LIBRARY ANNEX CORNELL UNIVERSITY LIBRARY ^4*19^ Ül CORNELL üNIVERSITY LIBRARY 924 057 187 1 All books are subject to recall after two weeks. Library Annex DATE DUE GAYLORD PRINTED IN US A '.r ‘ } Vl’!i ff I* 1-. ’«^+ÍÍíS|í ■" áJ I Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1091 magy A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BíOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJiorHqECKoro obuiectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY No. 1 (1979) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 109. KÖTET TARTALOMJEGYZÉK - CO;iEP>KAHHE — CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH — MÉMOERES De. Baetha F.: A Balaton délnyugati környékének felsőpannóniai moUnszka faunája — Oberpannonlsche Molluskenfauna In der südwestllchen Umgebung des Balatonsees 1—13 Db. Oravecz J.: a cákl konglomerátum földtani vizsgálata — Geologische üntersuchung des Cáker Kong- lomerates 14—45 De. Nagy B.: A budai-hegységl porlott dolomitok ásvány -kőzettani, geokémiai és genetikai vizsgálata — MineraJoglcal, petrographic, geochemical and genetic investigations of pulverulent dolomites from the Buda HUls 40—74 OeaveozIíé Scheffke Anna: Pelagikus Crinoldea maradványok a dunántúli triász képződményekből — Pe- lagioOrlnoids from Trlassicsedimentsof the Transdanubian(W-Hungary) 75—100 De. Ooenidbs I., DE. CsászlE G., DE. Haas J., Jooháné Edelényi Emőke: Oxigén Izotopos hőmérséklet- mérések a Dunántúl mezozóos képződményeiből — Temperature measurements of Transdanubian Mesozolc rocks by the oxygen isotope method 101—110 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - RPATKHE COOBIDEHMH - NOTIOES De. BAedossy Gy., Dózsa Lajosné, Gecse Éva, Kbnyeees JXnosné és Siklósi Lajosné: Bassanlt és metabasaluminit a magyarországi bauxitban — Bassaniteand metabasaluminite in Hungárián bauxltes 111—119 Gattee I.: ŰJabb molibdenitlelőhely a Börzsöny-hegységben — A new molybdenite deposit in the Börzsöny Monntains 120—127 VTTAFÓRÜM - ŰHH ÍIHCKVCCHH - THÉMES A DISODTER Db. Molnáe B.: Hozzászólás a Magyarhoni Földtani Társulat által a Földtani Közlöny hasábjain megindí- tott vitafórumhoz 128—129 De. Fbjéb L.: Hozzászólás de. BenkO Fereuc: Elgondolások a hazai földtani könyvkiadás hosszútávú programjának kialakítására című előterjesztéshez 130—132 De. Zentay T.: Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás programjának kialakítására vonatkozó anyaghoz 133—135 VioziÁN I.: Hozzászólás Benkő Ferenc szakkönyvkiadás! tervezetéhez 136 De. Baksa Cs. — Földessy J.:jVélemény a „Vitafórum” cikkhez 137—141 De. Köeössy L.: Vélemény a Földtani Közlöny „Vitafórum” cikkhez 142—143 De. Embey-Isztin A.; Hozzászólás Benkő Ferenc tervezetéhez 144 Db. Balogh K.: Elmélkedés egy anyagvizsgálati tanulmány felett 145—147 hírek, ismertetések - COOBIHEHHH, PEUEH3HH - NOTIOES, RBVÜE BIBLIOGRAPHIQUE 148-155 TÁRSULATI ÜGYEK - JIEJIA OBUIECTBA - AFFAIRES DE LA SOOIÉTÉ 156-168 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Ball. of. the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 1 — 12 A Balaton délnyugati környékének felsőpannóniai molluszka faunája Dr. Barlha Ferenc (1 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: Az 1977-ben publikált Balatonszentgyörgy csillagvári szelvény és Balatonberény 3-as és 4-es fúrás, valamint a most ismertetett 7 lelőhely 22 szeh é- nyének feldolgozása részben folytatását jelenti egy 1972-ben elkezdett kritikai és kf>r- reláló munkának, amely az 1971-ben megjelent ,,Á magyarországi pannonképzodmények kutatásai” (az úgynevezett Pannon monográfia) cikkeinek eredményeit kísérelte meg egyeztetni részben egymással, részben a monográfián kívüli, ezidőben megjelent cikkek adataival. Ezért a ,,Bevezetés”-ben összefoglaltam az olyan munkák adatait, amelyek valami módon kapcsolódtak az itt felmerült problémákhoz (pl. a Congeria bnlatonica-s szint revizíója, vagy az áldominancia felismerésének jelentősége az új Viviparus sadleri-s szint bevezetésében). A Balatontól DNy-ra eső összesen 9 lelőhely és 25 feltárás ül. kis fúrás ala})szint je is a Viviparus sadleri-s szint volt ugyanúgy, mint a Balatonszentgyörgy csillagvári tégla- gyári fejtő esetében, amely felett az oszcillációs szakasz következett. Tekintettel arra, hogy a most feldolgozott lelőhelyek és kis fúrások faunájában egyetlen olyan faj sem fordult elő, amelyet Balatonszentgyörgyön a téglagyári szelvényben ne találtunk volna meg és mert a csillagvári téglagyári szelvény fajait genetikai és elterjedési szempontból is 1977-ben részletesen ismertettük, ezekre az adatokra elég volt hivatkoznunk. A Vivipa- rus sadleri-s szint bevezetését alátámasztják: a) A most vizsgált szelvények alapszintet elért szakaszában nem találtam Congeria balatonica-t, viszont Viviparus sadleri-t kivétel nélkül mindenhol. b) A Congeria balatonica vertikálisan a felsőpannon alsó szintjében domináns (1. Lajos- komárom 1. sz. fúrás. Jámbor A. — Korpásné Hódi M. 1971) (a felsőpannon középső szintjében áldominanciája van !) c) A Congeria balatonica földrajzi elterjedése a régi értelemben vett C. balatonica-s szintben is kis körű. d) A Viviparus sadleri vertikálisan jól jelzi a szóbanforgó szintet és elterjedése is országos. Ezért a Congeria balatonica szint helyett javasoltam a ,, Viviparus sadleri-s szint” elnevezés bei'ezetését. Neosztratotípus lelőhelynek továbbra is alkalmas a Tihany — Fehérpart és ennek 0-os rétege, ahol a Viviparus sadleri először jelenik meg (Porta ferraei 2-es faunahullám). A Viviparus sadleri előfordul az oszcillációs szakaszban is — legtöbbször ott is ugyanazok a fajok kísérik, mint az alapszintben, ezért elválasztásuk csak vertikális szelvényben történhet biztosan. Az oszcillációs szakaszban ugyanis az ,, idősebb faunaelemeknek” áldominanciája van, vagyis a magas példányszám után számuk ugrásszerűen leesik. A szerző ezt a jelenséget több fajon ( Micromelania laevis, Congeria balatonica) és több lelőhelyen (Balatonszentgyörgy, Lajoskomárom, Balaton- máriafürdő, Tihany) vizsgálta meg. A szerző végül ismerteti a V. sadleri-s szintet elért lelőhelyeket, illetve szelvény-szaka- szokat, valamint az oszcillációs szakaszba sorolható lelőhelyeket, illetve szelv'ény-szaka- szokat. A feldolgozott fauna a Földtani Intézet ^Múzeumában nyert elhelyezést. Bevezetés Ez a munka részl)en folytatása az 1977-ben megjelent Balatonszentgyör.gy csillagvá: i szelv'cny biosztratigráfiai szemjtontú értékelésének (Földt. Közi. 107. pp. 130 -149.), az attéil keletre és délkeletre eső lelőhelyeken, másrészt befejező láncszeme egy 1972. óta folyó kritikus adatreviziónak (1. Irodalom). 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet Az adatreviziót az tette szükségessé, hogy az 1971-ben ,,A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai” összefoglaló cím alatt megjelent munka eredményeinek koordinálása nem történt meg. (A fenti munkát a rövidség kedvéért a következőkben Pannon monográfia” néven fogjuk emlegetni.) Az elmúlt évek szükséges időtávlatából nézve a ,, Pannon monográfiának” mind jelentősége, mind hiányosságai nyilvánvalókká lettek. Jelentősége első- sorban abban volt, hogy a specialisták széles köre fejthette ki álláspontját, és- pedig igen sok megfigyelés, mérés, üledékminta alapján (Babtha F. bio- sztratigráfia, molluszka; Széles M. biosztratigráfia, molluszka, osztracoda; Kleb 13. üledékföldtan, geokémia; Sz. Kilényi É.— Szénás Gy. geofizika; Kökössy L. geológia; Szatmári P. üledék vizsgálat, üledék kémia, homok vizsgálat; Tóth K. geológia). Fogyatékosságai közül a legfontosabbak: a) A sjjecialisták nem egységes szemlélettel és nem egységes módszerekkel dolgoztak, vagyis nem munkakollektivában. b) Számos olyan kutató munkája maradt ki ebből az összeállításból, akinek eredményeire hivatkozás ugyan történt, de nem kaptak lehetőséget arra, hogy maguk értékeljék munkásságukat. (Jaskó S., Kbetzoi M., Nagy L.-né, Hajós M., Csiky G., Dank V., Urbancsek J.). A kimaradt munkák közt meg kell még említeni a Pannon monográfiával egy- időben megjelent Jámbor Á.— Korpásné Hódi M. tanulmányát (Földt. Int. Évi Jel.), amely az alsópannon kifejlődésére vonatkozóan hozott új eredmé- nyeket. A hiányosságok fő oka a ,, Monográfia” szervezési nehézségeiben keres- hető, ugyanis Bartha F. betegsége miatt Góczán F. önzetlenül vállalta ezt a nehéz munkát. Természetesen — mint más szakterületen dolgozó — a ma,gyar ,, pannon problémáit” nem ismerhette, de nagy dolog volt részéről, hogy a neki átadott tanulmányokat nyomdakész állapotba hozta. A ,, Pannon monográfia” pi’oblémáit előidéző okok között figyelmet érdemel az a tény is, hogy a közvetlen gyakorlati célú kutatások ugyan igen nagy- számú mélyfúrást dolgoztak fel, de szükségszerűen csak hézagos mintavétellel, míg a kutatók másik része mind a felszíni feltárásokat, mind a mélyfúrásokat i folyamatos mintavételek alapján értékelte. Éppen ezért a ,, Pannon monográfia” eredményeinek koordinálása, illetve korrelálása rendkívüli körültekintést igényelt, így a hézagos mintavételű fel- dolgozások adatainak nagy része felhasználható volt. Sajnos, gyakori eset volt, az egyre gyérülő mintavételek szintjeit feldolgozók elsietett állásfoglalása, amelyekre nézve megbízhatóbb eredményekre vezetnek a folyamatos minta- vételű gyűjtések, illetőleg a hézagtalan magvételű fúrások adatai. A most feldolgozott délnyugat ,, Dunántúl”-! lelőhelyek és fúrások rétegei ezideig a Congeria balatonica-s szintbe és az oszcillációs szakaszba tartoztak, amelj^eknek értékeléséhez sem az évtizedekkel ezelőtt alkalmazott gyűjtési tech- nika, sem a hézagos magvételű mélyfúrások nem alkalmasak. A Éöldtani Köz- löny 72. p. 234. oldalán ezért kifogásoltam Strausz L. állásfoglalását: ,, Való- színűnek tartom, hogy az Unió wetzleri-s rétegek nem képeznek külön tagot, ha- nem egyidősek a Congeria balatonica-s rétegekkel”. Ezt a felfogását a mellékelt táblázata is illusztrálta, ahol heteropikus fácieseknek jelölte a Congeria bala- tonica-s, Prosodacna vutskitsi-s és Unió wetzleri-s rétegeket. Strausz L. ezt a felfogást változtatás nélkül megismételte 1969-ben, a Földtani Intézet 100. éves jubileumán tartott előadásában, illetve az erről kiadott Földtani Közlöny Cilikben. A Pannon monográfia 1971-es kötetében Széles M. is lényegében Strausz L. felfogása mellett foglalt állást, azzal a különbséggel, hogy az Unió íretzleri-s rétegeket parti kifejlődésnek, míg a Congeria balatonica-s és Prosodac- Bárt ha: A Balaton DNy-i környékének felsőpannóniai molluszkái 3 na vutskitsi-s rétegeket ezek medencebelseji fáciesének minősítette. Bartha F. szerint az oszcillációs szakaszban (melyet a szerző nevezett el), a Congeria halatonica-s tó addig nagyvonalakban egységes és viszonylag sekély csökkent- sósvízű tava már résztavakra tagolódott, ahol gyakorlatilag mindenütt part- közei volt. Csak így képzelhető el a medence egyes részeinek különböző inten- zitású süllyedése mellett (relatíve a kevésbé süllyedt rész kiemelkedett), hogy helyenként 50-et is elérő biofácies változás történt. Kétségtelen, hogy eddig a Balaton ]É-i oldalán több, részletesen feldolgozott szelvényünk volt, mint a Balatontól D-re eső területen, pontosabban ennek a délnyugati részén. A Fonyód-hegy faunáját ugyan még Halaváts Gy. és Lörenthey I. is ismertették, de ezenkívül csak Schwab M. — Hajós M. bala- tonmáriafürdői szelvény feldolgozása és Bartiía F. — Soós L. balatonszent- györgyi fauna ismertetése sorolliató a részletes vizsgálatok közé. A Balaton- szentgyörgy csillagvári téglagyári szelvény mélyebb szintbe kei’ülése és a kör- nyező kis fúrások feldolgozása lehetőséget adott Bartha F.-nek részlten a Balaton északi és déli oldalán előforduló molluszka fauna származási és elter- jedési összefüggéseinek kutatására, részben az áldominancia fogalmának be- vezetésére, amikor a nagy jjéldányszámot igazolhatóan a gyors kipusztulás okozta. Az áldominancia jelenségének szélesebb körben történő alkalmazása azonban csak ebben a munkában történt meg. A mostani kutatások a Balatonszentgyörgy csillagvári téglagyár szelvény és a már szintén publikált Balatonberény 3-as és 4-es sz. fúrásokon kívül kelet- re haladva további 7 lelőhely 22 szelvényének felszíni feltárásait és kis fúrás adatait foglalta össze. Figyelembe vettük a területre eső régebbi vizsgálatok eredményeit és a távolabbi lelőhelyek fauna összefüggéseit is (pl. Lajoskomá- rom 1. sz. fúrás). Végeredményben ezek tették lehetővé a Congeria balatomca-s szint értelmezésének és elnevezésének revízióját is. Köszönettel tartozom Kovácsné Bodrogi I.-nak, aki földtani irányítója volt az anyaggyűjtésnek és feldolgozásnak, a gyűjtésben még Laib István is részt vett. A szelvények üledéktani és földtani értékelése Kovácsné Bodrogi Ilona feladata lesz. A Balaton délnyugati része pannóniai korú lelőhelyeinek alapszintje A részletesen megvizsgált Balatonszentgyörgy csillagvári téglafejtő szel- vénye nem érte el a ,, Congeria bnlatonica-s” szintet, de Bartha F. véleménye szerint közvetlenül felette végződött. Ezt az állítását elsősorban a közeli Balatonberény 3-as és 4-es sz. fúrások adataira alapozta, amelyek ebben a szintben végződtek. A Földtani Közlöny 107. évf. p. 144. ezt írta: ,,A Bb. 3. fúrásban 12-14 m. közt Viviparus sadleri (3 ]iéldány), Micromelania laevis. Limnocurdiurrt decorum, Melanopsis decollata, M. honéi sturi, M. fuchsi, Valvata ohtusaeformis, Congeria sp. fajokat találtunk. A Balatonberény 4. sz. fúrásból ])edig 0,3 m — 4,2 m-ig Viviparus sadleri (3 példány), Limnocardivm deeorum (1 ])éldány), 8,2 m — 15,0 m közt Viviparus sadleri (3 példány), Limuoeardium decorum, L. apertum, Melanopsis fuchsi, Dreissena serbica, Dr. dohrei, Valvata sp., Theodoxus vetranici, Micromelania laevis, Melanopsis botiéi af f inis igazolták a csökkentsósvízi szakaszt. A C. bala- tonica-s szintet pedig a Viviparus sadleri viszonylag magas példányszáma bizonyította, ugyanis ennek a fajnak az oszcillációs szakaszban már csak leg- feljebb 1 — 1 péklánya található”. 1* 4 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet A most vizsgálatra kerülő Balatonkeresztúr és környéke (4 szelvény), Bala- tonmáriafürdő környéke (5 szelvény), Fonyód környéke (5 szelvény), Buzsák és környéke (3 szelvény), Kéthely környéke (1 szelvény). Táska környéke (2 szelvény) és földrajzilag már a Balaton északi partján fekvő, de földtani szempontból a Balaton északi és déli részét elválasztó tektonikai vonalra eső Balatongyörök (2 szelvénnyé) (1. ábra). /. ábra. A Balaton délnjrugati részén feldolgozott felsöpannon lelőhelyek. Jelmagyarázat: 1. Földrajzilag a Balatontól É-ra fekvő, de szerkezetileg és fauna alapján a D-i részhez tartozó terület, 2. Korábbi feldolgozások, 3. Lelőhelyek, 4. A lelőhely környékén levő feltárások, illetve klsfúrások száma Abb. 1. Die im Südwestteil des Balatonsees bearbeiteten Fundorte des Óberpannons. Zeichenerklárunge n; 1. Geblet, das geographisch N vöm Balatonsee liegt, doeh strukturell imd faunistisch dem südlichen Gebiet angehört, 2. Frühere Bearbeitungen, 3. Fundorte, 4. Zahl dér Aufschlüsse bzw. Kleinbohrungen in dér Umgebung des Fundortes A lelőhelyek fauna meghatározása után egy régóta vajúdó ])robléma újra felmerült, történetesen az, hogy helyes-e a C. balatonica-s. szint elnevezés? Ugyanis, az említett lelőhelyekről a mostani gyűjtéskor egyetlen biztosan meghatározható Congeria balatonica példány sem került elő, viszont a Viviparus sadleri csaknem valamennyi lelőhely csökkentsósvízi szakaszában előfordult. Az igaz, hogy a Balaton déli jiartjának régebbi feldolgozói megtalálták a C. balatonica-t, Lörenthey I. és Halaváts Gy. 1911-ben a Fonyód-hegy magasparti feltárásában, továbbá Halaváts Gy. a Balatonberény — balaton- máriafürdői út mentén. Majd ezt követően 19.55-ben Schwáb M. — Hajós M. is megtalálta a Balatonmáriafürdő magaspart szelvényében, de szelvényeik revíziója ott a Congeria balatonica kipusztulását igazolták, míg Schwab M.— Hajós M. szelvénye szerint a C. balatonica példányok a szárazföldi-édesvízi szakasz felett helyezkedtek el, vagyis már az oszcillációs szakaszba tar- toztak. Az elterjedés szempontjából komoly érv az, hogy a Congeria balato- nim-nak kiselib az elterjedési területe, mint a Viviparus sadleri-nek. Még súlyosabb érv a C. balatonica-^ szint használata ellen az, hogy egyre több olyan adat gyűlt össze, amely a C. bálát onica-múí már a felső])annon alsó részében való megjelenését is igazolta. Ez utóbbira vonatkozóan 1975-ben a Földtani Közlöny 105/4. ]>. .410. oldalán ezt írtam: ,, Barnabás — Strausz (1947) az ország déli részén, nem végig magvételes fúrásokban, de ])ontosan megjelölt Bárt ha: A Balaton DNy-i környékének felsőpannóniai molluszkái helyzetű magmintákban együtt talált C. rhomboidea-YsA C. halatonica példá- nyokat (Budafapuszta Eurogasco II. sz. fúrás). A kísérő fajok azt igazolják, hogy aC. bnlatonica hosszabb fajöltőjével lehet számolnunk, vagyis már a felső- pannon alsó részében megjelenik ez a fa j (Porta ferrae-2), de csak a felsőpannon középső részében domináns, ahol legtöbbször Viviparus sadJeri kíséri (Porta ferrae-3)”. Ezenkívül még a felsőpannon alsó részéből több lelőhelyről is említik a Con- geria balatonica-t Kaba É. 1. sz. fúrásban 662 — 208 m között (Széles M. 1971. p. 312) és a Nagyszentmiklós 5. sz. fúrásban. A hosszabb fajöltő kérdését véglegesen a Lajoskomárom 1. sz., végig mag- vételes fúrás szelvénye döntötte el (Jámbor A.— Korpásné Hódi M.), ahol az al- sópannon felső határához nem közel (alsó határ 400 m), de biztosan felsőpannon alsó részében rövid fajöltőjű fajok kíséretében találták a C. balatonica példányo- kat és nem is kis példányszámban (280 — 200 m között). Ezek a fontos kísérő fajok: Congeria rhomboidea, Limnocardium zagrabienzis. A gazdag és jellemző alsópannon és felsőpannon alsó részi faunával szemben a Lajoskomárom 1. sz. fúrás felsőpannon középső részi faunája szintjelző fajokban már szegény, hiányzik a Viviparus sadleri; a Prosodacna vutskitsi ugyan előfordul, de csak kis fokú a dominanciája és helyzete is áldominancia gyanús. Az oszcillációs szakaszt sem jelzi egyetlen szárazföldi, vagy tÍ2)ikus édesvízi faj esak a mocsári (lignites) rétegek megjelenése. A végleges állásfoglalás előtt nézzük még a C. balatonica és Viviparus sadleri együttes előfordulásait: Tihany (Eehérjiart), Balatonalmádi (Hétvezér u.), Balatonkenese (1. Halaváts Gy. : Balatonkenese 50. sz. fúrás 0 — 15 ni), Balatonfűzfő (Homokgödör), Balatonakarattya 8. sz. fúrás (3,30 — 13,60 m), Balatonfőkajár 38. sz. fúrás (40,6 — 45,7 m). Csór (Ny-ra), Galgamácsa, Nyirád, Polgárdi 3. sz. fúrás (80,0—90,0 m), Vörösberény (Eüzfőmajortól É-ra). Az együttes előfordulások közül kétségkívül Tihany a legfontosabb, Partsch 1835-ben innen írta le a Congeria balatonica-t és azóta Lőrenthey I. (1908), Vitális I. (1908), Bartha F. (1959) a szelvény többszöri feldolgozását végez- ték el. Lőrenthey I. beszélt először C. balatonica-H szintről, Bartha F. 1959 - 1961. a tihanyi Fehér-jiart szelvényében a 6-os jelzésű réteget jelölte meg a szint sztratotíjiusának. INIegállajiította, hogy a C. balatonica és V. sadleri együtt a 6-ostól a 19. jelzésű rétegig fordulnak elő — efölött már csak a V . sadleri található a 35. jelzésű rétegig. Összefoglalva a kérdést nyilvánvaló, hogy a C. balatonica a felsőpannon alsó részében jelenik meg, de a felső])annon közé2)ső szakaszában és helyenként az oszcillációs szakaszban is előfordul, de nem országos elterjedésű. Mivel a felsőpannon közéjiső szintjében a Viviparus sadleri elterjedése országos (1. Bartha F. Pannon monográfia pp. 53 — 69), javasolom, a C. balatonica-s szint helyett a Viviparus sadleri-s szint használatát. Szerencsés körülménynek vehető, hogy az új Viviparus sadleri-s szint neo- sztratotípus lelőhelyét nem kell megváltoztatni, ugyanis a tihanyi Fehérjiart, illetve ennek 6-os rétege alkalmas erre, mert ebben a szelvényben először itt jelennek meg a Vivij)arusok. 1959-ben még nem történt meg a Vivi])arusok statisztikus értékelése, ezért innen Viviparus sadleri-t, V. cyrtomaphorus-t, Viviparus sp.-t említettem, de a későbbi statisztikus értékelés igazolta, hogy országosan csak egy faj van, a Viviparus sadleri, míg a többi változat leg- feljebb földrajzi rassz (alfaj értékű) (Pannon monográfia 1971. pp. 53 — 59.). 1959-ben azért választottam a 6-os réteget a C. balatonica-s szint sztratotípus 6 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet rétegének, mert itt volt a C. halat onica-nok. a legmagasabb példányszáma, 112 db 20 cm-ben, néhány magasabb helyzetű rétegben ugyan még előfordult, de példányszáma ugrásszerűen leesett. Ez a hirtelen példányszám csökkenés most az áldominanciának lett jó példája. A Balatonszentgyörgy csillag vári szelvényben a Micromelania laevis volt az áldominancia tipikus esete, mert ott figyeltem fel arra, hogy a hirtelen pél- dányszám csökkenés tömeges kipusztulást jelez. A régi C. balatonica-s szint elnevezés elhagyását az is megnehezítette, hogy a Balaton környéke legrégibb és legszebb feltárásainak egész sorából ismertük meg ezt a fajt (Tihany, Balatonalmádi stb.). A biosztratigráfia régebbi gyakorlatában sok olyan faj volt, amely egy szint hovatartozását fellebbez hetetlenül eldöntötte, ilyen volt a Congeria balatonica mellett a C. ungulacaprae is. Ma már a felsöpannonban egyetlen olyan fajt sem ismerünk, amelyiknek a fajöltője tökéletesen megfelelne egy földtani biosztratigráfiai és üledékképződési egységnek. Ezért kell figyelembe venni a kísérő fajokat és a dominancia változásokat is. Az új szintjelző fajunk a Viviparus sadleri a régi Congeria balatonica-s. szint alsó határát tökéletesen jelzi, mert a F. sadleri a Porta ferraei út 3. megnyílá- sakor tömegesen bevándorolt faj. Problematikus viszont a Viviparus sadleri-s szint elválasztása az oszcillációs szakasztól, mert a Viviparus sadleri előfordul az oszcillációs szakasz csökkentsósvízi rétegeiben is. Egy vertikális szelvényben, feltéve, ha áthalad a Viviparus sadleri-s szinten és felfelé eléri az oszcillációs szakaszt, nem probléma a két szint elhatárolása. A tihanyi Fehérpart szelvényében a V. sadleri-s szint alsó hatása a 6-os, felső határa a 21-es jelzésű réteg, ahol először találtunk édesvízi szárazföldi fajokat. Az új neosztratotípus lelőhelyen tehát kb. 10 m homokos, aleuritos összlet képviseli a Viviparus sadleri-s szintet. (Az alföldi üledékgyűjtő medencékben ez több száz méter vastagságot is elérhet.) A Viviparus sadleri azonban Tihany- ban magasabb helyzetű rétegekben is előfordult a 21-estől egészen a 35-ös jelzésű rétegig, amely a szelvény felső harmadában van és már az oszcillációs szakaszba tartozik. A kérdés az, hogy a vertikális szelvény ismerete nélkül, feltételezetten gazdag faunájú üledékminta alapján lehet-e biztos választ adni a minta pontos rétegtani helyzetére vonatkozóan ? Ennek a kérdésnek az eldöntésére nézzük meg Schwáb M. — Hajós M. balatonmáriafürdői szelvényét (1955. pp. 160 — 163), amelyet a szerzők részletesen begyűjtötték és feldolgoz- tak. Itt Congeria balatonica tömegesen fordult elő a 4-es jelzésű rétegben, ahol Viviparus törmelékek kísérték, felette Limnocardium penslii, L. hanaticum, Viviparus sadleri, Theodoxus vetranici (86 dl)), Congeria triangularis és Dreis- sena auricularis tartalmú réteg következett. Ha ezekből a rétegekből kapnánk egy fauna-gazdag mintát, a régi C. balatonica-s szint biztosnak látszanék, de alatta a 10-es jelzésű réteg fás kőszenes agyag szintje következett édesvízigényű Planorbarius grandis-a,\‘, vagyis az egész balatonmáriafürdői szelvény az osz- cillációs szakaszba sorolható és a C. halat onica-nstk, Limnocardium jtenslii-nék, L. hanaticum-ne.fk itt is kipusztulás okozta áldominanciája volt. Az oszcillációs szakasz fogalmához hozzá tartozik a vertikális irányú bio- fáciesváltozás, tehát azon nem csodálkozunk, hogy egy minta alapján nem dönthető el a földtani kor. Fontos az is, hogy egyes fajok fajtöltője hosszú, már az alsópannonból is ismert; pl. a Melanopsis hokiéi sturi, Limnocardium aper- tum előfordulnak az oszcillációs szakaszban is. Ezekkel a Balatonszent- györgy csillagvári szelvény feldolgozásakor részletesen foglalkoztam. Bárt ha: A Balaton DNy-i környékének felsőpannóniai molluszkái Az egyes lelőhelyek szelvényei faunájának ismertetése A lelőhelyek, illetve a kis fúrások feldolgozásának sorrendjét a már rész- letesen publikált Balatonszentgyörgy csillagvári lelőhelytől való földrajzi távolság szabta meg. A lelőhelyeken belül a legményebb szint faunájának ismertetésével kezdjük és úgy haladunk felfelé. Balatonkeresztúr 14. sz. fúrás 6.10 m — 6,20 m; Limnocardium sp. és meghatározhatatlan héjtöredékek, amelyek esetleg szárazföldi édes- vízi szakaszból származhattak. 4.6 m — 4,7 m: Viviparus sadleri Pajrtsch (4 db); Limnocardium apertum Münst. (1 db); (L. secans típus, sok töredék); Melanopsis bonéi sturi Fuchs (1 db); V alvói a simplex öcscnsis Soós L. (1 db); Melanopsis fuchsi Handm. (4 db); Micromelania laevis Fuchs (110 db), (áldominan- cia); Valvata balatonica Rolle (1 db); Dreissena serbica (Brus.) (5 db); Dr. dobrei (Brus.) (4 db); Goniochilus schwabenaui Fuchs (3 db); Limnocardium decorum Fuchs (5 db); Limnocardium sp., sok L. töredék; Limnocardium vicinum Fuchs (7 db); Gyraulus sp. (közel áU a G. tenuis-hoz, de felső pereme van); Pyrgula incisa Fuchs (2 db); 3.10 m — 3,50 m. (40 cm); Viviparus sadleri Partsch (1 db), Melanopsis bouéi sturi Fuchs (4 db); AI. fuchsi Handm. (1 db); Theodoxus vetranici Brus. (6 db); Limnocardium decorum Fuchs (2 db); L. vicinum Fuchs (6 db); Dreissena serbica Brus. (5 db); Dr. dobrei Brus. (2 db); Micromelania laevis Fuchs (4 db); Balatonkeresztúr 17. sz. fúrás 10.0 m — 12,9 m: Lignites üledék maradék Csökkentsósvízi fajok: Alelanopsis cf. cylindrica, 71/. petrovici töredék; Limnocardium decorum Fuchs; L. töredék a leggyakoribb, Alicromelania laevis Fuchs. A közét édesvízi mocsári lignites kifejlődés és a csökkentsósvízi fajok valószínűleg csak bemosottak. A lignit darabokban fauna nem volt ! Balatonkeresztúr 29. sz. fúrás 14.6 m — 14,75 m: Vallonia subpulchella Sandb.; Gastrocopta sp.,; szárazföldi fajok ! Balatonkeresztúr 33. sz. fúrás 3.6 — 3,8 m: Limnocardium soó,si B.\rtha; L. decorum (igen sok töredék); L. apertum; L. vicinum, Alicromelania laevis (sok), Melanopsis fuchsi, Viviparus töredék. A csökkentsósvu'zi fauna a most köv'etkező balatonmáriafürdői fúrásokban elég gazdag. A Bmf. — 1. sz. fúrás <úsó mintavételi helyén 14,0 m — 14,2 m-ben a csökkentsós igényű Theodoxus vetranici Brus. faj dominál, Limnocardium cf. decorum és Congeria sp. kísérte. Balatonynáriafürdő 1. sz. fúrás felső yniyitavételi helyén 2,80 m — 4,70 m-ben, szintén meg- található a Theodoxus vetranici, de már nem domináns. Itt Alelayiopsis decollata, 71/. fuchsi, Microryielania laevis, Lirnnocardiuyn cf. decorum, Dreissena sp., Alclanopsis sp. kísérik. A Bmf — 2. sz. fúrásban két mintavétel történt: alul 9,20 m — 9,30 m között a Micro- tnelania laevis tlominált, kísérte: Melanop.sis fuchsi, Viviparus sadleri (1 db), Linino- cardium decorum (sok töredék), L. apcrtuyn (töredékek), Theodoxus vetrayiici (1 tlb), Mela- nopsis bouéi sturi (1 db). Felette: 8,20 m — 8,70 m-ben a Viviparus .sadleri dominált, de sok a Limnocardiutyi decoru/Ji és a L. apcrtuyn töredék is. Nem volt ritka a Alelayiopsis fuchsi, M. decollata sem. Előfordult: Goyiiochilus schwabeyiaui, Limnocardiuyyi soósi, L. penslii, L. cf. hayitkeyii, Goyigeria yieuynayri, Dreissena sp. Balatonmáriaf ürdő 3. sz. fúrás 4.0 m — 4,10 m: Viviparus sadleri (1 db ép példány, kissé karcsúbb az átlagnál), Liyymocardiutyi decoruyyi 8 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet (több töredék), Valvata variábilis (1 db), V. minima (1 db), Micromelania laevis (1 db), Unió sp. (töredék). Balatonrnúriafürdő 4. sz. fúrás 12,10 m — 12,70 m: Viviparus sadleri (4 db), Limnocardium decorum (töredékek), Melanopsis decollata (2 db), M. bonéi sturi (1 db), Theodoxus vetranici (2 db). A Balatonrnáriafürdő 7. sz. fúrásból is két szintből kaptam Mollusca faunát. Az alsó szintben: 10.0 m — 10,20 m között feltűnően sok volt a Melanopsis bouéi sturi faj (35 db) és sok T heodoxus vetranici töredék és Limnocardium decorum kísérte. Előfordult még L. soósi, Melanopsis decollata, Micromelania laevis, Melanopsis fuchsi, Valvata obtusaeformis egy -két példánya is. A Binf. 7. sz. fúrás felső mintavételi helyén: 6,60 m — 7,0 m-ben már kimondottan domi- náns faj nem volt, de elég sok idősebb Limnocardium töredéket figyeltem meg (L. aper- turn, L. penslii). Előforduló fajok: Viviparus sadleri (2 db), Melanopsis fuchsi (1 db), M. decollata (1 db), Valvaia variábilis (2 db), Micromelania laevis (kevés), Ooniochilus schwabenaui (kevés), Limnocardium decorum (kevés). Fonyód — 19. sz. fúrás 6,40 m — 9,0 m Viviparus sadleri, Melanopsis sp., Dreissena sp., Limnocardium sp. Fonyód — 20. sz. fÚ7-ás 11,20 m — 11,40 m: Limnocardimn vicinum, Micromelania laevis, Dreissena serbica. Fonyód — 22. sz. fúrás 13.0 m — 13,4 m: Csillámos homok Melanopsis fuchsi Handm., M. decollata Stol., M bouéi sturi Fuchs, Limnocardium decorum Euchs, Melanopsis petrovici Brus., M. cylindrica Stol., Dreissena auricularis Fuchs, Limnocardimn vicinum Fuchs, Melanopsis fuchsi Handm., Viviparus sadleri Partsch (47 db), V . sadleri cf. cyrtomaphorus Brus. (domináns), Dreissena auricularis Fuchs, Valvata sp. Congeria cf. balatonica Partsch. Fonyód — 2S. sz. fúrás 14.0 m — 15,0 m: Viviparus sadleri Partsch, Limnocardium decorum Fuchs, L. apertum Münst., Mela- nopsis fuchsi Handm., koptatott példányok 6,5 m — 7,2 m: Liynnocardiwn penslii Fuchs, L. apertum Münst., Limnocardium sp. Fonyód — 29. sz. fúrás 10,9 m — 1 1,0 m: Rendkívül megviselt anyag, Limyiocardium sp. 7,30 m — 7,50 m: Theodoxus veLanici Brus. (sok), Melanopsis tihanyensis, M. fuchsi VI ajnttm., Limnocardium decorum Fuchs, L. vicinum Fuchs, Micromelania laevis Fuchs, Congeria neumayri Andr., Valvata simplex öcse^isis Soós Buzsák — 13. sz. fúrás 7,30 m — 11,50 m: Melanopsis fuchsi Handm., M. petrovici Brus., Lim^iocardium decorum Fuchs, L. aper- tu?n Münst., Micro^nelania laevis Fuchs. Buzsák — 15. sz. fúrás 9,50 m — 15,0 m; Lhntiocardiutn sp.. Unió sp. gyöngyházréteg töredék. 