezett Nicoloknál. Városmajor 1. 76,4 — 79,5 m 8. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 9. Reticulofenestra sp. (? ornata Müller) X4000 keresztezett Nicoloknál. Városmajor 1. 76,4 — 79,5 m 10. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál, erősen oldott példány. 1 1. Transversopontis sp. X 3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 46 m 12. Discolithina multipora (Kamptner) X 3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 21 m 13. Discolithina cf. enormis Locker X3000 keresztezett Nicoloknál Holzspach téglagyár külszín -2 14. Discolithina enormis Locker. X3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 40 m lő. Discolithina latelliptica Báldi — Beke x3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/3 57 m III. tábla — Plate III. 1. Cyclocargolithus abisectus (Müller), Cyclocargolitlms floridanus (Roth et Hay) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 46 m 2. Cyclocargolithus abisectus (Müller) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 31 m 3 . Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 46 m 4. Coronocyclus nitescens (Kamptxf.r), Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) X 4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 35,5 m 5. Coronocyclus nitescens (Kamptxer) X4000 keresztezett Nicokoloknál. R 8/7 35,5 m 6. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 7 . Rhabdolithus vitreus Defl. x4000 keresztezett Nicokoloknál. Holzspach téglagyár külszín- 3 8. Rhabdolithus vitreus Defl. X4000 keresztezett Nicoloknál. Holzspach téglagyár kül- szín-3 9. Rhabdolithus vitreus Defl. X4000 keresztezett Nicoloknál Holzspach téglagyár kül- szín-2 10. Zygrhablithus bijugatus (Defl.) X3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/3 57 m 11 . Zygrhablithus bijugatus (Defl.) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 85 m 12. Braarudosphaera bigeloivi (Grax et Braarud) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 85 m IV. tábla — Plate IV. 1 . Helicopontosphaera compacta Braml. et Wilc. X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 55 m 2. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 3. Helicopontosphaera bramlettei Müller X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 74 m 4. Helicopontosphaera recta (Haq) X 4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 64 m 5. Helicopontosphaera compacta Braml. et Wilc. X 3000 keresztezett Nicoloknál. Buda- fok 2. 447,1 -449,6 m 6. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 7 . Helicopontosphaera intermedia Martint X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 18 m 8. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 9. Helicopontosphaera bramlettei Müller X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 18 m 10. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. 11. Helicopontosphaera kamptner i Hay et Mohler x 3000 keresztezett Nicoloknál. Buda- fok 2. 94,0-96,8 m 12. Ugyanaz párhuzamos Nicoloknál. B ál d in é B e k e : A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 75 V. tábla — Plate V. 1 . Lanternithus minutus Stradner, Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) X3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/3 56 m 2. Ugyanaz a Nicolokhoz képest elforgatva. 3. Ugyanaz a Nicolokhoz képest elforgatva. 4. Lanternithus minutus Stradner X3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/3 57 m 5. Ugyanaz a Nicolokhoz képest elforgatva. 6. Lanternithus minutus Stradner X 3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/3 56 m 7. Lanternithus minutus Stradner X3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/3 56 m VI. tábla — Plate VT. 1 . Sphenolithus predistentus Bramx. et Wilc. X3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 46 m hossztengely 0° a Nicolok állásához 2. Ugyanaz, hossztengely 45° a Nicolok állásához 3. Sphenolithus predistentus Bramx,. et Wilc. X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 46 m hossztengely 0° a Nicolok állásához 4. Ugyanaz, hossztengely 45° a Nicolok állásához 5 .Sphenolithus distentus (Martini) x4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 18 m hossz- tengely 0° a Nicolok állásához 6. Ugyanaz, hossztengely 45° a Nicolok állásához 7. Sphenolithus distentus (Martini) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 64 m hosszten- gely 45° a Nicolok állásához 8. Ugyanaz, hossztengely 0° a Nicolok állásához 9. Sphenolithus distentus (Martini) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 64 m hossz- tengely 45° a Nicolok állásához 10. Ugyanaz, hossztengely 0° a Nicolok állásához 11 .Sphenolithus distentus (Martini) X3000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 18 m hossz- tengely 45° a Nicolok állásához 12. Ugyanaz, hossztengely 0° a Nicolok állásához 13. Sphenolithus distentus (Martini) X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 64 m hosszten- gely 45° a Nicolok állásához 14. Ugyanaz, hossztengely 0° a Nicolok állásához 15 .Sphenolithus ciperoensis Braml. et Wilc. X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 64 m hossztengely 45° a Nicolok állásához 16. Ugyanaz, hossztengely 0° a Nicolok állásához 17. Sphenolithus ciperoensis Braml. et Wilc. X4000 keresztezett Nicoloknál. R 8/7 18 m hossztengely 45° a Nicolok állásához 18. Ugyanaz, hossztengely 0° a Nicolok állásához 19 .Sphenolithus delphix Bükry x 3000 keresztezett Nicoloknál. Budafok 2. 108,2 — 110,8 ni hossztengely 0° a Nicolok állásához 20. Ugyanaz, párhuzamos Nicoloknál 21. X3000 keresztezett Nicoloknál. hossztengely 45° a Nicolok állásához 22. Ugyanaz, párhuzamos Nicoloknál 23. Sphenolithus moriformis (Brönn. et Stradner) X 3000 keresztezett Nicoloknál. Budafok 2. 365 — 367,5 m hossztengely 45° a Nicolok állásához 24. Ugyanaz, párhuzamos Nicoloknál 25. Ugyanaz, hossztengely 0° a Nicolok állásához keresztezett Nicoloknál 26. Ugyanaz, párhuzamos Nicoloknál VII. tábla — Plate VII. 1. Discoaster trinidadensis Hay X3000 Nicolok nélkül Budafok 2. 94,0 — 96,8 m 2. Discoaster aulakos Gartner X 3000 Nicolok nélkül Budafok 2. 123,8 — 126,5 m 3. Istlimolithus recurvus Defl. x3000 Nicolok nélkül R 8/3 56 m 4. Isthmolithus recurvus Defl. X3000 Nicolok nélkül R 8/3 56 m 5. Triquetrorhabdulus carinatus Martini X 3000 Nicolok nélkül Budafok 2. 277,9 — 280,9 m 6. Ugyanaz, párhuzamos Nicoloknál 7. Ugyanaz, keresztezett Nicoloknál 76 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet VIII. tábla - Plate VIII. 1—2. Reticulofenestra lockeri Müixer x4000 és X2400 Eger II. sz. téglagyár laminites fáciesű kiscelli agyag scanning elektronmikroszkópos felvétele, a rétegzés iránya nyíllal jelölve IX. tábla — Plate IX. 1 —2. Reticulofenestra lockeri Mcller X 8000 és X 10000 Eger II. sz. téglagyár laminites fáciesű kiscelli agyag scanning elektronmikroszkópos felvétele, 1. a rétegzés iránya nyíllal jelölve, 2. felvétel a réteglapra merőlegesen X. tábla — Plate X. 1—2. Reticulofenestra lockeri Müller X&000 és X 10000 Eger II. sz. téglagyár laminites fáciesű kiscelli agyag scanning elektronmikroszkópos felvétele, felvétel a réteglapra merőlegesen XI. tábla — Plate XI. 1—2. Discolithina latelliptica Báldi — Beke Novaj — Nyárjas 12/sz. minta X 12500, 1. dis- tális oldal, 2. proximális oldal Irodalom — References Báldi T. (1973): A kiscellien, egerien és eggenburgien paratipusaként javasolt Budafok-2 szelvénye és makrofaunája. Földtani Közlöny 104. 1. pp. 40—59. Báldi T., Báldiné Beke M., Horváth M., Kecskeméti T., Monostori M., Nagymartsi A., Balogh K., Sós E. (1975): Adatok a magyarországi kiscelli agyag abszolút és relatív korához. Földtani Közlöny 105. 2. pp. 188—192. Báldi X., Báldiné Beke M., Horváth M., Nagymarosi A. (1976): A Hárshegyi Homokkő kora és képződési körül- ményei. Földtani Közlöny (nyomdában) Báldiné Béke M., Báldi T. (1973): A novaji típusszelvény (kiscellien-egerien) nannoplanktonja és makrofaunája. Földtani Közlöny 104. 1. pp. 60—88. Báldiné Beke M. (1972): The Nannoplankton of the t'pper Eocéné Bryozoan and Buda Maris. Acta Geologica Aca- demiae Scientiarum Hungaricae 16. pp. 211 — 228. BÉrcziné Makk A. (1975): A Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferidás fáciesei. Földtani Közlöny 105. 3. pp. 261 — 274. Bramlette, M. N. — Wilcoxon, J. A. (1967): Middle Tertiary Calcareous Nannoplankton of the Cipero section, Trinidad, W. I. Tulane Studies in Geology 5. 3. pp. 93—131. ClCHA, J., Hagn, H„ Martini, E.— AbsOLON, A. (1974): llas Oligozan und Miozan dér Alpen und Kárpátén, ein Ver- gleich mit Hilfe planktonischer Organismen. Mem. B. R. G. M. 78. 1. V. Cong. Neogene Med. Lyon 1971 pp. 377— 386. Bxtkry, D. (1971): Cenozoic Calcareous Nannofossils from the Pacific Óceán. Transaction of the San Diego Society of Natural History 16. 14. pp. 303—327. Bukry, H. (1973 a) Low-Latitude Coccolith Biostratigraphic Zonation. Initial Reports of the Deep Sea Drilling Project XV, pp. 685 — 703. Bvkry, D. (1973 b): Coccolith Stratigraphy, Eastem Equatorial Pacific Lég 16 Deep Sea Drilling Project. Initial Reports of the Deep Sea Drilling Project XVI. pp. 653—711. Bvkry, D. (1974): Coccoliths as Paleosalinity Indicators — Evidence from Black Sea. The Black Sea. Geology, Chemistry, and Biology Mem. 20. Am. Áss. Petr. Geol. pp. 353 — 363. Hay, W. W„ Mohler, P.’Roth, H„ Schmidt, R. — Boedrf.aux, J. E. (1967): Calcareous Nannoplankton Zonation of the Cenozoic of the Gulf Coast and Caribbean — Antillean area and Transoceanic Correlation. Transactions of the Gulf Coast Association of Geological Societies XVII. pp. 428—480. Haq Bilal el (1973): Evolutionary trends in the Cenozoic coccolithophore genus Helicopontosphaera. Micropaleon- tology 19. 1. pp. 32 — 52. Lehotayová, R. H. — Báldi-Beke, M. (1975): Kalkige Nannoflora dér Sedimente des Egerien. Chonostratigraphie und Neostratotypen Miozan dér Zentralen Paratethys V. OM. Egerien pp. 479 — 529. Lelkes Gy. (1970): A Szépvölgyi „Kiscelli Agyag” foraminifera faunájának vizsgálata. Őslénytani Viták 16. pp. 9-18. Martini, E. (1971): Standard Tertiary and Quatemary Calcareous Nannoplankton Zonation. Proceedings of the II. Planktonic. Conference, Roma 1970 pp. 739—785. Monostori M. (1975): Ostracodák az Óbudai tardi kifejlődésből, őslénytani Viták 22. pp. 81—87. Meller, C. (1970 a): Nannoplankton-Zonen dér Unteren Meeresmolasse Bayems. Geologica Bavarica 63. pp. 107—117. Müller, C. (1970 b): Nannoplankton aus dem Mittel-Oligozan von Norddeutschland und Belgien. N. Jb. Geol. Pala- ont. Abh. 135. 1. pp. 82—101. Perch-Nielsen, K. (1972): Remarks on Laté Cretaceous to Pleistocene Coccoliths from the North Atlantic. Initial Reports of the Deep Sea Drilling Project XII. pp. 1003 — 1069. Roth, P. H.. Baumann, P. — Bertolino, V. (1971): Laté Eocene-Oligocene Calcareous Nannoplankton from Central and Northern Italy. Proceedings of the II Planktonic Conference, Roma 1970 pp. 1069—1097. SZTRÁKOS, K. (1974): Paleogene Planktonic Foraminiferal Zones in Northeastem Hungary. Fragm. Min. et Pál. 5. pp. 29—81. Sztrákos K. (1975): A Budapesttől Északkeletre elterülő terület paleogénjének ősföldrajza: I. rész. A felső lutéciai- tól a Kiscelli Agyag/Tardi Agyag határáig. Őslénytani Viták 22. pp. 51 — 79. Bál diné Beke: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 77 Stratigraphical and faciological subdivisions of the Oligocene as based on Nannoplankton Dr. M. Báldi-Beke In the municipal area of Budapest, on the right bank of the Danube, a complete Oli- gocene sequence has been known since Haxtken’s time in countless exposures and boreholes. The selected boreholes have been shown in Fig. 1. The first stratigraphical and faciological evaluation of the Tárd Clay Formation was enabled by interpreting the N anno plankton . At the top of the Eocéné, the Buda Mari contains a rich NannoplanktonJ(BÁLDi — Beke 1972). The Buda Mari grades with a continuity of sedimentation intő the Tárd Clay of Iusually laminitic facies. As shown by examination of the Nannoplankton occurring in the geological section, the Tárd Clay can be subdivided intő three parts: lower part of the Lower Tárd, zones NP 21 — 22, in maríné facies; upper part of the Lower Tárd, base of the zone NP 23, is again of maríné facies; Upper Tárd, upper part of NP 23, is of freshwater facies. Zones NP 21 — 22 The extinction of the species Discoaster barbadiensis and D. saipanensis in the Fillér j Street borehole (Fig. 3) indicates the Eocéné- Oligocene boundary in the same way as planktonic Foraminifera do (Sztrákos 1974). The Nannoplankton is abundant. In Fig. 3 and 4 the charaeteristic species are shown. The groups of their listing under 3.1.1 in the Hungárián text show the succession of their decreasing frequency. Separation of zones 1 NP 21 and 22 is impossible. The nannoplankton under consideration is similar to that of i the cement mari of Bad Háring, Tirol, Austria. The rock is characterized by the high abundance of planktonic organisms (Nannoplankton with manv Goccosphaera, Foramini- ■ fera‘ Sztrákos 1974, Pteropoda moulds: Monostori 1975) and by the raritv of benthonic ones ( Ostracoda : Monostori 1975 and one Propeamussium sp.). The formation of cocco- lith-bearing silt deposited in a quiet sea, nőt too well aerated at its bottom, and of a . slow rate of sedimentation, can be recorded. Lower part of zone NP 23 The beginning of the Middle Oligocene is indicated by the appearance of Helicopontos- phaera perchnielseniae (Fig. 4) and Beticulofenestra lockeri (Fig. 3 and 4). The change in 1 sedimentation is indicated in somé places (Fig. 3) alsó by an ephemeral establishment of a 1 freshwater régimé, to be followed first by the sudden thriving of Braarudosphaera bigelowi and then by the retum of the maríné régimé accompanied by an episodic arenaceous intervention in the lithological composition. The borehole shown in Fig. 4 joins the former with the appearance of Beticulofenestra lockeri. At that time a large-scale denudation ; began in the marginal zones (infra-Oligocene denudation) as testified by the intensive redeposition of the planktonic fossils of the Upper Eocéné Buda Mari (Sztrákos 1974: Foraminifera; in the Nannoplankton the species getting extinct in the Middle Oligocene do nőt decrease even in frequency, e.g. Isthmolithus recurvus, Lanternithus minutus, Gyclococcolithina f ormosa, Reticulofenestra placomorpha) . Upper part of zone NP 23 In Fig. 4 the gradual establishment of a freshwater régimé can be traced in lithofacies charaeteristic of the Tárd Clay Formation throughout its stratigraphic rangé (light grev clayey-marl, laminated, with fish-scales and frequently interbedded tuff layers). The "last step of this development being marked with the only presence of Reticulofenestra : beside R. lockeri, abundant Reticulofenestra sp. (probably II. ornata Möxler) (Plate II, Fig. 1 — 10). The greater part of the thickness of the Tárd Clay is constituted by this fresh- water facies. Zone NP 24 The beginning of the zone is represented by a rapid transgression, as shown in Fig. 4 and 5, first with the high frequency of Braarudosphaera bigelowi and Reticulofenestra lockeri. The abundance of Gyclocargolithus abisectus and, somewhat later, that of Sphenoli- thus distentus (Fig. 5) testifies to the belonging of the base of the Kiscell Clay to NP 24. The frequent Nannoplankton forms are listed under 3.2.1. in the Hungárián text. Minor oscillations in the facies are indicated, as shown in Fig. 5, by the frequency of 78 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Sphenolithus distentus and Braarudosphaera bigelowi, forms mutually replacing each other in the geological section. Discolithinae are associated mainly with B. bigelowi, Sphenolithus predistentus and the rare Sph. ciperoensis are rather with Sph. distentus. Rhabdolithus vitreus is a species frequently occurring in the surface samples labelled “K” of Fig. 5. This is the piacé from where Martini’s comparative sample (in Cicha et al. 1974) in the Kiscell Clay derives. Such an abimdance of forms of the Sphenolithus distentus series has nőt yet been observed anywhere else. The relatíve ratios of these species indicate the presence of the lower part of NP 24. The rapid increase in salinity at the base of zone NP 24 is the manifestation of an intensive transgression represented by a basin facies. In the marginal zone this is manifes- ted as the transgression of the Hárshegy Sandstone. The Nannoplankton of zone NP 24, again, could be identified in the Hárshegy Sandstone, though farther away from Budapest (in Báldi et al. 1976, partly in borehole Berkenye 4 shown fór comparison in Fig. 1 too, where the lateral contact of the Hárshegy Sandstone and the Kiscell Clay can be recog- nized.) Both the lower part of the Kiscell Clay and the Hárshegy Sandstone show warm water effects: Mediterranean elements play, simultaneously with Sphenolithus distentus, a very important role in the Mollusc fauna and among the larger Foraminifera in the Hárshegy Sandstone (Báldi and Kecskeméti in Báldi et al. 1976), phenomenon suggesting the presence of possible paleogeographical connections. The Nannoplankton of the higher part of the Kiscell Clay is very diversified, locally very rich, as e.g. in the brick-yard of Pilisborosjenő (in Báldi et al. 1975), elsewhere, mainly at the top, it is already less rich, which may be due to the “diluting” effect of the more intensive terrigene influx. In borehole Budafok 2 (Fig. 6), the topmost part of the Kiscell Clay (Báldi 1973), is already of Egerian age, as dated by macrofossils. The sub- synchronous occurrence of Helicopontosphaera compacta and Sphenolithus conicus in the borehole indicates, similarly to the macrofauna, the beginning of the Egerian there. NP 25 to NN1 (Egerian) In compliance with the coarser detrital sedimentation, the Nannoplankton in the Törökbálint Sand is rather poor, the quantity of Discolithina and holococcoliths having been reduced by the dissolving effects more efficiently manifested in the sands. Charac- teristic of the Egerian, the species Sphenolithus conicus and Sphenolithus delphix are represented by single specimens, the common species of the poor Nannoplankton are listed under 3.3 in the Hungárián text. ? NN 2 (Eggenburgian) The coarsely detrital Budafok Sand (Fig. 6) contains hardly any Nannoplankton, just one or two Helicopontosphaera cf. ampliaperta specimens and a few Discoaster individuals of Neogene type indicate the younger age of the formation. The facies graph shown in detail in Fig. 1 and the relevant formations are based upon dataofboreholescarriedout in Budapest. In this area the formation boundaries could be precisely defined stratigraphically. The formation boundaries, as a rule, coincide with the zonal ones, bút the upper part of the Kiscell Clay already passes over intő the Egerian. Yet greater are the differences in the case of the few sections from NE Hungary which have been shown merely fór sake of comparison (Fig. 1). So fór instance, the formation of the Kiscell Clay in the borehole RM 89 at Recsk seems to have begun in Early Oligocene time already and the top of zone NP 24, is already characterized by the Párád schlier formation. ín borehole Berkenye 4, the upper part of the Kiscell Clay is of Egerian age. In the vicinity of the city Eger laminite intercalations of “Tárd” facies can be observed with in the Kiscell Clay. As shown by SEM investigations, the white layer in the rock consist- ing of an alternation of finelv stratified grey clays and white carbonate beds is a coccolith- bearing silt with plenty of Coccosphaera and exclusively with the species Beticulofenestra lockeri (Piát es VIII. —X). Sediments of this type, with a view to their analogy with the Black Sea, may be interpreted as sediments of euxinian facies. To trace the Oligocene sediments farther away from Budapest and to process their Nannoplankton is a task still to be carried out. Bál diné Beke: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 79 I. tábla — Piát I. 80 Földtani Közlöny, 197. kötet, 1. füzet II. tábla — Plate II. 1 7 12 13 B ál d in é B ek e: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 81 III. tábla — Plate ül. 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet TV. tábla — Plate IV. 12 Bál diné Be ke: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 83 V. tábla — Plate V. 6* Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet VI. tábla — Plate VI. Bál diné Be ke: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 85 VII. tábla - Plate VII. 5 6 7 86 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet VIII. tábla - Plate VIII. Bál diné Beke: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 87 IX. tábla — Plate IX. 88 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 1 füzet B ál d in c B e k e: A budai oligocén tagolódása nannoplankton alapján 89 XI. tábla — Plate XI. Földtani Közlöny , Bull. of the Hu nyárin Geol. Soc. (1977) 107. 90—96 Az Erdélyi-medence paleogén üledékeinek nannoplanktonja Mészáros M. — lanoliu C Összefoglalás: Az utóbbi évek nannoplankton vizsgálatainak eredményeként sikerült az Erdélyi-medence paleogén rótegtani egységeit besorolni az E. Martini (1971) által elkülönített nannoplankton zónákba. Az alsó tengeri sorozat üledékeinek nannoplanktonja az NP 14?, NP 15 — NP 18 zónákat foglalja magában. A felső tengeri sorozathoz tartozó anomiás mészkövek, márgák és a felső gipszek szintje, a felső durvamészkőszint, valamint a Nummulites fabianii és a briozoás márgaszint kéthar- mada az NP 18— NP 20-as zónáknak felel meg. A briozoás márgaszint felső harmada az NP 21-es zónát képviseli. A hófai rétegek az NP 22-es, míg a mérni (csokmányi), valamint a bizusai és a nagyilondai rétegek alja az NP 23-as, magasabb része pedig az NP 24-es zónába sorolható. Az ezekre települő fellegvári rétegek az NP 25-ös zónának felel meg. i i Az utolsó rétegtani egység, a nagyzsombori rétegösszlet magába foglalja az NP 25-ös zónát és valószínűleg az NN 1 zóna alját is. Rendszeres vizsgálatok során áttanulmányoztuk az Erdélyi-medence észak- nyugati részében kifejlődött paleogén tengeri üledékek nannoplankton tar- talmát. A vizsgálatok eredményeként sikerült egy sor vitatott rétegtani kér- dést tisztáznunk. Kutatásaink kiterjedtek a Kolozsvár (Cluj-Napoca) és Zsibó (Jibou) között kifejlődött paleogén üledékekre. Ezt a rétegsort sikerült az E. Martini (1971) által felállított nannoplankton zónabeosztásba besorolni, | ennek eredményeként lehetővé válik az Erdélyi-medence paleogén üledékeit : nannoplankton alapján összehasonlítani, párhuzamosítani a környező és i távolabbi paleogén kifejlődésekkel. Az alsó tengeri eocén rétegsor üledékeit a lónai (Luna de Sus) és a jegenyei (Leghia) szelvényekben tanulmányoztuk. A felső tengeri rétegsor üledékeit ; a bácsitoroki (Cheile Baciului) közismert profilban, valamint Zsibótól (Jibou) || délre a brédi márga (Marnele de Bredi) összletében vizsgáltuk. Az alsóoligo- cén hójai rétegeket (Strate de Hoia), ezen rétegek klasszikus kifejlődésében a Hója-hegy (Dealul Hoia) Kányafői (Str. Uliului) feltárásában, míg a közép- sőoligocén mérai rétegeket (Strate de Mera) Mérán (Mera) a Berekalja soroza- tot (Berecoaia) ugyancsak klasszikus feltárásban vizsgáltuk. Az oligocén fia- talabb képződményeit a nagyilondai rétegeket Karikán (Creaca), a fellegvári rétegeket (Strate de Cetátuia), Zsibótól (Jibou) délre Vár falu (Var), valamint Cormenis határában tanulmányoztuk, ahol szépen követhető a nagyilondai rétegek (Strate de Ileanda) és a fellegvári rétegek közti átmenet. A nagy- zsombori rétegek (Strate de Zimbor) tengeri üledékeit az Almás völgyében (Valea Almasului) Galgó (Gilgáu) község határában vizsgáltuk. A továbbiakban rátérünk a nannoplankton vizsgálatok során elért ered- ményekre. Az alsó tengeri sorozat első rétegtani egysége az anomiás mészkő-márga és az alsó gipsz szintjének üledékei nem tartalmaznak nannoplanktont. mi Ih Mészáros — lanolin: Az Erdélyi-medence paleogén nannoplanktonja 91 AZ ERDÉLYI MEDENCE E - N Y - I , R ESZ E N KIFEJLŐDÖTT PALEOGÉN ÜLEDÉKEK NANNOPLANKTONJA KOR RÉT EGOSSZLETEK NANNOPLANKTON ZÓNÁK 0 2 0 2 ' 1-UJ LU o z o Puszta-szt mihályi r.(Smmihai) o Nagyzsombori retegek (Zimbor) 2 ul o ^ o > f E Felső Búzás rét. (Buza$) -UJ (_> O O Fellegvár! rétegek (Cetá^uie) £ -g < > NN 1? NP 25 NP 25 Forgácskúti Nagyilondai rétegek s I. iTicu) III eonda) Bizusai rétegek - LU O I- NI O cr =° o 1/1 (/) Lü ■UJ U O Ul Csokmanyi Kucsulati Mérni retegek rétegek ^ rétegek ÍCior.moni) (Cuciulat) (Mera) ^^-RévköTtvélyesi rétegek NP 23 NP 22 Hóiai rétegek IHoia) V. Brédi v Briozoás márga szint márga S ( B re d ) £ Nummulites fabianii szint 1 NP 21 NP 20 Kolozsvári Felső durva mészkövek rétegek ICIuj) NP 19 ? Anomiás mészkövek, márgák és felső gipszek szintje FELSŐ TARKA KOMPLEXUM TURBUCZAI RÉTEGEK (Turbóé) Alsó durva mészkövek Rakóczy homokkövek ( Racoti) Szürke homokos agyagok és márgak szintje NP 18 NP 19 NP 17 Molluszkás mészkövek és márgák szintje Nummulites perforátusos szint NP 15 NP 16 NP 15 Gryphaea eszterhazyi szint NP 14’ Anomiás mészkövek, márgak es alsó gipszek szintje ALSÓ TARKA KOMPLEXUM 1. ábra A Gryphaea eszterházyi szintben előforduló nannoplankton eléggé változatos, megtalálhatók a következő formák: Rhabdosphaera inflata, Rhabdosphaera gladius, Chiasmolithus cf. solitus, Chiasmolithus sp., Micrantholithus basquen- sis, Micrantholithus flos, Micrantholithus procerus, Sphenolithus furcatoli- thoides, Coccolithus pelagicus, Neococcolithes dubius, Braarudosphaera bigelowi, Braarudosphaera discula, Braarudosphaera imbricata, Blackites amplus, Li- 92 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet thostromation perdurum, Trochoaster simplex, Zygrhablithus bijugatus crassus, Discoaster barbadiensis (N. Mészáros, C. Lebenzon, C. Ianoliu — 1974/a, kiegészítve). A Nummulites perforatus szint esetén az első nummuliteszek megjelenésével megváltozik a nannoplankton asszociáció. Megtalálhatók a Reticulofenestra umbilica, Rhabdosphaera inflata, Rhabdosphaera gladius, Zygrhablithus bijuga- tus, Pemma rotundum, Neococcolithes dubius, Discolithina pulcheroides, Micran- tholithus vesper, Ericsonia sp. fajok. A Reticulofenestra umbilica ( — R. placo- morpha) megjelenése az NP 15 biozóna felső részére, valamint az NP 16-os zóna alsó felére utal. A molluszkás mészkő és márga szintjében található nannoplankton tarta- lom arra utal, hogy még folytatódik az NP 16-os zóna. Gyakori forma a Dis- coaster saipanensis, a Reticulofenestra umbilica társaságában. Ezek mellett gyakori formaként említjük a Coccolithus pelagicus, Neococcolithes dubius, Blackites spinosus, Zygrhablithus bijugatus, T ransversopontis pulcher fajokat. (N. Mészáros, C. Lebenzon, C. Ianoliu — 1974/a, G. Bombitá, N. Gheta — 1975). A szürke homokos agyag és márga osztreákkal alsó felében, a Libitina alpina- ban gazdag márgákban megtaláljuk a Reticulofenestra umbilica és a Pemma rotundum formák erupcióját. Ezt követően megtalálhatók a Cribrocentrum reticulatum, Helicopontosphaera compacta és a Discoaster saipanensis formák, amelyek a Martini (1971) féle NP 17 zónát jelzik. Ezek a rétegek a Bukry (1973) szerinti beosztásban a Discoaster saipanensis alzónához sorolhatók. A turritellákban és osztreákban gazdag padok márgáiban megjelennek az első Chiasmolithus oamaruensis formák jelezvén a felsőeocén kezdetét (NP 18 zóna) (N. Mészáros, C. Lebenzon, C. Ianoliu — 1976). Ez megfelel a Gh. Bombita (1963, 1975) által, a nummulitesz fauna segítségével jelzett priabóniai emelet kezdetének. Fennebb, a szürke homokos agyag és márga szintjének utolsó üledékeiben megjelennek a Corannulus germanicus formák is, amelyek a Chiasmolithus oamaruensis -el együtt igazolják az NP 18-as zóna jelenlétét. Az utolsó nanoplankton szintként említjük az alsó durvamészkő alatti már- gában gyéren megjelenő, Isthmolithus recurvus formákat (NP 19). Ezeknek társaságában gyakoriak a Rhabdosphaera spinula, Cyclococcolithus reticulatus, Coronocyclus serratus, Zygolithus fiscus, Zygolithus minutus, Dictyococcites dictyodus, Reticulofenestra hillae fajok. Az alsó durva mészkőre a felső tarkaagyag szárazföldi üledékei települnek. Ezek nannoplankton-mentes üledékek. Ezekre következnek a felső tengeri sorozat üledékei, amelyek az anomiás mészkő-márga és a felső gipsz szintjével kezdődnek. Ezek az üledékek általában nannoplanktonban szegények. Gyakoribb forma a Chiasmolithus oamaruen- sis, amely még a felsőeocén jelenlétére utal. A felette következő felső durva mészkövekből viszont nem sikerült nannoplanktont ekülöníteni (N. Iano- liu, C. Lebenzon, C. Ianoliu — 1975/a). A Nummulites fabianii szint és a briozoás márga szint alsó feléből a követ- kező nannoplankton fajokat sikerült meghatározni: Sphenolithus pseudoradi- ans, Isthmolithus recurvus, Reticulofenestra umbilica, Dictyococcites dictyodus, Zygrhablithus bijugatus, T ransversopontis obliquipons, T ransversopontis pulcher, Ericsonia fenestrata, Ericsonia ovális, Rhabdosphaera spinula, Zygodiscus aureus. Ez a nannoplankton társaság az NP 20-as zóna jelenlétére utal. Mészáros — lanolin: Az Erdélyi-medence páleogén nannoplanktonja 93 Elmarad az Isthmolithus recurvus forma erupciója, ami azzal magyarázható, hogy a felső gipsz kialakulása idején nem voltak kedvező feltételek az élőlé- nyek részére, a felső durva mészkőből viszont nem sikerült nannoplanktont eíkülöníteni (N. Mészáros, C. Lebenzon, C. Ianoliu, 1975/a). így ezekből a rétegekből az NP 19 zóna nannoplanktonját nem sikerült kimutatni. A briozoá.s márga szint felső részéből a Bácsitorokban (Cheile Baciului), Mérán, valamint a Kolozsvár-Napocai hójai mészkő klasszikus megjelenése alatt levő márgából igen gazdag nannoplankton asszociációt sikerült megha- tározni. A leggyakrabban előforduló formák a következők: Cyclocargolithus floridanus , Coccolithus pelagicus, Discolithina distincta, Ericsonia subdisticha, Reticulofenestra insignata, Reticulofenestra umbilica, Lanternithus minutus, Rhabdosphaera spinula, Rhabdosphaera tenuis, Transversopontis pulcher , Trans- versopontis obliquipons, Zygrhablithus bijugatus, Dictyococcites onustus, Isthmo- lithus recurvus. A felsorolt formák mellett előfordulnak még: Braarudosphaera bigeloivi, Discolithina pulcheroides, Discolithina confossa, Coccolithus falcatus, Coccolithus germanicus, Cyclococcolithus formosus, Dictyococcites dictyodus, Ericsonia fenestrata, Helicopontosphaera intermedia, Helicopontosphaera mini- ma, Helicopontosphaera compacta, Rhabdosphaera vitrea, Sphenolithus mori- formis, Sphenolithus predistentus, Blackites cf. amplus, Trochoaster simplex, Corannulus germanicus, Transversopontis zigzag. A felsorolt nannoplankton asszociáció arra utal, hogy a briozoás márga szint felső része már oligocén. Kimutatható az NP 21-es, az Ericsonia subdisticha biozóna (N. Mészáros, C. Lebenzon, C. Ianoliu — 1973, 1974/b). E. Martini és V. Moisescu (1974) a briozoás márga legfelső részét már az NT 22-es zónába sorolja. A briozoás márga szint egészében a kis és nagy foraminifera, valamint a molluszka fauna alapján típusosán felsőeocén korú üledék. Lehetséges, hogy az NT 21 zóna, amely a Tethysen kívüli részeken, északon, az alsóoligocén kezdetét jelzi, a Tethvs területén még felsőeocén korú kis és nagy forminiferákkal, valamint puhatestűekkel együtt is előfordul. A Hója-Hegv (Dealaul Hoia) Kányafői feltárásában, a hójai rétegek mész- kövéből nem sikerült nannoplanktont elkülöníteni. Közvetlenül a mészkő felett található márgából, valamint Mérán a hójai rétegeknek megfelelő már- gás üledékekből az alábbi formákat sikerült elkülöníteni: a Cyclocargolithus floridanus , Ericsonia subdisticha, Reticidofenestra umbilica gyakoriak, ritkáb- ban előfordulnak még a Blackites spinosus, Coccolithus pelagicus, Cruciplaco- lithus tarquinius, Dictyococcites dictyodus, Discolithina pulcheroides, Heli- copontosphaera minima, Lanternithus minutus, Rhabdosphaera spinula, Rhab- dosphaera tenuis, Sphenolithus moriforis, Sphenolithus predistentus, Trans- versopontis obliquipons, Zygrhablithus bijugatus fajok. Ez a nannoplankton társaság az NP 22 zónára utal (N. Mészáros, C. Lebenzon, C. Ianoliu — 1973, kiegészítve). A hójai feltárásban, a hójai rétegek felett, kifejlődött mérni rétegekben valamint Mérán a mérni rétegek alsó részében a nannoplank- ton gyakori, a fiatalabb rétegek felé elszegényedett és párhuzamosan a kiéde- süléssel eltűnik. Az összlet alsó részében gyakori Sphenolithus predistentus. Ezeknek a társaságában megtalálhatók még a következő fajok: Ericsonia subdisticha, Dictyococcites dictyodus, Discolithina pulcheroides, Coccolithus pelagicus, Cyclocargolithus floridanus, Zygrhablithus bijugatus, Transversopontis zigzag, Braarudosphaera bigelowi, Rhabdosphaera tenuis (N. Mészáros, C. Lebenzon, C. Ianoliu — 1974/b). Vizsgáltuk Zsibó vidéke és tőle keletre fekvő területen kifejlődött édesvízi, vagy sökkentsótartalmú révkörtélyesi 94 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet (Strate de Curtuius) agyag és márgakifejlődést. A Cormenisi szelvényben saj- nos csak Braarudosphaera bigelowi formákat sikerült elkülöníteni (N. Mészá- ros. V. Galcenco, C. Fábián — 1976 nyomtatás alatt). Kolozsvár (Cluj-Napoca) környékén és a nyugatra eső részeken a terület kiemelkedett, a tenger lassan kiédesült, majd visszahúzódott. A mérai rétegek fölé ennek következtében a forgácskúti rétegek (Str. de Ticu) szárazföldi üle- dékei rakódtak. Ezekben az üledékekben természetesen hiányzik a nannoplank- ton. Északi irányban, az Almás völgyének (V. Almasului) alsó szakaszán, valamint Zsibótól (Jibou) keletre tovább folytatódott a tengeri üledékkép- ződés. A csokmányi rétegek (Strate de Ciocmani) és a nagyilondai rétegek között a bizusai márgás-mészkövek találhatók. Ezekből a márgás-mészkövek- ből Cormenisnél Cyclocargolithus floridanus, Cyclococcolithus formosus, Sphe- nolithus predistentus, Coccolithus pelagicus formákat határoztunk meg (N. Mészáros, V. Galcenco, C. Fábián — 1976). Ennek folytatásában Karikán (Creaca) nagyon alaposan és részletesen (150 próba segítségével) átvizsgál- tuk a nagyilondai (Strate de Ileanda) rétegek bitumentes agyagpaláit, vala- mint a rátelepülő fellegvári rétegek alsó részét. A rétegösszlet alján, a Nucula comta szintben a Retieulofenestra ornata faj erupcióját tapasztaljuk. A szel- vény alsó tíz métere a Sphenolithus predistentus NP 23-as zónához tartozik. Az említett formán kívül Sphenolithus moriformis, Transversopontis latus, Cyclocargolithus floridanus, Discolithina latelliptica, Discolithina segmenta, Discolithina dessueta, Coccolithus rupeliensis, Braarudosphaera bigelowi for- mákat határoztunk meg. Gyakoriak még a felsőkrétából és az eocénből bemo- sott alakok is. E felett gyakorivá válik a Sphenolithus distentus és alárendelten jelenik meg a Sphenolithus predistentus, a Transversopontis latus, Coccolithus rupeliensis, Coccolithus pelagicus, Coccolithus cf. pseudocaneri, Cyclocargolithus floridanus, Helicopontosphaera recta, Discolithina multipora, Discolithina latelliptica, Discolithina dessueta, Retieulofenestra lockeri, Retieulofenestra bisecta, Braa- rudosphaera bigelowi fajok. Ez a rétegösszlet az NP 24-es biozónát jelzi (N. Mészáros, C. Ianolitt — 1976/b). A karikai (Creaca) szelvényben található nannoplankton középsőoligocénre utal, sokban hasonlít a novaji típusszelvény nannoplanktonjára (Báldiné Beke — 1973). A forgácskúti rétegek, valamint a nagyilondai rétegek fölé a fellegvári réte- gek (Str. de Cetátuia) települnek. Ezeknek a nannoplankton tartalmát Zsibó mellett Vár (Var) falu határában vizsgáltuk, ahol jól megfigyelhető az átme- net a nagyilondai normális sótartalmú tengeri rétegek és a fellegvári rétegek csökkent sósvízű üledékei között. A fellegvári rétegek alja még az NP 24-es biozónára jellemző alakokat tar- talmaz. Közvetlenül a fő homokkő alatti márgákból a következő nannoplank- ton fajokat sikerült elkülöníteni: Sphenolithus ciperoensis, Sphenolithus mori- formis, Helicopontosphaera recta, Cyclocargolithus floridanus, Coccolithus aff. rupeliensis, Retieulofenestra bisecta, Dictyococcites dietyodus, Retieulofenestra cf. insignita, Retieulofenestra aff. ornata, Reticulofenstra lockeri fajok. Ezek már az NP-25-ös bizónát, vagyis az egerient jelzik (N. Mészáros, C. Leben- zon, C. Ianoliu, N. Pion — 1975/c). Sikerült a nagyzsombori rétegekből is nannoplanktont elkülöníteni, még pedig Galgó (Gilgáu) vidékéről, ahonnan N. §uraru (1969, 1970) tengeri puha- testű faunát ír le. Ez a szint a nagyzsombori rétegek felső részét képviseli. A makrofauna összetételében találhatók egyformán felsőoligocén és alsómio- Mészáros — lanolin : Az Erdélyi- medence paleogén nannoplanktonja 95 I cén formák, a faunatársaság sokban hasonlít az Eger közeléből leírt hasonló- < korú faunához (Báldiné Beke és Báldi — 1973). A nagyzsombori rétegek- ből a következő formákat határoztuk meg: Cyclocargolithus floridanus, Dis- ji colithina dessueta, Discolithina pygmaea, Eiffelithus túr riseif feli, Braarudos- phaera bigelowi, Watznaueria barnesae, Zygrhablithus bijugatus, Reticulofenestra biseeta, Reticulofenstra cf. insignita, Reticulofenstra aff. ornata, Reticulofenestra sp., Transversopontis obliquipons, Transversopontis sigmoidalis. Megfigyelhető, hogy itt is gyakoriak a felsőkrétából bemosott fajok. A felsorolt nannoplankton társaság főleg a NP 25-ös zónára jellemző. Hiányoznak azok a fajok, amelyek kimondottan az NN 1 zónára, vagyis * a miocén kezdetére volnának jellemzőek. Összegezve ez a nannoplankton társaság jellemző az NP 25-ös zónára, de magában foglalhatja az NN 1 zóna alsó részét is (N. Mészáros, C. Lebenzen, N. §uraru, C. Ianolitj 1975/b). Következtetésképpen sikerült az Erdélyi-medence északnyugati részében található paleogén üledékek nannoplankton tartalmát meghatározni, a réteg- tani összleteket besorolni az E. Martini (1971) által felállított zónákba. Válogatott irodalom — References Báldiné Beke M. (1971): The Eocén nannoplankton of the Bakony. Mountains Hungary. Ann. Inst. Publ. Hung. LIV. 4. Budapest Báldiné Beke M. és Báldi T. (1973) A novaji típusszelvény (kiscellien-egerien) nannoplanktonja és makrofaunája. Földtani Közlöny. No 102,2 Budapest Bombita, Gh. (1963): Contributii la corelarea Eoc.enului epicontinental in Románia. Ed. Acad. Bucuretti Bombita, Gh., Gheta, N., Iva Makiana, Olteanu R. (1975): Eocéné moyen-supérieur et oligocéne inférieur de envi- rons de Cluj. Guide micropaleontologique. Bucuretti Bukry, D. (1973): Coccolith Stratigrapby, Eastem Equatorial Pacific, Reg 16 Deep sea Drillino Project. In. Rep. DSDP vol. XVI. Washington Koch A. (1894): Az Erdélyrészi medence harmadkon képződményei. I. Paleogén csoport. Földt. Int. Évkönyve, 10, Budapest Martini, E. (1971): Standard Tertiary and Quatemary calcareous Nannoplankton zonation. Proceedings of the II. PlanktoDic Conference, Roma Martini, E., Moisescu, V. (1974): Nannoplankton studies in Oligocene deposits betvveen Cluj and Huedin (N. W. Transylvania Basin, Roumania). Neues Jahrbuch für Geologie und Paláontologie. Monatshefte Heft. 1. Stuttgart Mészáros, N. (1957): Fauna de moluste a depozitelor paleogene din nord-vestul Transilvaniei. Ed. Acad. Bucuretti Mészáros, N., Lebenzon, C., Iánoliu, C. (1973): Limita eocen-oligocen in Dealul Hoia din Cluj. stabilitá cu ajutorul nannoplanctonului. Studia. Ser. Geol.-Min. Fasc. 1, Cluj Mészáros, N., Lebenzon, C.. Ianoliu, C. (1974a): Cercetári de nannoplancton din seria marina inferioará eocená de la Leghia -Lona (I). Studia, Ser. Geol. Min. Fasc. 1, Cluj Mészáros, N.. Lebenzon, C., Ianoliu, C. (1974 b): Trasarea limitéi eocen-oligocen la Mera cu ajutorului nannoplan- ctonului. Studia, ser. Geol. Min. Fasc. 2. Cluj Mészáros, N., Lebenzon, C., Ianoliu, C. (1975 a): Le nannoplancton éocéne supérieur de Cheile Baciului-Cluj- Napoca (nyomtatás alatt) Mészáros, N„ Lebenzon, C., Suraru, N., Ianoliu, C. (1975 b): Die mit Hilfe des Nannoplanktons durchgeführte Abgrenzung des Oligozáns im Tale des Almás. R. C. M. N. S. Bratislava Mészáros, N., Lebenzon, C.. Ianoliu, C., Pion, N. (1975 c): Nannoplanctonul din Stratele de Cetate ?i semnificatia lui stratigraficá. Bucuretti Mészáros, N„ Galcenco, V., Fábián, C. (1976 a): Nannoplanctonul depozitelor paleogene de la Cormenit (est de Jibou) ?i semnificatia lor stratigraficá. (nyomtatás alatt) Mészáros, N„ Ianoliu. C. (1976 b): Cercetári de nannoplancton in formát iunile paleogene ale Váii Agrijului, secto- rul Creaca-Moigrad-Ciumárná. jud. Sálaj. kézirat Mészáros, N„ Lebenzon, C., Ianoliu, C. (1976 c): Cercetári de nannoplancton din seria mariná eocená de la Leghia (II). Studie Univ. Babes-Bolyai. Geologia-Geographia. Cluj-Napoca Popescu, B.. Ghéta N. (1972): Nannoplanctonul calcaros din orizontul maruelor cu briozoare de la vest de Cluj (Bazinul Transilvaniei). Dári de Seamá. Paleontologie. 3. Bucuretti Raileanu, Gr.. Saulea, E. (1956): Paleogenul din regiunea Cluj si Jibou (nord-vestul Bazinului Transilvaniei). An. Com. Geo!. Bucuretti Rusu, A. (1974): Stratigrafia depozitelor oligocene din regiunea Treznea-Hilda-Poiana-Blenchii. Doktori ért. Bucu- resti Vlaicu-Tatarim, N. (1973): Stratigrafia eocenului din regiunea de la sud-vest de Cluj. Ed. Acad. Bucuresti 96 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 1. füzet Nannoplankton of the Paleogene sediments of the Transylvanian Basin M. Mészáros and C. Ianoliu As a result of studies of the nannoplankton nndertaken in recent years, the Paleogene stratigraphic units of the Transylvanian Basin could be assigned to the nannoplanktonic zones distinguished bv E. Martini (1971). The nannoplankton of the sediments of the Loiver Maríné Sequence includes zones NP 14?, NP 15 -NP 18. The horizon of the Anomia limestones, maris and upper gypsum beds belonging to the Upper Maríné Sequence, the Upper Coarse Limestone Horizon as well as two-thirds of the Nummulítes fabianii and Bryozoan mari Horizons correspond to zones NP 18 to NP 20. The upper one-third of the Bryozoan mari horizon represents zone NP 21. The Hója Beds can be assigned to zone NP 22, whereas the Méra (Csokmány) Beds and the base of the Nagyilonda Beds and Bizusa Beds belong to zone NP 23, while their higher part to zone NP 24. The Fellegvár Beds overlying them correspond to zone NP 25. The last stratigra- phic unit, the Nagy zsombor Sequence, includes zone NP 25 and, probably, the base of zone NN 1 as well. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 97—101 A Kárpát-medence földrengés-veszélyeztetettségéről Bisztricsány Ede (3 ábrával) Összefoglalás: A Magyarországról készült eddigi szeizmicitás térképek a terület földrengés tevékenysége miatt nem adnak megbízható felvilágosítást a Kárpát-medence földrengésveszélyeztetettségéről. Az utóbbi néhány száz évben az ország több pontján is olyan helyen keletkezett komoly károkat okozó földrengés, ahol előtte ilyet még nem tapasztaltak. Ez kizárja a matematikai statisztikai módszerek használatát. Szeizmológus, tektonikával foglalkozó geológus és építészmérnök együttes munkájával kellene megbíz- ható földrengésvárhatósági térképet készíteni. Az utolsó 100 év földrengései, valamint az egyre jobban tért hódító panel toronyépületek telepítése arra intenek, hogy a föld- rengés-veszélyesség túlbecslése, vagy alábecslése egyaránt komoly károkat okozhat a népgazdaságnak. Kitaibel és Tomtsányi ugyan már 1810-ben bevezetik az izoszeizta fogal- mát, de módszeres hazai szeizmológiai kutatásról csak 1880 óta, még pontosab- ban a műszeres megfigyelőállomások észleléseinek beindulásától, azaz 1905- től kezdve beszélhetünk. Réthy A. 1912-ben, Simon B. 1936-ban, Csömör D. és Kiss Z. 1958-ban majd Bisztricsány E., Csömör D. és Kiss Z. 1961-ben készítettek földrengés energia illetve maximális intenzitás eloszlás térképe- ket. E térképeket vizsgálva kitűnik (1. és 2. ábra), hogy az 1911-es kecskeméti, az 1925-ös egri és az 1956-os dunaharaszti földrengés izoszeizta vonalai domi- nálnak. Ezeken kívül az 1763-as komáromi rengés izoszeizta vonalai is fel lettek tüntetve, annak ellenére, hogy a felhasznált rengés anyag, az utolsó száz év földrengéseiből lett összeállítva. Erre azért volt szükség, mert azon a környéken azóta sem volt hasonló méretű földmozgás. A nagy károkat okozó földrengéseknek éppen emiatt az egyedisége miatt érdemes az izoszeizta tér- képeket illetve Magyarország szeizmicitását megvizsgálni. Simon B. 1936-ban készült térképe még nem tartalmazta az 1956-ban kipattant dunaharaszti rengés izoszeizta vonalait, ezért feltétlenül felvető- dik az a gondolat, hogy az 1961-ben készült térkép mennyire ad hű képet a Kárpát-medence területének rengéses viszonyairól, hiszen a jövőben ilyen méretű változás bármikor ismét várható. Tulajdonképpen ezek a problémák vezettek arra, hogy néhány évvel ezelőtt Reiszner szovjet geológus magyar- országi tanulmányútja során magyar geológusokkal való beszélgetése után kijelölte azokat a zónákat is, ahol ugyan még nem fordult elő nagyobb ren- gés, de földtani felépítése arra utal, hogy azzal számolni kell. E térképek alap- ján készítette el Csömör D. az ún. földrengés várhatósági térképet (3. ábra). Ez a térkép természetesen közvetlenül nem alkalmazható tervezett épít- kezés területére, miután a várható intenzitás mértékére átlag értéket ad. Az építkezések helyén a szeizmikus mikroterület beosztás térképének elké- 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 1. füzet 1. ábra. Magyarország szeizmicitág térképe (Simon B. nyomán) Fig. 1. The seigmicity map of Hungary (after B. Simon) 2. ábra. Magyarország szeizmikus intenzitás maximum térképe (BisztriosíNY E., CSÖMÖR D. és KISS Z. után) Fig. 2. Map ghowing the maximum of seismic intensity in Hungary (after E. Bisztriosány, D. Csömör and Z. Kiss) Bisztricsány: A Kárpát-medence földrengés-veszélyeztetettségéről 99 tapasztalt varható tapasztalt várható tapasztalt várható tapasztalt varható 3. ábra. Magyarország föld rengés- várhatósági térképe (Osomor D. után) (Mind a tapasztalt, mind a várható intenzi- tás fok adatok a 12°-os MS skálában értendők) Fig. 3. Earthquake prognosis map of Hungary (after T). Csömör) (Both the observed and expected intensity data have been given in terms of the 12° MS scale.) szítéséhez szükséges mérésmódszereket alkalmazzuk, amelyek a következők- ből állnak: 1. A várhatósági térkép alapján megvizsgáljuk milyen átlag intenzitásra számíthatunk a jövőben. 2. Az illető területen Medvegyev módszerével meghatározzuk az illető talaj - szerkezet intenzitásnövelő hatását. 3. Az állandó mikrorezgések (T = 0,1 — 1,0 sec) mérése alapján megvizs- gáljuk az adott területen tapasztalható rezonancia frekvenciát. 4. Súlyejtéssel gerjesztett rezgések alapján is meghatározzuk az illető réteg- összlet intenzitás változtató hatását. Az előbb említett módszerek egy részének kifejlesztését a KFH külső meg- bízásos munkaként velünk kötött folyamatos (évek óta tartó) szerződéssel segítette és segíti elő. Ennek eredményeként született meg a mérési módszerek egy része és készült el Budapest szeizmikus veszélveztetettségi térképének nagy része. A közelmúltbeli és a jelen folyó építkezések túlnyomó részénél azonban az előbb említett módszerek alkalmazása még nem általános. Tel- jesen szórványosan évről-évre kapunk megbízást, de a módszerek alkalma- zását nem szabályozza semmiféle előírás; felhasználása sokszor ötletszerű, egy-egy külföldi együttműködés során a külföldi partner ragaszkodik a szak- vélemény kéréshez. Nagyon sokszor hangzik el építő szakemberek szájából, hogy miután Magyarországon a földrengés ritka, bekövetkezését elháríthatat- lan akadálynak kellene tekintsük, ezzel jelentős anyagi megtakarítást érhet- nénk el. Az ilyen felfogás azonban túlságosan leegyszerűsíti a teendőket. Vizsgáljuk meg a következőkben, hogy valóban olyan ritka-e Magyarországon a károkat okozó földrengés ? 7* 100 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet A következő táblázat az 1859 — 1958-ig bekövetkezett földrengések MS skála szerint meghatározott intenzitás fokát (I0) illetve számeloszlását (n) mutatja: I0 6° vagy 6,5° 7 vagy 7,5° 8° vagy 8,5° 9° n 24 11 4 1 Az ennél kisebb földrengések száma megközelíti az ezret, de ezekkel azért nem foglalkozunk, mert vakolatrepedésnél, kémény ledőlésnél nagyobb kárt nem okoznak. De nézzük meg, hogy milyen károkat okoz a VI0 vagy annál nagyobb intenzitású földrengés az újabb MSK skála szerint. A skálában elő- forduló jelölések és meghatározások magyarázata a következő: Épülettípusok : A ) típusú ház : repesztett kőből épített vagy agyagól vert házak B) típusú ház: téglaház, panelház, faragott kőből épített házak C) típusú ház: vasbetonvázas épületek, jól összekapcsolt szerkezeti ele- mekből épült faházak Mennyiségi jellemzők: Egyesek 5 % Sok 50% Nagy rész 75% Sérülések osztályozása: 1. fokú: vékony repedések a vakolatban, kis vakolatdarabok kiesnek 2. fokú nagy vakolatdarabok lehullása, tetőrészek, kéményrészek megsé- rülnek 3. fokú: nagy, mély repedések a falakon 4. fokú: törések falban, épületrészek leomlanak, belső falak kidőlnek 5. fokú: épületek teljes pusztulása. Ezek után a skála főbb jellemzői: 6° Elsőfokú sérülések néhány B típusú és sok A típusú épületen. Egyes A típusú épületben másodfokú sérülések 7° Sok C típusú épületen elsőfokú sérülés, sok B típusún másodfokú, sok A típusún harmadfokú, egyes A típusú épületen negyedfokú sérülések. Lejtős útrészek csuszamlása, csővezetékek illesztései eltörhetnek. 8° Sok C típusú épületen másodfokú, egyes épületeken harmadokú, sok B tí- tusú épületen harmadfokú, egyeseken negyedfokú, sok A típusú épüle- ten negyedfokú és egyeseken ötödfokú sérülések keletkeznek. Csőcsat- lakozások eltörnek. Ebben az évszázadban öt 8° vagy annál nagyobb intezitású rengés volt Magyarországon, amely a most használt magas panelépületekben súlyos kárt okozott volna. Ezért a jövőben hiba lenne a földrengést elkerülhetetlen isten- csapásának tekinteni és nem törekedni arra, hogy a károkat megelőzzük oly mértékben, ahogy azt az ésszerűség megköveteli. A nehézséget ugyan fokozza, hogy Magyarországon a földrengések bekövetkezése nem periodikus: Bisztricsány: A Kárpát-medence földrengés-veszélyeztetettségéről 101 1903 Eger 8° 1908 Gomba 7,5° 1908 Kecskemét 7,5° 1911 jún. Kecskemét 8° 1911 júl. Kecskemét 9° 1925 Eger 8,5° 1927 márc. Várpalota 7° 1927 júl. Várpalota 7° 1951 Tereske 7° 1956 Dunaharaszti 8° Az adatokból látható, hogy a 7°-nál nagyobb rengések előfordulási időkü- it lönbsége 5 év, 2 hónap, 3 év, 1 hónap, 14 óv, 2 év, 4 hónap, 24 év, 5 év és jelen- leg az 1956-os rengés óta 20 év telt el. Az aperiodikusság és a rengések valóban nem nagy száma miatt statisz- tikus összefüggéseket kiszámítani nem kellőképpen megalapozott dolog. Sokkal inkább kellene a szeizmikus területbeosztás térkép elkészítésénél földrengés-kutatónak és tektonikai vizsgálatokkal foglakozó geológusnak, a mikroterület beosztási térképek elkészítésénél földrengés:- kutatónak, talaj - mechanikusnak és építőmérnöknek közös munkával eldönteni egy terület földrengés veszélveztetettségi fokát. Végezetül nagy segítség lenne, ha az előbb említett szakemberek Magyar- i országra vonatkozó építési szabályzatot készítenének, amely alapvető irányt szabna, hogy milyen területen és milyen módon szükséges és kell a veszélyez- tetettség fokát figyelembe venni. Ilyen módon elejét vehetnénk annak, hogy túl- illetve alábecsüljük a jövőben előforduló földrengések veszélyességét. Ez pedig mindenképpen hasznos lenne a népgazdaságnak. On earthquake hazard in the Carpathian Basin E. Bisztricsány Because of the earthquake activities of the territory, the seismicitv maps made of Hungary so far do nőt provide a reliable portrayal of the dangers of earthquakes threaten- ing the Carpathian Basin. During the last few centuries earthquakes causing considerable damages developed in a number of points of the country, where these events had been unprecedented. This excludes the possibility fór using methods of mathematical statistics. A reliable earthquake prognosis map should be prepared with combined efforts of seis- mologists, tectonists and civil engineers. The earthquakes of the last 100 years and the gradual spread of the construction of panel tower housing indicate that serious damages to people’s economy may be caused by both the exaggeration and underestimation of the earthquake hazards. TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977 ) 107. 102—114 A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában Papp Péter * (4 ábrával) Az ApÁczAi-témával részben azért jelentkeztem, hogy a nagy tudós és ne- velő születésének 350. évfordulója ne múljék el részünkről is csöndben. Az idei országos hazai ünnepségek ugyanis, sajnos, nem minden tekintetben méltóan idézték Apáczai emlékét: félreeső helyen, feldúlt környezetben álló szobrának hivatalos koszorúzására nem születése napján, hanem a rákövetkező hétvégen került sor; és a Pedagógusnapnak az Apáczai évforduló jegyében való meg- tartását is éppúgy elmulasztottuk országosan, mint ahogy könyvkiadásunk Elhangzott a MFT Tudománytörténeti Bizottságának 1975. december 15-i ülésén Papp: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában 103 sem tette munkásságát könnyebben hozzáférhetővé a mai itthoni olvasókö- zönség számára. Apáczai Csere János tevékenységének részletes méltatását legutóbb és legalaposabban Bán Imre debreceni professzor 1958-ban megjelent mono- gráfiájában találjuk. Válogatott pedagógiai munkáival egy 1956-os kiadásból, a Magyar Encyclopaediával pedig 1959-es kiadásából lehet legjobban meg- ismerkedni. A Magyar Logikátska 1975-ben, a bukaresti Kriterion Kiadónál jelent meg. Szükségesnek látszik azonban, hogy az eddigi kutatások alapján röviden foglalkozzunk ezen a helyen is a Magyar Encvclopaedia szerzőjével, a mű lét- rejöttének néhány körülményével. 1625. június 10-én a gazdag erdélyi szász város, Brassó, mellett, a jobbágy- sorba kényszerítéssel küszködő barcasági Apácán született Apáczai Csere János. Diákkorában, a kolozsvári iskolában, majd a fejedelmi székhelyen, a gyulafehérvári Bethlen-kollégiumban a teológiai tudományokkal ismerkedve indíttatást kapott már, hogy valamennyi tudományág javát gyűjtse egybe, lúszen — mint hajdani tanítója, Bisterfeld János Henrik, szavai nyomán az Encvclopaedia előszavában, a Praefatioban olvashatjuk — ,,a Szentírás illő magyarázásához csak annak lehet szerencséje, aki néműneműképpen részes minden tudománynak isméretiben.” Az erdélyi református egyház — régi jó szokásához híven — többet tanulni nyugat-európai akadémiákra Hollandiába küldte, ahol amit látott és gon- dolt, arról a Praefatioban így ír: „Azonközben többféle nyelveken írott külömb- féle könyvekre akadván és azokat nagy csudálkozással olvasgatván, világo- san kezdem látni, mi légyen az oka, hogy minket egyéb nemzetek a tanul- ságnak dolgában annyira fellyiilhaladnak. Tudniillik sokkal rövidebb és köny- nvebb útjok vagyon a tudományokra, mivelhogy azokat az anyjok tejével szopott nyelven hallják, olvassák, közük." ,,Mert valamint az kétségkívül igaz, hogy az oly szerencsétlen nép, melyre a tudományok csak idegen nyelv által szivárkodnak avagy későn, avagy inkább sohasem emelkedik a tudo- mánynak tökéletességére, úgy ellenben bizonyos az is, hogy sokkal könnyebb azoknak tudósokká lenni, akik a tudományoknak megtanulása végett idegen nyelvek tanulgatására nem szorulnak.” Ezért érett meg APÁczAiban az első hazai Tudománytár összeállításának szándéka, melyről így számol be az Elő- szóban: ,,. . magamban erősen elszántam, hogy, ha a kegyelmes Ur Isten még csak egynéhány esztendeig nyújtja életemet, nem fogok előbb meghalni, hogvsem a szép és hasznos tudományokat a hazám fiaival magyar nyelven közíeném . . .”, vagyis ,,a magyar nyelven írt tudományos könyvek nélkül szűkölködő nemzetemen tőlem kitelhetőképpen segítenék . . .”. A magyar ifjúságnak kezére szánt könyvét Apáczai méltán nevezhette Magyar Encyclo- paediának, hiszen az országszerte híres zsoltárköltő, Szenczi Molnár Albert, századok múltán is használt szótárából a cvclopaedia jelentését így tanul- hatta meg: ,,az egész könyvbéü tudományoknak kerekdéden egymásból függő tudománya.” A Tudománytár célszerű szerkesztéséről egyebek közt ezt írja: ,,A hiába való vetélkedéseket egváltaljában elkerültem. Oly dolgokat, melyeket tudni szükséges és hasznos, a legjobb könyvekből kiírtam, illő rendbe szedtem s a szabad igazságnak zászlója alatt közlöttem a hazám fiaival.” Tehát nem egyszerű kompiláció volt csupán Apáczai műve! Majd később: „Nem könnyen véti el az utat, aki jó kalauzoknak vezérlése után indul, és az óriás vállán 104 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet ülő gyermek többet lát az óriásnál. Hitesse el azért magával az olvasó, aki e könyvbe tekénteni méltóztatik, hogy minden, ami benne találtatik, nagy tudományokkal jeleskedő íróknak hiteles bizonyságaikra építtetett.” Tizenhat felsorolt szerzője közül a minket érdeklő fejezetekben főleg René Descartes-™ ; mellette a kiváló kartéziánus természettudósra, Henri Le RoY-ra; az arisztotelészi logika XVI. századi ellenfelére, Pierre de la Ramée- ra; Wilhelm Scribonius német orvosra, de la Ramée legnevesebb követői- nek egyikére; Nicolaus CoPERNicusra; valamint a XVII. század elején leg- népszerűbb Enciklopédia szerzőjére, Alstedre, támaszkodott. Kiket nem használt föl Apáczai? Eddigi tudomásunk szerint elsősorban a politikai-vallási okokból nehezebben hozzáférhető anyagokból nem merí- tett — így a katolikus, illetve a Habsburg-államokban élt vagy élő szerzők munkáiból. Felhasználatlanok maradtak Leonardo da Vinci, Bemard Pa- lissy, Aldrovandi, valamint Georg Bauer (Agricola) tapasztalatai — legalábbis éppúgy nem találunk közvetlen hivatkozást, mint William Har- vey angol orvos korszakalkotó felfedezéseire. Ennek okát — a fentiek mellett — abban láthatjuk, hogy ApÁczAi-nak a Hollandiában vagy Erdélyben elérhető művek közül nem az egyes közleményekre, xítleírásokra, értekezésekre kel- lett figyelnie, hanem — logikusan — az összefoglaló munkákból kellett válo- gatnia, kora haladó polgárságának jelentkező enciklopédikus igényei szerint. Ezekben a kompendiumokban — és a kor későhumanista légkörében — a reneszánsz óta újult erővel éltek az ókori klasszikusok is, ezért találkozunk Plinius vagy Vergilius adataival például a természetleírásban vagy a tala- jok fajtáinak ismertetésénél. Elkerülhetetlen viszont, hogy ezekből az össze- foglaló művekből olyan „adatok” vagy felfogások ne kerüljenek be az Encyclo- paediába, melyeket már cáfoltak, vitattak egyes gondolkodók. Ezért vagy akár Albertus Magnus alkimista hatásának érvényesüléséért — egy Lavoi- sier híján! | éppúgy hibás volna Apáczait okolnunk, mint az akkoriban is általánosan elfogadott humoralpatologikus szemlélet átvételéért. A Magyar Encyclopaedia szerkesztési körülményeinek vázolásához még néhány évszám kívánkoznék ide; a Hollandiában elkezdett és Gyulafehérvárt befejezett — 11 fő részből álló művet Utrechtben 1655-ben jelentették meg. A szerző maga később, Kolozsvárt, felsőbb osztályok számára latinul tovább- fejlesztette a filozófiai és természettudományi fejezeteket — ez a barátja, Porcsalmi András, másolatában fennmaradt Philosophia Naturális, mely máig kéziratban található! — és alig 34 évesen, 1659. utolsó napján halt meg tüdő- bajban. Rollert BoYLE-nak a kémiában fordulópontot jelentő könyve viszont csak 1661-ben jelent meg. A szakmai történetírásunk által nyilvántartott Mundus subterraneus (Athanasius Kircher műve) is csak 1664-ben, a Pado- vában dolgozó Nikolaus Steno földtörténeti összefoglalása pedig 1679-ben látott npuvilágot . . . E körültekintés után tárgyunk megközelítéséhez a Magyar Encyclopaedia geometriai és fizikai részeinek sajátos szempontunkból való vizsgálata is szükséges, a rövidség kedvéért idézetek nélkül: miután az V. részben a „tes- tes dolgoknak formáit”, köztük a különböző szabályos testeket leírja (ter- mészetesen anélkül, hogy akármelyiket valamely kristályformával azonosí- taná közben), az V. rész toldalékéban a „testes dolgoknak módjait” tárgyalva a Descartes-í mechanikus materializmussal Apáczai kifejti az anyag moz- gási és szerkezeti törvényeit, a világ végtelenségét — Bán Imre elemzése szerint először a magyar művelődés történetében. Ezután a VI. részben „Az Pap p: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediá jóban 105 A C Y- A . R " ■- NCYCLOP A D I dz az, MINDEN IGAZ ES HASZNO? Bőkfcfcgnek Izep rendbe foglalá- (i és Mag) ar nj elvsn világra botfátáfa. ziP.UZzH.TS.EÜE J.1NOS alul. Se n ec. E p i sr. ,■ Et í omnia ivíttnbiainventt cjjotf : hat lamcn fervper nOviim ént , ufus frfi tortái ab almfnenti a & dijpcfiúo Ex Officina ÜtRCE, égi dolgokról” címmel összefoglalva a testek részecskéiről is bővebben olvas- hatunk. Értelmezése szerint a részecskék gömbalakúak és különféle méretűek. Mindennek oka az állandó sebes mozgásuk következtében történt lesúrlódás, lecsiszolódás. A mind kisebb részecskék pedig mind gyorsabb mozgással töl- tik be a nagyobbak közti helyeket. A VII. rész — melynek címe: A földi dolgokról — bolygónk számított mére- tei után a II. fejezetben a Föld szerkezetét és alakulását tárgyalja: „E föld kereksége magában gondoltatván áll földből, vízből és levegő égből, melyekben ha mi szoros üregecskék lehetnének, az első és második rendű vékony állatoktól (testecs- kéktől) elfoglaltatnak, járatnak, kik gyakorta bennek tüzeket csinálnak. A föld e föld kerekségének <íy része, mely a harmadik rendbéli temérdek testecskéknek legtemérde- kebb, diribos-darabos és igen erősen egybeszerkesztett részeiből áll. Ez az ő keménysége miá a mellette sebesen elfolyó és körülötte szüntelen forgó igen vékony részektől ez föld kereksége közepibe nyomatott és szoríttatott alá. A vizektől mindenütt elboríttatnék a föld, ha a nagy hegyek és a szörnyű üregek egyenetlensége meg nem gátolná. Mert midőn a föld elsőben a temérdek részekből a rajta elfolyó vékony részektől egybenyomattatnék, azok a részek, mind a körülálló csillagos ég örvényeinek nyomása miá s mind önnönmaguk a részek külömbsége miá igen rendetlen széllyedtenek volt el és annakokáért nem éppen kerekdedekké, hanem diribos-darabos és nagy hegyekkel-völgyekkel teljes szénűvé letté- nek. Annakutána penig új hegyek is lettek a fölcíingásokból, melyek a földet néhol igen felemelték, sőt még a vizeknek nagy kirohanásokból is, melyek a földnek valamely részét elragadták és másuvá vitték. A föld setétes, mivel a menedékek, melyeken a vékony állat azt eljárja, sok helyeken megszaggattatván és bédugattatván, a világosságszerző mozgást által nem bocsáthatják. Ennek két rétéi vágynak: felső és alsó: a felső többire áll gyengébb részecskékből, minekokáért ezeknek külömb-külömbféle egybeszerkeszteté- sekből minden e föld szénén való dolgok teremnek. A belső (alsó) penig sokkal temérdekb és keményebbekből áll . . .” IS 106 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 1. füzet A földszerkezet e leírásából is látszik Apáczai anyagának logikus felépí- tése; mely anyag követéséhez figyelemmel kell lennünk az Encvclopaedia szóhasználatára, hiszen például az állat, a temérdek, vékony, stb. szavakkal nem mai köznapi értelmükben találkozunk. Ennyit a Föld szerkezetéről és fejlődéséről, ezután Apáczai az enciklopé- dikus és hologaeikus szerkesztési elvéhez illően sorra veszi a Földön lévőket, így a IV. fejezetben (vágatékban) a víz leírását olvashatjuk. Kommentár he- lyett lássuk ismét az eredeti szöveget: ,,A tengerek mind sósok, mivel őnékiek nemcsak síma és hajló, hanem igen sok kemény (nem hajló) részeik is vágynak, melyek a többiek között mint annyi vékony pálcácskák, valamelyik végek felé tántorodván, a levegőégben meg nem maradhatnak és így a tenger- ből ki nem párálhatnak (vitethetnek). A folyóvizek peniglen, mivel esőkből és forrásokból lesznek, melyekhez a sós részecskék nem férnek, édesek. A hegyek és a földnek más részei alatt is imitt-amott vizek vágynak, melyek oda a hasadékok és menedékek által folytának. Ezek a nap sugáritól szüntelen mozgattatván és párává tétetvén, még a magas hegyeknek tetejekre is azoknak menedékin felemeltetnek, holott sokan gyülekezvén együvé, vízzé lesznek és kiszolgáló menedéken a föld szénére szivárognak és mind szüntelen forró kút- fejekké lesznek. Aminémű penig a föld, amelyen kifoly odabé, olyan ízű lészen a víz is. A tenger meg nem árad, sem meg nem édesedik, jóllehet számtalan folyóvizek follyanak abba, mivel a mindenkori kipárálás által és a földalatt lévő menedékeken szintén annyi édes víz megyen ki belőle, mennyi beléfoly a folyóvizeken. A tengeri víz, aholott nagy menedéken megyen a földbe és ottmarad, sós kutakat csinál, honnan ha kipárállik és általszüretik, a sós részeket otthagyja és sóbányákat csinál.” Az általános fejtegetés után a felszíni vizek és a források felsorolása követ- kezik, itt a sok adat között érdemes idéznünk néhány jó megfigyelést, illetve személyes kiegészítést: a források közül „Styriában egy meggolyvásít . . . Itáliában egybe ha fa vettetik, magá- nak kőhéja lészen, ágai penig és levelei kővé változnak. Németországban sok jó savanyó (bor-)vizek vannak mint Erdélyben is, ki közül az erdővidékiek legnevezetesebbek, melyek mellett a b. e. és mindenfelé tündöklő hírű nevű nagy Bethlen Gábor halála előtt három holnapig múlatott.” A VII. vágatékban foglalkozik a tűzzel, „mely a föld, víz és a levegőég és egy eb testek menedékiben lesz” és „a lég vékonyabb részeknek gyülekezete”; a VIII. -bán a dolgokon észlelhető egyes tulajdonságokat írja le, határozza meg. Itt találjuk a későbbiekben gyakran említett melegség, hidegség; ned- vesség, szárazság; temérdekség, vékonyság; sűrűség, ritkaság^ állandóság; keménység, lágyság; a törősség (poronyósság); nyúlósság, stb. fogalmának magyarázatát is. A dolgokkal megeshető változások között találjuk, a XII. fejezetben a megkö vesedést „az, mely lészen, midőn valamely állandó testnek menedékibe valami érezhetetlen köves részecskék férkeznek bé és annak részeivel igen szorosan megegyeznek, avagy mikor a béférkezett gyenge részek oly erősen foglalódnak egybe, hogy végezetre kőszabásúak légye- nek.” A következő, XIII. vágaték a földi dolgok nemeit tárgyalja, köztük a „savanyó” és az „olajos” földi leveket meg a kénesőt, amelyek „a chymicu- sok három kezdő részeik: vévén a savanyó levet a sóért, az olajost a kénkőért, a kénesőt penig az ő mercuriusokért.” P app: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában 107 Szól ezután a földrengésekről, és okait a kéregből eltávozó gáznemű bom- lástermékkel (párákkal, füstökkel, lelkekkel) hozza kapcsolatba. (Tudnunk kell ehhez, hogy a párákat a vízből, a füstöket a földből vagy olajos nedves- ségekből, a lelkeket a savanvó levekből és sókból eredezteti.) „A páráktól, kövér füstöktől s a lelkektől, melyek a föld mélységes és tágas barlangji- ban rekedtek, valamely okból, egy vagy több külömbféle helyekben, avagy egyszersmind avagy szerenként felgyulladnak, lesz a földingás, mely az ő okainak külömbsége szerént a föld szénét avagy csak megreszketteti, avagy ugyan meg is nyitja, mellyel néha egész várasok és tartományok felforgattatnak avagy elnyelettetnek. A földingás miá gyakorta a mély üregekből kénkő, enyv és egyéb meggyulladható állatok is vetődnek fel a föld színére. És innen lészen némely hegyeknek néha egynéhány esztendeig tartó égések, minéműek: Aetna, Vesuvius, Hecla.-’ (Később, a történeti részben, évszámmal említve találjuk a legnevezete- sebb földrengéseket, az ókortól kezdődően.) Még a XIII. fejezetbe, a párákról szóló részek végére illeszti Apáczai a sóki- válás, sóképződés folyamatának leírását: „Midőn a párák a sós vizekből felemeltetnek, gyakorta a víz szénén só terem, mely a víz temérdekebb részeinek egybegyűlése, melyek az első és második rendbéli vékony részek rend szerént való mozgásitól meg nem hajtathatnak, kik a víz szénére emelődvén fel, mivel hosszúkák, kerekdedek és alkalmas kicsinyek, könnyen fellyüllábbognak és lassan-lassan többek járulván hozzájok, négyszegűvé lesznek, mely egy kevéssé alább- nyomulván más hasonló négyszegű táblácska lészen rajta, mely így egynéhányszor meg- többülvén, végezetre egy négyszegű csésze-forma sódarab lészen.” Kristályképződésről szólva, a XIV. fejezetben ismerteti a jégkristályok különböző alakjait is, és létrejöttüket szemléletesen magyarázza a levegőben való többszöri olvadással és újraki válással, továbbnövekedéssel : „Ezek a peléhek minekelőtte a földre érnek, a levegő-égben külömb-külömbféle hányat- tatásokat és a melegtől s hidegtől változásokot, honnan külömb-külömbféle hajlásokot és helyheztetéseket is szenvednek és innen külömb-külömbféle, tudniillik hatszegű, csillag, liliom, rózsa sat. formákot vesznek bé. Mert midőn a peléhecskéknek azok a részecskéik a melegtől megerdesedvén (fogasodván) s osztán a hidegtől megfagylalódván, a levegő- égben az ő tengelyek körül forganak, akkor azok némely fagyos és kiterjedt, azokot megérő részecskéktől körös-körül mintegy megszőrösödnek, úgyhogy a hó szőrösnek lás- sák. Ha ezeknek a fentőszabású részecskéknek oldalokhoz keresztül mások adatnak, liliomszabású hó lészen belőlök. Ha osztán ezek a melegtől meghajtatnak és végek egybe- foglalódván megfagynak, a hó rózsaszabású lészen. Ha minden kicsid csepphez más hat, azokhoz hasonló cseppecskék adattatnak a felső levegőégbeli mozgás által, és ha midőn azok egybefagynak, mindenikre egy-egy szőröcske vagy fogacska ragad, a hó csillagsza- bású lészen.” A levegőben található tüzes dolgokra (,,a tüzes fenn termő állatokra”) tér rá a XV. fejezetben, ide kerülnek, az összetételükben elegyesek közé, a meteoritok is, mennykő néven: „A menny kő (az ő füstinek vékonysága avagy temérdeksége szerént) vékony avagy temérdek, ismét áltatható, elszélesztő, rontó és égető. Ennek kormos, enyves és földi részeiből gyakorta iszonyú erős kő forrad egybe, mely vele együtt kivettetvén, akármely erős testeket megront.” A továbbiakban az élő természet leírása következik Apáczai Magyar Encyclo- paediájában, és csak a XLV. fejezetet kezdi az alábbi bevezetés: „Eddig az élő testekről, következnek a nem élő testek, melyek a föld szénén teremnek avagy benne.” 108 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet E fejezet tanulmányozása közben is figyelemmel kell lennünk a megelőző korokból fennmaradt és érvényesülő szemléletre, mely sok hatást nedvmű- ködésre vezet vissza; ezzel kapcsolatosan kapnak fontos szerepet a leírásban felsorolt tulajdonságok is. Ilyen szellemben ad Apáczai kőzet rendszert Henri de Roy alapján, Wilhelm Scribontus — és néhol a régebbi Alsted — rész- letesebb adataival kikerekítve. Saját kiegészítése viszont például a kősó hazai vonatkozású említése. Figyelve az Encyclopaedia ApÁczAi-alkotta terminológiáját és meghatározásait, folytassuk — a fejezeten belüli pontokba foglalás meghagyásával — idézetünket: „2. A föld szénén termők füveny, agyag sat. 3. A füveny sok iszonyú apró kövecskék gyülekezete, melyek vagy a nagyobbaknak sok darabra romlásokból vagy a föld apró részeinek erős egybemenésekből vagy azoknak a csípős levekkel egybenövésiből lőttek. 4. Az agyag kövér föld, mely a földnek oly részeiből áll, melyekben néminemű ágas-bogas, a kipárálódásoknak és a telkeknek egybefoglalódásából származott részecskék foglalódta- nak egybe. 5. Ez ha sűrűbbed, márgának mondatik. A földben benn termők lágyabbak avagy keményebbek. A lágyabbak ezek: 1. A lem- niai (pecsétes) föld, mely igen veres. (....) 2. Az armeniai bolus, mely sárga színű, könnyen olyan puhává tétethetik, mint a mész. Erősen szárászt ... (....) 3. A samiai fejér ragadó és sükeres föld. 4. Az ampelitis fekete, enyves, forgácsos föld, mely ha a szőlő- tőre kenetik, a bogarakot (férgeket) megöli. Ez sok tartományokban olyan, mint a holt szén. 5. A kréta Kréta szigetben termett fejér föld, ugyanott találtatik a fekete is. 8. A keményebbek egybenőtt (forrott) nedvességek (leveki, bányászatok és kövek. 9. Az egybenőtt nedvesség oly test, mely savanyó avagy enyves levelek elegyedvén a földes és temérdekebb részek közé, forrott egybe és a vízben vagy olajban eloszol. 10. Ha a sava- nyó levek bányászati részecskékkel forranak egybe, gálickő lészen mely másképpen varga - téntának hívattatik. Meleg és száraz természetű csaknem a negyedik rendig és szörnyű- képpen szorító, innen vagyon, hogy a nedves húst sokáig állóvá teheti . . . Némely kék, I Miof aiEkct-jiomsu. Xtf tneg moodonakrol más izek v>Vvon, is nem o' Y drága- » látó íbk.rmruiazaltala‘Medica fok bdvdnele f jmliEyak . tfitor . kikre en moll , &s a’ Herbariomra haladtok. Ej* t cé Jnkbc kell tmodazalzall itt Tennünk hogy a* mely fi?« | vekbi hím avagy ndftlnriget veítmkeiankbé dremev. m ben a rackai elljünk a' hímnek és a' pottiny aliara*te meg orvoslafahan Mivel nem okn diliül i erem tette I- flen óko*t 32zal a’ kuldmbfiggel j XLV .Eddig az tlőccliekrol. következnek a' nemik? térték :roellyek a' fold Dinén teremnek avagy benne. t. A'fifld Ciocn tcnnok.fuvcny.agpg. ’s a’ t. 3. A* filvenv fok ífiionyti 3pro kővetskiknek gyülekezete . mel- lyck vagy a’ nagyobbaknak fok darabra romlHokbol . vagy a'foidapro reíeinek erős egybe menefek hol. vagy azoknak a'dtpdslcvetkcl egybe nevefibdl .louek. 4, Az agyag kövér fofíd . mely a’ fődnek oly rtfieibő alt* mellyckben néminemű aga* boga* . a* ki piraflafeknak é a’ iclkeknek egybefoglalod Dintazot refcets- 1 kék, {bgl-1 odrinak egebe. 5. Ez ha furtfbbed . Mar- gan*k mondánk. 6. A* r őidben benn tertíjo'k Lagyah- bakavagy keményebbek. 7. A‘ Lágyabbak ezek. 1. A* Lem mai ( petfeccs) fold. mely igen igen veret. Jo a mérgeknek kiitziféreés megjaritokra , minden alla- tok roaraía eílcn hatalmas jo. jo a’ febckreis ér a* fcb he • lynekbé fim ma úra. 1. Az Armemaj boluf. mely far- ga fi nu . könnyén oflyan pohava tetethetik' mint a* nr.efi. Erdikn fia razt.fmne kokain mindennemű^ folya fokot meg állít . főképpen periig a* náthakor . vét pu- kéfeket. * tudd Cc beit, has menéfeket , sdtmega’mi- ► rigves do*gellennis igenjo. 3. A* Samui fejerjagado, es fukeres told. 4. Az Ampelitis . fekete eny vcs fot- satfosfőld, mely ha a’ íőiő tdrekeoetik a bogara- kot (fe rgeket) íreg dli Ez fok tartományokban oUyan mint a' holtáén. i. A’ Kréta Kréta Éigeibcn termet fejit főd. ugyan ott talaixank frkeieU. 8. A" Keményeb- bek. eg> be női (fbrroc)Dedveffígck (le vek) .banyaia- tok, Is kövek. 9. Az egyhe ndt nedvelWg crfytefE j mely, lat anyo avagy envves le vek elegyedvén a' főt- de* et temerdekeb refien közi . forrot egy be . a' Tő- ben rag? ob.ban könnyén el ofiol. » o. Ua a* favanyo - Ur* *48 MmnHiicícioMm. Wk banyaiad refieakdkke) forranoak egybe .Gálit*- kő ül m, mely másképpen varga tintának hívattatik. Meleg is Mcaa tér mefictu iC*k nem a negyedik rendig. <>íernyJkcppen fiarutoacDcn vagyon hogy a nedvei huft fokáig állova teheti . isa* febekbcnnisuihott te- rempthet/sa'virtuaíeganithanp.KemelykikDemely petit* barna. Akar meUjikftlekozu*! a Babylomaileg Vob meDy beiol fejerio* ínyekkel valaCtau* ® e*. 11 .Ha az a* Üt köves hoiiuka it keminy rcfietskikkel forr egy be .fot tűnal A’ fo fiorótiőrő) ttfna Tl*01 tíi. vékonyít is bl tarox. K * vixbdl való foaaká ( 017- r Jl oda fid 6oUotruok)ez£ ereyei vannak, noha mivel a fc dac fok vizet reirk borultak nem oHyan hatható. A » őkiLőmbfege fierint vagy Föveny aha termő vagy a tíldutegiben . vagy gyong. ^knlűly) forma (rninemJ trdilyben fok terem) vagy Indiai* mely fejerefen íeke- tiflo.verbemő is íetetej. A* fohoz tartozik a I unió Mu'mrly a' földnek fos veritteke.Ex folyó avagy kérni- ^ , i - .... íz. v ,.r<.rda • »s*:eneiya loiunc* , b.Kw' .L-csKiUlt. aiar.D! jjít icotüU i Jt. , 1 .1L. eick a' lc«lf otAck) ol.jofoH é. foKto rc- ítl ko'l< tl«ycd.cV Em. Itícn bctfflA.mílj b.íl <, títrtts 6urolüi „oíatllycU'mi lu«uk. ti meg ppl Bct. *n- b,B I«B aloí.k mepti a, inbok jir.bt.jiik (mely bim- muüiniífcteretiyroKö.éifcf. A' kemény «>» t’Of- fjt ra.jdo éj ftkerej mely miét »j!»mi Kjték ügy Ub- bo, a' tentetbro éj oddjb ki .étej.éo , mindjárt me| límenyedik.Ülycndt a‘ fekete cny. aloikajenyr é. a .yinia. >3. A‘ BanyyCn kemény ki afott dűlfli^meiy julapatrfal ki ny ojtathatik éj a' tűzről mer ol.aítath*- nk. él temek utaena meg ol.idyinmeg buluJ regi al- bpo3) ira cj termtíetite »ií (a tét.. i « Mrre*' denidü dolgoknál raftigibbjk , »’ tóid f'>>" p '**1 re Céltól nem temnKeinek Kanem as o legbeuoétkg ke menyeb teteiben honnan oéian. •’ fa.anyoktektol ott el áganai rm. a1 fád íme felé pjialUnak telei eg. ryjeki. 11^’ Sanyié at oltó nagy ,, eltdkbol lót. t«. Aaelsok k«kwis®ercurius.i7.A kinkoa fownel^ a’ tűz melegítő) meg kéményedet kdvc*ílg«t A* « Papp: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában 109 némely penig barna. (...) 11. Ha az a lév köves és kemény részecskékkel forr egybe, sót ősinél. A só szorít, töröl, tisztít, eloszlat, visszaűz, vékonyít és bétúroz. A vízből való sónak is (melyről odafel szólottunk) ezen erejei vannak, noha mivel aközé sok vizes részek szorultak, nem olyan hatható. Az ő külömbsége szerént vagy fövény alatt termő vagy a föld üregiben vagy gyöngy (kristály) forma (minémű Erdélyben sok terem) vagy indiai, mely fejéresen feketéllő, verhenyő és setétes. A sóhoz tartozik a timsó is, mely a földnek sós verítéke; és a veres festék, az arany glét, rézrosda, vasrosda sat. 12. Ha ezek a levek (nedvek) olajosok és földes részek közé elegyednek, enyv lészen belőlök, mely köves és sikeres s szurokhoz hasonló nedvesség. Ez folyó avagy kemény. A folyó külömb-külömb- féle színű a helyekhez képest. Az ő kiváltképpen való nemei a gyúló gyanta (mellyel ami megkenetik és meggyűl, még a vízben sem aluszik meg) és az arabok ámbrájok, mely hamuszínű, fejér, enyves kövérség. A kemény enyv először ragadó és sikeres, mely mint valami tajték, úgy lábbog a tengerben és onnan kivétetvén mindjárt megkeményedik. Ilyenek a fekete enyv, a szurkos enyv és a gyanta. 13. A bányászat kemény kiásott dolog, mely kalapáccsal kinyújtathatik és tűztől megolvasztathat.ik és minekutána megolvadván meghűlt, a régi állapatjára és természetire visszatér. 14. Mivel ezek minden földi dolgok- nál vastagabbak, a föld felső és lágy részeiből nem teremhetnek, hanem az ő legbelső és legkeményebb részeiben, honnan osztán a savanyó levektől ott elragadtatván, a földszéne felé párállanak vélek együtt ki. 15. A bányászat első vagy az elsőkből lőtt. 16. Az elsők kénkő és mercurius. 17. A kénlcő a földnek a tűz melegétől megkeményedett kövérsége. Az ő kövérségének bősége és az egészre való illendőség miá sebesen ég és még a forró vizekben is felgyullad, . . . Mindennémű rüh és bori nyavalyák ellen igen jó, . . . A zöld és az általlátszó legjobb. 18. A mercurius fejér és igen-igen tiszta föld közé elegyedett sikeres víz. Minekokáért legvékonyabb, hidegebb és nehezebb. És az ő nehézsége és kerek - dedsége miá szüntelen mozog és nmen élő ezüstnek mondatik. Az ő vékonysága az oka, hogy akármely temérdek, még a szarvasbőrt is általhatja és hogy akármely bányászati edényeket áltairágjon. Ha az aranyat véle megkenik, a tikmonyhéjnál töredékenyebb lészen. Az ezüst edényt penig belététetvén a lágy mészhez hasonlóvá tészi. Ez okon csak faedénybe tarthatni. 19. Az elsőkből valók tisztábbak avagy nem annyéra tiszták. 20. A tisztábbak az arany és az ezüst. 21. Az arany verhenyő s igen-igen vékony és tiszta kénkő- ből s hasonló mercuriusból álló bányászat. Mivel őbenne a részek rettenetes jól elegyedte- nek együvé, minden bányászatnál vékonyabb és vastagabb, melynek állatja se földtől, se víztől, se levegőégtől meg nem vesztegettetik, se a tűztől meg nem emésztetik, hanem attól jobban megtisztíttatik csak. Az ő vékony vastagságának miatta a többinél lágyabb és nyúlóbb. A legvéresebb, fényesebb és lágyabb (hajlóbb) legjobb. (...) 22. Az ezüst csak szinte fejér mercurius és kénkőből áll. Az aranytól majdcsak színével külömböz. Az ő vékonyságára nézve egy lót elnyújtathatik 3200 lábni messze. Mindazonáltal az arany nálánál százszor temérdekebb. Az ezüst az ő helyében haj, élő fa, vessző, hal, kígyó, scorpió s több efféle állatok formájú. 23. A nem olyan tiszta bányászatok vagy kénkőből állanak többől vagy mercuriusból. 24. Bővebb kénkőből áll a réz és a vas. 25. A réz temér- dek és vereses kénkőből és nem oly tiszta mercuriusból álló bányászat. Ez a többnél inkább megég, ez az oka, hogy tovább tart és az épületekre is illendőbb, mivel se a vízben, se a földben meg nem rosdásodik. 26. A vas temérdek és nem tiszta kénkőből és mercurius- ból (azaz temérdek ágas-bogas és jó vastagságú részecskékből) álló bányászat. Ez noha igen kemény, ha mindazáltal bab avagy máivá héjjá levében oltatik meg, meglágyul. És ha a vasfonalak megtüzesedések után magokon hülnek meg, olyan hajlók lesznek, hogy mint a cérnával, mindent úgy kötözhetni vélek. Ha penig a tüzes vas hideg vízbe gya- korta mártatik, romló és kemény lészen. 'Őrajta az igen-igen apró sutus részek szüntelenül által-által járván, olyan utakat csináltak magoknak, hogy a két tengelyvégekről mások- mások jővén azokon sebesebben mehessenek és csudálatos cselekedeteket vigyenek vég- ben, melynek az egyéb bányászatokban, az ő részeik nagyobb vagy küsebb vastagságok miá nincs helye. 27. A bővebb mercuriusból álló bányászat fekete avagy fejér ón. 28. A fekete ón nem olyan tiszta bányászat és igen gazos, temérdek, seprőlékes mercuriusból és hasonló kénkőből áll. Ez nedves földbe temettetvén, mind nagyságra s mind nehézségre öregbül, sőt még a föld szénén is nőni mondatik, innen vagyon, hogy annak nedvességétől öregbüljön. Hideg és szorító természetű. Minekokáért az őbelőle csináltatott edények nem oly egészségesek. 29. A fejér ón kívül fejér s belől veres] mercuriusból és nem jól elegyedett kénkőből áll, olyan, mint az ezüsttel megfejérített fekete ón. 30. A mercuriom és minden egyéb bányászatok az erős vizekben eloszlatván és azokban az eloszlott részecs- kéknek kicsidsége és a vizeknek sebes mozgása miá ide s tova levegvén, a só avagy a belé vetett borkő meszének segétéséből pormódra a fenékre mennek. 31. Az ezüst erős vízben eloszlatván, ha abba rézpeléhek vettetnek, rájuk ragad, hasonlóképpen a galickőben való réz a hozzásúroltatott vashoz ragad. no Földtani Közlöny, 107 . kötet, 1. füzet XLVII. A bányászat után a kövek következnek. 1. A kő igen-igen kemény állat, mely kalapáccsal elmorsoltathatik ugyan, de vízzel és olajjal nem oszlattathatik el, hanem sok üdőkre; a sebes tűztől eloszlathatván penig mésszé avagy eveggé változtatik. 2. A kő akkor lészen, mikor a párák, gőzölgések vagy a lelkek a föld menedékiben megrekedvén és erősen egymásba ragadván, elégségesképpen megkeményednek. 3. A kövek ritkák avagy közönségesek. 4. A ritka kövek drágalátosok avagy nem igen. 5. A drágalátosok a gyöngyök, melyek az ő tiszta és vékony állatjokra nézve ékesek és kellemetesek. 6. Ezek közül némelyik egyféle, némelyik sokféle színű. 7. Az egyféle színük általlátszók avagy nem. 8. Az általlátszók fejérlők avagy egyébként tündöklők. 9. A fejérlő a kristály és a gyémánt. 10. A kristály igen világos gyöngy, mely igen tiszta kővé lévő lévből forrott öszve. A márvány és a nagy kövek csatornáiból ásattatik ki, mind a maga s mind az egyéb bányászatok ereiben szorító. (...) 1 1. A gyémánt általlátszó és igen-igen erős gyöngy. Ez egyébként alig törettethetik el, hanem az annakelőtte bort ijutt avagy peterselymet evett bakvértől vagy a legjobb fekete óntól. Az igaz indiai gyémánt mogyoró bélni. 12. A nem fejér általlátszóknak vagy minden nemekben azon színek vagyon vagy kiben-kiben más- más. 13. Az őszínüek a saffir, smaragd és a sardonyx. 14. A saffir világos és égszínű gyöngy. Napkelet felé és Indiába terem. Italban bévétetvén a scorpiók ütése (marása) ellen igen hasznos és amely orvosságok mérgek és mirigyes (dögös) nyavalyák ellen csináltatnak, jó közökbe elegyíteni. 15. A smaragd világos és zöld gyöngy, mely a körülötte lévő leve- gőeget is megzöldíti. Angliában bővön terem és Scotiában s ez is a legjobb. Akik magok- kal hordozzák a kórságtól (nagy nyavalyától) megoltalmaztatnak (amint tartják). Az ő reszelési hulladékjában ha nyolc árpaszemni italban bévétetik, a bévött mérget kiűzi, a haj is a fejről elhullván. 16. A sardonyx általlátszó emberköröm színű gyöngy. Hasznos a szüzesség megtartására, sokat használ a köröm nyavalyái ellen is. 17. A külömb-külömbféle nemekben tulajdon szín tartó gyöngy a holdkő, mely tükör avagy' eveg módon látszik által. Ez a holddal fogy avagy nevekedik. Színe fejér avagy' fekete avagy sárga. Az Arabiában termő fejér a kórság ellen hasznos, ha az ő hulladékja italban bévétetik. 18. Az által nem látszó egyes színű gyöngyök világo- sok avagy' setétek. 1 9. A világosok ragyognak avagy nem igen. 20. Ragyogók a karbunkul, karchedon és az asterit. 21. A karbunkul éjjel tűz módra világoskodó gyöngy. Mindennél nemesebb és mindennek erejével bíró gyöngy. 22. A karchedon bársonyszínű szabású gyöngy’, mely mint egy csillag szintén úgy ragyog. Ez a szomorúságot és a félszet elűzi az egész test lelkeit megújítván és megvidámítván, a testi jelenségek látását is elvészi. 23. Az asterit kristály gyöngy7, melynek telehold látszik közepiben. 24. A nem igen tün- döklő (ragyogó) világos gyöngy rubint, topáz és hyacint. 25. A rubint veres gyöngy, mely a setéiben mint valami kis szikra, csak úgy csillámlik. A napra keményen nézéstől meg- veszt egettetett látást megvastagítja, a szomorú és félelmes álmadozásokot is eltávoztatja. 26. A topáz aranyszínű gyöngy7, mely csak a napfényre tétetvén ragyog. (...) 27. A hyacint vízszínű, eloszolhatatlan erős, setéiben setét, nappal világoskodó és tiszta gyöngy. (...) 28. A setétebb gyöngyök a korai, asbest, téjkő s a t. 29. A korai kővé változó csemete formájú kő. Többire a tengerben terem, mégpenig ama nedves sikerességből, mely mihelyt kivétetik, mindjárt megkeményedik. Mikor kivétetik, mindenütt pihes mohos, mely őróla elsúroltatván az ő színét kimutatja. A korai ritka (likas-bikas) vagy merő és nehezebb. A likas-bikas hószínű és hidegebb természetű. A merő veres és fekete is. A veres legdícsé- retesebb, ágasabb-bogosabb és mindennél simább. Ez a nyavalyás ember nyakára köttet- vén, megsárgul. A vértpökőknek avagy7 eresztőknek használ. Az ő pora jó a szemnek való orvosságokba, jó a vesék és a hólyag arénájára is. Sőt a kórságosoknak is hasznosan adattathatik bé. 30. Az asbest (olthatatlan kő) kőszínű és az egyszeri meggyulladása után meg nem oltathatik. Arabiában találtatik. 31. A téjkő hamuszínű és téjjel verítékező gyöngy7. A tejet megbővíti, a szem csepegése ellen és a kelésekre is jó. 32. A sokféle színű gyöngyök következnek, melyek ezek: achates, türkis, kornyol, chrysophras, vérkő s a t. 33. Az achates kő színe az oroszlánybőrhöz hasonlít leginkább. Néha fejér erecskékkel feketéllő vagy (amint Kréta szigetben) mézszínűekkel külömböztetett meg. Néha olyan, mintha vérrel hint egettetett volna meg. A keselyők ezt az ő fészkekbe teszik, hogy a mér- ges dolgok nékik ne árthassanak, minekokáért a scorpió és egyéb mérges állatok marása ellen használ. 34. A türkis homályosabb zölden kékellő gyöngy7. A szemnek minden külső nyavalyái ellen jó, a lelkeket is az egész testben megerősíti. A kornyol a megmosatott húshoz hasonló gyöngy. A havi folyás és a füge fekély megállatására igen jó. Gyűrűbe csináltatván, a haragot megtiltja. 35. A chrysophras zöldszabású, de aranyos tarkával megpettegetett s csak szinte a setétben tündöklik egy kevéssé. Indiában találtatik ugyan, de mivel igen ritkán, igen drága is. A szívnek megerősítésére és a szemek hályoga és a setétessége ellen használ. 36. A vérkő vasrosda színű s vérerecskékkel megvonogatott gyöngy7, Arabiában és Africában terem a legjava. Oly' hideg és száraz természeti vagyon, Papp: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediá jóiban 111 hogy még az igen forró vizet is belévettetvén meghidegíti, és akik magoknál hordozzák, a nap hévségétől megoltalmazza. A vért megállítja úgy, hogyha csak kezébe fogja is, akinek arra vére foly, megszűnik. 37. A gyöngyhöz hasonló kövek találtatnak mind a földi s mind a vízi állatokban. 38. A földiekben találtatott a fecske-, kakas- és a varasbékakő. (...) 42. A vízi állatokbéli kövek a rákszemek, sügérgyöngy, potykakő s többek sokan. (...) 46. A ritka, de nem igen drága kövek a márványok, minéműek a porfirit, alabast- rom, ophit s a t. 47. A porfirit bársony módra veresellő márvány. 48. Az alabastrom méz- színű s a tetején szennyes márvány, melyből a régiek kenettartó edényeket csinálnak vala. Amellyel ma élnek, gyanta inkább, mint igaz alabastrom. 49. Az ophit majd olyan, mint a porphirit, igen-igen kemény, zöld egyforma cseppekkel meghintett márványkő. 50. A nem drága kövek temérdekebbek és homályosabbak. 51. Ezek merők avagy likas-bika- sok. A merők a kövek, kovák, tűzkő, fenkő s a t. 52. Likas-bikasok a tajtékkő (lábvakaró, könnyű likacsos fejér kő) és a morsalékos mosó fövenves kő.’ 53. Minden kövek közül legemlékezetesebb a mágnes, mely sok számtalan ágas-bogas és temérdek részekből áll, melyek mindazonáltal az általmenés megtartóztatására nem felettébb kemények, kik a belső földből (mely nagyobb részént mágnes szabású), a felsőbe vitetvén, midőn az ő több részével megelegyednének, a kettős és kétfelé hajtatott sutus állattól, mely a földbe az ő tengelyvégeméi észak felől délre és dél felől északra szüntelen bémégyen, úgy rendeltettek el, hogy az mindenikfelől az egész mágneses, csaknem mellyékes, de minda- zonáltal külömböző útokon és azokban levő sok igen vékony és téstova hajlott s az általmenetelre helyesen alkalmaztatott és sokára jól megerősödött szálkákon őrajta nagy gyorsasággal vitessék, valamelyik tengelyvégén penig kiérvén, mivel a levegőégben, vízben avagy a föld szénében elég jól nem mehet, visszatér és mindenik felől egymás ellenébe való örvéneket (fordulásokot) csinál őkörülötte bizonyos messzére és a mágnes körül elkerülendő kerületében lévő mágnes természetű testeket külömb-külömbféleképpen illeti és abba megtér s meg ismét abból kimenvén, és így szüntelen abba ki s bémenésével akörül és abban kerületet csináljon. Mágnes-természetű testek: a vas és az ő szara (vas- reszelék), az agyag, a téglák s a t. 54. A mágnes cselekedetei az eligazítás és az egybefog- lalás. 55. Az eligazítás az, amellyel a mágnes-természetű test a mágnes tengelyeihez alkal- maztatik, úgyhogy amely felől vagyon a mágnes északi tengelye a mágnes-természetű testnek a déli légyen ott s a t. hasonlóképpen, ha egy mágnes kettévágattatik is. Mely dolognak ez az oka: hogy amely sutus részek a mozgató mágnesen a testnek déli részéből jőnek ki, úgy illettetik el az ő sutujok, hogy a mozdítandó mágnesbe csak szinte az ő északi tengelyén mehessenek bé s a t, 56. Az eligazítás egyféle avagy sokféle. 57. Az egy- féle az, amellyel a mozdítandó a mozdítótói valamely tengelyvég felé igazíttatik. Ez igyenes avagy elhanyatlott. Az igvenes vagy az igyenesítőben avagy a mozdító tengelye végénél vagyon. A tengely végeknél való igyenes lészen a mágnes kipárálásinak egyenes s egyarányú befolyásától egyik felébe a mozdítandónak és a meghajlott egy arányút ól a másikba. Az egyenesítőnél levő igyenes penig lesz a mozdítandó mindenik felébe egya- ránt folyó hajlott párálásoktól. Az elhajlott eligazítás a nem egyarányú és elhajlott a mozdítandó tengelyvége körül annak mindenik részébe befolyástól. A hajlás afelé lészen, ahonnan a párálás, melynek legrövidebb lítja vagyon, érkezik. Innen ered a mozdítandó kerengése, míg jól helyre nem áll. Innen megismértetnek a föld szélességének is darabjai (grádusai), mivel a föld részeinek külömbségek szerént a mozdítandó mágnest ermészetű test az egyenesítőnél és a tengelyvégeknél igyenes; egyébütt penig hajlott. A többféle eligazítás vagy kettős erőkből lesz vagy az erőtől és a nehézségtől egyszersmind. 58. A mágnest ermészetű testeknek egybefoglalódása akkor lészen, mikor egyik a másból jövő részecskéktől a levegőég közbenálló részei onnan kitolyattatván és az elfolyat tat ott (kiűzetett) által, az régen odafel megmondat tat ott kerülés szerént egyik a más felé nyomatik. Mivel penig a mágnesre csináltatott vas az ő rútságitól jobban-jobban megtisz- tul naponként, úgyhogy a mágnesben járó részecskék sebesebben és bővebben járhassanak rajtok, innen vagyon, hogy a vassal felruháztatott mágnesnek nagyobb ereje vagyon. 69. A mágnes megmondott cselekedetei (munkái) megöregbülnek, midőn amelybe az ő részecskéi bémennek, nagyobb menedékeket (utakat) csinálhatnak.” Láthatjuk tehát a szemelvényekből, hogy egy sorba kerültek a rendszerben a különböző festékföldek, a bitumenes agyag, ill. a kőszén, a kréta. Az érce- ket — Apáczai szóhasználatában: a bányászatokat — is más rend szerint tárgyaljuk ma, nem az Albertus MAGNUS-féle, akkoriban általánosan elfoga- dott alkímiai elembeosztás alapján. Rendszerét a kövekkel folytatva, szintén formális a besorolás alapja, de a logikai rend — Descartes nyomán — pél- 112 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet dásan megtartja a „clare et distincte” elvét. Jól illik ebbe a rendbe a logikai kettéválasztások, dichotomiák alkalmazása — végig az Encyclopaedia fej- tegetései során. A rendszerezés külsődleges — de ilyesmivel a természettudo- mányok fejlődésének későbbi fokán is találkozhatunk. Mai fogalmaink sze- rinti anyagvizsgálatra ÁPÁczAinak — vagy bármely kortársának — termé- szetesen nem volt lehetősége. A különféle nagyítóeszközök — köztük az Encyc- lopaediában is olvasható „néző eveg” — még alig alkalmazott különleges találmányok voltak csupán, 350 évvel ezelőtt. Az óhatatlanul hiányzó anyagvizsgálat tette volna lehetővé, hogy Apáczai ne vegye át — elismert, hírneves tudósoktól — forrásaitól az egyes különleges kövekhez fűződő hiedelmeket, bár hozzáteszi egy helyütt: „mint mondják” . . . Az Encyclopaedia keletkezési körülményeinek ismeretében viszont nem hibáz- tathatjuk ÁpÁczAit „a gyöngyhöz hasonló kövek” felsorolásáért, melyek „találtatnak mind a földi s mind a vízi állatokban”, s logikusan kerültek a drágakövek leírásának a végére. Ne tévesszük azonban szem elől Apáczai jó megfigyeléseit, értékes adatait a higany nagy fajsúlyáról, a nemesfémek nyújthatóságáról, a termésezüst változatos formáiról, a hókristályokról vagy az elektrolízis jelenségeiről stb. Nincs mit hozzátennünk — a kor színvonalát figyelembe véve — a korall leírásához sem, hiszen még majd száz évvel később kockáztatja majd csak meg Peyssonnel a korallok állati mivoltának feltételezését. A XVII. század közepén, a Harmincéves háború dúlta Európában nyoma sincs még egy Linné, egy Lavoisier működésének, bár — láthatjuk — Bacon nem hiába intett 1610-ben a jó megfigyelések fontosságára. Idetartozik az is, ahogy Apáczai a korabeli Európa tudományos újdonságát, a mágnesség jelenségét — és föld- rajzi jelentőségét! — ismerteti a „kőzettani fejezet” végén, megemlítve köz- ben, hogy „a belső föld . . . nagyobb részént mágnes szabású”! Hasonlóan lehetetlen föl nem figyelnünk logikus genetikai magyarázataira, melyek jórésze alapjában ma is helyeselhető; elméleti következtetéseire, melyek a kor tudományosságából kiindulva sokszor máig is csak továbbfej- lesztve, nem pedig megdöntve közelítették meg az igazságot. El nem múló érdeme Apácz Álnak, hogy az Encvclopaediában a beszélt népnyelven alapuló magyar szaknyelvet teremtette meg — akkor is, ha ez a tudományos nyelv nem terjedt el a XVII. század második felének tragikus történelmi eseményeitől zavaros hazai állapotok között. A diribos-darabos, a temérdek, a merő vagy likas-bikas, a poronvós stb. szavak tudományos használata, vagya „peléhek” ( = pelvhek), az „apró sutus állatok” ( — kicsiny részecskék) emlegetése csupán néhány példa ebből az — idegen nyelv ismerete nélkül is — érthető szaknyelvből. A füveny vagy a kovák szóval pedig változatlan értelemben találkozunk a múlt század közepén is, Mm át, tí \ Antalnak Pesten kiadott középiskolai természetrajz- tanköny- vében, bizonyságul Apáczai szóhasználatának helyességére, nyelvi forrásának megtartó erejére. Láttuk tehát, hogy nagy szándékát 1655-ben valóra váltva kora tudomá- nyának foglalatját adta Apáczai, megtoldva személyes ismereteivel, világos rendszerben: tankönyvként a hazai diákságnak. Mindezt tiszta magyarság- gal, miközben tudományos szavait is, — hazai előzmény, példa nem lévén — összesen vagy félezer kifejezését, maga alkotta, ill. értelmezte. Tudjuk azt is, hogy könyvével tanított mind Gyulafehérvárt, mind Kolozsvárott; és a kolozs- vári iskolában később is használatos volt az Encyclopaedia. Papp: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában 113 Végezetül pedig azt is kimondhatjuk (ami szakmánk, tudományunk tör- ténetének rögzítéséből eddig kimaradt), hogy e papnak és nyelvésznek indult peregrinus diák, azazhogy fiatal doctor, felelősségérzetéből és fáradságával ötnegyed évszázaddal a nagyenyedi Benkő Ferenc Magyar Minerológiája előtt megszületett az első, geológiai anyagot is tartalmazó — európai szintű és középiskolában használt — magyar nyelvű tankönyv, és ez a geológiai isme- retek magyarul való megjelenése is egyben. E 320 éves eseményre, emellett pedig APÁCZAinak népe művelődéséért és előrehaladásáért érzett felelősségére, ezért végzett munkájára a magyar geoló- gus közönség figyelmét felhívni — ez volt ismertetésem második célja, éppen mert magyarok és mert geológusok vagyunk. A felhasznált művek jegyzéke — Bibliographie Apáczai Csere J.: Magyar Encyclopaedia. (Bp., 1959. Szépirodalmi Kiadó, Magyar Klasszikusok) Bán I. (1958): Apáczai Csere János. Akadémiai Kiadó Bisztray Gy. (1943): író és nemzet. Csinády G. (1960): Apáczai jelentősége lőldrajzirodalmunkban és a földrajzoktatásban. Debrecen, KLTE Földi. Közi. Majzon L. (1966): Foraminifera-tanulmányok. Akadémiai Kiadó Mihálka A. (1854): Ásványtan a középiskolák számára. Heckenast, Budapest KOCH S.— Sztrókay K. (1967): Ásványtan. Tankönyvkiadó VADÁSZ E. (1953): A földtan fejlődésének vázlata. Akadémiai Kiadó La géologie en „Magyar Encyclopaedia” de János Apáczai Csere au XVII6 siécle Péter Papp Dans sa conférence, l’auteur nous rappelle le 350e anniversaire de la naissance d 'Apáczai Csere J ános (són nőm est á prononcer J ean Tchérais Apatsai), professeur savant d ’antan du Collegium Bethlenianum de Gyulafehérvár (Alba-Iulia) et du lycée de Kolozsvár (Cluj- Napoca) de Transylvanie, qui — ayant étudié les langues orientales et la théologie aux universités des Pays-Bas, et en mérne temps ayant fait la connaissance du cartésianisme — a édité la premiere encyclopédie de la Hongrie (entitulée Magyar Encyclopaedia, Encyclo- pédie Hongroise) en 1655, en langue hongroise, bienque mérne la création de la termino- logie des plusieurs branches de Science étáit aussi són devoir. L’Encyclopédie — dönt l’idée vient des années d’étude d’ApÁczAi, qui avait vu la misére intellectuelle du peuple hongrois sans aucun livre expliquant aux éléves en leur langue matemelle les choses du monde entier, toutes les Sciences de l’Europe moderné — est une collection des résultats scientifiques au niveau de són époque. Les données de cette oeuvre (celles des savants eminents de l’Allemagne, de la Francé, des Pays-Bas, de l’Angle- terre du XVIIe siécle et celles des auteurs classiques) étaient ccmplétées pár Apáczai selon les relations de són pays, de Transylvanie. C’est pourquoi l’Encyclopédie n’est pás une simple compilation, mais elle est — en effet — le premier manuel scolaire synthé- tique de Hongrie aussi. (Poursavoir plus sur ce livre ou bien sur són auteur lui-méme voir la monographie — avec une résumé frangaise — écrite pár Imre Bán, dönt les données se trouvent au chapitre de bibliographie, ci-avant.) L’Encyclopédie contient (dans ses chapitres de Science naturelle) aussi des détails de geo-science, parmis lesquels on trouve pár exemple ceux de cristallographie, de vulcano- logie, de seismologie, de hydrologie et de hydrogéologie, de pétrographie et de litologie, deminéralogie, depédologie. Onypeutlire plusieurs descriptions de cesterrains de Science, des hypothéses sur la genése et sur l’évolution du monde, des mers et des continents, sur la construction de la matiére (selon Descartes) et sur celle de quelques cristaux aussi. Dans une des chapitres il y a une longue énumeration des sources, des eaux minerales de l’Europe, parmis elles on peut lire sur les eaux de la Hongrie, de la Transylvanie aussi. 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny , 107. kötet, 1. füzet Quelque données dans l'Encyclopédie sont mérne des nouvelles scientifiques, au milieu du XVI Ie siécle (pár exemple la description du magnétisme), bien qu’ il ait pu utiliser surtout des oeuvres svnthétiques déja généralement acceptées. Mérne le lecteur d’aujour- d’huinetrouvepas beaucoup d’erreur dans les explications genetiques et dans les eonclusi- ons de l’Encyclopédie, bien que notre auteur n’ait pás eu la possibilité a fairé aucune expérience, aucune analyse. En somme: bien que ses sources et ses données, quelquesunes de ses conclusions soient d’un niveau déjá surmontées, on peut lire dans són receuil beaucoup d’observations précises (et ainsi précieuses), et plusieurs hypothéses, qui sont au fond vraies. Mais la plus grande valeur est, que le niveau européen scientifique de són époque a été représenté en hongrois pár un théologue-philologue, cár Apáczai a gagné le grade de docteur en théologie aux Pays-Bas, a Harderwijk. La construction de «Magyar Eneyclopaedia» est claire et logique á la maniére du cartésianisme, sa langue est basée sur le langage de chaque jour hongrois de Transvlvanie — c’est pourquoi ses «nouvelles» expressions scientifiques hongroises vivaient si longtemps: on peut les lire encore dans des livres d'école du XIX® siécle. A la fin de sa conférence l’auteur arrive a la conclusion, que — puisque l’Encyclopédie d 'Apáczai a donné (entre autres) de géologie aux lecteurs en hongrois la premiére fois dans la vie hongroise scientifique — la naissance de ce livre, édité en 1655 á Utrecht, est celle de la géologie en hongrois en mérne temps. Et tout cela beaucoup plus tőt, que le manuel entitulé « Magyar Minerológia» — pár Ferenc Benkő, professeur de Nagyenyed (Aiud), en Transvlvanie — sóit paru en 1786, que l’histoire de la géologie de Hongrie a connu comme la premiere oeuvre géologique hongroise. ISMERTETÉSEK Paul Ramdohe: Die Erzmineralien und ihre Verwachsungen. 4. átdolgozott és bővített kiadás, 1277 oldal 637 képpel Akademie-Verlag Berlin, 1975. Szerző legújabb átdolgozott és kibőví- tett kézikönyvét egy munkásságban és eredményekben páratlanul gazdag élet alkonyán, túl a 90. évén( !), szinte életműve betetőzéseként adta közre. Az enciklopé- dikus mű az ércásványtan- ércgenezis elmé- leti-gyakorlati ismereteinek tára, nélkü- lözhetetlen forrásmű, amelyből bármely táján a világnak a kutatóhelyek könyvtá- rában vagy éppen a dolgozó-asztalokon, mindenütt megtaláljuk az előző kiadások valamelyikét. Az elterjedtség (és használ- hatóság) ékes bizonyítéka, hogy a mű eddig oroszul 1962-ben, kínai nyelven 1964-ben, angolul 1969-ben és ezúttal ösz- szesen négy német kiadásban jelent meg. Az előző német kiadás óta közel 15 év telt el, ami természetszerűleg a tudomány jelen- tős továbbfejlődését, új ismeretek, adatok és felismerések, újabb ércásványok és gene- tikai összefüggések gyarapodását is jelenti. De az észlelő technika fejlődése s nyomában a kristálykémiai paraméterek változása, korrekciója, átértékelése egyaránt jelentős anyagbővítést követelt meg. így az előző német kiadáshoz viszonyítva a könyv ter- jedelme közel 200 oldalnyival gyarapodott. — Minthogy az anyag beosztása s annak tárgyalásmódja változatlan, a tekintélyes méretre növekedett kötet kezelése immár kissé nehézkessé is vált. Viszont az egész tárgyalásrend és talán a tradíció sem engedte meg a valóban egységes mű kisebb kötetekre tagolását és a megszokás is úgy kívánta, hogy a külső is ,,a Ramdohr”-t reprezentálja, vagyis az maradjon, amit első megjelenése óta jelent: az ércásvány- tan „standard” alapvetését, egyben feltét- len megbízható adatok, a mineralógiai fizikai-kémiai, genetikai ismeretek gyűj- teményét és mindenkor meggyőző kritikai értelmezését. A beosztás alapvázában is változatlan. — Az első, általános részben néhány feje- zet címe kibővült vagy módosult az átdol- gozáshoz igazodóan. Az összesítő genetikai táblázatokban kevés a változás. Az ércte- lepek rendszerének geofázis szerinti tagolá- sában most is 32 paragenezist állít fel, ami különösen kezdőknek hasznos útbaigazí- tással szolgál. A képződéstartományok érceinek szövedéki bélyegeit bemutató, válogatottan szép képeit helyenkint újabb mikrofotókkal egészítette ki vagy cserélte le. — A szediment genetika jellemzésében és beosztásában az átdolgozásnak kevés nyoma van, jóllehet ma pl. fokozott figye- lem fordul a „stratiform” ércképződés problémája felé: erről alig történik emlí- tés; ugyanakkor a metamorf genezis új szakasszal bővült, az ultrabázitok, főként az ofiolitos intrúziók szerpentinesedésekor képződő ércásvánv-együttesek bemutatá- sával. Didaktikailag két, nagyon lényeges feje- zete van még az általános résznek, amit a szűkebb értelemben vett „ércösszenövé- sek” (Erzverwachsungen) címszóval foglal össze: előbb az egyes szemcsék alaki-alkati bélyegeit, aggregátum-alakulások jellegeit és a genetikai szövet- és szövedékelemzés típusait veszi sorra a sok tízezer érckészít- ménv vizsgálataiból leszűrt eredmények alapján, továbbá a „primer” kiválás bélye- gein túl, a kolloid és szedimentációs szöve- dék típusait mutatja be bőséges és kitűnő mikrofotók kíséretében. Ugyanitt találjuk az átváltozásos szöveti megnyilvánuláso- kat, a paramorfozáktól a rendkívül fontos szételegyedési jelenségeken át, a kiszorítá- sos (felemésztéses) folyamatok típusbélye- geit, valamint az oxidációs-cementációs struktúrák jellemzését is. — A másik lénye- ges — minden ércteleppel, ércásványokkal foglalkozó kutatónak vezérfonalként szol- gáló — szakasz: az érctelep genetikai „helyzetének” felismeréséhez szükséges is- merettan, vagyis a tipomorf ércek, parage- nezisek, kiválási sorrend, társulások mint „hőmérők” (geologische Thermometer), relikt szövetek és egyéb útmutatások szol- 8* 116 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet gálják a genetika részletei kutatását. — Az általános rész befejezéséül az ércszö- veti adottságok gyakorlati jelentőségét és technikai problémáit, az ércelőkészítés és flotálás eljárását megelőző minőségi méret- és eloszlási viszonyok szabályozóit ismer- teti. E fejezet jelentőségét nem szükséges különösebben hangsúlyozni; terjedelmé- ben nem változott lényegesen, csak átte- kinthetőbb a tipográfiája és kiegészült a struktúra és textúra csoportosítása az Amstutz-féle szemcsealak és -méret sze- rinti típusbeosztással. A könyv terjedelmének második és túl- nyomó (mintegy 800 oldalnyi) része az egyes ércásványok szisztematikus felso- rolását és részletes ismertetését tartal- mazza. E második rész bevezetőjében szerző hangsúlyozza, hogy lényegileg ez a — több évtizedes munkásságot felölelő és lehetőség szerint teljességre törekvéssel készült — feldolgozás volt a kiadvány leg- főbb célja. Az ércásványok bemutatásának sémája megmaradt. Ami új : az a jellemzések, ada- tok finomítása, korszerűsítése, illetve kie- gészítése. Az átdolgozás és korrekciók szükségességét természetesen az is indo- kolta, hogy az utóbbi egy-másfél évtized- ben két kiváló műszerrel gyarapodott az ércvizsgálat metodikája. Elsősorban az elektronmikroszonda az, mely számos eset- ben évszázados ásványneveket szűntetett meg vagy éppen új fajok felismeréséhez vezetett, más esetben egyszerűnek vélt izomorf elegyedések helyén mechanikus összenövések vagy idegen szennyeződések jelentek meg, vagy pl. a homogén ércás- vány helyén nagy hőmérsékletű szételegye- dési termékek mutatkoztak. Kitűnt, hogy az elegykristály képződés számos szulfid- csoportnál sokkal gyakoribb és elterjed- tebb, mint eddig vélték, s ennek függvénye a fizikai-kémiai sajátságok gyors és meg- lepő változása is. — A másik műszer, a röntgendiffraktométer, amely általános el- terjedésével az adatok ugyancsak számos változást jelentettek a korábbi egyszerű pordiagrammokéhoz képest; szerző fel- használta már az XREC (ASTM), a Berry és Thompson (B. & T.), a Peacock -Atlasz adatsorát is. A két újabb vizsgáló módszer további szisztematikai, sőt genetikai átér- tékelést kívánt meg. — De figyelembe vette a reflexiómérés új berendezéseivel kapott adatsorozatokat is. Ahol azonban lényeges változás nem mutatkozott, meg- hagyta a korábbi értékeket. Külön táb- lázatot is mellékel (V jalsov, Besmertnaja és Henry adatait) esetleges összehasonlítás céljából. A nélkül, hogy a szisztematikai átdol- gozás további részleteibe bocsátkoznánk elég arra utalni, hogy a könyv betűrendes (az ásványtársulást is felölelő) lelőhelyre- gisztere, amely az előző (1960) kiadásban 35 oldal terjedelmű volt, az új vizsgálatok nyomán kereken 10 oldallal gyarapodott! Másrészt lemérhető a változás a névmutató bővülésén is: a 3 hasábra szedett ásvány- nevek mutatója egy teljes oldallal bővült. A könyv természetesen a legújabban meg- ismert és elfogadott ásványfajok adatait is tartalmazza. Pl. csak az A és B betűsoron belül 15 új vegyület szerepel a megfelelő rokonságokhoz besoroltan. Mindezt azon- ban úgy — mint szerző maga mondja elő- szavában — hogy szembeszegülve az új nevek kreálásának „trend”jével, csakis akkor akceptálta, illetve sorolta be az új vegyületet, ha az kellőleg indokolt volt. Összegezésül csak annyit még, hogy az ércgenetikai vizsgálatokban P. Ramdohr eddig is nélkülözhetetlen kézikönyve az új kiadással, közismert gondosságával, s a ma élők közt kiemelkedően legnagyobb érc- mikroszkópos gyakorlatával, széles látó- körével és kritikai szigorával olyan újabb alapvető művet adott közre, amelyhez fog- ható értékű és terjedelmű kiadvány nem valószínű, hogy egyhamar megjelenik a szakirodalomban. A könyv tetszetős és nagy műgonddal készült kiállítása ezúttal is az NDK kitűnő nyomdaipari és könyvkiadó vállalatát di- cséri. Sztrókay TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1976 július — október havi ülésszakán elhangzott előadások Július 29. Előadóülés Elnök: Rónai András Cooke, H. B. S.: Recent investigations of the pliocene-pleistocene in East-Africa Résztvevők száma: 19 fő Augusztus 2. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Megbízásos munkák ügy- rend-tervezete, 2. 1976. II. félévi bel- és külföldi rendezvények, 3. Földtani Köz- löny Regiszter-füzete. Résztvevők száma: 5 fő Augusztus 27. Földtani Közlöny szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Tárgy: Földtani Közlöny Regiszter-fü- zete Résztvevők száma: 5 fő Szeptember 6. Általános Földtani Szakosz- i tály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Napirend: 1. 1976. II. félévi program, 2. 1977. évi Bányaföldtani Ankét előkészí- tése Résztvevők száma: 6 fő Szeptember 20. Agyagásványtani Szakosz- tály tanfolyama „ Agyagásványok vizsgálati módszerei — I .” témakörben Sztrókay Kálmán : Megnyitó Varjú Gyula: Az agyagásványkutatás helyzete Magyarországon Nemecz Ernő: Az agyagásványok kris- tályos szerkezetének áttekintése Vassányi István: A röntgendiffrakciós vizsgálati módszer alapjai Viczián István: Az agyagásványok röntgenvizsgálatának speciális problémái Juhász Zoltán: Határfelületi jelenségek Gllde Ferencné: Az agyagásványok felületi tulajdonságainak egyéb vizsgálati módszerei Juhász Zoltán: A fajlagos felület mérési módszerei Szántó Ferenc: Agyag- víz rendszerek tulajdonságainak általános jellemzése és agyagszuszpenziók Teológiája Gilde Ferencné: Agyagszuszpenziók stabilitása és ülepedése. A részecskeméret eloszlásának meghatározása Juhász Zoltán: Agyag- víz rendszerek technológiai kérdései Taeáts Tibor: Az agyagok égetése alatt végbemenő folyamatok áttekintése Bidló Gábor: Agyagásványok lebontása szerves savakkal Vita: Rischák G., Sass P., Viczián I., Sasvári J., Szántó F., Reményi Mné, Berlinger H., Jónás K., Sztrókay K. Juhász Z., Lenkei Gné, Szüágyi Lné, Somodi Zs., Vargha N., Dadi J., Galambos Ané, Bidló G., Szendrei G., Földvári M. Résztvevők száma: 42 fő Szeptember 24. Mérnökgeológia- Építés- földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Tárgy: Térképbemutató Ankét Résztvevők száma: 6 fő Szeptember 27. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kubovics Imre Mindszenty Andrea - Bognár László: Beszámoló a „12. ércmikroszkópos nyári iskola”-ról (IMA rendezvény, Ljubljana, 1976. V. 31. - VI. 5.) Bérczi János: Beszámoló a „Geológiai anyagok elemzése” c. nemzetközi konferen- ciáról (INTERAN rendezvény, Prága, 1976. VIII. 23-27.) Vita: Sztrókay K„ Kubovics I., Bognár L., Mindszenty A., Lovas Gy., Bérczi J. Résztvevők száma: 22 fő Szeptember 27. Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kőrössy László Szeidovitz Győzőné — JÁNVÁRi János: Nyírségi neogén medencealjzat[a geofizikai mérések alapján Bállá Zoltánné: A Dunántúl^ geoter- mikus kérdései 118 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Vita: Szádeczkv Kardoss E., Kőrössy L., Wein Gy., Rakovits Z., Bállá Z. Kaszap A., Liebe P., Lorberer A., Horváth F. Résztvevők száma: 24 fő Szeptember 27. Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Tárgy: 1977. évi külföldi rendezvények Résztvevők száma: 6 fő Szeptember 27. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az elmúlt idő- szak bel- és külföldi rendezvényeiről, 2. Szénkőzettani Munkabizottság alakulása, 3. Földtani Közlöny Regiszter-füzete, 4. 1976. II. félévi és 1977. I. félévi nagyren- dezvények, 5. Tájékoztatás gazdasági és pénzügyi vizsgálat megindulásáról, 6. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő Október 4. Tudománytörténeti Bizottság veze- tőségi ülése Elnök: Bogsch László Tárgy: 1976- II. és 1977. I. félévi mun- kák Résztvevők száma: 7 fő Október 4. Tudománytörténeti Bizottság klubdélutánja Elnök: Bogsch László Székyné Fux Vilma: 30 éve hunyt el Hoffer András Bidló Gábor: Emlékezés Vendl Ala- dárra születésének 90. évfordulóján Csiky Gábor: 90 éve született Bányai János Résztvevők száma: 17 fő Október 5. Geológus Szakkör alakuló ülése Vezető tanár: Hidasi János Résztvevők száma: 34 fő Október 9. Általános Földtani Szakosztály tanulmányútja a Duna-balparti hegyrögök vonalán Kirándulásvezető: Detre Csaba és Vitá- lis György Résztvevők száma: 22 fő Október 11. Mémökgeológia- Építésföldtani Szakosztály Térképbemutató Ankét ja az OVH szentendrei telepén A félnapos ankéton az ország különböző területein készült mérnökgeológiai térképek illetve térképváltozatok bemutatását és összehasonlító értékelését — Római András elnöki bevezetője után — olyan előadók végezték, akik a munkákban személy sze- rint nem vettek részt A térképek az alábbiak szerint kerültek bemutatásra : Szebényi Lajos: Dokumentációs (ész- lelési) térképek Vitális György: Földtani térképek Erdélyi Mihály: Vízföldtani — vízmi- nőségi térképek Láng Sándor: Geomorfológiai térképek Greschik Gyula: Építésföldtani-, ala- pozási-, műszaki állapot-, szintetizáló- illetve rajonizáló térképek Falu János: Gazdaságföldtani, föld- rengési térképek Vita: Moldvay L., Kéri J., Horváth J., Juhász J., Szebényi L., Mészáros M., Knauer J., Zboray Gy., Rónai A. Résztvevők száma: 110 fő Október 14 — 15. Vízföldtani Vándorgyűlés Előadóülés a kecskeméti Technika Há- zában : Alföldi László elnöki megnyitója: A magyar hidrogeológia legfontosabb meg- állapításai Rónai András: A rétegvízészlelőhálózat tapasztalatai Szebényi Lajos: A felszínalatti vízfor- galom meghatározásának hidrogeológiai problémái Székely Ferenc: Rétegvizekre telepí- tett vízmüvek vízföldtani problémái - különös tekintettel Kecskemét vízellátá- sára Bérczi István — Csató Anna — Horváth Gabriella - Révész István -Tllesch Leó : A szénhidrogéntelepek vízföldtani kap- csolatai A délutáni tanulmányi kirándulás alkal- mával a VTTUKI Komlóssy Imre talaj- vízkutató állomásán, Ménteleken, Major Pál ,,A talajvízkutatás helyzete Magyar- országon” címmel tartott előadást, s bemu- tatta a kutatóállomást. A másnapi útvonalon Tiszakécskén Alföldi László ,,A geotermikus anomália és a geotermikus áramlási rendszer” cím- mel tartott előadást, míg Szentesen Liebe Pál ,,A Nagyalföld hóvíztartó képződmé- nyeinek hidrogeológiai viszonyai”-t ismer- tette. Résztvevők megtekintették a szen- tesi kórház geotermikus fűtőrendszerét és az Árpád TSz hévízfűtósű melegházait Algyőn, a szénhidrogénmezőn a víz- visszanyomó rendszert mutatták be Résztvevők száma: 72 fő Október 19. Geológus Szakkör ülése Hidasi János: A földtan és rövid tör- ténete Résztvevők száma: 33 fő Társulati ügyek U9 Október 25. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Szederkényt: Tibor: A dóldunántúli ópaleozóos — prekambriumi alaphegysóg földtani problémái Vita: Meszóna B., Szepesházy K., Jantskv B., Szalai T., Kovács S., Kőrössy L. Résztvevők száma: 23 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1976.' július — október havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 3. Vezetőségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Tárgy: Koch Sándor tiszteletére rende- zendő ünnepség programja Résztvevők száma: 17 fő Szeptember 16. Kibővített vezetőségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Napirend: 1. Az 1976. II. félévi részletes program, 2. Az 1976. évű költségvetés módosítása, 3. Egyéb aktuális ügyek Résztvevők száma: 25 fő Szeptember 16. Ünnepi ülés Dr. Koch Sán- dor ny. egyetemi tanár, a Társulat tiszteleti tagja 80. születésnapja alkalmából Balogh Kálmán, az ülés elnöke, meg- nyitójában a Szakosztály nevében-, Gras- selly Gyula a József Attila Tudomány- egyetem-, Székyné Füx Vilma a Társulat elnöksége és Morvái Gusztáv a Központi Földtani Hivatal részéről köszöntötte az ünnepeltet. Ezután következett az ipari üzemek képviselőinek gratulációja és a köszöntő táviratok felolvasása. A felszó- lalók meleg hangon méltatták Koch pro- fesszor életútját, szakmai és emberi érde- meit, majd az ünnepelt meghatott sza- vakkal mondott köszönetét. Ezt követően szakülés keretében Koch professzor két tanítványa tartott értékes előadást : Mezősi József: Aragonit megjelenése és szerepe a dunántúli alginitekben Hetényi Magdolna: Dunántúli algi- nitek vizsgálata lépcsős oxidációval Az ünnepi ülés Balogh Kálmán elnöki sza- vaival fejeződött be, majd a résztvevők baráti összejövetel keretében kötetlen szakmai beszélgetésen vettek részt. Résztvevők száma: 84 fő Szeptember 21. Bajai Ankét közös rende- zésben a MFT Déldunántúli Területi Szak- osztályával és a Magyar Hidrológiai Társa- ság Bajai Csoportjával (részletes adatok a Déldunántúli Területi Szakosztály prog- ramjánál) Október 28. Vezetőségi ülés Elnök: Mezősi József Napirend: Az 1977. évi munkaterv, Egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 fő Október 28. Előadóülés Elnök: Mezősi József Kiss Lászlóné: A földtani értelmezés gépesítésének problémái Pap Sándor: Meddő kőolaj- és földgáz- kutató-fúrások hasznosítása az Alföldön és az Északi- Középhegységben Vita: Dienes I., Kiss Lné, Völgyi L., Mezősi J., Somfai A., Pap S., Lakatos I., Török J. Résztvevők száma: 22 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 1976. július — október havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 15. ,, Karsztvízhasznosítás a Ke- leti Bükkben” címmel vitaülés a Magyar Hidrológiai Társaság pécsi és borsodi szak- csoportjaival, valamint a Társulat Észak- magyarországi Területi Szakosztályával kö- zös rendezésben Elnök: Vass Béla Szlabóczky Pál: A Bükk-hegysóg karszt- víz-termelésének hidrogeológiai feltételei Kiss József: A Keleti Bükk karsztvi- zeinek jelentősége Miskolc vízellátásában Vita: Fekete K., Szlabóczky P., Kiss J., Vass B., Koch L. Résztvevők száma: 31 fő 120 Földtani Közlöny, 107. kötet, 1. füzet Szeptember 21. „Délkelet- Dunántúl és a Dél-Alföld szerkezet- és vízföldtani kapcso- latai” témakörben ankét a Társulat Alföldi Területi Szakosztályával és a Magyar Hid- rológiai Társaság Bajai Csoportjával közös rendezésben Elnök: Zentai Tibor T. Kovács Gábor: A Dél- Alföld preme- zozóos képződményei Völgyi László -Hajdú Dénes: A Du- na—Tisza köze középső részének mély- földtana Szónoky Miklós: Medenceperemi és medencebelseji felsőpannóniai rétegsorok összehasonlító vizsgálata Tökök József — Papp József: A Duna — Tisza köze déli részének vízföldtani viszo- nyai Zsüffa István: A Duna— Tisza közi homokhátság vízfolyásainak hidrológiája A délelőtti előadások vitájában részt vett: Szederkényi T., Wein Gy., T. Kovács G., Völgyi L., Pólai Gy., Zentai T., Papp J., Rónaki L., Török J., Szabó Jné, Zsuffa I. Majoros György: A Kunbaja 5. sz. kutatófúrás földtani eredményei Szederkényi Tibor: A magyarországi Bácska harmadidőszak előtti új alaphegy - ségtérképének bemutatása Kassai Miklós: Jellemző regionális föld- tani szelvények bemutatása Déldunántúl és Bácska területéről Hetényi Rudolf: Gondolatok a karbon időszaki alaphegység kutatásával kap- csolatban A délutáni ülésszak vitájának részt- vevői: Wein Gy., Majoros Gy., Németh G., Pólai Gy., Szederkényi T., Várfalvi L., Kassai M., Balázs E., Virágh K. • Az előadásokat követően résztvevők a helyszínen tanulmányozták a Bajai Állami Gazdaság sertéskombinátja üze- meltetése miatt keletkezett szennyvíz elhe- lyezése és hasznosítása érdekében tett erő- feszítéseket, a környezetvédelmi problé- mákat, az elért eredményeket s azok gaz- dasági vonatkozásait. Az ismertetőt Scheid József főmérnök tartotta. Vége- zetül résztvevők megtekintették az Állami Gazdaság vaskúti szőlőfeldolgozó rendsze- rét, melyet termékbemutató követett. A bemutatást Mikli Ferenc üzemvezető rendezte. Az ankét Barabás Andor köszö- nő szavaival ért véget Résztvevők száma: 92 fő Október 20. Előadóülés a Magyar Rétegtani Bizottság Permi Munkabizottságával közös rendezésben Elnök: Barabás Andor Majoros György: A Dunántúli Közép- hegység újpaleozoikumának rétegtani kér- dései Szabó Imre: A hazai perm rétegsor alpi-kárpáti-balkáni vonatkozásai Vita: Szederkényi T., Fazekas V., Császár G., Weidinger I., Virágh K., Kassai M., Majoros Gy. Az elhangzott előadások értékelő össze- foglalását Fülöp József tartotta és tájé- koztatót adott a rétegtan időszerű kérdé- seiről, eredményeiről és a jövőbeni fela- datokról Résztvevők száma: 34 fő Október 26. Vezetőségi ülés Elnök: Kovács Endre Napirend: 1. Az 1976. IV. n. é. prog- ramjai, jutalmazások, 2. Az 1977. évi mun- katerv, nagyrendezvények, a Szövetség vezetőségválasztó közgyűlésének kérdései, 3. „Délkelet-Dunántúl geológiája és fel- színfejlődése” c. könyvvel kapcsolatos észrevételek és javaslatok, 4 Kapcsolat a Pécsi Akadémiai Bizottsággal Résztvevők száma: 9 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya július — október havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 2. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1976. II. félévi részletes munkaprogram Résztvevők száma: 6 fő Szeptember 16. Előadóülés Elnök: Baksa Csaba Csordás István: A Szendrői-hegység kőzetein végzett termolumineszcenciás vizsgálatok eredményei Hernyák Gábor — Harnos János: A vasérckutatás perspektívái Eszak-Ma- gvarországon Vita: Pojják T., Kéri J., Baksa Cs. Résztvevők száma: 17 fő Szeptember 23. Előadóülés Tarcalon Elnök: Pojják Tibor Szlabóczky Pál: A tarcali dacit-bányá- szat földtani tapasztalatai és perspektívái Gyenes Béla műszaki igazgató h.: A tarcali bányaüzem termelésének gazdasági értékelése 1970 — 1975. közötti időszakra Herédi Pál: A Tárcái II. és III. bányák haszonanyag-területén végzett felszíni mé- rések összefoglaló értékelése Vita: Klespitz J., Tamáshidy L., Wal- Társulati ügyek 121 lacher L., Józsa G., Juhász A., Hámor G., Szlabóczky P., Molnár P., Kéri J., Gyenes B., Mészáros M. Az előadóülés után a NME Geofizikai Tanszéke terepi mérésbe- mutatót tartott Résztvevők száma: 40 fő Október 28. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: Az 1977. évi munkaterv és költségvetés, jutalmazások Résztvevők száma: 5 fő Október 28. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Madai László: Lignittelepek számba- vételi feltételeinek meghatározása Juhász András: A fekü riolittufa és a széntelepek kifejlődésének kapcsolata a nyugatborsodi szénmedencében Résztvevők száma: 10 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szakosztálya 1976. július — október havi ülésszakán elhangzott előadások Július 13. A Középdunántúlon működő földtani szervezetek közös beszámoló ülése Elnök: Szabó Elemér A M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet részéről: S zab ad vár Y László: A Bakony- és a Vértes — Gerecse-hegység geofizikai kuta- tásainak jelenlegi helyzete Az előadást rövid ismertetések követték: Dövényi Péter: A felszín-fúrólyukelek- tródás gradienstérképezés Ráner Géza: Reflexiós kutatás Rezessy Géza: Potenciálkép módszer Kakas Kristóf —Tóth Csaba: VLF mód- szer A M. Áll. Földtani Intézet részéről: Jámbor Áron: A Középhegységi Osztály 1975. évi tevékenysége Moldvay Loránd: Űj földtani ered- mények a Balaton környékéről (előadta Guoth Péter) Haas János: Kréta formációk vizsgá- lata a Dunántúli Középhegységben (Beszá- moló a szaktitkárság 1975. évi tevékeny- ségéről — előadta J. Edelényi Emőke) Páxfy József: A Területi Földtani Szolgálat 1975. évi munkája A Magyar Szénbányászati Tröszt részé- ről: Faeus Gábor: A szénbányászat V. öté- ves kutatási terve és távlati kutatásai Molnár István: Kutatási eredményeink és feladataink a növekvő termelési igények kielégítése érdekében Az Orsz. Földtani Kutató-Fúró V. részé- ről: Somssich László né: Beszámoló a vár- palotai üzem 1975. évi kutatási eredmé- nyeiről Az Orsz. Érc- és Ásványbánya V. V. Urkúti Üzeme részéről: Szabó Zoltán: A mangánérckutatás eredményei és feladatai A Bauxitkutató V. részéről: Szantner Ferenc - Tóth Álmos — Horváth István: Az elmúlt időszak bauxit- kutatási és vizsgálati eredményei Vita: Falus G., Gondozó Gy., Guoth P., Jámbor Á., Klespitz J., Mészáros J., Szabó E., Szabó Z. Résztvevők száma: 57 fő Szeptember 1. Előadóülés Elnök: Szantner Ferenc Szebényi Lajos: A felszínalatti víz- forgalom meghatározásának problémái a Dunántúli Középhegység északi részén Alföldi László: A budai melegforrások áramlási rendszere és kapcsolata a bányá- szat során létesített megcsapolásokkal Cseh Németh József: A Keleti-Mátra mélyszintjeinek ércföldtani alkata Kókay József: A Bakony -hegység dél- keleti szegélyének geomechanikai vizsgá- lata és a litéri törésvonal kora Moldvay Loránd: A ,,diapiroid” a magyarországi tektonika jelenségvilágában Vita: Szebényi L., Hegedűs Iné, Szant- ner F., Alföldi L., Jámbor Á., Kókay J., R. Szabó I., Posgay K., Baross G., Tóth Á., Cseh Németh J., Nagy G., Knauer J. Résztvevők száma: 43 fő Szeptember 22. Előadóülés Élnök: Knauer József Haas János: CaC03 oldódás a tenger- vízben jelenleg és a geológiai múltban Vita: Knauer J., Haas J., Brokés F., Szabó Z. Hajós Márta: Beszámoló az Új-Zéland környéki tengeri kutató-út szakmai tapasz- talatairól és élményeiről Résztvevők száma: 22 fő A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Agócs András A kézirat nyomdába érkezett: 77. II. 8. - Terjedelem: 10,85 (A/5) ív 77,4138 Akadémiai Kyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXJUIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOrMMECKOrO OEIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZE1TSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 106. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COHEP>KAHHE — CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbM — MÉMOIRES ))R. Áuám O.: A földtani előkutatások jelentősége az ásványi-nyersanyagkutatásban 125- Dr. Bartha F.: A balatonszentgyörgyi téglagyári fejtő felsőpannóniai rétegeinek molluszka faunája — Die Molluskenfauna dér oberpannonischen Schichten in dér Tongrube dér Ziegelfabrik in Balaton- szentgyögy 130- 129 149 Dr. T. Kovács G. A Dél-Alföld mezozoikuma — Das Mesozoikum des Süd-Alföld (Südteil dér Grossen Ungarischen Tiefebene 150 — 167 Dr. Sidó Mária Űjpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata Vietnám északi részéből — A biostrati- grapbic study of Upper Paleozoic roeks from the northern part of Viet-Nam 168- Balogh K., Berecz I., Bohátka S.: Argonkivonó és gáztisztító berendezés K — Ar kormeghatározásához — Argon extraetion and purification system fór K — Ar dating 208- 207 214 Dr. Gidai L.: A Dorogi-medence eocén képződményeinek földtani alapszelvénye, a tokodi T-527. fúrás rétegsora — Stratigraphy of the geological key section of the Eocéné of the Dorog Basin as unoovered by borehole T-527 at Tokod 215—225 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - RPATKHE COOBIHEHHJ1 - NOTICES Fazekas Via: Magnézium-alumínium-hidroxilfoszfát ásvány a Soproni-hegységből — A magnesium- aluminium-hydruxyi phosphate mineral from the Sopron Mountains, West Hungary 226 — 228 Rózsás F.— TÉglássy L.: Adatok a Ny-meesekl bázisos-alkáli („trachidolerit”) vulkanizmus elterjedéséről — Über die Verbreitung des basisch-alkalischen („Trachydolerit”) vulkanismus des westlichen Mecsek- Gebirges 229—232 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOB1HEHMH, PEL1EH3HH — NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 233-243 TÁRSULATI ÜGYEK — JTEJIA OBU1ECTBA — AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 244-246 Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Snc. (1977) 107. 125 — 129 A földtani előkutatások jelentősége ci z ásványi-nyersanyagkutatásban Dr. Ádám Oszkár Összefoglalás: A dolgozat vázlatosan ismerteti a földtani előkutatás fogal- mát, állami irányításának hazai elveit, rendszerét és gyakorlatát. Utal a földtani kutatás előtt álló legfontosabb feladatokra. Felszabadulásunk óta eltelt 30 évben a kutatási eszközök — és technológia — rohamos műszaki fejló'dését éltük át. Nálunk, ahol az időszak kezdetén az ipar még az elmaradottság határait súrolta, ez a fejlődés még gyorsabb volt, mint környezetünkben. Az ásványi nyersanyag fogalma is egyre bővült és bővül. Ma már olyan nyersanyagok kutatásáról is beszélnünk kell, amelyeket a közelmúltban még nem is tekintettünk ásványi nyersanyagnak. Az évenkénti néhány ezer köbméter agyagot, építőkövet, kavicsot, vizet stb. igénylő kisüzemek helyébe, óriási tömegű minőségileg homogén építő- ipari kavicsot, homokot, építőkövet termelő gépesített bányák léptek. S a gyorsuló ütemű építés és iparfejlesztés tovább növekvő nyersanyagigényeket támaszt. Nem véletlenül kezdtem mondanivalómat az általában külszíni bányászat révén termelt építőipari ásványi nyersanyagokkal. Kezdetben minden nyers- 1 anyagunk bányászata felszíni indikációkból, a kibúvásokból indult és ért el a mai száz, sőt több ezer méteres mélységekig. Nem szándékozom azt jósolni, hogy a következő évtizedben már az építőanyagok kutatását is a mélység határozza meg, de úgy vélem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy ma hazánk területén kevés az a hagyományos nyersanyag, amelynek kutatását felszíni indikációkból kiindulva kezdhetjük. Az ásványi nyersanyagok fedett, rejtett telepeit kell felkutatnunk, amelyet pedig hatékonyan csak összehangolt földtani-geofizikai-bányászati (mélyfúrásos) módszerekkel hajthatunk végre. A méreteiben és költségeiben is egyre nagyobb, módszereiben és feladatai- ban egyaránt komplex földtani kutatásnak tervszerűnek, mai szóhasználattal élve programszerűnek kell lenni, mert csak így biztosítható a funkcionális kutatási szakaszonkénti értékelés, a kutatási kockázatot csökkentő döntések célszerű rendszeressége. A földtani előkutatás fogalomköre, hazánkban 1965 — 1968 között a bauxit- kutatás fejlesztése során alakult ki. Szigorú értelemben véve a kutatás fogalma — amint ez más nyelvekben kifejezésre is jut — az általunk előkutatásnak nevezett, azt a földtani-geofizikai kutatást (természetesen mélyfúrásos vagy bányászati feltárással együtt) foglalja magában, amelynek az a feladata, hogy egy területen egy vagy több ásványi nyersanyag létezését prognosztizálja, indikációkkal igazolja. A magam részéről, ha nem is az előkutatás, de a szi- gorú értelemben vett földtani kutatás fogalmi körébe tartozónak vélem az ásványi nyersanyagkutatás első fázisát, a felderítő kutatást is, amely azt hi- vatott eldönteni, hogy az adott indikált terület ipari értékű (megfelelő meny- Előadva a Bauxitkutató Vállalat 25 éves jubileuma alkalmával Balatonalmádi 1975. X. 9. 1 Földtani Közlöny 126 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet nyiségű, minőségű és térbeli elhelyezkedésű) ásványvagyont tartalmaz-e vagy sem. A szélesebb értelemben vett ásványi nyersanyagkutatás másik két fázisá- nak (előzetes, részletes) elsődleges célja a bányanyitáshoz, azaz a termelés tervezéséhez szükséges ismeretek biztosítása. Az elmondottakból következik, hogy az előkutatás fogalomkörébe sorolunk minden olyan földtani tevékenységet, amely az ásványi nyersanyagok prog- nózisát, az indikációk kimutatását, azaz a nyersanyaglelőhelyek megtalálását elősegíti. Az előkutatás feladatcentrikus fogalom, amely esetenként magában foglalja az akadémiai nómenklatúra szerinti alapkutatást (őslénytani, ásvány- tani, kőzettani, geokémiai, szerkezetföldtani stb.), amely az ásványok és kőzetek genetikai kérdésének vizsgálatával általánosítható; de ide tartozónak véljük a Moho-felszín változásainak meghatározását, valamint a földrengések megfigyeléséből származó ismereteket — a mélyszerkezet kutatásokat — , amelyek a tektonikai vizsgálatokkal általánosíthatók, és amelyek a genetikai kérdésektől sem választhatók el. A gyakorlati kutatás szempontjából, előkutatás azt a földtani-geofizikai- geokémiai térképezést jelenti, amely az alapkutatások során felismert általá- nos törvények ismeretében egy-egy nagyobb területegységet dolgoz fel. S olyan — rétegtani, fácies-elterjedési, ősföldrajzi és tektonikai — törvényszerűsége- ket tár fel, amelyek területekhez, rétegtani- és mélységszintekhez, tektonikai formációkhoz kötött konkrét nyersanyagprognózis felállítását teszik lehetővé. (Az akadémiai nómenklatúra szerint ezek az alkalmazott és fejlesztési kutatás fogalomkörébe tartoznak.) A prognózisok megbízhatósága az egyes módszerek részvételi arányának — ezeken belül a követett felvételi, illetőleg mérési eljárásoknak — , valamint a földtani analógiáknak a helyes megválasztásán nyugszik. További alapvető feltétel, hogy a prognózisok tartalmazzanak minden olyan új ismeretet is, amelyet a kutatások során bárhol szerzünk (ide értve az irodalmat is), vagyis — divatos szóval élve — karbantartsuk, továbbfejlesszük, ha nem is napra, de mindig évre kész állapotban tartsuk. Az előkutatás tartalmi kérdései mellett célszerű az elő- és felderítőkutatás kapcsolatát is megvilágítani, mert gyakorlatunkban e kérdés körül sok a bi- zonytalanság. Az előkutatás keretében végzett földtani-geofizikai térképezést egy-egy nagyobb, lehetőleg azonos földtani felépítésű területegységen végeznek, még- pedig olyan méretarányban, amely egyrészt, és ez a fontosabb, a földtani képződmények tagoltságának megfelel, másrészt, amely belátható időn belül engedi meg a munka elvégzését. A kutatás e szakaszában az áttekintő méret- aránynak megfelelően a reménybelinek minősülő részterületek csak körvonala- zottak lehetnek, még akkor is, ha az áttekintő előkutatások ásványi nyers- anyagindikációkat is kimutattak. A felderítőkutatás tervezése előtt tehát célszerű egy olyan részletesebb előkutatás elvégzése, amely már nemcsak az egyes legvalószínűbb lelőhelyeket vagy lelőhely csoportokat, hanem azok mélységét és kiterjedését — esetenként magát az ásványi nyersanyagot — is képes kimutatni. Más megfogalmazásban az alap- és paraméterfúrások, illetve egyéb feltárások segítségével olyan ismeretszaporulatot eredményez, amely lehetővé teszi a megalapzott felderítőkutatási terv készítését. Ily módon az előkutatás maga is két — a prognózist megalapzó átnézetes és a felderítőkutatás hatékonyságát fokozó részletes — szakaszra bontható. Ádárn : A földtani előkutatások jelentősége az ásványi nyersanyagkutatásban 127 A sikeres végrehajtás feltétele azonban mindkettőnél a döntési csomópontok- kal rendelkező program. Az elmondottakat a közel száz éves kutatási múlttal rendelkező Dunántúli Középhegység példájával is szemléltetem. Jelenlegi kutatásaink itt lényegében három párhuzamos szálon futnak. A már elkészült új és a régebbi felvételek jó alapul szolgálnak a Dunántúli Középhegységet felépítő képződmények átfogó vizsgálatához. A kutatómunka fokozatosan és rendszeresen kiterjed a földtani kifejlődési, ősföldrajzi és szer- kezetföldtani térképek szerkesztésére és a hasznosítható ásványi nyersanyagok — köztük elsősorban a bauxit — keletkezési, elterjedési és teleptani törvény- szerűségeinek vizsgálatára (1 : 100 000 méretarányú térképsorozatok). Az áttekintő földtani-geofizikai kutatásra célprogramot első ízben 1969-ben dolgoztak ki a MÁFI, MÁELGI, BKV, OÉÁ, MÉV és KDV, valamint a KFH szakemberei, amelyet a Vértes— Gerecse Ny-i peremére való kiterjesztéssel módosítottunk. A földtani és geofizikai munkamódszer között e programok elkészülte előtt is volt kapcsolat, területi átfedés azonban ritkán. A két munka- fázis szervezetté és nagymértékben összehangolttá csak a program kidolgozása után vált. Nagymértékű összehangoltságot, a teljes helyett, azért kell monda- nom, mert míg a földtani feldolgozás minden térképlapon és minden képződ- ményre teljes, addig a geofizikai méréseket elsősorban csak a fiatalabb üledé- kekkel eltakart területeken végeztük el, alapvetően bauxit és szénkutatási céllal. A MAFI szakemberei a rendszeres feldolgozás során különös figyelmet szen- telnek mindazoknak a területeknek, ahol a bauxit mélybeni előfordulásának a legkisebb lehetősége is megvan, és arra a területre javasolják a teljes geo- fizikai méréssorozat elvégzését. így 1968 óta kereken 3000 km2-ről készült el a földtani felvétel, és ez magában foglalja az egész Északi Bakonyt, a Deve- cseri-medencét, a Nagyvázsonyi-medencét, a Veszprémi platót, a Vértes és Gerecse Ny-i előterének nagyobbik részét, és megkezdődött a munka a Gerecse ÉK-i előterében is. Ugyanebben az időszakban a különböző geofizikai mód- szerekkel nagyrészt a felsorolt területek fedett részeit, valamint a Vértes-, a Gerecse- és a Budai-hegység peremi és belső medencéit mérték fel. A mérési eredmények közös földtani értelmezésének megalapozására számos szerkezet- kutató mélyfúrást telepítettek. Lényegében kialakult egy nagyon produktívnak bizonyuló földtan-geofi- zika-mélyfúrás-földtani értelmezés visszacsatolásos rendszer, amely számos területen a további részletezőbb kutatások iránti igényt, de számos más terü- leten annak felesleges voltát igazolta. A kutatások harmadik csoportja a konkrét ásványi nyersanyagkutatás, amelyet az elmúlt időszakban az előkutatási eredményekre alapozva a fel- derítőkutatások szintjén, közös erővel összehangoltunk. Az összehangolás alapját a BKV, a MÁFI és MÁELGI szakemberei által kidolgozott ,,A magyar- országi reménybeli bauxitvagyon újraértékelése és kutatási programja 1990-ig” c. anyag képezte (1972). Az anyag megjelöli a felderítő fázisú kutatások haté- konyságának növelése érdekében végzendő részletező földtani és geofizikai felvételi feladatokat és körvonalazza a kutatási területek célszerű sorrendjét is. A programnak a megvalósítása is megkezdődött, bár a kutatási erők nagyobb részét Nagyegyháza-Mány, valamint Nvirád területek kutatása köti le. Az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett mélyfúrási technika-technológiai fejlődés — gyémántkoronás fúrók, magcsövek, köteles és egyéb korszerű 1* 128 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet magvevők — helyesen alkalmazva csaknem 100%-os magkihozatalt bizto- sítanak. A jobb magkihozatal lehetővé teszi, hogy a geológus a teljes földtani szelvényt már az elsődleges feldolgozáskor részleteiben is tanulmányozza. Ez lehetővé teszi a szükséges anyagvizsgálatok célszerűbb kijelölését, s elvileg a vizsgálati mennyiség célszerű csökkentése mellett a megbízhatóbb megítélést és következtetést. A technikai fejlődés más téren is érinti a geológust. Növekvő munkájának hatékonyságát a napjainkban mind nagyobb teret kapó légi -fotó-geológiai módszerek, az elektronmikroszkópok, korszerű gyorselemzők stb. emelik, mindezek a módszerek és eljárások az észlelt ,, adatokat” tükröző fedett-fedet- len térképváltozatokkal az objektivitást fokozzák, a feldolgozások megbízható- ságát növelik. A geofizika terén különösen nagy fejlődésről számolhatunk be. Míg az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a bauxitkutatási feladatokat egy-egy geofizikai módszerre esküdve igyekeztek, jól-rosszul megoldani, addig ma a földtani térképezés információi alapján felállított geofizikai modelleknek legmegfelelőbb módszereket és eljárásokat, illetőleg ezek sorozatát használják. Az elektronika és a számításgépesítés rohamos fejlődésével ma már sok olyan kérdés megválaszolható, amelyre tíz évvel ezelőtt még nem is gondoltunk. így lehetővé vált a mikrogravitációs felvételek szűrése, az adatok mélységi transz- formációja; a korábban is használt vertikális és a dipól elektromos szondázások mellett az elektromos potenciál térképezés (PM); a nagyon kis frekvenciás rádióhullámvétel (VLF) és a fúrólyuk-felszín grádiens (FFG) térképezés, amelyek mindegyikének meghatározott szerepe és jelentősége van az átnéze- tes, illetőleg a részletező előkutatásban. A szeizmikus módszerek közül még a közelmúltban is csak a refrakcióst használtuk, s alig néhány éve keztük el a rétegsor teljes felbontását nyújtó reflexiós mérést számítógépi feldolgozással. Mindezt a fejlesztési feladatot a terepi felvétellel egvidőben kellett megoldani, s ezek sikerre vitele éppen úgy megkövetelte a geológus jó együttműködését, mint a geofizikus invenciózus munkáját. Utoljára, de nem utolsó sorban említem a karotázs módszert, amelynek rendszeres használata is csak az utóbbi évek eredménye, legalábbis a bauxit- kutatásban. E módszerek és eljárások hasznosságáról, úgy hiszem, ma már nem kell meggyőzni senkit, de átütő fejlődés ezen a téren is csak akkor vár- ható, ha a geológus és geofizikus szoros egységben dolgozik és gondolkodik. Végül néhány szóval szeretnék visszatérni az előkutatás általános, mégpedig az egész ország kutatásait érintő kérdéseire. Az utóbbi két évben — 1973. és 74-ben is — a földtani kutatás jelentős anyagi támogatást kapott mind kuta- tási költségekre, mind felszerelések és eszközök vásárlására. Ezt a támogatást V. ötéves tervünk időszakára is igényeljük, s feltehetően meg is kapjuk. Mindennek azonban ellentétele az az ásványi nyersanvagvagvon növekmény, amelyre az országnak, az iparnak, azaz a népgazdaságnak égető szüksége van. Csak a legfontosabbak ezek közül \ — 35 Mt ipari szénhidrogénvagyon felkutatása 1980-ig; _ 1000 — 2000 MW kapacitású hőerőművek létesítésére alkalmas külfejtéses lignitterületek felkutatása (kb. 600 Mt kitermelhető-műrevaló lignit); — az évi 3 Mt-ás bauxitbányászatunk nyersanyagbázisának hosszú távon való biztosításához jelentős új bauxitlelőhelvek felkutatása; Ádám : A földtani előkutatások jelentősége az ásványi nyersanyagkutatásban 129 — a 350 Mt-t meghaladó recski rézérc bányabeli részletes fázisú kutatása; — nagykapacitásii épító'anyagipari üzemek telepítéséhez kellő mennyiségű és minőségű nyersanyag biztosítása stb. A vázolt igények kielégítése jelentős mértékben előkutatási feladat. Szük- séges ezért az előkutatásokat a felsorolt alapelvek szellemében végrehajtani és a már programszerűen folyamatban levő kutatások végrehajtása mellett (Dunántúli Középhegység, Börzsöny, Alföld, építésföldtan — Balaton stb.) újabb előkutatási programokat kidolgozni. Reméljük az elkövetkező évtizedben nemcsak a kutatási feltételek (kutatási létszám, kutatási eszközök, finanszírozás) lesznek adottak, de az alkotó kedv- ben sem lesz hiány, amelytől bármely kutatás eredménye a legnagyobb mér- tékben függ. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 130-149 A balatonszentgyörgyi téglagyári fejtő felsőpannóniai rétegeinek molluszka faunája Dr. Bartha Ferenc (2 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: A balatonszentgyörgyi csillagvári téglagyár szelvényének felső- pannon koréi rétegei a felülről lefelé haladó termelés menete szerint két ízben kerültek feldolgozásra. 1955-ben Bartha F. és Soós L. a felső szárazföldi-édesvízi biofáciest (felsőpannon felső része) és az alatta elhelyezkedő 4 méter vastag csökkentsósvízi faunájú biofáciest értékelték. Ez utóbbit nem finomrétegtani részletezéssel. 1975 — 76-ban a ter- melés széles fronton feltárta a csökkentsós vizű homokos összletet 5,2 — 7,4 m-ig és alatta egy jelentős szárazföldi-édesvízi szakaszt 0,0 — 5,2 m-ig. Ez a szárazföldi és a felette levő csökkentsósvízi szakasz a hazai felsőpannon ún. oszcillációs szakaszába volt sorolható. A feltárás nem érte el a Congeria balcttonica-s szintet, de a közeli Balatonberény — 3. és Balatonberény— 4. fúrás ebben a szinten már. C. balatonica-s faimát tartalmazott és így feltételezhető, hogy az alsó szárazföldi-édesvízi biofácies alatt 1 — 2 méterrel itt is a C. ba- latonica-s szint következik. A csillagvári szelvény biofácieseinek helyzete, váltakozása és a biofácies száma megerő- sítette Bartha F.-nek azt a véleményét, amelyet a tabi szelvény feldolgozása alapján fejtett ki először (MÁFI Évk. 1959. 48. 1. pp. 25 — 26.), hogy a Balaton vonalától D-re a csökkentsósvízű biofáciesek közé csak egy édesvízi-szárazföldi biofácies tagolódik, míg a Balaton vonalától E-ra a váltakozó csökkentsósvízű és szárazföldi-édesvízi biofáciesek száma igen magas is lehet. A szelvény alsó szárazföldi-édesvízi szakaszában (0,0 — 5,2 m) talált Cepaea neumayri ‘ faj ligeteseket, nedves-mocsaras környezetet kedvel. Ezt erősítették meg Pálfalvy I. ; gazdag flóra leletei is, amelyeket az alsó konkréciós rétegből gyűjtött. Fontos adat, hogy a mocsári ciprus félékhez tartozó Glyptostrobus europeus Brong. Ung. 336 példánya, az f egész flóra 5,5%-át teszi ki. Ezenkívül Myrica és Salix levelek is gyakoriak. Ezekben a konkréciókban édesvízi molluszka héjak is fordultak elő, de fajra nem hatá- rozhatók meg. A szárazföldi-édesvízű szakasz feletti csökkentsósvízű biofácies molluszka faimája mind fajban, mind példányszámban igen gazdag, de a mindössze 2 m-es összlet (5,2— 7,2 m) faunájának részletesebb vizsgálata azt bizonyította, hogy gyors kiédesedés okozta a fajok kipusztulását és a magas példányszám legtöbbször kipusztulás okozta áldominancia. Az itteni csökkentsósvízű biofácies kapcsolatai a tabi, öcsi — várpalotai — tihanyi 1í szelvények hasonló korú és vízigényű szakaszaival azt mutatták, hogy Balatonszentgyörgy térsége a C. balatonica-s és Prosodacna vutskitsi- s faunatípusok érintkezési zónájában feküdt. Először az E-i terület C. balatonica-s faunájával igazolható erősebb, tartósabb kapcsolat. Míg Tab irányából csak a csökkentsósvízi szakasz végén kaphatott Balaton- szentgyörgy környéke rövid ideig tartó fauna hatást, amit a Tabon domináns Prososthenia radmanesti fajnak a csillagvári szelvény legfelső csökkentsósvízi rétegében való előfor- dulása igazol. ' A felső, már letermelt szárazföldi-édesvízi biofácies, amely a Jánossy D. által ismerte- tett masztodon koponyát is tartalmazta, valószínűleg a felsőpannon felső részébe sorol- ható, jelentős számú Tacheocampylaea doderleini héjat tartalmazott. A Csillagvári téglagyár molluszka faunájára 1954-ben figyeltünk fel, amikor a fejtés szintjében egy masztodon koponyát találtak. A leletet értékelő Já- nossy D. híradása nyomán vizsgáltam meg a szelvényt és a masztodon lelet szintjéből gazdag édesvízi-szárazföldi molluszka faunát határoztunk meg. B h ka pa B a r t h a : A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 131 A fejtés szintje alatt — attól kb. 20 — 30 m-re — egy partomlás feltárta 4 m vastag homokrétegből pedig jó megtartású fajokból álló gazdag csökkentsós- vízi fauna került elő. A fauna begyűjtése nem történt egészen egységes szempontok szerint, bár 1953 óta (Öcsi szelvény) általában ,,finomrétegtani” gyűjtés szabályait kö- vettem és 10 cm-es egységekből külön-külön vizsgáltam a molluszkákat. A felső szárazföldi-édesvízi szakaszt így is gyűjtöttem be, de az alatta levő homokréteg csökkentsósvízi faunáját a „Sümeghy brigád” (Bttday Gy., Darázs E.), nem 10 cm-ként, hanem csak a feltárt összlet faunadús részéből gyűjtötte. A fauna feldolgozást első mesteremmel, Soós L.-sal közösen végeztük és az 1955-ben megjelent cikk 42 fajt, Hl. genust sorolt fel innen, amelyből 6 száraz- földi, 8 édesvízi és 28 csökkentsós víz-igényű volt. A feldolgozás jól elkülönítette a szelvény biofácieseit — az alsó homokos csökkentsósvízi rétegeket és a felette levő aleuritos mocsári édesvízi-száraz- földi szakaszt. Az 1975-ös gyűjtést ugyancsak a Csillagvári téglagyárban végezték, de az 1954 óta eltelt több, mint 20 év alatt lényeges változások történtek a folyama- tos termelés következtében. a) A szelvény felső része — ahol az édesvízi-szárazföldi biofácies volt — letermelődött. b ) Az alatta levő csökkentsósvízi szakaszon áthaladt a termelés és ezt széles fronton feltárta. c) Ez alatt egy szárazföldi-édesvízi szakaszba jutottak, illetve ebben a szakaszban voltak a feldolgozáskor. A most mélyebben feltárt szelvény és kör- nyezetének földtani vizsgálatát Kovács Jánosné végzi (MAFI Mélyépítő Földtani Osztály). Őés Laib István László gyűjtötte be 10 cm-ként a molluszka faunát is. A részletes üledékvizsgálat még folyamatban van és Kovácsnéra vár majd a komplex földtani értékelés feladata is, melynek része a Mollusca fauna itt közölt biosztratigráfiai vizsgálata. d) Az 1955-ös feldolgozáshoz képest 4 új faj került elő; a szárazföldi biofá- ciesből a Cepaea neumayri, az édesvízből a Valvata pulchella és Valvata ranjinai míg a csökkentsósvízi biofáciesből a Prosostlienia radmanesti (I. táblázat). Az 1955-ös és 1976-os feldolgozás így összesen 49 molluszka féleséget külön- böztetett meg, de ebből fajra is biztosan meghatározható csak 33 volt. Rész- letesen ezekkel foglalkozunk, nehogy bizonytalan adatok kétes következte- tésekre vezessenek. A fauna fajonkénti ismertetése Szárazföldi fajok 1. Tacheocampylaea doderleini (Brusina) 1897 (Helix doderleini) A magyarországi szárazföldi pannon biofácies legjellemzőbb faja. Meg- győződésem szerint a Hunyad megyei Rákosdról (Gaál I. 1910.) leírt Ga- lactochilus sarmatica fajilag nem választható el tőle, mert a nagyobb kezdő- ; kanyar és a többi ún. megkülönböztető bélyeg előfordul a T. doderleini más pannóniai populációiban talált példányain is. Sajnos, a rákosdi anyag a 132 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet M. N. Múzeum ban 1956-ban elégett, de én még személyesen is láttam ezt az anyagot . A hazai pannonból legidősebb előfordulása a Mány-64. fúrásból ismert (Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. 1971.) alsópannon felső részében találták meg. Az oszcillációs szakaszban országosan elterjedt, mivel ekkor a pannon tó már résztavakra tagolódott. Legfiatalabb előfordulása a Mindszent K.-88. fúrásból (Kretzoi — Krolopp 1972 Csarnótanum) és a várpalotai szelvény tetejéről ismert — Bartha a felsőpannon felső része neosztratotípus lelő- helyének vette. A T. doderleini a pleisztocénbe sehol nem megy át. Az előfordulások zöme az oszcillációs szakaszba tartozik: Öcs (80 pld.), Tihany, Neszmély, Tab, Borsosgyőr, Nyárád, Ducó, Gyöngyösszücsi, Fonyód (Akasztódomb), Fonyód-29. fúrás, karádi, rudabányai előfordulás. A balatonszentgyörgyi, pannonhalmi, baltavári, hosszúperesztegi, komár- városi feltárások, a csongrádi fúrás, és a tüskevári előfordulás pedig már a kiédesedett felsőpannon tó partján volt (ún. levantei). Várpalotáról ebből a szakaszból ismert a legtöbb példánya. A faj legnagyobb példányai elérik a 4 cm-t, de a zöm 3 cm körül van. Rész- letes statisztikus értékelés nem történt. A balatonszentgyörgyi téglagyári szelvény első feldolgozásakor (Bartha F.— Sóos L. 1955) szürke mocsári iszapból (15 cm vastag) összesen 36 példányát határozták meg (8-as rétegben 4; 10-esben 32 példány volt), Strobilops tiarula pachychilus Sóos, Limax sp., Helicigona pontica, Triptichia sp., Succinea sp. — továbbá Planorbis confusus, Planorbarius grandis Hal, Unió pucici Brus., Galba sp., Pisidium sp., Bithynia sp. társaságában (felsőpannon felső része). Ugyanebben a szintben volt beágyazva az a masztodon koponya, melyet Jánossy D. vizsgált meg. A mostani gyűjtés során az oszcillációs szakaszból nem került elő a T. doder- leini egyetlen példánya sem. 2. Strobilops tiarula paehychilus Sóos 1955 (Miocén típusú szárazföldi faj) Soós L. 1934-ben Öcsről meghatározott példányokat a Strobilops tiarula Sandberger fajjal azonosította, de ezt a felfogását revideálta a balatonszent- györgyi téglagyárból előkerült példány és az öcsi anyag részletesebb vizsgálata után (Bartha F. — Soós L. 1955. pp. 65 — 66.) és elkülönítette Sandberger törzsfájától a nálunk talált példányokat. Öcsön (15 példány) és Várpalotán (1 példány) Bartha is megtalálta (1954, 1955.) az oszcilációs szakaszban. Majd a jászladányi fúrásból is előkerült, annak felső részéből (1971.). 3. Helicigona pontica Halaváts 1925. (= H. gracilienta Soós, szárazföldi faj) Halaváts Baltavárról írta le. Legidősebb előfordulása a felsőpannon alsó részében Lázi 1/3. réteg (Bartha F. 1962.), ahol csökkentsósvízi fajok felett 1 példányt találtunk. Öcsről, Tihanyból és Tabról az oszcillációs szakaszból került meg. Várpalotán domináns (a felsőpannon felső részéből Vx és F2 jelzésű rétegek- ből), ez egyúttal a legfiatalabb előfordulás is. Tököl- 1. fúrásban Jámbor á.— Korpás L.-né Hódi M. találták meg. Ez az előfordulás is a felsőpannon felső részébe tartozhat ? B art ha: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 133 Nagysága 8 — 15 mm. Előfordul még: Kissomlyóhegy, Nagypáli, Tüskevár, Zalabesnvő, Zalaegerszeg, Vaszar, Vasboldogasszonyfa, Fonyód (Bélatelep)-l. fúrás (Bartha F. — Soós L. 1955. p. 54.). A mostani gyűjtéskor nem került meg. 4. Cepaea neumayri (Brtjsina) 1878 (szárazföldi faj — nem gyakori) (syn: Helix baconicus Hal.) Eredetileg Neumayr 1869-ben Helix subcarinatci néven határozta meg ezt a fajt, de Brtjsina kimutatta, hogy nem azonos és így kapta a H. neumayri elnevezést. Nálunk Halaváts Helix baconicus néven Öcsről leírt fajáról viszont Wenz azt mutatta ki, hogy megegyezik a Helix neumayri Brtjsina fajjal. — Bartha F. (1954-ben) megtalálta Öcsön, majd Várpalotán (1955.) a T. 19. jelű rétegben és Balatonkenese Fancséroldalban, az oszcillációs szakaszban. Előfordult még Peremartonon (Somlódomb). Ez a lelőhely már a felsőpan- non alsó részébe sorolható. Balatonszentgyörgyről 1954— 1955-ben nem került meg. A mostani gyűjtésből igen — de pontos helye most sem ismert, mert egy előzetes bejárás során találta Kovácsné a feltárás alsó mocsári összetételében. A Cepaea- k közül közel áll hozzá a Cepaea sylvestrina etelkae Halaváts faj, amely Balta várról, Öcsről, Tihanyból, Várpalotáról és Tabról is előkerült. Nagyobb példányszám ismeretében valószínűleg nem volnának elválaszthatók. Ez a faj átmegy a felsőpannon felső részébe is. A Cepaea neumayri nagysága a recens C. hortensis- nél talán kissé nagyobb, de néhány példány kevés ennek el- döntéséhez. Édesvízi fajok 5. Planorbarius grandis (Halaváts) 1911 Halaváts Gy. Balatonfőkajár-ról írta le egy sérült példány alapján ezt a nagytermetű, édesvízi fajt Planorbis grandis néven (Bal. Tud. Tan. Eredni, p. 53.) Nagysága a 4 — 5 cm-t is elérheti. A leírást Strausz L. 1942-ben nyárádi és borsosgyőri példányok alapján kiegészítette. Az oszcillációs szakaszban fordult elő: Borsosgyőrön, Neszmélyen, Budafa- puszta-11. fúrásban; kecskeméti fúrásban (Széles M. kézirat), Balatonaka- rattya — Magasparton, Balatonfőkajáron — Balatonfűzfőn, Balatonaligán a vasúti bevágásban. A felsőpannon felső részében Tüskevárott találtuk meg, ezek a legszebb megtartású példányok. A balatonszentgyörgyi csillagvári téglagyárból 1955-ben Bartha F. — Soós L. a 10-es jelzésű agyagos iszapból 48 példányát határozták meg, itt domináns. Ez az előfordulás is a felsőpannon felső részébe sorolható. A mostani gyűjtéskor nem került meg. 6. Planorbis (Anisus) confusus Soós 1934 (édesvízi-oligohalin) Soós L. 1934. (Állattani Közi. 31. p. 194. ,205.) Anisus (Anisus) confusus néven Öcsről írta le ezt a fajt. Nagysága 8 — 12 mm (5 kanyar). A faj környe- zeti igényét Bartha F. öcsi 1954. és várpolotai 1955. feldolgozása tisztázta. 134 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Édesvízi, de az oligohalin vizet is kibírja. Várpalotáról több, mint 250 példánya került elő, Öcsön több, mint 500 példányát találtuk az oszcillációs szakaszban. A Planorbis spirorbis L.-hez közel áll és Bartha (1959) átmeneti példányokat is talált Bálát onfűzfőn. A Planorbis bakonicus Hal. (Balatonfőkajár, Nagyvázsony, Kenese, Öcs) közel áll Soós fajához, de kisebb (5 kanyar), 4 — 8 mm. A balatonszentgyörgyi téglagyár 1955-ös feldolgozásakor (Bartha F.— Soós L.) 1 példányt a 12-es rétegből, 2 példányt a 10-es-ből és egyet a 8-as rétegből határozott meg. Itt tehát — mint Öcsön is átment az oligohalin vízből az édesvízi biofáciesbe és a 8-as és 10-es jelzésű rétegekben való elő- fordulása már a felsőpannon felső részébe sorolható. Az 1975-ös gyűjtéskor nem került meg. 1 . V divata ranjinai Brusina 1902 Hazánkban Lőrenthey említette a Somogy megyei Turi’ól. 1934-ben Soós L. nagy példányszámban találta az öcsi faunában (200 példány). Bartha F. 1954-ben Öcsön az oszcillációs szakasz édesvízi fáciesében találta jelentős példányszámban (115). Balatonszentgyörgyön 1955-ben nem került meg, 1975-ben a szárazföldi és édesvízi szakaszból 2 példánya került elő 0,4 — 0.5; 0,8 — 0,9 rétegekből egy- egy példány. Az oligohalin szakaszban 1 példányát találtuk, ott, ahol az erősebb édesvízi hatásra kipusztulnak a csökkentsósvíz-igényű fajok (6,5 — 6,6 m-ben). A balaton- szentgyörgyi példányok kissé nagyobbak, mint az öcsiek, ahol 1,2 mm-nek látszik az átlag, míg a Balatonszentgyörgyön talált példányok 1,5 mm nagy- ságúak, de magasság, valamint a köldök és szájadék nagyság megegyezik. 8. Valvata pulchella Studer 1830. (Jelenleg is élő faj) édesvíz — igényű faj, Öcsről, a 12-es jelzésű rétegből 23 példánya került meg (oszcillációs szakasz). Bálát onszentgyörgyről csak a mostani gyűjtéskor találtuk meg összesen 2 példányát az édesvízi-szárazföldi szakaszból (0,0 — 0,1; 0,8 — 0,9 jelzésű rétegekben egy-egy példány fordult elő). Mivel itt a szelvény alsó szárazföldi-édesvízi biofácieséből gyűjtöttük, az oszcillációs szakaszba sorolható. 9. Valvata molnáráé Soós — 1955. Édesvízi, oligohalin vízigényű, legnagyobb példány 2,18 — 2,41 mm Soós L. ezt a fajt Balatonszentgyörgyről írta le (Bartha F. — Soós L., 1955. p. 58. 2. évf. fig. 5 — 7.) csökkentsósvízi szakaszból. Innen egy példánya került meg, de Kocsról (Szendi út) 60 példányt gyűjtött Molnárné. Sajnos, az itteni előfordulás pontos helye és kísérő faunája nem ismert. A mostani gyűjtéskor 2 példányát találtuk az édesvízi szakaszból 0,4 — 0,5 és 0,8 — 0,9 jelzésű rétegekből. 10. TJnio pucici Brusina 1902. Édesvízi faj. Bárt ha: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 135 Balatonszentgyörgyön 1955-ben a 10-es rétegből került meg, ezenkívül Hosszúperesztegről is ismert („Sümeghy brigád”). Soós L. szerint kissé em- lékeztet az ,,Unio u'etzleri” -re (vagyis a Margaritifera flabelatiformis — fajra). Csökkentsósvízi fajok 11. Theodoxxts vetranici Brusina 1902. Az oligohalin szakaszban domináns. Legnagyobb méret: 7,6 — 9,2 mm, de miohalin szakaszban jelenik meg. 1959-ig a Th. radmanesti Fuchs fajtól nem választották el, bár ezt már Lőrenthey is sürgette. Soós L. végezte el a szétválasztást (Bartha F. 1959. pp. 65—66.). A leggyakoribb pannon Theodoxus faj. Balatonszentgyörgyről az 1955-ös feldolgozáskor Bartha F. és Soós L. a 12-ik rétegből 112 példányát határozták meg. Akkor még Theodoxus radma- nesti Fuchs néven. Várpalotáról több, mint 200 példányát gyűjtöttük (1955.), itt domináns. Díszítése lelőhelyenként eltérő formakört mutat (Bartha F. 1959, 1971.). Egyéb lelőhelyek: Alsóbélatelep (Vízmű), Balatonaliga (alagút), Balatonakarattya (alagút), Balatonberény, Balatonfőkajár, Balatonkenese — 50. fúrás, Balatonkenese (Fancsér oldal), Csitény-hegy (Itató árok), Berhida (Séd v.), Ducó (Győr m.), Felsőzsid, Fonyód-hegy, Fonyód — 32. fúrás, Fonyód — 29. fúrás, Galgamácsa (vasúti bevágás), Kozma, Köttse, Nádudvar, Nyárád, Vigant, Vörösberény. A mostani gyűjtéskor: 5,5 — 5,6; 6,0— 6,1; 6,1 — 6,2; 6,5 — 6,6 és 6,6 — 6,7 rétegekből került elő, vagyis az oszcillációs szakaszból. 12. Valvata variábilis Fuchs 1870. (mio-oligohalin vízigényű faj) Egyik lelőhelyen sem gyakori. Egyéb előfordulások: Balatonmáriafürdő, Ságvár (Lukas-domb), Nádudvar, Látrány (Hosszú-hegy), hartai fúrás. Bartha F. — Soós L. (1955) Balatonszentgyörgy téglavető 12. rétegében 6 példányát találták meg. A mostani gyűjtéskor nem került elő. 13. Valvata balatonica Rolle 1862 (oligo — miohalin vízigényű faj) Rolle Tihanyból írta le A felsőpannon alsó részében jelenik meg Fonyódon (Lőrenthey gyűjtése), de a C. balatonica -s szintben domináns, átmegy az oszcillációs szakaszba is. Várpalotán 31 példányát találtuk, de ezt a magas példányszámot gyors ki- pusztulás okozhatta. Bartha F. — Soós L. (1955) balatonszentgyörgyi téglavető 12. rétegében 20 példányát találták. A mostani gyűjtéskor nem került meg. 136 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 14. Valvata adeorboides Fuchs 1870 (oligo — mio — mesohalin vízigényű faj) A felsőpannon alsó részében jelenik meg nálunk Lázin és a Balatonbozsok-1. fúrásban, de a C. balatonica- s szintben is előfordul (Tihany, Fonyód) és átmegy az oszcillációs szakaszba is (Balatonszentgyörgy). Tihanyban Bartha F. 1959-ben nem találta, de Lőrenthey I. igen (1911.). Balatonszentgyörgyön (Bartha F. — Soós L. 1955.) a 12. szintben 17 pél- dányát találták. A mostani gyűjtéskor nem került elő. 15. Limnocardium decorum (Fuchs) 1870 (meso — mio — oligohalin vízigényű, nagysága: 12 — 20 mm) A Csák vár- 7. fúrásból, az alsópannon felső részéből egy 2-es példány került meg, ez a legidősebb előfordulása. A C. balatonica-s szintben domináns, de az oszcillációs szakaszban sem ritka. Magas példányszámot egy lelőhelyen sem találtunk. A Lajoskomárom-1. fúrásban (Jámbor Á.— Korpásné Hóm M.) 1971. a felsőpannon alsó részében megtalálták, de ott is a C. balatonica -s szintben domináns. Egyéb előfordulsok: Balatonkenese (Csitt ény-hegy, Itat ó-árok), Bálát onfűzfő, Alcsút, Alsóbélatelep, Alsózsid, Badacsonytomaj, Baíatonakarattya (Magospart), Balatonaka- rattya-8. fúrás, Balatonberény-38. fúrás, Balatonfűzfő (2), Balatonkenese-50. fúrás, Bálát onmáriafürdő, Balatonszárszó, Berhida (Séd-völgy), Bugyi-4. fúrás, Debrecen-1. fúrás, Ebes-4. fúrás, Fábiánsebestyén-2. fúrás, Felsőzsid, Fonyód-22.-28. fúrás, Fonyód- 29. fúrás, Galgamácsa (Vas-hegy), Kurdcsibrák-1 . fúrás, Lovászi-5. fúrás, Nemestördemic, Peremarton (Somló-hegy), Törtei- 1. fúrás, Vörösberény, Zalapetend E-ra. Bartha— Soós L. 1955. feldolgozáskor Balatonszentgyörgy 12-es homokjá. ból 1 példányát határozták meg. A mostani gyűjtéskor: gyakoribb volt az oszcillációs szakaszban 5,5 — 5,6 (4), 6, 3-6, 4 (6), 6, 5-6, 6 (1), 6, 6-6, 7 (1), 7, 1-7, 2 (5) rétegekben találtuk. (Zárójelben a példányszám.) 16. Limnocardium apertum Münster 1839. (meso-mio-oligohalin vízigényű faj) A leggyakoribb Limnocardium faj hazánkban. Strausz L. (1942) Bakonygyi- róton agyagos képződményben C. czjzeki-xel együtt találta, ez a legidősebb előfordulása. Nagy mány okról, Hirdről felsőpannon alsó részéből került meg. A C. balatonica-s szintben domináns, de előfordul az oszcillációs szakaszban is. A L. secans- tói elválasztása bizonytalan ! Általában a legömbölyödött bor- dáiú példányokat L. apertum- nak vesszük, míg az éles bordájúakat L. secans- nak. Az öcsi példányok jól bizonyítják az elválasztás nehézségét — sok az átmeneti alak. Egyéb előfordulásai: Alsóbélatelep, Balatonaliga (vasúti bevágás), Baíatonakarattya (Magospart), Balatonederics DNY-ra, Baíatonakarattya- 8. fúrás, Bálát onfőkajár-38. fúrás, Balatonfűzfő, Balatonkenese (Csitény-hegy, Itató), Buzsák-17. fúrás, Csákvár-14, fúrás, Érsekcsanád-4. fúrás, Fonyód-hegy, Fonyód-28. fúrás, Gic, görgetegi fúrás, hajdú Bárt ha: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 137 szoboszlói fúrás, Hathalom-2. fúrástól NY-ra, Hird, Hortobágy-I. fúrás, Inke-2. fúrás, Kaba D-l. fúrás, Kaba É-2. fúrás, Kalocsa (kútfúrás), Nagyhortobágy-1. fúrás. Pápa, Nagygyimót, Pusztamérges- 3. fúrás, P-5. fúrás, Románd (Pápa felé), Somló-hegy, Szank-6. fúrás, Szántód, Táska-4. fúrás, Tiszaberek-I. fúrás, Törtei- 1. fúrás, Üllés-2. fúrás, Veszprém- varsány, Vörösberény, Zalagalsa. Bartha F.— Soós L. 1955-ben a balatonszentgyörgyi téglavető 12-es jel- zésű homokrétegében találták néhány példányát. A mostani gyűjtéskor: 6,5 — 6,6 rétegből 2 példány, 6,6 — 6,7 rétegből egy példány volt biztosan meghatározható. 17. Limnocardium soósi Bartha 1954 (Oligohalin-miohalin vízigényű, 1,5 — 2,3 mm nagyság) Bartha F. 1954-ben Öcsről írta le az oszcillációs szakasz oligohalin faj- együtteséből. II/9, 1/8 és F. jelzésű rétegekben 13 példányát találta meg, aleuritos üledékekben. Nem gyakori faj. Leggyakoribb Tihanyban volt (Fehér- part 1959) 19 jelzésű rétegből 20 példánya került meg (a szelvényből összesen 28 példány). Az oszcillációs szakaszban domináns, de a C. balatonica-s rétegben is előfor- dul. Balatonszentgyörgyön Buday gyűjtésében az 1-es jelzésű és Bartha F.— Soós L. 1955. feldolgozásában a 12-es jelzésű rétegben (homok) fordult elő 11 példány. A mostani gyűjtéskor nem került meg. 18. Micromelania laevis Fuchs 1870. (meso-mio-oligohalin vízigényű faj, nagysága: 3,6 — 7,5 mm) Felsőpannonban gyakori — az alsópannon rétegekből ezideig nem került meg. A felsőpannon alsó részében jelenik meg, a Congeria balatonica-s szint- ben domináns és az oszcillációs szakaszban pusztult ki. Gyors kipusztulás esetén áldominancia alakulhat ki, így a balatonszentgyörgyi téglavetőben (Bartha F. — Soós L. 1955) a 12-es jelzésű homokrétegből 3936 példány került meg. Ezt a kiugróan magas példányszámot 1959-ben a kedvező lokális ténye- zőkkel indokoltam, de ma inkább arra hajlok, hogy gyors kiédesedés okozta kipusztulás eredményezte. Ezt az is alátámasztja, hogy Tihanyban (Fehérpart) szintén domináns a M. laevis, de a C. balatonica-s szintben és az oszcillációs szakaszban már erősen csökken példányszáma (Bartha F. 1959.). Lázin a felsőpannon alsó részében van a legidősebb előfordulása (Bartha F. 1962.), Lajoskomárom-1. fúrásban is megtalálható (Jámbor Á. — Korpásné Hódi M. 1971). Egyéb lelőhelyek: Balatonbozsok-1. fúrás, Buzsák-17. fúrás, Bpest-Kőbánya (Maglódi út), Kerámia gyár, Törtel-1. fúrás, Fonyód-20., 27., 29. fúrások, Görgeteg-1. fúrás, Galga- mácsa, Karácsond-1/8. fúrás, Csicsal, bonyhádi fúrás, Balatonmária, Inke-1. fúrás, Köttse (mélyútban), Somogytúr (Karádi út), Táska-3.,-4. fúrás (Alsóbélatelep), hartai fúrás, lengyeltóti fúrás, Szászvár- 13. fúrás, Tortyogó-4. fúrás. A mostani gyűjtéskor: 5,2 — 5,3 (1), 5,3 — 5,4 (42), 6,5 — 6,6 (106), 6,6 — 6,7 (21), 7,1 — 7,2 (2) példányát határoztam meg. Az oszcillációs szakaszban egészen a vezető rétegig előfordult, így Balaton- szentgyörgv vehető a legfiatalabb lelőhelynek. 138 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 19. Goniochilus schwabenaui (Ftjchs) 1870. (mesohalin — oligohalin vízigényű faj, nagyság: 6 — 9 mm) A felsőpannon alsó részében jelenik meg, de a C. balatonica-s szintben domi- náns és átmegy az oszcillációs szakaszba is. Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. (1971.) a Lajoskomárom-1. fúrásban megtalálták a felsőpannon alsó- és közép- ső részében. Öcsön volt a leggyakoribb (236 példány), de ez esetleg áldominan- cia. Bartha F.— Soós L. (1955) a balatonszentgyörgyi téglagyár anyagának feldolgozásakor a 12-es szintben 40 példányát találták meg. A mostani feldolgozáskor 6,3 — 6,4 jelzésű rétegből 1 példányát találtuk. 20. Prososthenia radmanesti (Fuchs) 1870. (meso -oligohalin vízigényű faj) Legidősebb előfordulása Láziról, illetve a lajoskomáromi 1. fúrásból ismert a felsőpannon alsó részéből, de a C. balatonica-s szintben domináns, átmegy az oszcillációs szakaszba is. Tabon az oszcillációs szakaszban kipusztulás okozta ádominanciája van. Egyéb előfordulásai: Hortobágy-I. fúrás, Inke-1. fúrás, Lengyeltóti (Buzsák), Pápa- Nagygyimót, Balatonkenese-58. fúrás, Somogytúr, Szekszárd, Kúp. Lázi, Nagymányok, Lajoskomárom-1. fúrásban, ahol a felsőpannon alsó részében talál- ták, de átmegy a C. balatonica- s szintbe is (Jámbor A. — Korpásné Hódi M. 1971.). Balatonszentgyörgyről 1955-ben nem került meg. 1975-ben 1 példányát találtuk 7,30 — 7,40 m közt, az utolsó csökkentsósvízű rétegecskében, ez az előfordulás a részmedencék összeköttetésének időpontjára vonatkozóan fontos. 21. Pseudamnicola margaritula (Fuchs) 1870. (mio— oligohalin vízigényű faj, átlagnagysága 1,5 mm) Az eléggé bizonytalanul elhatárolt fajt a balatonszentgyörgyi téglagyári anyag 12. rétegből előkerült közel 300 példány alapján Soós L. határolta el az Amnicola dokid Brus. és Pseudamnicola proxima Fuchs fajoktól (Bartha F. — Soós L. 1955. pp. 58 — 59.). Biztos felsőpannon alsó részi megjelenése nem ismert — esetleg a kurdi vehető ide kérdőjellel. A C. balatonica-s szakaszban domináns (Tihany, Fehér- part). Az oszcillációs szakaszban már valószínűleg ál dominanciája van, így Balatonszentgyörgyön is. Egyéb előfordulások: Balatonaliga (vasúti bevágás), Balatonakarattya (Magospart), Balatonkenese (homokgödör), Balatonkenese-50. fúrás, Balatonmária, Budapest-Kőbánya, Kurdcsibrák, Galgamácsa, Látrány (Hosszú-hegy), Nemestördemic, Somogytúr (Karádi út). A mostani gyűjtéskor: 6,3 — 6,4 (3), 6,5 — 6,6 (12), 6,6 — 6,7 (11), példányát határoztam meg. 22. Melanopsis petrovici (Brusina) 1902. (meso-mio-oligohalin vízigényű faj, nagysága^20 — 30 mm) Elhatárolása a M. cylindrica felé nem kielégítő. A felsőpannon alsó részén jelenik meg, a C. balatonica-s rétegekben domináns és az oszcillációs szakaszban pusztult ki. Legidősebb előfordulása Láziról ismert. B a r t h a : A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 139 Egyéb előfordulásai: Balatonfőkajár-38. fúrás, Fonyód-22. fúrás, Köttse (útbevágás), Vörösberény, Enying. A balatonszentgyörgyi téglavetőből az 1955-ös feldolgozáskor a 12-es réteg- ből 49 példánya került meg. A mostani gyűjtéskor: 5,5 — 5,6 rétegből 1 juvenilis példányát találtam. 23. Melanopsis decollata Stoliczka 1862. (meso — oligohalin vízigényű faj, nagysága 10 — 17 mm) Mind horizontális, mind vertikális elterjedése jelentős. A felsőpannon alsó részében jelenik meg, a C. balatonica-s szintben domináns és az oszcillációs szakaszban pusztult ki. Az 1955-ös balatonszentgyörgyi feldolgozás 12-es rétegében talált 572 példányt ma kihalás okozta áldominanciának tekintem. Egyéb előfordulásai: Badacsony (Káldi-hegy), Balatonaliga (vasúti bevágás), Balaton- akarattya (Magospart), Balatonalmádi (Hétvezér u.), Balatonberény, Balatonendréd, Balatonmária, Balatonkenese -50. fúrás, Balatonköves, Bábony (Köves-hegy), Csicsal (DNY-ra), Csór (NY-ra), Enying (téglavető), Kustyán-hegy, Eresztő-1. fúrás, Fonyód-22., 27. fúrás, Galgamácsa (vasúti bevágás), Balatonboglár, Kecskemét NY-1. fúrás, Köttse (útbevágás), Kunbaja-1. fúrás, Kurd-1. fúrás; Landor-puszta (Somogy m.), Lengyeltóti, Nádasladány, Nemestördemic, Pusztamérges- 3. fúrás, Sásd — Gálosfa, Somogytúr, Szántód (agyaggödör), Tarros, Üllés-1. fúrás, Üllés-8. fúrás, Vázsnok,, Vigant, Zsid (Láz-hegy). A mostani balatonszentgyörgyi gyűjtéskor: 5,5 — 5,6 jelzésű rétegből 1 példá- nyát határoztam meg. 24. Melanopsis bouéi affinis Handmann 1887. (plio — oligohalin vízigényű faj, nagysága: 8 — 12 mm) A két varratvonal között 1 erős tüskesor jellemző. Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. (1971) Mány-64. fúrás alsópannon C. banatica-s szintjében megtalál- ták, ez a legidősebb előfordulása. A C. balatonica-s szintben domináns és az oszcillációs szakaszban is előfordul. Balatonfűzfőn is a C. balatonica-s szintben volt domináns (95 példány). A balatonszentgyörgyi téglavetőben Bartha F. — Soós L. 1955. a 11. és 12. rétegben 31 példányát találták. A mostani gyűjtéskor: 5,5 — 5,6 rétegből (2) és a 6,6 — 6,7 rétegből 1 példá- nyát találtam. 25. Melanopsis bouéi sturi Fuchs 1870. (phohalin— oligohalin vízigényű faj, nagysága: 15 — 21 mm) Elfogadottan a dupla csomósoros alakokat sorolják ebbe a fajba, míg az egyes csomósoros alakokat a M. bouéi affinis fajba. Nagy horizontális és verti* kális elterjedésű faj. Jámbor Á.— Korpás L.-né Hódi M. 1971. Mány-64. fúrásban az alsópannon 0. banatica-s középső szintjében sok példányát találták. A tinnyei előfordulás kora nem tisztázott. A lelőhelyek egy része felsőpannon alsó részébe sorol- ható (Alcsút, Bicske), de a legtöbb a C. balatonica-s szintbe tartozik. Legna- gyobb példányszám Várpalotán (1400) az oszcillációs szakaszban van (áldo- minancia !) . 140 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Egyéb előfordulások: Nagyvázsony, Dörögd, Gelénes;l. fúrás, Hegymagos, Kapolcs, Monostorapáti, Pettend, Fonyód, Karád, Somogytúr, Érd, Kozma, Köbölkút, Piszke, Bábolna, Balatonfűzfő, Nyárád, Alsóbélatelep, Balatonberény, Balatonederics, Fonyód- 32. fúrás, Fonyód-75. fúrás, Rudabánya, Somogytúr, Budapest Disznófő (?), Keresztes puszta-2. fúrás. A mostani gyűjtéskor nem került elő. 26. Melanopsis kurdica Brusina 1902. (mio — oligohalin vízigényű faj, nagyság: 10—15 mm) Brusina Kiíróiról írta le, illetőleg ábrázolta ezt a fajt. A hiányos leírást Soós L. kiegészítette a Balatonszentgyörgy téglavető 12-es mintájából eredő néhány példány alapján (Bartha F.— Soós L. 1955. p. 62.). A leggyakoribb Fonyód Bélatelepen (80 példány). A C. balatonica szintben domináns, de át- megy az oszcillációs szakaszba is. Előfordul még: Bálványos malom, Bábonymegyer (Csicsalpuszta) Tekeres puszta, Zalaegerszeg. A mostani gyűjtéskor nem került elő. 27. Melanopsis lepavinensis Brusina 1897. (mio— oligohalin vízigényű faj, nagysága: 12 — 14,5 mm) Brusina csak ábrázolta, de nem írta le ezt a fajt. A leírást Soós L. végezte el (Bartha F. — Soós L. 1955. p. 61) a balatonszentgyörgyi téglagyár 12 réteg- géből kapott példányok és a ,,Sümeghv brigád” Dáka, Tüskevár, Zalagalsa, Fonyódról gyűjtött példányai alapján, a C. balatonica- s szintben domináns, de átmegy az oszcillációs szakaszba is. Sehol sem gyakori. A mostani gyűjtéskor nem került elő. 28. Viviparus sadleri Partsch (mio — oligohalin vízigényű faj) Gyakori faj részletes statisztikus értékelését Bartha F. végezte el (1971. Pannon Monográfia pp. 53 — 69.). Igazi élettere a Congeria balatonica-s szint, de átmegy az oszcillációs sza- kaszba is. Bartha F. (1971.) 80 lelőhelyről sorolta fel, itt helyszűke miatt eltekintünk ettől. A pannonhalmi téglagyár vehető legfiatalabb előfordulá- sának. A legnagyobb példányok Tarrosról származnak. A karádi és balatonkenesei példányok részletes statisztikus értékelése a faj egységét igazolta, de földrajzi rasssz képződése kimutatható volt (ami alfaj- nak vehető, Bartha F. 1971.). Balatonkenesén domináns. Bartha F. — Soós L. (1955) Balatonszentgyörgyön is megtalálták a ,, Vivi- parus fuchsi” néhány példányát, de az 1971-es revízió a V. fuchsit megszün- tette, mert beletartozik a V. sadleri alakkörébe (Bartha F. 1971). A mostani gyűjtéskor nem került meg. 29. Congeria neumayri Andrusov 1897. (oligohalin-miohalin-ig vízigényű faj, nagyság: 13 — 17 mm) A kiédesedő résztavakra tagolódó pannon tó jellegzetes kis Congeriája álta Iában nem nagy példányszámmal fordul elő. Öcs (18) és Várpalota (16) í legnagyobb példányszámú lelőhelyei. A C. balatonica-s szintben igen ritka B a r t h a: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 141 Lőrenthey 1911-ben Tihany Fehérpart törmelékkúpján egy bizonytalan megtartású példányt említett, de Vitális I. (1911) a C. neumayri-t és a C. ba- latonica-t is megtalálta a szelvény felső részében (Gödrös aljai szelvény), itt a legidősebb. Egyéb előfordulások: Balatonfőkajár, Balatonfűzfő (?), Balatonkenese (Fancséroldal), Bálványos, Bábonvmegyer, Debrecen-1. fúrás, Enying (Kustyán-hegy), Fonyód-29. fúrás, Hajdúszoboszló-12. fúrás, Hatvan (téglagyár), Hortobágy-I. fúrás, Karád (Túri út), kecskeméti fúrás (Széles, kézirat), Keszthely-16, fúrás, Kolónia (Mecsek), Nyárád, Peremarton (Somló domb), Balatonszemes (D-re Rádi p.), Ságvár (Lukas domb), Somogy- : túr, Szánk- 7. fúrás. A mostani gyűjtéskor: 14 példányát találtuk 6,1 — 7,2 m közt. 30. Gyraulus variáns (Ftjchs) 1870. (mio— oligohalin vízigényű faj) Lőrenthey a Balaton környékén a C. balatonica-s rétegekben több helyen találta meg Ftjchs RADMANEST-ről leírt faját. (Tihany, Fonyód, Balaton- mária). Előkerült még Látrány (Hosszúhegy), Madaras-3. fúrás. Sehol sem gyakori. Balatonszentgyörgy téglagyár anyagának 1955-ös feldolgozásakor néhány példányát megtaláltuk a 12-es rétegben. A mostani feldolgozás során nem került meg. 31. Gyraulus homalosomus Brusina 1902. (Oligohalin vízigényű faj) A Gyraulus homalosomus rhytidiphorus Brus. alfaj Öcsön édesvízi fajokkal együtt fordult elő. Balatonszentgyörgyről Bartha F.— Soós L. (1955) viszont a törzsfajt a 12-es rétegből — csökkentsós víz-igényű fajokkal együtt találta. — Ritka faj. A mostani gyűjtéskor nem került meg. 32. Limnocardium hantkeni Strattsz 1942. (mio — oligohalin vízigényű faj) Tüskevár környékéről Strattsz L. írta le a fajt, a C. ungulacaprae rétegből, de itt idősebb és fiatalabb fajok együtt vannak a nem réteg szerinti gyűjtés eredményeképpen (Strattsz L. 1942. Annales. . . . p. 16). Sehol sem gyakori. Keresztes puszta-2. fúrásban 200 m-ből Melanopsis fuchsi, M. bouei affinis, M. bouei sturi és Segmentina lóczyi társaságban a C. balatonica-s szintből került meg. Bartha F. és Soós L. 1955-ben Balatonszentgyörgy téglagyár 12-es rétegé- ből 1 példányát megtalálták. A mostani gyűjtéskor nem került meg. 33. Micromelania kochi (Ftjchs) 1870 (Oligo-mesohalin vízigényű faj, nagyság 11,5 — 5,9 mm). Kúpról írta le Fhchs, svn. Pleurocera kochi 1870, Goniochilus kochi 1918. HalavátsGy. Szocsányból (Soceni, Bánát) Lőrenthely I. Perecesből (Szilágy m.) említette. 2 Földtani Közlöny 142 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Balatonszentgyörgyről 1 példánya került meg 1955-ben. 1975-ben nem találtuk. Az oligohalin vízigényű fajt csupán megemlítjük, mert az Unió atavus- hoz áll közel. 1955-ben egyetlen sérült, fajra bizonytalanul meghatározható pél- dánya került elő az akkori jelölés szerinti 12-es rétegből (Bartha és Soós 1955). A mostani gyűjtéskor nem találtuk. Az itt ismertetett 33 faj közül vannak olyanok, amelyek Baltonszentgyör- gyön kívül csak 1-1 lelőhelyen fordulnak elő (Unió pucici, Melanopsis lepa- 1. ábra. A Balatonszentgyörgyön előforduló moiluszka fajok domináns lelőhelyei. Jelmagyarázat: 1. A fajok Jelölése a részletes feldolgozás alapján (1—4. szárazföldi, 5—10. édesvízi, 11— csökkentsósvízi fajok), 2. Dominancia zeichnung dér Arten auf Grund dér detaillierten Bearbeitung (1 — 4. terrestrische, 5—10. Süsswasser-, 11— Brack- wasser-Arten), 2. Dominanz vinensis), de a többség sok lelőhelyről ismert. A legtöbb lelőhelyről a Viviparus sadleri került meg (180). Sajnos minden fajnak minden előfordulását a térké- pen nem tüntethettük fel, mert áttekinthetetlen névhalmazt kaptunk volna. Ezért megelégedtünk a) azoknak a lelőhelyeknek térképi ábrázolásával, ahol valamelyik faj a legnagyobb példányszámot érte el, vagyis ahol domináns volt (1. ábra), b) Ahonnan a tárgyalt fajok legidősebb, illetve legfiatalabb példányai kerültek meg (2. ábra). Összehasonlítható módon ábrázoltuk a 33 fajnak időbeli eloszlását (országos kataszter alapján), figyelembe véve azok megjelenését, dominanciáját (áldo- minanciáját) és kipusztulását (I. táblázat). Unió ( ? ) partscln (Penecke) 1884 2 a A balatonszentgyörgyi téglagyári fejtő mollusxka fajúinak réteg szerinti eloszlása (1966 — 1976) I. tábbitat TahfOt I. i S-; i| I1 é ■2 1 t 35 1 I s | * f ^ fí é 1 | f s 1 1 1 S 1 | ! á ! 5 j | •2 |. :s ■2 & •2 I i 1 5 "5 a. 1 | I ■a | 2 s 1 e* s I d & & I & 1 | & ! | 1 l | 5 | 1 6 ■5 1 ■2 1 5? i 1 | 1 | 1 2 5 1 s> 1 4 í -2 I •g 1 4 £ ü X := I I s 1 | ff | s 1 -1 1 1 1 1 | | •§ | | -2 1 4 'C i 5 r I | | 3 | 1 1 | *2 a. f -I | 1 § •| f Is* § !?= x| 8. réteg 9. réteg 10. réteg (iliutndon) 11. réteg 32 8 6 1 1 1 2 í 1 1+9 1 3 6 1 t fi 12. réteg 1 m összegeiTe (1955) 6 112 3 r> 1 3 3930 .0 572 25 49 4 . 287 2 ?0 17 « , ,0 4 3 3 3 1 l ll 1 ! ■? 1 ? n I1 7.3 - 7,4 m 7.1 - 7.2 m 6.6 6.7 m 6.5 6.6 in 6.3 6.4 m 6.1 6.2 m 6.0 6.1 in 5.5 - 5.6 m 5.6- 5.7 m 5.4— 5,5 m (csontmanidvány) 5.3 — 5,4 m 1 5.3 — 5,3 ui | (konkréeiók) 2.8 m J 1,85—2,4 m (konkréeiók) 0.9— 1,0 in 0.8-0.9 m 0,4-0, 5 m (lignit) 0,0-0,! m (lignit) 1 1 1 2 1 1 í 1 1 3 7 3 1 1 1 1 1 7 3 1 5 1 1 2 4 0 21 ior. 42 1 1 1 1 1 2 1 1 8 3 1 3 11 12 1 o C. balatonic.i-- szint (feltáratlan) 40 = Az 1956-ös nem részleteién gyűjtött fajok összesített példány-száma. 21, 160 Az 1975-os részletes gyűjtés, domináns fuj. B art h a: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon rnolluszka faunája 143 Az áldominancia fogalmát éppen a balatonszentgyörgyi esökkentsósvízi összlet 10 cm-enkénti feldolgozása alapján most vezetem be. Itt ugyanis iga- zolható a gyors kiédesedés és ezért a miohalin vízigényű fajok szinte egycsa- pásra kipusztultak (Micromelania laevis Valvata halai onica, Melanopsis decol- lata). Az így létrejött magas példányszámot meg kell különböztetni a kedvező körülmények okozta dominanciától. A balatonszentgvürgyi téglagyári fejtő rnolluszka faunájának vertikális értékelése (országos adatok alapján) II. táblázat —Tabelle II Alsópannon Felsőpannon középső szint Pleiszto- .alsó szint középső szint felső szint alsó szint C. bala- tonica rétegek oszcillá- ciós szakasz felső szint cén 1. Tacheocampylaea doderleini jo N ej 2. Strobilops tiarula pachychilus 3. Helicigona pontica 4. Cepaea neumayri 9*~ *cS f3 CŰ 1 1 — N 0. Planorbis confusus -9 „ T. , 9 « ' 8. Valvata pulchella •ó 9 .10. Unió pucici 11. Theodoxus vetranici 12. Valvata variábilis _ (— ) 14. Valvata adeorboides 15. Limnocardium decorum 16. Limnocardium apertum 17. Limnocardium soósi 18. Microyielania laevis 19. Qoniöchűus schwabenaui 20. Prososthenia radmanesti 21. Pseudamnicola margaritula 22. Melanopsis pelrovici 23. Melanopsis decollata 24. Melanopsis bouei affinis 25. Melanopsis bouei stufi 26. Melanopsis kurdira 27. Melanopsis lepavinensis — — (— > - — - W — *o e/3 9 a 0> — (— ) M M '■O O 9 — — - — 28. Viviparus sadleri 29. Congeria neumayri 30. Qyraulus variáns 9 — • 31. Qyraulus homalosomus 32. Limnocardium hantként •33. Micromelania kochi 9 — 9 . I — előfordul mm dominancia (■■) áldominancia 2* 144 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Szelvény biofácieseinek vertikális értékelése (II. táblázat) A szelvény 1975-ben szárazföldi-édesvízi biofáciesben érte el legidősebb szintjét, amely megítélésünk szerint itt közvetlenül a Congeria balatonica-s rétegek felett helyezkedik el. Először ezt igyekszünk bizonyítani a földrajzilag közel fekvő lelőhelyek magfúrásainak faunája, illetve azok földtani helyzete alapján. Ilyen szempontból kissé részletesebben tárgyaljuk a Balatonberény-3. és 4. fúrások faunáját, melyet a szerző vizsgált meg. 1 F28l 2 ■ 3 A 2. ábra. A Balatonszentgyörgyön megtalált molluszka fajok legidősebb és legfiatalabb lelőhelyei. Jelmagyará- zat: 1. A fajok jelölése a részletes feldolgozás számozása szerint (1—4. szárazföldi, 5 — 10. édesvízi, 11— csökkent- sósvízi fajok), 2. Legidősebb előfordulás, 3. Legfiatalabb előfordulás Abb. 2. Alteste und jöngste Fundorte dér in Bilatonszentgyörgy vorgefundenen Molluskenarten. Z e i c h e n- erklárungen: 1. Bezeichnung dér Arten aaeh den Numnern dér detaillierten Bearbeitung (1 — 4. terrestrische, 5 — 10. Süsswasser-, 11— Brackwasser- Arten), 2. Das álteste Vorkoramen, 3. Das jiingste Vorkommen A Bb-3. fúrásban 12 — 14 m. közt Viviparus sadleri (3 példány), Micromelania laevis, Limnocardium decorum, Melanopsis decollata, M. bouei sturi, M. fuchsi, V divata obtusaeformis , Congeria sp. fajokat találtunk. A Balatonberény— 4. fúrásból pedig: 0,3— 4,2 m-ig Viviparus sadleri (3 pél- dány), Limnocardium decorum, 8,2 — 15 m közt Viviparus sadleri (3 példány), Limnocardium decorum, L. apertum, Melanopsis fuchsi Dreissena serbica, Dr. dobrei — Valvata sp., Theodoxus vetranici, Micromelania laevis, Melanopsis bouei affinis — igazolták a csökkentsósvízi szakaszt. A C. balatonica-s szintet pedig a Viviparus sadleri viszonylag magas példányszáma bizonyítja, ugyanis ennek a fajnak az oszcillációs szakaszban már csak legfeljebb 1-1 példánya található. B arth a: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 145 A gyűjtés szintjében jelenleg (0,0 — 5,2 m ig) szárazföldi-édesvízi szakasz található, majd 5,2 — 7,4 m-ig csökkentsósvízi faunát tartalmazó homokos rétegek következtek (oszcillációs szakasz) és végül a betemetó'dött felső száraz- földi-édesvízi szakasz zárja le a szelvényt. A balatonszentgyörgyi szelvény biofáciesváltozása alapján legjobban a tabi szelvénnyel párhuzamosítható, ahol ugyancsak két csökkentsósvízi szakasz között találtunk egy szárazföldi biofáciest, de a két szelvény eltér abban, hogy Tabnál hiányzik a felsőpannon felső része, vagyis a felső szárazföldi-édesvízi összlet, míg a balatonszentgyörgyi szelvényben hiányzik a C. lalatonica-s szint. A tabi szelvény és a Görgeteg- 1. végig magvételes fúrás adatai alapján 1956-ban és 1959-ben úgy gondoltam, hogy a Balaton vonaltól délre az oszcillációs szakaszban csak 1 szárazföldi biófácies van, míg északra több (Földt. Int. Évk. 45.3.pp. 525—538 és Földt. Int. Évk. 48. 1. pp. 25 — 26.). Mostani eredményeink ezt az elgondolást meg- erősítették, mégis szükséges a Balaton vonalától É-ra és D-re nem nagy távol- ságra fekvő, részletesen feldolgozott szelvények fajainak pontos összehasonlí- tása, mert ezekből fontos összefüggésekre derül fény. Az É-i területről Öcs, Várpalota, Tihany, D-ről pedig Tab faunáit biofáciesek szerinti tagolásban tár- gyaltuk, illetőleg hasonlítottuk össze a balatonszentgyörgyi adatokkal. A közös fajok száma biofáeieseoként: Tab öcs Várpalota Tihany sz.föld. — édesvíz] sz.föld.— édesvíz sz.föld.— édesvíz sz.föld.— édesvíz 2 0 4 3 4 1 2 0 cs. sós cs. sós cs. sós cs. sós L 5 9 9 13 A szárazföldi-édesvízi biofáciesek esetében meglepő, hogy Tabról és Tihany- ból mindössze két közös szárazföldi fajt találtunk. Ennek az a magyarázata, hogy mindkét helyen hiányzik a felsőpannon felső része, a már teljesen kiéde- sedett vizű biófácies, ahol éppen e két biofáciesbe tartozó fajok dominálnak. A szárazföldi-édesvízi biofáciesben a közös fajok a hazai felsőpannon leg- jellemzőbb fajai: Tacheocampylaea doderleini, Helicigona pontica, Planorbarius grandis, Planorbis confusus jó jelzői a környezetnek, de általában a pannonon belül önmagukban nem korhatározók. A csökkentsósvízi biofáciesek különb- ségei már részletesebb elemzést igényelnek, mert a lelőhelyek földrajzi hely- zete alapján a tabi faunával vártuk volna a legnagyobb megegyezést és a leg- kisebb volt. Itt figyelembe veendő, hogy a Balaton vonalától D-re és így Tabon is a Congeria balatonica-s szintet Prosodacna vutskitsi- s típusú fauna képviseli, és csak a Balaton vonaltól É-ra jellemző a Congeria balatonica-s faunatípus. A fauna eltérések, a kevés közös faj, tehát egyrészt azért van mert a C. balatoni- ca- s szintben a résztavakra tagolódás előtt más típusú fauna volt a Balaton vonalától É-ra és más D-re. Ennek kétségtelen tektonikai magyarázata van, éppúgy mint annak, hogy É-ra az oszcillációs szakaszban a szárazföldi-édes- vízi biofáciesek száma igen magas is lehetett, míg D-re csak egyet találtunk. Balatonszentgyörgy a két terület érintkezési zónájában fekszik. A probléma az, hogy időben mikor igazolható összefüggés az É-i C. balatonica-s faunaterülettel és mikor a D-i Prosodacna vutskitsi-s faunával ? Nézzük ezután a megegyező csökkentsósvíz igényű fajokat részletesebben. A legtöbb közös faj Tihanyból került elő: Theodoxns vetranici, Viviparus sad- leri, Valvata balatonica, Micromelania laevis, Prososthenia radmanesti, Gonio- chilus schwabenaui, P seudamnicola margaritula, Melanopsis bonéi sturi, M . de- collata , Limnocardium apertum, L. soósi , L. decorurn, Gyraulus variáns. 146 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Az öcsi szelvényben közös csökkentsósvíz igényű fajok: Theodoxus vetranici, Viviparus sadleri, Micromelania laevis, Goniöchilus schwabenaui, Melanopsis bouei sturi, Limnocardium soósi, L. apertum, L. decorum, Pseudamnicola mar- garitula. A várpalotai szelvényben közös csökkentsósvíz igényű fajok: Theodoxus vetranici, Viviparus sadleri, Micromelania laevis, Goniochilus schwabenaui, Melanopsis decollata, M. bouei sturi, M. bouei affinis, Congeria neumayri. A tabi szelvényben közös csökkentsósvíz igényű fajok: Prososthenia rad- manesti, Melanopsis decollata, Viviparus sadleri, Micromelania laevis, Valvata variábilis. Olyan faj, amelyik mind az öt összehasonlított szelvényben előfordult, csak kettő van: a Micromelania laevis és a Viviparus sadleri. A Micromelania laevis már a felsőpannon alsó részében is gyakori faj volt és így még a pannon tó résztavakra tagolódása előtt — közelebbről a Prosodacna vutslcitsi és a Congeria balatoniam faunatípusok északi és déli elkülönülése előtt elterjedt. A másik közös faj a Viviparus sadleri, ez csak a C. bálát onica-s szintben ter- jedt el, de akkor földrajzi rasszokra (alfaj értékű !) tagolódik és a Balaton vona- lától D-re inkább a Viviparus sadleri Icurdensis és Viviparus sadleri balatonica dominál, míg északra inkább a Viviparus sadleri törzs alakja. Balatonszent- gvörgyön 1955-ben egyetlen példányát találtuk és ez a törzsalakhoz állt közel. A balatonszentgyörgyi szelvény csökkentsósvízi biofáciesének jóval több közös faja van a tihanyi, várpalotai és öcsi, mint a tabi faunával. Ez önmagában is azt igazolja, hogy a balatonszentgyörgyi területnek É felé volt fontos össze- köttetése. Arra a kérdésre, hogy Tab felé volt-e összeköttetése és mikor a Prososthenia radmanesti Fuchs faj elterjedése ad fontos adatokat. Ez a faj előfordul Tihanyban is a C. bálát onica-s szintben, de Tabon mind a szelvény alsó csökkentsósvízi rétegeiben, mind a szelvény oszcillációs szakaszá- ban is gyakori volt. A balatonszentgyörgyi szelvényben pedig csak az oszcil- lációs szakasz utolsó rétegecskéjében (7,30 — 7,40 m) fordult elő egy példánya. Ez valószínűsíti, hogy a tabi és balatonszentgyörgyi csökkentsósvízű résztavak csak az oszcillációs szakasz vége felé kerülhettek kapcsolatba. A szelvény biofáciesei (horizontális összefüggések) a) Alsó szárazföldi biofácies 0,0 — 5,3 m-ig. Az alsó szárazföldi-édesvízi bio- fácies malocológiai szempontból nem túlságosan érdekes, egy szárazföldi faj, a Cepaea neumayri Brus, egyetlen példányát találtuk. Ennek az ökológiai igénye viszont elég jól körvonalazható, nedves ligetesekben élnek a faj ma élő rokonai is, de erre utalnak az itt található konkréciók növény marad ványai is (1. később). Az édesvízi biofáciesből a Valvata molnáráé előfordulása itt meg- lepetés, mivel eddig csak csökkentsósvízben találtuk. Lehetséges, hogy az el nem ért C. balatonica-s tó egy visszamaradt ,,tanújá”-t találtuk meg ? A Valvata ranjinai és Valvata pulchella édesvíz igényű fajok, az utóbbi ma is élő faj. Ebben a szakaszban a sekély víz időnként egészen elmocsarasodott, ezt a két lignit csíkocska is bizonyítja. A sekély víz jellegzetes növényeit is ismerjük, mivel 1,85 — 2,40 m közt 50 cm-től 2,50 átmérőjű lapos konkréciók találhatók, ezeknek a képződését termálvizes mészkiválással magyarázom. Ez valószínű- leg átitatta a homokos, kőzetlisztes, agyagos üledéket. A konkréciók flóráját Pálfalvy I. a MÁFI 1975-ös Évkönyvében megjelenő munkájának kézirata B a r t h a: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája ■ 147 alapján ismertetjük. Megállapítható, hogy a gazdag flóraegyüttesben (602 meghatározott lenyomat) mocsári, lápi és ártéri liget-erdők képviselői van- nak. Uralkodtak: Glyptostrobus , Myrica, Salix fajok levelei. A fűneműek közül pedig a Phragmites (nád)-félék domináltak. A távolabbi területeket, dombi és hegyvidéki tájakat — a magasabb szinteken fenyőkkel (Pinus, Tsuga stb.) tarkítva — mesophil lombos erdők fedték (Tilia, Carpinus), Querqus, Otria fajokkal, amelyek szubtrópusi nedves és kontinentális éghajlati területek ha- tárán gyakoriak. Ezekben a konkréciókban molluszkák héjtöredékei is előfor- dultak, de sajnos, nem voltak fajra meghatározhatók (Unió sp.). A felső hasonló méretű konkréciók (2,80 — 5,40 m) nem tartalmaznak sem növény maradványokat, sem molluszka héjakat. Meggyőződésem szerint ezek- nek keletkezését nem lehet hévizekkel magyarázni. b) Csökkentsósvízi biofácies 5,3 — 7,4 m-ig, megfelel az 1955-ös feldolgozás 12-es szintjének, melyet akkor nem 10 cm-ként gyűjtöttünk be. A szárazföldi-édesvízi biofácies vége felé a térszín a földkéreg fokozódó süly- lyedése miatt lassan elérte a legközelebbi csökkentsósvízű tó szintjét, amelyik a megegyező fajok alapján valószínű, hogy a Balaton É-i oldala felől nyúlt ide. Figyelembe veendő, hogy itt a csökkentsósvízi betörés alatt mindössze 2 m üledékösszlet rakódott le. A gyűjtött fajok nagy része miohalin vízigényű volt, vagyis a C. balett onica-s tó vizében érezte jól magát, más részük pedig már a felsőpannon alsó szintjében is gyakori faj volt. A balatonszentgyörgyi feltárás csökkentsósvízi összletében azonban túlnyomó részt oligohalin vízigényű fajo- kat találtunk. Ilyen esetben az a gyakorlat elfogadott, hogy a fiatalabb és kisebb sósigényű (oligohalin) fajokat tekintjük a biofáciesben otthonosnak, míg a többit elszenvedőnek. Ezt a szóbanforgó rétegek földtani helyzete itt is alá- támasztja, ezért döntöttünk úgy, hogy ebben a 2 m-es összletben a gazdag csökkentsósvízű fauna kiédesedés okozta kipusztulását szemlélhetjük. Ezt igazolja, hogy amikor a Micromelania laevis 6,5 — 6,6 m között „dominanciá- ját” eléri (106 példány), vele együtt megjelenik a Valvata ranjinai egy édesvízi faj is, majd a felette levő szintecskékben a csökkentsósvízű fajoknak mind a faj száma, mind a példány száma rohamosan csökken. Ezt a jelenséget áldo- minanciának neveztem el. A teljes kiédesedés előtt feltételezhető, hogy a földkéreg süllyedés jellege lehetővé tette, hogy az utolsó Tab környéki csökkentsósvízű tavacska hely- változtatása elérje Balatonszentgyörgy körzetét, legalább is a Prososthenia radmanesti faj előfordulása a 7,3 — 7,4 m szintecskében erről tanúskodik. c) A felső szárazföldi-édesvízi biofáciest a termelés 1955 óta teljesen el- hordta, így az akkori feldolgozás eredményeire támaszkodunk: akkor ebben a felső agyagos, aleuritos szintben folyt a termelés. 5 szárazföldi és 7 édesvízi fajt gyűjtöttünk főleg a 8-as és 10-es jelzésű rétegekből, amelyből egy masztodon koponya is előkerült (Jánossy D.). A szárazföldi-édesvízi fajok általában nem korjelzők, de helyzetük és magas példányszámuk valószínűsíti, hogy ez a szakasz már a végleges kiédesedés ide- jében képződött és a felsőpannon felső részébe sorolható. A Tacheocampylaea doderleini és Helicigona pontica ugyanis — ekkor igen gyakori faj volt és az Ős-Bakony hegylábi erdeiből mosódhatott be a környező mocsarakba. A Ta- cheocampylaea doderleini magas példányszáma (32 -f- 4) már a szárazföldi bio- fácies térhódítását jelzi az alsó szárazföldi mocsári szakasszal szemben, amely- ből csupán egy szárazföldi faj egy példánya (Cepaea neumayri) került meg. 148 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet Irodalom — References* Bartha F. (1954): Pliocén puhatestű fauna Öcsről. MÁFI Évk. 42. p. 147—200. Bartha F. (195b): Várpalotai pliocén puhatestű fauna biosztratigráfiai vizsgálata. MÁFI Évk. 43. pp. 275—351. Bartha, F. — Soós, L. (1955): Die pliozáne Molluskenfauna von Balatonszentgyörgy. Ami. Hist. Nat. Muz. Nat. Hung. 6. Bartha F. (1956): Tahi pannóniai korú fauna. MÁFI Évk. 44. 3. Bartha F. (3 959): Finomrétegtani vizsgálatok a Balaton környéki felsőpannon képződményeken. MÁFI Évk. 48. 1. Bartha F. (1971): A magyarországi pannon biosztratigráfiai vizsgálata (in. Pannon Monogr.). Akadémiai Kiadó Bartha F. (1975): A magyarországi pannon képződmények horizontális es vertikális összefüggései és problematikája. Földt. Közi. 105. 4. p. 399-418 Bartha F. (1976): Gondolatoka hazai pannonra vonatkozó kutatások szemlélet- fejlődéséről és az adatok korszerű feldolgozásáról. Földt. Közi. 107. Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. (1971): A pannóniai képződmények szintezési lehetőségei a Dunántúli Középhegység DK-i előterében. MÁFI Évi Jel. 1969-ről Pálfalvy I. (1976): Pliocén növénymaradványok Balatonszentgyörgyről. MÁFI Évi Jel. 1975-ről. (Kézirat). Strausz L .(1942): A Dunántúl középső részének pannonkori rétegei. Ann. Hist. Nat. Muz. Nat. Hung. 35. Die Molluskenfauna dér oberpannonischen Schichten in dér Tongrube dér Ziegelfabrik in Balatonszentgyörgy Dr. F. Bartha Die oberpannonischen Schichten im Profil dér Tongrube dér Ziegelfabrik von Csillagvár in Balatonszentgyörgy wurden je noch dem Verlauf dér Förderung von oben nach untén zweimal bearbeitet. In 1955 werteten F. Bartha und L. Soós die obere terrestrische bzw. Süsswasser-Biofazies (Oberteil des Oberpannons) und die darunter befindliche, 4 m tiefe Biofazies mit einer Brackvvasserfauna aus. Diese letztere wurde dabei nicht einer feinstrati- graphischen detaillierten Bearbeitung unterzogen. In 1975 — 76 wurde dér sandige Brack- wasserkomplex bis 5,2 — 7,4 m und darunter ein betráchtlicher terrestrischer bzw. Süss- wasser-Abschnitt durch die Förderung auf einer breiten Stirnfláche des Abbaustosses bis 0,0— 5,2 m erschlossen. Dieser terrestrische und dér darüber folgende Brackwasser- abschnitt komite zűr sogenannten Oszillationsphase des ungarischen Oberpannons gerechnet werden. Dér Aufschluss hat den Congeria balatonica- Horizont nicht erreicht, doch habén die in dér Náhe niedergebrachten Bohrungen Balatonberény-3 und Balatonberény-4 in diesem Horizont bereits Sedimente mit einer C bálát om'ca-Fauna erschlossen, so kann vermutét werden, dass 1 — 2 m unterhalb dér unteren terrestrischen bzw. Süsswasser-Biofazies auch hier dér C. balatonica- Horizont folgt. Position, Zahl und Wechselfolge dér Biofazies des Profils von Csillagvár habén die Meinung von F. Bartha bekráftigt, die er auf Grund dér Bearbeitung des Profils von Tab (MÁFI Évk. 1959, 48, 1, pp. 25—26) zum ersten Male geáussert hatte, u. z. dass südlich von dér Balatonlinie nur eine Süsswasser-Festland-Biofazies zwischen die Brackwasser- Biofazies eingeschaltet ist, wahrend nördlich von dér Balatonlinie die Zahl dér sich ab- wechselnden Brackwasser- imd terrestrischen bzw. Süsswasser-Biofazies auch sehr hoch sein kan. Die im unteren terrestrischen bzw. Süsswasser-Absclinitt des Profils (0,0 — 5,2) m gefun- dene Gepaea neumayri- Art bevorzugt die Auen, d. h. ein nasses Sumpf-Milieu. Das wurde auch durch die reichen floristisehen Funde von I. Pálfalvy bekráftigt, die er aus dér unteren Konkretionsschicht gesammelt hatte. Eine wichtige Angabe ist, dass die 336 Exemplare dér zu den palustrischen Zypressen gehörende Art. Glyptostrobus europeits Brong. Ung. 5,5% dér gesamten Flóra ausmaclien. Ausserdem kommen auch Blátter von Myrica und Salix ziemlich háufig vor. * A 33, részletesen ismertetett faj, elterjedésére, környezet-igényére, faj-együttesére vonatkozó irodalom a szerző 1975-ben a Földtani Közlönyben közölt összefoglaló pannon-munkában megtalálható (kivétel Széles M.: Kecskemét 1. fúrás vizsgálata, melyet kéziratból ismerek — s a megfelelő fajoknál ezt jeleztem is — és Korpásné Hódi M. kőbányai kéziratos faunafeldolgozása, melynek fontosabb adatait átvettem az 1971-es monográfiában. Ismétlése feleslegesnek látszik és itt csak a leggyakrabban idézett, vagy a közvetlenül Balatonszentgyörgyre vonatkozó publikációkat sorol- tam fel. Bárt ha: A balatonszentgyörgyi téglagyári felsőpannon molluszka faunája 149 In diesen Konkretionen kamen auch Schalen von Süsswasser-Mollusken vor, doch diese konnten nicht Spezifisch bestimmt werden. Die Molluskenfauna der über dem terristrischen bzw. Süsswasser-Abschnitt folgenden Brackwasser-Biofazies ist sowohl an Arten, als auch an Individuen sehr reich, doch hat die ausführlichere Untersuchung der Fauna des nur 2 m máchtigen Komplexes (5,2— 7,2 m) bewiesen, dass das Aussterben der Arten durch die rasc-he Einstellung des Süsswasser- Regimes und die hohe Exemplarzahl zumeist durch Aussterben (Pseudodominanz) verursacht wurde. Die Bezielnmgen der hiesigen Brackwasser-Biofazies niit den Abschnitten von gleichem Altér und gleichem Wasserbedarf der Profilé von Tab. Öcs, Várpalota und Tihany wiesen darauf hin, dass der Raum von Balatonszentgyörgy in der Kontaktzone zwischen dem Congeria balatonica- und dem Prosodacna vutskitsi- Faunentyp gelegen war. Eine beweis- bare stárkere und dauerhaftere Beziehung kam zunáchst mit der C. balatonica- Fauna des nördlichen Gebietes zustande. Dagegen, von Richtung Tab, koimte die Umgebung von Balatonszentgyörgy erst am Ende der Brackwasserphase einer kurzen faunistischen Einwirkung unterzogen werden, was durch das Vorkommen der in Tab dominanten Pro- sosthenia radmanesti- Art in der obersten Brackwasserschicht des Profils bestátigt wird. Die oberste, bereits „abgebaute” terrestrische bzw. Süsswasserfazies, die auch den von D. Jánossy beschriebenen Masíodon-Schadel enthielt, führte eine Anzahl von Tacheocampylaea doderleini- Schalen, die wahrscheinlich zum Oberteil des Oberparmons zu rechnen sind. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 150 — 167 A Dél-Alföld mezozoikuma Dr. T. Kovács Gábor (6 ábrával és 5 táblázattal) Összefoglalás: A Dél-Alföldön az utóbbi 10 évben mélyült nagyszámú mély- fúrás fontos adatokat szolgáltatott a mezozóos rétegsorok kifejlődésére, elterjedésére és egymáshoz való kapcsolatára vonatkozóan. A tanulmány célja a mezozóos üledékeknek az újabb eredmények tükrében való átértékelése. A képződmények elterjedését a három szerkezeti zónában kialakult üledéksorok öves felépítése határozza meg. Ny-on kizárólag a villányi típusú mezozoikum (hézagos triász és jura, valamint kréta), K-en ellenben csak a triász fejlődött ki. A fúrások számának növekedése — az egyenlőtlen felfúrtság ellenére is — lehetővé teszi, hogy a neogén üledékekkel kitöltött dél-alföldi medence mezo- zóos aljzatának üledékképződési, rétegtani és szerkezeti jellegeiről az eddigiek- nél pontosabb földtani képet vázolhassunk fel. Ez annyival inkább szükséges, mert erről a területről több mint egy évtizede nem készült egységes szemléletű feldolgozás. Az eddigi feldolgozások a képződmények rendkívül eltérő kor- beosztását adják. A részletesebb kőzettani, őslénytani és rétegtani vizsgálatok, egyes minták újra vizsgálata, s az elektromos szelvények helyes értelmezése lehetővé teszi a vitatott képződményekjítminősítését, s így a feltételezett ré- tegvastagságok megváltoztatását. A Dél-Alföld szerkezetét — a DK-Dunántúllioz hasonlóan (Wein Gy. 1967) — valószínűleg már a karbonban kialakult és a mezozoikum alatt továbbfejlő- dött, nyugaton ÉK— DNY-i, keleten ÉNY— DK-i irányú fő szerkezeti vonalak szabják meg. A területen — Wein Gy. nevezéktanát továbbfejlesztve — há- rom szerkezeti zónát lehet elkülöníteni (1. ábra). A fúrásokkal feltárt miskei gránitrög a mórágyi kristályos hát folytatása. Itt mezozóos rétegeket eddig nem tártak fel. A délebbre elhelyezkedő Villányi mezozóos öv, Kiskunfélegy- házánál kiékelődik. Keleten a Déli kristályos hát, részben triásszal fedett, prekambriumi— paleozoikumi, metamorf kőzetekből álló öve helyezkedik el. Az előbbieket szögben metsző öv K-i határa Csongrád— Makó vonalában húz- ható meg. Még K-ebbre az üledékeket (triász, jura és kréta) tartalmazó Bihari mezozóos övét lehet elkülöníteni. A Déli ki’istálvos hát területén a jura és a kréta üledékek hiányoznak. Ez arra enged következtetni, hogy a terület ekkor — a villányi és a bihari geoszink- linális-ágak között — olyan küszöböt alkotott, amely a triászban még meg- levő kapcsolatokat a mezozoikum hátralevő részében megszakította. A Dél- Alföld a kréta- végi mozgások hatására kiemelkedett. Az újabb üledékképződés a stájer fázis által létrejött süllyedés következtében, a középsőmiocénban in- dult meg. T. Kovács: A Dél- Alföld mezozoikuma 151 1. ábra. A Dél-Alföld szerkezeti vázlata. Jelmagyarázat: 1. A neogénben kiemelt mélyvonulatok iránya és elnevezése, 2. Szerkezeti vonalak, 3. A vizsgált terület határa, 4. Miskei rög, 5. Érsekcsanád— jánoshalmi rög, 6. Kiskun- halas—szanki rög, 7. Madaras— öttömösi rög, 8. Kelebiai rög. 9. Ásotthalmi rög, 10. Szegedi rög, 11. Algyö— ferenc- szállási rög, 12. Pusztaföldvári— battonyai rög Abb. 1. Strukturelle Skizze des Süd-Alföld (Südteil dér Grossen Ungarischen Tiefebene). Zeichenerklárun- g e n: 1. Richtung und Benennung dér im Neogen erhobenen Tiefenzüge. 2. Strukturlinien, 3. Grenze des Unter- suchungsgebietes, 4. Die Scholle von Miske, 5. Die Scholle von Érsekcsanád— Jánoshalma, 6. Die Scholle von Kiskun- halas—Szánk, 7. Die Scholle von Madaras— Öttömös, 8. Die Scholle von Kelebia, 9. Die Scholle von Ásotthalom, 10. Die Scholle von Szeged, 11. Die Scholle von Algyő— Ferencszállás, 12. Die Scholle von Pusztaföldvár— Battonya 1. Triász Az alsó- és középsőtriász üledékek a Dél-Alföld szinte egész területén meg- találhatók. Szegeden általában a kristályos medencealjzatra vagy az azt fedő karbon breccsára települnek. A Déli kristályos hát triász előfordulásai (2. és 3. ábra) keskeny tömbökre tagolódva helyezkednek el. A Villányi mezozóos öv triásza még csak kis fol- tokban van ugyan feltárva, mert a fúrások zöme a krétában állt meg; a fedő fiatal mezozoikum alatti általános elterjedése azonban joggal tételezhető fel. A középsőtriász ismert elterjedése csaknem azonos az alsótriászéval (3. áb- ra). Az erózió a középsőtriász dolomitot néhol mégis teljesen eltávolította. (Ezt észlelhetjük Ásotthalmon, Üllés DK-en és Kiskunhalason a 2. és az ÉK-6. sz. fúrásokban.). Egyes, a neogénben magasra emelkedő vonulatok mentén (pl. Algvőn, Kis- kundorozsmán, Kelebián. Jánoshalmán) a triász teljesen hiányzik (2. és 3. áb- ra). Az abráziós tevékenységnek áldozatul esett triász képződmények egy része a helvéti vagy a tortónai emelet durvaszemű üledékébe halmozódott át (pl. Szegeden, Kiskunhalason, Miskén). A szürke dolomitban maradt fúrások i talpa alatt az alsótriász megléte is feltételezhető (pl. Üllés és Tompa területén). A szürke dolomit helyenként igen vastag: Mórahalmon 677 m-t haladtak benne, anélkül, hogy harántolták volna. Keveset tudunk a Bácsbokod— Mélykút és a Makó — Hódmezővásárhely vonalában húzódó mélyedések triászáról. Itt ui. mélyfúrásokra még alig került Oon 152 Földtani Közit uy, 107. kötet, 2. Füzet Abb. 2. Verbreitung dér Untertrias-Bildungen des Süd-Alföld. Zeichenerklarungen: 1. üntertrias, 2. Mangel dér Üntertrias, 3. Vervverfungslinie, 4. Gerichtete Bohrung, 5. Tiefbohrung Kiskunhalas Sandorfalva / /aENy'2 ' Pusztamérges znjV \ 7\ • Ottomos, !• Jánoshalma Kiskundorozsmcr -■ \ L , UDK-2 Sz> i°3< Mórahalom Mélykút Tompa' Ásott halom Móra -1 Csávoly Zomb-5' Kunbaja* . -!< Katymar Madarab 3 ■ ábra. A Dél-Alföld középsőtriász képződményeinek elterjedése. Jelmagyarázat: 1. Középsőtriász, 2. Középső- triász hiánya, 3. Vetővonal, 4. Ferdefúrás, 5. Mélyfúrás Abb. 3. Verbreitung dér Mitteltrias-Bildungen des Süd-Alföld. Zeichenerklaurngen: 1. Mitteltrias, 2. Man- gel dér Mitteltrias, 3. Verwerfungslinie, 4. Gerichtete Bohrung, 5. Tieföohrung T . Kovács:. A Dél- Alföld mezozoikuma 153 sor. A Hódmezővásárhely-I. fúrás 5842,5 m-ben még tortónai üledékben állt meg. A triász folytatódását azonban e területeken is feltételezzük. A triász területi elterjedését a 2. és 3. ábra, mélységközeit az I. és II. táb- lázat mutatja be. 1.1. Alsótriász Az alsótriász üledékek rétegtani viszonyait a szegedi fúrások tisztázták. A korábban permotriásznak minősített képződményeket ma már az alsótriász két tagozata között osztjuk meg. A szeizi vöröstarka homokköves és agyag- palás összlete ui. fölfelé zöldes és szürkés kampili agyagpalákba megy át, amelyek közé vékony sárgás- vagy barnásszürke, korai dolomitlemezek ikta- tódnak, amelyek mintegy átmenetet alkotnak a középsőtriász dolomit össz- lete felé. Az alsótriász legkeletibb előfordulását, a makó— hódmezővásárhelyi árok szegélyén mélyült, és már a Bihari mezozóos övbe sorolható M a k ó - 2. fúrás tárta fel. Itt a tortónai rétegek alatt 140 m vastagságban vörösbarna és zöldes- szürke agyagpalabetelepüléseket tartalmazó szürke dolomitot és dolomit- márgát harántoltak. A 2924 — 2929 m között fúrt mag agyagpalájából Meand- rospira tulia (Premoli-Sílva) került elő. A 15 szegedi fúrásból 11 harántolta át vagy érte el az alsótriász üledé- keket (I. táblázat). Fekvőjük általában karbon (?) korú metamorfitbreccsa, fedőjük pedig középsőtriász dolomit, délen tortónai konglomerátum vagy alsópannon márga. Balogh K. et al. (1972) szerint valószínű, hogy a triász lapos pikkelyt, esetleg takarót alkot a kristályospala, és annak autochton kar- bonja felett. Az alsótriász anyaga ui. tektonikailag erősen igénybe vett. Ezt mutatja a 8. és 12. fúrásban felismert rétegismétlődés is. A Dél-Alföldön feltárt alsőtriász képződmények megiitési mélysége Tiefe des Anstossens dér Untertrias-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld I. táblázat — Tabelle I. Szeged-1 2693— 2756 m (talp) Szeged-2 2777— 2963 m Szeged-4 3052— 3102 m (ferdefúrás) Szeged-5 2696— 2703 m Szeged-6 2714— 2810 m Szeged-7 2873— 2910 m Szeged-8 2806— 2837 m (miocénben 2678—2698 m) Szeged-10 2781— 2804 m Szeged-12 3024— 3137 m (középsőtriászban 2986—3002 m> Szeged-13 2737— 2750 m (talp) Szeged-14 3066— 3150 m (talp, ferdefúrás) Mórahalom-1 1949— 2139 m Üllés DK-1 3482- 3505 m Kiskunhalas-2 2158— 2222 m Kiskunhalas ÉK-6 2085— 2207 m (talp) Ottömös-2 1380— 1521 m Ásotthalom-3 1111— 1257 m Ásotthalom-23 1100— 1200 m (talp) Palies-2 1045- 1075 m (talp) Kelebia-17 882— 1000 m (talp) Makó-2 4870 — 5010 m A szegedi alsótriászból maradványt kimutatni eddig nem sikerült. A kam- pili rétegeket tarka (vörös, zöld, szürke) agyagpalába és aleurolitpalába tele- pült dolomitmárga, a szeizi összletet tarka kvarchomokkőbe települt aleurolit-, agyag- és szericitpala alkotja. A palarétegek gyűrtek, kihengereltek, fényes csúszási lapokkal szeldeltek. A homokkő zúzott, töredezett, breccsás szerke- 154 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet zetű. Mindkét tagozat képződményeit egy szelvényben, a 2. fúrás 186 m vas- tagságban harántolt anyagában tanulmányozhatjuk. Az országhatár menti Mórhalom - 1. fúrás dolomitmárgát tartalmazó tarka kovás agyagpalát tárt fel 190 m vastagságban. Ez alatt 2139 m-től a talpig, 2336 m-ig, barnásvörös, helyenként szürkészöld színű kvarchomokkő található, mely már valószínűleg a szeizit, esetleg részben a felsőpermet kép- viseli. Öttömösön a 2. fúrás, a középsőtriász alatt, 141 m vastagságban ha- rántolta a metamorfitokra települő alsótriászt. A kampili tagozatba sorolható szürkészöld és vörös-lilás árnyalatú szericitpala, dolomitmárga-, anhidrit- és gipszbetelepüléseket tartalmaz. Ásotthalmon a 3. és 23. fúrás ütött meg alsótriászt. Ez a 3. fúrásban 146 m vastagságban települ a kristályos alaphegységre. Változatos kifejlődésű. Szürkésfehér színű kovás homokkővel és konglomerátummal kezdődik. Ezt zöldesszürke agyagpala követi, mely dolomitmárga- és dolomitos mészkőcsí- kokat tartalmaz. Az összlet felső 100 m-e tarka kvarchomokkő, aleurolitpala és agyagpala sorozatából áll, tetején dolomitbetelepüléssel. A 23. fúrás az alsó- triász felső 100 m-ét dolomitos betelepülések nélkül fúrta át. Fedője mindkét esetben szarmata üledék. A szomszédos jugoszláviai P a 1 i c s - 2. fúrás ha- sonló, ősmaradványmentes alsótriászt tárt fel. Kiskunhalason két fúrásból került elő biztosan alsótriász képződ- mény. A Kiskunhalas-2. fúrás, a helvéti terresztrikum alatt, szeizi vörös ho- mokkőre és aleurolitpalára települve — valószínűleg folyamatos átmenettel — tárta fel a kampilibe sorolható dolomitos, szeriéit es agyag- és aleurolitpalát. A Kiskunhalas ÉK-6. fúrás több mint 120 m-t hatolt bele a tarka színű, anhidrites kovás agyagpala és kvarchomokkő váltakozásából álló alsótriász összletbe, mely az alsó részén inkább homokkőből épül fel. A 2086 — 2091 m-es szakaszból max. 2 cm vastagságú, anhidrit- és gipszerekkel átjárt mészkő is előkerült. A Kiskunhalas ÉK- 16. fúrás 2304,5 — 2312 m-éből (a helvéti alatt), fekete aleurolit- és agyagmárgapala került a felszínre. Ezt az OGIL laboratórium alsótriásznak határozta meg. Ugyanide tartozik a Csongrádtól D-re levő Felgyő-I. fúrás 3425 — 3500 m között feltárt fekete, finomhomokos, dolo- mitos márgapala is. Újabban Kelebián, a Kel-17. fúrás, a középsőtriász dolomit fekvőjében, közel 120 m vastagságban harántolt alsótriászt. A szürke dolomit itt lefelé fokozatosan zöldesszürke szericites agyagpalába és a vörös kvarchomok- kőbe megy át. Ül lésen a DK-1. fúrásból vékony, szürke kovás (kampili?) agyagpala került elő. 1.2. Középsőtriász A középsőtriászt kizárólag sötétszürke színű dolomit képviseli. Erre — korjelző ősmaradványok hiányában — a különböző szerzők más és más kor- besorolást alkalmaztak. így pl. az öttömösi dolomitot Bércziné Makk A. (1971) az alsótriászba sorolta. Dank V. (1963) a tompái, Csongrádi B-né (1973) pedig a szegedi dolomitot felsőtriász korúnak minősítette. Mindezeket Balogh K. et. al. (1972) és Völgyi L. (1972) a középsőtriász anizuszi emeleté- be sorolta át. Az anizusziba való sorolásukat a kampili rétegekből való foko- T. Kovács: A Dél- Alföld mezozoikuma 155 zatos kifejlődés mellett a mecseki és az észak-magyarországi triász hasonló korú képződményeihez való hasonlóságuk indokolja. A dolomit Szegeden az 1., 2., 3., 6., 8., 9., 12. és 13. fúrásban található meg. A 9. fúrásban közel 200 m vastagságú. Az 1. fúrásban pedig 100 m vas- tagságban magfúrással harántolták. Fekvője alsótriász pala és homokkő, fedő- je pedig többnyire tortonai durvatörmelékes összlet, délen alsópannon márga. Ez a fehér dolomiterekkel hálózott sötétszürke dolomit — erős utólagos tek- tonikai mozgások következtében — breccsává morzsolódott. Az 1. fúrás 2627 — 2629 m mélységközében Glomospirella sp-t tartalmaz. Egyes vékony- csiszolatokban mészalgú-szerű metszetek is láthatók. Öttöm ősön a 2. fúrásban — az alsótriász és a kréta rétegek között — több mint 200 m vastagságban mutatható ki a sötétszürke, brecesás szövetű, kalciteres dolomit. Ennek felső részéből Bérczi I. és Bércziné Makk A. (1969) kovaszivacs maradványokat említ. A Dél-Alföldőn feltárt középsőtriász képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens dér Mitteltrias-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld II. táblázat — Tabelle II ■ Szeged-1 2584— 2693 m Szeged-2 2697— 2777 m Szeged-3 2738— 2895 m (talp, ferdefúrás) Szeged-6 2696— 2714 m Szeged-8 2712— 2806 m Szeged-9 3255- 3432 m Szeged-12 2923— 3024 m (2986—3002 m között alsótriász) Szeged-13 2538— 2737 m (2557—2594 m között miocén) Mórahalom-1 1272— 1949 m Mórahalom-2 1427— 1468 m (talp) Mórahalom-3 1273— 1298 m (talp) Mórahalom-4 1309— 1424,5 m (talp) öttömös-2 1171— 1380 m Tompa-1 390— 483,5 m (talp) Tompa-l/a 387— 409 m (talp) Tompa-2 461— 512 m (talp) Tompa-6 484— 493,5 m (talp) Algyő-29 3502— 3631 m (talp) Üllés-14 2229- 2238 m (talp) Űllés-16 2260— 2350 m (fúrás alatt) Kelebia-17 861— 882 m Kiskunhalas ÉK-15 1883— 1925 m (talp) Porráskút-2 2925— 2990 m (fúrás alatt) Tompán az 1., l/a., 2. és 6. fúrásban érték el a dolomitot, de egyik fúrás- ban sem harántolták át. Fedője minden esetben szarmata korú dolomitkon- glomerátum. Ide sorolható az A 1 g y ő-29. fúrás — Bérczi I. és Bércziné Makk A. (1969) által lielvéti-alsótortonnak tartott — sötétszürke, breccsásodott do- lomitja is. Az újabb fúrások Kelebia, Üllés, Mórahalom, Forráskút és Kiskunhalas te- rületén tárták fel a szürke dolomitot. A Kelebia-17. fúrás, a szarmata alatti, sötétszürke, kovás dolomitot átfúrva alsótriász üledékbe jutott. Ü 1 1 é - s e n a tortonai rétegeket elsőként átharántoló 14., és az ezt követő 16. fúrás érte el a brecesás dolomitot. Móra halmon mind a 4 fúrás megütötte a dolomitot, de csak a 1. fúrás harántolta át 677 m vastagságban. Kiskun- halason az EK-15. fúrás, az alsópannon alatt, szürkésfehér, breccsásodott dolomitba jutott. Az üllési terület szomszédságában mélyült Forrás- kút - 2. fúrás szintén elérte a dolomitot. 156 Földtani Közlöny, 107 kötet, 2. füzet 2. Jura Jura képződmények a Dél- Alföldön kizárólag a Villányi mezozóos öv É-i részén találhatók. Eddig két nagyobb előfordulásukat tárták fel. Szálban álló, világosszürke mészkövet értek el a Sükösd— Jánoshalma — rémi és a Kiskun- halas— harkakötönyi fúrások (4. ábra). Ezeket szegényes ősmaradványtarta- lom jellemzi. Ezzel szemben a környező, miocén üledékekben található jura kavicsok gazdag, szintezésre alkalmas mikrofossziliákat zárnak magukba. A Déli kristályos hát területén jura sem szálban, sem a miocénbe áthalmozva nem található. Feltehető ellenben jelenlétük a Bácsbokod — Mélykút vonalá- ban húzódó mélyedés kréta üledékei alatt. 4. ábra. A Dél-Alföld jura képződményeinek elterjedése. Jelmagyarázat: 1. Jura, 2. A jura hiánya, 3. Vető- vonal, 4. Mélyfúrás Abb. 4. Verbreitung dér Juraablagerungen des Süd-Alföld. Zeichenerklárungen: 1. Jura, 2. Mangel des Jura, 3. Verwerfungslinie, 4. Tiefbobrung A villányi jurához való kapcsolatukat a liász hiányára alapozzuk; a dél- alföldi jurát csak a dogger és a maim képviseli. A maim rétegeket azonban egyetlen fúrás sem harántolta át; a dogger jelenlétét csak a helvéti alaptör- melék dogger mészkőkavicsai sejtetik. A dél-alföldi malmot vastag feltehetően több száz méteres hézagmentes mészkőkifejlődés jellemzi. A titon lerakódása után a Dél-Alföld nyugati része r is szárazulattá vált. A nyílt sekélytengeri mészkő a korábbi munkákban igen eltérő korbesoro- u lást kapott. A jura területi elterjedését a 4. ábra, megütési mélységeit a III. táblázat mutatja be. T . Kovács: A Dél- Alföld mezozoikuma 157 A Dél-ALföldön feltárt jura képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens dér Jura-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld 111. táblázat — Tabelle III. Kiskunhalas ÉK-9 1883,5— 2124,0 m talp) Kiskunhalas ÉK-11 2215,5 — 2224,5 m (talp) Kiskunhalas ÉK-19 1870,5— 1890,0 m (fúrás alatt) Kiskunhalas ÉK-22 2248,0— 2313,5 m (talp) Harkakötöny-4 1825,0— 1962,0 m (talp) Harkakötöny-5 1911,0— 1950,0 m (talp) Rém-5 579,0— 581,0 m (talp) Rém-7 346,0— 803,0 m (talp) Jánoshalma-8 622,0— 643,5 m (talp) Sükösd-2 635,0— 678,0 m (talp) 2.1. Középső- és felsőjura A felsőjurát legnagyobb (457 m) vastagságban a Rém-7. fúrásban tárták fel. A mészkő világos sárgásszürke, helyenként vörös-, szürke és barnafoltos, kalciteres. Vékonycsiszolatából Frondicularia sp., Crinoidea- és Echinoidea- töredékek kerültek elő. Ide sorolható a Rém-5. fúrás világos barnásszürke mészköve is. Jánoshalmán a felső jura csak a 8. fúrásból ismert. A szürkéssárga mészkő Frondicularia sp.-t tartalmaz. A S üküsd - 2. fúrás barnásszürke mészkövében ősmaradvány nem volt kimutatható. A jura ‘lepusztult anyaga a szomszédos fúrásokban megtalálható, belőlük korjelző ősmaradványok kerültek elő. A Mis ke D-l. fúrás (598 — 1349 m) helvéti kavicsanyagában dogger és maim korú kőzetdarabok vannak. Az 1100 — 1108,5 m közötti szakasz egyik titon mészmárga kavicsából Calpionella elliptica Cadisch és Calpionella álpina Lorenz került elő. Találtak továbbá egy kimmeridgei mészkőkavicsban Saccocoma- 1, Globochaete alpina LoRENZ-et és Eothrys alpina LoRENZ-et is. (A dogger kal- lovi emeletét a barnásszürke mészkőkavicsokban tömegesen található Ra- diolariák jelzik.) A R é m - 1. fúrás tortonai konglomerátumának (349,5 — 350 m) egyik titon kavicsából ugyancsak kimutatható volt a Calpionella alpina Lorenz és a Globochaete alpina Lorenz. A felsőjura másik elterjedési területe Kiskunhalas— Harkakötöny környé- kén vált ismertté. Az újabb Kiskunhalas ÉK-i fúrások, a tortonai ré- tegek alatt, ősmaradvánnyal igazolt felsőjurát tártak fel. Az ÉK-9., ÉK- 11., ÉK-19. és ÉK-22. fúrás szürke, sötészürke mészköve maim korú. Az ÉK-9. fúrás 2003,5 — 2006,5 m közti mészköve igen sok Radiolariát tartalmaz. A Vil- lányi-hegység maim rétegeiben gyakori Cadosina sp. pedig majdnem minden magmintában előfordul. A 2120 — 2124 m-es szakasz mészkövéből Pithonélla ovális (Kaufmann) került elő. E hosszú fajöltőjű alak alapján azonban hely- telen lenne annak bezáró kőzetét alsókréta korúnak minősíteni, mint ezt Meszéna B. (1975) tette. Az ősmaradvány-tartalom egyébként szegényes; az ÉK-11. fúrás mészkövében mikrofossz diát nem is találtak. A Kiskunhalas-9. fúrás mészkőbreccsája (Meszéna B. 1975) pedig tortonai alapbreccsának te- kintendő. 3 Földtani Közlöny 158 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet A Harkakötöny-4. és 5. fúrás csaknem teljesen ősmaradvány-men- tes barnásszürke mészköve is ide sorolható; mindössze a 4. fúrásból került elő Frondicularia sp., Nodosaria sp., Dentalina sp. és Echinodermata váztöredék. Az E r e s z t ő - 4. fúrás 1999 — 2029 m közti mezozóos anyagú, faunamentes breccsája, amit Juhász A. (1966) alsóliász korúnak tekintett, az újra vizsgálat tükrében helvéti alapbreccsának minősül. A miocén pszefitek ezen a területrészen is nagy számban tartalmaznak felső - jura kavicsokat. Harkakötöny fúrásaiból sok dogger és maim korú kőzetdarab került elő. Az 1. fúrás (1950 — 1973 m) és 2. fúrás (2055 — 2055,5 m) magmintája radiolarit és mészmárga kavicsaiban tömegesen található kallóvi emeletre utaló Radiolaria. A 3. fúrás 2481 — 2485,5 m-es szakaszában Calpionella alpina LoRENZ-t tartalmazó titon mészkőkavics fordul elő. A Kiskunhalas - 1. fúrás tortonai és helvéti konglomerátumában, illetve breccsájában sok a maim koréi kavics. Az 1090,5 — 1106,5 m és 1130,5 — 1143,5 m közti titon mészkőkavicsokból Tintinnopsella carpathica, Calpionella elliptica Cadisch, az 1155—1167,5 m és 1303 — 1306,5 m közti titon márgából és mészmárgából Calpionella alpina Lorenz, Calpionella elliptica Cadisch; az 1173—1175 m közti kimmeridgei mészkőből Lombardia sp. Radiolaria-^. és Globochaete sp. került elő. A 3. fúrás tortonai mészkőkavicsai is (11 18,5 — 1 128 m és 1159,5 — 1163 m), a Tintinnidae maradványok és Aptychus alapján, a lepusztult felsőjurát jelzik. Távolabbra is megtalálható az áthalmozott felsőjura. Szánkon több fúrásból, pl. a 32. fúrás mészmárga és mészkőkavicsaiból (2027—2029 m és 2138—2139 m) Calpionella elliptica Cadisch és Calpionella sp. került elő. Nem tartjuk elfogadhatónak a 2. fúrás anyagának liászba való besorolását (Ba- lázs E. 1973). A 47. fúrás szenon konglomerátuma titon és kimmeridgei mészkőkavicsokat tartalmaz. 2355 — 2357 m közti szakaszából Calpionella alpina Lorenz, Calpionella elliptica Cadisch, Globochaete sp. és tömegesen Lombardia arachnoidea volt kimutatható. Kiskunfélegyházán az 1. fúrás (2743 — 2744,5 m) középsőmiocén konglomerátumából Tintinnopsella carpathica-t, Radiolaria-t és Globochaete alpina-t tartalmazó titon mészkőkavics került elő. Soltvadkerten a 3. és a 8. fúrás tortonai, illetve helvéti törmelékes összletének Tintinnopsella carpathica és Radiolaria- tartalma lepusztult felső- jurát jelez. A Soltvadkert É-l. fúrásnak — a Mecseki mezozóos övbe tartozó — világos-vörös mészköve már szálban álló. Ez sok titon és kimmeridgei fora- miniferát tartalmaz. Ebbe az övbe esik a Kiskőrös- 1. fúrásnak a mecseki liász- szal azonosított rétegsora is. 3. Kréta Kréta korú képződmények a Dél- Alföldön kizárólag a Villányi mezozóos övben találhatók. Egyes fúrásokban bőségesen jelentkező (korjelző) ősmarad- ványok alapján mind az alsó-, mind a felsőkréta kimutatható. Az alsókréta előfordulása Pusztamérges — Öttömös— Eresztő környékére, a felsőkrétáé vi- szont Csávoly— Madaras és Csikéria területére terjed ki. Öttömösön meg- maradt foszlányok alakjában a felsőkréta szintén megtalálható. Az ismer- tetett előfordulásokon túl. a kréta kifejlődése a Bácsbokod— mélykúti mélye- T. K o v á c s: A Dél- Alföld mezozoikuma 159 désben is feltételezhető. A Déli kristályos hát területén a kréta hiányzik. Lepusztult törmelékét is csupán az öttömösi terület szomszédságában mélyült Üllés ÉNY-2. fúrás tortonai kavicsaiból ismerjük. Kréta korú vulkáni képződményeket nem ismerünk. Flis fáciesű felsőkréta jelenlétét az újravizsgálat nem igazolta. A Dank V. (1963) és mások által flis fáciesűnek tartott üllési durvatörmelékes rétegek ui. — a szegedi és az újabb üllési fúrások alapján — a tortonai emelet transzgressziós összletéhez tar- toznak. Az alsókréta üledékképződés a barrémi emeletben indult meg, s a nyílt- sekély tengerben, az albai emelet végéig, márga- és mészkőrétegsor keletkezett. Az orbitolinás mészkő és mészmárga mikrobiofáciese a Villányi-hegység Fülöp J. (1966) által kimutatott apti-albai kifejlődésével egyezik meg. Mivel a fúrá- sok zöme nem jutott ki az összletből, vastagságuk ismeretlen. Az alsókréta végével itt is erős hegységképződés indult meg, ami teljes kiemelkedéshez vezetett. A felsőkrétában, a villányi-hegységi viszonyoktól eltérően, az üledékképző- dés újabb megindulása rögzíthető. A csávolyi, madarasi, csikériai szenon üledékek összefüggő medencében keletkeztek, és képződésük idején, valószí- nűleg jelentős vastagságban, nagy területeket borítottak be. Mai elterjedésük azonban — különösen az öttömösi területen — az utólagos lepusztulás következtében, szigetszerű. A felsőkréta üledékei a transzgressziós törmelékes összlettől kezdve, a partközeli mészkő-, és a parttól távolabbi, sekélytengeri márga-mészmárgakifejlődést is magukba foglalják. A kréta végétől a miocénig tartó szárazföldi periódus az egész Dél- Alföld területén hatalmas lepusztulást okozott. A kréta területi elterjedését az 5. és 6. ábra, vastagsági viszonyait a IV. és V. táblázat mutatja be. Abb. 5. Verbreitung dér Unterkreide-Bildungen des Süd-Alföld. Zeichenerklarungen: 1. ünterkreide, 2. Mangel dér ünterkreide, 3. Verwerfungslinie, 4. Tiefbohrung 3* 160 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 6. ábra. A Dél-Alföld felsőkréta képződményeinek elterjedése. Jelmagyarázat: 1. Felsőkréta 2. A felsőkréta hiánya, 3. Vetővonal, 4. Mélyfúrás Abb. 6. Verbreitung dér Oberkreide-Bildungen des Süd-Alföld. Zeichenerklarungen: 1. Oberkreide, 2. Man- gel dér Oberkreide, 3. Verwerfungslinie, 4. Tiefbohrung A Dél-Alföldön feltárt alsókréta képződmények megiitési mélysége Tiefe des Anstossens dér Unterkreide-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld IV. táblázat — Tabella IV öttőmös-2 1007,0— 1171,0 m öttömös-3 1540,0- 2200,0 m (talp) öttőmös-4 1326,0— 1359,0 m (talp) öttömös-5 1441,0— 1500,0 m (talp) öttömös-7 1404,0— 1500,0 m (talp) öttömős-8 1352,0— 1400,0 m (talp) öttömös-9 1598,0— 1617,5 m (talp) Öttömös Ny-1 1007,0— 1250,0 m (talp) Pusztamérges-1 686,0— 693,8 m (talp) Pusztamérges-2 637,0— 650,0 m (talp) Pusztamérges-3 654,0— 657,0 m (talp) Eresztő-1 1973,0— 2049,5 m (talp) A Dél-Alföldön feltárt felsőkréta képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens dér Oberkreide-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld V. táblázat — Tabelle V. Csávoly-1 1038,0— 1587,5 m(talp) Öttömös-3 1433,5— 1540,0 m Madaras-3 430,0— 469,4 m (talp) Madaras-5 448,0— 600,4 m (talp) Csikéria-1 670,0— 682,4 m (talp) Csikéria-5 556,0— 690,0 m (talp) 3.1. Alsókréta Csak Öttömösön és Pusztamérgesen mutatkozik. Területi elterjedése azon- ban feltehetően jóval nagyobb, hiszen D-en, ahol a fúrások általában felső- krétában álltak meg, az alatt alsókrétát is várhatunk. Ősmaradványaiból a barrémi, az apti és az albai emelet volt kimutatható. T. Kovács: A Dél- Alföld mezozoikuma 161 Öttömösön a 2., 3., 4., 5., 7., 8., 9. és Nv-l. fúrások tártak fel alsó- krétát. Ezt egyedül a 2. fúrás harántolta át, a többi alsókrétában állt meg. Fedője a 3. fúrásban felsőkréta, a 2., 4., és 5. fúrásban alsópannóniai, a 7., 8., 9. és a Ny-1. fúrásban pedig szarmata üledék. A 2. fúrásban az alsókrétát sötétszürke, fekete, kalciteres, mészkőbetele- püléses mészmárga, márga és agyagmárga képviseli, ami alatt triász képződ- mények következnek. Az összehasonlító vizsgálat nem igazolta Meszéna B. (1973) azon feltevését, hogy e rétegsor a triász rétegek fölött, üledékes brecs- csával kezdődik. Ezt mi tektonikus breccsának tekintjük. KŐváry J. (1969), Bércziné Makk A. (1971) és Meszéka B. (1973) egyébként ezen összlet egészét liász korúnak tartja. Az előkerült ősmaradványok ( Frondicularia sp., Lingttlina sp., Ophthalmidium sp., Nodosaria sp., sok Radiólaria, sok Cri- noidea) azonban nem korjelzők; így a képződmény az apti-albai emeletbe is besorolható. Az alsókréta legnagyobb vastagságban a 3. fúrásban (1540 — 2200 m) van feltárva, anélkül, hogy átfúrták volna. Összletét sötétszürke, fekete, kalciteres mészkő alkotja, felső részén mészmárgával, amelynek ősmaradványai KŐ- váry J. (1971) szerint albai-cenoman átmenetet képviselnek: Textularia chapmani Lalicker Glomospira charoides (Jón. et Park.) Dorothia filiformis ( Berthelin) Marginulina inaequnlis Rss. Virgulina minuta Cushman Spiroplectammina sp. Gaudryna sp. Trochammina sp. Gavelinella sp. Lamar ckina sp. Ez alatt, 2120 m-ig, szerinte az albai emelet következik: Archaeolithothamnium sp . Orbitolina sp. Dictyoconus sp. Spiroplectammina sp. Valvulina sp. Lenticulina sp. Textularia sp. Lamarckina sp. Miliolina-k Echinoidea-tüske Echinoidea-vázxész A legalsó szakasz KŐváry szerint az apti emeletet képviselheti: Glomospira sp. Spiroplectammina sp. Textularia sp. Az összlet egészét Bérczi I. és Bércziné Makk A. (1969) az albai emeletbe, később Bércziné Makk A. (1971) az apti-albai emeletbe sorolták. Ők még a fentieken kívül Orbitolina cf. conoidea Gras. Cuneolina sp. Pithonella sp. Ticinella sp. 162 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Frondicularia sp. és Bulimina sp. jelenlétét is kimutatták. Az Élte Földtani Tanszék munkatársai (1974) a 3. fúrás szóbanforgó össz- letéből újabb ősmai’adványokat határoztak meg, amelyek alapján az összlet — a Bércziné Makk A. (1971) által feltételezett hármas taglalás lehetőségének elejtésével — a barrémi— albai emeletekbe osztható be. 1739 — 1743 m: Orbitolina sp., Acicularia sp. 1843 — 1846 m: Orbitolina sp., Cuneolina sp., Brachiopoda, Bryozoa 1925 — 1927 m: Orbitolina lenticularis Lamarck, Archaeolithothamnium sp. 2112 — 2115 m: Orbitolina bér emendensis, % Orbitolina lenticularis Lamarck, 2197 — 2200 m: Cuneolina sp. A 4., 5., 7., 8. és 9. fúrásban sötétszürke, fekete, kalciteres mészkő és mész- márga képviseli az apti-albai emeletet. Pl. a 7. fúrásból az alábbi mikrofauna került elő: Orbitolina conoidea Gras. Orbitolina aff. concava ( Lamarck) Spiroplectammina anceps Rss. Epistomina carpentari (Rss.) Hedbergella sp. Globigerina sp. Ticinella sp. V aginulinopsis sp. Ammodiscus sp. Lagena sp. Orbitolinákat a többi fúrásból nem sikerült ugyan kimutatni, azonban a sok bentosz foraminifera (főleg Miliolina), és a 8. fúrásban előforduló Cuneolina sp. és Hedbergella sp., a 9. fúrásban levő Cuneolina sp. apti-albai kort való- színűsítenek. Helyesbítenünk kell azonban Meszéna B. (1973) azon megállapítását, mi- szerint a 7. és 9. fúrás krétája breccsát is tartalmaz. Ez ui., már a tortonai rétegekhez tartozik, krétából áthalmozott kavicsaival együtt. Az Ö 1 1 ö m ö s Ny-1. fúrás szürke, sötétszürke, kalciteres, finomhomokos márga, mészmárga és mészkő váltakozásából álló összletének ősmaradványai (Ophthalmidium sp., Frondicularia sp., Involutina sp., Lenticulina sp., Lin- gulina sp., Nodosaria sp., Textularia sp., Globochaete, Radiolaria, sok Crinoidea váztöredék) nem korjelzők. Az előbbiekéhez hasonló kifejlődésük miatt e fúrás kőzeteinek Kőváry J. (1971) és Meszéna B. (1973) által a liászba való be- sorolását alsókrétára helyesbítjük. E képződményeknek a liászba való sorolá- sát egyébként az Élte Földtani Tanszéke (1974) is megkérdőjelezte. Ugyancsak albai korúaknak tartjuk Pusztamérgesen az 1. és 3. fúrás alján feltárt és Majzon L. (1959), Csiky G. (1963), Dank V. (1963), Juhász Á.— Csongrádi B. -né— Matyók I. (1969), valamint Meszéna B. (1973) által a triászba sorolt sötétszürke mészkőrétegeket is, amelyek fedője alsópannon. Ősmaradványok csak a 3. fúrásból kerültek elő (Textularia sp., Quinqueloculina sp., Honion sp.); ezenkívül az 1. fúrás mészkőrétegei tártál- T. Kovács: A Dél- Alföld mezozoikuma 163 maznak sok Crinoideát. Alsókrétába sorolásukat tehát csak a kőzettani ha- sonlóság indokolja. A 2. fúrásban feltárt szürke, barnásszürke, márga és mészmárga vékony- csiszolatától Gümbelina sp., Globigerina sp. és Tintinnopsella carpatlúca került elő. Dank V. (1963) a Gümbelinák alapján e rétegek felsőkréta korára gondolt. Ezzel szemben a Tintinnopsellák a kréta legaljára, vagy jura-kréta átmenetre utalnak. Eresztőn az 1. fúrásból (a tortonai rétegek fekvőjéből) 1973 — 2049,5 m között szürkésbarna üreges, kalciteres, helyenként mikrobreccsás, ooidos mészkő került elő. Kőváry J. (1965) ebből az alábbi alsóliász korúnak vélt mikrofaunát határozta meg; M észalgák Textularia sp. Frondicularia sp. Nodosaria sp. Kobulus sp. Ophthalmidium sp. Botalia sp. Quinqueloculina sp. Miliolina Echinoidea-tüske és -vázaelem Az Élte Földtani Tanszék munkatársai (1974), azonban a 2040 — 2049,5 m közötti magfúrás mészkövéből barrémi-albaira utaló Acicularia sp-t mutattak ki. Alsókréta rétegek áthalmozott darabjai több helyütt (Miskén, Rémen, Kis- kunhalason, Szánkon, Eresztőn, Harkakötönyben) kimutathatók a helvéti és tortonai durvatörmelékes összlet kavicsai között. Ezek a kavicsok igen sok bentosz-foraminiferát és szivacstűt tartalmaznak ugyan de ezek pontosabb kormeghatározásra nem alkalmasak. Mindössze az Öttömös-9. fúrás kréta kavicsaiból került elő Orbitolina sp. és Hedbergella sp. Véleményünk szerint az Eresztő-4. és Harkakötöny-2. fúrások — Meszé- na B. (1973) véleményével szemben — nem érték el az alaphegységet, hanem mezozóos, főleg alsókréta anyagú, helvéti breccsában fejeződtek be. 3.2. Felsőkréta Szenon üledékeket Madarason, Csikérián, újabban pedig Öttömösön és Csávolyon tártak fel. A fúrások többsége a felsőkrétában állt meg, azt csak Öttömösön fúrták át. Fefője általában miocén vagy alsópannon. Legnagyobb vastagságban Csávolyon a bádeni rétegek alatt, 1038 — 1587,5 m között észlelték, mely 1480 m-ig mészköves, ez alatt aleuritos-márgás fáciesű. Mindkét kőzet világosbarna, szürkésfehér és szürke színű, szilánkos törésű. Gazdag ősmaradványai Kőváry J. (1972) szerint a maestrichti alemeletre utalnak: Archaeolithothamnium sp. Globotruncana stuartiformis Dalbiez Globotruncana marginata (Rss.) Globotruncana arca (Ctjshman) Globotruncana stuarti (De Lapparent) Globotruncana bulloides Vogler Globotruncana contusa (Cushman) 164 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet Globotruncana linnaeana (d’Orb.) Globotruncana conica (Weite) Globorotalia micheliniana (cI’Ókb.) Stensiöina pommerana Brotzen Orbitoides média (cI’Archiac) Archaeoglobigerina cretacea (cI’Orb.) Pithonella sphaerica (Kaufman) Pithonella ovális (Kaufman) Calcisphaerula innominata Bonét Spiroplectammina baudouiniana (d'Orb.) Peussella maestrichti Lipnik. Gyroidinoides turgidus (Hagenow) Ataxophragmium varvabile (d’Orb.) Pseudosiderolites heracleae Arnf Buliminella gracilis Vassil. Buliminella angusta Volesch. Buliminella laevis (Beissel) Anomalina complanata Rss. Anomalina santonica Akimec Gümbelina globulosa (Ehrenberg) Gümbelina globulifera (Rss.) stb. Az Öttömös-3. fúrásban — az alsópannóniai rétegek alatt — közel 100 m vastagságban észlelt szürke, világosszürke, kalciteres, homokos mész- márga, aminek felső része finomszemű, karbonátos homokkőcsíkokat is tar- talmaz, a következő Foraminiferák alapján, feltehetően ugyancsak a szenonba tartozik: Globotruncana sp. Globorotalides sp. Pullenia sp. Spiroplectammina sp. Calcisphaerida sp. Gümbelina sp. Ezeket az ősmaradványokat csak az újra vizsgálat tárta fel. Ez az oka annak hogy bezáró rétegeiket Bércziné Makk A. (1971) az alsókrétába, még korábban pedig a bádenibe sorolta. Madaraso n az 5. fúrásban feltárt zöldes- és barnásszürke, kalciteres. homokkő- és konglomerátum-betelepüléses agyagmárga, márga, mészmárga és mészkő szenon korát már Csiky G. (1903) és Dank V. (1963) is helyesen álla- pította meg. Foraminiferái: Globotruncana stuarti (De Lapparent) Globotruncana arca (Cushman) Globotruncana conica (White) Gümbelina sp. Stensiöina sp. Heterostomella sp. Verneullina sp., a campani-maestrichti alemeletre utalnak. Hasonló kőzettani megjelenése alapján ugyancsak felsőkréta korúnak mi- nősítjük a szomszédos 3. fúrás korábban liászba sorolt, Brachiojtoda- és Am- momtes-töredékeken kívül Glomospirella sp.-t és Trocholina sp-t tartalmazó szürke, sötétszürke agyagmárga-, mészmárga- és mészkőösszletet is. T. Kovács:. A Dél-Alföld mezozoikuma 165 Egyes szerzők a Madaras- 1. fúrás alsó szakaszában is liász kifejlődést láttak, A szálben állónak vélt mezozóos üledék azonban csupán a paleozóos csillám- palára települt helvéti alaprétegek feltehetően felsőkréta anyagú kavicsaiból származik. Csikérián az 5. fúrásban szürke, világosszürke, helyenként barnás zöldes, vörös-foltos agyagmárga, márga és mészmárga váltakozik finom-, közép és durvaszemű homokkővel. Alján kvarckonglomerátum helyezkedik el. Az összletből kikerült: Globotruncana stuarti (De Lappajrent) Globotruncana arca (Cushman) Globotruncana contusa (Cushman) Globotruncana linnaeana (d’Orb.) Gümbelina sp. campani-maestrichti kort sejtett. Az 1. fúrás fehéresszürke, zöldesszürke, ősmaradványmentes agyagmárga- és márgarétegekben fejeződött be. Csiky G. (1963) e rétegeket a miocénbe sorolta. Véleményünk szerint azonban helye- sebb ezeket is a felsőkrétába helyezni. A szomszédos szán-ki területen is feltárták a szenon rétegeket. A 47. fúrás 2181 — 2357 m között fúrta meg. A rétegsor titon kavicsokból álló konglo- merátummal indul, majd kalciteres agyagmárga, márga és aleurolitba megy át. Az itt kimutatható Globotruncanák szintén a campani-maestrichti alemeleteket jelölik. Á t h a 1 m o z o 1 1 felsőkréta képződmények, a terület miocén rétegeiben alig mutathatók ki. Az Üllés ÉNY-2. fúrás tortonai durvatörmelékes szaka- szának (2039 — 2044 m) egyik kavicsából Globotruncana arca ( Cushman )-t határoztak meg. Irodalom — Literatur Balázs E.— Juhász Á.— Matyók I. (1970): Magyarország medencebeli triász időszaki képződményéi. CGIL Műszaki Tudományos Közleményei, p. 36—42. Balázs E. (1973). A szanki szénhidrogénmező rétegtani, ősföldrajzi és szerkezeti viszonyai. OGJL Műszaki Tudomá- nyos Közleményei. 10.. pp. 7—17. Bállá K. (1965): Az (illési kutatási terület mélyföldtani ismertetése. Földt. Közi. 95. pp. 180—197. Balogh K. et al. (1967—1974): Éves jelentések az OKGT részére végzett munkákról. Szeged. JATF. BALOGH, K.— KóRÖSSY, L. (1968): Tektonische Karte I'ngams im Masstabe 1 : 1 000 0C0. Acta Geol. Acad. Sci. Hungaricae. 12. pp. 255 — 262. Balogh K. (1973): A dél-alföldi neogén transzgressziós rétegsorok üledékjegyei. Földt. Közi. 103., pp. 251 — 269. Bendefy L. (1968): Adatok a Pannóniai-masszívum belső szerkezetének ismeretéhez. Földr. Közi. 92., pp. 289—313. BÉRCZI I. (1971): Üledékföldtani vizsgálatok az ásotthalmi szénhidrogéntároló szerkezet alsótriász és felsőmiocén képződményein. Földt. Közi. 101.. pp. 380—395. Bérczixé Makk A. — BéRCZI T. (1969): A szegedi medence pannonnál idősebb üledékes képződményei. AKÜ jelentés. Bércziné Makk A. (1971): A bácskai paleo-mezozóos rögvonulat folytatása az öttömösi területen. Földt. Közi. 101., pp. 26-33. Csiky G. (1963): A Duna— Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szánhidrogénkutatások tükrében. Földr. Köziem. 93., pp. ,19— 35. Csongrádi B. -né— Juhász A.— Matyók I. (1970): Magyarország medencebeli alsókréta üledékes és magmás képződ- ményei. OGIL Műsz. Tud. Közi. pp. 43—49. Daxk V. (1963): A délalföldi neogén medencék rétegtani viszonyai és kapcsolatuk a délbaranyai és jugoszláviai terü- letekhez. Földt. Közi. 93., pp. 304 — 324. Dank V. (1964): A délalföldi kőolaj- és földgázkutatások története, eredményei és kilátásai. Bány. Lapok. 97., pp. 775 — 788. Dank V. (1965): A délalföldi neogén medencerészek mélyszerkezeti viszonyai és kapcsolatuk a dél-baranyai és jugo- szláviai területekkel. Földt. Közi. 95., pp. 123—139. Dank V. (1966): Szeged környéki szénhidrogénkutatások. Bány Lapok. 99., pp. 122—132. Dank V.— BÁN Á. (1966): Az algyői kőolaj- és földgázelöfordulás földtani viszonyai és termeltetésének elvei. Földt. Kutatás. 1966. évi különszám. pp. 1 — 25. Dank V. — Bodzay I. (1970): A magyarországi potenciális szénhidrogén készletek fejlődéstörténeti háttere. OKGT. pp. 1 — 24. ELTE Földtani Tanszék. (1974): Az alföldi és DK-dunántúli jura-kréta időszaki képződmények és azok fejlődés- történetének viszgálata kőolajföldtani szempontból. OKGT adattár. 166 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Fülöp J. (1906): A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei. Geol. Hung. Ser. Geol. 15., pp. 1—131. Fülöp, J. (1971): Les formutions jurassiques de la Hongrie. MÁFI Évkönyv. 54., pp. 31—46. Juhász A. (1965): Adatok a Duna— Tisza köze metamorf és magmás medencealjzatának ismeretéhez a soltvadkerti és miskei fúrások alapján. Földt. Közi. 95., pp. 375 — 381. Juhász A. (1966): Szánk és környékének harmadidőszaknál idősebb földtani képződményei. Földt. Közi. 96., pp. 437—435. Juhász Á. (1968): A magyarországi flis. Földt. Közi. 98., pp. 374 — 380. Juhász A. (1969): Magyarázó Magyarország paleozóos és mezozóos képződményeinek 500 000-es fedetlen földtani térképéhez. Metamorf és mélységi magmás képződmények. OKGT. jelentés. Juhász á.— Csongrádi B. -né — Matyók I. (1969): Magyarország szénhidrogénkutató fúrások által feltárt jura képződményei. OGIL Műsz. Tud. Köziem, p. 13—16. Juhász á.— Csongrádi B.-né (1969): Magyarország szénhidrogénkutató fúrások által feltárt felsőkréta képződmé- nyei. OGTL. Műsz. Tud. Közi. pp. 33 — 36. Juhász A. (1960 — 1972): Laboratóriumi fúrási jelentések kőzettani vizsgálatokról. OKGT. adattár Kertai Gy. (1957): A magyarországi medencék és köolajtelepek szerkezete a kőolajkutatás eredményei alapján. Földt. Közi. 87., pp. 383-394. Kertai Gy. (1960): A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 1945— 1960-ig. Föld. Közi. 90., pp. 406 — 418. T. Kovács G. (1970): A kiskundorozsmai mélyfúrások földtani és olajföldtani eredményei. Szeged, kézirat. T. Kovács G. (1971): Soltvadkerti mélyfúrások földtani eredményei. Földt. Kút. 14., 1—2., pp. 1—5. T. Kovács G. (1975): A Duna— Tisza köze déli részének miocén képződményei. Földt. Közi. 105., pp. 220—236. Kőrössy L. (1959): A Nagy Magyar Alföld flis jellegű képződményei. Földi Közi. 89, pp. 115—124. KőröSSY L. (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. Földt. Közi. 93., pp. 153-172. Kőyáry J. (1968): Mikropaleontológiai vizsgálatok a hazai kőolajkutatásban. Földt. Közi. 98., pp. 47—54. Kőváry J. (1958 — 1975): Laboratóriumi fúrási jelentések mikroplaeontológiai vizsgálatokról. OKGT. adattár. Majzon L. (1966): Foraminifera -vizsgálatok. Akadémiai Kiadó, Budapest. Majzon L. (1956 — 1959): Laboratóriumi fúrási jelentések mikropaleontológiai vizsgálatokról. OKGT., adattár. MeszÉNA B. (1973): Az öttömösi szénhidrogén-kutatási terület földtani felépítése. OGÍL Műsz. Tud. Közi. 10., pp. 25-35. Meszéna B. (1975): Kiskunhalas környékének mélyföldtani virzonyai. OGIL Műsz. Tud. Közi. Scheffer V. (1963): Adatok a Vardaridák és a Bánáti árok felszínalatti vonulatainak követéséhez a Kárpátmedencé- ben. Földt. Közi. 93., pp. 286 — 303. Somfai A. (1968): Az algyői szénhidrogéntároló szerkezet földtani felépítése. Szeged, kézirat. Szalay A. (1969): A szegedi medence metamorf kristályos képződményeinek ásvány-kőzettani, geokémiai feldolgo- zása, NKFÜ jelentés. Szepf.sházy K. (1966): A kristályos aljzat fontosabb típusai a Duna— Tisza köze középső és déli részén. MAFI Évi Jel. 1966. pp. 257-265. Szepesházy K. (1973): A Kárpátok és az Alföld metamort képződményeinek kapcsolatai. Alt. Földt. Szemle. 3., pp. 5—58. Széles M. (1958—1975): Laboratóriumi fúrási jelentések makropaleontológiai vizsgálatokról. OKGT, adattár. Szurovy G. (1948): A Nagy Magyar Alföld földtörténeti és nagyszerkezeti vizsgálata. Földt. Közi. 78., pp. 206—216. TrÓCSÁnyi G. (1970): A Nagyalföldön végzett szeizmikus mérések és azok eredményeinek ismertetése 1957. évtől 1968. évig. Földt. Kút. 1., pp. 46 — 53. Vándorfi R. (1968): Az alföldi szénhidrogénkutatások legújabb eredményei. Földt. Közi. 98., pp. 67—75. Vándorfi R. (1970): Alföldi szénhidrogénkutatásaink jelenlegi helyzete és feladatai. Magyar Geofizika. 4—6., pp. 131-138. Végh S.-nÉ et al. (1974): A Nagyalföld triász képződményeinek szénhidrogén prognózisai. ÉLTÉ Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék. Jelentés. Völgyi L. — Bállá K.— Suba S. (1969): Az ásotthalmi kutatási terület földtani zárójelentése. NKFÜ, jelentés. Völgyi L.— Bállá K. — Suba S.— Csalagovits I. (1970): Magyarország szénhidrogén telepei. Algyő. OKGT., Buda- pest. Wein Gy. (1967a): Délkelet-Dunántúl hegységszerkezeti egységeinek összefüggései az óalpi ciklusban. Földt. Közi. 97., pp. 286—293. Wein Gy. (1967b): Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete. Földt. Közi. 97., pp. 371 — 395. Wein Gy. (1969): Újabb adatok a Villányi-hegység szerkezetéhez. Földt. Közi. 99., pp. 47—59. Das Mesozoikum des Síid- Alföld (Südteil dér Grossen Ungarischen Tiefebene) G. T. Kovács Die Struktur des Süd-Alföld wurde — áhnlich wie die des Südostteils vondanuTransbien (Gy. Wein 1967) — durch vermutlich bereits im Karbon entstandene und im Mesozoikum weiter entwickelte Hauptstrukturlinien bestimmt, die im Westen NO — SW, im Osten aber NW— SO geriehtet sind. Die Nomenklatur von Gy. Wein weiterentwickelnd kann mán im uns interessierenden Gebiet drei tektonische Zonen unterscheiden (Abb. 1). Die durch Bohrungen ersclilossene Granitscholle von Miske stellt die Fortsetzung des Kristallinriickens von Mórágy dar. Die südlieh davon gelegene Mesozoikumzone von Villány keilt sicli bei Kiskunfélegyháza aus. Im Osten befindet sich die zum Teil mit Trias bedeckte, aus prákambrischen-paláozoischen Metamorphiten bestehende Zone des Süd- lichen Kristallinriickens. Weiter nach Osten lasst sich die Biharer Mesozoikum-Zone unterscheiden, die aus Trias-, Jura- und Kreideablagerungen besteht. Im Raume des T. Kovács: A Dél- Alföld mezozoikuma 167 Südlichen Kristallinrückens können keine Jura- und Kreideablagerungen angetroffen werden. Unter- und Mitteltrias-Ablagerungen sind fást im ganzen Eaum des Süd-Alföld vor- zufinden. Die Untertrias ist durch Sandsfíeine (Seiser Schichten) und Dolomitmergel (Campiler Schichten), die Mitteltrias (Anis) durch Dolomité vertreten, die von emer kontinuierlichen Sedimentation zeugen. In den im Neogen erhobenen Tiefenzügen fehlt jedoch die Trias vollkommen (Abb. 2. und 3). Juraablagerungen sind uns bis jetzt nur aus zwei grösseren Vorkommen in Nordteil dér Mesozoikum-Zone von Villány bekannt. Hier habén die Bohrungen von Sükösd — Jánoshalma — Rém und Kiskunhalas —Harkakötöny (Abb. 4) anstehende, hellgraue Kalksteine mit einer ziemlich armen Fossilführung eiTeicht. (Demgegenüber sind in den Jurageröllen dér diesé Kaiké umgebenden Miozánablagerungen zűr stratigraphischen Horizontierung geeignete Mikro fossilien reichlich zu finden.) Unserer Meinung nach fehlt dér Lias, rmd nur dér Dogger und Maim sind vertreten. Mahnschichten wurden jedoch durch keine Bohrung durchörtert worden; das Vorhandensein des Doggers lassen seinerseits nur die Kalksteingerölle des helvetischen Basisdetritus vermutén. Kreideablagerungen können ausschliesslich in dér Mesozoikumzone von Villány ange- troffen werden. Das Vorkommen dér Unterkreide umfasst die Umgebung von Puszta- mérges— Öttömös— Eresztő, das dér Oberkreide den Raum von Öttömbös, Csávoly, Madaras und Csikéria. Vulkanite von kretazischem Altér sind uns keine bekannt. Das Vorhandensein von einer Oberkreide von Flysch-Fazies wurde durch die Neuuntersuchung nicht bewiesen. Die Unterkreide-Sedimentation begann in dér Barreme-Stufe, und bis Ende Alb ent- stand eine Mergel- und Kalksteinschiehtenfolge. Die Mikrobiofazies des Orbitolinen-Kalk- steins und -Kalkmergels stimmt mit dér von J. Füxöp (1966) nachgewiesenen Apt-Alb- Ausbildung des Villányer Gebirges überein. In dér Oberkreide, im Gegensatz zu den im Villányer Raum bestehenden Verháltnissen, kam es zu einer neuen Sedimentation, die mit einer Transgression einsetzte. Die Senonab- lagerungen von Csávoly, Madaras und Csikéria zeugen von einem zusammenhángenden Senonzug im Untergrund dér Tiefebene. Die raumliche Verbreitung dér Kreide ist in Abb. 6 rmd 6 dargestellt. Die Teufen, wo die emzelnen Bildungen angestossen wurden, sind in Tabellen I bis V angegeben. Unter dér Wirkung dér spátkretazischen orogenetischen Bewegungen erhob sich dér Raum des Süd-Alföld auf lángé Zeit über die Meeresoberflache rmd wurde den Prozessen dér Denudation unterzogen. Eine neue Sedimentation erfolgte erst im mittleren Miozán. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 168 — 207 Ljpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata Vietnám északi részéből Dr. Sicló Mária (1 ábrával, 1 táblázattal, 20 táblával) Összefoglalás: A szerző rövid beszámolót ad a mikropaleontológiai vizsgálati eredményekről, melyek fontos rétegtani adatokat szolgáltattak az É-Vietnámban dolgozó bauxitkutató expedíció munkájához. Behatóan a Foraminiferák rétegtani szerepével fog- lalkozott. A jellemző foraminiferás társulások a bauxitkutatási terület képződményeinek korát, a különböző fáciesek megállapítását és az egyes képződmények korrelálását lehetővé tették. A karbon és perm időszaki képződmények társulásaiból 48 nemzetség 149 faját ábrázolta és határozta meg. Az ALTJTERV felkérésére 76 db karbonátos kőzetminta átfogó jellegű mik- roszkópos vizsgálatát végeztem el. A mintákat a vietnámi bauxitkutatás so- rán Dong Dang, Ma Meo, Ta Lai, Tant Lung és Láng Són térségében gyűjtöt- ték (1. ábra). Valamennyi mintából legalább 3 különféle orientációjú 250 db vékonycsiszolat készült. Mind a mikroflóra, mind a mikrofauna jól értékelhető volt. Áz egyes minták maradványegyüttesei felvilágosítást adtak a képződ- ménvek korára, fáciesviszonyaira, sőt még a rétegtani párhuzamosítást is le- hetővé tették. A kis és nagy Foraminiferák morfológiai tanulmányozása és rétegtani érté- kelése alapján — a földtani adatokat is figyelemmel kísérve — a kutatási területen sikerült a különböző kifejlődési típusokat a karbon és perm idősza- kokon belül elkülöníteni. A mikrofaunisztikai vizsgálatok jó lehetőséget nyúj- tottak a bauxitkutatási terület képződményeinek a korrelálására. Noha a paleoökológiai, sztratigráfiai és paleogeográfiai összefüggések csak mozaikszerűen rakhatók össze, megállapítható, hogy a variszkuszi — altai hegységképző mozgások eredményeképpen a transzgresszív-regresszív fázisok alatt az üledékgyűjtő medencében a különböző korok egyes emeleteinek vál- tozó vastagságú és igen változatos lito- és biofáciesei képződtek. A részletes mikropaleontológiai vizsgálatok eredményeként elsősorban a kis és nagy Foraminiferák, valamint a mikroflórakép után az összehasonlító irodalmi adatok figyelembevételével — csak néhányat kiemelve Deprat, J. (1912), Glbler. J. (1935), Renz, C. — Reichel, M. (1945), Colani, M. (1924), Lipina, 0. A. (1949), Szüle jmanov, I. Sz. (1949), Mikluho— Maklaj, K. V. (1954), Sheng, J. C. (1966), Kochansky — Devidé, V. (1959—1964), Skinner, J. W. (1969), Mikluho-Maklaj, A. D. (1963). Kahler, F. (1941), Liem, N. V. (1966, 1971) stb. — megállapítható, hogy Vietnámban a bauxitkutatás terüle- tén vizsgált képződmények karbon és perm időszakiak, amelyek a Tethys Dél- tengeri zoogeográfiai provinciához tartoznak. Ez a kifejlődési típus nyugat- és kelet felé óriási területekkel állt összeköttetésben. így megvan a fauniszti- kai hasonlóság, vagy sokszor a teljes egyezés K-Ázsiával, Kínával, Japánnal, a Szigetvilággal, sőt Ausztráliával, Japántól pedig Nv-Amerika partjaiig, Sidó: É-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 169 170 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet A perm időszaki képződmények Olaszország Szicilia Kami Alpok Dél-Tirol Dolomitok Jugoszlávia Dalmácia, Kara- vankák, Velebit Magyarország Bükk-hegység Pseudoolitos Glomospirás CO O Glomospirás Glomospirás Glomospirás Glomospirás Mészalgás Mészalgás o Mészalgás o Mészalgás ÜD Mészalgás o Palaeofusulinás ti Colaniellás ti ColaDiellás tí Nankinellás 60 Palaeofusulinás g § Reichelinás A Reichelinás jti Reichelinás -a Stafiellás hű Reichelinás 03 O, *o a> t> Colaniellás Oi o Pachyphioiás a o P* o Palaeoiusulinás 03 -a Colaniellás Verbeekinás u Reichelinás pH '35 03 03 o m Verbeekinás M 01 03 03 Polydiexodinás Ö a W PQ ffl M Neoschwage- Neoschwage- Neoschwage- Neofusulinellás h rinás rinás rinás Neoschwage- 03 Neofusulinellás rinás Ph Pseudoschwage- Pseudoschwage- a rinás rinás TJ :0 Parafusulinás O O Paraíusulinás '3 g ti •G o *P O Darvasiteses o> -- o cg 3 & o 3 o Ml O S 'é a Ö£ O P Pseudofusulinás Schwagerinás Schwagerinás C Schwagerinás ■§ T3 i £ PH majd Vietnámtól ÉNy-ra az Orosz tábla, továbbá Afganisztán, Kaukázus és Krim felé is. A mediterrán tenger mentén pedig Törökország, Görögország, Szicilia, a Dinaridák, Velebitek, Kami Alpok, Juli-Alpok felé mutat faunisz- tikai kapcsolatot, sőt a felsőpermen belül még Magyarországgal is, így a Bükk-hegység egyes Foraminifera társulásaival teljes egyezés mutatkozik (I. táblázat). A Tethys említett provinciáit általában mindenütt a sekélytengeri övezet szirtes fáciesei, ingadozó sótartalom mellett az aránylag magas hőmérsékleti körülmények között leülepedett üledékek jellemzik. Anyagvizsgálatunk során ez olvasható ki az egyes minták mikroszkópos képéből, szöveti szerkezetéből, azok faunaösszetételéből. A vietnámi Dong Dang, Ma Meo, Ta Lai, Láng Són, Tam Lung stb. térségé- ben az egységes geográfiai provinciában, a karbon-perm időszakon belül az életkörülmények igen kedvezőek voltak a növényi és az állati élet kibonta- kozására. Ilyen miliőben igen gazdag és változatos flóra- és faunaegyüttesek, bioközösségek alakultak ki, amint azt a dokumentált anyag is jelzi (I— XX. tábla). Ha az eddig ismert devon és triász képződmények adatait és a most tanul- mányozott anyag mikrofaunatársulásait összehasonlítjuk, akkor megállapít- ható, hogy ezek merőben eltérnek egymástól, sőt a vizsgálati területen a kar- bon és perm időszak mikromarad ványegyüttesei és az egyes vezető fajok kö- zött feltűnő eltérés mutatkozik (I— XX. tábla). í I i i f í 1 '] 1 8; í í o Sidó: E -vietnámi újpaleozóo.s kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 171 összehasonlító táblázata I. táblázat — Table I. Görögország Szövi etunió Szumátra Vietnám Attika, Athén Krím. É. és Előkaukázus Pamir Indokína Padang, Goguk Ma Meo, Dong Dan#t Salamon, Cyprus Bulat Tam Lung, Láng Són 3 Radiolárie Pseudoolitos mészkő! ácies Glomo- I Glomo- i spirás / spirás V Mész- / Mész- Lasiodiscusos 3 Codonofusiellás algás / algás Lasiotroehusos Lasiodiscusos Codonofusiellás ÍSs? Pachyphloiás Colaniellás SS M Pachyphloiás Colaniellás Pachyphloiás Colaniellás Colaniellás Reichelinás Palaeofusulinás Pachyphloiás 3 Reichelinás Colaniellás Reichelinás Reichelinás Reichelinás Palaeofusulinás Pachyphloiás Reichelinás Palaeofusulinás 3 Palaeofusulinás Neofusulinellás Sumatrinás SS Polydiexodinás tí c3 43 Sumatrinás Sumatrinás Neoschwage- Neoschwage- Sumatrinás Sumatrinás W N eosohwagerinás Neoschwage- rinás rinás rinás Cancellinás Verbeekinás Neofusulinellás Verbeekinás Verbeekinás N eoschwagerinás Parafusulinás g d> Oi o Parafusulinás Parafusulinás Parafusulinás Darvasiteses Darvasiteses Pseudofusulinás 3 Schwagerinás ? Elsősorban a nagy Foraminiferák, a Fusulinidae- félék, valamint — a per- men belül — az ugyancsak jelentős ,, vezérkövület” jellegű kis Foraminiferák, a jól felismerhető és szintén igen fontos különböző alga maradványok alapján lehetett a terület pontosabb biosztratigráfiai taglalását, az egyes képződmé- nyek párhuzamosítását, azoknak a nemzetközi zóna beosztásokkal való össze- vetését elvégezni. A vizsgált minták időszakonkénti megoszlása a következő: 1. K a r b o n: A különböző lelőhelyekről származó és idesorolható kőzetmin- ták között leggyakoribbak a világosszürke, majdnem fehér, néha rózsaszín, foltos, nagy kalcitkristályos mészkövek. Ezek vékonycsiszolataiban tömegesen figyelhetők meg a karbonra jellemző Pseudostaffella-, Profusulinella-, Parastaf- fella-, Ozawainella- div. sp.-k, melyeket sajnos nagyrészt csak megközelítőleg lehetett meghatározni. Ezek mellett még egyéb nemzetségeknek, mint a Millerella-, Pseudoendothyra- , Neostaffella-, Schubertella-, valamint a Wede- kindellina- féléknek is van rétegtani értékük. A kis Foraminiferák itt háttérbe szorulnak, csak a Palaeotextularia- félék jelentősek, mint a Tetrataxis- és Cli- macammina sp.-k ,majd előfordulnak még a Nodogenerina- és a Tuberitina- félék is. Rétegtanilag itt fontosak és gyakoriak a mészalgák is, mint a Dvinella comata Chovarova faj, az Antracoporella-, Beresella-, Trinidella ?- és Tubiphy- 172 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet tes- félék. Ezeken kívül még Hydrozoa-, Bryozoa-, Brachiopoda- Mollusca- és Echinodermata maradványok is megiigyelhetők a vékonycsiszolatokban. Dong Dang térségéből származó mintákban a különböző Fusulinidae nemzetségek és azok fajainak jelenléte, fellépése — eltűnése alapján a karbonban, a moszkvai emeleten belül az alábbi foraminiferás társulásokat lehetett kimutatni (I — II. tábla): a ) Psendostaffellás-profiisulinellás-Dvinella comata-s társulást, mely az emelet alsó részét, a kashirient jelzi (Ddk-1. Csepel völgy É-i része). b) A parastaffellás-profusulineállás-ozawainellás társulás, amely a moszkvai emelet középső részét, valószínűleg a podolia alemeletet képviseli (259. Ddk-9. és 4313. BL-25.). c) A wedek i ndellinás-pseud őst a f feliás társulás pedig a moszkvai emelet felső részére, a mjacskovienra utal (262. Ddk-15.). Az eddig vizsgált mintákban a Tethvs területén a felsőkarbonra igen jellemző, különböző schwagerinás zónák nem voltak kimutathatók. 2. Az alsóper m legfelső részére a darvasiteses-pseudofusulinás társulás a jellemző, mely csak a vizsgált kőzetmintákban, a Ta Lai Mmk-2. mintában vált ismertté (III. tábla). A finomszövetű, szürke és sötétebb szürke foltos mészkőben tömegesen jelentkeztek a rossz megtartású, erősen bekérgezett, korrodáltnak látszó Fusulina- félék, a Darvasites div. sp.-k, melyeket a vastag házfal és a kis kamrácskák jellemeznek, és gyakoriak voltak még a Pseudofu- sulina div. sp.-k is, és néhány Staffclla sp. Mellettük csak néhány Climacam- mina sp., kevés Tetrataxis sp., volt megfigyelhető még. A Foraminifera együttes mellett az alga maradványok is elég változatosak. Főleg a Dasycladaceae- , Codiaceae- félék, mint az Eugonophyllum sp., Tubiphytes obscurus Maslov, Epimastopora- , Bacinella- , Macroporella sp.-k, sőt a karbonból áthalmozott Beresella sp. is megfigyelhető a vékony csiszolatban. A mikroflóra- és mikro- faunakép határozottan az alsópermet, valószínűleg az artinszki emeletet jelzi. 3. A felsőpermi rétegsor néhány standardnak tekinthető fúrásból (LK-62, LK-63, LK-64, LK-66, LK-69, LK-78, LK145, LK-151) különböző lito- és biofáciessel több jellegzetes foraminiferás társulással vált ismertté. a) A felsőperm alsó részére a neoschwagerinás-misellinás-cancellinás-neofusu- linellás-sumatrinás-verbeekinás társulás a jellemző (IV— IX. tábla). A szürke, rózsaszín foltos, kalciteres mészkőösszletre a specializálódott Fusulinidae- félék, mint a Neosrhwagerina-,Cancellina-, Verbeekina-, Misellina-, Sumatrina-, Zellia-, Kahlerina- , Schubertella- , N eofusulinella div. sp.-k stb. a jellemzőek, melyek legtöbbjének fajra határozása a vékonycsiszolatokban a rossz orien- tációk miatt, néhányat kivéve, csak megközelítő volt. A kis Foraminiferák itt csak kisebb egyed- és fajszámmal jelentkeztek. Viszont a mészalgáknak már nagyobb rétegtani szerepük lehet; igy a Mizzia-, Vermiporella-, Permocalculus- , Gymnocodium-, Epimastopora- stb. -féléknek, melyek megérdemelnék a pon- tosabb ősnövénytani feldolgozást és rétegtani értékelést. b ) Nagyon jellegzetes a palaeofusulitiás-reichelinás-colaniellás-pachypliloiás társulás, mely a neoschwagerinás társulásnál fiatalabbnak látszik (LK-78. LK-151 és K-25/4, K-44/4, K-294/1) (X— XVI. tábla). Itt a kicsavarodott és specializálódott kisalakú Fusulinidae- feleknek, a Reichelina- és Codonofu- siella div. sp.-knek van jelentőségük és rétegtani szerepük. Ebben az együt- tesben a kis Foraminiferák is igen nagy fontosságúak. Köztük elsősorban a lito- és biofáciest jelző, valamint a paleogeográfiai viszonyokra is utaló nemzet- S i d ó : E-vietnámi újpcileozóos kőzetek biosztrntigrá fiai vizsgálata 173 ségek, mint a Colaniella-, Lunucamrnina Pachyphloia- , Robidoides- , N odosaria- , Lasiodiscus-, Olympina- félék jelentősek, melyek a vizsgált képződményekben igen változatos egyed- és fajszámmal jelentkeztek (X— XVI. tábla). Ezekkel a fajokkal a Tethys területén belül a keleti és nyugati provinciákkal teljes fau- nisztikai kapcsolat és faunaegyezés mutatható ki. Ebben az együttesben jelentős szerepük van még a mészalgáknak és főleg a Dasycladaceae , Codiaceae-, Cyanophita- féléknek. Ezek közül a Tubiphytes obscurus Maslov, Tubiphytes carinthiacus (E. Flügel), Gymnocodium bellerophonte (Rothpletz), Hicoroco- dium elongata Enoo, Permocalculus-, Mizzia-, Gymnocodium-, Diplopora-, Vermiporella div. sp.-k stb. a fontosak. Ezeken kívül gyakoriak még a Bryozoa-, Mollusca- és Echinodermata maradványok is. A felsorolt maradványegyüttesek a sötétszürke, finomszövetű és a világos- szürke, sötétszürke, vagy narancssárga, vörös foltos, tömöttszövetű, kalciteres mészkövekben fordultak elő. A különböző fáciesek egyidejűségét csak a jellemző mikrofaunatársulás alapján lehetett igazolni. A vezető fajok mindkét típusban előfordulnak, csak megfigyelés szerint a világosszürke mészkőben a kis Fora- miniferák: a Colaniella-, Pachyphloia-, Robidoides-, Reichelina- stb. félék dominálnak, melyek inkább egy nyíltabb vizű, sekélytengeri fáciest jeleznek. A sötétebb szürke mészkövekben ezek a fajok már szórványosabbak, viszont itt a mészalgák dominálnak, sokszor kőzetalkotó mennyiségben is fellépnek, ezek viszont már sekélyebb tengeri, partmenti fáciest jeleznek. c) A felsőpermen belül a harmadik jelentős és igen jellemző társulás, ami az előző kettőtől bio- és litofácieseivel is merőben eltér, a nankinellás-codono- fusiellás-glomospirás-mészalgás-molluszlí'ás társulás (XVII — XX. tábla). Ez a felsőperm felső részét képviseli. A standardnak tekinthető (LK-62, LK-63, LK-66, LK-69, LK-74. LK-145) fúrások rétegsoraiból úgy tűnik, hogy az a bauxittelepekkel szorosan összefügg, azokat kiséri. Ezen a komplexuson belül szintén két önálló lito- és biofácies különíthető el. A különböző vastagságú világosszürke, rózsaszín foltos mészkő (pl. az LK-66-os vagy az LK-145-ös fúrásban) és a sötétszürke, szenes-agyagos pseudoolitos mészkőpadok bauxit- szintekkel váltakoznak. Az eddig vizsgált fúrási adatokból egymáshoz viszonyított települési hely- zetük nem egészen világos. Az ősmaradványok alapján: 1. nankinellás-codono- fusiellás-glomospirás-mészalgás-molluszkás társulások, 2. a pseudoolitos fáciesben pedig a glomospirás-mészalgás társulások a jellemzőek. 1. A világosszürke, rózsaszínű mészkövekben tömegesen figyelhetők meg a Glomospira- és Glomospirella div. sp.-k. ritkábban a Hemigordius- , Permodiscus sp., a Fusulinidae- k közül igen gyakoriak és jelentősek a Nanlcinella div. sp., a Palaeofusidina-, Schubertella-, Codonofusiella- és Staffella- félék, valamint a meszes házú kis Foraminiferák közül fajszámra gyakoriak a Nodosaria-, Robidoides-, Pachyphloia-, Lunucamrnina- stb. félék is. Az agglutinált házúak közül pedig kisebb egyed- és fajszámú a Palaeotextularia div. sp., Climacam- mina div. sp. stb. Ezek mellett rétegtani és faciológiai értéke lehet még a különböző algáknak is, mint a Mizzia-, V er mipor ella- , Tubiphytes-, Gy roporetta- , Pseudovermiporella- és az Aptinerinella- féléknek. Sőt a Cfastropodák is igen jelentősek és jellemzőek itt. Igen sok különböző embrionális és fejlettebb pél- dány metszetei figyelhetők meg a vékony csiszolatokban. A mikroflóra- és mikrofaunaegyüttes alapján megállapítható, hogy a felső- permen belül sekélytengeri, partközeli régiókban élt ez a flóra- és faunaközös- ség, és képződött ez a jellegzetes fácies. 4 Földtani Közlöny 174 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 2. A pseudoolitos fáciesű, glomospirás-mésza lg ás társulású mészköveknél elsősorban szöveti képben, a pseudoolitos szerkezetben mutatkozik a lényeges eltérés. Helyenként erősen törmelékes jellegűnek és áthalmozottnak tűnik az anorganogén és sokszor még az organogén anyag is (LK-68-, LK-74-, LK-76-os fúrás). A standardnak tekinthető LK-66-os fúrás (14,0—137,0 m) rétegsorában a mészkőpadok a bauxittelepekkel váltakoznak, ahol a mészalgák vagy a Glomo- spirák dominálnak, máskor pedig ezek háttérbe szorulnak, faunaszegényebbé és erősebben pseudoolitossá válik az üledék. Ennek Foraminifera- társulása csak nagyjából egyezik az előző biofáciesével, mert a Fusulinidae- félék itt már csak szórványosan jelentkeznek. Néhány Staffella-, Schubertella-, Sphaeruli- na-, valamint Nankinella sp. figyelhető meg. A Mollusca maradványok is másnak tűnnek. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a glomospirás-mészalgás társulás- sal jellemzett pseudoolitos fáciesű, felsőperm felső részébe helyezett üledék képződése a medencealjzat erős ingadozásával, sok törmelékes jellegű anyag behordásával, inkább partszegélyi régióban történt. Összegezve az eredményeket, megállapítható, hogy a kutatási területen az eddig vizsgált különböző kőzetminták kora a középsőkarbon különböző emeleteiben ,&zalsóperm felső részére és a felsőperm különböző alemeleteiben rögzíthető. Ezek különböző foraminiferás társulásokkal jellemezhetők, és az ázsiai, európai területek egyidejű képződményeivel jól párhuzamosíthatók. Végezetül megemlítem, hogy a Foraminiferák, különösen a Fusulinidae- család őslénytani, taxonómiai, filogenetikai problémáival behatóbban nem foglalkoztam. A meghatározott és leábrázolt fajok rétegtani szerepéről azonban konzultáltam Kochansky-Devidé professzor asszonnyal a Zágrábi Egyetem őslénytani Tanszék vezetőjével, aki kiértékelésemet, rétegbesorolásomat megerősítette, amiért ezúton mondok neki hálás köszönetét. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. Tábla — Plate I. 1. Profusulinella priscoidea Rauzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 2. Profusulinella pararhomboides Rauzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 3. Profusulinella cf. aljutovica Rauzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 4. Profusulinella sp. 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 5. Profusulinella sp. Ddk-1. Csepel-völgy É-i része 70 x 6. Profusulinella cf. pararhomboides Rauzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 7. Pseudo staffella ex. gr. antiquq (Dutkeyich) 250. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 8. Pseudostaffella ex. gr. antiquq (Dutkevich) 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 9. Pseudostaffella aff. needhami Thompson 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 10. Pseudostaffella sp. Ddk-1. Csepel-völgy É-i része 70 X Sidö: E-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigrá fiai vizsgálata 1 1 . Pseudostaffella aff. conspecta Rauzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 12. Pseudostaffella cf. prímáévá Putrja Ddk-1. Csepel-völgy É-i része 70 X 13. Pseudostaffella ef. prímáévá Putrja 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 14. Pseudostaffella cf. formosa Rauzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 x 15. Pseudostaffella ex. gr. needhami Thompson 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 16. Parastaffella ef. variábilis Rauzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 17. Neostaffella sp. 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 18. Miller ella sp. 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 19. Miller ella sp. 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 20. Parastaffella lata Grozdilova et Lebedeva 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 21. Parastaffella tchemjaevae GRpzDiLOVA et Lebedeva 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 22. Parastaffella cf. pressa Gorzdilova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X II. Tábla— Plate II. 1. Dvinella comata Chovarova Ddk-1. Csepel-völgy É-i része 70 X 2. Ozawainella angulata ( Colán j) var. laxa Grozdilova et Lebedeva 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 3. Ozawainella cf. aurora Grozdilova et Lebedeva 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 4. Profusulinella ovata Raltzer-Chernousova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 5. Ozawainella cf. inflata Thompson 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 6. Ozawainella fragilis Safonova 259. Ddk-9. Csepel-völgy É-i része 70 X 7. Tetrataxis sp. 4313. Bl-25. Bán Long 56 X 8. Schubertella aff. magna Lee et Chen 4313. BL-25. Bán Long 56 X 9. Wedekindellina sp. 262. Ddk-15. Cao Bang felé vezető út 35 X 10. Schubertella ex. gr. obscura Lee et Chen 4313. BL-25. Bán Long 56x 11. Wedekindellina sp. 262. Ddk-15. Cao Bang felé vezető út 35 X 12. Fusulina sp. 262. Ddk-15. Cao Bang felé vezető út 70 X Kora: Karbon, moszkvai emelet: pseudostaffellás-profusulinellás-ozaw staffellás-wedekindellinás-Dvinella comatás társulás (I— II. tábla) III. Tábla— Plate II. 1. Pseudofusulina sp. Mmk-2. Ta Lai I., G 15-től Ny-ra 35 X 2. Pseudofusulina sp. Mmk-2. Ta Lai I., G 15-től Ny-ra 35 X 175 ás-para- 4* 176 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 3. Darvasites div. sp. Mmk-2. Ta Lai I., 15-től Ny-ra 35 X 4. Darvasites div. sp. Mmk-2. Ta Lai I., G 15-től Ny-ra 35 x 5. Darvasites div. sp. Mmk-2. Ta Lai I., G 15-től Ny-ra 35 X 6. Darvasites div. sp. Mmk. Ta Lai I., G 15-től Ny-ra 35 X 7. Darvasites div. sp. Mmk-2. Ta Lai I., G 15-től Ny-ra 35 X 8. Darvasites sp. Mmk-2. Ta Lai I., G- 15-től Ny-ra 35 X 9. Darvasites div. sp. Mmk-2. Ta Lai I., G 15-től Ny-ra 35 X Kora: Alsópemi felső része (artinszki): darvasiteses-pseudofusulinás társulás IV. Tábla— Plate IV. 1. Neoschwagerina ex. gr. craticulifera (Schwager) 1002. Tmf-291. LIÍ-73. 53,0 m 35 x 2. Neoschu-agerina cf. megasphaerica Deprat 1000. Tmf-289. LK-G9. 128, 9 m 35 X 3. Neoschu-agerina ef. megasphaerica Deprat 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 x 4. Neoschwagerina cf. margaritae Deprat 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 5. Neoschwagerina ex. gr. simplex Ozawa 1002. Tmf-291. LK-73. 54,0 m 35 X V. Tábla- Plate V. 1. N eofusulinella praecursor Deprat 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 2. N eofusulinella praecursor Deprat 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 3. N eofusulinella aff. schwagerinoides Deprat Tmf-106. LIv-64. 77,0 m 35 X 4. N eofusulinella sp. Tmf-106. LIv-64. 77,0 m 35 X 5. N eofusulinella sp. Tmf-106. LIv-64. 77,0 m 35 X 6. N eofusulinella praecursor Deprat 1Ó02. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 7. Parafusulina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 8. Parafusulina ex. gr. shaksgamensis Reichel Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 9. Pseudofusulina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 10. Pseudofusulina sp. Tmf-85. LK-G2. 40,0 m 35 x VI. Tábla -Plate VI. 1. Cancellina sp. 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 2. Cancellina aff. primigena (Hayden) Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 3. Cancellina ex. gr. kobayashii Toriyaila 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 4. Cancellina aff. primigena (Hayden) 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 n 35 X S idő: E-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 177 5. Cancellina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 6. Cancellina ex. gr. kobayashii Toriyama 1005. Tmf-294. LK-81. 38,0 m 35 X 7. Cancellina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 8. Polydiexodina sp., Neoschwagerina sp., Cancellina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X VII. Tábla- Plate VII. 1. Misellina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 2. Misellina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 3. Misellina sp. Tmf-106. LK-64. 77,0 m 35 X 4. Sumatrina ex. gr. japonica Fujimoto 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 5. V erbeekina sp. 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 6. Sumatrina ex. gr. japonica Fujimoto 4499. K-277/11. 70 X 7 . ?V erbeekina sp . Tmf-107. LK-64. 130,8 m 35 X 8. Sumatrina sp. 4499. K-277/11. 70 X 9. Sumatrina sp. 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 35 X VIII. Tábla -Plate VIII. 1. ? Pseudodoliolina sp. 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 2. V erbeekina ex. gr. verbeeki (Geinitz) 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 3. Neoschwagerina ex. gr. parva Colani, Neofusulinella sp. 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X 4. Neoschwagerina div. sp., Neofusulinella sp. 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 35 X IX. Tábla— Plate IX. 1 . Kahlerina pachytlieca Kochansky-Devidé et Ramovs 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 35 X 2. Pachyphloia sp. 4499. K-277/11. 70 X 3. Zellia mira (Kahler et Kahler) 4499. K-277/11. 70 X 4. Kahlerina cf. pachytheca Kochansky-Davidé et Ramovs 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 35 X 5. Kahlerina cf. pachytheca Kochansky-Devidé et Ramovs 4499. K-277/11. 35 X 6. Zellia cf. mira (Iyahler et Kahler) 4499. K-277/11. 35 X 7. Zellia cf. mira (Kahler et Kahler) 4499. K-277/11. 35 x 8. Schubertella sp. 1005. Tmf-294. LK-81. 39,0 m 70 X 9. Schubertella sp. 4499. K-277/11. 70 X 178 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 10. Schubertella cf. austrális Thompson et Miller 4499. K-277/1 1. 70 + 1 1 . Schubertella cf . kingi Dunbar et Skinner 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 70 X 12. Glomospira sp. 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 35 X 13. Staffella sp. 1005. Tmf-294. LK-81. 38,0 m 70 X 14. Palaeotextularia sp. 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 70 x 15. Tuberitina maljavkini Mikhaylov 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 70 x 16. Pachyphloia sp. 1000. Tmf-289. LK-69. 128,9 m 70 X 17. Nodogenerina sp. 1005. Tmf-294. LK-81. 38,0 m 70 X 18. Nodogenerina sp. 1002. Tmf-291. LK-73. 53,0 m 70 X Kora: Felsőperm alsó része: neoschwagerinás-misellinás-cancellinás-neofusulinellás- beekinás-sumatrinás társulás (IV — IX. tábla). X. Tábla— Plate X. 1 . Palaeofusulina prisca Deprat 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 37 X 2. Palaeofusulina prisca Deprat 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 37 X 3. Palaeofusulina cf. mutabilis Sheng 4484. K-276/4. 40 X 4. Palaeofusulina mutabilis Sheng 4331. Mmf-12. LK-151. 7,7 — 8,5 m 37 X 5. Palaeofusulina mutabilis Sheng 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 35 X 6. Palaeofusulina mutabilis Sheng 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 37 X 7. Palaeofusulina mutabilis Sheng 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 37 X XI. Tábla— Plate XI. 1. Reichelina média K. M.-Maclay 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 108 X 2. Reichelina média K. M.-Maclay 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 108 X 3. Reichelina média K. M.-Maclay' 749. K-25/4. 70 X 4. Reichelina cf. média K. M.-Maclay 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 80 X 5. Reichelina nov. sp. ? 1815. Tmf-312. LK-78. 93,1 m 80 X 6. Reichelina média K. M.-Maclay 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 120 X 7. Reichelina cribroseptata Erk 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 80 X 8. Reichelina cribroseptata Erk 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 80 X 9. Reichelina cf. pulchra K. M. -Maclay 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 70 X 10. Reichelina pulchra K. M.-Maclay 4533. K-294/1. 40 X I i ver- S id ó: É-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 179 11. Reichelina cf. pulchra Maclay 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 35 X 12. Codonofusiella nana Erk 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 35 X 13. Codonofusiella sp. 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 35 X 14. Reichelina nov. sp. ? 4484. K-276/4. 40 x XII. Tábla- Plate XII. 1. Schubertella sp. 4339. Mmf-20. LK-151. 44,5 m 108 X 2. Schubertella sp. 749. K-25/4. 70 x 3. Endothyra sp. 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 70 X 4. Endothyra sp. <1*40. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 70 X 5. Tetrataxis plana Marosova Ddf-8. LK-67. 5,5 m 70 X 6. Lasiotrochus cf. tatoiensis Reichel 4533. K-294/1. 70 X 7. Polytaxis cf. maxima (Schellwien) Ddf-8. LK-67. 5,5 m 70 x 8. Climacammina elegáns (Moeller) 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 37 X 9. Climacammina major Morosova 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 37 X 10. Climacammina gigas Sulejmanov 749. K-25/4. 70 X 11. Climacammina gigas var. ovoides Sulejmanov 4533. K-294/1. 40 X XIII. Tábla -Plate XVIII. 1. Climacammina cf. rugósa Morosova 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 37 X 2. Climacammina sp. 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 70 X 3. Palaeotextularia sp. 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 70 X 4. Palaeotextularia cf. primitiva Morosova 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 37 X 5. Palaeotextularia primitiva Morosova 4339. Mmf-20. LK-151. 44,5 m 108 X 6. Palaeotextularia primitiva Morosova 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 70 X 7. Palaeotextularia aff. bishkadekensis Sulejmanov 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 70 X 8. Decker ella sp. 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 37 X 9. Palaeotextularia occidentalis Morosova 1381. Tmf-309. LK-78. 102,0 m 70 X 10. Palaeotextularia occidentalis Morosova 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 11. Globivalvulina bulloides (Brady) 1381. Tmf-309. LK-78. 102,0 m 70 X 12. Decker ella elegáns Morosova 1381. Tmf-309. LK-78. 102,0 m 70 X 180 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 13. Globivalvulina cf. graeca Reichel 749. K-25/4. 70 X 14. Colaniella média K. M.-Maclay 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 37 X 15. Colaniella sp. 4505. K- 2 7 8/6. 70 X XIV. Tábla-Plate XVI. 1 — 2. Colaniella parva (Colani) 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 70 X 3. Colaniella parva (Colani) 4331. Mmf-12. LK-151. 7,7 — 8,5 m 56 X 4. Colaniella parva (Colani) 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 70 X 5. Colaniella parva (Colani) 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 6. Colaniella cf. parva (Colani) 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 7. Colaniella cf. média K. M.-Maclay 4331. Mmf-12. LK-151. 7,7 — 8,5 m 56 X 8. Colaniella média K. M.-Maclay 1814. T— 311. LK-78. 17,2 m 70 X 9. Colaniella média K. M.-Maclay 1380. Tmf-308. LK-78. 82,0 m 80 X 10. Colaniella cf. parva (Colani) 749. K-25/4. 35 X 11. — 12. Colaniella média K. M.-Maclay 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 13. Colaniella média K. M. -Maclay 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 14. Colaniella média K. M.-Maclay 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 70 X 15. Colaniella cylindrica K. M.-Maclay 4331. Mmf-12 LK-151. 7, 7-8,5 m 56x 16. Robuloides cf. lens Reichel 4339. Mmf-20. LK-151. 44,5 m 108 X 17. Robuloides sp. 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 108 X 18. Robuloides cf. tumidus K. M.-Maclay 4340. Mmf-2 1 . LK-151. 46,8 m 70 X XV. Tábla — Plate XV. 1 . Robuloides lens Reichel 4339. Mmf-20. LK-151. 44,5 m 108 X 2. Lunucammina ovata (Lángé) 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 113 X 3. Lunucammina tumida (K. M.-Maclay) 4331. Mmf-12. LK-151. 7,7 — 8,5 m 108 X 4. Lunucammina perforata (Lángé) 749. K-25/4. 70 X 5. Lunucammina cf. gigantea (IÁ. M.-Maclay) 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 6. Lunucammina cf. magna (Lipina) 4331. Mmf-12. LK-151. 7,7 — 8,5 m 70 X 7. Lunucammina cf. inflata (K. M.-Maclay) 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 70 X 8. Lunucammina tcherdynzevi (K. M.-Macgay) 4331. Mmf-12. LK-151. 7,7 — 8,5 m 70 X I 1 1 1 1 1 1 1 2i 2 K Sidó: É-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfixi vizsgálata 181 9. Lunucammina gigantea (K. M.-Maclay) 1380. Tmf-308. LK-78. 82,0 m 70 X 10. Lunucammina cf. caucasica (K. M.-Maclay) 749. K-25/4. 70 X 11. Lunucammina cf. paraconica (K. M.-Maclay 4484. K-27G/4. 70 X 12. Pachyphloia robusta K. M.-Maclay) 4332. Mmf-13. LK-151. 10,3 m 113 X 13. Pachyphloia lanceolata K. M.-Maclay Ddf-8. LK-67. 5,5 m 70 X 14. Pachyphloia solida K. M.-Maclay 749. K-25/4. 70 X 15. Pachyphloia gefoensis K. M.-Maclay 749. K-25/4. 70 X XVI. Tábla- Plate XVI. 1. Pachyphloia lanceolata var. gigantea K. M.-Maclay 4505. K-278/6. 40 X 2. Nodosaria mirab ilis Lipina 4331. Mmf-12. LK-151. 7, 7-8, 5 m 108 X 3. Nodosaria longissima Sulejmanov 4340. Mmf- 2 1 . LK-151. 46,8 m 108 X 4. Nodosaria tenuiseptata Lipina 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 5. Nodosaria cf. acera K. M.-Maclay 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 70 X 6. Nodosaria cf. cubanica K. M.-Maclay 4339. Mmf- 20. LK-151. 44,5 m 108 X 7. Nodosaria netchajevi Tcherdynzev 4331. Mmf-12. LK-151. 7,7 — 8,5 m 70 X 8. Nodosaria linea K. M.-Maclay 1815. Tmf-312. LK-78. 93,1 m 70 X 9. Nodosaria cf. sagitta K. M.-Maclay 4339. Mmf-312. LK-78. 93,1 m 70x 10. Nodosaria cf. sumatrensis Lángé 4340. Mmf-21. LK-151. 46,8 m 70 X 11. Glomospira dublicata Lipina 749. K-25/4. 70 X 12. Agathammina sp. 4505. K-278/6. 40 X 13. ? Agathammina pusilla (Geinitz) 749. K-25/4. 70 X 14. Tuberitina sp. 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 15. Tuberitina sp. 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 16. Nodosaria cf. ovoides Lipina 4339. Mmf-20. LK-151. 44,5 m 108 X 17. Tuberitina sp., Lunucammina sp. 4533. K-294/1 . 40 X 18. Colaniella parva (Colani), Tubiphytes obseurus Maslov 4484. K-276/4. 40 X 19. Glomospira cf. reguláris Lipina 4510. K- 2 79/1. 70 X 20. Agathammina aff. pusilla (Geinitz) 1814. Tmf-311. LK-78. 17,2 m 70 X 21. Gymnocodium bellerophonte (Rothpletz) , Colaniella parva (Colani) 1379. Tmf-307. LK-78. 9,2 m 35 X Kora: Felsőperm: palaeofusulinás-reichelinás-colaniellás-pachyphloiás társulás (X — XVI. tábla). 182 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet XVII. Tábla- Plate XVII. 1. Nankinella orientalis K. M.-Maclay 4510. K-279/1. 40 X 2. Nankinella sp. 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 3. Nankinella orientalis K. M.-Maclay 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 4. Nankinella orbicularia Lee 4510. K-279/1. 40 X 5. Nankinella cf. caucasica Dutkevich 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 6. Nankinella ovata M.-Maclay 4510. K-279/1. 40 X 7. Schubertella cf. simplex Lángé 4517. K-280/5. 70 X XVIII. Tábla- Plate XVIII. 1. Sphaerulina sp. 4491. K-277/3. 70 X 2. Sphaerulina sp. 3722. Kpf-4. LK-120. 18,5 m 35 X 3. Sphaerulina sp. 1382. Ddf-10. LK-79. 25,5 m 70 X 4. Endothyra sp. 3722. Kpf-4. LK-120. 18,5 m 108 X 5. Staffella sp. Tmf-3. LK-66. 90,5 m 70 X 6. Staffella sp. 1003. Tmf-292. LK-76. 39,2 m 70 X 7. Codonufusiella ex. gr. schubertelloides Sheng Tmf-3. LK-66. 9Ö,5 m 70 X 8. Codonofusiella ex. gr. schubertelloides Sheng 1382. Ddf-10. LK-79. 25,5 m 70 X 9. Globivalvulina bulloides (Brady) 1003. Tmf-292. LK-76. 39,2 m 35 X 10. Olympina cf. insolita Reichel Tmf-3. LK-66. 90,5 m 70 X 11. iGlobivalvulina sp. Tmf-13. LK-66. 76,0 m 70 x 12. Palaeotextularia occidentalis Morosova Tmf-15. LK-66. 137,0 m 70 X 13. L/unucammina cf. ovoides (Lipina) Tmf-3. LK-66. 90,5 m 70 X 14. Palaeotextularia cf. lipinae Conil et LyS 4517. K-280/5. 70 x 15. Lunucammina uralica (Sulejmanov) 4510. K-279/1. 70 x 16. Lunucammina postcarbonica (Spandel) 4510. K-279/1. 70 x 17. iNodosaria sp 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 18. Lunucammina sp. 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 19. N odogenerina sp. 1382. Ddf-10. LK-79. 25,5 m 70 x XIX. Tábla — Plate XIX. 1. Pachyphloia adducta K. M.-Maclay 3722. Kpf-4. LK-120. 18,5 m 70 X 2. Pachyphloia orientalis K. M.-Maclay 3722. Kpf-4. LK-120. 18,5 m 70 X Sidó: É-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 183 3. Robuloides cf. orientalis K. M.-Maclay 4491. K-277/3. 70 X 4. Robuloides sp. 4491. K-277/3. 70 X 5. Hemigordiopsis sp. 1003. Tmf-292. LK-76. 39,2 m 35 X 6. Glornospirella sp. 4510. K-279/1. 70 X 7. Robuloides lens Reichel 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 8. Glornospirella cf. ovális Malakhova 4491. K-277/3. 70 X 9. Glomospira cf. reguláris Li pina 4510. K-279/1. 70 X 10. Glomospira vulgáris Lipina 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 108 X 1 1 . Glomospira serenae Malakhova 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 12. Glomospira ovális Malakhova 4510. K-279/1. 70 X 13. Glomospira ovális Malakhova, Tuberitina sp. 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 14. Glomospira aff. compressa Lipina 4491. K-277/3. 70 X 15. Glomospira cf. dublicata Lipina 4510. K-279/1. 70 X XX. Tábla — Plate XX. 1. Glomospira sp. 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 2. Glomospira cf. ilimica Malakhova 4510. K-279/1. 70 X 3. Glomospira sp. Tmf-15. LK-66. 137,0 m 70 X 4. Glomospira sp. 4491. K-277/3. 70 X 5. Glomospira sp. 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 6. Glomospira sp. 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 7. iHemigordius sp. 4058. Tmf-666. LK-145. 44,0 m 70 X 8. Glomospira sp. 4491. K-277/3. 70 x 9. Pseudovermiporella sp. 3722. Kpf-4. LK-120. 18,5 m 70 X 10. Vermiporella nipponica Endo Tmf-15. LK-66. 137,0 m 70 X 11. Vermiporella sp., Gastropoda kőbél 4510. K-279/1. 40 x 12. Apterinella sp., Tuberitina sp. 1382. Dfd-10. LK-79. 25,5 m 70 X Kora: Felsőperm felső része: nankinellás-codonofusiellás-glomospirás-mészalgás-táraulás A fotókat Laky Ildikó készítette. Irodalom — References CHOI, D. R. (1973): Permian Fusulinids írom the Setamai-Yahagi district, Southern Kitakarni Mountains, N. E. Japan. Journal of the Faculty of Science Hokkaido University, Ser. 4. Geology and Mineralogy, Vol. 16, no. 1, 1 — 131. p. COLAKI, M. (1924): Nouvelle contribution á l’étude des Fusulinidés de l’Extréme-Orient. Mémoires du Service Géologi- que de l’Indochine, Vol. 11, Fasc. 1, 1 — 191. p. Conil, R.— Lys, M. (1964): Matériaux pour l’étude micropaléontologique du Dinantien de la Belgique et de la Francé (Avesnois). Mémoires de l’Institut Géologique de l’Université de Louvain, Tóm. 23, 1—296. p. 184 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet CüMMlNGS, R. H. (1936): Revision of the Upper Paleozoio textulariid Foraminifera. Micropaleontology, Vol. 2, no. 3 201-242. p. Cummings, R. H. (1965): Notes on Malayan limestones. Overseas Geology and Mineral Resources, Vol. 9, no. 4, 418-426. p. Deprat, J. (1912): Sur deux genres nouveaux de Fusulinidés de l’Asie orientale, intéressants au point de vue pliylogé- nique. 0. R. Acad. Se. Paris, Tóm 154, 1548—1550. p. Deprat. J. (1913): Les Fusulinidés des caleaires Carbonifériens et Permiens du Tonkin, du Laos et du Nord-Annam. Mémoires du Service Géologique de l’Indochine, Vol. 2, Fasc. 1, 1 — 76. p. Douglas, .1. A. (1950): The Carboniferous and Permian faunas South Irán and Iranian Beluchistan. Palaeontologia Indica, N. S., Vol. 22, Memoir no. 7, 1—57. p. Dovzsikov, E. A. (1965): Geologija szevernogo V’etnama. Hanoj. 668 p. Ganeeina, R. A. (1951): Eostaffetlii i vizejszkogo i namjurszkogo jaruszov nizsnego karbona zapadnogo krüla pod- moszkcvnoj kotlovinü. Trudü VNIGRI, N. S., Vüp. 56, 179—210. p. Gubler, J. (1935): Les Fusulinidés du Permien de l’Indochine. Mémoires de la Société Géologique de Francé, N. S., Tóm. 11, Fasc. 4, Mémoire no. 26, 1 — 173. p. Gupta, V. J. — Kahler, F. (1973): Permische Fusuliniden aus dem Himalaya. Neues Jahrbuch für Geologie und Palaontologie, Monatshefte, Jg. 1973. H. 4, 207 — 215. p. Herak, M. — Kochansky-Devidé, V. (1959): Gymnocodiacean calcareous algae in the Permian of Yougoslavia. Geoloski Vjesnik, Tóm. 13, 185—196. p. Kahler, F. (1959): Fortschritte in dér Stratigraphie des jungpaláozoikums Südeuropas. Mitteilungen dér Geologische Gesellschaft in Wien, Bd. 51, 67—80. p. Kahler, F. (1974): Jranisehe Fusuliniden. Jahrbuch dér Geologischen Bundesanstalt, Bd. 117, 75—107. p. Kahler, F.— Kahler, G. (1940): Beitrage zűr Kenntnis dér Fusuliniden dér Ostalpen: Die Gattung Pseudoschwage- rina und ihre Vertreter im unteren Schwagerinenkalk und im Trogkofelkalk. Palaeontographica, Abt. A, Bd. 92, 59-98. p. Kochansky-Devidé, V. (1959): Karbonske i permske fuzulinidne foraminifere Velebia i Like. Donji penn. Palaonto- logia Jugoslavica, Tóm. 3, 1 — 62. p. Kochansky-Devidé, V. (1960): Prilog poznavanju fuzulinida Zapadne Srbija. Prirodoslovna Istrazivanja, Kn. 29, Acta Geologica 2, 103—110. p. Kochansky-Devidé, V. (1964): Die Mikrofossilien des jugoslawischen Perms. Palaontologische Zeitschrift, Bd. 38, No. 3/4, 180—188. p. Kochassky-Devidé, V. (1970): Permski mikrofossili zahodnih Karavank. Geologija Razprave in Porocila, Kn. 13, 175—256. p. Kochassky-Devidé, V. (1973): Ramovsia limes n. g., n. sp. (Problematica), ein Leitfossil dér Grenzlandbanke (unteres Perm). Neues Jahrbuch für Geologie und Palaontologie, Monatschefte, Jg. 1973, H. 8, 462—468. p. Kochassky-Devidé, V. — Gtjsic, I. (1971): Evolutions — Trendenzen dér Dasycladacean mit besonderer Berück- sichtigung neuer Funde in Jugoslawien. Palaontologische Zeitschrift, Bd. 45, No. 1/2, 82—91. p. Kochassky-Devidé, V.— Herak, M. (1959): On the Carboniferous and Permian Dasycladaceae of Jugoslavia. Geoloski Vjesnik, Tóm. 13, 65 — 96. p. Leves, É. Ja. (1975): Jarusznaja skala permszkih otlozsenij Tetisza. Bjulleten’ Moszkovszkogo Obscsesztva Iszpüta- telej Prirodü, Otdel Geologicseszkij, Tóm 50, vüp. 1, 5—21. p. Llpisa, O. A. (1948): Textulariidae des couches supérieures du Carbonifére inférieur de la partié méridionale du bassin de Moscou. Trav. Inst. Se. Géol., Ac. Se. CRSS, no. 62, sér. géol., no. 19, 196 — 216. p. Lipisa, 0. A. (1949): Melkie foraminiferü pogrebennüh masszivov Baskirii. Trudü Insztituta Geologicseszkih Nauk, vüp. 105, Geol. Szer., no. 35, 198—235. p. Loeblich, A. R.— Tappas, H. (1964): Sarcodina schiefly „Thecamoebians” and Foraminiferida. Vol. 1—2. New York Geol. Soc. Amer. 900 p. (Treatise on invertebrate paleontology, Part C, Protista 2.) Lys, M. (1963): La microfaune dans ses applications á la stratigraphique du Carbonifére. Cinquiéme Congress Inter- national de Stratigraphie et de Géologie du Carbonifére. Paris, 9—12. septembre 1963. 189—202. p. Liem. N. V. (1966): Dia tang Paleozoi thuong va van de tuoi cua bauxit vung Dong Dang-Lang Són. Dia Chat, no. 57, 25 — 32. p. Liem, N. V. (1971): Novüe pozdnepermszkie vidü Neoendothyra (Endothyrida) iz szevernogo V’etnama. Paleonto- logicseszkij Zsumal, no. 3, 110—111. p. Liem, N. V. (1974): Rod Palaeofusulina i ego novüe vidü iz V’etnama. Paleontologicseszkij Zsumal, no. 4, 11 — 17. p. Miklpho-Maklaj, A. D. (1956): Sur la systématique des Foraminiféres du Paléozoíque. Bull. L’niv. Leningrad, no. 6, sér. géol., géogr., no. 1, 57—66. p. Mikluho-Maklaj, A. I). (1963): Verhnij paleozoj szrednej Azii. Leningrad, Izdat, Leningr Univ. 330 p. Miklfho-Maklaj, K. V. (1954): Foraminiferü verhnepermszkih otlozsenij szevernogo Kavkaza. Moszkva, Goszgeolte- hizdal. 163 p. Patté, E. (1927): Études géologiques dans l’est du Tonkin. Bulletin du Sérvice Géologique de l’Indochine, Vol. 15, no. 1, 10—57. p. Rauzer-Csersouszova, D. M. (1949, red.): Foraminiferü verhnekamennougol’nüh i artinszkih otlozsenij Baskirszkogo Priural’ja. Moszkva— Leningrad, Izdat. Akad. Nauk SzSzSzR. 276 p. (Trudü Insztituta Geologicseszkih Nauk, vüp. 105, Geol. Szer., no. 35.) Raezer-Csersouszova, D. M. — Beljaev, G. N.— Reitlisger, E. A. (1936): Foraminiféres du Paléozoíque supérieur du rempart de la Petchora (NW Oural). Trav. Comm. Polaire, Ac. Se. URSS, Leningrad, Fasc. 28, 159—232. p. Rai’zer-Csersouszova, D. M. — Reitlisger, E. A. (1957): Development of foraminiferae during Paleozoic and their stratigraphical importance. Bull. Ac. Se. URSS, sér. géol., no. 11, 103—125. p. Rafzer-Csernouszova, D. M. et al. (1951): Szrednekamennougol’nüe fuzulinidii ruszszkoj platformú i szopredel’nüh oblasztej. Moszkva, Izdat. Akad. Nauk SzSzSzR. 380 p. Rész. C.— Reichel, M. (1945): Beitrage zűr Stratigraphie und Palaontologie des ostmediterranen Jungpaláozoikums und dessen Einordnung im griechischen Gebirgssystem. Eclogae Geologicae Helvetiae, Vol. 38, no. 2, 211 — 313. p. Rozovskaja, Sz. E. (1961): K szisztematike szemejsztv Endothyridae i Ozawainellidae. Paleontologicseszkij Zsumal no. 3. 19—21. p. Rüzsencev, V. E. — SZARÜCSEVA, T. G. (1965, red.): Razvitie i szmena morszkih organiznov na rubezse paleozoja i> mezozoja. Moszkva. Izdat. Nauka. 431 p. (Trudü Paleontologicseszkogo Insztituta, Tóm 108.) Schwager, C. (1883): Karbonische Foraminiferen aus China und Japan. Berlin. In: RlCHTHOFEN: China, Bd. 4, 106-259. p. SHENG, J. C. (1955): Somé Fusulinids from Changsing limestone. Acta Palaeontologica Sinica. Vol. 3, no. 4, 287— 308. p. SHENG, J. C. (1956): Permian Fusulinids from Liangshan, Hanching, Southern Shensi. Acta Palaeontologica Sinica, Vol. 4, no. 2, 175-228. p. Sheng, J. C. (1963): Permian fusulinids of Kwangsi, Kueichow and Szechuan. Paleontol. Sinica, N. S. B, Vol. 149, no. 10, 123—247. p. S i d ó: E-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 1 85 Sheng, J. C. — Chang, L. H. (1958): Fusulinids from the type locality of the Changhsing limestone. Acta Palaeontologica Sinlca, Vol. 6, no. 2, 205 — 214. p. Skinner, J. W. (1969): Permian Foraminifer from Turkey. Univ. Kansas Paleont. Contr. Paper 36, 1 — 8. p. Szulejmanov, Sz. A. (1949): Nekotorüe melkie foraminiferii iz verhnepaleozojszkih otlozsenij Baskirii. Trudü Inszti- tuta Geologicseszkih Nauk, vüp. 105, Geol. Szer., no, 35, 236—243. p. TORI vama, P,. (1975): Fusuline fossils from Thailand, Part 9. Permian Fusulines from the Bet Buri Limestone in the Khao Phlong Phrab Area, Sara Buri, Central Thailand. Memoirs of the Faculty of Science, Kyusliu University, Ser. D. Geology, Vol. 23, no. 1, 116 p. Wang Kuo-lien — Sun Xiu-fang (1973): Carboniferous and Permian Foraminigera of the Chinling Rangé and its geologic significance. Acta Geologica Sinica, no. 2, 137—178. p. Woodland, R. B. (1958): Stratigraphic significance of Mississippién Endothyroid Foraminifera in Central Utah. Journal of Paleontology, Vol. 32, no. 5, 791—814. p. A biostratigraphic study of Upper Paleozoic rocks from the northern part of Viet-Nam M. K. Sidó On behalf of the Planning and Research Institute of Alumínium Industry, the autlior carried out a large-scale mieroscopic analysis of 76 carbonate rock samples taken during bauxite prospecting in the vicinities of Dong Dang, Ma Meo, Ta Lai, Tani Lung and Láng Són (Fig. 1). 250 thin sections of at least 3 different orientations were inadé of each sample. Both the micro- and the maeroflora could be well evaluated. The fossil assemblages of the individual samples gave information on the age and the facies of the sediments; moreover, they were even suitable fór stratigraphic correlations. On the basis of the morphological study and stratigraphic evaluation of the smaller and larger Foraminifera, with due regard to the geologic-al features, different types of biofacies could be distinguished within the Carboniferous and the Permian in the inves- tigated area. Microfaunistic studies provided good possibilities fór the correlation of the formations occurring in the bauxite exploration area. Although only a mosaie-like reconstruction of the paleoecological, stratigraphic and paleogeographic conditions has been possible, it can be concluded that the litho- and biofacies generated in the sedimentary basins during the transgressive-regressive phases controlled bv the Variscan-Altai orogenic movements largely vary in thickness and show very diversified features. With a view to the comparative literature data (J. Deprat 1912, J. Gubler 1935, C. Renz — M. Reichel 1945, M. Colani 1924, O. A. Lipina 1949, I. S. Suleimanov 1949, K. V. Mikluho-Maklaj 1954, J. C. Sheng 1966, V. Kochansky-Devidé 1959—1964, J. W. Skinner 1969, A. D. Mikltjho-Makxaj 1963, F. Kahler 1941, N. V. L’em 1966, 1971, and others, to quote just a few of the relevant references) and on the basis of the detailed micropaleontological studies, mainly on the results of the smaller and larger Foraminifera as well as microflora, investigations it can be concluded that the formations studied m the bauxite exploration area in Viet-Nam are of Carboniferous and Permian age, belonging to the Southern zoogeopgraphic province of the Tethys. This facies type was interconnected with enormous areas extending to the west and east. Accordingly, there is a faunistic, similarity, or, in many cases even a complete analogy, to East Asia, China, Japan, the Indo-Pacific Archipelago and even Australia; moreover, these connec- tions are further traceable from Viet-Nam to the NW, towards the Russian Platform, Afganistan, the Caucasus and Crimea as well. In addition, faunistic comiections can be shown to exist between the studied area and such coimtries along the Mediterranean Sea as Turkey, Grece, Sicily, the Dinarides, the Velebites, the Carnian Alps, the Julián Alps. Moreover, within the Upper Permian there exists a connection even with Hungary, as shown by the complete agreement of somé foraminiferal assemblages of the Bükk Mounta- ins, North Hímgary, with the study area (Fig. 2). In the regions of Dong Dang, Ma Meo, Ta Lai, Láng Són, Tani Lung and other areas of Viet-Nam forming a uniform geographic province, the ecologic conditions fór the full- scale development of vegetál and animal life were very favourable in the Carboniferous and in the Permian. Under such environmental conditions very rich and diversified flórái and faunal assemblages, i. e. bio-communities, came intő being, as indicated by the docu- mented matériái (Plates I to XX). The examined samples have shown the following distribution in a stratigraphic suc- cession: 186 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet 1. Carboniferous: Most frequent among tlie rock samples deriving ftom various locali- ties and belonging to this period are light grey, almost white, sometimes pink, mottled limestones with large calcite crystals. In the thin secticns of tliese there are rnasses of characteristicallv Carboniferous Psevdostaffella , Projusulinélla, Parastaffella, Ozawainella species which, unfortunately enough, can only approximately be identified in the majority of the cases. Beside these, other generasuch as Neoendothyra, Psevdoendothyra, Eostaffella, Schubertella and Wedekindellina are alsó of a stratigraphic value. Relying on the presence, first appearance and disappearanc-e of the various Fusulinidae genera and their species in samples fronr the region of Dong Dang, the author could distinguish, in the Carboniferous Moscovian Stage, the following foraminiferal assentblages (Plates I — II): a) Pseudostaffella-Eostaffella-Profusulinella-Dvinella comata assemblage marking the Kashirian, i.e. the lower part of the Moscovian Stage. b ) Parastaffella-Projusulinella-Ozauainella assemblage representing the micklle part of the Moscovian Stage, probably the Podolian Substage. c) Wedekindellina-Pseudostaffella assemblage suggesting the presence of the Miach- kovian, the upper part of the Moscovian Stage. The various Sehwagerina zones very characteristic of the Upper Carboniferous in the Tethyan area, however, could nőt be fotmd in the samples examined so far. 2. Thetopmost Lower Permianis characterized by a Darvasites-P studojusulina assemb- lage which could be identified only in one sample (Ta Lai Mmk-2). Beside the foraminiferal assemblage, algal remains are alsó rather varied in composition. They are represented mainly by Dasycladaceae, Codiaceae, e.g. Eugonophyllum sp., Tubiphytes obscurus Maslov, Epimastopora sp., Bacinella sp., Macroporella sp., etc.; moreover, Beresella sp., a redepo- sited Carboniferous form, could alsó be observed in the thin section studied. The generál composition of the microflora and microfauna indicates definitely the presence of the Lower Permian, probably the Artinskian Stage (Plate III). 3. The Upper Permian represented by different litho- and biofacies with several charac- teristic foraminiferal assemblages was intersected by a few boreholes t hat can be regarded as standard (Plates IV— XX). a ) The lower part of the Upper Permian is characterized by a Neoschwagerina-Miscllina- C ancellina-N eofusulinella-Sumatrina-V erbeek ina assemblage. Specialized representatives of Fusulinidae are characteristic fossils of this grey, pink-mottled, calcite-streaked limes- tone sequence (Plates IV — IX). Smaller F üraminifera were represented in it only in a rat- her small number of individuals and species. Calcareous algae, however, seem to be of greater stratigraphic value. This holds true particularly fór the representatives of Mizzia, Vermiporella, Permocalculus, Gymnocodium and Epimastopora which would deserve a more exact paleobotanical and stratigraphic processing. b) Very characteristic is the Palaeofusulina-Beichelina-Colaniella-Pachyphloia assemb- lage which appears to be younger than the Neoschuagerina assemblage. It is the uncoiled and specialized, smaller representatives of Fusulinidae, e.g. various species of Beichelina and Codonofusiella, that are important and of a stratigraphic value. The smaller Foramini- fera are alsó of great importance in this assemblage. First of all the genera indicative of both litho- and biofacies and alsó of the paleogeographic eonditions, stich as Colaniella, Pachypldoia, Bobuloides, Lasiodiscus and Olympina, are significant, having been found in a very marked number of individuals and specimens and with a rather diversified composi- tion (Plates X — XVII). Calcareous algae, mainly the representatives of Dasycladaceae, Codiaceae and Cyanophyta, plav a very significant role in this assemblage. Among these the species Tubiphytes obscurus Maslov, Tubiphytes carintlnacus (E. FlÜGEL), Gymnocodium bellerophonte (Rothpletz), H icorocodium elongata Endo and diverse species of Permocalculus, Mizzia, Gymnocodium, Diplopora and Vermiporella are important. In addition, remnants of Bryozoans, Molluscs and echinoderms are frequent. c ) The third significant and very typical assemblage within the Upper Permian, quite different from the former two, is that of Nankinella-Codonofusiella-Glomospira-caXcaxeoaB algae-molluscs. This represents the upper part of the Upper Permian. As suggested by the samples deriving from key boreholes, this assemblage is elosely connected with bauxite deposits, being their constant associates. Within the sequence enelosing it, again two independent litho- and biofacies can be distinguished. Notably, varying thicknesses of a light grey pink-mottled limestone (e.g. in boreholes LIv-66 or LK-145) and of a dark grey, carbonaceous-argillaceous, pseudo-oolithic limestone alternate with bauxite horizons whithin the sequence. It is nőt clear from the study of the drilling data thus far examined, whether the mode of occurrence of the above two facies is the same or different. The first litho- and biofacies is characterized by a Nankinella-Codonofusiella-Glomospira-cálc&Teous algae-mollusc Sidó: E-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztrntigrá fiai vizsgálata 187 assemblage, the second, pseudo-oolithic, facies by a Glomospira- calcareous algae assemb- lage (Plates XVI — XX). Relying on the microfloral and microfaunal assemblage, one ean conclude that this community of flóra and faxma lived in shallow-water and sublittoral environments in the Laté Permian and that the part.icular facies were generated xmder such environmental conditions. All in all, the results show that the various rock samples thus far examined frorn the study area can be assigned to different substages of the Middle Carboniferons, to the of the Permian and to various substages of the Upper Permian. Characterizable by various foraminiferal assemblages, these formations can be readily correlated with their synchro- nous coxmterparts occxuTing in Asian and European territories. Finally, let us point out that the paleontological, taxonomic and phylogenetic problems of Foraminifera, especially the Fusulinidae family, have nőt been dealt with in depth. Concerning the stratigraphic role of the determined and figxxred species, however, the writer consulted with professor Kochausky-Devidé of the Paleontology Department of the Zagreb University who kindly confirmed the author’s interpretations and stratigraphic conclusions, fór which she feels greatly indebted to her. 188 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet I. tábla — Plate I. Sidó: É-vietnámi újpuleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 189 5 Földtani Közlöny 190 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet III. tábla — Plate III. 3' S i d ó: É -vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigrájiai vizsgálata 191 IV. tábla — Plate IV. 5* 192 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet V. tábla — Plate V. 193 S i d ó: É -vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata VI. tábla — Plate VI. 194 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet VII. tábla — Plate VII. S i d ó: É-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 195 VIII. tábla — Plate VIII. 196 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet IX. tábla — Plate IX. S i cl ó. E -vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 197 198 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet XI. tábla — Plate XI. Sidó: É -vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 199 XII. tábla — Plate XII. 3. 200 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet XIII. tábla — Plate XIII. S i d ó: E-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztrut i'/rá f in i vizsgálata 201 XIV. tábla — Plate XIV. 202 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet S idő: E-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 203 XVI. tábla - Plate XVI. 204 Földtani Közlötiy, 107. kötet, 2. füzet Sidó: É-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratigráfiai vizsgálata 205 XVIII. tábla — Plate XVIII. 6 Földtani Közlöny 206 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Sidó: É-vietnámi újpaleozóos kőzetek biosztratiyráfiai vizsgálata 207 XX. tábla — Plate XX. 6* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1977) 107, 208—214 Argonkivoiió és gáztisztító berendezés K-Ar kormeghatározáshoz Balogh Kadosa, Berecz István , Bohátka Sándor (1 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás : 1972 — 73-ban az MTA Atommag Kutató Intézetében, Debrecen- ben, argonkivonó és gáztisztító berendezést építettünk, melynek segítségével évente kb. 70 kőzet, vagy ásvány K— Ar kora határozható meg. Ismertetjük a berendezés felépítését és használatának módját. Meghatároztuk az Ázsia 1/65 szovjet, és a GL— O francia standardek radiogén argontartalmát, a mérési eredményekből megállapítható, hogy a laboratóriumunkra jellemző rendszeres hiba -f-1,7 ±1,6%. Bevezetés A K-Ar földtani kormeghatározási módszer a 10K izotóp radioaktivitásán alapul. A 40K atomok 88,8%-a béta bomlással 40Ca izotóppá, 11,2%-a pedig elektronbefogással 40Ar izotóppá alakul. Bár lényegesen több 40Ca keletkezik, mint 40Ar, a bomlásnak ez az ága — néhány kivételes esettől eltekintve — nem használható kormeghatározásra, mivel a kőzetek nagy mennyiségű nemradiogén eredetű kalciumot tartalmaznak, melyek izotópösszetételóben a radioaktív bomlás során keletkező 40Ca nem okoz mérhető változást. A kőzetek és ásványok nemradiogén eredetű argontartalma ezzel szemben rendkívül alacsony (10-10— 10~8 g/g) ezért a radiogén 40Ar folyamatos kelet- kezése gyorsan változtatja az argon izotópösszetótelét. Az 40Ar/36Ar arány értéke vulkáni kőzetekben megközelítőleg 100 000 év alatt növekszik 1%-ot, ez a gyors növekedés teszi lehetővé, hogy a K-Ar módszer segítségével fiatal vulkáni kőzetek radiometrikus kora is elfogadható pontossággal határozható meg. A módszer további előnye, hogy a kálium gyakoriságára való tekintettel olyan bázisos kőzetek esetén is alkalmazható, amelyeknél az U-Th-Pb, vagy Rb— Sr módszerek nem jöhetnek számításba. A K— Ar módszer hátránya, hogy viszonylag enyhe földtani hatások is az argon eltávozására vezethetnek. Ezért a módszer csak utólagos elváltozást nem szenvedett kőzetek esetén szolgáltat a földtani korral azonos radiometrikus kort, illetőleg metamorf kőzetekből szeparált csillámok és amfibolok K— Ar kora ezen ásványok keletkezésének idejét adja meg. Mindezek figyelembevételével a K— Ar módszer hazai alkalmazási lehető- ségei a következőkben foglalhatók össze. 1. Alapvető jelentőségű, legtöbbször egyedül alkalmazható módszer a harmad- időszaki vulkáni kőzetek abszolút korának vizsgálatára. 2. Amfibolok radiometrikus korának megállapítására kizárólag ez a módszer alkalmazható. Balogh et ál. : Argonkivonó és gáztisztító berendezés K — Ar kormeghatározáshoz 209 3. Mezozoós és idősebb kőzetekből elválasztott csillámok K— Ar kora az ásványképződés, vagy legutolsó felmelegedés korát adja, ezek az adatok egybevethetők a csillámok Rb — Sr korával. 4. Autochton glaukonitok K— Ar kora gyakran megegyezik a rétegtani korral, így glaukonitos üledékek vizsgálata sem reménytelen. A K— Ar módszer hazai bevezetését Stegena Lajos és Kiss János már 1966-ban javasolta. Erre 1973. elején került sor az MTA Atommag Kutató Intézetében, Debrecenben, egy argonkivonó és gáztisztító berendezés felépí- tésével és üzembe helyezésével. Az azóta eltelt idő alatt kb. 200 — elsősorban hazai - kőzet- és ásványminta elemzését végeztük el. A következőkben az argonkivonó berendezés működési elvét, használatának módját és két nemzet- közi standard mintán végzett ellenőrző mérések eredményeit szeretnénk ismertetni. Argonkivonó és gáztisztító berendezésekkel szemben támasztott követelmények A kőzetek radiogén argontartalma a radioaktív bomlás alaptörvényéből levezethető 40Arrad - 40K ^ (e <*• + */»' - 1) (1) K + ^/3 egyenlettel adható meg, ahol 40Arrad és 40K a megfelelő izotópok jelenlegi kon- centrációi tetszőleges, de azonos egységekben kifejezve, t a kőzet kora években, 2e és pedig a 40K izotóp elektronbefogásos, illetve béta bomlásának bomlási állandója. Aldrich és Wetherill mérései szerint V = 0,585 • 10-10 év-1 Xp = 4,72 • 10-10 év"1 Átlagoshoz közeli kémiai összetételű kőzetekben, melyek káliumtartalma kb. 2,5%, 1 millió év alatt grammonként kb. 10-7 normál cm3 (1,8 • 10-10 g) 40Arrad keletkezik. 10—15 g-nál nagyobb kőzetmennyiség argontartalmának kivonása és megtisztítása nagyon nehézkes. Ezt a mennyiségre vonatkozó felső határt, valamint a várható kort és megközelítő káliumtartalmat figyelembe véve megbecsülhető, hogy a hazai magmás kőzetek közül legnehezebben mérhető fiatal bazaltokból maximálisan kb. 2.10-6 normál cm3 40Arrad vonható ki. Ennek a gázmennyiségnek izotóphigításos tömegspektrométeres meghatá- rozása nem jelent problémát, az analitikai nehézséget az atmoszférikus argon- szennyezés okozza, ami részben a kőzetek lehűlésekor épül be a kristályrácsba, részben az atmoszférából szivárog be az argonkivonó készülékbe. Vulkáni kőzetek megközelítőleg 10 _6 normál cm3/g koncentrációban tartalmaznak atmoszférikus argont, melynek 99,6%-a a szintén 40-es tömegszámú 40Aratm izotóp. Az izotóphigításos tömegspektrométeres analízis során közvetlenül a kőzet teljes 40Ar tartalma (40Artot) határozható meg, mely értékből a 40Arrad mennyisége a 40Arrad = 40Artot - 295,5 • 36Aratm (2) 210 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet összefüggés alapján határozható meg, ahol 36Aratm a kőzetminta atmoszférikus 36 Ar tartalma, továbbá 40Aratm/36Aratm = 295,5 (3) Az argonkivonó berendezésekben kezelhető, maximálisan 10—15 g kőzetminta 36 Aratm tartalma az előzőek alapján kb. 4.10-8 cm3 (7,2 • 10~ug), ennek meg- határozása jelenti a K — Ar kormeghatározások során a legnagyobb analitikai nehézséget. Bár a (2) egyenlet felhasználásával a kőzetminta atmoszférikus argontartalma korrekcióba vehető, jelenléte mégis negatívan befolyásolja a kormeghatározás színvonalát. A 40Arrad hibája ugyanis Cox és Daleymple számításai szerint a él40Arrad = j(Zln)2 + [A (40Ar/38Ar)]2 1 |2 r [A (3<5Ar/38Ar)]2 T (4) egyenlettel adható meg, ahol An a 38Ar nyomjelző mennyiségének hibája, A (40Ar/38Ar) és A (36Ar/38Ar) a tömegspektrométerrel meghatározott izotóp- arányok hibája, továbbá r a 40Arrad/40Artot hányadost jelöli. Az argonkivonó vákuumrendszerének szivárgása r értékének csökkenésére, és a 4"Arrad hibájának növekedésére vezet. Az argon izotópanalízise során használt tömegspekti’ométer nem választja el az argonizotópokat az azonos tömegszámú molekulaionoktól, pl. a 36Ar+ izotóp- ion nem különböztethető meg az 4H35CI + , (21H21G0)+, (3 12C)+ stb. ionok- tól, ezek jelenléte az analizált argonban a K—Ar korok rendkívül súlyos hibá- ját eredményezi. Mindezek alapján az argonkivonó és gáztisztító berendezésekkel szemben támasztott követelmények az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Biztosítani kell az argontartalom teljes felszabadítását 1300 — 1500 C° - hőmérsékletre való hevítéssel, vákuumrendszerben. 2. A minta argontartalmát a többi gáztól el kell választani, különösen fontos az argonizotópokkal azonos tömegszámú molekulaionokra töredező gázok tökéletes elkülönítése. 3. A kigázosítás és gáztisztítás 150 — 200 percet vesz igénybe, ez ezalatt beszivárgó argonmennyiségnek lényegesen, kb. egy nagyságrenddel kevesebb- nek kell lennie, mint a minta atmoszférikus argontartalma. Minthogy 10 g minta atmoszférikus argontartalma megközelítőleg 10 “5 normál cm3, a vákuum- rendszerrel szemben támasztandó követelmény az, hogy a munkafolyamat alatt beszivárgó argonmennyiség legyen <10-6 normál cm3, a szokásos vákuum technikai mértékegységekkel kifejezve a rendszer beömlése legyen <5.10-6 /d/sec. Ezen követelmények közül a vákuumrendszerrel szemben támasztott teljesíthető legnehezebben. Az ATOMKI argonkivonó berendezésének felépítése és működése Az MTA Atommag Kutató Intézetében felépített argonkivonó és gáztisztító berendezés vázlata az 1. ábrán látható. A vákuumtechnikai követelmények kielégítése céljából a rendszert kizárólag kifűthető vákuumszelepekből, fémből és üvegből állítottuk össze. A fém és üvegrészek csatlakoztatását fémüveg forrasztásokkal oldottuk meg, a tömítéseket fémből és teflonból készítettük. Balogh et al : Argonkivonó és gáztisztító berendezés K — Ar kormeghatározáshoz 211 1. ábra. Az argonkivonó és gáztisztító berendezés vázlata Fig. 1. Schema of the argon extraxtion and purifieation system A mintát molibdén tégelyben, az izzító kemence P csatlakozó peremének megbontása után helyezzük el a rendszerben. A berendezés két egységből áll, a kigázosító és előtisztító, valamint a végleges tisztítást végző gáztisztító részből. A minta elhelyezése után a kigázosító és előtisztító részt rotációs- és szorpciós szivattyúval 10 — 15 órán át szivattyúzzuk, miközben a teljes beren- dezésnek az 1. ábrán szaggatott vonallal körülvett részét 200 C° hőmérsékleten tartjuk. Néhányszor 10 ~3 torr vákuum elérése után az SZ2 szelepet elzárva és az SZÍ, majd SZ3 szelepeket nyitva a Berecz és Bohátka által kifejlesztett orbitron típusú getter-ion szivattyú segítségével a rendszert nagyvákuumra szívjuk le. Ezalatt az aktív szenet tartalmazó ampullák hőmérséklete 350 C°, a molekuláris szűrőé 300 C°, a titán szivaccsal töltött kemencéé 900 C°. Kb. 10 óra elteltével 80 90 300 10 - UJ 20 i/) 30 40 3 350 O 60 70 80 90 TRIÁSZ Ki I cjlödes ’E3 2EE3 sEZi 6 Hl 7 KEI 8 EE3 10 |V:. j "ED n [Tv1] '5 í^#>| 16 1 I ,7 EEI -s '0 !