6,80 m —8,10 m; Bárt ha: --1 Balaton DXy-i környékének felsőpannóniaí moUuszkái 9 fajra, nemzetségre biztosan nem felismerhető, valószínűleg édesvízi, szárazföldi héj- töredékek Planorbis sp. ? Unió sp. ? édesvízi szakasz. Buzsák — 17. sz. ji'irás 14, G m — 15,0 m; Viviparus sadleri Partsch, Uriio atavus Partsch, Melanopsis lihanyensis VV^enz, M. juchsi Handm., M decoUata Stol., M. honéi sturi Fuchs, Limnocardium apertum MÜnst., L. vicinum Fuchs., Micrornelania laevis Fuchs, Dreissena serbica, Valvata obtusaeformis Lörenth. 13.0 m — 14,6 m: Theodoxus vetranici Brus., IMeUmopsis petrovici Brus., Limnocardinm vicinum Fuchs, Melanopsis juchsi Handm., ISI. bonéi sturi Fuchs, Micrornelania laevis Fuchs (sok), Valvata obtusaeformis Lörenth. 4,40 m — 5,0 m: Theodoxus vetranici Brus., (sok), Melanopsis honéi sturi Fuchs (sok), Limnocardium apertum Munst., Conyeria neurnayri Andr., Dreissena sp. Kéthely — 2. sz. fúrás 6.60 m — 8,50 m; Ebből a fúrásból két mintavétel történt, alul: 6,6 m 8,5 m között: Tacheocampylaea doderleini, Pupilla rachti, Clausilia sp., szárazföldi fajok és egy meghatározhatatlan Limnocardium töredék és Theodoxus sp. darab. Felette: 4,8 m — 6,6 m között viszont az oszcillációs szakasz csökkentsós-igényü fajai kerültek elő: Micrornelania laevis (domináns), Viviparus sadleri (1 db), Limnocardium decorum közepes gyakorisággal, Valvata obtusaeformis (1 db), Dreissena sp., Gyraulus (Armiqer) crista (1 db) és Limnocardium töredékek. Táska — 3. sz. fúrás 5.60 m — 8,40 m: Limnocardium decorum Fuchs, Melanopsis juchsi Handm., Micrornelania laevis Fuchs, Congeria sp. Táska — 4. sz. fúrás 6.00 m — 6,90 m : Melanopsis juchsi Handm., Limnocardium apertum Münst., Válvaia sp., Micrornelania laevis Fuchs, Dreissena sp. A táskái kis fúrásokban az eddigiekben is ismert csökkentsósvízi faunát kaptuk, de Viviparusok nélkül. Balatongyörök — 9. sz. fúrás 4,90 m -- 5,00 m: Limnocardium sp., Dreissena auricularis Fuchs. Balatongyörök — 19. sz. fúrás 7.0 m — 1 1,2 m: Viviparus sadleri cf. cyrtornaphorus Brus., Limnocardium sp., L. vicinum Fuchs, Valvata obtusaeformis Lörenth., Melanopsis sp., Theodoxus crenalatus Klein. A balatongyöröki lelőhely (helyzete: 1. ábra) faunája nem tartalmaz új elemeket a délnyugati lelőhelyekhez viszonyítva. A vizsgált lelőhelyek fauuája ^agy a Viviparvs sadleri-a szinti é, vagy az oszcillációs szakaszba sc rolható. A í'ó feladat a két szint elválasztása volt. Az oszcillációs szakaszba tartc'zás csak édesvízi, száiazföldi fajok, vagy lignites üledék esetében biztos, mert a Viviparus sadlcri-a szint csökkentsósvízi fajai elszenvedik az oszcillációs szakasz kiédesedettebb vizét is. A csökkentsósvízi fajok közül a Congeria neurnayri többnyire az oszcillációs szakaszt jelzi eset lég a Viviparus sadleri-s szint felső határát. Jó ])élda eri'e a Balatonniáiáa- fürdő 2. sz. fúrás felső szintje, ahol a Viviparus sadleri dominál, de 1 jiéldány Congeria neurnayri is előfordult. A Viviparus sadleri-?. szintbe sorolható lelő- 10 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet helyek, ill. szakaszok: Balatonmáriafürdő 2. sz. fúrás 9,20 m — 9.30 m között, Balatonmáriafürdő 7. sz. fúrás, 10,0—10,20 m között; Fonyód 22. sz. fúrás 13,0 — 13,4 m között (ezt a jellegzetes csillámos homok üledék is alátámasztja); Fonyód 28. sz. fúrás 14,0 — 15,0 m között. Az oszcillációs szakaszba sorolható lelőhelyek, illetve szintek Bálát onkeresztúr 14. sz. fúrás (6,10 m — 6,20 m) egyetlen példány Limnocardium töre- dék ugyan előkerült, de mellette fajra meghatározhatatlan édesvízi, szárazföldi környe- zetre inkább utaló héj töredékek fordultak elő. Felette (4,6 m — 4,7 m és 3,10 m — 3,50 m között) Viviparus sadleri-s fauna követ- kezett, de a 4,6 m — 4,7 m között még domináns Micromelania laevis példányszámában gyors csökkenés következett be éppúgy, mint a Balatonszentgyörgy csillagvári szelvény- ben. A Balatonkeresztúr 17. sz. /árasban faunamentes, lignites üledékben Limnocardium decorum, Micromelania laevis példányok fordultak elő. A Balatonkeresztúr 29. sz. fúrás (14,6 m — 14,75 m-ben) elérte a szárazföldi — édes- vízi biofáciest (Vallonia suhpulchella, Gastrocopta sp.). Balatonkeresztúr 33. sz. fúrás (3,6 m — 3,8 m között) a Micromelania laevis domináns, de csak valószínűsíthető az áldominaneia, mert csak egy mintát vizsgáUiattimk. A Balatomríáriafürdő 1. sz. 3. sz. és 4. sz. fúrás mintái, valamint a 7. sz. fúrás 6,60 m — 7,0 m közötti szakasza valószínűleg az oszcillációs szakaszba tartozik. Fonyód — 15. sz. fúrás: 6,80 m — 8,10 m között szárazföldi — édesvízi biofáciesbe sorolható héj töredékeket találtunk. Buzsák — 17. sz. fúrás: 14,6 m-ben a Micromelania laevis dominál, de felette 4,4 m — 5,0 m között már alig akadt egy-egy példánya (áldominancia) és ugyanitt előfordult egy példány Congeria neumayri is. Kéthely — 2. sz. fúrás: alul (6,10 m — 8,50 m) szárazföldi édesvízi fajok (Tacheo- campylaea doderleini ; felette Viviparus sadleri, Micromelania laevis (sok, vagyis áldomi- nancia !), Válvata obtusaeformis, Limnocardium decorum-os fauna. A vizsgált szintek oszcülációs szakaszba sorolása azokban az esetekben prob- lémamentes, amikor szárazföldi édesvízi fajok fordulnak elő a csökkentsósvízi fajokat tartalmazó szakaszok között. Már kétségesebb az eset, amikor csak az üledék jellege mocsári, mint a Balatonkeresztúri 17. sz. fúrás esetében, de a fauna csökkentsósvízi igényű. A balatonmáriafürdői és fonyódi kis fúrások esetében csak csökkentsósvíz igényű fajokat találtunk, egyes szakaszaikat mégis (ha? -el is) az oszcillációs szakaszba soroltuk. A Balatonmáriafürdő 1. sz. fúrás esetében a Theodoxus vetranici dominanciája; a Balatonmáriafürdő 3. sz. fúrás esetében a kissé karcsúbb Viviparus-ok, a Fonyód 28. és 29. sz. fúrás esetében a sok koptatott példány miatt hajlottunk inkább az oszcillációs sza- kaszba sorolás felé. A Buzsák 17. sz. fúrás alsó 2 szintjében még sok Micro- melania laevis példány volt míg a felső szintből már hiányzott ez a faj (áldo- minancia). Ezenkívül Congeria neumayri és sok Theodoxus vetranici is volt a felső szintben. A táskái fúrásokat a Viviparus nemzetség hiánya miatt soroltuk az oszcillációs szakaszba, ugyanez volt az eset a Balatongyörök 9. sz. fúrás esetében is, míg a Balatongyörök 19. sz. fúrás egyetlen mintája nem tartal- mazott szintjelző fajt. Érdekes jelenség volt az, hogy itt az oszcillációs szakaszba sorolható lelő- helyek Viviparus példányai nem karcsii formák voltak, mint eddig tapasztal- tuk. Vagyis nem a Viviparus sadleri cf. lóczyi változatot találtuk, hanem az alapformát (V. sadleri). A molluszka fajegyüttesek lelőhelyenként! dominancia különbségei további kutatásokra ösztönöznek és sokoldalú fizikai és geokémiai üledékvizsgálat, valamint az üledék és héj maradványok sóssági fok vizsgálata fontos adatokat Bárt ha: A Balaton DNy-i körtiyékének felsőpannóniai molluszkái 11 szolgáltathat a biofácies különbségek pontosabb értékeléséhez. Jámbor Á. kandidátusi téziseiben (1976) a Dunántúli Középhegység ÉNy-i és DK-i oldalán lerakodott homokok nehézásvány különbségei a két medence eltérő lepusz- tulási területről történő üledékszállítását igazolta. Az ÉNy-i előtérben a felső- pannonban titanit, aktinolit, antofillit, cirkon, míg a DK-i előtérben diopszid, andaluzit, staurolit jellemző (pl. 11, 12.). Érdekes lenne az itt talált homokos képződményeket olyan szempontból megvizsgálni, hogy melyik típushoz áll- nak közelebb. Erre már csak a fauna és üledékvizsgálat eredményeinek komp- lex összesítésekor kerülhet sor, ugyanúgy SzöŐR Gy. ,, sóssági fok” adatainak kiértékelésére. A fauna a MÁÉI gyűjteményében található. A Viviparus sadleri-s szint és az oszcillációs szakasz vertikális helyzete a Balatontól DNy-ra eső területen I. táblázat — Tabelle I. Vivipanis sadleri-s szint (miohalin víz) Oszcillációs szakasz (oligohalin víz, ill. édesvízi szárazföldi szakasz) Lelőhelyek I 7,40- 0,00 m 1 Balatonszentgyörgy 14,00-13,00 m Balatonberény 3. sz. fúríis 4.20- 0,00 m Balatonberénv 4. sz. fúrás ? 1 6,20- 3,10 m 1 Balatonkeresztúr 14. sz. f. ? I 12,90-10,00 m ! Balatonkeresztúr 17. sz. f. 1 14,75-14,60 m ! Balatonkeresztúr 29. sz. f. ? 3,80- 3,60 m Balatonkeresztúr 33. sz. f. ? 14,00- 2,80 m Balatonmáriafürdő 1. sz. f. 3,30— 8,20 m Balatomnáriaíúrdő 2. sz. f. ? 4,10- 4,00 m Balatonmáriafúrdő 3. sz. f. ? 12,70-12,10 m Balatonmáriafürdő 4. sz. f. 10,20-10,00 m ? 7,00- 6,60 m Balatonmáriafúrdő 7. sz. f. 1 9,00- 6,40 m Fonyód 19. sz. fúrás ? 11,40-11,20 m Fonyód 20.sz. fúrás 13,40-13,00 m Fonyód 22. sz. fúrás ? 15,00- 6,50 m Fonyód 28. sz. fúrás ? 11,00- 7,.30 m Fonyód 29. sz. fúrás 11,50- 7,.30 m Buzsák 13. sz. fúrás 1 15,00- 6,80 m I Buzsák 15. sz. fiirás 15,00-13,00 m 15,00- 4,40 m Buzsák 17. sz. fúrás 1 8,50- 4,80 m I Kéthely 2. sz. fúrás 8,40- 5,60 m Táska 3. sz. fúrás 6,90- 6,00 m Táska 4. sz. Mrás 5,00— 4,90 m Balatongyörök 9. sz. fúrás ? 11,20- 7,00 m Balatongyörök 19. sz. fúrás Jelmagyarázat: I = Szárazföldi-édesvízi szakasz, ? = A minták szintbe sorolása bizonytalan Irodalom - Literatur BaknabAs K.— Strausz L. (1947): A délnyugati-dunántiíli pannonikum (Kézirat jellegű) Bartha F. (1954): Pliocén puhatestű fauna öcsről. .\IÁFI Evk. 42. pp. 167—200. Bartha F. (1955): Várpalotai pliocén puhatestű fauna biosztratigráfiai vizsgálata. MÁFI Évk. 43. pp. 275 — 351. Bartha F. (1956): Tabi pannóniai korú fauna. MABU Évk. 45. pp. 481 — 579. Bartha F. (1959); Finomrétegtani vizsgálatok a Balaton környéki felsőpannon képződményeken. MÁFI Évk. 48. pp. 3-147. Bartha F. (1971): A magyarországi pannon biosztratigráfiai vizsgálata (Magyarországi pannonkori képződmények kutatása kötetben.) pp. 9—172. Bartha F. (1972): A „Pannon Monográfia” (1971) és a „Rétegtani Lexikon” problémáiról. Földt. Közi. 102 pp. 314-323. Bartha, F. (1974): The problems of the Pannonian of Hungary. Acta Miner. Petr. Szeged. XXI/2. pp. 283—301. Bartha F. (1975): A magyarországi pannon képződmények horizontális és vertikális összefüggései és problematikája. Földt. Közi. 105. pp. 399-418. Bartha F. (1977): Gondolatok a hazai pannonra vonatkozó kutatások szemlélet-fejlődéséről és az adatok korszerű feldolgozásáról. Földt. Közi. 107. pp. 17—26. Bartha F. (1977): A Balatonszentgyörgyi téglagyári fejtő felsőpannóniai rétegeinek molluszka faunája. Földt. Közi. 107. pp. 130-149. Bartha F. (1978): A magyarországi pannon biofáciesei és a pannon tó kiédesedése. Földt. Közi. 108. pp. 255—271. Bartha, F.— SoöS, L. (1955): Die pliozane Molluskenfamia von Balatonszentgyörgy. Annál. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. VI. pp. 51—72. HaiavIts Gy. (1911): A balaton melléki pontusi korú rétegek faunája. Bal. Tud. Tan. Eredm. IV. pp. 1—74. JASKÓ S. (1973); Az üledékképzödés törvényszerűségei a Kárpátokat, Dinaridákat és a Balkán hegységet övező pliocén- korú medencékben. Ált. Földt. Szemle pp. 5—18. 12 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet JÁMBOR Á.— Korpás Hódi M. (1971): A pannoniai képződmények szintezési lehetőségei a Dunántúli Középhegység DK-i előterében. MAKI Évi Jel. 1969-ről. pp. 155—191. Kleb B. (1971): A pannon emeletbeli kiédesedés üledékföldtani és geokémiai vizsgálata. (A Magy. Pann. Képz. Kút. kötetben.) pp. 174—197. Körössy L. (1971): Mélyföldtani és fejlődéstörténeti vázlatok a magyarországi pannonból. (A Magy. Pann. Képz. Kút. kötet.) pp. 199-221. Lörenthey I. (1911): Adatok a balatonmeUéki pannoniai korú rétegek faunájához és sztratigráfiai helyzetéhez. Bal. . Tud. Tan. Eredm. IV. 3. pp. 1 — 103. PÁLFALVY I. (1977): Pliocén növénymaradványok Balatonszentgyörgyröl. MÁÉI Évi Jel. 1975-ről. pp. 417—422. SCHWÁB M.— Sz. Hajós M. (1955): A Balatonmáriafürdői magospart földtani szelvénye és faunája. MÁÉI Évi Jel. 1954-ről. pp. 153-169. Stracsz L. (1942): A magyarországi pannonikum párhuzamosítása délkelet-emópai üledékekkel. Földt. Közi. 72. pp. 232-236. Str.vusz L. (1971): A Pannóniái emelet. Földt. Közi. 101. pp. 114-119. SZABÓNÉ Kilényi É.— SZÉNÁS Gy. (1971): A pannóniai képződmények geofizikai vizsgálata. (A Magy. Pann. Képz. Kút. kötet.) pp. 224—232. Szatmári P. (1971): A kvarchomokképzödés feltételei és a magyarországi felsőpannon. (A Magy. Pann. Képz. Kút. kötet), pp. 234—252. Széles M. (1 971): A nagyalföld medencebeli pannon képződményei. (A Magy. Pann. Képz. Kút. kötet), pp. 253—344. Tóth K. (1971): A Vértes-hegység délkeleti előterének pannon képződményei. (A Magy. Pann. Képz. Kút. kötet), pp. 346-361. Vitális I. (1908): A tihanyi Eehérpart pliocén korú rétegsora és faunája. Földt. Közi. 38. pp. 665—678. Oberpannonische Molluskenfaima in dér südwestlichen Umgebung des Balatonsees Dr. F. BaHha Die 1977 publizierte Bearbeitung des Profils vöm Csillagvár bei Balatonszentgyörgy sowie dér Profile dér Bohrungen Balatonberény-3 und -4, ferner die dér hierbei bekarmt gegebenen 22 Profile von 7 Lokalitáten sind zum Teil die Fortsetzung einer in 1972 begonnenen, kritisch eingestellten und Korrelationsarbeit, in welcher es versucht wurde, die Ergebnisse dér 1971 erschienenen Publikation „Forschungen im Bereich dér Pannon- bildungen Ungarns” (dér sog. Pannon-jMonographie) abzustimmen, und zwar teils die dér einzelnen Aufsátze miteinander, teils mit Angaben anderer, ausserhalb dieser Monogra- phie erschienenen Arbeiten. Daher habé ich in dér „Einleitung” die Angaben solcher Arbeiten zusammengefasst, die irgendwie mit den hier aufgetauchten Problemen ver- knüpft waren (z. B. die Revision des Congeria balatonica-iLoTÍzontes oder die Bedeutung dér Erkenntnis einer Pseudodominanz für die Einführung des neuen Viviparxis sadleri- Horizontes). Audi für die SW vöm Balatonsee befindlichen 9 Fundorte und 25 Auf- schlüsse bzw. Kleinbohrungen hat dér Viviparus sadleri-ííovYLOnt zum Grundhorizont gedient, genauso, wie im Falle dér Tongrube dér Ziegelfabrik vöm Csillagvár bei Balaton- szentgyörgy, über welchen ein Oszillationsabschnitt folgte. Da in dér Fauna dér hierbei bearbeiteten Fundorte und Kleinbohrungen keine solche Art angetroffen wurde, die im Profil dér Ziegelfabrik nicht schon vorkam und da die Arten des Profils dér Ziegelfabrik vöm Csillagvár wir sowohl hinsichtlieh ihrer Genetik, als auch ihrer Verbreitung in 1977 ausführlich bekannt machten, genügte es an dieser Stelle ims, auf diese Angaben hinzu- weisen. Die Einführung des Viviparus sadZeH-Horizontes wird durch Folgendes un- terstützt: a ) lm Intervall dér hierbei geprüften Profile bis an den Grundhorizont habé ich keine Congeria balatonica gefunden, wáhrend Viviparus sadleri überall ohne Ausnahme vor- zufinden war, b ) Congeria balatonica ist vertikal im unteren Horizont des Oberpannons dominant (siehe Bohrimg Lajoskomárom 1, A. Jámbor — M. Korpás-Hódi 1971.) (sie weist im mittleren Horizont des Oberpannons eine Pseudodominanz auf). c) Die geographische Verbreitung von Congeria balatonica ist im C. balaionica-VLoTizont s. str. auch ganz gering. d ) V iviparus sadleri bezeichnet auch vertikal den betreffenden Horizont ganz gut und ist in ganz Ungarn verbreitet. Daher habé ich vorgeschlagen, statt des Congeria balatonica-VLorizontes den Namen ,, Viviparus sadleri-HoTÍzont” einzuführen. Die Lokalitát Fehérpart bei Tihany ist auch weiterhin geeignet, als Neostratotypus zu dienen, da in ihrer Schieht 6 Viviparus sadleri das erste Mai auftritt (2. Faunen- welle von Porta ferrae). Viviparus sadleri kommt auch im Oszillationsabschnitt vor und auch dórt wird er zumeist von denselben Arten begleitet, wie im Grund- Bárt ha: A Balaton DNy-i környékének felső pannóniai rnolluszkái 13 horizont. Deswegen kann ihre Trennung nur in einem vertikalen Profil mit voller- Sicherheit durchgeführt werden. lm Oszillationsabschnitt weisen námlich die ,,álte- ren Faunenelemente” eine Pseudodominanz auf, dh. nach dér grossen Exemjslarzahl folgt eine sprunghafte Abnahme derselben. Dér Verfasser hat dicse Erscheinung an mehreren Arten ( Micro melania laevis, Congeria balatonica) und an mehreren Fun- dorten (Balatonszentgyörgy, Lajoskomárom, Balatonmáriafürdő, Tihany) studiert. Schliesslich macht dér Verfasser die bis an den V. sadleri-Horizont reiciienden Profil- abschnitte bzw. Fundorte, sowie die zum Oszillationsabschnitt zu rechnenden Lokalitáten bzw. Profilabschnitte bekannt. Die bearbeitete Fauna ist im Museum dér Ungarischen Geologischen Anstalt auflje- wahrt. Földtani Közlöny, Bull. of tke Hungárián Geol. Soc. (1979) 109. 14—45. A cáki konglomerátum földtani vizsgálata dr. Oravecz János (11 ábrával, 10 táblával) A magyarországi paleozóos földtani formációk feldolgozásának sorába illeszt- ve végeztünk biosztratigi'áfiai céhi vizsgálatokat a ,,cáki konglomerátumon” 1973-ban. Munkánk során igyekeztünk e képződménnyel kapcsolatos igen eltérő értékeléseket a vizsgálatok során kapott eredményekre alapozva tovább- vinni és ezzel a formáció ismeretéhez tijabb adatokat szolgáltatni. A gyűjtött kőzetanyag Cák község két kőfejtőjéből származik. A frissebb gyűjtések mellett felhasználtuk a régebbi tanulmányi kmándulások mintáit is. A leltétlenül szükséges összehasonlításra Eendefy L. által gyűjtött, az osztrák területről származó, nagy szívességgel átengedett kézipéldányok vizsgálatával nyílt lehetőség. IMunkánk során ismételten átvizsgáltuk a Kőszegi-hegység felszíni képződ- ményeihez csatlakozó Kisalföld, alaj^hegységet ért szénhidrogénkutató fúrásai- nak mintáit, ill. csiszolatait. Ugyancsak összehasonlítást végeztünk a hazai metamorf képződmények prej^arátumaival. A begyűjtött anyagból felületi- vékonycsiszolatok és néhány oldási maradék készült. A lerakódás körülményeinek és az összlet szerkezetalakulásának tisztázására a helyszíni méréseket olyan fényképfelvételekkel egészítettük ki, amelyeken statisztikailag értékelhető, részletező méréseket tudtunk végezni. Problémák — megoldási lehetőségek Alig van Magyarországon olyan formáció, amelyről első leírása óta olyan sok eltérő, nyugvó})ontra nem jutott vélemény hangzott volna el, mint a Kőszegi- hegység ,,cáki konglomerátumáról”, illetve az azt magábafoglaló rétegsorról. Elsősorban az összlet metamorf voltával, vélt ősmaradvány mentességével magyarázható a képződés korára, fáciesjellegére vonatkozó és ebből eredően a terület nagyszerkezeti besorolásában mutatkozó bizonytalanság. Az elmúlt évek összegező munkáiból, amelyek e képződmény nagyszámú irodalmának értékelését már elvégezték (BöjtöSné Vaurók K. 1963, 1964; Nagy E. 1972, 1973), a köv'etkező lényeges megállapításokat emelhetjük ki: Lehetőségként szerej)el a cáki-konglomerátum milonit jellege (JuGOViCS L. 1914), ala])konglomerátum volta (Földvári A. — Noszky J. — Szebényi L.— Szentes F. 1948), majd mint lencsés közbetelepülés (Böjtösné Varrók K. 1964). A korra vonatkozólag felsőkarbon (Bandat H. 1932), permokarbon (Földváry a. et al. 1948), ópaleozoikum (Juhász Á. 1965), felsőjura (W. J. SCHMiDT 1956), majd alsókarbon — felsőkréta közti lerakódási időmegjelölést találunk (Nagy E. 1972). | Az irodalomból kitűnik, hogy a szedimentáció idejére vonatkozó, a hazai ; és az osztrák geológusok közötti, nagy véleménykülönbség a sorozat ország- ; Oravecz: A cáki konglomerátum földtani vizsgálata 15 határon túlnyúló voltából következően, a mindkét helyen más jellegű meta- morf képződményekkel való összehasonlításból adódik. Mivel mindmáig a rétegtani besorolás kőzettani egyezőségen alapult, természetes volt, hogy az osztrák szakemberek az általuk jól ismert metamorf mezozoikummal össze- vetve, szerkezetileg is ahhoz kapcsolódó keletalpi takarónak tekintik, míg mi a Dunántúli- és az Északkeleti-Középhegységünk ópaleozoikumba rögzített, hasonló mértékű átalakulást mutató rétegösszletekkel véltünk egyidejűséget. Kétségtelen, hogy az ásványos összetétel, szövet, mikro- és megaszerkezet összehasonlító vizsgálata értékelhető egyezőséget, vagy eltéréseket eredmé- nyező megállapításra vezethet, mint ahogy e munka során mi is tapasztaltuk. Ennél fontosabbnak tartottuk a konglomerátum kavicsaiba zárt, még 1964-ben felismert ősmaradványok l)iosztratigráfiai célú vizsgálatát. Ezzel, ha a kong- lomerátum felhalmozódási idejére nem is kapunk közvetlen paleontológiái bizonyítékot, de annak lehetséges alsó határát, — melynél időseb!) nem lehet — már megvonhatjuk. Az irodalomban a konglomerátumos összletre vonatkozó részletesebb üledék- földtani ismertetést, fácieselemzést alig találunk. Ezért úgy véljük, hogy ez- irányú megfigyeléseink újabb adatokat jelentenek a sorozat földtani kifej- lődésének ismeretéhez. Szerkezeti vizsgálatokat a kőzetösszleten csak korlátozott mennyiségben végeztünk, siillyal a syn- és epigenetikus fonnák elkülönítésére. Bár e kis területen tapasztalt tektonikus deformációs elemek, véleményünk szerint távolabbra is irányadónak tekinthetők és önmagukban is a hegység szerkezeti stílusát jellemzik. A konglomerátum közvetlen fekvője, fedője, — határfelületek A konglomerátumtest alatt és fölött gyakorlatilag ugyanazt az epimetamorf mészpalát találjuk. A behordott kvarc-, csillám, karbonáttöi'inelék és az agyagásványok változó mennyiségének megfelelően mészfillitté, mészcsillám- palává, helyenként metaantracitos-grafitos rétegkötegeket tartalmazó kőzetté alakult az üledéksor. A sorozat teljes vastagsága nem ismert. Annyit tudunk, hogy a cáki északi kőfejtő talpáról a konglomerátumból indított fúrás (Cák-3.) 3 m kong- lomerátum harántolása után 329,5 m-es mélységben, nyugodt település mellett még változatlanul ebben a fekvőösszletben állt le. A képződménynek e mini- mális vastagságát bizonyító adaton kívül igen fontosnak tartjuk azt a tényt, hogy a fúrás újabb konglomerátumlencsét nem harántolt. Ha még arra is gondolunk, hogy a hegység más területén a konglomerátum csak elvétve talál- ható, vagy azonossága vitatott, joggal feltételezhetjük, hogy e durva törmelék megjelenése a vastag rétegsorban csupán egyszeri földtörténeti esemény. El)ben az esetben a konglomerátum jól definiált rétegtani szintet jelenthet. Cák mindkét kőfejtőjében megfigyelhetők, de a felhagyott déliben igen jól tanulmányozhatók a fekvő és fedő mészfillit szingenetikus üledékformái, rétegzettségi típusai (1. ábra). A közölt felvételek szerencsés időben, egy nagy eső után készültek, amikor az átázott kőzetfelületeken mintegy előhívódtak az igen vékony, nagyobi) agyagtartalommal határolt, így kirajzolódó rétegzettségi tíj)usok. 16 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 1. ábra. Cák déli kőfejtőjének konglomerátuma és keresztrétegzett fekvője .\bb. 1. Konglomerat und kreuzgeschtetes Liegendes lm südlichen Steinbrucli von Cák Orav^cz: A cáki kongomerátum földtani vizsgálata 17 A mészpala változó vastagságú, nagyobb osztású, paralell rétegzettséget mutató — a regionális dőlést reprezentáló - rétegei közt jól megfigyelhető keresztrétegzettség mutatkozik, amely mindig a konglomerátumot fogja közre. E rétegfelületek lencseformájúak, óraüvegszerűen hajlottak, lapos görbület űek és csapásmenti metszetükben jellegzetesen fürészfogasak, egymást követő lefu- tással. Hossztengelyük 1 — 2 in. A keresztrétegzettség tapasztalt formája J. R. L. Allén (1963) osztályozása szerinti n típusú, viszonylag csendesvízü littorális környezetben történt üledékfelhalmozódást jelez. A kőfejtő rétegsorában az alsó, párhuzamosan rétegzett és a rá következő keresztrétegzett üledék anyagában, nem találtunk különbséget. Tehát a lehor- dási terület nem változott, csak közte és a leülepedés! hely közti szállítási ener- gia nőtt meg. A keresztrétegzett finomtörmelékes üledék már eleve egyenetlen felületet szolgáltatott a konglomerátum lerakódásához. A konglomerátum alsó réteg- határának lefutása ehhez a felülethez igazodik. A déli kőfejtőben, ahol a konglomerátumlencsék vékonyabbak és így fek- vőjük is folyamatosan megfigyelhető, a rétegek csaj)ásirányával megegyezően futó, kb. 2 m-enként megismétlődő nyergeket, bordákat találunk. Vélemé- nyünk szerint ezek a konglomerátum alsó határfelületéhez simuló formák semmikép sem tekinthetők tektonikus eredetűeknek, mivel a nyergek meg- emelt hajlata sem a rétegzettséggel bíró konglomerátumban, sem annak a lágyabb, szerkezeti mozgásokra jobban reagáló fedőjében nem folytatódnak. Tengelysíkjuk irányában elnyíródási felület sem tapasztalható. így ezeket a formákat a konglomerátum lerakódását közvetlenül megelőző, hullámos üledékfelszínnek tekintjük, azzal a megjegyzéssel, hogy alakjuk a diagenezis során bekövetkezett rétegtömörödéssel még markánsabbá vált (2. ábra). Amennyire éles a konglomerátum alsó határfelülete, ugyanilyen hirtelen változást tapasztalunk a lencséket lezáró, a fekvő anyagával megegyező mész- pala megjelenésénél. A cáki északi kőfejtő durva kavicsaira települő rétegeknél látható legjobban a két képződmény viszonya. Itt a jól, ill. tökéletesen kere- kített, különböző méretű kavicsok alkotta egyenlőtlen felületre átmenet nélkül következik az eredetileg homokszemcsenagyságú, agyagtartalmú üledék. En- nek mikrorétegzettsége először követi a felszínt, majd néhány cm-es ferde- rétegzettség egyenlíti ki a reliefkülönbségeket, ami után ismét paralell réteg- felületekkel osztott mészpalát találunk. Ezzel zárul e nagyvastagságú finom- törmelékes rétegsort osztó — konglomerátutnmal jelzett — hirtelen bekövet- kezett, rövid ideig tartó intenzív lepusztulás időszaka (3. ábra). i) A konglomerátum test alakja A déli kőfejtő feltárásaiban jól megrajzolható a konglomerátumlencsék formája, a fejtés adta lehetőség folytán annak kereszt és hosszmetszete. A szel- vény északi szakaszán a konglomerátum csapásmenti kiterjedését, a rá körül- belül merőlegesen álló falon dőlésirányú kivastagodását, majd rövid távolsá- gon belüli kiékelődését figyelhetjük meg (4. ábra). A íelső határfelület viszonylag nyugodt lefutású vonalával szemben az alsó réteghatárral követhető ,, kivastagodás” olyan szedimentációsan preformált aljzat, amely a konglomerátum leülepedését megelőző, keresztrétegzett luuno- kos üledék egyenlőtlen felhalmozódásából adódott. Az itt tapasztalt dőlés- irányú vastagságnövekedés az északi kőfejtőben is azonos helyzetű. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 2. ábra. A fekvő mészpala és a konglomerátum határfelülete. Cák déli kőfejtő Abb. 3. Grenzfláche zwischen dem liegenden Kalkschiefer und dem Konglomerat, Cák, südlicher Steinbruch 3. ábra. A konglomerátumot lezáró mészpala települési formája, a konglomerátum egyenlőtlen felszíne. Cák északi kőfejtő Abb. 3. Lagerungsform des das Konglomerat abschliessenden Kalkschiefers, unebene Oberfláche des Konglomerates. Cák, nördlicher Steinbruch O r av e c z: A cáki konglomerátum földtani vizsgálata 19 20 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. jüzet 14 0° 60 Oravecz: .4 cáki l-onglomenitum földtani vizsgálata 21 $ 22 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet A metamorf, szerkezetileg erősen igénybevett, eltérő kőzettani felépítésű rétegsoroknál a szedimentációs határfelületek általában szerkezeti síkokká fejlődnek különböző szilárdságuk miatt. Talán ennek túlzott hangsúlyozása eredményezte — kellő megfigyelés hiányában — azt a véleményt, hogy a cáki konglomerátum jelenlegi alakja tektonikusán deformált, szerkezethez igazodó forma, vagy még inkább azt a felfogást, hogy milonittal van dolgunk. Ez utób- bi, már töl)l) oldalról megcáfolt nézeten túl éppen azt tapasztaltuk, hogy a konglomerátumlencséknek sem az alsó, sem a felső határfelületén nem alakult ki tektonikus sík. Elnyíródási felület, kisebb méretű feltolódás csak a fedőben, a közl)etele2)ült fekete, nagyobb szerv esanyagtartalmú, joelites rétegek mentén figyelhető meg (5. ábra). Meggyőződésünk, hogy a lencsék alakja, méretei lényegesebb tektonikai deformációtól mentesek és így eredeti üledékformáknak tekinthetők. A kavicsok anyaga — szövete A konglomerátumlencsék kavicsanyagára vonatkozóan az irodalomban egy- aránt találkozunk jíolimikt és monomikt megjelöléssel. E kettősség abból adód- hat, hogy különl)öző lencsék anyagát értékelték és al)ból, hogy a kavicsok anyagvizsgálata milyen i’észletességgel történt. Megfigyelésünk szerint a kavicsok kőzet minőségének gyakorisági sorrendje, a százalékszámok mellőzésével: dolomit, >dolomitos mészkő, >mészkő, >márgás mészkő, >mészmárga és gneiszjellegű kőzettörmelék. A publikált leuchtenbergittel eddig nem találkoztunk. Ezek a lejiusztított kőzetféleségek, ha változó arányban is, minden lencsében megtalálhatók. A konglomerátum ]iolimikt voltát megerősítve azzal egészítjük ki, hogy a karbonátos kőzet- kavicsok eltérő ősmaradványtarlamuk szerint korban is különböző üledék- sorok lehordásából származnak. A törmelékanyag eredeti ásványos összetételét, elsősorban Mg-tartalmát és természetesen szövetét is jelentősen megváltoztathatja a metamorfózis. Ta- ])asztalatunk szerint csak az 1 cm-nél nagyobb szeiiicsenagyság fölött tanul- mányozhatjuk eredeti összetételét, textúráját. Ösmaradványtartalom szemjiontjából az üledékes eredetű kavicsoknak két csoj)ortját különböztettük meg: a dolomit- és mészkőanyagúakat. Közöttük a kalcit/dolomit-arányt jórészt az átalakulást kísérő elemdúsulás befolyásolja. A kom2)lexonos elemzés besorolási lehetősége helyett, az eredeti — relikt szövettí])usok szerint választottuk őket szét. A dolomit durvakristályos, mozaikszerűen illeszkedő sparit. Egységesen nagy, 200p-os kristályokból áll, szerkezetes alkotórészeket csak ritkán tar- talmaz. A mészkőféleségek (dolomitos mészkő - mészmárga) szövetét vizsgálva találunk mikrosparit jellegű, kiasztok nélkülit, majd bioklasztos fajtákat, I amelyek mindig tartalmaznak változó mennyiségű jíelletet, onkoidot, néha I egyszerű ( oidokat. iMikrofáciesük szerint kis és közepes energiaindexel jellemez- I hető, időszakosan mozgatott, viszonylag nyugodt vízben lerakodott, sekély- ' tengeri üledékek. 5. ábra. Elnyíródott felület a konglomenítum fölötti „grafitos” palaríteg ineiitín. (’ük északi kőfejtő Abb. 5. Abseherímgsflaclie entlang dei' „grai)hiti.sehen” Sddefersidddit oberlialh des Küngloiiierates. f'dk, nördlidier Steinbrudi 24 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet A konglomerátum szemcsenagysága A kőfejtők felmérése közben kiderült, hogy a kavicsátmérő a lencsék nagy- ságához igazodik. A vékonyabbak kisebb átlagátmérőjű törmelékanyagból épültek fel. Az északi kőfejtő legvastagabb rétegeiben találjuk a legnagyobb átmérőjű darabokat. Az egyes kavicsoknak a kötőanyagból való kiszabadíthatatlansága miatt, csak a fejtett réteglapokon és ana merőleges dőlésirányú felületeken végez- hettünk szemcsenagyság méréseket. A metszeteken a kavicsok vonalmenti hosszúságát állapítottuk meg. A két síkon tapasztalt eltérés egyrészt a nem izomttiikus darabok eredeti textuiális irányítottságából, másrészt a későbbiek- ben ismertetendő nyírófeszültségek hatására történt, réteglappal közel pár- huzamos felületi széthúzódásból származik. A törmelék jól osztályozott, egymaximumos eloszlású. A különböző lencsék jelleggörbéje hasonló lefutású, csak a legnagyobb méret helye tolódik el (6. ábra). IMegemlítjük, hogy a nagy mennyiségben fejtett tömböket átnézve az eddigi legnagyobb átmérőjű törmelék 35 cm-es nagyságú, gyengén koptatott volt. 6. ábra. A cáki konglomerátum szemcsenagyság eloszlása réteglapon (A) és dőlésirányú síkon (B) mérve. Cák északi kőfejtő Abb. 6. Korngrössenverteilung des Cáker Konglomerates, an dér Schichtflache (A) und in einer FaUrichtungsebene (B) gemessen. Cák, nördlicher Steinbruch A kavicsok alakja A kiválasztott felületekre korlátozódó mérések tanulsága szerint a még értékelhető nagyságú (a tektonikus torzulást, feldarabolódást leszámítva) törmelék jól, ül. tökéletesen kerekített. Szfericitásukban tapasztalható eltérés a karbonát-kőzet eredeti szöveti jellegétől, vagy az irányítottságától függ. Legnagyobb: 0,9 (Krumbein et Sloss 1956) az általában világosabb tónusú durvakristályos dolomité, a márgás mikrorétegzett textúrával rendelkező '' (A) és irányítottsága (B). Cák ászaki kőfejtő, dőlásirányú metszet Abb. 7. Fönn (A) und Orientierung (B) dér Gerölle des Konglomerates. Cák, nördlicher Steinbruch, Schnitt in I? allrichtung 26 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet törmeléké a legkisebb: 0,5. Mindkettőjük kerekítettsége maximálisnak vehető. Ez alól kivételt csak a kiugróan nagy, 20 cm átmérőt meghaladó törmelék kisebb kerekít ettségi és koptat ottsági foka képvisel (7. ábra). A kavicsok irányítottsága A dőlésirányú elválási felületeken a kavicsok kitűnő, párhuzamos orien- tációja figyelhető meg. A nagyméretű kőzetpéldányon kirajzolt kavicsok ,,c” tengelyvonala meredekállású. A durvatörmelék szoros elhelyezkedése nagy energiájú, határozott irányú szállításra, még mozgó vízben történt le- ülepedésre vall. A kimért kavicsirányítottság szerint a szállítás NyDNy felöl, 220°-os irányból történt (7B. ábra). A konglomerátum kötőanyaga Juhász A. (1965) idevonatkozó ásványtani megállapításait csak megerősít- I hetjük. Jól megfigyelhető, hogy a csökkenő szemcsenagyságnál egyre inkább érvényesül a metamorf hatás: a nyomásnak megfelelő deformáció, — elmosódó bizonytalan szemcsehatár, — visszaoldódás, továbbnövekedés. Az 1 mm alatti ! karl)onátszemcsék, már mikroszkóp alatt sem különíthetők el biztonsággal. A nagytáblás dolomitkristályokkal összefogott kvarc, földpáttartalmú musz- kovitos mátrix szemcséihez igazodó gyűrt csillámpikkelyekből, a konglomerá- i tummal együtt szállított, főleg karbonáthomokból álló, csillámos, kvarctar- talmú, ])elites kötőanyagra következtethetünk. A vonalmenti mérések szerint az északi kőfejtőben a törmelék/kötőanyag aránya: 60/40. A konglomerátum kavicsainak ősmaradványai ‘■'I A hazai, regionális metamorfózison átment képződményeken szerzett pale- ontológiái vizsgálataink tapasztalatai szerint már az anchimetamorf átalakulás- i nál is csupán csak a nyomásárnyékot biztosító szilárdabb kőzetekben marad- nak meg azonosításra alkalmas ősmaradványok, jórészt ebben is csak tektoni- kusán sérült bioklasztok. A cáki konglomerátum lerakódás! idejét rögzítő, kötőanyagba zárt kövületek a metamorfózis során bekövetkezett ásványátalakulás során feltehetően tel- jesen elroncsolódtak. A koi^lomerátum valószínű szedimentációs tere (delta jelleg) már eleve szegényes blfecönozisra, rosszul fossz ilizálódó ősmaradványok- ra utal. Mindeddig csak a kavicsokban található Foraminifera maradványok adtak lehetőséget a cáki konglomerátum közelítő rétegtani besorolására. Az első leleteket szerencsés gyűjtésnek is tarthatjuk, mert e munka során feldolgozott csiszolatoknak csupán 2 — 3%-a szolgáltatott, az elkészült félezerből felismer- hető, vagy pontosabban értékelhető maradványokat. Még ez a szám sem ad valódi statisztikus értéket, mert az újabb gyűjtéseknél, a már elkészült prepa- rátumok ismeretében válogattuk ki az ősmaradványtartalomra legreménytel- jesebb mintákat. Itt két szempontot vettünk figyelembe: a nagyságát, színét, ill. szöveti jellegét, — tudva, hogy a mikrites feketeszínű szervesanyagban i gazdagabb törmelék mikrofaunatartalma valószínűbb, — és hogy a nagyokban azok deformációja kisebb. Oravecz: A cáki konglomerátum földtani vizsgálata 27 Köztudott, hogy a vékonycsiszolatok maradványainak azonosítását nehe- zíti az orientációjuk esetlegessége, továbbrontja a harmadidőszakiaknál időseb- bekben tapasztalható, a finomszerkezet elmosódását eredményező ,, üledék- öregedésből” származó átkristályosodás. Az erős szerkezeti igénybevétel miatt a biometriai arányok is torzulhatnak, ami ugyan irányított mintavétellel, a deformációs főtengelyek ismeretében valamelyest kiigazítható. A kavicsok vékonycsiszolataiban talált Ostracoda ,&y>yó kagylók és Gastropoda metszeteknek, Enchhiodermata klasztoknak az azonosítási lehetőség hiányá- ban nincs szintjelző szerepe. A mészkőkavicsok Foraminiferáinak generikus, ill. faji meghatározására mintegy két tucat csiszolat metszetei voltak alkalma- sak. Ezekről készült 200 felvétel sorából válogattuk a bemutatásra alkalma- sakat. Az azonosított formák: Amrnodiscus cf. semiconstrictus Wat., Hemidiscus sp., Glomospira duplicata Lipina, Glomospira sp., Glomospirella s]>., Tolypammina sp., Geinitzia multicamerata Lipina, PachyjdioUa sj)., Glohivalvulina bulloides Brady, Nodosaria longissima Sulejmanov. A Foraminifera alakok sekély- tengeri eu halin környezetet jeleznek. Glomosj)irák, Glomosjúrellák Ural előtéri képződményekből kikerültekkel egyeztetett gyakorisága felsőkarbon ])erm intervallumra utal. Összehasonlító viz.sgálatok A Kőszegi-hegység Ausztriai területéről Kirchfidisch, Hannersdorf, Ihu’g, Goberling, Schlaining, Meltern helységek határába eső feltárások 22 kőzet- mintáját vizsgáltuk. A lelőhelyek dolomiti)ala, dolomit kőzeteinek vékony- csiszolatokban tapasztalt változatait a cáki konglomerátum kavicsanyagában mind megtaláltuk. A szöveti hasonlóságon kívül az egyezést a mindkét anyag- ban felismerhető nagyméretű krinoidea metszetek bizonyítják. így biztosra vehető, hogy a burgenlandi területről származó, klasszikus, első leírásuk óta (Hofmann K. 1875; F. Toula 1878) faunával igazoltan a középső- devonnak tartott, auctohton rétegsor szolgáltatta a konglomerátum nagy részét. A Kőszegi-hegységhez csatlakozó Kisalföld neogén üledékgyűjtőjének alap- hegységét ért kutatófúrások ismételten átnézett csiszolatainak mikrofáci- esvizsgálata alapján fenntartjuk korábbi véleményünket, hogy e nagyvas- tagságú, dolomit, dolomitpala, meszes dolomitból álló rétegsorok (Bük, Vát stb.) kőzettani jellegük szerint devon időszakiak, azzal a felfogással szemlien, hogy ezek a dunántúli mezozoikum (fődolomit) megismétlődő pásztái. A Kisalföld szericitfillites, palás (Ölbő, Mihályi stb.) rétegsorai eltérnek a kőszegi kőzetektől. A bennük talált Chitinnzoa, GmpthoUtesI töredékek szerint idősebbek, ój)aleozóos üledéksoruk valószínűleg szilur időszaki. Szerkezeti megfigyelések A kőfejtők kistektonikaí felmérése során mért epigén deformációk jelleg és irányszerinti különbözőségéből, ezideig a képződményeket ért három tek- tonikai fázist tudtunk elkülöníteni. Kronológiai sorrendben első a metamorfózissal egyidős, vagy közel egyidejű erőhatás eredménye a rétegzettséggel közel párhuzamos (5- lü°-os eltérésű) 28 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 8. ábra. Paldssági síkok, kvarckitöltésű elnyíródási felületek. Cák északi kőfejtő Abb. 8. ílcliieferungsebenen, mit Quarz ausgefüllte Abscherungsfiacheii. Cák, nördlicher Steinbruch Ö. ábra. Fettolódás a raészpal.iban. Ciík Abb. 9. Aufsciiiebung im Kalkschiefer. Cák 30 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 10. ábra. Fekvőredő a mészpalában. Cák Abb. 10. Liegende Falté im Kalkschiefer. Cák O r a V e c z: A cáki konglomerátum földtani vizsgálata 31 palásodás. Ezeknek a konglomerátum kavicsait is átszelő, elnyíródási síkoknak húzott réseiben mindig kvarckitöltést találunk (8. ábra). Az irodalomban kiemelten ismertetett feltolódási síkok viszonylag ritkák és a vizsgált területen a kőzettömegek e mentén tapasztalt elmozdulása nem nagy. Ilyen mozgástípus az északi kőfejtőben a konglomerátum fölött, a fedő- pala ,,grafitos” lencse határán figyelhető meg, 80 — 260°-os csapású 30 m-es hosszban, ahol ennek a DNy-i kezdetén mért 45°-os dőlés a végén függőlegessé csavarodik. Ezzel egyező irányú, jól fényképezhető feltolódási felület látható a kőfejtő déli végén, vastag törmelékekkel fedett, kemény mészfillitben. (9. 10. ábra) . Ennek csapásában, a kiékelődő konglomerátum fekvőjét adó, finomszemű, sötét palában a feltolódás csapásirányával megegyező tengelysikú fekvőredő alakult ki. A legfiatalabb mozgások közel függőleges litoklázisrendszerként jelentkez- nek. A kőfejtőben főleg ezek mérhetők és a művelés irányát is megszal)ják. Kitöltetlenek, dilatációs jellegűek, mellettük elmozdulás alig mérhető. ÍMin- den valószínűség szerint ez irányokban történt a hegység peremi leszakadása (11. ábra). II. ábra. A déli (A) és az északi (B) kőfejtő kitöltetlen fiatal közetréseinek sztereogramja HAbb. II. Stereogramni dér unausgefülten jungen Litlioklasen ini südlichen (A) und nördlichen (B) Steinbrucli Összefoglalás A cáki konglomerátum, keresztrétegzett, delta jellegű homokos rétegekkel közrefogott, feltehetően egy lepusztulási fázishoz kapcsolódó folyóvízi lera- kódású durvatörmelékes üledék. Törmelékanyaga idős metamorfit — sekély- tengeri, középsődevon dolomit, — karbon és perm időszakba sorolható mész- kőösszlet kiemelt közeli rétegsorából származik. A kavicsok ősmaradványai szerint a rétegsor lerakódása mindenkéjipen a perm után történt. Az összlet metamorfózisa mezozóos. Mivel a cáki konglomerátum üledéksora és szerkezet fejlődése eltér a Dunán- túli-Középhegység hasonló korú képződményeitől, közvetlen kapcsolat és összehasonlítási lehetőség nyugat felé, az aljii geofáciessel adódik. Ez a Kisalföld felé mélybesüllyedő rétegsor az aljzat távolabbi, ópalezóos, autochton képződményeivel feltelietően szerkezeti sík mentén érintkezik. 32 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet Tál)lamagyarázat — Tafelerklárungen I. tábla — Tafel I. Cák, mészkőkavácsok mikrofáciesei, N = 70 X Cák, Mikrofazies von Kalksteingeröllen 1—4. Glotnospira sp. II. tábla — Tafel ÍI. Cák, mészkőkavicsok mikrofáciesei, N = TOx Cák, Mikrofazies von Kalksteingeröllen 1. Glomo,spireUa sp. 2. Glotnospira cf. duplicata Lipina 3. Tolypammina sp. 4. Tolypammina sp. III. tábla - Tafel III. Cák, mészkőkavicsok mikrofáciesei, N = 70x Cák, Mikrofazies von Kalksteingeröllen 1 — 2. Hemidiscus sp. 3. Endothyra sp. 4. Ammodiscus cf. semiconstrictus IV. tábla - Tafel IV. Cák, mészkőkavicsok mikrofáciesei, N = 70 X Cák, Mikrofazies von Kalksteingeröllen 1. Pachyophloia ? sp. 2. Globivalmdina cf. hulloides (Bbady) 3 — 4. Nodosaria cf. longissima Stjlejmanov V. tábla — Tafel V. Cák, mészkőkavicsok mikrofáciesei, N = 70 X Cák, Mikrofazies von Kalksteingeröllen 1. Nodosaria sp. 2. Geinitzia cf. multicamerata Lipina 3. Gastropoda metszet 4. Nodosaria sp. VI. tábla — Tafel VI. Cák, dolomitkaviesok mikrofáciesei, N = 30 X Cák, Mikrofazies von Dolomitgeröllen 1 — 4. Echinodermata (Crinoidea) metszetek VII. tábla - Tafel VII. Cák, mészkőkavicsok mikrofáciesei, N = 30 X Cák, Mikrofazies von Kalksteingeröllen 1 . Gastropoda metszet 2. Ostracoda metszetek 3. Hydrozoa telep 4. Ostracoda sp. VIII. tábla — Tafel VIII. Kisalföldi fúrások mikrofáciesei, N = 70x Mikrofazies dér in dér Kleinen Ungarisehen Tiefebene niedergebraehten Bohrungen 1. Dolomit, Bük 2. Chitinozoa sp. Ikervár -4. 3. Chitinozoa sp. Mihályi-2. 4. Chitinozoa sp. Mihályi-2. Oravecz: A cáki konglomerátum földtani i'izsgálatn 33 IX. tábla - Tafel IX. Hannersdorf (Sámfáivá) mikrofáeiesei, N = 30x Mikrofazies von Hannersdorf 1 — 3. Krinoidea metszetek dolomitban Crinoideen Schnitte im Dolomit 4. Durvakristályos, faunamentes dolomit Grobkristalliger, faunenleerer Dolomit X. tábla — Tafel X. Kirchfidisch (Egybázasfüzes) miki’ofáciesei Mikrofazies von Kirchfidisch 1 — 4. Erősen átkristályosodott Echinodermata töredékeket tartalmazó clolomit\ áltozat(jk Stark durchkristallisierte Dolomitvariationen mit Eohinodermaten — Hruchstüoken Irodalomjegyzék - Literatur Bandat H. (1928): A Kószej;— Rohonci hegység nyugati részének geológiai viszonyai. Földt. Szemle I. k. 5. f. pp. 1-24. Bandat, H. (1932): Die geologischen Verhaltnisse des Kőszeg— Rechnitzer Sctiierfergebirges. Földt. Szemle. Bd. I. 2. pp. 140 — 186. Bendefy L. (1954): Növénymaradványok a cáki konglomerátumban. Bány. L. 9. 87. évf. 1. sz. pp. 52 — 53. Bendeft L. (1977): Kéregmozgások és flisképződés a Kárpát-medencében. F’öldt. Közi. 107. pp. 375 — 383. Clar, E. (1976): Vöm Variscischen Gebirge lm Raume dér Ostalpen. Nova Acta Leopoldina. Abb. dér Deutscli. Ak. dér Naturforscher Leopoldina 45. k. 224. f. pp. 111 — 134. Halle (.Saale) Erich, a. (1966): Zűr regionaltektoniscben SteUung dér Reclmitzer Serie (Burgenland — Niederösterreicb). Verb. dér G. B. A. Wien, 1966. 1—2. és 3. f. pp. 77—85. FlüGEL, W. — Schönlaub, H. P. (1972): Gleitworte zűr stratigrapbiscben Tabelle des Paláozoikums von österreidi. Verb.. dér G.B.A. Wien, 1972. 2. f. pp. 187-198. Wien Gwinner, P. (1971): Geologie dér Alpen. Hágele und Obermiller kiadó. Stuttgart Földvári A. — Noszky J.— Szebényi L.— Szentes F. (1948): F’öldtani megfigyelések a Kőszegi hegységben. Jel. a Jöved. Mélykút. 1947/1948. évi Műnk. pp. 5 — 31. Hajós Márta (1971): Paleozóos kőzetminták kísérleti Conodonta feltárása. Földt. Int. Évi Jel. 1969-ről pp. 719 — 721. Heritsch F\ (1915): Die Bauformel dér Ostalpen. Neues Jb. fúr Min. Geol. und Pál. 1915. 1. k. pp. 47—67. Stuttgart HOFMann, K. (1877): In „Mittheilungen dér. Geologen dér. k. ungariscben Anstalt über ibre Aufnabmsarbeiten im Jahre 1876. — Berhandl. K. K. Geol. Reicbsanst. Nr. 1. pp. 14 — 18. Wien JüGOVics L. (1917): A Borostyánkői hegység geológiai és petrograpbiai viszonyai. F'öldt. Int. Évi Jel. 1916-ról. pp. 77-97. Juhász Á. (1965): A „Cáki konglomerátum” kőzettani vizsgálata. F’öldt. Közi. 95. k. 3. f. pp. 313 — 319. Nagy E. (1972): Vizsgálataink a Kőszegi hegységben. F’öldt. Int. Évi Jel. 1970-ről. pp. 197 — 205. Pahr, a. (1976): Éin neuer Beitrag zűr Geologie des Nordostsporne dér Zentralalpen. Kézirat, pp. 1 — 11. Pahr, a. (1958 — 1961): Aufnahmsbericbt 1957, 1958, 1959 und 1960. Blatt 137: Aberwartb (Felsőőr). Kristalliner Antheil. Verb. Geol. Bundes Anstalt Wien, 1958, 1959, 1960 und 1961. SIDO M.ÍRIA (1971): Adatok a hazai peleozoikum mikropaleontológiájához. F’öldt. Int. Évi Jel. 1969-ről. pp. 703 — 705. ScHíllDT, W. J. (1956): Die Schieferinseln am Ostrand dér Zentralalpen von Rechnitz, Bermstein und Maltern. In Führungen und Fachausflüge — 1953. Mitt. dér Geol. Ges. in Wien 47. k. 1954. pp. 360—365. SCHONLAüB, H. P. (1973): Schwamm — Spiculae aus dem Rechnitzer Scbiefergebirge und ibr stratigraphiscber Wert. Jb. Geol. B. A. 116. k. pp. 35 — 49., Wien ' Szádeczky-Kardoss. E.— Bübics, I.— Juhász, á.— Oravecz, J.— P.anto, G.— Szepesházy, K. (1967): Metamorphose in Ungarn. Acta Geol. XI. Fasch 1 — 3. pp. 49—58. Szádeczky-Kardoss, E. (1969): Erláuterung zűr Karte dér Metamorphite von Ungarn. Acta Geol. XIII. pp. 359 — 383. Tollm.ANN, A. (1976): Neue Fenster des Wechselsystems am Ostrand dér Zentralalpen. Geologischer Tiefijau dér Ost- alpen 3. Bericht 1975. pp. 58—64. Zentralanstalt fúr Meteorologie und Geodynamik Publikation Nr. 212. — Wien. , Varrók K. (Böjtösné) (1963): A nyugat-magyarországi kristályos palák geokémiai vizsgálata. F'öldt. Int. Évi Jel. 1963-ról. pp. 149-153. Varrók K. (1963): F’öldtani vizsgálatok a Kőszegi hegységben. F’öldt. Int. Évi Jel. 1960-ról. pp. 7—19. Varrók K. (Böjtösné) (1964): A cáki konglomerátum kérdése. Kirándulásvezető a M. Földt. Társ. 1964. évi nyugat- magyarországi vándorgyűléséhez. A Kőszegi-hegység és a Vashegy földtani felépítése. Melléklet a M. Földt. Társ. nyugat-magyarországi vándorgyűlésének vezetőjéhez, pp. 28—31. I Vendel, M. (1960): Ueber die Beziehungen des Kristallin-unterbaues Transdanubiens und dér Ostalpen. Mitt. Geol. Ges. in Wien. 51. Bánd. pp. 281—293., Wien Wein, Gy. (1973): Zűr Kenntis dér tektonischen Strukturen im Untergrund des Neogens von Ungarn. Jb. G. B. A. 116. k. pp. 85-101. (87-90), Wien WiESENEDER, H. (1971): Gesteinsserien und Metamorphose ira Ostabschnitt dér österreichischen Zentralalpen. Verb. G.B.A. Wien, 1971. 2. f. pp. 344-357. 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet Geolo^ische Untersuchung des Cáker Konglomerates Dr. J . Ornvecz Über Lagerungsverháltnisse, Altér und Fazies des in dér monotonen Schieferserie des Kőszeg-Keclinitzer Gebirges lagernden Konglomerates (Cáker Konglomerat-Glied) sind seit seincr ersten Beschreibung sehr verschiedene Auffassungen aufgetaucht. Die für tlie Entstehungsdauer vor allém des Konglomerates selbst und dér es ein- schliessenden Kalkphyllitserie angegebene breite Zeitspanne vöm Altpaláozoikum bis zűr Kreide stellte an sieh schon cinen so grossen zeitlichen Unterschied dar, dér auch die Frage dér giosstektonischen Verbindungen dér Serie problematisch machte. Da fiié bisherige Finstuíung dicsér metamorjjhen Serie auf lithologischen Übereinstim- mungen beruhte, ist verstándlich, dass die österreichischen Fachleute sie vor allém mit dem ihnen wobl bekannten ostalpinen Mesozoikum identifizierten, wahrend wir eine Gleichzeitigkeit mit dem ebeníalls epimetamorphen, auch mit Fauna bcstátigten trans- danubischen uiifl nordiingarisehen Altpaláozoikum annahmen. Zűr Klárung iler Meinungsunterschiede bezüglich dér Ablagerungszeit dér Gesteins- serie bot die Untersuchung dér in den Geröllen des Konglomerates gefundenen Mikro- faunen-lielikte eine Möglichkeit dar. Eine detaillierte Aufnahme dér Steinbrüche von Cák ermöglichte uns tlie Sedimentationsumstánde des Konglomerates zu ermitteln. Nach unseren Bcohachtungtn über die sedimentologischen Merkmale und Lagerungs- verháltnisse dér Lokalitát war das unmittelbare Liegende (1 — 2 m máchtig) des Konglo- merates ein feinsandiges, toniges, kreuzgeschichtetes Sediment von ímebener Oberfláche. Auf dessen práformit'rten Untergrund lagern ohne Übergang die grobkörnigen Trümmer von Dolomitén, Kalkst cinen, Mérgein und Gneisen, dérén Korngrössenverteü- ung mit cinem einzigen Maximum eine grosse Transportenergie andeutet. Die Gerölle weisen eine Sphárizitát auf, die sich in Abhángigkeit von ihrer Originaltextur verándert, doch sind sámtliche gut bzw. vollkommen abgerundet. Ihre orientierte, steile Anordnung deutet auf eine Ablagerung in cinem immer noch bewegten Wasser hin. Die obere Grenz- fláche des Konglomerates ist genauso deutlich und durch eine plötzliche Abnahme dér Korngrösse gekennzeichnet. Auf die unebene Oberfláche des Konglomerates folgen nach schrág- und dann kreuzgeschichteten sandigen Sedimenten (0,5 m) parallel geteilte Sehichtbündel. Dér Konglcmtrat körper slebst variiert an Grcsse, ist untén unregelmássig verdickt, wáhrend seine obere Grenzfláche geradlinig abgeschnitten ist. An Hand dér Orientierung dér nicht isometrischen Gerölle ergab sich das Resultat, dass dér Transjjort vöm WSW her erfolgte. Das plötzliche und kurzweilige Auftreten des Konglomerates in dér Kalkphyllitserie weist auf eine tektonische Hebung des Abstragungsgebietes hin. In Anbetracht, dass im Gebirge kaum ein Dutzend Ausbisse des Konglomerates bekannt sind sowie dass dieses sich nicht einmal in Bohrungen von mehreren hundertmTiefewiederholt, ist anzunehmen, dass dieses linsenförmige grobklastische Matéria! nur einmal auftritt und somit einen bestimmten stratigraphischen Horizont darstellt. In den groben Geröllen des von deltaischen sandigen Sedimenten umgebenen Konglo- merates findent mán die Vertreter des autochtonen burgenlándischen (Kirchfidisch) mitteldevonischen,echinodermatenführenden Dolomites, sowie die abgetragenen Trümmer von Kalksteintypen, die sich bezüglich ihrer Foraminiferen-Fauna mit den neritischen permo-karbonischen Ablagerungen des Uralvorlandes vergleichen lassen. So kann die Ablagerung des Konglomerates jedenfalls erst nach dem Perm stattgefunden habén und demzufolge kann es sich nur um eine mesozoische Metamorphose handeln. Aus dem Bindemittel ist — angesichts seiner Fazies — kaum ein Fossil zu erwarten, denn wenn es auch zűr Fossilisation geeignete Fossilien gab, wurden gerade diese vöm stárkesten metamorphischen Effekt angegriffen. Unseren strukturgeologischen Beobachtungen nach, wurde die Form dér Konglomerat- linsen durch die spátere tektonische Deformation praktisch nicht beeinflusst, ijre Dimen- sion ánderte sich aber nicht. Die an die Metamorphose gebundenen Abscherungsfláchen schliessen einen Winkel von 10 bis 15° mit fler Schieferungsfláche ein und sind von Quarz begleitet. Aufschiebungse- benen kommen selten vor, die sie begleitenden Faltén habén ihre Achsenebenen in dér Umgebung von Cák in einer Position von 250/20. Oravecz: A cáki konglomerátum földtani vizsgálata 35 Es ist annehmbar, dass das Gebirge in Riclitung dér Klemen Ungariscben Tief- ebene lángs solcber Flacben abstürtzte, die sicb an die Kiebtungen eines subvertikalen Systems von jungen, nicbt ausgefüllten Dilatationsspalten anpassten. Aufgrund dér wiederbolten Laboruntersucbungen von Proben aus zablreicben, den Untergrund dér Kleinen Ungariscben Tiefebene angestossenen Tiefbobrungen kann mit Sicberbeit festgestellt werden, dass die mesozoiscben Metamorpbite des Kőszeger Gebirges in östlicber Riebtung durcb altpaláozoiscbe autoebtone Metamorpbite abgelöst werden, die wabrscbeinlicb durcb eine, NO-SVV gericbtete Strukturflácbe begrenzt sind. 3* 36 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet I. tábla — Tafel I. Oravecz: A cálci koníilomeráturn földtani lázs/álala 37 38 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet III. tábla — Tafel III. 0 r av e c ^4 cáki komjlomeraium földtani vizs'/iilata 39 IV. tábla - Tafel IV. I 40 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet V. tábla — Tafel V O r n V e c A cákí konglomerátum jöldtaní vizsgálata 41 VI. tábla — Tafel VI 42 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet VII. tábla — Tafel VII Oravecz: A cáki konglomerátum földtani vizsgálata 43 VIII. tábla — Tafel VIII 4 44 Földtani Közlö?iy 109. kötet, 1. füzet IX. tábla — Tafel IX Oravecz: A ráki konrjlmnerátum földtani vizsjálata 45 X. tábla — Tafel X I i: í ! f ! f Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 46—74 A budai-hegységi porlott dolomitok ásvány-kőzettani, geokémiai és genetikai vizsgálata Dr. Nagy Béla (6 ábrával, 9 táblázattal, 5 táblával) Bevezetés A budai-hegység területén a középsőtriász (ladini) és a felsőtriász (karni- nóri) dolomitokban sok helyen, és gyakran nagy kiterjedésben ismerünk porlott dolomitelőfordulásokat. Keletkezésükkel — mint ezt a következőkben be- mutatjuk — a legutóbbi időkig számos kutatónk foglalkozott. Vizsgálataik alapján — gyakran az ellentétes felfogásaik ellenére is — meg- állapítható, hogy a dolomit porlódásánál a kőzet elsődleges szövetének fel- lazulásáról van szó. Dolomitporlódás alatt tehát folyamatot értünk, amikor az ép és kemény dolomitkőzetből szöveti fellazulással dolomitpor keletkezik. Közismert azonban, hogy a folyamat végterméke nem minden esetben por, átmenetként az üde kőzet és a pordolomit közt nagyon gyakori a dolomit murva is. Mivel ezek a képződmények már lezajlott folyamatok eredményei, a köz- használatú ,, porló dolomit” megnevezés helyett a továbbiakban Jakucs L. (1950) által javasolt porlott dolomit elnevezést használjuk. A budai-hegységi porlott dolomitképződmények már több mint 100 éve felkeltették kutatóink figyelmét. Elsőnek Szabó J. (1858) számolt be róluk, keletkezésüket felszíni kőzetmál- lással; a következőképpen magyarázta: ,,Hogy a dolomit szétesését darává, s porra csakugyan a légbeli tényezők idézik elő, a meggyőződésig tanulságosan észlelhetni ott, hol barlangok s mély hasadékok az elmálló dolomitot a fölület- től befelé a mélységbe követni engedik. Míg kívül a fölületen port látunk, befelé fogy, s durvább szemek, majd utóbbit dolomit-dara váltja fel, még beljebb már-már szilárdnak tartjuk a kőzetet mindaddig, míg a kalapács meg nem győz arról, hogy reá ütve kisebb -nagyobb szögletes darabokra esik szét: végre még beljebb, hová a légbeliek a leggy érebben férnek, ugyanezen dolomit nem hogy szét nem hull, hanem annyira szívós, hogy idomítani is alig engedi magát.” Utána Nendtvich K. (1859) foglalkozott a buda-vidéki dolomitokkal, főleg kémiai szempontból. Viselkedésük szerint a következő három változatot külö- nítette el : ,,1. Tömör dolomit. Ez a levegő hatásának erősen ellentáll, ti. se porra, se darabokra szét nem omlik, szívós, úgy hogy a kalapács ütésére nehezen törhető . . . 2. Omladozó dolomit. Ez a leginkább el van terjedve a budai vidéken és a közönséges anyagot nyújtja azon kőporra, mellyel Budán az utakat behinteni szokták . . . Előadva az MFT Ásványtan-Geokémiai Szakosztály 1973. december 10-i előadó ülésén. Nagy B.: A Bwlai-hegységi porlott dolomitok vizsgálata 47 E dolomit összeálló tömegből látszik állani, de amint azt kalapáccsal meg- ütjük, apró élesszegletű darabokra omlik, úgy látszik, mintha főleg a lég- beliek befolyása gyakorolná e hatást a dolomit ezen válfajára . . . 3. Dolomitdara. Ez igen jellemző válfaja a dolomitnak. Áll apró hófehér kristályszemekből, mint finom fövény, mely gyakran egész dombokat és hegyeket alkot . . . Gyakian ezen dolomitfövényben kisebb-nagyobb szikladarabokat talál az ember, melvek légbeliek hatásának erősen ellent- állnak.” Nendtvich K. (1859) a dolomit ,,elmállásának” okát is kutatja. Megemlíti, hogy ,,Az állíttatott, miszerint az elmállásnak oka ezen dolomitban a vas- oxydul volna, mely mint a dolomit, egyik alkatrésze a levegő oxigénje álta oxyddá válván, a dolomit összefüggését felbontja. Ügy látszik azonl)an mintha elmállásának oka nem a vasoxvflul tartalmában rejlenék. Mert nemcsak ezen válfaja a dolomitnak, de a töl)biek is, különösen j)edig éppen a legtömö- rebbek .... szinte vasoxydult tartanak magukban, anélkül, hogy legkisebb hajlam is mutatkoznék bennük, az elmállásra.” Szeiinte ezért a mállás oka: ,, inkább az anyakő, melyből kéj)eztetett, minőségében, és azon körülmények- ben keresendő, melyek alatt képeztetett.” Kémiai szem[)ontból már Nendt- vich K. elemzéseiből kitűnik, hogy a CaCOg : MgCOa arány mind az ép, mind az omlós és porló dolomitféleségeknél egyaránt igen közel 1:1. Hofmann K. (1871) a budai-hegység klasszikus földtani leírásában a dolo- mitok anyagát is pontosan leírja. Szabó J. nyomán ő is az atmoszferiliák hatásának tulajdonítja a dolomithomok keletkezését. Szerinte ott fordul elő: ,,ahol a nagyobi) szétrepedezések következtében a dolomit a légköriek behatá- sának jobban volt kitéve.” Szabó J. (1858) felfogását a dolomitporlódást illetően a budai-hegységben dolgozó kutatók századunk elejéig változatlanul átvették, így Kocn A. (1871), SCHAFAKZIK E. (1884, 1921) és Timkó I. (1909) is. Ez a felfogás olyannyira átment a köztudatba, hogy Schréter Z. (1912) a budai-hegységi hévforrások tevékenységének vizsgálatánál a dolomit})orlódást nem is említi. PÁLFY M. (1920) volt az első, aki a Fazekas-hegyen előforduló dachstein mészkő porlott részeinek keletkezését, meleg forrásoknak tulajdonította. Véleménye szerint a triász tenger fenekén szénsavas, vagy melegforrásc'k törtek fel, s ezekből legalább részben, aragonit vált le, ami molekulaátrendeződéssel kalcittá alakult át, s ez az átrendeződés okozta a kőzet elporlódását. A dolomitporlódás kérdésével Scherf E. (1922) foglalkozott a legbehatób- ban. Szerinte a ,, dolomitnak sajátságos kőj)orszerű kifejlődését a budai- és pilisi-hegységben a törésvonalak bizonyos pontjain, hajdan feltört szénsavban dús, s egyéb ásványképző gázokat is tartalmazó gejzirszerű hévforrások nyomás alatt álló, túlhevített vizének átkristályosító hatása okozta” (,, Hidro- termális kőzetmetamorfózis”). Scherf E. érdeme, hogy felismerte a ])orló dolomitok előfordulási helyei és a hajdan feltört hévforrások közötti össze- függést. Továbbá a tektonika szerepét is helyesen értékelte, hiszen az írta, hogy a porlott dolomit képződése ,,a hudai-hegység ismert sakktáblaszerű összetöredezettségét előidéző törésvonalakhoz van kötve, olyanformán, hogy a törésvonalak mentén nem okvetlenül van kőpor is, de ahol a kőpor mutat- kozik ott okvetlenül törés is van.” Vavrinecz G. (1933) a porlott dolomit kémiai vizsgálata során Scherf E. véleményéhez hasonlóan, a dolomit szétesését átkristályosodással magyarázta. 