---■ I 20 IED ”C. 1 2? I • I “IZE 76EE3 27 E- 1 1 28 |gSO| 31 DM] 32 1 — | *lhra. A tokodl T-527. fúrás eocén képződményeinek rétegsora. Jelmagyariimt 1. Homokkő, 2. Kavicsos homokkő, 3. Alrurltos homokkő, 4. Márgás homokkő. 5. Márgds, kavicsos homokkő, 0. Meszes, aletirltos homokkő. 7. Mcs/.cs homokkő, 8. Meszes, agyugos homokkő, 0, Meszes, kavicsos homokkő. 11. Agyagos homokkő, 12. Milrga. KI. Alearltos márna, 14. Aleuritos agyugmárgn. 15. Homokos mészmárgn, 10. Alcuritos mészmárgn, 17. Aleurltos, homokos iii-'szmárgu, 18. Márgás aleurlt, 10. Márgás. kos aleurlt, 20. Meszes, homokos olcurlt, 21. Meszes, agya «o» aleurit, 22. Agyagos, homokos aleurlt, 28. Agyagos aleurit, 24. Aleuritos agya*. 25. Mészkő, 2<>. Homokos mészkő, 27. Agyngus mészkő, 28. Més/.kőbreocsn, 20. I)olomltbrecr«a, 30. Tilzkőhreccsn. 31. Hálás barnakőszén, 32. .Szenes agyag, 33. Ilarnakőszén, 34. Dlszkordanoin, 35. MolIiuzka-lumu»ella / Gidai: A Dorogi-medence eocénjének földtani alapszelvénye 217 A Molluscák által végig csökkentsósvízi kifej lődésűnek jelzett rétegcsoport- ban kis Foraminiferákat nem találtunk. Nagy Foraminiferák gyéren találhatók, néhány Nummulites sp. és töredékes Nummulites sp. mellett már itt fellép a Nummulites subplanulatus Hantken et Madarász forma. Legjellemzőbb faunacsoportja a Molluscák. Leggyakrabban előforduló fajok: Cadulus pseudohungaricus Szőts Trachycardium gratum Defr. Tivelina pseudopetersi Taeger 4. Szubplanulátuszos, aleuritos agyag A 334,2 — 339,5 m közötti apró molluscás 1 — 2 cm-es Mollusca lumasella csíkokat tartalmazó aleuritos anyagot a Nummulites subplanulatus Hantken et Madarász forma tömeges előfordulása alapján külön rétegcsoportként különítettük el. A szubplanulátuszos rétegcsoport elkülönítésének jelentőségét fokozza nagy területi elterjedése az ÉK dunántúli területen. Az egyéb szerves- maradványcsoportok közül néhány Mollusca faj együttese kőzetalkotó meny- nyiségben fordul elő. A Tivelina pseudopetersi Taeger faj és az Anomia- félék előfordulása, alig csökkent sótartalmú tengerben történő üledékképződésre utal. 5. Aleuritos agyagmárga lumasellar ét egekkel A 325,8 — 334,2 m között elkülönített 8,4 m vastag lumasellarétegeket tar- talmazó aleuritos agyagmárga rétegcsoport az alatta települőtől abban külön- bözik, hogy nem tartalmaz Nu?nmulites subplanulatusokait és Mollusca faunája is gyérebb. A felette települőtől is jól elhatárolható, utóbbi gazdag Nanno- plankton, Foraminifera és vékonyhéjú — kistermetű Mollusca faunája alapján. 6. Nummuliteses-operkulinás aleuritos agyagmárga, márgás aleurit („operculinás agyagmárga”) A 290,0 — 325,8 m közötti 35,8 m vastag rétegcsoport túlnyomóan kőzet- lisztes márgából áll. A palynológiai vizsgálatok szemiterresztrikus láperdő maradvány-együttest mutattak ki e rétegcsoportból. Ez a tény a rétegcsoporttal egyidős barnakőszén- képződésre utal a környező területeken. Jámborné Kness M. nagy Foraminifera vizsgálatai olyan Nummulites és Discocyclina asszociáció kimutatását eredményezték, amelyek a rétegcsoport alsóeocén korát biztosan jelzik: Nummulites burdigalensis de la Harpe Nummulites globulus Leym. Nummulites praelucasi Douv. Nummulites subramondi de la Harpe Nummulites nitidus de la Harpe Discocyclina douvillei (Schlumberger) Discocyclina tenuis Douvillé. Ezek a formák felhúzódnak ugyan a lutéciai emeletbe is, de dominanciájuk e rétegcsoportra esik, s a fiatalabb, a lutéciai emeletre korlátozódó fajöltőjű formák ebből a rétegcsoportból még nem mutathatók ki. Hasonló a helyzet a 218 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet plankton Foraminiferákkal és Operculinákkal is. Vitálisné Zilahy L. vizs- gálatai szerint a rétegcsoport a Globorotalia pentacamerata Subbotina zónának felel meg s a cuisi emelet felső részét képviseli. A zónajelző formán kívül ebből a szakaszból meghatározást nyert még: Globorotalia (A.) interposita Subbotina Globorotalia (A.) pentacamerata Subbotina var. camerata Chalilov. Az alsóeocén jelenlétére utal még az Operculina parva Douvillé Operculina aff. parva Douvillé Jellemző formák még: Operculina ammonea Leym. Operculina granulosa Leym. Operculina marinelli Dainelli Kivéve a 79. sz. réteget, az egész összlet tartalmaz váltakozva kevés, közepes, gyakori módon vékonyhéjú és kis alakú Molluscákat. Leggyakoribb formák: Turritella granulosa Desh. Trachycardium cfr. gratum Defr. Turritella tolcodensis Strausz Elsősorban a plankton és nagy Foraminiferék alapján a rétegcsoportot a cuisi emelet felső részébe soroljuk. A rétegcsoport végig egyhangúan sekély- tengeri kifejlődésű. Lutéciai emelet 7. Perforátuszos agyagos és múrgás aleurit A 252,2 — 290,0 m közötti 37,8 m vastagságú rétegsorozatot a Ntimmulites perforatus-ok előfordulása alapján különítettük el. A vastagsági érték az ismert átlagos (kb. 10 m) vastagságnak majdnem négyszerese, az eddig ismert maxi- mális vastagsági értéknek (kb. 20 m) megközelítően a kétszerese. A Nanno- plankton vizsgálat szerint alsó 7,2 m-re (282,8 — 290,0) a Discoaster sublodoensis zónához tartozik. Erre következik egy nannoplanktonban szegény szint (264,0 — 282.8), az e fölötti rétegek a sztriátuszos-molluszkás rétegcsoportba felnyúló Coccolithus placomorphus-P emma rotundum övbe sorolhatók. A kis Foramini- fera faunában a benthosz formák vannak túlsúlyban. A 77-es sz. rétegből Vitálisné Zilahy L. kimutatta a Globigerina inaequisira Subbotina alsólutéciai formát. A perforátuszos rétegcsoportból az alábbi, a Párizsi medencei lutéciaiból ismert benthosz Foraminiferákat határozta meg: Rotalia audouini d’Orbigny Miliola prisca d’Orbigny Nagy Foraminifera faunája igen gazdag, néhány Nummulites faj gyakori és tömeges előfordulásából áll. A perforátuszos rétegcsoport jellemző nagy Fora- minifera faunája: Nummulites perforatus (Montfort) Nummulites stricitus (Bruguiére) Nummulites garnieri de la Harpe Gidai: A Dorogi-medence eocénjének földtani alapszelvénye 219 A terepi feldolgozás alkalmával a maganyagon üledékfolytonosságot észleltünk a nummuliteszes-operkulinás aleuritos agyagmárga és perforátuszos agyagos- márgás aleurit rétegcsoportok között. A kőzetkifejlődés átmenete folyamatos. A Nummulites perforálás- okból előbb néhány, majd mind több példány jele- nik meg. A rétegcsoportban áthalmozott alsóeocén Nummulites-e k töredezett mállott példányai is kimutathatók voltak. A perforátuszos rétegcsoport általában tengeri — partközeli kifejlődést!. A 272,2 — 276,4 m közötti 74. sz. agyagos aleuritréteg vékony huminit törmelékcsíkokat és 1 — 2 mm vastag barnakőszénzsinórokat tartalmaz. Ennek alapján ez a réteg mocsári kifej lődésűnek tekinthető. A perforátuszos rétegcsoport és a szervesmaradványszegény („tokodi”) homokkő közötti, gyakran 100 m-t is meghaladó vastagságú rétegösszletet a korábbi szerzők egy rétegcsoportnak vagy szintnek tekintették: Hantken M. (1871): Felső puhány emelet, Rozlozsnik P.— Schréter Z.— Telegdi Roth K. (1922): Molluszkás márga és homokkő, Szőts E. (1956): Mol- luszkumos homokos márga, Gidai L. (1964): Sztriátuszos agyag, homokos agyag, márga, agyagmárga homokkő. Kopek G.— Kecskemétit. — Dudich E. (1966): N. striátuszos szint néven említik. Elsősorban a Nummulitesek és Molluscák előfordulása alapján három jól definiálható rétegcsoportra különíthető el: 8. Alsó, sztriátuszos, molluszkás, rétegcsoport . Meszes, márgás aleurit A 232,8 — 252,2 m közötti, 19,4 m vastag rétegcsoport meszes, márgás aleurit rétegekből áll. Alsó határát a Nummidites perforatus- ok eltűnése, felső határát a Nummulites striatus Bruguiére A, B Nummulites aff. garnieri de la Harpe A, B formáknak a faunaképből való kimaradása, és a Molluscák mennyiségének emelkedése jelzik. A rétegcsoportot az említett két Nummulites faj tömeges-kőzetalkotó módon való előfordulása és gazdag Mollusca fauna jellemzi. Legnagyobb mennyiségben előforduló formák: Turritella vinculata Zittel Arca vértesensis Szőts Brachyodontes corrugatus (Brongn.) Ostrea-íé\ók Kivéve a 60. sz. tengeri kifejlődésűnek minősíthető réteget, a Mollusca fauna a normális tengeri sótartalom felé hajló csökkent sósvízben való üledékképződésre utal. 9. Molluszkás, aleuritos márga, mészmárga A 220,0 — 232,8 m közötti 12,2 m vastag szakasz aleuritos márga, mészmárga | rétegekből áll. Csak a 223,2 — 226.2 m közötti rétegekben találtunk 4 db Nummulites striatus- 1 egyébként teljesen nagy Foraminifera mentes. A Mol- luscák viszont kőzetalkotó mennyiségűek. Leggyakoribbak: Pyrazus focillatus de Gregorio Brachyodontes corrugatus (Brongniart) Anomia gregaria Bayan Tivelina pseudopetersi (Traeger) 220 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet Kivéve a mocsárban keletkezettnek tekinthető 53. sz. kőszenes agyagréteget, a fenti Molluscák alapján az egész rétegcsoport csökkentsósvízi kifejlődésű. 10. Felső sztriátuszos, molluszkás rétegcsoport. Homokkő aleurit, mészmárga A 184,6 — 220,6 m között elkülönített 36,1 m vastag rétegcsoport alsó határát a Nummulites striatus és a Nummulites aff. garnieri formák újabb gyakori tömeges fellépésétől, felső határát pedig ezek eltűnésétől számítjuk. A rétegesoport közepén jelentkező sporomorphák, megítélésünk szerint, a szűkebb értelemben vett dorogi területtől ÉK-re levő lencsehegyi barnakő- szénterület legfiatalabb széntelepes rétegcsoportjának rétegtani helyét jelölik. Fenti két Nummulites fajon kívül jellemző ősmaradványai a nagy fajgazdaság- ban jelenlevő Molluscák. Leggyakoribb alakok: Brachyodontes corrugatus (Brongniart) Anomia gregaria Bayan Ostrea supranummulites Zittel (alsó részén) A lutéciai emelet három alsó rétegcsoportján belül kis Foraminifera mentes és kis Foraminiferákat tartalmazó szintek egyaránt előfordulnak. Fontos eredménynek tartjuk, hogy a fúrásban harántolt sztriátuszos réteg- csoportból számos olyan benthosz formát sikerült meghatározni, amelyek a Párizsi medencei lutéciai képződményekből ismertek: Quinqueloculina costata Karrer Miliola prisca (d’Orbigny) Spirolina cylindrica Lamarck Spirolina pedum d’Orbigny Spirolina mariéi le Calvez Dendritina julena d’Orbigny Dendritina elegáns d’Orbigny Dendritina depressa (Terquem) Clavulina parisiensis d’Orbigny Clavulina auriculostoma le Calvez Boldia lobata (Terquem) Halkyardia minima (Liebus) Pararotalia inermis (Terquem) Botalia audouini d’Orbigny Rotalia spinigera (Terquem) Az egész összletre jellemző a fáciesingadozás, különösen a csökkentsósvízi és tengeri kifejlődések között. A 201,9 — 203,3 m közötti 43. sz. finomréteges, homokos, agyagos aleurit réteg végig enyhén huminites, ezenkívül huminitben gazdagabb csíkokat és foltokat is tartalmaz. Fentiek alapján, mocsári kifej lődésűnek tartjuk. A 37,38 és a 39 sz. rétegeket a Brachyodontes corrugatus (Brongniart) Anomia gregaria Bayan fajok előfordulása alapján, a 44. és 45. sz. rétegeket az előbbiek és a Meretrix hungarica Hantken faj alapján csökkentsósvízi kifejlődésünknek tekintjük. A többi réteg — első- sorban a kis és nagy Foraminifera tartalom alapján — tengeri kifejlődésű Gidai: A Dorogi-medence eocénjének alapszelvénye 221 11. Szervesmaradványszegény (,, tokod i” ) homokkő A 164,1 — 184,5 m között elkülönített 20,4 m vastag rétegcsoport vegyes, apró-közép és durvaszemű kavicsos, aleuritos és agyagos homokkőrétegekből áll. A nehézásványképben a metamorf eredetű gránát uralkodik. Néhány — valószínűleg áthalmozott — sporomorpha, nagy Foraminifera és-a rétegekkel egyidős Mollusca faj említhető. A rétegsor kőzettani jellegei delta üledékképző- désre utalnak. Az alatta települő sztriátuszos rétegcsoporthoz szervesen kap- csolódik. A tokodi homokkő a lutéciai emelet záró tagja. Priabonai emelet A lutéciai-priabónai emeletek közötti határ a kőzettani felépítésben alig, a szervesmaradványtartalomban élesen tükröződik. A lutéciai emelet záróréteg- csoportjához képest gazdag szervesmaradványtartalom jellemző. Újra meg- jelennek a sporomorphák, a kis Foraminiferák és néhány Chlamys sp. Jelentős a korjelző gazdag nagy Foraminifera és a gyér, korjelző Nannoplankton- tartalom. A kőzetkifejlődés és a Lithothamnium- félék előfordulása alapján a ; priabonai összletet két rétegcsoportra osztottuk. A rétegcsoportok egyéb szervesmaradvány tartalmában lényeges különbség nincs. 12. Nummxdit eszes, diszkociklinás, agyagos kavicsos homokkő Az uralkodóan meszes, agyagos, kavicsos homokkőrétegekből felépített 45, 2m vastag rétegcsoport a kőzetkifejlődés és a rétegek Lithothamnium mentessége és szegénysége alapján különíthető el a felette települő Lithothamnium- féléket tömeges, kőzetalkotó módon tartalmazó mészkő-mészmárgarétegcsoporttól. A rétegcsoportban a metamorf gránát túlsúlya és közeli vulkáni tevékenység- re utaló biotit jelenléte állapítható meg. 13. Nummulit eszes, diszkociklinás, lithothamniumos mészmárga, mészkő A priabonai összletben palynológiailag Botryoccus- os és paralikus mikro- plankton maradványegyüttes volt elkülöníthető. Nannoplankton tartalma elég gyér. A Cyclococcolithus neogammation Br. et Wilcoxon és a Coccolithus pseudocarteri Hay et al. jelenléte Báldiné Beke M. szerint a képződmény alsópriabónaiba való sorolását indokolja. Mikrofaunája szegényes. Az összlet kőzettani felépítésében is számottevőek a nagy Foramini- ferák és a helyenként nagyobb mennyiségben előforduló szervesmaradvány héjtörmelék darabok. A leggyakoribb formák: Nummulites atacicus (Leymerie) var. striatiforiuis Kacharava Grzybowskia mxdtifida Bieda Nummulites ex. gr. vascus Joly et Leymerie Nummulites aff. cliavannesi de la Harpe Nummulites variolarius (Lamarck) Operculina alpina Dottvillé Operculina aff. ammonea Leymerie Operculinella vaughani (Cushmann) Operculinella nassauensis (Colé) Discocyclina sp. 7 Földtani Közlöny 222 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet A Tokod-527-es fúrás eocén rétegsorának m 100 Üledékképződés Palynológia Nannoplankton SArköziné Farkas E. RÁKOSI L. BÁLDDTÉ BEKE M. 3 ’o 3 1 a a a N 03 110 120 130 140 150 160 170 180 190 200 210 220 230 240 250 260 270 280 290 300 310 320 330 340 350 Mészkőképződés Nehézásvány kép: magmás (biotit) túlsúly Paralikus mikroplanktonos marad vány együttes Coccolithus pseudocarteri Corannulus germanicus szint Meszes-agyagos aleurit, homokkő- képződés Nehézásvány kép: metamorf (gránát) túlsúly Botryococcusos maradvány- együttes Mikroplanktonos maradvány- együttes Sok szerv esvázú mikro- foraminifera Aleuritos márga, mészmárga Nehézásványkép: sok biotit, pirít magas mésztartalom Beékelődő limnotelmetikus fácies sok fonalas algával Mikroplanktonos maradvány- együttes Mélyebb tenger, de a part- vonalhoz közel. Feldúsuló spórák és pollenek, a szemi- terresztrikus láperdő közel- sége Coccolithus placomorphus Pernma rotundum szint (Bakony: NwnmuXites milleca - put-os szint) Márgás aleurit Nehézásványkép: sok pirít Agyagos aleurit, márgás aleurit alacsony mész- tartalom Discoaster sublodoensis t zóna Aleuritos agyagmárga Nehézásványkép: sok pirít magas mész- tartalom Aleuritos agyagmárga, agyagos aleurit alacsony mész- tartalom Szemiterresztrikus láperdő Szegényes nannoplanktos ( Braarudosphaeridae) 360 Pálmás-myricaceaes part- 370 Barnakőszén közeli kevert erdő. Alsó részén méiypápi, sok spóra 390 Breccsa Mollusca faunája sem jelentős, néhány Ostrea sp. és Ghlamys sp. előfordulása említhető. A sporomorphák a nannoplankton és a nagy Foraminiferák alapján soroltuk a priabónai emeletbe. A Tokod 527-es sz. fúrás eocén rétegsorának szintezési és tagolási lehető- ségeinek korrelációját az I. sz. táblázat tartalmazza. Táblázatunkból megállapítható, hogy a különböző szervesmaradvány- csoportok a rétegtani tagolás, szintezés, a korbesorolás alapját képező élet- fejlődési szakaszai általában párhuzamosíthatók. A határok egybeesnek, vagy csak alig térnek el egymástól s jól összehangolhatok az ősföldrajzi változásokat okozó földtani történésekkel. Irodalom — References Gidai L. (1064): A Dorogi -medence eocén képződményeinek kifejlődési viszonyai. Évi Jel. 1962ről, pp. 175—182. Gidai, L. (1971): Coupe- rep.re e’oc:ne de la région nordest de Transdanubie (Sondage de Tokod 527). Magy. All. Földt. Int. Évkönyv. Vol. LIV. Fasc. 4. Pars I. pp. 99—111. Hantken M. (1871): Az esztergomi barnaszén terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. I. pp. 1 — 141. Gidai:. A Dorogi- medence eocénjének földtani alapszelvénye 223 tagolási és szintezési lehetőségei Foraminifera Nummulites és Discocyclina félék Molluszka Rétegtani egység VITÁLISNÉ ZILANY L. jámborné Kness M. Kecskemétiné KÖRMENDY A. Gidai L. Operculinella nassauensis 0. vaughani Qrzybowskia miUtifida N. vascus N. variolarius N. chavannesi Néhány Chlamys sp., Ostrea sp. Nummuliteses-discoeyclinás- lithithamniumos mész- márga, mészkő Nummuliteses-discocyclinás agyagos, kavicsos homokkő Párizsi-medencei lutéciai formák: Boldia lobata , Pararotalia inermis , Ro- talia aüdoúini Discorbis limbata, Müiola prisca , Clamdina parisiensis , Spi- rolina mariéi, Dendritina depressa N. striatus N. aff. garnieri Rossz megtartású, gyér fauna Szervesmaradvány szegény, kavicsos, aleuritos, agyagos „tokodi”-homokkő Gazdag fauna: Pyrazus jocillatus Arca vértesensis Brachyodontes corrugatus Anomia gregaria Felső striatusos, molluszkás rétegcsoport NummvXites szegény Molluszkás aleuritos márga, mészmárga N. striatus Alsó striatusos molluszkás rétegcsoport Gyérebb fauna: Brachyodontes sp. Anomia sp. Ostrea sp. Perforatusos, agyagos és már- gás aleurit N. perforatus Qlobigerina inaequispira ÍV. subramondi , N. anomalus , N. nitidus , N. buráig alensis , N. globosus , N. praelucasi , D. douvtUei Nummuliteses, operculinás, ale- uritos agyagmárga, márga, aleurit Globorotalia(A) penla- camerala zóna, Gl.(A)in- terposita, Gl.(A)camerala var. camerata, Operculina parva, Op. aff. parva Kistermetű, vékonyhéiú formák: Trachycardium, Léda, Pteria, Ringicula, Turritella granulosa, Turri- tella tokodensis Tivellina pseudopetersi, Cadul- lus psewlohungaricus, Tym- panotonus hantkeni Aleuritos agyagmárga lumasel- lákkal Néhány N. sp. és Operculina- töredék Subplanulatusos agyag N. síibplanulatus Molluszkás, márgás, agyagos, aleurit lumasella rétegekkel N. sp. töredék Apró édesvízi csigák Bamakőszénösszlet Fekvőösszlet: mészkő- és dolo- mitbreccsa Kopek G.— Kecskeméti T. — Dudich E. (1966): A Dunántúli Középhegység eocénjének kérdései. Évi Jel. 1964-ről pp. 249—264. Kozlozsnik P.— Schkéter Z.— Telegdi Koth K. (1922): Az Esztergom-vidéki szénterület bányaföldtani viszonyai, pp. 1 — 128. Budapest. SzőTS E. (1956): Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung. 9. pp. 1 — 318. A tokodi T-527 sz. fúrás földtani és anyagvizsgálati dokumentációja. MÁFI Adattár kézirat, lelt. szám: 1054/399. Stratigraphy of the geological key section of the Eocéné of the Dorog Basin as uncovered by borehole T-527 at Tokod Dr. L. Gidai The lóg of borehole T-527 of Tokod is an important key section of the Eocéné of Trans- danubia, representing a basis of comparison fór the purposes of stratigraphic correlation. The borehole has shown the presence of the Eocéné in 296.4 m thickness, being split up intő the following members. 7* 224 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Sparnacian Stage 1. Vnderlying member, limestcne, dolomité and chert breccia Ilié ecmpletely nonfossiliferous sediments of 12.2 ni thickness in the 382.9 to 395.1 m interval have been included in this member. Ilié entire sequence may be considered to represent a terrestrial sedimentation. 2. Lignitiferous sequence This member includes sediments of a totál thickness of 22.90 m belonging to the 360.0 to 382.9 m interval, with lignité beds of respectively 0.7, 7.0 and 4.0 m thickness. G u i s i a n Stage 3. Molluscan, marly and argillaceous siltstone with lumachelle la yers This is a 20.5-m-thick sequence between 339.5 and 360.0 m depth in which, beside the occurrence of a few Nummulites sp. and fragments of the same form, one can observe the first appearance of Nummulites subplanulatus Hantken et Madakász. 4. Silty clay with Nummulites subplanulatus On the basis of the abundance of Nummulites subplanulatus Hantken et Madarász the silty clays containing email molluscs and 1- to 2-cm-thick bands of molluscan luma- chelle in the 334.2 to 339.5 m interval, have been distinguiehed as a separate member. 5. Silty argillaceous mari with lumachelle layers The difference distinguishing the silty argillaceous mari sequence with 8.4-m-thick lumachelle layers in the 325.8 to 334.2 m interval, consists in the fact thatit contains no Nummulites subplanulatus and its mollusc fauna is pcorer. 6. Silty argillaceous mari and marly siltstone with Nummulites and Operculina ( „Operculina Clay-Marl”) This 35.8-m-thick member occurring in the 290.0 to 325.8 m interval consists of silty maris in the main. Studies on larger Foraminifera by M. Jámbor— Kness have resu lted in the discrimination of a Nummulites and Discoeyclina assemblage indicating with high certainty that the member is of Early Eocéné ege. Lutetian Stage 7. Argillaceous and marly siltstone with Nummulites perfcratus This 37.8-m-thick sequence of the 252.2 to 290. 0 m interval has been distinguished on the basis of the occurrence of the represent atives of Nummulites perforatus in it. 8. Lower member with N . striatus and molluscs. Cálcareous, marly siltstone This 19.4-m-thick seq\ienee of the 232.8 to 252.2 m interval consists of calcareous and marly siltstones. Its lower boundary is marked by the disappearance of Nummulites perforatus, its upper boundary by that of Nummulites striatus Brtjguiére A, B and Nummulites aff. garnieri de la Hakfe A, B and by an increase in the quantity of mol- luscs. 9. Molluscan, silty mari and calcareous mari This 12.2-m-thick sequence of the 220.0 to 232.8 m interval consists of silty maris and calcareous maris. Only in the 223.2 to 226.2 m interval did the author find 4 specimens of Nummulites striatus, otherwise the sequence is completely devoicl of larger Foraminifera. The molluscs. liowever, are rockforming in quantity. 10. Upper member with N . striatus and molluscs. Sandstone, siltstone, calcareous mari This 36.1-m-thick sequence of the 184.6 to 220.6 m interval is considered to have its lower boundary at. the reappearance in abundance of Nummulites striatus and Nummu- lites aff. garnieri, its upper boundary being traceable at the disappearance of these. Gidai: A Dorogi-medence eocénjének földtani alapszelvénye 225 11. Sandstone poor in fossils (,, Tokod Sandstone” ) This 20.4-m-thick sequence of the 1G4.1 to 184.5 m interval consists of sediments of mixed, small to médium- and coarse grain composition represented by gravelly, silty and argillaceous sandstones. A few — probably redeposited — sporomorphs, larger Fora- minifera and synsedimentary mollusc species can be mentioned. The lithological features of the sequence are indicative of a deltaic sedimentation. Priabonian Stage The boundary between the Lutetian and Priabonian Stages, very poorly traceable in the lithological composition is sharply reflected in the fossil content. A fossil content, rather rich as compared to the final member of the Lutetian Stage, is characteristic. 12. Argillaceous and gravelly sandstone with Nummulites and Discocyclina This 45.2-m-thick sequence of predominantly calcareous, argillaceous and gravelly sandstones can be distinguished from the overlying limestone calcareous mari sequence containing Lithothamnium specimens in a rockforming abundance, the distinctive features being the difference in lithology and the absence or very poor presence of Lithothamniu in it. 13. Calcareous mari and limestone with Nummulites , Discocyclina and Lithothamnium This 20.2-m-thick sequence is characterized by the considerable role of larger Foramini- fera in its lithology and by the locally greater abundance of fossil shell fragments (bio- clasts) . RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 226—228 Magnézium-aluininium-hidroxilfoszfát ásvány a Soproni-hegységből Fazekas Via * (2 táblázattal) A Soproni-hegység alapzatát képező metamorf pala komplexumhoz tartozó, csillámtartalmú diszténes kvareitokhoz sajátos, igen ritka ásványok para- genetikai társulása kapcsolódik, melynek egyes tagjait — florencitet és mona- citot már korábban bemutattuk (Fazekas V.— Kosa L. — Selmeczi B. 1975). A társulás harmadik tagja az erősen elbontott diszténes kvarcit külszíni fel- tárásból került elő. Az alapkőzet: sárgás-fehérszínű, helyenként limonitos, laza málladék, melynek egyetlen ép elegyrészét tejfehérszínű metamorfkvarc törmelékek képviselik. A málladék elemzése során annak magas foszfát- koncentrációja, maximálisan 22% P205-tartalma tűnt fel. A további részletes ásványtani vizsgálatok folyamán sikerült elkülöníteni a foszforhordozó ás- ványt, amelyet a továbbiakban röviden ismertetünk. Az ásvány színe hófehér, üvegfényű. Megjelenése szabálytalanul szemcsés, de prizma és piramis formák is megfigyelhetők. Fajsúlya <; 3,00. Az optikai jellemzői — amennyire azok megfigyelése a preparátumokban lehetséges volt — a következők: interferencia színe a 0,025 mm vastagságú lemezen I. rendű sárga, ami kb. 0, 015-ös kettőstörésnek felel meg. Víztiszta, színtelen. Immerziós folyadékban mért törésmutatója: n /9^1.626. Optikailag kéttengelyű, negatív. Belsejében gyakori a sűrű, poliszintetikus ikerlemezesség. A jelek szerint (100)sz. hasadása nem figyelhető meg. A vizsgált ásvány kémiai összetétele alapján a tiszta magnézium-alumínium hidroxilfoszfáttal azonosítható : I. táblázat Elemzett* ásvány % MgAl!(OH),(P04)1 (elméleti) % Al.O, 35,00 33,73 MgO 13,40 13,34 FeO < 0,001 — p,o„ 45,50 46,97 H20 6,10 5,96 100,00 100,00 * A kémiai elemzéseket a MÉV. Kísérleti Kutatási és Automatizálási Üzem kémiai Laboratóriuma végezte. 1 L K * Előadta a MET Déldunántúli Csoportja 1974. február 26-i szakülésén és a MFT Ásványtan-Geokémiai Szak- : osztály 1974. március 12-i előadóülésen. Fazekas: Magnézium— alumínium-hidroxilfoszfát ásvány a Soproni-hegységből 227 Nyomelemként stroncium, káluim, nátrium, — valamint a kvarc-, apatit-, limonit-, és florencit társulásnak megfelelően-, Si, Ca, Fe3 + és ARF mutatható ki. Az alumínium fölösleget a disztén jelenlétének tudhatjuk be. A RTG-vizsgálat alapján, melyet Kisházi P. végzett (Sopron BKI) az elem- zett ásvány lazulittal azonosítható: II. táblától Elemzett ásvány Ktsházt P. (1970) Lazulit ICPDS Standarts (1974) Lazulit Fink index (1971) A I A I/Ii híd. A 6,128 gy- 6,15 75 100 6,15 4,726 16 011 4,715 gyk. 4,711 16 110 3,219 ie. 3,234 75 112 3,23 3,197 65 111 3,19 3,142 k. 3,136 95 120 3,13 3,079 e. 3,072 100 200 3.07 2,547 gyk. 2,546 25 121 2,54 2,254 gy- 2,254 12 130 2.217 8 211 2,051 gy- 2,051 10 300 2,004 12 131 2,000 gy- 2,000 10 013 1,982 12 123 1,972 gyk. 1,974 20 322 1.97 1,56 A DTA felvételen 745 C°-nál súlycsökkenés kíséretében jól kifejezett endo- term csúcs jelentkezik. Szükséges megjegyezni, hogy egy egész sor hidroxil- foszfátnak és szulfátnak — melyekhez a lazulit és a már említett florencit is tartozik — a 720 — 780 C° közti intervallumban jelentkeznek az endoterm effektusai; így szerkezeti és kémiai rokonságukat termikus viselkedésük is tükrözi. Összegezve a vizsgálat eredményeit, az elemzett ásványt vasmentes lazulitnalc minősíthetjük. Elérhető irodalmi adatok szerint a lazulit-sor végső, tiszta magnéziumos tagja természetben nem ismeretes. Larsen (1934) 8:1 = Mg : Fe arányú lazulitet említ. A SzU Tudományos Akadémiája Ásványtani Múzeumának adattári adatai szerűit (szóbeli közlés) ezzel azonos Mg : Fe arányú, 1,40%-os FeO-tartalmú, Brazíliából származó lazulit a legalacsonyabb vastartalmú lazulitként ismeretes. így a Soproni-hegységi diszténes kvarcitokból előkerült " ásványt a lazulit-sor új szélső tagjának ( Mg -lazulit) tekintjük. Irodalom — References Fazekas V. — Kósa L.— Selmeczi B. (1975) Ritkaföldfém ásványosodás a Soproni-hegység kristályos paláiban. Föld. Közi. T. 105. No 3. Larsen, S. — Berman, H. (1934): The microscopic determination of nonopaque minerals. Washington. Koch S.— Sztrókay K. I. (1967): Ásványtan II. kötet. Tankönyvkiadó Budapest. Strunz H. (1957): Mineralogische Tabellen. Leipzig. 228 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet A magnesium-aluminium hydroxyl phosphate mineral from the Sopron Mountains, West Hungary V. Fazekas In that part of the Eastern Alps extending intő West Hungary, the mica-disthene quartzites belonging to the metamorphic sehist eomplex farming the substratum of the Sopron Mountains, carry a paragenesis of very rare minerals (florencite, monazite, apatite, lazulite). Detailed analyses of the last -mentionod mineral have shown that the mineral does nőt eontain any Fe2 + . Thus the examined mineral is considered to be a new, extreme, purely magnesial member of the lazulite series (Mg-lazulite). Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1977) 107. 229 — 232 Adatok a Ny -mecseki bázisos-alkáli-(„tracliidolerit”) vulkanizmus elterjedéséről Rózsás F. — Téglássy L.* (4 ábrával) Összefoglalás: a szerzők külszíni és mélyfúrási adatok alapján vizsgálták a ,,trachidolerit” névvel összefoglalt szubvulkáni, bázisos alkáli képződmények horizontális és vertikális elterjedését a Ny-mecseki felsőpermi törmelékes és alsótriász, zömmel karbonátos-pelites formációkban. Megállapították, hogy ez az alsókréta korúnak minősí- tett vulkanizmus olyan széles térbeli elterjedésű, hogy a hegységrészre vonatkozó további vizsgálatok során is figyelmet érdemel. Az alsókréta korúnak minősített trachidolerit-fonolit vulkanizmusról a Ny-Mecsekben először Hofmann K. (1876) emlékezett meg. Kőzeteinek rész- letesebb feldolgozásával Roth S. (1876) Mauritz B. (1913), Székyné Fux V. (1952 — 53) legújabban Csalagovits I. (1959 — 62) foglalkozott. Ennek a bázisos-alkálimagmás működésnek a termékeit Mauritz B. (1913) mint a foyaitos-teralitos magma szubvulkáni és vulkáni kőzeteit írta le, és azokat trachidoleritnek és fonolitnak határozta meg. Szerepüket, elterjedésüket a komlói bányában, a trachidolerit és a kőszénösszlet kölcsönhatását Székyné Fux V. (1952 — 53) tisztázta. A jelenlegi kutatási gyakorlatban is a trachidolerit név honosodott meg, mert a változatos kőzetcsoport legnagyobb része a trachidoleritnak felel meg. Bár Pantó G. (1961), Szederkényi T. (1964) és mások véleménye szerint egyes tagjaikra más elnevezés is alkalmazható. A „trachidolerit” előfordulások földtani körülményei A Ny-mecseki antiklinális területén (1. ábra) előforduló ,, trachidolerit többnyire sötét színű, szürke, néha sötétszürke, olajzöld árnyalatú egészen tömött kőzet. Szabad szemmel ahg felismerhető alkotórészekkel, néhol olivin- nel, egyes fajtáiban 1 cm-t is meghaladó augitkristályokkal. A mélyfúrásokban a kőzet általában üde, igen kemény. A feltárásokban azonban gyakran mállott, sötétbarna, széteső-morzsolható, gömbös elválású (a Sás-völgyben, 2 ábra), kalcit kitöltésű üregekkel, limonitos-kalcitos kitöltésű repedésekkel. A trachidolerit Ny-mecseki elterjedésére vonatkozó jelenlegi ismereteinket a 3. ábra térképe mutatja. A térképen a trachidoleritre vonatkozóan 102 adat szerepel, amelyből 46 külszíni feltárás, 56 pedig mélyfúrásbeli harántolás. A térkép és fúrási rétegoszlopok a trachidolerit fedő és fekvő képződményeit is ábrázolják. Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat Dunántúli Területi Szakosztálya 1970. ápr. 29-i szakülésén. 230 Földtani Közlöny, 107 . kötet, 2. füzet 1. ábra. Földtani térképvázlat a Ny-Mecsekről. Jelmagyarázat: y = prekambriumi gránit, P = az alsó és felső- permi törmelékes formáció képződményei, T = triász törmelékes és karbonátos formációk, Jt = alsójura törmelékes formáció Abb. 1. Geologische Kartenskizze über das westliche Mecsek-Gebirge Zeichenerklárungen: y — Prá- kambrischer Gránit, P = Bildung dér unter- und oberpermischen klastischen Formation, T = Klastische und kar- bonatische Formationen dér Trias, J, = Unterjurassische klastische Formation 2. ábra. A Sás-völgyi gömbös elváiású trachidolerit Abb. 2. Bröckelige Trachydolerit in Sás-Tal 3. ábra. A trachidolerit elterjedje a Ny-Mecsekben. (RÓZSÁS F.-Téqlásst L. 1076.). Jelmagyarázat: 1. A fúrásokban liarántolt trachidolerit (K,t) fedő és fekvő képződményeivel, -• A trachidolerit leitárásai és feltételezett (szerkesztett) felszíni elterjedése, 3. Pllocén, 4. Alsóanlzuszl rétegek, 5. Alsótriász, 0. Felsőkampill rétegek, 7. Alsókampili evaporitos összlet, 8. Szeizl rétegek, 9. Felsőpermi rétegek általában, 10. Felsőperm „Jakabhegyi homokkő” összlet, 11. Felsőperm „fókonglomenlturn” 12. Felsőperm „fedő vörös" homokkő ósszlet, 13. Felsőperm „zöld homokkő" összlet, 14. Képződmény határ, 15. Zúzott zóna, 10. Vető, 17. Feltolódás, 18. Mélyfúrás Abb. 3. Verbreitung des Trachydolerits lm wostlichen Mecsek-Oeblrge (F. Rózsás— L. TÉQbÁssr 1976). Zelohenerklárungen. 1. Dér in Bohrungen durchteafte Trachydolerit (Kit) mit selnem Hangenden und Liegenden, 2. Aufschlüsse und vermutete Verbreitung des Trachydolerits an dér Tagesoberfláche, 3. Pliozán, 4. Unteres Anls, 5. Untertrias. 0. Obercampller Schlchten, 7. Untercampiler Evaporltkomplex, 8. Seiser Schichten, 9. Oberpenn lm allgemeinen, 10. Oberpennlscher „Jakabhegyer-Standstein"-Komplex, 11. Oberpermlscher „Hauptkon- glornerat", 12. Oberpermischer „hangender roter" Sandsteln-Komplex, 13. Oberpermlscher „grüner Sandstein"-Komplex, 14. Blldungsgrcnze, 15. Zerstüekelungszone, 10. Verwerfung, 17. Aufschlebiing, 18. Tlefbohrung í R ó z s á s—T égi á s sy: Adatok a Ny-mecseki „trachidolerit” elterjedéséről 231 A trachidolerit térbeli és rétegtani helyzetének felmérhetősége miatt a tér- képen egyrészt szerepel a perm-triász határ, másrészt a fúrási rétegoszlopok alja Kővágószőllőstől É-ra minden esetben a perm-triász határát, Kővágó- szöllőstől D-re a rétegoszlopok felső vonala pedig a jakabhegyi főkonglomerá- tum szintjét jelenti (két fúrás kivételével). Amint a térképről is látható a trachidolerit különböző rétegtani szintekben jelentkezik. Az erre vonatkozó adatokat a 4. ábra foglalja össze. A trachidolerit előfordulások megoszlása azt mutatja, hogy a leggyakrabban az alsótriász összletekben (Trs; T1c1; TjC2) fordulnak elő. Ezen belül is a leggyakoribb az alsótriász evaporitos (T-lC1) összletben. A második kisebb maximum az ún. 4. ábra. Az Ismert trachidolerit előfordulások összletenkénti megoszlása a Ny-Mecsekben (Rózsás F.— Téglássy L 1975.). Jelmagyarázat: 1. A trachidoleritelőfordulások száma a külszíni feltárásokban. 2. A fúrásokban 2 A trachidolerit előfordulások összesen Abb. 4. Verbreitnng — je nach Komplexen — dér bekannten Trachydolerit-Vorkommen im westlichen Mecsek-Gebirge (F. Rózsás— L. Téglássy 1975). Zeichenerklárungen: 1. Zahl dér Trachydolerit-Vorkommen in den Tages aufschlüssen, 2. Dieselbe in dér Bohrungen, 2 Trachydolerit-Vorkommen insgesamt í „fedővörös” homokkőösszletben (P2z4) van. A vastagsági adatokat figyelembe véve az állapítható meg, hogy a trachidolerit összességében mintegy 1000 méter vastag üledékes összletben jelenhet meg. Egyelőre a Ny-Mecsekben nincs adat arra, hogy a trachidolerit alsótriásznál magasabb rétegtani szintben is előfor- dulna. Ennek a széles térbeli elterjedésnek oka egyenlőre ismeretlen, nem vizsgált. Feltételezések szerint szoros kapcsolatban lehet a hegységszerkezet alakulá- sával. 232 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet Figyelembe véve az intenzív fúrásos tevékenységet (amelynek során.hosszú fúrási szakaszokat mag nélkül mélyítettek le) célszerűnek látszott a meglevő biztos földtani adatok és a hozzájuk tartozó karottázs adatok együttes értel- mezését is elvégezni. A kiválasztott geofizikai paraméterek (természetes gamma és elektromos ellenállás pjJ nem jellemzik egyértelműen a trachidolerit megjelenését a különböző befogadó kőzetekben. Ennek feltehetően több oka van. Az első ok lehet a trachidolerit fizikai állapota. A rideg kőzet tektonikai hatásra összemorzsolódott, elmállott, majd elagyagosodott, így ellenállása a víz- zel való telítettség következtében kisebb vagy nagyobb ellenállású lehet a környezeténél. Az ásvány-kőzettani különbözőségek e szempontból kisebb szeiepűek. A trachidolerit előfordulási nagyságrendjét jellemzi, hogy az antiklinális a szerkezethez idomuló csapásiránnyal jelenleg 13 km hosszan mintegy 15 km2 területen ismert. A kutatások további kiterjedésével várható az előfordulási terület növekedése ! A kőzet nagy elterjedése az eddig ismertnél kiterjedtebb vulkáni tevékenységre utal, amely a továbbiakban is figyelmet érdemel. Irodalom — Literatur (kéziratos munkák *-al jelölve) •Barabás A. (1956): A mecseki perm időszaki képződmények. Kandidátusi értekezés MÁFI-köny vtár pp. 1—94. •Csalagovits I. (1959): A mecseki alkáli magmatitok transzvaporizációs vizsgálata. MÉV. Adattár. HOFJIANN K. (1907): Adatok a Pécsi hegység geológiájához. F. K. 4. pp. 129—287. Mauritz B. (1912—13): A Mecsek hegység eruptív kőzetei. F. I. É. K. 21. pp. 151 — 190. Bagy E. (1961): A mecseki triász áttekintése. F. I. É. K. 49. pp. 295—302. Pantó G. (1961): Mezozóos magmatizmus Magyarországon. F. I. É. K. 39. 3. pp. 785—799. Roth S. (1876): Fazekasboda-Mórágyi hegylánc (Baranya megye) eruptív kőzetei. F. I. É. K. 4. pp. 103 — 128. Szederkényi T. (1964): A baranyai dunamenti mezozóos szigetrögök földtani viszonyai. F. K. 94. pp. 27—32. SzÉkyné Fux V. (1952—53): Magmás kőzetek szerepe a komlói kőszén összletben. M. T. A. O. K. 5. 3. pp. 187—209. Vadász E. (1953): Magyarország földtana. Budapest. Vadász E. (1935): A Mecsek hegység, pp. 1 — 148. Uber die Verbreitung des basisch-alkalischen („Trachydolerit-”) Vulkanismus des westlichen Mecsek-Gebirges F. Rózsás— L. Téglássy Auf Grund von Angaben von Tagesaufschlüssen und Tiefbohrungen wird die horizon- tale und vertikale Verbreitung dér unter dem Namen „Trachydolerit” zusammengefassten basisch-alkalischen Bildungen in dér oberpermischen klastischen und dér untertriadischen, zumeist karbonatisch-pelitischen Formation des westlichen Mecsek-Gebirges untersucht. Die schematische geologische Karte des Untersuchungsgebietes ist in Abb. 1 dargestellt. Dér in diesem Raum vorkommende „Trachydolerit” bildet meistens ein dunkles, graues, manchmal dunkelgraues Gestein mit olivem Tón. Seine Gemengteile sind mit unbewaff- netem Auge kaum zu erkennen, manchmal mit Olivin, in manchen Abarten mit Augit- kristallen dérén Grösse sogar 1 cm überschreitet. In den Tiefbohrungen ist das Gestein in dér Regei frisch, sehr hart. In den Aufschlüssen ist es jedoch oft verwittert, dunkel- b raun, zerfallend, bröckelig, mit Kalkspat ausgefüllten Ilohlráumen imd mit Limonit- Kalkspat ausgefüllten Klüften. Die heute bekannte Verbreitung des „Trachydolerits” ist auf Grund von 102 Angaben | t in Abb. 3 dargestellt. Angaben über die stratigraphische Verbreitung des „Trachydolerits” t sind in Abb. 4. zu finden. Es wird festgestellt, dass dér Unterkreide-Vulkanismus von so grosser ráumlicher Verbreitung ist, dass es sich lohnen wird, diesem bei dér Untersuchimg dieses Gebirgsteiles auch weiterhin Aufmerksamkeit zu widmen. HÍREK, ISMERTETÉSEK A 80 éves Vendel Miklós ünneplése 1976. október 8-án ünnepeltük Dr. Ven- del Miklós Kossuth díjas akadémikus, egyetemi tanár 80. születésnapját. Nem- csak szülővárosa, Sopron, hanem az egész ország bányász- és geológus-társadalma is igaz tisztelettel köszöntötte az itthon és külföldön egyaránt elismert tudóst és me- leg szeretettel fejezte ki jókívánságait a hazai bánya- és geológusmérnökök év- tizedeken keresztül humanista szellemben, az ifjúság szeretetében oktató professzorá- nak. A kora délutáni órákban a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Sopron Városi Szervezete, mint házigazda, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya, a Bá- nyászati Kutató Intézet, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesü- let, a Magyarhoni Földtani Társulat és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan— Teleptani Tanszéke közös rende- zésében tudományos ülés volt nagyszámú, az egész ország területéről összegyűlt ün- neplő jelenlétében. Házigazdaként először Dr. Gunda Mihály, az Erdészeti és Faipari Egyetem tszv. tanára, a MTESz Sopron Városi Szervezetének elnöke köszöntötte nagyon meleg szavakkal, szívből jövő sze- retettel a 80 éves Vendel Miklóst. Dr. Kisház y Péter a jubilánsnak a Sopron kör- nyéki földtani kutatásokban játszott sze- repéről, Széles Lajos a geológusmérnök- képzés jelentőségéről a szénbányászatban, Várkony Rezső pedig Vendel Miklósnak a bakonyi bauxitelőfordulásokkal kapcso- latos munkásságáról emlékezett meg. Este a Liszt Ferenc Művelődési Központ- ban díszvacsora volt száznál is több részt- vevővel. Ennek házigazdája Dr. Martos Ferenc akadémikus, a MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának el- nöke, a Bányászati Kutató Intézet igazga- tója volt. Ó köszöntötte elsőnek Vendel Miklóst. Szavaiból nemcsak a tudomány kitűnő művelőjének kijáró elismerés csen- dült ki, hanem a szereteté és a ragaszkodásé is, amelyre a jubiláns egész lényével, ember- ségével, egy hosszú életút minden megnyi- latkozásával rászolgált. Az üdvözlő beszédek során Kálpy József az Erdészeti és Faipari Egyetem, Gund a Mihály a MTESz Sopron Városi Szervezete, Erdélyi Sándor Sopron Város Tanácsa, Tárczy-Hornoch Antal a Magyar Geofizikusok Egyesülete, Ádám Oszkár a Központi Földtani Hivatal, Alliquander Ödön a Bányászati és Kohászati Egyesület, Konda József a Magyar Állami Földtani Intézet, Juhász József a Hidrológiai Tár- saság nevében üdvözölte a jubilánst. Tár- sulatinál jókívánságait főtitkármik, Hámor Géza tolmácsolta ünnepelt tiszteleti ta- gunknak. A további sok felköszöntő közül hadd említsük meg még, hogy Richter Richárd, mint utódja a Földtan— Teleptani Tanszék vezetésében, emelkedett gondola- tokkal méltatta Vendel Miklósnak, a professzornak az érdemeit, míg Sztrókay Kálmán a Budapesti Tudományegyetem Ásványtani Tanszéke nevében arról be- szélt, milyen példamutató szellemet ha- gyott maga után a pályakezdő fiatal tanár- segéd, majd adjunktus Vendel Miklós, amikor erről a tanszékről nyert Sopronba professzori kinevezést. Alig van bányászati üzem vagy vállalat hazánkban, amelynek képviselői ne nyilvánították volna tisztele- tüket, hálájukat és ragaszkodó szeretetü- ket tanítómesterük irányában. December 21-én a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tanácsa Vendel Miklóst díszdoktorrá avatta. A tudományos pályán elérhető ezen legmagasabb elismerés alkal- mából is Társulatunk igaz tisztelettel köszönti tiszteleti tagunkat. Szívből kívá- nunk még sok-sok derűs évet, további alkotó kedvet és erőt és ehhez jó egészsé- get ! Bogsch L. 234 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet A 80 éves Koeh Sándor ünneplése 1976. szeptember 16-án a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szak- osztálya a JATE Természettudományi elő- adótermében ünnepi ülést tartott Dr. Koch Sándor Kossuth-díjas, nyugalma- zott egyetemi tanár, a MFT tiszteleti tagja 80-ik születésnapja alkalmából. Az ünnepi ülés programja a következő volt: Dr. Balogh Kálmán tszv. egyetemi tanár, a MHFT Alföldi Területi Szakosztályá- nak elnöke megnyitója Dr. Gkasselly Gyula tszv. egyetemi tanár, akadémikus köszöntője Dr. Székyné Fux Vilma tszv. egyetemi tanár, a Magyarhoni; Földtani Társulat alelnöke köszöntője Morvái Gusztáv a Központi Földtani Hivatal elnökhelyettesének köszöntője. Ipari üzemek képviselőinek köszöntője Köszöntő táviratok felolvasása A felszólalók meleg hangon méltatták Koch professzor úr életútját, szakmai és emberi érdemeit, majd Koch professzor úr meghatott szavakkal mondott köszönetét. Ezután szakülés következett, amelyen Koch professzor úr két tanítványa tartott értékes előadást: Dr. Mezősi József, egyetemi tanár: Arago- nit megjelenése és szerepe a dunántúli alginitekben Dr. Hetényi Magdolna, tud. munkatárs: Dunántúli alginitek vizsgálata lépcsős oxidációval Az ünnepi ülés dr. Balogh Kálmán professzor úr elnöki zárszavaival fejeződött be, majd a résztvevők (84 fő) a Geokémiai- Ásvány- és Kőzettani Tanszéken kötetlen szakmai beszélgetésen vettek részt. A 80 éves dr. Koch Sándor professzor ünneplésekor elmondott beszéd (Szeged, 1967. szeptember 16.) Kedves Professzor Ur, nagyrabeesült Tiszteleti Tagunk ! A Magyarhoni Földtani Társulat elnök- sége, valamennyi tagja és az Alföldi Terü- leti Szakosztályhoz tartozó Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének nevében tisztelettel és szere- tettel köszöntőm. Hosszú, súlyos történelmi időkkel, 2 világháborúval volt terhelt az útja, míg a Milleneum évétől a 80-as évek küszöbére eljutott. Minek köszönheti, hogy mindezek elle- nére lelkileg, testileg nem sérülten, frissen, fiatalosan ül itt előttünk? Először is minerofiliájának az ásványok határtalan szeretetének. Alig múlt el 20 éves, amikor a Nemzeti Múzeum Ásvány- tárában dolgozni kezd és szenvedélyesen veti magát az ásványok vizsgálatába. Több mint három évtizeden keresztül szakadat- lan sorban jelennek meg dolgozatai a Kárpát-medence különböző genetikájú ás- ványairól, ásványlelőhelyeiről, amelyeket RElCHERT-ZELLERrel közösen írt könyvé- ben összefoglalóan is ismertet. A 30-as évektől a Budapesti Pázmány Péter Tudo- mányegyetem tanáraként először ad elő Magyarországon ásványgenetikát és tart geokémiai szemléletű előadásokat. Dudich- né Vendl MÁRiÁval összefoglaló könyvet jelentet meg ,,A drágakövekről”. 1940-ben a Szegedi Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettan Tanszékére nevezik ki tanszékvezető egyetemi tanárnak oktató és kutató munkájával mind Magának, mind Tanszékének elismerést, megbecsü- lést szerez határainkon belül és kívül egyaránt. 1951/52-ben a Földtani Társulat alelnöke. Az 50-es évektől kezdve, vizsgá- latai fiatalabb munkatársaival társszerzés- ben Úrkút, Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Nagybörzsöny ásványaira is kiterjednek, s egymásután születnek szintetizáló mun- kái: „Az ásványtan története”, „Ásvány- tan”, c. tankönyve (társszerzésben), „Könyv a kövekről”. Egyidejűleg különböző fórumokon har- cot indít a második világháború után visszaszorított középiskolai földtani okta- tás érdekében. Hirdeti, hogy a szerves és szervetlen természet kerek egészet képez, egymástól el nem szakítható. Kimagasló oktató és kutató munkáját 1953-ban Kossuth-díjjal jutalmazzák. Szakmai mun- kásságának tetőpontja a „Magyarország ásványai” c. akadémiai kézikönyv, melyet Társulatunk 1972-ben Szabó József emlék- éremmel tüntet ki. De a szakma és az ásványok szeretete csak az egyik rugó. Testi és lelki frissessé- gét emellett életszeretetének, emberi tulaj- donságainak, harmonikus egyéniségének köszönheti, amellyel tisztelő környezetet, szerető családi kört teremtett Magának. Lelki egyensúlyt csak a másokért tevékeny- kedő élet adhat az embernek. Önzetlenül segíti munkatársai szakmai és pozicionális Hírek, ismertetések 235 pályáját. Örökre emlékezetesek maradnak számomra a szavai, amelyet doktori védése alkalmával Grasselly professzorhoz inté- zett. Tudása, harmonikus egyénisége, amely munkáiból kisugárzik hatással van az egész fiatalokra is. Két első éves hallgatónk a magyar vonatkozású ásványnevek eredeté- vel foglalkozott, s munkájuk közben sokat forgatták Koch professzor munkáit is, és kéréssel fordultak hozzám : szeretnék Koch professzort felkeresni, hogy személyesen megismerhessék és vele mint az ásványok legkiválóbb ismerőjével problémáikat meg- beszélhessék. Tiszta szívből kjvánom Professzor Ur- nák, hogy ezt a lelki és testi frissességet 100 éves koráig megőrizze és, hogy szak- mánk legfiatalabbjai 100 éves korában is felkeressék ! Elhalálozások A Magyarhoni Földtani Társulat egymás után veszti el ékességét adó nagy embereit. Azokat, kik a századforduló óta eleven kap- csot jelentettek Szabó — Hantken — Koch nemzetségétől máig. Lassan azokat is, kik a két világháború között virágzásba vitték tudományunkat, — s az új irányzatok mag- vetői voltak. Ugyanazokat, kik a második világháború szörnyű dúlása után tudásuk és életük túlfeszítésével megalapozták jele- nünket. Azokat, kik részesei vagy segítői voltak egyetemi szakemberképzésünk változatai- nak kidolgozásában, megalkotásában. Azo- kat, kik a ma már öt ven esztendős akkori fiatalokkal utat nyitottak hazánk földtani megismerésére, nyersanyag és energia- hordozóinak feltárására — népünk fel- emelkedése érdekében. Elégették önmagukat — érdemes célo- kért. Működésüket rögzíti az irodalom, őrzi az élő földtudomány, hasznosítja a gyakor- lat. Nevüket naponta említi az utód. Élnek tehát. Létüket őrzi a Társulat. * 1975. október 10-én, 72 éves korában váratlanul elhunyt dr. Schlattner Jenő Kossuth díjas gépészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, a magyar kő- szénkémiai kutatás egyik megalapozója. Urnáját 1975. november 6-án helyezték el a Farkasréti temető kolumbáriumában. 1975. november 28-án, 92. életévében csendesen elhunyt Pantó Dezső vasdiplo- más bányamérnök, Társulatunk több mint (félévszázada hűséges tagja, üléseinek, még késő öregségében is hű látogatója, a Társu- lat harmadik nagy generációjának utolsó kortársa. Urnáját 1975. december 23-án helyezték el a Farkasréti temető kolumbá- riumában. Dr. Bauer Jenő (1912-1976) 1976. május 18-án, életének 64. évében hosszú betegség után hirtelen elhunyt dr. Bauer Jenő Társulatunknak három év- tizeden át kivételes, még betegségében is aktív tagja. Mindig, mindenkor és minden- hol ő képviselte a sajtót. A Társulat életét ő tárta a nagy nyilvánosság elé. Főként a Magyar Nemzetbe írt. Ahg volt eseménye az egyesületnek, amin ő meg ne jelent volna. Szorgalmasan jegy- zetelt, ülés után jegyzeteiről konzultált, a diskurzusokban tevőlegesen részt vett, s aztán ment a szerkesztőségbe. Vendl Aladár mellett kezdődött szoros kapcsolódása szakmánkhoz. Hidrogeoló- giai—balneológiái vonalon. Mondhatni: apostola volt a szauna hazai elterjesztésé- nek. E tárgyban többször felkereste Finn- országot, s a szauna-kultusz centrumait. Sokat járt a Német Demokratikus Köztár- saságban, Lengyelországban. Külső rendezvényeink, vándorgyűlése- ink, kirándulásaink (még az egészen fiata- lok, a középiskolások Geológus Szakköre kirándulásainak is) állandó résztvevője volt, s bírta, néha elszánt szorgalommal és akarással az események rögzítését. írta és leadta a krónikát. És közben rótta az utcákat. Végig ko- pogtatta ajtóinkat — a Műszaki Egyetem Ásvány-Földtani tanszékén levő, nyugdíja- zása után is fenntartott szobájából kiin- dulva, mindig, legalábbis elvben, mindig a Társulat felé tartva. Vitte — hozta a híreket. Ő volt az állandó Látogató, a kielégíthetetlen Érdeklődő, az örök Tudósító. De — kiegészítő autentikusságul — álljon itt az a néhány avatott és igaz sor, amellyel a Magyar Nemzet szerkesztősége vett búcsút tőle a lap hasábjain (Magyar Nemzet, 1976. május 22.). „Kerülő úton, néhány napig jött a hír, hogy tudassa azokkal, akik ismerték és becsülték: életének 64. évében meghalt dr. Bauer Jenő, Szerkesztőségünk több, mint egy évtizeddel ezelőtt lépett kapcso- latba vele, azóta külső munkatársunkat tisztelhettük benne, akinek cikkei sorra- rendre jelentek meg hasábjainkon. Dr. Bauer Jenő elhunyt kollégánk művészet- történeti doktorátussal indult az életbe, 236 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet érdeklődésének horizontja azonban ennek sokszorosára tágult. S mire eljött az alkony a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos munkatársaként vonult néhány évvel ez- előtt nyugalomba.” „Cikkei azonban ekkor sem maradtak el. Sőt átmenetileg, amíg egészségi állapota engedte, gyakran kereste fel szerkesztősé- günket. írásai bizonyítják egyetemes ér- deklődését: szinte nem akadt tudományos téma, amelynek tárgyalásába ne tudott volna bekapcsolódni. Megjelent cikkei sok- irányú érdeklődését és szakértelmét örökí- tették meg, a geológiától a gyógyvizek hasznosításáig, a környezetvédelemtől a művészettörténetig. S bemre mély emberi hitét a jövőben. Nagy tudású kollégát vesztettünk benne, emlékét kegyelettel őrizzük.” Dr. Batjer Jeiiő urnáját 1976. június 4 óta a rákoskeresztúri Új Köztemető kolum- báriumának U/15577 sz. fülkéje őrzi. * 1976. június 8-án, életének 84. évében elhunyt dr. Németh Endre a Budapesti Műszaki Egyetem professzora, a vízépítés- tan nemzetközileg ismert szakembere. A Műszaki Egyetem, melynek 22 éven át v"lt tanszékvezető egyetemi tanára — saját halottjának tekintette dr. Németh Endre professzort. Hamvait 1976. június 16-án, nagy részvéttel kísérték utolsó útján a Farkasréti temetőben. Az Egyetemi Tanács és az Építőmérnöki Kar nevében dr. Kerkápoly Endre dékán búcsúztatta az elhunytat, a közvetlen munkatársak gyá- szát dr. V.- Nagy Imre egyetemi tanár, Németh Endre professzor volt tanszékének vezetője tolmácsolta. 1976. június 21-én, életének 76. évében elhunyt dr. Vitális Sándor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Műszaki és Alkalmazott Földtani Tanszékének ny. tanszékvezető egyetemi tanára, Kossuth- díjas, a föld- és ásványtani tudományok doktora, a Magyarhoni Földtani Társulat- nak fél évszázados, aktivitásával iránytadó, meghatározó jelentőségű tagja, tiszteleti tagja, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, alapítóinak egyike, a M. Áll. Föld- tani Intézet volt igazgatója. Dr. Vitális Sándor professzort, a Magyar Hidrológiai Társaság, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem és a M. Áll. Földtani Intézet saját halottjaként, mély részvéttel kísérték el utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Életéről, munkásságáról a Társulat 1977. március 23-i Közgyűlésén nekrológban emlékezik meg. 1976. augusztus 21-ón, szolgálata teljesí- tése közben a jugoszláviai Splitben, szív- roham következtében, 53 éves korában elhunyt dr. Ábellá Miklós a Magyar Tudo- mányos Akadémia Földrajztudományr Ku- tató Intézetének tudományos főmunka- társa, a TIT Budapesti Szakosztályának vezetőségi tagja, a földtudományok széles- körű megismertetésének kiváló, emberi tartásában nemes képviselője. Dr. Ábellá Miklóst a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete saját halottjának tekintette; hamvait mély rész- véttel helyezték el a Farkasréti temetőben, 1976. szeptember 8-án. 1976. szeptember 6-án, életének 65. évé- ben hirtelen elhunyt dr. Bánhegyi József egyetemi tanár, a biológiai tudományok kandidátusa, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Mikrobiológiai Tanszékének volt vezetője, vonatkozásunkban pedig a mély- földtani viszonyokra alkalmazott mikro- biológiai kutatás jelentőség-felismerő támo- gatója. Dr. Bánhegyi József professzort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját halottját, 1976. szeptember 16-án nagy részvéttel kísérték el utolsó útjára, a Farkasréti temetőben. 1977. január 14-én, rövid szenvedés után elhunyt dr. Csepreghyné dr. Meznerics Ilona, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, a föld- és ásványtani tudo- mányok doktora, a Természettudományi Múzeum Föld- és Oslénytárának ny. osz- tályvezetője. Dr. Csepreghyné dr. Mez- nerics Ilona hamvait 1977. január 27-én — a Természettudományi Múzeum és a Magyarhoni Földtani Társulat saját halott- jaként — mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Életéről, munkásságáról a Társulat 1977. március 23-i Közgyűlésén nekrológban emlékezik meg. 1977. február 7-ón, életének 81. évében elhunyt dr. Vendel Miklós tiszteleti tag, A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Kossuth díjas, az egykori József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karának volt dékánja, a Bányászati Kutató Intézet ny. tudományos osztály- vezetője, a MTESZ Soproni csoportjának díszelnöke, a Nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc) tiszteletbeli doktora, az Osztrák Geológiai Társaság, a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tiszteleti tagja, a Szabó József Emlékérem, a Mikoviny Sámuel-, Zorkóczy Samu-, Zsigmond Vilmos-érem, a Felsőoktatás, a Bányászat, a Nehézipar Kiváló Dolgozója, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Pro Ubre (Sopron) kitüntetések és a Hírek, ismertetések 237 Magyarhoni Földtani Társulat Emlék- gyűrűjének tulajdonosa, számos magas állami kitüntetés birtokosa. A gyászjelen- tésben, amit a Magyar Tudományos Aka- démia adott ki, rövid méltatásul ez állt: „Személyében a magyar és a nemzetközi tudományos életet és a földtani tudomá- nyokat nagy veszteség érte. A Magyar Tudományos Akadémia a nemzetközi hírű tudóst saját halottjának tekinti. A tudóst és az embert gyászoljuk benne, akinek elhivatottsága, alkotásvágya, társadalmi szenvedélye elkötelező erejű tudóstársai és tanítványai számára”. Dr. Vendel Mik- lóst 1977. február 11-én osztatlan mély részvéttel kísérték utolsó útjára a soproni Szt. Mihály temetőben. A Magyarhoni Föld tani Társulat 1977. március 23-i közgyűlé- sén nekrológban emlékezik meg az elhunyt- ról. Tudományos minősítések 1976. április 5-én volt dr. Szilas A. Pál egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa „Production and Transport of Oil and Gas” c. akadémiai doktori érteke- zésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye s a kiterjedt, élénk vita ered- ményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság felterjesztésében javasolta dr. Szilas A. Pál számára a doktori magas- fokozat odaítélését. Az értekezés opponen- sei dr. Zambó János akadémikus, dr. Varga József a műszaki tudományok doktora és dr. Zoltán Győző a műszaki tudományok kandidátusa voltak. 1976. április 27-én rendezték meg Má- tyás Ernő aspiráns „A Tokaji-hegység nemérces ásványi nyersanyagainak föld- tani-teleptani viszonyai” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az oppo- nensek véleménye s a kialakult vita ered- ményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság javasló véleményt küldött a Tudományos Minősítő Bizottság elé a pályázott tudományos fokozat odaítélése érdekében. Aspiránsvezető: dr. Székyné dr. Fux Vilma a földtudományok doktora volt. Az értekezés opponensei Kliburszky- né dr. Vogl Mária akadémiai levelező tag és Ilkeyné dr. Perlaky Elvira a föld- tudományok kandidátusa voltak. 1976. május 14-én volt dr. Asszonyi Csaba a műszaki tudományok kandidátusa „Kőzetkontínuumok Teológiai elméletéről” c. akadémiai doktori értekezésének nyil- vános vitája. Az opponensek véleménye és a kialakult vita eredményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság alkalmasnak találta dr. Asszonyi Csaba értekezését a tudományok doktori fokozat elnyerésére, s ily értelmű felterjesztést továbbított a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei dr. Martos Ferenc akadémikus, dr. Alpári Gyula a műszaki tudományok doktora és dr. Huszár István a műszaki tudományok doktora voltak. 1976. május 17-én rendezték meg Húsz Nándor ,,A fejtés mozgatásának modelle- zése” c. kancidátusi értekezésének nyilvá- nos vitáját. Az opponensek véleménye s a megvédés eredményessége alapján a kikül- dött Bíráló Bizottság javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében. Az értekezés opponensei dr. Faller Gusz- táv a műszaki tudományok doktora és Simon Kálmán a műszaki tudományok kandidátusa vo,fak. 1976. június 28-án volt dr. Viczlán István „Agyagásványok és diagenezis Magyarország üledékes kőzeteiben” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye s az eredményes vita alapján a kiküldött Bíráló bizottság dr. Viczián István értekezését alkalmasnak tartotta a kandidátusi fokozat elnyerésére s ily értelmű felterjesztést küldött a Tudo- mányos Minősítő Bizottságnak. Az érteke- zés opponensei dr. Nemecz Ernő akadémiai levelező tag és dr. Mezősi József a föld- tudományok kandidátusa voltak. 1976. október 22-én volt Somfai Attila aspiráns „A Kárpátmedence Nagyalföldjé- nek magyarországi területén megismert szénhidrogéntárolók fluidumának nyomás- viszonyai, a nyomásértékek kialakulásának földtani okai” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye s a kialakult vita eredményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság alkalmasnak találta a benyújtott disszertációt a kandi- dátusi fokozat elnyerésére, s így értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minő- sítő Bizottság elé. Aspiránsvezető : dr. ÜANKViktor a műszaki tudományok kandi- dátusa volt. Az értekezés opponensei dr. Bodzay István a földtudományok kandi- dátusa és dr. Hingl József a műszaki tudományok kandidátusa voltak. 1976. november 25-én rendezték meg dr. Kovács Ferenc a műszaki tudományok 8 Földtani Közlöny 238 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet kandidátusa ,,A gázkitörésveszély várható mértékének meghatározása és gazdasági kihatásainak értékelése” c. doktori érteke- zésének nyilvános vitáját. Az opponensek véleménye s az eredményes vita alapján a kiküldött Bíráló Bizottság javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak a dok- tori fokozat odaadományozását dr. Kovács Ferenc számára. Az értekezés opponensei dr. Martos Ferenc akadémikus, dr. Pré- KOPA András a matematikai tudományok doktora és dr. TamáSY István a műszaki tudományok kandidátusa voltak. 1976. december 9-én volt dr. Kovács Lajos a földtudományok kandidátusa „A mecseki liász foltosmárga Ammonites fau- nája és üledékföldtani vizsgálata” c. dok- tori értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye és a kialakult vita nyomán a kiküldött Bíráló Bizottság nega- tív álláspontot foglalt el, hangsúlyozva a témaválasztás kevéssé szerencsés voltát, amit elsősorban a mecseki liász foltosmárga- összlet doktori szintért nem értékelhető faunaszegénysége idézett elő. Az értekezés opponensei dr. JaskÓ Sándor és dr. Géczy Barnabás a földtudományok doktorai, és dr. Konda József a földtudományok kandi- dátusa voltak. 1977. február 21-én volt dr. Jámbor Áron ,, A Dunántúli-középhegység pannóniai kép- ződményeinek földtani viszonyai” c. kandi- dátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, s a vita eredmé- nyessége alapján a kiküldött Bíráló Bizott- ság dr. Jámbor Áron benyújtott értekezését megvédettnek nyilvánította; ennek értel- mében felterjesztésében javasolta a kandi- dátusi fokozat odaítélését. Az értekezés op- ponensei dr. Balogh Kálmán a földtudo- mányok doktora és dr. Kőrossy László a földtudománvok kandidátusa vol ak. Kitüntetések, kinevezések A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa dr. Szalay Sándor Kossuth-díjas aka- démikusnak, a Magyar Tudományos Aka- démia Atommagkutató Intézete igazgató- jának eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. (Magyar Közlöny, 1976. jan. 8. 1. sz.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa hazánk felszabadulásának 31. évfordu- lója alkalmából eredményes munkássága elismeréséül Budai László tagtársunknak, a Vízkutató- és Fiíró Vállalat igazgatójának a Munka Érdemrend arany fokozata; dr. Marosi Sándor tagtársunknak, a földrajz- tudományok kandidátusának, a Magyar T udományos A kadémia F öldraj zt udomány i Kutató Intézet igazgatóhelyettesének, dr. Szabadváry László tagtársunknak, a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos osztályvezetőjének, dr. Vizy Béla tagtársunknak, a Magyar Alumínium- ipari Tröszt főgeológusának a Munka Ér- demrend ezüst fokozata; dr. Faller Gusz- táv tagtársunknak a műszaki tudományok doktorának, a Nehézipari Minisztérium fő- osztályvezető helyettesének és Pruzsina Jánosnak a M. Áll. Földtani Intézet tudo- mányos osztályvezetőjének a Munka Ér- demrend bronz fokozata kitüntetést ado- mányozta. (Magyar Közlöny, 1976. ápr. 10. 29. sz.) A Központi Földtani Hivatal elnöke hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából Badinszky Péter, Barabás Antal, Bérczi István, B. Nagy József, Császár Géza, Falu János, Géczy Barna- bás, Haas János, Horváth István, Kakas Kristóf, Kerner Bélámé, Klespitz János, Mészáros József, Nagy Magdolna, Oswald György, Pantó György, Solti Gábor, Szederkényi Tibor," Tamáshidy László tagtársainkat a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki. A Magyar Földrajzi Társaság, alapításá- nak centenáriuma alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián tartott ünnepi közgyűlésén (1976. ápr. 22.), tisztikarának és választmányának állásfoglalása alapján Társulatunk két választmányi tagjának dr. Csiky Gábornak és dr. Kriván Pálnak elismerését kifejező Emléklapot nyújtott át. Ugyanezen ünnepi közgyűlésen a Magyarhoni Földtani Társulat köszöntőjét dr. Csiky Gábor, a Társulat Tudomány- történeti Bizottságának titkára mondotta el. 1976. május 6-án a Magyar Tudományos Akadémia 136. Közgyűlésének utolsó nap- ján, zárt ülésen, titkos szavazással új aka- démiai rendes, levelező és tiszteleti tagokat választott. A földtudományok és társtudo- mányai területén dr. Fülöp József, dr. Kezdi Árpád, dr. Osztrovszky György, dr. Pécsi Márton, dr. Stefanovits Pál az Akadémia rendes tagjai sorába lépett, dr. Grasselly Gyula pedig levelező tag lett. A közgyűlés közvetlen választással az Aka- démia elnökségébe delegálta dr. Nemecz Hírek, ismertetések 239 Ernő tagtársunkat. A külföldi tiszteleti tagok között találjuk a talajtan területéről BohdanDOBRZANSKi akadémikust (Lengyel- ország), Walter Petraschek akadémikust (Ausztria) pedig a földtan területéről. Az oktatási miniszter az 1976. évi Peda- gógus Nap alkalmából, a szocialista nevelés és az oktatás érdekében végzett eredmé- nyes munkája elismeréséül dr. Sárfalvi Béla tagtársunknak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Regionális Földrajzi tanszéke vezetőjének, valamint dr. Gabos György tagtársunknak, az Ybl Miklós Építőipari Főiskola főiskolai tanárának, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat igaz- gatójának az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet adományozta. (Művelődésügyi Köz- löny, 20. évf. 12. sz. 1976. június 23.) 1976. június 19-én, a tatai Kálvária- domb földtani természetvédelmi területét Rakonczay Zoltán, az Országos Természet - védelmi Hivatal elnöke Tata városának adta át. Tata város részéről dr. Varga Gyula tanácselnök volt jelen, mint átvevő, az ünnepségen. Ezalkalomból Rakonczay Zoltán Pro Natura emlékérmet nyújtott át dr. Fülöp József akadémikusnak, a Köz- ponti Földtani Hivatal elnökének, aki ala- pítója s egyben sem áldozatot sem fáradsá- got nem ismerő alkotója, a maga nemében egyedülálló, nemzetközi rangú földtani ter- mészetvédelmi területnek, a terület tudo- mányos és természetvédelmi közzététele érdekében. Fülöp József akadémikus az átadás időpontjára, a terület rangos és kivé- teles szépségű monográfiáját már közzé is tette (Tatai mezozóos alaphegységrögök. Geologica Hungarica, Ser. Geol. Tomus 16., Budapest, 1975. dec.), jeléül annak, hogy a természetvédelem vele együttartó, kor- szerű tudományos feldolgozás nélkül csak alkalmi, s így érdemtelen vállalkozás lehet. A Magyar Tudományos Akadémia elnök- sége 1976. június 29-i ülésén 37/1976. sz. határozatával elnökségi és közös bizottsá- gok létrehozásáról intézkedett. Az egyes bizottságokban való tevékenységre alábbi tagtársaink kaptak megbízást: Szociális Bizottság: Klibitrszkyné Vogl Mária. Szegedi Akadémiai Bizottság: Grasselly Gyula. Veszprémi Akadémiai Bizottság: Nemecz Ernő (alelnök). A tudomány és technika társadalmi hatásaival foglalkozó bizottság: Fülöp József és Pécsi Márton. MTA-OVH Vízügyi Közös Bizottság: Balogh Kálmán és Végh Sándorné. Elnökségi alkalmi bizottság az interdiszcip- linaritás elvének és gyakorlatának érvénye- sítésére: Nemecz Ernő. (Akadémiai Köz- löny XXV (1976) 9. szám) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa nyugállományba vonulása alkalmából a Műszaki és Természettudományi Egye- sületek Szövetségében kifejtett két és fél évtizedes munkája elismeréséül dr. Varró Endrének a Szövetség főtitkárának a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta (Magyar Közlöny, 1976. július 9. 55. sz.). Az oktatásügyi miniszter dr. Székyné dr. Fux ViLMÁ-nak; a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egye- temi tanárának, Társulatimk társehiökének közel négy évtizedes oktató-nevelő mun- kája elismeréséül az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntető címet adományozta (Művelődésügyi Közlöny 20. évf. 13. sz. 1976. júli. 5.)f A Minisztertanács 1027/1976. (VIII. 25.) sz. határozatában dr. Kovács Györgyöt, a műszaki tudományok doktorát, dr. Meisel Jánost, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusát, dr. Simon Tibort a biológiai tudományok doktorát, dr. Kapolyi László miniszterhelyettest, a műszaki tudomá- nyok doktorát — a Nehézipari Miniszté- rium képviselőjeként — a Tudományos Minősítő Bizottság tagjává kinevezte (Magyar Közlöny, 1976. aug. 25., 64. sz.). A Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa az 1976. évi Bányásznap alkalmá- ból, eredményes és a bányászatban kifej- tett kimagasló tevékenységéért dr. Dank Viktor Állami-díjas főgeológusnak, Társu- latunk elnökének a Bányász Szolgálati Érdemérem ezüst fokozatát adományozta. A Hazafias Népfront VI. Kongresszusa 1976. szeptember 19-én, a záróülésen tag- társaink közül Monos Jánost, a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatóját és dr. Nemecz Ernőt, a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektorát a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai sorába válasz- totta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsa nyugdíjbamenetelük al- kalmából az „Eötvös Loránd Tudomány - egyetem Emlékérme” kitüntetést adomá- nyozta dr. Bogsch László és dr. Sárkány Sándor egyetemi tanároknak, Társulatunk tagjainak (ELTE Rektori Hivatal 1838/ 1976. Egyetemi Tájékoztató, 9. évf. 1976. május-június— július, V— VI— VII. sz. 7. old.). Á kitüntetések átadására 1976 szep- tember 13-án, a tanévnyitó közgyűlésen került sor. A kulturális miniszter 1976. augusztus 20. alkalmából a közművelődés terén ki- 8* 240 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet fejtett eredményes munkájáért Horváth Ernő tagtársunknak, a szombathelyi Sava- ria múzeum osztályvezetőjének a Kiváló Népművelő kitüntető címet adományozta. A kitüntetés átadására 1976. augusztus 17-én a Fészek Művészklubban rendezett ünnepségen került sor. A kulturális miniszter az Országos Mű- szaki Könyvnapok alkalmából, eredmé- nyes munkája elismeréséül dr. Bátyai Jenő tagtársunknak, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége Csong- rád megyei Szervezete Műszaki Tudomá- nyos Tájékoztatási Bizottsága titkárának a Szocialista Kultúráért kitüntetést ado- mányozta (Művelődésügyi Közlöny, 20. évf. 21. sz. 1976. nov. 4.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete alapí- tásának 25. évfordulója alkalmából, ered- ményes munkája elismeréséül dr. Szilárd Jenő tagtársunknak, a földrajztudományok kandidátusának, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató In- tézete tudományos osztályvezetőjének a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitün- tetést adományozta (Magyar Közlöny, 1976. nov. 11., 85. sz.). Szénhidrogénkutatási tudományos-gyakorlati konferencia a Szovjetunióban Lvovban 1976. október 11 — 16 között került megrendezésre az a konferencia, melynek tárgya a KGST tagországokban végzett kőolaj- és földgáz-kutatási munkák elmúlt 10 esztendei eredményeinek bemu- tatása és a jövő feladatainak meghatáro- zása volt. Az összejövetelt a KGST Kőolaj és. Gáz- ipari Állandó Bizottság és a Földtani Állan- dó Bizottság közösen együttműködve ké- szítette elő, a megrendezést a Szovjetunió vállalta. A Szervezőbizottság társelnökei D. Takojev a Szovjetunió Kőolajipari miniszterhelyettese és V. Igrevszkij a Szovjetunió geológiai miniszterhelyettese voltak. A Konferencián 30 előadás hang- zott el. Ezekből 5 ún. áttekintő jellegű volt, melyek a Föld készleteivel, a selfkutatások perspektíváival, a kutatások általános ér- tékelésével, a nagymélységre lehatolás fel- tételeivel, a korszerű geofizikai technikával foglalkoztak. A többi összegező jellegű elő- adás az egyes KGST tagországokban vég- zett kutatási eredményekről számolt be, együttműködés különböző formáit mutatta be, intenzíven foglalkozott a prognosztikus szénhidrogénkészletek számítási elveivel, módszertanával és ajánlásokkal a jövő intenzív kutatási tevékenységére vonat- kozóan. Magyarországot a Központi Földtani Hivatal és az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt szakembereiből álló delegáció kép- viselte, melyet dr. Fülöp József akadémi- kus, a KFH elnöke vezetett. A magyar delegáció tagjai az alábbi elő- adások tartásával vettek részt a konferen- cia munkájában: Az áttekintő előadások között: Czeglédi István OKGT Geofizikai fő- osztályvezető — Rádler Béla OKGT GKÜ igazgatóhelyettes: A kőolaj és földgáz geo- fizikai kutatásának jelenlegi műszaki lehe- tőségei. Az összegz,ő előadások sorában: Dr. Bán Ákos OKGT vezérigazgató — dr. Fülöp József KFH elnök: Az 1966 — 1975. évi kőolaj- és földgázkutatási mun- kálatok eredményei Magyarországon és az 1976—1980. évi geológiai kutatómunkák fő irányai. Dr. Somfai Attila OKGT-NKFÜ igaz- gatóhelyettes — Komjáti János OKGT geológiai főosztályvezető: A kőolaj- és földgáztartalom reményteljességének érté- kelése nagy mélységekre vonatkozóan Magyarországon . Dr. Ádám Oszkár KFH kutatási főosz- tályvezető — dr. Dank Viktor OKGT bányászati igazgatóhelyettes: A kőolaj- és földgáz előfordulások felderítésének elvei és módszerei Magyarországon. A prognosz- tikus kőolaj- és földgázkészletek mennyi- ségi értékelésének metodikája. Valamennyi kőolaj és földgázkészlettel rendelkező KGST ország tartott előadáso- kat, beleértve a Kubai Köztársaságot is, kivéve a Mongol Népköztársaságot, ahol eddig még nem ismeretesek szénhidrogén- telepek. A mintegy félezer résztvevővel lebonyo- lított nemzetközi rendezvény a szakmai előadásokon, vitákon túl, kulturális prog- rammal és szakmai kirándulással is kiegé- szült. Ez utóbbi kapcsán egy fúrási vállala- tot és egy 7000 m-re tervezett és a tárgy- időszakban 5000 m körül haladó mély- fúrást volt alkalmunk tanulmányozni. A konferencia anyaga a KGST keretein belül kerül publikálásra. E rövid ismertetésnek sem tárgya, sem célja nem lehet az előadások mégcsak kivonatos formában vagy címszerinti is- mertetése. De feltétlen gyorsinformáció- Hírek, ismertetések 241 ként említésre, kiemelésre méltó a földtani kutatások helyének, jelentőségének kor- szerű komplex értékelése : — lényege, hogy a szénhidrogének (és más ásványi nyersanyagok) termelése, bá- nyászata a szocialista országokban összehangolt tervek szerint történik. — valamennyi ország természeti kincsei- nek racionális felhasználása a szocialista gazdaság fejlődésének egyik alapvető kritériuma, — a kőolaj- és földgáztelepek felkutatása, a feltárt telepek bányászata társadalmi- termelési folyamatok forrásai, — a KGST országokban a tüzelőanyag- mérlegekben egyre nagyobbarányú el- tolódás tapasztalható a szénhidrogének javára, az egyre nagyobb igények ki- elégítési kötelezettségét is jelenti a kuta- tók és termelők számára, — a szénhidrogénkutatások munkálatai az anyagi termelés szerves részeként annak sajátos megnyilvánulásai, — a kutatások költségei, a beruházások terhei egy-egy országban sajátos és egymástól eltérő kockázatvállalást je- lentenek és eredményeik, hatásfokuk is különböző, — az egyes országok eltérő földtani, gazda- sági, földrajzi viszonyai a kutatásokkal szemben is eltérő követelményeket tá- masztanak, — ezeknek az eltérő viszonyoknak hatása a szénhidrogénkutatások gazdasági, cél- szerűségi színvonalának alakulására, — a társadalmi termelés gazdasági haté- konyságának kritériumai alapvetően közösek a KGST országokban. A ter- mészeti viszonyok meghatározta külön- bözőségek a gazdasági értékeléshez szükséges kritériumok kiválasztásában (lokális kritériumok) okoz eltéréseket. Fent említett néhány szempont szerint végzett értékelő és összehasonlító tanul- mányok már is igen sok segítséget jelentet- tek a közös tevékenységek körének meg- határozásához, az együttműködési terü- letek kijelöléséhez, az integrált szénhidro- génkutatási munkálatok gazdasági érté- keléséhez, saját helyzetünk tárgyilagos, konkrét értékeléséhez. Dr. Dank Viktor 10 éves a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Szakosztálya A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Szakosztálya 1976. december 15-én jubileu- mi ülésen emlékezett meg a Szakosztály fennállásának 10 éves évfordulójáról. A megjelentek előtt dr. Somfai Attila, az NKFÜ igazgatóhelyettese, a Szakosztály társelnöke idézte fel az elmúlt 10 év főbb eseményeit : Tisztelt jubileumi ülés ! A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Szakosztálya 10 éves. Születését 1966-ban a földtani kutatások fejlődése, a JATE geo- tanszékein dolgozó szakemberek tudomá- nyos és társulati aktivitása, a dél-alföldi szénhidrogénkutatások eredményessége kö- vetkeztében Szegeden kialakult olajipari szakembercsoport szakmai fejlődési igénye indokolta és eredményezte, amelyhez közre- működő támogatással, majd aktív rész- vétellel járult hozzá aDebreceniTudomány- egyetem Ásvány és Földtani Tanszéke es az Álfoldi Olajipar Szegeden kívül tevékeny- kedő geológus kollektívája. A nagy múltra visszatekintő, 128 eszten- dős Földtani Társulaton belül, a kiszélese- dett tevékenység, és a megnövekedett tag- létszám miatt tagozódás jött létre. Buda- pesten kívül, az ország más tájegységeinek centrumaiban területi szervezetek alakul- tak, amelyek intenzív alkotó tevékenységet folytatnak. 1959-ben megalakult a Pécsi, 1961-ben a Középdunántúli, és az Eszakmagyarországi Szakosztály. Ezt követte, 1966 novemberé- ben, az Alföldi Területi Szakosztály létre- hozása, amely a negyedik vidéki szervezet lett. A Szakosztály szervezésének előkészíté- sében és beindításában Dr. Dank Viktor- nak az OKGT főgeológusának jelentős sze- repe volt. Az alakuló ülésen történt válasz- tás alapján Dr. Koch Sándor a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, a Szak- osztály díszelnöke lett. Az elnöki funkciót Dr. Dank Viktor töltötte be, titkárnak Dr. Mezősi József egyetemi tanárt válasz- tották. 1968 elején a háromtagú vezetőség választmányi tagokkal kiegészítve egy nyolc tagú vezetőséggé bővült, egyrészt a vezetés demokratikusabbá tétele, másrészt az itt dolgozó szakemberek szorosabb összefogása érdekében. Ennek tagjai Dr. Balogh Kálmán, Dr. Grasselly Gyula, Dr. T. Kovács Gábor, Lelkes Ákos, Dr. Mezősi József, Dr. Molnár Béla, Dr.Mucsi Mihály, Dr. Somfai Attila. 1969 februárjában új vezetőséget válasz- tott a tagság. Elnök Dr. Balogh Kálmán egyetemi tanár lett, a titkári teendőket továbbra is Dr. Mezősi József látta el. A vezetőségben helyet kaptak az NKFÜ Szegedi és Szolnoki szakemberei, valamint 242 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet a debreceni és szegedi Tudományegyetem Geotanszékeinek képviselői. így a szak- osztály 1969-ben már célul tűzhette ki az Alföldön dolgozó geoszakemberek létszá- mának felmérését, társulati taggá való be- szervezését és ezek rendszeres tájékoztatá- sát. Ez a célkitűzés szinte teljes mértékben megvalósult. A korábbi 35 főről a taglét- szám 70 főre növekedett és jelenleg 82 fő, amely szinte a területen dolgozó teljes szakember létszámot jelenti. Vezetőségválasztó taggyűlésre 1972-ben és 1975-ben került sor ismét. A Szakosztály elnöke továbbra is Dr. Balogh Kálmán, de a titkár személyében változás történt, az új titkár Zentay Tibor tudományos osztályvezető. Ezúton mondunk köszönetét Dr. Mezősi József professzor úrnak azért az áldozat- kész tevékenységért, amit kilenc éven át végzett a társulat érdekében. Tisztelt Jubileumi Ülés ! Szakosztályunk az elmúlt tíz évben rend- szerezetten működött, igen aktív, alkotó tevékenységet végzett. Célunk az volt, hogy az elméleti tudományos eredmények minél hamarabb termelőerővé váljanak a gyakorlatban, illetve, hogy a gyakorlati ismeretek, az ipari eredmények, kiváló szakemberek által tudományos értelmezést nyerjenek. A szénhidrogénkutatásban dol- gozó geoszakemberek szakmai fejlődésé- hez, az egyetemi tanszékeken dolgozók ipari szemléletének formálásához a Társu- lat fóruma hatalmas erő. A tudomány köz- vetlen termelőerővé válásának transz- missziós szerepét tölti be szakoszt álvunk. Előadóülést általában havonta tartot- tunk, de évente legalább 9 alkalommal. Egy-egy előadóülésen két -három előadás hangzott el. Évente egy-két kbubnap meg- rendezésére is sor került. Az előadóülések látogatottsága általában 20—30 fő volt, ami a nyilvántartott taglétszámot és a területi szétszórtságot figyelembe véve jó. Az előadóülések általában Szegeden, de gyakran Szolnokon, esetenként máshol, (Debrecenben, Orosházán) kerültek meg- rendezésre. Az előadások témája igen vál- tozó, de ipari vonatkozásait elsődlegesen olaj bányászati kérdések motiválják. Kellemes színfoltja szakosztályunk tevé- kenységének az évente megrendezett nyári tanulmányút. Valamennyi kirándulásunkat hazai területre vezettük, de a szervezésnél figyelembe vettük, hogy újabb és újabb vidékek képződményeit mutassuk be tag- társainknak. A Szakosztály vezetősége külön hang- súllyal foglalkozik a fiatal geológusokkal. A szaküléseken lehetőséget biztosít tudo- mányos igényű munkáik bemutatására. Az ifjúság szakmai fejlődését kívánjuk elősegíteni a fiatal szakemberek számára évente rendszeres pályázati kiírásokkal. A pályázatok eredményét mindig a decem-. béri szakülésünkön hoztuk nyilvánosságra, a sikeres pályamunkákat díjaztuk. Szakosztályunk tevékenysége éves mun- katervre épül, mely figyelembe veszi az anyaegyesület tervezett programját is. Az irányítást végző vezetőség évente 4—5 alkalommal ülésezik. Örvendetes, hogy Szakosztályunknak a vázlatosan ismertetett rendszeres tevékeny- ség mellett, még volt lehetősége több nagy jelentőségű ankét megszervezésére. Ren- deztünk ankétot a „Korszerű színkép- elemzési módszerek alkalmazása geológiai anyagok viszgálatánál” témakörben, a „Pannon-medence kőzettani és ásványtani problémái” tárgykörből. Rendeztünk „triász ankétot” és „Délmagyarország szer- kezeti vázlata” címmel közös ankétot a Déldunántúli Szakosztállyal. Az ankétok felbecsülhetetlenül nagy információs forrá- sokat jelentettek. Szakosztályunk neves külföldi szak- embereket látott vendégül az elmúlt tíz évben. Szovjet, román, NDK, jugoszláv geológusok tartottak előadást szakülésein ken. Mint nagyrendezvényt, külön kiemelem, hogy 1968. szeptemberében 60 résztvevővel két napos előadás sorozattal és tanulmány - úttal programozott vándorgyűlést szervez- tünk. 1969. májusban került sor a III. Magyar - Jugoszláv geológus találkozóra szakosztá- lyunk rendezésében, amelyen a külföldi résztvevők száma 50 fő volt. 1971 áprilisában az Ifjúsági Bizottsággal közösen „Az üledékes petrológia újabb eredményei” címmel egyhetes továbbkép- zést rendeztünk Szegeden a néhány éve vég- zett fiatal geológusok számára. Ebben az évben a szeptemberi szakülé- sünkön ünnepi ülés keretében megemlékez- tünk Dr. Koch Sándor Kossuth-díjas nyu- galmazott egyetemi tanár, szakosztályunk díszelnöke 80. születésnapjáról. Tisztelt jubileumi ülés ! Nem érzem szükségesnek Szakosztá- lyunk tízéves történetének részletes ismer- tetését, mivel nem beszámolás, hanem méltatás a célom. Remélem, hogy a Szak- osztály tevékenységéből felvillantott képek érzékeltetik az akarást, a kutató elme törekvését arra, hogy a tudományos tevé- kenység társadalmi szükségleteket elégít- sen ki, és az ipari földtani kutatási tevé- kenység minden kérdőjele megtalálja a választ. Bízom abban, hogy az Alföldi Területi Szakosztály munkája töretlen lesz a jövő- Hírek, ismertetések 243 ben is, együttműködése az anyaegyesület- tel és a MTESz-el változatlanul jó marad. Bízom abban, hogy szakosztályunk to- vábbra is fóruma lesz a fiatalok szakmai fejlődésének, szakmai nevelésének, bizo- nyos tudományos igények kielégítésének, és annak, hogy geo-szakembereink emberi- leg is közelebb kerüljenek egymáshoz. A tízéves jubileum alkalmából Szakosz- tályunk valamennyi tagja nevében szere- tettel köszöntőm díszelnökünket Dr. Koch Sándort, elnökünket Dr. Balogh Kálmánt. Vezetőségünk jelenlegi, és volt tagjainak megköszönöm társadalmi munkájukat. Köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik A Börzsöny-hegység vízföldtana. írta és szerkesztette dr. Kaszap András — Kiadja az OVH Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest 1976. 1 — 372 oldal. A munkát a kötet megjelenése óta más nevet (Vízgazdálkodási Intézet) viselő haj- dani VIKÖZ „Útmutató” sorozatának tagjaként 120 példányban adták ki. Az előszóban leírt célkitűzés: az ország fel- színalatti vízkészletének exakt számba- vételéhez a hidrogeológiai tájegységek mindegyikéről hasonló összeállítás szük- séges. Elsőként a nagymértékben természeti tájnak tekinthető Börzsönyről született meg az összeállítás. Ebben nem csekély szerepet játszott a Magyar Állami Földtani Intézet ott folyamatban levő reambulá- ciója, amihez könnyű volt az elkészítés során kapcsolódni s aminek a kötet kiegé- szítése is lehet. Az első fejezetek a szakirodalom alap- ján a hegység természeti földrajzi, vízrajzi, földtani és szerkezeti leírását adják. E le- írásokból kiderül, hogy az eredeti célkitű- zéshez szükséges mennyiségi adatokban rendkívüli mértékben szűkölködünk. Ezért néhány táblázat összesíti egy-egy képződ- mény csoport litológiai összetételét a víz- feltáró fúrások alapján. Ezek és a víz- vezető szintek számított szivárgási ténye- zőinek összeállítása lépést jelentenek egy — a szakirodalomban halaszthatatlanul szükséges — kvantitatívabb szemléletmód felé. A képződmények vízföldtani tulajdon- ságainak e rövid áttekintése után a „Fel- szín alatti vizek” három részre osztott feje- zete következik. Közülük az első rész a hegységben nagy jelentőségű forrásoké. Az irodalom egy számítási eljárását felhasználva a hegység forrásai közelítő vízhozamának számított és tapasztalati egyezése tűnik ki. A terje- a szakosztályi tevékenységet előadásaik- kal, vagy bármilyen más módon elősegítet- ték. További jó munkát és újabb jubileu- mokat kívánok a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztályának. * A megemlékezést követően T. Kovács Gábor „Újabb kutatási eredmények Üllé- sen” c. előadása hangzott el. Az előadást követő vitában felszólaltak: Somfai A., Völgyi L., Somfai A., Lakatos T., T. Kovács G., Balogh K., Völgyi L., T. Kovács G., Somfai A., T. Kovács G., Valcz Gy., Balogh K., T. Kovács G. delmes jegyzékben felsorolt 427 forrás meg- lepő módon még mindig nem az összes forrás a hegységben. A források jegyzéke egyébként igen sok aprólékos adatot közöl és szerencsésen használja fel a VITUKI forrásnyilvántartásának hozamadatait is a szakirodalomból mindeddig következetesen hiányzó hozam- és hozamtartóssági görbék bemutatásához . A felszínközeli vízföldtani adatok c. rész a szakembereknek csak szűk köre számára hozzáférhető műszaki tervek szórvány- adatait ismerteti. A csak néhány példány- ban készült költséges feldolgozások köz- ismerten számos pótolhatatlan adatot tar- talmaznak. Ezeknek egy területre vonat- kozó hézagtalan összeállításával a szerző előtte járatlan útra tért. A vízfeltáró fúrá- sokat ugyancsak a maguk teljességében összeállítva találjuk. A fejezet mindhárom részét táblázatos összeállítások, szelvények és helyszínrajzok kísérik. A kötet végén rövid fejezetekben talál- juk a geotermikus viszonyok, a hévizek, az ásvány- és gyógyvizek, a természet- és a környezetvédelem rendelkezésre álló ada- tainak összeállítását. Végül a terület tele- püléseinek vízellátásáról, a felszín alatti víz készleteiről és a területet érintő távlati ter- vekről találunk rövid, de teljeskörű leírást. A vaskos kötet leíró munka. Célkitűzése kimondottan ez és az alapozás egy cél — a vízkészletek mennyiségi meghatározása — számára. Ezt a célt elérte, mert mindazok számára hasznos adatforrást ad, kik ezután a Börzsöny-hegység területén vízföldtani és műszaki földtani munkálatokat végez- nek. Ezen túlmenően pedig minta ahhoz, hogy milyen formában lehet célszerű szór- vány-adatokat nehezen nélkülözhető kötet- té egyesíteni. KiirvÁx Pál TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1976 november— december havi ülésszakán elhangzott előadások November 1. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Bognár László Kosa László: A fertőrákosi kristályos palaforniáció földtani — kőzettani felépítése Weidinger István— Kósa László: Fél- mennyiségi elemzési eredmények feldolgo- zási módszere a földtani kutatások terü- letén Vita: Sztrókay K., Szepesházy K., Bog- nár L., Kósa L., Neppel F., Bérezi J., Elsholtz L., Weidinger L. Résztvevők száma: 16 fő November 2. Geológus Szakkör összejövetele Horváth Mária: A Föld szerkezete Résztvevők száma: 27 fő. November 8. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: Választmányi ülés előkészítése Résztvevők száma: 5 fő. November 9. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló a tárgyidőszak munkájáról, 2. Az 1977. évi nagyobb bel- földi és külföldi rendezvények, 3. Tájékoz- tató az elnökségi bizottságok munkájáról, 4. Földtani Közlöny regiszterfüzete, 5. Egyéb indítványok, javaslatok. Résztvevők száma: 43 fő. November 10. Gazdaságföldtani és Mérnök- geológia- Építésföldtani Szakosztály közös rendezésű előadóülése Elnök: Rónai András Falu János: Tájékoztató a XXV. Nem- zetközi Geológiai Kongresszus gazdaság- földtani és mérnökgeológiai tevékenységé- ről (1976. augusztus hó, Sidney) Résztvevők száma: 26 fő November 15. Általános Földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: KŐRÖSSY László Bállá Zoltán: A Börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója Vita: Korpás L., Székyné Fux V., Báldi T., ZelenkaT., Varga Gy., PókaT., Kőrössy L., Bállá Z. Résztvevők száma: 35 fő. November 16. Geológus Szakkör összejövetele Hidasi János: A kőzetek csoportosítása (I. rész) Résztvevők száma: 27 fő. November 17. Őslény tan-Eétegtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Báldi Tamás Bércziné Makk Anikó: ÉK-Magyar- ország triász üledékes kőzeteinek elterje- dése és biosztratigráfiai értékelése Galácz András: Beszámoló az Osztrák Földtani Intézet hallstatti vándorgyűlésé- ről Vita: Szabó I., Szepesházy K., Knauer J., Oraveczné Scheffer A., Bércziné Makk A. , Galácz A. Résztvevők száma: 35 fő. November 18. Tudománytörténeti Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Bogsch László Tárgy: Az 1977. évi munkaterv Résztvevők száma: 6 fő. November 22. Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kőrössy László Wein György: A Kárpát -medence kiala- kulásának vázlata Bodzay István: Földtani modell alpi képződményeink szénhidrogénkutatási perspektíváinak megítéléséhez Vita: Szepesházy K., Horváth F., Jantsky B. , Kováts S., Póka T., Jaskó S., Bárdossy Gy., Szalai T., Kőrössy L., Bodzay I., Wein Gy. Résztvevők száma: 55 fő November 29. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Bognár László Társulati ügyek 245 Dódony István: Beszámoló a 7. Agyag- ásványtani és kőzettani konferenciáról (Karlovy Vary, 1976. szeptember hó) Vita: Kiss J., Sztrókay K., Bognár L., Dódony I. Embey-Isztin Antal: Szigligeti amfibo- lit/lherzolit zárvány, mint a köpeny- diapirizmus bizonyítéka a Pannon medence alatt Vita: Sztrókay K., Kiss J., Embey-Isztin A., Bognár L., Dódony I., Dienes I. Gatter István: Új molibdenitelőfordu- lás a Börzsöny-hegységben (bejelentés) Vita: Sztrókay K., Gatter I., Kiss J., Csillagné T. E. Résztvevők száma: 25 fő. November 29. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Nemecz Ernő Napirend: 1. Az 1976. évi munka értéke- lése, 2. Az 1977. évi munkaterv, 3. Az „Agyagásványok vizsgálati módszere” c, tanfolyam I. részének értékelése, II. részé- nek előkészítése, 4. Beszámoló a Karlovy Varyban tartott titkári értekezletről Résztvevők száma: 7 fő. November 30. Geológus Szakkör összejövetele Hidasi János: A kőzetek csoportosítása (II. rész) Résztvevők száma: 21 fő December 8. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Szúró vy Géza: A változó Líbia Résztvevők száma: 21 fő. December 10. Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottságának ülése December 13. Szénkőzettani Munkabizottság alakuló ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: 1. A munkabizottság elnöké- nek megválasztása, 2. A munkabizottság megalakításának előzményei, szükségessége A Magyarhoni Földtani Társulat 1976 november— december havi November 24. Vezetőségi ülés Elnök: Mezősi József Napirend: 1. Az 1977. évi munkaterv, 2. Tájékoztatás a Társulat november 9-i választmányi üléséről, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő November 24. Előadóülés Elnök: Somfai Attila Hajdú Dénes: A Kiskun-depresszió (Bella Lászlóné), 3. A munkabizottság célja, programja (Varga Imréné), 4. Szén- kőzettannal foglalkozó intézmények rövid beszámolója ilyenirányú tevékenységükről (BKI: Varga Imréné, MÁFI: Iharosné Laczó Ilona, MTA Geokémia: Horváth Zoltán) Vita: Elek I., Diószegi G., Tóth Zs. J., Barátosi J., Bánhegyi I., Horváth Z. Résztvevők száma: 13 fő. December 13. A Magyar Kar szí- és Barlang - kutató Társulat és az Őslénytan-Rétegtani Szakosztály közös rendezésű előadóülése Elnök: Jánossy Dénes Kordos László: Barlangi gerinces őslény- tani ásatások és gyűjtések 1976-ban Vita: Bertalan L., Jánossy D., Kordos L. Résztvevők száma: 48. fő December 15. Tudománytörténeti Bizottscig klubdélutánja Ehiök: Bogsch László Allodiatoris Irma: 75 éves lenne Kolosváry Gábor (felolvasta Bogsch László) Sztrókay Kálmán: Emlékezés Rei- CHERT Róbertre születésének 75. évforduló- ján Csiky Gábor: Beszámoló az 1976. évről — és emlékezések Résztvevők száma: 21 December 17. Általános Földtani Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Napirend: 1. Az 1976. évi munka érté- kelése, 2. Az 1977. évi munkaterv Résztvevők száma: 3 fő December 20. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. MTESZ közgyűlésével kap- csolatban készített anyagok, 2. Szerződé- ses munkák, 3. Nemzetközi kapcsolatok, 4. Alapszabálymódosítás, 5. Egyéb Résztvevők száma: 5 fő Alföldi Területi Szakosztálya ülésszakán elhangzott előadások peremvidék földtani és szénhidrogénföld- tani viszonyai Vita: T. Kovács G., Szentgyörgyi K., Somfai A., Hajdú D. Szentgyörgyi Károly: A szénhidrogén- fúrások által feltárt miocén képződmények rótegtani helyzete a DK-Tiszántúlon Vita: Tatámé Szíjártó É., T. Kovács G., Völgyi L., Somfai A., Mezősi J., Szalay A., Lakatos T., Káposzta J., Szentgyörgyi K. Résztvevők száma: 21 fő. 246 Földtani Közlöny, 107. kötet, 2. füzet December 15. Jubileumi ülés Elnök: Balogh Kálmán Somfai Attila: A Szakosztály 10 éves tevékenységének ismertetése T. Kovács Gábor: Újabb kutatási ered- mények Illésen Vita: Somfai A., Völgyi L., Lakatos T., Balogh K., Valcz Gy., T. Kovács G. Résztvevők száma: 21 fő. A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1976 november— december havi ülésszakán elhangzott előadások November 3—4. „Eszak-Magyarország föld- tani szerkezete” tárgyú ankét a Magyar Geofizikusok Egyesülete N ágyalföldi Területi Osztályával és a M. Áll. Földtani Intézettel közös rendezésben Ehiök: Csókás János Ravaszné Babanyai Lívia: A lemez- tektonika elméleti és gyakorlati alkalma- zásának lehetőségei Hámok Géza: Északmagyarország szer- kezetföldtani alapkérdései és a harmad- időszaki orogén fázisok fejlődéstörténete Takács Ernő: Magnetotellurikus mód- szer szerepe a szerkezetkutatásban Szalai István— Zsillé Antal: A Darnó- vonal menti szerkezetkutató geofizikai mérések eddigi eredményei Zelenka Tibor: A Darnó északkeleti elő- terének szerkezete a recski mélyfúrások adatai alapján Hernyák Gábor : A Rudabányai hegység szerkezete Hegedűs Endre : Északmagyarországi reflexiós mérések Juhász András: A borsodi szénmedence széntelepes csoportjának szerkezete, kap- csolatok a fedő és fekvő kőzetek szerkezeté- vel Goda Lajos: Cserhát — Mátra— Bükkal- jai lignitterület pannóniai üledékeiben végbement szerkezeti mozgások Vita: Szalai I., Zelenka T., Csókás J., Elsholtz L., Baksa Cs., Ravaszné Baranyai L., Hámor G., Hursán L., Szokolai Gy. Az ankét második napján a Darnó-vonal mentén tanulmányútat vezetett Molnár Pál és Kéri János. Résztvevők száma: 68 ill. 40 fő. November 25. Évadzáró klubnap Elnök: Juhász András Falu János: Élménybeszámoló Tanzá- niáról A klubnap keretében Majoros László- né titkár beszámolt az 1976. évi munkás- ságról, kiosztásra kerültek a pályadíjak és a jutalmak. Első díjjal Bucsi Szabó László „A Tokaji-hegység környékének vizsgálata olajpala (alginit) előfordulás szempontjá- ból” — , második díjjal Deák János „Szén- kutató fúrásokban végzett hidrogeológiai vizsgálatok tapasztalatai” — s harmadik díjjal Baksa Csaba „A recski lejtaknai (Rm-48. sz. fúrás környékén) enargitos érc- terület kutatásgazdasági értékelése a föld- tani viszonyok tükrében” c. munkáját jutalmazták. Különdíjban részesült Hege- dűs Ferenc „Miskolc vízszükségletének kielégítése az ezredfordulóig karsztforrá- sokból” és Földessy János „Adatlapos anyagfeldolgozási módszerek a bánya- földtanban és a felszíni földtani kutatások során” c. dolgozat. Résztvevők száma: 21 fő. A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szakosztálya 1976. november — december havi ülésszakán elhangzott előadások December 7. Vezetőségi ülés Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Az 1977. évi munkaterv, 2. MTESZ közgyűlésre készítendő anyag megvitat ása Résztvevők száma: 5 fő. December 7. Előadóülés Elnök : Szantner Ferenc Horváth József: A fekvő szerkezet és a vízvezetőképesség területi vizsgálata Nyí- rád és Nagyegyháza térségi karottázs szel- vények alapján Böcker Tivadar: Változások a Dunán- túli Középhegység természetes karszt- vízháztartásában Ujszászi József: Bauxitkutató furatban végzett karottázs mérések eredményei; javaslatok a karottázs anyag felhasználási körének kiterjesztésére és a szelvény- komplexum módosítására. Dudich Endre: Bauxitkutatási perspek- tívák Kubában Vita: Károly Gy., Molnár I., Gerber P., Hegedűs Iné, Nyerges L., Buda T., Szant- ner F., Böcker T., Uray Sz., Horváth J., Hőriszt Gy., Farkas Sné, Erdélyi T., R. Szabó I., Újszászi J. Résztvevők száma: 50 fő. Mente et malleo A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJUlETEHb BEHTEPCKOTO TEOJlOrUMECKOrO OBIIIECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY i FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 107. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COflEPHÍAHHE - CONTENU . >• 'j . - . Dr. Dank V.: Elnöki megnyitó (1977. ül. 23. közgyűlés) 247—248 De. HÁMOR G.: Főtitkári beszámoló 249—255 Dr. Szádeczky-Kardoss E.: Vendel Miklós emlékezete 256—265 Db. Végh SAndorné: Vitális Sándor emlékezete 266—274 Dr. Bogsch L.: Csepreghyné Meznerics Ilona emlékezete 275—281 Dr. Szarai T.: Wein György emlékezete 282—286 Dr. Senes J.: Dimitrij Andrusov akadémikus 287—289 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES (MFT Tektonikai ankétjén elhangzott előadások) Dr. Dank V.: Tektonikai szemléletünk alakulása és problémái (elnöki megnyitó) 290—294 Dr. Szarai T.: A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom történeti áttekintése — Review of works giving an account of the tectonics of the Carpathian arc thie territory surrounded by it 295 — 307 Dr. Posgay K.: Reflekxiós mérésekkel meghatározott felületek és sebességeloszlás a földkéregben és köpeny- ben — Surfaces and velocity distribution in the earth crust and mantle as determined by reflexión measurements 308— 312 Dr. Némedi Varga Z.: A Kapos-vonal — The Kapós Diné 313—328 Dr. Wein Gy.: A Budai-hegység szerkezete — Tectonics of the Buda Mountains 329—347 Siklóssy S.: Gyöngyösoroszi és környékének szerkezeti értékelése — Structural evaluation of Gyöngyös- oroszi and its vicinity 348—357 Dr. Zelenka T.: Recsk és Parádsasvár környéki kutatások szerkezetföldtani eredményei — Structure- geological résül ts of explorations in the vicinity of Recsk and Parádsasvár 358—367 Hernyák G. A Rudabányai-hegység szerkezeti elemzése az elmúlt 20 év kutatásai alapján — Structural analysis of the Rudabánya Mountains in the light of the last twenty years of research 368—374 Dr. Bendefy L.: Kéregmozgások és flisképződés a Kárpát-medencében — Tectonic movements and flysch formation in the Carpathian Basin , 375—383 Dr. Szépesházy K.: Az Alföld mezozóos magmás képződményei — Mesozoio igneous rocks of Great Hungárián Piain 384—397 Dr. üőrössy L.: A Szolnok— mármarosi flisárok szerkezeti helyzete és kapcsolatai — Flysch formations of Hungary: structural position and connectión 398—405 Dr. Csiky G.: Az Erdélyi-medence mélyföldtani viszonyai a legújabb kutatási eredmények alapján — Subsurface geology of the Transylvanian Basin in the light of recent results 406 — 420 Dr. Jaskó S.: A neogén medencék az Alp-kárpáti hegységmdszerben — Neogene basins in the Alpine- Carpathian mountain system 421—430 Dr. Rónai A.: Negyedidőszaki kéregmozgások a Magyar-medencében — Quatemary tectonic movements in the Hungárián Basin 431—436 Gajdos i.— Pap S.: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocén üledékekében — Possibilities of faulting in the Pliocene sediments of the Great Hungárián Piain 437—456 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1976 - EHEJlMOrPAMH JlHTEPATYPbl rEOJlOrMMECKHX H CMEWHblX HAY K B BEHTPHM 1976. I\ - RÉPERTOIRE BIB- LIOGRAPHIQUES DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE 1976 457-475 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOElHEHHfl, PEI4EH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 476-484 TÁRSULATI ÜGYEK - flEJlA OEIHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 485-493 Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. 11977) 107. 247—248 Elnöki megnyitó dr. Dank Viktor * Tisztelt Közgyűlés ! Kedves Vendégeink ! Elérkeztünk Társulatunk 1977. évi közgyűléséhez. Ismét eltelt egy esztendő serény munkával, sok tennivalóval, aggodalommal, örömmel fűszerezett 12 hónap. Sajnos eredményeink mellett, örömeinken kívül, fájdalmas veszteségek érték Társulatunkat. Az elmúlt év során ismét hatalmas szálfák dőltek ki Társulatunk tagjai sorából. Neves tudósoknak, szinte halálukig aktív alkotóknak kellett sorban egymásután búcsút mondanunk, s közöttük négyen Társulatunk tiszteleti tagjai voltak. Eleink ősi Íratlan törvényei szerint most tisztelettel adózunk emléküknek, felidézve életútjukat az indulástól az elmúlásig. Valamennyien izig-vérig társulati emberek voltak, akik a magas szintű tudomány művelésen kívül áldozatos munkások voltak a Társulat különböző posztjain és akikről valóban találóan el lehet mondani, hogy szilárd, megingathatatlan alapjai voltak ennek a kis geológus közösségnek s kiknek híre, munkásságuk, ered- ményeik jelentősen messze túlterjedt a hazán. Nekik, az ő emléküknek szán- juk ezt a mai délelőttöt, előttük hajtjuk meg az emlékezés zászlaját, hogy azután nekrológjaik a Földtani Közlöny hasábjain rögzítve nemcsak nemzet- közi végső búcsúként jusson el a nagyvilágba, hanem tanúságként, forrás- ként szolgáljanak az utókor számára. Fájdalommal veszünk búcsút közgyűlésünkön elhalálozásuk sorrendjében Bauer Jenő, Mészáros Károly tagtársunktól, Vitális Sándor tiszteleti tagunktól, Stoll Loránd, Frits József, Wein György, di Gléria János, Erdélyi János tagtársainktól Csepreghyné Meznerics Ilona, Vendel Miklós tiszteleti tagjainktól Gyulai Zoltán tagtársunktól s Andrusov Dimit- j rij tiszteleti tagunktól. Kérem adózzunk kegyelettel emléküknek egy perces néma tiszteletadással. Tisztelt Közgyűlés ! Közgyűlésünk idején a világon az ásványi nyersanyagok változatlanul az érdeklődés középpontjában állnak. Az országok, az államok változatlanul hatalmas erőfeszítéseket tesznek a növekvő szükségletek kielégítésére, újabb lelőhelyek felfedezésére, a meglevők racionalisabb hasznosítására. Ebben a tevékenységben mind nagyobb és nagyobb szerepet kapnak a társadalmi szervezetek, tudományos egyesületek, amit szerte a világon a magas színvo- nalú rendezvények sokasága és sokfélesége is demonstrál. Nem véletlen ez, * Elhangzott a MFT 1977. március 23-i közgyűlésén. 1 Földtani Közlöny 248 Földtani Közlöny 107. kötet. 3 — 4. füzet hiszen az egyesületi társadalmi munka annyit jelent, hogy a munkahelyeken elvégzett becsületes munkán túl a szakmaszeretetből fakadó többlettudást is a közösség rendelkezésére bocsátják a Társulat aktív tagjai. Óriási erőt és ismerettöbbletet jelent ez. Az egyesületek pedig a társadalmi erők célrairányí- tásával és mozgósításával valójában a termelést szolgálják azáltal, hogy széles körben publikálják újabb eredményeiket és szervezeti kereteket adnak a véle- mények kicseréléséhez, az együttműködések megteremtéséhez. Minden olyan törekvést felkarol Társulatunk, mely a tudomány eredményeit kívánja minél gyorsabban a termelés szolgálatába állítani. Ez összhangban van társadalmi feladatainkkal és egybevág az 5. ötéves terv célkitűzéseivel. Tevékenységünk e törekvésével a vállalati, a vidéki szer- vezetek munkáját a korábbinál hangsúlyozottabban előtérbe hozza. Ugyan- akkor lehetővé válik interdiszciplináris témák társegyesületekkel való együtt- működés révén történő kimunkálása, megvitatása. A korábbi évek társulati közgyűlései, választmányi ülései, különböző bizottsági és rendezvényi fóru- mai javaslatokat tettek olyan egyesületi módosításokra, melyek a Társulat célkitűzéseiből és demokratikus jellegéből fakadóan még közelebb hozza a formát a tartalomhoz és a modern élet megkövetelte igényeknek teljesítéséhez megfelelőbb kereteket biztosít. Ezen közgyűlésünkön terjesztjük elő azokat a szervezeti szabályzati módosításokat, melyeket egy külön, e feladatra létre- hozott bizottság gondozásában Társulatunk választmánya több alkalommal megvitatva alakított ki. Amennyiben ezt a t. Közgyűlés megszavazza, úgy a jövőben a kialakult helyzetnek megfelelőbb, demokratikusabb keretek között folytathatja munkáját a Társulatban valamennyi aktivista. Különösen fontos ez, mert nemcsak a mi egyesületünkre, de a MTESZ valamennyi tagjára jellemző a decentralizált munka. A tagság jelentősebb hányada ma már vidéken él és a területi szervezetek biztosítják a rendezvé- nyek nagyobb hányadát is. A mi szakágainknál ez a megvalósulás vonatkozásában is így áll, hiszen a földtani munkálatok, tudományos kutatások végső célja az ipari jelentőségű lelőhelyek megtalálása. Ezek pedig mind a szilárd, mind a folyékony és gáz- nemű ásványi nyersanyagelőfordulásokat tekintve túlnyomórészt vidéken vannak. Régebben, amikor a tudományos és műszaki élet Budapestre koncentráló- dott, annak is megvolt a hajtóereje, a központi elgondolások gyors realizálására alkalmas volt a szervezet. A vidéki anyagi és szellemi erősödés azonban ellent- mondásokat hozott és nehézségeket támasztott a régi centrális irányítással szemben. Ezeket oldják most fel MTESZ szerte alapszabálymódosításokkal, szervezeti változtatásokkal. Tisztelt Közgyűlés ! A feladatok változatlanul nagyok, de az eddig elvégzett munkánk miatt sem kell szégyenkeznünk. A magyar társadalom és vezető szervei változatlan bizalommal támogatják a hazai földtani tevékenységet és hangsúlyozottan kérik segítségünket az e tárgyú országos problémák megoldásában. Hogy miképpen alakultak eddigi eredményeink és melyek a feladataink, azt a követ- kezőkben dr. Fülöp Józseftől, a Központi Földtani Hivatal elnökétől hall- hatják meg a Közgyűlés résztvevői. A Közgyűlést megnyitom. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1977) 107. 249—255 Főtitkári beszámoló dr. Hámor Géza Tisztelt Közgyűlés ! Engedjék meg, hogy közgyűlésünket azokra való megemlékezéssel kezd- jük, akik az év során távoztak körünkből. Tárgyidőszakban elhunyt tagtár- saink: Bauer Jenő, Mészáros Károly, Vitális Sándor, Stoll Loránd, Frits József, Wein György, DiGléria János, Erdélyi János, Csepreghyné Mez- nerics Ilona, Vendel Miklós, Gyulai Zoltán és Dimitrij Andruszov kül- földi tiszteleti tagunk. Emléküket kegyelettel megőrizzük. 1976. évi ( tehát 1976. márciusától 1977. márciusáig) végzett munkánk — az Elnökség 1973. évi határozatában rögzített és következetesen végrehajtott programunk értelmében — a vízföldtani kérdések középpontba állítására irá- nyult. Ez a központi nagyrendezvényekben és területi szakosztályaink mun- kájában egyaránt megnyilvánult. Társulatunk társrendezőként vett részt a MÁFI által az AIH felkérésére ,,A Nagymedencék hidrogeológiai viszonyai” címen szervezett nemzetközi kong- resszus munkálataiban. A 37 országot képviselő 186 külföldi és 60 hazau résztve- vővel, méltó külsőségek között és magas szakmai színvonalon lebonyolótott rendezvény 76 előadás kitűnő áttekintést nyújtott nemzetközi szinten a problé- makör helyzetéről, kutatási feladatairól, műszaki-gazdasági kapcsolatairól. A rendezvény nemzetközi visszhangját jellemzi, hogy az UNESCO egy új progra- mot kíbán ebből kiindulva, a magyar kezdeményezés hatására létrehozni; továb- bá, hogy a Hiclrogeológusok Nemzetközi Asszociációja és a Hidrológiai Tudomá- nyok Nemzetközi Asszociációja összesen 1500 példányban pótrendelést kíván feladni a megjelentetendő kötetből a világ minden táján dolgozó tagjainak informálása céljából. Ezt követően, 1976. szeptemberében rendeztük meg évi vándorgyűlésünket ,,A hidrogeológia aktuális kérdései” témakörben. A kecskeméti Technika Házában tartott nagyrendezvényünkön mintegy 80 résztvevő előtt 5 össze- foglaló előadásban hallhattak tagtársaink kitűnő áttekintést, helyzetképet és a feladatok megoldását célzó, konkrét javaslatokat. A vándorgyűlés délutánján és másnapján hagyományainknak megfelelően a résztvevők a kérdésben legtájékozottabb szakértők helyszíni előadásaiban ismerkedtek meg azokkal a legfontosabb eredményekkel, melyeket a hidro- geológia tudományágazata a közelmúltban hozott létre az ország ipari és ivó- víz ellátása, valamint a geotermikus energia felhasználása terén. A vándorgyűlésen fokozott hangsúlyt kaptak távlati feladataink, melyek vízkészleteink felmérését, utánpótlódását, továbbkutatási lehetőségeink kör- * Elhangzott a MFT 1977. m:ircids 23-i közgyűlésén. 1* 250 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet vonalazását, a prognózisok lehetőségét, a felhasználás műszaki-gazdasági kérdéseit emelték ki. A vándorgyűlés egyben azt is célozta, hogy az utóbbi két évtizedben vég- bement súlypont-áthelyezést korrigálja és a vízföldtani kérdések földtani alapozottságának hangsúlyozásával ismét szakmai érdeklődésünk homlok- terébe állítsa egyre növekvő fontosságú nyersanyagunkat: a vizet. Az Elnökség e helyen is köszönetét fejezi ki a vándorgyűlést előkészítő és a vándorgyűlés munkájában résztvett minden kollégánknak. Jelentős munka folyt a vízföldtan témakörében területi szakosztályaink keretében is: kiemelném a Középdunántúli Területi Szakosztály beszámoló ülését, melyen a bauxitkutatás hidrogeológiai kérdései is fokozott hangsúlyt kaptak; az Észak magyarországi Területi Szakosztály karsztankétját; továbbá három munkabizottság munkáját, amelyek a nagy egy háza- mányi terület bányanyitást megelőző hidrogeológiai problémáival, a déli Bükk karsztvíz feltárási lehetőségeivel, valamint a Gellért-hegv környéki termálforrások met- róépítéssel kapcsolatos problémáival foglalkoztak . Jelentős szerepet kaptak a vízföldtani kérdések az Észak magyarországi Területi Szakosztály észak magyarországi regionális ankétján, illetve a Dél- dunántúli- és az Alföldi Területi Szakosztályok közös bajai regionális ankét- ján is. Engedjék meg, hogy társulati életünk intenzitását (tudva, hogy a számok és a statisztika nem minden esetben fedi az érdemi munkát) mégis a jó közelítő áttekintést nyújtó statisztika bemutatásával és értékelésével kezdjem. Tárgy- időszakban a nagyrendezvényeken kívül Társulatunk 106 ülést szervezett, melyeken összesen 288 előadás hangzott el. Az utóbbi szám azt is jelenti, hogv gyakorlatilag minden munkanapra esett egy, minimálisan az információközlés igényével jelentkező előadás. A területi szakosztályok közül a Déldunántúli Területi Szakosztály 18, az Északmagyarországi Területi Szakosztály 15 előadó ülést szervezett, az Alföldi Területi Szakosztály 8, a Középdunántúli Területi Szakosztály 9 ülésé- vel szemben. Ugyanakkor a Középdunántúli Területi Szakosztály vezet az előadások számában, 51 előadással és az Alföldi Területi Szakosztály zárja a sort 17 előadással. Ezen adatokban annak célszerűsége mutatkozik, hogy egy -egy vidéki cent- rumba összehívott előadóülésen (mivel ez az utazásokkal úgyis többnyire egész- napos elfoglaltságot jelent) hasznosnak látszik több előadást koncentrálni egv-egy alkalomra. Tematikus szakosztályaink közül legtöbb ülést az Általános Földtani Szak- osztály tartott (16), legkevesebbet a Gazdaságföldtani Szakosztály (4). Az előadások számában a Tudománytörténeti Szakosztály, majd ezt követően az Általános Földtani Szakosztály vezet 28, illetve 22 előadással. Legkeve- sebb előadás a Gazdaságföldtani Szakosztályban hangzott el (7). Ez utóbbi a kezdeti fellendülés után bizonyos megtorpanásra utal, bár a több oldalról jelentkező igények ennek ellenkezőjét indokolnák. A sorban nem kiemelt „középmezőny”, az Agyagásványtani-; Ásványtani- Geokémiai-; Mérnökgeológiai-Építésföldtani-; Őslénytan -Rétegtani Szakosz- tály ok a megszokott színvonalon folytatták eredményes tevékenységüket. Figyelemre méltó, hogy — a statisztikai adatok alapján — tematikus szak- osztályaink az említett kivételtől eltekintve szinten tartották e 3 éves ciklus elején megkezdett lendületüket, a területi szakosztályok munkájának inten- i 1 1 e í o is & n bi tó le; az en kii ke fei ka 8z; Hámor: Főtitkári beszámoló 251 zitása ugyanakkor nagymértékben növekedett. Az elnökség ez utóbbit általá- nos célkitűzéseinkkel megegyező, hasznos eredményként értékeli és külön kö- > szönetét fejezi ki a területi szakosztályok vezetőségeinek és ott dolgozó tag- társainknak. Az előadások és témák ismeretében a számszerű statisztikán túlmenően a következő tapasztalatokat általánosíthatjuk Társulatunk 1976. évi tevékeny- ségére : Tartalmi tekintetben: Tevékenységünk fő irányaiban és az egyes előadások témáiban megnyugtató módon fedi le teljes tudományterületünket, eseten- ként a határterületi sávon is. Az ismeretközlés és ismeretszerzés állandó igénye — a látogatottságból ítélve — többé-kevésbé egyensúlyban van. Szak- mai tevékenységünk tükrözi a földtan teljes vertikumát, a geológus szakkör munkájában megtestesülő alapfokú oktatástól az ifjúsági bizottság által patronált középfokú technikumi oktatáson keresztül az egyetemisták és a fiatal pályakezdők kezdeti szárnypróbálgatásáig, nemkülönben az adatköz- lés, a részlettanulmányok szintjéről a legmagasabb igényű, alaptudományo- kig is visszaható szintézisek területéig. Megjennek az aktuális, adott időszak- ban kiemelten fontos kérdések is, melyek közül most csak például emelem ki a rétegtani klasszifikáció revízióját, az új nyersanyagkutatási eredményeket, az új feladatként megjelenő környezet- és természetvédelmi problémákat, vagy a számítógépes adatfeldolgozás problémáit. Mindezeket méltó történeti keretbe, egy több generációs fejlődési rendszerbe állítva mutatja be, illetve segíti elő tudománytörténeti szakosztályunk munkája. Elkerülendő a provin- cializmus fenyegető veszedelmét, az érdeklődők előadásainkon figyelemmel kísérhetik a nemzetközi kutatások újabb eredményeit, a különböző nemzetközi kongresszusok, ankétok, ülések, munkabizottságok tevékenységét és egy- egv kérdést összegző eredményeit: egy-egy gyakran tőlünk távoleső terület j földtani felépítését. Ehhez kapcsolódóan említem meg, hogy 4 kontinens 15 országának földtani viszonyairól hallgathattak tagtársaink néha egymást is kiegészítő, sokoldalú beszámolókat. Kézenfekvő és általánosítható megállapításként kívánja az Elnökség le- szögezni, hogy területi szakosztályaink egyre inkább gazdáivá válnak saját ■i működési körzetüknek. Nagyot léptünk előre e területek szintézisigényű kiértékelése terén a regionális ankétokkal, amelyeknek két típusa alakult ki az idők folyamán. A Déldunántúli Területi Szakosztály mint kezdeményező, (melyhez ezév- ben már az Alföldi Területi Szakosztály is társult), a regionális földtani anké- 1| tok során (Tolna , Somogy, Baja) egy adott régió földtani problémáit lehető- leg teljes komplexitásában mutatja be a helyszínen. Hasonló jellegű a Középdunántúli Területi Szakosztály módszere, amely i azonban kötött, Veszprémi székhellyel összegzi területének földtani problémáit, eredményeit, továbbkutatási feladatait, beszámoló ülés jelleggel. Eltérő utat követ az Északmagyarországi Területi Szakosztály, amely az adott regionális kereten belül témánként tartja ankétjait, pl. Északmagyarország földtani felépítése, Északmagyarország tektonikai viszonyai, Északmagyarország karsztvíz-problémái témakörben . Ilyen szempontból mindmáig érezhetően hiányzott a Budapesti Területi Szakosztály, melynek létesítésére éppen ma elfogadandó új alapszabályunk fog lehetőséget nvújtai. Munkánk formai megnyilvánulásai: Lassan hozzászokunk, hogy az intenzív 252 Földtani Közlöny J07. kötet, 3 — 4. füzet tevékenység természetes velejárója az ríj formák, új módszerek keresése és megjelenése is. A teljesség igénye nélkül néhány új jelenségre hívnám fel a figyelmet: A Mérnökgeológiai -Építésföldtani Szakosztály munkájában pél- dául a rendszeresen átgondolt és módszeresen végrehajtott munkahely -látoga- tások során a jelenlevőknek alkalma nyílik egy-egv műhely, egy-egy alkotói kollektíva munkájának áttekintő megismerésére, lehetőségeinek, módszerei- nek értékelésére és esetleges átvételére. A szakosztály óriási munkát végez a mérnökgeológia és építésföldtan koncepcionális, szemléleti és módszertani kérdéseinek egységesítése, kimunkálása terén. Munkájuk eredményét jól rep- rezentálta a szentendrei térkép-ankét, amely egyben felhívta a figyelmet a további egyesített erőfeszítések szükségességére. A szakmai kérdések egyre elmélyültebb, részletekbe menő megvitatását teszi lehetővé az Agyagásványtani Szakosztály munkájában megvalósított új forma, a szakmai szeminárium is. A kaolin-, a smektit-, az illit szeminárium példája bizonyítja ennek a működési formának a létjogosultságát, ahol a hoz- záértők vagy érdekeltek szűkebb köre — a mai időhiányos világban legrentá- bilisabb módon — vitatja meg, felesleges szófecsérlés nélkül a legaktuálisabb témák tudományos és gyakorlati problémáit. Jó kezdeményezésnek tartjuk egy-egy nagyobb kutatóhely bemutatását, melynek ugyan korábban is voltak kezdeményei a beszámoló ülések rendszeré- ben, de amelynek indokoltságára éppen az Országos Földtani Kutató- Fúró Vállalat szakmai napjának rendezvénye mutatott rá. A szakmai nap a Közép- dunántúli Területi Szakosztály rendezésében kitűnő áttekintést nyújtott a vállalat szakmai tevékenységéről, kutató,, anyagvizsgáló, kiértékelő mun- kájuk eredményeiről. A jelenlevők úgy vélem egyhangúan állapíthatták meg, hogy az ipari kutatás igényli, sőt megköveteli a földtan tudományos igényű művelését, a bemutatott eredmények pedig egyértelműen bizonyították, hogy csak jelentős kutatási anyag, komoly ipari háttér birtokában lehet — nemegy esetben alaptudományi szintre visszacsatlakoztatható— kutatási eredményeket elérni. Ez még akkor is nagy eredmény, ha a napi élet során ezeket a követelményeket külső vagy belső okok miatt nem sikerül minden esetben érvényesíteni, bár a szakmai vezetés és a geológuskollektíva az adott lehetőségekhez mérten mindent elkövet ennek érdekében. Kiszélesedett tárgyidőszakban a munkabizottsági rendszer, illetve a munka- bizottságok munkája is. Négy munkabizottságunk működött az év folyamán külső megbízásos feladatok megoldásán. Munkájuk eredményessége nem kis mértékben járult hozzá — mint azt a gazdasági beszámolóban látni fogják — 1 Társulatunk anyagi helyzetének stabilizálásához. Ezen konkrét formában megjelenő társadalmi igény hatására az Északmagyarországi Területi Szak- j osztály létrehozta a tűzállóagyag munkabizottságot, az országos elnökség pedig felújítani kívánja a szénkőzettani munkabizottság megelőzőleg csak i hamu alatt izott munkakedvét. Örvendetes — (és ebben a MTESZ iránymutató közgyűlési határozatainak ugyanolyan fontos szerepe van mint a gyakorlati élet követelte igényeknek) — , v hogy tárgyidőszakban nagymértékben fellendült a társegyesületekkel (Magyar c Geofizikusok Egyesületével, Hidrológiai Társasággal, Geodéziai és Kartográ- n fiai Egyesülettel, Közgazdaságtudományi Társulattal, Szilikátipari Tudó- e mányos Egyesülettel, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal) való 1 együttműködés; akár határterületi kérdések kimunkálásáról, akár közös prob- e lémák eltérő módszerű megközelítéséről volt szó. Hámor: Főtitkári beszámoló 253 Minden eddigi tényszámot felülmúlva, tárgyidőszakban 11 jelentős rendez- vényt bonyolítottunk le az említett társegyesületekkel. E munkában élenjárt az Északmagyarországi- és Déldunántúli Területi Szakosztály 4 — 4, az Ős- lénytani- és Rétegtani Szakosztály, az Általános Földtani Szakosztály és az Agyagásványtani Szakosztály egy-egy rendezvénnyel. Problémaként és hiányként említem az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel történő együttműködés jelenlegi sajnálatos hiányát, melynek szükségességét mindannyian érezzük. A jóakarat vagy készség egyik oldalról sem hiányzik, de előbbre lépni e téren sajnos nem tudtunk. Kis kitérőként engedjék meg megemlítenem, hogy az OMBKE területén igényként jelent meg Bányageológiai Szakosztály létrehozása. A részletek és a háttér mellőzésével jelentem be, hogy a kérdést elnökségi szinten egyez- tettük az illetékesekkel. Kölcsönösen nem látjuk értelmét párhuzamosság kialakításának és egyben Columbus tojásaként e téren ismertük fel a legszo- rosabb együttműködés kézenfekvő lehetőségét. Közös elhatározásunk, hogy e tárgyban rendezvényeinket a két egyesület közös szervezésében fogjuk a jövőben lebonyolítani, melyhez ez alkalommal kérjük összes területi és tema- tikus szakosztályaink aktív együttműködését. Előbbi mondatokkal a problémákra áttérve, néhány nehézségünk megemlí- tésével folytatnám beszámolónkat. Az éves munka áttekintésekor meg kellett állapítanunk, hogy bár az Al- földi-, Északmagyarországi-, Mérnökgeológiai és Általános Földtani Szakosz- tályaink szerveztek egy-egy tanulmányútat — ezt kevésnek tartjuk. Szak- mánk művelésének igen fontos része a hely és anyagismeret. Egy pillantra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy léteznek újabb, fiatalabb tagtár- saink, nemkülönben egy-egy területen új tevékenységet kezdő kollégáink, akiknek az alapokhoz visszanyúló bemutatás, megismertetés rendkívülien nagy segítséget nyújthat napi munkájukban vagy tudományos tevékenysé- gükben. Tisztában vagyunk vele, hogy a tanulmányutak szervezését rendkívüli mértékben nehezítik, sőt gátolják a vállalati kiküldetést nehezítő pénzügyi rendelkezések, az autóbusz és gépkocsi használatot megnyirbáló utasítások, mégis azt kell javasolnunk, hogy — akár a Társulat részéről vállalt nagyobb anyagi terhek mellett is — szorgalmazzuk ezek megvalósulását. Ugyanez vonatkozik pályázati rendszerünkre. Bár az Északmagyarországi, Alföldi- és Középdunántúli Területi Szakosztályaink rendszeresen írnak ki pályázatokat és közgyűléseinken rendszeresen kiosztjuk az Ifjúsági Díjat, felül kell vizsgálnunk e pályázati rendszer kiszélesítésének lehetőségeit, a pályázatok általában alacsony számát meghatározó okokat: (melyek közül az egyik, a magam véleménye szerint, elsősorban a pályadíjak szerény mértéke). E pályázatok szükségességét, ösztönző és nevelő hatását, a publikációs kész- ség fejlesztését úgyhiszem nem szükséges részletesebben taglalnom. Két évvel ezelőtti közgyűlésünkön erről az emelvényről drákóinak tűnő szabályokat kellett javasolnunk a külföldi vendégek meghívását csökkentő céllal. Tárgyidőszakban ennek egy olyan sajnálatos következményéről szá- molhatok be, hogy ezévben úgyszólván 0-ra csökkent a közös és széleskörű érdeklődésre számot tartható külföldi előadók meghívása. Anélkül, hogy kampányt hirdetnék ennek a helyzetnek a javítására, javaslom e kérdésnek egy soronkövetkező választmányi ülésen történő megvitatását, mivel nem mondhatunk le e rendelkezésünkre álló hatékonv eszköz felhasználásáról sem 254 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet A témakörbe tartozó hiányként említem, hogy bár elhatároztuk a szomszéd országok egyesületeivel történő intézményes kapcsolatfelvételt, illetőleg a közelmúltban még eredményes kapcsolatok felelevenítését, e tárgyban elő- rehaladást szintén nem sikerült elérnünk. Engedjék meg, hogy néhány mondatos áttekintést nyújtsak az Elnökségi Bizottságok munkájáról is. A legnagyobb munkavolument az Alapszabály -módosító Bizottság vállalta magára, melynek eredményeit ma a közgyűlés elé terjesztjük. A Társulat Gazdasági Bizottsága elsősorban a külső megbízásos tevékeny- ség ügyeivel foglalkozott, jelentős segítséget kapott a részben központi instruk- ciók alapján létrehozott Ellenőrző Bizottságtól, amely Benkő Ferenc tagtár- sunk aktív vezetése alatt, jelentős ellenőrző-értékelő tevékenység mellett kidolgozta a külső megbízásos tevékenység lebonyolítását, elszámolását sza- bályozó előírásokat, melyeket az Elnökség köszönettel és jóváhagyólag elfo- gadott. A Nemzetközi Bizottság hagyományosan jó munkáját dicséri, hogy közre- adta a külföldi rendezvények éves tájékoztatóját. A tárgyidőszak takarékos gazdálkodásának (5 fő utaztatása 19. 100. -Ft ráfordítással) oka egyrészt a központi utazáscsökkentő intézkedésekben kereshető, másrészt viszont remél- jük, hogy az ilymódon akkumulálódott pénzeszközeinket kiemelt jelentőségű nemzetközi rendezvényeken való részvételre, pl. a Kárpát-Balkán Asszociáció kijevi kongresszusára tudjuk fordítani 1977-ben. A Földtani Közlöny Szerkesztő Bizottsága rendszeres tevékenységét bizonyítja, hogy tárgyidőszakban 5 füzet jelent meg 1975-ről, 2 füzet 1976-ról. Publiká- ciós tevékenységünk hasznos kiegészítéséül az Elnökség és a választmány elhatározta a Földtani Közlöny új regiszterkötetének kiadását. Sorrendben utoljára, de jelentőségét tekintve kiemelten említen meg Ifjú- sági Bizottságunk munkáját. Rendszeres tevékenységét jelenti a középkáder- képzés segítése, a továbbképzés előmozdítása, melynek jelentős sikerű ered- ménye volt az Agyagásványtan' Szakosztály által rendezett „Agyagásványok vizsgálati módszerei” című bentlakásos siófoki továbbképző tanfolyam. Jelentős feladatokat vállalnak a közművelődési program megvalósításából aktíváikon keresztül. Az Ifjúsági Bizottság maradandó tartozásaként em- lítjük a legutóbbi közgyűlésünkön bejelentett igényünket, amely Országos Geológus Baráti Találkozó (ha tetszik geológusbál, juniális, hajókirándulás, vagy bármi) megrendezésére vonatkozik. Végezetül engedjék meg, hogy elmúlt évi tevékenységünket a számok tük- rében is bemutassam. Jelenlegi taglétszámunk 1158 fő, 36 fővel növekedett. Figyelemre méltó, hogy a budapesti 65 fős csökkenést a vidéki létszámnö- vekedés 101 fővel ellensúlyozta. Tárgyévi bevételeinket 200 000-Ft állami támogatás, 65 000-Ft tagdíjbevétel, 49 500-Ft jogi tagdíj, 252 000-Ft külső megbízásos tevékenységünkből származó árbevétel akotja. A kifizetések összege 467 000-Ft, maradvány tehát 99 500-Ft. Éves pénz- forgalmunk mintegy másfél millió forint volt. Hámor: Főtitkári beszámoló 255 Tisztelt Közgyűlés ! Befejezésül néhány mondatban előrevetíteném előttünk álló feladatainkat. Az elnökség úgy véli, mint történelme során mindeddig, a Társulatnak tovább- ra is keresnie kell az adott időszak fő feladataihoz történő kapcsolódás lehe- tőségeit; a MTESZ hamarosan soronkövetkező közgyűlésének anyagában is lerögzített társadalmi hasznosság elvét követve. Úgy véljük, ,,Az ország természeti erőforrásainak feltárása és kutatása” címmel összefoglalt tárcaszintű főirány megteremti a tudományos alapozott- ságé és igényű nyersanyagkutatás lehetőségeit, az állami és társadalmi igényt kielégítő prognózis feladatok pedig időszerűvé és szükségessé teszik távlati nyersanyaglehetőségeink felmérését . E két fő feladatnak minden vonzatát, kapcsolatait, részfeladatát átgondolva megállapíthatjuk, hogy egyik sem nélkülözheti a társadalmi szintű közremű- ködést, megvitatást, ellenőrzést, feladatvállalást. E fő feladatok mindegyiké- hez, annak részeihez és az egészhez egyaránt módunk és lehetőségünk nyílik kapcsolódni és azokat a Társulat sajátos eszközeivel előmozdítani. E felada- tok cseppet sem jelentik a társulati munka fő irányvonalának megváltozta- tását, sőt nagymértékben előmozdítanák alapvető gondjaink megoldását. Lehetővé tennék erőink koncentrálását, hosszútávú programjaink kialakí- tását és az egész szaktársadalom meglevő vagy rejtett erőtartalékainak fel- tárását és egyesítését alapvető célok érdekében. Kiváló lehetőséget teremtené- nek a határterületi kérdések más egyesületekkel együttműködésben történő megközelítéséhez vagy megoldásához, munkánk eredményességéhez. 1977. évi programunk vázát részben már fenti szempontok szerint állítottuk össze a választmány jóváhagyásával. Ezek közül kiemelném Börzsöny -hegységi vándorgyűlésünket, (mint 1977. évi nagyrendezvényünket) a bányageológiai ankétot, a mag vizsgálati ankét ot, a paleobiogeográfiai ankétot, valamint a ,, Technológiai fejlődés és a nyers- anyagok” című továbbképző tanfolyamunkat. Területi és tematikus szakosztályaink szintén gazdag programmal és a tárgyidőszaki beszámolóban bemutatott új formák fokozott előtérbe állí- tásával készülnek megfelelni 1977. évi feladataiknak. Kérem a tisztelt közgyűlést, a főtitkári beszámolót elfogadni szíveskedjék. Fdlö'ani Közlöny, Bull. of the Hungárián deci. Soc. (1977) 107. 256—265 Vendel Miklós emlékezete (1896. X. 8.-1977. II. 7.) dr. Szádeczky-Kardoss Elemér 1976. október 8-a szép őszi napján az ország minden részéről geológusok és bányamérnökök érkeztek Sopronba, hogy szeretett mesterük, Vendel Miklós 80. születésnapját ünnepeljék. Az ünneplés tudományos ülésben csú- csosodott, amely a nagy tudós soproni szülőföldje közel és távolabbi környe- zete kutatásában elért elévülhetetlen eredményeit összegezte. így nemcsak a kutatót, de — önkéntelenül — az egyik legnemesebb emberi magatartás mintaképét is ünnepeltük: az ember és szülőföld magasszintű kapcsol it i kialakításának, a szülőföld Voltaire és Goethe szellemében való műve- lésének, megismerés útján való gazdagításának felemelő példáját. Alig fél év telt el azóta és ime most a keserű, még mindig nehezen befogad- ható tényt mérjük fel: az egyik legkiválóbb magyar geológus, a tudást, biz- tonságot és derűt árasztó bölcs és szilárd Vendel Miklós nincs többé közöt- tünk. Eggyé lett szülőföldjével, amelyet oly gazdagon ajándékozva szeretett. Életműve és sokoldalú szelleme az anyag és tér különleges megbecsülésé- nek kiapadhatatlan forrásából táplálkozott. Abból a forrásból, amely erőt és Szádeczky-Kardoss: Vendel Miklós emlékezete 257 lendületet nyújt a geológusnak és bányásznak a Föld életadó mélységei, anyagai és szerkezete fáradhatatlan kutatására. Vendel Miklós életében ez a forrás egészen a születésig követhető. Édes- apja, Vendl Aladár a híres Soproni Reáliskolának volt tanára, amely a magyar természettudományoknak annyi érdemes kutatót, köztük Miklós 10 évvel idősebb bátyját, a Műegyetem későbbi kiváló professzorát, a kőzet- tan mindhárom ágában alapvető kezdeményezéseket és maradandó eredmé- nyeket adó tudóst, Vendl Aladárt ajándékozta. Nővére, Vendl Mária a Nemzeti Múzeum kitűnő krisztallográfusa volt, aki a Debreceni Tudomány- egyetemen az első női magántanár lett, majd az első női rendkívüli nyilvános rendes egyetemi tanársággal tüntették ki. A magyar természettudomány sok más kiválósága is gazdagította Vendel Miklós baráti és rokoni körét. Születése évében, 1896-ban került a család Gyergyóditróról az erdős hegyek- kel, tavakkal, az évszázados bányászat megragadó emlékeivel körülvett, műemlékekben gazdag Sopronba. É környezethez járult a reáliskola termé- szettudományos szelleme. Pályaválasztása tehát aligha lehetett kétséges. De alig kezdte meg a Budapesti Tudományegyetemen természetrajz-kémiai tanulmányait, Európa rejtett feszültségektől terhes földje megrendült. Kitört az első világháború, amely őt is a harctérre szólította. Ebből a kemény iskolá- ban edződött helytállni tudó, fáradságot, későbbi terep- és bányajárásokat jól bíró, de az emberi érzéseket is becsülő férfivá. Itt szerette meg a zamatos paraszti humorral átszőtt katonadalokat is, amelyeket szép tenor hangján évtizedek múlva is szivesen felidézett. A háborúból számos katonai kitüntetéssel visszatérve a Budapesti Tudo- mányegyetemen 1920-ban megszerezte a doktori oklevelet és Matjritz Béla professzor tanársegédje, majd adjunktusa lett. MAURiTZ-nak Németország- ban elsajátított pontos krisztallográfiai, valamint kristályoptikai mérésekre és kémiai elemzésekre alapozott európai szintű iskolájában gyorsan ért tudóssá. A kőzettani kutatás központi kérdése akkor a kőzetösszetételnek a kőzet- alkotó ásványok optikai mérésén és kémiai jellemzésén alapuló exakt megha- tározása volt. Az egyik legfontosabb kőzetalkotó ásványcsalád, a plagioklász- földpátok szélső tagjai optikai és kémiai kapcsolatainak minél pontosabb ismerete különös érdeklődésre tarthatott számot. Vendel Miklós egyik első dolgozatában a sajóházai igen tiszta albit mesteri vizsgálatával ennek a kérdésnek megvilágításához járult. Közben professzora oldalán részt vett a már klasszikusnak számító ditrói nefelinszienit masszívum változatos kőzet- világának mikrooptikai -kémiai vizsgálatában is. De különösen érdekesek voltak ezek az évek az ásványtan számára, amelyet Laue és Bragg felfedezései nyomán a kristályok atomos szerkezetének meg- ismerése tartott izgalomban. Vendel Miklós elmélyülten tanulmányozta ezt az új világot is és az egyetemi ásványtani gyakorlatokon és magánbeszél- getésekben felhívta rá hallgatói figyelmét. E lebilincselő beszélgetések sokunk számára egyetemi tanulmányaink legemlékezetesebb élményei közé tartoznak. Amikor azután 1923-ban mindössze 27 éves korában a Selmecről Sopronba települt Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola (későbbi műegyetemi kar) ásvány-földtani tanszékének professzorává nevezték ki, a szülőföldjére vissza- került tudós ott az ország egyik első kristálykémiai laboratóriumát hozta létre. De mindinkább felismerte a számára termett legegvénibb feladatot, szülő- földje változatos ásvány-kőzet és földtana beható kutatását. Ezzel a szülő- föld szerető gondozása mellett hallgatói gyakorlati oktatásának, földtani 258 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet térképezési tanulmányaik optimális területi feltételeinek kidolgozását és ugyanakkor a szénhiánnyal küzdő ország szénvagyonának a közeli brennbergi barnakőszénbányászat területén való gyarapításával is szolgálta. Sopron városával most már végleg összeforrt. Nagy tárgyi tudással párosult éles szeme számára Sopron vidéke csak úgy ontotta az izgalmas problémákat. Felfedezte az addig közönséges szericitpalá- nak tartott sopronvidéki leukofillit-előfordulásokat. Kimutatta, hogy azok egyik jellemző elegyrésze a ritka, színtelen, vasmentes kloritfajta, a leuchten- bergit. Felismerte ennek a magnéziumban gazdag kőzetnek sajátságos tekto- nikai szerepét, Mg-metaszomatikus tektonikai vonalakhoz kötött jellegét. A leukofillit öveket később végig követte a Keleti Alpok messze nyugatra elhúzódó területein is. Nagy figyelemmel kísérte a Soproni -hegység hovatar- tozását az alpi takarórendszeren belül. De teljességre törekedve fáradhatatlan bejárásokkal térképezte Sopron vidékének üledékes területeit is. Új kövületlelőhelyek felkutatásával, azok anyagainak és őslénytani maradványainak meghatározásával és összehasonlító kőzettani vizsgálatokkal komplex módon szintezte a neogén rétegsort. A fer- tőrákosi kőfejtő híres mészkőbányájában felismerte és mesterien leírta a vé- kony, de rétegtanilag fontos bentonitos riolittufa szintet. Az Alpok szegélyé- nek kövületekben szegény kavicsos üledékeiben a kavicsanyag beható tanul- mányozásával és a szomszédos ausztriai területek rokon üledékeivel való pár- huzamosítás útján tisztázta ezek eredetét, kapcsolatait és képződési sorrend- jét. E vizsgálatainak közvetlen gyakorlati jelentősége volt az utolsó fénykorát élő brennbergi barnakőszénbányászat ú j szénmezői felkutatásában és az ország akkor legmélyebb aknájának telepítésében. Kutatásai közben gyakran volt szüksége az üledékes kőzetek és a leukofil- lit gyakorlati hasznosítása és ipari termelvényeinek szemnagyság szerinti össze- tétele meghatározására. A Sven üdén módszer módosításával kifejlesztett tehát egy jobban használható új eljárást a diszperzitásfok meghatározására. De tanári működése során mindinkább érezte egy korszerű mikroszkópos kristályoptikai, majd egyéb kőzetvizsgálatok módszertanát ismertető mű hiányát. Számos mérőmódszer kipróbálása alapján kidolgozta tehát a 30-as évek első felében a Kőzet-, Szén- és Ércmeghatározó módszerek c. 1936- ban megjelent munkáját. Ezt a könyvét azután számos további újabb mód- szerrel kiegészítve 1959-ben megjelent hatalmas 750 oldalas művé fejlesztette. Alig van ma Magyarországon geológus, akinek munkaasztaláról ez az okta- tást és önálló kutatást egyaránt szolgáló rendkívül alapos könyv hiányozna. Sokoldalú szellemét nemsokára egy egészen más kérdés, a belső-kárpáti vulkánkoszorú kőzeteinek kémizmusa és ércesedése közti kapcsolat problémája is foglalkoztatta. Beható számításokkal megalapozva kimutatta, hogy a kár- páti vulkánkoszorúban az Au-Ag-Pb-Zn ércesedés optimálisan 63 — 72 súly- százalék Si02-tartalommal, a Kordillerák Rosita Hills csoportjában pedig 65,4 % Si (^-tartalommal jellemzett effuzív kőzetek területén jelenik meg. Hasonlóképp néhány egyéb érctípusra is meghatározta az „anyakőzetek” optimális Siü2-tartalmát. Később rámutatott, hogy az ércesedés a főkőzet nyomelemes kémizmusától is függhet, amennyiben egy adott érc-alkotó elem leginkább akkor dúsulhat fel önálló ércteleppé, ha azt az elemet előzőleg nem fogja le, nem szűri ki egy hozzá hasonló ionrádiuszú főelem. így az ónércesedés leginkább a hasonló rádiuszú Mg-ban és Fe3-ban szegény magmás kőzetekkel kapcsolatosan jele- Szádeczky-Kardoss: Vendel Miklós emlékezete 259 nik meg. Az aranyércesedés számára pedig kedvezőtlen az aranyhoz hasonló rádiuszú káliumkőzetek, de kedvező az Na-földpát okban gazdag kőzetek környezete. Ennek az elgondolásnak realitását az is mutatja, hogy egymástól függetlenül hasonló eredményhez jutott ugyanabban az időben (1948 — 49) egy másik neves érckutató, a kanadai Sullivan is. Vendel Miklós professzor e kérdéssel kapcsolatban bevezette az elemek helyettesítési valószínűségének indexét is, amellyel az ionrádiszon kívül az ionizációs feszültség és az elek- tronegativitási értéket is tekintetbe vette. A legutóbbi években (1973 — 74) alapos tanulmányt szentelt az iniciális ofiolitos, ill. platóbazaltos magmat izmusnak is, amelynek modelljét és válto- zatos kőzetfajtáit az izosztázia, a hőfluxus, továbbá a tenziós tektonika és a transzvaporizációs hatások alapján vezette le. Nem kíséreljük meg hatalmas munkásságának egyéb gyümölcseit is felso- rakoztatni, csak arra emlékeztetünk még, mily nagy várakozással néztünk ércteleptani monográfiájának megjelenése elé, amelynek befejezésében meg- akadályozta a halál. Vendel Miklós nagyszabású és sokoldalú munkáját általános bel- és kül- földi elismerés kísérte. 1923-tól főiskolai, ill. 1934-től 1960-ig tanszékvezető egyetemi tanár és közben az egykori József Nádor Műszaki és Gazdaságtudo- mányi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki kar dékánja is volt. Később megtartva soproni székhelyét a Nehézipari Minisztérium és a Bányászati Kutatóintézet munkatársaként működött. Az MTA-nak 1933-ban levelező, majd 1943-ban rendes tagja lett. 1951-ben kajjott Kossuth-díjat és a Szocia- lista Munkáért Érdemérmet, 1952-ben a Felsőoktatás kiváló dolgozója címmel, 1953-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1969-ben a Bányászat Kiváló dolgozója címmel, 1970-ben a Felszabadulási jubileumi emlékéremmel, 1971-ben a Nehézipari Kiváló dolgozója és a soproni Pro Űrbe éremmel tün- tették ki. 1966-ban megkapta a Bányászati Egyesület Mikovinvi, majd Zorkó- czy és 1971-ben Zsigmondy emlékérmét. A Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává választotta. Díszelnöke lett a MTESZ Soproni Csoportjának és egyik utolsó megtiszteltetésként 1976 óta a Nehézipari Műszaki Egyetem tisztelet- beli doktora. A Bécsi Földtani Társulatnak 1958 óta tiszteleti tagja. Az Öster- reichische Mineralogische Gesellschaft 1976. januárjában választotta tiszteleti tagjává. Társulatunknak 1919 óta tagja, 1923 — 24-ben első titkára, majd választ- mányi, 1966 óta tiszteleti tagja. A társulat 1950 -ben a Szabó József emlék- éremmel is kitüntette. Már nem érhette meg egyik legszebb kitüntetését, azt hogy „Érdemeinek elismeréséül néhai dr. Vendel Miklós Kossuth-díjas akadémikusnak Sopron Város Tanácsa 8 (1977.) II. 22./VT. sz. határozatával Sopron város díszpol- gára címet adományozta.” Még 1927-ben feleségül vette kedves tanítványát, Lob Erzsébetet, akivel fél századon át élt boldog és két kitűnő gyermekkel megáldott házasságban. Vendel Miklósban együttesen jelentek meg a leghatékonyabb tudományos erények. Invenció, kritikai szemlélet, fáradhatatlan, nehézségektől vissza nem riadó átütő kutatói erő, rendkívüli szakmai műveltség, az irodalom állandó tekintetbe vétele és mindezek mellett a szerénység szerencsésen egye- sültek benne. Látva a természeti tényezők sokféleségét megértette a szem- pontok és felfogások sokféleségének indokait. Szívesen meghallgatta a külön- böző típusú kutatók gyakran egymással ellentétesnek tűnő eredményeit. 260 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 — 4. füzet Figyelt azoknak a kutatóknak eredményeire is, akik az övétől némileg eltérő alapállással az időtényezőt, a változást, a jelenségek dinamikáját helyezték előtérbe. Nem törekedett hónapokig tartó távoli utakra, legjobban szülőföldjét, ott- honát és munkahelyét szerette. Az eredményes munka biztonsága is növelte eredendően bölcs derűjét, kedves, megértő és mások nézeteit, érzéseit tekintetbe venni tudó magatar- tását. Számomra, egykori első kinevezett tanársegédje számára nemcsak az a jóakarat feledhetetlen, amellyel kezdő tudományos lépéseimet támogatta, de az a szerető gondoskodás is, amelyben egy hosszantartó betegség alkalmá- val részesített. Vendel Miklós életeleme a szeretet és a munka volt, aminek együttese az embert emberré, az egyént az emberiség nélkülözhetetlen tagjává és maradandó értékké emeli. VENDEL MIKLÓS TUDOMÁNYOS DOLGOZATAI 1. Amfibolitok a Déli Kárpátokból. — Bölcsészdoktori értekezés. Budapets, 1920. 2. Biotitos dacittufa Kistétényről. — Földtani Közlöny. 1920. 50. pp. 34—38. 3. Biotitdazittuff von Kistétény. — Földtani Közlöny. 1920. 50. pp. 119—123. 4. Magyarország kőzettani térképe a Kogutowitz-zsebatlaszban. 5. Amfibolitok a Déli Kárpátokból. — Mát. Term. Tud. Ért. 1921. pp. 207 — 219 (Vendl Aladárral együtt) 6. Adatok a plagioklászok meghatározásához. — Mát. Term. Tud. Ért. 1921. pp. 220 — 229. (Vendl Aladárral együtt) 7. Über Amphibolite aus den Südkaipathen. — Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. Stutt- gart, 1922. pp. 3 — 11. (Vendl Aladárral együtt) 8. Adatok az albitok optikai viszonyainak ismeretéhez. — Mát. Term. Tud. Ért. 1922. 34. pp. 164—173. 9. Beitrage zűr Kenntnis dér optischen Daten dér Álhite. — Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. Stuttgart, 1922. pp. 97 — 105. 10. A végardói Somlyó-hegy rhyolitjának földpátja. — Mát. Term. Tud. Ért. 1922. 34. pp. 174—177. 11. Adatok a ditrói szienitmasszívum abisszikus kőzeteinek ismeretéhez. — Mát. Term. tud. Ért. 1923. pp. 272 — 313. (Mauritz Bélával együtt) 12. A ditrói szienit újabb típusai. — Mát. Term. Tud. Ért. 1923. pp. 99 — 113. (Mauritz Bélával és H. F. HARWOOD-dal együtt) 13. The Chemical composition and optical properties of a basaltic hornblende from Hungary. — Min. Magazin, London. 1924. 20. pp. 237 — 240. 14. Adatok a bazaltos amfibólok kémiai és optikai viszonyaihoz. — Mát. Term. Tud. Ért. 1925. 41. pp. 199—204. 15. Beitrag zűr Bestimmung dér Plagioklase. — Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. Stutt- gart. 1925. pp. 177 — 182. (Vendl Aladárral együtt) 16. A ditrói szienit további petrokémiai vizsgálata. — Mát. Term. Tud. Ért. 1925. 41. pp. 61—74. (Mauritz Bélával és H. F. HARWOOD-dal együtt) 17. Neuere Syenittypen von Ditró in Siebenbürgen. — Mát. Naturwiss. Bér. aus LTn- garn. 1926. 33. pp. 65 — 81. (Mauritz Bélával és H. F. H.ARWOOD-dal együtt) 18. Weitere petrographische LTntersuchungen des Syenits von Ditró. — Mát. Natur- wiss. Bér. aus Ungarn. 1926. 33. pp. 82 — 95. (Mauritz Bélával és H. F. HARWOOD- dal együtt) 19. Beitrage zűr Kenntnis dér abyssischen Gesteine des Syenitstockes von Ditró. — Mát. Naturwiss. Bér. aus Ungarn. 1926—1927. 34. pp. 108 — 158. (Mauritz Bélá- val együtt) 20. Telérkőzetek a ditrói nefelinszienitmasszívumból. — Mát. Term. Tud. Ért. 1926. 43. pp. 215-242. 21. Geologisc-he Übersicht dér Umgebung Soprons. — Zusammengestellt fiir die Infor- mál ionsreise des III. Komitées dér Internál ionalen Bodenkundlichen Gesellschaft, 1926. pp. 1 — 7. Szádeczky-Kardoss: Vendel Miklós emlékezete 261 22. Daten zűr Frage dér magmatischen Differentiation in Nefelinsyenitmassiv von Ditró. — Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1927. pp. 205 — 210. 23. Adatok az egyoptikai tengelyű ásványok vékonycsiszolatban való orientációjának s a vékonycsiszolat vastagságának közelítő meghatározásához. — Mát. Term. Tud. Ért. 1927. 44. pp. 469 — 500. 24. Daten zűr angenáherten Bestimmung dér Orientierung und dér Dicke optisch ein- achsiger Mineralien in Dünnschliffen. — Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1927. pp. 283—287. 25. Bemerkung zu meiner Abhandlung „Daten zűr angenáherten Bestimmung dér Orientierung und dér Dicke optisch einachsiger Mineralien in Dünnschliffen . — Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1928. pp. 272. 26. Die Geologie dér Umgebung von Sopron. I. Teil. Die kristallinen Schiefer. — Bányamérnöki és Erdőmémöki Főiskola Bányászati és Kohászati Osztályának Köz- leményei. 1929. pp. 225 — 291. 27. Über die Existenz des stabilén Elements Z = 84. — Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Bányászati és Kohászati Osztályának Közleményei. 1930. pp. 313 — 333. (Proszt Jánossal együtt) 28. Beitráge zűr Kenntnis dér Leukophyllite. — Bányamérnöki és Erdőmérnöki Fő- iskola Bányászati és Kohászati Osztályának Közleményei. 1930. pp. 366 — 373. (Romwalter Alfréddal együtt) 29. Sopron környékének geológiája. II. rész. A neogén és a negyedkor üledékei. — Erdészeti Kísérletek. 1930. 32. pp. 1 — 74 és 267 — 354. 30. Die Geologie dér Umgebung von Sopron. II. Teil. Die Sedimentgesteine des Neogen und des Quartár. — Erdészeti Kísérletek. 1930. 32. pp. 157 — 236 és 255-437. 31. Eine Vorrichtung zűr Schlámmanalyse kleiner Substanzmengen. — Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Bánvászati és Kohászati Osztálvának Közleményei. 1933. 4. pp. 14 — 19. 32. Előzetes közlemény a Keleti Alpok északkeleti részében előforduló leukofillitek származásáról. Vorláufiger Bericht über die Genesis dér Leukophyllite im nord- östlichen Teile dér Ostalpen. — Földtani Közlöny. 1933. 63. pp. 57 — 62. 33. Daten zűr Geologie von Brennberg und Sopron. Mit besonderer Rücksicht auf die Tektonik von Brennberg. — Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Bányásza- ti és Kohászati Osztályának Közleményei. Mitt. d. Berg. und Hüttenmánn. Abt. an dér kgl. ung. Hochschule f. Berg- u. Forstwesen zu Sopron. 1933. 5. pp. 386 — 412. 34. Egy új iszapoló készülék. — Mát. Teim. Tud. Ért. 1934. 51. pp. 335 — 377. 35. Az új iszapoló készülékkel való gyakorlati analízis. — Mát. Term. Tud. Ért. 1934. 51. pp. 378—401. 36. Összehasonlító elemzések az új iszapoló készülékkel. — Mát. Term. Tud. Ért. 1934. 51. pp. 403 — 423. (Szádeczky-Kardoss Eleméri’el együtt) 37. Über die sogenannten grundsátzlichen Fehler dér mechanisehen Analyse nach dem Oden’schen Prinzip. — Kolloid Zeitschrift. 1934. 67. pp. 229 — 233. (Szádeczky- Kardoss Elemérrel együtt) 38. Die Geologie dér Umgebung von Sopron. — Geologischer Fiihrer für die Studien- reise des Arbeitsausschusses des Internationalen Verbandes forstlicher Forschungs- anstalten im Jahre 1934. pp. 1—34. 39. Kurze Zusammenfassung dér Geologie des Balatonsees. Mit besonderer Rücksicht auf das Balatonhochland. — Geologischer Fiihrer für die Studienreise des Arbeits- ausschusses dér Internationalen Verbandes Forstlicher Forsclnmgsanstalten im Jahre 1934. pp. 1 — 7. 40. Vorláufige Mitteilungen über die volumenprozentuelle Mengenbestimm u ngen von Mineralkomponenten mittels Messung des vöm Anschliff reflektierten Lichtes. - József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei, Sopron. 1934. pp. 285 — 288. 41. Kőzet-, szén- és ércmeghatáiozó módszerek. — Sopron, 1933. pp. 1 — 367. 42. Die Ermittlung dér Kornungskurve aus Schleuderversuchen. — Kolloid Zeitschrift. 1935. 72. H. 1. pp. 1 — 3. (Romwalter Alfréddal együtt) 1 43. Sopron város földjének földtani felépítése. — Dr. Heimler Károly: Sopron topog- ráfiája c. műben. 1935. pp. 18 — 25. 44. Über eine neue Anwendungsmöglichkeit dér Zentrifuge. — József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közlemé- nyei. 1935. 7. pp. 52 — 53. (Romwalter Alfréddal együtt) 262 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet 45. Eine einfache Schlámmwaage mit Handbetátigung und automatischer Registrie- rung. — Neues Jahrbuch f. Min. Geol. u. Pál. Beik Bánd. 71. Abt. A. S. 1936. pp. 524 — 552. (Romwalter Alfréddal együtt) 46. Geologisc-her Führer dér Versuchsfláchen Ortástető und Csányik des k. ung. Forst- amtes von Bányabükk. — IX. Kongress des Internationalen Verbandes Forstlicher Forschungsanstalten, Ungarn. 1936. pp. 1 — 2. 47. Geologischer Aufbau dér Umgebung von Sopron und geologischer Führer in den Waldungen dér k. Freistadt Sopron. — IX. Kongress des Internationalen Verbandes Forstlicher Forschungsanstalten, Ungarn. 1936. pp. 1 — 13. 48. Geologischer Führer dirre h die Versuchsfláche des „Haluskás” Waldteiles dér natio- nalen Kulturstiftung Párád. — IX. Kongress des Internationalen Verbandes Forst- licher Forschungsanstalten, Ungarn. 1936. pp. 1 — 7. 49. Geologischer Führer dér Versuchsfláche in dem Walde dér k. Freistadt Pécs — . IX. Kongress des Internationalen Verbandes Forstlicher Forschungsanstalten, Ungarn. 1936. pp. 1 — 7. 50. Geologischer Führer im Erzherzog Joseph -Arborétum zu Gödöllő. — IX. Kongress tles Internationalen Verbandes Forstlicher Forschungsanstalten, Ungarn. 1936. pp. 1-2. 51. Ivurze Zusammenfassung dér Geologie dér Umgebung des Balatonsees, mit beson- derer Rücksicht auf das Balatonhochland und auf die forstlichen Versuchsfláchen bei Farkasgyepii. — IX. Kongress des Internationalen Verbandes Forstlicher For- schungsanstalten, Ungarn. 1936. pp. 1 — 5. 52. Geologischer Führer im Guther Waldes des k. ung. Forstamtes von Guth. — IX. Kongress des internationalen Verbandes Forstlicher Forschungsanstalten, Ungarn. 1936. pp. 1. 53. Egy soproni római kemenceboltozat téglájának kőzettani vizsgálata. — Soproni Szemle. 1937. 50. pp. 229 — 244. 54. Neue re Daten zűr Kenntnis dér Walkerde (Bentonites) von Tétény. — József Ná- dor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályá- nak Közleményei. 1937. 9. pp. 320 — 326. 55. Uber die geologischen Verháltnissen dér Umgebung von Nézsa. — József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1937. 9. pp. 327 — 372. 56. A Sopron környékén előforduló leukophyllit értékesítési ügyében elvégzett vizsgá- latok. — Széchenyi Tudományos Társaság jelentése. 1937. pp. 1 — 3. 57. Bentonit (kallóföld) a fertőrákosi lajtamészkőben. Bentonit (Walkerde) aus dem Leithakalkstein von Fertőrákos unweit Soprons. — Földtani Közlöny. 1938. 68. pp. 89-102. 58. Újabb adatok a tétényi kallóföld (bentonit) ismeretéhez. — Mát. Term. Tud. Ért. 1938. 57. pp. 1108-1115. 59. Die technisch wichtigen Mineralschátze Ungarns mit Ausnahme dér Kohlén und- Erdöle vor und nach dem Zusammenbrueh. — József Nádor Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetem Bányamérnöki és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1938. pp. 105-304. 60. Die technisch wichtigen Mineralschátze Ungarns mit Ausnahme dér Kohlén und Erdőié vor und nach dem Zusammenbrueh. — Sopron, 1939. pp. 1 — 232. 61. Bentonit (kallóföld) a fertőrákosi lajtamészkőből. — Mát. Term. Tud. Ért. 1939. 58. pp. 76 — 89. 62. Ein Leukophyllit aus den Hohen Tauern und einiges iiber die Leukophyillitfrage. (Eine vorláufige Mitteilung.) — József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egye- tem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1939. pp. 31—37. 63. Földtani időmérés. — Dékáni székfoglaló. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudomá- nyi Egyetem 1937/38. tanévi Évkönyve. 1939. pp. 47 — 60. 64. Á magyar ércbányászat. — A Magyar Ipar c. műben. 1941. pp. 159— 174. (Tárczy- Hornoch Antallal együtt) 65. Elektromos triászvízkutatás Dorogon. — Hidrológiai Közlöny. 1941. 21. pp. 59—66. 66. Elektrische Triaswasserschürfung in Dorog. — József Nádor Műszaki és Gazda- ságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1941. 13. pp. 38-45. " 67. Zűr Frage dér Projektion von Korngrössenanalvsen. — Tschermak s Min. u. Petr. Mitt. 1942. 53. pp. 253—263. 68. Szemcsenagyság-ekmzések grafikus ábrázolásáról. — Mát. Terin. Tud. Ért. 1942. 61. pp. 249- 257. Szádeczky-Kardoss: V endel Miklós emlékezete 263 69. A nagybányavidéki ércbányászat teleptana. — A Mérn. Továbbképző Intézet Ki- adványa. 1942. 13. pp. 1 — 12. 70. Oplische Untersuchungen eines Nontronits von Passau. — A m. kir József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1942. 14. pp. 1 — 3. 71. A kőzetek üvegtartalmának kvantitatív méréséről. — Az MTA Mát. Term. Tud. Ért, 1943. 62. pp. 249 — 267. 72. Über die Bestimmung des Glasgehaltes dér Gesteine. — Tschermak’s Min. u. Petr. Mitt. 1943. 55. pp. 193 — 210. 73. Ein Verfahren zűr Bestimmung dér Lichtbrechung silikatischer Tonminerale vöm Montmoullonit-Nontronittyp. — József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1943. 15. pp. 330 — 343. 74. Über die Rolle des Hvdroniumions in den Sorptionsverháltnissen silikatischer Tone. — József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohó- mérnöki Osztályának Közleményei. 1934. 15. pp. 344 — 354. 75. Zűr Bestimmung dér Lichtbrechung silikatischer Tonminerale. — Chemie dér Erde. 1945. pp. 325-370. 76. Sopron. — Földtani Értesítő. 1947. 12. pp. 4 — 15. 77. Einiges über das Eintauschvermögen des Hydroniums in silikatischen Tonminera- len und über die Hydration desselben. — A József Nádor Műszaki és Gazdaságtu- dományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1947. 16. pp. 320—323. 78. Studien aus dér jungen karpathischen Metallprovinz. I. Teil. — A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómémöki Osztályának Közleményei. 1947. 16.. pp. 1 — 127. 79. Szénbányászatunk karsztvízveszélyének leküzdéséről. — Bányászati és Kohászati Lapok. 1947. 2. (80.) pp. 225 — 227. (Észtó Péterrel, Szádeczky-Kardoss Elemérrel és Tárczy-Hornoch Antallal együtt) 80. Összefüggések a Kárpátrendszer magmatikus származású fiatal arany-ezüst és rokon (szulfidos) ércesedései és magmái közt. — Bányászati és Kohászati Lapok. 1947. 2. (80). pp. 289-301. 81. A magyar bauxitok teleptana. — A Mérnöki Továbbképző Int. Kiadv. (Alumínium Kézikönyv.) 1949. pp. 1—27. 82. Vitális István emlékezete. — Földtani Közlöny. 1948. 78. pp. 3 — 16. 83. Zusammenhánge zwischen Gesteinsprovinzen und Metallprovinzen I. — A Magyar Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. 1949. 17. pp. 206 — 324. 84. A szilikátos agyagásványok meghatározása. — Bányászati Lapok. 1951. 6. (84). pp. 14 — 17. 85. Összefüggések a magmák és ércesedések között. — MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 1951. 1. pp. 138 — 175. 86. Hozzászólás Vigh Ferenc: „Karsztvízprobléma a bányászatban” c. előadáshoz. — MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 1951. 1. pp. 301 — 305. 87. Adatok az allitos agyagásványok tömegviszonyának megállapításához, kapcsolat- ban az iszkaszentgyörgyi bauxit ásványtani vizsgálatával. — MTA Műszaki Tudo- mányok Osztályának Közleményei. 1952. 5. pp. 263 — 280. 88. Elnöki bevezető a Geodéziai és Geofizikai Kongx-esszuson. — MTA Közleményei. 1952. 7. pp. 433 — 435. 89. Beitráge zűr Bestimmung dér Mengenverhaltnisse allitischer Tonmineralien im Zusammenhang mit dér mineralogischen Untersuehung des Bauxites von Iszka- szentgyörgy. — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 1952. 10. pp. 383 — 401. 90. Néhány újabb ércképződési elmélet. — A Mérnöki Továbbképző Intézet Kiad- ványa. 1952. pp. 1 — 41. 91. Elnöki bevezető az Akadémiai Karsztvízkonferencián. — MTA Közleményei. 1953. 8.. pp. 1 — 2. 92. Elnöki összefoglaló az Akadémiai Karsztvízkonfereneián. — MTA Közleményei. 1953. 8.. pp. 107—109. 93. Érckutatásunk helyzete és teendői. — Földtani Közlöny. 1954. 84. pp. 248 — 259. 94. Ionok és atomok helyettesíthetősége geokémiai szempontból. — MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 1954. 14. pp. 159 — 215. 95. Die Substituierbarkeit dér Ionén und Atomé von geochemischen Gesichtspunkte. I. — Acta Geologica. 1955. 3. pp. 245—300. 2 Földtani Közlöny 264 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet 96. Ionén Substituierbarkeitsindices für Ionkristalle, bereclinet auf Grund dér Pauling — Ahrens’schen Ionradien. — Mitt. d. Fakultáten f. Bergbauingenieure und Geo- Ingenieure, Sopron. 1965. 18. pp. 196 — 207. 97. Zusammenhange zwischen Substituierbarkeit dér Ionén und dér Lagerstattenbil- dung. — Berg- und Híittenmánnische Monatshefte, Wien. 1956. 101. pp. 44—45. 98. A fertőrákosi kőfejtő. — Sopron környéki útikalauz. 1957. pp. 81 — 94. 99. Ionok és atomok helyettesíthetősége geokémiai szempontból. II. A diadochiahajlam egyik közelítő meghatározásáról. — MTA Műszaki Tudományok Osztályának Köz- leményei. 1958. 23. pp. 163—193. 100. Die Substituierbarkeit dér Ionén und Atomé von geochemischen Gesichtspunkte. II. Über eine annahernde Bestimmung dér Diadochieneigung. — Acta Geologica. 1958. 5. pp. 381 — 433. 101. Über eine annahernde Bestimmung dér Diadoehieneigung. — Neues Jahrbuch f. Mineralogie Abh. 1958. 92. pp. 184 — 202. 102. Teleptani megfigyelések a Kecskepatak völgyében található kvarc ipari célokra való felhasználásának kérdéséhez. — Soproni Szemle. 1958. 12. pp. 90 — 91. 103. Über die Beziehungen des Kristallinunterbaues Transdanubiens und den Ostalpen. — Előadás Wienben 1958. IX. 30-án. Mitteilungen dér Geologischen Gesellschaft in Wien. 1958. 51. pp. 281 — 294. 104. A kőzetmeghatározás módszertana. — Kézikönyv. Akadémiai kiadó, Budapest. 1959. pp. 1—754. 105. Ergánzende Bemerkungen zu meiner Arbeit „Über eine annahernde Bestimmung dér Diadochieneigung”. — Neues Jahrbuch f. Mineralogie Abh. 1960. 93. pp. 389 — 391. 106. Erősen töredezett tektonikájú terület tellurikus kutatásának földtani értelmezése. — MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 1961. 28. pp. 423 — 435. 107. Sopron vízföldtana. — Hidrológiai Tájékoztató. 1962. pp. 101 — 121. 108. Teleptan. — Bányászati Kézikönyv III. Műszaki Könyvkiadó, 1962. pp. 353 — 454. 109. Beziehungen zwischen Karstwássern und Thermen auf Grund dér beobachteten Verháltnisse im Transdanubischen Mittelgebirge. — Mitt. d. Geol. Gesellschaft in Wien. 1962. 55. pp. 127 — 182. 110. Zűr Entstehung dér Thermen des Wiener Beckens. — Mitteilungen d. Geol. Gesell- schaft in Wien. 1962. 55. pp. 183 — 208. 1 1 1 . Beszámoló az I. Intemationales Symposion fűi- angewandte Geowissenschaften- ról. — Hidrológiai Tájékoztató. 1962. pp. 163 — 164. 112. Összefüggések melegforrások és karsztvizek között a Dunántúli Középhegységben megfigyelt viszonyok alapján. I. rész. — MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 1963. 32. pp. 393 — 417. (Kisházi Péterrel együtt) 113. Összefüggések melegforrások és karsztvizek között a Dunántúli Középhegységben megfigyelt viszonyok alapján. II. rész. — MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 1964. 33. pp. 205 — 234. (Kisházi Péterrel együtt) 114. Adatok a Fertő tó- ás vány víztelep magyar területre eső részének ismeretéhez. — Soproni Műszaki Évkönyv. 1964. pp. 7 — 12. 115. Sopron környékének földtana. — Természettudományi Közlöny. 1964. 8. (95.) pp. 246 — 249. 116. A Fertő vidéki ásványvízkutatások. — Természettudományi Közlöny. 1964. 8. (95.) pp. 280—282. (Tárczy-Hobnoch Antallal együtt) 117. Sopron környékének földtani vázlata. — Kirándulásvezető a Magyarhoni Földtani Társulat Nyugat-magyarországi Vándorgyűléséhez, 1964. V. 28 — 31 között. 1964. pp. 19-29. 118. Geologische Skizze dér Umgebung von Sopron. — Exkursionsführer dér Westunga- rischen Wanderversammlung vöm 28 bis 31 Mai 1964. pp. 22 — 35. 119. Über die Entstehung dér Thermen in Budapest. — Wissenschaftl. Arbeiten aus dem Burgenland, Eisenstadt. 1965. 30. pp. 165 — 173. 120. A felsőcsatári talktelep genetikája. — Bányászati Kutató Intézet Közleményei. Különkiadás. 1967. pp. 1—177. (Kisházi Péterrel együtt) 121. Ásvány-, kőzet- és teleptani kutatások Intézetünkben. — Bányászati Kutató Inté- zet Közleményei. 1969. 13. 3. sz. pp. 13 — 20. 122. Die mineralogischen, petrographischen und lagerstáttenkundlichen Forschungen in unserem Institut. — Mitteilungen des ungarischen Forschungsinstitutes für Berg- bau. 1969. pp. 15 — 20. 123. Ásványvízkutató fúrás Fertőrákoson. — Hidrológiai Közlöny. 1969. 1. sz. pp. 36—39. (Kessler Huberttel és Kisházi Péterrel együtt) Szádeczky-Kardoss: Vendel M iklós emlékezete 265 124. Boronkav Pál 1897 — 1970. — Hidrológiai Tájékoztató. 1970. június pp. 7 — 8. 125. A Dunántúli Középhegység bauxitelőfordulásainak genetikája. — Bányászati Kutató Intézet Közleményei. 1971. 15. 2. sz. pp. 7 — 43. (Kisházi Péterrel és Boldi- zsár Istvánnal együtt) 126. Genetikai vizsgálatok a Dunántúli Középhegység mangánérctelepein. — Bányá- szati Kutató Intézet Közleményei. 1971. 15. 4. sz. pp. 5—30. (Kisházi Péterrel együtt) 127. Über die Genese dér „Leukophyillite”. — Tschermak’s Min. u. Petr. Mitt. 1972. 17. pp. 76 — 100. 128. Sopron város és környéke földtani felépítésének vázlata. — Magyar Állami Föld- tani Intézet különkiadványa. 1972. pp. 1 — 23. 129. reonorHfl ceBepo-BocTOHHoü nacni 3anyHaHKoro cpeflHeropbfl h uionponcKHX rop. Ily- TeBOgHTeub K BKCKypcHH. llloupoH ii erő OKpecHOCTH. Geoinform. 1972. pp. 50 — 73. 130. Studie über den initialen Magmatismus. I. Teil. — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 1972. 16. pp. 127—161. 131. Studie über den initialen Magmatismus. II. Teil. — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 1973. 17. pp. 251-286. 132. Skizze des geologischen Aufbaues dér Stadt Sopron und ihrer Umgebung (W- Ungarn). — Magyar Állami Földtani Intézet különkiadványa. 1973. pp. 1 — 28. 133. On the genesis of the manganese őre deposits in the Transdanubian Central Moun- tains, Hungarv. — Public-ations of the Hungárián Mining Research Institute. 1974. 17. pp. 267-282. 2* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (11177 ) 107. 266 — 274 Vitális Sándor emlékezete (1900. IV. 13. -1976. VI. 21.) dr. Végh Sá ndor né \ i i i 1976. június 21-én távozott az élők sorából Dr. Vitális Sándor, a földtan ti kiemelkedő művelője, sokunk atyai jóbarátja, legtöbbünk tanítómestere, t, egykori főnöke vagy baráti tanácsadója. S ez nemcsak ránk, geológusokra >; vonatkozik, de mérnökök, hidrológusok és fúróipari szakemberek százaira is. - Színes, gazdag élete folyamán sok hivatali tisztség betöltése mellett számos társadalmi feladata révén a legszélesebb szaktársadalom központi alakja volt h és hazánk szinte minden fontos geológiai és hidrogeológiai problémájával U, kapcsolatba került. 1900. április 13-án született Selmecbányán. Elemi és középiskoláit ott végezte, és 1917-ben a Selmecbányái ág. hitv. evangélikus líceumi főgimnázium- ban érettségizett. a Nagynevű édesapja, Dr. Vitális István szerető gondozásában nevelkedett ti geológussá. Ó oltotta fiába a szakma szeretetét és azt a törekvését, hogy a f, tudományos eredményeket mielőbb a legnagyobb mértékben a nemzet hasz- te: nára fordítsa. tél V é g h n é : dr. Vitális Sándor emlékezete 267 1917 és 1922 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem böl- csészettudományi karának természetrajz -földrajz szakos hallgatója volt, s ugyanitt 1923-ban földtan főtárgyból és ás vány -kőzettan, valamint általános növénytan melléktárgyakból doktori oklevelet szerzett. Doktori értekezése a „Tömedékakna bányageológiai viszonyai”-ról szólt. Egyetemi tanulmányait katonai szolgálata miatt két ízben is meg kellett szakítania, az 1918/19-es tanév téli félévében pedig a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskola bányamérnök hallgatója volt. 1923-ban vette nőül Fekete Ilonát, aki jóban-rosszban mindvégig hűsé- ges társa, szerető támasza és két gyermekük gondos édesanyja maradt. Vitális Sándor szakmai tevékenységét három, meglehetősen jól elkülönülő szakaszra lehet bontani: Az első szakaszban, 1922-től 1946-ig vállalati geológusi munka, szabadidő- ben végzett hidrogeológiai kutatás és publikációk, tudományos társulatokban ! kifejtett tevékenység jellemezte munkásságát. A második periódusban 1946 és 1952 között irányító-vezető szerepet töl- tött be az ország nyersanyagkutatásában, jelentős része volt a szakmai intéz- mények, vállalatok talpraállításában és a jövő földtani feladatainak, kutatási igényeinek meghatározásában . Működésének harmadik szakaszában (1953 — 1976) számos feladat kötötte le változatlan aktivitását: egyetemi oktató-nevelőmunka, széleskörű társa- dalmi tevékenység a tudományos társulatokban, a MTA számtalan bizott- ságában, szaktanácsadás a földtan, vízügy, építésügy szinte minden terü- ! létén. 1971-ben bekövetkezett nyugdíjazásával csak az egyetemi előadói | tevékenysége szakadt meg, a többi területen szinte az utolsó percig tevékeny maradt. Mint főleg szénkutatással foglalkozó geológus sokszáz szakvéleményt, szak jelentést készített; ezek tartalmát azonban a vállalati titoktartás miatt nem publikálhatta. Kéziratos anyagai — Vitális István kéziratos szakvéle- ményeivel együtt — ma is hozzáférhetők a Magyar Állami Földtani Intézet adattárában, ahol az első példányokat 1946-ben, a többit röviddel halála előtt maga Vitális Sándor helyezte el. Szakirodalmi tevékenysége a két háború közötti időben főként a hidrogeo- lógia területén bontakozott ki. A földtani és hidrogeológiai szempontból újat hozó vízföldtani kutatási témák mellett számos vízellátási probléma megoldása is szerepel alapos, körül- tekintő munkáiban, mint bányatelepek, városok (Komló, Salgótarján, Rózsa- szentmárton, Petőfibánva), iparművek (szászvári, zagvvai villamos erőmű, salgótarjáni üveggyár, ajkai alumínium kohó, szei’encsi- selypi cukorgyár stb.) ivó- és ipari vízellátása. De külön figyelmet szentelt a hévíz, gyógyvíz- hasznosításnak is, s neki köszönhető a sikondai, pünkösdfürdői és kisterenyei hévíz feltárása. Í Vízföldtani kutatómunkája alapján 1942-ben a Szegedi Tudományegyetemen ,, Magyarország hidrogeológiája” tárgykörből magántanári képesítést nyert. 1928-ig a Mecsek -hegységben folyó kőszénkutatásokat vezette, irányította ^a fúrási üzemet is és feldolgozta a fúrási anyagot, emellett részletes földtani térképezési munkával alapozta meg és alakította ki a kutatási koncepciókat Pécs, Komló, Kárász, majd Szászvár és az É-i Mecsek, végül Magyarszék területén. 1928-ban a vállalat ausztriai (Statzendorf) koncessziós területét térképezte és irányította a kutatási munkát. 1929-ben a központi igazgatás- 268 Földtani Közlöny 107 . kötet, 3 4. füzet bán megszervezte a földtani osztályt s annak vezetője lett és maradt az 1946- ban bekövetkezett államosításig. Ettől kezdve valamennyi vállalati terület kutatása az ő kezében futott össze. Többszáz eredményes kutatófúrás kijelö- lésével igazolta rátermettségét. 1946-ben Vitális Sándorra bízta államunk vezetése az országos méretű kőszénkutatás megszervezését és irányítását. Ettől kezdve hat éven keresztül változó hivatali beosztásban (Magyar Állami Szénbányák kutatási osztályá- nak vezetője, Szénbányászati Ipari Igazgatóság kutatási igazgatója, Bányá- szati Kutatási és Mélyfúró N. V. vezérigazgató helyettese, Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, Földtani és Bányászati Kutatási Központ főtit- kára, Bánya- és Energiaügyi Minisztérium földtani főosztályvezetője), de lényegében ugyanezzel a feladattal eleinte a kőszén, később valamennyi más ásványi nyersanyag kutatásának irányítása összpontosult a kezében. Munká- jának eredményei önmaguktól beszélnek: az ország felkutatott kőszénkincse ezidő alatt mintegy 500 millió tonnával nőtt. Ebben kiemelkedő a komlói és észak-mecseki 80 millió tonna feketekőszén, a hidasi 30 millió tonna barna- kőszén, a Dunántúl eocén kőszénterületein összesen megkutatott 100 millió tonna barnakőszén. A többi a Salgótarjáni medence, Petőfibánya, Szombat- hely stb. területekre esik. Sok területen munkájának gyümölcse csak később érett be, másutt a fel- kutatott nyersanyagot azóta már ki is termelték. így az ő nevéhez fűződik a radioaktív anyagok rendszeres kutatásának megindítása, a recski érckuta- tás megindítása, a bándi, komlóskai, istenmezeji bentonit és sok egyéb nyers- anyag felkutatása, illetve kutatásának elindítása. Az ő kezdeményezésére és szervezésében láttak hozzá geológusaink az ország földtani és hidrogeológiai újratérképezésének. Ezúttal hangsúlyt kapott a Nagyalföld addig túlságosan is elhanyagolt területe. Ezek az előkészítő munkálatok az addig elmaradott vízellátás korszerűsítésére, az egészségre káros, szennyezett ivóvíz jóminőségű vízzel való helyettesítésére, a rohamosan fejlődő mezőgazdaság és egyre ége- tőbb ipartelepítés vízellátására irányultak. Ezidőben kiemelkedő szervezőtehetségét is latba kellett vetnie: rá várt a Bányászati Kutatási és Mélyfúró N. V. később a Mélyfúróipari Tröszt meg- szervezése, a Magyar Állami Földtani Intézet, a Geofizikai intézet átszerve- zése és felfejlesztése. Sokirányú hivatali elfoglaltsága mellett arra is talált időt és energiát, hogy szívvel-lélekkel részt vegyen a felszabadulás után rendkívül sürgető szakmun- kás- és szakember-képzésben. Segédvájár, vájár, sztahanovista vájár, fúró- munkás, fúrómester, geológus- és geofizikus technikus tanfolyamokon, Műszaki Főiskolán, Műszaki Egyetemen, Tudományegyetemen, a Mérnöki Tovább- képző Intézetben, Vörös Akadémián, Szakszervezeti tanfolyamokon, vállalat- vezetői továbbképzőkön tartott előadásokat, írt jegyzeteket, vett részt köny- vek írásában, lektorálásában. Pályájának második nagy fordulata 1952-ben következett be, amikor kény- szerűségből elhagyta előző munkahelyét, majd kinevezték az Eötvös Loránd Tudományegyetem újonnan alakult Alkalmazott Földtani Tanszékének vezető egyetemi tanárává. 1964 — 1970 között a Földtani Tanszéket is vezette. Ettől kezdve elsősorban a felsőoktatásnak szentelte életét és geológusok generációit nevelte. Nagy szakmai tapasztalatára és emberi tisztánlátására azonban szakterülete továbbra is országosan igényt tartott. Ezt az igényt a legkülönfélébb bizottsági és társulati tevékenységével szolgálta. V é g h n é: dr. Vitális Sándor emlékezete 269 A tudományos társulatokban régen megkezdett munkáját fokozott inten- zitás jellemzi ezekben az években. Az Országos Bányászati és Kohászati Egyesületnek 1920-tól, Hidrológiai Szakosztályának, ill. az abból önállósult Magyar Hidrológiai Társaságnak megalakulásától, 1917-től, a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1922-től tagja, mindegyik társulatnak ismételten választ- mányi tagja is volt. A Földtani Társulatnak 1952 — 1954. években elnöke, 1971-től tiszteleti tagja, a Hidrológiai Társaságnak pedig 1944-től 1949-ig elsőízben, majd 1961-től 1976-ig, haláláig, másodízben összesen 22 éven keresz- tül volt elnöke. Hosszú éveken keresztül vett részt az alábbi tudományos szakbizottságok munkájában, illetve irányításában: 1. Nem-szilárd ásványi Nyersanyagok Bizottsága alelnöke 2. TMB Földtudományi Szakbizottság tagja 3. TMB Aspiráns felvételi bizottság elnöke 4. MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottság tagja 5. MTA Kőolaj- Földgáz- és Vízbányászati Bizottság tagja 6. Földtani Tudományok Nemzetközi Uniója Nemzeti Bizottsága tagja 7. Magyar Unesco Bizottság tagja 8. Nenzetközi Hidrológiai Decennium Magyar Nemzeti Bizottsága tagja, s ezen belül a Hidrogeológiai szakterület szervezője 9. Országos Vízgazdálkodási Bizottság kinevezett tagja 10. OVH Vízügyi Műszaki Tanács tagja 11. Geotermikus Tudományos és Műszaki Tanács tagja 12. KFH OÁB elnökségének tagja 13. KFH OÁB Hidrogeológiai Szakbizottság elnöke 14. KFH Földtani Tanácsának tagja 15. Földtani Kutatás szerkesztőbizottsági tag 16. MTESZ elnökségének tagja 17. Magyar Hidrológiai Társaság elnöke 18. Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja 19. Hazafias Népfront Országos Tanács tagja 20. ELTE TTK geológus-geofizikus szakbizottság titkára 21. ELTE TTK oktatási bizottság tagja 22. NME Bányamérnöki Kar, Bányageológus Szak Állami Vizsgáztató Bizott- ság tagja Vitális Sándor összetett, sokrétű és eredményes munkájának megbecsü- lését tükrözi, hogy 1949 — 1954. között a Magyar Tudományos Akadémia kiemelt tudósa, 1954-től a föld- és ásványtani tudományok doktora címet nyerte el és számos kitüntetésben részesült: Magyarhoni Földtani Társulat jubiláns emlék - plakett 1950 Magyar Hidrológiai Társaság Dr. Schafarzik Ferenc emlékérem 1951 Kossuth Díj (az ezüst jelvénnyel) a természet- tudományok terén kifejtett munkásságnak elismeréseképpen ^ 1951 Szocilista Munkáért Érdemérem 1960 270 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet Munka Érdemrend arany fokozata 1967 Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója 1969 A Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója 1970 Munka Érdemrend arany fokozata 1971 Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Zorkóczy Samu Emlékérem bronz- fokozata 1963 Fővárosi Vízművek emlékplakett 1968 Gépipari Tudományos Egyesület Carolina plakett 1968 Magyar Állami Földtani Intézet centenáriumi emlékplakett 1969 Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 61. közgyűlési emlékplakett 1969 Salgótarján város felszabadulásának 25. évfor- dulójára alapított emlékplakett 1969 MTESZ díj és plakett 1970 ELTE Eötvös Loránd emlékplakett 1970 Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tag 1971 Vízvédelmi emlékplakett Miskolc 1971 Magyarhoni Földtani Társulat Emlékgyűrű 1973 Magyarhoni Földtani Társulat 125 éves jubile- umi emlékplakett 1973 ELTE Aranyoklevél 1973 Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves társulati tagsági díszoklevél 1975 Vitális Sándor gazdag életműve mögül is előcsillannak az alkotó ember rokonszenves tulajdonságai. Portréját azonban még sok vonással, részlettel kell kiegészítenünk ahhoz, hogy teljességében előttünk álljon az az egyéniség, akit ismertünk és szerettünk. Emberi kapcsolataink alakulásának mai sajá- tos atmoszférájában, a jelzők érték -devalválódásának korában sem cseng hamisan a szó, amikor azt mondjuk, hogy Vitális Sándor megalkuvás nél- küli becsületessége, önzetlensége, gőgöt, gyűlöletet, bosszúállást nem ismerő, póztalan, puritán embersége példaképe lehet mindenkinek. Munkatársainak, beosztott jaina kosztatlan szeretete és tisztelete vette körül, mert bízott bennük és megbízott a munkájukban. Részrehajlás nélkül dicsért és bírált; segítséget, tanácsot senkitől sem tagadott meg. Kivételes emberi tulajdonságai az igazi vezető képességével párosultak, akinél az olyan, látszólag ellentmondó tulajdonságok, mint a koncepciózus nagyvonalúság és a tökéletes pontosság, harmonikus egységbe olvadtak. A feladatok pontos, világos megfogalmazásában a lényeg kidomborítása mel- lett, a végrehajtás minden részletének tökéletes ismeretére támaszkodott, minden feltétel biztosítására gondolt, a várható nehézségekre előre számított és azok idejében történő leküzdéséről, orvoslásáról gondoskodott. A geológus -munka minden szintjét, formáját és részletét saját tapasztalat- ból ismerte, s így a másokkal szemben támasztott, mindig igényes követel- ményei reálisak, teljesíthetők voltak. Munkatársai az eredményeken keresz- tül győződhettek meg arról, hogy munkájuk egyetlen részlete sem volt célsze- rűtlen vagy hiábavaló. V éghné: dr. Vitális Sándor emlékezete 271 Mély emberi bölcsességgel viselte az élet nehézségeit, és ezzel párosult sze- rénységgel fogadta adományait. Távozásával kiváló szakembert, vezetőt és szervezőt és igaz embert vesztett el szakterületünk és az egész társadalom. DR. VITÁLIS SÁNDOR NYOMTATÁSBAN MEGJELENT MUNKÁI 1. Mátrabánya arany-, ezüst- és rézércbányászata. — Mátrabánya’s Gold-, Silber- und Kupfererzbergbau. Földtani Közlöny, LVI. 1926. 30 — 40. — 172 — 183. 2. Sikondafürdő és környékének hidrogeológiai viszonyai. — Die hydrogeologischen Verháltnisse des Bades Sikondafürdő und seiner Umgebung. Hidrológiai Közlöny, XIII. 1933. 21 — 37. — 38—54. 3. A békásmegyeri új artézi kút. — Dér neue artesische Brunnen von Békásmegyer. Hidrológiai Közlöny, XV. 1935. 164 — 178. — 179 — 182. 4. Dunajobbparti teraszok Dunaabnás — Esztergom között. (Terassen des rechten Donauufers zwisehen Dunaalmás und Esztergom.) A M. Kir. Földtani Intézet Évi jelentései az 1933 35. évekről, IV. 1565 — 1582. 5. A máza-szászvári villamostelep vízellátása. — Die Wasserversorgung dér Elektri- zitátsanlage von Máza-Szászvár. Hidrológiai Közlöny, XVI. 1936. 102 — 113. — 114—120. 6. Budapest székesfőváros vízellátásának problémái. Hidrológiai Közlöny, XVII. 1937. 46-60. 7. A karsztvíz szerepe Budapest Székesfőváros Duna jobb parti részének vízellátásá- ban. — Die Bedeutung des Karstwassers in dér Wasserversorgung des am rechten Donauufer gelegenen (Budaer) Teiles dér Haupt- und Residenzstadt Budapest. Hidrológiai Közlöny, XVII. 1937. 285-294. — 295-298. 8. A Salgótarjáni Üveggyár artézi kútja. — The Artesian well of the Glass Factory at Salgótarján. Hidrológiai Közlöny, XVIII. 1938. 405 — 412. — 413 — 415. 9. Salgótarján megyei város vízellátása. — Water supply of the City of Salgótarján. Hidrológiai Közlöny, XVIII. 1938. 461 — 478. — 479 — 483. 10. Üjabb hidrogeológiai adatok Salgótarján és környékéről. Hidrológiai Közlöny, XIX. 1939. 47 — 61. 11. Új gyógyvíz Kisterenyén. Hidrológiai Közlöny, XIX. 1939. 62 — 74. 12. Alsó triász a bicskei medencében. (LTntertrias im Becken von Bicske.) Földtani Közlöny, LXIX. 4 — 6. 1939. 101 — 108. 13. Földtani megfigyelések a salgótarjáni szénmedencében. (Geologische Beobachtun- gen im Kohlenbeeken von Salgótarján.) Földtani Közlöny, LXX. 1 — 3. 1940. 12 — 22. (61 — 64.) 14. Üjabb hidrogeológiai adatok Salgótarján környékéről. II. — Neuere hydrogeolo- gische Angaben aus dér Umgebung von Salgótarján. II. Hidrológiai Közlöny, XXI. 1-6. 1941. 29-35. — 242-243. 15. A selypi cukorgyár artézi kútja. — Dér artesische Brunnen dér Zuckerfabrik von Selyp. Hidrológiai Közlöny, XXI. 1 — 6. 1941. 36 — 41. — 244 — 246. 16. Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai. — Die hydrogeologi- schen Verháltnisse von Rózsaszentmárton und Umgebung. Hidrológiai Közlöny, XXI. 7- 12. 1941. 197-213. — 311- 316. 17. A víz kutatása és bánvászata. Bányászati és Kohászati Lapok, LXXIV. 4. 1941. 69-73. 18. Egy magyar falu ivóvízellátása. — Die Trink wasserversorgung eines ungarischen Dorfes. Hidrológiai Közlöny, XXII. 7 — 12. 1942. 323 — 334. — 408 — 412. 19. A nagybányai vízkutató fúrás. Hidrológiai Közlöny, XXIII. 7 — 12. 1943. 126 — 134. 20. Hidrogeológiai adatok Mátraverebély — Szúpatak — Kisterenye környékéről. Hidro- lógiai Közlöny, XXIII. 7 — 12. 1943. 147 — 159. 21. Elnöki beköszöntő (1944. II. 23.) [A Hidrológiai Szakosztály jövő feladatai.] - Budapest Székesfőváros Vízmüveinek üdvözlése fennállásának 75 éves évfordulója alkalmából. — Bogdánfy Ödön elhunyténak bejelentése. — Megemlékezés Dr. Schafarzik Ferenc születésének 90 éves évfordulójáról. Hidrológiai Közlöny, XXIV. 1-3. 1944. 77- 81. 22. Magyarország kőszén- és tőzegkészlete. Magyar Technika, I. 6. 1946. 210 — 214. 23. Vásárhelyi Pál emlékezetére. (Elnöki megnyitó 1946. I. 30.) Hidrológiai Közlöny, XXVI. 1946. 5-8. Földtani Közlöny 107, kötet, 3 l. füzet 272 24. Magyarország ivóvízellátásának mai helyzete. Hidrológiai Közlöny, XXVI. 1946 27 — 31. 25. Eblöki megnyitó (1947. I. 29.). Hidrológiai Közlöny, XXVII. 1 — 4. 1947. 43 — 44. 26. A Magyar Állami Szénbányák hároméves kutatási tervezete. Magyar Technika, II. 8. 1947. 25-29. 27. Magyarország ismert és várható ásványi eredetű energiakészletei. Magyar Energia- gazdaság, I. 1. 1948. 21 — 22. 28. Elnöki megnyitó a MHT 1950. január 11-i rendes közgyűlésén. Hidrológiai Köz- löny, XXX. 1950. 256. és 279. 29. Kőszén- és tőzegkészletünk felkutatása. (Hozzászólás Vadász Elemér előadásához, 1,950. XI. 28.) MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, I. 1. 1951. 10—13. 30. Ásványkincseink felkutatásának népgazdasági jelentősége. Magyar — Szovjet Köz- gazdasági Szemle, V. 12. 1951. 553 — 564. 31. Általános földtan. (Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Szakoktatási Zsebkönyv- tár.) Nehézipari könyv- és folyóiratkiadó Vállalat, 1951. 1 — 28. 32. Földtani alapismeretek. A föld története. In: Mélyfúró szakmunkás. (Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Szakoktatási kiadványai.) Nehézipari könyv- és folyó- iratkiadó Vállalat, 1952. 169 — 232. 33. Hozzászólás L. A. Eliava: ,,A Tisza- csatornázás legfontosabb hidrológiai problé- mái” c. előadásához. MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, II. 4. 1952. 430-431. 34. A hidrogeológiai kutatás időszerű feladatai. (Előadáskivonat.) Hidrológiai Közlöny, 32. 1 — 2. 1952. 73. 35. Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűj tőjében. Hidrológiai Közlöny, 32. 9—10. 1952. 324—327. Válasz a hozzászólásokra: 334—335. 36. Hozzászólás Mazalán Pál: ,,Fedű- és fekűvizes telepek víztelenítésének hidrológiai alapelvei” c. előadásához. Hidrológiai Közlöny, 32. 9 — 10. 1952. 347. 37. Vadász E.: Kőszénföldtan. (Akadémiai Kiadó, 1952. 180 oldal) (Ismertetés.) Föld- tani Közlöny, LXXXII. 7-9. 1952. 332-333. 38. Magyarhoni Földtani Társulat 1952/53. évi munkaterve. (Rövid kivonat.) Földtani Közlöny, LXXXII. 10-12. 1952. 429. 39. Hazánk természeti kincseinek feltárása. Szabad Nép, 1952. július 17. 40. A tudományos diákköri munka eddigi eredményei, hiányosságai és jövő feladatai. Felsőoktatási Szemle, V. 7—8. 1956. 430 — 433. 41. Földtani kutatásaink a szocializmus építésében. Földtani Közlöny, LXXXVIII. 3. 1958. 356—358. 42. Salgótarján vízellátásának vízföldtani lehetőségei. (Salgótarjáni Vízellátási Ankét, Salgótarján, 1958. V. 15— 16.) A Magyar Hidrológiai Társaság kiadása, soksz., 1958. 4-9. 43. Magyarország ásvány- és gyógyvizei. (Szerkesztette: Dr. Schulhof Ödön, Akadé- miai Kiadó, 1957. 961 oldal, 20Í ábra.) (Ismertetés.) Földtani Közlöny, LXXXVIII. 2,. 1958. 250-251. 44. Életnyomok a Salgótarjáni barnakőszénmedencében. — Traces de vie dans le bassin de lignité de Salgótarján (Hongrie du N). Földtani Közlöny, XCI. 1. 1961. 3—19. 45. Lebensspuren im Salgótarjáner Braunkohlenbecken. Annales Universitatis Scien- tiarum Budapest inensis De Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Geologica, Tomus IV. 1961. 121-132. 46. Vadász E.: Magyarország földtana. (Ismertetés.) Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, XXVIII. 1 — 4. 1961. 477 — 478. 47. E. Vadász: Geology of Hungary. — Die Geologie von Ungarn. — La géologie de la Hongrie. — Geológia Vengrii. (Ismertetés.) Acta Technica, XXXIII. 1 — 2. 1961. 215-219. 48. Felszíni és felszínalatti vízkészletünk. (Elnöki megnyitó a MHT 1962. febr. 2-i 45. közgyűlésén.) Hidrológiai Közlöny, 42. 2. 1962. 177. 49. A szocialista város és a vízgazdálkodás. (Elnöki megnyitó: Dunaújvárosi ankét 1962. V. 16.) Hidrológiai Tájékoztató, 1962. augusztus hó, 51 — 52. 50. A mezőgazdasági vízgazdálkodás a népgazdasági célkitűzések tükrében. (A mező- gazdasági vízgazdálkodás feladatai a második ötéves tervben, országos ankét, Szarvas 1962. VIII. 28 — 29.) Hazafias Népfront Országos Tanácsa kiadványa, Buda- pest, 1962. 5 — 11. 51. Előszó dr. Ukbancsek János: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása című köny- véhez. Szolnoki Nyomda Vállalat, 1961. 3 — 4. V ég hné: dr. Vitális Sándor emlékezete 273 52. Rónai András: Az Alföld talajvíztérképe. A Magyar Állami Földtani Intézet alkal- mi kiadványa, 1961. (Ismertetés.) Földtani Köziönv, 92. 2. 1962. 246 — 247. 53. Vízgazdálkodásunk jövő feladatai és a Magyar Hidrológiai Társaság. (A MHT Szegedi Csoportja alakulásának 10. évfordulóján, 1962. nov. 14-én elmondott elő- adás.) Hidrológiai Tájékoztató, 1963. június hó, 6 — 10. 54. A bányavíz elleni védekezés fejlődése és a bányavízhasznosítás. (Tatabányai Bánya- víz Ankét 1962. XII. 7. bevezető előadása.) Hidrológiai Tájékoztató, 1963. június hó, 87 — 89. 55. Hévizeink hasznosításáról. (Elnöki megnyitó a MHT 1963. márc. 14-i 46. közgyűlé- sén.) Hidrológiai Közlöny, 43. 3. 1963. 272. 56. Bogdánfy Ödön és a Magyar Hidrológiai Társaság. — Ödön Bogdánfv. Hidrológiai Közlöny, 43. 5. 1963. 357 — 361. 57. A magyar hidrológiai tudomány fejlődése. (Elnöki megnyitó a MHT 1964. máj. 28-i 47. közgyűlésén.) Hidrológiai Közlöny, 44. 9. 1964. 423 — 425. 58. Javaslat Budapest határában hévízgeotermikus energia-kutató fúrások lemélyíté- sére. OMFB Tanulmány, 733/1964. Geotermikus Energiatermelés II. rész. Az 1963. évben végzett munkálatok. 1964. augusztus hó, 61 — 64. 59. Szennyvíztisztításunk mai helyzete és jövő feladatai. (Elnöki megnyitó a MHT II. Országos Szennyvíz Konferenciáján, Miskolc 963. V. 30.) Hidrológiai Tájékoztató, 1964. június hó, 9—11. 60. Artézi kútfúrásaink és az új Vízügyi Törvény. (Elnöki megnyitó a MHT 1965. márc. 6-i 48. közgyűlésén.) Hidrológiai Közlöny, 45. 7. 1965. 330 — 331. 61. A kísérleti és tájjellemző területek szimpozionja elé. — Before the Symposium on Experimental and Representative Areas. — A propos du Colloque sut les Terrains et Bassins Représentatifs et Expérimentaux. Hidrológiai Köziönv, 45. 9. 1965. 385—387. 62. Hozzászólás dr. Lászlóffy W. ,,A Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti munkatervé”-hez. Hidrológiai Közlöny, 45. 11. 1965. 499 — 500. 63. Az 1963. évű nagy dunai árvíz műszaki tapasztalatai konferencia. Elnöki megnyitó 1966. V. 28. A Magyar Hidrológiai Társaság kiadása, 7 — 8. 64. Elnöki megnyitó a MHT 1966. március 1-i évzáró közgyűlésén. [Hazánk felszabadu- lásának 20. évfordulója és a MHT.] Hidrológiai Közlöny, 47. 2. 1967. 95 — 96. 65. A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves. Hidrológiai Közlöny, 47. 4. 1967. 149 — 155. 66. 50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság. (A MHT 1967. május 2-i jubileumi köz- gyűlésén elhangzott megnvitó előadás.) Hidrológiai Tájékoztató, 1967. november, 5-7. 67. Előszó. (A Hidrológiai Közlöny XXIV. évf. 4 — 6. füzetéhez,. 1944.) (1967) 5. 68. Szakosztályi ügyek az 1944. évről. Hidrológiai Köziönv, XXIV. 4 — 6. 1944. (1967) 30-31. 69. Szakosztályi ügyek az 1945. évről. Hidrológiai Közlöny, XXV. 1945. (1967) 26 — 31. 70. Elnöki megnyitó a MHT 1968. március 8-i vezetőségválasztó közgyűlésén. (Száz évvel ezelőtt kezdte el Zsigmondy Vilmos a városligeti artézi kút fúrását.) Hidro- lógiai Közlöny, 48. 7. 1968. 331 — 333. 71. Geológiáéi címszavak és szócikkek írása). Természettudományi Lexikon, Akadé- miai Kiadó, Bp. 1964—68. 72. Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség klagenfurti ankétja 1968. október 14 — 17. Hidrológiai Közlöny, 49. 3. 1969. 138 — 142. 73. Elnöki megnyitó a MHT 1969. március 24-i évzáró közgyűlésén. (A vízgazdálkodás és a Magyar Tanácsköztársaság.) Hidrológiai Közlöny, 49. 12. 1969. 570 — 571. 74. Lage und perspektivische Zielsetzungen dér Trinkwasserversorgung in Ungarn. Gas, Wasser, Warme, Wien, 23. 11. 1969. 215 — 219. 75. 100 éves a F óvárosi Vízművek. (Elnöki megnyitó a ,,100 éves a Fővárosi Vízművek” 1968. május hó 6-i ünnepi ülésén.) Hidrológiai Tájékoztató, 1969. június hó, 134— 135. 76. Vízépítőipari Napok. (Elnöki megnyitó a Vízépítőipari Napok 1968. szeptember hó 23-i ülésén.) Hidrológiai Tájékoztató, 1969. június hó, 138 — 139. 77. Elnöki megnyitó a MHT 1970. március 26-i évzáró közgyűlésén. (Felszabadulásunk 25. évfordulója és a MHT.) Hidrológiai Közlöny, 50. 7. 1970. 329 — 330. 78. A vízellátás helyzete és távlati célkitűzései Magyarországon. Hidrológiai Tájékoz- tató, 1970. június, 18 — 22. 79. A Balaton vízgazdálkodása. (Elnöki megnyitó „A Balaton vízgazdálkodása” ankét 1969. május hó 9-i ülésén.) Hidrológiai Tájékoztató, 1970. június, 179—180. 80. Elnöki megnyitó a MHT 1971. április 26-i vezetőségválasztó közgyűlésén. (A vízgaz- dálkodás IV. ötéves terve és a MHT.) Hidrológiai Közlöny, 51. 10. 1971. 474 — 475. 274 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet 81. Előszó. (A Hidrológiai Közlöny XXXI. évf. 1951. évi kötetéhez.) (1971) 1. 82. Magyarország vízgazdálkodásának 100 éve. (Elnöki megnyitó a MFT Hidrológiai Szakosztálvának 1948. febr. 4-én tartott 31. évzáró ülésén.) Hidrológiai Közlöny, XXXI. 1951. (1971) 24—25. 83. Elnöki megnyitó (a MFT Hidrológiai Szakosztályának 1949. jan. 26-án tartott 32. évzáró, illetve a MHT alakuló közgyűlésén). Hidrológiai Közlöny, XXXI. 1951. (1971) 26-27. 84. A Magvar Hidrológiai Társaság 1949. évű munkaterve. Hidrológiai Közlöny, XXXI. 1951. (1971) 31-32. 85. Elnöki megnyitó a MHT 1972. április 24 -i évzáró közgyűlésén. [Szabó József mint hidrológus — hidrogeológus. Megemlékezés Szabó József születésének 150. évfordu- lójáról] Hidrológiai Közlöny, 52. 12. 1972. 568 — 570. 86. Felszínalatti vizeink védelme. (Elnöki megnyitó a MHT 1973. május 25-i évzáró ülésén.) Hidrológiai Közlöny, 53. 12. 1973. 571 — 573. 87. Országos Karsztvíz Ankét elnöki megnyitója. (Az eocén szénbányászat és a karszt- víz elleni védekezés.) Bánvászati és Kohászati Lapok — Bányászat, 106. 9. 1973. 620-621. 88. Kőszénkutatásaink fejlődése. Földtani Közlöny, 104. 2. 1974. 180—185. 89. Elnöki bevezető. (Vízgazdálkodási tervezés fejlesztési konferencia, 1973. IX. 25 — 27.) Hidrológiai Közlöny, 54. 3 — 4. 1974. 97. 90. Elnöki megnyitó a MHT 1974. szept. 3-i vezetőségválasztó közgyűlésén. (A Magyar Hidrológiai Társaság 25 éve alakult.) Hidrológiai Közlöny, 55. 2. 1975. 83 — 85. 91. Magyarország mély(fúrású) kútjainak katasztere V. kötet. Szerk.: dr. Urbancsek János. OVH— VIKÖZ Vízföldtani Felügyelete kiadása, 1973. (Ismertetés.) Hidro- lógiai Közlöny, 55. 4. 1975. 183—184. 92. Dr. Rónai András: Az Alföld földtani atlasza. Csongrád. (Ismertetés.) Hidrológiai Közlöny, 55. 6. 1975. 244. és 257. 93. Elnöki megnyitó a MHT 1975. IV. 28-i gyulai évzáró közgyűlésén. (Vízgazdálkodá- sunk fejlődése 30 év távlatából.) Hidrológiai Közlöny, 55. II. 1975. 517 — 519. 94. Geológiáéi címszavak és szócikkek írása). Természettudományi Lexikon kiegészítő kötet A — Z, Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. 95. A Limnológiai Szakosztály huszonöt éves. (Előadás- vázlat.) (A Limnológiai Szak- osztály 1975. márc. 2-i ünnepi ülésén elhangzott előadás.) Hidrológiai Tájékoztató, 1976. 59 — 60. SOKSZOROSÍTOTT MUNKÁK: 96. A kőszén fogalma, keletkezése, felkutatása és hazai előfordulásai. (Jegyzet vállalat- vezetői tanfolyam részére.) Bp. 1948. 97. Magyarország kőszénkészlete. Bp. 1948. 98. A kőszén fogalma, keletkezése és osztályozása. (Jegyzet vállalatvezető-helyettesek tanfolyama részére.) Bp. 1948. 99. A kőszénről. (Jegyzet a Bányászati Szakszervezet részére.) Bp. 1949. 100. Földtan. (Jegyzet a sztahanovista vájártanfolyam részére.) Bp. 1950. 101. Földtan. (Jegyzet a vájártankönyv részére.) Bp. 1950. 102. Telepismeret tan. (Jegyzet a vájártankönyv részére.) Bp. 1950. KÉZIRATOS MUNKÁK: Több száz szakvélemény és jelentés. Megtalálható a Magyar Állami Földtani Inté- zet Adattárában. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 275 — 281 Csepreghyné Meznerics Ilona emlékezete (1906. V. 25.-1977. I. 14.) dr. Bogscli László Szabadka, 1906. május 25. — Budapest 1977. január 14. Két kelet, két helységnév: a születésé és a halálé. A két időpont közé eső hét évtized nemze- dékünk életsorsát csakúgy jellemzi, mint nagyon sok magyar számára a születési és halálozási hely különbözősége. A hét évtized foglalta magába Dr. Csepreghy Béláné Dr. Meznerics Ilona életét, pályafutását, alkotó, tudományos munkásságát. De ugyanez a hét évtized a világtörténelemnek — s ezúttal a világtörténelem szót valóban úgy kell értenünk, hogy egész világunkra, valamennyi kontinensre vonatko- zik — valami felbolvdult, gyorsuló, egyre sebesebben száguldó ütemében lélegzetelállító, az emberi sorsokat alapjukban megrázkódtató eseménysorok- kal terhes szakasza is. Az egyén szempontjából tekintve, biztosan állíthatjuk, hogy a világtörténelem alakulása az egyes ember életsorsát sohasem alakította, különösen nem Középeurópában, ilyen mélyrehatóan, mint a század kezdete óta eltelt közel 8 évtized ! Csepreghyné Meznerics Ilona ezeknek az évtizedeknek volt átélője, szorgalmas, tudományos, alkotó eredményekben gazdag egyénisége. 276 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet Magasszintű pedagógiai munkát végző szülői rendkívüli gonddal és messze átlagon felüli erkölcsi szemlélettel nevelték gyermekeiket. Meznerics Ilona az elemi iskolát és a középiskola első osztályait Szabad- kán végezte. Amidőn szülei Budapestre kerültek, az Erzsébet Nőiskolában folytatta gimnáziumi tanulmányait és itt tett 1924-ben jeles eredménnyel érettségi vizsgát. 1924. szeptemberében iratkozott be a budapesti tudományegyetem akkori Bölcsészettudományi Karának kémia-fizika szakára. Itt szerezte meg 1929- ben e szakokból a középiskolai tanári oklevelet. Tanulmányai során a kötelező ásványtani és kőzettani tárgyak mellett földtani és őslénytani előadásokat is hallgatott. Abban az időben tankönyvek- kel, jegyzetekkel nem rendelkeztünk. Az előadásokról készített jegyzet minő- sége így természetesen többszörösen is jelentőssé vált a vizsgákra való fölké- szülésben. Meznerics Ilona ama nagyon kisszámú női hallgató közé tarto- zott, akik kitűnően, mindig az előadás lényegét, velejét, a fontos adatokat pontosan idézve tudtak jegyzetet készíteni. A földtudományi tárgyakkal való foglalkozás eredményeként határozta el, hogy kémia-fizika szakos középiskolai tanári oklevelének megszerzése után bölcsészet doktori értekezést ír és szigorlatot tesz, hogy bölcsészetdoktori címet szerezzen. Disszertációjának készítését már az 1928/29. tanévben meg- kezdte és 1930-ban ,,TJny — Tinnve környékének fiatal harmadkorú képződ- ményei’’ címen ki is adta. Ezen értekezésének elfogadása után 1930. decem- ber 19-én szigorlatot tett a földtanból, mint főtárgyból, az őslénytanból és az ásvány -kőzettanból, mint melléktárgyakból cum laude eredménnyel. 1931. őszén magyar állami ösztöndíjasként —a bécsi Collegium Hungaricum- ba került. A következő két tanévet, mint a Fülöp Józsiás Coburg-Koháry hercegtől akkor alapított ösztöndíj élvezője, tölti a bécsi Collegium Hunga- ricum patinás falai között. Bécsben a Naturhistorisches Museum geo-paleontológiai osztályán dolgo- zott. Tudományos fejlődésére sorsdöntő hatású volt ez a három esztendő. F. X. Schaffer, mint az Osztály vezetője, J. v. Pia és Fr. Trauth, mint az osztály világhírű munkatársai, mindhárman egyetemi magántanári képesí- téssel (professzori címmel), gondoskodtak arról a páratlanul emelkedett és serkentő tudományos légkörről, amellyel a múzeumnak ez az osztálya akkori- ban világhírre tett szert. Ezenkívül a könyvtár, a maga gazdagságával, és mindenekelőtt a fölbecsíilhetetlen értékű múzeumi összehasonlító anyag is olyan munkahelyet biztosított, amely mind munkalehetőségeiben, mind pedig kitűnő légkörével nagyon kedvezően befolyásolta a fiatal kutatónő tudomá- nyos fejlődését. Ehhez járult még, hogy a Múzeum — mai szemmel nézve nem nagyon szerencsés — építészeti beosztása mellett Meznerics Iloná- nak az is osztályrészéül jutott, hogy a téli hónapokban egy szobában dolgoz- hassák a bécsi paleontológusok akkoriban egyik legnagyobb tudású és egyúttal legsajátságosabb képviselőjével, Fritz KAtTTSKYval. Kautsky szenvedélyes tanítómester is volt, aki — ha igazán nekilendült — olyan ragyogó előadásban közölte meglátásait és véleményét, hogy élvezetesebb, színesebb és szemléle- tesebben magyarázó tanítómestert kívánni sem lehetett volna. Tudományos ismeretanyagának gyarapodása, a munkamódszer elsajátí- tása, de a munkahelyi légkör szempontjából is, vitathatatlanul maradandó hatásúak voltak Meznerics Ii.ONÁ-ra ezek a Bécsben töltött évek. De az is biztos, hogy jellemével, kedves lényével, tehetségével, szorgalmával és nem Bogsch: Csepreghyné Meznerics Ilona emlékezete 277 utolsó sorban tudományos fejlődésének jelentős előrehaladásával maga is jó emlékeket hagyott hátra Bécs paleontológusainak körében. Elhunyténak híre az osztrák szakkörökben is mélységes részvétet és sajnálatot váltott ki. Hazatérve a három bécsi ösztöndíjas év után, 1934. őszén az Országos Ösz- töndíjtanács ügyvezető igazgatói hivatalához nyert beosztást „foglalkozta- tott diplomás” minőségben (ADOB-gyakornokként; ÁDOB = állástalan dip- lomások országos bizottsága). 1935. július 1-én állami leánygimnáziumi helyettes tanárrá, majd egy év múlva rendes tanárrá nevezték ki. Beosztása változatlanul az Ösztöndíjtanácsnál volt. 1940. január 27-én ,,a szolgálat érdekében” a Nemzeti Múzeum Föld- és Őslénytani Tárába nyer áthelyezést, mint beosztott középiskolai tanár. 1948- ban muzeológussá minősítik később tudományos kutatóvá. 1951. január 1-től 1970. december 31-ig a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Osztályának volt az osztályvezetője. Múzeumi tevékenységének egyik legismertebb eredménye ,,Az élet fejlő- déstörténete” című kiállítás létrehozatala volt. A kiállítás forgatókönyvét munkatársaival együtt írta. Ezt a munkát is a lelkiismeretesség és a legmesz- szebbmenő tökéletességre törekvés jellemzi. A kiállítás kétségtelenül nagyon sikeres volt és szakmailag is nagy elismerésben részesült. Elévülhetetlen érde- meket szerzett az 1956-ban kiégett Osztály anyagának újraszervezésével is. Nemzetközileg elismert szaktekintélye teljes latbavetésével az elpusztult könyvtár állományának pótlásában szinte csodálatraméltó eredményeket ért el. Munkájának elismerése hivatalos kitüntetések alakjában is kifejezésre jutott: törzsgárdatag, Kiváló dolgozó, Szocialista kultúráért érem (1952), Munkaérdemérem (1961), Munka Érdemrend ezüst (1966) és arany (1970) fokozata. A Magyarhoni Földtani Társulat Közgyűlése 1975-ben Csepreghyné Meznerics Iloná-í tiszteleti taggá választotta. A Földtani Társulatban nem- csak választmányi tagként működött, hanem 3 éven keresztül az Őslénytani Szakosztály elnökeként is. Az Őslénytani Szakosztályhoz fűződő elnöki tevé- kenységére — mint minden ténykedésére — jellemző az igazságérzet, a pon- tosság, megbízhatóság és a mindenek felett álló kötelességteljesítés a köz érdekében. Tudományos munkássága elismeréséül elnyeri a kandidátusi fokozatot, majd néhány évvel később a tudományok doktorává minősítik. Szakirodalmi munkásságában a földtörténeti harmadidőszak puhatestűi jelentik a főtémát. Meglepő azonban az a széles skála, amely más állatcsopor- tok maradványainak földolgozásában is jelentkezik. Már említett bölcsészetdoktori értekezése szarmata és pannóniai korú fau- nákkal foglalkozik. A feldolgozott anyag zömét kagylók és csigák teszik ki, de meghatározott a szarmata rétegekből néhány Foraminiferida- és egy Annelida- fajt is. Már bécsi ösztöndíjas idejében készítette a „tortonai” korú steinabrunni apró-csigás faunát feldolgozó munkáját. Ez a jellegzetes, apró alakokból álló csigafauna addig csak hiányosan föl- dolgozott volt. E munka már magán viseli a bécsi műhely bélyegeit. Moritz HöRNES-nek és Rudolf HoERNES-nek a harmincas évekre már elavult nevezéktanát az akkori szintre módosítja, de az összehasonlítás megkönnyítése céljából egy- más mellett közli a két nevezéktanban alkalmazott megjelöléseket. Ezt — 278 Földtani Közlöny 107 . kötet, 3 —4. füzet az áttekintést és megértést nagy mértékben megkönnyítő eljárást — még néhány későbbi munkájában is alkalmazza. Egy másik jellegzetessége ennek a munkának — és ebben Kautsky sugal- mazása érvényesült — a földtörténeti szakaszok nevének különböző írásmódja a földrajzi fekvésnek megfelelően. Ezért szerepel itt franciaországi vonat- kozásban pl. helvétien, olaszországiban elveziano, ausztriaiban Helvet és magyarországiban helvét. Ez a módszer tehát már több, mint 40 évvel ezelőtt jelezni kívánta, hogy a különböző területeken felállított emeletsorok teljes időbeli azonosságával szemben kételyek állanak fenn. (Ezeknek a kételyek- nek kifejezést adtak az utolsó két évtizedben tartott nemzetközi megbeszé- lések, egyebek között éppen a miocént illetően is.) A steinabrunni apró-csigás fauna földolgozásával Meznerics Ilona nem- zetközi elismerése is nagy mértékben megnőtt. Két következő munkája ugyancsak osztrák anyagot, a stájerországi slir maradványait dolgozta föl. Kimutatja, hogy a faunisztikai kép sokkal inkább egyezik meg az ottnangival, semmint a borbolyaival (Walbersdorf) s így a Stájer-medence slirjét a helvétbe teszi. A hazai miocénből eddig nem ismert Echinodermatákról 1941-ben jelenik meg munkája, míg a magyarországi harmadidőszaki Brachiopodákat 1943- ban foglalta össze. Fontos adatot közöl 1944-ben megjelent, a Ditrupá- ról szóló tanulmánya. Kimutatja a vázszerkezet alapján, hogy a Dentalium incur- vum és más néven leírt és a Scaphopodá- khoz sorolt maradványok a gyűrűs férgek (Annelida) Serpulidae családjába tartoznak, a Ditrupa nemzetségbe. (A tőlem Nógrádszakálról Dentalium incurvum néven leírt alakokat is a Ditrupa cornea L fajjal azonosítja.) Kostejről és Lapugyról leírja a Ditrupa transsilvanica új fajt. A háború utáni munkássága miocén, túlnyomórészt helvéti és tortonai alakok ismertetése, illetőleg faunák monografikus feldolgozása. Ezen mun- kássága során írta meg a hazai neogén Pectinida- kát és sztratigráfiai jelentő- ségüket tárgyaló nagy monográfiáját, amellyel elnyerte a tudományok dok- tora minősítést. Ez a nagy munka Párizsban jelent meg, a francia földtani társulat Mémoirs-jaiban. A munka a neogén Pectinidák 4 genusát tárgyalja: Pecten, Flabellipecten, Amussium és Chlamys (s ez utóbbi Camptonectes sub- genusát). A leírt alakok között néhányat újként jellemzett: Pecten fotensis, P. promontorensis, Flabellipecten telegdi-rothi, Chlamys scabrella hungarica, Chlamys nov. sp. 1. és 2., Chl. biaense, Chl. rakosense, Chl. darnoensis, Chl. agriensis, Chl. palmata bipartita. A hidasi, szobi, letkési, kelet -cserháti, sal- gótaráni stb. faunák monografikus földolgozása és a nagy Pec/m-studium korszerű szemléletével, a szerző kitűnő formaérzékének segítségével és nagy anyagismeretével jelentős lépésekkel vitte előre a magyarországi miocén fau- nák ismeretét. Megbízható eredményei nemzetközi vonalon is egyre nagyobb tekintélyt szereztek szerzőjüknek. A Mediterrán Neogén Bizottság és egyéb nemzetközi 1 szervezetek bécsi, Aix á Marseille-i, sabadelli, bordeauxi, berni stb. konferen- ciáján értekezései mind bemutatásra vagy előadásra kerültek. Ezek a munkái vezették át a rendszertani és faciológiai vizsgálatok terüle- téről egyre inkább a biochronológia irányába. Tudománytörténetileg is na- gyon alaposan tanulmányozott munkái az elvi kérdések egyre elmélyültebb 1 vizsgálatához vezették. Ettől kezdve a faunafeldolgozások mellett állandóan foglalkoztatják ezek a kérdések, amelyek számos vitához vezettek. Ezek a Bogsch: Csepreghyné Meznerics Ilona emlékezete 279 viták mutatták meg, hogy fordulatos eszmetársításai, amelyek komoly fel- készültségével és anyag- és irodalomismeretével párosultak, milyen élénk és veszélyes vitapartnerré tették. 1971. január 1-től 1973. december 31-ig mint a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa, majd ekkor bekövet- kezett nyugdíj balépése után is a Lexique Stratigraphique hazánkra vonat- kozó kötete második kiadásának szerkesztésével foglalkozott. E mű nemcsak kéziratban készült el, hanem korrektúrája is kijött már, amikor a halál disz- szonáns akkordja véget vetett a munkának. Nagy műveltségű, mélyen kulturált, igazságszerető, minden nőiessége mel- lett, erős akaratú egyéniséget vesztettünk el személyében. Értékes embert, aki szerette az életet, szerette az embereket s mindenek előtt szerette a köz szolgálatában kötelességét teljesíteni. Szeretett utazni s utazásaiban sem feledkezett meg a szakmai ismeretek gyarapításáról. A művészetek közül a képzőművészet iránt érdeklődött leginkább, művészettörténeti ismeretek- ben is nagyon gazdag volt. Szívesen volt társaságban, de éppen úgy tudta élvezni a magány csöndes óráit is. Megértő társa volt mindebben férje, Dr. Csepreghy Béla, akivel 1945-ben kötött házasságot. Férje, aki élete utolsó évtizedeiben a magyar földtan áldozatos hívévé lett, néhány évvel korábban hunyt el. A Farkasréti temetőben közös sírban nyugszanak immár örökre. Csepreghyné Meznerics Ilona bevégezte munkáját. E munka tisztelet- ben tartatja emlékét. Egyéniségének emlékét pedig mindazok, akik ismerték, kegyelettel és szeretettel őrzik. CSEPREGHYNÉ MEZNERICS ILONA SZAKIRODALMI MUNKÁSSÁGA 1. LTny — Tinnye környékének fiatal harmadkon! képződményei. (Doktori értekezés. Budapest 1930. 2. Die Minutien dér tortonischen Ablagerungen von Steinabrunn in Niederösterreich Ann. d. Naturhist. Mus. in Wien 1932/33. p. 319-359., Taf. XIII-XIY. Wien 1934 3. Die Schlierbildungen des mittelsteirischen Beckens. Mitteil. d. Naturwiss. Vereins von Steiermark. Bd. 73. p. 118—140., Taf. IV. Graz 1936. 4. Stájerországi slirfauna és új alakjai. Földtani Közlöny 65. kötet, p. 1—10. Tab. I. Budapest 1935. 5. Neue Stachelhauter (Echinodermen) aus dem Miozan Ungarns. Ann. Mus. Nat. Hung. p. 83 — 96., Tab. I — III. Budapest 1941. 6. Tüskebőrű állatok a tenger fenekén. Földtani Értesítő VI. (új) évfolyam, 1. szám p. 1 — 8., 3 ábra. Budapest 1941. 7. Tanulmánvúton Olaszországban. Földtani Értesítő VII. (új) évfolyam, 1. sz. p. 1 — 6. Budapest 1942. 8. Magyarország harmadkori Brachiopodái. (Die Brachiopoden des ungarischen Ter- tiárs.) Ann. Hist.-nat. Mus. Nationalis Hungarici, Vol. 36. p. 10 — 60., Tab. II — VI. Budapest 1943. 9. Ditrupa Reste aus Ungarn. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. p. 40 — 47., Tab. II. Budapest 1944. 10. Néhány eddig ismeretlen és új forma a K-Cserhát tortonai rétegeiből. Földtani Köz- löny 8Ö. kötet, p. 395 — 404., Tab. I — II. Budapest 1950. 11. A hidasi (Baranya m.) tortonai fauna. Földtani Intézet Évkönyve 39. kötet, p. 1 — 115., Tab. I— IV. Budapest 1950. 12. Az alsónémedi Dentaliumok vizsgálata. Magy. Tud. Akadémia II. oszt. Közleményei I. kötet, p. 79 — 80. Budapest 1951. 13. A salgótarjáni slir és pectenes homokkő faunája. Földtani Közlöny 81. kötet p. 303 — 319., Tab. I. Budapest 1951. 14. Paláontologische Seltenheiten in dér Faima von Szob. Ann. Mus. Nat. Hung. p. 226 — 231., Tab. XIV. Budapest 1952. 15. A szentgáli 8. és 9. sz. fúrás faunája. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelen- tése 1948-ról. Budapest 1952. p. 77 — 78. 3 Földtani Közlöny 280 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet 16. A salgótarjáni középső miocén képződmények őslénytani vizsgálata. A Magyar Álla- mi Földtani Intézet Évi Jelentése 1949-ről, p. 59—61. Budapest 1953. 17. A salgótarjáni kőszénfekvő képződmények faunája és kora. Földtani Közlöny 83. kötet, p. 35 — 36., Tab. I — V. Budapest 1953. 18. Mittelmiozane Pleurotomen aus Ungarn. Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. (Series nova) Tóm. IV. p. 5—22., Tab. I— II. Budapest 1953. 19. Keletcserháti helvéti és tortonai fauna. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve XLI. kötet, p. 1 — 185., Tab. I — XVII. Budapest 1954. 20. Stratigraphische Gliederung des ungarischen Miozáns iin Lichte dér neuen Faunén- untersuchungen. Acta Geologica. Tóm. IV., p. 183 — 207. Budapest 1956. 21. A hazai miocén rétegtani taglalása az újabb faunavizsgálatok alapján. Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. (Series nova.) Tóm. VII., p. 239 — 259., Tab. I. Budapest 1956. 22. A szobi és letkési puhatestű fauna. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. XCI. kötet. p. 363 — 477. (Incl. I — XIV. tábla.) Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1956. 23. Neue Érgebnisse dér stratigraphischen Untersuchungen miozáner Schichten in dér Südslowakei imd Nordungarn. (Dr. Jan Senes Bratislava, társszerzővel.) Neues Jahr- buch für Geologie und Paláontologie, Monatshefte, p. 1 — 13. Stuttgart 1957. 24. Lexique stratigraphicjue international. Vol. I. Europe, Fasc. 9 Hongrie kiadványban a miocén rész megírása. Paris 1958. (kb. 30 címszó) 25. Remarques sur la stratigraphie du Miocéné. Comptes rendue de Congrés des Sociétés Savantes de Paris et des Départements tenu á Aix á Marseille en 1958. (Sections des Sciences). Sous section de Géologie. Colloque sur le Miocéné, p. 131 — 138. Paris 1958. 26. Die Fauna von Devecser und ihr Altér. Ann. Hist. — nat. Mus. Nat. Hung. Tóm. L. (Seria nova IX.) p. 49 — 53. Budapest 1958. 27. Zwei bis jetzt unbekannte Molluskenarten aus dem ungarischen Miozán. Ann. Hist.- nat. Mus. Nat. Hung. Tóm. 1. (Seria nova IX.) p. 45 — 47., Budapest 1958. 28. Az egeresein — ózdi kőszénfekvő burdigalai faunája. — La fauné burdigalienne du mur du charbon d’Egercsehi — Ózd. (Hongrie du Nord). Földtani Közlöny 89. kötet, p. 413-424., Tab. XXI-XXIV. Budapest 1959. 29. Die Burdigalfauna in den Liegendschichten des Braunkohlenflözes von Egeresein — Ózd. Ann. Hist. -nat. Mus. Hung. Tóm. 51. p. 85 — 99., Tab. I— IV. Budapest 1959. 30. Das maríné Neogen Ungarns in seiner Beziehung zum Wiener Becken. Verhandlun- gen des Comité du Néogéne Méditerranéen. I. Tagung in Wien, 10 — 20. Juli 1959. p. 87 — 93. Wien 1960. 31. Pectinidés du Neogéne de la Hongrie et leur importance stratigraphique. Mémoire de la Société Géologique de Francé. Publiés avec le concours du Centre National de la Recherche Scientifique. — Nouvelle Série. Törne 39, Feuilles 15 a 19. Mémoires no. 92. p. 1-58., Tab. I-XXXV. Paris 1960. 32. L’évolution de certains Pectinides Neogénes, la question du „Chattien” et la limité Oligo — Miocéné. (Prae-Tirage, Congrés de Sabadell.) p. 1 — 40. Sabadell 1961. 33. Quelques Lamellibranches rares du Miocéné de la Hongrie. Ann. Hist. -nat. Mus. Nat. Hung. Pars Min. Geol. et Pál. Tóm. 53. p. 133—136., Tab. I. Budapest 1961. 34. Analyse de la fauna de Peyrére (Bassin de l’Adour) et de l’Aquitanien de Bourdelais et du Bazadais. Mémoires du Bureau de Recherches Géologiques et Miniérs, No. 28. Colloque sur le Paléogéne (Bordeaux, 1962.) I. p. 455 — 466. Paris 1964. 35. Le probléme du ,,Chattien”-Aquitanien du point de vue de l’histoire de la subdivi- sion du Miocéné. Mémoires du Bureau de Recherche Géologiques et Miniérs, No. 28. Colloque sur le Paléogéne. (Bordeaux, 1962.) II. p. 893 — 907. Paris 1964. 36. A ,,Katti-Akvitani” kérdés tudománytörténeti megvilágításban. Földtani Közlöny 92. kötet, p. 185-195. Budapest 1962. 37. Das Problem des ,,Chatt”-Aquitans in wissenschaftsgeschichtlicher Beleuchtung. Ann. Hist. -nat. Mus. Nat. Hung. Tomus 54, p. 57 — 71. Budapest 1962. 38. Isocardia hörnesi Dali aus den tortonischen Ablagerungen des Tokajgebirges (Un- garn). Ann. Natúrhúst. Mus. Wien, Bd. 66. (Friedrich Traut Festband), p. 121 — 124. Wien 1963. 39. Le travail des derniers einque ans de la Section Géologique et Paléontologique. Ann. Hist. -nat. Mus. Nat. Hung. Tomus 55., p. 581 — 583. Budapest 1963. 40. A Dobó István Vármúzeum ősállattani gyűjteményének tudományos jelentősége. Heves Megyei Múzeumok Közleményei — Égri Múzeum Évkönyve I (1963) p. 55 — 65., 4 ábra. Eger 1964. 41. T. Báldi — I. Csepreghy-Meznerics— R. Nyíró: La biostratigraphie des gisements oligocénes et miocénes de l’Est de la Montagne Börzsöny. Ann. Hist. -nat. Mus. Nat. Hung. Tóm. 56. p. 153 — 183. Tab. I — III. Budapest 1964. Bogsch: Csepreghyné Meznerics Ilona emlékezete 281 42. L’Évolution de certains Pectinidés Neogénes, la question du „Chattien" et la limité Oligo-Miocéne. — Instituto ,,Lucas Mallada” C.S.I.C. (Espana) Cursillos y Conferen- cias IX., p. 33 — 50. Sabadelle 1964. 43. Die stratigraphische Lage des Aquitans seit dér Neogentagung in Wien 1959. (Re- flexiemen zűr These Chatt-Aquitan: Beweise dér These aufgrund dér neuesten bio- chronologischen Forschungen in Ungarn, Proceedings of the third session in Berne 8 — 13. June 1964.) International Geological Sciences (Comission of Stratigraphy) p. 206 — 211. Berne, E.J. Brill, 1966. 44. Beszámoló a Neogén Mediterrán Bizottság 3. ülésszakáról. Őslénytani Viták 5. füzet. Budapest 1965. 45. Les mollusques des sédiments miocénes de la Montagne de Tokaj. (N. E. Hongrie). Annales Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 58. Pars Min. et Pál. p. 103 — 129. Budapest 1966. 46. Az ipolvtarnóci burdigalai faima. Földtani Közlöny 97. kötet, 2. füzet, p. 177 — 185. Budapest 1967. 47. La fauné burdigalienne d’Ipolytamóc (Hongrie). Annales Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 59. Pars Min. et Pál. p. 93 — 101. Budapest 1967. 48. Dr. Kolosváry Gábor emlékezete (1901—1968). Földtani Közlöny 99. kötet, p. 308 — 309. 1 fénykép. Budapest 1969. 49. Nouvelles Gastropodes et lamellibranches pour la fauné hongroise des gisements tortoniens-inférieurs de la Montagne de Bükk. Ami. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. Tóm. 41. Pars Min. et Pál. pp. 63 — 127., Tab. I— IX. Budapest 1969. 50. La fauné tortonienne inférieure des gisements tufiques de la Montagne de Bükk, Gastropodes: I. Egri Múzeum Évkönyve 7. kötet. Éger 1969. 51. Hozzászólás FüxÖp József: A rétegtan alapvető kérdései tanulmányozásának idő- szerűsége c. előadásához. Őslénytani Viták 19. szám, p. 11. Budapest 1972. 52. La fauné tortonienne-inférieure des gisements tufiques de la Montagne de Bükk, Gastropodes: II. Egri Múzeum Évkönyve 8 — 9. kötet, pp. 26 — 46., 10 tábla. Eger (1971 — 72) 1973? 53. La fauné tortonienne-inférieure des gisements tufiques de la Montagne de Bükk: Bivalves. Egri Múzeum Évkönyve 10. kötet, pp. 81 — 105., 12 tábla. Eger 1974 (?). 3* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 282—286 Wein György emlékezete (1912-1976) dr. Szalui Tibor Súlyos csapás érte a magyar földtani tudományt, amidőn Wein György- o nek szíve megszűnt dobogni. Életének sok megpróbáltatása, a lelkes, minden e: percet betöltő munka már többször próbára tette beteg szívét. Mégis, egészsé- k gét nem kímélve járta a geológus nehéz útjait. Fáradhatatlanul utazott, n Életének utolsó napjaiban felkereste a Dinaridák kopár tájait, Szlovákia he- 1 gyeit. Adatot adatra halmozva gyűjtötte az anyagot, hogy megírhassa élete It nagy álmát, a magyar geológia szintézisét. Nem tudta senki, hogy utolsó út- ú jára indul, midőn Szentendrére, legkedvesebb tartózkodási helyére, szép kis gi kertjébe ment. Munkaereje teljében, teljes szellemi frisseségében hirtelenül és Szalai: Wein György emlékezete 283 váratlanul 1976. december 12-én Wein György kezéből kiesett a geológus ka- lapácsa és a toll, amellyel ragyogó cikkeit írta. Budapesten született 1912. augusztus 26-án. Gyermekkora színtere a szent- endrei kertes családi ház, ahol szüleivel és testvérével harmonikus családi kör- ben nevelkedett fel. Apja, aki Indiában, majd Kréta szigetén teljesített kon- zuli szolgálatot, puritán ember volt, megkövetelte gyermekeitől a szótartást, az őszinteséget, nem tűrte a hazugságot, az árulkodást. Kora ifjúságának évei alakították ki egyszerű, szókimondó, egyenes jellemét, amely sokszor hozta nehéz helyzetbe élete során. Szülőföldjének természeti adottságai, a Szentendrét körülölelő szelíd Szent- endre — Visegrádi -hegység, a Duna, mely gyermekkori szórakozásainak leg- főbb színtere volt, fejlesztették ki benne a természet szeretetét, és korán felkel- tették benne az érdeklődést a természettudományok iránt. Már középiskolás korában elhatározta, hogy geológus lesz, s élete végéig az is maradt. 1930-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Bécsben és Debrecenben végezte. 1934-ben földtanból, őslénytanból és földrajzból a deb- receni egyetemen a kiváló magyar geológusnál, Telegdi Roth Károlynál dokto- rált. Disszertációjában Zirc környékének titon rétegeivel foglalkozott. 1935. tavaszán az Eurogaszko inkei olajkutató fúrásához került. Innen még ez évben a debreceni egyetemhez nevezték ki tanársegédnek. Mint debreceni tanársegéd a Földtani Intézet megbízásából, térképező munka során, megis- merte a Szentendre — Visegrádi -hegységet, a Cserhátot, a Biikköt és az Eper- jes — Tokaji-hegység egy részét. 1939-ben kinevezték a Földtani Intézethez; mint intézeti geológus 1943-ig a Kárpátalján és az erdélyi szénhidrogén kuta- tásoknál dolgozott. Feltérképezte Uzsok és Luh környékét, foglalkozott Polena és Szolyva gyógyvizeivel. 1943-ban a Budapesti Ásványi Nyersanyagértéke- sítő K.F.T. céghez került, s a vállalat kárpátaljai és erdélyi kaolin, barnakő- szén, foszfát, kvarcit és bentonit kutatásait vezette mindaddig, amíg a hábo* rús események tevékenységében meg nem gátolták. A háború alatt többször teljesít rövid időtartamú katonai szolgálatot, és leszerelése után régi munka- helyére tért vissza. 1943-ban megnősült. Három gyermeke született. Felesége Sztakos Margit jó és rossz körülmények között hűséges társa volt. Legidősebb gyermeke Aliz, az Állami Földtani Intézet vegyésze. 1945-ben a budapesti egyetemen tanársegédi állást vállalt. Majd, miután régi vállalata ismét működésbe lépett, annak feloszlatásáig ott dolgozott. Utána a Tőzegkutató Intézetben a tőzegelőfordulásokat térképezi. 1949-ben Komlóra, a Mecseki Szénbányák N. V-hoz nevezték ki. Ekkor került földtani tevékenysége szoros kapcsolatba a Mecsek-hegységgel. Dolgozott a Komlói Szénbányászati Trösztnél és 1956. december 15-ig a Komlói Mélyfúró Vállalat- nál. Komlón lett sztahanovista, elnyerte a komlói ezüst érmet és a kiváló dolgozói oklevelet. LTjításaival szolgálja az ipart és a gazdasági életet. Termé- szetes mélyfúró iszapot ajánlott a fúrások kivitelezésénél. 1953-ban új barna- kőszéntelepet fedezett fel a nagymányoki mészkőtáróban. 1954-ben az akna- mélyítéseknél fellépő nagy mennyiségű víz megelőző eltávolítását javasolja. 1951-ben a „Mecseki kőszénvagyon keletkezése”, 1952-ben a „Mecsek-hegység hidrogeológiája” és ,,A komlói bányaföldtani kutatások” címen írja meg leg- újabb földtani eredményeit, foglalkozik Pécs és Komló vízellátási és hidro- geológiai kérdéseivel. 1956. decemberében áthelyezték a pécsi Uránbánya Vállalathoz, ahol főgeo- 284 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet lógusi minőségben működött 1957. október 5-ig. Nehéz félév után újból a Földtani Intézethez került. Mint tudományos munkatárs a Mecsek -hegység térképezésével, annak a Dél-Dunántúl keretébe való helyezésével és balkáni vonatkozásaival, majd az intézet síkvidéki osztályán a medencealjzat kutatá- sával és Budapest mérnökgeológiai térképezésével foglalkozott. 1968-ban jelent meg a „Kisújbányai-medence (Mecsek-hegység) földtani viszonyai” című cikke. Megírja a medence karszthidrológiáját, a ,,Máza-déli” feketekőszénterület földtani felépítését. Foglalkozik a karbon kőszénkutatás- sal, és leírja Pécs hegységszerkezeti képét. Az Akadémia tudományos működésének elismeréseként rövidített aspiran- tura megszerzését engedélyezte. Az elővizsgát letette. A kandidátusi dolgozatnak szánt munka 1967-ben a Földtani Közlönyben jelent meg. A Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete című dolgozat rend- kívül. szemléltető, a szelvénysorozat nagy kritikai készséggel az egész fejlődéstörténetet összefoglalja. Ezt a művet számos új publikáció követte a Mecsek-hegység szerkezetföldtani kérdéseiről. Foglalkozott Alföldjeink medencealjzatának földtanával. A Kárpát-meden- ce harmadidőszaki rétegekkel fedett süllyedékeit mint földtani egységeket ér- tékelte. Uj színekkel gazdagította a Kárpát-medence irodalmát. Hazánk geo- lógiájának nagy szintézise lebegett előtte. E nagy cél előjátékaként publikálta az orogénnel fedett aljzat tektonikai történetének modern átnézetét az Acta Geologicaban 1969-ben, a Geologische Rundschauban 1973-ban. Kidolgozta a magyar medencealjzat és szerkezetkutatás részletes tematiká- ját. Munkatársa annak a munkaközösségnek, mely a medencekutató mélyfú- rások kijelölésével foglalkozik. Hangsúlyozta az egységes szemlélet és a min- denre kiterjedő komplex feldolgozás fontosságát a kiértékelésnél, a geofizikai mérések adatainak felhasználását. 1974-ben megjelent a Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése című könyvében a Délkelet-Dunántúl területét nagyszerkezeti keretbe helyezi ki- dolgozva részletes sztratigráfiáját és tektonikáját. Kihangsúlyozza a Zágráb- kulcsi szerkezeti vonal fontosságát. Megállapítja, hogy a mecseki és villányi üledékgyűjtő vályú fejlődéstörténete lényegesen különbözik. A mecseki üle- dékképződés orogén jellegű késő iniciális bázisos vulkánossággal jellemzett. Ez alapon ezt eugeoszinklinális jellegűnek tartja, és ennek a Kárpát-medence történetében elsőrangú szerepet tulajdonít. Wein György a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1960. óta tagja. Sok érdeme van az Általános Földtani Szakosztály megszervezése körül. A szakelő- adások lelkes látogatója, hozzászólója és előadója. Hirdette: legfontosabb a lelki egybeolvadás, az összetartás tudata. Ez vezette legjelentősebb közéleti tevékenységéhez, a Tektonikai Ankét megszervezéséhez 1975-ben. A tektonikai ankét célja az volt, hogy egységes szemléletet alakítson ki, és szervezetten, mindenre kiterjedő feldolgozásra ösztökéljen. Magyarország 75 %-a síkvidék. Szigethegységeink és a szomszédos államok hegységeinek földtanát kell extrapolálni — Wein György szerint — a gyér fúrási adat és geofizikai megfigyelés értelmezésére. 51 tudományos munkája jelent meg, amelyeket kiegészítenek a Földtani Intézet adattárában őrzött kéziratos jelentések. A nagy elődök, Uhlig és idő- sebb Lóczy nyomát követte. Hirdette annak fontosságát, hogy elődeink ered- ményeit, munkáit megismerjük. Tudta, hogy a gyakorlati tapasztalatszerzés óriási értéket jelent. Fáradhatatlan munkakedvvel, egészségét nem kímélve S zalai: Wein György emlékezete 285 utazott, rótta a geológus kemény, fáradságos, köves útjait, mert előtte lebe- gett a nagy cél: Magyarország geológiájának szintézise. Ezért teremtett szá- mos kapcsolatot idegen országok geológusaival. Nagy tervét nem valósíthatta meg. A sors kiragadta a tollat kezéből, ami- kor még az alkotásra teremtő láz égett benne. Wein György eltávoztával elvesztettük kedves Gyurkánkat, a jó kollegát és hű barátot, az örökösen kutató, új utakat kereső tudóst. A széles látókörű, kitűnő szemű geológus nagyszámú dolgozata örökre megőrzi nevét a magyar földtani kutatásban. WEIN GYÖRGY IRODALMI MUNKÁSSÁGA 1. Zirc környékének titon rétegei. Földt. Közi., 1934. 2. Szentendre környékének földtani viszonyai. Földt. Közi., 1938. 3. Horusitzky Ferenccel közös munka: Uzsok és Luh környékének földtani viszonyai. MÁFI. Évi Jel., 1939. 4. Polena környékének földtani viszonyai. F. I. Évi Jel., 1939 — 40. 5. Polena és Szolyva környékének gyógyvizei és azok keletkezése. Besz. a F. I. Vita- üléseinek Műnk. f., 194Í. 6. Földtani szelvény az Ung mentén. Besz. a F. I. Vitaüléseinek Műnk. 2. f., 1943. 7. A magyar tőzeglápok geológiai megkutatása. Bánv. és Koh. L. 4. sz., 1949. 8. Komló bányaföldtani kutatásának legújabb eredményei. Földt. Közi., 1952. 9. A mecseki szénvagyon keletkezése. Földr. Ért., 1952. 10. A Mecsek hegység hidrogeológiája. Földr. Ért., 1952. 11. Szakvélemény Diósgyőr vízellátása ügyében. Hidr. Közi., 1952. 12. Pécs és Komló vízellátásának földtani lehetőségei. Hidr. Közi., 1953. 13. Földtani vizsgálatok Máza és Váralja környékén. MÁFI. Évi Jel., 1951. 14. A komlói bányaföldtani szolgálat. Bány. L., 1954. 15. Pécs város vízellátásának megjavítása. Besz. M. Hidr. Társ. pécsi csop. munkájáról, 1953. 16. Komlón feltárható földalatti víztartalékok. Besz. a Hidr. Társ. pécsi csop. munká- járól, 1954. 17. Szerkezetalakulás mozzanatai és jellege a Keleti-Mecsekben. MÁFI Évkönyv., 1961. 18. A Mecsek hegységbeli kisújbányai medence karszthidrológiája. Hidr. Közi., 1959. 19. Karbon kőszén kutatásának lehetőségei Magyarországon . Bány. L., 1960. 20. Érckutatási lehetőségek a Budai-hegvségben. Horusitzky Ferenccel közös cikk. Bány. L., 1962. 21. A Magyar-medence elfedett hegységei. Term. Tud. Közi., 1962. 22. Mezozóos konferencia kirándulásvezető. Jura fejezet és földtani térkép. MÁFI kiad- vány, 1959. 23. The vergency-directing role of the fore-deeps in the mountains of Hungary. Acta Geol., 1964. 24. A ,,Máza-déli” feketekőszénterület (Mecsek hegység) földtani felépítése. Bánv. L., 1962. 25. Az Északi-Pikkely a Mecsek hegységben. Bány. L., 1965. 26. Bányászati kézikönyv. 1. Bányászati kőszénföldtan. 2. Kőszénteleptan. Budapest, Í962. 27. A Mecsek hegység ,,Északi-Pikkely”-nek földtani felépítése. MÁFI Évű Jel., 1963. 28. Pécs hegységszerkezeti képe. Dunántúli Tud. Gyűjt., 1966. 29. Előmélységek szerepe a Mecsek hegységi pikkelyes szerkezetek kialakulásánál. Magy. Geofizika, 1966. 30. Pécs 1 : 200 000 térképlap és mavvarázója (Kvarter és gazdaságföldtani rész nélkül). MÁFI kiadvány, 1966. 31. Délkelet-dunántúli hegység szerkezeti egységeinek összefüggései az óalpi ciklusban. Földt. Közi., 1967. 32. Die Tektonik von Südosttransdanubien. Jahrb. d. Geol. BA. Wien, 1968. 33. Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete. Földt. Közi. 97. k. 4. f., 1967. 34. A Kisújbányai-medence földtani felépítése. Bány. L., 1968. 286 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet 35. Kiskunhalas 1 : 200 000 t érképmagyarázónak „Medencealjzat szerkezet tana” című fejezete. MÁFI kiadvány, 1908. 36. Rónai András: Jászladány 1. sz. fúrás földtani feldolgozásából a „Jászladány 1. sz. fúrás távolabbi környékének szerkezetföldtani viszonyai” fejezet. MÁFI Evk. LVI. k. 1. f., 1972. 37. Újabb adatok a Villányi-hegység szerkezetéhez. Földt. Közi. 99. k. 1. f., 1969. 38. Szolnok 1 : 100 000 lap: A neogén rétegsor aljzatának szerkezetföldtana fejezet. MÁFI kiadvány, 1969. 39. Tectonic review of the neogene covered areas of Hungary. Acta Geol., 1969. 40. 1 : 200 000 kaposvári lap. Magyarázó szöveg, felszíni mezozóos harmadkori rész (Moldva y, Bíró, Wein munkája). (Szerkesztés alatt.) 41. L-34-XIX Mohács (Osijek) 1:200 000 térképlap magyarázója (Moldvai, Wein munkája. MÁFI Budapest, 1973. 42. Sopron 1 : 200 000 lap neogén rétegsor aljzatának magyarázója. Szerkesztés alatt. 43. Zalaegerszeg 1 : 200 000 lapjának neogén rétegsor aljzatának magyarázója. MÁFI, Budapest, 1976. 44. Szeged— Arad 1 : 200 000 lap neogén aljzatának szerkezetföldtana. MAFI Budapest, 1974. 45. A budapesti földalatti vasút 1970-ben létesített^ Batthyány tér — Déli pályaudvar közötti szakaszának földtani felépítése. MÁFI Évi Jel. 1971 évről. 46. Hozzászólás Szádeczkv-Kaedoss E.: A Kárpát -Dinarid terület az új globális tek- tonika szemszögéből c. akadémiai előadásához. MTA X. oszt. közi. 5/1 — 2., 1972. 47. Zűr Kenntnis dér tektonischen Strukturen im Untergrund des Neogens von Ungarn. Jb. d. Geol. BA. 116. B., 1973. 48. Földtani kirándulás Budapest környékén. A Földt. Társ. Jubileumi ülésszaka, 1973. 49. Délkelet- Dunántúl geológiája és felszínfejlődése (Wein, Lovász). Baranya megyei Levéltár, Pécs, 1974. 50. A Budai-hegység tektonikája. Földr. Közi. XXII. k. 2. sz., 1974. 51. A Budai-hegység tektonikája. 1977. (Szerkesztés alatt) Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 287 — 289 Dimitrij Audrusov akadémikus (1897-1976) Senes Jan Dimitrij Andrusov akadémikus, a Kárpátok geológiai kutatásának kétség- kívül legnagyobb személyisége, a szlovákiai földtani iskola megalapítója és oszlopa 1976. április 1-én, 78 éves korában váratlanul meghalt. Két héttel halála előtt még Zürichben volt előadása. Influenzával jött haza, otthon komplikációk léptek fel és számunkra sokszor még ma is felfoghatatlan a tény, hogy néhány napon belül örökre eltávozott tőlünk. Dimitrij Andrusov 1897. november 7-én az Észtországi Tartuban szüle- tett. Édesapja Nikolaj Andrusov ismert geológus, elsősorban az európai és ázsiai oroszországi neogén nagy kutatója, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, nagyapja pedig anyai ágon Trója, Mykéne felfedezője, Schlieman archeológus volt. A középiskolát Kijevben és Péterváron járta. Az egyetemet a Pétervári természettudományi fakultáson, a Simferopoli Krimi főiskolán járta, majd a párisi Sorbonnon fejezte be mint ,,Licencié des Sciences Natu- relles”. A természettudományok doktora címet 1925-ben a prágai Károly Egyetemen szerezte, ahol mint aszisztens, majd docens működött 1938-ig. 288 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet Ismerve nagyapja és édesapja tevékenységét, talán nem is csodálható, hogy már kezdő gimnazista korában hajtotta a természet és az ismeretlen megis- merése, a logikus következtetések törvényének az ismerete és használata. Tíz- egynéhány éves korától résztvett édesapjának majd minden nyugat- és kö- zépázsiai geológiai expedícióján és így egyetemi éveit már olyan alapokkal kezdhette, amelyek tekintve tudását és gondolkozásmódját már mint főisko- lást barátjává tették olyan személyiségeknek mint Hatig, Lttgeon, Gignoux és Kettner professzorok voltak. Bár saját, ríj ismereteket hozó tudományos munkásságát a Cseh-masszí- vumban, a Barrandienben kezdte, rövidesen áthelyezte kutatásainak célját a modern geológiával illetve a takaróelméletekkel még vívódó Kárpátok térsé- gébe. Itt rátapintott a legnagyobb, de egyben talán legnehezebb és leghálát- lanabb problémára, a Kárpátok szirtövének a geológiájára. Aprólékos, de széles látószögű sok évi munkával megfejtette nem csak mint geológus, de mint nagytudású paleontológus is, a szirtőv sztratigráfiájának és felépítésének a problémáit és mindezt beleillesztette a Kárpátok szintén általa modernül fel- épített tektonikai vázlatába. Munkájának eredményeit 1931 és 1955 között egy öt részből álló monográfiában foglalta össze, amely ma is elméleti alapja a Kárpátok geológiai felépítésének. 1931-ben kiadott műve a Kárpátok tektonikájáról ugyancsak ma is érvényes alapot nyújt a szlovák, lengyel és román geológusgenerációk számára annál is inkább, mert nézeteit már akkor a mezozoikumban még alig használt mikropaleontológiai adatokkal érvelte. A kutatások új alapjainak új metó- dusainak a bevezetése még a második világháború előtt vezette egyben Dimitrij Andrusovot eredményeinek mérnök -geológiai vonalon való felhaszná- lására is, az akkor a szlovákiai Kárpátokban már épített vagy tervezett nagy vízzárógátaknál, alagutaknál, hegyvidéki vasútvonalaknál vagy pedig magá- nál a nyersanyagkutatásnál. Andrusov kutatási, pedagógiai és szervező munkájának lényeges szaka- sza azonban 1938. és főleg 1945. után következett. Megalapította és meg- szervezte a Szlovákiai Műszaki és a Tudományegyetemen a mérnökgeoló- giai, illetve a földtani és őslénytani tanszékeket; megalapította a Szlovákiai Állami Földtani Intézetet és az önálló Szlovák Földtani Társulatot is. Elkezdődtek a számára nehéz, de eredményekben hihetetlenül gazdag évek, amikor elkezdte odahaza (mert hiszen már végleg átköltözött Szlovákiába), felnevelni a nemzet új geológus generációját. Tradíciók nélkül, ami részben talán előny is volt a sok modern metódus és nézet felhasz- nálásánál. Kezdetben az összes általa létrehozott tanszék és intézmény tanára illetve igazgatója, és természetesen a társulat elnöke is volt. Kétségtelen azon- ban, hogy rövid időn belül néhány fiatal segítségével tényleg felnevelt egy új, már nem külföldön, vagy Prágában, Brünnben és Ostravában végző szlo- vák geológus generációt, amelyik ma eredményeinek alapján immár jól ismert az összes kontinenseken. De ismert a világban ma — és ez alapjábavéve az ő érdeme — , Szlovákia illetve a Nyugati Kárpátok geológiai felépítése is. És az, hogy a Kárpát -me- dence, tehát közös földtani hazánknak ezen északi része sok esetben új klasszi- kus területté vált a világban — nagy részben szintén Dimitrij érdeme. A Kár- pátok geológiájáról, felépítéséről, minden geológust föltétien érdeklő problé- máiról a paleozoikumtól a negyedkorig, a sztratigráfiai, tektonikai korrelációk lehetőségeiről az Alpoktól a Dinaridákig és a Balkánig Andrusov közvetített Senes: Dimitrij Andrusov akadémikus 289 előszói’ többkötetes művében „Geologie dér tschechoslowakischen Kárpátén”, ő indította el tehát az érdeklődés lavináját. Ezek a monográfiák azonban csak összefoglalások. Majdnem 300 tudományos műve és közleménye, melyeknek kétharmada kongresszusi nyelveken jelent meg, halálán messze túl maradan- dóan dokumentálja tudományos tevékenységét. Kevesebbet tud majd a világ arról, amit mint pedagógus és szervező tett a tudomány érdekében egy nemzetért és több nemzedékért. Nevéhez fűződik nem csak a műszaki és tudományegyetemi geológiai tanszékek, vagy a Szlo- vákiai Bratislavai Állami Földtani Intézet, a Bratislavai Egyetemi Földtani Intézet és végül a Szlovák Akadémia Földtani Intézetének a megalapítása, de az önálló szlovákiai geológiai irodalom létrehozása is. „Beszélj rövidebben, a lényeg az érdekes, mi az új és többiek által felhasználható” — volt az egyik érdemes szólama; és életre hívta a ma már ismert szakfolyóiratokat: a Práce Státného Geologického Űstavu (ma Geologické Práce) két sorozatát, majd a Geologicky Sborník-Geologica Carpathica folyóiratot. Ezeknek az első években természetesen szintén 0 volt a főszerkesztője. Persze ahogy nőtt és sokasodott az utánpótlás, átadta rögtön a funkcióit az általa lelkesített fiataloknak, hogy realizálni legyen ideje állandó újabb eszméit és gondolatait. Az agy és kerék ilyen fordulatszámában élt tényleg az utolsó pillanatig. Dimitrij Andrusov akadémikus a Kárpát-Balkáni Geológiai Asszociáció alapító tagja, a nemzetközi geológiai kongresszusok és a Nemzetközi Földtani Unió funkcionáriusa volt. Tiszteletbeli alelnöke volt a Francia Földtani Tár- sulatnak, tagja a német Leopoldina Tudományos Akadémiának, levelező tagja az Osztrák Tudományos Akadémiának, tiszteletbeli tagja a lengyel, osztrák, a londoni és a Magyarhoni Földtani Társulatoknak. E pillanatban visszaem- lékezem baráti összejöveteleire és vitáira korunk magyarországi nagy kollé- gáival, Schréter Zoltánnal, Noszky Jenővel, Horusitzky Ferenccel, Vitális Sándorral. Hosszú sora volna, ha a hazai vezető vagy tagsági funkcióit felsorolnám csak egyetemi, vagy akadémiai vonalon. Satisfakciónk talán az, hogy tevé- kenységét és érdemeit mindenki elismerte. Andrusov magáénak vallhatta a a legmagasabb állami és akadémiai kitüntetéseket, de ami biztos ennél is több, az emberek tiszteletét, vonzódását és barátságát. Igaz ember volt, harcolt és teremtett. Többet mint más, többet mint az egv-két kivétel, aki nálánál jobbnak gondolta magát. De 0 ezeket is szerette, mert hisz a saját gyerekeinek tekintette őket. Andrusov nem volt fellegekben elzárkózó akadémikus vagy professzor úr, Dimitrij barát volt és emléke szí- vünkben mint jóbaráté, példaképé és okos tanítóé marad a jövőben is. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 290—294 Tektonikai szemléletünk alakulása és problémái dr. Dani' Viktor* Tisztelt Ankét ! A földtudományok bármely területén működő szakember munkája során okvetlenül kapcsolatba kerül a tektonikával. A klasszikus földtani térképezés- től a legelvontabb elméleti kutatásokig mindenütt szerepe van a szerkezeti földtannak. A geológiának ez az ágazata a többivel szerves összefonódásban fejlődött és mindmáig azokkal hasonló utat járt be. Ahogyan a rétegtan, ásvány-kőzettan a felszíni megfigyeléseken alapul, ugyanúgy a tektonika is a morfológiailag hegyes földtani alakulatok tanulmá- nyozásával indult. Ma a tektonikának ezt az ágát morfológiai tektonikának (morfotektonika) nevezzük, mely tanulmányozza és osztályozza a felszíni tektonikai alakulato- kat egyes hegységekre vonatkozóan és az egész földfelszínt érintően. Egyéb- ként ez a módszer tette lehetővé a fedett területekre alkalmazott extrapolációt és a letarolt térszínek korábbi szerkezetalakulásának rekonstrukcióját. Az ily- módon tanulmányozható része a földkéregnek azonban mindössze néhány km, összességét tekintve a legmagasabb hegység 8848 m és a legmélyebb tengeri árok 11 000 m is mintegy 20 km maximumnak adódik, ami azonban a földi átlagot tekintve jóval kevesebb: a hegységek átlagmagassága 875 m, a vízzel borított területek átlagmélysége 3729 m. Az emberi tevékenység során a legmélyebb bányaakna 3187 m (India) és a legmélyebb kőolajkutató fúrások (USA) nem haladják meg a 10 000 m-t. Ellőbb jutott el tehát az ember a Holdra és az onnan származó kőzetek bir- tokába, mintsem a kéreg felső részének mélyebb régióiba közvetlen betekin- tést nyerhetett volna. Ez a körülmény önmagában is jelzi a feladat nagyságát és nehézségi fokát. Márpedig a földkéreg átlagos vastagsága 32 km, ami azt jelenti, hogy a kontinentális területeken 20 — 70 km, az óceáni területeken 5 — 15 km. A mélyebb régiók felépítésének kutatása, tagolása elsősorban a geofizikai mérések egyre korszerűbb módszereinek és értelmezésének alkalmazásával lehetséges A regionális tektonika már szerkezeti zónákat, körzeteket különít el azonos jellegzetességek alapján. A történeti tektonika a kéreg szerkezeteinek, diszlokációinak egymásrakö- vetkezéseit igyekszik tisztázni. A dinamikai tektonika a szerkezetalakulások dinamizmusára a földtani ala- kulat létrejöttének genezisére, folyamatainak mibenlétére keresi a megoldást. A MFT Általános Földtani Szakosztály Tektonikai ankétján elhangzott elnöki megnyitó, 1975. november 10. D ank : Tektonikai szemléletünk alakulása és problémái 291 A tektonofizika laboratóriumi kísérletekkel igyekszik rekonstruálni azokat a fizikai folyamatokat, melyek következtében a szerkezet-alakulatok létre- jöttek: modellezi a szerkezetalakító fizikai tényezőket. Az alkalmazott tektonika azokat az összefüggéseket igyekszik feltárni, me- lyek a tektonikai formák, szerkezeti alakulatok és a hasznosítható ásványi nversanvag felhalmozódások között fennállnak, elősegítve ezáltal a gazda- ságosabb, eredményesebb nyersanyagkutatásokat. A tektonikai analízis a szerkezet, földtani alakulat formáit, rétegtanát vizs- gálja, beleértve a magmás kőzetek kapcsolódási variációit is. Ahol lehet, ott a részletes mikrotektonikai vizsgálat is idetartozik. Az összehasonlító tektonikát legbehatóbban a német Stíllé és a szovjet Satszkij művelték. A szerkezeti típusok és azok elterjedéseinek nagy egy- ségekbe foglalásával lehetővé tették jól tanulmányozott területek ismeret- anyagának, kevéssé ismert területekre való analóg vonatkoztatását. Ennek nagy gazdasági jelentősége is volt, mert Gebkin a nagy szovjet olajkutató geológus ilyen módszerrel adott prognózist a Volga-Ural-i területre. Összeha- sonlító szerkezetanalógiás vizsgálatokat végzett az akkoriban jobban tanul- mányozott i É szakamer ikai-tábla adatai alapján. Satszkij pedig rámutatott a Dnyeper — Don síkság alatti sódómok létezésére. Szobolev az afrikai analógia alapján végzett eredményes gyémántkutatásokat a Szibériai-táblán. Említ- hetnénk hazai példákat is a kőolajkutatások történetéből: a DNy-Dunántúl (Budafa, Lovászi) kőolajelőfordulások kutatásának indítéka a mai jugoszláv területen ismert ún. Száva-redők folytatásának analóg feltételezése. A későbbi szénhidrogénkutatások és prognóziskészítés egy folyamatosan fejlesztett föld- tani modell alapján történik, melyben a szerkezetanalógiás vizsgálatok jelen- leg is igen nagy szerepet játszanak. Ezért nagyfont osságúak többek között a közös határmenti kutatások, dokumentációcserék stb. A tektonikai vizsgálatok geodéziai módszere hazánkban is régóta ismert és művelt és a jelenkori tektonikai folyamatok vizsgálatánál jelentős. A geomorfológiai módszer szintén régóta alkalmazott, hagyományokkal ren- delkező metódus, főleg a negyedkori és neogén képződményekből szerzett in- formációkra támaszkodik (Cholnoky, Pávai-Vajna). A litofácies és képződ m ény vastagság - v i zsgá la t ok igen fontosak a hasznosítható ásványi nyersanyagprognózisok készítésénél. A fáciesek és összletvastagság-térképek nagy geokronológiai szakaszok el- terjedésének ábrázolására is alkalmasak, kirajzolódnak a geoszinklinálisok és a táblás területek körvonalai. Mai jelentős művelője a szovjet Belo- uszov. Az üledékképződési szünetek, diszkordanciák vizsgálata alapján összeállított paleogeológiai térképek szintén igen jól használhatók az ásványi nyersanyag- kutatásoknál. Ilyen térképkombinációkat elsőízben az amerikai Levorsen és a szovjet Satszkij állított össze. Kiemelve azokat a határokat, melyek az egyes tektonikai emeleteket elválasztják ill. megkülönböztetik egymástól. Szerkezeti egységek körvonalazhatók így térben és időben. A szerkezeti egy- ségek megkülönböztetésének és regionális nyomozásának teoretikai alapjait 1 egyébként Stíllé vetette meg alapvető munkájában. A vertikális irányban végzett litológiai, faciológiai, vastagság vizsgálat ok főleg a mélyfúrások adataiból váltak lehetővé közvetlen módon ill. a karottázs- kútgeofizikai mérések fejlődése a közvetett vizsgálati módszereket is jelentős mértékben vitte előbbre (formációfaktor vizsgálatok). 292 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet Voltak, és vannak módszerek, melyek laboratóriumi vizsgálatok útján állí- tanak elő tektonikai modell-alakzatokat. Említhetem még a matematikai modellezés módszerét, mely a tektonikai folyamatok matematikai leírását és tetszés szerinti variációját teszi lehetővé. A tektonika tudománya is a geotudományok sorsán a nagy ellentétek soro- zatán fejlődött. Ez főbb állomásaiban a neptunisták (Abrahám) és platonis- ták ( Hutton ) az uniformisták (Lyell) és a katasztrófa elmélet (Cuvier) hívei között, végül mindmáig tartóan tektonikai jellegű szembenállásban csúcsoso- dott ki a mobilisták (drifters) és fixisták (stabilists) között. Tektonikai ismereteink azokról a területekről származtak elsősorban, ahol a föld tényleg „nyitott könyv” a hegységek és elsősorban a gyűrt lánchegységek területéről. Nagy eredmény volt a hegységek eredeteként a geoszinklinálist megjelölni (Hall 1853) (Dana 1873), majd a hegységképződés magyarázatát adni (Hatjg 1900). Megjelennek az első tanulmányok, térképek, szelvények a klasszikus gyűrődésekről (Suess) majd rátolódásokról, áttolódásokról, taka- rókról (Bertrand, Lugeon, Uhlig, Termier, Köbér). A sztratigráfiai mód- szerek finomodása, tökéletesedése később lehetővé tette a letarolt felszínek rekonstrukcióját nem egyszer a hihetetlenségig bonyolultnak tűnő légre- dőzéses megoldásokkal. Később a leíró jellegű tanulmányokat egyre inkább oknyomozó, koncepcionális szintézisek váltották fel. Stíllé (1935) rendszert is állít fel Megkülönböztet ortogeoszinklinálisokat és kratonokat mint két egymástól eltérő kéregrésztípust. A kratonokon belül megkülönböztet magas (kontinentális) és mély (óceáni) kratonokat. Az ortogeoszinklinálisokon belül elkülönít internid, mély eugeoszinklinálisokat, externid, sekélyebb miogeo- szinklinálisokat. Elnevezi az ezeket elválasztó nagy eugeoszinklinálisokat és miogeoszinklinálisokat, valamint az előteret. Az ortogeoszinklinálisokból gyűrt-lánchegységek képződnek, ezekkel szemben a parageoszinklinálisok hegy- ségei fin. germán típusú töréses tektonikájúak. Pej ve geoszinklinálist és platformot különít el. Stíllé, majd Aubouin (1965) szerint Európa tektonikai sémája: gránitos kontinentális kéregből álló előtér az ún. kontinentális ma- gánkra! ón, majd ettől távolodva miogeoszinklinális gránitos aljzattal, tovább a nagykiterjedésű eugeoszinklinális, melyeket mio- ill. eugeoszinklinálisok kü- lönítenek el egymástól, végül az óceáni mélykratón. A hegységláncok külső és belső oldalán eu- majd miogeoszinklinális, közepén a köztes hegység Narbe- zóna (Kraus) található. Ez hosszú ideig a hazai tektonikai szemléletnek is elsőszámú modellje volt és bizonyára az ankéton elhangzó előadásokon is le lehet mérni mindmáig tartó hatását. A különböző földtani feladatokon dolgozó szakemberek természetesen más és más mélységig és módon találkoznak a tektonikai problémákkal. A térké- pező geológus a rétegösszletek térképi ábrázolásánál az ipari kutatásokat végző és bányászati szakember a hasznosítható ásványi nyersanyagelőfordu- lás térbeli ábrázolásakor vagy prognóziskészítéskor a nagy tájegységi, orszá- gos, nemzetközi szintézisek készítésénél. Szerepelni fognak itt átfogó, általános érvényű kérdésekkel, nagy területtel (Alp-Kárpáti hegységrendszer), egy-egy részterülettel, diszlokációval foglal- kozó tanulmányok, és konkrét nyersanyagkutatásokkal kapcsolatos tektoni- kai vizsgálatok, megfigyelések eredményeinek ismertetései. A geoszinklinális elmélet, a magmás kőzetképződés, lepusztulás, üledék- képződés és annak, valamint a tektonizmus ciklusosságának felismerése és egymással való kapcsolatuk megvilágítása igen gyümölcsöző volt. Lehetővé Dank: Tektonikai szemléletünk alakulása és problémái 293 tette a földtani fejlődés időszakainak egymástól való elhatárolását a lito- sztratigáfiai, biosztratigráfiai, kronosztratigráfiai, radiometrikus módszerek egyidejű összehasonlító vizsgálata segítségével. Ez a teória sok eredményes ásványi nyersanyag kutatásnak volt kiinduló pontja és ma is az. Lokális le- írásokból fakadó szintézise közvetlen megfigyeléseken alapult és a földfejlő- dés tér és idő koordinátáit rögzíti. Ilymódon egészen 1968-ig uralkodóan az a szemlélet érvényesült, mely a jelenségek magyarázatát a Stille-í összképbe vetítette és megkülönböztette a geoszinklinális állapot különböző fázisait, a hegységképződés szakaszait és az e mozgalmas periódusokat megszakító, re- latíve nyugodt epirogén fázisokat. Az okok globális értelmezésével problémák voltak. így azután különböző teóriák születtek, miért képződik geoszinkli- nális. Oka lehet az üledéktömegek növekvő súlya, a mélyből feltörő magma okozta helyi anyaghiány, a köpenyben végbemenő konvekciós áramlások, a köpeny relatív kiemelkedése, a sűrűbb eklogit-zóna besüllyedése a köpenybe stb. Valamennyi teória és magyarázat hatása fellelhető a magyar irodalom- ban is. Amikor a különböző erőhatásokra létrejött fantasztikus formák fizikai ma- gyarázatába mélyül el az olvasó, akaratlanul a klasszikus vitorlás matrózvizs- ga anekdota jut az ember eszébe, melynek vizsgázó ifjú matróza minden irá- nyú szélre talál megfelelő vitorlát, s amikor a vizsgát vezető kapitány megkér- dezi, honnan veszi azt a sok vitorlát, akkor frappáns a válasz: ahonnan a kapi- tány úr azt a sok irányú szelet ! Technikai szempontból igen jelentősek azok az eszközök, melyek az utóbbi években különösen gyors fejlődésen mentek át: az anyag belső szerkezetének pontosabb megismerését szolgáló műszerek, a föld mélyebb részeinek felépí- tését vizsgáló geofizikai műszerek és módszerek, végül az űrgeológiai megfi- gyeléseket megvalósító eszközök — műszerek, melyek segítségével a Föld kí- vülről vizsgálható, sőt más bolygókról közvetlen és közvetett új információk tömegét lehetett beszerezni. Nem csoda tehát, hogy az líj eszközök a hatalmas tért-ölelő vizsgálatok bir- tokában újjáéledt és továbbfejlődött a nagy horizontális mozgások elmélete, melyet elsőízben Wegener (1915) fogalmazott meg a Kontinensek és Óceánok eredete c. munkájában. Ez a teória a nagy globális méretű geofizikai mérések bizonyító eredményeinek hiányában lassan feledésbe merült, bár Backer, Argand, Hess, Dietz továbbfejlesztették. Új változatának előkészítésében és megfogalmazásában elsősorban az óceáni geofizikusok játszottak szerepet Heezen, Menard, Guttenberg, Richter, Mc Kenzie míg végül nagy össze- foglaló munkában napvilágot látott az új elmélet, mely újraértelmezte a földi mozgásokat, a belső szerkezetet, a hegységképződést egyaránt. Lemeztekto- nika, vagy globális tektonika néven Morgan, Parker, Le Pichon, Isaks, Olivér, Sykes munkáiban lerögzített elmélet hamarosan világszerte ismertté vált és minden ország igyekezett számára hasznosítható módon eredményeit adaptálni . Mindmáig terjedően folyik a vita az új, elsősorban fizikai paraméterekre épülő teória hipotézis igazáról, hibáiról. Vannak akik a klasszikus szinklinális- elmélet és hegységképződés bázisán, vagy továbbfejlesztett változatán állva vitatják a lemeztektonika egyes tételeit Obrucsev, Satszkij, Belouszov, van Bemmelen, Teichert, Meyerhof, Hain és védői, továbbfejlesztői Dietz, Holdén. Kialakult a fixisták, mobilisták modern vitája, melyben egyes szerzők né- 294 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet zete időben is változott: van Bemmelen professzor legutóbbi budapesti elő- adásán ezt saját magáról is bevallotta. Az ellentétes felfogások vitája, bizonyításra törekvés, bizonyára a további- akban is mind elméleti, mind gyakorlati szempontból gyümölcsöző lesz. Hazai adaptációs törekvések is nemzetközi visszhangra találtak (Szádeczky Kardoss E., Stegena L.). Ügy gondolom, hogy az ellentétes felfogások vitája bizonyára itt is gyü- mölcsöző lesz. Nem kívánom felsorolni a hazai tektonikusok teljes gárdáját, de annyit meg kell említenem, hogy nálunk is megtalálhatók a globális tekto- nika hívei és vitatói, és talán azok járnak a helyes úton, akik a régi teóriák bizonyított téziseit eredményesen ötvözik az új elmélet nyújtotta lehetősé- gekkel. Minden jelenség maradéktalanul és egyértelműen ma még egyik teóriával sem magyarázható. Vannak problematikus kérdéscsoportok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a teória összességében elvetendő, sem azt, hogy valamikép- pen igyekezzünk belemagyarázni a dolgot a tézisbe és a jelenségeket az axi- ómákhoz rendeljük. Világszerte folyik az egyes földtudományi ágazatok eredményeinek összehan- golása az új globális tektonikai modellel és az ásványi nyersanyagkutatások is igyekeznek kihasználni az abban rejlő lehetőségeket. De fejlődik maga az elmélet is, hiszen ma már a nagy lemezek mellett mikrolemezekről és külön- böző korú élő és megállt szubcíukciókról is említést tesz az irodalom. Nyil- vánvaló, hogy az elsősorban óceáni geofizikával foglalkozók által alkotott koncepció nem minden vonatkozásban érvényes a szárazföldekre. Nemrég az USA-ban Hedberg, Irving megvilágították a „globális tektonika és jelen- tősége a kőolaj és gázkutatásban” tárgykört és a Szovjetunióban is nagy figyelmet szenteltek ennek a kérdéskomplexumnak (Kunin, Olenin, Szoko- lov, Lavrusko, Koszigin, Szóló vjev). A gyakorlati geológiát, a bányaföldtant elsősorban abból a szempontból érinti a tektonika, hogy mennyire használható, alkalmazható a gyakorlatban, az elméleti földtant művelőkét pedig az, hogy mennyire visz előbbre a föld alaposabb, pontosabb megismerésében. Valószínűnek tartom, hogy az előadások és a vita során többfajta felfogás képviselőjével találkozhatunk . Szilárd meggyőződésem, hogy ezek a viták igen jelentős előrelépést hoznak. Mert való igaz, hogy nagy szüksége van a jól használható tektonikai modell- re mind az ipari , mind az elméleti geológiának. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 295—307 A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom történeti áttekintése Szalai Tibor 2600 év óta foglalkoztatja az emberi elmét a Föld kialakulásának útja. A földtani tudományok megalapozásához elsősorban Steno, Buch, Hall, Lyell, Dana, Bertrand, E. Suess, Köbér, Stíllé, Staub járultak hozzá. A Kárpátokat tárgyaló legalapvetőbb munkákat Uhlig (1907), Voitesti (1921) írták. A Kárpátok megismerését AuBOUiN-nak (1974) a keleti és nyugati Földközi- tengerre vonatkozó megállapításai is messzemenően elősegítik. Ugyanez mond- ható DoRN-nak (1951) és BuBNOFF-nak (1952) a Visztula-törésre vonatkozó felismerésére is. A magyar geológusok közt a Kárpátok egészének kidolgozását id. Lóczy Lajosnak (1918) és Telegdi Roth Károlynak (1929) köszönhetjük. Lóczy megállapításai között a legfontosabb felismerés az alapkőzetnek egyrészt a Keleti-Alpokkal, másrészt a Rodopeval való összefüggése. Tanulmányom négy részből áll: 1. 1726 — 1903-ig terjedő irodalom. 2. ,,A Kárpát-rendszer aljzatát képező képződmények”. 3. Időrendi sorrendben foglalkozom a Kárpátok egészét tárgyaló munkákkal. 4. Geofizikai és néhány speciális tanulmány ismertetése. Hazánkkal foglalkozó legrégibb irodalom L. F. Marsigli: Mappa Mineralographica Fodinas in Hungária. Amsterdam, 1726. Born Ignác: Az ország bányaterületeit bejárva 23 levélben írta meg utazásának eredményeit. Briefe iiber mineralogische Gegenstánde auf einer Reise. Frankfurt u. Leipzig, 1774. Kempelen F.: Mappa regii Hungáriáé Salis Officia Designans. Vienna, 1760. Delius: Nachricht von ungarischen Opalen und Weltaugen. Praga, 1777. Klein, M.: Sammlung merkwürdigster Naturseltenheiten des Königreiches Ungarn. Pozsony, Lipcse, 1778. Benkő F.: Magyar mineralógia. Kolozsvár, 1786. Sternberg, I.: Versuch einer Geschichte dér ungarischen Erdbeben. Praga, 1786. Windisch, K. G.: Ungarisches Magazin oder Beitráge zűr rmgarischen Geschichte, Geographie, Naturwissenschaft dér dahin einschlagenen Litteratur. Pozsony, 1788. Bartsch, C. D.: Bemerkungen über den Plattensee. Pozsony, 1788. A XVIII. század két utolsó évtizedében megjelent munkák: Scopali, G.: Crvstallographia Hungarica. Hager, J. D.: Über das Vorkommen des Goldes in Siebenbürgen. Buchholz, J.: Beschreibung des wimdervollen karpatischen Schneegebirges. Esmark, J.: Kui'ze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Üngarn, Sieben- bürgen und das Bánát. 4 Földtani Közlöny 296 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 — 4. füzet Müller: Mineralgeschichte dér Goldbergwerke in dem Vöröspataker Gebirge in Sie- benbürgen nebst einer Charte. 1789. Zay S.: Magyar mineralógia. Komárom, 1791. Townson, H.: A new map of Hungary etc.-Travels in Hungary. London, 1793. Staszic, S.: Carta geologica totius Polonias, Moldáviáé, Transilvanias etc. 1806. Beudant, F. S.: Carte géologique de la Hongrie et de la Transylvanie. Paris, 1818. Szabó J.: Geológia. Budapest, 1883. Könyve az első magyar nyelvű összképet nyújtó munka. A Föld történelme című fejezet a magyarországi előjöveteieket is tárgyalja. A geológiai korokon végigvezeti az olvasót. így országunk első földtani összefoglaló művének tekinthető. Szabó József a Tokaji-hegységre vonatkozó — írja Pantó (Földt. Közi. XCVI. 2. 1966.) — nagy és súlyos előremutatásai őt kora világhírű és alapozóként általánosan elismert petrográfusai közé emelik. Szádeczky Gyulát leszámítva közvetlen utókora nem értette meg. Állításai kifogástalan igazát ma jóval nagyobb szellemi apparátussal éppen csak beértük, helytállását modern tudományunk gazdag kelléktárával sok kitérő után újra igazoltuk. Neumayr, M. : Erdgeschichte I. 1887. Jankó J.: Magyarország hegységeinek csoportosítása. Budapest, 1891. Halaváts Gy., T. Roth L., Schafarzik F.: Magyarország földtani viszonyainak rövid vázlata. Budapest, 1897. Sajóhelyi F.: Geológia. Pozsony, 1903. Szabó nyomán íródott könyvecske. Terje- delme 311 oldal. A szerző alapos munkát végzett, az ország földtani viszonyait is ismer- teti. A tévnézeteket is megemlíti. Böckh H.: Geológia. 3. kötet. Az első kötet 1903-ban jelent meg. A bécsi és budapesti földtani intézetek részletes felvételei nyomán készült, a kárpáti ívet és az azon belül fekvő terület egészét ábrázoló térképek: Hacer, R.: Az Osztrák — Magyar birodalom területére vonatkozó 1850 — 1865 között végzett bécsi átnézetes földtani térkép négy lapja az egykori Magyar birodalom terüle- tét ábrázolja. Haidinoer, W.: Geognotische Übersichtskarte dér Osterreichisch-Ungarischen Monarchie. Wien, 1867. Id. Lóczy L.: A Magyar birodalom földtani térképe. Budapest, 1900. Lóczy térképét Papp K. újabb adatokkal kiegészítette 1922-ben. Alap kőzet, Altaidák hl. Lóczy 1919 nyarán írta a 146 oktáv oldal terjedelmű, sok fontos megállapítást tartalmazó Geologische Studien im westlichen Serbien (1924) című munkát. Arra töre- kedett, hogy a Kárpátok és a Balkán gyűrűjében fekvő országunk geomorfológiáját megvilágítsa, és beleillessze abba a képbe, mely Közép-Európa keleti részéről kialakuló- ban van. Itt olvashatjuk, hogy 1900-ban E. Suess bécsi otthonában, ahol jelen voltak Uhlig, Diener és Cvijic, fejtette ki először megállapítását, mely szerint az Alpok keleti kiágazása, a Kárpátok maghegységei a Magyar-medence felé ellaposodnak, táblaszerű rögökben folytatódnak a medencében, és az Alföld alatt a Balkán masszívumba mennek át. Eötvös L. graviméteres eredményeire hivatkozva vallotta, hogy a Magyar-medence belsejében is meg kell lenni a Rodope töredékeinek. Lóczy (1918. a. p. 6) elsőként ismerte fel, hogy az Alpok, Kárpátok és a Balkán alapkőzete azonos. Uimitrijevic, M. D. és Dimitrijevtc, M. N. (1973) szerint a Pannon-medence aljzata, a Szerb-, Macedón- és Rodope-masszívum egykoron összefüggő egészet alkotott. A nevezettek felfrissítik Lóczy megállapítását. Lóczy a mediterrán vége felé az Alföldön magasra nyúló tömeget képzel el. írja: Csak így magyarázható, hogy a Bakonyban a medence szélén kiterjedt magasan fekvő neogén kavicsok fekszenek. A magasra nyúló tömegen kisebb -nagyobb depressziók voltak, amelyeket gátak választottak el egymástól. Ilyen szárazföldi gát húzódott a Balatontól DK-re még a mediterránban is. E gátat Lóczy emlékére Lóczy-hátnak nevezzük. Lóczy érintett megállapításához vezető út Peters K. (1872) és Mojsisovics E. (1880) tanulmányából indul ki. Ugyanis Mojsisovics a Peters megállapította Morava menti szárazulatot Keleti-szárazulat néven kiterjesztette a Száva és Dráva közti szigethegy- ségekig és a Pécsi-hegységig. A Keleti-szárazulat gondolata Koberí a „Zwischengebirge felismeréséhez, Prinz Gyulát a „Tisia” megjelöléséhez, Böckh Hugót a „médián mass fogalmához vezette. S z a l a A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom 297 Az algonkiumban Európát tenger borította. A tengert északon Fennoskandia szegé- lyezte, keleten Ázsiába nyúlt a tenger, délen a Gondvana mentén húzódott . H. és G. Termiek: Histoire géologique de la biosphére (1952) szerint az Európa és Afrika közötti tenger, helyzetét változtatva, mindmáig megmaradt. Már a kambrium előtt a Magyar- és az Ukrán-masszívum kiemelkedett a tengerből. Az alsókambriurnban bővült a szárazulat. A kiemelt terület az Orosz-táblához kapcsolódott. E szárazulat ha- tárai a középső- és felsőkambriumban változtak, de a Kárpátok egésze a kambriumiban szárazulat maradt . A kambrium előtti képződmények országunkban Szádeczky-Kardoss E. szerint epi-, mezozónabeli metamorfózist szenvedtek. Vendel M. megállapítja, hogy a balaton- hídvégi fúrás anyaga mezozonálisan metamorfizált. A Nyugati -Kárpátok maghegységei főleg kata- és mezozonális metamorfózison estek át (AndeüSOV). A kambrium előtti képződmények (E. Suess: Antlitz dér Erde III. 2. 1909.) az Ázsiá- ból átnyúlt Altaidáknak felelnek meg. Suess szerint csaknem egész Európa ázsiai épít- mény. É képződményeket Suess perm előttinek jelöli. Az Orosz-táblát karbon előttinek tekinti. A két terület alapkőzetének korkülönbségét tehát felismerte. Térképe megjelöli Európa megsüllyedt Altaidáit. Ezekhez tartozik a Kárpátok alapkőzete is. A Kárpáto- kat a Keleti-Alpokhoz kapcsoknak tekinti. A Dinaridákat a Déli-Alpokkal a Kászpi- tótól követhető egységnek jelzi. Az eredetileg nagy magasságú pannóniai Altaidáknak legnagyobb beszakadása — írja Lóczy (191 8. a) — a mediterrán — pontusi idő közé esik. A továbbiakban írja: sokatmon- dó hazánk geológiai történetében az, hogy a permi periódusban nemcsak a Kárpátok belső területén, hanem a medence közepére feltételezett altaida tömegen is szárazföld volt, amelyet a sivatagi eredetre utaló veres és fehér k varéit homokkő borított el. A kris- tályos hegységnek elsimítása és elöregedése talán még ebben a sivatagos permi korban vette kezdetét, és azóta szárazföld uralkodott a harmadidőszaki nagy beszakadásig. Glaciális jelenségeket nem lehet a permi kvarcitok és homokkövek görgetegein felis- merni, ellenben a kárpáti homokkőgyűrű középsőkréta és eocén lerakódásainak, exotiku- mainak szemléletéből, valamint a medence szegélyén talált mélyebb miocén rétegek po- ligén, óriási konglomerátumaiból és szegletes kőtömbjeiből arra lehet gondolni, hogy a kréta időszaktól a miocén elejéig ismételten glaciális tünemények uralkodtak hazánk területén. A pleisztocén eljegesedés mintha jóval kisebb méretű lett volna ezeknél a Ma- gas-Tátra, a Cérna Hóra, a Retyezát és a Fogarasi-hegységekben. Lóczy glaciális jelensé- gekre vonatkozó felismerésének helyességét Andreánszky igazolja, amidőn megálla- pítja, hogy a Bakony vonulat miocén kori kavicsai között lelhető fatörzsek 1000— 1400 m magasságban élt fák maradványai. Mivel a Kőrösök vidékén az altaid masszívum meg- süllyedése a pannonban történt, így itt a kréta-miocén közti időben az 1000 m-t jóval meghaladó tengerszint feletti magasság feltételezhető. A Kárpátok egészét tárgyaló munkák Uhlig 1903-ban megjelent munkájában (p. 911.) írja: ,,In unserem Gebirge hat diese Überschiebung und Überkippung eine anseheinend nur geringe Bedeutung”. Az 1907- ben megjelent könyvében a takaróredők legnagyobb méretű egymásra halmozódását tételezi fel. E véleményhez a bécsi 1903. nemzetközi kongresszus vezette (F. E. Suess). Lugeon: Les grandes nappes de recouvrement des Álpes (Bull. Geol. Soc. Francé, 1901.) című munkájában a Keleti-Alpok új értelmezését fejtette ki. Még a kongresszus előtt Uhlig vezetésével folyt le az emlékezetes kirándulás a kárpáti szirtekhez. Uhlig V. és Lugeon M. vitái voltak a kirándulás gyöngyszemei. A viták a kirándulókat állandó izgalomban tartották. Egységes vélemény a kirándulás rövid ideje alatt nem volt vár- ható. így a két kutató meg nem békült véleménnyel tért vissza Bécsbe. A benyomások és az érvek azonban később csendben munkálkodtak. A megszokott, régi gondolatok hálója lassan felengedett. A fogalmak új vonatkozásai élesebben és tisztábban jelent- keztek. Uhlig épp oly kevéssé volt vak utánzó, mint az újdonságok hatásvadásza. Hin- din érv és ellenérv gondos megvizsgálása után fordult az új, korábban általa is ellenzett felfogás felé. Ekkor azonban már nagy határozottsággal világító példája az igazság nyílt és becsületes harcosának, aki önszeretete következtében nem ragaszkodik saját alkotásai- hoz, ha felismeri a jobbat. Milyen más a kép, amit Uhlig 1907-ben a Tudományos Aka- démia előtt bemutat ,,Über die Tektonik dér Karpathen’ című munkájában, mint az ezt megelőző. Uhlig pontos térképfelvételei és leírásai az új felismerést minden vonatkozásban elő- készítették. 4* 298 Földtani Közlöny 107. kötet , 3—4. füzet Uhlig az első, aki kortársait megelőzve a Kárpátok kialakulásáról, noha nem fog- lalkozik behatóbban a Kárpátok láncán belül fekvő területtel, összképet ad. Megálla- pítja; Az idősebb övék belül, a fiatalabbak kívül foglalnak helyet. Két fő egységet, a külső és a belső övét különbözteti meg. A külső a homokkő, azaz a flis öv. Ez öv belső része a Beszkid (helvét). Magúra, a külső része a Szubbeszkid, Menilit-öv. A belső övét a Piennin-szirtek és a maghegységek (Inovec, Tribec, Kis- Fát ra, Nagy-Fátra, Magas- Tátra, Alacsony-Tátra) építik fel. Süllyedékek keletkeznek. így adódnak a feltűnő különbségek, amelyek a jelentékeny homológiák elhagyására csábítanak. A megsüly- lyedt területekre benyomulnak a harmadidőszaki tengerek, az alpi testen belül harmad- időszak üledékek nincsenek. Uhlig felismerte, hogy a szilt öv a külső és a belső Kárpátok határát jelzi. A mag- hegységek a Hernád-törésnél eltűnnek, amíg a kristályos kőzetek a Nyugati-Kárpátok- ban szétdarabolódtak, addig a Keleti- és Déli-Kárpátokban egységes vonulatot alkot- nak. A Keleti-Kárpátokat új világként jellemzi. Megállapítja, hogy az alpi takarókkal való analógia a kárpáti tektonika értelmezésének legfontosabb támasza. Az Alpokat összeto riasztó erők a Kárpátok területén is működtek, bár intenzitásuk itt kisebb volt, takarókat és maghegységeket hívtak életre. Az alapkőzet szétdaraboló- dása az Alpokban is megtörtént, majd a részdarabok összetorlódtak. Ez egységbe forrás a Kárpátokban nem következett be. Uhxig a fő egységeket helyesen ismerte fel, koncepciója nagyvonalú és imponáló, még tévedéseiben is zseniális. Murgoci, G.: The geol. Synthesis of the South Carpathians. (Congr. Geol. Internat., Comte Rendű de la XI. Congr., Stockholm, 1910.). A Déli-Kárpátok áttolódásos tekto- nikája a paleozóos időkben megkezdődött. Folytatódott csaknem megszakítás nélkül máig. A középsőkréta és a miocén két kritikus periódus, a Déli-Kárpátok kialakulása a jelenség intenzitásában különbözik az Alpokétól és a Nyugati-Kárpátokétól. Id. Lóczy L.: Magyarország földtani szerkezete (Földr. Társaság kiadványa, 1918. a.). Egy-két fontos megállapítását ismertetem. 1. Legfontosabb, amint azt már jeleztem, az alapkőzetre vonatkozó felismerése. 2. Törvényként mondhatjuk ki a Kárpátokról, hogy annál fiatalabb mozgások érték, minél távolabb esnek a megzavart rétegek a belső övtől. A megállapítás gyökerei Uhlig- tól valók. Uhlig és Lóczy vonatkozó véleménye a nagyméretű áttolódásokra áll, de a belső és a külső övékben az izosztatikus süllyedések és emelkedések egyidejűségére nem vonatkozik. Ezek a mozgások, amint azt Rónai A. megállapítja mindmáig mutat- koznak. Rónai is igazolta LóczY-t, aki amidőn a Magyar-medence beszakadásának kez- detét a felsőkrétában jelölte, azt is mondotta, hogy e folyamat ismételt ritmusos inga- dozásokkal a mai napig tart. Ki kell egészítenünk a fentieket azzal, amit Lóczy 1916- 1 bán az Alföld mélységeiről szóló cikkében mond. Csak Eötvös Lóránd bűvös érzékeny- ségű, nehézséget mérő eszköze fejezi ki: A nagy sűrűségű alap egymáshoz közel fekvő helyeken is különböző mélységekben van, vagyis az Alföld kemény alja egyenetlen. 3. A Duna melléki altaid, varisztikus tömegek a Keleti-Alpok szívébe nyújthatók. A miocén kor elején is nagy kiterjedésű, magas altaid tömeg emelkedett a Magyar- medence helyén. Hasonló a cseh, morva kristályos tömeghez vagy a francia Centrális- | masszívumhoz. Ebbe öbölként nyomultak be a paleozoikumi és mezozoikumi boreális és mediterrán tengerek. Ebből érthetjük meg a különböző fáciesű tengeri és szárazföldi lerakódások egymás melletti és egymás feletti váltakozását, mint a benyomuló tengerek kisebb-nagyobb regresszióinak és transzgresszióinak szüleményét. A tömeg legnagyobb beszakadása az andezit és bazalt vulkánosság maximális paroxizmusával egyidős, s a mediterrán és pontusi idők közé esik. Ügy látszik — írja Lóczy (1918), hogy az eredeti- lég összefüggő kristályos masszívumot a neogénben meridionális süllyedések és törések izolált rögökre darabolták. A meridionális törések fontosságára a későbbi irodalom súlyt helyez. Elég ha itt CLOOS-ra hivatkozom. Itt is tehát élen járt Lóczy. A meridionális töréseknek a vízhálózattal való kapcsolatára utalva a Kisuca-Vukovár, a Tisza megje- lölte szerkezetekre felfigyelt. j ^ 4. 1876-ban megállapítja, hogy a Bihart és folytatását, a Hegyes-Drócsát Tordától Lippáig csaknem szabályos félkörben flisöv veszi körül. , ^ 5. Meglepőnek mondja a bakonyi és mecseki üledékek különbözőségét. 6. Felhívja a figyelmet a nyugat-bánáti mészkővonulat és a Pécsi-hegység boreális jellegére. Megállapítja, hogy a nyugat-bánáti mészkővonulat mezozoikumi rétegei fácies jelleg- re az Orsóvá vidékiektől, amelyek még a Déli-Kárpátok átgörbüléséhez tartoznak, kü- lönböznek. A Fekete-tengertől Besszarábián át tágas miocén öböl a Duna melléki romániai alfölddel nyomul nyugatnak a Vaskapuig, ahol a Kárpátok külső területe a Balkán- 1 Szalui: A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom 299 hegységbe átkanyarodik. Ez a medencerész Dobrudzsa bőrszíjától és a bulgáriai táb- lától elválasztja a Déli-Kárpátokat (1918. p. 6.). E megállapítások a kárpáti térnek ázsiai kapcsolataira mutatnak. így az E. Stjess megjelölte keretbe illenek. A talaj kialakulása messzemenően a klíma függvénye^ Erre Inkey, Treitz és Tevikó hívták fel Lóczy figyelmét. Véleményüket elfogadta. így az ő idejében indult meg hazánkban a korszerű talajkutatás. Lóczy L.: Összehasonlító szemlélődések az Erdélyi-érchegység és az Északnyugati- Kárpátok geoszinklinálisai felett (Földt. Közi. XLVIII. 7 — 9. 1919.). Tektonikailag az Északnyugati-Kárpátok és az Erdélyi-érchegység homológok, hasonló szimmetriájúak, amennyiben szerkezetüket a szélső masszívumaikkal együtt az átlós irányban szemben fekvő Alföld szegélyén radiális törések tükörképszerűen uralják. Ismerteti a kárpáti területen áthaladó meridionális töréseket. A Kisuca-völgyből ki- induló É — D-i irányú Vukovárig követhető szerkezetet feltételesen az Adriáig követi. Itt említi a Tokaj — eperjesi szerkezetet is. A Lóczy felsorolta szerkezetek között e ket- tő a legfontosabb. A meridionális törések milyen viszonyban állnak — írja Lóczy — a Keleti-Alpok haránttöréseihez, az a jövőben lesz megállapítható. Cloos a Kárpátok- tól nyugatra fekvő Európát meridionális törések nyomán hat részre osztja. A meridio- nális Hernád-törés okozza, hogy a Kárpátok íve részelemekből áll. Lóczy: Suess E. emlékezete (Földt. Közi. XLV. 1915.). Az erdélyi földgáz fellelésé- nek érdeme Stjess E. nevéhez fűződik. Stjess már az 1890-es években LóczY-t többször figyelmeztette, miért nem kutat a magyar kormány Erdélyben kálisó telepekre. Stjess biztatására Hoitsy Pál közvetítésével indult meg Erdélyben a kálisó kutatás, amely gazdag földgáz telepeket nyitott meg. Lóczy sorai bizonyítják, hogy az erdélyi földgáz feltárása nem Böckh Hugó, amint azt gyakran halljuk emlegetni, hanem Stjess érdeme. Az eredményes kissármási fúrás telepítése pedig Papp Károly nevéhez és Lóczy nemes lelkiségéhez fűződik. Ugyanis a fúrási pont kitűzését Lóczy és Papp heves vitat- kozása előzte meg. Végül is Mály Sándor és Lóczy Papp javaslatát elfogadták. (Papp K.: Szent-István Akadémia Emlékbeszédei, 1922). V oitesti, I. P.: Apergu generál sur la géologie de la Roumanie (Bucuresti, 1921). Összképet ad a Kárpátokról. Részletesen tárgyalja Erdély rétegtani és tektonikai vi- szonyait. Foglalkozik Dobrudzsával is. A Keleti- és a Nyugati-Kárpátokat a Pecineaga- szerkezettel különíti el. Stíllé a Szamos-vonalat ettől kissé délebbre húzza. A Bakonyt és a Mtii. Apusenit összekapcsolja, egybevonja az Érchegységet a Mátrával, a Meszest az Északkeleti-Kárpátokkal. A Bihar tömege áthúzódik a Kőrösök vidékére. A Bakony és az Apuseni, valamint a Mecsek és a Délbánát vonulatai között Voitesti az Ivancica és a Délbánát kapcsolatát jelöli. Jelzi a délbánáti és a mecseki területek kapcsolatát. Lóczy (1918. a. p. 42.) írja: ,,A nyugatbánáti mészkővonulat a Pécsi-hegység mezozo- ikumával áll rokonságban. ’3 Voitesti fontos megállapítása szerint az Északkeleti-Kárpátok kristályospala vonulata a Radnai-havasoknál két ágra szakad: a főág a Keleti- és a Déli-Kárpátok ívét követi, délnyugatra a Gyalui-havasok felé elkanyarodó ív pedig természetes határ Erdély és az Alföld között. Az Erdélyi-medence és a Dunántúli-középhegység — írja T. Roth Iy. (1929. p. 135.) hivatkozva Vogel V. hátrahagyott kéziratára — eocén képződményei kőzettani kifej- lődés és fauna tekintetében egymástól általában feltűnően eltérnek. A faimában mutat- kozó eltérés valószínűvé teszi azt, hogy a két medence az óharmadidőszak folyamán egymással közvetlenül nem függött össze. E jelenséget a már említett Lóczy-hát terem- tette meg. Limanowski, M.: Sur le croisment successif des chaines de l’Europe Central en Pologne | ete. (Bull. du Sérv. Géol. de Pologne Vol. I. Varsovie, 1920 — 22.). Limanowski Kár- pátokon belüli varisztikus íve a Dunakanyart érintve ÉK felé tart. Keleti határát a Her- nád-vonal jelöli. Innen ÉNy-i irányt vett fel. Megállapítása helytálló. Nem mondható ugyanez a Kárpátok flis övére vonatkozó felfogásáról, minthogy szerinte a harmadidő- szaki hegységképződés során a kárpáti ív belsejéből a Magas-Tátrán keresztül mozgatott takaróredők képében kerültek volna jelenlegi helyzetükbe. Prinz Gy.: Magyarország földrajza I. (Tudományos Gyűjt. 15. Danubia, 1926.). A Nyugati-Alpok területén elkeskenyedett orogén kelet felé kiszélesedik és két hegyláncra bomlik. A hegységágak közé a Tisia ékelődik. A Tisia tömb a Kárpátok külső övezetei- nek újkori felgyűrődése folyamán kaptafa szerepét játszotta. Köbér, L.: Dér Bau dér Erde (Berlin, 1928.). A Kis-Kárpátokban Bécstől az Ala- csony- és Magas-Tátráig a maghegységek autoehton vonulata jelenik meg. A takaróépítmény felett az eocén transzgredál. A Kárpátok belső szirtöve a Mészkő- alpok homloka. A Kárpátok a Mészkőalpoktól abban különböznek, hogy az előbbieket 300 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet az eocén betakarta. E vonulat Köbér kárpáti zónája. Köbér írja: A Nyugati -Kárpát ok belső övének mezozoikuma a felső kelet-alpi sorozattal azonos. Kétségtelen tehát: A Nyu- gati-Kárpátokban megvan a kelet-alpi takaró, amint azt Uhlig már 1907-ben megál- lapította. A Keleti- és a Déli-Kárpátok felépítése különbözik a Nyugati-Kárpátokétól. A kelet-alpi takaró azonban itt is megvan. Fő elterjedése a Biharban mutatkozik. i Böckh H., Lees, G., Richardson, F. D. S.j Contribution to the Stratigraphy and Tectonics of the Iranian Ranges (in Gregory J. W.: The Structure of Asia, London, 1929.). Böckh Irán és a Pannon-medence hasonló szerkezetére utal. Mindkettőnél a takarószerkezetű övék mögött különböző földtani összetételű alpi jellegű mozgások nél- küli ,, médián mass” foglal helyet. T. Roth K.: Magyarország geológiája I. (Pécs, 1929.). Magyar nyelven ez az első mű, amely a Kárpát -medence összefoglaló földtani fejlődéstörténetét adja. Megjelöli a magyar föld helyét a dél-európai lánchegységek övében. Ez a könyv még ma is alapvető olvas- mány. Pávai-Vajna F.: Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata (Földt. Közi. LX. 1931.). Szerinte a Magyar-Horvát-medence alapja nem a pliocénben süllyedt le, legalább is nem egyöntetűen. A harmadidőszaki üledékek gyűrtek, a folyamatok máig tartanak. A beszkid és szubbeszkid takarók a galíciai öbölpászta süllyedéses alátolódására vezet- hetők vissza. Ezt a véleményt először ÜHLiG-nál találjuk. Lehetségesnek tartja, hogy a sárszentmiklósi eruptív kibúvás a magyaregregy — nagy- mányoki mezozóos vonulattal párhuzamosan húzódó, és ez és a balatoni ősredőzés között még egy mezozóos teknő keresendő, ez azonban a harmadidőszakban elsüllyedt. A Bakonyban áttolódásokat ábrázol. A litéri vonulatot áttolódási vonalnak tekinti. Felismeri a későbbi irodalom által Lóczy-hátként megjelölt ősi gerincet. A Keleti-szá- razulat, a Tisia létét tagadja. A kárpáti teret süllyedő és emelkedő pászták építik fel. Tanulmányomból kitűnik, hogy Pávai megjelölte lehetőségek között van több, amivel ma már nem érthetünk egyet, de ugyanakkor az Orosz-tábla alátolódására vonatkozó feltételezését ma már a fúrási adatok is igazolják. Köbér, L.: Das alpine Európa und sein Ralimén (Fin geologisches Gestaltungsbild, Berlin, 1931.). Az alpesi orogén törzsekből és köztes tömegekből áll. Megkülönböztetünk egy északi és egy déli törzset. Az északihoz tartoznak az Alpok, a Kárpátok és a Balkán- hegység. Ezek általános mozgása északi. A fő mozgás mindig az előtér felé történt. A déli törzsnek Afrika az előtere. A két törzs között helyezkedik el a „Zwischengebirge”. Az Alpok a lánc csomópontját alkotják. Az Alpokat a helvét, permin és a keletalpi vonnia- ' tok építik fel. A Kárpátok hajlatát ENy felől (Cseh-tömeg) és DK felől (Havasalföldi- küszöb - mai Mősziai tömb) ható nyomó erő teremtették meg. A Kárpátok flis övét I externidáknak, a Paring-ablakot metamorfidának, a terület többi részét centralidának tekinti. A Bakonyt feltételesen a Kárpátokhoz sorolja. A Kárpátokat két fő csoportba osztja: Egyrészt a Nyugati- és Központi-Kárpátok, másrészt a Keleti- és Déli-Kárpátok csoportjába. A Keleti-Alpok építési terve a Kárpátokban folytatódik. Faciológiai azonosság is összeköti a két területet. Ez főleg a centralidákra érvényes, amelyek az externidák mel- lett a hegységet felépítik. A pennin típusú metamorfidák itt ismeretlenek. Az Alpoktól idegen a mezozoikumra transzgredáló eocén, mely a Kis-Kárpátokban a takaróépít- mény felett húzódik. A Bakonyban meglepően dinári triászra akadunk. A profilt összehasonlítva a Keleti- Alpokkal, azt mondhatjuk, a Dinaridákban állunk. Amint a Rajna-vonalnál a Nyugati-Alpok a Keleti-Alpok alatt fekszenek, úgy a Du- nánál, ha a magas-tátrai hegységeket tipikus kárpáti tagoknak tekintjük, főleg a Sein- meringnél a Kárpátok vannak a Keleti-Alpok alatt. Az Erdélyi- k őzé ph egy sége t két fő részre osztja: A keleti a Torda-öv, a nyugati a Bi- liar-öv. Ezt a megállapítást id. Lóczy L. óta valamennyi szerző követi. ifj. Lóczy L.: Die Rolle dér plaeozoischen und mesozoischen Orogenbewegungen im Aufbau des innerkarpatischen Deckensystems (Revue de la Soc. Géol. Bulgare T. XI. 1939/1940). Megállapításai: 1. A magyar masszívum az alpi, kárpáti és dinári hegységképződés nyugodtabb fel- építésű magjaként fogható fel. Tőle kifelé haladva mind a kárpáti, mind a dinári hegy- láncok egyre redőzöttebbek. 2. A Balaton-felvidéken a mezozóos üledékképződés, mely a Buda vidékivel össze- függ, a nóri emelettel befejeződik. Ez valószínűleg a tőle nyugatra levő sorozattól elkü- löníthető tengerág üledéke. 3. A „litéri törés” déli vergenciáját Pávai V. F., a Bükk ugyancsak déli vergenciáját Schréter állapította meg. Lóczy jun. nyomatékosan utal a vergencia irányok fontos- S zalai: A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom 301 ságára, valamint arra, hogy ez irányok a Ke le ti- Alpokétól különböznek. Az Alföld és a Pannon-föld helyén a paleozoikum-mezozoikum idejében zonális elrendeződést! hegytö- megek és tengervályuk váltakoztak egymással. Tehát ez a terület szigettenger volt. A kárpáti területen ellenkező irányú vergenciák is fellépnek. A különböző irányú ver- genciák Lóczy jun. megjelölte ősföldrajzi kép nyomán alakultak ki. Felhívja a figyel- met a kárpáti és a dinári tér erőteljes kapcsolatára. Lóczy jun. térképe a Kárpátok ívén belül, azzal párhuzamosan haladó, többszörös ősi redőzés képét mutatja. így nagyon hasonlít Voitesti (1921) térképéhez. Pávai (1931) az előbbiekkel hasonló felfogást vall. Ugyanezt jelzi Szalai (1957) térképe is. A flisgyű- rű megjelenése jelzi a Kárpátok mai földrajzi képének kezdetét. Az ausztriai, szubher- cini fázisok hatására az egymást ól elkülönült egységek a Nyugati-, a Keleti-Kárpátok és az Apuseni-hegység ekkor kerültek szoros kapcsolatba egymással^ Vadász E.: A magyar bauxit előfordulások földtani alkata (MAFI Évk. XXXV [I. 2. 1946.). A hazai irodalomban Vadász elsőként tárgyalja részletesen az eddigi irodalom nyomán a bauxit keletkezésének és fogalmának kérdését. Szentes F.: A kárpáti hegyrendszer helyzete az alpesi orogénben. (Földt. Közi. LXXIX. 3 — 4. 1949.). A Kárpátok vidéke, írja, nem közvetlen folytatása az Alpok- nak. Itt egy magasabb lépcsőfok tektonikája érvényesül. Mai adataink Tollmann, Andrusov (1960) szerint a felső kelet- alpi egység és a Nyugati- Kárpátok fácieskifejlő- dése az ópaleozoikumtól a juráig csaknem azonos. A juráig tehát a közvetlen folytatás megvolt. Középhegységeinkben az uralkodó vergencia dél felé irányul. A korábbi széthúzásos elgondolással szemben ma már többféle szerkezeti elemet tar- tunk számon. Ez a geomechanika ad a kárpáti íven belüli hegységeknek sajátos egységet. A dinári kapcsolatra Köbér (1931), ifj. Lóczy (1939), Szentes (1949) utal. Szalai T.: A Kárpátok geotektonikai szintézise (Geofiz. Közi. VII. 2. 1958.). A kár- pát rendszer hegységei három fő tektonikai irány (érchegységi, herciniai, tethysi) men- tén helyezkednek el. A Tisia a nukleuszok és a hozzájuk tapadt fiatalabb üledékek össze- forradása által akkor alakult ki, amikor az e területet körülfogó üledékek kifelé irányuló vergenciája létrejött. A Hernád-vonalnak, mint az Alföldön áthúzódó, de a Kárpátoktól északra is követ- hető, ősi, a Kárpátok keletkezését megelőző szerkezeti elemnek felismerése. Stíllé, H.: Dér geotektonische Werdegang dér Kárpátén (Hannover, 1953.). A sar- kantyúk fontosságát hangsúlyozza. A Nyugati- és a Keleti-Kárpátokat a Szamos-vonal- lal különíti el. Az Erdélyi-medencét a közbenső tömeg részének tekinti. A Kimmeriai- hegységet hivatkozva ZuBER-re a Kárpátok és a Podoliai-tömeg közt húzódó, kambriuln előtti, illetve kaledóniai harmadik rögként jelöli. A belső kárpáti koszorú magmáját, mely a felszínen csaknem kizárólag az internid, sőt „rücklandi” hegységrészekhez kötött, lényegében a szávai orogenezis hívta életre, mely a kárpáti externidák szerkezetét meg- adta. A felszínig ható, nagy és általános magmafelszállás csak akkor következhetett be, miután a szükséges lehetőségek adva voltak. Ezek messzire kiterjedő takaróépítmények esetében csak akkor jelentkezhettek, miután az alpi jellegű tektonikát nagy repedések- kel kísért germán jellegű tektonika váltotta fel. A vulkanizmust a szávai orogenezis során megindult alátolódások indították meg. A Kárpátoktól északra levő előgeoszinkli- nális részek a Kárpátok alá tolódva a vulkáni koszorú területére jutottak, és ott a nagy mélységben anyaguk megolvadt és a felszínre tört. Az alátolódás a hebridi és a podóliai nyomóerők hatására történt. A harmadik fontos szerepet játszó nyomóerőként a havas- alföldit jelöli meg. Kovács L.: Magyarország földtana (1967) nagyon helyesen az alpi rendszer keretébe helyezve tárgyalja a mai ország földtanát. Az 52. ábrája Scheffer dunántúl-bácskai paleozóos küszöbét ábrázolja. E küszöb feltételezésére adatunk nincsen. Balkay B.: Probleme dér tektonischen Spannungsverteilung ún Karpatenraum (Geol. Rundsch. Bd. 50. 1960.). Eredményei: 1. A Kárpát-medencét homogénnek tekinti. 2. Jellemzi a húzó és nyomó feszültségek váltakozása, ugyanekkor a keretező lánc- hegységeket nyomási feszültség éri. 3. A húzási feszültségek keletkezésére nézve semmit sem állíthatunk bizonyossággal. Ugv látszik, hogy az Alpok, Kárpátok hegységképződését előidéző erők következménvei. Mészáros M. és Dudich E.: Közép- és Délkelet-Európa eocénjének párhuzamosítása és fejlődéstörténeti vázlata (Földt. Közi. XCII. 2. 1962.). Jaskó S.: A pliocén kori lignit képződés törvénvszerűségei (Földt. Közi. 103. k. 1. 1973.). 302 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet Mindkét tanulmány a kárpáti tér egészére és az ezt környező területekre vonatkozó kérdéseket tárgyalja. Sandulescu, M.: Essai de synthese structurelle des Karpathes (Bull. de la Soc. Geol. de Francé, 7. Ser. T. XVII. No. 3. 1975.). Összképet ad a Kárpátokról. A Bakonyt, Mecseket, Villányt észak-keleti irányba haladóként egymással szoros kapcsolatban álló- nak jelöli. Szalai T.: Kontinentales Sarmatium von Szentendre (Neues Jb. für Min. etc. Beil. Bd. LX. Abt. B. 1928.). A magyarországi harmadidőszaki terrigén képződményeket összefoglaló tanulmány. Geofizikai és néhány speciális tanulmány ismertetése Szalai T.: Eine paleogene vulkanische Kette ént láng dér O Linie des ungarischen Internid. (Zentralbl. f. Min. etc. Jg. 1938. Abt. A. No. 3.). Megállapítja a Velencei-hegy- ség andezitjeinek paleogén korát. Schmidt E. R.: Geomechanika (1967). Célja egységes mechanikai szemléletet adni a Földről. Több térképen ábrázolja a Kárpátok geomechanikai viszonyait. Sümeghy J.: A Győri-medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek össze- foglaló ismertetése. (M. Kir. Földt. Int. Évk. XXXII. 2. 1939.). A pannóniai törésvona- lak mentén alakultak ki a Pannóniai-medencék. A belső medence kialakulása, besza- kadása, feltöltődése a pannonban ment végbe. A Duna— Tisza közén a pannóniai réte- gek összletének vastagsága a dunántúlihoz képest megvastagszik. A részmedencék fon- tosságára Sümeghy hívja fel a figyelmet. Scheffer V.: Adatok a Kárpát-medencék regionális geofizikájához (Geofiz. Közi. VI. 1 — 2. 1957.). Legnagyobb értéke Közép-Európa keleti részének gravitációs anomália térképének összeállítása. Ez a térkép a szerző által nem említett problémák megoldásá- hoz vezet. Ezekre itt nem térek ki. A Limanowski megjelölte varisztikus vonulat helyes- ségét igazolja. így tehát egy eléggé vitatott kérdést tisztáz. Módszerének használható- ságát mutatja, hogy a geológusok megállapította szerkezetek összevágnak vizsgálati eredményeivel. Oszlaczky Sz.: Einige geophysikalisc-he Probleme dér ungarischen Kohlemvasserstoff- Forschung. (Freiberger Forschungshefte C. 60. Márz, 1959.). Nagykanizsától a Tarna- völgyig húzódó nehézségminimum tengelyt jelöl. Vadász E.: Magyarország földtana (1960). 646 oldal terjedelmű könyv. A mai ország területét alapos körültekintéssel tárgyalja. A mű megírásával nagy szolgálatot tett. Bendefy L.: Az 1963. évi skopjei földrengés magyarországi vonatkozásai (Földr. Közi. XIII. 1. 1964.). Közép-Európa és a Balkán-félsziget nagyszerkezeti vázlatán vilá- gosan látható, hogy a ramócaházai és a királyhegyesi, a skopjei földrengéssel egyidejű- leg kipattant rengések mindhárom helyen a Nyugati- és a Keleti-Kárpátokat elkülönítő Hernád-vonal jelezte csapásban fekszenek. Szádeczky-Kardoss É.: Grosstektonische Betrachtungen über Magmatektonik und des innenkarpatischen Vulkanismus (Acta Geol. VIII. 1 — 4. 1965.). A Kárpátok tekto- nikai és vulkáni ívei közötti kapcsolatot tárgyalja. Legfontosabb különbségként jelöli az alp-kárpáti geoszinklinális és a belső Kárpáti-medence között, hogy amíg a Kárpátok vonulata a szélterületet jelzi, addig a belső kárpáti medencerendszer a belső kárpáti geotumor centrális részét képezi. A permben a geotumor centruma körül háromszög ke- letkezett, szélén szakadási süllyedések vannak, melyek permi szedimentekkel és kvarcpor- firral töltődtek ki. Ezek: 1. A Balaton, Bükk, Gemerid- vonulat mentén DNy-i ékként jelentkeznek. 2. A Bihar-hegységben ÉÉNy — DDK-i irányban három, a Drocsában és a Mecsekben körülbelül KNy helyzetben mutatkoznak. Eltolódva, de nagyjából ugyanezeket az irányokat követik a mezozóos lerakodási tengelyek. Stegena L.: Lemeztektonika, Tethys és a Magyar-medence. (Földt. Közi. CII. 3 — 4. 1972.). Az Alpok, a Kárpátok és az egész mediterráneum harmadidőszaki tektonizmusát az eurázsiai és afrikai lemezek közeledő mozgása, a Tethys konszumációja szabályozza. A litoszféra egyes szubdukciós zónák mentén a mélybe süllyed. A Kárpátok vonalában az eurázsiai lemez dél felé, a Dinaridák alatt az afrikai lemez észak felé mozgott. A két szubdukciós zóna Magyarország felé mélyült. Megemlítem, hogy az eurázsiai lemeznek a Kárpátok alá történt süllyedésére Uhlig, Pávai, Stíllé hívták fel a figyelmet. Szádeczky-Iyardoss E.: A Kárpát-Pannon terület szubdukciós övezetei (Földt. Közi. Cili. 3-4. 1973.). Szalui: A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom 303 Wein Gy.: Zűr Kenntnis dér tektonischen Strukturen ira Untergrund des Neogens von Ungarn (Jahrb. Geol. BA. Bd. 116. Wien, 1973.). Több munkájában hazánk tekto- nikai viszonyait tárgyalja. Az általa bevezetett igái — bükki eugeoszinklinálist az Alpok, Dinaridák keretébe állítja. FlüGel, W. H.: Einige Probleme des Variskums von Neoeuropa (Geol. Rundsch. Bd. 64. Stuttgart, 1971.). A periadriai lineamens és ennek dunántúli folytatásának jelentő- ségét hangsúlyozza. Térképén megjelöli az imént említett igái — bükki eugeoszinklinális helyzetét. A speciális tanulmányok keretében meg kell még emlékeznem Vitális Istvánról, aki több mint 200 millió tonnával — írja Fejér Leontin (Földt. Történettud. Évk. 2. 1973.) — gyarapította hazánk kőszén vagyonát. Legnagyobb sikerét a másoktól félreismert elő- fordulások helyes felismerésével érte el. így például a Németegyházai-medencében, amelyet a Magyar Általános Kőszénbánya feladott, 1923-ban javaslatára új kutatófúrás létesült. Ez a fúrás ragyogó sikerként a tatabányaihoz hasonló barnakőszenet tárt fel. Vitális István volt a legeredményesebb kőszénkutató geológus. Legfontosabb irodalmi tevékenységeként Magyarország szénelőfordulásai (Sopron, 1939) munkáját említem. Szentes F.: Magyarország hegyszerkezeti térképe (1958) Rónai A. és Boczán B.: Áz Alföld talajvíztérképe (1961) Rónai A.: Hydrological and Engineering Geological Lowland Mapping in Hungary. IX. Congr. óf the Carpatho-Balkan Geol. Áss. V. IX. Rónai A.: Negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. MTA. X. osztályának közleményei 6/1 — 4. 1973. Schmidt E. R.: Magyarország vízföldtani atlasza (1961) Balogh K. és Kőrössy L.: Tektonische Karte Ungarns (1966) Dank V. és Fülöp J.: Magyarország paleozóos és mezozóos képződményeinek fedetlen földtani térképe. 18 db. 200 000 méretarányú földtani térkép. A fontosabb bányavidékekről és tájegységekről részletesebb térképeket is készítettek. A Tokaji-hegységről és a Bakonyról (25 000 méretarányban), a Mecsek-hegységről, a Dorogi-medencéről és a Mátra-hegységről 10 000-es méretarányú térképek jelentek meg. Szentes F.: Tectonique de l’Europe (Moscou 1964). Magyarország térképe. A különböző irányokból érkezett tengerelőnyomu lások támogatják a meg- állapítást, mely szerint a Kárpátok hegységei, a részdarabok még a mezozóos geoszinklinális idejében is, addig amíg a széthúzó erők működtek, amikor tá- gult a tér és a mélyből szimatikus iniciális magmatermékek törtek fel, távol voltak egymástól. Majd a geoszinklinális fejlődés későbbi szakaszában a rész- darabok a kontrakció idejében jutottak egymáshoz közel. Az ekkor érvényesülő tangenciális nyomás indította meg az Alföld megsüllyedését. A húzó és nyomó feszültségek a bajkáli orogén fázis idejében vagy még korábban is jelentkez- tek, amint azt az alföldi alapkőzet egyenetlensége mutatja. Ezek a mozgások alakították ki az Alföld aljzatát, és tették lehetővé a későbbi szigettenger megjelenését. A húzó és nyomó feszültségek váltakozása pulzációra utal, amint azt már id. Lóczy L. és Böckh H. is gondolták. A Gondvana és a Laurázia közti tér nyugaton korábban nyílt ki, mint a Kárpátok területén. A húzó és nyomó feszültségek nyugatról keletre vándorol- tak. E jelenséggel függ össze, hogy a magmatikus jelenségek maximuma a proterozoikumban, a kambrium és ordovicium határán, a késői devonban és karbonban — írja Krebs és Wachendorf (Geol. Soc. of Americ, Bull. Vol. 84. No. 8. 1973) — , a kárpáti területen a harmadidőszakban alakult ki. 1945 óta megjelent térképek Összegezés 304 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. liize1 A felső kelet-alpi egység legdélibb részei — írja Tollmann (1972) — a Keleti- Alpoknak felelnek meg. Ide tartoznak: a Központi -Alpok rögei, a Bakony, a Vértes, a Gerecse, a Pilis és a Szlovák -Karszt. A Bakony vonulat és a Nyugati-Kárpátok kapcsolatát a régebbi magyar kutatások is igazolták. A chocs takaró kövületeit — írja T. Roth (Magyaror- szág geológiája, 1929. p. 104.) — először Dornyai és Vigh ismerték fel, Kul- csár pedig a Strázsa -hegység és Trencsén távolabbi környékének chocs dolo- mitjában a déli Bakony középsőtriászának jellemző kövülettársaságait találta, és if.t. Lóczy különösen hangsúlyozza a Fehér-hegység raibli (felsőtriász) mészkövének és a mészkő faunájának a bakonyival való nagy hasonlóságát. Köbér is a dunántúli vonulat és a Nyugati-Kárpátok szoros kapcsolatát vallja. A felső kelet-alpi egység és a Nyugati -Kárpátok csaknem ugyanazokból az elemekből állnak. A fácieskifejlődések mindkét területen az ópaleozoikum- tól a juráig csaknem ugyanazok. Ilyen körülmények között a hatalmas felső kelet-alpi, felső szubtátrai, gömörid áttolódási összlet az alp-kárpáti rendszer felépítésének legjelentősebb eleme (Tollmann 1960, Andrusov 1960). A két terület térbeli helyzete az áttolódások során megváltozott. Beck-Mannagetta P.: A Keleti-Alpok szerkezete, fejlődéstörténete és kap- csolata Magyarország nyugati területeivel (előadva az Általános Földtani Szakosztály 1975. okt. 3-i ülésén). Szerinte Krappfeldtől nyugatra és a Koral- poktól északra a képződmények mindinkább alpi szerkezetűvé válnak. A Kor- alpok kristályos tömege választóvonal a Keleti-Alpok ÉK- és DK-re hajló ágai közt. Az összképet tekintve kelet felé már az ÉK-i kárpáti irány uralko- dik. Az ÉK-i irányt már a paleozóos vagy még korábbi képződmények is. jelzik. Id. Lóczy figyelmeztet arra — írja T. Roth (1929. p. 31.) — , hogy a Keleti- Alpok központi részének délkeleti szélső pillére, a Bacher-hegység elhajlik az Alpok K — Ny-i főcsapási irányából, és e pillér ÉK-i folytatásában a Rába — Mura közén, valamint Szombathelytől nyugatra nagymértékben átalakult ókori képződmények kicsiny rögei sorakoznak, emelkednek ki a harmadkori képződmények tömegéből, egy elsüllyedt hegylánc lefutását jelezvén, mely hegylánc a gráci harmadkori medencét különíti el a Kis-Alföld medencéjétől. Tollmann (1959) e vonulatot paleozóosnak jelzi. A kárpáti tér nyugati szegélyén a Mecsek — Kiskőrös vonulatig mutatkozik az ÉK-i irány. Ez irányok egyike a periadriai lineamens folytatásában fekvő bakonyi szilur, alsókarbon, a velencei gránit, a szendrői középsődevon varisz- tikus vonulata. Ennek fontosságát Flügel (1975) is hangsúlyozza. Ebben karbon korú gránit intruziók vannak, amint azt a velencei gránitra vonatko- zólag Jantsky megállapítja. Ez a vonulat Limanowski ÉNv felé elhajló varisztikus csapásához csatlakozik. Meg kell említeni, hogy az ÉK — DNy-i irányokat ÉNy — DK-iek is keresz- tezik. A Dunántúlon az ÉNy — DK-i szerkezetre utal Teleki G. (1942), Scheffer (1957), Vendel (1960), Bendefy (1964), Kassai (1973), Szeder- kényi (1976). Wein Gy.: A Budai-hegység tektonikája (Földr. Közi. XXII. (XCVIII), 1974. 2.). A Budai-hegységben négy egymással párhuzamos helyzetű ÉNy — DK-i mezozóos fáciesövet állapít meg. É fáciesövek az egykori tengerparttal párhuzamosan, ami abban az időben a középhegységi (ÉK — DNv) iránnyal esett egybe, helyezkedtek el. írja továbbá, hogy az eocén rétegsor lerakódása Szalai: A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodaion) 305 előtt minden bizonnyal az ausztriai, mediterrán fázisok alatt a mezozóos réteg- sort igen erős ÉNy — DK-i irányba ható tangenciális erőhatás érte. Ennek ha- tására ment végbe a horizontális elmozdulás, mely a mai szerkezetet létrehozta. Az ÉK — DNv-i irányok a Hernád-vonaltól keletre alig mutatkoznak. Ugv tűnik, hogy a Hernádtól nyugatra és keletre levő tömegek egymáshoz való helyzete a mezozoikum alatt és előtt különbözött a maitól. Erre utal Laub- scher véleménye is. Szerinte a Keleti-Alpok és Nyugati-Kárpátok a Tethvs déli szegélyét képezték az alpi orogenezis előtt. E tétel összhangban áll id. Lóczv-nak a mecseki mezozóos képződmények boreális éghajlatra utaló véle- ményével. A Nyugati- és a Keleti -Kárpátok neogén előtti fejlődését már Uhlig óta ismerjük. Uhlig a Keleti -Kárpátokat új világként jellemzi. Megállapítását a részletes vizsgálatok igazolták. Ma már azt is tudjuk, hogy a Kárpátoktól északra (Bubnoff, Dorn) és délre (Aubouin) a nyugati és a keleti területek jelentékeny különbséget mutatnak. A Hernád-vonal választja ketté a terüle- teket. E vonal Európa és Ázsia határaként tekinthető. A Nyugati- és a Keleti- Kárpátokat Voitesti a Pecineaga-vonallal, Stíllé a Szamos-vonallal, Szepes- házy a Dunántúlon húzódó ÉK — DNy irányú vonallal, magam a Hernád- vonallal látom elkülöníthetőnek. A Kárpátok térségét É — D-i irányban metsző Hernád-vonal jelentőségére E. Sitess hívta fel a figyelmet. A Hernád-vonal a Kárpátoktól északra a Finn-öbölig követhető. Bubnoff (Fennoszarmácia, 1952. p. 226.) a Kárpátoktól északra fekvő területekre vo- natkoztatva írja: Lehetséges, hogy e meridionális irányban lefutó határ már a prekambriumban megvolt. A Hernád-vonal kontinentális méretű, lineamens jellegű szerkezet. A Her- nád-vonalat időnként átlépte a kelet felől érkező ingresszió. Erről tanúskodik az Északi-tenger déli részében a Keleti -Kárpátokból érkezett korai kagylós- mészkő és raeti tenger üledékeinek megjelenése (Zokarski (1965), Wurster (1968), Ziegler (1975), APG Bull. Vol. 59/7. 1975. p. 1061.). A Keleti-Kárpátok geoszinklinálisa a felsőjurában a balkáno-krimi geoszin- klinálisban folytatódott (H. ósG.Termier: Histoire géologique de la biosphére, Paris, 1952.). Feltételezem, hogy TERMiER-ék megjelölte kapcsolat már a triászban is megvolt. így tehát a Keleti -Kárpátok mezozóos geoszinklinálisa összekapcsol- ja az Északi-tengert Ázsiával. A Keleti-Kárpátok megjelölte helyzet Andrusov (1933) felfogásához vezet. Szerinte a Keleti- és a Nyugati-Kárpátok vonatkozására utaló vélemények, sőt a Keleti-Kárpátok és az Alpokra vonatkozók megváltoztatandók. Ugyanis a Keleti -Kárpátok kristályos és mezozóos belső zónájában többé nem a Nyu- gati-Kárpátok belső régiójának folytatását kell látni. Andrusov e vélemé- nyét Stíllé (1953) nem fogadja el. Az előzőkben kifejtettek megerősítik Andrusov véleményét. Mindez természetesen a preszenon viszonyokra vonat- kozik. A köztes tömeg kérdésének hatalmas pro és kontra irodalma van. A kérdést figyelmet érdemlően megközelíti Jansin (1965). Ismerteti a vonatkozó iro- dalmat. HAiN-ra (1964) hivatkozik, aki a köztes tömegekben konszolidációs, ősi táblák, zónák töredékeit látja. E meghatározás azonos Aubouin (1965) megállapításával, aki a Tethvs területén kontinentális kéregtöredékeket említ. Minden paleogeográfia Auboltn szerint független az azt megelőzőtől és attól, mely azt követi. A Kárpátokon belüli köztes tömeg, illetve konszoli- 306 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 — 4. füzet dációs zónák határai is a paleogeográfiai viszonyok során változtak. Mivel a Nyugati -Kárpát ok, a Keleti-Kárpátok és a Dinaridák külön világként jelle- mezhetők, az ezek közt és ezeken belül levő ősi rögöket leghelyesebb konszoli- dációs zónák töredékeinek, köztes rögöknek tekinteni, amelyek felépítésüket tekintve teljesen idegenek az őket körülvevő és mintegy körülfolyó gyűrődé- ses övéktől (E. Suess, 1909.). Az ősi rögök és a rájuk települt és őket körülfolyó fiatalabb üledékek együt- tese a Kárpátokat körülfogó flis övön belül hatalmas egységként, köztes tö- megként tekinthető. Ez a Tisia. Ezt megelőző időben a kárpáti teret egységbe foglaló köztes tömeg nem volt. A flis gyűrű megjelenése előtti állapot E. SuESS-t, a szenon utáni állapot KoBER-t igazolja. Mindketten példaként a Magyar Alföldet említik. A Tisia legnagyobb beszakadását id. Lóczy az andezit és bazalt vulkaniz- mus maximumával hozza kapcsolatba. Ez a megállapítás az Alföld megsüllye- dését megmagyarázza. Irodalom — References Axdreánszky, G. Sarmatische Flóra von Ungam. ANDRUSOV, D. (1933): Sur la relation des Carpathes orientálás avec les Carpathes occidentales. Vestnik, Vol. IX. Praha Aniirusov, D. (1960): Neues über die Epirogenese und Orogenese in den Westkarpaten. Geol. Rundschau 50. ANDRUSOV, D. (1968): Grundrisse dér Tektonik dér nördlichen Kárpátén. Bratislava Argyriapis, L. (1974): Sur l’orogenése mesogéenne des temps Crétacés. Revue de Géogr., Pliys. et de Géol. Dyna- mique, 2. Vol. XVI. Fasc. 1. Paris Aubouin, J. (1965): Geosynclines. Balkay, B. (1960): Probleme dér tektonischen Spannungsverteilung im Karpatenraum. Geol. Rundschau 50. BARTSCH, C. D. (1788): Bemerkungen über den Plattensee. Ung. Mag. o. Beitr. zűr ung. Geschichte, Geographie, Naturwiss. dér dahin einsch. Litt. Beck-Mannagetta, P. (1975): A Keleti-Alpok szerkezete, fejlődéstörténete és kapcsolata Magyarország nyugati területeivel. Ált. Földt. Szakoszt. BENDEFY L. (1964): Az 1963. évi Skopjéi földrengés magyarországi vonatkozásai. Földr. Közi. XIII. 1. BENDEFY, L. (1965): Grundlegende Probleme dér Érforschung dér rezenten Erdkrustenbe végűiig. Gerlands Beitrage zűr Geophysik 74. H. 6. Leipzig Benkő F. (1786): Ásványtan. Kolozsvár Böckh, H., Lees, G., Richardson (1929): Contribution to the Stratigrapby and Tectonics of the Iranian Ranges. In Gregory, J. W.: The Structure of Ásia. London Brause, H. (1973): Paláomobilitát und Palaodynamik in Mitteleuropa. Akad. d. Wiss. d. DDR. Forschungsbereieh Kosmische Physik. Zentralinst. f. Phys. d. Erde. No. 14. Teil 3. Potsdam CLOOS, H. (1948): Grundschollen und Erdnahte. Geol. Rundschau Bd. 35. H. 2. Delids, T. K. (1777): Nachricht von ungarischen Opalen und Weltaugen. Prágai Kir. Cseh Tud. Társ. Közi. Delius, T. K. (1777): Anleitung zu dér Bergbaukunst. Prágai Kir. Cseh Tud. Társ. Közi. HORN, P. (1951): Geologie von Mitteleuropa. Stuttgart Fichtel, J. (1791): Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen. Fichtel, J. (1794): Mineralogische Aufsátze. FlÜGEL, W. H. (1975): Einige Probleme des Variskums von Neoeuropa. Geol. Rundschau 64. Halaváts Gy., T. Roth L., Schafarzik F. (1897): Magyarország földtani viszonyainak rövid vázlata. Bp. Horusitzky F. (1961): Magyarország triász képződményei a nagyszerkezet tükrében. MÁFI. Évk. XLIX. 2. JANTSKY B. (1957): A Velencei-hegység földtana. Geol. Hung. T. 10. Kassai M. (1973): A délkelet-dunántúli paleozóos rétegsorok fácies meghatározásának problémái. Földt. Közi. 103. Kempelen, F. (1760): Mappa regii Hung. Salis Officia Designans. Vienna Klein, M. (1778): Sammlung merkwürdigster Naturseltenheiten des Königreiches Ungam. Pozsony, Lipcse Köbér, L. (1928): Dér Bau dér Erde. Berlin Kobf.r, L. (1931): Das alpine Európa und sein Rahmen. Ein geologisches Gestaltungsbild. Berlin KoviCS L. (1967): Magyarország regionális földtana. Laubscher, H. P. (1971): Das Alpen-Dinariden Problem etc. Geol. Rundschau Bd. 60. Limanowski, M. (1920—22): Sur le croisment successif des chaines de l’Europe Centrale en Pologne etc. Bull. de Sérv. Géol. de Pologne, Vol. I. Varsovie Lóczy L. (1876): Jelentés a Hegyes-Drócsa hegységben tett földtani kirándulásokról. Földt, Közi. VI. Lóczy L. (1915): Suess E. emlékezete. Földt. Közi. XLV. Lóczy L. (1918.a): Magyrarország földtani szerkezete. A Magyar Szent Korona Országainak földrajzi, társadalom- tudományi stb. le'rása. Budapest Lóczy L. (1918.b): összehasonl'tó szemlélődések az Erdélyi Érchegység és az Északnyugati-Kárpátok geoszinkli- nálisai felett. Földt. Közi. XLVIII. 7—9. Lóczy L. (1924): Geologische Studien im westlichen Serbien. Berlin, Leipzig ifj. Lóczy, L. (1939): Die Rolle dér paleozoischen und mesozoischen Orogenbevegungen im Aufbau des innerkarpa- thischen Deckensystems. Festschr. Prof. Dr. Stefan Bonöev zu seinem 70 Geburtstag. Zeitschr. d. Búig. geol. Ges. XI. Sofia Litgeon, M. (1901): Les grandes nappes de recouvrement des Alpes etc. Bull. G. S. Francé No-tsisovics. E. : (1880): West-Bosnien und Türkisch-Croatien. Wien S zalai: A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom 307 Murgoci, >1. (1910): The geol. Synthesis of the South Carpathians. Congr. Geol. Int. Compte Rendű de la XI. Stock- holm Hűllek (1789): Mineralgeschichte dér Goldbergwerke in dem Vöröspataker-Gebirge in Siebenb ürgén nebst einer Charte. Lipcse Oszlaczky, Sz. (1959): Einige geophysikalische Probleme dér ungarischen Kohlenwasserstoff-Forschung. Freiberger Forschungshefte C. 60. Pantó G. (1966): A Tokaji-Szalánci-hegység és a Zempléni-dombvidék földtani megismeréséről. Földt. Közi. XLVI. 2. Papp K. (1922): Emlékbeszéd Lóczy Lajosról. Szent István Ak. emlékbeszédei. Pávat-Vajna F. (1931): Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata. Földt. Közi. LX. POSGAY K. (1967): A magyarországi földmágneses hatók áttekintő vizsgálata. Geofiz. Közi. XVI. 4. Renner J. (1959): A Magyar Országos Gravitációs Alaphálózat végleges feldolgozása. Geofiz. Közi. VIII. 3. Rónai A. (1973): A negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. MTA X. osztályának közleményei 6/1—4. Rónai A.: Hydrological and Engineering Geological Lowland Mapping in Hungary. IX. Congr. of the Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Vol. IX. Sandttlescu, M. (1975): Essai de synthése structurale des Carpathes. Bull. de Soc. Geol. de Francé 7. Ser. T. XVII. SCHEFFER V. (1957): Adatok a Kárpát-medencék regionális geofizikájához. Geofiz. Közi. VI. k. 1—2. Scheffer V.— Kántás K. (1949): A Dunántúl regionális geofizikája. Földt. Közi. 79. k. 9 — 12. f. Bp. Schmidt E. R. (1957): Geomechanika. Budapest Stegena L. (1972): Lemeztektonika, Tethys és a Magyar-medence. Földt. Közi. 102. 3—4. Sternberg, I. (1786): Versuch einer Geschichte dér ungarischen Erdbeben. Stíllé, H. (1953): Dér geotektonische Werdegang dér Kárpátén. Hannover Seess, E. (1909): Das Antlitz dér Erde. III. 2. Wien. Leipzig SEESS, F. E. (1911): Uhlig: Ein Bild seiner wissenschaftlichen Tátigkeit. Mitt. G. G. III. Wien Szabó J. (1883): Geológia. S zalai, T. (1928): Kontinentales Sarmatium von Szentendre. Geologische Beobachtungen im Szentendre-Visegrader Gebirge (Ungarn) mit besonderer Rücksicht auf die ungarischen terrestrischen Tertier Bildungen. Neues. Jahrb. f. Min. eto. Beilageb. LX. Abt. B. Szalai, T. (1958): Geotektonische Synthese dér Kárpátén. Geof. Közi. VII. 2. Szádeczky -Kardoss E. (1973): A Kárpát-Pannon terület szubdukciós övezetei. Földt. Közi. 103. 3—4. Szádeczky-Kardoss, E. (1965): Grosstektonische Betrachtungen über Magmatektonik u. des innenkarpatischen Vulkanismus. Acta Geol. VIII. 1—4. Szederkényi T. (1976): A délkelet-dunántúli ópaleozóos képződmények stb. Kandidátusi értekezés. Szepeshízy K. (1973): A Tiszántúl északnyugati részének felsókréta és paleogén korú képződményei. Szilárd J. (1959): Az országos gravitációs alaphálózat néhány különleges problémája. Geofiz. Közi. Vili. 3. Telegdi Roth K. (1929): Magyarország geológiája. Termiek, H. et Termiek, G. (1952): Histoire géologique de la biosphére. Paris TOLMANN, A. (1960): Neue Ergebnisse über den Deckenbau dér Ostalpen auf Grund fazieller und tektonischer Unter- Luchungen. Geol. Rundschau Bd. 50. Towsnson, R. (1793)- A new map of Hungary etc. Travels in Hungary. London Uhlig, V. (1903): Bau und Bild dér Karpathen. Wien Uhlig, V. (1894): Bemerkungen zűr Gliederung karpatisclier Bildung. Wien Uhlig, V. (1907): Über die Tektonik dér Karpathen. Wien Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Vendel, M. (1958): Über die Beziehungen des Kristallinunterbaues Transdanubiens und dér Ostalpen. Mitteilungen d. Geol. Ges. in Wien, 51. Bd. Voitfsti, I. P. (1921): Apercu général sut la géologie de la Roumanie. Bucuresti Wein, Gy. (1973): Zűr Kenntnis dér tektonischen Strukturen im Untergrund des Neogens von Ungarn. Jb. d. Geol. B. A. Bd. 116. Wien Wein Gy. (1974): A Budai-hegység tektonikája. Földr. Közi. XXII (XCVIIT) Windisch, K. G. (1788): Ungarisches Magazin oder Beitrage zűr ungarischen Geschichte, Geographie, Naturwissen- schaft dér dahin einschlagenen Litteratur. Pozsony Zay S. (1801): Mineralógia. Komárom Ziegler, P. A. (1975): Geologic Evolution of North Sea and its Tectonic Framework. The American Association of Petroleum Geol. Bull. V. 59. No. 7. Review of works giving an account of the tectonics of the Carpathian arc and the territory surrounded by it T. Szalai The evolution of knotvledge on the tectonics of the Carpathian Basin is expounded in detail and in due chronological order. In introduction the generál statements of Hungá- rián authors are cited and then the results of works dealrng with the evolution of the Carpathian Basin as a whole are presented. In the course of a discussion expounded in a chronological order, the basic features of structural evolution of the Carpathian Basin are depicted. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1877 ) m 7. 308—312 Reflexiós mérésekkel megbatározott felületek és sebességeloszlás a földkéregben és köpenyben dr. Posgay Károly ( 1 ábrával) Az elmúlt években az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet reflexiós méréseket végzett Karcag környékén a földkéreg és köpeny tanulmányozására. A kuta- tások célja a rengéshullámok terjedési sebességének vizsgálata volt a föld- kéreg és köpeny felső részén (Pobgay 1975.). A földkéregről szerzett geofizikai ismereteink a hegységek szerkezetének a megismeréséhez eddig is értékes adatokat adtak, s talán nem szerénytelenség, ha azt gondoljuk, hogy a geofizikai adatok adták meg a keretet a felszíni tek- tonikai megfigyelések értelmezéséhez (Kertz és társai 1972., Mituch, Posgay 1972.). A Föld csaknem egész felszínére kiterjedő geofizikai kéregkutatások eredményei újabb és újabb problémákat vetettek fel, ezek megoldása újabb lehetőséget tárt elénk. A földkéregben és felsőköpenyben megállapított határ- felületek jellege, azok állékonysága vagy átalakulása, bizonyos instabilisnek látszó zónák jelenléte arra ösztönöznek, hogy megismerésükre még fokozottab- ban törekedjünk, mert további fontos adatokat adhatnak a tektonikai elmé- letek megalapozásához. Kutatásaink részben a korábbi kéregkutatások kiegészítését, részben új szempontok szerinti kiterjesztését célozták. A kéregkutatásnál eddig első- sorban robbantásokkal keltett refrakciós beérkezések értelmezésére töreked- tek. A reflexiós képet csak kiegészítésként használták. A földkéregben levő csökkent sebességű zónákra (sebesség — inverziókra) is elsősorban a refrak- ciós hullámkép analízise alapján törekedtek. A módszer elvi sajátosságaiból következik, hogy a feladatot nem lehetett egyértelműen megoldani. Az utóbbi években végzett reflexiós vizsgálataink elvileg alkalmasak sebesség-inverziók kimutatására is. Az első kísérletek sikeresek voltak, ezért remélhető, hogy a módszer-műszertani problémák megoldása után a csökkent sebességű zónák természetére is következtetni lehet. Ezek a zónák magyarázhatók fizikai-kémiai ásványtársulási változások fel- tételezésével, mélyből benyomult testek jelenlétével, áttolódással, redőkkel, sőt a felsőköpenyben kimutatható inverzió esetleg a litoszféra-lemezeknek az asztenoszférába történő benyomulásával is kapcsolatos lehet (Szádeczky — Kardos 1968, 1971, 1974, Stegena 1974.). A felsorolt esetekben valószínű, hogy eredeti kialakulási mélységétől eltérő mélységbe került kőzetben a kör- nyezetétől eltérő lesz a rezgéshullámok terjedési sebessége. Kutatási célul tűztük ki annak megvizsgálását, hogy a felszínközeiben kel- tett szeizmikus rezgéssel jelentősen be lehet-e hatolni a felsőköpenybe. A GüTENBERG-csatorna, illetve az ezzel valószínűleg szoros összefüggésben levő Posgny: Reflexiós mérésekkel meghatározott felületek 309 jól vezető (kis sebességű) réteg kimutathatósága egyben az asztenoszféra ter- mészetére nézve is szolgáltatna információt. A terepi méréseket speciális, digitális szeizmikus berendezéssel végeztük, amelyet az Eötvös-intézetben a Magyar Tudományos Akadémia segítségével fejlesztettünk ki (Posgay, Korvin, Vince, 1970). A szeizmogramokat az Eötvös-intézetben működő Földtani Számítóközpontban dolgoztuk fel. A Minszk-32 típusú számítógéphez csatlakozó szeizmikus perifériákat és szá- mítógépes programokat szintén az Eötvös-intézetben dolgoztuk ki. A nyers szeizmogra mszelvén yen csak gyenge reflexiók láthatók. A hullám- kép legerősebb, legjellegzetesebb beérkezései a fiatal üledékekben görbült su- gárúttal a Föld felszínére visszaérkező s a felszínen visszaverődő hullámok. Számítógépes feldolgozással sikerült a mély reflexiókat az egyéb beérkezések- től elkülöníteni. Sikerült meghatározni a kéregben 3, a Mohorovicic diszkon- tinuitásnál 2, a felsőköpenyben 7 visszaverő felületet, továbbá az ezek közötti összletek intervallumsebességét. Az eredményeket összefoglalóan bemutató ábrán a függőleges tengelyen a mélységet ábrázoltuk kilométerben, a vízszintesen pedig a terjedési sebességet kilométer/másodpercben. A baloldali görbék a mért, illetve a korrigált átlagsebességet jelzik (1. ábra). A lépcső jobb oldali vonala a számított intervallumsebességeket ábrázolja. Az intervallumsebességeket számokkal is kiírtuk. Szembetűnő a sebességszelvényben a két inverz zóna. Az első a Mohoro- vicic diszkontinuitás táján van. Ez egy fizikai-kémiai szempontból instabil zónát jelenthet. A csökkent sebességű zóna alján nagyobb sebességű padok tételezhet ők fel, amelyek kisebb sebességűekkel váltakoznak. A mélység nö- vekedésével már a nagyobb sebességű padok jellemzik a rétegsort. (Ezt az elképzelést még további kísérletekkel kívánjuk megvizsgálni, mivel az inverz zóna kis vastagságú és a kis időszakaszból számított intervallumsebessége amiatt kisebb pontosságú.) 51 km mélységben a sebesség 8,7 km/s-ra, majd 57 km mélységben 7,8 km/s- ra csökken. Ez a kis sebességű képződmény a mérésekből meghatározott leg- mélyebb, — 96 km mélységű — visszaverő felületig követhető volt. A megha- tározott sebesség megfelel a Gutenberg által felfedezett kis sebességű réteg (low velccity laver. LVL) sebességének. Az eredmények jól egyeznek a rendelkezésünkre álló egyéb adatokkal. Bisztricsányi legújabb vizsgálatai szerint, — melyeknek publikálása folya- matban van — a 10°-nál kisebb epicentrumtávolságú földrengések útidőgör- béjéből a Wiechart — Hergoltz módszer a kissebességű zóna felső határát 69 km mélységűnek adta a felette levő rétegben a longitudinális rezgéshullá- mok sebessége 9,25 km/s. A szeizmikus és szeizmológiai adatokat összevetve az egyezés igen jó, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szeizmikus vizs- gálatok közelítőleg egy függőleges menti sebességeloszlást mutatnak ki, a földrengésekből számított adatok pedig egy vagy több országnvi területre jellemzők. Bisztricsányi azt is kimutatta, hogy a kissebességű réteg hazánkban ki- sebb mélységű, mint a Kárpát-medencét körülvevő területeken (Bisztricsá- nyi, Egyed 1973; Bisztricsányi 1974.). Vegyük észre, hogy a karcagi lokális adatok az eredménynek megfelelően, valóban kisebb mélységet mutatnak, mint Bisztricsányi nagyobb területet átfogó adatai. 310 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet km is 1. ábra. Reflexiós mérésekkel meghatározott sebességeloszlás a földkéregben és a földköpeny felső részében Karcag környékén Fig. 1. Distribution of velocities in the earth crust and the upper mantle as determined by reflexión measurements in the vicinity of Karcag, Hungary P o s g a y : Reflexiós mérésekkel meghatározott felületek 311 A felsőköpeny elektromosan jól vezető rétege — amely jól tudjuk hogy a kis sebességű réteggel szoros kapcsolatot mutat — Adám Antal közlései szerint hasonló mélységben található. A mélységértékek a regionális anizotrópiából adódóan 40 és 80 km szélsőértékek között szórnak. A jól vezető zóna vastag- sága Európában 50 km-re becsülhető (Ádám 1970, Fournier, Ádám és társai 1971.) Az első eredmények értékelésénél figyelembe kell venni, hogy nem ismerünk olyan szeizmikus reflexiós mélvszondázási kísérlet, amely a fentiekhez hasonló- an a felsőköpeny kis sebességű rétegébe hatolt volna. Mind a terepi méréseknél, mind a feldolgozásnál még meg kell oldanunk több módszertani problémát és meg kell vizsgálnunk adataink pontosságát is. Az ismertetett méréseknél közel egymás alatt lévő reflektáló felületelemek soraiból vezettük le a sebességviszonyokat. 