48 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet A negyvenes években a budai-hegységi dolomitokkal kapcsolatban Brug- GEB F. (1940) végzett mélyreható kőzettani és kémiai vizsgálatokat. ScHERF-fel szemben megállapítja, hogy ,,több dolomitport átvizsgálva, azt találtam, hogy a por szemcséi nagyság és alakban megegyezőek az eredeti kőzet szem- cséivel és teljesen xenomorfak. Tehát egyáltalán nem valószínű, hogy a por- dolomitokat a hévforrások át kristályosították..” Bruggeb F. (1940) a dolomit porlódását elsősorban a hévvizeknek tulajdonította, de a mechanikai behatá- soknak is szerepet tulajdonított. Véleménye szerint a dolomit porlódását két tényező okozta: ,,i. A hévforrás hőhatása által a kőzet meglazult, mely effektushoz a dolomit hőkitágulásának anizotrópiája is hozzájárulhatott. 2. A törésvonalak mentén való előfordulás helyt adna annak a feltevésnek, hogy mechanikai nyomás hatott a dolomitra, s ezáltal veszített szilárdságá- ból . . . így tehát elvileg semmi akadálya nincs azon feltevésünknek, miszerint a pordolomit képződésénél a nyomás is jelentősen közreműködött.” Üjabban Jakucs L. (1950) foglalkozott a dolomitporlódás kérdéseivel. Fontos megálla- pításokat tett a porlódás elterjedésének vizsgálatánál. Megállajjította, hogy ,,a porlott részek felszíni elterjedése szerint poriás csak törésvonalak keresz- teződéseinél, egykori hévforrások nyomainak mutatkozási helyein van. A por- lott részek mélységi kiterjedésének vizsgálata szerint a poriás nem felszíni jelenség, hanem a törésvonalak mentén mély rehat olóan észlelhető kőzetelvál- tozás.” A dolomitporlás folyamatát a következőképpen magyarázta: ,,a hév- források feltörő vizei felmelegítik környezetük kőzetanyagát, ahol is a kőzet hajszálrepedéseiben és apró likacsaiban mozgó, felmelegedő vizekből aragonit válik le . . . A hőhatás megszűnte után a kőzet hajszálrepedéseit és szerkezeti hézagait kitöltő aragonit visszaalakul idővel kalcittá, s a kőzetet szétfeszíti.” Továl)bá megjegyzi, hogy ,,a porlásra való hajlam függ az eredeti dolomit kőzetszerkezetétől is. Legjobban porlódnak azok a kőzetminták, melyek- ben a dolomit kettőssó kristálykák aprók és ezeket aránylag sok mészanyag ta])asztja össze”. Lényegében ezt a felfogást követi Vadász E. (1960) is a Magyarország földtana c. munkájában. A dolomitporlódással, a porlott dolomitok ipari felhasználhatóságával SzTRÓKAY K. (1956) és Gedeon T. (1955) az ipari dolomitliszt és murva kutatásával Bárdossyné Lieszkovszky Zs. (1959) foglalkozott. B.4.RDOSSYNÉ Lieszkovszky Zs. (1959) a Pilisvörösvár környéki dolomit- porlódás okát kutatva megállapította, hogy ,,a dolomit porlódását nem lehet kizárólag felszíni kőzetmállás hatásaira visszavezetni. Porló dolomitot ui. az altáróban több mint 100 m felszín alatti mélységben is nagy mennyiségben találunk. Kétségtelen viszont, hogy a felszíni mállás is hozzájárulhatott a por- lódási folyamat előrehaladásához. Erre vall az északi kőfejtőben tett meg- figyelésünk, mely szerint a felszíni részeken teljesen elporlott dolomit a kőfejtő alatti altáróban durvább szeművé válik.” A porlódás és a tektonika közötti összefüggésről a következőket írja: ,,A porlódás és a tektonika között látszólag nem lehet közvetlen összefüggést találni. Porlott és keményebb dolomit- rétegek között nem találunk elmozdulásra utaló nyomokat . . . Nem mondhat- juk tehát azt, hogy a porlódást a tektonikus mozgások dörzsölő hatása idézte elő. A dolomitporlódás és a tektonika közötti kapcsolat inkább abban állhat, hogy a porlódás törésvonalak mentén feltört hévforrásokhoz kapcsolódhat.” Továbbá a hévforrásos elmélet híveivel (Scherf E., Jakucs L.) szemben meg- Nagy B.: A Budai-hegységi porlotí dolomitok vizsgálata 49 állapítja: „hogy a területen található vetők mentén hévforrásos tevékenység nyomait nem észleltük”. Végezetül megjegyzi, hogy ,,A dolomitporlódás tehát ma még részleteiben tisztázatlan, egymásnak ellentmondó elméletekkel ma- gyarázott folyamat, amelyek teljes megismeréséhez még sok alapos részlet- vizsgálatra lesz szükség.” A külföldi szakirodalomban a dolomit])orlódás érdembevágó tanulmányo- zásával az utóbbi években a Szovjetunióban Szolovjev I. V. (1941) Rogyio- novN.V. (1949) és PicsuGiN M. Sz. (1966) foglalkozott. Picsugin M. Sz. (1966) az általa vizsgált paleozóos porlott dolomitok keletkezéséről a következőket írta: ,,1. A dolomitliszt keletkezése a dolomit kőzetek idiomorf struktúrájával és a dolomitásvány nagy kristályosodó képességével kapcsolatos. 2. Dolomitlisztté átalakulnak a metaszomatikus dolomitos kőzetek és a sze- dimentációs dolomitok is. De a dolomitos kőzetek lisztes állapotát nem tekint- hetjük epigén dolomitizációs folyamat eredményének. 3. A dolomitliszt fékezi a karsztjelenséget és annak hatásait, felhalmozó- dásai a dolomit rétegek mállása során keletkeznek és úgy szemlélhetők, mint a mállási öv üledékes felhalmozásai”. Irodalmi áttekintésünkkel bemutattuk, hogy a tlok)mit])orlódás kérdése még koránt sincs megoldva. A bemutatott munkák alajiján azf)nban világosan látszik, hogy a porlott dolomitok komplex földtani folyamatok eredményei. Ezért dolgozatunk célja az volt, hogy az említett komplex folyamatokat a folyamatok végtermékének a porlott dolomitnak sokoldalú, részletes anyag- vizsgálatával feltárjuk. Vizsgálatainkat kezdetiben a budai-hegységi ])orlott dolomitelőfordulások anyagaira korlátoztuk, de a szükséges összehasonlítások érdekében áttekintő, regionális vizsgálatokat is végeztünk. Továbbá, a ]>orlott dolomitokhoz hasonlóan - a Budai-hegység területén több helyen ismert porlott dachstein mészkőelőfordulások anyagait is meg- vizsgáltuk. A ])orlott dachstein mészkövekre vonatkozó vizsgálati eredménye- inket, mivel keletkezésük okai a porlott dolomitokéval azonosak, összevontan ismertetjük. A budai-hegységi üde és ])or](btt dolomitok ásvány-kőzettani vizsgálata A budai-hegységi dolomit kőzet monomineralikus felépítésű, közel 100%-os mennyiségben dolomitból áll. Színe fehér, fehéres szürke. Összetételél)en a fő- ásványon kívül 0,5 -1,5 %-os mennyiségben agyagásványok v'esznek részt (I. táblázat), melyek a röntgen diffrakciós vizsgálataink szerint kaolinitnek és halloysitnek bizonyultak. A szaruköves dolomitok esetében az elsődleges ásványtársasághoz az agyagásványokon kívül jelentős mennyiségű szarukő és a szarukő anyagából származó kvarc járul. A kvarc, földpáttal és muszkovittal együtt epigén ásványként is előfordul 1 — 2 mm-es idiomorf kristályok alakjában. A kőzet másodlagos ásványai közül mennyiségét tekintve a kaiéit a legjelentősebl), amely a dolomit litoklá- zisait, illetve repedéseit tölti ki. A porlott dolomitok mellékkőzetében a kal- citon kívül baritos, lirnonitos hasadékkitöltések is gyakoriak. A ])orlott dolomitelőfordulások mellékkőzetének szövettani vizsgálatára különösen nagy figyelmet fordítottunk, mivel a dolomitporlódás kérdésével foglalkozó kutatók Scherf E. (1922) felismerése óta egyöntetűen a porlódás egyik alapvető feltételeként a dolomit elsődleges szöveti sajátosságait jelölték 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet meg. A dolomitszemcsék a kőzetben xenomorfak. Méretük egy azon kőzet- mintában is erősen változó. A nagyobb szemcsék mint ezt már Brugger F. (1940) is észlelte, tisztábbak (V. tábla, 2.), mint a kisebbek, s ezt be nem feje- zett átkristályosodással magyarázhatjuk. Vizsgálataink szerint az apróbb szemcsék zavarosságát agyagásványszem- csék okozzák, ezek a dolomit átkristályosodása során — ami itt egyben ön- tisztulási folyamat is volt — a nagyobb kristályok és kristályaggregátumok szegélyeire kerültek ki (III. tábla, 2., 4., IV. tábla 1—4; V. tábla 1.). A kőzet keletkezésekor az agyagásványok zöme az organikus szervezetek (algák, foraminiferák stb.) vázába épülve került az üledékbe (III. tábla 1 — 4.). IMajd a diagenezis, illetve a magnézium metaszomatózis során megindult átkristályosodással megkezdődött a fentiekben említett öntisztulási folya- mat. Az átkristályosodott és kitisztult ásványszemek mozaikstruktúrát mu- tatnak (III. tábla 4.; IV. tábla 1. és V. tábla 2.), de az egyes ásványszemek továbbra is xenomorfak. A porlott dolomitok felépítésében a főásvány szerepét természetesen a dolo- mitásvány tölti be. ^Mennyisége átlagosan 99,5%. A különféle méretű porlott kőzetrészecskékben a dolomitszemcsék alakja többnyire xenomorf, amelyek ép|) úgy, mint az üde kőzetben aggregátumokat alkotnak. Ezek mérete statisztikusan megegyezik az üde mellékkőzet agyag- ásványokkal körülhatárolt kristályaggregát limainak méretével. Az aggregátumokat határoló kristályokon néhány esetben orientált tovább- növést is megfigyeltünk, amelyek csak az elsődleges szövet fellazulása után (porlott állapotban) képződhettek (V. tábla, 3 -4.). Az egyes szemcsék zárványait itt is agyagásványok képezik. Ezek minősége mindig megegyezik az üde kőzetekben találtakkal (I. táblázat), viszont a mennyiségük már sokkal kevesebb, átlagosan 0,2 — 0,7 %. A ])orlott dolomitok színe az üde dolomitokénál nagyobb vastartalmúk miatt változatosabb, a leggyakorilib a fehér-, de gyakori a sárga-, barna-, és vörössesszínű változat is. A jiorlott dolomitelőfordulásokhoz kapcsolódó kísérő ásványok A jiorlott dolomitelőfordulások közvetlen környezetében a dolomitporlódás kísérőiként változatos ásványtársaságot figyeltünk meg. Ezek közül genetikai szemjjontból a dolomitporlcdáshoz szorosan kapcsolódó elsődleges ásványok a legfontosalibak, de ásványtani szemjjontból a másodlagos ásványok is rend- kívül éidekesek. Az elsődleges ásványok közül a jiorlott dc'lomitelőfordulások egyik leg- gyakoribb és genetikai szemp'ontl)ól legfontosabb kísérő ásványai az agyag- ásványok. Ezeket az összes vizsgált lelőhely környékén, hasadékkitöltésként, vagy vékony erekben nmgtaláltuk. Érdekességük, hogy minőségileg meg- egyeznek az üde és jiorlott kőzet oldási maradékaiból kimutatott kaolinit, halloysit ásványokkal (I. táblázat). IMeghatározásukat röntgendiffrakciós vizsgálatokkal végeztük (1., 2., és 3. ábra). Az érdekesebb anyagokból kéré- sünkre Ibráxyiné Dr. Árkosi K. elektronmikroszkópos vizsgálatokat is végzett (I. és II. tábla ábrái), s ezekkel a röntgendiffrakciós vizsgálati eredmé- nyeinket megerősítette. A jjoilott (h'lomitok járidékos ásványaként röntgendiffrakciós vizsgálatok- kal néhány lelőhely anyagában 1 —2% kalcitot is megfigyeltünk (János-hegy, Budakeszi stb.). Ez az ásvány alkotja a j)orlott anyagban gyakori konkréciók Nagy B.: A Budai-hegységi porlott dolomitok vizsgálnia 61 2 0 1. ábra. A Budakeszi Fodor József szanatórium mögötti porlott dolomit-fejtö kaolinitjének röntgendiffraktogramja Fig. 1. X-ray diffractogram of kaolinitp fj-om pulverulent dolomites quarried Lei ind Fodor József Sanatorium at Budakeszi 2. ábra. A Budapest II. kerületi Szalonka utcai porlott dolomit-feltiirás halloysitjénak röntgendiffraktogramja Fig. 2. X-ray diffractogram of halloysite from pulverulent dolomites exposed in Szalonka Street, II“'l District, Budapest - 90 - 60 30 0 3. ábra. A Sas-hegyi porlott dolomit-feltürások hasadékkitöltésében találliató lialloysit röntgendiffraktogramja Fig. 3. X-ray diffrac togram of lialloysite from tlie fissure fül of pulverulent dolomites exposed on Sas Hill G r' nagy részét is. A koiikréciók másik, jelentős részét a kvarcváltozatok (liidro- kvarcit, kalcedon, kvarc) alkotják, melyek főleg Jkidaörs és Budakeszi kör- nyékén gyakoriak. A konkréciók ásványai közül a földtani nuiltkan jelentős lehetett a pirit is. Jelenleg azonban már csak a {lirit utáni limonit pszeudomorfózák találhatók, melyek anyaga röntgen vizsgálataink szerint goethit és hidrohematit. A porlott dolomitlelőhelyek gyakori ásványa a barit is. Ez az ásvány egy- részt az üde mellékkőzet repedéseiben, másrészt a ])orlott kőzetben hintve (pl. Bp. II., kér. Szalonka ú., Péter-hegy stl).) 2 — 3 mm-es kristályok vagy kristályaggregátumok alakjában fordul elő. A porlott dolomitelőfoTxlulások leggyakorilili másodlagos ásványai a pirit- ből keletkeztek. Ezek a limonit, goethit és hidrohematit. Nagyrészük konk- réciók formájában található, de gyakran repedéskitöltésként is előfordulnak (Péter-hegy, Tündér-hegy). Ugyancsak a pirit oxidációja során keletkeztek 4* 62 Földtani Közlöny 1()9. kötet, 1. füzet A porlott dolomitokhoz és porlott mészkövekhez kapcsolódó agyagok ásványtani összetétele Mineralogical composition of clays associated with pulverulent, geothermally altered, dolomites and pulverolent limestones I. táblázat — Tabu I. Lelő- hely Kvarc Kaolinit Halloysit Kalcit Dolomit Mellékkőzet 1. + dolomit 2. -f + -h d- — mészkő 3. -I- -f -f d- — mészkő 4. — — d- — — dolomit 5. -f -1- d- + — mészkő 6. -1- d- d- — — dolomit 7. + -f d- — — dolomit 8. ” + d- dolomit Oldhatatlan maradékok ásványtani összetétele Lelő- hely Kvarc Kaolinit Halloysit Goethit Üde kőzet 1. d- dolomit 2. d- d- — mészkő 3. d- d- d- — mészkő 4. d- — d- — dolomit 5. d- d- d- - mészkő 6. + d- d- - dolomit 7. H- d- d- d- dolomit 8. A dolomit 1. Budakeszi, Fodor József szanatórium mögötti kőfejtő, 2. Fazekas-hegyi kőfejtő, 3. Budakeszi út (Ságvári-ligetnél), 4. Szalonka út (Bp. I[. k.), 5. Remete -hegy, 6. Ágnes utca (Bp. XII. k.), 7. Farkas-hegy (Csiki hegyek), 8. Budaörs, F’estékföld bányák. azok az ásványok is, amelyeket az lin. szulfátos kivirágzások ásványtársaságá- ból röntgendiffrakciós vizsgálatokkal határoztunk meg. Ezek: epszomit, hexahidrit, gi[)sz, aragonit, vaterit és magnezit voltak. Az epszomit ot nagyobb mennyiségben a Tündér-hegyről a hexahidritet pedig e])szomittal együtt a pilis vörösvári vasútállomással szembeni elhagyott fejtők- ből gyűjtöttük. Mindkét anyagban az említett ásványokon kívül gipsz, arago- nit, vaterit és magnezit volt még kimutatható. Ebből az ásványtársaságból kétségtelenül a legérdekesebb a vaterit megjelenése. Ezért ennek előfordulását már korábban közöltük (Sztrókay K. — Nagy B. 1968). Az ás\ ánytársaság többi tagjai közül az aragonit esetében ki kell emelnünk, hogy az említett előfordulásokon kívül Jakucs L. (1950) vizsgálataival ellen- tétben, a pori )tt kőzetekben nyomokban sem találtunk aragonitot, sőt a leg- több esetben kalcitot sem. Ezért vizsgálataink szerint, ez az ásvány a további- akban nem szerepelhet a dolomitporlódás okaként. A budai -hegy ségi üde és porlott dachsteini mészkövek ásvány-kőzettani vizsgálata Az üde- és porlott mészkövek főásványa kaiéit. A kaiéit mellett a kőzet felépítésében agyagásványok és kevés limonit vesznek részt. Epigén ásványok- ként ritkán kvarc és földpát figyelhető meg bennük. A jiorlott mészkövek mellékkőzetének szövete mindig oolitos struktúrájú. Az oolitok az egyes szemcsék közötti kaiéit kötőanyagnál zárványosabliak. A zárványok anyaga itt is agyagásványokból (kaolinit, halloysit) áll (I. táblá- zat). Ott, ahol a kőzet utólagosan átkristályosodott, az oolitos struktúra is át- N a q y B. : A Budai-heyyaéyi porUdt dolomitok vizsgálata 53 alakult, kialakultak a dolomitok esetében már leírt, agyagásványokkal körül- vett kristályaggregátumok, ez az a szöveti struktúra, amely a következők! )en leírt módon lehetőséget adott a kőzet porlódására. A porlott mészkövek esetél)en szintén meg kell említenünk, hogy a környé- kükön minden esetben megtaláljuk a porlott dolomitelőfordulásoknál rész- letesen leírt agyagásványokat (I. táblázat). Az üde és porlott dolomitok röntgendiffrakciós vizsgálatának eredményei Az üde és porlott dolomitokból, valamint az üde kőzet üregeiben fennőtt dolomitkristályok anyagából számos röntgendiffrakciós vizsgálatot végeztünk. Ezek közül példaként a pilisvörösvári anyag d(hkl)adatait mutatjuk be (II. táblázat). Ezekből az adatokból csak nagyon gyenge változások láthatók, ami itt azt jelenti, hogy a dolomitporlódás során nagyobb rácsszerkezeti változások nem következtek be. A dolomit d (hkl) értékeinek ilyen kismérvű változása, Goldsmith, I. R. - Gráf, D. L. — Joensu, O. J. (1955) vizdgálatai alapján kémiai összetétel vál- tozásnak tulajdonítható. Ennek igazolására a Tündér-hegyről származó üde- és porlott dolomit, valamint az üde kőzet üregeiben fennőtt dolomitkristályok- ból készült röntgendiffraktogramok adataiból kiemeltük — az említett szerzők vizsgálatai szerint, a kémiai összetétel változásaira legérzékenyebb d (104, illetve 1014) értékeket, s ezek változásait összehasonlítottuk az ugyanezen mintákból készült dolomitelemzések adataival (4. ábra). Az összehasonlításból világosan látszik, hogy a d (104) értékeke eltolódásai valóban a kémiai ösz- szetétel változásait jelzik A pilisvörösvári lázat). A porlott mészkövek d (1014) értékei az üde kőzetéhez ké])est mindenütt kisebbek, ennek magyarázatát fenti .szerzők .szerint a porlott mészkövek kalcit- anyagába beépült kismennyi.ségű magnézium okozza. A bufl.ai-heKységi üiie- is porlott daclistein mészkövek röntgen d(h i k I) értékei X-ray d(h i k 1) values of fresh and Keothermally altercd. pulverulent, Dachstein Liinestone samples from the liuda Hills IV. tdbhizat — Tahié IV. Fazekas-hegy Budakeszi út MIKHEJEV (1965) Üde mészkő Porlott mészkő Üde mészkő Porlott mészkő .1. 1. hikl 1. 3,8.30 3,820 3,798 3,827 3,85 4 1012 2. 3,015 3,011 3,024 3,015 3,03 10 1014 3. 2,828 2,827 2,828 2,827 2,83 1 0006 4. 2,479 2,476 2,466 2,476 2,50 5 1120 5. 2,273 2,269 2,268 2,273 2,28 7 1123 6. 2,083 2,082 2,078 2,083 2,10 7 2022 7. 1,920 1,920 1,913 1,917 1,919 7 2024 8. 1,903 1,903 1,897 1,902 - - 9. 1,867 1,866 1,860 1,865 1,876 8 1126 10. 1,619 1,618 1,614 1,619 1,632 3 2131 11. 1,597 1,598 1,594 1,598 1,607 5 2132 12. 1,518 1,517 1,517 1,520 1,523 2134, 2028 A Budai-heKységi dachstein mészkövek d (1014) értékei X-ray d (1014) values of Dachstein Liinestone from the Buda Hills V. táblázat — Table F. Lelőhelyek Üde mészkő Porlott mészkő Kaiéit Péter-hegv 3,043 3,039 Nagy-Hárshegy 3,043 3,039 _ Kemete-hegv 3,035 3,031 _ Pilisszentkereszt 3,041 3,035 3,043 Fazekas-hegv 3,015 3,011 — Budakeszi út 3,024 3,015 — A röntgen vizsgálatok a M.tFI Röntgenlaboratóriumában készültek Cu-cs5,Ni szűrő 20 kV, 30 m A. (A kiértékelést a szerző végezte.) 56 Fölrltani Közlöny 109. kötet, 1. füzet Budai-hegységi Weiglit percentages of analyses Sor- szám Kőzet neve Lelőhely Elemző SÍO2 TiOj A1,03 Fe,0, MnO 1. Porlott dolomit Na^vszéuászúgi árok Emszt M. 2.56 0,03 0,56 0,42 0,- íJolomit Magaskötetdi bánya Gl'ZY K.-KÉ 0,13 0,- 0,18 0,08 0,- 3. Porlott karbonátos Magaskő-Csillebérc kőzet útpart Emszt M. 20,67 0,04 0,73 0,53 0,- 4. Porlott dolomit Magaskő-Csillebérci ároküt Emszt M. 0,11 nyom 0,03 0,08 0,- 5. Dolomit Budaörs-Budakeszi út, Kecske-heggyel szemben Emszt M. 0,57 0,02 0,38 0,20 0,- 6. Dolomit Márton-hegv Vavrinecz G. 0,95 0,18 7. Porlott dolomit Márton-hegv Vavbinecz G. 0,35 0,15 0,13 8. Porlott dolomit Márton-hegv Vavrinecz G. 0,04 0,03 9. Porlott dolomit 3kIárton-hegv Vavrinecz G. U,42 0,40 10. Dolomit Pilisvörősvár 0,35 nyom 0,14 0,20 11. Dolomit Sas-hegv 258,9 A*tól 44® Brugoeh F. 0,004 0,0004 0,015 0,014 0,0053 12. Dolomit Sas-hegv 258,9 A-tól 135® Brugger F. 0,01 0,0001 0,042 0,018 0,0040 13. Porlott dolomit Sas-hegj- 258,9 A-tól 47® 120 m brugger F. 0,015 0,00016 0,058 0,084 0,0042 14. Dolomit Széchenvi-hegy 439A 92® Brugger F. 0,01 0,0006 0,038 0,047 0,0036 15, Dolomit János-hegy 383 A 240® Brugger F. 0,01 0,0003 0,024 0,017 0,0095 16. Dolomit Vihar-hegv 448,7 A tói 225° Brugger F. 0,02 0,009 0,052 0,020 0,0023 17. Dolomit Xagvkevély Brugger F. 0,01 0,0005 0,019 0,009 0,0008 16. Porlott dolomit Nag^'kevélv Brugger F. 0,01 0,0003 0,028 0,011 0,0006 la. Dolomit NagN'Szénás 550, 5A 190° Brugger F. 0,01 0,0010 0,818 0,021 0,0008 20. Dolomit ökrős-heg^■ csúcs Brugger F. 0,01 0,0005 0,034 0,017 0,0015 21. Dolomit Tündér-hegy Toönat V. és SOHA I.-NÉ 0,55 0,27 9.9. Porlott dolomit Tündér-hegr Tolnát V. és Soha I.-né 0,42 0,15 23. Kristályos dolomit Tündér-hegy Nemes L.-né 0,02 0,21 24. Porlott dolomit Budakeszi Toijíay V. és Soha I.-né 0,37 0,22 25. Porlott dolomit Budakeszi B.ARNA I. 0,065 0,0015 26. Dolomit Hármashatár-hegy JANKOVICS L. 27. Dolomit Pilisvörősvár Barna I. 0,07 0,04 28. Porlott dolomit Pilisvörősvár IV. sz. b. SOHA I.-NÉ 1,18 29. Porlott dolomit Pilisvörősvár I. sz.b. Soha I.-né 0,13 0,13 30. Dolomit Pilisvörősvár Veres-hegy Szerényi E. 0,32 .31. Dolomit Pilisvörősvár D. Somogyi a. 0,21 32. Dolomit Pilisvörősvár Piliscs. átérés Somogyi a. 0,25 33. Dolomit Piliscsaba DK Somogy-i a. 0,31 34. Dolomit Piliscsaba Ny Somogyi a. 0,23 35. Tűzköves dolomit Farkas-hegy Csűri l. 36. Tüzköves dolomit Torbágvi út Csűri I. 37. Dolomit Sas-hegv DK-i sarka Csűri i. 38. Dolomit Sas-hegy K-i lejtő Csi-Ri I. .39. Dolomit Sas-hegy K-i oldal Csűri i. 4U. Porlott dolomit Sas-hegT DNy-i oldal CSŰRI I. 41. Dolomit Timivé DK-i ohial Serényi E. 0,29 42. Dolomit Budajenő ÉK Serényi E. 0,39 43. Dolomit Klotild liget Serényi E. 0,22 44. Dolomit Budaörs Nv Ökrös hegt- Serényt E. 0,38 45. Dolomit Budaörs Csikih. 314,4 SERÉNYI E. 0,31 46. Dolomit A Budaörs Odvash. DNv 0,44 47. Dolomit Budaörs Farkas hegv D. Somogyi a. 0,40 48. Dolomit Budaörs Farkas-heg v K Somogyi a. 0,24 49. Porlott dolomit János-hegv Ullrich E. 50. Porlott dolomit Budakeszi ULLRICH E. 51. Dolom e Ágnes utca Ullrich E. Nagy B.: .4 Biukii-ltegységi porlott dolomitok vizsgálata 57 dolomitelemzések of dolomites from the Buda Hills T’7. táblázat — Table VI. CaO MgO BaO SrO NajO K,0 P.O. COj -H.O + H,0 SO. íz. Teszt. Oldh. mar. 30,98 19,03 0,07 45,07 0,12 0,85 0,11 32,31 19,26 0,01 0,06 47,72 24,03 15,98 0,02 36,28 0.85 0,72 31,03 21,29 0,02 47,58 0,03 0,04 30,74 21,03 0,04 47,06 0,- 0,07 31,41 20,10 0,03 46,33 0,06 0,77 30,92 21,44 0,08 46,(>6 0,06 0,30 0,05 31,83 20,79 0,04 46,26 0,13 0,99 0,03 31,39 20,66 0,02 46,57 0,13 0,70 0,04 31,35 21,57 0,04 0,02 46,36 0,10 0,28 30,99 21,84 0,01 0.040 0,009 47,22 0,04 0,03 0,036 29,93 20,63 0,01 0,030 0,005 44,95 0,05 0,015 4,71 29,01 20,09 0,05 0,005 0,038 0,015 44,18 0,04 0,24 0,013 6,24 31,61 21,17 0,01 0,030 0,002 47,18 0,05 0,005 0,03 30,98 21,52 0,01 0,089 0,011 47,22 0,11 0,024 0,05 31,42 21,12 0,01 0,047 0,004 47,42 0,07 0,005 0,27 30,97 21,52 0.01 0,046 0,006 47,37 33,98 18,95 0,01 0,036 0,013 46,82 0,03 0,30 0,01 0,20 31,26 21,59 0,01 0,044 0,006 47.38 0,07 0,015 0,04 31,22 21,50 0,01 0,044 0,005 47,24 0,06 0,015 0,04 30,84 20,10 45,35 1,43 31,87 20,01 46,49 0,11 30,85 21,63 46,02 0,02 30,83 20,29 46,61 0,41 30,30 21,30 47,50 30,85 16,10 44,55 3,66 30,40 21,60 47,75 0,05 30,20 21,36 46,30 0,70 29,90 21,76 47,64 0,50 30,72 20,33 49,91 0,34 30,90 21,02 47,48 0,13 30,86 21,01 47,36 0,11 31,17 20,64 47,24 0,17 31,38 20,43 47,03 0,25 28,64 19,08 43,67 7,38 12,98 10,44 1 31,17 43,32 38,21 14.37 45,02 2,33 30,00 21.19 48,09 0,39 31,01 13,43 54,57 0,82 31,03 20.50 47,06 0,22 30,72 20,90 47,34 0.41 30,66 20,50 47,53 0,49 31,59 20,60 47,22 0,08 30,99 20.92 47.24 0,31 31,10 20,60 46,90 0,60 30,94 20,77 47,07 0,37 30,88 20,94 47,26 0.15 31,23 20,96 47,46 0.31 31,01 21.27 29.82 21,56 30,48 21,83 68 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet o IS <0 « O O 00 04 U) U% lA kA 04 04 00 04 «0 04 05 04 CA 04 V SJ N : w 8 ’S IS 'T ff) ff) ^ j • ff> 2 ^ I s c3 flj •- ^222 s s s s ^ j S ? a A ^ s ^ &4 OD CÖ CO «2 > ^ ^ :0 "TJ rr ^ íí tO fc- S C c ” ” >í t3 :5 := = 3 |Z5 O H Eh H Ö a ti O a. ^ .ii J=i c a a 3 a a a 0:a.C3QQCL,QQQQCliÖÖGeL^ a á f— 04 © ^ © Nagy B.: A Budai-hegységi porlott dolomitok vizsgálata 59 CD o> co CD lA to o OS 00 ©■ 00 CD OS o CD ffO 00 00 o UO lO 00 o o o CD o 04 CD O CD cT 4- tA 94 © 94 OS lA CD CD © © CD 00 CD C>» 00 © CD 00 © h- eo CD Tí< uo uD lA lA CD © CD io 4A •cí* © lO ia © © © © CD o“ o ©“ cT o ©“ cT ©*“ ©'“ © ©'“ cT ©*“ ©*' © ©*“ ©“ ©* ©*■ ©" ©" ©'■ ©" ©“ eo » 00 © C4 Ti* ■4* c>» © CD 00 ’TÍ' © OS CD CD O 94 94 o lA ő CD © Ía © © f-H in © In ín 94 © s o ©■ O* o" o ©^ © © o" ©" ©~ ©* © © © ©*■ ©*■ 0" ©*“ 0 ©“ © © ©“ ©*“ ©*' 44,65 o o to © CD CD 94 © ©^ •»í* © CD 00 ©^ c*. CD e> CD © »A © © © ©^ 94 OS © C>. r- © © © C*» 94__ © © CD 00 s 94 94 n 94 94 94 l-H 94 94 94 94 94 94 94 94 94 94 94 94 94 uo 00 © 'í. o 94^ o 94 © OS © 00 X © » OS 94 © © © CD 94 © CD 0 Ci 0^ © a 00 00 CD 94 ©_, GO « CD 94 CD CD CD CD CD 94 CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD 94 CD . Ph O I OT tO :0 'A fe H rO & >«! ■2 -a * e 33 300 11 9 lono 660 1.5 + Klark értékek 0,0X 20 0.1 4 4 ' 5 20 1 20 -t-i- 10 11 1100 610 400 + = Türeki.^n, K. K. és Wedepohl (1901) + -t- = Kr.sft, M.— Schisdler, R. (1962) 62 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet A porlott dolomit és porlott dachstein mészkdelőfordiüások kl- Trace analyses, in g/t, of minerals associated wlth pulvernlent Ásvány Lelőhely Ag As B Ba Be Co Cr Ou Oa Ge Limonit Apáthy-szikla 0,04 1000 16 250 < 160 10 < 1 60 1 <10 Xiimonit Apáthy-szikla <0,025 600 <10 160 < < 1 < 100 2,6 < Limonit Budakeszi < 800 < 250 < < 6 <10 <1 < Xiimonit Budaörs Kálvária-hegy < 600 < 25 < < < < < < Xiimonit Duna balparti rögök Csővár 16 < 100 60 160 < 60 1000 60 10 < Xiimonit Látó-hegy < < < 4000 < < 10 < < < Limonit Látó-hegy 0,16 1000 < 4000 < < 6 < < < Limonit Nagykovácsi (Nagyszénás) < < < < 10 < 100 25 100 < < Limonit Nagytárkány A-m. fúrás 0,6 1600 < 60 < 60 60 60 2,6 < Limonit Pétcr-hegy < 1000 < 1000 < 10 16 60 4 < Limonit Péter-hegv < 1000 < 1000 400 6 10 100 2,6 100 Xiimonit Pilisszentiván 4 6000 < 1000 < 16 16 400 16 < Xiimonit Pilisvörösvár 4 160 26 100 < 10 100 60 40 < Xiimonit Pilisvörösvár állomás 2,5 6000 16 10 000 . < 6 6 40 4 < Limonit Róka-hegy < 400 < 1000 < < < < < < Limonit Szalonka út < 1000 < 25 < < < < < < Limonit Tündér-hegy < 160 < 400 < 25 4 < 2,6 < Limonit Tündér-hegy < 600 < 16 < 10 16 < 1 10 I*irit Péter-hegv < 260 < 160 < < 1 < 1,6 < Pirit Róka-hegy < 600 < 1000 < < 16 < 1 < Pirit Nagytárkány A-III. sz. f. < 4000 < < < 60 < 600 < < Kaolinit Nagy-Háishegy <0,025 < 100 <10 < 10 < 160 < 1 40 <10 6 <10 Kaolinit Nagy-Hárshegy < < < < < < 16 < 4 < Kaolinit Róka-hegy működő kőbánya < < < 25 < < 1,6 16 <1 < Kaolinit Budakeszi porlott dolomitíejtő < < < < < < 25 < 16 < Kaolinit Pilisszentiván < < 25 250 < 16 25 < 16 < Halloysit Bp. II. kér Szalonka út < < < 100 < < < 1 < < 30 Halloysit Sas-hegy Edvy ülés út < < < 400 < < < < < < Barit Péter-hegy < < < >10 000 < < 1 < < < Barit Péter-hegv < < < >10 000 < < < 16 < < Barit fekete Péter-hegy < < < >10 000 < < 6 60 < < Barit Látó-hegy < < < >10 000 < < < < < < Kalcit Pilisszentkereszt < 100 < < < 1 < 40 < < Kaiéit Péter-hegv < < < 250 < < < 40 < < Kalcit Róka-hegv < 160 < < < < < 100 1 < Kalcit Tündér-hegy < < < 1000 < 1 < 100 < < Kalcit Csővár 0,1 < < 400 < 2,6 < 60 < < Kalcit Apáthy-szikla < < < 1000 < < < 40 < < Kalcit Látó-hegy < < < 250 < < < < < < Aragonit Róka-hegv < < < 1600 < < < 60 < < Aragonit Róka-hegy < < < 1000 < < < 40 < < Dolomit Bp. II. kér. Szalonka út. < < < < < < < < < < Dolomit, Pilisvörösvár 0,6 < < 250 < < 2,6 25 < < Dolomit Solymár 0,1 < < 25 < < < 10 < < Három minta esetében (kettő porlott dolomit) CO2 többletet találtunk. Ezek esetében hicb'okarbonátos kötéseket feltételezünk. Az adatokból kiszámítottuk a CaO/MgO arányokat is, amelyekből hasonló megállapításokra jutottunk, mint az előzőkben felsorolt szerzők. A budai- hegységi dolomitok valólian igen közel állnak a normál dolomit 1 : 1 arányá- hoz, de a CaO mennyisége a porlott dolomitokban az üde dolomitokhoz viszo- nyítva nagyobb. Nagy B. : A Budai-hegységi porlott dolomitok vizsgálata 63 gérő ásványainak nyomelemzési eredményei g/t-ben. dolomites and pulverulent Dachstein Limestone IX. táblázat - Tabu IX. Li Mn Mo Ni Pb Sb Sn Sr Ti TI V Zn In Cd Mellék- kőzet 25 60 100 40 16 160 < 4 100 <60 < 1 4 250 <25 <60 dolomit 1 40 1600 < 4 1,6 10 <60 < 600 < < 2,5 250 < < 2 <10 40 50 25 < 1 600 < < 10 < < 16 < 100 < < 3 < 60 16 40 16 100 < < < < < 2,5 100 < < .. 4 40 60 < 60 < < < 160 < < 250 400 < < 5 < 40 4 2,5 1,6 < < 1600 < < < < < < 6 < 25 60 10 10 250 < 250 < 2,5 < 250 < < .. 7 100 2500 < 250 < < < 400 < < 160 < < < 41 8 16 160 250 400 10 250 6 < < < 400 600 < < 9 16 100 250 400 4 < < 60 400 < 60 < < < mészkő 10 < 100 160 250 < 60 < 160 < < 60 < < < dolomit 11 60 160 40 60 < 250 < 40 < < 60 600 < < 12 160 160 4 100 16 60 6 250 1600 < 400 250 < < 13 16 100 60 40 2,5 4000 6 1000 100 < 2,5 400 < < 14 < 60 < < 1 40 < < 1000 < < 25 < < < 15 < 2500 < 40 < 60 < 40 < < < 250 < < 16 < 250 60 250 10 < < 100 < < 25 400 < < 17 < 40 60 40 10 < < 10 < < 16 250 < < .. 18 10 60 < 16 < < < < < < < 160 < < mészkő 19 16 60 < 25 4 < < 40 < 16 < 100 < < dolomit 20 < 160 60 250 160 1000 < < < < < < 40 100 21 <10 <10 < 4 < 1 4 <60 < 4 100 2500 < 1 40 < 100 <25 <60 mészkő 22 < < < 16 10 < < 60 2500 < 16 < < < .. 23 25 250 < < < 1 < < 600 <60 < 6 < < < dolomit 24 < 600 < < < < < 600 < < 40 < < < 25 40 160 < 4 6 < < 250 4000 < 25 100 < < .. 