1976-ban kezdődő kísérletsorozatunkkal megvizsgáljuk, hogy mely felüle- tek követhetők horizontálisan, és lehetséges-e az LVL jellegére, aljára adato- kat kapni. A kísérleteket a karcagi területhez hasonló szeizmógeológiájú al- földi területen kezdenének és csak megfelelő eredmények esetén folytatnánk más felépítésű területen. Törekszünk a sebességeloszlás horizontális vizsgálatára is, mert feltételez- zük, hogy a földkéreg és földköpeny sebességeloszlása és a közismerten prob- lematikus regionális gravitációs anomáliakép közös értelmezése elősegítheti a fiatal Kárpát- medence, illetve egyes tájegységei szerkezetének, kialakulásának ismeretét. Ezúton is szeretném megköszönni Mituch Erzsébet és dr. Bodoky Tamás, továbbá Petrovics Ilona, Korvin Gábor és Drahosné Gróh Edina kollé- gáimnak munkáját és azt a segítséget, amellyel egyrészt a terepi mérések veze- tésénél és szervezésénél, másrészt a számítógépes programok elkészítésénél és a szeizmogramok feldolgozásánál nyújtottak. Irodalom — References Adám A. (1970): A földi elektromágneses tér szerepe a Föld belső szerkezetének kutatásában. MTA X. Osztályának Közleményei. V. Budapest, pp. 385—417. BisZTRICsÁNYI, E. (1974): The depth of the LVL in Europe and in somé adjacent regions. Geofizikai Közlemények XXII. Budapest, pp. 61—08. Bisztricsáxyi, E., Egyed, L. (1973): The determination of LVL depth from data of closely spaced seismologieal statuons. Geofizikai Közlemények XXI. 1 — 4. Budapest, pp. 83—85. ■ Fournier, H. G., Adám, A., De Miguel, L., Sandlement. E. (1971): Proposel fór a first. upper mantle magneto- telluric F.-W profil across Europe. Acta Geodetica, Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungari- Icae. 6. pp. 467—477. Hirn, A., Steinmetz, L., Kind, R., Fiisch, K. (1973): Long rangé profiles in Western Europe: II. Fine Structure of the Lower Lithosphere in Francé (Southern Bretagne). Zeitschrift für Geophysik. Bánd 39. pp. 363—384. Kertz, W., Gehlen, K. stb. (1972): Das Unternehmen Erdmantel. Steiner Verlag, Wiesbaden KocMHHCKan, M. n. HaBanoBa, H. H. (1975.): CKopocTHHe MonenH aeMHOft nopbi h CTpyKTypa ceücMHMec- khx rpamui. Kopa h BepxHan MaHTHn aeMJin. HanaTenöcTBo MocKOBcnoro yHHBepcHTeTa, 86-93 Mituch, E.— Posgay, K. (1972): Hungary: in „the crusta! structure of Central and Southeastern Europe basedon the results of explosion seismology”; ed. Szénás Gy. Geofizikai Közlemények, pp. 118—130. Posgay, K. (1975): Mit Reflexionsmessungen bestimmte Horizonté und Geschwindigkeitsverteilung in dér Erd- kruste und im Erdmantel. Geofizikai Közlemények 23. pp. 13 — 18. Posgay, K. — Korvin, G.— Vince, J. (1970): Concepts of seismic digital instrumental and methodological develop- ment in the ELGI. Geofizikai Közlemények (Geophysical Transactions) XX. 1—2. Budapest, pp. 9 — 15. Stegena, L. (1974): Geothermics and tectogenesis in the Pannonian Basin. Acta Geologica Academicae Scientiarum Hungaricae, Tomus 18 (3—4), pp. 257—266. Szádeczky-Kardoss E. (1968): A Föld szerkezete és fejlődése. Akadémiai kiadó. Budapest Szádeczky-Kardoss E. (1971): A Kárpát-Dinarid terület új globális tektonika szemszögéből. Geonomia és Bányá- szat. 4. kötet. 1. sz. Budapest Szádeczky-Kardoss E. (1974): Geonomia. MTA Geokémiai Kutató Laboratórium előkiadása 5 Földtani Közlöny 312 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet Surfaces and velocdty distribution in the earth c-rust and niantle as determined by reflexión measurements K. Posgay In recent years the staff of the Hungárián Eötvös Lóránd Geophysical Institute carried out reflexión measurements in the Great Hungárián Piain (Alföld) fór a study of the earth crust and mantle. The measurements were performed by instruments of digital registration. Computer Processing of the results allowed the geophysicists to determine reflexions from the earth crust and the upper mantle, thought their amplitudes were substantiallv smaller than those of near-surface waves registered simultaneously. The intervalum velocity between the reflecting liorizons was alsó calculated. An in verse zone of 6.3 km/s velocity is sup- posed to be direetly above the Monorovicic discontinuity; beneath it an interval velocity of 9 km was registered already at a vertical distance of approximately 20 km. The results suggest the occurrence of another reduction of the velocity at a depth of 57 km, a reduc- tion that still seemed to be presumable even at the deepest reflexión measured at 96 km depth. It seems to be probable that the upper limit of the L. V. L. lies at about 57 km in the study area. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Sor. (1977) 107. 313 — 328 A Kapos-vonal dr. Némedi Varga Zoltá7i* (7 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: Dunántól hegységszerkezeti képének megrajzolásánál az alacsony ismeretességi fok miatt, az Igái- bükki és a Mecsek-kiskőrösi geoszinklinális egymáshoz vi- szonyított helyzetének megítélése több megoldást kínál. A ,,Kapos-vonal”-nak nevezett (Némedi Varga Z. 1970) szerkezeti öv legjobban Kaposvár és Kurd között tanulmányozható, ahol közvetlenül a Kapós völgyéhez kap- csolódik, azonban tovább nyomozható, mind északkelet, mind nyugat felé. A dombóvári vízkutató fúrásokkal közvetlenül kimutatott szerkezeti övét az alábbi adatok tükrözik: A felsőpannóniai és a pleisztocén-holocén üledékek elterjedése, a harmadidőszaki kép- ződmények vastagság viszonyai, ill. a medencealjzat mélysége, a gravitációs és mágneses anomáliák irányítottságának jelentős megváltozásai, a negyedkori kéregmozgások, a krétaidőszaki és a harmadidőszaki magmatizmus kőzetfajtáinak elterjedése stb. A Kapos-vonal mentén (Szenta, Döbrököz-Kurd ? Tengelic ?) vagy attól nem nagy távolságban (Mezőcsokonya, ill. Komló, Nagymányok) paleogén andezitvulkánosság, jelenkori földrengésgyakoriság és geotermikus anomália mutatkozik. A Kapos-vonalban a pannóniai kompressziós mozgások közvetlenül kimutathatók. Szerkezeti jellegek alapján a Kapos-vonal a Balaton- vonallal és a Mecsek-vonallal mutat rokonságot. Bevezetés 1969-ben Dombóvártól északkeletre a Kapós völgyében a dombóvári ipar ;elep vízellátásának biztosítására vízkutatás kezdődött, s ennek keretében mé- lyített fúrások közül a Dombóvár-1. vízkutatófúrás (D-l.) és D-2. fúrás felső- pannóniai rétegsor alatt, míg a D-5. fúrás pannóniai és a miocén üledékek ha- rántolása után mészkőanyagú mezozóos alaphegységbe ért (1. ábra). Az alaphegység felszínének fúrásokban észlelt jelentős szintkülönbségeire 11. a felsőpannóniai rétegsor látszólag igen jelentős vastagság-változására i pannóniai rétegek karotázsvizsgálatának korrelációja adott választ, s az iöz vétlenül rétegismétlődések kimutatását, majd azt követően a Kapos-vonal felismerését eredményezte (Némedi Varga Z.— Kiss E. Z. 1969). Történeti áttekintés A meglehetősen gyér fúrási adatok miatt a korábbi vélemények döntő többsége a Kapós völgyéhez kapcsolódó dombóvári felsőpannóniai vízadó terület és környékének alaphegységét paleozóos korúnak tartotta (Vajk R. 1943; Schmidt E. R. 1957; Vadász E. 1960; Horttsitzky F. 1961; Forgó L. — Moldvay L. — Stefanovits P. — Wein Gy. 1966; Wein Gy. 1967.). “ Előadta a MFT Általános Földtani Szakosztálya 1975. november 10— 11-i tektonikai ankétjén. 5* 314 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet 1. ábra. A dombóvári vízkutatási terület áttekintő térképe. Jelmagyarázat: 1. Szerkezeti vonal, 2. Szer- kezeti öv, 3. Kutatófúrás, 4. A földtani szelvény vonala Fig. 1. Layout of the water exploration area of Dombóvár. Legend: 1. Tectonic line, 2. Tectonic beit, 3. Ex- ploratory borehole, 4. Geological section line Ezt az alaphegységpásztát Wein Gy. (1966, 1967) kaposfő-mágocsi kristá- lyos vonulatként jelölte meg. Magyarország neogén képződményekkel fedett területeinek szerkezeti vizsgálata kapcsán (1969), új adatokkal kiegészítve a terület szerkezeti fejlődésmenetét is megadta. A legújabb, alaphegységet is elért, esetenként magvétellel mélyült fúrások adatai már tükröződnek Magyarország paleozóos és mezozóos képződményei- nek fedetlen földtani térképén (Fülöp J. — Dank V. — Csalagovits I. — Juhász A. — Szepesházy K. 1967), valamint Magyarország tektonikai térképén (Balogh K.— Kőrössy L. 1966) is. Ezeknek a térképeknek a továbbfejlesztése Dank V. és Bodzay I. (1971) preneogén képződményeket áttekintő térképe, amely számos új adattal kiegé- szített és szerkezetileg is értelmezett. A Mecsek hegység és a Balaton-vonal közötti területen már eddig is több jelentős szerkezeti vonal ismert: a „Zágráb-kulcsi törés” (YVein Gy. 1967), a Nagykanizsa — Kaposvár — Szekszárd közötti feltolódás (Balogh K. — Kőrös- sy L. 1966), a dunántúli ,,II. tektonikai vonal” (Dank V. — Bodzay I. 1971), Pincehely — Pári — Gölle — Kaposvár vonala mint szeizinotektonikai törés- rendszer) (Csömör D.— Kiss Z. 1962). A Dunántúl regionális geofizikájának ismertetése során Scheffer V. — Kán- tás K. (1949) elsőként hívták fel a figyelmet arra, hogy a Balatonfel vidéktől délnyugatra, délre eső terület a mágneses és gravitációs anomáliák alapján Gyékényes — Kapós völgy határvonallal két jellegzetes zónára osztható. Rá- mutattak e két vonulat alpi ill. dinári kapcsolataira, a jellegzetes tektogene- zisre („száva redők”), az „andezitek és más fiatal vulkáni kőzetek” megje- lenéseire. N é m ed i Varga: A Kapós -vonal 315 Mindezekből kiderül, hogy Dunántúl hegységszerkezeti képének megrajzolá- sánál, az alacsony ismeretességi fok miatt, az Igal-bíikki és a Mecsek-kiskőrösi geoszinklinális egymáshoz viszonyított helyzetének megítélése több megol- dást kínál. A szerkezeti vonal közvetlen kimutatása Dombóvár és Kurcl között Dombóvártól ÉÉK-re eső területen, közelítően K — Ny-i irányban (80 — 260°) futó szelvényvonal három pontján mélyített fúrásban a felsőpannóniai képződmények jelentős vastagságeltérést mutattak. A dombóvári vízkutató-fúrásokkal harántolt képződmények korbeosztása Age subdivisions of the formations intersected by water-exploratory drilling at Dombóvár I. táblázat — Table I. Fúrás jele és száma Holocén-pleisz- tocén (m) Felső- pannóniai (m) Alsópannóniai — miocén (m) Triász időszaki aiaphegység (m) D— 1 0,0— 53,0 53,0—334,2 - 334,2— 355,0 D— 2 0,0— 53,0 53,0—759,6 - 759,6— 788,7 D-5 0,0—121,0 121,0—891,0 891,0—1151,8 1151,8—1200,5 A két szélső fúrás egymástól kb. 6 km-re helyezkedik el, s ezen a távolságon a felsőpannóniai üledékek 280,0 m-ről 770,0-mre „vastagodtak” meg. A karo- tázsszel vények alapján az itt feltárt rétegsor 3 jól elkülöníthető rétegcsoportra osztható, melyhez mint negyedik rétegcsoport a pleisztocén-holocén képződ- mények vehetők. Az alaphegység kőzeteinek korbesorolása mecseki kőzettani analógiák alapján történt. A részletes laboratóriumi vizsgálat még nem történt meg. A fedőhegységi képződmények rétegcsoportjai Oenozoic formation groups II. táblázat — Table II. A rétegcsoport jele kőzettani összetétele vastagsága (m) kora IV. Uralkodóan agyagos, alárendel- ten homokos kőzetek 30,0— 80,0 Holocén — pleisztocén III. Homok, kőzetlisztes homok, agyag, agyagmárgarétegek vál- takoznak 100,0—300,0 középső *3 ^ n. Márga-agyagmárga pados homok- összlet, homokos, ill. márgás vezérszintekkel 100,0—120,0 része a a a © i. Agyagmárga 140,0—170,0 alsó része Miután ezek a rétegcsoportok egymástól elkülönítésre alkalmas fizikai paraméterekkel rendelkeznek (PS, látszólagos fajlagos ellenállás stb.) a D-2. és a D-5. fúrásokban a rétegcsoport-ismétlődés kimutathatóvá vált. A réteg- 316 Földtani Közlöny 107. kötet , 3—4. füzet o o esi 8 O i -takaró- rendszerének a Krizsnai-, a felsőkeletalpinak a Chocsi és a Gömörida takarórendszerek felelnek meg. Az északnyugati fél két övét elválasztó Balaton — Darnó vonal közelében sokfelé lehet találkozni az alpi ciklus szinorogén magmatizmusának a termékei- vel. Ilyen magmatitok a Gömöridák felsőkréta granitoidjai, továbbá a Zalai- medence és a Magyar-Középhegység eocén-oligocén granodioritjai és ande- zitjei. A Kárpáti térség fentebbi, DNy — ÉK-i irányú, rétegtani és nagyszerkezeti szempontból egymástól lényegesen különböző öveinek a jelenlétét általában azzal szokták magyarázni, hogy a paleozoikum és a mezozoikum folyamán ezeknek az övéknek a helyén egymástól küszöbökkel elválasztott szélesebb - keskenyebb geoszinklinális-vályúk húzódtak. A kárpáti térség földtani fejlő- déstörténete és a terület kőzeteinek a sajátságai, főleg a legútóbbi évtizedek alföldi fúrásainak a mélyföldtani adatai az ilyen elképzeléseknek ellentmon- danak. Valószínűbbnek látszik, hogy a fenti övék képződményei eredetileg a nagy Tethys geoszinklinális-rendszer különböző, egymástól tekintélyes tá- volságra levő részeiben halmozódtak fel, s az Alpoknak és Kárpátoknak a krétától a neogén végéig tartó kialakulása közben, elsősorban a kréta orogén fázisok hatására, kisebb-nagyobb elmozdult kéregrészek formájában utólag, tektonikailag kerültek egymás mellé. A rendkívül bonyolult, horizontális s esetleg torziós mozgásokat végző kéregrészek közül egyeseknek a belsejében semmilyen különösebb szerkezeti változás nem jött létre (Dunántúli-Közép- hegység), másokban viszont hatalmas takarók képződtek (Veporidák, Gömö- 386 Földtani Közlöny 107 . kötet, 3 - 4. füzet ridák), vagy pedig a mozgó tömegek kisebb-nagvobb részei egymásra tolódtak (Erdélyi-Középhegység). Az Alp-Kárpát -dinári rendszer tagjai közül legdélebbre, a mezozóos Tethys geoszinklinális déli szárnyában az Apenninek és a Dinaridák, valamint a Déli- Alpok és a Bükkidák képződményei halmozódtak fel. A Tethys geoszinklinális rendszer lassan, de nagy arányokban süllyedő tengely -zónájában halmozódtak fel a Keleti-Alpok és a Nyugati -Kárpátok (Veporidák, Gömöridák) takarórendszereinek, valamint a Bakonyidáknak a nagyvastagságú, karbonátos kifejlődésű, ofiolitokat és füst nem tartalmazó mezozóos képződményei. A Tethys északi szárnyában halmozódtak fel a Nyugati-Alpok Pennini- és Helvéciai-takarórendszereinek, a kárpáti térségben pedig a füsövnek, a szirt- övnek,a Tatridák bizonyos elemeinek, továbbá az Alföldidáknak, Zempléni- dáknak, Transzilvanidáknak és Kelet -Szerbiának az övékben ofiolitokat és flist is tartalmazó mező- kainozóos képződményei. A Keleti -Alpoknak, a Nyugati -Kárpátoknak, valamint a Bakonyidáknak a Tethys középső zónájában felhalmozódott képződményei sem nyugat, sem kelet felé nem folytatódnak. Az Alpok legnyugatibb, délre forduló részében, továbbá Kelet -Szerbiában és az ugyancsak déli csapású Hellenidákban a Tethys északi és déli szárnyának a képződményei, a tengely -zóna kimaradásá- val, közvetlenül érintkeznek egymással (1. ábra). rt 11111= =P=1 i r i i h F= || || | [ || Ml I I 1 ' 1 1 1 | |'" Kulsokárpáti -flisövezet, Helvéciái - takarórendszer szirtöv, Zemplenidak, Transzilvanidák, Alföldidák, Pennini - takarórendszer _ Kelet - Szerbia A Tatroveporidák Keletalpi- és Gömöridák iakarórendszerek takarórendszerei, y Bakonyidák Déli-Alpok Bukkidák Apenninek Dinaridák Déli - előtér In r 'i M 1 i 1 1 H _ - 7. ábra. Az Alpok és a Kárpátok mezozóos és annál idősebb Képződményeinek feltételezett eredeti elhelyezkedése a Tethys geoszinklinális-rendszerben az alpi ciklus fő orogén fázisainak megindulása (középsőkréta) előtt. (Sematikus vázlat) Fig. 1. Supposed original layout of the Mesozoic and pre-Mesozoic formations nf the Alps and the Carpathians in the Tethyan geosynclinal system before the onset of the main orogenic phases of the Alpine cycle (Middle Cretaceous) (schematized sketch) Szépé sházy: Az Alföld mezozóos magmás képződményei 387 A középsőkrétától a neogén végéig lezajló hegységképződési fázisokkal kap- csolatosan, É — D-i és K — Nv-i irányú préselő hatásokra a Tethys geoszinkli- nális rendszer képződményei összetorlódtak. Az alpi térségben a Tethys középső zónájában levő képződmények észak felé mozogtak és hatalmas takarórendszerek (Alsó- és Felsőkeletalpi takarók) alakjában borították be az északi szárny penninikumának és helvetikumának az ugyancsak takarókba gyúródott képződményeit. A Nyugati Alpokban a keletalpi takarók később lepusztultak. A Keleti Alpokban azonban egymás felett, jelenleg is kimutatható mind a négy takarórendszer. A Penninikum és Helvetikum képződményei a keletalpi -takarórendszerek alól csak kisebb-na- gyobb tektonikai ablakok alakjában (pl. Engadini -ablak, Tauern ablak, Wech- sel ablak, Kőszeg -rohonci-ablak stb.), valamint a Keletalpi takarók északi peremén (flisöv, szirtöv) bukkannak a felszínre. A kárpáti térségben a Tethys déli szárnyának és tengely-zónájának a kép- ződményei részben ékként nyomultak észak felé (Bükkidák, Bakonyidák), részben hatalmas takarórendszerek alakjában (a Veporidák, Gömöridák taka- rói) borították be az északi szárny (a Tatridák bizonyos elemei, Zemplénidák) ugyancsak összetorlódott képződményeit. A fentiekből következik, hogy pl. a Bükk, a Bakony, vagy akár a Chocsi-takarórendszer mezozóos képződményei eredetileg a Tethys geoszinklinális-rendszer délebbi részeiben helyezkedtek el, mint pl. a Mecsek, az Alföld vagy Kelet-Szerbia hasonló korú képződményei. Bizonyos területeken, így pl. a Hernád folyó mentén, a Gömöridák, Bükkidák 2. ábra. A kárpáti térség mezozóos és annál idősebb képződményeinek elrendeződése az alpi fázisok befejeződése utón. (Sematikus vázlat) Fig. 2. Arrangement of the Mesozoie and pre-Mesozoic rocks of the Carpathian realm after the completion of the Alpine orogenic phases (sketch) 388 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 — 4. füzet és Zemplénidák érintkezésénél az is előfordulhat, hogy a Tethys déli, középső és északi részének a paleo- és mezozóos képződményei közvetlenül egymás mellett, sőt esetleg egymás felett helyezkednek el (2. ábra). A kárpáti térség fentebb ismertetett délkeleti és északnyugati részének földtani fejlődéstörténete a kainozoikum előtt alapvetően különbözött egymás- tól. A mezozoikum végén azonban megkezdődött s a neogén elején befejező- dött a két nagyszerkezeti egységnek egyetlen nagy egységgé való összefonódá- sa. Azok a neogén mozgások (szávai, óstájer, újstájer stb. fázisok), amelyek a Külső-Kárpátokban kompressziós jelleggel (flisöv) a takarókat és pikkelyeket létrehozták, továbbá azok a diszjunktív jellegű neogén mozgások, amelyek következményeként a kárpáti térség nagy központi medencéje és peremi medencéi létrejöttek, és amelyek mentén az alpi szubszekvens vulkanizmus termékei a felszínre törtek, az egész kárpáti térségre lényegében már mint egyetlen nagy egységre hatottak. Egyes elképzelések szerint a Kárpátok ívén belül a harmadidőszaki meden- ceüledékek egy, az egész alpi ciklus alatt merev tömegként viselkedő kéreg- részre, ún. köztes tömegre, internidára települnek, ez a köztes tömeg sziget- szerűen helyezkedik el az Alpok és Kárpátok mobilis övezetében; földtani felépítése nem a Kárpátokéhoz, hanem inkább a környező táblás területek felépítéséhez hasonló, s merevebb voltánál fogva ellenállt az alpi orogén fázi- sok hatásának. Az Alföld területén a legutóbbi négy évtized alatt lemélyített több mint 2000 szénhidrogénkutató fúrásnak az adatai a fentebbi elképzeléseket lénye- gesen megváltoztatták. Az alföldi mélyfúrások magmintáinak kőzettani vizs- gálatából levonható leglényegesebb megállapítások az alábbiak: Az alföldi mélyfúrásokból megismert kaino-, mező-, paleozóos és annál idősebb képződmények kőzettanilag, litológiailag és rétegtanilag nagyon jól azonosíthatók a környező kárpáti gyűrt területek hasonló korú képződményei- vel, viszont gyökeresen eltérnek a szomszédos táblás területek (Cseh masszí- vum, Keleteurópai -tábla, Mőziai-tábla) képződményeitől. A kristályos aljzat legidősebb metamorfitjai, miként a Kárpátokban, az Alföldön is proterozóos korúak. Ennél idősebb, archai kőzetek a kárpáti tér- ségben eddig még sehonnan sem kerültek elő. Úgy látszik, hogy ennek a te- rületnek a földtani története, a kéreg megnyílásával, a proterozoikumban kez- dődött el. Az ó- és újpaleozóos képződmények az Alföld területén, valószínűleg utó- lagos, paleozoikum végi lepusztulás következtében, jelentéktelen szerepet játszanak, csak helyenként, keskeny övékben fordulnak elő. Az alpi ciklus mező- és kainozóos képződményei, miként a Kárpátokban, az Alföld területén is típusos geoszinklinális képződmények. Az Alföld üledé- kes képződményei között megtalálhatók egy geoszinklinális ciklus valamennyi üledékes formációjának a tagjai: az alsó terrigén, a karbonátos, a felső ter- rigén (flis és molassz) stb. formációk kőzetei. Az alpi üledékképződési ciklussal párhuzamosan lezajló magmás ciklusnak a típusos termékei, az iniciális, szi- norogén és szubszekvens magmatitok az Alföld területén ugyancsak jelen vannak. A Kárpátok térségében kimutatható, bázisos iniciális magmatitokkal, ofiolitokkal kísért mélytöréses övezetek (eugeoszinklinálisok) közül a legszé- lesebb az Alföld területén húzódik át. Az iniciális magmás működést lezáró, középsőkréta ausztriai fázis hatására az Alföld területén, bizonyos övékben, jelentős tektonikai folyamatok zajlottak le: vízszintes elmozdulások, kom- i ( a f a n ol in fa Szepe.sházy: Az Alföld mezozóo.s magmás képződményei 389 pressziós jellegű mozgások, torlódások, rátolódások stb. A préselő hatások bizonyítéka a fenti övék alsókréta és annál idősebb pelites képződményeinek a nagyfokú dinamometamorfózisa. így pl. a pusztaszöllősi, továbbá az ebes — hajdúszoboszlói alsókréta, vagy pedig a Bükk déli előterében feltárt alsótri- ász rétegeknél erősebb dinamometamorfózist a Kárpátok nagy takaróiban levő hasonló korú képződmények is csak egészen kivételesen szenvedtek. A Szolnok — debreceni flisövezet felsőeocénjében mért 0 — 90° között változó dőlésértékek jelentős eocénnél fiatalabb kompressziós jellegű mozgásokról tanúskodnak. Az Alföld területén a kréta és a neogén folyamán a Kárpátok és az Alpok nagykiterjedésű takaróihoz hasonló szerkezeti alakulatok valószí- nűleg nem jöttek létre (legalábbis erre bizonyítékok nincsenek); az átlagosnál kisebb (24,5 — 28,0 km) kéreg vastagság -értékek is emellett szólnak. Helyen- ként jelentősebb rátolódásoknak a jelenléte azonban elképzelhető. A nagy takarók feltételezett hiányának valószínűleg nem az az oka, hogy az Alföld, illetve a Kárpát medence aljzatában az alpi ciklus folyamán egy kaptafa- szerű, merev tömeg helyezkedett el, hanem az, hogy erre a területre, sajátsá- gos központi helyzeténél fogva, az alpi orogén fázisok alkalmával csak kis mértékben hatottak azok a torlasztó erők, amelyek a Tethys geoszinklinális- nak táblákkal határos, peremi részein a kéreg kivastagodását, illetve a Kár- pátok gyűrt láncát kialakították. * * * A földkéreg mobilis öveiben bizonyos tektonikai folyamatok kb. 200 — 250 millió éves időintervallumokban ciklusosán megismétlődnek. Minden tekto- nikai vagy másképpen orogén ciklushoz, mint vezérműhöz egy -egy párhuzamo- san lezajló üledékképződési, metamorf és magmás ciklus kapcsolódik. Egy nagy tektonikai cikluson belül négy fejlődési stádiumot, szakaszt lehet különválasztani: egy bevezető, evolúciós vagy geoszinklinális szakaszt, egy orogén vagy hegységképződési szakaszt, egy posztorogén szemikratogén és végül : egy kratogén szakaszt. Minden egyes tektonikai szakaszhoz önálló és jellegze- tes magmás tevékenység tartozik. 1. Az első, evolúciós vagy geoszinklinális szakasz folyamán számottevő oro- gén fázisok még nem hatnak. Ekkor a legmobilisabb, ún. eugeoszinklinális övékben a köpenyig hatoló, sebhelyszerű mélytörések mentén szimatikus ere- detű, bázisos magmatömegek kerülhetnek a felszínre. Ez az ún. iniciális vagy ofiolitos magmás tevékenység . (Az „ofiolit” elnevezést Brongniart A. vezette be a földtani irodalomba 1813-ban az Olasz Alpok szerpentinjeire. Steinmann A. 1905-ben az ofiolit nevet a geoszinklinális • övezetek valamennyi bázisos és ultrabázisos kőzetére kiterjesztette. Argand E. álla- pította meg elsőnek 1916-ban, hogy a bázisos magma szimatikus eredetű, és feltörése a nagy tektonikai mozgások előtt zajlik le. Stíllé H. 1940-ben a fő orogén szakasz előtti, szimatikus, általa iniciálisnak nevezett magmás tevékenység termékei közül csak a bázisos és ultrabázisos tagokat nevezte ofiolitoknak, a kovasavban vagy alkáliákban gazdag differenciátumokat [pl. keratofir, ' trachit stb.] különválasztotta. Burri C. és Niggli P. 1945-ben az ofiolit elnevezést, mint gyűjtőnevet az összes iniciális magmatit jelölésére használta. Az alábbiakban mi is így használjuk.) 2. A második, orogén vagy hegységképződési szakaszt a legerősebb, fő orogén fázisok jellemzik. Ezeknek hatására a kéreg legfelsőbb részeiben különféle torlódásos szerkezeti alakulatok, rátolódások, pikkelyek, takarók alakulhatnak 390 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet ki, a kéreg mélyebb részeiben pedig metamorfózis, ultrametamorfózis, migma- titosodás és újraolvasás jöhet létre. A megolvadt kéreganyag szialikus eredetű magmaként az orogén fázisok préselő hatására, vagy a fázisokat követő lazu- lások következtében a kéreg felsőbb részeibe nyomulhat, illetve a felszínre törhet. Ez az ún. szinorogén magmás tevékenység . 3. A harmadik, szemikratogén szakaszban a szialikus magma a szakasz vége felé fokozatosan egyre több szimatikus eredetű magmaanyaggal keveredve tör a felszínre. Ez az ún. szubszckvens magmás tevékenység . 4. A negyedik, kratogén szakaszban felszínre törő, majdnem tiszta szimati- kus anyagot termelő magmás működést finális magmat izmusnak szokták ne- vezni. * * * A szerkezeti földtanban (morfotektonika) egv-egy nagy orogén ciklus alkal- mával felhalmozódott üledékes és magmás képződmények összességét gyürö- dési vagy orogén tartománynak nevezik. Egy gyűrődési tartományon belül a tektonikai stádiumoknak megfelelő (egymástól regionális diszkordancia-felü- letekkel elválasztott) kisebb hierarchikus egységek a szerkezeti emeletek, azok- nál még kisebbek a szerkezeti alemeletek. A harmadik és negyedik stádium kép- ződményeit összevonva, egy orogén tartományt legtöbbször három (alsó, középső és felső) szerkezeti emeletre szoktak felosztani. A kárpáti térségben az alpi orogén tartomány alsó szerkezeti emeletéhez a felsőperm-alsókréta, a középsőhöz a felsőkréta-paleogén, a felsőhöz a neogén képződmények tartoz- nak. Az Alföld mezozóos képződményei a fenti nagyszerkezeti beosztás szerint az alpi orogén tartomány alsó szerkezeti emeletéhez, illetve a középső szerke- zeti emelet alsó részéhez sorolhatók. Az alpi ciklus magmás képződményei közül az alföldi mezozoikum az iniciális magmás képződményeket és a szino- rogén magmás tevékenység idősebb tagjait tartalmazza. A. Az Alföld alpi iniciális magmás képződményei Az Alpok és a Kárpátok területén az alpi iniciális (vagy ofiolitos) magmás tevékenység a triászban indult meg, maximumát a jura végén érte el, s a kö- zépsőkréta végén, az ausztriai, illetve a szubherciniai fázissal (az albai, illetve a túron korszak végén) lényegében mindenütt befejeződött. Az iniciális magmatitok feltörése a Tethys geoszinklinális-rendszer legmo- bilisabb, a köpenyig hatoló mélytörésekkel jellemzett ún. eugeoszinklinális öveiben zajlott le. Tehát az ofiolit-előfordulások mindig a mélytöréses övék lefutását jelzik (3. ábra). Az alpi iniciális magmás működést lezáró orogén fázisok jelentős kéregrész- elmozdulásokat hoztak létre. Az ofiolit-vonulatok jelenkori elhelyezkedése tehát sok esetben csak viszonylagos. A feltörések idején a vonulatok helye és iránya helyenként esetleg más lehetett, mint jelenleg. A kárpáti térség ofiolitjai lényegében négy nagy mélytöréses övezethez kap- csolódnak. Az ofiolitok feltörése elég tág, több mint 100 millió éves időinter- vallumban (a ladinitól a túron korszakig), négy szakaszban történt. A legidő- sebb, első és a legfiatalabb, negyedik szakasz kőzeteinek mennyisége és elter- jedése jelentéktelen. Az első, ladini-karni szakasz kőzetei csak a Keleti-Kár- Szepesházy: Az Alföld mezozóos magmás képződményei 391 3. ábra. A kárpáti térség iniciális, ofiolitos (1, 2, 3, 4) és szinorogén (a, b) magmás képződményeinek elterjedése, (Sematikus vázlat) Fig. 3. Rangé and distribution of the initial, ophiolitic (1, 2, 3, 4) and synorogenic (a, b) igneous rocks of the Car- pathian realm (sketch) pátokban (Persányi-hegység), a negyedik cenomán-turon szakasz kőzetei csak a Déli-Kárpátok autochtonjában fordulnak elő. (A Gömöridák ofiolitjainak alsótriász kora csak feltételezett.) A legfontosabb, második, jura időszaki és a harmadik, alsókréta szakasz gyakran hatalmas tömegű képződményeinek az elterjedése minden övben általános. Az ofiolitok legnagyobb része üledékes rétegekkel váltakozó, tengeralatti vulkáni termék, de akadnak bőven szub vulkáni és hipabisszikus kőzettestek is kisebb-nagvobb intrúziók is. A legidősebb ofiolitok kevéssé differenciáltak, az összetételük általában gabbroidális (tholeiites). A későbbi szakaszok termékei között a legszélsősé- gesebb, ultrabázikus, bázikus, savanyú és alkálikus differenciációs és asszimi- lációs termékek is előfordulnak. A kréta időszaki harmadik és negyedik sza- kasz kőzetei között nagyon gyakoriak a szpilitek. 1. Az alp-kárpáti geoszinklinális övezet és az attól ÉK-re és K-re levő táb- lás területek (Keleteurópai -tábla, Mőziai-tábla) érintkezése mentén húzódó Kárpáti mélytöréses öv lefutását a Nyugati- és Északkeleti-Kárpátok szirtövé- ben, a Keleti-Kárpátok Dacida-takarórendszereiben, továbbá a Déli-Kárpá- tok Danubiai-autochtonjában előforduló ofiolitok jelzik. A Nyugati- és Északkeleti-Kárpátok szirtövének az ofiolitjai mindig alsó- kréta korú, aljzattól elszakadt, gyökértelen testek, ún. olisztolitok. (Csupán a Nyugati-Kárpátoktól ÉNy-ra fekvő Sziléziában levő ún. teschenitek van- nak autochton helyzetben.) 10 Földtani Közlöny 392 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet A Keleti-Kárpátok ofiolitjai két vonulathoz tartoznak. A külső vonulat- ban a külső Dacida-takarók alsókréta durva flisét és szinajai rétegeit kísérő olisztolitok találhatók. A belső vonulat ofiolitjai kisebb-nagyobb telérek, tömzsök és intrúziók, vagy pedig azok foszlányai alakjában a belső Dacida takarók kristályos és mezozóos képződményeihez kapcsolódnak. A Keleti- Kárpátok ofiolitiai is uralkodólag jura és alsókréta korúak. Triász korú (ladini- karni) ofiolitok csupán a Persányi -hegység Dacida-takarófoszlányaiban for- dulnak elő. A Déli -Kárpátokban a Danubiai-autochton kristályos és mezozóos képződ- ményeit kísérik jura és alsókréta korú változatos ofiolitok. így pl. a Páring és Tarcu hegységben, a Mehádiai- (Mehedinti-) hegység Szörényi (Severin-) ta- karójában stb. A kárpáti térség legfiatalabb, cenomán-turon korú ofiolitjai is itt találhatók meg. 2. A kárpáti térség legnagyobb és legszebb ofiolit-öve, a Maros menti ofiolit-öv, a Torockói-hegység, az Erdélvi-Érchegység és a Drócsa hegység területén 190 km hosszú és 40 km széles ívben veszi körül az Erdélyi-Közép- hegység Biharia — Drócsa -takarórendszerét. Folytatása a felszín alatt délre ka- nyarodva, az Alföld legdélibb, bánsági (bánáti) részén és Belyrád környékén át a Vardar-övben is tovább nyomozható. ÉK felé, Torda közelében a vonu- lat elvégződik, illetve a folytatása egyelőre nem ismeretes. 3. A harmadik, legszélesebb ofiolit-öv a kárpáti térség délkeleti felét magá- ban foglaló nagyszerkezeti egységnek (Alföldidák, Transzilvanidák) az ÉNv-i részén húzódik a Drávától az Északkeleti-Kárpátokig. Ez az öv felsőkréta és annál fiatalabb képződmények alatt, egy a Mecsektől a Nyírségig terjedő DNy — ÉK-i irányú sávban harántolja az Alföld területét. Abban a mobilis övezetben helyezkedik el, amely a Bihari-autochtont és annak DNy-i, alföldi folytatását ÉNy-on szegélyezi, s amely nagyjából párhuzamos a Középmagyar- országi- (Zágráb — Hernácl) vonallal. A kárpáti térség későbbi, szinorogén fej- lődési szakaszában körülbelül ennek az övezetnek a területén alakultak ki azok a tenger vályúk, amelyekben a Szolnok — Debrecen — máramarosi flisöve- zet felsőkréta és paleogén terrigén üledékanyaga felhalmozódott. Az ofiolitok feltörése és a flisképződés között azonban semmiféle törvényszerű összefüggés nincs; legfeljebb csak annyi, hogy az ofiolitok is és a flisképződmények is a geoszinklinális övezetek legmobilisabb részeihez kapcsolódnak. A fentebbi középalföldi ofiolit -övezetnek a kőzetei uralkodólag gabbrós (tholeiites) összetételű, részben tenger alatt feltört bazaltok, mandulaköves bazaltok, azok piroklasztikumai, valamint szpilitek, részben kisebb-nagyobb szub vulkáni és hipabisszikus dolerit- és gabbrótestek, telérek, teleptelérek, intrúziók stb. Az ofiolitos magmás működés már a jura időszak elején, a liász korban megindult (pl. Hajdúszoboszló), maximumát a jura legvégén, illetve az alsókrétában (pl. Ebes, Kurd) érte el. A legfiatalabb ofiolitok apt-albai korúak (Duna — Tisza köze). Az ausztriai orogén fázissal (az albai és cenomán korszak határán) az ofiolitos működés itt lezárult. Az övezet legnyugatibb tagjai a Mecsek hegység felszínen levő alsókréta trachidoleritjei (alkáli bazalt- jai). A Mecsektől É-ra a Kurd és Döbrököz közelében lemélyített fúrások több. mint 1000 m vastagságban hatoltak felsőjura-alsókréta korú mandulaköves bazaltokból, továbbá doleritekből és gabbrótestekből álló ofiolitösszletbe. A kárpáti térségben ilyen vastag ofiolitos összlet csak a Maros menti ofiolit- övben fordul elő. Tovább ÉK felé, a Duna— Tisza köze középső és a Tiszántúl északi részén nagyon sok mélyfúrás tárt fel főleg malm-albai korú bazalt-, Szepesházy: Az Alföld mezozóos magmás képződményei 393 mandulaköves bazalt-, bazalttufa-, agglomerátum-, továbbá dolerit- és gabb- rótömegeket. így pl. Kiskőrös, Kaskantyú, Páhi, Nagykőrös, Jászkarajenő, Szolnok, Szandaszőllös, Nagykörű, Tiszagvenda, Kunadacs, Kunmadaras, Hajdúszoboszló, Ebes mellett, valamint Kárpátalján Beregszász környékén. A Mecsektől DNv-ra az ofiolit-övezet megszakad. Az övezet folytatása D felé, az előbbi övezethez hasonlóan a Balkán félsziget középső részén, az É— D-i irányú Pelagóniai- és Szubpelagóniai-övben kereshető. Mind a három fentebbi ofiolit-övezetben uralkodnak a normál-gabbrós, illetve az enyhén alkáli jellegű tholeiites összetételű termékek. A savanyú, alkálikus és bázikus differenciációs és asszimilációs termékek ritkák; ultra- bázitok (peridotitok stb.) jelentéktelen mennyiségben akadnak vagy teljesen hiányoznak. 4. A kárpáti térség negyedik ofiolit -övezete területileg a Déli-Alpok ÉK-i folytatásához, a Balaton — Damó vonal és a Zágráb — Kulcs — Hernád vonal ■ között DNy — ÉK-i irányban húzódó Bükkidákhoz kapcsolódik; az övezet , tényleges hovatartozása, nagyszerkezeti helyzete s képződményeinek a kora azonban még nem tisztázott. Az övezet ofiolitjai, kőzettani sajátságaikat tekintve lényegében teljesen hasonlóak az előbbi három övezet képződményei- hez. Többnyire ezek is bazaltok, mandulaköves bazaltok, doleritek, szpilitek, jj gabbrók stb. Ebben az övezetben azonban, az előbbi övezetekkel ellentétben, helyenként ultrabázitok is előfordulnak. Az övezet mélyfúrásokkal feltárt és felszínen levő ofiolit-előfordulásai többnyire közvetlenül a Balaton — Darnó ! vonal DK-i oldalán helyezkednek el. Jugoszláviában, a Drávától kissé délebbre a Lepavina-1 jelű fúrás hipersztén-peridotitban (harzburgitban), északabbra í a Nemespátró mellett lemélyített Inke-9 jelű fúrás szpilit-dolerites-radioláriás Íösszletben ért véget. Az Alföld északi részén ennek az övezetnek a mandula- köves-bazaltos, szpilites, radioláriás összletét tárta fel a Tóalmás-2 jelű fúrás. Tovább ÉK felé ehhez az övezethez tartoznak a Mátra ÉK-i, a Bükk DNy-i részén és a Bódva völgyében a felszínen is megtalálható bázisos magmatitok (gabbrók, diabázok), továbbá a Szepes — Gömöri — Érchegység K-i peremén felszínen levő, illetve mélyfúrásokkal feltárt ultrabázit-tömegek (szerpenti- nesedett peridotitok, dunitok, piroxenitek stb.) Az övezet tagjainak a kora egyelőre még bizonytalan. A Mátra K-i, a Bükk DNy-i részén és a Bódva völgyében felszínre bukkanó ofiolitok egyesek szerint felsőkréta, mások sze- rint középsőtriász korúak. A Szepes — Gömöri Érchegység ofiolit jait, mivel felettük helyenként középsőtriász rétegek találhatók, általában alsótriász ko- rúaknak tartják. Ez a helyzet azonban szerkezeti is lehet. A Nyugati- Alpok Penninikumában, valamint az Alföldidák, Transzilvanidák és Hellenidák me- i zozoikumában általánosan elterjedt ofiolitos-radioláriás-palás formációk a Déli- | és Keleti-Alpok mezozikumában ismeretlenek. Elképzelhető, hogy a fenti övezet ofiolitos formációi, legalábbis részben, az Alföldidák mezozoikumának a tartozékai, s a Balaton — Darnó vonal mentén, attól DK-re, tektonikai ab- lakok alakjában bukkannak elő a Bükkidák allochton helyzetben levő mezo- zoikuma alól. Az is lehet, hogy az övezet nem egységes (egy része paleozóos?). •5. Az alp-kárpáti térség mezozóos kőzetei között különleges helyet foglal- nak el azok a savanyú, intermedier és kisebb mennyiségben bázikus vulkáni és vulkáni törmelékes képződmények, amelyeket a Déli-Alpok triászának a ladini emeletéből (keratofirok, diabázok), illetve a Bükk hegység triászának . az anizuszi és ladini-karni emeletéből (porfirok, porfiroidok, porfiritek, dia- bázok) írtak le. Ezek a képződmények a keletalpi középsőtriász kifejlődés- 10* 394 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet ben nyomokban még megtalálhatók, a Nyugati-Alpok és a kárpáti térség keleti részének a triászában azonban seholsem fordulnak elő. A középsőtriász vul- kánitok nem típusos ofiolitok; azoknál sokkal savanyúbb összetételűek. In- kább elkésett herciniai szubszekvens vulkánitoknak és nem alpi iniciális magmatitoknak, vagyis nem szimatikus, hanem inkább szialikus eredetű magmás képződményeknek látszanak. Az Alpok és Kárpátok egyéb területein hasonló vulkánitok (diabázok és kvarcporfirok) a perm időszakban törtek nagy mennyiségben a felszínre. A Bükk hegység középső és keleti részében az anizuszi és ladini porfiroidok, porfiritoidok és diabázok elterjedése álta- lános. Az Alföld ÉNy-i részén, a Bugyi, Sári, Jászberény, Eger, Mezőkeresz- tes és Sajóbídvég környékén lemélyített fúrások neogén, illetve paleogén képződmények alatt mindenütt bükki (délalpi) kifejlődésű triászt tártak fel. Triász korú vulkáni kőzetet (feltehetően ladini porfiritot) azonban csupán egyetlen fúrás (az Egertől délre lemélyített Kömlő-1 jelű) harántolt. B. Az Alföld alpi szinorogén magmás képződményei Az Alpok és a Kárpátok területén az ausztriai, illetve a larámi orogén fázissal az alpi ciklus iniciális magmás tevékenysége lezárult. Ugyanakkor a szialikus kéreganyag bizonyos részeinek migmatitosodása, illetve újraolvadása követ- keztében megindult a szinorogén magmás tevékenység. A granodioritos vagy gránitos összetételű magmává olvadt kéreganyag az orogén fázisok ha- tására, illetve az azokat követő lazulások során a felsőkréta és a paleogén folyamán, kisebb -nagyobb hipabisszikus kőzettestek, intrúziók, telérek, te- leptelérek alakjában a kéreg felsőbb részeibe nyomult, illetve különféle vulkáni képződmények alakjában a felszínre tört. A szinorogén magmatitok elterje- dése szintén nagyszerkezeti övékhez kapcsolódik. Az Alpok és a Kárpátok térségében két ilyen övét lehet kijelölni (3. ábra). a) Az egyik, az ún. banatit-öv az Erdélyi -Középhegység és a Déli -Kárpátok Ny-i szegélyén és Kelet-Szerbia területén húzódik, nagyjából É — D-i irány- ban. Az övezet gránitos vagy granodioritos összetételű hipabisszikus vagy mélységi kőzeteit bánátitoknak nevezik. A megfelelő vulkáni és szubvulkáni kőzetek általában andezitek, dácitok és riolitok. A fenti területeken a felszí- nen is sok helyen, nagy tömegben megtalálható bánátitok benyomulásának, illetve kitörésének a kora felsőkréta és paleocén. Az Alföldön a kunmadarasi terület néhány mélyfúrásában a szenon glo- botruncanás üledékek közötti dácit és dácittufa anyagú közbetelepüléseket és teléreket lehet a banatitos magmás tevékenység legnyugatibb megnyil- vánulásainak tekinteni. b) A másik, ún. tonalit-öv a Keleti- és Déli-Alpokat elválasztó nagyszerke- zeti öv, a Periadriai-lineamentum (Insubrische Linie) töréseihez kapcsolódik. Az övezet granodioritos, gránitos összetételű mélységi és hipabisszikus kőze- teit összefoglaló néven tonalit oknak szokták nevezni. A megfelelő vulkánitok általában andezites összetételűek. A tonalitok benyomulásának kora: felsőkré- ta-paleogén. Az andezitek feltörése a paleogénben, főleg az eocénben és rész- ben az oligocénben zajlott le. Ennek az övezetnek a tagjai a kárpáti térségben a Balaton — Darnó vonal két oldalán találhatók meg. így pl. egy-egy nagyobb granodiorit-tömeget tártak fel Zala megyében a Hahót — Ederics, a Puszta- magyarod és a Gelse közelében lemélyített fúrások. A Szepes — Gömöri-Erc- 395 S z e p e s h á z y : Az Alföld mezozóos magmás képződményei. hegység területén ide sorolhatók a felsőkréta korú, ún. gömöri gránitok. A Balaton — Darnó vonal mentén a mélyfúrásokkal feltárt és felszínen levő eocén és oligocén képződmények nagyon gyakran tartalmaznak andezites összeté- telű vulkáni, szubvulkáni s esetleg hipabisszikus kőzettömegeket. Ilyenek pl. a Recsk környéki eocén andezit- és a bükkszéki oligocén andezittufaelőfordu- lások. Az Alföld É-i részének paleogén képződményeiben is több helyen akad- nak andezites összetételű vulkáni tufaközbetelepülések, a Szolnok — debreceni flisöv paleogén képződményei viszont vulkáni tufaközbetelepüléseket nem tartalmaznak. * * * A kárpáti térség nagyszerkezeti felépítésének és földtani fejlődéstörténeté- nek a kinyomozásánál az Alföld mélyföldtanának kulcsszerepe van. A legutóbbi évtizedek alatt lemélyített alföldi szénhidrogénkutató fúrások adataiból levonható leglényegesebb megállapítások az alábbiak: 1. Az Alföld területén az alpi orogén tartomány alsó és középső szerkezeti emeletének (felsőperm-paleogén) képződményei lényegesen eltérnek a Magyar- Középhegység, a Nyugati -Kárpátok hasonló korú, keletalpi és délalpi kifej - lődésű képződményeitől, viszont jól azonosíthatók a Nyugati-Alpok (Pennini- kum) és a Helleniclák (Pelagóniai-, Szubpelagóniai- és Yardar-öv) eugeoszink- linális jellegű képződményeivel. Ezen a területen az alpi ciklusra jelentős ini- ciális és szubszekvens magmás tevékenység, valamint mérsékelt arányú kar- bonátos üledékképződés a jellemző. Jelentősebb üledékvastagság csak a terri- gén jellegű preorogén, valamint a flis és molassz formációk esetében figyelhető meg. 2. Az alpi orogén fázisok közül az ausztriai fázis az Alföld ENy-i és a Tiszán- túl D-i részén, az idősebb neogén fázisok pedig a Szolnok — debreceni flisöv területén váltottak ki jelentősebb kompressziós mozgásokat. Az egész alpi ciklus folyamán viszonylag stabilis köztes tömegként a kárpáti térség DK-i részében csupán a Bihari-autochton és annak DNy-i, alföldi nyúlványa visel- kedett. Összefoglalás A Kárpátok térségében az alpi geoszinklinális ciklus kezdeti, evolúciós sza- kaszában felhalmozódott üledékekhez bizonyos övékben köpenyeredetű (szi- matikus), bázikus, ún. iniciális magmás képződmények kapcsolódnak. Az ini- ciális magmatitok feltörése a ladinitól a túron korszakig, a Tethys geoszinkli- nálisrendszer legmobilisabb, köpenyig hatoló mélytörésekkel jellemzett, ún. eugeoszinklinális öveiben zajlott le. A magmatitok legnagyobb része üledékes rétegekkel váltakozó tengeralatti vulkáni termék, de akadnak bőven szub- vulkáni és hipabisszikus kőzettestek, kisebb-nagyobb intruziók is. A legidősebb iniciális magmatitok kevéssé differenciáltak, az összetételük uralkodókig gabb- roidális (tholeiites). A fiatalabbak között a legszélsőségesebb, ultrabázikus, bázikus, intermedier, savanyú és alkálikus differenciációs és asszimilációs ter- mékek is előfordulnak. A legfiatalabbak között nagyon gyakoriak a szpilitek. A kárpáti térség iniciális magmatitjai (ofiolitjai) lényegében négy nagy, mezozóos mélytöréses öveket jelző vonulatban helyezkednek el. 1. Az alp-kárpáti geoszinklinális övezet és az attól E-ra és K-re levő táblás területek érintkezése mentén húzódó Kárpáti mélytöréses öv lefutását a Nyugati- 396 Földtani Közlöny 107. kötet. 3—4. /űzet és Északkeleti -Kárpátok Szirt-övében, a Keleti-Kárpátok Dacida-takaró- rendszerében, továbbá a Déli-Kárpátok Danúbiai autochtonjában előforduló iniciális magmatit-előfordulások jelzik. 2. A kárpáti íven belül a legnagyobb és legszebb ofiolit-öv a Maros-menti ofiolit-öv. Ez a 190 km hosszú és 40 km széles öv ívben veszi körül az Erdélyi- Középhegvség (Apuseni) Biharia— Drócsa takarórendszerét. Nyugati vége a felszín alatt délre kanyarodva, Belgrád környékén át, a Vardar-öv felé is tovább nyomozható. 3. A harmadik, ún. Középalföldi ofiolit-öv, a Mecsek hegységtől az Észak- keleti-Kárpátokig húzódó, széles, DNv — ÉK-i irányú sávban az Erdélyi-Kö- zéphegység Bihari-autoehtonját és annak alföldi nyúlványát szegélyezi. Az alpi ciklus következő, szinorogén (kréta-paleogén) szakaszában ebben az eugeo- szinklinális övben alakultak ki a Szolnok — debreceni flisöv tengervályúi. 4. Az előbbivel párhuzamos negyedik ofiolit-öv területileg a Balaton — Darnó vonal és a Zágráb — Hernád vonal között DNy — ÉK-i irányban húzódó, délalpi -dinári kifejlődésű mezozóos pásztához kapcsolódik, nagyszerkezeti helyzete azonban még nem teljesen tisztázott. Az előbbiektől eltérően, ebben az övben a gabbrók, bazaltok és szpilitek mellett jelentős ultrabázittömegek (peridotitok, dunitek) is előfordulnak. 5. Az alp-kárpáti térség mezozóos magmás kőzetei között különleges helyet foglalnak el azok a savanyú, intermedier és bázikus vulkáni képződmények, amelyeket kizárólag az előbbi öv területén a Déli -Alpok triászának a ladini emeletéből (keratofirok), illetve a Bükk hegység triászának az anuzuszi és ladini-karni emeletéből (porfirok, porfiritek, diabázok) írtak le. Ezek a kőze- tek a típusos ofiolitoknál savanyúbbak; inkább elkésett herciniai szubszek- vens vulkánitoknak látszanak. Az alpok és Kárpátok egyéb területein hason- ló vulkánitok a perm időszakban törtek a felszínre. Irodalom References Asdelkoviő, M. 2. — LtJPU, M. (1967) Die Geologie dér Sumadija- und Mures-zone. Carpatbo-Balcan Geologiral Assoeiation. VIII. Congress. Belgrade. 1967. Keports Geotectonics. Tóm. I. pp. 15—28. AndrüSOV, D. (1958, 1959, 1965): Geológia Ceskoslovenskích Kárpát I. II. III. Bratislava. p. 304, 375, 392. ÁRKAI, P. (1973): Pumpellyte-prehnite-quartz facies Alpine metamorphism in the middle Triassic volcanogenic- sedimentary sequence of the Bükk Mountains, Northeast Hungary. Aeta Geol. Hung. Tóm. 17 (1 — 3) Budapest, pp. 67—83. Avbouin, J. (1965): Geosynclines. Developments in Geotectonics 1. Balogh K. (1964): A Bükkhegység földtani képződményei. A MÁIT Évkönyve XLVIII. köt. 2. (záró) füzet p. 719. Balogh, K. (1972): Historicai Review of conceptions referring to the Paimonian Mass. Geologické práce, Správy 58. Bratislava, pp. 5—28. Dimitrescu, R. (1966): Beitrage zűr Kenntnis dér magmatisch-tektonischen Verhaltnisse im karpatisch-halkanischen Raum. Acta Geol. Hung. Tóm. 10. pp. 357 — 360. Levővel E. (1957): A Szarvaskő környéki titán- vanádium-vasérckutatás újabb eredményei. A MÁFI Évkönyve XLVI. kötet 2. füzet pp. 251 — 38). Maijritz B. (1913): A Mecsek-hegység erupt‘v kőzetei. Földt. Int. Évkönyve 21. 6. pp. 153 — 190. Pantó G. — FöldvárinÉ Vogl M. (1950): Nátrongabbró a Bódva-vöigyben. A MÁFI Évkönyve XXXIX. kötet (záró) füzet pp. 3—16. Pantö G. (1961): Mezozóos magmatizmus Magyarországon. MÁFI Évkönyve 49. 3. pp. 785 — 799. Savti, H. (1967): Die Mesozoischen Ophiolite dér Rumánischen Kárpátén. Acta Geol. Ác. Sci. Hung. Tóm. 11. 1 — 3. pp. 59 — 70. Savu, H. (1965): Considerations concernant les rélations stratigraphique et la pétrologie des ophiolites mésozoiques de Roumania. Bucarest. 1965. Annuaire du Comité d’État pour la Géologie Vol. XXXVI. pp. 143 — 175. SchrÉter Z. (1943): A Bükk-hegység geológiája. Beszámoló a M. Kir. Földtani Intézet Vitaüléseinek munkálatairól. A M. Kir. Földt. Int. 1943. Évi_ Jelentésének Függeléke 6. füzet. pp. 380—411. Szádeczky-Kardoss, E.— Juhász, Á. — Pantö, G.— Szepesházy, K.— Széky-Fvx, V. (1967): Dér sog. ophiolitische Magmatismus in í'ngarn. Acta Geol. Ac. Sci. Hung. Tóm. 11. (1—3.). pp. 71—76. Szentpétery Zs. (1953) A déli Bükk hegység diabáz és gabbrótömege. Földt. Int. Évkönyve 41. 1. pp. 3 — 101. Szepesházy K. (1964) A Kecskemét— Szolnok közötti kréta időszaki vulkáni terület kőzetei. A MÁFI Évi Jelen- tése az 1964. évről. pp. 525 — 534. Szepesházy K. (1973) A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és paleogén korú képződményei, p. 96. Akadé- miai Kiadó, Budapest Szepesházy: Az Alföld mezozóos magmás képződményei 397 Wein, Gt. (1969): Tectonic review of the neogene-covered areas of Hungary. Acta Geol. Ac. Sei. Hung. Tóm. 13. pp. 399 — 436. Wein, Gy. (1973): Zu rKenntnis dér tektonischen Strukturen im Untergrund des Neogens von Ungarn. Jb. Geol. B. A. Bd. 116. Wien, pp. 85—101. Mesozoic igneous rocks of the Great Hungárián Piain K . Szepesházy Tn the Carpatian realm the sediments accumulated in the initial, evolutionary phase of the Alpine geosynclinal cycle are in certain zones accompanied by basie magmatites of mantle origin, so-called initial simatic magmatites. The initial magmatites emerged from Ladinian to Turonian time in the most mobile, so-called eugenosynclinal belts, characteri- zed by deep fractures penetrating as deep as the mantle, of the Tethyan geosynclinal system. The búik of the magmatites are products of submarine volcanism alternating with sedimentary layers, though subvolcanic and hypabyssal rock bodies, intrusions of varying size, do alsó occur in a great number. The earliest initial magmatites are little differentiat- ed, showing predominantly gabbroidal composition (tholeiitic). Later ones inelude ultra- basic, basic, intermediate, acid and alcaline products of differentation and assimilation thus showing an extremely wide rangé of variety. The latest ones are very often represent- ed by spilites. The initial magmatites (ophiolites) of the Alpine-Carpathian geosynclinal beit occur essentially in four large zones representing deep fracture zones. 1. The Carpathian deep fractm’e zone, running along the contact between the Alpine- Carpathian geosynclinal beit and the platform areas to the north and east of it, is deli- neated by occurrences of initial magmatites recognizable in the Klippen Beit of the Western and Northeastern Carpathians, the Dacida nappe systems of the Eastern Car- pathians and in the Danubian Autochton of the Southern Carpathians. 2. The largest and nicest ophiolite beit within the Carpathian Arc is the Maros Valley ophiolite zone, surrounding, in form of an arc, the Biharian-Drócsa nappe system of the Transsylvanián Highlands (Apuseni Mts.) over a length of 190 km and a width of 40 km. Its western end, bending southwards underground, can be farther traced across the region of Belgrade, towards the Vardar zone. 3. The third, so-called Middle Hungárián Piain ophiolite zone, forming a wide beit of SW — NE orientation extending from the Mecsek Mountains as far as the Northeastern Carpathians, borders on the Biharian Autochton of the Transylvanian Highlands and its outposts extending intő the Great Hungárián Piain. It was in this eugenosynclinal beit that the sea troughts of the Szolnok — Debrcen flysch beit were formed in the next, synorganic, Cretaceous-to-Paleogene phases of the Alpine cycle. 4. Parallel to the former, the fourth ophiolite zone is spatially associated with the South Alpine-Dinaric Mesozoic beit extending in SW — NE direction between the Balaton-Darno Line and the Zagreb — Hernád Line, bút its megatectonic situation is nőt completely cleared as of yet. Differently from the former, gabbros, basalts and spilites in this zone are accompanied, in addition, by considerable masses of ultrabasites (perido- tites, dunites). 5. A particular piacé among the Mesozoic igneous rocks of the Alpine-Carpathian area is occupied by the acid, intermediate and basic volcanics which were described, exclusively in the former zone, from the Ladinian Stage of the South Alpine Triassic (keratophvres), resp. from the Anisian and Ladinian-Carnian Stages of the Bükk Mountain’s Triassic (porphyries, porphyrites, diabases). These rocks are more acid than the tvpical ophiolites; appearing to be rather retarded Hercynian subsequent volcanic products. In other areas of the Alps and the Carpathians similar volcanics ernpted in the Permian. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qed. Soc. (1977) 107. 398—405 A Szolnok-mármarosi flisárok szerkezeti helyzete és kapcsolatai dr. Körössy László Az MFT Általános Földtani Szakosztály 1975. évi tektonikai ankétjának egyik célja a vitás kérdések megbeszélése, a magyar geológusok korszerű és egységes álláspontjának kialakítása volt. Tisztázásra szorul többek közt az alföldi flisárok kérdése is, ezt kívánom itt taglalni. 1. A flisárok megismerésének története Közismert, hogy az Alföld mélyén flisképződményeket először Papp Károly írt le a hajduszoboszlói állami mélyfúrásból (1940). Utána az irodalomban Majzon László (1956) említett alföldi flisképződményeket a fúrási kőzetanyag foraminifera vizsgálata közben tett megfigyelései alapján. Flis jellegű képződmények felszíni előfordulását ÉK-felé szintén régebben ismerték, a magyar geológusok közül legutóbb Jaskó S. (1943) térképezte ezeket a Lápos-hegységben, a Szálva völgyében, azonban a Papp K. által emlí- tett flisfáeiesű üledékekkel való összefüggés gondolata ekkor még nem merült fel. Az 1948 — 1951. években mélyültek a Szatmárnémeti és Nagykároly kör- nyéki fúrások, melyek szintén flis jellegű üledékben végződtek. A szaporodó adatok alapján az alföldi flisképződményekre vonatkozó ismeretek rövid össze- foglalása az 1956, 1959. évben jelent meg (Körössy). 1958-ban a Kárpát-Balkán Geológiai Ásszociáció IV. Kiev — Lvovi konfe- renciáján elhangzott előadás (Körössy, 1960.) ismertette ezeket a képződ- ményeket elsőízben, nemzetközi fórum előtt. Ez az előadás nagy feltűnést keltett. Voltak, akik már akkor kétségbe vonták az Alföldön a flisfáeiesű üledék előfordulási lehetőségét, mert a Magyar-medence a régi Tiszia elteme- tett kristályos masszívumaként élt emlékezetükben. A másik csoportba azok sorolhatók, akik ismerték a Maros-völgyi és Észak -erdélyi (belsőkárpáti) flisképződményeket, ezért nem vonták kétségbe az Alföldön a flis lehetőségét, és az ősföldrajzi-szerkezeti kapcsolatokat latolgatták. A felszólalók harmadik csoportja örömmel fogadta az új ismei’eteket s az eddigi tektonikai modell módosításának szükségességét és lehetőségeit fontolgatták. A további években a hazai földtani körök megvizsgálták és ellenőrizték a flis előfordulására vonatkozó adatokat. A kőolajkutatás érdekében készült kőzettani, őslénytani tanulmányok java kéziratban maradt, nem vált köz- ismertté. Ilyenek Ravasz Cs. (1961), Juhász Á. et ah (1968) és Balogh K. et al. (1974) dolgozatai. Juhász Á. néhány munkáján kívül nyomtatásban csak Szepesházy K. (1973) részletes és alapos tanulmánya jelent meg, amely Kőrössy: A Szolnok-mármarosi flisárok szerkezeti helyzete 399 a nálunk kevéssé ismert óriási flis irodalom, főleg Dzulynsky, S. — W alton, E. (1965) és Bouma, A. Z. (1962), valamint Bauma, A. H. — Bronwer, A. (1964) korszerű munkái alapján összefoglalta a flisre vonatkozó ismereteket, de az alföldi flisképződményekre vonatkozó saját értékes vizsgálati eredmé- nyeivel sajnálatosan röviden foglalkozik. Időközben ellentétes vélemények is kialakultak, ami bizonytalanságot keltett a flisképződményeink megítélésében. Ez a hazai bizonytalanság egyes külföldi munkákban is tükröződik. Először ezeket a nézeteltéréseket vizs- gáljuk meg. 2. Vélemények az alföldi flisről Az alföldi flis vizsgálatában nehézség az, hogy határaink közt a felszínen nem fordul elő, tanulmányozásában nem vagyunk olyan rutinosak, mint szomszédaink. Csak nehezebben hozzáférhető fúrási anyag és geofizikai ada- tok állnak rendelkezésünkre. De a fúrási anyag is egyre fogy, mert a régebbi magminták, elsősorban a jellemző darabok nagyrészt elhasználódtak a vizs- gálatokra, újabb gyarapodás pedig alig van. Ezért a kutatásba később bekap- csolódók számára a kevésbbé meggyőző anyag maradt. A tanulmányozást nehezíti a magfúrások folyamatosságának hiánya, és bár helyenkint több mint 1000 m-t is belefúrtunk, még egyetlen fúrás sem haránt olt a teljesen az igazi vastag flisüledékkel telt árkot. Az alföldi flisre vonatkozó nézeteltérések egyrészt annak litológiai fáciesére, másrészt szerkezeti helyzetére vonatkoznak, de az egyik nélkül a másiké sem magyarázható. A magyar szakirodalomban első kétségbevonó megnyilatkozás Szénás Gy. (1965) figyelemre méltó munkája, melyben a szerző nem tartja valószí- nűnek, hogy az alföldi flis azonos jellegű képződmény legyen a külső-kárpáti- val, mert az utóbbit nagy gravitációs minimum öv jellemzi és övekbe rendező- dött földmágneses anomáliák nincsenek a területen, viszont az alföldi flis- övet +15 + 20 mg-os gravitációs maximumok és övekbe rendeződő mágneses anomáliák kísérik (p. 118). A mágneses anomáliákat a kréta bázisos vulkáni- tok, szubvulkanitok hatásának tekinti, amelyek ugyanúgy kisérik a flis meden- céjét, mint a miocén vulkánitok a harmadidőszakit, és szavai szerint ,,az al- földi úgynevezett flisöv képződése nem más, mint a fiatal harmadidőszaki medence kialakulásának előjátéka” (p. 119); vagyis nem flis, hanem legfel- jebb ahhoz hasonló medeneeüledék. Mindezt kizárólag a geofizikai viszonyok alapján állította, a kőzetek vizsgálatával nem foglalkozott. Szénás Gy. nézetét jobban megértjük, ha az 1968. évi kitűnő munkáját is tanulmányozzuk . Szepesházy K. munkáját többen ismertették (Bendefy L. 1974. Balogh K. 1974.); e szerzők ismertetésükben az alföldi flisről is véleményt mondanak. Az utóbbi ismertetés szerint az alföldi flis a „klasszikus flis kifejlődésű, isko- lapéldának tartott flis-képződményekkel nem tekinthető egyenrangúnak . . . sem üledékképződési jellegük, sem ebből következő hegységszerkezeti funkció- juk nem azonos a külső-kárpáti flisével, bár kétségtelen, hogy tektonikailag erősen deformáltak”. Végül „Kapcsolatos lehetett ugyan a külső-kárpáti flisövvel, de anélkül, hogy annak faciológiai, ősföldrajzi és tektonikai vonásait magára öltötte volna.” Azt hiszem, ezekkel a megállapításokkal egvet lehet 400 Földtani Közlöny 107. kötet , 3—4. füzet érteni, csak a végső következtetéssel nem, amit így fogalmaz meg: ,, Ezért üledékeink flis minősítésével nem tudok egyetérteni” (p. 355). Mindkét tagadó álláspont attól teszi függővé az alföldi flisnek valódi flis vol- tát, hogy kapcsolatban volt-e, vagy hasonlít-e a külső-kárpáti flisgeoszinklinális üledékéhez, illetve azok geofizikai rendellenességeihez. Ezek azonban nem fogad- hatók el kritériumként, az alábbiak alapján. A külső-kárpáti flis egyik legjobb ismerője, Z. Roth, e flis többféle kifej lődéséről számol be. Egyik nagyobb munkájában (Hanzilkova-Roth 1963) behatóan jellemzi a külső-kárpáti flisövnek flis, flis jellegű (flysch-like), és nem-flis kifejlődéseit: az alsókréta üledék a Kárpát-régió csehszlovákiai terü- letén egyáltalán nem tartalmaz tipikus flisrétegeket, a középső- és felsőkrétá- ban van valódi flis, de a képződmények többsége itt is csak flis jellegű (vagyis egy , vagy több tipikus flis jellemvonásuk hiányzik, p. 104.). A Külső-Kárpá- tok flisgeoszinklinálisának ÉK-i és K-i szakaszában is több képződménycso- port nem-flis, mások csak flis jellegűek, az igazi típusos flisfácies tehát a külső-kárpáti flisgeoszinklinálisban sem kizárólagos képződmény . A litológiai kifejlődés hasonlósága a külső-kárpáti és az alföldi flis közt tehát nem mindig lehet döntő. Mivel a tökéletes flis nem kizárólagos elterjedésit a nagy külső-kárpáti flisgeoszinklinálisban sem, a globális összehasonlíts nem lehet mérvadó. Meg kellene jelölni, hogy melyik az a külső-kárpáti fliskomple- xum, amelyikkel az alföldi füst összehasonlíthatnánk, csakhogy két teljesen hasonló fliskomplexum aligha van a világon. Általában csak bizonyos flisjellem- vonások közösek (Szepesházy, 1973.). A szerkezeti helyzet hasonlóságának kívánalmát elsősorban Szénás Gy idézett munkái igénylik. Csakhogy az nem várható, hogy az aránylag kisméretű alföldi flis- és flis jellegű üledékes árok szerkezeti helyzete azonos legyen a több, mint 1000 km-es külső-kárpáti flisgeoszinklinális képződményeinek helyzetével. Ezt más, hasonló flisárkoktól nem is kívánják. Az alföldön nem volt olyan inten- zív, nagymélységű, s főleg hosszantartó ároksüllyedés, amely gravitációs minimumot okozó, geoszinklinális eredetű vastag kéreg, ill. lánchegység-gyö- kér kifejlődésével járt volna (Szénás, 1968). Csakhogy nem egyedül az alföldi flisárok ilyen, a Kárpát-Balkán területen több hasonló van, amelyeknek flisárok voltát emiatt még nem vonják kétségbe. Erre Balogh K. válaszol lektori véle- ményében a legtalálóbban : ,,a mai geofizikai kép múltba vetítésének ez a módja túlzásba vitt aktualizálás” (p. 38.). Az alföldi flisárkot kísérő Szénás által kifogásolt mágneses anomáliák egyrésze a fúrásokkal is megtalált kréta bázisos vulkáni, szubvulkáni kőzetek hatása lehet, másrésze a miocén vulkanizmusé. A bázisos vulkáni képződmé- nyek azonban nem jelentenek éles különbséget az alföldi flisárok és a külső- kárpáti flisgeoszinklinális között, hiszen mindkettőben előfordulnak: az utób- biban teschenitről ír Kruglov (1974.) és kréta, valamint idősebb (jura) bázisos vulkáni termékeket említ Büzova-Bjeer (1974), Lomize (1975). Bár a flisüle- dékképződést általában gyenge vulkáni tevékenység kíséri, a korai flisárokra a korai magmatizmus megjelenését jellemzőnek tartják, pl. a Maros zónában, Vardar-övben, a szinajai ofiolit -formáció stb. területén (Mahel et el. 1974.). A felmerült ellenvetésekkel tehát elégséges ellenérvek szegezhetek szembe. A felsorolt tények remélhetőleg elősegítik az alföldi flisárokkal kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatását, és közös, helyes álláspontunk kialakítását. Ezt a célt szolgálja, ha áttekintjük szomszédos geológus kollégáink állásfog- lalásait is. Kőrössy: A Szolnok-mármarosi üisárok szerkezeti helyzete 401 3. A Szolnok — mármarosi flisárok ősföldrajzi-szerkezeti helyzete Az alföldi flisárok ősföldrajzi és szerkezeti helyzetére vonatkozó hazai állás- pontok a szakkörökben eléggé ismertek, ezért a továbbiakban a határokon túli megállapításokat foglalom össze. A regionális szerkezetalakulás megvilágítása érdekében utalok V. E. Hain (1973) kézikönyvére, amely megemlékezik az alföldi flisárokról is ( p. 177). A masszívumok fejlődésük bizonyos ciklusában szétdarabolódnak, mély töré- sek és árok -képződmények keletkeznek bennük. Az árkok és a velük kapcsola- tos mélytörések gyakran nem párhuzamosak a geoszinklinális-irányokkal, a nagyobb közbülső tömeg így két vagy több masszívum-részre bomlik. A felsorolt példák közt az alfödi felsőkréta-paleogén flisárkot is megemlíti, mint a Pannon-masszívum feldarabolódásának következményét. - V. V. Glusko (1968) térképen is ábrázolja az alföldi (debreceni) flisárkot (p. 55) és a Talabor (Terebla) 2. sz. stb. fúrás alapján azt írja, hogy Kárpát- alja szlatinai övének aljzata 1000 m-nél vastagabb kréta-paleogén flisképződ- mény. Ez a flisképződmény teljesen más, mint az északabbra levő (munkácsi) medencealjzat, és messze DNv-ra nyúlik (p. 61), Magyarország területére. V. G. Szviridenko (1973) a Kárpátalja DK-i részén elterülő monasztirecki, dragovi zóna vékony felsőkréta, vastag paleogén (Büzova-Bjeer 1974.) konglomerátumos, aprókavicsos-homokos, közepes és vékonyritmusú flis- üledékeit azonosítja a Szolnok-mármarosi flisárok üledékeivel. Munkájából világos, hogy a flisároktól ENy-ra a kárpátaljai neogén medencealjzatában (Kricsevi-zóna) már nincs flisüledék, E felé a flisképződmények alól idősebb rétegek jönnek elő: karbon (?) agyagpala és karbonátos kőzetek (nagydob- ronyi fúrás), ti’iász mészkő-dolomit, homokkő, tarka kovás argillit, diabáz, diabáztufa, dacitporfirit (Zaluzs, Nagydobrony, Szokirnyica fúrásaiban), jura sötétszürke argillit és márga (szokirnvicai fúrás), krinoideás mészkő (nagydobronvi fúrások), 1000 m-nél vastagabb, nagyelterjedésű felsőkréta homokkő-argillit, márga, mészkő (Kricsevi sorozat), amely azonban nem flis jellegű, és barna-vörös márga, argillit, szürke homokkő (Romaszki sorozat), amely a szirtövnek nem flis jellegű puhovi sorozatára hasonlít. Vagyis Kárpátalja DK-i részén folytatódik az alföldi flisárok, de ÉNy felé idősebb és nem-flisfáciesű a neogén medence aljzata. A délebbi szakaszon, a Szolnok-mármarosi flisárok folytatásáról D. Isto- 6ESCU — G. Ionescu (1968) munkájában találunk fontos adatokat közvetlenül a magyar határon túli területekre. Megállapításuk szerint Nagykároly-Szat- márnémeti vidékén a felsőkréta-paleogén medencealjzat ÉÉK — DDNv irá- nyú törésvonalak mentén kimozdult; a legfontosabb töréses-árkos süllyedék a Kőrösgyéres-szatmárnémeti árok, mely Ék-felé a nagy láposbatizai, Nv felé pedig a magyarországi flisövezethez kapcsolódik (p. 80). A flisfáciesű felsőkré- tát és paleogént nehéz megkülönböztetni egymástól, de a Nagykároly környéki és a vámoslázi fúrásokban talált Glohotruncana- k és /noceramMs-prizmák szenonra vallanak. A paleogén a medence peremi részeken epikontinentális, a medence belseje felé flisfáciesbe megy át. Flisfáciesű paleogént tártak fel IsTOCESCU-ék szerint a nagykárolyi, piskolti, vámoslázi, paptamási, borsi, körösgvéresi, zazari (Nagybánya) és a Bihar 4022 jelű fúrások. A kőzet homok- kő és sötétszürke argillitek váltakozásából áll, szegényes paleogén faunája 402 Földtani Közlöny 107. kötet, 3-4. füzet van, és hasonló a láposi medencében, Magyarlápos és Batiza környékén a fel- színen előforduló eocén-oligocén flisképződményekhez. A fúrási adatok szerint az Erdélyi Középhegység és a Tiszántúli kristályos tömeg között, dél felé kiágazó flis-mellékárok, a Kőrösgyéres-Szatmárnémeti árok húzódik, mely E felé a nagy Szolnok-mármarosi flisárokhoz csatlakozik. A Szolnok-mármarosi flisárok további K-i folytatásáról G. Bombita (1972) munkájában találunk új adatokat. Kialakulását a heroin alaphegységben kelet- kezett feszültség feloldódásával magyarázza, mely már a kimmériai mozgások- kal megindulhatott (jura üledékek), de kifejlődése az ausztriai mozgásokkal kapcsolatos mint az már régebben is megállapítható volt (Kőrössy 1959.). Az árok feltöltődése felsőkréta (szenon) pelites korai-flis (preflis, Contescu 1968) üledékekkel kezdődött, és a felsőeocénig tipikus terrigén flisváltozato- kig fejlődő üledékképződési jelleggel funkcionált. Az oligocénben posztflis kifejlődésű (Contescu 1968) üledékek zárják a szedi mentációt, amelynek flis jellege már csökkent mértékű (p. 78). Ezek a megállapítások a flisárok magyarországi szakaszára is helytállóak, amint azt a régebbi magyar munkák megállapították. Az üledékfáciesre vonatkozó utalások (preflis, posztflis) kifejezik, hogy a flis, flisoid, flis jellegű üledék többféle elnevezése az itteni üledékképződés sajátságainak a következménye. G. Bombita szerint a Szolnok-mármarosi árok a Keleti-Kárpátokkal egyen- értékű két szerkezeti egységet kerül meg, az Erdélyi-medencét és az Erdélyi Középhegységet, egyúttal kárpáti területet reprezentál, amennyiben az Erdé- lyi-medence és az Erdélyi Középhegység is annak tekinthető. Az ároknak a Keleti-Kárpátokkal egyidőben önálló léte, saját földtani fejlődéstörténete volt. A kréta-paleogén transzgressziók és ingressziók ebből az árokból indul- tak ki. A Szolnok-mármarosi flisárkot G. Bombita geoszinklinális-ároknak nevezi (mert alpi jellegű felsőkréta-paleogén depresszió, mely utólag gyűrt szerkezetté alakult, p. 85). V. V. Glusko idézett munkája is geoszinklinálisról ír (debre- ceni geoszinklinális, p. 55). De a Szolnok-mármarosi árok geoszinklinális tek- tonikai rangja nem fogadható el, mert ahhoz már szükséges lenne a Szénás Gy. (1968) által hiányolt hegységgyökér valamiféle nyoma is. Helyesebb Hain idézett könyvének álláspontja: ,,a flis néha masszívum részek közötti flis- árokban mint új képződmény fejlődik ki, ebben az esetben karbonátos kőze- tekre vagy közvetlenül az alaphegységre telepszik . . . Ilyen rátelepült flisárok példája a Maros-völgy és a szolnoki flisárok a Pannon-kőztestömegben” (p. 182, első kiad. 1964). Hasonló állásponton van a Kárpát -Balkán térkép magyarázója is (Mahel et al. 1974). A Kárpát-Balkán területeken tapasztalható flispozicíók alapján M. Mahel et al. (1974) nem csak geoszinklinálisokkal, hanem más tektonikáikig aktív zónákkal is kapcsolatba hozzák a flis képződését (p. 25). A Kárpát -Balkán területen litológiai alapon 8 flis-típust különítenek el, a normál-, közép- vagy vékonyritmusú típusos flis mellett megkülönböztetik a homokos füst (vastag tömeges homokrétegekkel), vadflist, aleuritos v. krip- toflist, meszes-márgás füst, konglomerátumos és mészköves flist, mészköves dahnáciai típusú (Krasta) flist és a heterogén flist. Ezek közül csak az első a tipikus flis, amely az összes fliskritériumot tartalmazza; az alföldi flisnél sem kifogásolható, ha nem teljes egészében típusos. 403 K ö r ö s s y : A Szolnok-mármarosi flisárok szerkezeti helyzete Az alföldi flisárok üledéke a heterogén flisüledékek közé sorolható, mert az árok fejlődéstörténete és a partjaitól való távolság szerint többféle kifejlődésű. A tektonikai pozíció, vagyis az orogén mozgásokhoz (gyűrődéshez) való viszony szerint az alábbi flistípusokat különítik el a Kárpát-Balkán területen: gyűrődés előtti (prektektonikus) flis, amelyben a terrigén flisiiledék váltakozik karbonátos (preflis) kőzetrétegekkel, intraorogén flis, elkülönült (speciális) árkok flisüledékei, flisgeoszinlinálisok üledékei és késő-tektonikus flis. A sok példa között a szolnoki flisárok képződményeit szerkezetileg az elkülönült (speciális) árkok flisüledékei közé sorolják, (Mahel et al. 1975. p. 38), amit helyeselni lehet. Éhhez a besoroláshoz azonban M. Mahel bizonytalanságot ébresztő óvatos megjegyzést fűz, szerinte ugyanis az Erdélyi -Középhegység és a magyar „cent- rális tömeg” közti helyzete és ezen a területen való egyedülléte „rejtélyes”. Az előbbiek alapján ez a bizonytalanság nem indokolt, az alföldi flisárok kifej- lődése, helyzete beilleszthető a környezetébe, nem egyedülálló, mert É-Erdély- ben, Kárpátalján és az Erdélyi -Középhegység K-i és D-i szomszédságában is előfordul (Maros-völgy), azokhoz pedig nem fűznek ilyet megjegyzést. Ezt a bizonytalanságot csak a mi hazai véleménykülönbségeink okozzák. 4. Az alföldi flisárokra vonatkozó ismeretek összefoglalása Az Alföld ÉK-i részéről Szolnok vidékéig, és egyelőre bizonytalan adatok szerint (Kiskunfélegyháza, Üllés) talán innen D felé felsőkréta-paleogén korú flis és flisoid fáciesű üledékekkel telt tektonikai árok húzódik, mely az Erdély E-i és Kárpátalja D-i részére kiterjedő Szolnok-mármarosi flisárok része. Az árok keletkezése a kimmériai mozgásokkal kezdődött (jura üledékek nyomai az árok mentén), fő fejlődése egybeesett az Alpok -Kárpátok belső öveinek gyűrődési (ausztriai) fázisával és az azt követő időszakokkal, a Pan- non-masszívum feldarabolódási folyamataival. A mélyresüllyedt flisárkot a környező kiemelkedett területek gyors lepusz- tulásából származó üledéktömeg töltötte fel. A lepuszuló (kordáiéra) terület a tiszántúli kristályos palavonulaton és annak K-i folytatásában, a Gyalui havasok és a Bihar-hegység tömegének peremén fejlődött ki (Szádeczky Kardoss E. 1970 p. 265). A tiszántúli kristályos pala vonulat a mélyreható lepusztulás következtében az oligocén folyamán már csak kevés és f inom anyagot szolgáltató tönkfelületté vált, a tektonikai változásokkal együtt ez is hozzájá- rult ahhoz, hogy az árok üledékének flis jellege megszűnt. A felsőkréta-paleogén árokban keletkezett üledék a szegélyen epikontinen- tális, beljebb flisoid jellegű (némely flisjellemző hiányzik), az eocénben a típusos közép és vékonyritmusú flisfáciest megközelítő, helyenként elérő üledék képződött, mely fölfelé és a szélek felé ismét csökkent flisjellegű (posztflis) és végül epikontinentális fáciesű oligocén üledékbe ment át. Ezek a vízszintes és függő- leges fáciesváltozások nehezítik a határozott flisfácies megállapítását, de a természetben az ilyen üledék általánosabb elterjedésű, mint a tiszta típus. Az árok üledékes kőzetfáciese különbözik az ország más területein kifejlő- dött epikontinentális fáciesektől, de azokkal összekötettésben is volt, amit néhány közös plankton-foraminifera ősmaradvány is megerősít. Bár az üledék nagyobb része nem normális vékonyritmusú flis, hanem egv-két flisjellemvo- 404 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet nást nélkülöző flis jellegű üledék, mégis a flisüledéJceJc közé tartozik, a szomszé- dos országokban oda is sorolják. Az alföldi flisárok tektonikai helyzete szerint a Kárpát-Balkán területen más- hol is előforduló ,, elkülönült (speciális) árkok” egyike, nincs geoszinklinális rangja, mint a külső-kárpáti flisgeoszinklinálisnak, és ezért attól több tekin- tetben különböző kisebb szerkezetegység. Az árok kialakulása a pannon kris- tályos tömeg töréses feldarabolódásának eseménysorához tartozik, de üledék- képződése és mozgékonysága a Kárpát-medence külső része, az intenzív oro- gén övék felé való átmeneti helyzetéről tanúskodik. A harmadidőszaki magyar medence aljzata nem egységes, mert egyes (ma már körülhatárolható) darabjai merev masszívum-részek , ezek között levő övei pedig mozgékonyabbak voltak a fejlődés folyamán. Ezek a mozgékonyabb övék kü- lönféle intenzitású és földtani korú tektonikai deformációt szenvedett gyűrt, gyűrt -pikkelyes töréses (vulkáni) övezetek. Az egyik ilyen nagyobb mozgékony övezet az alföldi flisárok is. Az egyik, viszonylag merev masszívum pedig az alpi tektonofázis végén a Tiszántúli ( Körös-berettyóvidéki) kristályos vonulat volt. Ez azonban ma már nem közvetlen folytatása az Erdélyi Középhegység hasonló kristályos képződményeinek (a bihari autochtonnak), amellyel fel- darabolódása előtt összefügghetett, mert elválasztja őket a Körösgyéres-szat- márnémeti flisárok (közel É — D irányú) kisebb méretű mozgékony zónája. Irodalom — References Balogh K. (1974): Könyvism ertetés: Szepesházyi K.: A Tiszántúl É-i részének felsőkréta és paleogén korú képződ menyeiről. Földt. Közi. 104. köt. 3. fűz. pp. 354 — 355. Balogh K. et al. (1974): A nádudvari fúrások preniiocén mázmintáinak vizsgálata. (Kézirat, OKGT geol. adattár 11/75) Bombita, G. (1972): Studii Geologice in Muntii Lapusulni. Anuarul Inst. Geol. 39. kötet, extrás. Bukarest pp. 7—108. Bouma, A. 1Í. (1962): Sedimentology of somé Flysch deposits. A graphic approaeli to fneies interpretation. Elsevier kiadás p. 168. Bauma, A. H — Bronwer, A. (1964): Turbidites Developments in Sedimentology. 3. köt. Elsevier kiadás p. 264 Bűzova, Sz. — Bjeer, M. A. (1974): Osznovniije oszobenoszti szovjetszkoj csaszti fiisevüh Kárpát. Geotektonik 6. szám pp. 81 — 96. Moszkva CONTESCr, L. (1968): Préflysch et Postflysch, deux íoimations géosynelinales syndiastrophiques. Ann. Soc. Geol. Pol. vol. 38. 1. Krakow Dztjlynski, S., Válton, E. K. (1965): Sedimentary Features of Flyseh and Greywackes. Developments in Sedi- mentology. Bd. 7. Elsevier kiadás p. 274 Gltjsko, V. V. (1968): Tektonika i neftegazonosznoszty Kárpát i prilegajuscsih progibov. „Nedra” kiadó Moszkva p. 264 Hain, B. E. (1973): Obsaja Geotektonika. „Nedra” Moszkva Istocesctj, D.— Ionescu, Gh. (1968): Geológia paitii de mord a depresiunii Pannonke (sectorul Oradea— Satu Maré). Tect. si Geol. Begional Dari de seama ale sedintelor Vol. 15. pp. 73—87. Jaskó S. (1943): A Szálva völgy földtani leírása. MÁVI Évi jelentés JthAsz Á. — Szöts E. — Hütter E. — Matyók I. — CsongrApi B.-ní; (1968) A magyarországi flis összlet rétegtani és szerkezeti viszonyainak összefoglaló földtani értelmezése az alföldi szénhidrogénkutató fúrások alapján. (Kéz- irat OKGT Geol. Adattár 1 — 3 kötet) KŐRÖSSY L. (1956): A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei. Földt. Közi. 86. köt. pp. 395—402. Kőrössy L. (1959): A Nagy Magyar Alföld flis jellegű képződményei. Földt. Közi. 89. köt. 2. sz. pp. 115 — 124. KŐRÖSSY, L. (1960): Flisevije obrazovanyija Bolsoj Vengerszkoj Nyizmennosztyi (Alföld). Materiali Karp. Balkan- sz.koj Asszociacii, Kijev No. 3. pp. 103—114. Kruglov, Sz. Sz.— Bojko, A. K. — Zajdic, B. B. (1974): O vozmozsnom projavlenii v mezozoe kiszlogo magma- tizma v fiisevüh Karpatah. Novie dannüli po geologii i naftegazonosznoszti LSZSZB Vipuszk 9. Lvov pp. 54 — 59. Lomize, M. G. (1975): Szovjet Kárpátok flis-geoszinklinálisának vulkanizmusa. Vestnik Moszkovszkogo L'nivers. Geol. 2. füzet, pp. 20—31. (fordítás NIMDOK.) Mahel, M. et al. (1974): Tectonics of the Carpathian Balkan Begions. Explanations to the Teetonic Map . . . Brati- slava Ma.izon L. (1956): Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. 86. köt. pp. 44 — 58. Papp K. (1940): A kincstár csonkarnagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. Bányászati, Kohászati Lapok 73. kötet pp. 72-78. Bavasz Cs. (1961): Az alföldi mélyfúrásokból előkerült flisképződmények sztratigráfiai és kőzettani vizsgálata. (Kézirat. OKGT geol. adattár) Boti:, Z., Hanzilkova, E. (1963): Lithofacies, Biofacies and Sedimentary Conditions in the Cretaeeons Beds of the Flys Zone in the Czehoslovak Carpathians. Geologicky Sbornik 14. kötet 1. füzet pp. 83 — 108. Szádeczky-Kardoss E. (1970) A litofáciesek ciklusossága az üledékképződés sebessége és az endogén-exogén folya- matok paleoklimatikus hatásai. MTA X. Oszt. Közi. 3. pp. 259 — 272. Kőrössy: *4 Szolnok-mármarosi flisárok szerkezeti helyzete 405 Szepesházy K. (1973): A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és paleogén korú képződményei. Bp. Ak. kiadó pp. 1 — 90. Szénás Gy. (1965): A geofizikai térképezés földtani alapjai Magyarországon. MAELGI évkönyve 2. kötet Szénás Gy. (1968): A Kárpát-medence kéregszerkezete a földtan és a geofizika tükrében. Geof. Köziem. 17. köt. 4. sz. pp. 17—37. Szvtridenko, V. G. (1973): Geologicseszkoe sztroenie doneogenovo fundamenta zakarpatszkogo progiba. (Referá- tum, kandidátusi dolgozatról. I. Franko egyetem Lvov) Flysch formations of Hungary: structural position and connections L. Kőrössy Many different opinions have been proposed concerning the Upper Cretaceous-Paleo- gene flysch facies known fór se veral decades in the northeastern part of the country. Beside the known Hungárián drilling results and publieations, on the basis of the results of geological studies and deep drilling carried out in the neighbouring countries (Transyl- vania, Soviet Union, Czechoslovakia) as well as the tectonic map and its explanatory work published by the Carpathian-Balkan Geological Association (Mahel 19 74) all availab- le information has been collected fór this account of the knowledge concerning the sedi- ments of the Szolnok-Mármaros Flysch Trough, its structure and wider connections. An attempt is made at determining the history and structural position of the Flysch Trough in harmony with the geological evolution of the adjacent territories (Carpathian- Balkan). Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1977) 107. 406—420 Az Erdélyi-medence mély földtani viszonyai a legújabb kutatási eredmények alapján dr. Csíky Gábor (6 ábrával) A KGST Kőolaj - és Gázipari Állandó Bizottsága 1956-ban alakult meg, első magyarországi ülése pedig 1957 decemberében volt Budapesten. Azóta, vagyis közel 20 év óta, a környező népi demokratikus államokkal fennálló kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés lehetővé tette és teszi, hogy a tudományos és ipari kutatások területén megismerhessük egymás eredményeit, problémáit és ezeket megvitathassuk ülések, információ- cserék, előadások keretében. Ezeknek a kutatásoknak a tudományos eredmé- nyei már nem titkosak, hiszen nemzetközi kongresszusok, asszociációk kereté- ben, cikkekben sőt könyvekben, továbbá négy évenként rendezett kőolaj vi- lágkongresszusokon, egész Földünkre kiterjedő, mind a szocialista, mind a kapitalista államok közlik kutatási eredményeiket. Hazánkban is tapasztaljuk, hogy általában a nyersanyag, főleg a szénhid- rogénkutatás az elmúlt 30 év alatt a magyar földtan tudományát sok új eredménnyel gazdagította, melynek következtében földtani szemléletünk kitágult és módosult . Úgy van ez a környező államokban is, ahol a kőolajkuta- tás szintén sok új, néha váratlan földtani eredményt adott, melyek bennün- ket is érdekelnek sőt érintenek, mert hazánk a környező államokkal együtt ugyanannak a nagy középeurópai földtani egységnek a Kárpát-medencének illetve Kárpát -medencék rendszerének a tagja. Mindig vallottuk többen, másokkal szemben azt, hogy a földtani képződ- mények nem ékelődnek ki, a mozgások pedig nem halnak el a politikai hatá- roknál, továbbá azt, hogy a hazánkat környező területek alaposabb földtani ismeretére szükség van. Erre mutatott rá helyesen Körössy László 1957-ben, a 300000-es földtani térkép méltatásakor, továbbá Szepesházy Kálmán 1973-ban tartott érdekes előadásában, végül Szalai Tibor 1975. októberében, a Bogsch László által Telegdi Roth Károlyról tartott megemlékezés alkal- mából. Telegdi Roth Károly 1929. évben megjelent „Magyarország geoló- giája” című könyvében helyesen, hazánk földtani felépítését és kialakulását a kárpáti keretben elhelyezve mutatta be. A környező államok közül kiváltképpen Románia az, ahol Erdély és a Kár- pátok földtani képének a megismerése Háttér és Stache óta a legkiválóbb magyar, román, német illetve szász geológusok több mint 100 esztendős közös munkájának az eredménye. Mielőtt az Erdélyi-medence mélyföldtani viszo- nyait ismertetném vessünk egy pillantást a környezetre, a keretre, Románia nagyszerkezeti egységeire (1. ábra). A nagy elődök — Murgoci, Sava Atanasiu, Mrazec, Popesctt-Voitesti, Macovei — és a kortársak — Preoa, Ion Atanasiu, Cordarcea, Oncescu, Filipescu — munkái alapján, továbbá Stíllé nagy szintézise a „Dér geotek- Csiky: Az Erdélyi- medence mély földtani viszonyai 407 ifH 2Cl] 3Q 4d] 6ESSI 7HZ3 8GZ] 9E1 1. ábra. Románia tektonikai vázlata (A Comitet Geologic 1 : 500 000 földtani térképe és Dttmtrescu I. et al. tekto- nikai térképe nyomán). Jelmagyarázat: 1. Észak-dobrudzsai orogén, 2. Zöldpala övezet, 3. Moesiai tábla és Dél-Dobrudzsa, 4. A Kárpáti orogén kristályos-mezozóos tömegei és a flisövezet, 5. Neogén kárpáti előmélység, 6. Belső kárpáti süllyedékek, 7. Neogén vulkánitok, 8. Medencehatárok, 9. Tektonikai vonalak Fig. 1. Tectonic sketch of Románia (after the 1 : 500 000 geological map of Románia and the tectonic map plotted by I. Dumitrescü et al.). Legend: 1. North Dobrudja orogén, 2. Greenschist zone, 3. Moesian platform and South Dobrudja, 4. Crystalline-Mesozoic masses of the Carpathian orogén and the flysch zone, 5. Neogene Carpathian fore-deep, 6. Intra-Carpathian depressions, 7. Neogene volcanics, 8. Basin boundaries, 9. Tectonic lines tonische Werdegang dér Kárpátén'’ nyomán volt tanárom Ion Banoilá szerint Románia területe litosztratigráfiai, szerkezeti és földfejlődéstörténeti szempontból két nagy, alapvetően eltérő szerkezeti egységre, kéregrészre oszt- ható: 1. a kárpáti előtér, a Vorland és 2. a kárpáti orogén. A kettő között a > határt nagyjából a perikárpáti vonal húzza meg. A kárpáti előtér három nagyszerkezeti egységből áll: a) északi része, az ún. Moldovai tábla vagy platform nem más mint a keleteurópai tábla podoliai részének a déli része. b ) déli része, a moesiai tábla, (a régi prebalkánia) a havasalföldi részén kívül magában foglalja a déli és középső Dobrudzsát, a zöldpala vonulatot, egészen az irodalomból ismert Pecineaga-Camena vonalig. c) A két előbbi idősebb egység között foglal helyet, jobban mondva ékelő- dik be egy fiatalabb, mobilisabb övezet, az észak dobrudzsai orogén és a pre- dobruclzsai előmélység vagy depresszió. Az előtértől teljesen eltérő és fiatalabb kárpáti orogén terület szintén több szerkezeti egységből áll. a) a központi kristályos-mezozóos masszívumok és pedig a Keleti, a Déli- Kárpátok és az Erdélyi Középhegység és a szigethegységek masszívumai (tömegei). 1 1 Földtani Közlöny 408 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet b ) a belső vagy központi depressziók illetve medencék (süllyedékek), így az Erdélyi- és a Pannoniai-medence, úgyszintén a kisebb belső medence- részek . c) A Keleti és Déli Kárpátok kristályos-mezozóos vonulata előtt húzódó külső kárpáti, prekárpáti vagy moldo-géta előmélység illetve depresszió szerkezeti egysége. (A többféle elnevezés az egyes szerzők miatt van, akár- csak nálunk.) Ez magába foglalja a Keleti Kárpátok flis vonulatát is, továbbá a neogén molasz zónát, régi nevén a Szubkárpátokat, végül a Déli Kárpátok előtti géta depressziót illetve zónát, ahol flis képződés nem volt. d) Végül a neogén vulkáni tömegek, illetve vonulatok egysége. Tektogenetikailag a kárpáti orogén terület a kréta (ausztriai és larámi) orogén mozgások révén létrejött Dacidák és a neogén stájer mozgások által létrehozott Moldavidák takarórendszereiből áll. A Keleti Kárpátok belső vonulatát a Dacidák, a külső vonulatát viszont a Moldavidák bonyolult takarórendszere képezi. A Déli Kárpátok a danubiai autochton és a géta takarórendszer a Dacida egységeiből áll. Az Erdélyi-Középhegységet szintén a Dacidák építik fel és pedig a bihari autochton, a kodru és biharia takarórend- szerek, továbbá a Maros-menti ofiolitos zóna, régi nevén Érchegységi geoszin- klinális zóna. Ide soroljuk az észak -erdélyi belső flisövet is. Ennyit a kárpáti keretről, amiről Szepesházy K. 1973. évi előadásában bizonyos vonatkozásban már adott tájékoztatást. Megjegyezzük, hogy a BANSiEÁ-féle felosztás, tagolás, a jelenből kiinduló morfotektonikai vázlat, a Dumitrescu és társai térképe (1. ábra) viszont már a földtani, tektonikai folyamatokat, történéseket is tükröző tektogenetikai vázlat. Visszatérve az Erdélyi-medencére: Hofmann Károly és Koch Antal vetet- ték meg klasszikus munkáikban földtanának alapját a múlt század végén. A medence paleogén és neogén képződményeinek első rendszeres rétegtani összefoglalását Koch Antal végezte 1894- és 1900-ban megjelent alapvető monografikus munkájában. Koch úttörő munkásságának alaposságát igazolja az a tény, hogy azóta vagyis éppen 75 éve a geológus nemzedékek számos magyar, román és szász kutatója tanulmányozta a medence tercier képződményeit és lényegesebb változtatás nélkül elfogadta a KocH-féle beosztást, így az nagy- jából ma is érvényes. A medence hegységszerkezeti viszonyainak a tanulmányozása a magyar állami földgázkutatások keretében végzett földtani térképezéssel indult meg 1909-ben. A medence első tektonikai vázlatát, a gyűrődéses tektonikai vázát Böckh Hugó és munkatársai rajzolták meg. I Az első világháború után Mrazec és munkatársai — Jekelius, Atana- i siu, Ciupagea, Vancea és Érni — továbbfejlesztették a KocH-BöcKH-féle rétegtani-tektonikai modellt. Az 1940 — 44. évek közt ifj. Lóczy Lajos vezeté- t sével dolgozó magyar geológus gárda, számos új adattal, megállapítással a gazdagította a medence földtanára vonatkozó ismereteket. n A második világháború, illetve az 1948. évi államosítás után a Román Állam megkezdte az egész Erdélyre kiterjedő földtani kutatást. A Comitet Geologic, rí (az ottani KFH) 1948-ban megindította a földtani térképezést, a graviméteres ss és mágneses majd 1952-ben a reflexiós és refrakciós szeizmikus méréseket, a A Kőolajipari minisztérium 1952-ben megkezdte a saját földtani térképezését ti és graviméteres méréseit, 1954-ben pedig a korszerű szeizmikus felvételeket, hí A geofizikai mérésekkel egyidőben 1952-ben a Comitet Geologic megkezdte ta a földtani alapfúrások mélyítését a medence területén, amit később a kőolaj- ró Csiky: Az Erdélyi-medence mély földtani viszonyai 409 ipar vett át. 1970-ig kb. 40 földtani alapfúrás jellegű kutatófúrást mélyítet- tek 990 — 4530 m közti mélységig és ezek mind elérték a kristályos vagy mezo- zóos medencealjzatot. Máskülönben kezdettől fogva 1970-ig az Erdélyi -meden- cében több mint 1000 fúrást mélyítettek kb 2 millió méter hosszban, de ez nem mind szénhidrogénkutató fúrás. Az adatok bőségét jelzi az, hogy kez- dettől fogva több mint 500 kutató foglalkozott a medence földtani viszonyai- val és néhány ezer cikk, beszámoló, jelentés készült. A végzett geofizikai mérések és mélyfúrásos kutatás szolgáltatták azokat az igen érdekes, új földtani eredményeket, amelyek számos cikk és két szin- tézis, könyv alakjában láttak napvilágot és amelyekről vázlatosan, röviden beszámolni szándékozom. De Martonne francia geográfus 1907-ben mutatott rá arra, hogy míg az Alpok építménye megőrizte egységes és impozáns mivoltát, addig a Kárpátok több masszívumra darabolódott fel, amelyeknek egy része lesüllyedve hozta létre a belső medencéket és ezeket a fiatalabb üledékek töltötték fel. A felda- rabolódott kárpáti tömegeket a flis tenger jellegzetes üledékei utólag az oli- gocén végén foglalják egybe, s így jött létre a Kárpátok jelenlegi, morfológiai- lag egységesnek látszó köríve. Ezen utóbbi megállapítást viszont már Szen- tes Ferenc tette. Az egész kárpáti kristályos-mezozóos tömeg keleti részének a közepe táján történt kéregrész beszakadása által jött létre az Erdélyi -medence mint belső- kárpáti süllyedők. A lesüllyedés a felsőkrétában kezdődött, amikoris a Dacidák kárpáti takarói már a helyükön voltak és váltak alaphegységgé, és folytató- dott megszakításokkal nem egyenletesen a pliocénben is és tart napjainkig. A mezozoikum folyamán a Tethis tenger uralta a kárpáti területet. A medence elkülönülése a felsőkréta végén kezdődött, a pannon medencével való kap- csolat a tortonig fennmaradt. A kárpáti keret 3 nagy egysége, a Keleti, a Déli Kárpátok és az Erdélyi Középhegység erőteljes törésvonalak mentén határolják a medencét kelet, nyugat, és dél felé, csupán északnyugaton elmosodottabban, ahol az alaphegy- ség lépcsőzetesen emelkedik a felszínre a Meszes, Magúra, Cikó és Prelukai szigethegységek formájában. Ezek a kerethegységek determinálták a medence fejlődését a harmadidőszak folyamán. Így alakult ki az Erdélyi-medence kb. 32 000 km2 kiterjedésű földtani egysége, mint a felsőkréta — harmadidő- szaki hegységszerkezeti mozgások és üledékképződési ciklusok szülötte. A medence felsőkréta előtti aljzatának képződményeit a szénhidrogénkuta- tások keretében lemélyített földtani alap fúrások tárták fel, így ismerhettük meg azokat, melyekről kiderült, hogy hasonlóak a kerethegységbeliekhez. Elérkezve előadásom lényegéhez — az Erdélyi-medence szerkezeti vázla- tát feltüntető térkép és két, a medencét átszelő regionális földtani szelvény alapján — megpróbálom az líj adatok birtokában először a rétegtani viszo- nyokat röviden ismertetni, majd a medence tektonikai viszonyait is vázolni. A kerethegységek kristályos-mezozóos képződményei többé-kevésbé isme- retesek a szakirodalomból. A 2. ábrán felvázolt szerkezeti képet a feltüntetett szerző a végzett geofizikai, elsősorban szeizmikus mérések adatai továbbá a kb 40 lemélyített földtani alapfúrás alapján, melyek közül 19-et feltüntet- tünk, rajzolta meg. Ha szemügyre vesszük a szintvonalas térképet azt látjuk, hogy a tektonikai vonalak, áttolódások, vetők a medenceterületet több részre ! tagolják, melveket római számmal jelöltünk. Vegyük őket sorjába ÉNy- róí DK felé haladva. 11* 410 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 -4. füzet 20 [ j — Z | 21 1 | 22 [ « | 23[A — A| 24| I -V. | 2. ábra. Az Erdélyi-medence szerkezeti térképvázlata a kristályos alaphegység felszínéről (Ichim Tlt. nyomán) Jelmagyarázat: 1. Magyarderzse (1940 m, kristályospala), 2. Szék (2161 m, kristályospala), 3. Szamosújvár (2253 m, szenon), 4. Moes (3206 m, szenon), 5. Mezőpagocsa (3006 m, kristályospala), 6. Mezőbánd (4505 m, jura), 7. Eületelke (4533 m, szenon), 8. Mikefalva (4016 m, eocén), 9. Alamor (2702 m, alsókréta?), 10. Illenbák (1355 m, kristályospala). 11. Ágota (2027 m, triász), 12. Moha (3081 m, kristályospala), 13. Sófalva (2909 m. kristályospala), 14. Görgény (3327 m, kristályospala), 15. Ucsa (1786 m, triász), 16. Zetelaka (1716 m, kristályospala), 17. Libán- falva (2912 m, perm?), 18. Beszterce (3209 m, kristályospala), 19. Nagyenyed (2294 m, gránit), 20. Rátolódási vonul, 21. Vető, 22. Szelvényvonal, 23. Szerkezeti egységek, 24. Kutató mélyfúrás Fig. 2. Structural map-sketch of the Transylvanian Basin showing the surface of the crystalline basement (after Tr. Ichim). tegend: 1. Magyarderzse (1940 m, crystalline schists), 2. Szék (2161 m, crystalline schists). 3. Számos- újvár (2253 m, Senonian), 4. Mócs (3206 m, Senonian), 5. Mezőpagocsa (3006 m, Senonian), 6. Mezőbánd (450' m, Jurassic), 7. Fületelke (4533 m, Senonian), 8. Mikefalva (4016 m, Eocéné), 9. Alamor (2702 m, Lower Cretaceous?), 10. Illenbék (1355 m, crystalline schists), 13. Sófalva (2909 m, crystalline schists), 14. Görgény (3327 m, crystalline schists), 15. Ucsa (1781 m, Triassic), 16. Zetelaka (1716 m, crystalline schists), 17. Libánfalva (2912 m, Permian?), 18. Beszterce (3209 m, crystalline schists), 19. Nagyenyed (2294 m, gránité), 20. Overthrust line, 21. Fault, 22. Section line, 23. Structural units, 24. Boreholes Az I. számú medencerész a Torda — Dés — Meszes hegység közti kiemelt 1 terület, amelyet a szerző self területnek is nevez, — régi nevén monoklinális ; ' peremi őv, — egy laposabb medencerész. Közismert, hogy az Erdélyi-medence ÉNy-i peremén levő Meszes, Cikó és Preluka szigethegységek, úgyszintén Szádeczky Kardoss Gyula „eltakart hegyei”-nek kristályos tömegei képe- 1 zik a kapcsolatot, a hidat az Erdélyi Középhegység és a Radnai havasok illetve a Keleti Kárpátok, egyúttal pedig a határt az Erdélyi -medence és a Pannon-medence közt. Ugyanezt a kapcsolatot erősítik meg ezen a területen lemélyített 1. magyarderzsi és 2. széki fúrás, melyek a kristályos alaphegy- 11 séget 1720 illetve 1970 m-ben érték el. Ez a terület tehát a Középhegység a! eltemetett északi folytatása. Az alaphegységet paleogén és kősómentes miocén a képződmények borítják a közismert, klasszikusnak mondható rétegekkel. 11 Csiky: Az Erdélyi-medence mély földtani viszonyai 411 Csak Kolozsvártól DNv-ra a Középhegység peremén találunk szenon üledé- keket. A II. számmal jelzett Nagyenyed-Aranyosgy érés -bethleni süllyedéket nyu- gaton a Torda-dési áttolódási vonal, keleten pedig vető mentén a Mezőpago- csai kiemelkedés határolja. A közel 6000 m mélyre lesüllyedt alaphegység felszínét a szeizmika határozta meg, fúrás nem érte el. Ezen a területen lemé- lyített 3. szamosujvári és 4. mocsi fúrás 2013 ill. 2440 m-ben szenon rétegekbe hatolt eocén, illetve alsómiocén képződmények alatt; a 19. nagyenyedi fúrás viszont a terület déli részében 2228 m-ben eocén alatt gránitot ért el. A süly- lyedéket a mélyebb részeken 1500 — 2000 m vastag, valószínűleg preszenon mezozóos üledék és kb 3200 m vastag paleogén és kősóformációs neogén tölti ki. Észak felé, amint látjuk az alaphegység felszíne fokozatosan emelkedik egészen a Prelukáig. Ez a Nagvszamoson túli rész szintén a monoklinális peremi övhöz tartozik, a közismert paleogén és neogén rétegekkel. A III. számmal jelzett Marosludas-mezőpagocsai kiemelt, hosszú, keskeny — kb. 100 km hosszú és 15 — 20 km széles —vonulat a tetővidékén a környe- zethez képest aránylag kis mélységben, 2480 m-ben, érte el a kristályos pala alaphegységet az 5. mezőpagocsai fúrás nem messze a Kissármásitól. Ezt a kiemelkedést már 1912-ben Eötvös Loránd torziós inga mérései pozitív gravitációs anomáliaként kimutatták, úgyszintén a későbbi román mérések is. A területen az alaphegységet vékony eocén és vastag kősóformációs mio- céntakaró fedi. A római IV. számú Vízakna-Kiskapus-maros vásárhelyi központi medence- rész az Erdélyi -medence legmélyebbre süllyedt részét tárja elénk, a Kiikül- < lök vidékén, ahol Mikefalva és Fületelke között a kristályos alaphegység a szez- mika szerint közel 8000 m mélyen van, a felsőkréta előtti mezozoikum fel- színe pedig kb. 5000 m mélységben, felette pedig a felszínig vastag szenon- harmadidőszaki üledéktakaró. Ugyanis a legmélyebb fúrás, a 7. fíiletelkei 4533 m-ben szenonban állt meg, a 6. mezőbándi fúrás 4505 m-ben jura rétegek- ben, a 8. mikefalvai pedig 4016 m-ben eocén rétegekben. A terület déli része, a Szebeni havasok előterében, egy vető mentén monoklinálisként határolódik el. Ezen a részen mélyült a 9. alamori fúrás, mely alsómiocén alatt 1910 m- ben szenonba hatolt, majd alsókrétában állt meg. Szintén vető által különül el e medencerész keleti kiemelt része, ahol több fúrás mélyült, melyek majd- nem mind elérték a kristályos alaphegységet. így a Fogarasi-havasok előteré- ben a 10. illenbáki fúrás 1350 m-ben törtön alatt, a 11. ágotai fúrás viszont 1340 m-ben triász korú kőzetekbe hatolt és abban is végződött. A 12. mohai fúrás alsókréta alatt már kristályos palát tárt fel 2940 m-ben, a 13. sófalvai fúrás pedig törtön alatt érte el 2880 m-ben végül a 14. görgényi fúrás eocén korú képződmény alatt 3246 m-ben hatolt a kristályos aíaphegységbe. Végül az V. számú Fogaras — Székelyudvarhely-dédai medence-rész, mely amint látjuk hosszú vonulatként lnízódik a medence keleti peremén, a Kár- pátokkal párhuzamosan, a Vöröstoronyi szorostól a Radnai havasokig kb. 260 km-en keresztül. Ez a zóna két részre osztható: a déli részében az Ölt- től kb. Zetelakáig az alaphegység monoklinálisszerűen dől a medence belseje felé; Zetelakától Besztercéig viszont ÉNy felé vonulva árokszerűen süllyed le közel 6000 méter mélységbe Déda és a Görgénv patak között. Ebből az árokból viszont meredeken tör a felszínre a keleti peremi részen és képezi a Keleti Kárpátok központi kristályos magját. A vonulat mentén 4 fúrás mélyült: a 15. ucsai fúrás a Fogarasi havasok előterében alsómiocén alatt 412 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 4. füzet 1350 m-ben triász korú rétegekbe hatolva állt meg; távol tőle a Hargita lábá- nál a 16. zetelaki fúrás 1700 m vastag tortonai összlet alatt érte el a kristályos palákat. A 17. libánfalvai fúrás a Görgényi havasok lábánál szintén tortonai rétegek alatt 2600 m-ben triász korú képződménybe hatolva kérdéses perm ben fejeződött be, jelezve az elmélyülést. S végül északon a Beszterce melletti 18. fúrás oligocén képződmények alatt érte el 3202 m-ben a kristályos alap- hegységet. Á szénhidrogénkutatások fent ismertetett földtani adatai alapján röviden összefoglalva: a román geológusok szerint a medence kristályos alap hegysé- gét képező metamorf itok, továbbá a paleozóos, mezozóos és neozóos üledékek hasonlóak a keret hegységbeliekhez. A kristályos alaphegységet fedő üledékek több szedimentációs ciklus képződményei. Az idősebbek a perm-triász és a jura-alsókréta üledékképződés szülöttei. Ezeknek az együttes vastagsága igen eltérő: a kiemelt zónákban 0 m, a süllyedékekben eléri a maximális 3500 m-t. A paleo-mezozóos képződmények rétegtana még kevéssé ismert, a kevés adat miatt, így főleg az Erdélyi Középhegységi képződményekkel való össze- hasonlítás — analógiák, — képezik az ismeretek alapját. Verrucano kifejlődésűnek tartott konglomerátumot találtak a libánfalvai fúrásban 27 m vastagságban. Triász korú képződményeket tárt fel néhány fúrás a Fogarasi havasok előterében kb. 700 m vastagságban: az ucsai és ágo- tai fúrás dolomitot, mészmárgát és konglomerátumot, a zsiberki fúrás a mohai- tól délkeletre márgát, palás agyagot, mészkövet továbbá diabázt és gabbrot. Ezek a triász kőzetek Kodru típusúak. Jura korú kőzeteket harántolt a mező- bándi fúrás kb. 1100 m vastagságban éspedig felsődogger és maim mész- köveket, melyekhez hasonlóak Torda környékén és a Persáni -hegységben for- dulnak elő. Alsókréta kőzeteket tártak fel: a mezőbándi fúrás barremi-apti mészkövet és mészmárgát, a mohai fúrás barremi-apti mészkövet, márgát és agyagot, az alamori fúrás pedig 400 m vastag kérdéses albi palás márgá- kat és homokkőrétegeket. A szenonnal kezdődő medenceüledékek rétegtanáról való ismeretek már bővebbek. Az üledékképződés itt sem volt folyamatos mint ahogy régebben feltételezték. Több üledékképződési ciklust állapítottak meg: 1. felsőkréta, 2. eocén-oligocén, 3. burdigál-helvéti, 4. tortonai-buglovi-szarmata és 5. plio- cén ciklust. A felsőkréta üledékeket a medence peremein a kristályos-mezozóos aljzatra transzgredálva találjuk éspedig különböző kifejlődésben. Az Erdélyi Közép- hegység keleti peremvidéke északi részében Torda környékén gozau kifejlő- désű, a déli részében közismerten flis kifejlődésű. A Szebeni havasok lábánál gozau kifejlődésű és ugyanilyen az alamori fúrásban is. A Persáni hegységben viszont flis faciesű a szenon. A felsőkréta szenont a medencében több fúrás harántolta és elég elter- 1 jedtnek látszik. Az alamori fúráson kívül a szamosújvári, a mocsi, a fületelki fúrást említjük, amelyekben 1300 m max. vastagságot ért el. Mindhárom fúrásban a román geológusok szerint a szenon flis kifejlődésű, ami elég meg- lepően hangzik ! Az eocén üledékeket számos fúrás harántolta a medence egész területén, ahol transzgredál a kristályos-mezozóos vagy szenon képződményekre. Maxi- mális vastagsága 900 m, tehát vékonyabb mint az észak-erdélyi epikontinen- 1 tális paleogén területen, ahol Zsibó környékén a vastagsága kb 1500 m. Az oligocén elterjedése a medence belsejében már jóval kisebb és nem terjed C s i k y : Az Erdélyi-medence mély földtani viszonyai 413 a Torda-Déda vonaltól délre. Figyelemre méltó, hogy a besztercei fúrás 700 m vastag oligocén rétegsort (feketés márgák, homokkőbetelepülésekkel) harántolt éspedig flis kifejlődésben. Ezek szerint úgy látszik, hogy a belső kárpáti flisnek több (feltehetően össze- függő) ága van: az egyik a minket is érintő máramarosi-észak-erdélyi-debre- ceni-szolnoki vonulat, a másik a marosmenti (érchegységi) flis zóna, egy har- madik pedig a Keleti Kárpátokkal párhuzamosan a máramarosi medencétől a Persáni-hegységig alakult ki. Ezen utóbbi övezet gondolata felmerült máskülönben bennünk is Majzon Lászlóval annakidején folytatott beszélgetések során, amikoris a a kelet- erdélyi oligocén rupéli rétegekről és a nyárádszeredai és erdőszentgyörgvi fúrásokban feltárt globotruncanás rétegekről volt szó, bár a flis-jelleg nem a faunán múlik ! A miocén képződményekkel kapcsolatban csak a legfontosabbat említem meg. A burdigál-helvéti ciklus képződményeit majd minden fúrás harántolta a medencében, elválasztásuk viszont gondot okozott. A medencének sok szempontból legfontosabb, de legjobban ismert képződ- ményei a tortonai-szarmata ciklus közismert üledékei. Fontosak mert ők tárol- ják a kősót és a földgáztelepeket. Legjobban ismertek mert könnyen korrelál- hatok a rétegek a fauna gazdagsága miatt, de főleg a dácittufa szintek segít- ségével. A törtön diszkordánsan települ a pretortonai képződményekre, a kristályos paláktól kezdve végig. Három részből áll: alsó része a bázis szint a közismert dési dácittufa. Ez a helvét i-tortonai határt jelző tufaszint a meden- cében mindenütt a kősó fekvője és ez döntötte el az erdélyi kősó sokáig vitatott tortonai korát, amire már Koch Antal helyesen mutatott rá. Középső része az ún. kősóformáció, felső része pedig a spirialisos márga. A buglovi és szar- mata emelet agyagos-márgás és homokos rétegsorozatát együttvéve gázformá- ciónak nevezik. A buglovi emeletet nemrég választották le fauna alapján a legfelső tortonai- ból. Azelőtt a torton-szarmata közti határt a gyéresi dácittufa húzta meg, most a buglovi -szarmata határt jelzi. A pliocén ciklust kb. 600 m vastag pontusi üledékes összlet képviseli a Küküllők vidékén, a medence középső részében. A pontus a szarmatára transz- gredál, a határt a báznai tufa adja. A dáciai, a felsőpliocén rétegek nincse- nek kifejlődve. Rátérve a tektonikai viszonyok rövid ismertetésére: az Erdélyi -medence tektonikai képét első ízben Koch Antal rajzolta meg ezelőtt 75 évvel megje- lent mongráfiájában. Szerinte a medence peremein kibukkanó rétegek befelé folytatódva vastagodnak és a mosdótálszerű medence közepén érik el a maxi- mumot. Ez a modell tükrözi a múltszázad végi ún. atektonikus szemléletet, amikoris a főfeladat a rétegtani és őslénytani anyag, és adatgyűjtés, és feldol- gozás volt, ami nélkül viszont tudjuk, hogy minden tektonikai következtetés, szemlélet a levegőben lógó hipotézis. A megindult kőolaj és földgázkutatások, a Böckh vezette, a Mrazec vezette, az 1940 — 44. közti magyar kutatások, végül a román állam által 1948. óta végzett intenzív kutatások bizonyították, hogy a medence mélyföldtani - tektonikai viszonyai sokkal komplikáltabbak és ha lehántanánk a medence- üledékeket egészen az alsókrétáig, nem lapos tálszerű mélyedés hanem magas hegységvonulatok tárulnának elénk, és ugyanezt mondhatjuk mi is a pannon medencéről. 414 Földtani Közlöny 107. kötet , 3—4. füzet Az Erdélyi-medencét feltöltő üledéktömegnek vagyis a szenonnal kezdődő medenceüledékeknek tektonikai fejlődésében elsőrendű szerepe volt a kristá- lyos-mezozóos alaphegység szerkezeti és domborzati viszonyainak. Bizonyos, hogy a medence a kristályos-mezozóos kéregrésznek lesüllyedése révén kelet- kezett, ami a kréta végén kezdődött, nem tisztázott viszont az, hogy milyen volt a szenon előtti felszínnek a földtani, geomorfológiai képe, amely aztán a medence aljzatává vált. Erre vonatkozólag kétféle, szélsőséges felfogás uralkodott, amikor még nem ismerték mindazt amit elmondtam, aminek lényege az alaphegység szintvona- las térképe és a két földtani szelvény. Az egyik felfogás megalapozói Mrazec, Popescu-Voitesti és Préda voltak, akik kis eltérésekkel kimondták, hogy a szenon előtti alaphegység takaróre- dős szerkezetű. Nem véletlen ez hiszen Uhlig nyomán ők dolgozták ki a romá- niai Kárpátok takaróredős szerkezeti képét és ebbe beletartozott az Erdélyi- medence alaphegysége is. A másik felfogás, melyet a kisebbség Ion Dumitrescu és munkatársai ala- kítottak ki, egy másik végletet képvisel. Szerintük az Erdélyi-medence egy merev közbenső heroin masszívum lesüllyedése által jött létre, melynek kristá- lyos tömege rögös, germanotíp szerkezetű. Rajta triász-jura és kréta foltok találhatók, a paleogén-alsómiocén takaró pedig települt szerkezetű. Ez a me- rev, rögös tektonikai kép azonban nem illik a keretbe vagyis eltér a kerethegy- ségek tektonikai stílusától. De ha ránézünk a 2. ábrára, melyet a szeizmikus mérések és az alapfúrások eredményei alapján rajzoltak meg, ez már beleillik a káipáti keretbe. Ezt a tektonikai képet Traian Ichjm és munkatársai Citjpagea és Mircea Pauca rajzolták meg, és ez ma a kőolajiparban dolgozó geológusok véleményét tükrözi. Ez a felfogás mindenesetre közelebb áll a takaróredős ebnélethez, mert kimondja, hogy a medence alaphegysége áttolt redős (pik- kely-redős) szerkezetű, amilyen a Keleti Kárpátokban és a Középhegységben is van, szemben az eltúlzott takaróredőkkel vagy akár a rögös tektonikával. Ezek után ha szemügyre vesszük a tektonikai vázlatot azt látjuk, hogy az említett 3 kiemelkedés — az I., — III., és a IV-es keleti kiemelt része — kris- tályos palái rátolcdnak az előttük, vagyis tőlük keletre húzódó süllvedékek mezozóos képződményeire, amint azt a két földtani szelvény is jól szem- lélteti (3. ábra). A medenceüledékek tektonikája eltér a szenon előtti aljzat tektonikájától, de azon belül is vannak eltérések. Tektonikai szempontból megkülönböztetünk pretortonai és poszttortonai képződményeket. A törtön előtti képződmények tektonikai viszonyait elsősorban aljzatának felszíne, domborzata szabja meg, és általában eltér a dési tufa feletti üledékek tektonikájától, közöttük disz- harmónia van. A tortonai transzgressziónak igen nagy a jelentősége több szem- pontból: ezek közül a legfontosabb, hogy vele egy új tektonikai stílus lép életbe, melynek a létrehozója a kősó. Nem kívánok kősótektonikával foglalkozni — külön előadást érdemel — de annyit meg kell említenem, hogy a kősónak fontos szerkezetalakító szerepe van, de csakis felfelé, a fedőjében levő üledékekben, de ez a hatás felfelé csök- ken a pliocénig. A kősó, plasztikus voltánál fogva, diapirizmusával fontos szerepet játszik a földgáztároló szerkezetek, brachiantiklinálisok kialakulá- sában. A kősó a medencében összefüggő réteget alkot a fúrások adatai szerint (egy régebbi felfogással ellentétben), de vastagsága és mélysége változó: a medence központban helyenként 3000 — 3500 m vastag üledéktakaró fedi, Csiky: Az Erdélyi- medence mély földtani viszonyai 415 416 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet 4. ábra. Az Erdélyi-medence regionális gravitációs anomália térképe (Gavat és társai nyomán 1969). Jelmagya- rázat: 1 . Medencehatár Fig. 4. Kegional gravimetric anomaly map of the Transylvanian Basin (áttér Gavat et al. 1969). Legend: 1. Basin boundary ahonnan a nyomás alól feltörve, a környező, Mrazec elnevezte, diapir zóná- ban átdöfi a takarót a felszínig. Az ilyen helyeken például Parajdon és Maros- újváron a sótömzs vastagsága eléri az 1200 — 1800 m-t. Megjegyezzük, hogy elsősorban az orogén mozgások a szenonvégi larámitól a pleisztocénbeli valachiai fázisig, továbbá a litológiai fácies változások, vala- mint az üledékek vastagsága, azok eltérő plasztieitása és kompreszibilitása (agyagos-márgás-homokos rétegekről lévén szó), mind hozzájárultak a meden- eeüledékek szerkezeti viszonyainak kialakulásához, változásához. Keleti- Kárpátok 5. ábra. Vázlatos földtani szelvény az Erdélyi-medencén keresztül (Mrazec — Jekelius— Pauca nyomán). Jel magyarázat: 1. Peremi öv, enyhén diszlokált neogén (monoklinális övezet), 2. Diapir redők neogén öve (kősó övezet), 3. Medenceközpont, enyhén gyűrt neogén (gázos dómok területe); a nyíl a mozgások irányát és intenzitását jelzi Fig. 5. Schematical geological section across the Transylvanian Basin (aftpr Mrazec, Jekelius and Pauca). Le- gend: 1. Marginal zone, slightly faulted Neogene (monoclinal zone), 2. Neogene beit of diapir folds (salt zone)- 3. Basin’s centre, slightly földed Neogene (area of gas-bearing domes): the arrow indicates the direction and intensit, of mo vem ént Erdélyi Közép - hegység' Csiky: Az Erdélyi-medence mély földtani viszonyai 417 6. ábra. Földtani térképvázlat a harmadidőszak előtti képződmények felszínéről (Ichi>[ Tr. nyomán). Jelma- gyarázat: 1. Felsőkréta (a mélyben, illetve a felszínen), 2. Alsókréta (a mélyben, illetve a felszínen), 3. Jura kép- ződmények (a mélyben), 4. Triász képződmények (a mélyben), 5. Kristályospalák va mélyben, illetve a felszínen), C. Mezozóos magmás képződmények (a mélyben), 7. Vető, 8. Rátolódási vonal Fiq. 6. Geological sketch-map on the pre-Tertiary surface (after Tr. Tchim). Legend: 1. Upper Cretaceous (buried or exposed), 2. Lovver Cretaceous (buried or exposed), 3. Jurassic (buried), 4. Triassic (buried), 5. Crystalline schists (buried or exposed), 6. Mesozoic magmatic rocks (buried), 7. Fault, 8. Överthrust line Az Erdélyi-medence határa a neozoikum folyamán sokat változott. Valójá- ban a paleogén és alsómiocénben még nem beszélhetünk kialakult medencé- ről, mivel a különböző tengerek elterjedésének aránya és iránya változott, melyből viszont szigetként emelkedtek ki a Keleti és Déli Kárpátok vonulatai, úgyszintén az Erdélyi Középhegység tömege. Erdélyi-medencéről tulajdon- képpen csak a tortontól kezdve beszélhetünk, melynek végén záródik el a pannon medencétől és jön létre a medence beltengere, majd a pliocénben ki- alakul az erdélyi pliocén tó a Kárpátokig. Ebben rakodnak le a beltenger és a tó üledékei. Ezekre terül rá a miocén kori hasadékrendszeren, a tortónaitól kez- dődően több fázisban feltörő, az Avas-Gutin, a Hargita és Kelemen havasok vonulatának vulkáni tömegei és azok piroklasztikus üledékei. Majd a tó fel- töltődése után alakul ki a medence jelenlegi képe. Az elmondottakból valami tanulságot is le lehetne vonni, annál is inkább, mert a Pannoniai-medence, az Erdélyi -medencéhez hasoüló belső süllyedők, 418 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet depresszió, ha fejlődéstörténetükben vannak is bizonyos eltérések, azok nem alapvetőek. Ezenkívül nálunk is megvolt és talán még megvan a kétféle elmé- let. Bizonyos, hogy a merev közbenső tömeg vagy Tisia elmélete már megdőlt, legalábbis a régi formájában már nem tartható. A szénhidrogénkutatások földtani eredményei alapján nálunk is új földtani kép rajzolódott ki, a preter- cier kristályos-mezozóos alaphegységről, ami eltér a régitől. Mi is sok szeizmi- kus mérést és fúrást végeztünk az Álföldön az elmúlt 30 esztendő alatt, mely- nek egyre korszerűsödő értelmezései a mindnyájunk előtt jól ismert kutatási eredmények elérésében elsőrendű szerepet játszottak. Sajnos meg kell álla- pítani, hogy alapfúrási tevékenységünk nem tudott ehhez felzárkózni. Mégis valahogyan többet kell tennünk a magyar földtan érdekében, hogy a Panno- niai-medence mélyföldtani-tektonikai és ősföldrajzi viszonyainak egysége- sebb képe, egyértelműen mielőbb kirajzolódjék. Szentes Ferenc szavait idézem: ,,Nem indokolt — a kárpáti területek — szerkezeti sokféleségét egy közös formára visszaegyszerűsíteni, összefoglalva elnagyolni avagy idegen területek mechanikáját javítás nélkül alkalmazni; ellenkezőleg, éppen ebben a sokszerűségben kell hegyszerkezetünk jellemzőjét látni”. Hozzátesszük, hogy a fentiek megvalósítása érdekében, a még fennálló véleménykülönbségek, a különféle elgondolások és megfigyelések ne veteked- jenek egymással, hanem igyekezzenek egymást kiegészítani. A szintetikus összefoglalásokra viszont mindenkor szükség van, hogy a folyamatok bonyolult- ságát áttekinthessük , de ugyanakkor a részleteket életszerű színeiben meg kell hagynunk. Ez mindnyájunk feladata, sőt kötelessége, de ehhez a szintézishez új Lóczy Lajosra, Prinz Gyulára avagy Telegdi Roth Károlyra van szük- ségünk. Irodalom — References Koch A. 0900): Az erdélyrészi medence harmadkon képződményei. I. Paleogén csoport. 1894. — II. Neogén csoport E. DE Martonne (1907). Recherches sur l’évolution morphologique des Alpes de Transylvanie. Paris Uöckh II. (1911): Az Erdélyi-medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól. M. Kir. Pénzügyminisztérium BöCKH H. (1913): Rövid összefoglaló jelentés az Erdélyi-medence földgáz-előfordulásainak az 1911 — 12. években történt tanulmányozásának eredményeiről. M. Kir. Pénzügyminisztérium Szádeczky K. GY. (1913): Adatok az Erdélyi-medence tektonikájához. Földtani Közlöny, XLIII. k. M kazec, L. — Jekeliüs, E. (1927): Apercu sur la structure du bassine néogene de Transylvanie et sur ses gisements de gaz. Guide des excursions, Assoc. p. l’avance. geologie des Carpathes, Bucarest Szádeczky K. Gy. (1928): Eltakart hegyek az Erdélyi-medence ÉNy-i részében. Földtani Közlöny, LVIII. k. Telegdi Roth K. (1929): Magyarország geológiája I. rész. Pécs Szádeczky K. E. (1930) Die petrographischen Faziesgebiete des nordwest-siebenbürgischen Eozáns und dér Inner- transylvanische Block. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1930. évi közleményei. Sopron Mrazec, L. (1932): Considerations sur '.’origine des depréssions internes des Carpathes roumames. Bul. Soc. Rom. Geologie. Vol. I. Bucarest CrtJPAGEA, D. T. (193„): Nouvelles données sur la structure du bassin transyivain. Bul. Soc. Roum. Geologie. Vol. II. Popescü-Vojtesti, I. (1930): Evolutia geologica-paleogengrafica a Pamantului Romanese. Rév. Muz. Geol.-Min. Univ. Cluj Préda, P M. (1937): Geológia Romaniei. Curs litográfiát. Univ. Bucuresti Popescd-Voitesti, I. (1942): Exposé synthetique sommaire sur la structure des régions carpathiques roumaines. Bul. Soc. Roum. Geologie. Vol. V. Rf.ich L. (1943): Észak-Erdély földtani fejlődéstörténete és hegyszerkezeti helyzete a Kárpát-medence rendszeré- ben. M. Á. Földtani Intézet Évi Jelentése 1941 — 42. II. k. Bartkó L. (1943): Székelyudvarhely— Homoródalmás környékének földtani viszonyai. M. Á. Földtani intézet Évi Jelentése 1943. II. k. Bandat H. (1943): Az Erdélyi-medence északi és keleti részének rétegtani és hegyszerkezeti viszonyai. M. Á. Föld- tani Intézet Évi Jelentése 1943. II. k. Stíllé, H. (1953): Dér geotektonische Werdegang dér Kárpátén. Geologiscnes Jahrbuch. P.eiheft 8. Berlin Nagy L. (1958) A Román Népköztársaság földtana. Kolozsvár (Egyetemi jegyzet) Szentes F. (1949): A kárpáti hegyrendszer oelyzete az alnesi orogénben. F’öldtani Közlöny 1 — 4. f. Ilié, M. (1958): Podisul Transllvaniei. Bucuresti Scheffer V. (1958): Az erdélyi ősmasszívum problémája. Geofizikai Közlemények. VI,. k. 3—4. sz. Csiky G. (1959): Az Erdélyi-medence földtani képe a legújabb szénhidrogénkutatások tükrében. Földtani Köz- löny 3. f. Oncescu, N. (1959) Geológia Republicii Populare Románé. Ed. II. Bucuresti Vancea, A. (1960): Neogenul din Bazinul Transilvaniei. Edit. Acad. R. P. R. Bucuresti Csiky: Az Erdélyi-medence mély földtani viszonyai 419 Dumitrescu, í.— Sandülesctj, M.— Lazarescu, V.— Mirauta, O.— Patjliuc, S.— Georgescu, C. (1962): Mémoire á la carte tectonique de la Rouinanie. Annuar. Comit. Geologic. Vol. XXXII. Gavat, I.— Airinei, St.— Botezatu, R.— Socolescu, M. — Stoenescu, Sc.— Vencov, St. (1963): Stmctura geo- logica profunda a teritoriului R. P. U. dupa datele actuale geofizice. Studii si cercetari de geofizica, 1/1. Acad. R. P. R. PAUCA, M. (1961 — 62): Contributii la cunoasterea structurii geologice a regiunii de NW a Ardealului. Dari de seama ale sedinteler. Vol. XLIX. Inst. Geologic. Raileanu, Gr.— Rusii, A.— Moisescv, V. (1964): Relatiile tectonice ale cristalinului muntilor Meses, Ticau cu for- matiunile sedimentare ale Bazinului Transilvaniei. Studii si cercetari de geologie-geofzica-geografie. IX/2. Bleahc, M. — Patrulius, D. — Radui.escu, D.— Saulra, E. — Savu, H. (1967): Harta geologica Rep. Soc. Románia. Nóta explicativa Xnstitutul Geologic. Buc.uresti Bancila, I. (1968): Raionarea tectonica a teritoriului Rep. Soc. Románia, (partea I.) Comunicari de geologie S. S. N. G. Vol. IV. 1967. — Partea II. Buletin. Soc. Stiinte Geologice. VoJ. X. Vancea, A. (1968): Dépots mésozoiques et paléogénes dans la cuvette de Transylvanie. Revue roumaine de géo- logie, géopbysique, géographie. Série géologie. Törne XII. /I. Vancea, A. (1968): Le role du sel dans la formation des domes de la cuvette de Transylvanie. Rév. roum. géologie, géophysique. géographie. Série géologie. Tome XII./2. Talos, D.— Visarion, M.— Cornea, I. (1968): Morphologie et structure du soubassement de la dépression de Tran- sylvanie d’aprés les donnés géophysiques actuelles. Rév. roum. géologie, géophysique, géographie. Tome XU./2. Páccá, M. (1965—1966): Contributii la geneza zacamintelor de saruri miocéné din Románia. Dari de seama ale sedintelor. Vol. LIII/2. Inst. Geologic. Paüca, M. (1969): Problémes tectoniques dans le Bassin de Transylvanie. Geologische Rundschau, 58. Bánd Gavát J. — Ciupagea D. — Airinei St. (1969): Rapport entre la structure profonde et la structure des complexes sédimentaires de la Dépression de Transylvanie. Acta Geol. Acad. Se. Hungaricae. Tomus XIII. Bulla B.— Mendöl T. (1947): A Kárpát-medence földrajza. Budapest. Egyetemi nyomda Bleahu, M.— Dudán, M. (1965 — 66): Santul eugeosinclinal al Metaliferilor si pozitia sa in raport cu Carpatii si Dina- ridele. Dari de seama ale sedintelelor. Vol. LIII/3. Inst. Geologic Ilié, M. (1966): Bazinul neogen al Transilvaniei. Natura, seria geografie-geologie. Vol. XVIII/3. CIUPAGEA, D. — Ichim, Tr. — Opran, A. (1969): Despre disharmonia domurilor din Depresiunea Transilvaniei. Petrol si Gazé, Nr. 11. Ilié, M. (1970): Apercu synthétique sur la tectonique des Caipates Roumaines. Geologische Rundschau, Bánd 59. Ciupagea, D.— Pauca, M.— Ichim, Tr. (1970): Geológia Depresiunii Transilvaniei. Edit. Acad. R. S. Románia. Bucu- resti Bombita, Gh. (1972): Studii geologice in Muntii Lapusului. Annuar. Inst. Geologic, Vol. XXXIX. Csiky G. (1974): Az erdélyi kőolaj- és földgázkutatások története. (Eejezetek a magyar kőolajkutatás történetéből.) Magyar Olajipari Múzeum Évkönyve I. kötet (1969—1974). Zalaegerszeg Subsurface geology of the Transylvanian Basin in the light of recent results Dr. G. Csiky The geology of Transylvanian and the Carpathians has been explored, since Hatjer’ and Stache's time, bv the joint work of the most outstanding representatives of Germán, Hungárián and Románián geologists that have been active during more than a hundred years. In introduction, first the geotectonic setting of Románia is deseribed, after I. Bancila who has distinguished basically two megatectonic units over the country’s territory: 1. the Carpathian orogen and 2. the Carpathian foreland. The carpathian orogen itself consists of additional structural units: a) the Central Crystalline-Mesozoic massifs (East- ern and Southern Carpathians, Transylvanian Highland Rangé and masses of insel- bergs), b) the inner or Central depressions, basins (Transylvanian and Pannonian Basin and minor basins), c) the extra-Carpathian depressions and d) the belts of Neogene volcanic masses. The Transylvanian Basin, as an inner-Carpathian dépression, came intő being after the subsidence of the Carpathian Crystalline-Mesozoic mass framed bv the threefre- served médián masses — the eastern, Southern and western ones. The basin istheproduct of Upper Cretaceous-Tertiarv tectonic movements and sedimentary cycles. After a short historical review of geological and hvdrocarbon explorations in the Transylvanian Basin the subsurface geology of the basin is discussed as shown by the results of newest hydrocarbon-exploratory activities. The strat.igraphy of the Crystalline-Mesozoic substratum, including crvstalline schists, a Permian-Triassic sedimentary cycle and a Jurassie Lower Cretaceous sedimentary cycle is briefly reviewed on the basis of the results of drilling fór oil and natural gas. After - wards follows a schematic deseription of the stratigrapiiv of basin sediments produced by the Upper Cretaceous, Paleogene, Burdigalian-Helvetian, Tortonian-Sarmatian and Pliocene sedimentary cycles. 420 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet The morphology and tectonic setting of the Crystalline-Mesozoic basement as well as the structural conditions of the hasin sediments are discussed in the light of the results of geophysical measurements and hvdrocarbon drilling taken both combined. The tecto- genetic role played by salt accumulations is pointed out. The generál conclusion that can be drawn from the above discussion is that in basin areas both the complex geophysical prospecting and scientific geological drilling are of very great importance in up-to-date oil-and-gas prospecting. Földtani Közlöny, Bull. o/ the Hungárián Geol. Soe. (1977) 107. 421—430 A neogén medencék az Alp-kárpáti-hegységrendszerben dr. Jaskó Sándor (5 ábrával) Dolgozatomban az alp-kárpáti tektogenezis fiatalabb időszakaiban létre- jött nagyformákkal kívánok foglalkozni, oly mértékben, ahogyan azokat a fel- színi feltárások és mélyfúrások adataiból megismerhettük. A kéreg és földkö- peny nagyobb mélységeiben lejátszódott folyamatokat és azok feltételezett hatásait magyarázó különböző elméletekre nem fogok kitérni. Az elmúlt évek során számos közlemény foglalkozott hazánk területének neogén hegységszerkezetével és annak kialakulásával. így megemlíthetjük Bartha F. (1971), Bodzay I. (1968), Jaskó S. (1972, 1975), Kőrössy L. (1963, 1965, 1970), Rónai A. (1972, 1974), Stegena L. (1975), Völgyi L. (1965) dolgozatait. Ezekhez — mintegy kiegészítésül — néhány újabb gondo- latot fogok felvetni, reámutatva a még megoldásra váró problémák egvikére- másikára is. * A Bécsi-medence, Pannóniai-medence és Erdélyi-medence a gyűrt hegység- tömeg belsejében a harmadidőszak folyamán (utólag) keletkezett intrakraton besüllyedés. Neogén üledékeink diszkordánsan borítják a medencealjzat idő- sebb szerkezetét. Az intrakraton medencék szegélyeit alkotó fiatal törésvona- lak többsége keresztezi a lánchegységek idősebb szerkezet vonalait. Ezek a megállapítások egyformán érvényesek mind a Pannóniái-, mind az Erdélyi- és Bécsi-medencére (Andrusov D. 1968., 135. old., Ciupagea D. — Pauca M. — Ichim Tr. 1970, 172. old., Mahel M. — Buday T. 1968, 614. old., Spicka V. 1972. 105. old., Thenius E. 1974. 64. old., Vancea A. 1960. 214. old.) Teljesen más szerkezetű az Alpok északi oldalán, valamint a Kárpátok külső szélén végigkövethető előmélység. Ez az előmélység-vonulat az alpi orogén öv egyik legismertebb szerkezeti eleme, amely Olténiától kezdve majd- nem 300 km hosszúságban megszakítás nélkül végig követhető, egészen a Rhone völgyéig. A nyugat -európai irodalom ,,molasz-öv” névvel jelöli jelleg- zetes iiledékfáciese után, amely jól megkülönböztethető a tőle befelé elhelyez- kedő, idősebb ,,flis” fáciesétől. Az előmélység-vonulat jellegzetes aszimmetrikus felépítésű. Belső szegélyén mindenütt a gyűrt hegységnek legfiatalabb övével érintkezik (ez többnyire a flis-vonulat). E határvonal közelében a legvastagabb az előmélységet kitöltő rétegsor. Itt a neogén rétegek erősen diszlokáltak, a lánchegység általános csapásirányával párhuzamos brachiantiklinálisokba gyűrtek, vagy pikkelyek- be torlódtak. Az előmélység külső szélén a neogén rétegsor fokozatosan ki vé- konyodik s a tektonikus zavartság erősen lecsökken. Itt már nincsen sem fel- pikkelyeződés, sem gyűrődés. A külső határvonal gyakorta a kratogén keret peremtöréseit követi. 422 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet A középdunai-medencerendszer nagy részében, az alsómiocén lerakódások hiánya és a középsőmiocén transzgresszív települése miatt, könnyen megold- ható a paleogén és neogén tektonikai emeletek szétválasztása. Eldöntendő kérdés azonban, hogy neogén rétegeink összefoghatok -e egyetlen tektonikai emeletbe, vagy pedig célszerűbb-e a szétkülönítésük egy felső és egy alsó rész- re. Mivel tektonikai elhatárolásról van szó, ezért nem a biofácies-változások korrelálásával, hanem az üledékgyűjtő medencék alakváltozásait, a réteg- sorokban fellépő diszkordanciákat, valamint a vulkáni működés helyének és intenzitásának szakaszosságát elemezve kíséreljük meg a probléma megoldá- sát. Az a kérdés, hogy a középdunai-medencerendszer teljes területén egyidő- ben következett-e be ezeknek a folyamatoknak jelentős megváltozása, és ha igen, úgy ez a változás a földtörténet melyik időszakára esik. A miocén és pliocén korokban lerakodott üledékek elterjedése és vastagsága nem egyforma. A legvastagabb miocén üledéksorok a medencerendszer külső szélein keletkeztek, a Kisalföldi-medence északi felében, a Bécsi-medencében, a Muraköz-délzalai-medencében és a Felsőtiszai-meden céhen. A pliocén kori üledékfelhalmozódás maximuma viszont a Kisalföldi -medence déli részén és a Dráva-árokban, valamint a Nyugat-dunántúli- és Alsó-tiszai-árkokban talál- ható. A pliocén korban a Bécsi-, Gráei- és Felsőtiszai-medencékben, valamint a Muraköz-délzalai-medence nyugati felében megcsökkent, sőt helyenként meg is szűnt az üledékfelhalmozódás. A változás szakaszokra bontását kíséreljük meg a középdunai medence- rendszer nyugati szélén, ahol a sűrű fúráshálózat és az üledéksorok korbeosztá- sa ezt leginkább lehetővé teszi. A különböző réteg-formációk üledék vastag- ság térképeinek összehasonlításából kitűnik, hogy az üledékfelhalmozódási súlypontok nem a középsőmiocén -szarmata, hanem a szarmata-pannon hatá- ron tolódtak el, vagyis ahol az alsópannon üledéksor aránylag vékony, a kö- zépsőmiocén rétegsor viszont nagyvastagságú, ott mindenütt vastag a szarmata is. így például a Gráci -medencében Übersbachnál 810 m, a Bécsi-medencé- ben Enzersdorfnál 510 m, Ringelsdorfnál pedig 820 m vastag szarmatát talál- tak. A Kisalföld északi részén Szénénél 650 m, Deákinál 640 m vastag volt a szarmata. Ezzel szemben, ahol az alsópannon nagyvastagságú és a középső- miocén üledéksor aránylag vékony, ott a szarmata üledékek alig pár tíz méter vastagok, vagy pedig teljesen hiányoznak. Ez a helyzet a Kisalföldi-medence déli részén, valamint a Nyugat-dunántúli-árok területén. A Muraköz-délzalai- medence mintegy átmenet a kétféle kifejlődés között, mert itt mind a pannon, mind a középsőmiocén jelentős vastagságú és a szarmata, vastagsága 200 — 300 m-t is elér (Dank V. 1959. 546. old.). A Bécsi-medencében a szarmata üledékfelhalmozódás lépést tartott a me- dencefenék süllyedésével. A mélyebbre süllyedő részeken mindenütt vasta- gabb, a magasabb helyzetben maradó medencerészeken pedig vékonyabb üle- déksor keletkezik. Más kifejlődésű a nyugat-magyarországi szarmata. Itt a szarmata üledékek mindenütt vékonyak, nemegy fúrásban teljesen hiányoz- nak. Atlagvastagságuk nem haladja meg az 50 m-t. A szarmatában itt nem történt jelentős süllyedés és üledékfelhalmozódás. Az annakidején közel víz- szintes helyzetű medencealjzatot nagyjából egyenletesen fedte be a lerako- dott üledék. Nyugat-Dunántúlon csak az alsópannonban indult meg a meden- ce intenzív süllyedése és üledékekkel való feltöltődése. A középsőmiocén rétegek vastagsága és felszínalatti mélysége között nem Cl mutatható ki összefüggés sem a Bécsi-medencében, sem a Nyugat-dunántúli- 01 Jaskó: A neogén medencék az Alp-kárpáti hegységrendszerben 423 árok területén. Gyakori eset, hogy nagyobb mélységben vékonyabb, a fel- színhez közelebb pedig esetleg vastagabb miocén rétegsort harántoltak a kü- lönböző fúrások. A középsőmiocén rétegösszlet gyakori és szabálytalan vas- tagság-változásainak az az oka, hogy a középsőmiocén üledéksor erősen tagolt domborzatú medencealjzatra települt rá. így a mélyedésekben vastagabb üledéksor halmozódott fel, lassanként simára elegyengetve a medencefenék domborzatát. A premiocén domborzat azonban nem preformálta a későbbi pliocénben bekövetkezett süllyedéseket. A középsőmiocén bázisán jelentős diszkordanciát, a törtön -szarmata határon pedig konkordáns üledékképződést írnak le és ábrázolnak szelvényrajzaikon Grill és Kapounek (1964, 2 tábla), valamint Friedl és Kölbl (1964 2 tábla) a Bécsi-medencéből, Metwalli (1971, 164 old.) a Kisalföld déli részéről, Dubay (1962, 27. old.), továbbá Dank (1962. 153. old.) a Zalai-medencéből. Bodzay a Magyarország délnyugati részén lemélyített szénhidrogénkutató mélyfúrások adataiból arra következtet, hogy ,,a szarmata és törtön határon észlelhető kéregszerkezeti nyugtalanság miatt az üledékképződés és az aljzat süllyedésének egyensúlya több területen megbomlott” (1968, 87. old.). Ez azonban korántsem volt olyan jelentős folyamat, mint a helvét elején bekövet- kezett általános transzgresszió. Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk, hogy a középdunai meden- cerendszer legnyugatibb részeiben a neogén folyamán bekövetkezett kéreg- mozgások az egyes medencerészeken más-más időjiontban történtek és hosszan tartó lassú folyamatoknak eredményei. A medencealjzat egyenetlen domborzatát fokozatos feltöltéssel kiegvenlít- gető törtön és szarmata üledéksort tüntet fel Kőrössy L. Debrecen környéké- ről is (1963, 162. old.). Érdemes lenne Debrecen környékéről észak felé halad- va részletesen megvizsgálni a Tiszai-medence felé való kapcsolatokat. Sajnos ezt megnehezíti az a körülmény, hogy a Bodrogköz és a Nyírség északi része — vagyis az említett két terület közötti rész — mostanáig meglehetősen kevés- sé megkutatott. A Nyírség altalajának rétegtani vizsgálatát megnehezíti a helyenként 100 m vastagságot is elérő negyedkori takaró, továbbá az, hogy itt a neogén rétegsor jelentős része vulkánitokból áll. Az országhatár túloldalán viszont már nagyszámú olyan mélyfúrás és bánya- feltárás mélyült le, amely megbízható adatokat nyújt a makro- és mikrofauná- j val jól tagolható és helyenként kősótelepeket is tartalmazó neogén üledékek- ről. így Nagvmihály (Mihalovce) környékén a szarmata 1000 m, a törtön 3000 m, a helvét 1000 m vastagságot is elér (Buday 1961 48 és 49. oldal.). A Szobránc (Sobrance) mellett mélyített Visoka 1 . mélyfúrásban 640 m vastag volt a kövületes szarmata (Kőrössy L., 1965). A Felsőtiszai-medence keleti végén Mármarossziget (Sighetul Marmatici) környékén 2000 m-t meghaladó helvét slirt ismerünk (Metwalli M. 1971, 7. old.). Ezeken a helyeken a neo- gén kifejlődése más, mint a Nyírség északi részein. Nem kívánok bővebben foglalkozni a Pannóniai-medence belsejében helyen- ként megnyilvánuló finális magmatizmus és a tektonikai fejlődés kapcsolatá- val. Mint arra már Jugovics L. is rámutatott, a balatonfelvidéki bazalterup- ciók nem kötöttek a hegységperemi leszakadásokhoz (Jugovics L. 1967. 76. old.). 12 Földtani Közlöny 424 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 -4. füzet Számos értekezés foglalkozik a Kárpátok neogén szubszekvens vulkaniz- musának földtani korával is. Ezek összegezéséből az tűnik ki, hogy északnyu- gatról dél felé haladva mind később indult meg és mind tovább tartott az erup- ciós tevékenység. A Börzsöny és Mátra szubszekvens vulkanizmusa főleg a középsőmiocénben zajlott és a szarmatában már teljesen végétért (Pantó G. 1968. 15. old.). A vonulat délkeleti végén, a Hargitában csak a felsőpannon- ban indultak meg az erupciók és még a pleisztocénben is tartottak. Itt a plio- ‘ cén és pleisztocén határán keletkezett, villafrankai faunás üledékek fedőjében többszáz méter vastag andezitláva és tufasorozat települ (Peltz S. 1969 — 70 és Radulescu I). P. 1973.). Hasonló fokozatos eltolódás figyelhető meg a kárpáti előmélység üledéksorának földtani korában is. Az Északi Kárpátok előterében csak középsőmiocén üledékek vesznek részt, az Északkeleti Kárpátok előtéré- i ben már a szarmata is megjelenik és végül a Keleti Kárpátok előterében plio- I cén rétegsor is felhalmozódott. Itt a pliocén rétegsor KÉK felől NvDNv felé haladva mindinkább megvastagodik (az 1. ábrán a 7, 8, 9 számmal jelölve). Logikus a Kárpátok belső szegélyét kísérő vulkáni tevékenység színhelyének, , valamint a Kárpátok külső oldalán végighúzódó előmélység egymással pár- huzamos sorrendben következő szakaszainak megegyező kora között kapcso- 1 latot keresni (Szádeczky-Kardoss E. 1972.). Magyarázatra szorul azonban az, hogy a Déli Kárpátokban miért nem volt vulkáni működés, holott itt az előmélység neogén és negyedkori üledéksorát szintén erős tektonikai hatások érték. Itt tartott legtovább az előtér besüllyedése, feltöltődése és valószínű- { lég itt voltak a legintenzivebbek a pliocénvégi diszlokációk is. A „valláchiai orogén fázis” éppen e viták után kapta elnevezését. (Ghenea 1970).Focsaninál és Munteniában a dácien vastagsága általában 500 m és a fölötte még követ- kező legfelsőpliocén-alsópleisztocén folyami lerakódások szintén többszáz mé- tert érnek el. * A csatolt térképvázlat (1. ábra) Neoeurópa alpi orogén vonulatainak csapás- irányát, valamint a közéjük zárt ún. köztes tömegeket mutatja. Az előmélv- I ségek többnyire a gyűrt lánchegységek és az azokkal szomszédos ősi masszí- vumnak a határvonalát követik, de előfordulhat az is, hogy két egymással párhuzamos hegységvonulat között helyezkednek el. A 2. ábra az orogén süllyedékek méreteinek korrelációját mutatja. A rajz- ; ról látható, hogy a pliocén üledékek vastagsága 500 és 4000 m között, az üledékgyűjtő medencék szélessége pedig 40 és 190 km között váltakozott. Általános tendencia, hogy a kisebb szélességekhez vékonyabb, a nagyobb szé- lességekhez vastagabb rétegsorok tartoznak. Ez a szabály nem vonatkozik az epikontinentális üledékgyűjtőkre. Utóbbi- y aknái ugyanis nem mutatható ki a medence szélessége és üledéksorának vas- v tagsága között összefüggés. Az epikontinentális üledékgyűjtők általában jóval a nagyobb kiterjedésűek az orogén sülvedék éknél, mégis a bennük található üledékek vastagsága egy nagyságrenddel kisebb, mint az ugyanazon időtartam alatt lerakodott orogén üledékeké. A Bécsi-medence — melyet az ábrán 1. számmal jelöltünk — mind vízszin- j tes irányú kiterjedését, mind pliocén üledéksorának vastagságát illetően a legkisebbek közé tartozik. Ha külön-külön tekintjük a Pannon iái -medence s marginális depressziójának egyes szakaszait (az ábrán 2., 3., 4. számmal jelöl- (J Jaskó: A neogén medencék az Alp- kárpáti hegységrendszerben 425 /. ábra. Térképvázlat a neogén üledék-gyűjtők fekvéséről: 1 . Bécsi-medence, 2. Pannóniai-medence ÉNy-i széle, 3. Pannóniai-medence DNy-i része, 4. Pannóniai-medence ÉK-i része. 5. Pannóniai-medence középső része, 6. Erdélyi- medence, 7. Dáciai-medence Ny-i része, 8. Dáciai-medence középső része, 9. Dáciai-medence ÉK-i része, 10. Thráciai medence, 11. Kubáni-depresszió, 12. Sztavropol és Majkop környéke, J 3. Koihiszi-depresszió, 14. Kúra-depresszió Ny-i vége. 15. Terek-depresszió, 16. Kura-depresszió K-i része, 17. Délkelet-Káspi-süllyedék, 18. Karakum depresszió, 19. Pó-síkság, 20. Rimini környéke, 21.Apulia, 22. Albánia, 23. Mezopotámia, 24. Saone-völgy, 24/a. Rhone-delta, 25. Hollandia. 26. Rajna-árok. 27. Lengyelország, 28. Volga és Káma környéke, 29. Dobrudzsa, 30. Az Északkeleti Kárpátok előtere. Jelmagyarázat: 1. Idősebb kratogén keret (Mező- és Paleo-Európa. Arab-masszívum stb.), | 2. Epikontinentális jellegű pliocén üledékgyűjtők, 3. Grogén süllyedékek miocén és pliocén üledékekkel, 4. Alpi tí- l pusú hegységvonulatok a gyűrődési iránnyal. 5. ínfrapliocén és posztpliocén áttolódási vonal, 6. Szegélymélység csak miocén üledékekkel, 7. Alpi orogén övezet, 8. Jelenleg is a felszínen levő (pliocén takaró nélküli) közti töme- : gek az alpi orogénbe ékelődve, 9. Erősen gy űrt, pikkelyeződött pliocén rétegek, 10. A területrészek sorszámai Fia. /. Map-sketeh showing the situation of the Neogene sedimentary basins: 1. Vienna Basin. 2. Pannonian Basin 1 N\V margin, 3. Pannonian Basin. SW margin. 4. Pannonian Basin NE part. 5. Pannonian Basin, Central part. 6- Transylvanian Basin. 7. Dácián Basin, western part, 8. Dácián Basin. Central part. 9. Dácián Basin, NE part, 10. Thracian Basin, 11. Kubán’ Depression, 12. Vicinity of Stavropol and Maikop, 13. Kolkhis Ilepression, 14. Kúra Depression, western tip, 17. Southeastern Caspian Depression. 18. Karakum Depression, 19. Po Piain. 20. Vicinity of Rimini, 21. Apulia, 22. Albánia, 23. Mesopotamia, 24. Saone Valley, 24/a. Rhone delta, 25. Netherlands, 26. Rhine fíraben, 27. Poland. 28. Volga-Kama reRion, 29. Dobrudja, 30. Foreland of the Northeast Carpathians. L e g e n d: 1. Older cratogenic frame (Meso- and Paleo-Europe, Arabian Massif, etc.), 2. Pliocene sedimentary basins of epi- continental character, 3. Orogenic. depressions with Miocéné and Pliocene sediments, 4. Mountain ranges of Alpine tvne with the direction of folding, 5. Infra-Pliocene and post-Pliocene translation line, 6. Marginal deep with Miocéné sediments only, 7. Alpine orogenic beit, 8. Medián Masses still outcropping (nőt covered by a Pliocene overburden) wedged intő the Alpine orogen, 9. Heavilv földed, imbricated Pliocene beds, 10. Serial numbers of the map area ve), úgy ezek az orogén süllyedékek átlagos nagyságának felelnek meg. Ha viszont az egész Pannóniai-medencét egyetlen süllyedőknek fognánk fel, úgy ez volna a legszélesebb valamennyi süllvedék között (az ábrán 5 szám). * Az előmélvségek és intrakraton süllyedékek korának megállapítására össze- gyűjtött adatokból megállapítható volt, hogy a megvizsgált üledékgyűjtő medencék túlnyomó részében az intenzív üledékfelhalmozódás már a közép- sőmiocénben megkezdődött. Mint már az előzőekben kifejtettem, a közép- dunai medencerendszer szélső részeinek besüllyedése ugyancsak a középső- *12 426 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet E 500 a 1500 3000 3500 02 4 \0°o,4 '\°!8 6o v • 1 50 • 4 07 's 0’9 V£13 •2 • 3 08 017 09 öli • 5 o 15 100 150 200 Medenceszélesség, km 2. ábra. A pliocén kori orogén süllyedékek méreteinek korrelációja (a szám jelzések azonosak az 1. ábráéval). A fekete pontok (1—5.) intrakraton besüllyedések, az üres karikák 6—28.) orogén előraélységek Fig. 2. Correlation of Pliocene orogenic depressions according to size categories (numerical signs are identical with those of Fig. 1). Black dots (1—5 )are intracratonic troughs, blank rings (6—28.) are orogenic foredeeps miocén elején kezdődik meg, míg a belső területrészek csak a szarmata -alsó- pannon határon kezdenek jelentősen besüllyedni és feltöltődni. Mindössze három helyen késlekedett az üledékfelhalmozódás és besüllyedés megindulása az alsó- és középsőpliocén határáig. Ezek: a Thráciai- medence, a Délkelet- káspi-süllyedék és Apulia (a térképen 10. 17. és 21. számmal jelzett területek). Olyan területet egyetlen egyet sem találunk, ahol az üledéksor zömét a legfi- atalabb (felsőpliocén és negyedkori) lerakódások alkotnák. Ha esetleg létez- nek is ilyen medencerészek, úgy ezek csakis a jelenleg vízzel borított tenger- ' medencékben rejtőzhetnek. A jelenleg szárazon levő szegélymélységek — ki- vétel nélkül — már a középsőpliocén eleje előtt létrejöttek. A szegély mélységek feltöltődése két helyen már végétért a miocén végével, és a pliocénben és negyedkorban már letarolódás ment végbe. Ez a két hely a következő: az Alp-kárpáti-előtér északi része és Majkop környéke A meg- vizsgált szegélymélységek kétharmadában az üledékképződés lényegében befe- jeződött a pliocén vége felé, az esetek egyharmadában viszont a negyedkorban is jelentős üledékfelhalmozódás történt, sőt tart napjainkban is. Olyirányú tendencia nem mutatható ki, mintha az alpi orogén övezetben az idősebb (fő- leg oligocén és miocén kitöltésű) szegélymélységek az övezet szélei, a fiatalabb (főleg pliocén és negyedkori kitöltésű) üledékgyűjtők pedig a közepe felé he- lyezkednének el, hiszen ilyenféle elrendeződést nem mutattak ki mostanáig a gyűrt hegységek térbeli elrendeződésében sem az Alp-Himalája orogénen belül. * Az epikontinentális és alpi orogén jellegű üledékek összmennyiségének föld- tani korok szerinti százalékos megoszlását feltüntető háromszög-grafikonon (3. ábra) a három csúcs a negyedkor, a pliocén és a miocén üledék százalékos mennyiségének felel meg. Az ábrába rajzolt körök egy-egy előfordulást jelöl- nek, ezek sorszámai azonosak a térképen alkalmazott sorszámozással. A 30-as szám az Északi Kárpátok előterét jelöli. Itt az üledékek száz százaléka miocén korú. A kárpáti előmélység keleti és déli szakaszaiban, amelyeket 7., 8. és 9. szám jelöl, a miocénen kívül a pliocén üledékek is megtalálhatók. Ötös szám jelöli a Pannóniai-medence középső részeit, ahol a miocén teljesen hiányzik J a s k ó : -4 neogén medencék az Alp-kárpáti hegységrendszerben 427 3. ábra. A neogén üledékgyűjtők rétegvastagságainak korok szerinti megoszlása, százalékban kifejezve (a számjel- zések azonosak az 1. ábráéval). Jelmagyarázat: 1. Epikontinentális üledékgyűjtők, 2. Alpi orogén üledék- gyűjtők Fig. 3. Age distribution of formation thicknesses in Neogene sedimentary basins, in percentage values (numerical signs are identical with those of Fig. 1). Legend: 1. Epicontinental sedimentary basins, 2. Alpine orogenic sedi- mentary basins vagy vékony, tehát a medence besüllyedése és feltöltődése főleg a pliocén- ben, kisebb részben a negyedkorban jött létre. Az előfordulások közül egyetlen egy sem esik a negyedkort jelző csúcs előtti háromszögbe, vagyis egyetlen egy sem akad, ahol a negyedkori üledékek vastagsága az összvastagságnak több mint a felét kitette volna. Az összes területrész között az Appennineket kísérő szegély mélység — amelyet a 19. és 20. szám jelöl — a legfiatalabb. Ennek süllyedése és feltöltődése még a ne- gyedkorban is jelentős volt. A másik háromszög-grafikon (4. ábra) az alsó-, középső- és felsőpliocén üledék vastagságoknak egymáshoz való százalékos arányát mutatja. Az ábrá- ba rajzolt körök sorszámozása ugyancsak megegyező az 1. ábráéval. Bár a 4. ábra. Az üledékgyűjtők pliocén rétegsorainak vastagsága korszakonkénti bontásban, százalékokban kifejezve,, (a szám jelzések azonosak az 1. ábrán alkalmazottakkal) Fig. 4. Age distribution of formation thicknesses of Pliocene sedimentary basins, in percentage values (numerical signs identical with those of Fig. 1) 428 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet karikák helyzete meglehetős szórt, annyi megállapítható, hogy az előfordu- lások többségében az alsó- és középsőpliocén üledékmennyiség dominál, a felsőpliocén üledékmennyiség rovására. A 15. és 19. számok az Appenninek, illetve a Kelet-Kaukázus előmélvségeit jelölik. Ezek azok a helyek, ahol a felsőpliocén dominál az alsó- és középsőpliocénnel szemben . Az előfordulások zömében mindhárom emelet üledékei képviseltek, ha nem is egyenlő arány- ban. Aránylag kevés fúrás harántolta át teljesen az előmélységek mélyebb részeit kitöltő legvastagabb rétegsorokat is. Ezért az itteni neogén rétegek ismeretes- sége mélységükkel arányosan csökken. Ez a körülmény, valamint az egymástól távol fekvő és eltérő fáeiesű miocén üledékek pontos rétegtani korrelálásának problémái igen megnehezítik nagy területekre mindenütt egyformán alkal- mazható törvényszerűségek biztos felismerését. Ezért csupán hozzávetőleges tájékoztatást adhatunk a síillyedékek alján rejtőző miocén üledéksorok alemeletekre tagolódásáról (5. ábra). Nagyjából azonban megállapítható, hogy a besüllyedés és feltöltődés legtöbb helyen főleg a középsőmiocénben ment végbe. Csak a Dáciai-medencében valamint a Kúra-depresszióban dominálnak a felsőmiocén lerakódások. Ritka az olyan hely, amilyen a svájci és Bajor Alpok előtere, ahol már az alsómiocénben, sőt az oligocénben megindult az intenzív besüllyedés és feltöltődés. Jóval gyako- ribb eset, hogy az előmélységeket kitöltő rétegsor csak a középsőmiocénnel kezdődik. A legtöbb hegységben általában a középsőmiocén elejét tekinthetjük a molasz öv keletkezési időpontjának. De vannak még fiatalabb süllvedékek is. Mint említettük, a Thráciai-medence csak a középsőpliocén elején kezdett süllyedni. A Stíllé féle időtörvény szerint az orogén és epirogén időszakok váltako- zásai mindenütt egyugyanazon időpontokban történtek. Ennek a feltételezés- nek általánosan érvényes voltát többen kétségbe vonták. (Beloussov, 1962. 489. old., Krejci-Graf, 1950, 113. old., Satszkij, 1951, 16. old. stb.) Fenti megállapításaim szintén arra mutatnak, hogy a Stíllé féle időtör- vény nem alkalmazható mereven nagy földrajzi kiterjedésű területrészek tel- ■5. ábra. Az üledékgyűjtők miocén rétegsorainak vastagsága korszakonkénti bontásban, százalékokban kifejezve, (számjelzések azonosak az 1. ábrán alkalmazottakkal) Fig. 5. Age distribution of the Miocéné sequences of sedimentary basins, in percentage values (numerical signs identical with those of Fig. 1) Jaskó: A neogén medencék az Alp-kárpáti hegységrendszerben 429 jes egészére. Ugyanis Neoeurópa gyűrt lánchegységei nem egyforma idősek, s ezért fejlődésük utolsó stádiuma, vagyis a molasz öv keletkezése, feltöltődése és újra kiemelkedése sem szinkron ment végbe, hanem egyes helyeken korábban, más helyeken pedig későbben, megoszolva az oligocén. a neogén és a negyedkor teljes földtörténete folyamán. A jövőben elvégzendő feladat lenne, hogy kimutassuk a területenként fenn- álló összefüggéseket Neoeurópa üledékgyűjtő süllyedékeinek fejlődése, a kü- lönböző litofácies-változások tér- és időbeli megoszlása, végül pedig a már ré- gebben meggyűrt hegységtömegek fokozatos ,,en block" kiemelkedése között. Ennek kidolgozásához azonban még további adatok összegyűjtésére és fel- dolgozására van szükség. Remélem, hogy a jövőben végzendő kutatások e kér- dések megoldását lehetővé fogják tenni. Irodalom — References ANDRUSOV, D. (1968): Grundriss dér Tektonik dér Nördlichen Kárpátén. Bratislava At'Bolx, J. (1965): Geosynclines. Amsterdam Bárt ha F. et al. (1971): A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. Budapest Beloussov, V. (1962): Basic Problems in Geotectonics. New York Bodza Y I. (1968): Magyarország délnyugati részén kifejlődött miocén képződmények rétegtani és ősföldrajzi váz- lata. Földtani Közlöny 98. köt. Buday, T.— Cicha, J.— Dlabas, Ma— Janácek, J.— Közel, P.— Matejka. A.— Menüik, E.— Spicka, V. (1961): Nafta a plyn v ceskoslovenskych Karpatech. Pralia Cejszler, V. M. (1973): Szvájz molaszovüh formácii i orogenüh sztruktur. Geotektonika, No. 1. CirPAGEA, D.— Pauca, M.-Ichim, Tr. (1970): Geológia Depresiuni Transilvaniei. Bucuresti Dank V. (1959): Mélyszerkezeti kutatások geológiai eredményei és gazdasági kilátásai a budafapusztai boltozaton. Bányászati Lapok Dank V. (1962): A Dél-zalai-medence mélyföldtani vázlata. Földtani Közlöny XCII. köt. Dolenko, G. N. (1962): Geologija nefti i gaza Kárpát. Kijev Dubay L. (1962): Az Észak-zalai-medence fejlődéstörténete a kőolajkutatások tükrében. Földtani Közlöny XCII. köt. Friedl, K. — Kölbl, L. (1964): Erdölfelder, Zentrales Wiener Becken. Mitteilungen dér Geol. Gesellschaft in Wien. Bd. 57. Ghenea, C. (1970): Stratigraphy of the upper Pliocene-Lower Pleistocene interval in the Dacic, Basin. Paleogeo- graphy. Vol. 8. Grill, B. — KArouNEK, J. (1964): Waschbergzone und Erdölfelder. Mitteilungen dér Geol. Gesellschaft in Wien. Bd. 57. Jaskó, S. (1947): Lepusztulás és üledékfelhalmozódás Magyarországon a kainozoikumban. Földtani Közlöny LXXVII. ki t. Jaskó S.: Neogén medenceüledékeink szinorogén szedimentációja. Földt. Int. Évi Jelentése 1972-ről. Jaskó S. (1972): Pliocénkori üledékképződés a Kárpát-Balkán szegélymélységekben. MTA X. Osztályának Köz- leményei 5/1. i Jaskó S. (1075): Az üledékvastagság változások szabályszerűségei pliocén üledékeinkben. Alt. Földtani Szemle ! Jugovics L.: A dunántúli bazalt és bazalttufa területek. Földt. Int. Évi Jelentése 1967-ről. JUHÁSZ Á. (1971): A Duna— Tisza-köze harmadidőszaki vulkanitjai. Földtani Közlöny 101. köt. Kó'rössy L. (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. Földtani Közlöny XCIII. köt. Kőrössy L. (1965): Nyugat-magyarországi medencék rétegtani és szerkezettani felépítése. Földtani Közlöny XCV. köt. Kó'rössy, L. (1970): Entwicklungsgeschichte dér neogenen Becken In Ungam. Acta Geologica Academiae Scien- tiarum Hungaricae. Tóm. 14. Krejci-Graf, K. (1950): Über die Phasen dér Gebirgsbildung. Geologische Rundschau. Bd. 38. • Mahel, M.— Buday. T. (1968): Régiónál geology of Czechoslovakia. Part II. The West-Carpathians. Pralia I Metwalli, M. H. (1971): Stratigraphical settings of the subsurface Miocéné sediments in Transdanubia. Acta Geo- logica. Tóm. XC. I Paxtó, G. (1968): Cenozoic volcanism in Hungary. Internat. Geol. Congr. XXIII. Prague 40/c. Peltz, S. (1969 — 70): Contributii la cunoastrea formatiuni vulcanogen-sedimentare pleistocene din sudul muntilor Hargita. Dari de seama ala sedintelor. Vol. LVII. 5. Tectonica si geologie regionala. , Radulescu. D. P. (1973): Tentatlve paleogeographical reconstruction of the Caümani-Hargita Area during the Neo- zoic volcanic activity. Anuarul Inst. Geol. Vol. XLI. ' Rónai A. (1972): Negyedkori üledékképződés és éghajlattörténet az Alföld medencéjében. M. Áll. Földtani Int. Évk. LVI. köt. Rónai. A. (1974): Size of Quaternary movements in Hungary’s Area. Acta Geol. Acad. Sci. Hungaricae. Tóm. 18. Rudinec, R. (1973) Neogénna vypln a predneogénne podlozie juchovychodej casti podvihorlatskej oblasti. Geo- logické Práce. Správy 61. I Satszkij, N. (1951): O diiteljnoszti szkladkoobrazovanija i o fazah szkladcsatoszti. Izvesztja Akad. Nauk SZSZSZR. Moszkva Schmidt E. R. (1961): Magyarország vízföldtani atlasza. Budapest Spicka, V. (19721: Paleogeografie neogénu ceskoslovensykych Západnich Kárpát. Sbomik Geologickych Ved. Rada | G. Svazek 22. Stegena L.— Géczy B. — Horváth F. (1975): A Pannon-medence késő-kainozóos fejlődése. Földtani Közlöny T. 105. No. 2. 430 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet Sz.ídeczky-Kardoss E. (1972): A mediterrán típusú szubdukció és a Kárpát-Pannon-Dinarid szerkezet modellje. Geognómia és Bányászat. 5. kötet. Szentes F. (1942): A felső-tiszai miocén medence összefoglaló képe. Beszámoló a Földtani Int. Vitaüléseiről. 2. füzet. Thenius, E. (1974): Niederösterreich. Verhandlungen dér Geol. Bundesanstalt. Bundeslánderserie. Wien (2. Erwei- terte Auflage.) Vancea, A. (1960): Neogenul din bazinul Transilvaniei. Bucuresti VÖLGYI L. (1965): A Nagyalföld középsó részének mélyföldtani vizsgálata. Földtani Közlöny 95. köt. Neogene basins in the Alpine-Carpathian mountain system Dr. S.Jaskó The Vienna and Pannonian Basins are intracratonic throughs fomied post-orogeneti- cally within tlie földed mountain mass. The older strueture of the basement complex is unconformably overlain by the Neogene sediments. The majority of the fracture lines forming the basin’s margin intersect the older tectonic lines of the mountain chains. Quite different is the strueture of the Neogene foredeep traceable on the northern side of the Alps and along the external margin of the Carpathians. This so-called „Molasse Beit” is asymmetrical. The folds of thick Neogene beds and tlieir imbricated forms are adjusted to generál strike of the orogen. On the external margin of the foredeep the Neogene sequence gets gradually thinner and the degree of tectonic deformation decrea- ses. The Lower Miocéné is absent over much of the Pannonian hasin system, while the Middle Miocéné transgresses the older rocks with a tectonic unconformity. So the Paleo- gene and Neogene tectonic stages can be readily separated from one another. In the Pannonian basin system the boundary lines and places of maximum thicknesses of Miocéné rocks do nőt coincide with those of the Pliocene. Therefore it is advisable to plot a separate Neotectonic map thereof. Somé stretches of the volcanic garland extending throughout the internál margin of the Carpathians were formed, as a rule, gradually later as one proceeds from the north- west to the southeast. A similar change can be shown to have occurred in the Molasse Beit as well. The up-filling of the foredeep in the foreland of the Northern Carpathian ended with the Middle Miocéné, in that of the Northeast Carpathians with the Sarmatian, while in that of the Southeast and Southern Carpathians with the Pliocene; in fact, it continued in the last-mentioned areas in somé places even during the Quaternary. The generál trend displayed by the orogenic marginal deeps of Neo-Europe is that in the nan'ower sedimentary troughs thinner, in the wider ones thicker sedimentary sequen- ces, were accumulated (Fig. 2). In the case of epicontinental sedimentary basins no rela- tionship can be revealed between the basin’s width and the thickness of its sedimentary sequence. The epicontinental sedimentary basins are much larger than the orogenic troughs, yet the thickness of the sediments in them is by one order of magnitude smaller than that of the orogenic sediments accumulated during the same span of time. The sequences filling the marginal deeps of Neo-Europe did nőt form at completely one and the same time. Comparatively rare are the places, where the accuinulation of molasses began as early as tlie Lower Miocéné and, in fact, the Oligocene. Much more frequently, the foredeep sequence begins only with the Middle Miocéné. There are, in fact, even voungher depressions. So, fór example, the Thracian Basin began to subside as laté as the early Mid-Pliocene. The completion of the sedimentation, i. e. the emergence of the Molasse Beit did nőt coincide everywhere, either. The distribution of molasse-filling Neogene sediments by geological ages is shown in Fig. 3, 4 and 5. The serial numbers given in these figures agree with the territorial serial numbers used on the map (Fig. 1). As follows from a com- parison of the sequences, Stille’s time law does nőt apply to foredeep evolution. Notably, this law implies that the alternations of orogenic and epirogenetical phases would have taken piacé at one and the same time throughout the Globe. This, however, is nőt true. The földed orogenic mountains of Neo-Europe are nőt of equal age. Therefore the last stage of tlieir development, i. e. the formation, up-filling and re-emergence of the Molasse Beit, was nőt synchronous, bút took piacé at different times in different parts of the Earth encompassing, all in all, the whole geological history of the Oligocene, Neogene and Quaternary. Földtani Közlöny , BnU. of the Hungárián Qeol. Soc. (1077) 107. 431—436 Negyedidőszaki kéregmozgások a Magyar-medencében dr. Rónai András (1 ábrával) A negyedkori felszínmozgások méretére és irányaira egyrészt a hegységekben és hegységperemeken megfigyelhető geomorfológiai és tektonikai jelenségek, másrészt a medencékben feltárt negyedkori rétegsorok kifejlődése és mérete ad felvilágosítást. Általános tapasztalat a hegyvidéki területeken a negyedkori kiemelkedés, a medenceterületeken a különböző méretű süllyedés. Minden méretbeli meghatározáshoz alapfeltétel a plio-pleisztocén határnak biosztratigrafiai és kronosztratigrafiai meghatározása. E téren világviszony- latban tapogatózások és viták vannak. A negyedkor vélt időtartama az utolsó félszáz év alatt fél millió évről 1,5 — 2,5 miihó évre bővült. Ennyit hódított el rövid idő alatt a pliocénből. Ez a bővülés felforgatta a negyedkoron belüli sztratigrafiát (ópleisztocén-újpleisz- tocén; legalsó, alsó-, középső-, felsőpleisztocén) és a „hideg” pleisztocén mellé egy változó, de jellegében mérsékelt és enyhe meleg éghajlatú részt csatolt. Ez utóbbi rész időtartamban legalább kétszerese a „hideg” pleisztocénnek. Nálunk az alföldi negyedkori alapfúrások feldolgozása során kb. másfél millió esztendőben lehetett megvonni a negyedkori üledékképződés időtar- tamát. Ez idő alatti kéregmozgásokat vesszük negyedkoriaknak. A mozgások jellegében nem mutatható ki jelentős változás a harmad- és negyedkor határán. Döntően süllyedések és emelkedések jellemzik a Magyar-medencében a plio- cén és negyedkori mozgásokat egyaránt. A pliocén és pleisztocén rétegek a hegyvidékeken aránylag jól elválaszthatók egymástól. A negyedkori folyóvízi és eolikus üledékek idősebb kemény kőze- tekre vagy paleogén — neogén tengeri és tavi rétegekre települnek. A meden- cékben az elválasztás csak ott könnyű, ahol erőteljes litologiai változás kínál- kozik erre. A negyedkori sztratigráfiának a medenceüledékekből kell kiindulnia. A hegy- ségekben és peremeken mindenütt nagy és megbecsülhetetlen hiányok van- nak, az Alföld legmélyebb részmedencéiben viszont teljes üledéksorokkal számolhatunk. A finom üledékekkel feltöltött dél-jászsági medencében 370 — 430 m vas- tagnak találtuk a negyedkori rétegsort, a csongrád — hómezővásárhelvi durva üledékes medencében 550 — 650 m -nek. Az üledékösszletben 9 — 10 üledék- ciklus volt megkülönböztethető. Ezek a ciklusok a lépcsőzetes süllyedés szakaszainak tudhatok be. A medencei üledékszakaszok elég jól korrelálhatok a hegyvidéki teraszok számával (ha minden teraszlépcsőt figyelembe veszünk a „kettőzött” tera- szoknál); korrelálhatok ezek a süllyedési ciklusok az édesvízi mészkő szintek- 432 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet teraszok abszoiút magassága és az alföldi üledékciklusok talpmélysége Duna-teraszok Xegyed kori édes- vízi mészkőszin- tek a Budai- hegységben Folyóvízi íiledék- ciklusok a déli j ász -medencében a Bécsi-medencé- ben a visegrádi szorosban Adatok a tengerszint felett ill. alatt méterben 400 360 375 360 330 300 310 300 275 260 250 240 240 240 230 230 200 200 220 185 180 175 170 160 150 126 140 114 120 100 _ 106 107 103 50 20 rr © 1 — 10 — 40 — 80 —100 —120 —180 — 200 _ —260 - 300 —300 — 350 kel is. (A Budai hegyvidéken Scheuer Gy. és Schweitzer F. 8 — 10 forrás- mészkő szintet térképezett.) A mozgások méretének szemléltetésére összehasonlításul közöljük a Bécsi- medence peremein és a Duna visegrádi áttörésénél térképezett terasz-szintek- nek, a Budai -hegység negyedkori édesvízi mészkőszintjeinek és a jászladánvi fúrásban talált folyóvízi üledékciklusoknak adatait. Minthogy a hegyvidék egyes tömbjei különbözőképen emelkedtek meg és a medence sem egységes tálként süllyedt meg, a teraszok száma vidékenként különböző és az üledék ciklusok száma is medencerészenként változik. A negyedkori éghajlati változások befolyásolták a lehordás és feltöltés üte- mét és módosították a folyók hordalékának szemnagysági eloszlását is. Jelen- tős változást az üledékekben és a felszínformálásban az éghajlati ciklusok csak a hegy- és dombvidékeken okoztak, a völgyek ki vésésével, a völgytalpak Hónai: Xegyedidőszaki kéregmozgások a Magyar-medencében 433 1. ábra. A negyedkorban élő tektonikai vonalak és övezetek. Jelmagyarázat 1. Fővonalak, 2. Másodrendű vonalak, 3. Földrengés-központok Fű). 1. Tectonic lines and zones active in the Quaternary. Legend 1. Major lines, 2. Second-order lines, 3. Hypo- centres of earthquakes és előterek felkavicsolásával és a szélhordta üledékek felhalmozódásával. A medencékben az üledékképződésnek inkább csak a menete és nem az anya- ga változott éghajlati hatásra. A nagyobb üledékciklusok nem éghajlati, hanem tektonikus eredetűek. A negyedkori teljes függőleges elmozdulás mértékét a pliocént befejező üle- dékeknek a mai tengerszinthez viszonyított helyzetéből lehet megítélni. A legmélyebb a plio-pleisztocén réteghatár ( — 600 m) a dél-tiszai medencé- ben és a legmagasabb ( + 400 m) a Budai-hegységben; közöttük a különbség kereken ezer méter. Ekkora a teljes denivellálódás mérete a negyedkor ideje alatt az ország területén. A hegyvidékeken éppúgy, mint a medencékben elsősorban a vertikális irá- nyú fiatal mozgásokat tudjuk megfigyelni. Ezek jelei a negyedkori rétegek- ben található vetők, a paleontológiái vagy kőzettani vezérszintek különböző magassági elhelyezkedése, a szárazra került barlangjáratok és -emeletek, a te- raszok, az egymás alatt elhelyezkedő forrásmészkő szintek. Ugyancsak függőleges elmozdulásokat jeleznek a különböző vastagságú negyedkori rétegösszletek a medencékben. Viszont vannak jelei oldaliránvú erőhatásoknak is. Ilyen az eredetileg vízszintesen települt negyedkori rétegek- nek hullámossága, enyhe gyűrődése. Budapesttől délre például a Duna terasz- kavicsainak elhelyezkedése mutat gyűrőcléses mozgásra. Dunaújváros — Kulcs — Adonv között a dunaparti löszfalakban látható vörös vályogzónák hullámossága is utólagos mozgás eredménye. Budapest környékén kísérlet- képpen végzett nagypontosságú geodéziai mérések is kimutattak vízszintes mozgásokat. Ezekről azonban további ismereteink nincsenek. A negyedkori kéregmozgások irányának, hatóterületének vizsgálata során néhány területdarabról kimutatható a viszonylagos stabilitás. így pl. Dunán- túlon a Mezőföld és Tiszántúlon a Hajdúság a pannoniai tavi üledékeknek 434 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 -4. füzet olyan tábladarabjain ülnek, amelyeken jelentősebb folyóvízi feltöltés nincsen — tehát nem süllyedtek meg a negyedkorban — és eróziós kivésést sem szenvedtek, tehát nem emelkedtek ki. Rajtuk mindössze néhány méteres eoli- kus homok vagy lösztakaró van. Mindkét területdarab átlag 120 m magasan fekszik a mai tenger szintje felett. Mindkettőre jellemző az a körülmény is, hogy semmiféle földrengést nem jeleztek róluk, mióta műszeres észleléseink vannak, és előző feljegyzések sem említenek ilyet. Ehhez a viszonylag stabilis szinthez mérhetjük a hegyvidéke- ken mutatkozó kiemelkedéseket és a medencei süllyedéseket. Mindkét sta- bilis területdarab a Magyar-medencének olyan zónájában fekszik, amelyik — legalábbis a miocén vége óta — keveset mozgott a szomszédos területek- hez képest. A harmadidőszak és negyedkor mozgásai hazánk területén néhány nagy tengely mentén jöttek létre. E tengelyek legfontosabbika az ún. Balaton- vonal, amely középhegységeinket elválasztja a Pannon-medence süllyedőké- től. E süllyedők több részre különül. Nagy területen aránylag sekély és eléggé szétdarabolt a medence. DK-en és DNy-on többezer méter mélyre süllyedt. A nagy süllyedékeket a Balaton-vonaltól délre, azzal párhuzamosan futó kiemelkedés választja el az északi sekélyebb süllyedéktől. A déli két nagy süllyedők szerkezeti vonalai a pliocénben és negyedkorban egyaránt eltértek a középhegységi szerkezeti irányoktól. Viszont a Balaton-vonaltól ÉNy-ra a Kisalföld süllyedőké nagyjából középhegységi DNy — ÉK irányban jött létre. Bár a pliocén és negyedkori mozgásokat függőleges kiemelkedéseknek és süllyedéseknek minősítjük, mert ez a mozgásirány mérhető eddigi eszközeink- kel, aligha lehet nem látni vízsintes irányú DK — ÉNv-i irányú kompressziós hatásra utaló, feltolódó mozgások eredményét a fő szerkezeti vonalakban. A többi tektonikus mozgásvonal a medencében mind helyi jelentőségű és főleg dilatációs erők következtében jöttek létre, legtöbbjük ÉNy — DK-irány- ban. Ilyenek a Móri-árok és a Sió vonala; ilyen a Budapest — Kecskemét — Kiskunfélegyháza vonal; ilyen a Sajó — Tiszapolgár vonal. E másodrendű vonalak mellett van néhány nagyon határozott E — D-i irányú törészóna, amelyeknek szintén helyi jelentőséget tulajdonítunk, de nem lehetetlen, hogy egy nagyobb mozgásrendszer tagjai. Ilyen a Hernád és Zagyva egy-egy szakaszának vonala; ilyen a Nyírség homokösszletének Ny-i és K-i határa; ilyen a Hortobágy patak vonala; ezt az irányt követi a Duna és Tisza Budapest, ill. Szolnok és az országhatár között; ilyen vonalak tagolják a Dunántúl DNy-i részét. Áz É — D-i elmozdulási zónák Ny — K-i párjait is megtalálhatjuk. így a Dunántúlon a Duna Gönyű — szobi szakaszán; ezzel párhuzamosan a Győr — Bana süllyedésben; a Rába Répcelak — Marcaltő közötti szakaszán, a Kapós, Koppány és Jaba patakok vonalán; a Tiszántúlon a Hajdúság északi és déli határán, a Hármas Körös Gyoma — kunszentmártoni szakaszán, a Maros folyó alföldi szakaszán. A fő vonalak mentén ezer méteres nagyságrendű mozgások figyelhetők meg, a másodrendű mozgások néhány száz méteres, vagy éppen néhányszor tíz méteres elmozdulásokat jelentenek. A kéregmozgások legnyilvánvalóbb jelei, a földrengési gócok, elég nagy szóródást mutatnak országunk területén. Eloszlásukból kiemelkedik sűrűsé- gével a Balaton vonala fel Eger — Miskolc környékéig; Komárom és a Móri- árok vonala; a Budapest — Kecskemét vonal, a Rába-vonal, a Mecsek szegé- lye. Mozdulatlan területnek látszik a Nagykunság és Hajdúság, a dunántúli Rónai: Negyeiidőszaki kéregmozgások a Magyar-medencében 435 Mezőföld és a Békési hátság, a Kisalföld mély í'észe. Meg kell azonban itt je- gyeznünk, hogy az az alig száz év amióta műszeres észleléseink vannak, de az a néhány száz év is amióta a földrengésekből feljegyzéseink vannak, a negyedkor másfél millió évéhez és a pliocén 8 — 12 millió évéhez viszonyítva igen csekély idő ahhoz, hogy párhuzamot vonhassunk a negyedkori mozgás- jelenségek és a legutóbbi kis idő ismert földrengései között. Egy azonban a földrengések eloszlásából kiolvasható, az ti., hogy kompakciós jelenségek nem játszanak nagy szerepet földrengéseinkban. A Tiszántúl területe általános aszeizmicitásával tűnik ki, holott a kompakcióból eredő mozgásoknak itt volna a legindokoltabb helye. A negyedkori kéregmozgások sebességére nézve egyedül a geodéziai méré- sekre támaszkodhatunk. Gárdonyi Jenő az 1932-es években egy szabályos nagyarányú billenő mozgást mutatott ki az ország területén az 1873 — 97 és 1921 — 31 évek között végrehajtott felsőrendű alappontok szintezése alapján. A legnagyobb elmozdulás az ő mérései szerint a nadapi alapponthoz viszo- nyítva + 202 és —139 mm volt. Bendefy László az 1960-as években felül- vizsgálta Gárdonyi adatait és az 1922 — 34 és az 1950 — 58-as években végzett felsőrendű alappontok szintezései alapján tömbszerű emelkedéseket és süllye- déseket mutatott ki az ország területén. Az emelkedések és süllyedések szélső esetei szerinte 10 évre számítva + 25 és — 25 mm, kivételesen — 30 és + 35 mm-t tettek ki. A kétféle közelítésben a szélső értékek — tekintve, hogy a Gárdonyi féle számok 40 — 50 év mozgására vonatkoznak — elég közel vannak egy- máshoz. A geodéziai mérések átlagaiból számított mai mozgásméretek mellett a negyedkori süllyedéseknek másfélmillió év alatt 2000 — 3000 m-es értéket kellett volna elérniök, ha a ma mért mozgások állandóak lettek volna. Ezek az értékek — az átlagosak is — időegység alatt általában kétszer na- gyobb elmozdulásokat mutatnak, mint amilyeneket a negyedkori rétegsorok vastagsága a medencékben és a pliocénvégi üledékek magassági helyzete a hegységekben a negyedkor másfélmillió évi tartama alatt valóságosan bizo- nyít. A magyarázat erre — ha az adatok jók — az lehet, hogy a medencerészek különböző sebességgel és nem egyszerre mozogtak, a süllyedések és emelke- dések közben pihenő periódusok is voltak és a mozgások sebessége azonos helyen sem volt állandó. Ezt a tényt bizonyítják a medencékben felismert üledékciklusok és e ciklusoknak medencerészenkint különböző száma és mérete. Irodalom — References Bendefy, L. (1964): Geokinetic and crustal structure conditions of Hungary as recorded by repeated precision levet - ings. Ácta Geol. 8. Budapest, pp. 395—411. Fink, J. (1975): Glaciation of the Northern Heniisphere. ICGP. Projeet. Wien gárdonyi J. (1932): A régi felsőrendű szintezési alappontok magasságainak változásai. Geod. Közi. Budapest, pp. 93-106. •Taskó S. (1947): Lepusztulás és üledékfelhalmozódás Magyarországon a kainozoikumban. Földt. Közi. Budapest, LXXVI. k. Kőrössy, L. (1964): Tectonics of the Basin Areas of Hungary. Acta Geol. Budapest, pp. 337 — 394. Pávai Vájná F. (1925): A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásáról. Földt. Közi. Budapest, pp. 1 — 85. PÉCSI M. (1959): A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszínalaktana. Budapest, 346 p. Hónai A. (1973): A negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. MTA X. Osztályának Közleményei. Buda- pest 6/1—4. pp. 241—243. Scheuer Gy. — Schtveizer F. (1974): Űj szempontok a Budai-hegység környéki édesvízi mészkőösszletek képző- déséhez. Földrajzi Köziem. XXII. Budapest, 2. pp. 113 — 134. Schmidt E. R. (1957): Geomechanika. Budapest, 275 p. Szádeczky-Kardoss F. (1975): Geonómia. Budapest, 458 p. Wein, Gy. (1969): Tectonic review of the Neogene-covered Areas of Hungary. Acta Geol. Budapest, pp. 399 — 436 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 1 . füzet 436 Quaternary tectonic movements in the Hungárián Basin A. Rónai In a subsiding basin the phases and character of tectonic movements can be identified on the basis of the cycles of sedimentation, their hiatuses and the different extent to which one and the sarne formations are subsided. In basin-marginal areas it is primarilv the overlap, thickness and composition of ter- race levels, travertine horizons and terrace gravel sheets that indicate single phases of emergence. Observed fractures and changes in tlie dip of strata may alsó provide valuable clues. Finally, the development of Pleistocene and recent morphology itself can be tra- eed back, fór the most part, to tectonic causes. Present-day standpoints concerning the chronology of latest Pliocene sediments and the definition of the Pliocene-Pleistocene boumlary are intimetly linked with the prob- lems of Pleistocene tectonics. Somé errors in recording tectonic movements have to be reckoned with. Errors of this kind may be due to erosion, inversion of movement phases, a Tertiary morphology cont- rolling the development of Quaternary formations, etc. Geodesic errors are alsó plausible. Compaction and the resulting erroneous interpretations cannot be left out of considera- tion eithere. The type and size of tectonic movements recorded in the Hungárián Basin, the size of dislocations, their style, the position of fault-bloeks and fracture lines and „stable” areas and the rhythmicity of motion are dealt with. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Sn c. (1977) 107. 437— 4Ö6 Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocén üledékekben Gajdos István — Pap Sándor (8 ábrával) Az Alföldön a pliocén-pleisztocén és holocén korokban a terület süllyedésé- vel párhuzamosan nagy tömegű, uralkodóan pelites és pszammitos üledékek rakódtak le. A kőzetösszlet vastagsága a legmélyebb medencerészekben (Hód- mezővásárhely — makói árok, Békés — gyulai süllyedék) az 5500 métert is meg- haladja, a medenceperemek felé vékonyodik. A felsőjmnnóniai, pleisztocén és holocén homokkövek, homokok víztárolás, a pliocén kori kőzetek a kőolaj és földgáz keletkezése és tárolása miatt jelentősek, ezért az Alföldön víz-, kőolaj- földgázkutatás és feltárás céljából több ezer fúrást mélyítettek. A fúrások folyamatosan szolgáltatják az új kőzettani, őslénytani, réteg tani, tektonikai adatokat, amelyek lehetővé teszik az ország csaknem felét (45 000 km2) kitevő Alföld földtani felépítésének egyre pontosabb megisme- rését. A növekvő ismeretanyag azonban nemcsak elősegíti egyes vitatott kérdések megoldását, hanem sok esetben bonyolítja is azokat. Ilyen kérdés az alföldi pliocén üledékek töréses formaalakulásának lehetősége. A pannóniai medencerészeket — így az Alföldet is — kitöltő pliocén üledé- kek szerkezetét alapvetően az idősebb medencealjzat felépítése, szerkezete és a pliocén üledékek jellege határozta meg. Az Alföld prepannóniai medence- aljzatának földtani és szerkezeti felépítésével, földtani fejlődéstörténetével számos szakember foglalkozott . Az erre vonatkozó elméleteket kritikailag érté- kelve Balogh K. (1969) foglalta össze. Munkájából kitűnik, hogy a témával kapcsolatban nagyon sok vita volt és van. A prepannóniai medencealjzat azon jellegzetességeiről azonban, amelyek a pliocén üledékek formaalakulásában szerepet játszottak, valamennyien azonos, vagy csaknem azonos nézeteket vallanak : — az Alföld teljes terjedelmében a vitatott határú Pannóniai-medence területére esik, — a prepaleogén medencealjzatot alp-kárpát-dinári kifejlődési típusú paleo- mezozóos kőzetek építik fel. — a prepannóniai medencealjzat fiatalkori (miocént követő) tektonikájára mindenképpen a töréses szerkezet a jellemző, — az Alföld eltérő mélységű medencerészei a neogén attikai — rodáni — romániai (valachiai) mozgásokkal egyidőben, epirogén, merev törési síkok menti süllyedéssel alakultak ki. 438 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet A pliocén üledékek szerkezetalakulása A pannóniai részmedencéket kitöltő nagyvastagságú pliocén kori üledékek szerkezetalakulásáról hosszas és heves viták folytak. Ennek lényege, hogy a pliocén kőzetösszletben kimutatott boltozatok gyűrődések-e, vagy atektoni- kusan kialakult települt boltozatok. A vita egyértelműen még ma sem dőlt el. Pávai Vájná F. (1925) a Pannóniai-medence pliocén kőzetösszletében oro- gén boltozatokat állapított meg, többszörösen gyűrt szerkezeti formákat tétele- zett fel. Orogén eredetűnek tartotta a boltozatokat Böckh H. és Papp S. is. Ha ma már túlzónak is tekintjük ezeket a megállapításokat és bennük első- sorban a kőolaj- és földgázkutatás akkori állapotának tükröződését látjuk, amely a két nyersanyag előfordulását orogén boltozatokhoz kötötte, elsősor- ban az alsópannóniai medenceüledékekben ma sem zárhatjuk ki a gyűrődéses szerkezetalakulást. Vadász E. (1960) szerint a medencebeli pliocén üledékekben általában háromféle szerkezeti formát várhatunk: 1. Mélyrögök pereméhez igazodó, annak csapása szerint alakult feltorlódá- sos, monoklinális rétegfölhajlásokat. 2. Intrapannóniai mozgásokból származó, a medenceüledékek alsó tago- zatában mutatkozó, összenyomásból eredő enyhe redőket, amelyek a felső tagozatban elsimulnak. 3. Viszonylag kiemelkedett magasrögök felszínéhez simuló, rétegterheléses települési formákat. A várhatónak leírt szerkezeti formák közül a két orogén eredetűt (1. és 2.) az Alföldön eddig még nem sikerült biztosan kimutatni. A másodiknál (a re- dőknél) ennek oka lehet, hogy a megismert szerkezeti formák ilyen irányú értelmezése mélyfúrási adatok alapján rendkívül nehéz. Az alföldi boltozatok egy részét Kertai Gy. (1963) gyűrt szerkezetűnek tartja. Az alföldi pliocén üledékek szerkezetére a harmadik forma, az egyenlőtlen süllyedésből és üle- déktömörülésből adódó, a prepannóniai medencealjzat eróziósán és tektoniku- sán kialakult morfológiáját követő atektonikns (vagy települt) boltozatok, teknők, réteghajlatok a jellemzők. Ezek kimutatása a mélyfúrások anyaga alap- ján viszonylag könnyű, a szakirodalomban a különböző területek ismertetésé- nél is gyakran leírták, ezért általánosan ismertek. Az előzőekben leírt szerkezeti formák mellett a medencebeli pliocén üle- dékek töréses formáit geológusaink többnyire (akár települt, akár gyűrt) boltozatképződéssel együttjáró mellékjelenségeknek, alárendeltnek tekintik. Kőháti A. (1965), Kőrössy L. (1956) és Dubay L. (1962) főként az alsópan- nóiai üledékekben, régebbi medencealjzati törések megújulása révén kiala- kidt törésekről ír. Kőrössy L. (1956) szerint ilyen jellegű törések elsősorban a medenceperemeken jöttek létre. Dubay L. (1962) az Észak-zalai medencé- ből legfeljebb a felsőpannóniai alemelet aljáig követhető, maximálisan 80 m elvetési magasságú töréseket ír le. Völgyi L. (1965) a kábái és törteli szerke- zet pannóniai üledékeiből említ hajlítással együttjáró bizonytalan töréses mellékjelenségeket. Dank V. (1962) alárendeltnek tekinti a hajlított formák- kal szemben a töréses jelenségeket, de hangsúlyozza, hogy kőolajtermelés szempontjából nagy jelentőségűek lehetnek. Vadász E. (1960) a töréses szer- kezeti formákkal kapcsolatban megállapítja, hogy a medenceüledékekben törésekre utaló közvetlen adatok nincsenek. Olyan, csak fúrásokkal feltárt, Gajdos -Pap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 439 nagy vastagságú, sok kiékelődő réteget tartalmazó üledékösszletben, mint a Pannóniai-medence pliocén rétegsora valóban rendkívül nehéz a töréses szer- kezeti formákat kimutatni és jelentős törésekre utaló adatok valóban sokáig nem is voltak. A legújabb kutatási eredmények alapján azonban több kőolaj - és földgázkutatási területet is találtunk, ahol a települt boltozatok mellett a töréseknek is meghatározó szerepe volt a kőolaj -földgáztároló földtani ala- kulat kialakulásában. Ilyenek többek között Algyő alsópannóniai „bázis” konglomerátuma, Endrőd, Ferencszállás, Öttömös pannóniai homokkő tárolói. Tekintettel a téma gyakorlati jelentőségére és arra, hogy mélyfúrások alap- ján a törések egy-egy területen csak nehezen állapíthatók meg, megvizsgáltuk a törések keletkezésének elvi lehetőségét az alföldi jellegű medencékben, majd foglalkoztunk a Pannóniai-medencében megfigyelt, ill. kimutatott olyan jelenségekkel, amelyek töréses formaalakulásra, vagy arra is utalhatnak. Az alföldi pliocén üledékek töréses formaalakulásának elvi lehetőségei és ezek gyakorisága Figyelembe véve, hogy az adott földtörténeti korszakban (pannóniai, vagy fiatalabb) az Alföldön milyen irányú és nagyságú erők okozhattak elsősorban töréseket, megállapíthatjuk, hogy a tágabb értelemben vett töréses formaele- mek közül az alföldi pliocén rétegösszletben leginkább a következők fordulhat- nak elő: leptoklázis, litoJclázis, paraklázisok közül a vetődés. Ezeket közvetlenül vagy közvetve ki is tudjuk mutatni, más töréses vagv gyűrődéses formaelemek létezéséről nincs tudomásunk. (Ilyenek vagy nin- csenek, vagy ismereteink jelenlegi fokán egyértelműen nem mutathatók ki.) A szóbanforgó töréses formaelemek kialakulása és gyakorisága elvileg az alábbi meggondolások alapján vázolható: 1. Az Alföld egyenlőtlen süllyedésével és feltöltődésével párhuzamosan nő a függőleges, rétegterhelésből származó erő. Az utóbbi években a Föld külön- böző területein végzett in situ erőmérések közvetlenül is bebizonyították, hogy az üledékes fedőkőzetekben kb. 500 — 2500 m közötti mélységben a ho- rizontálisan ható erők (a kőzetekben ható oldalnyomás) lényegesen kisebbek, mint az adott mélységben a rétegterhelésből .származó, függőlegesen ható erők. A két erő között az eltérés a mélységgel nő (Ranalli, 1975). Az Alföl- dön az egyértelműen kimutatható vetődések közvetve bizonyítják, hogy ez a szituáció ezen a területen is fennáll. A rétegterhelés mint első főfeszültség hatása alatt keletkezett formákat atektonikusoknak kell tekintenünk. 2. A medencealjzat nagymérvű vertikális tagoltsága miatt rövid távolságon ; belül többezer méteres szintkülönbségek is előfordulnak. (Pl. a 6000 m körüli mélységű Hódmezővásárhely — makói árok és Békés — gyulai süllvedék között az 1600 — 900 m mélységű Pusztaföldvár — battonyai magasrög vonulat.) Itt a fedőkőzetek vastagsága is igen eltérő. Ez magával hozza, hogy az egyenlőtlen tömörödésből (kompakció) és egyenlőtlen süllyedésből kifolyólag az üledékek- ben újabb, további szintkülönbségek jönnek létre, amelyek folyamatosan rá- rakódnak a már meglevőekre. Ennek következtében elsősorban a települt boltozatok szárnyain atektonikus húzó- és nyírófeszültségek lépnek fel; értékük egy idő után meghaladhatja a kőzetek húzó- ill. nyírószilárdságát. 3. A rétegterhelésből származó vertikális főfeszültség, az előbbinél kisebb horizontális irányban ható főfeszültségek, valamint elsősorban a települt bol- 13 Földtani Közlöny 440 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet tozatok környezetében ezekből lokálisan leszármazó húzó- és nyírófeszültségek együttesen kielégíthetik azokat a mechanikai kritériumokat, amelyek töréses formaelemek kialakulásához vezethetnek. 4. Az, hogy egy adott helyen a töréses formaelemek közül melyek fordul- nak elő, konkrétan csak a tényleges földtani adatok beható tanulmányozása után állapítható meg. Töréses formaelemek csak ott alakulhatnak ki, ahol a kőzetekre ható feszültség meghalad egy kritikus értéket, ami mindenkor függ- vénye a kőzetszilárdságnak, a földtani viszonyoknak, az időnek és a tektonikai erőtérnek. Az igénybevétel fajtája, időtartama és nagysága, valamint az igénybevett kőzet mechanikai tulajdonságai együttesen szabják meg a törés típusát és az elmozdulás dimenzióját. 5. Leptoklázisok és litoklázisok a fúrások magjainak vizsgálata alapján az alföldi pliocén üledékekben sokkal gyakoribbak, mint a vetődések. Előfordu- lásuk elsősorban a települt boltozatok szárnyain várható, ahol vagy önmaguk- ban, vagy egy-egy nagyobb vető (vagy vetőzóna), kísérőjeként fordulnak elő. A függőleges irányú litoklázisok lokális húzóerők eredményeként jönnek létre. Méreteik emiatt korlátozottak (fúrómagokon gyakran megfigyelhetők — mészmárgában a leggyakoribbak). Kialakulásukkor a lokálisan fellépő vízszin- tes lnízófeszültségek vagy ferde nyírófeszültségek feloldódnak. A nyíróerőkre visszavezethető (meredek, a függőlegeshez közelálló, de nem függőleges) mikro vetők leginkább zónákba csoportosulva valószínűsíthetők. Ilyen esetben a zónán belüli összegzett elmozdulás jelentős is lehet. Amennyi- ben nincs közvetlen bizonyítékunk egyetlen vetőre (rétegkimaradás), úgy nem biztos, hogy eldönthető vajon egyetlen vetőre visszavezethető elmozdulásról vagy egy vetőraj összegzett elmozdulásáról van-e szó. Mindkettő ugyanazon típusú erők eredményeként jön létre, csak a megjelenési mód és a dimenzió eltérő. A zóna térbeli orientációját a területen ható regionális és lokális erő- hatások együttesen szabják meg. 6. Jelenlegi ismereteink szerint az alföldi pliocén üledékekben nincsenek 150 m-t meghaladó el vetési magasságú törések. A vetőmenti elmozdulások zöme 50 m-nél kisebbre becsülhető. Ez a tény sok konkrét esetben nem teszi lehetővé az egyértelmű állásfoglalást, hogy vetőrajjal, vagy egyetlen vetővel van-e dolgunk. 7. Jelenlegi ismereteink szerint egy adott területen megbízhatóan nem jelezhetők előre azok a regionális és a földtani szerkezetre jellemző (a szerke- zet térbeli orientációjából, felépítéséből stb. adódó) lokális erőhatások, ame- lyek a törések orientációját meghatározzák. 8. Valószínű, hogy a törésvonalak csapását a települt boltozatok magvát ké- pező idősebb rögök téi’beli helyzete erősen befolyásolja. A regionálisan ható erő- teret lokálisan ezek, és az idősebb szerkezeti vonalak erősen torzíthatják. 9. Minél közelebb esik egy réteg az idősebb medencealjzat kőzeteihez, annál valószínűbb, hogy törések (vetődések) forduljanak elő benne. 10. A kőolaj- és földgázkutató fúrásokban vetődések (rétegkimaradások) még a felsőpannóniai képződményekben is, 1000 — 1500 m-rel az idősebb kép- ződmények felett is egyértelmííen kimutathatók. 11. A pliocén üledékekben előforduló törések egy része idősebb szerkezeti vonalak kiújulásának eredménye. 12. Nagyobb elvetési magasságú törésekre (vetőkre) elsősorban olyan területeken kell számítanunk, ahol a fekvőképződményekben rövid távolsá- gon belül jelentős (km-es vagy ehhez közelálló) szintkülönbségek jelentkeznek. I e b b P' | B; Ga jdos-Pap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 44 1 Töréses szerkezeti formákra utaló jelenségek Miután elméletileg tisztáztuk az alföldi pliocén üledékek töréses szerkezet- alakulásának lehetőségét, azokat a jelenségeket ismertetjük, amelyek konk- rétan utalnak erre. 1 . Az Alföld jelenlegi függőleges irányú mozgásai A Bendefy L. szerkesztette „Magyarország geokinetikai térképe” az 1922 — 1934. és 1951 — 1958. között mért adatok alapján ábrázolja az ország felszíné- nek 10 évre számított süllyedő — emelkedő mozgásait. A térképről kitűnik, hogy a merev aljzatú Alföld egész területe nem együtt süllyed, vagy emelke- dik, hanem egyes részei süllyednek, más részei emelkednek. Legkirívóbb pél- dája ennek Nagykőrös —Kecskemét környéke, ahol kevesebb, mint 10 km távolságon belül 35 mm/10 év az elmozdulások különbsége. A mozgás intenzitása néhány helyen ugrásszerűen változik. Ez függőleges sík vagy zóna menti mozgásra utal. Ilyen ugrásszerű változás van Hajdúszo- boszlótól Ny-ra egy É — D-i irányú vonal mentén és Tiszaörs — Kunmadaras — Turgony vonalában. Ugyanezen a térképen találunk példát az egyenlőtlen süllyedésre is. Több, viszonylag mély medencealjzatú terület emelkedik, vagy lassabban süllyed, mint a magasabb medencealjzatú részek. Például a Hód- mezővásárhely — makói árok 5 mm/10 év ütemben süllyed, többnyire azonban stagnál, vagy 2,5 — 10 mm/10 év ütemben emelkedik. Ugyanez vonatkozik a. Békés — gyulai süllyedékre is. Az ezeknél lényegesen magasabb prepannóniai medencealjzatú Kecskemét — Tiszakécske — Szolnok közötti területen a siily- lyedés igen intenzív, 25 mm/10 évet is meghalad. Földtani időléptékben vizs- gálva ezeket a mozgásokat, az előzőekben leírt módon törések kialakulásához vezethettek. 2. Földrengések Az Alföldön nem tiíl gyakoriak, de a középső tiszavidék kivételével előfor- dulnak kisebb-nagyobb földrengések. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy ahol a legnagyobbak a függőleges elmozdidások, ott vannak egyben az Alföld szeizmikusán legaktívabb területei is. Kecskemét környékén 1908 — 13. kö- zött 75 olyan földrengéses napot jegyeztek fel, amikor egy, vagy több, mű- szerek nélkül is érzékelhető földrengés volt. 1911. július 8-án a földrengés erős- sége az epicentrumban 9 — 10° volt. A földrengések a pliocén kori rétegeket is érintő vetőmenti elmozdulások eredményei lehetnek. 3. Karottázsszelvényben kimutatható rétegkimaradások Az elmúlt évtizedben a kőolaj- és földgázkutató fúrások normál 1/1000 ka- rottázsszel vényeinek vizsgálata során több olyan esettel találkoztunk, ahol pliocén kori homokkövekben 50 m-t meghaladó (eddig azonban 150 m-nél nem nagyobb) rétegkimaradást lehetett kimutatni. Ha a rétegkimaradások egy területen belül a különböző fúrásokban más és más sztratigráfiai szint- ben, vagy egy szintben, de egyenes vonal mentén jelentkeznek, ez azt jelenti, hogy a rétegkimaradás helyén vető van. Szándékosan nem említünk olyan példákat, ahol a rétegkimaradás 50 m-nél kisebb (noha jóval több példát tud- nánk felhozni), mert ilyen esetben jogosan merül fel az is, hogy üledékképző- désből adódó rétegki vékony odásról van szó. A felhalmozott példák birtoká- ban azonban úgy ítéljük meg, hogy ezeket az 50 m-nél kisebb rétegkimaradá- 13* 442 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 -4. füzet sokat szintén nem lehet figyelmen kívül hagynunk. Kőolaj -földgázföldtani szempontból lehetőségüket célszerű számításba venni még akkor is, ha ilyen esetben a fennálló bizonytalanságok miatt az egyszerűbb, törésmentes modellel dolgozunk. Bizonyos értelemben ugyanerre hivatkozhatunk olyan esetekben is, amikor a rendelkezésünkre álló anyagból csak közvetve következtetünk törésre. Rétegkimaradásból megállapított töréses szerkezetalakulásra példa- ként említhetjük Endrődöt, Ferencszállást, Öttömöst. A felsorolt példák közül kétségtelenül az endrődi a legjobb. Itt a piiocénben kétfajta törést lehet kimuatatni, amelyek genetikailag is kapcsolatban van- nak egymással. A fő törésvonal ÉK — DNy-i csapásé, a levetés délkeleti irányban történt. A 140 m-es elvetésű fő törés csapásával valószínűleg pár- huzamosan, de ellentétes értelmű levetési iránnyal a felsőpannóniaiban ki- mutatható egy másik törés, amelyik ,, beszalad” a fő törésbe és így az alsó- pannóniai és idősebb képződményekben már nincs meg (1. ábra). Ez az ún. antitetikus vető, amelynek kialakulására de Sittek Structurral Geology c. könyvében találunk elméleti magyarázatot. 4. Kar ottázsszelvény eken kimutatható rétegkivastagodások Helyenként megfigyelhető, hogy jól azonosítható és közel azonos vastag- ságban követhető homokkövek között van egy olyan réteg, amelynek a vas- tagsága néhány fúrásban hirtelen megnő. Itt üledékképződés közben keletke- zett, vetődés miatt hirtelen beálló szintdifferenciáról is szó lehet, amely rövid DNy ÉK DNy EK 4 2 3 4 2 3 1. ábra. Vázlatos földtani metszet az Endröd-4-2-3. fúrásokon keresztül. Jelmagyarázat: l.Paleozóos metamorf medencealjzat, 2. Miocén törmelékes kőzetek, 3. Diszkordaneia, 4. Vezérszintek, 5. Rétegkimaradás alap- ján kimutatott törés Fig. I. Schematical geological section across boreholes Endrőd-4-2-3. Legend: 4. Paleozoie metamorphic base- ment complex, 2. Miocéné detrital rocks, 3. Unconformity, 4. Markers, 5. Fault detected on the basis of a hiatus Gajdos-Pap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 443 időn belül a levetett oldalon bekövetkezett gyorsabb üledékképződés miatt megszűnik és a további üledékképződés menetét már jelentősen nem befolyá- solja. Erre példaként az öttömösi területet hozhatjuk fel, ahol ilyen variáció lehetőségével is számolnunk kell. 5. Egyidőben keletkezett üledékek szerkezeti helyzete közötti különbségek Bizonyos esetekben a pliocén üledékekben kijelölhető egy-egy idő vezérszint. Ilyen szint a Pusztaföldvár — battonyai magasrögvonulaton az alsópannóniai mészmárga teteje. Keletkezésekor a mészmárga felszínében a különböző terü- letek között csak kis szintkülönbség lehetett. A pliocén időszakban 30 %-os üledéktömörüléssel számolva ez a szintkülönbség maximálisan 50 m-rel nö- vekedett. Jelenleg a mészmárga felszínének szintkülönbsége a magasrögvonu- lat ÉNy-i és DK-i része között cca. 1000 m. Ez csak a medencealjzat és vele együtt a mészmárga utólagos, területenként eltérő mértékű süllyedő (-emel- kedő) mozgásával magyarázható. E mozgások és a rétegterhelés a viszonylag rideg mészmárgában elsősorban az egyes magasabb rögök peremén töréses szerkezeti formákat, vetődéseket hoztak létre. Ezt támasztják alá — a mészmárgában kimutatható réteghiányok, — a mészmárga magmintákban levő repedések, mikrotektonikus szerkezeti formák, — fúrás közben a mészmárgában fellépő iszap veszteség. 6. A prepannóniai medencealjzat szerkezeti helyzete (morfológiája) és a pannó- niai transzgressziós képződmények települési viszonyai A prepannóniai medencealjzatra változó vastagságú, nem általános elter- jedésű, konglomerátumból, homokkőből, mészmárgából és márgából álló pannóniai transzgressziós összlet települ. A képződményeket egy-egy fúrás szelvényében vizsgálva alulról fölfelé, konglomerátum-homokkő-mészmárga- márga a sorrend. A rétegsor általában nem teljes, nagyobb területekre ki- terjedően is előfordul, hogy csak az egyik kőzet van meg, vagy a teljes transz- gressziós sorozat hiányzik. A mészmárga-márga általánosabb elterjedésű. Horizontálisan vizsgálva egy-egy magasrögön belül a konglomerátum, homok- kő, mészmárga heteropikus fáciesek is lehetnek, ezért települési viszonyaik vizsgálatánál vastagságukat együttesen kell figyelembe venni. A prepannóniai medencealjzat szerkezeti helyzetét és a rátelepült pannóniai transzgressziós képződmények vastagságát vizsgálva a következő települési viszonyokat találjuk. a) A prepannóniai medencealjzat kiemeltebi) részein a transzgressziós képződmények hiányoznak, vagy vékonyak, a mélyebb részek felé vastagod- nak. b) A prepannóniai medencealjzat kiemeltebb részein a legvastagabb ak a transzgressziós képződmények, a mélyebb részek irányában ki vékonyodnak, sőt teljesen kiékelődnek. c) A prepannóniai medencealjzat kiemeltebb és legmélyebb részein hiá- nyoznak, vagy vékonyak a pannóniai transzgressziós képződmények, a köz- tes részeken pedig vastagok. d) Gyakoriak a féloldalas szerkezetek, amikor a relatíve magasabb pan- nóniai medencealjzatnak csak az egyik oldalán vannak meg a pannóniai transzgressziós képződmények, a másik, azonos szerkezeti helyzetű oldalon hiányoznak. 444 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet Gajdos-Pap: Tövises formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 445 446 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet 4. ábra. Vázlatos földtani metszet az Algyő — 17 — 88— 100— 10 — 103 — 68. fúrásokon keresztül, a) Törés vélküli válto- zat, b) Tőréses változat. Jelmagyarázat: 1. Paleozóos metamorf medencealjzat, 2. Pannóniái transzgressziós összlet, 3. Agyagmárga, 4. Szárnyhomokkövek, 5. Homokköves fáeies, 6. Diszkordinancia, 7. Pannóniái transzgressziós képződmények települési viszonyai és (vagy) a szárnyhomokkövek alapján feltételezett törés Fig. 4. Schematical geological section accross boreholes Algyő — 17— 88— 100— 16 — 103— 6b. a) Variant without faults, b) Variant with faults. Legend: 1. Paleozoic metamorphic basement complex, 2. Pannonian transgressive sequence, 3. Clayey mari, 4. Marginal sandstones, 5. Sandstone facies, 6. Unconformity, 7. Mode of occurrence of Pan- nonian transgressive sediments and/or faults supposed on the basis of marginal sandstones Algyőn valamennyi felsorolt települési viszony megtalálható. A 2. ábrán egymásra rajzolva mutatjuk be az algyői pannóniai fekvő tető és a rátelepült transzgressziós képződmények vastagságtérképét. A 3 — 7. ábrák a) változa- tain pedig földtani metszeteken láthatók vázlatosan az ismertetett települési viszonyok Ferencszállás — kiszombori és algyői metszeteken. Az a) pont alatti települési forma megfelel az „egy tömegben” süllyedő me- dencealjzat és a rátelepülő transzgressziós képződmények települési-vastag- sági viszonyainak. ses változat. Jelmagyarázat: 1. Paleozóos metamorf medencealjzat, 2. Pannóniai transzgressziós összlet, 3. Agyagmárga, 4. Szárnyhomokkövek, 5. Homokköves fáeies, 6. Diszkordancia, 7. Pannóniai transzgressziós kép- ződmények települési viszonyai és (vagy) a szárnyhomokkövek alapján feltételezett törés Fig. 5. Schematical geological section across boreholes Algyő-90-1 12-89-22-89. a) Variant without faults, b) Variant with faults. Legend: 1. Paleozoic metamorphic basement complex, 2. Pannonian transgressive sequence, 3. Clayey mari, 4. Marginal sandstones, 5. Sandstone facies, 6. Unconformity, 7. Pannonian transgressive formations, their mode of occurrence and/or faults supposed on the basis of marginal sandstones 2200 Algyő-30 Deszk-1 Algyö-52 Gajdos-P ap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 447 ;s supposed on the basis of martinai sandstones 448 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet viszonya és (vagy) a szárnyhomokkövek alapján feltételezett törés, 6. .Rétegkimaradás alapjan kimutatott törés Fig. 7. Schematical geological section across boreboles F-21-ll-3-4-6-18-F-K-2-l-3-Zomb-3-4. a) Variant without faults, b) Varian t with faults. Legenii: 1. Paleozoic metamorphic basement complex, 2. Pannonian transgressive sequence, 3. Clayey mari, 4. Marginal sandstones, 5. Mode of occurrence of Pannonian transgressive formations and/or faults supposed on the basis of marginal sandstones, (1. Fault detected on the basis of a hiatus Gajdos-Pap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 449 500 m 8. ábra. Elvi vázlat a pannóniai emelet alsó részének rétegeiról és települési viszonyairól, a) Törés nélküli változat, b) Töréses változat, jelmagyarázat: 1. Paleozóos metamorf medencealjzat, 2. Pannóniai transzgressziós képződmények, 3. Agyagmárga, 4. Számyhomokkövek, 5. Kiegyenlítődési szint (szinttartó homokkőrétegek), 6. Vető Fig. 8. Idealized sketch of the lower part of the Pannonian Stage and its mode of occurrence. a) Variant without faults, b) Variant with faults. L e g e n d 1. Paleozoic metamorphic basement complex, 2. Pannonian transgressive formations, 3. Clayey maris, 4. Marginal sandstones, 5. Equilibration horizon (sandstones of firm hypsometric position), 6. Fault A b — c) pontok alatt ismertetett települési viszonyok szintén magyarázha- tók atektonikusan, esetenként azonban sokkal jobban értelmezhetők töréses szerkezetalakulással. Az atektonikus magyarázatok egyike lehetne az, hogy a bázisképződményeknek az ún. „szárny homokkő vek” (meghatározásuk a 7. pont alatt és a 8. ábrán) heteropikus fáciesei. Ez esetben a transzgressziós képződmények települési viszonyainak vizsgálatánál a szárnyhomokkövek vas- tagságát is figyelembe kellene venni és ekkor már csaknem minden helyen az a) pont alatt leírt települési viszonyokat találnánk. A szárnyhomokkövek és a transzgressziós képződmények azonban nem lehetnek heteropikus fácie- sek. Ezt a következők bizonyítják. 450 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 — 4. füzet — A transzgressziós képződmények zárótagjának, a mészmárgának teteje egy-egy adott területen belül (pl.: Algyő, Pusztaföldvár — battonyai magas- rögvonulat) idővezérszint. A szárnyhomokkövek rétegtanilag mindig fölötte vannak, tehát fiatalabbak. — A jelenleg megfigyelhető települési viszonyok alapján későbbi törések feltételezése nélkül általában nem rekonstruálható olyan ősföldrajzi térszín, amellyel a mészmárga-fácies keletkezését (lefűződött, zárt vagy féligzárt öb- lök) elfogadhatóan meg lehetne magyarázni. Ha a bázisképződmények (köz- tük a mészmárga) heteropikus fáciesei lennének a szárnyhomokköveknek ak- kor az esetek egy jelentős részénél a mészmárga keletkezésére nem tudnánk elfogadható magyarázatot adni. — Azokon a helyeken ahol mind a bázisképződmények, mind a szárnvho- mokkövek megtalálhatók ott vertikális irányban haladva mindig a szárny- homokkövek vannak felül. Laterálisán, a mélyülő medencerész irányában bázisképződmények és szárny homokkő vek egymás mellett is vannak de ez nem jelenti azt, hogy izokrón képződmények. Ha azok lennének akkor a kettő között kellene lennie egy átmeneti fáciesnek, ilyet azonban az Alföldön eddig sehol sem harántoltunk. A medencealjzattól horizontális irányban távolodva a rétegsorrend: bázis képződmények (konglomerátum, homokkő, mészmárga- márga), agyagmárga, szárnyhomokkő. Heteropikus fáciesek esetén azon- ban az agyagmárga fácies a legkülső, parttól legtávolibb fácies kellene hogy legyen. Az egyes fáciesek elhelyezkedését egy-egy kiemeltebb medencealj zati rész környékén a 8. ábrán elvi vázlaton mutatjuk be. Helyenként atektonikus ma- gyarázat lehet az, hogy a konglomerátum-homokkő helyben, vagy a közelben keletkezett és a gravitáció hatására a fekvő helyi mélyedéseit töltötte ki, vagy a fekvő olyan, hogy konglomerátum-homokkő nem, vagy csak helyen- ként képződhetett és halmozódhatott fel rajta. Paleozóos vulkánitokból, mélységi, vagy metamorf kőzetből álló fekvő a konglomerátum-homokkő keletkezésére alkalmas és nem valószínű, hogy éppen a kiemelkedés tetején volt helyi mélyedés, a mélyebb részeken pedig nem. Sokkal valószínűbb, hogy a transzgresszió során itt is az a) pont alatt leírt települési viszonyok jöttek létre, de a szerkezeti viszonyokat az intrapannóniai vetődések menti szerke- zeti mozgások megváltoztatták. így alakult ki a már ismertetett mai helyzet: a pannóniai transzgressziós képződmények egy magasrögön belül a mélyebb szerkezeti helyzetű részeken hiányoznak, magasan vastagabbak, azonos szer- kezeti helyzetű részein pedig eltérő vastagságúak (3 — 7. ábrák b) változatai). 7. Az alsópannóniai ,, szárny homokkövek” és a pannóniai transzgressziós kép- ződmények szerkezeti helyzete és vastagsága közötti viszony Szárnyhomokköveknek nevezzük a prepannóniai medencealjzat magas- rögeinek meredek lejtésű oldalán a pannóniai transzgressziós képződmények fölött levő, a tetőzóna felé kiékelődő homokkőrétegeket (8. ábra). Ezek és a pannóniai transzgressziós képződmények szerkezeti helyzetét és vastagságát összehasonlítva megállapítható, hogy — a pannóniai transzgressziós képződmények és a szárnyhomokkövek vas- tagsága között semmilyen összefüggés nincs, — a medencealjzat i rög tetőzónájától távolodva a szárnyhomokkövek szá- ma és vastagsága nő, helyenként ez a változás ugrásszerű, — az ugrásszerű változások vonalas irányítottságot mutatnak. Gajdos- Pap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 451 Ezen jelenségek egy része meredek medencealjzattal és kiékelődő homok- kőrétegekkel jól magyarázható. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a transzgressziós képződmények és a szárnyhomokkövek egv-egy magasrög (vonulat) területén belül nem heteropikus fáciesek, továbbá ezzel kapcsolat- ban az előző részben leírtakat, a jelenségek töréses szerkezetalakulással ma- gyarázhatók a legjobban. A transzgressziós képződmények lerakódását kö- vetően továbbra is hatottak azok a diszjunktív földtani erők, amelyek a terü- let korábbi egyenlőtlen süllyedését és ezzel együtt feldarabolódását okozták. Ennek eredményeképpen a szintkülönbségek megnőttek és ezzel egyidejűleg megindult a „szárnyhomokkövek” képződése. A „szárnyhomokkövek hir- telen, nagy számban és vastagságban, vonalas irányítottságban történő meg- jelenése és elterjedése az epirogén süllyedés hirtelen, ugrásszerű változására, vagyis vetődési síkok, övék menti süllyedésre utal (3 — 7. ábrák). Fúrással megkutatottan ilyet ismerünk pl. az Algyő — kiszombori magasrögvonulat K-i és Ny-i peremén. 8. Pliocén kőzetmintákon észlelt tektonikus jelenségek a ) Csúszási felületek A felszínre hozott pliocén kőzetmagminták agyag-, meszes agyagmárga részein az egész Alföldön előfordulnak csúszási felületek. Ezek keletkezhettek üledékrogyások, de töréses elmozdulás során is. b) Tört mikroformák A különböző mélységből származó rideg pliocén kőzeteken gyakoriak a kis, pár cm elvetési magasságú mikrovetők, elmozdulás nélküli litoklázisok. Ha a kőzetmintákban a kőzetek finoman rétegzettek, a mikrotektonikus je- lenségek rajtuk jól megfigyelhetők. Különösen szép mikrotektonikus formá- kat figyeltünk meg Fábiánsebestyénen, a Hódmezővásárhely-I. fúrás viszony- lag mélyebbről származó alsópannóniai kőzetein, Algyőn, Pusztaföldvárott a Földvár-alsó tárolóban. A megfigyelt mikrotektonikus jelenségek a töréses szerkezetalakulás konkrét megjelenési formái: litoklázisok, leptoklázisok, paraklázisok, amelyek rétegtöm örödés és rétegterhelés hatására keletkeztek (atektonikusak). A paraklázisok legtöbb esetben mikro-lépesős vetődések, egy kőzetmagminta szelvényében összesen legfeljebb néhány 10 cm-es elmoz- dulással. Ha az elmozdulások a mag szelvényén kívül is folytatódnak már 100 m-en belül is elég nagy elmozdulást hozhatnak létre ahhoz, hogy a homok- kő tárolóképességét, áteresztőképességét lerontsák, vagy fokozzák, kőolaj - földgáz csapdákat hozzanak létre, vagy éppen migrációs csatornaként szol- gáljanak. !c) Alsópannóniai mészmárgák repedezettsége A Pusztaföldvár — battonyai magasrögvonulat nagy részén az alsópannó- niai transzgressziós sorozat zárótagja szerkezeti helyzetétől függően külön- böző keménységű, ridegségű mészmárga. A mészmárga az egész területen függőlegesen, vagy közel függőlegesen repedezett. A kőzetmagminták alap- ján a repedések több méter hosszúságúak. A törési síkok mentén elmozdulás általában nem, vagy csak kis mértékben történt. Néha azonban a repedések oldalain csúszásnvomos kalcitkitöltés van, ami már nagyobb elmozdulásra utal. A mészmárga repedezettsége szerkezeti helyzetének a pliocén során tör- 452 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 - 4. füzet tént alakulásából (lásd 5. pont) és a geosztatikus terheléskülönbségekből adódó fesztiltségi állapotváltozás hatására alakult ki. Battonya-K magasabb szer- kezeti helyzetben a mészmárga kevésbé rideg, kisebb a ráható geosztati- kus nyomás, ezért kevésbé töredezett. Pusztaföldváron, Pusztaszöllősön, Kaszaper-délen és a tótkomlósi terület É-i részén ridegebb a mészmárga, na- gyobb a geosztatikus nyomás, legnagyobbak a szerkezeti helyzet közötti különbségek, emiatt repedezettebb a mészmárga. Tótkomlós DNy-i részén, Csanádapácán az előzőeknél mélyebb szerkezeti helyzetben a rideg mészmárga szintén repedezett, de a repedések már kezdenek ,, bezáródni”. 9. Kis, szórt pannóniai földgáztelepek Vannak területek, ahol a mélyebb szinti kőolaj -földgáztelepek fölött, eset- leg ezektől kissé távolabb, elsősorban a felsőpannóniai homokkövekben kis, csak egy-egy fúrás környékére kiterjedő földgáztelepek vannak. A mélyebb szinti telepek és a felső kis földgáztelepek között a csapdát alkotó alsó-felső- pannóniai homokkövek sem kőolajat, sem földgázt nem tárolnak. Ilyen esetek- ben a csapdák földgázzal történő feltöltődése úgy magyarázható a legegysze- rűbben, hogy a mélyebben levő telepekből intrapannóniai vetődési síkok (övék) mentén vándorolt fölfelé a földgáz és a törés „elhalásánál” megrekedve feltöltötte a legközelebbi, a mélyebben fekvő rétegeknél kisebb hidrodina- mikai ellenállású (nagyobb porozitású és permeabilitású, kisebb nyomású) homokköveket. így alakulhattak ki a felsőpannóniai földgáztelepek Ferenc- szálláson, Szarvason, Endrődön, Battonya-keleten, Kaszaper-délen stb. 10. Egymás feletti pliocén földgáztelepek földgáz összetételének szabálytalan vál- takozásai A magyarországi földgáztelepeknél általános törvényszerűség, hogy egy földtani alakulaton belül a széndioxid és nitrogén a mélyebben levő telepek- ben dúsul, fölfelé haladva mennyiségük csökken, a szénhidrogéngázok mennyi- sége pedig ennek megfelelően növekszik. Ugyanígy csökken az egymás feletti telepek földgázában alulról felfelé haladva a nehezebb szénhidrogének aránya a könnyebbekhez viszonyítva. Ismerünk azonban olyan területeket, ahol az egymás felett elhelyezkedő tárolókban a földgázösszetétel az említett szabály- tól eltér. Ez a töréseken keresztül történő keveredéssel magyarázható legjob- ban. Ilyen keveredés tételezhető fel Kisújszállás Ny-i részén, ahol az alsópannó- niai földgáztelepek összetétele mutat ugyan bizonyos tendenciát, de az össze- tételben bekövetkezett ugrásszerű változások későbbi keveredésre utalnak. Ferencszálláson az egymásfeletti földgáztelepekben a nem éghető földgázok aránya közel állandó. Érdekes jelenség viszont, hogy a szénhidrogéneken belül a nehezebbek aránya fölfelé növekszik. A jelenséget itt is a töréses szerkezettel magyarázzuk. A csapdák feltöltődésében ugyanis itt is szerepet játszott a terület DNy-i részén levő, a felsőpannóniai rétegösszlet egy részét is érintő vetődés. Ezen keresztül származtatható az alsópannóniai kőolajtelepekből a felsőpannóniai földgáztelepek viszonylag nagy propán és ennél nehezebb szénhidrogén tartalma. Közvetlen, törésmenti migrációval magyarázható a Battonya-keleti kis földgáztelep Battonya-tárolóéval azonos összetételű föld- gáza is. Gajdos-Pap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 453 11. Pliocénkori tárolókban előforduló fázishatár eltérések A pannóniai tárolókban több helyen jelentkeznek olyan rétegtartalombeli ellentmondások, amelyek nem vezethetők vissza litológiai okokra. Ez eset- ben olyankor is vetődésre kell gyanakodnunk, ha más adatokból erre egyér- telműen nem következtethetünk. Harminc métert is meghaladó fázishatár eltéréssek vannak Algyőn az alsópannóniai Deszki-tárolóban, jól bizonyítva a más módon kimutatott vetődéseket. Endrődön az I. területrészen az alsó- pannóniai tárolókban a K-i és Ny-i rész között a vető ugyanarra a rétegre vonatkoztatva 100 m-nél nagyobb fázishatár-eltérést okoz. Részben mikrotektonikus jelenségek lehetnek okai Pusztaföldváron a Földvár-alsó tárolóban tapasztalt fázis-rendellenességeknek. 12. Alföldi holocén-pleisztocén képződmények töréses szerkezete A pliocénnél fiatalabb üledékek szerkezetalakulásából következtethetünk az alattuk levő idősebbek szerkezetalakulására is. Az ezekre vonatkozó viszgá- lati eredményekből csak példaként ismertetünk néhányat. Urbancsek J. (1965) az egész Alföld szerkezetalakulását vizsgálta a vízkutató fúrások adatai alapján. Szerkezeti következtetéseit elsősorban az azonos korú üledékek vas- tagságából vonja le. Összefoglalóan megállapítja, hogy ,,a negyedkori föld- kéregelmozdulások kratogén jellegűek, és az egységes pannóniai medence a pleisztocénben kisebb egységekre tagolódott’. A negyedkori földkéreg-elmoz- dulások a medencealjzat és az idősebb medenceüledékekben létrejött szerke- zeti mozgásokat követték. Egyed L. (1957) szerint a felszíni vízfolyások iránya a fiatal mozgások által meghatározott. A szilárd kéreg deformációit ugyanis a sokkal kisebb szilárd- ságú, rátelepült üledékek veszik fel. Ezeknek az üledékeknek kisebb szilárd- ságuk miatt „kisebb a deformációkkal szembeni ellenállása is és a medence- aljzat mozgásai folytán bennük törésrendszereknek megfelelő fellazulás jön létre. A vízfolyások a fellazult részt kimossák és mederré alakítják”. Az ismertetett két példa bizonyítja, hogy fiatal, jelenkori töréses formaala- kulások is vannak az Alföldön, amelyek egy része eredetétől függően részben, vagy teljesen harántolja a pliocén rétegsort is. 13. N egyedkori üledékekben tárolt rétegvizek nagy kloridtartalma A negyedkori rétegekben tárolt vizek magas kloridtartalma mélyebben elhelyezkedő sós telepvizekből való utánpótlásra utal, mint ahogy azt Scherf E., majd Urbancsek J. (1965) megállapította. Ahol a rétegvizek magas klo- ridtartalma vonal vagy sáv mentén jelentkezik, ott a pleisztocén-holocén ré- tegnél mélyebbre, akár a prepannóniai medencealjzatig is hatoló törésre, vagy töréses sávra gyanakodhatunk. A Pusztaföldvár — battonyai magas- rögvonulat területén a felszínközeli vizeket vizsgálva Valcz Gy. (1971) meg- állapította, hogy a pusztaföldvári területen ezeknek a vizeknek a NaCl-tar- talma 0,116 — 0,58 g/l között van. A HK-i területrészen 7 egy vonalba eső fú- rásban ez az érték 1 g/l fölött van. Ez — véleményünk szerint — mélyebb szinti, nagyobb sótartalmú vizek törésmenti felszivárgására utalhat. 454 Földtani Közlöny 107 . kötet, 3 — /. füzet 14. Geotermikus anomáliák Már Sümeghy J. (1929), majd Urbancsek J. (1965) diszlokációs övekre következtetett az alföldi geotermikus anomáliák helyenkénti vonalas, sávos elhelyezkedéséből. Urbancsek J. (1965) negatív anomáliáknak tekinti az ártézi víz kutakban 300 — 1 000 m mélységben mért talphőmérsékletekből szá- molt 14 — 16 m/°C-os geotermikus reciprok értékeket, amelyek az Alföld kö- zépső és É-i részén elég nagy számban fordulnak elő. Az alföldi 18 m/C° átlag- értéktől még nagyobb eltérést mutatnak a Lakitelek — Tiszakécske közötti 180 m mélységű artézi víz kutak kifolyó vízéből számolt 7 — 9 m/C° hőmérsék- letű reciprok geotermikus gradiensek. Ez a jelenség egyértelműen fiatalkori töréssel, ill. töréses övvel magyarázható. Alátámasztja ezt még az is, hogy a terület nagyon közel esik az Alföld földrengésileg legaktívabb területéhez (lásd: 2. pont). 15. Fedőhegy ségi pliocén szerkezetalakulás A bevezető részben megállapítottuk, hogy a Pannóniai-medence szerkezeti viselkedésének, alakulásának jellegét tekintve a neogén időszakban és az- követően egységes, vagy közel egységes volt. Ebből következik, hogy a fedő hegységekben megfigyelt fiatalkori szerkezetalakulásoknak az Alföldön is nagy valószínűséggel meg kell lenni. A fedőhegységekben számos helyen isme- rünk pliocén kori, vagy annál fiatalabb szerkezeti mozgásokat, köztük töré- seket. Összefoglalóan ilyeneket ismertet Vadász E. (1960) „Magyarország földtana” c. könyvében pl. a Bakonyból, a Gerecséből, Salgótartján vidéké- ről, a Mátrából, a Mecsekből stb. Az újabb kutatási eredmények közül min- denképpen tanulságosak a petőfibányai megfigyelések, ahol a fúrások alap- ján nem lehetett töréseket megállapítani, a bányaművelés során azonban je- lentkeztek ilyenek. Fedőhegységi megfigyelés az is, hogy a nagyobb fiatalkori törések a hegységperemeken jelentkeznek. Összefoglalás Az alföldi pliocén üledékek töréses formaalakulásának lehetőségeivel kap- csolatban az alábbiak állapíthatók meg: 1. Az Alföld pliocén üledékeiben — a kőolaj és földgázkutatás számára számításba vehető területeken — orogén eredetű formaelemek nem mutat- hatók ki biztosan. Nincs kizárva azonban, hogy a későbbiekben ilyeneket is megismerünk. 2. A tört formaelemek közül kimutatható leptok lázisok, litoklázisok, és paraklázisok az esetek nagy részében atektonikus eredetűek és rendszerint a növekvő rétegterhelés és a tömörödés együttes hatására vezethetők vissza. Csak a bázis képződményeket érintő vetők azonban valószínűleg nem csak ilyen erőhatásokra vezethetők vissza, ezek keletkezhettek tektonikus (orogén) erők hatására is. 3. Jelenleg az alföldi pliocén üledékekben 150 m-t meghaladó rétegkimara- dásról, azaz 150 m-nél nagyobb elvetési magasságú vetőről nincs tudomásunk. Azonban jelentős, 100 m körüli rétegkimaradások mutathatók ki mind az alsó- pannóniai, mind a felsőpannóniai üledékekben, még 1000 — 1500 m-rel az idő- sebb képződmények felett is. Gajdos-Pap: Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocénben 455 4. Minél közelebb esik egy pliocénkori réteg a fekvőjében levő jóval mere- vebb medencealjzathoz annál valószínűbb, hogy benne tört formaelemeket találunk. 5. A plioeén kori üledékekben tört formaelemek jelenlétére elsősorban azokon a helyeken számíthatunk, ahol a fekvő képződményekben rövid távol- ságon belül nagy vertikális szintkülönbségek vannak. Minél nagyobb ez a szintkülönbség, annál nagyobb vetők jelenlétére számíthatunk, ill. horizon- tális irányban annál valószínűbb ezeken a helyeken vetőzónák kimutatása. Valószínű, hogy a vetők (vetőzónák) egy része korábbi vetők (vetőzónák) kiújulásának az eredménye. 6. A leptoklázisok, litoklázisok és mikro vetők szerencsés esetben közvetle- nül kimutathatók a fúrások magjaiban. Nagyobb vetők egyértelmű és köz- vetlen kimutatására csak azokban a szerencsés esetekben van lehetőségünk, ahol a vető síkját metszi a fúrás és az így létrejött rétegkimaradás olyan nagyságrendű tartományba esik, ahol a rétegkimaradás ténye nem vitatható. Minden más esetben vető-, vagy vetőzóna jelenlétére csak deduktív úton kö- vetkeztetünk. Ilyenkor nem dönthető el egyértelműen, hogy egyetlen vetőről vagy pedig több kisebb vető összegzett elmozdulásáról van-e szó. 7. A rétegkimaradások kimutathatósága függvénye annak is, hogy a vető a fúrást milyen sztratigráfiai szintben harántolja. Legkedvezőbb a helyzet ha a vető az alsópannóniai alemelet középső zónájában vagy a felsőpannóniai alemelet alsó részén okoz rétegkimaradást. 8. Egy vető (vagy vetőraj) deduktív úton való kimutatása a terület telejDü- lés földtani és teleptani anomáliáinak tanulmányozása és értelmezése alapján lehetséges, de mindenképpen gondos mérlegelést igényel. 9. A plioeén kori vetők zöme valószínűleg 50 m-nél kisebb elmozdulásokat eredményezett, ezeknek fúrásban való kimutatása nagyon sok esetben nem végezhető el egyértelműen. Irodalom — References ANDERSON, E. M. (1963): The Dynamics of Faulting and Dyke Formation with Application to Britain. Olivér and Boyd, Edinburgh and London Balogh K. (1969): A Pannon Tömeg fogalmának fejlődése. Kézirat. Dank V. (1962): Az új magyar földgázelőfordulások földtani alkata. Bányászati Laapok, 95. De Sitter (1964): Structural Geology. Mc. Graw-Hill Book Company Dubay L. (1962): Az Észak-zalai medence fejlődéstörténete a kőolajkutatások tükrében. Földtani Közlöny, XCII. 1. pp. 15-39. Egyed L. (1957): Vízfolyások, morfológia és tektonika kapcsolata. Földtani Közlöny, LXXXVII. 1. pp. 69—72. Gajdos, I., Pap S., Tatárné Szíjártó Éva (1973): A ferencszáilási kőolaj- és földgázkutatás eredményei. Kézirat. Kertaí Gy. (' 963): Kőolajföldtan I— II. (egyetemi jegyzet). Tankönyvkiadó, Budapest Kőháti A. (1965): A kehidai-zalaudvarnoki terület mélyföldtani viszonyai. Földtani Közlöny, XCI. Kőrössy L. (1956) A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei. Földtani Közlöny, LXXXVI. 4. pp. 390-409. Pávai-Vajna F. (1925): A földkéreg legfiatalabb mozgásairól. Földtani Közlöny, LV. 1—2. pp. 63—85. Ranalli, G. (1975): Geotectonic relevance of rock-stress determinations. Tectonophysics, 29. pp. 49—58. Réthly A. (1952): A Kárpát-medencék földrengései (455 — 1918). Akadémiai Kiadó, Budapest Szebényi L. (1955): Rétegtömörülés és szerkezetalakulás. Földtani Közlöny, LXXXV. 4. pp. 425—441. Urbancsek J. (1965): Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete. Hidrológiai Közlöny, 45. 3. PD. 111-124. Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Bp. Valcz Gy. (1971): NaCÍ koncentráció eloszlás a pusztaföldvár-battonyai rögvonulat ap. bázisszintjében. Kézirat VÖLGYI L. (1965): A Nagyalföld középső részének mélyföldtani vizsgálata. Földtani Közlöny, XCV. 2. pp. 140—163. Az OKGT NKFÜ földtani jelentései, kútkönyvi dokumentációi. 14 Földtani Közlöny 456 Földtani Közlöny 107 , kötet, 3 — 4. füzet Possibilities of faulting in the Pliocene sediments of the Great Hungárián Piain I. Gajdos — S. Pap In the Pliocene-Pleistocene, with the subsidence of the area, a huge amount of sedi- ment, predominantly pelitic and psammitic, accumulated in the Great Hungárián Piain. The thickness of the resulting sequence exceeds, in the deepest parts of the hasin, even 5500 m. The structure is characterized mainly by atectonic domes (or growth anticlines) troughs and warpings due to an uneven subsidence and compaction and ajusted to the erosion- and tectonics-shaped morphology of the substratum, and in smaller measure by gentle folds, monoclinal flexings resulting from intra-Pannonian movement. The opini- ons fo specialists diverge as far as the occurrence, size and role of fault structure elements are concerned. In the Great Hungárián Piain there is an increasing number of oiland gas-exploring boreholes that can be shown to have cut accross a fracture of fault as well as boreholes in which both atectonic and tectonic structures can be revealed when the results are analyzed in their interrelations. Even though much more labour-consmning and more pregnant with subjectivism, such interpretations provide the simplest expla- nations fór the problems. Dealing first in geeral terms with the theoretical possibilities of fault tectonic defor- mation in the Pliocene sediments of the Great Huhgarian Piain, the authors, relying on results gained primarily during oil- and gas-exploring activities, give ana ccount of the phenomena referring to the faulting of Pliocene sediments or explainable (als9) by such mechanisms; finally, they describe somé faulting phenomena (e. g. sliding surfaces, mic- rotectonic features, fracturing, et.c) revealed by oil-and gas-exploring boreholes. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1976 457 A magyar földtani irodalom jegyzéke 1976 — BHÖJiHorpa^HH JiMTepaTyprbl reoaorHnecKHX h cmokhmx HayK b BeHrpHH 1976. r. — Répertoire biblio- graphiques des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie 1976 Alföldi L. — Papp B.: The problems of environmental protection fór subsurface waters in Hungary. World Health Orga- nization, Water Quality Bulletin októ- ber 1976. Alföldi L. — Papp B.: Les eaux souter- raines en Hongrie Problémes de Protec- tion de l’environnement. World Health Organization, Water Quality Bulletin október 1976. Alföldi L. — Papp B.: Környezetvéde- lemmel kapcsolatos feladatok a felszín alatti vízkutatásban. Tanulmányok és kutatási eredmények 47. szám Bp. Alföldi L.— Erdélyi M. — Gálfi J.— Korim K. — Liebe P.: A geothermal flow system in the Pannonian Basin: case history of a complex hydrogeological study at Tiszakécske (Abstract) — Un systéme d’écoulement dans le Bassin Pannonién: historique d’une étude hyd- rogéologique complexe á Tiszakécske (Résumé). Proceedings of the Inter- national Hydrogeological Conference of IAH and IASH ’Hydrogeology of Great Sedimentary Basins’ — Abstracts Résumés Budapest, 31 may— 5, june 1976 (Szerk.: Rónai A.) Magyar Állami Földtani Intézet kiadása pp. 120 — 122. Alföldi L.— Erdélyi M. — Gálfi J.— Korim K. — Liebe P.: Hydrogeological and geophysical investigations of a geo- thermal anomaly in Hungary — II. Geo- thermal flow system in the Tiszakécske region — Des études liydrogéologiques et géophysiques d’une anomalie géo- thermique en Hongrie — II-éme partié: Le systéme de débit géothermique dans la région de Tiszakécske. Hvdrological Sciences — Bulletin des Sciences Hyd- roloques (Oxon, Great Britain) Vol. XXI/ 2 — 6/1976 8 ábra, 1 táblázat Alföldi L. — Lorberer Á.: A karsztos hévizek háromdimenziós áramlásának vizsgálata kútadatok alapján — AHaJiH3 Tpex(J)a3Horo abhikchhh TepMauHbix Ka- pCTOBblX BOg no ABHHbIM HaÖJltOAeHHH 3a CKa>KHHaMH — Untersuchung von drei- dnnensionellen Strömungen dér Karst- Thermalwásser aufgrund Brunnendaten. Hidrológiai Közlöny 56. évf. 10. sz. pp. 433 — 443. 6 ábra, 1 táblázat Allodiatoris Irma: Megemlékezés Staub Móriczról halálának 70. évfordulóján. Földt. Közi. 106., pp. 78 — 83 Arató J.-né — Bella L.-né: A pulai és gércei olajpala technológiai és kémiai vizsgálata — Results of Technological of Pula and Gérce (Transdanubia, Hungary). MÁFI Évi Jel., 1964-ről. pp. 287 — 300, 9 táblázat, 4 ábra, ang. R. Árkai P. — Viczián I.: Agyagásványok át- alakulása üledékes kőzetekben. Geonó- mia és Bánvászat (MTA X. Oszt. Közi.) 8. (1975), 3-4, pp. 373-381. Árkai P.— Nagy G. — Pantó Gy.: Types of eomposition zoning in the garnets of polymetamorphic rocks and their genetic significance — Tipü zonaljnoszti po himicseszkomu szosztavu v granatah polimetamorficseszkih porod i ih gene- ticseszkie znacsenija. Ácta Geol. Ácad. Sci. Hung. XIX/1 — 2. pp. 17 — 42., 18 ábra, 1 táblázat, or. R. Árkai P.— Nagy G. — Pantó Gy.: A cik- lusos folyamatok szuperpozíciója (poli- metamorfózis) és azok ásványtani ki- mutatása. Geonómia és Bányászat 8/3 — 4., pp. 383—387. Árkai P. — Viczián I.: Agyagásványok át- alakulása üledékes kőzetekben. Geonó- mia és Bányászat 8/3 — 4. pp. 373 — 381., 1 ábra, 1 táblázat Aujeszky G. — Bernáth Z. — Székány L.- né: A Bélapátfalvi Cementmű víz- és nyersanyag ellátása. Előtervezés — Mélyépítés 1950 — 1975. Bp. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, pp. 149—154., 6 ábra. (Megjelent 1976-ban) Aujeszky G. — Scheuer Gy. — Sellyey Gy.: Vízbeszerzési feladatok Eger víz- ellátása érdekében. Előtervezés — Mély- építés 1950—1975. Bp. FTI. pp. 162 — 166., 9 ábra (Megj. 1976-ban) 14* 458 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet Badinszky P. — Fonó A. -né: Kavicska- taszterezési munkák és kutatási célki- tűzések. Szilikáttechnika. 2. sz. pp. 36 — 39., 6 ábra Baksa Cs.— Bognár L. — Lovas Gy.: Oc- currence of Dawsonite at Recsk. Acta Geologica Tóm. XIX. (3 — 4) pp. 281 — 287 (1975), 1 táblázat, or. R. Balázs B.: A csillagászati időmérés prob- lémái — On the Problems of the Astro- nomical Time Measurement. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 537 — 543., ang. R. Balázs E.: A kisalföldi medence paleozóos képződményei — IlaJieo30HCKne OTJTO>Ke- hhh BacceÜHa Manón BeHrepcKoií Hidk- MeHHOCTH. Földtani Kutatás. XVIII. évf. 4. szám p. 17 — 25. 3 ábra, or. R. Báldi T.: A Dunántúli Középhegység és Észak-Mágyarország oligocénjének kor- relációja — Correlation between the Transdanubian and N-Hungarian Oli- gocene. Ftani Közi. 10f., pp. 407 — 424., 19 ábra, 9 táblázat, ang. R. Báldi T. — Nagymarosi A.: A hárshegyi homokkő kovásodása és annak hidro- termális eredete — Silicification of the Hárshegy Sandstone and its hydro- thermal origin. Földt. Közi. 106., 3., pp. 257 — 275., 6 ábra, 4 tábla, ang. R. Báldi T., B. Beke Mária, Horváth Mária, Kecskeméti T., Monostori M., Nagymarosi M.: A Hárshegyi Homok- kő Formáció kora és képződési körül- ményei — Altér und Bildungsverhált- nisse des Hárshegyer Sandsteins. Földt. Közi. 106., pp. 353 — 386., 7 ábra, 6 táb- lázat, 5 tábla, ném. R. Balogh K.: Az üledékes kőzetek ritmici- tása. MTA X. Osztályának Közleményei (= Geonómia és Bányászat) 8. 3 — 4. 1975. pp. 363 — 366. Balogh K.: Pelecypods from the Laté Triassic of the South -Gemericum I. Acta Min.-Petr. Szeged. 22. 2. pp 285 — 296. 4 tábla Balogh K —Kovács S : Sphinctozoa from the Reef Facies of the Wetterstein Limestone of Alsóhegy-Mount. (South Gemericum, West Carpathians, Northern Hungary). Acta Min.-Petr. Szeged. 22. 2., pp. 297 — 310., 2 ábra, 5 tábla Balogh K. — Rakovits Z.: ÉK-Magyar- ország néhány miocén vulkanitjának K-Ar kora — K-Ar Ages of Miocéné Volcanites from North-East Hungary. MÁFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 471 — 476, 2 táblázat, ang. R. Bárdossy Gy.— Pantó Gy.— Várhegyi Gy.: Rare metals of Hungárián bauxites and conditions of their utilization. Tra- vaux de l’ICSOBA Zagreb, No. 13. pp. 221 — 231., 6 ábra, 5 táblázat Barta Gy.: Az űrkutatás és a geodinami- kai program. Ionoszféra és magneto- szféra fizika. Ionoszféra és magnetoszfé- ra szeminárium 3. Debrecen, 1974. nov. 26-29. MTESZ, 1975. pp. 7-10. Aszt- ronautikai Közlemények Barta Gy.: Dr. Renner János (1889. jún. 5—1976. jan. 30). Magyar Geofizika XVII. 2. sz. pp. 41 — 42. Barta Gy.: A Föld alakja és gravitációs tere. Köznevelés XXXII. 31. pp. 13 — 14. Barta Gy.: Az IGP 6. munkacsoportja hazai bizottságának tevékenysége és tudományos eredményei. Geonómia és Bányászat 8. köt. 1 — 2. sz. 1975. pp. 21-24. Barta Gyl: A Föld mágneses tere okáról. Geonómia és Bánvászat 8. köt. 1 — 2. sz. 1975., pp. 105-110., 4 ábra Barta Gy\ : A magyar földtudomány szere- pe a nemzetközi együttműködésben (társszerzők: Bell Béla és Pécsi Már- ton). Geonómia és Bányászat 8. köt. 1 — 2. sz. 1975., pp. 129—144. Barta Gy.: Megjegyzés P. Savic és D. Trifunovic földmodell elgondolásához. Geonómia és Bányászat 8. köt. 1 — 2. sz. 1975., pp. 179-182., 2 ábra Barta Gy.:^A geoid alak fizikai értelme- zéséről. Áramlások a Föld magjában. Geonómia és Bányászat 8. köt. 3—4. sz. pp. 393 — 398. 4 ábra Bartyhk L.: Tájékoztató „Magyarország mélyfúrási ismeretségi térképé”-ről, — On the Borehole Map of Hungary. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 497 — 498. ang. R. B. Beke Mária: lásd Báldi T. Bella L.-né: lásd Arató J.-né Bélteky' L.: Problems related to operat- ing thermal wells subject to scaling in Hungary. Geothermics Pisa, Vol. 4 (1975), No. 1 — 4. pp. 57 — 65., 7 ábra, 1 táblázat Bélteky L. — Korim K.: Hajdúszoboszló és Debrecen környéki hévizek múltja, jelene és jövője — npouinoe, HacTOHiyee h öygymee TepMaJiHbix boa paüoHa ropo- aob XafiAycoöocAo h JleőpeueH — Passé, présent et avenir des eaux thermales des environs de Hajdúszoboszló et Deb- recen — Erschliessung, gegenwártige und zukünftige Nutzung dér Thermal- wasservorkommen in dér Gegend von Hajdúszoboszló und Debrecen. Vízügyi Közlemények XVIII. évf. 1976. 1. füzet pp. 59 — 83., 8 ábra, 6 táblázat Bérczi J.: Neutronaktivációs analitikai vizsgálatok az érckutatásban. A Színes- érckutatás Gyakorlati Kérdései. A Ma- gyarhoni Földtani Társulat Ifjúsága Bizottsága kiadványa, 4 táblázat, 5 ábra Bérczi J.: Hazai biotitok neutronaktivá- ciós analitikai vizsgálata. Egyetemi dok- tori disszertáció A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1976 459 Bérczi, J. — Bereznai, T.: Thermal and epithermal neutron activation analysis of standard rocks using a multiisotopic comparator method. Tnteran ’76 (Ana- lysis of geologica materials) Prague Bérczi J.— Keomley G.: Geológiai min- ták reaktoros neutronaktivációs vizsgá- lata a Budapesti Műszaki Egyetem Tan- reaktorában. Izotóptechnika, 19 /( 1976.) pp. 1 — 7., 2 ábra, or., ang. R. Bérczi J.— Bognár L. — Kiss J.: Neut- ronaktivációs analitika és jelentősége a földtani-geokémiai kutatásokban. Földt. Közi. 106, No. 2. pp. 161-169. 2 ábra, 4 táblázat, ang. R. Bérczi H.: lásd: Sajgó Cs. Bérczi J.: lásd: Sztrókay K. Berlin, T. Sz. — Barhatova, N. N.— Habakov, A. V.: Ca/Mg módszer a magyarországi és szlovákiai eocénkori tengerek őshőmérsékleti viszonyainak meghatározására — A Ca/Mg Method of Obtaining Data on Paleotemperature of the Eocéné Sea in Hungary and Slovakia. MAFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 477 — 485., 2 ábra, 2 táblázat, ang. R. Bernáth Z.: Az építőanyagkutatás minő- ségi és mennyiségi eredményeinek kor- szerű feldolgozása. Előtervezés — Mély- építés 1950—1975. Bp. FTI. pp. 247 — 249., 2 ábra, 2 tábla (Megj. 1976-ban) Bernáth Z. — Deák I.: Cementipari nyers- anyagkutatások az V. ötéves terv meg- alapozásához. Szilikáttec-hnika. 3. sz. pp. 70 — 73., 8 ábra Bernáth Z.: lásd: Aujeszky G. Bidló G.: A BME Ásvány- és Földtani Tanszékén végzett üledékkőzettani vizs- gálatok története. Földtani Tud. Tört. Évkönyv 1974. (Megjelent 1976) Bidló G.: Die Wirkung organischer Salle- ren auf Tonminerale. Schritern. geol. Wiss. Berlin 5. pp. 47 — 56. Bidló G.: lásd: Kleb B. Bidló G.: lásd: Simon A. B. Bilik I.: lásd: Hetén yi R. Bobok E.: Vízhozam-csúccsal járó vízbe- törés-jelleggörbék hidrodinamikai vizs- gálata (Szabó Imrével). BKI-OMBKE 7. Bánvavízvédelmi Konferencia. Bp. 1976. p. 35. Bobok É.: Wall Roughness Effects on Loss Coefficient of Centrifugai Pumps. Proceedings of the Fifth Conference on Fluid Machinery Bpest, 1975. pp. 103 — 112. Bodoky R. — Lajguth J.— Sédy L.— Szeidovitz GY.-né: Andezittörések elő- rejelzése bánvabeli szeizmikus mérések- kel — Nachweis von Andesitintrusionen mittels seismischer Messungen — The predetec-tion of andesite intrusions with seismic measurements — flporH03 aH- ge3HT0Bbix nepejioMOB npw iiomoihh rop- Hbix ceiícMimecKHx H3MepeHHH. Bány. és Koh. Lapok, 109. évf. 10. pp. 671 — 675., 10 ábra, ang., ném., or. R. Bodri B.: Prilivnie deformacii v Lune. Pisma v Astron. Zsurnal (Moszkva), 2. köt. 5. sz. pp. 261 — 265., 4 ábra Bodri B.: A numerical investigation of tectonic flow in a subduction zone (abstract). Trans. Amer. Geoph. Union, USA. 57. köt. 9. sz. pp. 676. (társszerző: Bodri L.) Bodri B.: Zemnie prilivi i tonkie zakono- mernosti vrashanija Zemli. Annales Univ. Sci. Budapest, Sectio Geologica XVIII. köt., pp. 63 — 82., 1 ábra, 3 táb- lázat Bognár L.: Érclelőhelyek kutatási mód- szerei. Egyetemi jegyzet geológus hall- gatók számára. Tankönyvkiadó, Buda- pest, pp. 1 — 175. 33 ábra, 3 táblázat Bognár L.: lásd: Baksa Cs. Bognár L.: lásd: Bérczi J. Bogsch L.: Megemlékezés Papp Károlyról 100. születésnapja alkalmából a tápió- sági temetőben levő sírjánál. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 1974. pp. 29-34. Bogsch L.: Henry Fairfield Osbom. Ter- mészet Világa, 107. 6., pp. 272 — 273. Bogsch L.: Böckh Hugó élete és munkás- sága az őslénytan és a stratigráfia terü- letén. Földt. Közi. 106., 2. pp. 99 — 108. Bogsch L.: 78 db referátum a Zentral- blatt für Geologie und Paláontologie Teil II-ben (Stuttgart) Bogsch, L., Kriván P. et Csiky G.: Böckh Hugó centenáriuma — Böckh Hugó Centanary. Földt. Közi. 106., pp. 97 — 98. Bohn P. és Marczis J. szerk.: Magyar- ország ^mélyfúrási alapadatai, 1970 év- ről, MÁFI kiadvány, pp. 1—450., 1 fú- rási térkép, 45 térképábra Bóna J.: Villányi-hegységi triász Conodon- ták — Triadische Conodonten aus dem Villányer Gebirge. Geologica hungarica. Ser. Geol., Tomus 17., pp. 229 — 251., 3 ábra, 3 tábla Böjtösné Varrók K.: Az Észak-magyar- országi Osztály 1°74. évi működése — Activity of the North Hungary Depart- ment in 1974. MAFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 21 — 24., ang. R. Bücker T.: Balaton környéki karsztvizek mennyiségi és minőségi védelme. MTESZ Magyar Hidrológiai Társaság önálló ki- adványa, Budapest, 1976. p. 11, 1 ábra Böcker T.: Karsztvízszintészlelés, értéke- lés. (Hozzászólás dr. Szakvári Jenő tanulmányához.) Hidrológiai Közlöny 56. évf. 9. sz. pp. 396 — 397., 1 ábra 460 Földtani Közlöny 107 . kötet, 3 4. füzet Böcker T. — Dénes Gy.: Karszthidroló- giai kutatások a Blikkben, Miskolc víz- ellátása érdekében. VTTUKI 1976. évi Tudományos Napok (Budapest, 1976. szept. 30 — okt. 1.) 1. ülésszak: Nagy- térségek vízgazdálkodásának fejleszté- sét szolgáló kutatások. V1TUKI kiadá- sa, Budapest, p. 25, 7 ábra Brokés F.: A Nagytárkány-Tüskésmajor II. sz. bauxitlencse mikropaleontológiai problémát ikumainak üledékföldtani vizsgálata. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1973. évről pp. 415—445.,. Burri, C. — Őrkényx-Bondor L.— Vincze- Szeberényi H.: Rechnerische Auswer- tung von U-Tischoperationen duxch ele- mentare Vektormethoden. Schweiz. mi- neral. petrogr. Mitt. 56., pp. 1 — 38., 9 ábra, 4 táblázat Buttinger A.: lásd: Hembach K. Chikán G.: Az Eger-tihaméri miocén dia- tomás képződmények vizsgálata — ll3y- 4eHHe gHaTOMOBblX 0TJI0>KeHIlfl b MiioueHe H3 OKpecHOCTH ropoga 3rep. Földt. Közi. 106., pp. 127—142., 4 ábra, 1 táblázat, 4 tábla, or. R. Cornides I. — Kiss J.: Correlation of the oxygen and carbon isotope ratios of calcite samples from a hydrotermal őre vein. Geochemical Journal, Vol. 10., pp. 181 — 184, 5 ábra Czabalay L.: Kagylófauna a sümegi Kecskevári Kőfejtő hippuriteses mész- kőrétegéből — Muschelfauna aus den Hippuritenkalken des Kecskevári-Stein- bruches bei Sümeg. Földt. Közi., 1975., 4. pp. 429 — 459., 1 ábra, 2 táblázat, 8 tábla, ném. R. Czabalay L.: A sümegi szenon zátony - fácies Actaeonella és Nerinea faunája — Actaeonella and Nerinea fauna, of the Senonian rif facies at Sümeg. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 285 — 313., ang. R. Czakó T.— Nagy B.: Fototektonikai és ércföldtani adatok korrelációja a Bör- zsöny hegységben — Correlation be- tween the data of phototectonic map and prospeeting fór őre deposits in the Börzsöny Mts. (W-Hungary). MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 47—60., 4 ábra, 2 tér- képmelléklet, 2 szelvénymelléklet, ang. R. Czakó T.: Application of aerial photo- graphs in the engineering geology Légifényképek alkalmazása a mérnök - geológiában. Czakó T.: Földtani interpretálási lehetősé- gek a magyarországi műhold (ÉRTS) felvételeken. „Földfelszíni és meteoroló- giai megfigyelések a világűrből tud. ülésszak előadása 1976. febr. 2 — 3 Buda- pest, MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztálya pp. 2Í — 31., 3 ábra, 3 mű- hold felvétel Csiky G.: A nagyalföldi kőolaj- és földgáz- kutatás 30 esztendeje. Bányászati és Kohászati Lapok — Kőolaj és Földgáz. 9. (109.) évf. 2. sz. pp. 157 — 158. Csiky G.: Böckh Hugó szerepe és jelentő- sége a magyar szénhidrogénkutatásban. Földt. Közi., T. 106. No. 2. pp. 115 — 124. Csiky G.: Beszámoló és megemlékezések az 1975. évről. Ftani Tud. Tört. Év- könyv, pp. 5—11. Csiky G.: Lóczy Lajosról emlékezünk. Ftani Tud. Tört. Évkönyv, pp. 45 — 49. Csiky G.: Búcsú Jugovics Lajostól. Ftani Tud. Tört. Évkönyv, pp. 67 — 68. Csiky G.: Krónika az 1975. évről és Függe- lék. Ftani Tud. Tört. Évkönyv, pp. 69-75. Csiky G.: Emlékezés Pávai Vájná Elekre halálának 100. évfordulóján. Földt. Közi. 106. k. 2. f. pp. 125 — 126. Csiky G.: 75 éves a Szabó József emlék- érem. Földt. Közi., 106. k. 3. f. pp. 314-315. Csiky G.: A hazai kőolaj- és földgázkuta- tás 30 esztendeje (1945—1975). Föld- rajzi Közlemények, 100. k. 1 — 2. sz. pp. 135-137. Csillagné Teplánszky E.— Nagy B.— Nagy G.: A Börzsöny hegység ércföld- tani és teleptani vizsgálata — Investiga- tions of őre mineralization and deposits in the Börzsöny Mountains. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 27 — 36., 1 melléklet, ang. R. Dank V.: Elnöki megnyitó. Földt. Közi. 106., pp. 333-338. Dank V.: A hazai szénhidrogénprognózis néhány kérdése. Földt. Közi. 106 pp. 457 — 463. Deák I.: A cementipari nyersanyagkuta- tás módszertani kérdései. Előtervezés — Mélyépítés 1950-1975. Bp. FTI, pp. 143—145., 5 ábra (Megj. 1976-ban) Deák I.: lásd: Bernáth Z. Deák J.: Study of the recharge of deep groundwaters and their conneetion with shallow groundwaters using environ- mental isotopes in the Nagykunság region Hungary (Abstract) — L’étude du ravitaillement des eaux souterraines profondes avee les eaux phréatiques dans la région Nagykunság, Hongrie, á l’aide d’isotopes naturelles (Résumé). Proceed- ings of the International Hvdrogeologic- al Conference of IAH and IÁSH ’Hydro- geology of Great Sedimentary Basins’ — A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1976 461 Abstracta — Résumés Budapest. 31 may — 5 june (1976) (szerk.: Rónai A.). Magyar Állatni Földtani Intézet kiadá- sa, Budapest pp. 123—124. Dénes Gy.: A Peskő hegynév és a tarna- leleszi Peskő barlangjai — Etymological background of the name of mt. Peskő and the caves of the Peskő at Tarna- lelesz — K STHMOJiorHH reorpa({)HHecKoro Ha3BaHHH neuiKé h Bonpocbi neiuep ropu rieuiKé yc. TapHanejjec. Karszt és Bar- lang, XIV. évf. 1975., I — II. füzet, pp. .25 — 28., 2 ábra Dénes Gy.— Jakucs L. — Jakucs P.: Agg- teleki karsztvidék. MEDICINA Könyv- és Lapkiadó V. kiadása, Budapest 1975, p. 406. Dénes Gy.: lásd: Krolopp E. Dénes Gy.: lásd: Böcker T. Dér I. — Venkovits I.: Felszín alatti víz- forgalom gyors terepi mérési módszerei- nek vizsgálata hegyvidéki területen Quick methods fór field measurements of subsurface ^vater cycles in mountain- ous areas. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 363 — 371., 5 ábra, 1 melléklet, ang. R. Dér I.: Forrásvízfolyások hozammérési tapasztalatai a Dunántúli-Középhegy- ség ÉK-i részében — Low-water dis- charge ganging methods of the base flow in the hungarian Central mountains. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 373—382., 9 ábra, ang. R. Dér I.— Vermes J.: A solymári völgy negyedidőszaki hegységperemi képződ- ményeinek jellemzése és vízföldtani je- lentőségük. I. rész — Harakterisztika csetverticsnih otlozsenij sojmarszkoj do- bni i ih gidrogeologicseszkoje znacse- nije — Charakterisierung und hydrogeo- logische Bedeutung dér quartáren Ge- birgsrand-Formationen im Tál Solymár. Hidrológiai Közlöny, 1976-ról, 8. sz. pp. 340 — 348., 7 ábra, ném., or. R. Dér I. — Vermes J.: A solymári völgy negyedidőszaki hegységperemi képződ- ményeinek genetikája és osztályozása. II. rész — Genetika i klasszifikacija szklonovih formacij gór csetverticsnogo perioda v dolinje Solymár — Genetik und Klassifizierung dér Gebirgsrand- Formationen des Quartárs im Tál Solymár. Hidrológiai Közlöny, 1976- ról, 9. sz. pp. 411 — 416., 9 ábra, ném., or. R. Detre Cs.: A középső triász anisusi emelet határai és tagolási lehetőségei az alpi és magyarországi kifejlődési területeken - The Boundaries of the Anisian stage (Middle Triassic) and possibilities of its subdivision in the Alpine and Hungarian facies regions. MÁVI Évi Jel., 1974-ről, pp. 343 — 364., 3 ábra, ang. R. Detre Cs.: Rétegtan és fejlődés — Strati- graphy and Évolution. Földt. Közi. 106., pp. 30 — 41. Dóczi A. — Maros I.: A szénhidrogénkuta- tási információs rendszerek fejlesztésé- nek problémái — Problems of develop- ing information Systems in hydrocarbon prospecting. Földt. Közi. 106., pp., 486 — 494., 4 ábra, ang. R. Domokosné Gombosi M.: A magyar föld- tani irodalom számítógépes feldolgozá- sának munkamenete és eredményei — Computerized Processing of the Hun- garian Geological Literature: Working Procedure and Results. MAFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 491 — 496., 1 ábra, 3 táb- lázat, ang. R. Drahos D.: Mérési eljárás földfelszín alatti tértartományok geofizikai struktúrájá- nak elektromágneses jelenségek vizsgá- latán alapuló földerítésére (társszerző: Salát P.). A 166.984 lajstromszámú magyar szabadalom leírása pp. 1 — 10. Országos Találmányi Hivatal, 1976. V. 31. Drahos D.: Perspectives of the application of information theory and model theory in geophysics (társszerző: Salát P.). 20th Geophysical Symposium, Buda- pest— Szentendre (15 — 19. 9. 1975.), Proceedings, pp. 66 — 73. magy., or. R. Drahos D.: Perszpektivi iszpolzovanyija teorii informacii i teorii modelej dija geofizicseszkih celej (Társszerző: Salát Péter). 20-üj Geofizicseszkij Szimpó- zium, Budapest — Szentendre, 1975. Tru- di, pp. 90 — 95. magy., ang. R. Drahos D.: lásd: Kakas K. Dudich E.: Obzor bokszitovüh meszto- rozsdenij Vengerszkoj narodnej reszpub- liki. Geologija rudnüh mesztorozsdenij XVII/3. Moszkva, pp. 93 — 103., 1 ábra, 3 táblázat Dudich E.: Paleogeografija aspektoj le la hungara eoceno. Geologio internacia Varsovic, Vol. 3. pp. 77 — 85., 5 ábra Dudich E.: A bioszféra helye és szerepe az anyag- és energiaáramlásokban. Geo- nómia és Bányászat 8/3—4. pp. 309—312. Dudich E.— Varga G.-né: „Beitráge un- garischen Wissenschaftler zűr Erfor- schung des Kaukasus.” Zeitschrift fúr Geologische Wissenschaften. Berlin, 1976. H. 3. pp. 549 — 551. Egerer F.: Megjegyzések a kőzetek meny- nyiségi mikroszkópos analíziséhez. Földt. Közi. 106. Egri Gy. — Szilvágyi I.: Feltárások, hely- színi és laboratórimni vizsgálatok. Bp. MÁFI-UNESCO. 1975. p. 199, 74 ábra, 2 tábla (Nemzetközi Továbbképző Tan- folyam a mérnökgeológia alapjairól és módszereiről (Megjelent 1976-ban) 462 Földtani Közlöny 107 . kötet, 3 4. füzet Embey-Isztin A.: Ampliibolite/lherzolite composite xenolith from Szigliget, north of the laké Balaton, Hungary. Earth and Planetary Science Letters, 31., pp. 297 — 304., 6 ábra, 3 táblázat, Elsevier Kiadó, Amsterdam Embey-Isztin A.: Felsőköpeny eredetű lherzolitzárványok a magyarországi al- káli olivinbazaltos, bazanitos vulkaniz- mus kőzeteiben — Lherzolite nodules of upper mantle origin in the alkali olivine basaltic, basanitic rocks of Hungary. Földt. Közi. 106. 1., pp. 42 — 51., 3 táb- lázat, 1 tábla, ang. R. Embey-Isztin A.: Bréve description géo- logique et minéralogique de la Hongrie. Assoc.iation Lorraine des Amis des Sciences de la Térré, December, No. 19., 2 — 3. Nancy Erdélyi M.: Hydrodinamics of the Hun- gárián Basin (Abstract) — Hydrodyna- mique du Bassin Hongrois (Résumé). Proceedings of the International Hydro- geological Conference of IAH and IASH ’Hydrogeology of Great Sedimentary Basins’ — Abstracts — Résumés Buda- pest, 31 may — 5 june 1976 (Szerk.: Rónai A.), Magyar Állami Földtani Intézet kiadása pp. 16 — 18. Erdélyi M.: Chemical aspects of ground- water flow regions of the Hungárián Basin (Ahstract) — Aspects chimiques des régions D’ écolulement d’eaux sou- terraines du Bassin Hongrois (Résumé). Proceedings of the International Hydro- geological Conference of IAC and IASH ’Hydrogeology of Great Sedimentary Basins’ — - Ábstracts-Résumés, Buda- pest, 31 may — 5 june 1976 (Szerk.: Rónai A.), Magyar Állami Földtani Intézet kiadása p. 86. Erdélyi M.: lásd: Alföldi L. Erhardt Gy.: lásd: Franyó F. Fanta J.-né: lásd: Hembach K. Földi M.: lásd: Hetényi R. Franyó F,., Erhardt Gy., Jaskó S., Juhász Á., Széles M., Szűcs L., Wein Gy.: Magyarázó Magyarország 200 000- es földtani térképsorozatához. L-33-XI. Zalaegerszeg. MÁFI kiadv., pp. 1 — 144., 28 ábra, 20 táblázat Fülöp J.: Ásványi nyersanyagforrásaink kutatása a IV. és az V. ötéves tervidő- szakban — Exploration of Hungary ’s mineral resources in the IVth and Vth five-year plán terms. Földtani kutatás XIX. 3. pp. 6—13., 11 ábra, ang. R. Fülöp J.: Ásványi nyersanyagforrásaink kutatása a IV. és az V. ötéves tervidő- szakban — Prospecting fór mineral raw materials in the 4th and 5th Five-year Plan-period. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 109. évf. 12. sz. pp. 801 — 808., 11 ábra, ang. R. Fülöp J. et ah: A föld- és bányászati tudo- mányok szerepe ásványkincseink fel- tárásában. Geonómia és Bányászat 8. 1—2. pp. 145—151. Fülöp J.: Ásványi nyersanyagszükségle- tünk alakulása és a kielégítés forrásai. Magyar Tudomány 6. pp. 351 — 363. Fülöp J.: Ásványi nyersanyagszükségle- tünk alakulása és a kielégítés forrásai. Energia és atomtechnika, 10. sz. pp. 433-439., Fülöp J.: Ásványi nyersanyagszükségle- tünk alakulása és a kielégítés forrásai. Politikai Vitakör, IX. füzet, Kossuth Kiadó Fülöp J.: Nyersanyagszükségletünk és forrásai. Népszabadság, 1976. május 2. pp. 4 — 5. Fülöp J.: Új perspektívák a hazai földtani kutatás előtt. Földt. Közi. 105. 1975. suppl. pp., 565 — 570. Fülöp J.: Ásványi nyersanyagszükségle- tünk alakulása és kielégítésének forrá- sai. Magyar Import, 1976. október — november, p. 15. Gabos Gy.: A mérnökgeológiai térképek gyakorlati alkalmazása és a térképezés uányelvei. Bp. MÁFI-UNESCO. 1975. 107 p., 19 ábra (Nemzetközi Tovább- képző Tanfolyam a mérnökgeológia alap- jairól és módszereiről) (Megjelent 1976- ban) Galácz A.: Bajocian (Middle Jurassic) sections from the northern Bakony (Hungary). Ann. Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XVIII., pp. 177—191., 5 ábra Gálfi J.: lásd: Alföldi L. Gálos M.— Kertész P.— Kürti I.: A mérnökgeológiai kőzetvizsgálatok álta- lános szemlélete. Mérnökgeológiai Szem- le 17. sz. pp. 61 — 75., 4 ábra, 1 tábla Gálos M.— Kertész P. — Kürti I.— Ma- rék I.: Kőzetvizsgálat és minősítés. BME Továbbképző Intézete 5019. sz. p. 111, 9 ábra, 19 tábla Géczy B.: Are the fossil Platanus leaf remains equivalent to recent platans originating from single biotopes? Acta Agronomica 25. fasc. 1 — 2. pp. 226 — 227. Géczy B.: A biokronometria és a biokro- nológia alapjai. Magy. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1974-ről, pp. 551 — 560. T. Gecse É.: lásd: Vörös I. Gedeonné Rajetzky M.: Pliocén végi- negyedkori üledékciklusok mikrominera- lógiai spektruma a Szarvas- 1. sz. fúrás- ban — Micromineralogical Character- ization of Laté Pliocene and Quaternary Sedimentary Cycles Reconnoitred by the Borehole Szarvas- 1 (Great Hun- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1976 463 garian Piain). MÁFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 171—183., 1 ábra, 1 fúrási szelvény, ang. R. Gidai L.: A Párizsi-medence és a Dunán- túli középhegységi eocén rétegtani ana- lógiáiról. Pöldt. Közi. 106. (2), pp. 143—148., 5 ábra Gidai L.: A várgesztesi területen végzett eocén barnakőszén felderítő kutatás gyakorlati eredményei — Résultats pra- tiques de la recherche explorative sur lignité, effectuée^ au territoirej de Vár- gesztes. MÁFI Évi Jel., 1963-ról, pp. 273—284., 5 ábra, fr. R. Gidai L.: A Várgesztes környéki eocén képződmények rétegtani viszonyai és korrelációs lehetőségei — Stratigraphie des formations éocénes des environs de Várgesztes (Transdanubie) _et leurs pos- sibiíités de corrélation. MÁFI Évi Jel., 1974-ról, pp. 315 — 337., 6 ábra, 3 tábla, fr. R. Gidai L.: A Vértessomló-kapberekpusztai területen 1972— 1973-ban végzett barna- kőszén-kutatás — Braunkohlenschür- fung auf dem Gebiete von Vértessomló. Bányászati és Kohászati Lapok (Bányá- szat), 109. (5), pp. 355-360., 7 ábra, ném. R. Góczán F.: lásd: Juhász M. Gyarmati P.: Vulkanológiai fejlődéstör- ténet és kőzetgenetika a Börzsöny hegy- ségben — Volcanological history and petrogenesis in the Börzsöny Mountains. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 57-62., 1 melléklet, ang. R. Gyökké Z.— Scheuer Gy.— Vágó I.-né: Magaspartok állékonyságvizsgálata. Elő- tervezés — Mélyépítés 1950— ly 75. Bp. FTI. pp. 133—138., 11 ábra (Megjelent 1976-ban) Haas J.: CaC03-oldás a tengervízben je- lenleg és a geológiai múltban — Dissolu- tion of a CaC03 in sea water at present and in the geological pást. Földt. Közi. 106., 8 ábra, ang. R. Hajdúné Molnár Katalin: A Mátra- és Bükkalján mélyült egyes kutatófúrások pannonkorú képződménjTeinek üledék- földtani vizsgálata. NMÉ Közleményei. I. Bányászat. 23. köt. 1. fűz. pp. 29 — 43. Hajós M.: Upper Eocéné and Lower Oligocene Diatomaeeae, Arehaeomona- daceae, and Silicoflagellatae in South- western Pacific Sediments. DSDP Lég 29. Project, Vol. XXXV. Part VIII, pp. 817 — 883., 4 ábra, 2 táblázat, 25 tábla Hajós M.: Á pulai Put,-3. sz. fúrás felső- pannóniai képződményeinek Diatoma flórája — Diatom Flóra in Upper Pan- nonian Sediments of Borehole Put-3. at Pula Viliágé (Transdanubia, Hungary). MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 263-285., 3 ábra, 1 táblázat, 3 tábla, ang. R. Hála J.: Adatok a Csák-hegyi kőbányá- szat történetéhez — Contribution to the history of quarry operation at Mount. Csák-hegy. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 103 — H3., 5 ábra, ang. R. Hámor G.: A Börzsöny hegység kutatásá- nak eredményei az 1973. évben — Results of 1973 in the investigation of the Börzsöny Mountains. MÁFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 23 — 27. Hámor G.: Főtitkári beszámoló. Földt. Közi. 106., pp. 339 — 345. Hámor G.: lásd: Hetén yi R. Hegyi-Pakó J.: lásd: Vitális Gy. Hembach K. — Buttinger A.— Fanta J.- né: A víztechnológia meghatározó szere- pe az ivó- és ipari vízellátás tervezésé- ben. Előtervezés — Mélyépítés 1950 — 1975. Bp. FTI. pp. 186—193., 16 ábra (Megj. 1976-ban) Hembach K. — Sellyey Gy.: Ipari üzemek vízgazdálkodása. Előtervezés — Mélyépí- tés 1950 — 1975. Bp. FTI. pp. 177—179., 3 ábra (Megjelent 1976-ban) Hembach K.— Kiss L. — Levárdy F.-né: Robbanásveszélyes gázokat tartalmazó kútvizek gázmentesítésének komplex megold ása . E lőtér vezés — Mélvépítés 1950-1975. Bp. FTI. pp. 194-197., 3 ábra (Megj. 1976-ban) Hetényi M. — Varsányi I.: Contributions to the isolation of the kerogen in Hun- gárián oil shales. Acta Mineralogica- Petrographica Szeged, Tóm. XXII. Éasc. 2. pp. 231 — 239., 2 ábra Hetényi R. — Földi M. — Hámor G. — Bilik I. — Jantsky B.: Ófalu. Magya- rázó a Mecsek hegység földtani térképé- hez 1 : 10 000 sorozat. MÁFI pp. 1 — 74., 3 ábra Hetényi R. — Földi M.— Hámor G.— Bilik I.: Mecseknádasd. Magyarázó Mecsek hegység földtani térképéhez 1 : 10 000 sorozat. MÁFI pp. 1 — 38. Hetényi R. — Ravaszné Baranyai L.: A baranyai antracittelepes felsőkarbon összlet a Siklósbodony-1. és a Bogád- mindszent-1. sz. fúrás tükrében — The anthracitiferous Upper Carboniferous sequence of Baranya, South Hungary, in the light of boreholes Siklósbodony-1. and Bogádmindszent-1. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 323 — 339., 3 ábra, 4 táb- lázat, ang. R. Hidasi J.— Mensáros P.: Electron Micro- probe Analvses of Karstic and Lateritic Bauxites. Ann. Univ. Se. Búd. Sec. Geol. Budapest pp. 3 — 28. H órányi Á.: Á Szabadhegyi-fennsík karszt jelenségei (Keszthelyi hegység) — Kars- 464 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet tic phenömena of Szabadhegyi Plateau (Keszthely Mountains). Karszt és Bar- lang XIV. évf. 1975, I — II. füzet pp. 23— 224., _ ábra Horányi A. — Sugár I.: Vizsgálatok a Hévízi-tó utánpótlódási viszonyairól. VITUKI Tudományos Szemle 1. évf. (1. sz.) 1975. dec. pp. 68 — 77., 2 ábra, 4 táblázat H orvai A.: A szénbidrogénkutatók számá- ra javasolt új érdekeltségi rendszer, mely összefügg a kutatások útján létrehozott potenciális népgazdasági eredménnyel A new System of stimulators fór hydro- carbon prospectors as a means fór poten- tial contribution to the progress of people’s economy. Földt. Közi. 106., pp. 495 — 502., 4 ábra, ang. R. Horváth F.: The Tyrrhenian and Pannon- ian basins: A comparison of two Medi- terranean interarc basin. Tectonophy- sics, 35. 1 — 3. pp. 45 — 69. 12 ábra (társ- szerzők: Boccaletti, M.— Loddo, M.— Mongelli, F. — Stegena, L.) Horváth F.: The African (Adriatic) pro- montory as a plaeo-geographical pre- mise fór Alpine orogeny and plate move- ments in the Carpatho-Balkan region. Tectonophysics, 35. 1 — 3. pp. 71 — 101., 9 ábra (társszerző: Chankell, J. E. T.j Horváth I. — Ódor L.: A tiszafüredi 100 000-es térképlap légifénykép -anya- gának földtani értékelése — Geological Interpretation of Aerial Photographs from the , .Tiszafüred ’ 1 : 100 000 Sheet Area (Great Hungárián Piain). MÁFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 113 — 124., 3 ábra, ang. R. Horváth J.: Az idő általános filozófiai elméletének jelentősége — Methodo- logical Role of the General Philosophical Time-Theory. MÁFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 525 — 536., ang. R. Horváth M.: lásd: Báldi T. Horváth Zs. — Szilvágyi I. — Szörényi J. : Csúszásveszélyes területek vizsgálata és nyilvántartása. Előtervezés — Mély- építés 1950 — 1975. Bp. FTI. pp. 130 — 132., 8 ábra (Megjelent 1976-ban) Horváth Zs. — Scheuer Gy.: A dunaföld- vári partrogyás mérnökgeológiai vizsgá- lata — Engineering-geological investiga- tion of the river bank síidé of Dunaföld- vár. Földt. Közi. 106., pp. 425 — 440., 15 ábra, ang. R. Jakucs L.: lásd: Dénes Gy. JámborA.: A Középhegységi Osztály 1973. évi tevékenysége — Die Tatigkeit dér Abteilung Transdanubisches Mittelge- birge im Jahre 1973. MÁFI Évű Jel., 1973-ról, pp. 251 — 271., 1 ábra, ném. R. Jámbor A.: A Középhegységi Osztály 1974. évi tevék enysége — The Central Moun- tains Department’s activity in 1974. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 185 — 191., 1 ábra,, ang. R. Jámbor Á.: Üledékes kéntelep a Zsámbéki- medence szarmata sorozatában — Sedi- mentarv sulfur deposit in the sarmatian sequence of the Zsámbék Basin. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 301 — 306., 1 ábra, ang. R; Jámbor Á. — Solti G.: A Balaton-felvidé- ken és Kemenesháton felkutatott felső- pannóniai olajpala-előfordulás földtani viszonyai — Geological condition of the Upper Pannonian oil-shale deposit reco- vered in the Balaton Highland and at Kernen eshát (Transdanubia, Hungary). MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 193 — 219., 4 ábra, 3 melléklet, 3 tábla, 1 fénykép- tábla, ang. R. Jankovich I.: Adatok a Börzsöny hegy- ségi vulkánitok korához — Data to the age of volcanic rocks in the Börzsöny Mountains. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 41 — 49., 4 ábra, 2 tábla, ang. R. Jánossy D.: Kleinsáugerfunde aus den Tra vert inén von AVeimar-Ehringsdorf. Paláontologische Abhandlungen. H. 23. Berlin, 1975., pp. 501-511. Jánossy D:. Fossile Vogelknochen aus den Travertinen von Weimar-Ehringsdorf. Paláontologische Abhandlungen. H. 23. Berlin, 1975., pp. 147—151. Jánossy D.: Mid Pleistocene Microfaunas of Continental Europe and Adjoining Areas. (in: Butzer — Isaac ed.: After the Australopithecines.) Mout.hon, Pa- ris—Hague. 1975. 55., pp. 375 — 397. Jánossy D.: Plio-Pleistocene bírd remains from the Carpathian Basin. I. Galli- formes. 1. Tetranoidae. Aquila 82., pp. 13-36. Jánossy D. — Kor nos L.: Pleistocene- Holocene Mollusc and Vertebrate Faima of Two Caves in Hungary. Ann. Hist. Natúr. Mus. Nat. Hung. 68., pp. 5 — 29. Jánossy D.— Meulen, Á.: On Mimomys (Rodentia) from Osztramos-3, North Hungary. Proc. Koninkl. Nederl. Akad. Wetenscheppen. Amsterdam. 1975. Ser. B, 78. No. 5., pp. 385-391. Jánossy D.— Kecskeméti T.— Vörös A.: Biostratigraphische imd paláoökologi- sche Untersuchungen einer transgressi- ven eocánen Schichtserie. Darvastó, Bakony-Gebirge. Fragmenta Alin. et Pál., 6., pp. 63 — 93. Jánossy D.: lásd: Krolopp E. Jantsky B.: lásd: Hetényi R. Jaskó S.: Neogén medenceüledékeink szi- norogén szedimentációja. A M. All. Földtani Intézet Évi jelentése az 1972. évről pp. 115 — 123., 3 ábra, ang. R. A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1976 465 .Taskó S.: Lignitbildung im Pliozan in Süd- ost-Europa. Braunkohle. Bd. 25. 1973. pp. 67 — 71., 1 ábra, ang. R. Jaskó S.: A Pannóniai-medence besüllye- dése és feltöltődése a neogénben. M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1973. évről. pp. 133—146., 4 ábra, ang. R. Jaskó S.: Az üledékvastagság- változások szabályszerűségei pliocén üledékeinkben. Általános Földtani Szemle 1974. pp. 3 — 23., 8 ábra, ang. R. Jaskó S.: Neogén medencéink üledékkép- ződési jelleggörbéi. M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1974. évről, pp. 157 — 169., 6 ábra, 3 táblázat, ang. R. Jaskó S.: A Középdunai-medence pliocén- kori üledékképződése és lignittelepei. A Tud. Min. Bizottság által a földtudo- mányok doktora fokozat elnyeréséhez elfogadott kéziratos értekezés. 137 gépelt oldal, 28 ábra, 8 táblázat Jaskó S.: Zakonomeroszti oszadkonako- plenija v pliocenovyh baszeinah. Car- patian -Balkan Geological Association. Proceedings of the Xth Congress, Bratislava 1974. pp. 87 — 98., 4 ábra, ném R. Jaskó S.: Stratigraphie, Tektonik und Lithologie dér pliozanen Lignitlager- státten von Ungarn. Braunkohle Bd. 27. 1975. pp. 307 — 314., ang. fr. R. Jaskó S.: Magyarország pliocén lignitelő- fordulásainak teleptani jellegzetességei. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányá- szat 109. évf. pp. 453 — 462., 11 ábra Jaskó S.: Magyarország ásvány- és gyógy- vizei; a Dunántúli-középhegység karszt- vize. in: A Föld és fejlődéstörténete. Gondolat Kiadó 1975. pp. 208 — 212. Jaskó S.: Magyarország ércföldtani viszo- nyai. in: A Föld és fejlődéstörténete, Gondolat Kiadó. 1975. pp. 634 — 636. Jaskó S.: A magyarországi földtani tér- képek készítésének története, in: A Föld és fejlődéstörténete, Gondolat Kiadó. 1975. pp. 648 — 650. Jaskó S.: Magyarország hasznosítható ás- ványi nyersanyag előfordulásainak telep- tana és bányászata, in: a Föld és fejlő- déstörténete. Gondolat Kiadó, 1975. pp. 690 — 694 Jaskó S.: Mérnökgeológiai térképek készí- tése Magyarországon . in: A Föld és fej- lődéstörténete, Gondolat Kiadó, 1975. p. 720. Jaskó S.: lásd: Franyó F. Jugovics L.: A magyarországi bazaltok kémiai jellege — Chemical Feature ofthe Basalts in Hungary. MÁFI Évi Jel., 1964-ről, pp. 431 — 470., 5 ábra, 6 táb- lázat, ang. R. Juhász A.: lásd: Franyó F. Juhász J. (társszerzőkkel): Vízveszély és vízgazdálkodás a bányászatban. Műszaki Kiadó, Bpest, 1975. p. 447. Juhász J.: Hidrogeológia. Akadémiai Ki- adó, Bpest. p. 767. Juhász M. — Góczán F.: Ősi zárvatermő pollenszemek a hazai alsó-krétából - Early angiosperm pollen grains from Lower Cretaceous rocks of Hungary. Botanikai Köziem. 63. kötet 1. fűz. pp. 37 — 41. 3 táblával, ang. R. Juhász M. — Góczán F.: Éarlv angiosperm pollen grains from Hungárián Albian sediments. Evolutionary Bilogy, Praha, p. 215. (Abstract) Kakas K. — Drahos D.: Geofizika a geo- lógiai szakközépiskolák (geofizikai tago- zat) III. osztálya számára. Műszaki Ki- adó, Bpest. pp. 215 — 220., 4 ábra Kákay-Szabó O.: A székesfehérvári sír- leletek fluorit nyaklánca — A Find of necklace of fluorite beads from a grave at Székesfehérvár (Transdanubia, Hun- gary). MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 339 — 342., 3 ábra, ang. R. Karácsonyi S.: A mérnökgeológia kiala- kulása és fejlődése. Előtervezés — Mély- építés 1950—1975. Bp. FTI. pp. 114 — 118., 7 ábra (Megj. 1976-ban) Karácsonyi S.: Az építésföldtan szerepe a területfelhasználási döntések előkészí- tésében. Előtervezés — Mélyépítés 1950 — 1975. Bp. FTI. pp. 119 — 122., 3 ábra (Megj. 1976-ban) Karácsonyi S.: Az ÉVM Földtani Szolgá- lata. Előtervezés — Mélyépítés 1950 — 1975. Bp. FTI. pp. 259 — 263., 7 ábra (Megjelent 1976-ban) Karácsonyi S.: Vízszerzés. Bp. Tan- könyvk. 1976. BME Továbbképző Inté- zet kiadványa. M. 294. p. 285., 182 ábra Karácsonyi S. — Reményi P.: A környe- zetvédelem mérnökgeológiai feladatai városokban. Mérnökgeológiai Szemle. 1976. 17. sz. február pp. 43 — 49., 3 ábra Karácsonyi S.— Reményi P.: Die Aus- sagekraft von Aufschlüssen bei dér bau- geologischen Kartierung. Zeitschrift fiir angewandte Geologie. Berlin. (NDK) 22. köt. 9. sz. pp. 427 — 431., 5 ábra, ang., or. R. Karácsonyi S.: Gázmentesítés. Hidroló- giai Közlöny. 56. évf. 11. sz. pp. 493 — 499., 12 ábra, ang. R. Kárpát V. — Sidó B.: Vízellátási sajátos- ságok Sárospatak — Sátoraljaújhely tér- ségében. Előtervezés — Mélyépítés 1950 — 1975. Bp. FTI. pp. 167-170., 2 ábra (Megjelent 1976-ban) Kárpát V.: lásd: Kiss L. Kassai M.: A Villányi-hegység északi elő- terének perm képződményei — Permi- sche Bildungen im nördlichen Vorraum 466 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet des Villányer Gebirges. Geologica Hun- garica 17. pp. 11 — 86., 50 ábra, 5 táblá- zat, néni. R. Kassai M.— Lorberer A.— Rónaki L.— Szederkényi T.: Hydrogeological data from South-East Transdanubia as a part of the marginal area of the Great Hun- gárián Piain and Drava Basin (Abstract) Proceedings of the International Hydrogeological Conference of IAH and IASH ’Hydrogeology of Great Sediment- ary Basins’ — Abstract — Résumés Budapest, 31 may — 5 june 1976. (Szerk.: Rónai A.), Magyar Állami Földtani Intézet kiadása p. 49. Kecskeméti T.— Vörös A.: Biostratigra- phische und paláoökologische Untersu- chungen einer transgressiven eozánen Schichtserie (Darvastó, Bakony-Gebir- ge). Fragm. Miner. et Pál. 6., pp. 63 — 93. Kecskeméti T.: lásd: Báldi T. Kecskeméti T.: lásd: Jánossy D. Kedves M.— Antunovics J. (1975): New characteristics in the submicroscopic exine structure of the pollen grains of Nymphaeaceae from an evolutionary point view. Acta Bioi. Szeged 21., 1 — 4., pp. 41 — 42. Kedves M.— Hegedűs M. (1975): Pollen grains of the Interporopollenites fgen. from sediments of the Upper Cretaceous period in Portugál. Acta Bioi. Szeged, 21. pp. 43 — 62. Kedves M. — Radványszki M. (1975): The. application of scanning electron micro- scopical method in somé plánt micro- fossils. Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 21 1 — 2., pp. 51 — 59. Kedves M.: Scanning electron microscopic investigations on the pollen grains of the Operculati Venk. et Gócz. 1964. Acta Bioi. Szeged 22., 1 — 4., pp. 29 — 36. Kedves M. — Stanley, E. A.: Electron- microscopical investigations of the Nor- mapolles group and somé other seleeted European and North American Angio- sperm pollen II. Pollen et Spores 18., 1. pp. 105—127., Párizs Kedves M. — Stanley, E. A.: Electron - microscope investigations of the form- genus Pentapollenites Krutzsch 1958, and its re-establishment. as a valid genus. Pollen and Spores 18. 2. pp. 289—297., Párizs Kerekesné Tüske Mária— Kernerné Sümegi Katalin: A Nagyveleg-2. sz. fúrás eocén rétegsorának mikropaleon- tológiai vizsgálata. Földt. Közi. 106., pp. 441 — 447., 1 táblázat Kéri J.: lásd: Kleb B. Kertész P.: lásd: Gálos M. Kertész P.: lásd: Kleb B. Kis K.: Geofizika a geológiai szakközép- iskolák (geofizikai tagozat) III. oszt. számára. Műszaki Kiadó, 1976. p. 375. (Társszerzők: Drahos D., Horváth F., Kakas K., Kovács F., Nagy Z., Regős F., Schönviczky L., Szabó J., Űj- FALTJSY A., VÉGES I., VERŐ L.) Kis K.: Geofizikai ismeretek földrajzsza- kos hallgatóknak. Egyetemi jegyzet (társszerző: Stegena L.) Kis K.: The COMAPO system fór produc- ing surface cartograms Hungárián Carto- graphical Studies (társszerzők: Drasko- vits Zsuzsa— Klinghammer I.) Kiss J.: Crystallochemical and metallo- genetic investigation and evaluation of hydrothermal crystal phase model ex- periments (25° to 300°C). Acta Geologica Aeademiae Sciantiarum Hungaricae, To- mus 19 (3 — 4). pp. 265 — 274 (1975), or. R. Kiss J.: Ásvány-kőzettani alapismeretek (egységes jegyzet). Tankönyvkiadó, 113 ábra Kiss J.: lásd: Bérczi J. Kiss J.: lásd: Cornides I. Kiss Judit: lásd: Kleb B. Kiss L.— Kárpát V.: Vízrendszerek re- konstrukciós vizsgálata. Előtervezés — Mélyépítés 1950—1975. Bp. FTI. pp. 171 — 173., 4 ábra (Megjelent 1976-ban) Kiss L.: lásd: Hembach K. Kleb B.: Eger város komplex mérnökgeo- lógiai térképezésének jelentősége a pince- kérdés megoldásának előkészítésében. Városi Pincerendszerek konferencia Pécs, pp. 15 — 45. Kleb B. — Bidló G. — Kertész P.— Kéri J. — Kiss Judit— Marék I.: Észlelési magyarázó Eger 1 : 10 000-es építés- földtani térképsorozatához; Éger-Bel- város. KÖZDOK Kiadó, Budapest, p. 767 Kleb B.— Bidló G.— Kertész P.— Kéri J. — Kiss Judit — Marék I.: Észlelési magyarázó Eger 1 : 10 000-es építés- földtani térképsorozatához; Eger-Fel- német. KÖZDOK Kiadó, Budapest, p. 29a Kleb B. — Bidló G. — Kertész P.— Kéri J. — Kiss Judit — Marék I.: Észlelési magyarázó Eger 1 : 10 000-es építés- földtani térképsorozatához; Eger-Lajos- város. KÖZDOK Kiadó, Budapest, p. 521 Koch L.: A balatonfüredi Kossuth Lajos- gyógyforrás vízföldtani viszonyai és fel- újítása. Földt. Közi. 106. kötet, 1. sz. pp. 1 — 19., 7 ábra, ném. R. Koch L.: A balatonfüredi szénsavas gyógy- vizek hidrogeológiai problémái. A Ma- gyar Hidrológiai Társaság Balatoni An- kétja, Keszthely 1976. szept. 30— okt. 1. pp. 1 — 8., 4 ábra. A MHT kiadása A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1976 467 Koch L.: Javaslat a Jakabhegy természet- védelmi területének kiterjesztésére. Földtani indoklás. Jakabhegy és Eger- völgy (Pécs természeti környezetének fejlesztése). A Mecsekvidéki Intézőbi- zottság kiadása, Pécs, pp. 28 — 32., 5 ábra Konda J. : A Magyar Állami Földtani Inté- zet 1973. évi munkája — The Hungárián Geological Institutes activity in 1973. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 7—11., ang. R. Konda J.: A Magyar Állami Földtani Inté- zet 1970 — 1974. években végzett mun- kája — Activities of the Hungárián Geo- logical Institute in the years 1970 to 1974. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 7 — 21., ang. R. Kordos L.: Holocén gerinces biosztrati- gráfiánk kérdései és távlatai. Ősi. viták. 22. pp. 95—108., ang. R. Kordos L.: Az emberré válásról az újabb leletek tükrében. Élet és Tud. 20/XXXI. pp. 940 — 943. Kordos L.: Hazánk területén megjelent a kerti pele. Búvár. XXXI/3. pp. 130 — 133. Kordos L.: A kerti pele (Eliomys querci- nus) első magyarországi előfordulása a Nagyoldali-zsombolyból. Besz. a Magyar Ivarszt- és Barlangkut. Társ. 1975. I. f. tev. p. 92., ang. R. Kordos L.: Biostratigraphie holocéne du Bassin des Karpathes. UISPP. IX. Con- grés. Nice Kordos L.: A Kis-kőháti-zsomboly szub- fosszilis denevér populáció jának^ vizsgá- lata. A Hermán Ottó Múzeum Évköny- ve. XIII — XIV. pp. 567 — 589., Miskolc, ném. R. Kordos L.: A jósvafői Tücsök-lyuk gerin- ces maradványai. Karszt és Barlang. 1975. I — II. pp. 13-14., ang. R. Kordos L.: A cseppkő szó eredete és je- lentésének változásai. Karszt és Barlang. 1975. I-II. pp. 29-31. ang. R. Kordos L.: Őslénytani értékeink és védel- mük. Barlangok védelme ankét. Miskolc, pp. 30 — 33. Kordos L.: Hazánk első ősemlősei a sziré- nek. Élet és Tudomány. 40/XXXI. pp. 1875-1878. Kordos L.: Ritka és ismeretlen barlangi leírások a Hermán Ottó Múzeum könyv- tárában. A Miskolci Hermán Ottó Múz. Közi. 14. pp. 117—125. Kordos L.: lásd: Jánossy D. Kordos L.: lásd: Krolopp E. Koreczné Laky I.: Foraminifera vizsgá- latok a Tokaji-hegység miocén képződ- ményeiből — Examination of Foramini- fera in Miocéné Rocks of the Tokaj Mountains. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 83—119., 2 ábra, 2 táblázat, 2 tábla, ang. R. Korim ív.: lásd: Alföldi L. Ivorim K.: lásd: Bélteky L. Kosa L.: Ritkaföldfém -ér cesedés a Sop- roni hegység kristályos paláiban. V. Or- szágos Ritkafém Konferencia Kiadvá- nya. I. pp. 7 — 11. Kovács S.: lásd: Balogh K. Kozák M.: Aggtelek környékének vízbe- szerzési lehetőségei. Földt. Közi. 106., pp. 52 — 68., 5 ábra, 2 táblázat, ang. R. Kőrössy L.: A kőolajkutatás tervezésének tudományos földtani alapjairól — Scien- tific geological fundamentals of oil pros- pecting planning. Föld. Közi. 106., pp. 537 — 546., 1 ábra, ang. R. Kretzoi M.— Krolopp E. — Lőrincz H.— Pálfalvy I.: A rudabányai alsópannó- niai pre-hominidás lelőhely flórája, fau- nája és rétegtani helyzetei — Flóra, Fauné und stratigraphische Lage dér unterpannonischen Prahominiden dér Fundstelle von Rudabánya. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 365 — 394., 4 tábla, ném. R. Kretzoi M. — Krolopp E. — Pálfalvy I.: A magyar földtani terresztikus réteg- tani dokumentáció a MAFI Gyűjte- ményében — Documentary fossil mate- rials fór the Hungárián terrestrial strati- graphv in the Museum of the Hungárián Geological Institute. MAFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 383 — 389., ang. R. Kriván P.: Általános földtan Böckh Hugó tolmácsolásában. Földt. Közi. 106., 2., pp. 109—114. Kriván P.: lásd: Bogsch L. Krolopp E.: Alföldi mélyfúrások Zsig- mondy — Halaváts-féle Mollusca anya- gának revíziója. I. A szentesi artézi kút- fúrás — Revision of fossil molluscs coming from the matériái of deep bore- holes driven by Zsigmondy in the Great Hungárián Piain and studied by Hala- vats. I. Artesian well drilling at Szentes. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 195 — 218., 1 ábra, 3 tábla, ang. R. Krolopp E.: Alföldi mélyfúrások Zsig- mondy—Halaváts-féle Mollusca anya- gának revíziója. II. A hódmezővásár- helyi, szegedi, szarvasi és kecskeméti artézikéit fúrás — Revision of fossil molluscs from the matériái of deep bore- holes driven by Zsigmondy in the Great Hungárián Piain and studied by Hala- váts. II. Artesian wells drilled at Hód- mezővásárhely, _ Szeged, Szarvas and Kecskemét. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 133 — 156., 1 ábra, 3 tábla, ang. R. Krolopp E.: Melanoides tuberculata (Ö. F. Müller) a magyarországi pleisztocén képződményekből — Melanoides tuber- 468 Földtat u Közlöny 707. kötet, 3—4. füzet cvlata (O. F. Müller) aus den ungari- schen Pleistozánablagerungen. Soosiana, 4. pp. 51 — 56., I ábra, nem. R. Krolopp E., Schweitzer F., Scheuer Gy., Dénes Gy., Kordos L., Skoflek I., Jánossy D.: A budai Várhegy negyed- kori képződményei — Quaternary for- rnations of Castle FTill in Buda. Földt. Közi. 106., 13 ábra, ang. R. Krolopp E.: lásd: Kretzoi M. Kuti L.: A dabasi kavicskutatás és verő- szonda-kísérletek eredményei — Results of gravel investigations an experiences by dynamic sounding at Dabas. MAFI Évi .Tel., 1973-ról, pp. 233 — 250., 13 áb- ra, 2 táblázat, ang. R. Kuti L.: A Duna-völgyi legfelső kavics- réteg kutatása az izsáki térképlapon — Investigations of the Danube valley’s uppermost gravel bed in the Iz,sák area (Great Hungárián Piain). MAFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 125—132., 7 ábra, ang. R. Kürti I.: lásd: Gálos M. Laczkovics J.: A mérnökgeofizika fel- használása az elő tervezésben. Előterve- zés — Mélyépítés 1950 — 1975. Bp. FTT. pp. 155—158., 13 ábra (Megjelent 1976- ban) Láng G.: A Mali Köztársaság (Nyugat- Afrika) potenciális ásványi nyersanya- gai — Matiéres Primaires Minérales Potentielles de la République de Mali (Afrique Occidentale). MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 499 — 516., 1 ábra, 1 tér- kép, fr. R. Levárdy F.-né: lásd: Hembach K. Liebe P.: lásd: Alföldi L. Liszkai M.:,lásd: Varsányi T. Lorberer A.: Salgótarján vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai és vízkészlet gazdálkodási vizsgálatok — rngporeo- jionmecKiie h BOfloxo3RÜCTBeHHbie uccjie- flOBaHHR B CT>H3bI C peiIieHHeM npOŐReMbl Bo^ocHaőweHHH ropofla UlanroTapHHa - Hydrogeological and water resources studies related to water supply in the Salgótarján area — Hydrogeologische und wasserwirtschaftliche Untersuchun- gen über die Wasserversorgung von Salgótarján. Vízügyi Közlemények LV1II. évf. 1. sz., pp. 84—110. Lorberer Á.: lásd: Alföldi L. Lorberer Á.: lásd: Kassai M. Lorberer Á.: lásd: Lorbererné Szen- tes Izabella Lorbererné Szentes Izabella— Lorbe- rer Á.: Study of relationship between groundwater resources and subsurface geological structure in the Great Hun- gárián Piain (Abstract) — L’étude de relation entre les resources en eaux sou- terraines et les structures de subsurface dans la partié nord-ouest de la Grande Plaine Hongroise (Résumé). Proceedings of the International Hydrogeological Conference of IAH and IASH ’Hydro- geology of Great Sedimentary Basins’ — Abstract-Résumés Budapest, 31 may — 5 june 1976. (Szerk. Rónai A.) Magyar Állami Földtani Intézet kiadása pp. 24-26. Lorbererné Szentes Izabella— Lorbe- rer Á.: A földtani szerkezet és a termé- szetes felszínalatti vízáramlások kapcso- latának vizsgálata egy Duna — Tisza közi példaterületen — Untersuchung des Zusammenhanges zwisehen geologi- scher Struktur und natürlichen Grund- wasserströmungen an einem Musterge- biet zwisehen Donau und Theiss. Hidro- lógiai Közlöny 56. évf./12. sz. pp. 538 — 553., 10 ábra Lovas Gy.: lásd: Baksa Cs. Lőrincz Hajnalka— Vető I.: A szénhid- rogénprognózis geokémiai szakasza — The geochemical phase of hydrocarbon prognosis. Földt. Közi. 106., pp. 547 — 554., 2 ábra, ang. R. Marék L: lásd: Gálos M. Marék I.: lásd: Kleb B. Márton P.: A palaeomagnetic study of the Nigérián Volcanic Provinces (társ- szerző: Márton E.). Pure and Applied Geophysics, 114/1976/1., pp. 61 — 69., 3 táblázat Mensáros P.: lásd: Hidas J. Meskó A.: Solution of the geophysical inverse problems (General principles, limitations and iterative algorithms). 20th Geophysical Symposium Buda- pest— Szentendre (15 — 19. 9. 1975.) Proceedings, Budapest, pp. 42 — 53., 9 ábra, magy., or. R. Meskó A.: Resenyie obratnih zadacs geo- fiziki (Obscsie principi, ogranicsenija i iteracionnie algoritmi). 2Ö-üj Geofizi- cseszkij Szimpózium Budapest — Szent- endre (15—19. 9. 1975) Trudi, Bp., pp. 27—37., 9 ábra, ang., magy. R. Meskó A.: Geofizikai inverz feladatok megoldása (általános elvek, korlátok és iterációs algoritmusok). Magyar Geo- fizika, XVII. 4. sz. pp. 133 — 142., 9 ábra, or., ang. R. Meskó A.: Somé notes on the transfer properties of two-dimensional polyno- mial-fitting (társszerző: Kovács F.). Acta Geodaetica, Geophysics et Monta- nistica, Tomus 10. Fasc. 4. 1975. 8 ábra, ang., or. R. Méhes K.: Rejtélyes fényoszlopok az ős- erdőben. Élet és Tudomány 31. évf. 36. sz. pp. 1708 — 1711. A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1976 469 Mezősi J.— Mtjcsi M.: Data on the geology and mineralogy of the oil shale occur- ence at Pula, Hungary. Acta Miner.- Petr. Szeged, Tóm. XXII. Fasc. 2. pp. 195 — 214., 7 ábra Mike Zs.: lásd: Ráday Ö. Mihály S.: A Szendrői-hegység paleozóos képződményeinek kora — The age of the paleozoic formations of the Szendrő Mountains, North Hungary. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 71 — 81., 2 tábla, ang. R. Mihály S.: Echinoidea-maradványok a Bükk hegység felsőkarbonjából — Echi- noideen Reste vöm Oberkarbon /les Bíikk-Gebirges (Nord-Ungarn). MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 409 — 414., 1 tábla, ném. R. Mihály S.: Újabb pikermi- jellegű gerin- cesfauna előfordulás a Polgárdi-Ipar- telepek nagykőfejtőjében — A new occurence of Pikermi-type Vertebrata in the big quarry of Polgárdi-Ipartele- pek, Transdanubia, Hungary. Őslény- tani Viták (Discussiones Palaeontologi- cae). 22. 1975-ről, pp. 89—94., 1 ábra, ang. R. Mihályné Gombos I.: Szarmata Diato- mák Bulgária és a Középső-Paratethys területén — Sarmatian Diatoms in Bul- gária and the Area °f Central Para- tethys. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 447 — 473., 5 ábra, 1 táblázat, 6 tábla, ang. R. Miháltzné Faragó M.: Az Egyek 1. sz. fúrás palvnológiai vizsgálata — Palyno- logicaí analyses of borehole Egyek- 1. MaFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 219 — 231., 1 diagram, 3 tábla, ang. R. Mike K.: A Balaton kialakulása és fejlő- dése. Vízrajzi Atlasz-sorozat (21.) Bala- ton 1. köt. pp. 30 — 39., 11 ábra, 1 táb- lázat, VITUKI, Budapest Moldvay L.: Jelentés a Balaton környé- kének 1974. évi építésföldtani térképe- zéséről — Report of the engineering-geo- logical mapping work carried out in the environs of Laké Balaton in 1974. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 307 — 313., 4 ábra, ang. R. Moldvay L.: A Darnó-hegy környéki újabb geofizikai kutatások értelmezésé- ről — Interpretál ion of latest geophysic- al measurements in the Darnó-hegy area. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 97 — 101., 4 ábra, ang. R. Moldvay L.: Adatok a Balatont tápláló felszín alatti vizek áramlásáról és víz- kémiájáról. Balatoni Ankét, Keszthely, 1976. 2/22-es közlemény, pp. 3 — 6., 3 ábra Molnár B. — Murvai I.: A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani fejlődéstörténete — Bildung und geologische Geschichte dér Sodaseen Fülöpháza im Kiskunsági Nationalpark. Hidrológiai Közlöny 56. 2. pp. 67—77., 5 ábra, 1 táblázat, ném. R. Molnár B. — Szónoky M.: On the Origin and Geohistorical Evolution of the Nát- ron Lakes of the Bugac Region. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged 1974—75. 1. pp. 257 — 270., 7 ábra Molnár K.: A felszíni geofizikai kutatás jelenlegi helyzete Magyarországon Present-day situation of surface geo- physical prospecting in Hungary. Földt. Közi. 106. pp. 528 — 536., 3 ábra, ang. R. Monostori M.: The micro fauna of the Carboniferous Limestone at Szabad- battyán (Transdanubia, Hungary) Part II. Ánn. Univ. Sci. Budapest, Sect. Geol., t. XVIII., pp. 205-226., 4 tábla Monostori M.: lásd: Báldi T. Morvái L.— Nyerges L.: Recent results of bauxite qualification with geophysical measurements in prospecting boreholes. Travaux du ICSOBA No. 13. pp. 261 — 269. Zagreb Mucsi M.: lásd: Mezősi J. Müller P.: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (3) — Fauné de Décapodes (Crustacés) du Miocéné de Budapest (3). Földtani Közlöny T. 105/4. 1975. pp. 506 — 515., 3 tábla Müller P.: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (4) — Farmé de Décapodes (crustacés) dans le Miocéné de Budapest (4). Földtani Közlöny T. 106, pp. 149—160., 4 tábla Murvai J.: lásd: Molnár B. Nagy B. — Pelikán P.: Metacinnabarit és cimiabarit a csillaghegyi Róka-hegyen — Metacinnabar and ciimabar occuring at the Róka-hegy in the Csillaghegy area. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 51 — 55., 3 ábra, 1 táblázat, ang. R. Nagy B.: lásd: Czakó T. Nagy B.: lásd: Csillagné Teplánszky E. Nagy E. — Nagy I.: A Villányi-hegység triász képződményei — Triasbildungen des Villányer Gebirges. Geologica Hun- garica, Series Geologica Tomus 17. pp. 111 — 168., 37 ábra, 10 táblázat, 15 táb- la, ném. R. Nagy G.: A Börzsöny hegység áttekintő szerkezetföldtani, geokémiai és érctelep- tani vizsgálata — Review of structural, geochemical and economic-geological in- vestigations of the ore-deposits in the Börzsöny Mountains. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 25 — 45., 7 ábra, 1 térkép, 3 táblázat, ang. R. 470 Földtani Közlöny 107. kötet , 3 — 4. jüzet Nagy G.: A Börzsöny hegység szerkezet- földtani viszonyai — Tectonic conditions in the Börzsöny Mountains. MAFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 37 — 40., 1 ábra, ang. R. Nagy G.: A mánfai kőlyuk szifonjának kutatása. Karszt és Barlang, 1975-ről. I— II. Nagy G.: Temperature determination of igneous processes on the hasis of the composition of coexistent mineral parts Opredelenie temperaturü magmati- cseszkih processzov po szosztavu szo- szuscsesztvujuscsih pár mineralov. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/1 — 2. pp. 43 — 58., 6 ábra, 3 táblázat, or. R. Nagy G.: lásd: Árkai P. Nagy G.: lásd: Csillagné Teplánszky E. Nagy I.: lásd: Nagy E. Nagy L.-né: A dunántúli olajpala-kutató fúrások rétegsorának palynológiai vizs- gálata — Palynological investigation of transdanubian oil-shale exploratory bore- holes. MÁÉI Évi Jel., 1974-ről, pp. 247 — 261., 4 ábra, 2 tábla, ang. R. Nagy L.-né: Paleoflóra változások a ma- gyarországi neogénben palynológiai vizs- gálatok alapján. Földtani Közlöny, 106, pp. 177—180. Nagy L.-né: Szocialista országok paleonto- lógus küldötteinek összejövetele Lengyel- országban. MTA X. Osztályának Közle- ményei 8/1 — 2. Nagymarosi A.: lásd: Báldi T. Némedi Varga Z. — Szilágyi T.: Amfibol- andezit-xenoagglomerátum a komlói te- rületről — Hornblende andesite xeno- agglomerate from the Komló area. Földt. Közi. 106., pp. 387 — 406., 5 ábra, 3 táb- lázat, 5 tábla, ang. R. Nyerges L.: lásd: Morvái L. Odor L.: lásd: Horváth I. Őrkényi-Bondor Lívia: lásd: Burri C. Paál T.: A budai agyagok mérnökgeoló- giai összehasonlítása matematikai sta- tisztikai alapon — Engineering geo- logical comparison of Buday clays by mathematical statistics. Földt. Közi. 106. Pálfalvy I.: Középsőmiocén növényma- radványok a Börzsöny hegység területé- ről — The record of fossil plants found in Middle Miocéné sedinients, of the Börzsöny Mountain. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 73 — 75., ang. R. Pálfalvy I.: Az ipolytarnóci lábnyomos homokkő növénymarad ványai — Fossil plants in the „sandstone with foot- prints” at, Ipolytarnóc viliágé. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 95 — 96., ang. R. Pálfalvy I.: lásd: Kretzoi M. Pálfy J.: A Balatonfűzfő-balatonkenesei magaspart újabb felszínmozgásainak mérnökgeológiai vizsgálata. Balatoni Ankét 3. A Balaton, pp. 1 — 18., 3 ábra Pálfy J.: Észrevételek a bakonyi bauxit- bányászat vízemelése és a hévízi gyógy- forrás hozamváltozása közötti összefüg- gés kérdéséhez. Balatoni Ankét 1. A Balaton vízgyűjtőterülete, pp. 1 — 14., 4 ábra Pantó Gy.: A ritkaföldfémek ásványtani megjelenési formái a magyarországi grá- nitokban. V. Orsz. Ritkafém Konf. Mis- kolc. I. pp. 11 — 23. Pantó Gy.: Trace minerals of the granitic rocks of the Velence and Mecsek Moun- tains — Rasszejannüe mineralü gráni- tok! dov gór Velence i Mecsek. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/1-a. pp. 59 — 93., 19 ábra,, 3 táblázat, or. R. Pantó Gy.: lásd: Árkai P. Pantó Gy.: lásd: Bárdossy Gy. Pap S.: Alföldi és Északi-középhegységi kőolaj- és földgáztároló kőzetek — Hydrocarbon reservoir rocks in the Great Hungárián Piain and the North Hungárián Highland. Földt. Közi. 106., pp. 555 — 580. 19 ábra, ang. R. Papp P.: lásd: Alföldi L. Pelikán P.: lásd: Nagy B. Pesty L.— Tomschey O.: Thermal decom- position of kaolinite samples under si- multaneous load and volatile pressure — Termicseszkoe razlozsenie kaolinitovüh obrazcov v uszlovijah odnovremennüh gavlenij nagruzki i letucsih komponen- tov. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/ 1—2. pp. 95 — 107., 4 ábra, 5 táblázat, or. R. Póka T.: Somé epistemological problems of earth Sciences — Nekotorüe episzte- mologicseszkie problemü nauk o zemle. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/1 — 2. pp. 109 — 130., 3 ábra, 1 táblázat, or. R. Póka T.: A földtudományok tárgya és rendszere és az „általános ciklustör- vény”. Geonómia és Bányászat 8/3—4. pp. 265 — 274., 1 táblázat Pruzsina J.: Számítógép alkalmazása az ásványvagyon-gazdálkodásban — Com- puter Processing in the, Mineral Re- sources Management. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 507 — 517., 6 táblázat, ang. R. Ráday Ö.— Mike Zsuzsa: Légifénykép interpretálás és a természeti erőforrások feltárása (könyvismertetés). Vízügyi Közlemények LXVIII. évf. 4. sz. füzet, pp. 651 — 652. Radócz Gy.: Akkréciós tufagömbök jel- lemzése és települési formái a Borsod i- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1976 471 medence miocén riolittufáiban — Accre- tionary tuff balls and their modes of occurrence in the Miocéné rhyolite tuff& of the Borsod basin (NE Hungary). Földt. Közi. 106., pp. 69 — 77. Ravasz Cs.: A pulai és gércei olajpala kő- zettani vizsgálata — Petrographic exa- minations of oil-shale at Pula and Gérce (Transdanubia, Hungary). MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 221 — 245., 2 ábra, 5 tábla, ang. R. Ravasz Cs.: Regeneration of precious opals. Acta Mus. Nat. Prágáé, Vol. 29 B. (1973). No. 1 — 2., pp. 49 — 54. Ravaszné Baranyai L.— Viczián I.: A Hont-1. sz. fúrással feltárt kristályos alaphegység ásvány -kőzettani vizsgá- lata — Mineralogical-petrographical in- vestigation of the crystalline basement rocks uncovered ,by borehole Hont -1. (N-Hungary). MÁFI Évi Jel., 1974-ről, 1974-ről, pp. 61 — 67., ang. R. Ravaszné Baranyai L.: lásd: Hetényi R. Reményi K. A.: Geoprognosztika; kísér- let egy új interdiszciplina körvonalazá- sára — Geoprognostik ; Umfassung einer neuen, interdisziplinaren geonomischen Verfahrensmethode. Földt. Közi. 106., pp. 20 — 29., 1 ábra, ném. R. Reményi P.: Környezetvédelem és kör- nyezet fejlesztés a mérnöki előtervezés tevékenységében . Előtervezés — Mélyépí- tés 1950-1975. Bp. FTI. pp. 237 — 239., 3 ábra (Megjelent 1976-ban) Reményi P.: Veszélyes pincék Pécs és Eger alatt. T; rész. Elemi csapás sújtotta városaink. Élet és Tudomány. 30. sz. pp. 1415 — 1420.. 9 ábra; II. rész. A fel- tárás és a felmérés. Élet és Tudománv. 31. sz. pp. 1471-1477., 11 ábra; III. rész. A megoldás útjai. Élet és Tudo- mány. 32. sz. pp. 1502 — 1507., 10 ábra Reményi P.: A Talajmechanikai és Mér- nökgeológiai Nyilvántartás és az ismé- telt adatfelhasználás fejlesztésének idő- szerű feladatai. ÉGSZI Gyorsjelentés, Alapozás 3. 33. sz. pp. 16 — 22. Reményi P.: lásd: Karácsonyi S. Richter R.: Válogatott kőzetmechanikai fejezetek. Szilikátipari Tudományos Egyesület. 1975. pp. 121 — 174. Richter R. : Investigation of rock bump nhenomena. Geodetical and Geophvsical Research Institute of the Hungárián Academy of Sciences. Sopron (To the 75th birthday of Prof. A. T-Hornoch.) 1975. pp. 39—57. Richter R.: Plastic state and deteriora- tion of rocks. I. Boundary conditions of rock plasticity. Acta Geodaetica, Geo- physica et Mont. Tóm. 10. 4., 1975., pp. 389-420. Richter R.: Recension. V. S. Vuttjkitri — R. D. Lama — S. S. Saluja: ,,Handbook on mechanical properties of rock” c. könyvéről. Acta Geodaetica, Geophy- sica et Mont. Acad. Sci. Hung. 10., 1975., pp. 369 — 370. Richter R. (Társszerzővel): Kőzetek kép- lékenységi állapota és tönkremenetele. I. Kőzetek képlékenységi határfeltételei. BKL. Bányászat. 1Ö9 . , 2., pp. 93 — 100. folytatása: BKL. Bányászat. 109., 3., pp. 159—164. Richter R.: A földkéregben kialakított üregek egyensúlyáról. NME Közlemé- nyei. I. Bányászat. 22. 2—4. fűz., pp. 253-260. Richter R.: Kőzetek képlékeny állapota és tönkremenetele. II. Képlékeny álla- potú kőzetek anyagegyenlete. BKL. Bányászat. 109., 4. sz. pp. 282 — 286. Richter R.: Über die Kennzeichnung des mechanischen Grenzzustandes dér Ge- steine. Publications of the Technical University fór Heavy Industrv. Series A. Mining. Vol. 333., Fasc. 1. pp. 21 — 31. Rónai A.: Áz Alföldkutatás helyzete 1973- ban. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 121 — 132. Rónai A.: Ciklusos nyomásingadozások az Alföld medencéjében és ezek kémiai kapcsolatai. MTÁ X. Oszt. Közi., 1975. 4. pp. 333 — 342. Rónai A.: Mérnökgeológiai térképezés. MÁFI-UNESCO Nemzetközi Tovább- képző Tanfolyam. Jegyzet. 1975-ről, p. 153, 48 ábra Rónai A.: Guide to Excursion IAH-IAHS. International Hvdrogeological Confer- ence. Hungárián Geological Institute. p. 75., 20 ábra Rónai Á.: Az Alföld Földtani Atlasza. Tiszafüred — The Geological, Atlas of the great Hungárián Piain. MÁFI. 1975. XXX p. 19 térkép, ang. R. Rónai A.: Dr. Schmidt E. Róbert. MÁFI Évi Jel., 1973-ról, pp. 11 — 22. Rónai A.: Az Alföld Földtani Atlasza. Heves — The Geological Atlas of the Great Hungárián Piain. MÁFI. 197. XIX. p. 17 térkép, ang. R. Rónaki L.: lásd. Kassai M. Sajgó Cs.: Complex geochemical investi- gation of the clastic sediments of the Algyő structure — Kompleksznoe geo- himicseszkoe isszledovanie oblomocsnüh porod struktúra Algyő. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/1 — 2. pp. 131 — 156.. 12 ábra, 2 táblázat, or. R. Sajgó Cs. — Bérczi J.: Opregyelenyie red- kih elementov bitumoidov metodom neutrenno-aktivacionnom metodom. VIII. Mezsdunarodnaja geohimicsesz- kaja konferencija Gottvvaldow 15 Földtani Közlöny 472 Földtani Közlöny 107. kötet. 3 — 4. füzet Sajgó Zs.: Különböző gyakoriságú magas talajvízállások meghatározása az új- pesti lakótelep területére. 16. évf. Mű- szaki Tervezés. 7. sz. pp. 40 — 41., 2 ábra, 1 tábla Salát P.: Mérési eljárás földfelszín alatti tértartományok geofizikai struktúrájá- nak elektromágneses jelenségek vizsgá- latán alapuló földerítésére (társszerző: Dbahos Dezső). A 166.984 lajstrom- számú magyar szabadalom leírása pp. 1 — 10. Országos Találmányi Hivatal, 1976. V. 31. Salát P.: Perspectives of the Application of information theory and Model theory in geophysics (társszerző: Deahos De- zső). 20th Geophysical Symposium, Bu- dapest— Szentendre (15 — 18. 9. 1975), Proceedings, pp. 66 — 73. Salát P.: Perszpektivü iszpolzovanyija teorii informacii i teorii modelej dija geofizieseszkili celej (Társszerző: Dra- hos Dezső). 20-üj Geofizicseszkij Szim- pózium, Budapest — Szentendre, 1975. Trudi, pp. 90 — 95. magy., ang. R. Sárkány J.: Légifényképen és térképen mért távolság-, magasság- és dőlésszög- számítások összehasonlító vizsgálatának értékelése — Evaluation of comparative studies carried out on the basis of dis- tance and height-measurements and in- clination angle caleulations on aerial photographs and maps. MAFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 395 — 407., 1 ábra, 4 táblá- zat, ang. R. Scheuer Gy.: lásd: Horváth Zs. Scheuer Gy.: lásd: Aujeszky G. Scheuer Gy.: lásd: Krolopp E. Scheuer Gy.: lásd: Györke Z. Schweitzer F.: lásd: Krolopp E. Sellye y Gy.: lásd: Aujeszky G. Sellyey Gy.: lásd: Hembach K. Sidó B.: lásd : Kárpát V. Sidó Mária: Ópaleozóos Tintinninák Bel- ső-Ázsiából — Early paleozoic Tintin- ninae from Central Asia. Földt. Közi. 106., pp. 170 — 176., 3 tábla, ang. R. Simon A. B. — Bidló G.: Correlation be- tween mineral eontent and Atterberg- limits in the soil of South-Cameroon. Proc. 5th Conf. on Soil Mech. and Found Eng. Budapest, Akadémiai Kiadó, pp. 161—166. Sinoros Szabó L.: A kutató magfúrás fej- lődési irányai. Földtani kutatás, 19. év- folyam 22. szám pp. 4 — 14., 11 ábra, 3 táblázat Skoflek I.: lásd: Krolopp E. Solti G.: lásd: Jámbor Á. Somosvári Zs.: Ércbányászati aknavédő- pillérek méretezéséről. NME Közi. I. Sorozat, Bányászat, 22. kötet, 2 — 4. fűz. pp. 261 — 270. Somosvári Zs.: Die durch die Herstellung unterirdischer Hohlraume auf den Bódén ausgeübten mechanischen Wirkungen. III. Internationalen Symposium für Markscheidewesen. Leoben, pp. 215 — 219. Somosvári Zs.: Determination of Elastic Characteristics of cohesive soils. 5th Conf. on Soil Mech. and Found. Eng. Bpesc, 1976. Akad. Kiadó, pp. 183 — 192. Somosvári Zs.: Vízszintsüllyedés által elő- idézett talajsüllyedések és alakváltozások számítása. 7. Bányavízvédelmi Konfe- rencia. Bpest, 1976. II/8. pp. 1 — 33. Somssich L.-né: Az OFKFV felkészülése az V. ötéves tervidőszak földtani kuta- tási feladatainak ellátására. Földtani Kutatás, 19. évfolyam, pp. 50 — 53. Sugár I.: lásd: Horányi A- Szabó E.: A dunántúli karsztbauxittelepek genetikai kérdései. Ált. Földt. Szemle No. 9. pp. 21 — 66. Szabó I.: Összefüggés telített agyagok lineáris zsugorodása és hézagtényezője között. Földtani Kutatás, 1976. XIX. 1. szám, pp. 25 — 30. Szabó I.: Éöldtani kor és a kőzetfizikai jellemzők kapcsolata. Földtani Kutatás 1976. XIX. évf. 1. szám, pp. 15 — 24. Szabó I.: Zusammenhánge zwischen geo- logischem Altér und den bodenphysika- lischen Parametern von lockeren Sedi- menten. Akad. Kiadó. Proc. 5th Conf. on Soil Mech. and Found. Eng. Bpest., 1976., pp. 193-200. Szabó I.: Vízhozamcsúccsal járó vízbetörés jelleggörbék hidrodinamikai vizsgálata. (Bobok Elemérrel) BKI-OMBKE. 7. Bányavízvédelmi Konferencia. Bp. 1976. p. 35. Szádeczky-Kardoss E.: The belts of sub- duction in the Carpathian-Pannonian- Dinaric area („Tectonic problems of the Alpine System”), Bratislava, pp. 69 — 76., 7 ábra, 1 táblázat Szádeczky-Kardoss E.: Az univerzális ciklustörvény. (A , .Nemzetközi Geodina- mikai Program” Magyar Nemzeti Biz. 1974. évi munkaértekezlete.) Geonómia és Bányászat 8/1 — 2. pp. 1—12., 1 ábra Szádeczky-Kardoss E.: A kéregmozgás- vizsgálatok nemzetközi mérlege. (A „Nemzetközi Geodinamikai Program’ Magyar Nemzeti Biz. 1974. évi munka- értekezlete.) Geonómia és Bányászat 8/1 — 2. pp. 13 — 20., 1 ábra Szádeczky-Kardoss E.: Elnöki megnyitó. A MTA Föld- és Bányászati Tud. Osztá- lyának a magyar— szovjet tudományos és műszaki együttműködés 25. évfordu- lója alkalmából rendezett ünnepi ülé- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1916 473 sen. Geonómia és Bányászat 8/1—2. pp. 65—66. Szádeczky-Kardoss E.: Az Akadémia szerepe a földtudományok 150 éves fej- lődésében. (MTA 1975. évi Közgyűlése osztályülési előadása.) Geonómia és Bá- nyászat 8/1 — 2. pp. 111 — 127. Szádeczky-Kardoss E.: Megnyitó ,,A Föld anyag- és energiaáramlásai” V. An- kétjén. Geonómia és Bányászat 8/3 — 4. pp. 233 — 236. Szádeczky-Kardoss E.: Ciklus-ritmus ösz- szefüggések és a természeti rendszerek hierarchiája. Geonómia és Bányászat 8/3 — 4. pp. 237 — 251., 3 ábra Szádeczky-Kardoss E.: Az V. Anyag- és Energiaáramlási Ankét eredményeinek összefoglalása. Geonómia és Bányászat 8/3-4. pp. 439-443. Szádeczky-Kardoss E.: A Föld geokémiai evolúciója. Fizikai Szemle 1975/2. pp. 450-460. Szádeczky-Kardoss E.: Twenty years of the Laboratory fór Geochemical Re- search of the Hungárián Academy of Sciences — K dvadcatiletiju Geohimi- cseszkoj naucsno-isszledovateljszkoj la- boratorii Vengerszkoj AN. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/1 — 2. pp. 1 — 16. Szádeczky-Kardoss E.: Geochemical-bio- logical equilibria and the clay mineral cycle — Geohimic.seszkie-biologicseszkie ravnoveszija i ciki glinisztüh mineralov. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/1 — 2. pp. 157 — 177., 4 ábra, 2 táblázat Szádeczky-Kardoss E.: Plattentektonik im pannon isch- kárpát ischen Raum. Geol. Rundschau, Stuttgart, 65/1. pp. 143 — 161., 10 ábra, 1 táblázat, ang., fr., ném., or. R. Szádeczky-Kardoss E.: Geonómia és filo- zófia — Geonomy and philosophy — Geonomija i filozofija. Acta Philosophica 3. pp. 7 — 42., 6 ábra, 1 táblázat, ang., or. R. Szebényi L.: Felszínalatti vízforgalom meghatározása a Dunántúli-Középhegy- ség északi részén — Estimát ion of the hydrological balance of ground waters in the transdanubian Central mountains northem region. MÁFI Évi Jel., 1974- ről, pp. 487 — 505., 7 ábra, 1 táblázat, ang. R. Szederkényi T.: A földtudományok és a természeti-környezeti potenciál. 1976, Pécs. Pécsi Műszaki Szemle. XXI. -2. pp. 11 — 15. Szederkényi T.: lásd: Kassai M. Székány L.-né: lásd: Aujeszky G. Székely F.: Mathematical model fór the depression cone of waterworks in loose sedimentary basins (Abstraets) — Mo- déle mathématique de depression pár service de distribution d’eau dans les bassins hydrogéologiques constit.ues pár des cuvettes sedimentaries meubles (Ré- sumé). Proceedings of the International Hydrogeological Conference of IAH and IASH Hydrogeology of Great Sediment- ary Basins — Abstraets — Résumés. Budapest, 31 may — 5 june 1976. (Szerk.: Rónai A.) Magyar Állami Földtani In- tézet kiadása, pp. 30 — 32. Székely F.: Digitális és analóg számítás- technika alkalmazása felszínalatti víz- termelő művek tervezésénél. Beszámoló a VITUKI 1973. évi munkájáról, Buda- pest, 1976. pp. 291 — 302., 3 ábra Székely F.: Á felszínalatti vizekből tör- ténő ivóvízellátás távlati lehetőségei az Alföldön. VITUKI 1976. évi Tudomá- nyos Napok (Budapest, 1976. szept. 31— okt. 1.) 1. ülésszak: Nagytérségek vízgazdálkodásának fejlesztését szolgáló kutatások. VITUKI kiadása, Budapest, 1976. p. 9, 3 ábra Székyné Fux V.: Kalievüj metaszomatoz i gidrotermal’noe orugyenyenvie Kár- pátszkoj rudonosznoj oblasztyi. Meta- szomatizm i rudoobrazovánvie, Moszk- va, 1975. pp. 156—160. 3 ábra Székyné Fux V. — Maury, R.: Tempera- tűre Data fór Tuff Flows and Lavas of the Tokaj Mountains from the I.R. Spectras of Organic Mattéi' in Fossil Woods. Acta Geologica Academiae Sci- entiariun Hungaricae, 19. 3 — 4. pp. 233 — 241., 2 ábra, 2 táblázat, or. R. Székyné Fux V.: Kőzetfejlődés és ércese- dés. A színesérckutatás gyakorlati kérdé- sei. Földtani Társulat kiadványa, pp. 7-16. Székyné Fux Vilma: Dr. Jugovics Lajos emlékezete. Földt. Közi. 106., 1 fénykép Székyné Fux Vilma: Treiber János emlé- kezete. Földt. Közi. 106., pp. 448 — 450. Széles M.: Magyarázó Magyarország 200 000-es Földtani Térképsorozatához. L-33. XI. „Zalaegerszeg.” — Pliocén rész. pp. 62 — 69. MÁFI kiadvány Széles M.: lásd: Franyó F. Szemerédy P.: A Föld magnetoszférájá- ról. Geonómia és Bányászat, 8. köt. 3 — 4. sz. pp. 289 — 292., 2 ábra Szilvágyi I.: lásd: Egri Gy. Szilvágyi I.: lásd: Horváth Zs. Szolnoki J. : Baktériumok szerepe a fémek mobilizációjában és felhasználásában. Geonómia és Bányászat 8/1 — 2. pp. 51 — 58., 4 ábra Szolnoki J.: Microbiological oxidation of ferrous iron and its role in biometallur- gical leaching processes — Mikrobiologi- cseszkoe okiszlenie dvuhvalentnogo zse- leza i ego rolj voprocesszah biometallur- gicseszkogo vüscselacsivanija. Acta Geol. 15* 474 Földtani Közlöny 107. kötet. 3 — 4. füzet Acad. Sci. Hur.g. XIX/1 — 2. pp. 179 — 195., 4 ábia, 9 táblázat, or. R. Szolnoki J. — Fisch, I.— Rácz D.: Sur- face microbiological and direct geo- chemical methods fői' prospecting of oil and gas fiolds of Hungary — Xazemnüe mikrobiologicseszkie i prjamüe geohimi- cseszkie metodü poiszkov neftegazo- nosznüli ucsasztkov v Vengrii. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/3 — 4. pp. 319 — 326., 3 ábra, or. R. Szónoky M.: A comparison of the sedi- mentary structures of somé Upper-Pan- nonian intrabasinal and marginal sedi- mentary sequences. Acta Miner.-Petr., Szeged, 22. 2., pp. 241 — 265., 3 ábra, 1 táblázat, 8 tábla Szónoky M.: A Nyugati-Mecsek D-i elő- terében mélyített fúrások felsőpannóniai puhatestűinek paleoökológiai és bio- sztratigráfiai vizsgálata — Paleoökolo- gische und biostratigraphische Unter- suchungen in oberpannonischen Mollu- sken aus Bohrungen am Südrande des westlichen Mecsek-Gebirges. Soosiana. A TIT Bács-Kiskun Megyei Szervezete Biológiai Szakosztályának Malakológiai Közleményei. 4. pp. 1 — 12., 3 ábra, ném. R. Szónoky M.: lásd: Molnár B. Szöőr Gy. — Pittlik E.: Thermoanalytical (Derivatographic) Examination of Typi- cal Soils in the Transtibiscian Region fór Geoteehnical Applications. Proc. 5th Conf. on Soil Mech. and Found. Eng. Budapest, pp. 201 — 210., 6 ábra Szörényi J.: lásd: Horváth Zs. Sztrókay K. — Bérczi J.: Kristálytan, alapismeretek. Egyetemi jegyzet I. é. vegyészhallgatók részére. 88 ábra, 1 mel- léklet, Tankönyvkiadó, Bp. Szűcs L.: lásd: Franyó F. Tomschey O.: Vorláufiges über die Unter- suehungen des Montmorillonits unter bohém Druck und Temperát ur. Veröff. des ZIPE. No. 34. Potsdam, pp. 31 — 35., 1 táblázat Tomschey O.: X-ray diffractometric iden- tification of Hydralsite, an intermediary transformation phase of Kaolinite de- composition — Rentgeno diffraktomet- ricseszkoe opredelenie gidralzita — pro- mezsutocsnoj fazü prevrascsenija, pro- iszhod jascsego v processze razlozsenija kaolinita. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/3 — 4. pp. 275—279., 1 ábra, 3 táb- lázat Tomschey O.: lásd: Pesty L. Tóth A.: Proiszhozsdenie karbonatov v bokszitab po mesztorozsdenijam Halmi- ba i Nagyegyháza. Travaux du ICSOBA No. 13. pp. 165 — 173. Zagreb Tóth I.-né: Budapest földtani térképezése. Előtervezés — Mélyépítés 1950— 1975. Bp. FTI. pp. 123 — 125., 6 ábra (Meg- jelent 1976-ban) Tóth M.: New index to characterize the crystallinity degree of kaolinite — ' Novüj pokazatelj sztepeni krisztallizacii kaoli- nita. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIX/1 — 2. pp. 197 — 213., 10 ábra Török E.: Természetes állapotú betonada- lékanyagok minőségi és genetikai jel- lemzői. Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Földtani Szolgálatának II. Továbbképző Tanfolyama. Sümeg, 1976. október 5. Cementipari és kavicsipari szekció Vágó I.-né: lásd: Györke Z. Varga G.-né: lásd: Dudich E. Várhegyi Gy.: lásd: Bárdossy Gy. Varsányi I.— Liszkai M.: Sediment vo- lume of the Hungárián oil shales in organic solvents. Acta Miner.-Petr. 1976 Szeged, Tóm. XXII. Fasc. 2. pp. 221 — 229., 8 ábra Varsányi I.: lásd: Hetényi M. Végh S.: Ásvány vagyon-értékítélet és ku- tatástervezés a nemzetközi piacon — Mineral Resources Appraisal and Ex ploration Scheduling Ábroad. MÁFI Évi Jel., 1974-ről, pp. 519 — 523., ang. R. Véghné Neubrandt E.: Ciklusok és rit- musok a magyarországi triászban. MTA X. Oszt. Köziem. 8/3 — 4. 1975. pp. 367—371. Végh S.-né: A Dunántúli Középhegység karsztjának anizotrópiája és annak bá- nyavízvédelmi következményei — An- izotropy of the Carbonate Rock Com- plex as a Factor Influencing Water In- rush intő Subsurface Mines of the Trans- danubian Central Mountains Region, NW Hungary. 7. Bányavízvédelmi Kon- ferencia kiadványa, 1976. 11-11. pp. 1 — 31. Végh-Neubrandt E.— Dümont, J. F.— Gutnic, M.— Marcoux, J.— Monoo, O. — Poisson, A.: Megalodontidae du Trias supérieur dans la chaine Taurique (Tur- quie Méridionale). Géobios, No. 9, fasc. 2, Lyon pp. 199 — 222. Venkovits I.: lásd: Dér I. Vermes J.: lásd: Dér I. Viczián I.: A review of the clay minera- logy of Hungárián sedimentary rocks (with special regard to the distribution of diagenetic zones) — Obzor glinisztih mineralov oszadocsnih otlozsenij Veng- rii (sz oszobim vnimanijem na raszpro- sztranije diageneticseszkih zon). Acta Geol. Hung. 19. 1975-ről, 3 — 4. pp. 243—256., or. R,. Viczián I.: lásd: Árkai P. *4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1976 475 Viczián I.: lásd: Ravaszné Bakanyai L. Vincze-Szeberényi Helga: lásd: Bükki C. Vitális Gy.: Komárom megye, valamint Fejér megye északi része vízföldtani tömbszelvénye — Hydrogeological block profile of Komárom County and the northern part of Fejér County. Hidro- lógiai Közlöny, 56. l.pp. 13 — 16., 2 ábra, ang. R. Vitális Gy. — Hegyi-Pakó J.: Geologische Erkundung und Untersuchung von Roh- stoffen für das neue Zement- und Kalk- werk in Hejőcsaba (Ungarn) — Geo- logical exploration and investigation of raw materials fór the new cement and lime works at Hejőcsaba, Hungary — Etűdé et recherche géologiques de mati- éres premieres pour la nouvelle usine á ciment et á chaux de Hejőcsaba (Hon- grie). Zement-Kalk-Gips, 29. 9. pp. 424 — 431., 9 ábra, 3 táblázat, ang., fr. R. (Wiesbaden) Vitális Gy.— Hegyi-Pakó J.: Hydro- thennal alterations of rocks in the Trias- sic dolomité areas adjacent to the Da- nubian andesite mountains. Acta Univ. Szegediensis, Acta Geographica, XVI. 1 — 12., pp. 81 — 91., 10 ábra, 3 táblázat Vörös A.: Provinciality of the Mediterra- nean Lower Jurassic brachiopod fauna: causes and Plate-tectonic implications. Paleogeography, Paleoöcology, Paleo- clünatology, 20., p. 16. Vörös A.: lásd: Jánossy D. Vörös A.: lásd: Kecskeméti T. Vörös I. — T. Gecse É.: Micromineralogical and sedimentological study of somé Hungárián bauxites.Travaux duICSOBA No. 13. pp. 175 — 183. Zagreb Völgyi L.: Szénhidrogéntelepek előrejel- zésének lehetőségei földtani meggondo- lások alapján — Possibilities fór pre- dicting hydrocarbon deposits on the basis of geological considerations. Földt. Közi. 106., pp. 503 — 527., 19 ábra, and R. Wein Gy.: lásd: Franyó F. Zsillé A.: A színesérckutatás gyakorlati kérdései c. könyvben: A színesérckuta- tás felszíni geofizikai módszerei. Magy. Földtani Társ. tanf. anyaga Budapest, pp. 33 — 47., 2 ábra A szerzők által beküldött anyagot össze- állítót ta Meisel Jánosné hírek, ismertetések Dr. Gyulai Zoltán 1900-1977 1977. február 9-én tragikus közlekedési baleset következtében elhunyt Dr. Gyulay Zoltán ny. egyetemi tanár a Föld és Ásványtudományok kandidátusa, a Freibergi Bányá- szati Akadémia tiszteletbeli szenátora, az Országos Magyar Bányászati- és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Olaj bányászati Kutató Laboratóriumának, és a Központi Bányászati Múzeumnak volt igazgatója, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kara volt dékánja, a Magyar —Amerikai Olaj- ipari Rt. volt vezérigazgatója, a Felsőoktatás kiváló dolgozója, a Szocialista Mun- káért Érdemérem, a Munka Érdemrend kitüntetések, a Wahlner, Zorkóczv, Zsig- mondy, Traugott Delius emlékérmek tulajdonosa. A Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kara saját halottjának tekintette. Temetése 1977 február IG-án volt Miskolcon a Mindszenti temetőben. Ravatalánál búcsúztató gyászbeszédet mondtak: Dr Takács Ernő a NME dékánja, Kreffly Gábor az OMBKE elnöke, Dr. Szilas A. Pál a NME Olajbányászati Tanszéké- nek vezetője. Társulatunk és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nevében Dr. Dank Viktor az MFT elnöke, az OKGT főgeológusa az alábbi szavakkal búcsúzott az elhunyttól: Ha van, ami iszonyú tragédia sorsunkban, akkor az az értelmetlen halál. Az értelmet- lené, a váratlan hiábavalóé, a kiszámíthatatlané, az embertelenül kegyetlené. És ami e tragédiát még fokozni tudja, az alkotó értelem, az ezerműködésű agy halála, megszűnése visszavonhatatlanul, a kiművelt emberfő egy alkotó egyéniség elmúlása, váratlanul, értelmetlenül. A tudomány, a technika emberének halála a fékevesztett emberkézben gyilkoló technika által ! Feladatom szerint búcsúzni jöttem ide. Búcsúztatnom kellene az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt bányászainak, dolgozói- nak, vezetőinek, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat tagságának, elnökségének nevében Dr. Gyulay Zoltánt a volt munkatársat, főnököt, az egykori tanárt, egyesületi tagtársat. Valamennyiünk közszeretettel becézett Dodóját, Dodó-bácsiját ! Kínlódva igyekszem eleget tenni fájó kötelességemnek, nemcsak a tragikusan hirtelen halála miatti döbbenetem miatt, hanem mert egyszerűen valahogy még nem tudom Ót halottnak elfogadni. Halála olyan veszteség, mely a fájdalom első szorító bénulatából is már arra eszméltet, hogy ki is volt Ő, mi volt a nyereség amit adott. Mit kaptunk Tőle, amit immár senki és semmi nem vehet el tőlünk. Mit adott nekünk ez az ember, akinek gracilis, törékeny, de egészségesen szívós testi alkata dialektikusán összefonódó ellentmondásban volt szellemi nagyságával ? Bámultuk Benne a homo technicust, a művelt, széles skálájú egyéniséget. Tiszteltük Benne a befogadó receptív kapacitást és a környezetébe kisugárzó kreatív koponyát. Megtaláljuk sziporkázó műszaki és emberi szellemét a Mihályi- 1. kutatófúrás gyöngy- betűvel írt fúrómesteri jelentésében éppúgy, mint a későbbi üzemvezető többrétű feladat- körének ellátása nyomán maradt dokumentumokban. Átsugároz ez ügyvezető igazgató, majd az egykori vezérigazgató sokrétű felelősségteljes tevékenységén is. Nevéhez az olajipar számos döntő intézkedése, műszaki teljesítménye és létesítménye fűződik. Mindig a korszerűt, az újat, a hasznosabbat kereste. Tántoríthatatlanul küz- dött a műszaki haladásért, minden posztján az olajiparnak ahová valaha is állították a legalacsonyabbtól, a legmagasabbig ! De nemcsak mint az OKGT egykori elődjének sok beosztásban tiszséget viselt vezető- jének tevékenységét ismerhettük, hanem az olaj bányászati egyetemi oktatás jeles meg- Hírek, ismertetések 477 alapítóját, a rezervoármérnöki tudomány meghonosítóját és prominens művelőjét, az olajbányászok egész seregének képviselőjét tisztelhettük személyében. A földtani tudományokkal is igen szoros kapcsolata volt, a Magyarhoni Földtani Tár- sulatnak 1935 óta volt tagja. Sok dolgozatában és társszerzői értekezésében is fellelhető ez az együttműködése a földtani szakemberekkel. Tudományos minősítését is a föld és ásványtani tudományok tárgyköréből nyerte. De megnyilvánult ez a kapcsolat a földtannal az aktív bányamérnöki és oktatói tevékenységé- ben, valamint az MTA Olajbányászati Laboratóriumának igazgatójaként végzett munká- jában is. Folyamatosan ötvözte a földtani és műszaki tudományt egy olyan tudományos terré- numon, ahová az ember közvetlenül soha be nem lát, ahonnan ismereteit közvetett mód- szerekkel kénytelen szerezni. A hazai szénhidrogénbányászat úttörőinek félkézen megszámlálható nagyjainak egyike száll most sírba előttünk Személyében ! A múlt hétig családjának, tanítványainak, munkatársainak szeretete, megbecsülése övezte, akiket mindig csodálattal töltött el lenyűgöző sokoldalúsága, szaktudása, csillogó, sziporkázó elméje. Most, hogy ez a hetven felett is fiatalos alkat megszűnt létezni rádöbbenhetünk, hogy mi mindent akart még mondani ! A műszaki, földtani szakember, a pedagógus, a múlt bányatörténetének jeles kutatója, tudományának haláláig lankadatlan művelője, el- némult. És ebben az a szörnyű, hogy Ő még szólni szeretett volna, s nem adatott meg Neki, hogy tovább mondhassa mondanivalóját, ontsa ismereteinek gazdag kincseit. Most itt valamennyien végtisztességre gyűltünk össze. Búcsúzunk ! És ez a búcsú egyúttal visszavonhatatlan egyoldalúságot is jelent: mi többé nem tudunk megszólítani Téged kedves Barátunk — ezentúl már csak Te szólhatsz hozzánk írott műveiddel ! * Elhalálozások 1977. január 6-án, életének 87. esztende- jében, rövid szenvedés után elhunyt dr. Grofcsik János, nyugalmazott egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora, a Szilikátipari Tudományos Égyesület tiszte- letbeli elnöke, a Magyar Tudományos Aka- démia Szilikátkémiai Bizottságának tagja, a magyar kerámiaipar és a szilikáttudo- mány kiemelkedő személyisége, több álla- mi és társadalmi kitüntetés tulajdonosa, Társulatunk Agyagásványtani Szakcso- portjának, majd Szakosztálya munkájának figyelemmel és segítséggel kísérője. Dr. Grofcsik Jánost a Finomkerámiaipari Művek és a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet saját halottjának te- kintette. Hamvasztás utáni búcsúztatása 1977. január 20-án, a Farkasréti temető- ben volt. 1977. március 31-én, életének 75. évé- ben, hosszantartó, súlyos betegség után el- hunyt dr. Tasnádi Kubacska András a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, a föld- és ásványtani tudományok doktora, a Magyar Állami Földtani Intézet nyugalmazott osztályvezetője, az Orvos- történeti Társaság, az Élet és Tudomány Szerkesztőbizottság tagja, a Munka Érdem- rend ezüst fokozatának, a Szocialista Mun- káért érdemérem, a Szocialista Kultúráért kitüntetések tulajdonosa, a kiváló termé- szettudós. Dr. Tasnádi Kubacska Andrást a M. Áll. Földtani Intézet saját halottja- ként osztatlan, mély részvét kísérte utolsó útján a,Far kasréti temetőben. Ravatalánál a M. Áll. Földtani Intézet részéről dr. Szebényi ( Lajos, a Természettudományi Múzeum részéről dr. Kaszab Zoltán fő- igazgató, sírgödrénél, megrendült Társu- lata nevében pedig dr. Kriván Pál búcsú- zott feledhetetlen tagtársunktól. A Magyar- honi Földtani Társulat Közgyűlésén nekro- lógban emlékezik meg az elhunytról, az 1978. évi márciusi Tisztújító Közgyűlés alkalmával. Kitüntetések A Magyar Tudományos Akadémia 136. Közgyűlésének ünnepélyes megnyitó ülé- sén, az Akadémia dísztermében (1976. május 3) került sor az akadémiai díjak kiosztására is. Ezúttal tudományterüle- tünket dr. Hámor Géza főtitkárunk mun- kásságának kitüntetésével tisztelte meg a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége. 478 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 4. füzet A Központi Földtani Hivatal elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Föld- rajztudományi Kutató Intézete fennállá- sának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésszaka alkalmából dr. Góczán László és dr. Schweitzer Ferenc tagtár- sainkat a komplex táj kutatás és térképe- zés negyedkorkutatási területén elért ered- ményeiért a Földtani Kutatás Kiváló Dol- gozója címmel tüntette ki (1976. okt. 15.). A kitüntetéseket dr. Fülöp József akadémikus a KFH elnöke a Magyar Tudo- mányos Akadémia dísztermében rendezett ünnepi ülésen nyújtotta át. Ugyanitt nyújtotta át dr. Radó Sándor a Magyar Földrajzi Társaság elnöke, a MÉM OFTH főosztályvezetője az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal részéről a Térképészet Kiváló Dolgozója kitünte- tést dr. Adám László tagtársunknak két évtizedes, a tematikus természeti földrajzi térképek készítése, Mezőföld újszerű föld- rajzi térképének szerkesztéséért, valamint dr. Somogyi Sándor tagtársunknak két év- tizedes, új koncepciójú vízföldrajzi térkép- szerkesztési munkálataiért. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa dr. Vándoréi Róbert tagtársunknak eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitün- tetést adományozta (Magyar Közlöny 1977. évf. 3. sz.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa nyugállománybavonulásuk alkalmából, eredményes munkásságuk elismeréséül dr. Bogsch Lászlónak, Társulatunk minden- kor hűséges, ragaszkodását tetteiben, tár- sulati alkotásaiban bizonyított kiváló tag- jának, a földtudományok kandidátusának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ős- lénytani Tanszéke egyetemi tanárának, és dr. Kovács Lajosnak, érdemekben gaz- dag, Társulatunk működését vidéken segítő tagtársának, a miskolci Nehézipari Mű- szaki Egyetem egyetemi tanárának a Mun- ka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta (Művelődésügyi Közlönv, XXI. évf. 2. sz., 1977. jan/24.). 1977. január 26-án a Munkásőrség fenn- állásának 20 éves jubileuma alkalmából a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Csathó István tagtársunknak kiváló telje- sítményéért a Kiváló Munkásőr kitünte- tést és a Munkásőr Emlékérem 5 éves szol- gálatért kitüntetést adományozta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa érdemes és eredményes munkássága elismeréséül, nyugállománybavonulása al- kalmából, dr. Fekete Zoltán tagtársunk- nak, a kiváló pedológusnak, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárá- nak a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést 1977. január 27-én nyújtották át Papp Károly és Mauritz Béla professzorok egy- kori tanítványának, aki 1935-ben doktori disszertációját a hárshegyi homokkő föld- tani és ásvány-kőzettani viszonyai meg- ismerésének szentelte. 1977. március 8-án dr. Gergely István államtitkár az Országos Vízügyi Hivatal elnöke eredményes, lelkiismeretes munká- ja elismeréséül dr. Salamon Jánosné Gégény Jolán tagtársunknak a Vízügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adományoz- ta. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter 1977. április 4-én, hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából, kiemelkedő gazdasági és társadalmi munkájuk elisme- réseképen dr. Völgyi László és Horn János tagtársunkat a Bányászat Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki (Nehézipari Értesítő XXI. évf. 9. sz. 1977. IV. 29.). 1977. május 4-én, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia 137. Közgyűlésének ünnepi megnyitó ülésén adták át az akadémiai díjakat is. Ez alkalommal tudománysza- kunk területe megosztott díjban részesült. A kitüntetettek: dr. Asszonyi Csaba, a műszaki tudományok doktora, dr. Kapo- lyi László, a műszaki tudományok dokto- ra és dr. Richter Richárd, a műszaki tudományok kandidátusa, tagtársaink . Az oktatási miniszter az 1977. évi Peda- gógus Nap alkalmából az oktató-nevelő munkában magas színvonalú elméleti fel- készültséggel kifejtett kimagasló tevé- kenysége elismeréséül dr. Haraszty Árpád kandidátusnak, a Kossuth Lajos Tudo- mányegyetem egyetemi tanárának, az ant rákot ómia, így hazánk fás barnakősze- nei szövettani vizsgálójának az Apáczai Csere János-díjat. adományozta (Művelő- désügyi Közlöny, XXI. évf. 12. sz., 1977. június 20.). Hírek, ismertetések 479 Tudományos minősítés 1977. június 29-én rendezték meg dr. Bohn Péter ,,A Keszthelyi-hegység komp- lex regionális földtana” c. kandidátusi ér- tekezésének nyilvános vitáját. Az opponen- sek véleménye a vita eredményessége, a jelölt tájékozottsága és vitakészsége alap- ján a kiküldött Bíráló Bizottság a benyúj- tott értekezést alkalmasnak tartotta a kandidátusi fokozat elnyerésére és ily értelmű javaslatot terjesztett a Tudomá- nyos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei: dr. Véghné dr. Neitbrandt Erzsébet a földtudományok doktora és dr. Vitális György a földtudományok kandidátusa volt. A Kubában dolgozó magyar geológusok híre és eredményei A KGST Kőolaj- és Gázipari Állandó Bizottsága 46. ülését Kuba fővárosában Havannában tartotta ez év május 9 — 14-e között. A magyar Kormánybizottság delegáció- ját dr. Simon Pál nehézipari miniszter vezette. A Bizottság munkájának napirendjén kőolajföldtani vonatkozású témák is szere- peltek. A témák munkálatai a KGST Kő- olaj- és Gázipari Állandó Bizottság, vala- mint a Földtani Állandó Bizottság intéz- kedési programja alapján és az egyeztetett sokoldalú integrációs intézkedési tervnek megfelelően folyamatban vannak. Szoro- san kapcsolódnak a KGST tagországok szocialista gazdasági integrációjának komp- lex programjához. Igen nagy örömünkre szolgálhat, hogy a magyar Nehézipari Miniszternek a kubai hivatalos kormányszervek elismerésüket fejezték ki a magyar geoszakemberek munkájával kapcsolatosan. Ezt az elisme- rést tolmácsolták a havannai Magyar Nagy- követségen is. kiemelve azt a szakmai és társadalmi életet, melyet ott a távolban megvalósítottak ott dolgozó kollégáink és, amelyhez a Nagykövetség örömmel nyúj- tott segítséget és biztosított lehetőséget. A Kubában dolgozó magyar szakemberek- kel több ízben találkoztam és örömmel továbbítottam nekik ezt a hírt. 1977. május 12-én Barloventóban, egy kölcsönös információcserével és szakmai megbeszéléssel egybekötött fehér asztal melletti baráti összejövetelen vehettem részt, melyet kint dolgozó kollégáink nagy körültekintéssel szerveztek és aktuál-geo- lógiai megfigyeléseket is lehetővé téve (partmenti zátony és üledékképződés) rendeztek meg. Résztvevők: Bán Ákos (KGST delegá- cióból), Brezsnyánszky Károly, Dank Viktor (KGST delegációból), Félegyházi Zsolt, Gyarmati Pál, Gyovay D. László, Jakits Péter, Jankovich István, Lingau- er János, Nagy Elemér, Polcz Iván, Radócz Gyula, Schmidt József, Somos László, Sütő Lajos, Tompa László. A magyar geoszakemberek tevékenysé- géről Nagy Elemér a magyar expedíció vezetője adott tájékoztatást: Kubában a magyar földtani szakembe- rek két szervezet keretében dolgoznak: A TESCO-n keresztül kiküldött, geoló- gus, geofizikus, bányamérnök szakem- berek a kubai földtani legfelső szervezet mellett működve lényegében a hazai Ásványvagyon Bizottság tevékenységét végzik. Ennek ottani neve: Centro Nációnál dél Fondo Geologico (röviden Fondo). A Magyar Tudományos Akadémia és a Kubai Tudományos Akadémia meg- állapodása értelmében 1972. január óta Kubában térképező úgynevezett Expe- díció keretén belül működő geológusok csoportja. Igen jelentős a Társulat szempontjábó is az a tény, hogy 1972 márciusában meg- alakították a havannai ,, Földtani Klub”- ot, mely az eltelt 5 esztendő alatt évente átlagosan 4 alkalommal rendezett ülést a havannai Magyar Nagykövetség épüle- tében. Ezeken egyrészt informálták egy- mást a kubai munkák állásáról, eredmé- nyekről, problémákról, másrészt kicserél- ték a Magyarországról hozzájuk eljutott ismereteket. A Klub ülésén 10 — 15 részt- vevő volt átlagosan. A Társulat a Földtani Közlönyt és Földtani Kutatást rendszere- sen megküldte, amit köszönnek és tovább- ra is igénylik. Néhány adat a Kubai — Magyar geológus térképező expedíció eredményeiről: A szocialista tudományos akadémiák földtani képviselőinek 1968. évi havannai értekezletén határozták el Kuba 250 000-es léptékű földtani térképsorozatának nem- zetközi együttműködés keretében történő elkészítését. 