26 < < < < < < < < 10 < < < 2,5 < < < 27 < 600 < 40 < < < < 600 < 25 < < < » 28 < 25 < < 2,5 < < 2500 < < < < < < 29 25 100 < < < < < 2500 < < < < < < 30 40 40 < 1,6 1 < < 2500 < < 10 < < < mészkő 31 < < < < 1,5 < < 2500 < < < < < < dolomit 32 < 40 < < < < < 60 < < < < < < mészkő 33 25 4000 < < 6 < < 2500 < < < < < < 34 < 40 < 100 10 < < 1000 < < 2,5 100 < < dolomit 35 < 40 < < 16 < < 1000 < < 2,5 < < < 36 25 400 < 16 < < < 1000 100 < 6 < < < 37 40 1600 < 0,6 2,5 < < 1000 < < 1,6 < < < 38 < 160 < 4 4 < < 1000 < < < < < < 39 < 16 < < 6 < < 10 000 < < 2,5 < < < 40 40 600 < < 2,5 < < 4000 < < 2,5 < < < 41 10 < < < < < < 160 < < < < < < 42 40 40 < 1 4 < < 600 < < 6 < < < 43 60 40 < < < < < 600 < < 4 < < < 11 44 A porlott dolomitok és dachsteini mészkövek, valamint üde mellékkőzeteik geokémiai vizsgálata A Budai-hegységi porlott dolomitok geokémiai vizsgálatához az ismert lelőhelyek üde- és porlott közetanyagaiból átlagmintákat gyűjtöttünk, melyek- ből a MAFI Geokémiai Osztályának színkéjilaboratóriumában — Zentai P. (1967) módszere szerint — tájékoztató színképelemzések készültek. A vizs- gálati eredményekből átlagokat számoltunk, amelyeket az üledékes kőzetek Ü4 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet klarkjával, illetve a kőzetváltozatok átlagait egymással összehasonlítva muta- tunk be (VI. táblázat). A táblázat adatai szerint az üde dolomithoz viszonyítva a porlott dolomi- tokban az Ag, Ba, Cr, Co, Cu, Ga, Mn, Ni, Pb, Sr, Ti, V kisebb, vagy nagyobb arányban dúsult. Ezek a dúsulások mint azt a következőkben bemutatjuk, közvetve vagy közvetlenül, a dolomitporlódást előidéző hévvizes hatások eredményei. Meg- jegyezzük, hogy a Budai-hegységen kívüli üde és porlott dolomitok, valamint az üde és porlott dachstein mészkövek vizsgálatánál hasonló dúsulásokat tapasztaltunk. A porlott dolomit és dachsteini mészkőelőfordvlásokhoz kapcsolódó kísérő ásvá- nyok geolémiai vizsgálata A poilott dokmiitok és jioilott dachtein mészkövek genetikai vizsgálatához szükség volt a kísérő ;ásványok geokémiai jilemzésére is. Ezért ezeket össze- gyűjtöttük és megvizsgáltattuk. A kajiott eredményeket a IX. táblázat tar- talmazza. A legszembetűnőbbek itt a limonitok gazdag nyomelem asszociációi. Ezekkel korábban már Horusitzky F. és Wein Gy. (1962) foglalkozott, vizsgálataik alapján felhívták a figyelmet néhány érdekes nyomelem dúsulására. Vélemé- nyük szerint a limonitok nyomelemgazdagsága a Budai-hegység területén komolyabb hidrotermális ércesedés lehetőségét is felveti. A limonitok nyomelemasszociációit, ha az eredeti kiindulási anyagukkal, a pirit nyomelemkoncentrációival vetjük egybe, megállapíthatjuk, hogy az As, Co, Cr, Ni, Mo, Mo, Pb, TI és Zn-tartalom a hévvizekből elsődlegesen vált ki, majd ezek a többi vizsgált nyomelemmel együtt, a pirit oxidációja során keletkező, amorf vashidroxid gélek abszorbeáló hatására laterálszekréciósan a mellékkőzetl)ől is dúsulhattak. A limonitok többi nyomeleme, a B, Be, Ga, Li, Mn, Ti és V véleményünk szerint tisztán laterálszekréciósan dúsult. A hévizekből kivált többi ásvány (kaiéit, aragonit, dolomit, barit) alacsony hőmérsékleten (e])itermálisan) keletkezett ásványokra jellemző nyomelem asszociációval rendelkezik. Ezekre a magasabb Ba, Cu, Pb és Sr koncentrációk jellemzők. A kísérő ásványok nyomelemzési adatai kétséget kizáróan igazolják, hogy a dolomitok és a dachsteini mészkövek jmrlódásánál a hévizeknek jelentős szerepük volt. A dolomitporlóclás genetikai vizsgálata A dolomitporlódás fő feltételét a kőzet szöveti felépítése szabta meg. Meg- figyeltük, hogy csak azok a dolomitok j)orlódtak, melyekben a kőzet kelet- kezése utáni átkristályosodás nyomai láthatók. Csak ezekben az átkristályo- sodott kőzetekben alakulhattak ki azok az agyagásványokkal övezett kristály- aggregátumok, melyek mentén a különböző utólagos fizikai-kémiai hatásokra a kőzet eredeti szövete fellazulhatott. A kőzetet ért utóhatások közül a tektonikai mozgások szerepét időben elsődlegesnek tartjuk, mert ezek okozták a kőzet feldarabolódását és létrehoz- ták azokat a törés- és litoklázis rendszereket, amelyekben a dolomitporlódást közvetlenül előidéző hévvizek (vagy egyéb agresszív vizek, ill. oldatok) mozog- hattak . 65 Nagy B.: A Budai-hegységi porlott dolomitok vizsgálata A dolomit közetszöveti fellazulását (porlódását) vizsgálataink szerint a Budai-hegységben többségben hévvizek okozták, reakcióképes oldott anya- gukkal (pl. CO2), hőjükkel és áramlásukkal (itt főleg a kapilláris mozgásra gondolunk). A hévvizek kezdetben a tektonikai vonalak (kereszteződések) mentén áramlottak fel, majd ezeknek a járatoknak a hévvizes ásványokkal való eltömődése után — de ezzel egyidőben is — nagy területen a kőzet litok- lázisaiban szivárogtak fel. Ebben az esetben már a hévvizek hőhatására létre- jött anizotrop hőkitágulással is számolni kell, amely természetesen újabb litoklázis rendszereket eredményezhetett. (Erre a lehetőségre Brugger F. (1940) hívta fel a figyelmet). Ezek a litoklázisok, vizsgálataink szerint többnyire az átkristályosodás során a kristályaggregátumok szélére kiszoruló agyagásványok mentén alakultak ki. A litoklázisokban mozgó hévizek a földtani idők során kioldották a kristály- aggregátumok szegélyéről az agyagásványokat, megszüntetve ezzel a kőzet szövetének összetartását, amihez esetleg az agyagásványok duzzadó ké]>essége is hozzájárult. A kioldott agyagásványokat a hévvizek laterálszeki’éciósan hasadékokba hordták össze. Vizsgálataink szerint a hévvizek szerepét, ha kis mértékben is, lassan áramló karsztvizek, vagy leszálló reakcióképes (csajjadék) vizek is betölthették, de hasonló szerepe lehetett a dolomit környezetében a j)irit oxidációja során keletkezett H2S04-nek is. Az utóbbi hatását különösen a budai-hegységi limonitos hasadékkitöltések környékén és a bauxit fekvők (pl. Gánt) esetében tanulmányozhattuk. A budai-hegységi ]X)rlott dachstcin mészkövek keletkezésének, a porlott dolomitok keletkezésével azonos feltételei és okai voltak. A dachsteini mészkövek poi’lódásának is elsődleges feltétele a kőzet szöveti felépítésében van. Megfigyeléseink szerint csak azok a mészkövek ])orlottak el a hévvizek hatására, amelyek oolitos struktúrájúak. Az oolitok is átkristá- lyosodási folyamaton mentek keresztül, s a dolomitokhoz hasonlóan itt is kialakultak az agyagásványszemcsékkel körülv^ett kristályaggregátuniok, amelyek mentén a hévvizek hatására megindulhatott a szöveti fellazulás. Táblamagyarázat Exi)lanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Kaolinit a Budakeszi Fodor József szanatórium mogütti porlott dolomit-fejtőbői. Nagyítás 30 000 X Kaolinito frorn pulverulent dolomites quarried behind Fodor József Sanatorium at Budakeszi, 30000 X 2. Kaolinit és halloysit a Remete-hegyi dachsteini mészkőbánya hasadékkitöltéseiből, porlott mészkő szomszédságából. Nagyítás 30 000 X Kaolinite and halloysite írom fissure fills adjacent to pulverulent limestones in the Dachstein Limestone quarry of Remete Hill, 30 000 X Elektronmikroszkópos felvételek. Az elektronmikroszkópps vizsgálatokat az MTA ké- miai Szerkezet Kutató Laboratóriumában Ibrányijsté dr. Árkosi Klára végezte Microelectrographs. The examinations with electron microscope were carried out by Dr. K. Árkosi of the Laboratory fór Chemical Structural Research of the Hungárián Academy of Sciences 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet II. tábla — Fiaté II 1. Halloyzit, iSas-iiegy, az Edvy Illés út dolomit-feltárásából, murvásodott dolomit mellől. Nagyítás 34 000 X Ilalloysite deriving from the neiglibourhood of weathered, disintegrated dolomites from the quarry iii Ecívy Illés Street, Sas Hill, Budapest, 34 000 x 2. Halloyzit a Budaj)est II. kerületi Szalonka úti kőfejtőből, porlott dolomit szomszéd- ságából. Nagyítás 38 000 X Halloysite from the neigbbourbood of pulveindent dolomites of a quarry in Szalonka Street, rí'’‘* District, Budaj)est 3.8 000 X Elektronmikroszkópos felvételek. Az elektronmikroszkópps vizsgálatokat az MTA Kémiai Szerkezet Kutat(') Laboi-atóriumában Ibrányiné dií. Arkosi Klára végezte iMicroelectrograjjhs. The exaniinations witb electron mieroscope were carried out by Dr. K. Arkosi oí the Laboratory fór Chemical Structural Research of the Hungárián Aeademy of Sciences III. tábla - Fiaté III. Az ösküi (Veszprém megye) porlott dolomit-fejtő üde mellékkőzetének szöveti képei Textilre images of the fresh eountry rock of jnilverulent dolomites quarried at Öskü (Veszprém Connty) \. Diplupora sp. metszet. Az ősmaradványban hintv'e agyagás vány szemcsék figyel- hetők meg. // N, Nagyítás: 27,5 X Diplopora sp., section. Dispersed clay mineral grains can be observed to oecur in the fossil, 27,5 X 2. Diplopora sj). metszet, félig átkristályosodott dolomitban. Jól megfigyelhetők az ős- maradványok át kristályosodása során kialakult agyagásványkoszorús kristályaggregá- tumok.//N, Nagyítás: 27,5 X Diplopora sp., section, in a semirecrystallized dolomité. Crystal aggregates rimmed by clay minerals due to recrystallization of fossils are readily observable, 27,5 X 3 — 4. Diplopora sji. metszetek, a dolomit átkristályosodását jelölő agyagásvány- ! koszorús kristályaggregátumokkal. // N, Nagyítás: 27,5 X I Diplopora sp., sections with clay-mineral-rimmed aggregates indicative of recrystalliza- | tion of the dolomité, 27,5 X J IV. tábla — Fiaté IV. I Az ösküi (Veszprém megye) jiorlott dolomit-fejtők üde mellékkőzeteinek szöveti képei ■ Textilre images of eountry rocks of pulverulent dolomites quarried at Oskő (Veszprém j County) I 1 — 3. Dolomit átkristályosodását jelölő agyagásványkoszorús kristályaggregátumok.// | N, Nagyítás: 27,5 X | Clay-mineral-rimmed crystal aggregates suggestive of recrystallization of the dolomité 1 27,5 X _ I 4. Agyagás ványkoszorú, ősmaradvány átkristályosodása során kialakult kristály- 1 aggregátum szegélyéről.// N, Nagyítás: 68 X i Rimrning clay minerals from the margin of a crystal aggregate due to recrystallization | of fossils, 68 X I V. tábla — Fiaté V. ! A pilisvörösvári porlott dolomit-fejtő anyagainak metszetei i Sections of samples from the Pilisvörösvár quarry where pulverulent dolomites are I mined , 1. Félig átkristályosodott dolomit szöveti képe. II N, Nagyítás: 68 X ! Textilre of a semi-creystallized dolomité, 68 x 2. Atkristályosodott dolomit szöveti képe. // N, Nagyítás: 68 X . Textilre of a recrystallized dolomité, 68 X 3 — 4. F'ellazult szövetű (porlott) dolomit szöveti képei. // N, Nagyítás: 27, 5x Textilre images of dolomites of loosened structure (pulverulent), 27,5 x X a (/ 1/ B.: ^-1 Bitrlai-hc(/ysé(jí porlott dolomitok vizsgálata 67 Irodalom References BÁRDOSSYNÉ Likszkovszky Zs. (195'J): Ipari dolomitliszt kutatósa Pilisvörösvár környékén. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 11)55 — á(>. évről Bernáth J. (1800): A budai (íellérttiegy dolomit fajtáinak magnesiatartalma. A kir. Magy. Terin. Tud. Társ. Köz- lönye. VI. köt. 79 — 80. Bernáth J. (1807): Magyarországi ásványok elemzése. (Budai dolomitok). M.T.A. Matb. -Terin. Tud. Közi. V. kötet Bradley, W. F.— Burst, J. F. — (lUAF, II. L. (1Ü5;J): Crystal ehemistry and differcntial thermal effects of dolomité. Am. Mineral. 38. 307. Bruoger F. (1940): A Buda környéki dolomitok közetkémiai vizsgálata. .Mát. és Terin. Tud. Ért. BIX. kötet FBRENCZI I. (1925): Adatok a Buda-Kovácsi-hegység geológiáj.iiioz. Földt. Közi. BV. kötet FÖLDVÁri-Voql M.— Koblencz V. (1955): Faeteurs de la decomposition tbermique des dolomites. Acta Oeol. Hunga- rica 3. kötet Gedeon T. (1955): A dolomit kristályszerkezete és szinitlietőségc közötti összefüggés. Kohászati Bapok 12 .sz. 530. Qoldsmith, J. K.— Gráf, D. B.— Joensü, O. 1. (1955): The occurenee of magnesion caleites in natúré. Geochim. et Cosmochim. Acta 7. 212. i>p. Goldsmith, J. R.— Gráf, 1). B. (1958): Structural and compositional variations in somé natural dolomites. The Journal of Geology. Vol. 00. No. 0. Gráf D. B. d902): Minor eleinent ilistribution in sedimentary carbonate rocks. Geochim. et Cosmochim. Acta 20. pp. 849-850. Hofm.ann K. (1871): A Buda-Kovácsi-liegység földtani viszonyai. .M. Kir. Földtani Int. Évkönyve I. kötet Hordsitzky F’. — Wein Gy. (1902): Érckutatáéi lehetőségek a Budai-hegységben. Bányászati Bapok 11. sz. pp. 749— 753. JAKÜCS L. (1950): A dolomitporlódás kérdése a Biidai-higységben. Földt. Közi. BXXX. köt. 10 — 12. fűz. jAKtJCS L. (1950): Újabb hozzászólás a Budai-liegység hidiotermáinak eredetéhez. Hidr. Közi. 30. köt. 233 — 235. Koch a. (1911): Újabb földtani és őslénytani megfigyelések a Biidai-hegy-ségben. Földt. Közi. XBB kötet KOCH S.— SZTRÓKAY K. I. (1955): Ásványtan. Tankönyvkiadó, Budapest Koch S.— Sztrókay K. I. (1907): Ásványtan B, II. kötet. Tankönyvkiadó, Budapest Kraft, M.— Schindler R. (1902): Periodisches System dér Elemente. Berlin Mikhbjev, V. I. (1957): Rentgenometricseszkij opregyelityel mineralov. .Moszkva Mikhejev, V. I. (1905): Rentgenometricseszkij opregyelityel mineralov. Tóm II. Beningrád Nendtvich K. (1859) Budavidékének dolomitjai. Magyar Akad. Ért. 112 — 127. PÁlFY M. (1920): Tengeralatti forráslerakódások a budapesti triászkoni képződményekben. Földt. Közi. B. kötet PICSUGIN, M. Sz. (1900): O genezisze dolomitovoj muki v paleozojszkih otlozsenyija russzkoj platformi. Metallogenija oszadocsni i oszadocsno metamorficseszkih porod. .Moszkva Eogyionov, N. V. (1949): Izucsenyie dolomitovoj muki. Trudü labor gidrogeol. proliiéin, im. akad. Szavarenszkovo. 6. SCHAFARZIK F. (1883): Jelentés az 1883. év nyarán a Pilis-hegységben eszközölt földtani részletes felvételről. Földt. Int. 1883. Évi Jel. SCHAFARZIK F. (1921): Visszapillantás a budai hévforrások fejiődéstörténetére. llidr. Közi. I. köt. 9 — 14. SCHERP E. (1922): Hévforrások okozta kőzetváltozások (hidrotermális közetmetamorfózis) a Buda-Pilis-hegységben. Hidr. Közi. II. köt. SCHRÉTER Z. (1912): Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a Budai-hegyekben. Földt. Iné. Évk. XIX. Szabó J. (1858): Pest-Buda környékének földtani leírása. A Magyar Tud. Akad. kiadása. Természettudományi Pálya- munkák 4. köt. Szádbczky-Kardoss E. (1959): Geokémia. Akadémiai Kiadó, Budapest SZOLOVJEV, I. V. (1941): Isszledovanyija po voproszu proiszhozsgyenyija dolomitovoj muki i rion szproitelsztva. Kujbisevszkoj plotunü. Doki. A. N. SzSz.SzR. 30. N 6. Sztrókay K. I. (1956): Magnéziumszinitési kísérletekhez használt dolomitjainknak összehasonlító ásványkőzettani vizsgálata. A Fémipari Kutató Intézet Közleményei I. pp. 279—283. Sztrókay K. I. — Nagy B. (1968): Természetes vaterit előfordulás a Budai-hegységben. Földt. Közi. 98. pp. 427 — 428. Turbkian, K. K. — Weepohl, K. H. (1961): Distribution of the elements in somé major units of the Earth’s crust. Bull. Soc. Geol. Amer. 72. No. 2. pp. 175 — 191. Vadász E. (1960): Magyarország Földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest Vavrinecz Q. (1933): Ásványelemzések II. Dolomit a budai Márton-hegyről. Magyar Chemiai Folyóirat. 39. kötet Vavrinecz G. (1935): A budai halloysit és lisztes dolomit összetétele. Magy. Chemiai Folyóirat. 41. kötet Zentai P. (1967): Spectrochemical methods fór geocliomical purposes. Acta Chiin. Acad. Sói. Hung. Tóm. 53. (4). pp. 323-333. Mineralogical, petrographic, geoeliemica] and genetic investigations of piilveriilent dolomites from the Buda Hills Dr. B. Nagy The complex, intenlisciplinary study (geolojry, mineralogy, jietrography, geochemistry and genetic studies) of dolomites from the Buda Hills is dealt with. In the introductory part the processes resjionsible fór the pulverulence of dolomites are outlined and the relevant literatui’e is reviewed. Next to follovv is a présén tation of the mineralogical and jietrographic résül ts obtained fór the Buda Hills dolomites, of which the exarnination of the texture of fresh dolomites has provided the most significant eonlribution to solving the jiroblem of dolomité pul- verulence. It has been stated, indeed, that only recrystallized dolomites are liable to getting pulverized. 5* 68 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet As shown by the above studies, the blurred habit of the smaller rock grains is due to clay niiiieral grains whicli during the recrystallization of the dolomité, a process of self- purifieation, have accumulated along the margins of major erystals and crystal aggregates (Plate III, Fig. 2 and 4; Plate IV, Fig. 1 — 4; Plate V, Fig. 1). While the rock was being formed, most of the clay minerals entered the sediment incorporated in tests of organism (algae, foraminifera, etc.) (Plate III, Fig. 1 — 4). There- after, during diagenesis and magnesium metasomatism, recrystallization took piacé with which the self-purification process already refen-ed to was begun. The recrystallized and purified mineral grains show up a mosaic structure (Plate III, Fig. 4; Plate ÍV, Fig. 1 and Plate V, Fig. 2), though the individual mineral grains are invariably xeno- morphic. In the pulverized rock particles of different size the dolomité grains are mostly xeno- morphic, forming aggregates, just like they do in fresh rocks. The aggregates agree in size, statistically, with the crystal aggregates bounded by clay minerals in the fresh rock. The erystals bounding the aggregates were observed in a few cases to show manifestations of continued oriented over growth which could be formed only after the primary structure had been loosened (pulverized) (Plate V, Fig. 3 and 4). Inclusions in single grains are represented here too by clay minerals. These agree in all of the cases in quality with those found in fresh rocks (Plate I), bút are much more reduced in quantity, averaging 0.2 to 0.7%. Petrochemical and geochemieal analyses were performed in order to trace the geological processes involved in pulverizing the dolomites. The petrochemical analyses of Buda Hills dolomites have been tabulated (Table VI.). 16 out of the totál of 51 analyses were obtained fór dolomites. The quantities of CaO, MgO and COo as main components of the dolomité were picked out of the Chemical analyses and were used fór computing the respective ratios of the mineralogical composition of the rock (Table VII.). As obvious írom the results, the Buda Hills dolomité rock is characterized by a consi- derable deficiency of CO2 which may mean that somé of the cations is present in oxidic form in the rock or that somé of the cations occupied an anionic position in the dolomité structure. CaO and MgO ratios were calculated from the data available. As obvious from the re- sults, the Buda Hills dolomité rock stands very close to the 1 : 1 ratio of normál dolomité, bút the amount of CaO in the pulverized dolomité varieties is higher. It can be seen from the geochemieal results (Table 1) that Ag, Ba, Cr, Co, Cu. Ga, Mn, Ni, Pb, Sr, Ti and V are more or less enriched in the jíulverulent varietes as compared to the fresh dolomité. Furthermore, the trace element composition of minerals associated with pulverulent dolomité occurrences (Table VIII.) was alsó examined. The results brought an incontes- table witness to the hypothesis that thermal water may have played a significant role in pulverizing the dolomites (and the Dachstein Limestone). After reporting on his mineralogical petrographic, petrochemical and geochemieal studies, the author attemj^ted to find a solution to the genetic problems of dolomité pulverulence. The jjrincipal prerequisites fór dolomité pulverulence were provided by the rock texture. It was observed t hat only dolomites carrying traces of postgenetic recrystallization were pulverized. Only these recrystallized rocks could produce the clay-mineral-rimmed crystal aggregates, along which the original structure of the rock seems to have been loosened by various postgenetic physico-ehemical eíTeets. Of the postgenetic effects, the author believes the tectonic movements to have been first to affect the rock, being responsible fór the fracturing and resulting in Systems of fissures and voids, in which the thermal waters (or other kinds of aggressive waters or Solutions) could percolate. The loosening (pulverulence) of dolomité structure was brought about, as shown by the investigations, mainly by thermal waters, whose reactive dissolved matter (e.g. CO2), heat and percolation (mainly capillary movement being meant here) must have produced this particular form of weathering. Initially the thermal waters were ascending along tec- tonic lines (fault crossings) and, after these natural conduits were plugged by thermal water deposits, still in the same phase of activity, they would seep by capillary action up the lithoclases of the rocks. In this case, an anisotropic thermal expansion due to the hot waters must alsó be reckoned with, a process that could produce new lithoclase Systems. (F. Brugger called attention to such a possibility already in 1940.) According to obser- vations by the author, these lithoclases could develop along the rirnming clay minerals Nagy B. : A Budai-hegységi porlott dolomitok vizsgálata 69 which, mostly in the course of recrystallization, were forccd to accnmnlate on the margins of the crystal aggregates. Percolating in the lithoclases in geological times, the thennal waters dissolved the clay minerals from the margins of crystal aggregates, thus eliminating the cohesion of the rock structure, a process that may have been enhanced by the liability of the clays to swelling. The dissolved and removed clay minerals were accumulated by the thermal waters in the fissures displaying a kind of lateral secretion. As suggested by the above studies, the role of thermal waters could be played, in a restricted measure though, by slowly percolating karstic waters or descendent aggressive (meteoric) waters as well. In addition, the H2SO4 accumulations resulting from the oxida- tion of pyrite in the neighbourhood of dolomité could alsó play a similar role. The effect of this latter was observable especially around limonitic fissure fills in the Buda Hills and in the hanging wall of bauxite őre bodies (e.g. at Gánt). The formation of the pulverized Dachstein Limestone rocks of the Buda Hills seem to be traceable back to the same conditions and causes as that of the pulverized dolomites. In conclusion, it can be stated that the pulverulence of dolomites in the Buda Hills was brought about by complex geological processes including recrystallization, tectonic deformation and thermal water effects, among which thermal and other kinds of aggres- sive waters were that which played the most essential role. 70 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet I. tábla — Plate I Nagy B.: A Budni-hegyscgi porlott dolomitok vizugálnta 71 U. tábla — Plate II Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 72 III. tábla — Plate III Nagy B.: A Budai-hegységi porlott dolomitok vizsgálata 73 IV. tábla - Plate IV 74 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet V. tábla — riate V Földtani Közlöny, Bnll. o1 the Hunyarian Oeol.Soc. (1979) 109. 75 — 100 Pelagikiis Crinoidea maradványok a dunántúli triász képződményekből Oraveczné Scheffer Anna (1 ábrával, 12 táblával) Összefoglalás: A lioveacrinidae rendbe tartozó, nyélküli plankton inikro- crinoideák a Tethys területéről széles körben ismert, jellegzetes, sztratigráfiai jelentőségű mikrofossziliák. Hazánk karni képződményeiből három lelőhelyről, a Bakonyszücs 1. > számú fúrás agyagos -márgás kifejlődésű estheriás rétegeiből, a Veszprémi alsó halobiás márgából, és a Balatonfüred-Balatonszőllős közti feltárás márgás, trachycerasos képződ- ményeiből kerültek elő. Általános morfológiai ismertetésükkel, biochronológiai elterjedésükkel, és a hazai formák leírásával, ábrázolásával foglalkozik a dolgozat. Bevezetés, kutatástörténeti áttekintés A Dunántúli Középhegység karni rétegsorainak inikropaleontológiai vizs- gálata során az iszapolási maradékokban gyakran tűnnek fel mikroszkójtos nagyságú Echinodermata részecskék. Ezek közül jellegzetesek és sztratigráfiai szempontból igen fontosak a Roveacrinida rendbe tartozó pelagikus Crinoidea maradványok. Az alpi kifejlődésű felsőtriász képződményekből szinte világszerte ismertek. Plankton szervezetek lévén, rendkívül széles földrajzi elterjedésűek. Bio- : sztratigráfiai jelentőségük és párhuzamosítási használhatóságuk abban rejlik, i hogy rövid élettartamú fajaik sokféle tengeri élettérben előfordulnak, a fácies- ‘ tői szinte függetlenek. A Tethys legkülönbözőbb üledékké])ződési területein, különféle lithofáciesekben megtalálhatók. Első triászbeli ismertetésük R. E. Peck nevéhez fűződik (,,A Triassic Crinoi- dea from Mexico”, 1948.). A sonorati karni kéj)ződmények iszapolási mai'adé- kait vizsgálva felismerte, hogy az addig különféle Echinodermata és Bryozoa ágacskáknak tartott izolált vázelemek összetartoznak és az angliai és német- országi (H. Sieverts-Doreck, 1932), ill. É-amerikai (R. E. Peck, 1943) kréta rétegekből leírt Roveacrinidae-Yn hasonlítanak. Néhány, főleg izesülési és díszitésbeli különbség mellett, alaj)vető alaktani jellegeik ezekkel megegyeznek. A mexikói karni rétegekben való jelenlétük alajjján így a krétára jellemzőnek hitt Roveacrinida rend földtörténeti ismeretessége lényegesen megnövekedett. R. E. Peck Somphocrinus mexicanus genotípussal jellemzett új nemzetséget vezetett be, amely ilymódon az első triász j)elagikus Crinoidea lelet. 1970-ben jelent meg E. Kristan alapvető tanulmánya ,,Die Osteocrinus- fazies, ein Leithorizont von Schwebcrinoiflen im Oberlandin — Unterkarn dér Tethys.” Munkájában 15 klasszikus É- és D-alpi lelőhely anyagából gazdag, változatos összetételű Roveacrinidae társulásokat írt le, két új nemzetség ( Osteocrinus , Ossicrinus) hét lij fajával. Bevezeti az 0.s/eocrÜMí.9-facies elneve- zést a legjellemzőbb és a leggyakoribb nemzetségről. Elterjedését és jelentő- ségét tekintve a maim ,,saccocomás fácies”-hez hasonlítja. 76 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 1975-ben D. A. Donofrio és H. Mostler juli és tuvali hallstatti mészkőből ecetsavas oldással kiszabadított Roveacrinidae faunát mutatott be. Az ismert Osteocrinus és Ossicrinus fajokon kívül néhány új taxont is ismertettek a Vasculicrinus és Poculicrinus nemzetség két-két fajával. Munkájuk legnagyobb hasznosítható értéke a rend eddig ismert összes tagjára vonatkozó, részletes sztratigráfiai elemzés, amelyet egyéb mikrofauna elemekkel való egybevetéssel igazolnak. A legfrissebb mikroj^aleontológiai irodalomban ismét E. Kristan tanul- mányai foglalkoznak e csoporttal. 1975-ben a Saklibeli (Taurus-hegység, Törökország) felsőladini-alsókarni hallstatti mészkövéből közöl Osíeocrintts fajokból álló faunát. Sztratigráfiai eredményeit a rétegsorban talált Conodonta és sessilis Crinoidea maradványok adataival veti egybe. 1977-ben megjelent összefoglaló munkájában, eddigi feldolgozásait kiegészítve és továbbfejlesztve, az egész rend részletes őslénytani leírását, rendszerezését és revízióját adja. Morfológia, terminológia A Roveacrinida rend mikroszkópos méretű Crinoideái erősen specializálódott Ai'ticulatak ( N eocrinoideae ) . Származásuk vitatott, feltehetően Poteriocrinida- ból fejlődtek (Sieverts-Doreck, 1953). Legközelebbi rokonaik a pseudo- plankton Comatulidae család cirrusokat viselő tagjai. Testfelépítésük a lebegő életmódhoz való alkalmazkodást mutatja. Váz- elemeik könnyűek, törékenyek, erősen pórusosak. Termetük legfeljebb néhány mm-es. Redukált testük fajsúlya kicsi, nyélnélküli, csak koronából, vagyis a dorsalis tokból és tíz hosszú, elágazó karból áll. Maga a dorsalis tok (theca, vagy kehely) is redukálódott. Infrabasaliái nincsenek, a basaliák jelenléte is vitatott, csak egyetlen nemzetségnél f Kristan) valószínűsíthetők. A theca megnyúlt, kúp-, körte vagy tövisalakú. Pórusos, gyakran gazdagon díszített, néha tüskéket visel. Felülnézetben lekerekített ötszög, vagy rozetta alakú. Szerkezetére, kialakulására vonatkozóan egymással élesen ellentmondó vélemények ismertek. H. SiEVERTS (1972) értelmezésében a theca egyetlen gyűrűt alkotó lemez- sorból, a radiáliákból áll, amelyen az interradiális suturák felismerhetők, és végigfutnak az egész thecán. Basaliák jelenlétére valló horizontális sutura nincs. R. P. Peck (1948) szerint a theca alsó része módosult, osztatlan centro- dorsale lemez, amely körülfogja és beburkolja a radialiák dorsalis részeit. A theca belsejében levő testüreg kétosztatú, egy alsó centrodorsalis, és egy felső, radiális üregből áll. Ezeket választják el a basaliák. A theca külső falán levő suturák csak a felső részen, a radiális üreg magasságáig követhetők. W. Rassmussen (1961) véleménye mindkét előző elképzeléssel ellentétben áll. ö a kréta Criniodeákat feldolgozó monográfiájában a Roveacrinidaek thecájában a centrodorsale jelenlétét tagadja. Szerinte a theca külső részén, az alsó csúcsig, végig futnak az interradialis suturák. Ebből arra következtet, hogy a theca csak a radialiák egybeolvadásából keletkezhetett. A radialiák túlnőtték a testüreget ketté osztó kis basaliákat. Ilymódon az elsőleges radiális üreg alatt egy másodlagos radiális üreg jött létre. E. Kristan, H. Sieverts-Doreck értelmezésére hivatkozik, de leírásaiban a theca megjelölést a centrodorsale és radialiák együtteseként használja, ami R. E. Peck definíciójának felel meg. Oraveczné Scheffer: Pelagikus Crínoidea maradványok a dunántúli triászból 77 Gyakorlatilag valóban ez utóbbi a legvalószínűbb és az azonosításban leg- célravezetőbb felfogás. A W. Rassmussen által leírt theca modell az általam vizsgált triász anyagon nem követhető nyomon. A theca külső felületét hori- zontálisan megosztó, kétféle suturarendszert, vagy díszítettséget nem tapasz- taltam. A theca belsejét, mind a tört példányokon, mind az e célból meg- csiszolt metszeteken egységesnek, osztatlannak láttam. Egyes kehely példányok kanadabalzsamba ágyazott ( Osteocrinus rectus goestlingensis) vékony csiszolatait, ásványos összetételük meghatározása végett polarizációs mikroszkóppal, különböző fénytörésű folyadékokban vizsgáltam meg. Eszerint egy külső vashidroxidból álló bevonat alatt, a kehely, ugyanúgy mint az összehasonlításképen megvizsgált radialiaés brachialia elemek, minden esetben egységes orientációjú, egyetlen kalcitkristályból áll. Valószínű tehát, hogy csak egy, a plankton életmódhoz alkalmazkodott, módosult kalcit- kristályból álló centrodorsalis lemez alkotja a kelyhet. Csökevényesedett, vagy egybeolvadt lemezkék nyoma a mikroszkópi képben nem ismerhető fel. A centrodorsale homorú illeszkedési felületeihez öt radialia csatlakozik. Erősen tagolt, distalisan kiszélesedő, durván háromszögalakú lemezkék. Felü- letük pórusos, a thecáéhoz hasonló díszítésű. Illeszkedési módjuk generikus jelleg. Gyakran kiemelkedő, interradialis Imrdákkal kapcsolódnak. Illeszkedési felületeikhez csatlakoznak a hosszú, elágazó mozgathat óan íze- sülő lemezkékből álló karok. A karrészeken (az ún. brachialiakon) jól felismer- hetők az izoml)enyomatok. A Crinoideáknál általában használatos elnevezések szerint itt is ju’imibrachialiák és sekundibrachialiák figyelhetők meg. Az el- ágazó karrészek a maxillariak. A brachialiak az első primibrachialiát és az első sekundil)rachialiát kivéve csak ventralis nyúlványokat viselnek. Az Osteocrimis nemzetségnél a karokat lezáró tenyér alakú képződmények, a palmaliák is ismertek, melyek szintén a plankton életmód bizonyítékai. A theca kifejlődése, a benne futó idegcsatornák elrendeződése, a centro- dorsale és a radialiák ízesülései felületeinek jellege, a brachialiák alakja és keresztmetszete, a ventrális nyúlványok elrendeződése együttesen adják a nemzetségek elkülönítésének alaj:)ját. Ezúton fejezem ki hálás köszönetemet Da. Sztrókay Kálmán professzor úrnak az ásványtani vizsgálatokban való segítségéért, útbaigazításáért. Vizsgálati módszerek A nyélnélküli, pelagikus Crinoideák vizsgálatának legnagyobb nehézsége abban van, hogy egybefüggő maradványaik nem ismertek. Szétesett váz- elemeik, izolált lemezkéik figyelhetők csak meg az iszapolási, illetve a szerves- savas oldási maradékokban. E lemezkék legnagyobb számban brachialiák, ritkábban radialiák és centro- dorsalék. Egy esetben találtam csak két radialiával egybefüggő centrodorsalét ( Osten- crinus virgatus Kr.) és két még együttmaradt Axicrinus brachialiát. Az irodalomban is igen ritka egy-két egybefüggő vázelemből álló maradvány. Ezért az összetartozó, megfelelő részecskék azonosítása, rekonstruálása meg- lehetősen nehéz. Csak egyes lelőhelyek asszociációinak példányonkénti apró- lékos vizsgálatával valószínűsíthetők az egyes fajok összetartozó elemei. 