480 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet A térképező expedíciók az 1976 előtti közigazgatási tartományok szerint szerve- ződtek : Pmar Del Rio, kubai — lengyel expedíció 1971 — 1976 Havanna, kubai expedíció 1974 — 1977 Matanzas, kubai — lengyel expedíció, 1977 — ? Camagüey, kubai — bolgár expedíció, 1977 — ? Las Villás, kubai — bolgár expedíció, 1969 — 1976 Oriente, kubai — magyar expedíció, 1972 — 1976 A Magyar Tudományos Akadémia az ország legkeletibb, legnagyobb alapterü- letű (34 000 km2), földtanilag a legkevésbé ismert, ugyanakkor viszont függetlenségi és forradalmi hagyományokban leggazda- gabb tartományát vállalta el. (Több szocialista ország tudományos akadémiái a térképezéshez csak lazán kap- csolódó, különböző tudományos résztémák kidolgozását vállalták. A tartományonként készített térképeket 1980 végéig tervezték kinyomtatni Kubában.) Áz 1971-ben aláírt MTA — KTA ötéves földtani térképezési munkaterv a magyar fél részéről mintegy 8 miihó Ft költség- vetési keretet és öt magyar térképező geo- lógus kiküldetését tette szükségessé. Ez az alábbi geológusok kiküldetésével realizá- lódott: Brezsnyánszky Károly (6 év) Gyarmati Pál (2,5 év), Jakus Péter (5 év) Korpás László (2,5 év), Nagy Elemér (5 év), Radócz Gyula (5 év). Fentiekhez az öt év során, esetenként 3 — 6 hónapra paleontológus, geofizikus és topográfus szakemberek is csatlakoztak, összesen 24 szakember-hó mennyiségben. Az expe- díció kubai geológus létszáma 3 — 4 fő, míg kisegítő létszáma 10 — 20 fő volt a minden- kori munkaperiódus igényének megfele- lően. Az MTA— KTA együttműködés (térké- pezés) keretében a következő magyar geo- lógusok dolgoztak: Andó József (vulkanológia és térképezés) Bóna József (mikropaleontológia) Brezsnyánszky Károly (térképezés, geo- morfológia) Góczán Ferenc (mikropaleontológia) Gyarmati Pál (térképezés, ásványkőzet- tan) Jakus Péter (térképezés, hidrogeológia) Korpás László (térképezés) Nagy Elemér (expedícióvezetés, térképe- zés) Polcz Iván (geofizika) Radócz Gyula (térképezés, nyersanyag- térkép szerkesztése) 1977 január eleje óta Brezsnyánszky Károly, Jakus Péter és Gyarmati Pál az elkészült térképek és magyarázó nyomdai előkészítésén dolgoznak, Radócz Gyula és Nagy Elemér pedig a KTA Óceánológiai Intézetben partmorfológiai és üledékkép- ződési megfigyeléseket végeznek, 1977 kö- zepén mennek haza, Brezsnyánszky Ká- roly 1978 közepéig dolgozik a térképki- adási programon, mely egy fő magyar geo- lógus részvételével előreláthatólag 1981. közepéig formája lesz az MTA — KTA föld- tani témájú együttműködésének. A kubai — magyar expedíció 1972 febru- árjától 1976. év végéig dolgozott, ötéves munkatervének részhatáridőit mindenkor betartva. Az öt naptári év összesen 4 köz- benső téli (száraz évszak) periódusában összesen 22 hónapot töltöttek terepmun- kával. A térképezés során gyűjtött több mint 8000 kőzetminta ásvány-, kőzettani és ké- miai vizsgálata elsősorban Magyarorszá- gon, míg őslénytani vizsgálata elsősorban Kubában történt. A közös expedíció közvetlen eredménye- ként említhető maga a földtani térkép, amely 34 db 100 000-es topográfiai lapon készült el, a kiegészítő különböző méret- arányú térképek (szerkezeti, geomorfoló- giai, mérnökgeológiai és nyersanyag tér- képek), valamint a vizsgálati és megfigye- lési eredményeket összegező 800 oldalas térképmagyarázó. A közvetlen eredmé- nyek közé kell sorolni azt is, hogy a tér- képezés során az expedíció 1074 nyers- anyagelőfordulást is rögzített, több mint kétszeresét a korábban ismerteknek. Ezek között a nyersanyagok között néhány Kubában korábban ismeretlen volt (fél- drágakő, diatomaföld, bauxit). A közvetett eredmények közül kieme- lendők az alábbiak: Az expedíció kubai állampolgárságú tag- jai korábban térképező gyakorlattal nem rendelkeztek, az ötödik év végére viszont e munkának megbízható, jó szakembereivé váltak. Az expedíció kubai geológusai közül az öt óv' során egy kandidátusi fokozatot szer- zett, egy pedig megkezdte aspirantúráját. Az expedíció összesen 16 kubai egyetemi hallgatónak vezette terepgyakorlatát az öt év alatt. Az expedíció kubai és magyar geológusai összesen 10 dolgozatot publikáltak közö- sen, ezek közül hármat Mexikóban. Az expedíció magyar tagjai terepi jegy- zőkönyveiket spanyol nyelven vezették, a térképek és a magyarázójuk spanyolul készültek. A kubai — magyar közös geológus expe- díció munkájának határidőre történt és eredményes befejezésének jelentős ténye- zője volt az az erkölcsi és tárgyi segítség Hírek, ismertetések 481 amelyet a Magyar Népköztársaság havan- nai Nagykövetségétől kapott. Az expedíciót a Magyar Tudományos Akadémia irányításával a Magyar Állami Földtani Intézet szervezte, felügyeleti szer- ve a Központi Földtani Hivatal volt. A Fondo keretében működő szakemberek munkájával is igen elégedett a kubai part- ner. Erről a munkáról természetesen szin- tén sok mindent lehetne elmondani de ez már országos belső ügy, és a magyar szak- emberek ennek megfelelően is kezelik. Polcz Ivántól megtudtam, hogy a Köz- társaság földtani szolgálatát 1971-ben újjá- szervezték. Ennek megszervezése a föld- tani-geofizikai főhatóság létrejöttét jelen- tette. Ellenőrzése és irányítása alá vette a regionális földtani-geofizikai kutatáso- kat, a szénhidrogénkutatásokat. Az új szervezés elősegítette a réz és polimetalli- kus ércek kutatását új előfordulások fel- fedezését. Az építőanyag és laterit-kuta- tásokban szintén jelentős eredményeket értek el. Jelenleg Kubában több mint 5000-en végeznek földtani munkát. A Földtani Szolgálat több mint 350 szovjet, csehszlo- vák, magyar. NDK, bolgár, lengyel, román szakember munkájára támaszkodik. A Ku- bai Kormány elsőrendű fontosságot tulaj- donít a földtani kutatásoknak és évről évre növeli azok állami finanszírozásának mér- tékét. A KGST keretein belül pedig számít a tagországok együttműködésére, támogatá- sára az ország természeti kincseinek meg- kutatásában. Többek között az ásvány- vagyon-gazdálkodás és az ezt lehetővé tevő földtani dokumentációs rendszer meg- alkotása, kialakítása az, melyben magyar kollégáink geológusok, geofizikusok, bá- nyamérnökök hathatós segítséget nyújtot- tak és nyújtanak. Büszkék vagyunk rájuk, hogy munká- jukkal, emberi magatartásukkal kiválóan képviselik hazánkat és annak földtani szak- területeit és azokon keresztül a Magyar- honi Földtani Társulatot. Dank V. Ünnepi ülésezés Berlinben (DDR): E. F. F. Chladni halálának 150. évfordulója alkalmából A sokoldalú természettudós E. F. F. Chladni (1756 — 1827) széles körű ismere- teinek és éles elméjének volt köszönhető a meteoritok extraterresztrikus eredetének felismerése. Vizsgálatai és eredményei alap- ján őt tekinti ma a tudomány a meteorit- kutatás megalapítójának. Halálának 150. évfordulóján, 1977. április 4 — 5-én a Föld- tani Tudományok Társulata (Gesellschaft f. Geol. Wissenschaften d. DDR), vala- mint a Humboldt Egyetemhez tartozó Museum f. Naturkunde vezetősége benső- séges ünnepséget rendezett Berlinben. A megemlékezést G. Hoppé professzor, fő- igazgató tartotta, amelyet a meteorit- kutatás témaköréből kétnapos ülésszak követett. A programon az NDK és NSZK nevesebb kutatóin kívül számos — na- gyobbrészt szocialista országokbeli — meg- hívott szakember szerepelt újabb eredmé- nyeivel. Hazai részről Sztrókay Kálmán tiszteleti tagunk ismertette egyik — mun- katársai H. B. Wiik (Finnorsz.) és Buda György közreműködésével végzett— vizsgá- lat — eredményét ,,Ein neuer Amphote- rit-Chondrit aus Ungarn und die Bedeu- tung dér Amphoterit-Gruppe” címmel. (A ritka alkatú és összetételű meteorit 1914-ben Nyírábrány mellett hullott; a fel- dolgozással jó alkalom kínálkozott a koz- mikus anyagfejlődés „kontinuitásának” újabb igazolására.) Hazai résztvevőnk a második ülésnap délelőttjén az üléselnök tisztét is ellátta. Az ülésezésen részt vett nagyszámú hallgatóság a különböző elő- adásokat, tekintettel a téma időszerűségére és a kozmikus eredet kérdéseinek több- oldali megvilágítására, élénk érdeklődéssel követte, amiről számos hozzászólás és vita tanúskodott. A gondos, előkészítés nyomán sikere volt a Múzeum Ásványtani Osztálya különtermében kiállított CuLADNi-hagya- ték tárlóinak: korabeli vizsgáló eszközök, kéziratok, jegyzetek, okmányok, kiadvá- nyok és Chladni saját meteoritgyűjtemé- nye bemutatásának. Az Európai Agyag-Csoportok III. Konferenciája, Oslo, 1977 (Útibeszámoló) 1977. június 2 és 5 között tartották Oslóban az Európai Agyag-csoportok III. Konferenciáját. A találkozót a „Nordic Society fór Clay Research” és az oslói Egyetem Földtani Intézete rendezte, elnö- ke Iván Th. Rosenqvist, az intézet pro- fesszora volt. A konferencián mintegy 150-en vettek részt, különböző európai országokból. Jelen volt néhány Európán kívüli vendég is, így az USA-ból R. E^ 482 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet Grim, az agyagásvány kutatás ,,nagy öreg”- je, valamint S. W. Bailey, az AIPEA elnöke. Június 2 és 4 között — 2 és fél nap alatt — elhangzott 3 plenáris előadás, valamint 3 párhuzamosan működő szekcióban össze- sen 69 egyéb előadás. A plenáris ülések előadásai közül kettő az első napon hangzott el, és az élet eredete és az agyagásványok közötti összefüggé- sekkel foglalkozott, ezek a következők voltak : Fripiat, J. J. (Orléans): Az agyagfel- színek molekuláris szerkezete és lehetséges szerepe a biogenezisben. Weiss, A. (München): Replikáció, evo- lúció és differenciáció az agyagásványok- ban — a proto-élet modellje. A szekcióülések fő témái a következők voltak (zárójelben a témában elhangzott előadások száma): agyagásványok földtana (22) agyag-szerves komplexek (16) agyagásványok szerkezete és felületi tu- lajdonságai (11) agyagásványok szintézise és kísérleti mineralógiája (8) műszaki és talajmechanikai tulajdonsá- gok (7) talajok agyagásványai (5) Az előadások néhány ásványtani vagy földtani szempontból érdekes gondolatát az alábbiakban emelem ki: A. Weiss (München) előadásában na- gyon érdekesen mutatott rá, hogy az agyag- ásványok (főleg a szmektitek) bizonyos körülmények között olyan tulajdonságo- kat mutatnak, amelyeket „elő-életjelensé- geknek” lehet nevezni, így a földtörténet- ben megkülönböztethető az ,,elő-élet” vagy „proto-élet” kora, amelyet az agyag- ásványok jellemeznek. A. Ruiz-Amil (Madrid) és munkatársai a csillám-montmorillonit kevert szerkeze- tek 3 újabb típusát mutatták be az általuk kidolgozott és már szinte rutinszerűen használt Fourier-transzformációs mód- szerrel A. Plancon és C. Tohoubar (Orléans) a kaolinit szerkezetére vonatkozó, évek óta sikerrel folyó kutatásaik újabb eredmé- nyeiről számoltak be. Módszerük lényege a rácshibákból adódó diffrakciós effektu- sok számítógépes szimulálása, de felhasz- náltak kaolinit-szerves komplexeket és más vizsgálati módszereket is (IV-spektroszkó- pia). Alapjában véve kétféle rácshiba for- dul elő: I. véletlen transzlációs rétegeltoló- dás, II. az Al-mal be nem töltött oktaéde- res pozíciók változása a szomszédos rétegek- ben. Az eddig feltételezett b-tengely szerin- ti rendezetlenség csak speciális esetnek tekinthető. A hidrotermális agyagásványosodás re- cens eseteit írta le H. Kristmannsdóttir (Reykjavik) izlandi geotermikus területek- ről, ahol a főleg meteorikus eredetű termál- víz és bazaltos összetételű kőzet kölcsön- hatása jól elkülönülő agyagásvány- és zeolit-zónákat eredményezett, melyek hő- mérsékleti intervalluma is mérhető. A Kubler-féle illit- kristályossági fok fogalmát több szerző alkalmazta — véle- ményem szerint kissé kevés kritikával. Ezzel szemben H. Krumm (Frankfurt) helyesen mutatott rá a lehetséges kísérleti és földtani értelmezésbeli hibákra, de arra is, hogy milyen eredményesen használható ez a mérőszám kellő alapossággal végzett mérések esetén gyenge metamorf hatások (főleg hőhatás) kimutatására. Módszerét a Rajnai-Palahegység paleozóos és a Kele- ti-Alpok mezozóos sorozatára alkalmazta sikerrel. A kaolinit-képződésre vonatkozó isme- reteket F. Gálán (Bajadoz) és A. La Igle- Sia (Madrid) foglalta össze. A kaolinit primer módon mállás és hidrotermális bon- tás révén keletkezhet. Az így keletkezett telepek áthalmozódhatnak. A hidrotermá- lis keletkezés sokkal ritkább és sok esetben vitatott. Laboratóriumban, kis hőmérsék- leten 3 — 10 pH tartományban különböző A 1- komplexekből vagy gélekből sikerült előállítani kaolinitet, nagy hőmérsékleten pedig 250 — 400 C°-on. Mindkét esetben szükséges a Na+ és K+ ionok kis kon- centrációja vagy hiánya. J. Srodón (Krakkó) arról számolt be, hogy először sikerült kevert szerkezetű kaolinit-szmektitet mesterségesen előállí- tania szmektitből. Azt, hogy illit-szmektit vagy kaolinit -szmektit keletkezik-e első- sorban az Al3+ ion aktivitása szabja meg. R. Wey és munkatársai (Mulhouse) olyan kristályos víztartalmú kovasav-vál- tozat.okat állítottak elő szilikátok óvatos kilúgozásával, amelyek a rétegszerkezetek új, eddig ismeretlen osztályát képviselik a szilikáfokon belül. K. P. Fischer és munkatársai (Oslo) azokról a műszaki földtani problémákról számoltak be, amit a norvégiai prekamb- riumi és paleozóos kőzetek duzzadó agyag- gal kitöltött törési zónái okoznak. A duz- zadóképesség a szmektittartalom és az adszorbeált kationok függvénye. Az Adria északi részének recens üledé- keit vizsgálta L. Tomadin (Bologna) az agyagásványok elterjedése szempontjából. Az eloszlást az egyes befolyó folyók horda- léka és a tengeráramlások határozzák meg. Olasz és spanyol kutatók két előadása (A. Pozzuoli et al. és J. L. Puy et al., Nápoly, Granada) is foglalkozott olyan triász képződményekkel, amelyek az il- Hírek, ismertetések 483 lit + klorit agyagásvány-asszociációval jel- lemezhetők és a későbbi pikkelyeződéses tektonika hatására a mély diagenezis és az anchizóna határára esnek. Ez utóbbit rönt- gendiffrakciós jellemzők (illit kristályossági foka, paragonit tartalma stb.) mutatják. Az agyagásvány- vizsgálatok itt a tektoni- kai és ősföldrajzi viszonyok tisztázásához járultak hozzá. Hasonló szemléletű feldolgozását mutat- ták be D. Stanzione és munkatársai (Nápoly, Granada) egy dél-olaszországi miocén flisnek, amelynek fácieseit jól lehe- tett jellemezni agyagásványaik alapján. Szintén ősföldrajzi és őséghajlattani kö- vetkeztetéseket tettek lehetővé azok az ásványtani vizsgálatok, amelyeket W. M. Batjsch (Erlangen) végzett európai maim mészkövek oldási maradékán. A legérdeke- sebbnek a kaolinit elterjedése látszik, amely a Tethys központi és déli részén hiányzik, míg az egykori kontinensekhez közelebb eső területeken rendszeresen megvan, és a jura kori trópűsi mállás termékének tekinthető. A konferencia záró plenáris előadásában I. Th. Rosenqvist (Oslo) a „quick clay” leglényegesebb jellemzőit a következőkben fogalmazta meg: a ,, quick clay” olyan föld- csuszamlásokra igen hajlamos agyag, amely az északi országok földtanilag fiatal kép- ződményeiben gyakori. Mechanika hatásra folyékonnyá válik, és csak a víztartalom erős lecsökkenésével szilárdul meg újra. Nem tartalmaz szmektiteket, nem tixot- róp, hanem tulajdonságait a semlegesítő kationok alakítják ki: a 2-értékű kationok hiányoznak, az 1- és 3 értékűek eredetileg meglehettek, de a későbbi kilúgzás, oxidá- ció és komplex képzés ezeket is eltávolí- totta, így az eredetileg kialakult flokkulált szerkezet instabilissá válik és már kis mechanikai hatásra is tönkremegy. Az agyag elektrolit-tartalma növelésével stabi- lizálható. A konferenciához kapcsolódó másfél napos kiránduláson az Oslói Egyetem Föld- tani Intézetének munkatársai a Numeda- len-völgy negyedkori képződményeit mu- tatták be. A jelenlevő tagcsoportok vezetői kifejez- ték kívánságukat, hogy a 3 évenként meg- rendezendő konferenciák mindinkább va- lóban össz-európai rendezvényekké válja- nak. A legközelebbi találkozót 1980-ban az NSZK-ban rendezik. Az elhangzott előadások kivonatait tar- talmazó kötet (ed.: I. Th. Rosenqvist) és a kirándulásvezető (Jorgensen, P. et al.) megtalálható a Magyar Állami Föld- tani Intézet Könyvtárában. Viczián István Árapály övi üledékek. Recens és múltbéli esettanulmányok kézikönyve. Tidal Depo- sits: A Casebook of Recent Examples and Fossil Counterparts. Edited by R. N. Ginsburg, Springer-Verlag, New York, p. 428. Nehéz helyzetben van a recenzor, ami- kor a szedimentológia olyan ágával foglal- kozó könyvet kell ismertetnie, amelynek jelenségeire, fogalmaira, jószerivel alig van megfelelő magyar kifejezés; és sok esetben csak bonyolult körülírással lehet a hiányt pótolni. Mindazonáltal a szóban forgó kézi- könyv megéri ezt a fáradtságot: azt a nem kis célt tűzte ki a szerkesztő és a neves szerzőkből álló szerzőgárda, hogy áttekin- tést adjanak az árapály övi üledékek vizs- gálatában és értelmezésében az utóbbi 30 évben végbement fejleményekről. A könyv két fő részre oszlik: külön tár- gyalja a törmelékes és külön a karbonátos kőzeteket, ezeken belül tovább elkülönítve a jelenkori és a múltbéli esettörténeteket. I. fejezet. Jelenkori törmelékes üledékek: A szerzők elsősorban fenomenológiára he- lyezik a hangsúlyt, kiemelve az árapály- övre utaló üledékjegyeket és azok geneti- káját, keletkezési mechanizmusát: pl. az áramlási irányok gyors változását és az ennek eredményeképpen kialakuló ,,her- ringbone” keresztrétegzettséget; a gyors áramlások és a stagnáló vizek térben és időben, gyors váltakozása révén létrejövő lángszerkezeteket, lencsés rétegződést; az időszakos szárazra kerülés jegyeit: a szára- dási nyomokat, esőcsepp nyomokat, növé- nyi gyökerek, állatok nyomait; az evaporit és kőszén közbetelepüléseket. A rétegsorok általában felfelé finomodóak, illetve a nyílt- víz felé előrehaladok, aminek következmé- nyeképpen gyakran fordított regionális szemcseeloszlási kép alakul ki: a parthoz közelebb helyezkednek el a finomabb, távo- labb, már az árapály zóna alatt, a durvább törmelékek települnek — ami adott eset- ben ugyancsak sok fejtörést okozhat a fáciesviszonyok elemzőinek. A II. fejezet a földtörténeti múlt kvarc- anyagú törmelékeivel foglalkozik, több- nyire amerikai, paleozóos példákon. Ez egyben jelzi is az analóg módszer fő prob- lémáját: a jelenkori megfigyelések csak megfelelő elővigyázatossággal illeszthetők a földtörténeti múlt keretei közé, s csak akkor, ha nagy számú, összehasonlításra alkalmas paraméter áll rendelkezésünkre. A jelenkori karbonátos üledékképződés- sel foglalkozó III. fejezet három klasszikus, kellő pontossággal vizsgált terület (And- ros-sziget, Bahama; Shark Bay, Ausztrá- lia; Aba-Dhabi partvidéke. Perzsa, -öböl) árapály övét veszi szemügyre. A három 484 Földtani Közlöny 107. kötet, 3—4. füzet terület összehasonlításából megállapítható, hogy karbonátos üledékképződés esetén az üledékjegyek kialakulásában fontos szere- pet játszanak a klimatikus tényezők. A földtörténeti múlt karbonátos üledé- keinek vizsgálatához (IV — VI. fejezet) két- féle megközelítési módozatot javasol a fel- vonultatott népes szerzőgárda: jelentős vastagságban az egységes szöveti képet mutató összletek (p. dachsteini mészkő) esetében a kőzettani jellegzetességeken túl- menően a fekvő és fedő képződményeket is felölelő teljes kőzetszelvény adhat egyértel- mű választ az árapály övi eredetre vonat- kozóan, míg a finomszemcsés, vékony ré- tegzett, durva szemcséjű karbonátos tör- melék anyag betelepüléseket tartalmazó összletek az árapályöv különböző energia- szintű helyeit jelentik. A korszerű elvek alapján szerkesztett könyv hasznos lehet a kezdő és tapasztalt szedimentológusok számára egyaránt. Az előbbiek kezdeti tájékozottságának meg- szerzését kívánja elősegíteni egy 25 cím- jegyzékből álló rövid tartalmú ismerteté- seket adó irodalomjegyzék. Bérczi I. Gieseking, John, E. (ed.): Soil Compo- nents. Vol. 1: Organic Componenst IX, 534 o. Vol. 2: Inorganic Components XI, 684 o. Springer-Verlag, Berlin — Heidelberg — New York. 1975. Igen értékes, hézagpótló művet adott kézbe a Springer kiadó a Soil Components két kötetével. Az első kötetben nyolc monográfiában 12 szerző — a szakterület legjobb ismerői — könnyen érthető formá- ban adnak áttekintést a szerves anyagok- ról, amelyek a talaj legfontosabb alkotó részeit adják. Az érthetően leghosszabb rész a humuszanyag kémiai és fizikai saját- ságaival foglalkozik, míg a további fejeze- tekben a szaccharidokról, a nitrogéntartal- mú anyagokról, a foszfor szerves vegyüle- teiről, a kéntartalmú szerves vegyületekről kapunk részletes felvilágosítást. A további fejezetek a talajban előforduló zsírokról, viaszokról és gyantákról közöl új ismerete- ket. Külön fejezet foglalkozik a talaj szer- ves alkotóinak mikromorfológiájával. Az utolsó — oroszból fordított — fejezet a szűz és kultúr talajok humuszanyagának tulajdonságait tárgyalja. A könyv a talaj szerves anyagainak is- mertetésében valóságos kincsesbányája a kutatóknak, akiknek munkáját nagyban megkönnyítik a rendkívül szép kivitelű áb- rák. Egy, sajnálatos, hibáját meg kell említenünk, azt, hogy a legfrisebb irodalom ismertetésével nagyon mostohán bánik, alig van 1970 utáni közlemény az irodalom- jegyzékben. Ugyancsak sajnálatos tény, hogy mindössze egy magyar szerzőtől szár- mazó irodalom került be az irodalomjegy- zékekbe. A második kötetben már 21 szerzőtől származó 13 monográfia foglalkozik a talaj szervetlen alkotórészeivel. A legfontosabb talajban előforduló ásványokat tárgyalják a cikkek, még a nehézásványoknak is kü- lön fejezet jutott. Külön fejezet foglalkozik a biolitokkal és a talajban levő víz szerepé- vel. Két fejezetet szentelnek a vizsgálati módszerek közül a termoanalitikai és az infravörös módszernek. Sajnos hiányzik a talajban előforduló vas- és alumínium - hidroxidokat tárgyaló rész a könyvből. A fejezetek felépítése nagyjából egysé- ges. szóba kerül a genezis, szerkezet, kris- tálykémia és az azonosítás lehetősége. Ez utóbbira főleg a röntgendiffrakciós mód- szer lehetőségeit veszi figyelembe. Nagyban növeli a könyv értékét az igen szép kristályszerkezeti ábraanyag, vala- mint a többi, elektronmikroszkópos kép és különböző összefüggéseket ismertető ábra. is. Ebben a kötetben is igen sajnálatos, hogy az irodalmi hivatkozások csak 1967- ig terjednek és magyar szerzőtől származó tanulmányt nem említenek meg. Kisebb hibáitól eltekintve a könyv két kötete igen jó forrásmunka a talajok vizs- gálói számára, de a második kötetből az agyagásványokkal foglalkozó kutatók is jó eredménnyel meríthetnek problémáik magolásához. Bidló G. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1977 január — május havi ülésszakán elhangzott előadások Január 4. Agyagásványtani Szakosztály szakmai szemináriuma Előadó: Viczián István Téma: Iliitek Résztvevők száma: 26 fő Január 18. Geológus Szakkör Balásházi László: Üzbegisztáni utazás Résztvevők száma: 24 fő Január 19. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Gerber Pál: A tatabányai, valamint a N agy egy h áz a -mányi barnakőszén meden- cék fejlődéstörténete és tektonikája Oravecz János: A Vértestől a Tokaji- hegységig terjedő hegyvidék tektonikai értelmezése amerikai műhold -felvételek alapján (bejelentés) Oravecz János: Újabb adatok a Lovas környéki fillitképződményekhez (bejelen- tés) Vita: Jámbor A., Willems T., Kőrössy L., Szalai T., H. Deák M., Szebénvi L., Balkay B., Oravecz J. Résztvevők száma: 88 fő Január 24. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: A társulati alapszabály kor- szerűsítése Résztvevők száma: 5 fő Január 24. Tudománytörténeti Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Bogsch László Tárgy: Földtani Tudománytörténeti Nap programja Résztvevők száma: 5 fő Január 24. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Í Elnök: Bognár László Svingor Éva— Kovách Ádám: A Me- csek-hegységi bosztonit kora Rb/Sr kor- meghatározások alapján (bejelentés) Zelenka Tibor: Vetítettképes élmény- beszámoló néhány bulgáriai teléres, meta- szomatikus, hintett réz- és polimetallikus ércelőfordulás földtani, teleptani viszonyai- ról Vita: Embey-Isztin A., Bognár L., Sztrókay K., Kovách A., Klespitz J., Zelenka T. Résztvevők száma: 22 fő Január 25. Agyagásványtani Szakosztály szakmai szemináriuma Előadó: Rischák Géza Téma: A szmektitek Résztvevők száma: 16 fő Február 1. Geológus Szakkör Hidasi János: Az üledékes kőzetek ke- letkezése és csoportosítása Résztvevők száma: 19 fő Február 8. Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Tárgy: 1. Általános Földtani Szemle cik- kei, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 7 fő Február 8. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Fotointerpretációs Bizottsága és az Általános Földtani Szakosztály közös előadóülése Elnök: Rádai Ödön Wéber Béla: A magyarországi légi geo- fizikai mérések néhány földtani tapaszta- lata Vita: Matyók I., Klespitz J., Wéber B. Résztvevők száma: 25 fő Február 14. Tudománytörténeti Bizottság ,, Földtani Tudománytörténeti Nap ” c. an- kétja a magyar ásványi nyersanyagok kuta- tásának történetéről a felszabadulásig Elnök: Székyné Fux Vilma és Allo- diatoris Irma Székyné Fux Vilma: Elnöki megnyitó Fejér Leontin: A fekete- és barnakő- szénkutatások ismertetése Jaskó Sándor: A hazai lignitkutatások története 486 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet Csiky Gábor— Kőköss y László: A kőolaj - és földgázkutatások története kezdettől 1945-ig Szurovy Géza: A kőolaj kutatási mód- szerek fejlődése a II. világháború előtt Dobos Irma: A mélységi vízkutatás és feltárás fejlődése 1920-ig Korim Kálmán: A mélységi vízkutatá- sok a két világháború közötti időszakban Rónai András: A felszínalatti vizek kutatási szemléletének fejlődése Vizy Béla: A bauxit kutatás 1945-ig terjedő időszakának vázlatos története Kertész Pál — Vitális György: Építőipari és építőanyagipari nyersanyagok kutatásá- nak ismertetése Résztvevők száma: 85 fő Február lő. Geológus Szakkör Hidasi János: Az üledékes kőzetek keletkezése és csoportosítása (II.) Résztvevők száma: 25 fő Február 15. Választmányi ülés Elnök: Dakk Viktor Napirend: Alapszabálymódosítás, egyéb kérdések Résztvevők száma: 43 fő Február 22. Agyagásványtani Szakosztály szakmai szemináriuma Előadó: Sasvári Judit Téma: Kaolin-csoport Résztvevők száma: 19 fő Február 23. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: KőröSSY László Szepesházy Kálmán: A lengyelországi Szent kereszt -hegység földtani felépítésének vázlata Vecsernyés György: Nyugat-Anatólia perlittelepei Résztvevők száma: 18 fő Február 28. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Viczián István Napirend: 1. Az 1977 őszén rendezendő továbbképző tanfolyam, 2. Az AIPEA nemzetközi tagság kérdése Résztvevők száma: 7 fő Február 28. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Viczián István Juhász Zoltán: Beszámoló az agyag- ásvány— víz rendszer vizsgálata terén el- ért néhány kutatási eredményről Vita: Szántó F., Takáts T., Lenkei M., Juhász Z. Résztvevők száma: 26 fő Március 1. Ifjúsági Bizottság előadása a tatabányai Szabó József Geológiai Szak- középiskolában Galácz András: Geológus szemmel az Alpokban Résztvevők száma: 58 fő Március 1. Geológus Szakkör Hidasi János: Hasznosítható ásványi nyersanyagok Résztvevők száma: 16 fő Március 7. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Közgyűlés, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő Március 7. Őslénytan-Bétegtani Szakosztály előadóülése Ehrök: Báldi Tamás Hajós Márta: A Középső-Paratethys szarmata korú üledékeinek korrelációja Haas János: Uj inf. séd. plankton mikro- fossilia a bakonyi felsőkrétából (bejelen- tés) Vita: Báldi T., Boda J., Miiller P., Hajós M., Haas J. Résztvevők száma: 19 fő Március 18. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Tárgy: Az 1977. évi munkaterv véglege- sítése Résztvevők száma: 5 fő Március 21. Szénkőzettani Bizottság előadó- ülése Ehiök: Varga Imréné Elek Izabella: Észak-magyarországi lignitek szénkőzettani jellemzői Résztvevők száma: 14 fő Március 21. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Hadzi, E.— Velibor, A.— Pantic, N.— Kalenic, M.: Délkelet-európai lemezmoz- gások a kainozoikum folyamán Résztvevők száma: 46 fő Március 23. Közgyűlés A délelőtti ülésszakon Dank Viktor el- nöklése mellett Vendel Miklósról SzÁ- deczky-Kardoss Elemér, Vitális Sándor- ról Végh Sándorné, Csepreghyné Mez- nerics iLONÁról Bogsch László, Wein Györgyről Szalai Tibor és Andrusov, D. akadémikusról Senes, J. emlékezett meg. A délutáni ülésszakot ismét Dank Viktor elnök nyitotta meg,* majd Fülöp József * Az elnöki megnyitó és a főtitkári be- számoló a füzet elején található. Társulati ügyek 487 „Társadalmi feladatok az ország természeti erőforrásainak kutatásában és hasznosítá- sában” című előadása következett s utána Hámor Géza tartotta meg főtitkári beszá- molóját.* A közgyűlés elnöke Szentes Ferencnek 50 éves társulati tagsága elisme- réseként díszoklevelet nyújtott át. Széky- né Fux Vilma ismertette az Ifjúsági Díj- bizottság határozatát. Ennek értelmében Chikán Géza, Hidasi János és Mensáros PÉter, valamint Kozák Miklós részesültek Ifjúsági Díjban. Végül a közgyűlés a Tár- sulat módosított alapszabályát (előterjesz- tette Alföldi László) elfogadta. Március 28. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Viczián István Lenkei Mária: A földpátok szemszer- kezetének hatása az agyag — víz rendszer Teológiai tulajdonságaira Vita: Szántó F. Juhász Z., Lenkei M. Hidasi János — Tóth Mária— Viczián István: Beszámoló a VII. Csehszlovák Agyagásványtani és Kőzettani Konferen- ciáról Résztvevők száma: 19 fő Március 29. Agyagásványtani Szakosztály szakmai szemináriuma Előadó: Szendrei Géza: Allofán Résztvevők száma: 10 fő Március 30. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Dobosi Zoltán: Eljegesedések és konti- nensvándorlás Vita: Szalai T., Balkay B., Dudich E., Barátosi J„ Kordos L., Dobosi Z. Résztvevők száma: 36 fő Április 5—6 — 7. Geológus Szakkör tanul- mányútja Vezető: Hidasi János Útvonal: Budapest — Iszkaszentgyörgy Balinka — Bodaj k — Csókakő — Mór — Buda pest Résztvevők száma: 16 fő Április 6. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Komlóssy György: Laterites bauxit- és vasércképződés a Ny-i Ghatokban (India) Vita: Balkay B., Dudich E„ Komlóssy Gy. ; Résztvevők száma: 20 fő Április 12. Geológus Szakkör előadássoro- zata Hidasi János: Ásványok és ősmaradvá- nyok mikroszkóp alatti vizsgálata Résztvevők száma: 20 fő Április 18. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Viczián István Berlinger Henrik: Néhány montmoril- lonit-aminosav komplex vizsgálata Vita: Tasnádi N., Juhász Z ., Viczián I., Székyné Fux V., Varjú Gy., Póka T., Berlinger H. Résztvevők száma: 16 fő Április 25. Tudománytörténeti Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Földtani Tudománytörté- neti Nap c. rendezvény értékelése, 2. Az 1977. II. f. é. program összeállítása Résztvevők száma: 10 fő Április 25. Tudománytörténeti Bizottság klubdélutánja Ehiök: Allodiatoris Irma Széles Margit: Emlékezés T. Zalányi Bélára születésének 90. évfordulóján Kertész Pál: 75 éve született Papp Ferenc Bidló Gábor: 50 éve hunyt el Toborffy Zoltán Résztvevők száma: 28 fő Április 25. A Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat és az Általános Földtani Szakosztály közös rendezésű előadóülése Gábris Gyula— Magyari Gábor: A bu- karesti földrengés helyszíni tapasztalatai Résztvevők száma: 27 fő Április 26. Agyagásványtani Szakosztály szakmai szemináriuma Párt A y Géza: Vermikulitok Résztvevők száma: 8 fő Április 26. Geológus Szakkör Horváth Mária a tagoknak bemutatta az ELTE Földtani Tanszékének ásvány- gyűjteményét Résztvevők szárny: 19 fő Április 27. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakosztály munkahelyi látogatása a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézetben A munkahelyi látogatás során a követ- kező előadások hangzottak el: Procházka M.: Az Útépítési Főosztály tevékenységi köre; Ács P.: A Pályaszerkezet és Útfenn- tartási Osztály, az Aszfaltlaboratórium és a Kőzettár, a Beton-, Vasbeton Laborató- rium, valamint az Utkémiai Laboratórium munkájának altalános ismertetése; Bo- romisszaT.: Útpályaszerkezeti kutatások; Gáspár L.: Ipari melléktermékek útépítési felhasználása; Kovács J.: Útépítési kőzet- vizsgálatok, kőzet adattár. 16 Földtani Közlöny 488 Földtani Közlöny 107. kötet. 3—4. füzet Vita: Rónai A., Procházka M.v Hegyi I.-né, Vitális Gy., Marczis J., Aes P., Boromisza T., Gáspár L., Kovács J. Résztvevők száma: 16 fő Április 29. Ifjúsági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Andó József Napirend: 1. Technológiai tanfolyam előkészítése, 2. A MTESZ Ifjúsági Koordi- nációs Bizottsága munkaprogramjából adó- dó feladatok, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 6 fő Május 2. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Az 1977. évi belföldi és kül- földi rendezvények, 2. MTESZ közgyűlés, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő Május 2. 31 érnökgeológia- Építés földtani és a 31 agyar Hidrológiai Társaság Hidrogeo- lógiai Szakosztálya közös előadóülése Elnök: Rónai András P.álfy József: A mérnök- és hidrogeo- lógia környezet- és természetvédelmi prob- lémái Veszprém megyei példákon Pálfi Ferenc: A mérnökgeológiai szak- vélemények gyakorlati hasznosítása Bala- ton füred városban Vita: Rónai A., Szilvágyi I., Honti E.- né, Gubicza L., Kopek 6. -né, Pálfy J., Kopek G. Résztvevők száma: 27 fő 3Iájus 5. Ásványgyűjtők Klubjának előadó- ülése Elnök: Varjú Gyula Nagy Béla: A Börzsöny hegység tekto- nikai kifejlődése és ásványainak keletke- zése Résztvevők száma: 19 fő 3Iájus 6. Földtani Közlöny Szerkesztőbi- zottságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Résztvevők száma: 5 fő Május 8. Ásványgyűjtők Klubjának tanul- mányi kirándulása a Börzsöny hegységben Kirándulásvezető: Nagy Béla Résztvevők száma: 19 fő Május 9. Szénkőzettani Bizottság előadó- ülése Elnök: Varga Imréné Bella Lászlóné: A nemzetközi szén- kőzet-osztályozási rendszer vitája és a szénkőzet ipari alkalmazásának lehetőségei (Beszámoló a Nemzetközi Szénkőzet Bizott- ság 1977. április 25 — 30-i üléséről.) Résztvevők száma: 12 fő Május 10. Geológus Szakkör Hidasi János az 1976/1977. évi szakköri működés értékelését ismertette a meg- jelentekkel Résztvevők száma: 18 fő Május 16. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Nemecz Ernő Tárgy: „Agyagásványok vizsgálati mód- szerei — II.” témájú tanfolyam előkészí- tése Résztvevők száma: 9 fő Május 16. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Nemecz Ernő Mátyás Ernő: A bodrogszegi kaolinos nemesagyagtelep Vita: Varjú Gy., Székyné Fux V., Viczi- án I., Nemecz E., Zelenka T., Mindszentv A., Juhász Z., Pesthv L., Mátyás E. Résztvevők száma: 36 fő Május 23. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Bognár László Andó József: Az ásványi összetétel és a kőzetfácies kapcsolatának vizsgálata az E- és K-Cserhát-i törmelékes üledékes kő- zetekben Puskás Zuárd: A magyarországi har- madidőszaki andezitek összehasonlító pet- rurgiai vizsgálata Vita: Sztrókay K., Kubovics I., Dódony I., Bognár L., Andó J., Rózsavölgyi J, Embey Isztiri A., Puskás Z. Résztvevők száma: 20 fő Május 23. Őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Báldi Tamás Detre Csaba: A réteg fogalma Vita: Boda J., Báldi T., Detre Cs. Résztvevők száma: 12 fő Május 25. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: KőrÖssy László Zelenka Tibor: Vulkán tektonikai meg- figyelések az Északi Középhegységben és értelmezésük Rozloznik ,L.: A Ny-Kárpátok földtani problémái a globális tektonika tükrében és a Pannon -medence közti határ kérdése Vita: Sztrókay K., Varga Gy., Székyné Fux V., Pesthy L., Zelenka T., Jantsky B., Szepesházy K., Horváth F., KőrÖssy L., Rozloznik, L. Résztvevők száma: 43 fő Május 31. Agyagásványtani Szakosztály szakmai szemináriuma Párta y Géza: Kloritok Résztvevők száma: 12 fő Társulati ügyek 489 A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1977. január — május havi ülésszakán elhangzott előadások Március i. Előadóülés Szolnokon Elnök: Völgyi László Zentay Tibor: Beszámoló a szakosztály 1976. évi munkájáról Vixcze János: Á furadékok kémiai stabi- litási eredményei és a természetes gamma- szelvény közötti kapcsolat bemutatása Sólyom Miklósné: Az ESZR-40 típusú gépre történő átállás problémaköre K iss Lászlóné — Sólyom Miklósné : Az NKFÜ NIM IGÜSZI által kifejlesztett földtani értelmezési ,,pr. rendszer’’ ESZR számítógépre történő adaptálása Vita: Hajdú D., Vincze J., Ardai Z., Somfai A., Valcz Gy., Papp S., Dóczi A., Völgyi L. Résztvevők száma: 15 fő Március 25. Vezetőségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Napirend: 1. Az 1977. évi tanulmányút, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 7 fő Március 25. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Szónoky Miklós: Kagyló és féreg paleo- biocönózis életnyomai a Szeged környéki mélyfúrások pannóniai üledékeiből Magyar László — Révész István: Adatok az algyői terület pannóniai üledékösszleté- nek taglalásához Vita: Szederkényi T., Szónoky M., Mol- nár B., Balogh K., T. Kovács G., Révész I. Résztvevők száma: 21 fő Április 29 Előadóülés Orosházán Elnök: Mezősi József T. Kovács Gábor: A dél-alföldi kristá- lyos palák genetikai és korkérdései Valcz Gyula: A kiskundorozsmai és az Ullés környéki földtani viszonyok össze- hasonlító vizsgálata Hajdú Dénes: Újszilvás — Cegléd környé- kének újabb kutatási eredményei Vita: Szederkényi T., Lakatos T., T. Kovács G., Hajdú D., Mezősi J., Magyar L., Valcz Gy., Molnár B., Kurucz B. Résztvevők '.zárna: 21 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 197 7. január — május havi ülésszakán elhangzott előadások Február 3. Előadóülés Elnök: Kovács Endre Wéber Béla: Újabb adatok a Mecsek hegységi anizusi és ladini rétegek ismere- téhez Oravecz János: A Vértestől a Bükk hegységig terjedő hegyvidék tektonikai értelmezése amerikai műholdfelvételek alap j án Oravecz János: Lovas környéki fillit- összlet kistektonikai szelvényei Vita: Kovács M.-né, Wéber B., Mikolay I., Barabás A., Oravecz J. Résztvevők száma: 35 fő Február 22. Klubnap Elnök: Kovács Endre Földessy János: Élménybeszámoló ausztráliai tanulmányútról Résztvevők száma: 25 fő Március 16. Kerekasztal megbeszélés Elnök: Kovács Endre Koch László: Baranya megye földtani jellegű természetvédelmi értékei Résztvevők száma: 9 fő Március 29. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. Bányaföldtani Ankét, 2. Zala megyei ankét, 3. Az 1977. II. félévi rendezvények, 3. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 10 fő Március 31. Előadóülés Elnök: Majoros György Barabás Andor: A Mecsek hegység perm formációi Bóna József: Raeti és liász határrétegek jellemző spóra-pollen együttesei a mecseki kőszéntelepes összletben Vita: Virágh K., Pólai Gy., Barabás A., Majoros Gy., Bóna J., Wéber B. Kovács M.-né, Barabás A. -né. Résztvevők száma: 41 fő Április 20 — 22. I. Országos Bányaföldtani Ankét az Általános Földtani Szakosztállyal közös rendezésben Az ankéton Dank Viktor elnöki meg- nyitója után Tóka Jenő „Gondolatok a bányageológiai tanácskozáshoz” c. előadá- sát Barabás Andor olvasta fel. Az ankét első két napján a szekcióüléseken az alábbi előadások hangzottak el: Mecseki ércbányászati szekció ülés: Elnök: Dank Viktor 16* 490 Földtani Közlöny 107. kötet, 3 — 4. füzet , Barabás Andor: A perm földtani viszo- nyai és a külszíni kutatás feladatai a me- cseki lelőhelyen Virágh Károly: A Ny-mecseki U-érc- lelőhely ércföldtani, teleptani sajátosságai és kutatáselméleti vonatkozásai Kővári János: A bányageológia feladata és szerepe a bányaüzemeknél a feltárás folyamán Mikolai István: A bányageológus fel- adata és szerepe a MEV bányaüzemeiben az előkészítési és fejtési módszerek meg- választásában, a műszaki tervek összeállí- tásában és a termelés operatív irányításá- ban Érdy-Ivrausz Gábor: Hígulás, veszte- ségek és a helyes ércvagyongazdálkodás bonyolult kifej lődésű ásványi nyersanyag- lelőhelyeken Bodrogi Frigyes: Gazdasági és geológiai paraméterek összefüggései a mecseki érc- bányászatban Szénbányászati szekcióülés : Ebiök: Fülöp József Széles Lajos: A Magyar Szénbányászati Tröszt bányaföldtani szolgálatainak szer- vezeti felépítése, és termelést segítő felada- tai Gerber Pál— Gutmann György: Az eocén programban szereplő barnakőszén- bányák vízföldtani helyzete és vízvédelme, valamint annak várható hatása a térség vízgazdálkodására Szentai György: Működő bánya szén- vagyonának minősítése egyedi kalkuláció- val Varró Tibor: A Borsodi Szénbányák bányavízvédekni problémáinak rövid is- mertetése Juhász András: A települési zavartsá- got kifejező mérőszámok használata szén- telepek esetében a Borsodi Szénbányák példáján Várkonyi József: A nógrádi barnakő- szén medence déli részén történt és folya- matban levő kutatások eddigi eredményei Molnár Imre: A visontai külfejtés föld- tani szolgálatának talajmechanikai tevé- kenysége Gondozó György: Termelést segítő bá- nyaföldtani szolgálat Pólai György: A bányaföldtani és bá- nyabeli geofizikai munkák szerepe a gáz- kitörésveszély elhárításában, a bányabeli fúrásos kutatások feladata és lehetősége a mecseki szénmedencében Ere- és ásványbányászati szekcióülés: Elnök: Morvái Gusztáv Cseh Németh József: Az érc- és ásvány- bányászati iparág bányaföldtani megfigye- lései, dokumentálási rendszere, legfonto- sabb kutatási programok Hernyák Gábor: A rudabányai vasérc- bánya területén előforduló rézércek (és más színesfémércek) bányaföldtani kutatása és dokumentálása Szabó Zoltán: A mangánérc távlati terv végrehajtása, a mélyfúrásos kutatás és a bányabeli kutatás adatainak egybeve- tése Zelenka Tibor— Markó Béla: A recski mélyszinti kutatóakna, a vágathajtás és a megelőző mélyfúrásos kutatások össze- hasonlító tapasztalatai (Előadta: Zelenka T.) Baksa Csaba — Földessy János: A recs- ki enargitos rézérctermelés tapasztalatai- nak és a mélyfúrásos kutatás adatainak elemző értékelése Mátyás Ernő: A Tokaji-hegységi ás- ványbányászat bányaföldtani problémái Nagy István: A felsőpetényi tűzálló - agyagtelepek azonosítása a bányaföldtani dokumentációk újraértékelése és az új fel- tárási adatok alapján Bauxitbányászati szekcióülés : Elnök: Dudich Endre Vizy Béla: A bányageológia helyzete és feladata a bauxitbányászatban Fodor Béla: Ásvány vagyon védelem a bauxitbányászatban Zenkovics Ferenc: A Bakonyi Bauxit- bánya földtani és bányászati viszonyai Bárdos B. Miklós: A bauxitbányászat és a földtani kutatás kapcsolatainak ala- kulása Bíró Béla: A bányaföldtani kutatás szerepe a bauxitbányászatban Fekete György: Á termelési veszteség alakulása a termelékenység, a szennyező- dés változásának függvényében a Fejér megyei Bauxitbányáknál Farkas Sándorné: A halimbai és nyirádi bauxitterület vízföldtani helyzete Nagy Péter: Az aktív vízszintsüllyesztés módszerei és eredményei a Fejér megyei Bauxitbányáknál Április 22-én az ankét résztvevői a Mecseki Ércbányászati Vállalat, ill. a Me- cseki Szénbányák bányaüzemeinél bánya- járáson vettek részt, ahol közvetlen ta- pasztalatcserére s a vélemények kicserélé- sére nyílott lehetőség. A háromnapos ankéton mintegy 250 fő jelent meg Május 20 — 22. Tanulmányút a Közép-T isza- völgy és Borsod hidrogeológiai és vízgazdál- kodási létesítményeinek megismerésére közös rendezésben a Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjával A tanulmányút során a kiskörei vízlép- csőnél Lerjei Péter a szakaszmérnökség dolgozója adott tájékoztatót, délután a Társulati ügyek 491 résztvevők Zsórfürdőre látogattak el. Más- nap a miskolc-tapolcai termálfürdő léte- sítményeit, vízellátó rendszerét Varga János mutatta be. A Miskolci Vízművek, Fürdő és Csatornázási Vállalat miskolc- tapolcai ivóvízművénél Kádár József tar- tott előadást. A tanulmányút hidrológiai, hidrogeo- lógiai és műszaki-földtani célkitűzéseit kultúrprogram egészítette ki, melynek ke- retében a résztvevők a mezőkövesdi matyó múzeumot, a sárospataki Rákóczi várat, a kollégiumot s annak könyvtárát is meg- tekintették. Résztvevők száma: 38 fő Május 24. Vezetőségi ülés Napirend: 1. Az I. Országos Bányaföld- tani Ankét értékelése, 2. Az 1977. II. f. é. programok áttekintése, Zala megyei ankét előkészítése, 3. Fúrástechnikai és Kutatás- módszertani Szakosztály létrehozására ja- vaslattétel, 4. Egyéb ügyek A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1977. január — május havi ülésszakán elhangzott előadások Január 27. Klubnap Elnök: Juhász András A szakosztály 1977. évi munkatervének ismertetése után Hámor Géza tartott él- ménybeszámolót ausztráliai útjáról Résztvevők száma: 35 fő Február 17. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. A Borsodi Műszaki Hetek- kel kapcsolatos program előkészítése, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 6 fő Február 17. Előadóülés Elnök: Goda Lajos Mátyás Ernő: A tervezett borsodi tűz- állóanyag-gyár nyersanyagbázisának föld- tani kutatási lehetőségei Vita: Juhász A., Szlabóczky P., Kéri J., Zelenka T., Mátyás E. Résztvevők száma: 31 fő Március 24. Előadóülés Elnök: Juhász András Elek Izabella: Újabb adatok az észak- magyarországi miocén barnakőszén szén- kőzettani jellemzéséhez Deák János: Sajómercse környéki ott- nangien rétegösszlet üledékciklusosságá- nak vizsgálata Vita: Juhász A., Hegedűs K., Elek I., Deák J. Résztvevők száma: 30 fő Április 28. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Kéri János: Néhány Salgótarján kör- nyéki üledékes kőzet talajtizikai jellemzői- nek matematikai statisztikai vizsgálata Radovits László: Pétervásárai bento- nitkutatás eredményei Vita: Bartkó L., Némedi Varga Z., Szilvágyi I., Egerer F., Sántha P., Kéri J., Radovits L. Résztvevők száma: 25 fő Május 26. ,, Reménybeli ásványelőfordulá- ^ok perspektívái E szak-Magyarországorí’ témájú ankét Elnök: Juhász András Goda Lajos— Juhász András— Várko- nyi József: Kőszéntelepek kifejlődésének ősföldrajzi körülményei Szokolai György: Reménybeli lignit- kutatás perspektívái Észak-Magyarorszá- gon Mátyás Ernő: Tűzálló agyag kutatásá- nak földtani lehetőségei Északkelet -Ma- gyarországon Baksa Csaba — Cseh Németh József: Reménybeli színesérckutatási lehetőségek Recsk környékén Szalai István: Szerkezetkutató geofizi- kai mérések Észak-Magyarországon B. Szabó László: Alginitkutatás lehető- ségei mélyfúrási geofizikai módszerekkel Mátyás" Ernő— Hursán László: Ande- zit-lávaárak kőzetfácieseinek kimutatása ásványkőzettani és geofizikai módszerekkel Résztvevők száma: 60 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Szervezete 1977. január — május havi ülésszakán elhangzott előadások Április 13. A Közép- és É szak- Dunántúlon működő földtani szervezetek beszámoló ülése Elnök: Knauer József, Hetényi Rudolf M. Áll. Földtani Intézet: Jámbor Áron: A Középhegységi Osztály 1976. évi munkája (előadta: Ravasz Csaba) Vita: Knauer J., Molnár I., Mészáros G., 492 Földtani Közlöny 107 , kötet, 3—4. füzet Szabadváry L., Szebényi L., Szabó Z., Ravasz Cs. Pálfy József: A Középdunántúli Terü- leti Földtani Szolgálat 1976. évi munkája Vita: Kiss J., (a Veszprémi Járási Hiva- tal elnöke) M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet: Szabadváry László: A Dunántúli Kö-. zéphegységi geofizikai kutatások 1976 évi eredményei Vita: Haas J., Gecse É., Szabadváry L. Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság: Kumánovics György: Á Középdunán- túli VÍZIG vízföldtani tevékenysége Vita: Knauer J., Nardai Z., Kumáno- vics Gy. Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat : Tima Zsuzsanna: A Dunántúli Üzem- vezetőség kutatási tevékenysége 1976-ban Bauxit kutató Vállalat: Szantner Ferenc— Horváth István — Knauer József: A kutatás 1976. évi ered- ményei és a bauxitkutatás növekedésének várható hatása (előadta Knauer J.) Vita: Hetényi R., Szabadváry L. Tatabányai Szénbányák: Gerber Pál: Beszámoló az 1976. évi föld- tani tevékenységről Vita: Hetényi R., Hegedűsné Koncz M., Gerber P. Makrai László: Az 1976. évi kutatási tevékenység értékelése a KDSZ-nél (elő- adta Molnár István) Vita: Knauer J., Molnár I. Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat Úrkúti Üzeme: Szabó Zoltán: A mangánérckutatás 1976. évi eredményei Résztvevők száma: 65 fő Április 14. Előadóülés Elnök: Kopek Gábor, Molnár István Bence Gábor— Jámbor Áron — Parté- nyi Zoltán— Solti Gábor: A Dunántúli Középhegységben eddig végzett olajpala- kutatások^ földtani eredményei (előadta Jámbor Á.) Vita: Szabó E., Tóth K., Jaskó S. Jámbor Á. Ravasz Csaba: A Zsámbéki medencei szarmata kén keletkezésének törvénysze- rűségei Vita: K. Nyirő R., Jaskó S. Sz. Drubina Magda: A Budai-hegység- ben végzett mérnökgeológiai felvételezés földtani tapasztalatai Haas János— J. Edelényi Emőke: A Dunántúli középhegységi felsőkréta üle- dékciklus ősföldrajzi elemzése Vita: Jámbor Á., Knauer J., K. Gellai M., Kozma K., Makrai L., Haas J., J. Ede- lényi E. Résztvevők száma: 33 fő Május 4. Előadóülés és klubdélután Elnök: Knauer József és Molnár Ist- ván Császár Géza: A Tési Formáció vázlatos fáciesért ékelése Vita: Knauer J. Szabó Zoltán: Az eplénvi mangánterület földtani-genetikai problémái Vita: Török K., Baross G., Haas J., Császár G., Kovács Z., Knauer J., Szabó Z. T. Gecse Éva: A nagyegyházi bauxit szövete, a szöveti típusok eloszlása Vita: Szabó E., J. Edelényi E., T. Gecse É. A klubdélután keretében Szabó Elemér ,,Bauxitföldtani megfigyelések és az első kísérlet bauxitprognózis kidolgozására Ku- bában” címmel tartott diavetítéssel kísért beszámolót. Vita: Bárdossy Gy., Török K., Knauer J. , Szabó E. Résztvevők száma: 25 fő Május 17 — 18. „id. Lóczy Lajos földtani napok ” Május 17. Földtani kirándulás Útvonal és az egyes feltárások bemuta- tói: Balatonfőkajár, Somlyóhegy (Majo- ros Gy.), Balatonkenese, Itatókút (Tóth K. ), Balatonfűzfő, Papvásárhegy (T. K.), Vörösberény (T. K.), Vörösberény, Megye- hegy (Szabó I.), Káptalanfüred (M. Gy.), Alsóörs (M. Gy.), Felsőörs, Forráskút-hegy (Sz. I.), Lovas (M. Gy.), Balatonarács (M. Gy.), Balatonfüred, Hajógyári kőbánya (Sz. I.) A résztvevők száma: 79 fő A földtani kirándulást a vörösberényi ref. templomerőd, a volt jezsuita templom, valamint a felsőörsi prépostsági templom megtekintése egészítette ki. Május 18. Előadóülés (Veszprém) Elnök: Szantner Ferenc Elnökség: Fülöp József, Pécsi Márton Résztvevők száma: 92 fő Szantner Ferenc: Elnöki megnyitó Jantsky Béla: A prekambriumi kristá- lyos tömegek szerepe a Kárpát — Balkán terület bauxitképződésében Vita: Szabó E., Molnár P., Komlóssy Gy., Szantner F., Pécsi M., Jantsky B. Majoros György: Észak-Dunántúl új- paleozóos képződményeinek fejlődéstörté- neti vázlata Vita: Bernhardt B., Bérezi I.-né, Majo- ros Gy. Szabó Tmre: A bálát on vidéki középső - triász néhány rétegtani és fácies problé- mája Vita: T. Gecse É., Tóth Á., Szabó I. Moldvay Loránd: A Balaton környéki Társulati ügyek 493 építésföldtani térképezés geológiai tanul- ságai Ünnepi emlékülés (Zirc) Elnök: dr. Fülöp József, a KFH elnöke Elnökség: Bangáé Károly, zirci nagy- községi párttitkár, Kiss János, a Veszpré- mi Járási Hív. elnöke, Nagy László, Zirc nagyközségi tanácselnök, dr. Nemecz Er- nő, a Vegyipari Egyetem rektora, Szánt - ner Ferenc, a BKV igazgatóhelyettes fő- geológusa, dr. Tóth Sándor igazgató, zirci múzeum. Jelen volt: Éltető Akosné Lóczy Magda és dr. Marzsó Lajos, Lóczy Lajos titkára. Bogsch László: Lóczy Lajos szerepe a Balatonvidék kutatásában Avatóünnepély (Zirc, Bakonyi Pantheon) Elnök: Mendly Gyula, a Bakonyi Intéző Bizottság elnöke Az emléktáblát, amelyet id. Lóczy Lajos R. Kiss Lenke szobrászművész alkotta domborművű arcmása díszít, dr. FüLÖp József akadémikus, a KFH elnöke avatta fel, rövid beszéd kíséretében. Ezután Lóczy Magda megkoszorúzta édesapja emléktábláját, majd a MFT ko- szorúját dr. Bérczi István titkár és Szantner Ferenc, a Közép- és Észak- dunántúli Szervezet elnöke, a MTESZ Veszprém megyei szervezete koszorúját dr. Mózes Gyula elnök, és Nagy Erzsébet szervező titkár, a M. All. Földtani Intézet koszorúját Nagy István főosztályvezető és dr. Moldvay Loránd osztályvezető, a bala- tonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium koszo- rúját Kiss Béla igazgató és Csehók Ernő párttitkár, az OKGT Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem id. Lóczy Lajos Szocialista brigádjainak koszorúját SzABÓSándor csop. v. és dr. Tóth Sándor, a Pantheon Bizott- ság elnöke, a Bauxitkutató Vállalat id. Lóczy Lajos Szocialista brigádjának koszo- rúját T. Gecse Éva brigádvezető és dr. Setényi Antalné vegyészmérnök helyez- te el. Közreműködött Pintér Tibor, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad vezetője és a Zirci Szövetkezeti Vegyeskar, Bozzay József karnagy vezetésével. Az ünnepély részvevői ezután megtekin- tették az Arborétumot, a Bakonyi Termé- szettudományi Múzeumot (vezető mind- két helyen dr. Tóth Sándor múzeumigaz- gató), valamint az Orsz. Széchényi Könyv- tár Reguly Antal Emlékkönyvtárát (veze- tő Kovács István igazgató). 1828-1978 MEGJELENT AZ AKADÉMIAI KÖNYVKIADÁS 150. ÉVÉBEN A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Salgó István A kézirat nyomdába érkezett: 1977. IX. 22. — Terjedelem: 21,70 (A/5) ív 78.4956 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bernát György TARTALOMJEGYZÉK - COflEPHíAHHE - CQNTENU (1977) Dk' fE°N|sHrL'hCmeí,regAyHé Meznerics Il0I‘a emlékezete - • ÖENES Dimitríj Andrusov akadémikus S« gSSTF-^r- 'WBSSta* DRABlSraftpí!trn 1n,d purification System fór K-Ar dating d Zéb ^-Ar kormeghatározáshoz - Efl^hT.y ÍL„K.!re5rao^ások. és flisképződés a kárpát-medencében '- Tectoni'c , 275—281 287—289 256-265 282-286 266—274 125-129 59-89 208—214 17-26 CsiszlR1(/-mtÍ«nrÍn a'16 Car[>athian Basin . ~ és" alkalmazásának movements and 130—149 375-383 38—58 406—420 -248 290-294 437-456 s £ff: at-tár s '"-^l -"p,4n. K5§iHEB^^^ „ íysBS.isssrí “ csa «í«ííí: «-•» d«'S^S*í Tí4«»«)A“0“”“°7!t"“.7 *■ ís D.AÍikÍk*'b 'T Cs”’ '77tt7;,S^rtl^!™í/^rdí;k';1,','’k ““"“X'* - »«-a«nlmkt„n - 421—430 150—167 398—405 90—96 ben measurements „ a földkéregben és köpeny- ed mantle as determined by reflexión 1-16 313—328 . kéregmOZgáSOk ,a ^ágyár-medencében — Quaterna^ teetonic movements zz 308-312 431-436 168-207 Wébfr ' • Mesozoic igneous rocks of the kr'eat w.s^Swi5®?!'^^ m~m Bit. Zelenka T.U A Becslés Par1H»Zetes ~ .Tectonics of the Buda Mountáins 27—37 geolcgical results of explorations inlhe vSty o“k ~ betűre! 829_347 358-367 3 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOE1HEHMH - NOTICES Dr. Bisztricsány E.: A Kárpát-medence földrengés-veszélyeztetettségéről— On earthquake in the Car- pathian Basin 97—101 Fazekas Via: Magnézium-alumínium-hidroxilfoszfát ásvány a Soproni-hegységből — A magnesium-alu- minium-hydroxyl phosphate mineral froin the Sopron Mountains West Hungary 226—228 RÓZSÁS F.— TÉGLÁSSY L.: Adatok a Ny-mecseki bázisos-alkáli („trachidolerit”) vulkanizmus elterjedésé- ről — Űber die Verbreitung des basisch-alkalischen („Trachydolerit”) Vulkanismus des westlichen Mecsek-Gebirge 229—232 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - MCTOPMB HAYK - HISTOIR DES SCIENCES Papp P.: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában — La géologie en „Magyar Encyclo- paedia” de János Apáczai Csere au XVIle S 102—114 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1976 - EHEJlHOrPAOMfl JlMTEPATYPbl rEOJlOriiMECKMX H CMEIKHblX HAYK B BEHTPMH 1976. V. - RÉPERTOIRE BIB- LIOGRAPHIQUES DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE 1976 457-475 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOE1HEHMH, PE14EH3HH = NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 115-116 233 - 243, 476 -484 TÁRSULATI ÜGYEK - HÉJJÁ OEHIECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 117-121 244 - 246, 485 -493 4 Ára: 20,— Ft Előfizetési díj egy évre: 40,— Ft INDEX: 25299 ISSN 0015-542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: MEI8EL JÁNOSNÉ A szerkesztő bizottság tagjai: báldi tamás, vogl Mária, konda József, kriván pál, SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE * Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül, vagy posta- utalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest V., Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010). Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Budapest V., Váci utca 22. Telefon: 185-881), a KHI Hírlapboltjában (1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116—269) és minden nagyobb árusítóhelyen. Előfizetési díj egy évre: 40,— Ft 1 szám ára: 10,— Ft Index szám: 25299 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST FÖLDTANI KÖZLÖNY BIOJlJIETEHb BEHrEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OELRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN 108. BUDAPEST, 1978 Földtani Közlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJUlETEHb BEHTEPCKOrO rEOJlOrHMECKOTO OBUJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T. 108 No. 1. (1978) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 108. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COflEP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Dr. Ádám O.: Az ÉK-dúnántúli eocén barnakőszénkutatások (1965 — 75.) 1— 6 Véghné Neubrandt Erzsébet— Fáyné TAtray Magdolna— MensAros P. — BalAshAzy L.: A Nagyegy- háza-mányi terület kőszénfekvő képződményeinek és alaphegységének földtani kérdései — Geological problems concerning the basin deposits and bedrock underlying the Nagyegyháza— Mány Cool Mea- sures in Hungary 7— 17 Dr. Gerber P.: A Tatabánya— Nagyegyháza— Mány terület földtan-teleptani viszonyai 18— 28 Dr. Gondozó Gy.: Bányaföldtani adatoka Márkus-hegy eocén barnakőszénmező felépítéséhez és vízvé- delmi viszonyaihoz 29— 34 Bércziné Makk Anikó: A Budapesttől ÉK-re levő középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikro- faunája — Microfauna of ttie Upper Triassic basin substratum of Central Mountains type to the nor- theast of Budapest 35— 46 VicziáN M.: A középdunántúli bauxitok anomális olóm-izotoparányának tömegspektrográfiás vizsgálata — Lead isotope anomaly in somé bauxite deposits in Hungary 47— 52 CSEREPESNÉ MeszÉNA Bernadetté: A Kiskunhalas-Ny-3. szénhidrogénkutató fúrással feltárt alsópan- nóniai bazalt és proterozoi migmatit képződményekről — On the Lovver Pannonian basalts and Prote- rozoic migmatites uncovered by the hydrocarbon-exploratory borehole Kiskunhalas-Ny-3 53— 64 Dr. Gidai L.: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai — Conditions stratigraphiques des for- mations éocénes de Kösd 65— 86 A KÜLFÖLD REGIONÁLIS FÖLDTANÁBÓL — PErMOHAJlbHAH TEOJlOrMH 3APyEE>K- HblX CTPAH - GÉOLOGIE REGIONALE D’AUTRES PAYS DR. Méhes K.: Nigéria földtani felépítése és ásványkincsei — Geology and mineral resources of Nigéria . 87—9 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOELHEHHH -NOTIOES Svinoor Éva és KovAch Á.: A Mecsek -hegységi bosztonlt kora Rb/Sr kormeghatározások alapján 94—96 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOEIREHMH, PEUEH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 97-113 TÁRSULATI ÜGYEK - AEJIA OEUIECTBA - AFFALRES DE LA SOCIÉTÉ 114-118 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol, Soc. (1978)108. 1—6 Az ÉK-dunántúli eocén barnakőszénkutatások (1965-75) Dr. Ádám Oszkár Tisztelt Vándorgyűlés ! Örömmel teszek Elnökségünk azon felkérésének eleget, hogy ezen a föld- tanilag-geofizikailag igen érdekes területen folyó kutatásainkról, e kutatások irányításában szerzett tapasztalatokról, itt a kutatási terület „centrumában” beszámoljak. Miután Társulati elnökségünk két levélben is közölte a 20 perces előadástartamot, ezt kénytelen vagyok betartani, így nagyon is rangsorolnom kell miről is beszéljek, és „a teljesség igénye nélkül” divatos kifejezés esetemben még inkább érvényesül, mint egyes szakkérdések megvitatásánál. Az ÉK-Dunántúli barnakőszénkutatásokat, de az EK-Dunántúli földtani kutatások egészét is, nem kívánván nagy időtávlatot átfogni, csak saját közreműködésemet véve tekintetbe, 1968 előtti és utáni időszakra kell oszta- nunk. 1968 előtti időszakban a 37 — 40 Mt-ás széntermelés elérését kellett az ismeretesség növelésével, új bányaterületek kialakításával biztosítani; a kutatás alapjai, és ezzel a döntés is a vállalatok (trösztök) és a NIM kezében összpontosultak, a kutató vállalat(ok) megfelelően szervezett kutatógárdával rendelkezett. Nem kívánom részleteiben taglalni ezt az időszakot (120 — 150 MFt/év volt a szénkutatás költsége), csupán annyiban, hogy mégis a mányi terület felderítő kutatását csak úgy lehetett megszervezni, hogy a tatabányai és a dorogi vállalatok (trösztök), valamint a KFH évente kb. azonos összeget fordított annak a területnek a kutatására, amelytől 900 Mt-ás szénvagyon- növekedés volt várható (ekkor már a recski kutatások megkezdődtek). 1968-ban, az új finanszírozási rendszer életbelépésével, az egész szilárd- ásványi nyersanyagkutatás rendkívül leszűkített anyagi kerete (222 MFt/év) és ezzel együtt a felhasználásáról való döntés is a Központi Földtani Hiva- talhoz (KFH) kerültek. A leszűkített anyagi keretek, amelyek a bauxit- kutatás költségeit nem tartalmazták, minél helyesebb felhasználásának bizto- sítása érdekében a KFH 1968 és 1969-ben kidolgozta és megvédte a „Magyar- ország ásványi nyersanyagszükségletének kielégítési lehetőségei 1971—85. években” c., közönségesen csak 15 éves tervnek nevezett, előterjesztést. Ebben az előterjesztésben a részletes elemzés eredményeként a következő megállapítások állnak (idézet): A dunántúli barnakőszénmedencében a bányászat a 15 éves időszakban a jelenlegi bányaterületeken éppen hogy csak biztosított. Az 1971 — 85. évi termelési tervek kielégítéséhez, az esetleges új bánya nyitásokhoz, a megkutatott (részletes fázissal) készletek mennyisége formálisan elegendő. Figyelembe véve azonban, hogy a tatabányai megkutatott készlet a nagy- egyházai vízveszélyes és nem túl kedvező kifejlődésű telepeket és a Közép- dunántúli szénbányáknál nyilvántartott, megkutatott, Balinka II. hasonló- 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet an kifejlődött telepeit foglalja magában, arra a következtetésre kell jut- nunk, hogy a dunántúli bányászat perspektívájának eldöntéséhez: — meg kell határoznunk a Dunántúli Középhegység területén a prognosztikus készleteket és ennek érdekében a földtani előkutatást az egész hegység területére ki kell terjeszteni; — a tatabányai bányászat részére alternatív lehetőséget kell biztosítani a csordákét -mányi terület megkutatásával; — a dorogi bányák jövőjét a lencsehegyi kutatások befejezésével kell biz- tosítani. Ezeket a 15 éves távlati tervünkben levont következtetéseket az Országos Tervhivatal (OT) illetékes tárcaközi bizottsága elfogadta, tehát elvileg nem volt semmi akadálya annak, hogy TV7, ötéves tervünket ezeknek megfelelően állítsuk össze. Gyakorlatilag azonban akadályt képezett több tényező. Igv legelőször a szűkös anyagi keret, amelyből mind az előkutatást, mind az egész ásványi nyersanyagkutatást fedezni kellett, s amelynek jelentős hányadát az akkor intenzíven meginduló recski munkálatok kötötték le. De akadályt jelentett az is, hogy a bányavállalatok kilátástalannak tűnő helyzetükben igényeiket mérsékelték, amely főleg az előzetes-részletes fázisú kutatási javaslatok hiányában jutott kifejezésre. így az egész eocén barnakőszénbányászat területéről beérkezett ötéves tervi javaslatok alig haladták meg a 60 MFt-os (21 MFt/év) igényt, amelyet csupán a Dunántúli Középhegység területére ter- vezett előkutatási költségkeret növelt meg. Ennek mértékét 15 — 16 MFt/év-re (összesen 75—80 MFt-ra) mint minimális összegre becsültük. Ennyi mondható el a IV. ötéves terv irányelveinek, a kutatás kereteinek meghatározásáról. Most arról kell szólnom, hogy a kereteket hogyan és mint töltöttük ki, és hogyan változtak — a kutatások eredményeként — az elgon- dolások és koncepciók. A földtani előkutatások tekintetében vissza kell mennünk a III. ötéves terv időszakába, illetőleg a mányi felderítő kutatáshoz. A mányi felderítő- kutatást 900 Mt reménybeli földtani szénvagyon megismerési igénye indította (1964) el. A Bicskei -medence egész É-i részét lefedő programban 1 km-es hálózatban képzelték el a megismerést. Tekintetbe véve a rendelkezésre álló 10 MFt/év maximálisra tervezhető kutatási költséget, a koncentrált kutatás elvének megvalósítása mellett is, belátható időn belül a program csak úgy volt befejezhető, ha az egyes fel- tárások eredményességének kockázatát csökkentjük, azaz valószínű produktív és improduktív területeket körvonalazunk. Ezért megkezdtük a területen a tervezett feltárási pontok felszíni geofizikai vizsgálatát (gravitációs, geo- elektromos és szeizmikus módszerekkel), illetőleg a kutatási terület és köz- vetlen környezetének geofizikai térképezését. Annak ellenére, hogy a geofizikai vizsgálatokkal el voltunk késve, sikerült kialakítani olyan kapcsolatot a kutatók, illetőleg a módszerek között, amely a munkálatokat jelentősen meggyorsította és 1967-ben a legproduktívabbnak bizonyuló mányi terület felderítő fázisú kutatását befejezhettük (48 db, összesen 18 Em). De már ugyanebben az időben, 1966 — 70 között, a Bicskei-medence egészére, sőt egyes részterületeire (Héreg-Tarján, Páty, Budakeszi) és a Réde— Csatka — Súr— Nagyveleg-móri medencék területére is kiterjesztettük a komplex föld- tani-geofizikai vizsgálatokat. Á d ám: Az EK-dunántúli eocén barnakőszénkutatások 3 E kutatások különös jelentőségét az adja meg, hogy a mányi kényszerű összefogásból kifejlődött egy olyan földtani-geofizikai (és mélyfúrásos) kutatási komplexum, amelynek eredményei a 15 éves távlati tervben megfogalmazott előkutatási célkitűzéseket megalapozta. Az ezeken a területeken szerzett földtani és módszertani eredmények, valamint a Dunántúli -Közép hegység ÉK-i részéről rendelkezésre álló egyéb földtani és geofizikai adatok vizsgá- latából az a következtetés volt levonható, hogy az E-i Bakony (képződményei) nem fejeződik be (nem süllyednek le) a ,,Móri árok”-nál, hanem a Vértes — Gerecse hegységgel párhuzamosan, eltakart helyzetben ugyan, de tovább folytatódik a Császár— Dad—Kocs területen és egy viszonylag széles, de helyi medencékkel szabdalt, hátságot képez. így a Középhegység ÉK-i részére kidolgozott célprogramba ez a terület is bekerült, a Bicskei-medence teljes egészével együtt, mint olyan terület, ahol mind az eocén barnakőszén, mind a bauxit lehetséges. Az így megfogalmazott programot a MÁÉI és MÁELGI megfelelő osztályai egységes szemlélettel, nagyon jó összhangban és kapcsolatban ebben az évben lényegében befejezik, s számos területegységen felderítő kutatásokat is javasolnak. A IV. ötéves tervünkben az eocén barnakőszénterületre a következő cél- kitűzéseket állítottuk össze: Dorog érdekeltségi területén Lencsehegy I.— II. vágat, fll. mélyfúrásos részletes kutatását; Tatabánya érdekeltségi területén Mány előzetes és Héreg-Tarján felderítő; Oroszlány környezetében pedig Bököd kiegészítő részletes (Márkus-hegy) kutatását. Ezekből befejeztük a Lencsehegy I. — II. kutatását. Márkus-hegy kiegészítő részletes fázisú kuta- tását, valamint Héreg-Tarján, Vértessomló, Zsámbék (magaspart) felderítő, Várgesztes előzetes, Mány-Ny részletes, valamint Nagyegyházán az OÁB által előírt hidrogeológiai kutatást (3 db mélyfúrás). Ezeken kívül megkezdtük Gyér mely— Baj na terület felderítő, valamint Mány— K előzetes-részletes kutatását is; Ügy vélem, ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy a kutatás felaprózódott. Eimek nemcsak pénzügyi okai voltak, hiszen Vértessomló, Várgesztes, Zsámbék, Nagyegyháza programon kívüliek, hanem abból a kényszerű helyzetből következett be, hogy olyan kis bányák nyitása, mint amilyen a jelenlegi Csordakúti-lejtakna, 1971 — 72-ben is elképzelhető volt, míg egy nagy egységé, mint a Nagyegyháza— Csordakút— Mány, elképzel- hetetlennek látszott. E kutatási programok lényegi változását és jelenlegi állását is a programon kívüli nagy egy házai hidrogeológiai fúrások harántolta bauxit hozta létre. S itt értünk el tulajdonképpen — amiért ez a vándorgyűlés is Tatabányán van és nem máshol — az 1972. óta folyó szén-bauxit komplex kutatáshoz. Éz a kutatás szakmai — geológus és bányász — körökben sok vihart kavart és kavar még ma is. Miben mutatkoztak és mutatkoznak jelentős nézeltelté- rések. Legfontosabbak: 1. A reménybeli bauxitvagyon nagyságában, 2. A vízveszély esség megítélésében, 3. A kutatások szükséges és elengedhetetlen mértékének megítélésében, 4. Az észszerű kutathatóság kérdésében, 5. A kutatási kapacitás, ill. befejezési határidők kérdésében. Mielőtt azonban e kérdések taglalásába, illetőleg a megoldásukra hozott intézkedésekre rátérnénk, a kutatások jelenlegi állásáról szólnék néhány szót. 1 4 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Nagyegyháza A/ la (nagylencse) területén 1975. év végére befejeződik az (legalább) előzetes fázisú (zömében Cj ismeretességű) kutatás. Az A/2 területen (mélyrész) jelentősebb bauxitvagvont a kb. 300 X 300 m-es hálózattal nem tudtunk kimutatni. Befejeződik a részletes hidrogeológiai kutatás is, amelv lényegesen kedvezőbb adatokat biztosít, mint amelyet feltételeztek. Ezen- kívül befejeződik Nagyegyháza E és Ny-i peremeinek (széntelepes összlet kiékelődésén kívüli) „felderítő” fázisú kutatása is. Csordakút magaspart — a lejtaknás bányamező — területén az 1972. évi kb. 600 m-nyi eredménytelen mélyfúráson kívül újabb kutatás még nem történt. A kutatási program elkészült, megvalósítására mélyfúrási kapacitás hiány miatt nem került sor. A mélyparti részen 3 db hidrogeológiai fúrás fejeződött be, sem jelentős vízveszteség nem volt, sem bauxitot nem harán- toltak. Mány területéről az előzetes fázisú jelentés és a részletes fázisú kutatási program elkészült. A részletes fázisú kutatás megkezdődött, amely a felderítő bauxitkutatásnak is megfelel. Ugyancsak elkezdődött a hidrogeológiai kutatási program végrehajtása is. A kutatások teljes befejezéséhez, ha az 1975. évi nagyegyházai kutatásokat megvalósítottnak vesszük, kb. 70 Em, a csordakúti mély- és magasparti területek kutatásához további 15 — 20 Em mélyfúrás mélyítését kell még megoldanunk ahhoz, hogy a teljes területre minden tekintetben megbízható képet kapjunk. De térjünk vissza a felsorolt nézeteltérésekhez, amelyek a szakemberek és intémények közötti összeütközéseket okozták. Ezek kiküszöbölésére a KFH és a NIM egy koordinációs bizottságot hozott létre, amelyben a két főhatóságon kívül a MÁT, a Tatabányai Szénbányák és az MSzT szakemberei vettek részt. Ez a koordinációs bizottság a következő lényeges kérdésekben foglalt állást: 1. A reménybeli bauxitvagyon becslésében a KFH a Bauxitkutató Vállalat dokumentált adatait tartotta és tartja ma is mérvadónak. Ezt a vagvon- becslést fogadta el az OAB illetékes bizottsága is, annál is inkább, mert hivatalosan előterjesztett más becslés a KFH-hoz nem érkezett be. Leegy- szerűsítve a kérdést, lényegében a lencsés és a telepes kifejlődés koncepciója ütközött össze. Ez vonta maga után azt a bizottsági döntést is, hogy első- sorban az A/ la terület kutatását kell befejezni, s az ott szerzett tapasztalatokat kivetítve térhetünk át a további területrészekre. Ezt a döntést az a tata- bányai elgondolás is sürgette, amely a nagy egy házai magaspart mielőbbi megnyitását tervezte. 2. A vízveszélyesség kérdésének megítélésében a Koordinációs Bizottság kezdettől fogva úgy vélte, hogy a kutatás feladata megbízható alapadatsor biztosítása a vízvédelem tervezéséhez. Ez a vélemény kifejezésre jutott a tatabányai-BKI program elfogadásában is, de abban is — bár nem túl lel- kesen — bogy egyetértett a nagyegyházai vízszivatásos és az egyes fúrások dugattyúzásos vizsgálati rendszerének kidolgozásával és végrehajtásával. Ez a programmódosítás — főleg végrehajtásában — nem bizonyult szeren- csésnek. A korábbi negatív feltételezések ma is rányomják bélyegüket a szak- emberek állásfoglalásaira, annál is inkább, mert a megbízható adatsor közlése és egyértelmű értékelése a kutatások elhúzódása miatt késik. 3. A kutatások szükséges és elengedhetetlen mértékének kérdésében figye- lembe vette a Tatabányai Szénbányák által kidolgozott statisztikai vizsgá- Add rn: Az EK-dunántúli eocén barnakőszénkutatások 5 latokat és a BÁTI igényeit és ezek alapján határozta meg annak mennyiségét a 80 Em-ben. A 80 Em-nyi mélyfúrás azonban, megítélésünk szerint, ma is szükséges a mányi terület tektonizáltságának, bauxitvagyonának és vízföld- tani helyzetének megbízható meghatározásához. Ez a kutatási mennyiség szénre zömében B, bauxitra C2 esetleg Cx és vízre B ismeretességet biztosít. 4. Az észszerű kutathatóság kérdésében, amely a törmelékes dolomit és a szálban-álló dolomit elválasztását foglalja magában, a Tatabányai Szén- bányák javaslatára a KFH, ill. a Koordinációs Bizottság az ELTE Alkal- mazott és Műszaki-Földtani tanszékét (Dr. Végh Sándorné tanszékvezető egyetemi tanárt) kérte fel a kérdés megvizsgálására és egyértelmű eldön- tésére, a kutatás teljes befejezéséig. 5. A tervezett határidők szeszélyes változásait a Koordinációs Bizottság megkísérelte követni mind a kutatási területek, mind kutatási eszközök, valamint a kutatások mértékének észszerű határok közötti mozgatásával. A rendelkezésre álló kutatási eszközök mennyisége azonban oly kevés, hogy a KFH kénytelen volt külföldi, szovjet, segítség után érdeklődni. Ez termé- szetesen a kutatások költségét megemeli, de elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a bányatelepítés időben és kellően megalapozottan történjék. További problémát jelentett a kutatások operatív irányításának kérdése. Minthogy a területen három (BKV, OFKFV és Dorog) kutató vállalat dolgozik, amelyek egységes műszaki ellenőrzését a Tatabányai Szénbányák végzi, vezetésével egy operatív bizottságot jelöltünk ki, amelynek feladata az elfogadott programok végrehajtása. Ez a kisbizottság él és dolgozik, s a három vállalat munkáját jó eredménnyel irányítja. Végül, de nem utolsó sorban, szeretnék szólni az ÉK-Dunántúlon tervezett további földtani kutatásokról. Bár a vándorgyűlés témájául csupán az eocén barnakőszén-kutatásokat jelölte meg, úgy vélem, nem maradhatunk meg csupán e téma mellett, s a területtel mint egységgel kell foglalkoznunk. így az előkutatásokkal is, amelyek máris hoztak olyan meglepő eredményeket, mint a kén és az olajpala létezése, de a Gyermely— Bajna közötti újabb szénindikációkat is. Éppen ezért be kell fejeznünk az egész terület 1 : 25.000 földtani -geofizikai kutatását, prog- ramba kell vennünk a kén és olajpala indikációk elterjedésének vizsgálatát, de megnyugtatóan fel kell dolgoznunk a „törmelékes” dolomit kérdését is. De ugyancsak ÉK Dunántúl része a Visegrádi-hegység harmadidőszaki vulka- nizmussal eltakart területe is, amelyre a Börzsönyben végzett kutatások kiterjesztése indokolt. A Nagyegyháza— Mány területen folyó részletes barnakőszén és bauxit- kutatások befejezésével feltehetően sor kerül a kisebb egységek részletesebb megismerésére is. Ezek azonban ma még nem olyan kidolgozott témák, amelyekkel részleteiben is foglalkozni lehetne. Amint mindannyian jól tudják, ez év februárjában tárgyalta az MSzMP KB Gazdaságpolitikai Bizottsága a KFH előterjesztését a „Geológiai kuta- tások helyzetéről”. Az ebben az előterjesztésben foglaltakat, részleteiben is kidolgozva, az ATB elé terjesztettük, mint a földtani kutatások V. ötéves tervét s ennek további részletezése, egyeztetése most van folyamatban. Ezekben az előterjesztésekben kifejezésre jutott, hogy a szén, mint energia- bázis távlati terveinkben továbbra is nagy jelentőségű. Éppen ezért a 3347/74. sz. minisztertanácsi határozattal és korábbi állásfoglalásainkkal is ossz- 6 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet hangban, a szénbányászat fejlesztésének geológiai megalapozása érdekében a kőszénkutatást minden olyan területen el kívánjuk végezni, amelyek energiaellátásunk bázisául szolgálhatnak. Legfontosabb és kiemelt feladatnak tartjuk a Nagyegyháza— Mány kom- plexum kutatásának és az eredmények értékelésének határidőre történő befejezését, új 1000 — 2000 MW/év teljesítőképességű energiabázisok létesí- tésére alkalmas külfejtéses lignit terület(ek) kutatását, valamint a szén- bányászat fejlesztéséhez szükséges rekonstrukciók földtani előkészítését. Ezen feladatok maradéktalan végrehajtásához kb. 70 Em/év mélyfúrásos kutatás lenne szükséges, amely a kutatók lelkes közreműködése nélkül hatékonyan nem valósítható meg. Éppen ezért elsőrendű kérdésként tartjuk számon a kutatások tervezésében, irányításában, kivitelezésében és értékelésében részt- vevőknek az eredményességtől és hatékonyságtól függő anyagi érdekeltségi rendszerének kidolgozását — amely folyamatban van — , és mielőbbi meg- valósítását. Végül, de nem utolsó sorban, itt is szeretnék köszönetét mondani mind- azoknak, akik az ÉK-Dunántúl földtani kutatásaiban és különösen azoknak, akik a most folyó koncentrált kutatásokban részt vettek, illetőleg részt vesznek. Remélem, hogy lelkes munkájukkal továbbra is támogatják közös ügyün- ket, amely az ország ásványi nyersanyag vagyonának felkutatása és ezzel a népgazdaság fejlődésének megalapozása. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 7—17 A Nagyegyháza-mányi terület kőszénfekvő képződményeinek és alaphegységének földtani kérdései Véghné Neubrandt E* — Fáyné Tátray Magdolna — Mensáros Péter - — Balásházy László (4 ábrával) Összefoglalás: A Gerecse -hegység D-i előterében elhelyezkedő Nagyegy- házi— Csordakúti- és Mányi-medencékben az alaphegység szintezése-tagolása csak mikro- fácies vizsgálatokkal végezhető el. A legidősebb fekvőképződmény a felsőladini dolomit. Erre az 50 — 80 m-es vastagságúra becsülhető alsókarni márgaösszlet települ. Ebből fejlődik ki a három részre osztható karni, majd a nóri dolomit. Az alaphegység dőlése ÉÉNy-i. A medencék D-i peremén KEK— NYDNY és K— Ny-i kompressziós törések mentén a rétegsor egy része megismétlődik. Hasonlók a medence közepén is kimutathatók. Az eocén üledék lerakódását az ÉNy— DK és erre kb. merő- leges törések határozták meg. Az eocén előtti törések felújultak és az eredetileg kiemel- tebb részek találhatók jelenleg a legmélyebben. Az áthalmozott összlet az alaphegységtől elkülöníthető és két szintre tagolható. Az ún. alsó, a bauxitszmt alatti breccsa zömmel mononrkt, és a paleomorfológiának megfelelő vastagságú (0 — 30 m). A bauxitszint feletti dolomitbreccsa általában polimikt és egyenletesebb vastagságú (30 — 35 m). Az áthalmozott összlet általában laza, kötő- anyaga dolomitpor. Vörös és szürke bauxit-, bauxitos agyag-, szenes agyagbetelepülések fordulnak elő. A Csordakúti- és Mányi-medencékben gyakoribbak a monomikt breccsák. Az áthalmozott dolomitösszletnek és az alaphegység felső fellazult zónájának víz- áteresztő-képessége kedvező, állékonysága azonban kicsi. A karni alaphegység vízát- eresztő-képessége kisebb az ismert nóri fő karsztvíz-táró lókénál. Nagyegyháza — Csordakút — Mány területének alaphegységét és az efölött elhelyezkedő — a bauxittelepeket is magába foglaló — áthalmozott dolomit- összeletet munkacsoportunk több éve vizsgálja. A kutatások gyakorlati célja a következő: — A szálbanálló triász dolomitösszlet rétegtani tagolása. — Az áthalmozott dolomitösszlet és a szálbanálló dolomit elkülönítése, a határ megállapítása fúrásonként, hogy a fúrás a bauxit fedőjében le ne álljon. — Az egyes rétegcsoportok hidrogeológiai viselkedésének vizsgálata, vala- mint a várható állékonyság meghatározása. — A szerkezeti viszonyok tisztázása. Az alap hegység tagolása Az alaphegység a terület környezetében felszínre bukkanó rögök és a nagy- számú fúrási anyag együttes vizsgálata alapján ladini-karni-alsónóri, 1500 — 1700 m-re becsülhető vastagságú, lagunáris kifejlődésű dolomitösszlet (1. ábra). Ilyen nagy vastagságú, azonos fáciesű összletben a rétegtani tájékozódás Előadva: a MTA— MFT Tatabányai Vándorgyűlésén 1975. október 3-án 8 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet l.ábra. A területen megismert ladini-alsónóri dolomitösszlet tagoza- tai. Jelmagyrázat. 1. Fehér, fehéres szürke, kristályos dolo- mit vékony lilás, másutt sárgás stromatolit közbetelepülésekkel, 2. Drapp, szürke, sötétszürke dolomitmárga, 3. Szürkésbarna, világos szürke, szürke dolomit, sötétszürke onkoidos mikrosávos közbetelepü- lésekkel, a világosszürke rétegekben gyakori algalikacsokkal, 4. Vilá- gosbarna, barna, sötétbarna dolomit vékony laminites közbetelepülé- sekkel, az alsó és felső szakaszon ősmaradvány-Iikacsos rétegekkel, 5. Barna, sötétbarna dolomit féregjárat-likacsos, Myophoria-nyomos közbetelepülésekkel, ritka, elmosódott, mikrosávos szakaszokkal. Felül vörös durvalikacsos, alul tömött lilásbama dolomittípusokkal, 6. Világosbarna, drapp, világosszürke dolomit, vastag stromatolitos mik- rosávos közbetelepüléssel Fig. 1. Members of the Ladinian-Lower Norian dolomité sequence ex- plored in the area studied. Légén d : 1. White, whitish-grey crys- talline dolomité with thin interbedded layers of stromatolites, purplish or yellowish in colour, 2. Dolomitic mari of beige, grey and dark grey colour, 3. Greyish-brown to light grey or grey dolomité with dark grey oncoidal-microbanded intercalations with frequent algal pores in the light grey layers, 4. Light brown, brown and dark brown dolomité with thin laminitic intercalation and with fossil-hollowed layers in the lower and upper section 5. Brown to dark brown dolomité with worm tracks and traces of Myophoria and with rare and faint microbands in somé seetions. At the top, the dolomité is of a red and coarsely porous type, at the bottom it is compact and purplish, brown, 6. Light brown, beige and light grey dolomites with thick interbedded layers of microbanded stromatolite rendkívül nehéz. A gyér ősmaradvány-leletek csak egv-egy ponton adnak biztos korbesoro- lást. Egyetlen lehetőség, a részletes mikrofá- cies vizsgálat. A mikrofácies vizsgálatokhoz vi- szont csak 20 — 60 m-es rétegsor állt rendelke- zésre, amely nem volt minden esetben elégséges a szükséges üledékképződési ritmusoknak a fel- színi t ípusszelvényekkel való egyeztetésre. E sze- rint a következő rétegcsoportok különíthetők el. 1. A ladini diploporás dolomit a medence nagy részén mélyen helyezkedik el. Eddig csak az N-57. fúrás tárta fel a csordakúti nagyvető fekvőtagjában 393,9 m-től az 557,9 m-ben levő talpig (2. ábra). Kőzetkifejlődés alapján a lad- nini összlet felső részét harántolta a fúrás. Az 1000— 1200 m vastagságúnak becsülhető összlet középső szakasza tömegesen tartalmaz Diplopora annulata Schafháutl algamaradványt. Az alsó és felső részében azonban megle- hetősen gyérekés rossz megtartásúak az algák. A fúrásban talált dolomit fehér, világos szürkésfehér, néha sárgásfehér színű, jellegzetesen devon kristályos ino- zaikszövetű. Vékony, 10 — 20 cm-es, lilás-rózsaszínes, vagy sárgás, mikrosávos, protointraklasztos, algalaminites közbetelepüléseket tartalmaz. Az ilyen típusú kőzetek a felszíni feltárásokban mindig a ladini összlet tetején mutatkoznak. Az N-57. fúrás 477,7 m-ből kikerült minta csiszolat aiban Oraveczné Scheffer A. Oberhauserelln cf. mesotriasica (Oberhauser) foraminifera fajt határozott meg. Ezek azonban a felsőladinitől a raeti emeletig élő formák, így kormeghatározó szerejnik csak annyi, hogy a kőzet felsőladininál idősebb nem lehet. Az 553,9 m-ből előkerült Ostracodák kormeghatározásra nem alkalmasak. A 443,8 m, 445,2 m, 481,6 m, 538,4 és 552,2 m-ből vett minták vékonycsiszolatai már dasycladaceákat tartalmaztak. Ezek rossz megtar- tásúak, át kristályosodtak, de leginkább a Diplopora aff. annulata (Schafh.), ladinira jellemző fajhoz állnak legközelebb. V é g h n é et al. : A Nagyegyháza — mányi terület kőszénfekvője és alaphegysége 9 2. ábra. A Nagyegyháza— Csordakút— Mány-i medencék átnézetes térképe, a fontosabb fúrásokkal, főbb tektonika vonalakkal és a nóri dolomit medencebeli elterjedésével. Jelmagyarázat: 1. Fúrás jele, száma, 2. Főbb tektonikai vonalak, 3. A nóri dolomit medencebeli elterjedése, 4. Földtani szelvények vonala, 5. Dolomit a felszínen Fig. 2. Outline map of the Nagyegyháza— Csordakút— Mány basins showing the major boreholes, the main tectonic lines and the rangé of the Norian dolomité wihin the basins. legend : 1. Sign and number of borehole, 2. Main: tectonic lines, 3. Rangé of the Norian dolomité within the basins, 4. Geological section line, 5. Dolomité in outcrop 2. A ladiniból folyamatosan kifejlődő alsókarni márga, dolomitmárga- összletet Nagyegyházán a fúrásokból nem sikerült biztosan kimutatni. Közel- ségére utal azonban, hogy néhány fúrásban (Me-114, Me-110) márgás dolomit- közbetelepülések voltak. A csordakúti területen a Me-70. fúrás is valószínűleg ezt érte el 184,0 m-ben, ahol világosdrapp barnásszürke márgás dolomitot, sötétbarna protointraklasztos-intraklasztos dolomitot harántolt 18 m vas- tagságban. A szomszédos területek fúrásai alapján a nagyegyházi-medence területén ez a márgás sorozat 50 — 80 m vastagságúnak feltételezhető. A mányi-medence területén az újabban mélyült fúrások közül a Má-102. sz. fúrásban 52,6 m vastagságban sötétszürke, homogén és mikrorétegzett szakaszok váltakozásából álló, jellegzetes kifejlődésű, márgasorozatot harán- toltak. Ez alatt a fúrás a talpig (38,1 m vastagságban) a szaruköves mész- kőben haladt. E képződmény vastagsága a Bakony hegységben — EK-felé vékonyodva, 700 — 30 m között változik, a Vértesben 30 — 50 m, a Buda-Pilisi hegységben 80—150 m-es vastagságban ismeretes. Nagyegyháza területén kb. 50 — 80 m-es vastagságban várható; a terület K-i részén a Má-102. sz. fúrás kb. 50 m vastagságban harántolta, az általunk vizsgált területen kívül eső fúrások közül a Tök-1. 50 m-t, a Zsámbék-8. 47 m-t, a Zsámbék-10. közel 20 m-t hatolt ebbe a képződménybe. 3. A karni fődolomit bevezető rétegcsoportja egy uralkodóan szürke színű dolomitösszlet. Alsó és felső részén — a fekvő és fedő felé átmeneti tagként — világosbarna, barnásszürke rétegekkel. Zömét és középső tagozatát világos- szürke, szürke, kristályos dolomit alkotja, amelyben 0,5 — 0,8 m-es sötét- szürke, csaknem fekete, tömött hullámosán mikrosávos, fehér onkoidokat, protointraklasztos részlegeket magába záró rétegek települnek. Az alap- 10 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet anyag uralkodóan mikrites (4 — 63 mikronos szemcsenagyság között változik). A homogén rétegek felső részén gyakran apró alganyomok találhatók. Az összlet vastagsága — az átmeneti fekvő és fedő tagokkal együtt — 200 — 250 m-re tehető. A kőzet összetétele közel áll a dolomit sztöchio metrikus összetételéhez. Oldási maradéka maximálisan 2 — 3%; színezőanyaga kizárólag szerves ere- detű, főleg szenes, kisebb mértékben bitumenes (összesen 0,1— 0,4% körüli a sötétszürke rétegekben). Feltűnő az összlet vasmentessége. Egyébként ez az oka annak, hogy törmelékben, illetve repedések mentén fehér dolomit- porrá válik, bomlik, ami erre a rétegcsoportra igen jellemző. Legnagyobb vastagságban a Me-78. sz. fúrás tárta fel középső és alsó átmeneti szakaszát, amelyben 104 m-t haladt. Az N-61. sz. fúrás pedig 94 m-t harántolt a felső átmeneti és középső szakaszából. Az N-58. sz. fúrás 70 m vastagságban fúrta át az összlet felső, átmeneti és középső sorozatát. 4. A karni fődolomit középső réteg csoport ja uralkodóan barna, sötétbarna, laminites-mikrosávos közbetelepüléseket intraklasztos féregjárat-üreges réteg- gecskéket tartalmazó sorozat. Az üregek, likacsok általában a rétegzettséggel parallel helyezkednek el. A sorozatban protointraklasztok, onkoidok viszonylag ritkábbak. Uralkodó szövettípus: pelmikrit. A pelletek, intraklasztok helyen- ként részleges rendezettséget is mutatnak, amely mikroszkópban gyenge rétegzettségnek tűnik. A Me-89. sz. fúrás 472,0 m-éből Myophoria inaequicostata (Klipst.) került elő. A kőzetek átlagosan 0,7% (maximum 1,45%) agyagos elegyrészt, 0,14 — 0,62% között Fe-'--t és 0,2 — 0,6 %-nvi extrahálható bituminitet tartal- maznak. A vastartalom következtében a kőzetrepedésekben sárga, okkere- sedett dolomitporos mállás az uralkodó. Ossz vastagsága 150 m-nek becsülhető. Legnagyobb, 96 m vastagságban a Me-79. sz. fúrás harántolta, 88 m-t haladt benne a Me-75. sz. fúrás, az N-54. sz. fúrás 80 m-t, a Me-76. sz. fúrás 71 m-t, a Me-95. sz. fúrás 62 m-t, a Me-154. sz. fúrás 69 m-t tárt fel az összletből. Ez a rétegcsoport is átmenetekkel kapcsolódik az alatta, illetve felette levőhöz. 5. A karni fődolomit felső rétegcsoportja is barna, sötétbarna, néhol szürkés- barna, nagy része lilás árnyalatú. Az alapanyag szemcsenagysága — különösen a lilás padokban — általában nagyobb, sparitos (63 — 100 ^m közötti). Mikro- sávos közbetelepüléseket ritkán tartalmaz, ezek nem hullámos, hanem sí ma felületűek. Ezeken a részeken igen tömött mikrites-ortomikrites dolomit- padocskák váltakoznak, sok biomorphát és bioklasztot tartalmazó, nagyobb agyagásvány-, és bitumentartalmú részekkel — jellegzetes síma határfelületek mentén. Ennek a felső harmadában néhány vörösbarna, élénk vörös, durván- likacsos pad is közbeiktatódik. Ezek alatt gyakoriak a Myophoria-nyomok. Az N-56. sz. fúrásban 364,0 m és 369,0 m-ben M. inaequicostata (Klipst.), Neomegalodon sp., a Me-88. sz. fúrás 424,0 m-e körül Neomegalodon (N.) cfr. carinthiacus (Háttér) és Nucula sp., került ki a sorozatból. Kőzetkémiailag az előző rétegcsoporthoz hasonlít, átlagosan 1% körüli agyagos elegyrészt (maximum 4,24%) 0,2— 0,3% körüli Fe*‘-t és 0,3 — 0,5%-nvi extrahálható bitumen-mennyiséget tartalmaz. Vastagsága 200 — 250 m. Az N-59. sz. fúrás 196,0 m-t haladt a karni dolomitban, ebből 186,0 m-t az előző rétegcsoport- ban. A Me-91. sz. fúrás 170,0 m-t, a Me-68. sz. fúrás 150 m-t tárt fel ennek az összletnek a felső részéből. 6. A triász összlet záró tagja a területen az alsónóri fődolomit. Ez ural- kodóan drapp, világos szürkésbarna. Vastag, stromatolit, mikrosávos közbe- V é ghn é et ál. : A Nagy egy háza —mányi terület kőszénfekvője és alaphegysége 1 X települések jellemzik. E márgás küllemű, néha szürkés rétegek 0,8 — 1,5 m vastagok is lehetnek, egységes kifejlődésűek, világosabb -sötétebb, hullámos lefutású mikrosávok váltakozásából állnak. Gyakori bennük az üledékkép- ződés közbeni feltöredezés az ún. protointraklaszt képződés. Az alapkőzet jellegzetes szövete a pelmikrit. A stromatolitos közbetelepülések kuszák, szövevényesek; a vékony rétegecskék gyakran egymásba folynak, még csiszolat-méretekben sem követhetők. A zsugorodásból származó üregek, likacsok nem követik a finom rétegzettséget, hanem átnyúlnak a különböző rétegecskéken, rendezetlenül helyezkednek el. A savolvadási maradéka 1,0— 1,5% körüli, Fe--- tartalma 0,2 — 0,5% között változik, bitumen tar- talma 0,2— 0,5%-nyi. Az áthalmozott és szálbanálló dolomit megkülönböztetése A feladat megoldásának kulcsa a jó magmintavétel. Az áthalmozott összlet általában laza, uralkodóan dolomitporral kötött. Nem megfelelő fúrási mód- szerrel már a magcsőből történő kivételnél apró törmelékre és dolomitlisztre hull szét, ugyanilyen problémák adódnak hosszabb tárolás esetén, vagy kiszáradás után. Az azonnali, helyszíni vizsgálat vezethet csak biztos ered- ményre; később csak egy-egy épebben maradt, kötöttebb magszakasz ad támpontot a kőzetkeletkezési körülmények megítélésére. A fúrásokból gyűjtött, típusok szennt válogatott anyag konzerválását polivinilacetát oldattal vákuumban végeztük. Az így tartósított anyagból készültek a vizsgálatra kerülő anyagok. Mai ismereteink szerint nyugodtan állíthatjuk, hogy a kőzetet felépítő szem- csék anyagát, koptatottságát, a törmelékszemcsék irányítottságát, ezek el- oszlását a kötőanyaghoz való viszonyát biztosan meg tudjuk különböztetni. Az áthalmozott dolomitösszlet tagolása Nagyegyházán: A főbauxit-szint alatt általában azonos szövetű dolomittörmelék van. Kötő- anyaga laza vagy cementált dolomitpor, gyakran bauxitos agyag. Néhány fúrásban kőszenes agyagsávokat, sötétszürke agyaglencséket is feltártak, ami a bauxit és a fekvő breccsa áthalmozott jellegét kétségtelenné teszik. Ezek a kő- szenes agyagsávok a törmeléklerakódással egyidejű mocsarak termékei voltak. Az áthalmozott dolomittörmelékben vékony, vörös, vagy szürke bauxit- lencsék (10 — 30 — 40 cm) gyakoriak. A Nagyegyházi-medence DNv-i részén az áthalmozott összletben gyakori a repedéskitöltő vörös kalcit. A bauxit alatti dolomitbreccsa változó vastagságú. Az egykori alaphegység töbreiben 10 — 30 m, a kiemelkedő börcökön el vékonyodik, gyakran ki is marad. Az alsó bauxittelepek vastagsága is ehhez igazodik. Gyakorlati megfigyeléseinket tapasztalatainkat főleg a nagyegyházi terü- leten szereztük. A mostanában meginduló intenzív csordakúti és mányi kuta- tások alapján azt mondhatjuk, hogy itt az áthalmozott összlet és a szálban- álló képződmények szétválasztása nehezebb, mivel az áthalmozott összlet- ben gyakran csak egy dolomitfajta fordul elő. Itt a dolomitszemcsék kerekí- tettsége lehet perdöntő bizonyíték. A fúrások vizsgálatánál a határ megvo- nását még az is nehezíti ezen a területen, hogy itt az alaphegység felső része — viszonylag nagy vastagságban — erősen pori ott. Csordakút területén kevés új fúrás mélyült, a régi fúrások pedig csak néhány m-t hatoltak az alap hegységbe. A fúrásleírásokból utólag csak nagy bizony- 12 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet talansággal lehet eldönteni az elért dolomit áthalmozott vagy szálbanálló jellegét, még kevésbé az alaphegység rétegtani szintjét. Az alsó bauxittelep feletti dolomitbreccsa az alsó szinttől annyiban tér el, hogy színttartóbb (30 — 35 m). A dolomittörmelék változatos szövetű, több triász szint lepusztításából származik. A dolomitbreccsa dolomitporral ese- tenként cementált, máskor laza, szétiszapolható. A kötőanyagnak tekinthető dolomitpor szemcsenagysága 0,06 mm körüli. Vörös és szürke bauxitot, a fedő- részen szenes agyagot több szintben is találunk benne. Ez az ún. felső bauxit- telep nagy elterjedésű cm-es, in-es nagyságrendben, változó vastagságú véko- nyabb szürke bauxit, amelyet a mesterbereki terület ÉNy-i, É-i részén nagyobb összefüggő vörös bauxittelep vált fel. A vizsgált képződmények hidrogeológiai és állékonysági viszonyai A szálbanálló dolomit a nagyegyházi területen uralkodóan karni, kis részben nóri emeletbe tartozó fődolomit. A kettő kőzetfizikai jellemzőkben is eltérő. A karni dolomit szívósabb, repedezésre, zúzódásra kevésbé hajlamos, mint a nóri dolomittípusok. A kőzet állapotát és állékonyságát tekintve Nagyegyházán az alaphegység általában üde dolomitból áll. A tapasztalt porlódás max. 5 — 10 in-es vastag- ságú. A repedések javarészt kitöltöttek. A kitöltések anyaga bauxit, ill. bauxitos agyag, szenes agyag és dolomitbreccsa. A terület DNy-i, Ny-i részéről vörös-fehér kalcitos kitöltés ismert (Me-69., Me-121. stb.). A magminták repedésein és kitöltött hasadékainak falán oldási karasztoso- dási nyomok nem észlelhetők. Ennek oka az eocén üledékképződés elején ki- mutatható nagymértékű lepusztulás, amely a fellazult felszíni dolomitanyagot és a felső — esetleg eredetileg karsztosodott zónát letakarította és a töbrök- ben, mélyedésekben magán a területen felhalmozta. A rekonstruált eocén előtti morfológiát a 3. ábra mutatja. A csordakúti területen a karni dolomit és dolomitmárga erősen lepusztult, vékony, helyenként esetleg csak roncsokban van meg. Az aljzat fő tömegét a ladini dolomit alkotja. Ez rideg, de porlásra hajlamos, tehát nagy kitöltetlen repedésekre nem számíthatunk. Állékonyságát a porlódásra való erős hajlandósága kedvezőtlen irányba be- folyásolja. Ezen a területen a szálbanálló, dolomit felső 10- néha 80 in-e is porlódó dolomitból áll. Ez a vastag porlott zóna arra utal, hogy az eocén üledékképződés megindulása előtt közvetlenül a lepusztítás valószínűleg szü- netelt. (A porlódási jelenségek — amelyek mint látni fogjuk Mánvon is is- meretesek — esetleg az eocén vulkanizmussal kapcsolatos hévforrás-tevékeny- ségekre vezethetők vissza. Erre utalnak a Budai-hegység területén mélyült Budaörs- 1., Budafok- 1., és Júlia majori fúrásokban harántolt telérképződ- ménvek környékén észlelt erőteljes porlódása az alap hegységnek.) A régi csordakúti fúrásleírásokban gyakran szerepel dachsteini mészkő aljzat. Erről több esetben kiderült, hogy a nummuliteszes-alveolinás mészkövet, máskor a barnakőszéntelepek közti édesvízi mészkövet minősítették dachsteini mészkőnek. Egyedül a Cs-101. sz. fúrásban találtunk valóban dachsteini mész- kőből álló konglomerátumot, ami alatt azonban elérték az áthalmozott dolo- mitbreccsát. V é g h n é et ál. : A N agyegyháza — mányi terület kőszénfekvője és alaphegysége 13 in 3. ábra. A Nagyegyházi-medence eocén előtti lepusztított térszínének rekonstrukciója. Tömbszelvény. (Szerkesztette: dr. Oraveoz János). Jelmagyarázat: 1. Főbauxit szint kontúrja Fúj. 3. Ueconstruction of the pre-Eocene eroded surface of the Nagyegyháza basin. Block-diagram. Lege n d : 1. Extension of the Main Bauxite 14 Földtani Közlöny 10S. kötet, 1. füzet A mányi területen az alaphegységet kis részben ladini diploporás dolomit, alsókami dolomitmárga és javarészt alsókarni dolomit építi fel. A ladini dolomit hidrogeológiai és állékonysági tulajdonságait már az elő- zőekben tárgyaltuk. Az alsókarni bitumenes márga- dolomitmárga, márgás dolomit sorozat víz- földtani jelentősége abban van, hogy a nagyvastagságú középsőtriász diplo- porás dolomitot elválaszt ja az ugyancsak felsőtriász dolomitösszlettől, a kettő között vízzáróként viselkedik, és így az egységes karszttömeget tagolja. Az alsókarni dolomit porlódásra szintén hajlamos, porlott zónája gyakran 40 — 60 m-es vastagságban borítja az épebb vagy ép szálkőzetet. E dolomit- pornak helyben maradása ugyanazokra az okokra vezethető vissza mint Csordakúton. Vízföldtani jelentősége a repedések, vetők, eltömésében van. Állékonysági tulajdonságai a porlott részeken nem éppen a legkedvezőbbek. Az ép, üde részek állékonysága jó. Az áthalmozott dolomit vízföldtanilag és az állékonyság tekintetében is el- térően viselkedik. Részben az eredeti kőzetsajátságok, részben az utólagos elváltozások miatt. Az áthalmozott összlet víz vezetőképessége a 0,06 — 0,1 mm átmérőjű aleuri- téhoz hasonló. Korábban említett kőzettani sajátságai miatt repedései nem maradnak nyitva, tehát víz átereszt ése egyenletesnek tekinthető, valószínűleg nem változik ugrásszerűen. Állékonysága kicsi, az összlet kb. 60 — 65% laza, vagy lazán kötött, ami a vágathajtásnál hátrányos tulajdonság. Szerkezeti viszonyok A rétegsorban való — bár egyenlőre nagyvonalú — tájékozódás az egyes rétegtagok területi elterjedésének nyomozását is lehetővé tette. Az összlet dőlése ÉÉNy-i, tehát egy szerkezeti egységen belül délen az idősebb, É-felé egyre fiatalodó rétegek bukkannak felszínre, vagy alkotják a medencealjzatot. Komplikálja a helyzetet, hogy KÉK-NyDNy-i irányú kompressziós jellegű törések mentén az egyes rögsorok eltérő magasságba kerültek. A szerkezeti viszonyokat a medencéken keresztül szerkesztetett szelvények jól mutatják (4. ábra). A medencék D-i peremén egy nagy szerkezeti vonal mutatható ki, amely mentén a D-en elhelyezkedő nóri dolomitsorozat Nv-ról K-felé idősödő karni- ladini sorozattal érintkezik. Nagyegyházánál nóri-felsőkarni, a csordakúti nagy harántvetőtől közvetlenül Ny-ra nóri-alsókarni, a csordakúti -medence peremén nóri-felsőladini, Mánynál alsókarni-felsőladini dolomitsorozat egy- másrakövetkezése figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy az említett nagy szer- kezeti vonal csapása eltérően a kőzetek csapásirányától, közel K— Ny-i irányú. Ebbe a rendszerbe tartozó kisebb mértékű rétegismétlődés van a medencék középtáján is. Nagyegyházán ez karni sorozaton belüli, Csorda-kúton és Mányon azonban a karni ,, fölött” ismét ladini dolomit következik. Ennél a mozgásnál fiatalabb, de szintén az eocén üledékképződés előtti ÉNy— DK-i, ill. erre merőleges törésrendszer eredményeképpen erőteljes fel- darabolódás és térszín elegvengetődés következett be. Ny-on egy mély rögsor alakult ki nóri sorozattal, beleértve a dachsteini mészkövet is. Á nagyegyházi medence területén kiemeltebb karni-rögsor, Csordakúton és Mányon felső- V é g h n é et cd. : A N agyegyháza — mányi terület kőszénfekvője és alaphegysége 15 4. ábra. A Nagyegyháza— Csordakút— Mányi-medencék jellegzetes földtani szelvényei. J e 1 rn a g y a r á z a t: 1. Nóri fődolomit, 2. Karai fődolomit, 3. Ladini-kami dolomit, 4. Ladini dolomit, 5. Vörös kalcitos dolomit, 6. Át- halmozott dolomit bauxittal, 7. Alsó-középsőeocén kőszén, 8. Eocén kiemelten alveolinás mészkő, 9. Felsőoligocén homok és agyag, 10. Felsőmiocén mészkő, meszes homok, agyag, 11. Pliocén homok, agyag, 12. Pleisztocén lösz Fig. 4. Representative geological profiles of the Nagyegyháza— Csordakút— Mány basins. L e g e n d : 1. Norian Hauptdolomit, 2. Camian Hauptdolomit, 3. Ladinian-Camian dolomité, 4. Ladinian dolomité, 5. Red calcitic dolo- mité, 4. Ladinian dolomité, 5. Red calcitic dolomité, 6. Redeposited (allochthonous) dolomité with bauxite, 7. Lower to Middle Eocéné coal, 8. Eocéné limestone strikingly Alveolina-bearing, 9. Upper Oligocene sand and clay, 10. Upper Miocéné limestone, calcareous sand and clay, 11. Pliocene sand and clay, 12. Pleistocene loess 16 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet ladini-alsókarni sorozat került magasabb, kiemelt szerkezeti helyzetbe. DNy- ról ÉK-felé tehát idősödő aljzaton indult meg az eocénben, esetleg már a felső- krétában a dolomittörmelékes összlet, bauxitát halmozódás, majd a kőszén- telepek kialakulása. A bauxittelepek lerakódását is ezeknek az ÉNy-DK-i árokrendszernek kialakulása határozta meg. Az eocén utáni törések irányá- ban kissé É-felé elfordultak és a Ny-i, ill. K-i perem felé inverziót is mutatnak, így az eredetileg legmélyebb Ny-i terület került kiemelt helyzetbe, az egykori legmagasabb mányi terület pedig ma a legmélyebb medencerészt alkotja. A Nagyegyházi-medence a csordakútihoz képest mélyebb szerkezeti helyzetet foglal el. Geological problems concerning the basin deposits and bedrocks underlying the Nagyegyháza — Mánv Coal Measures in Hungary E . Végh-Neubrandt, M. Fáy-Tátray, P. Mensáros, L. Balásházy The authors are reporting on their newest results in studying the redeposited dolomité sequence containing bauxite bodies and the overlying beds in the Nagyegyháza — Csorda - kút and Mány basins in the Southern foreland of the Gerecse Mountains. The so-called redeposited sequence differs more or less distinctly from the substratum as far as its lithological and sedimentary-geological characteristics are concerned. As shown mainly by experiences gained in the Nagyegyháza Basin, it includes the following subdivisions : The breccias underlying the so-called lower bauxite horizon (the Main Bauxite) consist of dolomité detritus of usually identical texture. The mátrix is predominantly dolomité powder, loose, unconsolidated or cemented at 15 to 20% ratio, or it is repre- sented by red or grey bauxitiferous clays, locally even with bands of carbonaceous clay. The Main Bauxite strikinglv varies in thickness, as being controlled, in its deposition, by palaeomorphology (0 to 30 m). The dolomité breccias overlying the lower bauxite horizon are polymictic and of more uniform thickness (30 — 35 m), being cemented, as a rule, by an unconsolidated dolomité powder. Interbedded layers of red and grey bauxites, bauxitiferous clays and, in the hanging wall, carbonaceous clays, alsó occur. In the Csordakút and Mány basins, it is the monomictic breccias that are more frequent and their subdivision is rendered difficult by the poor state of the matériái eored. Because of the scarcity and poor preservation state of the fossils, the great thickness and faciological identity of the sediments the only means fór subdividing the substratum is to study the rnicrofacies. Important features are: rock colour, predominant texture type, frequency of interbedded layers of different texture and their thickness. Of the boreholes, it is N-57 that has uncovered the oldest formation representing the upper part of the Ladinian Diplopora Sequence. Samples recovered from 552.2 m contain forms standing close to Diplopora aff. annulata (Schafh.). The dolomité is light in colour and shows a crystalline mosaic texture. It contains interbedded algal laminites from 10 to 20 cm thick, microbanded and proto-intraclastic. The presence of the Lower Carnian mari and dolomitic mari sequence continuously developing from the Ladinian dolomites in this area has been proved by drilling (e.g. MA- 102). Its thickness can be estimated at 50 to 80 m. The íowermost 200 to 250 m part of the Carnian Hauptdolomit is constituted by mostly grey dolomites of crystallized texture patterned with dark grey microbanded layers of 0.5 to 0.8 m in thickness. This is followed by an about 150 m thick brownish series containing laminated-microbanded intercalations and worm-tracks. The uppermost sequence is represented by somé 200 to 250 metres of brownish dolomité with frequent purple-shaded varieties. Below the reddish-brown bed there are frequent traces of Myophoria. The final member of the Triassic complex is the Norian Hauptdolomit, a predomin- antly rigid rock of beige colour, frequently intraformationally brecciated. Interbedded stromatolite layers of 0.8 to 1 .5 m thickness are characteristic. V é g h n é et dl.: A Nagyegyháza — mányi terület kőszénfekvője és alaphegysége \ 7 Hydrogeologically, the redeposited, allochtonous sequence is characterized by low permeability, its stability characteristics from the viewpoint of mining being usually rather unfavourable. The same is the behaviour of the uppermost, faulted and fractured zone of the basement, which is 5 to 10 m thick at Nagyegyháza, being substantially thicker, some- times even 40 to 80 m, at Csordakút and Mány. The hydrological characteristics fór water control underground are favourably influenced by the traces of dissolution obser- vable on the walls of fissures in the dolomité bedrock. The wide fissnres are usually filled with a sediment similar in composition to the allochthonous sequence. Calcitic fill is unfrequent. It is only the red calcitic fill observed in the western part of the Nagy- egyháza Basin that is worth of attention. Its removed fragments can be found in the allochthonous sequence as well. The importance of the Lower Carnian mari sequence consists in the fact that it separ- ates the Diplopora dolomité of great thickness hydrogeologically from the Hauptdolomit. The generál dip of the basement is a no rth—north western one. In accordance with this the outcrops of ever older formations are traceable within each structural unit in a SSE direction. Somé constituents of the sequence recur repeatedly along compression faults of ENE — WSW and E— W orientation. Such a repetition can be shown to occur at the Southern margin of the basin and, in a less distinct form, in the centre of the basin as well. Younger than this movement, though equally pre-Eocene, is the fracture System of NW — SE direction and that normál to it fractures responsible fór that particular palaeomorphological pattern in which, at the beginning of sedimentation, the western areas lay deeper than the eastern ones. The direction of post-Eocene fractures was a westerly one, though with an inversion towards the eastern margin. So the originally deeper-situated western area was uplifted, whereas the eastern one, the Mány Basin, subsided. 2 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 18—28 A Tatabánya-Nagyegyháza-Mány terület földtan-teleptani viszonyai Dr. Gerber Pál (5 ábrával) A múlt század végén a MÁK Rt. megbízásából a Zsigmondy féle fúró vállalat végzett szénkutatást a területen, amelynek keretében 1896. márciusában a 4. sz. kutatófúrás 6,8 m barnakőszenet fúrt át a később Tatabányai-medenceként ismert terület D-i részén. Az év közepéig további 12 fúrás tárta még fel a szenet és már 1896. augusztusában megkezdték az 1. sz. lejtősakna mélyítését. Az első csille szenet 1896. december 23-án küldték a felszínre és 1897. februárjában már a termelés is megkezdődött. A fenti kutatás alapján készült szénvagyon- becslés 20 km2-nyi produktív területet, 200 millió t. szénvagyont valószínű- sített. Eddig 152 millió tonna szenet termeltek és még — leszámítva a gazda- ságtalan, gyengébb minőségű égőpalákat — kb. 25 millió t kitermelésével számolunk az erősen visszafejlődő medencében. A Tatabányán meginduló bányászkodással egvidőben vizsgálták már a környéken a további szénkutatási lehetőségeket. Telegdy Roth Lajos javaslatára 1898-ban két fúrást mélyítetteteft a Magyar Általános Kőszénbánya Rt, amelyeket 1903—1905. években további 4 fúrás követett. Nem ismerjük ezek helyét, csak annyit tudunk, hogy ezek a fúrások szenet nem mutattak ki, így több szakértő együttes véleménye alapján a területet szénkutatásra reménytelennek nyilvánították és a további kutatási jogot fel- adták. 1923. évben indult meg iijabb kutatás a nagyegyházi területen Vitális I. javaslatára, aki az ismert szakvéleményekkel szemben bízott a terület produk- tivitásában. Javaslatára a Salgó Rt. 1926-ig összesen 27 fúrást mélyített, amelyek közül 13 produktív volt. Ezekből ismertté vált, hogy két barnakő- széntelep található a medencében, amelyek közül a vastagabb alsó telep köz- vetlenül a triász dolomit alaphegységre települ. A megismert produktív terület további kutatására a jogot ismét a MÁK Rt. szerezte meg és 1940 — 42. években a medence Ny-i részén 13 fúrást mélyítet- tek, amelyek közül 8 harántolta a barnakőszéntelepeket. Felderítő szinten tehát a kutatás már 1942. évben megtörtént. A nagyobb mélység és a védőréteg hiánya miatt azonban a területet erősen vízveszélyes- nek nyilvánították, ezért a terület további kutatása a felszabadulás után is háttérbe szorult addig, míg a távlati tervek az újabb területek bekapcsolását meg nem kívánták. Ettől kezdve a Vállalat erősen szorgalmazta a kutatást. Á medence előzetes szintű kutatására 1958 — 60. években került sor újabb 7 fúrás lemélyítésével. A részletes kutatás 39 újabb fúrással 1963-ban kezdődött meg és 1966. év elején fejeződött be. Az 1967. évben elkészült kutatási zárójelentés alapján az G e r b e r : Tatabánya— Nagy egyháza — Mány földtan- teleptani viszonyai 19 Országos Ásványvagyon Bizottság 1968-ban a terület megkutatottságát bánya- telepítés tervezésére alkalmasnak minősítette azzal, hogy a vízföldtani viszo- nyok tisztázására további kutatást tart szükségesnek. Ezt követően a BÁTI-ban készült már a nagyegyházi felső telep lefejtését célzó bányanyitási terv, amely azonban a kis szén vagyon, a viszonylag nagy költség, valamint a még tisztázatlan hidrogeológiai problémák miatt nem került felterjesztésre. Gazdaságosabb megoldásnak látszott a terület teljes szénvagyonának aktív vízvédelem mellett történő leművelése, amelyet az ALUTERV dolgozott ki. Mányon a különböző, pozitív szakvélemények alapján már a 20-as évek elején több fúrás mélyült. Azonban a MÁK Rt. és a Budapestvidéki Kőszén- bánya Rt. is eredménytelenül kutatott és így a 60-as évek elején még csak egy kisebb produktív területre volt remény. A csordakúti 4 fúrással megismert szelvény folytatását javasolta a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, amely a Mány községig terjedő területen 5 fúrást jelentett. A csordakúti terület keleti folytatásában 1964-ben megvalósult fúrások iga- zolták a terület produktivitását, így javaslatunkra egy kb. 100 km2-nyi terü- leten indult meg a háló szerinti kutatás. Több produktív fúrás volt a jelenlegi mányi területen és egy kisebb terü- leten Zsámbék mellett is találtunk barnakőszenet. A további kutatást most már a megismert mányi területre javasoltuk koncentrálni, azonban a 60-as évek végén és a 70-es évek elején a Vállalat ismételt sürgetése ellenére, igen vontatottan haladt csak a kutatás. 1970-ben elkészült a felderítő kutatásról egy jelentés, majd az előzetes szintű kutatás értékelését végezte el a Bánya- földtani Osztály. Ennek alapján a részletes kutatást indokoltnak tartotta az OÁB, így az elkészült kutatási terv alapján már a részletes kutatás indult a területen. A kutatás egyik legfontosabb feladata a hidrogeológiai viszonyok tisztázása volt. A bányák vízvédelmének tervezése során ugyanis igen sok tisztázatlan probléma vetődött fel, továbbá igen sok vitát váltott ki a vízszintsüllyesztés tágabb környékre várható hatása. Jelenleg már nagymértékben tisztáztuk a terület vízföldtani felépítését, így nagy biztonsággal tervezhető a bányák vízvédelme és úgy érezzük, hogy a korábbi vitás kérdésekre egyértelmű választ tudunk adni. Nagyegyházán a kutatás jelenlegi üteme befejezés alatt áll, így a szén és a vízföldtani részletes, a bauxit pedig az előzetes kutatási fázisnak megfelelő ismeretességet ér el. Az eddig lemélyült 221 db fúrás kb. 85 ezer fm-el. A Nagyegyházától K-re levő magasabb helyzetű csordakúti területen már működő barnakőszénbánya van, a bauxit megkutatására pedig a közeljövőben sor kerül. A mányi területen felderítő szintű kutatás 1970-ben, az előzetes 1974-ben fejeződött be és jelenleg a részletes kutatási fázis kivitelezését kezdtük meg a rendelkezésre álló szerény fúrási kapacitással. A szén és vízföldtani helyzet, valamint a bauxit felderítő, előzetes szintű tisztázására 137 db fúrás kb. 80 ezer fm lefúrást terveztünk be. A kutatási adatok menetközbeni folyamatos értékelésével azonban úgy gon- doljuk, mód lesz a programot módosítani és egy kisebb fúrásszámmal is bizto- sítani tudjuk a tervezéshez szükséges adatokat. A vázlatosan ismertetett kutatási helyzet után foglaljuk össze a terület földtani felépítését. 2* 20 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 1. ábra. A Tatabányai-medence átnézeti térképe. Jelmagyarázat: 1. Bányatelek határ, 2. Függőleges akna, 3. Lejtősakna, 4. Szénszállító függőpálya, 5. Szénszállító gumiszalag, 6. Vízfolyás, 7. Mezozóos peremhegység, 8. A bamakőszéntelep határa, 9. Fúrás G e rb e r : Tatabánya — N agyegyháza — Mány földtan- teleptani viszonyai 21 A bemutatott térképen látható, hogy a terület Tatabányától Mányig négy önálló egységre tagolható, azonban genetikailag tulajdonképpen két medencét különböztethetünk meg, amint azt a későbbiekben látni fogjuk. A legidősebb képződmény a vizsgált területen, vagyis a fenti barnakőszén- medencék aljzatában és azok peremén a triász ladini diploporás dolomit, amely több helyen a mányi medencerészben, ill. néhány fúrásból a csordakúti területen ismert. Általánosabb elterjedésű a kami dolomit. A nagyrészt le- pusztult nóri fődolomit maradványai is ismeretesek a nagyegyházi területen. Tatabányán már a fiatalabb triász tagok a nóri fődolomit, és dachsteini mészkő, valamint a raeti dachsteini mészkő alkotják a medence aljzatát és felszíni környezetét. A mezozoikumból még ismert a Tatabányai -medence nyugati felén a jura liász mészkő eróziós foszlányokban, és a tektonikai árokban általános elterje- désben az apti emelettől a cenoinánig terjedő kréta rétegsor. Tatabányától K-re eső barnakőszénterületeken a fiatalabb mezozóos képződmények nem ismer- tek. A jura és kréta időszakban lepusztítás volt ezen a területen, ill. a kréta folyamán a nyomokból ítélve nagyobb mennyiségű bauxit képződött a Vértes és Gerecse K, ill. DK-i peremén a szóbanforgó medencék környékén. A kréta végi larami mozgásokkal erős térszíni változások következtek be és ennek hatására az alsóeocénben már jelentős tengerelőnyomulással számol- hatunk. Partközeli lagúnákban megkezdődött az üledékképződés. A száraz - földi-édesvízi-csökkentsósvízi, majd tiszta tengeri képződmények jelzik a tenger fokozatos térhódítását. A vizsgált területen az alsóeocénben a Tatabányai -medencében indult meg először a barnakőszénképződés, míg az ettől K-re eső medencerészekben a kréta-végi tektonizmus hatására kialakult üledékgyűjtőkben inkább a lepusz- tult bauxit és a triász törmelék halmozódott fel. Az eocén transzgresszió Tatabányán Ny— ÉNv-felől történhetett, míg a Tatabányától meddő sasbérccel elválasztott Nagvegyházi-mányi-medencébe DK-felől nyomulhatott be az eocén tenger. Az időben később történő tenger- elöntés tehát fiatalabb kőszénképződési időszakot jelöl. E rövid vázlatos ismertetés keretén belül nincs lehetőség rétegtani kérdések elemzésére, így a részletesebb rétegtani taglalás helyett inkább a barnakőszén- telepes rétegösszlet teleptani vonatkozásaival foglalkozunk. Tatabányai medence Az eocén elején szárazföldi tarka agyagok töltötték ki az erodált alaphegység - térszínt a medencében, majd erre települt édesvízi agyagok után megkezdődik a főtelep képződése agyagos barnakőszénrétegekkel, helyenként édesvízi mészkőbetelepülésekkel. Fokozatosan javuló minőséggel a főtelep 35 m vastag- ságot is elér. A kifejlődése nem azonos az egész medencében. K-en csak kisebb meddő- beágyazásokkal tarkítva, egységes telepről beszélhetünk, amely Ny-felé kü- lönböző vastagságú közbetelepülésekkel elválasztva több padra oszlik. A teljes rétegsorban a gyakorlatban 6 különböző szintet képviselő telepet ismerünk, amely azonban a tektonikai árokban, ill. a Ny-i sasbércen csak hiányosan található meg. 22 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 1 - — ' 2*3 - * 4 5 — 6 7 £0 öf " 9 ® 2. ábra. A Tatabányai-, Oroszlányi-, Nagyegyházi-, Csordakúti-barnakőszénmedencék és a kutatási terület átnézeti térképe A telep alján található agyagos barnakőszén 2000 — 4000 közötti kalória értékkel rendelkezik, általában 20 — 50% közötti hamutartalommal . A medence középső részén a közbetelepüléssel elválasztott égőpala Ny, ill. D-ről É-felé minőségileg gyengébb lesz, így a tektonikai árok középső részén már nem éri el a 2000 kalóriás műrevalósági határt. A tatabányai minőségi barnakőszén átlagos kalória tartalma 4867 kai., amely 4000—6000 kai. között változik. G e r b e r: Tatabánya — Nagy egy háza — Mány földtan-teleptani viszonyai 23 A főtelep fedőjét csökkentsósvízi agyag alkotja, amelyben még két barna- kőszéntelepet ismerünk. A főteleptől 1,5 — 2,0 m távolságban található az ún. kísérőtelep 0,3 — 0,8 m vastagságban. Ezt kis vastagsága miatt nem műveljük. A medence DK-i felén a főtelep felett 10—15 m távolságban fejlődött ki a kis- telep 2,0 m-es maximális vastagságban, amelyet nagyobb területen — ahol műre érdemes volt — már lefejtettek. Felette 4 — 5 m vastag csökkentsósvízi agyag, majd tengeri operkulinás már- ga települ. A középsőeocén alján kisebb tengeroszcillációnak megfelelően csökkentsós- vízi rétegeket találunk, majd tengeri perforátuszos márga, homokos márga képződmények következnek. Kisebb regressziót jelez az ún. felső perforátuszos rétegösszletben található csökkentsósvízi betelepülés kisebb barnakőszéntelep nyomokkal, amelyet újabb tengeri összlet követ. A medencebeli fácies az elmondott összletben agyag, márga, homokos agyag és agvagmárga. Az ennek megfelelő medenceperemi fáciesben márga, mész- márga és mészkő található. A legfiatalabb eocén képződmény a discocyclinidás mészkő a medence köze- pén, Ül. a D-i peremén. Ny -felé fokozatosan vastagodó szárazföldi oligocén, majd a pleisztocén zárja a fedő rétegsort. Nagyegyháza-mányi medence Kifejlődésben jelentős eltérés mutatkozik a Tatabányán megismert réteg- sortól, de eltérés van az egyes medencerészek között is, ezért Ny-ról K-felé haladva ismertetem az egyes medencerészek rétegtani felépítését. Nagyegyháza A hidrogeológiai fúrások nyomán megindult nagyméretű kiegészítő kutatás eredményeként ma már tudjuk, hogy az alaphegységre Ny-ról K-felé csökkenő vastagságú áthalmozott dolomitösszlet települ. Helyenként az alaphegységre települve, máshol az áthalmozott összletben található a jelentős vastagságot is elérő bauxit. Kisebb vastagságban, vagy nem ipari minőségben az egész medencében kimutatható, de nagyobb vastagságban és összefüggő telepszerű kifejlődésben csak a medence Ny-i részén, a vastagabb át halmozott összlet területére korlátozódik. Az áthalmozott összlet általában egy barnakőszén-, bauxit- és dolomit- szemcsékből álló összecementált összlettel zárul, amely 6 — 8 m vastagságot is elérhet. Erre települ az alsó telep, amely a medence közepén homogén, beágyazások- tól mentes, a Ny-i medencerészben két-három padxa oszlik. Az alsó telep leg- nagyobb vastagsága közbetelepülés nélküli telep esetén a 15 m-t is meghaladja, átlagosan 6 m körüli művelhető vastagsággal számolhatunk. Az alsó telep közbetelepülései édesvízi mészkövek, amelyek legnagyobb vastagsága 2,0 m körül van. Az alsó telep feletti közbetelepülés nem egységes, a telep közvetlen fedője- ként egy kb. 18 m átlag vastagságú édesvízi mészkő ismeretes, amelyre 10 m vastagságú, ugyancsak édesvízi agyagmárga települ. E felett fejlődött ki a 24 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 00 '*» I I C"* 1 i UD m m 1 1 1 liliJ cm 1 3. ábra. A Nagyegyháza— Csordakút— Mány környéki barnakőszén- és bauxitkutatási terület. Jelmagyarázat: 1. Triász, 2. Eocén, 3. Oligocén, 4. Miocén, 5. Pliocén, 6. A bamakőszénterület határa, 7. Bauxitréteget harántolt fúrás G e r b e r : Tatabánya — N agyegyháza — Mány földtan- teleptani viszonyai 25 4. ábra. A Nagyegyházi-medence. Jelmagyarázat: 1. A felső barnakőszéntelep számbavételi határa, 2. Az alsó barnakőszéntelep számbavételi határa, 3. A főszinti bauxit számbavételi határa, 4. Barnakőszén- és bauxitkutatófürások, 5. Hidrogeológiai fúrások, 6. Felszíni triász kibúvások 26 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet felső telep, amely meddőbeágyazásokkal tarkítva, több padra oszlik. Elterje- dési területe kb. 0,8 km2-el nagyobb, mint az alsó telepé. A felső telep kisebb vastagságú művelhető barnakőszénpadokkal, vagy paddal rendelkezik átlagosan kb. 3,5 m vastag művelhető széntelepet, ill. tele- pes összletet vehetünk figyelembe. A közvetlen fedőben néhány helyen 1 — 6 m vastag faunamentes homokkő ismeretes, amelyre általános elterjedésben 20—40 m vastag csökkentsósvízi molluszkás agyag, agvagmárga települ. Ezt követi egy tengeri márga, mészmárgarétegsor jellegzetes középsőeocén fauná- val 12 — 32 m közötti vastagsággal. Felette az igen jellegzetes alveolinás mészkő található, amelynek vastag- sága átlagosan 20 m körül van. Erre sekélytengeri képződmények, az ún. striatás rétegek települnek 40 — 60 m vastagságban, amelyben csökkentsósvízi betelepülések ismertek. Ez utób- biakban szenes agyag, ill. kőszéneres homokkő jelzi a korábban ,,fornai telep- nek” ismert barnakőszéntelepet, ill. a szénképződési időszakot. Felette tengeri márga, mészmárga ismeretes, majd a discocyclinidás mészkőréteggel zárul az eocén. A felsőoligocén összlet, amely eróziós diszkordanciával települ az eocénre, szárazföldi tarka agyaggal kezdődik, de faunával igazolható csökkentsósvízi, sőt sekélytengeri rétegeket is találhatunk benne. Homok, agyagos homok, homokos agyag váltakozik eléggé szeszélyesen az összletben, amely ebben az időszakban változó mértékű transgressziót jelez. Vastagsága Ny-on 60— 100 m, maximálisan a 370 m-t is eléri. Felette a pleiszto- cén lösz és agyag 15 — 30 m vastagságban található. Majd a vékony holocén talajréteg zárja a fedősorozatot. Mány A Mánvi-medencerészben ugyancsak nagyobb vastagságban kimutatható az áthalmozott dolomit összlet , amelyben alsólutécira utaló foraminiferák is találhatók. Bauxitnyomok itt is ismeretesek, ezek kutatása folyamatban van. A barnakőszéntelepes összletben három telepet különböztetünk meg. Az alsó telep a legvastagabb, amely 30 m vastagságot is elér. Átlagosan 15 m. Minőségi megoszlása szerint kb. 60% tiszta barnakőszén, 40% égőpala. Felette vékonyabb édesvízi mészkőréteget találunk, amely felett édesvízi és csökkentsósvízi márga települ 1,0 — 30,0 m vastagságban. A középső telep átlagos vastagsága 2,0 — 2,5 m amely a meddőbeágyzások- kal helyenként 9 m vastagságot is elér. Tiszta csökkentsósvízi beágyazás választja el a felső teleptől, amely a leg- kisebb vastagságú, de a legjobb átlagminőségű. Átlagosan 4500 kalóriájú barnakőszenet ismertünk meg ebben a telepben 1,0 — 2,0 m közötti átlagvastag- sággal. A telepes összlet közvetlen fedője kb. 20 m csökkentsósvízi agyag, amelyre egy változatos tengeri összlet települ. Az ún. perforátuszos, striatu- szos szint után a jellegzetes alveolinás mészkövet találjuk 8 — 16 m vastagság- ban. A medence D-i, DNy-i részén több helyen az alveolinás mészkőre települve egy néhány m-től 61 m-ig kivastagodó áthalmozott dolomitösszletet találunk, amelynek pontos elterjedési területét a további kutatásokkal kell majd tisz- táznunk. Felette a felső striatuszos összlet települ, amelyben csökkentsósvízi G e r b e r : Tatabánya — Nagyegyháza — Mány földtan-teleptani viszonyai 2 5. ábra. mészkő, Nagyegyháza Csordakút 30 A kutatás alatt álló területek átlagos telepszelvényei. Jelmagyarázat: 1. Numuliteszes, alveolinás , 2. Csökkentsósvízi agyag, 3. Márga, 4. Bamakőszéntelep, 5. Édesvízi mészkő, 6. Bauxit, 7. Áthalmozott dolomit 28 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet betelepüléseket találunk, lencsésen kiékelődő barnakőszéntelepekkel és édes- vízi közbetelepülésekkel. Az oligocén összlet vastagsága 45 — 370 m között változik igen változatos kőzettani összetételben és kifejlődésben. A szárazföldi tarka agyaggal induló összlet az oligocén végén csökkentsósvízi, sőt sekélytengeri kifejlődésű agyag - márgákkal zárul. A miocénből a felsőtortonai és szarmata üledékek ismeretesek agyag-homok, agyagmárga és mészkőkifejlődésben. Az alsópannon is nagyobb vastagságban képviselve van már a medence Ny-i részén, homokos rétegekkel. Vázlatos ismertetésemet azzal kívánom befejezni, hogy remélem sikerült bemutatni ezt az igen gazdag szénbázissal rendelkező barnakőszénterületet, amelynek értékét kb. 200 millió t kitermelhető szénkészlet mellett nagymérték- ben emeli a jelentős bauxitvagyon is. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 29—31 Bányaföldtani adatok a Márkus-hegy eocén barnakőszénmező felépítéséhez és vízvédelmi viszonyaihoz Dr. Gondozó György * Összefoglalás: A klasszikus földtani szakirodalomban ismert Mór — Puszta- vám— Oroszlány barnakőszénmedence kutatása gazdaságföldtanilag jelentős eredmény - nyel zárult, amely alapul szolgál egy korszerű, 30 — 35 év élettartamú barnakőszén- bánya létesítéséhez. A Márkus-hegy bányaterület vázlatos földtani és hidrogeológiai viszonyait tartal- mazza ez a tanulmány, amely az ipari geológiai kutatómunka néhány problémáját, általánosítható tanulságait is érinti. Előzmények A Mór— Pusztavám — Oroszlány medencerészben az eocén barnakőszén kutatását és termelését az Oroszlányi Szénbányák Vállalat végzi. Ezen meden- cerész déli szegélyén van a Márkus-hegy, amely kis, jelentéktelen -j- 253,00 M Af-i magasságú, ezerjó szőlőtőkékkel övezett domb, szerény szomszédja a klasszikus földtani irodalomból ismert Antal -hegynek. A termelő bányaüzemek szénvagyon készletének pótlása céljából 1954-ben javasoltuk a kutatás kiterjesztését olyan területekre is, amelyeken korábban ilyen célú geológiai munka nem volt. A földtani viszonyok irodalmi és helyi gyakorlati ismeretek alapján szerényen, de bizakodva mélyítettük 1958. évben az első szénkutató mélyfúrást. A kedvező eredmény alapul szolgált a kutatás folytatásához, akkor is amikor a széntermelés mérséklése a kutatási munkát lassította. A megalapozott tervek végrehajtása, a kutatási eredmények értékelése olyan bányaföldtani eredményeket hozott, amelynek alapján kiteljesedtek egy leendő szénbányaüzem alapjai. Ez az eredményes bányaföldtani munka szerény emléket állít azok tiszte- letére, akik megteremtették és élettel töltötték meg az ipari geológiát, a bánya- földtani szolgálatot. Tisztelettel adózok Vitális István, Vadász Elemér, Vitális Sándor néhai professzoroknak, akiket több tudós és gyakorló ipari geológus nemzedék taní- tójának vallók. Kutatási alapadatok A Mór— Pusztavám — Oroszlány medencerészben Vértessomló határában természetes barnakőszénkibúvás hívta fel 1780-ban a szakemberek figyelmét. Ezt követően bővült és terjedt a medencerész gazdaságföldtani felismerése és * Elhangzott a MET „Az Északkelet Dunántúl eocén barnakőszénkutatás és termelés kérdései” témájú Vándor- gyűlésén (1975. X. 2—3. Tatabánya) 30 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet jelentősége, 1780-tól kezdetét vette a tudatos földtani kutatás és a gazdaságos termelés. A kutatások és a bányaföldtani eredmények rendszeres összegyűjtése és azok értékelése szolgálnak alapul a reménybeli bányamezők feltárásához előreláthatóan a 2000. év utáni időkben is. A Mór— Pusztavám — Oroszlány medeneerészben a rendszeres bányászati termelés az eocén korú szénkincs értékesítésére 1921-ben kezdődött Mór hatá- rában és 1937-ben Oroszlány községtől délre. A bányászat bázisát a medencerész akkor ismert legkedvezőbb geológiai viszonyokkal rendelkező egysége alkotja (XVI — XVII— XXII— Iker-akna üzemek 1921— 1990-ig). Az 1947. óta végzett céltudatos bányaföldtani adatgyűjtés és kutatás a Vértes -hegység pereméhez simuló, bányászati igények szerint még kedvezőbb területi egységeket kapcsolt a termelésbe (Külfejtések, Csukató— Katona- csapás—XXIII. bányaüzemek, 1953 — 68. évek). A medencerészről kialakult vélemény az volt, hogy a kedvező geológiai vi- szonyokkal rendelkező területekkel le is határolódott a bányászati fejlesztés lehetősége, a meglevő készletek termelésére rendezkedünk be. 1958. évben készült el a kutatási javaslat a Márkus-hegy területére. 2 db. kutatófúrás 1959. évben le is mélyült és az eredmény eloszlatta a bizonytalan- ságot: eocén korú, két műreérdemes telepet harántoltak, 280 m mélységben. 1959—1970. évek közötti további 111 db kutatófúrást mélyítettünk 47 efm összter jedelemben . A kutatás gazdaságföldtani eredményei A Márkus-hegyen 1959. évben megkezdett kutatás évről-évre bővült, ki- teljesedett, akkor is amikor sokan úgy vélték, hogy ezen a területen a kutatás folytatásának és a szénvagyon kitermelésének nincs értelme. Most 1976. van. A Márkus-hegy I — II— III. néven 18,1 km2 területen el- készültek a kutatási zárójelentések és ezeknek alapján az Országos Ásvány- vagyon Bizottság a következő Szénvagyonmérleget hagyta jóvá Márkus-hegy bányaüzem néven (a részadatokat mellőzöm). Földtani készlet mintegy 60 Mt. Kitermelhető készlet mintegy 54 Mt. A területen a részletes kutatási fázis befejeződött. A műveléshez szükséges akna telepítési terveket a Bányászati Tervező Intézet elkészítette és állami nagy beruházásként elkezdődött a bányaépítés az ,, eocén program” keretében. Ennél szebb eredménye a gyakorlati geológiai kutató munkának csak akkor lesz, ha a kitermelt szénvagyon a Dunántúli Gyűjtőerőműhöz jut, energiává alakulva az országot táplálja. Vázlatos bányaföldtani adatok A medencerészre jellemző, azzal megegyező a Márkus-hegy megismert föld- tani felépítése: holocén-pleisztocén-oligocén korú rétegek a három szintű felső- középső-alsóeocén korú képződményekre települnek. Az alsóeocén képződmé- Gondozó: Bányaföldtani adatok a Márkus-hegy eocén barnakőszénmezőhöz 3 J nyék között van a bamakőszéntelepes csoport. Itt sem fiatalabb sem idősebb eocén rétegekben barnakőszéntelepek nincsenek. A harmadidőszaki képződmények jelentős vastagságú kréta rétegekre tele- pülnek. Egyes alapkutató fúrásokban a kréta összlet vastagsága 530 — 550 m. melyből a turriliteszes agyagmárga és az apti tarkaagyag együttes vastagsága 500 m, a többi krinoideás mészkő. A mélyfekvő triász dachsteini mészkő. Átlagos rétegleírás: Oligocén : Eocén: Kréta : Júra: Triász : agyagok: szürke és tarkaagyag; homokkő: finom-durva szemű, kovás -meszes kötőanyagú, konglo- merátum; agyagmárga, operculinás márga, osztreás-korallos márga, barna- kőszén, agyag, tarkaagyag. turriliteszes agyagmárga, márga, requieniás mészkő, apti tarka- agyag, krinoideás mészkő, hiányzik. dachsteini mészkő. A megkutatott terület kiterjedése: — csapásirányban: 6,3 km — dőlésirányban: 2,8 km Barnakőszéntelepek jellemzői : III. sz. telep: „alsó kísérő telep” „palás” barnakőszén, nagy, elnyúlt „lencse” alakú kifejlődéssel, a peremi elvékonyodás szenes agyag, a telep átlagvastag- sága: 1,40—1,5 m. Fűtőérték: 2900 kcal/kg. Hamutartalom: 32%. Homokos, szürke, kövületmentes agyagra települ. II. sz. telep: „főtelep” barnakőszén „palás” barnakőszén, helyenként 5 — 15 cm-es agyagbetelepüléssel. A telep egységes, egész területen kifejlődött, D-en Mór felé tapasztalható kiékelődés. Átlagvastagsága: 2,3 m. Fűtőérték: 3400 kcal/kg. Hamutartalom: 27,0%. Agyagos, homokos, kövületes „közkő” rétegre települ. I. sz. telep: „felső telep”: jó minőségű, fényes barnakőszén. Általánosan el- terjedt, DK-en és DNy-on kiékelődéssel. Átlagvastagság: 1,80 m. Fűtőértéke: 4400 kcal/kg. Hamutartalom: 14%. Az I. sz. telep fekvője agyag és kövületes márga, fedője osztreás-korallos márga. A telepek délről-észak felé dőlnek. 3 — 7°-al, legkisebb mélység: 200 m (+ 60 mAf.) a „Móri-árok” menti határ közelében, legnagyobb mélysége: 410 m, (— 250 mAf.) a K-i határ mentén. A Márkus-hegyen a tektonikai vonalak irányai megegyeznek a Középhegységi jól ismert főirányokkal: ÉK — DNy és erre merőleges ÉNy — DK-i irányúak. A szénmező bányatelek határait is szerkezeti vonalak képezik: D-en és Ny-on a „móri-árok ’ északi partja, É-on egy 40—60 m-es vető, Ken a működő üze- mek felé 180 m-es vető a határ. 32 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Hidrogeológiai adatok A barnakőszéntelepek a triász karsztvíz nyugalmi szintje — -f- 140 mAf. — alatt helyezkednek el. Ennek ellenére a terület nem vízveszélyes! Kedvező hidrogeológiai tapasztala- tok, jelentős vastagságú védőrétegek a vízbetörés lehetőségeit kizárják. A triász dachsteini mészkövet, a főkarsztvíztároló képződményt a kutatófúrások 753 méterben érték el. 3 db kutatófúrás olyan triász mészkő magminta anyagot szolgáltatott, amelyeken jelentős repedezettség, karsztos üregek nem voltak. Azt mondhatjuk, hogy a fúrások helyén a mészkő tömör, annak ellenére, hogy a furatban karsztvíz beáramlás történt. A főkarsztvíz nyugalmi szintje -f- 160 m és + 128 m Af. értékű. (Eredeti vízszint: + 140 mAf.) A medencerészben a VITUKI karsztvízészlelő fúrásaiban mért több éves adatok kismértékű karsztvízszint csökkenést jeleznek. A triász dachsteini mészkőre az alsóapti krinoideás mészkő közvetlenül rá- települ és így egy víztárolót alkotnak. A krinoideás mészkő vastagsága 50 — 60 m. Ezen mészkő képződményeket együttesen főkarszt víztárolóként értelmezzük. A legmélyebben levő, művelhető barnakőszéntelep és a főkarsztvíz tároló mészkőrétegek között 330 — 400 méter megbízható vízzáró képződménysor található. A Márlcus-hegy bányamező egyetlen a karsztos környezetű, eddig ismert jelentős barnakőszénterületek közül, amelynek ilyen megbízható, a triász karszt- víz ellen védelmet biztosító védőréteg összlete van. A védőréteg megbízhatóságát a törésvonalak csökkentik, de a vetők agvagos- márgás töréslapjai az itteni bányászati tapasztalatok alapján igen rossz víz- vezetőnek bizonyultak. A védőrétegek sorát megfelezve 25 — 30 m vastagságú szürke, táblás, requi- eniás mészkő szakítja meg, amely lágy kréta vizet tárol. Ez a mészkőréteg nincs kapcsolatban a főkarsztvíztároló mészkőrétegekkel. Önálló nyugalmi szinttel, a főkarsztvíztől eltérő vegyi összetétellel és hőmérséklettel rendelkezik, hozama csökkenő tendenciájú. Ez a víztároló az itteni bányászatra veszélyt nem jelent, mert a telepek alatt 120—140 méter vastagságú agyag és turriliteszes agyagmárgarétegek jó védel- met nyújtanak. A bányaüzemeink ivóvíz ellátását ebből a képződményből biztosítjuk. (Kor- látolt mennyiséggel.) Rétegvíztároló képződmények a fekvő összletben nin- csenek. A telepeket kísérő és telep feletti törmelékes rétegek kisebb hozamú réteg- vizeket tárolhatnak, amelyeket a fejtések előkészítése során lecsapolhatunk, illetve fogadására felkészülünk. Becsült bányavízkiemelés a bánya 30 — 35 éves élettartama alatt optimálisan 3,5 — 5,0 m3/p, amely mennyiség azonos a válla- lat mai teljes bányavízemelésével. Néhány a földtani kutatással és annak eredményével összefüggő adat: 113 db fúrás mélyült a 18,1 km2 területen, 95%-os magkihozatal; 9 db/km2 a kutatófúrás sűrűsége; 330 — 330 m-es a kutatási hálózat — a bánya nagyberuházásként az V. 5 éves tervben épül; — a termelvénv főfogyasztója: erőmű Gondozó: Bá nya földtani adatok a Márkus-hegy eocén barnakőszénmezőhöz 33 — a szénvagyon kitermelését: 3 függő akna 1 lejtősakna szolgálja — tervezett optimális termelés: 600 W/n — üzembe helyezés: 1982. — építés kezdete: 1976. — bányaüzem élettartama: 30 — 35 év. Ma már örömmel tapasztaljuk főhatóságaink és más e témában illetékes hatóságok, szakmai szervek erőteljes és céltudatos tevékenységét. Ezen röviden vázolt jelentős földtani kutatásnak köszönhető, hogy ma a Márkus-hegy bányatelepítése a megvalósításhoz érkezett. Most a nagy és jelentős földtani kutatás után folytatjuk az épülő függő- és lejtősaknák bányaföldtani szelvé- nyezését és a földtani tényadatok dokumentálását. A kutatásszervezés s néhány következtetés Az elmúlt évekből mentődött át néhány problémát jelentő szemlélet, amely a mai és jövőbeni kutató-földtani munkavégzést nehezíti. A Márkus-hegy bányaüzem nagy kapacitású, jelentős szénvagyon-termelő egység lesz, nagy terület-igényes gépesített fejtési egységekkel. Fontos és indo- kolt olyan bányaföldtani szolgálat, amely a tervekkel összhangban képes lesz elvégezni a termelést közvetlenül megelőző, segítő előkutatásokat, gazdálkodni tud a szénvagy ónnal , felkészült a mérsékelt vízvédelmi feladatokhoz és más infor- mációk dokumentálására. A fenti munkákhoz technikai és személyi feltételek szükségesek. Földalatti műszaki állományban 3 geológus vagy geológus technikus igénybe- vételét tervezzük, megfelelő bánvabeli- és külszíni kutató technikával, illetve műszerekkel. Jó üzemi, termelő tevékenységet közvetlenül elősegítő geológus szakember sajnos kevés van. A kutatások sok szervezési, technikai és személyi problémákkal jártak és járnak. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat nagy nehézségekkel tudta a kutatási igényeket ellátni. A megrendelő is és kivitelező is különféle jó és rossz szervezésekkel, munka- erő pótlásokkal tudja elvégezni a munkákat. E téren az igény, az elvárás komoly és indokolt. Fokozottan előtérbe helyeződött a komplex kutatás, amelynek több, szerteágazó kiterjedését követeli a tudomány és az ipar. A több igényű földtani és nyersanyag megismerés nem a kutatófúrások le- ; mélyítésével oldódik meg. A technikai berendezések a kutatási munka esz- közei és működtetése akkor eredményes, ha biztosított a mintaanyag, annak terepi-laboratóriumi felelősségteljes feldolgozása és komplex magas szakmai igényű dokumentálása. A tudomány gyakorlati alkalmazásának szakemberei — a technikai szakmunkástól a főgeológusig — eszközök nélkül kutatni, ered- ményeket felmutatni nem tudnak és olyan eszközöket és feltételeket kell szá- mukra biztosítani, amely ezt a célt ki tudja teljes egységben elégíteni. Szükséges, hogy országunk földtani kutatása, tudatos nyersanyagkutatása olyan szervezettségű szinten legyen, hogy teljesíthetővé váljon az V. 5 éves terv törvény előírása: ,, . . . Fokozott gondot kell fordítani az energia és alap- anyagtermelés gazdaságos fejlesztésére. Ennek megalapozása érdekében terv- szerű földtani kutatással növelni kell a szén-, a bauxit és egyéb kiaknázható 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet ásvány vagyont ...” ,, . . . az egész ipar szerkezete és fejlesztése szempontjá- ból jelentős programokat kell megalapozni”. Tovább is lehetne idézni azokat az elvárásokat, amelyek most igénylik a nyersanyag kutató szakemberek és eszközök szervezett munkáját. Szükség van arra is, hogy a kutatási tervek és azok kivitelezései — különö- sen a részletes fázis — úgy készüljenek, hogy az ásványvagyon megismerése mellett tartalmazzák a mérnökgeológiai — hidrogeológiai — speciális geofizikai igényeket is, amely eléggé költséges nyersanyagtermelés műszaki-terminológiai megoldásaihoz adnak alapparamétereket. Ezen kutatási adatok dokumentá- ciója záruljon le egy megkutatottsági nyilatkozat szintű okmány kiadásával. El lehet mélyíteni a tudományos eredmények — az ipar kutató apparátus és a termelés földtani szolgálatainak alkotó, egymással összefüggő fedésben levő kapcsolatait. Az országos szinten levő földtani kutatás a tudományos eredményekre támaszkodva készítsen hosszútávú terveket, amelyekkel választékot biztosít- hat a termelő vállalatoknak, iparágaknak. Úgy gondolom hasonlókban rejlik az erkölcsi megbecsülés további alapja is. Az elmondottakkal nem törekedtem a teljességre, csak azt vázoltam, hogy a földtani tudományok adatai és az ásványi nyersanyagok termelését végző szak- emberek között levő ipari-földtani szolgálat hogyan ötvöződött szerény nép- gazdasági eredménnyé. Azoknak a kollégáknak akartam köszönetét mondani, akik a tudomány és ipar területén dolgoznak és elősegítik a nyersanyagkutatást, konkrétan az eocén barnakőszénkutatását a Márkus-hegy vonatkozásában is. Eddigi és jövőbeni alkotó segítségüket tisztelettel megköszönöm ! Irodalom Vadász E. (1960): Magyarország földtana Vitális I. (1939) Magyarország szénelőfordulása 1975. évi IV. Törvény. (Magyar Közlöny, 1975. XII. 24. 86. sz.) Szerző kollektíva: Bemutatjuk az Oroszlányi Szénbányákat (Bányászati laj ok, 1976. 109 évf. 9. sz.) Földtani Közlöny, Bull. o) the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 35—46 A Budapesttől ÉK-re lévő középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikrofaunája Bércziné Makk Anikó * (3 ábrával, 2 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás : Budapesttől ÉK-re, a Dunántúli Középhegység csapásirányú folytatásában Túráig nyomozható a Középhegységi típusú, sekélytengeri felsőtriász összlet. A területen lemélyített szénhidrogénkutató fúrások karni— nóri dolomitot (Göd-1, Mátyásföld-1. sz. fúrás) és nóri dachsteini jellegű mészkövet (Gödöllő-3, Őr- szentmiklós-III, Túra- 1 , -4. sz. fúrás) tártak fel. A dolomit teljesen ősmaradványmentes. A dachsteini jellegű mészkőből előkerült szegényes, de jellegzetes mikrofauna [ Glomospi - rella friedli Kristan — Tollmann, Earlandi tintinnijormis (Misik), Hemigordius? sp., Diplotremina subangulata Kristan— Tollmann, Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza] az összlet nóri korát valószínűsíti. 1. ábra. Budapesttől ÉK-re triász medencealjzatot ért szénhidrogénkutatási területek térképvázlata Fig. 1. Map-scheme of hydrocarbon prospect areas to the northeast of Budapest, where exploratory drills reached down to the Triassic substratum of the hasin • Elhangzott a MFTŐslénytan-Rétegtani Szakosztályának 1976. november 17-i előadóülésén. 3* 36 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 2. ábra. Budapesttől ÉK-re szénhidrogénkutató fúrásokkal feltárt triász medencealjzat tető térképe a képződmények elterjedésével. Jelmagyarázat: 1. Kami-nóri dolomit, 2. Nóri dachsteini jellegű mészkő, 3. Nagyszerkezeti vonal Fig. 2. Map showing the top of the Triassic hasin substratum uncovered by hydrocarbon-exploratory drilling to the northeast of Budapest L e g e n d : 1. Carnian-Norian dolomité, 2. Norian Dachstein-type limestone, 3. Megatecto- nic line Budapestnek a Dunától ÉK-re eső közelebbi (Göd, Mátyásföld, Őrszent- miklós, Gödöllő) és távolabbi (Túra) területrészein (1. ábra) 1947-ben újból megkezdődtek a szerkezet- és szénhidrogénkutató fúrások. Ezek a triász aljzat megismeréséhez fontos adatokat szolgáltattak. Budapesttől ÉK-re mélyült néhány (2. ábra) szénhidrogénkutató fúrás Dunántúli -középhegységi típusú, sekélytengeri karni-nóri dolomitot (Göd- 1 ; Mátyásföld-1. sz. fúrás), nóri dachsteini jellegű mészkövet (Gödöllő-3; őrszent- miklós-III; Tura-1, -4. sz. fúrás) tárt fel (I. Táblázat). A magfúrásokkal felszínre hozott dolomitok teljesen ősmaradvány mentesek, kőzettanilag a Budai- és Pilis-hegységben legáltalánosabban elterjedt karni- nóri szürkésfehér színű, rétegzetten vagy rosszul rétegzett cukorszövetű dolo mit hoz állnak a legközelebb. Budapesttől ÉK-re levő középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat paraméterei I. táblázat — Tahié I. Fúrási terület Fúrás jele Triász medence- aljzat tető értéke Talpmélység Göd Gö-1. 634,0 m 651,2 m Mátyásföld Mf-1. 1606,0 m 1623,0 m Gödöllő G-3. 1893.0 m 1923,0 m Őrszentmiklós Ős-III. 911,5 m 948,0 m Túra Tu-1. 1511,0 m 2004,0 m Tu-4. 2077,0 m 2091,5 m Bércziné: A középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikrofaunája 37 Budapesttől ÉK-re levő középhegységi típusú felsőtriász medencealjzatból vett magminták fontosabb jellemzői II. táblázat — Tahié II. Kutatási terület Fúrás jele Magminta Mélység m-ben Magnyereség m-ben Képződmény Kor Göd Gö-1. 22. 650.0— 651,2 0,6 dolomit kami-nóri Mátyásföld Mí-1. 13. 1615,0—1616,0 0,8 dolomit kami-nóri Gödöllő G-3. 33. 1896,2—1899,0 0,2 dolomit 9 35. 1922,5—1923,0 0,15 dachsteini mészkő nóri Őrszentmiklós Ős- III. ? 911,5— 948,0 ? dachsteini mészkő nóri Túra Tu-1. 21. 1553,0—1555,8 0,1 dachsteini mészkő nóri 24. 1633,0—1635,5 0,3 dachsteini mészkő nóri íuradék 1803,7 — dolomit ? Tu-4. 14. 2090,0-2091,7 0,1 mészkőbreccsa nóri? A dachsteini jellegű mészkő elterjedése a Budai -hegység csapásirányú foly- tatásában Túráig nyomozható a szénhidrogénkutató fúrások alapján. Az újra- vizsgált mészkőminták szegényes, de jellegzetes mikrofaunája a felsőtriász, nóri emeletbe való tartozást valószínűsíti. A kincstár által 1935— 1936-ban lemélyített Őrszentmiklós-lII. sz. fúrás 911,5 m mélységben felsőtriász, nóri korú, fehér színű dachsteini mészkövet ért el. Dr. Vigh Gy. (Schmidt Eligius R., 1939) a mészkő vékony csiszolat á- ban Gyroporella cf. vesiculifera Gümbel maradványt határozott meg. Gödöllőtől K-re levő túrái kutatási területen mélyített fúrások közül aTura-1 sz. fúrás 1511,0 m mélységben érte el a triász aljzatot, amely nóri, szürkés- fehér színű, kemény, tömött szövetű, egyenetlen törésű, repedezett, kalciteres dachsteini jellegű mészkőből áll. A felső 120 m-ből vett kőzetanyag mikro- faunában gazdag. Az újravizsgálat során aTura-1. sz. fúrás 21. sz. magmintájá- nak (1553,0 — 1555,8 m) vékonycsiszolatából előkerült Glomospirella friedli Kristan — Tollmann, Hemigordius ? sp. Glomospira sp. fajok és a 24. sz. mag- minta (1633,0 — 1635,5 m) foraminiferái ( Ammobaculites ? sp., Glomospira sp., Earlandia tintinniformis (Misik), Textularia sp., Trochammina sp., Diplo- tremina subangulata Kristan— Tollmann, Diplotremina sp.), Ciliata faja (Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza) és alga faja (Solenopora sp.) az összlet nori korát bizonyít ja. Ebből a mintából egy rendszertanilag ismeretlen helyű szervesmaradvány került elő (Incertae sedis: Problematikum) (3. ábra). A járulékos ősmaradvány elemek: Mollusca- héjtöredék, Echinodermata váz- töredék, Ostracoda -héj töredék , mészalga-foszlányok. 3. ábra. Problematikum (Incertae sedis) méretei Fúj. 3. Dimensions of a fossil incertae sedis 38 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet A Tura-4. sz. fúrás által 2077,0 m mélységben megütött világosszürke, kemény, egyenetlen törésű, kaleittal kitöltött repedéses, mészkődarabokból álló mészkőbreccsa teljesen ősmaradvány mentes. A Tura-1. sz. fúrás dach- steini jellegű mészkövével kőzettanilag megegyezik, de nem biztos, hogy szál- ban áll. Valószínűleg a triász aljzat felszíne breccsásodott és a magmintavétel ebből történt. őslénytani leíró rész P h y 1 u m: Rhizopoda C 1 a s s i s: Foraminifera A fajok rendszertani besorolásánál Loeblich, R. A. — Tappan, H.: (1964) rendszerét használtam. Família: Ammodiscidae Genus: Glomospirella Plummer Glomospirella friedli Kristan— Tollmann, 1962 Tábla: I. ábra: 1. 1961. Glomospirella sp. — LEISCHNER, W. pl. 1, fig. 8—9; pl. 12. fig. 2? 1962. GlomospiréUa friedli — Kristan — Tollmann, E. p. 229. pl. 1, fig. 1 — 9; 12—17. 1964. Glomospirella friedli — Kristan— Tollmann, E.— Tollmann, A. p. 548; pl. 2, fig. 1 — 5; pl. 5, fig. 1. 1964a. Glomospirella friedli —Kristan— Tollmann, E. p. 137. pl. 2, fig. 1—5; pl. 4, fig. 1. 1964c. Glomospirella friedli — Kristan— Tollmann, E. (nincs ábrázolva) 1966. IGlomospireüa friedli — Brönnimann, P.— Page, C. p. 86. pl. 1, fig. 9—12. 1967b. Glomospirella friedli — SALAJ, J. — Biely, A. — Bystricky, J. pl. 2, fig. 3a. 1968. Glomospirella friedli — Oberhauser, R. — Plöchinger, B. (nincs ábrázolva) 1968. Glomospirella friedli — Koehn — Zaninetti, L. (nincs ábrázolva) 1969. Glomospirella friedli — Koehn — Zaninetti, L. p. 30; textfig. 3. 1969a. Angulodiscus friedli — Salaj, J. pl. 4, fig. 3. 1969b. Angulodiscus friedli — Salaj, J. pl. 4, fig. la, 2—4. 1969. Glomospirella friedli — Boccaletti, M. — FlCARELLI, G.— Manetti, P.— Túri, A. fig. 42b — d. 1970. Glomospirella friedli — Brönnimann, P.— Poisson, A. — Zaninetti, L. p. 10: pl. 1, fig. 4—8; fig. 4 (intést). 1970. Angulodiscus friedli — Salaj, J.— Stranik, Z. pl. 1, fig. 1—2. pl. 2, fig. 1—2, 7c. 1970. Glomospirella aff. friedli — Jendrejákova, O. pl. 1, fig. 4—5. 1970. Glomospirella friedli — TüRCULET, I. (nincs ábrázolva) 1970. ? Glomospirella friedli — Papp, A.— TURNOVSKY, K. pl. 31, fig. 1—2. 1970. Glomospirella friedli — Ueosevtc, D.— Andelkoyic, J. pl. 6, fig. 1, 6. 1971. Glomospirella friedli — Hohenegger, J.— Lobitzer, H. pl. 1, fig. 14. 1971. GlomospiréUa friedli — BRÖNNIMANN, P. — ZANINETTI, L. — BOZORGNIA, F. — Dashti, G. R.— MOSHTAGHIAN, A. fig. 6 (1,2,4). 1972a. Glomospirella aff. friedli — Brönnimann, P.— Cáron, J. P.— Zaninetti, L. pl. 1, fig. 6. 1972b. GlomospiréUa friedli — Brönnimann, P.— Cáron, J. P.— Zaninetti, L. (nincs ábrázolva) 1972. Glomospirella friedli — ÜROSEVIC, D. — Radovanovic, Z. pl. 2, fig. 6. 1972b. IPilammina friedli — Trifonova, Ek. (nincs ábrázolva) 1972. Glomospirella friedli — Canoyic, M. — KEMENCI, R. (nincs ábrázolva) 1972. Glomospirella friedli — FlüGEL, E. (nincs ábrázolva) 1972. Glomospirella friedli — Zaninetti, L.— Brönnimann, P.— Bozorgnia, F.— Huber, H. p. 229. pl. 1, tig. 6-14, 15?; textfig. 6. 1972. GlomospiréUa friedli — Sámuel, O. — Borza, K. — Köhler, E. pl. 16, fig. 2—3. 1973. Glomospirella friedli — Courel, L. (nincs ábrázolva) 1974. GlomospiréUa friedli — Weidmann, M.— Zaninetti, L. pl. 1, fig. 1—9. 1974. Glomospirella freidli — Zaninetti, L. — Brönnimann, P. (nincs ábrázolva) 1974. Glomospirella friedli — BRÖNNIMANN, P.-ZANINETTI, L.— MoshtaghiaN, A.— HUBER, H. p. 25. pl. 1, fig. 18; pl. 5, fig. 4, 7?, 8. 1974. Glomospirella friedli — Gazdzicki, A. p. 49. pl. 36, fig. 1—2; pl. 37, fig. 1—6. 1974. Glomospirella friedli — Thiébault. F. — Zaninetti, L. (nincs ábrázolva) 1974. Glomospirella friedli — Gellai, M. B. pl. 2, fig. 6, pl. 3, fig. 7. 1975. Glomospirella friedli — Zaninetti, L.— Thiébault, F. pl. 1, fig. 10; pl. 2, fig. 6; textfig. 2\v. 1975a. Involutina friedli — HOHENEGGER, J.— PILLÉR, W. p. 29; textfig. 3/3, 4, 7. 1976. GlomospiréUa friedli — ZANINETTI, L. p. 96: pl. 8, fig. 1—5. 1976. GlomospiréUa friedli — TOLLMANN, A. textfig. 105; 106. 1976. Angulodiscus friedli — SALAI, J. pl. 6, fig. 3, 5—6; pl. 7, fig. 1—2. Felsőtriász, nóri dachsteini mészkőből került elő néhány Glomospirella friedli Kristan— Tollmann példány a Tura-1. sz. szénhidrogénkutató mély- fúrás 21. sz. magmintájából (1553,0—1555,8 m). Bércziné: A középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikrofaunája 39 A kezdeti szakaszban gombolyagszerűen, később egy síkban, három kanya- rulaton keresztül feltekeredő, osztatlan kamrából álló példányok legnagyobb átmérője 0,425 mm. A házfal teljesen át kristályosodott. Ősmaradvány associatio: Glomospira sp., Hemigordius ? sp., Echinodermata váztöredék Ostracoda-hé jtöredék , alga-foszlányok. A Bécsi -medence déli előterében levő Mészkő-Alpok dachsteini mészkövéből írta le Kristan— Tollmann, E. (1962). Sztratigráfiai elterjedése: nóri— rhaeti. F a m i 1 i a: Moravamminidae Genus: Earlandia Plummer Earlandia tintinniformis (Misik, 1971) Tábla: II. ábra: 1. 1971. Aeolisaccus tintinniformis — Misik, M. p. 169. textfig. 1 — 7. 1972. Aeolisaccus sp. — Sámuel, 0.— Borza, K.— Köhler, E. pl. 107, fig. 1—3. 1972. Earlandia tintinniformis — Pantic, S.— Rampnoux, J. P. (nincs ábrázolva) 1972. Aeolisaccus tintinniformis — Misik ,M. pl. 12, fig. 1—5, 6?; textfig. 3. 1972. Aeolisaccus sp. — Misik, M. pl. 11, fig. 3—4. 1972a. Earlandia tintinniformis — Brönnimann, P. — Zaninetti, L. (nincs ábrázolva) 1972. Earlandia tintinniformis — Brönnimann, P. — Zaninetti, L.— Bozorgnia, F. p. 871. pl. 3, fig. 1—5, 8—9, 12; pl. 4, fig. 16-17. 1972a. Earlandia tintinniformis — Zaninetti, L. — Brönnimann, P. — Baud, A. (nincs ábrázolva) 1972b .Earlandia tintinniformis — Zaninetti, L.— Brönnimann, P.— Baud, A. p. 471.pl. 6, fig. 20—26, 28—31; pl. 7, fig. 12-14; pl. 11, fig. 1-2. 1972. Earlandia tintinniformis — Zaninetti, L.— Brönnimann, P. — Bozorgnia, F.— Huber, H. p. 228. pl. 1, fig. 16-17. 1972. Earlandia tintinniformis — Brönnimann, P. — Zaninetti, L.— Bozorgnia, F.— Huber, H. (nincs ábrázolva) 1972a. Aeolisaccus tintinniformis — PANTIC, S. (nincs ábrázolva) 1973b. Earlandia tintinniformis — Brönnimann, P.— Cadet, J. P.— Zaninetti, L. p. 467. pl. 47, fig. 6. 1973. Aeolisaccus tintinniformis — Jablonsky, E. pl. 2, fig. 7. 1974. Earlandia tintinniformis — BRÖNNIMANN, P.— ZANINETTI, L.— Moshtaghian, A.— Huber, H. p. 22, pl. 1, fig. 1-2, 11-12. 1974. Earlandia tintinniformis — Zaninetti, L. — Brönnimann, P. (nincs ábrázolva) 1975. Earlandia tintinniformis — Gazdzicki, A.— Trammer, J.— Zawidzka, K. pl. 8, fig. 6. 1975. Earlandia tintinniformis — Brönnimann, P.— Whittaker, J. E.— Zaninetti, L. p. 13. pl. 3, fig. 3—4. 1976. Earlandia tintinniformis — Zaninetti, L. p. 120, pl. 3, fig. 20. Felsőtriász, nóri dachsteini mészkőből került elő néhány példány a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájából (1633,0—1635,5 m) és 1803,7 m-ből vett furadék mintájából. A kúpszerű cső vékony, finomszemcsés kalcitanyagú fala 0,08 mm vastag. A cső a nyílás végénél a legszélesebb: 0,095 mm. A nyílás végén egy kis gyűrű nyoma látható. A cső átlagos hossza: 0,38 mm. Ősmaradvány associatio: Ammobacidites ? sp., Textularia? sp., Glomospira sp., Trochammina sp., Diplotremina subangulata Kristan — Tollmann, Diplo- tremina sp.; Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza; Solenopora sp. Misik, M.: (1971) az Alacsony-Tátra ladini korú karbonátos képződményé- ből írta le. Sztratigráfiai elterjedése: skythiai — nóri. F a m i 1 i a: Discorbidae Genus: Diplotremina Kristan— Tollmann Diplotremina subangulata Kristan— Tollmann, 1960 Tábla: I. ábra: 4. 1960. Diplotremina subangulata — Kristan— Tollmann, E. p. 67. pl. 15, fig. 3—4; pl. 16, fig. 1, 5. 1963. Diplotremina subangulata — Kristan— Tollmann, E. pl. 9. 1964b. Diplotremina subangulata — Kristan— Tollmann, E. pl. 39, fig. 8—10. 40 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 1964. Diplotremina subangulata — Kristan — Tollmann, E.— Tollmann, A. p. 550. pl. 3, fig. 7—8., pl. 5, fig. 7. 1970. Diplotremina subangulata — Tollmann, A.— Kristan-Tollmann, E. pl. 8, fig. 28. 1976. Diplotremina subangulata — Zaninetti, L. p. 187. pl. 17, fig. 7. 1976. Diplotremina subangulata — Tollmann, A. textfig. 152; 170. A Tura-1. sz. mélyfúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) nóri dachsteini mészkövéből készült vékony csiszolatból több példány került elő különböző orientációjú metszetek formájában. Az előkerült példányok méretük és a faji bélyegek alapján a Diplotremina subangulata Kristan — Tollmann fajhoz hasonlítanak a legjobban. Átlagos átmérő: 0,5 mm. Az utolsó kanyarulat kamráinak száma 9. Áz idősebb kam- ráktól a fiatalabbak felé a kamra mérete nő. A házfal teljesen átkristályosodott. ősmaradvány associatio: Ammobaculites ? sp., Textularia ? sp., Glomospira sp., Trochammina sp., Earlandia tintinniformis (Misik), Diplotremina sp., Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza, Solenopora sp. Alsó-Ausztria felsőtriász, rhaeti márgájából írta le Kristan-Tollmann, E. (1960). Sztratigráfiai elterjedése: felsőnóri — rhaeti. P h y 1 u m: Ciliata Família: Calpionellidae Genus: Praecalpionellopsis Borza Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza, 1971 Tábla: II. ábra: 3. 1971. Praecalpionellopsis gemeriensis — Borza, K. p. 133. textfig. 1—6. 1972. Praecalpionellopsis gemeriensis — Sámuel, O.— Borza, K. — Köhler, E. pl. 104. fig. 1—2. A Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) nóri dachsteini mészkövéből készült vékonycsiszolatból egy ép példányban került elő. A calpionellaszerű, hordó alakú házhoz egy gyűrű kapcsolódik elvékonyodó házfal darabkán keresztül. A ház szélessége a nyílásnál: 0,065 mm. ősmaradvány associatio: Ammobaculites? sp., Textularia ? sp., Glomospira sp., Trochammina sp., Earlandia tintinniformis (Misik), Diplotremina suban- gulata Kristan-Tollmann, Diplotremina sp., Solenopora sp. Borza, K. (1971) a Nyugati-Kárpátok kréta konglomerátumának felső- triász kavicsából írta le. Sztratigráfiai elterjedése: felsőtriász. Incertae sedis Problematikum Tábla: II. ábra: 4. A Duna— Tisza köz É-i részén mélyült Tura-1. sz. szénhidrogénkutató mély- fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) nóri dachsteini mészkövéből került elő. Yékonycsiszolatban körvonala Brachiopoda- teknőhöz hasonló. Három le- kerekített, ujjszerű nyúlvánnyal rendelkező szervesmaradvány. Az ujjszerű nyúlványokkal szemben levő oldal kissé lapított. A jellegzetes alakon kívül, másik nagyon feltűnő bélyeg, hogy a meszes házfal nem folytonos, egybefüggő, Bércziné: A középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikrofaunája 4 1 hanem „pórusos”. Ezt a vékonycsiszolatban látható szaggatott körvonal mindenképpen igazolja. A leírt és ábrázolt szervesmaradvány rendszertanilag egy taxonba sem illeszthető, rendszertani helye ismeretlen. Szélessége: 0,53 mm, hossza: 0,55 mm, a házfal vastagsága: 0,01 mm (3. ábra). ősmaradvány associatio: Ammobaculites ? sp.; Textularia? sp., Glomospira sp., Trodiammina sp., Earlandia tintinniformis (Misik), Diplotremina sub- angulata Kristan— Tollmann, Diplotremina sp., Praecalpionellopsis ef. gemeriensis Borza, Solenopora sp. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1 . Glomospirella friedli Kristan — Tollmann metszet a Tura-1. sz. fúrás 21. sz. mag- mintájának (1553,0—1555,8 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Legnagyobb átmérő: 0,4 mm. Cross-section of Glomospirella friedli Kristan— Tollmann from Dachstein Limestone, eore sample No 21 (1553.0 — 1555.8 m), borehole Tura-1. Norian. Largest diameter: 0.4 mm. 2. Hemigordius ? sp. metszet a Tura-1. sz. fúrás 21. sz. magmintájának (1553,0 — 1555,8 m) dachsteini mészkövéből. Legnagyobb átmérő: 0,3 mm. Cross-section of Hemigordius? sp. from Dachstein Limestone, core sample No 21 (1533.0—1555.8 m), borehole Tura-1. Norian. Largest diameter: 0.3 mm. 3. Ammobaculites ? sp. metszet a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Hossza: 0,625 mm. Cross-section of Ammobaculites! sp. from Dachstein Limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. Length: 0.625 mm. 4. Diplotremina subangulata Kristan — Tollmann metszet a Tura-1., sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Átmérő: 0,53 mm. Cross-section of Diplotremina subangulata Kristan— Tollmann from Dachstein Limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. Dia- meter: 0.53 mm. 5. Diplotremina sp. metszet a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0—1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Legnagyobb átmérő: 0,4 mm. Cross-section of Diplotremina sp. from Dachstein Limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. Largest diameter: 0.4 mm. 6 .Trochammina sp. metszet a Tura-1., sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0—1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Átmérő: 0,3 mm. Cross-section of Trochammina sp. from Dachstein Limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. Diameter: 0.3 mm. 1. Solenopora sp. metszet a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Nagyítás 65 X . Cross-section of Solenopora sp. from Dachstein Limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. 65 X II. tábla — Plate II. 1 .Earlandia tintinniformis (Misik) metszet a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) dachsteini mészkővéből. Nóri. Hossza: 0,38 mm. Cross-section of Earlandia tintinniformis (Misik) from Dachstein limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Length: 0.38 mm. 2 . Textularia? sp. metszet a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0 — 1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Legnagyobb szélessége: 0,13 mm. Cross-section of Textularia? sp. from Dachstein Limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. Largest breadth: 0.13 mm. 3 . Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza metszet a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. mag- mintájának (1633,0 — 1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. A nyílás átmérője: 0,065 mm. 42 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Cross-section of Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza írom Dachstein Limestone, core sample No. 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. Diameter of aper- tnre: 0.065 mm. 4. Problematikum (Incertae sedis) metszet a Tura-1. sz. fúrás 24. sz. magmintájának (1633,0—1635,5 m) dachsteini mészkövéből. Nóri. Legnagyobb szélessége: 0,53 mm. Cross-section of a fossil incertae sedis from Dachstein Limestone, core sample No 24 (1633.0 — 1635.5 m), borehole Tura-1. Norian. Largest breadth: 0.53 mm. Irodalom — References Boccalletti, M. — Ficcarelli, G.— Manetti, P.— Tnti, A. (1969): Analisi stratigraphiche, sedimentologiche e petrografiche déllé formazioni mesozoiche della Val di Lima (Prov. di Lucca). Mem. Soc. Geol. Ital., 8, 847—922. Borza, K. (1971): Praecalpionellopsis gemeriensis n. gén., n. sp. aus dér Oberen Trias dér West kárpátén. Geol. Zbor., 2, 1, 131 — 135. Brönnimann, P.— Cadet, J. P. — Zaninetti, L. (1973b): Sur quelques Foraminiféres de l’Anisien (Trias, Moyen) de Bosnie-Herzegovine Meridionale, Yougoslavie. Riv. Ital. Paleont., 79, 4, 461 — 478. Brönnimann, P.— Cáron, J. P.— Zaninetti, L. (1972a): New Galatheid Anomuran (Crustacea, Decapoda) coproli- tesfrom the Rhetian of Provence, Southern Francé. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud., 21, 905—920. Brönnimann, P.— Cáron, J. P.— Zaninetti, L. (1972b): Parafa vreina n. gén., a new thalassinid anomuran (Crustacea, Decapoda) coprolite from genus from the Triassic and Liassic of Európa and North Africa. Mitt. Ges. Geol. Berg- baustud., 21, 941 — 956. Brönnimann, P — Page, C. (1966): Sur quelques Foraminiféres du Trias á l’W de Juan (Canton de Fribourg, Suisse). Arch. Se. Génévé, 19, 1, 83—92. Brönnimann, P.— Poisson, A.— Zaninetti, L. (1970): L’unité du Domuz Dag (Taurus lycien, Turquie). Microfacies et Foraminiféres du Trias et du Lias. Riv. Ital. Paleont., 76. 1, 1 — 36. Brönnimann, P.— Whittaker. J. E. — Zaninetti, L. (1975): Triassic foraminiferal biostratigraphy of the Kyaukme- Longtawkno area, Northern Shan States, Burma. Riv. Ital. Paleont., 81, 1, 1 — 30. Brönnimann, P.— Zaninetti, L. (1972a): Foraminifera from the basal upper Muschelkalk at Hyéres, western Basse- Provence, Southern Francé. Riv. Ital. Paleont., 78, 1, 31—64. Brönnimann, P.— Zaninetti, L.— Bozorgnia, F. — Dashti, G. R.— Moshtaghian, A. (1971): Lithostratigraphy and Foraminifera of the Upper Triassic Naiband Formation, Irán. Rév. Micropal., 14, 5, 7—16. Brönnimann, P. — Zaninetti, L. — Bozorgnia, F.— Hüber, H. (1972): Ammodiscids and Ptychocladiids (Fora- miniferida) from the Triassic Elika Formation, Nessa-Hassanakdar section, Central Alborz, Irán. Riv. Ital. Paleont. 78, 1, 1-28. Brönnimann, P.— Zaninetti, L.— Moshtaghian, A.— Httber, H. (1974): Foraminifera and microfacies of the Trias- sic Espahk formation, Tabas area, east Central Irán. Riv. Ital. Paleont., 80, 1, 1 — 48. Canovic, M.— Kemenci, R. (1972): Triassic sediments in deep exploratory boreholes in Vojvodina. Ann. Geol. Pénin. Balk., 37, 2, 19-29. Flügel, E. (1972): Mikrofazielle Untersuchungen in dér alpinen Trias Methoden und Probleme. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud., 21, 9 — 64. Gazdzicki, A. (1974): Rhaetian microfacies stratigraphy and facial development in the Tatra Mts. Acta Geol. Polo- nica, 25, 1, 17-96. Gazdzicki, A.— Trammer, J. — Zawidzka, K. (1975): Foraminifers from the Muschelkalk of Southern Poland. Acta Geol. Pol., 25. 2, 285-298. Geeiai M. B. (1974): Kösszeni rétegek vizsgálata a Halimba H-1565. sz. fura rétegsorából. Földt. Közi. 104, 4, 438—445. Hohenegger, J. — Lobitzer, H. (1971): Die Foraminiferen-Verteilung in einem obertriadischen Karbonatplattform- Becken-Komplex dér östlichen Nördliclien Kalkalpen. Verh. Geol. Bundesanst., 3, 458—485. Hohenegger, J.— Pillér, W. (1975a): Diagenetische Veránderungen bei obertriadischen Involutinidae (Foramini- fera). N. Jb. Geol. Palaont. Mh., 1, 26 — 39. Jablonsky, E. (1973): Mikroproblematika aus dér Trias dér Westkarpaten. Geol. Zbor. Geol. Carp., 24, 2, 415—423. Jendrejákoví, O. (1970): Foraminiferen dér oberen Trias des Slowakischen Karsten und des Muran-Plateau. Geol. Zbor. Geol. Carp., 21, 2. 343—350. Koehn-Zaninetti, L. (1968): Les Foraminiféres du Trias de la région de l’Almtal (Haute-Autriche). Texte condensé de la thése. No. 1467. Ed. Médecine et Hygiéne, Génévé. Koehn-Zaninetti, L. (1969): Les Foraminiféres du Trias de la région de l’Almtal (Haute-Austriche). Jahrb. Geol. Bundesanst. Sond., 14. Kristan-Tollmann, E. (1960a): Rotaliidea (Foraminifera) aus dér Trias dér Ostalpen. Jahrb. Geol. Bundesanst. Sond., 5, 47-78. Kristan-Tollmann, E. (1962): Stratigraphisch wertvolle Foraminiferen aus Obertrias- und Liaskalken dér voralpinen Facies bei Wien. Erdőéi. Z., Jh., 78, 4, 228—233. Kristan-Tollmann, E. (1963): Entwicklungsreihen dér Trias Foraminiferen. Palaont. Z. 37, 1—2, 147—154. Kristan-Tollmann, E. (1964a): Beitrage zűr Mikrofauna des Rhat. II. Zwei charakteristische Foraminiferengemein- schaften aus Rhátkalken. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud., 14, 135 — 148. Kristan-Tollmann, E. (1964b): Die Foraminiferen aus den rhátischen Zlambachmergeln dér Fischerwiese bei Aussee im Salzkammergut. Jahrb. Geol. Bundesanst. Sond. 10. Kristan-Tollmann, E. (1964c): Zűr Charakteristik triadischer Mikrofaunen. Paláont. Z. 38, 1/2, 66 — 73. Kristan-Tollmann, E.— Tollmann, A. (1964): Das mittelostalpine Rhát-Standardprofil aus dem Stangalm-Meso- zoikum (Karnten). Mitt. Geol. Ges. 56, 2, 539 — 589. Leischner, W. (1961): Zűr Kenntnis dér Mikrofauna und -flóra dér Salzburger Kalkalpen. N. Jb. Geol. Paláont., Abh., 112, 1, 1-47. Loeblich, A. R.— Tappan, H. (1964): Foraminiferida. In: Moore, R. C.: Treatise on invertebrate Paleontology, Part C, Protista 2, 1—2, 1 — 900. Misik, M. (1971): Aeolisaccus tintinniformis n. sp. from Triassic of the West Carpathian Mts. Geol. Zbor. Geol. Carp., 22, 1, 169-172. Misik, M. (1972): Lithologische und fazielle Analyse dér Mittleren Trias dér Kerngebirge dér Westkarpaten. Acta Geo). Geogr. Univ. Comenianae, Geologica, 22, 5—154. B é r c z i n é : A középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikrofaunája 43 OBERHAUSER, R. — Plöchinger, B. (1968): Das rhatische Foraminiferenkalk vorkommen bei Woping (N.— ö.). Verh. Geol. Bundesanst., 1/2, 98—104. OKOT Kútkönyvi Dokumentáció. Adattár. Budapest. PantiC, 8.— RAMPNOUX, J. P. (1972): Concerning the Triassic in the Yugoslavian inner Dinarids (Southern Serbia, Eastem Montenegró): Microfacies, Mierofaunas, an attempt to give Paleogeographic reconstitution. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21, 311—326. Papp, A.— Turnovsky, K. (1970): Anleitung zűr biostratigraphischen Auswertung von Gesteinschliffen. (Microfacies austriaca). Jb. Geol. Bundesanst. Sond., 16, 5—50. Salaj, J. (1969a): Essai de zonations dans le Trias des Carpathes occidentales d’aprés les Foraminiféres. Geol. Práce, 48, 123-12o. Salaj, J. (1969b): Quelques remarques sut les problémes microbiostratigraphiques du Trias. Kot. Sérv. Geol. Tunis, 31, 5-23. Salaj, J. (1976): Contribution — la microbiostratigraphie du Trias des Carpates Occidentales tchécoslovaques. Act. Colloq. Tunis (in press). Salaj, J. — Biely, A. — Bystricky, J. (1967b): Die Foraminiferen in dér Trias Westkarpaten. Arch. Se. Génévé, 19, 2, 211-218. Salaj, J.— Stranik, Z. (1970): Rhetien dans L’Atlas tunisien orientál. Nőt. Sérv. Geol. Tunisie, 32, 37—44. Sámuel, 0.— Borza, K.— Köhler, E. (1972): Microfauna und Lithostratigraphy of the Paleogene and adjacent Cretaceous of the Middle Vah Valley (West Carpathian). Bratislava. Schmidt Eligius R. (1939): A Kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. MAFI Évkönyv 34, 1, 3-204. Thiébault, M. F.— Zaninetti, L. (1974): Sut l’existence d’un Trias calcaro-dolomitique dans le massif du Taygéte (Péloponnése méridional, Gréce). C. R. Acad. Se. Paris, 278, s. D, 581—583. Tolluann, A. Analyse des klassischen nordaipinen Mesozoikums. Wien. Tollmann, A.— Kristal-Tollilann, E. (1970): Geologische und mikropaláontologische üntersuchungen im West- abschnitt dér Hallstatter Zone in den Ostalpen. Geol. Palaeont. 4, 87—145. Trifonova, Ek. (1972b): Triassic Foraminifera in North Bulgária. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21, 499 — 505. Turcület, I. (1970): Turrispirillina carpatho-rumana, une espéce nouvelle de Spirillinidae du Trias supérieur de la cuvette de Rarau-Breaza (Carpathes orientales roumaines). Rév. Micropal. 13, 1, 65 — 67. ÜROSEVic, D.— Andelkovic, J. (1970): L’étage rhétien dans la Montagne de Stara Plamina. Vesnik Geol., A, 28, 301-30.. Urosevic, D. — Radovanovtc, Z. (1972): Contribution á la connaissance du développement des sédiments trias- siques dans la gorge d’Ovcar Kablar. Ann. Géol. Péninsule Balkan, 37, 2, 29—31. Weidjlann, M.— Zaninetti, L. (1974): Quelques données nouvelles sur la série du Mont-Dolin. Description des Fora- miniféres triasiques. Ecl. Geol. Helv., 67, 3, 597—603. Zaninetti, L. (1976): Les Foraminiféres du Trias. Essai de synthése et corrélation entre les domaines mésogéens euro- péen et asiatique. Riv. Ital. Paleont. 82 ,1, 1—258. Zaninetti, L. — Bronnmann, P. (1974): Etűdé micropaléontologique comparée des Involutinidae (Foraminiféres) des formations triasiques d’Elika, d’Espahk et de Nayband, Irán. Eclogae geol. Helv. 67, 2, 403—418. Zaninetti, L.— Brönnmann, P. — Baud, A. (1972a): Essai de zonation d’aprés les Foraminiféres dans l’Anisien moyen et supérieur des Préalpes Médianes rigides (Préalpes romandes, Suisse, et Préalpes du Chablais, Francé). Ecl. geol. Helv. 65, 2, 343—353. Zaninetti, L.— Brönnmann, P. — Baud, A. (1972b): Microfacies particuliers et foraminiféres nouveaux de VAnisien supérieur de la coupe du Uothorn (Préalpes médianes rigides, Diemtigal, Suisse). Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21, 465—498. Zaninetti, L. — Brönnimann, P. — Bozorgnia, H. (1972): Étude lithologique et micropaléontologique de la formation d’Elika dans la coupe d’Aruh. Alborz Central, Irán septentrional. Arch. Se. Génévé, 25, 2, 215—249. Zaninetti, L.— Thiébault, F. (1975): Les Foraminiféres du Trias supérieur du massif du Taygéte (Péloponnése mé~ ridionale, Gréce). Arch. Se. Génévé, 28, 2, 229—236. Microfauna of the Upper Triassic hasin substratum of Central Mountains type to the northeast of Budapest A. Bérczi-Makk To the northeast of Budapest, in a line representing the strikeward continuation of the Transdanubian Central Mountains, a shallow-water Upper Triassic sequenee of Central Mountains type can be traced as far as Túra viliágé. The hydrocarbon explor- atory wells drilled in the area have uneovered Carn ián- Norian dolomites (Göd-1, Mátyás- föld-1) and Norian Dachstein Limestone (Gödöllő-3, Őrszentmiklós-III, Tura-1, -4) (Fig. 2). The dolomites are totallv devoid of fossils. The microfauna, rather poor, bút characteristic, recovered from the Daehstein-tvpe limestones ( Glomospirella friedli Kristan — Tollmlann, Earlandia tintinniformis (Misik), Hemigordius ? sp., Trochammina sp. Diplotremina subangulata Kristan— Tollmann, Praecalpionellopsis ef. gemeriensis Borza, suggests the presence of an Upper Norian sequenee. The Norian Dachstein Limestone of core sample No 24 recovered from hydrocarbon- exploratorv well Tura-1 (1633.0 — 1635.5 m) has yielded a fossil incertae sedis. When viewed in thin section, its outline resembles a brachiopod valve. This is a fossil having three rounded, finger-like appendices. The side facing these appendices is slightly flattened. Beside its peculiar shape another striking feature is that the calcareous shell wall is nőt contiguous, bút honeveombed by „pores”, a feature certainly evidenced 44 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet by the broken, discontinuous outline visible in thin section. Systematically, the fossil described and figured does nőt fit in any taxon, its systematic position being unknown. Its breadth is 0.53 mm, its length 0.55 mm, thiekness of shell wall — 0.01 mm (Fig. 3). Associated fossils: Ammobaculites ? sp., Textularia? sp., Glomospira sp., Trochammina sp., Earlandia tintinniformis (Misik), Diplotremina subangidata Kristan — Tollmann, Diplotremina sp., Praecalpionellopsis cf. gemeriensis Borza, Solenopora sp. Bércziné: A középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikrofaunája 45 I. tábla — Plate I. 46 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 47—52 A középdunántúli bauxitok anomális ólom-izotoparányának tömegspektrográfiás vizsgálata Viczián Miklós * (2 táblázattal) A tömegspektrográfiás geokémiai elemzés az elemkoncentrációkat izotóp - koncentrációk meghatározása révén szolgáltatja. A természetben az egyes elemek izotóparánya általában nagymértékben kötött. Jelen cikk az ólom izotóparányban a középdunántúli bauxitok vizsgálata során tapasztalt ano- máliáról számol be. A 206Pb/204Pb aránya mintegy 40 vizsgált bauxit mintában közelítőleg 80%-kal meghaladja az irodalomból ismert értéket. Az eredménye- ket termikus ionizációs tömegspektro méteres mérés megerősítette. A cikk kitér a jelenség kialakulásának valószínű okaira is. A tömegspektroszkópiát, mint vizsgálati módszert a geokémia több vonat- kozásban is felhasználja. Az izotóparány meghatározásra szolgáló elektron- ütközéses ionforrású tömegspektrométerek egyetlen elem izotóparányában bekövetkező finom — néhány ezrelékes — változások mérésére alkalmasak. Ilyen változások egyrészt a kis rendszámú elemeknél pl. kinetikus izotóp- effektusok eredményeként állhatnak elő, másrészt a radiogén elemeknél a radioaktív bomlás ideje alatt bekövetkezett geokémiai változások során ala- kulhatnak ki. Míg az előbbi elemeket mérés céljára a mintákból izotópfrakciót nem okozó feltáró eljárással gáz halmazállapotba kell hozni és így juttatni az ionforrásba, addig az utóbbiaknál a mintaelőkészítés feladata, hogy a mérendő elemet a termikus ionforrás fűtőszálára felvigye, ahonnan elgözölögtetéssel jut az elem az ionforrásba. Az izotóparány mérés a geokémiában már 20 — 25 éve széles körben elterjedt, alkalmazott módszer. Lényegileg más szerepet tölt be a geokémia területén a szikraionforrás tömegspektrográf, mellyel kémiai teljeselemzés végezhető. A mintaelőkészítés nem tartalmaz vegyi eljárást, és a teljes periódusos rendszert magába foglaló tömegspektrum egyetlen mérő folyamat eredményeként nyerhető néhány száz mg-nyi szilárd halmazállapotú mérendő anyagból. A szikraionforrás tömegspektrográf (SSMS) geokémiai alkalmazása világ- viszonylatban 10 — 15 éves, hazánkban — a Bányászati Kutató Intézetben működő berendezés beszerzése óta — mintegy ötéves múlttal rendelkezik. A felhasználás két alapvető módja az áttekintő ún. ,,Survey analysis” és a kis- koncentrációjú elemek meghatározása, a nyomelemzés (Aheakn, 1972). Az előbbi terület azt a kedvező adottságot használja ki, hogy egyetlen fel- vételen egyidejűleg rögzíthető a teljes tömegspektrum, vagyis egyidejűleg nyerhető információ valamennyi elemről lítiumtól az uránig (Cornides, 1975). Az utóbbi terület — a nyomelemzés — viszont azt a lehetőséget használja ki, hogy a spektrumot fotolemezen rögzítjük. A fotolemezen már mintegy 104 Bányászati Kutató Intézet, Budapest 48 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet atom detektálása után mérhető feketeségű vonal nyerhető (Franzen, Maurer, Schuy, 1966). A fotolemez jó integráló képessége folytán ezen 104 atom hosz- szabb idő alatt, pl. néhány órás expozíció alatt is összegyűjthető, tehát az igen kis koncentrációban (akár 10 ppb) jelenlevő elemek is kimutathatók a vizsgált mintából. Elemkoncentrációk meghatározása — ha t ömegspekt rográf iás módszerrel dolgozunk — az izotópkoncentrációk meghatározása útján az egyes izotópok természetbeni gyakoriságának figyelembevételével végezhető. Legtöbb elem esetén ez az izotópgyakoriság a természetben igen nagymértékben állandó. Finom — néhány %0-es változások ugyan tömegspektrométeres izotóparány- mérő módszerrel kimutathatók, s ezek hordoznak is geológiai, hidrológiai in- formációkat (Degens, 1968), de a szikraionforrás tömegspekrográfiás elemzési módszer izotóparány mérés szempontjából néhány %-os mérési pontosságával ezen kis változások nem mutathatók ki. Kitüntetett helyzete van ebből a szempontból az ólomnak. Ugyanis egyes izotópjai különböző radioaktív bom- lássorok végtermékeiként keletkeznek, ill. keletkeztek (Ádám, 1966). Ezért amennyiben akiinduló elemek koncentrációaránya eltér a földkéregbeni átlagértékektől ez maga után vonja, vagy vonhatja a leányelemek — az egyes ólomizotópok koncentrációváltozását. Ezen utóbbi jelenségből a korábbi geológiai hatásokra lehet következtetni. Származásuk indokolja, hogy az egyes ólomizotópok egymáshoz viszonyí- tott aránya sokkal nagy obi), esetenként tömegspektrográf iás módszerrel is fel- ismerhető és értékelhető változásokat mutat. Méréstechnikai szempontból ez a tény úgy vehető figyelembe, hogy nagyobb pontossági igényű ólomelemzésnél nem elegendő annak egyetlen kiválasztott izotópját mérni és az illető izotópra táblázatból megadott izotóparánnyal (Rösler, Lángé, 1965) számolni az elemkoncentrációt, hanem mind a négy, de legalább 206, 207, 208 tömegértékű három főizotópját figyelembe kell venni, az izotópokból külön-külön izotópkoncentrációt számolni és ezek összege szolgáltatja a valódi ólomkoncentrációt. Geológiai szempontból az ólom izotóparány mérésnek az ad hangsúlyt, hogy segítségével egyrészt abszolút geológiai kormeghatározás végezhető (Doe, 1969), azonban ehhez erre a célra felépített tömegspektrométerre van szükség, másrészt viszont a jelentősebb anomáliákat figyelemmel kísérve geológiai változások, követhetők nyomon. Geokémiai elemzéseink során egyes kőzetmintáknál anomálisan magas 206Pb/204Pb izotóparányt tapasztaltunk. Izotóparány méréseinket termikus ionizációs tömegspektrométeres méréssel ellenőriztük. Alábbi I. táblázatunk- ban egy reprezentatív mintából — a BaH jelű Magyar Bauxit Standardból — általunk meghatározott izotóparányokat valamint a lipcsei Zentralinstitut flir Isotopen und Strahleforschung akadémiai intézetben Dietze és Zahn által végzett tömegspektrográf iás illetve termikus ionforrás tömegspektrométeres (ThlMS) ellenőrző mérések eredményét mutatjuk be. Összehasonlításul két olyan ólomérc lelőhely izotóparányait is közöljük táblázatunkban, melyeket Doe (1969) szélsőséges izotópösszetételűeknek ítélt. Áttekintve minden eddigi kőzetelemzésünk fotolemezen őrzött tömeg- spektrumát, megállapítható volt, hogy az I. táblázatban szélső értékeivel meg- adott természetbeni izotópgyakoriságot meghaladó eltérést csak a magyar- országi bauxitlelőhelyekről származó minták ólom izotóparánya mutatott. Az eltérés minden esetben azonos értelmű és hasonló mértékű volt. V i c z i á n: A középdunántúli bauxitok anomális ólom-izotóp . . . 49 A BaH bauxit standard SSMS és ThIMS izotóparányainak összehasonlí- tása, valamint két jellegzetes ólomlelőhely izotóparányai The comparison of the SSMS and ThlMS isotopic ratiodatas of the BaH bauxite standard, and two typical extreme abundances I. táblázat — Tablz I. Izotóparány 20flpb/204pb 207Pb/204Pb 30Spbpo«pb BaH standard tömegspektrográf, 36,0 20,0 43,0 Budapest BaH standard tömegspektrográf, 34,8 20,7 43,9 Lipcse BaH standard tömegspektrométer. 35,2 19,5 45,3 Lipcse Délkelet Missouri ólom lelőhely 20,9 16,0 40,2 Coer d’Aleve-i ólom lelőhely, Idaho 17,1 16,2 38,1 A II. táblázatban 39 vizsgált bauxitminta ólom izotóparányainak átlagát és a mért izotóparányok szélső értékeit mutatjuk be. Az izotóparányok viszony- lag jelentős szórásának valószínű magyarázata, hogy a vizsgált minták a bauxitlelőhelvek különböző ásványaiból, érceiből tevődtek ki, tehát pusztán a lelőhely, nem pedig az ásványi összetétel tekinthető közösnek. A 206Pb/204Pb izotóparányban mintegy 80%-os többlet mutatkozik a természetes gyakori- sághoz viszonyítva. Hasonló extrémitások — esetenként az itt közöltnél lénye- gesen jelentősebbek is — az irodalomból ismertek cirkon, szfén és apatit ás- ványokban (Doe, 1969). Bauxitokban végzett ólomizotóp meghatározással az irodalomban eddig nem találkoztunk. Míg Rogers, Adams szerint a bauxitok átlagos ólomtartalma 110 ppm, addig az itt vizsgált minták esetén 5 — 40 ppm tartományba estek az ólomkoncentrációk. A bauxitokra általában nagy urán és tórium koncentráció és nagy Th/U arány jellemző (U 10 ppm, Th 45 ppm) (Rogers, Adams). Az általunk vizsgált bauxitminták hasonlóan nagy urántartalommal, de 2 — 3-as Th/U aránnyal rendelkeznek. Mivel az anomálisnak talált ólomizotóp radiogén eredetű, a jelenség okának valószínű magyarázata a bomlási folyamat igen hosszú ideje alatt végbement változásokkal lehet kapcsolatos. Mint ismeretes, a 206Pb és a 207Pb az urán, a 208Pb pedig a tórium radioaktív bomlássorának stabil végterméke (Rösler, 1965). A 206Pb/207Pb arányban bekövetkezett változások vagy a) tartós izotóp- frakcionáló folyamatra, vagy b) a szülő >11. leányelemek koncentrációjának lassú folyamatos vagy epizódszerű gyors megváltoztatására utalnak (Doe, A vizsgált minták ólom-izotóparányának átlaga és szélső értékei The avarage Pb isotopic ratios of the samples investigated and the maximum and minimum values II. táblázat — Tahié II. Izotóparány 2oepb/204pb 207pb/204pb 20»Pb/*04pb 39 bauxit minta átlaga 33,6 19,8 45,3 Maximum érték 43 25 52 Minimum érték 24 17 39 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny 10S. kötet, 1. f üzet 1969). Feltételezhetően a két folyamat valamelyike, vagy mindkettő együtte- sen hozta létre a magyarországi bauxitok anomális ólom izotóparányát. A két folyamat az alábbiak szerint mehetett végbe: a) Tartós izotópfrakciónációt az eredményezhet — mivel a kinetikus izotóp- effektusok ilyen nagy tömegértékű izotópoknál szinte kizártak — , hogy mindhárom bomlássor tartalmaz gázhalmazállapotú közbenső lépcsőt — radont — melynek felezési ideje bomlássoronként nagyságrendekkel különböző. Az 238U-ból származó 222Rn-é, 3,8 nap, míg az 235U-ból származó 219Rn-é, 3,9 sec, a 220Rn tóriumemanációé pedig 51,5 sec (Rősler, Lángé, 1965). Ha tehát migrációra volt lehetőség, a keletkezési helyről elsősorban a 3,8 nap felezési idejű ^Rn-nak volt módja távozni, s egy magasabban fekvő, nagyobb áram- lási ellenállású rétegben dúsulni. Ebben az esetben ennek a rétegnek szoros kapcsolatban kell lennie a bauxitlelőhelyekkel. Ez a 222Rn-nel kapcsolatos 206Pb a bauxitlelőhelyek eredeti — feltételezhetően normális izotóparányú — ólomtartalmához hozzáadódva növelhette meg a 206Pb/204Pb izotóparányt. Ez a 206Pb többlet esetleg az uránérckutatás szempontjából prognosztikus értékű lehet. b) A bauxittelepek kialakulása erős metamorfózis eredménye. A meta- morfózis a bauxitokban általában is, és esetünkben is, az urán folyamatos koncentrációnövekedésével járt. Ha tekintetbe vessszük, hogy az 235U felezési ideje mintegy 6-szor rövidebb az 238U-énál (1,03 X 109 év ilí. 6,49 X 109 év) — és ennek következtében a 207Pb jelentősebb hányada alakult ki korábbi geológiai korban — indokolt, hogy a geológiailag viszonylag újkeletű meta- morfózis során koncentrálódott urán a még nagyobb hányadban meglevő 238U dúsulását jelentette. Az így kialakult új állapotban folytatódó bomlási folyamat eredményezte a megnövekedett 206Pb izotópkoncentrációt. Hogy ez nem járt együtt a 208Pb hasonló mértékű növekedésével azt egyrészt a nagyobb felezési idő (2 X 1010 év) másrészt a vizsgált bauxitjaink relative alacsony Th/U aránya indokolja. Hasonló jelenség alakulhat ki, ha nem az urán koncentrációja nő, hanem a Pb koncentráció csökkent egy korábbi geológiai korban. Esetünkben a ter- mészetes gyakorisághoz képest alacsony ólomkoncentráció ezt a feltételezést is támasztja alá. Természetesen ezeknek az extrémitásoknak a bemutatása csupán egy gene- tikai kérdéskör felvetését jelenti. A középdunántúli bauxitoknál tapasztalt anomália a kérdés további vizsgálatát teszi indokolttá. Célszerűen a kutatás egyik irányának azt választjuk, hogy a bauxittal érintkező egyéb kőzetekben végzünk hasonló vizsgálatokat, másrészt a Föld néhány egyéb bauxitelőfor- dulásának ólom izotóparány és Th/U arány meghatározásával próbálunk össze- függést keresni. Irodalom Ádáíi L. (1066): Radiozitópok a bányászatban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest pp. 22—28 Ahearn, J. (1972): Trace Element Analysis by Mass Spektrometry. Aeademic Press New York, London CORNTDES I. (1975): Gyakorlati tömegspektroszkópia. Műszaki Könyvkiadó. Budapest pp. 249—281 DEGENS, E. T. (1968): Geochemie dér Sedimente. Eerdinand Enke Verlag Stuttgart, 8. pp. 84—92, 131 — 134, 154. Doe, B. R. (1969): Lead isotopes in natúré. Wedepohl: Handbook of Geochemistry 82. B. Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg, New-York Franzen, J.; Mattrer, K. H.; Schtjy, K. D. (1966): Über den Ionennachweis mit Photoplatten. Z. Naturforschg. 21. a. pp. 37—62. Rogers, J. J. W.; Adams, J. S. A.: Uránium abundance in common sedimentary rocks. Wedepohl: Handbook of Geochemistry. 92. K. Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg, New-York Rösler, H. J.; Lángé, H. (1965): Geochemische Tabellen. VEB Deutsche Verlag für Grundstoffindustne, Leipzig, pp. 32—44 V ic z ián: A középdunántúli bauxitok anomális ólom-izotóp . . . 51 Lead isotope anomaly in somé bauxite deposits in Hungary Miklós Viczián* As an effective control of the spark source mass spectrographic analytical results, the line blackenings of more than one isotope are used, if possible, to determine the concent- ration values, anv deviation indicating an incorrect isotope ratio, i.e. a mistake made in the evaluation of the mass spectra. Performing minor and trace element analyses of samples of somé bauxit deposits in Hungary, we have found an anomalous increase in the 206Pb lead isotope ratio, that significantly exceeded the spread of our SSMS iso- tope ratio measurements and could nőt be accounted fór by superposition of somé comp- lex (molecular) ions to the mass number 206 line, or by any other experimental error. To confirm these observations a representative sample (the BaH bauxite standard, estabilished by the Hungárián State Institute of Geology) has been remeasured in the mass spectrometer laboratory of the Central Institute fór Isotope and Radiation Research of the Germán Academy of Sciences (Leipzig, Germán Democratic Republic) using both spark source mass spectrography (SSMS) and thermal ionization mass spektrometrv, (ThIMS) by Dietze and Zahn, respectively. The results obtained are compared in Table I. The SSMS determinations were carried out on the natural bauxite sample, the powder of which was mixed with graphite in 1 : 1 ratio fór the preparation of the sample electrodes to be sparked. The line blackenings of the trace element quantity lead were evaluated. In the case of the ThIMS determination, on the other hand, the lead extracted from the bauxite was investigated in lead nitráté főim by the use of a one-filament ion source. The agreement of the three results is satisfactory, the deviations being within 3,5 . . . 6%. The avarage error of our SSMS isotope ratio determinations is similarly about 5%. Our isotope ratio values are, on the other hand, very much different from those gene- rally obtained in the case of lead őre deposits. Fór comparison the approximate avarage isotope data of two major lead producing deposits, specified as isotopocally extremes by Doe (1969) have been included in Table 1. We have found definitely somewhat higher concentrations fór all three radiogenic lead isotopes, the increase of the 206Pb/204Pb ratio is, however, quite extreme, being more than 80%. Examining somé hundred mass spectra, taken previously to carry out SSMS Chemical analysis of various rock samples, and preserved on photoplates, we have found that only samples of bauxite deposits display the lead isotope anomaly in question. Data of alto- gether 39 bauxite samples have been collected and summarized in Table II. As may be seen, the 206Pb/204Pb ratio is fór all samples considerably higher, than that of the two lead őre samples presented fór comparison in Table. 1. The deviations of the two other isotope ratios are smaller, bút still significant. It is to be mentioned that even higher isotope ratios may occur in the case of somé zircon, apatite and sphene mineral samples, we have found yet, however, no data at all in the literature fór lead isotope ratios in bauxite deposits. As the isotopes of anomalous concentration are radiogenic, it is alsó worth-while to mention that the uránium content of our bauxite deposits is about as high as given by Rogers and Adams (1969), i. e. approximately 10 ppm, the thorium concentration is, however, less, being only 20 ... 30 ppm instead the 45,6 ppm avarage value. As fractionation processes due to mass differences are to be excluded in view of the small values of the relatíve mass differences, the explanation of the lead isotope anomaly found is to be based on the fact, that the isotopes 206Pb, 207Pb and 208 Pb are the doughter elements of the radioactive decay of the 23ÍU, 235U and 232Th nuclei, respectively. There are two possibilities to be considered. At first, a continuos isotope fractionation by mig- ration may take piacé due to the different half lives of the gaseous member, i.e. the radon, of the three decay series, that of the 222Rn of the 238U .... 206Pb series being more than three orders of magnitude higher (3,8 days as against the 3,9 s and 51,5 s of the 219Rn and 220Rn nuclei). Öbviously, the 222Rn isotope miglit have been separated by migration and collected in a rock of low permeability. If this same rock has been involved in the formation of the bauxite deposit, an enrichment of the latter one’s lead in the 206Pb iso- tope, i.e. a shift of the 206Pb/204Pb isotope ratio to higher values, had to take piacé. This enrichment of the 206Pb isotope may have prognostic value fór the uránium őre pros- pecting. A second possibility is presented by the fact, that in the formation of bauxite deposits strong metamorphic processes are invoved, during which the concentration of the uránium increases (Rogers, Adams, 1960). As the half life of the 235U nuclei is shor- * Hungárián Mining Research Institute Budapest, Hungary 4* 52 Földtani Közlöny 108. kötet , 1. füzet tér than that of the 238U isotope by a factor of about 6, the formation of the 207Pb isotope was relatively advanced in older geological ages. It is therefore, to be expected, that during the relativaly laté metamorhic processes an apparently higher degree of enrich- ment of the 238U isotope was attained in the bauxite deposite as aginst that of the 235U nuclei, giving rise to a relatively higher production of the 206Pb lead isotope in later times. Similar effect would have a depletion of the lead in somé earlier geological age. The most striking lead isotope anomalv, i.e., the high inerease in the 206Pb/2ü4Pb iso- tope ratio, easily detectable even at the somewhat lower accuracy level of the spark source mass spectrometric isotope ratio measurements, can be accounted fór by either way of explanation given above. The less prominent inerease in the other two isotope ratios in question is explainable merely by the higher uránium content of the bauxite depo- sits. Collection of futher experimental data is in progress to make a more satisfactoiy inter- pretation possible. Acknowledgements The author’s thanks are due to H. I. Dietze and H. Zahn who have carried out impor- tant eontrol measurements, and to I. Cornides fór the valuable suggestions he made. Földtani Közlöny, BuU. of the Hungárián Geöl. Soc. (1978) 108. 53—64 A Kiskunhalas -Ny- 3. szénhidrogénkutató fúrással feltárt alsópannóniai bazalt és proterozoi migmatit képződményekről Cserepesné Meszéna Bernadetté (6 táblával) Összefoglalás: Kiskunhalas várostól ÉNy-ra levő Kiha-Ny-3. sz. szénhidro- génkutató fúrás alsópannóniai márgarétegek között pár m vastag, mandulaköves ba- zaltot harántolt, aminek alsópannóniai korát a márgából előkerült faxma ill. a területen mélyített 31 db. fúrás elektromos szelvénye bizonyítja. Ez alatt 1188 m-től a fúrás 1270- ben levő talpáig proterozoi amfibolitot ill. réteges migmatit összletet harántolt. Az am- fibolit valószínűleg a migmatit paleoszomját képezi. A melanoszomtól a leukoszomig fokozatos átmenetek figyelhetők meg, ami a színes elegyrészek csökkenésében, a vilá- gos elegyrészek részarányának növekedésében és intenzív K-földpátosodásban nyilvá- nul meg. A Duna— Tisza közén már számos olyan szénhidrogénkutató fúrás mélyült, melyek magfúrásos szakasza néhány dunántúli, jól feltárt és alaposan meg- kutatott képződményünknek a Duna bal partjára való áthúzódását bizonyítja. Ezek közül az egyik legújabb, az 1976. nyarán mélyített Kiskunhalas (Kiha)- Ny-3. sz. fúrás, amelynek 4 rövid magfúrásos szakasza a Balatonfelvidékről és É -Magyarországról ismert bazaltot, ill. a Mecsekben felszínen levő proterozoi migmatitot tárta fel. A bazalt a balatonfelvidékivel ellentétben alsópannóniai korú. A migmatit a magyarországi kristályos alaphegységi képződmények DNy— EK irányú pásztákba való elrendeződését is bizonyítja. A fúrás rétegsora: 0 — 523 m között a fúrás pleisztocén, levantei és felső- pannóniai agyag, agvagmárga és homokkőrétegek váltakozását tárta fel, ahol a homokkő túlsúlyban van az egyébb kőzetekkel szemben. 523—1120 m között alsópannóniai agvagmárga található, pár cm-től a pár m vastag homokkőrétegekkel váltakozva. 1120—1168,7 m között vékony, pár m vastag bazalt, bazalttufacsíkos márga, mészmárgaösszlet található. 1168,7 — 1188 m között alsópannóniai márga, mészmárga található. 1188 — 1270 m között a fúrás proterozoi amfibolitot, réteges migmatitot harántolt. A fúrás első két magfúrásos szakasza 1162 — 1167 m ill. 1167 — 1168,7 m között fekete, a bontottabb részeken lilásszürke, kemény, szilánkos törésű, repedezett, a repedésekben lepedékszerű kalcitbevonatokat tartalmazó, kal- cittal ill. zeolit-ásványokkal kitöltött mandulaköves bazaltot tárt fel. Vékony csiszolatban a kőzet interszertális szövetű, kb. 48% plagioklászból, 30% kalcitból, 13% kalcedonból, 7% zeolitból és 2% augitból áll (I. tábla 1. kép). A plagioklászlécek poliszintetikus albit -ikrekből állnak, 200 — 500 y hosszúak és max. 100 y szélesek, a szimmetrikus zónában mért kioltási szög (40°) alapján labradorit-bvtownit összetételűek. A plagioklász lécek közti tereket kaiéit; kevés szabálytalan vagy tábla alakú, vörösesbarna titánaugit, ill. az ebből keletkezett klorit; idiomorf, opak magnetit ill. az ebből keletkezett 54 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet limonit; zöld, a szemcse belseje felé barna, izotrop kalcedon; ezenkívül néhány 100 — 200 p körüli, szabályos rombusz vagy téglalap alakú, hasa- dozott zeolitszemcse tölti ki (I. tábla 2. kép). A kalcitnak kétféle változata van, vagy a kör ill. ellipszis alakú mandulaköveket tölti ki először durva- kristályos, majd az üreg belseje felé egyre finomodó kristályok alakjában, vagy xenomorf halmazokat alkot a plagioklászléeek között. A mandulakövekben a kalciton kívül szálas — sugaras zeolitásványok is találhatók (II. tábla 1. kép). Közvetlenül a bazalt alatt a 2. magfúrásos szakasz II. részéből 6,9 m vastag fehéresszürke, rétegzetlen, kagylós törésű mészmárga ill. barnásszürke finoman rétegzett, pikkelyes törésű márga került elő, amelyekből Széles Margit a következő alsópannóniai faunát határozta meg: Congeria cf. partschi maorti juv. Barn.-Str.; Limnocardium sp. (töredékes példány); Ostracoda: Amplocypris sp.; Bacunella abchazica Vecua; Candona (Caspiocypris) alta Zalányi; Can- dona (Caspiocypris) labiata Zalányi; Ciptrideis lieterostigma obesa Reus; Silicoplacentina sp.; halfog; halpikkely; halúszótüske. A fúrási napijelentés, a furadék vizsgálat és az elektromos szelvény szerint az alsó— felsőpannóniai alemelet üledékeinek határa 523 m-ben van, a bazaltközbetelepülések ennél jóval mélyebben, tehát biztosan alsópannóniai üledékek között helyezkednek el. A márga, mészmárgarétegekben több bazalt, vagy bazalttufacsíkot talál- tak, amelyek vastagsága nem haladta meg a 10 m-t. Ezek úgy is felfoghatók, mint az alsópannóniai üledékbe nyomult felsőpannóniai vulkáni telérek, de a fúrástól ÉNy-ra kb. 10 km-re levő Kecel — 2. sz. mélyfúrás ugyanezt a bázisos vulkanitot tárta fel alsópannóniai üledékek alatt, 1063 — 1637,5 m között, és így a vulkáni összlet nagy vastagsága a benyomult telérek valószínűségét ki- zárja. (A Kecel-2. mélyfúrás közel 600 m-t haladt a bazaltban, de átfúrni azt nem tudta.) A fúrás 3. magfúrásos szakasza 1188 — 1190 m között sötétzöld, kemény, szilánkos, pikkelyes törésű, kb. 70°-os dőlésben jól palásodott, szabadszemmel is jól felismerhető, nyúlt, kihengerelt zöldamfiból és plagioklász-lécekből álló amfibolitot tárt fel (IV. tábla 2. kép). A mikroszkópos vizsgálat alapján a kőzet ásványos összetételében a hipi- diomorf vagy szabálytalan alakú, a prizmalapokkal párhuzamosan hasadó, széttöredezett, rostos, fogazott végű, 50 — 400 p nagyságú, helyenként gyengén kloritosodott zöldamfiból -lécek uralkodnak (II. tábla 2. kéj)). Igen gyakori a sötét, majdnem opak limonit-agyagásvány halmazba ágyazott, hipidiomorf vagy szabálytalan alakú, szintén hasadozott epidot, mindkettő valószínűleg az amfibol átalakulási terméke (III. tábla 1. kép). A plagioklász szintén kőzet- alkotó mennyiségben van jelen, erősen szericitesedett, csak ritkán ikerlemezes formában. Az epidot a plagioklász kristályok között is előfordul, ami esetleg soussuritesedésre utal. Az ásványok között genetikai sorrend nem tehető, ezek szorosan egymás mellett, fogazottan egymásba nyúlva helyezkednek el. A vékonycsiszolati kimérés szerint a kőzet a következő %-os összetételt mutatja: plagioklász: 29,68%; amfiból: 37,94%; limonit: 14,74%: epidot: 16,45%; piroxén: 0,77%. Az amfibolit és az alatta következő réteges migmatit érintkezése a szakaszos magmintavétel miatt sajnos nem vált ismertté. A migmatitot a fúrás 4. mag- fúrásos szakasza tárta fel 1220—1223 m között. A kőzet szürke, szürkészöld, szürkésvörös és vörös sávokból áll, amelyek nem egyenletes vastagságúak, hol kiszélesednek, hol elkeskenyednek, kb. 1 — 3 cm vastagságúak. A szürke sávok a gránit összetételű leukoszomot képviselik, a szürkészöld, zöld színűek Cserepesnél A Kiskunhalas-Ny-3. szénhidrogénkutató járás . . . 55 valószínűleg az amfibolit átalakulási termékei (melanoszom), a vörös sávok pedig az intenzív K-földpátosodás eredményei. Az egyes sávok elmosódott határral érintkeznek egymással, ráadásul a kőzetet egy szin-, ill. posztkrisztal- lin deformációs hatás érte, ami az egyébként is szeszélyesen kivastagodó, szerte- ágazó sávokat enyhén felgyűrte. Kifejezett porfiroblasztokat, vagy porfi- roklasztokat a kőzet nem tartalmaz, de a leukoszom sávok durvaporfirosak, 1—2 cm-es földpátkristályok is előfordulnak bennük (IV. tábla 1. kép). A vékony csiszolat i vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a kőzet mela- noszomja a 3. magfúrásból előkerült amfibolitból keletkezett. Legfontosabb ásványi elegyrész itt is a zöldamfiból volt, jelenleg ez teljes mértékben klorittá alakult (egyenes kioltás), eredetére csak a hasadási nyomvonalakból és a hipi- diomorf, léc-pálcika alakból lehet következtetni. Az amfiból Ti-tartalma opak, ráeső fényben fehéren világító leukoxén alakjában vált ki, ami rombusz, nyúlt hatszög, vagy szabálytalan alakú kristályokat alkot. Az amfibolitnál ismertetett plagioklász egyedek a migmatitosodás előre- haladtával térfogatilag megnövekedtek, helyenként ikerlemezesek, de általá- ban ikermentesek (An % = 18 — 20). Az igen erőteljes szericitesedés a kristályok alakjának tanulmányozását nagyon megnehezíti. A plagioklászok nem idiomor- fak, de a migmatitosodásnál a kristályok mérete és alakja kristályosodási erő kérdése, idiomorf mivoltukat nem keletkezésük időbeli egymásutánja határozza meg. A nem idiomorf plagioklász helyenként az idiomorf klorit kristályokban található zárványként, ami esetleg a plagioklász korábbi keletkezését bizonyít- ja. A migmatitos szétkülönüléssel egyidőben intenzív K-földpátosodás indult meg, ami az idős kristályokat vagy átitatta, vagy teljesen kiszorította. Haj- szálvékony, helyenként enyhén hasadozott földpáterek figyelhetők meg, ame- lyek keresztülhaladva kisebb klorit és kvarc halmazokon a plagioklászokhoz érve kiszélesednek, szétterülnek. A plagioklászoknak a fiatal generációs föld- páttal való átitatódása a plagioklász „foltos” kioltásában nyilvánul meg első- sorban (III. tábla 2. kép; V. tábla 1. kép). Az ikerlemezes plagioklászokban az ikerlemezek a „foltoknál” abbamaradnak, majd azok után zavartalanul foly- tatódnak (V. tábla 2. kép). A hasadási nyomvonalak a „foltokon” is keresztül- húzódnak, ami esetleg a két ásvány orientált illeszkedését bizonyítja. A szem- csék közti üregekben, hézagokban víztiszta, hasadozott K-földpát generáció fi- gyelhető meg, ami a régi plagioklász és kloritkristálvokat körülöleli (VI. tábla 1. kép). Ez valószínűleg egyidős a plagioklászokat átitató K-földpáttal. (Az ásvány átmeneti tag az ortoklász és a mikroklín között, Fedorov asztalos ki- mérés alapján 2V = — 72°. ) Elszigetelten csomókban, vagy önálló, hullámos kioltású szemcsék formájában a kvarc is megjelenik. A plagioklászok csak alá- rendelt mennyiségben tartalmaznak kvarczárványokat. Járulékos elegyrész- ként néhány idiomorf, hipidiomorf zoizit és cirkonkristálv figyelhető meg. A sötét melanoszomtól a világos leukoszomig fokozatos fejlődés figyelhető meg, ami a klorit mennyiségének csökkenésében, a földpátok és a kvarc mennyi- ségének növekedésében nyilvánul meg. Az idős plagioklászok és a fiatal K- földpát egyedek egyre nagyobb termetűekké váltak, habitusukban megegyez- nek a melanoszomban ismertettekkel. A kloritba zárt apró, szabálytalan alakú leukoxén szemcsék a továbbfejlődött szakaszokban is megfigyelhetők. A kőzet leukoszom, tehát maiitokban legszegényebb sávjára már a kvarc túlsúlya jellemző. Ez a rész már teljesen gránit szerű, az egymásba-fogazott, hullámos kioltású, mozaik-struktúrás kvarcszemcsék között pár 100 p nagy- ságú, szabálytalan alakú, erősen vagy közepesen szericites, ikerlemezes vagy 56 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet ikermentes plagioklászkristályok, ezekhez hozzásímuló, ezek alakját követő pennin lemezkék figyelhetők meg. Az előzőekhez hasonlóan a szericites plagio- klászokon kívül egy víztiszta, hasadozott, a hajszálvékony repedéseket, üre- geket kitöltő fiatal K-földpát generáció figyelhető meg. Ennek hasadási nyom- vonalai gyakran átnyúlnak az idősebb plagioklász kristályba, ami a két ásvány esetleges orientált illeszkedését bizonyítja (VI. tábla 2. kép). A plagioklász összetételében nem történt változás, An = 18 — 20%. A kőzet valószínűleg megegyezik a mecseki, Ófalu környékén található mig- matitokkal. Az ultrametamorfózis (migmatitosodás) korát Jantsky B. a Mecsek hegységben egyöntetűen alsóproterozoikuminak tartja. Ezzel szemben Szederkényi T. véleménye szerint az ófalui Aranyosvölgy bejáratánál észlel- hető, kétségtelenül olvadásra utaló jelenség apró méretében nem lehet a regionális anatektikus övhöz tartozó gránitosodás megnyilvánulása, hanem valamilyen tektonikus jelenség, amely keskeny övben azonos jellegekkel mutatkozik Pécstől Ófaluig. Az aranyosvölgyi migmatitokat ezért álmigma- titoknak minősítette és korukat ópaleozoikuminak határozta meg. Sajnos a Kiskunhalas— Nv-3. fúrás kőzetei ezt a problémát nem oldották meg. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. A bazalt szöveti képe. X N, N = 60 X, Kiha-Ny-3. fúrás 1. raf. 1162 — 1167 m Texture of the bazalt X N, 60 X Borehole Kiha-Ny-3, Core, No. 1. 1162 — 1167 m 2. Zeolitkristálv bazaltból. X N, N = 60 X, Kiha-Ny-3. fúrás 1. mf. 1162 — 1167 m Zeolite crystal from the basalt X N, 60 X Borehole Kiha-Ny-3. Core, No. 1. 1162—1167 II. tábla — Plate II. 1 . Kalcittal és zeolitokkal kitöltött „mandulakő” a bazaltban. X N, N = 60 X , Kiha-Ny-3. fúrás 1. mf. 1162-1167 m ,,Amygdule” filled with calcite and zeolites in the basalt X N, 60 X Borehole Kiha- Ny-3, Core, No. 1. 1162 — 1167 m 2. Zöldamfibólkristály amfibolitból. xN N=140 X , Kiha-Ny-3. fúrás 3. mf. 1 188 — 1190 m Green hornblende crystal from the amphibolite X N, 14.0 X, Borehole Kiha-Ny-3, Core, No. 3. 1188-1190 m III. tábla — riate III. 1. Epidot limonitos szegéllyel amfibolitból. X N, N = 140 X, Kiha-Ny-3. fúrás 3. mf. 1188-1190 m Epidote with limonitic rim from amphibolite X N. 140 X Borehole Kiha-Ny-3. Core, No. 3. 1188 — 1190 m 2. Az idős, szericites plagioklásznak a fiatal K-földpáttal való átitatódását a két ásvány eltérő kioltása mutatja. X N N = 60 X, Kiha-Ny-3. fúrás 4. mf. 1120 — 1123 m The impregnation of the old, sericitized plagioclase by the young K-feldspar is indica- ted by the different extinctions of the two minerals X N, 60 X Borehole Kiha-Ny-3, Core, No. 4. 1120 — 1123 m IV. tábla — Plate IV. 1 . Réteges migmatit makroszkópos képe. Kiha-Ny-3. fúrás 4. mf. 1120 — 1123m (1120,71 — 1120,90 m-es és 1121,31 — 1121,49 m-es szakaszokon) Megaloscopic image of a stratified migmatite. Borehole Kiha-Ny-3, Core, No. 4. 1120 — 1123 m (1120,71 — 1120, 90 and 1121,31 — 1121,49 m) Cserepes né: A Kiskunhalas-Ny-3. szénhidrogénkutató fúrás . . . 57 2. Amfibolit makroszkópos képe. Kiha-Ny-3. fúrás 3. mf 1188—1190 m Megaloscopic image of an amphibolite. Borehole Kiha-Ny-3. Core, No. 3. 1188 — 1 190 m V. tábla — Plate V. 1. Idős plagioklász hasadási vonalai mentén képződő fiatal K-földpát. X N, N=140 X, Kiha-Ny-3. fúrás 4. mf. 1120 — 1123 m Young feldspar formed along the cleavage lines of an old plagioclase X N, 140 X Borehole Kiha-Ny-3, Core, No. 4. 1120-1123 m 2. Az idős plagioklász ikerlemezei a K-földpát „foltok” után folytatódnak. X N, N = 140 X, Kiha-Ny-3. fúrás 4. mf. 1120 — 1123 m The twin lamellae of the old plagioclase continue after the K-feldspar „patches”. X N, 140 X, Borehole Kiha-Ny-3. Core, No. 4. 1120-1123 m VI. tábla — Plate VI. 1. A fiatal hasadozott K-földpát magába zárja, bekebelezi az idősebb plagioklászokat és a kvarcot. X N, N = 140 X Kiha-Ny-3. fúrás 4. mf. 1120 — 1123 m The young, cloven K-feldspar incorporates the older plagioclases and the quartz. X N, 140 X Borehole Kiha-Ny-3, Core, No. 4. 1120 — 1123 m 2. A fiatal K-földpát hasadási nyomvonalai átnyúlnak az idős plagioklászba, ami a két ásvány orientált illeszkedését bizonyítja. X N, N = 140 X, Kiha-Ny-3. fúrás 4. mf. 1120-1123 m The cleavage tracks of the young K-feldspar extend over intő the old plagioclase which bears witness to the oriented fitting of the two minerals. X N, 140 X Boreholes Kiha- Ny-3, Core, No. 4. 1120-1123 m Jelmagyarázat: Z = zeolit, K = kalcit, Amf = amfibolit, Ep = epidot, Lim = Limonit, Q = kvarc, Plag = plagioklász, K — fp. = K-földpát Légén d: Z = zeolite, K = calcite, Amf = amphibolite, Ep = epidote, Lim = limonite, Q = quartz, Plag = plagioclase, K - fp. = K-feldspar Irodalom — References Bl'DA, Gy. (1969): Genesis of the granitoid rocks of the Mecsek and Velence Mountains on the hasis of the Investiga- tions of the felspars. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 13. pp. 131 — 155. Jantsky K. (1975): A mecseki kristályos alaphegység földtana. Akadémiai doktori értekezés Kovách Á.— Balogh K. — Sámsoni I. (1968): Bubidium-stroncium adatok a Mecsek hegység gránitjai korának kérdé- séhez. Földt. Közi. 98. pp. 205—212. Mehnert, K. B. (1968): Migmatites and the origin of granitic rocks. Elsevier Publishing Company Amsterdam London, New York Szalay Á. (1972): A Pannonjai medencealjzat metamorf és gránitos képződményeinek geokémiai vizsgálata. Szegedi J. A. Tud. E. Földt. Int., Kézirat Szalay Á. (1975): A Battonya-Mezőhegyesi granitogén képződmények genetikai viszonyai. Doktori értekezés Szederkényi T. (1974): A délkeletdunántúli ópaleozóos képződmények ritkaelem kutatása. Kandidátusi értekezés Szepesházy K. (1962): Mélyföldtani adatok a Nagykörös-kecskeméti területről. Földt. Közi. 92. Szepesházy K. (1966): A kristályos aljzat fontosabb kőzettípusai a Duna— Tisza köze középső és D-i részén. MAFI Évi Jel. az 1966. évről. pp. 257—289. Winkler, H. G. F. (1967): Die Genese dér metamorfén Gesteine. Springer-Verlag Berlin, Heidelberg, New York On the Lower Pannonian basalts and Proterozoic migmatites uncovered by the hydrocarbon-exploratory borehole Kiskunhalas-Ny-3 B. Cserepes — Meszéna The rocks uncovered by the hydrocarbon-exploratory borhole pút down to the i northwest of the town of Kiskunhalas bear witness to the extension of the formations of the Mecsek Mountains, Southern Transdanubia, over intő the Danube — Tisza inter- fluvial area. 58 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet After cutting Pleistocene, Levantine and Upper Pannonian beds, the drill penetrated, at 1120 m, intő Lower Pannonian maris and calcareous maris in which there are basalt bands a couple of metres tbick and of blackish-grey colour containing amygdules filled with calcite and zeolite minerals. In contrast to the Upper Pannonian basalts well-known in the Balaton Highland and North Hungary, the volcanic complex intersected by borehole Kiha-Ny-3 is of Lower Pannonian age. As shown by the examination of cuttings from 31 boreholes pút down in the vicinity of Kiskunhalas and by electric well-logging results, the boundary between the Lower and Upper Pannonian sediments is alwavs in the 500 — 600 m interval and the basalts lie even deeper. A Lower Pannonian fauna was recovered from the maris within intercalating the volcanic complex by. M. Széles who managed to determine these fossils. Between 1188 and 1270 m depth, the borehole was interseeting Proterozoic formations. The third, core-drilled interval, 1188 — 1190 m, has yielded 1,5 metre of amphibolite consisting of fresh green hornblende, epidote and heavily sericitized plagioclases. The fourth, core-drilled interval, 1220—1223 m, has yielded stratified migmatites. The rock consists of greyish-green, green, whitish-grey and red bands showing vague contacts and irregularlv varying in thickness. The dark bands represent the melanosom formed from amphibolite, the light ones form the leucosom of granitic composition. The mafic constituents liave turnéd almost completely to chlorite, very rarely though, leu- coxene of a basaltic (oxy-) hornblende origin can alsó be identifyed. Feldspars fönn two distinct generations, the old plagioclase individuals form sericitic crystals of lamellar twinning or more frequently untvvinned, K-feldspar is alway limpid, cloven, either con- suming the plagioclases or filling cavities in the rock. Quartz forms intertonguing hroken grains of undulose extinction. Zoisite, apatite, and zircon occur as accessory constituents. A gradual development from the melanosom to the leucosom can be observed, both the mafic and the light components occur in both distincts bands of the migmatite, bút the quantity of chlorite has gradually decreased from the melanosom tho the leucosom, while the plagioclases have increased in volume, K-feldsparization is much more intensive in the leucosom, the quantity of quartz being predominant here, too. B. Jantsky in the Mecsek Mountains placed the process of ultrametamorphism in the Lower Proterozoic. With a view to the great resemb láncé of the rock under consideration to the stratified migmatites in the Mecsek (Ófalu), the migmatites explored by the bore- hole Kiha-Ny-3 are alsó assigned to the same tirne interval. Geographically, again, its occurrence seems to belong to a northeastward continuation of the Mecsek Crystalline Basement Rangé. Cserepesnél A Kiskunhalas-N y-3 . szénhidrogénkutató fúrás . . . 59 I. tábla — Plate I. 60 Földtani Közlötiy 108. kötet , 1. füzet II. tábla — Plate II. Cserepesnél A Kiskunhalas-Ny-3 . szénhidrogénkutató fúrás . . . 61 III. tábla — Plate III. 62 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet IV. tábla — Plate IV. C sere pesné: A Kiskunhalas-Ny-3. szénhidrogénkutató fúrás . . . 63 V. tábla — Plate V. 64 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet VI. tábla — Plate VI. imm Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 65—86 A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai Dr. Gidai László (3 ábrával, 7 táblázattal) Bevezetés A kósdi eocén képződmények rétegtani helyzetéről a múlt század vége óta folyik a vita a magyar földtani irodalomban. A barnakőszénösszlet kora a középsőeocén alsó része és a felsőeocén alsó része között váltakozott. Az utóbbi időben — elsősorban Szőts E. és Vadász E. állásfoglalásai alapján — általá- ban a dorogi terület felsőlutéciai barnakőszénképződményével párhuzamosítják A Kósd 20. sz. fúrás eocén rétegsorán végzett részletes vizsgálataink, a kósdi és a Budai-hegységi eocénre vonatkozó irodalmi adatok (főleg Vadász E. 1910, 1910 — 11, 1939, 1953, 1960) s a külföldi, elsősorban az É -olaszországi és a franciaországi eocén képződményekre vonatkozó adatok figyelembevételével foglalunk állást a kósdi eocén tagolása és korbesorolása kérdésében. A rétegsor vizsgálatában Gedeonné Rajetzky M. (üledékkőzettan, mikro- mineralógia), Kerekesné Tüske M. (Nannoplankton) , Hoiiváthné Kollányi K. (mikrofauna), Monostori M. (Ostracoda) , Jámborné Kness M. (nagy Foraminifera) és Kecskemétiné Körmendy A. ( Mollusca ) vett részt. Nél- külözhetetlen munkájukért ezúton is köszönetét mondok. Kutatástörténeti áttekintés Vitális István (1939) szerint a Kósd melletti eocén szénkibúvást már a 18. század második felében is ismerték, de a terület fúrásokkal való feltárására csak a múlt század végén került sor. Telegdi Roth Lajos (1901) — abból a feltevésből kiindulva, hogy az eszter- gomi medence eocén széntelepei a Duna balpartján is meglehetnek — egy fúrási konzorciumnak azt a tanácsot adta, hogy a Nagyszáltóí DK-re, Kósd mellett a felszínen levő nummuliteszes mészkőre fúrást telepítsenek. A fúrási tevékeny- ség eredményesnek bizonyult: az első fúrás 130 m mélyen 1,40 m, a második 134 m mélyen 1,56 m vastag barnakőszéntelepet mutatott ki. Még további két fúrás harántolt, vékonyabb kifejlődésben (0,35 m; 0,18 m és 0,45 m) eocén barnakőszéntelepeket. Telegdi Roth L. a széntelepeket a középsőeocén bázi- sán levő édesvízi képződményekhez sorolta. Hoffmann Richárd (1905) kéziratos tanulmányában igen értékes, bánya- felvétel alapján készült szelvényeket hagyott ránk a barnakőszénösszlet fel- építéséről. Vadász Elemér (1910) szerint a szénfedőben levő „félig sósvízi” faunát tar- talmazó molluszkás agyag a középső -felsőeocén határra tehető s az É-olasz- országi roncai rétegekkel azonosítható. Erre települ a felsőeocén, amely teljesen egyezik a budavidékivel. Vadász E. szerint az eocén transzgresszió a középső- 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet eocén végén érte el Kósd vidékét. Megállapítja, hogy az itteni molluszkás réte- gek nem azonosak a Buda— Eesztergom vidéki „Cerithium emelettel”, vagy a Vértes hegységi — Taeger H. féle — „alsó féligsósvízi rétegekkel”. 1910 — 1911 keltezésű monográfiájában, Koch A. jegyzőkönyvére hivatkozva, közli a főakna szelvényét: Felsőeocén korú mészkő 103,5 m Sötétszürke féligsósvízi agyagmárga sok kövülettel 22,0 m Édesvízi rétegek (édesvízi mészkő) széntelepekkel 5,0 m A rétegtani besorolásra vonatkozó előző álláspontját kiegészíti azzal, hogy Kósddal azonosnak vehetők a Vértesből jelzett (Taeger H., 1909— 1910 p. 78), csekély vastagságú széntelepek. Taeger H. itt — véleményünk szerint — a gánti és pusztavámi telepekre gondolt. Ezek mindenképpen idősebbek, mint a kósdiak, a tengeri faunával igazolható alsó- és középsőeocén fedőjükkel. Vadász E. jelzi, hogy az utóbbi telepek a fornai fekvőjében vannak s azért (t.i. mivel Kósdot és a fornai telepeket azonosnak vette), nem tette a kósdi eocén barna- kőszénösszletet a felsőeocénbe. Kubacska András (1926) részletesen ismertetve a kósdi eocén rétegsort, annak felsőeocén kora mellett foglalt állást. A munkájában közölt Nummu üté- sekét Rozlozsnik P. határozta meg. Vadász Elemér (1939) a „fornai széntelep” kérdésével foglalkozva, visszatér a kósdi eocén rétegtani viszonyaira, utal korábbi álláspontjára, miszerint a kósdi eocén szénösszletet a fornaival tartotta azonosnak. Ebben a közleményé- ben a kósdit a fornaitól korban is megkülönböztethetőnek tartja. Véleménye szerint a Kósd és Zirc közötti területen lemélyített fúrások rétegsorainak ki- értékelése alapján lehet a kérdést véglegesen tisztázni. Id. Noszky Jenő (1940) a bamakőszénösszletet és közvetlen molluszkás fedő- jét feltételesen az auversibe, a nummuliteszes mészkő rétegcsoportot pedig a bartoni emeletbe sorolta. Felvetette, hogy a barnakőszénösszletre nem diszkor- dánsan települ-e a bartoni korú nummuliteszes mészkőösszlet. Az akkor ren- delkezésre álló adatok alapján ez — véleménye szerint — nem volt eldönthető. Vitális Sándor (1951) kéziratos összeállításában a barnakőszéntelepek to- vábbi fúrásos kutatására tett javaslatot a Nagyszáltól délre. A produktív kő- szénterület 6 — 10 km2 nagyságú is lehet, mennyisége elérheti a 4 — 7 millió tonnát. Szőts Endre (1952) Magyarország földtana első kiadásának (1953) táblázatá- ban visszatér Vadász E. több, mint 30 évvel ezelőtt kifejtett álláspontjához: a bamakőszénösszletet, a fedőjében levő tarkaagyagot és mészkőtörmeléket, valamint a fedő molluszkás agvagmárgát a középsőeocén felső részébe, a num- muliteszes mészkő összletet pedig a felsőeocénbe helyezte. Vadász E. ugyanitt (p. 128) a Budapest környéki fiatalabb eocén képződ- ményekkel foglalkozva, a kósdi eocén rétegsor kialakulásáról igen találó meg- jegyzéseket tett: Budakeszi és Budapest-Csillaghegy környéki külszíni fel- tárásokban a felsőeocén nummuliteszes — orthophragminás mészkő alatt csak a középsőeocén felső részébe tartozó, közvetlenül a triász rétegekre transz - gredáló kőszenes nyomok figyelhetők meg. Szerinte ezt a transzgressziós ki- fejlődést nyomozhat juk a pesti oldalon a Nagyszál déli lejtőjének fedőhegységé- ben, Kósdon is. Gidai: *4 kó-sdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 67 A kósdi eocén rétegtani megismerésének áttekintése A pereli sut la reconnaissance stratigraphique de l’Éocéne de Kösd I. táblázat — Tableau I. SzŐTS E. 1952, in Vadász E. 1953. Dunabalpart Nmmnulinás — or- ’2 o t a 8 thophragminás n <8 lithothamninmos mészkő, márgapa- dokkal Mollnszkás agyag- Lutéciai Ü márga 1 Kőszéuképződmény (U. hanikeni) Tarkaagyag mészkő- -O törmelékkel 1 rC a o h! SzŐTS E. 1956. n. táb- lázat. Cserhát-hegy- VADÁSZ E. 1960. Kösd — Bomhány Gidai L. 1976. Kösd Foraminiferás agyag- márga (Romhány) Nummuliteszes-orto- fragminás-litho- í thamniumos mészkő N. fabianii N. incrassatus N. chavannesi Ch. biarritzensis ? Holluszkumos agyag- márga (P.vivarii, L. pannonicum ) Felsőlutéciai kőszén- képződmény Br. hantkeni Tarkaagyag Konglomerátum Szárazulati időszak Kovás mészmárga Lithothamninmos , discocyclinás, nnmmuliteszes mészkő Mollnszkás agy ag- márga Csökkentsósvizi agyag Édesvízi bamakőszén- összlet Tarkaagyag Alapkonglomerátum Tengeri üledékképző- dés nem volt Szárazföld 7. N.fabianiis,aleuri- tos mészmárga 6. N nmmuliteszes- -diszkociklinás aleuritos mész- márga 5. Alenritos agyag- márga 4. Mollnszkás, aleuri- tos, meszes márga 3. Csökkentsósvízi molluszkás, aleuri- tos meszes mga 2. Édesvízi márgás mészkő, márgás aleurit, kőszénnyom 1. Éekvőrétegcsoport: alenritos agyag, tarka agyag, breccsa Szárazulati periódus, üledékképződés nem volt SzŐTS Endre (1956) rétegtani táblázata lényegében megegyezik az 1952. évivel. A Brotia hanikeni alapján a kósdi barnakőszénösszletet a (nyilván a doro gi-medencei) felsőlutéciai kőszénképződménnyel azonosítja. A fedő agyag- márga Molluszkái — véleménye szerint — a lutéciai emelet mellett bizonyí- tanak, kivétel ez alól a Potamides vivarii Oppenkeim forma, amely É -olasz - országban a felsőeocén képződményekből ismert. Ezt elfogadta Vadász E. (1960) is. Gidai László ebben a dolgozatában a kósdi eocén rétegsor felsőeocén kora mellett foglalt állást. Fúrási tevékenység a területen A területen lemélyített fúrások adatait az II. sz. táblázatban foglaltuk össze. A legtöbb fúrást — számszerint 13 db-ot — a múlt század végén, s a század elején mélyítették le. Ezek közül 4 (K-l, K-2, K-4, K-8) átfúrta az eocén képződményeket és 5 — 32 m vastagságban kimutatta a barnakőszénösszletet. További 5 fúrás (K-3, K-6, K-10, K-ll, K-13) — valószínűleg technikai okok- ból — leállt a felsőeocén mészkőösszletben. Négy fúrás (K-7, K-5, K-9, K-12) az oligocén képződményekben állt le. A Kósd környéki eocén képződmények rétegtani viszonyaira vonatkozó állásfoglalásunkat az 1971-ben mélyített K-20, fúrás rétegsorának vizsgálata alapján alakítottuk ki. 5 68 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet A Kósd környékén lemélyített Données géologiques des sondages A fúrás Kvarter Oligocén száma régi száma mélyítés éve in- tői m-ig vastagság m-től m-ig vastagság 1 2 3 4 5 6 7 8 9 K— 1 Kósd I 1899 K— 2 Kósd II 1899 — — — 0,0 6,0 6,0 K— 3 Kósd III 1899 0.0 15,0 15,0 15,0 33,0 18,0 K — 4 Kósd IV 1899 — — — 0.0 14,0 14,0 K— 5 Kósd V 1899 — — — 0,0 70,0 70,0 K— 6 Kósd VI 1899 — — — 0,0 84.0 84,0 K— 7 Kósd VII 1899 0,0 15.0 15,0 15,0 176,0 161,0 K— 8 Kósd VIII 1900 0,0 2,5 2,5 2,5 30,0 27,5 K — 9 Kósd IX 1900 0,0 14,0 14,0 14,0 76,0 62,0 K— 10 Salgó I 1906 K 11 Salgó n. 1906 K — 12 Salgó III 1906 K— 13 Kósd X 1911 Kósd lejt- V áci kőszénbánya Rt 1929 0,0 7,0 7,0 7,0 99.0 92,0 akna 1930 K— 14 Salgó IV 1932 0,0 21,5 21,5 21,5 241,2 219,7 K— 15 Salgó V. 1933 0,0 5,2 5,2 5,2 295,0 289,8 K— 17 1 K— 18 / Nincs adat, valószínűleg nem fúrták le. K— 19 1954 0,0 3,0 3,0 3,0 543,3 540,3 K— 20 — 1971 0,0 6,0 6,0 6,0 38,8 32,8 Sz — 1 Salgó 1923 0,0 8,0 8,0 8,0 69,0 61.0 Sz — 2 Salgó 1932 0.0 16,0 16,0 16,0 99,0 83,0 Sz— 3 Salgó 1933 0,0 5,0 5,0 5,0 237,2 232,2 Sze— 2 Salgó 1972 0,0 3,0 3,0 3,0 46,5 43,5 Sze — 5 Salgó 1972 0,0 9.0 9,0 9,0 122,1 113,1 A Kósd 20. fúrás eocén rétegsora 1. Fekvőrétegcsoport : aleuritos agyag, tarkaagyag, dachsteini mészkő anyagú breccsa A fúrás 161,9 — 171,0 m között mutatta ki a rétegcsoportot 9,1 m vastagság- ban. A tarkaagyag karminvörös színű, sötétsárga és barna foltokkal. A dach- steini mészkő anyagú breccsában a dachsteini mészkődarabok fehéres szürke színűek, mikrokristályosok, kalciterekkel átjártak, faunamaradványokat a rétegcsoportban nem találtunk. Gedeonné Rajetzky M. vizsgálatai szerint a nehézásványképben az ej) igén eredetű jűrit uralkodik. Figyelemre méltó, hogy már ebben a rétegcsoj>ort bán megjelennek a vulkáni alapanyagból származó rekrisztalizált törmelékszem- csék. A rétegcsoport kora faunával nem igazolható. Feltevésünk szerint e rétegek a közéj)sőeocén felső részében, vagy a felsőeocén alján keletkeztek. 2. Édesvízi márgás mészkő, mészkő, márgás aleurit, kőszénnyomokkal Ezt a barnakőszenes rétegcsojiortnak megfelelő rétegcsoportot a fúrás 152,7 — 161,9 m-ek között harántolta 9,2 m vastagságban. Kőzettani felépítésében édesvízi márgás mészkövek, édesvízi mészmárga, márga, márgás aleurit és szénjielites agyagrétegek vesznek részt. Szenesedett növényi törmelékanyag és széncsíkocskák több helyen előfordulnak. Meghatározható ősmaradványt csak Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 69 fúrások földtani adatai approfondis aux environs de Kösd II. tánlázat — Tableau II. Eocén Mezozoikum m-től m-ig vastagság bamakőn szén- összlet kifejlődés átfúrt vastagság Megjegyzés 10 11 12 13 14 15 16 0,0 130,0 130,0 5,0 triász mészkő 6,0 134,0 128,0 5,0 triász mészkő — 33,0 41,0 8,0 — — — Felsőeocén mészkőben leállt. 14,0 141,0 137,0 7,0 triász mészkő Oligocénben leállt • 84,0 91,0 7,0 — — — Felsőeocén mészkőben leállt. — — — — — — Oligocénben leállt. 30,0 179,0 149,0 32.0 triász mészkő — — — — — — — Oligocénben leállt. 99,0 117,0 18,0 triász mészkő Felsőeocén mészkőben állt le 339,0 m-ben. Felsőeocén mészkőben állt le 290,0 m-ben. Oligocénben állt le 205,0 m-ben. Felsőeocén mészkőben állt le 375,0 m-ben. Az adatokat rajzolt szelvényekből számítót- _ ták ki Oligocénben megállt. 295,0 376,5 81,5 1,5 triász mészkő 10,7 Oligocénben megállt. 38,8 171,0 132,2 triász mészkő szürke mészkő 15,0 25,6 Szendehely 99,0 122,0 23,0 — mészkő 4,0 Szendehely — — — — mészkő Szendehely — — — — dachst. mészkő 25,5 Szendehely, térképező — — — — dachst. mészkő 77.9 Szendehely, térképező a 152,7 — 154,9 m-ek közötti édesvízi mészmárgarétegben észleltünk, a Bithynia carbonaria (Mun. — Chalm) és a Melanopsis sp. néhány példányát. Kor jelző ősmaradványokat ez a rétegcsoport nem tartalmaz. Az üledék- folytonossággal rátelepülő fedőképződmények kora faunával igazoltan felső- eocén. Véleményünk szerint települési helyzete alapján e rétegcsoport is a felsőeocénbe sorolható. A helyenként előforduló sok biotit és a vulkáni alapanyagból származó szem- csék a terület környékén vulkáni tevékenységre utalnak (Budai -hegység, Bör- zsöny, Recsk környéke). 3. CsökJcentsósvízi molluszkás, aleuritos, meszes márga Ezt a csökkentsós vízi molluszkákkal jellemzett rétegcsoportot a fúrás 144,5 m, és 152,7 m között harántolta, vastagsága 8,2 m. Felépítésében aleuritos meszes márga és homokos márga vesz részt. A 147,3 — 151,0 m-ek közötti réteg kb. 30 — 35%-ban molluszka héjakból áll, köztük Ostrea teknők is előfordulnak. A rétegcsoport nannoplanktonja: Braarudosphaera bigeloui (Gr. et Br.), (sok) Coccolithus pelagicus (Wallich), (kevés) Rhabdolithus sp. (kevés) Discoaster sp. (kevés) alakokból áll, a kor jelző formák még hiányoznak. 70 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Gidai: A fcósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 71 Photo — Decima, F.— Roth, P. H.— Todesco, L. (1975) vizsgálatai szerint az É-olasz- országi possagnoi szelvényben a Braarudosphaera bigelowi már a palaeocénben megjelenik s áthúzódik az egész eocénen. A Coccolithus pelagicus Báldiné Beke M. (1971) táblázata szerint áthúzódik az egész eocénen. A Foraminiferák közül a Quinqueloculina sp. (kevés— sok) Pyrgo bulloides (D’Orbigny) (kevés) Eponides sp. Cibicides sp. fordul elő. A Pyrgo bulloides (D’Orb.) Le Calvez, Y. szerint (1947. p. 21.) az egész Párizsi-meden- cei eocénben nagyon elterjedt. Az Ostracodák közül az alábbi formák kerültek meghatározásra: Haplocytherides sp. (sok) Schuleridea perforata (Roemer) (kevés) Xetoleberis sp. (kevés) Cytherella cf. beyrichi (Reuss) (sok) Paracypris sp. (sok) Hermanites sp. Ascoli, P. (1975) táblázata szerint a Schuleridea perforata a possagnoi felsőeocén már- gákban fordul elő, a felsőeocénnek kb. az alsó negyedében jelenik meg, s felhúzódik az eocén-oligocén határig. 1969-es közleményének 3. táblázatában (p. 60.) más olaszországi lelőhelyekről is jelzi, s fajöltőjét felsőeocénnek jelöli. A Xestoleberis sp.-t Ascoli, P.v(1975) a possagnoi felsőeocén márgából jelzi. A Cytherella beyrichi az É-olaszországi possagnoi és brendolai szelvényekben az oíigocén legaljáról ismeretes (Ascoli, P. 1969, 1975). Nagy Foraminiferákat ez a rétegcsoport nem tartalmaz. A Molluszka fauna fajgazdagnak mondható. A csökkentsósvízi élettájékot jelző asszociáció leg- gyakoribb formái a következők: Brachyodontes corrugatus Bkongn. Anomia tenuistriata Desh. Tivelina pseudopetersi Taeger Meretrix hungarica (Hantken) Meretrix villanovae Desh. Cardium sp. 4. Molluszkás aleuritos meszes márga Az előbbi rétegcsoporttól annak alapján választottuk el, hogy a molluszkák itt már normál sótartalmú közeget jelölnek. A fúrás 136,5 — 144,5 m között 8,0 m vastagságban mutatta ki. Kőzettani felépítése egyveretű, végig meszes, aleuritos márgának minősítették az üledék- kőzettani vizsgálatok. A rétegcsoport mikromineralógiai spektruma hasonló az előbbiéhez. A rétegcsoport Nannoplankton és Foraminifera tartalma megegyezik az előbbi rétegcsoportéval. Az Ostracoda fauna is hasonlít az előző rétegcsoporté- hoz, a fajra meghatározottak közül új a A. Kósd 20. az. fúrás eocén rétegsorának Molluscái Mollusques de la succession stratigraphique éocéne du sondage Kósd-20 72 Földtani Közlöny 10S. kötet, 1. füzet 0) 0) *-• ® 03 © © © © © 03 © 03 © © © © © © Ss gj ' s i « £ £ ' ill £ SS ”3« 1 Ó.51 ő.ü í ^ -i ü c: ^ « ^^7 e 0 s s © k *; e e ■’ Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 73 t-. 0) 0 O ^ § o. §“ . ^üeoüca a, 53 § "?} -2 .2 e ‘S’Si3oooce^> üüOüO^1 S > Ö T5 á c3 ^ S S áS S ® — ' 'g S o 3 .§2 s s • A Kósd 20. sz. fikás eocén rétegsorának Nannoplanctonjai Nannoplancton de la succession stratigrapliique éocéne du sondage Kósd-20 74 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet CO © tű © © © © © V 14 U © © © 00 «- ^ © © ti © © © © © M © © © © © © © © 0) tű r 8 r r U r e r e e © © © u © M e e e e M e r e © M e e e e u © © © 00 e r e * 1 H © ©tű © m © © M © © © tű e k e e tű © © tű k k r e e e 73 © © © 73 k r e a. © © © t-i © - © © M © © « tű e r e e M © © tű e r e e tű © e e e e © © M e e e e e M © © e r e e e u e k 8 k 8 k e e 73 © © U © © r k r e tű © © i- tű «-i te © © M © © © © © te ^ cm ^ © © 00 e r k e © © tű e e e e e e e © © tű e e e e © © © M *- e e e e © © © © 00 e e e e © © © M e e e e © © tű e e e e © © tű e e e « © © t— 73 e k e © © © © © OS e e e © © © © © M e e e © © © © © OS e e e e © © © © © © tű e k e © « © ^ © © e e e e e k 8 © M © © M © e e e © © © 30 r r r e e © © © © h © © © © © tű i- © © © © © tű ® u M © M © © M *- © u © © © © tű ® tű M tű © © © u © © © © S~, 73 g e e ! © r | e e M © 00 © © 03 © © © © tű e r r M © h © M h © © M © © © Ut © M © © © 73 © Discolithina plana (Br. et Sull.) Discolithina multipora (Kampt.) Discolithina macropora (DEFL.) Discolithina sp. Transversopontis pulcheroides (SULL.) Orthozygus aureus (STRADNER) Rhabdolithus sp. Zygrhabdolühus bijugalus ( Defl.) Coccolithus pelagicus (Walliou) Coccolithus eopelagicus (BR. et It.) Diclyococcolithus diclyodus (DEFL. et F.) Reticulofenestra placomorpha ( KAMPT.) Reticulofenestra sp. Uelicopontosphaera cf. compacta (Br. et W.) Uelicopontosphaera sp. Braarudosphaera bigelotri (ÖR. et BR.) Micrantholithus sp. Cycloplacholithella Jonnosa (Kampt.) Pemma basquensis (MARTINI) Pemma rotundum KLUMPP Pemma szegment Discoaster barbadiensis TAN. Discoaster saipanensis Br. et R. Discoaster tani nodifer BR. et R. Discoaster tani tani BR. et R. Discoaster cf . sublodoensis Br. et R. Discoaster binodosus Martini Discoaster deflandrei BR. et R. Discoaster trinus STRADNER Discoaster sp. Marlhasterites tribrachiatus (BR. et R.) Trochoaster simplex Klumpp Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 75 © M ® 00 © © © ® u © © © ü © © © © © © © © © © © © © M © © © © M © CtO © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © u © © © © © © © ^ u © M © © © © © © •3 ■2 o A Kósd 20. sz. fúrás eocén rétegsorának Foraminiferái Foraminiféres de la succession stratigraphique éocéne du sondage Kósd-20 76 Földtani Közlöny 108. kötet , 1. füzet lO « a o o ic O előfordul, r = ritka, k = közepes, g = gyakori, s = sok Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 77 A Kósd 20. sz. fúrás eocén rétegsorának Ostracodái Ostracodes de la succession stratigraphique éocéne du sondage Kósd-20 VI. táblázat — Tableau VI. 3 4 5 6 150 140 130 120 110 m Cytheretta cf . costellata (Roemer) Cytheretta n. sp. Haplocytheridea cf . angusta Has KIN S Haplocytheridea sp. SchulerüLea perforata (ROEMER) Cuneocythere ( Monsmirabilia) cf. triebeli KEIJ Cuneocythere sp. Krilhe cf. bartonensis (JONES) Krithe.sp. Paijenborchella cf . eocaenica Treibel Paijenborchella sp. Loxoconcha sp. Xestoleberis cf . subglobosa (BOSQUET) Xestoleberis sp. Cytherella cf. beyrichi (BEÜSS) Cytherella sp. Bairdia cf . gliberti (KELJ) Bairdia aff. montensis MARLIERE Bairdia sp. Paracypris cf . contracta (JONES) Paracypris sp. Schizocythere cf . depressa (MÉHES) Schizocythere cf . tesseüata (BOSQUET) Quadrocythere sp. Leguminocythereis dadayana (MÉHES) OccuUocythereis cf . droogeri (HlNTE) Hermanites sp. Pterygocythere sp. Magyarázatié = előfordul, r = ritka, k = közepes, g = gyakori, s = sok Cytheretta cf. costellata (Roemer) Krithe bartonensis (Jones) Paijenborchella cf. eocanica Treibel Paracypris cf. contracta (Jones) Leguminocythereis dadayana (Méhes) A Cytheretta costellata (Roemer) fajnak a cratis Kenn M.-C. alfaját Keen M.-Ch. (1968) a Párizsi-medencei Pholadomya ludensis-es márgából említi. Apostolesctj, V. (1964) szerint a faj a lutéciai aljától a marinésiai alemelet (felsőeocén közepe) végéig húzó- dik fel. Megvan a Párizsi-medencében, Angliában és a Brüsszeli-medencében is. Fentiek alapján a faj kis rétegtani értékű. A Krithe bartoniensis Jones forma fajöltője Apostolesctj, V. (1964) szerint a Párizsi- medencében a bartoni emelet aljától a tetejéig húzódik. Keen M.-Ch. (1968) a marinésiai homokokból (a felsőeocén középső része) és a Pholadomya ludensis-es márgákból (a felső- eocén felső része) említi. Ascoli, P. 1969, 1975) szerint a possagnoi szelvény legfelső részében, a S. giustinai mészkőben és a Col deli’ assei aleuritokban fordul elő. A Paijenborchella eocaenica Triebel fajt Keen M.-Ch. (1968) a felsőeocén egyik jel- lemző fajának nevezi (p. 138). Megtalálható Angliában, Franciaországban, Belgiumban és Németországban. Megvan a „Barton Beds”-ben, a középső (marinésiai) homokokban és a Pholadomya ludensis-es márgákban. Keen M.-Ch. (1968) táblázatában (p. 141) bartoni fajként jelzi a Paracypris contracta (Jones) formát. Apostolesctj (1964) ugyanezt a fajt a Párizsi-medence lutéciaiának felső részéből (Abrard IV. zónája) jelezte. Hasonló rétegtani helyzetben van meg ez a faj Belgiumban. Előfordul az angliai eocénben is. A Kósd 20. 8 z. fúrás eocén rétegsorának nagy foraminiferái O randa Foraminifóres de la succession stratigraphique éocéne du sondage Kósd 20 78 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 07 44 1 07 C 07 07 qj a? i- o: 07 07 07 © 07 07 & -2 -2 -2 -2 -2 {ll'Splíi tíljsíjtl ■H- .80 p.-2 . *3 ■♦= a"“8«,'*EÍB í e J a o e e 5 . fi lal-S kittit III 8 S’l if-tl’g I •2-2 52 2 *3 * * ^ J 4 előfordul, r = ritka, k = közepes, g = gyakori, s = sok Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 79 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a kósdi eocén rétegsor kora az Ostra- codák alapján is felsőeocénnek adódik. Nagy Foraminiferák még ebben a réteg- csoportban sem ismeretesek. A tengeri élettájékot jelző molluszkák közül leggyakoribbak a következők: Anomia tenuistriata Desh. Ostrea j)licata Sol. 5. Aleuritos agyagmárga A rétegcsoportot a fúrás 124,4—136,5 m között mutatta ki, 12,1 m vastag- ságban. Alsó harmada aleuritos meszes márga-mészmárga, felső kétharmada aleuritos agyagmárgarétegekből áll. Mikromineralógiai összetétele az előbbi rétegcsoportokétól annyiban tér el, hogy a biotit és a glaukonit mennyisége jelentősen megnövekedett. Nannoplanktonja faj- és egyedgazdag. A zónajelzőket, a Discoaster tani nodifer-t az Isthmolithus recurvus-t is tartalmazza. A Nannoplankton egyértel- műen a felsőeocén kor mellett bizonyít. A kis Foraminiferák közül az előbbi rétegcsoportokéhoz képest újak, a fajra meghatározottak közül Globulina gibba (D’Orbigny) (kevés) Nonion scaphum (Ficht, et Moll.) (közepes) Discorbis perplexa Le Calves (kevés) Le Calvez, J. (1950) szerint (p. 17) a Globulina gibba az egész Párizsi-medencei luté- ciaiban elterjedt. 1970-ben megjelent munkája szerint (p. 84) a Globulina gibba a Párizsi- medencében már a thanétiben megjelenik és még a stampi képződményekben is kimutat- ható. A Discorbis perplexa- 1 Le Calvez (1970, p. 137 — 138) az alsóeocéntől a felsőeocénig bezárólag mutatta ki a Párizsi-medencéből. Ostracoda asszociációja a többi rétegcsoportokéhoz képest faj- és egyed- gazdag. Itt jelenik meg először Cuneocythere ( Monsmirabilis) cf. triebeli Keij. alak. A nagy Foraminiferák ebben a rétegcsoportban jelennek meg először. A néhány Nummulites sp-en és Discocyclina sp. töredéken kívül megjelenik a Nummulites fabianii (Prever) forma, amely egyértelműen jelzi a rétegcsoport felsőeocén korát. A molluszka fauna elég fajgazdag, tengeri élettájékot jelöl. 6. Nummuliteszes-diszkociklinás aleuritos mészmárga Ezt a rétegcsoportot a fúrás 90,3 — 124,4 m-e között különítettük el 34,1 m-es vastagságban. Kőzettani felépítése egy veretű, végig aleuritos mészmárga- rétegekből áll. A nehézásványösszetételre jellemző a biotit arányának további növekedése. Az előbbi rétegcsoportéhoz képest a Nannonplankton-tartalom egyetlen lényeges eltérést mutat: kimarad az egyik zónajelző, a Discoaster tani nodifer Br. — et Ried. A kis Foraminiferák közül ebben a rétegcsoportban jelennek meg először a következő formák: Spiroplectammina carinata (D’Orb.) Triloculina angularis D'Orb. Reussella spinulosa (Reuss) Lenticulina arcuatostriata (Hantk.) Asterigerina rotula (Kaufmann) 80 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Le Calvez szerint (1970. p. 49) a Triloculina angularis a Párizsi-medencében a középső- eocénben és a felsőeocén alján, az au versi alemeletben található meg. A Reussella spinu- losa- 1 az eocénből nem, csupán oligocén szelvényekből említi (1970, p. 121). Az Ostracodák közül itt jelenik meg először a Schizocythere cf. depressa (Méhes) Schizocythere cf. tessellata (Bosquet) Occultocythereis of. droogeri (Hinte) Ascoli, P. (1969, 1975) Schizocythere tessalata- nak a hexagona alfaját a possagnoi már- gából és a Santa guistinai mészkőből, a tessalato alfajt a possagnoi márga felső részéből említi. Apostolescu, V. (1974) a hexagona alfajt a Párizsi-medencei lutéciai II, III. és IV-es szintjéből mutatta ki. A tessalata alfaj mind a Párizsi-, mind a Brüsszeli-medencében a cuisi kezdetétől a bartoni felső részéig mutatható ki. Keen, M. — Ch. szerint (1968) a Schizocythere tessallata (Bosquet) bartoni faj, a marinesiai homokokban fordul eíő. A rétegcsoport legjellemzőbb ősmaradványai a nagy Foraminiferák. Asszo- ciójuk, a Nummulites variolarius (Lám.) Nummulites chavennesi De La Harpe Nummulites fabianii Preyer Nummulites boullei De La Harpe egyértelműen a felsőeocént jelzi. A molluszkák közül a Chlamys, a Spondylus és az Ostrea-íéiék említhetők. 7. Nummulites fabianiis aleuritos mészmárga A fúrás 38,8 — 90,3 m-e között elkülönített 5,1 m vastag rétegcsoport ural- kodóan aleuritos mészmárgából áll. Aleuritos és meszes márga, valamint tufitrétegek is előfordulnak. A nagy Foraminiferák vázai helyenként kőzet- alkotó mennyiségűek. A mikromineralógiai összetétel az előbbi rétegcsoportoké- hoz hasonló. A rétegcsoportnak igen fajgazdag a Nannoplanktonja. Az egyik felsőeocén zónajelző a Discoaster tani nodifer Br. et Ried néhány rétegben, a másik zóna- jelző az Isthmolithus recurvus majdnem minden rétegben kitatható. A réteg- csoportban a következő kis Foraminiferák jelennek meg: Dentalina elegáns D'Ürbigny Pararotalia inermis (Terquem) Asterigerina bimammata (Gümb.) A Dentalina elegáns formát Le Calvez (1970. p. 80) a középsőeocénből, a Pararotalia inermis- 1 (p. 163, 164) a középső- felsőeocénből jelzi. A nagy Foraminifera fauna az előbbi rétegcsoportéhoz hasonló. A leggyak- rabban előforduló forma a Nummulites fabianii (Prever). A molluszka fauna is az előbbi rétegcsoportéhoz hasonló. A fúrás 0,0— 6,0 m-ek között negyedkori vörös és tarkaagyagot; 6,0 m-től 38,8 m-ig pedig homokkő, homokos agyag és agyagrétegekből álló oligocén ré- tegsort harántolt. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy részletes vizsgálataink — első- sorban a Nannoklankton és nagy Foraminifera s részben az Ostracoda fauna alapján — a kósdi eocén rétegsor felsőeocén korát bizonyították. Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 81 facies o CD < tr a. 40 r 50 - 60 - 70 ' 80 ' 90 - 100 - 110 - o 120 - CG 130 - < 140 - ^ 150 - CL 160 - 170 L 55 4 57 56 59 60 61 1 2 3 4 Nummulites fabianii-s aleuritos mészmárga N fabiann N variolarius Isthmolithus recurvus Guttulithion cassum Nummuliteszes diszko- ciklinás , aleuritos mészmárga N chavannesi D douvillei Isthmolithus recurvus Guttulithion cassum Aleuritos agyagmárga N fabiann Isthmolithus recurvus Discoaster tani nodifer Corannulus germanicus Guttulithion cassum Tengeri molluszkás, aleuritos meszes márga Anomia tenuistriata Ostrea plicata Csokkentsósvizi molluszkás aleuritos, meszes márga Brachyodontes corrugatus Tivelina pseudopetersi Meretrix hunqarica Édesvízi márgás mészkő mészkő márgás aleurit köszénnyomokkal Bythinia carbonaris Melanopsis sp Fekvő rétegcsoport: aleuritos agyag, tarka- agyag, dachsteini mészkő breccsa 1 ö 2 3S 6Q 7 §11 a m 10 S 12 |g»g>| 13 QH 2. ábra. A Kösd 20. sz. fúrás eocén rétegsorának tagolása és korbasorolása. Jelmagyarázat : 1. Márgás aleurit, 2. Homokos, agyagos aleurit, 3. Márga, 4. Aleuritos márga, 5. Meszes márga, 6. Aleuritos meszes márga, 7. Mészmárga, 8. Aleuritos mészmárga, 9. Aleuritos agyagmárga, 10. Tufit, 11. Mészkő, 12- Édesvízi mészkőbreccsa, 13. Tarkaagyag Fig. 2. Subdivision et détermination d’áge de la succession stratigraphique éocéne du sondage Kósd-20. L é g e n d e : 1. Aléurite mameuse, 2. Aléurite sablo-argileuse, 3. Mame, 4. Mame aléuritique, 5. Mame calcaire, 6. Marne calcaire aléuritique, 7. Mame calcaire, 8. Mame calcaire aléuritique, 10. Tufite, 11. Calcaire, 12. Bréche de calcaire d’eau douce, 13. Argiles bariolées 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Kubacska A. (1926) álláspontját látjuk igazoltnak, aki Rozlozsik P. nagy F oraminifera vizsgálataira (Kubacska A. 1926, p. 157) támaszkodva foglalt állást a kósdi eocén rétegsor felsőeocén kora mellett. Elsősorban a nagy F oraminifera tartalom alapján a kósdi felsőeocén a Budai- hegységi, a Dorogi-medence (Gidai L. 1968, 1970, 1972) és az ÉK-dunántúli, valamint az É-i középhegységi felsőeocénnel korrelálható. A Nummulites fabianiis asszociáció (N. fabianii , N. incrassatus, N. chavan- nesi, N. variolarius, N. bouillei) alapján a kósdi felsőeocén és az É-olaszországi granellai és priabonai (Hardenbol, J. 1968) a cuniali, a S. guistinai, a Col dell’assei, a Val organai, a possagnoi márgával, a S. giustinai mészkővel és az itteni aleuritos márgával (Herb R. — Hekel H. 1975) biztosan korrelálható. Az egyezés a Nannoplankton alapján is (Proto — Decima, F. — Roth, P. H.— Todesco, L. 1975) megállapítható. Fentieket az Ostracoda vizsgálatok (Ascoli, 1969, 1975) is erősítik. Kósd környéke a Budai-hegység és az ÉK-i Középhegység területével együtt a paleocén, az alsó-középsőeocén jelentős részében szárazulat volt. E területek első harmadidőszaki tengeri elbontása a felsőeocén elején következett be. A fel- sőeocén transzgresszió a szőkébb értelemben vett Dunántúli Középhegység területén már a középsőeocén folyamán kialakult ÉK— DNy-i irányú tenger- ágból, Ny — DNy-i irányból érkezett a területre. A kósdi terület barnakőszén- képződése ehhez a felsőeocén transzgresszióhoz kapcsolódik. Városliget- 1. fúrás- ban a felsőeocén rétegsor alján 916,17 — 917,02 m-ek között kimutatott 0,85 m vastag barnakőszéntelep korban a kósdival azonosnak vehető. A kósdihoz hasonló eocén rétegsort tárt fel a Vitális S. által feldolgozott Budakalász-1. (Salgó — Budakalász 2.) fúrás is. A felsőeocén nummuliteszes mészkő és a mezo- zóos aljzatot adó felsőtriász dachsteini mészkő között, (273,65 — 235,82 m) a 79,17 m vastagságú, uralkodóan tarkaagyagból álló rétegsorban édesvízi mész- kövek és elmocsarasodásra utaló barna „bitumenes”, szenes agyagok és márgák is vannak. Korban ezeket is a kósdiakkal vehetjük azonosnak. Előbbihez ha- sonló rétegsort tárt fel a Salgó Rt. Békásmegyer-I. fúrása, melynek rétegsorát szintén Vitális S. dolgozta fel. A 309,9 — 486,1 m-ek közötti nummuliteszes mészkőből és homokkőből álló felsőeocén összlet alatt, a dachsteini mészkőből álló aljzatra települő, uralkodóan konglomerátumból és szürke agyagból álló 13,8 m vastag rétegcsoport van. Ezen belül Vitális S. az alábbi kőszenes rétegeket írta le: 487,0-487,2 0,2 m barna bitumenes agyag 487,6 — 488,5 0,9 m szürke agyagmárga, barnaszén-érrel 497,0 — 497,2 0,2 ni szenes agyag 502,2-502,4 0,2 m szenes agyag 503,6 — 509,8 0.2 m szenes agyag 504,1—504,7 0,6 m szenes agyag 505,0-507,0 2,0 m barna szenes agyag 507,5 — 508,8 1,3 m sötétszürke palás agyag A budakalászi és a békásmegyeri rétegsorok azt mutatják, hogy az eocén összlet fekvőjében levő szénképződési nyomokat tartalmazó terresztrikus képződmények átmenete, a Kósdon megismert viszonyokhoz hasonlóan, foko- zatos a tengeri felsőeocén képződményekbe. Véleményünk szerint a budakalászi és a békásmegyeri eocén rétegsorokat is a kósdi felsőeocén képződményekkel kell korrelálnunk. Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 83 Schmidt E. R. (1936) jelentése alapján („Az eocént alsó felében vékony palás agyag közbetelepülésekkel tarkított szürke és barnásszürke mészkövek építik fel”) arra következtetünk, hogy a felsőeocén alján Őrszentmiklós kör- nyékén is volt elmocsarasodás és édesvízi mészkőképződés. Irodalom — Bibliographie Apostolescu, V. (1964): Répartition stratigraphique générale des Ostraeodes du Paléogéne des Bassins de Paris et de Bruxelles. Mém. du B. R. G. M. No 28. II. pp. 1035 — 1040. Ascoli F. (1969): First data on the Ostracod biostratigraphy of the Possagno and Brendola sections (Paleogene, NE Italy). Mém. du B.R.G.M. N / 69. pp. 51-71. Ascoli, P. (1975): Gli Ostracodi della Sezione paleocenicoeocenico di Possagno. Schweizerische Pál. Abh. Vol. 97. pp. 137-139. Báldi-Beke, M. (1971): The Eocéné Nannoplancton of the Bakony Mountains, Hungary. A Magyar Áll. Földt. Int. Évkönyve. Vol. LTV. Fasc. 4. Pars. I. pp. 11—40. Benkö F. (1950): Jelentés az 1950. évben Magyarországon a Dunabalparti mezozóos rögök területén végzett bauxit- kutató munkálatokról. I— II. (Szerdahely, Kösd, Ősagárd, Renc, Keszeg, Csővár, Nézsa, Legénd, Alsópetény, Felsöpetény, Bánk, Romhány, Naszály). MÁFI Adattár, kézirat, lelt, sz. Bu 58. Cita, M. B. (1975): Stratigrafia della Sezione di Possagno. Schweizerische Pál. Abh. Vol. 97. pp. 9—33. DaN'K V. (1953): Zárójelentés a Nagyszál környékén végzett barnakőszénkutatásról. MAFI, Adattár Gidai L. (1968): A Nyergesújfalu 29. sz. fúrás földtani eredményei. Évi Jel. 1966-ról. pp. 141 — 148. Gidai L. (1970): Az eocén képződmények rétegtani helyzete a Dunántúli Középhegység ÉK-i részén. Földt. Közi. C. 2. pp. 144 — 149.. Gidai L. (1970) Coupe-repére éocéne de la region nordest de la Transdanubie (Sondage de Tokod 527.). A Magy. Áll. Földt. Int, Évkönyve. Vol. LIV. Fasc. 4. Pars. I. pp. 99 — 111. Gidai L. (1971': Les rayons de facies de la region nordest de Transdanubie. A Magy Áll. Földt. Int. Évkönyve Vol. LIV. Fasc. 4. Pars I. pp. 113—139. Gidai L. (1972): A dorogi terület eocénje. A MÁFI Évkönyve LV. k. 1. f. pp. 1 — 140. Hardenbol, J. (1968): The „Priabonian” type section. Mém. du B.R.G.M. N° 58. pp. 629—635. Herb, R. — Hekel, H.(1975): Die Nummuljten des Obereocaens von Possagno. Schweizerische Pál. Abh. Vol. 97. pp. 113-139. Hoffmann, R. (1905): Jelentés a Kósdi szénelőjövetelről. MÁFI Adattár. Kézirat, Keen, M. Ch. (1968): Ostraeodes de l’Eocéne supérieur et l’Oligo.éne inferieur dans les Bassins de Paris, du Hampshire et de la Belgique, et leur contribution a l’échelle stratigraphique. Mém. du B.R.G.M. N° 58. pp. 137—145. Kubacska A. (1926): Adatok a Nagyszál környékének geológiájához. Földt. Közi. LV. k. pp. 150—161. Le Calvez, J. (1947): Révision des Foraminiféres lutétiens du Bassin de Paris. I. Millolidae. Mém. pour servix a l’expli- cation de la Carte Géologique Détaillée de la Francé, pp. 1 — 45. Le Calvez, J. (1949): Révision des Foraminiféres lutétiens du Bassin de Paris. II. Rotalidae et Familles Affines. Mém. pour servir a l’explication de la Carte Géologique Détaillée de la Francé, pp. 1—53. Le Calvez, J. (1950): Révision des Fotaminiféres lutétiens du Bassin du Paris. Ili. Polymorphinidae, Buliminidae, Nonionidae. Mém. pour servir a l’explication de la Carte Géologique Détaillée de la Francé, p. 1 — 64. Le Calvez, J. (1970): Contribution a l’étude des Foraminiféres paléogénes du Bassin de Paris. Edition du Centre National de la Recherche Scientifique, 15. Quai Anatole France-Paris VII/. pp. 1 — 326. Majzon L.— Teleki G. (1940): A városligeti II. sz. mélyfúrás. Szent István forrás. Hidr. Közi. XX. k. pp. 33—67. Majzon L.— Sarló K. — Szalai T. (1942): Az Erzsébet-sósfürdő ártézi kútja. MÁFI Adattár, Kézirat. Víz. 56. Nemkov, G. I. (1968): Les Nummulites de l’URSS, leur évolution, systématique et distribution stratigraphique. Mém. du B.R.G.M. N° 58. pp. 71-78. Noszky J. (1940): A Cserhát hegység földtani viszonyai. Magyar Tájak földtani leírása III. pp. — 1 — 283. (eocén pp. 26-34.) Papp K. (1916): A Magyar Birodalom vasérc és kőszén készlete. Budapest, 1916. pp. 1—855. (Kósd: pp. 676—677.) PROTO-Decima, F.— Roth P. H.— Todesco, L. (1975): Nannoplancton Calcareo dél Paleocene dell’Eocene della Sezione de Possagno. Schweizerische Pál. Abh. Vol. 97. pp. 35 — 55. ' Schmidt E. R. (1936): Az őrszentmiklós! I. sz. kincstári mélyfúrás, valamint a szomszédos régi Viczián-telepi és a községi fúrt kút vizsgálatának eredménye. MÁFI Adattár, kézirat. Víz-V/97. ! Szőts E. (1956): Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung. ser. geol. Tóm. 9. 1—320 pag. (Kósd: pp. 130-134.) Taeger H. (1909—1910): A Vérteshegység földtani viszonyai. Földt. Int, Évk. 17. pp. 1—256. Telegdi Roth L. (1901): A Vácz melletti Kósd községnél átfúrt eocénkorú széntelep. Földt. Közi. XXX. k. pp. 162-164. Vadász M. E. (1910): Adatok a Magyar-Középhegység dunáninneni szigetrögeinek geológiájához. Földt. Közi. XL. k. pp. 176-177. Vadász M. E. (1910—1911): A Duna-balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai. Földt. Int. Évkönyv XVIII. k. pp. 109—171. (Eocén: pp. 151 — 161.) Vadász E. (1939): A „fornai széntelep” kérdése. Bány. és Koh. Lapok LXXII. k. pp. 25—26. Vadász E. (1953): Magyarország földtana. Budapest, pp. 1—402. (Eocén: 128—130, 5. táblázat.) Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Budapest, pp. 1 — 646. Vitális I. (1939): Magyarország szénelőfordulásai. Sopron, pp. 1—407. (Kósd: 210—216). Vitális S. (1934): A Békásmegyer I. sz. fúrás rétegsorrendje. MÁFI Adattár, kézirat. Vitális S. (1937): A Budakalász 1 . sz. fúrás rétegsorrendje. MÁFI Adattár, kézirat. Vitális S. (1951): Javaslat a Kósd-váci bamakőszénterület felkutatására. MÁFI Adattár, kézirat, pp. 1 — 3, 1 db táblázat, 1 db térkép. Zsigmondy V. (1873): Mittheilungen iiber die Bohrthermen zu Harkány, auf die Margaretheninsel náchst Ofen und zu Lippik und Bohrbrunnen zu Alcsúth. Pest, pp. 1—80. Zsigmondy V. (1878): A városligeti ártézi kút Budapesten. Budapest, pp. 1—88. 6* 84 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Conditions stratigraphiques des formations éocénes de Kósd Dr. László Gidai I. Introduction Dans la littérature géologique hongroise, la discussion dure depuis la fin du siécle passé sur la position stratigraphique des formations éocénes de Kósd (situé au NE de la vilié de Vác á la sortie des gorges du Danube). L’age du complexe lignitifére variait entre la partié inférieure de l’Éocéne moyen et la partié inférieure de l’Éocéne supérieur. Dans les derniers temps-ci — surtout d’aprés les points de vue de Szőts, E., et Vadász, E. — on l’a identifié, en generál, á la formation lignitifére lutétien supérieur du territoire de Dorog. Nous avons pris position dans le probléme de la subdivision et corrélation strati- graphique de l’Éocéne de Kósd en considérant nos études détaillée faites sur la succession stratigraphique éocéne du sondage Kósd- 20., les données bibliographiques sur l’Éocéne de Kósd et de la Montagne de Buda (ici, nous pensons surtout aux notes critiques de Vadász, E.). et les données sur les formations éocénes étrangéres, surtout celles de l’Italie septentrionale et de la Francé. II. Historiques sur les recherches Selon Vitális, I. (1939) on a connu l’affleurement de lignité prés Kósd déjá á la deu- xiéme moité du XVIIÉ siécle, mais on n’a pás commencé l’exploration du territoire pár forages qu’á la fin du siécle passé. Selon Telegdi-Róth, L. (1901) les gites de lignité de Kósd situent dans les formations d’eau douce á la base de l’Eocéne moyen. Selon Vadász, E. (1910) on peut placer l’argile á Mollusques — surmontant le lignité — et contenant de la fauné „saumátre” á la limité entre l’Eocéne moyen et supérieur et on peut la corréler aux couches de Roncá, en Italie septentrionale. Elle est surmontée de l’Éocéne supérieur qui est complétement identique á célúi des environs de Buda. Selon Vadász, E. la transgression éocéne a envahi la région de Kósd á la fin de l’Éocéne moyen. Kubacska, A. (1926) a décrit détaillément la succession stratigraphique éocéne de Kósd et pris part á l’áge éocéne supérieur. Les Nummulites ont été déterminées pár Rozlozsnik, P. Vadász, E. (1939) en analysant le probléme du „gite de lignité de Forna” distinguait aussi stratigraphiquement le complexe lignitifére de Kósd et célúi de Forna. Noszky, J. sen. (1940) a rangé le complexe lignitifére et són tóit immédiat á Mollusque avec point d’interrogation dans l’Auversien et le groupe de couches du calcaire á Nummuli- tes dans le Bartonien. II a posé la question de la discordance entre le complexe lignitifére et le groupe du calcaire á Nummulites bartonien. D’aprés les données étant alors á dis- position — selon són avis — on n’a pu prendre décision. Szőts, E. (1952), dans le Tableu de la premiere édition de la Géologie de la Hongrie (Vadász, E. 1953) a repris le point de vue de Vadász, E. exprimé il y a plus que 30 an- nées il a rangé le complexe lignitifére, les argiles bariolées et les détritus de calcaire du mur ainsi que la marne argileuse á Mollusques du tóit á la partié supérieure de l’Ecocéne moyen et le complexe du calcaire á Nummulites dans l’Éocéne supérieur. Ibidem, Vadász E. (p. 128), en s’occupant des formations éocénes plus récentes des environs de Budapest, a fait des apergus trés justes sur l’évolution de la succession stratigraphique éocéne de Kósd: dans les affleurements des environs de Budakeszi et Budapest — Csillaghegy, au- dessous du calcaire a Nummulites et Orthophragmines éocéne supérieur, il n’y a que de traces á lignité en position transgressive immédiatement au-dessus des couches triasiques. Le tableau stratigraphique de Szőts, E, (1956) correspond essentiellement á célúi de 1952. D’aprés la présence de Brotia hantkeni il identifie le complexe lignitifére de Kósd á célúi lutétien supérieur (évidemment á célúi du Bassin de Dorog). Selon són avis les Mollusque de la marne argileuse du tóit prouvent l’étage lutétien sauf Potamides vivarii Oppenheim qui est connu dans les formations éocéne supérieur, en Italie septentrional. Szendehely Szendehely -3 Nógrádveröce KÓsd-11 q K-1-j Kósd-190 E iKósd-K0 Visegrád yácduko; Galgagyörk Kisnémedn 'ilisszent- lászló Vác rátát Felsógöd Galgamácsa Őrszentmiklós >E,. oOrszentmiWos-T. Szentendre -2 Veresegyháza Szentendre P o M Á Z Pomáz Veresegyházo- Dunakeszi ' Budokali Budakalász, Mogyoród Békásmegyer- 1 Gödöllő Óbuda-1 .Gödöllő -3 Poskál E ° Városliget-IT ° Városi ige t - T Ovárosmojor ■ 'Mátyásföld -1 BUDAPEST Erzsébetfurdő 'Alberti* 5 oSzentendre-2 6 o Városmajor-2 'ulkanitok területe J. ábra. A Budapest köray^M^nképzödnié^ek elterjedési vázlata. (Jámbor a. és Szentes F térképének felhasználásával szerkesztette Gidai L. 1070). J elmagyarázat : l. Felszíni felsőeocén képződmények, 2. Felszíni mezoozós képződmények, ’ ‘goeen Képződmények alatt triász képződményekbe Jutott fúrás, 4. A bizonyított eooén képződmények elterjedési határa, 5. Az eocén képződmények fedőjében megállt filrás, 6. Eocén képződményeket harántolt fúrás ni. .sqiilsse d extonslon des formationeéocéncs des environs le Budapest. (D’aprés la carte de Jámbor, Á. et Szentes, F. construite pár Gidai. L. 1070.) L é g e n d e . 1. Formatlons éocéne supérieur a In surface, 2. Formations raésozolques ft la surface. o. . i. image arrive dana le irias uu-dessous des formations oligocénes, 4. Limité d’extenslon des fonnntlons éooénes approuvées, 5. Sondage urrété duns le t L i l s i 4 í í I í } í I I Gidai: A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai 85 III. Succession stratigraphique d e s jormations é o c é n e s d u sondage Kösd — 20. 1. Complexe de couches du mur : argile aléuritique, argiles bariolées, bréche á éléments de Dachsteinkalk Le sondage Kósd-20. a traversé le groupe de couches entre 161,9 et 171,0 m sous l’épais- seur de 9,1 m. Nous n’avons pás trouvé des traces faunistiques dans ce groupe de couches. Ainsi, són ágé n’est pás prouvé pár fauné. Selon notre supposition ces couches ont été déposées á la partié supérieure de l’Éocéne moyen ou á la base de l’Éocéne supérieur. 2. Calcaire marneux, calcaire, aléurite marneuse lacustres á traces de lignité Le sondage a traversé ce groupe de couches, identique á célúi lignitifére, entre 152,7 et 161,9 m, sous l’épaisseur de 9,2 m. Dans la succession lithologique, des calcaires mar- neux lacustres, marne calcaire lacustre, marne, aléurite marneuse et des couches d’argile á pélité ligniteux prennent part. Les débris de végétaux charbonneux et laies de lignité se présentent á plusieurs endroits. Nous n’avous pás observé des fossiles déterminables seulement dans la couche de marne calcaire entre 152,6 et 154,9 m: Bithynia carbonaria (Mttn.-Chalm.) Melanopsis sp. en quelques spécimens. Mais, mérne ce groupe de couches ne eontinent pás encore des fossiles conducteurs. L’áge des formations du tóit — á continuité sédimentaire — est prouvé pár fauné, comme éocéne supérieur. Selon nos avis, d’aprés la position dans le gisement, on peut ranger ce complexe de couches ainsi que són tóit dans l’Éocéne supérieur. La biotite et les grains, provenant de la matiére primaire volcanique, pár endroits íréquents indiquent l’activité volcanique aux environs du territoire (Montagne de Buda, Montagne Börzsöny, les environs de Recsk). 3. Marne calcaire aléuritique saumátre á Mollusques Le sondage a traversé ce groupe de couches saumátre caractérisé pár les Mollusques entre 144,5 et 152,7 m. L’épaisseur est de 8,2 m. Couches de marne calcaire aléuritique et de marne sableuse prennent part dans la succession. La couche, entre 147,3 et 151,0 m, se compose de coquilles de Mollusque en 30 á 35% env., parmi lesquelles des valves d’Huitres se présentent, aussi. 4. Marne calcaire aléuritique á Mollusques lei, les Mollusques indiquent déjá la salinité normale. Le sondage l’a traversé entre 136,5 et 144,5 m, sous l’épaisseur de 8,0 m. La succession lithologique est uniformé: marne calcaire aléuritique jusqu’á la fin. Le Nannoplancton, les Foraminiféres et les Ostracodes sont identiques á ceux du complexe de couches préeédent. Parmi les Mollusques, indiquant le milieu biologique marin, se présentent plusieurs formes, les plus fréquentes: Anonima teuistriata Desh. Ostrea plicata Sol. 5. Marne argileuse aléuritique Le sondage l’a traversé entre 124,4 et 136,5 m, sous l’épaisseur de 12,1 m. Són tiers inférieur: marne calcaire aléuritique et marno-calcaire, són deux tiers supérieurs: couches de marne argileuse aléuritique. Le Nannoplancton est riche en espéces et en individus. Les marqueurs de zone: Discoaster tani nodifer et Isthmolithus recurvus se présentent, aus- si. Le Nannoplancton prouvé uniformément l’áge éocéne supérieur. 86 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 6. Marne calcaire aléuritique á Nummulites et Discocyclines Nous avons distingué ce groupe de couches entre 90,3 et 124,4 m dans le sondage, sous l’épaisseur de 34,1 m. La succession lithologique est uniformé: couches de marne calcaire aléuritique. Pár rapport au groupe de couches précédent, le Nannoplancton montre une seule différence essentielle: l’une des marqueurs de zone — Diseoaster tani nodifer Br. et Ried. — manque. Les plus caractéristiques fossiles du groupe de couches sont les grands Foraminiféres. Leur association Nummulites variolarius (Lám.) Nummulites chavannesi de la Harpe Nummulites fabianii Prever Nummulites bouillei de la Harpe indique uniformément l’Éocéne supérieur. 7. Marne calcaire aléuritique á Nummulites fabianii Le groupe de couches — distingué entre 38,8 et 90,3 m dans le sondage — épais de 51,5 rn se compose, en prédominance, de la marne calcaire aléuritique á quelques couches de marne aléuritique et calcaire et de tufite. Dans le Nannoplancton, trés riche en espéces, du groupe de couches on peut montrer j la présence de l’un des marqueurs de zone éocéne supérieur — Diseoaster tani nodifer Br. et Ried. — dans quelques couches et l’autre marqueur — 1 sthmolithus recurvus — se présente dans presque toutes les couches. La fauné á grands Foraminiféres est semblable á celle du groupe de couches précédent. La forme la plus fréquente est Nummulites fabianii (Prever) IV. Positi o n stratigraphique, situation paléogéographique, corrél a tion En résumé, nous pouvons constater que nos études détaillées — premiérement d'aprés le Nannoplancton et les Foraminiféres, puis en partié d'aprés les Ostracodes — ont prouvó l’áge éocéne supérieur de la succession stratigraphique de Kösd. Premiérement sur la base des grands Foraminiféres, on peut corréler l’Éocéne supérieur de Kösd á célúi de la Montagne de Buda, du Bassin de Dorog (Gidai, L., 1968, 1970. 1972) et de la Transdanubie du NÉ et de la Montagne centrale septentrionale. D’aprés l’associa- tion de Nummulites fabiani (N. fabiani, N . incrassatus, N. chavannesi, N. variolarius, N . bouillei), on peut surement corréler l’Eocéne supérieur de Kösd á la marne de Granella, Priabona (Habdenbol, J., 1968), Cunial, G. Giustina, Col dell’Asse, Val Organa et de Possagno, aux calcaire et marne aléuritique de S. Giustina (Herb, R. et Hekel, H., 1975). On peut constater la corrélation aussi d’aprés le Nannoplancton (Proto-Decima, F. — Roth, P. H. et Todesco, L., 1975). Les études faites sur les Ostracodes la confirment (Ascoli, 1969, 1975), aussi. Ensemble avec les territoires de la Montagne de Buda et de la Montagne Centrale du NE, les environs de Kösd présentait une térré fenne dans le Paléocéne, Éocéne inférieur et moyen. Le premier envahissement tertiaire marin est arrivé á ces territoires, dans l’Éocéne supérieur. Le dépöt de lignité du territoire de Kósd se rattache á cette trans- gression éocéne supérieur. A KÜLFÖLD REGIONÁLIS FÖLDTANÁBÓL Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 87—93 Nigéria földtani felépítése és ásványkincsei Dr. Méhes Kálmán (2 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: Öt és fél évet töltöttem a Nigériai Szövetségi Köztársaságban szaktanácsadóként. Munkám során alkalmam volt közvetlenül megismerni Nigéria föld- Itani viszonyait és ásványlelőhelyeit, melyekről az alábbiakban számolok be röviden magyar szaktársaimnak. 1. Nigéria földrajzi helyzete Nigéria a 14° északi és a 4° déli szélesség közt fekszik. Nyugaton a 3° keleti, keleten a 15° keleti hosszúságig terjed. Területe 923,773 km2, tehát közel tíz- szerese hazánkénak. Az országot keleten a Kameruni-hegység, valamint az Adamawa- és Mandara felvidék, északon a Niger Köztársaság, nyugaton a Bénin Köztársaság, délen a Benini-öböl és a Biafrai-öböl határolják. Öt fonto- sabb vegetáció-övet különböztethetünk meg délről észak felé haladva, a mocsár- erdők-, az egyenlítői erdők-, a lombhullató erdők-, a füves területek-, és a fél- sivatagi jellegű bozótos területek övezetét. 2. Nigéria földtani felépítése Nigéria földtani képződményeinek nagyobb része ősi kristályos kőzetekből áll, melyek a prekambriumtól a felsőkambriumig terjedő időszakban keletkez- tek (1. ábra). Ezek a kristályos kőzetek gránitok, metaszedimentumok, kvarcai- tok és kristályos palák. A jurában egy újabb gránit magmat izmus volt, mellyel közel egvidőben gránitporfirok, szienitek és gabbrók nyomultak be az idősebb kőzetekbe, majd ezt követ őleg riolit vulkánosság zajlott le. Mind az idősebb, mind a fiatalabb gránit magmatizmus gazdag érctelepeket eredményezett. A benyomult gránit- magmák kerek dómokat alkottak, melyek a környezet lepusztulása után sziget- hegyekként maradtak fenn. Ezek a , .gránitmonolitok” jellemző morfológiai formái az afrikai tájaknak az egyenlítői övezetben. A kristályos kőzetekre a mezozoikumtól kezdve üledékes kőzetek települtek (I. táblázat). Ezek szintén gazdagok ásványkincsekben. A legidősebbek alsó- kréta korúak, de a Csád- medencében idősebb képződmények is lehetnek. Kiterjedt alsókréta üledékek vannak a Niger-, a Benue-, a Cross- és a Gon- gola-folyók völgyében. Fiatalabbkorú üledéket találunk Nigéria ÉK-i és ENy-i részén, valamint a tengerparti övezetben, ahol az üledékek E-felé egyre idő- sebb képződményekbe mennek át. A pleisztocént így pliocén, oligo-miocén, eocén, paleocén és kréta képződmények követik, majd kibukkannak a fel- színre a kristályos kőzetek is. Nigéria rétegtani vázlata Stratigraphic scheme of Nigéria 88 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet . 03 -iP S* IS o a § a >o ZM ■3 ~ *o a 3 g i fl 1o *1 o o _8ű o s O © i'j T pH M ' << 2 0 o •- •2“-S 1 s s «'5S !j | CÖ C8 Cj ŰMQ U 0 U 8 Z S *o D. 1 SD N o & M Idősebb magmatitok és meta-szedimcntuniok h'tj i. (•coIorIcuI rnap ami minpral dcposit# of Nigéria. Le Rend: 1. Volcunle vént, eruptlon centre; 2. l’recumbrlan to Cambriun crystalline busement eomplex, a. Metusediments, 4. Older Rrunite i Kurly Puleozolr), Ithyollte, ü. (iranlte porphyry, 7 Orunite and Menlte (5 — 7. younger Rrunite inantle, J urasaié), 8. Tertiury und Quutemary volcunisni, li. Alblnn-Cenonionian, 10. Turonlan-SeuonJnn (0 - 10. Oretuceoua), 11. Páléi írenc- Eoeene forniutions, lü. Oligoeene-Plclstocene forinutlona, 18. Holocene formatlons, C - coal, L = limonlte, CH, = oil und natural gus. Fe — írón őre. Cb = columblt e Mb = molybdenlte, W = tungsten, Z = leud-zinc őre, Sn = tln őre. Tu = tuntullte. Au = = goid, Mk = liniestone, M = niarble. Ba(Sr) = barite (with strontlum), I) = diatomite, KI = fluorite, 1“ = phosphute, Tk = tnlc. K = kyanlte A nigériai kis- és nagy-Foraminifera-, valamint Ostracoda- övék a felsőkrétától az alsómiocénig Smaller and larger foraminiferal and ostracodal zones from the Upper Cretaceous up to the Lower Miocéné in Nigéria M éhes : Nigéria , ölcltani felépítése és ásványkincsei 89 90 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet 3. Rétegtani beosztás A nigériai kréta képződmények szintezése ammoniteszek alapján történt (lásd Reyment: Aspects of the Geology of Nigéria című munkáját). A kréta- kainozóikumi átmenetet gazdag Ostracoda- fauna képviseli. A felsőkrétától a pleisztocénig az egyes emeletek jól elválaszthatók egymástól Foraminifera- együttesek alapján, de a további finomszintezés csak a tervbe vett Pollen- és Spóra-analízisek eredményétől várható. Nigériában a felsőmaastrichtitől kezdve több olyan kis- és nagy- Foramini- fera, valamint Ostracoda faj élt, mely az egyes emeletek, ill. alemeletek el- különítését lehetővé teszi (II. táblázat). E fajok közül a Mediterrán övezet paleocénjének is jellegzetes alakjai a Globorotalia pseudomenardii és a Globo- rotalia velascoensis , de a többi alemeletre jellemző fajok közül is többet meg- találunk a Tethvs övezetében, ami arra vall, hogy Nigéria földje a harmad- időszakban tartós összeköttetésben volt a Tethysszel. 4. Szerkezeti és ősföldrajzi viszonyok Nigéria földtani képződményeit elég jól ismerjük, de a hegységszerkezeti viszonyok összegezésére eddig még nem került sor. Korszerű szerkezetvizsgá- latok folytak és folynak az ország számos területén. Jól ismert a Benue-völgy kréta üledékeinek szerkezeti felépítése, ahol az antiklinálisok és szinklinálisok tengelye túlnyomórészt ÉK — F)Nv-i irányú. A turonban a tenger elborította K- és É-Nigéria nagy részét. A szantoni emelet idején Ny-Afrika nagy része szárazulat volt. A szantoni regressziót a nagy maastrichti transzgresszió követte, melynek következtében az alsópa- leocénben is még Ny- és É-Afrika jórészét tenger borította. A paleocént kö- vető eocén Nigériában lagúna, esztuárium és normál tengeri, a neogén parti fáciesű volt. 5. Vulkanizmus A harmad- és negyedidőszak folyamán Nigériában élénk vulkáni tevékeny- ség volt. Vulkáni kőzetek vannak az ország középső és keleti felében, részben tercier, részijén quarter bazaltvulkánok termékei. Emellett trachit és andezit is található. Jelenkori nagyobb kiterjedésű bazalt lávafolyások a Jós platón vannak, de ugyanott idősebb bazaltvulkánosság termékei is megfigyelhetők. A biui bazaltok Jóstól K-re, a Jós plató fiatalabbkorú olivin bazaltjaival egy- idősek. A bazalttermékek különféle alakú bombákból, szálban álló bazalt - oszlopokból, vékony tufarétegekből, agglomerátumokból és lávából állnak. A biui fennsík vékony bazalttakarója alól a DNy-i meredek lejtőkön felszínre bukkanó idősebb gránitot, vékony hematit- és ilmenit erek hálózzák be. A bazaltvulkánok Afrika legnagyobb, ma is aktív törésvonala mentén törtek fel, amely Szent Ilona, Annobono, Fernando Po, Kamerun és Nigéria területén keresztül a Csád-tavat is érintve a Tibesti-masszívumban végződik. M é h e s: Nigéria földtani felépítése és ásványkincsei 91 6. A földtani kutatás eredményei és helyzete Nigéria ásványkincsei részben eruptív, részben üledékes kőzetekhez kötöt- tek. Értékes ásványokat tartalmaznak Nigéria pegmatitjai: berillt, topázt, korundot, turmalint, csillámokat stb. A csillámok közül a muszkovit 20 — 25 cm átmérőjű ikertörzs kristályai az elektromos ipar fontos nyersanyagát adják. Pneumatolitos eredetű Nigéria egy másik fontos ás vány terméke, a kassiterit, amely a világ óntermelésének 6,5% át szolgáltatja évi 10 ezer tonnával, vala- mint a kolumbit, amely a világ niobium-tantál termelésének 85%-át adja mintegy évi 1500 tonnával. 2. ábra. A folyóvíz által görgetett és lecsiszolt topázkristályok a josi pegmatitokból (természetes nagyság) Fig. 2. Topazecrystals rolled and polished by river water and recovered from the pegmatites of Jos-Plateau (natural size) A féldrágakövek közül keresett a josi pegmatitokból nagy mennyiségben előkerülő topáz, amelynek klasszikus lelőhelye Kopp. A plató aljában az allu- viális rétegekbe mélyített sekélyfúrások valóságos topáztoriatokat tártak fel. A folyó- és patakmedrek ezen a területen, a víz által görgetett víztiszta to- pázkristályok gömbölydedre csiszolódott kavicsait tartalmazzák (2. ábra). Számos monacittorlat is van Nigériában, melyek helyenként thoritkristályo- kat is tartalmaznak. Észak-Nigéria kolumbium tartalmú alkáli gránitjaiban a pvrochlor a tórium mellett 2,54% színuránt tartalmaz. (Jelentős mennyi- ségű uránt tartalmaznak Nigéria foszfátjai is.) Nigéria legértékesebb és legszámottevőbb üledékes ásványkincse a kőolaj. A kőolajtároló kőzetek oligocén, miocén és pliocén homokkövek. A kutatás 1937-ben indult meg, de a második világháború miatt félbemaradt, és csak 1953-ban folytatták. Először Áfámnál és Port Harcourtnál tártak fel kőolajat. Az első távvezeték Oloibiritől szállította a kőolajat Port Harcourtba, a ki- kötőbe. 1976-ban a termelés 101 millió tonna olaj volt. Jelenleg Nigéria a har- madik helyen áll az afrikai kőolajtermelő országok rangsorában. A kutatás főként a szárazföld és a partmenti tengerfenék kőolaj- és földgáznyomokat tartalmazó rétegeire összpontosul. 92 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet A Niger-deltában található nagykiterjedésű homok- és agyagréteg lerakó- dások — melyek a kőolaj és a földgáz anyakőzetei — a kontinentális küszöb- felé is folytatódnak. Képződésük az oligocénben vette kezdetét. Azóta a delta beljebb húzódott. Kőolajkutatás szempontjából érdekes tengervíz alatti területek a tengerparttól D-re, mintegy 60 km-re terjednek kb. 180 m mélysé- gig, míg a szárazföldiek a partvonaltól E-ra, mintegy 700 km-re nyúlnak fel. A tengeri terület kiterjedése 400 000 km2. A vízalatti szerkezetek megkutatása geofizikai módszerekkel hajóról törté- nik. Fontos az operációs terület pontos helymeghatározása, amit különféle navigációs módszerek tesznek lehetővé. A tengerfenékről készített szeizmikus térképen kijelölt fúrási pontokat ezeknek a módszereknek a segítségével kere- sik meg, amikor a fúróberendezéseket felállítják. Vasérckutatás az agbajai fennsíkon folyik. Ez a terület a nigériai vas- és acélipar főreménysége. A telepek Irakpe, Agbaja, Shokoshoko és Ajaokuta között vannak. (Bár itt az utóbbi években számos mélyfúrás létesült, a fúrási anyag a szegényes makro- és mikrofauna következtében sztratigráfiailag nehe- zen értékelhető.) A szénbányászati ipar központja Enugu, melynek közvetlen és távolabbi környékén kiterjedt felsőkréta kőszéntelepek vannak. Ott, ahol kőszéntelepek nincsenek a közelben, az ipari centrumok energia- szükségletét a kiépítendő csővezetékek útján a földgáz fogja fedezni, amely a közeli nagyvárosok (Lagos, Ibadán) háztartási főzőgáz igényének a kielégíté- sére is elegendő mennyiségűnek látszik. (Ma még a földgáz nagy része veszen- dőbe megy.) Kern kevésbé jelentős Nigéria vízi energiaforrása. Nigéria egyik hatalmas hidroelektromos erőművének, a Kainji Daninak a víztárolója 137 km hosszú és 24 km széles mesterséges létesítmény. Nigéria ásványkincseit a következőképpen csoportosíthatjuk: Energiahordozók: kőszén, lignit, kőolaj, földgáz, uránium és tórium. Vasérc és kísérői: vas, kolumbium, titán, molibdén és wolfram. Nem vastartalmú ércek: ólom, cink, ón és bizmut. Kisebb ércek és nemércek: berillium, tantál, cirkon és korund. Nemes fémek: arany és ezüst. Drágakövek, féldrágakövek: kék zafir, turrnalin és topáz. Más ásványi nyersanyagok és ipari kőzetek: mészkő, márvány, homok, kavics, építő- és díszkő, kvarc, földpát , tégla- és csempeanyagok, üveghomok, bitumenes homok, barit, gipsz, diatomit, foszfát, kaolin, bauxit, markazit, fluorit, kianit, grafit, szillimannit, muszkovit, talk, aszbeszt, monacit, gránát, kősó, nátriumkarbonát, nátriumszulfát, kén. (A monacit azért sorolható az ,, ipari ásványok” közé, mivel a belőle kinyert tóriumdioxidot gázharisnyák impregnálására és magas hőfokon működő elek- tromos kemencék falának a kibélelésére használják, s energiahordozóként csak másodsorban jön számításba.) Geology and mineral resources of Nigéria Dr. K. Méhes The author gives a short review of the geological setting and the mineral resources of Nigéria. The major part of the geological formations of the country are represented by ancient crvstalline rocks of Precambrian to Upper Cambrian age. In the Jurassie a new, granitic, magmatism took piacé. At nearly the same time gránité porphyry, sienite and M éhes: Nigéria földtani felépítése és ásványkincsei 93 gabbro intrusions penetrated intő the Basement Complex. This was followed by rhyolite volcanism. Both the older and the younger granitic magmatism produced rich őre de- posits. From the Mesozoic on ward sedimentary rocks were deposited up on the crystalline formations. They are alsó rich in mineral raw materials. The oldest Mesozoic formations are of Lower Cretaceous age extensively represented in the valleys of the Niger, Benue, i Cross and Gongola rivers. Younger sediments occur in the northeast and northwest of Nigéria as well as in the littoral zone, where the sediments grade northwards intő older and older formations. The mi cro fauna is analogous to that of the Mediterranean region which suggests that the area of Nigéria must have been fór long eonnected with the Tethys in Tertiary time. The stratigraphy of Nigeria’s Cretaceous sediments has been based upon Ammonites. The transition from the Cretaceous to the Cenozoie is represented by a rich Ostracoda faima. From the Upper Cretaceous to the Pleistocene the individual stages can be readily separated from one another on the hasis of foraminiferal assemblages, though finer strati- graphic horizonting is feasible only by means of palynological analyses of spores and pollen grains. The most valuable mineral raw materials of Nigéria are oil, natural gas, tin and co- lumbium, the latter constituting 85% of the columbium output of the world. The oil and gas deposits continue south of the Niger’s delta, 60 km offshore, in the shelf beit, extend- ing over about 400 thousand km2 of maritime area. Hydrocarbon-containing Oligo-Mio- cene and Pliocene sandstones extended as far as 700 km north of the shoreline. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108 94—96 A Mecsek-hegységi bosztonit kora Rb Sr kormeghatározások alapján Svingor Éva és Kovách Adám* Összefoglalás: A mecseki kristályos alaphegység területén található bosztonit- telérek anyagán végzett Rb/Sr kormeghatározások alapján benyomulásuk időpontja (143 ± 8 millió év) a felsőjura magasabb emeleteibe helyezhető, így kialakulásuk köz- vetlenül megelőzi a magmagenetikailag velük kapcsolatba hozható alkálidiabáz-vulka- nizmus fellépését. Mauritz és Csajághy (1952) írták le először a Mecsek -hegység gránit- területén Mórágy és Bátapáti térségében fellelhető alkáli jellegű telérkőzete- ket („bosztonit”), amelyek a gránitosodás folyamatához csatlakozó aplittelérek- kel szemben inkább a hegység alsókréta korú alkálivulkanitjaival voltak kőzet- kémiai szempontból kapcsolatba hozhatók. A mecseki mezozóos vulkánosság intermedier és bázisos összetételű alkáli kőzetei: fonolit, nátrontrachit, alkáli- diabáz illetve bazalt differenciált jellege (Széky-Fux, 1952) e kapcsolat fel- tételezését alátámasztja, bár az alaphegységi gránit is hozzájárulhatott a kőzet- kémiai jelleg kialakulásához (Széky-Fux, 1952). A kőzetkémiai sajátosságokra támaszkodva, feltételezett magmagenetikai kapcsolatok alapján, Mauritz és Csajághy (1952) a bosztonittelérek kialaku- lásának időpontját is értelemszerűen a hegység alkáli -magmás tevékenységé- nek alsókréta (súllyal valangini) korával párhuzamosítják annak ellenére, hogy a leírt bosztonittelérek kizárólag az alaphegységi gránitban fordulnak elő. A hegység további földtani kutatása során kétségek merültek fel a bosztonit feltételezett alsókréta korával kapcsolatban. Barabás (1956) a Hetvehely-2 fúrás permi üledékeiben bosztonittörmeléket ír le, Imreh (1956) a mecseki felső- triász terresztrikus eredetű, szubarkózás fáciesű raeti homokkőösszletében mutatott ki bosztonitmaradványokat, felvetve a bosztonit két eltérő időszak- ban való keletkezésének gondolatát. Vadász (1960) összefoglaló értékelésében - elsősorban Barabás (1956) és Imreh (1956) adataira támaszkodva — a bosz- tonit paleozóos eredete mellett foglal állást, elvetve a mezozóos (iniciális jellegű) vulkáni tevékenységgel feltételezett kapcsolatot. Vadász munkájá- nak megjelenése óta eltelt időszakban szinte valamennyi, a mecseki kristá- lyos alaphegységgel foglalkozó munka (Csalagovits, 1964; Ghanemós Ravasz- Baranyai, 1969; Jantsky, 1974; Szederkényi, 1974) állást foglal — több- kevesebb határozottsággal — a bosztonittelérek származtatásával és korával kapcsolatban, de egyértelmű állásfoglalás a kor kérdésében mind a mai napig nem alakult ki. Legújabban az Alsónána-1 fúrás alaphegységi magjaiban együttes előfordu- lásban feltárt bosztonit- és alkálidiabáz-telérek vizsgálata vetette fel a boszto- * MTA Atommag Kutató Intézet, Debrecen S v i n g o r—K o v á eh: A mecseki bosztonit kora Rb/Sr kormeghatározások alapján 95 nit korának kérdését. Az alaphegységi gránit azonos hasadékába benyomult bosztonit és alkálidiabáz egymás közötti viszonyában Jantsky (1974) a boszto- nitot a „trachidoleritnél” fiatalabbnak tartja, így határozottan az alsókréta kor mellett foglal állást. Szederkényi (személyes közlés, 1976) az Alsónána-1 fúrás anyagát nem tartja egyértelműen bizonyító erejűnek olyan értelemben, hogy a bosztonitbenyomulás időben követné a vele társult „trachidolerit”- telér kialakulását, bár a bosztonitot ő is a mezozoikumba helyezi (Szeder- kényi, 1974), nem tartva egyértelműnek a permi üledékekben talált és bosz- tonitnak minősített kőzettörmelék párhuzamosíthatóságát a teléres bosztonit- tal, lényegében korábbi földpátmeghatározásokra (szanidin Mauritz— Csa- jághy, 1952) alapozva. A mórágvi gránitterület bosztonittelérei korviszonyainak tisztázása érdeké- ben két különböző lelőhelyről származó teljes kőzetmintán végeztünk kor- meghatározást a Rb/Sr módszer felhasználásával. Mindkét minta teléres elő- fordulásból származó, vörös színű, ép bosztonit volt, a Mauritz és Csajághy (1952) által leírt típusos előfordulásnak megfelelő. A mintákat Ravaszné Dr. Bárányát Lívia (MÁFI, Budapest) bocsájtotta rendelkezésünkre. A két min- tán nyert mérési eredményeket az I. táblázat tartalmazza. A mecseki bosztonitmintákon végzett Rb/Sr kormeghatározások eredményei I. táblázat Előfordulás Mórágy Ófalu Rb(«g/g) 173,1 229,8 SrCug/g) 43,3 30,6 ■’Rb^g/g) 48.9 64,9 »“Sr(/? > V s- , l-Aóöf 3. kép. A Vadász Elemér emléktábla (Az emléktábla szövege Vadász Elemérnek 1968-ban kelt saját fogalmazást!, tömör, biográfiája alapján került kialakításra) teljesedésében”. Szeretnénk az alkotó- művész kezével, a méltó környezettel ki- fejezni a tudóst, a szakembert, a pedagó- gust, az embert. Azt az embert, akinek biológiai programjából fakadóan megada- tott a nagy alkotásokra való képesség, és ha késve is, de a megváltozott társadalmi rend a felszabadulás után biztosította ezen képességek alkotó megnyilvánulását, ki- bontakoztatását . Egymás nélkül egyik tényező sem vezet- hetett volna annak a sokoldalú életmodell felépítéséhez, melynek méltatása és több- oldalú bemutatása délutáni díszülésünk feladata. A külsőségeket nem kedvelő, a tekin- télyt nem respektáló, a meggyőződéseihez hű, kitartó kutató, a filozófiai és ideológiai felvértezettségű természettudós posthu- mus tiltakozását törjük mi meg most szelíd tisztelettel, azzal, hogy szellemét egykor befogadó fizikumát kifejező mellszobrát elkészítettük, és szülővárosában felállítot- tuk. Az általa képviselt, a benne megteste- sített földtantudós, az elméleti kutatások- ban, a tudományos területeken, a bányá- szatban, az oktatásban, a politikai életben egyaránt ismert és elismert ember emlék- művét ezennel leleplezem és a Magyarhoni Földtani Társulat- nevében adom át Székes- Hírek, ismertetések 101 fehérvár ősi városának azzal, hogy hirdesse a város, az ország nagy fiának emlékét megbecsülő szocialista társadalom alkotó erejét. * * * A Vadász Elemér szobor és emléktábla leleplezése, az emlékhely átadása után Seres József Székesfehérvár Városi Ta- nácsának elnöke emlékezett meg a város nagy szülöttjéről s a város nevében át- vette a Vadász Elemér emlékművet . Seres József ígéretet tett Vadász Elemér emléké- nek, emlékhelyének megőrzésére, ápolására. Ezt követően a zenekar a bányász- himnuszt intonálta, majd annak szordi- nált ismétlésekor helyezte el koszorúját a Központi Földtani Hivatal részéről dr. Fülöp József elnök, s a Magyarhoni Föld- tani Társulat nevében dr. Dank Viktor a Társulat elnöke. E két ..hivatalos” ko- szorú elhelyezés után indult meg Vadász Elemér tiszteletére, az iránta érzett meg- becsülés, köszönet, szeretet koszorúinak sokasága: a Miskolci Nehézipari Egyete- métől az iparágak, a bauxit, szén, urán, s a hálás tanítványok koszorúinak spontán elhelyezése. * * * Délután a Városi Tanács dísztermében ünnepi emlékülést tartott a Társulat. Dr. Dank Viktor ill. Székyné Dr. Ftjx Vilma elnökölt. Székesfehérvár Városi Tanácsát Sitrányi István elnökhelyettes képviselte. Dank Viktor elnöki megnyitója után Végh Sándorné ,, Vadász Elemér, a tudós”, Báldi Tamás ,, Vadász Elemér, az oktató”, Szantner Ferenc ,, Vadász Elemér és a magyar bauxit”, valamint Vándorfi Ró- bert távollétében Völgyi László ,, Vadász Elemér, az ipari szakember” címmel tar- tott megemlékező-értékelő előadást. Az ünnepi emlékülést Székyné Dr. Ftjx Vilma társelnök ihletett visszaemlékezése, elnöki zárszava tette kiemelt emlékezetűvé. Kriván Pál Ion Popescu Voitesti (1876 — 1944) 1976. november 27-én a kolozsvári ,,Babes-Bolyai” Tudományegyetem Föld- tani tanszékén ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Ion Popescu Voitesti, az egyetem volt professzorának 100 éves születéséről. Voitesti professzor 1876 november 18- án született az olténiai Voitesti községben. A bukaresti egyetemen szerzett diplomát. Tanulmányait Bécsben folytatta, majd Párizsban védte meg doktori tézisét. 1920 — 36. között a kolozsvári egyetemen az általános geológiát, őslénytant és ré- tegtant adja elő, majd 1936 — 41. között a bukaresti egyetem professzora. 1941-ben nyugdíjba vonult. I. P. Voitesti a földtan majdnem min- den területén maradandót alkotott. Számos új faj és nem elkülönítésével és leírásával gazdagította az őslénytani irodalmat. Az elsők között foglalta össze a Keleti és Déli Kárpátok takaróredős szerkezetét egy összefüggő szintézisben. Az első világ- háború alatt és az utána következő évek- ben a kősó és a kőolaj terén végzett kuta- tásokkal vitathatatlan eredményeket ért el. Ma is helytállóak a sótektonika és a só- breccsa keletkezésével kapcsolatos nézetei. Kutatásai egy sor kőolaj előfordulás fel- fedezéséhez vezettek. Több dolgozatában új adatokkal gazdagította a szerves ere- detű kőolajkeletkezésre vonatkozó el- méletet. A kőolajföldtanon és a tektonikán kívül (mindkettő kedvelt kutatási terü- lete) kimagasló eredményeket ért el a ré- tegtan, dinamikus geológia, geomorfológia, és balneológia (ásványvíz kutatással is foglalkozott) terén is. Különösen értékesek didaktikai jellegű munkái is. 1921-ben jelent meg az , ^le- menté de geologie” (Geológia elemei) című általános geológiai tankönyve és 1928-ban lát napvilágot az első román nyelvű ős- lénytani tankönyv (Elemente de pale- ontologie). Végül meg kell említeni élete főművét, amely mind didaktikai, mind tudományos szempontból iránymutató „Evolutia geologo-paleogeograficá a pá- mintului románesc — 1935”. Ebben a mű- ben, felvázolja a román föld fejlődés- történetét a legrégibb időktől kezdve napjainkig. Ezt a munkát jogosan tekint- hetjük az első, Románia földtanát fel- vázoló tankönyvnek is. A kiváló tanár és lelkes tudós I. P. Voiesti példamutató ember is volt. Igaz- ságot szerető, vígkedélyű és melegszívű egyéniség. Demokratikus gondolkozása alapján mindenkit munkája és eredményei után értékelt és becsült. Emberi nagysága ebben csúcsosodott ki. Munkájának foly- tatói és tanítványai mindig tisztelettel és szeretettel fognak emlékezni rá. Dr. Mészáros Miklós 102 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Elhalálozások 1976. október 27-én, életének 76. évé- ben közúti baleset következményeként elhunyt Dr. Fejts József ny. bányamérnök geológus. Elhunyt tagtársunk a II. világ- háborút követően került a M. Áll. Föld- tani Intézet állományába, ahol, mint a V egyesásvány Osztály vezetője működött. Később az ásványbányászat területi szol- gálatát látta el avatottan. Dr. Frits József hamvait Sárospatakon a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra 1976. november 5-én. A búcsúztatót Dr. Gyulai Zoltán professzor, a sárospataki öregdiákok elnöke mondta. 1977. január 30-án, életének 54. évében váratlanul elhunyt Dr. Horváth Lajos oki. mérnök, tagtársunk, a Vízkészlet- gazdálkodási Központ (VIKÖZ) volt osztályvezetője. Dr. Horváth Lajos év- tizedek óta hidrogeológusi-balneológusi fel- adatkörben teljesítette hivatását, a buda- pesti hévforrások és gyógyvizek szakértő gondozását, minőségi és mennyiségi jel- jelmzőinek rögzítését, adatok adta értel- mezését. 1969-ben doktori disszertáció- ban összegezte gazdag tapasztalatait s ,,A budapesti gyógyvizek” c értekezésével Dr. Papp Ferenc és Dr. V. Nagy Imre professzorok előtt eredményes doktori szigorlatot tett. Dr. Horváth Lajos tag- társunkat őszinte részvét kísérte utolsó útján a Farkasréti temetőben 1977. feb- ruá 14-én. 1977. június 16-án, közúti baleset követ- keztében elhunyt Dégen Imre ny. állam- titkár, c. egyetemi tanár, az Országos Víz- ügyi Hivatal volt elnöke. 67 éves volt. Dégen Imre 1955-től volt a vízügyi szol- gálat érdemes, határozott, rendcsináló, távlatokat építő szilárd vezetője. Halála a magyar hidrológia, a magyar vízgazdál- kodás nagy vesztesége. Dégen Imrét élete utolsó útján nagy részvét kísérte. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Az Országos Vízügyi Hivatal és a Magyar Hidrológiai Társaság nevében Dr. László Ferenc, a Budapesti Műszai Egyetem Vízgazdálkodási Vízépítési In- tézete részéről Dr. Kozák Miklós az Intézet igazgatója vett búcsút a magyar hidrológusok nagy halottjától. Dr. Makiári Lajos (1912 1977. augusztus 13-án, életének 65. évében, hosszas szenvedés után elhunyt Dr. Maklári Lajos tagtársunk, mineraló- gus, gimnáziumi ^ tanár, a Szegedi Tudo- mányegyetem Ásvány- Kőzettani Tan- székének volt tanársegédje (1940 — 1945). Dr. Maklári Lajos 1912. szeptember 17-én, ásványos- érces környezetben szüle- tett a Szepes-gömöri Mecenzéfen. Alap- vető gyermekkori élmény- emlékei hívták, vitték a természettudományok területére; a továbbadás, a tanítás, a nevelés vágya a tanári hivatáshoz. Tanári diplomáját a Budapesti Tudományegyetemen szerzi, természetrajz-kémia szakon; doktori disz- szertációját Dr.^Mauritz Béla professzor vezetésével az Ásvány-Kőzettani Tanszé- ken alakítja ki „Morfogenetikai vizsgála- tok a magyarországi baritokon” címmel. 1940. április 18-án, ásványtan, földtan, földrajz tárgyakból „summa cum laude” eredménnyel doktori fokozatot szerez a Dr. Mauritz Béla, Dr. Papp Károly és Dr. Cholnoky Jenő professzorokból álló szigorlati bizottság előtt. Tanári diplomája megszerzését köve- tően, az 1937/1938. tanévtől a szegedi Dugonics András gimnázium tanára; emel- ■1977) lett 1940-től 1945-ig tanársegéd a Szegedi Tudományegyetemen a Dr. Koch Sándor vezette Ásvány- Kőzettani Tanszéken. Koch Sándor professzor mellett kristály- tani, ásványgenetikai, teleptani tanul- mányokat folytat, kristálytani gyakor- latokat vezet, oktat, nevel, szervez és lelkesít. Gyakran még a kémikus indítta- tású hallgatókból is geológust, mineraló- gust, egyáltalán minerofil embert nevel együtthatásban a tanszékvezető mesterrel. Izzó lelkesedése, az oktatásba vitt, lelket-figyelmet felrázó lendülete, embert teremtő nevelő keze, gerincet adó emberi példája tanítványaiban, hallgatóiban egy- más után váltotta ki a pálya, az életforma választás biztos távlatait. A II. világ- háborút előző és alatti években fárosz és követendő magatartásforma, s Kodály — Bartók nyomában kórust nevelve, majd alapítva éppúgy az elnyomás ellen küzdő szabad magyarság szószólója, mint kö- vekkel, virágokkal a szabad magyar földé. Élete példa a töretlen, napsugaras hitre, alkotásra, szépségszeretetre, ön- feledt lelkesedésre. Bár a rokonhang, a hatás Koch Sándor híresen lelkes tan- székén is elérhette volna — mégis azt Hírek, ismertetések 103 mondanék: itt találkoztak. Maklári len- dülete, dinamikája, szépségdícsérő kar- kitárása Koch Sándor vonzó, szemeket az ásványesodálatra bűvölő pompás elő- adásain, s a tanszéki együttes alkotások- ban, szíves munkákban revelációszerűen talált egymásra. Hát véletlen az, ha egyik, nyomtatásban is megjelent tanulmányá- nak címe így hangzik: ,,A legszebb magyar melanterit”. Most elment. Generációkat tanított a természet szeretetére Kecskeméten, majd 1946-tól haláláig Budapesten, a Mikszáth- téri gimnáziumban. Geológusaink egész sorát ő irányította erre a pályára, akár mint hivatásformáló gimnáziumi tanár, akár mint példával járó egyetemi oktató. Tanítványait nyájas szigorral szerette, szeretve irányította, bajukban támaszuk volt. Büszke volt rájuk. Hivalkodás nél- kül, mélyen, belülről. Csendesen mondo- gatta: „nincs hálás tanítvány, csak hálás tanár”. Élete utolsó évtizedében szakágaza- tunk aktív műveléséhez is visszatért, szaktudását, gazdag tapasztalatait a Tár- sulat Mány-nagyegyházi medencével fog- lalkozó szakbizottsága hasznosította. De. Maklári Lajos tagtársunkat, feled- hetetlen tanárunkat 1977. augusztus 23-án délután az énekszó, a nagy kórusok kí- sérték utolsó útján a Rákoskeresztúri köz- temetőben, s a tanítványok és tanítvá- nyokból barátok, a tisztelők csüggedt soka- sága — köszönettel a tanításért, a nevelé- sért, az egyszeri nagy, elhatározó-nyomot- hagyó ittlétért. Dr. Maklári Lajos nyomtatásban meg- jelent mineralógiai tárgyú dolgozatai: Morfogenetikai vizsgálatok a magyar- országi baritokon. Doktori disszertáció. Szeged, 1940. A legszebb magyar melanterit. Acta Univ. Szegediensis. Szeged, 1943. Kriván Pál 1977. augusztus 13-án, életének 73. évében, türelemmel viselt betegség után elhunyt Dr. Bendefy László tagtársunk, a földtani tudományok doktora, a Víz- gazdálkodási Tudományos Központ ny. tudományos főmunkatársa. Dr. Bendefy László kora fiatalságától haláláig szak- ágazatunk és perifériális kapcsolódásainak szép és jóértelmű polihisztor-tudósa volt. Állandó összefüggés-keresésekben talált rá a továbbvívő, gerjesztő eszmékre, eze- ket szétszórva termékenyített, vagy vitát kavart. Érdemes, továbbvitelre serkentő 104 Földtani Közlöny 10S. kötet , 1. füzet viták voltak ezek. Múlásuk vesztesége a földtudománynak. Dr. Bendefy László távozása Társulatunk nagy vesztesége. Emlékét megőrizzük. De. Bendefy Lászlóra 1978. évi tiszt- újító Közgyűlésén nekrológban emlékezik a Magyarhoni Földtani Társulat. Utolsó útján, az Óbudai temetőben nagy részvét kísérte. Társulatunk, annak Általános Földtani Szakosztálya, s a bará- tok és tisztelők nevében Dr. Szalai Tibor szakosztály elnök vett búcsút elhunyt tagtársunktól. 1977. szeptember 26-án, 42 éves korá- ban, szívinfarktus következtében várat- lanul elhunyt Falu János geológus, Tár- sulatunk választmányának volt tagja, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főgeológusa, miniszteri főtanácsos, az építő- anyagipari földtani szolgálat és vezetés ki- emelkedő személyisége. Korai távozása a magyar geológustársadalom súlyos és fájó vesztesége. Működési ágazatában hiá- nya alig mérhető fel. Kiváló volt társa- dalmi- közéleti tevékenységében is: alap- szervi titkári működése példamutató, mér- ce minden hasonló feladatkörű megbízatás vitelében. Emberi, munkatársi maga- tartása szinte eszményi, magából fakadó példázat. Ravatalánál, a Csepeli temetőben, 1977. október 1-én az egész geológustársadalom s a Központi Földtani Hivatal megrendü- lését, gyászát fejezték ki Morvái Gusztáv’ elnökhelyettes nagyon is igaz, mélyen át- érzett búcsú szavai. Falu János kollégánkat, az Építés- ügyi és városfejlesztési Minisztérium saját halottját osztatlan nagy részvét kísérte utolsó útján a Csepeli temetőben. 1977. október 3-án, súlyos műtét után, életének 39. évében elhunyt Dr. Kőháti Attila tagtársunk, a Magyar Televízió Köz- művelődési Főszerkesztősége Természet- tudományi Osztálya szerkesztője, koráb- ban az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt tudományos munkatársa, kőolaj geológus. Nagyra hivatott, közkedvelt, életerővel, ambícióval, tervekkel teli tagtársunkat, a MTESZ Központi Asztronautikai Szak- osztályának kivételesen nagy’ aktivitású vezetőségi tagját nagy részvéttel kísérték utolsó útján, a Farkasréti temetőben kor- társai, barátai, Társulatunk tagjai. Dr. Kőháti Attilát a Magyar Televízió saját halottjaként helyezték örök nyugalomra. Ravatalánál a Magyar Televízió nevében Dómján Dénes a TV Természettudományi Osztályának vezetője búcsúzott elhunyt társunktól, sírjánál pedig a Magyarhoni Földtani Társulat, a Tudományos Ismeret- terjesztő, Társulat és a barátok nevében Juhász Árpád a TIT Természettudományi Stúdió igazgatója vett búcsút tőle. Emlékezés Binder Bélára és Gyulai Zoltánra Nemrég köszöntöttük a hazai bányász társadalom két kiváló tagját, Binder Béla és Gyulai Zoltán bányamérnököket, most pedig nehéz szívvel, szomorúan adjuk haláluk hírét. A bányamérnök — geológus kapcsolat- nak, együttműködésnek nagy hagyomá- nyai vannak, melyek a múltszázadi hős- korba vezetnek vissza. Legnagyobb geoló- gusaink bányamérnökök voltak. Ennek a közös hagyománynak ébresztői, fenntartói voltak mindketten. A halál öröktől fogva megmagyaráz- hatatlan, kegyetlen tényét tudomásul kell vennünk, de elfogadni sohasem tudjuk. Különösen így vagyunk vele, amikor vég- zetszerűségében a váratlanul hiábavaló, a kegyetlenül értelmetlen halállal állunk szembe. A tehetség, a tudás, mindig fe- dezet a jövőre nézve is, és éppen ezért sokszorozódik meg szomorúságunk, ha nagy tudású embertársunkat, szaktársun- kat, barátunkat veszítjük el, akinek távo- zása nemcsak fájó, de be nem tölthető űrt hagy maga után. Búcsúzunk Gyulai Zoltán professzortól, Társulatunk tagjától, a magyar kőolaj- bányászat, a szakma „nagy öregjétől”, az olaj bányászati egyetemi oktatás meg- alapítójától, a hazai rezervoármérnöki tudomány megalapozójától, az egyetemes bányászat és bányászati szakoktatás tör- ténetének szenvedélyes, lankadatlan, igé- nyes és avatott tollú művelőjétől. Sok terv, elképzelés fűtötte még, amiket sajnos már nem valósíthat meg, mert a húszadik szá- zadi korszerűen brutális halál végzett testi létével. De ami porrá válhat, csak az enyész el, mert ami benne szellem volt gondolat, meglelt igazságai, emléke, mind felemelkedett már a mulandóból, hogy velünk maradjon, segítsen bennünket úgy, ahogy ő is akarta, amikor magát műveiben, főleg tanításaiban, tanítványai- ban mentette át. Búcsúzom Binder Bélától az embertől, egy igaz embertől, aki visszadta az ember hitét az emberben. Egy távozó, elmúló nemzedék jelképévé nemesedett. Generá- ciója a tudás legfényesebb fegyverzetével indult harcba s mégsem vívhatta végig csatáját. Keményen élt, jó és tiszta ember Hírek, ismertetések 105 volt, a zene, a szépség szerelmese, az igaz- ság bajnoka, aki elmondhatta: „Mindent megtettem, ami tőlem tellett — itt állok nem tehettem másként”. Annál is többet: mindnyájunk példaképévé vált helytállá- sával népünk közösségünk kicsinyke gló- buszán. Elmondjuk ezt tehetetlen szo- morúságunkban, a magunk, nemzedékünk vigasztalására, mert miénk a fájdalom, a következő járatok azonban — hagya- tékát mérlegelve — a maradandóban gon- dolkoznak, folytatást keresve. Amit ő végzett balladába torkollt élete folyamán, nem szorul sem pártfogó, sem kezeskedő szavakra. Megpróbáltatásaiban is boldog, mert értelmes élet volt az övé — köz- értelmű: a szolgaságot szolgálattá szaba- dító, állványok nélkül is tornyot rakó. Találó tömör megfogalmazásban: „Küz- delmes, tevékeny, szép életén át a köteles- ség követője, a minőség hitvallója volt.” így búcsúzunk Tőle mi is és őrizzük meg emlékezetünkben az idők végezetéig. Ez adjon nekünk is erőt további harcainkhoz, bizakodásainkhoz, keserű megcsalatásaink- ban. Binder Béla nem volt tagja Társula- tunknak, de halála közvetve mégis szo- morúan érintette a hazai geológia művelőit s így Társulatunkat is. Ez okból az Orszá- gos Magyar Bányászati és Kohászati Egye- sület kiemelkedő tagjának emlékét mi is megőrizzük. Legyen az elhunytak emléke kegyeletes és buzdító ! Csiky Gábor Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa hazánk felszabadulásának 32. év- fordulója alkalmából, eredményes mun- kájuk elismeréséül De. Adám Antalnak, a műszaki tudományok doktorának, a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete igazgató- helyettesének, és Dr. Tatár Jánosnak a műszaki tudományok kandidátusának, a Magyar Tudományos Akadémia Köz- ponti Hivatala tudományos titkárának a Munka Érdemrend ezüst fokozata ki- tüntetést, Somogyi BÉLÁNÉnak, az Aka- démiai Kiadó főszerkesztőhelyettesének a Munka Érdemrend bronz fokozata ki- tüntetést adományozta. (Akadémiai Köz- löny, XXVI. (1977.) évf. 6. sz. 1977. május 24.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa hazánk felszabadulásának 32. év- fordulója alkalmából, eredményes mun- kájuk elismeréséül Dr. Terplán Zénónak, a műszaki tudományok doktorának, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanárának a Munka Ér- demrend arany fokozata, Dr. Dudás Gyulának, a földrajztudományok kandi- dátusának, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem docensének a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta. (Művelődésügyi Közlöny XXI. évf. 10. sz. 1977. május 25.) 1977. évi Akadémiai díjak odaítélése. A Magyar Tudományos Akadémia elnök- sége 13/1977. sz. határozata alapján a X. Osztály területéről Dr. Asszonyi Csaba a műszaki tudományok doktora, a Magyar Szénbányászati Tröszt főosztályvezető helyettese, Dr. Kapolyi László a műszaki tudományok doktora, a Nehézipari Mi- nisztérium miniszterhelyettese és Dr. Richter Richárd a műszaki tudományok kandidátusa, a Nehézipari Műszaki Egye- tem Földtan-Teleptan Tanszék tanszék- vezető egyetemi tanára „A kőzetmechanika Teológiai elméletének fejlesztése” terén elért tudományos eredményekért és az el- mélet gyakorlati alkahnazásában kifejtett munkásságáért 1/2 : 1/4 : 1/4 arányban akadémiai megosztott díjban részesült. (Kivonat: Akadémiai Közlöny XXVI. 1977. évf. 6. sz. 1977. május 24.) A Bulgár Népköztársaság Miniszter- tanácsa Környezetvédelmi Bizottsága Csató István tagtársunknak a két ország közötti környezetvédelmi együttműkö- désért, annak előkészítésében, s az 1977. július 15-i, a magyarországi környezeti állapotot bemutató kiállítás létrejöttében végzett szakértői munkájáért a „Termé- szetvédelmi Munkáért” arany fokozata kitüntetést adományozta. Augusztus 20-a alkalmából a Hazafias Népfront Országos Elnöksége Mosros János tagtársunkat, a Borsodi Szénbányák Válla- lat igazgatóját és Dr. Nemecz Ernő tag- társunkat, a veszprémi Vegyipari Egye- tem rektorát a népfrontmozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért a „Nép- frontmunkáért Kitüntető Jelvény” ado- mányozásával tüntette ki. A kitüntetéseket 1977. augusztus 18-án Budapesten, a Belgrád rakparti népfrontszékházban ünnepségen adták át, amelyen részt vett Jakab Sándor az MSZMP KB osztály- vezetője, a Központi Bizottság tagja is. A kitüntetéseket Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyújtotta át. (Magyar Nemzet 1977. aug. 19. XXXIII. évf. 195. sz.) 106 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsa nyugdíjbamenetele al- kalmából az „Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Emlékérme” kitüntetést ado- mányozta Db. Sztbókay Kálmán egye- temi tanárnak, Társulatunk tiszteleti tag- jának. (ELTE 1977. VI. 2. sz. Egyetemi tanácshatározat; ELTE Rektori Hivatala 2122/1977. Egyetemi Tájékoztató, X. évf. 1977. június — július — augusztus sz. 9. old.) A kitüntetés átadására 1977. szep- tember 17-én, a tanévnyitó közgyűlésen került sor. A Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa az 1977. évi Bányásznap alkalmá- ból érdemes és eredményes munkával el- töltött szolgálati ideje elismeréséül Db. Bababás Antal, Db. Csalogovits Imre, Db. Gidai László, Db. Gondozó György, Db. Hahn György, Hobváth Endre, Db. Jámbob Áron, Kébi János, Db. Konda József, Mpkó Lajos, Oswald György, Db. Siposs Zoltán, és Varga Gyula tagtársunk- nak a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozata kitüntetést adományozta. A ki- tüntetéseket Db. Fülöp József a Köz- ponti Földtani Hivatal elnöke nyújtotta át a kitüntetetteknek, a Központi Földtani Hivatalban ünnepélyes keretek között. * 1977. április 23-án a MTESZ Köz- gyűlése megválasztotta a Szövetség új Országos Elnökségét. Társulatunkat az új Országos Elnökségben Db. Dank Viktor elnök, Db. Hámob Géza főtitkár és Db. Bébczi István titkár képviseli. Akadémiai székfoglalók — tudományos minősítések 1977. február 15-én, a Magyar Tudo- mányos Akadémia Agrártudományok Osztálya rendezésében, a Felolvasó terem- ben tartotta meg székfoglaló előadását Db. Stefanovits Pál a MTA rendes tagja „Talaj és környezete” címmel. 1977. április 12-én, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia Föld- és Bányászati Tudo- mányok Osztálya rendezésében, az MTA Nagytermében tartotta meg székfoglaló előadását Db. Gbasseli.y Gyula akadémiai levelező tag „Kutatási irányok és ered- mények a mangán geokémiájában” cím- mel. A székfoglaló előadás összefoglalása: „A mangánércek gazdasági jelentősége, a világszerte növekvő nyersanyag szük- séglet, a mangántelepek képződésével kap- csolatos geokémiai és mineralógiai, geoló- giai kérdések sokrétűsége, a modern mű- szeres vizsgálati módszerek térhódítása a mangán kutatásban, nemzetközi szinten az érdeklődés és a tudományos aktivitás fokozódását eredményezte és a nemzetközi tudományos együttműködés megterem- tésére ösztönzött. E kutatásokban való aktív közreműködés — úrkúti mangán- érc — telepünket s a hazai kutatók e téren is elért eredményeit tekintve — számunk- ra sem lehet érdektelen. A kutatások a következő főbb témakö- rökre irányulnak : a mangán mobilizáció- jának és akkumulációjának mechaniz- musa; a környezet fizikai — kémiai viszo- nyai és a képződött mangánásványok összetétele és sajátságai közötti össze- függések; a mélytengeri mangángumók képződése; a mangánoxidok és oxid-hidrá- tok adszorpciós sajátságai és a nyomelem tartalom valamint a képződési körülmé- nyek kapcsolata ; a különböző fázisok stabi- litási viszonyai. A központi kérdés tehát általánosság- ban és változatlanul a mangán származá- sának a kérdése illetve a mangán migráció majd az akkumuláció feltételeinek, a be- folyásoló tényezőknek a kutatása. E klasz- szikus genetikai kérdésekhez azonban ma a kutatók a modern vizsgálati módszerek- kel új aspektusból közelíthetnek és révü- kön mélyebben fekvő összefüggéseket is képesek feltárni és a valóságban észlelt folyamatok, tények értelmezésére alkal- mazni, a laboratóriumi vizsgálatokat, modell-kísérleteket a terepi vizsgálatokkal ötvözve.” * * 1977. november 1-én rendezték meg Simon Kálmán, a műszaki tudományok kandidátusa „A fejlődés néhány általános törvényszerűségének érvényesülése a bá- nyászatban” c. akadémiai doktori érte- kezésének nyilvános vitáját. Az opponen- sek véleménye, a vita eredményessége alapján a kiküldött bíráló bizottság a be- nyújtott értekezést alkalmasnak tartotta az akadémiai doktori fokozat elnyerésére és ily értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az ér- tekezés opponensei: Db. Fülöp József akadémikus, Db. Asszonyi Csaba és Db. Kapolyi László a műszaki tudományok doktorai. H í rek, ismertetések 107 Az MTESZ XII. Küldött-közgyűlése Az MTESZ XII. Küldött-közgyűlését 1977. április 23-án tartották a Kertészeti Egyetem központi nagy előadótermében. A tagegyesületek nevében megjelent közel 500 küldött-alkotta testület elnökségé- ben helyet foglaltak az MTESZ vezetői és a meghívott vendégek, köztük Huszár István az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ajtai Miklós elnöki megnyitójában és Kovács Sándor főtitkárnak az elnökség részére előzetesen kiküldött írásos beszá- molójához fűzött kiegészítésében egy- aránt fokozott hangsúlyt kaptak az egye- sületek előtt álló feladatok, az V. ötéves tervben foglalt célkitűzések társadalmi szintű támogatása. Hasonló gondolatokat fejtegetett Huszár István a párt- és kormány jókívánságait tolmácsoló és az MTESZ munkáját elismerően értékelő hozzászólásában, kiemelve, hogy korunk- ban a műszaki-gazdasági és társadalmi- politikai kérdések között szoros kapcsolat, kölcsönhatás van és ezt a kölcsönhat ást minden egyes konkrét probléma vizsgálatá- nál hangsúlyozottan figyelembe kell venni. Társulatunk — az idő előrehaladása miatt írásban benyújtott-hozzászólása vá- zolta azokat az erőfeszítéseinket, melyeket társadalmi síkon teszünk az ország erő- forrásainak minél teljesebb feltárása, a népgazdaság nyersanyagokkal való el- látottságának biztosítása érdekében. A Küldött-közgyűlés megválasztotta a 162 tagú új Országos Elnökséget, melyben Társulatunk képviseletében helyet kapott Dank Viktor elnök, Hámor Géza főtitkár és Bérczi István titkár. Az új elnökség megválasztotta a 27 tagú Végrehajtó- bizottságot és az MTESZ vezető tisztség- viselőit. Az MTESZ elnöke Ajtai Miklós, főtitkár Kovács Sándor, főtitkárhelyettesei Túri Istvánné és Philip Miklós. A Közgyűlés befejezéseképen Ajtai Miklós elnök átadta az 1977. évi MTESZ Díjakat. A 34 kitüntetett között van Bendefy László tagtársunk. A Küldött-közgyűlés az esti órákban az elnöki zárszóval befejezte munkáját. Dr. Bérczi István ,,A szénhidrogén- és vízkutatás, valamint -bányászat földtani információ- szerzési lehetőségei és fejlesztési irányai” c. ankét (Szolnok 1977. május 25 — 26. A szolnoki Pelikán szállóban, a MTA X. osztálya és három földtudományi tudo- mányos egyesület — a Magyarhoni Föld- tani Társulat, az Országos Magyar Bányá- szati és Kohászati Egyesület, valamint a Magyar Geofizikusok Egyesülete — közös rendezésében szervezett tudományos kon- ferencia azt a szaktársadalom oldaláról jelentkező, a Központi Földtani Hivatal és a két iparág gazdasági vezetése által támogatott igényt kívánta kielégíteni, hogy tekintsük át a fluidumok kutatása és bányászata során beszerezhető információk körét és minőségét, különös tekintettel a magfúrásokra, az egymást helyettesít- hető információkra, illetve a műszaki haladás és a gazdasági hatékonyság növe- lése indokolta fejlesztési igényekre lehető- ségekre. Az ankét elnökségében helyet foglalt Dr. Fülöp József akadémikus a Központi Földtani Hivatal elnöke, Dr. Bán Ákos az OKGT vezérigazgatója és Pápa Aladár az NKFV igazgatója. Áz elhangzott elő- adások: Dr. Fülöp József: A szénhidrogénipar szerepe a földtani információszerzésben. Hangyál János— Dr. Dank Viktor — Dr. Kókai János: A szénhidrogén-telepek optimális kutatása és leművelése tervezésé- nek problémái a földtani információszerzés fényében. Dr. Alliquander Ödön— Ferenczi Imre — Kassai Lajos: Újabb földtani in- formációszerzési lehetőségek a fúrástechno- lógia és a termeléstechnológia műszaki fej- lődésének eredményeképpen. Molnár Károly— Varga Imre— Pos- gay Károly: Magokon végzett kőzet- fizikai-mechanikai mérések szerepe a geo- fizikai előkutatási eredmények értelmezé- sében. Dr. Vető István — Dr. Viczián István — Koncz István — Dr. Szalay Árpád — Dr. Mucsi Mihály— Dr. Tóth József: Szerves geokémiai információszerzés lehetőségei a szénhidrogének keletkezésének és vándor- lásának helyéről és idejéről. Dr. Somfai Attila — Szalóki István — Dr. Völgyi László: A magfúrások telepí- tésének elvi és gyakorlati kérdései a külön- böző kutatási fázisokban. Bardócz Béla— Komjáti János— Beró Ernő — Dr. Somfai Attila— Kőváry József — Balázs Endre: A kőzettani és őslény- tani vizsgálatok szerepe a távlati szén- hidrogénkutatási koncepciók kimunkálásá- ban. 108 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet De. Hingl József— Bakabás László — Győry Gyula: A magvétel technikai kér- dései és perspektívái. Tóth Béla— Mucsányi József— Csaba József: Kőzetek mechanikai szilárdsági vizsgálata és eszközei. Db. Hingl József— Mucsányi József— Tóth Zoltán: A lyukfalstabilitás vizsgála- tának újabb eredményei. De. Kókai János — Dr. Völgyi László — Tilesch Leó — Szalóki István— Hor- váth Gabriella— Molnár János: A kő- zetmagokból és karotázsmérésekből szár- mazó tároló-fizikai paraméterek felhasznál- hatósága rezervoárgeológiai feldolgozások- ban. Kassai Lajos — Dr. Bérczi István — Dr. Tóth József: A pórusszerkezet kutatás eredményei és további feladatai. Révész István— Csató Anna: Az üle- dékképződési viszonyok vizsgálata ered- ményeinek felhasználása a rezervoár- geológiában és a műveléstervezésben. Markó László — Kiss Bertalan— Suba Sándor — Czeglédi István: A karotázs eszközök felbontóképessége és a szelvé- nyek értelmezési problémái sűrűn réteg- zett és aleuritos képződményekben. Dr. Bálint Valér— Paál Tibor — Augusztin János — Czeglédi Istvánné — Szanka István: Kőzetmagokon és réteg- modelleken végzett laboratóriumi vizs- gálatok és azok eredményeinek felhaszná- lása a műveléstervezésben. Kassai Lajos — Dr. Megyeri Mihály — Simon Sándor: Hidrodinamikai mérések felhasználása tárolóra vonatkozó informá- ciószerzésben. Dr. Szebény'I Lajos és munkatársai: Rétegvizeink kutatása és a regionális fel- színalatti vízkészlet számításához szük- séges mélyfúrási információk és fejleszté- sük irányai. Dr. Böcker Tivadar és munkatársai: A mélyfúrási információk köre és szerepe a karsztvízkutatás területén. Dr. Zsiláx György és Dr. Csáki Ferenc: A magyarországi felszínalatti vízkutatás és feltárás által támasztott mélyfúrási információs igény. Az előadásokat — az egyes témakörök után — igen értékes hozzászólások és vita követte. Az előadások és hozzászólások ered- ményeképpen kialakult állásfoglalást az ankét tudományos titkársága 19 pontos záródokumentum-tervezet formájában összegezte, amelynek leglényegesebb meg- állapításait — a teljesség igénye nélkül — az alábbiakban foglaljuk össze. — Az alapfúrások vonatkozásában egy- öntetű véleményként szögezzük le, hogy a jövőben végig maggal mélyített és a lehető legkomplexebb módon feldolgozott fúrásokat kell kutatási területegységen- ként mélyíteni. — A nagy költségráfordítással, időigény- nyel és a fúrólyuk biztonságával bizonyos veszélyeztetésével vett, nagy információs értékű magminták vizsgálatát, doku- mentálását pontosan szabályozni kell. A mindenkori műszaki és szellemi fel- készültségnek megfelelően az összes lehet- séges módszert figyelembe véve kell vizs- gálni a magmintákat a belőlük kinyer- hető maximális információ tényleges elő- állítása céljából. Megszervezendő a vizs- gálatokra történő szétosztás és a külön- böző helyen keletkezett adatok összesítése. Ki kell alakítani az információáramlás racionális progresszív módozatait. A magfúrás mértékét és mennyiségét nem lehet és nem is kell adminisztratív módon, mereven előírni, áramoltatási iránya módja, köre, viszont rendeleti- leg szabályozható. - Sikerült meghatározni, és a végleges záródokumentumban részletezni fog- juk, azoknak az információknak a kö- rét, amelyek sem jelenleg, sem belát- ható időn belül magmintavételi és vizsgálat nélkül nem szerezhetők be. Fontos momentumként szögezzük le ankétünk azon tanulságát, hogy mesz- szemenően óvatosnak kell lenni az olyan külföldi példáknak a hazai adaptálásá- val, amelyek más földtani felépítésű, más műszaki fejlettségi fokon álló országok módszereihez és elsősorban előírásainak átvételét jelentik a mag- fúrások mennyiségének meghatáro- zása vonatkozásában. — A karottázzs módszerek fejlesztését két irányban egyszerre kell folytatni. Intenzíven fejleszteni kell a magmin- ták kőzet- fizikai paramétervizsgálati módszereit és fokozott erőt kell fordíta- ni a szondapark korszerűsítésére csak e két feltétel együttes megoldása hozhat ezen a téren gyors hathatós eredményt. — A különböző információszerzési mód- szerek alkalmazása során a fúrás, mag- vétel és vizsgálat, karottázsvizsgálatok, furadékvizsgálat, iszapszelvényezés, teszterezés stb. intenzíven növelni kell a technológiai fegyelmet. — Az ankét témájában további kerékasz- tal megbeszéléseket, vitákat kell szer- vezni az itt jelenlevő különböző szakte- rületeket képviselőinek részvételével. — Javasoljuk a vízellátás elősegítésére alakuló tudományos tárcaközi bizott- ság létrehozását. — Javasoljuk a szénhidrogénkutatási-víz- kutatási együttműködés fejlesztését ál- talában és kiemelten a gázos vízkutak- Hírek, ismertetések 109 kai kapcsolatos további kutatások, valamint a víz-visszatáplálással fog- lalkozó szakterületen. — A magyarországi szedimentológiai és üledékes petrológiai oktatás és tovább- képzés fejlesztése sürgető feladat. Több szakember beállítása szükséges szedi- mentrográfiai vonalon a szénhidrogén földtani feladatok megoldására. — A hidrodinamikai vizsgálatok terén a módszerek és műszerek fejlesztése, il- letve beszerzése intenzíven, párhuza- mosan folytatandó a jelenlegi világ- színvonal megközelítése érdekében. A végleges záródokumentumot a ter- vezet alapján az illetékes iparági szak- emberek dolgozzák ki. Végezetül meg kell köszönnünk, hogy a Db. Bohk Péter vezette szervezési bi- zottság, különösen Kbicsfalttsy László technikai szervező áldozatos munkáját, amely lehetővé tette a kétnapos rendez- vény gördülékeny, zökkenőmentes lebo- nyolítását. Db. Bébczi István Tudományos ülésszak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI) 25 éves fennállása alkalmából 1977. szeptember 6-án ünnepelte a VITUKI fennállásának negyedszázados év- fordulóját, az alkalomra rendezett tudo- mányos ülésszak keretében. Ihbig Dénes, az intézet egykori igazgatójának vissza- tekintő, összegező — értékelő bevezetője után Db. Stelczeb Károly igazgató adott átfogó ismertetést a VITUKI eredményei- ről és átszervezés utáni feladatairól. A har- madik előadó Db. Gebgely István állam- titkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke volt. Előadásában hangsúlyozta: az inté- zet kutatói tudományos kutatásaikkal megbecsülést vívtak ki, ezek gyakorlati alkalmazása sikert aratott, majd ismer- tette az intézetre váró feladatokat. A jubiláris ülésen megjelent Kobnidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, köz- oktatási és kulturális osztályának vezetője is. Felszólalásában kiemelte: a nemzetkö- zi tudományos világban a VITUKI mun- katársai méltó elismerésben részesülnek. Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese elismeréssel méltatta a VITUKI és a Magyar Tudo- mányos Akadémia együttműködését. Pél- damutatónak minősítette az intézeti kuta- tók tevékenységét az akadémiai bizott- ságokban s az akadémiai kutatóknak a VITUKI feladataiban való részvételét. A VITUKI vezető munkatársai a meg- nyitóülést követő tudományos ülésszakon reprezentatív előadásokban adtak össz- képet az intézet negyedszázados eredmé- nyes munkásságáról. A jubileummal össze- függésben, a VITUKI nemzetközi elisme- résének kifejezésére, Budapesten tartották meg a Duna menti országok IX. Hidroló- giai Előrejelzési Konferenciáját (szeptem- ber 7—10.). A Magyar Hidrológiai Társaság tisztújító közgyűlése 1977. szeptember 27-én, a Technika Házában tartotta tisztújító közgyűlését a 60. évébe lépett Magyar Hidrológiai Tár- saság. Db. Vitális Sándor elnök 1976. június 21-én bekövetkezett halála óta az egyesületet Db. Illés György társelnök, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyet- tese vezette Db. Bebczik Árpád főtitkár, c. egyetemi docens, a MTA Dunakutató Ál- lomásának vezetője segédletével. A tiszt- újító közgyűlés megerősítette, elnökké választotta Db. Illés Györgyöt, a Tár- saság főtitkárává pedig Db. Szalai Györ- gyöt, a Gödöllői Agrártudományi Egye- tem docensét jelölte ill. választotta. A közgyűlésen Db. Gebgely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke beszámolóját távollétében felol- vasták. Ebben az előadó a vízgazdálko- dás távlati tervei között kitért a hajózást, a víziutat biztosító, a vízellátást és az ön- tözést elősegítő Duna — Tisza csatorna megvalósításának évszázados gondolatára s az elérhető távlatok keretei között jelölte meg a megvalósulás idejét. A távlati vízgazdálkodási terv külön fejezete a Balaton, melynek vízháztartását a Kisbalaton rendezésével kívánják javí- tani. Hozzá tartozik a rendezéshez a Balaton körüli vízellátó és csatornaháló- zat ^integrált kiépítése is. Általánosságban: 1990-re a távlati víz- gazdálkodási terv szerint hazánk egész lakossága közműves vízellátásban részesül. A Magyar Hidrológiai Társaság tiszt- újítása nyomán mind az országos vezetés- ben, mind a szakosztályokban megtaláljuk tagtársainkat is, akik a hagyományokhoz mérten és illően fejlesztik tovább a két egye- sület közötti együttműködés lehetőségeit. 110 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Jelentés az NDK GGW által rendezett közgyűlésen való magyar részvételről a MFT képviseletében 1977. szept. 27. — okt. 1. között Greif- swaldban (NDK) került megrendezésre a szocialista országok Földtani Társulatai- nak elnöki értekezletére. A Magyarhoni Földtani Társulat részé- ről ezen a GGW közgyűlésével egybekötött rendezvényen: Db. Dank Viktor a MFT elnöke Db. Alföldi László a MFT társelnöke vettek részt, a GGW vendégeiként. Dr. Dank Viktor átfogó előadást tar- tott a MFT működéséről, felépítéséről, eredményeiről és terveiről a következő periódusban. Valamennyi ország képviseletében meg- jelent társulati vezető(k) előadást tartot- tak saját társulatukról és ezt követően két napon keresztül megvitatták a föld- tani társulatok problémáit, együttmű- ködési lehetőségeiket és jövő terveiket. Az együttműködés szorosabbá tételére azért is szükség van, mert a szocialista országok földtani társulatai összehangolt véleménnyel és programmal lépnek fel a föld összes hasonló társulatait érintő konferenciákon . A szocialista országok földtani társu- latainak ilyen keretek közötti együtt- működése Szófiában kezdődött. 1964-ben Sosnowiecben (Lengyelország), majd ké- sőbb nemzetközi szimpozionok és kongresz- szusok keretében folytak társulati vezetői tárgyalások, bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, német, román, szovjet résztvevők- kel. így került most sor ismét az NDK- ban az elnöki együttműködési tárgyalások- ra a GGW közgyűlésével kapcsolatban, melynek témája a „Geológia alapkérdései” voltak. 1 .Az elnöki tárgyalások napirendje 1.1. Az egyes országok elnökei infor- mációt adtak a földtani társaságaik szerepéről és feladatairól a jövőben. 1.2. A konferenciákról való rendszeres információcsere munkakoncepciójá- nak megvitatása. A Geológiai egye- sületek életével, működésével kap- csolatos anyagok tárgykörének összehangolása. 1.3. A gyakorlati szervezeti működéssel kapcsolatos tapasztalatok kicseré- lése és megvitatása. (A gyűlések száma, tartalma, beosztása, témái stb.) 1.4. Az együttműködések lebonyolításá- val kapcsolatos kérdések megvi- tatása. (A részvétel lehetővététele, utazási irodákon keresztül, elhelye- zés, anyagi kérdések.) — Mindezeket 1977. szept. 28-án és 29-én a résztvevők beterjesz- tették és megvitatták. — A vita eredményeként vala- mennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a geológiai társasá- gok választott vezetőinek rend- szeres találkozásait folytatni kell. — A Magyar Geofizikusok Egye- sülete és a Magyarhoni Földtani Társulat 1980-ban a szocialista országok 25. Geofizikai szimpo- zionja alkalmából készen állnak arra, hogy közös szervezésben meghívják a társulatok vezetőit a Magyarországon tartandó ta- lálkozóra. Alapvetőnek tartják, hogy a tudományos egyesületek rend- szeresen informálják egymást munkájukról, a feladatokról és fejlesszék tovább az adott lehe- tőségeken belül az együttműkö- dést. — Ezek a találkozások rendkívül hasznosak a tudományos infor- mációk, szervezeti tapasztalatok cseréje és a szocialista tudomá- nyos egyesületek cselekvési prog- ramjainak összehangolása és egy- séges fellépés szempontjából. — A résztvevő országok tudomá- nyos társaságainak képviselői örömmel üdvözölték az NDK földtani társaságának kezdemé- nyezését, hogy létrehozta ezt a találkozót és azt úgy szervezte meg, hogy szívélyes baráti lég- kört teremtett, ami különösen kedvező munkafeltételeket biz- tosított, amiért köszönetük et fe- jezték ki. 2. A 24. évi ünneplés és közgyűlés napi- rendje 2.1. Az NDK Geológiai Társasága a Nagy Októberi Szocialista Forra- dalom 60. évfordulója alkalmából a greifswaldi Ernst-Moritz-Arndt Egyetemen rendezte meg ünnepi ülését és közgyűlését. 1977. IX. 27.-én délelőtt az ünnepi ülést üdvözölte az egyetem rektora: Dr. W. Imig. A közgyűlést megnyitotta az NDK Földtani Társulatának elnöke: Dr. Hírek , ismertetések 111 Daber. Ünnepi beszédet mondott az egyetem tanára: Dr. G. Mőbus és a Moszkva-i Lomonoszov’ Egyetem tanára: Dr. B. B. Milanovszkij. 2.2. 1977. IX. 27-én délután a köz- gyűlésen került sor a tiszteleti tag- ságról szóló dísz oklevél átadására Bese Vilmos a Magyar Geofizikusok elnöke számára, akit a két egye- sület (GGW, MGE) együttműködé- sének fejlesztése terén végzett mun- kájáért választott a német geo- fizikai társulat tiszteleti tagjává. 2.3. A szakmai ülések az alábbi szekciók- ban folytak. 2.3.1. Általános földtani alapkérdések. 2.3.2. A földtani idő problémája. 2.3.3. A Föld felépítése és mozgása. 2.3.4. A földkéreg felső részén folyó kőzetképződés térben és időben. 2.3.5. A kéreg kőzeteinek mozgása és annak kutatása. 2.3.6. Tektogenezis. 2.3.7. A kőzetek a földkéregben, hely- és idő vonatkozásaiban. 2.3.8. Metamorf kőzetek. 2.3.9. Szakmai terepi bejárások. A ma- gyar résztvevők 1977. szept. 30- án a Rügen szigeti bejáráson vet- részt, ahol a kréta képződmények bemutatására került sor (egész- napos kirándulás). Mind az ülésszakkal, mind az előadá- sokkal és szakmai bejárásokkal kap- csolatos szervezés jó volt és a résztvevők a rendezvény mindkét ágazatából sokat profitáltak. Az NDK földtani társulata ezen kívül rendelkezésünkre bocsátotta a GGW szer- vezeti szabályzatát és szakosztály-szerve- zeti szabályzatának sémáját, a jelenlegi információs rendszer dokumentumait. A német GGW-nek, a lengyel, cseh föld- tani társulatoknak és nekünk is problé- mánk, hogy bár kiadványaink ismertek a nemzetközi cserék révén, nem olvasottak és nem idézik az abban közölt munkákat. Nem elérhető tehát mások számára ez az információ ilyen formájában. Ez azért sajnálatos, mert több esetben igen kor- szerű és előremutató szellemi termékek maradnak ki a körforgásból. Javasolják az orosz és angol szövegű bővebb terje- delmű fordításokat. A nemzetközi geológiai szervezetek összejövetelein a szocialista országok össze- hangolt együttes képviselete nagyban elő- segítené céljaink elérését, fejlődésünk elő- segítését. Dr. Dakk Viktor A 26. Nemzetközi Földtani Kongresszus* A 26. Nemzetközi Földtani Kongresz- szus Szervező Bizottsága szeretné az Ön(ök) tudomására hozni, hogy a Kongresszust Párizsban (Franciaország) 1980. július 7 és 17 között tartjuk és azon Önt is szívesen látjuk. Az A kirándulások a Kongresszus előtt lesznek megtartva, 1980. június 27-től július 5-ig, míg a C kirándulásokat a Kong- resszus után, 1980. július 19 és 27. között tartjuk. A kirándulások gyakorlatilag egész Európát érintik, kivéve azokat az országokat, amelyek a 23. Kongresszus ki- rándulásaiban szerepeltek vagy a 27. Kong- resszus kirándulásaira kijelöltek. A tudo- mányos program a következő 20 szekció- ban zajlik mejd: 1 .Húsz szekció lesz: Kőzettan; Ásvány- tan; Paleontológiái; Rétegtan; Tektonika; Tengeri földtan, szedimentológia és üledék- kőzettan; Prekambrium; Kvarter és geo- morfológia; Geofizika; Geokémia; Táv- észlelés; Matematikai földtan és Földtani információ-tudomány; Metallogénia és ércek; Fosszilis energia-készletek; Hidro- geológia; Anyagok és mérnökgeológia; Földtani veszélyek; Planetáris tudomány; Földtan története; Oktatás és képzés. Szim- póziumokat szervezünk a Földtani Tudo- mányok Nemzetközi Uniójához csatlakozó szervekkel társuló különböző szekcióknak. Az előadások kivonatait 1979. december 1-ig kérjük; a szekciók és szimpóziumok témakörét az első körlevélben közöljük. 2. Hét kollokviumot tartunk a követke- ző témakörökben: Ásványkészletek; Ener- gia hordozó-készletek; Szárazföldperemi földtan; Óceánok földtana; Az Alpi hegy- lánc földtana; Európa földtana aprekamb- riumtól a post-hercini üledékes medencék- ig; Franciaország földtana. A kollokviumok szervezői kérik fel az előadókat. A Kong- resszus idején még a következő programok lesznek: 1. Tudományos és műszaki kiállítás, 2. Tudományos filmek bemutatása, 3. B kirándulások egy-két napos idő- szakokra, 4. Társasági program és külön program a résztvevők kísérőinek. • A kongresszus szervező bizottságának elnöke J. Aübouix professzor a fenti levelet juttatta el Társu- latunkhoz, közlés céljából. 112 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Az első körlevelet 1977. októberben küldjük szét és arra a választ kérjük leg- később 1978. április 1-ig a Kongresszus Titkárságához eljuttatni. Azok akik 1977. december 15-ig nem kapták meg a körlevelet, de szeretnének a Kongresszuson részt venni, forduljanak a következő címhez: „Secretariat Général du 26eme Congres géologique international Maison de la Géologie 77 — 79, rue Claude Bemard 75005 PARIS — Francé Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei különös tekintettel az Akadémiai könyvtár kézirattárának Miko- viny-térképeire. (A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kiadványa. Buda- pest, 1976. I. kt. 360 o., II. kt. 12 o. + 24 facsimile térkép) Mikoviny Sámuel (1700—1750) a ma- gyar tudományos kartográfia megalapí- tója, korának legérdemesebb mérnöke. Másfélszáz év múlott el, s munkája a mélybe süllyedve várta a felfedezőt. Első- nek Dékány Kálmán említi nevét 1903- ban, néhány év múlva Takáts Sándor, a tudós piarista történész. Majd újabb szünet következett. 1930 óta azonban alig múlt esztendő anélkül, hogy MiKOViNYről életrajzi adat vagy jelentős méltatás ne jelent volna meg. E sorozat teljességét tölti be Bendefy két kötetes műve. Ben- defy nagy értékű Balaton munkája során bukkant a levéltárakban, gyűjtemények- ben, könyvtárakban végzett kutatásai során az első MiKOViNY-térképekre. Lát- ván a porosodó anyagban elrejtőző lapok nagy értékét folytatta kutató munkáját. Hosszú fáradságos búvárkodás eredménye, amelyet az Akadémia, a Levéltár kézirat- tárában, az Országos Széchényi Könyvtár térképtárában, a Hadtörténelmi Térkép- tárban, a keszthelyi Helikon Könyvtár- ban, továbbá Ausztriában a bécsi National Bibliothek térképtárában, a bécsi Hof- finanz- és Hofkammerarchivban, a Krieg- sarchivban folytatott. A MiKOViNY-térké- pek nyomát a prágai, pozsonyi és béla- bányai állami levéltárakban követi. Ezek a térképlapok bányászattörténeti érdekes- ségeket rejtenek magukban, s különösen a Selmecbánya környéki bányászat fel- lendítését célzó felvételek eredményei. Az I. kötet a XVIII. század elejének történelmi keretébe helyezve Mikoviny Sámuel származásával, a megyei térképek keletkezésének történetével foglalkozik. Felsorolja a térképeket tároló hazai és külföldi gyűjteményeket. Számba veszi a megyei térképeket, amelyek az idők során szétszóródva az Országos Széchényi Könyv- tárba, az Akadémiai Könyvtárba, a Heli- kon gyűjteménybe kerültek. Bendefy kutatásai nyomán eljut a Heves megyei Wéltárba, a szekszárdiba, ahol a szép színezett térképek előkerültek. Bendefy kiemeli MiKOViNYnak a sel- meci bányatisztképző intézet létrehozása körüli érdemeit, valamint a folyók szabá- lyozása, víztározók és a megyei térképek szerkesztésével tett óriási szolgálatot. Nyo- matékosan hangsúlyozza, hogy Epistolája nemcsak a magyar térképekről mond íté- letet, hanem korának minden térképművé- ről. Elismerésként a Porosz Királyi Tudo- mányos Társaság tagjai sorába válasz- totta. Mikoviny az uralkodó III. Károlvnak, akinek személyes használatára is készített térképeket, támogatását 1 728-ban elnyerte. Legnevezetesebb munkája a Bél Mátyás számára készített magyarországi megyék térképei. Három térkép: Lázár deák párat- lan értékű térképe, Hevenesi Gábor kézi atlasza és Johann Christoph MÜller Magyarország térképe előzte meg Miko- viny rézbemetszett térképeit. Mikoviny dunáninneni megyei térképeit hiány nél- kül elkészítette. A Dunántúlról csak Zala megye térképe, a tiszáninneni vármegyék közül csak Heves megye térképe hiányzik. Erdélyre MiKOViNYnek megbízása nem volt. Erdély vármegyéinek térképeit nem készítette el. Hajdú vármegye térképének hiányát súlyos politikai okokkal magyaráz- hatjuk. Zala megye térképe, bár feltételez- hetően elkészült, eddig nem került elő. 1972-ben 39 darab MiKOViNY-térkép volt ismeretes. Ebből egynek (Tolna megye) a jelzete és minden adata tökéletesen ha- misnak bizonyult, kettőnek a jelzete pedig téves. Gyakorlatilag tehát 36 darab bizo- nyult megbízhatónak. 1975. április haváig az újonnan fellelt Mikoviny megyei tér- képek száma körülbelül 120 darabbal gyarapodott. Bendefy írja: ma már szinte lehetet- len megállapítani, hogy az egyes hazai levéltárakban, könyvtárakban őrzött, MiKOViNYtől származó megyei térképek mikor és hogyan kerültek mai őrzőhelyükre. Bendefy hosszas oknyomozó kutatása során mégis nyílt alkalom annak pontos megállapítására, hogy miként jutottak a MiKOViNY-térképek az Országos Széchényi Könyvtár térképtárába. Amikor Széché- nyi Ferenc 1802-ben több 10 000 kötetes könyvtárát, metszeteit, képeit és térképeit a nemzetnek ajándékozta, ezekkel együtt jutottak Mikoviny térképei is a könyv- tárba. Itt említem meg azt is, hogy az Országos Széchényi Könyvtár térképtáré- Hírek, ismertetések 113 bán ismeretlen eredetűekként őrzött tér- képek között Bendeffy olyanokra buk- kant, amelyekről bebizonyította, hogy Mikoviny a szerzőjük. A Hadtörténeti Térképtár 13 Mikoviny féle térképet és két térképnek fotómásola- tát tartalmazza. Ezek között 5 kimagasló értékű. Bendefy az Országos Levéltár térkép- tárában az iratok közt elfekvő térképek feltárása során több tucat Mikoviny féle megyei térképet talált. A Magyar Tudományos Akadémia kéz- irattárának 18 MiKOViNYtől származó megyei térképét ismerteti. Foglalkozik Mikoviny térképszerkesz- tési technikájával. Csillagászati helymeg- határozásait 1728-ban kezdte. Geometriai alap létrehozásával leírja a korszerű há- romszögelés alapelveit, tisztában volt a mágneses deklináció lényegével. Meg kell említenünk, hogy Mikoviny elsőként szólt Pannónia és Dácia régi la- kosainak hagyatékáról: a római váro- sok és műszaki létesítmények, a szarma- ták, a gótok és a hunok fellelhető régisé- geiről. Mikoviny halála után műhelye még nem oszlott fel. Feltehetően Fkitsch Erik András vezetése mellett tovább dolgozott. Az ekkor kiadott térképek Fkitsch neve alatt jelentek meg. Mikoviny elsőszülött fia Tamás Lajos apja nyomdokaiba lépve foglalkozott tér- képszerkesztéssel. Három térképe maradt fenn. Másodszülött fiától Károly Szaniszló- tól három térkép másolata maradt. Ezeket apja eredeti térképeiről készítette. Ki kell emelnünk az első kötetet díszítő, nagy hozzáértéssel összeválogatott, számos régi metszet, vázlat, jelkulcs, térképrészlet, az Epistola címlapjának, a selmeci Kál- vária tervének, Mikoviny Sámuel szobrát bemutató ábra közlését. Figyelmet érdemelnek a Mikoviny féle térképek vízjeleinek ábrái. Ezeket a nagy mű 229 — 247 oldalain láthatjuk. Mikoviny térképei a következő külföldi gyűjteményekben láthatók: a bécsi Natio- nal Bibliothek, a bécsi Albertina, Biblio- theca Fideicommissionis, a bécsi Krieg- sarchiv, a bécsi Lichtenstein Könyvtár, a bécsi Nationalbibliothek, a bécsi Hofkam- merarchiv és a bécsi térképtárak, a prágai, a pozsonyi és a bélabányai levéltárak. A második kötet 24 mappát mutat be a közel másfélszáz darabot számláló anyag- ból. Ki kell emelnünk e térképek közül a Jász-Kun terület szép színes térképét, melyet a Hadtörténelmi Térképtár őriz. Bendefy friss levegőjű horizontot nyit- va mutat rá az örökké élő halottra. Szalai Tibor 8 Földtani Közlöny TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1977. június— szeptember havi ülésszakán elhangzott előadások Június 4. Mérnökgeológia- Építésföldtani — és Általános Földtani Szakosztály közös rendezésű tanulmányútja Kirándulásvezető : Vitális György XJtvonal : Budapest —V ác — Nagyszál — Katalin puszta — Szendehely — Keszeg — Nézsa- Csővár— Pene — Budapest. Vác— Nagyszál területén a Cement- és Mészművek váci gyára mészkőbányájának fontosabb feltárásait, az egyes kőzetféle- ségek genetikai viszonyait és a terület föld- tani fejlődéstörténetét Vitális Gy., a bányaföldtani kérdéseket Jászai S., a bányaműszaki viszonyokat Kajtor I. ismertette. Szendehely — Kálvária dombon a felsőnóri fauna- lelőhelyet Detre Cs. mutatta be. Keszegen a mészkőbánya és őrlőüzemnél a földtani és technológiai vi- szonyokról Vitális Gy. tartott előadást. A nézsai felhagyott bauxitbánya földtani adottságait Detre Cs. foglalta össze. Csővár — Kecskés völgyben a bitumenes mészkőfeltárást, a Csővár l/a fúrást, majd a triász és az eocén mészkő érintkezését feltáró kőfejtőt Detre Cs. mutatta be. A penci falumúzeum régészeti és néprajzi látnivalóit Jaktts L. múzeumigazgató vezetésével tekintették meg a résztvevők. A változatos programú tanulmányút során az autóbuszban menetközben a kirándulás vezetője tartott magyarázatot. Résztvevők száma: 25 fő. Június 6. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Beszámoló az I. félév tevékenységéről, a II. félévi program össze- állítása, 2. Tudománytörténeti Évkönyv Résztvevők száma: 6 fő Június 6. Tudománytörténeti Szakosztály klubdélutánja Elnök Allodiatoris Irma Szalai Tibor: 50 éve hunyt el Emilé Hatig Kriván Pál: Emlékezés Miháltz Ist- vánra születésének 80. évfordulóján Résztvevők száma: 21 fő Június 7. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: Varga Imréné Iharosné Laczó Ilona: Vitrinit reflexio- képességi értékek liász, eocén és oligocén korú kőszenekre és meddőkre Vita: Varga I.-né, Horváth Z.,Guttmann Gy., Marczis J., Odor L., Iharosné Laczó I. Résztvevők száma: 21 fő Június 9 — 10. „A Börzsöny-hegység kutatá- sának földtani-geofizikai eredményei” tár- gyú vándorgyűlés közös rendezésben a Magyar Geofizikusok Egyesületével Élnök: Hámor Géza Hámor Géza: A Börzsöny -hegység föld- tani nagyszerkezeti helyzete (elnöki meg- nyitó) Korpás László: A földtani előkutatás eredményei és problémái a Börzsöny-hegy- ségben Czakó Tibor: A Börzsöny-hegység légi- fénykép-kiértékelésének eredményei Nagy Béla: A Börzsöny-hegvségi érc- indikációk ásvány-kőzettani, genetikai jel- lemzői Csillag Pálné: A Börzsöny-hegvségi vulkánitok kőzettani vizsgálatának ered- ményei Vargáné Máthé Klára: A Börzsöny- hegység kavicsképződményeinek üledék- földtani vizsgálata. Bállá Zoltán: A kelet-börzsönyi oligo- cén-miocén üledékek rétegsora Bállá Zoltán: A Börzsöny-hegység szerkezeti képe Szalay István: Szeizmikus szerkezet- kutatás a Börzsöny- hegységben Bállá Zoltán — Taba Sándor: A kelet- börzsönyi tercier üledékösszlet geoelektro- raos ellenállásképe Bállá Zoltán— Mártonné Szalay Emőkk: A börzsönyi vulkáni összlet paleo- mágneses rétegsora Bállá Zoltán— Király Ernő— Schön- viszky László: A börzsönyi gravitációs mérések értelmezési lehetőségei Társulati ügyek 115 A vándorgyűlés második napján Dobogó- kő — Zebegény — Hont — Szendehely — Ma- gyarkút — Kóspallag — Nagy írt áspuszta út- vonalon Hámor G., Korpás L. és Csillag P.-né mutatták be a Börzsöny-hegység földtani felépítését. A börzsönyi vándor- gyűlés a MAFI nagyírtás-pusztai kutató- állomásának megtekintésével ért véget. Június 13. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Nemecz Ernő Csikós Csabáné: Szilikátok röntgen- fluoreszcens analízise során nyert tapasz- talatok Vita: Nemecz E., Varjú Gy., Sajó I.né, Viczián I., Bognár L., Csikós Csné. Résztvevők száma: 18 fő Június 13. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Cselekvési program elő- készítése, 2. Megbízásos munka tárgyalása, 3. A Budapesti Területi Szervezet meg- alakulásának előkészítése, 4. Beszámoló a Kubában működő magyar geológusok munkájáról, 5. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fc Június 14. Gazdaságföldtani Szakosztály munkabizottsági megbeszélése Elnök: Varjú Gyula Téma: Perlit anyagok földtani kutatása Résztvevők száma: 5 fő Június 20. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Vitális György Bubics István— Vajda Pál: A metró Marx-tér — Élmunkás-tér közötti vonal- szakaszának építési problémái a rendel- kezésre álló földtani adatok tükrében Vita: Gőbel E., Szlabóczky P., Bubics I., Vajda P., Vitális Gv. Résztvevők száma: 23 fő Június 20. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Bognár László Vincze János: A mecseki U-érclelőhely képződésének vizsgálata modellkísérletek- kel Vita: Sztrókay K., Vincze J., Kiss J., Bognár L. Résztvevők száma: 15 fő Június 22. Ásványgyűjtők Klubja előadó- ülése Elnök: Varjú Gyula Kun Béla: Kőzetek csiszolása és poli- rozása. Hazai féldrágakövek gyűjtésének és feldolgozásának lehetőségei Résztvevők száma: 45 fő Június 27. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gyula Hahn György: A legfontosabb ásványi nyersanyagforrások alakulásának nemzet- közi helyzete Badinszky Péter: A kőbányászat gaz- daságföldtani alapkérdései Králik Ivánné: A beremendi termelési nyersanyagkutatás gazdaságföldtani ta- pasztalatai Vita: Varjú Gy., Horváth E., Benkő F., Falu J., Mészáros M., Hahn Gy., Badinszky P., Králik Iné. Résztvevők száma: 26 fő Augusztus 8. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Az 1978. évi nagyrendez- vények, külföldi utaztatási terv, 2. Állami Díj-bizottság kijelölése, 3. VADÁsz-emlék- ülés, 4. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 6 fő Augusztus 24. Állami Díj-bizottság ülése Elnök: Hámor Géza Résztvevők száma: 3 fő Augusztus 26. Elnökségi ülés: Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Az Állami Díj-bizottság javaslatának ismertetése ,2. Vadász emlék- ünnepség programja, 3. Egyéb Résztvevők száma: 3 fő Augusztus 26. Földtani Közlöny szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 6 fő Szeptember 16. Földtani Közlöny szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 4 fő Szeptember 19. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend, 1. Cselekvési program, 2. Beszámoló a KBGA kijevi üléséről 3. Buda- pesti Területi Szervezet vezetőségének megalakítása, 4. Egyéb Résztvevők száma: 5 fő Szeptember 20. Általános Földtani Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: KŐRÖSSY László 8* 116 Földtani Közlöny 108. kötet, 1. füzet Tárgy: Az 1977. II. fé. 1978. I. f. é. elő- adási program Résztvevők száma: 5 fő Szeptember 19 — 23. Agyagásványtani Szak- osztály ,, Agyagásványok vizsgálati mód- szerei” c. tanfolyamának második része Nemecz Ernő: Bevezető előadás Jónás Klára: Az infravörös spektrosz- kópia alkalmazása az agyagásványkuta- tásban Vogl Mária: A termikus analízis szerepe az agyagok kutatásában Földvári Mária: Termikus görbék és a szerkezeti tulajdonságok összefüggése Földvári Mária: Tapasztalatok a ter- mogáztitrimetria alkalmazása terén Sas vári Judit: Kvantitatív röntgen - diffrakciós analízis Viczián István: Újabb módszerek az agyagásványok röntgendiffrakciós meg- határozásában Udvardi Miklós: Hevítéses röntgen- diffraktometrm Ibrányiné Árkosi Klára: Az elektron- mikroszkóp az agyagásványkutatás szol- gálatában W ojnárovits Lászlónk : Tapasztala- tok a scanning elektronmikroszkóp alkal- mazásában Szendrei Géza: Agyagok és talajok vizs- gálata polarizációs mikroszkóppal Szántó Ferenc — Balázs János: Vizes és olajos közegű agyagszuszpenziók Teoló- giai tulajdonságai, különös tekintettel a fúró-iszap technológiára Juhász Zoltán: Technológiai szempon- tok az anyagvizsgálatban Résztvevők száma: 35 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1977. június — szeptemberi ülésszakán elhangzott előadások Június 7. Vezetőségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Napirend: 1. Soproni tanulmányút, 2. Munkabizottság alakításának kérdései, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 9 fő Június 7. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Hingl I.— Tasnády N.— Mucsányi J.: A szénhidrogénfúrások mélyépítésével keletkező geomechanikai problémák, kü- lönös tekintettel a mélyenfekvő horizontra Völgyi László: Az aljzat szerepe a medenceüledékek geotermikus viszonyai- nak kialakulásában Dóczi András: Korszerű döntéselő- készítési módszerek alkalmazásának lehe- tőségei a szénhidrogénkutatásban Vita: Balogh K., Mezősi J., Valcz Gy., Tasnády N., Somfai A., T. Kovács G., Mucsányi J., Völgyi L., Molnár B., Dóczi A. Résztvevők száma: 26 fő Június 17 — 19. Tanulmányút Sopron és környékén Útvonal: Szeged — Szolnok — Sopron — O- brennberg — Bánfalva — Fertőrákos — Balf — Kopliáza — Nagycenk — F ertőszentmiklós — F értőd — Szolnok — Szeged A tanulmányút a Soproni-hegység pre- kambriumi és ópaleozóos kőzeteit, a fertő- rákosi kőfejtő és környéke hidrogeológiai viszonyait mutatta be s kultúrprogram keretében a résztvevők megtekintették a nagycenki Széchenyi múzeumot, a mau- zóleumot és a fertődi Eszterházy kastélyt. Kirándulásvezetők: Boldizsár István, Kisházi Péter, Somfai Attila és Zentay Tibor Résztvevők száma: 32 fő Szeptember 30. Előadóülés Elnök: Völgyi László Szederkényi Tibor: Magyarországi paleozoikum és a nemzetközi korelációs program Bállá Kálmán — Keresztes N. Tibor — Pikó József: A szénhidrogénkutatás haté- konyságának növelése rétegkezeléssel Vita: Szentgyörgyi K., Szederkényi T., Völgyi I., Papp S., Valcz Gy., Zentay T., Somfai A., Bállá K. Résztvevők száma: 36 fő Társulati ügyek 117 A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1977. június — szeptemberi ülésszakán elhangzott előadások Június 21. ,,A korszerű fúrástechnika a földtani kutatás szolgálatában ” témájúi ankét a Kutatástechnikai és Módszertani Munka- bizottság szervezésében A délelőtti ülésszakon Jantsky Béla a Társulat elnöksége nevében üdvözölte a konferencia résztvevőit s Tóka Jenő, a te- rületi szervezet elnöke nevében Várhegyi Pál köszöntötte a megjelenteket, méltatta a szervezés időszerűségét és programját Előadások : Várhegyi Pál: A KGST országok fúrás- fejlesztési tendenciái Kovács István: Köteles gyorsmag- szedŐs szerszámmal kivitelezett 2000 méte- res fúrások tapasztalatai Várhegyi Pál: Hidroperforátok alkal- mazási lehetőségei földtani kutatófúrások- ban Sinoros Szabó Lóránt: Kőszénkutató- fúrások korszerű mintavételi eszközei Vita: Szabó Jné, Jantsky B., Horn J., Barabás A., Várhegyi P., Kovács I., Bíró E. A délelőtti ülésszak elnöke Bíró Ernő, a délutánié Horn János volt. A délutáni ülésszak végén a résztvevők megtekintet- ték a Mecseki Ércbányászati V. Kutató- Mélyfúró Üzeme kivitelezésében meg- valósuló, egy 2000 m-es mélységű tervezett köteles gyorsmagszedő technológiával mélyítés alatt álló szerkezetkutatófúrást Résztvevők száma: 59 fő Szeptember 29. Előadóülés Elnök: Széles Lajos Iharosné Laczó Ilona: Vitrinit reflexió képességi értékek liász, eocén és oligocén korú kőszenekre Vita: Kiss J., Pólai Gy., Fejér L., Széles L., Lucza V., Pál I., Major G., Mául E., Radnai Ané, Nagy Dné. Vincze J., Iha- rosné Laczó I., Kovács E. Résztvevők száma: 36 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete 1977. június— szeptember havi ülésszakán elhangzott előadások Június 1. Előadóülés Elnök: Juhász András Grilli József— Kárpáti István: Kéked- pányoki érces terület felszíni teleptani vizs- gálata Török Endre: A Bükk-hegység képződ- ményeinek paleomágneses vizsgálata Váci Gyula— Sass Tibor: A BVK Sósvíz tároló építésével kapcsolatos komplex mű- szaki földtani tervezési feladatok megoldása Seres Lászlónk : Az elektron mikro- szonda működése és földtani alkalmazása Molnár Dezső: A földtani szolgálat sze- repe a borsodi szénbányászatban Tulák László: A dielektromos állandó mérési lehetőségei a kőzetfizikában Majoros Zsuzsa — Lénárt László: A létrasi vizes barlang lemezes mészköveinek mikrotektonikai vizsgálata B. Szabó László: Libanoni élmény- beszámoló Vita: Tulák L., Váci Gy., Török E., Egerer F., Kéri J. Résztvevők száma: 17 fő Szeptember 29. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Csordás István: A Pilis-hegységből származó dolomitok összehasonlító thermo- luminographiás vizsgálata Majoros Zsuzsanna — HERÉDiPál: Bar- langi üledékvizsgálat penetrációs szondával Vita: Vitális Gy., Majoros Zs., Kriván P., Szabó I., Vető Iné Résztvevők száma: 21 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete 1977. június— szeptember havi ülésszakán elhangzott előadások Június 2. Vezetőségi ülés Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Beszámoló az elmúlt idő- szakról, II. f.é. program, 2. Tájékoztatás a megyei titkári értekezletről, 3. Szakmai továbbképzés, 4. Egyéb aktuális ügyek • Résztvevők száma: 7 fő Júniusi 7 .Műreválósági- gazdaságossági ankét Elnök: Szantner Ferenc Pruzsina János: Az ásvány vagyon - meghatározás megbízhatósági problémái és ezek összefüggése a kutatás hatékony- ságával és a kutatási fázisokkal, valamint az ásványvagyon kategorizálásával 118 Földtani Közlöny 108. kötet , 1. füzet Vita: Dienes I., R. Szabó I., Bíró B., Szantner F., Knauer J., Pruzsina J. Szektái György : Műrevalósági minősítés és az ásványvagyongazdálkodás stratégiája Vita: R. Szabó I., Buda T., Makrai L., Knauer J., Pruzsina J., Csóti T., Szabó E., Fodor B., Szentai Gy. Fodor Béla: A termelési veszteség és a higulás optimalizálása a bauxitbányá- szatban Vita: Szantner F., Jámbor Á., Bíró B., Pálfy J., Knauer J., Fekete Gy., Szabó E., Kozma K., Molnár P., Makrai L., Barabás A., Buda T., Fodor B. Tóth József: Az egynél több ásványi nyersanyaggal rendelkező előfordulások műrevalósági megítélésének problémái Vita: R. Szabó I., Tóth J. Faller Gusztáv: Ásvány vagyonunk hatékony hasznosításának néhány idő- szerű kérdése Vita: Barabás A., Knauer J., Mészáros M., Kozma K., Szantner F., Faller F. Résztvevők száma: 54 fő Szeptember 29. Előadóülés Elnök: Knauer József Jaskó Sándor: A barnakőszénképződés és kősóképződés intenzitásváltozásai a neogénben Brokés Ferenc: A Dunántúli Közép- hegység harmadidőszaki képződményeinek coccolith-biosztratigráfiai vizsgálata Haas János: Az Ugodi Formáció Vita: Nagy L.né, Mindszenthy A., Jaskó S., Knauer J., Haas J., Báldiné Beke M. Kopekné Nyíró R., Buda T., Tóth K., Kerekesné Tüske M., Kopek G., Brokés F. Posgay K., Molnár I., Góczán F., Sidó M., Haas J. Résztvevők száma: 36 fő A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BHDJlJIETEHb BEHTEPCKOTO TEOJlOrHMECKOrO OBU4ECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 108. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COHEP>KAHME - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Ballá Z.: A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója — PeKOHCTpyKUHH BepwéHbCKoro naneo- ByjmaHa 119 — 180 Wéber B.: Újabb adatok a Mecsek-hegységi anizuszi és ladini rétegek ismeretéhez — Neuer Beitrag zűr Kenntnis dér anisischen und ladinischeu Schichten des Mecsek-Gebirges 137—148 dr. Stegena L.— Horváth F.: Kritikus tethysi és pannon tektonika 149 — 157 BÉrcziné Makk Anikó: A bükkalji szénhidrogénkutató fúrásokkal feltárt triász üledékes kőzetek biosztra- tigráfiai értékelése — Biostratigraphic evaluation of Triassic sedimentary rocks uncovered by hidrocarbon- exploratory drillingat the foot ofthe Bükk Mountains (Búkkal ja) 158 — 171 dr. Sidó Mária: A szabadbattyáni érckutató-táró bitumenes mészkövének alsókarbon Foraminiferái — Lower Carboniferous foraminifera from bituminous llmestones recovered by an őre exploratory pit near Szabadbattyán, Western Hungary 172—198 Kéri J.: Néhány Salgótarján környéki üledékes kőzet talajfizikai jellemzőinek matematikai statisztikai vizs- gálata — Soil-physical characteristics of somé sedimentary rock samples from the vicinity of Salgótarján as examined by mathematical statistics 199—212 Motzes A.— dr. Soheuer Gy.: A dunaszekcsői magaspart mérnökgeológiai vizsgálata — Ingenieurgeolo- gische Untersuchung des Hochufers von Dunaszekcsö 213—226 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KPATKME COOEIHEHHfl - NOTIOES dr. Egerer F. — Namesánszky K.: Agyagásványok elrendeződése kvarter és pannon agyagok vetötükrein — Orderiug pattern ofclay minerals on the policli of fault planes in Quaternary and Pannonian clay 227—230 dr.BíldiT.: Az őslénytani- Rétegtani Szakosztály 15 éves működésének mérlege 231—234 VITAFÓRUM - flMCKyCCMH - DISCUSSION dr. Benkő F.: Elgondolások a hazai földtani könyvkiadás hosszútávú programjának kialakítására 235 - 241 HlREK, ISMERTETÉSEK - COOBUIEHMH, PE14EH3HH - NOTIOES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 242 - 246 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJIA OELUECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 247 -254 Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 119—136 A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója Bállá Zoltán * (10 ábrával) Összefoglalás : Kőzettani jellegek alapján a börzsönyi vulkánitok vulkanói- pliniusi kitörések termékeinek tekinthetők. Ebből következően a hegységben nagyméretű paleovulkánok maradványai várhatók. Geomorfológiai elemzéssel egy 12 — 14 km átmérő- jű és 1200 m körüli relatív magasságú, NyÉNy felé kb. 2°30’-cel lebillent helyzetben levő paleovulkán rekonstruálható a Magas Börzsönyben. A közepén levő kaldera tisztán eróziós úton jött létre és az eredeti kráterből származik. A kaldera közepén kürtőkitöltés van, amelyet sugárirányban szétfutó andezittelérek koszorúja övez. A paleovulkán működését hipabisszikus intruzió képződése zárta le a centrumában, s valószínűleg ezzel fejeződött be a magmás működés az egész Börzsönyben. A rétegtan i adatok áttekintésével a börzsönyi vulkáni működés teljes időtartama az alsóbádeni alemeletnek csak egy részére tehető; általános kőzettani és szerkezeti megfonto- lások valószínűvé teszik, hogy a börzsönyi vulkánitok egyetlen paleovulkáni centrum pro- duktumai. Bevezetés A Börzsöny-hegység csaknem kizárólag vulkánitokból áll. A középkor óta ismert és hosszú időn át művelt nemes- és színesfémércek folyamatban levő újrakutatása (Király et al. 1972, 1973, Szabó Z. 1965, 1965, 1966, Zsillé A. 1967, 1968, Zsillé et al. 1969, 1974.) továbbá hazánk nagyszerkezeti képének és földtani fejlődésmenetének évszázados tanulmányozása egyre sürgetőbben igényli egységes, megalapozott felfogás kialakítását a hegység vulkanizmusáról. Ennek egyik korszerű módszere a paleovulkanológiai rekonstrukció, melynek lényege az ősi (a holocénnél, tágabb értelemben a negyedkornál idősebb) vulká- nok — továbbiakban; paleovulkánok — kitörési jellegeinek megállapítása, mor- fológiájuk és belső felépítésük főbb vonásainak meghatározása (az elhelyezke- dés és a méretek konkretizálásával), végül a vulkáni fejlődésmenetnek, az ős- földrajzi környezetnek és a szerkezeti -mélységi kapcsolatoknak tisztázása. Jelen munkánkban valamilyen mértékben a paleovulkanológiai rekonstrukciónak — az utolsó kettő kivételével — minden részével foglalkozunk. A Börzsöny évszázados tanulmányozásának történetét több munka (Pantó G. — Mlkó L. 1964, Partó Gy. 1970) ismerteti behatóan, ezért szükségtelennek látjuk, hogy kitérjünk erre is. A földtani felépítésről és fejlődésmenetről több- féle felfogás alakult ki, amelyeket ugyancsak számos mű (BáldiT. et al. 1964, Pantó G.— Mikó L. 1964, Pantó Gy. 1970) taglal. A korábbi kutatások ered- ményeire való hivatkozásokkal kapcsolatban azt a megoldást választottuk, hogy a zárószóban kiemelten összesítjük mindazokat a korábbi következtetése- ket és felfogásokat, amelyeket munkánkban felhasználtunk. Az ismertetésben * Előadva az MFT Általános Földtani Szakosztályának 1976. november 15. -i ülésén. 1 Földtani Közlöny 120 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet ezekre nem térünk ki külön, legfeljebb egyes esetekben a forrásmunkák meg- jelölésére szorítkozunk. A paleovulkánológiai rekonstrukciót elejétől végéig tényadatokból kiindulva folytat juk le, menetközben vizsgálva az egyes momentumok megalapozottságát. 1. A vulkánosság összesítő jellemzése A paleovulkanológiai rekonstrukció megkezdése előtt célszerű tisztáznunk, milyen típusú, milyen méretű objektumokat várhatunk a Börzsönyben. A hegy- séget szelvényben váltakozó, andezites összetételű lávakőzetek és piroklasztitok alkot ják; ennek alapján az összlet rétegvulkáni jellege egyértelmű. A hozzákeve- redett vagy közbetelepült üledékes anyag mennyisége igen csekély. Ismeretes (Bullard 1962, Macdonald 1972, Rittmann 1960), hogy a kitöré- si típus elsősorban a magma viszkozitásától és illóanyagtartalmától függ; a visz- kozitás a hőmérséklet csökkenésével nő. Az alacsony viszkozitású, vagyis a híg és forró magma könnyen folyik, tehát a felszínre jutva főleg lávatakarókat és láva- árakat alkot. Az alacsony viszkozitás egyúttal arra vezet, hogy a nyomáscsök- kenéssel felszabaduló illóanyagok buborékok alakjában gyorsan a magma fel- színére jutnak és így a magma még a kürtőben megszabadul gáztartalmától. Ezért a híg magma kitörése nyugodt, gyakorlatilag csak lávakőzeteket eredményez. Ez az ún. hawaii típus (Macdonald 1972, 3aBapmtKHH 1961, JlyqHUKHH 1971). A viszkozitás növekedése legelőször is abban tükröződik, hogy az elkülönült gázbuborékok emelkedése megnehezül: a gázkiválást fortyogás kíséri, s ennek során a képlékeny láva kisebb-nagyobb foszlányai szóródnak a levegőbe, ahol jellegzetes salakos-zónás, csavarodott, „kenyérhéjas” bombákká és lapillikké alakulva dermednek meg. A magma állandóan megolvadt állapotban van, s a fortyogással kísért gázkiválás folyamatosan, gyakorlatilag szünet nélkül megy végbe, időnként lávaömlésekkel. Ez az ún. stromboli típus (Macdonald 1972, 3aBapHUKHH 1961, JlyMHUKHH 1971). A viszkozitás további növekedése a gázfázis elválását rendkívül megnehezíti; a hőmérséklet közel kerül az olvadásponthoz, s így a vulkáni működést termé- szetszerűleg kísérő hőingadozások minimumaiban a magma felszínközeli részei könnyen megdermednek. Ha a gázfázis nyomása legyőzi a megdermedt magma ellenállását, nagyerejű robbanás töri össze a magmaanyagot és szórja azt a levegőbe szilárd állapotban. A hirtelen fellépő nyomáscsökkenés láncreakció- ként további gázkiválást indikál a magma kevésbé viszkózus részeiben is, finom kristály- és üvegtörmelékké porlasztva a hirtelen felforró lávaanyagot. E kitörések mindig szakaszosak, s jellemzőjük az iszonyatot keltő hatalmas fekete hamufelhő. A legintenzívebb kitörések a felszínközeiben hűlt teljes mag- maanyagot kiszórják, lehetőséget teremtve a mélyebb magmaadagok nyugod- tabb gáztalanodásához és felszínre kerüléséhez. Ezek — forróbbak lévén — kevésbé viszkózusak, s így lávaömléseket képeznek, melyek szerepe afconban a piroklasztitokéhoz képest alárendelt. Ez az ún. vulkanói-pliniusi típus (Mac- donald 1972, 3aBapHUKHH 1961, JlyqHUKHií 1971). Igen viszkózus magmák ellenállóképessége még tovább nő, ami rendkívülivé teszi a robbanások erejét és növeli a köztük levő szüneteket, gyakran irányítot- tá változtatva magukat a robbanásokat. Az illóanyagtartalmát elvesztett visz- kózus magma a felszínen nem tud szétfolyni, s így különféle extruzív és pro- truzív képződményeket (kúpok, tűfokok stb.) alkot. Ez az ún. peléei-katmai típus (Macdonald 1972, 3aBapnuKHH 1961, JlyqnuKHH 1971). Bulla: A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója 121 Az elmondottakból kiindulva a börzsönyi vulkanizmus tipomorf jellegei az alábbiakban határozhatók meg: 1. A rétegsorban a piroklasztitok szerepe igen nagy, így a hawaii típus eleve kizárt, a stromboli típus pedig kevéssé valószínű. 2. A piroklasztikus anyagban ritkák a típusos salakos-zónás és levegőben csavarodott bombák vagy lapillik, a litoklasztok túlnyomó része szabálytalan ala- kú,, szilánkos jellegű, tehát a stromboli típus is kizártnak vehető. 3. A piroklasztitokban mindenütt igen nagy szerepet játszik a f inom szórt anyag — a legdurvább, óriástömbös agglomerátumokban is. Ez egyértelműen tanúsítja, hogy a kitöréseket rendszeresen hatalmas hamufelhők képződése kísérte, ami a vulkanói-pliniusi és a peléei-katmai típus jellemzője. 4. Igazolt extruzív képződmény a Börzsönyben nem ismeretes; a lávakőzetek zöme bizonyíthatóan effuzív vagy szubvulkáni testek alakjában települ, vagyis a peléei-katmai típus kizárható. Mindennek alapján világos, hogy a kitörések vulkanói-pliniusi típusúak voltak, ami egyébként a klasszikus értelemben vett rétegvulkánok fontos jellemzője. A vulkanói-pliniusi kitörésekkel működő mai rétegvulkánok magmája az esetek többségében andezites összetételű. E rétegvulkánok alapátmérője leg- alább 5 — 10 km-re, átlagosan 20—30 km-re tehető; magasságuk ennek meg- felelően sokszáz métertől 3 — 4 km-ig változhat. A lefolytatott elemzés alapján a Börzsönyben is elsősorban ilyen paleovulkán (oka)t várunk. A hegység méretei nem zárják ki annak lehetőségét, hogy egyetlen paleovul- kánnal számoljunk. Minden tudományos elemzés során elsősorban a legegysze- rűbb változatok vizsgálandók, ezért a rekonstrukció során eleve abból indulunk ki, hogy az egész hegység egyetlen paleovulkán maradványa ; csak abban az esetben térünk át más lehetőségek elemzésére, ha a tények e feltevéssel vagy annak következményeivel ellentmondásba kerülnek. Vegyük szemügyre még a diszlokáltság és a lepusztítottság fokát, mint a paleovulkán (ok) megtartottsági állapotát meghat ározó tényezőt. A K-i hegység- peremen megállapítható a vulkáni összlet fekvőjének lapos dőlése és a vastag- sághoz képest elhanyagolható összetöredezettsége. A diszlokáltság egészében véve tehát jelentéktelen, vagyis a megtartottságot elsősorban az erózió határozza meg. Az erózió mélysége közvetlenül nem becsülhető fel, azonban az összlet jelentős (legalább 1 km-es) vastagsága reményt ad arra, hogy a lepusztítottság nem túl mély, vagyis a megtartottság elégséges a rekonstrukcióhoz. 2. A Magas-börzsönyi paleovulkán A vulkánok legszembetűnőbb jellegzetessége az alakjuk. Pleisztocén, sőt pliocén korú képződményekben (Balatonfelvidék, Etiópia, Mongólia stb.) már ennek alapján is egyértelműen rekonstruálhatók a teljesen kialudt vulkánok, sőt a paleovulkánok is. Kézenfekvőnek tűnik ezért azt megvizsgálnunk, nem ismerhetők-e fel a Börzsönyben valamely paleovulkán maradványai tisztán morfológiai jellegzetességekből. Pozitív eredmény esetén már tudatosan olyan szempontból vizsgálhatjuk meg a földtani felépítés főbb vonásait , milyen mér- tékben vannak összhangban a morfológiai rekonstrukció eredményeivel és mennyiben támasztják azokat alá. 122 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 0 1 2 3 4 5km 1 I I 1 1 1 1. ábra. A Magas-Börzsöny domborzatának értelmezési vázlata. Szerkesztette: Bállá Zoltán. 1975. Jelmagyarázat 1. A mai domborzat jelölése, tszf. in., 2. A vulkáni képződmények felszíni elterjedésének hatá- ra, 3. Gyűrűszerű vízválasztó a paleovulkán központjában, 4. Sugárirányú völgy a paleovulkán lejtőjén, 5. A paleovul- kán lábazatát kijelölő gyűrűszerű völgy, 6. A paleovulkán feltételezett lábazata lejtőn, 7. Fedőüledék a felszínen, 8. Fekvőüledék a felszínen. 9. Gyűrűszerű vagy harántirányú vízválasztó a paleovulkán lábazatán túl és a központban, 10. Sugárirányú völgy a feltételezett szómmá külső oldalán vagy gyűrűszerű völgy a központban ue. 7. CxeMa HHTepnpeTamiH MopiJionorHMecKHX ocoöeHHOCTeú BbicoKoro Bép>«éHn. CocTa hu: 3. Bánná, 1976. ycnoBHbie o6o3HaueHHji: 1 . ropn30HTann coBpeMeHHoro penbe<}>a, m Hág yp wopH, 2. Koh- Typ pacnpocrrpaHeHHH BvnKaHHuecKHX o6pa30Bannft; Ha noBepxHOCTH, 3. KonbueBan Bogopas nbHan iihhhs b ueHTpa naneOBynKaHa, 4. PagHanbHan gonHHa Ha CKnoHe naneOBynKaHa, 5. KonueBan gf ma, OKaÚMn- mouraH naneoBynKaH c nogHO>KbH, 6. IJpegnonaraeMbiíí KOHTyp nogHOWHfí naneOBynKaHa he uBpeMeHHHOM cnnOHe, 7. riepeKpbiBaioiUHe OTjiojKeHHH Ha noBepxHOCTH, 8. nogCTimaiomHe omo>KeHHH h noBepxHOCTH, 9. KonbigeBbie h nonepeuHbie Bogopa3genbHbie jihhhh 3a npegenaMH naneOBynKaHa h b tro ueHTpe, 10. PagHanbHan gonHHa na BHeuiHefí noBepxHOCTH npegnonaraeinoít coMMbi HnH KOnbueBan gonHHa b ueHTpe naneOBynKaHa Bállá: A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója 123 2.1. Morfológiai elemzés A rétegvulkáni jelleg és a vulkánói-pliniusi kitörési típus alapján legalább 6 — 8 km átmérőjű, egészében véve kúpszerű hegycsoportot kell keresnünk tölcsérszerű mélyedéssel a közepén. A domborzati térképen világosan kirajzoló- dik egy ilyen hegycsoport a Magas- Börzsönyben: a Fekete-völgytől K-re kez- 2. ábra. A Magas-börzsönyi paleovulkán maradványainak elsőfokú gerincburkoló felülete. Szerkesztette: Bállá Zoltán, 1976. Jelmagyarázat: 1. A mai domborzat jelölése, (tszf. magasság). 2. Az elsőfokú burkoló felület szintvonala (tszf. magasság). Egyéb jelölések az 1. ábráról vannak átvéve 0ui. 2. TonorpacfiHMecKan noBepxHOCTb, oöbeMniomau coBpeMeHHbie Boaopa3aenbi ocTaTKOB BbicoKoöépwéHb- CKOro naneoBynKaHa. CocTaBHn: 3. Bánná, 1976. Y cn obhu e 0Ö03HaneHHu: 1. ropH30HTann co. BpeMeHHoro penberfia (m Haa yp. Mopn, 2. ropn30HTann Tonorpa(})HMeCKOíí noBepxHOCTH (BbicoTbi Haa yp Mopn), flpOMHe 0Ö03HaneHHn B3HTbi c (j)nr. I. A/l/} 3. ábra. A Magas-börzsönyi paleovulkán maradányainak másodfokú gerincburkoló felülete. Szerkesztette: Buti Zol- tán, 1 976. Jelmagyarázat: l.Az elsőfokú burkoló felület szintvonalai (tszf. magasság), 2. A másodfokú burkoló felület szintvonalai (tszf. magasság), 3. A vízválasztó gerincgyűrű belső burkolóvonala. Egyéb jelölések az 1. ábrából vannak átvéve uz. 3. Crna>KeHHan ronorpaiJiHHecKan noBepxhocTb, oöbeM/noman BOAopa3Aenbi ocrraTKOB BbicoKoöépwéHb- CKoro naneoByjiKaHa. CocTaBHn: 3. Bánná, 1976. YcnoBHue o 6 03 HaueHHn: 1. ropH30HTanw Tono- rpa<})HuecKoJi noBepxHOCTH cBbicoTbi Han yp. Mopn),2. r opw30HTanH crna>«eHHOfí TonorpatjnmecKofi noBepxHOCTH (BbicoTbi HaA yp. Mopn), 3. JIhhha, coeAHHmoiuan BbicTynbi KonbireBoit B0A0pa3AenbH0fi ahhhm BHyTpb. IdpouHe 0603HaueHHA B3BTbI C (})Hr. 1. dődően legmagasabb csúcsok és gerincek csaknem zárt gyűrűt alkotnak, amely- nek külső oldalán túlnyomórészt a gyűrű középpontjától sugárirányban szét- futó völgyek vannak (1. ábra). Ez a kép önmagában véve is rendkívüli mérték- ben emlékeztet arra, amit egy nem túl mélyen lepusztult paleo vulkáni kúp ese- tében várhatunk. Bállá: A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója 125 A hasonlóságot csak elmélyíti az a körülmény, hogy a sugárirányú völgyeket az É — ÉK— K — DK-i oldalon völgyív és azon túli gerincív zárja le. Az utóbbi- ról többhelyütt sugárirányú völgyek futnak le, ami egy szómmá feltételezését teszi lehetővé; e szómmá egy korábbi paleovulkáni kúp maradványát képezheti. Ismeretes (Bullard 1962, Macdonald 1972, JlyqnuKHH 1971), hogy a szommák ritkán zártak, többnyire csak a kúpok egyik oldalán észlelhetők. A sugarakra merőleges morfológiai elemek a DNy-i oldalon is kimutathatók, de itt már nem- igen értelmezhetők szommaként, bár kétségkívül lehatárolják a feltételezhető paleo vulkánt. A minőségi hasonlósággal nyilvánvalóan nem elégedhetünk meg, ezért köze- lebbi vizsgálat alá vesszük & paleovulkáni kúp rekonstruálhatóságát, olymódon, hogy morfológiai paramétereit mai vulkánokéival vetjük egybe. A sugárirányú völgyek ÉK, K, DK, és D irányban 6 — 7 km távolságig követ- hetőek; ez a paleovulkáni kúp alapátmérőjét 12—14 km- ben határozza meg, ami egy kisebbfajta mai rétegvulkánnak felel meg. A Magas-Börzsönyben feltételezett paleovulkán kúpfelülete utólagos erózió által jelentősen roncsolt; maradványai a sugárirányú völgyeket elválasztó ge- rinceken kereshetők. A felismerhetőség vizsgálatára a domborzati térképeken a gerincek azonos magasságú pontjait összekötve megkaptuk a gerinceket bur- koló felület szintvonalas térképét (2. ábra). Ezen, a központtól legjobban eltá- volodó — a vízválasztó gerincgyűrűn pedig a központhoz legjobban közelítő - szakaszokat mindenütt kifelé domborodó burkoló vonalakkal fedve olyan felü- let képét kaptuk meg, amely a jelenlegi domborzattól való elszakadás nélkül maximális közelítést adott a feltételezhető paleovulkáni kúphoz (3. ábra). Nyil- vánvaló eróziós deformáltsága ellenére e felület már valóban erősen hasonlít egy vulkáni kúp felszínéhez. Mindhárom szintvonalas térképen (1 — 3. ábra) szembetűnő egyrészt, hogy a belső gerincgyűrű K-i oldalán 200 m-rel nagyobb magasságok vannak, másrészt, hogy a K-i szektor lejtői laposabbak, mint a Ny-i szektoréi. Ez a kép úgy értel- mezhető, hogy a paleovulkán kibillent helyzetben van , s fekvője NvÉNy felé lejt. A kibillenés feltételezése összhangban van azzal a ténnyel, hogy K-en a vulkáni összlet fekvője, Ny-on pedig annak fedője van a felszínen — közel azonos tszf. magasságban — , a fekvő- és fedővonal ÉÉK — DDNv lefutása pedig (1. ábra) a feltételezett kibillenési iránnyal. A másodfokú burkoló felület (3. ábra) átlagos lejtőszöge a KDK-i oldalon 3°, a NyÉNy-in 8° körüli. Ez egyrészt a kibillenés szögét (8 — 3) :2 = 2°30’ körülinek adja, másrészt az eredeti átlagos lejtőszöget (8 -f- 3):2 = 5°30’-nak — a centrum- tól 4 — 5 km-re; ez a kisebbfajta mai vulkánok megfelelő lejtőszakaszaival egye- ző érték. A Magas-börzsönyi paleovulkán hiányzó felső részét mai vulkáni kúpokkal való összevetéssel rekonstruálhatjuk (4. ábra). Eszerint relatív magassága 1,2 km körüli lehetett; a szelvényekből kibillent állapotban visszaszerkesztett szint- vonalas térkép (5. ábra) meglehetősen jól egyezik a mai domborzati kétfokozatú burkolásával kapott térképpel (3. ábra). A Magas-börzsönyi paleovulkán kúp- felülete tehát morfometriai jellegeit tekintve kielégítő biztonsággal rekonstruál- ható. Nyitott maradt azonban a központi terület kérdése. A vízválasztó gerincgyűrű átmérője 3,7 és 5,5 km között ingadozik, vagyis egy mai kráterénél legalább háromszorta nagyobb. A gyűrűn belüli terület méretét és alakját tekintve a kal- derák kategóriájába tartozik. A kalderák felosztására és eredetére vonatkozóan 126 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 5. ábra. A Magas-börzsönyi paleovulkán felületének rekonstrukciója. Szerkesztette: Bállá Zoltán, 1976. Jelmagya- rázat: 1. A másodfokú burkoló felület szintvonalai (tszf. magasság). 2. A 4. ábra szelvényeivel rekonstruált felület szintvonalai (tszf. magasság), 3. A 4. ábrán szereplő szelvény nyomvonala. 4. A paleovulkán kibillenési tengelyének víz- szintes vetülete uz. 5. BoccTaHOBneHHan noBepxHOCTb BbicoKo6ép>KéHbCKoro naneoBynuaHa. CocTaBnn: 3. Bánná, 1976. ycnoBHbie oöosHaieHHfl: l.T opn30HTann crnaweHHofí Tonorpa(J)nqecKofl noBepxHOCTH (BbicoTbi Han yp. Mopn), 2. ropn30HTann noBepxHOCTH, BoccTaHOBneHHOft no npoíJmnuM (j)nr. 4. (BbicoTbi Han yp. Mopn), 3. JJhhhh npocjmnn c fj)nr. 4., 4. ropiwoHTanbHan npoeKLinn och, noBopoTOM no KOTopoíí naneoBynKaH 3aHnn cBoe coBpeMeHHoe nonoweHne igen nagyszámú felfogás látott napvilágot, azonban az újabb irodalom (Mac- donald 1972, JlymiUKMH 1971, MapxiülHH 1967) alapján elegendőnek tűnik há- rom fő típusukkal számolnunk: robbanásos, beszakadásos és eróziós kalde- rákkal. I. ábra. A Mi Ik katalógus 1. FudzlJuma(IIuzl), I)Ny -ÉK; 2. Meraiii, NvI)Ny KÉK 3. Itaung, ÉNy — I >K . 4. Ambunmibu. ÉÉNy 1)I)K , 5. Senieru, NyÉNy K l)K, 6. Slamet, ÉNy — DK; 7. Lewotoio, ÉÉNy - DDK; célúja. Szerkesztette: Ballv Zoltán, 1970. Kétegvulkánok szelvényei a „Cntnlogiie of tlie activc volcunoes of ti d" alapján a börzsönyiekével azo Japán, Iloiuyu; Indonézia, Jáva Indonézia, Jáva: Indonézia, K is Szundák; Indonézia, Jáva; Indonézia, Jáva; Inilonézln, Kls-Szundák; 0.3—25 0.3-34 0.4—10 8. Sdawaih Again, ÉÉNy — DDK; 9. Asama, DDNy — ÉÉK; 10. T/okal, DDNy-ÉÉK; 11. Lamongan, É — I); 12. Vezúv, Ny — K; 13. A Vezúv D-l szektorának körvetúletnvé si börzsönyi szelvényekhez 1. V Indonézia, Szumátra; Japán, Honsyn; Japán. Honsyu; Indonézia, Jáva; Olaszország; dtott szelvénye i „Cntaloguc of tho I Vezúv simított szelvénye (I. feljebb, 13. s; adeanoes of t rld" <í>ui. 4. PeKOHcrpyiutnti Bi.icoii<éitbCKoro nuneoBynKaxa no (JipO({»nnnM. Coctübh.i: 3. Bánná, 1976. npo4>Hnx conpe.wemibix CTpaTonyniranoB r n tóm >iKéiibciii/iM, c o6o3itnucHHCM HOMepoB no KaTanory: 1. «J>yn3iinMn, 103— CB; Anonim, Xoncio; 8.3 — 3 2. Mcpnnx, 3103 UCB, Miutoxe3xn, >lBa; 6.3 — 25 3. Payxr, C3— IOB; Hxnoxeami. Bb.-j; 6.3 — 34 4. AMCypoMCy, CC3— IOIOB; MxAOxeaxn, Mán. 3ohau; 6.4 — 10 5. CeMepy, 3C3 — BIOB, Mkaokc3XR, flBa; 6.3 — 30 6. CnaMCT, C3— IOB; HxAoxcaxn, flna; 6.3 — 18 7. JlcnoTono, CC3— IOIOB; MHAoxeaxn, Mán. 3ohai>i; 6.4 — 23 VcoBHbie 0603 ii u H<®HbCKOro( nnne0By;,KaHa. Cocrannn; no aaHHbiM HaMcpeHHB h MHTepnpeTauHH, b Mcxameimn n i 1973 76 rr.. 3 Bánná, 1976 Öpo^Ha n (cm na ijinr. 7.) nepTmranbHbifl n ropnaoHTanbtibifl MacuiTaGbí on»iHainr. 10.), 2. HeKK, npennonaraeMbiK Ha ocHOBe peKOHCTpyKUMH cornacHO (J)Hr. 4. h 5. (Bepo- htho, HaHöonee no3AHníi), 3. PaAHanbHbie nafíKH aHne3HTOB (b ochobhom cpeaH nHpoKnacTHuecKHx nopoa), 4. rioKpoBbi aHne3HT0B cpeRH nHpoKnacTHuecKHx nopoa; nanaiomHe KHapywH (o6o3HaueHbi TonbKO nocTOBepHO npocne>KeHHbie nonpoBbi), 5. KonbueBan BOflopa3nenbHan bhhhh b ueHTpe naneoBynKaHa, 6. PaAHanbHan flonHHa Ha cnnoHe naneoBynKaHa, 7. KoHTyp naneoBynKaHa no noAHOHCbio, 8. KoHTyp pacnpocxpaHeHHH Byn- KaHHuecKHx o6pa30BaHH(t Ha noBepxHOCTH 9. nepeKpbiBaiomHe OTnoweHHa, 10. noncTHnarouiHe omoweHHH, 11. JIhhhh npoij)nnefí Ha (j>nr. 6., 12. JIhhhh npoc{)nne(í Ha i«.'iibcilnr. 1. Bállá: A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója 131 DDNy EÉK IX. NyÉNy KDK 10. ábra. A Magas-börzsönyi paleovulkán központjának látszólagos geoelektromos ellenállás szelvényei. Szerkesztette: Taba Sándor, 1975. Kiegészítve a központi nagyellenállású test eltételezhető kontúrjával. A szelvények torzításmente- sek (nyomvonalakat lásd a 7. ábrán), a látszólagos ellenállás-értékek AB/2 mélységre vannak vonatkoztatva. 0uz. 10. ripo(})HJiH «a>KymnxcH reooneKTpHMecKHx conpoTHBJieHHií ueHTpanbHOü nac™ BbicoKoöépnréHbCKoro naneoBynKaHa. CocTaBHJi: LL1. Taöa, 1975. flonojiHeHb! npegnonaraeMbiM KOHTypOM ueHTpajibHoro BbicoKO- OMHoro Tena npoijJMjin (cm. Ha (Jmr. 7.) 6e3 HcnajKeHHH, 3HaneHHH KawymHxcn conpoTHBjieHHü OTHeceHbi K rnyÖHHaM, paBHbiM nonypa3HOcaM ycTaHOBOK 132 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 2.3. Vulkáni fejlődésmenet A Magas-börzsönyi paleovulkán fekvőjében a Szokolya-15, továbbá a Perő- csény-7 és -8 fúrás tanúsága szerint sokszáz méter vastagságban vulkánitok települnek, vagyis a paleovulkán kialakulása egy hosszabb vulkáni folyamatsor részét képezi. A paleovulkán fejlődésmenete a kúp rétegsorának elemzésével tisztázható. A geoelektromos szelvények alapján a kúp rétegsorában 3 rétegcsoport különít- hető el: ezek fajlagos ellenállása a nagyobb-kisebb-nagyobb vázlat szerint vál- tozik. E rétegcsoport ok feltehetőleg 3 működési szakaszt tükröznek, az ellen- állásingadozások pedig a kitörések átlagintenzitásának változásait. Mindenütt a legfelső réteg fajlagos ellenállása a legnagyobb (néhányszáz ohm-m), mélyebb szintekben csak ennél kisebb fajlagos ellenállású rétegeket észleltünk. Ennek oka egyrészt az, hogy a legfelső réteg a legdurvább törmelé- kes és litoklasztokban legdúsabb kőzetekből áll. másrészt, hogy a biztos láva- padok nagyrésze ebbe a rétegcsoportba esik. így tehát az utolsó működési szakasz intenzitása jóval nagyobb volt valamennyi korábbiénál, s ezu+án a pa- leovulkán működése hirtelen szűnt meg. A közepén levő, sugárirányú telérek koszorújával övezett kürtőkitöltés meg- maradása arra mutat, hogy a paleovulkán működése egyszerű kialvással ért véget, s nem beszakadással, s e kialvás, mint láttuk, a vulkáni tevékenység intenzí- vebbé válását követően hirtelen következett be. Magának a paleovulkánnak — eróziós lepusztít ottságát nem tekintve — jó megtartottsága arról tanúskodik, hogy a kialvás után a környéken már nem volt jelentősebb vulkáni tevékenység . E következtetéssel összhangban áll az a tény, hogy a Ny-i hegységperemen a fiatalabb fedőüledékek közvetlenül a paleovul- kán lejtőjére települnek. így tehát a Magas-börzsönyi paleovulkán a Börzsöny egyik legfiatalabb vulkáni objektumának tekintendő. A központjába eső aljzat kiemelkedés a paleovulkán belső felépítésével víz- szintes és függőleges metszetben egyaránt határozottan diszkordáns, ami leg- egyszerűbben a feltételezett hipabisszikus intruzió fiatalabb korával magyaráz- ható: azt tartjuk, hogy ez az intruzió a Magas -börzsönyi paleovulkán kialvását követő legutolsó magmás impulzus terméke, amely már nem érte el a felszínt. Igv a paleovulkán területének valamennyi geomorfológiai, geofizikai és föld- tani jellegzetessége egységes és ellentmondásmentes képbe vonható össze, amely- nek fejlődésmeneti értelmezése összhangban áll a vulkanológiai felfogásokkal. 3. Az összbörzsönyi paleovulkán rekonstrukciójának alapjai A Magas-börzsönyi paleovulkán a hegység vulkán itj a inak nyilvánvalóan csak egy részét foglalja magában. Az előző rekonstrukcióból kitűnt, hogy az egyéb vulkánitok zöme a Magas -börzsönyi paleovulkánt megelőzően keletkezett. A megfelelő paleovulkáni objektumok rekonstrukciójához egyelőre nem látunk megfelelő adathalmazt. Ezért a továbbiakban annak vázlatos rögzítésére szo- rítkozunk, ami már ma is eléggé tisztázottnak vehető ahhoz, hogy bármilyen összbörzsönyi paleovulkanológiai rekonstrukcióba feltétlenül beépítésre kerül- jön. 1. A börzsönyi vulkánitok összetétele meglehetősen szűk határok közt ingado- zik: a közvetlen (nem számításokkal kapott) vegyi paraméterek legfontosabbá Bulla: A Magas-börzsönyi paleovullcán rekonstrukciója 133 ka, a Si02-tartalom 53 és 63 % között változik, ami andezito-bazalttól andezito- dácitig (3aBapHUKHií 1961, ConoBbeB 1970) vagy bázisos andezittől savanyú andezitig (biotitandezitig, Daly 1933, 3aBapnm Hideghegy (Gyarmati P., 1974), Márianosztra (Nagy B., 1972), Kóspallag (Nagy G., 1972), Szokolya (Pentelényi L., 1972). Pantó G., Mikó L. (1964): A Nagybörzsönyi ércesedés. MÁFI Évk., L., 1. Pantó Gy. (1970): Á Börzsöny-hegység északi részének harmadidőszaki vulkanizmusa. (in: Kubovics I., Pantó Gy.: Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és a Börzsönyben) Akad. kiadó, Bp. II. rész Rittmann A. (1960): Vulkáné und ihre Tatigkeit. Stuttgart Smith R. L., Bailey R. A. (1968): Resurgent cauldrons. Geol. Soc. Amer. Mén. 116. Szabó Z.: Áttekintő gravimétermérés a Börzsöny-hegység és a Duna-balparti triászrögök területén. MÁELGI ÉJ 1965- ről Szabó Z.: Komplex geofizikai kutatás a Börzsöny-hegységben, MÁELGI ÉJ 1966-ról Vass D., Marková M. (1966): Megjegyzések a délszlovákiai és északmagyarországi tortonai képződmények alsó határá- nak megvonásához. Földt. Közi. 96. Zsillé A.: Komplex geofizikai kutatás a Börzsöny -hegységben. MÁELGI ÉJ 1967-ről Zsillé A.: Komplex geofizikai kutatás a Börzsöny-hegységben. MÁELGI ÉJ 1968-ról Zsil, le A., Erkel A., Hoffer E., Mituch E.: Komplex érckutatás geofizikai módszerekkel a Börzsöny -hegységben. MÁELGI ÉJ 1969-ról Zsillé A., Szalay I., Taba S., Verő L.: A Börzsöny-hegység felépítésének és ércesedésének geofizikai kutatása. MÁELGI ÉJ 1974-ről 3aBapnmKeHHbie ropHbie nopoRbi. M3A- AH CCCP KonTeB-JjBopHHKOB B. C., HKOBneBa E. E., IleTpoBa M. A. (1971): BynKaHoreHHbie nopOAbi H MeTOAbi hx H3yueHHn. HeApa JlywHUKHÍl H. B. (1971): Ochobu najieoBynKaHonorHH, tt. 1 — 2. Hegpa MapxHHHH E. K- (1967): Ponb BymKéHbCKoro naneoByjiKaHa 3oAman Boám üo neTporpat})iiMecKiiM ocoőeHHOCTHM SépiKéHbcKiie ByjiKaHiirbi MoryT CMirraTbCH npouyK- ■ TaMH ii3Bep>KeHiiri ByjiKaHCKO-njiiiHiieBoro Tima. OTCiORa cnenyeT, mto mo>kho oiKiiflaTb Hammne ocTaTKOB KpynHbix najieoByjiKaHOB. reoMopt|)OjionmecKiiM aHajiii30M b Bhcokom EépwéHe pe- KOHCTpy npyeTCB najieoByjiKan nonepeMHHKOM b 12— 14 km h oTHocirrenbHoií blicotoh b 1200 m, HaKJioHeHHbiii k 3C3 Ha 2°30’. HaÖJiiOflaeTCB b erő ueHTpe Kajibuepa B03HiiKRa mhcto 3po3iioH- HbiM nyTeM H3 nepBOHaianbHoro KpaTepa. B ueHTpe Kanbuepbi HaxoAiiTCU HeKK, OKpy>KeHHbiH i BeHUOM H3 paRHaabHo pacxoAfmiHXCH uaeu aHRe3HT0B. fleHTenbHOCTb najieoByjiKaHa 3aBep- uiiuiacb CTaHOBJieHiieM ninaöHccajibHoíí HHTpy3HH b erő ueHTpe, cxopee Bcero, othm h 3aBep- ' uiiuiacb MarMaTimecKau ueflTejibHocTb b BceM EépwéHe. Ha ocHOBamm cTpaTiirpa<{)HMecKHx uaHHbix nonHoe BpeMH ByjiKaHH3Ma EépwéHCKHx rop Moraa oxBaTiiTb jiHiub nacTb paHiieöafleHCKoro (paHHeTopTOHCKoro) BpeMeHH; oöiuiie neTpo- i rpa<})iiMecKiie h cTpyiie cooöpaweHHH ueJiuiOT BepouTHbiM, mto őépwéHbCKHe ByRKaHiiTbi HBHHioTCH npouyKTa.Mii euiiHoro najieoByjiKaHimecKoro ueHTpa. « Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 137—148 Üjabb adatok a Mecsek-hegységi anizuszi és ladini rétegek ismeretéhez W éber Béla * (8 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: A Vágotpuszta-2 térképező fúrás a ladini rétegekből indulva harántolta a ladini-anizuszi határt. A ladini rétegekben egy alkáli-diabáz benyomulással kettéosztott kőszenes formációt, a ladini-anizuszi határon üledékképződési diszkordanciá- ra utaló újabb nyomokat, a felsőanizuszi dolomitrétegekben pedig egy második alkáli- diabáz benyomulást és egy 16,2 m vastag, hidrotermális-metaszomatikus hatásokra utaló pirites dolomittestet harántolt. Szerző az újabb adatokat fejlődésmeneti és ősföldrajzi szempontból is értelmezi. Bevezetés Az újabb adatok forrása a 189,6 m mélységű Vágotpuszta-2 térképező fúrás. A fúrást a Mecseki Ércbányászati Vállalat mélyítette (1976). A fúrás a ladini rétegek egyik északi feltárási helyére települt (1. ábra). Szer- kezetileg arra a területre esik, amely az uralkodó nagyszerkezeti elemek (Ny- 1. ábra. Földtani térképvázlat a Ny-Mecsekről és a ladini rétegek elterjedéséről. Jelmagyarázat: P, = Alsó- penn, P2 = Felsőperm, P2-T = Permotriász jakabhegyi formáció, T, = Alsótriász,T2 = Középsőtriász, T,a = Közép- sőtriász anizuszi emelet, T21 = Középsőtriász ladini emelet, T3 = Felsőtriász, J, = Jura, alsóliász, M2 = Középső- miocén helvéti emelet, K-l, K-LXXII, K-LXXI, P-28 = A ladini rétegeket harántolt fúrások, Vp-2 = A Vágotpuszta-2 fúrás Abb. 1. Geologische Kartenskizze des westlichen Mecsek-Gebirges und dér Verbreitung dér Ladinschichten. E r k 1 ár- un g e n : P, = Unterperm, P2 = Oberperm, P2-T = Permotrias, Jakabhegyer Formation, T, = Untertrias, T2 = Mitteltrias, T2a = Mitteltrias, Anis-Stufe, T21 = Mitteltrias, Ladin-Stufe, T2 = Obertrias, J, = Jura, Unterlias, M2 = Mittelmiozán, Helvet-Stufe, K-l, K-LXXII, K-LXXI, P-28 = Bohrungen mit durchteuftem Ladin, Vp-2 = Bolirung Vágotpuszta-2 * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 1977. február 3-i szakülésén. 2* 138 Földtani Közlöny lüS. kötet, 2. füzet Mecsek antiklinális, K-Mecsek szinklinális) között megközelítőleg határterület- nek tekinthető, a Ny-Mecsek felől. A fúrás helyretelepítéséliez, az újabb terepi megfigyeléseken kívül, felhasználásra kerül- tek még Kaszás F. által az 1960-as évek közepén végzett 1 : 10.000 méretarányú földtani térképezés eredményei is. A Vágotpuszta-2 fúrás földtani adatai A fúrás vázlatos földtani szelvényeit a 2. ábra mutatja. 1. A fúrás az anizuszi emeletet 61,5 m-nél érte el. A harántolt rétegek az ani- zuszi emelet felső részébe tartoznak (T,a2 3 *). Anyaguk háromféle dolomit, közbe- települt vulkáni eredetű ,, zöld-agyag” - rétegecskékkel. a) A 99,2 — 189,6 m-ig harántolt elváltozatlan dolomit színe világosszürke, sárgásszürke. A csiszolatvizsgálatok szerint mozaikosan illeszkedő finom és mikrokristályos. Egyne- mű, tömör szövetű, vékony- réteges kőzet. Több helyütt, főként a harántolt szakasz felső felében, 2—15 cm vastag ,, zöldagyai 7”-rétegecskék közbetelepülése figyelhető meg. b) A 83,0 — 99,2 m között harántolt pirites másodlagos dolomit egyöntetűen középszürke, helyenként zöldes árnyalatú sávokkal. A kőzet teljesen átkristályosodott, közép és apró- kristályos. A rétegzettségnek csak nyomai vannak. Szövete gyakran breccsás. Az egyes 1 — 6 cm átmérőjű breccsadarabok körül nem ritka az 1 — 3 mm vastag fehér dolomitkris- tályokból álló szegély. A kőzet egyes szakaszain erőteljesen piritesedett. A csiszolat vizsgá- latokból úgy látszik, hogy az 1 5 mm átmérőjű halmazokként mutatkozó piritszemcsék egy-egy nagyobb karbonátszemcsét helyettesítenek. Egyes halmazok körül a limonitos bomlás jelei is megfigyelhetők. Valószínű, hogy a kőzet egységes szürke színe is a finom- eloszlású pirittől származik. A mecseki triászban eddig még nem ismert kőzettestre vonatkozó néhány főbb adat a 3. és a 4. ábrán látható. A némileg sávosnak megfigyelt és legtöbb 6,4%-ot (súlyszázalék, a piritkén elemzésből számítva) elérő pirittartalom lefelé növekvő tendenciájú. A piritese- dés és a dolomit MgO-tartalma közötti összefüggés vizsgálata, — 0,66 0,62 értékű együtt- hatóval, fordított korrelációs viszonyt mutat. Figyelemre méltó tény, hogy ezt a dolomi- tot, a pirittartalommal némileg pozitív korrelációs viszonyban, jelzi a természetes gamma- sugárzás intenzitásának megváltozása is. A mintaelemzések (radiometriai elemzés) adatai szerint oka elsősorban a fekvő és fedőképződményekhez viszonyítottan megnövekedett Th-tartalom. A Th mellett kissé megnövekedett K-tartalom is van (2. ábra), amely a kőzet- egyes részeiben megjelenő agyagásványokkal lehet kapcsolatban. Csiszolatban megfigyelt jelenség volt a dolomitszemcsék ,, cementál ódása” szürkés barna színű agyagásvánnyal. c) A fúrás 61,9 — 83,0 m között is másodlagos dolomitot harántolt, de ez nem piritesedett. Színe a világos szürkétől, a sárgásszürkén keresztül, a sárgáig változik. A kőzet teljesen átkristályosodott, apró, helyenként középkristályos. Felső részében kisebb üregecskék is előfordulnak, amelyekben fennőtt 1 — 3 mm nagyságú dolomitkristály is látható. Több helyütt, itt is főleg a harántolt szakasz felső felében, 2—10 cm vastag ,, zöldagyag” réte- gecskék fordulnak elő. 2. ábra. A Vágotpuszta-2 fúrás vázlatos földtani szelvénye (WÉbf.r 15. 1976). Jelmagyarázat: 1. Pleisztocén lejtőtörmelék és lejtőagyag, 2. Alsókréta (K,t) alkáli diabáz, 3. Lemezes mészmárga, 4. Kőszenes formáció, 5. Biogén rétegek (3 — 5. ladini emelet. T.l), 6. Vulkáni eredetű „zöldagyag” (kaolinit-illit-montmorillonit) közbetelepülések. 7. Másodlagos dolomit piritesedés nélkül, 8. Piritesedett másodlagos dolomit, 9. Elváltozatlan dolomit (6 — 9. anizuszi emelet, T.a3), /v/h = A természetes gammasugárzás, karottázsm érés alapján. Th lO-10!, = A kőzetminták tóriumtar- talma radiometriai elemzéssel, K% — A kőzetminták káliumtartalma radiometriai elemzéssel, X • 10-5GGS = Afúrá- si maganyagon mért mágneses szuszceptibilitás, y — y = Sűrűségszelvény Abb. 2. Geologische Profilskizze dér Bohrung Vágotpuszta-2 (B. Wéber. 1976). Erklárungen: 1. Pleistoz.áner Gehángeschutt und Gehángelehm, 2. Unterkreide (K,t). Alkalidiabas, 3 Plattiger Kalkmergel, 4. Kohlefiihrende For- mation, 5. Biogene Schiohten (3—5. Ladin, T.l). 6. Vulkanogene Zwischenlagerungen von „grünem Tón” (Kaolinit Illit-Montmorillonit), 7. Sekundarer Dolomit ohne Pyritisierung, 8. Pyritisierter sekundarer Dolomit, 9. Unveránderter Dolomit (6 — 9. Anis, T2a3), /v/h = Natürliche Gammastrahlung, auf Grund von Bohrlochmessungen, Th 10'*% = Thoriumgehalt dér Gesteinsproben nach radiometrischen Analysen, K°,j = Kaliumgehalt dér Gesteinsproben nach radiometrischen Analysen. X • 10 _3 GGS = Magnetische Suszeptibilitát, gemessen an Bohrkernmaterial, y — y — Dichteprofil W éber: A mecseki anizuszi és ladini rétegek 139 d) A fúrásban harántolt felsőanizuszi dolomitokban, 61,9—150,0 m között (a pirites dolomit kivételével), 72 m-es szakaszon 16 db ,,zöÍSia^?/agí”-közbetelepülést lehetett megfi- gyelni. Az agyagrétegecskék vastagsága 2 — 15 cm. Színük sárgászöld, zöld, néha világos- szürke. Teljesen képlékenyek. Szállított idegen anyagtól mentes, agyagásványos alkatuk makroszkóposán is jól megfigyelhető. A dolomitrétegekkel, elsősorban a fekvő felé, egye- Vagotpuszta 2 sz fúrás <1 <1 2 =4 4= 3. ~ | ~ A R © © A 4= 4= ELa Jz e — V — V 7 . r H V — V — ... 1 7/ '1 I 140 Földtani Közlöny 108. kötet, 2 füzet Pirit °/o jur/h Th io“4 % K% ff r ■) — V _ V - II ^ II 2 3 _ i . 1 - 4 V - V - 3. ábra. A felsőanizuszi dolomitösszletben harántolt pirites dolomittest főbb adatai a Vágotpuszta-2 fúrásban (WÉBER B. 1977). Jelmagyarázat: 1. Másodlagos dolomit piritesedés nélkül, 2. Piritesedett másodlagos dolomit, 3. El- változatlan dolomit, 4. A pirittartalom súlyszázalékban (a piritkén elemzési adataiból számítva), 5. MgO-tartalom, firl h = A természetes gammasugárzás karottázsmérés alapján, Th 10-‘% = A kőzetminták tóriumtartalma radiomet- riai elemzéssel, K% = A kőzetminták káliumtartaíma radiometriai elemzéssel Abb. 3. Wichtigste Angaben des im Oberanis -Dolomitkomplex durchteuften, pyritisierten Dolomitkörpers in dér Boh- rung Vágotpuszta-2 (B. WÉber 1977). Erklarungen: 1. Sekundárer Dolomit ohne Pyritisierung, 2. Pyritisierter sekundárer Dolomit, 3. Unveránderter Dolomit, 4. Pyritgehalt in Gewichtsprozenten (nach den Analysen des Pyrit- schwefels berechnet), 5. MgO-Gehalt, //r/h = Natiirliche Gammastrahlung auf Grund von Bohrlochmessungen, Th 10 1 % = Thoriumgehalt dér Gesteinsproben nach radiometrischen Analysen, K% = Kaliumgehalt dér GesteinsprobeS nach radiometrischen Analysen 4. ábra. A felsőanizuszi dolomitok nyomelemtartalma a Vágotpuszta-2 fúrásban, tájékoztató színképelemzések alapján (az elemzéseket a MÉV Kémiai Laboratóriumában P.álfy E.-né végezte). Jelmagyarázat: a = Elváltozatlan dolomit, b = Másodlagos pirites dolomit, c = Másodlagos dolomit piritesedés nélkül; 1. Elemek a kimutathatósági határ felett, 2. Tartalom (ppm), 3. Gyakoriság a vizsgált minták százalékában Abb. 4. Spurenelementgehalt dér oberanisischen Dolomité in dér Bohrung Vágotpuszta-2, auf Grund informativer Spektralanalysen (durchgeführt von Frau Pálfy im Chemischen Laboratórium des MÉV). Erklarungen: a = Unveránderter Dolomit, b = Sekundárer pyrithaltiger Dolomit, c = Sekundárer Dolomit ohne Pyritisierung: 1. Ele- mente über dér Nachweisbarkeitsgrenze, 2. Gehalt (ppm), 3. Háufigkeit in Prozent dér geprüften Proben 141 W éber: A mecseki anizuszi és ladini rétegek zh-ze a A . . -: 5Q65 61.5 / '• : mészmarga .világosszürke , .ekonylemezes szenes agyag, barnas feketen tarka , levelesen szét eső agyagmárga , sötétszürke, gyakran előforduló H5mm-es vitntzsinórok és lencsék agyag, barnas-feketen tarka, szenfoltos agyag .barna, sárgásbarna, kissé karbonátos mészkő, limcnitos kalclt. sárga barnassárga breccsas sejtes-üreges (4cmö) mészkőgumós agyag, az agyag barnássárga, levelesen széteső.a mészkő világosszürke szenes agyag, fekete, zsirostapintású, az alsó 15cm levelesen elváló 2 minta 1 kószenes agyag .préselt, leve lesen-lemezesen elváló 3 minta ' alkali diabaz, szegélyen világosszürke, erősen elbomlott, szenfoszlanyokkal közepén világoszöld, kevésbe bomlott , teleptelérszerűen utólag benyomult helyzetű koszenes agyag , préséit, kémény 4 minta agyagko, fekete, kémény, kissé szenes minta ^ koszenes agyag .préséit, levelesen-lemezesen elváló ^""agyagkö, fekete, kissé szenes, egynemű , zsíros tapintűsü, ritkán vékony flmm), fehér kalciterekkel /márga sötétszürke,. grízed szövetű, 1,0 -1.5 cm ovölis alakulnom kristályos pintcsomók es ' vékony vitntzsinórokkal és lencsékkel f agyagko, fekete, kissé szenes, egynemű, zsirostapintású /agyagkő középszürke, egynemű, felsőrészén el szórtan, lefelé egyre gyakoribbá vúló. alul kőzet alkoto mennyiségű csigamaradványok /agyag.felül fekete, kissé szenes, alul bamássórga ' agyag, sárga. mészkögumós.a mészkögumókban csigamaradványok ' mészkő, bogén, közép szürke, a kőzet 3-5cm nagyságú kagylómaradványokból áll mészkő, biogén, közép szürke, a kőzet lem átmérőjű csigamaradványokból áll mészkő, világos sárgásszurke.1 cm vastag sárga agyagközbetelepülésekkel mészló, bogén, lezépszürke, esi gamaradvory oktál áll, két rétegben kagytómaradvanyok is / mészkő, középszürke, kissé bitumenes, vekonyréteges jellegű / mészkő, biogén.kozépszurke, csigamaradványokból áll ^agyagos mészkő, kozépszurke, vékonyréteges, csigamaradványok tömegesen ^agyag , sárgásbarna , egyenetlenül elváló, a sok csigamaradvanytól gumós jellegű "agjagkó, kozépszurke, vékonyréteges, a sok csigamaradványtól gumós jellegű ^mészkő, sötétszürke, bitumenes agyagos mészkő, kozepszurke .vékony rét eges, a sok csigamaradvanytól gumós jellegű \ agyag, felül középszürke, alul sárgásbarna, legalul kissé szenfoltos \mészkö, biogen, kozepszurke , csigamaradvanyok bál all .gumósán széteső agyagko, sötétszürke, vékony .rétegesen elváló, csigamaradvanyok közepes gyakorisággal ' agyagos mészkő, kozépszürke , egynemű Aagyag.mészgumós, sárga-barnássárga \\agyag, világosbarna, lemezes elválású.apró mészkőcsomókat tartalmaz \zöldagyag, sárgászöld .képlékeny másodlagos dolomit, közbetelepült zöldagyag rétegekkel 5. ábra. A ladini emeleti kőszenes formáció földtani szelvénye a közvetlen fekvő- és fedőrétegekkel, valamint a közbe- nyomult alsókréta (Kxt) alkáli diabáz teleptelérrel a Vágotpuszta-2 fúrásban (Wéber B. 1976). Jelmagyarázat: 1. Felsőanizuszi másodlagos dolomit zöldagyag (kaolinit-illit-montmorillonit)-rétegekkel, 2. Alsóladini biogén rétegek (agyag és mészkő, kőzetalkotó mennyiségű csigamaradvánnyal), 3. Kőszenes formáció (agyag, márga, kőszenes agyag), 4. Ladini lemezes mészmárga, 5. Alsókréta aikáli diabáz Abb. 5. Geologisches Profil dér kohleführenden Formation des Ladins mit dem unmittelbaren Hangenden und Liegen- den sowie dem dazwischen gelagerten, unterkretazischen (Kit) Diabaslagergang in dér Bohrung Vágotpuszta-2 (B. Wéber 1976). Erklárungen : 1. Oberanisischer sekundárer Dolomit mit Lagen von grünem Tón ( Kaolinit -Iliit - Montmorillonit), 2. Unterladinische biogene Schichten (Tón und Kalkstein mit gesteinsbildenden Gastropodenresten) 3. Kohlefübrende Formation (Tón, Mergel, Lettenkoble), 4. Ladinischer plattiger Kalkmergel, 5. Unterkretazischer Alkalidiabas 142 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet netlen, , , korrod ál tszerü ” felülettel érintkeznek. Az agyagrétegecskék alatt a dolomit néha az eredeti szürkésből jól láthatóan kisárgult. A fúrásban harántolt legvastagabb zöldagyag - réteg (kb. 0,4 m) az anizuszi dolomitrétegek fedőjében van (2., 5. ábra). Színe a felső 5cm- ben világosszürke és itt sok aproszemű víztiszta kvarcszemcse is megfigyelhető. Az alsó 35 cm színe már élénk világoszöld. Felső határa a fedő, világosbarna agyagréteg felé, éles. A zöldagyagrétegek anyaga a derivatográfiás vizsgálatok* szerint, a felsőanizuszi dolo- mitok fedőjében: illit-montmorillonit típusú kevert rácsú és kaolinit típusú agyagásvány. A röntgenvizsgálat a kémiai elemzésekkel is összhangban még 5 — 15° n kvarcot és kevés földpátot is jelzett. A minta kémiai vizsgálata során** 49,05% Si02, 25,92% Al2Os, 2,03% összvas Fe2Ő3-ban, 1,95% CaO, 1,4% MgO, 5,08% lv20, 0,24% Na20 és 0,76% CÓ2-tartal- mat lehetett kimutatni. A tájékoztató színképelemzés a Ti ~ 10.000 ppm értékű koncent- rációjára hívta fel a figyelmet . Ugyanabban a mintában a kvantitatív színképelemzés (ké- szült a MÁFI-ban) 80 ppm Cu-tartalmat jelzett. A dolomitba közbetelepült zöldagyagrét e- gek közül kettőt vizsgáltunk meg részletesebben. A derivatográfiás vizsgálat az egyik min- tában ( ~ 72 m mélységből) a kevés, valószínű, illit mellett inkább kaolinit típusú agyag- ásványt, a másikban (~ 100 m mélységtől) pedig túlnyomóan illitet és kevés kaolinitet mutatott ki. A derivatográfiás felvétel a felső mintában sok dolomitot, az alsó mintában pedig több kakit ot (~ 30%) is jelzett. A kémiai elemzéssel meghatározott K20-tartalom a felső kaolin típusú mintában 1,9%, a mélyebb illites mintában pedig 3,4% volt, 0,17%-os és 0,15%-os Na20-tartalom mellett. A tájékoztató színképvizsgálat mindkét mintában a 3000 ppm Ti-tartalmat jelzett. Kvantitatív színképelemzéssel a ~ 72 m mélységben levő zöldagyagban 120 ppm Cu, 30 ppm Pb és 160 ppm Zn adódott. A ~ 100 m-ben elhe- lyezkedő közbetelepülésben pedig 90 ppm Cu és 12 ppm Pb volt. Egy harmadik, ~ 63 m mélyen található, zöldagyag 120 ppm Cu és 22 ppm Pb mellett még 170 ppm Co-t, 250 ppm Ni-t és 160 ppm Cr-t is tartalmazott. A fúrás Szelvényadataiból (2. ábra) látható, hogy a zöldagyagrétegeket a természetes gammasugárzás intenzitásváltozásai, a magasabb Th- és K-tartalommal összhangban, jelzik. Pécsbánya környékén az anizuszi-ladini határon előforduló kaolin (és sziderites) réteg első leírása és vulkáni eredetének megállapítása Nagy E. és Ravaszné dr. Baranyai L. ( 1968) nevéhez fűződik. A képződmény első külszíni feltárását Várszegi K. végezte. A Vá- gotpuszta-2 fúrásban a felsőanizuszi dolomitra települő „zöldagyagot” anyagában, kelet- kezésében és rétegtani szintjében ezzel azonosítjuk (a sziderit kivételével). A bemutatott adatok alapján azonban az is kétségtelen, hogy ugyanilyen közbetelepülések már a felső- anizuszi dolomitban is vannak. Ez pedig rétegtani szintben a Ny-mecseki Gorica környé- kén már korábban kimutatott (Wéber B. 1965) előfordulásnak felel meg, ahol felsőani- zuszi dolomitba közbetelepült zöldagyagrétegek vannak. 2. A fúrásban a ladini emelet rétegsora a felsőanizuszi dolomit fedőjében levő zöldagyagra éles határral települő első világosbarna agyagrétegtől kezdődik és három osztatúnak mutatkozik. Ezek: az alsóladini biogén rétegek, az erre tele- pülő kőszenes formáció, majd a márgák (2., 5. ábra). a) Az alsóladini biogén rétegek (55,75 — 61,5 m-ig) elkülönítése és elnevezése, a közepes gyakoriságtól a tömeges, kőzetalkotó mennyiségig előforduló Gastropoda maradványok alapján látszott célszerűnek. Az alsó harmadban — a közbetelepült néhány mészkőréteg ellenére — még az agyagos üledék van túlsúlyban (5. ábra). Felfelé, fokozatos átmenettel a mészkőrétegek válnak uralkodóvá, leggyakrabban biogén kifejlődéssel. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a csigamaradványok mellett csak három vékony rétegben for- dult elő kagylómaradvány, de ezek közül is csak a legfelsőben volt kizárólag kagylómarad- vány (5. ábra). b) Az alsóladini biogén mészkő és a már magasabb rétegtani szintet képviselő lemezes mészmárga között a fúrás olyan rétegeket tárt fel, amelyek egységes agyagos kifejlődésük- kel, kőszén állapotú szervesanyag tartalmukkal, a finomrétegesség nyomaival, a karbonát- rétegek csaknem teljes hiányával jellemzett tavi fáciesű üledékként éles határral különül- nek el. Ezeket a rétegeket egy feltehetően alsókréta kori alkáli diabáz teleptelérszerű köz- benyomulása úgy választotta ketté (37,57 — 42,5 m és 50,65 — 55,75 m), hogy a fekvőből és a fedő felé való kifejlődésük is épen maradt és jól követhető volt (5. ábra). * A derivatográfiás vizsgálatokat az OFKFV Központi Anyagvizsgáló Laboratóriumában Pánczél Éva vegyész- mérnök végezte. Uo. Kiró J.-né elemzése. W éber: A mecseki anizuszi és ladini rétegek 143 A leginkább kőszenes rétegek az alkáli d iab áz benyom ulás két oldalán találhatók. Főbb elemzési adataik* szerint kőszenes agyagnak minősülnek (I. táblázat). Ezektől lefelé és fel- felé a rétegek makroszkóposán megállapítható széntartalma kevesebb. Ez a tény, valamint az alkáli diabáz elbomlott szegélyébe „gyűrt” szénnyomok is (6. ábra) arra engednek kö- vetkeztetni, hogy a vulkánit benyomulása talán egy széntelepbe történt. Helyileg ez a leg- kisebb ellenállás helyét és irányát is kijelöli. 6. ábra. Az alkáli diabáz elbomlott szegélyébe gyűrt szénnyomok a Vágotpuszta-2 fúrásban (Foto: Egyed I.) Abb. 6. Kohlenspuren, in den zersetzten Kand des Alkalidiabases eingequetscht in dér Bohrung Vágotpuszta-2 (Foto: I. Egyed) A Vágotpuszta-2 fúrás ladini emeletbeli rétegeiben harántolt kőszenes formáció néhány széntartalmú rétegének elemzési adata (a mintavételi helyek az 5. ábrán láthatók). Analysen einiger kohleführender Schichten dér in den Ladinschichten dér Bohrung Vágotpuszta-2 durchteuften kohle- fiihrenden Formation (Probenahmestellen: siehe Abb. 5) 1. táblázat — Tabelle I Égés- meleg Kcal /kg Fűtő- érték Kcal/kg Hamu % Kedv. 0/ /o 0/ o H. % nió % FixC o/ /O Éghető tartalom Kcal/ kg 1. minta 929 836 72,86 5,0 0 1,22 16,97 5,17 4196 2. minta 573 465 67.70 5,0 0 1,50 20,48 6,79 2101 3. minta 606 530 ',8.98 5,0 0 0,88 11.58 4,44 3783 4. minta 842 735 68,34 5,0 0 1.47 19,14 7,52 3158 5. minta 815 719 72,04 5.0 0 1,26 18,55 4,41 3550 6. minta 1397 1302 72,52 5,0 0,31 1,24 11,25 11,23 6214 A fentiekben röviden jellemzett, de az 5. ábrán részletes felépítettségükben is bemuta- tott rétegeket célszerűnek látszik a ladini emeleten belül, mint új megismerést, önálló kő- szenes formációként elkülöníteni. c) A fúrásban (2,6 — 37,57 m között) harántolt legfiatalabb triász üledék a kőszenes formációra éles határral települő mészmárgasorozat . A márgarétegek között agyagos mész- kő és egy helyütt (0,1 m vastag) vöröses agyag is előfordul. A márga jellemzője a világos- szürke, világos barnásszürke szín és a lemezes — leveles — vékonyréteges kőzetszerkezet. A köz betelepülő agyagos mészkőrétegek színe sötétszürke, fekete és kissé bitumenesek is. A szénelemzéseket a Mecseki Szénbányák MEO Laboratóriuma végezte. 144 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 3. A Mecsek -hegység Ny-i felének ilyen magas triász szintjeiben új ismeret- nek számít az alsókréta alkáli diabáz harántolása is. A fúrás révén a felsőanizuszi dolomitba és a ladini rétegek közé nyomult vulkánit is ismertté vált (2. ábra). A makroszkópos megfigyelések és a csiszolatvizsgálatok* szerint mindkettőre jellemző, hogy a kőzet szövete és ásványai a mellékkőzottel való érintkezés mentén erősebben elbomlottak, de ez nem járt a közetek kémiai összetételének lényeges megváltozásával. Selmeczi B.-né — vizsgálatai szerint — a kőzetet, összetételében és szerke- zetében, átmenetnek minősíti a shonkinit, theralit és a trachibazalt között. A csiszolat-vizsgálatok alapján az eredeti kőzet 20% bázikus plagioklászból, 40% káli- földpátból, 35% színes ásványból és 5% ércásványból állhatott. A jelenlegi, elbomlott állapotban a plagioklász helyén főleg agyagásvány (kaolinit) található és csak kevesebb, mindössze néhány százaléknyi, ép plagioklász ismerhető fel. A káliföldpát mennyisége, ortoklász formájában, megközelítőleg változatlan maradt. Helyzete a kőzet szövetében arra utal, hogy az eredeti bázikus plagiokl ásznál valamivel később — de nem helyettesítő- ként — kristályosodott ki. A színes elegyrészeknek csak lebontási termékei maradtak meg, de morfológiájuk alapján még felismerhető a diopszid, az augit és az olivin. Az ércásványo- kat 1 — 2% magnetit (titanomagnetit?), 1 — 2% goethit, 1 — 2% leukoxén, (rutillal együtt) és pirít képvisel. Járulékos ásvánvként hosszú, nyúlt szemcsék formájában apatit ismerhető fel. Az alkáli diabáz benyomulások földtani viszonyai szempontjából lényeges kérdés ezek egyidejűsége, vagy elkülönült volta. Az ásványtani, és a kémiai összetételben** (II. táblázat) nem mutatkozott lényeges különbség. Hasonlóan sem a karottázs vizsgálatok (2. ábra) sem a radiometriai elemzések nem szolgál- tattak lényegesen eltérő adatokat. Határozott különbség van azonban a két kőzettest, maganyagon mért, mágneses szuszceptibilitásában (a méréseket Szarka R. végezte) (2. ábra). Ezt a különbséget a mellékkőzet (redox-) hatása- ként értékeljük, ami a vulkánitok ércásványai gyakoriságában is tükröződni látszik. A felsőanizuszi dolomitba nyomult diabázban — a karbonátos mellék- kőzet hatására kialakult — kissé magasabb redox potenciálú környezetben a magnetit a leggyakoribb és hiányzik a pirit. (A kissé magasabb MgO-tartalom is a mellékkőzet hatása lehet! (II. táblázat). Ezzel szemben az alacsony redox potenciálú környezetet jelentő kőszenes formációba hatolt vulkánit fő ércásvá- nya a pirit és csak ritka a magnetit. A Vágotpuszta-2 fúrásban harántolt alsókréta korú alkáli diabázok főbb kémiai komponensei: I. A ladini kőszenes formációban (8 minta). II. A felsőanizuszi dolomitban (10 minta) Wicht igste cbemische Komponenten des in dér Bohrung Vágotpuszta-2 durchörterten unterkretazischen Alkalidiabases : I. In dér ladinischen kohlefiihrenden Formádon (8 Proben), II. lm Oberanisischen Dolomit (10 Proben) II. táblázat — Tabelle II I. II. Si03 47,25 47,58 TiOa 1,43 1,39 AljOs 16,36 16,87 MgO 1,24 2,52 CaO 5,35 3,79 Na„0 0,42 0,37 KjO 7,43 8,25 * A csiszolatvizsgálatokat a MÉV. Ásvány-Kőzettani Laboratóriumában Selmeczi BÉLÁNÉ végezte. * A kémiai elemzések a MÉV. Kémiai Laboratóriumában, Upor A. vezetésével készültek. 145 W éber: *4 mecseki anizuszi és ladini rétegek Értelmezés 1. Az anizuszi — ladini határ kérdését az anizuszi emelet vége fejlődésmeneté- nek jobb ismeretével lehet megközelíteni. A Vágotpuszta-2 fúrásban és a már régebben (Wéber B. 1965.) a Ny-ynecseki Gorica környéki (1. ábra) felsőanizuszi dolomitösszletben is megfigyelt, vulkáni eredetű ,,zöldanyag”-rétegek anyaga és előfordulási körülményei azonosak. Nagyon valószínű tehát, hogy az ilyen módon jelentkező vulkáni tevékenység regionális jellegű és időben a íabai fázis- hoz tartozó regressziós folyamatok tényleges kezdetét (a jelenlegi elhatárolás szerint!) már az anizuszi emeleten belül mutatja (Wéber B. 1965.). Ebből ki- indulva készült a 7. ábra korrelációs szelvénye. Eszerint az anizuszi-ladini hatá- ron a vulkáni eredetű „zöldagyag” — a fejlődésmenetben tehát a regresszió folyamatával korreláló és intenzívvé váló vulkanizmus — még az anizuszi eme- letbe tartozik. A ladini emeletnek az anizuszi sekély tengeritől már lényegesen eltérő, lagúna-, tavi-, fáciesű üledékképződése csak ez után, a regresszió első fő fázisát követően, indul meg. Az üledékképződésben tehát a vulkáni eredetű anyag jelenléte a két fácies között diszkordancia szintként fogható fel. 189,6m 7. ábra. A mecsek-hegységi anizuszi-ladini emelet határképződményeinek korrelációja Pécs környékén, fúrási adatok alapján (Wéber B. 1977; a K-l, K-LXXII és P-28 fúrások földtani adatai Nagy E. és Ravaszné Baranyai L. 1968 nyomán). Jelmagyarázat: 1. Márga, 2. Autigén breccsás mészkő, 3. Kőszénzsinór, 4. Kőszenes formáció, 5. Bio- gén mészkőrétegek, 6. Sziderit (agyagvaskő a P-28 fúrásban), 7. Vulkáni eredetű „zöldagyag” (kaolinit -illit-montmoril- lonit), 8. Dolomit, 9. Mészkő Abb. 7. Korrelation dér Grenzbildungen Anis-Ladin des Mecsek-Gebirges, Umgebung Pécs, auf Grund von Bohrangaben (B. Wéber 1977; geologische Angaben dér Bohrungen K-l, K-LXXII und P-28 nach E. Nagy und L. Ravasz-Bara- nyai 1968). Erklárungen: 1. Mergel, 2. Kalkstein mit authigenen Brekzien, 3. Kohlenschnur, 4. Kohleführende Formation, 5. Biogene Kalksteinschichten, 6. Siderit (Toneisenstein in Bohrung P-28), 7. „Grüner Tón” von vulkani- schem Ursprung (Kaolinit-Illit-Montmorillonit), 8. Dolomit, 9. Kalkstein 146 Földtani Közlöny 10S. kötet, 2. füzet 2. Az előbbiekkel összhangban van a laclini emeletben a kőszenes formáció megismerése. A korábbi ismereteknek megfelelően, az alapjaiban megváltozott üledékképződési viszonyok változatosságára, a heteropikus fáeiesek lehetőségé- re és jelentőségére hívja fel a figyelmet. A még lagunásnak is minősíthető biogén rétegek után a karbonátok szembetűnő kimaradásával jellemzett, tavi fáciesű kőszeres összlet megjelenése erőteljes változás. Valószínű, hogy megjelenése a ladini üledékgyűjtőben egy olyan határozott horizontális fácies fejlődési ten- denciát jelez, amely nemcsak az általános fejlődésmenet szerint, hanem ősföld- rajzilag is szorosabb kapcsolatban van a magasabb ladini (és felsőtriász) réte- gekkel. Egy erre vonatkozó elvi lehetőséget a 8. ábra mutat. A Mecsek -hegység ladini képződményei között a kőszenes formáció előfordu- lása a középsőtriász végi és a felsőtriász üledékképződés epikontinentális ,, ger- mán” jellegét erősíti. A germán terület kifejlődései közül az alsó (szenes) keuper . lett enkohle” megfelelője. Ez a lehetőség célszerűvé teszi a ladini rétegek tovább- vizsgálatát. mivel nem kizárt pl. az evaporitok előfordulása sem. A változások tendenciáit figyelembe véve elsősorban a Ny-mecseki Gorica környéki terület ( 1. ábra) ellenőrző vizsgálata lenne célszerű, mivel ott a Vágót pusztaival egyező kifejlődésű felsőanizuszi dolomit a felszínen is ismert, fedőjében pedig ladini emeletbe tartozó rétegsor várható! 3. A fúrásban megismert, valószínűleg egyik legfiatalabb földtani folyamat a másodlagos pirites dolomit képződése. A fúrási maganyagon végzett megfigyelése- ket. a geoké niai és földtani lehetőségeket mérlegelve arra lehet következtetni, hogy a pirít, még hidrotermális hőmérsékleten, metaszomatózissal került a kar- bonátkőzetbe. A folyamat (a hidrotermális ásványkiválás sorrendjét a csökkenő vegyületpotenciál szerint nézve, pirít 1,80) csökkent redoxpotenciálon mehetett végbe. A pirít kizárólagos ércásvány voltát is figyelembe véve, elméletileg a víz kritikus hőmérsékletének tartományában. A hidrotermális, metaszomatikus 8. ábra. Elvi szelvény a ladini üledékgyűjtőről a Meesek-hegységben (Wéber B. 1977). Jelmagyarázat: 1. Dolo- mit, 2. Mészkő, 3. Vulkáni eredetű „zöldagyag”, 4. Biogén mészkő, ó. Sziderit (és agyagvaskő), 6. Kőszenes formáció, 7. Márga, 8. Feltételezett heteropikus kifejlődés (esetleg evaporitos formáció), 9. Agyagos-homokos rétegek, 10. Homo- kos rétegek. 11. Keresztrétegzettség a karni-nóri határon, 12. Alsókréta (K,t) alkáli diabáz Abb. 8. Prinzipielles Profil des ladinischen Sedimentationsbeckens aus dem Mecsek-Gebirge (B. WÉBER 1977). Krklá- rungen 1. Dolomit, 2. Kalkstein, 3. „Griiner Tón” von vulkanischem Ursprung, 4. Biogener Kalkstein, 5. Siderit (und Toneisenstein), 6. Kohleführende Formation, 7. Mergel, 8. Vermutete heteropische-Fazies (event.uell eine Evaporit- formation), 9. Tonig-sandige Schichten), 10. Sandige Schichten, 11. Kreuzschichtung an dér Karn-Nor-Grenze, 12. Unterkretazischer (K,t) Alkalidiabas W éber: .4 mecseki miizuszi és ladini rétegek 147 folyamatot kézenfekvő az alsókréta alkáli cliabáz benyomulás hatására vissza- vezetni. Az említett adatok alapján valószínű, hogy ez itt nem jelentett egyben nagyobb mérvű „juvenilis” feláramlást. A másodlagos dolomitban nem volt észlelhető az MgO-tartalom felszaporodása, ami szintén arra utal, hogy csak az eredetileg is dolomit kőzet ,, át kristályosodása” történhetett meg. A nyomelem- tartalomban is elsősorban csak az elemek előfordulásának gyakorisága külön- bözteti meg a pirites dolomitot a fedő, szintén másodlagos és a fekvő elváltozat- lan dolomitoktól (4. ábra). Befejezés Mind az anizuszi mind a ladini rétegekben feltárt új adatok arra mutatnak, hogy a Mecsek-hegységben a triász második fele fejlődésmenetének ismerete még a továbbiakban is újabb és lényeges részletekkel gyarapodhat. Hasonlóan további figyelmet érdemelnek az endogén folyamatok, amelyek- ből a pirites dolomittest a lehetséges metaszomat ikus folyamatok egyik sajátos fáciese. Irodalom Literatur Nagy E.— Rayaszxé Baraxyai L. (1968) Tufás kaolinit- és szklerit-telepek a mecseki ladini összlet alján. Földtani Közlöny 98. 2. Nagy E. (1968). A Mecsek hegység triász időszaki képződményei. MÁFI. Évkönyv 51. 1. Vadász E. (1935): A Mecsek hegység. Magyar Tájak Földtani Leírása Budapest Vadász E. (1960): Magyarország földtana (második kiadás). Budapest WÉBF.R B. (1965;: Űledékföldtani adatok a Mecsek hegységi felső triász és alsó liász rétegek ismeretéhez. Földtani Köz- löny 95. 1. AVéber B. (1965): Zöldagyag-betelepülés a Ny-mecseki felső anizuszi dolomitösszletben. Földtani Közlöny 95. 1. Neuer Beitrag zűr Kenntnis dér anisischen und ladini se ben Schichten des Mecsek -Gebirges B. W éber Die triadische Entwicklung des Mecsek-Gebirges in Südungarn weist sowohl alpine, als auch germanotype Charakterzüge auf. Die Ablagerungen dér Anis-Stufe dér Mitteltrias sind noch neritische Kaiké und Dolomité, doc-h in dér Ladinzeit erfolgte schon eine lagu- náre und lakustrische Sedimentation (bituminöser Kalkstein, Mergel). lm spátesten Teil des Ladins verbreitet sicli die detritische Sedimentation schon allgemein und entwickelt sich dann in den noriseh-rhátischen Stufen dér Obertrias (sowie im untersten Lias mit para- lischen Kohlenflözen) zu einer grobklastischen, epikontinentalen Formation vöm Delta- TyP. An dér in Abb. 1 angegebenen Stelle wurde eine Kartierungsflachbohrung niederge- bracht, dérén Schiclitenfolge in Abb. 2 skizziert ist (Vp-2). In dér Bohrung ist die Anis-Stufe durch Dolomité vertreten. Darunter zeichnet sich dér pyrithaltige sekundare Dolomit aus, dér wahrscheinlich auf durch unterkretazische Alkali- diabasintrusionen hervorgerufene hydrothermale-metasomatische Prozesse zurückzufüh- ren ist. Die wichtigsten Angaben über den pyrithaltigen Dolomit sind in Abb. 3 und 4 zu sehen. Innerhalb dér anisischen Dolomité befinden sich an mehreren Stellen 2 bis 15 cm machtige. Zwischenlagerungen von grünem Tón, die nach den durchgeführten Untersuehungen von vulkanogenem Ürsprung sind. Dér máchtigste grüne Tón (0,4 m) befindet sich im Han- genden des anisischen Dolomits. Da dieser Bildung schon lagunáre-lakustrische Ablage- rungen des Ladins folgten, ist Yerfasser dér Meinung, dass dér oberste vulkanogene grüne 148 Földtani Közlöny 10S. kötet, 2. füzet Tón noch dem Anis angehört und als ein Diskordanthorizont in dér Sedimentation zu betrachten ist. Die zwischen den oberanisischen Dolomitén eingelagerten dünnen Schich- ten von grünem Tón, die in dér Umgebung dér Ortschaft Gorica im westlichen Mecsek- Gebirge auch aus Tagesausbissen bekannt sind, indizieren nach dér Meinung des Verfassers eine, mit den Regressionsprozessen dér Labaer Phase korrelierende vulkanische Tátigkeit. Abb. 7 ist ein Korrelationsprofil dér die Anis-Ladin-Grenze durchteuften Bohrungen. An dér Basis des Ladins treten noch biogene Kalksteinschichten lagunárer Fazies (mit Gastropoden) auf. Diese sind mit einer scharfen Grenze durch eine Kohlenserie lakustri- scher Fazies überlagert. Details über den Bau dieser Serie sind in Abb. 5 und die betreffen- den Analysendaten in Tabelle I angegeben. Diese Formation, die eine neue Angabe in den Ladinschichten des Mecsek-Gebirges darstellt, dürfte in ihrer Ausbildung dér „Letten- kohle” des unteren (kohleführenden) Keupers entsprechen und bekráftigt das Auftreten einer béréit s germanotypen Ausbildung an dér Basis des Ladins. Dieser Entwicklungs- ablauf lasst sogar das Vorkommen von Evaporiten nicht ausschliessen. Das prinzipielle Profil des ladinischen Sedimentationsbeckens ist in Abb. 8 zu sehen. Nach den Angaben dér Bohrung dürfte das lagergangartige Eindringen von Alkalidia- bas sowohl im Anis-Dolomit, als auch in dér kohleführenden Formation des Ladins statt- gefunden habén (Innerhalb dér kohleführenden Formation vermutlich geradezu in einem Kohlenflöz, das hier auch Stelle und Richtung des geringsten Widerstandes darstellt). Nach den durchgeführten petrographischen und chemischen Analysen (Tabelle II) bildet dieser Diabas einen wahrscheinlichen Übergang zwischen Slionkinit-Theralith und Trachy- basalt. / Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 149 — 157 Kritikus tethysi és pannon tektonika Dr. Stegena Lajos és Dr. Horváth Ferenc (Reflexió Balkay B. a Földtani Közlöny 105/4 számában megjelent hozzászólásához) (2 ábrával) Bevezetés A Földtani Közlöny 105/2. számában megjelent tanulmányunkban (Stegena, Géczy és Horváth, 1975) a Pannon-medence késő-kainozóos fejlődésére lemeztektonikus modellt adtunk, amely a következőkben foglalható össze: A nem egy veretű (hanem részben euró- pai részben afrikai lemezrészekből összeállt) Pannon terület alá a felsőoligocén-középső- miocén során az európai lemez felől (és feltehetőleg az Adria felől is) szubdukciós folyama- tok irányultak. Ezek egyrészt felgyűrték a Külső Kárpátok (és Dinaridák) hegy ívét más- részt a mélybe kerülő volatilok, a súrlódásos hő és/vagy másodlagos köpenyáramlások révén a Pannon terület alatt részleges köpenyolvadást hoztak létre. A részlegesen olvadt köpenyanyag felemelkedett (aktív köpeny-diapir), elérve a szilárd kérget oldalt szétterült és alulról elvékonyította azt (szubkrusztális erózió). Az elvékonyodott kéreg izosztatiku- san lesüllyedt; a süllyedés mértékét a lerakodott üledékek felfokozták. így jött létre a — zömmel pannoniai üledékekkel feltöltött — ívközi Pannon-medence. E modell előnye, hogy: 1. Közös okra vezeti vissza a Kárpátok miocén orogenezisét és a hegységív konkáv ol- dalán létrejött posztorogén Pannon-medence kifejlődését. A Kárpátok és a Pannon-meden- ce egymásmellettiségét soha nem tekintették véletlennek, eddig azonban nem volt elmélet, amely a közös okot megadta volna. 2. Összhangban van a medence számos lényeges (általános jellegű, nagy területre érvé- nyes) földtani-geofizikai bélyegével. Nevezetesen, megmagyarázza, miért anomális (átla- gosnál kisebb sűrűségű és forróbb) a felsőköpeny, miért vékony a kéreg (amely úgy van el- vékonyodva, hogy az alsókéreg egy része hiányzik), mi okozta a miocén-pleisztocén vulka- nizmust, a Pannon -medence nagy hőanomáliáját és az intenzív pliocén-kvarter süllyedést. Mindezek a bélyegek a felsőoligocén-középsőmiocén korú kárpáti szubdukció által létre- hozott köpeny-diapir eredményei. Abból kiindulva, hogy a Pannon terület a szubdukciós folyamat során (kb. a miocén végéig) általában kompressziós, majd utána extenziós jellegű volt, levezethető a miocén riolit-andezites vulkanizmus és annak átváltása a pliocén bazal- tos vulkanizmusba, a terület blokkos („hasin and rangé” „tectonique cassant”) lesüllye- dése és az üledékek lényegében atektonizált jellege. Az elmélet „egy sor izgató kérdést vet fel” (Balkay, 1975). Az ilyenfajta elméletek felvetői számára szinte kötelező, hogy kritikusan megvizsgáljanak minden, az elmélettel lényegileg kapcsolódó új ismeretet, és e vizsgálat tükrében bizonyítsák, módosítsák vagy elvessék nézeteiket. Jelen dolgozat célja kritikus tethysi -pannon vizsgálódás Balkay (1975) figye- lemre méltó hozzászólása tükrében. Tethysi és globális összevetések 1. Egy másik tanulmányunkban (Horváth, Géczy és Stegena, 1974; 1975) összefoglaltuk a kontinentális és óceáni kérgű ívközi medencékre vonatkozó ismereteket. A rájuk vonatkozó ismeretek foka különböző; a legjobban ismert Tirrén- és Pannon-medencék összehasonlító vizsgálata (Boccaletti, Horváth, Loddo, Mongelli és Stegena, 1976) lényeges analógiákra vezetett. A cirkum- 150 Földtani Közlöny 10S. kötet, 2. füzet pacifikus gyűrű Ny-i oldalán szintén megtalálhatók az ívközi medencék (part- menti tengerek formájában, mint pl. az Ohotszki. a Japán, a Fülöp tengerek; Karig, 1971, Matsuda és Uyeda, 1971). A kritikus hozzáállás azonban felveti a kérdést : miért nem süllyedt le atethvsi rendszerben Irán és Tibet, és miért nincsenek ívközi medencék az Andok mö- gött? Nem minden részükben megoldott kérdések, bár vannak elfogadható lemeztektonikus megoldások. Wilson és Bürke (1972) a lemezek relatív (egy- másra vonatkoztatott) sebessége mellett azok abszolút (a köpenyre vonatkozta- tott) sebességét is figyelembe véve a következő eredményre jut: ha a (kontinen- tális) lemez, amely alá a szomszédos (óceáni) lemez tolódik, a köpenyhez képest áll (pl. Ázsia), akkor létrejön az ívközi medence. Ha a kontinentális lemez (a köpenyhez képest) a szubdukciós zóna irányában mozog (mint Dél-Amerika), akkor az ívközi medence kialakulására kedvezőtlenek a feltételek, mivel a ki- nyíló medence a kontinens mozgása miatt állandóan záródik. Dalziel és társai (1974) az Andok D-i részén egykori szigetív-ívközi medence maradványait mu- tatták ki. Az ívközi medence az alsókrétában nyílt ki és a felsőkrétában záró- dott, amikor a dél-amerikai lemez mozgása nagyobb sebességre váltott. Az iráni és tibeti köztes területek le nem süllyedését, és általában a tethvsi rendszer ázsiai részén az ívközi medencék hiányát abban kereshetjük, hogy ez az öv kontinentális litoszféra-lemezek (Ázsia, Arábia, India) ütközésének az öve (Dewey és Bírd. 1970), amely folyamat még ma is tart (Nowroozi, 1972). A Vörös-tenger kinyílása ma is folyamatban van (Crawford, 1974), az Irán- -Arábiai rendszer a miocén óta 700 km térrövidülést vett fel, és a Zagrosz- hegység alatti aktív Benioff-zóna jelzi, hogy a térrövidülés még nem fejeződött be (Nowroozi. 1971). Az indiai szubkontinens É-ra vándorlását újabban Verma (1976) paleomágneses úton, Bardhan (1976) pedig földtani módszerrel mutatta ki, megállapítván, hogy a Himalájától D-re fekvő nagy medence aljzata a TethysD-i partvonalához tartozó self. A hegységképződés, a kompresszió azon- ban még itt sincs befejezve; Boulanger (1974) a Pamir recens vertikális és horizontális (!) mozgását cm/év nagyságrendben mérte, geodéziai úton. Az erős, szórt szeizmicitás és vastag kéreg mind Iránban mind Tibetben arra utal. hogy e területeken nincsenek meg a köztes medence kialakulásához szükséges ex- tenziós feszültségviszonyok. Ezek inkább érvek, mint bizonyítások; minden- esetre a lemeztektonika lényegesen többet mond, különösen a jól tanulmányo- zott ívközi medencékről, mint a régebbi nézetek, pl. a köztes tömeg elmélet. (Ez sensu stricto nem elmélet, csupán fenomenológiai regisztrálása annak, hogy a lánchegységek között vannak fel nem gyűrt, tehát feltevés szerint szilárdabb, immobiíisabb részek. A mélyszerkezeti vizsgálatok nem mutattak semmi olyas- mit, hogy a Pannon -medence, és más ívközi medencék mélyszerkezete mere- vebb lenne. Sőt ellenkezőleg, ezeken a területeken a melegebb felsőköpeny képlékenyebb felsőköpenyt és kérget jelez.) És, bár él a meditálás (Martin, 1972; Balkay. 1975, 1. pont), hogy az orogenezis torlódásos öveiben miért is jelennek meg a tenziós jellegű szinorogén és zömmel posztorogén üledékekkel töltött hegységközi medencék, a lemeztektonika, a fentiekben vázoltak szerin- ti módon és mérvben, választ ad e kérdésre. 2. A kritikus szemlélet egy második, lényegesnek tűnő kérdést is felvet. Rideg lemezeket feltételezve nehéz megérteni a hegységív felől a medenceközép felé irányuló szubdukciót, mert az a medence alatt torlódást eredményez (Balkay,- 1975, 2. pont). A feltételezetten ívelt felszíni nyomvonalú kárpáti szubdukció azonban nem specifikus, hanem általános jelenség: majd min- S t e g e n a — Horváth: Kritikus tethysi és pannon tektonika 151 den jelenlegi mélytengeri árok (a szubdukciós nyomvonal) ívelt jellegű. Mivel az alábukó lemez nem teljesen rideg (és egyre kevéssé az, minél hosszabb ideje illetve minél mélyebbre toléidott alá), a körülményeknek megfelelően deformá- lódik és/vagy törik (szakad). A modern Benioff-zónák világosan mutatják eze- ket a formákat a Mediterráneumban (Ritsema, 1972; Caputo et al., 1972; Morelli et al., 1975) és a Nyugat-Pacifikumban (Katsumata és Sykes, 1969) (1. ábra). 14° 18° 14° 18° 1. ábra. A Benioff-sík elhelyezkedésének mélységi izovonalai a Tirrén-medence alatt (Caputo et al., 1972 nyomán Az ívelt szubdukciós folyamatok pontosabb tárgyalását elősegítené a lemezek alátolódási (és általában mozgási) mechanizmusának pontosabb tisztázása. Van olyan nézet (pl. Bullard, 1969; Balkay, 1975, 4. pont), hogy az akkréciós, forró és emiatt könnyű lemezrész a felszínre kerülvén egy bizonyos földtani idő alatti vándorlása során kihűl, sűrűbbé válik az asztenoszféránál, és ez okozza a szubdukciót. Ma — ezt az erőhatást is figyelembe véve — elsősorban a mélyáramláso- kat (konvekciós köpenyáramlások) teszik felelőssé a lemezek mozgatásáért (Mc Kenzie, 1969; And- rews, 1972). Mindenesetre, az alábukó litoszféra-lemez hide- gebb a környezeténél, hogyan tud mégis hőtöbble- tet eredményezni a mögöttes ívközi medencék te- rületén (Balkay, 1975, 4. pont)? Ezt a köpeny- anyag-feláramlás (köpeny-diapir) hozza létre, amely az ívközi medencék kialakulását irányítja (Hasebe et al., 1970, Coleman, 1975). Kevéssé megmagya- rázott kérdés, hogy hogyan hozza létre az alátolódó lemez a köpeny-diapirt ? Több magyarázat és mo- 3 Földtani Közlöny 152 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet deli van e folyamat leírására (pl. Turcotte és Schubert, 1973, Andrews és Sleep, 1974), a mégis fennálló problémák abból adódnak, hogy nem ismerjük még a szükséges pontossággal a felsőköpeny anyagi tulajdonságait. 3. Egy kritikus elméletnek valóban „minden más lehetőséget meg kellene vizsgábii és mindegyiket elvetni” (Balkay, 1975, 6. pont), a maga nézetének alátámasztására. Tulajdonképpen ezt végezte és végzi a földtudományokkal foglalkozók hosszú nemzedéke. Vizsgálatuk eredménye: legalábbis jelenleg, csak a lemeztektonika él mint nagytektonikai elmélet, nincs megfelelő alter- natívája, amely a megismert geofizikai és földtani regionális tényeket, azok minden lényeges elemét mégcsak meg is kísérelné oly egységesen és egy- szerűen magyarázni, mint a lemeztektonika. Más modern nézet (oceanifikáló- dás, Beloussov, 1970) ellentmondásokra vezetett (Jacoby, 1972) és nincs bizo- nyító háttere. Minden régebbi nézet (Wegener, Taylor, Ampferer, Van Bem- melen, Griggs, Haarmann) pedig már a történelemé, az úttörőknek kijáró el- ismeréssel és avval a felismeréssel, hogy a lemeztektonika egy-egy elemét (We- GENER-kontinensvándorlás, AMPFERER-szubdukció) zseniálisan előrejelezték. Ha elfogadjuk a lemeztektonika érvényességét annak klasszikus vizsgálati területére, a Pacifikumra (és a tények lenyűgöző hatására el kell fogadnunk), akkor csak egyetlen kitérőnk marad ott (a Pacifikumban) érvényes lehet, de a világ más részein (pl. a Tethys vagy szűkebben a Kárpát — Balkán területén) nem. Vannak ilyen feltevések (pl. Martin, 1972, Szénás, 1972), de ezek ellentmondásra vezetnek: minden földi főkör mentén ui. a horizontális lemez- sebességek összege mindenkor zérus kell legyen, másként a Föld gömbalakja I eltorzul, ami energetikailag elképzelhetetlen és nem figyelhető meg. Ebből kö- vetkezik a Tethys „kényszerű” bezáródása, egy, nagyjából Venezuela partjai- nál levő forgáspont körül, 0.0009 ívperc /év sebességgel; ez az Alpok távolsá- I gánál 1400 km/60 millió év térrövidülést jelent (Stegena, 1975). — A le- meztektonika általános érvényességére utal a hegységképződés általános érvé- nyességűnek vett (De Sitter, 1963) geoszinklinálisos elmélete is: a hegység- képződési folyamat vezérmotívumai (mély süllyedés, üledékgyűjtés, bázisos magmatizmus, szinorogén flis és vulkanizmus, kompresszió, szubszekvens vul- kanizmus, kiemelkedés, finális vulkanizmus, erózió), többé-kevésbé mindenütt megjelennek: így van egy hegységképződési folyamat, amely alapvonásaiban egyforma — hasonló kellett legyen mind a pacifikus mind a tethysi hegység- rendszer területén. A lemeztektonika szerint a fennálló hegységszerkezeti különbségeket főleg a kolliziók különbsége (óceán-kontinens, óceán-szigetív, kontinens-kontinens), a lemezek különböző sebessége (Dewey és Bírd, 1970), és az hozza létre, hogy a Tethys zömmel bezárult, a Pacifikum záródó* óceán (Sylvester-Bradley, 1968,Illies, 1969). Bár e megfontolások azt mutatják, hogy a lemeztektonika általános érvényű, a földfelszín minden pontján „hat”, ez nem jelenti azt, hogy minden földfelszíni jelenség a lemeztektonikából vezethető vagy vezetendő le. Ugyanakkor a lemez- tektonika feladatának érzi, hogy magyarázatot adjon minden lényeges (-glo- bális vagy regionális elterjedésű) földtani-geofizikai ismeretre. A Pannon- medencét illetően úgy véljük (szemben Balkay nézetével, 1975, 6. pont), sok ilyen megfelelő mérvű ismeret rendelkezésünkre áll, hála elődeink és kortársaink * Konszumálódó, konszumációs, konszumpciós, ahogy tetszik; ez utóbbi nyelvtanilag helyesebb (Balkay, 1975) de sajnos (?) a szaknyelvet sem latin grammatikusok csinálják. S t e g e na — Horváth: Kritikus tethysi és pannon tektonika 153 kutatásainak. így bátran foghatunk regionális tektogenetikai vizsgálódások- hoz, miként azt a nagy elődök (Stíllé, Lóczy, . . . ) lényegesen kevesebb adat birtokában és a geotudományok fejletlenebb fokán is, nem kevés sikerrel tették. 4. A lemeztektonikusok nagyjából (a kréta óta) állandó horizontális lemez- mozgás-sebességgel számolnak (Helrtzler és társai 1968), a földtani tények viszont inkább a hegységképződés hirtelen szakaszait (paroxizmusait) látsza- nak regisztrálni. Ez utóbbi vetette fel az intermittáló (szakaszos) spreading gondolatát (Mc Elhinxy, 1972, le Pichon, 1973). Erre gondolhat Balka y (1975, 532. old. 1. pont) is, amikor szaggatott kéreg- és köpenyfolyamatot java- sol. Az intermittálás elfogadása ott ütközik nehézségbe, hogy ,, túl jól” ismerjük a harmadidőszak 34 és a mezozoikum 22 földmágneses térfordulását 153 millió évig (felsőjura) visszamenően, és az ezekből, a tengeri mágneses mérések alapján leve- zetett lemezmozgásokat. Bizonyos lokális intermitt álások lehetségesek. Izlan- don, a San Andreas törésvonalnál és más szárazföldi területen haladó lemezsze- gélyek mentén végzett geodéziai mérések és más megfigyelések alapján tudjuk, hogy a lemezek gyakran évekig nem mozognak, majd egy-egy nagyobb földren- gés során akár több méteres elmozdulások is létrejönnek. Millió éves időskálán azonban a lemezek mozgása általában folytonosnak tekinthető. Az érem másik oldalát vizsgálva, a pillanatszerű és világméretű orogén fázi- sok fogalmát Stíllé vezette be. Később többen demonstrálták, hogy e fázisok gyakran földtani értelemben is hosszú időt fognak át és megjelenésük sem globá- lis; elsőként Gilluly (1949) demonstrálta ezt az Appalache-hegységre. Alá, ahogyan azt Trümpy (1973) a Nyugati Alpok hegységképződési fázisait tárgya- ló munkájában írja, általában — főleg Nyugat-Európában — alkalmazzák Stíllé nevezéktanát, de a kutatások eredményeként a fázisokat időben szét- húzzák (pl. újstájer fázis: a felsőoligocéntől a középsőmiocénig). A fázisok idő- beli szétkenésének szélsőséges példája Rutten (1969). A Kárpát-Balkán terüle- ten végzett újabb vizsgálatok is időben széthúzott orogén fázisokra vezettek (Mahel, 1974). A Pannon- medence problémái E tethysi és globális körültekintés mellett szükséges egy kritikus Pannon- medencei összevetés a földtani tényekkel; nézzük a Balkay (1975) által meg je- löltekre és sorrendben. Balkay (2. pont) úgy véli, hogy egy ÉK— DNy-i (Orosz-tábla— Dinaridák) szubdukció jobban egyezne a Pannon-medence belsejének határozott ÉK — DNy-i főcsapásával, mint a centrikusán a medence felé irányuló szubdukciós folyamat, az előbbi viszont a Kárpátok ,, cipóformáját” hagyja magyarázatla- nul. Vonatkozó tanulmányunk 10. ábrája egy szelvényben (Orosz tábla — Dina- ridák) illusztrálja a szubdukciós folyamatot, de nem akarja azt jelezni, hogy ez a két irány a szubdukciós főirány. A terület alpi tektonikai fejlődése térben bonyolult, időben kiterjedt módon játszódott le. A Kárpát— Dinári rendszer egykori (jura-alsókréta) mélytengeri (óceáni kérgűj területeinek maradványait (szutura-zónák) a Külső és Belső Kárpátok határzónájában, az Igal-Bükk zóna peremein, a Maros vonal mentén, a dinári ofiolit övben és a Vardar zónában lehet megtalálni (Szádeczky Kardoss, 1974, Roth, 1974, Lexa és Konecny, 1974, Dluitrijevic, 1974, Herz és Savtj, 1974). Túlzott egyszerűsítés lenne .3* 154 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet azt gondolni, hogy ezen övék mai geográfiai elrendeződése az egykori szubduk- ciós zónák elrendeződését pontosan tükrözi és hogy a szubdukciók egvidőben zajlottak volna le. A vizsgált területen két fő, ,,alpi” szubdukciós fázisra lehet következtetni ( középső -felsőkréta — paleocén, oligocén — miocén) és feltehetőleg egy fázison belül sem egyetlen összefüggő szubdukciós zóna létezett, hanem a terület mikro- lemez mozgásainak megfelelően, a hely és idő függvényében összetett módon zajlott le a folyamat (Channell és Horváth, 1976). Érre a Ny-i, K-i és D-i Kárpátok tektogenezisében tapasztalható eltérések (pl. a szubszekvens vulka- nizmus és a fő tektonikai deformációk korában) világosan utalnak. A Pannon-medence paleozóos-mezozóos aljzatának van határozott ÉK — DNy-i főiránya, amelynek kialakításában nem a felsőoligocén — középsőmiocén szubdukció játszotta a döntő szerepet, de amely valamilyen módon preformálta a neogén-kvarter üledékgyűjtő és az ignimbrites vulkanizmus elterjedésének fő csapását . A Kárpátok mai „cipóformájának” kialakításában plio-pleisztocén folyama- tok is szerepet játszhattak: a Pannon-medence (néhányszor 10 km-es) extenzió- ja növelte a kárpáti ív görbültségét. Összefoglalva, a kárpáti területen bizonyos időeltérésekkel, de általában két fő (alpi) fázisban aktív, néhány, a jelenlegi szutura-zónáknál enyhébben ívelt szubdukciós zóna létezhetett. Ezek pontos rekonstrukciója a Kárpát-Balkán terület alapos földtani-geofizikai ismerete és bizonyos további vizsgálatok révén valószínűleg részleteiben is tisztázható lesz. 2. Géczy (1972) felteszi, hogy a Pannon terület aljzata a mezozóos Tethys É-i és D-i pereméről származó két mikrolemezből tevődik össze, éspedig inverz helyzetben (a D-i perem É-on, az É-i D-en van). Balkay (1975, 3. pont) meg- jegyzi, hogy „ilyen hatalmas méretű és intenzitású föltételezett mozgásnak szembeszökő tektonikai bélyegekben kellene tükröződnie, márpedig ilyen bélye- geket tudtommal nem sikerült fölfedezni”. Géczy eredményein kívül azonban 1 van néhány más alapvető eredmény is e tárgyban. A Szolnok — Debrecen — máramarosi flis vályú (Balogh és Kőrössy, 1968), és az Igal-bükki eugeoszin- klinális (Wein, 1969), valamint a kapcsolódó ofiolitok demonstrálják, hogy a Pannon-medence aljzatát egy ÉK —DNy irányú mobilis zóna vá'asztja két rész- re. Nagy (1971) és Géczy (1972) felhívta a figyelmet a két rész mezozoikumá- nak markáns eltérésére. Szepesházy (1975) elsősorban az Alföld és környezete mélyfúrási anyagának alapos ismeretében kifejti, hogy a terület „két, földtani fejlődéstörténetét, rétegtanát és nagyszerkezeti felépítését tekintve egymástól alapvetően különböző félre osztható”, a Zágráb — Hernád vonal mentén. Szepes- házy szerint ezek a részek „eredetileg a nagy Tethys geoszinklinális rendszer kü- lönböző, egymástól tekintélyes távolságra levő részein halmozódtak fel, s az Alpoknak és Kárpátoknak a krétától a neogénig tartó kialakulása közben tek- tonikusán kerültek egymás mellé.” E lényeges és valószínűleg több fázisban végbement mozgásokra* további fontos bizonyítékot adnak (Márton P. szóbeli közlése) a hazai mezozóos kőzeteken végzett paleomágneses vizsgálatok. 3. Lemeztektonikus modellünk szerint a Pannon terület a miocénben még zömmel kompressziós, majd a pliocéntől extenziós jellegű volt. Balkay (1975, 6. pont) megjegyzi, hogy a cserháti (és talán más) alsótortonai andezittelére k * Bármilyen (szinisztrális vagy dextrális) transzform mozgás létrehoz(hat) É — D-i helycserét, kivéve a K — Ny irá- nyúak, ahogy a 2. ábra mutatja; itt téved Balkay (1975, 3. pont). S t e g e n a — H o r v á t h: Kritikus tethysi és pannon tektonika 155 jellegzetes hasadék 'típusú vulkanizmusok, aligha keletkezhettek nyomófeszült- ség alatt. Másrészről pedig, a Mecsek-hegységben és a Muraközben későneogén- k vártér korú gyűrődéses formák vannak. Ezek a tények csak periférikusán érintik azt a tételt, hogy a Pannon terület a pliocénig általában kompressziós, majd a phocéntől (vagy már a miocén köze- pétől) általában extenziós jellegű volt. Kropotkin (1972) vizsgálatai azt mutat- ják, hogy a horizontális feszültségek, amelyek (a jelen korban) egyes helyeken nagyon jelentősek, irány és nagyság szerint regionálisan állandók, konformisak, de jelentős lokális eltérések is fellépnek. Pl. Skandinávia kérgét zömmel ÉNy — DK irányú, horizontális nyomó feszültségek jellemzik, de vannak helyek ahol másirányú és húzó feszültségek lépnek fel. Megjegyzendő még, hogy lemez- tektonikai megfontolások vezettek arra a lényeges vulkanológiai felismerésre, hogy a Benioff öv (az „elsődleges magmakamrák”) mélysége korrelál a vulkáni kőzetek K, Na/Si hányadosával (Hatherton és Dickinson, 1969), valamint arra, hogy az andezit-vulkanizmus képes a benne levő vízgőz nagy parciális nyomása miatt kompressziós területeken is a felszínre törni (Scholz et al., 1971). Az utóbbi megállapítás lehetővé teszi (de nem bizonyít ja), hogy a Cserhát tortonai andezit-teléreit nyomás alatt keletkezettnek feltételezzük. Későneogén-kvarter gyűrődéses formák az egész külső kárpáti ívben vannak (Mahel, 1974, 6. old), a Pannon-medencében csak a Muraközben és a Mecsek- ben, periférikus jelleggel és kis intenzitással. Létezésüket talán a peremi helyze- tük magyarázza, gravitációs csúszás, vagy a medencehatároló törés inverz jelle- ge révén. Másrészt meg kell jegyezni, hogy húzófeszültségeknek kitett területe- ken nem egységesen jön létre a süllyedés. A kéreg normál vetők mentén blok- kokra szakad és a süllyedő blokkok között bizonyos egységek relatív vagy ab- szolút értelemben emelkedhetnek. Ezt Rónai (1973) recens vertikális kéreg- mozgási vizsgálatai jól demonstrálják. Ilyen emelkedő kéregrészek is hozzá- járulnak ahhoz, hogy extenziós területeken enyhén gyűrt formaelemek lokáli- san kialakuljanak. Javaslatok további kutatásokra A Pannon-medence lemeztektonikai elméletének továbbépítését — Baikay véleményé- vel (1975. 533. old.) összhangban — az eddigi eredmények kontrolljában, és a prekainozóos történet továbbkutatásában látjuk. Megjegyzésén felbuzdulva, néhány általunk fontosnak vélt kutatási irányt és feladatot felsorolunk. 1. A Pannon-medence vulkáni kőzeteiről sok elemzési adat van és történtek is kísérle- tek a relatív K (Na) módszer alkalmazására a primer magmakamra mélységének meghatá- rozása céljából (Szádeczky — Kardoss, 1974). Újabban francia és japán geokémikusok kritizálják e módszert (pl. Vitrac et al., 1974) és helyette a frakcionált kristályosodásra kevésbé érzékeny Th/Cs, Th/P, Th/Hf, Nb/Zr, Nb/Hf mikroelem-arányokat (Treuil, 1974) és más módszereket ajánlanak (lásd Wedepohl, 1974 összefoglalóját). E vizsgálatok ered- ményei a primer magmakamra-mélységek révén hozzájárulhatnak a paleo-szubdukciós zónák megismeréséhez. 2. A hazai jura-alsókréta (?) bázisos-ultrabázisos kőzetek (ofiolitos összlet) geokémiai és rádioizotópos vizsgálata jelentős eredményekkel járhat. Meijer (1974) szerint a Pb izotóp arányok alapján el lehet különíteni az óceáni, az ívközi és kontinentális eredetű bazalto- kat. Lanphere és társai (1975) a dinári Ofiolit övben, peridotitok amfiboljain végzett K-Ar kormeghatározások alapján arra következtettek, hogy az ofiolitok jura korú (160 — - 180 millió éves) óceáni kéreg és felsőköpeny származékok. 3. Részletező mélyszerkezeti, kéreg- és felsőköpeny-szerkezeti vizsgálatokat lenne cél- szerű végezni az Igal-Bükk zónát harántoló szelvények mentén földtani és komplex geo- fizikai módszerekkel. (Ilyen jellegű program lényegében folyamatban van a Darnó-vonal körzetében a KFH égisze alatt.) 156 Földtani Közlöny 108. kötet , 2. füzet 4. A mezozóos (elsősorban üledékes) kőzetek paleomágneses vizsgálatától szintén alap- vető előrehaladás várható, elsősorban a terület prekainozóos tektonikáját illetően. Bizo- nyos, rendkívül érdekes jura üledék vizsgál átok máris folyamatban vannak (Márton P. szóbeli közlése). 5. Korszerű módszerekkel réambulálni és továbbfejleszteni kell azokat az adatokat, amelyeken a Pannon-medencebeli pozitív' hőanomália alapul. 6. Az országról és környezetéről készült szatellita felvételek egységes szempontú kiér- tékelésével várhatóan pontosíthatók a hazai fő tektonikai vonalak valamint ezek alpi- kárpáti kapcsolatai. 7. A lemeztektonikával foglalkozó sokezer cikk áttekintését megkönnyítendő adtak ki az Egyesült Államokban, majd újabban a Szovjetunióban a lemeztektonika „alapműveit” tartalmazó cikkgyűjteményt (Cox, 1973, Zonenschein és Kovaeeva, 1974). Igen hasznos lenne egy hasonló cikkgyűjtemény magyar nyelvű kiadása is, figyelembe véve a legújabb eredményeket és speciális hazai vonatkozásokat. Még sok más teendő is felsorolható lenne, amelyek hozzásegítenének a hegységívek konkáv oldalán kialakult posztorogén süllyedékek, az ívközi medencék tektogenezisének pontosításához. A jelenlegihez hasonló korrekt diszkussziók is hasonlóképpen fontosak. Irodalom — Re ferences Andrews, D. J. (1972): Xumerical simulation of sea-floor spreading. Jolim. Geophys. Rés., 77., 0470—6481. Andrews, D. J., Sieep, N. H. (1974): Numerical modelling of tectonic flow behind island arcs. Geophys. Journ. Roy. astr. Soc.. 38., 237-251. Bai.kay B. (1975): Hozzászólás IJr. Stegena Lajos, Dr. Géczy Barnabás és Horváth Ferenc „A Pannon-medence késő- kazinozóos fejlődése c. dolgozatához. Föld. Közi. 105 (4)., 531 — 533. Balogh, K., Kőrössy, L. (1968): Tektonische Karte Ungarns im Masstabe 1 : 1 000 000. Acta Geol. Arad. Sci. Hung., 12 (1-4)., 255-262. Bardhan, M. (1976): Evolution of the régiónál hydrogeologic units of the Great Indián sedimentary basin in relation to prevailing tectonic movements. Int. Hydrogeoí. Conf. IAH-IASH, Budapest, Abstracts, 36. Beloussov, V. V. (1970): Against the hypothesis of ocean-floor spreading. Tectonophysics, 9., 489 — 511. Boccaletti, M., Horváth. F., Loddo, M., Mongelli, F., Stegena, L. (1976): The Tvrrhenian and Pannonian basins: A comparison of two Mediterranean interarc basins. Tectonophysics (nyomás alatt) Boulanger, J. D. (1974): Szóbeli közlés Bttllard, E. (1969): The origin of the oceans. Sci. Am„ Sept. Caputo, M., Panza. G. F., Postpischl, D. (1972): New evidences about the deep structure of the Lipari arc. Tectono- physics, 15., 219—231. Channell, J. E. T., Horváth, F. (1976): The African (Adriatic) promontory as a palaeogeographical p remise fór Alpine orogeny and plate movements in the Carpatho- Balkan region. Tectonophysics (nyomás alatt) Coleman, J. M. (1975) Island arcs. Earth Sci. Rév., 11 (1). Cox, A. (szerk.) (1973) Plate tectonics and geomagnetic reversals. Frelman and Co., San Francisco Crawford, A. R. (1972): Irán, Continental drift and plate tectonics. Int. Geol. Congr., Canada 1972, Sec. 3., Tectonics, 106-112. Dalziel, I. W., DE Wit, M. J., Palmer, K. F. (1974): Fossil marginal basin in the Southern Andes. Natúré, 250 (5464)., 291-294. De Sitter, L. U. (1963): The relation between geology and geophysics. ICSU Review of World Sciences, 5., 20 — 24. Dewey, J. F., Bírd, J. M. (1970): Mountain belts and the new global tectonics. J. Geophys. Rés. 75 (14)., 3179—3206. Dimitrmevic, M. D. (1974): The Dinarides: A model based on new global tectonics. In: Metallogeny and concepts of the geotectonic developement of Yugoslavia. Belgrade Géczy B. (1972): A jura faunaprovinciák kialakulása és a Mediterrán lemeztektonika. MTA X. Oszt. Közi., 5 (3—4)., 297-311. Gillüly, J. (1949): The distribution of mountain building in geologic time. Geol. Soc. Am. Bull., 60.. 561 — 590. Hasebe, K., Fujii, N., Uyeda, S. (1970): Thermal processes under Island arcs: Tectonophysics, 10., 335 — 355. Hatherton, T., Dickinson, W. R. (1909): The relationship between andesitic volcanism and seismicity in Indonesia, the Lesser Antilles, and other island arcs. Journ. Geophys. Rés., 74.. 5301 — 5310. Heirtzler, J. R., Dickson, G. O., Herron, E. M., Pitman, W. C„ Le Pichon, X. (1968): Maríné magnetic anomalies, geomagnetic field reversals, and motions of the óceán floor and conti'nents, Journ. Geophys. Rés.. 73., 2119—2136. Herz, N., Savit, H. (1974): Plate tectonic history of Románia. Geol. Soc. Am. Bull., 85:H429— 1440. Horváth, F., Géczy, B.. Stegena, L. (1975): Ensimatic and ensialic interarc basins. J. Geophys. Rés., 80 (2): 281—283. Horváth F., Stegena L., Géczy B. (1974): Szialikus és szimaikus ívközi medencék. Földt. Kút. XVII., 11 — 16. Illies, J. H. (1969) An international beit of the world rift system. Tectonophysics, 8 (1)., 5 — 29. Jacoby, W. R., (1972): Oceanization and isostasy: a discussion. Tectonophysics, 15.. 331—333. Karig, D. E. (1971): Origin and developement of marginal basins in the western Pacific. Journ. Geophys. Rés., 76., 2542-2561. Katsumata, M., Sykes, L. R. (1969): Seismicity and tectonics of the Western Pacific. Journ. Geophys. Rés. 74 (25). 5923-5948. Kropotkin, P. N. (1972): The state of stresses in the Earth’s crust as based on measurements in mines and geophysical data. -24th IGC, Section 3, 64—70, Montreal Lanphere, M. A., Coleman, R. G., Karamata, S., Pamic, J. (1975): Age of amphibolites associated with Alpine peri- dotites in the Dinaride Ophiolite zone, Yugoslavia. Earth Plánét. Sci. Lett. 26., 271 —276. Le Pichon, X. (1973): Sea-floor spreading and Continental drift. In: A. Cox (szerk.): Plate tectonics and geomagnetic revelsals. Freeman and Co., San Francisco, 89—121. Lexa, J., Konecny, V. (1974): The Carpathian volcanic arc: a discussion. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 18 (3—4)., 279-293. Mahel, M. (szerk.) (1974): Tectonics of the Carpathian Balkan regions. Bratislava S t e g e n a — II o r v á t h: Kritikus tethysi és pannon tektonika 157 Martin, R. (1972): Sixty years of global tectonics pros and cons of somé modern concepts. 24th IGC, Section 3, 143 — 152, Montreal. Matsuda, T., Uyeda, S. (1971): On the Pacific-type orogeny and its model-extension of the paired belts concept and possible origin of marginal seas. Tectonophysics, 11, 5—27. McEihinny, M. W. (1972): Paleomagnetism and plate tectonics. 24th IGC, Section 3, 153, Montreal. McKenzie, D. P. (1969): Speculations on the consequences and causes of plate motions. Geophys. Journ. Hoy. astr. Soc., 18: 1-32. Meijer A. (1974): Pb isotopic data bearing on the origin of völcanic roéks of the Mariana island arc System. Abstracts of EGS-ESC Symp, F. 10., Trieste. Morelli, C., PlSANI, M., Gantar, C. (1975): Geophysical studies in the Aegean sea and in the Eastem Mediterranean. Boll. Geofis. 66: 127-167. Nagy E. (1971): A lábai fázis jelentősége a Dunántúl szerkezetfejlődése szempontjából. M. Áll. Föld. Int. évi jel. 1969. évről, 583—586. Nowroozi, A. A. (1971): Seismo-tectonics of the Persian plateau, eastem Turkey, Caucasus, and Hindu-Kush regions. Bull. Seism. Soc. Am. 61 (2)., 317-341. Nowroozi, A. A. (1972): Foeal mechanism of eartquakes in Persia, Turkey, West Pakistan, and Afghanistan and plate tectonics of the Middle East. Bull. Seism. Soc. Am., 62 (3)., 823—850. Ritsema, A. B. (1972): Deep earthquakes of the Tyrrhenian sea. Verh. Ned. Geol. Mijbouwka. Genoot. 51 (5)., 541—545. Rónai A. (1973): A negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. MTA X. Oszt. Közi., 6 (1—4)., 241— 2t3. Rőth, Z. (1974): Palaeotectonic classification of the geosynclinal filling of the Outer Carpathians. Sbornik Geol. Ved, Geol., 26., 95-100. Retten, M. G. (1969): The geology of western Europe. Elsevier Publ. Co., Amsterdam Scholz, C. H., Barazangi, M., Sbar, M. L. (1971): Laté Cenozoic evolution of the Great basin, Western United Statts, as an ensialic interarc basin. Geol. Soc. Am. Bull., 82-, 2979—2990. Stegena, L. (1975): Plattentektonik, Tethys und das Pannonische Becken. In M. Mahel: Tectonic problems of Alpine System, Bratislava, 87 — 108. Stegena L., Géczy B., Horváth F. (1975): A Pannon-medence késő-kainozóos fejlődése. Földt. Közi. 105 (2)., 101 — 123. Stegena, L., Géczy, B., Horváth, F. (1975): Laté Cenozoic evolution of the Pannonian Basin. Tectonophysics, 26., 71-90. Syevester-Bradley, P. C. (1968): Tethys: the lost óceán. Sci. Journ. 4 (9)., 47—53. Szádeczky-Kardoss, E. (1974): Alpiner Magmatismus and Plattentektonik des karpatischen Beckensystems. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 18 (3-4).. 213-233. Szepesházy K. (1975)_ Az Északkeleti-Kárpátok földtani felépítésének és a kárpáti térségben való nagyszerkezeti hely- zetének vázlata. Alt. Földt. Szemle 8. füzet, 25 — 45. Szénás, Gy. (1972): The Carpathian system and global tectonics. Tectonophysics, 15 (4)., 267—286. Treeil, N. (1974): Paper on the EGS Symp., Trieste. Trüjepy, R. (1973): The timing of orogenic events in the Central Alps. In: De Jong, K. A. and Scholten, R. (szerk.), Gravity and tectonics. Wiley-Interscience Ppbl., New York Turcotte, D., Schubert, G. (1973): Frictional heating of the descending lithosphere. Journ. Geophys. Rés., 78., 5876-5886. Veraia, R. K. (1976): Előadás az ELTE Geofizikai Tanszékén. Vitrac, A., Hasiet, J., Allegre, C. J. (1974): Granitization process during orogenesis. Estimation of mantle contribu- tion in Continental crust based on Sr 87/Sr 86. Abstracts of the EGS Symp., Trieste Wedepohl,' K. H. (1974): The contribution of Chemical data to assumptions about the origin of magmas (a review). Abstr. of EGS-ESC Symp., Gén. 21., Trieste Wein, Gy. (1969): Tectonic review of the Neogene covered areas of Hungary. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 13., 399 — 436. Wilson, J. T., Bürke, K. (1972): Two types of mountain bupding. Natúré, 239 (5373)., 448—449. Zonenschein, L. P., Kovaleva, A. A. (szerk.) (1974): Novaja globalnaja tektonika (tektonika plit). Izd. Mir., Moszkva Földtani Közlöny, Bull. 0/ the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 158 — 171 A bükkalji szénhidrogénkutató fúrásokkal feltárt triász üledékes kőzetek biosztratigráfiai értékelése Bércziné Makk Anikó * (2 ábrával, 2 táblázattal, 3 táblával) Összefoglalás: A szerző megállapításai az előkerült mikrofaunán alapulnak. A szöveg csak azokat a kutatási területeket emeli ki, amelyekből az előkerült mikrofauna az összlet korára vonatkozólag mond is valamit. A táblázatok viszont a feltárt triász üle- dékes kőzetek valamennyi magmintájának fontosabb jellemzőit tartalmazzák. A Bükk-hegvség D-i előterében (1. ábra) 75 szénhidrogénkutató fúrás érte el a triász aljzatot (I. táblázat). A fúrási tevékenységnek az volt az első előzménye, hogy a Bükkalja 1932-ben kezdődő földtani újratérképezése során itt Schréter Z. több antiklinális szerkezetet mutatott ki (Csiky G. 1961). Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet által 1933 — 37-ben pedig ismertté vált a mezőkövesdi és bükkszéki maximum. Az előbbin a 30-as évek végén lemélyített fúrások közül 3 (Tard-I, Mezőkövesd-I, -II.) jutott a triászba. Rétegsorukat azonban csupán irodalmi közlésekből ismerjük (Schmidt E. R. 1939., Schréter Z. 1939., Maj- zon L. 1950., 1953., Balogh K.— Rónai A. 1965). Az 1946 — 47. évi földtani és geofizikai újratérképezés nyomán megismert gravitációs maximumoknak (Mezőkeresztes, Demjén, Ostoros, Szomolya, Sajó- liidvég, Bogács, Cserépváralja) szénhidrogénkutató fúrásokkal való feltárása az 50-es évekre esik. A 60-as években és a 70-es évek elején került sor a demjén- pünkösdhegyi, andornaktályai, kerecsendi, bükkszéki, szihalmi, kömlői terüle- tek megkutatására, ill. továbbkutatására. A dolgozatnak az a célja, hogy ezen fúrásokból kikerült triász üledékes kőze- tek újravizsgálatának biosztratigráfiai eredményét ismertesse és alapadatokat szolgáltasson a hazai triász kutatáshoz. A terület szerkezeti felépítésével nem foglalkozom, mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy a Bükk D-i előterét ketté osztó ÉK— DNv-i irányú Vatta — Makiári ároktól É-ra a triásznak csak a mészköves tagozatai váltak ismertté. Ezek a sajóhidvégi, noszvaji, bogácsi, demjén-keleti, demjén-pünkösdhegyi, andornaktályai, ostorosi területen feltárt, és mind kőzet-, mind őslénytani szempontból egyveretű, világosszürke mészkövek szegényes mikrofaunájuk alapján túlnyomórészt ladini — felsőtriász korúak. A Vatta — Makiári ároktól D-re, Mezőkeresztesen, ellenben alsótriász korú kampili homokkő, agyagpala, márgapala és mészkőrétegek ismertek. Ez azért fontos, mert faunával is igazolt alsótriász csak a Bükk-hegység É-i részén isme- retes, a Déli-Bükk felszíni kibúvásaiból hiányzik. A mezőkeresztesi terület DK-i szárnyán foltszerűen jelentkező szürke dolomit mikrofaunája szerint alsóanizu- szi. A mezőkeresztesi területtől DNy-ra levő Szihalom-1. sz. fúrással feltárt, * Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani- Rőt egtani Szakosztályának 1976. november 17-i előadó- ülésén Bérez iné: A búkkal ji fúrásokból feltárt triász 159 1. ábra. A Bükk-hegység D-i előterében triász aljzatot ért szénhidrogénkutatási területek térképvázlata Fig. 1. Sketch map showing areas with boreholes reaching down to Triassic basement in the Southern foothills of the Bükk Mountains sárgásbarna színű mészkő mikrofaunája középsőanizuszira utal. A Kömlő-1. sz. fúrás ősmarad vány mentes, világosszürke dolomitból, sötétszürke, kovás mész- kőből és savanyú eruptivumból álló rétegsora pedig szintén a középsőtriászba (ladini?) tartozhat. Alsótriász Kampili rétegek ismertek a Vatta— Makiári ároktól D-re levő mezőkeresztesi területen, ahol a lemélyített fúrások közül 43 érte el a triász aljzatot. Az ismert legidősebb kampili képződmények lilásvörös, helyenként szürke színű, agyagos, hintett muszkovitpikkelyes, palás, ősmaradványmentes homokkövek, amelyek a Me-3, -4, -23. sz. fúrásokból kerültek elő. 160 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 2. ábra. A Blikk-hegység D-i előterében szénhidrogénkutató fúrásokkal feltárt triász aljzat tetőtérképe a képződmények elterjedésével. Jelmagyarázat: 1. Triász aljzatot ért fútáspont. 2. Ladini-karni mészkő. 3. Ladini? mészkő, dolomit, porfirit. 4. Anizuszi mészkő. 5. Anizuszi dolomit. 0. Kampili agyagpala, mészkő. 7. Nagyszerkezeti vonal Fig. 2. Contour map on the top of the Triassic basement explored by wildcats in the Southern foothills of the Bükk Mountains with indication of the distribution of sediments. Explanations: 1. Borehole hitting the Traissic base ment. 2. Ladinian-Carnian limestone, 3. Ladinian? limestone, dolomité, porphyrite. 4. Anisian limestone. 5. Anisian dolomité. 6. Campilian shale, limestone, 7. Megatectonic line A magmintákból és a karotázs-szelvényekből kitűnik, hogy a fiatalabb kam- pili összíet mészkő és agyagpala váltakozásából áll. Az agyagpala vörösbarna, sárgásvörös színű, kemény, rideg, fényes csúszási felületekkel átjárt palás, leve- les elválásé, homokos (Me-24. sz. fúrás), másutt breccsás szövetű (Me-50. sz. fúrás), helyenként vékony, lemezes mészkőbetelepülést tartalmaz (Me-8. sz. fúrás). A mészkő zöldesszürke, lilásvörös színű, rideg, enyhén homokos (Me-27. sz. fúrás). A Me-8, -13, -27, -29, -30, -32, -47, -50, -66. sz. fúrás középsőkampili képződményei ősmaradvány tartalmúak: Glomospira sp., Meandrospira pusilla (Ho), Frondicularia woodwardi Howchin; Mollusca- és üst r a coda -héj t öredékek . Bérezi né: A búkkal ji fúrásokból feltárt triás. 161 ABükk-hegység D-i előterében feltárt triász aljzat mélységadatai Depth data of the Triassic basement uncovered in the Southern foothills of the Bükk Mountains I. táblázat — Table I Fúrási terület Fúrás jele Eleváció m-ben Triász aljzat tetőértéke abszolút mélységben Talpmélység m-ben Andomaktálya At-8. 151,80 862,00 886,50 Bogács Bo-1. 248,00 515,00 615,30 Bs-6/a. 173,00 447,00 466,50 Demjén De-l. 165,93 776,00 844,00 De-6. 206,54 578,00 602,00 De-8. 216,44 518,00 570,00 Demjén-Kelet DK-I. 159,20 1446,00 1700,00 DK-322. 236,80 696,00 955,00 DK-337. 173,04 1356,00 1391,50 DK-357. 152,05 1689,00 1750,00 DK-369. 247,49 1087,00 1108,00 DK-381. 142,58 1472,00 1595,00 DK-391. 204,90 1217,00? 1270,00 Demjén — Pünkösd- DeP-2. 221,30 788,00 798,50 begy DeP-4. 175,50 686,00 702,00 DeP-17. 184,46 652,00 662,00 Kerecsend Ker-1. 121,07 2227,00 2465,00 - Kömlő Kömlő-1. 100,39 3770,00 4000,00 Mezőkeresztes Me-3. 112,13 1582,00 1600,00 Me-4. 109,05 1419,00 1479,00 -Me-8. 114,89 1477,00 1513,40 Me-11. 111,30 1526,00 1592,40 Me-13. 113,59 1464,00 1470,00 Me-22. 119.15 1756,00 1817.00 Me-23. 104,82 2132,00 2205.00 Me-24. 111,25 1478,00 1510,50 Me-26. 110,79 1515,00 1573,50 Me-27. 112,10 1545,00 2014,50 He-29. 112,18 1473,00 2190,40 Me-30. 113,94 1480,00 1635,00 Me-31. 110,59 1474,00 1475,50 Me-32. 115,84 1418,00 1426,70 Me-35. 110,90 1470,00? 1482,50 He-36. 115,76 1460,00 1468,00 Me-38. 117,13 1478,00 1485,50 Me-42. 111,00 1507,00 ■' 1532,00 Me-44. 109,90 1496.00 1512,70. Me-45. 116,90 1514,00 1529.50 He-47. 112,60 1443,00 1501,50 Me-49. 111,76 1518.00 1533,80 Me-50. 112,60 1515,00 1534,00 Me-51. 114,12 1520,00 1537,80 Me-53. 112,60 1505,00 1570,00 Me-54. 110,90 1473,00 1485,00 Me-59. 112,10 1515,00 1520,00 Me-60. 115,20 1458,00 1492,30 Me-61. 110,75 1524,00 1535,50 Me-62. 111,85 1570.00 1574,00 Me-63. 112,20 1535,00 1543,50 Me-64. 111,51 1467,00 1503,00 Me-66. 110,75 1479,00 1492,00 Me-68. 116,18 1550,00 1555,50 Me-74. 111,29? 1615,00 1620,00 Me-75. 115,81 1530,00 1558,70 Me-76. 116,31? 1475,00 1500,00 Me-77. 114,02 1510,00 1535,00 Me-81. 112,60 1495,00 1515,00 Me-82. 110,78 1510,00 1544,00 Me-83. 110,34 1472,00 1474,00 Me-86. 107,76 1441,00 1500,00 Me-S9. 110.00? 1531,00 1550,00 Mezőkövesd Mk-I. 117,00? 842,35 875,45 Mk-n. 110,30? 1143,90 1146,85 Noszvaj Ns-3. 240,00 268,00 850,00 Ostoros Ot-1. 177.80? 752,00 758,50 Ostoros— Észak OtÉ-1. 213,31 866,00 896,00 OtÉ-2. 210,65 973,00 1045,00 Sajóhídvég S-2. 108,44 1571,00 1666,30 S-3. 106,44 1848,00 1880,80 Szihalom Szih-l. 116,16 1872,00 1933,50 Tárd Ta-I. 156.00? 1780,90 1830,80 162 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Anizuszi A mezőkeresztesi szerkezet DK-i szárnyán levő Me-11, -24, -26, -59, -74, -75, -82. sz. fúrás sötétszürke, tömött, kemény, rideg, kagylós törésű, finomszem- csés, erősen repedezett, helyenként breccsás (Me-26, -53, -75. sz. fúrás), meredek dőlésű, ősmaradványmentes dolomitot harántolt. Viszont a Me-24. sz. fúrás dolomitja alatti szürke mészkőből előkerült Foraminifera fauna ( Sorosphaera scabra Trifonova, Glomospira sinensis Ho, Glomospira sp., Meandrospira dina- rica Kochansky-Devidé et Pantic, Diplotremina sp.) az összlet alsóanizuszi korát igazolja. A Szih-1. sz. fúrás 12. magmintája által a felszínre hozott sárgásbarna színű, tömött, kalciteres mészkő mikrofaunája ( F rondicularia sp., Glomospira sp., Turritellella mesotriasica Koehn-Zaninetti, Szivacstű, d/o/Zi/sca-héjtöredék) alapján középsőanizuszi. A demjéni kutatási terület legidősebb triász képződményét a terület ÉNy-i peremén a De-1. sz. fúrás tárta fel 776 m-től. A világosszürke színű, tömött, kalciteres mészkő tömegesen tartalmaz átkristályosodott algamaradványokat. Az ebből előkerült, nagyon jó megtartású Endothyra badouxi Zaninetti et Brönnimann foraminifera fajt az irodalmi adatok alapján csak felsőanizusziból ismerjük (DNy-Svájc, Dinaridák). Ezenkívül még egy, a Sphinctozoa- k közé tartozó Colospongia sp.-t is tartalmaz. Ladini — felsőtriász A Bíikk-hegvség D-i előterében fúrásokkal legjobban feltárt képződmény a ladini — karni összletbe tartozó mészkő. A DK-i területen a DK-I, -322, -337, -357, -369, -381, -391. sz. fúrások által feltárt világosszürke színű, kalciteres, vörösbarna repedéskitöltésekkel átjárt (DK-I, -357. sz. fúrás), helyenként breccsás (DK-391. sz. fúrás), másutt ooidos (DK-I. sz. fúrás), algás mészkő felsőladini — karni korú. A Dasycladaceae, Codia- ceae, Solenoporaceae családokba tartozó nemzetségek közül az alábbiak voltak benne felismerhetők: Diplopora sp., Favoporella sp., Cayeuxia sp., Gyroporella sp., Hedstromia sp., Solenopora sp. Foraminifera faunája szegényes, de több fúrásból nagy példányszámban előkerült Trocíiammina alpina Kristan — Toll- mann alátámaszt ja a bezáró kőzet ladini-karni korát. Két olyan „incertae sedis” ősmaradvány is előkerült, amelyeket csak ladini-karni kifejlődésekből említe- nek: 1. A Probolocuspis espahkensis Brönnimann et Zaninetti a Conodontákra emlékeztető, fogszerű, de mészanvagú mikrofosszilia (hossza: 0,8 mm). 2. A fel- sőkassziáni (tehát alsókarni) rétegekből leírt Ladinosphara sp. különböző orien- tációjú golyókból áll; a két sorban, egy síkban elhelyezkedő golyók általában parallelogramma alakot adnak. A bogácsi kutatási területen mélyült Bo-1. és Bs-6/a. sz. fúrás szürke, tömött, helyenként breccsás mészkövet tárt fel. Az utóbbiból előkerült Duostomina tur- boidea Kristan-Tollmann felsőladini kort jelez. Az ostorosi kutatási területen mélyített három fúrás (Ot-1, OtÉ-1, -2.) mind- egyike elérte a triász aljzatot. Az Ot-l-ben feltárt világosszürke, tömött, réteg- zetten, egyenetlen törésű, fehér vagy vörösbarna színű kalciterekkei átjárt mészkő ősmaradványanyaga (átkristályosodott algamaradványok, Glomospira sp., Glomospirella sp., Os/racoda-héjtöredék) eléggé jellegtelen. Az OtÉ-1. és -2. Bércziné: A bükkalji fúrásokból feltárt triász 163 fúrás szürke színű, tömött, rétegzetlen, szilánkos-, kagylós törésű, helyenként vörösbarna foltos mészköve sok, de átkristályosodott algamaradványon kívül még Ostracoda- és M o//wsc«-héjt öredéket , Gast rop oda-embv'i ót , Echinodermata- váztöredéket, Hydrozoa -maradván yt és Foraminifera metszeteket (Glomospira sp., Glomospirella sp., Duostomina sp., lnvolutina sp.) tartalmaz. Az ostorosi triászt a kőzettani hasonlóságok alapján ugyancsak ladini-karni korúnak tart- juk. A noszvaji területen a Ns-3. sz. fúrás kovás agyagpala alatt világosszürke, kalciteres mészkőösszletbe jutott. Az utóbbi Agathammina sp.-t tartalmaz. A kőzettani hasonlósága alapján az előbbiekkel párhuzamosítom. A fentieket összefoglalva a Bükkalja triász aljzata kétségkívül a bükki triász kifejlődés tartozéka. A Bükk területén a felsőpermben megindult, a triászba folyamatosan átmenő transzgressziós sor üledékeit itt mélybesüllyedt rögökre bomolva és csak hiányosan találjuk meg (II. táblázat). A feltárt triász rétegsor legidősebb tagja az átmeneti regresszió nyomát jelző középsőkampili homokkő- és palafácies. A fiatalabb szintek sekélytengeri mész- kő és agyagpala váltakozásából állanak, de bennük fokozatosan a karbonát- képződés jutott uralomra. Ezután az alsóanizusziban itt is szürke dolomit és mészkő képződött (Me-24. sz. fúrás). A középső- és felsőanizuszi üledékképződés viszont már világos mész- kőképződést eredményez (De-1. és Szih-1. fúrás). Hasonló ehhez a ladini-karni emelet algás, világos mészköve, amely — mikrofaunája szerint — sekély, meleg- vizű tengerben rakódott le. A Bükk-hegység D-i előterében feltárt triász aljzat magmintáinak fontosabb jellemzői Major characteristics of core samples from the Triassic basement in the Southern foothills of the Bükk Mountains II. táblázat — Táble II Fúrás jele Mag- minta Mélység m-ben Mag- nyereség m-ben Képződmény Kor At-8. 16. 882,0— 886.5 1,0 világosszürke mészkő ladini — karai Bo-1. 5. 515,3 — 516,3 1,0 kovakőzet ? 7. 530,0— 530,6 0,04 ? ? 8. 547,0— 548,2 ? világosszürke dolomitos mészkő ladini — karai Bs-6/a. ? 451,2— 451,7 0,1 kovakőzet ? ? 464,3— 465,5 0,4 mészkő ladini De-l. 34. 776,0— 778,0 0,15 világosszürke mészkő felsőanizuszi 36. 779,0— 779,5 0,05 világosszürke mészkő felsőanizuszi 37. 785,0 — 789,0 0,50 világosszürke mészkő felsőanizuszi 38. 802,0— 803,5 0,50 világosszürke mészkő felsőanizuszi 39. 841,0— 844,0 0,50 világosszürke mészkő felsőanizuszi De-6. 14. 574,5— 580,0 1,50 világosszürke mészkő ladini — karai 15. 599,0— 602,0 1,50 világosszürke mészkő ladini — karai De-8. 9. 539,0 — 541,5 0,50 világosszürke mészkő ladini — karai DK-I. 14. 1461,5—1466.5 1,0 világosszürke mészkő ladini — karai 15. 1500,0—1504,0 1,0 világosszürke mészkő ladini — karai 16. 1595,0—1596,2 0,5 világosszürke mészkő ladini — karai 17. 1645,0—1650,0 0,1 világosszürke mészkő ladini — karai 18. 1650,0—1654,0 0,5 világosszürke mészkő ladini — karai 19. 1695,0—1700,0 1.0 világosszürke mészkő ladini — karai DK-322. 7. 740,0— 746,0 3,0 világosszürke mészkő ladini — karai 8. 788,0— 794,0 1.0 világosszürke mészkő ladini — karai 9. 826,5— 830,5 0,5 világosszürke mészkő ladini — karai DK-337. 10. 862,0— 867,0 0,5 világosszürke mészkő ladini karai 9. 1385,0—1388,0 0,05 világosszürke mészkő ladini — karai DK-357. 10. 1388,0—1391,5 0,75 világosszürke mészkő ladini — karai 9. 1700,5—1705,5 2.0 világosszürke mészkő ladini — karai DK-369. 10. 1745,0—1750,0 0,05 világosszürke mészkő ladini — karai 6. 1097.0—1099,0 0,12 világosszürke mészkő ladini 164 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Fúrás jele Mag- minta Mélység m-ben Mag- nyereség m-ben Képződmény Kor DK-381. 8. 1480.0—1485,0 2,0 világosszürke mészkő ladini— kami 9. 1551,0—1554,3 0,05 világosszürke mészkő ladini — kami ii. 1585,0—1588,0 0,03 világosszürke mészkő ladini — kami 12. 1592,0—1595,0 0,2 világosszürke mészkő ladini — kami DK-391. 8. 1245,0—1248,0 0,2 világosszürke mészkő ladini — kami DeP-2. 14. 790,0— 792,5 0,5 világosszürke mészkő ladini — kami DeP-4. 7. 700,5— 702,0 0,2 világosszürke mészkő ladini — kami DeP-17. 7. 660,3— 660,45 markolás világosszürke mészkő ladini — kami Eer-1. 16. 2237,0—2240,0 0,3 világosszürke mészkő ladini — karni 17. 2255,0—2258,0 0,3 világosszürke mészkő ladini — kami 18. 2331,0—2334,0 0,3 világosszürke mészkő sötétszürke mészmárga ladini 19. 2438,0—2439,0 0,5 világosszürke és sötétszürke mészkőbreccsa ladini Kömlő-1. 26. 3774,0—3775,5 0,3 söttészürke agyagkő középsőtriász (ladini?) 27. 3786,0—3787,0 0,7 sötétszürke agyagkő középsőtriász (ladini?) 30. 3826,0—3829,0 1.8 szürkészöld porfirit közrépsőtriász (ladini?) 31. 3875,0—3879,0 3,8 sötétszürke mészkő középsőtriász 32. 3930,0-3934,0 3.0 világosszürke dolomit középsőtriász 33. 3996,0—4000,0 4,0 világosszürke dolomit, zöldesszürke diabáz középsőtriász Me-3. 35. 1587,0—1593,0 1,1 vörösbama agyagpala kampili 36. 1593,0—1597,0 3,0 vörös agyagpala, lilásvörös homokkő kampili Me-4. 20. 1475,7—1479,0 1.6 lilásvörös agyagpala. homokkő kampili Me-8. 14. 1489,0—1491,5 1,5 vörösbarna mészkő, agyagpala kampili 15. 1510,2—1510,62 0,3 vörösbarna agyagapla, mészkő kampili Me-11. 10. 1590,2—1590,7 0,2 sötétszürke dolomit alsóaniznszi Me-13. 12. 1468,0—1469.2 1,0 vörös agyagpala kampili Me-22. 21. 1798,0—1798,8 0,1 sötétszürke dolomit, mészkő kampili 22. 1816,1—1817,0 0,2 lilás agyagpala kampili Me-23. 16. 2180,0—2185,0 1,6 szürke agyagpala, homokkő kampili Me-24. 15. 1479,7—1483,0 0,05 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 17. 1486.5-1487,5 0,6 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 21. 1492,0 —1492,5 0,1 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 22. 1492,5-1496,5 0,15 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 23. 1496,5 1496,7 0,1 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 24. 1496,7 1500,0 0,02 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 25. 1500,0 -1503,5 0,15 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 26. 1504,0 -1504,4 0,10 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 27. 1504.4 - 1510,2 0,10 szürke dolomit, mészkő alsóanizuszi ? 1510,2-1510,5 ? szürke mészkő alsóanizuszi Me-26. 11. 1551,0 -1551,5 ■ 0,12 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 21. 1561,2 -1563,3 0,02 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 22. 1.563,3 — 15b4,8 0,03 sötétszürke dolomit 23. 1573,2 -1573,4 0,10 sötétszürke dolomit alsóanizuszi Me-27. 9. 1584,0 -1586,0 0,40 szürke agyagpala kampili 10. 1624,5—1626,0 0,60 vörös agyagpala. szürke homokos mészkő kampili 11. 1664,0 -1665,0 0,80 világosszürke mészkő kampili ? 1704,0 -1706,5 ? szürke mészkő kampili ? 1764,0 -1766,0 ? szürke mészkő kampili ? 1822,5 - 1823,5 ? szürke dolomitos mészkő kampili ? 1882,0 -1884,0 0,5 sötétszürke mészkő kampili Me-29. 4. 1495,0 - 1498,0 1,5 vörösbarna agyagpala kampili 5. 1664,6 1667,6 1,0 világosszürke mészkő kampili 6. 1730,0 -1731,0 0,2 sötétszürke mészkő kampili 7. 1782,0 -1784,3 0,02 sötétszürke mészkő kampili 8. 1828,0 -1830,0 0,03 sötétszürke mészkő kmapili 9. 1895,0 -1898,0 0,10 sötétszürke mészkő kampili 10. 2000,0-2001,5 0,04 sötétszürke mészkő kampili 11. 2105,0 -2107,0 0.20 vörös palás mészkő kampli Me-30. ? 1544,5-1549,5 0,30 szürke dolomit, vörösbama mészkő kampili ? 1632,0-1635,0 ? vörös agyagpala kampili Me-31. 5. 1474,0 -1475,5 0,60 szürke agyagpala, mészkő kampili Me-32. 6. 1426,0-1426,7 0,60 lilásvörös agvagpala kampili Me-36. 6. 1460,5 -1463,9 1,0 lilásvörös agyagpala kampili Me-38. 7. 1484,5 - 1485,5 0,6 vörös agyagpala kampili Me-42. 7. 1530,0-1532,0 0,1 lilásvörös homokkőpala kampili Me-44. 7. 1510,0-1512,7 ? szürke agyagpala, mészkő kampili Me-45. 5. 1528,3 -1529,4 0,3 vörösbarna agyagpala kampili Me-47. 6. 1471,5—1476,5 2,6 vörösbama márgapala kampili 7. 1497,0 -1500,5 1,0 vörösbama agyagpala. szürke mészkő kampili Me-49. 7. 1530,0-1533,8 2,0 vörösbama agyagpala kampili Bérez iné: A büklcálji járásokból feltárt triász 165 Fúrás jele Mag- minta Mélység m-ben Mag- nyereség m-ben Képződmény Kor Me-50. 5. 1529,0 -1534,0 2,5 vörösbama agyagpala. homokos mészkő kampili He-53. 6. 1525,0 —1526,5 0,35 sötétszürke dolomit kampüi? 7. 1550,0 —1551,7 0,50 sötétszürke mészkő kampüi Me-54. 5. 1477,5 -1478,1 0,75 lilásvörös agyagpala kampüi Me-59. 4. 1519,0-1520,0 0,06 sötétszürke dolomit alsóanizuszi He-60. 7. 1467,6 -1469,7 1,0 sárgásbarna mészkő. lilásvörös agyagpala kampili Me-61. 8. 1525,0 -1527,0 1.2 lilásvörös agyagpala kampüi Me-62. 7. 1573,0 -1574,0 0,01 szürke mészkő kampili Me-63. 8. 1538,5 - 1542.5 1,0 vörösbama agyagpala kampili Me-64. 8. 1502,0 1502,45 0.3 sötétszürke mészkő, lilásvörös agyagpala kampüi Jíe-66. 5. 1484,5 -1486,2 1,1 lilásvörös agyagpala, mészkő kampili Me-74. 16. 1618,0 - 1618,5 0,05 világosszürke dololnit alsóanizuszi Me-75. 13. 1543,5 - 1544,3 0.25 sötétszürke dolomit alsóanizuszi Me-76. 6. 1490,0 - 1491,0 0,25 vörösbama agyagpala kampili Me-77. 7. 1532,0-1535,0 1,3 sötétszürke mészkő, vorösbar- na márgapala kampüi Me-81. 9. 1512,5 -1515,0 ? lilásvörös agyagpala kampili He-82. 12. 1543,5—1544.0 0,05 vüágosszürke dolomit alsóanizuszi Me-83. 1 1472,0—1474,0 ? lilásvörös agyagpala kampili Me-86. 2. 1478,0—1478,8 0,03 sötétszürke dolomit alsóanizuszi 3. 1478,8—1480,2 0,3 sötétszürke dolomit alsóanizuszi Me-89. 7. 1549,0—1550,0 1,0 lilásvörös palás mészkő kampüi Ns-3. 5. 268,0— 270,0 0.1 sötétszürke kovás agyagpala ladini — kara i 6. 326,0— 328,0 0,6 szürke mészkő ladini — karai 7. 560,0— 562,0 0,5 világosszürke mészkő ladini — karai 8. 654,0— 656,0 0,3 világosszürke mészkő ladini — karai 9. 848,0— 850,0 0.8 világosszürke mészkő ladini — karai 0t-l. 16. 752,5— 765,0 3,5 világosszürke mészkő ladini — kara i 17. 757,5— 758,5 0,5 világosszürke mészkő ladini — karai OtÉ-1. 11. 876,0— 877,0 0.1 vüágosszürke mészkő ladini — karai 12. 891,0— 896,0 0,7 vüágosszürke mészkő ladini — karai OtÉ-2. 13. 980,0 — 981,0 0,4 szürke mészkő ladini — karai 15. 1043,0—1045,0 0,5 szürke mészkő ladini — karai S-2. 17. 1595,3-1596,0 0,3 szürke mészkő ladini — karai 18. 1618,0—1618,7 0.3 szürke tűzkőves mészkő ladini — karai 19. 1652,0 - 1655,0 0.4 zöldesszürke vulkáni tufa ladini — karai S-3. 19. 1845,9 1848,4 0,6 szürke mészkő ladini — karai 20. 1871,9-1874,5 0,05 szürke mészkő ládini — karai Szih-1. 12. 1906,5—1908,0 0,25 sárgásbarna mészkő középsőanizusz i Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Meandrospira pusilla (Ho) metszet a Me-29. sz. fúrás 4. sz. magmintájának (1495,0 — 1498,0 m) vörösbarna agyagpalájából. Kampili. Átmérő: 0,12 mm. Meandrospira pusilla (Ho), a section from redbrcnvn shale, core sample Ho 4 (1495,0 to 1498.0 m), borehole Me-29. Campilian. Diameter: 0.12 mm. 2. Sorosphaera scabra Trifonova metszet a Me-24. sz. fúrás 1510,0 — 1510,5 m mélységből származó mintájának szürke mészkövéből. Alsóanizuszi. Egy kamra átmérője: 0,15 mm. Sorosphaera scabra Trifonova, a section from grey limestone, 1510.0 — 1510.5 m, borehole Me-24. Lower Anisian. Diameter of one chamber: 0.15 mm. 3. Meandrospira dinarica Kochansky-Devidé et Pantic metszet a Me-24. sz. fúrás 1510.0 — 1510,5 m mélységből származó mintájának szürke mészkövéből. Alsóanizuszi. Átmérő: 0,15 mm. Meandrospira dinarica Kochansky-Devidé et Pantic, a section from grey limestone, 1510.0 — 1510.5 m, borehole Me-24. Lower Anisian. Diameter: 0.15 mm. 4. Glomospira sinensis Ho metszet a Me-24. sz. fúrás 1510,0 — 1510,5 m mélységből szár- mazó mintájának szürke mészkövéből. Alsóanizuszi. Hossza: 0,25 mm. Glomospira sinensis Ho, a section from grey limestone, 1510.0 — 1510.5 m, borehole Me-24 Lower Anisian. Length: 0.25 mm. 5. Glomospira sinensis Ho metszet a Me-24. sz. fúrás 1510,0 — 1510,5 m mélységből szár- mazó mintájának szürke mészkövéből. Alsóanizuszi. Hossza: 0,25 mm. 166 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Glomospira sinensis Ho, a section from grey limestone, 1510,0 — 1510,5 m, borehole Me-24. Lower Anisian. Length: 0.25 mm. 6. Tolypampiina sp. metszet a Me-24. sz. fúrás 1510,0—1510,5 m mélységből származó mintájának sSttrke mészkövéből. Alsóanizuszi. Hossza: 0,425 mm. Tolypammina sp., a section from grey limestone, 1510,0 — 1510,5 m, borehole Me-24. Lower Anisian. Length: 0.425 mm. II. tábla — Plate II 1. Endothyra badouxi Zaninetti et Brönnimann metszet a De-1. sz. fúrás 37. sz. mag- mintájának (785,0 — 789,0 m) világosszürke mészkövéből. Felsőanizuszi. Átmérő: 1,05 mm. Endothyra badouxi Zaninetti et Brönnimann, a section from light grey limestone, core sample 37 (785.0 — 789.0 m), borehole De-1. Upper Anisian. Diameter: 1,05 mm. 2. Colospongia sp. (Sphinctozoa) metszet a De-1. sz. fúrás 39. sz. magmintájának (841,0 — 844.0 m) világosszürke mészkövéből. Felsőanizuszi. Hossza: 0,875 mm. Colospongia sp. ( Sphinctozoa), a section from light grey limestone, core sample 39 (841.0 — 844.0 m), borehole De-1. Upper Anisian. Length: 0.875 mm. 3. Probolocuspis espahkensis Brönnimann et Zaninetti metszetek a DK-337. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1388,0 — 1391,5 m) világosszürke mészkövéből. Ladini — karni. Hossza: 0,8 mm. Probolocuspis espahkensis Brönnimann et Zaninetti, sections from light grey limestone, core sample 10 (1388.0 — 1391.5 m), borehole DK-337. Ladinian-Carnian. Length: 0.8 mm. 4. Solenopora sp. metszet a De-1. sz. fúrás 39. sz. magmintájának (841,0 — 844,0 m) vilá- gosszürke mészkövéből. Felsőanizuszi. Nagyítás: kb. 67 X. Solenopora sp., a section from light grey limestone, core sample 39, borehole Dfc-1. Upper Anisian. Magnification: about 67 X. III. tábla — Plate III 1. Trochammina cf. alpina Kristan— Tollmann metszet a DK-357. sz. fúrás 9. sz. mag- mintájának (1700,5—1705,5 m) világosszürke mészkövéből. Ladini - karni. Magasság: 0,5 mm, alapátmérő: 0,44 mm. Trochammina cf. alpina Kristan— Tollmann, a section from light grey limestone, core sample 9 (1700.5 — 1705.5 m), borehole DK-357. Ladinian-Carnian. Height: 0.5 mm, dia- meter at base: 0.44 mm. 2. Ammobaculites sp. metszet a De-8. sz. fúrás 9. sz. magmintájának (539,0 — 541,5 m) világosszürke mészkövéből. Ladini — karni. Hossza: 0,7 mm. Ammobaculites sp., a section from light grey limestone, core sample 9 (539.0 — 541.5 m), borehole De-8. Ladinian-Carnian. Length: 0.7 mm. 3. Trochammina cf. alpina Kristan — Tollmann metszet a De-357. sz. fúrás 9. sz. mag- mintájának (1700,5 — 1705,5 m) világosszürke mészkövéből. Ladini — karni. Magasság: 0,54 mm, alapátmérő: 0.43 mm. Trochammina cf. alpina Kristan — Tollmann, a section from light grey limestone, core sample 9 (1700.5 — 1705.5 m), borehole De-357. Ladinian-Carnian. Height : 0.54, diameter at base: 0.43 mm. 4. Ladinosphara sp. metszet a DK-391. sz. fúrás 8. sz. magmintájának (1245,0— 1248,0 m) világosszürke mészkövéből. Ladini— karni. Hossza: 0.625 mm. Ladinosphara sp., a section from light grey limestone, core sample 8 (1245.0 — 1248.0 m), borehole DK-391. Ladinian-Carnian. Length: 0.625 mm. 5. Duostomina turboidea Kristan— Tollmann metszet a Bs-6/a. sz. fúrás 464,3 — 465,5 m mélységből származó magmintájának világosszürke mészkövéből. Ladini — karni. Átmérő: 0,55 mm. Duostomina turboidea Kristan — Tollmann, a section from light grey limestone, core sample, 464.3 — 465.5 m, borehole Bs-6/a. Ladinian-Carnian. Diameter: 0.55 mm. 6. Agathammina sp. metszet a Ns-3. sz. fúrás 7. sz. magmintájának (560,0 — 562,0 m) vilá- gosszürke mészkövéből. Ladini— karni. Hossza: 0.55 mm. Agathammina sp., a section from light grey limestone, core sample 7 (560.0 — 562.0 m), borehole Ns-3. Ladinian-Carnian. Lenght: 0.55 mm. Bércziné: A büJckalji fúrásokból feltárt triász 167 Irodalom — References Balogh K. (1964): A Bükk-hegység földtani képződményei. Földt. Int. Évk. 48., 241 — 720. Budapest Balogh K.— Hónai A. (1965): Magyarázó Magyarország 200 000 -es földtani térképsorozatához L-34-III. Eger Bérczi I.-nÉ (1972): A mezőkeresztesi kutatási terület üledékes kőzeteinek őslénytani és rétegtani vizsgálata. OKGT Adattár. Budapest Brönnimann, P.— Zaninetti, L.— Moshtaghian, A. — Huber, H. (1974): Foraminifera and microfacies of the Triassie Espahk formation, Tabas area, east Central Irán. Riv. It. Paleont. 80., 1. 1—48. Milano Bystricky, J. (1964): Stratigraphie und Dasycladac.een des Gebirges Slovensky Kras. Bratislava Csiky G. (1961): Az észak-magyarországi szénhidrogén kutatások kőolajföldtani eredményei. Földt. Közi. 91. 2., 95 — 118. Budapest Diaconü, M. — Dragastan, O. (1969): Triassie Calcareous Algáé from the Apuseni Mountains (Rumania). Rév. Palaeo- botan. Palynol. 9., 63 — 101. Amsterdam Ho, Y. (1959): Triassie Foraminifera írom the Chialingchiang limestone of South Szechuan. Acta Palaeont. Sinica. 7. 5., 387-418. Peking Kochansky-Devidé, V.— Pantic, S. (1966): Meandrospira in dér unteren und mittleren Trias sowie einige begleitende Fossilien in den Dinariden. Geol. Vjesnik 19., 15—28. Zagreb Koehn-Zaninetti, L. (1969): Les Foraminiféres du Trias de la région de l’Almtal (Haute-Autriche). Jb. Geol. Bun- desanst. Sonderbd. 14., 1 — 155. Vienne Kristan-Tollmann, E. (1960): Rotaliidea (Foraminfera) aus dér Trias dér Ostalpen. Jb. Geol. Bundesanst. Sonderbd. 5., 47-78. Wien Kristan-Tollmann, E. (1964): Die Foraminiferen aus den rhátisehen Zlambachmergeln dér Fischerwiese bei Aussee im Salzkammergut. Jb. Geol. Bundesanst. Sonderbd. 10., 1 — 189. Wien Kristan-Tollmann, E.— Tollmann, A. (1964): Das mittelostalpine Rhat-Standardprofil aus dem S tángálni -Mesozoi- kum (Karnten). Mitt. Geol. Ges. Wien. 56. 2-, 539—589. Majzon L. (1950): A mélyfúrási laboratórium foraminifera vizsgálatai. MÁFI Évi Jelentés 1939 — 40. 3., 285 — 318- Budapest Majzon L. (1953): Fúrólaboratóriumi foraminifera-vizsgúlatok. MÁFI Évi Jelentés 1941 — 42., 83—85. Budapest Oberhattser, R. (1960): Foraminiferen und Mikrofossilien „Incertae sedis” dér ladinischen und karnischen Stufe dér Trias aus den Ostalpen und aus Persien. Jb. Geol. Bundesanst., Sonderbd. 5., 5—46. Wien OKGT Kútkönyvi dokumentáció. Budapest, OKGT Adattár. Ott, E. (1967): Segmentierte Kalkschwümme (Sphinc.tozoa) aus dér alpinen Mitteltrias und ihre Bedeutung als Riff- bildner im Wettersteinkalk. Bayer. Akad. Wiss. Matti. -Nat. Kiáss. Abh. Neue Folge. 131. München Schmidt E. R. (1939): A kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. MÁFI ÉVK. 34. 1., 1—267. Budapest Schréter Z. (1939): A Bükk-hegység délkeleti oldalának földtani viszonyai. MÁFI Évi Jelentés 1933 — 1935. II., 511 — 532. Budapest TRlfONOVA, E. (1965 — 66): Somé new Triassie Foraminifera in Bulgária. Annuaire L'niv. Sofia. 1. 60., 1—8. Sofia Zaninetti, L. (1976): Les Foraminiféres du Trias. Riv. Ital. Paleont. 82. 1., 1 — 258. Milano Zaninetti, L. — Brönnimann, P. — Baud, A. (1972): Microfacies particuliers et foraminiféres nouveaux de l’Anisien supérieur de la coupe du Rothorn (Préalpes médianes rigides, Diemtigal, Suisse). Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21., 465—498. Innsbruck Biostratigraphic evaluation of Triassie sedimentary rocks ímeo vered by hydrocarbon-exploratory drilling at the foot of the Bükk Mountains (Bíikkalja) A. Bérczi- Makk A biostratigraphic evaluation based on microfauna of Triassie sedimentary rocks explo- red by hydrocarbon-exploratory drilling in the Southern foreland of the Bükk Mountains, Northeastern Hungary, is given in the paper. Lower Triassie (Campilian) rocks are known to occur in the Mezőkeresztes area, where 43 boreholes have reached the Triassie basement. The oldest known Campilian sediments are purple clayey, shaly, nonfossiliferous sandstones (boreholes Me-3, -4, -23) indicating a temporary regression. The middle part of the Campilian, consisting of greenish-grey to purple sandy, laminated limestones and redbrown shales densely intersected by sliding planes, is more abundantly represented. The relevant, poorly fossiliferous strata of bore- holes Me-8, -13, -27, -29, -30, -32, -47, -50, -66 are characterized by relatively great popula- tions of Foraminifera Meandrospira pusilla (Ho). Dark grey nonfossiliferous Lower Anisian dolomites have been recovered on thesouthea- | stern limb of the Mezőkeresztes struct-ure (boreholes Me-11, -24, -26, -59, -74, -75, -82). The grey limestones underlying the dolomites uncovered in borehole Me-24 are alsó Lower Anisian; this age has been supported by foraminiferal finds ( Sorospliaera scabra Trifono- va, Glomospira sinensis Ho, Glomospira sp., Meandrospira dinarica Ivochansky-Devidé et Pantic, Diplotremina sp.). 4 Földtani Közlöny 168 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet The yellowish-brown, calcite-streaked limestone of borehole Szili- 1 belongs to theMiddle Anisian, as shown by the Turritellella rnesotriasica Koehn — Zaninetti recovered from it. The oldest Triassic roek ever found in the Demjén area was uncovered by the borehole Del. This light-grey, calcite-streaked limestone abounds in recryst all ized algal remains. The Foraminiferal species Endothyra badouxi Zaninetti et Brönnimann recovered from it is referred to as of Upper Anisian age in the relevant literature. In addition, the author has found another Sphinctozoan, Colospongia sp., indicative of reef facies. The matériái most widely found in the Southern foreland of the Bükk Mountains re- sembles to the Berva, Répáshuta and Felsőtárkány limestone sequences known from out- crops in the Bükk Mountains. Fossils (Foraminifera: Trochammina alpina Ivristan — Tollmann; Algáé: Diplopora sp., Favoporella sp., Gyroporella sp., Cayeuxia sp., Hedstromia sp., Solenopora sp.; Incertae sedis: Probolocuspis espahkensis Brönnimann et Zaninetti, Ladinosphára sp.) suggest the light-grey, locallv breccious, oöidic, algal limestones, calcite- streaked and interlaced by redbrown fracture-fills, of the Demjén-East area to represent a sediment of Upper Ladinian to Carnian age deposited in a shallow warm-water sea. The light limestone of borehole Bs-6/a, in which the author found Duostomina turbóidén Kris- tan— Tollmann, alsó belongs to this category. Relying on petrographic resemblances, the author assigns the light-grey limestone with Agathammina sp. Bércziné: A bükkalji fúrásokból feltárt triász 169 I. tábla — Plate I. 4* 170 Földtani Közlöny 108, kötet, 2. füzet II. tábla — Plate II. 171 Bércziné: A bükkalji fúrásokból feltárt triász III. tábla - Plate III. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 172 — 198 A szabadbattyáni érckutató-táró bitumenes mészkövének alsókarbon Foraminiferái I)r. Sidó Mária (1 táblázattal, 13 táblával) Az elmúlt évtized során több szerző foglalkozott a szabadbattyáni karbonelő- fordulás földtani és őslénytani újravizsgálatával (Majoros Gy. (1971), Balogh K. et Barabás A. (1972), Monostori M. (1974, 1976). Az újabb őslénytani vizsgálatok megerősítették Földvári A. 1952-ben rögzí- tett földtani felfogását , melyet őslénytani adatokkal már akkor is kellőképpen alátámasztott. Az ólomérckutató-táró 43 m-es szintje alatt a bitumenes mész- kőből a viséi emeletre jellemző Heterocoralliát: a Hexaphyllia mirabilis (Dun- can) fajt ismerte fel, és egy új Productus fajt írt le, a Kansuella transdanubica-t, valamint az Ortonella furcata GARWOOD-nak határozott Girvanella -í&jt, amelyet korjelzőnek tartott. Földtani munkája eredményeként az érekutató-táró ere- deti, lepublikált makrofauna anyagával együtt 78 db vékonycsiszolat is készült, amivel eddig még senki sem foglalkozott, és amit a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumának Őslénytani-Rétegtani Gyűjteményében őriznek C.384— C.462 jelzéssel. Ez képezi tulajdonképpen vizsgálataim tárgyát. A gazdag makro faunát már 1970-ben revízió alá vették. A Brachiopodákat Detre Cs. (1970) értékelte, aki a Kansuella transdanubica Földvári fajt a Gigantoproductus nemzetségbe sorolta át. Az érckutató-táró, valamint a Szabad- battyán 9. sz. és 10. sz. fúrások korall együttesével pedig Mihály Sándor fog- lalkozott, aki vizsgálati eredményeit 1971-ben és 1972-ben tette közzé. E fúrá- sok Foraminifera társaságának feldolgozásával és rétegtani értékelésével Mo- nostori M. (1972. in Balogh K. et Barabás A.), 1974 és 1976 években meg- jelent munkáiban foglalkozott. Mihály S. (1973) a korallfauna revíziójával egyértelműen igazolta a bitume- nes mészkőösszlet alsókarbonba való tallózását, sőt részlet vizsgálataival a tournai.-viséi-namuri emeleteken belül lehetővé vált a finomrétegtani tag- lalás is. 1970-ben a magyarországi paleozóos képződmények mikropaleontológiai vizs- gálata során a Szabadbattyán 6. sz. és 10. sz. fúrásból származó mintákban és az érekutató-tárónak néhány vékonycsiszolatában kevés, rosszul orientált Fo- raminiferát találtam, melyeket 1971-ben megjelent munkámban ábrázoltam is. A néhány iszapolási maradékból szintén gyenge megtartású, fajra meg nem határozható, emeletre nem jellemző egyedek kerültek elő, melyekről közlemé- nyemben az alábbiakat írtam: ,,A szabadbattyáni szürke, sötétszürke bitume- nes mészkő Foraminifera faunaképe hasonló a Bükk hegységi képződményeké- hez, melyek kora felsőkarbon.” (1971, p. 704.). Sajnálatos, hogy ezt a csupán hasonlósági alapon történt megállapításomat egyesek: Majoros Gy. (1971), Balogh K. et Barabás A. (1972), Mihály S. (1973), MonostoriM. (1974, 1976) pontos besorolásként értékelték. Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 173 Az elmúlt években Mihály S. lehetővé tette, hogy a FÖLDVÁRi-féle szabad- battyáni érckutató-akna vékony csiszolatait tüzetesen átnézzem. A részletes mikropaleontológiai vizsgálat eredményes volt. Igen gazdag mikroflóra- és fau- naegyüttes vált ismertté. Mikrof tórájának zömét a kék és zöld algák (Cyanophi- ták, Dasycladaceák) képezik. Ezek közül a Girvanella ducii Wethered, Girva- nella wetheredi Chapman fajokat, továbbá a Conicopora inflata (Koninck), Conicopora mortalensis Mámét, Conicopora minuta Veyer fajokat, valamint a Dvinella sp.-t, Antracoporella- féléket és Tubiphytes sp.-t ismertem fel, melyek jelenléte szintén az alsókarbont bizonyítja (XII— XIII. tábla). Ezek értékelése lehetővé teszi a pontosabb rétegtani besorolást és korrelálást a távolabbi terüle- tekkel (I. táblázat), ugyanakkor a revideált makrofaunával együtt kiegészítik, komplexebbé teszik a képződmény eddig megismert földtani és őslénytani ered- ményeit. A vizsgálat során igen gazdag és változatos Foraminifera-együttest határoz- tam meg (I— XIII. tábla), mely merőben eltér a devon és perm együttesektől. Leginkább a Conil, R. et Lys, M. (1964) által ismertetett dinantikum (locus typicus) mikrofaunájához hasonlítható és az általuk felállított rétegtani felfo- gással nagyjából egyeztethető. Ügy tűnik, hogy a Tn^-es zónától aVj.j és E1 zónáig a vezető jelleggel bíró fajok nálunk is megvannak. Nagyon érdekes, hogy az aránylag kisvastagságú bitumenes mészkőösszle- tünkben koncentráltan megvan az a mikroflóra-mikrofauna- sőt makrofauna együttes, és azon belül azok a fajok, amelyekkel nyugaton és keleten egyaránt, a tetemes vastagságú alsókarbonon belül, a finomrétegtani taglalást elvégezhet- ték, s amit a felsorolt bőséges irodalmi adatok igazolnak. Mint már említettem, Conil, R. et Lys, M. (1964) a Belga-Francia medencében az alsókarbonra, a dinantikum locus typicus-on, 16 foraminiferás zónát állítottak fel. Később Mámét, B. L. (1968) az albertai Ethering-formációban a felső viséitől az alsónamuriig 6 foraminiferás zónát különített el, és ezeket az eurázsiai, ha- sonló faunaegyüttesekkel vetette össze, melyek összfaunaképe szintén közel áll a szabadbattyáni együttesünkhöz. Ugyanekkor Mámét, B. L. et Mason, D. (1968), British Columbia nagyvas- tagságú Connor Lakes sorozatának alsókarbon foraminiferás zónázását is elvé- gezték a középsőtournaisitől a namuri emeletig. Az 5 különböző litofácies komplexusban az egyes alemeleteket 13 biotársulás reprezentálja, különböző foraminiferás (mint a 7 — 17. jelzésű) biozónákkal. Armstrong, A. K. et Mámét, B. L. (1975) Eszak-Alaszka, Brook Rangé sorozatában 2 szelvényen keresztül a Lisburnei (alsóviséi-namuri-westfaliai) és az Endicot sorozatot (viséi-merame- cian) korrelálták a Kordillerák azonos korú képződményeivel és a 11 mikrofau- nás zónával megpróbálták azokat az európai, ázsiai és az afrikai standar- dokhoz kapcsolni. Ezeknek foraminiferás együttesei ugyancsak hasonlóak és közel állnak a szabadbattyáni társulásunkhoz. Mámét, B. L. és társai (Í952, 1966, 1968, 1973, 1975) úgyszintén jó összefog- lalását adták az afrikai és az amerikai nagyvastagságú karbon tábla mikro- biosztratigráf iájának, amellyel szintén nagy a faunaegyezésünk. Távol-Keletről ugyanilyen fauna hasonlóságot vélek felismerni a Hasé, A. et Yokoyama, M. (1975) által a japán Hina mészkő Akayama prefektúrából közölt alsókarbon foraminiferás társulásaival, elsősorban az endothyrás-eostaffellás-millerellás zó- nákkal. A felsorolt távoli területek után vizsgálati anyagomat, a meghatározott fau- natársaságot, az egyes vezető jellegű fajokat összevetettem még a nyugat- 174 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet európai, az angliai (Windsor, Chester, Bristol, Yorkshire) D^, D-, P^, P2- (Cummings, R., 1958, 1961) zónákkal. Ezek a németországi 11^, IIIa, III^, IIL, zónáknak (Smith et al. 1931) és úgyszintén a már említett Belga — Francia Dinantikum: Tn2-, Tn3-, Vx-, V2-, V3-, Érel jelölt zónáknak felelnek meg, ame- lyek analógok az É-amerikai Connor Lakes formáció 7-, 8-, 9-, 10-, 11-, 12-, 13-, 14-, lő-, 16-és 17- zónáival, valamint az Etherington formáció 15-, 16-, 17-, 19- zónáival. Mindezek tovább korrelálhatok a K-eurázsiai, az Orosz tábla (Reit- lingek, E. A. 1960, Litina, O. A. 1948, 1960), a Moszkvai-medence (Ganelina, R. A. 1956, Shlykova, T. I. 1951), a Volga — Ural-környéki, a Kuznyecki- medence (Lebedeva, N. S. 1954), a Kazahsztáni-, a Baskiri-medence (Grozdi- lova. L. P. et Lebedeva, N. S. 1954) a tournai és a namuri emeletek biozónái- val, sőt É-Afrikában a Colotnb- Bechar- i (Mámét, B. L. 1966) együttesekkel is párhuzamosíthatók. Litológiai alapon közelebbi kapcsolatot tételezhetünk fel az ausztriai nötschi alsókarbon felé is, bár annak mikrofauna társaságát még nem ismerjük. A szabadbattyáni kutatótáróból a részletes vizsgálat során összesen 85 Fora- minifera taxon volt értékelhető. Nagyon sok forma a rosszul orientált metszetek miatt csak nemzetségre volt meghatározható. Mindezek együttesen 10 családba és 30 nemzetségbe tartoznak. A Foraminifera társulás egy része a hosszú táj- oltok miatt finomszintezésre alkalmatlan. A fajok többsége a karbonon végig- húzódik. Akad viszont néhány olyan nemzetség és faj, amelynek elterjedése ki- zárólag az alsókarbonra korlátozódik. Ezek közül egyeseké a tournai végére, vagy leginkább a viséi emeletre, esetleg a namuri alsó részére tehető. Mindezek határozottan kor- és zónajelző értékkel bírnak. Ilyenek a Millerella Paramille- rella-, Howchinia-, Janischewskina-, Gribrospira-, Archaediscus-, Brunsia-, Endothyranopsis- , Loeblichia- félék, melyek anyagunkban néhány fajjal, kisebb vagy nagyobb egyedszámmal képviseltek és jellemzők. Legjelentősebb az erősen differenciált Endothyridae család, melynek több nemzetsége fordul elő nálunk, mint a Loeblichia, Qnasiendothyra, Cribrospira, Paraplectogyra, Endothyranopsis, Endothyra, Bradyina, Janischewskina stb. A külföldi tapasztalatok alapján ezek akméja főleg a viséi emeletre korlátozó- dik. A viséi vége felé egyed- és fajszámuk csökken. Helyettük már inkább az Archaediscidae család különböző nemzetségei (Archaediscus-, Brunsia- félék) uralkodnak és váltják egymást, melyek szintén zónajelző értékkel bírhatnak. Mámét, B. L. (1968) szerint az Archaediscusok nagyranőtt alakjai pl. az Archae- discus gigas Angliában, Afrikában az Ex zónát, vagy Albertában az Archaediscus karreri a 16. zónát jelzik. Ez a híj nálunk is előfordul, valószínűleg szintén a viséi emelet tetejét (V3), vagy a namuri alját (Ex) jelzi. Csiszolatainkban igen nagy jelentősége van még az Ozawainellidae családnak, főleg a Millerella-, Paramille- rella nemzetségeknek (Loeblich, A. R. et Tappan, H. rendszere szerint — ame- lyet követek — , Paramillerella syn . = Eostaffella = Mediocris). Anyagunkban mindkettő több fajjal, elég nagy egyedszámmal képviselt. Mellettük ugyan- csak jelentősek még a T etrataxidae- , a Palaeotextulariidae- és a Parathuram- minidae család képviselői, a Tuberitina-, az Archaesphaera- , Bisphaera- és Parathurammina nemzetségek különböző fajai. Ezeken kívül említésre méltóak a Biseriminidae- , aTournayellidae- és a La- siodiscidae család tagjai: a Globivalvulina- , T ournayella- , Forschia-, Loeblichia-, Howchinia- félék is, melyek szintén rétegtani értékkel bírnak. A Howchinia nem- zetség fajai csak a viséi emelet végéig mennek föl. A Globivalvulina nemzetség megjelenése viszont már a namuri emeletre utalhat, így a Globivalvulina bulloi- Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon F őraminiferái 175 des Amerikában és Afrikában egyaránt a 16 — 18 zónát jelzi. A Loeblichia ammo- noides ugyancsak mindenütt a namuri bázisán jelenik meg. Az összehasonlító adatok alapján, a meghatározott fajokból és az összesített faunalistából (I— XIII. tábla) kitűnik, hogy a szabadbattyáni bitumenes mészkő biztosan az alsókarbonba tartozó képződmény. Mikro- és makró- fauna társulása, de még a mikroflórája alapján is valószínű, hogy a dinantiku- mot, esetleg már a tournai alemelet felső részét is, de méginkább a teljes viséi alemeletet képviseli, és lehetséges, hogy még a namuri emelet alsó részét is magában foglalja. Sajnos, teljes összefüggésében nem állt módomban megvizsgálni a bitumenes mészkőfáciest (9. és 10. fúrást Monostori M. vizsgálta 1976-ban). Mivel a fedő és fekvő viszonyokat nem ismerem pontosan, sőt a vizsgált vékonycsiszolatok (78 db; C. 384— C. 462 jelöléssel) szelvény szerinti besorolása sem biztos, ezért a képződmény közelebbi finomrétegtani tagolódását és az egyes biozónák pontos sorrendjét, a jól felismert és szintezésre alkalmas vezető jellegű fajok ellenére sem lehetett elvégezni. így azt tartottam reálisnak, hogy a bitumenes mészkő korát a fenti határok között adom meg és a vizsgált mintákat Foraminifera együttesekkel jellemzem. Ezek szerint a szabadbattyáni alsókarbon mészkőösszlet az analógiák alapján a millerellás-paramillerellás-tetrataxisos-endothyranopsisos-endothyrás-liowchini- ás-janisehewskinás-archaediscusos-brunsiás együttesekkel jellemezhető . Mihály S. (1973) közlése alapján a Szabadbattyán 9. sz. és 10. sz. fúrásokban (mint az érckutató aknában is) a bitumenes mészkőösszletben a faunás réteg mindössze 20 — 22 m vastag, amely különböző közbetelepülésekkel (kvarcho- mokkővel, agyagpalával, aleuritos mészkővel, szürke aleurittal) váltakozik. Az irodalmi adatokhoz mérten, ahol többszáz, sőt ezer méteres vastagságokkal számolnak, itt nálunk feltűnő ez a kisvastagságú faunás összlet ,, kondenzált”, kor- és zónajelző értékekkel bíró foraminiferás társulásával. A kondenzált Fora- minifera együttesünkre igen nehéz magyarázatot találni. Keletkezését elsősor- ban mélyebb vízi, igen lassú üledékképződéssel magyarázhatnánk. Ennek a fel- tevésnek azonban ellentmondanak a inikroflórában és faunában jelenlevő ele- mek. Mikroflóra- és mikrofauna társulás alapján inkább az állapítható meg, hogy a bitumenes, karbonátos litofácies helyi jellegű sekélyvízi, gyenge vízmoz- gású, elég lassú üledékképződéssel jött létre, ahol határozottan bizonyos cikli- kus periódusok mutatkoznak az üledékképződésben. így az egyik-másik erősen archaesphaerás-bisphaerás-tuberitinás- és mészalgás, (girvanellás) metszetek alapján még a partmenti, esetleg még a lagunáris üledékképződés is feltételez- hető. Ezek alapján is rövid ciklikus periódusok állapíthatók meg, az erősen bitu- menes karbonátos üledékképződésben. Feltehetően a sok tengeri növénymarad- ványt tartalmazó kőzet magas bitumentartalma az elhalás utáni gyors bomlás- termékektől származik. Alsókarbon Foraminiferák a szabadbattyáni érckutató akna 43 m szintjéről Foraminifera fajok: ■ csiszolat száma: Glomospira cf. exigia Conil et Lys C.423 Glomospira cf. ilimica Malakhova C.392 Glomospira cf. ovális Malakhova C.392 Glomospira cf. serenae Malakhova C.440 176 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Glomospira sp . C.423 Tolypammina sp. C.416 Ammovertella sp. C.406 Parathurammina cf. suleimanovi Lipina C.414 P arat húr ammina sp. C.395 Archaesphaera sp. C.414 Pachysphaera dervillei Conil et Lys C.414 Pachysphaera polydermoides Conil et Lys C.414 Badiosphaera cf. panderosa Reitlinger C.395 Diplosphaerina inaequalis (Derville) C.391 Diplosphaerina mostophora (Derville) C.395 Diplosphaerina sphaerica (Derville) C.386 Polysphaerinella bulla (Conil et Lys) C.414 Caligella sp. C.438 Earlandia cf. elegáns Rauzer-Chernousova C.395 Tuberitina reitlingeri Maclay C.442 Tuberitina cf. reitlingeri Maclay C.395 Tuberitina sp. C.392 Palaeotextularia lipinae Conil et Lys C.416 Palaeotextularia cf. occidentalis Morosova C.432 Palaeotextularia sp . C . 4 5 7 Glimacammina major Morosova C.457 Climacammina cf. maximum Lee C.398 Glimacammina sp . C.402 Tetrataxis conica (Eheenbero) C.425 Tetrataxis plana Morosova C.398 Globiválvulina bulloides Brady C.440 Glóbiválvulina parva Chernousova C.395 Globiválvulina sp. C.422 Loeblichia sp. C.394 Endotliyra bradyi Zeller C.385 Endothyra irregularis Zeller C.457 Endotliyra mirabilis Lipina C.438 Endothyra similis Rauzer-Chernousova et Reitlinger C.418 Endothyra cf. similis Rauzer-Chernousova et Reitlinger C.418 Endothyra sp. C.438 Endothyranella armstrongi Plummer C.4 10 Endothyranella mineralis (Lipina) C.410 Endothyranella sp. C. Paraplectogyra sp. C.404 Qua-siendothyra sp . C . 40 2 Cribrospira sp. C.447 Endothyranopsis crassus (Brady) C.418 Endothyranopsis pseudoglobosus Reitlinger C.409 Endothyranopsis cf. spiroides (Zeller) C.414 Endothyranopsis symetrica (Zeller) C.384 Endothyranopsis sp. C.394 Bradyina magna Roth et Skinner C.384 Bradyina cf. major Morosova C.386 Bradyina rotula (Eichwald) C.455 Gly phostomella sp. C.425 J anischewskina cf. orbiculata (Ganelina) C.438 J anischewskina tipica Mikhajlov C.385 J anischewskina sp . C.410 Archaediscus cyrtus Conil et Lys C.390 Archaediscus cf. cyrtus Conil et Lys C.389 Archaediscus gigas Rauzer-Chernousova C.384 Archaediscus cf. gigas Rauzer-Chernousova C.389 Archaediscus karreri Brady C.409 Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova C.403 Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova var. ampla Conil et Lys C.384 Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova var. ovata Conil et Lys C.409 Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova var. radiata Conil et Lys C.384 Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 177 Archaediscus moelleri Rauzer-Chernousova C.409 Archaediscus teres Conil et Lys C.404 Brunsia cf. incertus (Grozdilova et Lebedeva) C.455 Brunsia irregularis (Moeller) C.396 Brunsia spirilinoides (Glebovskaia et Lebedeva) C.419 Howchinia cf. bradyina (Howchin) C.425 Howchinia gibba (Moeller) C.440 Millerella cf. chesterensis Cooper C.418 Millerella cooperi Zeller C.446 Millerella gigantea Kanmera C.406 M illerella cf. gigantea Kanmer a C . 4 3 8 Millerella cf. marblensis Thompson C.426 Millerella pressa Thompson C.400 Millerella tortula Zeller C.402 Millerella sp. C.407 Paramillerella advena (Thompson) C.384 Paramillerella cf. advena (Thompson) C.384 Paramillerella cf. breviscula (Ganelina) C.405 Paramillerella cf. circuli (Thompson) C.446 Paramillerella mediocris (Vissarionova) C.406 Paramillerella cf. paraprotovae (Rauzer-Chernousova) C.447 Paramillerella parastruvei Rauzer-Chernousova C.454 Paramillerella cf. parastruvei Rauzer-Chernousova C.405 Paramillerella sp . C . 40 8 Egyéb szerves maradványok: Dvinella cf. comata Chvorova C.385 Dvinella sp. C.385 Tubiphytes sp. C.440 Girvanella ducii Wethered C.385 Girvanella wetheredi Chapman C.385 Conicopora inflata (Koninck) C.389 Gonicopora minuta Veyer C.389 Conicopora mortalensis Mámét C.455 Antracoporella sp. C.385 Hexaphyllia mirabilis (Duncan) C.422 Csiga metszet C.400 Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. l/a. P arat húr ammina cf. suleimanovi Lipina. C-414. 70 X 1/b. Parathur ammina sp. C-395. 70 x 1/c. Parathurammina sp. C-414. 70 X 2. Archaesphaera sp. C-414. 70 X 3. Archaesphaera sp. C-395. 70x 4. Radiosphaera cf. panderosa Reitlinger. C-395. 70 X 5. Pachysphaera dervillei Conil et Lys. C-414. 70 X 6. Pachysphaera polydermoides Conil et Lys. C-414. 70 x 6/a. Earlandia cf. elegáns Rauzer-Chernousova. C-395. 70 x 7. Polysphaerinella bulla (Conil et Lys). C-414. 70 x 8. Diplosphaerina sphaerica (Derville). C-386. 70 X 9. Diplosphaerina inaequalis (Derville). C-391. 98 x 10. Diplosphaerina mostophora (Derville). C-395. 70 x 11. Diplosphaerina mostophora (Derville). C-395. 70 x 12. Tuberitina reitlingeri Maclay. C-442. 98 X 13. Tuberitina reitlingeri Maclay, Glomospira sp. C-431. 70 X 14. Tuberitina sp. C-392. 98 x 178 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 15. Tuberitina sp. C-395. 70 X 16. Tuberitina cf. reitlingeri Maclay, Glomospira sp. C-395. 70 X 17. Ammovertella sp. C-406. 98 x 18. Tolypamrnina sp. C-406. 98 x 19. Tolypamrnina sp. C-445. 70 X 20. Tolypammina sp. C-455. 70 X 21. Tolypammina sp. C-416. 70 X 22. Caligella sp. C-438. 70 X 23. Glomospira cf. serenae Malakhova. C-440. 70 x 24. Glomospira cf. ilimica Malakhova. C-392. 70 x 25. Glomospira cf. ovális Malakhova. C-392. 70 x 26. ? Endothyranélla armstrongi Plummer. C-410. 70 X 27. Glomospira sp. C-423. 70 X II. tábla — Plate II. 1. Glomospira cf. exigia Conil et Lys. C-423. 70 X 2. ?Loeblicliia sp. C-394. 98 X 3. Climacammina cf. maximum Lee. C-398. 98 X 4. Palaeotextularia sp. C-397. 70 X 5. Climacammina major Morosova. C-457. 70 6. Climacammina major Morosova. C-457. 70 X 7. Climacammina sp. C-402. 70 X 8. Climacammina sp. C-402. 98 X 9. Palaeotextularia sp. C-457. 70 X 10. Palaeotextularia sp. C-422. 70 x 11. Palaeotextularia cf. occidentalis Morosova. C-432. 70 X 12. Palaeotextularia sp. C-432. 40 x 13. Palaeotextularia lipinae Conil et Lys. C-416. 70 x 14. Palaeotextularia sp. C-432. 98 X III. tábla — Plate III. 1. Tetrataxis plana Morosova. C-398. 70 x 2. Howchinia cf. bradyina (Howchin). C-425. 70 x 3. Tetrataxis conica (Ehrenberg). C-425. 70 X 4. Howchinia gibba (Moeller). C-440. 70 X 5. Globivalvulina bulloides Brady. C-440. 70 X 6. Glyphostomella sp. C-425. 70 X 7. Globivalvulina bulloides Brady. C-440. 70 x 8. Globivalvulina parva Tchernyseva. C-440. 98 X 9. Globivalvulina parva Tchernyseva. C-395. 98 x 10. Endothyranélla sp. C-ooo. 70 X 11. Globivalvulina sp. C-422. 70 X 12. Globivalvulina bulloides Brady. C-396. 70 x IV. tábla — Plate IV. 1. Endothyranélla mineralis (Lipina). C-410. 40 X 2. Cribrospira sp. C-447. 40 X 3. Cribrospira sp. C-396. 40 X 4. Cribrospira sp. C-447. 70 X 5. J anischewskina sp. C-410. 70 X 6. J anischewskina tipica Mikhajlov. C-385. 40 x 7. J anischewskina tipica Mikhajlov. C-385. 40 x V. tábla — Plate V. 1. J anischewskina cf. orbiculata (Ganelina). C-438. 70 X 2. Bradyina cf. major Morosova. C-386. 70 X 3. Bradyina rotula (Eichwald). C-455. 40 X Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 179 4. Bradyina rotula (Eickvvald). C-436. 70 X 5. Bradyina magna Roth et Skinner. C-384. 70 X 6. Bradyina cf. major Morosova. C-433. 40 X VI. tábla — Plate VI. 1. Archaediscus gigas Rauzer-Chernousova. C-384. 98 x 2. Archaediscus gigas Rauzer-Chernousova. C-384. 98 X 3. Archaediscus cf. gigas Rauzer-Chernousova. C-389. 70 x 4. Archaediscus cyrtus Conil et L ys. C-390. 98 X 5. Archaediscus cf. cyrtus Conil et Lys. C-389. 98 X 6. Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova var. ovata Conil et Lys. C-409. 98 x 7. Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova var. ampla Conil et Lys. C-384. 98 x 8. Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova var. radiata Conil et Lys. C-384 98 x 9. Archaediscus krestovnikovi Rauzer-Chernousova. C-403. 98 x 10. Archaediscus karreri Brady. C-389. 98 X 11-. Archaediscus karreri Brady. C-409. 98 x 12. Archaediscus moelleri Rauzer-Chernousova. C-409. 98 x 13. Archaediscus moelleri Rauzer-Chernousova. C-384. 70 x 14. Archaediscus teres Conil et Lys. C-404. 98 x 15. Brunsia spirilinoides (Glebovskaia et Grozdilova). C-396. 98 x 16. Brunsia spirilinoides (Glebovskaia et Grozdilova). C-433. 70 x 17. Brunsia spirilinoides (Glebovskaia et Grozdilova). C-419. 98 x 18. Brunsia cf. incertus (Grozdilova et Lebedeva). C-455. 70 x 19. Brunsia irregularis (Moeller). C-396. 70 X VII. tábla — Plate VII. 1. Endotliyra mirabilis Lipina. C-438. 70 x l/a. Endotliyra sp. C-438. 70 X 2. Endotliyra sp. C-398. 70 X 3. Endotliyra sp. C-432. 70 X 4. Endotliyra sp. C-418. 70 X 5. Endotliyra irregularis Zeller. C-457. 70 X 6. Endotliyra irregularis Zeller. C-396. 70 X 7. Endotliyra bradyi Zeller. C-385. 70 X 8. Endotliyra irregularis Zeller. C-457. 70 X 9. Endotliyra cf. similis Rauzer-Chernousova et Reitlinger. C-418. 70 x 10. Endotliyra similis Rauzer-Chernousova et Reitlinger. C-418. 70 x 11. Endotliyra sp. C-456. 70 X 12. Quasiendothyra sp. C-458. 70 X 13. Paraplectogyra sp. C-404. 70 X 14. Paraplectogyra sp. C-404. 70 X 15. Quasiendothyra sp. C-402. 70 X VIII. tábla — Plate VIII. 1. Endothyranopsis crassus (Brady), Endotliyra sp. C-418. 70 X 2. Endothyranopsis crassus (Brady). C-451. 70 x 2/a. Endothyranopsis crassus (Brady). C-432. 70 X 3. Endothyranopsis pseudoglobosus Reitlinger. C-409. 98 x 4. Endothyranopsis symetrica (Zeller). C-384. 70 x 5. Endothyranopsis symetrica (Zeller). C-458. 40 x 6. Endothyranopsis cf. spiroides (Zeller). C-414. 70 X 7. Endothyranopsis sp. C-394. 70 X 8. Millerella tortula Zeller. C-422. 40 x 9. Millerella tortula Zeller. C-426. 40 x 10. Millerella cf. cliesterensis Cooper. C-418. 70 x 11. Paramillerella advena (Thompson). C-384. 70 x 180 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Az alsókarbon finomrétegtani beosztásának Kor Emelet Belga-medence locus tipicus Anglia Yorkshire, Cumberland Németország Orosz-tábla Belso-Ázsia Japán Hasé, a. — Yokoyama, m. 1975 — '5 -X o "2 a| •5 ' Foraminifera zónák CONTL, R. et LYS, M. et al. 1964 Ammonites zónák Foramini- fera zónák Emelet Ammonites zónák Foraminifera zónák vegyes zónák yegyes zónák Loeblichia Globivalvulinella g Arcliaedis- bulloides cus Ex V alvulineUa 3 5 E bashkiricus Archaediscus cö E baschkiricus fc 1 e2 B, Archaediscus E, ( Brunsia) incertus E, Archaediscus chemoussovensis V3C Hoirchinia P 2a — c Pseudoen- Go tli Uly Loeblichia Eostaffella AsUroarchaedis- dcthyra Gofh paraammonoides cus Archaediscus 2 V3C Archaediscus ex p ’C £ g V3b Neoarchaediscus P,a karreri 3 Hifi gr. karreri Millerella Rugosoarchaedis- Fia Endothyra- .3 43 Goa« Archaediscus § £ 1 cus nopsis Poa3 V3b (Brunsia) kres- < tovnikom H ouchinia u2 Hoirchinia Illa Vsa Howchinia Pl J anischewskina ö 1 *3 S V2a Permodiscus Xí > © -T3 e Archaediscus Pe£ Hí Vxb Permodiscus Endothyra - r Sja Endothyranopsis nopsis Pf* E Endothyra Q s & Vlb Paraarchaediscus Sj Parastaffella £ ‘5 c2 Pey Ily Via Pseudoendothyra 1 5: V,a Eoparastaffella Eostaffella Dainella Mediocris 3 é .2 T „aTelrataxis Pe/J Mediocris i Palidiversa Spirifera js *c 1 Tna Chernyschwella s Ga I 3 § glomiformis H e § *§ , I-Sf Quasiendothyra Ga0 § ^ ö ~ © ^5 ^ ?3 Tnl kobeitusana P"aa 12. Paramillerella cf. advena (Thompson). C-384. 70 x 13. Millerella cooperi Zeller. C-446. 70 x IX. tábla — Plate IX. 1. Millerella gigantea Kamera. C-446. 70 x 2. Millerella cf. gigantea Kamera. C-438. 70 x 3. Millerella gigantea Kamera. C-406. 40 X 4. Millerella pressa Thompson. C-408. 70 x 5. Millerella pressa Thompson. C-400. 70 x 6. Millerella cf. marblensis Thompson. C-426. 70 x 7. Millerella cf. marblensis Thompson. C-418. 70 x 8. Millerella sp. C-405. 70 X 9. Millerella sp. C-407. 70 X 10. Millerella tortula Zeller. C-402. 98 x 11. Paramillerella mcdiocris (Vissarionova). C-402. 70 X Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 181 összehasonlító táblázata Amerika , A. K. - Mámét, B. L. 1975 II e 18 18 17 17 17 e 16 16 16 s 1971> 1952. Brachio- Korallok podák Mihály S. 1973. Korallok SlDÓ M. 1977. Foraminiferás társulások C y . s I -Cl c £ « 5 2! o* 15 15 15 14 14 14 13 i 13 13 12 11 10 12 12 ii 10 .fs 1 | .§ 'ö Sj e2 Ui §5 ■g « £ o ■o 5 g e 5 e % e sül ni ^ ? k a-5 * =a I 3 Hl öté s.t? Vx ?? 12. Millerella tortida Zeller. C-406. 98 x 13. Millerella tortula Zeller. C-406. 98 X 14. Paramillerella cf. breviscula (Ganelina). C-405. 98 x 15. Paramillerella mediocris (Vissarionova) . C-400. 98 X X. tábla — Plate X. 1- Paramillerella cf. paraprotovae (Rauzer-Chernousova). C-447. 70 x 2. Paramillerella cf. parastruvei Rauzer-Chernousova. C-405. 70 x 3. Paramillerella cf. advena (Thompson). C-424. 70 x 4. Paramillerella advena (Thompson). C-409. 70 x 5. Paramillerella parastruvei Rauzer-Chernousova. C-454. 70 x 6. Paramillerella cf. circuli (Thompson). C-393. 70 x 7. Paramillerella cf. circuli (Thompson). C-446. 70 x 8. Paramillerella cf. advena (Thompson). C-432. 70 x 9. Paramillerella parastruvei Rauzer-Chernousova. C-402. 70 x 182 Földtani Közlöny 108, kötet, 2. füzet 10. Pararnillerella advena (Thompson). C-405. 70 X 11. ? Pararnillerella sp. C-389. 70 x 12. ? Pararnillerella sp. C-408. 40 x XI. tábla — Plate XI. 1. Conicopora inflata (Koninck). C-389. 70 X 2. Conicopora mortalensis Mámét. C-455. 70 X 3. Conicopora minuta Veyer. C-389. 70 X 4. ? Antracoporella sp. C-485. 40 x 5. Antracoporella sp. C-385. 70 X 6. Antracoporella sp. C-436. 40 X 7. Tubiphytes sp. C-440. 28 X 8. Antracoporella sp. C-430. 70 X 9. Girvanella ducii Wetheked. C-385. 70 x XII. tábla — Plate XII. 1. Girvanella wetheredi Chapman. C-385. 70 X 2. Hexaphyllia mirabilis (Duncan). C-385. 70 X 3. Hexaphyllia mirabilis (Duncan). C-422. 40 x 4. Girvanella ducii VVethered. C-385. 70 X 5. Csiga metszet . C-400. 70 X 6. Csiga metszet. C-396. 28 X XIII. tábla — Plate XIII. 1. Girvanella wetheredi Chapman, Dvinella sp., ?Dvinella cf. comata Chvorova, Archae- sphaera sp., Glomospira sp. C-385. 70 X 2. Girvanella wetheredi Chapman, Hexaphyllia mirabilis (Duncan) C-406. 70 x 3. Antracoporella sp. C-452. 70 X 4. Antracoporella sp. C-455. 70 X Irodalom — References A LEXANDROVicz, S. W.— Mámét, B. L. (1973): Mirrofaciés du Carbonifére Inférieur du Döme de Debnik (Pologne méridionale). Revista Espanola de Micropaleontologia, Vol. 5, no. 3, 447—466.. p Armstrong, A. K. (1958): Meramecian (Mississippian) Éndothyrid fauna írom the Arroyo Penasco formation, northern and Central New Mexico. Journal of Paleontology, Vol. 32, no. 5, 970—976. p. Armstrong, A. K. — Mámét, B. L. (1975): Carboniferous biostratigraphy, northeastern Brooks Bange, arctic Alaska. U. S. Geological Survey, Professional Paper 884, 1 — 29. p. Armstrong, A. K.— Mámét, B. L. — Dutro, J. T. (1970): Foraminiferal zonation and carbonate facies of the Mississip- pian and Pennsylvanián Lisburne Group, Central and eastern Brooks Rangé, Alaska. Bulletin of the American Asso- ciation of Petroleum Geologists. Vol. 54, no. 5, 687—698. p. Balogh, K. — Barabás A. (1972): The Carboniferous and Permian of Hungary. Acta Mineralogica et Petrographica, Tóm. 20, Fasc. 2, 191—207. p. Barabás-Stuhl A. (1971): A Polgárdi-2. sz. fúrás palynológiai vizsgálatának eredményei. Őslénytani Viták, Fasc. 18, 21—50. p. Brady, H. (1876): A monograph of Carboniferous and Permian Foraminifera (the genus Fusulina excepted). The Pa- laeontographical Society, 1—166. p. Chanton, N. (1963): Étude de la mierofaune du Viséen et du Moscovien de différents bassins sahariens. Bulletin de la Société Géologique de Francé, 7 Sér.. Tóm. 5, no. 3, 383 — 392. p. Conil, R. — Lys, M. (1964): Matériaux pour l’étude micropaléontologique du Dinantien de la Belgique et de la Francé (Avesnois). Mémoires de l’Institut Géologique de l’Université de Louvain, Tóm. 23, 1 —296. p. Conkin, J. E.— Ciesielski, P. F. (1973): Low'er Mississippian (Kinderhookian) arenaceous Foraminifera from the Maury Formation at Gipsy, Limestone County, Alabama. Geological Survey of Alabama, Bulletin 103, 1 — 55. p. Cümmings, R. (1958): The faunal analysis and stratigraphic application of Upper Paleozoic smaller Foraminifera. Micro- paleontology, Vol. 4, no. 1, 1—24. p. CüMMTNGS, R. (1961): The foraminiferal zones of the Archerbeck borehole. Bulletin of the Geological Society of Great Britain, no. 18. 107 — 128. p. ✓ Dain, L. G.— Grozdilova, L. P. (1953): Fossil Foraminifera of the U. S. S. R., Tournayellidae and Archaediscidae. Trudü VNIGRI, n. ser., no. 74, 1-115. p. Detre Cs. (1970): A Kansuella transdanubica Földvári revíziója. Őslénytani Viták, Fasc. 16, 51—55. p. Detre Cs. (1971): A szabadbattyáni karbon Brachiopoda-leletek. Őslénytani Viták, Fasc. 18, 77—88. p. Földvári A. (1952): A szabadbattyáni ólomérc- és kövületes karbonelőfordulás. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 5. k., 3. sz., 25 — 53. p. Földvári, A. (1952): Lead ores and fossiliferous Dinantian (Lower Carboniferous) at Szabadbattyán. Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae, Tóm. 1, Fasc. 1, 11 — 36. p. Ganelina, R. A. (1956): Foraminifera from the Viséan deposits of the northwestern part of the Moscow Basin. Trudü VNIGRI, n. ser., no. 98, Mlcrofauna of the S. S. S. R., Vol. 8 ,61 — 184. p. Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 183 Grozdilova, L. P. — Lebedeva, N. S. (1954): Foraminifera from the Lower Carboniferous and from the Bashkirian strata of the Middle Carboniferous of the olva-Vishera region. Trudü VNIGRI, n. ser., no. 81, Microfauna of the S. S. S. R. Vol. 7, 4-236. p. Hasé, A.— Yokoyama, M. (1975): Geological age and structure of the Hina Limestone, Okoyama Prefecture, Southwest Japan. Journal of Science of the Hiroshima University, Ser. C (Geology and Mineralogy), Vol. 7, no. 3, 107 — 182. p. Herak, M. — Kochansky, V. (1963): Bükk-hegységi újpaleozóos mészalgák. Geologica Hungarica, Ser. Palaeontologica, Fasc. 28, 45 — 77. p. Kiss J. (1951): Szabadbattyáni Szárhegy földtani és ércgenetikai adatai. Földtani Közlöny, 81. évf., 7—9. sz., 264—274. P- Kolosváry G. (1951): Magyarország permo-karbon koralljai. Földtani Közlöny, 81. évf., 1 — 3. sz.. 4 — 56. p.; 4—6. sz., 171-185. p. Kolosváry G. (1951): Szabadbattyáni alsó karbon korallok. Földtani Közlöny. 81. évf., 7—9. sz., 275—283. p. Lebedeva, N. S. (1954): Lower Carbonift :nus Foraminifera of the Kuznetsk Basin. Trudü VNIGRI, n. ser., no. 81, Microfauna of the S. S. S. R., Vol. 7, 237—295. p. Lee, J. S. (1937) Foraminifera from the Donetz Basin and their stratigraphical significance. Bulletin of the Geological Society of China, Vol. 16. 57—107. p. I.IPIN'A, O. A. (1948): Foraminifera of the Chernyshin series of the Tournaisien stage of the submoscovien region. Trudü Insztituta Geologicseszkih Nauk. Vol. 62, 251—259. p. Lipina, O. A. (1960): Tournaisien Foraminifera of the Russian Platform and the Urals. International Geological Con- gress, 21st Session, Reports of the Soviet Geologists, 48—55. p. Lipina, 0. A. (1965): Systematique des Tournayellidae. Trudü Insztituta Geologicseszkih Nauk, Vol. 130, 1 — 114. p. LOEBLICH, A. R.— Tappan, H. (1964): Sarcodina, chiefly „Thecamoebians” and Foraminiferida. Vol. 1—2. New York — Lawrence, The Geological Society of America- The University of Kansas Press. 900 p. (Treatise on invertebrate pa- leontology, Part C, Protista 2.) Lys, M. (1964): La microfaune dans ses applications á la stratigraphie du Carbonifére. Cinquiéme Congrés International de Stratigraphie et de Géologie du Carbonifére. Paris: 9 — 12. septembre 1963. Compte Rendű. 189—202. p. Malakhova, N. P. (1956): Foraminifera of the Upper Tournaisian of the Middle and Northern Urals. Trudü Akademii Nauk S. S. S. R., Vol. 25, 72-155. p. Mámét, B. L. (1962): Remarques sur la microfaune des Foraminiféres du Dinantien. Bullatin de la Société Belge de Géologie, Tóm. 70, Fasc. 2, 166 — 173. p. Majiet, B. L. (1968): Foraminifera, Etherington Formation (Carboniferous), Alberta, Canada. Bulletin of Canadian Petroleum Geology, Vol. 16, no. 2, 167—179. p. Majiet, B. L. (1973): Microfacies Viséens du Bouionnais (Nord, Francé). Revue de Micropaléontologie, Vol. 16, no. 2, 101-124. p. Majiet, B. L. (1975): Carboniferous Foraminifera and Algáé of the Amsden Formation (Mississippian and Pennsylva- nián) of Wyoming. U. S. Geological Survey, Professional Paper 848-B, 1 —23. p. Majiet, B. L.— Choubert, G. — Hottingf.r. L. (1966): Notes sur le Carbonifére de Lebel Guarkziz. Étude du passage du Viséen au Namurien d’aprés les Foraminiféres. Notes et Mémoires du Service Géologique, no. 198, Notes du Service Géologique du Maroc, Tóm. 27, 6—28. p. Majiet. B. L. — Mason. I). (1968): Foraminiferal zonation of the Lower Carboniferous Connor Lakes Section, British Columbia. Bulletin of Canadian Petroleum Geology, Vol. 16, no. 2, 147—166. p. Majiet, B. L. — Skipp. B. A. (1970): Preliminary foraminiferal correlations of early Carboniferous strata in the North American Cordilerra. Colloque sur la Stratigraphie du Carbonifére; Liege Univ. Cong. et Colloques, Vo), 55, 327— 348. p. Mihály S. (1971): A szabadbattyán-kószárhegyi bitumenes mészkőösszlet alsó karbon korallfaunajának újra vizsgálata. Őslénytani Viták, Fasc. 18, 51 — 76. p. Mihály S. (1973): A szabadbattyáni Köszár-hegy alsókarbon koralljainak revíziója. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1971. Évről, 249—276. p. Monostori, M. (1974): The microfauna of the Carboniferous limestone at Szabadbattyán (Transdanubia, Hungary). Part 1. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Geologica, Tóm. 17, 217-241. p. Monostori M. (1976): The microfauna of the Carboniferous limestone at Szabadbattyán (Transdanubia, Hungary). Part 2. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Geologica, Tóm. 18, 205-226. p. Nagy E. (1971): Magyarország peTmnél idősebb paleozoikumának átfogó földtani vizsgálata. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1969. Évről. 653 — 657. p. Ozawa, T. (1975) Stratigraphy of the l’aleozoic and Mesozoic strata in the Tamagawa area, southeastern part of the Kwanto Mountains. Science Reports Department of Geology Kyushu University, Vol. 12. no. 2, 57—76. p. Petryk, A. A. (1971): A new Lower Carboniferous Archaediscus (Foraminifera) from Southwestern Alberta. Micro- paleontology, Vol. 17, no. 2. 249—252. p. Rauzer-Chernousova, D. M. (1948): A symposium of articles on the Lower Carboniferous Foraminifera in the U. S. S. R. Trudü Insztituta Geologicseszkih Nauk, Vol. 62, no. 19, 1—260. p. Rauzer-Chernousova, D. M.— Kireeva, G. D.— Leontovics, G. E.— Grüzlova, N. D.— Szafonova, T. P.— Cser- nova, E. I. (1951): Szrednekamennougol'nüe Fuzulinidü ruszszkoj platformü i szopredel’nüh oblasztej. Moszkva, Izdat. Akad. Nauk Sz.Sz.Sz.R. 380 p. Reitlinger, E. A. (1960) On the importance of the Foraminifera fór the stratigraphy of the Lower Carboniferous sedi- ments. International Geological Congress, 21st Session, Reports of the Soviet Geologists, 56—64. p. Rozovszkaja, Sz. E. (1963): Bükk-hegységi Fusulinidák. Geologica Hungarica, Ser. Palaeontologica, Fasc. 28, 3— 43. p. Rozovszkaja, Sz. E. (1975): Szosztav, szisztéma i filogenija otrjada Fuzulinida. Akademija Nauk SzSzSzR, Trudü Pale- ontologicseszkogo Insztituta. Tóm 149, 1—267. p. Sando, W. J. — Majiet, B. L.— Dutro, J.T. (1969): Carboniferous megafaunal and microfaunal zonation in the Nor- thern Cordillera of the United States. U. S. Geologica! Survey, Professional Paper 613-E. 1—29. p. Shlykova, T. I. (1951) Foraminifera of the Viséan and Namurian Stages. Lower Carboniferous Kryla horizon, in the Moscow Basin. Trudü VNIGRI, n. ser., no. 56, 109—178. p. Sidó M. (1971) Adatok a hazai paleozóikum mikropaleontológiájához. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1969. Évről, 703—717. p. Stuhl Á. (1961): A Balatonfelvidék perru időszaki üledékeiben végzett spóra vizsgálatok eredményei. Földtani Közlöny, 91. évf.. 4. sz., 405—412. p. Walpole, R. L.— Carozzi, A. V. (1961): Microfacies study of Rundle Group (Mississippian) of front ranges, Central Alberta, Canada. Bulletin of the American Association of Petroleum Geologists, Vol. 45, no. 11, 1810 — 1846. p. Zeller, E. J. (1957) Mississippian endothyroid Foraminifera from the Cordilleran geosyncline. JournalofPaleontology, Vol. 31, no. 4, 679—704. p. 5 Földtani Közlöny 184 Földtani Közlöny 108, kötet, 2. füzet Lower Carboniferous foraminifera írom bituminous limestones recovered by an őre exploratory pit near Szabadbattyán, Western Hungary Dr. M. Sidó As evident from the references cited, several authors have dealt with the geological and paleontological reambulation of the Carboniferous outcrop near the viliágé Szabadbattyán (W-Hungary) during the last decade. As early as 1952, A. Földváry substantiated his stratigraphic concept concerning the bituminous limestone sequence, i. e. its assignment to the Visean, by listing diagnostic macrofaunal elements such as Hexaphyllia mirabilis (Duncan), Kansuella (Gigantopro- ductu ) transdanubica (Földvári) and Ortonella ( Girvanella) furcata (Garwood). His geolo- gical and paleontological concepts have been confirmed by recent macrofaunal revisions (Cs. Detre 1970, S. Mihály 1972) and by M. Monostori’s studies on foraminifera (1974, 1976). 78 thin sections, labelled C.384 to C.452, have been made of the matériái sampled by Földvári in the Szabadbattyán ore-exploratory pit. Their detailed micropaleontological study has revealed the presence of a very rich microfloral and -faunal assemblage. These have formed the basis of the present work and have enabled a more exact stratigraphic determination of the individual horizons and their eventual correlation with more distant areas At the same time, added to the revided microfauna, they render the available geological and paleontological results concerning this formation (M. Monostori 1974, 1976) more complete and exhaustive. The foraminiferal assemblage is most akin to the microfauna of the Dynantian (at its type locality) described by R. Conil and M. Lys, and it is more or less in accordance with the stratigraphic concept they proposed. The species of index character seem to be possibly present in the interval from the T n2 zone to the V3 and Ej zones. Very interesting is the concentrated presence in this relatively thin bituminous lime- stone sequence of that microflora and microfauna and even of that macrofaunal assem- blage, including the index species, on the basis of which the fine stratigraphic classification of a Lower Carboniferous of enormous thickness was developed both in the West (B. L. Mámét et al. 1958, 1966, 1968, 1970, 1973, 1975) and the East (T. Ozawa 1975, A. Hasé and Yokohama 1975, R. A. Ganelina 1956, L. P. Grozdilova, N. S. Lebedeva 1954, O. A. Lipina 1948, 1965, E. A. Reitlinger 1960, T. I. Shlykova 1951), as evidenced by the abundant literature devoted to the subject. In addition, the author has compared the faunal assemblage of her matéria!, i. e. the individual index species, to their West European counterparts: zones Dj, D2, Px and P2 of Windsor, Yorkshire and Cumberland in Great Britain (R. Cummings 1958, 1961), which are equal the zones 14, Illa, III^, Illy in Germany (Smith et al. 1931); to the zones Tn2, Tn3, Vj, V2, V3 and Ej of the Dynantian in Belgium and Francé (already cited). And she has found all these to be analogous to the zones 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16 and 17 of Connor Lakes Formation in North America. They alsó correspond to zone 15, 16, 17 and 19 of Etherington Formation. Furthermore, all these can be correlated with the biostrati- graphic subdivision distinguished in East Eurasia, i. e. the Russian Platform (Volga-Urals region, Kuznetsk Basin, Kazakhstan and Bashkirian Basin) and Japan, within the strati- graphic interval from the Tournaian up to the Namurian Stages. Furthermore, rough pa- rallels can be drawn even with the assemblages of Colom-Bechar (North Africa) described by B. L. Mámét, G. Choubert and L. Hottinger (1966). Closer connections seem to exist, in addition, with the locality of Nötsch in Austria, this suggestion being based mainly on lithological considerations because of the lack of any information of the micro- faunal assemblage of this locality. The assemblage recovered from the Lower Carboniferous of Szabadbattyán included a totál of 85 identifiable taxa. Most of them could be identified, however, only generically. Taken all together, they comprise 30 genera belonging to 10 families. A part of the fora- miniferal assemblage is unsuitable fór fine stratigraphic zonation. The majority of the species span the whole Carboniferous time rangé. There are, however, a few genera and species restricted exclusively to the Lower Carboniferous, the topmost Tournaian and mainly the Visean, indicating, as zonal indices, even the basal part of the Namurian Stage. Thev inelude the represen táti vés of Millerella Paramillerella, Howchinia, Janischewskina, S i d ó : A szabadbnttyáni bitumenes mészkő alsókarbor F oraminiferái 185 Cribrospira, Archaediscus, Brunsia, Endothyranopsis, Loeblichia, etc., each of these taxa being represented by varying amounts of individuals of a few species. As evident from comparisons of the idenficied species and the integrated fannal list (Plates I to XIII), the bituminous limestones of Szabadbattyán certainly belong to the Lower Carboniferous. On the basis of its microfaunal assemblage it represents the Dynan- tian, probably already the topmost Tournaian as well, bút principally the Visean and still alsó the basal Namui'ian. Unfortunately, the author bas nőt had the opportunity of exaniining the bituminous limestone facies in the whole complexity of its bearings (boreholes 9 and 19 were studied by M. Monostori in 1976). Since the conditions existing in either the overlying and the underlying layers are obscure and even the proper vertical succession of the examined thin sections (78 specimens labelled C.38 to C.452) is nőt known exactly, a finer stratigraphic zonation of the formation and the exact succession of the relevant biozones could nőt be established, in spite of the index species readily identified and certainly suitable fór strati- graphic horizonting. Therefore the author believed it to be more realistic to give the age of the bituminous limestone as spanning the above interval and to characterized the studied samples by foraminiferal assemblages. The Lower Carboniferous bituminous limestone sequence of Szabadbattyán can be cha- racterized by Millerella, Paramillerella, Tetrataxis, Endothyranopsis, Endothyra, Howchinia Janischewskina, Brunsia, and Archaediscus assemblages. When compared to literatur data, expeeially with occurrences of liundreds of even thousands of metres of Carboniferous, the small Hímgarian locality is strikingly different by its „condensed fossiliferous complex of small thickness, bút of rther long stratigra- phic rangé confirmed by a niunber of diagnostic Foraminifera including both age- and zonal indices. It is very difficult to find an explanation that might account fór this con- densed foraminiferal assemblage. A deep-water sedimentation of extremely low rate might be proposed as a handy argimient. This is contradicted, however, by the presence of parti- cular elements occurring both in the flóra and the fauna. What is more reasonable is to conclude than the bituminous, carbonate lithofacies was brought about by a local and very slow sedimentation in a shallow-water environment with a very weak water agitation, where a kind of cyclic sedimentation is certainly recognizable. So, with a view to somé of the thin sections showing the abundance of Archaesphaera-Tuberitina and calcareous algae ( Girvanella ), a nearshore, and possibly even lagoonal, sedimentation may be suggested to have taken piacé here. Accordingly, a short-period cyclicity can be shown to have occurred in a heavily bituminous, carbonate sedimentation. The high bitumen content of these rocks containing plenty of maríné plánt remnants seems to dérivé from the products of a rapid postmortal decomposition. 186 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 187 II. tábla - Plate II. 188 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 189 IV. tábla - Plate IV. Ír. 190 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet S idő : A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 191 VI. tábla — Plate VI. 192 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet VII. tábla - Plate VII. S idő : A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 193 VIII. tábla — Plate VIII. 194 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet IX. tábla — Plate IX. Sidó: A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon Foraminiferái 195 190 Földtani Közlöny 108. kötet 2. füzet XI. tábla — Plate XI. S i d ó : A szabadbattyáni bitumenes mészkő alsókarbon F óraminiferái 197 XII. tábla — Plate XII. 198 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet XIII. tábla - Plate XIII. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 199—212 Néhány Salgótarján környéki üledékes kőzet talajfizikai jellemzőinek matematikai statisztikai vizsgálata Kéri János * (7 ábrával, 3 táblázattal) Összefoglalás: A matematikai statisztika egyre szélesebb körben kap szerepet a műszaki-földtani vizsgálatok esetében. Salgótarján területén több mint 20 év alatt hoz- závetőlegesen 2100 db. talajmechanikai fúrás mélyült. Ezekből közel 10.000 használható talaj fizikai adat gyűlt össze a mérnökgeológiai térképezési munkák során, és több száz kontroll és kiegészítő vizsgálat készült. A szerző, aki a térképezési munkát vezette, a ren- delkezésre álló adatokat a földtani rétegeknek megfelelően csoportosította. Ezekre az ada- tokra alkalmazta a matematikai statisztika módszereit. A tanulmány a vizsgálati metodikát és néhány vizsgálati eredményt mutat be. A matematikai statisztika egyre szélesebb körben kap szerepet a műszaki földtani vizsgálatok esetében. A módszer világméreteit igazolja a Hong-Kong- ban 1971-ben e témában megtartott nemzetközi konferencia. 1973-ban az Épí- tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium egyik előterjesztésében ez áll: ,,az épí- téselőkészítő tevékenység fejlesztéséhez — a tudomány fejlődési irányzatának megfelelően — követelmény, hogy a rendelkezésre álló adattömeg matematikai- statisztikai feldolgozásából vonjon le következtetéseket, állapítson meg tör- vényszerűségeket . Miután a talajmechanikai-mérnökgeológiai feltárások és vizsgálatok költsé- gesek, időigényesek, ezek csökkentése az ismételt adatfeldolgozással népgazda- sági érdek”. Salgótarján területén több mint 20 év alatt hozzávetőlegesen 2100 db. talaj- mechanikai fúrás mélyült. Ezekből közel 10 ezer használható talajfizikai adatot gyűjtöttünk össze a mérnökgeológiai térképezés előkészítési munkái során, és több száz kontroll és kiegészítő vizsgálatot végeztünk (Kéri 1975). A mérnökgeológiai térképezás hazánkban elindult azon az úton, hogy a talaj- fizikai vizsgálatok értékelésénél figyelembe vegye a geológiai, rétegtani szem- pontokat. Az 1960-as években rohamosan megnövekvő talajmechanikai vizs- gálatok esetében abba a hibába estünk, hogy az egyes talaj -kőzetrétegeket szi- gorúan lokálisan tettük vizsgálat tárgyává, elmaradt a regionális földtani szem- lélet. Terzaghi, a talajmechanika „atyja”, évtizedekkel ezelőtt hangsúlyozta a geológiai tényezők fontosságát. 1969-ben a VII. Nemzetközi Alapozási és Talaj- mechanikai Konferencia elnöki megnyitójában L. BJERRUM-nak — pontosan az előbb említett okok miatt — újra hangsúlyozni kellett, hogy a természetes talajok tulajdonságait befolyásoló geológiai vonatkozásokra a kutatás eddig „túl kevés figyelmet fordított”. • Elhangzott és megvitatásra került az Mí'T. Északin agyarországi Szakosztályának 1977. április 28. -i előadóülésén Miskolcon 6 Földtani Közlöny 200 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet E rövid tanulmány keretében a két fenti irányzat alkalmazását követjük néhány Salgótarján környéki üledékes kőzetréteg vizsgálata keletében. A ren- delkezésre álló talajfizikai adatokat földtani rétegeknek megfelelően csoporto- sítottuk és esetenként újabb vizsgálattal egészítettük ki. Vizsgálati metodika A kőzetrétegenként csoportosított talaj -kőzetfizikai jellemzők adattömegé- nek matematikai statisztikai vizsgálata két főcsoportra osztható: I. eloszlásvizsgálat II. regresszió analízis I. Eloszlásvizsgálat Rendelkezésre állnak a földtani szempontok alapján (rétegenként) összegyűjtött és |j rendszerezett talaj fizikai jellemzők. A matematikai statisztikai szabályokat alkalmazva első lépésként a mintavételt kell vizs- ! gálát tárgyává tenni. Érvényesülni kell a függetlenségnek, reprezentativitásnak, a vélet- lenszerűségnek . Egy-egy kőzetrétegből eltérő időben és helyen történő mintavételnél érvényesül a vélet- lenszerűség és a függetlenség. A reprezentativitás érdekében a statisztikai szabályok értelmében a kísérleteket azonos körülmények között, azonban egymástól függetlenül kell végezni. Ezt esetünkben egy- részt biztosítja a szabvány mint azonos körülmény, másrészt a különböző laborban vég- H zett kísérlet. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a talajfizikai jellemzők esetében az előbbiek szerint elvégzett kísérletek eredményei jobban eltérnek egymástól — nagyobb a szórá- suk — mint más ipari kísérleteknél (Paál 1976). Általában és jelen esetben is a felhasznált adatok laboratóriumi rutin-vizsgálatokból, nem tudományos kísérlet számára készültek. Dr. Paál Tamás szerint (1976.) ,,ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ismeretes hibalehe- $ tőségekre számítani kell. A felhasználhatóságot azonban ez nem érinti, egyrészt mert a feldolgozott nagytömegű adaton belül a hibák részben kiegyenlítik egymást, másrészt és főleg mert mindig ilyen laboratóriumi vizsgálatok állnak rendelkezésünkre, ilyenekből , kell következtetéseinket levonni a talaj, vagy kőzetréteg tulajdonságaira vonatkozóan”. , A kérdés tehát úgy is felvethető: hogyan ismerjük meg rutinvizsgálatokból a Salgótar- | ján környéki kőzetrétegek talajfizikai jellemzőit. Második lépés a mintabeli, vagy statisztikai jellemzők vizsgálata. Alapvető feladat, hogy a mintából az eloszlásra, az azt meghatározó mennyiségekre, jellemzőkre következ- tessen . Az elméleti jellemzők közül az első tulajdonságra a várható értékek, vagy médián nyújt felvilágosítást. A második tulajdonságra az elméleti szórásnégyzet, vagy a várható abszo- lút eltérés, vagy a terjedelem nyújt felvilágosítást. A statisztikai számításokat nagy számú (N > 30) adatra alkalmaztuk. A jelen esetben eltekintünk a részletes elméleti levezetésektől, alkalmazzuk azokat a számítási módokat, amelyek az eddigi tapasztalatok alapján a talajfizikai jellemzők vizs- gálatára alkalmasak. A várható értéket kiindulásul a számtani középértékkel szokás megközelíteni. Általános alakja: ahol n az elemek száma. Jellemző az átlag megbízhatóságára a mérési adatsor terjedelme (R = intervallum). Kéri: Néhány Salgótarján környéki üledékes kőzet talajfizikai 201 Az elméleti szórásnégyzet meghatározása a következő lépés. A minta szórásnégyzete nem más , mint az egyes elemeknek a számtani középtől való eltéréseik négyzeteinek összege, osztva az elemek számával (Vincze 1968). D(X i = £ (*i - x)- Mivel .Dfx) nem torzítatlan, becslése a szórásnégyzet várható értékének a gyakorlatban az ún. korrigált empirikus szórásnégyzetet használjuk (S2), amely már torzítatlan becslés. A korrigált empirikus szórást (S) úgy kapjuk, hogy az iS'2-ből gyököt vonunk. Számításra használható alakja: S: Sj (X( — x )2 n — 1 A részletes feldolgozás alapjául szolgáló számítási tömegmunkát a Mátrai Szénbányák EMG-666-os programozható számológépével végeztük. A programot Tóth Gábor alk. matematikus állította össze. Mint már korábban említettük, vizsgálataink során az egyes összetartozó adatok szórá- sa elég nagy, nagyobb mint más ipari kísérleteknél. Kellő magyarázatot kell találnunk a szórásokra, de. Rétháti L. szerbit (1968) az ész- lelt, nagyobb mértékű szórások okai az alábbiakban keresendők: 1. — mintavételi hibák 2. — laboratóriumi vizsgálati hibák (beleértve a fajsúly felvételének bizonytalan- ságait) 3. — nem azonos mintából származó jellemzők miatti különbségek 4. — ásványi összetétel differenciái 5. — eltérő eredetű anyagok vizsgálatából származó különbségek 6. — geológiai „előélet” különbségei 7. — bizonyos értéktartományokban szereplő kis mintaszám hibája. A szórás első két oka ilyen jellegű adatfeldolgozásnál elkerülhetetlen, és csak a műszaki fejlődéssel várható fokozatos javulás a kőzet- és talajrétegek tényleges jellemzőinek meg- ismerésében. Az 5.-6. ok kiküszöbölését célozza a jelenlegi vizsgálat esetében a geológiai rétegenkénti értékelés. Intervallumbecslés, megbízhatósági (konfidencia) intervallumok Ha valamely mérési eredmény normális eloszlást mutat, akkor a mérendő „a” mennyi- ség legjobb becslése a X számtani közép. Elméleti alapon normális eloszlást mutatnak a véletlenszerű mérési hibák, megközelí- tően normális eloszlást ad a legtöbb anyagvizsgálati eredmény (Vincze 1968). Az eddigi tapasztalatok és az előbbi elméleti megfontolás alapján a vizsgált talajfizikai jellemzők eloszlása normálisnak vehető. A talaj, vagy kőzetréteg megismerésének együk legfontosabb első lépése az éppen vizs- gált talajfizikai jellemző „várható értékének” — mint az elméleti jellemzők közül az első tulajdonságra nyújtó felvilágosítás — meghatározása. Annak érdekében, hogy képet kapjunk az elkövetett pontatlanságról, szükségesnek mutatkozhat egy olyan felső és egy olyan alsó határ megadása, hogy az ismeretlen para- méter — legalábbis nagy valószínűséggel — ezen határon belül legyen. Más szóval olyan (alt a,) intervallumot keresünk, ami bizonyos értelemben nagy való- színűséggel tartalmazza az „a” valódi értéket. P(ax < a < a,) = 1 — e ahol e nagyon kicsi szám. Az (a.1? a2 ) intervallumot az ,,a” paraméterre vonatkozó (1 — e) megbízhatósági szintű konfidencia intervallumnak nevezzük. Ha az X valószínűségi változó N(a, s) eloszlású adott „s” szórással, akkor az n elemű s mintából számított X számtani közép N(a, y=) eloszláséi valószínűségi változó, és így: Vn P TT S — TT S a - U£ -7^ < X < a + Ue rn \ n 1 — £ 6* 202 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Az f és l j között fennálló összefüggések alapján a normális eloszlás táblázatából leol- vasható adott U-hoz tartozó, ill. adott e-hoz visszakereséssel meghatározható U,. Ha pl. 1 — e = 0,9973 akkor Ue = 3 1 — e = 0,9545 akkor Ua = 2 1 — e = 0,900 akkor U8 = 1,64 Mellőzve a levezetéseket és átrendezéseket, a konfidencia intervallum: ha megközelítés- sel a y akkor x - U« ^ x + U8 V n V n U, e i [— n TT » X+U*7S' Itt y a végtelen sok elemből álló és s szórású alapsokaság átlaga. Ez a nagyfontosságú egyenlőtlenség azt fejezi ki, hogy a mintából ha nem is tudjuk meghatározni az alapsoka- ság átlagát, de azt megtudjuk mondani, hogy az előírt valószínűségi szinten milyen két érték közé esik. Számításaink során a konfidencia intervallum meghatározásánál az . 1 — e = 0,90 az az 90%-os megbízhatóságot választva az U = 1,64 ai = x — !»64 ; f n összevonva: x ± 1,64-— y n a mérési eredményeink konfidencia intervalluma 90%-os megbízhatóság esetén. Ez nagy terjedelmű mintára (n > 30) vonatkozik. Kisminta esetén X± 1,64 s érvényes, A szórásadat az átlaghoz viszonyítva a relatív szórást (variációs együtthatót) adja. s x Megjegyezzük, hogy más jellegű matematikai feldolgozások 99 — 95%-os megbízható- sággal dolgoznak. Az általunk választott 90%-os megbízhatóság magyarázata az, hogy a talajviszonyok meghatározása során a természet által produkált rendkívül heterogén anyagot vizsgáljuk, csak többé-kevésbé megbízható laboratóriumi módszerekkel. II. Regresszió analízis Ha az eloszlás vizsgálat során elemzett X talajfizikai jellemző adatai és valamely más, pl. y adat között összefüggés feltételezhető, akkor ez a kapcsolat a regresszió analízis mód- szereivel értékelhető. Kiinduló feltételezés, hogy a két változó legalább közelítőleg normális eloszlású és lineá- ris kapcsolat van közöttük. A nem lineáris regresszió analízis lényegesen komplikáltabb, bár tudományos jelentősége kétségtelen, de gyakorlati célokra esetünkben a linearitás fel- tételezése elegendő pontosságot és könnyebb kezelhetőséget ad. Két változó mennyiség között háromféle összefüggés lehetséges. Ha az egyik változó adott értékéhez a másik változónak egy meghatározott értéke tartozik, akkor a két változó függvény kapcsolatban van egymással . Lehetséges olyan eset, hogy a két mennyiség kö- zött semmiféle összefüggés nincs, akkor azt mondjuk, hogy a két mennyiség egymástól független. Végül van olyan kapcsolat, amelynél a két mennyiség között valamiféle összefüggés nyilvánvaló, de azt függvénnyel leírni nem tudjuk, mert az a véletlentől is függ. Ilyen ese- tekben a két változó között fennálló kapcsolatot sztochasztikus kapcsolatnak nevezzük. Kéri: Néhány Salgótarján környéki üledékes kőzet talajfizikai 203 Itt két kérdés merül fel. Az egyik a két változó között fenálló függőség (korreláció) fokának mérése, a másik, hogy az egyik változónak milyen függvényével közelíthetjük meg legjobban a másikat (regresszió). Ha a két változó összetartozó pontjait koordináta- rendszerben ábrázoljuk, korrelációs diagramot kapunk. Ha két változó között sztochaszti- kus kapcsolat van, a pontok csak bizonyos tendenciát mutatnak. Minél szorosabb a kap- csolat, annál jobban illeszkednek a pontok egy egyeneshez, vagy görbéhez. A korreláció mértékét a tapasztalati korrelációs együtthatóval mérjük (Vincze 1968). Az általunk alkalmazott tapasztalati képlet: n v (Xj— x) (y; — y) , 1 = 1 /.A’ (xi - x)2 j / A’ (y« ~ y)2 (N = n yn> °ny stb. Ennek okát elsősorban a mintavételi technológia viszonylagos elmaradottságában kereshetjük a 20 év alatt. Konszolidált, megfelelően tömör, üledékes kőzetből fúrási technológiával nehéz elfogadható mintát venni. A hasz- nálhatóság még tovább csökken a laboratóriumba szállítás után. Mindezek mellett lényegesen több használható adatot tudtunk volna gyűjteni a különböző intézmények adattárában, ha több eredeti laborvizsgálati jegyző- könyvet őriztek volna meg. Rendszerint szakvéleményeket tudtunk kézbeven- ni, ahol már számunkra használhatatlan átlaga, vagy valamilyen intervalluma szerepelt a talajfizikai jellemzőknek. Ezúton is köszönetét mondunk a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat adattárának, az Északtervnek, a Nógrádmegyei Terve- ző Vállalatnak, a Nógrádi Szénbányák Földtani és Földmérési Irodájának a készséges adatszolgáltatásért. A térképezési munka során lemélyült fúrások anyagvizsgálata nem ellenőrző jellegű volt elsősorban, hanem kiegészítő jellegű. Az a néhány száz vizsgálat, amit a bevezetőben említettem, többségében a lejtőtörmelékekből származik. Amint az összefoglaló táblázat mutatja, a teljességre való törekvést most ott kell folytatni, hogy még a homokkőrétegekből legalább 300 — 400 vizsgálatot el kell végezni. Kéri: Néhány Salgótarján környéki üledékes kőzet talaj fizikai 205 A rendelkezésre álló adattömeg szétválasztásának szubjektív voltáról kell még néhány gondolatot elmondani. A patakhordalékokat az alattuk levő szál- banálló kőzettől nem volt nehéz szétválasztani. A negyedkori lejtőtörmelékek esetében már lényegesen több a szubjektivitás. Közismert, hogy a kőzetrétege- ket a gyakorlatban éles határral, szinte sohasem lehet szétválasztani. Az alap- kőzet felső része változó vastagságban mindig bontott, ezen alakul ki az áthal- mozott, más kőzetréteg törmelékével keveredett ún. lejtőtörmelék. Irányadó szempontok voltak: a geológiai, morfológiai környezet, ahonnan a minta származott, a makroszkópos kőzetmeghatározás, a kőzet tömegére, szö- vetére utaló jelek, a kézifúrás előrehaladása. A szálbanálló, idősebb ép kőzetrétegeken, szinte parancsszóimén megállt az 55 mm-es kézifúró. A bontott zóna és a lejtőtörmelék határának megvonása már nehezebb ilyen szempontok szerint, bár itt is jelentősen csökkent a fúrószerszám előrehaladása. Megjegyzem, hogy a tipikusnak vélt lejtőtörmelékek területére telepítettük szinte minden mérnökgeológiai fúrásunkat a térképezés során. Vizsgáljuk most meg a két legtöbb adatot tartalmazó réteget a matematikai statisztika módszereivel az előbb ismertetett metodika szerint. A patakhordalékok és lejtőtörmelékek talaj fizikai jellemzőinek eloszlás- és regresszió vizsgálata A két réteg elterjedését a mellékelt térképvázlat szemlélteti. (1. ábra). A patakhordalékok osztályozása: Települési jellegükből adódóan nagy területen összefüggő homok- vagy külön- böző agyagréteget nem lehet találni. Lencsésen, többször ismétlődő rétegeket viszont igen, főleg ha segítségül hívjuk a szabványban is rögzített határokat a plasztikus index szerint. A. B. C. D. E. Ip > 30% sötétbarna, fekete agyag. A negyedkori lejtőtörmelékek osztályozásának alapja a már előbb ismertetett földtani, geomorfológiai szemlélet volt. F. áthalmozott oligo-miocén homokkő Béke-telep, KISz lakótelep. G. áthalmozott barnakőszéntelepes csoport Kemerovo lakótelep, Baglyas, Eresztvény. H. áthalmozott szárazföldi agyagok Baglyasalja. I. áthalmozott vulkáni tufák és tarkaagyag nyirok Rokkant-telep J. áthalmozott tarkaagyag és riolittufa Btke-telep, Baglyas, Eresztvény K. áthalmozott aleurit (slir) Gorkij -telep, Nagvbátony. A fontosabb eloszlási adatokat számszerűen a II. táblázat tartalmazza. A 2. ábrán összevont szelvényen grafikusan is ábrázoltuk az egyes rétegek átlagértékeit. A litológiai szelvény nem arányos az egyes rétegek vastagságával, csupán az egymáshoz viszonyított térbeli helyzetüket érzékelteti. 206 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 1. ábra. A vizsgált patakhordalékok és lejtőtörmelékek elterjedése. Jelmagyarázat: 1. Patakhordalék, 2. Lejtő- törmelék Fig. 1. Distribution of the alluvium of minor watercourses and talus scree deposits examined. Explanations: 1. Alluvium, 2. Scree A szemcsés-, homokos-, kavicsos kőzetrétegek átlagértékeiről az általános rétegszelvényben ábrázolt kommutatív görbemezők tájékoztatnak. Jellegükből kitűnik, hogy a patakhordalékok kavicsok, homokos-kavicsok, homokok, és agyagos, kőzetlisztes homokok. Az áthalmozott szemcsés jellegű kőzeteket a patakhordalékokhoz hasonlóan több száz szemeloszlási adatból származó kommulatív görbemezőkkel mutatjuk be. Ezek a rétegek nagyobbrészt a homok-homokliszt frakcióba tartoznak. Itt összehasonlítási alap lehetne még a könnyű- és nehézásványvizsgálat, sajnos néhány elemzés áll csak rendelkezésre, ami a statisztikai értékeléshez nem elegendő. Az agyagos kőzeteknél néhány minta esetében DTA módszerrel megvizsgál- tuk a lejtőtörmelékek agyagásványtartalmát. Amint a görbék jellege is mutat- ja, agyagásványaik hasonlóak, túlnyomórészt illit, montmorillonit. Az agyag- ásványok vulkáni tufából, elsősorban riolittufa bomlástermékéből származnak. A montmorillonit jelenléte egyben választ ad ezen rétegek viszonylag magas folyási határ értékeire, tovább mén ve mint kiegyenlítetlen, térfogatváltozó rács- szerkezetű agyagásvány, az agyagok duzzadó, csúszásveszélyes jellegét is iga- zolják. t • 2 B 31 4<> 2. ábra. Salgótarján kóm> f kének Összefoglaló átlagos építésföldtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Plasztikus index osztályátlag, 2. Plasztikus Index rétegátlag, 8. Nyoniószlldrdság osztályát Ing, 4. Nyomószllárdság rétegát lag Fig. 2. A oomprehenslvc average engineerlng-geologlcal proni of the vlclnity of Salgótarján. Explanolions: 1. Plasticity index, eláss nvernge, 2. Plustlclty Index, average per stratum, 8. Resistanee tu pressure, eláss average, 4. Rcslstance to pressure, average per stratuin Kéri: Néhány Salgótarján környéki üledékes közét talaj fizikai 207 II. táblázat — Table II. Anyag Terjedelem határai Terjedelem Közép- érték X Szórás S Középért. 90% megbízha- tósági intervalluma 1 s \ h1-64^) 1. 2. 3. 4. 5. 6. Folyási határ % A 20— 37 17 27,5 6,0 0,21 B 23 - 44 20 32,2 5,0 0,81 C 27— 70 43 41,6 7,1 0,88 D 38— 77 39 50,8 6,6 1,31 B 49 -192 143 71,4 21,1 3,27 F 23 - 37 14 30,9 3,6 1,09 G 18— 44 26 32,7 5,4 1,27 H 22— 34 12 30,6 5,2 3,84 I 30— 69 39 44,9 8,2 1,74 J 26 —113 87 49,6 15,3 2,71 K 25 — 74 49 53,1 11,0 2,53 Plasztikus index % A 4,0— 6,5 2,5 5,4 0,8 0,41 B 7,0—15,0 8,0 11,4 2,4 0,37 C 15,5 — 25,0 9,5 19,9 2.7 0,32 D 25,2 - 30,0 4.8 27,7 1.4 0,29 B 30,4—78,0 47,6 41,1 9,7 1,44 F 7,0-19.7 12,7 12,9 2,5 0,71 G 2,8-20,0 17,2 13,7 4,2 0,95 H 7.6-18,9 11,3 13,9 4,7 3,46 I 15,3 — 46,6 31,3 25,2 7,0 1.51 J 15,5-81,2 65,7 31,1 11.9 1,94 K 9,5-46,0 36,5 31,7 8,4 1,85 Hézagtényező A 0,50—0,85 0,35 0,74 0,12 0,07 B 0,39—1,40 1,01 0,71 0.18 0,04 C 0,55—1,98 1,43 0,83 0,24 0,04 D 0,50—1,68 1,18 0,88 0,26 0,06 E 0,54—2,23 1,69 1,07 0,35 0,06 F 0,47-0,75 0,28 0,59 0,07 0,02 G 0,32—0,84 0,52 0,58 0,13 0,03 H 0,35-0,61 0,26 0,48 0,10 0,07 I 0,47—0.84 0,37 0,60 0.08 0,01 J 0,20—1,29 1,09 0,66 0,21 0,04 K 0,45-0,80 0,35 0,61 0,10 0,03 Hasonlítsuk össze az áthalmozott kőzetrétegeket az eredeti szálbanálló kőze- tekkel. Az összehasonlítást a III. táblázat szemlélteti. Biolittufa III. táblázat — Table III. WL% i p% Ic e n ^ny Szálbanálló 71 43 U 2,03 71 Áthalmozott 49 31 0,9 0,66 1,96 2,6 Bamakőszéntelepes összlet (homok-homokliszt, agyag) Szálbanálló 37 16 1,1 0,64 2,0 Áthalmozott 32 13 1,1 0,58 2,0 Homokos aleurit (slir) Szálbanálló 68 40 0,98 0,61 2,12 Áthalmozott 53 31 0,87 0,61 2,02 208 Földtani Közlöny 108. kötet 2. füzet 3. ábra. Patakhordalékok, összefüggés a folyási határ (Wj) és a plasztikus index (Tp) között. Jelmagyarázat: 1. Világos színű agyagos finomhomok, 2- Világosszürke finomhomokos kőzetlisztes agyag, 3. Világossárga homokos, homokeres agyag, 4. Szürke barna agyag, 5. Sötétszürke, fekete agyag, 6. Rétegátlagok, 7. Patakhordalék (a vizsgálat sokaság) átlaga Fig. 3. Alluvium of minor watercourses. Relationship between flow limit (Wj) and plasticity index (Tp). Explana- t i o n s : 1. Clayey finegrained sand of light colour, 2. Light-grey, finesandy, silty clay, 3. Light-yellow sandy, sand- streaked clay, 4.Grey-brown clay, 5. Dark-grey to blaek elay, 6. Average per layer, 7. Average of alluvium (of the totál set of data) 4. ábra. A patakhordalékok regresszió vizsgálatának grafikus ábrázolása Fig. 4. Regression plot of the alluvium of minor watercourses Kéri: Néhány Salgótarján környéki üledéles kőzet talajfizikai 209 5. ábra. Negyedkori lejtőtörmelékek, összefüggés a folyási határ (Wj) és a plasztikus index (Ip) között. Jelmagya- rázatul. Áthalmozott oligo-miocén homokkő, 2. Áthalmozott szárazföldi agyag, 3. Áthalmozott tarkaagyag és riolit- tufa, 4. Áthalmozott barnakőszéntelpes csoport, 5. Áthalmozott aleurit (slir), 6. Áthalmozott vulkáni tufa és tarka- agyag (nyirok), 7. Rétegátlagok, 8. A negyedkori lejtőtörmelékek (a vizsgált sokaság) átlaga Fig. 5. Quaternary scree. Relationship betweenfjow limit (W ;) and plasticity index (Ip) Explanations : 1. Rede- posited Oligo-Miocene sandstone, 2. Redeposited terrestrial clays, 3. Redeposited variegated clays and rhyolite tuffs, 4. Redeposited coal measures, 5. Redeposited siltstone (schlier), 6. Redeposited volcanic tuffs and variegated clays (loam), 7. Average per layer, 8. Average obtained fór the Quaternary scree (the data set examined) Mindhárom vizsgált rétegnél megállapítható, hogy az áthalmozott anyag plasztikus értékei csökkennek. Ennek oka elsősorban a más rétegekkel való keveredés. Jelentősen csökken az egyirányú nyomószilárdság. Meg kell jegyez- ni, hogy a szálbanálló kőzetek, ahonnan a minták származnak, már bontottak, különösen a riolittufa. A földpátok egyrésze már agyagásvánnyá alakult. A slirnél érdekes módon a bányából, (Kányás-akna) származó minta — ami épkőzetnek vehető — WL értéke 58 — 70%, \p minden mintánál 40% fölött van. Mihálygerge Komravölgyi víztározó környékén végzett vizsgálatoknál db. Vi- tális Gy. (1962) ugyanezt tapasztalta, a magyarázatot ő a tufaszórási nyomok- ban, ill. bentonitnyomokban látta. Az ismertetett metodika szerint nézzük meg a vizsgált két réteg Ip(WL) ösz- szefüggéseit. A 3. 4. 5. 6. ábrákon látható az összetartozó értékek ábrázolása Ip — WL koordináta rendszerben. A patakhordalékoknál látható, hogy az adatok egyrésze az „A” vonal jobb- oldalára esik, ami a minták szervesanyagtartalmát igazolja. Az összefüggést lineárisnak — feltételezve a vizsgált sokaság Ip(WL) össze- függésére a metodikai részben ismertetett módon a bejelölt egyenest — hatá- roztuk meg. Az egyenes egyenlete: Ip = 0,58 WL - 3,87 210 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 6. ábra. A negyedkori lejtőtörmelékek regresszió vizsgálatának grafikus ábrázolása Fig. 6. Regression plot of Quaternary scree 1 -+ + - 2 3 — — 4 5 6 7 8 9 — 7. ábra. Salgótarján-környéki üledékes kőzetek képlékenységi ábrája. Jelmagyarázat: 1. Patakhordalék, 2. Ne- gyedkori lejtőtörmelék, 3. Homokos aleurit, 4. Barnakőszéntelepes csoport, 5. Pécskő-dombi formáció. 6. Alsó riolittufa, 7. Kiscelli agyag (dr. Paál T.), 8. Helvéti agyag Miskolc (Szabó I.), 9. Pleisztocén agyag Miskolc (Szabó I.) F:i. 7. Plasticity diagram of sedimentary rocks from the vicinity of Salgótarján. Explanations: 1. Alluvium of m'nor watercourses, 2. Quaternary scree, 3. Sandy siltstone, 4. Coal measures, 5. Pécskő-domb Formation, 6. Lower R lyolite Tuff, 7. Kiscell Clay (Dr. T. PaJx), 8. Helvetian elay, Miskolc (I. Szabó), 9. Pleistocene clay, Miskolc (I. Szabó) Kéri: Néhány Salgótarján környéki üledékes kőzet talajfizikai 211 A 4. ábra a könnyebb áttekinthetőség kedvéért külön ábrázolja a vizsgált rétegek (osztályok) átlagát és az osztályátlagoknak megfelelő megbízhatósági intervallumokat Ip-re vonatkozóan. A bemutatott ábráról leolvasható, hogy ugyan a korreláció r = +0,93 elég jónak mondható, mégis valamilyen exponenciális összefüggés jobban beillene a konfidencia intervallum mezejébe. A negyedkori lejtőtörmelékek Ip(WL) értékeit az egyes áthalmozott rétegek szerint különböző jellel ábrázoltam (5. ábra). Ezek néhány kivétellel az „A” vonal felett helyezkednek el igazolva azt, hogy szervesanyagtartalmuk elenyésző . A megbízhatósági intervallumokat itt is külön ábra szemlélteti (6. ábra). A korreláció hasonló a patakhordalékokhoz. r = +0,93 A meghatározott egyenes szemmel láthatóan is jól szemlélteti az összefüggést. Az egyenes egyenlete: I p = 0,73 WL — 7,73 Az egyenes közel párhuzamos az ,,A” vonallal. Hasonlóan a patakhordalékokhoz a 6. ábra külön szemlélteti a regresszió- analízist, és a vizsgált rétegek átlagát a réteg (osztály) átlagának megfelelő megbízhatósági intervallumokat Ip-re vonatkozóan. Végezetül a 7. ábrán mutatjuk be a Salgótarján környéki üledékes kőzetek képlékenvségi ábráját. Összehasonlításul három agyagféleség képlékenységi egyenesét is ábrázoltuk a 7. budai kiscelli agyag dr. Paál T. szerkesztésében (1976), a 8. 9. miskolci helvét agyag és pleisztocén agyag Szabó I. szerkesztésében (1976). A képlékenységi ábrák részletes elemzésére e tanulmány keretében nem nyílik lehetőség, csupán a részletesen elemzett két réteg összehasonlítására szolgál. Az ábrázolt egyenesek egyenletei a következők: patakhordalékok 1 „ lejtőtörmelékek J ne^ ec^oi homokos aleurit (slir) miocén széntelepes csoport miocén alsóriolittufa miocén szárazföldi rétegösszlet miocén kiscelli agyag (dr. PaálT.) oligocén agyag (Szabó I. Miskolc) miocén agyag (Szabó I. Miskolc) pleiszt. Ip — 0,58(Wl — 6,6) I = 0,73(Wl — 10) lp = 0,64(Wl - 6) lp = 0,72(Wl - 15) Ip= 1,00(WL 24) Ip = 0,69(Wl - 14) I = 0,77(Wl - 16,8) I = 0,79(W, — 18) IP = 0,73(Wl - 14) A fenti összefüggések részletes elemzésével, valamint az e (Ip) összefüggések- kel ha lehetőség nyílik rá, egy következő tanulmányban foglalkozunk. Irodalom — References Babtkó L. (1961): A nógrádi barnakőszénterület földtani vizsgálata. Kandidátusi értékelés. Kézirat Fodor Tajiásné (1971): Irányelvek a 10 000-es méretarányú mérnökgeológiai térképezéshez és térképszerkesztéshez. Központi Földtani Hivatal. Kézirat Kéri J. (1975): Salgótarján mérnökgeológiai térképezése. Kézirat Kézdi Á. (1969): Talajmechanika I. Tankönyvkiadó Budapest 212 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Paál T. (1976) A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása matematikai statisztikai alapon. Földtani Közlöny 106 kötet, 3. füzet Rétháti L. (1968) Talajmechanikai feladatok megoldása statisztikai módszerekkel. Doktori értekezés. Kézirat Szabó I. (1976): összefüggés telített agyagok lineáris zsugorodása és hézagtényezője között. Földtani Kutatás XIX. évf. 1. sz. Szabó I. (1976): Földtani kor és a kőzetfizikai jellemzők kapcsolata. Földtani Kutatás. XIX. évf. 1. sz. Szilvágyi I. (1975): A Salgótarján Arany János út melletti támfalának csúszása. Mérnökgeológiai Szemle. 15. SzüCS J. (1976): A mérnökgeológiai térképezés szerepe a településfejlesztés tervezésénél. Földtani Kutatás. XIX. évf. 1. sz. Vincze I. (1968): Matematikai statisztika ipari alkalmazásokkal. Műszaki Könyvkiadó. Budapest Vitális Gy. (1962): A Litke, komravölgyi víztározó földtani vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 4. sz. Soil-physical characteristics of somé sedimentary rock samples írom the vicinity of Salgótarján as examined by mathematical statistics J . Kéri Mathematical statistics is ever more widely used in engineering geology. During more than 20 years approximately 2100 soil-mechanical drills were pút down in the municipal area of Salgótarján. Of these nearly 10,000 usable soil-physical data have bern collected in the course of engineering-geological mapping works and hundreds of control and com- plementary tests were peifoimed. The author, who directed these works, grouped the data available to him by geological age units. Mathematical statistical methods were used to test these data. The paper describes the methods used and shows somé of the results arrived at. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 213—226 A dunaszekcsői magaspart mérnökgeológiai vizsgálata Moyzes Antal * — clr. Scheuer Gyula * (12 ábrával) Összefoglalás : Budapesttől D-re az Országhatárig a Dunát a jobb parton kisebb-nagyobb megszakításokkal magaspartok kísérik. E magaspart sorozatnak legutolsó tagja a dunaszekcsői, amely kb. 15 km hosszúságban fejlődött ki a Duna mentén. A part- vonulat legmagasabb pontjai több mint 50 m-rel emelkednek ki a folyó szintje fölé. A meg- figyelések szerint a többi magaspartokhoz hasonlóan itt is számos korábban lezajlott moz- gás mutatható ki. Ezért került sor Dunaszekeső község rendezési tervével kapcsolatosan mérnökgeológiai vizsgálatra annak érdekében, hogy a csúszásveszélyes területrészek leha- tárolásra kerüljenek illetve közvetlen csúszásveszély nem áll-e fenn. A vizsgálatok során több kutatófúrást mélyítettünk le a földtani, hidrológiai, talajmechanikai viszonyok meg- ismerése céljából. A kapott eredmények szerint a község környékén a magaspart földtani felépítésében csak pleisztocén rétegek vesznek részt, amelyek vastagsága meghaladja a 70 m-t, miután a fúrások ebben álltak meg. A löszösszlet két szakaszra bontható a vizsgá- latok szerint. A felső szakaszt lösz, homokos lösz alkotja, több fosszilis talajszinttel tagol- va, az alsót már agyagos löszféleségek (mocsári lösz), vörös talajok alkotják. Összehason- lítva a kapott eredményeket a már megkutatott paksi, dunaföldvári és dunaújvárosi ma- gaspartokéval megállapítható, hogy azokkal megközelítően egyező kifejlődés mutatható ki a helyi sajátosságok mellett. A dunaszekcsői magaspart váltakozik mozgásveszélyes és már stabilizálódott szakaszokkal. Az adottságok alapján a Várhegy és környéke ítélhető a legmozgásveszélyesebbnek. Itt célszerű a mozgások kifejlődésének megakadályozása érdekében megfelelő védőintézkedéseket végrehajtani. 1. Bevezetés Az utóbbi években a Duna menti magaspart oknál többízben jelentős károkat is ('kozó mozgások voltak. E lezajlott mozgások fokozottan felhívták a szak- emberek figyelmét e területszakaszokra és több helyen a mozgást kiváltó okok megállapítása érdekében részletes vizsgálatokat is végeztek (Dunaújváros — Dunaföldvár), amelyek jelentősen bővítették az eddigi ismereteket (Galli L., Dómján J. 1952., Kezdi Á. 1970., Karácsonyi S. — Scheuer Gy. 1970, 1972.). A vizsgálatok során az adott földtani és vízföldtani viszonyoknak legmegfele- lőbb feltárási metodika alakult ki, amely lényegében az egész dunai magaspart- vonulatoknál alkalmazható, miután a földtani adottságok közelítően egyezőek, továbbá a mozgást kiváltó hatótényezők is lényegében azonosak, csak a helyi adottságok okozhatnak kisebb módosításokat. Ennek megfelelően azokon a mozgásos területeken, ahol még kutatások nem voltak, nagy valószínűséggel lehet már következtetni a csúszásokat kiváltó okokra. A magaspartoknál lezajlott mozgásokon túlmenően a területrészekre a kor- szerű területfelhasználás érdekében mind nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. A dunaparti üdülő telepek kialakítása a kedvező területi adottságok, továbbá a. ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. 214 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet dunaparti községek fejlődése szükségessé és indokolttá teszi azoknak a terüle- teknek a lehatárolását és vizsgálatát, amelyek alkalmatlanok beépítésre ill. csak megfelelő védőintézkedésekkel tehetők igénybevételre alkalmassá. A ta- pasztalatok szerint a mozgásveszélyes területek akadályozzák a község és vá- rosrendezési célkitűzések megvalósítását, az üdülő övezetek kialakítását. Ezen adottságok veszélyességét és problémáját felismerve Dunaszekcső község álta- lános rendezési tervéhez kapcsolódva került sor kutatási munkálatokra és mér- nökgeológiai szakvélemény készítésére az ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vál- lalatnál. A szakvélemény kapcsán végzett feltárások, vizsgálatok és megfigye- lések lehetővé tették számunkra, hogy a dunaszekcsői magaspartszakaszról föld- tani, vízföldtani állékonysági adatok birtokába jussunk. 2. Földrajzi és földtani viszonyok A mérnökgeológiai és állékonyság vizsgálatok tárgyát képező dunaszekcsői magaspartszakasz morfológiailag a Baranyai dombsághoz tartozik, annak K-i szegélye (1. ábra). E magaspartszakasz hossza kb. 15 km, Báta község, Mohács város ill. morfológiailag a Sárközi és Mohácsi süllyedékek között alakult ki. A folyó szintje fölé átlagban 40 m-rel emelkedik ki a dombsor. Az É-i része magasabb — a D-i része alacsonyabb. A dunaszekcsői Várhegy környezetében a legmagasabb a partfal, itt meghaladja az 50 m-t (2. ábra). A partközeiben a legmagasabb pontjai 140—145 mBf. értéket érik el. A magaspart pereme mö- götti terület völgyekkel és vízmosásokkal tagolt. Több patak (Lánka-patak stb.) völgye szakítja meg a dombvonulat folyamatosságát. A Duna Bajánál rövid szakaszon K — Ny-i folyás irányú, majd hirtelen ÉK — DNy-i irányt vesz fel, amely egészen Mohácsig tart és ott egy nagy kanyarral 1. ábra. A dunaszekcsői magaspartszakasz vázlatos helyszínrajza. Jelmagyarázat. 1. Baranyai dombság lösz területe, 2. Sárközi és Mohácsi süllyedékek, 3. Triász mészkőrögök, 4. Mohácsi sziget, 5. Közvetlenül pusztuló magas- part, 6. Dunai üledékkel védett magaspart Abb. 1. Lageplans des Hochuferabschnittes von Dunaszekcső. Erklárungen: 1. Lössgebiet des Baranyaer Hügel" landes, 2. Sárköz- und Mohács-Senke, 3. Triadische Kalksteinschollen, 4. Mohácser Insel, 5. Hochufer, in direkter Ero- sion begriffen, (j. Hochufer, durch Donauablagerungen geschützt M o y z e s — S eh e u e r : A dunaszekcsői magaspart mérnökgeológiai 215 2. ábra. Kilátás a dunaszekcsői Várhegyről Abb. 2. Ausblick vöm Várhegy bei Dunaszekcső 3. ábra. A várhegyi partvonulat a Duna felől Abb. 3. Das Uferzug des Várhegy von Richtung Donau gesehen ellenkező irányba ÉNy— DK-re vált át. Ezért a magaspartoktól eltávolodik a folyó, bár az DNv felé tovább folytatódik a Mohácsi süllyedék Ny-i peremét alkotva. A magaspart pereme és a Duna között húzódó terület domborzati viszonyai nem egységesek. A megfigyelések szerint különböző adottságú terü- letszakaszok figyelhetők meg. Vannak a Duna által közvetlenül pusztuló part- szakaszok (3. ábra), vannak csuszamlásokkal erősen tagolt részek. Báta község- től D-re a peremi lejtők lefutása egyenletes és a Dunának széles ártere húzódik. A dunaszekcsői Várhegynél és annak környékén a folyó ártere hiányzik. 10 — 20 m magasságú függőleges löszfalak alakultak ki. amelyek meredek lejtőkbe men- nek át, és melynek anyagát — magas vízállások idején — a folyó erőteljesen pusztítja (4. ábra). A megfigyelések szerint a különböző partszakaszoknak négy főtípusát lehet megkülönböztetni (5a, b ábrák). 1. Dunai üledékekkel megtámasztott magaspart. 2. Kismagasságú, közvetlenül pusztuló magaspart. 7 Földtani Közlöny 216 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 4. ábra. A dunaszekcsői Várhegy környékének áttekintő helyszínrajza. Jelmagyarázat: 1. Mozgásokkal tagolt pusztuló partszakasz, 2. Partvédőművekkel védett partszakasz, 3. Omlásos pusztuló partszakasz Abb. 4. Übersichtslageplan dér Umgebung des Várhegy von Dunaszekcső. Erklarungen: 1. Erosionsuferab- schnitt, durch Bewegungen gegliedert, 2. Uferabsohnitt, durch Uferschutzwerke geschützt, 3. Erosionsuferabschnitt mit Rutschungen 3. Előtér nélküli megcsúszott magaspart. 4. Megcsúszott anyagból álló, előtérrel rendelkező magaspart. »l, A tipizálást a partfalak állékonyságát befolyásoló tényezők és a partfal és a folyó között kialakult kapcsolat alapján végeztük el. Az 7. számmal jelzett parttípusnál az 5—10 m vastagságú Dunai üledékek megtámaszt- ják, és leterhelik a magaspart lábát, ezért ilyen területeken mozgásokat nem találunk, a lejtők általában stabilak. A 2. sz. parttípusnál a Duna magas talajvízállások idején pusztít- ja, alámossa a magaspartot, ennek megfelelően az omlások igen gyakoriak. Ilyen partfala- kat Dunaszekcső D-i részén találunk. A 3. típusnak legszebb példáját a Várhegynél talál- juk, ahol közvetlenül a folyó fölé emelkedik meredeken a löszfal, a Duna és a magaspart pereme között csak egy keskeny 30 — 50 m széles csuszamlásos anyagból álló területszakasz van, amelyet a folyó állandóan alámos. Ezért helyi omlások, kisebb mozgások rendszere- Moyzes — Scheuer: A dunaszeJccsői magaspart mérnökgeológiai 217 közvetlenül pusztuló magaspart. Jelmagyarázat: 1. Pleisztocén rétegek, 2. Talajvíz, esetenként forráskilépés- sel, 3. Dunai üledékek Abb. 5/a. Hochufertypen von Dunaszekcső. I. Hochufer, befestigt mit Donauablagerungen, II. Hochufer von geringer Höhe (6 — 10 m), in direkter Erosion begriffen. Erklárungen: 1. Pleistozáne Schichten, 2. Grundwasser mit even- tuellem Austreten von Quellén, 3. Donauablagerungen 5/6 ábra. A dunaszekcsői magaspart típusok. III. Előtér-nélküli megcsúszott magaspart, IV. Megcsúszott anyagból álló előtérrel rendelkező magaspart. Jelmagyarázat: 1. Pliocén-pleisztocén rétegek, 2. Talajvíz forrással, 3. Meg- csúszott anyag, 4. Duzzasztott talajvíz források Abb. 5/6. Hochufertypen von Dunaszekcső. III. Verrutschtes Hochufer ohne Vorraum, IV. Hochufer mit einem, aus abgerutschtem Matériái bestehenden Vorraum. Erklárungen: 1. Pliozáne-pleistozáne Schichten, 2. Grundwasser mit Quelle, 3. Abgerutschtes Matéria!, 4. Grundwasserquellen mit angestautem Grundwasserspiegel sen kimutathatók. Potenciálisan ilyen partszakaszok minősíthetők a legcsúszásveszélye- sebbnek. A 4. típusba azok a területszakaszok sorolhatók, ahol a magaspart pereme és a Duna között 100 — 300 m széles csuszamlásos üledékekből álló területszakasz mutatható ki. A folyó a már korábban megcsúszott anyag „homlok” részét állandóan pusztít ja, ezzel a csúszás után kialakult egyensúlyi helyzetet megbontja és újabb mozgás kialakulásának égjük feltételét teremti meg ( abilis egyensúlvi állapot). A dunaszekcsői partszakasz adott- ságait a 4. sz. ábrán tüntettük fel. A község E-i részén a Várhegy környéke, mint már emlí- tettük, a 3. sz. parttípushoz tartozik. Ez után egy erősen lealacsonyodó partrész követke- zik, amelyet partvédő művekkel védenek a folyó eróziós tevékenységével szemben. Majd ettől D-re a második típushoz tartozó partrészlet következik, amelynél kisebb omlásokon kívül csúszási nyomok nem mutathatók ki. A dunaszekcsői magaspartszakasz területén és közvetlen környezetében a felszínen megtalálható legidősebb képződmény a Báta és Dunafalva községek- nél kimutatott anizuszi mészkő, amelyet a szakirodalom baranyai mezozóos szigetrögök néven ismer. Ezekkel legújabban Szederkényit. (1964.) és Wein 218 Földtani Közlöny 10S. kötet, 2 füzet Gy. (1974.) foglalkozott. A környéken ívóvíznyerés céljából létesített mélyfura- tú kutak egyrésze elérte és feltárta — 100 m alatti mélységben — a triász mész- követ. A mélyfúrások a jura jelenlétét is kimutatták (Urbancsek J. 1975). A vizsgálatok szerint tehát a dunaszekcsői partszakaszon az alaphegységi kép- ződmények kismélységben kimutathatók. Az alaphegységi kőzetekre pannóniai képződmények települnek. Ezek kifej- lődése a felszíni előfordulásokban és a mélyfúrások alapján ismert. Wein Gy. (1974.) a bári analcim bazaltot feltételesen a pannonba helyezte, párhuzamo- sává a balatonfelvidéki bazaltokkal. Pannóniái üledékeket a felszínen a magas- partok mentén azok lábánál nem sikerült kimutatni. A pannóniai rétegekre a pleisztocén során nagyobb vastagságú (60 — 80 m) üledékösszlet halmozódott fel. E képződményeket tárják fel a magaspartok- nál kialakult természetes feltárások, valamint a dunaszekcsői téglagyár bánya- gödre. A természetes feltárások a Duna mentén a pleisztocén löszösszletnek csak a felsőbb 10 — 25 m-es szakaszát tárják fel. A vizsgálatok szerint a feltárt összlet a középső pleisztocén felső részébe és a felsőpleisztocénbe sorolható. A mélyeb- ben települő pleisztocén rétegeket a csuszamlásos üledékek eltakarják és a moz- gásokból eredően a megcsúszott fiatalabb üledékek mélyebb szinten megismét- lődnek. A löszösszlet mélyebb tagjait a téglagyári gödör és az abban telepített fúrás tárta fel, de ez sem érte el a fekvőt. A megfigyelések szerint tehát a pleisz- tocén löszösszlet vastagsága helyenként meghaladja a 80 m-t. Az összlet kifej- lődése rendkívül változatos, a típusos lösz mellett homokos lösz, áthalmozott ( lösz, agyagos lösz, déllé -kitöltés, mocsári rétegek, valamint barna, vörösbarna, vörös fosszilis talajok mutathatók ki (6. ábra). A magaspartok lábánál a mozgásokból, partomlásokból eredő kevert anyag fordul elő (7. ábra), továbbá a Duna által lerakott iszap, homok és homokos kavics. A dunaszekcsői magaspartszakasz kialakulásában a Duna eróziós tevé- kenysége mellett fontos szerepük volt a negyedkorban lezajlott szerkezeti moz- gásoknak (Erdélyi M. 1955, 1967.). Felsőpleisztocén és az utána bekövetkezett mozgások hatására alakult ki a magaspart vonulatot É-ról lezáró Sárközi, vala- mint D-ről a Mohácsi süllyedék, továbbá a Duna— Tisza közének Ny-i része. E mozgásokból a dunaszekcsői magaspartszakasz kimaradt, illetve csak kis- 6. ábra. Fosszilis talaj a löszösszlet felső részén A bb. 6. Fossiler Bodenhorizont im Oberteil des Lösskomplexes M o y z e s — S cheuer: A dunaszekcsői magaspart mérnökgeológiai 219 7. ábra. Előtér-nélküli megcsúszott partszakasztípus képe Abb. 7. Typisches Beispiel fúr einen verrutschten Uferabschnitt ohne Vorraumteil mértékben süllyedt meg és mivel a süllyedékek ide vonzották a Dunát, alakult ki az a földtani és morfológiai helyzet, amely ma tanulmányozható. A törésvo- nalak iránya ÉNy — DK illetve ÉK— DNv. Ilyen irányú törések mentén tör- téntek a mozgások és jöttek létre a süllyedékek, továbbá alakultak ki a Baranyai dombság keleti oldalán a patakvölgyek, és a Duna is — Baja és az ország- határ között — e szerkezeti vonalak által kijelölt irányokban folyik. A kimutatott szerkezeti adottság nemcsak a dunaszekcsői magaspartra jel- lemző — két süllyedék között stabil, nem mozgó, süllyedésből kimaradt szaka- szok — hanem megfigyeléseink szerint lényegében az egész Budapesttől D-re kialakult magaspartokra, sőt a határokon tiili, a Jugoszláv Dunaszakaszra is. 3. A feltárási munkálatok ismertetése A községrendezési elképzelésekben fontos szerepet játszik a Várhegy területé- nek pihenő központtá való kialakítása. A rendezési terv elkészítéséhez volt szükséges a Várhegy mérnökgeológiai, építéshidrológiai és talajmechanikai adottságainak tisztázása. Az előzetes és tájékoztató jellegű feladatoknak megfelelően a mérnökgeológiai és a vízföldtani viszonyokat (8. ábra) a Dunára merőleges, és a Dunával párhu- zamos szelvényekben elhelyezett fúrások segítségével tártuk fel. Az 1. sz. fúrás néhány évvel korábban mélyült, célja a téglagyári agyagbánya nyers- anyagkészletének feltárása volt. Ennek adatait felhasználva teljesebb képet kaptunk a szűkebb környezet földtani viszonyairól is. Ez a fúrás vékony feltöltés alatt, a fúrástalpig (21,8 m) idős (alsópleisztocén) agyagos löszrétegsort harántolt. A 2. sz. fúrás 56 m mélységig tárta fel a Várhegy Ny-i lejtőjének rétegsorát, amely jel- lemző képet ad a Várhegy és a hozzá csatlakozó löszvonulat földtani felépítéséről Duna- szekcső térségében. A pleisztocén lösz nem homogén kifejlődésű. A fúrások által feltárt rétegösszlet két nagy egységre osztható. Az idősebb (alsópleisztocén) löszösszlet uralko- dóan agyagos kifejlődésű, míg a fiatalabb (felsőpleisztocén) lösz rétegsor szemszerkezetileg lazább, homokliszt, iszapos homokliszt, iszaprétegekből éjiül fel a talajmechanikai vizsgála- tok szerint. A lösz rétegsorban jellegzetes vörös, vörösbarna, illetve barna színű fosszilis talajszinte- ket találunk, melyek elsődleges helyzetét a képződés idején adott térszín határozza meg. 220 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 2.4 08 ijl'i iiH i'i'l i'ih 9 7 o o 1 ! 1 ! 1 ilii 16.4 l'ill ' 1 1 1 1, 174' 188 e n 200 ví7\ ' EZ3 2 EE3 3 ES3 4 EE3 5 EZ] 6 L ' 43 ?J 8 V71 ' 9 ma 10 (Cs) 11 m © 8. ábra. A jelentősebb fúrások szelvényei. Jelmagyarázat: 1. Feltöltés, 2. Recens talaj, 3. Dunai törmelékanyag, 4. Átbalmozott lösz, 5. Lösz, 6. Konkréciós lösz, 7. Homokos lösz, 8. Agyagos lösz, 9. Fosszilis talaj, 10. Partfalcsúszás- ból és omlásból keletkezett anyag, 11. Delle-kitöltés Abb. 8. Wichtigere Bohrprofile. Erklárungen: 1. Aufschüttung, 2. Rezenter Bódén, 3. Donauschuttmaterial, 4. Umgeháufter Löss, 5. Löss, 6. Konkretionslöss. 7. Sandiger Löss, 8. Toniger Löss, 9. Fossiler Bódén. 10. Aus Uferrut- schung stammendes Matéria!, 11. Delle-Ausfíillung Ezek vastagsága néhány dm-től 3 m-ig változik. A fosszilis talajszintek alatt mészkonkré- ciós felhal mozódási szinteket találunk. A fiatal löszrétegsor fosszilis talajai iszapos homokliszt, homoklisztes iszap kifejlődésű- ek, míg az idősebb lösz rétegsorban agyagos kifej lődésűek és limonitkiválásokat (vasborsó) tartalmaznak. A Várhegy tömege, eredeti helyzetéből kissé kibillent, a löszösszlet rétegei megközelítően D felé dőlnek. A Duna felőli oldalon leszakadt lösztömegek dőlése eltér a Várhegy rétegsorának dőlésétől. 2. sz. fúrásunk az idős agyagos — és a fiatal lazább lösz- képződmények határát 37,9 m-ben harántolta. 29,6 — 33,9 m között egy pleisztocén kori eltemetett patakmeder, sötétszürke iszap, iszapos homokliszt anyagú kitöltését tárta fel, egyik bizonyságául annak, hogy a terület ebben az időszakban még mozgásban volt, amelynek következtében a felszíni vízfolyások változtatták helyüket, és mai medrüket csak a pleisztocén végén foglalták el. A 3. sz. fúrást a 2. sz. fúrástól É ra 220 m távols ágra, a Várhegy vonulatának tengelyé- ben mélyítettük. A 36,5 in talpmélységű fúrás vég ig a lazább szerkezetű fiatal löszréteg- sort tárta fel. 4. sz. fúrást a Várhegyet N’y-ról lehatároló Lanka -patak völgyében telepítettük. Itt 2,4 m vastagságú patakhordalék alatt 16,4 m-ig a fiatal laza löszrétegsor, 16,4 m és a fúrástalp (20 m) között pedig az idősebb, agyagos löszképző dmények jelentkeztek. M o y z e s — S eh e u e r : A dunaszekcsői magaspart mérnökgeológiai 221 NV VARHEGY 9. ábra. Áttekintő földtani szelvények. Jelmagyarázat: 1. Kultúrréteg, 2. Megcsúszott anyag, 3. Lösz, 4. Delle- kitöltés, 5. Patakhordalék, 6. Konkréciós, agyagos lösz, 7. Fosszilis talajok felhalmozódási zónával, 8. Talajvíz Abb. 9. Geologische Übersichtsprofile. Erklárungen: 1. Kulturschicht, 2. Angerntschtes Matériái, 3. Löss, 4. Del- le-Ausfüllung. 5. Bachgeschiebe, 6. Toniger Konkretionslöss, 7. Fossile Bődén mit Anliaufungszone, 8. Grundwasser m Bt D 3 F 2F 0 100 m =1 60 10. ábra. Áttekintő földtani szelvények. J elmagyarázatot lásd a 9. ábránál Abb. 10. Geologische Übersichtsprofile. Siehe Erklárungen bel Abb. 9. 222 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Az 5. sz. fúrás a Várhegy K-i lábánál, a Dunaparton került lemélyítésre. Vékony, 0,2 m dunai törmelék alatt 16,8 m mélység között a lösz rétegsora zavart, partfalcsúszásból és omlásból keletkezett. A 16,8 — 20 m között feltárt idős löszösszlethez tartozó két fosszilis talajréteg azonosítható volt a 2. sz. fúrásban 51 m alatt feltárt 2 fosszilis talajréteggel, amely fölötti összlet a partmozgással került jelenlegi helyére. I Vízföldtani szempontból a pleisztocén rétegsor két nagy egységre bontható. Az idős (Günz -Mindéi) agyagos löszök gyakorlatilag vízzáróként viselkednek. A talajvíz a fúrásokban mindenütt az idős löszrétegsor felett jelentkezett. A ta- lajvíz — a Várhegy tömegében — tehát a mindel-riss határ felett a fiatal, poró- zusabb löszrétegsor alsó zónájában tározódik illetve mozog. A talajvíz a beszivárgó csapadékvizekből, Ny-felől a Lánka-patak medréből oldalirányú betáplálásból, és magas dunavízállás esetén a Duna felől kap után- pótlást. Alacsony dunavízállásnál, az erózióbázis leszívó hatása miatt a talajvíz a Várhegy tömegében DK-i irányba áramlik. Alacsony dunavízállásnál, a magaspart lábánál a szállbanálló víztartó lösz talajvize átadódik a partcsúszásból, omlásból származó másodlagos helyzetű lösztömegnek, amely a parti sávban a felszínre vezeti azt. Alacsony vízállásnál ezért a parti sávban — a Várhegyet kísérő szakaszon — vízszivárgások figyel- hetők meg (9—10. ábrák). A kutatófúrásokból kikerült mintákon részletes kőzet és talajfizikai vizsgála- tok készültek. Továbbá, miután löszrétegekről van szó, roskasztási kísérletek is történtek, különböző mélységből vett mintákon. A vizsgálatok szerint a felső rétegek roskadásra hajlamosak, míg a mélyebben települők — az idősebb lö- szök már tömörebb szerkezetűek és nem mutattak ilyen hajlamot, ezért ezek már nem roskadás veszély esek. A löszösszletet tagoló fosszilis talajokból kolloid- kémiai vizsgálatok is készültek. A vizsgálatok eredményei szerint a kiválasztott minták különböző mértékben térfogatváltozó tulajdonságúak. Az összlet egyes rétegei a laboratóriumi eredmények szerint folyósodásra haj- lamosak (homokos, homoklisztes lösz). Az idősebb löszök jó állapotúak és a kompressziós vizsgálatok szerint az összenyomódási modulusuk is kedvező. Részletes állékonysági vizsgálat nem készült, miután a helyszíni vizsgálatok és megfigyelések alapján egyértelműen ki lehetett jelölni a mozgó, illetve mozgás- veszélyes partszakaszokat. Gyakorlatilag többé-kevésbé az egész községi part- szakasz mozgásveszélyesnek minősíthető, ezért a magaspart peremi része beépí- tésre a jelenlegi állapot mellett nem vehető tekintetbe. Megfelelő és hatékony védőintézkedések meghozatala esetén természetesen e megállapítások mó- dosulnak. A területen észlelt mozgások és mozgásformák lényegében hasonlóak a már ismert és részletesen vizsgált magaspartok — Dunaújváros, Dunaföldvár — mozgásaihoz. Itt is megfigyelhetők azok a természeti hatótényezők, amelyek a mozgások kiváltásában kisebb-nagyobb mértékben részt vesznek, illetve azt elősegítik. Ilyenek többek között a morfológiai helyzet, a Duna és a magaspart pereme közötti nagy magasságkülönbség, a partfal meredeksége, a földtani fel- építésben résztvevő kőzetek változatos kifejlődése és településviszonyai, a víz- földtani adottságok, a Duna többirányú szerepe, valamint az adott képződmé- nyek kőzetfizikai tulajdonságai és állapotuk. Az antropogén tényezők mozgást kiváltó hatása ma még alárendelten és csak helyileg érvényesül, ezért a kimuta- tott mozgásokat az adott természeti tényezők váltották ki. A területen észlelt mozgások formáinak állapotát abból kiindulva tanulmá- nyozva, hogy egy közelmúltban lezajlott ilyen magasparti mozgástípusra mi- 223 Moyzes — Scheuer: A dunaszekcsői magaspart mérnökgeológiai lyen formák jellemzőek, megállapítható, hogy különböző korú mozgásokat lehet megkülönböztetni annak megfelelően, hogy az eredeti formabélyegek mennyire pusztultak el, illetve maradtak meg és ismerhetők fel. Meg kell azonban jegyez- nünk azt, hogy a lösz az erózió hatására erőteljesen és gyorsan pusztul, ezért a mozgási formák hamar elmosódnak. Ezt a csúszások időpont jának becslésénél feltétlenül figyelembe kell venni. Ilyen jellegű megfigyeléseink szerint megkülönböztethetünk „régi, idős ” és fiatal mozgásokat. A „régi” mozgásoknál a formaelemek már alig ismerhetők fel. Korukat száz évnél többre becsülhetjük. Az „idős” mozgásoknál a forma- elemek jól felismerhetők és kimutathatók. Keletkezésüket 30—100 közötti évekre becsülhetjük. A „fiatal” mozgásoknál lényegében az összes formaelemek kimutathatók és ezeknél csak kismértékű változások figyelhetők meg. A duna- szekcsői magaspartszakaszon lényegében mind a három típus kimutatható. Tehát az egyes partszakaszok hol itt, hol ott időnként megcsúsznak. Az eddig vizsgált magasparti mozgásoknál egyértelműen kimutatható volt, hogy a csúszó lapok a felsőpannóniai rétegösszlet felső szakaszán alakultak ki. Ezt mutatták ki a dunaújvárosi és dunaföldvári mozgásoknál is. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy ahol a pleisztocén löszösszlet a Duna közép- vízszintje alatt is megtalálható 20 — 40 m vastagságban, azok a partszakaszok stabilabbak a környezetükhöz képest, mint azok, ahol a felsőpannóniai rétegek a felszínen vagy a felszín közelében vannak. Ilyen partszakaszokat az eddigi tapasztalatok szerint már morfológiai alapon is ki lehetett jelölni, mert ezek viszonylagos sta- bilitásuknál fogva a partvonulatból több 10 m-re előreállnak és a csúszásnyo- mok is rendszerint hiányoznak. Mozgásokra ilyen partszakaszoknál akkor kerül sor, amikor a már határoló magaspartrészletek jelentősen — a mozgások ré- vén — hátráltak és a hatótényezők ennek következtében úgy fokozódnak, hogy ezeknél is bekövetkezik a mozgás. Ilyen partszakaszokon a csúszólap már nem a nagyobb mélységben települő pannoniai rétegekben alakult ki, hanem az alsópleisztocén rétegösszletben, kb. 15 — 20 m mélységben a Dunához viszo- nyítva. Ilyen mozgástípusba tartozik lényegében vizsgálataink szerint a duna- szekcsői Várhegy oldalában kimutatott mozgás is, mert a fúiási adatok szerint a Duna vízszintje alatt még 20 m mélységig fosszilis vörös talajokkal tagolt 11. ábra. Megcsúszott anyagból álló előtérrel rendelkező raagasparttípus képe Abb. 11. Typisches Beispiel fúr einen Hochuferabsehnitt mit einem, aus abgerutschtem Matéria! bestehenden Vorraum 224 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 12. ábra. A Dana-erózió hatására keletkezett omlás a magaspart lábánál Abb. 12. Abbruch am Fusse des Hochufers, entstanden unter dem Effekt dér Donauerosion alsópleisztocén képződmények vannak, és a csúszólap kb. 15 — 16 m mélységben adható meg. Ennek azért van jelentősége, mert az ilyen földtani adottságú partszakaszokra jellemző mozgásformák itt jól tanulmányozhatók, és az ered- mények átvihetők az egész középdunai magaspartokra. Dunaszekcső község térségében végzett megfigyelések szerint potenciálisan a Várhegy és környéke tekinthető a legcsúszásveszélyesebbnek (11. ábra). Egy várható mozgás megakadályozása érdekében indokolt lenne a part rendezése, mert a Duna magas vízállások idején a már megcsúszott anyagot erőteljesen erodálja és emiatt 1976. tavaszán több partomlás is bekövetkezett (12. ábra). Célszerű és indokolt lenne a Várhegy környezetében részletes állékonysági vizs- gálatok elvégzése, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy az adott part- szakasz állékonysága milyen mértékű és ennek megfelelően lehetne előirányozni és végrehajtani a szükséges védelmi intézkedéseket. 4. Megállapítások A Dunaszekcső község általános rendezési tervéhez kapcsolódva mérnökgeo- lógiai vizsgálatok készültek a település környezetében, továbbá ennek pontosí- tása és megbízhatóságának fokozása érdekében megfigyeléseket végeztünk az egész dunaszekcsői partszakaszra. Az elvégzett vizsgálatok és megfigyelések szerint az alábbi lényegi megállapítások tehetők: A dunaszekcsői magaspart a Báta és Mohács közötti területszakaszon fej- lődött ki, amely a Budapest és az országhatár hozott a Duna jobb partját kísérő magaspartvonulat egyik tagja. A vizsgált magaspartszakasznál is kimutathatók mindazok az adottságok, amelyek általánosságban a dunai magaspartokra jellemzőek, ezek mellett azon- ban megtalálhatók azok az egyedi sajátosságok, amelyek környezetük helyi viszonyaiból erednek. A magaspartot teljes vastagságában pleisztocén löszösszlet építi fel, ez a duna- szekcsői Várhegynél fúrásokkal bizonyítottan meghaladja a 80 m-es vastagságot, amelyet több szintre osztanak a különböző mélységekben települő barna, vörös- M o y z e s — S eh e u e r : A dunaszekcsöi magaspart mérnökgeológiai 225 barna és vörös fosszilis talajok. A kapott rétegsor alapján kisebb-nagyobb hiá- tus mellett az egyik legteljesebb pleisztocén rétegösszletet sikerült kimutatni az eddig vizsgált magaspartoknál. E magaspartra is nagyon jellemzőek a különböző korú és típusú mozgás- formák, amelyeket a természeti hatótényezők hoztak létre. A megfigyelések szerint az emberi tevékenység még nem játszott közre sem kedvező, sem pedig kedvezőtlen irányban a mozgások kiváltásában. A dunaszekcsöi Várhegynél olyan mozgástípus fordul elő, amely az egyéb magaspartokra vonatkoztatva nem jellemző, ezért bizonyos mértékig egyedi esetként értékelhető és csak olyan helyeken fordulhat elő, ahol a pleisztocén rétegösszlet meghaladja a 70 — 80 m vastagságot. Ilyen esetekben a csúszólap magában a pleisztocén rétegösszlet alsó szakaszán alakul ki és ebből eredően olyan típusú mozgás jön létre, amely formáiban eltér attól a típustól, ahol a csúszólap a felsőpannon rétegekben alakul ki. A felsőpannoniai rétegösszlet felső részén kialakult mozgás esetén a csúszópályának vízszintes szakasza rend- szerint meghaladja a 100 m hosszúságot , de nem ritka a 200 — 300 m hosszúságú sem (Dunaújváros, Kulcs). Ezzel szemben azok a mozgások, amelyeknél a csú- szólap a pleisztocén rétegekben alakul ki, ez a vízszintes szakasz rövid 40 — 60 m hosszúságú. Ennek megfelelően a méretek nagyságrendileg kisebbek, mind hori- zontális, mind vertikális irányban. Ebből megállapítható az, hogy a 'pleisztocén rétegösszlet nem annyira mozgékony , mint a felsőpannoniai rétegek, csiíszásra ke- vésbé hajlamos, csúszás ritkábban alakul ki. Ez több tényezővel bizonyítható: Az egyik igen fontos tényező a pleisztocén rétegek talajfizikai tulajdonságai. Ezek a rétegek talajmechanikai értelemben közepes és kövér agyagok, tömörek és víztartalmuk alacsony. Hiányzik a vékony-rétegzettség és a víztartó homok- erekkel történő tagoltság, amely nagymértékben elősegíti a pannon rétegek állapotának romlását. Ezért nehezen és ritkábban következik be e rétegeknél olyan talajfizikai állapot, amelynél a mozgások ki váltódhatnak. A másik hatótényező, amely szintén a stabilitás irányába hat, az, hogy ilyen partszakaszokon hiányoznak, illetve a csúszás szempontjából már közömbös mélységben fordulnak elő azok a homokrétegek, amelyek nyomás alatti vizet tároznak, és a csúszólap a korábbi véleményekkel ellentétben nem agyagréte- gen, hanem a szemcsés réteg felett alakul ki, mert a víznyomás és ennek növeke- désének hatása csökkenti többek között a rétegek nyíróellenállását. A cluna- szekcsői Várhegyi mozgás a 3. sz. típusba tartozik. Természetesen az egész 15 km hosszú dunaszekcsöi partszakaszon nem egyforma vastagságú és kifejlődésű a pleisztocén rétegösszlet. Ahol kisebb vastagságú (30 — 50 m), ott a Dunapart- nál a felsőpannoniai rétegek már a felszín közelében vannak, ezért kialakultak azok a feltételek, amelyek már szokványosak az egész középdunai magaspar- toknál. E területeken már a csúszólap a pannon rétegekben alakult ki és felté- telezhetően azonos, vagy hasonló földtani és hidrológiai viszonyok a jellemzők, amelyek a többi magaspartok főbb jellemzői. Ezek a mozgások a 4. típusba tartoznak. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált magaspartszakasz földtani felépítése igen változatos, és ez visszatükröződik a különböző típusú mozgás- formákban, mert az egymástól eltérő kifejlődésű területszakaszokon az adottsá- goknak megfelelő mozgások alakultak ki. Ennek felismerése lehetőséget nyújt arra, hogy olyan területeken, ahol a részletes földtani adottságok nem ismerete- sek a mozgásformákból visszakövetkeztethessünk az adott magaspart mozgás- kiváltó főbb hatótényezőinek alakulására és kifejlődésére. 226 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Irodalom — Literatur ÁDÁM L. (1964): A Szekszárdi dombvidék kialakulása és morfológiája. Földrajzi tanulmányok. 2. Akadémiai Kiadó Bp. p. 1 —83. Andai P. (1970): A dunaújvárosi löszpart rendezése. Mélyépítéstudományi Szemle. 20. p. 298—311. Dómján J. (1952): Középdunai magaspartok csúszásai. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 416—422. Erdélyi M. (1955): A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. Hidrológiai Közlöny. 35. p. 159 — 169. Erdélyi M. (1960): Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén. Földrajzi Értesítő. 9. p. 257-276. Erdélyi M. (1967): A Duna— Tisza közének vízföldtana. Hidrológiai Közlöny. 47. p. 331 — 340; 357—362. Forgó L. és munkatársai (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. Pécs. M. Á. F. I. ki- advány Bp. p. 1 — 195. Galli L. (1952) A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 409—415. Karácsonyi S. — Scheder Gy. (1972): A dunai magaspartok építésföldtani problémái. Földtani Kutatás 15. p. 71—82. Karácsonyi S.— Scheüer Gy. (1972): A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai. Hidrológiai Közlöny. 52. p. 375-383. KÉzdi Á. (1970): A dunaújvárosi partrogyás. Mélyépítéstudományi Szemle. 20. p. 281—297. Králik B. — Moyzes A. (1976): Területismertető Talajmechanikai szakvélemény a dunaszekcsöi Várhegy rendezési ter- véhez. FTI adattár. Kézirat KriváN P. (1960): A paksi és villányi alsópleisztocén kifejlődések párhuzamosítása. Földtani Közlöny. 90. p. 303—321. Lovász Gy. — Wein Gy. (1974): Délkelet-dunántúl geológiája és felszínfejlődése. Baranya monográfia sorozat. Pécs. p. 1-215. Párdányi, J. — Scheüer, Gy.— Vágó, I.-né (1974): Geotechnische Fragen dér Donauer Steilufer. Danube European louf. Bled. p. 29-34. PÉCSI M. (1959): A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszlnalaktana. Földrajzi Monográfiák. 3. Akadémiai Ki- adó. Bp. p. 1—346. Szederkényi T. (1964): A baranyai dunamenti szigetrögök földtani viszonyai. Földtani Közlöny. 94. p. 27—32. ÜRBANCSEK J. (1973): Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. V. kötet. p. 66. Vitális Gy. (1959): A borjádi tározó vízföldtani és műszaki földtani vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 39. p. 208—217. Ingenieurgeologische Untersuchimg des Hochufers von Dunaszekcső A. Moyzes — Dr. Gy. Scheüer Südlich von Budapest, an dér rechten Seite dér Donau entstand eine Reihe von Hochu- fern. Das Letzte von diesen ist dér Hochuferabschnitt von Dunaszekcső, dér den Fluss umnittelbar begleitend, sich in einer Lángé von ca. 15 km, in NO-SYV-Richtung entwickelt hat. Manche Teile des Uferabschnittes erheben sich 50 bis 60 m hoeh iiber den YVasser- spiegel dér Donau, wie z. B. dér Várhegy ( Burgberg) von Dunaszekcső, dér sich im Mittel- teil des untersuchten Gebietes befindet. Laut Ergebnissen dér durchgeführten Untersuchungen und Beobachtungen sind die Hochufer aus pleistozánem Lösskomplex aufgebaut, dér an manchen Stellen eine Gesamt- máchtigkeit von 80 m erreicht, ja sogar überschreitet. Das Liegende des Komplexes be- steht aus oberpannonischen Schichten, die in Bohrungen nachgewiesen worden sind. Auf Grund dér aus Bohrungen gewonnenen Proben kann dér aufgeschlossene Abschnitt des Lösskomplexes in zwei Einheiten gegliedert werden: in die obere Einlieit, wofür typische Lössschichten charakteristisch sind, durch mehrere fossile Bodenschichten gegliedert, und eine untere, schon durch tonigen Löss und rote Bodenzonen charakterisierte Einheit. Dér Komplex vertretet mit kleineren und grösseren Lücken zwar das ganze Pleistozán. Bisher besassen wir keine Angaben über die Ausbildung des Lösskomplexes dieses Teilgebietes. Audi für diese Hochufer sind Bewegungsformen von verschiedenem Altér und Typ sehr charakteristisch, welche von natürlichen Agenten beeinflussten Bewegungen zustande kamen. Es konnten mehrere Typen unterschieden werden, die auf Grund einer gemein- samen Wirkung dér Bewegungen und dér morphogenetischen Tátigkeit des Donauufers entstanden waren. Über die anderen, für die Hochufer des Mitteldonau-Beckens im allge- meinen kennzeichnenden Gegebenheiten hinaus konnten solche lokálé Besonderheiten nachgewiesen werden, die nur für diesen Uferabschnitt charakteristisch sind. Dazu gehört in geologischer Hinsicht das Tages- und oberfláchennahe Vorkommen dér Kalksteinschol- len des triadischen Grundgebirges; ferner dér Ausbiss des pannonisclien Amalzimbasaltes bei dér Ortschaft Bár; die mannigfaltige Ausbildung und ungewöhnlich grosse Máchtigkeit des Lösskomplexes. In ingenieurgeologischer Hinsicht hingegen sind beim Várhegy von Dunaszekcső die im pleistozánen Komplex, lángs Gleitfláchen entstandenen Bewegungen bekannt ge worden. Laut Ergebnissen dér durchgeführten Untersuchungen kann dér Várhegy von Duna- szekcső und seine Umgebung als potentiell dér gleitungsgefáhrliehste Abschnitt des ganzen Uferzuges betrachtet werden. Deswegen sind hier weitere Untersuchungen erforderlich, um dér Entstehung von Bewegungen durch wirksame Schutzmassnahmen vorzubeugen. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 227—230 Agyagásványok rendeződése kvarter és pannon agyagok vetőtükrein Dr. Egerer Frigyes — Namesánszki Károly* (3 ábrával, 1 táblázattal) A kőzetekben kialakuló vetőtükrök (köznapi szóhasználatban „harnisok”) — amint az közismert — , olyan zavart felületek, amelyek vetődéshez kötöttek, és a kőzettestek elmozdulása révén jönnek létre. Ilyen felületek figyelhetők meg a pannon és kvarter üledékekben is, a gyön- gy ösvisontai Thorez külfejtés feltárt szelvényében, valamint a bükkábrányi fúrások magmintáin. Mindkét helyen az agyagos meddőben 0,2 — 4 m-es vas- tagságú agyagrétegek találhatók, amelyek a vetőtükrök egész sorát (pl. egy 50 cm vastagságú rétegben 10—20 db-ot) tartalmazzák. Az összefüggő felületű vetőtükrök néhány cm2-től több m2 nagyságúak (visontai megfigyelés) zömük- ben vízszintesen rétegzettek, de ettől eltérő elrendezésben is megfigyelhetők. A vetőtükrök jelenléte a külfejtéses bányák üzemének egyik ismert problé- mája. Ezek a felületek bizonyos körülmények között (pl. kis nedvesség vagy terhelés-változás) elindíthatnak egy olyan folyamatot, ami a rézsűk megcsúszá- sához, omlásához vezet mielőtt a talajmechanikai jellemzőktől azt várnánk. A Thorez külfejtésnél a rézsű leomlása, csúszása azokban a rétegekben követ- kezett be, ahol ezek a vetőtükrök jelen vannak. Itt a vetőtükrös rétegek a bon- tott andezithez kötődnek, agyagásványtartalmuk 70—80%, főként rosszul kristályosodott montmorillonit. A vetőtükrös, és a vetőtükröt nem tartalmazó rétegek, valamint a vetőtükrök felületének, és a vetőtükröt tartalmazó rétegek - makroszkopikus megfigyelé- sek alapján is — nyilvánvaló különbsége tette jogossá azt a feltételezést, hogy a vetőtükrök felületének ásványtani szerkezete eltér a réteg egészének ásvány- tani felépítésétől. A vizsgálatokat elsősorban röntgendiffrakciós módszerrel végeztük. Agyagrétegek ásványtani vizsgálata Bükkábrány területén mélyült fúrások magmintái közül különböző mélység- ből (10 — 70 m) kiválasztottunk 10—10 helyről erősen-, kevésbé vetőtükrös és vetőtükröt nem tartalmazó agyagmintát. A röntgendiffraktométeres porvizsgá- lat alapján a minták átlagos ásványtani összetétele a következő: 10 — 20% kvarc, közel 5% klorit, 10 — 25% hidrocsillám és 50 — 70% montmorillonit. A lignittelepet kísérő ún. biogén (szenes) agyagok — melyekben a vetőtükrök legtöbb esetben jelen vannak — rendszerint nagyobb montmorillonit-tartal- múak, viszont a minták egészét tekintve a vetőtükrös rétegek mintáihoz nem tartozott egyértelműen nagyobb — esetleg jellemző — agyagásványtartalom. Nehézipari Műszaki Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszék, Miskolc 228 Földtani Közlöny 10S. kötet, 2. füzet A vetőtükrös felületek vizsgálata A röntgendiffrakciós módszer, mint ismeretes, különböző (hkl) indexekkel meghatározott kristálylapokban elhelyezkedő atomokról visszavert röntgen- sugár intenzitását regisztrálja, az elemi kristály méretének megfelelő helyen és intenzitással (pl. Mirkin 1961). Vizsgálataink során a porminta közelítően orientációmentesnek tekinthető. Ezzel szemben, ha ülepítéssel, nyomással stb. (Nemecz 1973, Rischák, Viczián 1972) a kristályokat valamely hkl lap szerint rendezzük — ez az agyagásványok esetében kristályszerkezetüknél fogva könnyen lehetséges — , meghatározhat- juk. hogy az egyes agyagásványok a röntgensugarakat visszaverő felületen — például az iilepítés eredményeként — milyen lap szerint rendeződnek. Mivel az agyagásványok lemez-szerkezetűek, ezért ülepítés, nyomás stb. hatására 001 lap szerint orientálódnak, a földtani folyamatok során. Jackson (1973) vizsgálatai szerint a kemény márgákban az agyagásványok jelentős-, a lágy agyagokban pedig kismértékű orientációt mutatnak. Az 1. ábrán bükkábrányi agyagminta orientáció mentes porfelvételét (a), és mesterségesen 001 lap (b), illetve hko lap (c) szerinti orientált felvételét mutat- juk be, a 2. sz. ábrán pedig az ülepítéssel (a), illetve a nyírással (b, c) képzett 001 lap szerinti orientációs felvételeket láthatjuk. Az ábrák értelmezéséhez néhány agyagásvány röntgendiffrakciós adatait foglaltuk össze az I. táblázat- ban, feltüntetve a hkl rácssíkhoz tartozó távolságot (d) (Á) és a pormintának megfelelő hkl lapok intenzitás relatív nagyságát, Nemecz (1973) után. Az I. táblázat adatait, valamint az 1. és 2. ábrákat összevetve, a mintákban található agyagásványok (illit, klorit, montmorillonit) cl = 4,47 Á és d = 2,56 Á jelentkező hko reflexiók hiányából, vagy relatív megnövekedéséből, valamint 1. ábra. Bükkábrányi agyagminták röntgendiffraktométeres felvétele: a) porminta; b) 001 lap szerinti orientált; c) hko lap szerinti orientált minta Fig. 1. X-ray diffraction patterns of clay samples from Bükkábrány : a) powdered sample; b) sample oriented according to the 001 pláne; c) sample oriented according to the hko pláne E g e r e r — Namesánszky: Agyagásványok rendeződése pannon 229 CT O 2. ábra. Bükkábrányi, mesterségesen: a) ülepítéssel, b, c) nyírással (nedves) orientált agyagminták röntgendiffrakto- méteres felvétele Fig. 2. X-ray diffraction patterns of Bükkábrány clay samples of artificial orientation due to: a) settling treatment, b, c) shear (wet) Fig. 3. X-ray diffraction patterns of fault planes I. táblázat — Table'I. Montmorillonit . Hidrocsillám Klorit hkl A I hkl A I hkl A I 001 15,0 10 002 9,98 10 001 14,15 5 110 4,47 3 004 4,97 4 002 7,05 10 004 3,77 1 110 4.47 5 003 4,77 6 005 3,04 3 006 3,32 8 02,11 4,60 i 200 2,58 3 114 3,20 2 004 3,56 10 007 2,15 1 202 2,56 4 005 2,83 2 009 1,70 1 043 2,14 i 201 2,54 4 060 1,50 3 00,10 1,98 3 204 2,00 3 060 1,49 3 060 1,54 4 230 Földtani Közlöny 10S. kötet, 2. füzet a bázisreflexiók (001) relatív megnövekedéséből, vagy hiányából az orientáció egyértelműen követhető (Tschalenko, J. Burnett, Hung 1971). A kvarc d = 4.25; 3,34 stb. reflexiója nem változik, mert kristályszerkezetéből adódóan gyakorlatilag nem orientálódik. Az előzőek figyelembevételével értelmezhetjük a vetőtükrös felületekről ké- szült diffraktogramokat. A vetőtükrös felületekről készített nagyszámú felvé- telünk közül a 3. ábrán két felvételt mutatunk be példaként. A felvételek azt mutatják, hogy a vetőtükrös felületeken az agyagásványok ugyanúgy, mint a mesterséges mintákon, tehát 001 lap szerint rendeződtek. A mesterségesen a 001 lap szerint orientált mintákról készített felvételekhez képest, a vetőtükör felü- letről készült felvételeken a montmorillonit bázisreflexiója nem, vagy csak kis intenzitással jelentkezik. Ugyanakkor a vetőtükör felületén a hidrocsillám és a klorit rendeződése mellett ezen agyagásványok mennyisége is megnő. A vetőtükrös fúrómagmintából horizontális, vertikális, és köztes irányokban kimetszett felületekről is készítettü]ik felvételeket. A különböző irányú metsze- tek röntgendiffrakciós felvételei azonosak a porminta -felvételekkel, tehát a hidrocsillám és a klorit orientálódása, sem lokális feldúsulása nem mutatható ki. összefoglalás Eredményeinket egybevetve megállapíthatjuk, hogy a vetőtükrös felületen a hidrocsillám és a klorit orientálódva halmozódik fel és ezen ásványokkal borí- tott felületen indul meg a csúszás. Irodalom — References Inorganic Index to the Powder Diffraction Fiié. Joint Committee on Powder Diffrartion Standard*. Philadelphia, 1970 JACKSON, J. O. (1973): The Alteration Characteristics of the I.ower Oxford Clay. Clay Minerals, 10, p. 113. Nemecz E.: Agyagásványok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. Kischák G.— Viczián I.: Agyagásványok bázisreflexióinak intenzitását meghatározó ásványtani tényezők (1972). M. A. Földtani Intézet évi Jelentése p. 229. Tschalenko J. S. — Bvrnett A. D. — Hung J. J. (1971): The Correspondence between Optical and X-ray Measurements of Practicle Orientation in Clays. Clay Minerals 9, p. 47. Ordering pattern of clay minerals on the polish of fault planes in Quaternary and Pannonian clays Dr. Fr. Egerer — K. Namesánszki The ordering of clay minerals observable on the polish of fault planes is discussed. X-ray diffraction analyses have shown the occurrence of minerals on these surfaces to be well- ordered. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 231—234 Az Öslénytan-Rétegtani Szakosztály 15 éves működésének mérlege Dr. Bálái Tamás * 1963. január 9-én a Magyarhoni Földtani Társulat egy, a Szakosztályunk szempontjából igen jelentős és számomra különösen emlékezetes előadóülésre gyűlt össze. Az ülésen Bogsch László professzor elnökölt, ifj. Dttdich Endre a bryozoákról, Kecskeméti Tibor a bakonyi nummulitesekről, Tóth Gábor fizi- kus a foraminiferák röntgen-vizsgálatáról, jómagam a törökbálinti pectunculu- szos homokról tartottunk előadást, amihez Oravecz János bejelentése kapcso- lódott a karni márga négykarú tengeri csillagmaradványáról. Az ülés érdekes programja is minden figyelmet megérdemelt, ami azonban itt szempontunkból különösen jelentős esemény volt: az előadások végeztével Kertai György, a Társulat felejthetetlen emlékű, széles látókörű néhai ehiöke az 58 résztvevőnek bejelentette az ,, Őslénytani Szakcsoport” megalakulását. Mert a kezdeti évek- ben ez volt Szakosztályunk hivatalos neve. Első elnöke Bogsch professzor lett. Ettől a dátumtól kezdve a mai napig funkcionáriusa voltam Szakosztályunk- nak, előbb mint titkár, az utóbbi 2 ciklusban, mint ehiök. Ezért ne vegyék tőlem szerénytelenségnek, ha az eltelt, immár több mint 15 év mérlegének meg- vonására merek vállalkozni. Úgy érzem kötelességem a krónikás, az irányító és a kritikus szemével számot adni tapasztalataimról épp a mai napon, amikor megválók a szakosztályban eddig betöltött vezető tisztségemtől. Az „őslénytani Szakcsoport” első három évét a jól sikerült előadóülések soro- zata, élénk szakmai viták sokasága jellemezte. Első előadóink között üdvözöl- hettük Géczy Barnabást, Bartha Ferencet, Majzon Lászlót, Jánossy Dé- nest, Kriván Pált, Oravecz Jánost, Jámbor Áront, Sidó Máriát és még foly- tathatnám a sort. Érdekes külföldi útibeszámolókat hallottunk többek között Bogsch Lászlótól, Meznerics Ilonától, Hámor Gézától, Bohn Pétertől, Beke Máriától. Rendezvényeinken legalább 30—40 tagtársunk jelent meg, és búsla- kodtunk, ha netán csak húszán gyűltünk össze. A Szakcsoport irányításában nagy segítségünkre volt a népes, 15 tagú „Intézőbizottság”, a mai „Vezetőség” elődtestülete. Némi árnyékot vetett munkánkra, hogy néhány nagytekintélyű, akadémiailag is magasan kvalifikált magyar paleontológus tudomást sem vett működésünkről, és később sem sikerült őket megnyerni ügyünknek. Tevékeny- ségünket azonban ez nem gátolta, és annál értékesebb volt számunkra az a se- gítség, melyet többek között a körünkből azóta végleg eltávozott kiváló tag- társainktól: Meznerics Ilonától, Horttsitzky Ferenctől, Majzon Lászlótól kaptunk. Az anyaegyesülettel, a Társulat Elnökségével mindvégig kitűnő kap- csolataink voltak. Önzetlen segítségüket nap mint nap élveztük. Különösen * ELTE Földtani Tanszék. Előadva a MFT Öslénytan-Rétegtani Szakosztály 1978. II. 13-i tisztújító ülésén 8 Földtani Közlöny 232 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet felejthetetlen marad az a támogatás, melyet Kriván Pál, akkori főtitkár nyúj- tott az indulás éveiben, de ez a segítőkészség a későbbi időszak elnökei és főtit- kárai részéről is osztatlanul fennmaradt. Két jelentős eseményt szeretnék még a kezdeti három év történetéből kira- gadni. 1963. augusztusában megjelent az , .őslénytani Viták” c. kiadványunk 1. füzete. Az a vágyunk öltött testet ebben a szerény kiadványban, hogy az ülé- seinken elhangzott előadások és értékes hozzászólások mielőbb rögződjenek a Tagság szélesebb körei és az utókor számára. Különösen szerettük volna a ta- nulságos és olykor heves vitákat ilvmódon megörökíteni, innen a szokatlan cím. Akkoriban alig titkolt szándékunk volt, hogy idővel folyóirattá fogjuk fejleszteni az „őslénytani Viták”-at. Sajnos ez jórészt külső körülmények miatt nem valósulhatott meg, bár meg kell jegyeznem, hogy a kiadvány megjelente- tését sosem tudtuk szabályossá tenni. A másik kiemelendő esemény a Szakosztály első nagyrendezvénye, melyet 1965. áprilisban hívtunk össze „Mikropaleontológiai Tanácskozás” címen. A 65 résztvevő a Foraminiferák témakörében Majzon, Kecskeméti, Nyíró Réka, Sidó Mária, Kőváry, a palynológia témakörében, Zólyomi, Nagy Lászlóké, Góczán, Rákosi, Miháltz Istvánné, és egyéb témákban Hajós Márta, Beke Mária, Oravecz, Gömöry előadásait hallgathatta meg. 1966. márciusában a Szakcsoport Meznerics iLONÁt választotta meg az elnöki posztra. Elnöki tisztében 1969-ben aztán Géczy Barnabás követte. 1967-ben két sikeres nagyrendezvényt is lebonyolítottunk. Áprilisban 82 résztvevővel ült össze két napra a „Paleoökológiai Kollokvium” Géczy elnök- letével. A sok téma közül különösen tanulságos volt a tengeralatti filmjeit, fényképeit bemutató dr. Jan Senes, meghívott vendégünk előadása. Ugyanez év decemberében ismét GÉczY-vel az elnöki székben „Evolúciós Kollokviumot” hívtunk össze, melyen a 71 résztvevő a paleontológus és geológus kollégák elő- adásain kívül értékes filozófiai és biológiai tanulmányokat is megismerhetett. Mindig törekedtünk arra, hogy a nagyrendezvények anyaga az „őslénytani Viták”-ban mielőbb nyomtatásban is rögződjön. Utolsó és talán leghatásosabb kollokviumunk „A rétegtani korreláció és osztályozás módszerei” témakörben ült össze 1971. áprilisban. A rendezvény elnöke Fülöp József akadémikus volt. A vitaindító referátumokat (Géczy, Hámor, Báldi) már előre kiadtuk az „Őslénytani Viták”-ban. A két napon át tartó heves, de igen konstruktív vitában csaknem százan vehettek részt. Megtisztelő, hogy a Magyar Rétegtani Bizottság 1975-ben megjelent kiadvá- nyában külön megemlékezik ennek a kollokviumnak stimuláló hatásáról. Időközben még Meznerics Ilona elnöksége idején — az „őslénytani Szakcsoport” nevet az Őslénvtan-Rétegtani Szakosztály elnevezéssel váltottuk fel. Úgy láttuk, hogy a Szakosztály tevékenysége az őslénytan geológiai alkal- mazása irányába, vagyis a fáciestan és rétegtan területére is mélyen kiterjed, ez indokolta a névkiegészítést. Tudatában voltunk annak, hogy az őslénytan a biológia és geológia határmesgyéjén álló tudomány, de mivel az első évek gya- korlata megmutatta, hogy minden szándékunk ellenére a biológusok irányába történő hídverés nem valósul meg, továbbá a Földtani Társulat kebelében mű- ködünk és partnereink — részben mi magunk is — geológusok vagyunk, ésszerű a Társulaton belül szakosztályilag még lefedetlen rétegtant hivatalosan is érdek- körünkbe vonni. 1972-ben ért az a megtiszteltetés, hogy a Tagság bizalma a megüresedett elnöki székbe emelt addigi titkári funkciómból. A titkári teendőket Galácz Bálái: Az Őslénytan — Rétegtani Szakosztály 15 éves működése 233 András vette át. Galácz kiemelkedő érdemei közé tartozik az ,, őslénytani Viták” színvonalának és küllemének érdemi megjavítása. Az 1969. évi 12. füzet- től házi kiadványunk a korábbinál sokkal tetszetősebb köntösben jelentkezett. Dudich Endre önzetlen munkával rövid idegen nyelvű rezümékről is gondos- kodott, aminek következményeként a ,,Discussiones Paleontologicae”-t kül- földön is jegyezni kezdték. Új színfolt jelent meg Szakosztályunk életében a kirándulások megszervezé- sével. 1972. júniusában meglátogattuk Fülöp József vezetésével Tatát, Skof- lek vezetésével Vértesszőllőst és Boda Jenő vezetésével Perbált. 1973. októberében az észak-magyarországi neogént és az egri típusszelvényt volt módom tagtársaimnak bemutatni. A krónikás végül nem hagyhatja el rangos külföldi vendégeink sikeres előadá- sainak említését sem. Áttekintve az elmúlt 15 év történetét felmerül a kérdés: milyen, a jövőre nézve is hasznos tapasztalatokat szűrhetünk le most, amikor a szakosztályi tevékenység bizonyos lanyhulását érezzük? A Szakosztály igen aktív és konstruktív tevékenységgel járult hozzá Társu- latunk életéhez. Olyan fontos területekkel foglalkozik, mint az őslénytan és a rétegtan, ezeket a területeket egyetlen más szakosztály sem műveli. Szakosztá- lyunk egyike a legrégibb ,, tematikus” szakosztályoknak a Társulat kebelén belül. Az Őslénytan-Rétegtani Szakosztályra tehát szükség van, a társulati tag- ság igényli ezt a fórumot (400 regisztrált tagja van jelenleg szakosztályunknak). Az új vezetőségen lesz a felelősség sora, hogy a várakozásoknak megfelelően, részben új formák keresésével friss vérkeringést adjon a nagymúltú Szakosztály- nak. Mint lelépő elnök milyen „tippeket” adhatok az új vezetőségnek? Ami a tevékenység tartalmát illeti: adva van először is a rétegtan. Ennek egyet- len társadalmi fóruma szakosztályunk. Természetesen adott a Magyar Réteg- tani Bizottság kitűnő szervezete, amellyel a fokozott együttműködést ajánlom. Ilyen együttműködés jegyében szerveztük az 1976. májusi sikeres oligocén ülé- sünket, ahol az előadók és résztvevők nagy száma igazolta a kezdeményezés sikerét. A Szakosztálynak ebben az együttműködésben ki kell tekintenie a litosztratigráfia felé is. A geológusok széles rétegei fognak fokozottan érdeklőd- ni munkánk iránt, ha ezt tesszük, hiszen litosztratigráfiai egységekkel dolgoz- nak. A Szakosztály fontos programja lehetne a litosztratigráfiai rendszer bio- és kronosztratigráfiai tartalommal és értelmezéssel való megfejelése is. Kutatni kellene, hogy melyek azok a környezeti és evolúciós tényezők, melyek a külön- böző ősmaradványcsoportok vertikális elterjedését, az egyes formációkban, és emeletekben való megjelenését szabályozzák. Az utóbbi témakörhöz kapcsolódik a paleogeográfiai irány fejlesztése. A bio- geográfiai tények egyeztetése más geo-tudománvok eredményeivel. Ezen a pon- ton kapcsolódna munkánk a ma különösen nagy érdeklődéssel kísért átfogó tektonikai vizsgálatokhoz. Géczy professzor 1974. márciusi előadása a példa az ilyen kezdeményezésekre. Adva van továbbá az őslénytan széles területe a maga rendszertani, paleobio- lógiai és evolúciós problematikájával. Fontolóra lehetne venni egyes biológiai egyesülésekkel való közös rendezvény megszervezését. A múltban a neobielógiá- val való együttműködést csak szórványosan és néhány érdeklődő bevonásával tudtuk megvalósítani. Azóta változhatott a helyzet, és azt tapasztalom, hogy a botanikusok és zoológusok mind nagyobb számban érdeklődnek paleontoló- giái, földtudományi kérdések iránt. Lehetséges tehát, hogy most már megérett 8* 234 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet a helyzet a szorosabb kooperációra, aminek hatása felbecsülhetetlen jelentőségű távlatokat nyitna a szakosztályi tevékenység előtt. Ennyit a tartalomról. És ami a formákat illeti: a közös rendezvények és anké- tok (Magyar Rétegtani Bizottság, Általános Földtani Szakosztály, biológiai szakosztályok), „aktuális” témákra koncentrált kollokviumok szervezése egy- két rangos külföldi vendég-előadó meghívásával, biztosra veszem, hogy nagy lendületet adna a munkának, értékes anyagokkal szolgálna az „Őslénytani Viták” -nak. melynek hasábjain a rendezvények előadásait előre közre lehetne adni a minél színvonalasabb vita érdekében. Népszerűek maradnának, és a kol- legiális tapasztalatcserét, kapcsolatokat is fejlesztenék a kirándulások, esetleg vándorgyűlések . A lényeg: a téma közérdekűsége, hasznossága, a gondos előkészítő és szervező munka, a tagtársak és a vezetőség állandó szoros kapcsolata. Ehhez kívánok sikeres, jó munkát az új vezetőségnek! VITAFÓRUM A Magyarhoni Földtani Társulat a Földtani Közlöny hasábjaira a jövőben alaposabb tájékoztatást adva, s annak megvitatása révén fokozottabban tájé- kozódni kíván a tagságtól a magyar földtant érintő időszerű kérdésekről. Cél az, hogy a tagság ne csak megismerje ezeket, hanem véleménynyilvánításával aktív segítséget is adjon a megoldáshoz. Ennek megvalósítása és majdan kiszélesítése érdekében vitafórumként új rovat nyílik a Földtani Közlönyben. Ez a nyilvános fórum lehetőséget ad azok bekapcsolódására is, akik munkahelyi vagy egyéb kötöttségek miatt személye- sen csak ritkábban tudnak résztvenni rendezvényeinken. Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar földtan számos kérdése a geológu- sok sokkal szélesebb körét foglalkoztatja és érinti, semhogy néhány személyre, vagy természetüknél fogva szűk körű bizottságokra lehetne korlátozni azt a kört, amelyekben állást foglalhat, véleményét kifejezheti. Ha a nyilvánosság előtt van mód e kérdések ismertetésére, az illetékes szervek is sokkal szélesebb alapozottságú döntéseket hozhatnak. Sok tagtársunktól kaphatunk jó ötlete- ket, értékes tapasztalatokat. Bízunk benne, hogy az egész földtan látja hasznát majd e módszernek. Címül a „vitafórumot” azért választottuk, mert ha van téma, itt fel lehet vetni, ha van hozzászólás itt nyilvánosságra lehet hozni. Ha nincs, akkor a rovat szünetel mindaddig, míg valaki érdemi problémát nem tesz közzé. Elsőként a földtani könyvkiadás hosszútávú programjának kialakításáról köz- lünk vitaindító cikket. A tanulmányt szerzője eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Tudományos Bizottságának felkérésére készítette múlt év októberében, s azt ez év januárjában mind a Földtani, mind a Geokémiai Tudo- mányos Bizottság megvitatta. Az elhangzott vélemények alapján átdolgozott anyag kerül most tagságunk elé hangsúlyozva, hogy ez továbbra is a szerző egyéni véleményét tükrözi, s nem szükségszerűen azonos a bizottságok állás- pontjával. Kérjük olvasóinkat, hogy a cikk áttanulmányozása után 1978. december 31-ig írják meg véleményüket a következőkről: - helyesnek tartják -e a hosszútávú földtani könyvkiadás közölt koncepcióját, ill. mivel kívánják azt kiegészíteni, módosítani, — milyen művek megjelentetését tartják szükségesnek saját munkájukhoz, vagy általában a földtani munkához, - jelöljenek meg fontossági sorrendet az előzők között kiemelve, hogy mely munkákat tartják a legsürgetőbbnek, — milyen könyvek megírására tudnának saját maguk is vállalkozni, vagy — milyen művek egyes fejezeteinek megírását, összeállítását tudnák vállalni egyénileg vagy társszerzőként, 236 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet — milyen szerzőket (szerzői kollektívákat) ajánlanának az egyes művek meg- írására vagy szerkesztésére, — milyen korszerű külföldi művet ajánlanak lefordításra az érdeklődésükbe tartozó tárgy kör (ők) -ben. Fentieken kívül természetesen örömmel fogadunk bármilyen más vonatkozá- séi reagálást is a tárgyra vonatkozóan, sőt akár arról is, milyen kérdések hasonló nyilvános megvitatását tartják szükségesnek, ill. időszerűnek tagjaink. A Társulat számít a tagság aktivitására. Minden beérkezett javaslatot meg- vizsgál, és megfelelő előkészítés után nyilvános vita formájában is napirendre tűzi a kérdéseket. Tagságunk válaszait előre is köszöni a Szerkesztőbizottság j V n Elgondolások A hazai földtani könyvkiadás hosszútávú programjának kialakítására I. A földtan egyes tudományterületeit felölelő szak- és kézikönyvek kiadásáról — néhány elismerésre méltó kivételtől eltekintve — tulajdonképpen csak a felszabadulás óta beszél- hetünk. Az ide sorolható műveket az irodalomjegyzék tartalmazza. A felszabadulás utáni szakkönyvkiadás megoszlása mind időben mind tárgykörben meglehetősen egyenetlen. Az ismételt kiadásokat most figyelmen kívül hagyva a megjelent 27 mű harmada, 9 könyv 1950 — 55 közt jelent meg. Ezt a könyvben gazdag időszakot azonban sovány évek követték: 1956 és 1965 közt mindössze 3 mű jelent meg, majd 1966 — 70 közt 7*/2, 1971-től napjainkig pedig újabb l1^. A szakirodalmi művek számában mér- hető visszaesés természetesen jóval kisebb, hiszen a monografikus jellegű művek száma vitathatatlanul nőtt; a számok azonban jelzik, hogy a földtani szak- és kézikönyvek kiadá- sának kezdeti lendülete már az első öt-hat év után élesen megtört. A könyvek tárgykörét áttekintve szemlátomást megállapítható, hogy a földtan nagy területein egyáltalában nem rendelkezünk szakkönyvekkel. Különösen feltűnő a kőzetta- ni, szedimentológiai, tektonikai, földtani térképezési, nemkülönben teleptani — köztük pl. szénhidrogénföldtani — , nyersanyagkutatási és gazdaságföldtani művek hiánya, ill. mini- mális száma. Aligha tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy azokon a szakterületeken a leg- sürgősebb a feladat megoldása, amelyeken nincsenek megfelelő magyar nyelvű szakmun- kák. Ha a földtani könyvkiadás hosszútávú programjára reális koncepciót kívánunk kidol- gozni, mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, amink van, s hogy ebből mi az, ami jelenleg is elérhető, azaz kereskedelmi, tehát, nem antikvár forgalomban megvásárolható. Ezzel kell szembeállítanunk azt, hogy mire van igény. Ennek elbírálásakor természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, kinek a számára szükségesek a földtani szak- és kézikönyvek. A kettő összevetéséből automatikusan adódik, mi az, arait perspektívában célul lehet ki- tűzni. A felszabadulás óta elkészült földtani tárgyú szak- és kézikönyvek jegyzékének össze- állításakor nem vettem figyelembe a csupán a szakemberek kisebb részét érintő (érdeklő) mégoly értékes, de jellegüknél fogva eleve speciális tárgykörű monográfiákat, valamint az egyetemi, ill. különböző továbbképzési jegyzeteket, mivel ezek nincsenek közforgalomban, s így csupán a szakemberek szűkebb köre számára — s rendszerint csak voltak — hozzá- férhetők. Más kérdés, hogy célszerű lenne összeállítani és publikálni a felszabadulás óta megjelent ilyen jellegű művek lehetőleg teljes jegyzékét. Bizonyára sok hiányt lehetne ezek révén is pótolni. Ez egyébként azért is hasznos lenne, mert a szakemberek jelentős része érthetően nem is tud róluk. A másik kérdés: kinek az igényeit kell figyelembe venni, ki fogja az adott könyvet hasz- nálni. Megítélésem szerint elsősorban a legszámosabb, de szakirodalommal a legmostoháb- Vitafórum 237 bán ellátott geológusokét, akik az üzemi, ill. terepi, valamint anyagfeldolgozó feladatok dandárját végzik. Szűkebb kutatási területek kutatóitól inkább elvárható, hogy a megfele- lő nyelvet elsajátítva közvetlenül a valamelyik világnyelven írt szakmunkákhoz nyúljanak vissza. A geológusok számra alighanem lényegesen nagyobb része azonban egyrészt objek- tíve nincs ilyen helyzetben, másrészt szubjektive is nehezebben követelhető ez meg tőlük. Ennek megfelelően elsősorban a földtan egyes tudományterületeit átfogó szak-, kézi-, de akár tankönyvek kiadására kívántam logikusan megindokolható és egységes koncepciót kidolgozni. Ezekre kell majd programot, majd ennek kialakítása után kiadási tervet kidol- gozni, s remélhetően meg is valósítani. Ez nem azt jelenti, mintha a jövőben tagadnánk a különböző monografikus művek indokoltságát, sőt szükségességét. Ezek azonban sokkal kevésbé tervezhetők, s íróik a szakma olyan — jó értelemben vett — megszállottjai, akik szinte „hobbiból” úgy is meg- írják ezeket a műveket. Mederbe kellene azonban terelni és rendszeres üggyé tenni a földí- tani szakkönyvkiadás dolgát. A távlati kiadási koncepció másik alapja az, hogy a földtan — előzők alapján meghatá- rozott, ill. kiválasztott — minden jelentős területe kb. 10 év alatt, ill. mivel a következő 2 — 3 év kiadási tervein nagyjából már úgysem lehet változtatni, kb. 1990-ig le legyen fed- ve megfelelő szakkönyvvel. Ebben a vonatkozásban közömbös, hogy ki adja ki az adott művet, az Akadémiai, Műszaki vagy a Tankönyvkiadó, esetleg a MAFI vagy a Földtani Társulat stb. Másodrendű jelentőségű az is, hogy nagy példányszámú, reprezentatív kiad- ványra van-e szükség, vagy elégedjünk meg egyszerűbb kivitelű, szinte gyorskiadásnak tekinthető szerényebb kiállítású, kisebb példányszámú, házinyomdában előállítható teste- sebb brosúra adott esetben szinte sokszorosításszerű kiadásával. Nem differenciálja a javaslat a műveket olyan szempontból sem, hogy azok tudományos, kézi- vagy tankönyv jellegűek-e, bár megítélésem szerint általában felsőfokú szak- és kézikönyv- jellegű művek kiadását lenne indokolt célul kitűzni. A lényeg az, hogy a hiány, ill. az igény ki legyen elé- gítve, mégpedig a realitások megszabta lehetőségekhez képest minél előbb. Nem tér ki a kidolgozott koncepció a geofizikai művekre — ennek megítélésére más szak- terület hivatott — , s nem foglalkozik a földtani ismeretterjesztés mégoly fontos (és jogos) könyv-igényeivel sem. Biztosan állíthatjuk, hogy a következőkben vázolt könyvkiadási koncepció megvalósu- lása a szakmai továbbképzés (posztgraduális képzés) gondjainak megoldásában is alapvető segítséget jelentene. Ez azonban olyan nagy volumenű, méginkább azonban fontosságú témacsoport, hogy önmagában is külön részletes kifejtést és hasonló megvitatást igényelne. Az egész elgondolás alapvető célja egyébként az, hogy a földtani szakkönyvkiadás eddig tapasztalható meglehetős ötletszerűségét a tényleges — vagy szerényebben fogalmazva: egyelőre az általam annak vélt — igények alapján meghatározható hosszú távú elgondo- lások figyelembevételével kialakított tervszerűség váltsa fel. Az elmaradás pótlására 10, ill. 13 évet jelölnék meg. A továbbiakban azt lenne helyes célul kitűzni, hogy mintegy 10— 15 évenként folyamatosan kerüljön sor a megfelelő szakterületek irodalmi anyagának felújítására. Az első pillanatban — főleg a szakkönyvkiadás elmúlt évtizedekbeli ütemét nézve - mindezek a célkitűzések talán túlzottnak tűnnek, s félő, hogy szinte már meghaladják a realitások határát. Lenin biztat azonban arra, hogy álmodoznunk kell. Látnunk kell, ki kell tűznünk a végső célt, ha mégoly távolinak tűnik is ez, mert enélkül meg sem kísérel- hetjük a megvalósítását. S ha van cél, megvan az a központi elgondolás, mely köré és mely- nek érdekében csoportosíthatjuk és mozgósíthatjuk erőinket. Ha pedig figyelembevesszük, hogy egy-egy tétel nem feltétlenül nagy példányszámú, díszes kiadású könyvet takar, hanem esetleg csak sokszorosított gyorskiadást, az igények teljesíthetőségének realitása sokkal meggyőzőbb lesz. II. Az előzők előrebocsátásával a földtani szak- és kézikönyv-kiadás hosszútávú program- jának kialakítását a következőkben kifejtett koncepció szerint ajánlom meggondolásra: 1. Alapozó szakirodalom 1.1. Matematika geológusok számára 1.2. Fizika geológusok számára 1.3. Kémia geológusok számára 1.4. Közgazdaságtan geológusok számára 238 Földtani Közlöny 108. kötet , 2. füzet A természettudományok általános matematizálódását, mind egzaktabbá válását figye- lembe véve ilyen kézikönyvek kiadása szinte elkerülhetetlenül szükségesnek látszik. Ezek a kézikönyvek természetesen nem pótolnák az egyetemi fizikai, kémiai, matematikai és közgazdasági oktatást, sőt az ilyen ismeretek egyetemi szintű elsajátítását feltételezve foglalkoznának e tudományok speciálisan földtani vonatkozású (alkalmazású) részeinek elmélyítésével, részletezésével és tudományos apparátusának elsajátításával. 2. Ásvány- és kőzettan, geokémia 2.1. Terepi ásvány- és kőzethatározó. Ez az egyik legsürgősebben elkészítendő munká- nak tűnik. 2.2. Geokémia. A hasonló tárgyú kézikönyv (14)* ma már hozzáférhetetlen. Új, átdol- gozott kiadása lenne célszerű. A műnek természetesen magában kellene foglalnia az álta- lános és szervetlen, valamint a szerves és biogeokémiát , sőt lehetőleg a kozmogeokémiát is. 2.3. Megfelelő szakkönyvek rendelkezésre állnak — ásványtan (10). — ásványtani praktikum (17) — kőzettani praktikum (26). Meggondolandó azonban egy kifejezetten gyakorlati kő- zetmikroszkópiai kézikönyv kiadása, esetleg a (26) megfelelő részeinek kiemelésével és át- dolgozásával . 2.4. Hiányzik a megfelelő kőzettani szakkönyv. Célszerűbbnek tartom azonban, hogy az idetartozó ismeretek a 3. pont 3.1. — 3.3. sz. műveibe építve, természetesen azok önálló részeiként legyenek közreadva. Ez a megoldás biztosítaná az anyag és a folyamat egységé- nek megvalósulását, egyszersmind az ismétlések elkerülését a genetikai kérdésekben. 3. Elemző földtan (általános földtan) A hasonló című mű (23) ma már nem hozzáférhető. Átdolgozott kiadása helyett azon- ban az inkább a tárgy anyagát részleteiben magukban foglaló következő munkák kidolgo- zását tartom célszerűnek olyan meggondolással, hogy ezeknek a földtani anyag genezisével foglalkozó részei (3.1. — 3.3.) a megfelelő kőzettani ismereteket is tartalmazzák, azaz a megfelelő szakterületeket a maguk teljes komplexitásában mutatják be. Ennek meg- felelően teljes mértékben ki kell elégíteniük a genetikai petrológia követelményeit is. 3.1. Üledékföldtan (szedimentológia), beleértve a Etológiát és a faciológiát is 3.2. Magmatizmus- vul kanizmus 3.3. Metamorfózis 3.4. Tektonika — szerkezeti földtan. E mű tartalmának megállapításakor figyelem!' kell azonban venni, hogy az átfogó kérdésekkel foglalkozó, s tulajdonképpen az 5.3. kez- deti szakaszait is magában foglaló munka korszerű kidolgozásban rendelkezésre áll (15). Ezeknek a műveknek a kiadása, elsősorban a szerkezeti földtané, de a 2.4. pontban közöltek alapján a kőzetrendszertant is magukban foglaló másik három kézikönyv kiadása alighanem a legsürgősebb feladatok közé tartozik. 3.5. Geomorfológia 3.6. Terepi geológia. Földtani megfigyelés és földtani térképezés, beleértve a fotogeoló- giát és a mesterséges holdakról végezhető földtani munkák legfontosabb elemeit is. 3.7. Földtani szerkesztések. E két utóbbi munkának a témakörbe tartozó gyakorlati feladatok elméletét és gyakor- latát (technikáját) is tartalmaznia kellene. A kifejezetten kőzettani vonatkozású gyakorlat i kérdéseket illetően 1. a 2.3. pontban közölt megjegyzést. 4. Őslénytan 4.1. A megfelelő szakkönyvek rendelkezésre állnak — őslénytan (18) — ősnövénytan (1,5) — őslénytani praktikum (4) Természetesen gondoskodni kellene arról, hogy közülük a ma, ill. időközben már nem hozzáférhetők új kiadásban, ill. levonatban folyamatosan kaphatók legyenek. 4.2. Meggondolandó lenne azonban — határozói rendeltetésű — gyakorlati jellegű mik- ropaleontológiai kézikönyv összeállítása. Erre a célra valószínűleg valamilyen már meg- levő külföldi standard munka lefordítása lenne a legmegfelelőbb, függelékként a speciáli- san hazai vonatkozásokkal kiegészítve. A zárójelben levő számok az irodalomjegyzékben szereplő művek sorszámaira vonatkoznak. Vitafórum 239 5. Történeti és regionális földtan 5.1. Magyarország földtana (szerkesztés alatt) 5.2. A magyarországi földtani formációk összefoglaló kézikönyve. A rétegtani beosztá- sokban történt jelentős változások az egységes nevezéktan használata érdekében igénylik ilyen mű kiadását. 5.3. Földtörténet és földfejlődés. A hasonló című mű (24) ma már nem hozzáférhető. 5.4. Ósföldrajz 5.5. Abszolút földtani kormeghat ározás 5.6. Biosztratigráfia Az 5.3. — 5.6. sz. művek legcélszerűbben valamely standard külföldi munka fordítása- ként lennének kiadhatók. Ilyen volumenű kérdések megoldására aligha lenne megfelelő erőnk, de ha mégis, ezt indokoltabb lenne a hazai feladatokra koncentrálni. A javasolt megoldást indokolja az is, hogy ezeknek a kérdéseknek a magyar vonatkozású részeit az 5.1. sz. mű tartalmazni fogja. 6. Teleptan 6.1. Genetikai (általános) teleptan 6.2. Metallogénia. (Elmélet és praktikum) Ez a két tárgykör — főleg az ásványi nyersanyag-prognózis feladatok fokozott előtérbe kerülésével, de egyébként is — a legsürgősebben pótolandó hiányok közé tartozik. 6.3. Gazdasággeológia — regionális teleptan. Az ásványi nyersanyagok világgazdasági kérdései. 6.4. Magyarország teleptana (ha az 5.1. keretében nem valósítható meg). A (7) mű ma már nem hozzáférhető. Új kiadás esetén természetesen jelentős kiegészítésre szorul. 6.5. Az egyes ásványi nyersanyagfajták ipari és genetikai típusai, kutatása és gazdasági kérdései. (1) Kőszéntelepek. A (13) és (20) művek ma már nem hozzáférhetők. Uj kiadásuk — több mint negyedszázad elteltével — már nem lenne célszerű. Helyettük a hazai előfor- dulásokra koncentráló, de őket az általános keretekbe beillesztő, s a kőszénkutatás elmé- letével és gyakorlatával egyaránt foglalkozó kézikönyv megjelenése lenne kívánatos. (2) Szénhidrogéntelepek. Hasonló tárgyú műnek csak töredéke jelent meg (9). A meg- felelő mű kidolgozása folyamatban van. Megjelenése az egyik legsúlyosabb hiányt fogja pótolni; (3) Érctelepek. (4) Bauxittelepek. A (19) mű ma már nem hozzáférhető, a közelmúltban megjelent másik pedig (2) csak az ún. karsztbauxitokkal foglalkozik. A javasolt mű kiadásának indo- koltságát illetően érvényesek a kőszéntelepekkel foglalkozó művel kapcsolatban közöltek. (5) Nem-érctelepek. Szükséges lenne a nem-ércek földtanát ismertető (25) mű kiegészí- tése, ill. átdolgozása az előfordulások ipari típusaival, valamint a kutatási és gazdasági kérdésekkel. (6) Építőipari nyersanyagok. (7) Felszínalatti víz. 7. Nyersanyagkutatási módszertan — alkalmazott földtan 7.1. Előkészítő kutatás, nyersanyagprognózis, felderítő kutatás (esetleg külön-külön) 7.2. Terepi geokémiai kutatás (előkutatás, felderítés). A (6) mű kiegészítése aspeciálisan terepi, s a felderítő kutatás megalapozására szolgáló, ill. azzal kapcsolatos kérdésekkel, ill. prognózis-vonatkozásokkal. 7.3. Előzetes és részletes kutatás 7.4. Mintavétel (elsősorban ásványi nyersanyagoké, de általában a földtani kutatási mintavétel elmélete és gyakorlata). 7.5. Ásványi nyersanyagok minősítése és felhasználási technológiájának alapjai. 7.6. A földtani kutatások tervezése és értékelése, különös tekintettel annak tudatos megalapozására, milyen földtani paraméter milyen módon és megbízhatósággal határoz- ható meg, milyen vizsgálatok mire használhatók, ill. eredményeik hogyan értékelhetők (értelmezhetők) földtani szempontból; a vizsgálatok lényege, de azok technikai részletei nélkül. 7.7. Ásványi nyersanyagok és nyersanyagelőfordulások gazdasági értékelése 7.8. Bányaföldtan — termelési geológia Az idetartozó kérdésekkel a (3) mű foglalkozik, de középfokú kézikönyv jellegének meg- felelően eszköz-, nem pedig feladatközpontosan. A felsorolt kérdések elméletét magasszín- vonalúan, gyakorlatát az eltelt évtized tapasztalataival kiegészítve tárgyaló részmunkák sorozatára lenne szükség. 