78 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet E. Kristan tapasztalata szerint a rekonstrukciót megkönnyíti az egyes fajok vázelemeinek azonos skulptiirája. Tehát ugyanazon faj centrodorsaléján, radialiáin és legalább a primibrachialiákig ugyanaz a felületi mintázottság fut végig. Ennek felismerésében van az elektronmikroszkópos felvételeknek döntő szeie])ük. A vázelemek általános, habitusbeli hasonlósága is segít az azono- sításban. (Például a zömökebb centrodorsaléhoz zömökebb radialiák, vasko- sabb kevésbé megnyiilt brachialiák tartoznak). A centrodorsale és radialiák, illetve a radialiák és brachialiák illeszkedési felületei is a fajra jellemzőek. Vizsgálataimban a fenti szempontok alapján sikerült az eddig megismert dunántiili Roveacrinidae társulásokat értelmezni, az összetartozó elemeket mintegy összeválogatni, egyberakosgatni. A ])elagikus Ci'inoideáknál alig ismertek még azok a variációs tényezők, melyek a sessilis Crinoideáknál világosabban látszanak. Ezek egyrészt a fiatal és idős példányok közti ontogenetikus különbségek, másrészt az egyes egyedek proximalis és distalis részei közti morfológiai eltérések. Nagymennyiségű, morfológiai sorokba rendezhető anyag hiányában a ténye- zőktől egyenlőre el kell tekintenünk. A Roveacrinidaek biochronologiai elterjedésére vonatkozó eddigi adatok szerint az anisusi emeletben, a pelsoi ké{>ződményekben jelennek meg, de még igen ritkák, szórványosan fordulnak elő. A ladini emelet végétől a karni emelet alsó szakaszában hirtelen felvirágzásnak indulnak. Ekkor a maim saccocomás fáciesre emlékeztető módon, jellegzetes, osteocrinusos biofácieseket alkotnak (Kristan 1970). A juli alerneletben még jellemzőek, főleg a hallstatti mészkőfáciesből faj- gazdag társidásaik ismertek (Donofrio-Mostler 1975). Az észak -magyarországi Alsóhegy legfelső tuvali, illetve alsónóri pötscheni mészkő kifej lődésű rétegeiből Kovács Sándor Osteocrinus metszeteket ismert fel, de a tuvali alemelettől határozott gyérülésük figyelhető meg. Nóri emeletbeli előfordulásukról egyetlen közlés jelent meg a Kárpátok ún. szirtövéből. Eszerint M. Misik, R. Mock és M. Sykova a hallstatti mészkő- ben találtak Roveacrinidae maradványokat jellegzetes nóri Holothuroideák és Conodonták mellett. A bakonyszücsi, balatonfüredi és veszjirémi Roveacrinidae maradványaink cordevolei korúak. A dunántúli Roveacrinidae faunák Hazánklról eddig három lelőhelyről ismertünk meg pelagikus Crinoidea maradváiiA'okat. A veszprémi Kopácsy út ún. alsó halobiás márgaszintjéből, a Bakonyszücs 1. sz. fúrással harántolt estheriás márgából és a Balatonfüred — Balatonszőllős közti kőfejtő trachycerasos márgarétegéből. 1. Ezek közül a leggazdagabb és legjobb megtartású mikrofaunát a Bakony- szücs 1. sz. fúrás 160,5—164,0 m-es mélységközében harántolt sötétszürke, kissé kőzetlisztes, alsókarni márga iszapolással előkészített anyagából kaptuk. A Crinoidea maradványokon kívül Foraminifera ( Ophthalmidium exiguum Koehn-Zaninetti, Pac7íyp/doidos' (ÜberhauserA Variostoma prae- longense Kristan-Tollmann), Ostracoda, Spongia és Mollusca töredékeket és jómegtartású Phyllojiodákat tartalmaz. Ez utóbbiak Nagy Elemér szerint Cyclestheroides lenticularis (Mitch.) maradványai. Ornvecz né S c h e f f e r : Pelarjikus Crinoidea nKtrndvátuiok a dunántúli triászból 79 A Duniíntúlról ismert Roveacrinidaek földrajzi elterjedése rinus alrxiutdri ;e| C 1 % 1 ? o ^ 1 1 V 1 fc 5, 2 C ec -- c c: ^ y • 0 • 0 0 • Déltiroli cassiani rétegek Kristan 1970 és 11*77 0 • X Északalpi trachvcerasos rétegek Krist.ín 11*70 X • X Északalpi halobiás és hallstatti rétegek KHIST.\N 11170 0 Ilerohtesgadeiii hallstatti mészkő (Bajor 0.) Díjxofrio-Mosti.er 11*7.5 • • Saklibeli hallstatti mészkő (Toruk o.) Khistan 1975 • 0 X • • Bakon vszüfs 1. estheriás márga X X X Veszprémi alsó lialobiás márga X X X X Balatonfüreii traohycerasos márga • : gyakori inennyiségíi X: közepes mennyiségű 0: ritka mennyiségű A bakonysziicsi, veszprémi és balatonfüredi pelagikus Crinoideák sztratigráfiai elterjedése Az azonosított pelagikus Crinoideák a következők: Osteocrinus rectus reclus (Frizzkl-Exline) Osteocrinus rectus goestlingensis Kristan-Tollmann Osteocrinus virgatus Kristan-'J^ollmann Osteocrinus spinosus Kristan-Tollmann Axicrinus alt. alexandri Kristan-Tollmann Számbeli arányukat tekintve az Osteocrinus spinosus ritka, a töblú faj gyakori. Legnagyobb mennyiségben az Axicrinus brachialiák figyelhetők meg. I 2. A veszprémi karni képződményeket a veszjtrémi laj) lijrafelvétele során Peregi Zsolt térképezte (MÁFI 1976.). Gyűjtéséliől származnak a Koptícsy úti garázsépítések révén feltárt márga mintái (244.5, 244/c és 244/b jelzéssel). 80 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet tömör szürke táblás me'szkó' ^ sote'tszürke földes jeli egű anyag ve'konypados szürke me'szkó' koz- betel épült sárga agyag rétég agyagos gumós mészkő 50 cm 10 cm 0 cm ^ sárga lemezes agyag ® y <== gumo's felületű táblás mészkő', főleg sárga agyog kozbet el épü- lésekkel szürke mészkő' & o yf gumós „chondri tes-es mészkő féregjáratos rétegfelület sötétszürke agyag Trachyceras sp. 1.92. 191. 1.90, 1.87. (? határozott ammonites előfordulás iszapolás mikrofaunája: /o/ megfigyelt ammonites eló'fordulás * foraminifera ^ ,.chondrites"-es rétegfelszín e. ostracoda O holothuroidea ^ conodonta 1> haltogak y szivacstű Y Roveocrinida I. ábra. A Balatonfüred — balatonazöllósi műút baloldalán kia kőfejtőben feltárt alsókarni rétegek (Szabó Imre szerint, 1966) Fig. 1. Karnian beda discovered by a quarry on the left of the highway of Balatonfüred-Balatonszöllős, according to Imre Szabó Ezek sárgás-szürke vékonyréteges, világossárga mállási felületekkel jellemez- hető kőzetek. Szervesmaradványaik alapján a LóczY-féle felsőmárgacsoport alsó halobiás szintjébe sorolhatók. Az iszapolási maradékok gazdag Ostracoda és Foraminifera faunát tartalmaznak: Pseudonodosaria raphanus (Linné) Dentalina minuta Obavecz-Scheffer Dentalina bicornis Terqtj. Lenticulina ( Astacolus ) karnica (Oberhauser) Lenticulina ( V aginulinopsis ) protacta Bornemann O r av e c z n é S c h e f f e r : Felagikus Crínoidea maradványok a dunántiUí triászból 81 Spirillina filifonnis Reuss Trocholina venfroplana Überiiauser Trochnlina biconvexa tnajor Oberhauser Trocholina biconvexa minor Oberhauser A Roveacriiiidaekat az Osteocrimis rectus rectus (Frizzel-Exeine), Osleo- crinus spinosus Kristan, Ossicrinus reticulatus Kristan fajok képviselik, né- hány centrodorsalia és ladialia, gyakori brachialia maradványokkal. 3. A Balatonfüred — Balatonszőllős közti inűút mentén található kőfejtő trachycerasos márga anyaga Szabó Imre gyűjtéséből való. A kőfejtőben fel- tárt képződményeket, és faunatartalmnkat SzABÓr Imre mellékelt szelvénye ábrázolja (1. ábra) (T. 83, T. 87, T. 90, T. 91, T. 92 jelzésű minták). Tsza})olási maradékaikban viszonylag nagy faj és egyedszámmal, és vékony áttetsző törékeny megtartási állapottal jellemezhető mikrofanna van. Ezek Badiolaria, Ostracoda, Foraminifera, [Psendonodosaria sinipsonensis (Tapran), Nodosaria primitiva Gerke, Psendonodosaria obconia (Reuss), Pachyphloides kJebelsbergi (Oberhauser)], Holothuroidea (Theelia cf. planala ÍMostler) és Conodonta maradványok. Ez utól)biak Kovács Sándor szerint: Gladigondolella fefhi/dis (Huckride), Hindeonella pectiniformis (Huckriede), Lonchodina hungarica Kozur-Mostler, EnantiogantJius petraenirdis (Huckriede). A lioveacrinidae asszociációban Osteocrinus rectus rectus (Frizzell-Exune), Osteocrimis rectus goestUngensis Kristan-Tollmann, Osteocrinus virgatus Kristan-Tollmann és Ossicrinus reticulatus Kristan-Tollmann ismerhetők fel. Az előbbi két lelőhely anyagához hasonló gyakoriságnak, de sokkal kisebb termet űek és törékenyebbek. Mindhárom lelőhely anyaga finom, pelites, normálsós, a sekélytenger mé- lyebbvízi zónájának képződménye. Üledékképződési sajátosságaik, a litológiai és faunisztikai adatok alaj)ján azonban némileg különböznek egymástól. A balatonfüredi anyagban az egész fannaegyűttes összetétele és megtartási állapota partoktól távolabb eső, jól szellőzött, medeneebeli űledékké])ződést mutat. Hasonló szedimentációs viszonyok között keletkezhettek a veszjjrémi halo- biás márgarétegek is, de az egyhangúbb és gyérebb mikrofanna szerint ked- vezőtlenéi)!) életkörülményekkel. A bakonyszücsi rétegösszlet csendesvízi, agyagos- márgás medeneeüledék, mely zártabb, helyenként erősen redukciós közegben rakódhatott le. Kéj)ződési idejét tekintve mindhárom lelőhely (Jriniodea anyaga, az egész faunával összhangban a cordevolei alemeletre mutat. A bakonyszücsi fajok többsége ugyan a langobardi alemelettől a juli végéig élt, de az Axieritms alexandri Kristan-Tollmann eddig csak locus typieus-áról a cordevolei cassiani rétegekből ismert. Ezért valószínűsíthetjük a képződmény cordevolei korát. A másik két lelőhelyen az Ossicrinus retietdatus faj jelenléte adja a cordevolei alemeletbe sorolás alapját. 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet A bakonyszücsi, veszprémi és balatonfüredi pelagikus Crinoideák leírása P h y 1 u m : Echinodermata 8 u 1) p h y 1 u m: Pelmatozoa C 1 a s s i s: Crínoidea () r d o: Roveacrinida Sievp^rts-Doreck, 1953 F a in i 1 i a; lioveacrinidae Peck, 1943 Genus: Osleocrinm Kristan-Tollmann, 1970 Ostencrinus rectus rectus (Frizzeel-Exline), 1955 (III. — IV.— V. tábla, 1 6., 1 6., 1 — 4. ábra) 1955 HhabdoUtes rectus Frizzell — E.xline p. 66. T. 1. f. 14, 15. 1970 Osteocrinus rectus rectus Keistan— Tollm.\NN p. 785. Abb. 2, 5, 6. 1975 Osteocrinus rectus rectus Krist.íN— Tollmann p. 329. T. 6.;f. 7—10. T. 7. f. 7. T. 8. f. 6. 11. A centrodorsalia hosszú, tÖA'isszerűen megnyúlt kúphoz hasonlítható. Felső ]>erenie felé fokozatosan kiszélesedik. Felülnézetben lekerekített ötszögalakú. A railialiákkal való érintkezési felület széles, lapos egybefüggő. A radialiák is keskenyek és hosszmetszetben nyújtott lekerekített egyenlőszárú háromszögre emlékeztetnek. Félköralakú tlorsalis ligamentum tajiadási felületekkel. Egy- máshoz oldalról, egész száruk mentén szorosan illeszkednek. Kiszélesedő disz- tális részeikhez kapcsolódnak az elágazó brachialiák. Ezek lábszárcsontszerűen megnyúltak, hengeresek, körkeresztmetszetűek. ízesülési felületeik a gerinces csontok ízületi felszíneire hasonlítanak, innen ered a nemzetség elnevezése: Osteocrimi-'i. A biachialiákon alternáló elrendeződésben ventrális nyúlványok vannak. A karok lezáró elemei a szétterülő ])almaliák. A centrodorsalén és radialiákon finom, hosszanti rovátkoltság fut végig. A brachialiák simák. A bakonyszücsi és veszjaémi anyagban néhány centrodorsalé és radialia, jóval több primibrachialia és primaxillaria, és igen sok secundibrachialia és a karok felső, di.sztalis részéről származó karrész került elő. Átlagos nagyságuk: centrodorsale magasság: 1,1 mm radialia ,, 0,9 mm primibrachialia hosszúság: 1,2 mm— 2,3 mm jaimaxillaria ,, 1,8 mm secundibrachialia ,, 1,1 mm A balatonfüredi példányok jóval kisebl)ek, centrodorsalét és radialiát nem találtam, néhány jaimaxillaria mellett gyakoriak a különböző brachialia elemek. Ostencrinus rectus goestlingensis Kristan-Tollmann, 1970. (XII. tábla, 5.) 1970 Osteocrinus rectus yoestlingensis Kristan — TOLLMAnn p. 785., Abb. 2,7, 1975 OA’ícocrm»A- rccíMs KristAN—Tollmaxn p. 329. T. (5. f. 5,6. T. 7. f, 1 — 3, 6—8. T. 8. f. 7. Az Osteocrinus rectus rectus fajtól zömökebb, alacsonyabb kú]) formájú centrodorsaléjában különbözik. Felülnézetben, tehát a radialiákkal való érint- kezési felülete, szintén lekerekített ötszögalakú, de karélyosabb, kifejezettebb beöblösödésekkel. A radialiák disztálisan alig szélesednek ki, közel párhuzamos Oraveczné Scheffer: Pelagikus Crinoidea maradványok a dwuintúli triászból 83 oldalakkal, szorosan illeszkednek egymáshoz. A brachialiák nagyon hasonlóak az O. rectus rectus brachialiáihoz, ezek alaj)ján a két alfajt nem lehet elkülö- níteni. Ugyancsak megegyezik a centrodorsale és a radialiák finom, hosszanti rovátkoltsága is. Méret: centrodorsale magasság: 0,5 mm radialia ,, 0,7 mm A bakonyszücsi anyagban gyakoriak izolált centrodorsale, radialia és bra- chialia elemek. Gyakran erősen ])iritesedtek. A Ijalatonfüredi márgában fehér törékeny centrodorsalék és gyakoribb brachialiák formájában van jelen. Föld- rajzi és vertikális elterjedése teljesen megegyezik az O. rectus rectus fajéval. Osteocrimis virgatus Kristan-Tollmann, 1970 (I. -II. tábla, 1- 5., 1 4.) 1970. Osteocrinus virgatus Kristan— Tollm.\SN p. 786. Abb. 8. A centrodorsale rövid, zömök, tölcséi'formájű. A radialiákkal való érint- kezési felülettől kiindulva először fokozatosan, majd megtörve hirtelenül kes- kenyedik, csúcsos, néha gömbszerű végződéssel. Felülnézetben az Osteocrinus rectus goestlingensis-re hasonlít, lieöblösödésekkel tagolt. A radialiák szélessége nagyobb magasságuknál, distalis végükön kiterjedtelibek. Jellemzőek a nagy széles, dorsalis izomtapadási felületek. A brachialiák is rövidek, ventralis nyúlványokat viselnek. A centrodorsalét és a radialiákat jellegzetes erős bordák illetve árkok díszítik. A bakonyszücsi anyagiban izolált centrodorsale és radialia mellett, egy szerencsésen megőrződött példányon a centrodorsalén még két radialia eredeti helyzetben látható. Méret: centrodorsale magasság: 0,3 — 0,7 mm radialia ,, 0,4 — 0,5 mm Földrajzi és időbeli elterjedés: Az Osteocrinus rectus két alfajánál ritkább faj, a déltiroli cassiani rétegekben és az északaljn halobiás hallstatti mészkőövön kívül most a Bakonyszücs 1 . sz. fúrás 100,5 164,0 mélységközéből nyert mintákból és Balatonfüredről került elő. Eddig ismert fajöltője langol)ard tetejétől a Juli végéig terjed. Osteocrinus spinosus Kristan-'I''oi.lmann, 1970. (VI -Vili. tábla, 1 6,1 5., 1., 3 4.) 1970. Osteocrinus spinosus Kristan Tollmann p. 786. Abb. 10, 11. A centrodorsale hosszú, karcsú, tövisszerű, csak a felső ré.szén fokozatosan kissé kiszélesedik. A radialiákkal való érintkezési felület ötszögalakú, öt éles radiális kiemelkedéssel és öt mélyen betüremkedő, homorú felülettel. Az érint- kezési felület kifejlődésében nagyon közel áll a Somphocrinus mexicanus Peck fajhoz, a brachialiák viszont Osteocrinus jellegűek. A radialiák magasak, dis- talisan erősen kiszélesednek, egyenes éll)en végződnek. A dorsalis izomtapa- dási felület viszonylag kicsi, félköralakú. A brachialiák hosszúak, vékonyak, tüskések. A faj díszítése nagyon jellegzetes. A centrodorsale alsó szakasza hosszanti bordákkal, árkokkal tüskeszerű képződményekkel feltűnően tagolt, a felső kiöblösödő részén hálózatosán, szabálytalanul lyukacsossá válik. Ez 6* 84 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet a felső centrodorsale részre jellemző durva skul])tura jelenik meg a radialiákon és a })rimibracliialiák, illetve jirimaxillariák ízesülési részein is. A bakonyszücsi estheriás mái’gábé)! nagyon jó megtartású jiéldányai kerültek elő. i\Iéret: centrodorsale magasság: radialia ,, primibrachialia lios.szúság ])rimaxillaiia ,, 1.8 2 mm 0,9 mm 2,4 mm 2.8 mm Földrajzi és klőbeli elterjedés: A déltiroli cassinai rétegek jellegzetes, gyakori faja. Az északalpi cordevolei trachycerasos szintben ritkái)!). A bajorországi berchtesgadeni hallstatti n.észkőben is megtalálták. Ezzel ismert fajöltője viszonylag hosszúi a nyúlt a langobard alemelet felső részétől a tuvali alemelet alsó szakaszáig. A ilakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 164,0 m szakaszában és a veszprémi márgában cordevolei előfordulású. g e n u s: Os.úcrinufi Kristan-Tollmann, 1970. Ossicritius reiicnlaht.s Kristan-Tollmann, 1970. (Vili — X. tábla, 2., 5., 1 4., 2., 5., 6.) 1970 Ossicriims reticulatas Kristas— Tollmaxn p. 789. Abb. 13. Ez a faj az Ossicrinus nemzetség genotípusa, és egyben eddig egyetlen faja. Jellemzője a tölcsérszerűen elkeskenyedő, majd egészen kihegyesedő centro- dorsale, melynek a radialiákkal való érintkezési felülete az Osteocrinusnál megismertnél jóval erőseliben tagolt, beöblösödő ötszögalakú. A radialiák kívülről, tehát dorsalisan közelítőleg lekerekített négyszög- alakúak, teljes alsó felületükkel kapcsolódnak a centrodorsaléhoz. Egész oldal- felületük mentén pedig szorosan illeszkednek egymáshoz. Ebben különböznek a Somphocrinus nemzetségtől, melyre jellemző, hogy a radialiák csak felső felületükben érintkeznek egymással, ventralis oldaluk sima, sem központi barázda, sem kiemelkedő bordák nem láthatók (ugyanúgy, mint az Osteo- ci’inusnál). Az izombenyomatok a dorsalis oldal felső részén egy kiemelkedő kis csúcson helyezkednek el. Ugyancsak a dorsalis oldalon van a viszonylag nagy ligamentum lenyomat, melyen a centrális csatorna áttörése kétosztatú. A brachialiák simák, hengeresek, csontszerű kifejlődésükben az Osteo- crinushoz állnak közel. A theca skul])turája is jellegzetes, feltűnően különbözik az Osteocrinus fajoké- tól. A centrodorsale felső ])ereme finoman rovátkolt, elkeskenyedő nyaki részén egyre durvábban likacsos lesz, majd a tűszerűén kihegyesedő alsó szakaszon durva bordák és barázdák figyelhetők meg. A radialiák a centro- dorsale felső részéhez hasonlóan elmosódottan, finoman vonalkázottak. Megjegyzés: A veszprémi és balatonfüredi példányainkon jellemző, az azono- sítást megkömiyítő morfológiai jellegnek tekinthető a centrodorsale felső, hirtelen kehelyszerű kiszélesedése, niely Kristan 13. ábrájának 1. példányán a legkifejezettebb. Méret: centrodorsale magassága: 1,4 — 1,5 mm. Elterjedés: Meglehetősen ritka a cordevolei alemeletre jellemző faj. Kris- TAN-nak a déltiroli cassiani rétegekből való közléséhez a veszprémi halobiás Oraveczné S c h e f j e r : Felnyikus Crinolden marndi'ányok a dunántúli triászból 85 niárga, illetve a balatonfüredi traehycerasos márgabeli előfordulás iijal)b adatot jelent. genus: Axicrinus Kristan-Tollmann, 1977. g e n o t V j) u s: Axicrinus aff. alexandri Kristan-Tollmann, 1977 (XI. tábla, 1 - 6.) A feltehetően líj családhoz tartozó, új nemzetség lényeges tulajdonságaiban különbözik a lioveacrinidae ismert tagjaitól. Ezek közül legfontosabb a l)asali- ák jelenléte. A feltételezett centrodorsaléhoz (amely eddig nem ismert) öt zömök basalia és ezekhez öt radialia csatlakozik. A basalia belső részén, magas- ságának alsó feléljen keskeny ideg])álya fut végig. A radialiák is szélesek és alacsonyak, egész szélességükben kiterjedt ligamentum benyomattal. A radi- aliák hosszú, függőleges ventralis nyúlványai között mély barázda húzódik. A brachialiák az Osfeocrimis nemzetséggel szemben izometrikusak, széles- ségük és magasságuk közel azonos. IMind a ])rimibrachialiák, mind a secundi- brachialiák a iSomphocrinus nemzetsc'gre hasonlítanak. Az alsó, tehát a proximalis kaiTÓszeken a ventralis nyúlványok függőlegesek, a felső, distalis brachialiákon ferdék, váltakozó elrendeződésnek. Kristan rekonstrukciós elgondolása szerint a jaimaxillaria felett hat secun- dibrachialia következik. A basaliák, radialiák és brachialiák egyaránt szabálytalan, durva, hálózatos díszítettséget mutatnak. A bakonyszücsi anyagban meglehetősen sok secundibrachialia került elő. Más vázelem hiányában azonosításuk meglehetősen nehéz, kétségtelenül fel- sc'íbb helyzetű brachialiák. Némileg a Somphocrinus brachialiákra is emlékez- tetnek, de habitusuk, kis mértékű összenyomottságuk és skidpturájuk révén az Axicrinus nemzetséghez állnak közelebb. Ventralis nyúlvány azonban egyik példányukon sem látszik, ezért egyenlőre az Axicrinus aff. alexandri közelítést használtam. Méret: brachialía magasság: 0,() mm ,, szélesség: 0,4 mm Elterjedés: Tíj)uslelőhelyén a déltírolí Dolondtokbelí cassíani rétegekben a karni emelet bázisát, a cordevolei alemelet jelzi. Ugyanezt a sztratigráfiai szintet mutatja a bakonyszücsi, estheriás márgabeli gyak(>ri előfordulás is. 'fáblamagyarázat Kxpianation of IMates J . tábla — Plate J . Bukonyszücs 1. sz. iVirás l(i0,5 - 1(14, 0 in 1. Osteorrinus virgatus Kristan — 'Follmann 54 X contiodoi sale két railialcval 2. Osteocrinus virgatus Kristan -Tollmann 78 x centrodonsale 3. Osteocrinus virgntus Kristan- 'Follm.^nn (30 X centrodorsalo 4. Osteorriyms virgntus Kristan- Tollmann 54 X ceait rodorsale két radialeval 5. Osteocrinus virgntus Kristan-Tollmann 100 X centrodorsale A felvételeket Laky Ildikó és Tak.4cs 11arnah,4sné készítette. II. tábla — Plate II. Bakonyszües 1. sz. fúrás 160,5 — 164,0 in 1. Osteocrinus virgntus Kristan— Tollmann 120 X radiale 86 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 2. Osteocrinus virgatus Kristan— Tollmann 120x radiale 3. Osíeocrtn?<5 Kristan—Tollmann 120x radiale 4. Osteocrinus i'irgalus Kristan — Tollmann 150 X centrodorsale III. tábla — Plate III. 1. Osteocrinus rectus rectus Kristan — Tollmann 72 X centrodorsale Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5— 164,0 m 2. Osteocrinus rectus rectus Kristan — Tollmann 150x centrodorsale Balatonfüred — Balatonszöllős 3. Osteocrinus rectus rectus Kristan — Tollmann 320 X centrodorsale Balatonfüred — Balatonszöllős 4. Osteocrinus rectus rectus Kristan — Tollmann 40 X brachialia Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5-164,0 m 5. Osteocrinus rectus rectus Kristan— Tollmann 150 X brachialia Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5— 164,0 m 6. Osteocrinus rectus rectus Kristan — Tollmann 66 X brachialia Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5- 164,0 m IV. tábla — Plate IV. Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 — 164, 0 in 1. Osteocrinus rectus Ivristan — Tollmann 48 X primibrachialia 2. Osteocrinus rectus Kristan— Tollmann 72 x primibrachialia 3. Osteocrinus rectus Kristan— Tollmann 100 x primibrachialia A. Osteocrinus rectus Ks.ista'n — Tollmann 100 x primibrachialia 5. Osteocrinus rectus Kristan— Tollmann 100 X primibrachialia 6. Osteocrinus rectus rectus Kristan — Tollmann 72 x radialia V. tábla — Plate V. Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 — 164,0 m 1. Osteocrimts rectus Kristan— Tollmann 120x primibrachialia 2. Osteocrinus rectus Kristan— Tollmann 180x primibrachialia 3. Osteocrinus rectus Kristan — Tollmann 150 X primibrachialia 4. Osteocrinus rectus Kristan— Tollmann 100 x primibrachialia VI. tábla — Plate VI. Bakonyszücs 1. sz. fihás 160,5 — 164,0 m 1. Osteocrinus spinosus Kristan— Tollmann 32 x centrodorsale 2. Osteocrinus spinosus Kristan— Tollmann 32 x primibrachialia 3. Osteocrinus spinosus Kristan— Tollmann 100 X primibrachialia 4. Osteocrinus spinosus Kristan — Tollmann 86 X brachialia 5. Osteocrinus spinosus Kristan — Tollmann 54 x primaxillaria 6. Osteocrinus spinosus Kristan — Tollmann 220 x brachialia distalis végződés VII. tábla - Plate VII. Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 — 164,0 m 1. Osteocrinus spinosus Kristan — Tollmann 86 X radiale 2. Osteocrimis spinosus Kristan— Tollmann 100 X brachialia 3. Osteocrinus s])iyiosus Kristan — Tollmann 78 x radiale 4. Osteocri)ius spinosus Kristan— Tollmann 100 x brachialia 5. Osteocrinus spinosus Kristan— Tollmann 180x brachialia felülnézet Vili. tábla - Plate Vili. 1. Osteocrimis spinosus? Kristan — Tollmann 200 x centrodorsale Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 — 164,0 m 2. Ossicrinus retirulntus Kristan — Tollmann 260 X centrodorsale Balatonfüred — Balatonszöllős Oraveczné Schefjer: Pelngikus Crinoidea maradványok a dunántidi triászból 8' Z. Osteocrinus spinosus ? Kristan — Tollmann 40 X centrodorsale Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 — 164,0 m A:. OsteocrintLs spinosus? Kristan— Tollmann 100 X centrodorsale Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5—164,0 m 6. Ossicrinus reiiculatus Kristan— Tollmann 60 X centrodorsale Veszprém Kopácsy út IX. tábla - Plate IX. Veszprém Kopácsy út Ossicrinus reticvlat US lÍB.iS’TA's — Tollmann 130x centrodoreale 2. Ossicrinus reticulatus Kristan — Tollmann 100 X centrodorsale felülnézet 3. Kristan — Tollmann 120x centrodorsale 4. OsstcrinMs reíicíiZotMs Kristan— Tollmann 120x centrodorsale X. tábla — Plate X. 1. Osteocrinus rirnosus Kristan — Tollmann llOx radiale Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5- 164,0 m 2. Ossicrinus reticulatus Kristan— Tollmann 86 X radiale Veszjirém Kopácsy út Z. Osteocrimis rirnosus Kristan — Tollmann lOOx radiale Bakonyszücs l.sz. fúrás 160,5 — 164,0 m 4. Osteocrinus rirnosus Kristan— Tollmann 260 X radiale Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 — 164,0 m 5. Ossicrinus reticulatus Kristan — Tollmann 86 X brachialia Veszprém Kopácsy út Q. Ossicrinus reticulatus Kristan — Tollmann 150 X brachialia Balatonfüred — Balaton- szöllős XI. tábla — I’late XI. Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5 — 164,0 m Axicrinus sp. 100 X brachialia 2. Axicrinus sp. 120 X brachialia 3. A xicrinus sp. 100 X brachialiak 4. Axicrinus sp. llOx brachialia 5. Axicrinus sp. llOx brachialia 6. Axicrinus sp. 120 X brachialia XII. tábla — l’Iatc XII.- Bakonyszücs 1. sz. fúrás 160,5— 164,0 m 1. Osteocrinus acus Kristan— Tollmann 72 x radiale 2. Osteocrinus acus Kristan— Tollmann 66 X radiale 3. Osteocrinus acus Kristan— Tollmann 66 X radiale 4. Osteocrinus acus Kristan— Tollmann 180 X radiale b. Osteocrinus rectus rjoestlingensis Kristan — Tollmann 50 X centrodor.sale keresztezett nikolok között Ii'odíilom — References Badinszky P. (1973): Üjabb őslénytani és földtani inegfigyelé.sek a veszprémi karni képződmények rétegsorában. Veszprémi Múzeumok Közleményei 12. Donofrio, D. a. — Mostler, H. (1975): Neue Schweberinoiden aus Hallstatter Kaikén des Berclitesgadenen Kaunies. Geol. Paleolit. Mitt. Innsbruck. Bd. 5. Prizzell, 11. L. — Exline, H. (1955): .Monograph of Possil Ilolothurian Sclerites. Bull. School. Min. Met. 89/1. Krist.an'-Tollm.inx, E. (1970): Die Osteorrinusfacies, ein Leithorizont von Schweberinoiden im Oberladin-ünterkarn dér Tethys. Erdői und Kohlé 23. Kristax-Tollman’X, E. (1975): Ilié .Mikrofauna dér ladinisch-karnischen Hallstatter Kaiké von Saklibeli (Taurus- Gebirge, Türkei). Sitzungsbericliten dér Ö-sterr. Akad. dér Wissenschaften Mathem.-naturv. KI. Abt. I. Bd. 184. Heft. 8-10. Kristan-Tollm.ins. E. (1977): Zűr Gattungsunterscheidung und Ilekonstruktion dér triadischen Schweberinoiden. Paláontologische Zeitschrift. Ihl. 51. No. 3 — 4. Misik, M. — .Mock, 11.— Sykov.í., .M. (1977): Die Trias dér Klippenzone dér Kárpátén. Geol. Zbornik. Vol. 28. II. 1. Oravbozxé-Soheffer a. (1971):_A Miliolacea főcsalád (Foraminifera) képviselői a Bakonyszücs 1. sz. fúnis karn képződményeiben. A .Magyar .Állami i'oldtani Intézet Évi Jelentése az 19(18. évről 1971. Peck, B,. E. (1948): A Trrissis Crinoid from Mexico. Journal of Paleontology Vol. 22. No. 1. 