240 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 8. Alkalmazott földtan (egyéb) 8.1. Hidrogeológia. A (8) mű inkább hidrológiai jellegű. A víz geológiáját, főleg a karszt- és a rétegvizeket jelentőségüknek megfelelő teljességgel tárgyaló műre változatlanul szük- ség van. 8.2. Kőzetfizika. 8.3. Mérnökgeológia. Mérnökgeológusképzésünk már van, megfelelő szakkönyvünk azonban még nincs. A (27) mű inkább csak érinti a mérnökgeológiai kérdéseket. A mű az előzővel együtt is elkészíthető. 8.4. Környezeti geológia. Az embernek a modern korban betöltött földtani szerepe, ill. e hatás méretei ma már szinte feleslegessé teszik ilyen mű megjelenésének indokolását. 8.5. Matematikai geológia, beleértve a földtani adatok számítógépi feldolgozását; álta- lában: a számítógépek használata a földtani kutatásban. 9. Általános-átfogó müvek 9.1. Földtani értelmező szótár. Erre a célra szintén nem lenne indokolt hazai kutató- munkát indítani. Logikus megoldásként valamelyik hasonló célra készült külföldi mű, legcélszerűbben a szovjet földtani szótár (1973) lefordítása kínálkozik. Ezt csupán a spe- ciálisan hazai vonatkozású címszavakkal (és esetleg ábrákkal?) kellene kiegészíteni. Növel- né a szótár értékét, ha a megfelelő szakkifejezések idegennyelvű megfelelőit is közölné, pl. orosz, angol, német és francia nyelven. A mű az egyik legfontosabb területen pótolná a hiányt. 9.2. Geonómia. A (16) előkiadás bővített és továbbfejlesztett változatának szerkesztése folyamatban van. 9.3. A földtan története. A (21) mű ma már nem hozzáférhető, s egyébként sem a teljes- ség igényével készült. A tárgykörben valamilyen standard külföldi munka lefordítása ajánlható. 9.4. A magyarországi földtan és az ásványi nyersanyagkutatás története. Mind a világ, mind hazánk földtanának történetét bemutató művekben szabadulni kellene a személyisé- gek vonzásától, s a modern történettudományi szemléletnek megfelelően sokkal inkább az általános társadalmi, gazdasági és tudományos fejlődés kereteibe illesztve kellene tárgyal- ni a földtan fejlődését is. III. A hosszútávú földtani könyvkiadás problematikájának előzőkben kifejtett koncepciója természetesen csak a nagyszabású feladat első fázisának tekinthető. Mivel a földtani könyvkiadás előzőkben vázolt programja, ill. egyelőre talán inkább koncepciója a hazai földtani szakemberek legszélesebb körét is érinti, beleértve az ebben legjobban érintett és legnagyobb létszámú, gyakorlati kérdésekkel foglalkozó ipari geoló- giai szolgálatokat, célszerű lenne, ha a kifejtett javaslathoz hozzászólhatnának, s azt észre- vételeikkel, megjegyzéseikkel, igényeikkel kiegészítenék. Ezzel csak nyerne a földtan hazai fejlődésének és fejlesztésének mind annyiunkat érdeklő és érintő ügye. A társadalmi vita után lehetne és kellene a végleges és egységes álláspontot kialakítani, s ezután a második lépcsőben lehetne az egyes művek elkészítésére a megfelelő személye- ket, vagy inkább munkacsoportokat kijelölni, ahol pedig ez nem lehetséges, valamilyen magasszínvonalú idegennyelvű, lehetőleg szovjet szakkönyv lefordításával gondoskodni a hiány pótlásáról. (A külföldi mű fordításának s ezen alapuló kiadási lehetőségének ké- szenlétben tartása azért is célszerű, mert ez rendkívül termékenyen hathat egyes szerzők, vagy szerzői kollektívák aktiválására!) Ezzel egyidejűleg lehetne a hozzávetőleges kiadási időtervet is elkészíteni, legalábbis 1985-ig terjedő és 1986 — 90. éves periódus-bontásban. Erre vonatkozóan a cikk nem foglal állást, kivéve azt a néhány helyet, ahol az adott szak- területre eső mű megjelentetésének fontosságát, ebből következő sürgősségét külön is hangsúlyozza. A végleges álláspont kialakítása után kétféle módon, ill. úton kellene (lehetne) gondos- kodni az elfogadott program megvalósulásáról: (1) Témakörök szerint felelősöket kellene kijelölni az odatartozó művek kiadásra való előkészítésének állandó figyelemmel kísérésére. Ez a létszám a II. részben közölt beosztás elfogadása esetén legfeljebb 10 fő, tehát még az operativitás határán van. Bizonyos téma- körök összevonásával azonban a létszám akár a felére csökkenthető. (2) (Nem túlságosan nagy létszámú) közös szakmai tanácsot lenne kívánatos létrehozni az akadémiai tudományos bizottságok és a földtani kutatásban érdekelt más állami és tár- sadalmi szervek (KFH, MÁFI, Földtani Társulat) képviselőiből. Ennek feladata lenne V itafórum 241 gondoskodni arról, hogy a földtani szakkönyvkiadás ügye államló feladat legyen, valamint arról, hogy a hosszútávú programot időszakosan, legcélszerűbben évenként aktualizálni (módosítani, bővíteni stb.) lehessen az újonnan kialakult helyzetnek, ill. igényeknek meg- felelően. Szerencsés esetben, vagy inkább meggondolt kiválasztással ennek a tanácsnak a tagjai jórészt azonosak lehetnek az elsőként említett szakmai felelősökkel. Ez sok átfedés, ismétlődés megelőzését lehetővé teszi. (3) Végül gondoskodni kellene arról is, hogy a könyvkiadásban érdekelt néhány kiadó vállalat (szerv) is hozzon létre operatív bizottságot a feladatok koordinálására és megosz- tására. Ez a koordinációs bizottság az előzőkben megjelölt tanáccsal tartaná a kapcsolatot, s gondoskodna arról, hogy a programból a megfelelő művek rendszeresen be is kerüljenek az éves kiadói tervekbe. Mindezek révén biztosítható lenne, hogy a földtani könyvkiadási program e talán ma még sokak számára utópiának tűnő koncepciója mintegy l1/, évtized alatt teljes mérték- ben, vagy legalábbis alapvető és legfontosabb részeiben megvalósuljon. rvr. Az I. és II. részben hivatkozott művek jegyzéke 1. ANDREÁNSZKY Gábor 1954. Ősnövénytan. Akadémiai Kiadó, Bp. 320 o. 2. Bárdossy György 1977. Karsztbauxitok. (Bauxittelepek karbonátos kőzetekben). Akadémiai Kiadó, Bp. 413 o. 3. Bexkö Ferenc (szerk.) 1970. Ásványkutatás és bányaföldtan. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 451 o. 4. BOGSCH László 1968. Általános őslénytan. Tankönyvkiadó, Bp. 281 o. 5. Géczy Barnabás 1972. Ősnövénytan. Tankönyvkiadó, Bp. 356 o. 6. Földyárixé Vogl Mária 1975. A területi geokémiai kutatás elméleti és gyakorlati módszerei. A Magyar Állami Földtani Intézet alkalmi kiadványa. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 240 o. 7. Jantsky Béla (szerk.) 1966. Ásványtelepeink földtana. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 316 o. 8. Juhász József 1976. Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Bp. 766 o. 9. Kertai György 1972. A kőolaj és a földgáz vegyi összetétele és keletkezése. Akadémiai Kiadó, Bp. 1 12 o. 10. Koch Sándor— Sztrókay Kálmán 1967. Ásványtan I-II. Tankönyvkiadó, Bp. 936 o. 11. Kovács Lajos 1967. Magyarország regionális földtana. Tankönyvkiadó. Bp. 252 o. 12- Papp Ferenc — Kertész Pál 1964. Kőzethatározó. Tankönyvkiadó, Bp. 384 o. 13. Szádeczky-Kardoss Elemér 1952. Szénkőzettan. Akadémiai Kiadó, Bp. 315 o. 14. Szádeczky-Kardoss Elemér 1955. Geokémia. Akadémiai Kiadó, Bp. 680 o. 15. Szádeczky-Kardoss Elemér 1968. A Föld szerkezete és fejlődése. (Bevezetés a kőzettanba). Akadémiai Kiadó, Bp. 340 o. 16. Szádeczky-Kardoss Elemér 1974. Geonómia. (Előzetes kiadás kollektív lektoráláshoz). Az MTA GKL kiadványa, Bp. 460+4 o. 17. Sztrókay Kálmán— Grasselly Gyula— NEiracz Ernő— Kiss János 1970. 1971. Ásványtani praktikum I-II. Tan- könyvkiadó, Bp. 406 + 500 o. 18. Telegdi Roth Károly 1953. 1959. Ősállattan. Tankönyvkiadó, Bp. 1. kiadás 816 o., 2. kiadás 813 o. 19. Vadász Elemér 1951. Bauxitföldtan. Akadémiai Kiadó, Bp. 129 o. 20. Vadász Elemér 1952. Kószénföldtan. Akadémiai Kiadó, Bp. 180 o. 21. Vadász Elemér 1953. A földtan fejlődésének vázlata. Akadémiai Kiadó, Bp. 120 o. 22. Vadász Elemér 1953. 1960. Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Bp. 1. kiadás 402 o., 2. kiadás 646 o. 23. Vadász Elemér 1955. Elemző földtan. Akadémiai Kiadó, Bp. 516 o. 24. Vadász Elemér 1957. Földtörténet — földfejlődés. Akadémiai Kiadó, Bp. 848 o. 25. VÉGHNÉ Xeubrandt Erzsébet 1967. Nemércek földtana. Tankönyvkiadó, Bp. 283 o. 26. Vendel Miklós 1959. A kőzetmeghatározás módszertana. Akadémiai Kiadó, Bp. 754 o. 27. Vexdl Aladár 1950. 1953. 1957. 1962. Geológia I-II. Tankönyvkiadó, Bp. 1. kiadás 626 + 560 o., 2. kiadás, 3. ki- adás, 4. kiadás Dr. Benkő Ferenc HÍREK, ISMERTETÉSEK első Földtani Tudománytörténeti Napja A Magyarhoni Földtani Társulat Az ásványi nyersanyagok szerepe az utóbbi években nagymértékben megnöve- kedett. Ez a folyamat már a II. világhábo- rú után az új világrendnek, a megváltozott új geopolitikai viszonyoknak megfelelően elkezdődött. A nyersanyagforrások és nyers- anyagigények területileg alapvetően meg- bomlott egyensúlya, világszerte gazdasági nehézségek és politikai konfliktusok okozó- ja lett. Ebben a vonatkozásban a tetőzést, elsősorban a közelkeleti háborúk nyomán, az 1973-ban bekövetkezett energiaválság jelentette, és az ásványi nyersanyagok vi- lágpiaci árának nagymértékű növekedésé- hez vezetett. Ez a körülmény főleg a nyers- anyagokat importáló országokat érintette — így hazánkat is — és kényszerűen fel- hívta a figyelmet a saját nyersanyagbázis növelésére és hasznosítására. Mindezt tükrözték a XI. pártkongresz- szus által, 1975-ben jóváhagyott irányelvek is, melyek szerint fokozott gondot kell for- dítani az ország természeti kincseinek telje- sebb és gazdaságosabb kiaknázására, és át- fogó intézkedéseket kell tenni az ásványi nyersanyagok hasznosítására. Köztudomá- sú viszont, hogy az ásványi nyersanyagok termelése teljes folyamatának első fázisa tulajdonképpen a földtani kutatás és ezután következik a bányászat. A kormányzat már 1973-tól kezdődően, a probléma jelentősé- gének megfelelően sokat tett a földtani ku- tatási munkálatok feltételeinek biztosítása, terven felüli anyagi támogatása érdekében. Az elért eredményeket, a feladatokat és a kilátásokat a Központi Földtani Hivatal által 1976. márciusában rendezett Országos Földtani Ankét tekintette át és összegezte. A fentieknek megfelelően a Magyarhoni Földtani Tórsulat ill. annak vezetősége, éves munkaterveiben mindenkor alapvető feladatként és célkitűzésként, az ország ter- mészeti erőforrásainak feltárását elősegítő gazdasági és tudományos tevékenységben való intenzív részvételt kihangsúlyozta. Ki- emelt feladatként pedig legfontosabb nyers- anyagaink — kőolaj -földgáz, kőszén, bau- xit, színes ércek — fokozott kutatásával kapcsolatos problémák kerültek megvita- tásra. Mindezek alapján határozta el a Társulat Tudománytörténeti Bizottsága, hogy meg- rendezendő első Tudománytörténeti Napja témájául, a hazai nyersanyagkutatások múltjának értékelő ismertetését választja: rögzíteni a múltat a mának, mert a múlt és a jelen összehasonlítása mindig fontos ta- pasztalatokkal, hasznos tanulságokkal jár. Ezért is kell a múltat ismernünk és tudato- sítanunk! 1977. február 14-én került sor Budapes- ten, a MTESZ székházban a Földtani Tudo- mánytörténeti Nap megrendezésére, , ^ma- gyar ásványi nyersanyagok kutatásának története kezdettől a felszabadulásig” cím- mel. A Tudománytörténeti Szakosztály első ilyen országos rendezvénye keretében a kö- vetkező előadások hangzottak el. Székyné de. Fux Vilma, a Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke: Elnöki meg- nyitó Dr. Fejér Leontin: A magyar fekete- és barnakőszén kutatások története 1945-ig Dr. JaskÓ Sándor: A hazai lignitkutatá- sok története Dr. Csiky Gábor: A magyar kőolaj- és földgázkutatások története kezdettől 1920-ig Dr. Kőrössy László: Adatok a hazai kő- olajkutatás történetéhez az 1920 — 1945 évek között Dr. Szúró vy Géza: A kőolaj kutatás mód- szereinek fejlődése a második világháború előtt Dr. Dobos Trma: A mélységi vízkutatás és feltárás fejlődése 1920-ig Dr. Korim Kálmán: A mélységi vízkuta- tások a két világháború közötti időszakban Dr. Rónai András: A felszínalatti vizek kutatási szemléletének fejlődése Vizy Béla: A magyarországi bauxitkuta- tás története a felszabadulásig Dr. Kertész Pál: Építési kőanyagok (kő , és kavics) kutatásának története 1945-ig Dr. Vitális György: A kerámiai és kö- tőanyagipari nyersanyagok kutatása Hírek, ismertetések 243 Az első előadásra, melyet program sze- rint Gytjlay Zoltán professzor tartott vol- na ,,A magyar ércbányászati kutatások tör- ténete” címen, sajnos nem kerülhetett sor, február 9-én váratlanul bekövetkezett tra- gikus halála miatt. Az előadóülés, Dr. Allodiatoris Irma, a Tudománytörténeti Bizottság elnöke zár- szavaival ért véget. Dr. Csiky Gábor Beszámoló a 2. Víz-Kőzet Kölcsönhatás Konferenciáról (Strasbourg 1977. aug. 17 — 25.) A konferenciát az 1970-ben M. G. Val- JASKO (Szovjetunió) professzor javaslatára megalakult Víz-Kőzet Kölcsönhatás mun- ka-alcsoport (Sub-group on Water-Rock Interaction) rendezi meg 3 évenként. A munka-alcsoport a Nemzetközi Geo- és Kozmokémiai Asszociáció ( International Association of Geochemistry and Cosmo- chemistry) egyik munkacsoportjának, a Természetes Vizek Geokémiája munkacso- portnak (Working Group on the Geoche- mistry of Natural Waters) tagja. A munka-alcsoportnak 40 országból 562 tagja van, akik 10 tematikus csoporthoz csatlakozhatnak, érdeklődésüknek megfe- lelően. A csatlakozás levélben történik, sem- miféle anyagi kötelezettséggel nem jár. Ez ügyben bővebb információval szolgál Dr. Brian Hitchon, Alberta Research Council 11315-87 Avenue, Edmonton. Az egyes te- matikus csoportok élén egy-egy választott elnök áll, aki időről időre megküldi a cso- porthoz csatlakozott szakemberek nevét, érdeklődési területét, legújabb publikációik címét tartalmazó tájékoztatót küld a re- gisztrált tagoknak, vagy önálló tanácsko- zást szervez egy-egy közérdekű kérdés meg- vitatására, természetesen részvételi köte- lezettség nélkül. Az egyes tematikus csoportok a követke- zők: 1. Dilute Water-rock Interaction, low temperature (taglétszám: 96) Elnök: Dr. Emanuel Masor, Isotope Department, Weizman Institute of Science, Dehovet, Israel. 2. Diagenetic reactions in saline envi- roments, low to moderate temperature (taglétszám: 85) Elnök: Dr. M. W. Edmunds, Hydrogeo- logical Department, Institute of Geological Sciences, Macleans Building, Crowmarsh Gifford, Wallingford. Oxfordshire 0X10888 United Kingsdom 3. Metamorphic environments (taglétszám: 65) Elnök: Dr. Yotaro Seki, Department of Foundation Engineering Saitama Univer- sity, Urawa 338. Japán 4. Magmatic environment (taglétszám: 58) Elnök: S. I. Naboko professzorasszony, Institute of Vulcanology, Pobeda Prosp. 19. Petropavlovszk — Kamcsatszkij , Szovjet- unió 5. Active geothermal Systems (taglétszám: 150) Elnök: Dr. A. J. Ellis, Chemistry Divi- sion D. S. I. R., Petone, New-Zeland 6. Experimental water-rock reactions, low to moderate temperatures and pres- sures (taglétszám: 103) Elnök: Dr. Róbert O. Fournier, U. S. Geological Survey, 345 Middlefield Road, Menlo Park, California 94025 USA 7. Thermodynamic and computer ap- proaches to fluid composition (taglétszám: 67) Elnök: Dr. A. M. Truesdell, U. S. Geo- logical Survey, 345 Middlefield Road Menlo Parc California, USA 8. Reaction rates and kinetics ( t aglétszám : 63) Elnök: Dr. R. M. Garrels, Department of Geological Sciences, Northwestern Uni- versity Evanston, Illinois, 60201 USA 9. Membráné phenomena in natural Systems (taglétszám: 48) Elnök: Dr. Yousif K. Kharaka, U. S. Geological Survey, 345 Middlefield Road Menlo Park, California 94025 USA 10. Solution — mineral interaction in soil genesis (taglétszám: 35) Elnök: Dr. J. M. Verstratten, Fysisch Geografisch en Bodenkundig Laboratórium, Universiteit van Amsterdam, Dapperstraat 115., Amsterdam — Oost, The Netherlands A strasbourgi kongresszuson 30 ország, 236 delegátusa vett részt. A legnagyobb természetesen a francia delegáció volt (80 fő) az USA-t 39, Hollandiát és a Szovjet- uniót 12 — 12, Kanadát 11, Japánt 10 részt- vevő képviselte. Magyarországról e sorok íróján kívül dr. Egerer Frigyes (NME) Miskolc) volt jelen. Néhány fejlődő ország — Egyiptom, Ele- fántcsontpart, Kenya, Líbia, Bolívia, Izra- 244 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet el, Irán — delegátusai tették a részvételt valóban világméretűvé. A rendezvény első 4 napján összesen 80 előadás hangzott el, négy témakör köré cso- portosítva, meglehetősen feszített tempó- ban. A négy témakör: 1. Sók és sósvizek 2. Alacsony hőmérsékletű víz-kőzet köl- csönhatás reakciók 3. Kísérleti és elméleti víz-kőzet kölcsön- hatás reakciók 4. Magas-hőmérsékletű víz-kőzet köl- csönhatás reakciók A konferencia hivatalos nyelve az angol volt, francia szimultán tolmácsolással. (Az előadások szövegét a résztvevők a regisztrá- láskor kézhez kapták. Megtekinthető — a kirándulásvezetővel egyetemben — Társu- latunk titkárságán). Az előadás-sorozatot követő 4 napos ki- ránduláson — kb. 100 főnyi résztvevő - megtekintettük a Vogézek és a Rajna-árok földtani érdekességeit, beleértve a világ leg- régebben termeltetett kőolaj előfordulását (Pechelbronn), számos hévíz és ásványvíz forrást, valamint a Magas-Vogézek podzol talaj szelvény típusait. A kongresszus újraválasztotta a munka- alcsoport vezérkarát. A díszelnök változat- lanul Vai.jasko professzor (Szovjetunió), az ügyvezető elnök Brian Hitchon (Kanada), Tomas Paces (Csehszlovákia). A következő kongresszust 1980-ban, más jelentkező hí- ján, a kanadai Edmontonban rendezik. Végelemzésben elmondhatjuk, hogy ez a kongresszus is bizonyította annak a döntés- nek a helyességét, amely a Nemzetközi Geo- kémiai és Kozmokémiai Asszociáción belül ezt a munka-alcsoportot létrehozta. Olyan aktív és jó felkészültségű szakembereket tömörít, akik a geológia majd minden terü- letén fontos szerepet játszó, ezen kölcsön- hatás folyamat elméleti és gyakorlati vo- natkozását. feltárni képesek. A most elhang- zott előadások között is sok olyan szerepelt, amelyek hazai viszonyaink ismeretében fi- gyelemre méltó ötleteket adhatnak a fejlő- dés várható tendenciáját illetően. Mind- ezek fényében, továbbá figyelembe véve azt, hogy a munka-alcsoport vezetésében jelentős szerepet játszanak a szocialista or- szágok szakemberei, kívánatos, hogy a ma- gyar szakemberek is minél aktívabban résztvegyenek a munka-alcsoport, a külön- böző tematikus csoportok munkájában. Ennek első lépése lehet hogy arra érdemes előadásokat küldünk az 1980-as kongresz- szusra, amelynek részleteiről a megfelelő időpontban tájékoztatni fogjuk tagtársain- kat. dr. Bérczi István A Geologische Véréin igung 1978. évi konferenciája A nyugatnémet Geologische Vereinigung 1978. március 7. és 10. között a patinás egyetemi városban, Münsterben tartotta 68. évi konferenciáját, amelyet ezúttal a Német Geofizikai Társasággal közösen ren- deztek meg. Akonferencia fő témája ,,Meny- nyiségi szempontok a földtanban” volt. Néhány, bonyolult földtani folyamatokat (pl. óceánfejlődés, diagenezis) szimuláló modellt leszámítva, nem volt az előadások- nak kifejezetten ,, matematikai földtani” jellege, bár a számítógép a legtöbb esetben mint magától értetődő segédeszköz ott volt a közölt eredmények hátterében. A fő téma mellett elsősorban a földtan és a geofizika határterületeit képviselő, álta- lában szintén erősen kvantitatív jellegű té- mák domináltak. Magyar szempontból kü- lönösen érdekesek voltak az alp-kárpáti rendszerre vonatkozó kéregszerkezeti és tektonikai eredmények (többek között a Periadriatikus Lineamensre, a Központi Alpok metamorfózisára, a romániai föld- rengésre vonatkozólag). Több előadás fog- lalkozott a Rhone-Rajna árokrendszerrel, amely sok szempontból mély neogén me- dencéinkre emlékeztet. Globális méretek- ben úgy tűnt, hogy a nyugatnémet kutatá- sok az Atlanti-óceán déli medencéjére össz- pontosulnak. A planetológiát képviselték a Hold vulkanizmusára és belső szerkezetére vonatkozó, valamint a Ries meteoritkráte- rével foglalkozó előadások. Egy szerző arról számolt be, hogy sikerrel párhuzamosítot- tak németországi és csehországi pleisztocén távú üledékeket a magnetosztratigráfia se- gítségével . Néhány előadás a diagenezis különböző problémáival foglalkozott (kvarc-cement kimutatása és eredete, agyagok kompakció- ja, szerves anyag szénhidrogén-anyakőze- tekben). Az üléseket egynapos kirándulás követte a Teutoburger Wald vidékére. Ez a hegy- vonulat két, legalább a paleozoikum óta ön- álló kéregrész, a Westfáliai- és az Alsószász- országi-medence határterületét jelzi mind faciológiai, mind tektonikai szempontból. A hozzá délről csatlakozó, tektonikailag nyugodt településű Paderborni felsőkréta mészkőplató Stíllé klasszikus karszthidro- lógiai munkáinak területe volt. A konferenciának mintegy 450 geológus résztvevője volt, közülük számosán Ameri- Hírek, ismertetések 245 kából és a szomszédos európai országokból. A kivonatokat tartalmazó kötet és a kirán- dulásvezető megtalálható a MAFI Könyv- tárában . Viczián István Dr. Rudolf Jubelt — Dr. Peter Scilreiter: Gesteinsbestimmungsbuch (Kőzethatáro- zó), 4. átnézett kiadás, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1977. (178 oldal, 112 ábrával, melyből 24 színes, és 50 fekete-fehér fénykép, 47 táblá- zattal és 4 melléklettel). Mai világunk egyre halmozódó ismeret- anyagában ma már ritka az olyan kiad- vány, amely mind a szak-, mind az érdek- lődő olvasóközönség részére rövid, de tar- talmas és jól áttekinthető információt nyújt egy-egy szakterületről. A neves szerzők — immár negyedik kiadását megért - Gesteinsbestimmungsbuch- (Kőzethat áro- zó-)ja ebbe a mindjobban igényelt könyv- kategóriába tartozik, és nemcsak a kezdő-, de a szakmai munkásságának derekán álló geológusok, vegyészek és más szakemberek, valamint az érdeklődők számára is jó bepil- lantást nyújt a kőzetek világába. A könyv a kőzetleírás (a kőzetek kémiai összetétele, a kőzetek ásványos összetétele, a kőzetek szövete, és a kőzetek fizikai tulaj- donságai), a kőzetkeletkezés (magmás, üledé- kes és metamorf kőzetkeletkezés, valamint a mesterséges kőzetek), és a kőzethatározás című bevezető fejezetekből áll. A kőzetek A-Z-ig című, legnagyobb terjedelmű rész 130 db kőzet (illetve ezen belül esetenként több kőzetváltozat) betűrendes felsorolá- sát, ásványos összetételük, szövetük, ké- miai jellemzésük, továbbá keletkezésük, elsősorban az NDK-beli előfordulásuk és gyakorlati jelentőségük (hasznosításuk) le- írását adja. Az ízléses kiállítású könyvet jól össze- válogatott gazdag ábraanyag, irodalom- és szakmutató egészíti ki. A táblázatos mel- lékletek ugyancsak igen szemléletes átte- kintést adnak mind a kőzetalkotó ásvá- nyok, a magmás kőzetek, mind a Földkéreg és a felszín legfontosabb kőzetei, továbbá a legfontosabb ipari kőzetek jellemzőiről. Jubelt, R. és Schreiter, P. könyvét a földtudományokkal foglalkozók, és különö- sen a vizsgára készülő — a német nyelvben jártas — egyetemi hallgatók számára fel- tétlenül ajánljuk. A „Die Entwicklungsge- schichte dér Erde” (A Föld és fejlődéstörté- nete) című Brockhaus kiadványhoz ha- sonlóan, érdemes lenne a könyv magyar nyelvű megjelentetését is szorgalmazni. Dr. Vitális György Szerkezeti geológia és bevezetés a geotekto- nikába (Geológia estrutural e introducao a geotectonica) Louis de LóczY-Eduardo A. Ladeira). E. BlüCher LTDA kiadása, Sao Paulo 1976, 10 + 528 oldal, ebből 9 tárgy- mutató és 7 oldal szerzői register. A kötet négyrészes. Az első rész a szerke- zeti földtan alapjait tárgyalja. Bevezetés- ként a geotektonika kapcsolatait tárgyalja. A geotektonika e szerint feloszlik szerkezeti geológiára, tektonikára, regionális geotek- tonikára és általános geotektonikára. Ez utóbbinak részei: geodinamika, történeti geotektonika és elméleti geotektonika. Rö- viden összefoglalva a geotektonika és a szerkezeti geológia kapcsolatait más föld- tudományi (petrográfia, petrológia, réteg- tan, történeti földtan, paleogeografia, geo- morfológia, geokémia, geofizika, alkalma- zott földtan) és egyéb tudományokkal (fizi- ka, mérnökgeológia, kőzetfizika és az álta- lános mérnöki tudomány) is. A szerkezeti földtan alapfogalmait igen részletesen tárgyalják a 249. oldalig a fogal- mak történeti fejlődésének rövid áttekinté- sével. Ezt az első részt kezdik a kőzetfizika rövid áttekintésével, bőséges és igen szem- léletes ábrák kíséretében. A szerkezeti föld- tant, mindvégig igen jól szerkesztett ábrák- kal és sok közeli fényképpel meg légi fény- képpel illusztrálják. Sok fénykép a szerzők Dél-Amerikában, ifj. Lóczy L. sok más területen is végzett kutatásai idejéből szár- mazik. Külön tárgyalják a vetődések fizikai alapjait. Igen részletesen foglalkoznak a szerkezeti elemekkel, ismertetve a legújabb eredményeket és nézeteket is. Bőségesen tárgyalják a nagyszerkezeti elemeket is, példákkal szemléltetve. A második részben a 328. oldalig tárgyal- ják a geotektonika alapjait, előbb az alap- fogalmakat (diatrof izmus, orogenezis, szeiz- mológia, a Föld belső szerkezete, izosztá- zia), majd a klasszikus geoszinklinális elmé- letet, a tengeri geológiát, az óceánok szerke- zetét, a kontinensek vándorlását, az óceá- nok mágneses anomáliáit, a paleomágnessé- get és a lemeztektonikát, igen jól megvá- lasztott legújabb illusztrációs anyaggal téve még szemléletesebbé. A harmadik részben a 462. oldalig rész- letesen elemzik jellegzetes nagy területi egységek nagyszerkezetét, közülük néhány Lóczy szerzőtárs nélküli munkája. Ezek a nagy egységek a következők: Dél- Amerika, (Lóczy), Afrika, Nyugat-Alpok, Himalája (Lóczy'), a Csendes-óceáni orogén nyugati fele és Indonézia (Lóczy), Braziliai Masz- szívum. Az utóbbinak prekambrium utáni fejlődéstörténetét Lóczy' írta meg. A negyedik rész 49 oldalon az egyetemi oktatás részére készült gyakorlatok anya- 246 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet gát, igen jó képanyaggal illusztrálva a társ- szerző Ladeira írta meg. Brazíliai vonatkozás természetesen bősé- gesen fordul elő mind a szövegben, mind az ábrákban, köztük Lóczy két fényképe is. Öt szelvény és öt földtani térkép dokumen- tálja Lóczy eredményes brazíliai nagyszer- kezeti és olajgeológiai kutatásait. A brazíliai vonatkozások azért is jelentő- sek, mert ezek szakmai értékén és újdonsá- gán túl, e kötet az első olyan összefoglaló munka, ahol ez az anyag könnyen elérhető- vé lett, hiszen jórészt nehezen hozzáférhető, részben bizalmas kéziratos jelentésekben, vagy kis példányszámú portugál nyelvű folyóiratokban jelent meg. Lóczy két térképe és két szelvénye lát- ható a Dél-Ázsiával foglalkozó részben is. Magyarországról Arács környékének földtani térképét és a Pannóniái Masszívum térképvázlatát közlik Lóczy 1934 — 35 évekből való közleményéből. A kötet híven tükrözi az illusztris szenior társszerző hat évtizedre terjedő földtani munkásságát, melynek során három konti- nens nagy területén végzett földtani térké- pezést. E közben több jelentős és igen ered- ményes szénhidrogén kutatás kezdeménye- zője és irányítója volt (pl. Irán és Brazília). A kötet ajánlásában emlékeztetnek arra, hogy7 Lóczy 1970 óta szívósan és meggyő- zően bizonyította és nyomtatásban is meg- jelentette igen jól megalapozott felfogását, mely szerint a kontinentális partszegély brazíliai szakaszán a szénhidrogén-előfor- dulásoknak nagy a valószínűsége. Azóta egy igen jelentős előfordulás feltárása máris megtörtént, noha kontinentális tagozat ku- tatása még igen kezdeti állapotban van, igazolván Lóczy érvelésének helyességét. A könyv foglalkozik a Himalája-tárgya- lása során, ahol ifj. Lóczy maga is dolgo- zott, id. Lóczy Lajosnak korábban is egye- dülálló felismerésével. Ezzel kapcsolatban érdemes A. Gansser-í idézni (The Alps and the Himalayas. 22. Int. Geol. Congr., Part XI. pp. 387 — 399, New-Delhi) e kötet 410. oldaláról: „Jól ismert az, hogy az Alpok földtani vizsgálata kezdettől fogva befolyá- solta a Himalája kutatását, viszont a Hi- malájában is sok jelentős eredményt értek el az alpesi geológia segítsége nélkül. Való- jában a takaró szerkezetet az alpesi geoló- gia egyik legfontosabb eredményét és „ex- port elemét” id. Lóczy már 1878-ban a Himalájában felismerte, azonban kutatási eredményeit csak 1907-ben hozta nyilvá- nosságra”. Dr. Erdélyi Mihály TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1977. október— december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 3. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök: Bognár László Viczián István — Ghoneim Mohamed: Mecseki metamorf kőzetek kvantitatív röntgendiffrakciós fázisanalízise Dódony István: Egykristályok képző- dési hőmérsékletének és nyomásának meg- határozása a kristálymorfológiai adatokból Vita: Kovács Á., Kiss J., Meszéna B., Kotsis T., Fügedi P., Bognár L., Lovas Gy., Viczián I., M. Ghoneim, Ákos É., Sztrókay K., Bondor L., Pesthy L., Dódony I. Résztvevők száma: 30 fő Október 3 — 6. ,, Ipari nyersanyagok jeldolgo- zási technológiájának földtani kutatási-ter- melési vonatkozásai” c. tanfolyam az Ifjúsági Bizottság és a MTESZ Borsod megyei cso- portja ifjúsági bizottságának közös rendezésé- ben Elnök: Bérczi István, Pethő Szilvesz- ter, Badinszky Péter ill. Móntjs Ferenc volt Bérczi István: Megnyitó Pethő Szilveszter: A geológiai tudomá- nyok és az ásványfeldolgozó technológiák kapcsolatáról Solymár Károly: A magyarországi bau- xitok feldolgozási technológiája és annak problémái különös tekintettel a karbonátos szennyezőkre és a nyomelemek kinyerési lehetőségeire Tóth Pál— R. Szabó István: A hazai alumíniumipari nyersanyagbázis kiszélesí- tésének földtani és technológiai lehetőségei Párkányi István: A hazai színesérc-elő- fordulások minőségi jellemzői, dúsítási módszerei és ennek technológiai folyamata, fejlődési lehetőségei Csatár Kálmán: Vas- és mangánérceink minősége, dúsítási folyamata és lehetőségei, tekintettel a továbbfeldolgozás által tá- masztott igényekre Cseh Németh József: A hazai érckuta- tás és ércbányászat fejlesztési irányai és lehetőségei a dúsítási és technológiai folya- matok fényében (felolvasta Zelenka Tibor) Székely István: A cementipari gyártás- technológiák várható fejlődése Török Endre: Kavicsos összletek tech- nológiai vizsgálatának legújabb eredményei Fonó Andorné: A kavicsipari kutatások komplex végrehajtásának szempontjai Klespitz János: A kőbányászati kuta- tások módszerei az iparág által fejtett kőze- tek minőségi és meddő viszonyainak figye- lembevételével Móntjs Ferenc: A külszíni tömegjövesz- tési technológiák fejlődésének nyersanyag- kutatási vonatkozásai Pattka Imre: Epítőanyagipari nyers- anyaghasznosítás számítógépes folyamat- irányításának szempontjai Badinszky Péter: A bányalétesítés gya- korlati problémái az építőanyagiparban Szabó Attila: A díszítőkő-igények hazai forrásból történő kielégítésének lehetőségei Kubovics Imre: A mesterséges díszítő- kőgyártás földtani vonatkozásai Csizi Béla: Tégla- és cserépipari techno- lógia Agócs István: Finomkerámiaipari tech- nológia Kakasi Gyula: A kerámiaipari nyers- anyaghasznosítás fejlődési irányai Az előadásokhoz Badinszky Péter és Móntjs Ferenc vezetésével a Hejőcsabai Cement- és Mészmű agyag- és mészkőbá- nyáit bemutató tanulmányút kapcsolódott, ahol a résztvevők a gyakorlatban tekinthet- ték meg az előadásokban kiemelt modern tömegjö vesztési technológiát és bepillan- tást nyerhettek a cementipar nyersanyag- minőségi és ellátási problémáiba. Résztvevők száma: 28 fő Október 4. Budapesti Területi Szervezet veze- tőségválasztását előkészítő bizottság ülése Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 4 fő Október 6. Budapesti Területi Szervezet veze- tőségválasztását előkészítő pártaktiva ülése Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 11 fő 9 Földtani Közlöny 248 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Október 9. Ásványgyűjtők Klubjának tanul- mányútja a gyöngyösoroszi ércbányában és környékén Kun Béla és Kővári László fő- mérnök vezetéséve Résztvevők száma: 21 fő Október 10. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Előadási programok, 2. Év- könyv összeállítása, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 6 fő Október 10. Tudománytörténeti Szakosztály klubdélutánja Elnök: Allodiatoris Irma Koch Sándor: Millér Ferdinánd „Beve- zetés Magyarország és Erdély Ásványorszá- gába” (1778) című kéziratának ismertetése (bemutatta Csiky G.) Bogsch László: Emlékezés Lőrenthey Imrére Csiky Gábor: A magyar természetvizs- gálók szerepe a 180 éves „Jénai Mineraló- giai Társaság” megalapításában Viczián István : Nicolaus Steno magyar- országi utazása Résztvevők száma: 29 fő Október 11. Ásványtan-Geokémiai- és Agyag - ásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Bognár László Gottardi, G.: Sedimentary zeolites in Europe Vita: Ilkeyné Perlaki E., Sztrókav K., Beyer H., Kiss J., Czázár Lné, Szendrei G., Pécsiné Donáth É., Gottardi, G. Résztvevők száma: 17 fő Október 21 . Vadász Elemér emlékülés Szé- kesfehérvárott Az 1977. évi főtitkári beszámolóban el- hangzott indítvány alapján a Tár sulat „Ma- gyar honod fölojét szeresd — titkait ku- tasd’ idézettel kt zt.ődő s „Vadász Elemér, a magyar föld történetének, szerkezetének, értékeinek tudós kutatója, a geológuskép- zés megalkotója, a budapesti egyi ti m tisz- teleti doktora, a vá'os nagy szülöttje f mié- kére örökös elnökének tisztele téré e melte a Magyarhoni Földtani Társulat, alapításá- nak 130. esztendejében, 1977-ben” feliratú emléktáblát és Vadász Eleméi- me llszobrot állíttatott Székesfehérvárott, az Ybl Miklós lakótelepen, Vadász Elemér egykori szülő- háza helyén. A Búza Barna szobrászművész által alkotott emlékmű létrehozását a Köz- ponti Földtani Hivatal, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudo- mányegyetem, az Országos Kőolaj- és Gáz- ipari Tröszt, a M. All. Földtani Intézet, a Borsodi valamint a Mecseki Szénbánya V., a Magyar Alumíniumipari Tröszt s a Föld- mérő és Talajvizsgáló Intézet anyagi hozzá- járulása segítette elő. Seres József, a városi tanács elnöke, az avatás előtt hivatali helyiségében üdvözölte a vendégeket, köztük a Vadász család tag- jait. A leleplezésnél Fülöp József, Dank Viktor és Seres József emlékszavai hang- zottak el s az Oroszlányi Szénbányák zene- karának kísérete mellett számos intézmény helyezte el koszorúját az emlékszobor ta- lapzatán. A délutáni ünnepi ülésen Dank Viktor elnöki megnyitója után Vadász Elemérről, a tudósról Végh Sándorné, az oktatóról Báldi Tamás emlékezett meg, „Vadász Elemér és a magyar bauxit” címmel Szant- ner Ferenc tartott előadást s végül Ván- dorfi Róbert „Vadász Elemér az ipari szakember” témájú megemlékezését Völ- gyi László adta elő. Október 24. Nemzetközi Kapcsolatok Bi- zottságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Tárgy: 1978. évi konferenciák Résztvevők száma: 7 fő Október 24. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Nemecz Ernő Napirend: 1. „Agyagásványok vizsgálati módszerei — II.” tanfolyam értékelése, 2. 1978. évi munkaterv Résztvevők száma: 7 fő Október 24. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Nemecz Ernő Viczián István: B( számoló az Európai Agyagásvány-Csopoitck III. konferenciá- járól (Oslo, 1977. VI. 2 -5.) Ghoneim Mohamed (Egyiptom)— Viczi- án István: Di-ti ioktaéderes átmeneti típu- séi csillám ófalui csillámpalából (bejelentés) Vita: Ntmecz E., Vogl M., Viczián I. Résztvevők száma: 14 fő Október 25. Agyagásványtani szeminárium Előadó: Tasnádi Nóra Táigy: Kevert rétegű agyagásványok Résztvevők száma: 14 fő Októjber 25. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Ehiök: Allodiatoris Irma Tárgy: Az 1978. évi munkaterv Résztvevők száma: 7 fő Október 26. Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Tárgy: Az 1978. évi munkaterv Résztvevők száma: 4 fő Társulati ügyek 249 Október 26. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Körössy László Szalai Tibor: A varisztikus északi törzs és a bükki újpaleozoikum Zelenka Tibor — Szalai István: A Dar- nó-vonal nagytektonikai jelentősége E-Ma- gyarország fejlődéstörténetében Vita: Szepesházy K., Kőrössy L., Varga Gy., Szlabóczky P., Szalai I., Bállá Z., Hor- váth F., Jantsky B. Résztvevők száma: 46 fő Október 27. Mérnökgeológia-Epítésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend: 1. Nemzetközi szervezeti tag- ság-ügyek, 2. Az 1978. évi munkaterv, 3. Egyéb Résztvevők száma: 8 fő Október 31. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése közös rendezésben az Általá- nos Földtani Szakosztállyal Elnök: Kőrössy László Pantó György— Dudich Endre — Póka Teréz: Beszámoló a Kárpát- Balkán Geoló- giai Asszociáció XI. kongresszusáról és a hozzá kapcsolódó tanulmányi kirándulás- ról (Kijev, 1977. VIII. 25 — IX. 8.) Vita: Jantsky B., Székyné Fux V., Bará- tosi J., Póka T., Kiss J., Zelenka T., Pantó Gy. Koncz István: Beszámoló a VIII. Nem- zetközi Szervesgeokémiai Világkongresz- szusról (Moszkva, 1977. V. 10—13.) Vita: Pantó Gy., PókaT., Vető L, Koncz I. Résztvevők száma: 30 fő November 9. Budapesti Területi Szervezet alakuló ülése Székyné Fux Vilma, az ülés elnöke, megnyitójában ismerteti az új szervezet megalakulásának körülményeit: az 1977. évi közgyűlésen elfogadott alapszabály ér- telmében ,,a Társulat minden tagjának va- lamely területi szervezethez kell tartoznia”, továbbá ,,a Társulat tagjai nyilatkozatuk alapján a területi szervezetben levő tagsá- guk mellett egy vagy több szakosztály tag- jai is lehetnek”. A Budapesti Területi Szer- vezet feladatát az elnökség Budapest város és tágabb környékének regionális geológiai problémái és az ehhez kapcsolódó szakmai tevékenység társadalmi szintű összefogásá- ban határozta meg. Székyné Fux Vilma a szavazatszedő bizottság elnökéül Csika* Gá- bor, tagjaiul Bognár László és Galácz András tagtársakat kéri fel, akik ismertetik a Társulat elnökének vezetésével október 4-én összeült jelölőbizottság (tagjai Andó József, Benkő Ferenc, Csalagovits Imre, Vitális György voltak) javaslatát. A sza- vazás eredménye Morvái Gusztáv „Be- számoló a Kárpát-Balkán Geológiai Asszo- ciáció XI. kongresszusáról (Kijev)” című előadása után kerül ismertetésre. Ennek alapján a Budapesti Területi Szervezet el- nöke Végh Sándorné, titkára Zelenka Tibor, vezetőségi tagjai Horváth István, Jámbor Áron és Korpás László. Résztvevők száma: 59 fő November 14. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: Tisztújító Közgyűlés Résztvevők száma: 5 fő November 14. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az elmúlt idő- szakról, 2. Cselekvési program, 3. Az 1978. évi munkaterv, 4. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 41 fő November 16. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Jaskó Sándor: A kőszén- és kősóképző- dés intenzitásváltozásai a neogénben Résztvevők száma: 14 fő November 21. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: Bella Lászlóné Varga Imréné: A szénkőzettani muta- tók jelentősége a kőszénfajták új klasszifi- kációs javaslataiban Vita: Oswald Gy., Bella Lné, Varga Iné Résztvevők száma: 9 fő November 23. Tudománytörténeti Szakosztály Nopcsa Ferenc emlékülése születésének lüü. évfordulóján Elnök: Bogsch László Előadók: Szalai Tibor és Kretzoi Mik- lós Résztvevők száma: 22 fő November 25. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Bohn Péter: Ásványkincs-kutatásunk iparfejlesztő hatása az elmúlt évben Varjú Gyula: Egyes törökországi érc- és ásványbányászati lelőhelyek gazdaságföld- tani kérdései Vita: Benkő F., Érdi-Krausz G., Kles- pitz J., Bohn P„ Hahn Gy., Varjú Gy. Résztvevők száma: 23 fő November 28. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése közös rendezésben az Általános Földtani Szakosztállyal Elnök: Kőrössy* László 9* 250 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Dudich Endre: Agyagásvány-adatok a bakonyi eocén ősföldrajzához Vita: Bárdossy Gy., Kopek G., Tóth M., Gidai L., Kőrössy L„ Dudich E. Résztvevők száma: 15 fő November 28. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Bognár László Jónás Klára— Solymár Károly— Zöl- di József: 3 CaO(Alj_xFex2)03 • 3 — ySi02 • • 2yH,0 típusú hidrogránátok előállítása és vizsgálata infravörös-, röntgendiffrakciós és Mössbauer rendszerrel Vita: Solymár K., Bognár L., Zöldi J. Résztvevők száma: 25 fő November 29. Agyagásványtani szeminárium Előadó: Tasnádi Nóra Téma: Kevert rétegű agyagásványok (II. r.) Résztvevők száma: 11 fő November 30. Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése közös rendezésben a Közép- és E szakdunántúli Területi Szervezettel Elnök: Kőrössy László Szantner Ferenc— Szabó Elemér— Tóth Álmos— Knauer József— Gecse Éva— Tóth Kálmán — R. Szabó István — Ludas Ferencné: A Déli Bakony bauxit- prognosztikai célú rétegtani, hegységszer- kezeti, bauxitföldtani újraértékelése és földtani térképsorozata Vita: Elek I., Dudich E., Báldi T., Mé- száros J., Knauer J., Kopek G., Haas J., Jaskó S., Szabó E., Kőrössy L. Résztvevők száma: 36 fő December 5. őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Galácz András Bércziné Makk Anikó: Tengeri felső- perm üledékek Budapesttől délkeletre a Sári 2. sz. szénhidrogénkutató fúrásban Less György: Az európai Discocyclini- dák rétegtani jelentősége Vita: Jámbor Áné, Kecskeméti T., Ga- lácz A., Bércziné Makk A., Less Gy. Résztvevők száma: 16 fő December 5. Gazdaság földtani Szakosztály ülése keretében ,,A geológia szerepe a környe- zetvédelemben ’ c. pályázat eredményhirdetése és értékelése Összesen 22 pályamű érkezett s ezek közül a Fülöp József vezette bírálóbizott- ság, melynek tagjai Cserna völgyi László, Kriván Pál, Takáts Attila s titkára B. Nagy József volt, I. díjjal Alföldi László ,,Zs”-, II. díjjal Badinszky Péter „Komp- lex” s III. díjjal Bohn Péter „Mente et malleo” jeligéjű dolgozatát tüntette ki. További három pályadíj külön jutalomban részesült. A Központi Földtani Hivatal, a pályázat meghirdetője, a Földtani Kutatás 1978. május — júniusi számában a díjnyer- tes pályamunkákat teljes terjedelmükben, míg a jutalmazottakat rövidítve le kívánja közölni. December 7 . Őslénytan- Rétegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Báldi Tamás Napirend: 1. Szakosztály vezetőségi vá- lasztás előkészítése, 2. Az 1978. évi munka- program Résztvevők száma: 5 fő December 8. Ifjúsági Bizottság előadóülése Tatabányán a Szabó József Geológiai Szak- közép i skolábgn Juhász Árpád: A globális tektonika és jelentősége a földtanban December 8. Évadzáró klubest Elnök: Székyné Fux Vilma Bérczi István — Egerer Frigyes: Be- számoló a strasbourgi „Víz — kőzet köl- csönhatás — 2” konferenciáról Résztvevők száma: 14 fő December 12. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Bognár László Elsholtz László — Selmeczi Béláné: Másodlagos foszfát ásványok az Upponyi hegységben Dódony István: Elektronmikroszkóp alkalmazási lehetősége az ásványtani vizs- gálatokban Mindszenty Andrea: Gondolatok a bauxitok mikro-szöveti rendszerezéséről Vita: Jantsky B„ Kiss J., Elsholtz L., Selmeczi Bné, Balogh K„ Mindszenty A., Dódony I„ Bárdossy Gy., Vaskó Tné. Résztvevők száma: 32 fő December 12. M érnökgeológia- Építés földtani Szakosztály klubestje Elnök: Rónai András Kleb Béla: Beszámoló a Kárpát-Balká- ni Geológiai Asszociáció XI. Kongresszusá- ról (Kijev, 1977. IX. 2-IX. 8.) Kertész Pál: Beszámoló a Nemzetközi Mérnökgeológiai Konferencia előadóülésé- ről (Prága, 1977. IX. 15-16.) Cserny Tibor— Scharek Péter: Beszá- moló a Nemzetközi Mérnökgeológiai Kon- ferencia tanulmányi kirándulásáról (Bohé- mia, 1977. IX. 13 — 14., Szlovákia, 1977. IX. 18-22.) Paál Tamás: Kanadai élménybeszámoló Résztvevők száma: 17 fő Társulati ügyek 251 December 13. Budapesti Területi Szervezet i vezetőségi ülése Elnök: Végh Sándorné Napirend: Működési irányelvek, munka- program kialakítása Résztvevők száma: 5 fő December 13. Területi szervezetek és szakmai szakosztályok vezetőinek közös megbeszélése Elnök: Dank Viktor Tárgy: A területi szervezetek, a temati- kus szakosztályok és az anyaegyesület tiszt- újító közgyűlésével kapcsolatos ügyrend vitája Résztvevők száma: 27 fő December 19. Tudománytörténeti Szakosztály klubdélutánja Elnök: Állodiatoris Irma Dobos Irma: 60 éve alakult meg a Ma- gyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya Bogsch László: Emlékezés Gaál István- ra születésének 100. évfordulóján Csiky Gábor: Beszámoló és megemléke- zések az 1977. évről Résztvevők száma: 17 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1977. október- decemberi ülésszakán elhangzott előadások Október 27. Vezetőségi ülés Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. Az 1978. évi végleges mun- katerv, 2. Jutalmazások, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 fő Október 27. Előadóülés Elnök: Somfai Attila Kaszab Imre: Talaj vízszint-megfigyelé- sek TJjszegeden Révész István: Üledékföldtani hetero- genitás vizsgálatok Vita: Tanács J., Sallai J., Zsebik J., Mezősi J., Kaszab I., Völgyi L., Pap S., Kurucz B., Révész I., Szederkényi T., Som- fai A. Résztvevők száma: 41 fő November 30. Előadóülés Szolnokon Elnök: Völgyi László Hajdú Dénes: Üjabb mélyföldtani isme- retek Kecskemét környékéről Pap Sándor: A békési konglomerátum - homokkőtagozat kőolajföldtani jelentősége Vita: Valcz Gv., Hajdú D., Pap S., Ku- rucz B., Szalai A., Völgyi L. Résztvevők száma: 17 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1977. októ- ber— decemberi ülésszakán elhangzott előadások Október 28. Előadóülés Elnök: Bóna József _ Barabásné Stuhl Ágnes: A gyűrűfűi tarkahomokkő palynológiai vizsgálata Szilágyi Tibor: A komlói feketekőszén- kutató fúrások által feltárt albitdiabáz telé- rek ásvány- kőzettani és genetikai vizsgála- ta Kaszás Ferenc— Rozgonyi István: Pécs peremterületén végzendő talajstabilizáció lehetőségeinek felkutatása Vita: Majoros Gy., Bóna J., Hegyi J., Barabásné Stuhl Á., Wéber B., Szilágyi T., Kaszás F. Résztvevők száma: 37 fő Október 31. Vezetőségi ülés Elnök: Kovács Endre Napirend: 1. Zala megyei földtani napok c. rendezvény, 2. Az 1978. évi munkaterv, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 fő November 16 — 17. ,,Zala megyei földtani és hidrológiai napok ” c. ankét Zalaegerszegen, közös rendezésben a MTESZ Zala megyei szervezetével és a Magyar Hidrológiai Társa- ság Nyugatdunántúli Csoportjával Elnök: Jantsky Béla ill. Bíró Ernő Tihanyi Ferenc: Megnyitó Bíró Ernő— Németh Gusztáv: A Zala megyei szénhidrogénkutatások újabb ered- ményei és feladatai Boldizsár István: Zala megye építő- ipari alapanyagkutatási helyzetképe Szilágyi Albert: A DNy-dunántúli lig- nitindikációk újravizsgálata Hetényi Rudolf: Á földtani térképezés helyzete Zala megyében Bíró Ernő— Németh Gusztáv: Termál- víztermelés lehetőségei a szénhidrogénku- tatás és termelés során nyert adatok alap- ján Menyhért Barna: A hévízi tóforrás utánpótlásának problémái 252 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet Németh Tibor: Zala megye közművesí- tési helyzete Horváth Lajos: A murai vízkivételi mű térségének hidrogeológiai viszonyai különös tekintettel Nagykanizsa és környékének vízellátása szempontjából Menyhért Barna: Lenti nagyközség vízbeszerzési lehetőségei Lotz Gyula: A Zala- vízgyűjtő felszíni vizeinek hatása a Balaton vízminőségére Dömsödi János: Lápi eredetű talajjavító ásványi (tőzeg, lápföld, lápi mész) anyagok kutatása, hasznosítása és védelme Zala megyében Főző János: Környezetvédelmi felada- tok Zala megyében Vita: Koch L., Dömsödi J., Elek I., Jantsky B., Németh G., Hetényi It., Biró E., Menyhért B., Érdi-Krausz G., Tóth F., Lotz Gy., Szabó K. Az előadásokat követően Lotz Gyula tartott rövid tájékoztatót a nagykanizsai Komplex Tározó (csónakázó tó) létrehozá- sának előzményeiről és műszaki problémái- ról s a kétnapos előadássorozat Jantsky Béla zárszavával ért véget. A résztvevők megtekintették Jankovics László szakve- zetése mellett a nagykanizsai Komplex Tá- rozót s ellátogattak a zalaegerszegi olaj- ipari valamint falumúzeumba. A zalakarosi termálfürdőt Steinhardt Dénes üzemvite- li főmérnök és Hegyi László üzemvezető h. mutatták be. Résztvevők száma: 81 fő November 22. Előadóülés a Magyar Geofizi- kusok Egyesülete Pécsi Csoportjával és a Pécsi Akadémiai Bizottsággal közös rende- zésben Elnök: Tigyi József Szalai Sándor: Az uránium geokémiai akkumulációja huminsavban Vita: Elek I., Pólay Gy., Barabás A., Vineze J., Tigyi J., Szalai S. Résztvevők száma: 54 fő November 29. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. A Zala megyei földtani na- pok c. rendezvény értékelése, 2. Jutalma- zások, 3. Az 1978. évű feladatok Résztvevők száma: 8 fő December 7. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Barabásné Stuhl Ágnes: A kővágó- szőlősi homokkő-formációt alkotó kisciklu- sok földtani jellemzőinek változása térben és időben Kovács Miklósné: A Ny- mecseki felső- perm homokkőösszlet ásványi összetételé- nek vizsgálata Vita: Somogyi J., Kovács Mné, Barabás A. Résztvevők száma: 24 fő December 13. Klubdélután a Szervezet Fúrás- technikai és Kutatásmódszertani Szakosztálya rendezésében Elnök: Várhegyi Pál Kovács István— Várhegyi Pál: Beszá- moló Szovjet unióbeli fúrástechnikai tanul- mányút ról Résztvevők száma: 19 fő December lő. Előadóülés Nagykanizsán a Magyar Geofizikusok Egyesületének Zala Megyei Csoportjával közös rendezésben Elnök: Jesch Aladár Elek István: Természetes radioaktív elemek és izotópjaik felhasználási lehetősé- gei a komplex ásványi nyersanyagkutatás- ban Vita: Koncz J., Bernáth Zné, Biró E., Jesch A., Elek I. Részt vevők száma: 20 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete 1977. október december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 6. Előadóülés a Magyar Geof izikusok Egyesülete Alföldi Csoportjával és a Nehéz- ipari Műszaki Egyetem Ásvány- Kőzettani Tanszékével közös rendezésben Elnök: Egerer Frigyes Lebegyev, T. Sz.: A kőzetfizikai kutatá- sok új eredményei a kijevi nemzetközi labo- ratóriumban Résztvevők száma: 56 fő Október 26. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1978. évi munkaterv és költségvetés, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő Október 27. Előadóülés Elnök: Juhász András B. Szabó László: Eljárás üledékes kőze- tek térfogatsúlyának „in situ' mérésére Szlabóczky Pál: Áttolódás és blokk- tektonika Vita: Madai L., Szokolai Gy., Majoros Zs., B. Szabó L., Szlabóczky P., Résztvevők száma: 15 fő Társulati ügyek 253 November 10. Tanulmányút ,,A borsodi medence földtani viszonyai ” bemutatására Kirándulásvezető: Goda Lajos Útvonal: Miskolc— Sajógalgóc kőfejtő— 1 Putnok bányaüzem — Sajómercse kutatási ! terület — Borsódbota— Csernely — Szilvásvá- rad — Miskolc Résztvevők száma: 40 fő November 25. Közreműködés az Országos Magyar Bá- nyászati és Kohászati Egyesület Bányász i Szakosztálya Nógrádi Csoportjának ankét- I ján, ahol Hámor Géza „A nógrádi barnakő- szénterület földtani-teleptani viszonyai és a további kutatások lehetőségei” címmel tartott előadást. Felkért hozzászóló Vár- konyi József volt. December 1. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Pályázatok értékelése, 2. Jutalmazások, 3. Az 1978* évi munkaterv Résztvevők száma: 6 fő December 1. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Egerer Frigyes — Fehérvári István — Namesánszky Károly: Víz -kőzet kölcsön- hatás-vizsgálatok a Bükk-hegység terüle- tén Mátyás Ernő: A romániai neogén vulka- nizmus és metallogenezis egy tanulmányút tükrében Kéri János: Földtani alapszelvények kialakítása Eszak-Magyarországon Vita: Wallacher L., Lénárt L., Mátyás E. Résztvevők száma: 34 fő December 6. Előadóülés a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Borsodi Területi Szervezete H idrogeológiai Szakosztályával közös rendezésben Elnök: Szikszai Gyula Dénes György: Védőidom meghatározá- sával kapcsolatos kérdések Miskolc környé- kén Vita: Lénárt L., Szepessy A., Dénes Gy. Résztvevők száma: 13 fő December 8. Klubnap Elnök: Juhász András Hegedűs Károly „Antillák gyöngye - aztékok földje, Kuba — Mexikó” című él- ménybeszámolója mellett titkári beszámoló hangzott el az 1977. évi tevékenységről, majd a vezetőség kiosztotta a pályadíjakat és átnyújtotta a jutalmakat. Résztvevők száma: 37 fő December 16. Ifjúsági előadóülés Elnök: Juhász András Illés Ágnes: A földtudományok szere- pe és jelentősége hazánk gazdasági életében Deák János: Az OFKFV földtani kuta- tási tevékenysége Lénárt László: A létrási vizes barlang- ban végzett csepegtetési vizsgálatok leg- újabb eredménye Váci Gyula: A penetrációs szonda mér- nökgeológiai alkalmazása Símig László: A természetes uránreaktor létrejöttének geológiai feltételei Tulák László: A paleomágnesességtan a gyűröd éses geológiai szerkezetek kutatásá- ban Vita: Szlabóczky P., Hajdúné Molnár K„ Deák J., Tulák L., Lénárt L., Juhász A. Résztvevők száma: 35 fő December 16. A Tokaji-hegy ségi amatőr ás- ványgyűjtők kiállítása A kiállítást Juhász András nyitottameg, geológiai ismertetést Mátyás Ernő tartott A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete 1977. október— december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 11. Előadóülés Elnök: Hőriszt György Bocker Tivadar: Karsztos hasadékos kőzetek víz. vezető képességének vizsgálata Lorberer Árpád — Liebe Pál: Az áram- lási és hőmérsékleti viszonyok összefüggés- vizsgálata mezozóos karbonátos hévíz-tá- rolóinkban Tóth Zs. József: A bányavíz veszély el- hárításának módszere és újabb eredményei a padragi bányaüzemben Nyerges Lajos: Mélyfúrási geofizikai mérések bevezetése a hidrogeológiai kuta- tásba Hőriszt György — Hegedűs Istvánné: A bauxitkutatáshoz kapcsolódó hidrogeo- lógiai vizsgálatokkal szemben támasztott igények s a kivitelezés problémái (az elő- adást Hegedűs Istvánné tartotta) Vita: Szlabóczky P., Böcker T., Lorberer Á., Hegedűs Iné, Horváth K., Tóth Zs., Mindszenty A., Szantner F., Farkas Iné, Nyerges L., Morvái G., Hőriszt Gy., Bara- bás A. Résztvevők száma: 30 fő November 15. Előadóülés Elnök: Haas János 254 Földtani Közlöny 108, kötet, 2. füzet Csajági Zsuzsanna— R. Szabó István — Kovács Zoltán: Beszámoló lengyelországi tanulmánvútról Szantner Ferenc — Szabó Elemér— Tóth Álmos — Knauer József— Gecse Éva— Tóth Kálmán— R. Szabó István — Ludas Ferencné: A Déli-Bakony bauxit- prognosztikai célú rétegtani, hegységszer- kezeti, bauxitföldtani újraértékelése és földtani térképsorozata Tóth Zs. József: A kolontári barnakő- szénkutatás eredményei Knauer József: Peremi kifejlődésű jura rétegsor az ÉK-i Bakonyban Vita: Knauer J., Haas J., R. Szabó I., Császár G., Nardai Z., T. Gecse É., Tóth Á., Molnár P., Molnár I., Tóth Zs. J., Mind- szenty A. Nardai Zoltán: Tóth Zs. J. előadását a vízföldtani viszonyok ismertetésével egészí- tette ki. Résztvevők száma: 52 fő December 9. Előadóülés Elnök: Szantner Ferenc Molnár Pál: Adatok a Balatoniéi vidék paleozóos magmatizmusához (bejelentés) T. Gecse Éva: A Bakonyoszlop környé- ki felsőtriász kőzettani felépítése Szantner Ferenc — Szabó Elemér— Ká- roly Gyula — Knauer József— Gecse Éva_— Tóth Kálmán— R. Szabó István: Az É-Bakony bauxitprognosztikai célú ré- tegtani, hegységszerkezeti, bauxitföldtani újraértékelése és földtani térképsorozata Bohn Péter: A Keszthelyi-hegység har- mad- és negyedidőszaki képződményei Tóth Kálmán: Adatok a N. laevigatus-os szint Nagytárkány környéki kifejlődéséhez Vita: Török K., Haas J., Tóth Á., Mind- szenty A., Balázs E., Molnár P., Tóth K., Bohn P., Gecse É., Szabó E., Szantner F., Gellai M. B., Raincsák Gy., Knauer J., Brókés F., Popity J., Mátéfy T. Résztvevők száma: 41 fő December 12. Vezetőségi ülés Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Az 1977. évi munka értéke- lése, az 1978. évi munkaterv,, 2. Az 1978. évi tisztújítás, 3. A pályázat eredményhir- detése, 4. Jutalmazások, 5. A Lóczy sít gondozásának kérdése, 6. Egyéb A szervezet által kiírt pályázat első díját dr. Viczián István nyerte 1828-1978 MEGJELENT AZ AKADÉMIAI KÖNYVKIADÁS 150. ÉVÉBEN A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója. Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat nyomdába érkezett: 1978. IV. 20 — Terjedelem: 11.9 (A/5) ív 78.5790 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bernát György A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJIJlETEHb BEHTEPCKOrO rEOJIOTHMECKOrO OEIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY 108. No. 3. (1978) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 108. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COJIEPWAHHE — CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES dr. Bartha F.: A magyarországi pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése — Über die Biofazies des 255 — 271 ungarischen Pannons und die Entwicklung eines Süsswasserregimes im pannonischen See dr. MCller P.: Decapoda (Crustaeea) fauna a budapesti miocénből (5) — Fauné de Décapodes (Crustacea) dans le Miocéné de Budapest (5) 272 — 312 Bércziné Makk Anikó: Tengeri felsőperm üledékek Budapesttől DK-re a Sári-2. sz. szénhidrogénkutató fúrásban — Upper Permian maríné sediments in hydrocarbon exploring borehole Sári-2, southeast of Budapest (Hungary) 313 — 327 Császár G.: A Tési Agyagmárga Formáció vázlatos fáciesértékelése — The Tés Clay Formation: a sketch of facies evaluation 328 — 342 dr. Balkay B.: Válasz Stegena Lajos és Horváth Ferenc „Kritikus tethysi és pannon tektonika” c. dolgo- zatára 343 — 350 A KÜLFÖLD REGIONÁLIS FÖLDTANÁBÓL — PErHOHAJlbHAH TEOJlOrMH 3APyEE>K- HblX CTPAH - GÉOLOGIE REGIONALE D’AUTRES PAYS dr. Gidai L.: Délnyugat-Franciaország paleocén-eocén képződményeinek áttekintése — Aperpu sur les formations paléocénes et éocénes du Sud-Ouest de la Francé 351 — 362 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1977 - EHEJlMOrPAOMH JlMTEPATYPbl rEOJlOrHMECKMX M CMEHCHblX HAYK B BEHrPHM 1977. T. — RÉPERTOIRE BIB- LIOGRAPHIQUES DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE 1977 362-374 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOEIHEHMH, PEUEH3HH — NOTIOES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 375-380 TÁRSULATI ÜGYEK — HEJ! A OE1UECTBA — AFF AIRES DE LA SOCIÉTÉ 381-387 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1978) 108. 256—271 A magyarországi pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése Dr. Baríha Ferenc Összefoglalás: A szerző a pannon biofáciesek kialakulásának, változásainak, a valóságot megközelítő reprodukálásának feltételeit vizsgálta meg. Nagy fontosságot tu- lajdonított a reliktum faunák biológiai adatainak, amelyek segítségével nemcsak a kiéde- sedő pannon tó faunaváltozásait értelmezte, hanem megvizsgálta, hogy az utóbbi évtize- dek jelentős fejlődésen átment üledékvizsgálat módszerei lehetővé tesznek-e részletesebb fáciestaglalást. Rámutatott arra, hogy a fosszilis biofáciesek helyes értelmezéséhez elen- gedhetetlen a folyamatos mintavétel, a fauna, a flóra, valamint az üledék és a lelőhely részletes földtani ismerete. A szerző megkísérelte a Limnocardium praeponticum-os szinttől a felsőpannon felső szintjéig az egyes fáciesek eddig megismert jellemzőit megadni, a biológiai egyensúly szempontjából vizsgálva. A biofáciesek megváltozásának miértjét részben a környezeti tényezők, táplálkozási feltételek megváltozása, részben földtani történések, földkéregsüly- lyedés stb. befolyásolták. A biológiai analógia igazolta, hogy a magyarországi pannon biofáciesek kialakulásának fő tényezője a pannon tó kiédesedése volt, de a használatban levő szintek egy része nem magyarázható meg a víz sótartalmának csökkenésével, hanem jelentősége van a porta-ferraei-út megnyílásának, valamint más környezeti tényezők- nek is. A felsőpannon felső szintjében, amikor már országosan szárazulat és édesvízi biofácies volt, jelentős esemény a levantei faunahullámmal érkező díszített molluszkák bevándor- lása és a kis gerincesek, főleg az Arvicolidae- k gyors evolúciója, amelyek a részletesebb taglalás alapjai. A szerző egyik célkitűzése az volt, hogy megkísérelje az irodalomban mutatkozó ellent- mondások lehetőség szerinti feloldását. Ez talán a szarmata-pannon határ esetében sike- rült, máshol a biológiai szempontok figyelembevételével közelebb vitt a megoldáshoz. A magam eddigi álláspontját a „Vezető réteg” értelmezésében revidiáltam. A pannon biofácieskutatás a jövőben a különböző tudományterületek összehangoltabb munkáját és a rohamosan szaporodó adattömeg differenciált értékelését kívánja meg. Bevezetés A pannon biofácieskutatás múltjával, az 1954 óta kialakult szemléletvál- tozással, annak elméleti alapjaival már 1971-ben részletesen foglalkoztam; hogy most mégis visszatérek erre a témára annak fő oka, hogy 1954-1962- ben lényegében csak besoroltuk a biofácies kategóriákba a vizsgált, végig magvételes mélyfúrások faunáit, de nem ellenőriztük, hogy a sok adat meg- erősíti-e a felállított kategóriák számát és határait. Most ebből a szempontból vizsgáljuk meg a feldolgozásokat és megkíséreljük a felmerült ellentmondó adatok összehangolását és ha lehetséges az adatok érvényességi körének leha- tárolását. Az értékelésnél csak végig magvételes fúrások és egészen kis lépé- sekben begyűjtött felszíni feltárások adatait vettük figyelembe, mert a viszony- lag sekélyvízű pannon tóban mindenütt lehet fáciesváltozás és a hézagos ada- tok az eredeti környezetnek és élővilágának csak hézagos reprodukálását teszik lehetővé. 1 Földtani Közlöny 256 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet Amikor egy földtani képződmény faunáját, flóráját vagy az üledék jellegét vizsgáljuk, elsőrendűen fácies kifejlődéséhez kapunk adatokat, de annak, hogy ezekből az adatokból eredményesen kísérelhessük meg a fosszilis fácies reprodukcióját és képet kaphassunk annak időben és térben történő megvál- tozásairól, feltételei vannak. a) A különböző tudományágak területére eső adatok csak akkor hozhatók összefüggésbe és akkor áll össze belőlük az egykori fácies valóságost megköze- lítő képe, ha egyidőben kifejlődött adatokat hasonlítunk össze, mert facioló- giai szempontból még a 10 cm-es üledékvastagság-különbség, vagy néhány méteres horizontális távolság-különbség is jelentős, ami alatt fáciesváltozás történhetett. b) A fáciesváltozások okainak elemzése a történés menetének pontos isme- rete nélkül megtévesztő eredményekre vezet, ezért szükséges a folyamatos mintavétel. c) A fosszilis fauna és flóra értelmezése biológiai analógiák nélkül elképzel- hetetlen. I. A reliktum fauna jelentősége a magyar pannon értékelésében Thiknemaxk, A. 1918-ban megjelent munkája vetette meg az alapjait a modern belvíz- kutatásoknak. A tengeri, brak és édesvízi biofáciesek élővilágát és környezetét egységes szempontok szerint kutatta és nemcsak az egyes fajok só tűréshatárait, de valamennyi környezeti tényezőt figyelembe vette és a társulási csoportok — biocoenozisok — együtt- élési feltételeivel együtt értékelte. Az 1925-ben megjelent munkája pedig már iskolát te- remtett és hatására egyre-másra jelentek meg olyan jellegű munkák, amelyeknek ered- ményeire már a paleontológusok és geológusok is felfigyeltek. A legfontosabbak 1933-ban Redecke, 1934-ben Remane, 1949-ben Hiltermantst, 1958-ban Remane A.— Schlipper C., 1964-ben Jaeckel S. G. A. munkái voltak, akik a Kaspi-tó, Aral-tó, Zuider-tó, Keleti- tenger, Holland tengerpart biofácieseit vizsgálva, pannon „reliktum” nemzetségek fajait találták: Congeria, Hydrobia, Adacna, Monodacna, Dreissena, Micrornelania stb. Nagy érdeme Papp A.-nak, hogy 1948-ban, majd részletesebben 1951-ben az osztrák pannon értelmezésénél már figyelembe vette az addig megjelent munkákat (Remaxe és Redecke) és a szarmatától — a pannon végéig — A — H-ig jelzéssel — zónákat különí- tett el. A szarmata tenger sótartalmát 30%o— 16,5%0-ig tételezte fel. A pannon szerinte A/B zónával (16,5%o sótartalomnál) kezdődött és a H zóna pedig már édesvízű volt. Bartha F. (1954 — 1971) a magyar pannon szelvények, ill. biofáciesek vizsgálatában a biológiai szemléletet még központibban alkalmazta, ezt a célt szolgálta az egészen rész- letes mintavétel (10 cm-enként) és a fajok statisztikus értékelése. A több ezer méter vas- tagságú pannon összlet kutatásához ez a módszer túl aprólékosnak látszott, de hamarosan nyilvánvaló lett, hogy a nagyobb költség és a lassúbb eredmény nyerés negatívumával szemben sokkal több a módszer pozitívuma. Ugyanis a modern biofácies kutatás ered- ményei alapján nemcsak a pannon tó kiédesedésmenetét lehetett így a valóságnak meg- felelőbben tagi a Lni, hanem a ) megindulhatott részben a mai belvizek valamennyi környezeti tényezője és reliktum fajai alapján — a recens és pannon biofáciesek sokoldalú részletes összehasonlítása. Recens biocoenozisnál mérhető a víz sótartalma, mélysége, vízhőmérséklete, ph-ja, a táp- lálkozási lehetőségek, a konkurens fajok száma stb. vagyis a biológiai egyensúly megléte, vagy hiánya. A fosszilis biofáciesek esetében a fosszilizálódás sok olyan környezeti ténye- zőt tesz mérhetetlenné, vagy változtatott úgy meg, hogy csak megközelítő következ- tetések vonhatók le. Ezt a hiányosságot pótolja némileg a folyamatos mintavétel, mert megfigyelhetjük az egyes biofáciesek időbeni kialakulását és megváltozásának menetét. Biofáciesváltozás akkor következik be egy lelőhelyen, ha valamilyen okból a biológiai egyensúly megbomlik, de ennek nemcsak biológiai okai lehetnek, hanem földtani, tekto- nikai történések is előidézhetik. b ) Az üledékvizsgálat módszerei az utolsó 40 évben nagy fejlődésen mentek át. Mód- szereiknek használhatóságát nagymértékben fokozta a kis lépésekben történő folyamatos mintavétel, mert lehetővé vált a fauna, flóra és üledék komplex értékelése. B a r t h a : A magyar pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése 257 Munkám egyik célkitűzése az volt, hogy az irodalomban felmerült ellentéteket lehető- ség szerint feloldjam. Talán egy területen sem találunk annyi ellentmondó állítást, mint a szarmata-pannon átmenet jellegének megítélésében, pedig nem mellékes kérdés, hogy fo- lyamatos átmenettel számolhatunk-e vagy diszkordanciával, mert más alapból kell kiin- dulni, ha volt folyamatos átmenet és másból, ha nem volt. Az ellentétes felfogások részben azzal magyarázhatók, hogy különböző területeken vég- zett kutatások alapján történt az állásfoglalás és nem ritkán az ott tapasztalt eredmény általánosítása az ország egész területére. A hézagos mintavétel és a folyamatos mintavé- tel is eredményezhet ellentmondó eredményt. A hézagos magvételek alapján értékelő szerzők inkább arra hajlottak, hogy diszkordan- ciát tételeztek fel a szarmata és pannon között és a folyamatos átmenetet csak esetleges- séggel fogadták el — a „békési siillyedékben” és esetleg egyes peremi siillyedékekben (KŐrössy 1971. Széles 1971). Az nyilvánvaló, hogy ahol a pannon alapkonglomerátum- mal indul, ott nem volt folyamatos átmenet, viszont az is biztos, hogy ahol a szarmata tengeri brak típusú fauna a pannon típusú pliohalin brak faunával váltakozott, ott folya- matos átmenet volt. Jámbor Á. — Korpasné Hódi M. (1971. p. 1 74) több, végig magvételes fúrásban (Csák- vár-20, Csv-26., Tárnok- 1. stb.) figyelték meg azt a jelenséget, hogy a már pannon típusú faunát tartalmazó réteg felett 30 cm-rel újra visszatért a Gardium vindobonense-s szarmata jellegű fauna, majd azután megmaradt a pannon típusú kis Limnocardium-os fauna. Ezek után az nem kérdés, hogy volt-e folyamatos szarmata-pannon átmenet, de az to- vábbra is kérdéses, hogy hol és milyen kiterjedésű átmenet figyelhető meg, milyen volt az átmenő szarmata és milyen a kezdő pannon biofácies sótartalma és más környezeti té- nyezői, vízmélysége, faunájának pontos eredete. A folyamatos átmenet tagadói közül Tóth K. (1971. p. 348) végig magvételes fúrásokat értekeit (Csv. 8, 14, 26. sz.) és azt ta- lálta, hogy a folyamatos üledékképződés látszólagos, valójában szögdiszkordancia észlel- hető, sőt a Csv. 8-as fúrásban a regredáló szarmata tó után 10 m vastag szárazföldi üledéksor következett, majd az átmeneti rétegben a transzgredáló pannon tó a legfelső- szarmata szintet bedolgozta, ezért „keverék faunájú” az átmeneti réteg. Tóth K.-nak a vizsgált szelvény esetében igaza lehet, de negatív véleménye nem általánosítható, mert földrajzilag nem nagy távolságra (Csv-20„ Csv 26.) már folyamatos átmenetet lehetett bizonyítani. A szarmata záró (rétegek) és a pannon kezdő biofáciesek sótartalmát közvetlen mérni már nem lehet, de fontos adatokat találhatunk a reliktum fajokat tárgyaló cikkekben. Ezek szerint a törpe brak fajok, vagy még tengeri típusú molluszkák 30%o-től egészen 10%o-ig fordulhatnak elő. Viszont a pannon típusú úgynevezett reliktum alakok közül a Congeria cochleata Nyst. a holland tengerparton (Jaeckel S. G. A.) maximálisan 14%0-ig felhatolt. Ugyanezt találták Remane — Schlipper (1958) az Azovi-tenger és Aral-tó Monodacna-in&l és Didacna- inál. Nem hallgatható el, hogy rövid időre egy-egy Monodacna és Dreissena faj és az Adacna fragilis a folyótorkolatoknál a víz teljes kiédesedését is el- szenvedte. A Káspi-tóban a Micromelania cincta és a Clessinola variábilis, sőt a Lithogliphus na- ticoides a limánokban, a folyó torkolat édesvizeibe is behatoltak. A Dunában, Tiszában és a Balatonban ma is él ez utóbbi faj. Természetes körülmények közt a tengervízben, vagy 17%0-nél magasabb sótartalmú vízben édesvízi fajokat Planorbis-t, vagy Limnaea-t nem találtak, de rövid időre, ha kísérletképpen emelték a víz sótartalmát, még a 40%--es sótartalmat is elszenvedték, viszont a ma édesvízben élő Theodoxusok és Viviparusok, amelyek a felsőpannon felső részéig csökkent sósvízi fajok voltak, kipusztultak a kísérlet alatt. A fentiek alapján elfogadható Papp A. (1951) 16,5%0 sótartalom felvétele a pannon kez- deténél. Magam nem tartok valószínűnek ilyen merev határt és még ennél is alacsonyabb sótartalmat látok valószínűnek (15%0-10%0), mert a tengeri típusú fauna ebben a szakasz- ban tűnik el, a recens kutatások tanúsága szerint. II. Az üledékvizsgálatok jelentősége a biofáciesek értékelésében JaskÓ S. (1947) szerint a szarmata-pannon átmenet olyan helyeken kutatható legjob- ban, ahol mind a szarmatát, mind az alsópannont vastag üledéksor képviseli. A Bécsi- medencében 1000 m-t ér el a szarmata vastagsága, nálunk a peremsül Ived ékek ben a leg- nagyobb Csapnál volt 1040 m, a Zalai medencében Budafánál 639 m. 1 258 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet A Zalai-medencét Strausz L. — Barnabás K. (1947) 18 db nem végig magvételes fúrás alapján értékelték. Szerintük a két képződmény határán 10 — 20 cm-es lemezes, halpikkelyes márga van és közöttük sem lényeges kőzettani változást, sem diszkordan- ciát nem találtak. A hézagos magvétel és a gyér fauna miatt részletes biofaciológiai elemzés nem volt elvégezhető. Mindenesetre a nagy vastagságú átmeneti képződmények még nem jelentenek mélyvízi biofáciest, mert a süllyedéssel lépést tartó feltöltődés esetén ilyen helyeken is lehetett viszonylag sekély víz. Völgyi L. (1965) az alföldi nem végig magvételes fúrások adatai alapján az alsópannon elejére gyorsabb földkéreg süllyedést és viszonylag lassabb üledékképződést tart valószín űnek, de utóbb felgyorsult szerinte a fel- töltődés. Jaskó S. (1974. p. 166.) szerint a főleg nem végig magvételes fúrások üledékképződési grafikonjai az alsópannonra nézve azt mutatták, hogy nagyjában az egész medencerend- szer lesüllyedése megindult és csupán annyi volt a különbség az egyes részek között, hogy a süllyedő mozgás a peremeken gyengébb, a középső részeken intenzívebb volt. Ez meglepő eredmény, mert eddig általában a peremi süllyedést tartották elsődlegesnek és erősebb- nek. Lehetséges, hogy ez az ellentmondás is látszólagos, egyrészt hézagos magvételek ke- vés átlageredményéből adódott, másrészt nem ugyanazon szelvények vizsgálatára tá- maszkodott. Elképzelhető, hogy egyes helyeken a peremsüllyedés volt az erősebb, máshol a medencesüllyedés. Az üledékvizsgálatok közül fáciesváltozást jelez és általánosan alkalmazott a szemcse- nagyság-eloszlás, szemcsekoptatottság, karbonát tartalom, kőzettípusok arány-diagram- jai stb., mi mégis kiemeljük a ritka elemek eloszlásának szerepét a tengeri brak és édesvízi biofáciesek elválasztásában. Szádeczky-Kardoss E. már 1955-ben rámutatott egyes agyagos kőzetek bór (B)-tartalmának fáciesjelző szerepére. Degens E. T. — Keith M. L. (1959) a bór — gallium és bór — lítium arány változása alapján már biztosan elkülönítette a tengeri-brak és édesvízi biofáeieseket. Kleb, B. 1971 . a mecseki pannon biofáciesek jel- lemzésére is felhasználta a bór — gallium arányváltozásokat (1.: 10. ábra). Ezeknek a ku- tatásoknak már azért is komoly perspektívájuk van, mert újabb elméletek szerint a fosz- szilis tengerek sóösszetétele nem térhetett el lényegesen a mai tengerek sóösszetételétől. Stadnikoff, G. (1958) „sóssági együtthatója” tengervíznél 3,8 — 11,9, brakvíznél 0,3— 4,7 és édesvíznél 0,2 — 0,9 volt. A pannon mély ség vizekkel kapcsolatban T. Roth L. (1950) és Korim K. (1955) egy- aránt hangsúlyozták, hogy a dunántúli alsópannonból származó vizeknek nagy a Cl-tar- t.alma és mivel a Cl a földkéreg felépítő sz i 1 ikátás vány okban ritka és kősótömzs itt nem fordult elő — tehát utólagos bemosás a Dunántúlon nem lehetett — valószínű, hogy ezek megőrizték a pannon eredeti sótartalmát. Krejci — Gráf (1930) viszont — az olajtelepek közelében a peremvizek sótartalmát szerves eredetűeknek gondolta. Arra vonatkozóan, hogy a mélységi vizek sótartalma jellemző-e a földtani korra és fáciesre Schmidt E. R. (1962) pozitív míg Juhász J. (1968) negatív álláspontra jutott. Várakozással tekintünk azokra a vizsgálatokra, amelyekben recens tengeri és csökkent- sósvízi üledékek átalakulási lépéseit kutatják. Az 1977. V. 10 — 13. között, Moszkvában tartott, Nemzetközi Szerves Geokémiai Világkongresszuson több előadó is foglalkozott ezzel a témával (lásd: Koncz I. 1977. X. 31-én, a MFT Általános Földtani és Ásvány-Geo- kémiai Szekcióján tartott beszámolója). Érdekes kísérletet végzett SzöŐR Gy. (1971) a várpalotai és herendi miocén isopikus- heteropikus fáciesein, ahol magukat a fosszilis fajok héjait vizsgálta derivatográf iás mód- szerrel. Megállapította, hogy a fosszilis fajok héjainak aminosav nyomelem spektruma egyrészt fajra jellemző tulajdonságokat őriz meg, másrészt a különböző fáciesekből szár- mazó eurvök fajok külön-külön fácies-indikátoroknak minősíthetők. E módszer szélesebb körű alkalmazásához még számos tényező, így a fosszilis hatások ismerete és recens mo- dell-területekkel való összehasonlítás, szükséges. Remélhetőleg a pannon fáciesek jellem- zésére is megkísérli módszerét alkalmazni. Mindezek a modern üledéktani kutatások remény tkeltőek, de jelenleg nem adnak alapot sem a szarmata-pannon átmenet, sem a kiédesedő pannon tó olyan részletes biofaciológiai jellemzésére, mint amelyet a „reliktum faunák” vizsgálata tett lehetővé. Természetesen a biológiai analógiák adatai, önmagukban nem, vagy csak nagy óvatossággal használhatók, annál is inkább, mert ismerünk a pannon óta környezetigényüket megváltoztatott molluszka fajokat, amelyek ott még B a r t h a: A magyar pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése 259 csökkentsósvíz igényűek voltak és ma édesvíziek és megfordítva. Ezért szük- séges a fosszilis biofácies kutatásnál is az üledékek részletes, sokoldalú vizs- gálata, valamint a földtani történés irányainak, menetének tisztázása és a biofáciesváltozások esetleges földtani tényezőinek megállapítása, vagyis kielé- gítő eredményt a biológiai, üledéktani és földtani tényezők együttes vizsgá- lata igér. Remane, Redecke, Hiltermann biocoenozis taglalása közel van egymás- hoz, magam részéről azért döntöttem Remane, illetve Hiltermann felosz- tása mellett, mert az utóbbi kettőé részletesebb. Redecke (1933) ugyanis a pannonra csak 3 alkalmazható kategóriát külön- böztetett meg, a mezohalin 18,9%0 — 3%0, oligohalin 3%0 — 0,2%o, és édesvíz 0,2 — 0,0%o. Remane (1934) a brachihalin tenger után pliohalin brak vizet 16%0 — 9%0, mezohalin brak vizet 9%0 — 5%0, miohalin brak vizet 5%0 — 3%0, oligohalin brak vizet 3%0 — 0,5%o és édesvizet 0,5%o— 0,0%o különböztetett meg. Megvizsgálva az eddigi pannon kutatások során biztosan elkülönített szin- teket és biofácies-típusokat, azt látjuk, hogy az aktualizmus elve alapján átvett legrészletesebb taglalás sem elegendő a különbségek értelmezéséhez. A fentiek alapján, ha a Limnocardium praepo nticum - os szintet pliohalinnak vesszük, a Congeria banatica-s szintet mezohalinnak, a C. czjzeki-s szintet — miohalinnak, akkor a C. ungulacaprae- s szint lenne az utolsó csökkentsósvízű pannon szint — ami lehetetlen. Ennek két oka lehet: a) A faunatípusok különbségeit nemcsak kiédesedés okozta, hanem más környezeti tényezők is. b) A földtani történés folyamán a magyar pannon medence időnként össze- köttetésbe kerülhetett egy eltérő fejlődési vonalon kialakult távolabbi meden- cével (Dáciai-medence). Valószínűsíthető, hogy mind a két okkal számolnunk kell. Az egyes szintek tárgyalásakor az alsópannon esetében Jámbor A., Kor- pásné Hódi M. 1971-es felosztását fogadtam el, ( L . praeponticum-os, G. bcma- tica- s és C. czjzeki-s) míg a felsőpannonra Bartha F. (1959 — 71) taglalását vettük át: C. xmgulacaprae , C. rhomboidea, Drcissena auricidaris-os felsőpan- non alsó szint, C. balatonica-s, Viviparus sadleri-s, Prosodacna vutskitsi-s és oszcillációs szakaszos felsőpannon középső szint, valamint a felsőpannon felső szintjét. Bartha F. 1975-ben, a Földtani Közlönyben megjelent cikkében összefog- lalta a felsorolt szintek sokoldalú földtani jellemzőit. A következő részben elsősorban biocoenológiai szempontból kívánom megvizsgálni ezeket a szin- teket. III. A biofácdesek szintek szerinti értékelése A Isópannon A pannon kiima jellegéről azt tudjuk, hogy az átlaghőmérséklet a miocén- nél hűvösebb volt, ezt részben a szárazföldi molluszka fauna elszegényedése, de még inkább a pollenkép megváltozása igazolja, ugyanis eltűntek a trópusi flóraelemek és a fenyőfélék pedig dominánsak lettek (Nagy L-né 1968, Hidas 53-as szelvénye). 260 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet 1. Limnocardium praeponticum-os szint Jámbor Á. — Korpásné Hódi M. (1971. p. 159) a szint biosztratigráfiai jel- lemzésére azt írják, medencebelseji és partközeli kifejlődésben is megtalál- ható, faunája megegyezik Gorjanovic-Kramberger (1890) zágrábi un. prae- pontusi faunájával, vagyis Limnocardium, Congeria, Pisidium, Orygoceras, Planorbis, Micromelania, Hydrobia, Limnaea nemzetségek fajai éltek együtt. Feltételesen azonosították Lörenthey I. (1893, 1902), alsószintjével, Vitá- lis I. (1951) „átmeneti”, ill. meotiai szintjével. Sümeghy J. (1939) alsópan- non alsó szintjével, Zalányi B. (1955) „átmeneti” faunájával. Az alig 8 mm-t elérő kis Limnocardiumok a szint legjellemzőbb fajai. Fontos megállapításuk, hogy a partközeli biofáciesben elszegényedett a fauna és itt csak néhány Lim- nocard ium, Planorbis, M icromelania és Hydrobia faj néhány példánya fordult elő. Meggyőződésem szerint ennek az az oka, hogy bár euryhalin fajok éltek ebben a biocoenozisban, mégis a part közelben a kiédesedés olyan fokú lehetett, amelyet a fajok többsége már nem szenvedett el. Ezt igazolja Bartha F. (1966. p. 163.) Hidas 53. sz. végig magvételes fúrás feldolgozása, amelyben megtalálta a „kis Limnocardium- okát”, és pedig az utolsó tengeri típusú Car- dium vindobonense-s réteg (389,4 m) felett. A kis Limnocardium- os biocoeno- zis-ban a víz sótartalma lényegesen a pliohalin alá süllyedhetett, amit nem- csak a kísérő Planorbis és Badix fajok bizonyítanak, hanem szenesedett nö- vénymaradványok jelenléte is (383 380 m). Időszakos kiédesedés. lokális lefűződés már a pannon alján is előfordulha- tott, ezt a Csákvár 10-es fúrás is igazolja, ahol Hajós M. (1971) és Jámbor Á. (1971) a medencefácies aljában diatomaföldet igazoltak, aminek a képződése előfeltételezi az időszakos lefüződést. Az kétségtelen, hogy a L. praeponticum-os szint típus szelvényének tekint- hető Lajoskomárom 1. sz. fúrás agyagmárga kifejlődése, a szint mélvebbvízi fáciesének vehető, bár itt is vannak Pisidium, Planorbis és Limnaea fajok, de szenesedett növénymaradvány nem fordul elő. Az édesvízben gyakoribb Pisidium- ok, Planorbis- ok, Limnaea- félék önmagukban sem sekély vizet, sem teljes kiédesedést nem bizonyítanak, ezt éppen a recens analógiákból tudjuk, pl. az Aral-tó és Káspi -tenger brak vizében Remane az édesvízi származású Planorbis eichwaldi fajt 200 m mélységig megtalálta. Jámbor A. — Korpásné Hódi M. a Lajoskomárom 1. sz. fúrásban a L. praeponticum-os szintet 680 — 590 m között igazolták. A mélységközben 16 nemzetséget különböztettek meg s tizet fajra is meghatároztak. A Mány-67-es fúrásban a L. praeponticum-os szint csak igen vékony kifej- lődésű, faunája kevés és rossz megtartású, biofácies szempontjából nem érté- kelhető. Az alacsony fajszám Lajoskomárom esetében azért meglepő, mert Remane A. (1934) megállapítása szerint a tengeri és édesvízi biofáciesek között a fajszám-minimum a teljes kiédesedéshez közel 9%0 — 5%0 között van és nem a pliohalin szakaszban. Nálunk az eddig ismert lelőhelyek viszont ebben a magasabb sótartalmú vízben jelzik a fajszám minimumát. Talán a feltételesen idesorolt (Lörenthey 1902) Tinnyei alsó szintjének gaz- dag faunája újbóli begyűjtés, feldolgozás esetén megoldaná ezt a kérdést is és a kis Limnocardium- os szint faunájának eredetére nézve is szolgáltatna adatokat. A „kis Limnocardiumok” eredetére és evolúciós vonaluk tisztázására eset- leg felhasználható lenne Szöőr Gy. derivatográfiás módszere. SzöŐR Gy. B a r t h a: A magyar pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése 261 ugyanis kimutatta, hogy a fosszilis molluszka héjak mint „konzervdobozok” megőrzik az egyes fajokra jellemző conchyolin fehérje lebomlásából keletkező aminosav spektrumot és ez az újjlenyomathoz (fingerprint) hasonlóan alkal- mazható (Szöőe Gy. 1967 — 1975). Az egyes fajok aminosav spektrumának hasonlóságából evolúciós összefüggésekre is következtetett a szerző (SzöŐR Gy. 1972). 2. Congeria banatica-s szint Jámbor Á.— Korpüsné Hódi M. (1971. p. 159) megállapítása szerint ebben a szintben a medencebelseji és partközeli biofáciesek élesen elkülönültek. A medence belsejében (típus: Lajoskomárom 1. sz. f. 590—540 m) a Congeria banatica mellett gyakori fajok a Paradacna abichi, P. lenzi, P. andrusovi, de a kifejlődés alsó szakaszán még előfordulnak az alsó szint jellemző moluszkái is pl. Orygoceras- ok, amelyek mindkét szintben gyakoriak és a két szint határán dominánsok. A medencebelseji fácies leggyakoribb faja a C. banatica is megtalálható már a L. praeponticum-os szintben, de itt domináns. A partközeli kifejlődésben: Melanopsis fajok jellemzőek (M. bonéi sturi, M. fossilis), mellettük Theodoxus sp., Planorbis sp. és szárazföldi fajok is elő- fordulhatnak (típus: Mány 64-es fúrás 100 — 50 m). Bartha F. (1964) az Ellend-1. sz. fúrásban mészmárgából határozott meg C. banatica példányokat, amelyeket P. abichi és Orygoceras fajok kísértek. A C. banatica példányok a szarmata rétegek után kb. 15 m-rel fordultak elő, míg az Oryoceras- ok közvetlenül a szarmata képződmények után. Az együtt- élő, de más törzsbe tartozó fajok közül figyelmet érdemelnek az Ostracodák, amelyek az Ellend-1. sz. fúrásban és a Szilágy- 1. sz. fúrásban is gyakoriak a mélvebbvízi szakaszban. Érdekes, hogy a Szilágy 1. sz. fúrásban a C. czjzeki legalsó előfordulása mélyebben van mint a C. banatica első megjelenése, de ezt a fosszilizálódás véletlenje is okozhatta. A víz sótartalma ebben a mé- lyebbvízi fáciesben még valószínűleg pliohalin lehetett és mélysége maximá- lisan az 500 m-t is elérhette (Völgyi L. 1965. szerint, aki Szebényi L. (1955) módszere alapján kapta ezt a mélységadatot). A partközeli fácies típus lelőhelyén a Mánv-64. sz. fúrásban még a szelvény legmélyebb pontján sem lehetett a víz sótartalma mesohalinnál nagyobb (100 m-nél), de lényegesen alacsonyabb sem, mert 80 m-körül, ahol a száraz- földi fajok bemosódtak (Gastrocopta nouletiana, Carychium minimum stb . ) ott is Hydrobia böckhi, Melanopsis impressa és M . fossilis példány fordult elő, és bár az utóbbi 2 faj eurihalin jellege erősebb az átlagnál, mégis miohalinnál kiédesedettebb vízben eddig nem észleltük. Itt a C. banatica-n&k egyetlen bizonytalanul meghatározott példányát találtuk márgás kőzetlisztben (227. m-ben) és a C. czjzeki közvetlenül a felsőpannon határa alatt fordult elő (206 m-ben). Ebben a szintben a szárazföldi biofácies már jelentős kiterjedésű kellett hogy legyen — ide helyezte Kretzoi M. a bódvai 2-es faunahullám Hypparion- jait — bár igazolt előfordulásuk csak az ország határától Ny-ra van. A L. praeponticum-os szint faunájából a C. banatica-s szint lényegesen na- gyobb és morfológiailag is eltérő Limnocardium féleségeinek (P. abichi, P. lenzi stb.), de magának a C. banatica-ndk is, kialakulása konkrétan nem iga- 262 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet zolható. Bartha F. 1975-ben ezért feltételezte a porta ferraei kapunak egy esetleges korábbi megnyílását a Dáciai-medence felé, de ez szintén nem bizo- nyítható. Talán Tinnye térségében van a helyzet kulcsa? Mindenesetre egy szerencsés helyen lemélyesztett 50 — 60 m-es fúrás közelebb vihetne a megol- dáshoz. 3. Congeria czjzeki-s szint Jámbor A. — Korpásné Hódi M. (1971) szerint ezt a szintet a névadó faj tömeges előfordulásán kívül a Limnocardium otiophorum, L. riegeli, Congeria zagrabiensis és V alenciennesia reussi jellemzi (p. 157). A C. czjzeki gyakran lummasellát alkot, a szint alsó részében kis példányszámban még a C. bana- tica-s szint fajai közül a Limnocardium lenzi, L. abichi megtalálható, a szint felső részében pedig már előfordulnak a L. rothi, L. rogenhoferi, L. riegeli, L. majeri, Monodacna simplex és Congeria zagrabiensis, amelyek már a felső- pannon jellemző fajai. Biofaciológiai szempontból fontos megállapítás, hogy a Congeria czjzeki-s faunaegyüttes mind az előző szint mélyebbvízi, mind a sekélyvízi kifejlődése felett megtalálható (p. 159). Ez azt jelenti, hogy az elő- ző szintben élesen elváló mélyebbvízi és sekélyebbvízi területeken részben kiegyenlítődött a vízmélység különbség. A Lajoskomáromi 1-es és Mány 64-es fúrások C. czjzeki-s szintjét ilyen szem- pontból összehasonlítva ezt igazolva látjuk Lajoskomárom 1-es fúrásban a C. czjzeki már a C. banatica-s szintben megjelenik (kb. 580 m), de 500 m körül domináns, ugyanitt domináns 2 sekélyebb vizet jelző faj Pisidium sp. és Pla- norbis sp. A Mány 64-es fúrásban, pedig már a szint kezdő szakaszában is bemosott szárazföldi faj és Planorbis sp. jelzik a sekély vizet. A C. czjzeki sótűrése meso-myohalin lehetett, valószínűnek látszik, hogy a lumasellaképződés sok esetben a kipusztulást jelzi és nem létoptimu- mot. Bartha F. (1971. p. 137) a Csákvár 31. sz. fúrás értékelése során 253 — 247 m között C. czjzeki-s lumasellát talált, de feljebb egyetlen példánya sem került meg a fajnak és 184—182 m közt pedig már a felsőpannont jelző Dreissena auricularis dominált. Talán ez a példa igazolja leginkább, hogy mennyire fon- tos az idő tényező a fosszilis biofáciesek értékelésénél. Hézagos magvétel ese- tében a C. czjzeki-s lumasella — ha szerencsés esetben be is kerülhetett volna a vizsgált biofáciesek közé, de a nagy példányszámból nem lehetett volna kö- vetkeztetni a biofácies ökológiai, biológiai tényezőire és a valóságnak nem megfelelő következtetést vonhattunk volna le, de a hézagtalan mintavétel pótolta a „mérhetetlen” biológiai tényezőket, mert a felsőbb rétegekből hiány- zott a C. czjzeki és ez valószínűsítette, hogy a biofácies e faja kipusztult. Felsőpannon A felsőpannon kőzettani kifejlődése általában ciklusos jellegű. A ciklusok vastag, viszonylag durvaszemű homokkal, esetleg kaviccsal kezdődnek, majd felfelé haladva egyre több aleurit-agyagmárgaközbetelepülés látható és a cik- lus végén a homokrétegek kimaradnak. Az átlag négy fél-ciklus szemcsenagy- sága felfelé csökken (Jámbor Á.— Korpásné Hódi M., 1971. p. 184.). B a r t h a: A magyar pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése 263 1. Alsó tagozat: C. ungulacaprae-s, Dreissena auricularis-os és C. rhomboideás szint A felsőpannon kezdetén az ország több területén a Mecsek-hegységben Cserdi közelében, a Bakony-hegvségben Kővágóörsön, a Budai-hegység egyes lokális részein, Vértesalján, Mátra-hegység, Bükk-hegység egyes lokális részein (Eger, Egerszalók közelében) kvarchomok képződményeket írtak le. Ezeknek az üledékeknek képződési feltételei igen fontos adatokat adnak egyrészt a kiimára, másrészt sokféle környezeti tényezőre (Szatmári, P. 1971). A kvarchomok meleg, nedves kiimán képződött. Dús vegetációt tételez fel az üledékképződés egész területén. Csak lassú lepusztulás és folyóvízi szállítás esetében alakult ki és pedig nyílt, tengertől elzárt, savanyú ph-jú közegben. Ez utóbbi azért is fontos, mert ilyen helyeken nem élt molluszka fauna, így az üledékből levonható következtetések külön figyelmet érdemelnek. A faunás rétegek közül a Congeria ungulacaprae főleg agyagos üledékben, míg a Dr. auricularis és C. rhomboidea főleg homokos fáciesben gyakori. A szint jellemző fajainak egvrésze már az alsópannon felső szintjében is előfordult: Congeria zágrábiensis , Limnocardium schmidti , de domináns alakok csak a felsőpannon alsó szintjében lettek. Vitatott a C. ungulacaprae pontos megjelenésének ideje is, mert valószínűleg az alsópannon vékonyabb héjú C. hörnesi fajából származott, de az átalakulásnak sem helye, sem pontos ideje nem ismert. Nem szabad figyelmen kívül hagyni egyrészt, hogy már a C. czjzeki-s szintben megindult mélyvízi és sekélyvízi fáciesek kiegyenlítődése a felsőpannon aljában befejeződött és a pannon tó ekkor országosan szétterült - legnagyobb kiterjedését érte el — másrészt a kiédesedése ezzel fokozatosabb lett és miohalin víz tételezhető fel a kezdetén. Ez azért fontos, mert az agya- gos fáciesben gyakori, nagytermetű és az alsópannon felső szintjéből átjött fajok: C. ungulacaprae, L. schmidti , L. hungaricum, C. zágrábiensis számára ez a feltételezhetően megcsökkent sótartalmú víz már nem volt elégséges és a C. ungulacaprae nagyfokú héjmegvastagodása, vagy a C. zágrábiensis helyen- ként tapasztalt „óriásnövése” nem létoptimumot, hanem „vergődést” jelez. Erre mutat a C. ungulacaprae előfordulásainak gyakori „lumasella" jellege is (Tihany, Cyprian -forrás, Kőbánya Jászberényi úti téglagyár (Hódi M.) stb.) A lumasella utáni rétegekben ha nem fődül elő a faj több példánya, elfogad- hatjuk, hogy kipusztulás történt, ugyanúgy, mint a C. czjzeki esetében. Talán a C. ungulacaprae földrajzi változatokra (alfajokra?) bomlása is ennek volt a következménye. A C. ungulacaprae bizonytalan megjelenése és a szintben történt kipusztu- lása megmagyarázza, hogy a szerzők egy része miért helyezi kissé mélyebb szintbe (Strausz L. Széles M. 1971). Abban megegyeznek a szerzők, hogy a Dreissena auricularis sokkal alkalmasabb szintjelzője a felsőpannon alsó ré- szének, mint a C. ungulacaprae, mert országos elterjedésű, megjelenésének ideje tisztázott, és bár a homokos fáciesben sokkal gyakoribb, de az agyagos üledékekben is előfordul. A Dreissena auricularis semmiképpen nem vezethető le hazánk területén az alsópannonban eddig megtalált fajokból, még men- zetségre is új és megjelenésének, elterjedésének megmagyarázására kénysze- rítő a külső területről történő bevándorlás feltételezése, amit a porta ferraei kapu megnyílása tett lehetővé. Ugyanekkor érkezhetett a C. rhomboidea faj is. A lassú transzgresszió talán megmagyarázza ezeknek a fajoknak gyakoribb homokos fáciesét. A Dreissena auricularis előfordulása helyenként egészen 264 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet partközeli, mint Lázin (Bartha 1963) vagy Csákváron (Tóth K. 1971), de épen az utóbbi helyen kissé mélyebb vizű fáciesben is megélt. Tekintettel arra, hogy a Dreissena auricularis-t igen gazdag fauna kíséri, nagyobb termetű fajok épúgy (L. penslii), mint kisebbek (L. apertum, L. Hegeli) és egyiknél sem jelentkezik kipusztulási jelenség, ami már túlságosan kiédesedett vizet jelezne, feltételezem, hogy a Dáciái -medencéből átfolyó víz sótartalma kissé magasabb volt, mint az itt talált vízé, a mesohalin sótartalom látszik a legvalószínűbbnek. A Dreissena auricularis több lelőhelyen a C. ungulacaprae fajjal együtt for- dul elő (Neszmély, Győré 1. sz. f.) sótűrése azonban nagyobb mint a C. ungu- lacaprae- nek és átmegy a felsőpannon C. balatonica- s szintjébe is, de a felső- pannon alsó szintjében domináns. A felsőpannon alsó szintjének mezohalin vize azonban a szint felső határához közel már kissé kiédesedett és ott mio- halin sótartalom valószínűsíthető. Ennek igazolására megvizsgáltuk azokat a végig magvételes fúrásokat, amelyeken a felsőpannon alsó és középső szintje faunagazdag és folyamatos volt. A neszmélyi szelvényben a L. penslii ott for- dult elő utoljára, amikor a C. balatonica- s szint jellemző faja a Viviparus sad- leri megjelenik. A Kőbánya Kerámiagyár szelvényében és a Jászladánv 1. fúrásban viszont egy L. penslii példány átmegy a felsőpannon középső szint- jébe, ami már a L. penslii faj nagyobb sótűrés határát valószím'ísíti. A Nagy- réde-68/31. sz. fúrásban az utolsó L. penslii példány 262, 80 m-nél fordult elő, míg a V. sadleri jóval feljebb 182,60 m-ben jelent meg. A Karácsom! 1/8. sz. fúrásban a felsőpannon alsó szintjében az átmeneti szakasz faunaszegény. A Kurdcsibrák 1. sz. fúrásban a nagytermetű L. schmidti és a L. hungaricum is előfordulnak, de ezek a felsőpannon alsó szintjének felső határához közel kipusztultak (182,50 m), a L. penslii 166,50 m-ig fordult elő egészen a szint felső határáig. Viszont itt a felsőpannon C. balatonira-^ szintjének alsó szaka- szán nem találtunk faunát. A Győré 1. sz. fúrásban a L. penslii felnyomul a felsőpannon középső szintjébe is — egészen 157 m-ig — a Viviparus sadleri Jcurdensis viszont csak 157,40 m-ben jelenik meg először. A Lajoskomárom 1. sz. fúrásban az alsó szint és középső szint átmenete fauna gazdag. A Con- geria rftomboidea 250 m-ig fordul elő, a C . zagrabiensis és L. majeri 330 m-ig, C. balatonica 270 m-ben jelenik meg és 160 m-ben fordul elő utoljára, a Micro- melania laevis 160 m-ben jelent meg, 110 m-ben volt utolsó előfordulása, a Prosodacna vutskitsi- 1 160 m-ben találták először és 80 m-ben utoljára. Vagyis a nagytermetű fajok a felsőpannon alsó szintjének inkább a kezdetén pusz- tultak ki. Meglepő, hogy a C. balatonica itt a felsőpannon alsó szintjének közepe táján jelent meg és nem is volt ritka; a középső szintben viszont ritka volt. Ez azt jelenti, hogy esetleges revidiálásra szorul a felsőpannon középső szintben névadói szerepe.* A Prosodacna vutskitsi a porta ferraei faunahul- lámmal érkezhetett és csaknem a teljes kiédesedésig előfordult. Az egyes szintekben vizsgált fajok nagysága és a biocoenozis biológiai egyen- súlya között könnyen belátható összefüggés van, egyszerűen azért, mert a nagytermetű fajoknak, példányoknak nagyobb a táplálék igénye, mint a közepes vagy kistermetűeknek. Egy-egy nagytermetű példányból messzemenő következtetéseket levonni elsietett lenne, de ha egy folyamatos magvételű szelvényben azt látjuk, hogy egy faj, vagy a biocoenozisban található fajok * A szerző ezt a revidiálást elvégezte a Földtani Közlöny 1979/1 számában és a Viziparus sadleri-t fogadta el a szint névadójának. B ar th a: A magyar pannon biojáciesei és a pannon tó kiédesedése 265 fejlődésvonala, nagysága, ellentétbe került a biocoenozis befogadó képességé- vel, akkor várható a biológiai egyensúly felbomlása, és egy olyan új biocoe- nozis kialakulása, amelyből már hiányoznak a nagytermetű példányok. Ezt a jelenséget is csak végig mintavételes szelvényekben, az időtényező fi- gyelembevételével értékelhetjük helyesen. A biocoenozisok befogadó képes- ; ségét természetesen nemcsak a nagytermetű példányok terhelhetik túl, ha- nem egy faj nagyon sok példánya, vagy nagyon sok faj jelenléte is. 2. Felsőpannon középső tagozat: Congeria balatonica-s, Viviparus sadleri-s, Pro - sodacna vutskitsi-s szint A felsőpannon alsó szintjének — felső része és a Prosodacna vutskitsi-s, C. balatonica-s szint között nem lenne semmiféle jelentékeny határ sem üle- dékben, sem a víz feltételezhető sótartalmában (miohalin) csak faunában, de ott is csak azért, mert igazolhatóan ismét összeköttetésbe került a Dáciai- medence és a magyar medence a porta ferraei kapun át. A Dáciai-medence vizének sótartalma a felsőpannon alsó szint jében történt megnyilás óta felté- telezhetően édesebb vizű lett és a kapun át a 2 medence miohalin vize közle- kedett a mélyebb fekvésű magyar medence irányában. A C. ungulacaprae-s és C. balatonica-s szintek elválasztását elsősorban a Viviparus nemzetség nagy példánvszánú és változatos kifejlődésű megjelenése indokolja, ehhez járul a Prosodacna vutskitsi nagy területen való elterjedése is. Itt. tehát nem a víz sótartalmának csökkenése okozott faunakép változást és így új földtani szint elfogadására vezetett hanem egy földtani történés, tektonikai mozgás, mely- nek eredményeképpen kipusztultak az utolsó nagytermetű Limnocardium és Congeria fajok és a porta ferraei úton bejött új fajok elterjedése szerint, a gyakorlatban a lelőhelyek két csoportját különböztettük meg: a) ,, Congeria balatonica” -s fauna, b ) Prosodacna vutskitsi-s fauna. A C. balatonica-s fauna típusa Tihany Fehérpart alsó 1 — 24. jelzésű összlete, amelyből faunagazdag- sága miatt típusrétegként a 6-os jelzésűt emeltem ki. Érdekes biofaciológiai törvényszerűség a Tihanyi szelvény C. balatonica-s szintjében 1 — 15 rétegig, hogy a Congeria balatonica, C . triangularis és Limnocardium apertum gyako- riság-maximuma a Viviparus- ok és Micromelania laevis gyakoriság-minimu- mánál van és fordítva. A 4 — 6-os jelzésű rétegekben és a 10—12 sz. rétegben dominálnak a Congeriák, míg a 7 — 9 jelzésű rétegben a Viviparusok és a M. laevis ... (1. Bartha F. 1959. p. 64. 21. ábra). Akkor a mvohalin és oligohalin vízigényű fajok meginduló szétkülönülésével magyai’áztam a jelenséget. Figyelemre méltóak a Tihanyi szelvény fauna és üledékváltozá- sainak grafikus ábrázolásából levonható következtetések — ha ugyanis a faunát ökológiai igényének megfelelően mvohalin, oligohalin édesvíz -száraz- földi csoportokba soroljuk, az üledéket pedig finomabbtól durváig csoporto- sítjuk, akkor a faunagörbe és az üledékgörbék párhuzamos lefutásúak lesz- nek — jelezve, hogy ugyanazok a tényezők okozták a faunakép változásokat, mint az üledékfinomság megváltozásait. Vagyis a kéregmozgások mélyebb- sekélyebb és parti szakaszok kialakulását idézték elő és ezzel párhuzamosan változott meg a faunakép (Bartha F. 1959. p. 58. 20. ábra és 1971. p. 92 — 93. 1. szelvény). A tihanyi 6-os rétegben a C. balatonica a leggyakoribb, de a Viviparusokban való gazdagsága a legfontosabb, mert ezek a tabi Prosodacna vutskitsi kifejlődésében is gyakoriak (1 — 12 jelzésű réteg) a különbség a tiha- 266 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet nyi és tabi Viviparusok között „földrajzi rassz” jellegű és kialakulásuknak oka valószínűleg az, hogy a C. balatonica- s szintben már megkezdődött a pan- non tó résztavakra tagolódása és egyes résztavak között megszűnt az örökítő állomány teljes keveredése, így „lokál sorok” fejlődtek ki. Tihanyban a Theo- doxus vetranici egyik fontos kísérő faj, Tabon pedig a Th. crenulatus. A Proso- dacna vutskitsi jobban elszenvedte a víz kiédessét és Tabon egészen a teljes kiédesedés határáig megtalálható, viszont a C. balatonica már az oligohalin víz határán kipusztult és a kisebb termetű C. neumayri vált ja fel. A két fauna- típus legtöbb faja közös és mind a C. balatonica- s, mind a Pr. vutskitsi- s tó vize a szint felső határáig előbb oligohalin lett, majd kiédesedett. Az egész szintben a vízmélység már sekély volt és a végére szinte mindenütt „partközel” alakult ki. A C. balatonica-s szint jól megfigyelhető a Tököl 1. sz. fúrás alsó szakaszában is 450 — 300 m-ig, ahol a V. sadleri és Th. vetranici, U nio atavus, L. decorum jellemző fajok, de a szint alsó részén még a Dr. auricula- ris is gyakori volt. A Polgárdi-3. sz. fúrásban 100—50 m-ig volt kimutatható a C. balatonica-s szint. Prosodacna vutskitsi-s kifejlődést Jámbor Á. és Korpásné Hóm M. nem említettek. 3. Oszcillációs szakasz Lőrknthky és Halaváts Congeria balatonica-s szintje eredetileg a teljes kié- desedésig tartott, de Bartha F. 1959-ben számos részletesen feldolgozott felszíni feltárás és főképpen a tihanyi fehérparti szelvény ismeretében több szempontból is indokoltnak látta a „balatonicás” szint felső részét — külön biosztratigráfiai egységként megkülönböztetni. A szakasz teljesen kiédese- dett vizű biofáciessel kezdődik. A magyar pannon folyamán mélyebben is fordult elő egy -egy, már a kiédesedést jelző faj vagy 1 — 1 bemosott száraz- földi faj, sőt egyes helyeken (Alsóoldalszán) az alsópannonban is volt lignit- képződés, de csak a medence peremi részén, az oszcillációs szakaszban viszont a medence egész területére jellemző a mocsári szakasz kialakulása és a lignit- képződés. A résztavakra bomlás és a térszín különbségek az oligohalin fau- nájú vizek és a mocsaras, szárazföldi területek sajátos egymásmellettiségét idézték elő. Ezeknek a biofácieseknek többszöri (helyenként 50 x-es váltako- zása viszont csak úgy képzelhető el, hogy a) az oligohalin víz olyan sekély volt, hogy amikor az a megsüllyedő területekre előrenyomult, már nem tellett a víz tömegéből a visszamaradt térszín elbontására és mocsaras terület ma- radt vissza, b) Az erősebben megsüllyedő területek helye földrajzilag váltako- zott. Az oszcillációs szakasz alsó határa jól meghúzható — az első édesvízi- szárazföldi biofáciesnél — felső határa pedig az utolsó oligohalin faunás réteg- nél, melyet vezető rétegnek neveztem el. ennek faunája nagyon közel van a C. balatonica-s szint felső szakaszának faunájához, de azért fontos különbsé- gek is vannak. a) A Viviparusok példányszáma kevés és más típusú, főleg a V. lóczy alak- körébe tartozó karcsú példányok fordulnak elő; b) A C . balatonica-t a C. neumayri váltja fel; c) Felső részén még a kiédesedést legjobban tűrő fajok is kipusztultak (Micromelania laevis.Theodoxus vetranici, Melanopsis fuchsi) és pedig gyakran hirtelen, ami áldominanciát okozott (1. M. laevis Balatonszentgyörgy), B a r t h a: A magyar pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése 267 A vezető rétegnek, mint a pannon utolsó brak vizű rétegének megkülön- böztetése fontos, de revidiálni szeretném azt az eddigi felfogásomat, hogy képződése országosan egy időben történt. Valószínűnek látom, hogy a rész- tavakra tagolódás után már a lokális tényezők szerepe megnőtt, ezért egyik helyen hamarabb következett be a teljes kiédesedés, míg a másik helyen később. Az oszcillációs szakasz mind a C. balatonica-s üledékek, mind a Pr. vutskitsi-s fauna elterjedési területén kialakult. Az előbbire Öcs, Várpalota, Balatonfűzfő, Tihany szelvénye a legszebb példák, míg az utóbbira a tabi- és Jászladány 1. sz. fúrás végig magvételes szelvénye. Az öcsi szelvényben az oligohalin és édesvízi-szárazföldi fauna váltása szinte teljes fajkicserélődéssel járt, míg a tihanyi Fehérpart szelvényben foko- zatosan következett be a két faunatípus szétválása és csak a szelvény utolsó 43-as jelzésű rétegében volt teljes. Várpalotán a faunakép megváltozását az üledék változások figyelembe- vételével értelmeztem és figyelembe vettem a gazdag fauna molluszkáinak biológiai jellegét is. A T17 jelzésű rétegben a kopoltyús és a tüdős csigák aránya 2381 : 145 volt, vagyis itt a koj>oltvúsok száma 16 X-osa volt a tüdősökének. Ez a réteg nagyon humuszos volt, így a kopoltyús csigák (Melanopsisok, Val- vaták, Thedoxusok) tömeges pusztulása következett be, míg a Planorbisok, Limnaeák a víz O tartalmától nem függenek ennyire. Ezt a következő T12-es réteg kopoltyús, tüdős csiga aránya is alátámasztotta, ott már 43 : 44 volt, tehát a példányszám csökkenés feltűnően a kopolytús csigákat sújtotta. Érdemes megfigyelni, hogy a T17-es rétegben, ahol az O hiány igazolható volt a kipusztult, de nagyon jó megtartású Melanopsis fuchsi példányok színe- ződése halványabb volt és a díszítő elemek száma is kisebb, mint a mélyebb vizű szakasz példányainál (Bartha F. 1955. p. 318-). Az üledék- és faunaváltozások komplex vizsgálatával a várpalotai szelvény esetében ki lehetett szűrni azt a feltevést, hogy klimatikus tényezők okozhat- ták a mélyebb és sekélyebb szakaszok váltakozását (p. 319.) A Jászladány 1. sz. fúrás esetében 950 — 740-ig oszcillációs szakaszt fogad- tam el, ami alatt háromszor történt lignitképződés, meglepő viszont, hogy itt a vezető réteg után, tehát már a felsőpannon felső szintjében 17 X volt lig- nitképződés. Erre majd ott még visszatérünk. Az oszcillációs szakasz vastagsága itt tehát 170 m, amelyben regressziók és ingressziók váltakoztak. A regressziókat nemcsak édesvízi fajok, Gyraulus- ok, Planorbis- ok jelzik, de lignitcsíkok is. A szárazföldi-édesvízi szakaszokban a faunaelkülönülés általában nem volt teljes, mert Dreissena sp. és Limnocar- dium sp. bemosott töredékei is előfordultak. A Pr. vutskitsi ép példányai 889 m-ben fordultak elő. Az alulról számított 3. í'egressziós szakaszban száraz- földi fajokat is találtam, de rossz megtartásúak voltak és bemosott fajtöre- dékek kísérték. Az alulról számított harmadik kisebb regressziós szakasz 858 — 858 m között van. Itt néhány édesvízi kagyló és csiga (Unió sp., Planor- bis sp.,) mellett egy szárazföldi faj ( Archeozonites sp.) héjat találtunk. Fon- tos, hogy egy inkább folyóvízi fajnak a Lithogli/pus naticoides- nek egy pél- dánya is itt fordult elő. Ez a faj ma is él nagyobb folyóvizeinkben és a Bala- tonban (Bartha F. 1940), de a Káspi-tó limánjaiban is élnek rokonai. A leg- jelentősebb ingresszió 840 — 770 m között volt és a jelentős számú csökkent- sósvízi faj között itt fordult elő legmagasabban 750 m-ben egy Limnocardium cf. penslii példány, de valószínűleg bemosott. Ez után 750 — 740 m-ben aleu- ritban bemosott szárazföldi héjtöredékek kíséretében fődül elő utoljára egy 268 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet csökkentsósvíz igényű Melanopsis fuchsi példány és egy Theodoxus sp. Ebben a szelvényben rendkívül zavaró volt a sok bemosott idősebb faunatöredék. Tévesen jelöltem meg itt az oszcillációs szakasz felső határát 700 m-ben, mivel 740 m-nél fordult elő utoljára csökkentsósvízi faj (Bartha F. 1971. p. 113.). Jámbor A., — Korpásné Hódi M. feldolgozott szelvényei közül a Tököl 1. sz. fúrásban valószínűsíthető az oszcillációs szakasz jelenléte, ugyanis Viviparus- os, Limnocardium decorum-os, Melanopsis decollata-s, Dreissena serbica-s stb. gazdag mio-oligohalin típusú faunaegyüttes után, (400—300 in- ig) 290—210 m-ig csak édesvízi és szárazföldi fajok fordultak elő: Limax sp., Planorbis krambergeri, Planorbis sp., Helicigona sp., Helicigona cf. pontica — majd utána 200—180 között ismét oligohalin fauna következett: Theodoxus vetranici, Valvata sp. és Melanopsis sp. A Balatonszentgyörgy-esillagvári szelvény feldolgozása (Földt. Közi. 1977/2 pp. 130—149) igazolta, hogy itt a legmélyebb szint a szárazföldi-édes- vízi biofáciesben volt, melynek egy szárazföldi molluszka faja (Cepaea neu- mayri) és gazdag flórája volt (Pálfalvy I. 1977). Ebben mocsári erdők, lige- tek. ártéri ligeterdők fajai domináltak (602 faj): Pinus, Tsuga, Quercus, Tilia, Ostrypa fajokkal. Felette Viviparus sadleri-s, Theodoxus vetranici -s, Microme- lania laevis-es csökkentsósvízi fauna következett és a szárazföldi biofácies alatt ugyanilyen típusú fauna valószínűsíthető. 4. Felsőpannon felső szintje Az idetartozó 500 — 600 m vastagságot is elérő képződménysor vagy édes- vízi (tavi, folyóvízi) vagy szárazföldi fáciesű durva folyami homok, édesvízi mészkő, aleurit, tarka agyag stb. kifejlődésben. Leggyakoribb molluszka faja a Tacheocampylaea doderleini, amely a pleisztocénig előfordul. Ebben az idő- szakban érte el hazánkat az ún. levantei faunahullám is, melynek díszített kagylók és csigák (Margaritifera flabellatiformis, Viviparus stricturatus stb.) a jellemző képviselői. Típus szelvényül a Várpalotai feltárást választottam, ahol az oszcillációs szakasz feletti planorbisos-tacheocampylaeás édesvízi mész- kőrétegek között 1,5 m vastagságban folyami homokból előkerült a M . fla- bellatiformis ( = U . wetzleri) néhány példánya is. Mivel a szárazföldi -édesvízi molluszka fajok fajöltői általában hosszúak, kormegállapításra csak szeren- csés esetben használhatók, mint például a levantei eredetű díszített csigák és kagylók esetében, viszont a gerincesek közül egyes nemzetségek, főleg az Arvicolidea-k éppen ezidőben indultak gyors evolúciónak, és ezt felhasznál- ták a szárazföldi-édesvízi szakasz részletesebb tagolására: Kretzoi M. (1959) Baltavárium; Jánossy D. (1972) Estramontium; Kretzoi M. (1962) Rusci- nium; Kretzoi M. (1959, 1962), Csarnótanum; Kretzoi M. és Krolopp E. a gerinces és molluszka maradványok összehangolt viszgálatával a Csar- nótanum alföldi képviselőinek a Mindszenti komplexumnak sokoldalú jellem- zését adták: „archaikus” Arvicolida- k, Apodemus derivans Kretzoi mellett Dreissena polymorpha, díszített Viviparus dezmanianus Br. és díszített Unió sp. kerültek innen elő. Ennek a szakasznak a kiimájára Lőrincz H. (1972) a Jászladánv 1. sz. fúrás pollen anyagán végzett vizsgálatai adnak felhasz- nálható adatokat. A flóra többségét Alnus 29% adta, Ginkgo 13%, Tilia 12% mellett még ekkor is sok volt a Taxodium, Quercus és a Castanea. B a r th a: A magyar pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése 269 A Jászladány 1. sz. fúrásban 622 — 433 méterig, vagyis a pleisztocén alsó határáig 17 lignitréteget találtak, amiből 12 talajzóna volt. A talajok közül 5 vörösbarna erdőtalaj volt. Érdekes megállapítása RÓNAi-nak (1972. p. 18), hogy a pollendiagrammok tanulsága szerint a pleisztocén első két harmada még inkább meleg klímájú volt és csak a harmadik harmad volt igazán hideg, tehát a pannon végi fauna- változások oka nem lehetett a kiima lehűlése. A talajrétegek és vízzel elöntött területek váltakozása azt mutatta, hogy a „medencebelseji fekvésű’ ’ Jászladány ekkorra már inkább szárazulat lett. A magyarországi pannon képződmények részletes, sokoldalú vizsgálata kétségtelenül elősegítette a pannon fáciesek valóságnak megfelelőbb leírását, de fontos lenne a rohamosan szaporodó és sokszor csak látszólagosan, ellent- mondó adatoknak differenciáltabb figyelembevétele (folyamatos mintavétel, hézagos mintavétel). A teljesen részletes és sokoldalú vizsgálatok eredményei gyakran azért ellenmondóak, mert nem pontosan ugyanarról a helyről nyerik a mintákat és éppen a részletes biofácieskutatás tanított meg bennünket arra, hogy a lelőhely azonossága biofácies szempontjából még mennyire semmit- mondó adat lehet. Irodalom — Literatur Baktha F. (1940): Néhány hazai Lithoglypus populáció variációstatisztikai feldolgozása és radula vizsgálata. (Bölcs, dokt. ért.) Baktha F. (1954): Pliocén puhatestű fauna öcsről. Magy. Áll. Földt. Int. Évk. 42. 3. p. 167—191. Baktha F. (1955): A várpalotai pliocén puhatestű fauna biosztratigráfiai vizsgálata. MÁFI Évk. 43. 2. p. 275—335 Bakiba F. (1956): A tabi pannóniai korú fauna. MÁFI Évk. 45. 3. p. 481— 592. Baktha F. (1959): Finom rétegtani vizsgálatok a Balatonkömyéki felsöpannon képződményeken. MÁFI Évk. 48. 1. p. 3-88. Baktha F. (1962): Lázi felső-pannóniai korú faunájának biosztratigráfiai vizsgálata. MÁFI Évi Jel. 1960-ról. p. 265-283. Baktha F. (1964): A Mecsek hegység és tágabb környéke pannon üledékeinek biosztratigráfiai vizsgálata. MÁFI Évi Jel. 1961. évről p. 175—183. Baktha, F. (1966): Examen biosztratigraphique de Coulves pannoniennes de la Montaque Mecsek. Act. Geol. Hung. X. p. 159-193. Baktha F. (1971): A magyarországi pannon biosztratigráfiai vizsgálata. A magyarországi pannonkori képződmények kutatása c. kiadványban, p. 9—172. Baktha F. (1972): A Jászladány 1-es számú fúrás makrofaunisztikai kiértékelése. MÁFI Évk. 56. 1. p. 233—236. Baktha, F. (1974): The Problems of the Pannonian of Hungary Act. Univ. Szegediensis. Ac. Min. Petr. T. 2. Fac. 2. p. 283-301. Bakcha F. (1975): A magyarországi pannon képződmények horizontális és vertikális összefüggései és problematikája. Földt. Közi. 105. 4. p. 399-418. Baktha F. (1977): A balatonszentgyörgyi téglagyári fejtő felsőpannóniai rétegeinek molluszka faunája, Földt. Közi. 107. p. 130-149. Baktha F.— Soós L. (1955): Die pliocene Molluskenfauna von Balatonszentgyörgy. Ann. His. Nat. Muz. Nat. Hung. Tóm. VI. p. 51—72. Degens, E. T.— Keith, M. L. (1959): Researches in Geochemistry. — New York Gorjanovic-Kramberger (1890): Die praepontischen Bildungen des Agramzer Gebirges. Glasnika Mvotskoga naravos- noga druztva 5. p. 1 — 15. Hajós M. (1971): A Csákvári neogén medence alsó-pannóniai diatomás rétegeinek mikroflórája. MÁFI ÉVI Jel. 1968. évről p. 34—48. Hutekmann, H. (1949): Klassifikation dér natürlichen Brack-Wásser. Erdői u. Kohlé. H. 1. HÓDI M. (1966): Kőbányai pannóniai agyaggödrök biosztratigráfiai vizsgálata. Egy. szakdolg. ELTE Földt. Tanszék (Kézirat) JAECKEL, S. G. A. (1964): Beitráge über Mollusken in Brackwasser. Schrift. Nat. Var. Schlercw. Holst. 35. JASKÓ S. (1966): A Középdunai-pliocén medence lignittelepeinek térbeli elterjedése és rétegtani szintezése. Földtani Kutatás 9. p. 3—9. Jaskó S. (1976): Neogén medencéink üledékképződési jelleggörbéi. MÁFI Évi Jel. 1974. évről p. 157—169. JÁMBOR Á.— KorpásnE Hódi M. (1972) A pannóniai képződmények szintezési lehetőségei a Dunántúli középhegység DK-i előterében. MÁFI ÉVI Jel. 1969. évről p. 155—199. JÁNOSSY, D. (1972): Middle Pliocene Microvertebrate Fauné, from the Ostramos LOc. 1. (Nordstem Hungary) Ann. Hist. Nat. Mús. Hung. 64. p. 27—52. JUHÁSZ J. (1968): A felszín alatti vizek minőségének alakulása. Vízügyi Közi. 3. p. 381—400. Kleb, B. (1971): A pannon emeletbeli kiédesedés üledékföldtani és geokémiai vizsgálata. A magyarországi pannonkori képz. kút. kötetben p. 174—197. KORIM, K. (1966): The Commate Waters of the Hungárián Neogene. Act. Geol. Hung. 10. p. 407—426. KÖRÖSSY L. (1971): Mélyföldtani és fejlődéstörténeti vázlatok a magyarországi pannonból. A magyarorsz. pannon képz. kút. c. kötetben p. 199—221. Kretzoi M. (1951): A Csákvári Hipparion faima. Földt. Közi. 87. p. 384—417. 270 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet Kretzoi M. (1954): Befejező jelentés a Csákvári barlang őslénytani feltárásáról. MÁFI Évi Jel. 1952. évről. p. 37—55; > 1213—238. Kretzoi M. (1961): A diósdi gerinces fauna és a miocén-pliocén határ kérdése. Földtani Közi. 91. p. 208—216. Kretzoi, M. (1965): Die Hipparion fauna von Győrszentmárton von N. W. Ungarn. Ann. Hist. Nat. Mus. Hung. 57. p. 127—143. Kretzoi M. (1969): A magyarországi quarter és pliocén szárazföldi biosztratigráfiájának vázlata. Földrajzi Közi. 3. p. 179-204. Kretzoi M.— Krolopp E. (1972): Az Alföld harmadkorvégi és negyedkori rétegtana az őslénytani adatok alapján Földrajzi Ért. 21. 133 — 158. Lörenthey, I. (1902): L)ie pannonische Fauna von Budapest. Paláontographica. 48. Lóri NO z. H. (1972): A Jászladányi-1. sz. perspektivikus kutatófúrás palinológiai vizsgálata. MÁFI Évkönyve L. VI. 1. Alföld kötet, p. 253-262. Nagy E. (1958): A Mátraalji felsőpannon korú barnakőszén palynológiai vizsgálata. MÁFI. Int. Évk. 47. p. 1 — 354 Nagy, E. (1965): The microplankton ocuring in the Neogene of the Mecsek Mountains. Act. Bot. 11. p. 197—216.. Papp, A. (1951): Die Mollusken fauna des Pannon im Wiener Becken. Mitteil. et Geol. Ges. in Wien. Bd-41. p. 87—222. Pálfalvy I. (1977): Pliocén növénymaradványok Balatonszentgyörgyről. MÁFI Évi Jel. 1975-ről. p. 417— 422. Kedecke, H. C. (1933): Über den jetztigen Stand unserer Kenntnise dér Flóra und Fauna des Brackwasser. Verh. Int. Ver. Limn. VI. 1. Remane, A. (1934): Die Brackwasserfauna. Vorh. Deutsch. Zool. Ger. 36. Remane, A.— Schlipper, C. (1958): Die Biologie des Brackwasser. Die Binnengewasser XXIT. Schillgart. Rónai A. (1972): Negyedkori üledékképződos és éghajlattörténet az Alföld medencéjében. MÁFI Évk. 56. 1. p. 1—174. Schwab M. (1963): 1957—58. évi távlati kutató fúrások (Kisbér, Fonyód-1, Balatonbozsok-1, Györe-1.) MÁFI Évi Je- lent. 1960-ról. Stadnikoff, S. (1958) Ein chemisches Verfahren zűr Feststellung dér Ablegerungsbedingungen von Tonen und tonige Gestein. Gluck auf Essen 94. p. 59—62. Stevanovic, P. M. (1951): Pontische Stufe im engeren Sinne obere Congerienschichten Serbiens und dér angrenzenden Gebiete. Serbisch Ac. Wiss. Mát. Nat. KI. 187. p. 293—361. Strausz L. (1942): A magyarországi pannonikum párhuzamosítása délkelet-európai üledékekkel. Földt. Közi. 72. p. 233 236. Strausz L. (1949): Az üledékképződés ütemessége. Földt. Közi. 79. 407—420. STRAUSZ L. (1953): Neogén fáciesvizsgálatok szerepe az ásványolaj kutatásban. Földt. Közi. 83. p. 287—290. Strausz L. — Barnabás K. (1947): A délnyugat-dunántúli pannonikum. M. F. T. (Kézirat.) SÜMEGHY J. (1939): A Győri medence, a Dunántúl és az Alföld pannoniai üledékének összefoglaló ismertetése. Földt. Int. Évk. 32. p. 67-156. Szatmári P. (1971): Kvarchomokképződés feltételei és a magyarországi felsőpannon. A magyarországi pannonkori kép- ződmények kutatása c. kötetben, p. 233—251. Szádeczky-Kardoss, E. (1947): Die Darstellung dér Wasseranalyzen und dér Hauptthypen dér ungarischen Wasser. Hidr. Közi. 27. p. 140—145. Szádeczky-Kardoss E. (1955): Geokémia Budapest. Ac. Kiad. Szebényi L. (1955): Rétegtömörülés és szerkezetalakulás. Földt. Közi. 85. 4. p. 425—441. Széles M. (1971): A Nagyalföld medencebeli pannon képződményei. A magyarországi pannonkori képződmények kuta- tása c. kötetben, p. 253—343. SzöŐR Gy. (1967): Mészhéjú fossziliák aminosav spektruma. Acta Bioi. Debrecina V. p. 111 — 117. SzöőR Gy. (1971): Fáciesindikáció lehetősége molluszka héjak fizikai és kémiai vizsgálatával. Acta Geogr. Debrecina XV. XVIII-XIX. p. 73-83. SzöőR Gy. (1972): Molluszka héjak elemzése derivatográfiás fingerprint módszerrel. Földt. Közi. 102. p. 54—73. SzöőR Gy. (1972 — 73): Paleobiokémia és kronológia. Acta Bioi. Debrecina X — XI. p. 67 — 72. Thienemann, A. (1918): Lebensgemeinschaft und Lebensraum. Naturwiss. Wochensch. N. F. 17. Thienemann, A. (1925): Die Binnenwásser Mitteleuropas Stuttgart Tóth K. (1971): A Vértes hegység délkeleti előterének pannon képződményei. A magyarországi pannonkori képződmé- nyek kutatásai c. kötetben, p. 345 — 361. ális I. (1937VIT): A soproni Virágvölgy fossilis Baglivriái és kortársaik. Mát. és Term. Tud. Ért. 56. p. 672—686. VÖLGYI L. (1965): A Nagy-Alföld középső részének mélyföldtani vizsgálata. Földt. Közi. 95. 2. p. 140—163. Zalányi B. (1942): Neogén Ostracoda faunák rétegtani értékelése, bioszociológiai összefüggéseik alapján. MÁFI Évi Jel. Függ. 6. p. 5—20. Zalányi B. (1955): Kagylósrák (Ostracoda) faunák rétegtani értékelése. MÁFI Évi Jel. 1953-ról. p. 503—528. Über die Biofazies des ungarischen Pannons und die Entwicklung eines Süsswasserregimes im pannonischen See Dr. F. Bartha Verfasser hat die Voraussetzungen einer aniiáhernd wahrheitsgemássen Reproduzierung dér Entstehung und dér Veránderungen pannonischer Biofazies geprüft. Den biologischen Angaben dér Reliktenfaunen hat dér grosse Wichtigkeit beigemessen; mit ihrer HUfe hat er nicht nur die Veránderungen des sich aussüssendem pannonischen Sees gedeutet, sondern priifte, ob die in den letzten Jahrzehnten bedeutend weiter entwickelten sedi- mentologischen Untersuchungen eine ausführlichere Faziesgliederung ermöglichen. Er hat darauf hingewiesen, dass die kontinuierliche Probenahme, die ausführliche Kenntnis von Fauna und Flóra sowie Sediment und Fundort unentbehrliche Voraussetzungen für eine richtige Interpretierung fossiler Biofazies darstellen. Er vesuchte die bisher erkannten Charakterzüge dér einzelnen Fazies vöm Limnocar- dium praeponticum-Horizont bis zum obersten Horizont des Oberpannons anzugeben, B a r t h a: A magyar pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése 271 diese vöm Gesichtspunkt des biologisehen Gleichgewichtes prüfend. Die Ursachen dér Veránderung dér Biofazies wurden teils durch die veránderten ökologischen Faktorén wie z. B. Ernáhrungsverháltnisse, teils durch geologische Ereignisse, wie z. B. das Absinken dér Erdkruste usw. beeinflusst. Die biologische Analogie bestátigte, dass dér Hauptfaktor dér Biofaziesentstehung des migarischen Pannons das sicli aussüssende Wasser des pan- nonischen Sees war, doch lassen sich dabei einige dér im Gebrauch befindlichen Horizonté nicht mit dér Abnahme des Salzgehaltes des Wassers erklaren, sondern es sind die Eröff- nung dér Porta-ferrae-Strasse sowie andere ökologische Faktorén ebenfalls von ausschlag- gebender Bedeutímg. lm oberen Horizont des Oberpannons, als dieser in ganz Ungarn eine Festland und Süsswasser-Biofazies war, kam es zűr Einwanderung — mit dér levantinischen Faunen- welle — von ornamentierten Mollusken und zu einer raschen Evolution dér kleinwüchsigen Wirbeltiere, hauptsachlich dér Arvicoliden, die als Grundlage einer ausführlicheren Gliederung zu betrachten sind. Verfasser hat u. a. versucht, die in dér Literatur wahrnehmbaren Widersátze möglichst vollkommen aufzulösen. Die ist ihm vielleicht im Falle dér Sarmat-Pannon-Grenze auch gelungen, anderswo kann es unter Berücksichtigung dér biologisehen Gesichtspunkte zu einer Annáherung dér endgültigen Lösung führen. Seine eigene Stellungnahme zűr Deu- tung des ,,Leithorizontes” hat Verfasser revidiert. Forschímgen im Bereich dér pannonischen Biofazies werden in dér Zukunft eine koor- diniertere Arbeit zwischen den Vertretern verschiedener Wissenschaften imd eine diffe- renzierte Auswertung dér rasch anwachsenden Datenmasse verlangen. 2 Földtani Közlöny Földtani Közlöny , Bull. o( the Hungárián Gerti. Soc. (1918) 108. 272—312 Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (5) Dr. Mutter Pál (1 táblázattal, 23 táblával) Összefoglalás: A Kerepesi út környékéről felszíni feltárásokból, és a pesti ol- dalon mélyített két fúrásból újabb alakok kerültek elő, többnyire fajgazdag együttesek- ben. E cikkben 5 új Anomura és 7 Brachyura-fa] t ismertetek, ezekkel együtt a budapesti badeni emelet rétegeiből 17 Anomura és 38 Brachyura-í& j vált ismertté. Az indo-nyugat- pacifikus nemzetségekbe tartozó fajok száma 8, míg egyértelműen kelet-atlanti-mediter- rán genusba csupán két faj tartozik. Az indo-nyugatpacifikus alakok három lehetséges forrása: 1. Tethys-reliktumok, melyek később nyugaton kihaltak, 2. a miocén elején a mai Iránon át kerültek a Paratethysbe, 3. vagy a badeni emelet során ismét kinyílhatott a ke- leti tengeri út, s a gyors vándorlásra képes Decapoda- rákok a feltételezett, rövid ideig tartó összeköttetés során már csak a Paratethysig jutottak, s itt a szarmata emelet előtt kihaltak. Más eredet (Jóreménység-fok, Közép-Amerika) nem látszik valószínűnek. A lelőhelyek leírása A Kerepesi út közelében a badeni emelet rétegeit 1976-ban és 1977-ben újra feltárták, a Gyakorló út hosszában csatorna-árokkal, az Örs vezér téren pedig az üzletközpont pincéjének kiásásával. A két feltárás a kis távolság ellenére eltérő rétegsort mutat. A részletes rétegleírást, ökológiai és üledék- kőzettani leírást egy előkészületben levő, több szerző által írandó cikk isme- teti majd. Ezért most csak a gazdagabb De capoda - an y ago t adó rétegeket ismertetem. A már leírt (Müller, 1976) mészkő alsó részéből származhatott az a néhány mészkődarab, mely sok piroklasztikumot és korall-lenyomatokat tartalmazott. Hasonló anyagú, sajnos korall-mentes darabokból sok rák került elő, ezt e cikkben ,,9” rétegként jelölöm. A ,,10” az 1966-ban leírt mészkő jele. Ennek vastagsága Jámbor Áron feljegyzései szerint mintegy két méter, fekvőjében gyér faunás homok van. A ,,11" réteg a mészkövet fedő, 0,5 mili- méter körüli szemnagyságú, jól osztályozott, élesszemű homok, viszonylag sok horzsakődarabot és biotitot tartalmaz. Laza, a kövületek adják a mész- tartalom zömét (Foraminifera, kagylók, tengeri sünök). Vastagsága egy fel- tárásban nem látszott, ezért csak becsülni lehet: 5 — 6 méter. A Gyakorló úti árokban a homokra (különleges, kemény, laguna-eredetű mészkőpad átmenettel) csökkentsósvízi mészkő („12” réteg) települ, mely főleg 0,2 — 0,5 miliméteres, ritkán nagyobb ooidokból cementálódott össze. A sótartalom 10—20 ezrelék lehetett. A benne talált Pachygrapsusok alapján partközeli, magas szublitorális képződmény. Feltűnő a fekvő homok ellenére a kis kvarchomoktartalom. A mészkő jól egyezik (faunáját és a rétegsorren- det tekintve is) a Tétényi-fennsík ,,B” lelőhelyéről leírt kőzettel (Müller, 1974/a). Benne nagy huminit és bituminit-tartalmú, részben onkoid jellegű M ül l e r: Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 273 fekete mészkőbeágyazások vannak, melyek feltehetően egy zátony- jellegű képződmény bemosott darabjai.* Az Örs-vezér téren a laza kvarchomokra kb 1,5 méter vastag laza, mor- zsolható homokkőréteg települ, mely főleg 0,5—1 miliméteres kvarc és mész- szemcsékből áll, körülbelül fele-fele arányban. Kevés agyagot (vagy mállott piroklaszt-anyagot) is tartalmaz, nedvességre duzzad (,,13” réteg). Alsó része kövületben dús, felső része rossz megtartású Callianassa- ollók mellett Scutella, Echinolampas és Flabellipecten vázakat tartalmaz. Ez hirtelen váltással (valószínűleg diszkordánsan) kb. 2,2 — 2,5 méter vas- tag szivacstűs-Bryozoa-tartalmú mészkőbe megy át. („14” réteg.) A kőzetet Bartkó-Kókay (1966) már leírták (a „Fehér út sarkáról” megjelöléssel). A kőzet főleg ép vagy kevéssé aprított Chlamys- héjakból és más bioklaszt- anyagból áll lazán össze, a vázak közé pedig rétegenként több-kevesebb mészhomok folyt be. Ülepedés előtti kéregképződés nem volt (szemben a jó- részt ooidokból és bekérgezett héjjakból álló „12” mészkővel), A diagenetikus cement a szabadon álló szabályos sün vázakra nagy kalcitkristályként rakó- dott, a mészhomokot keményre kötötte, de ahol a bioklaszt közt kevés a ho- mok, ott a kőzet laza, kézzel morzsolható. A üecapoda-héjakat a cement átitatta, ezért azok tökéletesen kemények, nagyszerű megtartásúak. A kőzet kevéssé oxidált, színes Os/rra-héjakat, szarúvázas Lingula- kát tartalmaz. Jellemzőek még az ép szivacs- vázak is. Tiszta tengeri képződmény, valószí- nűleg nyugodt vizű, esetleg mélyebb (de maximum 20 méter) öbölben rakó- dott le. Két, valószínűleg erősen csökkentsósvízi képződmény fedi a réteget. Az „14” és „12” mészkő valószínűleg egykorú képződmények. A ,,12” mészkőben talált fekete, zátonyeredetű görgetegek azt sejtetik, hogy a közel- ben zátony, vagy foltzátonyokkal védett lidó lehetett. Ez választhatta el a tengeri és csökkentsósvízi -lagúna környezeteket egymástól. Az átmenet fel- táratlan volta miatt azonban sem az egyidejűség, sem a lídó léte nem több, mint feltételezés. Megjegyzem még, hogy a rétegsor egyértelműen azonosítható a Buclapest- Rákos vasúti bevágásának rétegeivel. Az ottani, 4 — 5 méter vastag finom- szemű meszes homok (Vadász, 1906 szerint 4 méter vastag laza mész, az utóbbi megjelölés nyilvánvaló elírás) megfelel az itteni, jóval durvább szemű „11” homoknak, a „10” mészkő az alsó, az „12” és „14” mészkő a felső lajta- mészkőnek felel meg. A Decapoda-fajok előfordulása az egyes rétegekben Az alábbi felsorolásban az összes eddig talált budapesti fajt leírom. A nevek után zárójelben közlöm a réteg, illetve lelőhely számat, és a szinonimákat. A budapesti rétegeket vázlatos szelvényeken mutatom be. A lelőhelyek jele: Tétényi-fennsík : 1: korallos „K” lelőhely, 2: alsó rétegek az útbevágásban, „F” lelőhelyen (Müller, 1975). 3: „A” lelőhely homok- köve. 4: „B”, „M” lelőhely és a „K” lelőhely felső rétege (Müller, 1974/a). 5: „D” és „G” lelőhely, Müller, 1974/b. 6: „J és „L” lelőhely, az „M” lelő- helytől délre. 6: Budapest-Rákos, ismeretlen rétegből, 7: Budapest-Rákos, * Dr. Jámbor Áron szóban közölt véleményén alapul a zátony-eredet feltételezése. I)r. Vető István vizsgálata sze- rint a minta kb. 0,5% könnyű bituminitet tartalmaz, a sötét szín oka huminit lehet. Kérem, fogadják köszönetemet segítségükért. 2 274 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet alsó mészkő és finom homok rétegek, 8: Budapest-Rákos, felső mészkő, 9: Kerepesi út, „9” réteg, lü: Kerepesi út, „10”réteg, 11: „11”; 12: „12” réteg, 13: Ürs-vezér tér, „13” réteg, 14: Örs-vezér tér, „14” réteg. 15: Visegrád, alsó- badeni emelet, 16: egyéb Paratethys-beli lelőhely, 17: mediterrán miocén, 18: luzitán miocén. Callianassa kerepesiensis (3, 7, 10, 11, 14) Callianassa munieri (2, G, 7, 10, 11, 16) Callianassa chalmasii (? = Callianassa espichelensis Ve iga Ferreira, 1961) (6, 7, 18) Callianassa rakosensis (6, 11) Callianassa pseudorakosensis (2, 3, 6, 7, 10, 11, 16) Callianassa brocchii (6, 11) Upogebia radula (5) Upogebia olló (pince) (11) Galathea cf. weinfurteri (2, 4, 5, 6, 10, 14, 15, 16) Porcellana kokayi (1, 4, 5, 9) Petrochirus priscus (Pagurus priseus) (2, 6, 7, 10, 11, 16, 17, 18) Dardanus substriatiformis (Paguristes s .) (2, 5, 6, 10, 11, 14, 16) Dardanus hungaricus (Paguristes h.) (1) Pagurus rakosensis (6, 11,14) Pagurus concavus (14) Pagurus albus (6?, 14) Anapagurus miocaenicus (7, 11, 14?) Anapagurus rnarginatus (14) Calcinus ? sp. (11) Dromilites eotvoesi (3, 10, 11) D romia neogenica (10) Kerepesia viai (10, 14) Mioranina asyrnmetrica (11) Calappa heberti (2, 3, 6, 7, 10, 11, 16, 18) Mursia loczyi (2, 5, 10, 11) Matuta brocchii (2, 3, 4?, 6, 7, 10, 11) Dorippe margaretha (6, 8?, 14, 18) Ebalia hungarica (4, 5, 10, 12?) Ebalia oersi (14) Ebalites globulosa ( 3, 14) Atulorina elegáns (Telepy u.) Parthenope szabói (5, 6, 7, 10, 11, 14, 16?, 17?) Maja biaensis (2, 6, 10, 11, 14, 16?) Micippa hungarica (2, 4, 5, 6, 10, 14, 16) Pisa oroszyi (4, 5, 10, 12, 14, 16) Achaeus magnus (14) Cancer sp. (14) Piriméla lorentheyi (4) Trachypirimela grippi (5, 14) ’ Microcorystes’ latifrons (Budafok) Portunus monspelliensis (7 , 15?, 16, 17, 18) P ortunus neogenicus (11) Thalamita fragilis (2, 6, 7, 10, 11) Thalamita n. sp. (5) Mioxaiva psammophila (11) Lissocarcinus szoeraenyiae (Thia sz.) (5, 14) Portumnus tricarinatus (6, 8?) Macropipus rakosensis (4, 5, 6, 8?, 10, 11, 14) Macropipus kuhni (5) Macropipus pygmeus (5, 6, 10, 11) Xantho cfr. incisus (1, 3, 4, 5, 8, 10, 11, 12, 14, 16) Pilumnus mediterraneus (2, 3, 4, 5, 6, 7, 8?, 10, 11, 12, 14, 16) Actumnus telegdii (5, 11, 14) Eriphia sp. (11) Chlorodiella mediterranea (Zozynius m.) (1, 7, 9, 10, 15) M üli e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 275 Daira speciosa (1, 15, 16) Geryon cfr. latifrons (Zugló 2. sz. fúrás, 17?) Brackynotus februarius (4, 12?) Pachygrapsus hungaricus (4, 12) Ocypode ? sp. (11) Macrophthalmus cf. vindobonensis (fúrás a Mező Imre úton, 16) Ez összesen 19 Anomura- faj, melyből 17 meghatározható, a rövidfarkú rákok esetében ez a szám 42, illetve 38. Ez tehát jelenleg a leggazdagabb Anomura és Brachyura lelőhely, mégsem éri el egy szubtrópusi tenger fajgaz- dagságát. (Az Adriában például 70 körül van a fosszilizálódásra alkalmas rövidfarkú rákok száma.) Következtetések A budapesti lelőhelyek faunái egy alsó, Calappa -tartalmú, egy zátony- jel- legű, valamint egy felső típusra oszthatók. A Calappa- tartalmú lelőhelyek száma a táblázatban: 2, 3, 6(részben), 7, 10, 11. A zátony-jellegűeké: 1, 7 (részben), 9. A felső rétegek közül tiszta tengeri az 5, és 14. számú lelőhely, csökkentsótartalmú tengerrészre utal a 4, és 12. számú réteg anyaga. Még nem vizsgáltam részletesen a 8. számú réteget, ez is valószínűleg tiszta tengeri anyag. A felső rétegek általában jól felismerhető diszkordanciával települnek a fekvőre s attól üledékkőzettanilag is élesen elválnak; a kvarchomoktarta- lom hirtelen lecsökken. A felső és az alattuk fekvő rétegek közötti különbségek oka csak kis rész- ben lehet ökológiai jellegű, ugyanis a tiszta tengeri, 10 — 30 méter mély, mész- homokos aljzatú, viszonylag gyengén mozgatott tengerfenék üledéke mind- két rétegcsoportban felismerhető. Énnek ellenére a felső rétegekben határo- zott hiányok mutatkoznak az alsókkal szemben, főleg indo-nvugatpacifikus rokonságú, euhalin alakok válnak rendkívül ritkává, vagy teljesen kihal- nak. Az ősi jellegű alakok hiánya is feltűnő. A felső rétegből hiányzik az alsóban gyakoriak közül: Calappa heberti, Petrochirus priscus, Dromilites eotvoesi, a nagyobb Callianassa fajok, Thala- mita fragile, Portunus monspelliensis . Csupán egy-egy példányban került elő a felső rétegekben a lent rendkívül gyakori Matuta brocchii és Mursia loczyi. Valószínű, hogy a teljes sorozat a felsőbadeni emeletbe tartozik, de a pontos rétegtani besoroláshoz további vizsgálatok szükségesek. Feltűnően nagy az indo-nyugatpacifikus nemzetségekbe tartozó fajok szá- ma. Budapesti lelőhelyekről a következők kerültek elő: Mursia loczyi , Matuta brocchii, Micippa hungarica, Thalamita fragilis, Thalamita sp., Lissocarcinus szoeraenyiae, Chlorodiella mediterránén, Actumnus telegdii, Daira speciosa, Macro- phthalmus vindobonensis . Az alsóbadeni rétegekből még a következő idetartozó fajok ismertek a Paratethysből: Carpilius antiquus, Carpilius sp. 2?, Carupa n. sp .,Trapezia glaessneri. (A genusok egy része egy-egy, általában nem típusos faj- jal, Amerikából is ismert.) Ezzel szemben az egész faunában alig van olyan gen- us, mely ma atlanti -mediterrán elterjedésű lenne. Ide sorolható: Pirimela loren- theyi, Portumnus tricarinatus , IPisa oroszyi. Nagy elterjedésű, csaknem koz- mopolita nemzetségbe tartozik a Brachynotus februarius és a Pachygrapsus 276 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet hungaricus, de legközelebbi fajrokonaik ma mediterrán elter jedésűek. Való- színűleg ugyanez mondható a Pilumnus mediterraneus és Xantho cfr. incisus fajokra is. A Tethys és az indo-nyugatpacifikus terület az eocén végéig közös biopro- vincia volt. Az oligocénben már jól elkülönült területen különálló faunák kez- tek kifejlődni, ezek végeredménye a mai kép. A különállóan fejlődő provin- ciák többé-kevésbé zárt közösségeibe az időszakos érintkezések során nehezen tudtak már a másik terület elemei beépülni. Ezért a magyarországi miocénben talált nagyszámú keleti genus nagyon valószínűvé teszi, hogy itt nem csupán időleges — csupán egyes fajokra szorítkozó — beáramlásról, hanem átmeneti területen történt keveredésről van szó. Kérdés, hogy ez miért nem ismerhető fel más állatcsoportok esetében ilyen tisztán? Az indo-nyugatpacifikus elemek származási lehetőségeit három csoportra oszthatjuk: 1. ezek egy része Tethys-reliktum, melyek itt (és nyilván a Földközi- tengeri területen is) tovább éltek, de máig csak a Tethys klima-viszonyait job- ban őrző trópusi, korallzátonyos tengerekben maradtak meg. A Dalra és Tra- pezia hazai eocén előfordulása e genusokra vonakozóan ezt a magyarázatot sugallja. 2. Az eggenburgi korszakban újra kinyíló keleti Paratethys-Indiai óceán kapún át migráló elemek tovább éltek a Paratethysben, esetleg a Medi- terránban is. Ezt a lehetőséget újabban többen felvetették (Chadida és Papp, 1977). 3. A badeni korszakban az előző pontban említett tengeri összekötte- tés esetleg újra kinyílhatott. Ez még korántsem bizonyított, de újabban nan- noplankton-vizsgálatok alapján is hasonló következtetésre jutottak (Hsü et al., 1977; Rögl et ah, sajtó alatt). A modern, újabban kifejlődött genusok esetében az utóbbi két magyará- zat látszik kézenfekvőnek, ma azonban aligha lehet egyértelműen eldönteni, melyek is ezek a nemzetségek. Meg szeretném jegyezni, hogy ilyen ősállat- földrajzi kérdések eldöntéséhez a Decapoda rákok rendkívül alkalmasak lesz- nek, ha a Paratethvshez hasonlóan megismerjük a nyugateurópai és közel- keleti lelőhelyek anyagát. A Szuezi csatorna megnyitása után ugyanis éppen a rákok migráltak be a leggyorsabban a Földközi -tengerbe, a túlsós Keserű- tavak ellenére (a halaktól eltekintve, Ekman, 1953). Az új és kevéssé ismert fajok leírása Família : Callianassidae Dana, 1852 Callianassa kerepesiensis Müller, 1976 (I. tábla, 1—3. kép) A faj többszáz példányban került elő a Gyakorló úti árok ,,11” jelű homokrétegéből. Az ujj hossza és a rajta levő fog helyzete erősen változik. Callianassa chalmasii Brocchi, 1883 (I. tábla, 5. kép) Callianassa rakosensis Lőrenthey, 1897 (I. tábla, 4, kép) A faj ollója a felület pontozottságában, a peremeken levő élek tekintetében erősen ha- sonlít a C. chalmasii fajéra. Feltehető, hogy csupán változatokról vagy heterochel iáról van szó, mely felváltva a jobb vagy bal ollón mutatkozik. M ül l e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 277 Família : Paguridae Latreille, 1 802 Genus: Pagurus, Fabricius, 1775 Pagurus rakosensis nov. sp. (V. tábla, 3. kép, VI. tábla, 1. kép) Anyag : 1 olló (holotypus) Budapest-Rákosról, számos olló a Gyakorló út ,,C” ré- tegéből és az Őrs-vezér tér „14” mészkövéből. Locus typicus: Budapest-Rákos Diagnosis: a kéztő középvonalában a külső oldalon 5 — 6 erőteljes, de előre ki- sebbedé dudorból álló sor van. Derivatio nominis: a locus typicusról (Rákos). Holotypus: MR 1 — 1. V. tábla 3. kép, VI. tábla 1. kép. Descriptio : csak a jobboldali olló ismert biztosan. Az alsó, felső él és a kéztő külső középvonala dudorokkal díszített, az olló többi része finoman pontozott. A közép- vonalban levő pontsor alatt egyes példányokon egy rövid, párhuzamos sor is látható. A kéztő felső éle egyenes, az alsó él körívet követ, csupán a tő felé görbül erősebben. Az olló díszítésének erősségét tekintve a P. variábilis és a P. bernhardus fajok között áll. A mai értelemben vett Pagurus genusba való tartozása biztos. Pagurus concavus nov. sp. (VII. tábla 1—5. kép) Anyag: 24 olló az Őrs-vezér tér ,,14” jelű mészkövéből. Locus typicus: Budapest, Örs- vezér tér. Diagnosis: a jobb olló külső oldalán levő három él két, nem túlságosan mély, lapos aljú árkot képez. Derivatio nominis: a külső oldal konkáv formáiról. Holotypus: MOe 1 — 1., VII. tábla 1. és 2. kép. Descriptio: a jobb olló felső pereme teljesen egyenes, ezzel élesen elkülönül a sokkal szélsőségesebben specializálódott recens P. alatus- tói (ennek felső éle ívelt) és a fo- gazott élű P. sculptimanus-tó\. Az alsó él egyetlen körívet alkot. A bal olló lényegesen keskenyebb, vágóéle fogazott. A felület igen finom pórusokkal díszített. Pagurus albus nov. sp. (IV. tábla 4., 5. kép, ? V. tábla 1., 2. kép) Anyag: 4 olló az Őrs-vezér tér „14” mészkövéből, ? bal ollók ugyanonnét és egy bal olló Budapest-Rákosról. Locus typicus: Budapest, Őrs-vezér tér. Diagnosis: a jobb olló alsó pereme erősen görbült körívben hajlik, a peremen levő dudorok az ujjon hosszabbak, tövis-szerűek. Derivatio nominis: a lelőhelynél kezdődő Fehér út nevéről (fehér = albus). Holotypus: MOe 2 — 1., IV. tábla 4., 5. kép. Descriptio: a jobb olló alsó éle erősen ívelt. A külső oldal sok erős dudorral dí- szített, kevéssé domború. Középvonalában gyenge (egyes példányokon erősebb) él húzó- dik, ez alatt a kéztő sík, e felett enyhén konkáv. A kéztő belső oldala igen erősen domború. Néhány bal olló hasonló díszítése alapján valószínűleg szintén idetartozik. A mai értelem- ben vett Pagurus nemzetséghez való tartozás nem vehető egészen bizonyosnak. Genus: Anapagurus Henderson, 1886 Az alább leírandó két faj esetében a genust gyűjtőfogalomként használom. Az ollókon felismerhető, viszonylag kevés bélyeg miatt a fosszilis fajok pontos besorolása nehézségbe ütközik. Anapagurus miocenicus nov. sp. (VI. tábla 2 — 5. kép) Anyag: számos olló a Gyakorló út „11” jelű homokrétegéből. Locus typicus: Budapest, Kerepesi út. Diagnosis: sima olló, a felső és alsó él lekerített. Derivatio nominis: a miocén korszakról. Holotypus: MGy 1 — 1 . VI. tábla, 2 — 5. kép. Descriptio: a kisméretű faj (a holotypus a legnagyobb példányok közül való) 278 Földtani Köztöny 108. kötet, 3. füzet jobb ollója ismert. Az olló alsó éle körívhez közel áll, de a görbület a hossz felénél vala- melyest megnő. A felső él is ívelt, a kéztő az ujjak tövénél a legmagasabb. A kéztövet a tőnél a felső harmadban egy hosszúkás dudor díszíti, mely egy borda kezdeménye lehe- tett. A felső és alsó él legömbölyített, az említett dudoron kívül az ollón semmiféle díszí- tés nem látszik. A recens A. laevis ollója valamivel karcsúbb. Anapagurus marginatus n. sp. (IV. tábla, 1—3. kép) Anyag: 9 olló az Örs-vezér tér ,,14” jelű mészkövéből. Locus typicus: Budapest, Örs-vezér tér. Diagnosis: az alsó él körív alakú, rajta finom, de határozott borda fut végig a külső oldalon. Derivatio n o m i n i s : marginatus: szegélyezett, az alsó élen húzódó peremről. H o t y p u s : MOe 3 — 1 ., IV. tábla, 1 . kép. Descriptio: a faj jobboldali ollója ismert. A felső él elülső háromnegyede egye- nes, párhuzamos az olló hossztengelyével. Az alsó él pontos körív alakú, a külső oldalon él fut végig rajta. Az olló külső felülete finoman pontozott. A tőnél, a felső harmadban egy hosszúkás dudor díszíti, ez erősebb, mint az A. miocenicus-on. Calcinus ? sp. Anyag: egyetlen olló a Gyakorló út ,,11” jelű homokrétegéből. Az egyetlen példányban előkerült olló pontos meghatározását nem lehetett elvégezni. Família: Drornüdae de Haan, 1833 Genus: Dromia Weber, 1795 Dromia neogenica nov. sp. (VIII. tábla, 1. kép) Anyag : egy cai’apax baloldali felének kőbele a Kerepesi út „10” jelű homokos mészkövéből . Locus typicus: Budapest, Kerepesi út. Diagnosis: a mellsőoldali perem utolsóelőtti és utolsó foga egymáshoz feltűnően közel van. Derivatio nominis: a neogén korról. Holotypus: MKc 4—1., VIII. tábla, 1. kép. Descriptio: a branchiocardicalis barázda gyenge. Ahol kifut a hátsóoldali pe- remre, ott egy kis fog van. A mellsőoldali peremen a fogak száma (az extraorbitalison kívül) mindössze három, ezek közül a második és harmadik közti távolság fele akkora, mint az első és második közötti. A mozaik-kép az első peremet — perspektivikus okból — túl szélesnek mutatja. Família: Raninidae de Haan, 1841 Genus : Mioranina nov. gén. Typus-species: Mioranina asymmetrica nov. sp., monotypus Diagnosis: az első perem jobb- és baloldalt 8 — 9 jellegzetes foggal díszített. Derivatio nominis: a miocén kor és a rokon Ranina genus neveinek összevo- násából. Descriptio : azonos a fajleírással. Mioranina asymmetrica nov. sp. (IX. tábla, X. tábla) Anyag: mintegy tíz carapax-töredék, egy carpus, egy olló a Gyakorló út „11” jelű homokrétegéből. Locus typicus: Budapest, Gyakorló út. Diagnosis: lásd a genus leírásánál. Derivatio nominis: a carapaxon a díszítés gyengén aszimmetrikus. Holotypus: MGy 2 — 1., IX. tábla, 2. tép. Descriptio: a carapax középvonalában háztetőszerűen meghajlik, a jobb- és baloldal ennek megfelelően megközelítően sík. Az elülső perem közepén U alakú bevágás, M ül l e r: Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 279 ennek közepén rövid, rostrumszerű nyúlvány. Kétoldalt jellegzetes fésűfogszerű díszítés van. A carapax fele hosszában, keresztirányú, széthúzott M betűhöz hasonló díszítő léc fut. A hátsó részen több, az elsőn kevesebb, főleg keresztirányban futó, görbe él és ba- rázda igen jellegzetes, szép díszítést ad. A rajzolat enyhén aszhnmetrikus, ez természete- sen a tükörképekből összeállított mozaikon nem látszik. A mozaik első és hátsó felének illesztése perspektivikus okból nem tökéletes, az oldalperemet kissé megnyújtja ! Família : Dorippidae de Haan, 1841 Dorippe margaretha Lőrenthey, 1929 Anyag: egy carapax-töredék az Örs-vezér tér ,,14” jelű mészkövéből, Lőrenthey holotypusán kívül, mely valószműleg Budapest-Rákos felső (a 4 — 5 méternyi homokréteg eletti) mészkövéből származik, s kőbél megtartású. Lőrenthey ábrája (1929, VI. tábla 1. kép) erősen idealizált. Ezért mutatom be az új, héjas példány fényképét. Különösen jellegzetes a cardicalis táj közepéből előre szétágazó, V betű alakú él-pár, mely e fajon hegyes szöget zár be egymással, míg a D. lanata-n kb. 90°-ot. A branchialis táj díszítése egy dudorra szorítkozik, míg a recens fajon a dudorból erős élek indulnak ki. Lőrenthey fajához tartozik minden valószínűség szerint a Veiga Ferreira (1965) által D. aff. lanata néven ismertetett alak — melyet szerzője Lőrenthey ábrája miatt nem azonosíthatott. Família : Eeucosiidae Samouelle, 1819 Genus : Andor ina Lőrenthey, 1901 Andorina elegáns Lőrenthey, 1901 A holotypus tanulmányozása alapján egyértelműen eldönthető, hogy a faj a Leucosiidae családba tartozik. A hozzá tartozónak feltüntetett ollók típusos Parthenope-vé gtagok. Genus: Ebalites nov. gén. Typus-species: Ebalia globulosa Müller, 1975 Diagnosis: a felülnézetben kerek carapaxból elől a homlok, hátul két lapos, tö- visben végződő háromszögletes nyúlvány áll ki. Derivatio nominis: a rokon Ebalia névből a kövületeket jelző -ites képzővel. Descriptio: a lelapított félgömb-alakú carapax első harmada sima, a többi rész egyenletes, kerek dudorokkal díszített (ez a holotypuson, annak rosszabb megtartása miatt nem látszott). A genus a hosszúkás carapax miatt élesen elüt a legtöbb mai, e csa- ládba tartozó alaktól. A hátsóperem nyúlványai Főaba- jellegűek. Az alak némileg hason- lít az Ilia és Leucosia fajokra, ezektől viszont a peremi tüskézettség élesen elkülöníti. Ebalites globulosus (Müller, 1975) Anyag: a tétényi holotypuson kívül 10 carapax az Örs-vezér tér ,,14” jelű mészkö- véből. Genus: Ebalia Leach, 1817 Ebalia oersi nov. sp. Ebalia oersi nov. sp. (XIII. tábla, 1 — 3. kép) Anyag: 3 carapax az Örs-vezér tér „F” jelű mészkövéből. Locus typicus: Budapest, Örs-vezér tér. Diagnosis: lapos, pajzs-alakú carapax, gyenge díszítéssel. Derivatio nominis: az Örs név átirata (a lelőhely neve). Holotypus: MOe 4 — 1. XIII. tábla, 1—3. kép. Descriptio: a faj az Ebalia edwardsi recensés az E. vanstraeleni miocén faj alak- körébe tartozik. A kopoltyútáj az új alakon jóval kevésbé díszített, a dudorok laposab- bak, mint a másik két fajon, s sima átmenettel olvadnak be a rendkívül lapos carapax felszínébe. Az E. vanstraeleni fajon a kopoltyútájon a díszítés nemcsak erősebb, hanem két dudorra különül. Família: Majidae Samouelle, 1819 Genus : Achaeus Leach, 1815 Achaeus magnus nov. sp. .. (XV. tábla) Anyag: 3 carapax és 2 olló az Örs-vezér tér „14” mészkövéből. Locus typicus: Budapest, Örs vezér tér. 280 Földtani Közlöny 108. kötet 3. füzet Diagnosis: a gastralis tájon egy hosszú tüske áll fölfelé, több tüskeszerű díszítés a carapaxon nincs. Derivatio nominis : nagy méretéről, a genus általában kis termetű. Holotypus : MOe 5 — 1 . XV. tábla, 1 ., 2. kép. Descriptio: a gastralis tájon felfelé álló tüske van. A cardicalis tájon két, egy- más melletti dudor. A carapax ezen kívül díszítetlen, a nemre jellemző eloszlású tájakkal. A szemüreg mögött nyakszerűen elkeskenyedik. Az egyetlen tüskével való díszítettség ' elválasztja a recens fajoktól, melyek vagy simák, vagy több tüskéjük van. Ez az első fosz- szilis faja a nemnek. A kéztő erősen domború. Família: Pirimelidae Genus: Trachypirimela Müller, 1974 Trachypirimela grippi (Müller, 1974) (új kombináció) (XIV, tábla, 3. kép) — Micromithrax grippi. Müllek, 1974/b, Trachypirimela radula, Müller, 1974/b A Tétényi-fennsík J -|- L lelőhelyéről, valamint az Örsvezér térről az ,,14” jelű mészkő- ből előkerült új példányok alapján meg lehetett állapítani, hogy a Micromithrax grippi j 1 néven leírt faj is az újonan felállított Trachypirimela genusba tartozik, amennyiben a hátsó perem az ép példányokon ugyanolyan széles, a díszítés és a peremek kifejlődése azonos. Egyetlen lényeges eltérés, hogy a nagyobb példányok, melyek közé a Micromithrax grippi holotypusa is tartozott, rendkívül erősen domborúak, a protogastrikus táj elején lépcsősen letörik a carapax-felület az orbitalis táj felé. Ezzel szemben a kisebb példányok (melyek közé a Trachypirimela radula typusa tartozott) teljesen laposak. Az alakbeli változás tehát nagyon nagy valószínűséggel életkori kérdés, s így a két fajt egybevonom, az aduit alak nevét adva a jelen revízió során az egyesítéskor. Genus-névként a Trachy- pirimela nevet tartom meg, mint érvényes nevet, melynek typus-faja: Trachypirimela grippi, objektív’ szinonimája a Micromithrax grippi névnek. Família: Portunidae Rafinesque, 1815 Genus: Portunus Weber, 1975 ( = Neptunus de Haan, 1833, non: Portunus Fab- ricitjs, 1798) Portunus monspelliensis (A. Milne-Edwards, 1860) = Neptunus granulatus A. Melne- Edwards, 1860, nőmén praeoccupatum, non Portunus granulatus (H. Milne-Edwards) = Ltipea granulata, H. Milne-Edwards, 1834 Anyag: a Lőrenthey által ábrázolt példány (in Lőrenthey-Beurlen, 1929) Buda- pest-Rákosról, ? ollók Budapest-Rákosról, valamint, több példány a Mecsek-hegységből, a Kishajmás-Szatina melletti új vasúti bevágásból, gyűjtötte Solt Péter (a leletek átenge- déséért s sok más segítségért fogadja köszönetemet). A mediterrán, luzitán és paratethys miocénben rendkívül elterjedt alak nevét több mint száz éven át helytelenül használták. Leírója, A. Milne-Edwards figyelmen kívül hagyta apja névadását, mely egy morfológiailag teljesen eltérő, de egy genusba tartozó indo-nyugatpacifikus fajra vonatkozott. A homonímia megszüntetése egyszerű: az egy- idejűleg leírt Neptunus monspelliensis fajról Glaessner (1929) kimutatta, hogy a N . gra- nulatus szinonimája. A Természettudományi Múzeum Őslénytárában több példány van Mátraverebély- Szentkút területéről is. Portunus neogenicus nov. sp. (XIX. tábla) Anyag : egy carapax baloldali része a Gyakorló út ,,1 1” jelű homokjából. Locus typicus: Budapest, Gyakorló út. Diagnosis: az oldalperemi élek hegyesszögben találkoznak. A hátsó tüske hosszú, enyhén előre ívelt. Derivatio nominis: a neogón korról. Holotypus: MGy 3 — 1., XIX. tábla. Descriptio: a példány töredékes volta ellenére jól jellemezhető. Az oldalperemek mintegy 60°-os szögben találkoznak (a P. monspelliensis esetében ez a szög 90°). Ezáltal a carapax igen széles, keresztirányban elnyúlt. Alakja alapján biztosan a Portunus sub- M üli e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 281 genusba tartozik, némileg a P. sanguinolentus- ra hasonlít, de eltér abban, hogy a miocén faj oldalperemi tüskéje kissé előre ível, s a belőle induló él nagyon hamar — a tüske hosz- szának megfelelő távolságon — eltűnik, beolvad a carapax szemcsézett felületébe. A ki- lenc mellsőoldali fog közül a hátsók még sugárirányban állnak, az elsők egyre jobban előre irányulnak s trapezoid alakot öltenek. A felület szemcsézett, a szemüreg felé haladva erő- södik. T hcdamita fragilis nov. sp. (XVII. tábla) — Portunus rákosensis (ollók), Lőrenthey-Beürlex, 1929, XII. tábla, 20—23. képek, non: XIII. tábla 1. kép Anyag : három carapax-töredék a Gyakorló-út ,,11” jelű homokjából, öt töredék a Kerepesi út „10” jelű mészkövéből, egy pedig a Tétényi-fennsík alsó rétegeiből. Számos olló a „11” jelű homokból és Budapest-Rákosról. Locus typicus: Budapest, Gyakorló út. Diagnosis : fejlett frontális, proto-, meso- és metagastrális, valamint epibranchia- lis élek. Derivatio no min is: fragilis: törékeny, mert valamennyi carapaxmarad van v töredékes. Holotypus: MGy 4 — 1 ., XVII. tábla, 1 . kép. Descriptio: a faj közel áll a T. crenata recens alakhoz, de protogastricus éle lé- nyegesen hosszabb, s jobban megközelíti a középvonalat. (Az élekre — ridge — vonatkozó terminologát Stephenson et al., 1957. művéből vettem.) Az elnyúlt S alakú epibranchiális él csatlakozik a metagastricus élhez, mely középen megszakad. Az összerajzolt ábra ará- nyai némileg hibásak lehetnek, mert eltérő korú példányokról vettem a részleteket. Az élek rajzolatát megbízhatóan meg lehetett állapítani. Az ollók a lelőhelyeken nagyon gva- koriak, sokszor ezek a leggyakoribb Brachyura- maradványok. Valószínűleg ide tartozik Brocchi (1883) 5. tábláján a 4/b jelű, Portunien (Portunidae) megnevezésű olló is. Genus: Mioxaiva nov. gén. Typus-species: Mioxaiva psammophila nov. sp. Diagnosis: sima felületű carapax, három lóbára oszló homlokperemmel, öt mellső- oldali foggal. Derivatio no minis: a miocén szó, valamint a rokon Xaiva genus nevének összevonásából. Descriptio : azonos a faj leírással. Mioxaiva psammophila nov. sp. (XVI. tábla) Anyag : egy carapax jobb első része a Gyakorló út „11” jelű homokjából. Locus typicus: Budapest, Gyakorló út. Diagnosis: a genus leírásánál. Derivatio nominis: homokos rétegből került elő, nyilván homokkedvelő faj volt. Holotypus : MGy 5 — 1., XVI. tábla. Descriptio: a faj a sima héj j ú Portunidae- alakok közé tartozik, melyek valószí- nűleg közelebbi rokonságban is állanak egymással: Portumnus, Xaiva, valamint az erő- sebben specializálódott Lissocarcinus, Caphyra. Valamennyitől élesen elkülönül különle- ges homlokával, mely a két intraorbitalis lóbán kívül egy középső, hegyes lóbából áll. A ló- bák közti bemetszések finoman fogazottak. Az öt mellsőoldali fog előre irányul, az elől állók egyre hegyesebbekké válnak. Lissocarcinus szoeraenyiae (Müller, 1974). — Thia szoeraenyiae, MÜLLER, 1974/b Anyag: a holotypuson kívül egy carapax az Őrs-vezér tér „14” jelű mészkövéből. Dr. L. B. Holthttis javaslatára (kérem, fogadja köszönetemet a sokoldalú segítségért) a fajt a Portunidae családba kellett átsorolni. Bíró Lajos által gyűjtött Űj-Guineai Lissocarcinus orbicularis példánnyal összehasonlítva, mindössze két eltérést tapasztaltam: 282 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet a recens fajon az utolsó mellsőoldali fogtól befelé gyenge él húzódik, mely a miocén alakon hiányzik, de nincs meg a genusba tartozó más mai fajokon sem. A másik különbség, hogy a mellsőoldali fogak a L. szoeraenyiae fajon erősebbek. Lényeges viszont, hogy a fosszilis faj sokkal nagyobb, mint a Holothuria- féléken commensalis mai alakok, így hasonló élet- mód aligha képzelhető el. Família: Xanthidae Dana, 1851 Actumnus telegdii (Müller) 1974 comb. nov. Az Ors-vezér tér ,,14” jelű mészkövéből számos kitűnő megtartású példány került elő, ezek lényegesen nagyobbak a typusoknál. A P. mediterraneus fajtól (mely a P. hirtellushoz igen közel áll) nagyon élesen elkülönül. A hátsó perem környéke pontozott, szemben a ke- resztirányban gyűrődés-szerű szabálytalan rajzolattal díszített peremű P. mediterraneus- szal. Ollója nagyon hasonlít az A. squamosus fajéhoz. Chlorodiella mediterranea (Lőrenthey, 1929) — Zozymus mediterraneus, Lőrenthey, 1929 • Ili Szintén dr. L. B. Holthuis hívta fel a figyelmemet, hogy e faj valószínűleg az indo- nyugatpacifikus és Karib-tengeri Chlorodiella nemhez tartozhat. Dr. J. S. Garth által küldött példányok (kérem, fogadja köszönetemet a segítségért) meggyőztek, hogy a re- cens Ch. nigra igen közel áll, ollóját tekintve is, a miocén alakhoz. Família: Geryonidae, Colosi, 1924 Ceryon cfr. latifrons van Straelen, 1936 Anyag: egy carapax a Z. — 2 számú fúrás 36,3 méteréből, a Thököly út és Francia út sarkáról, melyet dr. Kókay József gyűjtött és bocsátott rendelkezésemre (kérem fogadja köszönetemet ezért és sok más segítségért). A kőzetanyag Amussium cristatum tartalmú agyagmárgás aleurit. A példány homloka hiányzik, ezért nem lehet biztosan azonosítani az algériai saheli emeletből leírt fajjal. Família: Ocypodidae Rafinesque, 1815 Ocypode ? sp. (XXIII. tábla, 1., 2. kép) Legjobban az Ocypode ollókhoz hasonlít a Gyakorló út homokjában („11”) talált két példány, bár hiányzik róluk a cirpelésre szolgáló recés díszítés — mely viszont a Matuta brocchii ollókon nagyon jól látható (XI. tábla, 1., 2. kép). Macrophthalmus cfr. vindobonensis GlaesSner, 1924 Három kitűnő megtartású carapax került elő a Mező Imre útról, az SZTK központtal szemben mélyített H. — 34 számú Metró fúrás 25,8 és 33,0 méteréből, meszes, ooidos homok- ból, illetve meszes aleuritból (kérem Bubits Istvánt, aki az anyagra felhívta figyelmemet és a gyűjtést lehetővé tette, fogadja köszönetemet). Az ausztriai kárpáti emeletből leírt fajjal szemben a mellsőoldali perem három foga közel egyenlő méretű, ezért a faji egyezés nem vehető egészen bizonyosnak. Táblamagyarázat — Légende des planches I. tábla — Planche I. 1 — 3. Callianassa kerepesiensis Müller, 1976, Gyakorló út „11”. 4. Callianassa rakosensis Lőrenthey, 1897, Gyakorló út „11”. 5. Callianassa chalmasii Brocchi, 1883, Gyakorló út „11”. II. tábla — Planche II. Upogebia sp. Gyakorló út „11”. M üli er : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 283 III. tábla — Planche III. Calcinus ? sp. Gyakorló út ,,11”. IV. tábla — Planche IV. 1. Anapagurus marginatus nov. sp., holotypus, Örs-vezér tér ,,14”. 2., 3. Anapagurus marginatus nov. sp., paratypus, Örs-vezér tér ,,14”. 4., 5. Pagurus cdbus nov. sp., holotypus, Örs-vezér tér ,,14”. V. tábla — Planche V. 1., 2. Pagurus albus? nov. sp., bal olló — pince gauche, Budapest-Rákos. 3. Pagurus rakosensis nov. sp., holotypus, Budapest-Rákos. VI. tábla — Planche VI. 1. Pagurus rakosensis nov. sp., holotypus, Budapest-Rákos. 2 — 5. Anapagurus miocenicus nov. sp., holotypus, Gyakorló út ,,11”. (1., 2.: ellentétes megvilágítással — avec l’illumination different) VII. tábla — Planche VII. 1 — 2. Pagurus concavus nov. sp., holotypus, Örs-vezér tér ,,14”. ^ 3. Pagurus concavus nov. sp., paratypus, bal olló — pince gauche, Örs-vezér tér ,,14 . 4., 5. Pagurus concavus nov. sp., paratypus, Örs-vezér tér ,,14”. VIII. tábla - Planche VIII. 1. Dromia neogenica nov . sp., holotypus, montage, Kerepesi út ,,10”. 2. Dromilites eotvoesi Mülleb, 1975, olló — pince, Gyakorló út ,,11”. 3. Actumnus telegdii (Mülleb, 1974) olló — pince, Gyakorló út „11”. IX. tábla — Planche IX. 1. Mioranina asymmetrica nov. sp., montage, Gyakorló út ,,11”. 2. Mioranina asymmetrica nov. sp., holotypus, Gyakorló út „11”. 3. Mioranina asymmetrica nov. sp., paratypus, Gyakorló út ,,1 1”. X. tábla — Planche X. 1. Mioranina asymmetrica nov . sp., öntvény — moule, Gyakorló út ,,11”. 2., 3. Mioranina asymmetrica nov . sp., carpus & propodus, Gyakorló út ,,11”. XI. tábla — Planche XI. 1., 2. Matuta brocchii Glaessneb, 1969, bal olló cirpelő szerve — pince gauche, appa- reil stridulatif, Gyakorló út „11”. 3. Parthenope sp. nov.? bal olló — pince gauche, Gyakorló út „11”. XII. tábla — Planche XII. 1., 2. Mursia loczyi (Mülleb, 1974), Gyakorló út „11” (lég. Solt P.). 3. Parthenope sp. nov.? montage, Gyakorló út „11”. XIII. tábla - Planche XIII. 1 — 3. Ebalia oersi nov. sp., holotypus, Örs-vezér tér „14”. 4. Dorippe margaretha Lőbenthey, 1929, Örs-vezér tér „14”. XIV. tábla - Planche XIV. 1., 2. Ebulites globulosus (Mülleb, 1975), Örs-vezér tér „14”. 3. Trachypirimela grippi (Mülleb, 1974), Örs-vezér tér „14”. 284 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet XV. tábla - Planche XV. 1., 2. Achaeus magnus nov. sp., holotypus, Örs-vezér tér ,,14”. 3., 4. Achaeus magnus nov. sp., jobb olló — pince droit, Örs-vezér tér ,,14”. XVI. tábla — Planche XVI. Mioxaiva psammophila nov. sp., holotypus, Gyakorló út ,,11”. XVII. tábla — Planche XVII. 1. Thalarnita fragilis nov. sp., holotypus, Gyakorló út ,,11”. 2. Thalarnita fragilis nov. sp., paratypus, Gyakorló út ,,11”. 3. Thalarnita fragilis nov. sp. jobb olló — pince droit, Gyakorló út „11”. XVIII. tábla - Planche XVIII. 1. Portunus rnonspelliensis (A. Milne-Edwards, 1860) (= Neptunus granulatus A. Milne-Edwards, 1860, nőmén preocc.), Kishajmás-Szatina (lég. Solt P.). 2—4. Portunus sp., ollók — pinces, Budapest-Rákos. XIX. tábla - Planche XIX. Portunus neogenicus nov. sp., holotypus, montage, Gyakorló út „11”. XX. tábla — Planche XX. 1. Xantho cfr. incisus, Kerepesi út „10”. 2. Xantho sp. ( ?sp 2.) Gyakorló út „11”. 3 — 5. Xantho sp. Gyakorló út „11”. XXI. tábla — Planche XXI. 1., 2. Eriphia sp. Gyakorló út „11”. 3. Pilumnus mediterraneus (Lőrenthey, 1897), Gyakorló út „11”. XXII. tábla - Planche XXII. Acturnnus telegdii (Müller, 1974), Örs-vezér tér „14”. XXIII. tábla - Planche XXIII. 1., 2. Ocypode? sp., jobb olló — pince droit, Gyakorló út „11”. 3. Pachygrapsus hungaricus Müller, 1974, Gyakorló út „12”. Irodalom — Bibliographie Bartkó L., Kökay J. (1966): Lajtamészkő előfordulás a Kerepesi úton. Földtani Közlöny 46, (3), pp. 301 — 305 Brocchi, P. (1883): Note sur les Crustacés fossiles des terrains tertiaires de la Hongrie. Annales des Sciences géologiques, 13, (5), art. (2), pp. 1—8. EKMAN, S. (1953): Zoogeography of the sea. London CHADIDA, M. R . , Papp, A. (1977): Verbreitung von Oberoligozan und Untermiozan im Zentral-Iran und dessen faunis- tisch-palaogeographische Beziehungen zűr Paratethys. Neues Jahrbuch für Geologie und Paláontologie, Monats- hefte, 1977, (7), pp. 402-406. Glaessner, M. F. (1929): Crustacea Decapoda. Fossilium Catalogus 41, Berlin Hsü, K. J. et al. (1977) History of the Mediterranean salinity crisis. Natúré, 267, (5610), pp. 399 — 403. Lőrenthey I. („E”), Beurlen, K (1929) Die fossilen Dekapoden dér lander dér ungarischen Krone. Geologica Hun- garica, ser. Pál., 3, Budapest MÜLLER P. (1974/a): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből. Földtani Közlöny, 102, (2), pp. 119—132. Müller P. (1974/b): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (2). Földtani Közlöny, 102, (3), pp. 275—287. Müller P. (1975): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (3). Földtani Közlöny, 105, (4), pp. 506 — 517. Müller P. (1976): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (4). Földtani Közlöny, 106, (2), pp. 149 — 160. Röol, F. et al. (in press): Middle miocéné salinity crisis and paleogeography of the Paratethys. Initial Keports of the Deep Sea Drilling Project Lég 42 A M üli e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 285 Stephenson, W., Hudson, J. J. (1957): The Australian portunids (Crustacea, Portunidae). I. The genus Thalaraita. Australian Journal of Marine and Freshwater Research, 8., (3), pp. 312—368. Vadász M. E. (1906): Budapest Rákos felső mediterránkor!! faunája. Földtani Közlöny, 36, pp. 256 — 283. VEIGA Ferreira, 0. da (1965): Nova contribuicao para o conhecimento dós Malacostráceos do Miocénico Marinho de Portugál. Comunicacoes dós Servicos Geológicos de Portugál, 48, pp. 5—17. Fauné de Décapodes (Crustacea) dans le Miocéné de Budapest (5) Pál Mutter A Budapest, prés l’avenue Kerepesi (Kerepesi út), dans les affleurements de nouvelles formesontété découverte, álaplupart en associations riches en espéces. Dans le présent article 5 espéces d’Anomures et 7 espéces de Brachyures nouvelles, sont décrites Ainsi 17 espéces d’Anomures et 38 espéces de Brachyures sont connues dans les couches bade- niennes de Budapest. Au genres indo-pacifique ouest appertiennent 8 espéces, tandisque deux espéces seulement appartiennent á un genre surement atlantique est-méditerranéen. Conclusions A Budapest, a proximité de l’avenue Kerepesi, on a eréé de nouveaux affleurements des couches badeniennes, en 1976 et 1977. Dans cet article, le calcaire á Polypiers, situé á la base du calcaire déjá décrit (Müller, P. 1976) est indiqué ,,9”. Le signe du calcaire déjá décrit est ,,10”. ,,11” designé le sable bien classé á granulométrie de 0,5 mm env. surmontant le calcaire. Dans l’un des affleurements, un calcaire saumátre (couche ,,12”) recouvre le sable, c’est mi dépőt de la zone sublittorale peu profonde prés de la cőte d’aprés les Pachygrapsus y trouvés. A l’autre localité (piacé Őrs-vezér), c’est un grés — composé de grains de calcaire et quartz qui surmonte le sable quartzifére friable. Le grés passe brusquement (probablement á discordance) dans le calcaire á spicules d’Eponges et Bryozoaires (couches „14”), ou état de conservation des Crustacés est excellent. Celui-ci est íme sédiment marin véritable dépesé probablement dans un golfé á eau calme, éven- tuellement un peu plus profonde (20 m au max.). Les calcaires „14” et „12” représentent des formations probablement synchroniques. Les onchoides noires, trouvées dans le cal- caire „D” suggérent la présence proche d’mi récif ou cordon littoral á Stromatolithes qui pouvait séparer les formations marines et celles saumötres de lagmie. La distance entre les deux affleurements est moins de cent métres. La succession est corrélable á l’affleure- ment de Rákos situé non lóin d’ici. Dans le texte hongrois sont énumerées toutes les espéces miocénes de Budapest, trou- vées jusqu’ici. Aprés les noms figure, entre paranthéses, le numéro de la couche, resp. localité d’aprés la elé avant l’ónuméretion: 1 á 5, Tétény , 6. á 8. Rákos, 9. et 10. Avenue Kerepesi, 11. et 12. Avenue Gyakorló, 13. et 14. Piacé Örs-vezér, 15. Visegrád, étage ba- denien inférieur, 16. Autres localités de la Paratéthys, 17. Miocéné méditerranéen, 18. Miocéné lusitanien. Dans les localités de Budapest 19 espéces d’Anomures ont été provenues en totál dönt 17 déterminables. Panni les 42 espéces de Brachyures 38 sont déterminables. Aujourd’hui c’est la plus riche localité á Brachyures et Anomures fossiles. Néanmoins elle n’atteint pás la richesse en espéce d’une mer subtropicale (Mer adriatique: env. 70 espéces). Dans les coupes du Badenien de Budapest se distinguent un membre infériem’ et un aure supérieur. Les numéros des couches du membre inférieur sont dans l’énuméretion : 2., 3., 6., 7., 10., 11. Dans le membre infériem- les couches 1. et 9. sont récifales. Panni les couches supérieures, celles 5. et 14. sont de salinitémarine normale, tandisque les couches 4. et 12. se sont déposées en milieu saumátre. Dans le membre supérieure de nombreuses espéces manquent qui sont fréquentes dans célúi inférieur. C’est frappant que les genres indo-Pacifique ouest sont bien nombreuses: Mursia, Matuta, Micippa, Thalamita (deux espéces), Lissocarcinus, Chlorodiella, Actumnus, Dalra, Macrophthalmus. Dans le membre badenien inférieur, Carpilius, Carupa, Trapézra, Cha- rybdis sont encore connus. Pár contre, on ne retrouve que trés peu de genres de l’Atlan- tique est et de la Méditerranée Pirimela, Portumnus, ? Pisa, et parmi les genres cosmopo- lites les espéces Pilumnus mediterraneus, Brachynotus februarius, Pachygrapsus hungaricus ont des espéces voisines méditerranéennes. Le nombre élévé des genres indo-pacifiques probabilise qu’il ne s’agit pás d’une migra- tion restreinte á certaines espéces seulement mais d’une vrai mélange qui se produit dans une région de pasage. Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet 286 Les éléments indo-pacifique ouest pourraient étre d’origine triple: 1. une partié de I ceux-ci présente les éléments relictuels de la Téthys qui vivaient en Hongrie (et peut-étre aussi dans la Méditerranée) jusqu’au Miocéné, et dans les mers chaudes á récifs coralliens survivent mérne aujourd’hui. La présence des genres Daira et Trapezia dans l’Éocéne de Hongrie, suggére cette explications. 2. A l’Eggenburgien, á travers la porté entre la Para- téthys orientale et l'Océan indien, ouverte de nouveau á l’époque, les éléments immigrés vivaient jusqu’au milieu du Miocéné. Récém ment plusieurs spécialistes supposent une I páréi 1 le communication (Chadida et Papp, 1977). 3. Au Badenien la porté précédemment | mentionnée pouvait étre de nouveau réouverte. C’est encore incertain, mais récemment d’aprés les études sur le nanoplancton Hsü et al. (1977), ainsi que Rögl et al. (sous préssé) arrivaient, eux aussi, á une téllé conclusion. A l’étude de tels problémes zoogéographiques les C'rustacés Décapodes seriont trés bien utilisables, si pareillement á celles de la Paratéthys, on va mieux connaitre aussi les faunes de l’Europe occidentale ainsi que celles du Proche-Orient pratiquement inconnues. De- puis l’ouverture du Canal de Suez, outre les Poissons ce sont les Crustacés qui ont été immigrés le plus vite dans la Méditerranée, malgré les Lacs Amers sursalés (Ekman, 1953). Description des espes nouvelles et peu, connues Pagurus rakosensis nov. sp. (Planche V., 3., Planche VI., 1.) Seul la pince droit est connue surement. Les tranchants inférieur et supérieur et la ligne médiane de la palme sont ornementés de protubérances, l’autre partié de la pince est fine- ment ponctuée. Au-dessous de la rangée de points á la ligne médiane, á certains individus se trouve aussi une courte rangée paralléle. Le tranchant supérieur de la palme est droit, célúi inférieur suit un arc de cercle, ne courbant plus fórt que vers la palme. En considérant le développement de rornamentation de la pince, elle se trouve entre P. variábilis et P. bernhardus, espéces récentes. Són appartenance au genre Pagurus — au sens du genre récén t est certain. Pagurus coneavus nov. sp. (Planche VII., figs 1. á 5.) Le bord supérieur de la pince droit est complétement droit, et pár cela l’espéce se dis- tingue nettement de P. alatus récent (dönt le bord supérieur est arqué) et de P. sculptimanus á bord denté. Le bord inférieur constitue un unique arc de cercle. La pince gauche est consii lérablernent plus étroit, són tranchant est denté. La surface des pinces est trés fine- ment ponctuée et ornamentée de pores fins. Pagurus albus nov. sp. (Planche IV., figs 4. et 5., ? Planche V., figs 1. et 2.) Le tranchant inférieur de la pince droit est trés fortement arqué. Le eöté extérieur est légérement convexe et ornamentó de beaucoup de dents fortes en partié épineu. A sa ligne médiane un tranchant faible (á certains individus plus fórt) s’allonge, au-dessous de celui-ci la palme est pláne, en dessus légérement concave. Le cőté intérieur de la palme est fórt convexe. D’aprés leur ornamentation pareille aussi quelques ciseaux gauches pourraient appartenir ici. Són appartenance au genre récent Pagurus ne semble pás étre tout á fait certaine. Anapagurus rniocenicus nov. sp. (Planche VI., figs 2. á 5.) Espéce á petite taille (l’holotype provient parmi les individus les plus grands), la pince droite est connu. Le tranchant inférieur de la pince approche de l’arc de cercle, mais la courbure augmente un peu á la moitié de la longueur. Le tranchant supérieur est égale- ment arqué, la palme est la plus haute á la base des doigts. La palme est ornamentée á sa base (au bout vers le carpe) d’une proturbérance allongée. Les tranchants supérieur et inférieur sont arrondis. Outre la protubérance ci-mentionnée, on ne voit pás d’autres ornamentations. La pince eV A. laevis récent est légérement plus svelte. Anapagurus marginatus nov. sp. (Planche IV., figs 1. á 3.) La pince droite de l’espéce est connu. Troisquart avant du tranchant supérieur est droit et paralléle á l’axe longitudinal de la pince. Le tranchant inférieur présente la forme exacte Vázlatos szelvény n budapesti lelőhelyekről Coupe scbemutlque dcs giscments de Budapest - Flatcau de Tétény Örs- vezér tér, Kerepesi út Feltételezett diszkordum Más jelölés liljján minden réteg budeni Saul indiention, tont les couehe* sont búdéul „0" Kornllpadok Hécif de Cornil Homok gyér faunával A. lelőhelyek jele (Selou MULT.EI Középső riolittufft (kárpáti) Tuf (kárpátién) Biollttufn Cepnenvul — Tuf á Cepnca Finomszemű homokkő Grés á gmin fin Középső 'riolittufn (kár- péti) — Tuf (kárpátién) „Felsőbb rétegek” — „Cou- ches superiores" „Alsőbh rétegek" — „Cou- A rétegek jele e cikkben Signe des couclies dana c< j'lt de tub v f ex’ k at ti' se or et ni ei a n Cl n l 8 F ( í í i i M ül l er: Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 287 d’une arc de cercle, au cőté extérieur tra versé pár íme cöte saillante. La surface extérieure de la pince est finement ponctuée. A són bout vers la carpe, au tiers supérieur, une pro- tubérance allongée ornamente la palme, bien plus forte que dans le cas de l’espéce A. miocenicus. Dromia neogenica nov. sp. (Planche VIII., fig. 1.) Le sillon branchio-cardical est faible. Ou il arrive au bord latéral postérieur, il y a une petite dent. Au bord antérolatéral, le nombre des dents n’est que trois (outre celle extraorbitale), et la distance entre la deuxiéme et la troisiéme est la moitié de celle entre la premiére et la deuxiéme. Pár causes perspectives, l’image en mosaique présente le bord antérieur pour trop Iarge. Família: Raninidae db Haan, 1841. Genus: Miorania nov. gén. Typus-species: Miorania asymmetrica nov. sp., monotypia. Diagnosis: le bord antérieur aux cőtés droit et gauche ornamente de dents á nombre de 7 k 8, en peigne. Miorania asymmetrica nov. sp. (Planches IX. et X.) A la ligne médiane la carapace fléchit en tóit, les cőtés droit et gauche sont approxima- tivement plans. Au milieu du bord antérieur il y a íme entaille en U au milieu de laquelle se trouve íme courte protubérance rostriforme. Les deux cőtés du bord an tériem’ sont ornamentés en peigne. A la mi-longueur de la carapace s’allonge une lamelle ornamentale en M, transversalement allongée. Des lamelles et sillons courbés surtout transversaux — plusiem's á la partié postérieure, en moins á celle antérieure - présentent une orna- mentation trés caractéristique et béllé. Le dessin est légérement asymétrique ce qui bien entendu n’est pás visible au photomontage composé des images de miroir. Pár suite des causes perspectives, l’ajustement des parties antérieure et postérieure de la mosaique n’est pás parfait, le bord latéral semble étre légérement allongé. Dorippe margaretha Lőrenthey, 1929. La figure présen tée pár Lőrenthey (1929, Taf. VI., Fig. 1.) est idéalisée. C’est pour cela que je présente le photo du nouvel individu á carapace. La paire de tranchants — dichotomique en V en avant, á partir du milieu de la région cardicale —est particuliére- ment caractéristique, embrassant un angle aigu á cette espéce, tandis qu’á l’espece D. lanata l’angle est de 90° environ. L’ornamentetion de la région branchiale est restreinte a une seule protubérance, cependant á la forme récente des tranchants forts sortent de la protubérance. La forme portugaise décrite sous le nőm de I). aff. alata pár Veiga Ferreir (1965) appartient vraisemblablement ál ’espéce établie pár Lőrenthey (que cet auteur ne pouvait identifier á cause de la figure idéalisée pár Lőrenthey). Família: Leucosüdae Samouelle, 1819. Genus: Andorina Lőrenthey, 1901. Andor ina elegáns Lőrenthey, 1901. Sur la base de l’examen de l’holotype, on peut définitivement constater que cette espéce appartient á la famille des Leucosiidae. Les pinces — considérés pár Lőrenthey (1929) sous réserve, comme appartenant á cette espéce — représentent des membres de Parthe- nope. Genus: Ebalites nov. gén. Typus-species: Ebalia globulosa Müller, 1975, monotypia, Planche XIV., fig. 1. et 2. Le tiers antérieur de la carapace hémispgérique applatie est lisse, les autres parties sont drument ornamentées de protubérances rondes (ce qui n’était pás visible á l’holotype á cause de sa dimension restreinte et són état de conservation plus mauvais). Pár suite de la carapace allongée, le genre se distingue nettement de la plupart des formes, appartenant á cette famille. Les protubérances du bord postérieur présentent le caractére d 'Ebalia. Sa carapace arrondie ressemble légérement aux espéces d ’llia et Leucosia, mais les protu- bérances marginales la distingue de toutes les deux. 3 Földtani Közlöny 288 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet Ebalia oersi nov. sp. (Planche XIII., figs 1. á 3.) L’espéce appartient au groupe F Ebalia edwardsii récente et E. vanstraeleni miocéné. A l’espéce nouvelle, la région branchiale est moins ornamentée, les protubérances sont plus plates qu’aux deux autres espéces et elles se fondent á passage üsse, dans la surface de la carapace extrémement plate. A l’espéce E. vanstraeleni, l’ornamentetion de la région branchiale se sépare en deux protubérances. Achaeus magmis nov. sp. (Planche XV) A la région gastrique se trouve íme épine allongée vers le haut. A la région cardicale, il y a deux protubérances arrondies, l’ime juste á cöté de l’autre. Hors celles-ci la carapace inornée présente les régions á répartition caractéristique au genre. Derriére l’orbite il y a une incision bien légére, mais aussi bien visible en forme de col. L’ornamentetion á une seule épine la distingue des espéces récentes qui sont ou lisses ou possédent plusieurs épi- nes. C’est la premiére espéce fossile du genre. La palme est fórt convexe. Genus Trachypirimela Müller, 1974. Trachypirimela grippi (Müller, 1974) (nouvelle combinaison). Planche XIV., fig. 3. — Micromühras grippi, MÜLLER, 1974/b, Trachypirimela radula, MÜLLER, 1974/b Sur la base des nouvels individus provenus, on peut constater que l’espéce décrite sous e nőm de Micromitlirax grippi appartient aussi au genre Trachypirimela récemment établi. Notamment aux individus intacts le bord postérieur est aussi large, l’ornamentation et la forme bords sont identiques. La seule ilifférence considérable est ce que les individus plus grands — y compris l’holotype de Micromithrax grippi appartenait — sont extréme- ment eonvexes, á l’avant de la région proto-gastrique la surface de la carapace descende en échelle vers la région orbitale. Pár contre, les individus petits — ainsi le type de T. radula aussi — sont plats. Alors, la variation morphologique refléte trés vraisemblablement une différénce d’áge individuel. C’est pourquoi j’identifie les deux espéces en donnant le nőm de la forme adulte, lors cette révision. Pour nőm générique je maintien Trachypiri- mela, comme nőm valide dönt l’espéce-type: Trachypirimela radula — en vertu des précé- dents — est le synonyme objectif du nőm Micromithrax grippi. Genus: Portunus Weber, 1795 (= Neptunus de Haa.v, 1833, non: Portunus Fabri- cius, 1798). Portunus monspelliensis (A. Milkte-Erwards, 1860) = Neptunus granulatus A. Milne- Edwards, 1860, nőmén praeoccupatum pro spécié Portunus granulatus (H. Milne- Edwards) = Lupea granulata H. Milne-Edwards, 1834. Pendant plus que cent ans, on a erronément utilisé le nőm de cette espéce répandue et Ifréquente dans le Miocéné méditerranóen, lusitanien et de la Paratéthys. Són descripteur, Mlixe-Edwards, A., a négligé la création de nőm faite pár són pére et qui a concernó íme espéce indo-pacifique ouest, morphologiquement complétement. différente mais ap- partenant au mérne genre. La solution de l’homonymie est simple: Glaessner (1929, pp 267 — 268) a montré que l’espéce de Neptunus monspelliensis, décrite en mérne temps, est le synonyme de N . granulatus . Portunus neogenicus nov. sp. (Planche XIX.) Malgré la conservation fragmentaire, on peut bien caractériser cet individu. Les bords latéraux se rencontrent sous un angle de 60° env, (á P. monspelliensis l’angle est de 90°). Pár cela la carapace est trés large, transversalement allongée. D’aprés sa forme elle appar- tient sans dönt au sous-genre Portunus, ressemblant légérement a P. sanguinolentus, mais se différe en ce que l’épine marginale de l’epéce miocéné est arquée en avant et le tranchant partant de la disparait trés vite, — en distance identique á la longueur de l’épine, — se fond dans la surface granulée de la carapace. Les postérieures parmi les neuf dents du marge antérolatérale sont encore radiales, mais les premieres tendent de plus en plus en avant et prennent une forme trapézoidale en vue de haut. La granulation de la surface devient plus forte en allant vers l’orbite. M üli e r: Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 289 Thalamita fragilis nov. sp. (Planche XVII.) — Portunus rakosiensis (pince), LűRENTHEY-Beurlen, 1929, Taf. XII, Fig. 20.— 23, non: Taf. XIII, Fig. 1. L’espéce est voisine de la főnné récente de Th. crenata, mais són tranchant proto-gastri- que est considérablement plus long et approche de la ligne médiane. (La terminologie sur les tranchants — ridges — est prisé dans l’oeuvre de Stephenson et al., 1957.). Le tranchant épibranchiale en S allongée se joint á celni rnéta-gastrique interrompu au milieu. Les proportions de la figure composée peuvent présenter eertaines erreurs, cár les détails sont pris des spécimens d’áge différent, mais on a pu uniformément déterminer la course des tranchants. A plusieurs localités, les pinces présentent les plus fréquents débris de Brachyures. La pince nőmmé Portimien, dans le Planche 5. á signe 4/b pár Brocchi (1883), appartient probahlement ici. Genus: Mioxaiva nov. gén. Typus-species: Mioxaiva psammophila nov. sp. Diagnosis: carapace á surface lisse, hord frontal á trois lohes, cinq dents au cőté anté- rieur. Mioxaiva psammophila nov. sp. (Planche XVI.) L’espéce appartient aux formes de Portunus á coquille lisse dönt l’affinité est probable- ment aussi plus proche: Portumnus, Xaiva ainsi que Lissocarcinus plus fórt speciálisé, Caphyra. Elle se difiére de totes ces formes pár són front particulier qui comprend, outre deux lobes intraorbitaux, un autre lobé médián, pointu. Entre les lobes les incisions sont finement dentées. Les cinq dents de la marge antórolatérale se prolongent en avant, celles situées en avant deviennent de pluse pointus. Lissocarcinus szoeraenyiae, (Müller, 1974). — Thia szoeraenyiae, MÜLLER, 1974/b A la proposition du Dr. Hoithuis, L. B. (á qui je remercie de són assistance multilaté- rale), j’ai transmis cette espéce á la famille des Portunidae. En la comparant au spécimen de Lissocarcinus orbicularis, je n’ai trouvé que deux différences: á l’espéce récente un faible tranchant dirige vers l’intérieur á partir de la elemiére dent du cőté antérieur ce qui manque á l’espéce miocéné, mais aussi aux autres espéces récentes appartenant á ce genre. L’autre différence: les dents du cőté antérieur sont plus fortes á l’espéce de L. szoeraenyiae. 11 est essentiel que l’espéce fossile est beaucoup plus grande que les formes actuelles commensales des Holothuries, ainsi on ne peut guére imaginer que leur mode de vie sóit pareil. Chlorodiella mediterranea (Lőrenthey, 1929). — Zozymus mediterraneus, Lőrenthey et al., 1929 Le Dr. Holthuis, L. B. a attiré mon attention á ce que cette espéce pourrait probable- ment appartenir au genre Chlorodiella indo-pacifique ouest et caraibique. Les spécimens envoyés pár le Dr. Garth, J. S. (qui je prie de bien vouloir recevoir mes remerciements) m’ont convaincu que Ch. nigra récente est trés proche de la forme miocéné, mérne en considérant sa pince. 3 290 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet I. tábla — Planche I. M üli e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 291 3. 292 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet III. tábla — Planche III. 2. 3. M üli e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 293 I\T. tábla — Planche IV. 5 m m. _ 4. 5mm. 294 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet lem. M üli e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 295 VI. tábla — Planche VI 296 Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet VII. tábla - Planche VII. 5m m. 5 m m. _3. 5mm. 5mm. 5. M üli e r : Deeripoda fauna a budapesti miocénből (5) 297 2. i 1 5mm. VIII. tábla — Planche VIII. lem. 5 m m. 298 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet IX. tábla — Planche IX. i i 5mm 3. M üli e r : Deccipoda fauna a budapesti miocénből (5) 299 X. tábla — Planehe X. lem. 2. i — i lem. lem. 300 Földtani Közlöny 108. kötet , 3. füzet XI. tábla — Planche XI. 1c m. 2. V 1 5 mm. 3. i — 5 m m. M üli er : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 301 XII. tábla — Planche XII. lem. 5mm. 302 Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet 3. 5 mm L 4. 1 c m M üli e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 303 XIV. tábla — Planche XIV. lem 4 Földtani Közlöny 5 m m 304 Földtani Közlöny 10 8. kötet, 3. füzet XV. tábla — Planche XV. 1c m 3.-4. 1 L 5 mm 305 M üli e r: Deccipoda fauna a budapesti miocénből ( 5) XVI. tábla — Planche XVT. 4* 306 Földtani Közlöny 108. kötet , 3. füzet XVII. tábla — Planche XVII. 1. lem. lem. 4. M üli e r: Decapoda fauna a budapesti miocénből. ( ő) 307 XVIII. tábla — Planche XVIII. 308 Földtani Közlöny 108. kötet 3. füzet ■ixnl M üli e r: Deeapoda fauna a budapesti miocénből (5) 309 XX. tábla — Planche XX. 5mm. 2. 1 5mm. 3.-4. 5. 310 Földtani Közlöni) 108. kötet, 3. füzet XXI. tábla — Planche XXI. 5 m m. M ül l e r : Decapoda fauna a budapesti miocénből (5) 311 XXII. tábla — Planche XXII. IcnT 312 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet XXIII. tábla - Tlanche XXIII. 5 mm 3. 1c m. j Földtani Közlöny, Bull, of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 313—327 Tengeri felsőperm üledékek Budapesttől DK-re a Sári-2. sz. szénhidrogénkutató fúrásban Bércziné Makk Anikó* (2 ábrával, 3 táblázattal, 5 táblával) Összefoglalás : Budapesttől DK-re mélyített Sári-2. sz. szénhidrogénkutató fúrás által 1033 — 1300 m között harántolt összlet újravizsgálata — a korábbi eredmények- kel ellentétben — tengeri felsőperm képződmények jelenlétét valószínűsítette. A feltárt 267 m vastag felsőperm összlet rnészkőkonkréciós, sötétvörös, ősmarad vány mentes, me- szes aleurolitból; ősmaradványokban gazdag agyagos dolomitból, dolomitból és ősmarad- ványokban szegény dolomitos mészkőből áll. Ezen képződmények denudálódott felszí- nére paleogén képződmények települnek. Budapesttől DK-re a Sári-2. sz. (Si-2.) fúrás által (1. ábra) az 1033—1300 m között harántolt összlet (2. ábra) újravizsgálata olyan új kőzettani, őslény- tani, rétegtani megállapításokat eredményezett, amelyek alapján a terület 1. ábra. A Sári-2. sz. fúráspont környékének térképvázlata. Jelmagyarázat: 1. A térképvázlat magyarországi helyzete, 2. Szénhidrogénkutató fúráspont, 3. Helység a névvel együtt, 4. Tengeri felsőperm képződményeket feltárt szénhidrogénkutató fúráspontok Fig. 1 Location sketch map of the environ of the borehole Sári-2. Legend: 1. Location of the exploration area in Hungary, 2. Hydrocarbon exploring borehole, 3. Viliágé and its name, 4. Hydrocarbon exploring borehole discovering Upper Pennian maríné formations Előadva a MFT Őslénytan-Rétegtani Szakosztályának 1977. december 5-i szakülésén. 314 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet 2. ábra. A Sári-2. sz. fúrás 1000—1300 m közötti szakaszának rétegtani felépítése és jellemzői. Jelmagyarázat: ]. Dolomitos mészkő, 2. Tömött dolomit, 3. Breccsás dolomit, 4. Agyagos dolomit, 5. Aleurolit, 6. Magmintavétel helye a magminta számával és mélységével Fig. 2 Lithological composition and eharacteristics of the depth-interval 1000—1300 m in the borehole Sári-2, as illust- rated by PS-Resistivity lóg combination. Legend: 1. Dolomitic limestone, 2. Massive dolomité, 3. Brecciated dolo- mité, 4. Clayey dolomité, 5. Siltstone, 6. Position, number and depth interval of the cores földtani modelljét módosítani kell. A leglényegesebb változás az, hogy a fúrás dokumentációjában és az irodalmi adatokban korábban (Juhász A. — Kő- váry J. 1964, Juhász Á. 1964, Balázs E.— Juhász Á.— Matyók I. 1970.) középsőtriász (ladini) korúnak tekintett összlet mikrofaunájának és mikro- flórájának újravizsgálata felsőperm kort bizonyít. Erre először Grosz Á. hívta fel a figyelmet 1971-ben, a fent említett fúrás 7. és 12. sz. magmintájának vizsgálata alapján. A 7/b. magrész vékonycsiszo- latából előkerült . erősen átkristályosodott algametszetek (Gymnocodium . . és a mikro fácies alapján a kőzet anyag a . Vértes előtéri felsőperm lagunás fácies algás kifejlődésével azonosítható.” 1973-ban az OKGT számára a JATE Földtani és Őslénytani Tanszékén vég- zett munkáról adott jelentésben Balogh K. kétségbe vonja a Sári-2. sz. fúrás 1033—1300 m közötti szakasz képződményeinek ladini korát. Véleménye szerint . a középsőtriászban nehezen lehetne olyan barnásvörös és szürke, mészkőkonkréciós agyagpala, vagy aleurit betelepüléseket elhelyezni, ami- lyeneket a Sári-2. sz. fúrás 12. sz. . . .magja képvisel. A bükki felsőpermben Bércziné: Tengeri j elsőper m Budapesttől DK-re 315 A Sári-2. sz. szénhidrogénkutató fúrással feltárt felsőperül összlet mélységadatai Spatial position of the Upper Permian series revealed by the hydrocarbon exploring borehole Sári-2. I. táblázat — Table I. Fúrási terület Fúrás jele Felsőperm összlet tető értéke abszolút mélységben, m Talpmélysége m Forgató asztal tszf. magassága, m Sári Si-2. 1033,0 1300,0 107,3 A Sári-2. sz. szénhidrogénkutató fúrással feltárt felsőperm összlet magmintáinak fontosabb jellemzői Major charaeteristics of the cores taken in the Upper Permian series discovered by the hydrocarbon exploring borehole Sári-2 II. táblázat — Table II. Fúrás jele Mag- szám Mélység, m Magnyere- ség, m Képződmény Fácies Si-2. 7. 1055,0 — 1056,0 1,0 dolomitos mészkő lagúna 8. 1145,0—1145,5 0,1 dolomitos mészkő lagúna 9. 1165,0—1166,0 0.15 dolomit lagúna 10. 1217,0—1217,8 0,2 dolomit lagúna 11. 1272,0—1276,0 0,05 agyagos dolomit lagúna 12. 1298,0—1299,5 0,3 aleurolit lagúna ellenben valóan gyakoriak az ilyen betelepülések a sötétszürke mészkőpa- dok között, s ugyanott a szürke dolomit vagy dolomitos mészkő sem ritka.” Ilyen előzmények után vizsgálta i'ijra a szerző az említett 1033 — 1300 m közötti szakasz kőzetanyagát (I — II. táblázat), újra elvégezve az OGIL magraktárban még meglévő magminták kőzettani leírását, az ősmaradvá- nyok vékony csiszolatból való meghatározását. Ezúton szeretném megköszönni az újrafeldolgozás során szóbeli útmutatá- sokkal és tanácsokkal ellátó dr. Sidó Mária és Szabó Imre önzetlen segítségét. A Sári-2. sz. fúrás tengeri felsőperm összlete A fúrás 1300 m-es mélységben sötétvörös, kemény, rideg, tömött, szürke- színű, ősmaradvány mentes, mészkőkonkréciókat tartalmazó meszes aleuro- litban fejeződött be (12. sz. magminta: 1298,0—1299,5 m). A rátelepülő, 1260,0—1289,0 m mélységben feltárt, sötétszürke, fekete, rétegzetten, rideg, kemény, fehér kalciterekkel sűrűn átjárt, breccsás szövetű, bitumenes, agyagos dolomitból (11. sz. magminta: 1272,0—1276,0 m) szegé- nyes mikrofauna (Glomospira sp.3, Globivalvulina sp. Staffella sp., Miliolina, Nodosaria sp.) és mikroflóra (Girvanella sp., Mizzia velebitana (^Schubert), Vermiporella nipponica endo, Gymnocodium sp.) került elő, de a felsőperm kort mindenképpen valószínűsítik. Az 1185,0—1260, 0 m közötti mélységben harántolt és a 10. sz. magmin- tával (1217,0—1217,8 m) a felszínre hozott sötétszürke, fekete színű, réteg- zetten, kemény, rideg, fehér kalciterekkel sűrűn átjárt, breccsás, bitumenes, helyenként rozsdabarna aleurolit betelepüléses dolomit mikrofaunában és 316 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet mikroflórában gazdag. Mikrofauna: Glomospira gordialis (Jómes et Parker), Glomospira sp.j, Glomospira sp..2, Glomospira sp.3, Glomospirella sp., Tuberitina ? sp . , Lunucammina cf. postcarbonica (Spandel), Lunucammina sp.x, Lunu- cammina sp.2, Pachyphloia asymmmetrica (mikl. — makl., k, v.), Pachyphloia gefoensis(MiKi,.—~MAKL.,Jí,V.),Pachyphloiasj)., Colaniella sp., Globivalvulina vonderschmitti Reichel, Globivalvulina graeca Reichel, Globivalvulina bulloi- des (Brady), Globivalvulina sp.,, Globivalvulina sp.2) Olympina sp., Archaedis- cus milliolides (Mikl. — Makl.. K. V.), Archaediscus sp., Hemigordiopsis cf. renzi Reichel, Nodosaria sp., Gastropoda embrió. Mikroflóra: Girvanella sp., Mizzia velebitana (Schubert), Mizzia cornuta Kochansky et Herak, Atrac- tyliopsis ? sp., Vermipor dia sp.. Gymnocodium bellerophontis (Rothpletz), Gymnocodium sp. A mikrofauna és mikroflóra alapján sekély-, melegtengeri, lagunás képződmény. A kőzet kora az ősmaradványok alapján minden kétséget kizáróan felsőperm (III. táblázat). A Sári-2. sz. szénliidrogénkutató fúrás felsőperm összletéből előkerült ősmaradványok eloszlása Distribution of the fossils recovered from the Upper Permian series discovered by the hydrocarbon exploring borehole III. táblázat - TabU III Faj név Magminta szám 7. 8. 9. 10. n. 12. a. b. j Glomospira gordialis (Jones et Parker) + Glomospira sp.. -f Glomospira sp.2 4- Glomospira sp.s + Glomospirella sp. + Tuberitina ? sp. -f- Lunucammina cf. postcarbonica (SPANDEL) + Lunucammina sp.x + Lunucammina sp.2 Pachyphloia asymmetrica (Mikl. -Makl.. K. Y.) + Pachyphloia cf. asymmetrica (Mikl.-Makl., K. V.) + Pachyphloia gefoensis (Mikl.-Makl., K. Y.) 4- Pachyphloia sp. + Colaniella sp. + Globivalvulina vonderschmitti Reichel + Globivalvulina cf. vonderschmitti REICHEL -1- Globivalvulina graeca REICHEL -f Globivalvulina bulloides (Brady) + Globivalvulina sp.t + + Globivalvulina sp.2 4- Olympina sp. + Archaediscus milliolides (Mikl.-Makl., K. Y.) + Archaediscus cf. milliolides (il [KI.. -Maki.., K. V.) 4- Archaediscus sp. 4. Staffella sp. + Miliolina 4- + Hemigordiopsis cf. remi REICHEL 4- Nodosaria sp. 4- + Indet. Foraminifera + Indet. Foraminifera ? + Gastropoda embrió 4- Echinodemiata váztöredék + Girvanella sp. 4- + Mizzia velebitana (SCHUBERT) + + Mizzia cornuta Kochansky et Herak + Atractyliopsis ? sp. + Yermiporella nipponica Endo + Vermiporella sp. + Gymnocodium bellerophontis (Rothpletz) + Ch/mnocodium sp. + + + Permocalculus sp. -f B é r c z i n é: Tengeri felsőperm Budapesttől DK-re 317 Az 1160,0—1185,0 m között feltárt (9. sz. magminta: 1165,0—1166,0 m) sötétszürke, fekete színű, rétegzetlen, rideg, kemény, tömött, fehér kalciterek- kel sűrűn átjárt dolomit vastagabb kalcitereinek peremén — a dolomit és a kalcitér között — 2 mm vastag tömeges, másutt oktaéderes kifejlődésű pirít figyelhető meg. Az ELTE Ásványtani Tanszékén (dr. Kiss János) végzett mikromineralógiai vizsgálatok szerint a pirít markazittal szennyezett. A röntgenvizsgálat (Készült: OGIL-ban, kiértékelte: Cserepesné Messzéna B.) a dolomit rácsába beépült vasas szennyezést mutatott ki. Az elvégzett mikro- mineralógiai és röntgenvizsgálatokért ezúton szeretnék köszönetét mondani. Ebből a kifejlődésből mindössze néhány Echinodermata-vá, ztöredék került elő. Felfelé haladva egyre inkább a CaC03-es jelleg válik uralkodóvá. A 8. sz. magmintával (1145,0—1145,5 m) a felszínre hozott sötétszürke, fekete, réteg- zetlen, kemény, rideg, fehér kalciterekkel sűrűn átjárt, tömött, dolomitos mészkőből mindössze egy teljesen átkristályosodott Permocalculus sp. került elő. Az összlet tetejéből vett magminta (7. sz. magminta: 1055,0—1056,0 m) sötétszürke, rétegzetlen, kemény, rideg, fehér kalciterekkel sűrűn átjárt tö- mött, dolomitos mészkő (7/b. magrész) néhány Gymnocodium sp. maradványt tartalmaz (ELTE TTK Alkalmazott Földtani Tanszék, 1971). A 7/a. magrész világos barnásszürke, tömött, rétegzetlen, ősmarad vány mentes, durvakris- tályos mészkövének rétegtani hovatartozása bizonytalan és kérdéses, az sem kizárt, hogy repedéskitöltő anyag. Ennek eldöntése a meglevő kőzetanyag alapján nem lehetséges. Fejlődéstörténeti kapcsolat A Sári-2. sz. fúrással harántolt 267 m vastag felsőperm összlet legalsó 11 m-s (1289,0—1300,0 m) a felsőperm transzgressziót megelőző ill. kezdetét jelző üledékekből áll. A 12. sz. magminta (1298,0—1299,5 m) szürke mészkő- konkréciós, sötétvörös színű, meszes aleurolitja és a Sári-1. sz. fúrás 13. sz. magmintájának (1256,0—1258,5 m) szürke konkréciós, lilásvörös színű ale- urolitja a karbonátos felsőperm alatt jelentkező törmelékes rétegsor felső ré- szét képviseli. A Sári-2. sz. fúrásban erre települ a felsőperm sekély tengeri, uralkodóan dolomitos kifejlődésben, amely felfelé dolomitos mészkőbe megy át. Az 1185,0 — 1289,0 m mélységben lévő, 104 m vastag, a 10. és 11. sz. magmintával fel- színre hozott sötétszürke, bitumenes, agyagos dolomitja, dolomitja a belőle előkerült mikrofauna és mikroflóra alapján melegtengeri, lagunás fáciest kép- visel. Az erre települő, mintegy 152 m vastag (1033,0—1185,0 m közötti sza- kasz), kőzettani alapon a felsőperm tetejét képviselő, sötétszürke, bitumenes, erősen pirites, mikrofauna mentes, mikroflórában szegény, tömött dolomitok, dolomitos mészkövek finomszemcsés pirít jei esetleg kénhidrogénes vízi közegre utalnak. Ezt támasztaná alá a mikrofauna teljes hiánya, az a néhány Echino- der?nata-v& ztöredék pedig úgy sodródhatott ide. Az összlet bitumentartalma viszont oxigénben szegény tengervízre utalhat. A kénhidrogénes és oxigén szegény közeg egymást nem kizáró, hanem indokló tényezők. A bükk-hegységi felsőperm üledéksorozattal jól azonosíthatók ezek a kép- ződmények (Balogh K. 1964, Herak, M.— Kochansky, V. 1963, Sidó, M. 1974). Sőt kapcsolatba hozhatók a tőle Ny-ra mélyített Bugyi-5. sz. fúrás 318 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet sötétszürke színű, fehér kalciterekkel sűrűn átjárt, erősen préselt, kőszenes, agyagos, felsőperm glomospirás és agathamminás mészkövével (Sidó, M. 1974). A fentieket összegezve a Bükk-hegvség távolabbi déli előterében húzódó DNy-ÉK irányú szerkezeti vonal mentén, Budapesttől DK-re lévő területen a szénhidrogénkutató fúrások szálban álló, lagúnás, sekélytengeri felsőperm képződményeket tártak fel. Az előkerült mikrofauna és mikroflóra a terület felsőperm tengerének a Tethvs élővilágával való kapcsolatát csak alátámaszt- ják (Géczy B. 1972). Remélem, hogy a magyar mélyföldtani kutatás számára, a magyarországi tengeri felsőperm képződmények elterjedéséhez, a fentiek hasznos alapada- tokat szolgáltatnak. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1. Agathammina pusilla (Geinitz) metszet a Bu-5. sz. fúrás 3. sz. magmintájának (486,0 — 488,0 m) sötétszürke agyagos mészkövéből. Felsőperm. Átmérő: 0,6 mm. Section of an Agathammina pusilla (Geinitz) Core No. 3 (486 — 488 m), borehole Bu-5; dark-grey clayey limestone. Upper-Permian. Diameter; 0,6 mm. 2. Hetnigordius hárítom (Cushman — Waters) metszet a Bu-5. sz. fúrás 3. sz. magmintá- jának (486,0 — 488,0 m) sötétszürke agyagos mészkövéből. Felsőperm. Átmérő; 0,86 mm. Section of a Hemigordius harltoni (Cushman — Waters) Core No. 3 (486 — 488), bore- hole Bu-5; dark-grey clayey limestone. Upper-Permian, Diameter: 0,86 mm. 3. Glomospira gordialis (Jónás — Parker) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájá- nak (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő; 0,28 mm. Section of a Glomospira gordialis (Jónás — Parker). Core No. 10, borehole Si-2 (1217 — 1217,8 m). Upper Peónián. Diameter: 0,28 mm. 4. Glomospira sp.j metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,232 mm. Section of a Glomospira sp.j. Location, formation, lithology see at 3. Length: 0,232 mm. 5. Glomospirella sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,396 mm. Section of a Glomospirella sp. Location, formation, lithology see at 3. Length: 0,396 mm 6. Indet. Foraminifera metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0— 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,297 mm. Section of an indet. Foraminifera. Location, formation, lithology see at 3. Length: 0,297 mm. 7 . Glomospira sp.2 metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,363 mm. Section of a Glomospira sp.2. Location, formation, lithology see at 3. Length: 0,363 mm. 8. Lunucammina sp.j metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,651 mm. Section of a Lunucammina sp.j. Location, formation, lithology see at 3. Length: 0,651 mm. 9. H emigordiopsis cf. renzi Reichel metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 rn) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,396 mm. Section of a H emigordiopsis cf. renzi Reichel. Location, formation, lithology see at 3. Diameter: 0,396 mm. 10 . Glomospira sp.3 metszet a Si-2. sz. fúrás 11. sz. magmintájának (1272,0 — 1276,0 m) sötétszürke agyagos dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,277 mm. Section of a Glomospira sp.3 Core No. 11, borehole Si-2 (1272—1276 m); dark-grey, clayey dolomité. Upper Permian. Diameter: 0,277 mm. 1 1. Colaniella sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötét- szürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,165 mm. Section of a Colaniella sp. Location, formation, lithology see at 3. Length: 0,165 mm. Bércziné: Tengeri felsőperm Budapesttől DK -re 319 12. Lunucammina cf. postcarbonica (Spandel) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintá- jának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,375 mm. Section of a Lunucammina cf. postcarbonica ( Spandel). Location, formation, lithology see at 3. Length: 0,375 mm. II. tábla — Plate II. 1. Pachyphloia gefoensis Miklukho-Maklay, Iá. V. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. mag- mintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 1,0 mm. Section of a Pachyphloia gefoensis Miklukho-Maklay, Iá. V. Core No. 10., borehole Si-2 (1217 — 1217,8 m). Dark-grey dolomité. Upper- Permian. Length: 1,0 mm. 2. Pachyphloia asymmetrica (Miklukho-Maklay, K. V.) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,875 mm. See at 1. Length: 0,875 mm. 3. Lunucammina sp.2 metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,44 mm. Section of a Lunucammina sp.2. Location, formation. lithology see at 1. Length: 0,44 mm. 4. Pachyphloia cf. asymmetrica (Miklukho-Maklay, K. V.) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,66 mm. Section of a Pachyphloia cf. asymmetrica (Miklukho-Maklay, Iá. V.) Location, forma- tion, lithology see at 1. Length: 0,66 mm. 5 . Globivalvulina graeca Reichel metszet a Si-2. sz. fúrás ,10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,675 mm. Section of a Globivalvulina graeca Reichel. Location, formation, lithology see at 1. Diameter: 0,675 mm. 6. Globivalvulina vonderschmitti Reichel metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Alap átmérő: 0,6 mm. Section of a Globivalvulina vonderschmitti Reichel Location, formation, lithology see at 1. Basal diameter: 0,6 mm. 7. Globivalvulina vonderschmitti Reichel metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájá- nak (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,55 mm. Same as at 6. Diameter: 0,55 mm. 8. Globivalvulina graeca Reichel metszet a Si-2. sz. fúrás, 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,6 mm. Same as at 5. Diameter: 0,6 mm. 9. Globivalvulina bulloides (Brady) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,35 mm. Section of a Globivalvulina bulloides (Brady). Location, formation, lithology see at 1. Diameter: 0,35 mm. III. tábla — Plate III. 1. Globivalvulina sp.2 metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—121 7,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,66 mm. Section of Globivalvulina sp2, core No. 10, borehole Si-2 (1217,0 — 1217,8 m), dark-grey dolomité. Upper Permian. Diameter: 0,66 mm. 2. Globivalvulina bulloides (Brady) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,475 mm. Section of a Globivalvulina bulloides (Brady). Location, formation, lithology see at 1. Diameter: 0,475 mm. 3. Globivalvulina sp-i metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,375 mm. Section of a Globivalvulina sp.x. Location, formation, lithology see at 1. Diameter: 0,375 mm. 4. Archaediscus cf. milliolides (Miklukho-Maklay, K. V.) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,56 mm. Section of a Archaediscus cf. milliolides (Miklukho-Maklay, K. V.). Location, for- mation, lithology see at 1. Diameter: 0,56 mm. 5 Földtani Közlöny 320 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet 5. Archaediscus milliolides (Miklukho-Maklay, K. V.) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,53 mm. Same as at 4. Length: 0,53 mm. Q.Nodosaria sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. A legnagyobb kamra hossza: 0,13 mm. Section of a Nodosaria sp. Location, formation, lithology see at 1. Length of the largest chamber: 0,13 mm. 7 . Tuberitina? sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Hossza: 0,35 mm. Section of a Tuberitina? sp. Location, formation, lithology see at 1. Diameter: 0,35 mm. 8. Indet. Foraminiferal metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,37 mm. Section of an indet. Foraminifera. Location, formation, lithology see at 1. Diameter: 0,37 mm. 9. Olympina sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 121 7,8 m) sötét- szürke dolomitjából. Felsőpeim. Átmérő: 0,462 mm. Section of an Olympina sp. Core No. 10., borehole Si-2 (1217,0 — 1217,8 m) Dark-grey dolomité. LTpper Permian. Diameter: 0,462 mm. 10. Mizzia cornuta Kochansky — Herak metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 100X- Section of a Mizzia cornuta Kochansky et Herak. Location, formation, lithology see at 9. Magnification about 100 X . 11. Gymnocodium bellerophontis (Rothpletz) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájá- nak (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 100X. Section of Gymnocodium bellerophontis (Rothpletz) Location, formation, lithology, magnification same as at 10. IV. tábla — Plate IV. 1. Atractyliopsis ? sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 60 X . Section of a Atractyliopsis ? sp. Location, formation, lithology see at III/9. Magnifica- tion about 60 X . 2. V ermiporella nipponica Endo metszet a Si-2. sz. fúrás 1 1. sz. magmintájának (1272,0 — 1276,0 m) sötétszürke agyagos dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 100 X. Section of a V ermiporella nipponica Endo. Core No. 11., borehole Si-2 (1272 — 1276 m) Dark-grey clayey dolomité. Upper Permian. Magnification about 100 X ■ 3. Permocalculus sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 8. sz. magmintájának (1145,0—1145,5 m) sötétszürke dolomitos mészkövéből. Felsőperm. Nagyítás kb. 63 X. Section of a Permocalculus sp. Core No. 8., borehole Si-2, (1145 — 1145,5 m). Dark-grey dolomitic limestone. Upper Permian. Magnification about 63 X . 4. Gymnocodium sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0—1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 75 X. Section of a Gymnocodium sp. Location, formation, lithology see at III/9. Magni- fication about 75 X. 5. Mizzia velebitana (Schubert) metszet a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (121 7,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 85 X. Section of a Mizzia velebitana (Schubert). Location, formation, lithology see at III/9. Magnification about 85 X • V. tábla — Plate V. 1. „Globivalvulinás” mikrobiofácies a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (121 7,0 — 121 7,8 m) sötétszürke dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 21 X . Microbiofacies with Globivalvulines. Location, formation, lithology see at III/9, Magni- fication about 21 X . 2. Gastropoda embrió a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötét- szürke dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 20 X. Gastropde’s embryo. Location, formation, lithology see at III/9. Magnification about 20 X. Bérezi né: Tengeri felsőperm Budapesttől DK -re 321 3. Felsőperm mikrobiofácies a Si-2. sz. fúrás 10. sz. magmintájának (1217,0 — 1217,8 m) sötétszürke dolomitjából. Nagyítás: kb. 25 X Upper Permian microbiofacies. Location, formation, lithology see at III/9. Magnifica- tion about 25 X . 4. Staffella sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 11. g&rnagm in tájának (1272,0— 12 <6,0 m) sötét- szürke agyagos dolomitjából. Felsőperm. Átmérő: 0,430 mm. Seetion of a Staffella sp. Core No. 11, borehole Si-2, (1272 — 1276), dark-grey, clayey dolomité. Upper Permian. Diameter: 0,430 mm. 5. Globivalvulina sp. metszet a Si-2. sz. fúrás 11. sz. magmintájának (1272,0 — 1276,0 m) sötétszürke agyagos dolomitjából. Felsőperm. Nagyítás kb. 140 x. Seetion of a Globivalvulina sp. Location, formation, lithology see at 4. Magnification about 140 X- Irodalom — References Balázs E.— Juhász A.— Matyók I. (1970): Magyarország medencebeli triász időszaki képződményei. OGIL Műszaki Tudományos Közleményei, p. 36 — 12. Balogh K. (1964): A Biikkhegység földtani képződményei. MAI I Évkönyv 48, 2, 243 — 719. Elliott, G. F. (1968): Permian to paiaeocene calcareous algae (Dasycladacaea) of the middle East. Buli. British Mus. (Natural History), Geology Supplement 4. London ELTE Alkalmazott Fkldtani Tanszék (Grosz Á.) (1971): Sári-2. 7. és 12. sz. magmintáinak vizsgálata. Budapest (OKGT Adattár Kútkönyvi dokumentáció) Flugel, E. (1971): Palökologische Interpretation des Zottachkopf-Profiles mit Hilfe von Kleinforaminiferen. Carinthia II, Sh. 28, 61 — 96. Klagenfurt Flügel, H. (1963): Algen und Problematica aus dem Perm Süd-Anatoliens und Irans. Sitzungsber. österr. Akad. Wiss., mathem.-naturw. KI., I, 172, 1/2, 85 — 95. Wien GÉCZY B. (1972): Ősnövénytan. Tankönyvkiadó, Budapest Herak, M. — Kochansky, V. (1963): Jungpalaozoische Kalkalgen aus dem Bükk-Gebirge. Geol. Hung. Ser. Pál. vol. 28, 45-78. Herak, M.— Skalec, D. (1966): Kalkalgen im Perm des Samoborer Gebirges. Geol. Vjesnik Inst. za Geol. Ist. u Zag- rebu, vol. 20, 37—39. Homann, W. (1972): Unter- und tief-mittelpermische Kalkalgen aus den Rattendorfer Schichten, dem Trogkofel-Kalk und dem Tressdorfer Kaik dér Karnischen Alpen (Österreich). Senckenbergiana letheae, 53, 3/4, 135 — 313. Frank- furt am Main ISHn, K. — Okiméra, Y.— Nakazawa, K. (1975): On the Genus Colaniella and its Biostratigraphic Significance. Joum. Geosciences , Osaka City Univ., 19, 6, 107 — 129. Osaka JATE Földtani és Őslénytani Tanszék (Balogh K.) (1973): Jelentés az OKGT számára 1973-ban végzett munkáról. Szeged Juhász Á. (1964): Adatok a Duna— Tisza köze É-i részének mélyföldtanához. Földt. Közi., 94., 2., 184—194. JUHÁSZ Á.— Köváry J. (1964): Adatok Jászberény környékének mélyföldtanához. Földt. Közi. 94., 4., 459—465. Kochansky-Devidé, V. (1954): Permisehe Foraminiferen und Kalkalgen aus dér Umgebung von Bar in Montenegró. Vjesnik Geol. 5 — 7. Zagreb Kochansky-Devidé, V. (1970): Permski mikrofosili zahodnih Karavank. Geologija, 13, 175—250. Ljubljana Kochaxsky, V.— Herak, M. (1960): On the Carboniferous and Permian Dasycladaceae of Yugoslavia. Geol. Vjesnik, 13., 65 — 94. Zagreb Kummel, B.— Teichert, C. (1970): Stratigraphy and Paleontology of the Permian-Triassic Boundary Beds, Salt Kange and Trans-Indus Kanges, West Pakistan. In: Kummel, B.— Teichert, C.: Stratigraphic Boundary Problems: Per- mian and Triassic of West Pakistan. Univ. Kansas Dep. Geol. Special Publication 4., 1 — 110. Nakazawa, K. et al. (1975): Upper Permian Fossils írom Island of Salamis, Greece. Mem. Fac. Se., Kyoto Univ., ser. Geol. Min., 41, 2, 21 — 44. Kyoto OKGT Kútkönyvi dokumentáció. Budapest, OKGT Adattár Pantic, S. (1969): Lithostratigraphy and Micropaleontology of the Middle and Upper Permian of Western Serbia. Bull. Inst. Geol. Geophysical Kés. (Geology), Ser. A, 27, 239—272. Belgrad Pantic, S.— Cicic, S. (1970): Ein Beitrág zűr Kenntnis dér litho- und biofazialen Charakteristiken des oberen Perms und dér Trias in dér Gegend von nordöstlicher Majevica. Geol. Glasnik, 14, 91 — 98. Sarajevo Praturlon, A. (1963): Dasycladaceae from Upper Permian of the Dolomites. Geol. Romana, vol. 2. 119—150. Koma Reitlinger, E. A. (1965): Razvitie foraminifer v pozdnepermskuju i rannetriasovuju epohi na territorii Zakavkazia. Voprosy mikropal., 9, 45—70. Moszkva Schréter Z. (1959): A Bükk-hegység tengeri eredetű permi képződményei. Földt. Közi. 89, 3, 364—369. Síró, M. (1974): Palaontologische und stratigraphische Untersuchungen dér Kleinforaminiferen aus dem Jungpaláo- zoikum des Bükkgebirges. In: Sidó. M. — Zalányi, B. — Schréter, Z.: Neue palaontologische Ergebnisse aus dem Oberpaláozoikum des Bükkgebirges. Akadémiai Kiadó, Budapest, 11—93. Upper Permian maríné sediments in hydrocarbon exploring borehole Sári-2, southeast of Budapest (Hungary) Anikó Bérczi-Makk Upper Permian maríné sediments have been intersected at a depth 1033 — 1300 m below the surface by the hydrocarbon exploring borehole Sári-2 (Si-2) located southeast of Budapest (Fig. 1). 322 Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet The lowermost 11 meter-part of the 267 m thick, Upper Permian series explored here (Fig. 2) consists of sediments deposited prior to the Upper Permian transgression and/or marking the start of this transgression. These sediments are overlain by the overwhel- mingly dolomitic formations of the Upper Permian shallow sea with a gradual upward transition intő a dolomitic limestone. The dark-red calcareous siltstone with grey calcareous concretions reco vered by core Xo. 12 of the borehole Si-2 (1298 — 1299,5) and purple-red siltstone with grey concretions reco vered by core No. 13 of the borehole Si-1 (1256 — 1258,5 m) may be considered as relict of a period with lagoonal sedimen tation. On the hasis of the microfauna and/or microflore found in the 104 m thick, dark-grey, bitumenous, clayey dolomité, dolomité series intersected at a depth between 1 185 — 1289 m [Glomospira gordialis (Jones et Parker), Glomospirasp.^Glomospira&p.^Glomospirellasp., Tuberitina? sp., Lunucammina cf. postcarbonica (Spandel), Lunucammina sp.1; Lunucam- rnina sp.2, Pachyphloia asymmetrica (Miklukho-Maklay, K. V.), Pachyphloia gefoensis (Miklukho-Maklay, K. V.), Colaniella sp., Globivalvulina vonderschmitti Reichel, Globivalvulina graeca Reichel, Globivalvulina bulloides (Brady), Globivalvulina sp.j, Globivalvulina sp.2, Olympina sp., Archaediscus milliolides (Miklijkho-Maklay, K. V.), Miliolina sp., H emigordiopsis cf. renzi Reichel, Nodosaria sp., Gastropods’embryo; and/or Girvanella sp., Mizzia velebitana (Schubert), Mizzia cornuta Kochansky et Herak, Atractyliopsis ? sp., Vermiporella nipponica Endo, V er mipor ella sp., Gymnocodium belle- rophontis (Rothpletz), Gymnocodium sp.] the series involved is considered as a formation of warm, shallow maríné, lagoonal environment. The fine grained pyrite crystas contaminated by marcazite and revealed in the 152 m (1033 — 1185 m below the surface) dark-grey, bitumenous, strongly pyritic, massive dolo- mites and dolomitic limestones, which are free of microfauna poor in microflore ( Gymnoco- dium sp. and Permocalcidus sp.), and which — on the basis of their lithological characte- ristics — are considered as the top of the Upper Permian, rofer to a hydrogen-sulphide containing depositing agent. This conclusion would be testified by the totál absence of microfauna. The several Echinoid-fragments here may be reworked matériái carried from other places. The formations intersected by the borehole Si-2 and described here above can easilv be correlated with the respective parts of the Upper Permian sedimentary series of the Bükk- Mts., Ne-Hungary (Balogh, K. 1964, Herak, M. et Kochansky, V. 1963, Sidó, M. 1974). Moreover the strata involved could be easily correlated with the Upper Permian rocks of the borehole Bugyi-5, drilled west of the area discussed here. Thus, the Upper Permian shallow maríné, lagoonal environment are represented in the area involved by a dark- grey, strongly pressed, carbonaceous, clayey, Glomospirella and Agathammina- bearing limestone with dense network of white calcite veins intersected by the borehole Bu-5 (Sidó, M. 1974) and by the dark-grey, dolomité series of the borehole Sári-2 re-investigated by the author. Summing-up: autochtonous lagoonal, shallow-marine Upper Permian formations ha ve been discovered by hydrocarbon exploring boreholes drilled southeast of Budapest, along a major SW — NE trending dislocation honé in the extended foreground of the Bükk-Mts. The microfauna and microflore revealed testifies to the connection between the Upper Permian Sea of the area involved and the Tethvs (Géczy, B. 1972). Bércziné: Tengeri j elsőper m Budapesttől DK -re 323 3. I. tábla — Plate I. 324 Földtani Közlöny 1US. kötet, 3. füzet II. tábla — Plate II. Bércziné: Tengeri felsőperm Budapesttől DK-re 325 IH. tábla — Plate ül. 326 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet IV. tábla - Plate IV. B ér cziné: Tengeri felsőperm Budapesttől DK-re 327 V. tábla — Plate V. Földtani Közlöny, Bull. o / the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 328—342 A Tési Agyagmárga Formácó vázlatos fáciesértékelései Császár Géza (9 ábrával) i K ! o- i< b; fc t* a : V A tési agyagmárgának — a kifejlődési jellegeiből következően — nincse- nek a figyelmet magukra vonó feltűnő felszíni feltárásai, mégis viszonylag régtől ismerünk ide tartozó előfordulásokat. A Bécsi Földtani Intézet által Hauer vezetésével 1861-ben indított rendszeres felvételeket végzők jelentései még nem tesznek ugyan róla említést, de a nem egészen két évtizeddel később (1880) készített E-8 jelű 1 : 144 000 méretarányú kéziratos földtani térkép három darab „Foraminifera agyag és márga” jelzésű foltja már a tési agyag- márgával azonosítható. Annak ellenére, hogy a térképről hiányzik a felvétel készítőjének neve, biztosak lehetünk abban, hogy a formáció felismerése Hantken M. nevéhez fűződik, minthogy a kőzetben felismert algafélék (Muni- eriak) pontosabb meghatározására még a 80-as évek elején néhány kőzetda- rabot küldött DEECKE-hez, aki azokat az 1883-as publikációjában - Hant- ken névadásának megfelelően — Munieria baconia néven tette ismertté. Hantken 1894-ben tett megállapítása a képződmény alapvető sajátosságait tárja fel. Eszerint a képződmény „nem tiszta tengeri, hanem félig sósvízi'’. A századfordulót követően Taeger H. fokozatosan változó véleménye, Telegdi Roth Jv. lényegre törő értelmezései, Noszky J. részletes megfigye- lései és Vadász E. faunahatározásai érdemelnek említést. A formáció megis- merése terén elért haladás már a két világháború között is, de főként a II. világháború után a bauxittelepekkel való szoros kapcsolatának köszönhető. Egymás után jelennek meg az őslénytani munkák: Zalányi B.: Ostracodák (1953-tól), Kolosváry G.: Korallok (1954), Szörényi E.: Echinoideák (1955), Rásky K.: Charophyták (1955), Benkőné Czabalay L.: Gastropodák (1961- től). H. Deák M.: Spóra-pollen (1965). A különböző vizsgálatok eredményei alapján Fülüp J. (1961) a formáció korát még a gargasiban jelölte meg. A számos, egymástól elszigetelt adat vagy viszonylag szűk területre épülő összesítés azonban nem tette lehetővé a részleteken nyugvó egységes kép ki- alakítását. Jelen dolgozat az 1974-ben indított rétegtani -őslény tani-szedimen- tológiai és ősföldrajzi feldolgozás eredményeinek a címben is jelzett töredé- két kívánja az olvasó elé tárni. A legújabb idők rendszeres kutatását, ami egy évtizedes múltra tekint vissza, ugyan összekapcsolja a megelőző fázissal a Vértes -előtérben hosszú időn keresztül megszakítás nélkül folyt kőszénkutatás, de megkülönbözteti az * A Nemzetközi Geológiai Korreláció Program (IGCP) vezetőségének kívánságára az egész világon ezzel az emblémá- val jelzik a földtani szakfolyóiratok, hogy az adott cikk az UNESCO és Földtudományok Nemzetközi Uniójánakössze- fogásával létre hozott TGCP valamely tervezetével áll kapcsolatban. Jelen esetben a vonatkozó tervezet címe: Közép- kréta Események Császár: A Tési Agyagmárga Formáció 329 a körülmény, hogy a nyersanyagkutatás során nyert maganyag mellett több rétegtani és szerkezetfeltáró fúrás is mélyülhetett. A Vértes-előtér mezozó- os képződményeinek vizsgálata Fülöp József irányításával folyt, melynek keretében a tési agyagmárga feldolgozására is sor került. A munka eredmé- nyei lezárás előtti állapotban vannak. 1974-ben lehetőséget kaptam arra, hogy a rétegtani irányelvekben rögzített követelményeknek is eleget tevő módon dolgozzam fel a Bakonv-hegység területén az akkor még különböző nevekkel illetett Tési Formációt. Minthogy a számos, egymástól elszigetelt adat önmagában nem teszi lehetővé a részle- tekre épülő, de egységes kép kialakítását s a felszíni feltárások lényeges új ismeretek szerzésére alkalmatlanok, a feladat megoldása csak fúrások segít- ségével volt megoldható. A sztratotípusnak (Tés Tt-27), illetve hivatkozási szelvénynek (Olaszfalu Ot-84, Zirc Zt-61 és a Csehbánya Cseh- 13) tekintett fúrások anyaga a MAFI szépvízéri fúrási mintaraktárában nyert elhelyezést. A vizsgálatra begyűjtött anyagok sztratigráfiai és szeclimentológiai feldolgo- zása befejezéshez közeledik. Az őslénytani feldolgozásban a MÁFI specialis- tái: Báldfné Beke M. (nannoplankton),, Kuruczné Sidó M. (Foraminifera), Móráné C’zabalay L. (makrofauna), Oraveczné Scheffer A. (Ostracoda) és a Szegedi József Attila Tudományegyetemről Juhász M. (Palynológia) vett részt. A szedi ment ológiai tárgyú vizsgálatok ugyancsak a MAFI-ban készülnek. Nagyon nagy jelentőséget kell tulajdonítani a korábban mélyült Súr-1. és Nagyveleg-1 sz. fúrás rétegsorának, melynek csiszolatait K háttér József volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Hozzájárulásával néhány kiegé- szítő szedimentológiai vizsgálatra is sor kerülhetett. A sztratigráfiai vizsgálatok eredményeinek ismertetése nem célom ugyan, de az eredményekből az alábbiakban a fáciesviszonyokra utaló néhány meg- állapítást ki kívánok emelni. A Tési Formáció földrajzi, rétegtani helyzete A Tési Agyagmárga Formációnak még vázlatos fáciesértékcléséről sem lehet anélkül szólni, hogy ki ne jelölnénk a térben és időben szomszédos formációk- hoz való viszonyát. A formáció jelenlegi elterjedése a Dunántúli Középhegy- ség tengelyében Oroszlánytól Urkútig nyomozható (1. ábra). Oroszlány kör- nyékén a formáció ÉK-i irányban — valószínűleg a Környei Mészkő Formáció közbeiktatódásával — a nyílttengeri kifejlődésű Vértessomlói Aleurolit For- mációba megy át (2 ábra). Az Oroszlánytól ÉNy-i irányban kivastagodó, gyakran zátonykifejlődésű — mind korallos-algás mind pachvodontás zá- tonytestek — máskor lapos térszínű parti mészkő kifejlődésű környei mész- kő a tési agyagmárga alatt DNy-i irányban fokozatosan elvékonyodó for- mában egészen Pusztavámig nyomozható. Minthogy azonban a Vértes- somlói Formációnak láthatóan csak alsóbb szintjei maradtak fenn, a fiatalabb rétegeinek a Tési Formációval való későbbi kapcsolatát nem ismerjük ponto- san. Minden esetre, a tési agyagmárgának Oroszlánynál a környei mészkőre való települése az előbbi kettő közvetlen heteropikus kapcsolatát is valószí- nűsíti. Fedőjében mindenütt a Zirci Mészkő formáció települ, amelybe bele tar- tozónak ítélem a csupán tagozat rangon elkülönítésre érdemes úrkúti mész- követ is. 330 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet é Császár: A Tési Agyagrnárga Formáció 331 DNy ÉK 2. ábra. Középsőkréta formációk a Dunántúli Középhegységben. Jelmagyarázat: 1. Pénzeskúti Márga Formá- ció, 2. Zirci Mészkő Formáció, 3. Tési Agyagrnárga Formáció, 4. Kömyei Mészkő Formáció, 5. Vértessomlói Aleurolit Formáció Fig. 2. Middle Cretaceous formations in the Transdubian Central Mountains. Explanations: 1. Pénzeskút Mari Formation, 2. Zirc Limestone Formation, 3. Tés Clay Formation, 4. Kömye Limestone Formation, 5. Vértessomlyó Siltstone Formation A tési agyagrnárga megismerhetőségi viszonyait számos tényező hátrá- nyosan befolyásolta. Közülük a két legfontosabb: 1. A szeszélyesen változó, általában alacsony karbonáttartalom miatt a for- mációnak csak jelentéktelen felszíni feltárásai ismertek, ezek esetében is na- gyon körülményes a szelvényszerű tanulmányozás. 2. Az idősebb képződményekkel való településmenti felszíni érintkezési terü- letén a formáció ossz vastagsága mindössze 30 — 40 m. A tatai mészkő képződésével egységessé vált Dunántúli középhegységi üledékgyűjtő kiegyenlített volta a mészkőképződés vége felé ismét felborult, haránt és valószínűleg hosszanti irányokban tagolttá vált, s az üledékképző- dést egyenlőtlen lepusztulás váltotta fel. Mészáros József ebben az időben jelölte meg a Déli Bakonyban észlelt gyűrődések létrejöttét, de ezt a képet sugallja a Bakonycsernye környéki terület tési agyagmárgánál idősebb kép- ződményeinek elrendeződése is (3. ábra). A térkép szerint fekvőként a dach- steini mészkőtől a tatai mészkőig terjedő valamennyi képződmény, de a leg- gyakrabban éppen a két időben egymástól legtávolabb álló szerepel. Az úrkúti mészkő elterjedési területének jura -krétájáról több fedetlen földtani térképet készítettem. Az ,, alsókréta” vastagsági maximumainak (4. ábra) a gyűrt jura szinklinálisétől teljesen elütő rendszere a gyűrődési fázisnak a terresztrikum előtti létrejöttére utal. A terresztrikum és a tési agyagrnárga hasonló elterjedése viszont egyértelműen az azonos ciklushoz tartozást jelenti. Litosztratigráfiai megnevezésük, — egyenlő vagy eltérő rangú megjelölésük megfontolandó kérdés. A tési agyagmárg v k pződése előtti üledékhézag ÉK-i irányban egyre rövi- debb időtartamot ölelt fel, sőt a vértessomlói aleurolit képződési területének egy részén valószínűleg folyamatos volt az átmenet a tatai mészkő, (illetve az azt helyettesítő képződmény) és a Vértessomlói Formáció között. A leg- nagyobb mértékű lepusztulás Olaszfalu és Bakonycsernye között következett 332 Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet TATABANYA 3. ábra. A tési agyagmárga fekvőtérképe. Jelmagyarázat: 1. Tatai Mészkő Formáció, 2. Alsókréta márga, mészkő, 3. Maim, alsókréta mészkő, 4. Dogger-malm képződmények, 5. Liász mészkő, tűzköves mészkő, 6. Jura kép- ződmények általában, 7. Dachsteini Mészkő Formáció, 8. Felsőtriász dolomit (fekvőként nem ismert) Fig. 3. Map of the footwall of tlie Tés Clay Formation. Explanations: 1. Tata Limestone Formation, 2. Lowe Cretaceous mari, limestone, 3. Maim to Lower Cretaceous limestone, 4. Dogger-Malm formations, 5. Liassic limestone, cherty limestone, 6. Jurassic in generál, 7. Dachstein Limestone Formation, 8. Upper Triassic dolomité (unknown as footwall) I be, mégpedig a dachsteini mészkőig, ahol karsztosodott térszínen kialakult a csapdák kedvező lehetőséget biztosítottak a bauxitképződésre (Perepuszta rí Tés, Bakonvoszlop). A Zirc K-i peremén ENy— DK-i irányban húzódó szer- d kezeti vonaltól DNy-ra a lepusztulás mértéke az előbbi területénél jelentősen a kisebb és egyenetlenebb volt. A tagolt térszínen az Úrkút környékihez p; hasonló módon terresztrikus üledékgyűjtő medencécskék alakultak ki. Az U ezekben felhalmozódó üledéket túlnyomórészt elváltozott jura és alsókréta ] tűzkő kavicsok, ill. konglomerátum, valamint vas-mangán pizoidos tűzkő- ® málladék alkotja, ritkán kovavázas szervezetek felismerhető maradványaival. Az Úrkút környéki területen a Dudar környékinél is nagyobb mértékű ' m lepusztulást sejtet az a körülmény, hogy már a tési agyagmárgából is írnak U 333 Császár: A Tési Agyagmárga Formáció 4. ábra. A Tési Agyagmárga Formáció alatti szárazföldi üledékek vastagsága Úrkút környékén. Jelmagyarázat: 1. A tési agyagmárga alatti szárazföldi üledékek elterjedési vonala, 2. Vastagságvonalak Fig. 4. Thickness of the terrestrial sediments underlying the Tés Clay Formation nearly viliágé Úrkút. Explana- t i o n s: 1. Limit of rangé of the terrestrial sediments underlying the Tés Clay Formation, 2. Isopach lines le dolomit anyagú kavicsokat. Ezek szerint ez volna a dachsteini mészkőnél idősebb képződménynek az erózióbázis szintjénél magasabb térszíni helyzetbe kerülésére vonatkozó legkorábbi adat. A makroszkópos meghatározást, saj- nos, nem követte laboratóriumi elemzés. A biofáciesről A fáciesviszonyok vizsgálata során különböző jellegű kérdésfelvetésekre kell megkeresnünk a választ. A sótartalom szerinti nagyfáciesek kiderítésének legjobb módszere az élőszervezeteknek meghatározott sótartalmú élőhelyhez való lazább vagy szigorúbb kötöttsége. Ebből a szempontból valamennyi fel- sorolt őslénytani vizsgálatot érdemes ugyan figyelembe venni, de ezekben a rétegsorokban a sótartalom szerinti változás legjobb indikátorai az Ostraco- dák, minthogy tengeri és limnikus viszonyok közt. egyaránt jelentős mennyi- ségben fordulnak elő. Éppen ezért a vázlatosnak Ígért és előzetes jellegű fáci- es értékelést ezúttal elsősorban ezekre kívánom építeni. Minthogy a külön- böző Ostracodák a vízmozgás szempont jából lényegében azonos jelentőségűek (kis közegenergia), ezért elsősorban a sótartalom tér és időbeli változásainak meghatározására alkalmasak. Ennek tendenciái jól értékelhetők. Erről nyújt képet a Tés 27 sz. térképező fúrás sztratotípus szelvény és a Zirc 61. sz. fúrás, mint elsőrendű hivatkozási szelvény rajza (5. 6. ábra). Mindkét szelvényen jól látható, hogy a limnikus rétegekkel induló rétegsorban fölfelé egyre gya- 334 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet i na 3Q &□ ?EE emu 9 [V] 1 1 □ 12 E3 13 CZ] U | o | 15 EH 16 EZ] 1? EH 18^ 19 | | 5. áöra. A lés Tt-27 jelű fúrás földtani szelvénye és Ostracoda vizsgálatának eredményei. J elmagyarázat: Q = Negyedkori képződmények, PK, = Zirci Mészkő Formáció, áK, = Tési Agyagmárga Formáció, *K, =Tatai Mész- kő Formáció, ^Tj = Dachsteini Mészkő Formáció; 1. Mészkő, 2. Bioklasztos mészkő, 3. Márga, 4. Szürke agyag, 5. Szenes agyag, 6. Különböző színű tarkaagyag, 7. Aleurolit, 8. Homokkő, 9. Konglomerátum, 10. Breccsa, 11. Bauxit, 12. Talaj, 13. Pizoid, 14. Mészkonkréció, 15. Pachyodonta kagylók, 16. Ostreák, 17. Csigák, 18. Édesvízi-, 19. Elegyes- vízi-, 20. Tengeri fajok viszonylagos mennyisége (18—20. az Ostracoda oszlopban) Fig. 5. Geological section and Ostracod results of borehole Tés Tt-27. Explanations: Q = Quaternary, pK, = Zirc Limestone Formation, áT, = Dachstein Limestone Formation, *K, = Tata Limestone Formation, iK, = Tés Clay Formation; 1. Pimestone, 2. Bioclastic limestone, 3. Mari, 4. Grey clay, 5. Carbonaceous clay, 6. Variegated clays of different colour, 7. Siltstone, 8. Sandstone, 9. Conglomerate, 10. Breceia, 11. Bauxite, 12. Soil, 13. Pisoid, 14. Lime concretion. 15. Pachyodont bivalves, 16. Ostrea, 17. Gastropods, 18. Freshwater, 19. Brackish-water, 20. Maríné species (18. to 20. relatíve percentages in the ostracod column) Császár: A Tési Agyagmárga Formáció 335 6. ábra. A Zirc Zt-61 jelű fúrás földtani szelvénye és Ostracoda vizsgálatának eredményei. J elmagyarázatot lásd az 5. ábránál Fig. 6. Geologioal oolumn and Ostraood results of borehole Zirc Zt-61. Fór explanations, see Fig. 5 6 Földtani Közlöny 336 Földtani Közlöny 10S. kötet 3. füzet koribbá lesznek az elegyesvízi és tengeri beütések. Ugyanakkor megállapít- ható, hogy a tési szelvényben a tengeri beütések száma kevesebb, mint a zirciben. Ez kínálja egyébként a fenti két, de a többi fúrás közötti egyetlen párhuzamosítási lehetőséget is. A fúrások kellő számú mintáinak vizsgálata segítségével egyszerű esetben elvileg önállóan is megrajzolható lenne az üle- dékképződési terület növekedési tendenciája, vagyis hogy melyik terület került előbb és melyik később az erózióbázis szintje alá. Esetünkben a tési területnek valamivel kiemeltebb helyzetűnek kellett lenni a zircinél. Erre utal többek között az utóbbi terület faunaképe is: 25 db Foraminifera taxon, közülük 3 db plankton, míg a tési fúrásban mindössze 6 bentosz taxon for- dult elő. A többi őslénytani vizsgálat is hasonló képet mutat. Az ennek rész- letezését jelentő komplex biofácies értékeléstől eltekintek. Összefoglalólag elmondható, hogy a Tési Agyagmárga Formáció uralkodóan édesvízi vagy elegyesvízi képződmény, fölfelé területenként változóan növek- vő mértékű tengeri behatásokkal. Litofácies A fáciesfajták egy mávsik fontos csoportját a litofáciesek alkotják, ezek köz- vetlen kapcsolata a szedi ment ológiai és az ősföldrajzi értelmezéssel azok egyik megbízható alapjául szolgál. A litológiai fácies térképek legprimitívebb, de nélkülözhetetlen fajtája a képződmény vastagság-térkép. A bemutatott térképek között több ide tar- tozó térkép is található. A tési agyagmárgára vonatkozó, mind az úrkúti (7. ábra) mind a Zirc-balinkai (8. ábra) az eredeti vastagsági adatokat mutatja. Az úrkúti térkép esetében ez nyilvánvaló, hiszen a 25 m-es vastagságot meg nem haladó képződmény csak a mészkővel fedett részeken volt képes fenn- maradni. Egészen más a helyzet a Zirci-medencétől K-re eső területen, ahol már jelentősen nagyobb vastagsági értékeket találunk. Ebből egyrészt az következik, hogy sokkal kevesebb fúrás harántolta, másrészt, elég széles az a peremi sáv, ahol az eredeti fedő, vagyis a zirci mészkő hiányzik. Ennek következménye, hogy a perei, az eplénvi és a balinkai terület — az ut obiéi- nak csak egy töredéke — kivételével csak a bizonytalanságot kifejező vonal- rendszert tudtam a térkép hézagos adataira ráépíteni. A kirajzolódó képből az elöljáróban ismertetett ősföldrajzi szituációval egybevágó következtetések vonhatók le. — a Tési Formáció képződése idején létezett üledékgyűjtő-rendszer D-i, DNy-i irányban zárt lehetett; — a képződmény kiékehxlési tendenciájával számolva a D-i oldalon az idő- sebb mezozoikum felé kijelölhető a formáció maximális elterjedési vonala, vagyis a mocsári -lagunás üledékgyűjtő D-i partvonala, ami a jelenlegi elter- jedési vonaltól csupán néhány kilométerrel lehetett délebbre; — a formáció üledékgyűjtőjének aljzata az üledékképződés kezdetén — az eddigi adatok szerint — csupán néhány tíz méteres egyenetlenségeket tar- talmazott. Meglepő módon az egykori kiemelkedések egy része ma is pozi- tív morfológiaként jelentkezik, pl. Perétől K-re, és a Tunyoghegy. Ugyanakkor vannak ma közömbös formaelemek, sőt ellentétes is megfi- gyelhető. Az utóbbinak legszebb példája a Móri-árok, amelynek a földtörté- 337 Császár: A Tési Agyagmárga Formáció 7. ábra. A Tési Agyagmárga Formáció vastagságtérképe Úrkút környékén. Jelmagyarázat: 1. A tési agyag- márga elterjedési vonala, 2. A formáció vastagságvonalai Fig. 7. Isopach map of the Tés Clay Formation in the vicinity of Úrkút. Explanations:l. Limit of rangé of the Tés Clay Formation. 2. Isopach lines of the Formation net során tapasztalt többszöri intenzív kiemelkedését és süllyedését követően ma is egyik legaktívabb szeizmikus területünk. A litofácies térképek kissé érett ebi) formái a különböző arány térképek. Ezek a legcélszerűbben a kettős litológiájú képződmények esetében mint pl. a mészkő-agyag, vagy homokkő-agyag használhatók. Greksa F. kollégám- mal 1975-ben kezdtünk el szerkeszteni ilyen típusú térképeket. Az értéke- léshez fölhasználható fúrások száma és azoknak néhány kis kiterjedésű nyers- anyaglelőhelyre való koncentrálódása miatt a tervezett 100 ezres méretarány nem bizonyult alkalmasnak a változások kimutatására. Ezek használhatósá- gáról meggyőző képet szolgáltatnak az alap- és hivatkozási szelvények alap- ján számított adatok: Zt-61 Tt-27 Ot-84 Cseh-8 Sur-1 Törmelék mészkő 2,43 35,69 5,75 2,76 7,59 Mészkő 4- agyag homokkő + aleurolit 5,61 4,76 57,86 55,13 0,41 Tarka törmelék szürke törmelék 0,53 1,92 1,68 3,12 3,55 6: 338 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet 8. ábra. A tési agyagmárga eredeti vastagsága Zirc és Balinka között. Jelmagyarázat: 1. A formáció jelenlegi elterjedési vonala, 2. A formáció vastagságvonalai Fig. 8. Original thickness of theTés Clay Formation between Zlrc and Balinka. Epnaltaxlons:!. Present-day limit of rangé of the Formation, 2. Isopach lines of the Formation Császár: A Tési Agyagmárga Formáció 339 A fúrási szelvények között a mészkő a legnagyobb viszonylagos gyakoriság- gal a Zt-61 és Cseh-8 jelű fiírásokban fordul elő míg a Tt-27 kiugróan magas arányértéke a mészkőrétegek majdnem teljes hiányáról tanúskodik. Egy- máshoz közelálló értékével köztes helyzetet foglal el az Ot-84 és Súr-1 sz. fúrás. A homokkő -f aleurolit viszonylagos mennyisége feltűnően magas a Sur-1 és rendkívül alacsony a Tt-27 sz. fúrásban, de igen kis mennyiséget jelöl az olaszfalui és csehbányái fúrás rétegsorából számított érték is. Az egyes fúrások anyagából végzett szemcseeloszlási vizsgálatok eredményei közül — összhang- ban az arány értékekkel — a súri fúrás a többihez képest durva szemcseössze- tételével tűnik ki. A nem mészkő vagy mészmárga anyagú tarka rétegek viszonylagos mennyi- sége tekintetében a legnagyobb értékkel a Sur-1 sz. fúrás, míg a legkisebbel a Zt-61 szerepel. A fenti adatok alapján az alábbi következtetés vonható le: — a tési agyag- márga ma ismert elterjedési területéről a törmelékes anyagszolgáltató lepusz- tulási területhez a legközelebb a Súr-1 fúrás környéke állt, tehát a törmelék- anyag döntő része ÉNv-ról vagy É-ról származik. Zirc környéke mindhárom adat alapján medencebelsejei kifejlődést! területnek adódik. Legalább ilyen mértékben egyértelműek a tési adatok is: lapos partmentén kifejlődött, beszá- radó parti mocsaras kifejlődésű terület. Ezzel rokon az Ot-84 sz. fúrás kör- nyéke, míg a Csehbányái -medence területe részben medencebelsőre, részben peremi kifejlődésre utaló adatokat tartalmaz, vagyis olyan sekélyvízű, gyak- ran beszáradó peremi medence, amelybe durvább klasztikus anyagok nem kerülhettek be. Az úrkúti terület fúrásai a formáció rendkívül kis vastagsága és változatos kifejlődése miatt hasonló arányérték számítására alkalmatlanok. A kifejlő- dési jellegeket a 9. ábra térképe mutatja. Eszerint elkülöníthető egymástól a medence belsejét jelző agyagos, az átmenetet jelző márgás kifejlődés és a medenceperemet képviselő agyagos, mészkő, mészmárga kifejlődési terület. A mészkő és részben a mészmárga (a Ny-i peremen) gyakori eleme az intra- breccsa és részben saját, részben idegen eredetű konglomerátum. Éppen az idegen eredetű törmelékek jelenléte a bizonyíték a szárazföld közelségére. A jelenség a fedő úrkúti mészkőre is átöröklődött. A szenes agyag az agyagos kifejlődési területnek egy vető mentén folyamatosan süllyedő jieremén a leg- szembetűnőbb. A litofácies térképek jóval bonyolultabb változatát jelentik az entrópia- vagy is a keveredési arány térképek, amelyek már három kőzettípus egymáshoz viszonyított arányát hivatottak kifejezésre jutatni. Sajnos a nehézségek tekin- tetében az aránytérkép esetében elmondottak ide is érvényesek. A 100.000-es méretarányról tehát itt is át kell térnünk nagy méretarányra. Ennek eredmé- nyei azonban csak később kerülhetnek ismertetésre. Végezetül csupán néhány összegező következtetés az ősföldrajzi viszonyok- ról: — A tési agyagmárga a zátony jellegű kifejlődésű környei mészkő mögött mocsári-íagunás képződmény, fölfelé növekvő mértékű tengeri beütésekkel. - A mocsári üledékgyűjtő lényegében kiegyenlített térszínű, lapos dőlésű karbonátos aljzatú D-i partvonala hozzávetőlegesen a Tés-Eplénv vonal- tól 33-re maximum 5 km-re húzódott. 340 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet 9. ábra. A Tési Agyagmárga Formáció litofácies térképe Úrkút környékén. Jelmagyarázat: 1. Agyag- és márga- betelepiiléses mészkő, 2. Márga, 3. Szürke és tarka agyag, 4. Szenes agyag, 5. Breccsa, 0. Konglomerátum, 7. Vörös- agyag-betelepülés Fig. 9. Lithofacies map of the Tés Clay Formation in the vicinity of Úrkút. Explanations: 1. Limestone with interbedded layers of clay and mari, 3. Mari, 3. Grey and variegated clays, 4. Carbonaceous clay, 5. Breccia, 6. Conglo- merate, 7. Interbedded layer of red clay A kéjiződés idején a süllyedés mértéke északi irányban növekvő jellegű. A törmelékanyag döntő része is ebből az irányból származik. - Valószínűleg Úrkút és Ajka között húzható meg a formáció DNy-i irányú elterjedési vonala. Az ettől DNy-abbra előforduló képződmény — a vörös színű márga nagy mennyisége ellenére is — már az úrkúti mészkőhöz sorolható. Irodalom — Referenees BENKŐXÉ CzABAXAY L. (1902) Apti és albai Nerineák a Bakony hegységből. Évi Jel. 1939. 155. o. _ Ben KŐN É Czabal.vy L. (1904) A bakonyi apti-szenon csigafaunák fejlődéstörténeti vázlata. MÁFI Évi Jel. 1902. 111. o. Deecke (1883): Ueber einige neue Siphoneen. Neues Jahrbucb für Mineralogie, Geologie und Paleontologie B. 1 . 1 — 14. FÜLÖr J. (1901): Magyarország kréta időszaki képződményei. MÁFI Évkönyv 49. 3. 577. o. Hantken M. (1884): A magyarországi mész- és szarukövek górcsövi alkatáról. Mát. és Term. Tud. Értesítő 2. 373—389. H. Deák M. (1901): A Bakonyhegység apti képződményeinek és bauxittelepeinek palynológiai vizsgálata. MÁFI Év- könyv 1901. XLIX. K. 3 f. 054. H. Deák M. (1905): A Dunántúli Középhegység apti üledékeinek palynológiai vizsgálata. Geol. Hung. Ser. Pál. 29. 7 — 105. Kolosváry G. (1954): Magyarország kréta-időszaki koralljai. MÁFI. Évkönyv 42.2. 07 — 103. Xoszky J. (1934): Adatok az Északi-Bakony krétaképződményeiről. Földt. Közi. I.XIV. 99—130. Noszky J. (1941): Adatok a Bakony Zirc és Pénzeskút-közti részéről. Évi Jel. 1930—38. I. 245. Noszky .1. (1943): Földtani vázlat az Északi-Bakony belső részéből. Évi Jel. 1939 — 40. I. 245. Rásky K. (1955): Fosszilis Charophyta termések Magyarország területéről. Kézirat 1949. Szörényi E. (1955: Bakonyi kréta Eehinoideák. Geol. Hung. Ser. Pál. F. 20. Szörényi E. (1955): Bakonyi kréta Eehinoideák. Geol. Hung. Ser. Pál. F. 20. Taeger H. (1911): Adatok az Északi-Bakony geológiájához. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1904. 55—02. Taeger H. (1912) További adatok a Bakony földtani viszonyaihoz. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1911. 01. o. Császár: A Tési Agyagmárga Formáció 341 Taeger H. (1914): A tulajdonképpeni Bakony középső részére vonatkozó földtani jegyzetek. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1913. 32(1. o. Telegdi B. K. (1934): Adatok az Északi-Bakonyból a Magyar Középső Tömeg fiatal mezozoós fejlődéstörténetéhez. Mát. és Terin. Tud. Ért. LII. 2204. I. Vadász, E. (1934): Das geologische Altér dér Transdanubischen Bauxitbildung. Zentralblatt Min. Geol. Pál. Abt. B. 429-443. Zalányi B. (1953): Adatok az Északi-Bakony apti Ostracoda faunájának ismeretéhez. MAFI Évi Jel. 1950. 303. o. ZALÁNYI B. (1959): Északi Bakonyi apti ostracoda faunák. MAFI Évkönyv 1959. XLVII. 2. ZALÁNYI B. (1959): Magyarországi kagylósrák-(Ostracoda) — faunák rétegtani értékelése. MAFI Évi Jel. 1955 56. 425. o. The Tés Clay Formation: a sketch of facies evaluation G. Császár On account of its faciological characteristics, the Tés Clay Formation traceable in a narrow beit along the Transdanubian Central Mountains (or Transdanubian Mountain Rangé) lacks any remarkable exposure. Nevertheless, the occurence of this formation has been known fór a comparatively long time notv. The geological map, scale 1 : 144,000, issued in 1880 shows already 3 patches labelled „foraminiferal clays and maris”. Hosts of works and papers published after the turn of the century dealt with this formation, though its stratigraphic position would be cleared only as a result of bauxite prospecting begun as laté as the twenties. Afterwards, numerous treatises of paleontological content came to daylight. The present paper is intended to make readers familiar with a small fraction of the results of the stratigraphic, paleontological, sedimentological and paleogeographic elaborations embarked upon in 1974. Because of the very natúré of this formation, these results rely on lithological logs of boreholes pút down quite récén tly. The Tés Formation lies with a hiatus on the surface of different rocks várying from Dachstein Limestone to Tata Limestone Formation (Aptian), respectively, moreover to the northeast of viliágé Pusztavám, on the transgressive Kömye Limestone Formation gradually replacing the Tés Formation even chronologically in eastward direction. On the basis of the Sasai beds further differences can be recognized : terrestrial sedimentary basins of very small size have developed to the west of town Zirc. The sediments accumulated in these consist overwhelmingly of altered Jurassic and Lower Cretaceous chert gravels and conglomerates and/or weathering products of chert with ferromanganiferous pisoids. Evén though based primarily on the lithofacies, the facies evaluation of the Formation involved deals with the biofacies features as well. As implied by the petrographic compo- sition of the rocks rmder consideration, the biofacies reflect primarily the differences in salmity. Best indices of the varving salinity of the sedimentary environment are the Ostracods, occurring in considerable amounts both in marine and freshwater environ- ments. This is why the author has chosen to present a diagram showing the distribution of ostracods in the key section (Tés 27) and a reference section ( Zt -61). In complete accordance with other faunal elements, the diagram suggests that the Tés Clay Formation is a predominantly freshwater or brackish-water sediment with a gradual upward intensification of marine influence. A few facies maps, isopach maps, are to show the lithofacies as observable both in the northeastern and the southwestern Bakony Mountains (W-Hungary). Although the data available are insufficient fór compiling maps showing the proportions (ratios) of the various lithofacies, they do satisfactorily eharacterize single facies units even indepen- dently : Zt-61 Tt-27 Ot-84 Cseh-8 Sur-1 Detritus Limestone 2,43 35,69 5,75 2,76 7,59 Limestone -f clay Sancl 5,61 4,76 57,86 55,13 0,41 Yariegated detritus Grey detritus 0,53 1,92 1,68 3,12 3,55 342 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet In the light of the comprehensive evaluation of the facies, the faciological and paleo- geographic conditions may be summarized as follows: — Occurring behind the Környe Limestone of reef facies, the Tés Clay Formation is a paludallagoonal formation with an upward intensification of marine influence. — The swampy sedimentary basin can be shown to have had a virtually planated carbo- nate bottom of gentle dip with a readily traceable Southern coastline. — The limit of the southwestward rangé of the formation can be traced between Úrkút and Ajka. The sediment occurring to the Southwest of this line can be assigned — in spite of the great amount of red maris, clays and bauxitiferous clays — to the Úrkút Limestone already. — The rate of subsidence was northward increasing during the deposition of the Forma- tion involved. The overwhelming majority of the clastic matéria! alsó derived from this direction. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 343—350 Válasz Stegena Lajos és Horváth Ferenc „Kritikus tethysi és pannon tektonika” c. dolgozatára Balkay Bálint Gyümölcsöző vitánk a Földtani Közlöny hasábjain mindeddig meglehetős vontatottan folyt: Stegena, Géczy és Horváth tanulmánya ,,A Pannon- medence késő-kainozóos fejlődéséről” a Földtani Közlöny 1975/2. számában, kritikai reflexióim pedig az 1975/4. számban, azaz több, mint két éve jelentek meg. Stegena és Horváth (1978) ezt írják: . a Pannon-medence késő-kainozóos fejlődésére lemeztektonikus modellt adtunk, amely a következőkben foglalható össze: A nem egy veretű (hanem részben európai, részben afrikai lemezrészekből összeállt) Pannon terület alá a felsőoligocén — középsőmiocén során az európai lemez felől (és feltehetőleg az Adria felől is) szubdukciós folyamatok irányultak. Ezek egyrészt felgyűr- ték a Külső Kárpátok (és Dinaridák) hegyi vét, másrészt a mélybe kerülő vola- tilok, a súrlódásos hő és/vagy másodlagos köpenyáramlások révén a Pannon terület alatt részleges köpeny-olvadást hoztak létre. A részlegesen olvadt köpeny-anyag felemelkedett (aktív köpeny-diapir), elérve a szilárd kérget, oldalt szétterült és alulról elvékonyította azt (szubkrusztális erózió). Az elvé- konyodott kéreg izosztatikusan lesüllyedt: a süllyedés mértékét a lerakodott üledékek felfokozták. így jött létre a — zömmel panoniai üledékekkel feltöl- tött — ívközi Pannon medence.” Ezzel az elképzeléssel főbb vonalaiban egyet is lehet érteni. A vitatható pontok a részletekben vannak, az alábbiak szerint. 1. Stegena és Horváth (1978) szerint e modell ,,. . . Közös okra vezeti vissza a Kárpátok miocén orogenezisét és a hegyív konkáv oldalán létrejött posztorogén Pannon medence kifejlődését.” Voltaképpen azonban semmi ilyet nem tesz, csupán regisztrálja és értelmezni próbálja azt a tényt, hogy az afrikai és európai kéreglemez mintegy 4500 km széles összetorlódási frontján ívközi medencék is vannak (holott ez a hegységláncoknak nem szükségkép- pen jellemzőjük, 1. pl. az Andokat). A Földtani Közlöny 1975/4. számában ezt írtam:,, A probléma alapkérdése ez: miért van hegységközi medence a Kárpátok körülfogta területen, és miért simulnak össze a medencét közrefogó hegyláncok tőle nyugatra és keletre, ill. délre?. . . A . . . köztes tömeg-elmélet, amely egyes kéregrészek eltérő moz- gékonyságát, illetve szilárdságát föltételezte, legalább hozzászólt ehhez a kérdéshez. . .” Üjabban Channell és Horváth (1976)* érdekes tanulmánya is fontos sze- * Azt a tényt, hogy a Stegena— Horváth (1975, 1978), ill. a Channell — HORVÁTH-féle dolgozatok egyik szerzője — Horváth Ferenc — közös, nem szándékozom valamiféíe „ad hominem” érvelésre felhasználni; Channell és Hor- váth dolgozatára egyszerűen csak mint egy másik érdekes lemeztektonikai elképzelésre hivatkozom. 344 Földtani Közlöny 108. kötet , 3. füzet repet tulajdonít a Kárpát-medence és környezete alakulásában egy kettős mikrokontinensnek, amely a földtörténet folyamán a Pannon -medence terü- letére került : a két mikrokontinenst Channell és Horváth Tat ridának és . . . Tisziának nevezi ! (Ugyané dolgozatban moesiai, Drina-ivanjicai, Rhodope és pelagóniai mikrokontinenssel is megismerkedik az olvasó.) Ugv tűnik tehát, hogy a bonyolult kárpát-balkán-dinári szerkezetek erőjáté- kában a globális tektonikából levezethető általános feszültségtéren belül óhatatlanul figyelembe kell venni a feszültségtér hatása alá került kéregré- szek rendkívül eltérő viselkedését, amely feltehetőleg (sajnos, a kézzel fogható kutatási adat igen kevés) jórészt a ,,késő-kainozóos”* időt messze megelőző, varisztid, kaledonid, sőt assz inti események gyümölcse. Itt kell rámutatni, hogy az az egykori szigetív-ívközi medence, amelynek maradványait az Andok déli részén kimutatták Dalziel és társai (idézi: Stegena és Horváth, 1978), az ellenkező érvelésre is módot ad: ha ez a me- dence eltűnhetett, miért nem tűnt el az annyira meggyöngült felső-köpenyű és kérgű Pannon-medence ? Hiszen a környező gyűrt hegységekben a miocén- bán, sőt később is folytatódott a gyűrődés ! Általánosságban, ha áttekintjük az ívközi medencék értelmezésére Stege- NÁnál és HoRVÁTHnál. ill. a tárggyal foglalkozó több más szerzőnél felhozott (nagyobbrészt vitathatatlan) tényeket, arra a belátásra juthatunk: az ívközi medencék legfontosabb közös vonása az, hogy ahány, annyiféle. Véleményem szerint világméretben is támadhatatlanabb lemeztektonikai elmélet volna kiala- kítható, ha a lemeztektonikának meghagynánk a globális erőtérforrás szerepét, és a Pannon-medence, valamint a világon szerte található nagyszámú más sajá- toseset megoldását elsősorban azok előtörténetének és az abból levezethető el- térő szilárdsági és egyéb viselkedési jellemzőinek felderítésétől várnánk. (Végső- soron ezt teszi Channell és Horváth is.) 2. Stegena és Horváth (1978) szerint ,,A mélyszerkezeti vizsgálatok nem mutattak semmi olyasmit, hogy a Pannon-medence, és más ívközi medencék mélyszerkezete merevebb lenne. Sőt ellenkezőleg, ezeken a területeken a mele- gebb felsőköpeny képlékenyebb felsőköpenyt (sic) és kérget jelez.” Az követ- keznék ebből, hogy a lemeztektonikai erőtérben éppen a melegebb, képléke- nyebb kéreg és felsőköpeny helyei maradnak felgvűretlenül ? Aligha. Kézen- fekvőbb feltevés, hogy a nagyobb meleg és a nagyobb képlékenység a földtör- ténetnek csak egy meghatározott, nem nagyon kiterjedt szakaszán érvénye- sült. Véleményem szerint ,,. . . Magyarországot a mezozoikumban aránylag kis mozgékonyság jellemezte. (Ebben láthatjuk a Tisia-elmélet gyökerét.) A fordulópont a kainozoikumban, közelebbről a miocén korban következett be. Ettől kezdve a magyar terület mozgékonysága az Alpokével egyenértékű.” (Balkay, 1960). A hegységképződés jelenségeit általában és az anomális terü- letek viselkedését különösen mindenképpen földtörténeti szemléletben, az idődimenzió kellő figyelembevételével kell vizsgálni. Azt a tételt , hogy a Pannon-medence történelme folyamán mindvégig moz- gékonyabb lett volna környezeténél Stegena és Horváth (1978) implicite maguk is elvetik, amikor a köpenydiapir kialakulását az oligocén-miocénre (nem pedig korábbra) teszik. Channell és Horváth pedig ugyanígy tesznek, * A terminus félrevezető, mert a késő kainozoikum geológus-fejben kb. a pliocén és az azt követő idők képzetét kelti. Az oligocén (mint a paleogén része) mindenképpen korai (helyesebben: alsó) kainozoikumnak minősül. B alk ay : Válasz a ,, Kritikus tethysi és pannon tektonika cikkre 345 amikor szerkezet fejlődési modelljük középpontjába merev mikrokontinense- ket állítanak, a korai harmadidőszakig terjedőleg. Nézeteink között az eltéi’és voltaképpen igen csekély.* 3. Stegena és Horváth (1978) szerint ..kevéssé megmagyarázott kérdés, hogy hogyan hozza létre az alátolódó lemez a köpeny diap irt ?” Vállalva az ismételgetés ódiumát, itt újra elmondom, hogy az alátolódó rideg (közép- és i mélyfészkű földrengések kipattantására alkalmas, tehát hétköznapi értelem- 1 ben szilárd, környezetéhez képest hideg) kéreglemez nehezen egyeztethető a kiterjedt andezites vulkánossággal, a köpenvdiapirral, a kisebb sűrűségű, for- róbb felsőköpennyel, kéregvékonvodással és hőanomáliával. Ez a lemeztekto- nikai alapon nyugvó szubdukciós elképzelésnek a leggyöngébb (de azért 1 nem elvetendő, sőt inkább igen alapos és elmélyült kutatásra serkentő) pontja nem csak a Pannon-medencében, de globálisan mindenütt. A megoldás valószínűleg abban van. hogy a geofizikus szemlélet által a térbe összetolt, de valójában téridőbeli jelenségeket itt is célszerű a földtör - , téneti szemlélet szerint időben szételemezni. Alighanem kiderül majd. hogy | az ellentmondónak látszó jelenségek nem egyidőben. hanem meghatározott földtörténeti folyamat törvényszerűen összekapcsolt láncszemeiként, időben egymás után jelentkeznek. Szerintem a Pannon-medencében ,,A magma aktiválódásának helye a kö- peny felső része lehetett, hacsak nem a kéreg alatti köpenyrész, ill. a kéreg. . . A magmakamra először feltehetőleg egy Velence és Recsk közötti mélytörés mentén, az ún. ixaleogén-vonallal párhuzamosan alakult ki. . . Az ilyesfajta mélytörések a csendes-óceáni szigetíveket jellemzik. . . Az ismétlődő kéreg- deformáció a kéreg alatt nagyobb kiterjedésű magmatartályt aktiválhatott, amint azt a miocén vulkanizmus nagy kiterjedése igazolja. . . A magmás tevé- kenységet nagykiterjedésű vízszintes magmamozgás kísérhette. Nem a Griggs- féle értelemben vett hőkonvektív magmaáram ez, hanem kis mélységű (már t.i. a griggsi magmaáramokéhoz képest kis mélységű) nyomás-konvektív magmaáram. . .” (Balka Y, 1961). A közben eltelt 16 év ellenére a nézetek, úgy tűnik, itt sem különböznek oly nagyon. 4. A hegységképződés szakaszosságát illetőleg nem „intermittáló, szaka- szos spreadingre” (Stegena-Horváth, 1978) gondolok, amikor szaggatott kéreg- és köpenyfolyamatot javasolok, hanem inkább arra, hogy .Magyaror- szágon a terepi és bánvabeli tektonikai aprómunka során eléggé jól felderí- tett szerkezetalakulási folyamat a következőkben foglalható össze (1. pl. Balkay 1960): — Az ausztriai (középsőkréta), pre-gosau (felsőkréta közepe), szávai (oligo" cén-végi) és attikai (pannon-előtti), valamint rodáni (pannon-végi) oro- gén-fázisban a Kárpát -medence területe a környező lánchegységek terü- letével együtt homogénnek tűnő nyomófeszültségek hatása alatt állott. — A larámi (kréta-eocén határ), pireneusi (eocénbeli) és különösen a stájer (helvéti-tortonai, ill. kárpáti -bádeni) orogén fázisban a xxiedence húzófeszült- ségek hatása alatt állt, noha a környező lánchegységekben nagyjából xneg- mai’adtak a nyomófeszültségek. A legfontosabb a stájer fázis, amelyben * Hans Stíllé „regenerációnak”, kivételesen erőteljes esetben „revolúciónak” nevezte a viszonylag merev kéreg- részek ilyetén mobilizálódását, ellentétben az elmerevedéssel (konszolidáció), amelyet ó a földkéreg-fejlődés uralkodó folyamatának tartott. 346 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet koherens, erőteljes húzó feszültségtér jelentkezett a Pannon-medence tel- jes területén.* E mozgási fázisok a magmás tevékenységgel az alábbiak szerint kapcso- lódnak össze (Balkay, 196Í): — A húzásos fázisok közül a larámiban a magmás tevékenység, úgy látszik, túlnyomórészt a környező lánchegységekre korlátozódott: de mivel ott nem húzó, hanem nyomó feszültségek uralkodtak, a magmatizmus — eddigi ismereteink szerint — mélységi (plutóni) jellegű. A pireneusi fázisnak az eocén vulkánosság felel meg, amelyet a Pannon- medence magmatektonikájának értelmezésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni (Velencei-hegység, Recsk, Komló). Az eocénban indult vul- kánosság az oligocén rupéli emelet végéig folytatódott, az oligocén és miocén vulkánosság azonban elválik egymástól (Juhász, 1971): a kettő közötti szünet éppen a kompresszív szávai szakasznak felel meg. — A legerőteljesebb vulkánosság, a miocén-beli, a legerőteljesebb diszjunk- tív fázissal, a stájerral köszöntött be, és a két pannóniai kompresszív fázis- sal (attikai és rodáni) ért véget csaknem mindenütt. — A fiatal bakonyi, nógrádi, baranyai és kelet-alpi bazalt-vulkánosság egé- szen eltérő, atlanti természetű, és szintén tágulásos, vetődéses (=,,nor- máltöréses”) formaelemekkel kapcsolatos. A fenti kéj) figyelembevételével, ill. az észak-magvarországi szénbányákban feltárt nagyszámú törés korának (stájer fázis) és mozgásmechanizmusának elemzése nyomán fölöslegesnek tűnik, hogy a Cserhát ugyancsak stájer ande- zit-teléreit nyomás alatt keletkezetteknek tartsuk. 5. Stegena és Horváth (1978) szerint a tengeri mágneses mérésekből leve- zetett lemezmozgások „túl jól ismertek” ahhoz, hogy szakaszos spreadinget feltételezhessünk. Nincs ok kétségbevonni az ottani mozgások egyenletessé- gét. Ugyanezt a Pannon-medencére átvinni nemcsak hogy nem lehetséges, de nem is szükséges. Az egyenletesen felgyülemlő feszültség nem okoz szük- ségképpen egyenletes alakváltozást, sőt az alakváltozás a természetben gyak- rabban egyenetlen, mint egyenletes (gondoljunk a rianásra). Az anyagi reak- cióerők ugyanis nem egyenletesek az időben: különösen nem azok a bonyo- lult, régi szerkezeti mozgások sebhelyeivel át- meg átjárt kárpát-balkáni területen. A Pannon-medence eseményeinek szakaszossága tehát ugyanúgy nem mond ellent a globál-tektonikai erőforrás egyenletességének a felsőjura óta, ahogyan a Stegena és Horváth (1978) által említett izlandi és kalifor- niai intermittáló mozgások sem. 6. Ami a STiLLE-féle fázisok természetét illeti, jómagam azokat (Balkay 1960A) „a tektonikai feszültségek időbeli homogenitástartományainak” ne- veztem, és azt hiszem, ez a meghatározás funkcionálisan ma is kielégítő. Itt is tekintettel kell azonban lenni a földtani valóságra: pl. a stájer fázis „szét- kenése” a felsőoligocéntől a miocénig a fentiek tükrében éppen azért nem lehet- séges, mert nincs tekintettel a szávai fázisra, amelynek a medencében még a feszültsége is ellenkező előjelű (de az Alpokban is, sőt Európa-szerte jól elkü- löníthető, hiszen Stíllé azért is különítette el). * E képhez bizonyára hozzájárult az összenyomott kéregre rakódott üledékek „relaxációs széthúzódása” a kéregbeli nyomófeszültségek feloldódása idején, de a széthúzódás méreteit tekintve nem valószínű, hogy az egész jelenségért ez a hatás lett volna felelős. B a l k a y : Válasz a ,, Kritikus tethysi és pannon tektonika” cikkre 347 7. Véleményem szerint az a kérdés, hogy volt-e helycsere a Pannon-medence aljzatának északi és déli részegysége között, nem kapcsolódik szorosan a Pan- non-medence lemeztektonikai értelmezésének kérdéséhez. Többé-kevésbé vé- letlen időbeli egybeesésnek tekinthető, hogy a lemeztektonikai értelmezés és a helycserekérdés egyszerre került az érdeklődés homlokterébe, és így minden- képpen tudomást kellett venniök egymásról. A helycsere azonban nem követ- kezménye a lemeztektonikai modellnek, sőt nem is feltétele annak (ha nem kel- lene a helycserét magyaráznia, a lemeztektonikai — és általában a tektonikai — értelmezés feladata sokkal könnyebb lenne). Annál is inkább így van ez, hiszen szó sincsen arról, mintha a helycsere kézzelfogható szerkezetföldtani (tektonikai) valóság lenne. Vannak olyan ősföldrajzi és őséletföldtani jelensé- gek, nem is kis számmal, amelyeket egy ilyen helycsere egyszerűen, elegánsan megmagyarázna. A lemeztektonikai értelmezéstől azonban eleve csak azt sza- bad elvárni, hogy azt a szerkezetföldtani modellt, amely a helycsere magya- rázatára majdan megszületik, ellentmondásmentesen és elegánsan képes le- gyen önmagába felvenni. Nem változtat ezen az sem, ha a lemeztektonikai értel- mezés és a szerkezetföldtani modell megalkotói történetesen ugyanazok a sze- mélyek lesznek. A részletekre vonatkozó fenti megjegyzések után lássuk mostmár a globális tektonika Pannon-medencebeli lokális alkalmazásának átfogó kritikáját. Az európai Alpidákat az Atlasztól a Tauruszig a tektonikusok jóformán e tudomány kezdetei óta egységes erőtér — lényegileg észak-déli összenyomás — hatására kialakult rendszernek tartották. Ez nem volt triviális eredmény, hiszen a világnak talán egyetlen hegységrendszerében sem rakódik erre az egyszerű alapsémára annyi bonyolult részjelenség, mint éppen itten. Mármost kétségtelen, hogy a lemeztektonikai modell kézenfekvőén és elegánsan indo- kolja az észak-déli összenyomó erőteret egy afrikai és egy európai kéreglemez összetorlódásának feltételezésével, ill. a Tethys-óceán bezárulásával. Van azért itt is kutatásra váró részprobléma éppen elég. Az egyik az alpi ciklust meg, előző — variszti, kaledóni, asszinti — szerkezetek beillesztése ebbe a képbe. A másik az- hogy ha — amint ma már általánosan elfogadják — a mezo-kainozóos Tethys egy Vene- zuela táján levő forgási pólus körül zárult be, vannak-e az Altanti-óceánban, mondjuk Venezuela és Gibraltár között, kompresszióra valló nyomok, ill. ha nincsenek, miért nin- csenek ? A harmadik az észak-afrikai és európai alpid szerkezetalakulás történeti folya- matának némely eltérése, ami arra vall, hogy a mai Földközi-tenger medencéjének az alpid hegységképződésben aktív szerepe volt, az afrikai és európai lemez összetorlódására rárakodó módon. (Az alapadatokat illetőleg 1. pl. Unesco 1971.) Igen gyümölcsözőnek tűnik az a feltevés (Channell és Horváth, 1976), hogy a fenti fő mozgási sémára másodlagos mozgásként Európa és Afrika között nagyjából kelet-nyugati eltolódásos ( = ,,transzform”) mozgások ra- kódtak rá. Ezáltal kézenfekvő és elegáns magyarázatot nyernek az európai Alpidák kelet-nyugati főcsapásától elütő rézsútos elemek, pl. a Dinaridák. Es bár Channell és Horváth (i. m. 81. old.) óvatosságra intenek elképzelésük túlértékelésével szemben, az általuk javasolt ,,Adria-fok” (,,Adriatic Promon- tory”) tetszetős és komolyan veendő föltevés. Ez is fölvet azonban egy kér- dést: az ,,Adria-fok” szilárdságának, szerkezeti ellenállásának kérdését a rá nehezedő nyomás és különösen forgatónyomaték hatása alatt, ill. viszonyát a tirréni szerkezetekhez. Ezzel azonban — véleményem szerint — végére is jutottunk mindannak a pozitívumnak, amely a lemeztektonikai modellnek az európai Alpidákra, 348 Földtani Közlöny 108. kötet , 3. füzet közelebbről a Pannon -medence környékére való alkalmazásából eddig szár- mazott. Ugyanis a Pannon-medence északi és déli részének helycseréje, mint láttuk, olyan jelenség, amely a lemeztektonikai elképzelésnek nem következménye, hanem ,,exogén föltétele” (azaz, amelyet majd meg kell magyarázni, ha és amennyiben az valósnak bizonyul); - a Pannon-medence vulkanológiai és földfizikai (kéregszerkezeti, hőtani és kapcsolódó) sajátoságai bármely olyan föltevésből levezethetők, amely a pannon kéregrész(ek) regenerációját és az annak kapcsán fejlődő nagy hőmennyiség köpeny- és kéregolvasztó hatását posztulálja (így többek közt Szádeczky-Kardoss E. 1966. évi köpenydiapir-modelljéből). A fentiekből, gondolom, kiderül, hogy a lemeztektonikai elmélet egészét’ vagy akár annak szűkebi) környezetünkre való alkalmazását elvetni egyálta- lán nem szándékom. Véleményem azonban az, hogy ennek az elméletnek a Pannon-medence mérettartományára és sajátos viszonyaira való alkalmazása j ma még nem kellőképpen megalapozott. Föltétlenül szükséges és hasznos az a szándék, amely a globális tektonika lokális alkalmazására irányul, de be kell látni, hogy az eredmények ma még inkább csak ennél nagyobb szerkezeti egységek vonatkozásában meggyőzőek; a lokális alkalmazásokban pedig az eddiginél jóval több figyelmet kell szentelni a földtani tényeknek, ..perem- feltételeknek”. * Végül célszerűnek látszik itt egy rövid visszapillantás a tektonikai elméle- tek történetére. A tudományos földtan történetében az első globális tektonikai elmélet Suess „száradó almája” volt. Ez az elmélet két ponton bizonyolt tá- madhatónak. Az a felismerés, hogy a Föld nem hül ki, sőt esetleg melegszik, megfosztotta mechanizmusától; az afrikai árkok vizsgálata pedig olyan nagy- méretű húzott szerkezeteket tárt föl, amelyek a „száradó almán” sehogyan sem voltak elhelyezhetők. (Igen tanulságosak mai szemmel azok a dolgozatok, i amelyek szerzői az afrikai árkok kompressziós voltát akarták mindenáron kimutatni.) W egener elmélete korai megfogalmazásában fenomenológiailag kifogás- talanul vezette le az Atlanti óceán felnyílását. Annak fenomenológiai részét lemeztektonika teljes egészében magáévá teszi, és könnyedén magyarázni tudja. Wegener elmélete azért nem nyert széles körben bizalmat, mert nem tudta a posztulált mozgásokat megfelelő mechanizmussal okadatolni. (Az a feltevése, amely szerint az Andok egy nyugatra vándorló „kontinens-hajó” orrhullámaihoz hasonlóak, derültséget keltett.) A kritika hatására Wegener a továbbiakban egy sor olyan feltevéssel állott elő, amelyek elméletének tény- anyagát meghaladták, és ezáltal hitelét végképp elvesztette. Egyed földtágulási elmélete (amely, ha meggondoljuk, nagyon jól megfér- ne a lemeztektonikai elmélettel) két okból nem nyert szélesebb körű elisme- rést; először is nem tudta a posztulált mozgásokat megfelelő mechanizmussal okadatolni, másodszor pedig rendkívül erőszakolt magyarázatokra kénysze- rült a vitathatatlanul kompressziós eredetű gyűrt hegységek indoklása tekin- tetében. Hogyan állunk mostmár a lemeztektonikai elmélettel? Ez az elmélet mind- máig tisztán fenomenológiai alapokon nyugszik. Egyik oszlopa az óceánfenék B alk n y: Válasz a ,, Kritikus tethysi és pannon tektonika ” cikkre 349 geomágneses alapon igazolt szinkron terjeszkedése (spreading), a másik az, hogy a kéreglemezeknek az ebből levezetett mozgásai egyszerit esetekben és nagy vonalakban (a kiemelés fontos) megegyeznek a tapasztalattal, ill. a meg- figyelésekkel. A lemeztektonika anyagi mechanizmusára vonatkozó elgondo- lások azonban meglehetősen önkényesek: arra a kérdésre válaszolva pl., hogy hogyan záródik az anyagi körfolyam, hogyan jut vissza az anyag a szubdukció helyeitől az óceáni feláramlás helyei felé, lényegileg a korábban éppen geofi- zikai oldalról oly buzgón cáfolt magmaáramlásokat újítja fel. Ezért hát a lemeztektonikai elmélettől ugyanúgy el kellene vitatnunk a hitelt , mint ahogyan annak idején Wegener elméletétől elvitatták ? Egyáltalán nem. Hiszen ez az elmélet az említett és nyilván rövidesen kipótlásra kerülő hiányosságai ellenére valóban lenyűgöző, nemcsak értelmileg, hanem esztéti- kailag is vonzó, és a Föld számos fontos életjelenségének teljesen elfogadható magyarázatát adja. . . minden eléggé egyszerű és eléggé nagyméretű esetben. A mechanizmus-kérdés a kis méretek tartományában válik kényessé. A fizikai jelenségek hasonlóság-elméletének ismert tételei szerint ugyanis a geo- metriai kicsinyítés nem jelenti eleve azt, hogy a fizikai jelenségek hasonló- sága is megmarad, és ha ehhez még a kis méretek tartományában az anyag erőteljes strukturáltsága, „szemcséssége” járul, akkor — mutatis mutanclis - ugyanolyan problémával találjuk magunkat szemben, mint a fizikusok, ami- kor rájöttek, hogy a fény nem folytonos jelenség. Itt tehát a nagyból a kicsi- be való átlépés a mechanizmus pontos ismerete és megértése nélkül nem végez- hető el megbízható módon.* (Szigorúan véve azt is igazolni kellene, hogy vajon a gyűrt hegységövek területén a lemeztektonika az egyetlen elsődleges erőforrás-e ? A kutatás mai fázisában valószínűleg gyümölcsöző az a munkahipotézis, amely ezt föltéte- lezi. E kérdés azonban egyáltalán nem tekinthető lezártnak.) * A fentiekből a következő konklúziók látszanak adódni. 1. A lemeztektonika jelentős sikereket könyvelhet el a Föld nagyszerkeze- teinek értelmezésében. A kisebb szerkezetek értelmezése azonban ma még túl- feszíteni látszik a lemeztektonika mai fejlettségi állapotában rejlő lehető- ségeket. 2. A további fejlődés iránya véleményem szerint a kárpát-balkáni, ill. átfo- góbban az egész afro-európai alpid szerkezetalakulás földtani ismeretének és az arra vonatkozó eddigi tektonikai megállapításoknak integrálása a lemez- tektonika itteni alapsémájával. 3. Egy ilyen integráció előtt a földtani és tektonikai ismeretek igen alapos, forráskritikai jellegű revíziójára van szükség, és valószínűleg szükség lesz egy sor új megfigyelésre is. d. A lemeztektonikai elmélet egésze, különösen pedig annak az afro-európai hegységrendszerre, közelebbről a Kárpát-Balkán régióra (és általában a kisebb mérettartományokra) való alkalmazása csak akkor lehet igazán gyümölcsöző, ha az elmélet mély ismeretelméleti elemzéséibe jelentős erőfeszítések történnek. * Épp ezért pl. a „mikrokontinens” elnevezés (Chan'n ell és Horváth) csak akkor fogadható el, ha hangsúlyozzuk: a mikrokontinens nem kontinens, hanem egészen más valami (sziget, mint pl. Madagaszkár), és csak a szemléletesség okán nevezzük egyfajta „kontinensnek”. 350 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet Irodalom Halka Y B. (1960): A magyarországi földkéreg szerkezete. Geofizikai Közlemények, IX. köt., 1—2. sz., pp. 5—21. Balkay, B. (1961): On the Neozoic magma tectonics of Hungary. Acta Geologica, VII. köt., 1—2. sz., pp. 159—162. BalkaY, B. (1960A): Probleme dér tektonischen Spannungsverteilung im Karpatenraum. Geologische Rundschau, 50. köt., pp. 396-403. Channell, J. E. T. és Horváth, F. (1976): The African/Adriatic Promontory as a Paleogeographic Premise fór Alpine Orogeny and Plate Movements in the Carpatho-Balkan Region. Tectonophysics, 35. köt., pp. 71 — 101. JUHÁSZ Á. (1971): A Duna— Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai. Földtani Közlöny, 101., kőt., 1. sz., pp. 1 — 12. Stegena L., Géczy B. és Horváth F. (1975): A Pannon-medence késő-kainozóos fejlődése. Földtani Közlöny 105. köt., 2. sz. Stegena L. és Horváth F. (1978): Kritikus tethysi és pannon tektonika. Földtani Közlöny 108. Unesco (1971): Tectonics of Africa. Earth Sciences sorozat, 6. sz. Párizs, pp. 602. A KÜLFÖLD REGIONÁLIS FÖLDTANÁBÓL Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. soc . (1978) 108. 351 — 362 Délnyugat-Franciaország paleocén-eocén képződményeinek áttekintése Dr. Gidai László (3 ábrával, 2 táblázattal) 1. Bevezetés Franciaországi tanulmányutamon (1973 október 8 — 1974 április 10) az Aquitaniai-medence és a Pireneusok paleocén-eocén képződményeinek réteg- tani viszonyaival is foglalkozhattam. Alkalmam volt a legfontosabb feltárások megtekintésére is. Ezekről a tapasztalatokról szeretnék most beszámolni. Köszönetemet fejezem ki Vigneux M. bordeauxi professzornak, Veillon M., Gayet J. és Pratviel L. bordeauxi kutatóknak, valamint Mirouse, R. toulousei professzornak és Villate, J., Tambareau, Y. toulousei kutatóknak, akik tájékoztattak az __ Aquitániai-medence és a Pireneusok paleogénjének rétegtani kérdéseiről. Átadták tudományos közleményeik különlenyomatáit, elkísértek a feltárásokhoz. Köszönettel tartozom továbbá Pomerol, Ch. párizsi professzornak, francia- országi tanulmányutam szakmai irányítójának. ,,Ére Chenozoique ’ című, 1973-ban megjelent könyve az Aquitániai-medence és a Pireneusok paleocén, eocén képződményeinek megismerése terén is alapvető jelentőségű a Délnyu- gat-Franciaországi paleocén-eocén képződmények jellemzését elsősorban az ő munkájára alapozzuk. 2. Áttekintés az Aquitániai-medence — Pireneusok eocén kép ződmény eiről A tágabb értelemben vett Aquitániai-medencét E-on a Centrális Masszívum, délen az Ebró és az Asturiai szárazulatok határolták a paleogén folyamán. A szűkebb értelemben vett Aquitániai-medencének általában két nagyobb kifej- lődési területét különítik el. Az északon lévőt, vagy a Girondéit, és a délit, amelyet Aturiai-öbölnek is neveznek. A két fáciesterületet a köztes, az időn- ként küszöbként viselkedő zóna különíti el. Ez a Roquefort-Villagrains-Lan- dirasi antiklinális, melynek területén a kréta jelenleg helyenként a felszínre bukkan. A Roquefort-Villagrains — Landirasi küszöb területén középsőeocén képződmények már nem keletkeztek. Ugyanis ez a terület a középsőeocénben a Pireneusokkal együtt elkezdte a kiemekedést. Az E-i zóna a délivel szemben litorálisabb jellegeket mutat: nyugat felé ten- geri, kelet felé kontinentális fácies átmeneteket tartalmaz. A déli zónában — a Pireneusok északi előterében — lévő Aturiai-öböl déli részén a kréta és a har- 7 Földtani Közlöny 352 Földtani Közlöny 108. kötet , 3. füzet 1. ábra. Az Aquitáni-medence (VIGNOTJX M. nyomán 1964). Jelmagyarázat: V. L. = Villagraina — Landiras, R. C. = Roquefort-Créon, A. = Audignon, T. = Tercis, B. = Biarrotte Fig. 1. Le Bassin d’Aquitaine (d’aprés Vigneaux, M., 1964.) L é g e n d e: V. L. = Villagrains — Landiras, R. C. = Roquefort — Créon, A. = Audignon, T = Tercis, B = Biarrotte madidőszak között az üledékképződés folyamatos volt. Ezen a területen a kontinentális plató, vagy az ennél mélyebb környezetben keletkezett üle- dékek dominálnak. A tengeri üledékképződés a paleocén és eocén folyamán is folyamatos volt. Az Aturiai-öböl északi részén Chalosseban, az üledékkép- ződés az ilerdi emeletben indult, meg. a) Az északi, vagy Girondéi zóna fejlődése némi hasonlóságot mutat a Párizsi -medencével. Pomerol, Ch. 1973 szerint a kréta végi tengeri képződ- mények lerakódása után a terület kiemelkedett: a maastrichti és az alsóeocén között szárazföldi kifejlődésű paleocén képződmények találhatók: vörös agyag és kvarchomok. Az első, nagy területre kiterjedő, gyors transzgresszió e terü- letegységen az ilerdi emeletben következett be. Az ilerdi az Alveolina cucumi- formis-os mészkővel kezdődik, amelyet a Nummulites exilis-es és Nummulites globulus-os márgás mészkövek követnek. A Nummulites planulatus-t és Alveo- lina oblonga-t tartalmazó alsócuisi képződmények folyamatosan fejlődnek ki az ilerdiből. Medocban megvan a felsőcuisi Nummulites burdigalensis-es és a Nummulites aquitanicus- os homok is. A cuisi — lutéciai határon végbement regresszió után rakódott le a több- ször vitatott korú ,,a 1 s ó homok.” Maximális vastagsága 100—150 m között váltakozik, anyaga a Centrális Masszívum lepusztulásából származik, Jellemző ősmaradványa a Nummulites aquitanicus. Veillon, M. szerint ez a homokösszlet a lutéciai emelet kezdetét jelzi, ugyanis véleménye szerint a benne található ősmaradványok több hasonlóságot mutatnak a középső-, mint az alsóeocén formákkal. Jó ivóvizet tárol, Bordeaux környékének ivóvíz ellátása szempontjából fontos képződmény. Felfelé mészkőbe („lutéciai mészkő”) megy át. Az átmeneti homokos mészkő rétegekben megtalálható a Nummulites laevigatus, melynek alapján e rétegek korrelálhatok a Párizsi-medencei, de a Dunántúli Középhegység alsólutéciai képződményeivel is. Maximális vastagságuk 200 m körüli. Veillon, M. sze- rint a középső- és felsőeocén között szintén üledékhézag van. A felsőeocén alsó részét homok, homokos mészkő és zöld agyagrétegek váltakozása alkotja, Nummulites variolarius-sal és még néhány más felsőeocén formával. Erre tele- pülnek a középsőeocén mészkövekre hasonlító Nummulites -mentes Blavei mészkövek. Gidai: D élnyugat- F ranciaország paleocén- eocén képződményei 353 Az Aquitániai-medence fontosabb paleogén formációinak rétegtani vázlata (Pomerol Ch. nyomán 1973) Esquisse stratigraphique des formations paleogénes plus importantes du Bassin d’Aquitaine, d’aprés Pomerol Ch., 1973 I. táblázat — Tableau I. Gironde Agenais Emlős- maradványok d Katti cf Infra aquitaniai Agenaisi fehér Paulhiac o mkő tp Stampi Asterias-os mészkő Agenaisi mól asz La Hillique O Castilloni mészkő Fransadaisi mo- Rabastens lasz (Tam) Anomiás márga és mészkő Palaeotherium Yillebramar (Sannoisi) magnum-os Bartoni mészkő Saint-Estéphei mészkő Plassaci tavi mészkő 0. cucullaris- os márgák N. brongniarti-va\ x La Couquéquesi d Lutéciai Orb. complanalus- sál Blayei mészkő Issei Castresi Issei o N. laevigatus- sál mészkő St.-Palaisi hkő mészkő mészkő N. aquilanicus-os homok Cuisi Glaukonitos homok JV. j>lanulatus-sá\> Girondéi alsó Alveolina oblonga-v al homokok Ilerdi A. cucumifortnis-os mészkő Passignaci tufa Paleocén Echinodermatás mészkő Vörös agyag Pessaci tavi Pessaci homok mészkő Maestrichti * A Blayei mészkő tévedésekre adhat okot, ugyanis a szerzők szerint vagy a s. s. lutéciait, vagy a lutéciait mint a felsőeocén részét, vagy a felsőeocén egy részét jelöli. Pontosabb egyszerűen „lutéciai mészkövet” mondani. Ny-on ten- geri, K-en szárazföldi forációk. A Blayei mészkőtípus szelvénye Blaye város erődítménye, a Citadella mel- lett, a Gironde folyó partján van. Az itteni kemény Blayei mészkő teljesen Nummulites- mentes, viszont elég sok sün és Nipadites maradványt tartalmaz. Innen délre és délnyugatra laterálisán fokozatosan megjelennek a Nummuli- tes-e k. Blayetól délre Octroinál a Blayei mészkő felső része van feltárva sok Miliolinával, Foraminiferával, Orbitoidessel és Ostracodával. Nummulitesek itt nem találhatók. A kifejlődés sekély tengerre utal. A korábbi szerzők ezeket a rétegeket a középsőeocén tetejére tették. Veillon, M. szerint itt kezdődik a harmadik nagyobb üledékképződési ciklus, élnek még a középsőeocén fajok, de már a felsőeocén formák is megjelennek. A felsőeocén alsó részét képviselő rétegcsoport vastagsága 50 — 60 m körüli. Az óceán felöli átmeneti zónában Nummulites brongniarti-k, Nummulites aturicus-ok és Nummulites milleca- put- ok vannak, amelyek laterálisán átmenet mutatnak a biarritzi szelvény felé. A felsőeocén alsó és a felsőeocén felső része között, azaz a Blavei mészkő fölött üledékhézag van. A felsőeocén középső részét a Plassaci tavi formáció képviseli, amely néhány Vertebrata maradványt tartalmaz. A Saint -Martin de Villeréali kőfejtőből a következő gerinces maradványok ismertek: Palaeo- therium magnum Cuvier (egy csontdarab és egy teljes állkapocs). Palaeotherium (Plagioloplius ) cf. annecteus kistermetű állkapocstöredék és két tépőfog. Palaeo- therium médium Cuvier és több krokodil fog. A felsőeocén felső részében újabb transzgresszió után Medocban a Saint- Estephei mészkő rakódott le, amelynek három szintje — két mészkő és egv márga — ismeretes. Az oligocénbe is felnyúló — Fronsadi homok alsó része laterális fáciese a Saint -Estephei mészkőnek. 7* 354 Földtani Közlöny 108. kötet , 3. füzet 2. ábra. A pireneusi-provencei-thaneti ősföldrajzi vázlata Pomerol Ch. (1973) nyomán. Jelmagyarázat: 1. A szárazföldi üledékképződés területe, 2. A parteltolódás öve, 3. Állandó tengeri terület Fig. 2. Esquisse paléogéographique du Thanétien des Pyrénées et de la Provence; d’aprés Pomerol, Ch. (1973). L é g e n d e: 1. Région de la sédimentation continentale, 2. Zone du déplacement littoral, 3. Régión maríné permanente 3. ábra. Az Aquitáni-medence barton-végi ősföldrajzi vázlata POMEROL CH. (1973) nyomán. J elmagyarázat: Pomerol, Ch. 1973 szerint az Aturiai-öböl területén a paleogén formációk általában vastagabbak, mint a girondéi területen, a mai Pireneusi hegylánc által elfoglalt középső üledékgyűjtő vályú területe olykor flisoid jellegű. Az Aturiai-öböl déli részén dániai-monszi Nautilus danicus-os mészkő tar- talmazza az első paleogén Globigerinákat (Globigerina daubjergensis) és Glo- borotaliákat (Globorotalia eugubina). Ezek a tercisi globigerinás mészkövek. Pautól északra ezek az algás organogén mészkövek, olykor szírt jellegűek és dolomitosodtak. A thanétiben az Alveolina prímáévá- 1, Alveolina levis- 1 és Operculina- 1 tartalmazó mészkövek keletkeztek. L. Hottinger és H. Schaub bázeli kutatók és toulousei követőik J. Villate és Y. Tambareau érdeme annak felismerése, hogy az eddig yprésinek és luté- ciainak tartott formációk ilerdi (Lerida É-spanyolországi tartomány latin neve alapján 1961-ben kreált emeletnév) korúak. A Pireneusok legnagyobb harmadidőszaki tengeri elborítása az alsóilerdi Alveolina cucumiformis-os mészkövek lerakódása idején volt. Króm szerint a tenger elborította a mai Pireneusok egész területét, átlépte a Corbi eres -eket, majd a középsőilerdiben elérte a Montagne Noiret. A korábban lutéciainak tartott középsőilerdi márga és homokkőrétegek jellemző ősmaradványai: Turritella trempina, Nummu- lites globulus, Nummulites atacicus, Alveolina corbarica. b) Az Aturiai-öböl déli részén az ilerdi és a cuisi emeletet az igen jó megtar- tású, nagy faj gazdagságú, méltán híres Mollusca-faunát tartalmazó Gani márga képviseli. A cuisinál fiatalabb paleogén képződmények az alsólutéciaitól a stampiig bezárólag az Atlanti óceán partján a Biarritzi part kb 6 km hosszú szelvényé- Gidai: Délnyugat- Franciaország paleocén- eocén képződményei 355 1. Fluviatilis homok és tavi mészkő, 2. Gipsz. 3. Konglomerátum (1—3. lagúna), 4. Karbonátok (kontinentális küszöb), 5. Márga és agyag (nyílttengeri terület), 6. Letarolt övék, 7. Az evaporitok elterjedésének határa, 8. A bartoni elterjedé- sének határa, 9. Az Észak-pireneusi áttolódás frontja Fig. 3. Esquisse paléogéographique du Bassin d’Aquitaine k la fin du Bartonien; d’aprés Bőméről, Ch. (1973). L é- g e n d e: 1. Sable fluviatile et calcaire lacustre, 2. Gypse, 3. Conglomérat (1 á 3. lagune), 4. Carbonates (plate-forme continentale), 5. Marne et argile (région pélagique), 6. Zones érodées, 7. Limité de l’extension des évaporites, 8. Limité de l’extension du Bartonien, 9. Front nord-pyrénéen ben tanulmányozhatók, amely a Handiai (DNy- alsólutéciai) sziklafaltól a Chambre d’Amouri (ÉK- oligocén flisoid márgák és mészkövek) sziklákig ter- jed. Ez kb. 1500 m vastag üledéksorozat. A biarritzi szelvényben ('Ch. Pome- rol 1973. nyomán) általában a következő formációkat különítik el, felülről lefelé : 1 1 . Landesi homok 10. A Chambre d’Amouri flisoid márga és mészkő Negyedkor 356 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet A Dél-Aqui tárnái -medence paleogén formációinak egymáshoz való viszonyát és a transzgrassziók keleti irányban való maximumát bemutató vázlat, Ny-on tengeri, K-en szárazföldi képződmények. Pomerol Ch. nyomán 1973 Esquisse présentant les positions stratigraphiques mutuelles des formations paleogénes du Bassin d’Aquitaine méridio- nal et les maximus des transgressions en direetion vers l’Est (formations marines á l’W et celles continentales á l’E) (d’aprés Pomerol, Ch. 1973) II. táblázat — Tableau II. Aturiai-öböl Kis Pireneusok Plantanrel Corbiéres ! Hérault Dél Chalosse (Touloustól D-re) (Ariége) Oligocén Stampi tO -2 O Világítótorony Homokos már - gák Chambre d’Amour Gaasi mészkő és márga Bartoni Miramar Pen- tacr. márgák Márga és mész- kő N . fabianii Auversi Felsőlu téciai „Biarritzi” u* G aS s Villa Marbella Peyreblanque Brassempouyi mészkő Palassou-konglomerátum • Eocén Alsó és középső lutéciai La Gourépe Noussei mészkő Cuisi N. planulatus Donzacqui márga Xantopsis- os Herdi Cloborotalia ve- lascoensis márga Turritellás és A. corbarica- s márga Num- Alveolina cueumiformis- os mészkő mnli- teses mészkő Thaneti M »c3 te ■- a Horbazioui márga Alveolina laevis Physa co~ lumnaris- os mészkő Paleocén c c3 O Alv. prímáévá Tercisi mészkő Opercnlinás A. prímáévá , Operculina he- berti , Micraster tercensis Miliolideás mészkő Physa pris- ! ca-s mészkő Monszi-Dániai Tercisi mészkő Globigerinás Algás és madre- poráriás mészkő Élénkvörös agyag: Prv: Vitrollien Tavi mészkő: Provence: Rognacien Fel - kréta Maestrichti Globotruncanás mészkő Auzasi márga Vörös márgák és homokkövek 9. A Rocher de la Viergei, a Porti (kikö ői) és a Villa Eugeniei márga és homokkő Oligocén 8. A Miramari kilátói és a Lou Cachaoui agyag és homokos mészkő 7. A Cőte de Basquesi márga Bartoni 6. Pentacrimisos márga 5. A Villa Merbellai márga 4. A Peyreblanquei mészkő Felsőlutéciai 3. A Handiai márga 2. Gourépe.i márga-mészkő 1. A Peyre-qué Bévei mészkő Alsólutéciai L. Hottinger és H. Schaub a felsőlutéciainak a Handiai márga és Peyre- blanquei mészkő által képviselt szakaszát a „biarritzi emelet” sztratotípusául javasolta. Míg ugyanebben a közleményben a sztratotípusként javasolt ilerdit Gidai: Délnyugat- Franciaország paleocén- eocén képződményei 357 a szakemberek általában elfogadják és alkalmazzák, addig a ,,biarritzi” eme- letet a francia geológusok nem fogadták el. Ch. Pomerol (1973. p. 98.) pro- fesszor szerint a biarritzi emelet sztratotípusát különösen rosszul választották ki az elkülönült, elmozdult sziklákban, ahol nem látszik a rétegek fekvőjük- höz és fedőjükhöz való viszonya. Saját megfigyelésünk szerint is a sztratotí- pusként javasolt rétegeket a hullámverés alámosta s az elmozgatott nagy kőzettömbök és törmelékanyag kusza összevisszaságában nem lehet követni a rétegek egymásutánját s nem lehet megállapítani, hogy tulajdonképpen mettől-meddig tartana az emelet. E szelvényszakasz sztratotípusként való alkalmassága ellen szól az is, hogy az óceán hullámverése a pai’t e szakaszát állandóan módosítja s időről időre nem ugyanazt az alakzatot találjuk. c) Pomerol, Ch. 1973 szerint az Aturiai-öböl északi részén Chalosseban az üledékképződés meszesebb volt, mint délen. Az ilerdi Xanthopsis- os márgából kimutatták a Globorotalia subbotinae-t , a Donzacqi cuisi márgából pedig a Globorotalia aragonensis-t és a Discoaster lodoensis- 1. A mészkő kifejlődésű alsó- és középsőlutéciáiban Assilina exponens , Nummulites atacicus, Nummu- lites laevigatus van. Utóbbi faj elég ritka és nem tipikus forma képviseli. A középsőlutéciait Veillon, M. vezetésével feltárásban két helyen láttuk. 1. Hostingues: ősmaradványokban viszonylag gazdagabb mészkövek a közép- sőeocén alsó részéhez sorolhatók. 2. Guiche, a kis falu benzin kútja mellett van a feltárás, vele szemben lát- ható egy régi, felhagyott kőfejtő, amelyben ugyancsak ezt a képződményt művelték. Az előbbivel azonos korú képződmények márgásabb kifejlődé- sűek, igen sok Nummulitessel . A lutéciai emelet felső részében keletkezett mészköveket Cauneillenél a Les Gaves folyók összefolyásánál láttam. A mészkőben Nummulites aturicus és Nummulites millecaput szint különíthető el. Az itteni rétegek fekvőjét középsőlutéciai képződmények alkotják. Chalosseben a bartoni emeletet Nummulites fabianii-s mészkövek és már- gák képviselik. d) Az előbbiektől keletre lévő Kis Pireneusoki, Plantaureli, Corbiéresi és Héraulti területek paleocénjét Toulouseben J. Villate és J. Tambareau segítségével tanulmányoztam. Debat, P. et al. (1971) szerint a kréta — har- madidőszaki átmenet területegységenként másképpen alakul. Nyugaton a jelenlegi tengely zóna és a Baszk Masszívum DNY-i takarójában Mezozoikum- Nummulitikum átmeneténél a tengeri üledékképződés folytatódik. Ezzel szem- ben keleten, a maastrichti fölött kezdődően regressziós jelleg mutatkozik, argilit formáció, márga, valamint növényi maradványos homokkő, kong- lomerátum, csigás és algás édesvízi mészkő keletkezett : ez a „Garumnien” összlet, amely olykor diszkordánsan települ a mezozoikumra. A dániai-monszi emeletben a Plantaurelben, a Kis-Pireneusokban (Tou- lousetől délre) és Provenceban (Marseille és Aix környékén) a kréta felső részében elkezdődött regresszió a dániai-monsziban (Provence: rogniaciai) folytatódott, szárazföldi vörös agyag és algás mészkő keletkezett. A Kis-Pireneusi thanéti képződmények kifejlődése megegyezik az Aturiai- öbölbeliekkel. Innen keletebbre, a Corbiéres területen, valamint Provenceban, Marseille és Aix környékén vörös színű szárazföldi agyag és physás mészkő keletkezett (Provence: = Vitrollesi formáció). Az ilerdiben — a Pireneusok legnagyobb harmadidőszaki elbontása idején — az Aturiai-öböltől keletre is tengeri képződmények keletkeztek. Jellemző 358 Földtani Közlöny 109. kötet, 3. füzet fáciesek a Turritella trcmpina-s és az Alveolina corbarica-s márga, valamint az Alveolina cucumiformis- os mészkő. A cuisi emelet kezdetén e területegy- ségen hirtelen regresszió következett be és ekkor, nem a lutéciaiban, mint ahogy azt eddig vélték, kezdődött el a Pireneusok kiemelkedése. Ekkor kezdődött el és a paleogén végéig folytatódott a Palassou (a 18. század végén élt pireneusi geológus nevéről) konglomerátum keletkezése. A konglomerátum kevert anyagú, mezozóos és paleozóos kavicsokból áll. Helyenként gerinces maradványokat tartalmaz. Villate, J. és Tambareau, Y. vezetésével a Kis-Pireneusok paleocénjének a következő feltárásait láttam: Ittat: a Douitougre patak völgyében lévő szelvényben a maastrichti emeletet szárazföldi kifejlődést! tarka agyag és márga képviseli, néhány őstalaj szinttel. A kréta és a harmadidőszak között itt nincsen diszkordancia. A nagyobb területegységet tekintve a kréta — harmadidőszak határon helyenként regresszió, helyenként transzgresszió volt. Rapy: az úton lefelé a patakmeder mellett van feltárva a dániai tavi fáciesű mészkő. Microcodiumos, ritkán kevés Gastropoda átmetszettél, vas- tagsága kb. 15 m. Ez megfelel a provencei vitrolliennek. A Kis-Pireneusok területén az első tengeri transzgresszió a thanétiben volt, uralkodó képződ- mény a mészkő. Az összlet a bázison márgásabb, felül meszesebb, algákat, korallokat és bryozoákat tartalmaz. Feljebb jelennek meg a Miliolinák és az Alveolina prímáévá, ez az első Alveolina zóna. A thanétiben osztreás márga és chárás mészkő is van. A chárás mészkőben Physa prisca is található, amely jól jellemzi a thanéti mészköveket. A thanéti ossz vastagsága 150 m körüli. Az előbbi tavi kifejlődésű összletre — régen szparnacuminak tartott — tengeri gumós mészkő következik. Tambareau, Y. szerint sok Bryozoát Beiselinát és Embergerit tartalmaz. Az Alveolina laevis a második Alveolina zónát képiseli. Fouet: Fouetben a felsőthanéti, régebben szparnacuminak tartott mész- követ ismertük meg Physa columnaris- al. Les-Chaubets: az Ariégeben lévő feltárásban a terület utolsó tengeri kép- ződményeit láttuk. Koruk az újabb vizsgálatok szerint felsőthanéti. Koráb- ban ezeket is szparnacuminak tartották. Neylis: (Carla város mellett): Itt az előbbi formációra transzgresszív ilerdi mészkövek alsó részét ismertük meg. Itt van az Alveolinák harmadik zónája: Alveolina cucumiformis (zóna jelző), Alveolina avelana. Patate: egy domboldalon lévő vízmosásban az ilerdi emelet második, vagy harmadik zónájában az alábbi ősmaradványokat gyűjtöttük: Operculina sub- granulosa, Nummulites atacicus, Korallok, Turritella sp. A Nummulitesek először csak az ilerdi emelet második zónájában jelennek meg. Sarnac: a Kis-Pireneusok területének legfiatalabb tengeri képződményei, koruk középsőilerdi, a Palassou konglomerátum legalsó rétegeivel váltaGozva jelennek meg. Seignerix: e helyen találtuk meg feltárva a fentebb már jellemzett Palas- sou-konglomerátum összletet. Ebben a több, mint 1000 m vastagságú száraz- földi fáciesű összletben lévő gerinces maradványok lehetnek lutéciai, vagy bartoni korúak is. A toulousei Természettudományi Múzeumban alkalmam volt megtekin- teni a Palassou-konglomerátum összlet heteropikus fáciesének tekinthető G id a i: Délnyugat- F ranciaország paleocén-eocén képződményei 359 isseli felsőlutéciai homokkőből előkerült és meghatározott emlős maradvá- nyokat: Lophiodon buxovillanum Desm. 1820 (zápfogak), Lophiodon tapioterium, Lophiodon isselense Cuvier (zápfogak, csigolya db-ok) Ugyanebben a Múzeumban őrzik az Alacsony Pireneusok eocén emlős maradványait is, Saint-Martin mellől: Antracotherium magnum Cuvier (fehér mészkőben több állkapocs darab) Palaeotherium médium Cuvier (állkapoc? , több lábszárcsontdarab) 3. Az Aquitániai, Pireneusi és Dunántúli Középhegységi paleocén és eocén képződményeinek korrelációjáról Amit a Párizsi-medence és a Dunántúli Középhegység paleocén-eocén kép- ződményeinek analógiáiról mondtunk (Gidai L. 1976), az nagyjából ezekre a í területekre is érvényes. Faunával igazolható monszi-dániai és thanéti a Dunán- túli Középhegység területén nincs. A szparnakumi barnakőszén összletünk alatti szárazföldi tarkaagyagjaink feltehetően korban az aquitániai és pire- neusi dániai-monszi, de még inkább a thanéti tavi formációkkal azonosak. Az ilerdi tenger nagyon gyorsan transzgredált, de a Dunántúli Középhegy- ség területét nem érte el. A szparnakumi elmocsarasodás, kőszénképződés e tenger előrenyomulással kapcsolatos. Előbbivel szemben a cuisi transzgresszió általánosabb elterjedésű. A Dunán- túli középhegységi cuisit a Nummulitesek — elsősorban a Nummulites planu- latus — alapján a girondéi és az Aturiai-öböl déli része eocénjével párhuzamosí- tom. A Kis-Pireneusokban és a Plantaurelben a cuisiben mutatkozó regresz- sziós és kiemelkedési tendencia hozzánk a cuisi végén ér el. Az aquitániai lutéciaiban a tengeri üledékképződési tér leszűkülése ment végbe s nagy területen szárazföldi üledékek keletkeztek. Ugyanebben az idő- ben a Dunántúli Középhegység területének nagy részén szigettenger volt, az ekkor keletkezett üledékek a részterületek gyakori fácies ingadozását tükrözik. A , ,perforátuszos fauna” (Nummulites perforatus, Nummulites brongniarti, Nummulites millecaput, Nummulites discorbinus) a Dunántúli Középhegység területén a lutéciai emelet alján, az Aquitániai-medencében, a lutéciai emelet felső részében jelenik meg. E jelenség okát, vagy okait részleteiben még nem ismerjük. Úgy vélem, hogy ez esetben a keletről nyugat felé történt fauna- ! vándorlás valószínűsítése egyelőre a legkézenfekvőbb magyarázat. Ez annál is inkább valószínűnek látszik, mivel a francia kutatók a Tengeri Alpok luté- ciai transzgresszióját is keletről származtatják. Az innen keletebbre lévő terü- 1 létén kialakult lutéciai fauna csak a felsőlutéciai alemeletben, a transzgresszió- val érkezett a területre. A priabónai, azaz a bartoni emeletben: Aquitániában és a Pireneusok terü- letén az ősföldrajzi viszonyok alig változtak. A Dunántúli Középhegység terü- letén nagy, általános, a korábbiakon túlterjedő transzgresszió következett be. Olyan területek is tengeri elborítás alá kerültek, amelyeket az eddigi eocén transzgressziók elkerültek: Budai -hegység, ÉK-i Középhegység. Az Aquitá- niai — Pireneusi és a Dunántúli Középhegység felsőeocén tengere a Nummu- 360 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet litesek (Nummulites fabianii ) és plankton Foraminiferák (Globigerapsis semiin- voluta ) tanúsága szerint az Atlantikumon és a Mediterraneumon keresztül kapcsolatban volt * * * Az eocén rétegtani viszonyokon kívül jelentésünkben szeretnénk még Bor- deaux környékének néhány, érdekes földtani mozaikját rögzíteni. A Bordeauxi Oceanográfiai Intézet — állami megrendelés alapján — rend- szeres vizsgálatokat végez az óceánfenék és az óceáni üledékképződés megis- merésére. Az eddigi munkálatok alapján az óceán partjától befelé, nyugati irányban kb. 30—40 km-ig a földtani viszonyok elég jól ismertek. Az óceán fenekén feltárt paleogén rétegsorok az aqu dániaiakkal elég jól párhuzamosít- liatók. Aquitániában az 1950-es évek elején feltárt olajtelepeket nyugati irányban az Atlanti Óceánban is megtalálták nagy mélységben, kitermelésük egyelőre (1973) nem rentábilis. Irodalom — Bibliographie Alvinerie, .J . — M ayeux, C. — Reciiiniac, A. (1964): Esquisse sedimentologique de la coupe de Biarritz. Méra. du B. K. G. M. No. 28, pp. 407-424. Alvinerie, J. — Pratviel, L. (1971): Extension et faciés de la formation dite des „sables inferieurs du Bordelais”. C. R. Somraaire des Séances de la Soc. Géol. de Erance, fasc. 15, Séance du 29 mars 1971, p. 158. Alvinerie, J. — Pratviel, L.— Velllon, M.— Vigneaux, M. (1970): Observations structurales et faciologiques sur le Tertiaire de la région sud de Bordeaux (Gironde). C. B. Acad. Se. Paris, t 271, pp. 2240—2242. Alvinerie, J. — Pratviel, L.— Veillon, M.— Vigneaux, M. (1970): Etűdé géologique du Tertiaire de la région sud de Bordeaux. Bull. de l’Institut de Géologie du Bassin d’Aquitaine, No. 9. pp. 221—204. Alvinerie, J. — Pratviel, L.— Veillon, M.— Vigneaux, M. (1971): Esquisse structurale du sous-sol de l’agglomera- tion bordolaise. C. B. Acad. Se. Paris. t. 272. pp. 2140—2142, (26. avril, 1971). Alvinerie, J. — Pratviel, L.— Veillon, M.— Vigneaux, M. (1971): Etűdé géologique du sous-sol de la Communauté urbaine de Bordeaux. Bull. de l’Institut de Géol. du Bassin d’Aquitaine. No. 10. pp. 145—251. Andreieff, P.— Marionnoud, (1972): Óbservation préliminaires sur la limité éocéne — oligocéne dans lasérie clas?ique du Médoc (Gironde). La position stratig raphique des „Grés et calcaires k Anomies”. Comptes rendus des séances l’Académie des Sciences. Paris t. 274, pp. 1637 — 1640. Aubert, J. — Beseme, P. — Elloy, B. — Esguerin, J. et al. (1964) Progrés récents dans la connaissance du Danién et du Paléocéne en Aquitaine méridionale. Mém. du B. B. G. M. No. 28, pp. 381 — 392. Corbineau— Larroude, J. — Gayet, J.— Vigneaux, M. (1970): Microfaciés -types de l’Eocéne nord-aquitain. Bull. de l’Inst. de Géol. du Bassin d’Aquitaine. Bull. Inst. Géol. Bassin Aquitaine.. Bull. Inst. Géol. Bassin Aquitaine, 8. pp. 247-252. Debat, P. — Lucas, Cl.— Mirouse, B.— Perret, M. P.— Tambareau, Y.— Vlllate, J. (1971): Excursion Géologique dans les Pyrénées 20—22 mai 1971. pp. 1 — 12. Deltel, B. (1962 — 1963) Nouveaux Ostracodes de l’Éocéne et de l’Oligocéne de l’Aquitaine méridionale. Actes de la Societé Linnéenne de Bordeaux, Vol. 100. pp. 127—221. Deltel, B. (1964): Ostracodes du Paléogéne d’Aquitaine méridionale. Mém. du B. B. G. M. No. 28, pp. 1041 — 1048. Denizot, G. (1964): Sur l’Eocéne marin des Corbiéres. Mém. du B. B. G. M. No. 28. pp. 393 — 394. Dumon, J. C. — Klingebiel, A. (1964) Etűdé sédimentologique de quelques séries eocénes de la partié occidentale de l’Entre-Deux-Mers. Mém. du B. B. G. M. No. 28. pp. 317—325. Ducasse, O. (1962—1963): Quelques espéces nouvelles d’Ostracodes de l’Eocéne terminál Girondin. Actes de la Soc. Linnéenne de Bordeaux. Vol. 100. pp. 223—248. Ducasse, O. (1964): Biozones d’Ostracodes de l’Eocéne nordaquitain. Mém. du B. B. G. M. No. 28. pp. 243 —256. Ducasse, O. (1968): Bépartition stratigraphique des Ostracodes de l’Eocéne et de la base de l’Oligocéne dans le Nord du bassin d’Aquitaine. Bull. Soc. Géol. de Erance (7), X. pp. 196—199. Ducasse, O. (1968): Contribution á la stratigraphie de l’Eocéne nord-aquitain. Bull. Soc. Géol. de Francé (7), X. pp. 200-205. Ducasse, O. (1969): Biozonation de l’Eocéne nord-aquitain. Bull. Soc. Geol. de Francé. XI. pp. 451 — 501. Gidai L. (1976): A Párizsi medence és a Dunántúli középhegységi eocén rétegtani analógiáiról. Földt. Közi. T. 106. No. 2. pp. 143-148. Klingebiel, A. (1967): Étude sedimentologique du Paléogéne Nord-Aquitain, Interpretation lithostratigraphique et paléogeographique. Bull. de l’Inst. de Geol. du Bassin d’Aquitaine. No. 2. pp. 1—290. Klingebiel, A. — Lalanne de Haut, J. P. (1964): Sedimentologie et paléogeographie des „sables inferieurs”, du Bor- delais. Mém. du B. B. G. M. No. 28. pp. 341 — 3 1. Klingebiel, A.— Lapierre, F. (1964): Bépartition des faciés et lithostratigraphie de l’Eocéne dans la partié nord-est du Bassin d’Aquitaine. Mém. du B. B. G. M. no. 28. pp. 3 3—360. Klingebiel, A. — Pons, J. C. (1964): Les atterrissement continentaux au Nord du Bassin Aquitain. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 327-339. Klingebiel, A. — Tasiét, J. P. (1968): Interpretation sédimentologique des faciés argileux de l’Eocéne Terminál du Bordelais. C. B. Acad. Se. Paris, t. 266. pp. 1691 1694. (22 avril 1968). Kapellos, Ch.— Shaub, H. (1973): Zűr Korrelation von Biozonierungen mit Grossforaminiferen und Nannoplankton im Palaogen dér Pyrenáen. Eclogae Geol. Helv. Vol. 66/3, pp. 687 — 737. Larroude, J. (1967). Le Nummulitique de Saint-André— De-Cubzae á Blaye. Bull. de l’Institut de Géologie du Bassin d’Aquitaine. No. 3. pp. 137—180. Gidai: Délnyugat- F ranciaország paleocén- eocén képződményei 361 Lezaüd, L. (1964): Essai d’utilisation de quelques Nannofossiles (Coccolithophorides el Groupes annexes) en strati- graphie de l’Eocéne d’Aquitaine occidentale. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 289—294. Lezaud, L.— Tambareau, Y — Toumarkie, M. (1969): Sur la decouverte d’une mierofaune et d’une Nannofaune pela- giques dans le Numrnulitique du Plantaurel. C. R. Sommaire des Seances de la Soc. Géol. de Francé, Faso. 8. Seance du 1// decembere 1969. p. 311. Magné, J. — MalmoüSTIER, G. (1964): Contribution ál’étude des associations microfauniques du Paléogéne nord-aqui- tain. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 269-282. Mayf.UX, C. (1964): Les microfaciés dans l’interpretation stratigraphique des biozones du Paléogéne nord-aquitain. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 283-287. Mirouse, R. (1972): Pyrénées. Encyclopaedia Universalis. 1. XIII. pp. 837—841. Pomerol, Ch. (1973): Ere cénozoi'que, Paris, DÓIN éditeurs. Pratviel, L.— Prud’homme, R.— Veillon, M.— Vigneaux, M. (1969): Structure du pays de Buch dans la bordűré sud du bassin d’Arcachon. C. R. Acad. Se. Paris, t. 296. pp. 2487—2490 (22. decembre 1969). Prxjd’homme, J.— Vigneaux, M. — Labracherie, M. (1964): Biozonification des Bryozoaires du Paléogéne Nord- aquitain. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 29 —300. Rey, R.— Villate, J. (1971): Gasteropodes des calcaires lacustres du Thanetien sous-pyrénéen entre les Vallees du Douctouyre et de l’Aude. Bull. de la Soc. d’Histoire Naturelle de Toulouse, t. 107. fasc. 3 — 4. pp. 414 — 422. Szöts, E. (1964): Esquisse stratigraphique du Lutétien Sud-Ouest du Bassin Aquitain. (Bassin de l’Adour, főssé atu- rien, les environs de Biarritz, Bas-Adour, Béarn. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 401 — 406. Tambareau, Y. (1968): Remarques sur la répartition de quelques grands Foraminiféres de l’Eocéne basa! des Petites Pyrénées. Implications paléogéographiques. Bull. de la Soc. d’Histoire Naturelle du Toulouse, t. 104. fasc. 3 4. pp. 350 354. Tambareau, Y.— Viallerd, P.— Villate, J. (1966); Modalités de la transgression „yprésienne” dans la région d'Albas (Aude). C. R. Sommaire de Séances de la Soc. Géol. de Francé. Fasc. 3. Séance du 21 mars 1966. p. 140. Tambareau, Y.— Villate, J. (1968): Les zones de grand Foraminiféres du Paléocéne Thanétien-Sparnacien) de l’avant- pays Pyrénéen k l’Est du plateau de Lannemezau et leur extension. Mém. du B. R. G. M. No. 58. pp. 57—62. Thaler, L. (1964): Sur Tutilisation des Mammiféres dans la zonation du Paléogéne de Francé. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 985 — 989. | Toumarkine, M.— Villate, J. (1973): Position des couches á Micraster tercensis Cotteau, du Thanétien de la Haute- Garonne, dans l’échelle biostratigraphique de Foraminiféres planctoniques. C. R. Somm. Soc. Géol. Fr. p. 104. | Veillon, M.— Vigneaux, M. (1964): Le Paléogéne nord-aquitain: interpretation stratigraphique et essai de corrélation. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 257-267. Veillon, M. (1964): Les zones Foraminiféres du Paléogéne nordaquitain et leur valeur stratigraphique. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 227-241. Veillon, M. (1967): Considerations sur la diversification specifique des Nummulites en Aquitaine. C. R. Sommaire des Séances de la Soc. Géol. de Francé, fasc. 3. séancedu 6mars 1967. p. 96. Vigneux, M. (1964): Le bassin d’Aquitaine. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 177—226. í Villate, J. (1962): Etűdé stratigraphique et paléontologique du montien des Petites Pyrées et du Plantaurel. Editions Privát. Toulouse 1962. pp. 1—331. Villate, .1. (1969): Sur l’áge des couches rapportées, dans les Petites Pyrenées et le Plantaurel, au Danién et au Mon- tien. Mém. du B. R. G. M. No. 28. pp. 859—863. Villate, J. (1966): Echinide nouveau de l’Eocéne inférieur de l’Ariége. Bull. de la Soc. d’Histoire Naturelle de Toulouse t. 102. fasc. 2 — 3. pp. 517—520. Apercu sur les formations paléocénes et éocénes du Sud-Ouest de la Francé Dr. László Gidai Lors ínon voyage d’étude en Francé, j’avais l’occasion de m’occuper aussi des positions stratigraphiques des formations paléocénes et éocénes du Bassin d’Aquitaine et des Pyrénées. J’avais aussi la possibilité de pouvoir visiter les plus importants affleurements. Et maintenant, je voudrais rendre compte de ces expériences. J’exprime mes gratitudes profondes á Vigneaux, M. professeur á Bordeaux, aux chercheurs scientifiques Veillon, M., Gayet, J. et Pratviel, L. á Bordeaux, ainsi qu’au professeur Mirouse, R. á Toulouse et aux chercheurs scientifiques Villatte, J. et Tambareau, Y. également a Toulouse qui m’ont informé sur les problémes stratigraphi- ques du Bassin d’Aquitaine et des Pyrénées. Ils m’ont remis les tirages de leurs publica- tions scientifiques et m’ont accompagné aux affleurements. D’aprés les explications des chercheurs et les excursions ainsi que les plus importantes I publications, cet artiele présente un apergu sur les positions stratigraphiques des forma- i tions paléocénes et éocénes de l’Aquitaine et des Pyrénées. Ce que nous avons dit sur les analogies des formations paléocénes et éocénes entre le Bassin de Paris et la Montagne Centrale de Transdanubie c’est aussi valable (Gidai, L. 1976) grosso modo aux positions stratigraphiques de l’Éocéne d’Aquitaine, des Pyrénées 1 et de la Montagne Centrale de Transdanubie. A la région de la Montagne Centrale de Transdanubie, les étages dano-montien et thanétien — prouvables pár faunes — n’existent pás. Selon inon opinion, les argiles bario- lées continentales — situées audessous de notre complexe Iignitifére sparnacien — sont de l’áge analogue á célúi des formations lacustres dano-montiennes — mérne plutőt thanétienne — de l’Aquitaine et des Pyrénées. 362 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet La transgression de la mer ilerdienne a été trés rapidé, mais elle n’a pás atteint la région de la Montagne Centrale de Transdanubie. Les marais et la formation du lignité sont en rapport á cette transgression maríné. Pár contre, la transgression cuisienne est plus répandue, en général. Sur la base des Nummulites — premiérement Nummvdites planulatus — je corréle le Cuisien de la Mon- tagne Centrale de Transdanubie á la partié sud des Golfes de la Gironde et de l’Adour. La tendance de régression et soulévement manifestée dans le Cuisien des Petites P5’rénées et de la Montagne du Plantaurel n’est arrivée á la région de la Hongrie qu’á la fin du Cuisien . Dans le Lutétien d’Aquitaine l’espace de la sédimentation maríné est devenu restreint, et des sédiments continentaux ont été déposés sur un grand territoire. A une grande par- tié de la région de la Montagne Centrale de Transdanubie un archipel s’est installé, réflé- chissant les changements de faciés fréquents des sédiments entre les différentes régions partielles. A la région de la Montagne Centrale de Transdanubie, la „fauné á perforatus” (Num- mulites perforatus, Nummulites brongniarti, Nummulites millecaput, Nummulites discorbi- nus) apparaít á la base de l’étage lutétien tandis que dans le Bassin d’Aquitaine elle se présente á la partié supérieure du mérne étage. Nous ne connaissons pás encore la cause ou les causes de ce phénoméne. Je pense qu’en ce cas la migration de la fauné — de l’Est vers l’Ouest — présente provisoirement l’explication la plus pausible. Qa semble d’autant plus probable, cár mémes les chercheurs frangais font dériver la transgression lutétienne des Alpes maritimes de la direction orientale. La fauné lutétienne évoluée aux régions situées plus vers l’Est n’est arrivée ici que seulement avec la transgression, dans le sous- étege lutétien supérieur. Dans l’étage priabonien, c’est-á-dire bartonien: en Aquitaine et á la région des Pyrénées les situations paléogéographiques n’ont été guére changées. Pár contre, á la région de la Montagne Centrale de Transdanubie une grande transgression générale — plus large que celles précédentes — est arrivée. La mer a envahi mérne telles régions que les transgressions éocénes précédentes ont épargné: Montagne de Buda, Montagne Centrale du Nord-Est. D’aprés le témoignage des Nummulites (Nummulites fabianii) et les Foraminéféres plactoniques (Globigerapsis semiinvoluta) la mer éocéne supérieur de l’Aquitaine, des Pyrénées et de la Montagne Centrale de Transdanubie était en pleine communication á travers l’Atlantique et la Méditerranée. A magyar földtani irodalom jegyzéke 1977 — BnÖJiHorpa^Hfl jurrepaTypbi reojiornyecKHX h cMe>KHbix HayK b BeHrpiiH 1977. r. — Répertoire bibliogra- phiques des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie 1977 Ádám O.: A földtani előkutatások jelentő- sége az ásványi-nyersanyagkutatásban. Földt. Közi. 107. pp. 125 — 129. Árkai P.: lásd: Szádeczky Kardoss E. Aujeszky G. — Liptai E.— Scheuer Gy.: Az EN Y-i Bükk vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny. 57. évf. 6 — 7. sz. pp. 273 — 283., 9 ábra, 2 táblázat, nem. R. Aujeszky G. — Scheuer Gy. — Zsámbok I. : A tervezett Lőrinci Regionális Vízmű vízbeszerzési lehetőségeinek vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, pp. 52 — 56., 6 ábra Badinszky P.: Az építőanyagipar gazda- ságföldtani helyzete. Földtani Kutatás. 20. évf. 2 — 3. sz. pp. 47 — 54., 3 ábra, or. R. Báldiné Beke Mária: A budai oligocén rétegtani és fáciestani tagolódása nan- noplankton alapján — Stratigraphical and faciological subdivisions of the Oli- gocene as based on Nannoplankton. Földt. Közi. 107, 1., pp. 59 — 89., 6. ábra, II. tábla, ang. R. Balogh K., Berecz I., Bohátka S.: Argonkivonó és gáztisztító berendezés K — Ar kormeghatározáshoz — Argon extraction and purification system fór K— Ar dating. Földt. Közi. 107. pp. 208 — 214., 1 ábra, ang. R. Bán A., Fülöp J.: Osznovnije rezultati i dalnejsije napravlenyija poiszkovo-raz- vedocsnih rabot na neft i gaz v VNR. Inform Nyeftyegaz: Poiszko vo - ráz ve - docsnuje raboti na nyeft i gaz v sztra- nah cslenah. SZEV. 1977. Moszkva VXIIOENG pp. 18 — 28. Bárdossy Gy., Jónás K., Imre A., and Solymár, K.: Interrelations of Bauxite Texture, Micromorphology, Mineral In- dividualism, and Heteromorphism. Eco- nomic Geology, Vol 72. pp. 573 — 581. Bárdossy Gy. és Tóth P.: Gyenge minő- ségű bauxitok ipari értékelése és a komplex hasznosítás lehetőségei. Bányá- szati és Kohászati Lapok. Bányászat. 110. évf. 8. sz. pp. 529 — 533. Bárdossy Gy., Várhegyi Gy., Pantó Gy.: PegKHe aiieMeHTbi b BeHrepcKiix 6okcht3 h bo3mo>kh octh hx H3BJieseHWL TeojiornH PygHbix MecTopoJKgeHHii MocKBa. Ne 3. pp. 72-81. Bárdossy Gy., Fontbote, J. M.: Obser- vations on the Age and Origin of the Reported Bauxite at Portilla de Luna. Spain. Economic Geology, Vol. 72. pp. 1355-1358. Bárdossy Gy., Boni, M., Dall’Aglio, M., Argenio, B. D., Pantó Gy.: Bauxites of Peninsular Italy. Composition, Origin and Geotectonic Significance. Monograph Series on Mineral Deposits. No. 15. 61 p. Stuttgart Bartha F.: Gondolatok a hazai pannonra vonatkozó kutatások szemlélet-fejlődé- séről és az adatok korszerű feldolgozá- sáról — On the development of approa- ches to research on the Pannonian and on the up-to-data processing in Hungary. Földt. Közi. 107. pp. 17 — 26., 1 ábra, ang. R. Bartha F.: A balatonszentgyörgyi tégla- gyári fejtő felsőpannóniai rétegeinek molluszka faimája — Die Mollusken- fauna dér oberpannonischen Sehichten in dér Tongrube dér Ziegelfabrik in Balatonszentgyörgy. Földt. Közi. 107. pp. 130 — 149., 2 ábra, ném. R. Barta Gy. : Szemléletünk korlátái okozta nehézségek a Föld szerkezetének vizsgá- latában. Magyar Tudomány. 7., pp. 332-339. Barta Gy.: Über das Gleichgewicht dér Massen im Erdinnern. Geophys. und Geol. Geophysikalische Veröffentlichun- gen dér Kari Marx Universitát Leipzig, Bd. I. Heft. 3., pp. 5—10. Akad. Verlag, Berlin Benkő F.: A ciklus összefüggések függ- vénykapcsolatai és érvényességi hatá- rai. Geonómia és Bányászat, MTA. X. o. közleményei 8. kötet, 2 — 3. sz., pp. 431 — 437 (1975) Benkő F.: Áz ásványi nyersanyagprognó- zis alapvető elvű és módszertani kérdé- 364 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet sei. MAFI Módszertani Közlemények, p. 63., Budapest. Benkő F.: (s. n.) Az Országos Prognózis Tanács megalakulása. Földtani Kutatás, XX. évf. 2 — 3. sz., pp. 65 — 66. Bendefy L. : Kéregmozgások és flisképző- dés a Kárpát-medencében — Tectonic movements and flysch formation in the Carpathian Basin. Földt. Közi. 107. pp. 375 — 383., 4 ábra, ang. R. Bérczi J.: lásd: Hafer S. Abde Wahab Bérczi-Makk A.: Biostratigraphic signi- ficance of the Meandrospira pusilla (Ho) (Foraminifera) and its distribution in Triassic sedimentary rocks in Hungary, as revealed by hydrocarbon exploring boreholes. Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae 20 (1—2) 1976. pp. 101-124., 2 ábra, 3 tábla Bertalan M.: lásd: Grasselly Gy. Bilik J. : lásd: Földi M. Bisztricsány E.: A Kárpát-medence föld- rengés-veszélyeztetettségéről — On earthquake in the Carpathian Basin. Földt. Közi. 107. pp. 97 — 101., 3 ábra, ang. R. Bodoky T.— Jánvári J. — Nemesi L. — Polcz I. — Szeidovitz Győzőné: Komp- lex geofizikai kutatások eredményei a Nyírségben — Results of Complex Geo- physical Surveying in the Nyírség Area NE Great Hungárián Piain. Ált. Földt. Szemle 10. pp. 5 — 44. 18 ábra Bognár L.: lásd: Hafez S. Ab dél Wahab Bognár L.: lásd: Pécsi-Donáth É. Bogsch L.: Húsz éve húnyt el Telegdi Roth Károly. Földt. Tudománytörténeti Évk. 1975., pp. 41—44. Budapest, 1976. (1977.) Bogsch L. : A 80 éves Vendel Miklós ünnep- lése. Földt. Közi. 107, pp. 233 Bogsch L.: Csepreghyné Meznerics Ilona emlékezete. Földt. Közi. 107. pp. 275 — 281., 1 fénykép Böcker T., Maros Gáborné, Müller P.: A Dunántúli Középhegység karsztvíz- szint-térképe, 1977. (2 térk.). Böjtösné Varrók Kornélia: Az Észak- magyarországi Osztály 1975. évi műkö- dése — Report on the Work of the North Hungary Department in 1975. MAFI Évi jel. 1975. évről (1977) pp. 17 — 22. Buda Gy.: lásd: Sztrókay K. I. Chikán G.: A Keleti-Mecsek aerofotogeo- lógiai értékelése — Photogeological Study of the Eastern Mecsek Moimtains. MÁFI Évi jel. az 1975. évről (1977). pp. 319 — 332, 11 ábra Cigale M. — Ramovs A.— Végh-Neu- brandt E.: Triadomegalodon idrianus n. sp. aus dem Oberkarn bei Idrija — Triadomegalodon idrianus n. sp. iz zgornjekarnijskih plasti pri Idriji. Geolo- gija-Razprare in Porocila, 19, Ljubljana 1976. pp. 29 — 34. 1 tábla, horvát R. Cornides I. and Kiss J. : Correlation of the oxygen and carbon isotope ratios of cal- cite samples írom a hydrothermal őre vein. Geochemical Journal, Vol. 10. pp. 181 -184, 1976. 5 ábra, ang. R. Csaba A.: lásd: Hably Lilla Császár G., Haas J.: A formáció fogalom a nemzetközi szakirodalomban és alkal- mazásának lehetőségei hazánkban — The notion formation in the international literature and possibilites fór its applica- tion in Hungary. Földt. Közi. 107. 1., pp. 38-58. Császár G.: lásd: Haas J. Cserny T.: Az 1 : 25 000-es méretarányú építésföldtani mintatérképek szerkeszté- sének elvi alapjai. MÁFI Évi jelentése az 1975. évről (1977), pp. 315-318, 4 áb- ra Csiky G.: Az Erdélyi-medence mélyföld- tani viszonyai a legújabb kutatási ered- mények alapján — Subsurface geology of the Transylvanian Basin in the light of recent results. Földt. Közi. 107. 3 — 4. pp. 406 — 420. 6 ábra, ang. R. Csiky G.: Beszámoló és megemlékezések az 1975. évről. Földt. Tudománytörté- neti Évk. 1976. 5. pp. 5 — 17. Csiky G.: Emlékezés Papp Simonra és Pávai Vájná Ferencre. Föleit. Turlomány- történeti Évk. 1976. 5. pp. 49 — 57. Csiky G.: Krónika az 1976. évről és Füg- gelék (a Társulat tiszteleti tagjai). Föld. Tuelománvtörténeti Évk. 1976. 5. pp. 83-88. Dank V.: Elnöki megnyitó (1977. III. 23. Közgyűlés). Földt. Közi. 107., pp. 247 — 248. Dank V.: Tektonikai szemléletünk alaku- lása és problémái (elnöki megnyitó). Földt. Közi. 107. pp. 290 — 294. Dank V.: Principi i metocli poiszkov neft- janih i gazovih mesztorazsgyenyij v VNR. Metodika o cenkih prognoznih zapaszov neft i gaz. Inform Nyeftyegaz: Poiszkovo-razvedocsnije raboti na nyeft i gaz v sztranah cslenah. SZEV. 1977. Moszkva VNIIOENG pp. 95—102. Dénes Gy.: A Bükk karsztja és barlangjai, in: Bükk — turistakalauz (Szerk.: NÓGRÁDI Gy.) pp. 49 — 88. 12 fénykép- melléklettel MEDICINA könyvkiadó, Budapest Dénes Gy.: The caves of Hungary. Karszt és Barlang 16. évf. (1977). Special Issue pp. 19 — 26. 9 ábra, ang. R. Detre Cs.: A középsőtriász anisusi emelet határai és tagolási lehetőségei az alpi és A magyar földtani irodalom jegyzéke 1977 365 magyarországi kifejlődési területeken — The Boundaries of the Anisian Stage (Middle Triassic) and Possibilities of its Subdivision in the Alpine and Hungárián Facies Regions. MAFI Évi jel. 1974. évről, (1976) pp. 343-364, 3 ábra Dienes I.: Formaiized Stratigraphy and its use on the Dorog Basin Area. Proceed- ings of the Symp. „Hornicka Pribram vede a Technice 1977”. 1 ábra, Pribram 1977. Dienes I., (Mann C. J. ed. Coll.): Mathe- matical Formalization of Stratigraphie Terminology. Journal of IAMG, 9, No. 6., 6 ábra New-York 1977. Dobos Irma: Nagy átmérőjű kutak szerepe a vízellátásban. Hidrológiai Közlöny 1977. 8. sz. pp. 355 — 360. 9 ábra, 2 táb- lázat, nem., ang. R. Dódony I. and Kiss J. : Crystal Stmctures and Genetical Studies on the Palygors- kite-Sepiolite-Saponite (Montmorillonite) Group. Acta Geologica Academiae Hun- garicae, Tomus 20 (1—2), pp. 1 — 17 (1976), 7 ábra, 5 tábla, or. R. Dömsödi J. : Lápi eredetű szervesanyag - tartalékaink mezőgazdasági hasznosítá- sa. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1977. pp. 1 — 124. 79 ábra, 23 táblázat Dömsödi J. — Hegyiné Pakó J. — Kemény B.— Kun L.— Hajdú B.: Kavicsbányák tájrendezési kérdései — Landschafts- planungsprobleme im Falle von Kies- gruben — Country-planning problems on the site of gravel pits — Problémes de la protection des sites aux mines de caillou. Bányászati és Kohászati Lapok — Bányászat, 110. 8. pp. 538 — 545., 5 ábra, o., ném., ang., fr. R. Dörnyei Piroska, Kaszner Ernesztin, Sághy Gy., Véges I.: „AIR GUN” és robbantásos gerjesztésű mérések össze- hasonlítása. Magyar Geofizika, XVIII. évf. 2. pp. 70 — 76., 12 ábra Duma Gy. : Graphitaltige Gefásse aus Oster- reichs Mittelalter. Archaeologica Austri- ca, 59/60, pp. 225 — 242 o. 6 ábra, 7 tábla, Wien 1976. Duma Gy. —Ravasz Cs.: Über die Prüfung dér Mörtelstoffe bei einem mittelalterli- chen Kirchbau in Ungarn. Mitteilungen d. Komission f. Burgenforschung u. Mit- telalter. Archáologie, Bd. 113, Nr. 19, pp. 465 — 489., 6 ábra, 5 tábla, 1977 Wien. Edelényi E.: lásd: Haas J. Embey-Isztin: The Szigliget Amphibolite lherzolite Compound Xenolith as an Evidence fór DiapiricUprise in theMantle Below Hungary. Annales Hist., -Nat. Mus. Nat. Hung. 69. pp. 5 — 11., 4 ábra Emszt M.: lásd: Ravasz Cs. Erdélyi M.: Mérnökgeológiai térképsoro- zatok talajvíz- és vízminőségi térképei- nek ismertetése. Mérnökgeológiai Szemle 18. sz. (1977. január) pp. 21—31. Fazekas Via: Magnézium-alummium-hid- roxilfoszfát-ásvány a soproni hegységből. Földt. Közi. 107. pp. 226 — 228. Formell F. — Jakus P.— Gyarmati P.: Nuevas areas perspectivas para la accu- mulacion de bauxitas carsicas en las alrededores de Guantanamo, Cuba. 8,ft Carribean Geological Conference, pp. 52-53., 5 ábra, Curazo, 1977. Franco G. L.— Nagy E.— Radócz Gy.: Desarrollo de las facies Coralinas desde al oligoceno hasta el reciente en la region orientál de Cuba. Vili ,h . Caribbean Geo- logical Conf. Abstract. pp. 54 — 55., 1 táblázat, Curazao, 1977. Franyó F. : Az erdőtelki Et-1 sz. kutató- fúrás földtani és vízföldtani eredményei — Geological and Hydrogeological Re- sults of Drill Erdőtelek Et-1. MÁFI Évi jel. 1975-től (1977) pp. 99-112., 1 ábra, 6 táblázat Földi M., Herényi R., Nagy I., Bilik 1., Hámor G.: Magyarázó a Hosszú- hetény — É. Mecsek-hegysógi 10 000-es térképhez. 72 p. Budapest, 1977. Fülöp J.: lásd: Bán Á. Gabos Gy.: Egy új tudományág: a mér- nökgeológia. Természet Világa. 108. évf. 2. sz. pp. 75 — 77., 5 ábra Gabos Gy.: A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat az építőipai! nyersanyagkutatás bázisintézete. Földtani Kutatás. 20. évf. 1. sz. pp. 48 — 49. Gajdos I.— Pap S.: Töréses formalakulás lehetőségei az alföldi pliocén üledékek- ben — Possibilities of faulting in the Pliocene sediments of the Great Hungá- rián Piáin. Földt. Közi. 107. pp. 437 — 456., 8 ábra, ang. R. Galácz A.— Monostori M.: Őslénytani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, pp. 1 — 165. Galli L.: A földtan alkalmazása a víz- és mélyépítésben — The Application of Geo- logy in the Hidraulic and Substructure Construction Works. Az OVH megbízá- sából kiadta a VIZDOK, Bp. 1977. pp. 1—404. 265 ábra, 14 táblázat, or., ang. R. Géczy B.: Őslénytan. Tankönyvkiadó, pp. 1—304, 62 ábra, Budapest Géczy B.: Makroevolúciós folyamatok paleontológiái megközelítése. Acta Phi- losophica, 4. pp. 147 — 180, or., ang. R. Géczy B.: Az. emlősök kialakulása és törzs- fejlődése. Természet világa, 108, pp. 562 — 566, 4 ábra Géczy B.: Címszavak a Lexique Strati- graphique International 9. Hongrie kö- 366 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet tétében. 1975, Paris, II. edit., 1977., pp. 1-176. „ T. Gecse É.: lásd: Vörös I. Geömley G.: lásd: Hafez S. Abdel Wahab Ghoneim M. F. and Szederkényi T.: Preliminary petrological and geocliemi- cal studies of the area Ofalu, Mecsek Mountains, Hungary. Acta Miner. Petr. Tóm. XXIII, Fasc. 1. Szeged, 1977. pp. 15 — 28. 9 ábra, 2 táblázat Gidai L.: A Sümeg — Csabrendek környéki eocén képzőmények földtani alapszelvé- nye a csabrendeki Cn-850 sz. fúrás alap- ján — Coupe de reference géologique des Formations éocénes des environs de Sü- meg et Csabrendek, d’aprés le Sondage n° Cn —850. MÁFI Évi Jel. 1975-ről (1977) pp. 229 — 247., 10 ábra, fr. R. Gidai L.: A tatabányai Ta-1481 sz. fúrás eocén rétegsora — Succession éocéne du sondage de Tatabánya n° Ta-1481. MÁFI Évi jel. 1975-től, (1977) pp. 219 — 228., 3 ábra, fr. R. Gidai L.: A Héreg — Tarján — Gyermely — Csapdi közötti területen eddig végzett barnakőszén és bauxit-kutatás eredmé- nyei — Results of Prospecting Drilling hitherto made fór Subbituminous Coul and Bauxite in the toca of Héreg — Tar- ján—Gyermely— Csapdi. Bányászati Koh. Lapok, Bány. 110, 2. pp. 119 — 131, 9 ábra or., ném., ang., fr. R. Gidai L.: Reménybeli eocénkorú kőszén, — és bauxitelőfordulások, az ÉXY-i Gerecsében — Prospective Eocéné Coal and Bauxite Deposits in the Nort-west- ern Areas of the Gerecse Mountain Rangé Bány. és Koh. Lapok, Bány. 110. 10. pp. 692 — 702, 3 ábra, or., ném., ang. R. Gidai L.: A tatabányai eocén rétegtani megismerésének története — Histoire de la Reconnaissance Stratigraphique de l’éocéne de Tatabánya. MÁFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 207 — 217., 6 ábra, fr. R. Gidai L.: Stratigraphic and evolutionary Analogies of the Éocene of the Parisian Basin and NE-Transdanubia. Acta Geol. 20, 1—2, pp. 93— 100., 4 ábra or. R. Gidai L.: Á Dorogi-medence eocén kép- ződményeinek földtani alapszelvénye, a tokodi T-527 fúrás rétegsora — Strati- graphy of the geologicaí key section of the Eocéné of the Dorog Basin as un- covered bv borehole T-527 at Tokod. Földt. Közi. 107. 2, pp. 215 — 225., 2 áb- ra, 1 táblázat, ang. R. Grasselly Gy., Bertalan, M. and Sajgó, Cs.: Contributions to the knowledge of the Hungárián oil shale kerogen II. Results of preliminary DTA and IR-in- vestigations on the kerogen of the oil shale occurrence at Pula. Acta Mineralo- gica-Petrographica Tóm. XXIII, Fasc. 1. Szeged, 1977. pp. 177 — 196. 9 ábra, 8 táblázat Graselly Gy.: Achievement and scienti- fic significance of the IGCP Project No. 111: Genesis of Manganese Őre Deposits. Acta Miner. Petr. Tóm. XXIII, Fasc. 1. Szeged, 1977. pp. 197 — 205. Göncz G., Makáry E.: An investigation of the weighting coefficients used in migration stacking. 21. Geophysical Symposium Leipzig, Proceedings, pp. 231—244., 9 ábra Gyarmati P.: lásd: Formell F. Györffy J.— Rapay E.: Szentes város általános rendezési tervének építésföld- tani előkészítése. Műszaki Tervezés. 17. évf. 7. sz. pp. 14 — 18., 6 ábra Haas J., Edelényi E., Császár G.: Mezozóos formációk vizsgálata a Dunán- túli-Középhegységben. MÁFI Évi jel. 1975-ről, (1977) pp. 259 — 272., 5 ábra Haas J.: lásd: Császár G. Hably Lilla (1976): Oligocén páfrányok Vértesszőlős környékéről — Oligozáne Farne dér Umgebung von Vértesszőlős. Bot. Közi. 63. fűz. 2. jip. 195 — 197. 1 ábra, 1 térkép, ném. R Hably Lilla and Csaba A. (1977): A New Smilax L. Species from the Upper Oligocene of Vértesszőlős (Hungary). A imales Hist.-nat Mus. Nat. Hung. Tóm 69. pp. 23 — 27. 8 ábra, 1 térkép Hafez S. Abdel Wahab, Bérczi, J., Bog- nár, L., Geömley, G.: Non-Destructive Neutron Activation Analysis of Zircons from Different Genetic Types. Journal of Radioanalytical Chemistry, Vol. 36, pp. 479 — 490. 7 táblázat, ang. R. Hajós Márta: Stratigraphically Important Maríné Diatoms in the Sarmatian Para- tethys Sediment. Nova Hedwigia, Bei- heft 54. 1977. Lehre Hajós Márta: A budajenői Bő-2. sz. fúrás neogén képződményeinek Diatoma fló- rája — Diatomaceae of the Neogene Beds Drilled in Borehole Bő-2 at Buda- jenő, Hungary. MÁFI Évi jel. 1975-ről (1977) pp. 383-400., 4 ábra, 3 tábla Hajós Márta: Szokolya környékének dia- tomás üledékei — Miocéné Diatomaceous Sediments at Szokolya Viliágé and Vici- nity, North Hungary. MAFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 39-82, 2 ábra, 2 táblázat, 13 tábla, ang. R. Halász P. — Morvái L. et al.: A neutron aktivációs módszer lehetőségei a bauxit- kutatásban — Somé possibilities of the neutron activation method in bauxite exploration — Bo3mo>khocth HeÜTpoHaK- A magyar földtani irodalom jegyzéke 1977 367 THBauHOHHoro MeTOfla b pa3BeaKe őokch- tob. Magyar Geofiz. XVIII. 1. pp. 28 — 34, 9 ábra, 1 táblázat, or., ang. R. Hamar D.: Komplex geofizikai kutatás a Dunántúli Középliegységben . A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1976. évű jelentése, pp. 11 — 19., 7 ábra. (Társszerzők: Nyitrai T. — Pixtér A. — Rezessy G. —Szabadváry L.) Hámor G.: Főtitkári beszámoló. Földt. Közi. 107. pp. 249 — 255. Hámor G.: lásd: Földi M. R. Hegybíró Zsuzsa — Sz. Kiléna'i Éva: On the possibilities of tracing litho-stra- tigraphieal changes of sandstone bodies — Módszertani kísérletek homokkőszin- tek litosztratigrafiai változásainak nyo- monkövetésére — MeTOflimecKiie oribiT- Hbie paőoTbi /yiH npocjie>KHBaHHH hhto- CTpaTnrpatj)HMecKnx H3MeHeHnii b necBa- Hbix ropn30HTax. Geofiz. Közi. 24. pp. 53 — 61., 5 ábra, 2 táblázat, magy., or. R. Hegyiné Pakó J.— Vitális Gy.: Cement- ipari nyersanyagaink és kutatásuk mód- szertana — Raw materials fór the ce- ment industry of Hungary and relevant methods of investigations — Matiéres premiéres pour l’industrie des ciments et méthodes de recherches respectives — Rohstoffe für die Zementindustrie Un- garns und Methodik ihrer Erforschímg. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1977. pp. 1—221. 158 ábra, 48 táblázat, ang., fr., ném. R. Hegyiné Pakó J. — Wojnárovits L.-né: Dolomitok scanning elektronmikrosz- kópi vizsgálata — Rasterelektronen- mikroskopische Untersuchimg von Dolo- mitgesteinen — Scanning Electron Mic- roscopie Examination of Dolomites. Építőanyag, XXIX. 11. pp. 453 — 456., 27 ábra, ném., ang. R. Hegyiné Pakó J.: lásd: Dömsödi J. Hegyi-Pakó J.— Vitális Gy.: Fragen dér Darstellimg von Qualitát und Abbau- würdigkeit von Rohstoffen dér ungari- schen Zementindustrie direkt auf den geologischen Karten dér Lagerstátte — Queries concerning the representation of quality and explotation of the lnmgarian cement industry raw matériái deposits on geological maps. Tonindustrie Zeitung, 101. 1., pp. 7 — 12., 10 ábra, 3 táblázat, ang. R (Goslar) Hegyi-Pakó J.: lásd: Molnár B. Hernyák G. : A Rudabányai-hegység szer- kezeti elemzése az elmúlt 20 év kutatásai alapján — Structural analysis of the Rudabánya Mountains in the light of the last twenty years of research. Földt. Közi. 107. pp. 368 — 374., 2 ábra, ang. R. Hetényi M., Maitz K., and Tóth É.: Contributions to the knowledge of the Hungárián oil shale kerogen I. Prelimi- nary report on the results of the pyrolysis and selective oxidation. Acta Miner. Petr. Tóm. XXIII. Faso. 1., Szeged, 1977. pp. 165 — 175., 3 ábra, 6 táblázat Hetényi R.: lásd: Földi M. Honfi F.: 25 éves a geofizikus- és olajmér- nökképzés. Magyar Geofiz. XVIII. 3., pp. 81 —98., 3 ábra Horváth I., Odor L.: A Tisza meander- övének és üledékciklusának néhány föld- tani jellegzetessége. MÁFI Évi Jel. 1975. évről (1977) pp. 113 — 127., 10 ábra Horváth F.: The Pannonian basin: A Me- diterranean interarc basin. Symposium Intern, on the Structural History of the Mediterranean basins, Split, 25 — 29 Oct. 1976. Éditions Technip, Paris, 1977., pp. 333 — 340. (Társszerző: Stegena L.) Horváth F. : Éurther evidence relavant to the African. Adriatic promontory as a palaegeographic premise fór Alpine oro- geny. Symp. Intern, on the Structural History of the Mediterranean basins, Split, 1976. Éditions Technip, Paris, 1977., pp. 133-142. Horváth Mária: lásd: Báldi T. Ianoliu C.: lásd: Mészáros M. Imre A.: lásd: Bárdossy Gy. Jakus P.: lásd: Formell F. Jakus P.,: lásd: de la Tőrre Á. Jámbor Á.: A középhegységi Osztály 1975. évi tevékenysége — The Central Moun- tains Department’s Activity in 1975. Jámbor Á. — Szabadváry L.: A bauxit- földtani előkutatás feladatai — The Tasks of Bauxite-Geological Investiga- tions. Földtani Kút. XX., 1., pp. 36 — 37. JaskÓ S.: A neogén medencék az Alp-kár- páti hegységrendszerben — Neogene ba- sins in the Alpine -Carpathian mountain system. Földt. Közi. 107. pp. 421—430., 5 ábra, ang. R. Jónás K.: lásd: Bárdossy Gy. Jánossy D.: Results of Paleontological excavations in Cavesof Hungary. Karszt- és Barlang, pp. 49 — 51., 4 ábra Jánossy D.: Plio- pleistocene bírd remains from the Carpathian Basin. II. Galli- formes. 2. Phasianidae. Aquila. 83. 1976., pp. 29 — 42., 3 ábra, magy. R. Jánossy D.: Die fossilen Vogelreste aus den Travertinen von Taubach. Quartár- paláontologie. 2., pp. 171 — 175., 1 tábla Jánossy D.: Subfossil bírd remains from the Kermansbah Valley Sites. British Archaeol. Reports. Supplementary Ser. 34. Oxford, pp. 119 — 132. Jánossy D.: Die Revision jungmittelplei- stozáner Vertebratenfaunen. Fragm. Min 8 Földtani Közlöny 368 Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet Pál. 7. 1976. pp. 29 — 54., 5 ábra, 2 tábla, magy. R. Jánossy D.: Die Felsnische Tarkő und die Verteb ratenfauna ihrer Ausfüllung. Karszt- és Barlangkutatás, 8. 1973 — 75 (1976). pp. 1 — 106., 14 ábra, 3 táblázat, magy., ang., or., eszp. R. .Tánossy D.: Nekotorye danye o fauniszti- cseszkom obmene cserez Beringszkij Moszt. Beringia v Kainozoe. Vladivsztok. 1976. pp. 273 — 279., 4 ábra, ang. R. Jánossy D.: The influence of the glacia- tions on the microvertebrate fauna the periglacial area in Europe. Geol. Förenin- gens Förhandlingar. 98. 4., No. 576. 1 976. pp. 291—296., 4 ábra, Stock- holm Jánossy D.— Kordos L.: Pleistocene. Ho- locene Mouulucana Vertebrate Fauna of Two Caves in Hungary. Ann. Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. 68., pp. 5 — 25. .Tán vári J. : lásd: Bodoky T. Jósa E. — Laczkovics J. — Varga J.-né — Verő L.: Folyóteraszok, törmelékkúpok geofizikai-vízföldtani kutatása. Hidroló- giai Tájékoztató, pp. 19 — 22., 4 ábra Juhász A.— Kiss J. — Szlabóczky P.: Karsztvízhasznosítás a Keleti Bükkben. Borsodi Műszaki Élet 1976/3. Juhász J.: Gondolatok a hazai geotermi- kus energiahasznosításról . Hidrológiai Közlöny 1977. 6 — 7. sz. pp. 243 — 246. 2 ábrával, or., ném. R. Karácsonyi S.: A bányavíz jelentősége és értéke a vízellátásban. Bp. BKI. 1976. 26 p. 7 ábra. (7. Bányavízvédelmi Konf. 1976. okt. 27 — 29.) or., ang., fr., ném. R. (Megjelent 1977-ben) Karácsonyi S.— Scheuer Gy.: A felha- gyott bányák hatása a felszín alatti vizekre. Bp. BKI. 1976. 14 p. 3 ábra. (7. Bányavízvédelmi Konf. 1976. okt. 27 — 29.) or., ang., fr., ném. R. (Megjelent 1977-ben) Karasné Tamás Zsuzsa, Nagy Z., Pá- zsit Imréné (MAELGI): A magnetotel- lurikus módszer új lehetőségei a digitális technika alkalmazásával. Magyar Geo- fizika XVIII. kötet, 2., pp. 41—46. Karasné Tamás Zsuzsa, Nagy Z., Pázsit Imréné: Novüje vozmozsnosztyi mag- nyitotelluricseszkih metodov sz iszpoF- zovanyiem cifrovoj tyehniki. 21. Geofi- zicseszkoj Szimpózium 1976. Leipzig. TrudüII. pp. 665 — 670. OMKDKÁTECH Trudü II. pp. 665 — 670. OMKDKÁ- TECHXOINFORM Budapest Kassai M. : Data fór a Paleogeographic Reconstruction of Transdanubia, Hun- gary at the end of Paleozoic Time. Acta Min. Petr. Szeged, XXIII/ 1., pp. 41 —48., 4 ábra Kaszab I.: Újszeged építésföldtani viszo- nyai — Ingenieurgeologische Verhált- nisse von Újszeged^ (Grosse Ungarische Tiefebene). MÁFI Évi Jel. 1975-ről, pp. 187 — 198., 3 ábra, 3 tábla, 6 mellék- let Kaszner Ernesztin: lásd: Dörnyei Pi- roska Kecskeméti T.— Vörös A.: Intralutéciai áthalmozott rétegsor Magyarpolány kör- nyékén — An Intra-Lutetian (Middle Eocéné) redeposited sequence at Ma- gyarpolány (Hungary). Éragm. Min. et Pál., 7., 1976., pp. 8 — 27., 2 ábra, 6 tábla, ang. R. Kemény B.: lásd: Dömsödi J. Kertész P. — Marék I.: Caractérisation de geologie de l’ingenieur des tufs rhyoliques de Hongrie. Proceedings of the XI. Cong- ress of Carpathian-Balcan Geological Associations. Kiev, 1977. 390. p. Kertész P.: lásd: Orcsik Éva Késmárky I., Kloska Iá., Makáry E., Remete L.: Szintvonalas térképek elő- állítása számítógéppel. Földmérő, XXIII. évf. 7. pp. 5 — 9. Késmárky I.: Estimation of reflector pa- rameters by the virtual image technique. Geophysical Prospecting (The Hauge) V. 25. no. 4. pp. 621—635., 3 ábra Késmárky I.: Éstimation error of interval velocities and the geological model. Geo- fizikai Közlemények 24. pp. 63 — 75., 8 ábra Sz. Kilényi Éva: lásd: R. Hegybíró Zsuzsa Kiss J.: Crystallochemical and Metalloge- netic Investigation and Evaluation of Hydrothermal Crystal Phase Model Ex- periments (25° to 300 °C). Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae, To- mus 19 (3 — 4)., pp. 265 — 274 (1975), or. R. Kiss J.: lásd: Cornides I. Kiss J.: lásd: Dódony J. Kiss J.: lásd: Juhász A. Kis K.: Palaeomagnetism of the Börzsöny Mountains (Hungary) Pure and Applied Geophysics 115., 4., pp. 979 — 987., 3 ábra, 2 táblázat, ang. R. (Társszerzők: Andó, J. — Márton, E. — Márton, P.) Kloska K.: lásd: Késmárky I. Komjáti J., Somfai A.: Perszpektivi poisz- kov nyefti i gaza na bolsih gulibnah v VNR. Inform Nyeftyegaz: Poiszkovo- razvedocsnije raboti na nyeft i gaz v sztranah cslenah. SZEV. 1977. Moszkva VNIIOENG pp. 165-168. Konda J. : A Magyar Állami Föndtani In- tézet 1975. évi munkája — Activities of the Hungárián Geological Institute in 1975. MÁFI Évi Jel. 1975-ről, (1977) pp. 9-11. A magyar földtani irodalom jegyzéke 1977 369 Kordos L.: Jelentés a Hosszúhegyi Há- romlyukú barlang őslénytani kutatásáról Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat 1975. második félévi tevékenységéről. Budapest, 1977. pp. 109-111. Kordos L.: Les grandes cavités mondiales. Spelunca Special No 2., pp. 36 — 37., Paris, 1977. Kordos L.: Jelentés a ,, kőlyuk -kutató- tábor” szakmai munkájáról. Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlangkutató Tár- sulat 1975. második félévi tevékenységé- ről. Budapest, pp. 70 — 71., 1977. Kordos L.: A szpeleokronológia elméleti és gyakorlati kérdései. Karszt- és Bar- lang, 1977. pp. 15-20 Kordos L.: Üj felsőeocén sziréna (Para- litherium tarkanyense n.g.n.sp. (Felső- tárkányból.) — A new upper eocene sirenian (Paralitherium tarkanyense n.g.n.sp.), from _ Felsőtárkány, NE Hun- gary. MÁFI Évi Jel. 1975-ről (1977), pp. 349 — 365., 5 tábla, ang. R. Kordos L.: Cave Documentation in Hun- gary. Proceeding of the 7th Internacional Speleological Congress. Sheffield, Eng- la.nd 1977, p. 271 Kordos L.: A Csúcshegy és az Oszoly bar- langjai. Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1975. máso- dik félévi tevékenységéről. Budapest, 1977, pp. 185 — 205., 21 térképmelléklet Kordos L.: Barlangi üledékek jelentősége az ősföldrajzi kutatásban. Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlangkutató Tár- sulat 1975. második félévi tevékenységé- ről. Budapest, 1977. p. 158. Kordos L.: Vertebrate Studies in Hungá- rián Caves. Procedings of the 7th Inter- nacional Speleological Congress. Shef- field, England, 1977., pp. 272 — 275. Kordos L.: The longest and deepest Caves of Hungary. Karszt és Barlang, Spec. Issue, 1977., pp. 65 — 66. Kordos L.: Csont- és csigamaradványok a Pilis és az Alsóhegy néhány barlangjá- ból. Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1975. második félévi tevékenységéről. Budapest, 1977., pp. 169 — 180., 4 térképmelléklet Kordos L.: lásd: Jánossy D. Koreczné Laxy I., Nagyné Gellai A.: Rendellenes növésű Foraminiferák a Börzsöny-hegység harmadidőszaki kép- ződményeiből — Foraminifera of ab- normal growth from the Middle Oligo- cene and Middle Miocéné of the Börzsöny Mountainas, Hungary. MAFI Évi Jel. 1975-ről (1977)., pp. 23 — 37., 1 ábra, 4 tábla T. Kovács G.: A Dél-Alföld mezozoikuma — Das Mesozoikum des Süd-Alföld. Földt. Közi. 107. pp. 150 — 167., 6 ábra, ném. R. Kovács I.— Mező P.: 2000 m-es kutató- fúrás kivitelezésének tapasztalatai a Me- cseki Ércbányászati Vállalatnál. Földt. Kút. XX. 2 — 3., pp. 55 — 60., 1 ábra Kovács L.: New conodonts from the North Hungaryan Triassic. Acta Min.- Petr. Szeged 23/1., pp. 77 — 90., 1 ábra, 8 tábla Kőrössy L.: A Szolnok -mármarosi flisárok szerkezeti helyzete és kapcsolatai — Flyschoidal formations of Hungary: structural position and connection. Földt Közi. 107. pp. 398—405., ang. R. Kretzoi M. — Krolopp E. : Alsópleisztocén - végi puhatestű és gerinces fauna a kő- röshegyi téglagyár (Balatonföldvár) fel- tárásából — Mollusken- und Wirbeltier- fauna aus dem Aufschluss dér Kőrös- hegyer Ziegelfabrik (Balatonföldvár) aus dem ausgehenden altpleistozán. MÁFI Évi Jel. 1975-ről (1977)., pp. 369-382., 1 ábra, 2 táblázat Kretzoi M. — Krolopp E. — Lőrincz H. — Pálealvy I.: A rudabányai alsópannó- niai prehominidás lelőhely flórája, fau- nája és rétegtani helyzete — Flóra, Fauna mid Stratigraphische Lage dér unterpannonischen Práhominiden-F und- stelle von Rudabánya (NO-Ungarn). MÁFI Évi Jel. az 1974. évről, pp. 365 — 394, 4 tábla Krolopp E.: Alföldi mélyfúrások Zsig- mondy-Halaváts-féle mollusca anyagá- nak revíziója. II. A hódmezővásárhelyi, szegedi, szarvasi és kecskeméti artézikút- fúrás — Krolopp E.: Alföldi mélyfúrások Zsig- mondy-Halaváts-féle mollusca anyagá- nak revíziója. III. A zombori, (Sombor) szabadkai (Subotica), nagybecskereki, (Zren janin) artézikút-fúrások — Revi- sion of Fossil Molluscs coming from the matéria! of deep Boreholes Driven by Zsigmondy in the Great Hungárián piain and studied by Halaváts. III. Artesian well drilling at Zombor (Sombor), Sza- badka (Subotica), and Nagybecskerek (Zrenjanin). MÁFI Évi jel. az 1975-ről, (1977), pp. 145 — 161., 1 ábra, 1 tábla Krolopp E.: Angaben zűr Entfaltung dér Mitteleuropáischen Fluviatilen Mollu- cenfamia. Malacologia., 16/1., pp. 149 — 153., Ann Arbor ( í 9 7 7) Krolopp E.: lásd: Kretzoi M. Kulcsár L.: lásd: Székyné Fux Vilma Kun L.: lásd: Dömsödi J. Kuti L.: Talaj víz típusok a dabasi térkép- lapon — Ground-water tvpes in the Dabas survey area. MÁFI Évi jel. 1975- ről (1977), pp. 127 — 136., 8 ábra, 2 táb- lázat 8* 370 Földtani Közlöny 108. kötet, 3; füzet Laczkovics J.: lásd: Jósa E. Landy Kornélné: Szénhidrogéntelepeket lehatároló geoelektromos módszer ma- tematikai modelezése. Magvar Geofizika, XVIII. kötet 4. pp. 127-133. Liptai Edit: lásd: Aujeszky G. Lorberer A. : Hidrogeológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak is- meretéhez — Hydrogeologische Daten zűr Erkennung dér Bewegungsverhált- nisse dér Tiefengewásser. Hidrológiai Közlöny 57. évf. 9. sz., pp. 390 — 403. 16 ábra, 1 táblázat, ném. R. Lörincz H.: lásd: Kretzoi M. Maitz K.: lásd: Hetényi M. Makár y E.: lásd: Késmárk y I. Makary E.: lásd: Göncz G. Marék J.: lásd: Kertész P. Marék J. : lásd : Orcsik Éva Maros Gáborné: lásd: Böcker T. Márton P.:-Palaeomagnetism of the Bör- zsöny Mountainas. Pure and Applied Geophysics, 115. pp. 979 — 987., 3 ábra, 2 táblázat (Társszerzők: Andó J. — Kis K. — Márton E.) Márton P.: A paleomágneses szerkezet- kutatás alapjairól. Magyar Geofizika, XVIII. 5, pp. 161 — 165., 2 ábra, 1 táb- lázat Márton P.: Paleomágnesség és lemeztek- tonika. Köznevelés, XXXIII, 41., p. 13 — 14., 3 ábra Márton Péterné et ah: Palaomagne- tism of the Börzsöny Mountains. Page- ophy, Basel 1977., 115. pp. 979 — 987., 3 ábra, 2 táblázat Maucha L.: Study of tidal movements of karst waters and karstic rocks. Annales de Géophisique (Montpellier) t. 33., fasc. 1/2., 1977., pp. 151 — 156., 15 ábra, ang., fr. R. Mészáros M.— Ianoliu C.: Az Erdélyi- medence paleogén üledékeinek nanno- planktonja — Nannoplankton of the paleogene sediments of the Transsyl- vanián Basin. Földt. Közi. 107. pp. 90 — 96., 1 ábra, ang. R. Mező P.: lásd: Kovács J. Mihály S., — Mihályné Gombos I.,: A Bakonyi Természettudományi Múzeum geológiai gyűjteményének története és a soronkövetkező gyűjteményfejlesztési feladatok. „A Bakony Természeti Képe” program. VI. Bakonykutató Ankét, Zirc 1976., pp. 3—10. Mihályné Gombos I.: lásd Mihály S. Mindszenty A.: Somé remarks on the laterites of Nigéria. Travaux duCom. Int. p. l’étude des Bauxites etc. Zagreb No. 13. pp. 185-190. Mindszenty A.: On the structure and texture of somé diasporites. Travaux du Com. Int. p. l’étude des Bauxite8 etc. Zagreb, No. 13. pp. 195 — 197. Moldvay L.: Quarter töréslépcső a Keszt- helyi-hegység DK-i oldala és a Balaton között — Quarternary Step Faults be- tween the Keszthely Mountains’ se Slo- pes and laké Balaton. MÁFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 273 — 275., 1 áb- ra Moldvay L.: Építésföldtani környezet- védelmi kérdések a Balaton térségé- ben — Problems of Environmental Geo- logy in the Laké Balaton Region. MÁFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 277-282., 3 ábra, 1 melléklet Molnár B.: A Duna-Tisza köz felsőpli- océn (levantei) és pleisztocén földtani fejlődéstörténete — Geologische Ent- wicklungsgeschichte des Donau-Theis- Zvvischenstromlandes im Oberpliozán (Levant) und Pleistozán. Földt. Közi. 107. L, pp. 1 — 16., 6 ábra, 1 táblázat, ném. R. Molnár B. — Murvai I. — Hegyi-Pakó J.: Recent Lacustrine Dolomité Formation in the Great Hungárián Plán. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 20. 3 — 4., 1976. pp. 179 — 198., 9 ábra, 2 táblázat Molnár K.: A digitális szeizmika szerepe a korszerű szénhidrogénkutatásban. Földtani Kutatás 1976. XIX. évf. 4. pp. 19 — 22. Monostori M.: Ostracode fauna from the Eocéné of Gánt (Transdanubia Central Mountains, Hungary). Annales Univ. sci. budap. R. Eötvös nőm., Sect., Geol., t. XIX. (1975)., pp. 75-129., 4 tábla Monostori M.: lásd: Galácz A. Morvái L.— Nyerges L.: Recent results of bauxite qualification with geophy- sical measurements in prospecting bore- holes. Travaux du Com. Int. p. l’étude des Bauxites etc. Zagreb, No. 13. pp. 261-269. Morvái L.: lásd: Halász P. Murvai I.: lásd: Molnár B. Müller P. — Sárváry I.: Somé Aspects of Developments in Hungárián Speleo- logy Theories during the last 10 Years. Karszt és Barlang 16. évf. 1977. Special Issue pp. 53 — 60., 12 ábra, 1 táblázat, ang. R. Müller P.: lásd: Böcker T. Nagy E.: lásd: Franco G. L. Nagy G.: Electron probe microanalysis of minerals to establish their genetic conditions. Proc. XX. CSI. and 7th ICAS, Prága Nagy S.: lásd: Földi M. Nagy" Z.: lásd: Karakasné Tamás Zsuzsa Nagyné Gellai Á.: lásd: Koreczné Laky I. A magyar földtani irodalom jegyzéke 1977 371 NÉmedi Varga Z.: A Kapos-vonal — The Kapós Line. Földt. Közi. 107. pp. 313 — 328., 7 ábra, 2 táblázat, ang. R. Nemesi L.: lásd: Bodoky T. Neppel F. — Rádai Ö.: A zsomboly köz- név eredete — On the origin of the word „zsomboly” — Proiszházsgényije szpeleologicseszkovo termina „zsom- boly”. Karszt és Barlang 15. évf. I — II. pp. 39 — 42., ang. or. R. Noskené Fazekas G.: Feldspatuntersu- hímgen am Andesitvorkommen des Róka-Berges bei Szokolya (Ungarn). Annales Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 69., pp. 13 — 21., 3 ábra, 3 tábla, 3 táb- lázat Nyerges L.: lásd: Morvái L. Odor L.: lásd: Horváth I. Orcsik Éva — Zádor M.— Kertész P.— Marék I.— Varga T. : Observations of the alteration and conservation of limestone Proseedings of the XV. Czecho- slovak Conference on electron mikros- copy. Praha, 1977. pp. 591—592., 4 ábra Pálfalvy I.: Plioeén növénymaradványok Balatonszentgyörgyről — Pliozáne Pflanzenreste on Balatonszentgyörgy- SW-Ungarn. MÁFI Évi jel. 1975-ről, (1977), pp. 417-422. Pálfalvy J.: lásd: Kretzoi M. Pálfy J.: Mérnök- és hidrogeológiai mun- kák Veszprém megye környezet- és ter- mészetvédelmi problémáinak megoldá- sához. Mérnökgeol. Szemle, 19., pp. 41 —48., 4 ábra Pantó Gy.: 20 éves a MTA Geokémiai Kutatólaboratóriuma. Geonómia és Bá- nyászat 10. Pantó Gy.: lásd: Bárdossy Gy. Pantó Gy.: lásd: Ravasz Cs. Papp P.: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyklopaediájában — La géologie en „Magyar Encyclopaedia” de János Apáczai Csere au XVII siécle. Föld. Közi. 107. kötet, pp. 102 — 114., 4 ábrával, fr. R. Pázsit Imréné et ab: A magnetotelluri- kus módszer új lehetőségei a digitális technika alkalmazásával — New possi- bilities of the magnetotelluric method applying digitál techniques — HoBbie bo3mo>khocth MeTona MT b cbh3h c npn- MeHeHueM mnjipoBofi TexHHKH. Magyar Geofiz. XVIII. 2., pp. 41—47., 8 ábra, or., ang. R. Pázsit Imréké: lásd: Karakasné Tamás Zsuzsa Pécsi— Donáth É. — Bognár L.: Geoche- mical investigation and evaluation of the trace elements of Hungárián argilla- ceousrocks. Proceedings of the XI. Cong- ress of Carpathian-Balcan Geological Association Kiev, p. 223. Pesty L. — Tomschey O.: Thermal trans- formation of montmorillonite under simoultaneous load and volatilc pres- sure. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XX., pp. 31 —38., 1976. Petrovics Ilona — Posgay K.: A földkö- peny és a földkéreg kutatása reflexiós módszerrel — Investigation of the Crust and Upper Mantle of the Earth by the Reflection Seismic-Method. — Hccjiego- BaHIie 3CMH0H KOpbl H BepXHCH M3HTHH MeTOiiOM OTpa >kc h h i >i x BOiiH. Magyar Geo- fiz. XVIII. 5., pp. 166 — 174., 9 ábra, or., ang. R. Polcz I.: lásd: Bodoky T. Posgay K.: Reflexiós mérésekkel megha- tározott felületek és sebességeloszlás a földkéregben és köpenyben — Surfaces and velocity distribution in the earth crust and mantle as determined by ref- lexión measurements. Földt. Közi. 107. pp. 308 — 312., 1 ábra, ang. R. Posgay K. : lásd: Petrovics Ilona Rádai Ö.: Observation des mouvements tectoniques du temps présent á l’aide de rinterprétation des satellites et des photos aériennes — The Observation of Recent Crustal Movements by Satel- lite — and Airphoto Interpretation. International Symposium on Satellite Geodesy — Abstracts 28. june — 1. july, 1977 — Budapest, Hungary p. 1. ang., fr. R. MTESZ magyar Geodéziai és Kar- tográfiai Egyesület kiadása, Budapest Rádai Ö.: Application des données satel- lites dans í’hydrologie eu égard aux eaux souterraines — Satellite Data App- lication in Hydrology with Special Atten- tion fór Subsurface Water. Internatio- nal Symposium on Satellite Geodesy — Anstracts 28. june — 1. july, 1977. Budapest, Hungary p. 1. ang., fr. R. MTESZ Magyar Geodéziai és Kartográ- fiai Egyesület kiadása, Budapest Rádai Ö.: lásd: Neppel J. Rádler B.— Rumpler J.— Varga L.— Vándor B.: A szeizmikus kutatás né- hány eredménye Magyarország mély üle- dékes medencéiben — Somé of the results gained with seismic prospecting in deep sedimentary basins of Hungary — Rezultatü szeiszmicseszkoj razvedki v Vengriji prokrütüh molodüni oszadocs- nümi otlozsenijami glubokih basszejnov. Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció Kiadványa, Kijev Radócz Gy.: Életnyomok (paleoichno- lógiai adatok) Bélapátfalváról, a helvéti összlet síkparti homokjából — Palich- 372 Földtani Közlöny 108. kötet , 3. füzet nological data from the Beach Sands of the Helvetian Sequence at Bélapátfalva, Hungary. JMAFI Évi jel. az 1975. évről, (1977), pp. 83 — 95., 4 tábla Radócz Gv.: lásd: Franco G. L. Rákosi L. : A nagyegyházai terület bauxit- és áthalmozott dolomitösszletének kor- meghatározása palinológiai alapon — Opregyelenyie vorzaszta tolscs bokszi- tov i pereotlozsennüli dolomitov na palinologicseszkom osznoványii b rajone c. Xagyegyháza MÁFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 282 — 293., 1 táblázat, 3 tábla Rapay E.: lásd: Győrffy J. Ravasz Cs., — Emszt M., — Pantó Gy.: The Minnichhof Meteorité. Acta Min. — Petr. Szeged, 23., 1, pp. 139 — 158., 7 ábra, 5 tábla Ravasz Cs.: lásd: Duma Gy. Reményi P.: A talajba kerülő folyékony hulladékok káros hatásai és a védeke- zés geológiai lehetőségei. Településtisz- tasági Szolgáltató Vállalatok Konferen- ciája. ÉGSZI. Bp. pp. 35 — 53. Reményi P.: Aspects of environmental protection in the geotechnical prepa- ratorv work of use zoning. Proceedmg of Geotechnical Enginering and Envi- ronmental Control, Specialty Session. IX. ICSMFE. Tokyo, pp. 33 — 48., 4 áb- ra Reményi P.— Varga M.: Multistage en- vironment — controlling System in the geotechnics during construction and operating. Proceedings of Geotechnical Engineering and Environmental Cont- rol, Specialty Session. IX. ICSMFE. Tokyo, pp. 185 — 200., 1 ábra Reményi P.: Ki gondozza a szeméttele- peket? Interpress Magazin. 1977. 6. sz., pp. 37 — 41., 10 fénykép Remete L.: lásd: Késmárk y I. Rónai A.: Jelentés a Síkvidéki Kutató Osztály 1975. évi működéséről — Re- port on the Work of the Lowland Re- search Department in 1975, MÁFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 97 — 98. Rónai A.: Xegyedidőszaki kéregmozgá- sok a Magyar-medencében — Quater- nary tectonic movements in the Huna- garian Basin. Földt. Közi. 107. pp. 431 — 436., 1 ábra, ang. R. Rónai A.: Review on the Présén t State of Art in the Knowledge Neogene- Quarternary in Austria-Hungary-Cze- choslovakia. Proceed. II. Neogene- Quarternary Symposium, 1975. Bolog- na, pp. 203 — 213., Bologna 1977. Rózsás F. —Téglássá' L.: Adatok a Xy- mecseki bázisos-alkáli („trachidolerit”) vulkanizmus elterjedéséről — Über die Verbreitung des basisch-alkalischen (,,Trachydolerit”) Vulkanismus des westlichen Mecsek-Gebirge. Földt. Közi. 107. pp. 229 — 232., 4 ábra, ném. R. Rumpler J., Szilága’i L., Várkonyi L.: Szeizmikus kísérleti mérések az „Air gun” rengéskeltő berendezéssel — Field experiments with laud air-gun seismic source — Opiitnüje szeiszmi- cseszkije rabotü sz usztanovkoj vozdus- no udarnovo vozvuzsdenija szeiszmi- cseszkih voln. Magyar Geofizika, XVIII, 2., pp. 64 — 69., 6 ábra, ang., or. R. Rumpler J.: lásd: Rádler B. Ságha' Gál: lásd: Dörna'ei Piroska Sajgó Cs.: lásd: Grassella' Gy. Sárváry I.: lásd: Müller P. Scheuer Gál — Schweitzer F. : Xew as- pects in the formation of the fresh water limestone series of the environs of Buda Mountains. International Conference on Geomorphologic Mapping. Budapest. 1977. okt. 25 — 28., pp. 33 — 39., 3 ábra Scheuer Ga'.: lásd: Horváth Zs. Scheuer Gy.: lásd: Aujeszka' G. Scheuer Gál: lásd: Karácsona'i S. Schweitzer F.: lásd: Scheuer Gál Senes J.: Dimitrij Andrusov akadémikus. Földt. Közi. 107. pp. 287 — 289., 1 fény- kép SidÓ Mária: Ujpaleozóos kőzetek bio- sztratigráfiai vizsgálata Vietnam északi részéről — A biostratigraphic study of Upper Paleozoic roeks from the Xort- hern part of Viet-Nam. Földt. Közi. 107. 2., pp. 168 — 207., 1 ábra, 1 táblá- zat, 20 tábla, ang. R. Siklóssy S.: Gyöngyösoroszi és környé- kének szerkezeti értékelése — Structu- ral evaluation of Gyöngyösoroszi and its vicinity. Földt. Közi. 107. pp. 348 — 357., 5 ábra, ang. R. Solymár K.: lásd: Bárdossá' Gál Somfai A.: lásd: Komjáti J. Stegena L.: lásd: Horváth F. Szabadvára' L.: lásd: Jámbor Á. Szabó Z.: A talajnedvesség-változás és a talajvízszint-ingadozás hatása a gravi- tációs mérésekre — The effect of chan- ges in soil moisture and water table fluctuation gravity measurements — B.inHHne n3MeHeHnü BJiaiKHOCTit noMBbi k KOReŐaHHit ypOBHH rpyHTOBblX BOfl Ha H3- MepeHue chjih THHtecrii. Magyar Geofiz. XVIII. 4., pp. 121—126., 4 ábra, 1 táb- lázat, or., ang. R. Szádeczka'-Kardoss E.: Vendel Miklós emlékezete. Földt. Közi. 107., pp. 256 — 265, 1 fénykép Szádeczky-K.ardoss E.: Elgondolások a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Béketanács 1977. novembe- rére tervezett együttes üléséről. A magyar földtani irodalom jegyzéke 1977 373 Szádeczky-Kardoss E.: Megnyitó elő- adás a MTESZ Asztronautikai Szemi- náriumán (Tihany, 1977. V- 10 — 14. (nyomtatás alatt) Szádeczky-Kardoss E.: A bolygók fej- lődése az univerzális ciklustörvény tük- rében (Előadás a MTESZ Asztronau- tikai Szakosztályának Szemináriumán, Tihany, 1977. V. 10 — 14. — nyomtatás alatt Szádeczky-Kardoss E. — Árkai P.: A KBGA terület metamorfit térképe (1 : 100 000 méretarányában). S zalai T. : Wein György emlékezete. Földt. Közi. 107. pp. 282-286., 1 fény- kép Szalai T.: A Kárpátok szintézisével fog- lalkozó irodalom történeti áttekintése — Review of works giving an account of the tectonics of the Carpathian arc and the territory surrounded by it. Földt. Közi. 107. pp. 295 — 307., ang. R. Szebényi L.: Az építésföldtani dokumen- tációs térképek jelentősége. Mérnök- geol. Szemle, 18. pp. 9 — 12. Szebenyi L.: Dr. Jugovics Lajos emléke- zete — To the Memory of dr. Lajos Jugo- vics. MÁFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 13-15. Szebényi L.: Rétegvíz nyugalmi víz- szintjének hosszú periódusú változása az Alföld DK-i részén — Long-Period static level variations of Artesian water in the South-East great Hungárián Piain. MÁFI Évi jel. 1975-ről, (1977), pp. 333 — 340., 6 ábra, ang. R. Szederkényi T.: Geological evolution of South Transdanubia (Hungary) in Pale- ozoic time. Acta Miner. Petr. Tóm. XXIII, Fasc. 1. Szeged, 1977. pp. 3 — 15. 4 ábra Szederkényi T.: Barrow type Metamor- phism in the Crystalline Basement of Southeast Transdanubia. Acta Geolo- gica Academiae Scientiarum Hunga- ricae, Tóm. 20 (1 — 2), pp. 47 — 61 (1977), 5 ábra, 3 táblázat Szederkényi T.: lásd: Ghoneim M. F. Szeidovits Győzőné: lásd: Bodoky T. Székely F.: Víztermelés hatására kiala- kuló regionális vízszintsüllyedés számító- gépes vizsgálata negyedkori képződmé- nyeinkben — Untersuchung dér regio- nalen Grundwasserspiegelsenkung auf Einfluss dér Wassergewinnung in mise- ren quartáren Formát ionén mittels Elektronenrechner. Hidrológiai Közlöny 57. évf. 3. sz., pp. 118 — 126. 7 ábra, ném. R. Széky-Fux V.: Angaben zum Ursprung des Materials dér tertiáren hydrotherma- len Vererzungen in den Karpathen. A XI. Kárpát — Balkán Földtani Kongresszus (Kijev 1977) Kiadványában (nyomás alatt). Székyné Fux Vilma— Kulcsár L.: A Be- regdaróc (B-3) mélyfúrás komplex föld- tani feldolgozása. Kutatási jelentés., fú- rásszelvénnyel, táblázatokkal, mikrosz- kópos felvételekkel. Kézirat, pp. 1 — 175. Széles Margit: A kecskeméti Ke-3. sz. mélyfúrás pannóniai korú faunája. MÁFI Évi jel. az 1975-évről, pp. 163 — 186. 3 tábla. Szénás Gy. : Geofizika és földszerkezet - Geophysics and Earth structure — reoKHHax BeHrepcKoro reojiorHsecK- oro IlHCTHTyTa. Hidrol. Közi. 5., pp. 220- 224., 2 ábra, 3 táblázat, ném., or. R. Varga T. : lásd: Orcsik Éva. Várhegyi Gy.: lásd: Bárdossy Gy. Várkonyi L.: lásd: Rumpert J. Véges I.: lásd: Dörnyei Piroska. Végh Sándorné: A Dunántúli Középhegy- ség karsztjának anizotrópiája és annak bányavízvódelmi következményei MTA X. Oszt. Köziem., 9/3 — 4. 1976. pp. 163 — 171., 4 ábra. Végh Sándorné: Anizotropy of the carbo- nate rock complex as a factor influencing water inrush intő subsurface mines of the Transdanubian Central Mountains re- gion, NW-Hungary. Preprint a 7. Nem- zetközi Bányavíz védelmi Konferenciá- hoz, 1976. Budapest, pp. 1—33., 4 ábra. Végh Sándorné: Vitális István emléke- zete. Földt. Közi. 107. pp. 266 — 274., 1 fénykép. Végh-Neubrandt E.-Dpmon' J. F. — Gutnie M. — Marcoux J. — Monod O.— Poisson A.: Megalodontidae du Trias supérieur dans la chaine Taurique (Turquie Méridionale). Géobios, 9/2 Lyon, 1976. pp. 199 — 222., 4 ábra, 4 tábla. Végh-Neubrandt E.: lásd: Cigale M. Verő L.: lásd: Jósa E. Vető Éva: Conditions de mise en piacé des filons tardi-hercyniens de la province de Hvelva (Espagne): données de l’étude des inclusions fluid das le quartz. C. R. Ac. Sci. Paris 1976 (1977), pp. 589 — 592., 4 ábra, ang. R. Vetőné Ákos É.: A kápohiásnyéki fluorit zárványainak termooptikai vizsgálata — Thermo-optical Examination of Inclu- sions in Fluorite from Kápolnásnyék. MAFI Évi jel. 1975-ről (1977), pp. 295- 298., 4 ábra. Vitális Gy.: A földtani térképek, illetve térképváltozatok kritikai értékelése. Mérnökgeológiai Szemle, 18. sz. f. 1977. január, pp. 13 — 19. 1 táblázat. Vitális Gy.: Dr. Vendel Miklós (1896 — 1977). Hidrológiai Közlöny, 57., 6 — 7., 1977. pp. 241—242. 1 ábra. Vitális Gy.: lásd: Hegyiné Pakó J. Vitális Gy.: lásd: Hegyi — Pakó J. Vörös A.: lásd: Kecskeméti T. Vörös I. — T. Gecse É.: Micromineralogical and sedimentological study of somé Hun- gárián bauxites. Travaux du Com. Lit. p. l’étude des Bauxites etc. Zágreb, No. 13. pp. 175 — 183. Wéber B.: Nagyszerkezeti szelvényvázlat a Ny-Mecsekből. — Grosstektonische Profilskizze aus dem W-Mecsek-Gebirge. Földt. Közi. 107. 1. pp. 27 — 37., 8 ábra, ném. R. Wéber B.: Tapasztalatok a gravitációs maradékanomália adatok földtani értel- mezéséről. Magyar Geofizika XVIII. 1., pp. 5 — 9., 3 ábra. Wein Gy.: A Budai-hegység szerkezete — Tectonics of the Buda Mountains. Földt. Közi. 107. pp. 329 — 347., 9 ábra, ang. R. Wojnárovits L.-né: lásd: Hegyiné Pakó J. Zádor M.: lásd: Orcsik Éva. Zelenka T. : A Recsk és Parádsasvár kör- nyéki kutatások szerkezetföldtani ered- ményei — Structure-geological results of explorations in the vicinity of Recsk and Parádsasvár. Földt. Közi. 107. pp. 358 — 367., 3 ábra, ang. R. Zentay T.: A Magyar Állami Földtani In- tézet Délalföldi Területi Földtani Szol- gálata szakmai munkájának ismertetése. Hidr. Közi. 1977/8., pp. 369 — 370. Zsámbok I.: lásd: Aujeszky G. Zsellér P.: Automatikus sebességmegha- tározás reflexiós szeizmogramokból. Ma- gyar Geofizika, XVIII. évf. 6., pp. 211 — 218., 5 ábra. A szerzők által beküldött anyag alapján összeállította Meisel Jánosné hírek, ismertetések Oleg Sztyepanovics Vjalov profeszor 75 éves O. Sz. Vjalov professzor, az Ukrán Tu- dományos Akadémia tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja 75 éves. 1904. január 23-án Taskentben született. Egyetemi tanulmányait 1928-ban fejezte be a leningrádi Állami Egyetemen. 1927 — 33. évek között a Leningrádi Geológiai Bi- zottság (ma V. Sz. E. G. E. I.) geológusa. 1933 — 48 között a V. Ny. I. G. R. I. (Össz- szövetségi Olaj- és Gáz Intézet) Közép- Ázsiai és Nyugat-Ukrajna-i szekciójának főgeológusa Leningrádban. 1937-ben védi meg „Adalékok Közép-Ázsia harmadidő- szaki rétegei megismeréséhez” című dok- tori disszertációját. 1941-ben meghívott- ként történeti geológiát ad elő a leningrádi egyetemen. 1 945 — 6 1 -es évek között a lvovi állami egyetem történeti geológia és pa- leontológiái tanszékének vezetője. 1947-ben a Fergánai-medence új olajlelő- helyeinél végzett geológiai tanulmányáért állami díjjal tüntették ki. 1948 óta az Ukrán Akadémia tagja. 1949-től máig az Ukrán Tudományos Aka- démia Hegyvidéki és Bányászati- Geológiai és Geokémiai Intézete tektonikai és paleo- geográfiai osztályának vezetője Lvovban. Megjelent munkáinak száma 400 körül van, amelyek úgyszólván a földtan egész területét felölelik : tektonika, regionális geo- lógia, paleontológia, hidrogeológia, mérnök- geológia, olajgeoíógia vonatkozásában kö- zölnek fontos eredményeket. Ezt a sokol- dalú tevékenységet nagyon jól illusztrálják tudományos munkásságának következő főbb adatai: 1927 — 33 között a karsztföld- tani vizsgálatokat végezte a Krímben, hid- rogeológiai kutatásokat Usztyuriban, mér- nökgeológiai vizsgálatokat és térképezési munkákat a Kaukázusban, s különféle pa- leontológiái feladatokat oldott meg. 1933 — 48 között kréta és paleogén réte- gek tanulmányozását végezte a Fergánai- medencében és különböző közép-ázsiai olaj- lelőhelyeken (Tádzsikisztánban, Turkme- niában, Taskent területén), ahol számos paleontológiái (főleg Ostreákra vonatkozó rendszertani) kérdést is megoldott. Dzsun- gária, Kazsgaria kőolaj- és gáz kutatásai többek között a Fergánai-medence réteg- tani kérdéseinek megoldása, a terület geo- lógiai térképének elkészítése volt az általa vezetett kollektíva feladata, ami a Közép- Ázsia olajkutatás alapjait szolgáltatta. 1945-től kutatásaiban a Kárpátok geoló- giája került előtérbe. 1952-ben részt vett az Ukrán Tudomá- nyos Akadémia Oceanografiai Intézetének szervezésében, egy Ohocki tengeri expedí- cióban, ennek eredményeként jelent meg: „A tenger geológiája” című műve. 1955 — 56-ban részt vett a Szovjet Tudo- mányos Akadémia első Antarktisz expedí- ciójában és néhány ausztráliai geológiai ex- pedícióban. Lvovi tartózkodása idején a geológiai időben az alsópaleozoikumtól a neogénig, a területileg Közép-Ázsiában, Szibériai plattformig, — a Krími félszigeten át a Kárpátokig kiterjedt geológiai tevékenysé- get folytatott. Térképező geológusi tevékenységében a Kaukázus és Kamcsatka geológiai térképe emelendő ki. A paleontológia területén kiemelkedő munkássága tengeri sünök, harmadidő- szaki molluszkák, szilikátvázú foraminife- rákra vonatkozik. Legnagyobb jelentőségű a paleogén Ostreák rendszerezésére vonat- kozó munkássága Közép-Ázsiából. Pa- leoichnológiai munkái szintén fosszilis Ostreákra vonatkoznak. Rétegtani tevékenységére a legjellemzőb- bek a kaukázusi paleogén flysre, a fergánai kréta flysre, Belső-Ázsia különböző terüle- teinek harmadidőszaki rétegeinek térképe- zésére, majd a karpáti flyskifejlődések és a Kárpátok előterének neogén molaszára vo- natkozóak. Vialov akadémikus legelsősorban mint tektonikus alkotott kiemelkedőt. A Csendes Óceán orogén fázisainak és a Pamír, Tien- Csan összehasonlító tanulmányozását, An- tarktisz tektonikai kérdéseivel foglalkozó munkásságát említjük. Összehasonlító munkái: Usztyurt, Kaukázus, Ural, Fér- 376 Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet gana és Kamcsatka, valamint a Kárpátok tektonikai vázlatának elkészítése volt. Marandót alkotott, mint olajgeológus, mind Közép-Ázsiában, mind a Kárpátok előterének perspektivikus kutatásában. Nagy munkát végzett, mint különböző tudományos munkák szervezője: a Közép- ázsiai harmadidőszaki kutatásokban fiatal geológusok csoportját összefogva, azok pa- leontológiái, litológiai munkáját irányí- totta. 30 éve vezeti az Ukrán Tudományos Akadémia Hegyvidéki és Bányászati, Geo- lógiai és Geokémiai Intézet paleogeográfiai és tektonikai osztályát. Kiemelkedő pedagógus, 1931-től a le- tt ingrádi egyetemen működött és 1945-től a Ívovi egyetem geológiai fakultásának első professzora, 15 éven át a történeti geológiai és paleontológiái tanszék vezetője. Számos tanítványa folytatja geológiai munkáját és nagy kollektívák végezték és végzik ma is irányítása alatt feladatukat. Tudományos tevékenysége elismerése- ként számos földtani egyesület, így a ma- gyar, a grúz, a lengyel, a francia földtani társulat tiszteleti tagjává választotta. Ál- landó résztvevője nemzetközi kongresszu- soknak, elsősorban a Kárpát — Balkán Geo- lógiai Asszociáció üléseinek. Hazánkban is üdvözölhettük a K. B. G. A. 1969-es kong- resszusán. 1959-ben a MÁFI 90. éves jubileuma al- kalmából rendezett mezozóos kongresszu- son és 1969-ben a MÁFI centenáriumi ün- nepségein is részt vett. Tagja még számos szovjet és nemzetközi egyesületnek, bizottságnak. Köszöntjük a kiváló tudóst, a magyar geológusok nagy barátját. Dr. Nagy Lászlóné Elhalálozások 1977. december 5-én, életének 46. évé- ben, hosszú, türelemmel viselt betegségben hunyt el Krizsán Pál csoportvezető geoló- gus, az Országos Érc- és Ásványbánya Vál- lalat munkatársa. Szerény, csendes, rokon- szenves személyiségére szívesen emlékezik vissza minden szaktársa, munkatársa, s akik csak ismerték. Az Ásványbányászat- nak pályája kezdetétől folyamatosan hűsé- ges, tevékeny, hasznos szakembere volt. Krizsán Pált 1977. december 14-én őszinte részvéttel helyezték örök nyugalomra a pilisvörösvári temetőben. 1977. december 15-én, 44 éves korában, hosszú, türelemmel viselt betegeskedés és betegség után váratlanul hunyt el Mjkó Lajos szakági főgeológus, tagtársunk, a Központi Földtani Hivatal munkatársa. Csendes, szerény, dolgos társunkat vesztet- tük el személyében. Halkszavú, feltűnést kerülő lénye szívós kitartást, szavakban ki nem fejezett elhatározottságot, más utakat nem bántó értelmes céltudatosságot, öntu- datosságot sőt önérzetességet rejtett. Jó- szándéka ismeretlenné tette számára az in- trikát. Jó kolléga volt. Vele a magyar ás- ványvagyon érces oldalának egyik őre tá- vozott el. Mikó Lajost őszinte részvéttel kísérték el utolsó útján, 1977. december 28-án, a Far- kasréti temetőben hozzátartozói, barátai és pályatársai. A Központi Földtani Hivatal saját halottjának tekintette. A KFH és a geológustársadalom nevében Morvái Gusz- táv elnökhelyettes vett búcsút tőle. 1978. február 2-án, hosszú szenvedés után, életének 82. évében elhunyt dr. Schulhof Ödön az orvostudományok kan- didátusa, reumatológus, balneológus, a balneoterápia kiváló tudósa, hírneves fej- lesztője. Dr. Papp Ferenc professzorral kar- öltve a magyar gyógyfürdőügy háború utáni újjáteremtője. Hamvait, kívánsága szerint, csendben helyezte örök nyugalomra gyászoló családja. (Népszabadság, 1978. febr. 18. sz.) Sírkőavatás 1977. november 9-én volt a Farkasréti temetőben (6/1. parcella, 1. sor, 72. sír) dr. Renner János Kossuth-díjas, a mű- szaki tudományok doktora, a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet nyugal- mazott igazgatója, a Magyar Geofizikusok Egyesülete társelnöke sírkövének felava- tása. Beszédet mondott dr. Bartha György akadémikus. Az ünnepi eseményről szóló értesítést a ^Magyar Tudományos Akadé- mia, a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, az Eötvös Loránd Tudományegye- tem Térképtudományi és Geofizikai tan- székei, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nevében a Magyar Geofizikusok Egyesülete adta ki. Hírek, ismertetések 377 Kitüntetések Kitüntetések a Magyar Hidrológiai Társa- ság Tisztújító Közgyűlése alkalmából A Magyar Hidrológiai Társaság 1977. szeptember 27-i Tisztújító Közgyűlésén Társulatunk tagjai közül számosán része- sültek kitüntetésben tudományos tevé- kenységük egyesületi működésük, a két egyesület közötti működési összhang fenn- tartása és továbbformálása elismeréseként. Az építésügyi és városfejlesztési minisz- ter dr. Horváth József tagtársunknak, a Fővárosi Fürdőigazgatóság főmérnökének, a Társaság Balneotechnikai Szakosztályá- nak megalakulásától elnökének, eredmé- nyes és fáradhatatlan lendületű munkás- sága elismeréséül az. Építőipar Kiváló Dol- gozója kitüntetést adományozta. Dr. Hor- váth József elnöki minőségében több nagy- sikerű országos és nemzetközi nagyrendez- vényt bonyolított le (Budapesti gyógyfür- dőkkel kapcsolatos építési témák tárgya- lása, Fürdőkultúra, balneotechnika és ur- banizáció c. konferencia a szocialista álla- mok vízügyi tudományos egyesületeinek részvételével, közös szervezésében). A Vásárhelyi Pál Díjat dr. Juhász Jó- zsef tagtársunk, a műszaki tudományok doktora, a Nehézipari Műszaki Egyetem Föld- és Teleptani Tanszékének egyetemi tanára kapta. E kitüntetés adományozásá- val a Társaság dr. Juhász József kiterjedt és jelentős szakirodalmi munkásságát, a műszaki felsőoktatásban szerzett érdemeit, a közelmúltban az Akadémiai Kiadó gon- dozásában megjelent „Hidrogeológia” c. könyvét (idegen nyelvű kiadása már folya- matban van) ismeri el és honorálja. Nem feledkezik meg ugyanekkor a Tár- saság dr. Juhász József szinte páratlan munkabírásáról, odaadó egyesületi tevé- kenységéről. A Magyar Hidrológiai Társa- ságnak 1949. évi önállósulása óta (koráb- ban a Magyarhoni Földtani Társulat nagy aktivitású és taglétszámú Szakosztálya volt. Szerk.) tagja, aki „az azóta eltelt 28 év alatt sohasem sajnálta az időt és a fáradt- ságot, ha az egyesületi élet előmozdításáról volt szó. Önzetlensége és a munkáját jel- lemző alaposság emelte Társaságunk alel- nöki székébe”. Dr. Berczik Árpád főtitkár a Vásárhelyi Pál Díj átadásakor szavait az- zal a kívánsággal zárta, hogy kitüntetett ,,a magyar vízgazd álkodás és így a Magyar Hidrológiai Társaság ügyét tartsa meg a régi szeretetben”. A Magyar Hidrológiai Társaság Tiszt- újító Közgyűlése Schafarzik Ferenc Érem- mel tüntette ki dr. Erdélyi Mihály tag- társunkat, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Vízrajzi Intézetének tu- dományos tanácsadóját. A kitüntetés ado- mányozásának indoklása kiemeli dr. Er- délyi Mihály igen sokoldalú hidrogeológiai munkásságát, amit a Hidrológiai Közlöny- ben és Intézetének kiadványaiban megje- lent nagyszámú értekezése tanúsít. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségűek az Alföld hidrogeológiai viszonyainak feltárását szol- gáló kutatásai. Széleskörű nyelvismerete ré- vén — nemcsak, mint a VITUKI-szervezte nemzetközi hidrológiai továbbképző tan- folyamoknak, hanem többek közt, UNESCO szakértőként, a brazíliai Porto allegrei egyetem vendéprofesszoraként is — nemzetközi elismerést és hírnevet szerzett. A Társaság dr. Erdélyi Mihályt, hűséges és aktív tagját, már korábban is kitüntette: 1964-ben a Zsigmondy Vilmos Emléklap adományozásával. A Társaság négy tagtársunkat részesí- tette Pro Aqua Emlékéremben (névsor- rendben): Ember Károly hidrológus-mér- nökgeológus szakmérnököt, a Mélyépítési Tervező Vállalat irányító tervezőjét „a Tár- saság működésének hatékony elősegíté- séért”: dr. Karácsonyt Sándor tagtársun- kat, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat irodavezetőjét „a vízszerzés és vízellátás terén végzett munkájáért”; dr. Korim Kálmán tagtársunkat, a Vízkutató és Fúró Vállalat főgeológusát „a hévíz-kincs feltá- rása terén kifejtett munkájáért”, valamint dr. Vitális György tagtársunkat, a Szili- kátipari Központi Kutató és Tervező Inté- zet főgeológusát „Magyarország vízföld- tani tömbszelvényeinek elkészítéséért”. A Tisztújító Közgyűlés a Társaság elnö- kéül dr. Illés Györgyöt az Országos Víz- ügyi Hivatal elnökhelyettesét, főtitkárául dr. S zalai Györgyöt, a gödöllői Agrártudo- mányi Egyetem docensét választotta. Ör- vendetes, hogy az új tisztikarban a tisztség- viselők között számos tagtársunk neve sze- repel a hagyományos és aktív együttműkö- dés élő példájaként. Egyesületi titkár, ne- gyedszázadot is meghaladóan, érdemeit il- letően is maradandóan: Herke Paula. * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa a Nagy Októberi Szocialista Forrada- lom 60. évfordulója alkalmából dr. Sebes- tyén Károly tagtársunknak, a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudomá- nyos tanácsadójának, a Magyar Geofiziku- sok Egyesülete alapító tagjának, volt fő- titkárának, vezetőségi tisztségviselőjének, eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitün- tetést adományozta (Magyar Nemzet, 1977. nov. 6., XXXIII. évf. 262. sz.). 378 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa dr. Balogh Kálmánnak, a földtudomá- nyok doktorának, a József Attila Tudo- mányegyetem tanszékvezető egyetemi ta- nárának, Társulatunk hűséges, mindenkor tevékeny tagjának, minden megbízatásá- ban alapossággal helytálló tisztségviselőjé- nek, nyugállományba vonulása alkalmából, több évtizedes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitün- tetést adományozta (Művelődésügyi Közi. XXI. évf., 23. sz., 1977. dec. 2.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa dr. Sztrókay Kálmánnak, a földtudo- mányok doktorának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárának, Társulatunk tiszteleti tagjának, minden vi- selt tisztségében nagy aktivitású, hagyo- mányainknak elkötelezett, helytállásában példás, pontosságában mértékadó személyi- ségének, nyugállományba vonulása alkal- mából, érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fo- kozata kitüntetést adományozta (Művelő- désügyi Közi. XXII. évf. 2. sz., 1978. jan. 15.). 1978. március 22-én, a Magyarhoni Földtani Társulat Tisztújító Küldött-köz- gyűlése hazai és külföldi tiszteleti tagokat választott, kiosztotta a Társulat emlékér- meit, átnyújtotta a Társulat emlékgyűrűit, emléklapját, kiadta a Vendl Mária alapít- vány-díjat s az Ifjúsági díjakat. A Tisztújító Küldött-közgyűlés általá- nos és egyhangú tetszésnyilvánítással hazai tiszteleti tagjaink sorába emelte Bogsch László, Lengyel Endre, Rónai András és S zalai Tibor kiv áló, nagy társulati múlttal, hűséggel, önzetlen áldozatkészséggel, tudá- suk, tehetségük legjavával bizonyságot tett tagtásainkat, majd külföldi tiszteleti tagokat választott Szabó József Emlékéremmel Bárdossy György karsztbauxit munkáját, Hantken Miksa Emlékéremmel Géczy Barnabás ba- konyi ammonitesz-monográfiáját, Koch Antal Emlékéremmel Kassai Miklós — Nagy Elemér— Nagy István — Bóna Jó- zsef Villányi hegységi perm-triász monográ- fiáját jutalmazták. A Társulat emlékgyűrűjét, „Mente et malleo” vésettel, ,,a Társulatért” mottóval Allodiatoris Irma, Meisel Jánosné, Alföldi László, Sólyom Ferenc, Strattsz Lázsló és Vitális György kapta. Társulati emléklapot adományoztak Marzsó Lajos több mint fél évszázada Tár- sulatunk tagjának. A Vendl Mária alapítvány-díjat Oricé- nyiné Bondor Líviának ítélték. Ifjúsági Díjban Balasházy László, Kovács Judit és Kovács Sándor (Szeged) részesült. A Magyar Népköztársaság Miniszterta- nácsa hazánk felszabadulásának 33. évfor- dulója alkalmából, az Országház kupola- csarnokában rendezett 1978. április 1-i ün- nepségen kiosztotta az 1978. évű Állami és Kossuth -díjakat. Ezalkalommal szakágazatunkat és inter- diszciplináris kapcsolódásait több vonatko- zásban érte a megtisztelő elismerés: „A magyar bauxitbányászat fejlesztésé- ben végzett kiemelkedő tevékenységükért” megosztott Állami Díjban részesült: Iski Károly a Fejér megyei Bauxitbányák igaz- gatója, Kanizsai József a Bakonyi Bauxit- bánya Vállalat igazgatója és Stubnyán István a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgató helyettese. „A szénhidrogén-kutatás geofizikai mű- szereinek és módszereinek fejlesztésében elért eredményeikért” megosztott Állami Díjban részesült: Kovács Ferenc az Orszá- gos Kőolaj- és Gázipari Tröszt geofizikai kutatási üzem osztályvezetője, dr. Meskó Attila az ELTE docense, Molnár Károly az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt geo- fizikai kutatási üzem igazgatója, Sághy György az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt geofizikai kutatási üzem osztályve- zetője, valamint Varga Imre tagtársunk az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt geofi- zikai kutatási üzem igazgatóhelyettese. ,,A timföldgyártás új típusú technoló- giáinak kutatásában és továbbfejlesztésé- ben elért kiemelkedő eredményeikért” meg- osztott Állami Díjban részesült: Steiner János az Alumíniumipari Tervező és Ku- tató Intézet irodavezetője, dr. Tóth Béla az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó igazgatója, Vörös István a Magyar Alumí- niumipari Tröszt főosztályvezetője és dr. Zámbó János az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet igazgatója. „Az atomfizikában elért eredményeiért és iskola-teremtő munkásságáért” részesült Állami Díjban dr. Szalay Sándor Kossuth- díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Intézete tudo- mányos tanácsadója. ,,Á cementipar műszaki fejlesztésében kifejtett kiemelkedő eredményeiért” része- sült Állami Díjban dr. Talabér József az ÉVM Szilikátipari Központi Kutató és Ter- vező Intézet igazgatója, Agyagásványtani Szakosztályunk alapító tagja. A kitüntetések ünnepélyes átadásán részt vett: Lázár György a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság tagjai; Borbándi Já- nos, Havasi Ferenc, Szekér Gyula, a Mi- nisztertanács elnökhelyettesei, a Központi Bizottság és a Kormány több tagja, az Ál- lami és a Kossuth-díj Bizottság tagjai, vala- Hírek, ismertetések 379 mint társadalmi és kulturális életünk ki- emelkedő személyiségei. Ünnepi beszédet mondott s a díjakat át- adta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Kormány elnökhe- lyettese, az Állami és Kossuth-díj Bizottság elnöke. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa hazánk felszabadulásának 33. évfordu- lója alkalmából, eredményes munkássága elismeréséül dr. Tóth Miklósnak, a Köz- ponti Földtani Hivatal elnökhelyettesének a Munka Érdemrend arany fokozata kitün- tetést adományozta. Akadémiai székfoglaló — 1977. október 12-én, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia Föld- és Bányászati Tudo- mányok Osztálya rendezésében, a Felolvasó teremben tartotta meg akadémiai székfog- laló előadását dr. Fülöp József akadémi- kus, egyetemi tanár, a Központi Földtani Hivatal elnöke ,, Magyarország geológiája — egy új szintézis irányelvei” címmel. Az akadémiai székfoglaló ülésen dr. Martos Ferenc akadémikus, a Bányászati Kutató Intézet igazgatója elnökölt. % jfc Az őslénytani részben nagyon indokolt az ökológia és a paleoökológia alapfogal- mainak ismertetése. Amennyire nélkülöz- hetetlen előfeltétele a sokoldalú környezet- vizsgálat a fácieskutatásnak, annyira in- dokolatlannak és meghaladottnak tűnik vi- szont a törzsfejlődésről írott fejezet. Geyer pl. több teret szentelt a typostrophismus- nak, mint a darwinizmus ismertetésé- nek! * * * 1978. március 23-án volt dr. Detrekői Ákos a műszaki tudományok kandidátusa „Mérnökgeodéziai mozgásvizsgálatok ter- vezése, számítása, elemzése” c. akadémiai doktori értekezésének nyilvános vitája. Az eredményes vita alapján a kiküldött Bíráló Bizottság javaslatot terjesztett a Tudomá- nyos Minősítő Bizottság elé az akadémiai doktori fokozat odaítélése érdekében. Az értekezés opponensei dr. Hazay István akadémikus, dr. Farkas Miklós a matema- tikai tudományok doktora és dr. Halmos Ferenc a műszaki tudományok doktora vol- tak. Geyer, 0. F. : Grundzüge dér Stratigraphie und Fazieskunde II. Schwizerbart kiadó, Stuttgart, 1977. 341 oldal. Hazánk felszabadulásának 33. évfordu- lója alkalmából, az 1978. április 1-én rende- zett ünnepségen, dr. Gabos György a Föld- mérő és Talaj vizsgáló Vállalat igazgatója szakmunkásságuk elismeréséül Badinszky Péter és Moyzes Antal tagtársainknak az FTI Kiváló Dolgozója kitüntetést adomá- nyozta. Ugyanezen alkalomból dr. Fülöp József a Központi Földtani Hivatal elnöke az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté- rium földtani szolgálatai területéről Atjjeszky Géza építőmérnök, Bernáth Zoltán geológusmérnök és dr. Bényei Ká- roly főtechnológus (Beremend) tagtársunk- nak a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta. tudományos minősítés 1973-ban jelent meg Geyer rétegtanról és fáciestanról szóló művének első, réteg- tant tárgyaló kötete (vö. Földt. Közi. 104, Budapest, 1974. 497. o.). A második kötet szerencsére több, mint a főcím alapján várt fáciestan. A mű felépítése: paleontológiái alapok 17%; paleogeográfia 34%; fáciestan 49%. Az ősföldrajzi rész utólagos beépítése a kétkötetes műbe nagyon szerencsés. A pa- leogeográfia és a faciológia közt rendkívül szoros a kapcsolat. Az ősföldrajzot a Szerző széles értelemben használja ismertetve a morfológia, oceánológia, tektonika, geofi- zika, paleoklimatológia stb. eredményeit. Gyakorlati szempontból hasznos az ősföld- rajzi térképekről szóló fejezet. Aránytala- nul kevésnek tűnik viszont a lemeztekto- nika másféloldalas ismertetése. A fáciestanról szóló részt történeti át- tekintés vezeti be, a különböző szerzők fá- cies-definícióinak pontos idézésével. A fá- cies fogalom mélyreható, történeti elemzése feltétlenül indokolt, hiszen e kifejezést a földtani irodalom oly körül határolatlan ér- telemben használja, hogy hovatovább el- veszíti minden jelentéstartamát. A litho- és biofácies elemzés után a Szerző 25 fácies- ről nyújt részletesebb elemzést. Ez a példa- tár hasznos a terepi geológusok számára, de az elemzések közt a genetikai összefüg- gések hiányzanak. Geyer művének fő erényei: a földtudo- mányok széles köréről nyújt áttekinthető, megbízható összefoglalást: a kötetet 190 önálló, didaktikai szempontból mintaszerű ábra illusztrálja; a Szerző figyelembe veszi az angolszász, francia és szovjet irodalom eredményeit is, továbbá az irodalom fejeze- tenkénti bontásával megkönnyíti a rész- tudományok további önálló tanulmányo- zását. 380 Földtani Közlöny 10S. kötet, 3. füzet Jóleső örömmel könyvelhetjük el a mű hazai vonatkozásait. Geyer idézi Stratjsz L. Fazieskunde-jét, hivatkozik Egyed L.-ra a földtágulási elmélettel kapcsolat- ban, és FfjxÖP J. monográfiája alapján kü- lön fejezetet szentel a tatai Kálváriadomb felsőtriász Megalodon-algaszőnyeg fácies- típusának. A Magyarországon is előforduló mezozóos mediterrán fáciesek értékelése sok örömet fog nyújtani a hazai geológusok- nak. Ami a munka hátrányait illeti, a Szerző nem kerülhette el az enciklopédikus össze- állítás veszélyeit. A tárgymutató 2600 címszót tartalmaz, az ásvány-, kőzet-, fosszilis-, kronosztra- tigráfia és szerzőnevek nélkül ! Ez oldalan- ként átlag több mint 8 fogalom ismerteté- sét jelenti. Geyer műve — mint földtani glosszárium — nélkülözhetetlen, kérdés vi- szont, hogy önmagában alkalmas-e a fócies- k utatás összetett módszereinek teljes ér- tékű bemutatására ? Különösen a lemez- tektonika és a fácies-genetika összefüggé- seinek elmélyültebb elemzését hiányoljuk. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a fácies- kutatások irányát a jövőben ez szabja meg. Valentiné úttörő munkássága a kötetből sajnálatos módon kimaradt, ugyanekkor a kötetben szereplő irodalmi utalásokból le- hetett volna szelektálni. A munka kiállítása rendkívül gondos, íz- léses. A Kiadót minden elismerés megilleti azért, hogy egy év leforgása alatt (/) ilyen formában adta ki a kéziratot. Remélhető, hogy Geyer munkája több évtizeden át hasznos segítőtársa lesz minden geológus- nak. Géczy B. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyar Földtani Társulat 1978. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 3. Geológus Szakkör Hidasi János: Ismerkedés a kőzetekkel Résztvevők száma: 16 fő Január 4. Általános Földtani Szakosztály klubdélutánja Elnök: Kőrössy László Dudich Endre: Titkári beszámoló Bárdossy György: Vetítettképes úti- beszámoló Jamaicáról Résztvevők száma: 21 fő Január 9. Szénkőzettani Munkabizottság elő- adóülése Elnök: Varga Imréné Horváth Zoltán: A vitrinit reflexió és földtani alkalmazásai Vita: Varga Iné, Bella Lné, Vető I., Póka T., Sajgó Cs., Horváth Z. Résztvevők száma: 10 fő Január 16. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: 1. Tisztújító Közgyűlés előkészí- tésével kapcsolatos kérdések, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 4 fő Január 16. V álasztmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend : 1. Tisztújító Közgyűlés elő- készítése, 2. Egyéb indítványok, javasla- tok Résztvevők száma: 45 fő Január 17. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök : Rónai András Tárgy: Szakosztályvezetőségi választás előkészítése Résztvevők száma: 6 fő Január 17. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Varjú Gyula Tárgy: Szakosztály vezetőségi választás előkészítése Résztvevők száma: 6 fő Január 17. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gyula Elek Izabella — Rischák Géza: A Tisza felső szakasza recens mederüledékeinek ás- ványtani vizsgálata Vita: Bidló G., Juhász Z., Pesthy L., Rischák G., Varjú Gy. Résztvevők száma: 24 fő Január 17. Geológus Szakkör Hidasi János: A mállás folyamata Résztvevők száma: 14 fő Január 18. Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Tárgy: Szakosztály vezetőségi választás előkészítése Résztvevők száma: 8 fő Január 18. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Adám Oszkár: A Dunántúli Középhegy- ség mélyszerkezete • Vita: Stegena L., Szádeczky-Kardoss E., Szebényi L., Haas J., Szalai T., Horváth F., Horváth I., Balogh K., Balkay,B., Jámbor A., Szalav I., Szepesházy K., Ádám O. Résztvevők száma: 51 fő Január 25. Őslénytan- Rétegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Báldi Tamás Tárgy: Szakosztályi tisztújítás előkészí- tése Résztvevők száma: 7 fő Január 27. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése. Elnök: Allodiatoris Irma Tárgy: Szakosztályi tisztújítás előkészí- tése Résztvevők száma: 6 fő Január 30. Földtani Közlöny szerkesztőbi- zottságának ülése 382 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet Elnök: Dakk Viktor Résztvevők száma: 6 fő Január 30. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály és a Magyar Hidrológiai Társa- ság Középdunántúli Területi Szervezetének közös rendezésű előadóülése Elnök: Rónai András Szabó Lajos: Folyékony és szilárd hulla- dék elhelyezése a Balaton üdülőövezetében Pálfy József: A Balaton védelmében végzett környezetvédelmi földtani munkák Pálfy József. A környezetvédelmi geo- lógia franciaországi tapasztalatai Vita: Juhász J., Szabó L., Pálfy J., Végh Sné, Koch L., Csontai Áné, Horváth L., Frigyes A., Mohiár I., Tóth F. Az előadások után került sor a szakosz- tály új vezetőségének megválasztására. El- nök: Juhász József, titkár: Paál Tamás, vezetőségi tagok: Fodor Tamásné, Kará- csonyi Sándor, Kertész Pál, Kéri János, Pálfy József, Scheuer Gyula, Szilvágyi Imre, Vitális György és a Mérnökgeoló- giai Szemle szerkesztője: Greschik Gyula. Rézstvevők száma: 47 fő Január 30. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kubovics Imre Bognár László: Titkári beszámoló Dudich Endre: Nyomelemek a bakonyi eocénban Dódony István— Takács József: A vö- rösvágási opál szerkezetének és színének fény- és elektronmikroszkópos vizsgálata Vita: Pesthy L., Vető I., Sztrókay K, T. Gecse E., Zagyvái I., Bondor L., Vörös I., Zelenka T., Dódony I. Az előadások után választották meg a szakosztály új vezetőségét: elnök: Kiss Já- nos, titkár: Szemethy Andrea, vezetőségi tagok: Balázs Endre, Bondor Lívia, Csillag János, Gecse Éva, Pesthy László, Szederkényi Tibor, Vincze János. Résztvevők száma; 35 fő Január 31. Agyagásványtani Szakosztály szemináriuma Lenkei Mária: Földpátok Résztvevők száma: 7 fő Január 31. Geológus Szakkör Hidasi János: Az üledékes kőzetek cso- portosítása Résztvevők száma: 14 fő Február 7. Gazdaság földtani Szakosztály elő- adóülése Elnök: Varjú Gyula Katona Sándor— Keresztesi Zoltán — Rétvári László: Tatabánya környezetmi- nősítése Vita: Varjú Gy., Badinszky P., Mónus F., Papp P., Barátosi J., Hahn Gy., Varga Gy., Bohn P., Katons S. Az előadás után került megválasztásra a szakosztály új vezetősége: elnök: Barabás Antal, titkár: Hahn György, titkár h.: Badinszky Péter, vezetőségi tagok: Benkő Ferenc, Bohn Péter, Cseh Németh József, Félegyházi Zsolt, Fodor Béla, Mach Péter, Pogány László, Radócz Gyula, Ság László, Tóth Miklós, Varjú Gyula. Résztvevők száma: 36 fő Február 8. Budapesti Területi Szervezet elő- adóülése Elnök: Végh Sándorné Morvái Gusztáv — Cseh Németh József: Magyarország 1 : 1 000 000 méretarányú metallogéniai térképének vázlata Az előadás után a Szervezet 71 tisztújí- tási küldöttét titkos szavazás útján válasz- tották meg. Résztvevők száma: 73 fő Február 13. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök Nemecz Ernő Tárgy: 1. A szakosztály elmúlt három évi munkájának értékelése, további irány- elvük, 2. Vezetőségválasztási program jóvá- hagyása Résztvevők száma: 7 fő Február 13. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Nemecz Ernő Balázs János— V.árkonyi Bernát — Molnár Jenő: In vert emulziós fúróiszapok Vita: Varjú Gy., Juhász Z., Molnár J., Szántó F., Lenkei M., Nemecz E. Az előadást követően választották meg a szakosztály új vezetőségét: elnök: Varjú Gyula, titkár: Viczián István, vezetőségi tagok: Bidló Gábor, Földvári Mária, Juhász Zoltán, Kliburszkyné Vogl Má- ria, Lenkei Mária, Mátyás Ernő, Szántó Ferenc, Szendrei Géza, Székyné Fux Vilma, Takáts Tibor. Résztvevők száma: 24 fő Február 13. őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Báldi Tamás, aki átfogó képet adott a 15 éve működő szakosztály tevé- kenységéről, majd Galácz András számolt be az 1977-ben Dél-Németország jurájáról tartott terepi szimpóziumról. A vezetőségválasztás eredményeként a szakosztály elnöke: Kecskeméti Tibor, titkára: Nagymarosi András, vezetőségi tagjai: Báldiné Beke Mária, Bohnné Havas Margit, Géczy Barnabás, Jánossy Dénes, Kókay József. Résztvevők száma: 34 fő Társulati ügyek 383 Február 14. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Allodiatoris Irma Dobos Irma: 100 éves Zsigmondy Vilmos városligeti artézi kútja Az előadás utáni szakosztályvezetőség- választás eredménye az alábbi: elnök: Allodiatoris Irma, titkár: Csiky Gábor, vezetőségi tagok: Bidló Gábor, Bogsch László, Dobos Irma, Dudich Endre, Fejér Lontin, Kriván Pál, Papp Péter, Póka Teréz, Rónai András, Szalai Tibor, Székyné Fux Vilma, Sztrókay Kálmán, Varga Gáborné, Vitális György. Résztvevők száma: 17 fő Február 14. Geológus Szakkör Orsovai Imre: Ércek Résztvevők száma: 15 fő Február lő. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Knauer József: Peremi kifejlődésű jura rétegsor az Északkeleti Bakonyban Vita: Galácz A., Balkay B., Bernhard B., Bartkó L., Knauer J. Az előadás elhangzása után szavazás út- ján választották meg a szakosztály új ve- zetőségét. Elnök: Kőrössy László, titkár: Dudich Endre, vezetőségi tagok: Bállá Zoltán, Balogh Kálmán, Kleb Béla, Mindszenty Andrea, Oravecz János, Radócz Gyula, Szepesházy Kálmán, Szlabóczky Pál. Résztvevők száma: 31 fő Február 20. A tisztújító közgyűlés jelölőbi- zottságának ülése Meisel János vezetésével. Résztvevők száma: 8 fő Február 20. A választmányi pártaktíva ülése. Elnök: Meisel János Résztvevők száma: 16 fő Február 22. Általános Földtani Szakosztály és a Közép- és E szakdunántúli Terület Szer- vezet közös rendezésű előadóülése Elnök: Dudich Endre Szantner Ferenc — Szabó Elemér— Ká- roly Gyula — Knauer József— Gecse Éva— Tóth Kálmán— R. Szabó István: Az Északi-Bakony bauxitprognosztikai célú rétegtani, hegységszerkezeti, bauxitföldtani újraértékelése és földtani térképsorozata. Résztvevők száma: 35 fő Február 27. "Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Tárgy: Az 1978. évi külföldi kiküldeté- sek. Résztvevők száma: 5 fő Február 27. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Tisztújító Küldött-közgyű- lés, 2. Egyéb ügyek. Résztvevők száma: 6 fő Február 27. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Juhász József Bernáth Zoltán: A kommunális hulla- dékok elhelyezésének környezetföldtani szempontjai Budapest térségében Vita: Horváth V., Juhász J., Molnár I., Csontai Ané, Horváth Zs., —Báthory K Bernáth Z., Karácsonyi S. Résztvevők száma: 23 fő Február 28. Agyagásványtani Szakosztály szemináriuma Dódony István: Rostos-szálas ásványok Résztvevők száma: 6 fő Február 28. Geológus Szakkör Hidasi János: Hasznosítható ásványi nyersanyagok Résztvevők száma: 13 fő Március 3. Tudománytörténeti Szakosztály Vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Tárgy: Az 1978. évi program pontosítása Résztvevők száma: 9 fő Március 6. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: Tisztújító Küldött-közgyűlés Résztvevők száma: 5 fő — Március 6. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Tisztújító küldött-közgyű- lés előkészítése, 2. A közgyűléssel kapcso- latban felkért bizottságok előterjesztése, 3. Egyéb indítványok, javaslatok Résztvevők száma: 41 fő Március 8. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János Vaskóné Dávid Klára: Finom szemcse- méretű szórt vulkáni anyag szerepének ki- mutatása a középsőkréta tarkaagyag sajá- tos fáciesjellegének kialakításában, komp- lex anyagvizsgálat alkalmazásával Vaskóné Dávid Klára: Szórt vulkáni anyag morfológiáját megőrző mikrostruk- túra hazai bauxitelőfordulásokban (beje- lentés) Vita: Póka T., Dudich E., Mindszenty A., Császár G., Tóth M., Kiss J., Vaskóné Dávid K. Résztvevők száma: 22 fő Március 13. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Tóth Miklós: Az ásványi nyersanyago- 9 Földtani Közlöny 384 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet kát érintő néhány világgazdasági prognó- zis és következtetés Fejér Leontin: Az energiakérdésről geo- lógus szemmel Vita: Molnár J., Hahn Gy., Csalagovics I., R. Szabó I., Tóth M., Gondozó Gy., Fejéi' L. Résztvevők száma: 47 fő Március 14. Agyagásványtani Szakosztály szemináriuma Bidló Gábor: A talajokban levő ásvá- nyok termikus vizsgálata Résztvevők száma: 15 fő Március 14. Geológus Szakkör Hidasi János: Ismerkedés a kőzetek- kel - II. Résztvevők száma: 13 fő Március 15. Őslénytan- II étegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Jánossy Dénes: Az őslénytan legújabb eredményei: I. Paleoornitológiai vizsgála- tok Vita: Galácz A., Kecskeméti T., Miháltz Iné, Jánossy D. Március 19. ,, Amatőr ásványgyűjtők I. or- szágos találkozója'” az Ásvány gyűjtök Klubja és a tatai Barlangkutató Geológiai Szakcso- port közös rendezésében A Komárom Megyei Művelődési Köz- pontban, Tatán megrendezett találkozót dr. Karolyi László nehézipari miniszter- helyettes nyitotta meg. A tatai Megalodus barlangról dr. Vájná György szakcsoport vezető számolt be, míg a Magyarországi ás- ványok és féldrágakövek az iparművészet- ben címmel Reményi Katalin ötvös tartott kiállítással egybekötött előadást. Résztve- vők megtekintették a tatai barlangi kris- tálymúzeumot s a hazai és külföldi ásvá- nyokból álló alkalmi kiállítást. Az igen nagy számban megjelent gyűjtők és érdek- lődők ásványcseréket is folytathattak. Az első ilyen programmal megrendezett ta- lálkozó vezetője Várhegyi Győző, szerve- zője Benke István volt. Március 22. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: Az 1978. évi tisztújító küldött- közgyűlés Résztvevők száma: 5 fő Március 22. Tisztújító küldött-közgyűlés Dank Viktor: Elnöki megnyitó* Kriván Pál: Megemlékezés Tasnádi Kubacska Andrásról S zalai Tibor: Bendefy László nekro- lógja* • A Földtani Közlöny 4. sz. füzetében jelenik meg. A közgyűlés alkalmával belföldi tiszte- leti taggá választották dr. Bogsch Lász- lót, dr. Lengyel Endrét, dr. Rónai And- rást és dr. Szalai Tibort. A külföldi tisz- teleti tagajánlásokkal: Ekim Stefanovic Boncev (Bulgária), Michal Mahel (Cseh- szlovákia), Kazimierz Smulikowsky (Lengyelország), Josef Vachtl (Csehszlo- vákia), Adolf Watznauer (NDK) Hel- muth Zapfe (Ausztria) a közgyűlés egyet- értett, ezeket az elnökség felterjeszti meg- felelő külügyi jóváhagyásra. Társulati emlékéremmel az alábbi mun- kákat tüntették ki: Szabó József emlék- éremmel dr. Bárdossy György „Karszt- bauxitok”-, Hantken Miksa emlékérem- mel dr. Géczy Barnabás ,,Les Ammoniti- nes du Carixien de la Montagne du Ba- kony”-, Koch Antal emlékéremmel dr. Kassai Miklós — dr. Nagy Elemér — Nagy István — Bóna József: A Villányi- hegység perm, triász képződményei c. munkáját. A Vendl Mária alapítványdí- jat Örkényiné dr. Bondor Lívia ,,The Plagioclase Crystals of the Andesite Agg- lomerate írom the Csattogó Hill in Bör- zsöny Mountains (Hungary)” c. dolgozata nyerte. Ifjúsági Díjban Kovács Sándor, Balásházy László és Kovács judit része- sültek. A társulati emlékgyűrűt a közgyűlés elnöke dr. Alföldi László nyújtotta át dr. Allodiatoris Irma, dr. Meisel Já- nosné, dr. Sólyom Ferenc, dr. Strausz László és dr. Vitális György tagtársak- nak több évtizedes társulati tevékenysé- gükért. 50 éves társulati tagsága emlékéül dísz- oklevelet kapott dr. Marzsó Lajos ny. főgeológus. Ezután a tisztújító küldött-közgyűlés megválasztotta az új tisztikart: elnök: Dank Viktor társelnök: Széyné Fux Vilma, Alföldi László főtitkár: Hámor Géza titkár: Bérczi István választmányi tagok: Allodiatoris Irma, Andó József, Barabás Andor, Balogh Kálmán, Bartkó Lajos, Bár- dossy György, Benkő Ferenc, Csala- govtts Imre, Cseh Német József, Csiky Gábor, Dudich Endre, FülÖp József, Gerber Pál, Géczy Barnabás, Grasselly Gyula, Hahn György, Jámbor Áron, Juhász András, Juhász József, Kecske- méti Tibor, Kiss János, Knauer József, Konda József, Kovács Endre, Kőrössy László, Majoros Lászlóné, Monos János, Morvái Gusztáv, Nagymarosy András, Nemecz Ernő, Nemedi Varga Zoltán, Oravecz János, Paál Tamás, Somfai Attila, Somssich Lászlóné, Szantner Társulati ügyek 385 Ferenc, Szederkényi Tibor, Szemethy Andrea, Szepesházy Kálmán, Széles Lajos, Tóka Jenő, Varjú Gyula, Ván- dorfi Róbert, Végh Sándorné, Viczián István, Virágh Károly, Vitális György, Zelenka Tibor, Zentay Tibor. Márciusi 28. Mérnökgeológia-Építésföld- tani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Tárgy: 1. Beszámoló a Társulat tiszt- újító küldött-közgyűléséről, 2. Munkaterv- vel kapcsolatos kérdések Résztvevők száma: 6 fő Március 28. Geológus Szakkör Az ELTE ásvány- és kőzetgyííjtemé- nyének megtekintése. Résztvevők száma: 17 fő Március 29. Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Tárgy: Az 1978. évi munkaprogram pontosítása Résztvevők száma: 9 fő Március 29. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Szepesházy Kálmán: A Tiszántúl és az Erdélyi-Középhegység nagyszerkezeti és rétegtani kapcsolatai Vita: Balogh K., Császár G., Szalai T., Horváth F., Vörös A., Kőrössy L. Résztvevők száma: 47 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1978. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 25. Vezetőségi ülés Elnök: Grasselly Gyula Napirend: A területi vezetőségválasz- tás előkészítése, tisztújító közgyűlés, egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 fő J anuár 25. Klubnap Elnök: Somfai Attila Zentay Tibor: A földtan szerepe a környezetvédelemben Szederkényi Tibor: A természeti-kör- nyezet potenciál és a környezetvédelem kapcsolata Fogas Zoltán: A szénhidrogénkutatás környezetvédelmi kérdései Vita: Zentay T., Szederkényi T., Somfai A. Résztvevők száma: 24 fő Február 9. Vezetőségi ülés Elnök: Grasselly Gyula Tárgy: Jelölőbizottság előterjesztése az új területi vezetőségre és az anyaegyesü- leti tisztújítás küldötteire, egyéb ügyek. Résztvevők száma: 9 fő Február 15. Tisztújító és küldött-választás- sal egybekötött előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Székyné Fux Vilma: A Tokaji- hegység tufaárjainak hőmérséklete szene- sedett fatörzsek infravörös spektruma alapján Kulcsár László: A szovjet határmenti vulkánosság legújabb kutatási eredményei Pittlik Elemér — Szöőr Gyula: Tiszán- túli jellemző talajok Proctor-Casagrande féle és derivatográfiás vizsgálat eredmé- nyeinek korrelációja Vita: Balogh K., Mezősi J., Székyné Fux V., Pápay Z., Kulcsár L., Szentgyör- gyi K. A területi szervezet újonnan megvá- lasztott vezetősége: díszelnök: Koch Sándor elnök: Somfai Attila titkár: Zentay Tibor vezetőségi tagok: Grasselly Gyula, Kurucz Béla, Mezősi József, Molnár Béla, Mucsi Mihály, Szentgyörgyi Károly, Szöőr Gyula, T. Kovács Gábor, Vándorfi Róbert, Völgyi László. Résztvevők száma: 31 fő Március 17. V ezetőségi ülés Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. Tisztújító küldött-közgyű- lés, 2. Tanulmányút előkészítése, 3. Az 1978. évi munkaterv pontosítása, 4. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 11 fő Március 29. Előadóülés Elnök: Grasselly Gyula Molnár Béla: Recens szindiagenetikus dolomitképződés a Nagyalföldön Molnár Béla — Szónoki Miklós — Kovács Sándor: Nagyalföldi recens szin- diagenetikus dolomitok kőzettani kifej- lődése Vita: Szederkényi T., Mezősi J., Gras- selly Gy., Valcz Gy., Mucsi M., Szemethy A., Molnár B., Kovács S., Szónoky M., Résztvevők száma: 22 fő 9* 386 Földtani Közlöny 108. kötet, 3. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1978. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 20. V ezetőségi ülés ELnök: Tóka Jenő Napirend: 1. A tisztújítással kapcsola- tos tennivalók, 2. Munkatervi programok, 3. Egyéb indítványok, javaslatok Résztvevők száma: 8 fő Január 24. Előadóülés a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Déldunántúli Területi Szervezetével közös rendezésben Elnök: Koch László Jánossy Dénes: Őslénytani kutatások a magyarországi barlangokban Résztvevők száma: 26 fő Február 17. Tisztújító és küldött-választás- sal egybekötött klubdélután Elnök: Tóka Jenő Radócz Gyula: Kubai utibeszámoló Nagy Elemér: Térképezési munkák Kubában A területi szervezet újonnan megvá- lasztott vzetősége: elnök: Tóka Jenő titkár: Kovács Endre vezetőségi tagok: Barabás Andor, Bóna József, Érdi-Krausz Gábor, Kassai Miklós, Koch László, Lrpi Imre, Németh Gusztáv, Somssich Lászlóné, Tormássy István, Várhegyi Pál. Résztvevők száma: 57 fő Március 9 — 11. Továbbképző tanfolyam a Fúrástechnikai és Kutatásmódszertani Szak- osztály és a Mecseki Ércbányászati Válla- lat közös rendezéséven Oszetzki Egon: Környezetvédelem — különös tekintettel a vízszennyezettség kérdésére Jankó Gábor: Nagymélységű vízkutak mélyítése és kiképzése, különös tekintet- tel a beépített szelvények ismertetésére Ertl Mihály: Fúrógépek javításának és karbantartásának megszervezése a Bauxitkutató V.-nál Ősz Árpád : Fúrók gazdaságossági vizs- gálatának új módszerei Katona József: Korszerű iszapvizsgá- lati módszerek és eszközök Papp Imre: Tanulmányi beszámoló, különös tekintettel a kismélységű fúrások- hoz alkalmazott fúrótornyokra és az ezek- be beépített szerelvényekre Alliquander Ödön: A gyémántfúrás elméleté, különös tekintettel a kisátmérőjű gyémántfúrásokra Résztvevők száma: 27 fő Március 14. Előadóülés a Fúrástechnikai és Kutatásmódszertani Munkabizottság ren- delésében Elnök: Érdi-Krausz Gábor Győréi László: Bányabeli fúrólyukak elferdülésének vizsgálata Vita: Pál I., Zseli J., Mikolay I., Érdi- Krausz G., Wirth J., Kovács E .,Ádám M., Győréi L. Résztvevők száma: 17 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete 1978. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 18. V ezetőségi ülés Elnök: Juhász András Tárgy: 1 . Tisztújítás előkészítése, 2. Az 1978. I. f. é. pi’ogram megbeszélése, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 4 fő Január 18. Klubnap Elnök: Juhász András Az 1978. évi program ismertetése után Baksa Csaba számolt be a Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció XI. kievi kongresz- szusáról Résztvevők száma: 11 fő Február 9. V ezetőségi ülés Ehiök: Juhász András Tárgy: Tisztújító és küldött-választó ülés programja Résztvevők száma: 6 fő Február 9. Tisztújító és küldött-választással egybekötött klubdélután Elnök: Goda Lajos A vezetőség elmúlt három évi tevékeny- ségéről szóló beszámoló s a szavazás lebo- nyolítása után Földessy János vetített- képes utibeszámolót tartott Ausztráliáról. A területi szervezet újonnan megvá- lasztott vezetősége: ehiök: Monos János alelnök: Juhász András titkár: Majoros Lászlóné vezetőségi tagok: Baksa Csaba, Goda Lajos, Kéri János, Némedi Varga Zoltán, Pojják Tibor. Résztvevők száma: 56 fő Március 16. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Föidessy János: Adatlapos földtani Társulati ügyek 387 anyagfeldolgozás a recski részletes kuta- tásoknál Hernyák Gábor: A vasércekkel szem- ben támasztott földtani minőségi követel- mények Harnos János: Mélységi kőzetek a Rudabányai-hegvség területén Vita: Kéri J., Egerer F., Földessy J., Hernyák G., Harnos J. Résztvevők száma: 28 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete 1978. január — március havi ülésszakán elhangzott eló'adások Február 1. Vezetőségi ülés Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Tisztújítás előkészítése, 2. Pályamunka bírálata, 3. Részvétel a Veszprémi Akadémiai Bizottság földtani munkabizottsága megalakításának elő-ké szítésében, 4. A területi szervezetek im. határainak kérdése, 5. Az 1978. évű munka- program kiegészítése Résztvevők száma: 9 fő Február 14. Tisztújító és küldöttválasztó ülés Elnök: Szantner Ferenc, választási elnök: Szabó Elemér Knauer József titkári beszámolóját követően a szavazatszámlálás alatt Mínu- szé nty Andrea Kubáról tartott élmény- beszámolót. A területi szervezet újonnan megvá- lasztott vezetősége: elnök: Szantner Ferenc titkár: Knauer József vezetőségi tagok: Boldizsár István, Császár Géza, Gerber Pál, Gömbösné Tóth Zsuzsa, Ludas Ferencné, Makeay László, Szabadváry László, Szabó Zoltán, Szilágyi Albert. Résztvevők száma: 55 fő Február 28. Előadóülés Elnök: Szantner Ferenc Kaszanitzky Ferenc: Az új bányák kőzetmechanikai jellemzőinek hatása a bányászkodásra Schmieder Antal: Kútvizsgálatok Hegedűs Istvánné: Aknafúrás és ten- gelyfúrása összehasonlító vízföldtani vizs- gálata Mindszenty Andrea: ,, Recens” és „fosszilis” lateritbauxitok Vita: R. Szabó I., Tóth Á., Mindszenty A., Gondozó Gy., Kaszanitzky F., Mol- nár P., Hegedűs Iné, Nyerges L., Szant- ner F., Fodor B., T. Gecse É., Farkas Sné, Schmieder A., Varsányi A., Bőcze J., Szabó E., Szekér Z. Résztvevők száma: 72 fő Március 20. Kibővített vezetőségi ülés Elnök: Knauer József Napirend: 1. Az új vezetőség megala- kulása, 2. A küldöttközgyűlés kérdései, 3. 1978. évi beszámoló ülés előkészítése, 4. A litosztratigráfiai szeminárium szer- vezőbizottságának megválasztása, 5. Egyéb szervezési kérdések Résztvevők száma: 13 fő Március 30. ,, Földtani anyagvizsgálatok az oligocén képződmények tanulmányozásában ” tárgyú ankét Elnök: Báldi Tamás, Knauer József Korpás László: A Dunántúli-Közép- hegység oligocén képződményeinek litosz- tratigráfiai egységei Tóth Kálmán: A Csatkai Formáció tagolása morfofáciesek alapján Súr kör- nyékén T. Gecse Éva: A Csatkai Formáció mészkonkrécióinak vizsgálata a Súr-1 1. sz. fúrásban Báldiné Beke Mária: Új módszerek és lehetőségek az oligocén nannoplankton kutatásban BÓna József — Gál Miklós: Nanno- plankton vizsgálatok a budapesti Metro- fúrások kőzetanyagából az Élmunkás tér — Óbuda közötti szakaszon Kern érné Sümegi Katalin— Timárné Talált Terézia: Mikrofauna vizsgálatok a budapesti Metro-fúrások __ kőzetanyagá- ból az Élmunkás-tér — Óbuda közötti szakaszon Rákosi László: Palynológiai vizsgála- tok a hazai oligocénből Báldi Tamás: A dunántúli és az észak- magyarországi oligocén korrelációja Vita: Tóth K., Báldi T., Nagymarosy A., Knauer J., Korpás L., Bubics I., T. Gecse É., Bóna J., K. Tüske M., Mindszenty A., B. Beke M., Muntyán I., K. Sümegi K., Bernhardt B., Horváth I., Kopek G., Rákosi L., Horváth M., Gellai A., K. Nyirő R. Résztvevők száma: 42 fő 34 Mindent megtudhat korunk tudományáról a KORUNK TUDOMÁNYÁBÓL! Kiváló tudósok írják — mindenkinek • páratlanul érdekes témákról • könnyen érthető stílusban A sorozat néhány sikeres kötete Rényi Alfréd : Dialógusok a matematikáról Szabó Imre: Az emberi jogok Sztyepanov, J. Sz. : Szemiotika Selye János: Stressz distressz nélkül Beck Mihály: Tudomány — áltudomány Csányi Vilmos: Magatartásgenetika Ungvári Tamás: Brecht színházi forradalma Láng István: Biológiai forradalom — hazai realitások Az egyes kötetek kb. 100 — 200 oldalon jelennek meg, méretük 13 x 19 cm. Aruk 10, — és 25, — Ft között van Akadémiai Kiadó, Badapest A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJlETEHb BEHTEPCKOTO rEOJioraqECKoro osujectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY No. 4. (1978) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 108. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COUEPJKAHHE - CONTENU Dr. Dank V. A Társulat, a tudomány és az ipar kapcsolata (Elnöki megnyitó) 389—403 Dr. Hámor G.: Főtitkári beszámoló 404—412 Dr. SZÁJ, AI T.: Bendefy László emlékezete 413 — 423 Dr. Dank V.: A Vadász Elemér ünnepi emlékülés megnyitója 424— 427 VÉGH Sándorné: Vadász Elemér, a tudós 428 — 430 Dr. Báldi T. Vadász Elemér, az oktató 431 — 436 Szantner F. Vadász Elemér és a magyar bauxit 437—443 ÉRTEKEZÉSEK - HAYHHblE CTATbH - MÉMOIRES KnaI'I'R J. és Gellai M. B.: A szenon képződmények elrendeződése és kapcsolata sz ösdomborzattal a Sümeg-Káptalanfa bauxitkutatási területen — Arrungement of the Senonian formations in the Sü- meg-Káptalanfa bauxite-exploration área and their relationships with the paleorelief — Arangigo de senonlaj rokaj-tipoj kaj ties interrilatoj kun la pramontaro-reliefo en la baüksitesplora areo de Sümeg- Káptalanfa (SOk Bakony montaro, Transdanudio, Hungario) 444—475 Dr. Szónoka M.: Felsőpannoniai medenceperemi és medencebelseji összletek kőzetszerkezetének össze- hasonlítása — Vergleich dér Gesteinsstruktur oberpannonischer Komplexe von Rand- und Becken- fazies 476—498 BrokÉs F.: Harmadidőszaki coccolitok a Dunántúli Középhegység bauxitkutató fúrásaiból — Tertiary coc- coliths recovered by bauxite-exploratory drilling in theTransdanubianCentral Mountains 499 — 540 Dr. Fejér L. Az energiakérdésről geológus szemmel 541 — 548 Dr. Gidai L. Az ÉK-dunántúli eocén képződmények ősföldrajzi viszonyai — Relations paléogéographi- ques des formations éocénes du Nord-est de la Transdanubie 549—563 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOELUEHMH - NOTICES Székyné Fux Vilma — Maijry R.: Tokaji-hegységi riolittufaárak és propilites andezitláva hőmérséklete szenesedet! fatörzsek szerves anyagának infravörös spektruma alapján — Die Temperatur von Rhyolithuffströmen und propylitisierten Andesitlaven des Tokajer Gebirges auf Grund des Infrarot- Spektrums verkoblter Holzstiimme 564—570 Dr. Haas J . : Conocella ugodensis n. sp. — plankton mikrofosszilia a bakonyi felsőkrétábó) — Conocella ugo- densis n. sp. — a planetonic microfossil from the Upper Cretaceous of the Bakony 571—576 Szöőr.: Talajok derivatográfiás vizsgálata talajmechanikai, építésföldtani felhasználásra — HepHBaTO- rpatjiHiecKoe H3y nemie rpyHTOB huh no3HaiM hx rpyHTOBo-MexaHHiecKnx h HH>KeHepHO-reo- norHnecKHx cboüctb 577—581 Dr. Bidló G.: Geszti József születésének centenáriuma 582—583 HÍREK, ISMERTETÉSEK— COOBUIE HUH, PEI4EH3HH-NOTICES,REVÜE BIBLIOGRAPHIQUE 584-590 TÁRSULATI ÜGYEK - JIEJ1A OBUfECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 591-597 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 389 —403 A Társulat, a tudomány és az ipar kapcsolata (elnöki megnyitó) Dr. Dank Viktor Igen Tisztelt Küldött Közgyűlés ! Szeretettel és tisztelettel köszöntőm a MFT első küldött-közgyűlésének résztvevőit: a Társulat területi szervezeteinek tisztségviselőit, küldötteit. Tisztelettel köszöntöm a testvéregyesületeink kép viselő ti, valamennyi meg- jelent résztvevőt, kedves vendégeinket. Külön szeretnék üdvözletét mondani az MTESZ képviseletében megjelent Dr. Túri Istvánné főtitkárhelyettesnek. A jegyzőkönyv hitelesítésre felkérem Somfai Attila és Bognár László tag- társunkat. Ismét elérkezett a mérlegkészítés a számvetés ideje. Számbavesszük ered- ményeinket, felmérjük tennivalóinkat és kijelöljük feladatainkat, ahogyan ez már Társulatunknál immár 130 esztendeje szokás. Sajnos tudomásul kell vennünk veszteségeinket is. Az elmúlt év során ismét hatalmas veszteségeink voltak. Jelentős személyiségek, szaktekintélyek, odaadó társulati, közéleti emberek távoztak el sorainkból visszavonhatat- lanul. Közgyűlésünk első szakaszát nekik szenteljük. Köszönjük a hozzá- tartozóknak, hogy megjelenésükkel megtisztelték közgyűlésünket. Tasnádi Kubacska Andrásról Kriván Pál, Bendefy Lászlóról Szalai Tibor mond nekrológot. Tisztelt Közgyűlés ! A legutóbbi 3 esztendőben a MFT-nak változatlanul alapvető feladata és célkitűzése volt az ország természeti erőforrásainak feltárását elősegítő gazda- sági és tudományos tevékenységben való intenzív részvétel és a társadalmi fejlődés adott szakaszában és gazdasági helyzetben meghatározott feladatok optimális megoldásának elősegítése. Mi, a hazai földtan művelői változatlanul azon munkálkodtunk, hogy a Föld meg nem újuló természeti kincseiből a rohamos igénynövekedés ellenére minél többet felkutassunk és az embersiség, szűkebb vonatkozásban az ország lakosságának rendelkezésére bocsáthassunk. Az ásványi nyersanyagok vonat- kozásában változatlanul első helyen állnak mind fontossági, mind árváltozási tekintetben az energiahordozók. Nem mintha a többi ásványi nyersanyag nem bírna kellő fontossággal, hanem azért, mert az életszínvonal elsőrendű befolyásolói, sőt szokásos mérőeszközei is az energiahordozók felhaszná- lása területén eszközölt összehasonlítások. Geológusok között nem szükséges nyomatékosan hangsúlyozni az ásványi nyersanyagok, s így az energiahordozók egyenlőtlen területi eloszlását sem 1 Földtani Közlöny 390 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet azt a tényt, hogy a legnagyobb készletekkel rendelkező és a legnagyobb felhasználó országok sem azonosak. Az ipari fejlődés — kombinálva a különböző időszakokban bekövetkező mesterségesen szított gazdaságpolitikai válságokkal — mindig igen kemény feladatok elé állította a földtani kutatókat. Nekik kellett és kell ma is beterem- teni azt, amit a növekvő igények megkövetelnek. Annak ellenére, hogy a Föld energiaforrásai, ellentétben sok borúlátó prognózissal, nincsenek kimerülőben, mégis örvendetes tény hazai vonatkozásban is az a jelenség, hogy egyre intenzívebben foglalkoznak a felkutatott nyersanyagkészletek minél jobb hatásfokú, mintél veszteségmentesebb bányászatával, sőt célszerű átalakí- tásával és minél kedvezőbb hatásfokú felhasználásával. Anélkül, hogy konkrét számításokba bocsátkoznánk megállapítható, hogy ezeknek a tudomány - területeknek további eredményeivel a jelenleg rendelkezésre álló nyersanyag- készletek megtöbbszörözhetők. A Föld energiaigényének növekedése az elmúlt 20 — 25 év alatt átlagosan évi 5% volt, ami annyit jelent, hogy ez idő alatt kereken megháromszoro- zódott. Az energiahordozók mintegy 2/3-át a szénhidrogének, 1/3-át a szén képviselik. A vízierőmű, atomerőmű az összes fogyasztás mintegy 2%-át teszi ki jelenleg. A prognózisok szerint változatlanul növekvő igények, de kissé csökkenő növekedési ütem mellett a jelenlegi termelési mennyiségeket figyelembe véve: kőolajból 35, földgázból 38, kőszénből 185 éves az ellátottság. Amennyiben a jelenleg prognózisként becsült készletek is igazolást nyernek, akkor ez az ellátottság kőolajból kereken 200 évre, kőszénből 1500 évre növekszik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ennek az említett vagyonnak 90% -a szén, 6%-a szénhidrogéngáz és 4%-a kőolaj, akkor nem kell különösebb kommentár a jövő termékszerkezetének és a felhasználás módozatainak elengedhetetlenül szükséges revíziójához. Az uránium vagyonokra vonatkozó számok vagy nem hozzáférhetők, vagy amik közkézen forognak nem felelnek meg a valóságnak. Mindezeket figyelembe véve azonban feltehetően a jövő erőműveiben a szén és az uránium kapja a vezetőszerepet. Természetesen kőolaj és földgáz jelentősége változatlanul nagy lesz a jövőben is, csak a fel- használások területe módosul. A szénhidrogének intenzív kutatása folyik a selfeken és szemünk előtt játszódik le miként lesz szénhidrogénekben szegény országokból önellátó, sőt exportáló hatalom (Anglia, Norvégia). De a szárazföldeken is az egyre nagyobb mélységek elérése és egyre kor- szerűbb eszközök alkalmazása érdekében igen nagy összegeket áldoznak világszerte (műholdak). A kőolajiparban egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kihozatali hánya- dosok növelésére. A 20 — 30%-os kihozatali tényezővel szemben törekednek a racionálisan elérhető 40 — 50%-os kihozatalra. Persze ez csúnyán hangzik, ha úgy fogalmazzuk, hogy ez 50 — 60%-os veszteség még mindig ! Itt még igen nagy terréniuma van a tudományos kutatásnak és műszaki fejlesz- tésnek. A szénbányászatban is világszerte előretörnek a jól gépesíthető külfejtések, melyek ma már a termelés mintegy felét szolgáltatják. Az egyre nagyobb méretű bányák létesítése mellett a kedvezőtlen adottságú lelőhelyek felha- gyása, illetve korszerűbb leművelése érdekében előtérbe kerülnek a szén- hidrogénekhez hasonlóan a földalatti elégetéses eljárások is. Szerencsére egyre nagyobb figyelmet fordítanak az energiahordozók átala- D a n k : Elnöki megny itó 391 kítására. Az erőművek elektromos energiát állítanak elő, kőolajból vagy földgázból is, ami kényelmes, de nagyon gazdaságtalan. Ez az átmeneti kényszerhelyzet nemcsak azért kedvezőtlen, mert rosszabb hatásfokúvá alakítja át az erőmű pl. a földgázt, hanem azért is, mert sok felhasználási lehe- tőségű vegyipari alapanyagot tüzel el. Az utóbbi időben újra előtérbe kerültek a korszerű szénátalakító metodikák, a szénalapú gázgyártás, az in situ elgázosítás, mely egyben szükségtelenné teszi a költséges és még mai biztonsága mellett is sok emberáldozatot követelő mélyművelést. De maguknak az áramfejlesztő generátoroknak korszerűsí- tésével is még jelentős hatásfoknövelés érhető el. Ugyanezt mondhatjuk el a korszerű atomreaktorokról is, melyek a korábbiakkal szemben 50-szeres hatásfoknövekedéssel dolgozzák fel és hasznosítják a hagyományos reakto- rokban képződött plutóniumot. Az energiahordozóknak a termelés helyéről a felhasználókhoz juttatása mindig nagyfontosságú és a tőkés világban a legjobb üzleti vállalkozások egyike. A kibányászott nyersanyag saját lelőhelyén a legkisebb értékű, szállí- tása a technikai fejlődéstől függetlenül mindig hatalmat jelentett annak számára, akinek a kezében a szállítóeszközök összpontosultak. Ma már köz- ismertek az évente több tucat millió tonna kőolajat vagy földgázt szállító, kontinenseket átszelő nagyátmérőjű vezetékrendszerek, amilyen az orenburgi vezeték is, melynek építésében mi magyarok is résztveszünk. Talán nem ilyen közismert, de egyre elterjedtebb a szénnek is többszáz km-re történő cső- vezetéki szállítása hidromechanikai úton az ugyancsak hasonló módszerrel működő bányákból. A fluidum és szilárd energiahordozók országokon belüli és nemzetközi viszonylatban szállítás tekintetében egyre inkább hasonlóvá válnak a köz- ismert elektromos energia távvezetékrendszerekhez. Hazai viszonyainkat vizsgálva a méretek természetesen mások, de a ten- dencia és az arányok hasonlóak a földi átlagokéval. Nekünk is szénből áll a legtöbb rendelkezésünkre: ez a 2.5 milliárd tonna szén vagyon a prognózis 1,5 milliárd tonnájával együtt több mint 100 éves ellátottságot biztosít. Ismert szénhidrogénvagyoniinlc a mai termelési mennyiségeket figyelembe véve 15 évi időtartamra elegendő. Ezen energiahordozónkat tekintve a mai szintű termelést az ezredfordulóig fenntartani csak intenzív és eredményes kutatással lehetséges. A jelenlegi uránércvagyonunk az ezredfordulóig 4000 MW atomerőmű teljesítményéhez szükséges nyersanyaggal rendelkezik. Szólanunk kell még a hazai viszonylatban jelentős geotermikus energia lehetőségekről, mely területen fejlődés ugyan történt, de az alapvető változás még nem következett be. A fentiekben vázolt néhány gondolat annak fokozott mértékű hangsúlyo- zására szolgált, hogy intenzifikálni kell a földtani kutatásokat és egyre maga- sabb műszaki színvonalú eszközöket kell alkalmazni a munka sikere érdekében. Ez általánosan hangoztatott tény. Kétségtelenül igaz, hogy fejlettebb eszkö- zökkel és módszerekkel az eredmények is jobbak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a földtani koncepciót és azt a földtani modellt, mely minden kutatásnak az alapja és azokból az információkból táplálkozik, melyeket a konkrét kutatások szolgáltatnak. Növelni kell a kutatás, a bányászat, a szállítás, az átalakítás, az elosztás színvonalát és úgy összehangolni egymással, hogy ne keletkezzenek szűk keresztmetszetek. Ebből a ránkeső rész a hazai ásványi nyersanyagok kutatá- 1* 392 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet sának, feltárásának, bányászatának meggyorsítása és az ezzel kapcsolatos ásványvagyongazdálkodás . A földtani kutatás eredményeire épülő terveink szerint a szénbányászat 1990-ig egy újabb külfejtéssel és 4 földalatti bányával bővül. A gépesítés és műszaki színvonal emelésével a korábban művelésre nem érdemes, gyengébb minőségű előfordulások bányászatára is sor kerül. Fokozottan érvényesülnek a korszerű technikai és gazdasági szempontok mellett a környezetvédelmi igények és biztonsági követelmények. A szénvagyon viszonylag bőséges. A nyugat-dunántúli lignit, a Bakony előtéri eocén, az észak-magyarországi lignit, és a dél-dunántúli kokszolható szén kutatása, ill. birtokbavétele soron következő feladataink egyike. A szénhidrogónbányászatban a kőolajra vonatkozó 30% és a földgáz- termelés területén elért 70%-os kihozatali hányados javítása a cél, ahol a technika és technológia mellett a valósághű földtani dokumentáció (térképek, szelvények) igen fontos és nem nélkülözhető alapkövetelmény. Az erre épülő másodlagos és harmadlagos módszerek csak pontos földtani kép ismeretében hatásosak. A nagyobb 5 — 6000 m-es mélységek megismerése nemcsak tech- nikai, hanem földtani kérdés. (Képződött-e, hol halmozódott fel szénhidrogén- telep stb.) A szénhidrogének vonalán a jelenlegi 8 M t/év szénhidrogén termelés szinten- tartása komoly kutatási és kihozatali tevékenységet feltételez. Ugyanilyen feladatok előtt áll az uránércbányászatunk is, ahol a kifej- lesztett módszerek és tapasztalatok jól hasznosíthatók a szintén egyre nagyobb mélységekbe kényszerülő nemcsak energiahordozó ércek bányászatánál is. A geotermikus adottságaink kihasználási lehetőségei vonatkozásában az elmúlt időszakban kétségtelenül történtek erőfeszítések. Itt még sok a meg- oldandó műszaki, technológiai feladat, ami csak részben a mi profilunk. De a pazarlás elleni küzdelem, a meglévő hévizekkel való gazdálkodás szük- ségességének hangoztatása, a kimeríthetetlen forrásként tekintett lehetőségek nimbuszának megfelelő „helyrerakása” már a mi feladatköreinket is érinti. Jelenlegi energiafelhasználásunknak 1%-át nem teszi ki. A bauxitbányászat van legjobban ellátva megkutatott vagyon szempont- jából készletháttérrel a jelenlegi 3 Mt /év termelés 3,3 Mt/óv-re növelhető a jövőben. Oxidos mangánérc vagyonunk igénybevételének növelését 0,5 M tonnára a ferromangánüzem fejlesztésének függvényében tervezhetjük. A recski színesére program a legnagyobb a nyersanyagfajták fejlesztése terén. Itt változatlanul szükséges a földtani kutatás, de a súlypont már e területen a bányalétesítési tevékenységre esik. Földtanilag a további hasonló felhalmozódások felkutatása a cél. A korszerű építési technológiák fejlődésével egyidejűleg egyre nagyobb mennyiségű építőanyagra, dolomitra, perlitre, üveghomokra, kavicsra, ben- tonitra, kerámiai alapanyagra lesz szükségünk, amihez a megkutatott vagyo- nokat a földtani tevékenységnek kell szolgálnia. Tisztelt Közgyűlés ! Előbb felsoroltak megvalósításához társadalmi szinten kapcsolódnak munka- bizottságaink. A munkabizottsági tevékenység újszerű tevékenységi forma D a nk: Elnöki megnyitó 393 Társulatunkban. A munkabizottságok foglalkoznak azokkal a tudomány- területekkel, amelyekkel az érdeklődő szakemberek száma, vagy a tudomány behatároltsága miatt önálló szakosztályi keretben az adott időpontban nem foglalkoznak. Ugyancsak munkabizottságok végzik azokat a megbízásos jellegű munkákat, amelyekért a résztvevők — mint a társadalmi munka szokásos mértékét meghaladó tevékenységért — tiszteletdíjban részesülnek. Míg az első fajta csoportosulás az azonos érdeklődési területű szakembereket gyűjti egybe, a második az immár közkeletűvé váló angol kifejezéssel élve a „team” vagy „komplex munkacsoport”, ami egy jól definiált feladat meg- oldására alkalomszerűen szervezett, különböző szakterületek elismert kép- viselőit felsorakoztató szakemberek együttese. Az alábbiakban az utób- biakkal kapcsolatos módszertani és gyakorlati kérdésekkel kívánunk részle- tesebben foglalkozni. A Magyarhoni Földtani Társulatot 1970-ben kérték fel először megbízásos munka végzésére. 1976-ig összesen 26 alkalommal bízták meg társulatunkat különféle munkákkal. Ezekből kettő nem valósult meg, a többit sikeresen teljesítettük. A megbízók között a kutató- és bányavállalatoktól a különböző intézeteken keresztül a külkereskedelmi vállalatokig különféle intézmények találhatók. Megvizsgáltuk tevékenységünk jelentőségét, és megállapítottuk, hogy az hasznos. A társadalmi alapokon nyugvó tevékenységi forma a lokális jelen- tőségű és a népgazdasági szintű feladatok megfogalmazói számára egyaránt vonzó. Az utóbbiak pedig kiterjedt szakembergárda segítségével oldhatók meg, hogy a kérdés legavatottabb értői foglaljanak állást a felmerült kérdé- sekben. A lokális problémák rendszerint olyan kisebb vállalatokat, intézmé- nyeket érintenek, amelyeknél a kérdéses specialisták hosszú ideig való alkal- mazása nem oldható meg, de nem is lenne gazdaságos, hiszen csak időszakosan, vagy rendkívüli esetekben felmerülő problémákról van szó. Ilyen téma volt pl. „A Tokaj -hegységben fellelhető ásványi töltőanyag céljaira megfelelő kőzetek” című, mellyel a MINERALIMPEX bízta meg a Társulatot; a „Hulladéktemető földtani viszonyai” című téma megrendelője a Vegyiművek, az „Acélsütők bélésének döngölésére alkalmas magyarországi kőzetek” című téma megrendelője az Ózdi Kohászati Művek. A nagyobb lélegzetű, a népgazdaság szempontjából kiemelt fontosságú kutatások, beruházások földtani kérdéseinek kidolgozásához a vállalati és az ágazati szakemberállomány ugyan adott, de olyan objektív vagy szubjektív körülmény, mint egy-egy, speciahstákat kívánó problémakör, vagy egyszerűen a szervezeti, ügyrendi különállóság sok esetben nem teszi lehetővé a feladat megkívánta gyors, operatív együttműködést. Az egyetemek, iparvállalatok, kutatóintézetek témákban illetékes, legjobb szakembereit társulati munka- csoportba tömörítve ezek az akadályok elháríthatok. Kis kitérővel itt be kell vezetnünk a geológiai know-how fogalmát. A többi műszaki tudományágtól eltérően ezen nem módszertani ismereteket értünk, hanem egy-egy földtani egység — adott esetben pl. kutatási terület vagy bánya — geológiai felépítésére vonatkozó, jellegét tekintve lexikális infor- mációk összességének birtoklását. Mivel egy-egy geológiai probléma meg- oldásának módszertana többnyire adott és széles körben ismert, az idővel való takarékoskodást, a hatékonyság javulását és a színvonalemelkedést elsősorban az biztosíthatja, ha a kérdés megoldásával olyan szakembereket bízunk meg, akik a terület geológiájával régóta foglalkoznak, vagy foglal- 394 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet koztak, s így az adatgyűjtés és elemzés ideje megtakarítható. Mivel az említett know-how birtokában levő szakemberek rendszerint különféle szervezeti keretben dolgoznak, összefogásukra a társulati munkacsoportok rendszere kínálja a legkedvezőbb — ha ugyan nem az egyetlen — megoldást. A komplex munkabizottsági tevékenység formai kereteit a társulat elnök- sége által kinevezett ellenőrző bizottság határozta meg az idevonatkozó országos és MTESZ rendelkezések, valamint saját megállapításaink alapján. Hét év tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy ez a rugalmas szervezeti keretben végzett tudományos műszaki tevékenység kiállta a próbát. Külön fejezetet érdemel annak vizsgálata, milyen hatásfokkal hasznosíthatók az elkészített tanulmányok és milyen hatással van a komplex munkabizottsági tevékenység a szakmai tudományos munka fejlődésére. A Magyarhoni Földtani Társulat alapvető feladata és változatlan cél- kitűzése az ország természeti erőforrásainak feltárását elősegítő gazdasági és tudományos tevékenységben való intenzív részvétel és a társadalmi fejlődés adott szakaszában, az adott gazdasági helyzetben meghatározott feladatok optimális elősegítése. A feladatok két fő témakör köré csoportosíthatók, úgymint: 1. hazai nyers- anyaghelyzetünk, az ebből adódó gazdaságföldtani tevékenység; 2. a föld- tudomány tudományos feladatainak megoldásában való társadalmi szintű részvétel. A gazdasági tevékenység célkitűzéseit világosan meghatározza az a körül- mény, hogy a világgazdasági helyzetben bekövetkezett, Magyarország számára kedvezőtlen változások valamennyi hazai földből bányászható nyersanyagot felértékelték. Más szóval fogalmazva a népgazdaságnak a kitűzött fejlesztési programok megvalósításához minden hazai földből bányászható nyersanyagra szüksége van. Ezen a téren már a IV. ötéves terv is bíztató eredményeket hozott, hiszen összes ásványi nyersanyagszükségletünk kétharmadát hazai forrásokból fedezhettük, ezen belül az energiahordozó-szükséglet több mint 50%-át, az építőanyagszükséglet mintegy 90— 95%-át magyar földből bányászott anyag- ból elégítettük ki. Az V. ötéves terv a földtani kutatások volumenének jelentős, 40 — 50%-os emelését írja elő, ennek keretében tovább kell növelni szénhidrogénvagvo- nunkat, fel kell tárni a tervezett nagykapacitású hőerőművek kőszénvagyonát, növelni kell bauxitvagyonunkat, meg kell indítani a recski mélyszinti színes- ére-bányászatot, fel kell tárni a szilikátipari igények nyersanyagbázisát, végezetül keresni kell újabb, a technológiai-technikai fejlődés igényelte nyers- anyagféleségeket. Ezeket a célkitűzéseket támogató széleskörű társadalmi tevékenységet úgy kívánjuk a népgazdaság számára közvetlenül felhasználhatóvá tenni, hogy mindenkor kapcsolódunk a szakági és állami hatósági irányító szervek meghatározta feladat okhoz . Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy tevékenységünk alapja a Központi Földtani Hivatal tárcaszintű főirányában és a N1M célprogramokban meg- fogalmazott célkitűzések valóra váltásának támogatása. Korábban meg- hirdetett programunknak megfelelően részben nyersanyagféleségenként tekin- tettük át az utóbbi évek kutatási eredményeit, részben földtani tájegysé- genként foglaltuk össze nagyrendezvények, ankétok formájában az ország egyes részeinek nyersanyaghelyzetét. Ezen rendezvényekre rendszeresen meg- D a nk : Elnöki megnyitó 395 hívjuk az illetékes szakágazati irányító szervek kutató és termelő üzemeinek vezetőit, szakembereit és a kapcsolódó tudományos kutatóhelyek (akadémiai intézetek, egyetemi tanszékek) képviselőit. Ezáltal próbáljuk elősegíteni a tudomány és a mindennapok gyakorlatának egymáshoz való közelítését, azaz a tudomány minél gyorsabb termelő erővé válását. A VI. ötéves terv távlatában erőfeszítéseinket azokra a nyersanyagkutatási területekre koncentráljuk, amelyeken a legintenzívebb fejlődés vagy a leg- jelentősebb megoldatlan problémamennyiség jelentkezik. Három témakört tudunk már most kiemelni: 1. a jelenlegi termelési mély- ségnél mélyebben elhelyezkedő nyersanyagok kutatásának, kitermelésének előkészítését, 2. a földtudományokra háruló környezetvédelmi feladatok kimunkálását, 3. ehhez kapcsolódóan a legfontosabb ásványi nyersanyag, a víz felkutatásának, bányászatának és minőségvédelmének intenzifikálását. A MFT előtt álló tudományos feladatoknak három szinten kívánunk eleget tenni. aj A társadalom földtudományi tájékozottságának növelése érdekében elsősorban a nem megfelelő iskolai képzést, a meglévő értékeinket gyakran alábecsülő, vagy esetenként alaptalanul túlértékelő téves nézetek megvál- toztatását a TIT-tel, a tömegkommunikációs intézményekkel együttműködve, egyes esetekben pedig a munkahelyi önképzési lehetőségekhez kapcsolódva (szociaüsta brigádok programjaihoz, a SZOT munkásakadémiához előadók biztosítása) kívánjuk elérni. Ez összhangban van a közművelődési törvény által egyes intézményekre és társadalmi szervekre rótt feladatokkal. b ) A középfokú oktatás terén az oktatási intézményeken kívül nyomatékkai kívánunk támaszkodni az egyes vállalatok oktatással foglalkozó szerveire, s azok munkaprogramjaira, annak érdekében, hogy vállalatainknál a közép- fokú geoszakkáderek terén mutatkozó egyre szorongatóbb létszámhiányon enyhíthessünk. Vállaltunk és vállalunk előadásokat a Tatabányára települt geológiai szakközépiskolában. ej A felsőfokú oktatási tevékenység legnagyobb problémája, hogy korábbi megalapozatlan döntések eredményeképpen indokolatlanid csökkent az évente beiskolázható geológus és geofizikus hallgatók száma, amit a kutatások fellendülése még élesebben előtérbe helyezett. Társulatunk ezért a továbbiak- ban is fő feladatának tekinti az évente beiskolázható geológus és geofizikus hallgatók számának növelését. Nem megoldott a már végzett szakemberek továbbképzése. Meg kell teremteni a rendszeres továbbképzési lehetőségeket úgy, hogy a VI. ötéves terv során lehetőség nyíljék a Társulat évek óta kezdeményezett és sikeresen megrendezett továbbképző tanfolyamok rendszerének intézményesítésére. Ez a tudományos oktatási tevékenység az 1978 — 80. közötti időszakra ebben a formában bizonyosan megvalósítható, a VI. ötéves terv periódusában pedig az esetlegesen változó kívánalmak szerint módosítható. Változatlan formában kívánjuk működtetni tematikus és területi szak- osztályainkat. Ez azt jelenti, hogy tematikus szakosztályaink továbbra is fő feladatuknak tekintik az általuk művelt szakterület tudományos ered- ményeinek magas színvonalon történő ismertetését, míg a területi szak- osztályok, amelyek a történelmi fejlődés során az egyes népgazdasági ágazatok felfejlődése következtében a vidéki ipari centrumokban alakultak ki, az adott iparágat érintő, helyi jellegű vagy szélesebb kihatásokkal rendelkező problémák gyors, esetenként operatív megoldására vállalkoznak. Amennyiben 396 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet tudományunk fejlődése újabb szakosztályok létrehozását igényli, úgy arra feltehetően a következő tervperiódusban már sor kerülhet. A fiatalabb szakemberek egyesületi munkába történő bevonásának régi hagyományai vannak. Ennek szervezeti kikristályosodását jelentette az 1970- ben, a Szövetség egyesületei között az elsők sorában megalakult Ifjúsági Bizottságunk. Tevékenységi köre a fiatalokat legjobban érdeklő kérdésekre, elsősorban a továbbképzésre irányul. Ennek keretében lehetőség nyílik, hogy a fiatal, nemrég végzett szakembereinket részben mint hallgatókat, részben mint előadókat bevonhassuk a társulati munkába. Az Ifjúsági Bizottság ezenkívül társadalmi szakmai tevékenységet és felügyeletet biztosít a közép- fokú geológusképzés és a szintén évek óta sikeresen működő középiskolások részére szervezett geológus szakkör számára. Ezt a tevékenységi formát és a kört a továbbiakban is erőteljesen támogatni kívánjuk. Nemzetközi téren fel kívánjuk venni hivatalos szinten a kapcsolatot a baráti szocialista országok hasonló egyesületeivel a közös szakmai problémák gazdasági, társadalmi feladatok magasabb színvonalon történő megoldása érdekében. Az utóbbi időben szerzett tapasztalatok alapján rendkívül nagy fontosságot tulajdonítunk a magyar földtudományi szakemberek által elért tudományos és gazdasági eredmények nemzetközi szinten való hathatósabb elterjesztésének, ami fokozottan hangsúlyt kap akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a távlati elképzelések szerint a VI. ötéves tervperiódusban a hazai nyersanyagszükséglet meghatározott hányadát külföldi kutatási tevékenység ellenértékeként kívánjuk beszerezni. A hathatósabb propaganda érdekében kívánatosnak tartjuk, hogy szakembereink minden olyan szocialista vagy tőkés országban rendezett nemzetközi konferencián részt vegyenek, amelyek népgazdasági vagy tudományos célkitűzéseinkhez kapcsolódó kérdéseket tárgyalnak. Ez esetenként fokozottabb anyagi terheket róhat az egyesüle- tekre és ezen keresztül a Szövetségre, ellenértékét azonban a kiküldöttek tapasztalatainak széles körben való elterjesztéséből kívánjuk biztosítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az írásos beszámolókon kívül nívós társulati rendezvényen élőszóval előadott ismertetés megtartására kötelezzük tagtár- sainkat. Ezt a gyakorlatot a VI. ötéves terv időszakában is folytatni kívánjuk. A MTESZ legfőbb szerepét a népgazdasági feladatok megvalósításának elősegítésében látjuk. Az eddig is biztosított anyagi és adminisztrációs segítség mellett a Szövetség ebben segítheti legjobban az egyesületeket és köztük Társulatunkat, ha tekintélyénél és súlyánál fogva megfelelő formában szor- galmazza az egyesületek és a szakági állami és hatósági irányító szervek együttműködését, különösképpen azáltal, hogy figyelemmel kíséri az egye- sületeknél kidolgozott vélemények, javaslatok felhasználásának menetét, további sorsát. Tudományos vonalon pedig számítunk a Szövetség segítsé- gére, hathatós támogatására a geológusképzés és továbbképzés kérdéseinek megoldásában. Tisztelt Közgyűlés ! Engedjék meg, hogy néhány szóval megemlítsem magát a társulati munkát Megoldódott a korábban ezzel kapcsolatban felvetődött kérdéscsoport. Emlé- keznek rá még bizonyosan, hogy néhány éve vitatott kérdés volt az egyesü- letekben végzett társadalmi munka értéke, problémaként vetődött fel a D a n k : Elnöki megnyitó 397 rendezvények időpontja, a társulati munka társadalmi jellegének, hasznos- ságának kérdése stb. Valamennyi aktív tag tudja, és a tisztségviselők különösen, hogy a társulati aktivák tevékenysége a tisztikar tisztségviselése tulajdonképpen szolgálat. A többség szolgálata, a közösség szolgálata. Ezekre a munkákra az időt így, vagy úgy, de saját szabadidőből kell elvenni. Ezt soha nem tekintettük áldozatnak, ennek mindig megvolt a szabadakaratból vállalt önkéntes mun- kára jellemző sajátossága és tegyük hozzá öröme. Ahogyan mondani szokás, általában négy egymás mellett élő generáció tevékenysége ötvöződik életünk- ben. Mindegyik a maga módján eltérő véleményt alkot a minket körülvevő világról, annak eseményeiről. De ezek az eltérések nem kibékíthetetlenek, ezek összehangolhatok, a megfelelő embert a megfelelő társadalmi munkára elv érvényesítésével és jól kiegészítik egymást bizonyos átfogó országos programok megítélésénél, társadalmi zsűrizésénél, és ezért lényeges, hogy valamennyi korosztály számára biztosítsuk az aktivitás lehetőségét. A MET eleget tett azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a párt és a kormány- szervek igényként megfogalmaztak, melynek lényege, hogy az egyesületek tevékenységüket szorosabban igazítsák az országos nagy tervekhez, gazdaság- politikai célkitűzésekhez, mind jobban hangolják össze egymással is. Egyes interdiszciplináris feladatokat közös rendezvényeken oldjanak meg, tűzze- nek programcélként több egyesületet érintő kérdéskomplexumot maguk elé. Fejlesszék és erősítsék a területi szervezetek munkáját és szorosan kapcsolják az országos gazdaságpolitikai feladatok megoldásához. Területi szervezeteink igen aktívak voltak az elmúlt trienniumban is és rendkívül szorosan kapcso- lódott programjuk a helyi igényekhez, hiszen ez nem is lehet nálunk másként, mert a területi szervek létrejöttét éppen az ottlévő gazdasági egységek igénye hívta életre. Mindig aktuális és a területre jellemző és érdekes témával foglal- koztak és foglalkoznak a tervek szerint a jövőben is (szén, kőolaj, bauxit, színesére, víz, stb.). Eme tevékenység közepette igyekeztünk eleget tenni azoknak a főirányoknak, melyeket a felsőbb szervek úgy fogalmaztak meg számunkra, hogy lebonthassuk társulati szintre is és ez az egész MTESZ vonalán egységes cselekvési programrendszerben nyilvánult meg. A gazdaság- politikai vonatkozáson kívül, a közművelődés elősegítése területén szép eredményeket értünk el, akár a különböző megyei rendezvényekbe való besegítés, akár a TIT programjának támogatása vonalán Tudománypolitika területén az elmúlt esztendőben az MSZMP KB meg- vizsgálta a tudománypolitikai irányelvek megvalósulásának időszerű kérdé- seit. A MTESZ is készített errevonatkozó anyagot, melynek keretén belül a földtudományokat Társulatunk fogta össze és készített anyagot. Ennek lényegét az alábbiakban foglalhatom össze: A tudományok, így köztük a geotudományok végső fokon az emberiség, szűkebb körben az ország(ok) társadalmainak fejlődését, életszínvonalának emelését kell szolgálják. A geotudományok is annyit érnek, amennyit a gyakorlat, az ipar, a nyers- anyagtermelés profitálhat belőlük; Visszafelé vizsgálódva, a termékektől elindulva legutóbb Dr. Juhász Ádám nehézipari államtitkár adott több fórumnak tájékoztatót e téren való helyzetünkről. A 7 európai szocialista ország között az egy főre eső acéltermelésben a 7., széntermelésben a 6., papírgyártásban az 5., műanyagtermelésben a 6., villamosenergiatermelésben a 7., földgáztermelésben a 3. helyen állunk. 398 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet A fejlett szocialista országok (NDK, Csehszlovákia) termelékenységének felét, kétharmadát, a fejlett tőkés országokénak negyedét, harmadát érjük csak el. Ez elgondolkoztató még akkor is, ha tudjuk, hogy ebben valamennyi tevékenységünk benne van a tudományos alapkutatástól az alkalmazott tudományokon át a konkrét termelési, iparszervezési feladatok megoldásán keresztül az elosztásig. Ehhez még hozzá kell adnunk azt a tényt, hogy hazánk nyitott gazdaság és a nemzeti jövedelem mintegy fele a külkapcsolatok révén realizálódik. A fejlődést ma már a perspektívák megítélésével és a jövő- tervezéssel együtt, nem korábbi elmaradottabb szintünkhöz, hanem a nemzet- közi színvonalhoz kell mérni. A munka, fejlődését tekintve új szakaszhoz érkezett és a jelenlegi szervezet és módszer is magában hordoz számos, a fejlődést ma már akadályozó ellent- mondást. Részben a szervezeti keretek módosításával, részben azok minő- ségileg fejlettebb tartalommal való kitöltése a járható út. A szervezés alapvetően vezetési funkció és mint ilyen, a tudománnyal szoros összefüggésben van. És ez a tudomány nem újkeletű. Tény azonban, hogy szocialista vezetéselméletről, szervezéselméletről, ezeknek a tudomá- nyokkal való összefüggéseiről csak az utóbbi időben beszélünk. A gazdasági vezetés és a tudományos vezetés mechanizmusa közötti kap- csolat szinkronbaállítása igen fontos. Meg kell találni a gyakorlat és tudo- mány viszonylatában az összhangot, a döntések meghozatala előtti jobb előkészítő munka lehetőségét. Tény, hogy a szerteágazó tudományos fórumok mindjobban irányíthatat- lanná válnak, és ugyanez áll az ipari nagyvállalatokra is. Ez a körülmény egyre jobban akadályozza mind a tudományban, mind a gyakorlatban dolgozó ember munkáját. A tudománypolitikai irányelvek alapos munka után kerültek megfogal- mazásra. Ezeket a megfogalmazott elveket kell most már cselekvéssé, gyakor- lattá változtatni. Abból kell kiindulni, hogy saját feladatainkat kell elsősorban meghatá- rozni, majd annak végrehajtását megszervezni. A megoldandó feladatok és a megoldás is sokféle képpen csoportosíthatók. Talán az alábbi felosztás jelen céljainknak a legmegfelelőbb: 1. Célkutatások A. Azonnal megoldható, relative kevés szervező munkával, együttműkö- déssel megvalósítható feladatok. Együttműködés részben a testvéregyesü- letek, részben az egyesületek és intézmények, vállalatok között. 2. Távlati kutatások B. A távlati, prognózis szemléletű kutatások összehangolása, és az egyes ágazatok ilyen vonatkozású alap-jellegű kutatása. 3. Oktatás C. A jneg valósításhoz szükséges szakemberek képzésének problematikája. Az igények és a lehetőségek összehangolása a tanításban, nevelésben. 1. A célkutatáshoz tartoznak azok az tennivalók, melyek a közvetlen fejlődést, a gyorsabban megvalósítható, elérhető célokat tartalmazzák. D a n k : Elnöki megnyitó 399 1.1. Az egyes tudományágak alapkutatási szintjén elért eredmények, bizonyos okokból nem mindig mennek át kellő gyorsasággal, egy részük egyáltalán nem megy át a gyakorlatba. Számos ilyen módszer, eszköz, műszer van a geotudományok vonatkozásában is, ami nem, vagy csak lassan hono- sodott. A hazai szénhidrogénkutatásokban például a kútgeofizikai mód- szerek és eszközök területén jelentős lemaradás mutatkozik a nemzetközi színvonalat elérő új geológiai modelltől vagy a felszíni geofizikai módszerektől, eszközöktől. 1.2. A már ismert módszerek átvétele, licencek, know how-k gyors alkal- mazása a hazaiakkal együtt még sok és gyorsan hasznosítható tartalékot rejt. 1.3. Hasznos lenne a testvéregyesületek rendezvényeinek, cselekvési prog- ramjainak szorosabb összehangolása. Egy-egy fontosabb témakört sokolda- lúan egyidőben, összehangoltan vizsgálni mindig eredményre vezetett és növelte a hatásfokot. Gondolunk itt a fontos ásványi nyersanyagok energia- hordozók, szén, kőolaj, hasadó anyagok, az ércek, egyéb ásványok, a víz gazdálkodási kérdései kapcsán felmerülő problémákra. Ez a kérdéscsoport a ma legszükségesebb tennivalóit tartalmazza, a közeljövő feladataival együtt. 1.4. Intézmények, egyetemek, iparvállalatok szakembereiből alakított cso- portok a tapasztalatok szerint sikeresen oldhatnak meg fontos geo-bányászati gazdasági feladatokat. Ilyen alkalommal szervezhetők össze olyan kiváló és szakmájuk, tudományáguk művelésében kimagasló személyiségek, akik egv-egy intézmény hierarchikus szervezeti formájában nem találhatók együtt és együttműködésük azon a vonalon lassú és nehézkes. A gyakorlat szerint mire a kérdés sokéves ,, átfutással” megoldódik, addig az ipar, a vállalat a sürgetően fontos problémákat már úgyahogy megoldotta, és azóta már egészen más új feladatok merültek fel. 1.5. A segítség, az együttműködés, a megoldás gyorsasága a döntő ebben a kategóriában. A MTESZ keretein belül is a testvéregyesületek együtt- működése révén felmérhetők, milyen külső megkeresésekkel fordultak hozzá- juk, milyen komplexitásban célszerű a megoldást megszervezni, és milyen ütemezésben tervezni a tennivalókat. Ilymódon kevesebb témára, koncentrált erőkifejtés lehetséges és a párhuzamos rendezvények összehangolt egyesí- tésével lépéseket lehet megtakarítani a célkutatásban. 2. A második csoportba az alapkutatások fejlesztésének, intenzifikálásának, és a termelés szolgálatába állításának meggyorsítása problémakör tartozik. 2.1. Nyíltan meg kell mondani, hogy itt a gátló, akadályozó fölösleges bürokráciától kell megszabadítani a tevékenységet. Ezzel is növekedik a hatásfok. 2.2. Kevesebb témára, koncentráltabb tevékenységgel, összpontosabb figyelmet fordítani. Fel kell számolni a csoportérdekeket és a munkát a nép- gazdasági érdekeknek alá kell rendelni e téren is. 2.3. Azt is nyíltan meg kell mondani, hogy ebben a kategóriában nem minden kutatásnak lehet az eredményét gazdaságilag értékelni. 2.4. Számolni kell azzal, hogy az 1. pontban vázolt sürgető problémák megoldása közben számos más, előre nem tervezett akadályt is el kell hárítani, ugyancsak tudományos kutatás segítségével. 2.5. A tudományos kutatómunkák rendkívül időigényesek, ezért nagy előretartással kell dolgozni. Ezen a téren a jövőt kell munkálni, és itt nem várható, hogy ez a munka a ma sürgető problémáira keressen megoldást. 2.6. Figyelembe kell venni azt a tényt, mely különösen az utóbbi években 400 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet hirtelen meggazdagodott olajexportáló országoknál pregnánsan jelentkezett, hogy t.i. az ipari termelés, a műszaki fejlesztés, a tudomány gyakorlatba átmenete legalább olyan mértékben múlik az emberek tudatán, az általános műveltség színvonalán, a társadalomtudományok behatolásán, mint magán a technikai és a műszaki fejlettségen. Minthogy az előbbiek ott nagyság- renddel alacsonyabb nívón állnak mint az olajdollárokért megvásárolt világ- színvonalú technika, az eredményt hozó fejlődés igen rossz hatásfokú. 3. Oktatási területen tudomásul kell venni azt, hogy a világ tudományokból a korszerű eredményeket adaptálni csak olyan szakgárdával lehet, amelyik maga is aktívan résztvesz a kutatásokban. Itt látunk nagy lehetőséget a felsőoktatási intézményeink bevonásának. Ezért is szükséges kutatómunka, bár jól tudjuk, hogy hazánk viszonylag kicsiny, korlátolt eszközökkel, lehetőségekkel rendelkező ország, és nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a zömét ilyen irányú igényeinknek hazai kutatásokból megoldhatnánk. Meg kell említenünk éppen annak kapcsán, hogy a tudományos kutatások jelentős hányadát végző egyetemi tanszékekre mind nagyobb feladat vár a jövőben, hogy a szükségszerű és célszerű a szigorúan tudományos kutatásokat elválasztani az alkalmazott kutatásoktól és ebben a szellemben kell oktatni a fiatalságot. Az általam 1. pontban felsorolt célkutatások (alkalmazott kuta- tások) azok, amelyek többsége olyan vizsgálati, elemző, értékelő, szervező, tervező tevékenységet takar, melynek révén bizonyos gyakorlati (ipari) problémák megoldódnak már feltalált, kialakult módszerek, eszközök segít- ségével. Ennek ez a célja és nem vadonatúj ismeretekkel gyarapítani a tudo- mányt. És ez a tudományos kutatásokra fordított összeg 70— 75%-a. Amikor tehát a tanszék, az intézet ilyen jellegű munkát végez, az a gyorsan meg- oldandó közeli feladatokat szolgálja. Ebhez az anyagi bázist a tárcák, OMFB, trösztök, ipari nagyvállalatok szolgáltatták. Az oktatással kapcsolatosan sokfelé esik sokféle szó. A mi vonatkozásunk- ban, minthogy geológusképzés Budapesten (TTK-s geológus) és Miskolcon (mérnök-geológus )történik parallel felvetődik, hogy hol és mennyi szak- embert képezzenek. Nagy haladás már ez is önmagában véve ahhoz az 1960-as évek MTA akkori bányászati tudományos bizottsága által kimunkált hatá- rozathoz képest, mely szerint 1970-re geológusképzésre már nem lesz szükség, figyelembe véve az elhalálozásokat és a nyugdíjbavonulásokat is (sic !). Szerencsére ez már a múlté, de hatását még érezzük, mert elrontani valamit könnyebb és sajnos gyorsabb folyamat, mint megjavítani. Jelenleg a KFH irányításával és az MTA Földtani Tudományos Bizottságában folynak érdem- beb munkálatok az igények felmérése és a tennivalók meghatározása céljából. Nemrég az MTA Földtani Tudományos Bizottságában Hámor Géza főtit- kárunk vizsgálta és vitatta meg ezt a kérdést. E szerint a geológusképzést az ezredfordulóig évi 40 — 50 főre célszerű tervezni. Ez a felmérés természe- tesen nem tartalmazza azokat a ma prognosztizálható igényeket mint: agro- geológia, természet- és környezetvédelem, földtani hatósági munka, szellemi export, korszerű és speciális vizsgálatok, számítógépesítés stb. És ezekből csak egyetlen példát ragadok ki. A szénhidrogénkutatásoknál, világszerte, így hazánkban is egyre inkább elfogynak a klasszikusnak számító földtani szerkezetek és egyre inkább a sztratigráfiai, litológiai, diagenetikus csapdák kutatása kerül előtérbe. Ehhez azonban sokkal több élőmunka kell, mint a korábbi időben és ez nagyságrendekkel olcsóbb a műszereknél, de ami a D a n k: Elnöki megnyitó 401 lényeg, elkerülhetetlen. A külföldi irodalmat figyelemmel kísérve tapasztal- hatjuk azoknak az ősföldrajzi, fácies stb. térképsorozatoknak dömpingjét és kinyomtatva és oly gyorsan elkészítve, melyre mi ma gondolni sem tudunk a káderellátottságunk ismeretében. Tisztelt Közgyűlés ! Nagy megelégedéssel számolhatok be arról az ülésről, melyen a tudományos egyesületek, valamint a vidéki szervezetek elnökei és főtitkárai találkoztak, hogy megvitassák a MTESZ, illetve a tudományos egyesületek soron következő feladatait. A cselekvési programot, ill. az ott megfogalmazott célokat és munkatervet Dr. Kovács Sándor a MTESZ főtitkára ismertette. Az ülésen megjelent és felszólalt Borbély Sándor elvtárs az MSZMP KB titkára is. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság nagy jelentősé- gűnek tartja a MTESZ-ben és a tudományos egyesületekben végzett munkát. Ez a munka társadalmilag is rendkívül hasznos, és ha egyes párttagok a MTESZ-ben dolgoznak, akkor ezt pártmunkának kell tekinteni, és gondot kell fordítani arra, hogy ezt az érdekelt szervezetekben is tudatosítsák. Lehet — folytatta Borbély elvtárs — , hogy egyes helyeken ezt még nem így tekintik, de ez a felfogás remélhetőleg meg fog változni. Az e vonatkozásban más álláspontot képviselők most a legautentikusabb forrásból hallhatták, tudhatták meg a párt hivatalos állásfoglalását. Nagy örömömre szolgált a folytatás is. Emlékeznek talán még az ezt meg- előző triennium idején a tudományos berkekben folyó vitákról, a nagy és kisrendezvényeket illetően. Akkor jómagam is foglalkoztam vele elnöki meg- nyitómban is és most örömmel jelenthetem, hogy Társulatunk akkori állás- foglalása és azt követő gyakorlata is ott azon az összevont aktíván kapott megerősítést és igazoló nyugtázást. Borbély elvtárs a rendezvényekről szólva felhívta a figyelmet, hogy a mennyiség helyett, azok minősége a lényeges. Ne arra törekedjenek az egyesületek, hogy egy-egy rendezvényen minél többen vegyenek részt, hanem arra, hogy mindenki ott legyen, akit a tárgy érdekel. Van olyan rendezvény, melyen elég ha 8 — 10-en vannak ott, mert lényegében ehhez a 8 — 10 emberhez szól és nem kell mindenáron 100, 200 vagy 300 részt- vevőt toborozni. Fontos eredményként értékelte azt is, hogy az utóbbi időben mindinkább megerősödött a munka a vidéki szervezetekben. Ez fontos és jó — mondta — mert bővül a munka tartalma és köre. Szervezett és terv- szerű munka folyik itt, s nem klubszerű összejövetelek, hanem előre meg- tervezett konferenciák, előadások, üzemlátogatások segítik a fontos nép- gazdasági kérdések megoldását. Ezt a munkát azonban propagálni kell — tette hozzá Borbély elvtárs. A szakemberek néha túl szerények, és azt hiszik, hogy munkájuk széles körben való ismertetésére nincs szükség. Mindent összevetve — mondotta Borbély elvtárs — a MTESZ és tudo- mányos egyesületeinek működése pozitívan értékelhető, s ezért a Központi Bizottság köszönetét tolmácsolta a szervezetben dolgozó társadalmi munka- társaknak, és a hivatásszerűen ott dolgozóknak. Azt hiszem nem szükséges bővebb kommentár az elmondottakhoz. Úgy gondolom mindannyiunkat nemcsak megnyugtattak ezek az ott elhangzott kijelentések, hanem még aktívabb munkára sarkallnak. Nagyon jól tudjuk, 402 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet hogy a mai munkaszint és munkastílus holnap már nem megfelelő és a holnapi is kevés a holnaputánra. Az egyre színvonalasabb társulati munkának alapja és feltétele az egyre nívósabb szakmai tevékenység. Elmondhatom, hogy a MTESZ központi apparátusával a kapcsolat az elmúlt trienniumban nemcsak elmélyült, de rendszeresebbé és tartalmasabbá vált. Ugyanerre törekvés vezetett minket a társegyesületekkel is, ahol szintén értünk el továbblépést, jelentős eredményeket. Átvizsgálva az 1975. évi legutóbbi tisztújító közgyűlésen, a megelőző területi szervezeti és választmányi üléseken megvitatottak alapján megfogal- mazottakat, elmondhatom, hogy azokat túlnyomó többségükben teljesí- tettük. Széleskörű köz véleménykutatást követően többízben módosításokkal létrejöttek a területi szervezetek és azok működési területeinek határait meg- vontuk. Megvalósítottuk a küldött-rendszerű választást első ízben társula- tunk történetében. Rendeztük az ifjúsági tagok helyzetét, jogaikat. A regiszt- rálás alapján történő társulati hovatartozást minden tagtársunk saját maga döntötte el. Az így kialakult arányt a társulati tagság hozta létre. A most megválasztandó választmányra a jövőben nagyobb feladatok várnak mint eddig. A mostani képviseleti rendszerben a nemrég megválasztott területi szervezetek hivatalból delegált választmányi tagjai kiegészülve a most arra legalkalmasabbaknak ítéltekkel olyan erőt képviselnek, melyekkel a nemrég emlegetett fejlettebb munkamódszerek gyorsabb és eredményesebb tevé- kenység minden bizonnyal megvalósítható. E rendszer szabad lehetőséget ad mindettől függetlenül a szakmai szakosztályokban való munkálkodásra is. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy bárki bármelyik szakmai szakosztályban vagy területi szervben tarthat előadást és a szakmai szakosztályok az érintett területeken a helyi szerveknél és viszont esetleg együttesen több szakmai, vagy területi szerv szakosztály rendezhet összejövetelt másutt is. Termé- szetesen a szándék időbeni bejelentésével a koordinálás feltételeit meg- teremtve. Immáron rajtunk, a társulati tagokon, aktivitásunkon múlik, hogy a korszerűsített keretek adta nagyobb lehetőségeket kihasználva ténylegesen az igényeknek megfelelően nívósabban dolgozzunk. Tisztelt Közgyűlés ! Engedjék meg, hogy a búcsúzó elnökség nevében üdvözöljem az újonnan választott területi tisztségviselőket, továbbá megköszönjem valamennyiök munkáját, tevékenységét. Megköszönöm a tisztségviselőknek, akik az átlagosnál nagyobb részt vállaltak a köz ügyeinek intézéséből. Megköszönöm a választ- mánynak hathatós támogatását, hogy a megújulás nehéz folyamatát lehetővé tette. Legközelebbi munkatársaimnak is hálás köszönetemet fejezem ki azért, hogy a sok vitán, vívódáson keresztül mindig hathatósan segítettek az opti- mális megoldások elérésére az adott viszonyok között: Dr. Székyné Dr. Fux Vilma társelnöknek, Dr. Alföldi László társelnöknek, Dr. Hámor Géza főtitkárnak, Dr. Bérczi István titkárnak, Dr. Forbáth Lászlónk szervezőtit kárnak . Nagyon köszönöm Dr. Túri Istvánné MTESZ főtitkárhelyettesnek sok- oldalú és állandó segítőkészségét, támogatását. Köszönöm mindazoknak a munkáját, akik jelen tisztújító közgyűlésünkön szerepet, tisztséget vállaltak és annak lefolytatását lehetővé teszik. D a n k : Elnöki megnyitó 403 Dr. Konda Józsefnek a MÁFI igazgatójának ezúton is köszönöm, hogy az Intézet hagyományaihoz híven a Közgyűlésnek és egyéb rendezvényeink- nek, választmányi üléseinknek otthont adott és nyújt most is. Az 1975. március 12-én ugyanitt megválasztott elnökség ezennel befejezi működését és a főtitkári beszámoló után leköszön. A tisztújító közgyűlést megnyitom. * * * A VÁLASZTÁS UTÁNI ELNÖKI ZÁRSZÓ Tisztelt Küldöttválasztó Közgyűlés ! Most, amikor immár harmadízben köszönetét mondok a bizalomért, ezért a nagy megtiszteltetésért, akkor engedjék meg, kedves résztvevők, hogy a meghatottság jogán a legnyersebben őszinte legyek. A megtiszteltetés, a honor mindenkinek jólesik, bár van aki jobban igényli és kisebb teljesítmé- nyekért is elvárja, van aki kevésbé. Már az elmúlt triennium választásakor is felmerült a természetes és egész- séges rotáció szükségessége, a tisztikar részleges, vagy akár teljes mértékű kicserélésének gondolata. Magam is támogatom ezt az elvet. Úgy gondolom, hogy a hangsúly kerülhet a rotációra, és kerülhet az ,, egészségesre”. Az idő majd igazolni fogja, hogy a küldöttek kollektív bölcsessége, mely otthoni eligazításukból fakadóan tartalmazza az egész társulati tagság bölcsességét, jól döntött-e? Nagyon jól tudom, hosszú társulati szereplésem során volt alkalmam meg- tanulni, hogy nem feltétlen mindig a többség döntése a helyes. Az idők során olyan többségi döntésekkel is találkoztam, melyek utólag korrekcióra szorul- tak. Most, amikor ismét alávetettem magam társaimmal együtt a többségi akaratnak, számolok egyúttal ezzel is. Ez egyik, amit tudomásul kell venni. A másik pedig az, hogy az ember a Társulat érdekeit, a társulati tagságot képviselvén, akaratlanul is ellentétbe kerül olyan emberekkel, szervekkel, akikkel egyébként nemhogy nézeteltérése lett volna, de esetleg soha nem is találkozik. Gondolok itt egy szakmai ankét engedélyének kiharcolására, a közlöny körüli folyamatosan megoldandó problémákra, és egyéb a Társulatot érintő számunkra feladatként, mások számára kellemetlenségként vagy érdek- ellentétként jelentkező problémákra. Mindezeknek tudatában és ismeretében az újraválasztott elnökség nevében azt ígérhetem, hogy továbbra is egyre fokozódó intenzitással fogjuk szolgálni ősi Társulatunkat. Köszönjük bizalmukat, és kérjük a tagság támogatását, mert a társulati életet valójában a társulati tagság éli, irányítja, tervezi és kivitelezi. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 404—412 Főtitkári beszámoló (a MFT 1978. évi tisztújító Közgyűlésén) Dr. Hámor Géza Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk fennállásának 130. évfordulóját ünneplő, és egyben 1978. évi tisztújító közgyűlésünk főtitkári beszámolójának meghallgatása előtt kérem tisztelegjünk egyperces néma felállással 1977. évben elhunyt Bendeffy László Falu János Kőháti Attila Krizsán Pál Maklári Lajos Mikó Lajos és Tasnádi Kijbacska András tagtársaink emlékének. Távozásukkal fájdalmasan növekedett veszteségeink sorozata, amely az elmúlt 3 esztendő során hatalmas rendet vágott sorainkban és 23 tagtársunk elvesztésével járt. E szomorú tény megállapítása nem csak hagyomány- tiszteletből és az elhunytak iránti őszinte tiszteletből fakad, hanem abból a meggyőződésből, hogy társulati életünk folyamatossága, eredményessége, múltban gyökerező mindenkori megújulása generációk áldozatos munkájának eredménye, azokó, akik távoztak körünkből, de személyiségük, munkásságuk mindmáig hat. E meggyőződésünknek megfelelő helyet és rangot kaptak elmúlt évi tevé- kenységünkben a Magyar Tudományos Akadémia 150 éves fennállása alkal- mából rendezett emlékülések, melyeken az akadémia geológus tagjainak mun- kásságát méltattuk Szabó Józseftől, Nopcsa Ferencig, a Tudománytörténeti Szakosztály szervezésében. E belső kényszer hatotta át Társulatunkat, mikor elmúlt évi közgyűlé- sünkön elhatározta Vadász Elemér professzor, Társulatunk örökös dísz- elnöke emlékének méltó megörökítését. Örömmel jelenthetem a közgyűlésnek, hogy 1977. október 21-ón Székesfehérvárott, Ybl Miklós utcai szülőháza helyén, felavattuk Vadász Elemér mellszobrát és emléktábláját, Búza Barna szobrászművész alkotását. A leleplezés alkalmából tartott emlékbeszédek és a délutáni emlékülés előadói méltatták mindannyiunk által szeretett és tisztelt tanítómesterünk tudományos, ipari és oktatói tevékenységét. A megfelelő környezetben és kivitelben létrehozott emlékmű a kiemelkedő életpályájú tudós, a hazai geológusképzés megteremtője, a Társulat életét az 1919-es Tanácsköztársaság idején és a felszabadulást követően meghatározó egyéniség emlékét örökíti meg a jövő nemzedékek számára. Példázza az emlékmű az egyetakarás, a Társulati összefogás erejét is, amely — a tiszteletadás létszá- Hámor: Főtitkári beszámoló 405 mában és formáiban egyaránt méltó külsó'ségei mellett — az emlékmű költ- ségeinek előteremtésében is megmutatkozott. Az Országos Kőolaj- és Gáz- ipari Tröszt, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Alumíniumipari Tröszt, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszéke, a Központi Földtani Hivatal, a Magyar Állami Földtani Intézet, a Mecseki Szénbánya Vállalat, a Borsodi Szénbánya Vállalat, valamint a Földmérő- és Talajvizsgáló Vállalat járult hozzá jelentős összegekkel az emlékmű felépítéséhez. Hasonló indítékkal történt meg id. Lóczy Lajos emléktáblájának felállítása Zircen a Bakonyi Pantheonban 1977. május 18-án, Közép- és Eszakdunántúli Területi Szer- vezetünk aktív közreműködésével. Tisztelt Közgyűlés ! Az elnökség és a Társulat egészének három évi tevékenységét a rendel- kezésre álló rövid idő alatt összefoglalni nem könnyű feladat. Engedelmükkel többször fogok hivatkozni az Önök részére átnyújtott statisztikai össze- foglalás adataira annak tudatában is, hogy a statisztika nem adja min- denkor hű képét az élet sokszínűségének és nem tükrözheti érdemben a tartalmi kérdéseket, de több év statisztikai anyagának birtokában — részben talán önigazolásul is — használható törvényszerűségekre hívhatjuk fel a figyelmet. A lelépő elnökség előtt természetes igényként jelenik meg annak vizsgálata, hogy hozott-e valamilyen szóra érdemes eredményt elmúlt 3 esztendei munkája, meg tudtunk-e felelni választott vezetői feladatainknak, volt-e lemérhető hatása határozatainknak, javaslatainknak, érvényesíteni tudtuk-e célkitűzéseinket, egyszóval az elmúlt triennium során előbbre tudtuk-e moz- dítani mindannyiunk számára kedves Társulatunk tevékenységét és méltóan tudtuk-e folytatni elődeink munkáját? Az értékelés célja természetesen nem munkánk elismerését váró összegezés, hanem beható vizsgálat és számadás feladataink teljesítéséről, a kezünkbe adott lehetőségek felhasználásáról, és megoldatlan feladataink nyílt feltárása. A jelenlegi elnökség 1972-ben történt megválasztása után rögzítette leg- fontosabb célkitűzéseit; bár e célkitűzésekről s azok előrehaladtáról, a feladatok teljesítéséről az első triennium idején, s az 1975-ben történt újraválasztásunk óta eltelt időben is évenként beszámoltunk, most mégis szeretnénk az önma- gunk elé tűzött célok megvalósításáról összefoglalóan számot adni. Ha az 1977. évi munka adatai mégis jobban kicsengenének a beszámolóból, ennek oka az, hogy elmúlt évi tevékenységünkről külön beszámolni még nem volt alkalmunk. Fő célkitűzéseink részben a Társulat tudományos életének továbbvitelére és fellendítésére, részben a társulati élet aktivitásának javítására, belső és külső kapcsolataink erősítésére, oktatási-képzési problémáink megoldására, a földtani tudomány különböző területeken történő elismertetésére irányultak. Célul tűztük ki magunk elé a legfontosabb feladatokra történő koncentrálást. Elhatároztuk hazánk ásványi nyersanyagainak kutatásával és feltárásával kapcsolatos feladataink súlyozását. Ezek közül 1972 — 75. között a színesércek és szénhidrogének vizsgálatát helyeztük előtérbe, 1975 — 78. között a barnakőszenek és a felszín alatti vizek vizsgálata került sorra. Terveinkhez következetesen ragaszkodva, 1975-ben a jó minőségű eocén Földtani Közlöny 406 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet barnakőszenek témakörét a tatabányai vándorgyűlésen; a miocén barna- kőszenek és a pannóniai lignitek témakörét az Északmagyarországi Szak- osztály által rendezett lignit-ankéton vizsgáltuk meg. 1976. a ,,víz éve” volt, amikor a kecskeméti vándorgyűlésen foglalkoztunk a hidrogeológia időszeríí kérdéseivel, résztvettünk az AIH— MÁFI által rendezett „A nagy- medencék hidrogeológiai viszonyai” című kongresszus munkájában, továbbá számos regionális és tematikus rendezvényünk foglalkozott az egyes földtani tájegységek vízföldtani problémáival. 1977-ben eredeti célkitűzéseinket követve továbbfejlesztettük a színes- érckutatást elősegítő Társulati tevékenységünket és megszerveztük a Magyar Geofizikusok Egyesületével közösen a Börzsöny -hegy ségi vándorgyűlést. Ezt részben az a felismerés tette szükségessé, hogy programjaink átvizsgálásakor nyilvánvalóvá vált rendezvényeinknek az érckutatás jelentőségéhez és volu- menéhez mérten csekély száma. A vándorgyűlés előadásainak színvonala, látogatottsága, a résztvevők aktivitása mindenkit meggyőzhetett célkitűzésünk helyességéről. Tárgyidőszakban a szénhidrogénkutatás témaköre jelentős mértékben kibővült az 1976. és részben 1977. évi tevékenységünkben is nagy súlyt kapott olajpala-kutatások eredményeinek előtérbe állításával. A kiemelt feladatok megoldása mellett fontos célkitűzés volt erőink kon- centrálása is, amelynek lehetőségét részben az imént ismertetett időbeli témacsoportosítás is magában hordozta. Az elmúlt 3 esztendőről készült statisztikai összeállítás alapján megállapítható, hogy a látogatottság mintegy 12%-os emelkedése mellett összes rendezvényeink száma mintegy 20%-kal csökkent, a kevesebb rendezvényen azonban a 3 év alatt mintegy 270-nel több előadás hangzott el. Ugrásszerűen megnőtt az ankétok száma az előadóülések rovására, ami részben szintén a téma-koncentrációt tükrözi. Itt kell megemlítenem, hogy bizonyos problémák továbbra is fennmaradtak e téren. A rendezvények magas száma (330 a 3 év alatt) tükrözi, hogy minden harmadik munkanapra jutott átlagosan egy-egy rendezvény. Nem tudtuk elérni a koordináció olyan fokát, hogy az időbeli egybeeséseket Társulaton belül kiküszöböljük, nem beszélve az egyéb (akadémiai, intézményi, társegyesületi stb.) rendezvényekről. Az időbeli és tematikus tömörítés továbbra is a Társulat, illetve a megválasz- tandó új elnökség feladata lesz, melyet elsősorban a havi programfüzetek előzetes egyeztetés alapján történő kiadásával kívánunk elérni. További főfeladatnak tűztük magunk elé a Magyarországon eddig nem kellő intenzitással és hatásfokkal művelt szakterületek művelését, illetve az újonnan jelentkező határterületi tudományos feladatok megoldását. E feladatok megoldásának legfontosabb megközelítési útjait emelném ki. A tek- tonikai vizsgálatok fontosságát szem előtt tartva rendezte meg Általános Földtani Szakosztályunk az 1975-ös tektonikai ankétot és részben ennek részben a tektonikai szemlélet világszerte tapasztalható megújulásának hatására területi szerveink és egyes szakosztályok munkájában örvendetes módon növekedett a szerkezetföldtani előadások részaránya. Űj jelenség volt a 3 év során a regionális földtani ankétok sorozata, amelyek kapcsán részben az érdeklődés homlokteréből eddig kiesett területi ,, fehér foltok”, vagy azok új összefüggésben történő bemutatása került sorra. Ezen ankétok szervezé- sében elsősorban területi szervezeteink jártak az élen. Kézenfekvő gondolat- nak tűnik az újonnan megalakult Budapesti Területi Szervezet számára a Hámor: Főtitkári beszámoló 407 főváros és környéke utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt földtani ismeret- anyagának összefoglalása. A tudomány termelőerővé válásának igénye, valamint a napi ipari feladatok jobb és korszerűbb megoldásának szükségessége néhány speciális tematikájú ankét szervezését tette időszerűvé. Ezek sorából kiemelném az Általános Földtani Szakosztály és a Déldunántúli Területi Szervezet által szervezett bányaföldtani ankétot, a geofizikai módszerek ipari alkalmazását bemutató Tállya-i kőbányászati ankétot, valamint ,,A szénhidrogén és vízkutatás-, illetve bányászat földtani információszerzési lehetőségei és a fejlesztés irányai” című ún. magánkétól, amely a magmintavétel ki nem használt lehetőségeire irányította a figyelmet. Azonos célt szolgált az Ifjúsági Bizottság által szer- vezett ,,Az ásványi nyersanyagok feltárása és dúsítása” tárgykörben szer- vezett, bentlakásos technológiai továbbképző tanfolyam is. Ez utóbbi rendez- vények látogatottsága, vitaszelleme e kérdések felvetésének időszerűségét húzta alá és kijelölte az e téren végzendő feladatainkat is. Új elemként jelentkezett tárgyidőszakban a földtani természet- és környezet- védelem feladatcsoportja. A közérdekre való tekintettel Társulatunk a Köz- ponti Földtani Hivatal felkérésére és anyagi támogatásával pályázatot írt ki a földtani környezetvédelem feladatainak meghatározására. A beérkezett 22 tanulmány, — melyből az első 3 díjat Alföldi László, Badinszky Péter és Bohn Péter tagtársaink nyerték, — jelentős mértékben hozzájárult^ a problémakör körülhatárolásához, a feladat tudományos megalapozásához és a megoldás lehetőségeinek a napi gyakorlatban történő felkutatásához. Az „új területek meghódítása” témakörben célkitűzéseink között szerepelt a Fúrástechnológiai Szakosztály létrehozása is. Éves közgyűléseinken több szó esett e feladatról — nem egyszer elmarasztaló módon — és talán éppen ennek hatására — és ezt örömmel jelentem a közgyűlésnek - — a kérdés nyugvó- pontra jutott. A Déldunántúli Területi Szervezet vállalta, hogy „Fúrás- technikai és Kutatásmódszertani Szakosztály” néven működési feltételeket biztosít az érdekeltek munkájához. Mivel az itt dolgozó kollégák 1977. év során már rendeztek egy egésznapos konferenciát a „Korszerű fúrástechnikai módszerek a földtani kutatás szolgálatában” címmel, ezt jövő tevékenységük zálogául tekintve a közgyűlés elé terjesztjük a szakosztály jóváhagyását a Déldunántúli Területi Szervezet keretében. Elnökségünk célkitűzései között előkelő helyre rangsoroltuk a földtan oktatás kérdésének teljes problémakörét. Ifjúsági Bizottságunk többízben is foglalkozott a földtan közművelődési szerepének vizsgálatával, a közép- iskolai oktatás lehetőségeinek megteremtésével. Tagtársaink jelentős segít- séget nyújtottak egyénileg és szervezetten (pl. az Ásványgyűjtők Klubja, a Geológus Szakkör) a földtani tudományos ismeretterjesztés munkájához, melyek közül kiemelkedő jelentőségű és színvonalú volt a Juhász Árpád és Kőháti Attila tagtársaink által szervezett, a TV szabadegyetemi sorozatában bemutatott „Változó világ” sorozat földtani-őslénytani része. Sajnos nem a mi munkánkon múlott, hogy nem tudtunk a középfokú oktatás szintjén átütő eredményt elérni és a földtan tudománya nem került be jelentőségének megfelelő mértékben a tananyagba. Fontos hézagpótló munkát végez éppen ezért a Geológus Szakkör Hidasi János kollégánk vezetésével. Az önként jelentkező érdeklődők 25 — 35 főnyi csoportjából az elmúlt évben heten nyertek egyetemi felvételt, nyilvánvalóan szélesebb látókörük , alaposabb szakmai ismereteik eredményeképpen. 2* 408 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Többször napirendre tűzte elnökségünk és az Oktatási Bizottság a geológus- képzés kérdéseit is. Máig sem eldöntött azonban a tudományosan és az ipari igények vonaláról egyaránt megalapozott felvételi létszám. Magam éppen a társulati tagság életkor-statisztikájára alapozva mutattam ki legutóbb egy, az akadémia számára készült anyagban azt a tényt, hogy a jelenlegi képzési létszám (kizárólag a nyugdíj korhatár elérését figyelembe véve, s egyéb lemorzsolódást, vagy természetes létszámcsökkenést figyelmen kívül hagyva) 2000-ig kizárólag a jelenlegi szint tartását biztosítja — optimális esetben. Szakmai szűklátókörűség lenne elfogadni azt, hogy tudományunknak az ezredfordulóig hátralévő 22 esztendőben létszámfejlesztési igénye nincs, sem a tudomány belső fejlődéséből adódóan, sem az egyre növekvő meny- nviségű ipari feladatok ellátásából adódóan. Bár örömmel nyugtázzuk, hogy a geológus és geológusmérnök-képzés újraindult az ELTE-n és a NME-n az 1977 — 78-as tanévvel, a kérdést — össze- függésben egyes egyetemi tanszékek hosszú idő óta megoldatlan problémáival együtt — napirenden tartani Társulatunk egészének és az újonnan meg- választandó elnökségnek — véleményem szerint — kiemelt feladata lesz továbbra is. Az oktatás egyik jelentős része a továbbképzés és a tudományos minő- sítés is. A továbbképzést Társulatunk többnyire az Ifjúsági Bizottság szervezésében lebonyolított, 4 bentlakásos továbbképző tanfolyammal segítette elő az elmúlt esztendőkben, de úgy véljük, a szervezett továbbképzésnek igen hasznos formái alakulhatnának ki a veszprémi, szegedi és debreceni egyete- mek oktatással le nem kötött kapacitású földtani tanszékein is. A MTESZ tudománypolitikai feladatai, melyeket a Politikai Bizottság 1977. év folyamán ismételten jóváhagyott, lehetővé teszik a tudományos minősítő munka több szinten történő segítését, melyek közül legfontosabb- ként a tényleges társadalmi igény felmérését és a vitafórumok biztosítását emelném ki. Célkitűzéseink harmadik fő csoportja a Társulati élet aktivizálására, kap- csolataink fejlesztésére irányult. Mint tudják, minden társulat, egyesület életének meghatározó dokumentuma az alapszabály. Az elmúlt 3 esztendő során alapszabályunk , Társulatunk alkotmánya, jelentős módosításokon esett át, s bár múlt évi közgyűlésünk elfogadta, egyik főpróbája éppen mai köz- gyűlésünkön lesz. A széles körben és többszörösen megvitatott új alapszabály fontosabb új elemei a következők: a társulati élet demokratizmusa új formá- kat kapott; kiegészítettük területi szervezeteinket, a Budapesti Területi Szervezettel; rendeztük az ifjúsági és külföldi tagság kérdését, megerősí- tettük jól működő tematikus szakosztályainkat, kiegészítettük központi szervezeteinket az Ellenőrző Bizottsággal (BenkŐ Ferenc, Vitáeis György, Bohn Péter tagtársaink) és a rohamosan változó élet által megkövetelt néhány kisebb változtatást eszközöltünk. Reméljük e formai változások az eddiginél is pezsgőbb életet, a tartalom megváltozását is maguk után fogják vonni. A Társulati élet egyik fontos feladata az információcsere lebonyolítása. A szóbeli információ mellett ennek legfontosabb eszköze Földtani Közlönyünk, melyről örömmel jelenthetem, hogy az elmúlt 3 esztendő során két külön- számmal, a recski és a szénhidrogén kötettel bővült, időben ütemesen tudta követni társulati életünket nagyrendezvényeink anyagának publikálásával. Hámor: Főtitkári beszámoló 409 Az 1977-es füzetek hamarosan megjelennek, és rövidesen szerkesztésre kerül a közlöny regiszterfüzete, amely 1960 — 75. közötti időtartamban mutatja be a hazai földtani szakirodalmat. Áldozatos munkájáért e helyről is köszö- netünket fejezzük ki dr. Meisel Jánosné szerkesztőnek. Ugyancsak köszönetünket fejezzük ki az Általános Földtani Szemle 3, a Mérnökgeológiai Szemle 6, és a Tudománytörténeti Évkönyv 2, tárgyidő- szakban megjelent füzete szakosztályi szerkesztőinek. Előadásaink és egyéb rendezvényeink megítélésünk szerint széleskörűen informálják szaktársadalmunkat a hazai földtani kutatás legújabb ered- ményeiről, problémáiról és ezen túlmenően a nemzetközi élet eseményeiről, a külföld geológiájáról. Az elmúlt 3 esztendő során az Antarktisz kivételével a többi földrész mintegy 60 országáról kaptak tagtársaink elsőkézből infor- mációkat. Ügy véljük Társulatunk az alapvető célkitűzéseknek megfelelően a tágabb értelemben vett földtan és határterületei teljes spektrumában megfelelő fórumot biztosít az elért eredmények bemutatásához, a problémák meg- vitatásához. Ezt alátámasztja statisztikai kimutatásunk, amely szerint a 3 esztendő során statisztikus átlagban minden tagtársunknak elvileg egy-egy előadási lehetőséget juttatott, — bár meg kell mondanunk többre is nyílt volna mód, a rendezvények gyakoriságának szaporítása nélkül is. A statisz- tikus átlag szerint tagtársaink évente mintegy háromszor éltek is e fórumok lehetőségeivel. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy vannak ,, notórius” előadóhallgatók és előadók is, az eredményekkel már korántsem lehetünk ennyire elégedettek. Alacsonynak tartjuk az egy előadásra eső érdeklődők átlagosan 13-as létszámát még akkor is, ha általában 2 — 3 előadás esik egy rendezvényre és így már statisztikusan 32 fős átlagot kapunk. A tudomány szükségszerű specializációját, a sokirányú lehetőségeket is tudomásul véve törekednünk kellene ennek a helyzetnek a javítására még akkor is, ha ez a megelőző 3 évi átlaghoz viszonyítva mintegy 20%-os növe- kedést jelent. Véleményem szerint a Szakosztályok ezt a munkát elsősorban azzal tudnák segíteni, ha 2 — 3 részletező előadás helyett rábírják az előadókat eredményeik összefoglalására. Ez egyben feltehetően az előadások színvona- lának javulását, a szintézis igényű előadások számának az egyébként is kívánatos szaporítását eredményezhetné. Társulati életünk aktivitásának és időről időre történő törvényszerű meg- újulásának alapvető feltétele az ifjúság megfelelő mértékű bevonása a mun- kába. Az eddiginél valószínűleg nagyobb erőfeszítéseket kíván ez meg a hivatal- ból illetékes Ifjúsági Bizottságon kívül minden tagtársunktól, de elsősorban egyetemi oktatóktól, munkahelyi vezetőktől. Bár voltak erre vonatkozó határozataink és javaslataink, nem tudtunk jelentős eredményt elérni a pénzigényes rendezvényeken történő ifjúsági részvétel előmozdítása terén, a pályázati rendszerek ifjúság-centrikussá tétele terén, és néha még az ifjúsági díj kiadása is komoly nehézségekbe ütközik a publikációk hiánya miatt. Talán nem kerülök ellentmondásba önmagámmal, ha az előadások számának szaporítását szorgalmazom ifjúsági korban lévő tagtársaink esetében, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az alkotó munka örömét elsősorban a nyilvánosság előtti bemutatás és a publikációk során tanulja meg minden fiatal kollégánk. Az objektív nehézségek leküzdésén túl, a fiatal kollégák bátorítását és segí- tését — úgy érzem — minden társulati tagunknak mindenkori alapvető feladatává kell tenni. Az Ifjúsági Bizottság patronálómunkája a Szabó József 410 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet geológiai szakközépiskolában e téren példamutató. Az ifjúsági tagok tobor- zásában kiemelkedően eredményes volt az Északmagyarországi Területi Szer- vezet. Ez alkalommal nem térnék ki a Társulati élet formáinak változatosságára. Az elmúlt évek során fokozatosan olyan új módszereket, formákat találtak szakosztályaink, amelyek egyaránt alkalmasak kis- és nagylétszámú, a leg- apróbb részletkérdés és a legátfogóbb összefoglalás elmélyült és alapos meg- vitatására. Korábban szakosztály jelleggel működött egységeink formai megkötöttségét feloldandó elnökségünk úgy határozott, hogy célszerűen csoportosítva munka- bizottságként működteti azokat (pl. matematikai — földtani, szénkőzettani stb.) és ilyen együttesek létrehozására a továbbiakban is támogatást nyújt. A rendkívüli fontosságú tanulmányutak száma a beszámolási időszakban növekedett, a részvétel a gátló pénzügyi rendelkezések miatt sajnos csökkent. Belső és külső kapcsolataink szintén kielégítően fejlődtek a triennium során. Figyelemre méltó, hogy — valószínűleg az önállósági törekvések történelmileg meghatározott idejének lejárta után — a szakosztályokban erősödik a többi szakosztályokkal való együttműködési igény és készség. A megelőző időben elszórtan jelentkező ilyen kezdeményezésekkel szemben tárgyidőszakban 24 alkalommal érezték szakosztályaink, illetve területi szervezeteink ennek szükségességét. Társegyesületekkel kialakított kapcsolataink az előző idő- szakban a megszokott szinten maradtak, 26 alkalommal rendeztünk közös rendezvényeket társegyesületeinkkel (legtöbbször a Magyar Hidrológiai Tár- sulattal és a Magyar Geofizikusok Egyesületével). Nemzetközi kapcsolataink fejlődését szemlélteti, hogy az elmúlt 3 év során 18 szocialista országban szervezett rendezvényen 33 fő és 8 nyugati országban szervezett rendezvényen 10 fő képviselte Társulatunkat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy 1977-ben először sikerült az 1965-ös jugoszláv — magyar geológus találkozó óta nagyobb létszámú delegációt a KBGA kijevi kong- resszusára megszervezni (26 fő), akkor világossá válik, hogy ezen a téren jelentős előrehaladást értünk el. Ebben nagy szerepe volt jól működő Nemzet- közi Bizottságunknak és remélhetőleg hasonló eredményekről számolhatunk be az 1980. évi párizsi földtani világkongresszusra szervezendő társulati csoport részvételével kapcsolatban is. Az elmúlt 3 esztendő során 2 szocialista és 3 nyugati országban képviseltettük magunkat elnökségi szinten az ottani Társulatok meghívására. Sajnálatos módon a szomszédos országok földtani társulataival kapcsolataink csak elvi jellegűek, esetleg földtani kirándulások megszervezésére korlátozódnak. Kívánatos lenne a néhány évvel ezelőtti devizamentes tanulmányúti cserék rendszerének felújítása. Társulati munkánkról szóló beszámolónk végéhez közeledve engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül, de elsősorban a számok bizonyító erejére alapozva is kiemeljem néhány egységünk munkáját. A triennium során a legeredményesebb munkát a Déldunántúli Területi Szervezet végezte Tóka Jenő elnök és Kovács Endre titkár irányításával. Legjobb eredményt értek el a rendezvények látogatottságában, az előadások számában és a más egyesületekkel közös rendezvények számában is. Az Északmagyarországi Területi Szervezet szervezte a legtöbb rendezvényt és élen járt a tagtoborzásban. Külön öröm, hogy 22 új tagtársunk nagyrésze fiatal, egyetemi hallgató. A Közép- és Északdunántúli Szervezet fejlődött viszont a legtöbbet minden tekintetben, az elmúlt időben háromszorosra H ám o r : Főtitkári beszámoló 411 Az MFT 1975. ápr. 1.— 1978. márc. 1. közötti működésének statisztikai adatai összlét- szám (ill. meghí- vót kap) összlét- szám a rendez- vénye- ken Részvé- teli mu- tató (részt- vevők/ taglét- szám) összes Tanul- Rendez- vényi részvé- tel fő Előadá- sonti átlag fő Más egyesü- letekkel közös rendez- vény Más szakosz- tályok- kal kö- zös ren- dezvény ren- dez- vény elő- adás kirán- dulás Központi rendezvények 1190 652 0.54 6 54 3 108 12 2 Délalföldi Területi Szervezet 90 648 7,2 24 45 2 27 14 1 1 Déldunántúli Tér. Szerv 130 1901 14,6 36 155 5 52 12 9 2 Közép- és Északdunántúli Tér. Szerv. 140 1050 7,5 24 120 i 43 8 — Északmagyarországi Tér. Szerv. 124 1126 9,0 43 119 2 26 9 5 — Agyagásványtani Szako. 276 433 1,56 34 67 12 6 3 4 Ált. Földtani Szako. 561 1120 1,99 42 103 3 26 10 4 6 Ásványtani-Geokémiai Szak- osztály 401 404 1,0 20 43 20 9 4 Mérnökgeológiai Szako. 422 673 1,59 19 89 4 35 7 3 4 őslénytan-rétegtani Szó 390 284 0,72 14 34 20 8 Gazdaságföldtani Szó. 1190 258 0,21 8 13 32 19 Tudománytörténeti Szó. 1190 363 0,30 15 61 24 5 Matematikai munkabiz. 177 2 Ifjúsági Bizottság 180 78 0,43 2 19 1 39 4 1 Ásvány gyűjtők Klubja 171 182 1,0 5 5 2 36 36 Geológus szakkör 35 548 15,6 24 10 6 22 54 Szénkőzettani munkabiz. 61 64 1,0 14 6 4 10 9784 330 943 29 32 fő 13 fő 27 24 átl. átl. alk. alk. emelték aktivitásukat. A tematikus szakosztályok között az Általános Föld- tani Szakosztály eredményei a legjobbak, és figyelemre méltó az Agyag- ásványtani Szakosztály látogatottságának kétszeresére történt emelkedése. Csökkent az aktivitás a Matematikai Szakcsoport, az őslénytan-rétegtani Szakosztály és a Gazdaságföldtani Szakosztály területén. Néhány szót Társulatunk anyagi alapjairól. Az állami támogatás összege évente 550—610 ezer forint közötti. Jelentősen megnőtt a megbízásos mun- kákból adódó tevékenységünk, amely 1977-ben 578 ezer forint értékű volt. A tagdíjfizetés a 3 év során 61.032 forintról 69 ezer forintra emelkedett, jogi tagdíjból származó bevételeink azonban évről évre csökkennek. Nyugod- tan állíthatjuk, hogy — hála a MTESZ gondoskodásának — alapvető anyagi gondok nélkül és kielégítő anyagi feltételek között tudjuk munkánkat végezni. Működési költségeinket az alábbi összeállítás szemlélteti: 1975 1976 1977 Kiadás 1 983 235 1 527 684 1 664 596 Bevétel 2 449 280 1 883 259 1 963 085 Maradvány 466 045 355 575 298 489 Állami támogatás 610 000 571 901 556 680 Megbízásos munkák 1 280 000 659 000 578 000 Tagdíj 61 032 65 000 69 000 Jogi tagdíj 47 500 47 500 36 000 Nem mulaszthatom el, hogy sokrétű munkánkhoz nyújtott, igen magas színvonalú segítségéért a közgyűlés alkalmából köszönetünket fejezzük ki dr. Forbáth Lászlóné szervezőtitkárnak és munkatársainak. Tisztelt Közgyűlés ! Az elmúlt 3 esztendő még így, szemelvényesen is gazdag eseményei ellenére az elnökség úgy érzi, hogy egyre több feladat áll Társulatunk előtt. A külön- 412 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet böző párt- és kormányhatározatokban rögzített konkrét gazdasági, tudomány- politikai célkitűzések mindannyiunktól Társulati vonalon is maximális erő- feszítést, szervezőmunkát és aktivitást igényelnek. Az új elnökségnek szükségszerűen el kell végeznie a feladatok ismételt felmérését, esetleg újabb súlyozását. A már megkezdett munkák, az alakuló programok jogosítanak fel bennünket arra, hogy megpróbáljuk összefoglalni azokat az általunk sürgősnek vélt teendőket, amelyek szaktudományunk állandó fejlődéséből és a napi népgazdasági, ipari és tudományos feladatokból adódnak. Ezek — ismét csak a teljesség igénye nélkül — a következők lehet- nek : összes eddigi alapvető célkitűzéseink megtartásával lehetőség nyílik újabb nagy feladatok társulati társadalmi szintű vállalására, elsősorban és kiemelten az ország ásványi nyersanyag-prognózisának megalapozása és elkészítése terén. A feladat volumene és sokrétűsége a Társulatban tömörült összes szakember közreműködését igényli és e fő feladat köré kitűnően csoportosíthatók akár a területi szervezetek, akár a tematikus szakosztályok programjai. A tudományos alapok lerakását máris megkezdtük a két szak- osztály által is 1978-ra tervezett ősföldrajzi ankéttal. Szükség lenne a nyers- anyag-prognózisok üledékföldtani-rétegtani alapjai című vitaülés megszer- vezésére, és folytatni kellene a munkát az e célra létrehozott munkabizottság keretében a barnakőszenek és lignitek prognózisának befejezése érdekében. Az új kutatási eredményekre való tekintettel célszerű lenne egy feketekőszén ankétot megszervezni a liász és esetleg idősebb feketekőszenek prognózisának elősegítése céljából. Településfejlesztési, környezetvédelmi, vízföldtani prognózis munkáinkat a már említett Budapest ankét létrehozásával segíthetnénk elő. Folytatni kell a regionális földtani ankétok jól bevált rendszerét és termé- szetesen a tematikus szakosztályok megszokott, de minden egyes előadással, bejelentéssel új eredményeket hozó tevékenységét. Az élet, és az igények teljes felmérése bizonyára gazdagíthatja még e programot, és mindannyiunk következő évekbeli feladata lesz ezek megfelelő tartalommal kitöltött, magas színvonalú végrehajtása. Tisztelettel kérem, hogy a főtitkári beszámolót a közgyűlés elfogadni szíveskedjék és egyben minden tagtársunknak a leköszönő elnökség nevében kívánok Jó szerencsét ! Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (197 c) 10c. 413 — 423 Bendefy László emlékezete (1904-1977) Dr. Szalai Tibor Bendefy László élete, amelyet a kegyetlen sors csapása 1977. augusz- tus 13-án kioltott, teljes és gazdag volt. Kora ifjúságától kezdve tehet- séggel megáldott tudásvágy ragyogta- be pályáját. Mélységes hivatástudat- tal és hivatásszeretettel művelte a tudomány széles skáláját, az őstör- ténetet, a geológiát, a geodéziát, a kartográfiát, a hidrológiát, a szeizmo- lógiát, kutatott levéltárakban, dolgo- zott terepen, foglalkozott műemlé- kekkel, és e szerteágazó területen mindig teljeset, egészet alkotott. Igazi tudós egyéniség, polihisztor volt, akit sokoldalú, magasszintű műveltsége a nagy összegezések, a szintézisek vilá- gába, a tudomány csúcsaira jutta- tott. Munkáját mélyen átérzett hu- manitás, az emberiség iránt érzett szeretete hatotta át. Megértő szívvel, végtelen segítőkészséggel fordult em- bertársai felé, és elérte az ember leg- magasabb rangját: jó ember volt. A személyes elmúlással vitázó emberi értelem megdöbbenésével, a pótolhatatlan veszteség tudatában kísérte bará- tainak és munkatársainak megszámlálhatatlan sokasága utolsó útjára 1977. augusztus 25-én. Vasvárott született 1904. augusztus 17-én régi pedagógus családból. Szülő- földje iránt érzett szeretete egész életén át kísérte. A geológus szeme átkutatta e föld hegyeit, völgyeit, a történész megkereste műemlékeit. Iskoláit Szombat- helyen, majd Grazban végezte, a szentgotthárdi gimnáziumban érettségizett. Ezután a budapesti József Nádor Műegyetem kultúrmérnöki szakára irat- kozott be, de a geológiai tudományok iránt érzett olthatatlan érdeklődése miatt egyidejűleg beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem termé- szettudományi szakára, ahol Papf Károly hallgatója volt. Professzora iránt érzett lelkesedését, szeretetét és hűségét annak halála után is megőrizte. Bendefy kezdeményezésére és fáradtságot nem ismerő közreműködésével 414 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet állították fel Papp Károly emlékét megőrző, kiemelkedően szép síremlékét. Mérnöki oklevelét 1928-ban, a „summa cum laude” fokozattal kitüntetett bölcsészdoktori oklevelet földtan— földrajz — őslénytan szaktárgyakból 1929- ben szerezte meg. Doktori disszertációjának tárgya szülőföldjéhez fűződik: a kövületes Vas megyei devon első összefoglalása. 1928-ban megnősült, felesége Síkor Magdolna haláláig hű segítőtársa, súlyos betegségében vigasztaló ápolója volt. Házasságukból egy fiúk, István született, aki mint vegyészmérnök megbecsült tudósa szakmájának. 1924—1929 között a Vas megyei múzeumnak az első világháborúban elpusztult ásvány— kőzet és őslénytárát rendezte, és Vas megyében geológiai felvételező munkát végzett a Burgenlandhoz elcsatolt részeken. 1928-ban a Pest megyei Dunavölgv Lecsapoló és Öntöző Társulatnál dol- gozott. 1929-ben hazánkban az első országos méretű kútkataszter elkészí- tésének szervezője és szakértője. A mérések a MÁV tulajdonában levő kutakon történtek. Ugyanebben az évben lépett a Pénzügyminisztérium szolgálatába, majd J 93 1-től kezdve a Háromszögek) Hivatal mérnöke. Ekkor kezdi meg jövendő tudományos munkásságát meghatározó, a magyarországi szintvál- tozásokkal foglalkozó méréseit. 1932-ben és 1934-ben a hazai kéregmozgá- sokról írott munkája új szemléletet vitt a tektonikai és geomorfológiai kuta- tásokba, és egy évtizednél tovább egyetemi segédkönyvül szolgált. 1942-ben három hónapot töltött Rómában a magyar kormány megbízá- sából. A Vatikán levéltárában az ősmagyarok történetére vonatkozó adatok gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozott. 1946-ban a Jövedéki mélykutatás címen a Pénzügyminisztérium bányászati és Kutatási osztályának keretén belül Bendefy által irányított kutatások tárták fel a Jodaqua gyógyforrást Sósliartyánban. E víz sok százezer gyermek gyógyítását szolgálja, és exportra is jut belőle. Bendefy gyakorlati ered- ménye, hogy az ország egyetlen talkum bányáját 1949-ben üzembe helyezte, amit kormányunk a Kossuth díjnak megfelelő összeggel jutalmazott, mint- hogy a népgazdaságnak évi millió dolláros megtakarítást jelentett. Itt említem meg az 1960-ban elkészített magyarországi sókutatás lehető- ségeiről és kilátásairól írott tanulmányát, valamint a geokinetikai úton meg- állapított legkedvezőbb hévíz feltárási pont kijelölését Szombathely városá- ban, ahol 900 m mélységben 42 °C-os hévizet nyernek a bükkszéki Salvus vízhez hasonló minőségben. A földrengések és a kéregszerkezet kapcsolatainak kutatása terén, továbbá a nyersanyagkutatásban és a bányaművelés biztosításának vonalán nép- gazdaságilag igen jelentős eredményeket ért el. 1950-ben újjászervezte az Országos Felsőrendű Szintezésnek a második világháborúban tönkrement műszerállományát, és korszerű méréstechnikát vezetett be. A szabatos szintezések vonalán Magyarországnak a világelsők között biztosított helyet, és egyszersmind az egységes kéregszerkezet-kutatás alapját vetette meg. 1958- ban Szintezési munkálatok Magyarországon 1820—1920 című az Akadémiai kiadónál megjelent munkája alapján az Akadémia a földtani tudományok kandidátusi fokozatával tüntette ki. 1959- től 1971. végéig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, nyugdíjaztatása után pedig az intézet tudományos szaktanácsadója. S z a l a i: Bendefy László emlékezete 415 A Balaton szintváltozásait tárgyaló munkája alapján elnyeri a földtudo- mányok doktora címet. Bendefy László tudományos kutatásai a tudomány számos ágára kiter- jedtek. A természettudományokon kívül mély érdeklődéssel fordult a magyar- ság őstörténete felé. Fiatalsága óta foglalkoztatta az ősi magyar haza kérdése. Intenzíven e kérdést az 1935 — 1945. között megjelent munkái tárgyalják. Érdeklődését Gásber János Gusztáv 1726-ban Magyar városáról készített rajza keltette fel. E város a Kaukázusban fekszik a Kuma folyó mellett. Régi Kummagyaria, a kaukázusi magyarság története című munkája dolgozza fel e tárgyat 1941-ben. A Magyar nevű város romjairól rajzokat is készített. 1942. évi római kiküldetése idején a Vatikán levéltárában az ősmagyarok történetére vonatkozó adatokat gyűjtötte össze. Eredményei fakszimile gyűjtemény formájában az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában vannak. Munkálatait elősegítette ma már ritkaságszámba menő tökéletes latin nyelvtudása, és a régi okiratok olvasásában elsajátított készsége. E kutatások eredménye: A magyarság őshazája című könyv. Minthogy a Vatikán levéltára bőven tartalmaz sok, az ősmagyarokra vonatkozó adatot, amelyek eddig ismeretlenek voltak, kiküldetése alkalmával vastag kötetben gyűjtötte össze e tárgyra vonatkozó feljegyzéseit. E forrásmunkák alapján született meg a francia nyelven kiadott: A keleti magyarokra vonatkozó források a vatikáni levéltárban című tanulmány, mely az Akadémiai Kiadó gondozá- sában 1977-ben kiadott gyűjteményes műben jelent meg. Megállapításait legújabban francia és más szerzők támasztják alá. 1938-ban Juhanus domonkosrendi szerzetes ázsiai útjának 700 éves évfor- dulója alkalmából ennek a lelkesedés és hazaszeretet lángjával áthatott vállalkozásnak nyomát kutatta. Az ismeretlen Julianus című könyve a Julia- nus barát által bejárt útvonalat idézi fel. Bendefy László mindig geológusnak vallotta magát. A geológia, a tektonika megállapításait támasztotta alá és bővítette a geodézia és a geofizika terén elért eredményeivel. Szintezési munkái képezik alapját az 1967-ben meg- jelent: A Bakony hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai című tanulmányának, mely a hegység kéregmozgás viszonyait és ezen keresztül a kéreg szerkezetét vizsgálja. A Bakony és környéke hazánk egyik legmobilisabb területe. Megállapítja, hogy a Déli-Bakonyt teljes egészé- ben erősen süllyedő rögön találjuk, míg az Északi-Bakony a Séd tektonikai völgyén túl az emelkedő mélyszerkezet fölött helyezkedik el. A Bakony szer- kezetileg tehát nem egységes tömeg. Bendefy a jelenkori kéregmozgások szemszögéből vizsgálja a hegységet. Vizsgálatait kiterjeszti az ország egész területére, mert csak ily módon tudja a hegységet megfelelő keretbe helyezni. Megállapítja, hogy az ország egésze általában emelkedőben van. Azonban a szorosabb értelemben vett Bakony és a Balatonfelvidék, valamint a Balaton medencéje a Kisbalatonnal és a Nagyberekkel együtt erősen süllyedő szer- kezeti egység. Kiemeli, hogy a Bakony nagyszerkezetileg és geokinetikai tekintetben különleges helyzetet foglal el. Utal ÜEiSKANENnek a szatelliták adatai alapján szerkesztett geoid térképére, melyből kitűnik, hogy Magyar- ország egész mai területét a Magyar-medence alá Prága felől benyomuló mélyszerkezet jellemzi. Hatalmas anyagot összefoglaló tudományos működésének előterében 1941. óta a szabatos szintezések mérés és műszertechnikájának fejlesztése, a számítási eljárások finomítására irányuló törekvés és a recens kéregmozgások meg- 416 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet határozását célzó kutatások állnak, amelyeket gravitációs, földmágneses, szeizmikus és földi elektromos kutatások terén elért eredményekkel vetett egybe. E vizsgálatoknak nagy nemzetközi visszhangja is volt, és eredményei nagy elismerést váltottak ki. A felsőrendű szintezési poligonokon végzett megfigyelései vezettek a föld- rengéseket megelőző kéregdeformációk bekövetkezésének bizonyítására, és ezzel a világviszonylatban is jelentős földrengés előrejelzés egy módját dol- gozta ki. A földrengést megelőző hangjelenségben megállapított törvény- szerűségekkel kapcsolatban megvetette az akusztikai földrengés jelzés alapját. A földrengés előrejelzésének e módja ma már széles körben elterjedt. Az 1956. január 12-én hazánkban kipattant komoly földrengés előtt Ben- defy László a hazai szintezési alaphálózat bemérésével foglalkozva meg- figyelte, hogy a földrengés előtt már egy évvel a földkéreg legfelső rétegeiben mérhető elmozdulások jöttek létre. Kiemelkedések és behorpadások kelet- keztek. A földrengés lezajlása után a deformációk ellenkező előjellel éledtek újjá. A méréseket kitartó szorgalommal folytatta, a földrengés elmúltával is, és még két hónappal a rengés után lassú emelkedést mért. Figyelte a külföldi, elsősorban a balkáni földrengések hazai hatását. Foglal- kozott az 1963. évi skopjei földrengés magyarországi vonatkozásaival. A bal- káni földrengések kiváltotta hazai rengési jelenségek elemzésével fontos ada- tokat szolgáltatott a kárpát— balkáni térség mélyszerkezeti összefüggéseire nézve. A kéreg mélyszerkezetével mindig nagy érdeklődéssel foglalkozott. E tanul- mányai során megszerkesztette a Magyar-medence Moho térképét. E térkép Stegena Lajos elgondolása alapján, a szeizmikus refrakciós kéregszerkezeti kutatások közvetlen méréseredményeihez kapcsolódva, egyéb geofizikai para- méterek mellett a geokinetikai, geomorfológiai, sztratigráfiai és tektonikai tényezőkre támaszkodva komputeres megoldással a novoszibirszki számító- központban készült el. Programozását Karatejev és Szecskov professzorok végezték. Az eredmény megfejtése és kartográfiai feldolgozása Bendefy László nevéhez fűződik. Munkájával világviszonylatban a legelső komplex, geonomiai jellegű paraméterek betáplálásával készült Moho térképet szer- kesztette meg. A kéregszerkezet és a recens felszíni vízhálózat összefüggéseinek vizsgálata során megállapítja, hogy a kéreg mélyebb szerkezete szabja meg a felszíni vízhálózat, a törések és egyéb szerkezeti elemek kialakulását, formálódását. Ezek a vizsgálatok útmutatást nyújtanak a folyamszabályozás gyakorlati alkalmazására. A V1TUKI által kiadott Vízügyi Atlasz Sorozat munkatársa. Feladata volt a kéregszerkezet, a hidrográfia és a geomorfológia összefüggé- seinek megoldása. Sok esetben a történelemelőtti időktől követi a szintvál- tozásokat és azoknak a kéregmozgással való kapcsolatát. Ilyen atlaszok készültek a Balaton, a Sajó, a Maros, a Hármaskőrös, a Rába, a Hernád, a Duna térségéről. E területen még sok munka várt volna Bendefy Lászlóra. Természeti földrajzi és morfológiai vonatkozások mellett régészeti és törté- nelmi kutatások eredményeire, okleveles történelmi forrásokra, a Balatont ábrázoló XVI — XIX. századi térképekre, valamint az utolsó két évszázad geodéziai és vízrajzi eredményeire támaszkodva írta meg Bendefy László 1969-ben megjelent doktori értekezését: A Balaton évszázados vízszintvál- tozásai című művét. E munkájában az ősi hidrológiai egyensúlyt megbontó okokat keresi, továbbá a történeti időkben kialakult teraszok vizsgálatával S z al a i: Bendefy László emlékezete 417 foglalkozik. Megállapítja a tó ősi vízállását, mely a Balaton természetes hidrológiai egyensúlyát képviseli. A Balaton vízállásának változásait 3000 évre visszamenő időtávlatban követi. A római időkben a tavat lecsapolták, a török hódoltság alatt mesterséges felduzzasztás állapítható meg, úgy hogy írások és térképek tanúsága szerint ebben az időben a tó vize Belső-Somogy területén időlegesen több mélyedést elöntött. Ma a Keszthelyi-öböl északi része feltöltődik, ettől délre a Fenékpuszta római korból származó romjai fokozatosan víz alá kerülnek. A partpusztulást itt a part előtt elterülő sziget- zátonyok múlt századi mesterséges eltávolítása okozta. Természeti hatásokon kívül tehát számos esetben antropogén beavatkozás okozta a tó vízszint- jének megváltozását, ezek hozták létre a Balaton abráziós színlőit, a déli parti turzásait, a somogyi völgyek sajátságos morfológiáját. Vizsgálatai alapján előrejelzést adhatott a tó jövőbeli fejlődésére nézve. Bendefy László egyik legkedvesebb munkája a régi térképek felkutatása, olvasása, keletkezésük körülményeinek megismerése volt. Hazai és külföldi levéltárak gyűjteményeit kutatta át, okiratok és kéziratos térképek szám- talan példányát tanulmányozta, hogy a kartográfia történetében elért ragyogó eredményeit közölhesse. így vált sok dolgozatának hősévé Lázár deák, az első kitűnő, Magyarországot ábrázoló térkép szerzője. Több dolgozatában foglalkozik személyének meghatározásával. Lázár deák kétségtelenül magyar nemzetiségű. Tamás esztergomi érsek titkára volt. Térképének helyszíni térképezési munkái 1514. körül történtek. Lázár deák térképével foglalkozik 1976-ban megjelent: Lazarus secretarius és térképe című műve, amelyet több folytatásban írt. Foglalkozik Lázár térképészeti munkáihoz használt műszerek és mérőeszközök meghatározásával is. Csak tökéletes eszközök tették lehetővé e kimagasló munka végrehajtását. A Magyar Tudományos Akadémia kéziratos térképgyűjteményének rende- zése közben talált Mikoviny Sámuel térképeire. Mikoviny Sámuel volt a korszerű közép-európai térképészet megteremtője a XVIII. században. Tér- képei pontos csillagászati koordinátákra alapozottak. Bendefy László: Miko- viny Sámuel megyei térképei című kétkötetes tanulmányának anyagát levél- tárakban, gyűjteményekben, könyvtárakban, a Magyar Tudományos Aka- démián, a Levéltár kézirattárában, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Hadtörténelmi Térképtárban, a Keszthelyi Helikon könyvtárban, a prágai, pozsonyi, a bélabányai állami levéltárakban, továbbá Ausztria több gyűj- teményében kutatta fel. E térképeket Mikoviny Bél Mátyás számára készí- tette Magyarország 52 megyéjéről. Bendefy MiKOViNYről írott könyvében körülbelül 150 térkép leírását adja a kartográfiatörténeti irodalomban eddig nem alkalmazott sokrétű komplex metodikával. Az 1972-ben ismert 39 darab térkép számát 120 darabbal gyarapította. Előszeretettel fordult a történeti témák felé. Sok dolgozatának tárgykörét képezi a tudomány- és technikatörténeti kutatások, a földrajz- és felfedezés- történet, a geodézia- és kartográfiatörténet, a hazai folyamszabályozások és mértékek története. Két tudománytörténeti munkáját a Magyar Tudo- mányos Akadémia Tudománytörténeti Bizottsága dicséretben részesítette. A magyar állami földmérés története című mű az Akadémia pályadíját nyerte el. Számos életrajz írója. Sok tanulmánya foglalkozik műemlékvédelemmel, műemlékek meghatározásával. 1964-ben a gyulai múzeum felkérésére a 418 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet város határában előkerült középkori feliratos határkő latin és magyar nyelvű, csak kezdőbetűkkel jelölt feliratát megfejtette. A VITUKI és a Műemléki Felügyelőség anyagi részvételével Bendefy az Országos Levéltárban 23 000 darab ismeretlen kéziratos térképet és 6 000 darab tervet tárt fel. A katalógus sorozat első kötete 1976-ban jelent meg. Az Országos Meteorológiai Intézet és a VITUKI közös tudományos tervének egyik programpontja volt a szőlőszüretek kezdő időpontjai alapján készült 400 évre kiterjedő fenológiai görbéjének komputerrel való kielemzése. Számos munkája foglalkozik bibliográfiával. Megírta a magyar geodéziai irodalom bibliográfiáját, melynek 1964-ben megjelent első kötetét az Aulan- koban ülésező bibliográfiai bizottság első rangsorolással tüntette ki. Bendefy László 40 évi tudományos munkássága alatt nemcsak hazájában, de Európa számos országában aratott tudományos sikereket. A hazai és külföldi irodalomban megjelent 250 tudományos dolgozat tanúskodik elmélyült és sokoldalú tudása mellett. Rendkívüli íráskészséggel, tősgyökeres magyar- sággal, csiszolt stílusával megírt munkáiban gondolatait egyszerűen és érthető- tően fejezi ki. A Magyar Tudományos Akadémia nívódíját kétszer nyerte el. Az elmondottak csak rövid vázlat Bendefy László életművéről, melyet számos kitüntetéssel jutalmaztak. 1932-ben a hazai múzeumügy fejlesztése terén végzett munkásságáért miniszteri elismerést nyert. 1966-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta tudományos és társadalmi tevékeny- ségéért. 1971-ben a Lázár deák emlékéremmel jutalmazták recens kéreg- mozgás kutatásait és komplex geokinetikai vizsgálati módszerek kidolgozá- sában elért eredményeit. Irodalmi tevékenysége mellett előadásokkal, vitával, szóval, személyes kapcsolataival építette, bővítette tovább művét. Hazai szakelőadásokon kívül külföldön, Helsinkiben, Leningrádban, Szófiá- ban, Zágrábban, Prágában, Pozsonyban, Kismartonban, Bécsben, München- ben, Rómában tudományos konferenciákon vett részt, és tartott előadásokat. A Magyarhoni Földtani Társulat tagja kora ifjúságától kezdve. Alelnöke és életrehívója az általános Földtani Szakosztálynak, melyet lelkes előadá- saival, értékes hozzászólásaival támogatott. Végtelen szerénységével, fele- baráti szeretetével, elmélyült tudásával általános megbecsülést és szeretetet érdemelt ki. Tiszteletbeli örökös ehiökségi tagja a Geodéziai és Kartográfiai Egyesü- letnek, főszerkesztője a Geodéziai Bibliográfiának, alapító tagja a Magyar Geofizikusok Egyesületének és számos más tudományos hazai és külföldi egyesület és bizottság tagja. A művet, melyet örökül hagyott ránk nem fejezhette be. A két évig tartó kínzó betegsége, melyet talán ifjúságától szakadatlanul tartó, folytonos feszültségben végzett munka, terepjárás, felvétel, térképezés, könyvtárak anyagának feltárása és az ezzel járó testi és szellemi kifáradás okozott, meg- akadályozta ebben. Sokszor ült betegen elgyötörtén íróasztala mellett a hajnal derengő fényében. Feljegyzéseket, vázlatokat őriz az elhagyott íróasztal. Titkukat már nem fejti meg soha senki. Műveiben, barátainak emlékében, jóságos, segítőkész lelkivilágából, minden tudományos kérdés felé nyitva álló érdeklődésből összetett egyéniségének szeretett alakja örökre megmarad. Nemes lélektől, a tudás legmagasabb szféráiban vándorló szellemtől búcsú- zunk felesége által idézett Illés Gyula szavaival: Csapás, hogy nem vagy, ajándék, hogy voltál. S z a l a i : Bendefy László emlékezete 419 Bendefy László irodalmi munkássága 1. *A baltavári őslénytani ásatások 70 éves története 1856 — 1926. (Ugyanez angolul is megjelent a British Museum költségén 1927-ben). Vasm. Múz. kiad. Szombathely, 1926. 2. Újabb pikermi-i típusú lelőhelyek Vasvármegyében. Vasm. Múz. Évi Jel. 1928. 3. A Vashegy-csoport geológiája. 1 — 63 1. (Doktori ért.) Vasm. Múz. kiad. Szombat- hely, 1929. 4. Morfológiai megfigyelések a Vashegy-csoportban. Földr. Közi. 1929. évf. 5. A Magyar Alföíd Őstörténete. 1 —350 1. Acta Sab. 2 -3 sz. Szombathely, 1929. 6. Morfológiai tanulmány Tobaj (Vas vm.) vidékéről. Földr. Közi. 1931. 7. Felsőkontinentális kéregmozgások Csonka-Magyarország területén. Egyet. Földr. Int. kiad. Pécs, — Geogr. Pann. III. kt. 1 — 117 1. 8. Vasvármegye és a Zalavidék artézi kútjai és mélyfuratai. Vasi Szemle I. kt. Szom- bathely, 1933. 9. A kéregmozgások hatása Csonka-Magyarország vízrajzára. LTo. 10. A magyar föld szerkezete. Belsőkontinentális kéregmozgások a Kárpát -medencében. 1-208 1. Bp. 1934. 1 1 . Magyarország területén mért szint vált ozások térképe. Térkép. Közi. III. évf. Bp. 1934. 12. Az ismeretlen Julianusz. 190 1.. 46 kép, 8 térkép, 5 facsimile. Stephaneum, Bp. 1936. 13. Fontes authentici itinera (1235 — 1238) Fr. Juliani illustrantes (Archív. Europ. Centro-Orient. vol. III. fasc. 1 — 3.) Facsimile kiad. Bp. 1937. 1 — 79 1. XXV. tb. 14. Egykorú kínai kútfők a mongolok 1237 — 42. évi hadjáratáról. Tört. írás I. évf. 1937. Bp. 15. Itil és Duba. Uj szempontok őstörténetünk keleti forrásainak magyarázatához. Tört. írás II. évf. 1938. 16. Fr. Julianus útleírásának tulajdon- és népnevei. Tört. írás III. évf. Bp. 1939. 17. A torinói Kódex Minorita Anonymusa a baskir-magyarokról. Uo. 18. A kunszent miklósi „Kamenai baba”. Túrán, 1940. évf. 19. Kummagyaria. (Tájékoztató népszerű munka a kaukázusi magyarság történetéről) 1 — 125 1. Cserépfalvi kiad. Bp. 1941. 20. Szallam tolmács küldetése Nagy Sándor falához. Magv. Őstört. Kútfői. I. kt. 1 — 96 1. Bp. 1941. 21. Szeizmotektonikai vizsgálatok a Dunántúl nyugati térségében. Földr. Ért. X. évf. Bp. 1941. 22. A magyarság kaukázusi őshazája. Gyeretyán országa. (Tud. összefoglalás 1 — 512 1. + XL t.) Cserépfalvi kiad. Bp. 1942. 23. Magna Hungária és a Liber Censuiun. 1 — 344 1. Szalay S. kiad. Bp. 1943. 24. XXII. János pápa levele Jeretamir kaukázusi magyar fejedelemhez. Túrán XXVI. évf. 1943. 25. Johannes Ungarus 1261. körüli utazása. Róma és az Ilkán birodalom kapcsolatai. Theologia, 1943. évf. 26. A magyarság és Középkelet. 1 — 352 1. Aquincum kiad. Bp. 1945. 27. Javaslat a magyarországi ásványi nyersanyagok kutatásáról, azok ipari felhasznál- hatóságának szemmeltartása mellett, különös tekintettel a három éves újjáépítési tervre (Kézirat) 1947. 28. Összefoglaló jelentés az 1946. évi só- és sósvízkutató munkálat okról. Jöv. mélykút. 1946. ‘évi Jel. (Pénzügymin. kiad.) Bp. 1947. 29. A volt bécsi Katonai Földrajzi I tézet szintezési főalappont jainak szerepe a jelen- kori kéregmozgások meghatározásában. Térk. Közi. VII. kt. 3 — 4 fűz. Bpest. 1950 30. Terepszintezés Földméréstani Közi. III. évf. 1. sz. Gyors és szabatos terepszinte- zési módszer, kapcsolatban vízszintes értelemben történő térképkiegészítéssel Uo. 2. sz. Bp. 1951. 31. Adalékok Vásárhelyi Pál 1834—1844. évi Pest-Budai lejtméréseihez. Vízügyi Közi. 1951/11. kt, Bp. 1951. 32. Orogón jellegű kéregmozgások Budapest főváros területén. Bányászati Lapok, 7 (85) évf. 10. sz. Bp. 1952. 33. Vízszintes értelmű szekuláris mozgások Budapest területén. Földm. Közi. V. évf. 1. és 2. szám Bp. 1953. •1934-ig megjelent munkái Benda László név alatt jelentek meg 420 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 34. Fejezetek a térképészeti földtan tárgyköréből. (Egyetemi előadások) Bp. 1953. 35. Növénymaradványok a cáki konglomerátumban. Bány. Lapok 9. (87) évf. 1. sz. Bp. 1954. 36. A Pó-síkság jelenkori süllyedése. (Tanulmány az alaphegység mozgásviszonyainak és a rétegtömörülésnek a gravitációs anomáliák segítségével való meghatározására) Geofiz. Közi. III. évf. 6. sz. Bp. 1954. 37. Középhegységeink geomechanikai viszonyai a korszerű geodéziai méréseredmények tükrében. Bány. Lapok 10. (88) évf. 3. sz. Bp. 1955. 38. Szintezési alappontok időközi magasságváltozásának meghatározása. Geofiz. Közi. IV. kt. 2. sz. Bp. 1955. 39. Az 1956. január havi fővárosi környéki földrengésről. Földmérő II. évf. 2. sz. Bp. 1956. 40. Kéziratos térképeink katalógusának kérdéséhez. Geod. és Kartogr. 9. évf. 3. sz. Bp. 1957. 41. Szeizmikus, geokinetikai és mélységvizsgálatok. (Szakvélemény Szombathely városa részére hévízfeltárási lehetőségek tárgyában.) Bp. 1957. (Kézirat) 42. Szekuláris mozgások Budapest térségében. (Budapest természeti képe, szerk. Pécsi Márton), III. fej. Akad. kiad. Bp. 1958. 43. Szeizmotektonikai vizsgálatok Budapest főváros környékén. Földr. Ért. 7. évf. 2. sz. Bp. 1958. 44. Talajvízszint és kéregszerkezet. Földr. Közi. 6. (új) foly. 2. sz. Bp. 1958. 45. Szintezési munkálatok Magvarországon 1820 — 1920. Akad. kiad., 1 — 736 1., 326 ábra, 16 mell. Bp. 1958. 46. Földrengés okozta kéregdeformációk. Geofiz. Közi. 7. évf. Bp. 1958. 47. Niveauánderungen im Raum von Transdanubien auf Grund zeitgemássiger Fein- einwágungen. Acta Techn. Ac. Se. Hung. Tóm. XXIII. Fasc. 1 — 5. 48. Hév- és gvógyvízfeltárási lehetőségek Szombathely térségében. Vasi Szemle, 1958. évi II. kt. Szombathely, 1958. 49. Szombathelyi Benedek rudasmester. Adatok a középkori magyar földmérés törté- netéhez. 1 — 72 1, + I— XII. tb. Műsz. Egy. Közp. Könyvt. Műsz. Tud. tört. kiadv. 11. sz. Bp. 1959. (A M.T.A. 1956. évi műsz. tud. tört. pályázatán dicséretben része- sített munka.) 50. Középkori magyar hossz- és területmértékek. In: „Fejezetek a magyar mérésügy történetéből” 45 — 97 1. Közgazd. és Jogi kiadó. Bp. 1959. 51. A Gyula Icce-dombi középkori határkő. A gyulai Erkel F. Múzeum jubileumi év- könyve. Gyula, 1960. 52. A sóbányászat lehetőségei Magyarországon. Bány. Lapok 16 (94) évf. 8. sz. Bp. 1961. 53. Szeizmotektonikai vizsgálatok a Dunántúl nyugati térségében. Földr. Ért. 10 .évf. Bp. 1961. 54. Mélyszerkezeti és vízföldtani tanulmányok Vasmegyének, különösen pedig Vasvár körnvékének termálfürdő létesítése céljából való közelebbi ismeretéhez. (Kézirat) Bp. 1961. 55. A levéltári kutatás a népgazdaság szolgálatában. Levéltári Szle. 11. év. 3 — 4 sz. Bp. 1961. 56. A Balaton partvonalának változása. Vízgazdálkodás, 3. évf. Bp. 1962. 57. Mélységi hévizeink hőutánpótlása. Bány. Lapok 17 (95) évf. Bp. 1962. 58. Közép-Európa legbővebb hóvízű kútja. Hidr. Táj. 1962. ápr. 59. Az egykori Vas-megyei antimonércbányászat. Bány Lapok 18 (96) évf. Bp. 1963. 60. A Balaton feliszapolódásával kapcsolatos kutatások 1961 — 62. VITUKI Beszámoló Bp. 1963. 61. Geokinetic and crustal structure Conditions of Hungary as recorded by repeated precision levelings. Aeta Geol. Acad. Se. Hung. Tóm. 8. fasc 1 — 4. Bp. 1964. 62. Az 1963. évi szkopjei földrengés magvarországi vonatkozásai. Földr. Ért. 13. évf. 1. Bp. 1964. 63. Jelenkori magyarországi szint vált ozások földkéregszerekezeti megvilágításban. ((Kézirat) Bp. 1964 — 65. 64. A magyar geodéziai irodalom 1498 — 1960. 1 — 397 1. (Bibliográfia I. kt.) Főszerk.: Bendefy L. Műszaki kiadó, Bp. 1964. 65. A Magyar-medence mélyszerkezetének balkáni, dinári és kelet-alpi vonatkozásai. Földr. Ért. 14. évf. 4. fűz. Bp. 1965. 66. Grundlegende Probleme dér Erforschung dér rezenten Erdkrustenbewegung. Ger- lands Beitráge zu Geophysik 74. Jalirg. Heft 6. Leipzig, 1965. 67. A method fór the elimination of the reference point and of the two different network- • I S z a l a i: Bendefy László emlékezete 421 adjustments in investigations of Recent Crustal Movements. Ann. Ac. Se. Fennicae, Ser. A. III. Geol. Geogr. Tóm. 90. Helsinki, 1966. 68. Elastic, plastic and permanent deformations of the Earth’s Crust in connection with Earthquakes. Uo. Helsinki, 1966. 69. Relationship between rock bumps and earthquakes. Bány. Kút. Int. Közi. Idegen- nyelvű kt. 9. sz. Bp. 1966. 70. Contributions to the Knowledge of the Crustal Stmcture of the Hungárián basin. Acta Geol. Acad. Se. Hung. 10/3—4. Bp. 1966. 71. Fiatal szerkezetképző mozgások a Kőszeg— Borostyánkői paleozoikumban. In: MTA Dunántúli Tud. Int. „Értekezések 1964—65.” 17 — 64 1. Akad. kiadó, Bp. 1966. 72. Prinzipielle Bemerkungen zűr Frage dér Entwicklung und Messtechnik von konti- nentalen geokinetischen Netzen. Nemzetközi Geod. Méréstechn. és Műszerügyi Konf. I. kt. Bp. 1966. 73. A Bakony-hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai. I — 155 1. A Bakony term. tud. kút. eredményei IV. kt. — Veszprém Megye Múz. Igazgatósága kiad., Veszprém, 1967. 74. Huszár Mátyás szegedi vízmércéje. Tanulmány a Tisza és mellékfolyói szabályozás előtti vízviszonyainak megállapításához. Hidr. Tájékoztató 1967. május, jubileumi szám, Bp. 75. Das neue finnische Prázisionsnivellement, Zeitschr. für Verm. wesen 92. Jg. Heft 10. Stuttgart, 1967. 76. Szakvélemény a Bpesti Geod. és Térk. Váll. Geod. Osztálya felsőrendű szintezési csoportja által az 1964. évben végrehajtott szintezéseket terhelő mérési hibákról és azok kiküszöbölési módjáról. (Kézirat) Bp. 1967. 77. Lányi Sámuel (1791—1860). Hidr. Tájékoztató 1967. nov. Bp. 78. Die Krustenstrukturellen Beziehungen dér alpkarpatischen und dér balkanischen Massen im Ungarischen Becken. Búig. Ac. of Cc. Bull. of the Geol. Inst. — Ser. Geotect Stratigr. and Lythology. Vol. 17. Sofia, 1968. 79. Adatok a Pannoniai-masszívum belső szerkezetének ismeretéhez. Földr. Közi. • w 92. kt, 4. sz. Bp. 1968. 80. Jelenkori kéregmozgások és szint vált ozások a magyar medencében. In: Világnézeti • nevelésünk természettudományos alapjai V. kt. 209 — 246 1. Tankönyvkiadó, Bp. 1968. 81. A Bányászati Kutató Intézet antimonérc kutatásai Velemszentvid környékén. •4 Bányászat 101. évf. 6. sz. Bp. 1968. 82. Debrecen városi belsősége süllyedésének hidrogeológiai vonatkozásai. Hidrol. Közi. 48. évf. 12. sz. Bp. 1968. 83. A magyarországi kéziratos térképállomány számbavétele. Levéltá r Szle. 18. évf. 1. sz. Bp. 1968. 84. Az alpkárpáti és a balkáni tömegek kéregszerkezeti kapcsolatai a Pannóniai-meden- cében. Földt. Közi. 99. évf. Bp. 1969. 85. The character and extent of rotational Crustal Movements in the Area of Budapest — Problems of Recent Crustal Movements. UGGI III. Int Symp. of CRCM Leningrad 1968. — Moscow, 1969. 86. Correlation of Crustal-Structure and MOHO-conditions in the Region of the Panno- nian Massiv and the balkanid-dinarid relation of them. Mitt. d. Südslav, Akad. Wiss. u. Arten, Zagreb, 1969. 87. Verbindungen Lorand Eötvös imd dér ungarischen Geophysiker mit ihren südslavi- schen Kollegen. Mit d. Südslav. Akad. d.Wiss. u. Arten, Zagreb, 1969. 88. Adatok a szkopjei földrengés, valamint a pálházai és tarcali bányaszerencsétlenség kapcsolatához. Bányászat 102. évf. 2. sz. Bp. 1969. 89. A Balaton évszázados partvonalváltozásai. 1— 154 1. Műszaki Kiadó, Bp. 1969. 90. Adatok a Fertő és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez. Hidr. Tájékoz- tató 1969. szept. Bp. 91. A Vay-család újrarendezett golopi levéltára a Sárospataki Református Levéltárban. Levéltári Szle. 19. évf. 2. sz. Bp. 1969. 92. Bányabeli karsztvízbetörések és földrengések kapcsolata VI. Bányavízvédelmi Konferencia II. szekció I. sz. Bp. 1970. 93. A Magyar Földmérés 1890—1920. 1 — 188 1. MÉM Orsz. Földügyi és Térk. Hivatal kiadása. Bp. 1970. 94. A magyar kamarai mérnöki intézmény kialakulása 1650 — 1850. — Adatok Miko- viny S. és Walcher J. kamarai mérnöki tevékenységének ismeretéhez. Levéltári Szle. 20. évf. 3. sz. Bp. 1970. 3 Földtani Közlöny 422 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 95. Sartory József bányamérnök és Farkas János bányavállalkozó 1794. évbeli térképe és leírása az aggteleki Baradla barlangról. Bányászat, 103. évi. 5. és 6. sz. Bp. 1970. 96. Crustal Movement Phenomena in the Coastal Regions of Today and in the Pást. Proceedings of the Symposium on Coastal Geodesy held in Munich July 1970. München, 1971. 97. Kéregszerkezet és hidrográfia. Hidr. Közlöny 31. évf. (1951) Bp. 1971. 98. Tanulmányok a Budapest környékét érintő földrengésekről. Jelentés a MÁFI szá- mára. (Kézirat 1—13, 1 — 102 1, 41 ábra) Bp. 1970—71. 99. A Duna-medence földtani felépítése 100. A kéregmozgások szerepe a Duna mederalakulásában. In: Vízrajzi Atlasz sorozat 11. kt. Duna 4. sz. VITUKI kiad. Bp. 1971. 101. A Velencei-tó kialakulása és fejlődéstörténete. Tájékoztató az állóvizek hidr. feltá- rásáról. 1969. VITUKI kiad. Bp. 1971. 102. Lázár deák személye. Geod. és Kart. 23. évf. 5. sz. Bp. 1971. 103. Angaben zűr Kenntnis dér Tiefenstruktur des Pannonischen Beckens. Mitt. d. Geol. Gesellschaft in Wien. Bd. 63. Wien, 1972. 104. The connection of Crustal Structure and conditions of the Mohorovicic Discontinuity in the Region of the Pannonian Massif and its Balkano-Dinaride aspects. Acad. Se. et Art. Slav. Merid. Zagreb, 1972. 105. Relation existing between the periodic fluctuation of the water levels of the Hun- gárián lakes and solar activity. Internat. Symp. on Lymnology. Helsinki, 1972. 106. Eötvös Loránd kísérleti mérései a Sághegyen 1891. nyarán. Vasi Szemle 26. évf, 1. sz. Szombathely, 1972. 107. Verbindungen Loránd Eötvös’s und dér ungarischen Gelehrten mit den südslavischen Geophysikem. Jugoszláv Akad. Znanosti i Umjetnosti, Zagreb, 1972. 108. Idb. Vay Miklós és Born Ignác szerepe a Tokaji-hegység földtani megismerésében. Technikatört. Szemle VI. kt. Bp. 1972. 109. A magyarországi szőlők beérése alapján készülő 400 éves fenológiai görbe. Az 1971. évi II. Anyag- és energiaáramlási ankét munkálatai. Bp. 1972. 110. Stare Madzarske Mjere (Régi magyar mértékek). Predavanja Svezak 4. Délszláv Akad. Tört. Int. Zágráb, 1972. 111. A Duna magyarországi felső szakaszának, valamint a Rába vízrendszerének tekto- nikai elemei. Ált. Földtani Szemle, 1. sz. Bp. 1972. 112. A dunaföldvári partcsuszamlás. Földr. Közi. 20 (96) évf. 1. sz. Bp. 1972; 113. Természeti és antropogén tényezők hatása a Balaton vízállására. Földr. Ért. 21. évf. 3. fiiz. Bp. 1972. 114. Krieger Sámuel. 1746—1781. Hidr. Tájékoztató Bp. 1972. aug. 115. Adatok a Föld globális tömegeloszlási és kéregszerkezeti viszonyainak ismeretéhez. Ált. Földt. Szemle 4. sz. Bp. 1973. 116. A bányabeli karsztvízbetörések és a földrengések kapcsolata az Esztergom környéki szénmedencében. Bányászat 106. évf. 10. sz. Bp. 1973. 1 17. Kéregmozgások és hidrológia az új globális- vagy lemeztektonika tükrében. In: Hidrogeodéziai Napok Baja, 1973. 118. Magyarországi tavak periodikus vízszintingadozásainak és a napfolt tevékenységnek kapcsolata. MTA X. Oszt. Közi. 6. évf. 1 — 4 sz. Bp. 1973. 119. Krieger Sámuel 1776. évi tervezete a Balaton lecsapolásáról. Hidr. Tájékoztató, Bp. 1973. 120. A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása. Levéltári Évkönyv 4. kt. Kaposvár, 1973. 121. Két ritka erdélyi térkép. Geod. és Kart. 25. évf. 6. sz. Bp. 1973. 122. Hévizes barlang és természetes vízgőz-exhaláció a beremendi kőbányában. Földt. Közi. 104. évf. 3. fűz. Bp. 1974. 123. A Máriaasszony-szigeti templomrom és a Balaton középkori magas vízállása. Földr. Ért. 22. évf. 1. fűz. Bp. 1974. 124. Egy kiváló magyar térképszerkesztő: Müller Ignác (1727—1804). Geod. és Kart. 26. évf. 2. sz. Bp. 1974. 125. Lázár deák „Tabula Hungáriáé . . című térképének eddig ismeretlen kiadásai. Geod. és Kart. 26. évf. 4. sz. Bp. 1974. 126. Magyar Geodéziai Irodalom II. kt. 1961 — 1970. 1 — 420 1. (Főszerkesztő: Bendefy L.) Műszaki Könyvkiadó Bp. 1974. 127. Physical Aspects the Meteorite-Shower of Knahina on the Basic of a Map Constructed by Prof. J. Szabó. Fragm. Min. et Paleont. Tóm. 6. Bp. 1975. Szalai: Bendefy László emlékezete 423 128. A bécsi csász. kir. Mérnöki Akadémia szerepe a hazánkban dolgozó vízszabályozó mérnökök kiképzésében. Vízgazdálkodás 15. évf. 6. sz. Bp. 1975. 129. Wer war dér Autor dér áltesten Ungarnkarte? Mitt. d. Őst. Geogr. Ges. 117. kt. 3. sz. Wien, 1975. 130. Emlékezés Mikoviny Sámuelre. Geod. és Kart. 27. évf. 6. sz. Bp. 1975. 131. A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa. 1 — 392 1. (Sorozatszerk. : Bendefy L.) A Magyar Orsz. Levéltár és a VITUKI kiad. Bp. 1976. 132. Mikoviny Sámuel megyei térképei különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár kézi- rattárának Mikoviny-térképeire. I— II. kt. 1 — 360 1. + 24 térkép. MTA Könyvtárá- nak kiadványai 71 — 72. sz. Bp. 1976. 133. A Balaton vízgyűjtőjének geomorfológiája 1,3 fej. In: Vízrajzi Atlasz Sorozat 21. kt. Balaton 1. sz. VITUKI kiad. Bp. 1976. 134. Historische ungarische Lángén-, Fláchen- und Hohlmasse mit besonderer Berück- sichtigung des burgenlándischen Raumes. Burg. Heimatblátter 38. Jg. Heft 1. Eisen- stadt, 1976. 135. XVIII— XIX. századi bányatérképek az Orsz. Levéltárban. Bányászat 109. évf. 11. sz. Bp. 1976. 136. Sources concernant les Hongrois orientaux aux Archives du Vatican. (Keleti magya- rokra vonatkozó források a Vatikáni Levéltárban.) In: Les anciens Hongrois et les ethnies voisines a l’Est. 253 — 270 1. Akadémiai Kiadó, Bp. 1977. 137. Sabaria Anonymus ,,Gesta”-jában. Vasi Szemle XXXI. évf. 3. sz. Szombathely, 1977. 138. Vedres István levelei Rumy Károlyhoz a MTA kézirattárában. Vízgazdálkodás 17. évf. 1. és 2. sz. Bp. 1977. A felsorolt önálló köteteken, ill. tanulmányokon kívül kb. 100 kisebb szakdolgozat' a geológia, geofizika, hidrográfia, geodézia, kartográfia, történeti földrajz, magyar őstör- ténet, tudománytörténet tárgykörében. Azonkívül újítási javaslatok, lektori vélemények, megemlékezések, nekrológok, könyvismertetések, kül- és belföldi szakelőadások. A fel- soroltakkal és a fentiekkel együtt mintegy 800 tétel. 3* Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 424 — 42 7 A Vadász Elemér ünnepi ülés elnöki megnyitója Dr. Dank Viktor Tisztelt Ünnepi Ülés ! Tisztelt Ünneplők ! Kedves Vendégeink ! A Magyarhoni Földtani Társulat nevében megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a Vadász család körünkben megjelent képviselőit, akikben egyben az Ünnepelt közvetlen leszármazottait is üdvözölhetjük, sajnos már nem teljes létszámban. Nagyrabecsüléssel köszöntőm Székesfehérvár város tanácselnökhelyettesét Subán yi István elvtársat, a tanács képviselőit, akik nagy körültekintéssel találták meg a lehetőséget az emlékmű elhelyezésére és az emlékülés megren- dezésére. A magyar földtan nevében köszönettel üdvözlöm mindazon intézmények képviselőit, akik anyagi támogatásukkal is hozzájárultak az emlékmű létesí- téséhez, e helyről is köszönöm nekik. Örömmel üdvözlöm körünkben az alkotót, Búza Barna szobrászművészt, aki nagyfokú művészi intuicióval ragadta meg a lényeget és fejezte ki a külső megjelenítésével azt a belső tartalmat, amit ünnepi ülésünk méltatni kíván, de ami az Ünnepelt irodalmi, szakmai munkásságában és tanítvá- nyaiban valósult meg. Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm mindazokat, akik megjelentek ünnepi ülésünkön. Ugyanakkor hasonló szeretettel és tisztelettel mondok üdvözletét azoknak, akik tevékenységükkel aktívan kivették részüket abból az elő- készítő munkából, melynek eredményeként ez az emlékülés és az emlékmű létrejött, — és most valamilyen okból nem lehetnek jelen. Szeretettel üdvözlök minden érdeklődőt, kedves vendéget, akit ennek az ünnepélynek híre idevonzott, és akik közelebbről is meg kívánnak ismerkedni Vadász Elemér személyiségével. Tisztelt Ünnepi Ülés ! Nagyon szép, felemelően megtisztelő, de egyben nehéz feladatot kaptam a Magyarhoni Földtani Társulat tagságától, választmányától, elnökségétől, akkor, amikor a magyar földtan kiemelkedő alakjának tiszteletére rende- zendő emlékülés megrendezését határoztattá szentesítették. A legrégebbi magyar tudományos egyesület óhajtott emléket állítani örökös Díszelnöke, a magyar geológusképzés megalapítója számára. Éppen 30 esztendeje, hogy Vadász Elemér már akkor sem fiatalon, de sok-sok nála fiatalabbat megszégyentíő energiával és küzdenitudással kiharcolta azt, hogy az ,,ad hoc” érdeklődésű autodidaktikus geo-filoszságot felválthassa a szisz- tematikus, korszerű és az ipari kívánalmakat is figyelembe vevő szakmai képzés. D a nJc: A Vadász Elemér ünnepi emlékülés elnöki megnyitója 425 Oly szerencsés helyzetben vagyok, hogy magam is Vadász tanítványa voltam, sőt asszisztensként is volt alkalmam testközelben mellette dolgozni, majd később az Akadémián, a Társulatban Vele együttműködni. Örvendetes módon ez a kapcsolat az évtizeden át tartó vidéki munkahelyem idején sem szakadt meg, és más kollégákhoz hasonlóan mindvégig intenzív maradt. Mi, akik itt ma szakmai vonatkozásban szóltunk és szólni fogunk, vala- mennyien az Ő tanítványai voltunk. Hogy voltunk, ez tény, de, hogy annak valljuk magunkat, az egy kicsit több is az egyszerű ténvnél. Ebben az is benne van, hogy neveltjei, szellemi örökösei vagyunk, és tulajdonképpen szakmaformáló tevékenységének eredményei. Még akkor is így van ez, ha időközben az élet a szakma legkülönbözőbb területein is dolgoztunk, dolgozunk később. Az elnöki megnyitót követő előadások feladata, hogy bemutassa Vadász Elemért a tudóst, az oktatót, a bauxit és általában az ipar szakemberét. Én inkább szeretném bemutatni az embert, ahogyan én, és sokan mások látták, akiknek alkalmuk volt Vele nem hivatalos minőségben is kapcsolatban lenni. Részben személyes élményeim alapján, részben az általa írt levelek alapján szeretném most felidézni az embert, aki elszakíthatatlan a tudósi-, oktatói-, közéleti személytől, de mégis egy kicsit más. Olyan életkorban vette át a felszabadulás után a Budapesti Tudomány- egyetem Földtani Tanszékének vezetését, amilyen életkorban a legtöbb ember már nyugdíjba megy, vagy nyugdíjban van. 61 évesen fogott hozzá a képzés megszervezéséhez, könyveinek írásához. Ekkor már olyan múlt állt mögötte, ami megpróbáltatásait tekintve két, egyébként keménykötésű embernek is sok lett volna. Képzeljünk el egy fiatalembert, aki a gimnáziumban nem jeleskedik (ezt többször maga is emlegette) és aki végre, mestere Koch Antal szárnyai alatt és vezetésével, megismeri a természet kutatásának szépségeit, az élettelen kövek világának szórabírását. Doktorál, gyakornok, tanársegéd, tehát oktat, ahogy Ő később mondta, tanulva-tanít, aztán a magántanárságból mégsem lehet semmi ! Kimegy a mecseki vidékre és olyan földtani szintézist produkál, mely ma is a magyar földtan remeke ! De közben folyton a földtani megismerés, nevelés, oktatás foglalkoztatja, ez világlik ki ilyen tárgyú, ezidőben kelt írásaiból. És nem taníthat ! Hát hogyne várta volna azt a rendszert, azt a lehetőséget, mely neki ezt biztosítja. 1919-ben 34 évesen a Földtani Tanszéket vezetheti, ismét taníthat, szer- vezheti a tudományos képzést. Nem sokáig. 19 leverése után még adjunk- tusnak sem kellett. Ezután mint kőszéngeológus működött, de folyton visszatér a földtani gondolkodás, oktatás kérdése, és e tárgyú publikációit más híján, saját költségén adja ki. Ugyanígy a bauxitföldtani munkássága idején is ezek vissza-visszatérő motívumai életének. Világosan látja alkotásainak tudományos és ipari értékét, azok felhasználását, ég benne a vágy, hogy a módszert továbbadja, és nem lehet ! Közeledik a második világháború perió- dusa, mely talán az előző 19-es megpróbáltatásoknál is jobban igénybe veszik, hiszen az élet java elmúlt, sem családja jövőjét, sem a maga életét biztosítva nem láthatja. És akkor, a nyugdíjkorhatáron túl, megbízzák azzal, ami 20 évvel fiatalabb ember számára is nagy feladatot jelentene. De taníthat ! Végre szabadon közölheti gondolatait, feltárhatja ismereteinek kincsestárát ! Ez ad erőt neki ahhoz, hogy nemcsak elfeledje a megpróbáltatásokat, hanem elviselje azokat a szaktársakat, akiktől annak idején nem sok jót kapott. 426 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Emberi nagyságát tanúsítja, hogy az ügy érdekében együttműködni is képes volt velük. Nem véletlen, hogy nagy munkatempót diktált saját magának éppúgy, mint munkatársainak. Mellette nem lehetett tétlenkedni. Puritánsága még élete alkonyán sem kopott meg. Szerette a gyors, rövid utasításokat. Ugyan- akkor órákig képes volt vitatkozni általa lényegesnek tartott kérdéseken. A terepen a nyári hó'ségben is úgy mozog, hogy 40 évvel fiatalabb tanítványai könyörögnek egy kis pihenőért. A felhőszakadás csak annyi gondot okoz Neki, hogy térképe és a megfigyeléseit rögzítő jegyzetei el ne ázzanak. 20 év múlva is biztosan odatalál a már ismert feltáráshoz, de ugyanúgy vizsgálódik mintha először látná, és naplójában részletesebben jegyzetelt mint mi. A már oktatott, szerinte köztudott ismeretek hiánya azonnal felháborítják, de egy jó új tanítványi megfigyelésért alkonyatkor is képes visszafordulni, és hegy- menetben órákat gyalogolni. A terepellenőrzései az oktatás magasiskolái voltak, a gyakorlat és elmélet összekapcsolása mindig nagy erőssége volt. A jó problémalátás mindig többre tartotta a ,, flott” irodalmi összefogla- lásoknál, ugyanakkor képletesen alaposan meghúzta tanítványai fülét az előző munkák áttanulmányozásának elmulasztásáért. A felszabadulást követő hiányos felszerelésű, sőt ruházatú tanítványainak (köztük e sorok írójának is) ruhát-cipőt ajándékoz, pénzt ad, és munkához juttat olyan katonás kemény- séggel, hogy hálálkodásra mód sincs. Szobájának előterében tábla függött: ,,A lehetséges dolgokat azonnal elintézzük, a lehetetlenre kis időt kérünk”. És e törekvése igaz ! Nem egyszer hallottam magasrangú állami funcioná- riusokkal rendkívül kemény hangon beszélni, erőteljesen bírálva a hibákat és határozottan követelni az oktatás feltételeit. Kortársai érdekében is intéz- kedik, kilincsel, vitatkozik, még azokért is, akiket mint magánembert korábbi magatartása miatt nem sokra becsült, de akik szerinte „értették a szakmát” hát dolgozzanak ! Valamennyi könyvének kéziratát láthattuk, vékony, hegyes tollal, saját- kezűig írta. Hogv mikor, az rejtély ma is ! A Magyarország Földtana, I., II., az Általános Földtan, a Földtörténet Földfejlődés, a Bauxitföldtan, a Kőszénföldtan, had’ ne soroljam a többit, puszta lemásolása is komoly időt követelne. Amikor asszisztensi minőségben érdeklődtem a munka határ- idejére vonatkozóan, gyakran a „tegnapelőtt re” volt a válasz, tréfásan jelezve a sürgősséget. Á lektorálásra átadott értekezések gondos áttanul- mányozásáról tanúskodtak a piros, vagy kékceruzás bejegyzések, átfogal- mazások. Nem egyszer velősen nyers megjegyzések a tartalommal kapcso- latban. Ugyanakkor rendkívüli érzelemgazdagságról tanúskodott, hogy a bensőséges családi ünnepeken, visszaemlékezéseken gyakran könnyes lett a szeme. A régi görögökhöz, rómaiakhoz hasonlóan, nem szégvellte a férfisírást. 1956-ban szobája is belövést kapott. Gúnyos-tréfásán mondta, hogy rosszkor, mert éppen nem tartózkodott benne ! Érdekes, hogy ez a tetterős, tevékeny egyéniség, mennyit foglalkozott alkotás közben is az öregséggel, az elmúlással, akkor is, amikor a legrohanóbb tempóban dolgozott, hogy „behozza a restan- ciát”. A leveleit gyakran a Matuzsálem, az öreg Professzorod, az utolsó felvonás, öreg-baráti szeretettel stb. kifejezésekkel zárta. Minden levélre, mindenkinek válaszolt ! Prózában vagy versben. A nehezen alkotó, habozó, kétkedő kortársait sokféle módon serkentette az írásra. 1956 után írt leveleiben és megnyilvánulásaiban mégis a „legközelebbi távlati ötszázéves tervről beszélt”. Akik elmentek, azokra úgyse számíthatunk, írta, de bánkódásra D a n k: A Vadász Elemér ünnepi emlékülés elnöki megnyitója 427 egyébként sincs ok, mert a tudomány marad. Nagyobb baj, hogy az itthon- maradt vállalati geológusokat az egyéb földtudományi és műszaki szakem- berekkel együtt a munkástanácsok elbocsájtják. És minthogy az élet megy tovább, a fejlődés nem áll meg, bízni kell abban, hogy az ember a szakmáját is művelheti majd egyszer. Minthogy én személyesen is a munkástanácsok döntésének értelmében ilyen helyzetbe kerültem, együttérzően így vigasztalt: „több ízben hangoztattam már, és saját példámon is bizonyítottam, hogy az ember geológusi oklevéllel a zsebében minden lehet, többek között és megfelelő körülmények mellett geológus is”. Így írt az akkor 72 esztendős Mesterem. Számontartja a működőket, az eltávozottakat. Rendszeresen konzultál azokkal, akik felkeresik. Egyenrangú félként tárgyal a legfiatalabbakkal is. Munkájukat ugyanúgy idézte könyveiben, mint az akkori legnagyobbakét. Érdekes módon mindig öregnek tartotta magát és ezt hangoztatta is, és mégis élete végéig szinte fiatal maradt, a meg- ismerés vágya, a tenniakarás űzte. Ezért volt mindig türelmetlen a felületes vizsgálódással, a kapásbóli válaszokkal szemben ő, aki a tanuké vágyókat és akarókat mindig szelíden kézenfogta, támogatta. Támogatott mindenkit, akin lehetett segíteni, nemcsak szakmai vonat- kozásban. Óriási tekintélye sokakat segített lakáshoz és az élet egyéb prob- lémáinak megoldásához, álláshoz vagy más vonalon munkához. Saját magam láthattam mennyi időt fordított ezekre. És az egyetemi professzor, a kétszeres Kossuth Díjas akadémikus, a volt rektor, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke, a Természetvédelmi Tanács elnöke, a Vörös Zászló Érdemrend kétszeres tulajdonosa, a Szabó József emlékérem, a Munka Érdemrend arany fokozatának, a Felsőoktatás Kiváló dolgozója kitüntetések és számos honor birtokosa, a Magyarhoni Földtani Társulat örökös díszelnöke, a sok megpróbáltatást és viszontagságot megért ember, egy 1966-ban írt levelében az alábbiakban foglalja össze tevé- kenységét. „Múlt év március 1-én 80 éves szentté avatásom egyetemes ünnepélyén vallottam nyilvánosan lelkem egész mélységes hitével és meggyőződésével: Ha mégis adódnék valami hasznos, szép vagy értékes végzett munkámban különösen annak széleskörű klasszikus irodalmi művészettörténeti és általános műveltségi alapozásában, hivatkozásokban, úgy annak oroszlánrésze legelső tanítványomat, majd tanítómmá lett — Feleségemet illeti. írtam és vallom, hogy ahhoz amivé lettem egy világ összeomlása kellett, de ami lettem, azt túlnyomólag Feleségem közel félévszázados önfeláldozásának, teljes odaadá- sának köszönhetem. Neki kell köszönnöm azt a halhatatlanságot, ami nem tudományos munkáimban, hanem gyermekeinknek szocialista szellemben való családi nevelésében, s a szocialista társadalom fölépítési tevékenységében rögzítődik.” Földtani Közlöny , Hull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 428—430 Vadász Elemér, a tudós Végh Sándorné Vadász Elemér geológus, professzor, akadémikus a magyar földtan minden tekintetben kiemelkedő személyisége és tanítványain keresztül még soká példája, útmutatója marad szakmai életünknek. Vadász Elemér összetett, sokoldalú egyéniségét nehéz egy szemszögből bemutatni. Szerteágazó érdeklődése, szakmai, oktatói és társadalmi tevékeny- sége, ezeket átszövő, látszólag sokszor ellentmondó emberi tulajdonságai csak egységük teljes bonyolultságában jellemzőek rá. A Magyarhoni Földtani Társulat felkérésére mégis megkísérlem a tudós ábrázolását, ahogy az művei- ben és saját emlékeimben tükröződik. Egy tudóst általában publikációi, hátrahagyott írásos anyagai alapján ítél meg az utókor. Vadász Elemér közel 400 publikációja arányosan oszlik meg a magasszínvonalú szakmai-tudományos munkák (ezek között 7 tankönyv, illetve kézikönyv), a pedagógiai-tudománytörténeti cikkek és az ismeretterjesztő cikkek, újságközlemények között. Szakmai művei tartal- mukban természetszerűleg követik egyéni sorsának alakulását. 1906-tól, az egyetemi abszolutórium megszerzésétől a Tanácsköztársaság bukásáig, hol könnyebb, hol nehezebb körülmények között, de az Egyetem keretében fejtette ki tevékenységét. Ebben az időszakban magas szakmai igényű területi földtani és őslénytani művei készültek, mégpedig rendkívül széles skálán. Foglalkozott a bakonyi, mecsek-hegységi, budai-hegységi, erdélyi és montenegrói területek földtani vizsgálatával, kiemelten pedig a területek triász, jura, kréta és miocén képződményeivel, ezek ősmaradvány- társaságának feldolgozását is beleértve, őslénytani munkái azonban még e vizsgált területeken is túlterjedtek, s belső-ázsiai devon-karbon-perm, kis- ázsiai jura faunák teljes, Ammoniteszek, Brachiopodák, Lameüibranchiták, Gastropodák, tüskésbűrűek, Phyllopodák, Foraminiferák csoportjainak fel- dolgozását is magukba foglalják. Ebben a periódusban járta be a Mecsek-hegységet is, aminek eredményét a később kiadott kitűnő monográfiában foglalta össze. E hatalmas, életműnek is beillő munka mellett kimeríthetetlen energiájából még ismeretterjesztő és pedagógiai-didaktikai cikkek írására is futotta. Korát messze megelőzve már 1915-ben foglalkozott a nők helyzetével az egyetemen és a földtan oktatás szükségességével az alap- és középiskolákban. Ez utóbbi problémára, sajnos, még máig sem sikerült megoldást találni. ^ Életének második periódusa a felszabadulásig tartott. Ekkor a Magyar Általános Kőszénbánya geológusaként gyakorlati feladatokat látott el. A munkája során megfigyelt tudományos érdeklődésre számottartó földtani érdekességek publikálása mellett ekkor tette közzé franciaországi és görög- V é g h Sándorné: Vadász Elemér, a tudós 429 országi tanulmányútja nyomán a görög bauxitokról és egyiptomi szakértői munkája nyomán az ottani vasércekről szóló tanulmányait. A felszabadulás után bontakozott ki teljes mélységében és szélességében tudományos, oktatói-nevelői és közéleti személyisége. A hatvan évhez közel egy huszonéves lendületével és lelkesedésével indult neki egy újfajta életnek. Ekkor írja sorban kézi-, illetve tankönyveit, számszerűit 7 könyvet, amelyek mind hézagpótlók és elsők a magyar szakirodalomban. Sok szakcikke mellett nagy gondot fordított a földtani szemléletet fejlesztő tudománytörténeti közleményeire is és gyakran át-átlépett a filozófia régióiba egy-egy kérdés kapcsán. Apró közleményei közül kiemelést érdemelnek műszó-magyarázó, etimologizáló munkái és a szaknyelv, valamint anyanyelvűnk tisztasága érdekében írott harcos írásai. Valamennyi munkája ízig-vérig dialektikus, természettudományos szem- léletet tükröz, amit megfoghatóvá, konkréttá tudott tenni, szakismeret és világnézetformáló értékes tartalommal tudott megtölteni. A tanítványai körében szinte szállóigévé vált ,, anyag— alak— folyamat” hármassága legjobban megvilágítja induktív analizáló — szintetizáló munka- módszerét, fanatikusan oknyomozó, igazságkereső kutatási elveit. Az anyagot, mint filozófiájának és munkájának egyaránt elsődleges kiinduló- pontját a maga konkrét valóságában is tisztelte és nagyon megbecsülte. Ezzel magyarázható, hogy egész pályája folyamán számtalanszor síkraszállt a múzeumok és gyűjtemények érdekében. A háborúban bombáktól tépett egyetemi földtani gyűjteményt tanítványai segítségével ő maga mentette meg. Az összedobált anyag és szétszórt cédulák tömegében óriási anyag- ismeretével 80%-ban megtalálta az egymáshoz illőket. Annyira ismerte az anyagot, hogy egy valamennyire is jellegzetes kőzetpéldányról megmondta nemcsak annak korát és fáciesét, de nagyrészt a lelőhelyét is, legalábbis európai vonatkozásban. Az összetartozó ősmaradványokat biztos kézzel válogatta ki és már vette is elő a megfelelő monográfiát, amelynek ábrázolt, leírt példányait, köztük sok holotvpust is, könnyű volt azonosítani. Anyagismeretéhez hasonló volt irodalmi tájékozottsága is. A mintegy 150 éves földtani és őslénytani világirodalom minden jelentősebb művét, cikkét ismerte, csodálatos memóriája segítségével bármilyen szaktémához azonnal tudott ajánlani egy sereg irodalmat, szerző nevével, folyóirattal és az év- számban sem tévedett többet egy-két évnél soha. E nagy tájékozottságának tulajdonítható, hogy néhány modern tudomány- ágat maga sohasem művelt (geofizika, geokémia, szedi mentológia) jelentő- ségüket mégis világosan látta és mindent megtett, hogy ezeket nálunk is fejlessze, számukra az Egyetemen is méltó képviseletet, tanszéket biztosítson. E tudományágak megalapozására szolgáló matematika, kémia, fizika túl- hajtott, erőltetett alkalmazását sokszor kigúnyolta a kertész növényápoló metszőollójához hasonlóan, de fontosságukat, értéküket tettben nagyon is elismerte, mikor a geológus képzés alapozó tárgyai közé nagy súllyal beik- tatta őket. Hatalmas alkotótevékenysége kimeríthetetlen egészségéből és belső energiái- ból táplálkozott. Ezt tudván, óvta is egészségét, főleg szigorú, rendszeres élet- módjával, precíz időbeosztásával. Minden reggel öt órakor kelt, hét órától délután 2 — 3 óráig egyetemi és akadémiai munkájának szentelte az időt, majd hazatérve olvasta az újabb irodalmat, írta jegyzeteit, könyveit, cikkeit, s este 10 órakor szigorúan nyugovóra tért. Ettől a napirendtől csak nagyon 430 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet fontos dolog téríthette el. Ezek közül is legfontosabb volt számára a hallgatói kirándulások, terepgyakorlatok vezetése, vagy a kollégák, tanítványok terepi munkájának megismerése, szükség esetén jó tanácsokkal való segítése. A saját fáradhatatlansága kissé türelmetlenné tette a lassú munkával, a halogató ügyintézéssel szemben. Környezete számára ki is írja e jelszót: ,,A lehetségest azonnal elvégezzük, a lehetetlenre kis türelmi időt kérünk.” Ajtaja szószerint mindig és mindenki előtt nyitva állt. Mindenkit kész volt meghallgatni és segíteni, akár szakmai, akár személyes ügyben kereste fel. Szakmai kérdésekben konkrét érvek és bizonyítékok alapján a legkisebb beosztottja vitatkozhatott vele. Szangvinikus természete ugyan néha elragadta, de idővel az érvek előtt mindig megadta magát. Gyűlölte az ostobaságot, a szakszerűtlenséget, arra mindig indulatosan reagált. A szervilizmusnak azonban nem tudott ellenállni. E két tulajdonságával érdemelte ki szak- társaitól, a hol nagy szeretettel, hol ellenérzéssel kiejtett ,,geocézár” nevet. Elismerése késői, de annál nagyobb volt. A felszabadult Akadémia 1949-től tagjai sorába emelte. Kétszer kapta meg a Kossuth-Díjat és egész sor magas állami kitüntetésben részesült. Ezen elismerés egyenes folytatása a mai nap ünneplése is. Érzem, hogy Vadász Elemér gazdag, sokoldalú egyéniségéből csak egy-egy villanást sikerült visszaadnom, de hiszem, hogy ez másnak sem sikerülhetett volna jobban. Emlékezzünk a legnagyobb tisztelettel és szeretettel sokunk egykori mes- terére, szakmánk kiemelkedő művelőjére és nagy alkotójára, Székesfehérvár büszke szülöttére éppen itt, ahol elindult hosszú, dús élete útjára. Földtani Közlöny, Ball. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 431 — 436 Vadász Elemér, az oktató Dr. Bálái Tamás Nemcsak az alkalom szülte kötelesség, hanem jóleső érzés és tanulság emlékezni Vadász Elemér személyében olyan professzorra, aki már 1915-ben hirdette: „nemcsak tanítunk, hanem földtanilag nevelünk ” (1915, p. 5). Számomra külön örömmel tetézi az ünnepi megemlékezést, hogy nemcsak tanítványa voltam Vadász Elemérnek, hanem a sors tekervényes útjait követve abban a megtisztelő és felelősségteljes helyzetben találom magam, hogy egykori katedráján dolgozhatok. Előadásomban a biográfusokra hagyva sok adatközlést csak arra emlékez- tetek, hogy Vadász Elemér oktatói pályafutása két, fájdalmasan szétkülö- nített szakaszra bomlott. Az első szakasz 1911-ben, a Koch Antal oldalán való tanársegédi működésével kezdődött, majd a Tanácsköztársaság 1919. május 2.-án kelt egyetemi tanári kinevezésében csúcsosodott ki, végül a Tanácsköztársaság leverésével erőszakosan szakadt félbe. A második szakasz a felszabadulást követő rehabilitáció megnyitotta nagy lehetőségek ideje, az egyetemi tanári pálya folytatásával. A két szakasz közötti időben a faji diszkriminációs politikát folytató Horthy-rendszer az egyetem közeléből is kirekesztette a baloldali eszméit sosem kendőző Vadász Elemért. Ezekre az évekre 1944-ben, az „Időszerűtlen gondolatok” -bán így emlékezik: „Keveset tanultam, eleget nem tudtam, nem sokat dolgoztam, mert a tanítás megter- mékenyítése hiányzott ahhoz, hogy jó geológus legyek” (Vadász 1948, p. 17). Ez az idézet elárulja, hogy Vadász egységben látta geológusi és oktatói mivoltát, éppúgy pedagógus, amennyire geológus. Személyiségét meg sem értenénk oktatói tevékenységének méltatása nélkül, sőt életműve legjelen- tősebb része — véleményem szerint — épp az oktatásban jelenik meg. Vadász Elemér oktatói pályájának említett első szakaszában a földtani oktatás elméletének kidolgozását végezte el, és elgondolásait számos közle- ményben nyilvánosságra hozta. Korukat megelőző, szókimondó tanulmányok ezek. A felszabadulás után, mikor a pedagógiai elmélet gyakorlatba való átültetésének nagy lehetősége elérkezett, Vadász alig változtatott eredeti elgondolásain. 1961-ben e korai pedagógia-elméleti munkásságára így emlé- kezik vissza: „Feladatunkat megkönnyítette az a tény, hogy ilyen irányú [pedagógiai] elgondolásainkat már közel félévszázada több tanulmányban, s szerénytelenség nélkül megállapíthatóan úttörő alapvetéssel összefoglalóan is közreadtuk. Akkoriban ezek a forradalminak bélyegzett kívánalmak nem valósulhattak meg, sőt merev visszautasításra találtak . . . , de [jelenlegi] oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek birtokában utalhatunk arra, hogy félévszázados elgondolásaink, ha talán ösztönösen is, a földtan terén mindenben egyeznek ezekkel az irányelvekkel, beleértve az 432 Földtani Közlöny 10S. kötet, 4. füzet egyetemi kommunista szakemberképzést és a gyakorlati élettel való szoros kapcsolatot, valamint az egyetemi pedagógia szükségességét is.” (Vadász 1961, p. 25). 1919 előtti elképzeléseit tehát nem revideálta, és későbbi mun- kássága bázisának használta. Vadász véleménye a tanításról 1915-ben így rögződött: ,,A helyes tanítás sohasem lehet passzív, mert az ismeretek közlése olyan alakban történik, hogy a tanuló azt befogadni tudja és meglévő képezeteivel, ismereteivel kapcsolhassa ... az aktív tanításnál a hallgató saját munkájával, meglevő ismereteinek segítségével maga jut új ismeretekre. Az aktív tanítás tehát voltaképpen tanultatás. A tanítás annál eredményesebb, minél nagyobb tere van benne a tanultatásnak.” (Vadász 1915, p. 6). Már most a földtan-tanításra vonatkoztatva ezt az elvet: kiindulásnak a földtani megfigyelést („megismerést”) tartotta, amiből az adott időszakban ható földtani erők jelenségeire következtethetünk, „és végül ezek birtokában a vizsgált terület egykori képének rekonstruálása” következhetett. Minden VADÁsz-tanítvány tanúskodhat, hogy később ezt az elvet milyen követke- zetesen alkalmazta. Az „anyag-alak-folyamat” földtani megismerési sorrendjét ma is a lehető leglogikusabb oktatási és kutatási metódusnak tarthatjuk. Ez volt az a nagyszerű eszköz, melynek segítségével elsajátítottuk az önálló földtani megfigyelés és gondolkodás művészetét. Bátor és szabad tudományos gondolkodásra nevelt. Nem volt tekintély tisztelő: keményen bírálta hallgatói előtt nagynevű hazai és külföldi kortársainak sok megállapítását, helytelen szemléletét. A bírálat hiányával párosult tekintélytisztelet a természet- tudományos előrehaladás legfőbb béklyója lehet. Nem rajongott a könyvmolyokért és gyanakvással szemlélte az eminens „túlbuzgókat”. „Nem jeles érettségi bizonyítvány kell . . . , hanem lelkesülés és tárgyszeretet . . .” (Vadász 1912/a, p. 13). Nem ismert lemorzsolásra ítélt, elveszett tanítványokat. A gyengébb képességű hallgató is maga mögött érezhette gondoskodó támogatását, feltéve, hogy hivatástudat és lelkesedés élt benne. Mélységes demokratizmust látok itt nevelői szemléletében, ami természetesen nem akadályozta abban, hogy a kívánalmak pontos teljesítését megkövetelje és keményen osztályozzon. A tudományt mindenki számára nyitott fórumnak tartotta, és nem az eminensek szentélyének. A VADÁsz-tanítványok bármilyen munkakörbe is kerültek később, tudományos érdeklődésüket, tudományszeretetüket sosem vesztették el. Gyakran szabad idejük rovására is bátran nyúltak tudományos problémákhoz, a földtani alapkutatás életük nélkülözhetetlen része lett. A negyvenes évek végétől ez a pedagógia szerencsésen találkozott azzal a törekvéssel, amely munkás-paraszt származású fiatalokkal kívánta értel- miségünket megerősíteni. A gyakran igen hátrányos társadalmi helyzetből induló hallgatók számára alig túlbecsülhető jelentőségű volt a vadászi iskola politikai elkötelezettsége, demokratizmusa és humanizmusa. Vadász Elemér élete fő alkotásának az önálló magyar geológusképzés elméleti előkészítését, majd megszervezését és a budapesti tudományegyetemen való sikeres megvalósítását tarthatjuk. A geológus-képzés kérdése VADÁszt már oktatói pályafutása említett első szakaszában mélyen foglalkoztatta. 1919. előtt, abban az időben, természet- rajz-szakos tanárjelöltek hallgattak földtant a Koch Antal vezette földtani- őslénytani tanszéken. Vadász nagy súlyt helyezett a leendő tanárok hatékony földtan-oktatására, két tanulmányában is sürgette a színvonal emelését, a Bálái: Vadász Elemér, az oktató 433 középiskolai földtan-oktatás bevezetését (Vadász 1912/a, 1912/b). Az utóbbi javaslata — az egész ország kárára — a mai napig nem valósult meg. Vadász, miközben fontosnak tartotta a tanárjelöltek földtani oktatását, pedagógiája akkoriban talán még rejtett fő céljának a szak-geológus-képzést tekintette. 1917-ben írja: . a földtan nagy gyakorlati értéket képviselő tudomány, azért az egyetemi geológus -nevelés elsőrendű nemzeti feladat.” (Vadász 1917, p. 407). Akkoriban az arra alkalmas tanárjelöltek kiváloga- tásával vélte megoldhatónak ezt a feladatot. Még szeretett mesterével, Koch Antallal is volt kisebb nézeteltérése az utóbbi tanárképzés-centrikus beállí- tottsága miatt (Vadász 1948). Harminc évnek kellett ezután eltelnie ahhoz, hogy Vadász Elemér immár újra a budapesti tudományegyetem tanáraként lerakhassa a magyar geológus- képzés alapjait. Lényegében minden úgy történt, ahogy azt korábban meg- tervezte. Már korai tanulmányaiban kifejtette, hogy az egyetemeken az ásvány- kőzettani vonal elkülönítendő a földtan-őslénytani iránytól. Hosszasan bírálta — minden elismerése mellett és ellenére — a Szabó József-féle iskola „Ásvány- földtani korszakát” (Vadász 1912, 1954). Sürgette, hogy valamennyi magyar egyetemen külön tanszéket kapjon a földtan, melyet válasszanak el mindenhol az ásványtantól. Mindez nem jelentette, hogy a felszabadulás után meg- szervezett geológus-képzésben ne szánt volna fontos szerepet az ásvány- kőzettan-geokémiai kollégiumoknak, gyakorlatoknak. Szoros együttműkö- désben Szádeczky-Kabdoss Elemér akadémikussal magasszintű ilyen irányú képzést és specializálódási lehetőséget biztosított a geológus-hallgatóknak. Az őslénytannal szorosabb összefonódást látott, ennek ellenére szorgal- mazója volt az önálló őslénytani tanszék visszaállításának, ami csak 1948-tól, Telegdi-Roth Károly kinevezésével valósult meg. Az őslénytani kollégiumok ettől kezdve ugyancsak szuverén, nélkülözhetetlen pillérei lettek a geológus- képzésnek. A geofizika növekvő jelentőségét felismerve, továbbá a geológia ipari- műszaki alkalmazásának fontosságát méltányolva támogatta, és szinte saját tanszékéből hasította ki a Geofizikai és Alkalmazott Földtani Tan- székeket. Ezek a tanszékek színvonalas kollégiumaikkal és gyakorlataikkal a geológus-képzés nélkülözhetetlen, szerves részeit szolgáltatták. A rokon-tanszékek által előadott tárgyak, továbbá a Vadász -tanszék kollé- giumai egymásraépülő, az ismerttől az ismeretlen felé haladó logikai egységet képeztek. Ebben az egységben azonban Vadász szerint a centrális helyet a Földtani Tanszéknek kell elfoglalnia. A Földtani Tanszék oktatási profilját már 1915- ben meghatározta (Vadász 1915). Eszerint a történeti földtan (földtörténet) áll a súlypontban. Az általános, vagy ahogy később nevezte elemző földtan az előbbi alapozását szolgálja és ílymódon a fizikai földrajztól is elkülönül. A képzés megfejelése a „Magyarország földtana ”. Ez utóbbi kollégium jelen- tőségét az ötvenes évek folyamán ismerte fel teljes egészében, és egyre nagyobb óraszámban, majd később gyakorlattal is kiegészítve adta elő. E három főtárgyból írta neves tankönyveit is. A Tanszék által vezetett gyakorlatok közül kiemelkedő fontosságú a földtani térképezés, melyet éveken át magas szinten látott el Meisel János. A hozzá kapcsolódó nyári terep-gyakorlat a geológus-képzés kardinális részének bizonyult (ma is az). A miskolci bányamérnök-képzés geológiai orientációi szükségessé tették 434 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Vadász ezirányú állásfoglalását is. Bár a földtannak nagy gyakorlati jelen- tőségét kevesen látták nálánál tisztábban, mégis 1949. évi rektori tanév- nyitó beszédében a geológiai alapkutatás gyakran most is alábecsült nagy horderejére mutat rá: ,,A földtan, mint tudomány, olyan megismerésekre törekszik, amelyek a gyakorlati tevékenység alátámasztásán messze túl- menően, az emberi szellem legátfogóbb kérdéseinek, a Természet egységének, a szervetlen és szerves fejlődés elvének, nem utolsó sorban az ember hely- zetének vizsgálati tényeit szolgáltatja. A földtan elsőrendű világnézeti tudo- mány, amelynek ezt az alapjellegét mindenütt elhomályosítani és háttérbe szorítani törekedtek . . .” (Vadász 1950, p. 3). 1917-ben írja: ,,A hazai földtan művelésének és hirdetésének egyik legfon- tosabb tényezője a budapesti tudomány egyetem, melynek működése szer- vesen kapcsolódik bele a földtan hazai történetébe”. (Vadász 1917, p. 405). 1961-ben pedig így nyilatkozik: ,,A gyakorlati működés tekintetében felve- tődik a geológusoknak a köztudat szerinti műszaki minősítése, a nálunk is bevezetett geológusmérnök vagy mérnökgeológus szakember kérdése ... ez a kérdés összefügg ... a mérnöki fogalom kiterjesztésével. Egyetemi geológus- képzésünk a földtani hivatást, az elmélet és gyakorlat együttesében az elő- térbe kerülő népgazdasági érdekek szemelőtt-tartásával . . . nem műszaki, hanem természettudományi munkakörnek tekinti (kiemelés tőlem). Ezek szerint az egyetemes geológus tudományosan képzett természetbúvár ... a geológus- mérnök vagy mérnökgeológus . . . technikus (vagyis mérnök)” (Vadász 1961, p. 26). A kettő nem tévesztendő össze, nem helyettesítheti és nem pótolhatja egymást, amint az sajnos a „köztudatban” előfordulhat. A magyar geológus-képzés egyik sarkalatos koncepcióját idézem Vadász alábbi megfogalmazásában: „ . . nem szakgeológusokat (specialistákat) kép- zőnk, hanem a geológusi hivatáshoz szükséges alapismeretek, tudományos és gyakorlati foglalkozás eszközeit, módszereit és kivitelét biztosító földtani ismeretek felhasználására, földtani szemléletre, gondolkodásra nevelünk . . . Az egyetemi idő alatt specializálódásra nem törekedtünk, az egyetemet végzett okleveles geológus a gyakorlati életben válik egyik vagy másik irányban szakgeológussá ” (Vadász 1961, p 26) A Földtani Tanszéknek nemcsak a geológus-képzésben szánt központi szerepet. 1917 évi ( !) tanulmányában találtam az alábbi meglepő sorokat: „Az egyetemi földtani tanszék hivatásának, helyzetének és szerepének meg- felelőleg minden más hazai földtani intézménnyel szemben egyedül hivatott arra, hogy a hazai nem hivatalos földtani tudományos mozgalmak központja és irányítója legyen.” (Vadász 1917, p. 410). Ezt az elképzelését az ötvenes években az akkor kialakult társadalmi és tudománypolitikai közegben messze- menően megvalósíthatta. Kortársaim és a nálamnál idősebbek még jól emlé- keznek azokra az időkre, mikor a magyar földtani élet idegszálai a Múzeum- körúti épület III. emeletén, Vadász dolgozószobájában futottak össze. Ellen- őrzése alá vonta nemcsak a publikációs tevékenységet, hanem elgondolásaival készen állt az ipari geológusok és külső kutató-intézetek vezetői számára is. És jöttek hozzá önként vagy hivásra, és főleg ha segítségre volt szükség . . . Mindig kész volt segíteni, ajtaja nyitva állt még azok előtt is, akiktől esetleg sebeket kapott a múltban. Voltaképp semmiféle törvény nem írta elő a Föld- tani Tanszék ilyen országos hatáskörű földtani-tudományos irányító tevékeny- ségét. Vadász személyes presztízse, szuggesztivitása, nagy tudása-tapasztalata, B ál d i: Vadász Elemér, az oktató 435 nem utolsó sorban szilárd társadalmi bázisa volt a vonzerő, amit minden iránt érdeklődő, embert-értő nyitottsága csak fokozott. A Földtani Tanszék ílymódon az ország „földtani agyának” szerepét töltötte be éveken át, miközben Vadász nem kívánt laboratóriumokkal, műszerekkel jól felszerelt, korszerű intézetet kiépíteni. A tudomány-irányítás, az oktatás, a szellemi alkotás volt fő célja. A Tanszék személyi állományának és felszere- lésének kialakítását ennek a célnak vetette alá. A gyűjteményt csak az oktatás kívánalmainak megfelelően gyarapította, már korán kifejtette, hogy a Földtani Tanszék nem tölthet be múzeumi funkciót (Vadász 1915). Külső megbízásos munkát a Tanszék Vadász vezetése idején sosem vállalt. Mind- ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy a Tanszéken egyáltalán nem születtek új kutatási eredmények. Vadász elképzelése azonban a Tanszék- ről — nem pejoratív értelemben mondva — kissé „patriarchális” volt: az egyetlen kimagasló szellemi vezető köré berendezett, őt kiszolgáló kis kollek- tíva. Ma már meghaladottnak tűnik a Földtani Tanszék funkciójának ilyen túlbecsülése, funkcionálásának ilyen patriarchális értelmezése. Kormányza- tunk jelen tudománypolitikai elveivel ellentétben áll a tudományos mono- póliumok támogatása. Véleményem szerint azonban a Földtani Tanszéknek most is fokozott felelősséget kell vállalnia a geológus-képzésben, amit a Földtan földtudományokon belüli központi helyzete — a Tanszék minden- nemű primátusságának elvetése ellenére is — parancsolóan előír. A Tanszék Vadász utáni fejlődése ezt látszik igazolni: heterogénebb lett, több kutatási csomóponttal, műszerezettsége, berendezése sokat fejlődött, változás van a munkastílusban, a rokon -tanszékekkel való együttműködésben, és sorolhatnám tovább . . . E kis kritikai ízt ünnepi megemlékezésembe csak azért vittem be, mert az igazi VADÁsz-tanítványok nézetem szerint nem lehetnek konzervatívan tekintélytisztelők, és nem takargathatják tétlenségüket a kényelmes epigo- nizmus jelszavával: minden úgy volt jól, ahogy a nagy mester megcsinálta. Nekünk nem egyszerűen folytatni, hanem tovább kell fejleszteni a vadászi pedagógiát, filozófiát, és eközben a bírálattól sem riadhatunk vissza. Ezt a földtudományok gyorsult tempójú előrelendülése, a társadalmi fejlődés, országunk igényei, a velünk szemben támasztott követelmények szüntelen növekedése parancsolóan írja elő. Természetes, hogy újra kell írni „Magyar- ország földtanát”, a „Földtörténetet”, nyilvánvaló, hogy át kellett és kell még szervezni a Földtani Tanszéket, az egész geológus-képzést, sőt a föld- tudományi tanszékek nagyobb családját, és még sorolhatnám a feladatokat. Félreértés azonban ne essék: szemernyit sem becsüljük alá Vadász Elemér emberi és tudós nagyságát, teljesítményének jelentőségét, ő csepegtette tanítványaiba az önvizsgálat és bírálat sarkallta állandó fejlődés igényét, ő volt, aki a kutatás, az új felismerésének páratlan szellemi örömét meg- ízleltetve tanítványaival, a tudomány önzetlen művelőivé tette őket egy életre szólóan. A Vadász-iskola növendékei számára a földtan nem egy- szerűen szakma a sok közül, hanem hivatás, világnézet, „hobby” és minden együtt, ami az ember életét értelmessé teszi. A földtan köldökzsinór, mely a hazai földhöz köt; Vadász félévszázados jelmondata ugyanis a következő: „a földtan tanítása (művelése) kötelesség, mégpedig hazafias kötelesség”. 436 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Irodalom FÜXÖP J. (1971): Dr. Vadász Elemér akadémikus emlékezete. Főldt. Közi., 101, pp. 342—350. VADÁSZ E. (1912/ a): A földtan tanítása a magyar egyetemeken. Magyar Pedagógia, 1912, 8. sz. Vadász E. (1912/ b): A földtan és a középiskolai természetrajzi oktatás. Magyar Pedagógia 1912, 2. sz. Vadász E. (1912'c): A német földtani oktatás tanulságai a magyar egyetemek szempontjából. Budapesti Szemle, 431. sz. Vadász E. (1915): A földtan-tanítás elmélete. Módszertani vázlatok. Kilián egy. könyvkereskedés, saját kiadásban, Budap est Vadász E. (1916): Egyetemi nevelés, egyetemi pálya. Magyar Pedagógia Vadász E. (1917): A földtan és őslénytan szerepe a budapesti egyetemen. Földt. Közi., 47, pp. 404—411. Vadász E. (1947): A magyar geológus-képzés kérdései. Földt. Ért., 12. Vadász E. (1948): Időszerűtlen gondolatok. Földt. Ért., 13, pp. 2 — 17. VADÁSZ E. (1950): Az egyetemi reform a földtörténeti fejlődés tükrében. Földt. Közi., 80, pp. 3 — 16. Vadász E. (1951): Geológus— képzésünk a szovjetpedagógia mérlegén. Földt. Közi., 81, pp. 115 — 118. Vadász E. (1954): A budapesti tudományegyetem földtani tanszékeinek százados története. ELTE, TTK 1952—53 Évkönyve Vadász E. (1961): Geológusképzésünk az oktatási reform mérlegén. Magyar Tudomány, 1. sz. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 437—443 Vadász Elemér és a magyar bauxit Szantner Ferenc* Vadász Elemér neve és a magyar bauxit szorosan összekapcsolódik. Mint ismeretes, 37 éves korában, változatos, elsősorban az őslénytan és a rétegtan területén kifejtett munkásság, harminchárom tudományos és harminc más szakmai publikáció után, a hivatalos tudományos élettől száműzetve hosszú évtizedekig a nyersanyagkutatásban keresett és talált teret szakmai munkás- ságának. Magángeológusként, vállalati szakértőként dolgozott. A Magyar Általános Kőszénbánya RT. geológusaként bauxitföldtani kérdésekkel is szembetalál- kozott. Ettől kezdve vállalati feladataival kapcsolatban végezte két jelentős ásványkincsünkre, a kőszénre és a bauxitra vonatkozó fontos földtani tevé- kenységét. A különböző nyersanyagok és a földtan általánosabb kérdéseinek együttes szemlélete jellemezte mind gyakorlati, mind tudományos munkás- ságát, amit mindennél jobban szemléltetnek az ilyen publikáció-címek: Szén- képződés, hegyképződés és bauxitkeletkezés Magyarországon (1930), vagy A dunántúli bauxitképződés és mangánkeletkezés földtani kora (1935). Vadász Elemérnek, mint bauxitgeológusnak, tevékenységében lényegében három fejlődési szakasz különíthető el. Az első szakasz az 1930-as évek közepéig tart. Ekkor válik a bauxit szerelmesévé. A 20-as és 30-as évek dunántúli bauxitláza időszakában a kutatás, a tervezés, az irányítás, a készlet- számítás, a bányászat és a prognózis területén egyaránt megismerkedik a bauxittal, mint az alumínium legfontosabb ércével, annak minden földtani vonatkozásában. 1927-ben a Századunk c. folyóiratban megjelent első bauxit - tárgyú munkája, „A magyar baxuxit jelentősége” sem pusztán a halimbai és a gánti bauxitkutatási hőskorszak hatására született. A bauxitláz idejéről a következőket írta ebben a munkájában: „A sokszor lépésről-lépésre változó összetétel sok keserű csalódást okozott máris a dunántúli bauxitkutatások során minden talpalatnyi vörösséget lefoglaló szerencselovagoknak, akik szomorúan látták, hogy nem minden bauxit, ami vörös, és a terület nagysága, vagy a ,, bauxit” vastagsága egymagukban még nem jelentik az értéket, amely elsősorban a minőségtől függ.” Ugyancsak ebben a munkájában írta: ,,. . . Két évtizeddel ezelőtt Magyar- ország is belépett a bauxittermő területek sorába, a bihari előfordulásokkal. Azóta ezeket a részeket elvesztettük, ugyan, de az ország hasznosítható ásványkincseit töretlen hittel kutató fáradhatatlan munka megtermetté gyümölcseit, mert a Dunántúl, olyan területek megismerésére vezetett, amely mennyiségileg nemcsak Európa bauxitkincseit uralja, hanem még a világ * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Vadász Elemér emlékére rendezett ünnepi ülésén, Székesfehérvárott 1977. október 21-én 4 Földtani Közlöny 438 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet eddig ismert összes mennyiségében is jelentős hányadot képvisel”. . . Ehhez meg kell jegyeznem, hogy az akkor ismert világkészlet a mainak csupán mintegy 130-acl része volt. A bauxit-alumínium gondolatköre a következő évtől amúgy is gazdag ismeretterjesztő munkásságában is megjelenik: A százéves alumínium (1928), A bauxit (1932). Kormos Tivadarral együtt a 30-as években már a gánti bányászat bauxit- földtani szakértője. Hazai bauxit szakértői, helyenként mondhatnánk „lelet- mentő” tevékenységének további állomásai Olaszfalu, Alsópere, Eplény, Szőc — Halimba, Sümeg, Óbarok, Újbarok, Nézsa, Nagyharsány és Nagy- egyháza. A helyszínen tanulmányozta ezen előfordulások felszíni bauxit- kibúvásait, bauxitföldtani viszonyait, szakértői véleményt adott róluk, továbbkutatási javaslatokat tett s néhány év alatt a magyarországi bauxitok legjobb ismerőjévé vált. A gyakorlati eredmények mellett elsőként ismert föl a magyarországi bauxitban alunitot — Szőcön. A Nagyegyházi-medence középső részén 1941 — 42-ben az általa irányított kutatás keretében lemélyült Ta(Bi)-524, —535, —539, —553 sz. kőszén- kutató fúrások a kőszénen kívül sorrendben 11,7; 7, 3; 4,3; és 11,4 méter vastagságban harántolták az ipari bauxitösszletet. Ezek a fúrások az 1972 — 76 közötti időszakban végzett előzetes fázisú kutatással jól megismert bauxit- telep E— D-i tengelyében vannak, és szinte teljesen átfogják a jelenleg meg- kutatott telepet. Vadász Elemér szakértői jelentésében, 1942-ben pedig „Eocén kérdések” címmel a Földtani Közlönyben, majd 1946-ban „A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata” című, a MÁFI Évkönyvében megjelent publikációjában értékelte a nagyegyházi bauxitelőfordulást. Elsőként észlelte a bauxit szideritesedését, is. Ennek a felfedezésnek a jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy 1972-től, a kérdés kiemelt iparági fontossága miatt, éveken keresztül intenzív vizsgálatokat végeztünk a nagyegyházi bauxit szennyezőanyag tartalmának megállapítására. A szide- ritesedés törvényszerűségeinek, átlag és szélső értékeinek, horizontális és vertikális eloszlásának kutatását több mint félezer mennyiségi ásványtani vizsgálat alapján a közelmúltban fejeztük be. A fő bauxittelepben helyenként 20%-ot meghaladó, átlagosan 5,7%-os, magas sziderittartalom nemcsak a timföldtechnológusokat, hanem az ikertermékes bánya miatt a tervezést, a bauxit és a kőszénbányászatot is érinti. A nagyegyházi bauxit szennyező- anyagproblémájának megoldására nemzetközi együttműködés keretében is végeznek kutatást. Figyelemre méltó, hogy Mesterberek és Nagynémetegyháza puszta között — tehát a jelenlegi nagyegyházi területen — 6 millió tonna bauxitkészletet becsült 49 — 62% A1,,03 és 1 — 3,5% Si02-tartalommal. Véleménye szerint a bauxit bánvászása csak a széntelepek lefejtése után kb. 1 évvel, a szénbánya műszaki berendezéseinek igénybevételével történhet. Ez bizonyíték arra, hogy a közös kőszén- és bauxitbánya gondolata már az 1940-es években felmerült. A rendelkezésünkre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nagyegyházi bauxitot Vadász Elemér fedezte fel a 40-es évek elején. Éppen ezért ezt a fórumot is felhasználva, nyomatékosan húzom alá, szeret- nénk, ha a nagyegyházi bauxit felfedezése közül kialakult vita a tényeknek megfelelően nyugvópontra kerülne. i i s í ( fi K k r< I9( töl nyc Szantner: Vadász Elemér és a magyar bauxit 439 Vadász Elemér bauxitföldtani munkásságának elismerését jelenti, hogy meghívták számos európai országba, így Franciaországba, Görögországba, Jugoszláviába, Ausztriába, Romániába, Olaszországba, sőt Törökországba is. Tanulmányútjain tett megfigyelései őt a provancei, isztriai, boszniai, dal- máciai, montenegrói, karintiai, tauruszi-anatóliai bauxitok akkor legjobb ismerői közé sorolták. Ebben a második fejlődési szakaszában szerezte meg azt a nemzetközi összehasonlító alapot, mely őt már az 1951-ben napvilágot látott „Bauxitföldtan” című könyve megjelenésekor európai hírű bauxit- specialistává emelte. Jellemző munkájára, hogy a nagy összefüggések tanulmányozásán kívül kellő jelentőséget tulajdonít a kutatás gyakorlati részfeladatainak is. Szük- ségesnek tartja, hogy a várható készleteket helyes nagyságrendben becsüljék, ne legyenek túlbecslések. Erről egyik alkalmi kéziratában így ír: „Hogy ezen a téren milyen óriási tévedések, hibák és félreértések fordulnak elő, annak a megvilágítására csak néhány szembeszökő példát hozok fel. Helyet és neveket nem említek, de hangsúlyozom, hogy minden esetben elismert külföldi szaktekintélyekről van szó, akiknek azonban a bauxit terén nem volt gya- korlatuk . . . . . . Egy nagykiterjedésű eocénteknő peremén látható bauxitnyomok alapján 100 millió tonnára értékelte a szakértő a terület bauxitvagyonát, mert abból a feltevésből indult ki, hogy a bauxit az eocénrétegek alá húzódik és mintegy 10 m vastagságban az egész medencét kitölti. A szakvélemény konklúziója az volt, hogy ha valaha alumíniumgyárat akarnának létesíteni, azt feltét- lenül erre a helyre létesítsék. Az ellenőrző szemlénk során kiderült, hogy az előfordulás csupán a krétamészkő karsztos üregeit kitöltő bauxitfészkekből áll, amelyek véletlenül éppen az eocénrétegek peremén helyezkedtek el. A reális becslés eredménye néhány ezer tonna volt. . . . Éppen olyan nehéz, sőt talán még nehezebb a bauxitelőforclulások értékelése minőségi szempontból. Mindezek sokatmondóan bizonyítják, hogy a bauxitelőfordulások települési formájának felismeréséhez, a mennyiségek és minőségek okszerű értékeléséhez a kutatás és bányaművelés módjának megválasztásához, sőt magához a mintavételhez is hosszas gyakorlatra van szükség. Bátran mondhatjuk, hogy a bauxitelőfordulások individuálisak és nem akad kettő olyan, amelyiket ugyanazzal a mértékkel lehetne mérni. Olyan rendszerességről, mint például a széntelepek esetében, a bauxitelő- fordulásnál szó sem lehet”. Az idézetből látható, hogy a várható reménybeli bauxitkészletek mennyi- ségének és minőségének meghatározása nemcsak napjainkban, hanem már korábban is problémákat okozott. Két évtizedes ipari-geológusi pályafutása során Vadász Elemér néhány nyersanyag, köztük a bauxit tekintetében hatalmas szakértelmet és szemlélet- meghatározó szakmai tekintélyt szerzett gyakorlati és abból kiinduló elméleti munkásságával. Ez a tekintély, amelyet tudománypolitikai múltja is megerősített, meg- határozta Vadász Elemér helyét a felszabadulás utáni gazdaságát újjáépítő ország földtani tevékenységében. Más feladatok ellátása mellett résztvett az 1949-ben alakult Bauxitkutató Bizottság munkájában is. Ez a testület a több lépcsőben, eltérő számbavételi elvek alapján készült készletbecslések nyomán mennyiségileg óvatos, de megbízható készletszámítást, illetve becslést végzett, amelyben elsősorban a bányászatilag hozzáférhető készleteket vette 4* 440 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet tekintetbe, s így az kiválóan alkalmas volt az akkori gazdasági követelmé- nyeknek kielégítésére. Fontos gyakorlati részletező munkát is végzett. Alli- quander E.-vel és Ljubimov I. A.-val összegyűjtötte a szőci és a halimbai bauxitkutató fúrások fellelhető adatait, ezzel Magyarország legnagyobb bauxittelepének további rendszeres kutatásához teremtettek jobb alapot (Aeliquander E. et al. 1949). Fontosnak tartotta, hogy a bauxitföldtan Magyarországon mind gyakor- latban, mind elméletben biztos alapokon fejlődjön és ne akárhogyan, hanem világviszonylatban is az élvonalba tartozóan. Ezért magas követelmény- szintet támasztott. Az egyetemen a ,,Bauxitföldtan”-nak tantárgyként való bevezetése az ő nevéhez fűződik. Ennek hosszú éveken keresztüli előadó- jaként kinevelte azt a fiatal geológus nemzedéket, amely üzemi-ipari, vagy tudományos vonalon egyaránt jelentősen hozzájárult a mai bauxitföldtani eredmények eléréséhez, bár az élet sok nehézséget, értetlenséget, kedvezőtlen munkakörülményeket, szemléleti korlátokat állított eléjük. E körülmények hátráltató hatására Vadász Elemér nem mulasztotta el felhívni a figyelmet (1958b). A sokrétű hazai és külföldi gyakorlati munka során szerzett tapasztalatai, a rétegtani és őslénytani munkák tucatjain érlelődött geológus mindenre kiterjedő figyelme, a részletek fontossága és a lényeg megragadása iránt egyaránt fogékony kivételes tehetsége tette lehetővé, hogy közvetlen meg- figyeléseit, és kisszámú kutatási adatot értékelve, már 1946-ban közreadta ,, A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata” c. művét. Ezután az inkább leíró jellegű munka után 1951-ben jelentős szintézis következett, a „Bauxit- földtan”. Ebben, az ismeretek rendszerbe foglalása mellett, számos fontos eredeti megállapítás, felismerés és kezdeményezés is helyet kapott. Itt vezette be a bauxitösszlet fogalmát a bauxitra és a vele földtani egységet alkotó kísérő kőzetekre. Itt alkalmazta először a lateritbauxit és karsztbauxit nevet, aminek lényeges szemléletformáló következményei voltak. Kifejtette — Telegdi Roth Károly nézetét megerősítve — a karsztbauxit laterit erede- tének elméletét, alapvetően szárazulati jellegét. Elsőként feltételezte az elsődleges mállási termék szállítás közbeni bauxitosodásának lehetőségét. Felismerte a bauxit alatti továbbkarsztosodás jelenségét, amit azóta nyilván- való példákkal bizonyítottak. Könyvében összefoglalta nemcsak a hazai bauxitokra vonatkozó akkori földtani ismereteket, hanem bőséges szakirodalmi ismeretei és külföldi tapasz- talatai tükrében kritikailag ismertette és rendszerbe foglalta a Föld fontosabb karsztbauxitjait és lateritbauxitjait is. Különösen foglalkoztatta a bauxit és a terra rossa viszonya, fáradhatatlan érveléssel tagadta, hogy a terra rossa a bauxit kiindulási anyaga. Megfor- dítva, a terra rossát tekintette a bauxit degradációjából származó terméknek, mivel többfelé bauxitkavicsot és -törmelékeit talált benne. A terra rossa kérdésre még 1968-ban is visszatért, mintegy összefoglalva korábbi meg- állapításait. Vadász Elemér a lateritogén bauxitkeletkezést vallotta, ezzel iskolát teremtett hazánkban. Ebben az iskolában azonban nemcsak tudása, hanem kritikai szemlélete is tananyag volt. Abban pedig, hogy az általa megala- pozott bauxitos iskolában nemcsak néhány tanuló lézengett, szerepe volt az ún. ipari geológusszolgálat kiépítésének is, amelynek Vadász egyik fő szorgalmazója volt. Szantner: Vadász Elemér és a magyar bauxit 441 A szervezett© és egyre nagyobb méretűvé váló bauxitkutatást a MASZO- BAL Bauxitkutató Expedíció megszervezésétől kezdve már újabb nemzedékek tagjai végezték, más kutatóhelyeken is számos szakember foglalkozott a bauxittal, de Vadász Elemér mindvégig figyelemmel kísérte tevékenységüket, eredményeiket. Az 1951-től haláláig terjedő harmadik bauxitföldtani tevékenységi szaka- szában munkásságára jellemző, hogy eljutott a bauxitföldtani ismeretek akkori csúcsára. A genetikai problémák felvetésében dialektikus szemlélettel igyekezett kikristályosítani a roppant komplex bauxitproblémából a bizo- nyítható, a konkrét elemeket és éles kritika tárgyává tette a szakmai tév- utakat. Munkásságának ebben a fázisában lényegében átmentette és örökül hagyta mindazt a tudást, melyet ő maga szívós munkával, kitűnő tehetséggel még életében elért, s biztos alapot teremtett a magyar bauxitföldtan ma világviszonylatban is elismert nevének kivívásához. Nagy összesítő munkáiban, elsősorban a Magyarország földtana I. kiadá- sában is teret szentelt a bauxit, s az újabb bauxitkutatási eredmények kritikai ismertetésének. Bauxitföldtani munkásságának nemzetközi jelentőségére utal az is, hogy Magyarország földtana orosznyelvű kiadásának (Mir Könyvkiadó, Moszkva) előszavában Milanovszkij és Hain professzorok külön kiemelték a szerző rendkívül érdekes magyarázatát a bauxit és más hasznosítható ásványi nyersanyagtelepek keletkezésére nézve. Vadász Elemér később sem szakadt el a gyakorlati kutatástól, állandóan figyelemmel kísérte a kutatási eredményeket. 1961-ben a Magyar Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának nvirádi alakuló ülésén is résztvett, és meleg méltató szavakkal emlékezett meg a területen dolgozó geológusok szakmai eredményeiről. (Szerkesztőség, 1962) Fáradhatatlan szelleme 1962-ben, 77 éves korában is kivitte Gántra, hogy egy újabb, különleges bauxitszelvény vizsgálói nyomán személyes tapasz- talatokat szerezhessen, amelyekről — kivárva természetesen az eredeti feldol- gozás közzétételét — maga is beszámolt a Földtani Közlönyben (1966). ,,A bauxitképződés újabb dialektikus szemlélete” című munkájában a követ- kezőket írja: ,, . . . Múltbeli, esetről esetre külön engedélyhez kötött szórványos bauxit- vizsgálati lehetőségeink között ezekben a kérdésekben tovább nem juthattunk. Rendszeres, folyamatos bauxitföldtani megfigyelések csak a fölszabadulás után létesült bauxit-geológusi szolgálattal indultak meg, de sokáig csak a kutatásra szorítkoztak, a művelésekben föltárt szelvények, sőt a fúrási réteg- minták teljes anyagvizsgálata nélkül. Ez a szükséglet immár elsőrendű terv- feladattá lett és szervezett munkaközösségben sorrendileg a leművelt gánti terület alapszelvényeivel megindult”. . . Örömmel, de a felismert hibák kritikájával ismertette a MASZOBAL Bauxitkutató Expedíció eredményeiről kiadott összefoglalást (1958a) így írt: ,,A már kezdettől fogva mintaszerűen szervezett és fejlődött kőolajkuta- tásunk után, mindmáig terjedően, a bauxitkutatás megszervezése és kivitele jutott el eredményeinek érdemleges összefoglalásáig. Értékes térképei és jelentései sokáig csak a vállalati páncélszekrények ,,éber” őrizetében pené- szedtek. Ugyanakkor, ezeken a földtanilag vizsgált területeken, az adatok ismerete nélkül, különböző egyéb kutatások céljából, ismételt földtani vizs- gálatok folytak. Szükséges és hasznos gondolat volt tehát a nagyszabású 442 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet bauxitkutatások ötévi lezárt munkálatainak tudományos eredményeit közre- adni.” „Nem érthetünk egyet a „szerkesztőbizottság” előszavában foglalt történeti bevezetővel, amely a régebben végzett ilyenirányú munkák elkészülésének hiányát kizárólag a viszonyokban keresi, sőt a készülés vontatottságával kapcsolatban valóságos szerecsenmosdatást végez”. „Föl kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy „gyakorlati geológu- saink” között sokan nagyon leegyszerűsített alakban számolnak be mun- kájukról, elavult szakkifejezésekkel, téves rétegtani megjelölésekkel, a meg- lévő részletirodalom helyesebb, jobb ismereteinek mellőzésével. Ez hiba a belső, vállalati célú jelentések szempontjából is . . .” Az ismertetés végén megjegyzi, hogy „ezt az értékes munkát a magyar bauxitokról készítendő későbbi monográfia előlegének tekinti”. Véleményem szerint is e monográfia — vagy inkább monográfia sorozat — megírása a hazai bauxitkutatók egyik kötelessége, s reméljük, hogy legalább közelítőleg képesek leszünk Vadász Elemér elemző módszerével és szemléleti sokoldalú- ságával megalkotni. Örömünkre szolgál, hogy ezekből az első, a klasszikus gánti bauxitteriilet monografikus feldolgozása, ha lassan is, a megvalósulás felé halad. Ide kívánkozik megemlíteni, szorgalmazta, hogy a bauxitföldtanilag fontos bauxitkülfejtéseket természetvédelmi területté alakítsák. E törekvés első eredményeit sajnos már nem érhette meg. Kezdeményezése azonban nem maradt hiábavaló. A természetvédelem bauxitföldtani példáit jelenleg a Nagvtárkánvi előforduláson a Darvastó VI. sz. lencsén és Gánton láthatjuk. Az utóbbi helyen 1976-ban, a gánti bauxitbányászat 50 éves jubileumi ünnep- ségein bányászmúzeumot avattak, ahol a tudománytörténeti és kutatás- történeti részben történt megemlékezés Vadász Elemér gánti munkásságáról. Tisztelt Emlékülés ! Úgy vélem, nem lenne teljes a Vadász Elemér bauxitföldtani munkás- ságáról kialakított kép akkor, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy kutatását nem társtalanul végezte, hiszen a bauxittal foglalkozó kortársaival foly- tatott eszmecserék, viták, nagymértékben elősegítették mind a bauxit meg- ismerését, mind a szakmai fejlődést. Kortársai, Telegdi Roth Károly, Gedeon Tihamér, Nemes Vilmos, Kasnyik János, Alliquander Endre, Vitális István, Vendel Miklós, Szádeczky Kardoss Elemér és többen mások, akikkel mint kutató, tudós, a földtan számos területén együttműkö- dött, nagy tisztelettel, megbecsüléssel és szeretettel vették körül. Több alka- lommal megemlékeztek szakmai nagyságáról, többek között a bauxitföld- tanban végzett kimagasló munkásságáról. Vadász Elemér tevékenységét a tudomány számára elkötelezettség, alapos- ság, felelősség, s a mindent átható hivatástudat jellemezte. Fáradhatatlanul dolgozva, minden tudását annak szentelte, hogy a magyar föld ásványkincsei a nép érdekét szolgálják. Ezt fogalmazta meg már 1927-ben „A magyar bauxit jelentősége” c. írásában.: „A magyar bauxit felbecsülhetetlen értéke hivatva van arra, hogy hosszú időkre jelentős tényezője legyen a magyar nemzetgazdaságnak, biztosítéka legyen ma még beláthatatlan új ipari fejlődésnek és nemzeti jólétnek. Olyan Szánt ner: Vadász Elemér és a magyar bauxit 443 elpazarolhat atlan kincs, amelyhez foghatót csak ritka szerencsés véletlenek nyújtottak az embernek. Vajha ez a temérdek kincs ne csak egyesek sikeres tőzsdei műveleteit, hanem szélesebb körök jó voltát szolgálva nálunk is való- ban nemzeti vagyonná lenne”. Óhaját a felszabadulás valósította meg, s ma az alumínium ipar hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. Fejlesztéséhez középtávra az eddig megkutatott bauxitvagyon kellő alapul szolgál, de hosszútávra alapvetően szükséges a reménybeli, nagyságrendileg a jelenlegivel azonos mennyiségű bauxitkészlet gyors ütemű felderítése és megkutatása. Ez az egész alumíniumipar jövőjét befolyásoló helyzet adja meg a bauxit- kutatás jelentőségét. 1977-ben a bauxitkutatás, megkétszerezve teljesítményét, minden eddiginél nagyobb mennyiségi és minőségi fejlődést ért el. Ez a fejlődés jelentős részben azokra a gyakorlati és tudományos eredmé- nyekre is épül, amelyeket Vadász Elemér 1922-től, több évtizeden keresztül végzett rendszeres bauxitföldtani munkássága eredményezett. Irodalom Ailiquander E.— Ljubimov I. A.— Vadász E. (1949): A Délnyugati Bakonyban Halimba — Padrag és Szőci bauxit területen végzett geológiai kutatások adatai. Kézirat — Bauxitkutató V. Alliquander E.— Vadász E. (1950): Magyarország bauxitkészlete. Kézirat — MÁFI Ada ttár FüLöp J. (1960): Vadász Elemér 75 éves 1 Földt. Közi. 90. 1. p. 3—14. (Szerkesztőség) — (1962): Társulati ügyek Földt. Közi. 92. 1. p. 120. Vadász E. (1927): A magyar bauxit jelentősége Századunk II., Bány. és Koh. Lapok LX. p. Vadász E. (192 ): A százéves alumínium. Kincses Kalendárium Budapest Vadász E. (1930): Sz ns pződ s, heg pződés és bauxitkeletkezés Magyarországon. Bány. Koh. Lapok LXIII. (7.) 10. p. 213 220. Vadász E. (1935): A dunántúli b auxitképződés és mangánkeletkezés földtani kora. Bány. Koh. Lapok LXVIII (83) 9. p. 163-168; 11. p. 193-197. Vadász E. (1942): Eocén kérdések. Földt. Közi. 72. 4—12. p. 151—170. VADÁSZ E. (1946): A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata MÁÉI Évk. XXXVII 2. p. 173—286. Vadász E. (1951): Bauxitföldtan. Akadémiai Kiadó, Bu lapest VADÁSZ E. (1958a): Bauxitföldtani kutatások M országon 1950—54 között (referátum). Földt. Közi. 88. 1. p. 147 Vadász E. (1958b): Visszatekintés. Földt. Közi. 88. 2 p. 165 — 170. Vadász E. (1966): A bauxitképződés újabb dialektikus szemlélete. Földt. Közi. 96. 2. p. 227—230. Vadász E. (1968): A „terra rossa” képződés földtani kora. Földt. Közi. 98. 2. p. 277—279. (Szerző nélkül) (1965): Megjelent „Magyarország földtana” c. mű orosz nyelven — Földt. Közi. 93. 3. p. 329. ERTEKEZESEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108, 444 — 475 A szenon képződmények elrendeződése és kapcsolata az ősdomborzattal a Sümeg-Káptalanfa bauxitkutatási területen Knauer József és Gellai Mária- Bernadettel* (7 ábrával, 1 táblázattal, 5 táblával) Összefoglalás: A Sümeg— Csabrendek — Káptalanfa térségi szenon képződ- mény csoport bán két fő kifejlődést különböztetünk meg. Az ÉNy-i teljes, amelyben a csak foltokban elterjedt, vékony terresztrikus rétegektől a „Polányi Márga Formációig” megtalálható valamennyi, a Dunántúlon ismert szenon képződmény. A DK-i területen azonban csak az „Ugodi Mészkő Formáció” fejlődött ki. A két területrész közti átmenet egy nagyjából DNv — EK csapása, ÉNy-nak ereszkedő lejtőn alakult ki, amelyen az ugodi mészkőnél idősebb szenon képződmények egymáson kissé túlterjedve sorra kiéke- lődnek. A lejtő ott alakult ki, ahol a fődolomitot felváltják a kösszeni rétegek, amelyekre az általános szerkezeti elrendeződésnek megfelelően ÉNy-i irányban a „Dachsteini For- máció” rétegei, majd liász képződmények következnek. A lejtőn és ÉNy-i előterében gyakori az alapkavics és -konglomerátum, itt konglo- merátum betelepülések és kavicsos kőzetek, valamint áthalmozott, esetenként jó minő- ségű bauxitlencsók a szenon rétegsorok kissé magasabb szakaszán is előfordulnak. A lejtő felső peremét elérve a szenon tenger tökéletlen dolomitsíkságra futott ki. Először ennek mélyedéseit öntötte el, ahol lagúna jellegű fáciesek keletkeztek. Ezeket Miliolidae-Nummojallotia társulás, a Pachyodonta héj-anyag teljes, vagy csaknem teljes hiánya, a helyben mozgatott elemek hiánya, s esetenként áthalmozott, pelitomorf vagy homok-méretű bauxitanyag jelenléte jellemzi. Ugyanakkor a mélyedések közötti, kissé kiemeltebb dolomittérszínen a szenon iiledékkópződés zátony, zátonykörüli fáciesekkel i ndult. A zátonykörüli és a lagunafáciesek között átmeneti kifejlődések mutatkoznak, amelyek értelmezése további vizsgálatokat igényel. A mélyedések középső részét többnyire bauxit tölti ki, a laguna-fácies azonban a bauxiton kissé túlterjed. Ez lehetőséget nyújt e fácies nyomozásával meddő kutatófúrá- sok közelében rejtőző bauxittároló mélyedések jelzésére, s ily módon a kutatási haté- konyság növelésére. Ugyancsak lehetőség van e fácies felismerésével tektonikus okokból meddő kutatófúrások helyes értékelésére. Bevezetés A klasszikus Nyirád-nagytárkányi bauxitterülethez ENv felől néhány vonásában attól eltérő földtani felépítésű bauxitkutatási terület csatlakozik. Ezen a területen, amely Sümeg, Csabrendek, Gyepűkaján, Káptalanfa és Nemeshany határába esik (1. ábra), a szenon rétegsor vékonyabb- vastagabb szakasza is megtalálható. Bauxitképződmény a szenon feküjében és fedő- jében egyaránt kifejlődött, esetenként a két szint egyes lencséi egymással fedésben vannak. Ezt a területet ezért gyakran a kettős bauxitszint kifejlő- dési területének nevezik (2. ábra). Előfordul, hogy a két bauxitszintet csak néhány m vastag szenon mészkő választja el egymástól. E mészkő beható Előadták Veszprémben 1975. VII. 9-én, a MFT Középdunántúli Területi Szakosztálya előadóülésén K n au e r—G ell a i: Szerion képződmények Sümeg— Káptalanfa területén 445 Káptalanfa • Nyirád V> Sümeg t 1. ábra. A kutatási terület földrajzi helyzete Fig. 1. Geographic situation of the exploration area Fig. 1. Geográfia situo de la esplorita areo 2. ábra. A Sümeg-Káptalanfa bauxitkutatási terület helyszínrajza. Jelmagyarázat: 1. Űt, 2. Községhatár, 3. Az „Ugodi Mészkő Formáció” kibúvása a fekühatár közelében, 4. Jura és triász kibúvás a fedőhatár közelében, 5. Lakott terület, 6. Mélyfúrás Fig. 2. Layout of the Sümeg— Káptalanfa exploration area. L e g e n d: 1. Road, 2. Viliágé boundary, 3. „Ugod Limestone Formation” outcrop near foot-wall limit, 4. Jurassic and Triassic outcrops near hanging-wall limit, 5. Sett- lement, 6. Borehole Fig. 2. Skizode la baüksit-esplora areo de Sümeg— Káptalanfa. K 1 a r i g o j: 1. Vojo, 2. Limo de vilago, 3. E13ovigo de la „Kalko§tona Formáció de Ugod” ce la subtavola limo, 4. ElSovigoj de jurasaj kaj triasaj rokajoj 6e la limo de senonio, 5. Logareo, 6. Profundsondajo 446 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet vizsgálata (Gellai M. — B.) olyan eredményeket hozott, amelyek felhasznál- hatóknak látszanak a bauxitkutatásban. Ugyanakkor a teljesebb szenon rétegsort harántolt fúrások nagy mértékben elősegítették az itteni szenon üledékgyűj tő-rész ősföldrajzi képének megítélését. Mindezek alapján szük- ségesnek látszott és meg is kezdődött a szenon bázis rétegcsoportok rend- szeres vizsgálata. A dolgozatban tehát nem lezárt kutatás eredményei vannak, hanem annak a megismerési állapotnak megfelelő ismeretanyag, amely lehetővé tette a bauxitkutatást elősegítő földtani modell kialakítását. A próba hátra van. Az alapadatokat részben a Bauxitkutató Vállalat munkatársainak (Szánt - ner Ferenc, Vörös Zoltán, Farkas Péter, Nyerő Miklós, Ludas Ferencné Melei Zsuzsa, Baranyi János, Fülöp Pál, Miskolczi Sándor, Polgár Árpád és mások) terepi rétegsor leírásai és mintasorozatai szolgáltatták. 1974-től a szerzők is tettek terepi megfigyeléseket, illetve végeztek mnitagyűjtést és rétegleírást. Kutatástörténeti áttekintés Barnabás Kálmán disszertációja (1937) volt az első munka, amelynek középpontjában a sümegi felsőkréta állt. Ebben áttekintést és kritikai állásfoglalást találunk a sümegi krétával foglalkozó régebbi szerzők adatairól, akiknek többségénél — különféle elneve- zéssel — a hippuriteszes mészkő és az inoceramuszos márga szerepel. A települési viszo- nyokkal ezek a szerzők nem foglalkoztak, a szenon képződmények időrendjében, illetve egymáshoz való viszonyának megítélésében is több tévedés fordult elő. Barnabás K. munkájából tárgyunkat három megállapítás érinti: 1. A Gerinci-kő- bánva alatt a hippuriteszes mészkő egy márga rétegcsoportra települ (,,limás márga”). 2. A régi kövesdombi fúrás (Ta-372) szelvényében hasonló települést tételezett fel, föl- vetvén annak valószínűségét, hogy a fúrásban 92,0 — 340,0 m között feltárt márga a limás márgával azonos. 3. Földtani szelvényén (dolgozatában a 2. ábra) a hippuriteszes mészkő tektonikusán érintkezik a fődolomittal, míg a szövegben a határ leírása túl általános: ,,A hippuriteszes mészkő keleten felső-triász dolomittal jut érintkezésbe, délkeleten pedig a Vörös-tó közelében bauxittal. Délen az Új-hegy dolomitja határolja el” (p. 5.). A „Tek- tonikai viszonyok” c. fejezetben (p. 23.) ismét törésre utal: „Ez a . . . törésvonal bizo- nyára tovább húzódik északkelet felé . . .. Valószínű folytatását az Üj-hegy és a Sümegi- hegy között levő nyereg irányában sejteni, hol a hippuriteszes mészkő mellé közvetlenül a triász dolomit kerül.” Ezt a törést ábrázolja a MASZOBAL bauxitkutatásairól be- számoló munkájában is (1957. I. melléklet). Hojnos Rezső volt az első, aki megállapította, hogy „A hippuriteszes mészkő keleten . . közvetlenül a triászdolomitra települ, délen pedig a dachsteini típusú mészkő (a) fekvő- je . . .” (Hojnos 1943 p. 296). írj. Noszky Jenő 1944-ben a Gerinci-kőbánya alatt, az országút bevágásában „Mega- loduszokkal tömött” dachsteini mészkő padokat talált. Megállapította, hogy ez lényege- sen lecsökkenti a hippuriteszes mészkő alatti felsőkréta rétegsor vastagságát ezen a kör- nyéken (Noszky J. 1953). A centenáris bauxitföldtani kirándulás vezetője itt alapbrecs- csát jelez a hippuriteszes mészkőösszlet bázisán (Fülöp J. et al. 1969 p. 54), a szelvény (fig. 17.) alapján azonban itt a szorosabb értelemben vett hippuriteszes mészkő és a dach- steini mészkő között más szenon képződmények is vannak. Noszky J. szerint a Ta-372 jelű fúrásban feltárt márga nem azonos a limás márgával, hanem biancone, és tektoniku- sán érintkezik a hippuriteszes mészkővel. Az 1959-ben megismert barrómi-alsóapti márga formációval egybevetve az a véleményünk, hogy a Ta-372 jelű fúrás 92,0 (vagy 93,0) 169,0 m közötti szakasza a Sümegi Márga Formáció része, míg a 169,0 — 340,0 m közötti szakasz biancone. Vadász Elemér összefoglaló munkái (1953, 1957, 1960) a sümegi szenon képződménye- ket a települési viszonyok ismertetése nélkül, rétegtani sorrendben tárgyalják. Hasonló tárgyalásmódot találunk más összefoglaló (Deák M. red. 1969, 1972) és őslénytani munkákban is, egyedül Czabalay L. közöl települési módot is bemutató elvi szelvényt, amelyben Sümegen a „rudistás és korallos mészkő” vastag agyag és konglomerátum köz- Pi«on ol typc-s o. .1. Oiotril) llne» of Senonian formutloi thc Senorban megaryrlr (li dcsrrlbed by tbc autlior*). t.lsl Ing of limestones, IS t< ■isi ing of ronglomcrnte*. 15. Hasal I Scnonlan formatlons, 10. Tbc .Irill stopped m „ugod l.lmestone Kői dose to the limit of rangé of ..Lgml LimnstoiU' Kormation", where n fonniitlon", 23. Boundury of n bauxlte len#, overlnin by l’ali-ogene, í Snrface oxposures near tlio limit of rangé of. „l.god Llmestone Kot * older liian „Lgo.l l.lmestone Kormation i bnreliolc*), 5. Hunul bed of lugouuul far 0. Hasal bed ronsisting of ronglnmerat 17. „Lgod Llmestonr Kormation" over ■isiin g of breeeia. 10 Horni, 20. I mlnry of a sely perforál ed by drilling, 30. „I rend l. Kxtension of tlie Senonian (plotted ami observed). 2. Line of traiugressiou of „UgoU Limeatone Kormation”. 3. 100-m Isopach Hangé oflbe Haupldolomlt in the loot-wullof tbc Senonian. 5 lo 12.„Ugod Llmeatonc Kormation" dlreetly overlying sedlmentsolder t bán li. Hasal bed of .. traminiinál" fa.ies, 7 Hasal bed of ..non reef" farles. S. Hasal bed of patch-reef or drcumreeí lurle* (as observed or r pebble*. 10. Hasal bed consistlng of breoola, 11. Hasul bed ooiuisting of Umestone with dolomité detritus or gravels. 12 Hasal tied ron- xn older member of tbc Senonian nieguey. le (in boreholes), 13. Hasal bed ooníistlng of rocks other than oourse-detrital. 14. Hasal bed oon- isal bed ronslsling of gravelly limestone*. 17. Basal bed consistlng of dolomité powder and conglomeratc. 1*. The drill stopped In older útion". 20 l god Limestone debris at tlie bőse of a Kaleogme formation overlying the Meaozolo (in boreholes), 21, Horehole pút dovvn ’ormatlon belongig lo Ilié Senonian inegueyele was Interneted. 22. Houndary of a bauxlte lens belonging to „Csubpugztn bauxlte ír the limit of rangé of „Lgod Limcstone Kormation". 21. Homlary of a bauxlte lens sltuatod wlthln „Ajka Kormation", 2.. t e Kormation", 20. „Hiiupl dolomit Konimtlon", 27. ,,Diu' ml l.li e Kormation" in a i the fór Ion* overlying It ( i 5. I .ágiin Fig. 3. Ktendign de la tlpoj de senonloj liaxtavoloj en la profuudsondujoj K 1 a r i g J dlke.ro ( lüO-metru Iropaho) de la senonla] forinucioj pH agaj ol la ..Kalkoütona Pnrnmelo Ugo.l” kutas senpere super pH maljunuj senomajoj (en profundsondajo). La baxtavolo « tono enhavanta stonetoju kaj fragnientoju de dolomito, 12. Kalkostono (la ufttoroj őin n tavolo eslos. 13. Ne grnjnega ekstraklasta mkujo. 14. Konglomcrato, 15. Hrekdo, ni. St Drlludo halt Is en la „KalkoStona de Kormán' 20. l'godo KuboJ de la ..KulkoStona Km llmo de la „Kalkottoim Kormarlo de l'god", ne tnuispasinta seiioiilajojn, 22 21 K. Mibpateogene re la etendl(tn llmo de In „KulkoStona Kormáéin de I god", 24 h illanta ene de la „Kar ' tonn Koimoclo”, 2S. JurasaJ formadoL 20. Llmo inoninj formacloj, 2. Tmtuntendl&aJ llnlo de la „KulkoStona Jformacio de lgod .3 Conturo de la snt.scnonlc kuSanta Cefdolomlto (Hauptdolomit), 5-12. La „Kaik- (1 Tmsira. 7 Nerlfa. S. ltlfeta kaj /'irknllrlfa. l». Konglomerato kaj stonetnn **' 1 , -17. Lu „KnlkoSlonn Kormaclo de lgod" kutas super la pli ugaj •hava kalkot tono, 17. Arglla dolomltpoh ‘ . de Ugnd” kuJu- super Iriaso en burtuv ‘ ‘ “ dtlensoj. 22. Aparl. 1 e 100-n » Kora i de L’god", 2(1. I.a ('efdolomlto, 27. La ..DnhStej Brckdo, 11. Kalkoí •niajoj (on profundsonilajo). fai bar- ilomli-kongíoiiierato, 18.’ Drlludo lialiis en pH aga senonlajo, 10. ileogeno (en profnndsondajo), 21. Krofitndsondujo öe la etendiga ilkslta formáció de Csubpu.sr.ta". pH aga ol senonlo, 23. KuSanta „ Formáció de Ajka". 25-2* KISoviftoJ re la etendiga llmo de 25. La ..KulkoStona Korinad** .le areo dense esplorltn per *lrlla*lo,30 La „KulkoStona Kormaclo de Ugod" kontaktus tektonlke al Spurllnlo de geológia profilú K n a u e r — G ell a i: Szerion képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 447 beiktatódásával települ a „crinoideás mészkőre”, vagyis a Tatai Formációra (in: Deák M. red. 1972 p. 136.). Az 1959-ben Kopek Gábor irányításával mélyült barnakőszénkutató fúrások (Sp-1, -2, -3) tisztázták a sümegi szenon képződmény-egymásutánját azon a ,, teljes” kifejlődési területen, ahol a Bakonyban megismert szenon képződmények többé-kevésbé felismer- hetők voltak, és rávilágítottak a hippuriteszes mészkő kiékelődésére a medencebelső márga képződményei irányában. Bárdossy György (1961a) ezt a „teljes” kifejlődést térképén egyetlen nagy vetővel választotta el a Sümegtől K-re, illetve DK-re felszínre bukkanó triász rögcsoporttól. Ez az elgondolás, amely Hojnos R. idézett megjegyzését figyelmen kívül hagyva föl- tehetőleg Barnabás K. álláspontjában gyökeredzik, hosszú időn át hatást gyakorolt a bauxit kutató fúrások leírásában a hippuriteszes mészkő és a triász határának értelme- zésére. Erről tanúskodik a Cn-210 jelű fúrás földtani naplójában (Marton Gy. 1956) Bárdossy Gy. bejegyzése, amely szerint a hippuriteszes mészkő és a fődolomit határa tektonikus. Másutt — hivatkozás nélkül — említette a hippuriteszes mészkő közvetlen dolomitra települését, mégis főtörésről írt, amelynek mentén a DK-i terület a kréta végén jobban kiemelkedett és erősebben lepusztult (1961b). A rendszeres bauxitkutatás keretében 1955-től folyt fúrásos kutatás a Sümeg-csab- rendeki felsőkréta területen. A fúrások eleinte a „teljes” kifejlődés területén mélyültek, csak a Cn-210, -211 és a bizonytalanul értékelhető Cn-336 rétegsorában van közvetlen érintkezés a hippuriteszes mészkő és a felsőtriász között. Ennek megfelelően az átfogó bauxitföldtani munkák csak érintőleg foglalkoznak a kérdéssel; a teljes szenon rétegsort említik (Károly Gy. et al. 1970), vagy ellentmondóan ábrázolják, ill. írják le a települési viszonyokat (Barnabás K. 1970). Egyedül Szantner F. — Szabó E. (1970. fig. 5.) áb- rázolja a hippuriteszes mészkő túlterjedését a vető mentén kimaradó gryphaeás márgán. A hatvanas években mélyült Cn-557, -561, -566, -597, Nt-697, -698 jelű bauxitkutató, illetve Gy-4 jelű kőszón-bauxitkutató fúrás kétségtelenné tette előttünk, hogy a hip- puriteszes mészkő, elterjedési területének DK-i részén, a szenon üledékképződési ciklus- nál idősebb képződményekre települ (Vörös Z. et al. 1970). A Surgót-mjr. környéki bauxi tkutat ást előkészítő földtani térképezés (Knauer J. 1971) a Hajnal-hegy K-i peremén a hippuriteszes mészkő — fődolomit határ lefutása alapján Hojnos R. fentebb idézett megállapítását igazolta. A dolomit a határ közelében erőteljesen mállott, meszesedett. 1971-ben újabb bauxitkutatási periódus kezdődött a „kettős bauxitszint” területén, amelynek eredményeiből kirajzolódik a szenon képződmények elterjedése, és felvázolha- tok az elterjedést megszabó ősdomborzat főbb vonásai. Ezután újította meg sümegi ku- tatásait a M. All. Földtani Intézet. A Fülöp József irányításával folyó, nagyrészt J. Ede- lényi Emőke és Haas János által végzett vizsgálatok a bauxitkutatási terület, illetve a bauxitkutató fúrások rétegsorainak egy részére is kiterjedtek. Kőzetrétegtani kérdések A Nemzetközi Rótegtani Lexikon „Magyarország” kötetének második francianyelvű kiadásával kapcsolatban meggyorsult a kőzetrétegtani szemlélet térhódítása. Az egyes szenon szócikkek megalkotásában szerepe volt a sümegi szenonra vonatkozó kutatási eredményeknek is. Megkezdődött a XIX. sz-ban többé-kevésbé körülhatárolt, formáció- nak tekinthető szenon egységek újravizsgálata, sőt újabb egységek elkülönítése is napi- rendre került. A dolgozatban szereplő képződmények eddigi, gyakran szerzőnként, oly- kor publikációnként változó megnevezései immár alkalmatlanok az egyértelmű haszná- latra. Ugyanakkor a litosztratigráfiai munkálatok mai állása még nem engedi meg „szabályos” rótegtani nevek alkalmazását. Ezért dolgozatunkban a litosztratigráfiai nevezéktani ajánlásoknak, közelebbről a Magyarországon kialakulóban lévő, bi- és trino- minális névalakot egyaránt megengedő gyakorlatnak megfelelő, de idézőjelbe helyezett névalakot használunk. Megkülönböztet jük a véglegesnek tekinthető, definiált kép- ződményeket jelölő neveket (pl. „Polányi Márga Formáció”) az átmenetileg használt, vagy általunk ajánlott nevektől (pl. „csabpusztai bauxit formáció”). 448 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Az „Ugodi Mészkő Formáció” elterjedése és települési viszonyai Több, mint 110 fúrás adataiból kétségtelenül megállapítható, hogy az „Ugodi Mészkő Formáció” ÉNv-ról DK felé haladva túlterjed az idősebb szenon képződményeken, és közvetlenül, néhol szárazulati képződmények közbeiktatódásával, a felsőtriász alaphegység denudált felszínére települ. Az a terület, amelyen ez a települési mód ismert, a sümegi Bd— 63 jelű fúrástól a káptalanfai Gy— 4 jelű fúrásig terjed, mintegy 12 km hosszú és 300—800 m széles (2. ábra). A formáció, és egyben a szenon elterjedésének DK-i határa többnyire lepusztulási kiékelődés, rövidebb szakaszokon pedig kisebb vetők mentén fut. Az „Ugodi Mészkő Formáció” ettől a határtól DK-re több elszigetelt foltban is megtalálható, az elterjedési határtól ÉNy-ra viszont denudációs ablakok vannak (3. ábra). A szenon egykori nagyobb kiterjedését bizonyítja a nyirádi Nm — 74 jelű fúrásban harántolt mészkő (209,5 — 224,5 m). Ez a fúrás 3 km-re DK-re települt a szenon jelenlegi elterjedési határától (2. ábra). 4. ábra. A 3. ábra részlete. Jelmagyarázatot lásd a 3. ábránál Fig. 4. A detail of Fig. 3. Fór the legend see Fig. 3. Fig. 4. Detalo de Fig. 3. Klarigoj: Vidu ce la 3a figuro K n a u e r—G e l la i: Szerion képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 449 Számos, a lepusztulási határ közelében mélyült fúrás rétegsorából említik a terepi leírók szenon mészkő törmelékét, vagy görgetegét (3. ábra). A mészkő- törmelék hézagait fiatal homokos agyag tölti ki (Surgót-mjr.), vagy a törmelék a középsőeocén bázisán mutatkozik (Cn — 954). Lehetséges, hogy e fúrások némelyike szálban álló, de erősen összetöredezett, vagy karsztosodott szenon mészkövet harántolt, amelynek hézagait fiatal üledék tölti ki. Az ohgocén bázisáról, konglomerátumból, szenon mészkő anyagú kavicsot említenek (Cn— 1001). A mélyfúrási adatokból elég pontosan interpolálható az a vonal, amelynek mentén az „Ugodi Mészkő Formáció” túlterjed az idősebb szenon képződ- ményeken. Ez a vonal nagyjából párhuzamos a denudációs kiékelődés vona- lával. Ennek oka a terület szerkezeti felépítésében rejbk. ÉNy-on, a „teljes” kifej lődésű szenon elterjedési területének nagy részén az üledékképződés viszonylag lapos, többé-kevésbé egyenletes térszínen kezdődött meg. Az üle- dókgyűjtő medence DK-i határa egy nagyjából DNy— ÉK csapású, ÉNy-ra néző lejtőn, illetve küszöbön volt, amelyen a transzgresszió csak lassan hatolt DK felé, s így az egyes szenon formációk egymáson kissé túlterjedve kis távolságon belül kiékelődnek. Ez a lejtő különösen a terület középső részén, a Sümeg— tapolcai országút és a Nádtó-patak közötti szakaszon rajzolódik ki jól. Legmeredekebb szakasza a Ck— 80 és —95 jelű fúrás között mutat- kozik, ahol az „Ugodi Mészkő Formációnál” idősebb szenon rétegsor 110 m-es távolságon nulláról 70 m-re vastagodik (3. ábra). A lejtő a jelenlegi ismertség mellett néhol röglépcsőkből összetevődő küszöbként jelentkezik. A tektoni- kának eredeti kialakulásában is szerepe lehetett, mivel a fekü kifejlődésében a lejtő két oldalán nincs olyan nagy kőzettani különbség, amely ilyen mérvű domborzati különbség denudációs kialakulását megmagyarázná. A lejtő kialakulása a „csabpusztai bauxit formáció” képződése és a szenon megaciklus kezdete közti időre tehető. Nem valószínű ugyanis, hogy a bauxit- felhalmozódás feltételei a jelentős térszíni különbség ellenére egyaránt kiala- kultak volna az ÉNy-i és a DK-i területen. A fekü kifejlődése Az említett lejtő nagyjából egybeesik azzal a sávval, amelyben a „Kösszeni Formáció” felváltja a „fődolomit formációt” az alaphegység felszínén. A két formáció érintkezése jelenleg hosszabb szakaszon tektonikus, amit az eltérő dőlésértékek igazolnak (Edelényi és Haas, 1975). Az eredeti folytonosságot azonban a kőzettani és faunisztikai változások menete jelzi. A felsőtriász kőzettani kifejlődésére vonatkozó adatok eléggé megbízhatóak, mert a felderítő fúrások csaknem fele 50—180 m-t hatolt be ezekbe a réte- gekbe. A részletesebben vizsgált dolomit rétegsorokban (pl. Cn — 930) felismerhetők a Lofer ciklothemák. A kezdőtag többnyire felszakadt, esetenként alga- gyepes-réteglemezkéket tartalmaz. E fölött gyakoriak az algagyepes szaka- szok. Apró-csigás rétegek is előfordulnak, amelyek megegyeznek a rezi apró- csigás rétegekkel (Bohn P., 1976). Meghatározható csigák: Coelostylina sp., \W orthenia sp., Eucycloscala sp. A dolomitrétegekben nóri-raeti jellegű Foraminifera együttes, zöldalga és számos koprolit van (1. lista). A koprolitok egy-egy rétegben a kőzet 70%-át is kiteszik. 450 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 1. lista l8t list la listo Involutina friedli (Iyristan) I. communis (Ivkistan) I. yaschei (Koehn— Zaninetti et Brönnimann) 1. tumida (Kristan— Tollmann) 1. sinuosa sinuosa (Weynschenk) I. tenuis (Kristan) Parafavreina thoronetcnsis Brönnimann, Cáron et Zaninetti Palaxius sp. Ezek a dolomitrétegek a nóri-raeti határra, vagy a raeti emelet aljára tehetők, s nagyjából a sümegi Lókútnál talált kagylós raeti dolomittal (Végh S. 1961, 1964b) párhuzamosíthatók. Előzetes vizsgálataink szerint ide sorol- ható a Cn — 945 jelű fúrással feltárt sötétbarna, egyes szakaszain apró-csigás dolomit, és talán az a dolomit is, amely a Surgót-majortól DDNy-ra lévő házcsoportnál van törmelékben feltárva az „Ugodi Mészkő Formáció” lepusz- tulási határa közelében (Knauer J. 1971, 117. sz. feltárás). DK felé haladva, nagyjából a Sümeg-nyirádi országúiig, mintegy 1,5 — 2 km széles sávban a felszíni feltárásokban a típusos fődolomit fakó barnásszürke, sárgásszürke, likacsos, gyakran algagyepes kifejlődése található, amely helyenként Megalo- dontidákat, vagy aprótermetű kagylókat tartalmaz. Az 1970—71. évi tér- képfelvétel (Knauer 1971) alkalmával gyűjtött szegényes faunát Tóth Kál- mán határozta meg: Modiola sp. tömeges, Perna sp., Avicula sp. (206/a sz. feltárás), Neomegalodon sp. 2 kőbél (222); Neomegalodon (Neomegalodon) aff. triqueter pannonictts (Frech), Pecten sp. (367), Neomegalodon sp. 3 kőbél töredék (402, a 367. sz. feltárásból legurult példányok). A sümegi Uj -hegyről Végh S. (1964a) nóri Megalodontida faunát említett. A Sümeg-nyirádi úttól DK-re viszont a felszíni feltárásokban tömör, likacsos, vagy algagyepes típust csak elvétve tartalmazó fődolomit található. A fődolomit egyes kifejlődéseinek elterjedését az említett területhez E felől csatlakozó, paleogénnel, illetve az eocén-triász kontaktuson települő „darvastói bauxit formációval” fedett, mélyfúrásokkal feltárt területen még nem elemezték. Az „Ugodi Mészkő Formáció” elterjedési területén a fődolomit a likacsos, gyakran algagyepes kifejlődéshez tartozik. Legfelső része helyenként erősen meszes, a Cn — 930 jelű fúrás dolomitos mészkőréteget (CaMg(COB)2 = 17,5%). is harántolt. A mósztartalom részben másodlagos; gyakran bontott szaka- szokhoz kapcsolódik. Az ilyen bontott szakaszokon a dolomit helyenként pszeudobreccsává változott, ahol a „szemcse” az épebb, az „alapanyag” a bontottabb dolomit. A dolomit erőteljes elváltozása alátámasztja azt a követ- keztetést (Edelényi és Haas 1975), hogy a fődolomit és a „Kösszeni For- máció” jelentősebb szakaszon tektonikusán érintkezik. A fődolomit legfelső, gyakran meszesedett, részben már a raeti emeletbe tartozó szakaszára ÉNy felől a „Kösszeni Formáció” alsó, erősebben dolo- mitos rétegcsoportja következik, amelynek kifejlődésére a Cn— 211, — 931 és —934 jelű fúrás rétegsora vet fényt. ÉNy felé haladva a mészkő, dolomitos mészkő uralomra jut a feltárt kösszeni rétegsorokban, megjelennek és fölfelé némileg gyakoribbak lesznek a pelites betelepülések. A mészkő szakaszok egy része dachsteini mészkő küllemű. A karbonátos kőzetek mikrofáciese gyakran erősen mozgatott vízre utal-. A mikrofauna eléggé gyenge megtartású, általában átkristályosodott póldá- K n au e r—G ell a i: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 451 nyokat lehet megfigyelni Jellegzetesek a kagylóhéj -lumaselia rétegek. A Cn — 931 és —934 jelű fúrás kösszeni mészkő, agyagos mészkő, dolomitos mészkő és meszes dolomit rétegeiben meghatározott maradványokból, melyek többsége számos rétegben előfordul, a 2. (összevont) listát készítettük. 2. lista 2nd list 2a listo Thaumatoporella parvovesiculifera (Raineri) Earlandia cf. tintinniformis (Misik) Frondicularia woodicardi Howchin ? Trocholina sp. ? Glomospira sp. Agathammina austroalpina Kristan -Tollmann et Toilmann Involutina cf. friedli (Kristan) I. comtnunis (Kristan) I. cf. c. (Kristan) I. tumida (Kristan— Tollmann) I. cf. tenuis (Kristan) I. cf. gaschei (Ivoehn — Zaninetti et Brönnimann) I. sinuosa cf. oberhauseri (Salaj) I. sinuosa sinuosa (Weynschenk) I. friedli (Kristan) ? I. sp. ? Triasina hantkeni Majzon Bivalvia Gastropoda Parafavreina thoronetensis Brönnimann, Cáron et Zaninetti ? Palaxius sp. Crustacea koprolit Ostracoda ? Theelia sp. Achistrum cf. triassicum Frízzel et Exline Mortensenites sp. Góczán Ferenc a Cn— 931 jelű fúrás kösszeni agyagmárga, agyagos mészkő és dolomárga mintáiban „gazdag, kösszeni fáciesre utaló ráti emeletbeli, Classopollis vezetésű sporomorpha asszociációit talált, amelyben az oper- culat formák uralkodnak. Kiemeli a Classopollis classoides Pflug fajt, vala- mint az Ovalipollis cliv. sp.-t. (316, 6 — 316,7 m, 320,9 — 322,9 m ,,A”). Mélyeb- ben (351,4—351,9 m) Classopollis torosus (Reissinger, 1950 Pflttg, 1953) és Granuloperculatipollis rudis Venkatachala et Góczán, 1964 egy-két példá- nyát találta. Végig több-kevesebb jól kerekített növényi szövet törmelék és Botriococcus brauni Kützing, 1849 algatelep maradvány jellemezte a vizsgált mintákat (in: Gellai M. 1975d). A „Kösszeni Formáció” és a „Dachsteini Formáció” határa az alaphegység felszínén ma még alig rajzolódik ki. A jelenleg legnyugatibb bauxitkutató fúrásokban (Ck— 169, — 170, —171) a szenon közvetlen fekvője jura kép- ződmény: vörös, mangánkérges apró-gumókat, rögöket tartalmazó, többnyire gumós kifejlődésű, foraminiferás, granulomorf szövetű mészkő. Jellegei alapján a „Pisznicei Mészkő Formáció” (Füeöp J. 1975) felső tagozatának felel meg. A felsőtriász és a szenon formációk elterjedését egybevetve kitűnik, hogy az a terület, ahol az alaphegységre az „Ugodi Mészkő Formáció” telepüi, lényegében az ős-térszín dolomitból álló részéhez van kötve. 452 Földtani Közlöny 10S. kötet, 4. füzet A fekii és a szenon formációcsoport között települő szárazulati kép- ződmények A felsőtriász -jura alaphegység felszínén meg-megszakadó foltokban, len- csékben különféle szárazulati képződmények települnek. Legnagyobb elter- jedésben a mezozóos kőzetek törmelékét találjuk, de elterjedt a ,,csabpusztai bauxit formáció” is. Ritkábban sárga agyagot, mészkő-, vagy dolomittör- melékes agyagot is észleltek. E képződmények főbb jellegeit többen ismertették (legutóbb Vörös Z. et al. 1970), itt csak a szenon fedővel, valamint az ősdom- borzattal való összefüggésüket vizsgáljuk. a ) Törmelékkőzetek A fúrási rétegsorokban említett, általában 3 — 5 m vastag, kötőanyag nélküli, máskor dolomitpor, agyag, vagy bauxit kötőanyagú, mállott vagy üde dolomit, mészkő és e kettőből álló vegyes törmelék viszonya az ősdom- borzathoz nem egyértelmű. Ez részben abból ered, hogy — mint ismeretes — a valódi, elmozdított, vagy áthalmozott törmelék és az alaphegységi kőzet felső, helyben mállott, aprózódott, vagy tektonikailag igénybe vett szaka- szának megkülönböztetése általában megoldatlan, ezért a valódi törmelék létezésének, illetve vastagságának megállapítása bizonytalan. Törmelékként, vagy törmelék megjelenésűként dokumentált dolomit-, stb. rétegek mind a magasabb, mind a mélyebb helyzetű alaphegység térszínt ért fúrásokban előfordulnak. Valódi törmelék létezését mindenesetre nyilvánvalóvá teszi idegen környe- zetben, pl. bauxit fedőjében való megjelenése (pl. Cn — 567: 7,5 m). Az alaphegység térszíni jellegei és a fedőképződmény kifejlődése közti viszony megítélésében jelentősége van annak, hogy a valódi törmelékkőzetek milyen összefüggésben vannak fedőjükkel. A bauxit-kőzet kötőanyagú tör- melék, bár létrejötte a hézagos törmelékbe felülről beszivárgó bauxitos anyaggal is magyarázható, mégis inkább a fedő „csabpusztai bauxit formá- cióhoz” kapcsolódik. Feltehetjük, hogy a bauxitfelhalmozódás kezdetén még tartott a helyi kőzettörmelék beszállítása az üledékgyűjtő csapdákba. A foly- tonosságot az látszik alátámasztani, hogy a bauxitos dolomittörmelék — dolomittörmelékes bauxit bázisrétegre némelykor erősen karbonátos, föltehe- tőleg dolomitlisztes bauxit következik (Nt— 2106, —2142). Nyilvánvalóan valódi törmelékkőzet az agyagos dolomitpor, amely pl. a sümegi Bd— 60 jelű fúrásban 4,1 m vastagságban mutatkozott, s lefelé finomszemű (2 — 5 mm), 40 — 50% dolomitpor kötőanyagú breccsába megy át. Ezek az agyag, többnyire sárga agyag kötőanyagú törmelékkőzetek mind bauxit, mind szenon fedő alatt előfordulnak, ott is, ahol a fedőben nincs agyagos képződ- mény. A Cn — 959, —989, —996, —999, Nt — 2190, —2270, S— 24, Sg — 129 ás —189 jelű fúrásban például az agyagos dolomittörmeléket, ill. vegyes törmeléket az ugodi mészkő fedi. Ez arra utal, hogy e kőzettörmelékes kép- ződmények általában nem tekinthetők a szenon üledékciklus kezdőtagjának. E felfogásnak ellene látszik szólni, hogy néhány fúrásban a szenon mészkő alsó szakaszában dolomittörmeléket említenek. Nem világos azonban, hogy mészkő- és dolomittörmelék együttes előfordulásáról (pl. tektonikus érint- kezés esetén), vagy mészkőbe zárt dolomittörmelékről van-e szó. Említésre méltó, hogy néhány esetben, amikor a fedő ugodi mészkő vékony, a dolomiton települő dolomittörmelékes, kvarchomokos agyag fiatal képződ- K n au e r — G ell a i: Szenon képződmények Sümeg— Káptalanfa területén 453 meny is lehet, amely — legalább részben — a mészkő karsztos hézagain át jutott jelenlegi helyére, vagy pedig a fedő mészkő törmelék állapotban van (pl. Sg — 6: 1,0 m mészkő alatt 1,0 m agyag). b) A ,, csabpusztai bauxit formáció" Az ,,Ugodi Mészkő Formáció” bázisán több helyen megtalált, jelentős méretű és jó minőségű bauxitot tartalmazó lencsék (árkos lencsék) Csab- puszta környékén az idősebb szenon képződmények bázisán korábban felku- tatott bauxitlencsékkel föltehetőleg egy formációba tartoznak. Kifejlődésük tanulmányozása túlmutat e munka keretein, ezért itt csak az alábbi követ- keztetésre térünk ki. Amennyiben az idősebb szenon képződmények, valamint az ,,Ugodi Mészkő Formáció” bázisán települő bauxitlencsék nagyjából egyidejűek, a fentebb leírt ősi lejtő kialakulása a bauxit felhalmozódása és a szenon üledékképződés kezdete közötti időben zajlott le. Nem valószínű ugyanis, hogy ilyen jelentős térszíni különbség mellett hasonló bauxitfelhalmozódási viszonyok alakultak volna ki. A jelenlegi bauxittároló szerkezetek markáns tektonikus elemei nem egyszerre jöttek létre, preformáló és szenon utáni keletkezésű törések mellett olyanok is valószínűsíthetők, amelyek a lejtő kialakulásával egy- idejűek. Ez utóbbiak létezésére utal, hogy az árkos lencse szerkezetek éppen a lejtő felső peremének sávjában váltak ismertté. A szenon üledékképződés kezdeti szakaszán, amikor a lejtőtől ENy-ra eső területen már tengeri, ill. paralikus üledékképződés folyt, a lejtőn, illetve a kiemelt térszínen denudációs folyamatok játszódtak le. Ezek a folyamatok a bauxittároló szerkezeteket, csapdákat is érték, amelyek ilyenformán nagy- részt nyitottak voltak. Ezt a szenon rétegsor alsó szakaszába települt bauxit- lencsék bizonyítják (Cn— 593, —932, Gy— 5). Az „Ugodi Mészkő Formáció” alaprétegének kifejlődési típusai Vizsgálataink során nagy figyelmet szenteltünk az „Ugodi Mészkő Formá- máció” alaprétege kifejlődésének azon a területen, amelyen e formáció disz- kordánsan települ az idősebb képződményekre. Elsősorban az újabb bauxit- kutató fúrások mintaanyagát vizsgáltuk, de felhasználtuk a régebbi felderítő fúrások dokumentációs mintaanyagát is. Részletesen vizsgáltuk a szenonból származó legalsó kiépítés teljes mintaanyagát. A rétegsor leírások, tekintve, hogy az alaprétegek fáciesváltozásai az uralkodó mészkő kifejlődésen belül csak ritkán szembetűnőek, kevéssé bizonyultak használhatóknak. Az „Ugodi Mészkő Formáció” a fúrási rétegsorok többségében mészkő rétegtaggal települ a feküre. Az ezekből kikerült minták között leggyakoribb a változó mennyiségű és méretű Pachyodonta-hé]töTedék.et tartalmazó hal- vány szürkésbarna, barnásfehér vagy halványbarna mészkő. Ugyancsak gyakori az ép, vagy törött Pachyodontákat tartalmazó finom-detrituszos, vagy tömött-finomszemcsés alapanyagú mészkő. Az ide sorolható minták egy része vékonycsiszolatban vizsgálva Pachyodonta detrituszos, makrosz- kóposán azonban nem látszik annak. Néhány fúrás azonban mészkő alap- anyagú konglomerátum, durva- vagy finomtörmelékes mészkő alapréteget tárt fel. Ezek az alaprétegek minden kétséget kizáróan az „Ugodi Mészkő 5 Földtani Közlöny Az „Ugodi Mészkő Formáció” bázisrétegeinek vegyi és ásványos összetétele (súly %) (A vizsgálatok a Bauxitkutató Vállalat laboratóriumában készültek) Chemical and mineralogical composition (weight %) of the basal beds of „Ugod Limestone Formation” 454 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet a n c - 49 S •b 5 2.3 a = o | £ g.2 ° 5 ® ü* s5 0 ■- o oc 2 ■3 ád .SS 25 *2 3 fi 3 44 4eü'3 N tSU aj o to *o ^ 72 ea c3 a a N • O O lo'H Ö = ^ • o CÍ.V « o. 08 i!5 O N M xí CO O O O r «|3&f.§ S"izS® V 49 s a •“* o ’o ■SaS a « ÍJ c3 sí a:r> -S 0 ’O N _ O ■Ji C 44 ej "53&J2 -£ ' c C3 .5 0 c a g o ^ Q ° 72 |1 § £ £72 r* O 3 p; 5 XU5U5NHI ONN tCO® a 2SS3S9SS Ol CO OO O Xj< 05 'ö ® ^ ií£ COOOO^cí'-í'í^^ICS o I^OXKNNNÍ) 1 7777 O 0 09 00 0 05 05^05 r-T N r-T ^o'OHH# ÍO Ll?Of*XNNNN s 3 _ O í S S s U 49 ^ *49 g O s r a) 49 5 S 49 90 ú *5 ® o ő *5 ü CO «*-. 49 fi fi 6 *** °, "7. r-T co" t>T | O O 77” -fl- H co •a .2 a3r I0 ® w ® N CSj! H e S O o S — d »© — _ ■gg s -ó — 2 c 2 ej 3 ° = >,c® Sfo- 9> £ 49 * cement of limestone * kalkoStono * • cement of limestone breccia * * cemento de kalkobrekcio ** insoluble residue of limestone ** * nesolvebla restajo de kalkoStono K n a u e r—G ell a i: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 455 Formációhoz” tartoznak. A Cn — 910 jelű fúrásban — a rendelkezésre álló mintasorozat alapján 1 — 2 m vastag, az alapkonglomerátum polimikt, különféle kösszeni mészkő típusokból tevődik össze. A szemcsék egy része nem kop- tatott, más része gyengén vagy közepesen kerekített. Méretük néhány cm-ig terjed, a gyakori méret 2 cm. A szemcsék szorosan illeszkedve, néhol egy- másba fúródva, általában rendezetlenül helyezkednek el. Nagyon ritkán egv- egy szemcse a hosszabbik tengelye szerint párhuzamos a másikkal. A színben különböző mészkő típusok szövete egységesen tömött-finomszemcsés. Vékony- csiszolatban vizsgálva két szöveti típus különíthető el. Az egyik tömött granulomorf, homogén, alakos elem — néhány rövid, hajszálvékony kaiéit - pálcikától eltekintve — nincs benne. A másik mozaikszerben aprókristályos, itt-ott felhősen granulomorf, néhány apró likaccsal. Az alapanyag Rudistahéj- zúzalékos mészkő, másutt miliolidaes — cuneolinás — pseudosideroliteszes agyagos mészkő. A Cn — 557 ugodi mészkő rétegsora ugyancsak alapkonglomerátummal települ a fődolomitra. A szemcseanyag gyengén koptatott dolomit, az alap- anyag limonittal átszőtt, egyenetlen kristályméretű kalcit-pátitból és limonit- szemcsékből áll, ez utóbbiak egy része törmeléknek tűnik. A leírásokban a szenon mészkő rétegsor alján kis vastagságban (Bd — 63: 1,0 m, Sg— 166: 0,2 m, Sg— 167: 0,3 m), vagy vastagságmegjelölés nélkül említett (Sg— 126) dolomittörmelékes mészkő, mint fentebb említettük, nem teljesen tisztázott eredetű. A Ck — 79 jelű fúrásban 3,5 m vastag agyagos, szórtan dolomittörmelékes mészkövet említenek a szenon bázisáról. A dolomit azonban nem csak durva törmelékben van jelen az ugodi mészkőben. A sümegi cementalapanvag-kutatásnál is tapasztalták az ugodi mészkő gyakran jelentős MgO-tartalmát (Gyovay László, 1974). Ezek mellett említésre érdemes az Nt — 1925 jelű fúrás, amelyben az ugodi mészkő rétegsor teljes feltárt szel- vénye (30,4 m vastagságban) erősen dolomitosnak bizonyult (CaMg(C03), = = 10,1-34,5%). Az említett alapréteg típusokat mindenütt olyan fúrásokban észleltük, amelyek nem harántolták a „csabpusztai bauxit formációt”. E bauxit fedő- jében rendszeresen jellegzetes finomtörmelékes kifejlődés, bauxitos-bauxit- homokcs mészkő fordul elő. A Nagytárkánv XVI. sz. bauxitlencsén mélyült fúrások egy része két bauxit- összletet harántolt. A legelső ilyen fúrásokban a két bauxitszintet elválasztó mészkő csak 2 — 3 m vastag volt, amelyből csak néhány magdarabkát sikerült a felszínre hozni. Kérdéses volt e mészkő kora és az, hogy a fúrásban észlelt települési helyzete elsődleges, vagy másodlagos-e? Más szóval, hogy valóban a „teljes” szenon kifejlődési területen korábban kimutatott két bauxitszint települ-e itt egymás fölött, vagy szenon mészkő törmeléke települ egy bauxit- összleten belül. Vizsgálataink (Gellai M. — B.) igazolták, hogy e szenonnak vélt mészkő valóban az, s fáciesénél fogva a „csabpusztai bauxit formáció” felszínen eredeti településű. A gyenge magkihozatalt a két plasztikus kőzet- tömeg között települő merev mészkőréteg tektonikus és atektonikus eredetű erőteljes töredezettsége okozhatta. Ez a mészkő finom eloszlásban és apró törmelékben a bauxitösszlet anyagát tartalmazza. A törmelék többnyire gömbszemcse vagy pizoid, mellettük vasas anyagú gömbszemcsék és pizoidok is vannak. A kőzetdarabok felszínén ezek a szemcsék, gyakrabban a kimállásuk után visszamaradt üregecskék jól megfigyelhetők. A finom eloszlású bauxitos- 456 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet vasas anyagtól a kőzet eperszínű, sárgásbarna, vagy szürkésbarna. Több eklyen másodlagos reduktív hatásra fakószürkére változott, az ilyen helyeken a gömbszemcsék és pizoidok sötétszürkék. Ez a kőzet eredeti vastartalmát redukáló hatás a szenonra települő eocén kőszenes agyagra vezethető vissza. Néhol az 5 — 10 m vastag ugodi mészkő rétegcsoport alján is észlelhető ebben a fáciesben. Ez a mészkő idős repedezettségét tekintve nem meglepő, annál érdekesebb, hogy olyan helyen is mutatkozik, ahol az ugodi mészkőre közvet- lenül a N. laevigatus-os szintbe tartozó eocén mészkő települ. A reduktív hatásból idősebb eocén formáció egykori jelenlétére, vagy a középsőeocén , A NyENy ♦ 200 - ♦100 - i0 - Sut -13 B KDK C NyENy S2 Cn-850 Ck-170 -167 , G NyENy Gy-5 Cn-421 Nt-2203 -2001 -2182 -2129 H KDK D KDK 5. ábra Áttekintő földtani szelvények. Jelmagyarázat: F = „Fődolomit formáció”, K — „Kösszeni For- máció”, D = Dachsteini Mészkő Formáció”, J = Jura képződmények, N = Alsókréta képződmények, M = „Sümegi Márga Formáció”, C - „Csabpusztai bauxit formáció”, U = „Ugodi Mészkő Formáció”, S = Egyéb szenon képződ- mények, T = Az „Ajkai Formáció”-n belül települő bauxit, P = Eocén és fiatalabb képződmények, NG = Neogén és fiatalabb képződmények Fig. 5. Synoptic geological sections. Legend: F = „Hauptdolomit Formation”, K = „Késsen Formation", D = „Dachstein Limestone Formation”, J = Jurassic formations, N = Lower Cretaceous, M = „Sümeg Mari For- mation”, C = „Csabpuszta bauxite formation”, U = „Ugod Limestone Formation”, S = Other Senonian formations, T = Bauxite body within „Ajka Formation”, P = Eocéné and post-Eocene sediments, NG = Neogene and post- Neogene sediments Fig. 5. Superrigardaj geologiaj profiloj. Klarigoj: F = „Cefdolomita formáció”, K = „Formáció de Kössen”, I) = „Kalkostona Formáció de Dachstein”, J = Jurasaj rokajoj, N = Fru-kretaceaj rokajoj, M = „Marna Formáció de Sümeg”, C = „Baüksita formáció de Csabpuszta”, U = „Kalkostona Formáció de Ugod”, S = Ceteraj senoniaj rokajoj, T = Baüksito ene de la „Karbohava Formáció de Ajka”, P = Paleogenaj kaj pli junaj rokajoj, NG = Neoge- naj kaj pli junaj rokajoj K n au e r—G ell ai: Szenon képződmények Sümeg— Káptalanja területén 457 alji kőszenes agyag rétegcsoport tektonikus eredetű hiányára következtet- hetünk. A mészkő szelvényben egyébként, mivel a kőzetanyagban általában alig van a redox változásokra érzékeny összetevő, az eocén kőszenes agyag hatását csak a mészkő legfelső részében kivált pirít jelzi, itt azonban a vas is a fedőből származik. A gömbszemcsék és pizoidok, valamint a finom eloszlású festőanyag legalább egy részének bauxit eredetét igazolandó, megvizsgáltattuk az Nt— 1964 jelű fúrás 105,0—107,1 m közti szakaszából származó mószkőmintákat. A 3. sz. minta teljes kőzetanyagából Sikeósné Jenei Maegit termikus úton a böhmit és kaolinit jelenlétét ( < 7%) mutatta ki. A kőzet A1203 tartalma 3,2%. Az „Ugodi Mészkő Formáció” alaprétegeinek fácieseloszlása Az a térszín, amelyre a szenon transzgresszió előrehaladtával az „Ugodi Formáció tengere” kifutott, egyenetlen síkság, vagy enyhén ÉNy-nak eresz- kedő lejtő volt. A domborzati egyenetlenségek elsősorban kőzettani különb- x Y ENy DK V W Ny K Nt-2180 -2009 -2008-2007-2005-1948 -2004 -2003-2124-2126 1 I I I I I I III 6. ábra. Földtani szelvények. Jelmagyarázatot lásd az 5. ábránál Fig. 6. Geological sections. Fór the legend see Fig. 5. Fig. 6. Geologiaj profiloj. Klarigoj: Vidu ce la 5a figaró 458 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet ségekre vezethetők vissza. ,.A csabpusztai bauxit formációt” hordozó, tekto- nikus, karsztos, vagy összetett eredetű idősebb mélyedések helyén ekkor ismét mélyedések voltak, a bauxit tömörödóse, a triász karbonát-kőzetekénél Cn - 934 Cn - 931 Cn - 930 Nt- 2000 15 13 is 14 12 325 m 295m ✓ / J v J K K K 400m 100m" f M M G F M K M M M M M M N M G M F M G K F M M M a a □ A A A A © O O© M M Klguü FKK M F G K K H K 1 80 ml 400m ^ 2 0a\ 3[^| 4 | 71~~1 *[°°\ 9EE3 14 15 A A -A A A óÓoŐ ' ^ J \r j ■ FF? F ffof GM F M G O O 0 o F G \S 'S *S >S VZ V G G G F 135m 200m in F M u G k 240 m I 5 |o © ] 6 |qocp| nyv?^> au 7 A A A A A ( 7. ábra. Felsőtriász fúrási rétegsorok. Jelmagyarázat: 1. Agyag, 2. Breccsa (au = autigén), 3—5. Árapályövi (intertidal): 3. Felszakadt réteglemezkés, 4. Algaszőnyeg, 5. Onkoid, 6. Gumós, 7. Agyagmárga, 8. Tektonikus, 9. Dolo- márga, márgás dolomit, 10. F — foraminiferás, M — molluszkás, G — csigás, K — koprolitos (árapályöv alatti — subtidal), 11. Supratidal keletkezésre utaló litológiai jegy, 12. Agyagos mészkő, 13. Mészkő, 14. Dolomitos mészkő, 15. Meszes dolomit, 16. Dolomit Fig. 7. Upper Triassic sequences in boreholes. L e g e n d : 1. Clay, 2. Breccia (au = intraformational), 3 to 5. Inter- tidal, 3. With bedding plates torn off, 4. Algái mát, 5. Oncoid, 6. Nodular, 7. Argillaceous mari, 8. Tectonie. 9. Dolo- mitic mari, marly dolomité, 10. F = foraminiferal, M — molluscan, G — gastropodal, K — coprolitic (subtidal). 11. Lithologic marking suggesting supratidal origin. 12. Argillaceous limestone, 13. Limestone, 14. Dolomitic limestone, 15. Calcareous dolomité, 16. Dolomité Fig. 7. Malfru-triasaj (supra-triasaj) tavolaroj en profundsondajoj. K 1 a r i g o j : 1. Argilo, 2. Brekcio (au = aüti- gena), 3—5. Intertajda: 3. Kun ekiirigintaj tavol-plaketoj, 4. Alga-tapiso (loferito), 5. Onkoido, 6. Nodeca, 7. Argil- marno, 8. Tektonika, 9. Dolomito marna, marna dolomito, 10. F-foraminiferohava, M-moluskohava, G-gastropodo- hava, K-koproIitohava, (subtajda), 11. Litologiajo aludanta al supratajda genezo, 12. Argila kalkostono, 13. Kal- koltono, 14. Dolomita kalkoütono, 15. Kalka dolomito, 16. Dolomito K n au e r—G ell a i: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 459 könnyebb lepusztíthatósága, a tökéletlen feltöltődés és/vagy a bauxitcsap- dákat preformáló vetők megújulása következtében. A térszínen ilyen módon kialakult kis magasságkülönbségek megszabták a kezdődő üledékképződés körülményeit, az alapréteg kifejlődését. Amikor a tengerelöntés elérte az ősi lejtő felső peremét, a víz a tökéletlen síkság enyhe mélyedéseibe hatolt be először, s itt sekély, csendesvízű, a nyíl- tabb tengerrel többnyire összeköttetésben lévő medencék, lagúnák alakultak ki. Mivel a kiterjedt lapos dolomitháttér alig szolgáltatott törmelékanyagot, csak a legszűkebb környezet, tehát elsősorban a bauxitösszlet anyaga került törmelékként a mésziszapos üledékbe (I. sz. táblázat). A lagúnákban kialakult fáciest granulomorf alapanyag és közepes mennyi- ségű, vagy sok fenéklakó Foraminifera jellemzi (3. lista). 3. lista 3rd list 3a listo Miliolidae div. gén. et sp. domináns Nummofallotia cretacea (Schlumberger) gyakori Accordiella conica Farinacci Lituolidae Pseudolituonella sp. Bulimina sp. Arenobulimina sp. Spiroplectammina sp. Bolivinopsis sp. Chilostomella sp. Dicyclina schlumbergeri Munier — Chalmas Cuneolina pavonia ü’Orbigny Rhapydionina liburnica Stache agglutinált textularoid formák A Miliolina- félék között extrém nagyméretű példányok is vannak. A Fora- miniferák mellett zöld alga, Thaumatoporella parvovesiculifera (Raineri), Aeolisaccus sp., szivacstű, Ostracoda (vékonyhéjú, többnyire kettős teknő), csiga, vékonyhéjú kagyló is előfordul. Érdekes, hogy plankton alakok helyen- ként már e legalsó rétegekben megjelennek (4. lista). 