88 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet Kassmusses, H. W. (1061): A Monograph on tlie Cretaceous Crinoidea. Bioi. Skrifter Bet. Kongelige Danske Viden- sk'ibemes Selskab. Bd. 12. No. 1. SlEVERTS, H. (1933): t'ber die Crinoidengattung Brepahocrinus Jaekel. Jahrbuch Preuss. Geol. Landesanst. Bd. 53. Sieverts-Doeeck, H. (1943); Armlieder von Eoveacrinus aus einem norddeutschen Senongeschiebe. Zeitschr. Ge- schiebeforKchiing i'laclilandsgeol. Vol. 18. Heft 2. Sieverts-Boreck, H. (1953): lloveacrinidá — In? Ubaghs, G. Classe des Crinoides — In: Piveteau, J.: Traite de Paléontologie Bd. 3. Tollmann, a. (1976): Analy.se des klassisdien nordalpinen Mesozoiknnis. Monographie dér Nördlichen Kalkalpen Teilll. l^elagie Crintjids írom Triassic sediments of the Transdanubian (W- Hungary) -4. Schefjer-Oravecz IVlagic Crinoids of Koveacrinidae are typical, wellknown iiiicrofossils of great strati- graphic value froin the Triassic sediments of the Tethys realm. This time they have been l'oimd from three cordevolian locality of Transdanubian Centrahnountain. This jiaper deals witli their inorphology, bioclironology and with the description and representation of tlie fonns occnred in the „Estheria maris” of the Bakonyszücs 1. bo- rehole, in tlie „Tracliyceras beds” of Balatonfüred and in the „Halobia maris” of Veszprém. 0 r a V e c z n c S c h e j f e r : Pehujtkus Crínoidea maradi'áyiiiok a dunántúli triászból 89 I. tábla — Plate I 90 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet II. tábla — Plate II Óra V e c z n é Scheffer: Pelagikus Crinoidea maradványok a dunántúli triászból 91 III. tábla — Plate III 92 Föhltmii Kötlöun 109. kötet, 1. füzet rálila — l’late IV Oravecz né S c h e f j e r : Felaijikus Crinoidea marndvámjok a dunántidi triászból Olí V. tábla — I’late V 94 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet VI. tábla - Plate VI Oraveczné S c h e f f e r : Pelngikus Crinoidea tnnradványok a dunántúli triászból 95 9t) Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet VIII. tábla - riate VIII Oravecz?ie S c h e f f e r : Pelagikus Crinoídeci tnitnulványok a dunántúli triászból 97 IX. tál)la — riate IX 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet X. tábla — Plate X Oraveczné S c h e j f e r : Pelngikus Crinoiden maradványok a dunántúli triászból 99 Xr. tábla — Plate XI 7* 100 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet XII. tábla — Plate XII Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1979) 109. 101 — 110 Oxigén izotópos hőmérséklet-mérések a Dunántúl mezozóos képződményeiből Cornkles Isivotv, Császár Géza, Haas János, Jocháné Edeléniii Em/tke (5 ábrával) Bevezetés 1973 — 1974-ben a Központi Földtani Hivatal megrendelése révén a Bányá- szati Kutató Intézetnél a Dunántúli középhegységi, a Mecsek- és a Villányi- hegységi felsőtriász, jura és ki'éta korú üledékes kőzetek és azok ősmarad- ványainak oxigén és szén izotópos paleohőmérsékleti méréseire nyílt alkalom. (A minták részben saját gyűjtésből származtak, részben Galácz A. és Vörös A. bocsátották rendelkesésünkre.) A vizsgálatok alapvető célját a ké[)ződési környezet fontos paraméterének, az egykori hőmérsékletnek és a hőmérséklet időbeli változásának meghatározása, valamint az egyes kőzettípusok genetikai értelmezésének elősegítése képezte. Hasonló célú oxigén izotópos mérésekre üledékes kőzetekből mái’ ÍMagyar- ország területéről is volt ])élda, de ezek pulilikációjára az eredmények nem kielégítő volta miatt — aminek okát részben a minta választásban, i'észben az alkalmazott vizsgálati módszerlien kell keresnünk - nem került sor. A paleohőmérséklet megismerésére való törekvés igen ho.sszú múltra tekint vissza. Természetesen, különböző időszakokban különböző módszerek alkal- mazására nyílott lehetőség. A kezdeti időszakban az aktualizmus elvére támasz- kodva a biológiai és a szervetlen klímajelzőket használták széleskörűen. Nem szükséges részletesen tárgyalnunk a mai szárazulatokon vagy tengerekben ismert flóra- és faunaelemek rokonságába tartozó fossziliák hőniérsékletjelző szerepét. Ugyancsak nyilvánvalóak e mód.szer nehézségei, bizonytalansága, túlhajtott, merev alkalmazásának ])roblémái. Valamivel megbízhatóbb tám- pontot nyújthatnak az ugyancsak kiterjedten alkalmazott szervetlen klíma- jelzők, melyek legnyilvánvalóbb kéj)viselői a lateritüledékek, sókőzetek, vagy a glaciális üledékek. Ezek a módszerek megfelelő körültekintéssel ma is alkalmazhatók, de néhány évtizede egzaktabb módszerek is rendelkezésünkre állnak a paleohőmérséklet meghatározására. Legismertebb az oxigénizotópok arányának mérésén alajndó módszer. Ennek alkalmazásánál azt a tényt használjuk fel, hogy a vizes olda- tából kiváló kalciumkarbonát oxigénizotójí összetétele kissé eltér a vizétől (az izotóp kis mértékben feldúsul a szilárd fázisban) és ez az eltérés a víz (az oldat) hőmérsékletének függvénye. így az egykori tengerek vizének hő- mérsékletét az üledékek, ősmaradványok kalcitjának oxigén izo- tóparánya rögzítette számunkra. Természetesen e módszer is nagy körülte- kintést igényel, hiszen a megfigyelések szerint a hőmérsékleten kívül számos egyéb tényező (sótartalom, Sr/Ca, Mg/Ca arány stb.) is módosíthatja az mennyiségét. Egyéb izotóparányokon alapuló módszer is ismert, mint ])1. az általában az oxigénizotój) módszerrel párhuzamosan alkalmazott módszer. A kapott eredmények értékelésénél azonban kellő körültekintéssel 102 Földtani Közlöny 109. Jcötet, 1. füzet kell eljárnunk — elsősorban az ősmaradványok esetében — hiszen tudjuk, hogy az izotópok beépítésének aránya faji bélyeg is lehet, sőt, hogy a váz- részekben különböző izotóparányokkal találkozhatunk. Figyelembe keU ven- nünk továbbá, hogy a vizsgált faj vázépítése életterének mely részén, milyen sebességgel, müyen szakaszokban történt. Csupán megemlítjük, hogy egészen más jellegű — esetenként igen súljms -- problémát jelent mind a fosszüiák, mind az^ üledékek esetében az utólagos folyamatok izotóparány módisító hatása. Éppen ezért, az ilyen jellegű hibák kiküszöbölése céljából igyekeztünk utólagosan át nem alakult, át nem kristályosodott mintákat gyűjteni. A fossziliák közül pedig a legmegbízhatóbbnak tartott Belemnoideákat részesítet- tük előnyben. A vizsgálati módszer A kiválasztott és gondosan preparált minták oxigén izotópelemzését a nem- zetközileg elfogadott módszerrel végeztük; a kalcitmintákból telített foszfor- sav^’al szabadítottuk fel a széndioxidot, majd ennek oxigén és szén izotóp- arányát tömegspektrométerrel (VARIAN IMÁT M — 86) határoztuk meg. A 13Q/12Q arányt a mért oxigén izotóparány Cbaig szerinti korrekciójához hasz- náltuk fel. A tömegspektrométeres méréshez szükséges széndioxid mennyiséget minden esetben 30 mg kalcit elbontásával állítottuk elő. Minden vizsgált mintából leg- alább két alkalommal készítettünk egy-egy széndioxid mintát, s ezek izotóp- arányának meghatározására legalább 4 mérést végeztünk. így minden izotóp- arány és ezekből számított hőmérséklet adat kétszer négy mérési adat közép- értéke. Az oxigénizotóparány szórása általában 0,1%-on belül volt, csupán egyes minták mutattak ezt meghaladó inhomogenitást. Az így meghatározott izotóparányok megbízhatósága azonban feltehetően kisebb mint a fenti hibahatái’ok alapján várhatnánk. Ennek oka az alkalma- zott standard izotóparányának hibája. A paleohőmérsékletek meghatározása a PDB standardra vonatkoztatott oxigén izotóparánvokból történik az ismert t = 16,5 — 4,3 ő + 0,14 d " kvadratikus képlettel, melyben t a °C-ben mért hőmérséklet a á = ő^®0 a mintának a PDB (pontosabban a PDB — 1 Chicago) standardhoz képest mért oxigén izotóparánya, közelebbről a minta és standard izotóparányának eltérése a standardre vonatkoztatott ezrelékekben. A PDB standard azonban már régen nem áll rendelkezésre. Helyette különféle másodlagos standardeket használnak, inelyeket — természetesen nem közvetlenül — összehasonlítottak vele. Méréseinknél a lipcsei tömegspektrométer laboratóriumban kidolgozott Stryngocephalenkalk standarddel dolgoztunk, világszerte azonban számos egyéb standard is használatos és ez a tény a különböző laboratóriumokban vég- zett mérések eredményeinek összehasonlítását a standardek eltérő szisztema- tikus hibái miatt nem teszi lehetővé kellő megbízhatósággal. IMinthogy viszont méréseinket végig azonos standarddel végeztük, az összehasonlítás saját ered- ményeink körén belül az izotóparányokat, s így a hőmérséklet relatív változá- sait helyesen, ül. csupán az említett szórási hibával terhelten tükrözi. Továbbá szisztematikus hiba adódik abból a tényből, hogy a kiváló kalcit izotóparánya a hőmérsékleten kívül a tengervíz oxigén izotóparányának ab- szolút értékétől is függ. A fenti kéjilet az óceánok jelenlegi átlagos izotóp- arányára vonatkozik, ettől különböző geológiai korokban, különösen elzártabb tengerrészek, beltengerek esetében eltérések lehetségesek voltak. G 0 r n i d e s et al. : Oxigén izotópos hőmérséklet-mérések . . . io;5 E két szisztematikus hiba becslésére és figyelenibev'ételére egyenlőre nincsen elegendő adatunk. Különböző másodlagos standardok összehasonlítására jelen- leg igyekszünk — nemzetközi együttműködésben — lehetőséget találni, a mintáink esetében figyelembe veendő tengervíz koncentrációjára nagy- számú hazai vizsgálat elvégzésével deríthetünk fényt. Az eredmények értékelése A mérési eredmények értékelésénél a következő kérdésekre kerestünk választ : 1. Milyen őshőmérséklet változások állapíthatók meg a kor függvényében. 2. Milyen kapcsolat van az őshőmérsékleti eredmények és kőzetek kéjiződési környezete között. 3. Milyen eltérések mutatkoznak az őshőmérsékleti adatokban az egyes kifejlődési területek között. i. Milyen különbség mutatkozik az ősmaradvány és az azt befoglaló kőzetek vizsgálatánál kapott eredmények között. Az 1. ábra diagramja a kőzetek és ősmaradványok vizsgálati eredményeit mutatja az egyes kifejlődési övék (a tatai rög területe kiemelve) szerinti jelö- lésben. A kifejlődési övék eredményeinek összevetésénél azonnal szembetűnő a mecseki minták igen nagy szórása (5,5 — 46,5 C°) és az irreálisnak tűnő érté- kek. Ennek oka a kőzetek CÜl^-ion tartalmának részleges epigenetikus cseréje lehet. A Villányi-hegységből származó minták mennyisége e régió önálló meg- ítélését nem teszi lehetővé, de annyi megemlíthető, hogy a mérési eredmé- nyek a Dunántúli-középhegységi, hasonló korú mintákon mért értékek liez közel állnak. A Dunántúli-közé])hegység mintáinál az átlag adatok mellett külön is érté- keltük a Belemnitesekre kaj)ott eredményeket. A görbék összetevéséből az tűnik ki, hogy a Belemnitesekre vonatkozó adatok az átlag közelében vagy néhány fokkal (max. 5 C°) az alatt vannak. A földtani kor szempontjából elemezve az adatokat a következő tendenciák rajzolódnak ki: a raeti emelettől a doggerig a hőmérsékleti átlagértékek süllyednek (30 C°-ról 21 C°-ra). A bajo- dban néhány magasabb hőniérsékletre utaló eredményünk is van, de emelke- dési tendencia csak a titonban jelentkezik. Az apti és albai emeletiből származó mintáknál 26 — 30 C°-os átlagot kaptunk, ami további emelkedést jelent. A szenonban a kampani alemeletben jelentkezik egy minden korábbit meghaladó csúcs (35 C°), majd a maastrichtiben ismét csökkenő tendencia érvényesül. A mérési eredmények (ha utólagos ioncsere nincs, és a minták ])re])arálásába és mérésébe nem csúszott hiba) annak a környezetnek a hőmérsékletét jelzik, amelylben a CaCOg anyag kiválása végbement. Ez a környezeti hőmérséklet tehát az időszakra és földrajzi helyzetre jellemző általános hőmérsékleti viszo- nyok mellett, jelentős részben a helyi környezeti viszonyoktól függ (vízmély- ség, áramlási viszonyok stb.). Az 1. ábrán látható átlag görbe, tehát a fácies- viszonyokat is tükrözi, és a Belemnites-görbe közelítheti meg az adott terület általános hőmérsékletváltozási tendenciáit, amennyiben a nekton Belemnite- sek vázéjbítésének környezete nem eltérő faj -specifikus és nem változott lénye- gesen a tárgyalt időszakban. Az őshőmérsékleti adatok és a kőzetek képződési környezetének viszonyát a 2. ábrán mutatjuk be (csak a Dunántúli-középhegység adatait használtuk fel). Ezen két hőmérsékleti maximum látszik, az árapály övi, illetve a zátony 104 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet maastnchti 1 ■ 'íi« compani 'o nii|[] 1 santoni fii ” coniQci V *‘uron 1 cenoman alboi CZJ CZI t Gpti J • / barremi í hauterivi valangini bernasi 4. 1 . titon rr m fa ■'cn '• -fa • kimmendgei $ U l\ oxfordi kollovi ' ' ^ • 0 bath 1 bajoci Síi- - aaleni 0 ' G • • _ -S toorci pliensbachi " ^ ' - • G 0 G* smernur 1 m \ i* hettangi t j roeti ■) 1 ■ « ■ - i 1 i ■ I ' I ^ I ' ■ ' : ■ ■ ■ ! ■ I ■ . . . . . . ! ■ ■ : I ■ ■ .-J ! -L 0 10 20 30 40 o: °C I— iQD 2[ij3[;^ .[j] sf^er^ 8[ö] 9rnior^iip^i2P^ 7. ábra. Paleohőmérsékleti méréseink eredményei. Jei ni agyarázat: 1. Kőzet, 2. Belemnites, 3. Neritikus fácies, 4. Zátonyfácies (1 — 4. Ünnántiili-középhegység), 5. Kőzet, 6. Belemnites (5— G. Tata), 7. Kőzet, 8. Belemnites (7—8. Mec.sek-hegység), 9. Kőzet, 10. Beiemnites (9 — 10. Villányi-hegy.ség), 11. A Dunántúli-középhegységi és a tatai kőzet- minták alapján nyert átlaggörbe, 12. A Belemnitesek alapján nyert hőmérsékleti görbe Fig. l. Results of paieotemperature inea.surements. L e g e n d: 1. Rock, 2. Belemnite, 3. Neritic facies, 4. Reef facies (1—4. Transdanuhian Central Mountains), 5. Rock, 6. Belemnite (5—0. Tata), 7. Rock, 8. Belemnite (7—8. Mecsek Mountains), 9. Rock, 10. Beiemnite (9 — 10. Viliány Mountains), 11. Average curve obtained fór rock samples from the Transdanubian Central Mountains and Tata, 12. Temperature curve obtained fór belemnites üledékeknél. Az alacsonyabb értékek a sekély self plató és a medence üledékek esetében jelentkeznek. Ezek a tendeneiák megegyeznek a jelenkori, hasonló környezetek hőmérsékleti eloszlásával. Az abszolút értékeket tekintve, az árapály ö\Te (raeti-lofer fácies) kapott 31 C°, a self plató és a mozgó homok öv mintáin mért 23,5 C° és a zátony képződmények 33,5 C°-os átlaga a jelenkori adatok tükrében reálisnak tekinthető. A Perzsa-öbölben például Abu Dhabi környékén (ez ma a legmelegebb tengerrész a világon, és ezért mértékadó a mainál jóval melegebbnek tartott mezozóos viszonyok megítélésénél) a követ- kező értékeket mérték (előbb a feliruári, ezután az augusztusi adatok): nyílt selftenger felszíne 23 — 34 C°, belső lagúna 22 — 36 C°, a sabkha üledékben lévő C o r 71 i (l e s et al. : Oxigtbi izotópos hŐ7nérséklet-7nf'rések . . . 105 3[~T] 2. ábra. Az öshömérséklet és az üledékképződési környezet kapcsolata a íJunéntiili-küzéphegységi adatok alapján J e 1 in a g y a r á z a t: t. Kőzet, Ősmaradvány, 3. Átlag Fig. 2. Relationship between paleotemperature annérések . . . 109 ratio may by modified, in addition to teinperature, by a number of syn- and postgenetic processes. In selecting the samples to be analyzed tlie authors sought to collect rock samples that had nőt undergone a recrystallization, while in the case of fossils they used beleinnoids held fór most reliable and they carefnlly j)rej)ared the samples. The meth- od of analysis consisted in the following: 30 mg of calcite was treated with jdiosphoric acid to release carbon dioxide ami tlien the isotope ratio was determined by masa spectrometer. The isotope ratio giv^en fór the individnal samples and the paleotemperatures calculated therefore deriv'e írom the average of a totál of eight measuremcnts. The paleo- temperatures were determined írom oxygen isotope ratios referred to PDB standard by using the formula t = 10,5 — 4.35 d- 0.145, in which t means tlie teinperature in °C, 5=5 is the oxygen isotope ratio of the sample measured in relation to tlie PDB standard. Because of the nonavailability of a PDB standard, tlie authors worked with the Stryngocephalenkalk standard dev’eloped at the Lei[izig JNIass Spectrometer Laboratory. In their measurements a systematic crror results írom the error of tlie isoto[)e ratio of the standard and írom the fact that the isotope ratio of a calcite being precijiitated dejiends, in addition to the teinperature, on the absolute value of the oxj’gen isotope ratio of sea- water as well. In evaluating the results of their measurements the authors have sought to answer the following questions: 1. what kinds of changes in teinperature are found to take piacé as a function of age; 2. what kind of relationship exists between paleotemperature results and the environment in which the rocks were formed; 3. what kinds of differences are found to exist between different facies areas in terms of paleotemjierat üres ; 4. what is the difference between results obtained fór fossils and those obtained fór the enclosing rocks. Fig 1 shows the results obtained fór the rocks and fossils of single facies zones. A strikiiig feature to observe at first glancé is the vcry great scatter shown by the samples írom the Mecsek Mountains and the high values appearing to be unreal, which seems to be due to a partial epigenetic exchange of their CO|“ content. Samples from the Transdanubian Central Mountains hav’e shown the following trend: from the Rhaetian to the Dogger the average temperatun^ values drop from 30 °C to 21 °C. A few higher teinperature values have been obtained fór the Bajocian and the Tithonian has been observed to show a definite rise in teinperature. An additional rise is indicated by the averages, 26 to 30 °C, of the Aptian and Albian samples. Within the Senonian the Campanian shows an extremely high value unjirecedented (35 °C), to be followed then again by a decrease in Maastrichtian tinié. The results obtained fór the belemnites have been e\aluated sejiarately, as it is the values yielded by nektonic organisms that can most reliably approach to the generál trends of teinperature variation in the area concernefl. These values arií near the average values or by a few degrees centigrade, a maximum of 5 °C, below them. Fig. 2 shows the relationship between jialeotemperatures and the environment in which the rocks were formed. The temjieraturc maximum was obtained fór the tidal and reef sediments, lower values fór shallow-water shelf platform and hasin sediments. W'ith a view to data available on modern sedimentary environments (vicinit y of Abu Dhabi in the Persian Culf, Bahama Bank, Batabano Bay, Guba), the average value of 31 °C ob- tained fór the tidal zone (Rhaetian Lofer facies), that measured í'or samples taken from the shelf platform and zone of drifting sands, 23.5 °C, and the average of 33.5 °C obtained fór reef sediments, ajipear to be ri'alistic. The comparativ'ely high value obtained fór decper basinal facies seems to be due to the fact that a considerable jiart of the earbonate content I of the rock derives from micro- and nannoplanktonic organisms that lived in the upper water layer, and that the belemnites may have built their shclls alsó there. Fig. 3. shows j the significant fluctuations of the teinperature of the env ironment of shell generálion as ! observed during examination of the layers of the rostra. i As shown in I^ig. 4, in analyzing the relationships of the jialeotemperatures obtained ' fór single fossils and the rocks enclosing them, the authors have found that the values obtained fór rock samples are in the majority of the cases by 2 to 3 °C higher than fossd paleotemperatures. On the behaviour of the curve it may be supposed that the V'alue of At depends on the value of the average teinperature. To enable comparisons to be inadé with international data, the authors summarized in Fig. 5 the results — of a few runs of belemnite measurements mostly consistingof a great number of measurements each. A diagram based on the variation of the Ca/Mg ratio has 110 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet alsó been given in which the strikingly different behaviour of the curve caUs attention to the weakness of this method fór recording paleotemperatures. The résül ts reported herewith testify to smaller changes in teraperature as cotopared to international results. In the Jurassic the values of temperature remain consistently below the results quoted fór Swiss and French territories, being around the values reported from Southern Gerinany. These curves have their maxima in the Toarcian, Aalenian, sediments fór which unfortunately no Hungárián result is available. The few results obtained by the authors fór Cretaceous belenanites are values higher than their international coimterparts. The high temperature value obtained fór the Albian correlates very well with the forma- tion of rocks known from this stratigraphic stage (red clays, bauxites). RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 111—119 Bassanit és metabasaliiminit a magyarországi bauxitban Bftrdossy Gy., Dózsa Lajosné, Gecse Éva, Kenyeres Jánosné és Siklósi Lajosné (1 ábrával, 2 táblázattal, 3 táblával) Metabasaluminitet — AI4SÖ4 (OH)m — és bassanit ot ~ 2CaSÜ4.H.,ö — eddig sem hazai, sem külföldi 1 auxitokl ól nem írtak le. A Pauxitkutató Válla- lat Me — 12. sz. Tükrösmajor közelében lemélyített fúrásában több bauxitmin- tában sikerült ezt a két ásványt kimutatnunk. 1972-ben a csordakúti területen a Közpemti I’öldtani Hivatal megbízásából a Bauxitkutató Vállalat tervei alapján és kivitelezésélten újraindult a bauxit- kutatás. A fúrásos kutatás mellett a timföldtechnológiai tulajdonságok előre- jelzésére, a bauxitgenetikai viszonyok tisztázására célirányos vizsgálatok kez- dődtek a BKV-nél és a BKV megrendelésére az ALUTERV — FKI-nál. E mun- kák egyik eredménye a jelen cikk. A csordakúti bauxitföldtani viszonyokat Szantner é’. et al. (1977) értékelése alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze. A bauxitos képződmények két szintben észlelhetők, részben az eocén kőszéntelepek bázisán, s ennek kiékelő- dési vonalán túl a fiatalabb eocén rétegek, főleg alveolinás mészkő alatt (az ún. felső bauxitszint), részben a lokális elterjedésű dolomitfanglomerátum alatt felsőtriász dolomitra, illetve annak fellazult, részben áthalmozott törmelékén települve (ún. fő bauxitszint). A csordakúti bauxitelőfordulás főbb kőzettani, ásványtani, mikroszöveti és mikromineralógiai sajátosságai a nagyegyházi bauxitéval rokoníthatók. Sajátos, mintegy a fenti két települési típust egy szelvényben mutató réteg- sort harántolt a vizsgált Me— 12. sz. fúrás, vázlatos rétegsora az alábbi: 0,0— 13,Gm-ig löszös agyag pleisztocén 13,6—38,3 m-ig szürke márga, mészkő, legalul sötétszürke középsőeocén mészmárga 38,3 — 43,9 m-ig felső bauxitszakasz alsóeocén (?) 38.3 — 38,8 m-ig szürke pirites bauxit 38.8 — 43,9 m-ig téglavörös bauxit 43,9 — 48,8 m-ig bauxitos agyagos (?) dolomittörmelék, dolomit homokkő 48.8 — 56,8 m-ig alsó bauxitszakasz 48.8 — 50,4 m-ig tarka agyagos bauxit 50.4 — 51,4 m-ig okkersárga agyagos bauxit 51.4 — 51,7 m-ig szürke agyagos bauxit 51,7 — 56,8 m-ig téglavörös bauxit 56.8 — 82,9 m-ig világosszürke dolomit felsőtriász Az alsóbauxitszakasz 48,8 — 50,4 m mélységközében szabadszemmel 1 — 2 mm-es, ritkábban 6 — 8 mm-es repedéskitöltések figyelhetők meg, melyek Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 112 fakósárga, matt, rostos anyagból állnak. E repedéskitöltések kipreparált anyagáii röntgendiffraktométeres és derivatográfias vizsgálatokat végeztünk. A röntgenfelvételek szerint az anyag túlnyomóan metabasaluminitből áll kevesebb bassanit kíséretében. A röntgenreflexiók ,,d” értékei az irodalmi adatokkal jól egyeznek (I. táblázat). Egyes repedéskitöltésekben kevés gipszet is találtunk. A rejjedéskitöltésekről több derivatográfiás felvételt készítettünk, melyek DTA görbéin 883 — 885 és 310 — 314 C°-on egy-egy nagy endoterm csúccsal jelentkezett a metabasalu minit. A DTG görbén ugyanezek a csúcsok 878 — 880, ill. 300 — 307 C°-on jelentkeztek. A bassanit a DTA görbén jellegzetes kettős endoterm csúcsot adott 163 és 200 C°-on. Ugyanez a DTG görbén 160 és 195 C°-on jelentkezett. Ezek az értékek jól egyeznek Mageibi és Mtjsztafa-Zade (1974) vizsgálati eredményeivel. Egyik derivatográfos felvételünket az 1. ábrán mutatjuk be. A vékonycsiszolatokban jól láthatók a bauxitban lévő repedések, üregek falára fennőtt szálas vagy legyezőszerű kristályhalmazok (interferenciaszínük I. rendű szürke, kioltásuk egyenes). Még jobban látható ez a minta a pásztázó elektronmikroszkópos felvételein, melyeket Csokdás Tóth Anna és Antal Andrásné készítettek. (Segítségükért ezúton mondunk hálás köszönetét.) Az I — III. fényképtáblákon bemutatott felvételeken egy tört mintafelület egy- egy részletét láthatjuk fokozódó nagyítás mellett. A legkisebb — 100 szoros — nagyításnál jól látszanak a repedéskitöltés jólfejlett oszlopos kristályai, mel- lettük pedig a beágyazó baixxit jóval kisebb, összetett ásványhalmazai. Foko- A röntgendiffraktométeres vizsgálat eredményei r. táblázat — Table I. Metabasaliiminit Bassanit Repedéski töltés fASTil 24-13) (ASTM 14-543) 48,8 — 50,4 m d (A) I d (A) I d(A) I Ásvány 9,09 1.5 9,11 3 Met 8,23 100 8,33 100 Met 6,93 20 6,89 12 Met 6,76 40 6,75 23 Met 5,93 30 6,01 95 5,99 35 Met+Bass 4,‘J9 20 4,98 8 Met 4,84 15 4,84 7 Met 4,71 20 4,705 10 Met 4,41 45 4,392 15 Met 4,30 50 4,303 45 Met 4,14 40 4,148 37 Met 4,02 5 4,019 8 Met 3,69 20 3,690 5 Met 3,46 20 3,46 45 3,463 20 Met+Bass 3,35 20 3,358 10 Met 3,24 20 3,252 5 Met 3,21 2 3,229 2 Bass 3,04 20 3,03 6 3,036 12 Met Bass 3,00 100 3,001 42 Bass 2.91 10 2,910 8 Met 2,88 30 2,877 12 Met 2.802 50 2,800 22 Bass 2,75 5 2,759 2 Met 2,712 4 2,709 3 Bass 2,6.3 10 2,652 2 Met 2,55 10 2,552 5 Met 2,47 5 2,472 3 Met 2,45 20 2,450 6 Met Met = metabasaluminit Bass = bassanit Bárdossy et al.: Bassanit és metabasaluminit a mrujyarorszáyi bauxitban 113 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet zódó nagyítás mellett egyre inkább előtűnnek a metabasaluminit oszlopos kristályai. A 4675, 4673 és 4672 sz. felvételeken a metabasaluminit oszlopok közé ágyazódó lapos, rombuszalakú kristálylemezek valószínűleg bassanitok, de erre közvetlen bizonyítékunk nincs. Ez további - EDAX — vizsgálatokkal lesz eldönthető. Az e mélységköz alatti bauxitszakasz hasonló anyagú, de általában 1 mm-nél vékonyabb repedéskitöltéseket tartalmaz, kb. 54,4 m-ig. Ugyanakkor a dolo- mittörmelék feletti, felső bauxitszakaszban nincsenek repedéskitöltések. A l)auxitösszlet öt mélységközéből vegyelemzés és mennyiségi fázisanalízis készült a löntgen, a termikus és a vegyi összetétel felhasználásával. Ezeket az eredményeket mutatjuk be a II. táblázaton. Az eredmények a teljes mélység- köz homogenizált anyagára vonatkoznak beleértve a repedéskitöltéseket is. ^Metabasaluminit csak az alsó Itauxitszakaszban fordul elő, mennyisége a 16 - 1 9 %-ot is eléri. A kísérő bassanit mennyisége jóval kissebb és lefelé szintén csökken. Figyelemre méltó, h(>gy mind a felső, mind az alsó bauxitszakaszon be- lül felülről lefelé nő a böhmit és csökken a gibbsit mennyisége. Ebből arra kö- vetkeztethetünk, hogy itt két egymásra következő üledékképződési-ásványgene- Bauxitminták ásványtani és vegyi összetétele (súly %-ban) Mineralogical and Chemical compositions of bauxite samples II. táblázat — Table II. 38,8-39,3 m 39,3-40,3 m 50,4 — 51,4 m 51,7-52,4 m 52,4-53,4 m Böhmit 44,0 63,2 19,0 41,6 58,3 >ibbsit 11,4 1,6 8,7 4,4 2,6 Diaszpor _ _ 0,5 — — Kaolinit 13,6 1,3 27,8 20,2 21,3 Kvarc ny. 0,9 0,5 0,2 nv. Goethit 3,4 1,5 15,0 0,7 3,1 Hematit 7,9 22,2 4,0 3,3 3,0 Pirit 0,6 0,3 — 2,1 sziderit 14,1 1,7 — 4,0 — Kalcit _ 0,9 — — — Dolomit _ _ 0,6 — — Aiiatáz 2,1 2,3 1,8 1,9 2,0 Kutil 0,7 1,0 0,7 0,7 1,0 Bassanit _ 0,8 3,4 2,3 0,9 Metabasaluminit — _ 15,8 19,1 3,4 Cranrlallit o.y 1,2 0,7 1,0 0,7 Adszorbeált víz ( 100 ®C felett távozó) 0,8 0,6 1,0 0,2 1,1 AUO, 48,4 54,2 42,1 57,4 60,2 ■'iOj 6,3 1,5 13,4 9,6 9,9 FCjOj 19,0 23,9 15,8 6,2 6,2 TiU, 2,8 3,3 2,5 2,6 3,0 CaO 1,1 0,39 1,68 1,01 0,39 MgO 0,73 0,16 0,36 0,32 0,24 0,28 0,30 2,21 2,18 1,67 P2O, 0,36 0,51 0,27 0,27 0,34 Izz. veszt. 