4. lista 4th list 4a listo Pithonella ovális (Kacfmann) Globotruncana arca (Cushman) G. cf. linneiana (d’ORBiGNY) Globigerinelloides sp. A Pachyodonta héjzúzalék rendkívül ritka, többnyire teljesen hiányzik. Ez a lagunaképződményként értelmezhető biofácies általában egybeesik az elő- zőekben leírt bauxitos-bauxittörmelékes mészkőkifejlődéssel. Sárgásbarna színű, szemre is miliolinás kifejlődése rátekintésre eocén kőzetnek vélhető. A 3 — 4. ábrán feltüntettük a települési helyzeténél fogva biztosan a ,,csab- pusztai bauxit formációba” tartozó bauxitlencsék körvonalát, valamint a lagunafáciesű alapréteget harántolt fúrásokat (Cn — 948, Nt— 1917, —1950, — 1955, —1964, —2057, —2141, —2147, — 2148, —2246). Ha a csak leírásból ismert rétegsorú fúrásokat figyelmen kívül hagyjuk, jó egyezést tapasztalunk elterjedésükben. Kimondhatjuk tehát, hogy a lagunafáciesű alapréteg jól 460 Földtani Közlöny 10S. kötet, 4. füzet jelzi az alaphegység felszínének mélyedéseit, amelyek legtöbbje bauxitcsapda. A bauxit lencsés, vagy árkos-lencsés teleptani jellegénél fogva föltehető, hogy maga a csapda kissé nagyobb, mint az a része, amelyet bauxit tölt ki. Ebből következik, hogy a lagunafácies némileg túlterjed a bauxittesten. Mack E. és Petraschek W. E. hasonló esetet ábrázol egy görögországi szel- vényben (1970. fig. 3), ahol a bauxit fölött kialakult, környezetétől eltérő szerkezetű felsőkréta mészkő ugyancsak túlterjed kissé a bauxittesten. Ezért fontosnak tartjuk e fácies rendszeres nyomozását, mivel azok a meddő fúrások, amelyek az „Ugodi Mészkő Formáció” bázisán ezt a fáciest harántolták, feltétlenül a csapda peremi részére esnek, s közvetlen környe- zetük kutatásra érdemes. Hasonlóképpen fontos e fácies felismerése azokban a meddő fúrásokban, amelyek rétegsorából a bauxit vető miatt hiányzik. Figyelembe kell venni azokat a fúrásokat is, amelyekben az ugodi mészkő bázisa ehhez a fácieshez közelálló kifejlődésű. Az adatok szaporodásával ezek értéke is megállapítható lesz. Térképünkön ezek mint „átmeneti kifej- lődésű bázisrétegek” szerepelnek. Ilyen fúrás a Cn— 989, —999, Nt— 2159, — 2187, —2234 jelű. Csak fenntartással értékelhetők azok a fúrások, amelyek- ben az ugodi mészkő bázisa csendesvízi, zátonyközi fáciesű, de mozgatottabb vízi (Nt— 2253), vagy nem miliolidaes-nummofallotiás Foraminifera együttest (Nt— 2174); vagy kevés Pachyodonta héjtöredéket tartalmaz (Nt— 2167, — 2181, —2183, —2189, — 2233). Ezek esetleg a lagunafáciesből fejlődtek ki, maga a lagunafácies a fúrás rétegsorából vető, vagy maghiány miatt is hiányozhat. Néhány adatból úgy látszik, hogy azokon a helyeken, ahol a bauxit vastag, tiszta lagunafácies alakult ki (pl. Nt— 1950), ahol pedig vékony, átmeneti típust találunk (pl. Nt— 1955). Ebben az átmeneti típusban kevés Pachyo- don/a-héjzúzalék is van, egyébként hasonló kifejlődés mellett. Az említett fúrások egyébként ugyanazon (Nagytárkány XVI. sz.) bauxitlencsén, egy- mástól mintegy 70 m-re mélyültek, a bauxitvastagság 58,6, illetve 2,0. m. Ha valóban fennáll ilyen összefüggés, további értékes közvetett információkkal szolgálhat a szenon alaprétegek vizsgálata a bauxitösszletre nézve. A tengerelöntés előrehaladtával a csapdák közti kissé kiemeltebb dolomit- térségek is víz alá kerültek. Ezek a helyek kedveztek a zátony alkotó kagy- lóknak, amelyek már korábban megtelepedtek a nagy lejtő ÉNy-i előterében. Rohamos elterjedésüket jelzi, hogy ezeken a kissé magasabb területeken az „Ugodi Mészkő Formáció” csaknem mindenütt finomabb-durvább Pachyo- donta héjtöredékes mészkővel, „zátonykörüli” fáciessel indul. Ebben a mihőben különféle fáciesek alakultak ki: Pachyodonta héjtöredékes mészkő (Nt— 2003, — 2009, —2182, —2190, —2279), durvaszemű héjzúzalékkő (Cn — 789, —990, Nt — 2186), a Pachyodonta detrituszos — bentosz foraminiferás fácies különféle változatai (Nt — 697, —2000, —2185). A Foraminiferák többnyire a laguna- fáciesben is előforduló alakok, a Nummofallotia cretacea azonban megritkul. Érdekes a maastrichti alemeletben gyakori ősmaradványok előfordulása: Sutivania likvae Radoicic, Keramosphaerina tergestina Stache. Mint látható, igazi padzátonyt jószerivel nem is lehet találni, az erőteljes hullámverés a meg -megtelepedett Pachyodonta kolóniákat újra és újra szétzúzta. Mégis, az ilyen padzátonyok időleges fennállására utal az, hogy a zátonyközi, csendesebb vízi, lagunaszerű fácieseket ma is ki lehet mutatni. Ezeket makro- fauna-mentes mészkő építi fel. A mikrofauna mennyisége és összetétele hasonló a lagunafácieséhez, de kevés a N . cretacea, jelentősebb a nagyobb K n au e r—G ell a i: Szenon képződmények Sümeg— Káptalanfa területén 46 1 termetű Foraminiferák szerepe (szabad szemmel látható D. schlumbergeri is), kevés Pachyodonta héjzúzalék és mésziszaprögök, pszeudo-ooidok fordulnak elő. Ez a fácies tehát közel áll a fentebb átmeneti lagunafáciesként említett kifejlődéshez, különbség a N. cretacea hiánya vagy alárendelt szerepe, és a helyben mozgatott intraklasztok megjelenése. A hasonlóságot erősíti viszont e mészkövek bauxittartalma (I. táblázat). Bázisrétegként bauxitra meddő fúrásokban észleltük ezt e fáciest. A Cn— 559 és az Nt— 2059 bauxitlencse közelében mélyült, az Nt— 1925 körzete még nincs megkutatva. Ez a fácies az „Ugodi Mészkő Formáció” magasabb részén is megjelenik; kissé több Pachyodonta héjzúzalékot tartalmaz. A kőzet olykor nagy-gumós szerkezetű (pl. Nt — 2000), ez a szerkezet azonban nem hasonlít ahhoz a márga- közös gumós kőzetszerkezethez, amely az ,,' Ugodi Mészkő Formáció” transz- gresszív szakaszát megelőzően képződött pachyodontás képződményekben figyelhető meg. Ezek a gumós-pachydontás kőzetek az ÉNy-i területen fejlőd- tek ki meglehetős vastagságban a nem-gumós pachyodontás ugodi mészkő közvetlen feküjében, továbbá nem pachyodontás márga és mészkőrétegsorok többnyire vékony közbetelepülésként (ez utóbbi pl. a Cn— 934-ben). Ennek a kifejlődésnek a kőzetrétegtani hovatartozása és besorolása még bizonytalan. A szenon alaprétegek kifejlődési jellegei az ÉNy-i területen Ezt a területet ezideig jóval kevesebb fúrás tárta fel, mint a DK-it, de az így megismert rétegsorokban az alaprétegek, illetve -rétegcsoportok válto- zatos kifejlődése volt tapasztalható. Az agyagkőzetek gyakran kőszenesek, kőszénlencsések vagy -zsinórosak, ezekben, valamint a márga, mészmárga és mészkőkifej lődésű alaprétegekben sem ritka a homok, vagy kavics méretű extraklaszt. Számos fúrás (Ck— 95, —167, Cn— 421, —563, —593, —598, — 932, — 933, Gy— 5) alapkonglomerátumot talált, amely — úgy tűnik — itt sokkal elterjedtebb, mint DK-en, az „Ugodi Mészkő Formáció” alján. A kavics osztályozatlan, többnyire kitűnően kerekített. Anyaga uralkodóan kösszeni mészkő, alárendelten dolomit, dachsteini mészkő, elvétve jura mészkő és tűzkő, továbbá kvarcit; a helyi anyag sem mindig egyezik meg a közvetlen fekü anyagával. Az alapkonglomerátumot a Cn— 421 jelű fúrás 4,8 m vas- tagságban harántolta. Itt a kavicsokon kalcitkéreg van, az alapanyag vitrit- lencsés kőszenes agyag. A kavicsok nem alkotnak rácsot, hanem többnyire egymás érintése nélkül „úsznak” az alapanyagban. A Cn— 933-ban a 2,0 m vastag alapkonglomerátumra közvetlenül kőszenes agyag települ. A Cn— 598 szenon rétegsora 8 dm vastag, jól kerekített kavicsokat tartalmazó, kőszén- nyomos agyaggal kezdődik, erre 5 dm homokos, kissé kőszenes agyag, majd 14 dm meszes konglomerátum következik. A Gy— 8 szenon bázisrétegsora kösszeni mészkő, kavicsos kőszenes meszes agyag, amelyre kőszénpados, pyrguliferás márga települ. Az elmondottakból kiviláglik, hogy az alap- konglomerátum kavicsanyaga a vizsgált szelvényekben nem abráziós, hanem folyóvízi eredetű. Az ősi lejtőn hol itt, hol ott lerohanó patakokban jött létre a közelből származó karbonátkavicsok kitűnő kerekítettsége, anélkül, hogy az eredetileg is heterogén méreteloszlású törmelékanyag osztályozódhatott volna. 462 Földtani Közlöny 10S. kötet, 4. füzet A szenon rétegsoron, elsősorban az ,, Ajkai Formáción” belül följebb is találunk kavicsot (pl. Cn — 931, Gy— 7), sőt konglomerátumbetelepüléseket is (pl. Cn — 563, — 593, —931, —932). Ez utóbbi, amely az ősi lejtő közvetlen előterében mélyült, vékony bauxit és vastagabb konglomerátumpadok válta- kozásából álló, 17,4 m vastag rótegcsoportot harántolt. A bauxit jó minőségű, de ebben a települési helyzetben nyilvánvalóan áthalmozott, tulajdonképpen az ún. Tyihvin típusú bauxittal vethető egybe. A Cn — 593 bázis rétegcsoportja: 1,4 m szürke, bauxit os agyag 2.0 m tarka, bauxitos agyag 1.0 m mészkő- és dolomittörmelékes bauxitos agyag 0,4 m sötétszürke, finomréteges, finom héjtöredékes agyag 0,7 m szürke, Al-dús agyag 0,2 m szürke, apró pizolitos bauxit 2.0 m mészkőtörmelék 2,2 m mészkő- és dolomittörmelékes vörös bauxitos agyag 5.1 m alapkonglomerátum, homokkő alapanyaggal Ezen a területen is előfordul a bauxitos-vasas mészkő, a Cn — 420 jelű fúrás 5,0 m vastagságban harántolta egy 10 m vastag mészmárga-agyagos mészkő rétegcsoport bázisán, amelyre közvetlenül az ugodi mészkő települ. Ez a barnásvörös, világosbarna, finomszemcsés, néhol aprólikacsos, helyen- ként bauxitos-vasas gömbszemcsét és pizoidot tartalmazó mészkő mikro- fáeiesének főbb vonásaiban megegyezik az ,,' Ugodi Mészkő Formáció” bázisán kifejlődött laguna-jellegű fáciessel: tömegesen vannak benne fenéklakó Fora- miniferák, elsősorban a Miliolidae család különféle, részben óriástermetű alakjai, Nummofallotia cretacea, Cuneolina sp. Mellettük Thaumatoporella parvovesiculifera, többféle zöldalga töredéke, csigák és néhány kagylóhéj töredék található. Fontos különbség azonban nagyméretű csigák ( Actaeonel- lidae), valamint 2 — 15 mm-es, eléggé lapos, közepesen koptatott dolomit és mészkőkavicsok jelenléte. Mindez a DK-i területen rekonstruáltnál tagoltabb térszín egy mélyebb pontján kezdődő üledék képződésre utal. Az „Ugodi Mészkő Formáció” néhány kifejlődési sajátsága az ENy-i területen Az ÉNv-i területen tanulmányozott ugodi mészkő rétegsorokban néhány olyan fáciest is találtunk, amelyet a DK-in még nem figyeltünk meg. Ezeket a teljesség kedvéért röviden ismertetjük: Zátonylejtő fácies. A Cn — 931 jelű fúrás ugodi mészkő rétegsorában durva Pachyodonta héj töredékekből és pachyodontás mészkő darabokból álló, többé- ke vésbé kötött, vagy csak lazán összeálló breccsa szakaszokat találtunk. A gyorsmagszedő (köteles magvevő, NQ magcső) kiváló mintavétele folytán a kőzet eredetisége kétségtelen. Zátonyelőtér fácies. Ugyancsak a Cn — 931, továbbá a HgN — 63 rétegsorá- ban figyeltünk meg olyan szakaszokat, amelyekben finomszemcsés granulo- morf alapanyagban, a finomabb detritusz hiányával, szórtan Pachyodonta héjdarabok mutatkoznak. Ezek nagyobb súlyuknál fogva hullhattak le a zátony homlokrészéről a mélyebb, csendesvízű fenékre, míg a finomabb detrituszt a zátony mögé sodorta a hullámzó-áramló víz. K n au e r—G el l a i: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 463 Padzátony. Az ÉNy-i terület szelvényeiben gyakran találhatók padzátonv- ként értelmezhető, vagy a padzátony felbomlásának kezdetén konszolidá- lódott szakaszok. Pelágikus jellegű mészkő. A Cn — 931 129,0—132,1 m közti szakaszában 2 dm vastag, finomszemcsés szövetű mészkő települ, amelyben sok plankton ( ?Discorbis sp., továbbá gén. et sp. indet.), valamint kevés fenéklakó (Chilo- stomella sp.) Foraminifera található. Egy csigát Czabalay L. Neithea sp.-nek határozott meg (in: Gellai M. B. 1975c). Ez a betelepülés egyidejű pelágikus tengerrészt, egyúttal a Pachvodonták életének nem kedvező vízmélységet jelez. A Hobaj -pusztai vízfeltáró fúrás földtani eredményei Az ÉNy-i terület távolabbi részére kitekintve beszámolunk a Gyepükaján határába eső Hobaj-psz. közelében mélyített G — 2v/a jelű (a vízügyi nyilván- tartásban Melegvíz C/35 jelű) kútfúrás földtani eredményeiről. A kút a koráb- ban itt működött, G— 2v jelű fúrt kút közelében mélyült, amely vízét a középsőeocén (Nummulites laevigatus- os szint) alapkavicsából nyerte, de a bauxitbányászattal kapcsolatos vízszintsiillvesztés folytán kiszáradt. A furat- ban fölvett geofizikai lyukszelvény alapján megrajzolható a szakaszos mag- vétellel mélyült fúrás (kivitelező: Bauxitkutató Vállalat) rétegsora. A középsőeocén alatt, 49,0 — 269,0 m között települő ,,Polányi Márga Formációban” mészkő, agyagos mészkő és mészmárga szakaszok is vannak, amelyek egy részéből magot vettek. E fakószürke kőzetek vékonycsiszola- taiban több-kevesebb agyag mellett kvarc, pirít és glaukonit volt megfigyel- hető. A mikrofaunát közelebbről nem azonosítható plankton maradványok: kamráikra széttört Foraminiferák alkotják, jelentős mennyiségű, egészen apró, kalcit anyagú detritusz társaságában. Az ép példányok között feltűnő a Globotruncanák alárendelt szerepe. Néhány példány G. cf. ventricosa White és G. stuarti de Lapparent mellett több Heterohelix globulosa (Ehrenberg), Globigerinelloides yaucoensis (Pessagno), G. cf. bollii Pessagno és Pseudo- textularia elegáns (Rzehak) fordul elő. Az együttest Pithonella ovális (Kauf- mann), ?Calcisphaerula innominata Bonét, egy-két Inocerarnus prizma és kevés fenéklakó Foraminifera egészíti ki. Az agyagos mészkő szakaszok tehát a ,,Polánvi Márga Formáció” részei. A plankton együttes alapján az összlet felsőcampaniai — maastrichti korú. A ,,Polányi Márga Formáció” eléggé éles határral egy mészkő képződményre települ, amelyet a fúrás 81,4 m vastagságban tárt fel (269,0 — 350,4 m). A mészkőből rendelkezésre álló zúzalékmintákból készített vékonycsiszolatok- ban uralkodóan pachyodontás mészkődarabkákat találtunk. A karottázs szelvény és a biofácies alapján ez a mészkő az ,,Ugodi Mészkő Formációba” tartozik. Táblamagyarázat — Explanation of plates — Klarigo de tabuloj I. tábla — Plate 1 — la tabulo 1. Eucyeloscala sp. Cn-930., 177,4— 180,0 m, 60 X „Fődolomit formáció”, legalsó raeti? „Hauptdolomit Fomiation”, basal Rhaetian? „Cefdolomita formáció”, plej malsupra retio? 464 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 2. Involutina tumida (Kristan — Tollmann), Cn-930., 132,5 — 132,8 m, 60 X „Fődolomit formáció”, legalsó raeti? „Hauptdolomit Formation”, basal Rhaetian? „Cefdolomita formáció”, plej malsupra retio? 3. Involutina communis (Kristan), Cn-934., 401,7 — 402,8 m, 60 X „Kösszeni Formáció”, raeti „Kössen Formation”, Rhaetian „Formáció de Kössen”, retio 4. Involutina communis (Kkistan), Nt-2000., 188,5—190,5 m, 60 X „Fődolomit formáció”, nóri „Hauptdolomit Formation”, Norian „Cefdolomita formáció”, norio 6. Involutina tumida (Kristan— Tollmann), Cn-934., 401,7 — 402,8 m, 60 X „Kösszeni Formáció”, raeti „Kössen Formation”, Rhaetian „Formáció de Kössen”, retio II. tábla — Plate II. — 2a tabulo 1 — 3. Involutina sinuosa sinuosa (Weynschenk), Nt-2000., 188,5 — 190,5 m, 60 X „Fődolomit formáció”, nóri „Hauptdolomit Formation”, Norian „Cefdolomita formáció”, norio 4. Involutina communis (Kristan), pseudo-ooidos fácies, Cn-934., 341,0 m, 70 X „Kösszeni Formáció” raeti „Kössen Formation”, Rhaetian „Formáció de Kössen”, retio 5. Involutina sinuosa pragsoides (Oberhauser), Nt-2000., 188,5—190,6 m, 60 X „Fődolomit formáció” nóri „Hauptdolomit Formation”, Norian „Cefdolomita formáció”, norio 6— 7. Parafavreina thoronetensis Brönnimann, Cáron et Zaninetti, Ch-934„ 362,0 — 370,0 m, 70 x „Kösszeni Formáció” raeti „Kössen Formation” Rhaetian „Formáció de Kössen”, retio 8. Parafavreina thoronetensis Brönnimann, Cáron et Zaninetti, Cn-699.,1 134,0— 136,8 m, 120 X „Fődolomit formáció” nóri „Hauptdolomit Formation”, Norian „Cefdolomita formáció”, norio III. tábla — Plate III. — 3a tabulo 1. Miliolinás-nummofallotiás fácies, Cn-599., 120,0 — 122,0 m, 12 X Az „Ugodi Mészkő Formáció” lagunaszerű alaprétegéből From the lagoon-like basal bed of the „Ugod Limestone Formation” El la lagúna baztavolo de „Kalkostona Formáció de Ugod” 2. Keramosphaerina tergestina Stache, Dicyclina schlumbergeri Munier— Chalmas, Hippurites sp., Nt-2000., 122,9—125,1 m, 12 x Az „Ugodi Mészkő Formáció” magasabb részéből From the higher part of the „Ugod Limestone Formation” El la pli alta parto de la „Kalkostona Formáció de Ugod” 3. Bauxit-gömbszemcse, Nt-1964., 105,0—107,1 m, 60 X Az „Ugodi Mészkő Formáció” lagunaszerű alaprétegéből Bauxit globule. From the lagoon-like basal bed of the „Ugod Limestone Form- ation” Globoforma kerno de baüksito. El la lagúna baztavolo de la „Kalkostona Formáció de Ugod” 4 . Chilostomella sp., Nt-1964., 105,0—107,1 m, 60 X Az „Ugodi Mészkő Formáció” lagunaszerű alaprétegből K n au e r—G ell a i: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 465 From the lagoon-like basal bed of the ,,Ugod Limestone Formaidon” El la lagúna baztavolo de la „Kalkostona Formáció de Ugod” 5. Miliolidae gén. et sp. indet, Cn-910., 61,0 — 65,2 m, 80 X Az „Ugodi Mészkő Formáció” alapkonglomerátuma fölötti mészkőrétegből From a limestone bed liing upon the basal conglomerate of the „Ugod Limestone Formation” El la kalkostona tavolo kovranta la bazan konglomeraton da la „Kalkostona For- matio de Ugod” 6. Miliolidae gén. et sp. indet., Cn-599., 120,0—122,0 m, 60 x Az „Ugodi Mészkő Formáció” lagunaszerű alaprétegéből From the lagoon-like basal bed of the „Ugod Limestone Formation” El la lagúna baztavolo de la „Kalkostona Formáció de Ugod” 7 . Nummofallotia cretacea (Schlumberer), Cn-599., 120,0—122,0 m, 60 X Az „Ugodi Mészkő Formáció” lagunaszerű alaprétegéből From the lagoon-like basal bed of the „Ugod Limestone Formation” El la lagúna baztavolo de la „Kalkostona Formáció de Ugod” l.,7. A bauxitösszletből áthalmozott gömbszemcsék és pizoidok utáni likacsosság részben a vékonycsiszolat-készítés következménye The porosity left over by globules and pisoids redeposited from the bauxite sequence is partlv original, partly due to the thin section preparation La truetoj markantaj lokojn de globoformaj kamoj kaj pizoidoj resedimentitaj el la baüksita formáció estas parte originalaj, parte rezultitaj de la procezo de preparado IV. tábla — Plate IV. — 4a tabulo 1 — 2. Pienina oblonga Borza et MiáiK, Cn-1008„ 117,2 — 119,8 m, 60 X (2. : -fNicol) 3. Archaecyclus mid-omentalis Eames et Smotjt, Cn-934„ 131,0—132,0 m, 60 X 4—5. Archaecyclus mid-orientalis Eames et Smotjt, Cn-93L, 120,7—122,9 m, 30 X 6. Anomalina sp., Nt-1955„ 128,0 — 129,7 m, 80 X 7. Alapkonglomerátum, Cn-910., 61,0—65,2 m, 80 X Basal conglomerate Baza konglomerato 1 — 7. „Ugodi Mészkő Formáció” „Ugod Limestone Formation” „Kalkostona Formáció de Ugod” V. tábla — Plate V. — 5a tabulo 1. Pseudoclavulina cf. subparisiensis (Grzyb.), Nt-1917., 133,2—135,5 m, 60 X „Ugodi Mészkő Formáció” „Ugod Limestone Formation” „Kalkostona Formáció de Ugod” 2. Pseudoclavulina cf. subparisiensis (Grzyb.), Nt-1950., 120,0— 121,9 m, 60 X „Ugodi Mészkő Formáció” „Ugod Limestone Formation” „Kalkostona Formáció de Ugod” 3. Globotruncana sp., G-2v/a„ 250,1 — 251,6 m, 80 x „Polányi Márga Formáció” „Polány Mari Formation” „Marna Formáció de Polány” 4. Globigerinelloides cf. yaucoensis (Pessagno), Cn-934., 244,9 — 246,4 m, 140 x Mészkő betelepülés a „Jákói Márga Formációban” Intercalation of limestone in „Jákó Mari Formation” Kalkostona intertavolo en la „Mama Formáció de Jákó” 5. Heterohelix globulosa (Ehrenberg), G-2v/a„ 50,8 — 52,0 m, 170 X „Polányi Márga Formáció” „Polány Mari Formation” „Mama Formáció de Polány” 6. tGadosina sp., G-2/a., 130,0—131,0 m, 200 X „Polányi Márga Formáció” „Polány Mari Formation” „Mama Formáció de Polány” 466 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 7. Nummof állót ia cretacea (Schlumberger), Cn-599., 120,0—122,0 m, 60 x Az „Ugodi Mészkő Formáció” lagunaszerű alaprétegéből From the lagoon-like basal bed of the ,,Ugod Limestone Formát ion” El la lagúna baztavolo de la „Kalkostona Formáció de Ugod” 8 . Pithonella trejoi Bonét, G-2v/a., 50,8 — 52,0 m, 170 x „Polányi Márga Formáció” „Polány Mari Formation” „Marna Formáció de Polány” 9. Accordiella conica Farinacci, Cn-599., 106,0—108,2 m, 60 X „Ugodi Mészkő Formáció” „Ugod Limestone Formation” „Kalkostona Formáció de Ugod” 10. ? P seudolituonella sp., Cn-910., 61,0 — 65,2 m, 80 X „Ugodi Mészkő Formáció” „Ugod Limestone Formation” „Kalkostona Formáció de Ugod” 11. Discorbis sp. Cn-931., 129,0—132,1 m, 70 X Az „Ugodi Mészkő Formáció” pelágikus betelepülése Pelagic intercalation in „Ugod Limestone Formation” Pelagika intertavolo en la „Kalkostona Formáció de Ugod” Felvétel: Gellai M.-B. Kidolgozás: Pellérdy L.-né, Kovács A. Photographed by M.-B. Gellai Photographic finish by Mrs. Pellérdy, A. Kovács Fotografita de M.-B. Gellai Prilaborita de s-rino L. Pellérdy, kaj A. Kovács Irodalom — References Bariabás K. (1937): A sümegi felső-kréta rétegek földtani és őslénytani viszonyai. Budapest Barnabás K. (1957): A halimbai és nyirádi bauxitterület földtani kutatása. MÁFI Évk. XLVI. 3. p. 409—431. Barnabás, K. (1970): Die vergleichende Untersuchung dér charakteristischen Bauxitlagerstátten des Mitelgebirges von Dunántúl. MÁFI Évk. LIV. 3. p. 69 — 93. Bárdossy gy. (1961): A magyar bauxit geokémiai vizsgálata. Budapest BÁRDOSSY Gy. (1961): A Sümeg környéki bauxit. Bány. Lapok 94. 7. p. 457 — 463. BKV szerzői kollektíva (1967): A Sümeg — Gyepükaján — kolontári terület bauxit és kőszén felderítő kutatási terve. Balatonalmádi. Kézirat BKV (1969): Jelentés a Gy 7. sz. fúrás földtani anyagvizsgálatáról. Balatonalmádi, kézirat BKV (1969): Jelentés a Gy-5. sz. fúrás földtani anyagvizsgálatáról. Balatonalmádi, kézirat Bohn P. (1967): A Keszthelyi-hegység komplex regionális földtana. Kand. ért. tézisei, Budapest CSERNÁK L-NÉ— CSOBÓ I. (1968): Jelentés a Cn-559 számú felderítő bauxitkutató fúrás földtani anyagvizsgálatáról. Balatonalmádi, kézirat Deák M. red (1969): Explanations to the Geological Map of Hungary Scale 1 : 200 000. Veszprém Deák M. red. (1972): Magyarázó Magyarország 200 000 -es földtani térképsorozatához. Veszprém FÜLöp J. et al. (1969): Bauxitföldtani kirándulás a Dunántúli-Középhegységben. MÁFI centenáriumi kirándulás- vezető, Budapest FÜLÖp J. (1975): Tatai mezozóos alaph egységrögök. Geol. Hung. ser. geol. t. 16. in ling. hung. Gellai M. B. (1974): Az Nt-2000 sz. fúrás földtani anyagvizsgálati eredményei. Balatonalmádi, kézirat Gellai M. B. (1975): A Cn-599 sz. fúrás 28,0—202,4 m közötti szakaszának anyagvizsgálati eredményei. Balatonalmádi kézirat Gellai M. B. (1975): A Cn-930 sz. fúrás 98,2—180,9 m közötti szakaszának anyagvizsgálati eredményei. Balatonal- mádi, kézirat Gellai M. B. (1975): A Cn-931 sz. fúrás 120,7—400,3 m közötti szakaszának anyagvizsgálati eredményei. Balaton- almádi, kézirat Gellai M. B. (1975): A Cn-934 sz. fúrás 26,2 — 406,0 m közötti szakaszának anyagvizsgálati eredményei. Balaton- Gellai M. B. (1975): AG-2v/a jelű víztermelő fúrás 50,5— 350,4 m közötti szakaszának anyagvizsgálati eredménye (Gyepükaján, Hobaj-psz.). Balatonalmádi, kézirat Gyováy L. (1974): összefoglaló jelentés a Sümeg cementipari alapanyagkutatásról. Felderítő fázis. Várpalota, kézirat Haas J.— J. Edelényi E. (1975): Sümeg környéke felsőkréta képződményeinek fácies és ősföldrajzi viszonyai. Elő- adás, Veszprém nov. 25. Hojnos R. (1943): Adatok Sümeg geológiájához. A MKFI Évi jel. az 1939—40. évekről. 1. p. 275 — 313. Károly, Gy. — Oravecz J. — Kopek G.- Düdich E. jr. (1970): Stratigraphic horizons of the footwall and hanging wall formát ions of bauxite deposits in Hungary. MÁFI Évk. LIV. 3. p. 95 — 107. Knauer J. (1971): A Bakonyhegység földtani térképe (M = 1 : 10 000) — Nagytárkány. Földtani alapadatok. Bala- tonalmádi, kézirat Mack E.— Petraschek W. E. (1970): Exploratlon and Evaluation of Sealed Bauxite Deposits. Proc. second Intern. Symp. ICSOBA v. 1. p. 37-41. Marton Gy. (1956): Cn-210 — földtani napló. Balatonalmádi, kézirat Noszky J. jr. (1953): Jelentés az 1944. évi sümegi földtani felvételről. A MÁFI Évi jel. az 1944. évről p. 9—11. K n a u e r — G e 1 1 a i: Szerion képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 467 Papp K. (1903): Dr. Pálfy Mór: Alvincz környéke felső-kréta rétegeiről szóló munkájának ismertetése és méltatása. Földt. Közi. 33. 3-6. p. 216-221. Sidó M. (1969): Nummofaüotia Barrier et Neumann, 1959 és Goupiüaudina Marié, 1957 dunántúli szenon képződ- ményekből. Földt. Közi. 99. 2. p. 181-187. Szantxer F.— Szabó E. (1970): The structural-geological conditions and historv of development of Hungárián bauxite deposits. MÁFI Évk. LIV. 3. p. 109-129. T. Gecse É. (1970): Jelentés a Gy-8 sz. fúrás földtani anyagvizsgálatáról. Balatonalmádi, kézirat Vadász E. (1953): Magyarország földtana. Budapest Vadász E. (1975): Földtörténet és földfejlődés. Budapest Vadász E. (1960): Magyarország földtana. 2. kiadás, Budapest VÉGH S. (1961): A Bakony-hegység kösszeni rétegei. Földt. Közi. 91. 3. p. 273—281. VÉGH S. (1964): A bakonyi fődolomit rétegtani kérdései. Földt. Közi. 94. 3. p. 327 — 339. VÉGH S. (1964): A Déli Bakony raeti képződményeinek földtana. Geol. Hung. ser. geol. t. 14. VÖRÖS Z. et al. (1970): Jelentés a Sümeg-Gyepükaján-i terület felderítő kutatási munkáiról. Balatonalmádi kézirat. Arrangement of the Senonian formations in the Sümeg- Káptalanfa bauxite-exploration area and their relationship with the paleorelief J. Knaucr and M. — B. Gellai Introduction The Sümeg— Káptalanfa area is the north western part of the rather large bauxite deposit of Nyirád, where alsó Senonian sediments are present. Bauxite are known to occur both in the foot-wall of the Senonian formát ion group and, where the Senonian ends with limestone, in its hanging wall. Supposing the whole Senonian sequence of Sümeg — i.e. a thin layer of terrestrial sedi- ments, paraíic coalbearing sequence, hanging maris formed in a gradually deepening and more pelagic hasin, Pachyodont Patch-Reef Limestone getting gradually more littoral upwards („Ugod Limestone Formation”) and pelagic maris („Polánv Mari Formation”) — to be of overall distribution, earlier workers believed fór a long time the Pachyodont Limestone-Upper Triassic dolomité contact to be a tectonic one, though R. Hojnos (1943) did observe that in the eastem part of the area the Pachyodont Limestone directly overlied the Upper Triassic dolomité. Numerous boreholes sunken by the Bauxite- Prospecting Enterprise enabled us first to confirm the opinion of R. Hojnos (Z. Vörös et al. 1970) and now it is already possible to outline the relationship between the pre- Senonian paleorelief and the geological features and arrangement of the Senonian sedi- ments. Primarily the geological features of ,,Ugod Limestone Formation” are discussed in this paper. Geological features of the Upper-Triassic-Liassic basement and principal characteristics of the pre-Senonian paleorelief Jn accordance with the generál northwestward dip of the structures, the Norian dolo- mitos underlying the bauxite deposit throughout the Nyirád area are replaced in the Sümeg— Káptalanfa area by a lithologically somewhat different (Rhaetian?) dolomité, followed in turn by ,,Kössen Formation”. In this dolomites predominate at the base and limestones at the top. Pelitomorphous intercalations occur preferentially in the middle and upper parts of the formation, showing a quantitative increase within this from the NE to the SW. „Kössen Formation” is overlain by „Dachstein Limestone Formation”. In the west the Senonian is underlain (Ck-169, -170, -171) already by Pliensbachian li- mestones which was identified with the upper member of „Pisznice Limestone Form- ation” (J. Füxöp 1975). Lofer cyclothems are recognizable in the dolomité sequences studied more in detail (e. g. Cn-930). The uppermost (Rhaetian?) part of „Hauptdolomit Formation” has yielded foramini- fera, green algae and coprolites (list 1). Assemblages of smaller gastropods resembling to the Rezi fauna (Keszthely Mountains) alsó occur. The fossils determined from the carbonate rocks of „Kőssen Formation” (most of them occurring in a number of layers) have been listed (list 2). F. GÓczán in the Kössen 468 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet samples of borehole Cn-931 found a Rhaetian sporornorphous association led by Classo- polis in which operculate forms are predominant. Fór lithologieal reasons to somé extent, bút mainly because of tectonic circumstances a relatively elevated dolomité ridge developed in the southeast and a piain of deeper hypsometric position appeared in the northwest. Between the two, roughly there, where the dolomité on the surface of the basement is replaced by „Kössen Formation”, a steep northwesterly slope developed. Sporadically, the surface of the UpperTriassic-Jurassic basement is overlain by various terrestrial sediments: detritus of basement rocks, bauxites, yellow clays, bauxitiferous or yellow argillaceous limestone- or dolomité debris. The separation of the veritable detritus of basement rocks, particularly of dolomites, írom the upper part of these rocks, weathered in situ, fractured or tectonically disturbed as it is, has nőt been feasible fór the most part yet. Fór this reason, the connection bet- ween detritus and paleorelief is alsó obscure. Underlying various Senonian formations, the bauxite lenses seem to form one forma- tion (,,Csabpuszta Bauxite Formation”). The individual lenses must have been in strikingly different geomorphological situation at the beginning of Senonian sedimentation already. ”Ugod Limestone Formation”: distribution and mode of occurence Senonian sedimentation began in the northwestem area. Here what has been namel. „Ajka Formation” is rather common. Transgression made a slow progress in Southern direction, towards the relatively elevated dolomité ridge. The younger littoral sediments transgress well beyond „Ajka Formation” and consecutively beyond one another, bút they rapidly pinch out on the afore-mentioned slope. The sea level reached during the deposition of „Ugod Limestone Formation” the upper edge of the slope, penetrated intő the depressions within the dolomité ridge (imperfect piain) and finally inundated the entire southeastern area to a distance unknown yet. The present southeast boundary of the formation is the denudation boundary. In northwest direction „Ugod Limestone Formation” passes over intő pelagic mari facies of the same age. In the southeast, where overlying the Hauptdolomit, directly or through insertion of terrestrial sediments, the initial member of Ugod Formation is usually limestone rep- resented by two main facies types. One was formed in shallow-water depressions of the dolomité surface, representing a lagoonal or lagoon-like facies. Lithologically, it is cha- racterized by a granulomorphous groundmass (80 to 90% micrite) and by the lack of in-situ reworked elements. Pelitomorphous or sandlayered bauxite materials, bauxite- or hematite-py8olites were often removed from the bauxite situated in dolomité depres- sions intő the Senonian basal bed. Somé finely dispersed dolomité alsó occurs, this being rather frequent even in higher parts of Ugod Limestone (Table 1). The mean or even high quantity of benthonic foraminifera (list 3) and the totál or almost totál absence of Pachyodonta detritus are characteristic. Other fossils occurring are green algae, Tliau- matoporella parvovesiculifera (Raineri), Aeolisaccus sp., sponge spicules, ostracods (thin- shelled, mostly bivalved), gastropods, thin-shelled bivalves. Solitary planktonic orga- nisms appear here already (list 4). The other main facies type of the limestone basal bed is the pachyodont path-reef or pachvodontforaminiferal circum-reef facies. The fossil assemblage in the Maastrichtian is added to by frequent forms such as Sutivania likvae Radoicic, Keramosphaerina ter- gestina Stache. This was formed when the sea inundated the relatively higher parts of the ridge separating the depressions. From that time on more or less pachyodont detritus was introduced even intő the more quiet water between the reef banks. Thus transitional facies were formed. Basal conglomerates were observed in two boreholes. The pebbles of the conglomerate grains consist of Upper Triassic limestone and dolomité, the gro- undmass is limestone with crushed pachyodont shell fragments, foraminifera (Milioli- dae, Guneolina, Pseudosiderolites ) or without anv fossil. Application of facies analysis to practical uses Studying the geological features of the basal beds leads to a practical use. Notably, the lagoon-like facies usually overlies bauxite bodies, fór the depressions of the dolomité ridge mostly developed on bauxite traps owing to compaction of bauxite, incomplete K n au e r—G e 1 1 a i: Szerion képződmények Sümeg — Káptalanfa területén 469 filling up of the trap and to lower bauxite resistance to erosion. The lagoon-like facies itBelf extends a little beyond the bauxite body, indicating the presence of nearby bauxite bodies in improdictiv bauxite-exploratory holes falling intő this beit. The presence of this facies indicates the proximity of the deposit even when the absence of the őre is due to tectonic reasons. Geological features of the Senonian hasal beds in the northwestern area As shown by the relatively fevv boreholes pút down fór the exploration of the area, the basal beds and sequences show diverse features. The basal conglomerate is much more frequent than it is in the southeast (Fig. 3), though extraclasts of sand or pebble size are nőt unfrequent in the basal beds varying from clay to limestone in composition, either. Grains particles in the basal conglomerate here are usually represented by excel- lently roimded, imsorted, nonabrasional gravels cemented nowandthere by carbonaceous, vitrite-lensed clays. The immediate overlayer is often represented by paludal sediments. Extraclasts or conglomerate intercalations do occur within „Ajka Formation”, too. Conglomerates alternate with redeposited bauxites of locallv good quality (Cn-932), bauxitiferous layers do so with carbonaceous clay and coal bands (Cn-563), or carbona- ceous clays are observed to contain somé bauxite detritus (Cn-593). All these features indicate that a part of the bauxite bodies that used to be on the slope must have fallen prey to Senonian transgression. Limestones similar to the basal layer of lagoonal type of „Ugod Limestone Formation” occur in this area too (Cn-420), here containing larger gastropods ( Actaeonellidae ) and fiat dolomité pebbles as well. * * * A water-exploratory well (G-2v/a) sunken in a more distant part of the northwestern area and cored in selected intervals was stratigraphically examined. The well intersected at 220.0 m the „Polány Mari Formation” including limestone, argillaceous limestone and calcareous limestone parts as well. These were sampled, too. These rocks are characterized by a more or less argillaceous groundmass in which somé quartz, pyrite and glauconite could alsó be observed. The micro fauna consists fór the most part of fine detritus and cham- ber fragments of planktonic foraminifera. The intact planktonic forms (list 5) indicate an Upper Campanian-Maastrichtian age; the representatives of Globotruncana play a subordinate role among them. According to the well-logging profile, „Polány Mari Formation” overlies „Ugod Li- mestone Formation” with a sharp boundary. The latter was identified by relying on thin sections made of cuttings in which a pachyodont-detrital biofacies could be observed. The drill penetrated 81.4 m deep intő this formation. Arangigo de senoniaj rokaj-tipoj kaj ties interrilatoj kun la pramontaro-reliefo en la baűksitesplora areo de Sümeg-Káptalanfa (SOk Bakony montaro, Transdanubio, Hungario) J. Knauer, M. — B. Gellai La areo de Sümeg — Káptalanfa estas la NOk parto de la klasika baüksit-areo da Nyirád, kié ankaű senoniaj rokajoj ekzistas. Baüksitoj kuAas sub- kaj ankaü super- senonie. Pli frue la tiea senonio estis konata el profundsondajoj kaj elsovigoj en la areo de Sümeg. Tiu kompleta senonia sediment-ciklo de Suda Bakony montaro konsistas el jenaj formacioj : maldika kontinenta sedimentaro, apudmara (paralika) karbohava komp- lekso, marnoj farigantaj suprenire laügrade pli profundakvaj kaj pli vastmaraj (pela- gikaj); plej supre, malvastmara (proksim-borda) pahiodonta-rifo kaj vastmara mamo. La baüksitesploroj ekkonigis, ke la supre priskribita sinsekvo de formacioj ekzistas lakte nur nordokcidente, en la areo de Sümeg— Káptalanfa. Male, sudoriente, trovigas nur la pahiodonta rifo nomita „Kalkostona Formáció de Ugod”. La transiro inter la du 6 Földtani Közlöny 470 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet tipoj de senonio okazas sur nordokcidente enfalanta deklivo. (La deklivo formigas tie, kié la malfmtriasan cefdolomiton anstataűas tavoloj de tipo Kössen, kovritaj de dahstejna kalkostono kaj de liasaj rokajoj.) Sudorienten, la formacioj rapidé elkejligas, fine la Kalkostona Formáció de Ugod kusas transgrese sur la malperfekte ebena surfaco de eefdolomito. La maró demetinta la Kalkostonan Formáción de Ugod unue inundis la kavojn kaj depresiojn. Rezultis lagunaj sedimentoj. Ties karakteraj trajtoj estas: ceesto de la foraminifera asocio „Miliolidae-Nummofallotia”, kelkloke de malmulta da baüksita pelito kaj/aü de baüksita sablo, mankó de pahiodontaj seloj kaj de loke movigintaj sedi- menteroj. lomete poste, la maró inundis la pli altajn partojn de la dolomito-surfaco, kié ekestis rifoj kaj cirkaürifaj sedimentoj. La mezan parton de kavoj plejofte plenigas baüksito. La lagúna facio (maksimume 1 — 2 metrojn dika) iomete etendigas trans la limo de la baűksito-korpo. Tiamaniere eblas indiki baüksitohavajn kavojn kasitajn proksime al senbaűksitaj (parte tiaj kaüze de tektonikaj dislokigoj) profundsondajoj. La aütoroj prezentas ankaű kelkajn novajn paleontologiajojn pri malfrua triaso kaj senonio. K na u e r—G ellai: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanja területén 471 3 4 5 472 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet K n au e r—0 ell a i: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanja területén 473 III. tábla — Platr III. — 3Ű tabuin 6 7 474 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet IV. tábla — Plate IV. — 4a tabulo K n au e r—G ell a i: Szenon képződmények Sümeg — Káptalanja területén 475 1 2 V. tábla - Plate V. - 5° tabulo 3 9 10 11 (Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soe. (1978 108. 476—498 Felsőpannóniai medenceperemi és medencebelseji összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása* Dr. SzónoJcy Miklós ** (3 ábrával, 1 táblázattal, 7 táblával) összefoglalás : A keresztespuszta-tortyogói fúrások jól feltárták a pannonban sziget- ként kiemelkedő Mecsek DNy-i előterének meredekparti, partközeli rétegsorát. Az algyő- szegedi terület fúrásai viszont a sekély vizű, de nagyobb összefüggő vízfelületekkel ren- delkező dél-alföldi medencerész jellegzetes felsőpannóniai összletét tették ismertté. A két időben korrelálható — medenceperemi, illetve medencebelseji — rétegsor kőzetszerkezeti sajátságait tekintve eltér egymástól. Az összehasonlítás a belső-, külső és a deformációs üledékes szerkezetek ill. a kőzetszövet megfigyelésén alapuló fácieselemző módszerrel történt. Szerző a belső szerkezetek csoportjában új elemként különíti el az ún. „kavargó szerkezet”-et. A pannon képződmények hazánk legnagyobb tömegű üledékes képződ- ményei közé tartoznak. Ásványkincseit számos — bár egyenlőtlen eloszlású — mélyfúrás tárja fel. őslénytani és rétegtani tulajdonságaikkal, hasznosítható nyersanyagtartalmukkal értékes munkák egész sora foglalkozik. Tanulmá- nyozottságuk színvonalában mégis jelentős területenkénti különbségek van- nak. Még mindig nem tudunk eleget pl. a pannon üledékgyűjtő körvonalainak változásairól, medenceperemi és medencebelseji üledékeinek sajátságairól. Nem célunk most e tény okainak hiánytalan felderítése. Bár a pannon medence- töltelék horizontális és vertikális kiterjedéséből eredő nehézségek sok mindent érthetővé tesznek, a fennálló hiányosságok egyik forrását mégis a különböző fáciesek közötti összehasonlítási alkalmak kiaknázatlanságában látjuk. Ezért az alábbiakban arra törekszünk, hogy két — időben korrelálható, medence- peremi, ill. medencebelseji — felsőpannon rétegsort a lehetőségek szabta határok közti teljességgel elemezve, azok kifejlődésének egyező és különböző vonásait bemutassuk. A medenceperemi anyag a Ny-i Mecsek perm — mezozóos tömegétől D-re fekvő keresztespusztai és tortyogói, végig magvételes geofizikai ellenőrző fúrásokból származik, amelyet a JATE Földtani és őslénytani Tanszéke a Mecseki Ércbánya Vállalattól kapott meg vizsgálatra (Keresztespuszta (Kp) — 1., —2. és —3., Tortyogó (To —U/4). A medencebelseji anyag 26 algyői és 2 szegedi szénhidrogénkutató fúrás mintáiból ered. E kőzeteket a Tanszék az OKOT számára végzett szerződéses munkái során dolgozta fel. Összehasonlító vizsgálataink a külső- és belső üledékes szerkezetek, ill. a kőzetszövet megfigyelése mellett a makro- és mikrofaunaegyüttes tekintetbe- vételén alapuló fácieselemző módszerekre támaszkodtak. Az ezek segítségével levonható őskörnyezeti tanulságok megállapítása után a rétegtani taglalás • Előadta a MET Déldunántúli és Délalföldi Területi Szakosztályai, valamint a Magyar Hidrológiai Társaság Bajai Csoportja által 1976 szeptember 21-én rendezett ankéton •* JATE Földtani és őslénytani Tanszéke, Szeged. S z ó no ky : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 477 és a fejlődéstörténeti összefüggések körvonalazását is elvégeztük, de jelen dolgozatban ezek ismertetésére nem térünk ki. A medenceperemi és a medencebelseji fácies e képviselőinek helyzetét az 1. ábra mutatja. I. A medenceperem: a keresztespuszta-tortyogói terület földtani felépítése A Dél-Dunántúl 1964-ben szerkesztett medencealjzat térképe a Ny-i Mecsek D-i elő- terében Ny-K csapású medencét tüntet föl. E medencét É-on a Ny-i Mecsek perm-me- zozóos antiklinálisa, D-en pedig a csak fúrásokból ismert görcsöny-gyódi kristályos hát- ság határolja. A keresztespuszta-tortyogói terület ennek a medencének az É-i lejtőjére esik. A pliocén folyamán ez, az egyre jobban süllyedő, meredek falú mélyedés a mögöttes területről lepusztuló üledékek számára az ülepítő medencét biztosította. E viszonylag gyors süllyedés vizsgálati területünkön a felsőpannon— pleisztocén határon szűnt meg, így itt a felsőpannon magasabb szint je is kifejlődhetett. 1. ábra. A Keresztespuszta-tortyogói és az Algyő-szegedi terület helyzete a felsőpannóniai és negyedidőszaki üledékek Kőrössy L. féle izopach térképén (in: Balogh K.— Kőrössy L., 1974). J e 1 magyarázat: 1. Keresztespuszta- tortyogói terület, 2. Algyő-szegedi terület, 3. A pliocénnél idősebb képződmények a felszínen, 4. A felsőpannóniai és negyedidőszaki üledékek izopach vonalai Abb. 1. Die Lage des Gebietes Keresztespuszta-Tortyogó und des Gebietes Algyő— Szeged auf dér Isopach-Karte dér oberpannonischen und quartáren Ablagerungen (zusammengestellt fon L. Kőrössy, in Ka. Balogh— L. Kőrössy 1974). Zeichenerklárungen: 1. Gebiet Keresztespuszta-Tortyogó, 2. Gebiet Algyő— Szeged, 3. Práplio- zane Bildungen an dér Oberfláche, 4. Isopachlinien oberpannonischer und quartarer Sedimente 478 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 2. ábra. Földtani szelve ny a Keresztespuszta— 3. és a Tortyogó-U/4. sz. fúrás között. Jelmagyarázat: 1—2. Felsőpermi rétegek, 3. Szeizi rétegek, 4. Kampili rétegek, 5. Triász (?) dolomitmárga, 6. Felsőpannóniai konglomerá- tum, 7. Felsőpannóniai homok, 8. Felsőpannóniai aleurit, 9. Felsőpannóniai lignit, 10. Pleisztocén lösz Abb. 2. Geologisches Profil zwischen den Bohrungen Keresztespuszta— 3 und Tortyogó-U4. Zeichenerkla - ru n g e n : 1—2. Oberpermische Schichten, 3. Seiser Schichten, 4. Campiler Schichten, 5. Triadischer (?) Dolomit- mergel, 6. Oberpannonisches Konglomerat, 7. Oberpannonischer Sand, 8. Oberpannonischer Schluffstein, 9. Ober- pannonischer Lignit, 10. Plelstozaner Löss A keresztespuszta-tortyogói medencerész^ felsőpannonjának besorolását tekintve koráb- ban megoszlottak a vélemények. Jámbor A. az összlet alsó részét alsópannóniainak, sőt korábban Pálfy M. alsópannóniainak és szarmatának vélte. Faunavizsgálataink is Ferenczi I., Bartha F., Kleb B., Szederkényi T. — Bara- nyai I. — Rónak y L. azon korábbi feltevését bizonyították, hogy a szarmata és alsó- pannóniai rétegek a Keresztespuszta-tortyogói területen hiányoznak s a felsőpannóniai alemelet közvetlenül a medence aljzatra települ ( Szónok Y M. 1976). A fúrások a ,,Mecsekalja-vonal” tektonikus öve közvetlen szomszédsága miatt erősen összetöredezett, vetőkkel és feltolódásokkal szabdalt felsőpermi és felsőtriász képződ- ményekben fejeződtek be. A Kp -1. és -2. fúrás magasabb szerkezeti helyzetben a Kp-3. és a To-U/4. fúrás mélyebben érte el a medencealjzatot. A felsőpannóniai üledékek tör- melékes eredetűek, amelyek a Kp-2. és -3. fúrásban laza konglomerátummal a Kp-1. és To-U/4. fúrás esetében kavicsos homokkal indulnak (2. ábra). A rétegsor változó szemnagyságú, de uralkodóan közép- és durvaszemű, D felé 3-10°- kal dőlő homok, helyenként meszes homokkőrétegekből áll. A gyors feltöltődési bizo- nyító, partközeli rétegsort a partról beömlő nagyesésű patakok és az abrázió által termelt törmelékek anyagából álló egykori hegylábi delták szétterített kavicsanyaga tagolja. A hegységperemi tavi üledékképződés sajátja tehát az egész rétegsorban jelentkező állandó és időszakos vízfolyásokból, záporpatakokból eredő kavicsanyag jelenléte. Ezek néhol több m vastag, rendkívül osztályozatlan, laza konglomerátumot raktak le (I. táblá- zat). A torrensek intenzív üledékszállító szerepét bizonyítják ezek a partmenti övezetbe mélyen benyúló kavicsos fáciesek. Az időnkénti elmocsarasodást jelző lignittelepek hatá- rozott rétegtani szintben, a felsőpannon üledéksor alsó szakaszán jelentkeznek. Ugyan- ezen szakasz homokos összletébe vékonyabb, kiékelődő aleuritlencsék települnek (Sze- derkényi T. — Baranyai I.— Rónaki L. 1968). A pleisztocént 20 — 30 m vastag lösz képviseli, nedves térszint jelző Succineákkal. S z 6 no ky : Felsőpnnnóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 479 A medenceperemi ö s s zl e t kőzetszerkezete A medenceperemi kifejlődés üledékeinek kőzetszerkezeti jegyeit Balogh K. (1971) nyomán az I. táblázatban foglaltuk össze. A belső szerkezetek csoport- jában új elemként különböztettük meg az ún. „ kavargó szerkezet” -et (Wirbel- struktur, Whirl structures, BHxpeBan CTpyKTypaJ. Kialakulásának körül- ményei a part közelségével, a viszonylag gyors leülepedéssel és az áramló víz, ill. zagy turbulenciájával magyarázhatók. A leülepedő zagy többnyire rosszul osztályozott és a többféle frakciót tartalmazó üledék még a leülepedés után is időnként a fenékáramok hatására felkavarodhatott. Ügy tűnik, hogy a medenceperemi kifejlődésben az üledékképződés sebes- sége és a part közelsége miatt lényegesen kevesebb a belső-, külső- és defor- mációs szerkezet, mint a medencebelseji kifejlődésben. A medenceperem partközeli üledékeit a horizontális párhuzamos rétegesség, a kavargó szerkezetek, a ferde-, hullámos és összetett rétegzés, valamint a víz alatti suvadás, ill. üledékfolyás jellemzi. Belső szerkezetek a ) Horizontális párhuzamos rétegesség és mikrorétegzettség az üledék nyugodt közegben, a nehézségi erő irányára merőleges nívófelületen való leülepedését tanúsítja. A medenceperemen, a tortyogói részmedencében a felsőpannóniai alemelet idején viszonylag gyors feltöltődés folyt, így ezeknek az üledék- jegyeknek a kialakulására főként a ciklus felső részén, a nyugodtabb stádiu- mokban volt lehetőség (I. tábla 2 — 3). Ehhez hasonló formák jellemzik az egyes elmocsarasodási fázisokat is; ezért a lignitekben, és az azokat kísérő szenes agyagokban is gyakori a mikrorétegezettség. Horizontális párhuzamos rétegesség a Mecsek-környéki felszíni feltárásokban (Hird, Danitz-puszta) is tanulmányozható . b) A kavargó szerkezeteket többnyire az üledék rossz osztályozottsága, s a benne szabálytalan ,,felhők”-ben elhelyezkedő kisebb vagy nagyobb szem- nagyságú betelepülések alapján lehet felismerni. A turbulensen áramló zagy leülepedése a magával ragadott ősmarad vány-töredékeket és héjakat is beágyazta. Ezek többnyire nagyságuk szerint a megfelelő, finomabb vagy durvább kőzetrészletekhez kapcsolódnak (I. tábla 6), másutt a durvább szemcsék határozott körvonalú ,,zsákok”-ká sodródtak össze (I. tábla 4.). E szerkezetek névadó sajátsága a mikroszkópi felvételeken a csillámok elrendeződése folytán a legszembeötlőbb, mert azok helyzete rögzítette az üledék felkavarodásának nyomát (I. tábla 5.; II. tábla ].). A Kp — 3. fúrás 249,0 m-ből származó mintájából megismert Congeria rhomboidea lumasella fekvőjét és fedőjét alkotó aleuritot egyaránt kavargó szerkezet jellemzi. A kettő együttes jelentkezése is állandó vízmozgást bizonyít. Itt 1 — 2 mm nagyságú kvarcszemcsók és ugyanilyen nagyságú molluszka-héj töredékek ágyazódnak agyagos aleuritba (II. tábla 2 — 3; 5.). Az egyidejű és a kőzet- nyomás hatására utólagosan létrejött héjtöredezés itt jól elkülönízhető (II. tábla 4.). A kavargó szerkezetek — megítélésünk szerint — a medenceperemi kifej- lődés partközeli részén alakultak ki, ahol még a beömlő édesvizek okozta fenékáramlás és a hullámzás egyaránt éreztetni tudta hatását és a leülepedett zagyot újból mozgásba hozhatta. A felsőpannon összlet alsó és felső szakaiszán 480 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet egyaránt előfordul, de a finomhomokos — aleuritos fáciesre inkább jellemző. Finomszemű homoknál nagyobb szemnagyságú üledékben természetesen nem tudjuk észlelni. c) Ferderétegzést a vizsgált fúrások maganyagában nem találtunk, mert a hajdani patakok deltájában kialakult szerkezeteket az abrázió többnyire megsemmisítette. Wein Gy. (1952) említ a tortyogói vízmű magjainak érté- kelésekor deltajellegű képződményeket, ferderétegzést. E jegyeket fúrási magokban a homokkőzet lazasága miatt nem is lehet regisztrálni. A Mecsek D -i és K-i részének felszíni feltárásaiban (pl. a pécsváradi homokkőbányában) ellenben gyakori jelenség. d) Hullámos rétegzés a kisebb mélységű parti víz ingaszerű mozgásának hatására alakulhat ki. A homokhullámok amplitúdója, hossza, elrendeződése a vízmozgás erejének függvénye. Itt a felsőpannon rétegsor felső, csende- sebb vízi, homokos, parti zónájában alakulhattak ki. Kleb B. (1973) a hirdi homokbányából írt le és dokumentált fényképpel is peremi, sekélyvízi képződményekre jellemző szimmetrikus, hullámos réteg- zést, ami 5 — 6 m hosszúságban volt követhető. e) összetett rétegzés. A vízáramok időnkénti megerősödését jelzik azok a finomhomok és durva aleuritbetelepülések, -lencsék, amelyek az egyébként jól osztályozott, rétegzetten agyagos aleuritokba települnek. A medence- peremi kifejlődésben a párhuzamos és nem párhuzamos, megszakadó lencsés rétegződés az általános. Az összetett rétegzés magasabb rendű formái: az összefüggő lencsés, ill. a flázeres rétegzés már a medencebeli kifejlődés sajátjai. Feltételezzük, hogy a medenceperem parttól távolabbi és mélyebb vízi kifej- lődésében e magasabbrendű formák is előfordulhatnak, mintáinkban azonban még nem jelentkeztek. A tortyogói medencerész anyagában is csak a nyugodtabb fázisok üledékei- ben találtuk meg a párhuzamos és nem párhuzamos, lencsés rétegzést (II. tábla 6.). Külső vagy rétegfelületi szerkezetek a) Bioglifa fúrási anyagunknak csupán egyetlen mintájából került elő. A Kp-3. fúrás 126,0 m-e finom aleuritjának elválási felületén s a mag oldal- nézetében ui. iszapfaló és iszaplakó férgek járatai láthatók (III. tábla 1—2.). A középhegységi felsőpannon medenceperemi kifejlődésének csendesebb vizű régiója üledékeiben egyébként néhol, oly nagy számban fordulnak elő, hogy szintazonosításra is felhasználhatók (Jámbob Á.— Kobpásné Hódi M. 1971). b) Tárgynyomokat a vizsgált anyagban nem találtunk, de távolabb feltéte- lezhetjük jelenlétüket, mivel a meredek part közelsége kapcsán olyan tárgyak (ágak, ősmaradványok, törmelék) juthattak be az üledékgyűjtő mélyebb részébe, ahol nyomaik betemetődhettek. Keletkezésüket az erős áramlás, a befolyó vizek parttól távolabb is érvényesülő hatása, s a tó hullámzása bizto- síthatta. Deformációs szerkezetek a) Terhelési szerkezetek a még képlékeny aljzat aleurit és homokrétegeinek érintkezésén alakulhatnak ki. A nyugat-mecseki előtér fúrásainak anyagában S z ó n o k y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 481 csak ritkán találtunk apró terhelési zsebeket. Ennek oka az egész rétegsor viszonylag durva mivoltában keresendő (III. tábla 3.). b) Üledékfolyásra, vízalatti suvadásra utaló jegyeket a Kp-3. fúrás 132,5 m-éből vett mintában ismertük fel (III. tábla 4.). Ennek durva aleuritjába már előzőleg konszolidáltabb finom aleurit- és agyagfoszlányok ágyazódnak be. A vízalatti üledék megcsúszása, felkavarodása és áthalmozódása poligene- tikus folyamat (Balogh K. 1973). Képződésükben a vízalatti su vadás követ- keztében felerősödő vízáramoknak, a mi esetünkben pedig a partról bezúduló vízfolyások messze elérő erős áramlásainak lehetett nagy szerepük. Bár a tó az üledék lerakódásának idején már sekélyebb volt, mégis a part közelsége és a fenék morfológiájának kis változása elegendő lehetett az üledékek suvadá- sához. Az agyagosabb aleuritfoszlányoknak önálló belső szerkezetük van. A jelenség növényzettel részben beborított tó fenekén is létrejöhet, a sza- bad vízfelületek áramlásainak hatására. II. A medence belseje: Algyő és Szeged környékének földtani felépítése Az ÉNy— DK-i csapású algyői és szegedi magasrögök az Alföld D-i részének mélyén húzódó, kristályos képződményeken kívül helyenként karbon (?) és triász rétegeket is tartalmazó hát részei. Ennek rögei a miocén közepe tájáig kisebb-nagyobb szigetek gya- nánt különítették el egymástól a közéjük zárt részmedencéket. A szegedi rög már a kö- zépsőmiocén transzgresszió során víz alá került 8 az alsópannon idején már csupán víz- alatti hátat alkotott. Ezzel szemben az algyői kristályos rög — Ny-i szárnya kivételével — még az alsópannon idején is sziget volt. E környezetükhöz viszonyítva magasabb helyzetű rögök felett a vastag pliocén üledék kompakciója fölfelé egyre enyhébb dőlésű, szénhidrogén tároló, települt boltozatokat alakított ki (3. ábra). A keletibb, algyői rög teljesen metamorfitokból épült fel. Ezzel szemben Szegeden az algyőinél többszáz méterrel mélyebben megütött metamorfitok felett előbb üledékes karbon (?) breccsa, alsótriász homokkő agyagpala és középsőtriász breccsásodott dolomit alkotja a fiatal medence aljzatát. A tetemes rótegtani hézag után előrenyomuló tortónai tenger durva abráziós konglomerátuma Algyőn csupán a szerkezet Ny-i részén nyomoz- ható. Szegeden ellenben fölötte jóval finomabb szemű, a part vonal távolodását bizonyító, homokos— márgás üledékei is vannak. Alsópannon alapkonglomerátum főként a pannon elején még szigetként kiemelkedő algyői metamorf hátság peremén rakódott le. Az erre következő néhány m-nyi homokkő majd sötét márga és mészmárga a korábbi szárazulat gyors megsüllyedóséről tanúskodik. Ezt a transzgressziós összletet agyagmárga-márga, följebb homokkő és végül homokkő- agyagmárga-aleurit építi föl (Kőrössy L. 1971). A szegedi rög felett az alsópannon alapkonglomerátum hiányzik, az alemelet réteg- sora márga-mészmárga összlettel indul. Algyőn az alsópannon átlagvastagsága 600 m, a szárnyakon meghaladja az 1000 m-t. Szegeden — bár a márga-mészmárga szint csupán néhány dekamétemyi — 600 — 900 m körül van a vastagsága. A felsőpannóniai üledékképződés a pannon ciklus regressziós szakaszát alkotja, ami a rodáni kéregmozgásokkal lehet kapcsolatos. A sekélytavi felsőpannon rétegsort homokkőből, aleuritból, agyagmárgából és lignit- ből álló ritmusok váltakozása alkotja. Emellett lassúbb és gyorsabb üledékképződési szakaszok váltogatják egymást. Algyőn a felsőpannon ossz vastagsága 1200—1500 m, homokkő, homokkő- és aleurit váltakozása, több dm nagyságrendű lignitzsinórok és aleurit építi föl. A 700 — 750 m-től 300 m tsz. a. mélységig vehető sekélyt avi— folyóvízi kifejlődésű felsőpliocént agyag, kavicsos homok és lignit váltakozása alkotja. Szegeden a felsőpannont 1850—1950 m-től 600 m tsz. a vehetjük. 482 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Medenceperemi és medencebelseji felsőpannon Gesteinstrukturelle Merkmale dér oberpannonischen I. Belső szerkezetek Horizontális párhuzamos rétegesség, mikroréteg- zettség Osztályozott rétegzettség Kavargó szerkezet Ferderétegzés Hullámos rétegzés összetett réteg- zés (lencsés, összetett hullá- mos rétegzés) Medenceperemi kifejlődés A felsőpannon ciklus felső részén, a ligniteket kísérő szenes agyagok- ban gyakori - Jellemző A Mecsekalja K-i és DK-i részének felszíni feltárásaiban gyakori Előfordul Előfordul X3 *0 S.v o> TJ © a 5 Jellemző Gyakori Igen ritka Gyakori Gyakori Jellemző A felsőpliocón rétegekre a pleisztocén és holocón eolikus — folyóvízi rétegsor települ (T. Kovács G. 1973, Völgyi L. — Suba S. — Bállá K.— Csalagovits I. 1970). A medencebelseji ö s s z l e t kőzetszerkezete A medencebelseji felsőpannóniai összlet kőzetszerkezeti típusok szempont- jából jóval gazdagabb, mint a medenceperemi (I. táblázat). Benne a belső, külső és deformációs szerkezetek egyaránt előfordulnak, a medenceperemi kifejlődésből megismert kavargó szerkezet kivételével. A 144 db felsőpannóniai minta üledékjegyeinek elemzése több éves munka eredménye (Balogh K. et al. 1968, 1969, 1972). A magok a felsőpannón alsó szakaszát képviselik: Algyőn az 1840 — 2080 m, Szegeden az 1600—1770 m közötti összletből származnak, tehát a legjobban megkutatott 150—250 m-nyi homokköves-aleuritos szakaszt ölelik fel. Belső szerkezetek Az alsópannon viszonylag kiegyensúlyozott üledékei után nyugtalan, vál- tozatos, sekélytavi üledékképződés köszöntött be. A változó sebességgel süly- lvedő részmedencék anyagfelhalmozódását az itt uralkodó vízáramok energia- és turbulencia-viszonyai határozták meg. a) A horizontális vagy enyhén hullámos, párhuzamos rétegesség, mikrorétege- zettség néhány mm-től a több cm-es nagyságrendig változó sorozatait több- nyire a szemnagyság-különbség, a réteglemezek egyenes osztályozottsága, a bennük lévő növényi anyag által okozott színbeli különbség, s a csillámpik- kelyek elrendeződése emeli ki (III. tábla 6; IV. tábla 2.). A helyenként előfor- duló kőszenes, mikrolemezes agyag és aleurit a sekély tó hullámzási mélység alatti, teljesen nyugodt vízében ülepedett le (III. tábla 5.), ahol üledék- S z ó n o k y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 483 üledékek kőzetszerkezeti jegyeinek előfordulása. Sedimente aus dér Rand- und Beckenfazies I. táblázat — Tabelle I. II. Külső szerkezetek III. Deformációs szerkezetek Bioglifa Mechanoglifa Terhelési szer- kezet Üledékes vető Homok- injekció Konvolució Üledékfo- lyás, vízalatti suvad ás Előfordul - Ritka - - - Előfordul Gyakori Előfordu 1 Jellemző Előfordul Igen ritka Gyakori Gyakori szállítás csak időszakosan jött létre, szénpala esetében pedig időleges, autockton láppal kell számolnunk. A réteglemezek legtöbbször kisritmus sorozatokat alkotnak, hol a ritmus- elemek között fokozatos átmenet van (IV. tábla 1.). A horizontális párhuza- mos rétegzettség a mintákban az összetett rétegzés egyik eleme ként, homok- fodrok és aleuritrétegek közé ágyazódva is jelentkezik (V. tábla 3.-4). Igen gyakoriak a horizontális és hullámos párhuzamos helyzetű kőszénzsinórokkal valósággal átszőtt, jól osztályozott apró- és finomszemű homokkövek (V. tábla 5.). b) Osztályozott rétegzettség. Az aleurit, apró- és finomszemű homok mikro- rétegekben, rétegekben eddig csak egyenes osztályozottsággal találkoztunk; ez a turbulens zagyáram energiájának fokozatos csökkenésére mutat. Az osztályozott rétegzés a finomszemű üledékeknél horizontális lemezességgel társulva összetett rétegzést alkot; a lemezes rész a zagy áram leghígabb szusz - penziójából ülepedik le (Balogh K. 1971), (IV. tábla 1.). A parttól való távolodással egyre tökéletesebb az osztályozott rétegzettség. c ) Ferderétegezés. A vizsgált anyagban igen gyakoriak a sekély szublitorális öv ferdén rétegzett, 1 — 4 cm amplitúdójú, max. 10 — 15 cm hosszú homok- fodrai. Kis méretük az őket létrehozó, vonszoló fenókáramok gyenge voltára utal. A fenéken vándorló homokhullámok lenyesődésének különböző fázisaival találkozunk (V. tábla 1.). A lenyesődést az áramlás irányának vagy sebes- ségének hirtelen változása alakította ki. A ferdén rétegzett homokfodrok sorozatait uralkodóan változó irányú réteglemezek építik fel (V. tábla 2.). A homokfodrok finom réteglemezeit az áramlás sebességváltozásait jelző osztály ozottság, agyag-, finom aleurit- vagy csillámpikkelyek feldúsulása és irányított elrendeződése jellemzi (V. tábla 6.-7.). A réteglemezek dőlés- szöge: 8° — 10°— 25°. d) Hullámos rétegzés. Ha a részben lenyesett homokfodrokat agyagflázerek választják el egymástól hullámos rétegzés alakul ki. (VI. tábla 1.). 484 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 9. ábra. földtani szelvény a Szeged-7. és az Algyő-101. sz.fúrások között T. Kovács G. (1973) szerint. Jelmagyarázat: 1. Preknmbriumi és ópaleozóos metamorfitok, 2. Karbon (?)breccsa, 3. Alsótriász homokkő, 4. Középsőtriász dolomit, 5. Miocén, 6. Alsópannon, 7. Felsőpannon, 8. Felsőpliocén, 9. Pleisztocén-holocén. Abb. 3. Geologisches Profil zwischen den Bohrungen Algyő-101 und Szeged-7 nach T. Kovács (1973). Zeichenerklárungen: 1. Prakambrische und altpaklozische Metamorphite, 2. Karbonische ( ?) Brekzie, 3. Untertriadischer Sandstein,4.Mltteltriadischer Dolomit, 5. Miozan, 6. Unteres Pannon, 7. Oberes Pannon, 8. Oberes Pliozan, 9. Holozan-Plelstozan S z ó no k y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 485 e) Összetett rétegzés. Két vagy több rétegzési mód kombinációja hozza létre. Kialakulása változó energiaszintű és irányú áramlásokhoz fűződik. A horizontális és ferderétegzésű réteglemezek váltakozása igen gyakori (V. tábla 3.-4.). A lencsés rétegzés mindkét formája — a szaggatott lencsés és az összefüggő lencsés rétegzés — egyaránt kimutatható. Az aleuritba ágyazott felsőpannon „homoklencsék” egy részét „elsüllyedt” homokfodor-maradványnak tekinthetjük. Flázeres rétegzéssel főleg az alsó- pannon üledékekben találkoztunk. Az egyébként majdnem homogénnak tűnő aleuritokban finomabb és dur- vább szemű, néhány mm, illetve cm nagyságú betelepülések, lencsék gyakoriak (VI. tábla 2.). Külső vagy rétegfelületi szerkezetek a) Az agyagos aleuritok és finomszemű homokok réteglapjain meanderező lefutású bioglifák gyakoriak. A minták haránt csiszolatai jól feltárják az ásó-, iszaplakó és iszapfaló szervezetek járatainak az elsődleges szerkeze- teket megzavaró nyomait. Ezek az 1 — 10 mm nagyságú járatok néhol tömeges mennyiségben jelentkeznek egy-egy réteglemez felületén vagy belsejében. A többnyire nagy szervesanyag tartalmú, mikrorétegzett — tehát csendes, nyugodtvízi — üledékek ideális életteret jelentettek a fenéklakó lények számára (VI. tábla 3., 5.). Mikroszkópi képeiken a jól rétegzett, finomszemű üledékben határozott körvonalú (hengeres vagy árokszerű), durvább szem- nagyságú kitöltések formájában jelentkeznek (Vl. tábla 4., 6.). b) A mechanoglifákat az aleuritok és homokfodrok felületén néhol meg- jelenő kimosási árkok, vápák képviselik. Ezek az energiaszint növekedését és ennek kapcsán a már lerakodott üledék újbóli felkavarodását és tovább- szállítását bizonyítják (V. tábla 5.). E jelenség alakította ki az összetett rétegzésű minták lenyesett homokfodrait is (V. tábla 1.). Deformációs szerkezetek a) A terhelési szerkezetek a medencebelseji alsó- és felsőpannon finomabb szemű üledékeire igen jellemzőek. Jelenlétük azt bizonyítja, hogy a még képlékeny finom iszap felszínére rakódott durvább homokréteg vagy homok- fodor egyes részei a differenciált terhelés hatására az iszapba besüllyedtek, s ezt a folyamatot az üledéket ért rázkódás (földrengés) elősegíthette. Az iszap deformációja kapcsán lefelé terhelési zsebek és zsákok, mellettük fölfelé aleurit anyagú lángszerkezetek alakultak ki. Nagyságuk néhány mm-től több cm-ig terjed (VII. tábla 1.). Az aleurit és homokkő váltakozásából álló minták réteglemezeinek határán jóformán mindig előfordulnak. .Mikroszkópi képükön a két különböző szemnagyságú üledék éles határa igen szembetűnő (VII. tábla 2.). b) Az üledékes vetők az üledékképződéssel nagyjából egyidejűnek mondható nyírási felületek. Az aLsópannonban gyakoribbak, a felsőpannon aleuritjaiban 7 Földtani Közlöny 486 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet és finomhomokjaiban ellenben ritkábbak. Elvetési távolságuk többnyire csak néhány mm vagy néhány cm, lefelé és fölfelé nem folytatódnak. Néhány tized mm-es elmozdulás látható a VII. tábla 3. képén. c) Homokinjekciók. Az üledéken belüli folyósodás hatására alakulnak ki, s néhány mm nagyságrendű aleurit, illetve homokkő benyomulások, telérkék formájában jelentkeznek. d) Konvolució. Ez a felsőpannon alján lévő, homokkő és aleurit váltako- zásából álló összletben gyakori jelenség, többnyire a besüllyedt homokhul- lámok gerinceinek deformációja folytán, vagy rengéshullámok okozta, rétegen belüli folyósodás kapcsán alakulhatott ki. Á homokhullámok aleuritba sül- lyedésének szép példáját a VII. tábla 4. képe mutatja. A kialakult szerkezet olykor elvonszolódást is szenvedhet. e) Üledékfolyás és suvadás akkor lép fel, ha a vízfenék egyenetlen lejtőjén valamilyen hirtelen hatás következtében a laza üledék megmozdul. A felső- pannonban a kéregmozgások gyakorisága következtében ez a jelenség sűrűn mutatkozott. Aleurit és finomszemű homokkő iszapmozgás következtében kaotikusán gyűrt szerkezeteit mutatja a VII. tábla 5. képe. Mikroszkóp alatt az egymásbagyűrt, különböző szemnagyságú üledékek éles határral külö- nülnek el, néha eredeti rétegzettségük nyomai is kivehetők (VII. tábla 6.). Vízalatti suvadást követő vízmozgással kapcsolatosak a homokkövekben fellelhető aleuritfoszlányok -lepények és -kavicsok. A suvadások hatására szétszakított, már konszolidáltabb aleuritfoszlányokról újabb darabokat szakítottak le a vízáramok, és azokat kisebb-nagyobb távolságra tovább- szállították. E foszlányok (vagy, ha kissé legömbölyödöttek: kavicsok) belső szerkezetüket megőrzik. Nagyságuk néhány mm-től néhány cm-ig terjed. III. A vizsgált medenceperemi és medencebelseji rétegsorok üledéktani és fejlődéstörténeti összehasonlítása A pannon tó a felsőpannon folyamán érte el legnagyobb kiterjedését. A kiédesedő beltó víztükre a feltöltődés folyamán fokozatosan részekre bom- lott, és akkor már időben előbbrehaladva egyre kisebb parttávolságokról beszélhetünk. Míg az idősebb neogénben a medenceperemi és medencebelseji rétegsorok kifejlődése a partvonal lefutása, a vízgyűjtőterület nagysága és lejtésviszonyai, és az üledékgyűjtő fenékdomborzata következtében élénken eltért egymástól, addig a felsőpannon idején — amikor a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt mindenütt „partközel” volt — a fácieskép már jóval egyszerűbb lett: biofaciológiailag inkább csak a parti, hullám veréses és a nyíltvízi övék különíthetők el. Átfogó vizsgálatok híján a mecseki előtér és az algyő— szegedi felsőpannon ősföldrajzi képét, a pannon fejlődéstörténet láncába még továbbra is csak mozaikszerűen tudjuk elhelyezni. A két rétegsort összehasonlítva az alábbiak állapíthatók meg: 1. Rétegsoraink képződményeinek eltérő mivolta üledékgyűjtőik kialaku- lásának tér- és időbeli különbözőségével van kapcsolatban. A Ny-i Mecsek előterében lévő felsőpannon a medencealjzatra transzgredál. Ugyanakkor az S z ó n o k y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 487 algyő— szegedi területen a miocén, illetve az alsópannon óta folyik az üledék- felhalmozódás. A medencefeltöltődós az alsó és felsőpannon határán leját- szódott kéregmozgások hatására durvább szemű üledékekkel indul meg. A két terület üledékének szemnagysága, osztályozottsága, koptatottsága, ásványos összetétele eltérő. Míg a Mecsek-előteri összlet szemcséi a felsőpannon ciklus során végig dur- vák (kavics, durva- és közép-, ill. aprószemű homok, homokkő), és csupán az egyes elmocsarasodási fázisokban, a feltöltődós végén válnak finomabbakká, addig a nyíltvízi rétegsort végig a finomabb szemű törmelékes képződmények uralma jellemzi. Az algyői terület kőzetei jól osztályozottak, a DNy-mecseki meredekparti rétegsor anyaga rossz osztályozottságával tűnik ki. A két terület rétegeinek CaC03- tartalma igen elütő. Az előtérsüllvedék rétegsora — a pszefitek és néhány meszesebb homokkőpad kivételével — jóformán karbonátmentesnek mondható. A medencebeli összlet karbonát- tartalma a szemnagyságtól függetlenül viszonylag nagy. A parthoz igen közeli mecseki képződmények egyetlen, transzgressziós fólcik- lust alkotnak, amely a durva konglomerátumtól a finom aleuritig, agyagig terjed. A medencebeli felsőpannon összlet ellenben több kisebb ciklusra tagolható, amit — rétegsorának felső részére vonatkozóan — először Molnár B. (1965) ismert fel. Az algyő— szegedi olajkutató fúrások viszont a felsőpannon leg- mélyebb szakaszából hoztak föl fúrási magokat és ezeken Mucsi M.— Révész I. (1968, 1975) és Mucsi M. (1973) írtak le több regressziós félritmust. 2. A medenceperemi és medencebelseji összletek kőzetszerkezeti jegyeit az I. táblázat összesíti. A medenceperemi kifejlődésben a meredek part közelsége, az üledékképződés gyorsabb volta, a durvább szemnagyság folytán jóval kevesebb a belső-, a külső- és a deformációs szerkezet, mint a medencebelseji kifejlődésben. Itt a képződményeket a horizontális párhuzamos rétegzettség , a kavargó szerke- zetek, a ferde-, a hullámos és az összetett rétegzés egyszerűbb formái, valamint az üledékfolyás jellemzi. A kavargó szerkezet kifejezetten a partközeli üledék- képződés sajátja; a turbulens zagy, az élénken mozgatott víz jelenlétének következménye. Ezzel szemben a medencebelseji rétegsorok üledékjegyei változatosabbak, és gyakoriságuk is sokkal nagyobb, mint a meredekparti üledékeké. Az üledé- kek finomabb szemcsézete s a nagyobb parttávolság kedvezett a belső szer- kezetek kialakulásának. E csendesebb vizű sekélytavi összletet a horizontális párhuzamos-, az osztályozott-, a ferde- és az összetett rétegzés formái uralják. Az egykori tófenék felületének finomszemű üledékei nagy mennyiségben rögzítették élet jelenségek, valamint mikro- és makroméretű deformációs folya- matok nyomait. A fenékáramok energiaszintje s a parttávolság miatt a kavargó szerkezetek ebben a régióban igen ritkák. E kifejlődésben a sekély tó áram- lása, hullámzása az aljzat finom iszapján csak kicsiny — cm — dm nagyság- rendű — formákat alakított ki. 3. A keresztespuszta-tortyogói terület tehát a pliocén folyamán szigetként kiemelkedő Mecsek DNy-i előterében kialakult meredekpart partközeli kifej- lődését reprezentálja. Kőzetei a gyors üledéktermelés és áthalmozás folytán rosszul osztályozottak és többnyire rétegzetlenek. A szeged— algyői terület viszont a sekély vizű, de nagyobb összefüggő víz- felületekkel rendelkező dél-alföldi neogén medencerészhez tartozott. Felsőpan- nóniai rétegsorának anyaga kiegyensúlyozottabb felhalmozódásra utal; az 488 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet itt lerakodott üledékek szemnagysága az agyag és az apróhomok között változik. A beléjük zárt növénymaradványok és a többnyire aleurittal társuló apró- és középszemű kavicsok egy nyílt tóba épülő nagy delta homlokterében , változatos ülepedési formák létrehozása mellett rakódtak le. Táblamagyarázat — Tafelerklárung I. tábla — Tafel I. 1. Osztályozatlan, laza konglomerátum. Torrens patak üledéke. Keresztespuszta- 3 fúrás. 286,0 m 2. Finomhomokos aleruitba települő 0,2 — 0,5 mm vastag limonitos kiválás, amely utólagosan az agyagosabb réteglemezhez kötődött. Keresztespuszta- 3. fúrás 57,8 m 1 N 22 X 3. Finomszerű homokkő horizontális, párhuzamos mikroró t.egei . A réteglemezeket a feldúsuló limonit emeli ki. Felületi csiszolat. Keresztespuszta- 3. fúrás. 187,2 m 4. Kerekded és szabálytalan átmetszetű, homokos aleurit, agyag és molluszka— hój- töremlék alkotta kavargó szerkezetek aleuritban. Felületi csiszolat. Keresztes- puszta-3. fúrás. 138,5 m 5. Kavargó szerkezet durva aleuritban. A szerkezet ovális alakját a csillámok el- rendeződése mutatja. Keresztespuszta-3. fúrás. 53,0 m 1 N 22 X 6. Limnocardium és Gongeria váztöredékeket tartalmazó lencsés és kavargó szerkezetű aleurit. Felületi csiszolat. Keresztespuszta-3. fúrás. 260,0 m/2 II. tábla— Tafel II. 1. Kavargó szerkezetek agyagos aleuritban. Keresztespuszta-3. fúrás. 70,2 m 1 N 22 X 2. Finomhomokos aleuritba ágyazott, uralkodóan Congeria héjakból álló lumasella. Keresztespuszta-3. fúrás. 249,0 m/3 3. Gongeria rhomboidea M. Hörx. lumasellája, a nyíllal jelölt részen Pteradacna pterophora Haus. lenyomattal. Keresztespuszta-3. fúrás. 249,0 m/2 4. Kavargó szerkezetű finomhomokos aleuritba ágyazott összesodort és töredezett Gongeria héjak. Keresztespuszta-3. fúrás. 249,0 m/3 1 N 22 X 5. Kavargó szerkezet finomhomokos aleuritban. A vékony molluszkahéj leülepedés- kor óraüvegszerűen felfogta a durvább szemcséket. Keresztespuszta-3. fúrás. 249,0 m/3 l'N 22 x 6. Párhuzamos, szaggatott lencsés rétegzés aleuritban. Felületi csiszolat. Keresztes- puszta-3. fúrás. 270,0 m III. tábla— Tafel III. 1 — 2. Aleurittal kitöltött kerek átmetszetű, szabálytalan lefutású féregjáratok agygaso aleuritban. Keresztespuszta-3. fúrás. 126,0 m 3. Terhelési zseb homokkő és aleurit réteglemez határán. Keresztespuszta-3. fúrás. 42,7 mlN22x 4. Vízalatti suvadás hatására többféle szemnagyságú üledékfoszlányból keletkezett minta. Felületi csiszolat. Keresztespuszta-3. fúrás. 132,5 m 5. Agyag és aleurit horizontális mikrolemezes váltakozása. A réteglemezek többsége egyenesen osztályozott, befejező elemük agyag vagy szenes aleurit. Szeged-1. fú- rás. 1/18: 1615,20-1615,31 m 6. Horizontális, párhuzamos mikrorétegzést mutató aprószemű homokkő. Felületi csiszolat. Algyő-231. fúrás 1/5: 1911,42—1911,50 m IV. tábla -Tafel IV. 1. Egyszerű, egyenes osztályozódást mutató, finomszemű homokkőből és durva aleu- ritból álló kisritmusok sorozata. A képen 5 kisritmus van. Algyő-247. fúrás. 1/9: 1956, 19-1956, 35 m 1 N 22 X 2. Horizontálisan mikrorótegzett aleurit rétegzésviszonyairól készült felvételsorozat. (Az agyagos finom aleurit ra éles határral finomhomokos durva aleurit települ. A felső szakasz széncsíkos aleurit réteglemezek váltakozásából áll.) Szeged-1. fúrás. 1/16: 1614,60-1614,65 m 1 N 15 X S z ó n o k y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 489 V. tábla— Tafel V. 1. Összetett, (összefüggő lencsés) rótegzést mutató aleuritbetelepülések és ferderéteg- zett homokhullámok váltakozása. A homokhullámok több helyen lenyesődtek, elegyengetődtek. Algyő-211. fúrás. 1/3: 1886,90—1887,03 m 2. Horizontális párhuzamos és hullámos párhuzamos rétegzést mutató aleurit, vala- mint ferderétegzett homokhullámok váltakozása. Felületi csiszolat. Algvő-231. fú- rás. 1/9: 1915,50-1915,70 m 3. Aleurit és homokkő horizontális párhuzamos mikrorétegeinek váltakozása. A vas- tagabb homokrétegek enyhén hullámos felülete homokfodor mivoltukra utal. Algyő-247. fúrás. 1/9: 1956,19-1956,35 m 4. Horizontális és ferderétegzett lemezsorozatok váltakozásából álló összetett réteg- zés ű minta. A mikrorótegzetettséget a 0,1 — 5 mm vastag szalagokban felhalmo- zódott szenesedett növényi törmelék jelzi. Algyő-241. fúrás 6/3: 2023,11—2023,30 m 5. Kőszenes szalagokkal és lencsékkel átszőtt finomszemű homokkő, és olyan réteg- zetten aprószemű homokkő határa, amelyben finomszemű homokkő kavics ok talál- hatók. A kőszenes homokkő hullámos, folytonos rétegzettségű, a határfelülete kissé erodált. Algyő-216. fúrás. 1/10-1/11: 1926,74-1926,85 m 6. Horizontálisan mikrorétegzett finomszemű homokkőre ferderétegzett homokfodor települ. A két róteglemez egymással 25°-os szöget zár be, amelyet a csillámpikke- lyek helyzete érzékeltet. Algyő-241. fúrás. 6/3: 2023,11 — 2023,30 m 1 N 22 X 7. Kiókelődő, ferderétegzett homokhullám 8 — 10°-os réteglemezei. Egy-egy rétegle- mez befejező része agyagosabb és csillámokban gazdag. Algyő-231. fúrás. 1/9: 1915,50-1915,70 m 1 N 12 x VI. tábla -Tafel VI. 1. Nem párhuzamos, hullámos, mikrolemezes és ferderétegzett homokkő, valamint szenes aleurit váltakozása. Szeged- 1. fúrás. 1/8: 1605,08 — 1605,26 m 2. Horizontálisan mikrorétegzett aleuritban a rétegzés síkjába ágyazódott 2,5 mm hosszú lencse. Szeged-9. fúrás. 4/16 1765,00—1865,10 m 1 N 22 x 3. Osztályozott, részint élőlények járataitól zavart szerkezetű finomszemű homokkő és aleurit. Felületi csiszolat. Szeged-1. fúrás. 1/12: 1611,18—1611,30 m 4. Durva aleurittal kitöltött féregjárat párhuzamosan mikrorétegzett szenes aleurit- ban. Szeged-1. fúrás. 1/16: 1614,60-1614,65 m 1 N 22 x 5. Osztályozott, mikrolemezes és hullámos mikrolemezes, életnyomok által zavart durva és finomszemű aleurit. A minta közepén ferde kimosási felület. Felületi csi- szolat. Szeged-1. fúrás. 1/12: 1611,64—1611,82 m 6. Ásószervezet által vágott nyom agyagkő felületén, amelyet finomszemű homokkő tölt ki. Algyő-242. fúrás. 2/3: 1967,93-1968,17 m 1 N 22 X VII. tábla— Tafel VII. 1. Aleuritba süllyedt konvolut terhelési zseb, amely mellett aleurit lángszerkezet alakult ki. Algyő-241. fúrás. 5/4: 1992,5 m 2. Terhelési zseb horizontális párhuzamos mikrorétegzettséget mutató agyag és aleurit határán. Szeged-1. fúrás. 1/16: 1614,60—1614,65 m 1 N 22 X 3. Üledékes mikrovető által elmozdított 0,4 — 0,9 mm vastag, finomszemű homokkő réteglemeze aleuritos agyagban. Szeged-1. fúrás. 1/14: 1612,92—1613,02 m 1 N 22 X 4. Aleuritba süllyedt konvolut homokhullámok. Algyő-242. fúrás. 2/2: 1965 m 5. Iszapmozgás nyoma finomhomokos aleuritban. Algyő-241. fúrás. 7/2: 2059,34 — 2059,60 m 6. Iszapmozgás hatására aleuritba begyűrődött és meghajlott aprószemű homokkő réteglemez részlete. Algyő-247. fúrás. 1/5: 1945,16 — 1945,45 mlN 22 X Irodalom — Literatur A Mecsek és a Villányi-hegység geofizikai kutatásainak eredményei (1964). Geofiz. Int. Évk. 1. Balogh K. et al. (1968): Jelentés az OKGT részére 1968-ban végzett munkáról. JATE Földtani Tanszéke. Szeged (Kézirat) Balogh K. et al. (1969): Bevezetés néhány törmelékes üledékfácies vizsgálatába. 4. Függelék: Az 1969-ben vizsgált alsó- és felső-pannóniai kőzetminták leírása. Jelentés az OKGT számára. JATE Földtani Tanszéke. Szeged. (Kézirat) Balogh K. (1971): Közetszerkezet és üledékfácies. In: Az üledékes petrológia újabb eredményei. Budapest, pp. 1—57. 490 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Balogh K. et al. (1972): Jelentés a Szeged környéki mélyfúrások anyagának üledékföldtani vizsgálatáról. 1., 3. JATE Földtani Tanszéke. Szeged. (Kézirat) BALOGH K. (1973): A dél-alföldi neogén transzgressziós rétegsorok üledékjegyei. Földt. Közi. 103. pp. 251—269. Balogh K.— Kőrössy L. (1974): Hungárián Midd-Mountains and Adject Areas. Tektonics of the Carpathian Balkan Regions. Bratislava. pp. 391—403. JÁMBOR Á.— KORPÁSNÉ HÓDI M. (1971): A pannóniai képződmények szintezési lehetőségei a Dunántúli középhegység DK-i előterében. MÁFI Évi Jel. 1969. pp. 155—192. Kleb B. (1973): A mecseki pannon földtana. MÁFI Évk. 53. pp. 752 — 943. Kőrössy L. (1971): Mélyföldtani és fejlődéstörténeti vázlatok a magyarországi pannonból. In: A Magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. Budapest, pp. 201—221. Molnár B. (1965) Adatok a Duna— Tisza köze fiatal harmadidőszaki és negyedkori rétegeinek tagolásához és szár- mazásához nehézásvány összetétel alapján. Földt. Közi. 95. pp. 217—225. MUCSI M. (1973): A Dél-Alföld földtani fejlődéstörténete a neogénben. Földt. Közi. 103. pp. 311—318. Mucsi M.— Révész I. (1968): Algyői pannóniai magok szemcseösszetételi-, üledékritmus- és fáciesvizsgálata. Pálya- munka. JATE Földtani Tanszéke. Szeged. (Kézirat) Mucsi M.— Révész I. (1975): Neogene Evolution of the Southeasternpart of the Great Hungárián Piain on the Basis of Sedimentological Investigations. Acta Miner. Petr., Szeged. 22. pp. 29—44. Szederkényi T. — Baranyai I.— Rónaki L. (1968): Vízföldtani— geofizikai szakvélemény a Mecsek D-i előtér víz- műfejlesztési lehetőségeit vizsgáló MÉLYÉPTERV munkához a MÉV rendelkezésére álló adatok alapján. MÉV Adattár. Pécs. (Kézirat) Szónoky M. (1976): A Nyugati Mecsek D-i előterében mélyített fúrások felső-pannóniai puhatestűinek paleoökológia és biosztratigráfiai vizsgálata. Soosiana. 4. pp. 1 — 12. T. Kovács G. (1973): A Duna— Tisza köze déli részének földtani fejlődéstörténete. JATE Földtani és őslénytan Tanszék Szeged. Doktori ért. (Kézirat) Völgyi L.— Bállá K.— Suba S.— Osalagovits I. (1970): Magyarország szénhidrogén telepei. Algyő. OKGT Kiadv Budapest. 423 p. Wein Gy. (1952): A Mecsek hegység hidrogeológiája. Földr. Ért. 1. pp. 237—251. Vergleich dér Gesteinsstruktur oberpannonischer Komplexe von Rand- und Beckenfazies Dr. M. Szónoky Die pannonischen Bildungen gehören zu den Sedimentgesteinen vöm grössten Volum in Ungam. Die darin befindlichen Bodznschátze sind durch eine grosse Anzahl aber ungleichinássig verteilten Tiefbohrungen erschlossen. Mit den paláontologischen und stratigraphischen Eigenschaften und nutzbarer Rohstoff-führung befassen sich eine ganze Reihe von wertvollen Arbeiten. Das Studiumniveau erweiet wesentliche Unter- schiede in den verschiedenen Gebieten. Wenig wissen wir aber z.B. noch von den Verán - derungen dér Kontúrén des pannonischen Sedimentationsbeckens, von den Eigenartig- keiten dér Rand- und Beckenfazies-Ablagerungen. Die Ursachen dér bestehenden Mán- gelhaftigkeiten sehen wir darin, dass die Vergleichungs möglichkeiten dér verschiedenen Fazies nicht vollkommen ausgenutzt wurden. Daher habén wir in diesem Aufsatz ange- strebt, die Übereinstimmenden bzw. unterschiedlichen Züge von zwei, zeitlich korrelier- baren Oberpannon-Schichtfolgen von Rand- bzw. Beckenfazies nachzuweisen. Dér Ver- gleich erfolgte mit dér auf dér Beobachtung dér Sedimentstrukturen von Becken- und Randfazies und dér Struktur und Textur von Deformationssedimenten beruhenden fa- ziesanalytischen Methode. Das Beckenrand -Matériái stammt aus den SW von dér permisch-mesozoischen Masse des Mecsek-Gebirges (SW-Ungam), bei Kerekespuszta und Tortyogó niedergebrachten Bohrungen (Kerekespuszta Kp-1, -2, -3 und Tortyogó To-U-4) Das Beckenfazies maté- riái besteht aus Proben, die von 26 Bohrungen bei Algyő und 2 Bohrungen in Szeged (SO-Ungam) entnommen wurden. Allé Bohrungen waren Schürf bohrungen auf Kohlen- wasserstoff (Abb. 1). Die Unterschiedlichkeit dér in diesen Bohrungen erschlossenen Bildungen ist auf raum- liche und zeitliche Untersehiede dér Entstehung ihrer Sedimentationsbecken zurückzu- fiihren. Das (in Beckenfazies ausgebildete) Oberpannon im Vorraum des SW-Mecseks transgrediert auf den Beckenuntergrund (Abb. 2). lm Raum von Algyő-Szeged dagegen erfolgt die Anháufung von Sedimenten seit dem Miozan bzw. Oberpannon (Abb. 3). Den an dér Unter- und Oberpannon-Grenze stattgefundenen Krustenbewegtmgen zufolge beginnt die Aufschüttung des Beckens mit Sedimenten von gröberer Komgrösse. Die Sedimente dér beiden Gebiete unterscheiden sich an Komgrösse, Sortierung, Abrollungs- grad und mineralogischer Zusammensetzung. Die sehr küstennahen Mécsékor Sedimente bilden cinen einzigen Transgressionshalbzyklus, dér vöm groben Konglomerat bis zum feinen Schluffstein bzw. Tón reicht. Dér oberpannonische Beckenfazieskomplex gliedert sich dagegen in mehrere kleinere Zyklen. S z ó n o k y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 491 Die Struktur- und Texturmérkmale dér Komplexe von Rand- und Beckenfazies sind in Tabelle 1 miteinander verglichen. In dér Randfazies ist wegen dér Nahe dér steilen Küste, dér rascheren Sedimentation und gröberen Komgrösse eine betráchtlich kleinere Menge von inneren, áusseren und Deformationsstrukturen, als es in dér Beckenfazies dér Fali ist. Hier sind die Bildungen durch horizontále Pár alléi schichtung, einfachere Formen dér Schrág-, welligen und zusam- mengesetzter Schichtung sowie durch sedimentáre Fiúidat struktur en gekennzeichnet. Als ein neues Element in dér Gruppé dér inneren Strukturen werden die sogenannten „Wirbel- strukturen” shirl strictures, BHxpeBan CTpyKTypa) unterschieden. Ihre Entstehungsum- stánde scheinen durch die Náhe dér Küste, die verháltnismássig rasche Ablagerung und die Turbulenz des fliessenden Wassers bzw. Trüben bedingt gewesen zu sein. Diese Struk- turen lassen sich zumeist auf Grund dér schlechten Sortierung des Sedimentes und dér darin in From von unregelmássigen „Wolken” sitzenden Lagen von kleinerer oder grös- serer Komgrösse erkennen (Tafel I, Fig. 4—6; Tafel II, Fig. 1). Demgegenüber sind die sedimentáren Merkmale dér in Beckenfazies ausgebildeten Schichtenfolgen variabler und auch ihre Háufigkeit ist viel grösser, als es bei den Steil- küstensedimenten dér Fali ist. Die fe inere Komgrösse des Sedimentes und die grössere Entfemung von dér Küste war für die Entstehung dér inneren Strukturen günstig. Dieser in stillerem Seewasser abgelagerte Komplex ist durch die Formen von horizontaler Parallelschichtung , gradierter Schichtung (graded bedding), und zusammengesetzter, komp- lexer Schichtung gekennzeichnet. Die feinkömigen Sedimente dér Oberfláche des ehema- ligen Seebodens habén eine grosse Anzahl von Lebensspuren sowie die Spuren von mikro - bis makrogrossen Deformationsvorgángen registriert. Wegen des hohen Energieniveaus dér Bodenströmungen und dér grossen Entfemung von dér Küstenlinie sind die Wirbel- strukturen in dieser Region sehr selten. Das Gebiet Keresztespuszta-Tortyogó stellt alsó die küstennahe Fazies einer im SW-Vor- raum des Mecseks, dér im Pliozan als eine Insel aufragte, dar. Das Algyő-Szegeder Gebiet gehörte dagegen zum Seichtwasser-Beckenteil des Süd-Alfölds (südlicher Teil dér Grossen Ungarischen Tiefebene), wo aber grösseren, zusammenhángenden Wasserfláchen vorhan- den waren. Auf Grund dér texturellen und strukturellen Beschaffenheit dér darin entstan- denen Sedimente lagerten diese im Stimraum einer grossen Delta, die durch einen in einen offenen See mündenden Fluss aufgebaut wurde, ab. 492 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet I. Tábla — Tafel I. 5 Z m 4 3 2 1 0 6 S z ó n o k y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 493 II. tábla — Tafel II. 5 6 ^3^ wk.\ ,oMl :é 494 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet III. tábla - Tafel III. 5 cm • 4 ■3 ■2 ■7 ■0 5 cm 4 3 2 Y1 0 S zó noky: Felsőpannóniai összletek kózetszerkezeténeJc összehasonlítása 495 IV. tábla - Tafel IV. 496 Földtani Közlöny 1U8. kötet, 4. füzet V. tábla - Tafel V. 6 S zó nők y : Felsőpannóniai összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása 497 VI. tábla — Tafel VI. 7 498 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet VII. tábla - Tafel VII. 5 Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 499 — 540 Harmadidőszaki coccolithok a Dunántúli Középhegység bauxitkutató fúrásaiból Brokés Ferenc * (4 ábrával, 3 táblázattal, 19 táblával) Összefoglalás: A Dunántúli Középhegység területén lemélyült több ezer bauxitkutató fúrás közül a szerző mintegy 300 fúrás meszes nannoplankton vizsgálatát végezte el 1967 — 1977 között. A cikk ez időszak vizsgálati eredményei alapján ismerteti és értékeli a harmadidőszaki képződmények coccolithoflóráját, különös tekintettel az eocén képződményekre. A nagyszámú és részletes vizsgálat adta ismeretek alapján össze- hasonlítást végez a nemzetközi meszes nannoplankton szintek és a hazai harmadidőszaki képződmények nannoplankton szintjei, illetve az eocén vonatkozásában a Nummulites és nannoplankton szintek között. Bevezetés A nannoplankton vizsgálatokat a Bauxitkutató Vállalat Földtani Labo- ratóriumában 1967-ben kezdtük el, azóta több mint 300 fúrás mintegy 3000 mintáját dolgoztam fel. A feldolgozott fúrások területileg átfogják a Dunán- túli Középhegység Sümegtől Tatabányáig, illetve Piliscsabáig terjedő részét, de uralkodó mennyiségűek a Nagyegyháza, illetve Iharkút környéki kutatá- sokhoz kapcsolódó feldolgozások (1. ábra). Kor szempontjából vizsgáltam a kréta időszak, az eocén, oligocén, miocén korok és a pannóniai emelet egyes, nannoplankton vizsgálatra alkalmas képződményei t . A kutatás igényeinek megfelelően legtöbb az eocén korú minta volt, de fontosságuknak megfelelő súlyt kaptak az oligocén korú, illetve kréta időszaki minták is. Kis számban dolgoztam fel miocén korú, ezen belül elsősorban a bádeni és szarmata emeletek mintáit, valamint a Csákvár és öcs környéki fúrások pannóniai rétegeinek mintáit. Mintaelőkészítés és vizsgálat A vizsgálatra kijelölt és a külső szennyeződéstől kellően megtisztított mintából mintegy 3 — 5 dkg anyagot kalapáccsal lencse nagyságúra törünk, főzőpohárba tesszük, s desztillált vízzel felöntjük (szükség esetén maceráljuk). 24 órai áztatás és lazítás után 10 — 15 cseppet tárgylemezre teszünk, majd kanadabalzsamos fedőlemezzel lefedjük. A mikroszkópi vizsgálatokhoz egy továbbfejlesztett Polmi-A mikroszkópot, általános vizsgálathoz 40/0,65 x -ös objektívet, részletes vizsgálathoz és fényképezéshez Hl 100/1,40-es Apochro- •Előadta a MIT Középdunántúli Szakosztályának 1977. IX. 29-iki szakülésén 500 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet mát objektívet használunk. A fényképek kidolgozása a BKV. Fotólabora- tóriumában történik, nagyításuk 2500 x-os. A fúrások, illetve minták réteg- tani értékeléséhez Btjkry (1971, 1973, 1975) meszes nannoplankton zóna- beosztását használom (I. táblázat), figyelembe véve Martint (1971) és Roth, Baumanx és Bertolino (1971) zónaleírásait, illetve Báldiné Beke Mária 1969-es bakonyi eocén nannoplankton szintezését (1971). Papa £)Tata Tatabanya & $>Y K isber 0 Me- ’Csv- Pcsb- Bicske n„ Mór , 'BSZ‘ , Sr- ^ * •< •Ffö «Bob- ^ . . Z,rc ^ ,Ik- ^ ' Varpalota , * • V- Csór "“Székesfehérvár 1. ábra. A nanoplankton vizsgálatok területi elterjedése. Jelmagyarázat: Bob = Bakonyoszlop, Bsz = Bakonyszentkirály, Cn = Cseteberek-Csabpuszta, Cs = Csordakút, Csór = Csór, Csv = Csákvár, Du = Dudar-Ba- konyosziop, Ffő = Fenyőfő, Gy = Gyepükaján, H = Halimba, Hb = Homokbödöge, Ik = Iharkút, Kol = Kolon- tár, Me = Nagyegyháza-Mesterberek, Nd = Nyirád, Nt = Nagytárkány, Pa = Padragkút, Pcsb = Piliscsaba, Sr — Sur, Sz = Szőc, V = Városlőd Fig. 1. Geographic rangé of investigations intő the nannoplankton. Legend : Bob = Bakonyoszlop, Bsz = Ba- konyszentkirály, Cn = Cseteberek-Csabpuszta, Cs = Csordakút, Csór = Csór, Csv = Csákvár, Du = Dudar- Bakony- oszlop, Ffő = Fenyőfő, Gy = Gyepükaján, H = Halimba, Hb = Homokbödöge, Ik = Ihakút, Kol = Kolontár, Me = Nagyegyháza-Mesterberek, Nd = Nyirád, Nt = Nagytárkány, Pa = Padragkút, Pcsb = Piliscsaba, Sr - Súr, Sz = Szőc, V = Városlőd Eocén A meszes nannoplankton vizsgálatok rétegtani eredményei Alsóeocén Nannoplankton vizsgálattal igazolt alsóeocén korú képződményeket a Darvastó VI. sz. lencse külfejtésből, illetve néhány Nyirád környéki Nd-Nt jelű fúrásból sikerült kimutatni (2. ábra). A Darvastó VI. sz. bauxitlencséből (közelebbi helymeghatározás nélkül) vizsgált mintákból Báediné már 1969- ben kimutatott Discoaster lodoensis-e két, s a vizsgált minták korát alsóeocén- nek határozta meg. Ezzel az általánosan elfogadott nézettel szemben Kecskeméti, Vörös (1975) újabb vizsgálataik alapján a lencse bauxitra települő eocén rétegeinek B r ok é s: Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 501 Coccolith zónák és szubzónák— a vonatkozó becsült időtartamokkal Bukry (1975) szerint; azonosítva a Martini (1971) féle „Standard” zónákkal Müller (1974) szerint Cocclith zones and subzones with the respective estimated time spans, according to Bukry 1975, identified with the „standard” zones proposed by Martini (1971) I. táblázat — Table 1. Kor Zóna Szubzóna Időtar- tam Határ MABTDJI 1971 millió év Pleisztocén Emiliania huxleyi 0.2 0 2 NN 21 Oephyrocapsa oceanica Ceratolithus cristatus 0.1 0.3 20 Emiliania ovata 0.6 0.9 19 Crenalithus doronicoides Oephyrocapsa caribbeanica 0.7 1.6 Emiliania annula 0.2 1.8 18 17 16 Pliocén Discoaster brouweri Cyclococcolithina macintyrei 0.2 2.0 Discoaster pentaradiatus 0.1 2.1 Discoaster surculus 0.4 2.5 Reticulofenestra pseudoumbilica Discoaster tamalis 0.5 3.0 15 Discoaster asymmetricus 0.5 3.5 Sphenolithus neoabies 0.5 4.0 14 Ceratolithus tricorniculalus Ceratolithus rugosus 0.4 4.4 13 Ceratolithus acutus 0.6 5.0 12 Triquetrorhabdulus rugosus 0.6 1.0 0.4 5.6 11 Miocén Discoaster quinqueramus Ceratolithus primus 6.6 Discoaster berggreni 7.0 7.5 10 Discoaster neohamatus Discoaster neorectus 0.5 Discoaster bellus 3.5 11.0 9 Discoaster fia matus Cainaster calyculus 1.0 12.0 Helicopontosphaera kamptneri 1.0 13.0 8 Catinaster coalitus 0.2 13.2 7 Discoaster exilis Discoaster kugleri 0.2 13,4 6 Coccolithus miopelagicus 0.6 14.0 5 Sphenolithus heteromorphus 1.0 15.0 4 Helicopontosphaera ampliaperta 2.0 17.0 3 Sphenolithus belemnos í.o n 3ÍÖ 18.0 21.0 2 Triquetrorhabdulus carinatus Discoaster druggii NN 1 Discoaster deflandrei 2.0 23.0 Cyclicargolithus abisectus l.ö 24.0 NP 25 Oligocén Sphenolithus ciperoensis Dictyococcites bisectus 1.0 1.5 3.5 25.0 2675 Cyclicargolithus floridanus 24 Sphenolithus distentus 30.0 23 Sphenolithus predistentus 4.0 34.0 22 Helicopontosphaera reliculata Reticulofenestra hillae 0.5 34.5 21 Coccolithus formosus 2.5 37.0 Coccolithus subdistichus 1.0 38.0 20 -19 Eocén Discoaster barbadiensis Isthmolithus recurvus 3.0 41.0 18 Chiasmolithus oamaruensis 1.0 42.0 17 Reticulofenestra umbilica Discoaster saipanensis 2.0 1T0 44.0 16 Discoaster bifax 45.0 15 Nannotetrina quadrata Coccolithus staurion 1.5 46.5 Chiasmolith us gigas 0.5 47.0 Discoaster strictus 1.0 48.0 14 Discoaster sublodoensis Rhabdosphaera inflata 1.0 49.0 Discoasterioides kuepperi 0.5 49.5 13 Discoaster lodoensis 0.5 50 0 10-12 Tribrachiatus orthostylus 2.0 52.0 Discoaster diastypus Discoaster binodosus 0.8 52.8 Tribachiatus contorlus 0.7 53.5 9 Paleocé ( Discoaster midtiradiatus Campylosphaera eodela 0.5 54.0 Chiasmolithus bidens 1.0 55.0 8 Discoaster nobilis' 0.5 55.5 7 Discoaster mohleri 1.5 57.0 6 Heliolithus kleinpellii 1.0 58.0 5 Fasciculith us tympaniformis 2.0 60.0 NP 1 4 Cruciplacolithus tenuis 3.0 63.0 8 Földtani Közlöny 502 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet korát teljes egészében alsólutéci korúnak határozzák meg. Én vizsgáltam a Kecskeméti, VöRÖs-féle A-szelvény mintáit (3. ábra) s a rétegsor alsó részét képező, a bauxitra települő szürke agyagból származó 81 — 84. sz. mintákat a bennük előforduló nannoplankton együttes, de különösen a Discoaster lodoensis-e k alapján alsóeocén korúnak tartom. Ezek a minták nagyforamini- ferát nem tartalmaztak, az első Nummulites laevigatus-os szintre jellemző nagyforaminiferák a 69. sz. mintában fordultak elő (3. ábra). Áz Nt-2374. sz. fúrás szürke bauxitra települő sötétszürke, Miliolinás, Mollusca héjtöredékes, szenesedett növényi maradványokat tartalmazó agyag mintájának alsó része szintén alsóeocén korúnak bizonyult. Ugyanez igazo- lódott az Nd-3093. sz. és Nd-3333. sz. fúrások eocén talpon települő szürke, szürkésfekete agyag-agyagmárgájáról is. A vizsgálatok eredményeként ezeket a mintákat a Discoaster lodoensis zónába soroltam. / Nagytórkany Nt-2374 o f A Darvastó VI Nd-3333 o ° Nd-3093 3 km 2. ábra. Az alsóeocén képződmények elhelyezkedése, feltüntetve a Darvastó VI, sz. bauxitlencsét és az alsóeocén képződményeket harántolt fúrásokat Fig. 2. Geographic distribution of the Lower Eocéné sediments with indication of bauxite lens Darvastó % VI and the boreholes proving the Lower Eocéné rocks m r mintavételi helyek marga bauxit 3. ábra. A Darvastó VI. sz. bauxitlencse „A” szelvényének rétegsora, Kecskeméti T. és Vörös A. szerint (1975) Fig. 3. Bauxite lens Darvastó VI. Stratigraphy of its profilé (according to Kecskeméti and Vörös 1975) Ü l B r o k é s : Harmadidőszaki coccolithoh bauxitkutató fúrásokból 503 A legújabb vizsgálatok alapján úgy látszik, hogy a terület egy részén el lehet különíteni a Discoaster lodoensis zónától a Discoaster sublodoensis zóna alsó subzónáját, a Discoasteroides kuepperi subzónát, mely az alsóeocén leg- végét jelenti, Ennek pontosítása azonban még további vizsgálatokat igényel. Az alsóeocén nannoplankton együttesekben (III. táblázat) leggyakoribbak a Cyclococcolithusok és Discoasterek, ezeknél ritkábban fordulnak elő a külön- böző Sphenolithusok és Helicosphaerák. Az eocén coccolithok mellett változó egyedszámmal kréta és a paleocén korú képződmények egykori meglétére utaló (Discoaster multiradiatus ) áthalmozott coccolithok fordulnak elő. A Discoaster lodoensis példányai általában vékonyak, viszonylag kicsik, s az esetek többségében a karok egyrésze, vagy mind letörött. A Discoaster lodoensis szintbe tartozó minták nannoplankton együttesei általában egved- szegények. Középsőeocén A Dunántúli Középhegység bauxitkutatási területein található középső- eocén üledékek rétegtani tagolása ma még elsősorban Kopek, Kecskeméti és Dudich (1966) vizsgálatain alapszik. Munkájukban elsősorban a nagy- foraminifera, főleg a Nummulites faunára, valamint terepi tapasztalatokra támaszkodtak. Tény, hogy a Nummulites szintek alkalmazhatósága erősen fácieshez kötött, valamint az is, hogy az egymástól nagyobb távolságra levő területek korrelációjához még nem kellően ismertek az egyes Nummulites fajok közötti összefüggések. Báediné Beke Mária bakonyi eocén nannoplankton szintezésénél (1971) szintén a fenti szintezést vette alapul, s próbálta összehozni Hay (in Hay et al. 1967) meszes nannoplankton zónabeosztásával. E munkája során helyi, a Bakony egyes részein jól nyomonkövethető nannoplankton szinteket állí- tott fel. Hay és társai publikációja óta eltelt tíz év alatt újabb, az egyes európai típuslelőhelyek, valamint a kontinentális talapzat és az óceáni aljzatkutatások során mélyített fúrások feldolgozásán alapuló, rétegtanilag sokkal finomabb meszes nannoplankton zónabeosztások láttak napvilágot. Ebben a dolgozatban kísérletet teszek arra, hogy Bukry nemzetközileg elfogadott és használt zónabeosztását összekapcsoljam Kopek, Kecskeméti és Dudich (1966) szinztezésével, illetve Báldiné Bakonyi nannoplankton szintjeivel (II. táblázat). Discoaster sublodoensis zóna Rhabdosphaera inflata szubzóna: A bauxitkutatási területek Szőc — Nyirád — Nagytárkány — Gyepükaján kör- zetébe eső térségein a bauxitra, illetve egyes kisebb körzetekben a bauxitot lefedő alsóeocén korú rétegekre a Nummidites laevigatus-os szint (Kopek, Kecskeméti és Dudich 1966; Tóth K. 1970 — 77, Kéziratos jelentések) rétegei települnek. Az e szintbe tartozó agyagos mészkő, mészmárga, alveolinás mészkő kifej - lődésű rétegek agyagos, márgás szakaszainak meszes nannoplankton vizs- gálata során több fúrásban tapaasztaltam a Discoaster lodoensis ritkán előfor- duló, általában törött példányai mellett a Discoaster sublodoensis és a Rbabdo- 8* 504 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet A nannoplankton zomíció párhuzamosítása a Kopek, Kecskeméti és Dudich (1965) középhegységi eocén szintezésével Parallelization of the nannoplanktonic zonal scale with the stratigraphic subdivision proposed fór the Eocéné of the Transdanubian Central Mountains by Kopek, Kecskeméti and Dudith (1965) II. táblázat — Tablell. I sthmolithus recurvus Isthmolithus recurvus Budai márga szint 1 1 cfl Discoaster barbadiensis Bryozoás márga szint 1 ^ Chiasmolithus camaruensis Discoaster tani nodifer NummuliUs fabianii-s szint Discoaster saipanensis robusztus Zygolithus dubius Glaukonitos márga szint Rét iculofenestra umbilica Rét iculofenestra placomorpha -Pemma rotundum Nummulites millecaput-os »o Discoaster bifax szegény horizont N. striatus-os cu Nummulites perforalus-os M Nannotetrina Coccolithus staurion N. sublanulatus-os szint Assilina spira-s szint quadrata Chiasmolithus gigas Discoaster strictus Nummulites laeeigatus-os szint Discoaster Rhabdosphaera inflata sublodoensis Discoaster kuepperi Alveolina oblonga-s szint Discoaster lodoensis Discoaster lodoensis Alsó Tribrachiatus orthostylus A vizsgált bauxitkutató fúrásokban még nem fordult elő Discoaster diastypus Discoaster binodosus Tribrachiatus con- t őrt us Meszes nannoplankton zónák BUKRY, 1975. báldiné beke aí. 1971. Kopek, Kecskeméti, Dudich 1965. sphaera inflata együttes, viszonylag gyakori előfordulását. (Pl. Gy-7. sz. fúrás 226,8 — 228,8 m; Sz-1047. sz. fúrás 58,5 — 59,5 m; Cn-599. sz. fúrás 71,1 — 77,9 m; Nd-3337. sz. fúrás 79,0—79,9 m.) A fenti coccolithok együttes előfordulása, valamint a velük egyidejűleg megfigyelhető Retuiculofenestra umbilica megléte egyértelművé teszi a vizsgált szakaszok alsóeocénnel fiata- labb, alsólutéciai korát, s azon belül a Rhabdosphaera inflata szubzónába való tartozását. A szubzónára jellemző még az alsóeocén korú mintákban viszonylag gyakori, át halmozott felsőkréta korú coccolithok faj és egyed - számának egyaránt tapasztalható nagymérvű csökkenése (III. táblázat). Nannotetrina quadrata zóna Discoaster strictus szubzóna: A szubzóna meglétét kutatási területeinken mindeddig nem sikerült bizo- nyítani, feltehetőleg e rétegek nannoplankton részére kedvezőtlen fáciese miatt (N. laevigatus-os szint mészkő kifejlődést! szakasza). Chiasmolithus gigas szubzóna: A szubzóna a rendkívül rövid fajöltőjű (csak szubzónára korlátozódó) Chiasmolithus gigas jelenlétén alapszik. Jellemzi továbbá, hogy itt fordul elő utoljára a Discoaster gemmifer, egyes helyeken gyakori a Braarudosphaera discula, valamint általánosak a Chiasmolithus grandis, Reticulof encstra umbilica kisméretű egvedei. B rokés: Harmadidőszaki coccólithok bauxitkutató fúrásokból 505 A nannoplanktun fajok elterjedése a Dunántúli Középhegység eocénjében Distéibution of nannoplanktonic species in the Eocéné of the Transdanubian Central Mountains III. táblázol - Table III. A fenti kritériumok alapján az Nt-2000. sz. fúrás 62,0—87,8 m közötti szakaszát soroltam ide. (N. laevigatus- os szint, Tóth K. 1976): Ebben a fúrás- ban a 62,0 — 63,5 m mélységköz anyagában fordult elő a Nannotetrina quadrata egyetlen példánya, amely szintén alátámasztja az előbbi besorolás helyességét . Az eddigi adatok alapján úgy látszik, hogy a Nummulites laevigatus- os szint rétegei 3 nannoplankton szubzónát foglalnak magukba (1. előzőek). Az általam vizsgált, Assilina spira-s rétegek anyagából készült feltárások jellegtelen nannoplankton együtteseket tartalmaztak, elsősorban különböző Cycloeoccolithusok, Braarudosphaerák, Sphenolithusok alkotják az egyecl- számban sem gazdag nannoplankton együtteseket, melyek így önmagukban egyenlőre nem alkalmasak az Assilina spirás szint rétegeinek a nannoplankton zónáción belül való elhelyezésére. Ugyanakkor részben földtani meggondo- lások, részben más eocén képződmények — elsősorban a Nummulites sub- planulatus-os szint rétegeinek nannoplankton vizsgálati adatai alapján való- színűnek tartom, hogy a későbbiekben az Assilina spirás rétegek a Nanno- tetrina quadrata zóna legfelső, Coccolithus staurion szubzónájába lesznek sorolhatók. Coccolithus staurion szubzóna: A Nagyegyháza— Csordakút térségében folyó bauxitkutatás során nagy- számban vizsgáltam a Nummulites subplanulatus-os kőszénösszlet és a Nummu- lites subplanulafus-os szint rétegeiből származó mintákat. 506 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet A kőszénösszletben uralkodó a Transversopontis nemzetség, melynek kísérői Braarudospaherák, Cyclococcolit húsok és Lithostromationok. A Nummulites subplanulatus- os szintben ezt felváltják, illetve kiegészítik a Pemmák, Lantlier- nithus minutus és 7ygrhablithus bijugatus egyes szakaszokon tömeges előfor- dulásai. Megjelenik a Pemma papillatum, Sphenolithus furcatolithoides, a Coccolithus staurion, valamint a szubzóna végén a Reticulofenestra bisecta néhány előfutára. Úgyszintén a N. subplanulatus -os szintben fordulnak elő a Peritrachelina joidesa egyedei, illetve a szinten belül található a Daktxylethra punctulata legtöbb példánya. Pontos továbbá, hogy a N. subplanulatus -os szintből még hiányzanak a magasabb nannoplankton zónákra jellemző Spheno- lithus obtusus, S. pseudoradians, S. predistentus egyedei. A N. subplanulatus-os szint nannoplankton együttesei rendkívül jó egye- zőséget mutatnak Gartner (1971) Pemma papillatum zónájával s ennek, valamint az előzőeknek a figyelembe vételével a N. subplanulatus- os szint rétegeit a Coccolithus staurion szubzóna felső részébe, illetve a felette lévő Reticulofenestra umbilica zóna alsó, Discoaster bifax szubzónájának alsó részébe sorolom. Meg kell jegyezni, hogy az Assilina spira-s és a N. subplanulatus-os szint együtteseiben egyáltalán nem, vagy csak elvétve találhatók áthalmo- zódott felsőkróta korú coccolithok. Reticulofenestra umbilica zóna Discoaster bifax szubzóna: A szubzóna a névadó Discoaster bifax faj öltőjére korlátozódik, alsó határán indulnak a Reticulofenestra umbilica típusos nagy példányai és a szubzóna végén kihal a Chiasmolithus solitus. A Sphenolithus obtusus és Sphenolithus pseudoradians itt jelenik meg először. Ebből a szubzónából Roth szerint még hiányzanak a Reticulofenestra bisecta típusos egyedei, (in Roth et al. 1971). A Nummulites perforatus-os szint rétegeiből származó mintákat nagy szám- ban vizsgáltam különböző Nagyegyháza— Csordakút — Sur környéki fúrások- ból. Az e szintbe tartozó minták nannoplankton együttesei általában egyed- számban közepesen gazdagok, a coccolithok egy része kissé megvastagodott. A vizsgált területeken ebben a szintben jelenik meg először a Sphenolithus obtusus, S. predistentus ! Ritkán már megjelennek a Reticulofenestra bisecta típusos egyedei, melyek a Nummulites striatus-os szintben válnak általánossá. A Nummulites perforatus-os szint coccolith együttesei rendkívül szoros kap- csolatot mutatnak a N. striatus-os szint (Nagyegyháza— Csordakút környéke) nannoplankton együtteseivel, több faj előfordulása erre a két szintre korlá- tozódik. Ugyanakkor a N. striatus-os szintben több fiatalabb faj is indul (Pl. Discoaster tani, Thoracosphaera sp., Reticulofenestra bisecta, Sphenolithus pseudoradians). A Nummulites striatus-os nannoplankton együttesei egyed- számban általában gazdagabbak, mint a N. perforatus-os szint mintái. A N. perforatus-os szint közepétől ismét jelentkezni kezdenek áthalmozott felső- kréta coccolithok, melyek a N. striatus-os szintben valamivel gyakoribbá válnak. Fentiek alapján, bár a szubzónajelző Discoaster bifax- ot mindeddig nem sikerült felismerni, az e szubzónára jellemző egyéb feltételek azonosítása alapján a N. perforatus-os szint együtteseit és rétegeit a Discooaster bifax szubzónába sorolom, a N. striatus-os szintet pedig egy átmeneti egységnek tekintem, mely átnyúlik a Reticulofenestra umbilica zóna felső szubzónájába és annak alsó részét alkotja. B r o k é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 507 Báldiné Beke M. (1971) a Nummulites perforatus-os szintet mint nanno- plankton szegény szintet jellemezte, megjegyezve, hogy a minták egyrésze teljesen faunamentes lehet. Discoaster saipanensis szubzóna: Ez a szubzóna a legtöbb szerzőnél megtalálható, egyeseknél mint önálló zóna és egységesen a Chiasmolithus solitus, illetve a Discoaster bifax utolsó előfordulásától a Chiasmolithus oamaruensis első előfordulásáig (megfelel a felsőeocén kezdetének) terjedő intervallumot értik alatta. Ebben a szubzónában gyakori a Discoaster saipanensis a Reticulofenestra bisecta-v al együtt. A Sphenolithus furcatolithoides még előfordul a zóna alsó részében. Itt jelenik meg a Helicosphaera reticulata, Sphenolithus predistentus. A bauxitkutatási területek jelentős részén találkozunk a Nummulites millecaput-os és kisebb elterjedéssel a glaukonitos márga szint rétegeivel (Gyepűkaján, Nyirád, Padrag, Bakonyoszlop, Sur környéke). A bauxitkutató fúrások e szintekbe eső rétegeiből feltárt, általában egyed- gazdag nannoplankton együttesek sok hasonlóságot mutatnak egymással, Gyakoribbá válnak a Discoaster deflandrei, Reticulofenestra bisecta, Discoaster saipanensis egyedei. Mindkét szintben előfordiulnak, de különösen a N. millecaput-os szintben gyakoriak a Pemma rotundum egyedei. A Nummulites millecaput-os szint normál megtartású coccolithjait a glauko- nitos szint egyes részein erősen megvastagodott coccolithok váltják fel. A nyílt- sugaras Discoasterek karjai közötti részt részben vagy teljesen kitöltheti az utólagos kalcit, s ez a jelenség tapasztalható a Chiasmolithus grandis belső mezőjénél is. Különösen jól látható ez a jelenség a Neococcolithes dubius keresztjénél, mely igen erősen megvastagodhat. Ez a jelenség — bár a Bakony területén eléggé szinthez kötötten fordul elő — utólagos folyamat eredmé- nyének, kalcitkristályok túlnő vekedéseként értelmezhető. A túlnő vekedés a coccolithok eredeti finomszerkezetéhez kötődik. Csak a glaukonitos márga szintben találtam meg a Corannulus germanicus, Helicosphaera reticulata egyedeit. A mintákban előforduló Sphenolithus predistentus, S. pseudoradians , Helicosphaera reticulata, Reticulofenestra bisecta egyértelműen jelzi a két szint- nek a Discoaster saipanensis szubzónába való tartozását és felsőlutéciai korát. Felsőeocén Discoaster barbadiensis zóna Chiasmolithus oamaruensis szubzóna: E szubzónába valamennyi szerő a Chiasmolithus oamaruensis első meg- jelenésétől az Isthmolithus recurvus első megjelenéséig terjedő időinterval- lumot, illetve ezen időszak alatt képződött üledékeket sorolja. A felsőeocénnak ezt az alsó szubzónáját több kutatási területünkön, de csak foltszerűen, egyes fúrásokban, illetve kisebb kiterjedésű területegysé- gekben sikerült azonosítanunk. így előfordult a Bob-17; Sr-14; V-37; Kol-6; Ik- és Me-jelű fúrásokban. Egyed és fajszámban egyaránt leggazdagabb kifejlődését a Pa-1. sz. fúrásban (52,0 — 75,0 m) találtam meg. Kutatási területeinken a Chiasmolithus oamaruensis szubzónába tartozó rétegekben a C. oamaruensis általában ritkán fordul elő, de mellette igen gyakori lehet a Cyclococcolithus floridanus, Reticulofenestra bisecta, Spheno- 508 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet lithus pacificus és S. spiniger, Coccolithus eopelagicus, valamint fáciestől függően különböző Discoasterek, különösen a Discoaster saipanensis, D. barba- diensis egyedei. Ritkábban, de előfordul a Sphenolithus predistentus, Helico- sphaera reticulata. Ez a szubzóna megfelel a Nummulites fnbianii-s zónának. A mintákban elszórtan fordulnak elő áthalmozott felsőkréta coccolithok. Isthmolithus recurvus szubzóna: E szubzónába az Isthmolithus recurvus első megjelenésétől a Discoaster barbadiensis és/vagy a Discoaster saipanensis utolsó előfordulásáig terjedő időintervallum alatt képződött üledékeket soroljuk. A Martini által bevezetett (1971) Sphenolithus pseudoradians zóna (Isthmo- lithus recurvus zóna legfelső része), a zónanévadó viszonylag ritka előfordulása, valamint a Martini által megjelöltnél egyes területeken jóval korábbi fellépése miatt nem bizonyult kellően megalapozottnak, s újabban már nem hasz- nálják. Bauxitkutatási területeink több pontján sikerült a felsőeocénnek ezt a felső szubzónáját kimutatni. így a Pa-1; V-33; Kol-6; Bob-8; Ik- és Me-jelű fúrá- sokban. Ebbe a szubzónába tartoznak a bryozoás márga és a budai márga rétegei (Báldiné 1972). A szubzóna mintáiban az előzőeknél valamivel több az áthalmozott felső- kréta coccolith, mintegy előrevetítve az oligocénben tapasztalható nagy- mérvű kréta lepusztulást. Oligocén Az oligocén rétegek meszes nannoplankton alapján történő szintezésében különösen fontos szerepet játszanak a Sphenolithusok, melyek az oligocén 5 zónájából háromnak névadói. Bauxitkutatási területeink jelentős részén oligocén képződmények tele- pülnek diszkordanciával a középső-, illetve felsőeocén rétegekre, egyes esetek- ben közvetlenül a krétára, illetve a bauxitra. Ezen oligocén rétegek meszes nannoplankton vizsgálatára nagy számban került sor az Iharkút, Sur, Nagyegyháza, Csordakút térségében mélyült bauxitkutató fúrások anyagából, de kisebb számban vizsgáltam más területek mintáit is (pl.: Piliscsaba, Nvirád). A vizsgált rétegek Iharkút — Súr térségében a Csatkai Formációba, Nagy- egyháza—Csordakút térségében a Mányi Formációba tartoznak. (Ezek egy- máshoz viszonyított helyzetéről lásd Báldi, 1976). Sphenolithus distentus — Sphenolithus ciperoensis zóna: A két zóna együttes ismertetését az indokolja, hogy míg Nagyegyháza — Csordakúton a Sphenolithus distentus és Sphenolithus ciperoensis a fúrások- ban nemcsak külön, hanem együtt is előfordul, és ezzel a vizsgált rétegek korát felfelé húzza, addig Iharkúton a S. distentus mellett igaz nem fordul elő a S. ciperoensis, de megtaláltam a S. capricornutus-t, amely fajöltőjét tekintve lényegében a S. cijjeroensis-sel egyenértékű (4. ábra). így a vizsgált rétegek kora mindkét területen a Sphenolithus distentus zóna felső részébe és a Sphenolithus ciperoensis zónába tehető, illetve pontosításuk és finomításuk még további vizsgálatokat igényel. B r ok é s: Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 509 Ik-92 Ik - 222 Cs -208 Me-72 Me-152 0 0 m 50.0 m 0,0 m 0,0 m 20.0 m 4. ábra. Különböző települési helyzetű és kifejlődésű oligocén rétegek földtani szelvényei. Jelmagyarázat A = Sphenolithus distentus tartalmú réteg, B = Sphenolithus ciperoensis tartalmú réteg, C = Amaurolithus tricorni- culatus tartalmú réteg Fig. 4. Geological seetions of Oligocene sediments of different modes of occurrenee and different facies. L e g e n d : A = Sphenolithus distentus- containing bed, B = Spheno ithus ciperoensis-containing bed, C = Amaurolithus tricomi- culafus-containing bed Az Iharkút térségében folyó bauxitkutatás során mélyített fúrások egy részében a ciklikus felépítésű folyóvízi-delta fáciesű Csatkai Formáció 50 — 100 m vastag kifejlődésű, többségében azonban csak a Formáció egy-egy kiscik- lusába tartozó ártéri, kiszáradó ártéri fáciesű rétegek voltak kimutathatók a bauxitösszletre, a felsőkrétára, a középsőeocénre és a felsőeocénre települve (Tóth K., 1976—77). E rétegek meszes nannoplankton együtteseit vizsgálva azt tapasztaltam, hogy általában az ártéri delta kifejlődésű szürke agyag, agyagmárga, homok- kőrétegek tartalmaznak a nagyszámú áthalmozott kréta és eocén coccolith mellett középső-felsőoligocénra utaló Sphenolithus distentus, S. capricornutus, Reticulofenestra lockeri, R. abisectus egyedeket, bizonyítva ezzel is a kifejlődés delta jellegét, illetve időszakos tengerkapcsolatát. Fenti fajok közül leggya- koribb a R. lockeri, ezt követi a S. distentus és R. abisectus és csak egyes fúrá- sokban (pl. Ik-123. sz.) fordul elő a S. capricornutus. Az áthalmozott eocén coccolithok, között egyaránt előfordulnak a középső- és felsőeocén korú rétegek lepusztult anyagából származó coccolithok (pl.: 510 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Chiasmolithus grandis, Isthinolithus recurvus), míg a kréta coccolithok egy- értelműen felsőkréta korú (maastrichti) rétegekből származnak. A két kor coccolithjainak egymáshoz viszonyított aránya változó, mintegy jelezve a lepusztulási területek időszakos változását. A Mesterberek— Nagyegy háza környéki bauxit és szénkutatás során 1971 — 1976 között több ezer folyóméter fúrás mélyült le a Nagyegyházi-medencében és újabban Csordakút— Mány térségében. Ez az ipari szempontból is rendkívül eredményes kutatás, a nyersanyag- bázis szélesítése mellett nagymértékben hozzájárult a területről alkotott földtani kép részletezéséhez, az egyes korok képződményeinek, azok össze- tételének és felépítésének jobb megismeréséhez. A fenti területen folytatott kutatás összefoglaló értékelése 1976-ban készült el, ezen belül az oligocén képződményekről szerzett ismereteket Buda Tibor foglalta össze és értékelte. E munkája során megállapította, hogy a középső- vagy felsőeocén denudált felszínére általában szárazföldi jellegű, kőzetlisztes, finomhomokos, glauko- nitos összlet települ, — valószínűleg a lepusztult eocén márgák kisebb méretű átmozgatásából, amelyre utalnak az egyes helyeken torlatszerűen dúsuló, kőzetalkotó mennyiségben előforduló Nummulitesek is — , melyre erősebb üledékmozgást jelző durvaszemű homokok települnek. A terület lassú elmo- csarasodására utal a következő tavi, majd csökken tsósvízi rótegcsoport, a szénképződés nyomaival. További süllyedést jelez a fellette lévő csökkent- sósvízi rétegsor. Buda T. (1976) a részletes anyagfeldolgozás alapján 3 fő rétegcsoportra osztja az oligocén képződményeket: 1. Szárazföldi durva törmelékes rétegcsoport (Jámbor Á. szerint = Kelet- gerecsei kaolinos homoktagozat) Kifejlődését tekintve ez finom és aprószemű homok, halványzöld glauko- nitos fészkekkel. Felfelé a homok mennyisége nő és durvább szemű lesz. Néhol meszes homokkő kifej lődésű. Vastagsága 0 — 60 m között változik, átlagban cca. 35 m. 2. Tavi csökkentsósvízi rétegcsoport Három részre bontható: a) Alsó „szenes” rétegek: Már a szárazföldi-lagu- náris rétegcsoport felső részén települő homokkőben néhány cm-es szénzsinórok találhatók. A széntelepek között szürke, zöldesszürke aleuritos. helyenként mészkonkréciós agyagmárga figyelhető meg. Az előforduló homokrétegek szürke, zöldesszürke színűek, kvarcanyagúak, agyagosak. E rétegek vastag- sága átlagosan 15 m. b) Középső agyag-agyagmárga, homokrótegek: Szürke, zöldesszürke, zöld aleuritos homok, márga és agyagrétegek szabálytalan váltakozásából álló, 70—100 m vastag rétegcsoport. c) Felső tarka agyagrétegek: Uralkodóan tarka agyag, homokos aleurit és homokkőrétegek váltakozásából álló 50 — 80 m vastag rétegcsoport. Gyakori a gumós elválás. A homokrétegek rétegzettek. Megjegyzés: az alsó két tagozatot Jámbor Á.: „alsó csökkentsósvízi agyag - márga-homok tagozat” néven foglalja össze. 3. Csökkentsósvízi ( tengeri ) rétegcsoport A rétegcsoport agyagmárga, homok, homokkő és aleurit szabálytalan váltakozásából áll. Uralkodóan szürke, kékesszürke színű, gyengén vagy B r o le é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 511 egyáltalán nem rétegzett. A rétegcsoport vastagsága az oligocént követő denundációtól függően 0 — 80 m. Báldi Tamás szerint a Nagyegyházai-medence oligocén rétegcsoportja a Mányi Formációhoz tartozik lagunáris és littorális faunája alapján, míg az oligohalin Molluscák a Csatkai Formációval való rokonságot bizonyítják. A Bauxitkutató V. Anyagvizsgáló Osztályán végzett nannoplankton vizs- gálatok elsődleges célja az eocén-oligocén határ megvonása volt. Természe- tesen ennek kapcsán, ahol lehetőség nyílt, meghatároztuk a vizsgált oligocén rétegek oligocénen belüli helyzetét is. A fúrások egy részében (Me-122 — 142 — 143 — 145 — 157; Cs-182) az eocénre, illetve az oligocén ún. alsó homok vezórszintre Sphenolithus distentus-t, Reti- culofenestra lockeri-t, Reticulofenestra abisectus- 1 tartalmazó oligocén agyag- márgák, meszes agyagok, homokcsíkok települnek. A Reticulofenestra abisectus megléte már a Sphenolithus ciperoensis zóna felé húzza ezeket a rétegeket, de néhány fúrásban, így a Me-72, -152, -153, Cs-178, -208. sz. fúrásokban a Sphenolithus distentus együtt fordul elő a Sphenolithus ciperoensis- sel. E két faj együttes előfordulása legmélyebb helyzetben a Cs-208. sz. fúrás 69,5 — 70,5 m mélységközében az ún. tavi csökkentsósvízi rétegcsoport alsó „szenes” rétegei között volt megfigyelhető. Súron a Sr-6. sz. fúrásban 3,0 — 296,1 m között harántoltunk oligocén rétegeket. E szakasz 131,5 — 134,5 m mélységközének ártéri-delta fáciesű, sötétszürke, meszes agyagmárgás aleuritrétegében együtt fordul elő a S. ciperoensis és Reticulofenestra abisectus, nagyszámú áthalmozott eocén (pl. Isthmolithus recurvus) és kréta coccolith-tal együtt. A Sr-7. sz. fúrás 6,4 — 401,0 m közt harántolt oügocén rétegeket, ezen belül 335,7 — 401,0 m közt az ún. „szápári szint”-be sorolható finomtörmelékes meszes kőzeteket (aleurit, meszes aleurit, kőzetlisztes agyagmárga, homokos aleurit stb.) és két, mintegy 10—10 cm vastagságú barnakőszéntelepecskét. A széntelepecskék felett települő agyagmárgás aleuritrétegekben (362,2 — 367,3 m) fordult elő a Spheno- lithus ciperoensis és Reticulofenestra abisectus néhány egyede, áthalmozott, uralkodóan eocén, alárendelten kréta coccolithok mellett. M iocén A kutatási területek többségében az oligocén képződményekre változó vastagságban miocén rétegek települnek. De az a körülmény, hogy a miocén rétegeknek nincs közvetlen kapcsolatuk a bauxittal, meghatározólag hat vizsgálatuk számára. Ezért csak néhány helyen és esetben, illetve szórvány- mintákon vizsgáltuk a miocén képződményeket. Eddig a Nyirád— Nagytárkányi Nd-2762, Nt-2101. sz. fúrások, a csóri Csór-17. sz. fúrás néhány mintájára került sor, illetve már az anyagvizsgálatok eredményeként ide vélem sorolni a Nagyegyházi-medence ENy-i részén (Me-72. sz. fúrások környéke) eddig oligocénbe sorolt üledékek egy részét. A Nvirádi bauxitterületen mélyített Nd-2762. sz. fúrásban 3,3 — 110,0 m között fúrtuk át a miocén (kárpáti vagy alsóbadeni) rétegeket.. Ezen belül a cikluskezdő apró kavicsra, 44,9 — 100,0 m között zöldesszürke, sötétzöld színű, meszes, agyagos, aleuritos kötőanyagú, vízszintes rétegzettségű homokkő települ. E homokkő 89,0 — 91,0 m közti szakaszában fordul elő a Sphenolithus heteromorphus és a Helicosphaera kamptneri. A nagytárkányi bauxitterületen a Nt-2101. sz. fúrásban 1,0 — 25,8 m közt fúrtuk át a miocént. A ciklus itt is kaviccsal indul (23,2 — 25,8 m) és erre 512 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet települ 13,2—23,2 m közt a homokkő. E homokkő 17,5—20,0 m mélység- közében, egyéb más coccolithok mellett sikerült felismerni a Helicosphaera ampliaperta-t. Ezt a képződményt a kárpátienbe soroltuk. A Csór-17. sz. fúrás miocén rétegeinek szintezését Kókay József végezte el. E fúrásban 398,5 — 499,5 m közt települő kárpátién rétegekre 325,0 — 398,5 m közt alsóbadenien korú rétegek települnek. Ez utóbbiból Kókay J. vizsgálatai szerint a 343,2 — 372,0 m közötti szakasz tengeri. Ebben a 345,6 — 348,6 m mélységköz márga anyagából készült feltárásban egyedgazdag, nagyon szép megtartású Sphenolithus heteromorphus- ból, Helicosphaera kamptneri- bői és más coccolit hókból álló együttest találtam. A Nagyegyházi-medence ÉNy-i szóién mélyült Me-72. sz. fúrásban Tóth Kálmán vizsgálatai szerint (1977) a Nummulites perforatus-oa szint rétegeire 67,5 — 76,8 m közt felsőeocén rétegek települnek, melyeknek felső határa diszkordancia felület. Eróziós diszkordanciával települ rájuk a kőzetkifejlődés alapján makroszkóposán a Mányi Formációba sorolható összlet. A 40,2—67,5 m közötti szakasz kőzetkifejlődése és kőzetszerkezeti jellegek alapján síkparti fáciesű, helyenként ferderétegzett, vagy ferdén hullámos rétegzettséget mutató biotitos homokkőből épül fel. E szakasz felső részén megjelenő lagúna fáciesű agyagmárgarétegekben, az áthalmozott kréta és eocén coccolithok mellett megjelennek a Sphenolithus predistentus, S. distentus, S. ciperoensis egvedei, bizonyítva ezzel e szakasz felsőoligocén korát. Az eddig szintén a Mányi Formációba sorolt 1,0 — 40,2 m közötti szakaszra a vörös különböző árnyalataival jellemezhető színű, gyakran mészkonkróciós, kiszáradó lagunáris fáciesű agyag, szürke agyagmárga kifejlődósű rétegek a jellemzőek. E szakasz 36,0 — 37,0 m közt települő szürke agyagmárga kifej- lődésű mintájában azonban előfordult az Amaurolithus tricorniculatus, illetve Amaurolithus amplificus egy, illetve néhány egyede (XVII. tábla). A Ceratolithus és a rokon Amaurolithus genusok a miocén végén jelennek meg (Gartner és Bukry 1975), a Discoaster quinqueramus zónában, NN 11-től. Ez a nanno zóna megfelel az olasz tortoniano felső részének, és Magyarországon már nem tengeri üledékek képviselik. Amennyiben a Ceratolit húsok őslénytani meghatározása később végleges megerősítést nyer, ahhoz magyarázatot igényel ilyen tengeri maradványok jelenléte a badeniennél jóval fiatalabb korban. Meg kell jegyezni, hogy az ÉNy-i peremen mélyült fúrások egy részének felső szakaszában a nannoplankton vizsgálatok során diatomák, illetve diatoma töredékek létét tapasztaltam, illetve azt, hogy Rákosi László a Nagyegyházi- medence fúrásainak palvnológiai vizsgálata során, a Me-113. sz. fúrásban, a rétegsor felső részében, miocénben honos planktont (Cooksonella circularis Nagy) figyelt meg. A kérdés jobb megoldásához valamennyi, a képződmény- ben előforduló ősmaradványcsoport részletes feldolgozása szükséges. Táblamagyarázat — Explanation of Plates (nagyítás egységesen 2500 X ) I. tábla — Plate I. 1 Braarudosphaera ajricana Stradner Me-157 sz. f. 177,5—182,0 m; Középsőeocén, homokos márga 2 Braarudosphaera bigelowi (Gran és Braarud) Me-35 sz. f. 170,0—171,3 m; Középsőeocén, márga B r ok é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 513 3 — 4 Braarudosphaera bigelowi (Gran ós Braarud) Sr-6 sz. f. 329,3 — 332,6 m; Középsőeocén, agyagmárga 5 Braarudosphaera discula Bramlette ós Riedel Me-155 sz. f. 56,2 — 62,2 m; Oligocén, agyagmárgás homok 6 Braarudosphaera undata Stradner Sr-6 sz. f. 300,0—301,9 m; Középsőeocón, agyagmírga 7 — 8 Braarudosphaera rosa Levin és Joeger Me-145 sz. f. 242,3 — 243,3 m; Közópsőeocén, meszes márga 9 — 10 Braarudosphaera turbinea Stradner Cs-208 sz. f. 42,5—43,5 m; Oligocén, homokkő 11 Braarudosphaera irregularis Bybell ós Gartner Nd-3337 sz. f. 32,5-35,0 m 12 Micrantholithus attenuatus Bramlette ós Süllivan Me-145 sz. f. 250,6 — 251,6 m; Középsőeocón, márga 13 Micrantholithus ornatus Süllivan Me-147 sz. f. 93,3 — 96,1 m; Középsőeocón, márga 14—15 Micrantholithus flos Deflandre Me-145 sz. f. 250,6 — 251,6 m; Közópsőeocén, márga 16 Micrantholithus ornatus Süllivan Me-153 sz. f. 186,0—191,0 m; Közópsőeocén II. tábla — Plate II 1 Pemma basquensis (Martini) Me-153 sz. f. 148,0 — 153,0 m; Közópsőeocén 3 Pemma basquensis (Martini) Me-35 sz. f. 171,3—176,3 m; Közópsőeocén, molluscás márga 3 Pemma basquensis (Martini) Me-35 sz. f. 170,0 — 171,3 m; Középsőeocón, mirga 4 Pemma basquensis (Martini) Sr-6 sz. f. 302,2 — 303,4 m; Középsőeocón, agyagmárga 5 Pemma basquense crassum (Botjché) Sr-14 sz. f. 274,1 — 274,5 m; Felsőeocén, kőzetlisztes márga 6 Pemma papillatum Martini Me-153 sz. f. 186,0 — 191,0 m; Közópsőeocén, 7 Pemma basquensis (Martini) Cs-208 sz. f. 155,6 — 156,7 m; Közópsőeocén, aleuritos agyag 8 — 9 Pemma rotundum Klumpp Sr-14 sz. f. 297,3 — 298,3 m; Közópsőeocén, agyagmárga 10 Pemma serratum (Chang) Me-153 sz. f. 186,0 — 191,0 m; Közópsőeocén 11 Pemma basquensis (Martini) Me-126 sz. f. 149,1 — 155,1 m; Középsőeocén, homok 12 Micrantholithus procerus Bukry és Bramlette Sr-6 sz. f. 308,2 — 309,2 m; Középsőeocén, agyagmárga 13 Micrantholithus procerus Bukry és Bramlette Me-152 sz. f. 104,3—106,0 m; Középsőeocén, márga 14—15 Micrantholithus procerus Bukry ós Bramlette Gy-7 sz. f. 100,5 — 105,0 m; Felsőeocén, mészmárga III. tábla - Fiaté III 1 — 2 Daktylethra punctulata Gartner Me-152 sz. f. 108,5—110,4 m; Középsőeocén, agyagmárga 3—4 Lanternithus minutus Stradner Me-147 sz. f. 93,3 — 96,1 m; Középsőeocén, agyagmárga 5 Glathrdlithus spinosus Martini Me-158 sz. f. 124,0 — 129,0 m; Középsőeocén, homokos agyagmárga 6 Clathrolithus spinosus Martini Me-35 sz. f. 180,3 — 184,5 m; Közópsőeocén, meszes agyag 7 Peritrachelina joidesa Bukry és Bramlette Me-35 sz. f. 170,0 — 171,3 m; Közópsőeocén, márga 8 Peritrachelina joidesa Bukry és Bramlette Me-35 sz. f. 180,3 — 184,5 m; Középsőeocén, meszes agyag 514 Földtani Közlöny 10S. kötet, 4. füzet 9 — 10 Zyghrablithus bijugatus (Deflandre) Me-147 sz. f. 93,3 — 96,1 m; Középsőeocén, márga 11 Zyghrablihtus bijugatus (Deflandre) Me-54 sz. f. 193,2 m; 12 Me-126 sz. f. 69,4—74,4 m; Oligocén, aleurit 13 — 14 Isthomolithus recurvus Deflandre Pa-1 sz. f. 20,0 — 25,0 m; Felsőeocón, tufás aleuritos márga 15 Isthmolithus rehanus Martini Me-126 sz. f. 97,0—103,0 m; Oligocén, agyagmárgás aleurit 16 Bramletteius serraculoides Gartner Me-137 sz. f. 41,8 — 47,0 m; Oligocén, homokos kavics (allochton) IV. tábla — Plató IV 1 — 2 Chiasmolithus grandis (Bramlette és Riedel) Cs-208 sz. f. 67,5 — 68,2 m; Oligocén, aleuritos márga (allochton) 3 — 4 Chiasmolithus gigas Bramlette és Sullivan Cs-181 sz. f. 23,6 m; 6— 6 Chiasmolithus bidens (Bramlette és Sullivan) Ik-123 sz. f. 28,4 — 30,0 m; Oligocén (allochton) 7 — 8 Chiasmolithus oamaruensis (Deflandre) Pa-1 sz. f. 6,3 — 6,8 m; Felsőeocén, tufitos márga V. tábla — Plate V. 1 — 3 Discolithus distinctus Bramlette és Sullivan Me-35 sz. f. 170,0—171,3 m; Közópsőeocón, márga 4, 8 Discolithus distinctus Bramlette és Sullivan Me-147 sz. f. 93,3 — 96,1 m; Közópsőeocén, márga 5 — 6 Discolithus distinctus Bramlette és Sullivan Pa-1 sz. f. 25,0 — 30,0 m; Felsőeocón, tufitos aleuritos márga 7 Transversopontis panarium (Bramlette és Sullivan) Me-I52 sz. f. 145,2 — 147,0 m; Közópsőeocón, mészmárga 9— H Transversopontis pulcher (Deflandre) Me-145 sz. f. 241,3 — 242,3 m; Közópsőeocén, márga 12—13 Discolithina latelliptica Báldi — Beke Cs-182 sz. f. 26,6 — 27,1 m; Oligocén, homokos agyagmárga 14— 16 Discolithus planus Bramlette és Sullivan Me-152 sz. f. 94,0 — 94,8 m; Közópsőeocón, homokkő VI. tábla — Plate VI. 1 — 4 Helicosphaera reticulata (Bramlette és Wilcoxon) Pa-1 sz. fúrás 178,5—183,0 m; Középsőeocén, márga 5 — 8 Helicosphaera reticulata (Bramlette és Wilcoxon) Pa-1 sz. fúrás 183,0 — 185,0 m; Közópsőeocén, márga 9—10 Helicosphaera ? papillata (Bukry és Bramlette) Me-35 sz. f. 171,3 — 176,3 m; Közópsőeocén, márga 11 — 12 Helicosphaera heezenii (Bukry) Pa-1 sz. f. 178,5—183,0 m; Középsőeocón márga 13 — 14 Chiasmolithus sp. Nd-3333 sz. f. 70,2 — 73,5 m; Középsőeocón 15 — 16 Chiasmolithus sp. Nd-3333 sz. f. 70,2 — 73,5 m; Középsőeocén VII. tábla — Plate VII. 1 — 2 Helicosphaera compacta Bramlette és Wilcoxon Me-157 sz. f. 45,0—50,0 m; Oligo-Miocén, homok 3 — 4 Helicosphaera compacta Bramlette és Wilcoxon Me-72 sz. f. 36,0 — 37,0 m; Oligo-Miocén, márga 5 — 6 Helicosphaera kamptneri (Hay és Mohler) Nd-2762 sz. f. 89,0 — 91,0 m; Miocén, homokkő 7 — 8 Helicosphaera kamptneri (Hay és Mohler) Csór-17 sz. f. 345,6 — 348,6 m; Miocén, márga B r o k é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 515 9—10 Helicosphaera ampliaperta Bramlette és Wilcoxon Nt-2101 sz. f. 17,5 — 20,0 m; Miocén, homokkő 11 — 12 Helicosphaera heezenii (Bükry) Me-153 sz. f. 90,0—96,0 m; Oligocén, (allochton) 13 Lophodolithus nascens Bramlette és Sullivan Cs-188 sz. f. 110,3 — 112,2 m; Középsőeocén, agyagmárga 14— 15 Lophodolithus mochlophorus Deflandre Me-152 sz. f. 121,1 — 122,1 m; Középsőeocén, agyagmárga 16 Helicosphaera sp. Ik-123 sz. f. 28,4 — 30,0 m; Oligocén VIII. tábla — Plate VIII. 1 — 2 Helicosphaera sp. Me-152 sz. f. 135,9—136,3 m; Középsőeocén, agyagmárga 3 — 4 Helicosphaera seminulum Bramlette és Sullivan Me-152 sz. f. 175,6—176,3 m; Közópsőeocén, márga 5 — 6 Helicosphaera intermedia Martini Me-126 sz. f. 61,6 — 66,6 m; Oligocén, agyagmárgás aleurit 7—8 Helicosphaera seminulum Bramlette és Sullivan Me-145 sz. f. 244,0 — 244,8 m; Középsőeocén, márga 9—10 Helicosphaera sp. Cs-208 sz. f. 38,0 — 39,4 m; Oligocén, aleurit 11 — 12 Helicosphaera intermedia Martini Ik-123 sz. f. 28,4—30,0 m; Oligocén 13 Helicosphaera sp Me-153 sz. f. 96,0—102,0 m; Oligocén 14 Helicosphaera papillata (Bukry és Bramlette) Me-153 sz. f. 69,0 — 75,0 m; Oligocén, (aalochton) 15— 16 Helicosphaera papillata (Bukry és Bramlette) Me-153 sz. f. 69,0—75,0 m; Oligocén (allochton) IX. tábla — Plate IX. 1 — 2 Coccolithus eopelagicus (Bramlette és Riedel) Pa-1 sz. f. 35,0 — 40,0 m; Felsőeocén, márga 3 — 4 Coccolithus pelagicus (Wallich) Nt-2101 sz. f. 17,5 — 20,0 m; Miocén, homokkő 5 Cyclococcolithus gammation (Bramlette és Sullivan) Me-126 sz. f. 91,0 — 97,0 m; Oligocén, agyagmárgás aleurit 6 Cyclococcolithus floridanus (Roth és Hay) Gy-7 sz. f. 140,0 — 145,0 m; Középsőeocén mészmárga 7 Cyclococcolithus reticulatus Gartner és Smith Me-152 sz. f. 103,3 — 104,3 m; Középsőeocén, márga 8 — 9 Trochoaster simplex Klumpp Sr-14 sz. f. 254,3 — 256,0 m; Felsőeocén, agyagmárga 10 Trochoaster operosus Deflandre Me-54 sz. f. 193,2 m; 11 Trochoaster operosus Deflandre Me-36 sz. f. 205,3-211,0 m; 12—13 Thoracosphaera sp. Nd-2762 sz. f. 89,0 — 91,0 m; Miocén, homokkő 14 Thoracosphaera sp. Ik-123 sz. f. 28,4 — 30,0 m; Oligocén 15 Coranulus germanicus Stradner K-6 sz. f. 32,7 — 36,0 m; X. tábla — Plate X 1 Reticulofenestra abisectus Müller Me-155 sz. f. 62,2 — 68,2 m; Oligocén, agyagmárgás aleurit 2 Reticulofenestra lockeri Müller Me-152, sz. f. 103,3—104,3 m; Oligocén, márga 516 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 3 — 4 Keticulofenestra umbilica (Levin) Pa-1 sz. f. 6,3 — 6,8 m; Felsőeocén, tufitos márga 5 — 6 Keticulofenestra bisecta (Hay, Mohler és Wade) Pa-1 sz. f. 6,3 — 3,8 m; Felsőeocén, tufitos márga 7 — 8 Neococcolithes dubius Deflandre Me-152 sz. f. 100,3—102,1 m; Közópsőeocén, homokkő 9—10 Thoracosphaera saxea Stradner Gy-7 sz. f. 140,0 — 145,0 m; Középsőeocén, mészmárga XI. tábla — Plate XI. 1 — 2 Sphenolithus radians Deflandre Pa-1 sz. f. 65,4 — 75,0 m; Felsőeocén, agyagmárga 3 — 4 Splienolithus pseudoradians Bramlette és Wilcoxon Gy-7 sz. f. 110,0 — 115,0 m; Felsőeocén, mészmárga 5 — 6 Sphenolithus pseudoradians Bramlette és Wilcoxon Me-158 sz. f. 119,0 — 124,0 m; Középsőeocén, agyagmárga 7 — 8 Sphenolithus obtusus, Bukry Me-158 sz. f. 103,6 — 109,0 m; Középsőeocén, 9 — 10 Sphenolithus furcatoUthoides Locker Sr-7 sz. f. 362,7 — 367,3 m; Oligo-Miocén, agyagmárgás aleurit (allochton) 11 Sphenolithus furcatoUthoides Locker Me-152 sz. f. 117,2 — 119,0 m; Középsőeocén, szenes agyagmárga 12 Sphenolithus furcatoUthoides Locker Gy-7 sz. f. 125,0 — 130,0 rn; Felsőeocén, mészmárga (allochton) 13 — 14 Sphenolithus capricornutus Bukry és Percival Ik-123 sz. f. 28,4 — 30,0 m; Oligocén 15 — 16 Sphenolithus capricornutus Bukry és Percival Nd-3337 sz. f. 32,5-35,0 m; XII. tábla — Plate XI I. 1 — 2 Sphenolithus dissirnilis Bukry és Percival Ik-123 sz. f. 28,4 — 30,0 m; Oligocén 3 — 4 Sphenolithus anarnhopus Bukry és Bramlette Me-158 sz. f. 89,0 — 94,0 m; Oligocén, agyagmárgás aleurit (allochton) 5 — 6 Sphenolithus predistentus Bramlette és Wilcoxon Me-72 sz. f. 81,0 — 82,0 m; Közópsőeocén, márga 7 — 8 Sphenolithus predistentus Bramlette és Wilcoxon Me-152 sz. f. 110,4—112,5 m; Középsőeocén, agyagmárga 9—10 Sphenolithus distentus (Martini) Bramlette és Wilcoxon Me-155 sz. f. 62,2 — 68,2 m; Oligocén, agyagmárgás aleurit H — 12 Splienolithus distentus (Martini) Bramlette és Wilcoxon Me-152 sz. f. 107,0—108,5 m; Oligocén, agyagmárga 13 — 14 Sphenolithus ciperoensis Bramlette és Wilcoxon Cs-178 sz. f. 75,2 — 76,8 m; Oligocén, márga 15 — 16 Splienolithus ciperoensis Bramlette és Wilcoxon Me-160 sz. f. 168,0 — 172,0 m; Oligocén, homokos mészkő XIII. tábla — Plate XIII. 1 — 2 Splienolithus spiniger Bukry Ik-67 sz. f. 28,4 — 31,4 m; 3 — 4 Splienolithus spiniger Bukry Me-122 sz. f. 174,0 — 180,0 m; Középsőeocén, kőzetlisztes márga 5 — 6 Sphenolithus conicus Bukry Sr-7 sz. f. 335,7 — 338,7 m; Oligo-Miocén, agyagmárgás aleurit 7 — 8 Sphenolithus conicus Bukry Ik-64 sz. f. 8,1 — 10,5 m; Oligo-Miocén, agyagmárga 9 — 10 Sphenolithus sp. Me-145 sz. f. 223,1 — 224,1 m; Középsőeocén, agyagmárga H — 1 2 Sphenolithus sp. Me-152 sz. f. 108,5—110,4 m; Oligocén, agyagmárga B r ok é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 517 13—14 Sphenolithus heteromorphus Deflandre Csór- 17 sz. f. 345,6 — 348,6 m; Miocén, márga 15 — 16 Sphenolithus heteromorphus Deflandre Nd-2762 sz. f. 89,0 — 91,0 m; Miocén, homokkő XIV. tábla - Plate XIV. 1 Sphenolithus pacificus Martini Ik-123 sz. f. 28,4 — 30,0 m; Oligocén 2 Sphenolithus pacif icus Martini Pa-1 sz. f. 6,8 — 10,2 m; Felsőeocén, tufás agyagmárga 3 — 4 Sphenolithus pacificus Martini Me-152 sz. f. 104,3—106,0 m; Középsőeocén, márga 5— 6 Sphenolithus pacificus Martini Me-145 sz. f. 242,3 — 243,3 m; Középsőeocén, márga 7 — 8 Sphenolithus pacificus Martini Ik-123 sz. f. 28,4 — 30,0 m; Oligocén 9 — 10 Sphenolithus tribulosus Roth Me-157 sz. f. 50,0—55,0 m; Oligocén, homok 11 — 12 Sphenolithus sp. Me-152 sz. f. 135,9 — 136,3 m; Középsőeocén, agyagmárga 13 — 14 Sphenolithus sp. Me-160 sz. f. 168,0 — 172,0 m; Felsőeocén, homokos mészkő 15 — 16 Sphenolithus sp. Me-160 sz. f. 142,0—148,0 m; Oligocén, konglomerátum XV. tábla — Plate XV. 1 — 2 Bhabdosphaera scabrosa Deflandre Me-147 sz. f. 93,3 — 96,1 m; Középsőeocén, márga 3 — 4 Bhabdosphaera spinula Levtn Me-54 sz. f. 193,2 m; 5 Bhabdosphaera sp Me-152 sz. f. 144,5—145,0 m; Középsőeocén, mészmárga 6 — 7 Bhabdosphaera crebra (Deflandre) Me-54, 193,2 m; 8 Bhabdosphaera sp. Me-152 sz. f. 104,3 — 106,0 m; Oligocén, márga 9 Bhabdosphaera pseudomorionurn Locker Me-35 sz. f. 171,3 — 176,3 m; Középsőeocén, márga 10—12 Bhabdosphaera inflata Bramlette és Sullivan Bob-17 sz. f. 385,7 — 388,7 m; Középsőeocén, mészmárga 13—15 Bhabdosphaera inflata Bramlette és Sullivan Cn-599 sz. f. 74,4 — 77,9 m; Középsőeocén, mészkő XVI. tábla — Plate XVI. 1 — 2 Scyhosphaera expansa Bukry és Percival Cs-208 sz. f. 71,6 — 72,5 m; Oligocén, agyagmárgás aleurit 3 — 4 Scyphosphaera sp. Cs-208 sz. f. 66,7 — 67,5 m; Oligocén, aleuritos márga 5 — 6 Scyphosphaera expansa Bukry és Percival Cs-208 sz. f. 38,0 — 39,7 m; Oligocén, aleurit 7 Marthasterites sp. Sr-14 sz. f. 179,8 — 183,0 m; Oligo-Miocén, agyagmárgás aleurit (allochton) 8 Marthasterites tribrac-hiatus (Bramlette és Riedel) Me-37 sz. f. 109,0-110,5 m; 9 Marthasterites rotans (Stradner) Cn-934 sz. f. 298,0 — 299,8 m; Kréta, agyagmárga 10 Marthasterites hohnensis (Martini) Me-35 sz. f. 171,3 — 176,3 m; Középsőeocén, molluscás márga XVII. tábla — Plate XVI í. 1 Lithostromathicm perdururn (Deflandre) Me-35 sz. f. 176,3—180,3 m; Középsőeocén, márga 9 Földtani Közlöny 518 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet 2 Lithostromaihion perdurum (Deflandre) Cs-208 sz. f. 126,8 — 127,2 m; Középsőeocén, márga 3 Lithostromathion triangularis (Gardet) Cs-208 sz. f. 125,4 — 126,4 m; Középsőeocén, márga 4 Lithostromathion sp. Me-35 sz. f. 170,0 — 171,3 m; Középsőeocén, Fárga 5 Ceratolithina ? vesca Bukrv és Percival Mc-145 sz. f. 250,6 —251,6 m; Középsőeocén, márga 6-8 Amaurolithus amplificus (Bukry és Percival) Me-153 sz. f. 69,0 — 75,0 m; Miocén, 9 10 Amaurolithus amplificus (Bukry és Percival) Me-72 sz. f. 36,0 — 37,0 m; Miocéníi, márga 11 12 Amaurolithus tricornic.ulatus (Gartner) Me-72 sz. f. 36,0 — 37,0 m; Miocén, márga 13—14 Ceratolithus aeutus Gartner és Bukry Me-145 sz. f. 206,2 — 206,8 m; Miocén, homokkő 15—16 Ceratolithus aeutus (Gartner és Bukry Me-145 sz. f. 205,5 — 206,2 m; Miocén, meszes homokkő XVIII. tábla - Plate XVIIT. 1 Discoaster cruciformis Martini Nt-2026 sz. f. 102,8—103,0 m; 2 Discoaster barbadiensis Tan Sin Hók Me-144 sz. f. 250,0 m; Középsőeocón, márga 3 Discoaster sp. Me-50 sz. f. 15,3-25,4 m; 4 Discoaster saipanensis Bramlette és Riedel Pa-1 sz. f. 183,0—185,0 m; Középsőeocén, márga 5 Discoaster tani Bramlette és Riedel Nt-2000 sz. f. 77,9 — 82,7 m; Középsőeocén, agyag 6 Discoaster aster Rrami.ette és Riedel Ik-67 sz. f. 12,5—13,0 m 7 Discoaster aster Bramlette és Riedel Me-148 sz. f. 74,0 — 79,0 m; Középsőeocén, kőzetlisztes homok 8 Discoaster sp. Me-37 sz. f. 136,0-142,0 m; 9 Discoaster hilli Tan Sin Hók Me-160 sz. f. 133,0—137,0 m; Oligocón, homok 10 Discoaster barbadiensis T an Sin Hók Me-126 sz. f. 149,1 — 155,1 m; Középsőcocén, homok XIX. tábla - Plate XIX. 1 Discoaster lodoensis Bramlette és Riedel Ik-63 sz. f. 24,0 — 24,7 m; Felsőeocén, agyag (allochton) 2 Discoaster tani nodifer Bramlette és Riedel Pa-1 sz. f. 6,3— 6,8 m; Felsőeocén, tufitos márga 3 Discoaster sublodoensis Bramlette és Sullivan Sz-1047 sz. f. 58,5—59,5 m; Középsőeocón, kőzetlisztes márga 4 Discoaster ornatus Stradner Bob- 17 sz. f. 343,0=346,5 m; Középsőeocén, mészmárga 5 Discoaster mirus Deflandre Pa-1 sz. f. 183,0—185,0 m; Közópsőeocén, márga 6 Discoaster distinctus Martint Sr-6 sz. f. 302,2 — 303,4 m; Középsőeocén agyagmárga 7 Discoaster distinctus Martini Me-54 sz. f. 193,2 m; 8 Discoaster binodosus Martini Sr-6 sz. f. 300,0 — 301,9 m; Középsőeocén agyagmárga 9 Discoaster gemmifer Stradner Me-160 sz. f. 137,0—142,0 m; Oligocón, homok (allochton) fírok és Harmad időszak i coccolithok bauxitkutató fúrásokból 519 Irodalom — References BAldi T. (1976)1 A Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország o igocénjének korrelációja. Földtani Közlöny 106. 4. pp. 407-424. BAldi — Bekk M. (1971): The Eocéné Nannoplankton of the Bakony Mountains, Hungary. Ann. Inst. Geol. Publ. Hung. Vol. LIV. fasc. 4. pars 1. pp. 11 39. BAldi — Búke M. (1972): The Nannoplankton of the Upper Eocéné Bryozoan and Buda Maris. Acta Geologica Acade- miae Scientiarum Hungaricae 16. pA. 211 — 228. Buda T. (1976): Nagyegyházi szén, bauxit és vízföldtani kutatások összefoglaló értékelése. Kézirat Bukry D. (1971). Cenozoic Calcareous Nannofossils from the Pacific Óceán. Transaction of the San Dlego Soc ety of Natural History 16. 14. pp. 303—327. Bukry D. (1973): Low-Latitude Coccolith Biostratigraphic Zonation. Initial Reports of the Deep Sea Drilling Projeet XV, pp. 685-703. Bukry I). (1975): Coccolith and Silicoflagellate Stratigraphy, Northwestern Pacific Óceán, Deep sea Drilling Projeet lég 32. Initial Iteports of the Deep Sea Drilling Projeet XXXII. pp. 677—701. GaRTNER, S. (1971): Nannofossil Zonation of the Paleocene-Eocene Sediments Penetrated in JOIDES Blake Plateau Cores J-3, J-4 and J-6B. Ann. Inst. Geol. Publ. Hung. vol. LIV. fasc. 4. pars 1. pp. 67 — 77. Gartner, S., Bukry, D. (1975): Morphology and Phylogeny of the Coccolithophycean family Ceratolithaceae. Jour. Research U.S. Geol. Survey vol. 3, no. 4, pp. 451 — 465. Hay, W. W., Mohler, H. P., Roth, P. H., Schmidt, R. R., Boudreaux, J. E. (1967): Calcareous Nannoplankton Zonation of the Cenozoic of the Gulf Coast and Caribbean Antillean Area and Transoceanic Correlation. Transac- tions of the Gulf Coast Association of Geological Societies XVII. pp. 428 — 480. Kecskeméti, T., Vörös, A. (1975): Biostratigraphische und paláoökologische Untersuchungen einer transgressiven schichtserie (Darvastó, Bakony-Gebirge). Fragm. Mineralogia et Paleontologia vol. 6. 1975. pp. 63—93. Kopek G., Kecskeméti T., Dudich E. Jun. (1966): A Dunántúli Középhegység eocénjének rétegtani kérdései. Földt. Int. Évi Jel. 1964-ről pp. 249—264. Martini, E. (1971): Standard Tertiary and Quaternary Calcareous Nannoplankton Zonation. Proceedings of the II. Planktonic Conference, Roma 1970. pp. 739—785. Müller, C. (1974): Calcareous Nannoplankton, lég 25 (Western Indián Óceán). Initial Reports of the Deep Sea Drilling Projeet, XXV. pp. 579 — 633. Roth, P. H., Baumann, P., Bertolino, V. (1971): Laté Eocene-Oligocene Calcareous Nannoplankton from Central and Northern Italy. Proceedings of the II. Planktonic Conference, Roma 1970 pp. 1069—1097. Tóth K. (1970—77): Kéziratos földtani anyagvizsgálati jelentések a Bauxitkutató V. adattárában Tertiary coccoliths recovered by bauxite-exploratory drilling in the Transdanubian Central Mountains F . Brokés Introductions During exploration fór bauxites in the Transdanubian Central Mountains thousands of boreholes were pút down in the last decade. The author analyzed fór calcareous nan- nonplankton about 3000 samples recovered from more than 300 of those boreholes. The analyses were carried out in the Laboratory of the Bauxite-Prospecting Enterprise. As required from exploratory considerations, most of the samples were of Eocéné age, though samples of Oligocene and Cretaceous age were alsó included in a percentage corresponding to their import ance. In addition, a small number of Miocéné samples were alsó processed. The instruments used fór the analyses included an improved model of the Polmi-A microscope, a 40/0.65 X Planachromat objective and a Hl 100/1.40 X Apochromat one. The photographs necessary fór evaluation and documenting were prepared in the Pho- tographic Laboratory of the Enterprise. The magnifieation chosen was 2500 X The stratigraphic evaluation of the lithological logs and the samples recovered from them was performed by relying on the nannoplanktonic zonal scale proposed fór calca- reous nannofossils by Bukry (1973) and the nannoplanktonic stratigraphy proposed fór the Eocéné of the Bakony Mountains by M. Báldi— Beke in 1969. Stratigraphic results based upon calcareous nannofossils Eocéné Lower Eocéné Eocéné formations are found almost Ihroughout the Transdanubian Central Mountains, bút nannoplanktondated Lower Eocéné sediments could be shown to occur only in boreholes pút down near Nyirád viliágé and in the hanging wall of the bauxite deposit uncovered by the opencast mine Darvastó-VI. As a result of the analyses performed, 9* 520 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet these strata are assigned, in agreement with the results obtained by M. Báx,di — Beke (1971) fór the opencast bauxite mine Darvastó-VI, to the Discoaster lodoensis Zone. As suggested by the newest research results, the lower subzone of the Discoaster sublo- doensis Tone, i.e. the Discoasteroides kuepperi Subzone, can be separated from the Discoas- ter lodoensis Zone in the aforementioned area, though further research is needed in order to settle the problem definitively. Middle Eocéné By evaluating the results of a great number of analyses of Eocéné nannoplankton, the author succeeded in detecting the majority of Bukby’s Middle Eocéné zones (1973) in the territory of the Transdanubian Central Mountains. Accordingly, the Middle Eocéné sediments occurring in this area— the stratigraphy of which is still based primarily on the nummulitic fauna, as proposed by Kopek, Kecskeméti and Dudich (1966) and mainly on field observations — can be better fitted with the intemational planktonic zonal scales. The Discoaster sublodoensis Zone llhabdosphaera inflata Subzone The Nummulites laevigatus horizon covering the bauxites over much of the Southern Bakony Mountains is constituted by argillaceous limestones, calcareous maris and Al- veolina limestones. In the argillaceous, inarly parts of these include, beside the relatively frequent Upper Cretaceous acoccoliths, the speeimens of Discoaster lodoensis, D. sublo- doensis, llhabdosphaera inflata and, less frequently, those of Reticulofenestra umblica, bearing witness the the Middle Eocéné age of these strata. The Nannotetrina quadrata Zone Discoaster strictus Subzone : Probably because of the facies unfavourable fór nannofossils (parts of limestone facies of the Nummulites laevigatus Horizon) no sediment belonging to this subzone could be detected. Chiasmolithus gigas Subzone : The 62.0 to 87.8 m interval of borehole Nt-2000 pút dovvn in the Southern Bakony Mountains was assigned to this subzone on the basis of the -co-occurrence of Nannotetri quadrata and Chiasmolithus gigas (= Nummulites laevigatus Horizon; K. Tóth, 1976). Coccolithus staurion Subzone : As a result of the analyses of calcareous nannofossils, the matériái of the Nummulites subplanulatus beds uncovered by drilling in the Nagyegyháza-Csordakút area (Vértes Mountains) has been assigned to this subzone. In the lower carbonaceous sequence it is the genus Transversopontis accompanied by Braarudosphaera, Cyclococcolithus and Litho- stromation that are predominant. These are replaced or complemented in the vertical higher beds by Pemma basquensis, P. papillatum, Lanthernithus minutus and Zyghrablit- hus bijugatus occurring in great abundance in somé vertival intervals. The topmost beds of the N. subplanulatus Horizon seem to pass over intő the Discoaster bifax Subzone. The nannoplanktonic assemblages of the Coccolithus staurion Subzone are eharacteri- zed by the absence or scarcity of occurrence of redeposited Upper Cretaceous coccoliths. The Reticulofenestra umbilica Zone D iscoasler bifax Subzone : The Discoaster bifax Subzone could be identified mainly in the matériái of boreholes pút down in the vicinity of Nagyegyháza-Csordakút . In the study area the representati- ves of Sphenolithus obtusus and S. pseudoradians appear first in this horizon. Rarely though, typical speeimens of Reticulofenestra bisecta are already present. Allochtonous Upper Cretaceous coccoliths begin to re-occur. The beginning of this subzone conncides with that of the Nummulites perforatus Horizon which extends then intő the Discoaster saipanensis Subzone atop. Discoaster saipanensis Subzone: Strata belonging to the Discoaster saipanensis Subzone could be shown to occur in the matériái of boreholes pút down in the Southern Bakony Mountains and in the vicinity of Bakonyoszlop and Sur (northeastem Bakony Mountains). Brok é s : Harmadidőszaki coecolithok bauxitkutató járásokból 521 Specimens of Discoaster saipanensis and Reticulofenestra bisecta occur frequently in the nannoplanktonic assemblages of the subzone. Helicosphaera reticulata and Sphenolithus predistentus first appear here. Specimens of Goranulus germanicus were encountered only in the upper part of the subzone. This subzone comprises, when proceeding from the bottom upwards, the upper part of the N. perforálás Horizon distingusihed by Kopek, Kecskeméti and Dudich (1966) and, in somé areas, the N. striatus Horizon developed in the upper part of the former and the sediments of the glauconitic mari horizon situated at the top. Upper Eocéné The Discoaster barbadiensis Zone Ghiasmolithus oamaruensis Subzone : The Ghiasmolithus oamaruensis Subzone could be identified in several exploration areas, though usually of limited extension (boreholes Bob-17, Sr-14, V-37, Kol-6, Ik and Me). Beside the form Ghiasmolithus oamaruensis always present in the assemblages, though of scarce occurrence, the species Cycloccolithus jloridanus, Reticulofenestra bisecta, Sphe- nolithus pacificus, S. spiniger, Coccolithus eopelagicus, Discoaster saipanensis and D. bar- badiensis seem to be very frequent. This subzone corresponds to the Nummulites fabiani Zone. Allochtonous Upper Cre- taceous coccoliths occur sporadically in the samples. Istholithus recurvus Subzone : The Isthmolithus recurvus Subzone could be identified at several points of the explo- ration area (Pa-1; V-33; Kol-6; Bob-8; Ik and Me). The sediments of the Bryozoan Mari and the Buda Mari belong to this subzone (M. Báldi-Beke, 1972). Allochtonous Upper Cretaceous coccoliths are present in the samples taken from this subzone in somewhat greater amount compared to the preceding one. Oligocene Over a considerable part of the exploration areas of the Enterprise it is Oligocene sediments that overlie uconformably the Middle and Upper Eocone or, in somé cases, immediately the Cretaceous, the bauxite or the basement. The investigated beds in the vicinity of Iharkút, Sur belong to Csatka Formation, in the vicinity of Nagyegyháza-Csordakút to Mány Formation (fór the correlation of the formations, see T. Bárdi, 1976). Biostratigraphically, the beds investigated can be as- signed, in both formations, to the Sphenolithus distentus and S. ciperoensis Zones. In the Nagyegyháza-Csordakút area Sphenolithus distentus and S. ciperoensis in the boreholes occur both separately and together. Accordingly, the age of the beds under consideration is likely to be stratigraphically of higher position, somewhere towards the S. ciperoensis Zone, though a definite assignment to this zone cannot yet be proved in a convincing way. Inasmuch as the paleontological determinaiton of Amaurolitlius tricorniculatus and Amaurolithus amplificus, species identified in borehole samples hitlierto assigned to the Oligocene in the northwestern part of the Nagyegyháza Basin (see Plate 17), proves to be correct and they can be proved to occur in several other boreholes in addition to their known sporadical occurrences, then the existence of these fossils will require to carry out further research work to account fór this observation. Notably, no maríné sediment has hitherto been known to occur inHungary from the time of deposition of the Discoaster quinqueramus as yet. Miocéné Up to the present time, just a few samples of this age recovered from a few boreholes in the Nyirád — Nagy tár kány area as well as from the borehole labelled Csór-17 at Csór viliágé have been examined. Containing the representatives of Sphenolithus heteromorphus and Helicosphaera kamptneri, these samples represent the Carpathian or Lower Ba- denian beds. 522 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet I. tábla — Plate I. 16 B r ok é s: Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 523 lí. tábla. l’late II. 524 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet III. tábla — Plate III. fírok é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxükutató fúrásokból 525 IV. tábla — Plate IV. 4 7 8 52tí Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet B r o k é s : Harmadidőszaki cocvolithok bauxitkviató fúrásokból 527 13 14 15 16 528 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet VII. tábla — Plate VII. 529 B r o k é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból VIII. tábla - Plate VIII. 13 14 15 16 Földtani Közlöny 1US. kötet, 4. füzet 530 IX. tábla — riate IX. B r ok é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 531 X. tábla — Plate X. 532 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet B r o k é a: Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 533 XII. tábla - Plate XII. 13 14 15 16 10 Földtani Közlöny 534 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet 10' 535 B r ok és: Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból XIV. tábla - Plate XIV. 536 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet XV. tábla — Plate XV. B r ok é 8 : Harmadidőszaki coccolilhok bauxitkutató járásokból 537 XVI. tábla - Plate XVI. 8 9 538 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet B r o k é s : Harmadidőszaki coccolithok bauxitkutató fúrásokból 539 XVIII. tábla — Plate XVIII. 8 9 10 540 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Qeol, Soc. (1078) 108. 541—548 Az energiakérdésről geológus szemmel Dr. Fejér Leoniin Tanulmányom címe kissé félrevezető, mert elsősorban a hazai gondokról kívánok szólni a geológus szemszögéből. Természetesen, hogy ezeket helyes megvilágításba helyezzük, szükségesnek tartom vázolni a nemzetközi hely- zetet, az energiaigények várható fejlődését és a megoldásukra irányuló, ma már világméretű erőfeszítéseket. Az olajkrízis, mely a mai energiaválság legfőbb forrása, már a hatvanas években előrevetette árnyékát és a negyedik közelkeleti háború 1973. októ- berében lényegében csak meggyorsította és kiélezte ezt a folyamatot. Oka mindenekelőtt a primér energiahordozók felhasználása arányában bekövet- kezett eltolódásban keresendő, melynek nyomán az amúgvis erősen korlátozott olaj- és földgázkészletek fenyegető tempóban fogynak ki. Misem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a világ energiafelhasználása 1976-ban kereken 8 milliárd tonna volt kőszénegyenértékben (ETA = egyezményes tüzelőanyag) számítva, melyből 66%-kal részesedett az olaj (44%) és a földgáz (22%), akkor, amikor a fosszilis energiahordozók ismert és valószínű készletének csak alig több mint 10%-a esik a szénhidrogénekre! (Giesel H., 1977.). A geológusok véleménye szerint — jóllehet a világ olaj- és földgázkészle- teinek mintegy a fele még ismeretlen — nincs lehetőség egy második „közel- keleti-olajrégió” felfedezésére. A jövő olajleletei relatíve kisebbek lesznek és elsősorban olyan területekre koncentrálódnak, mint pl. a sarkvidék és a mélyebb tengerfenék, ahol csak egyre növekvő költséggel lehet ezeket kiter- melni. Tekintettel arra, hogy a világ olajtermelése az utóbbi években meg- haladta az új lelőhelyek készletét, nincs messze az az időpont, amikor az olaj- termelés az ipari államok szükségletét nem fogja fedezni (The International Energy Outlork to 1985. 1977.). Ennek az időpontnak a meghatározása, illetve a távlati energiaigények felmérése nehéz feladat, hiszen a fejlődés ütemét számos, gyakran csak nehezen vagy egyáltalán nem becsülhető tényező befolyásolja. Pontos előre- jelzés az ezredfordulóig — bár alig 22 évről van szó, ami jóval kevesebb idő, mint amennyi a 2. világháború befejeződése óta eltelt — sem a várható energiaigényre, sem az energiastruktúrára, azaz az egyes energiahordozók részvételi arányára, nincs. A becslések a különböző szempontú megközelí- tések miatt igen erősen szórnak, ellentmondanak egymásnak. Abban azonban a legtöbb számítás megegyezik, hogy az olajnál — és közel hasonlóan a földgáznál is — a termelési lehetőségek csúcsukat a kilencvenes évek derekán elérik. Eddig az időpontig növekvő olajkínálat várható, azután stagnálás következik, majd kikerülhetetlenül a termelés csökkenése. Tehát minél jobban megközelítjük az ezredfordulót, az igény felőli nyomás miatt, 542 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet egyre emelkedő árakkal (és a későbbiekben — ma pontosan meg nem hatá- rozható időpontban, melv az éves fogyasztás ütemétől függ — csökkenő kínálattal) kell számolnunk. 2000-ben, de esetleg már előbb is, a világpiacon a 24 — 30 S-os barrelenkénti ár nem elképzelhetetlen a mai 12 S-ral szemben (Hafele W., 1978.). Valószínű, hogy a Szovjetunió hatalmas szénhidrogéntartalékai és az ész- szerűbb felhasználás miatt a KGST államokban a szénhidrogénkészletek csökkenése nem az ezredfordulón, hanem utána 5, 10 vagy 15 év múlva következik be, de nem kerülhető el. A világméretű áremelkedés hatása pedig a KGST olajárképzéséből fakadóan, nálunk is jelentkezni fog. Tehát az előbb vázolt jelenségekkel, ha némi késéssel is, számolnunk kell és nem is olyan távoli jövőben. De nemcsak a szénhidrogének ára szökik fel, hanem a legóvatosabb becs- lések szerint is megsokszorozódik az összenergiaigénv. A jelenlegi primér- energia-szükséglet, mint láttuk 8 milliárd tonna/év ETA. 2000-ben ez — az általam leginkább reálisnak tűnő prognózis szerint — kb. 20 milliárd tonna/év ETA lesz. (Collins H. E., 1976.) A többlet tehát 12 milliárd tonna, ami több, mint kétszerese az USA ma ismert olajtartalékának. És hogyan alakultak, illetve fognak alakulni az igények hazánkban? Az összes energiafelhasználásunk 1950-ben 9,08, 1975-ben 37,18 miihó tonna/év ETA volt. A tervek szerint ez 1980-ra 46,19, 1990-re 67,64 és 2000-re mintegy 92,95 — 95,81 millió tonna/óv ETA-ra fog növekedni (Szili G., 1977.). * Nyilvánvaló és természetes, hogy a fokozott energiaigény kielégítésére meg kell találni a fedezetet és ez — a kifogyó készletek miatt — nem bizto- sítható a szénhidrogénekből. Éppen ezért a távlati tervekben a szénhidrogén részesedése mindenütt csökkenő, vagy legalább is stagnáló tendenciát mutat, igy pl. az NSZK-ban a szénhidrogének részesedése a primérenergia-felhaszná- lásban 1976-ban még 67% volt, 1990-ben már csak 53%, 2000-ben pedig lecsökken mintegy 30%-ra. A legtöbb iparilag fejlett államban lényegében hasonló struktúra-módosulást terveznek. A 2000-ben várható igények fedezésére tehát meg kell találni azokat az alternatívákat, illetve alternatív energiahordozókat, melyekkel a szénhidro- gének kiválthatóak. Tekintsük ezeket át ! Eddig nem volt egyetlen energiahordozó sem, mely rövid idő alatt olyan felcsigázott várakozást váltott volna ki, mint a magenergia. Mint az olaj és a földgáz alternatívája magában azonban nem elégséges, mivel csak villamos- áram előállítására alkalmas. Ezen a téren viszont valóban nagy a jelentősége, de még korántsem mondhatjuk, hogy a felhasználásával összefüggő összes problémát megoldottuk. Eltekintve az atomerőművek építésével kapcsolatos műszaki, helykijelölési, biztonsági problémáktól — melyek végső soron leküzhetők - a ma használatos reaktortípusok anyaghasznosítási foka igen alacsony, ami hosszú távon nem lesz fenntartható, mert ebben az esetben a ma nyilvántartottnál tízszer nagyobb uránérckészlet is a századforduló körül elfogyna. Természetesen erre nem kerül sor, mert részben még számos ismeretlen előfordulás van, részben pedig az új technológiai kutatások nyomán már sokkal gazdaságosabb atomenergia-művek körvonalai rajzolódnak ki. Ilyenek például a szaporító reaktorok és a fúziós energia (Lévai A., 1977). Ezért reálisnak tartom azt az előrebecslést, mely szerint 2000-ben a teljes F e j é r: Az energiakérdésről geológus szemmel 543 energiaigény 20%-át — ami mintegy 4 milliárd tonna/óv ETA-nak felel meg — magenergiából kívánják fedezni. Magyarországon az erőművek 48% -a hasadóenergiát fog használni 2000-ben. Ez jól beleillik a világméretű általános képbe. De ez egymagában — mint már erre utaltam — nem oldja meg az energia- problémákat, mert ha csökken is az olaj és földgáz részesedése a magenergia előretörésével a primer energia- mérlegben, ez csak relatív javulást hoz az ellátási biztonságban. A többi ún. új energiaforrás fogalma mögött nagyon is tradicionális energia- hordozók rejlenek, úgymint a nap- és szélenergia, a földmeleg és az árapály energiája. Ezek ugyan elvben alternatívák lehetnek, a gyakorlatban azonban nem, legalább is nem belátható időn belül és nem jelentős tömegben. Minket hazai viszonylatban egyedül a föld melegéből nyerhető energia érdekel. A termálvízű kutak, bár kommunális és mezőgazdasági hasznosításuk korántsincs még kellően kihasználva, az országos energiamérlegben soha sem fognak igazán számottevő szerepet játszani. Alapvetően azért, mert a geo- termikus energia gazdaságosan hosszabb, például 50 vagy 100 km-es távolságra nem szállítható, következésképpen a kitermelés közvetlen közelében kell fogyasztókról gondoskodni. De felhasználási lehetősége — a már említett kommunális és mezőgazdasági szektoron túl — sem bővíthető. Az 1976-ban működött kútjaink ténylegesen hasznosított hőmennyisége, elsősorban a vázolt nehézségek miatt, csak 0,32 millió tonna/év ETA volt, ami az összes energia- felhasználásunknak mintegy 0,9%-át jelenti. Geotermikus energiánk értékét azonban ennek ellenére sem szabad alábecsülnünk, hanem a gazdaságosság határáig mindent meg kell tennünk értékesítésük érdekében. Ha az elméleti és ezért természetesen számos bizonytalansági faktorral terhelt, számítások helytállóak, akkor 10 000, hévizet szolgáltató fúrás mélyíthető a magyar medencében, amelyekből 8400 MW hasznosítható hőmennyiség termelhető ki. Ez már valóban jelentős energiatömeget jelentene, ha a főfogyasztók köze- lében tudnánk kinyerni. Sajnos azonban a termálkút ak súlypontilag az Alföldre koncentrálódnak és ezért nem valószínű, hogy energiamérlegünkben ez az energiaféleség valaha is lényegesen meghaladja a mai felhasználás szintjét (Boldizsár T., 1978.). Szólni kell még a nagy mélységben települő kőzetek hőenergiájáról. Nyugat- német szakemberek számításai szerint az NSZK területén 5000 méter mély- ségben a kőzethőmérséklet 100 °C-ra való lehűtése kb. 3000-szer nagyobb energiatömeget szabadítana fel a jelenlegi éves energiafelhasználásunknál. És hogy ez nem pusztán utópia, legyen szabad megemlítenem, hogy egy ilyen, a kőzetek repedésrendszerébe benyomott vizet túlhevített gőzzé átalakító erőműrendszerhez szükséges technológia kifejlesztésén az USA-ban erőteljesen dolgoznak, mely munkába a nyugatnémet kutatók is bekapcsolódtak. Az erő- művi felhasználást illetően eddig csak közelítő pontosságú költségbecslések vannak forgalomban. Ügy tűnik, azonban, hogy a mai dollárértékkel számítva a 600 — 800 S/kW-ot a beruházási költség nem lépné túl, ami biztosítaná a villamos energia gazdaságos előállítását (Pikler F., 1975). Az első nagy- kísérlet számára már ki is jelölték a felsőrajnai árokban Úrach környékét Stuttgarttól délre, ahol eddig egy 2782 méteres alapfúrás mélyült le, melynek talphőmérséklete 250 °C volt. Úgy vélem, rendelkezünk annyi ismerettel a hazai geotermikus viszo- nyokról, hogy — egyelőre legalább elvben — mi is körvonalazni tudnánk 544 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet hazánk területén a geotermikus erőművek számára optimális pontokat. A meg- valósítás — ha a felmérés pozitív eredménnyel járna — természetesen a távolabbi jövő feladata. * Mivel olaj és földgáz mind világ, mind hazai viszonylatban szűkén van, az új energiahordozók belátható időn belül nem fognak rendelkezésre állni, a magenergia pedig csak villamosáram előállításánál vehető tekintetbe, marad mint legkézenfekvőbb alternatíva, a szén ! Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a jövőben lényegesen nagyobb arányban kell a világ energia- szükségletének kielégítésénél figyelembe venni, mint ahogyan az elmúlt egy-két évtizedben elképzelték. Erre két nyomós okunk van: 1. A szénkészletek a világ legnagyobb fosszilis energiatartalékai. A klasz- szikus készletek közel 90%-a szón és csak bő 10%-a olaj és földgáz, tehát a jelenleginél fokozottabb igénybevétel esetén is több száz évre elegendő szénvagyonnal rendelkezik az emberiség. Ez egyben azt is jelenti, hogy 2100 után a fosszilis energiahordozók közül csak a szén fog még szerepet játszani és minden valószínűség szerint nemcsak mint energiaforrás. 2. A szén az olaj és a földgáz mellett az egyetlen univerzális jellegű energia- hordozó. Felhasználható energetikai célokra (villamosáram és gáz), mint végtermék hő formájában, mint adalék a vas- és acéliparban, továbbá mint szénhidrogénpótló alapanyag az üzemanyag- és nyersanyagszektorban, külö- nösen a petrokémiai iparban. Villamosenergia előállítására a következő évtizedekben a mainál nagyobb mértékben fogják igénybe venni, elsősorban a szénhidrogének helyettesítésére, így hazánkban az ezredfordulón 31,5%-kal fog szerepelni a szénhidrogének 13,0% -os részesedésével szemben. De a legfontosabb felhasználási területe — távlatban — az üzemanyag- os nyersanyagszektorban jelölhető ki. Hogy a szénelgázosítás és -eseppfolyó- sítás technológiájának fejlesztését mennyire fontosnak tartják napjainkban, azt mutatja az is, hogy az ENSZ külön szakbizottságban, a tagállamok széles körét bevonva, foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nem tartozik tanulmányom tárgyához a szén szénhidrogénpótló nyers- anyaggá történő feldolgozásának, a különböző technológiák megjavítására és továbbfejlesztésére irányuló kutatómunka eddigi eredményeinek ismer- tetése. Csak a figyelmet kívánom erre a nagyon jelentős kérdésre ráirányítani. Nagy általánosságban a kőolajnak következő felhasználási területeit külön- böztetjük meg: 1. A kőoalj mint anyagkeverék, melyből fontos anyagokat állítanak elő, mint pl. amilyen a kenőolaj, a vazelin vagy a bitumen. 2. A kőolaj mint nyersanyag, műanyagok, míítrágvák és kemikáliák gyár- tásához. 3. Energiahordozó iparművek és lakások fűtésére, elektromos energia előállítására és motor hajtóanyag (Beier E., 1974.). Lényegében mindezen termékek előállítására alkalmas a szén is. Ma azon- ban a szénből nyerhető szénhidrogéntermékek ára még nem versenyképes, de csak idő — és belátható idő ! — kérdése, hogy mikor lesz egyenrangú versenytárs a szén. Ügy tűnik, a jövő útja a nagy hőmérsékletű atomreak- torok felhasználása a szén elgázosításánál és cseppfolyósításánál, mellyel biztosítani lehet a gazdaságos kihozatalt (Bischoff G., 1978.). Fejér: Az energiakérdésről geológus szemmel 545 A világméretű erőfeszítésekből csak egy példát említek meg. A lengyelek mindenek előtt a szintézisgáz előállításának fejlesztésével, a szén esepp- folyósításával és kokszhoz hasonló termék (pl. formakoksz) előállításával foglalkoznak. Már 1980-ban üzembe akarják helyezni az első kísérleti szén- elgázosító berendezést. Gazdaságos üzemeltetését 1990-től tervezik. A nyolc- vanas évek közepén a lublini medencében megkezdi munkáját az első komplex üzem, mely villamosenergiát, valamint gázformájú és folyékony tüzelőanyagot fog szénből előállítani. Lengyelországban 1990-től évente mintegy 65 millió tonna fekete- és barnakőszenet terveznek feldolgozni folyékony és gázformájú termékké (Bonn B. — Hoffmann, F., 1976.). A reális kép felvázolása érdekében szólni kell a szén bányászatát és felhasz- nálását befolyásoló műszaki és gazdasági tényezőkről is: 1. Az ismert és reménybeli készletek túlnyomó hányada kisebb-nagyobb mélységben a felszín alatt helyezkedik el. A mélyművelés mindenkor nehéz és költséges, mert a bányászatot számos természeti (földtani) erő, mint amilyen például a gázkitörés, a nagy nyomás, a zavart település, a vízveszély stb., hátráltatja. 2. A szén szállítása az olaj és földgáz csővezetéken való szállításával ellen- tétben drága. 3. Felhasználása a szénhidrogénekkel szemben körülményesebb, a mellék- termékek (füstgázok, hamu, salak stb.) környezetkárosító hatása nagy, gyakran elhelyezésük is nehezen oldható meg. Ezek a közismert tények a szén számára azonban — az utóbbi évek tapasz- talatai és a feloldásukra irányuló sikeres és eredményes műszaki fejlesztés tükrében — inkább kihívást jelentenek, mint restrikciót. Hazánk összes kőszénvagvonát 9—10 milliárd tonnára becsülhetjük (az összes kategorizált készletünk 1977. I. 1-én mintegy 7 milliárd tonna volt), mely ugyan nemzetközi viszonylatban nem tartozik a nagy előfordulások közé, de azért számottevő értéket képvisel. Részünkre pedig az egyetlen saját potenciális energiaforrás, melynek nemcsak az az előnye, hogy vele általánosan helyettesíteni tudjuk majdan a szénhidrogéneket, hanem az is, hogy magunk szabályozhatjuk kitermelését és elsősorban rajtunk múlik a termelési költségek befolyásolása, tehát ha csak szerényebb mértékben is, de függetleníteni tudjuk magunkat a világpiactól, illetve az ottani áraktól. Szeneink sokfélesége az elgázosításnál és cseppfolyósít ásnál nem jelent hátrányt, hanem inkább előny a technológiák megválasztásakor. Különben is szenet, mint szénhidrogénpótló alapanyagot a korábbi évtizedekben már használtunk, hiszen a múlt század végén meggyökeresedett és jelentékeny iparággá növekedett nálunk a brikettezés, valamint a fűtőgázgyártás, mely a barnakőszénbányákra települő iparfejlesztés egyik pillére lett. A két világháború között szeneink különleges célú felhasználása egvre inkább kiterebélyesedett. Ezeknek a törekvéseknek az eredménye volt a barnaszén kishőfokú lepárlása, a lignit ahidrálása és a lignit bázisú szintézis- gáz gyártás megszervezése. A szénlepárlás fogyasztójaként kialakult a barna- kőszén kátrány különböző célú feldolgozása. A hazai kutatások kiemelkedő egyéniségei, mint pl. Romwalter Alfréd, Györki József, Varga József és a köréjük csoportosuló kiváló kutatógárda számos eljárást dolgozott ki, melyek ipari alkalmazása nyomán szénkémiai 546 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet iparunk lassú, de erőteljes kifejlesztése kezdődött el. így megépült a dorogi lepárlóüzem, a várpalotai ahidráló, a péti szintézisgázgyár stb. (Takács P.— ScHLATTNER J. — SZEBÉNYI I., 1970.). A második világháború utáni újjáépítés során ezek az ipartelepek is sorra újraéledtek és fejlődésnek indultak. A szénhidrogének fokozatos előretörésével, a szénhidrogéntermékek alacsonyabb ára miatt, azonban ez a kizárólag hazai nyersanyagra alapozott iparágunk fokozatosan sorvadt, majd teljesen elhalt. Ismerve a szénhidrogén termelésének és árának várható távlati alakulását, nem szabad belenyugodni abba, hogy szeneinket ilyen vagy olyan célból egyszerűen eltüzeljük. A szén sokkal értékesebb, összetettebb nyersanyagunk, semhogy pusztán a kalóriáját értékesítsük. Az igaz, hogy ma még jóval drágább a belőle előállított vegyi nyersanyag, de ez nem lesz így holnap, amikor gazdaságos technológiai eljárások fognak a rendelkezésünkre állni és a szénhidrogénlelőhelyek kimerülőben lesznek. De hogy akkor is legyen kémiai iparunknak hazai nyersanyagbázisa, legalább is a szükségletek egy — remélhetőleg nagyobb — hányadának kielégítésére, ahhoz már ma meg kell kezdeni a kutatásokat, mert a habozás, a felesleges vitatkozás felemészti azt a nem éppen sok időnket, ami a rendelkezésünkre áll. Ösztönözzenek minket a külföld ezirányú törekvései és saját hagyomá- nyaink. A kutató munka számos feladatot ró a geológusokra is. Ezekből csak néhá- nyat említek meg: Tisztázni kell szénvagvonunk szénkémiai jellemzőit, a különböző felhasz- nálási területek rendelkezésére álló mennyiséget. Az egyes fontos paraméterek megoszlási törvényszerűségeinek, illetve ezek földtani okának (pl. keletkezési viszonyok, zárókőzetek stb.) felderí- tése a célbányászat kialakítása érdekében. Az előzőekben vázolt feladatok elvégzése után országos szénkatasztert kell felállítani, mely megbízható bázisa lesz a fejlesztési és ipartelepítési terveknek. De a kokszszéngvártás volumenének bővítése, a konvencionális elgázosítás technológiájának fejlesztése, a meghatározott célú szénosztályozás és dúsítás hatásfokának javítása sem képzelhető el földtani alapkutatások, elsősorban szénkőzettani kutatások nélkül (Fejér L., 1975.). Külön és hangsúlyozottan szeretnék szólni a földalatti, in situ elgázosí- tásról, mely a jövő egyik nagy lehetőségének tűnik. Két megoldás van: a felszínközeli, kisnyomású és a nagy mélységben, magas nyomáson való elgázo- sítás. Az első sok buktatót rejt még magában és alkalmazására hazánkban legalább is pillanatnyilag, az ezirányú vizsgálatok hiányában — kevés lehetőséget látok. Más a helyzet a nagy mélységű elgázosítással, mely megfelelő, lehetőleg palás fedőkőzet esetén sikerrel kecsegtet. A Szovjetunióban levő Angreni és Juzsno-abinszkajai bányákban, valamint az Egyesült Államokban működő Hanna-bányaüzemben kialakított elgázosítási eljárás mellett, újabban Bel- giumban is kísérleteznek elsősorban 700 méternél mélyebben települt, még érintetlen telepek földalatti elgázosításával. A nagy nyomásos módszernek az ad különös jelentőséget, hogy ezzel a technikával leművelhetőkké válhat- nak a konvencionális bányaműveléssel tűrhetetlenül drágán ,vagv egyáltalán ki sem termelhető készletek is. És itt elsősorban a mecseki alsóliász kőszén- Fejér: Az energiakérdésről geológus szemmel 547 medencére kell gondolnunk, ahol igen jelentős szénvagyon rejtőzik 1000 méteres, sőt még ennél is nagyobb mélységben. Az eljárás kidolgozásának előkészítése a geológiai kutatás feladata. Természetesen, hogy a szén nálunk is betölthesse szénhidrogén-pótló szere- pét, a szénbányászat gazdaságosságát — a már megkezdett és sikerrel járt úton — tovább kell javítanunk. Erre minden lehetőség megvan. így pl. a fejtési technológiában már eddig is hatalmas előrelépés történt. Miért ne sikerülne további áttörés? Ugyanez vonatkozik a feltárások gyorsítására, a még korszerűbb vágatbiztosítási eljárások kifejlesztésére, a biztonság foko- zására stb. Hogy ezeknek is megvannak a geológiai vonatkozásai, az termé- szetes. ^ ^ Azt hiszem nem tévedek, ha feltételezem, hogy tanulmányom olvasása közben többször is felvetődött az olvasóban a kérdés: mit jelent címében a „geológus szemmel” kifejezés, azaz tulajdonképpen mi is a geológusok szerepe az energiakérdésben? Erre nagyon röviden tudok válaszolni. Nyilván nem a geológusok feladata pl. annak vizsgálata, hogy 2000-ben a villamos energiát milyen, a mainál gazdaságosabban üzemelő reaktortípussal fogják előállítani. Arra sem a geológusnak kell megfelelnie, hogy a szénhidrogénekből nyerhető nyersanyagok pótlására, a — mint láttuk — egyetlen szóbajöhető helyettesítő- anyagból, a szénből, milyen technológiával és milyen hatékonysággal nyerjék ki az ipar számára létfontosságú termékeket. A geológusnak azt kell kutatnia, arra kell feleletet adnia, hogy a jelentkező igények nyersanyagoldalának kielégítésére miiven lehetőségek vannak. A magyar geológusoknak ezt nyilván hazánk határai között kell tisztázniuk. Ügy vélem, az elmondottak világosan tanúsítják, hogy az energiakérdés bonyolult, egymással többszörösen összefüggő kérdéskomplexum kusza szöve- vénye és nem egyszerűbb a kivezető út megtalálása sem. Éppen ezért nem vállalkozhattam minden részletének megvilágítására, mégcsak felvázolására sem. Elsősorban geológus kollégáim figyelmét kívántam felhívni erre a fontos problémára, melynek megoldásához számos vonatkozásban lehet és kell is hozzájárulnunk. Fontosnak tartottam továbbá rávilágítani hazai viszonylatban a szénnek mint energiahordozónak és mint szénhidrogénhelyettesítő nyersanyagnak a jelentőségére, hiszen belőle viszonylag kielégítő mennyiség áll a rendelke- zésünkre. Hogy a nem is olyan távoli jövőben valóban tudjuk vele — legalább is részben pótolni — az egyre jobban dráguló és mindinkább kifogyó szén- hidrogéneket, annak az a feltétele, hogy ezt a lehetőséget még ma felismerjük és eszerint cselekedjünk ! Irodalom Bede G. (1975): Atomtechnika. Energiagazdálkodás, XVI. évf. 11 — 12. szám. Beier, E. (1974): Austausch von Erdői durch Kohlé. Bergbau, 25. Jhg. H. 2. Bischoff, G. (1978): Wirtschaftsgeologische Perspektiven dér Weltenergieversorgung. Erdői und Kohlé, 31. Jhg. H. 3. Boldizsár T. (1978): A kimeríthetetlen geotermikus energia. Magyar Tudomány, LXXXV. kötet 2. szám Bonn, B. — Hoffmann, F. (1976): Kohlenausgasung und -verfliissigung — Mögliehkeiten, Probleme und Schlussfolge- rungen. Bericht über ein internationales Symposium dér UN-Wirtschafskomission in Düsseldorf. Glückauf, 112. Jhg. H. 7. Collins, H. E. (1976): Position of the Mining Industry in National and World Economy. Colliery Guardian, Vol. 224 No. 5. 548 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Krdwárme — eine bedeutungvolle Energiequelle. Erdői und Kohlé, 30. Jhg. H. 2. 1977. Fejér L. (1975): Előterjesztés a magyar szénkémiai kutatások újraindításának tárgyában. Kézirat. Giesel, H. (1977): Vor einem neuen Kohlenzeitalter? Erdői und Kohlé, 30. Jhg. H. 12. Ha FELE, W. (1978): Energiesysteme unter Berücksichtigung mittel- und langfristiger Perspektiven. Glückauf, 114. Jhg. H.l. Lévai A. (1977): Az energiahelyzet alakulása — a nukleáris energia jövője. Magyar Tudomány, LXXXIV. kötet 12. szám Perspectives économiques de la gazéification souterraine sous haute pression. Annales des Mines de Belgique, No. 2. 1977. 1’IKLF.R F. (1975): Energiahordozó-készletek. Energiapolitika. Űj energiaforrások. Energiagazdálkodás, XVI. év- folyam 11 — 12. szám Szili G. (1977): A paksi atomerőmű létesítése és a kapcsolódó oktatási-kutatási feladatok. Magyar Tudomány, LXXXIV. kötet 12. szám Takács P — Schlattner J.— Szkbényi I. (1970): A szénkémiai kutatások magyar úttörői. Budapest, (A kérdésre vonatkozó gazdag irodalommal.) Tl e International Energy Outlook to 1985. Central Intelligence Agency, April 1977. II Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1978) 108. 549—563 Az ÉK-dunántúli eocén képződmények ősföldrajzi viszonyai Dr. Gidai László (6 ábrával) 1. Bevezetés Az ÉK-dunántúli eocén képződmények ősföldrajzi viszonyainak kutatása fontos népgazdasági érdekekhez és tudományos célkitűzések megvalósításához kapcsolódik. A jó minőségű eocén kőszéntelepek jelenléte s az a tény, hogy az eocén képződmények a bauxit fedőjében települnek, már régóta részletes vizsgálatra ösztönözte a magyar geológusokat. Az ősföldrajzi viszonyokkal is több tanulmány foglalkozott. Az eddigi álláspontok kritikai értékelése után foglaljuk össze a terület eocén ősföldrajzi fejlődését. 2. Az eddigi kutatások értékelése Az ÉK-dunántúli eocén képződmények ősföldrajzi viszonyaira vonatkozó első megállapításokat Telegdi Roth K. (1924) tette. Szerinte a tatabányai, a Dorog-tokodi és Pilis vörös vár— nagykovácsi eocén barnakőszén terület az ÉNy felől előrenyomuló tenger első megállapodási helye volt. Ezekről a területekről az eocén folyamán sugarasan, úgyszólván minden irányban újabb transzgressziólk indultak ki. Telegdi Roth K. szerint ezek, a Kárpátok geoszinklinálisát elfoglaló flistengernek a maghegység közé benyomult öblei voltak gazdagon tagolt partokkal és szigettenger jelleggel. Alapvetőnek és iránymutatónak tartjuk Szádeczky-Kardoss E.-nek (Ettre L. et al. 1952, p. 160) részletes szénkőzettani vizsgálatai alapján tett azon megállapítását, hogy a Tatabánya környéki eocén kőszénképződés a jelenleg körvonalazható szénterülettől Délre, a Vértes hegység ma alap- hegységként kiálló részén is folytatódott. Vadász E. (1953, 1960) szerint az eocén középtenger délnyugatról és észak- nyugatról nyomult be a Magyar-medencébe s az Erdélyi-medencét nyugat felől határoló geoantiklinális vonulat mentén érte el. A Szőts E. nyomán közölt ősföldrajzi vázlatokon nyugati irányból érkező- nek jelzi az eocén különböző korszakainak transzgresszióit. Hasonló véle- ménye volt Szőts E.-nek is (1956). Kiemeljük SzŐTSnek azon megállapítását, hogy Dalmácia és Isztria területéről az alsóeocénben egy tengerág nyomult be a Dunántúli Középhegység területére. Ez a tengerág — mai ismereteink szerint csak a jelenlegi Déli Bakony területéig terjedt. A kőolajkutató fúrások alapján KŐrössy L. (1958) kimutatta az eocén képződmények hiányát a Kisalföld területén. Mészáros N.— Dudich E. (1964) szerint az eocén tenger Észak-Olasz- 11 Földtani Közlöny 550 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet ország felől fokozatosan hatolt előre ÉK-i irányban a Magyar Középhegység peremén, a Kisalföld és a szlovákiai szigetek között. Andrusov, D. — Köhler, E. (1963. (p. 156) megemlítik, hogy a Kisalföld közepén a^ neogén alatt a paleogén képződmények nem ismeretesek. Ettől a zónától E-ra és D-re a paleogén az vprésivel kezdődik. Nem tartják kizártnak, hogy a paleogén hiánya a síkság közepén a neogén előtti letárolás eredménye és hogy a Kis-Kárpátok eocén tengere szabadon kommunikált itt — az ypré- sitől, vagy a lutéciaitól kezdve — a magyarországival. Kopek G.— Dudich E.— Kecskeméti T. (1972) részletesen foglalkoztak a dunántúli eocén ősföldrajzi kapcsolataival és az ősföldrajzi viszonyok alakulásával. Véleményük szerint Magyarországra az alsóeocén tenger DNy-ról érkezett a Rába vonaltól DK-re lévő — a mai Déli Bakony területe — mezo- zóos aljzat süllyedése következtében. A Tatabánya — dorogi területen nem látják elfogadhatónak az alsóeocén jelenlétét. Véleményük szerint utóbbi területnek a Déli bakonyi cuisival való összeköttetését a jelenlegi kisalföldi területen keresztül lehetne csak feltételezni úgy, hogy a tenger megkerülte a Magos-Bakonyt és az ÉK-i Bakonyt. Nem tartják valószínűnek, hogy az alsóeocénben tengeri összeköttetés lett volna a Belső kárpáti paleogén terület és a Dunántúli Középhegység között. Az alsó- és középsőlutéciai tengerelő- nyomulást DNy-i irányból származtatják. A felsőlutéciaiban általános tenger- elborítás idején összeköttetés alakult ki a Belső-Kárpáti paleogén meden- cével, mely a priabóniai folyamán is fennmaradt. Gidai L. 1971-es közleményében a Vértes — Gerecse és Buda— Pilis hegy- ségek közötti területen kimutatott egy küszöböt (Telegdi Roth küszöb), amely- ben több száz km2 nagyságú olyan terület van, ahol az eocén képződmé- nyeknek csupán kisebb-nagvobb — egymástól elkülönült — denudációs maradványai ismertek (Zsámbék, Szomor, Bajna, Piliscsév, Piliscsaba, Pilis- vörösvár, Pilisszentiván, Solymár, Nagykovácsi). Ezen a területen a triász alaphegységet többnyire oligocén képződmények fedik. Ennek az ősföldrajzi alakzatnak az iránya ÉK— DNy és két nagyobb eocén előfordulási területet, illetve területcsoportot különít el. Gidai (1974) megállapította, hogy egymástól elkülönült szerkezeti egység- ként tekinthető a lencsehegyi, a Buda— pilisi, a dunaszentmiklósi, a vértes- tolnai, a vértessomlói, a várgesztesi és a tatabányai eocén terület. A Telegdi Roth küszöbbel analógnak tartotta a Gerecse-hegy ség— tatai rögcsoport — dadi maximum— Magos Bakony közötti, eocénnél fiatalabb képződményekkel fedett hátságot. Ezekre nagyjából merőleges a Környe— Vértessomló— Kőhányás- pusztai letarolt oligocén képződményekkel elfedett szerkezeti magaslat. 1976-ban Gidai megállapította, hogy az alsóeocónben az üledékképződés korlátozottabb területi elterjedésű volt, mint a középső- és felsőeocénben. A Vértes Ny-i előterében az üledékképződés ÉK— DNy-i irányú üledék- gyűjtőben ment végbe. Ennek az alsóeocén üledékgyűjtőnek az ÉNy-i határát az alsóeocénben kiálló Dad— Kocs-tatai terület, D-i, DK-i határát pedig a Vértes -hegység alkotta. Utóbbi területnek középsőeocén képződményekkel fedett részei — Oroszlány K-i perem, Vértessomló, Várgesztes, Tatabánya — Kálváriahegy — az alsóeocénben szintén szárazulaton voltak. Az alsóeocén üledékképződési teret — amelynek a szélessége a Vértes Ny-i előterében 10—15 km volt — nagyjából a sekélytengeri operculinás agyagmárga elter- jedése körvonalazza. Az utólagos, elsősorban az eocén — oligocén határi letárolások idején pusztult le pl. a Tatabányai- és Oroszlányi-medence közötti Gidai: Az ÉK-duná ntúli eocén ősföldrajza 551 terület, az úgynevezett Környei küszöb. Ekkor a Mór — Pusztavám — Orosz- lány-Tatabánya környéki területnek Dunaszentmiklós felé, valamint Héreg Tarjánon keresztül a dorogi terület felé volt közvetlen ősföldrajzi kapcsolata. Andrusov, D. és Kókler, E. (1963) álláspontjához csatlakozva Gidai L. azt a véleményét fejezte ki, hogy az ÉK-dunántúli alsóeocén tenger a Kis- alföld E-i részén keresztül érintkezett a Ny-i Kárpátok alsóeocén tengerével. Ennek a kapcsolatnak a nyomait bizonyító üledékek utólag lepusztulhattak. Az alsóeocén végi, a tengeri fauna elszegényesedésében mutatkozó regressziós jelenségek után a középsőeocénben több hullámban érkező transzgresszió újabb területeket is elborított, az alsóeocén üledékképződési térnek az ÉNy-i (Dad, Kocs, Tata) és a D-i, DK-i oldalán (Vértes Ny-i előtere). Ezekhez a transzgressziókhoz kapcsolódik a vértessomlói, várgesztesi és az E-bakonyi barnakőszénképződés. 3. Rétegtani áttekintés Az ÉK-Dunántúl területén az eocén képződmények nagy elterj edésűek. Vastagságuk a Vértes Ny-i előterében, Tatabányán és Héreg-T arján környékén 50 — 350 m közötti. A Dorogi-medencében a Nagysápi és Kenyérmezői szer- kezeti süllyedők területén maximális vastagságuk eléri a 400 m-t, míg a Pilisi medencékben 50 — 250 m, a Budai-hegység területén 50 — 200 m közötti ez az érték. A Budapesttől délre lévő vulkanitterületeken maximális vastagsága az 500 m-t is meghaladja. Az ÉK-dunántúli eocén képződmények rétegtani viszonyairól, tagolási korrelációs és korbesorolási lehetőségeiről az utóbbi időben alapszelvénvsze- rűen feldolgozott fúrási rétegsorok alapján adunk áttekintést. Szparnaku m i emelet A barnakőszénösszlet fekvő rétegcsoportja Édesvízi-szárazföldi kifejlődésű, főleg homokrétegekkel váltakozó tarka- agyagrétegekből és édesvízi mészkőből áll. Vastagsága általában 0 — 20 m, de a kedvező fekvésű, egykori morfológiai mélyedésekben, elsősorban a dorogi terület nyugati részén eléri a 120 m-t is. Barnakőszénösszlet Az édesvízi mészkő és a csökkentsósvízi betelepüléseket tartalmazó barna- kőszénösszlet szervesen kapcsolódik a fekvő összlethez, abból fokozatosan fejlődik ki. Területi elterjedését tekintve megegyezik a fekvő Részletével. Legfontosabb eltérés, hogy a dorogi terület nyugati részén (nagyjából a Bajót — Bajna közötti vonaltól Ny-ra), valamint a Gerecse-hegvség területén műrevaló barnakőszéntelepek nincsenek. C uisi emelet Subplanulatuszos — operculinás agyagmárga A barnakőszénösszletet közvetlenül fedő subplanulatuszos-operculinás össz- let vastagsága optimális esetben eléri a 120 m-t. A legelterjedtebb vastagsági értékek 20—40 m között mozognak. Az összlet uralkodóan aleuritos agvag- 11* © a «*- t3 rj O 3 E Ö ® O c cí •© 2 « c © 00 «3 C t 2 ■8 ,* -8- —• _ ■■© .Q II O ~ £ J g '©©-'<* fl'gj ífi*. *0^2 3 «-T i — ; fc£7 • fl^ T-H _© 3. " £ _ _ *© £ ® 0) 1-í '‘í - *3 o^S, t* d-S-o j = M. N 0*0 -rí N ;-S* e3 i2 >>* ^ O Ő L3 ~ at3 -g§ S MC 3 £•§ Q^O S §"* «H § "ti ül - w-® ® • o b° ® Íh ©<5 „ _ _ 2 i2 - d 3 !© 8 §3 ' öí « "■ « ö 2^~ 5 j4« S d 95 ^ ’C 5 o> *© § s ®<~ ,v3 2 OS ^*9 5 a o 3 - ^ s *■• * cí © m H S ^ P O 02 . *-J Oj *-■ 03 o. a > ® c ”v%) ■OO® cö © *© r, ^ S l=l”s| Ii£ S-ojí . *cj O ^4 Wi . «3 *o 5 *o 3 CO - 0) 0.*0 © 05 •r**© © •“ . © © -^ 73 *© w "Ő o v© s: 5 © i- fSg 5Ss **» © v£ © > S C C ti O^^- ^ cs *® o 3 •■* 05 © * T5 5 NJ 3 £ — «3 S*< 2 "S K JS Z3 L* © f£® gj® a”l £|í § £ ® 2 e “ -~ - ^ ”ciS — CÍ '3 ^4 *- © 3 >> '2 S 3 'O 3 3 ?■§ K> *0 KJ.* ^ 3 .*® ? O 3,^ 0 c* „c Gidai: Az E K-dunántúli eocén ősföldrajza 553 márgából áll, alsó részén néhány méter vastag barna kvarchomok és homokkő- réteget tartalmaz. Alsó harmadában csökkentsósvízi-tengeri kifejlődések váltakoznak, itt számos 10 — 20 cm vastag, Mollusca héjból és héjtörmelékből álló lumasella réteg figyelhető meg. Felső kétharmada sekély tengeri kifej - 1E3 2En 3EZ1 1 2. ábra. A dunántúli alsóeocén képződmények litofácies vázlata (szerkesztette: Gidai L., 1977). Jelmagyarázat: 1. Márga, 2. Agyag, 3. Kőszenes agyag, 4. Kőszén, 5. Az iiledékgyűjtő valószínű határa, 6. Az üledékgyűjtő bizony- talan határa, 7. Elterjedési határ Fig. 2. Esquisse des lithofaciés des formations éocéne inférieur de Transdanubie (construite pár Gidai, L. 1977). Légende: 1. Mame, 2. Argile, 3. Argilel igniteuse, 4. Lignité, 5. Limité probable du bassin sédimentaire, 6. Limité incertaine du bassin sédimentaire, 7. Limité d’extension lődésű. Nagy faj- és egyedgazdaságban tartalmaz kis Foraminiferákat, Mollus- cákat, helyenként nagy mennyiségben, sőt tömegesen nagy Foraminiferákat. Vitáeisné Zilahy L. és Jámborné Kness M. meghatározása szerint az összlet plankton- és nagy Foraminiferái az alsóeocén kort bizonyítják. A kifejlődési viszonyoktól függően az egyes területegységeken — első- sorban Dorog és Tatabánya környékén — több kisebb rétegcsoportra tagoltuk. Lutéciai emelet A lutéciai emelet folyamán az ÉK-dunántúli terület ősföldrajzi képe sokkal változatosabb volt, mint a szparnakumi és cuisi emeletekben. Három nagyobb kifejlődési területet különíthetünk el: 554 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet C ® C . oi00 8ác" c o S 2 o P* c ^03© Ifi 03 C Q 03 *<03 5« § Ib’ a ® c t-t O o 0-3 Síi c ® ro «*55 * 61 *§ 03 G T3 03 ' • . M> H C3 CG »-« ® «í ^»,Q i 4 O o ^ c 2 „ c g. 5 G ® ■ a isi O c G ^ fa ^ Sg . c| ££ .« fslí 2 © üj' C tH . O - '53 r *- c = 5C! 5 3 * í 3^S1 j4 oi Igg-Í O G r !|Í [ ! E 3 É 50 43 sS 8.2 Gidai: Az E K -dunántúli eocén ősföldrajza 555 A ) Dorog, Tatabánya, Pilisvörösvár, Solymár környéke, B) Vértes Nv-i és DK-i előtere, Gerecse D-i pereme, C) Dad, Kocs, Tata környéke. A ) Dorog, Tatabánya, Pilisvörösvár , Solymár környéke A lutéciai emelet képződményei az alsóeocén üledékekre települnek. A terület jelentős részén ez az átmenet folyamatos. 4. ábra. A dunántúli középsőeocén képződmények litofácies vázlata (szerkesztette: Gidai L., 1977). Jelmagya- rázat: 1. Mészkő, 2. Márga, 3. Agyag, márga, 4. Vulkánitok (andezit és tufa), 5. Kőszén. 0. Az üledékgyűjtő való- színű határa, 7. Az üledékgyűjtő bizonytalan határa, 8. Elterjedési határ Fig. 4. Esquisse des lithofaciés des formations éocene moyen de Transdanubie (construite pár Gidai, L. 1977). L é- g e n d e : 1. Calcaire, 2. Marne, 3. Argile, marne, 4. Volcanites (andésite et tufs), 5. Lignité, 6. Limité probable du bassin sédimentaire, 7. Limité incertaine du bassin sédimentaire, 8. Limité d’extension B) Vértes Ny-i és DK-i előtere, Gerecse Déi pereme Ide tartozik a móri Antalhegv, Oroszlány K-i perem, Várgesztes, Vértes- somló, Tatabánya-Kálváriahegy, Nagy egyháza— Csordakút — Mány, Zsámbék, Bajna-Őrhegv, Quadriburg és a Gánt — Csákberény környéke. A középső- eocén képződmények közvetlenül a mezozóos aljzatra települnek. A terület nagy részén a középsőeocén alján kőszénképződés volt. A középsőeocénen belül a mészkő, mészmárga és a márga képződmények uralkodnak. 1^5 ^ ; 1 — : M g g a * T3 © S-2^ o ~ '£'~£ ^ « E~ ® * ^2 'CS 03 O „ ‘S^ SÍ Sl'S - «•* ,od<5 ü C >Q 0 4) & o.Ü.3 sSj 5 2 g E ^•S g ü O • o « ?-( <©*0 *o © v; .£«£ N o oo ^ „ ~ ö2 "W2 >* ej tC irt c3 „*■» £ © ® ~3 M ® S'g *:f ~«:2 -1“ H g 81 r-gS h^S-o Sf-S1 0-2^ l-H C ^JÍ o|^ üli ■w oq . IS-S |<8 ^ o: t*10 CQ *© *^i2 HlS-g -^>•5 ■§ O. ~ i> p o, cj © ^ 1-1 © -*-> • fl *S Hl-g J= Oh) t -*© r g ® aí g ! s'-s: ft£5c ^ — « P . o c i^-o^ c © ^» 5 O ü fti © -5 •*• '-^‘C 03 C ^ O S "f •° “■•» í g © j •§•* Sí S«£ x "-o- . O te 03 N < ^ O © y 1 © 03 a i -O'©^ i f£) ® O S g í sí*- T3 -*e cn Sll-’ 11^ O £ s 3* © — G i d a i: Az ÉK-dunántúli eocén ősföldrajza 557 C ) Dad, Kocs, Tata környéke A Pusztavám— Oroszlány— Tatabányai alsóeocén területtől ÉNy-ra lévő területen a mészkőkifejlődésű középsőeocén alatt vékony, tengeri faunával is igazolható alsóeocén is van. Az alsóeocén nem tartalmaz produktív barna- kőszéntelepeket . Priabónai emelet A felsőeocén két legnagyobb kiterjedésű előfordulási területe a Budai- hegység környéke — Balaton közti területen és a Dorogi -medencében van. A Vértes-hegységben nagyobb összefüggő előfordulási területe ismert az Antalhegy környékén. Kisebb felsőeocén foltok vannak a Vértes Ny-i pere- mén is. A Budai-hegységtől D-re, a Velencei-hegységi vulkánossághoz kapcsoló- dóan geofizikai mérésekkel jelzett és több fúrással kimutatott 500 m körül igÉÉS 2 1^1 3 I — t! a h V| 5 I C I 6 1 ^ 8 6. ábra. A dunántúli felsöeocén képződmények litofácies vázlata (szerkesztette: Gidai L., 1977). Jelmagyará- zat: 1. Mészkő, 2. Márga, 3. Agyag, márga, 4. Vulkánitok (andezit, dacit és tufáik), 5. Az üledékgyűjtő valószínű határa, 6. Az üledékgyűjtő bizonytalan határa, 7. Elterjedési határ Fia. 6. Esquise des lithofaciés des formations éocéne supérieur (construite pár Gidai, L. 1977). Légende: 1. Cal- 2. Marne, 3. Argile, marne, 4. Volcanites (andésite, dacite et leurs tufs), 5. Limité probable du bassin sédimentaire, 6. Limité incertaine du bassin sédimentaire, 7. Limité d’extension 558 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet maximális vastagságú középső-felsőeocén korú, főként andezit piroklaszti- kumokból álló összlet van. 4. Az ősföldrajzi viszonyok A mezozoikum végi — kainozoikum eleji szárazulati periódus után a Dunán- túli Középhegység területén az első vízi üledékképződés az alsóeocén kor- szakban indult meg. A kisalföldi részmasszívumot É-on megkerülő, a Nv-i Alpok geoszinklinálisához kapcsolódó epikont mentális tengerág nyúlt be a Dunántúli Középhegység ÉK-i területére. A szárazföldre fokozatosan előre- nyomuló tenger a Dorogi- és a Pilisi-medencék területét, a Gereese-hegységet, a Tatabányai-medencét és a Vértes Ny-i előterét borította el. Az alsóeocén transzgresszió valószínűleg egy későbbi hulláma elborította a Kocsi-medence területének egy részét is. Ez a fokozatos transzgresszió folyamatos üledék- ciklus szerinti üledéksort eredményezett. Az alsóeocén transzgresszió DNv-i irányban a Móri árokig jutott el. Itteni határvonalának pontosabb kinyo- mozása további fontos feladat. E tengerág szélessége a Gerecse— dorogi területen kb. 30 km, a Vértes Ny-i előterében 10—15 km, a Dorog — Pilisi- medencék közötti részben kb. 10 km volt. Az alsóeocénben — véleményünk szerint — szárazulat volt a Vértes és a Budai-hegység közötti terület, a szűkebb értelemben vett Buda— Pilisi-hegység s az egész Szentendre— Visegrádi - hegység. A Déli bakonyi, isztriai-dinári és az ÉK-dunántúli, Ny-i kárpátoki kommunikációjú alsóeocén tengerágak között összeköttetés nem volt, küszöb- ként állt köztük az É-i Bakony, a Magos-Bakony és a Balatonfelvidék paleo- zóos — mezozóos tömege. (A két alsóeocén tengerágat elválasztó kiálló terü- letet Pápa — Veszprém küszöbnek nevezhetjük.) A Déli bakonyi alsóeocén mészköveket összevontuk a középsőeocén mészkő képződményekkel. Pomerol, Ch. (1973) szerint a paleoeén kor kb. 10 millió évig tartott. Ennek értelmé- ben az ÉK-Dunántúh terület alsóeocén üledékkel fedett részei a kainozoi- kum kezdetétől kb. 10 millió évig voltak szárazulaton. Az alsóeocén vége felé az addig egységesnek mutatkozó epikont mentális sekélytenger összeszűkült. Egyes területrészek kiemelkedtek, több helyen lefűződött lagúnák keletkeztek. A lutéciai emelet elején az alsócccén transz- gresszió területén jelentősen túlterjedő transzgresszió következett be. Az alsó- eocénben elborított területtől ÉNy-ra (Kocs, Dad, Tata), DNy-ra (É-i Bakony, Bakony É-i előtere), DK-re (Vértes Ny-i perem) és D-re (Csákberény, Gánt, Tabajd, Pátv) addig szárazulaton volt területek kerültek tengeri elborítás alá. Az É-i bakonyi, a Vértes-Ny-i peremi (Mór-Antalhegv, Vértessomló, Várgesztes), valamint a pilisvörösvári felső és a lencsehegyi felső széntelepek egy részének a keletkezése ehhez a transzgresszióhoz kapcsolódik. A lutéciai emelet folyamán közvetlen kapcsolat létesült a Déli-bakonyi és az Északkelet- dunántúli üledékgyűjtő között. A lutéciai végén helyi kiemelkedések (dorogi terü- let Nv-i, Nagyegyháza — Csorbákéit — Mány, Kocs) és feltöltődések (Dorog, To- kod, Csolnok) következtek be. A középsőeocén folyamán továbbra is szárazu- latként valószínűsíthető a Kisbér— Nagyigmánd— Naszály vonalától Ny-ra lévő terület. A s. s. Pilis-hegység és a Szentendre— Visegrádi-hegység, vala- mint a s. s. Budai-hegység a középsőeocénben ugyancsak szárazulat volt. Véleményem szerint a Vértes-hegység és az attól K-re lévő Csák vár— Vértesboglár — Bicske környéki terület szintén szárazulat volt. A Afe- Gidai: Az EK -dunántúli eocén ősföldrajza 559 legdi Toth-küszöb körvonalai, már a középsőeocén folyamán kezdtek kialakulni. Báldi T. vizsgálatai szerint a Telegdi Roth-hátság még az oligocén kor folyamán is létezett (Báldi T. et al., 1976, Báldi T., 1976). Ehhez a pusztuló területhez kapcsolódott K-en a Budai- hegység—Velencei -hegység közötti terület, ahol eddigi ismereteink szerint a középsőeocénben vízben lerakodott üledékek nem keletkeztek. Utóbbi két szárazulat! terület közé benyúló öbölben jelentős mennyiségű andezittufa is lerakodott. A felsőeoeén tenger még nagyobb területre terjedt ki. Ny-i irányban való- színűsítésünk szerint kb. a középsőeocén tenger elterjedésének határáig hatolt előre. K-i és ÉK-i irányban jelentősen túllépte a középsőeocén tenger elterjedési határát. Az ÉK-dunántúli terület felsőeocén tengere közvetlen kapcsolatba került az Eszaki-Középhegvségi és a Nagyalföldi felsőeocén tengerrel. A Kisbér— Nagvigmánd — Naszály vonaltól Ny-ra eső terület a felsőeocénben feltehetően szárazulat volt. A Vértes — Gerecse és a Tabajd— Vál, Budai-hegység — Pilis-hegység közötti infraoligocén küszöbön, nagyobb összefüggő területen belül a felsőeocén képződmények hiányoznak. Szükséges annak további vizsgálata, hogy a felsőeocén képződmények hiányát teljes egészében az infraoligocén denudáció okozta, vagy egyes területrészek a középsőeocén alatti viszonyokhoz hasonlóan szárazulatként kiálltak. Véleményünk szerint a dorogi terület és a Budai- hegység felsőeocén tengere között közvetlen kapcsolat volt. A Vértes — Gerecse, valamint a Vál— Tabajd, Budai-hegység közötti terület viszont már való- színűleg szárazulat volt, a Vértes-hegység és a Gerecse-hegység területével együtt. A Telegdi Roth-küszöb már a felsőeocénben kialakult. A Telegdi Roth-küszöbtől DNy-ra — a mai Balatonfelvidék és a Bakony-hegység déli része — egy kb. 80 km hosszú és 20 — 30 km széles terület körvonalazható, amely szigetként állt ki a felsőeocén-tengerből ( Keszthely —Veszprémi hátság). A felsőeocén képződményekkel fedett mezozóos területek a kainozoikum kezdete óta kb. 22 millió évig voltak szárazulaton. Irodalom — Bibliography Andrusov, D. — Köhler, E. (1963): Nummulites, faeiés et développement pretectonique des Karpates occidentales du Paléogéne. Geol. Sbor. RO-, XIV. C. 1. pp. 175 — 192. Báldi T. — B. Beke M.— Horváth M.— Kecskeméti T.— Monostori M.— Nagymarosi A. (1976): A Hárshegyi Homokkő. Formáció kora és képződési körülményei. Földt. Közi. T. 106. pp. 353—386. Báldi T. (1976): A Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oligocénjének korrelációja. Földt. Közi. T. 106. pp. 407-424. Dudich, E. — Mészáros, N. (1964): L’Eocéne en Europe Centrale et du Sud — Est. Essai d’histo re paléogéograph que et de parallélisation stratigraphique. Mém. B.R.G.M. N° 28, pp. 685 — 705. Paris Ettre L. — Romwalter A.— Szádeczky Kardos E.— Takács P. (1952): A kőszén képződése, kémiája és bányászata. 3. Eocénkorú barnakőszenek. Nehézipari Könyv és Folyóiratkoadó Vállalat, pp. 150—161., Budapest Gidai L. (1971): A Vértes — Gerecse és a Buda— Pilis hegységek közötti infraoligocén (Telegdi Roth) küszöb. MÁFI Évi Jel. 1969-ről. pp. 115 — 121. Gidai L. (1974) Az:E-dunántúli eocén 1972. évi vizsgálatának eredményei. MÁFI Évi Jel. 1972-ről, pp. 147—159. Gidai L. (1976): A Várgesztes környéki eocén képződmények rétegtani viszonyai és korrelációs lehetőségei. MAFÍ Évi Jel. 1974-ről. pp. 315. Kopek, G.— Dudich, E.— Kecskeméti, T. (1972): Essai comparatif sur la paléogeographie éocéne de la Transdanubie et de la Slovaquie du Sud. Zbornik Geologickych Vied. Zapadne Karpaty, rád 2 k, Zvázok 17., pp. 147 — 164, Bratislava KőröSSY L. (1958): Adatok a Kisalföld mélyföldtanához. Földt. Közi. LXXXVIII. k. 3. f. pp. 291—298. Mészáros, N.— Dudich, E. (1966): Esquisse comparative de la parallélisation stratigraphique et de evolution paléo- géographique de l’Eocéne de l’Europe centrale et Sudorientale. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 10. pp. 203—231, Budapest Pomerol, Ch. (1973): Ere Cenozoique. Paris, DoiN editeurs Sámuel, O. (1973): Paleogeograficky nacrt a prejavy orogenetickych fáz v paleogéne Zapadnych Kárpát Slovenska a v parii’ ahlej Casti Madarského Stredohoria. Geologické Práce, Správy 60, pp. 55—83, Bratislava 560 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Sámuel, O.— Vanova, M. (1960): Nővé poznátky v stratigrafii eocéna v okoli Sturova. Geologické 1‘ráce, Zpravv 41, pp. 41-51, Bratislava Senes, J. (1960): Zakladne crty paleogenu podunajskej niziny. Geol. Práce, zosit 59, Bratislava szati és Kohászati Lapok LX. 22. pp. 485—491. Szádeczky-Kardoss E. (1952): Szénkőzettan. Budapest, pp. 1 — 315 Szöts E. (1956): Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung. 9. pp. 1 — 318. Telegdi Koth K. (1924): Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északnyugati részén. Földt. Közi. Lili. pp. 1-14. Telegdi Roth K. (1927): Intraoligocén denudáció nyomai a Dunántúli Középhegység északnyugati peremén. Földt. Közi. LVII. pp. 32—41. Vadász E. (1953): Magyarország földtana, pp. 1—402. Budapest VADÁSZ E. (1960): Magyarország földtana. II. kiadás, pp. 1 — 646. Budapest Relations paléogéographiques des formations éocénes du Nord-Est de la Transdanubie Dr. László Gidai Les constatations plus import antes sur les relations paléogéographiques des formations éocénes du Nord-Est da la Transdanubie: Telegdi Roth, K. (1924): la région lignit ifére éocéne de Tatabánya, Dorog et Tokod et de Pilisvörösvár et Nagykovácsi était la premiere station de la mer avansant de la direction du NW. A partir de ces territoires pendant l’Éocéne des nouvelles transgressions ont pris leur départ radialement presqu’en toutes les directions. Szádeczky-Kardoss, E. (Ettee, L. et al., 1952, p. ICO): la genese de lignité éocéne aux environs de Tatabánya continuait aussi au Sud de la région lignitifére actuellement contournable, á la partié de la Montagne Vértes fonnant aujourd’hui le substratum suré- levé. Selon Vadász, E. (1953, 1900) la mer mésogéenne éocéne a pénétré dans le Bassin hongrois des directions du Sud-Ouest et Nord-Ouest y arrivant le long de l’alignement du géanticlinal, limitant á l’Ouest le Bassin de Transilvanie. Dans les esquisses paléogéographiques, publiées d’aprés Szőts, E., il indique les trans- gressions des diffórentes périodes de l’Éocéne arrivées de la direction de l’Ouest. Nous soulignons cette constatation faite pár Szőts selon laquelle á partir de la région de la Dalmatáé et Istrie un ohenal marin a pénétré au territoire de la Montagne Centrale de Transdanubie, dans l’Éocéne liférieur. Mészáros, M. — Dudich, E. (1963, p. 156) la mer éocéne avansa progressivement de l’Italie septentrionale en direction du NE le long de la bordűré de la Montagne Centrale Hongroise entre les iles de la Petite Plaine de Hongrie (Kisalföld) et de la Slovaquie. Andrusov, D. — Köhler, E. (1963, p. 156) ne considérent pás exclu que l’absence du Paléogéne au centre de la Petite Plaine de Hongrie est due á l’érosion pré-néogénique et la communication était libre — á partir de l’Yprésien ou du Lutétien — entre les mers éocénes des Petites Carpates et de la Hongrie. Selon Kopek, G. — Dudich, E. — Kecskeméti, T. (1972) la mer éocéne inférieur est arrivée á la Hongrie de la direction du SW á cause de l’affaissement du substratum mésozoíque situé au SE de la ligne de la riviére Rába, présentant le territoire du Bakony Méridional actuel. Dans són article publié en 1971, Gidai, L. a montré la présence d’un seuil — seuil de Telegdi Roth — au territoire situé entre les montagnes Vértes-Gerecse et de Buda-Pilis. Gidai, L. (1974) a considéré la dorsale recouverte des formations post-éocénes — et située entre la Montagne Gerecse, groupe des blocs de Tata, maximum gravimétrique de Dad et le Haut Bakony • — analogue au seuil de Telegdi Roth. La structure éle véé érodée et recouverte de formations oligocénes entre Kömye, Vértessomló et Kőhányás- puszta y est grosso modo perpendiculaire. En 1976 Gidai, L. a constaté que la sédimentation était plus restreinte dans l’Éocéne inférieur que dans l’Éocéne moyen et supérieur. A l’avant-pays ouest de la Montagne Vértes la sédimentation déroulait dans un bassin sédimentaire á direction du NE au SW. La région de Dad, Kocs et Tata — émergée dans l’Éocéne inférieur — formait la limité au NW de ce bassin et la Montagne Vértes a présenté celle au SE. L’ópaisseur des formations éocénes varié entre 50 et 350 m á l’avant-pays oust de la Montagne Vértes, á Tatabánya et aux environs de Héreg et Tarján. Elle atteint 400 m dans le Bassin de Dorog au territoire des dépressions structurales de Nagysáp et Kenyér- Gidai: Az EK-dunántúli eocén ősföldrajza 561 mező, cependant sa valeur est de 50 á 250 m dans les bassins de Pilis, 50 á 200 au térí- tőire de la Montagne de Buda. Au territoire des volcanites, situé au Sud de Budapest, l’épaisseur dépasse mérne 500 m. Nous donnons un apergu sur la stratigraphie et les possibilités de subdivision, corré- lation et détermination d’age des formations éocénes du Nord-Est de la Transdanubie, sur la base des successions tratigraphiques des sondages étudiées comme coupes-repéres, au cors des derniers temps-ci. Étage Sparnacien Groupe de couches du mur du complexe lignitifére Argiles bariolées altemant surtout avec des couches de sables et calcaire d’eau douce et terrestres. Épaisseur: 0 á 20 m, dans les dépressions morphologiques contemporaines — surtout á la partié ouest du territoire de Dorog — elle atteint mérne 120 m. - Complexe lignitifére Le complexe lignitifére — contenant des intercalations de calcaire d’eau douce et saumátres — développe du complexe du mur. Són extension correspond á celle du com- plexe du mur. A la partié ouest du territoire de Dorog (grosso modo á l’Ouest de la ligne entre Bajót et Bajna) ainsi qu’au territoire de la Montagne Gerecse il ne contient pás de gites de lignité exploitables. Étage cuisien Marne argileuse á subplanulatus et Operculines L’épaisseur du complexe á subplanulatus et Operculines — surmontant immédiate- ment le complexe lignitifére — atteint 120 m. L’épaisseur la plus fréquente: 20 á 40 m. Le complexe est composé — en prédominance — de marne argileuse aléuritique avec á sa base une couche de sable quartzifére et grés, brun, épaisse de quelques métres. A sont tiers inférieur des faciés saumátres et marins s’alt.ernent, ici on peut observer de nombreu- ses couches lumachélliques épaisses de 10 á 20 cm et composées de coquilles et fragments de coquilles de Mollusques. Les deux tiers supérieurs sont á facies de mer peu profonde. II contient des petits Foraminiféres en grande richesse en espéces et individus, Mollus- ques et pár endroits grands Foraminiféres en grande abondance, mérne en masse. D’aprés les déterminations faites pár Mmes Vitális — Zilahy et Jámbor — Kness les grands Foraminiféres et ceux planctoniques prouvent l’áge éocéne inférieur. Premiérement aux environs de Dorog et Tatabánya nous le divisons en plusieurs groupes de couches plus petits. Étage lutétien Dans le Lutétien l’image paléogóographique était beaucoup plus variée. Les trois grands secteurs faeiologiques: A ) Environs de Dorog, Tatabánya, Pilisvörösvár et Solymár B) Avant-pays ouest et sud-est de la Montagne Vértes, bordűré sud de la Montagne Gerecse C ) Environs de Dad, Kocs et Tata A ) Environs de Dorog, Tatabánya, Pilisvörösvár et Solymár Les formations de l’ótage lutétien surmontent les assises éocéne inférieur. A la partié importante du territoire le passage est continu. B ) Avant-pays ouest et sud-est de 1a. Montagne Vértes, bordűré sud de la Montagne Gerecse La collíné Antalhegy de Mór, la bordűré est d’Oroszlány, Várgesztes, Vértessomló, la collíné Kálváriahegy de Tatabánya, Nagyegyháza-Csordakút-Mány, Zsámbék, la col- line Őrhegy de Bajna, les environs de Gánt et Csákberény appartiennent ici. A la base de l’Éocéne moyen il y avait de dépőt de lignité. Dans l’Éocéne moyen les formations de calcaire, marne calcaire et de marne dominent. C ) Environs de Dad , Kocs et Tata Au-dessous de l’Éocéne moyen á faciés de calcaire il y a de l’Éocéne inférieur mince, ne contenant pás de gites de lignité exploitables. 562 Földtani Közlöny 10S. kötet, 4. füzet Étage priabonien Les deux plus grands territoires de la répartition de l’Eocene supérieur: région située entre les environs de la Montagne de Buda et le lac Balaton et le territoire de Dorog. Dans la Montagne Vértes un territoire continu et plus grand est connu aux environs de la collíné Antalhegy de Mór et des petits lambeaux se présentent a la bordűré ouest de cette montagne. Au S de la Montagne de Buda, les mesures géophysiques et plusieurs sondages ont prou- vé la présence du complexe éocéne moyen á supérieur á épaisseur maximale de 500 m environ, composé surtout de pvroclastiques andésitiques qui se rattache au volcanisme de la Montagne de Velence. Aprés la période continentale — a la fin du Mésozoi'que et au début du Cénozoíque — la premiere sédimentation aquatique a commencé dans l’Eocéne inférieur. Un chenal marin épieontinental — rattaché au géosynclinal des Alpes occidentales — a pénétré au territoire du NE de la Montagne Centrale de Transdanubie, en contournant le massif partiéi de la Petite Plaine de Hogrie au Nord. La mer progressivement avancée a envahi le territoire des Bassins de Dorog et Pilis, la Montagne Gerecse, le Bassin de Tatabánya et l’avant-pays ouest de la Montagne Vértes. Une phase de la transgression, probablement plus tárd, a aussi envahi une partié du territoire du Bassin de Kocs. Une série sédimen- taire conforme au cycle continu y était déposée. En direction vers le SW la transgression est arrivée jusqu’au Graben de Mór. La largeur du chenal marin était env. 30 km au ter- ritoire de Dorog et de la Montagne Gerecse, 10 a 15 km á l’avant-pays ouest de la Montagne Vértes, env. 10 km. au territoire situé entre les Bassins de Dorog et Pilis. Le territoire situó entre les Montagnes Vértes et de Buda, la Montagne de Buda et Pilis s.s. et la Mon- tagne de Szentendre et Visegrád entiére étaient térré ferme. II n’y avait pás de communi- cation entre les chenaux marins éocéne inférieur du Bakony Méridional — á communi- cation istro-dinarique — et du Nord-Est de la Transdanubie — á communication vers les Oarpates occidentales, entre eux le massif paléozoíque-mésozo'ique du Bakony Septentrio- nal, Haut Bakony et du Haut-plateau Balatonfelvidék formait un seuil. (Nous pouvons appeler la région ómergóe — séparant les deux chenaux marins éocéne inférieur — comme seuil de Pápa et Veszprém.) Vers la fin de l’Éocéne inférieur le chenal marin a été rétréci. Certains territoires par- tiels ont été émergés, á plusieurs endroits des lagunes isolées ont été formées. Au début du Lutétien arrivait la transgression dépassant considérablement le territoire de la mer éocéne inférieur. La mer a envahi les territoires — étant jusque la en térré ferme — situós au NW (Kocs, Dad, Tata), au SW (Bakony Septentrional, avant-pays nord du Bakony) et au S (Csákberény, Gánt, Tabajd, Páty) des terroitoires envahis dans l’Éocéne inférieur. La genése des gites de lignité du Bakony Septentrional, de la bordura ouest de la Montagne Vértes (Collíné Antalhegy de Mór, Vértessomló, Várgesztes) et d’une partié des gites de lignité supérieurs de Pilisvörösvár et de la collíné Lencsehegy de Dorog est liée á cette transgression. Dans le Lutétien la communication directe est établie entre les bassins sédimentaires du Bakony Méridional et du Nord-Est de la Transdanubie. A la fin du Luté- tien des émersions locales (partié ouest du territoire de Dorog, Nagyegyháza— Csordá- kéit— Mány, Kocs) et remblayages (Dorog, Tokod, Csolnok) déroulaient. Dans l’Eocéne moyen le territoire, situé a l’W de la ligne entre Kisbér, Nagyigmánd et Naszály était problement encore en térré ferme. La Montagne Pilis s. s. et La Montagne de Szent- endre et Visegrád, puis supposablement la Montagne Vértes et le territoire des environs de Csákvár, Vértesboglár et de Bicske eux-mémes étaient aussi en térré ferme. Les con- tours du seuil de Telegdi Roth commeneaient, á évoluer dója dans l’Eocéne moyen. Selon les études faites pár Báldi, T. le seuil de Telegdi Roth existait encore dans l’Oligocéne, aussi. (Báldi, T. et al. 1976, Báldi, T. 1976). A l’E le territoire, situó entre les Montagnes de Buda et de Velence, a été rattaché au territoire précédent. en voie d’érosion, oü selon nos connaissances des sédiments aquatiques n’ont pás été déposés. Dans le golfé, pénétré entre ces deux territoires en térré ferme, beaucoup de tufs andésitiques ont été déposés. La mer éocéne supérieur envahissait un territoire plus vaste. En direction vers l’W elle avansait env. jusquwá la limité d’extension de la mer éocéne moyen. En directino vers l’Est et NE elle dépassait considérablement la limité d’extension de la mer éocéne moyen. Une communication directe a été ótabli entre elle et la mer éocéne supérieur de la Montagne Centrale du Nord et la Grande Plaine de Hongrie (Alföld). Le territoire, situó a l’W de la ligne entre Kisbér, Nagyigmánd et Naszály, ainsi que le territoire plus petit, situé á l’W d’Esztergom ont été supposablement en térré ferme, dans l’Eoeéne supérieur. Au territoire plus grand et connexe, situé entre les Montagnes Vértes et Gerecse, Ta- Gidai: Az EK-dunántúli eocén ős földrajza 563 bajd et Vál et. les Montagnes Pilis et de Buda, — précédemment nőmmé seuil infraoli- gocéne — les formát, ions óocéne supérieur mancjuent. Nous eonsidérons nécessaire de continuer l’étude sur le probléma que c’était, l’érosion indraoligocéne qui a causé entiérement l’absence des formations éocéne supérieur, ou peut-étre certains territoires partiels étaient aussi en térré ferme pareillement aux situa- tions, dans l’Eocéne moyen. Selon mon avis il y avait de la communication directe entre les mers éocéne supérieur du territoire de Dorog et la Montagne de Buda. Bar contre, les Montagnes Vértes et Gerecse ainsi que le territoire, situé entre Vál et Tabajd et La Mon- tagne de Buda étaient probablement en térré ferme ensemble avec le territoire des Montagnes Vértes et Gerecse. La dorsale de Telegdi Roth a été évoluée déjá dans l’Eocéne supérieur. Au SW de la dorsale de Telegdi Roth — entre le Haut-plateau Balatonfelvidék actuel et la partié méridionale du Bakony — on peut contourner un territoire long de 80 km environ et large de 20 á 30 km — qui formait une íle dans la mer éocéne supérieur (dorsale de Keszthely et Veszprém). RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny , Ball. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 564 — 570 Tokaji-hegy ségi riolittufaárak és propilites andezitláva hőmérséklete szenesedett íatörzsek szerves anyagának infravörös spektruma alapján* Székyné Fux Vilma — Maury Fene (2 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: A Tokaj i-hegysógi (ÉK-Magyarország) szarmata riolittufa feltárásokból régóta ismertek fosszilis talajon kialakult erdők riolittufaárak hatására fosszilizálódott, kovásodott, szenesedett fatörzs maradványai. A fatörzsek szerves anyaga infravörös spektrumainak összehasonlító vizsgálata alapján (L, 2. ábra) megállapítható, hogy milyen hőfokon történt a fatörzsek degradációja, azaz milyen volt a kérdéses riolit- tufaárak hőmérséklete. Hasonlóan vizsgálat alá került a telkibányai bányászati feltárásokból ,andezitogén propilitből származó, kovásodott, szenesedett Fraxinus fatörzs szerves anyagának infra- vörös spektruma, amely lehetővé tette az illóanyagban gazdag andezitláva hőmérsékleté- nek meghatározását. Bevezetés A savanyú vulkáni piroklasztikumok genetikai osztályozása Pantó G. nevéhez fűződik. Rendszerének alapja a kérdéses savanyú piroklasztikum összesülésének mértéke. Az általános nemzetközi szóhasználattól eltérően az ignimbrit megjelölést szűkebb értelemben csak az intenzív összesülést mutató tufákra alkalmazta. A Tokaji-hegység tufaárból keletkező kisebb mértékben összesült savanyú piroklasztikumait összesült ártufa vagy összesült tufa név- vel jelölte meg. A tufaárból keletkező összesülést alig, vagy nem mutató sava- nyú piroklasztikumokat lavinatufáknak nevezte (Pantó G. 1964). Rendkívül érdekes kérdés milyen volt ezeknek a tufaáraknak a hőmérsék- lete. Vizsgálati módszer Úttörő japán szerzők és a francia szerzőtárs (I. Kono-Y.Osima 1971 R. Maury 1971, 1973, R. Maury-F. Arai etc. 1973. R. Maury— D. Westercamp etc. 1974) jóvoltából érdekes közvetett módszer kínálkozott. Régóta ismertek rio- littufákban riolittufaárak által szenesedett, majd kovásodott fatörzsmarad- ványok. A savanyú piroklasztikumokba zárt fosszilis fatörzsek széntilési foka arányos a szenesedést előidéző tufaárak hőmérsékletével. Az irreverzibilis * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1978. február 15-i ülésén. S z ék y n é—M a ur y : Tokaji-hegy ségi riolittufaárak és prop Hites . . . 565 szénülési folyamat intenzitása, párhuzamosan növekszik a széniilóst előidéző vulkáni képződmény eredeti hőmérsékletével. A hőmérséklet növekedése a szénült szerves anyag kémiai kötéseinek fokozatos csökkenését, felbontását eredményezi. Infravörös vizsgálattal, infravörös spektrumok alapján ez a fo- lyamat jól követhető. A hőfok pontos megállapításához szükség volt össze- hasonlító skála kidolgozására is, élő fa törzsének oxigénmentes atmoszférában történő elszenesítése alapján. Az 1. ábra egy kísérleti úton szenesített bükkfa ( Fagus silvatica) 50 °C-kénti infravörös spektrumait tünteti fel (Matjry 1971). A bükkfa törzs termikus degradációja 100 — 700 °C között fokozatos hőmérsék- let emeléssel oxigénmentes atmoszférában történt. hullámhossz (cm"' ) 5000 3000 2000 1000 100 150 200 250 300 -o 0 350 t wo Ü 450 ° 500 600 700 1. ábra. Fagus silvatica fatörzs progresszív termikus degradációja oxigénmentes atmoszférában 100— 700 °C között Abb. 1. Progressive thermische Degradation eines Holzstammes von Fagus silvatica in einer oxygenfreien Athmospháre, zwischen 100 und 700 °C A spektrumok alapján alábbi hőmérsékleti skála állapítható meg (1. ábra). 1. 200° — 275 °C: 2. 275°— 300 °C: 3. 300°- 550 °C: így a) 350° — 450 °C: b) 450-550 °C: a fatörzs dehidratációja 3450 — 3300 cm-1 hullámhossznál az OH csúcs csökkenésében jelentkezik, a cellulózé és a lignin szétesése okozza 2960—2850 cm-1 hullámhossznál a C-H kötéseknek, 1260 — 1200 cm-1 hul- lámhossznál a C-O-C kötéseknek megfelelő abszorpciós sá- vok megszűnését. A legfontosabb megmaradt kötések is fokozatosan felbom- lanak. 1760—1720 cm-1 hullámhossznál a C = O kötéseknek, 1610—1580 cm-1 hullámhossznál a C = C kötéseknek megfelelő abszorpciós sávok tűnnek el. Között a C = O kötésnek megfelelő abszorpciós sáv csök- kenni kezd és 450 °C-nál csaknem teljesen eltűnik, között a C = C kötésnek megfelelő abszorpciós sáv is el tűnik, 550 °C-nál az infravörös spektrum csaknem teljesen kiegyenesedik. 1 2 Földtani Közlöny RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1978) 108. 564 — 570 Toka ji-hegy ségi riolittufaárak és propilites andezitláva hőmérséklete szenesedett íatörzsek szerves anyagának infravörös spektruma alapján* Székyné Fux Vilma — Maury René (2 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: A Tokaji-hegysógi (ÉK-Magyarország) szarmata riolittufa feltárásokból régóta ismertek fosszilis talajon kialakult erdők riolittufaárak hatására fosszilizálódott, kovásodott, szenesedett fatörzs maradványai. A fatörzsek szerves anyaga infravörös spektrumainak összehasonlító vizsgálata alapján (1., 2. ábra) megállapítható, hogy milyen hőfokon történt a fatörzsek degradációja, azaz milyen volt a kérdéses riolit- tufaárak hőmérséklete. Hasonlóan vizsgálat alá került a telkibányai bányászati feltárásokból ,andezitogén propilitből származó, kovásodott, szenesedett Fraxinus fatörzs szerves anyagának infra- vörös spektruma, amely lehetővé tette az illóanvagban gazdag andezitláva hőmérsékleté- nek meghatározását. Bevezetés A savanyú vulkáni piroklasztikumok genetikai osztályozása Pantó G. nevéhez fűződik. Rendszerének alapja a kérdéses savanyú piroklasztikum összesülésének mértéke. Az általános nemzetközi szóhasználattól eltérően az ignimbrit megjelölést szűkebb értelemben csak az intenzív összesülést mutató tufákra alkalmazta. A Tokaji-hegység tufaárból keletkező kisebb mértékben összesült savanyú piroklasztikumait összesült ártufa vagy összesült tufa név- vel jelölte meg. A tufaárból keletkező összesülést alig, vagy nem mutató sava- nyú piroklasztikumokat lavinatufáknak nevezte (Pantó G. 1964). Rendkívül érdekes kérdés milyen volt ezeknek a tufaáraknak a hőmérsék- lete. Vizsgálati módszer Úttörő japán szerzők és a francia szerzőtárs (I. Kono-Y.Osima 1971. R. Maury 1971, 1973, R. Maury-F. Arai etc. 1973. R. Maury— D. Westercamp etc. 1974) jóvoltából érdekes közvetett módszer kínálkozott. Régóta ismertek rio- littufákban riolittufaárak által szenesedett, majd kovásodott fatörzsmarad- ványok. A savanyú piroklasztikumokba zárt fosszilis fatörzsek szóníilési foka arányos a szenesedést előidéző tufaárak hőmérsékletével. Az irreverzibilis * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1978. február 15-i ülésén. S z ék y n é — M aur y : Tokaji-hegy ségi riolittufaárak és prop Hites . . . 565 szénülési folyamat intenzitása, párhuzamosan növekszik a szénülést előidéző vulkáni képződmény eredeti hőmérsékletével. A hőmérséklet növekedése a szénült szerves anyag kémiai kötéseinek fokozatos csökkenését, felbontását eredményezi. Infravörös vizsgálattal, infravörös spektrumok alapján ez a fo- lyamat jól követhető. A hőfok pontos megállapításához szükség volt össze- hasonlító skála kidolgozására is, élő fa törzsének oxigénmentes atmoszférában történő elszenesítése alapján. Az 1. ábra egy kísérleti úton szenesített bükkfa (Fagns silvatica) 50 °C-kénti infravörös spektrumait tünteti fel (Mafry 1971). A bükkfa törzs termikus degradációja 100 — 700 °C között fokozatos hőmérsék- let emeléssel oxigénmentes atmoszférában történt. hullámhossz (cm*1 ) 5000 3000 2000 1000 100 150 200 250 300 -o u 350 I 400 Ü 450 ° 500 600 700 1. ábra. Fagus silvatica fatörzs progresszív termikus degradációja oxigénmentes atmoszférában 100—700 °C között Abb. 1. Progressive thermische Degradation eines Holzstammes von Fagus silvatica in einer oxygenfreien Athmospháre, zwischen 100 und 700 °C A spektrumok alapján alábbi hőmérsékleti skála állapítható meg (1. ábra). 1. 200° — 275 °C: 2. 275° — 300 °C: 3. 300°- 550 °C: így a) 350° — 450 °C: b) 450-550 °C: a fatörzs dehidratációja 3450—3300 cm-1 hullámhossznál az OH csúcs csökkenésében jelentkezik, a cellulózé és a lignin szétesése okozza 2960 — 2850 cm-1 hullámhossznál a C-H kötéseknek, 1260 — 1200 cm-1 hul- lámhossznál a C-O-C kötéseknek megfelelő abszorpciós sá- vok megszűnését. A legfontosabb megmaradt kötések is fokozatosan felbom- lanak. 1760—1720 cm-1 hullámhossznál a C = O kötéseknek, 1610 — 1580 cm-1 hullámhossznál a C = C kötéseknek megfelelő abszorpciós sávok tűnnek el. Között a C = O kötésnek megfelelő abszorpciós sáv csök- kenni kezd és 450 °C-nál csaknem teljesen eltűnik, között a C = C kötésnek megfelelő abszorpciós sáv is el tűnik, 550 °C-nál az infravörös spektrum csaknem teljesen kiegyenesedik. 12 Földtani Közlöny 566 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet Előzetes vizsgálatok azt is igazolták, hogy a fatörzs rendszertani (genus, faj) különbsége nem befolyásolja a termikus degradációval kísérleti úton szenesí- tett fatörzsek infravörös spektrumait. Ugyanez vonatkozik a termikus hevítés időtartamára is 2 óránál hosszabb hevítés esetén. A természetes és kísérleti viszonyok között azonban még így is adódhatnak különbségek. Természetes körülmények között mindig kis mennyiségű oxigén jelenlétével is lehet számolni. A termikus degradáció időtartama is mindig hosszabb természetes körülmények között. Mindez eredményezheti, hogy ter- mészetes körülmények között a kísérletekkel egyenlő hőmérséklet nagyobb degradációt idéz elő. Legfontosabb azonban az, hogy a vizsgálatra kerülő fosszilis fatörzsek elő- zetesen kontaminációt v. recens átalakulást ne szenvedjenek, s a vizsgálati körülmények mindig azonosak legyenek. Valamennyi vizsgálat Leitz III. G. típusú spektrométerrel történt. A szenesedett, kovás fatörzsek természetesen a szerves anyag mellett jelen- tős mennyiségben tartalmaznak Si02 ásványokat. Ezek infravörös abszorpciója (Si-0 kötés) zavarja a szerves anyag spektrumát. Ezért a mintákból HF segít- ségével eltávolítottuk a kova ásványokat. Kísérletek igazolták, hogy ez a kiol- dás a szerves anyag infravörös jellegét nem változtatja meg. Kovásodott, szenesedett fatörzsek a Tokaji-hegységből Hazai viszonylatban ilyen jellegű vizsgálatra a Tokaji-hegység kínálkozott. A Tokaji-hegység E-i részéből régóta ismertek kovásodott, szenesedett fatör- zsek. E lelőhelyek legnevezetesebbjei a füzérkomlósi és füzérkajatai szarmata riolittufa kőbányák. Az innen származó kovásodott, szenesedett fatörzsek első i leírása, paleobotanikai meghatározása Hofmann E.-től (1939) származik. A füzérkomlósi kőbányában feltárt 20 m vastag szárazföldi felhalmozódású riolittufa-agglomerátum összletnek legalsó rétegeit riolit-andezit vegyestufa képezi. Ez volt az az összlet, amelynek felszínén az egykori kőris- és szilfákból j álló erdő kialakult ( Fraxinoxylon komlosense Greg., Ulmoxylon campestre, 1 Pterocaryoxylon). A közel 20 m vastag összesült riolittufát létrehozó tufaár hirtelen elborította és a levegőtől gyorsan elzárta az egykori zöldelő erdőt. )j Az izzó tufaár hatására a levelek, ágak gyorsan elégtek, de a levegőtől való el- záródás következtében a törzsek nem égtek el és szerves anyaguk a szövet megtartása mellett faszenesedett. Sértetlenül maradt edénynyalábjaik lehető- ; séget adtak kovás oldatok szivárgására. A descendens szivárgó oldatokból « kiváló kovakitöltés pedig a szenesedett fatörzsek megmaradását biztosította, 1 fa A füzérkomlósi kőbányában gyakran megfigyelhetők voltak a vegyes tufára 1 ft. települt, 10 — 40 cm-es átmérőjű egymás mellett sorakozó szenesedett-kováso- I ^ dott fatörzsek a szárazföldi felhalmozódású riolittufában. I ez A beágyazó vitroklasztos riolittufa, perlit és obszidián, esetenként dacit és andezit lapilliket tartalmaz. Mikroszkóposán jól megállapíthatók az összesü- lési jelenségek, különösen a vitroklasztok gyakori összesülései. A perlit és tűi obszidián lapillis tufára vízben ülepedett, szarmata fossziliákat tartalmazó I ^ (limnokvarcitos), kovásodott riolittufitrétegek települnek (Perlaki E. 1973). I ra. Hasonló jellegű riolittufa van a Füzérkomlóstól 10 — 15 km-re fekvő füzér- I vo kajatai kőbányában is. A füzérkomlósihoz hasonló szarmata szilfaerdő szénülé- I j;; sét hasonló tufaár idézhete elő, amely 15 m vastag riolittufát hozott létre. I S z é k y n é — M au r y : Tokaji-hegy ségi riolittujaárak és propilites . . . 567 Az árból keletkező' összesült tufa horzsakő, perlit lapilliket, az alapanyagban szanidint, oligoklászt, kvarc töredékeket, biotit pikkelyeket tartalmaz. A két lelőhelyről származó riolittufa közeli rokonságát a kémiai összetételük (I. táb- lázat) is alátámasztja. A fosszilis fatörzseket beágyazó kőzetek kémiai összetétele Chemische Zusammensetzung dér fossile Hozstamme führenden Gesteine I. táblázat — Tabelle I. Kőzetnév Riolitártufa Riolitártufa Andezitogén propilit Lelőhely Füzérkajata 2. fúrás 116 m % Füzérkomlós Alsó tufa- bánya o/ /o Felső tufa- bánya o/ /o Telkibányai Csengőbánya, 80-as szint Si02 73,59 71,26 72,25 56.05 TiO, 0,20 — — 0,63 Al2Öa 12,63 11,89 12,06 18,36 Fe203 0,47 0,54 1,80 0,83 FeO 0,60 0,57 0,42 5,73 MnO 0,08 — 0,16 0,07 MgO 0,16 1,30 0,79 6,57 CaO 0,89 2,28 0,92 0,96 Na20 2,13 1,73 2,26 1,04 K20 5,22 3,71 3,78 3,92 FíOs — — — 0,09 co2 0,23 — — 0,11 h2o+ 3,74 5,25 4,16 4,89 h2o- 0,49 1,82 1,19 0,75 Elemző NemesnE Varga S. NemesnE Varga S. Smó B. Rendkívül érdekes lelet került elő a telkibányai érckutatások során a Kánva- hegv déli részén fekvő Csengőbánya 336,5 m-es szintjén hajtott irányvágatból (Székyné Fux V. 1959). A gyermekfej nagyságú fatörzs Andreánszky G. szerint Fraxinus (kőris). Az évgyűrűhatárnak a keresztcsiszolatban észlelhető erős íveltsége fiatal fa- törzsre utal. Erre utal az is, hogy a fatörzs edényei felényi bőségűek, mint a Fraxinusoknál általában. A bezáró kőzet propilites piroxénandezit (andezito- gén propilit). A plagioklász szericitesedett, a színes elegyrészeket klinoklor és kalcit tölti ki. A kis mennyiségű agyagásványt (5 — 10%) ilht-montmorillonit képviseli. Az ásványos összetételt a kémiai elemzés nagy H20 + és idő- tartalma is alátámasztja (I. táblázat). Füzérkajata szenesedett fatörzsei A kovaásványok HF-dal történő kiűzése után az 1. számú 38 cm-es átmérőjű fatörzsből radiális profil mentén (a, b, c, d, e, f minta) a törzs szélétől a közép felé 6 mintából készült infravörös felvétel. A csaknem azonos infravörös spekt- rumok tipikus, termális degradációra és azonos hőmérsékletre utaltak. Ugyan- ez volt a helyzet a 2. (a, b, c minta) és a 3. (a, b, c minta) fatörzs infravörös spektrumánál is. A 2. fatörzs infravörös spektrumát a 2. ábra tünteti fel. Összevetve az 1. ábra infravörös spektrumával és a hőmérsékleti skálával ki- tűnik, hogy az OH kötésnek megfelelő abszorpció csökkent, a C-H és C-O-C kötéseknek megfelelő abszorpció teljesen eltűnt. Mivel a C = O kötésnek megfelelő abszorpció 1760 — 1720 cm-1 hullámhossznál tökéletesen észlelhető volt, a szénülés, illetve a riolittufaár hőmérséklete 300 — 350 °C lehetett (II. táb- lázat). A különböző fatörzsek spektrumainak azonossága a termikus hatás egyenletes eloszlására utal. 12* 568 Földtani Közlöny 10S. kötet , 4. füzet Füzérkomlós szeneseden fatörzsei Az OH kötésnek megfelelő abszorpció itt is csökkent. A C — H és C-O-C kötéseknek megfelelő abszorpciók tökéletesen eltűntek, csupán a C = C és C = O kötések mai'adtak meg. Az infravörös spektrumok alapján az 5. és 7. fatörzsnél ~ 350 °C, a 6. fatörzsnél 300 — 350 °C közötti hőmérséklet adódott, a 4. fatörzs mintában a C = O kötés intenzitása is csökkent, s ezért a szénülés hőmérsékletét 350 — 400 °C-ban állapítottuk meg (2. ábra, II. táblázat). A fü- hullamhoüz (cm-1) 5000 3000 2000 1500 1000 2. ábra. A fosszilis fatörzsek szerves anyagának infravörös spektrumai, s a degradációt előidéző tufaár, láva hőmér- séklete. Jelmagyarázat: 1. Fiizérkajata 2. minta, riolittufaár hőmérséklete 300— 350 °C, 2. Füzérkomlós, 6. minta, riolittufaár hőmérséklete 300 — 350 °C, 3. Füzérkomlós, 5. minta, riolittufaár hőmérséklete ~ 350 °C, 4. Füzérkomlós, 4. minta, riolittufaár hőmérséklete 350 — 400 °C, 5. Telkibánya, 8. minta, andezitláva hőmérséklete, 450-500 °C Abb. 2. Infrarote Spektren dér organischen Substanz fossiler Ho zstamme, und die Lavatemperatur des die Degrada- tion hervorgerufenen Tuffstromes. Erklárungen: 1. Füzérkajata, Probe 2, Temperatur des Rhyolithtuffstromes 300 bis 350 °C, 2. Füzérkomlós, Probe 6, Temperatur des Rhyolithtuffstromes 300 bis 350 °C, 3. Füzérkomlós, Probe 5, Temperatur des Rhyolithtuffstromes ~ 350 °C, 4. Füzérkomlós, Probe 4, Temperatur des Rhyolithtuffstromes 350 bis 400 °C, 5. Telkibánya, Probe 8, Temperatur dér Andesitlava 450 bis 500 °C Tufaárak és illógazdag „nedves” láva hőmérsékleti adatai a Tokaji-hegységből fosszilis, szenesedett fatörzsek szerves anyagának infravörös spektrumai alapján Temperaturangaben von Tuffströmen und an Volatilen reichen „nassen” Laven aus dem Tokajer Gebirge auf Grund von infraroten Spektren des organischen Materials von fossilen verkohlten Zolzstámmen II. táblázat — Tabelle II Minták száma Meghatározható genus v. faj Lelőhely Beágyazó közeg A termális degra- dáció hőfoka 1 (a — f radiális profil mentén) - Füzérkajata tufa- bánya riolitártufa 300—350 °C 2 (a — c radiális profil mentén) ülmoxylon campestre Füzérkajata tufa- bánya riolitártufa 300—350 °C 3 (a— c radiális profil mentén) Ülmoxylon campestra Füzérkajata tufa- bánya riolitártufa 300—350 °C 4 (a — c radiális profil mentén) — Füzérkomlós tufa- bánya riolitártufa 350—400 °C 5 (a — d radiális profil mentén) - Füzérkomlós tufa- bánya riolitártufa ~ 350 °C 6 — Füzérkomlós tufa- bánya riolitártufa 300—350 °C 7 Pterocaryoxylon Füzérkomlós tufa- bánya riolitártufa ~ 350 °G 8 (a — d radiális profil mentén) Fraxinus Telkibánya Csengő-bánya propilites piroxénandezit 450-500 °C 569 S z é k y n é—M au ry : Tokaji-hegy ségi riolittufaárak és propilites . . . zérkomlósi előfordulás termális degradáció szempontjából kevésbé homogén és a szénülési hőmérséklete nagyobb, mint a füzérkajatai fatörzseknél. A különb- séget — véleményünk szerint — a tufaár származási helyétől való távolság és kémiai összetételben mutatkozó bizonyos fokú eltérés okozza. Füzérkomlós közelebb feküdt a származási helyhez. A füzérkajatai tufa K20-tartalma na- gyobb, ami szintén a tufaár alacsonyabb hőmérsékletét igazolja (I. táblázat). Telkibánya szeneseden fatörzse A telkibányai fatörzs mintáiban többszörös ismétlések után sem tűnt el egészen a C = C kötésnek (1610—1580 cm-1 hullámhossznál) megfelelő abszorp- ció, tehát a hőmérséklet 450 — 500 °C között lehetett (2. ábra, II. táblázat). A kapott, látszatra meglehetősen kicsi 450—500 °C közötti hőmérséklet na- gyon jó összhangban áll az elméleti eredményekkel. Elméleti megfontolások alapján a könnyen diókban és alacsony hőmérsékletű ásványokban gazdag andezitogén propilit keletkezési hőmérsékletét azaz a propilites andezitlávát 500 °C-nál kisebb hőmérsékletűnek állapítottuk meg. Az infravörös spektrum az elméleti megfontolásokat tökéletesen igazolta. Összefoglalás Végzett infravörös vizsgálatok alapján a füzérkajatai és füzérkomlósi szarma- ta riolittufaárak hőmérséklete 300 — 400 °C közé esik. A belőlük keletkező tu- fák elegyrészei gyenge összesülést (hegesedést) mutatnak. A kapott hőmérsék- leti érték kisebb, mint az összesült tufákra a nemzetközi irodalomban közölt (Napóleoné and Yokoyama 1970, Suzuki 1970, Kono and Osima 1971, Riele 1973, Smith 1960) inc. séd. group are, to somé extent, similar forms. According to the original definition by Dufour, it is heart-shaped, laminated, finely and irregularly fibrous -radiate organisms having a simple opening or aperture and occasionally consisting of a three-layered calcite test that belong to the genus Bonetocardiella. In describing a new type ( Bonetocardiella neumannae), Villain (1975) proposed the following modified generic description: Test showing an axial symmetry, its aperture being situated on a more or less independently apertured disc. Shape varying from species to species. The middle part of the radiate- fibrous calcareous wall is mostly hollow; the oblique position of the fibres produces, in polarized light, anaxial cross turnéd off in the case of transversal sections. The size of the test is between 50 and 200 p. According to the present writer, the extension of the generic definition as proposed by Villain is nőt justified, as in fossils of similar structure and composition of test and similar size it is the shape of the test and the character of the apertures and its position that represent the diagnostic generic features. It is the species Bonetocardiella neumannae described by Villain and of unmotivated generic assignment, according to the author’s opinion, that stands closest to the newly observed form, bút the divergency concerning the shape of test (axial section other than subtriangular, heavilv rounded, shape sack-like) is considerable here too. The same holds true, in addition, fór the size and morphological features of the aperturea as well. Forms (genera) similar in extemal shape and habit were described by W. Willkms (1972) under the names Calvina, Conarciella and Pseudarcella from the Eocéné and Lower Oligocene of Belgium. These are nőt a regular triangle in shape, have a large aperture on the basal face and their size is alsó considerably greater than that of the fossils described by the present writer. As far as the structure of the test is concerned, the similarity to the genus Palinosphaera Reinsch 1905 is considerable. In his publication Reinsch did nőt define the genus exactly, he published only the drawing of a thick-walled microfossil of circular outline. Borza (1972) described the single species of the genus ( P . brezovica Borza) as a globular form. As believed by the present writer, it would nőt be advisable to assign the microfossil under consideration to any of the known genera. Therefore the introduction of a new genus is proposed. Conocella nov. gén. Species typica Conocella ugodensis n. sp Derivatio ni minis. The conical, one-chambered test of the fossil Diagnosis: Microfossil conical, ore-chambered. Test calcareous with rude, fibrous walls. Conocella ugodensis n. sp. (Plate I) Holotype : The specimen shown as Plate I, Fig. 1 is the surface sample Ugod Szárhegy Sz. 7. Thin section deposited in the collection of the Hungárián Geological Institute. Derivatio nominis: After the settlement Ugod the vicinity of which has been the locality of the holotype. Haas: Conocella ugodensis n.sp. a bakonyi felsőkrétából 575 Stratum typicum: Lower Maastrichtian, argillaceous limestone, transition between Ugod and Polány Formát ions. D i a g n o s i s : Micro fossil one-chambered with a test on the shape of a regular rotation cone. Test calcareous, wall structure rude, fibrous with a narrow aperture at the apex of the cone. Description : Test almost regular in outline, resembling a cone having a very slightly concave envelope surface and basal plate, in which the ratio of base to sides is 9/10. Diameter of test cross sections: 80 to 100 y. The thickness of test wall is variable, attaining 10 y in the centre of the basal plate, 15 to 20 y at the side walls and 25 y at the apex of the cone. The calcite-made wall look crudely fibrous under the microscope (this seems to be due to the presence of sparfilled pores perforating the microcrystalline test in radial direction) . At the cone apex a suture line of undulate behaviour in axial sections can be observed, seemingly representing the trace of the narrow orifice. The test was observed to be filled in all of the cases with calcite spar. The microfossil under description was observed to occur in a great number of locali- ties in the Upper Cretaceous of the Bakony Mountains. Beside the type locality it was encountered in borehole Tapolcafő T-l, Tapolcafő Tat. 3, in the strata uncovered by Ujkőhányás quarry at Tapolcafő, surface samples recovered from the Tevel-hegy, borehole Gyepükaján 3 and Sümeg Se. 4/2 and alsó in surface samples taken at Sümeg. The microfossil is connected with Polány Formation, more precisely, it occurs in great frequency in that part of the formation transitional to and intertonging with the Ugod Limestone. In borehole Se. 4/2 it occurs together with the Maastrichtian zonal index fossils Globot- runcana contusa and G. stuarti representing planktonic micro fossils. Of course, it would be premature fór us to draw any conclusion as far as the stratigraphic rangé of the fossil being deseribed is concemed. 576 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet I. tábla — Plate I. 5. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (19T8) 108. 577 — 581 Talajok derivatográfiás vizsgálata talajmechanikai, építésföldtani felhasználásra Szöőr Gyula* (1 ábrával) Összefoglalás : A Nagyalföld számos felszínközeli üledékét és talaját a hagyo- mányos talajmechanikai módszerekkel és derivatográffal vizsgáltuk meg A nagyszámú eredményt Odra 1204 számítógéppel hasonlítottuk össze, kiszámítva a korrelációs együtt- hatók értékét. Megállapítottuk, hogy a derivatográffal meghatározható, agyagásványok- hoz rendelhető összes kötött víztartalom (H20[+I[%) értéke igen szoros kapcsolatban van számos talajmechanikai paraméterrel, főleg az optimális víztartalommal és a plasz- tikus indexxel. Ez a felismerés gyakorlati felhasználást javasol a talajmechanikai prakti- kum és építósföldtan számára. A célkitűzés, módszer, eredmények ismertetése A kutatás alapvető célkitűzése választ adni arra a kérdésre, hogy a talaj - mechanikai vizsgálatokkal meghatározható legnagyobb laboratóriumi száraz- térfogatsúly (y0max), optimális víztartalom (Wopt), folyási és plasztikus határ (WL, Wp) és plasztikus index (Ip) kapcsolatba hozhatók-e a derivatográfiás mérés valamelyik termogravimetriás értékével. Eredményesség esetén a deri- vatográfiás elemzés hatékonysága bővül, túllép a közvetett információ köz- lésen, ami általába arra szorítkozik, hogy megállapítja a talaj agyagásvány alkotóit. Több éves kutatómunkánk során a Nagyalföld változatos topográfiai pont- jairól gyűjtött igen nagyszámú talajmintát elemeztünk (Szőör, 1973, 1976, Barta et Szöőr, 1976, Szöőr et Pittlik, 1976). A talajmechanikai vizsgálatokat a vonatkozó szabványok szerint (MSZ 14045/8 és MSZ 14045/11 — 70) végeztük el, különös gondossággal betartva az előírásokat. A munkafolyamatot mindig azonos személy, azonos felszereléssel laborálta. A derivatográfiás elemzés során talajfajtától függetlenül 200 g talaj- mintát átlagoltunk, majd nedves szitálással összegyűjtöttük a 0,06 mm átmérő szemcsehatár alatti frakciót. A következő módszert alkalmaztuk, a nedves szuszpenziót eleinte vízfürdőn, majd levegőn szárítottuk, a maradókot két részre osztottuk. Áz egyik részt 60 °C-os szárító- szekrényben, 24h-ig szárítottuk, majd porítottuk. A másik részt nedves szuszpenzióba vittük, majd állandó keverés mellett 5%-os sósavat csepegtettünk hozzá a széndioxid eltávozásáig, majd kloridmentesre mostuk. A kezelést az előzőekkel teljesen megegyező szárítás, porít.ás követte. A mintákat 24h-ás exszikkátorban történő szárítás után mértük be a MOM Derivatograph mintatartójába. Következetesen 1,0 — 1,5 g anyagot mértünk be, térfogata megegyezett az előzetesen 1500 °C-on kiizzított A1203 inertével. A felfutás sebessége 10°/perc volt, levegő atmoszférában. Mintatartónak platina tányérkákat hasz- náltunk, hogy biztosítsuk a termoproduktumok akadálytalan eltávozását. Azonos gal- vanométer érzékenységeket használtunk (DTA, DTG = 1/10). * Elhangzott a MFT Alföldi Területi Szervezet előadóülésén. Szeged, 1978. február 15-én 578 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Tehát, minden egyes talajmintáról két felvételt készítettünk. Erre azért volt szükség, hogy megállapítsuk, hogy a 600°— 1000 °C-os hőmérsékleti tartományban eltávozó termo- bomlási produktum a karbonátok hődisszociációja következtében eltávozó széndioxid, vagy a montmorillonit bomlásából eredő vízleadás, vagy mindkettő. Az előkészítésre nincs szükség ha termogáztitrimetriás felszerelés áll a laboratórium rendelkezésére. Az elemzés során a következő termoanalitikai paramétereket határoztuk meg a DTA-, DTG-, TG-görbék együttes értékelése alapján. H2Oi% = az agyagásványokhoz és az amorf kovagélhez kötött víztartalom. A termobomlás során az első, endoterm folyamat, 20° — 280°C ha- tárértékek között. Org% = a szerves anyag (humin komplexek) lassú oxidációja, krakkoló- dása, disszociációja. Itt játszódik le a Fe2 + -> Fe3 + oxidáció is. 1. ábra. Közepes agyag (Ip = 28,9) derivatogramja. (Sebes-Körös, 16 + 700 m szelvény, 3,0 m mélység) Puc. 1 : JHepuBarorpaMMa cpeAHeK no nnacTHMHOCTH (Ip = 28,9) rjiHHbi (p. LUeöem-Képéiu, pa3pe3 16 + 700 m r/iyöHHa 3,0 m) S z ö ő r: Talajok derivatográfiás vizsgálata 579 Ez a második, összességében exoterm folyamat 220° — 500 °C határértékek közt játszódik le. H2Oh% = az agyagásvány struktúra bomlása, kötött víztartalom eltávo- zása. Agyagásvány alkotóktól függően 500° — 800 °C határértékek közt lejátszódó endoterm folyamatokban. C02% = karbonátok hődisszociációja, széndioxid eltávozása, 700° — 1000°C határértékek közt, esetleg több lépésben lejátszódó, endoterm folyamat. Az elemzésnél felhasználtuk a következő két értéket is: 2A% = 20° — 1000 °C közt eltávozó összes anyagmennyiség súly %-os értéke H20 i + ii = a H2(V/0 és H2On% összege, az agyagásványok összes kötött víztartalma. Csupán a szemléltetés érdekében választottunk ki és közlünk egy derivato- gramot (1. ábra). A talajmechanikai és termoanalitikai eredményeket számítógépes feldolgo- zással hasonlítottuk össze. Első megközelítésben az összehasonlítást úgy végeztük el, hogy a korrelá- ciós együtthatókat a szemcsés és kötött talajok összességére számítottuk. Az összefüggéseket elemezve a következőket emeljük ki. A Proctor-féle tömörítési kísérlettel meghatározott legnagyobb száraztérfogatsúly igen szoros kapcso- latban van a konzisztencia határokkal, viszont az optimális víztartalom értéke a derivatográffal meghatározott összes kötött víztartalommal. Azaz: y0 max — ► — ► WL 0,7523, y0 max — ► WP 0,7327 illetve W0pt — H2Oi + ii 0,7893. Szembe- tűnő, hogy a többi értékek közötti kapcsolat igen gyenge, például y0 max és Wopt, W0pt és WL, WP, IP között illetve a többi derivatográfiás érték (Org, C02, 27A) és előbbiek között. Második lépésben, a talajmechanikai gyakorlatban használatos, talajfaj- tákra (homok, kőzetliszt, iszap, és sovány, közép, kövér agyag) vonatkoztatva elemeztük a kapcsolatokat. A csoportokat külön-külön vizsgálva igazolódtak az előzőkben leírt összefüggések, hangsúlyozottabban a kötött talajok eseté- ben. A szemcsés talajoknál viszont igen szoros korreláció állapítható meg a talajok legnagyobb száraztérfogatsúlya és a derivatográffal meghatározott összes kötött víztartalom, illetve az eltávozott széndioxid értéke között. Azaz: y0max — ► H2Oi+ n (0,9603 — 0,9732), illetve y0 max — C02 (0,9455 — 0,9732). Bizonyítva a szemcsés talajokban levő agyag szemcsetartomány (agyagásvá- nyok, precipitált gélkarbonátok) rendkívül fontos szerepét a földművek tömö- ríthetőségében . Az eredmények megbeszélése, javaslatok A derivatográfiás módszerrel meghatározott termoanalitikai paraméter (H2Oi + ii) előzőkben ismertetett kapcsolata lehetővé teszi, hogy a mélyépítési munkák tervezéséhez egyszerűsítsük és gyorsítsuk a geotechnikai vizsgálato- kat. Kovács (1971) tanulmányában a talaj plasztikus viselkedése és aktív agyag- ásvány tartalma közt megállapított kapcsolatokat, a mennyiségi meghatáro- zást elemző tapasztalatait és javaslatát, jelen kísérletsorozattal igazolni látjuk. 580 Földtani Közlöny 10S. kötet, 4. füzet Korántsem állítjuk, hogy a 0,06 mm átmérő szemcsehatár alatti frakció ter- moanalízise során megállapított H20[ + n értékből az agyagásvány mennyiségét számítani lehet, hiszen a víztartalom az amorf anyaghoz, kloritokhoz a válto- zatosan bontott biotithoz, muszkovithoz, földpátokhoz is rendelhető. Viszont a korreláció a Casagrande-féle elemzés WL, WP, IP értékével, az átszámítást biztosítja. A korábbiakban megállapított (Szöőr et Pittlik, 1976) összefüg- gést számos adattal ellenőrizve az IP = 1,659 H20I + II -j- 16,117 képlet hasz- nálatát javasoljuk. Ez egyben a kötött talajok talajmechanikában használatos megnevezését is biztosítja. A felhasználás lehetőségeit korántsem látjuk le- zártnak. Ismerve Rétházi (1971) a plasztikus és folyási határra vonatkozó korrelációs elemzését, a felderített kapcsolatokat a talaj organikus tartalma (Ioc) és természetes hézagtényezője (e) között, tervezzük elemzésünk ilyen irányban történő fejlesztését. A számítógépes feldolgozás során igazoltuk a konzisztencia határok (WL, WP) szoros kapcsolatát a legnagyobb laboratóriumi száraztérfogatsúllyal (y0max). Ez igazolja az Ács et al. (1971 , p. 1 23) által közölt gyors prognosztikai diagram használhatóságát a gyakorlati munkában. Amint leírtuk a y0 max érték igen gyenge kapcsolatban áll a H20I + 1I érték- kel, kötött talajok esetében. Ezért a korábbiakban (Szöőr et Pittlik, 1976) megállapított y0 max = 0,145 H2ÜI + n + 1,90 összefüggés kritikával keze- lendő. Reményteljesebb a számszerű összefüggés megállapítása szemcsés tala- jokra, ezt a kisszámú vizsgálatunk miatt még nem tudtuk megfogalmazni. A karbonátok kötött talajok tömörítésénél megnyilvánuló hasznos szerepe közismert (meszes stabilizálás). Ez vizsgálataink során is igazolódott, hiszen a karbonáttartalomra utaló C02-érték szoros kapcsolatban van a y0 max para- méterrel. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a karbonáttartalom biztosí- totta előnnyel óvatosan kell bánnunk. Szikesekre vonatkozó vizsgálataink (Barta et Szöőr, 1976, Szöőr et al., 1978) bizonyították korábban Széky- Fux et Szepesi (1959) által leírt geokémiai, ásványgenetikai folyamatot. A ta- lajban levő precipitált gélkarbonátok már a természetes nedvességtartalom hatására, de különösen magas talajvízállásnál, hidrokarbonátokat, hidroxido- kat képeznek, amelyek nagymennyiségű hidratált amorf anyagot hoznak létre, a nem duzzadó illitből erősen hidratált illit-montmorillonit kevertszer- kezetek jönnek létre, eredményezve a földmű károsodását (suvadás, megfolyás, pályaszerkezetek „gumizása”). Tehát meszes stabilizálásnál minden esetben mérlegelni kell a klimatikus és hidrológiai tényezőket, mert adott idő elteltével azt az eredményt kaphatjuk mintha „szikes talajt” építettünk volna be. A W0pt érték kitűnően korrelál a H2Oi + h értékkel. Javasoljuk a korábban megállapított (Szöőr et Pittlik, 1976) és több vizsgálattal azóta bizonyított W0pt = 0,420 H2Oi + ii -f- 12,296 összefüggés alkalmazását. Ez az eredmény a Proctor-elemzés időtartalmát gyorsítja, meghatározható a y0 max értéke. Meggyorsítható a Héjj HubaCBR teherbírókópességi vizsgálat is, mert csak az optimális víztartalomnál nagyobb víztartalmú mintáknál kell elkészíteni a penetrációs méréseket. Amint látjuk az igen egyszerű és gyors derivatográfiás mérés alapján több geotechnikai paraméterre utalhatunk, ami tanulmányi és vázlattervi felada- tunkhoz kitűnően használható. A H2Oi+ii érték jellemző adat lehet az építés- geológiai térképek szerkesztése során. S z ö ő r: Talajok derivatográfiás vizsgálata 581 Az adatsorok adatbank-szerű tárolása esetén egv-egv földtani, talajtani egy- ségre megbízható geotechnikai prognosztizálást lehet elvégezni. Jó példa erre egyik megállapításunk. A Berettyó és Sebes-Kőrös gátépítményeit vizsgálva az árvízvédelem szempontjából igen fontos kategóriákat is deffiniálhatjuk. Ta- pasztalataink szerint igen veszélyes a töltés állaga, ha H20I+ n = 7,5 -15,0%, veszélyes H20I + II = 6,5- 7,5%, veszélytelen H20I+n = 4,0 -6,5% esetében. Viszont 4,0% körüli érték is veszélyes lehet, ha a talajban 5% gélkarbonát mutatható ki montmorillonit és amorf anyag mellett. Irodalom — References Ács P., Bornemisza T., és Gáspár L. (1971) Az útépítés geotechnikai és pályaszerkezeti vizsgálatai. UKI 57. sz. kiadványa, p. 123. Barta I. és SzöŐR Gy. (1976) A CBR- és RRP-vegyszer talajra gyakorolt hatásának vizsgálata. Kézirat. RÉV. Adattár, Debrecen Kovács Gy. (1971): Kapcsolat a talajok plaszticitása és agyagásvány tartalma közt. Agrokémia és Talajtan. 1—2. pp. 51 — 77. Rétházi, L. (1971): Correlations associated with liquid and plastic limit of soils. Proc. 4th Conf. on Soil Mechanics, Budapest. (Edited by Á. Kézdi). Akad. Kiadó. pp. 273—282. SzÉky-Fux V. és Szepesi K. (1959): Az „alföldi” lösz szerepe a szikes talajképződésben. Földtani Közlöny. Vol. 89. pp. 53 — 04. SzöŐR Gy. (1973) Tiszántúli jellemző talajok Prortor-, Casagrande-féle és derivatográfiás vizsgálat eredményeinek korrelációja. Kézirat. KÉV. Adattár. Debrecen SzöŐR Gy. (1976): A Berettyó és Sebes-Körös környezetéből származó talajminták vizsgálata derivatográffal. Kézirat. TIVIZIG Adattár. Debrecen SzöŐR, GY’. and Pittlik, E. (1976): Thermoanalitical (derivatographic) examination of typical soils in the Transti- biscian region fór geotechnical applications. Proc. 5th Conf. on Soil Mech. and Found Eng. Budapest. (Edited by Á. Kézdi). Akad. Kiadó, pp. 201—210. SzöŐR Gy., Rakonczai J., és DövÉNYl Z. (1978) A szabadkigyósi puszta talajainak vizsgálata derivatográfiás és infravörös spektroszkópiás módszerrel. Alföldi Tanulmányok. MTA Földrajztud. Kutatóint. Kiadványa, (nyom- dában) XI,epHBaTorpa(J)MMecKoe H3yqeHHe rpyHTOB a-hh no3HaHHH hx rpyHTOBo-MexaHHMecKHx h HH>KeHepHO-reojiorHMecKHX cboííctb* ffb. Cdep MHoroMiicjieHHbie npiinoBepxHOCTHbie otjioykchhh h noMBbi Eojibuioií BeHrepcKoíi hh3mch- hocth 6bum B3yMeHbi TpaflHuiioHHbiMii rpyHTOBo-MexíiHHMecKHMii MeTOflaMit h flepiiBarorpa- (})om. ílojiyMeHHbie MHoroHHCjiemibie pe3yjibTaTbi 6bum conocTaBjieHbi Me>Kfly coöoií npiino- Moum 3BM Tiina Oflpa npiioeM 6buia BbmucjieHa BeaimiiHa KoacjKfimiiieHTOB KoppeBBuim. ripn 3Tom 6bui CflejiaH BbiBon, bto BejuiMima oöiuero coflepiKamiB CBH3aHH0H bo/uj b miiHHCTbix MiiHepaiiax, onpeaejniMoe flepiiBaTorpaiJiOM (H20| + n%), HaxoflHTCB BecbMa TecHoíi KoppejiB- UHOHHOH CBB3H CO MHOPHMH rpyHTOBO-MexaHIlMeCKIlMH napaMeTpaMH, TJiaBHblM 0Öpa30M c on- TiiMajibHbiM coaepMOHiieM BOflbi ii noKa3aTeiieM rmacTimHOCTii. C cbb3h c bthm peKOMeH/iyeTCH npaKTimecKoe npiiMeHeHHe paccMaTpiiBaeMoro aepHBaTorpaijiHqecKoro MeTOfla Ha npaimiKe rpyHTOBOH MexaHHKii h HHTKeHepHofí reojionm. * JfOKnan, CAenaHHbift b r. Cerefl, 15 (jjeBpann 1978 r. Ha cnetiHanbHOM 3acenaHHn PerHOHanbHOil opra- HM3apHH „AnbtjjénbA" BeHrepcnoro reonorHuecKoro oőmecrBa. 13 Földtani Közlöny Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Suc. (1!) 78) 108. 582—383 Geszti József születésének centenáriuma Dr. Bidló Gábor Geszti József, korának geofizikai kérdéseit a legeredetibb módon magya- rázó kutatója, 1878. január 1-én született Budapesten. A Műegyetemen gépész- mérnöki diplomát szerzett és évtizedeken át a faluk villamosításának kérdései- vel foglalkozott. Szabad idejében, éjjel vagy kora hajnalban, a Föld kéreg kialakulásának törvényszerűségeit kutatta, alkalmazva rá a mechanika szigorú számítási módszereit. Első közleménye ötven éves korára ért be, ebben a Föld kéreg összehúzódá- sát magyarázza új alapokon. Beim Alberttel szemben kimutatja, hogy az Alpok keletkezéséhez csak mintegy 15%-os összehúzódás kellett, mert Kármán munkái alapján - ő is feltételezi, hogy a kőzetek nagy nyomáson, a fémekhez hasonlóan, plasztikusan deformálódnak és ezalatt térfogatuk nem változik jelentősen. Ezt az első dolgozatot még kéziratban olvasta Nádai göttingeni professzor, aki melegen üdvözli Geszti új elképzeléseit és egyes kérdésekben útmutatást is ad neki. Következő munkájában az óceánok keletkezését tanulmányozza. A termo- dinamika törvényeit alkalmazva kiszámítja, hogy a vízgőz lecsapódásakor a felszín mélyedéseiben összegyűlő víz megbontja a Föld felszínének izosztatikus egyensúlyát és ezzel lassú kiegyenlítődő mozgás lép fel a földkéregben. A kon- tinensek tovább emelkedtek, míg az óceáni mélységek tovább süllyedtek. Harmadik dolgozatában folytatja fejtegetéseit az óceánok és kontinensek keletkezéséről. A kondenzálódott víz lehűtötte a környezetében levő kőzeteket és ezzel megzavarta a sial és sima rétegek egyensúlyát. Az elképzelése szerint az olvadt sial réteg kezdetben egyenletesen borítja a sima-t, de a víz hűtő ha- tására a könnyű kristályos sial részek lassú mozgással eláramlanak a már hi- degebb, megszilárdult, részek felé, így a sima közelebb kerül a felszínhez. A dolgozat folytatásában a szilikát-olvadékok törvényszerűségeit vizsgálva feltételezi egy termikusán szigetelő réteg jelenlétét, ami a magmába lesüllyedve a hőmérséklet-eltérést okozza és ezzel elősegíti a kontinensek keletkezését. Utolsó dolgozata 1937-ben jelenik meg. Ebben a Föld különböző sűrűségű rétegeinek elkülönülésével foglalkozik. A rétegződés hatására vezeti vissza a geoszinklinálisok keletkezését és az inhomogén tömeg-eloszlással magyarázza a pólusok vándorlását, klímaváltozásokat és erős földkéregmozgásokat. Ez a munkája annyira felkeltette Gutenberg professzor érdeklődését, hogy a pasadenai geofizikai szemináriumokon külön, behatóan megvitatták. Sajnos Geszti munkásságát nem folytathatta, Budapest ostroma alatt a Gestapo elfogta és 1944. december 28-án kivégezték. Munkái fölött nem járt el az idő, aktuálításukat még most is megtartották. Sok olyan megállapítást ő írt le először, amiket a lemeztektonika magyaráz B idl ó: Geszti J ózsef születésének centenáriuma 583 csak kellően meg. Ő hangoztatta először, hogy a Föld fémmagja nem pontosan a Föld középpontjában helyezkedik el, amit az űrhajók kutatási eredményei igazoltak. Munkái, megállapításai messze megelőzték korukat és ezért — külö- nösen itthon — nem is értékelték kellően. Hazájában, ahol élt, alkotott és mártírhalált szenvedett, nevét, munkáit kevesen ismerik. Conrad és Gutenberg véleménye szerint halála egy igen nagy jelentőségű kutatótól és geofizikustól fosztotta meg a világot. 13* HÍREK, ISMERTETÉSEK t Kertai György emlékezete Tíz esztendeje, 1968. május 11-én távo- zott sorainkból, aránylag fiatalon 56 éves korában, Kertai György Kossuth-díjas geológus a M. Tudományos Akadémia le- velező tagja, a Központi Földtani Hivatal elnöke, Társulatunknak két trienniumon át elnöke. Kertai Györgyöt magasba ívelő pályá- ján, alkotó munkája közben ragadta el a halál. Élete és működése az elmélet, a tu- domány és gyakorlat szoros kapcsolatát tükrözi. A természettudományok lobogó lelkületű tanítója volt, akinek élete és munkássága elválaszthatatlanul egybeforrt a hazai kőolaj bányászattal. Érdemei ki- magaslóak a magyar kőolaj és földgázkincs tudományos alapvetésű kutatásában és eredményes feltárásában. A kőolaj- és földgáztelepek egyértelmű rendszerezésé- vel, új nomenklatúrájával kapcsolatos megállapításai nemzetközileg is elismerést nyertek. A hazai kőolaj földtani tudomány- ág egyik úttörője és iskola megalapozója s tanítója volt. Élnöksége alatt, sokoldalú tudása, páratlan aktivitása és dinamizmu- sa, új lendületet, új fejezetet nyitott Társu- latunk életében. Nagyműveltsógű, széles látókörű ember volt — és szakmájának szerelmese. Ezért nem válhatott sem szakbarbárrá, sem bü- rokratává, s ez követendő például szolgál- hat az utódló nemzedéknek. Gyülay Zoltán professzor mondta Róla — Neki igen találóan: „két végén égeted életed gyertyáját”. Amikor a gyertya így gyor- sabban elégett, amíg égett erősebb fényt sugárzott, de kihunyva nagyobb sötétsége is hagyott maga után. Mi, kortársai és munkatársai, akik is- mertük kissé végletes, de színes és lelkes, nyugtalanul alkotó egyéniségét, emlékét kegyelettel és megértő szívvel megőrizzük ! Csiky Gábor Kovács Lajos halála 1978. június 24-én csendesen elhunyt Miskolcon Dr. Kovács Lajos, aki Társu- latunknak közel félévszázadon át volt tagja. Az elhunyt a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának volt nyugalmazott tanára, a föld- és ásvány- tani tudományok kandidátusa, volt egye- temi magántanár, a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa. 70 esz- tendőt élt. Kívánságának megfelelően a csákvári temetőben helyezték örök nyugalomra július 1-én. Sírjánál Takács Ernő, a Bánya- mérnöki Kar dékánja a Kar, Némedi Varga Zoltán pedig a Földtan-Teleptani Tanszék és a volt tanítványok nevében búcsúzott az elhunyttól. Társulatunk ko- szorúját alulírott helyezte el a síron a következő búcsúszavakkal: Kedves Gyászoló Család ! Tisztelt Gyászoló Közönség! . , A Magyarhoni Földtani Társulat Él- nöksége bízott meg azzal a szomorú fel- adattal, hogy a Társulat, és így tulajdon- képpen az egész magyar geológus-társa- dalom nevében, fájó búcsút vegyek Ko- vács Lajos professzor földi hamvaitól. Mintegy félévszázadon keresztül volt tagja Társulatunknak s az utóbbi években kü- lönösen az Északmagyarországi Területi Szervezet életében játszott nagy szerepet. •. Aktív munkásságával jelentősen segítette a Területi Szervezet, és így közvetve egész Társulatunk célkitűzéseinek megvalósítá- sát. A Magyarhoni Földtani Társulatnak Kovács Lajos professzor elhunyta önfel- Hírek, ismertetések 585 áldozó, készséges, mindenkor segíteni kész, nagytudású és tudásából bárkinek szíve- sen osztogató tagtársunk örökre való el- vesztését jelenti. Dr. Kovács Lajos Csákvár szülötte. Iskoláinak nagy részét. így az egyetemet is Debrecenijén végezte. Az egyetemen Telegdi Roth Károly professzor első ta- nítványai közé tartozott s legelső tanár- segédje is volt. Nagyon meleg és meghitt kapcsolat állott fenn kettőjük között mes- terének haláláig s Kovács Lajos ezen túl is mindig a szívből fakadó ragaszkodás és a nagy tudóst megillető tisztelet hangján emlékezett meg tanítómesteréről. A debreceni évek után Kovács Lajos életében Nyíregyháza következett, majd ismét Debrecen. Itt a második világháború utáni esztendőkben magántanárként né- hány éven át a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Ásványtan-Földtani Intézetének volt megbízott vezetője. Azt hiszem, ke- vesen ismerik azokat a kitűnő jegyzete- ket, amelyeket ebben az időben adott hallgatói kezébe. Ezek közül az őslény- tani jegyzet, az akkoriban még ritkábban érvényesülő biológiai szemléletével, külö- nösen kiváló volt. Ezek az írásai nemcsak a fogalmazás pontosságával tűntek ki, ha- nem nyelvük zamatos magyarosságával is. Egyébként ezek azok a sajátosságok, amelyek Kovács Lajos tudományos mun- kásságát szóban és írásban egyaránt jel- lemezték. Debrecenből Sopronba, majd Miskolcra vezetett útja. A Nehézipari Műszaki Egye- temnek a legszebb és legrégibb hagyomá- nyokkal rendelkező karán, a Bányamér- nöki Karon találta meg életének kitelje- sedését. Soproni működése alakította ki azt a meleg baráti kapcsolatot, amely a Kar ottani neves professzorához, a másfél éve elhunyt Vendel Miklós akadémikus- hoz fűzte. Kovács Lajos szűkebb tudományága az őslénytanhoz kapcsolódott s ezen belül is, bár széles spektrumot ölelt föl érdek- lődési köre, elsősorban a júra időszaki Ammonoideákhoz. Tanulmányai során el- jut Bécsbe is, ahol az ottani szakemberek között tudományos felkészültségével és alapos szakmai ismereteivel személyét és tudását elismerő, megbecsülő és tisztelő kollégákat, személyének kedvességével és szerénységével pedig ragaszkodó baráto- kat is szerez magának. Az innsbrucki egyetem egy szemeszteren keresztül ven- dégprofesszorként is falai közé hívta Ko- vács Lajost, a megbecsült kutatót és tanárt. Élete utolsó hónapjaira, sajnos, már a betegség nyomja rá bélyegét. Felesége sze- mélyében azonban nemcsak gondos és szerető, áldozatkész és melegszívű ápoló viseli gondját, hanem derűs és vidám - kedélvű társ is, aki mellett az élet mécse- sének lángja is fájdalommentesebben és a szívet jobban melegítőn parázslik. Har- mónia, megbékélés az élettel: ez jelenti a készülődést az utolsó nagy utazásra ! Csákvárról indult el; hosszú és szép, de nem mindig göröngyök nélküli életút után Csákvárra érkezett vissza. Megren- dültén állunk most koporsójánál, baráti szivünket is őszinte gyász fájdítja. S ezzel a fájdalommal most, amikor eljött a búcsú pillanata, csak annyit tudunk mondani: Kedves Lajos, nyugodjál békében ! Bogsch L. Kitüntetések Dr. Dank Viktort Társulatunk elnökét a Műszaki és Természettudományi Egye- sületek Szövetsége Elnöksége az egyesületi élet fejlesztése érdekében kifejtett kiváló társadalmi munkája elismerése képpen MTESZ díjjal tüntette ki. A díjat a MTESZ elnöke Dr. Ajtai Miklós adta át 1978. május 16-án a MTESZ székházában. Dr. Dank Viktor társulati elnököt a Magyar Geofizikusok Egyesülete a geo- fizikai tudományok és a gyakorlati geo- fizikai kutatások hathatós támogatásáért a földtani-geofizikai tudományok kapcso- lata terén kifejtett eredményes munkás- ságáért tiszteleti taggá választotta. Az erről szóló díszoklevelet Bese Vilmos a MGE elnöke nyújtotta át az Egyesület 1978. április 7-én a MGE vezetőségválasztó küldöttközgyűlésén. A Magyar Geofizikusok Egyesületének IX. vándorgyűlése A Magyar Geofizikusok Egyesülete 1977. április 28 — 29-én tartotta IX. ván- dorgyűlését, Sopronban a MTESZ-szék- házban, melynek témája „Az általános geofizikai kutatások helyzete és szerepe a földtani nyersanyagkutatásban” volt. Az elnöki megnyitó és üdvözlések után, Tárczy-Hornoch Antal akadémikus, Sop- ron és a magyar geofizika kapcsolatáról szóló beszédében, a vendéglátó soproni 586 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet geofizikusok nevében köszöntötte, a Ma- gyar Geofizikusok Egyesületének, Sopron szabad város 700. éves jubileumi ünnep- ségei keretében rendezett vándorgyűlését. A vándorgyűlés két napján a következő előadások hangzottak el. Barta György (ELTE): Az általános geofizikai kutatások Magyarországon és a földtani nyersanyagkutatásban . Tamásy István (MSZT): Az MSZT bányavállalatainál eddig végzett és a jövőben tervezett általános geofizikai, ill. bányageofizikai tevékenység. Bank Viktor (OKGT): Az általános geofizikai kutatások szerepe a kőolaj- és földgázkutatásban . Szantner Ferenc (Bauxitkutató V.): A geofizikai kutatások jelenlegi helyzete és fejlődésének lehetséges irányai a bauxit- kutatásban. Gerzson István (MÉV): Az általános geofizika eredményeinek felhasználási le- hetőségei az érckutatási és bányászati fel- adatok megoldásában. Posgay Károly — Petrovics Ilona (MAELGI): A földköpeny és a földkéreg kutatása reflexiós módszerrel. Stegena Lajos (ELTE): Geotermikus vizsgálatok és jelentőségük energiagond- jaink megoldásában. Dudkó Antonyina (MÁFI): Geoter- mikus vizsgálatok a Dunántúlon. Greutter Antal (MTA Bányászati Munkaközösség): Földi hőáram és geo- termikus energia. Szabó Zoltán (MAELGI): A nehézségi erőtérre és a földmágnességre vonatkozó újabb kutatások. Márton Péter (ELTE Geofizikai tan- szék): Paleomágneses vizsgálatok és a földtani szerkezetkutatás. Bisztricsány Ede (MTA GGKI): Szeiz- mológiai kutatások gyakorlati hasznosítá- sának lehetőségei. Bállá Zoltán (MÁELGI): A Börzsöny geofizikai képe — a mélységi écrkutatás alapja. Moldva y Lóránd (MÁFI): Rétegtömö- rödési alakváltozatok a Nagyalföld mé- lyén. Adám Antal (MTA GGKI): A földi elektromágneses térre vonatkozó vizsgála- tok szerepe a geoelektromos műszer- és módszerkutatásban. Erkel András —Verő László (MAEL- GI): A gerjesztett potenciálmódszerek fel- dolgozása és értelmezése az alkalmazott színesérckutatásban . Landy Kornélné — Lantos Miklós (OKGT — GKÜ): Az elektromágneses tér irányítottságának vizsgálata a magneto- tellurikus értelmezés szempontjából. Az előadásokat, az egyes témakörök után, értékes hozzászólások és viták kö- vették. Köszönet a hűség városának, a vendég- látóknak, akik mindent elkövettek, hogy mi, vendégek jól érezzük magunkat; és mi valóban jól éreztük magunkat, mint mindig Sopronban. „Vivőt, ercscat, flo- reat, Civitas Fidelissima.” Csiky Gábor Laghi, Gian Franco: Polyplacophora (Mol- lusca) neogenici deli’ Appennino setten- trionale. Bollettino della Societá Paleonto- logica Italiana 16., L, p. 87 — 115., 3 áb- rával, 1 táblázattal és 3 táblával. Modena 1977. A szép kiállítású, pompás ősmaradvány- képekkel (közöttük scanning elektron-mik- roszkópos fölvételekkel) díszített dolgozat először azért lepi meg az olvasót, mert az 1977. március 16-án a szerkesztőségbe érkezett kéziratnak a különlenyomata is már ugyanazon év novemberében Buda- pesten volt. Másodszor pedig azért okoz örömöt a dolgozat, mert a Bellardi és Sagco föl- dolgozásából már régen jól ismert faunák újabb gazdagodásáról számol be. E lelő- helyek egy része már ugyan pliocén korú, de az anyag tekintélyesebb hányada mio- cén rétegekből származik. Ez pedig a hazai anyagban való előfordulás lehetőségére figyelmeztet. Laghi pontos alaktani megfigyeléseket közöl s foglalkozik törzsfejlődési kérdések- kel is. Megadja az egyes alakok biochro- nológiai elterjedését is. A meghatározott 20 taxon közül 3 faj új s egy alak csak nemzetségre volt azonosítható. A 20 alak közül 16 a miocénből is ismeretes, illető- leg a Lepidopleurus subcajetanus, Craspe- dochiton costatus, C. minuiulus, Criptoplax | lanceolatus és G. weihmdi csak a miocén- ből. A Bécsi-medencebeli és a dél-lengyel- országi leleteknek az utolsó évtizedekben I való feldolgozása után az észak-olaszországi ! előfordulások mindenképpen fontosak és j arra figyelmeztetnek, hogy hazai miocén anyagunk újra vizsgálatakor, sőt már a gyűjtéskor is, a Polyplacophorák előfor- dulására érdemes különös figyelmet for- dítani. Bogsch László I r Thenius, Erich: Meere und Lánder im Wechsel dér Zeiten. l)ie Paláogeographie i als Grundlage für die Biostratigraphie. | (Tengerek és szárazulatok változása az idők folyamán. Az ősföldrajz, mint a bio- jl r,. sztratigráfia alapja.) — Verstándliche Wis- senschaft 114., 200 old. Springer Verlag, Berlin — Heidelberg — New York, 1977. Hírek, ismertetések 587 A bécsi egyetem kitűnő paleontológus- professzora, a szerző, ezt a könyvet We- gener emlékének ajánlja. Már ebből nyilvánvaló, hogy ez a legmagasabb fokú ismeretterjesztés szintjén írott munka a lemeztektonika értelmezésében óhajtja megvilágítani az ősföldrajzi viszonyokat. Az előszó szerint ,,a könyvecske azt kíséreli meg, hogy az érdeklődő olvasók körének közérthető módon továbbítsa az ősföldrajzi kutatások lenyűgöző eredmé- nyeit és a kutatások módszereit, valamint, hogy vázolja ezek fontosságát a biogeo- gráfiában ” Ez a célkitűzés már csak azért is jogos, mert az adatok nagyon szétszór- tak és sokfelé találhatók meg s így az összefoglalás mindenképpen indokolt . A paleogeográfiát, vagyis az ősföld- rajzot a szerző úgy határozza meg, mint a földtörténeti múlt földrajzát. Hang- súlyozza az ősföldrajz tudományok közötti (interdisciplinaris) jellegét. Az ősföldrajzi adatok ismertetése előtt foglalkozik a jelenben és a történelmi idők előtt végbe- ment földrajzi változásokkal (vulkánok, vulkáni szigetek, vetődések, deltaváltozá- sok, gleccsermozgások, tavak kiszáradása, a középkor kedvező éghajlati viszonyai, a Keleti-tenger története) s ezzel össze- függésben a növények és állatok mai el- terjedésének kérdéseivel. Ez utóbbi kér- déskör tárgyalásában nagyon alaposan utal az elterjedési területek kialakulásá- ban az ősföldrajzi vonatkozásokra s az egyes élettartományok jellegzetességeire. Az ősföldrajz alapjai és módszerei c. főfejezetben részletesen foglalkozik a litho- szférával, mint kiindulási alappal, a litho- logiai, paleomágneses és őslénytani elem- zés, valamint az őshőmérsékleti adatok, továbbá a földtörténei korhatározás kér- déseivel . Kitűnően szemlélteti példákon, hogyan lehet az ősföldrajzi elemzéseket mind az üledékes, mind pedig a magmatikus kő- zeteken elvégezni (lösz, barna- és kőszén- telepes képződmények, flysch, molassz, gosaui rétegek, daehsteini mészkő, evapo- ritok, a Grand Canyon Coconino-homok- köve, alpesi ofiolithok). A következő főfejezet címét kérdésként adja föl a szerző: Óceáni állandóság vagy kontinentális „drift”? A kéregrészek úszá- sának újabb bizonyítékai között a paleo- mágneses jelenségeket, az óceáni fenék kiszélesedését, tágulását ( = ,,sea-floor spreading”), a lemeztektonikai elméletet, a geomágneses mezők sarkainak átfordu- lását, a kontinentális küszöbök körvonalá- nak összeillését és a paleobiogeográfia ada- tait sorakoztatja föl. Mindezeket a fogal- makat rövid történeti visszapillantással, tudománytörténeti megvilágítással ismer- teti s a velük kapcsolatos kutatások ered- ményeit a legújabb adatokig közli. Ezután a mai óceánok történetével foglalkozó főfejezet következik, majd pe- dig az ,,ős”-óceánok és ,,ős”-szárazulatok, az epikontinentális és a melléktengerek kérdését tárgyaló főfejezet. Ezeknek a fejezeteknek az ismeretanyaga kívánja meg elsősorban sok-sok régi, ténynek, igazságnak gondolt ismeretünk feladását, újraértelmezését. A tektonikai alapfogalmak még Gil- BERTtől adott magyarázatának kiindulási helyét, locus classicusát, az É -amerikai egykori Laké Bonneville területét s az ezzel kapcsolatos fogalmakat az egykori tavakról szóló főfejezet tartalmazza. Külön fejezetet szentel Thenius az eljegesedéses időszakoknak, a jégkorsza- koknak, s az éghajlat zordraválása föl- tételezhető okainak. (Sajnos, a földpálya- elemek módosulásán alapuló magyaráza- tok elemzése kapcsán Bacsák nevét nem említi, csak Mu.ANTiOvics-ról emlékezik meg.) A „hegységképződés és a lemeztekto- nika” c. főfejezet bevezetése az egykori nézeteket foglalja össze, majd részletesen foglalkozik az alpidi, aztán pedig a Kor- dillerák és a Himalája típusú hegységek kialakulásával . Az utolsó fő fejezet, mintegy összefog- lalásként, az egykori és mai flóra- és faunatartományok kialakulásának tör- vényszerűségeit és jellegzetességeit ismer- teti nagyon világosan és összefüggéseikben. A könyv nagyon szerencsésen ötvözi a föld- és az élettudományok legkorsze- rűbb ismeretanyagát. Külön kell hang- súlyoznunk mintaszerű illusztrálását. Fény- képei kitűnőek s éppen úgy nagy mérték- ben szolgáld ják a világos megértést, mint az ábrák. Ezek legnagyobb részét a remek rajzkészséggel is megáldott szerző saját stílusában szerkesztette át, ill. rajzolta meg. Ezzel az ábraanyag egységes hatá- sát és valóban a célnak megfelelő kiala- kítását sikerült biztosítania. Azok számára, akik a szakmai mű- szavakat értelmesen kívánják használni, kitűnően összeállított glossariumban ma- gyarázza meg a szerző a műszavakat, jelentésüket és származásukat, etymolo- giájukat. A könyv nagy és értékes nyeresége a földtudományi irodalomnak. Bogsch László Galácz A. —Monostori M.: Ősállattani gyakorlatok. ELTE Természettudományi Kar. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978. 315 p., 604 ábracsoport. J 3—1069. 588 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet A kisoffszet eljárással, A/5-ös formá- tumban készült, ízléses kiállítású jegyzet szerzői azt a célt tűzik maguk elé, hogy az új alapokra helyezett geológusképzés oktatási kívánalmainak megfelelő segéd- anyagot adjanak a hallgatók kezébe. A jegyzet két fő fejezetre oszlik. A 48 oldal- nyi „Általános rész” azokat az ismerete- ket foglalja össze, amelyek birtoklása az ősmaradványok gyűjtéséhez, vizsgálatra való előkészítéséhez, különböző irányú vizsgálatához, meghatározásához, leírásá- hoz, értékeléséhez és ábrázolásához — már e szinten is — feltétlenül szükséges. Az ezt követő „Rendszeres rész” 221 oldalán pedig az ősállatvilág 12 legfontosabb tör- zsének 544 nemzetségéről ad illusztrált vázmorfológiai kifejezés-magyarázatot, rö- vid leírást és/vagy kifényképezett ábrát . Ezt követően a jegyzetben említett nem- zetségek rendszertani helye felől kapunk felsorolásszerű tájékoztatást. A jegyzetet irodalomjegyzék, tárgy- és nemzetség- mutató zárja. A könnyen érthető, világos stílusú jegyzet „Általános rész”-ónek tartalma, valamint a „Rendszeres rósz” gazdag és túlnyomórészt kitűnő ábraanyaga nálunk sok tekintetben hézagpótló. Úgy vélem azonban, hogy a jegyzetet még használ- hatóbbá tehetné: 1. A gyűjtési pontok (rétegek) hely- színi megjelölése módjának és szükséges- ségének hangsúlyozása. 2. Néhány, a gyűjtő és preparáló esz- közök fajtáit, méretét és használatát be- mutató, valamint a gyűjtési cédulák és jegyzőkönyvek megírásának módját fel- tüntető ábrasor. 3. A biometriai vizsgálatok kivitelének és statisztikus értékelési módjának né- hány konkrét példával való szemléltetése. Hiányérzetet kelt továbbá, hogy a „Rendszeres rész” a nagyobb rendszer- tani egységeken (törzsön, osztályon vagy renden) belül kiválasztott egyes nemzet- ségeknek többnyire csak külső bélyegekre alapozott jellemzésére szorítkozik. Ezek a túlságosan is rövidre fogott leírások gyakran önmagukban sem kielégítők. A szupragenerikus taxonok átfogó jellemzé- sének teljes mellőzése folytán a hallgató e jegyzet alapján inkább csak ráismer a tárgyalt alakokra, de a rendszertani bé- lyegek (csoportonként változó) értékrend- jére, a helső szerkezetre, a konvergenciára és a homöomorfiára való világos utalások híján nem mindig nyer belőle rendszere- zési ötletet. Ezt a hiányt a rendszertani egységek 22 oldalnyi felsorolása nem pó- tolja. A külső bélyegekre való túlzott tá- maszkodás pedig a hallgatóban hamis il- lúziókat ébreszthet saját tudása felől, hi- szen pl. arról, hogy egy korallt, vagy brachiopodát és rövidesen már egy cono- dontát sem lehet a belső szerkezet isme- rete — tehát csiszolás nélkül — jól meg- határozni, egyáltalán nem esik szó. Nö- veli a „Rendszertani rész” rendezetlensé- gét a leírás nélküli nemzetség-ábrázolások el nem különített volta, ami a 258 — 261. oldalon, a hüllő- és madárábrázolások ese- tében, a két osztály képviselőinek össze- keverésére vezetett. A 245 — 248. oldal ábrái is elkülönítendők lennének, mert enélkül a hallgató a 49(5 —50!). ábrát a Crossopterygiusokhoz tartozóknak fogja vélni. A jegyzetben aránylag kevés a sajtó- hiba, vagy a hiányos ábramagyarázat. A kor és az elterjedés szövegbeli jelzése azon- ban általában szükségtelenül terjengős. Kár, hogy néhány földtörténetileg vagy rétegtanilag jellemző alak (pl. a karbon és a perm Ámmonoideái, a triász Neo- megalodonjai és Halobiái, valamint több más nálunk is előforduló, jellemző alak) kimaradt a jegyzetből. Jó lenne tehát a tárgyalni kívánt alakok sorát e tárgyak előadóival egyeztetni. Módosítanom kell Szerzőknek azt az állítását, hogy „korábbi magyarnyelvű gyakorlati tankönyv'” nem létezett. Ha könyvet nem is, de a Foraminiferákat, Radioláriákat, Brachiopodákat és a Mol- luscák minden osztályát s ezen belül a magyarországi pleisztocén csigákat fel- ölelő, a 73 táblával együtt összesen 156 oldalt kitevő, határozókulcs- jellegű gya- korlati füzeteket állított elő alulírott xe- roxozott „házi jegyzet” gyanánt, részint Bondarenko, O. B. — Mihajlova, I. A. 1969, részint Soós L. 1943 könyvei nyo- mán, de az ábrák tekintetében más mű- vek felhasználásával is, Tarcsay Mária rajzoló és Szónok y Miklós tanársegéd közreműködésével a szegedi József Attila Tudományegyetem Földtani és Őslény- tani Tanszékén 1970 — 72-ben. Kétségtele- nül nem volt eredeti mű, de ezt az ős- lénytaniakon kívül még 6 földtani gya- korlati anyagát is tartalmazó kötetet használtuk a földrajz — matematika (nyelv), ill. a földrajz — földtan szakos hallgatók (tanárjelöltek) szűkös óraszámú gyakorlatain. (Emlékezetem szerint e jegy- zet egy-egy példányát az ELTE Földtani, ill. őslénytani Tanszékeinek is megküld- tük. Ha Szerzőknek erről mégsem lenne tudomásuk, ezúton hívom fel rá a figyel- met. A kötet xeroxozásra alkalmas szö- vege és táblái ma is megvannak és fel- használhatók.) Nem vitás, hogy a Galácz — Monos- TORi-féle jegyzet anyaga lényegesen szé- lesebb körű, mint a szegedi jegyzeté; egy- Hírek, ismertetések 589 úttal azonban éppen a nagyobb rend- szertani egységek jellemzésének elmaradá- sa miatt — kisebb mélységű is. Vélemé- nyem szerint a határozókulcs, ha egy rendszer kitaposott ösvényein vezeti is használóját, jobb, mint a rendszerezés nél- küli leírás, mert egyenesen rákényszeríti őt a taxonok közötti különbségek minu- ciózus megfigyelésére. Didaktikailag te- hát többet nyújt, és az emlékezetbe vésést is megkönnyíti. A határozókulcs és a taxonok össze- gező jellemzése természetesen nem zárja ki egymást: talán a kettő együttes alkal- mazása lenne a legjobb megoldás. Ezt azonban már csak egy új kiadás során lehetne érvényesíteni. Akkorra bizonyára elkészül az ..Ősállattan” új tan-, ill. kézi- könyve is, és annak ismeretében ponto- sabban lehetne mérlegelni, mi kerüljön bele abba, és mi a gyakorlati jegyzetbe ! Mindenesetre legyen szabad azt taná- csolnom, hogy egy-egy tankönyv tema- tikája és felépítésmódja a jövőben ne ma- radjon a tanszéki csoport, ill. a szerző(k) és a kiadó közötti megegyezés tárgya, ha- nem bocsássák azt (még kinyomtatása előtt) akár a Magyarhoni Földtani Tár- sulat, akár az MTA Tudományos Bizott- sága^) útján, szélesebb körű vitára, ahol a felhasználók is elmondhatnák kívánsá- gaikat. Bizonyos, hogy a szerző(k) szá- mira hasznos lenne egy-egy ilyen vita, s nem válnék a megjelenést követő kritika eső utáni köpönyeggé. Egy tankönyv ma is legalább 5 — 10 évre szabja meg hasz- nálóinak tudatát (s nemcsak a hallgató- két, hanem a gyakorló szakemberekét is). Az amúgy is szűkös kiadói kapacitás fel- használását (Galáczék jegyzetének meg- jelenéséhez 3 év kellett!) jóval ésszerűbbé tenné tehát, ha a nyilvános jegyzet- és könyvviták során már előre tisztázódnék, hogy adott fokon milyen felépítésű okta- tási fő- és segédanyagi’a van ma a szak- mának szüksége. Mindettől függetlenül, a Galácz MoNOSTORi-féle jegyzetet — említett eré- nyei miatt — hasznos és tanulságos kez- deményezésnek tekintem. Balogh Kálmán Galli László: A földtan alkalmazása a víz- és mélyépítésben (Az Országos Víz- ügyi Hivatal megbízásából kiadta a Víz- ügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda) Bp. 1977. (404 oldal, 238 ábra, 27 kép és 14 táblázat. Orosz és angol nyelvű tar- talomjegyzék és kivonat. Forgalomba hoz- za a VIZDOK Tájékoztató Osztálya, Bp. V. Vigadó tér 3.) A nagy elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkező szerző könyve mind a hazai, mind a külföldi alkalmazott szakirodalomban egyedülálló vállalkozás- nak tekinthető. A könyv a víz- és mély- építés nagy területekre kiterjedő felszín - közeli talaj-, illetve kőzetvizsgálataival foglalkozik. Számbaveszi azokat a föld- tani, természeti földrajzi, talajmechanikai és hidraulikai ismereteket, amelyekkel ezek a vizsgálatok a folyószabályozások és a vízrendezések, az árvízvédelem, a völgyzárógátak telepítése, és a munka- gödör víztelenítések stb-k tervezési és építési igényeinek megfelelően elvégezhe- tők, és ismerteti azokat a feltárási mód- szereket is, amelyekkel ezekhez a vizsgá- latokhoz szükséges földtani és rétegződési adatok megszerezhetők. A könyv rövid bevezetőként összefoglal- ja a víz- és mélyépítés földtani vizsgála- tainak a szempontjait és alapelveit, majd azokat a földtani és földrajzi alapismere- teket, amelyekre támaszkodva ezek az „építésföldtani” célú vizsgálatok elvégez- hetők. Utána áttekintést ad a Ivárpát- medence földtani felépítéséről és azokról a természeti erőkről, amelyek a medence mai földtani szerkezetét, felszínformáit és üledékrétegeit kialakították. Az általá- nos ismertetések után különálló fejezetek- ben ismerteti és műszakilag azonnal ér- tékeli a tektonikai mozgások és szerkeze- tek, majd a lepusztulás és felhalmozódás, a lejtőmozgások, a szél, az erózió, a hullám- verés stb. hatására kialakuló terepformá- kat és kőzetrétegeket. A műszaki értékelésekhez természete- sen ki kellett alakítani egy erre a célra alkalmas genetikai-műszaki talajminősítő rendszert, majd a különböző földtani adottságok műszaki értékeléséhez sok eset - ben újszerűén össze kellett kapcsolni a hegységszerkezeti mozgásokat a felszíni pusztulás és épülés, elsősorban az erózió folyamataival a völgyek kialakulásával és fejlődésével, a mederformák törvényszerű- ségeivel, a hordalékok mozgásával és le- ülepedési rendszerének vizsgálatával stb.- vel és mindezt olyan szempontból, hogy egy-egy műszaki beavatkozásnak, egy-egy folyószabályozásnak, az árvizek töltések közé szorításának, egy-egy völgyzárógát telepítésének és tározótó kialakításának, vagy egy munkagödör víztelenítésének lehetőségei és számszerű keretei is meg- határozhatók legyenek. Számszerű vizsgálatokkal a könyv nem foglalkozik. A földtani és a települési adottságokból kiinduló szemlélete azon- ban sok esetben szükségessé tette a fel- szín alatti vízmozgások, a vízutánpótló- dási lehetőségek, a vízháztartási rendsze- rek, a kolmatáció és még sok más felszín alatti folyamat már kialakult földtani és 590 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet műszaki értékelésének a részletesebb felül- vizsgálatát is. A könyv a természeti földrajz és a műszaki földtan, valamint a víz- és mély- építés határterületén, a természettudomá- nyos és a műszaki szemléletet kitűnően olvasztja egybe. Ezért mind szak-, illetve tankönyvet; mind az alkalmazott földtan és a természeti földrajz, mind a víz- és mélyépítés gyakorló szakemberei, de a felsőoktatási intézmények hallgatói is jól hasznosíthatják. A könyvben közölt, céltudatosan össze- válogatott, többségében eredeti ábra- anyag, a gyakorlati életből vett számos példa, és különösen a légifényképek közzé- tétele és azoknak a könyv szemléletmód- jában való értelmezése a szerző fáradtsá- got nem ismerő szakmai tudását, lelkese- dését és szaktudományának alkotó műve- lését dicséri. Galli László egy életművet összefoglaló könyvének tanulmányozását, szemlélet- módját, annak gyakorlati alkalmazását és alkotó továbbfejlesztését elsősorban a pályájuk kezdetén álló geológusok és mérnökök számára a legmelegebben ajánl- juk. Dr. Vitális György TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1978. április júniusi ülésszakán elhangzott előadások Április fi. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. A Kárpát-Balkán Geoló- giai Kongresszus Kievben hozott határo- zataiból adódó feladatok és az 1980. évi párisi Nemzetközi Földtani Kongresszus hazai előkészületi munkálatai; 2. Egvéb ügyek. Résztvevők száma: 6 fő Április 6. Földtani Közlöny szerkesztőbizott- ságának ülése Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 6 fő Április 10. Ásványtan-Geokémiai-, Agyag- ásványtani Szakosztály és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat közös rendezésű előadóülése Elnök: Kiss János Gadó Pál - Farkas László: Ásványok reális szerkezetének vizsgálati lehetőségei Dódon y István: Iliit és kaolinit szer- kezeti átalakulása hevítés hatására Vita: Jónás K., Rischák G., Kocsárdy É., Tóth M., Lovas Gy., Juhász /., Sztró- kay K., Dódony I. Résztvevők száma: 31 fő Április 10. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Allodiatoris Irma Fóka Teréz: A Kárpát-medencebeli vulkanizmus és a XIX. századi magyar kőzettani iskola Dudich Endre: Regionális befolyások a bauxit-keletkezési elméletek fejlődésére Hozzászólók: Szalai T., Varga Gy., Bár- dossy Gy., Bogsch L., Jantsky B,. Molnár J., Póka T., Dudich E. Résztvevők száma: 29 fő Április 12. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Cornides István— Császár Géza- Haas János — Jocháné Edelényi Emőke: Oxigén-izotópos hőmérséklet-mérések a Dunántúl mezozóos képződményeiből Vita: Nagy Lné, Kaszap A., Haas J., Góezán F., Elek I., Vető T., Cornides I., Kőrössy L. Résztvevők száma: 21 fő Április 17. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: I’aái, Tamás Szűcs József: Az Esztergomi Mérnök- geológiai Térkép bemutatása Vita: Szilvágyi I., Fodor Tné, Chikán Gné, Kéri J., Paál T., Szües J. Résztvevők száma: 1 1 fő Április 19. Őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Horváth Mária -Nagymarosy And- rás: A rzehakiás rétegek és a Garábi Slir koráról nannoplankton és foraminifera vizsgálatok alapján Nagymarosy András: Magyarországi bádenien képződmények korrelációja Vita: Hámor G., Báldi T., Báldiné Beke M., Müller P., Nagy Lné, Kecskeméti T. Résztvevők száma: 29 fő Április 25. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: Bella Lászlóné Varga Imréné: Beszámoló a Nemzet- közi Szénkőzettani Bizottság 1978. évi április esseni konferenciájáról Résztvevők száma: 7 fő Április 26. Budapesti Területi Szervezet előadóülése Elnök: Végh Sándorjáé Bállá Zoltán — Csillag Pálné — Csongrádi Jenő— Király Ernő — Kor- pás László Verő László : A Börzsöny központi területének ércföldtani szerkezeti vázlata Bállá Zoltán: A Börzsöny- Dunazúg vulkántektonikai képe és fejlődésmenete Bállá Zoltán -Czakó Tibor— Farkas István — Havas László— Hegedűs Endre — Korpás László: A Dunazúg hegység földtani felépítése és érckutatási lehetőségei Vita: Varga Gy., Kiss J., Szalai T., Sztrókay K., Baksa Cs., Nagy 13., Póka T., Zelenka T., Végh Sné, Bállá Z. Résztvevők száma: 47 fő Április 29. Ásványgyűjtők Klubjának an- kétja és kiállítása közös szervezésben a Tu- 592 Földtani Közlöny 108. kötet , 4. füzet dományos Ismeretterjesztő Társulat szerencsi járási szervezetével, a Szerencsi Nagyközségi és Járási művelődési központtal és a Zemp- léni Múzeummal Várhegyi Győző: Elnöki megnyitó Mátyás Ernő: A Tokaji-hegység ős- maradvány és féldrágakő lelőhelyei Baffy György: A természetes SiQ2 származékok mint féldrágakövek Kun Béla: Féldrágakövek csiszolási módszerei Reményi Katalin: Féldrágakövek az ötvösművészetben Lázár István: Az ősember Tokaji- hegységi kőeszközei A kiállítást Monos János nyitotta meg, tárlatvezető Mátyás Ernő volt. A Sze- rencsen, a Rákóczi várban két héten át nyitva tartott kiállítás megnyitó ankétja délután fakultatív ásványgyűjtő kirán-du lássál ért véget Május 8. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök: Kiss János Bántó György: Ritkaföldfémek a ma- gyarországi gránitos kőzetekben Árkai Péter — Nagy Géza Bántó György: Polimetamorf szakaszok elkülöní- tése gránátok összetétel-zónássága alapján Bóka Teréz: A Belső-Kárpáti neogén magmatizmus kémiai fejlődése Vita: Elsholtz L., Kiss J., Bérezi I., Nagy V., Végh Sné, Embey-Isztin A., Pantó Gy., Bóka T. Résztvevők száma: 25 fő Május 9. Mérnökgeológia- Epüésföldtani- és az Építőipari Tudományos Egyesület V árosrendezési Szakosztályának közös ren- dezésű előadóülése Elnök: Gopcsa Ervin Fodor Tamásné: Településeink építés- földtani térképezése és annak szerepe a városépítésben Kleb Béla: Eger építésföldtani térké- pezése a városrendezés szolgálatában Szűcs József: Esztergom építésföldtani atlaszának építőmérnöki szempontjai Tóth Imréné: Budapest építésföldtani térképezésének jelentősége a városfejlesz- tésben Vita: Várkonyiné Dómján V., Fodor- Éné, Elekes Ané, Szilvágyi I., Gopcsa E. Résztvevők száma: 34 fő Május 11. Zsigmonfdy Vilmos emlékülés az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Hidrológiai Társaság közös rendezésében Elnöki megnyitó Csath Béla: L00 éves a városligeti hé- vízkút Dobos Irma: Zsigmondy Vilmos, a geológus munkássága Horváth József: A városligeti hévíz- kút hasznosításáról Az előadások után a városligeti hévíz- kút centenáriuma alkalmából megkoszo- rúzták Zsigmondy Vilmos szobrát Május lő. Agyagásványtani — és a MAE Talajtani Társasága Talajkémiai Szakosz- tányának közös rendezésű előadóülése Elnök: Varjú Gyula Bidló Gábor: Szerves savak hatása az agyagásványokra I II . (funkciós csopor- tok hatása az illitre) Vita: Szántó F., Varjú Gy., Nagy Zs., Kocsárdy E , Darab K., Bidló G., Lenkei M Résztvevők száma: 24 fő Május 16. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Elnökségi bizottságok megalakítása, 2. Egyéb ügyek. Résztvevők száma: 3 fő Május 22. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend: 1. Az 1979. évi mérnök- geológiai szeminárium, 2. Különféle kérdő- ívek összeállítása, 3. Az 1978. évi madridi kongresszus, 4. Egyéb Résztvevők száma: 9 fő Május 21. Őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Radócz Gyula: Tengerben - tenger- parton Kubában Résztvevők száma: 61 fő Május 26. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály tanulmányútja az M3-as autó- pálya építésének megtekintésére és a kap- csolódó műszaki — földtani kérdések be- mutatására az UVATERV tervezőinek ve- zetésével Résztvevők száma: 33 fő Május 27. Általános Földtani Szakosztály Börzsöny -hegy ségi tanulmányútja Bállá Zol- tán és Korpás László vezetésével, majd láto- gatás az Északmagyarországi Kőbánya V. szobi kőbánya üzemében Szlabóczky Pál szervezésében Résztvevők száma: 46 fő Május 29. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök: Kiss János Dódony István: Iliit és kaolinit szer- kezeti átalakulása hevítés hatására — II. rósz Társulati ügyek 593 Vita: Sztrókay K., Szemethy A., Kiss J., Dodony I. Résztvevők száma: 13 fő Május 31. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Dudich Endre Balásházy László: Részletes tektonikai vizsgálatok az É-i Vértes és a D-i Gerecse területén Vita: Kókay J., Császár G., Mindszenty A., Szalai T., Dudich E., Balásházy L. Résztvevők száma: 15 fő Június 5. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Az 1978. II. fé. program, 2. Kgyéb ügyek Résztvevők száma: 7 fő J únius 5. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: Varga Imréné Bella Lászlóné: Szénkőzettani és koksz-technológiai paraméterek összefüg- gése mecseki kokszolható szeneinkben Résztvevők száma: 9 fő Június 12 Tudománytörténeti vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Tárgy: Kiadványok megjelentetése Résztvevők száma: 10 fő Június 12. Tudománytörténeti Szakosztály klubdélutánja Elnök: Allodiatoris Irma Fejér Leontin: A magyar földtani szaknyelvek kialakulásának vázlatos tör- ténete Csík v Gábor: A magyarok szerepe a 100 éves nemzetközi geológiai kongresz- szusokon Bidló Gábor: Emlékezés Gedeon Ti- hamérra Résztvevők száma: 19 fő Június 14. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Mészáros József: Szerkezetföldtani vizsgálatok a bauxitkutatás szolgálatában ( Ralimba— Herend — Csehbánya közötti terület) Vita: Balásházy ív., Müller P., Kom- lóssy Gy., Bartók A., Erdélyi M., Jámbor A., Kőrössy L., Mészáros J. Résztvevők száma: 21 fő Június 16. Területi és tematikus szakosz- tályok titkári értekezlete Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Havi programfüzet ki- adása, 2. Az 1979. évi munkaterv Résztvevők száma: 13 fő Június 16. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Az OMBKE vezetőségé- vel folytatandó megbeszélés programja, 2. Ankét-anyagok kiadatási problémája, 3. Megbízásos munkák Résztvevők száma: 4 fő Június 16. Együttes elnökségi ülés az Or- szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület vezetőségével Elnök: Dank Viktor Tárgy: Tervszerű együttműködés ki- alakítása Résztvevők száma: 11 fő Június 19. Budapesti Területi Szervezet vezetőségi ülése Elnök: Végh Sándorné Tárgy: 1. Az 1978. II. f. é. program, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 4 fő Június 19. Agyag ásványtani — és a MAE Talajtani Társasága Talajkémiai Szakosz- tályának közös rendezésű előadóülése Elnök: Varjú Gyula Olaszi Vendel: Gyomirtószerek ad- szorpciója agyagásványokon Rischák Géza: Karbamát típusú nö- vényvédőszerek megkötődése tiszai isza- pokon Vita: Darab K., Varjú Gy., Sztrókay K., Szemethy A., Andriska V., Bidló G., Elek I., Olaszi V., Rischák G. Résztvevők száma: 35 fő Június 21. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Szederkényi Tibor: A magyarországi alaphegység mezozoikum előtti magmás, metamorf és szerkezeti fejlődéstörténete Vita: Szádeczy K. E., Balogh K., Mesz- széna B., Császár G., T. Kovács G., Szalai T., Morvái G., Kőrössy L., Szederkényi T. Résztvevők száma: 82 fő J únius 22. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Tárgy: Az 1978. II. f. é. program pon- tosítása és az 1979. évi munkaterv elő- készítése Résztvevők száma: 5 fő J únius 26. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Tárgy: Az 1978. II. f. é. és az 1979. évi program, 2. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 8 fő 594 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet Június 30. Földtani Közlöny Szerkesztő- Napirend: Az 1979/1. füzet anyaga és bizottságának ülése a Földtani Közlöny regiszter kötete 1960 - Elnök: Dank Viktor 1975. Résztvevők száma: 4 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1978. április- június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 1 :. Előadóülés Elnök: Völgyi László Szederkényi Tibor: Dél-Dunántúli kristályos alaphegység lehetséges alföldi kapcsolatai Hetényi Magdolna: Olajpala kerogén szerkezetvizsgálati lehetőségei oxidációval Bertalan Ákosné: Üledékes kőzetek kerogéntartalma minősítésének lehetőségei és jelentősége Vita: Völgyi L., Szederkényi T., Sallay I., Hetényi M., Bertalan Áné, Molnár B., Grasselly Gy., Papp S., Valcz Gy. Résztvevők száma: 90 fő Május 10. Előadóülés a Szegedi Akadémiai Bizottság Földtudományi Szakbizottságával közös rendezésben Elnök: Grasselly Gyula SzEDERKÉNYiTibor: Kis-, közép- és nagy- fokú metamorfózis korszerű értelmezése T. Kovács Gábor — Kurucz Béla: A Délalföld prekambriumi és paleozóos kép- zédményei Vita: Papp S., Tanács J., T. Kovács G., Mezősi J., Szederkényi T. Résztvevők száma: 29 fő Május 20. ,,A Nagy- Alföld szénhidrogén- kutatásának újabb eredményei ” c. ankét Orosházán Elnök: Somfai Attila Kőváry József— Szalay Árpád — Szentgyörgyi Károly — Széles Margit: A Pannon-medence neogén összetételének litosztratigráfiai és kronosztratigráfiai ta- golása Szentgyörgyi Károly: A Tiszántúl keleti, délkeleti részén feltárt flis-formáció rétegtani és szerkezeti helyzete, a felső- kréta—eocén képződmények rétegtani kor- relációjának lehetőségei Somfai Attila Trócsányi Gábor— Völgyi László: A Jászsági medence déli- délkeleti partvidékének szénhidrogénföld- tani viszonyai Vass Gábor: A püspökladányi terület kutatásának újabb földtani eredményei Kurucz Béla: Legújabb szénhidrogén- kutatási eredmények a DK-Alföldön Trócsányi Gábor: Információszerzés a felszíni geofizikában Vita: T. Kovács G., Papp S., Völgyi L., Hámor G., Mucsi M., Vass G., Szent- györgyi K., Kurucz B. Résztvevők száma: 34 fő Június 23 — 25. Tanulmányút Szolnok— Sze- ged — Kismórágy — Pécs — Boda - Cserkút — Patacs — Pécs — Csarnóta — Siklós — Nagy- harsány — Villány — Szeged — Szolnok útvo- nalon. Kirándulásvezető Szederkényi Tibor A tanulmányút során résztvevők be- hatóan tanulmányozták az alföldi terüle- ten lemélyített szerkezet- és szénhidrogén- kutató fúrásokban feltárt alaphegységi képződményekhez hasonló típusú kőzetek felszíni megjelenési módjait, szerkezetét, annak érdekében, hogy a fúrómagok ér- telmezése és az azokból levont következ- tetések szakmailag minél megalapozót tab- bak és a valóságot megközelítőbbek le- gyenek. A tanulmányút betekintést nyúj- tott Pécs város műszaki-földtani gond- jaiba is s a kulturális program során be- mutatták a siklósi várat és a villányi szabadtéri szoborparkot. Résztvevők száma: 23 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete 1978. április— június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 18. és 25. A Közép- és Eszakdunán- téilon tevékenykedő földtani kutatóhelyek be- számoló ülése Elnök: Makrai László, Knauer József Jámbor Áron (MÁFI): A Középhegy- ségi osztály 1977. évi tevékenysége Vita: Muntyán I., Szabadváry L., Bu- bics I., Knauer J., Jámbor Á. Pálfy József (MÁFI): A Középdunán- túli Területi Földtani Szolgálat 1977. évi munkái (bemutatta Kneifel Ferenc) Vita: Buda T., Szabadváry L., Molnár L, Klespitz J., Illés I., Knauer J., Kneifel F. Kneifel Ferenc (MÁFI): Komárom megye felszínmozgásos területeinek ka- tasztere Vita: Makrai L., Klespitz J., Knauer J., Kneifel F. Hoffer Endre — Nyitrai Tibor — Pin- tér Anna— Rezessy Géza — Szabadváry László— Tóth Csaba (MÁELGI): Az 1977. évi előkészítő és áttekintő geofizikai iné- Társulati ügyek 595 rések eredményei a Dunántúlon (bemu- tatta Hoffer E.) Vita: Molnár P., Molnár I., Mészáros J., Nyitrai T., Knauer J., Szabadváry L., Makrai L., Hoffer E. Dövényi Pál — Kakas Kristóf— Tóth Csaba (MÁELGI): Az 1977. évi részletes geofizikai mérések szerepe a közvetlen nyersanyagkutatásban (bemutatta Ka- kas K.) Molnár Pál Tóth Kálmán (BKV): Az 1977. évi kutatómunkák földtani ered- ményei (bemutatta Molnár P.) Vita: Császár G., Szabadváry L., Ka- kas K., Knauer J., Tóth K., Molnár P. Makrai László (KDSZ): Az 1977-ben elért kutatási eredményeink és az előttünk álló feladatok Vita: Császár G., Szabadváry L., Knau- er J., Klespitz J., Tóth K., Mészáros J., Nardai Z., Makrai L. Pataki Attila (BBV): Bányaföldtani munka a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál Vita: Molnár I., Bíró B., Knauer J., Pataki A. Muntyán István (Dorogi Szénbánya V. Tervező Iroda): A dorogi medencében és környékén végzett földtani kutatások újabb eredményei Vita: Császár G., Knauer J., Muntyán I. Április 25. Elnök: Szabó Zoltán, Knauer József Haas János (MÁÉI): Beszámoló az Elvi-Módszertani Prognózis Osztály 1977. évi tevékenységéről Vita: Szabó Z., Knauer J., Haas J. Boldizsár István (MÁF.I): A Nyugat- magyarországi Területi Földtani Szolgálat 1977. évi tevékenysége (bemutatta Knauer J.) Vita: Szilágyi A., Knauer J. Böcker Tivadar (VLTUKI): A VITUKI vízföldtani tárgyú kutatásai a Dunántúli Középhegységben Vita: Haas J., Szabadváry L., Knauer J., llezessy G., Hőriszt Gy., Böcker T. Vető Endre (OKTH Veszprémi Termé- szetvédelmi Felügyelőség): Tevékenysé- günk földtani vonatkozásai Vita: Böcker T., Szilágyi A., Knauer J., Vető E. Szilágyi Albert Tima Zsuzsa (OFK- FV Dunántúli Üzemvezetőség): Beszámoló az 1977. évi kutatási tevékenységről (be- mutatta Szilágyi A.) Vita: Soóky 1., Szilágyi A. Gerber Pál (TSZB): Beszámoló az 1977. évben végzett munkákról (bemutatta Sas E.) Sóki Imre (TSZB): A Tatabányai Szén- bányák kutatásainak helyzete és feladatai Vita: Knauer J., Szabadváry L., Lan- desz I., Haas J., Szabó I., Szilágyi A. Sóki I. Szabó Zoltán (OÉÁV Ürkúti Művek): A mangánérckutatás 1977. évi eredményei Vita: Knauer J., Haas J., Szabó Z. Nagy Péter (Fejérmegyei Bauxitbá- nyák): A Bauxitkutató V. és a bányászat kutatásának összehasonlító értékelése a Rákhegy II — (- 7 m szinti bányemező te- rületén Vita: R. Szabó I., Knauer J., Hoffer E., Nagy P. Résztvevők száma: 48 ,ill. 60 fő Május 9. Előadóülés Elnök: Knauer József Mészáros József: Szerkezetföldtani vizsgálatok a bauxitkutatás szolgálatában a Halimba — Herend — Cseh bánya közötti területen Vita: Károly Gy., Kakas K., Kopek G., Knauer J., Bihari D., Mindszenty A., Tóth K., Mészáros J. Résztvevők száma: 26 fő Május 26. Ankét az eocén szénbányászat szénvagyongazdálkodási jeladatairól — közös rendezésben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel Elnök: Sólymos András, Széles Lajos Gerber Pál: A kimerülőben lévő tata- bányai medence szénvagyongazdálkodási feladatai Sas Endre: Ásványvagyonunk és ter- melési lehetőségeink az új kutatási ered- mények függvényében Gondozó György: A szénvagyon-szá- mítás alapadat-bázisai és módszerei Makrai László: Vállalati ásványvagyon- gazdálkodási gondok a központi szén- vagyon-gazdálkodás és távlati tervezés viszonylatában Guttmann György: Termelés és szén- vagyon-gazdálkodás kapcsolata a földtani adottságokkal a dorogi szénmedencében Buda Tibor: A megkutatottsági fok és a szénvagyonváltozás összefüggése A súlyos kérdéseket felvető ankéton számos hozzászólás, kérdés hangzott el, melyekre a későbbiekben a rendező szer- vek vissza kívánnak térni. Résztvevők száma: 84 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1978. április— június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 17. V ezet őségi ülés Napirend: 1. Beszámoló a tisztújító Elnök: Tóka Jenő küldött-közgyűlésről, 2. További nagyobb 596 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet rendezvények előkészítése, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 10 fő Május 11. Fúrástechnikai és Kutatásmód- szertani Szakosztály és a MGE Mecseki Csoportjának közös rendezésű előadóülése Elnök: Kovács Endre Kántás József: A bányabeli nagyát- mérőjű fúrólyukak mélyítésének tapasz- talatai és eredményei Kiss E. Zoltán: A karottázsmérések szerepe a budapesti metrofúrásokban Vita: Szirom H., Erdi-Krausz G., Lauer J., Mikolay I., Kántás J., Fekete L., Platsehek S., Előd Sz., Kovács E., Gelen- csér M., Kiss E. Z. Résztvevők száma: 25 fő Június 8. Fúrástechnikai és Kutatásmód- szertani Szakosztály vezetőségválasztással egybekötött ankét ja ,,A földtani kutatófúrá- sokban fellépő műszaki balesetek okai és el- hárításának gyakorlati tapasztalatai ” cím- mel Elnök: Kovács Endre Sinóros Sz. Lóránt: Szilárdásvány - kutató fúrásokban bekövetkezett műszaki balesetek okai, megelőzésük, ill. felszámo- lásának módja Lauer János — Mező Péter: Szilárdás- vánvtelepek ismételt harántolása, ill. mű- szaki balesetek felszámolása érdekében végrehajtott gyökérfúrások kivitelezésé- nek módszerei Vita: Virágh K., Sinóros Szabó L., Lauer J. Az ankét létszámának határozatképte- lensége miatt a vezetőségválasztás elha- lasztódott. A komlói Juhász Gyula klubban tar- tott ankétot eszközbemutató egészítette ki. Résztvevők száma: 40 fő Június 16. Előadóülés Elnök: Róna József Kernerné Sümegi Katalin — Tímár - né Talált Teréz: Foraminifera szintek párhuzamosítása a Tekeres 1 . és a Magvar- hertelend 1. sz. fúrások miocén réteg- sorából Bors Zoltán: Pécs belváros és a Tettye környéke vízföldtani viszonyai Vita: Koeh L., Kernerné Sümegi K., Pordán S., Soósné Kablár J., Bors Z. Résztvevők száma: 12 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete 1978. április június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 27. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András 1. A Borsodi Műszaki Hetek programja, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő Április 27. Előadóülés Elnök: Juhász András Egerer Frigyes— Fehérvári István Namesánszky Károly: Bükki mészkövek járulékos ásványai LIegedüs Károly: A korszerű ásvány- vagyongazdálkodás néhány időszerű prob- lémájáról a Borsodi Szénbányák területén Vita: Juhász A., Madai L., Hegedűs K. Résztvevők száma: 17 fő Május 18. Az északmagyarországi melegvíz- előfordulások földtani jellege, a vízkutatás és hasznosítás lehetőségei című ankét Elnök: Stefán Márton Juhász András— B. Szabó Lászlóné: A termálvíz-előfordulás földtani adottsága Szalai István— Kléri István: Geo- fizikai adatok a medencealjzat vízföldtani kutatásaihoz Szlabóczky Pál — Deák János — Ká- dár Sándor: Hegységperemi termálvizek eredete Szepessy András B. Szabó Lászlóné: Az ismert és várható termálvizek kémiai jellege Czakó László: Hegységperemi meleg- és hidegvizek keveredése, szennyezettsége a miskolc-tapolcai termálforrás feltárásá- nak tükrében Dalnoky Miklós: Miskolci fürdők üze- meltetésének tapasztalatai Orbán Endre: Hévizek ipari és mező- gazdasági hasznosításának műszaki lehe- tőségei Vita: Madai L., Szebényi L., Juhász A., Stefán M. Résztvevők száma: 43 fő Június 8. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Csordás István: Középdunántúli triász dolomitok összehasonlító termoluminen- ciós vizsgálata Baksa Csaba — Csillag János — Föl- dessy János — Zelenka Tibor: A Mátra- hegység vulkáni fejlődése és rekonstruk- ciója Vita: Pojják T., Baksa Cs., Hámor G., Szalai I., Csordás I. Résztvevők száma: 33 fő TARTALOMJEGYZÉK — COHEP>KAHHE — CONTENU (1978) Dr. BÁLDI T. Vadász Elemér, az oktató 431 —436 Dr. DankV. A Társulat, a tudomány és az ipar kapcsolata (Elnöki megnyitó) 389 — 403 Dr. Dank V. A Vadász Elemér ünnepi emlékülés megnyitója 424 — 427 Dr. Hámor G.: Főtitkári beszámoló 404—412 Dr. Szarai T.: Bendefy László emlékezete 413—423 Dr. Szantner F.: Vadász Elemér és a magyar bauxit 437—443 Dr. Végh SáxdornÉ: Vadász Elemér, a tudós 428 — 430 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbM - MÉMOIRES Dr. Ádám O.: Az ÉK-dunántúli eocén bamakőszénkutatások (1965 — 75) 1 — 6 Dr. Balkay B.: Válasz Stegena Lajos és Horváth Ferenc „Kritikus tethysi és pannon tektonika” c. dol- gozatára 343—350 Bállá Z.: A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója — PeKOHCTpyKUHH Eép>KéHbCKoro naneoByn- 119—136 Dr. Bartha F.: A magyarországi pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése — Űber die Biofazies des ungarisehen Pannons und die Entwicklung eines Süsswasserregimes im pannonischen See 255 — 271 Bércziné Makk Anikó: A Budapesttől ÉK-re levő középhegységi típusú felsőtriász medencealjzat mikro- faunája — Microfauna of the t'pper Triassic basin substratum of Central Mountains type to the northeast of Budapest 35 — 46 Bércziné Makk Anikó: A bükkalji szénhidrogénkutatófúrásokkal feltárt triász üledékes kőzetek biosztratig- ráfiai értékelése — Biostratigraphic evaluation of Triassic sedimentary rocks uncovered by hidrocarbon- exploratory drilling at the foot of the Bükk Mountains (Bükkalja) 158—171 Bércziné Makk Anikó: Tengeri felsőperm üledékek Budapesttől ÉK-re a Sári-2 sz. szénhidrogénkutató fúrásban — Upper perinian maríné sediments in hydrocarbon exploring borehole Sári-2, southeast of Budapest (Hungary) 313—327 BrokÉS F.: Harmadidőszaki coccolithok a Dunántúli Középhegység bauxitkutató fúrásaiból — Tertiary coccoliths recovered by bauxite-exploratory drilling in the Transdanubian Central Mountains 499 — 540 Császár G.: A Tési Agyagmárga Formáció vázlatos fáciesértékelése — The Tés Clay Formation: a sketch of facies evaluation 328—342 Cserepessé Messzéna Bernadetté A Kiskunhalas-Ny-3. szénhidrogénkutató fúrással feltárt aLsópan- nóniai bazalt és proterozoi migmatit képződményekről — On the Lower Pannonian basalts and Pr -*e- rozoic migmatites uncovered by the hydrocarbon-exploratory borehole Kiskunhalas-Ny-3 53—64 Dr. Fejér L.: Az energiakérdésröl geológus szemmel 541—548 DR. GERBER P. : A Tatabánya — Nagyegyháza — Mány terület földtan-teleptani viszonyai 18—28 Dr. Gidai L. A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai — Conditions stratigraphiques des forma- tions éocénes de Kösd 65 — 86 Dr Gidai L. Az ÉK-dunántúli eocén képződmények ősföldrajzi viszonyai — Relations paléogéographiques des formations éocénes du Nord-Est de la Transdanubie 549 — 563 Dr. Gondozó Gy.: Bányaföldtani adatok a Márkus-hegy eocén barnakőszénmező felépítéséhez és vízvédelmi viszonyaihoz 29 — 34 KÉRI J. Néhány Salgótarján környéki üledékes kőzet talajfizikai jellemzőinek matematikai statisztikai vizsgálata — Soil-physical characteristics of somé sedimentary rock samples from the vicinity of Salgó- tarján as examined by mathematical statistics 199 —212 KnaUer J. — Gellai M. B .: A szenon képződmények elrendeződése és kapcsolata az ősdomborzattal a Sü- meg-Káptalanfa bauxitkutatási területen = Arrangement ef the Senonian formations in the Sümeg— Káptalanfa bauxite exploration area and their relationship with the paleorelief 444—475 Dr. MCller P.: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (5) — Fauné de Décapodes (Crustacea) dans le Miocéné de Budapest (5) 272 — 312 Moyzes A. — dr. Scheuer Gy. : A dunaszekcsői magaspart mérnökgeológiai vizsgálata — Ingenieurgeologische Uhtersuchung, des Hochufers von Dunaszekcső 213—226 Dr. Sidó Mária: A szabadbattyáni érckutató-táró bitumenes mészkövének alsókarbon foraminiferái — Lower Carboniferous foraminifera from bituminous limestones recovered by an őre exploratory pit near Szabadbattyán, Western Hungary 172 — 198 Dr. Stegena L. — Horváth F.: Kritikus tethysi és pannon tektonika 149—157 Dr. Szónoky M.: Felsőpannónia medenceperemi és medencebelseji összletek kőzetszerkezetének összeha- sonlítása — Vergleich dér Gesteinsstruktur oberpaunonischer Komplexe von Rand- und Beckenfazies . . . 476 — 498 Véghné Necbiíandt Erzsébet — Fáyné Tátray Magdolna— Mensáros P. — Balásházy L.: A Nagyegy- háza — mányi terület kőszénfekvő képződményeinek és alaphegységének földtani kérdései — Geological problems of the footwall of the coal measures and the basement complex in the Nagyegyháza — Mány area 7—17 Viozián M.: A középdunántúli bauxitok anomális ólom -izotóparányának tömegspektrográfiás vizsgálata — Lead isotope anomaly in somé bauxite deposits in Hungary 47—52 Wéber B.: Újabb adatok a Mecsek -hegységi anizuszi és ladini rétegek ismeretéhez — Neuer Beutrag zűr Kenntnis dér anisischen und ladinischen Schichten des Mecsek-Gebirges 137—148 A KÜLFÖLD REGIONÁLIS FÖLDTANÁBÓL - PErMOHAJlbHAH TEOJlOrHH 3APYEE>KHbIX CTPAH - GÉOLOGIA REGIONALE D’AUTRES PAYS Dr. Gidai L.: Délnyugat-Franciaország paleocén-eocén képződményeinek áttekintése — Apercu sur les formations paléocénes et éocénes du Sud-Ouest de la Francé 351 — 362 Dr. Méhes K.: Nigéria földtani felépítése és ásványkincsei — Geology and mineral resources of Nigéria . . . 87—93 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOEllIEHMfl - NOTICES DR. Bárdi T. Az Oslénytani-Rétegtani Szakosztály 15 éves működésének mérlege 231 — 234 Dr. Bidló G. Geszti József születésének centenáriuma 528 — 583 DR. Egerer F. — Namesánszky K.: Agyagásványok elrendeződése kvarter és pannon agyagok vetőtükrein — Ordering pattern of clay minerals on the polish of fault planes in Quaternary and Pannonian clay . . . 227—230 DR. Haas J.: Conocella ugodensis n. sp. -plankton mikrofosszilia a bakonyi felsőkrétából — Conocella ugoden- sis n. sp.- a planctonic microfossil from the Upper Cretaceous of the Bakony 571 —576 Svingor ÉVA és Kovách Á.: A mecsek-hegységi bosztonit kora Rb/Sr kormeghatározások alapján 94—96 Székyné Fux Vilma — Maüry R.: Tokaji-hegységi riolittufaárak és propilites andezitláva hőmérséklete szenesedett fatörzsek szerves anyagának infravörös spektruma alapján — Die Temperatur von Rhyolith- tuffströmen und propylitisierten Ándesitlaven des Tokajer Gebirges auf Grund des Infrarot-Spektrums verkohlter Holzstámme 564 — 570 SzöőrGy.: Talajok derivatográfiás vizsgálata talajmechanikai, építésföldtani felhasználásra — /lepnBHTO- rpaKHbIX HAYK B BEHFPUM 1977 T. - RÉPERTOIRE BIBLIOGRAPHI QUES DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE 1977 . . . 363-374 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOEUIEHHH, PEI4EH3HM - NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 97—113, 242-246, 375-380, 584-590 TÁRSULATI ÜGYEK - fJEJIA OE1HECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 114-118, 247-254, 381-387, 591-597 TARTALOMJEGYZÉK COJJEPWAHHE - CONTENU Dli. Dank V. A Társulat, a tudomány és az ipar kapcsolata (Elnöki megnyitó) 389 — 403 Dk. Hámor G. Főtitkári beszámoló 404 — 412 Dr. Szarai T. : Bendefy László emlékezete 413 — 423 I)R. Dank V.: A Vadász Elemér ünnepi emlékülés megnyitója 424—427 VÉGH Sándorné: Vadász Elemér, a tudós 428 — 430 Dr. Báldi T.: Vadász Elemér, az oktató 431 — 436 Szantner F. : Vadász Elemér és a magyar bauxit 437 — 443 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbM - MÉMOIRES Knacer J. és Gellai M.B.: A szenon képződmények elrendeződése és kapcsolata sz ősdomborzattal a Sümeg-Káptalanfa bauxitkutatási területen — Arrangement of the Senonian formations in the Sü- meg-Káptalanfa bauxite-exploration area and their relationships witli the paleorelief — Arangigo de senoniaj rokaj-tipoj kaj ties interrilatoj kun la pramontaro-reliefo en la baüksitesplora areo de Sümeg- Káptalanfa (SOk Bakony montaro, Transdanudio, Hungario) 444-475 Dr. Szónoky M.: Felsőpannoniai medenceperemi és medencebelseji összletek kőzetszerkezetének össze- hasonlítása — Vergleich dér Gesteinsstruktur oberpannonischer Komplexe von Rand- und Becken- fazies 476—498 Brokés F. : Harmadidőszaki coccolitok a Dunántúli Középhegység bauxitkutató fúrásaiból — Tertiary coc- coüths recovered by bauxite-exploratory drilling in the Transdanubian Central Mountains 499 — 540 Dr. Fejér L.: Az energiakérdésről geológus szemmel 541—548 Dr. Gidai L.: Az ÉK-dunántúli eocén képződmények ősföldrajzi viszonyai — Relations paléogéographi- ques des formations éocénes du Nord-est de la Transdanubie 549 — 563 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOBUfEHMH - NOTICES Székyné Fux Vilma — Maury R.: Tokaji-hegységi riolittufaárak és propilites andezitláva hőmérséklete szenesedett fatörzsek szerves anyagának infravörös spektruma alapján — Die Temperatur von Rhyolithuffströmen und propylitisierten Andesitlaven des Tokajer Gebirges auf Grund des Infrarot- Spektrums verkohlter Holzstámme 564—570 Dr. Haas J. : Conocella ugodensis n. sp. — plankton mikrofosszilia a bakonyi felsőkrétábó) — Conocella ugo- densis n. sp. — a planctonic microfossil from the Upper Cretaceous of the Bakony 571—576 SzöŐR.: Talajok derivatográfiás vizsgálata talajmechanikai, építésföldtani felhasználásra — XlepHBaTO- rpanuecKoe n3yueHne rpy htob nnn no3H3HH hx rpyHTOBo-MexammecKHX h HH>«eHepHO-reo- norMieCKHx cboBctb 577 — 581 Dr. BidlÓ G.: Geszti József születésének centenáriuma 582—583 HlREK, ISMERTETÉSEK— COOE1HEHMH, P ELI EH3MM — NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 584-590 TÁRSULATI ÜGYEK - JJEJIA OELHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 591-597 A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója. Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat nyomdába érkezett: 1978. VII. 25 — Terjedelem: 18,2 (A/5) ív 79.6134 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bernát György Ára: 10,- Ft Előfizetési díj egy évre: 40,— Ft INDEX: 25299 ISSN 0015 - 542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: MEISEL JÁNOSNÉ A szerkesztő bizottság tagjai: báldi tamás, vool Mária, konda József, kriván pál, SZÉKYNÉ FüX VILMA, SZILVÁGYI IMRE * Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy posta- utalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest V., Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010). Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Budapest V., Váci utca 22. Telefon: 185-881), a PKHI Hírlapboltjában (1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116 — 269) és minden nagyobb árusítóhelyen. Előfizetési díj egy évre: 40,— Ft 1 szám ára: 10,— Ft Index szám: 25 299 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149.