18,0 12,8 19,5 19,6 16,4 tikai egységről van szó. Megerősíti ezt a feltevést a két bauxitszakasz közé települő 4,9 méter vastag dolomittörmelék. A felső bauxitszakasz bauxitjában 14%-ra dúsult a sziderit, kevesebb pirit kíséri. Az alsó bauxitszakaszban kevesebb a sziderit. Vékonycsiszolati vizs- 1. ábra. Az Me-12 48,8—50,4 repedéskitöltés derivatográfiás felvétele Fig. 1. Derivatograpliic results obtained fór the fissure fill in tlie 48.8 to 50.4 m interval of borehole Me-12 Bárdos sy et al.: Bassmiit cs metabasnluminit a magyarországi baaxitban 115 gálataink szerint eredetileg az alsó bauxitszakasz is több szideritet tartalma- zott, különösen annak felső 50,4 — 51,4 m-ig terjedő szakasza. A vékonycsi- szolatokban igen sok oxidálódott szferosziderit csomót és szenesedett növény- töredéket lehet megfigyelni. Az eredeti pirittartalom túlnyomó része ugyan- csak oxidálódott. Véleményünk szerint az alsó bauxitszakasz oxidációja a dolomittörmelék lerakódását megelőző rövid felszíni időszakban történlietett. Mindkét szulfát ásvány a piritoxidáció terméke. Valószínű, hogy az oxidáció a dolomittörmelék lerakódása alatt is folytatódott. A bassanit létrejöttéhez kalciumra volt szük- ség és ezt valószínűleg a dolomittörmeléken átszivárgó csapadékvíz szolgáltat- hatta. A piritoxidáció során keletkezett kénsavas oldatok a bauxit repedései- ben csapódtak ki szulfát ásványok formájában. Pirites bauxitok oxidációjakor rendszerint gii)sz keletkezik, gyakran meg- figyelhető számos hazai és külföldi bauxittelepben (Báedossy 1977). A meta- basaluminithez szerkezetileg legközelebb álló basaluminit jóval ritkább. Vendel, Kisházi és Boldizsár (1971) a gánti harasztosi tele[) legfelső részén gipsz kíséretében mutatták ki jelenlétét. Gladkovszki.i és Rudnüva (1964) a déluráli, Lahodny-Sarc, Mihelic-Gostisa és Karsulin (1969) a monte- negrói bauxitban észlelték. Mindhárom helyen epigenetikus j)iritoxidáció ter- mékének tartják. Mind a bassanit, mind a metabasaluminit kevesebb kristályvizével külön- bözik a hasonló kristályszerkezetű gipsztől és basaluminittől. Az utóbbi évek- ben basaluminitet és bassanitet sziderites mocsárércben és ]>irites ércek fel- színi oxidációs zónájában több helyen kimutattak, metabasaluminitról azon- l)an nem tesz említést a szakirodalom. A metabasaluminit képződési feltételeiről csak annyit tudunk, hogy labo- ratóriumban basaluminitból állítható elő, ha azt néhány órán át 150 C°-ra hevítik. Ennek során a basaluminit elveszti kristályvizét és metabasaluminittá alakul át. A bassanit kéjiződési körülményeit V'amamüto és Keneddy" (1969) részletesen vizsgálta. Megállajiították, hogy a CaSOj rendszerben a bas- sanit csak 85 C° és 2 kilol)ár nyomás felett stabilis. Felszíni nyomáson és hő- mérsékleten szerintük a bassanit egyértelműen meta.stabilis ásvány. Első- sorban a nyomás növelésével állítható elő 85 C°-nál alig nagyol)b hőmérsék- leten gipszből bassanit. Földtani megfigyelések nem igazolnak a területen 150 C°-ot meghaladó hő- mérsékletet — a metabasaluminit képződésének magyarázatára. A területet számos törésvonal szeli át, melyek kialakulásakor nyomás és súrlódásos hő- hatás nyilván felléphetett. Ez azonban csak a vetőzónára korlátozódhatott. A földtani megfigyelések nem igazolják, hogy az Álé 12. sz. fúrás vetőzónában lenne. Ezért valószínűbbnek tartjuk, hogy a metabasaluminit és a l)assanit normális, vagy ahhoz igen közel álló nyomáson és hőmérsékleten jött létre, mégpedig közvetlen kémiai kicsapódás és nem dehidratáció eredményeként. A vékony csiszolat i és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok minden- esetre ezt a feltevést támasztják alá. Nem ismerjük még azokat a nyilván ritka és sajátos fizikai-kémiai tényező- ket, melyek e két ritka ásvány képződését lehetővé tették. Reméljük, hogy az elkövetkező évek bányászati feltárásai ennek felderítésére lehetőséget nyúj- tanak majd. 8* 116 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1 — 4. A bauxit (a 4638 sz. felvételen jobbra lent) és a repedéskitöltés érintkezése kü- lönböző nagyításokkal Contact between the l)auxite (bottom right on diagram 4638) and the fissure fill as observable at tlifferent magnifications II. tábla — Plate II. 1 — 4. A repeiléskitöltés belseje különböző nagyításokkal The interior of the fissure fill as observable at different magnifications III. tábla — Plate III. 1 — 4. A repedéskitöltés belseje különböző nagyításokkal The interior of the fissure fill at different magnifications Irodalom — References BÁEDOSSY Gy. (1977): Karsztbauxitok. Akadémiai Kiadó, 413 p. Gladkovszkij, a. K. — Kudnova, M. J. (1904): Sztrojenyie i szosztav zonü vüvetrivanyija mesztorozsgyenyij bok- szitov Juzsnouraljszkovo basszejna. Szverdlovszk. Trudü Inszt. Uraljszk. Fii. AN SzSzSzE, vüp 64. 41—57. Lahodny-Sarc O. — Mihelic-Gostisa B.-Karsulin M. (1909): Onthe structure and thermal beliavior of allophanic procaolin. Travaux de l’ICSOBA. Zagreb. No. 6. 13—15. Magribi, a. a. — Muszt.í^fa-Zade, B. V.(1974): O bassanite iz Kaskacsajszkovo mesztorozsgyenyija medno-i cernokol- csedannüh rúd (Daskeszanszkij rajon). V. szbornyike; „Minyeralogija i rudnüje mesztorozsgyenyija”. Baku. 77-80. SzANTNER F. — Károly Gy.— Tóth A. (1977): Információs jelentés az 1976. évi nagyegyházi, csordakúti bauxitkuta- tásokról. Bauxitkutató Vállalat. Kézirat Vendel M.— Kisházi B. — Boldizs.ír I. (1971): A Dunántúli Középhegység bauxitelöfordulásainak genetikája. Bány. Kút. Int. Közleményei. 15. 27—43. Yamamoto, H. — Kennedy G. C. (1969): Stability relations in the systein CaSO,— HjO at high temperatures and pres- sures. American Journal of Science. Schaier Vol. 267— A. 550—557. Bassanite and metabasaluminite in Hungárián bauxites Gy. Bárdossy et al. The authors diseovered bassanite and metabasaluminite in bauxites cut by borehole Me-I2 at Tüki-ösmajor. They are reporting on the results of examination of the two minerals and of the quantitative jihase analysis of the bauxite samples recovered from the borehole. They consider the two rare minerals to be of secondary origindue to theoxidation of pyritiferous bauxite. Bárdossy et ni.: Bnssnnit ('■•i mctahasnlurninit a rnayynrorsznyi hnuxithnn 117 I. táblíi — Plate I 118 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet II. tábla — Plate II I I ; Bárdossy et al.: Bassanil és metahasaluminít a m/iyyiirorszáyl bnuxitban 119 III. tábla — Plate III Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol.Soc. (1979) 109. 120—127 Üjabb molibdenitlelőliely a Börzsöny-hegységben Gatter István (7 ábráv^al, 1 táblázattal) Összefoglalás: A nagybörzsönyi ércesedésben a molibdenit jelenléte régebben ismert, 8ztrókay K. (1946) bizmutin és wehrlit társaságában figyelte meg. A Börzsöny- liegységi újabb mélyfúi’ásos kutatások során Cs. Tepláxszky E. — Nagy G. (1973) adatai alajiján a márianosztrai Briezka kőfejtőben mélyített fúrásból, tridimit mellől, valamint a kurucpataki (Xagj'böi'zsöny) kalkopirites-magnetites ércindikációkból (Nagy B. szóbeli közi.) került elő. A hegységben végzett átfogó geokémiai v'izsgálatokból kitűnt (Nagy B. 1970), hogy a molibdén a dácit-andezit lávaképződményekben kis koncentrációt kép- visel. Viszonylagos dúsulást csak a középsőmiocén (törtön) lajtamészkőben (1,62 X = 3,24 ppm), a szokolyai tavi-mocsári kovás vasércben (6,2 X = 12,4 ppm) tapasztaltak. A molibdenit újabb lelőhelye az előbbiektől paragenezisben és litofácies tekintetében is eltér. A molibdenit Márianosztrától K-re mintegy 1,5 km -re, a Medres— patak völgj'ében, biotitamfibolandezit feltárásokból került elő (1. ábra). Nagyobb gj’akoriságot az ENy-i kőfejtőben tapasztaltunk. /. ábra. A lelőhely helyszínrajza. Jelmagyarázat. 1. Molibdenit lelőhely Fig. 1. Layout of the deposit. L e g e n d: 1. Molybdenite deposit Előadta az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály 1976. november 29. -i ülésén. G liter: Újahb molibdenitlelöhely a Börzsöny-he(/ysé(jből 121 2. ábra. Medres-patak, ÉNy-i kőfejtő. A vetőzőna alatti részen található a inolihilenit, az ainlezit elválás! lapjai mentén Fig. 2. Northwestern quarry by Medres brook. Molybdenite oceurs below the fault zone, aloiiK the places of jointing of the andesite Az andezitvulkáni tevékenység Pai'P F. (1933), CsESZKé) i\l. (1958) szerint a középsőniiocén helvéti emeletében volt. A vulkaniznuis jellemzése két monográfiában nyert részletes összefoglalást (Pantó G. — IMikó 1964, Pantó Gy. 1970). Az újabb vizsgálatok a l)-börzsönyi vulkánosság korát a felsö- oligocénbe helyezik (Hámok G. - Nagy E. Nagy G., 1971; Hámor G., 1972). A molibdenit 1 — 3 nim-es (ritkábban vastagabb) kalcitos, néha pirites- kvarcos erekben (2., 3. ábra) az andezit elválási lapjai (30°- - 21()70O°) felületén 3 m széles, 330°- 150°/75° dőlésű töréses öv szegélyén figyelhető meg. A molibdenit hintésekben, jiikkelyhahnazokban jelentkezik, mérete 0,5 -3,0 mm között változik. jVleddő ásványkísérője a néhány cnF-es üregeket kitöltő szürkésfehér romboédei’es kaiéit, amit esetenként egy világos-sárgás-fehéi-, pamatszerű ásvány kísér. Fennőtt kvarckritályokat nem találtunk. A töréses öv üregkitöltéseiben a molilnlenit nem mutatkozik. A kisebb üregek falán a kaiéit, vöiöses színű porózus bevonat alakjában a limonit, vala- mint zsírfényű, barnászöld, kloritjellegű Fe -Mg filloszilikát figyelhető meg. Gyakoriak a vékony kvare-kaleedonei’ek. A molibdenittartalmú vékony erek, és a tektonikus öv közelségében az andezit egyveretű, nem sejtet alapvető hidrotermális elbontásra utaló el- változást. 1. Ercoptikai vizsgálatok A molibdenit fehéresszürke reflexiót mutató (barnás és kékes árnyalatú fehér) pikkelyek halmaza, anizotró}) színhatása kékes árnyalású. A kaiéit meddőben sugaras csoportokban, vagy közel párhuzamos lemezkötegben 122 Földtani Közlö?iy 109. kötet, 1. füzet 3. ábra. Meiires-patak, ÉXy-i kőfejtő. Az andezit elválási felületén raolibdenit tartalmú kalcitos-kvarcos érckitöltés Fig. 3. Xortliwestern quarry by Medres brook. A-molybdenite-containing calcite-quartz gangue on the surface of the pláne of jolnting of the andesite 4. ábra. Plasztikusan deformált molibdenitpikkelyek kalcitos meddőben. Érccsiszolat, // N, 400 X Fig. 4. Molybdenite flakes affected by plastic deformation in a calcite gangue. Polished section G áttér: Üjnbb rnolibdenitlelűtiehj a Börzsön]i-he;)jfséi/ből 123 .5. áhru. Molibdenit növekedési struktúra a OUOI lapon. // N, -lOOX Fiij. .5. (Jrowth structure ol' inolylidenite along faoe Ooul I követhető. Lemezes jiikkelyei görbültek, (leíbrmáltalc, liclyenként csökkent reflexióképessógű, zavaros mezők tarkítják (4. ábra). A kalcitos meddőből kijireparált jtikkelyek felületén növekedési sávozott- ság, kártyakötegekre emlékeztető struktnrák észlelhetők (5., (5. ábra). A sugár- szerű csoportosulásokat gyakran pirít kíséri, rendszerint a molibdenitlemezek közötti teret tölti ki (7. ábra). A jtirit xenomorf szemcsés, gyakran gömbölyded szferolitos megjelenésű; esetenként ,,m;idárszem”-struktúi'a is felismei’hető. A pirít a kalcitos-kvarcos erek és az üde andezit határán jelentkezik; a gél- pirit a kaiéit repedéseiben jelenik meg. Az andezit femikus kőzetalkotó-részeinek részleges elváltozása az érccsiszo- latokban is felismerhető. A biotit és az amfibol ojiacitosodott. 2. Röntgenvizsgálatok A preparált éreásványokból, a meddő anyagból, a vékony szálas ásvány- halmazból, a ,,klorit-szerű” anyagból Debye-Scherrer felvétel készült. Ada- tai alapján a MoS2-nek hexagonális módosulata rögzíthető, de egyes dA vonalak 124 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 6. ábra. Moliljcienit növekedési struktúra a 0001 lapon. // N, 700 X Fig. 6. Growth structure of molybdenite along face OOUl 7. ábra. A sugárszerűen elágazó molibdenitpikkelyek közötti teret pirit tölti ki. // N, 220X Fig. 7. The space between radiating molybdenite flakes is füled with pyrite G áttér: Újabb molibdenitlelőhehj a Börzsönii-hegységből 125 molibdit és esetleg Fe-molibdit (Fe2/M04/3.7H2Ö) jelenlétére utalhatnak. Ez feltehetően az érccsiszolatokban helyenként észlelt, csökkent reflexió]’ ú-zava- ros mezőkkel azonos (I. táblázat). A meddő kalcit mellett a finom szálas ásvány optikai saj átságai (enyhe pszeudoabszorpciót mutató , , egyenes kioltásé kötegek) , valamint a röntgenfelvétel alapján a kalcit ,,mondmilch” változatával azonosít- ható. A kloritos anyag közelebbről nem pontosítható. 3. Színképelemzési vizsgálatok A molibdenit nagyobb mennyiségben (0,X%) Se, Re, Ag, Te-elemeket hor- dozhat (Rösler-Lange 1975). Gazdaságilag legjelentősebb a i-énium. Külön- böző genetikájú lelőhelyek molibdenit jelnek Re-tartalma eltérő érték (0,0x ppm — 0,X%-ig terjedhet) (Fleisciier 1959): növekedése a ké])ződési hőmér- séklet csökkenésével változik (L. Paganelli 1903). A nagy-hőmérsékletű MoS.2-pegmatitokban középértékben 20 ])pm, a ,,])neumatolitos-hidrotermális'' molibdenitben átlagosan 70 ])pm réniumot határoztak meg. Ez alól kivétel az ún. ,,rézporfiros” teleptí])us molibdenitje, amelyben néhány száz ppm-t is elérhet. A lelőhely ércanyaga prej)arált M0S2 Re-tartalma a Velencei-hegység molibdenitjéhez hasonlóan a kimutathatósági határ alatti érték (Zentai P. 1965). Márianosztra, ,\Iedre.s patak völgye, felső kőfejtő I. táhlázut — Tahié I. d/A I/Io ásvány d/A I/Io ásvány 6,026 10 llo, 1,371 3 Moi 5,096 1 (-) 1,293 3 Mo, 3,801 1 ^1^2 1,252 5 Mo, 3,302 1 Moj 1,177 3 MOi 2,988 10 Ca, 1,1.51 3 Ca, 2.849 1 Oelj 1,102 10 .Mo, 2,706 5 Mo,-r- Moo 1,058 1 Ca^ 2,637 5 Mo, 1,0.36 3 Mo, 2,488 3 Moi-f Moj 1,006 5 Mo, 2,368 5 .Mo,(?) 0,973 5 Mo, 2,26.5 5 0,915 5 Mo, 2,186 5 Mog?) 0,903 3 Mo, 2,067 3 Ca, 0,837 3 Mo, 2,043 5 MOj 0,815 5 (-) 1,892 8 Mo,-|-Ca, 0,792 5 (-) 1,758 3 Mo, 0,787 5 (-) 1,588 8 Mo. 1..5.17 10 Mo, 1,421 3 Caj Mo, = MoSj (molibdenit) Moj = M0O3 (molibdit) gyenge, nem teljes vonalsor Ca, = CaCOs (kaiéit) (— ) = nem azonosítható vonalak Megjegyzés: = molibdit mellett Fe-molibdit is feltételezliető Debye-Sciierrer porfelvétel, CuK., 4. Az ércindikáció mellékkőzetének kőzettani vizsgálata A molibdenites erek mellékkőzete piroxénes Ijiotitamfiliolandezit. Ásványos összetétele: alapanyag 46%, földpát 26%, biotit 10%, piroxén 1 amfiLol 8%, egyéb 3%, összesen 100%. A kőzet szövete mikroholokristályos-(vitrofiros)-])orfiros. 126 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet A közetalkotó ásványok hidrotermális lebontása kismérvű. A piroxének (hipersztén?) peremét kloritos-opacitos, néha karbonátos szegély veszi körül. Az amfibol (barna amí'il ol) j;eiemének opacitosodása mellett, a biotit a leg- kevésbé átalakult femikus elegyrész. A földpátf)k töbl)nyire zónás szerkezetű, ép ikerkristályok. An-tartalmuk 5U — 60% között van (labradorit). Helyenként üvegzárványt tartalmaznak. A kőzet alapanyaga is ép, nem bontott. Csupán a vetőzóna körzetében figyel- hető meg a finomabb repedéseket kitöltő, limonittal színezett kalcitos-kloritos anyag. A kőzet járulékos ásványai: gránát, apatit, opak elegyrészek. A kőfejtő ÉNy-i középső részén az andezitben 10x10x30 cm-es csillámos kvarcit kőzetzárványt találtunk, amely az andezittel néhány cm-es sötét kon- takt udvarral érintkezik. Ebben sötét, tűs kristályok ismerhetők fel. A kon- takt öv anyagának mikroszkópos vizsgálata szerint a kőzet finomszemcsés, nemez-szövetre emlékeztető (kevés i)orfiros elegyrésszel). A nyúlt ásvány- szemcsék 64 — 72% An-tartalmú (labradorit-bytownit) plagioklászok. A föld- pát mellett további porfiros elegyrészként diopszid ismerhető fel. A diopszidot sötétbarna, szálas anyag veszi körül, mibenléte még nem pontosítható. A diop.szid repedések mentén kloritosodott. A kőzet egyes részeiben flogopit- fészkek ülnek, elszórtan korundszemcsék láthatók. A finomszemcsés alap- anyag léces földpát-, zöld spinell- és flogojjitegyüttesből áll. A kvarcit járulé- kosan kevés muszkovitot tartalmaz, egyes kvarcszemcsék feltűnően zárványo- sak (gázzárványok). Fentiek alapján nagyobb mélységben átkristályosodott, asszimilált kvarcos- meszes-agyagos kőzetről van szó, amely feltehetően az alaphegység epimeta- morf szeriéit fillit -képződményeiből származik. 5. Tektonika Az ércindikáció környékén nagyjából ÉK — DNy-i irányú szerkezeti vonal húzódik, amely mentén a D-alpi kifejlődésű triász karbonátos alaphegység érintkezik a vej)ori metamorf képződményekkel (Nagy G. — Zsillé A., 1969; Nacjy G., 1973). A molibdenittartalmú repedések egy ÉÉNy — DDK csa])ású vetőzóna peremén rendeződtek. E törésvonal a Pilis — Naszály (ÉNy — DK) törésrendszerével egybeesik (Nagy G., 1973; Nagy B. — Pelikán P. — ViGNÉ Fejes M. 1971). Ebben a vonalban helyezkedik el aTolvaj-kút — Lókos- pataki geokémiai és elektrokémiai rézanomália is (Nagy B.— Pelikán P. — ViGNÉ Fejes M., 1971). Az anomalia felett lemélyített sekélyfúrás kalkopirit- tartalmú agyagásványosodott telérkitöltést harántolt (Nagy G., 1971). A tek- tonikai vonal további meghosszabbítása a Nagyirtáspuszta-bezinalvölgyi érc- indikációkat (teléres Pb-Zn-ércesedés, karbonátos meddővel) metszi (Cs. Teplánszky E.— Nagy B. Nagy G., 1973). Összefoglalás A molibdenit — mint közisinert — változatos litofáciesű környezetben jelenik meg, magmás eredetű jelentősebb feldúsulásai a közepesen savanyú intruzivák differenciációs termékeihez kötődnek. Gazdaságilag jelentős típusai a Climax-típusú kvarc-szericit-molibdenit, a Cu-Mo (Re)-vel jellemzett réz- porfiros, valamint a molibdoscheelites (szkarn) teleptípusok. A többi, mintegy tíz típus gyakorlatilag érdektelen. G áttér: Újabb molibdenitlelöhely a Börzsöny-hegységből 127 A Börzsöny-hegységi új MoS.^-lelet paragenetikai képe kis liőniérsékletű hidroterma-eredetre utal, legfeljebb epi-mezoterinás hőtartoniányban kép- ződhetett. Köszönetemet szeretném kifejezni Kiss János tanszékvezető egyetemi tanárnak hasznos tanácsaiért, valamint mindazoknak, akik segítségemre vol- tak a vizsgálatok elvégzésében. Készült 1976-ban az ELTE Ásványtani Tan- székén. Irodalom References CSESZKÓ M. (1958): k szobi Csiíkliegy környdíínek kőzetföliltaui jelleiiizíse. Földi. Közi. 88. 3. Cs. Tepl.ínszky E. — N.vüy 15. — N.íUY (i. (1973): A I5örzsöny begyséíj ércfoldtani és teleiitani vizsKiílata. MÁÉI Évi Jel. Fleischer, M. (1959): Tlie geoeheniistry of rlienium. Erőn. Geol. Vol. 55. Hámor G. — N.iqy B. — N.ygy G. (1971): A Börzsöny begység J)-i részének földtani vázlata. MAFI Évi Jel. Hámor G. (1972): A Börzsöny hegység l)-i részének ősföldrajzi vázlata. MAFI Évi Jel. Kübovics I. — P.vntó Gy. (1970): Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és Börzsönyben. .\kadéiniai_Kiadó N.5GY B. (1970): A Börzsöny hegység földtani képzőilményeinek áttekintő geokémiai vizsgálata. MAFI Évi Jel. Nagy G.— Zsillé a. (1909): A Börzsöny hegység nagyszerkezeti helyzete és szerkezetföldtani problémái. MAí’I Évi Jel. Nagy O. (1971): Elektrokémiai módszerek alkalmazása a Börzsöny hegység áttekintő geokémiai térképezésénél. MAFI Évi Jel. N.agy G. (1973): A Börzsöny hegység szerkezetföldtani viszonyai. MAFI Évi Jel. PantÓ G.— Mikó L. (1964): A nagybörzsönyi ércesedés. Földt. Int. Évkönyve 50. Papp F. (1933): A Börzsöny hegység eruptív kőzetei. Math. Terin. Tud. Ért. XhlX. P.AGANELLI, B. I. (1903): On Khenium eontent of moljdidenites of .Mount Malat and other Italian molybdenites. Geochim. Cosmochiin Acta 27. 4. RöSLER-Lanoe (1975): Geoehemische Tabellen. SztrÓKAY, K. (1940): Über den Wehrlit. .\nn. Nat. Mus. llung. 1940. VoI. 39. 4. Zemtai P. (1965): Hazai nyersanyagok réniuintartalmának vizsgálata. .M.ÁFI Évi Jel. A new molybclenite dejiosit in the Börzsöny ^Monntains I. Gatter Nevvly discovered in the vdcinity of ]\ráriíinosztra (Börzsöny Mountains), tlio inolybdenite indication undtT considt'ration differs froin its hitlierto-known eot int érpárt s in this area both in terms of lithofaoies environments and paragenesis. Molylidenite aceninnlations can be observ'ed to occiir along the jtlanes of jointing of biotites-hornblendes-andesites on the margin of a NNW-SSE striking fault zone, representing an őre ininenil associated with calcite-qnartz veinlets a few inillinietres thick. Its mineral associates are: calcite, mondtnilch, quartz, jtyrite-gel pyrite, liinonite, chlorite-like phyllosilicate. The jire- sence of molybdite and Fe-inolybdite along with niolyhdenite is probable. The strike of the inolybdenite v'einlet coincides with that of the l’ilis-Naszály fault System (NW-SE), with the Cu anomaly ofTolv'aj-knt — Lókos jtatak and with the direction of the Nagyirtáspuszta-Bezinavölgy őre shows (l’b-Zn őre mineralization). Paragenetieally, the deposit is charaeterized by v'ery low temperatnres, suggestive oí an epi-inesot hermái formation temperatnrt'. VITAFÓRUM Hozzászólás a Magyarlioni Földtani Társulat által a Földtani Közlöny hasábjain megindított vitafórumhoz Dr. Molnár Béla Az ]\1FT kezdcinéiiyezését nagy örömmel fogadjuk. Úgy gondoljuk, sokan vannak, akik hozzászólásukkal, véleményük lövid kifejtésével szívesen segítik tudományunk fejlődését. Egymás véleményének ilyen módon való megisme- rése és a kulturált vita Inztosan termékenyítő hatást gyakorolhat tudomány- águnk további fejlődésére. Az Földtudományi Bizottsága által kezdeményezett, majd dr. Benkö Ferenc ,,A hazai földtani könyvkiadás hosszútávú ]>rogramjának kialakítása" e. összeállításához a következő megjegyzéseket teszem. Köszönet illeti dr. Benkö Ferencet, hogy megvitatásra ilyen sokoldalúan jól átgondolt és tudományágunk minden részletére kiterjedő programot adott. Dr. Benkö Ferenc tervezetében megállapítja, hogy a kiadott szak- és kézi- könyvek száma az utóbbi évtizedekben nagyon lecsökkent, kevésbé csökkent viszont a monografikus jellegű munkák száma. Ennek okát mi részben abban látjuk, hogy a szakembereket a jelenlegi tudományos minősítési rendszerünk elsősorban a monografikus feldolgozásokra inspirálják. Igazi világszínvonalon álló szak- vagy kézikönyv csak úgy írható meg, ha a szerző saját kutatási eredményén kívül más, sokszor többségében külföldi eredményt is átvesz. Ilyen esetiben a tudományos minősítésnél felmerülhet az a kérdés, hogy a munkában mennyi a saját kutatási eredmény. Az arányok érdekében az átvett anyag mellett a saját kutatási eredmények esetleg nem is exponálhatók kellő- kéjipen. A kutatók jelentős része ezt a kockázatot presztízs okokból sem vállal- hatja. Ilyen jellegű munka nehezen tudna az MTA jelenlegi előírásainak meg- felelni, pl. annak, hogy egy-egy konkrét gyakorlati feladat megoldását a vég- zett kutatás mennyiben segíti. Vagy a tézisek összeállításánál hogyan lehetne a megkövetelt formai részeket tartalmilag megfelelően megtölteni. Véleményünk szerint a TMB bizonyos esetekben kivételt tehetne, és ilyen módon pozitívan befolyásolhatná ennek a lényeges problémának a fejlődését. Biztosak vagyunk benne, hogy a magas színvonalon megírt szak- vagy kézi- könyv legalább annyira hasznos tudományágunk és a gyakorlati élet számára is, mint nagyon sok más monográfia. A tervezett könyvkiadás 3.1. pontban foglalt üledékföldtanról, illetve szedi- mentológiáról szóló részéhez pedig a következő megjegyzéseket fűzöm. A szedimentológia tárgykörben több, mint két évtizedes kutatási tapaszta- latom van. Bejártam a környező országokat. Személyes kapcsolatom van az ott élő szedimentológusokkal. Számos külföldi üledéktani konferencián elő- adással vettem részt. Olyan munkahelyen dolgozom, ahol éppen a harmadik generáció csak üledékes kőzetekkel foglalkozik és jelenleg is az OM által enge- délyezett közös kutatást folytat a Heidelbergi Egyetem Szedimentológiai M olndr: Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás programjához 129 Intézetével. Kb. 15 é\" óta tartom a geológiára szakosodott egyetemi hallgatók Üledékföldtan c. kollégiumát. Ilyen tapasztalatok birtokában úgy érzem, hogy Magyarországon még a környező szocialista országokhoz képest is a tisztességes törekvések ellenére, pl. a rétegtanhoz képest, a modern szedimentológia kissé háttérbe szorul. Különösen vonatkozik ez a szak- és kézikönyvekkel való ellátottságra. Két kísérlet ugyan történt arra, hogy módszertani téren is előbbre lépjünk ebben a kérdésben. Az egyik az 1971. áprilisában Szegeden ,,Az üledékes i)etrológia újabb eredményei”, a másik pedig az 1974. áprilisál)an Veszprémben ,,A kar- bonátos kőzetek kéj)ződése, vizsgálata és gazdasági jelentősége” című tárgy- körben megrendezett ankét volt. Ezeken az ankétokon számos lelkes fiatal is szerepelt. Nagy előny volt, hogy az ankéton elhangzott előadások jelentős része sokszorosított formában meg is jelent. A megjelent munkák egy részénél azonban látszik, hogy a bő nemzetközi irodalomból nehezen tudtak még a szer- zők válogatni és stílusukban is erősen érződik a nyers fordítás hatása. Sok igen fontos témára pedig az ankétokon nem is került sor. Úgy gondolom a szedimentológiában ezen a téren két ütemben lehet gyors előreléi^és. Először egy jó külföldi összefoglaló munkát kellene magyan-a fordítani. Kívánság volt az összeállítás részéről, hogy a javaslat lehetőleg orosz nyelvből, illetve gondolom szocialista ország irodalmából legyen. Ezért javaslom lefordítani az; Atlasz teksztur i sztruktur oszadocsnüh gornüh jjorod I— II. Nedra Moszkva 1969; vagy a Grazdanski, R.— Kostecka, A. -Rad- OMSKi, A.— Uhrug, R.: Sedymentologia, \\"ydownictwa Geologiczne, Warsawa 1976. c. lengyel nyelvű, esetleg ennek oroszra fordított és 1979-l)en a Nedra kiadónál megjelenő változatát. Felhívom a figyelmet Kukal, Z.: Geologie recentnich sedimentu, Nakl. CSAV, Praha 1964., vagy ennek újabb angol nyelvű változatára is: Geology of Recent Sediments, Acad. Publ. Prag. 1971. A második ütemben kerülne sor a ,, Szedimentológia” c. magyar nyelvű kézikönyv megírására, amely a litológiát és flrciológiát is tartalmazná. Ez három kötetes munka lehetne. Az első kötet a vizsgálati módszerekre, a máso- dik a törmelékes (agyagos)- és a harmadik a karbonátos kőzetekre vonatkozó ismereteket foglalná össze. Ez IMüeler, G. Eüchtbauer, H. — Engelhardt, W.: Sediment Petrologie I — II — III. E. ScHWEiZERBART’sche Verlagsbuch- handlung Stuttgart 1964 — 1973. kötetéhez lehetne hasonló, vagy a karbonátos kőzetekkel foglalkozó rész a nem régen megjelent: Flügel, E.: IMikrofacielle Untersuchungsmethoden von Kaikén. Springer Verlag, Berlin 1978. c. köny- véhez. A II— III. kötetben az általános ismeretadáson túl elsősorban a fácie- sek felismerésének kritériumait kellene megadni. E munkában tanszékünk munkatársai szívesen vennének részt, annál is inkább, mert egyetemi jegyzet formájában bizonyos részeket már eddig is kidolgoztunk és a későbbiekben feladatunknak tekintjük a geológiára szako- sodott hallgatók ilyen jellegű jegyzettel való ellátását. Végül szabad legyen megjegyeznem, hogy nagyon hasznosnak látnám az utóbbi tíz évben megjelent egyetemi jegyzetek címjegyzékének összeállítását is. Néhány év óta több egyetemi tanszék nagy erőt és energiát fordít a hallgatók jegyzettel való ellátására. Ezek a jegyzetek modern, új eredményeket közöl- nek, így azok szakembereink szélesebb érdeklődésére is számot tarthatnak. A mi tanszékünk, a JATE Földtani és őslénytani Tanszék is 1978-ban adta le sokszorosításra a közel 300 oldalas 184 ál)rát, 13 táblázatot magába foglaló a ,,Föld és az élet fejlődése” c. egyetemi kari jegyzetet. 9 Földtani Közlöny Hozzászólás Dr. Benkő Ferenc: Elgondolások a hazai földtani könyvkiadás hosszútávú programjának kialakítására című előterjesztéshez dr. F ejér Leont in Földtani könyvkiadásunk fogyatékossága — bizvást állíthatom — olyan téma, mely szinte állandóan foglalkoztatta szakmai közvéleményünket. Ilyen- képpen természetes, hogy nagy érdeklődéssel olvastam Dr. Benkő Ferenc igen alapos és gondosan összeállított vitaindító ,, koncepció] át” erről a szá- munkra annyira fontos kérdésről. Természetesen niinden terv annyit ér, amennyi belőle megvalósul, vagy megvalósítható. Es itt vaii az első bökkenő ! A programtervezet a témák meg- ítélésem szerint túlzott elaprózásával, amire a későbbiekben még visszatérek, mintegy 50 — 60 kézikönyv kiadását javasolja 10 év alatt, azaz évente 5 — 6 új munka kiadásával számol, figyelmen kívül hagy^’a néj)gazdaságunk és kön}rv- kiadó vállalataink ezirányú teherbíróképességét. Kétségtelen ugyanis, hogy i egy-egy könyv megjelenése csak akkor kifizetődő (még jelentős dotáció eseté- 1 ben is!), ha azt megfelelő példányszámban lehet előállítani és persze eladni, i Elké])zelhetetlen azonban, hogy a javaslatban szereplő munkák egy jelentős hányadára, melyek csak szűk szakmai köröket érintő részletkérdésekkel fog- ( lalkoznak, kellő számú érdeklődőt találjunk. Becslésem szerint (és nem hiszem, i hogy nagyot tévednék) ma hazánkban mintegy 500 — 600 személy dolgozik i a földtan tudományának valamely részterületén. De legyen ez a szám kereken ezer ! Az valószínűtlen, hogy mindenki minden új szakkönyvet beszerezzen. (Okát most nem kívánom taglalni.) A nagyobb, monografikus összefoglalá- sokat talán az 50 százalék, a részletkérdésekkel foglalkozókat jó, ha a 20 — 25 százalék megvásárolja. Tehát a tárgykörtől függően 500 — 200 példányra lehet szerencsés esetben vevőt találni. Ha pedig így van, akkor a könyvek árát magasra kell szabni. Ha pedig ez magas lesz, akkor ezért fogják kevesen be- szerezni. Olyan róka fogta csuka — csuka fogta róka helyzet áll ennek követ- keztében elő. Végtére is tudomásul kell vennünk, hogy a geológusokénál nagyobb (jóval nagyobb) szakember-gárda sem ,, bírna el” ilyen tömegű munkát. Mert bizony nagyon sokat akarunk markolni! Vegyük csak kissé jobban szemügyre ebből az aspektusból a javaslatot. Mindjárt az elején négy alapozó mű szerepel az előterjesztésben: matema- tika, fizika, kémia, illetve közgazdaságtan geológusok számára. Miért kell a négy területről négy önálló munka? Miért ne vonhatnánk ezeket egy kötetbe össze, mely egy nagyobb lélegzetű kézikönyvnek, a ,, Geológusok kézikönyvé”- nek, lehetne első kötete. A ,, Geológusok kézikönyve” régi hiányt pótolna és különösen a vidéki vállalatoknál, többnyire elszigetelten dolgozó szaktársaink számára nélkülözhetetlen. Páratlan előnye, hogy benne egy helyen találja meg a gyakorló geológus a munkája közben részére fontos adatokat. így nem kell folyóiratokat és szakkönyveket végiglapoznia, ha ilyenekhez — elvágva a nagy Fejér: Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás prograynmjához 131 szakkönyvtáraktól — egyáltalán hozzá tud jutni. Olyanféle enciklopédikus műre gondolok, mint a ,, Bányászati kézikönyv”, melyet gyakran veszünk kézbe mindennapi tevékenységünk során. A témák szétaprózódására jellemző, hogy a ,, Matematika geológusok számá- ra” mellett javaslatba hozza az előterjesztő a ,,]\latematikai geológia” meg- írását is. Hát a kettő — lényegét tekintve - nem ugyanaz ? És ha van is köztük itt-ott különbség, ezért mi szükség lenne külön-külön is kiadni ezeket? Jól megfér a matematikai geológia és a matematika geológusok számára egy kötetben, sőt a ,, Geológusok kézikönyve” egy főfejezetében is. Ugyanez a véleményem a ,, Gazdasággeológiáról” is. A ,, Terepi ásvány- és kőzethatározó” mielől)bi megjelené-sét csak helyeselni tudom. Ez valóban ,, hiánycikk”. Tessék megírni ! Az ,, Elemző földtan” egy kötetbe összevonva a , .Geológusok kézikönyve” második kötetét ké])ezhetné. Természetesen az ,,egy kötet” gondolva pl. Boldizsár Tibor Bányászati kézikönyvére — akár l.őOO oldal terjedelmű is lehet. Ez csupán papírminőség (bibliapaj)ír) kérdése. Meggondolandónak tartja a javaslat egy határozói rendeltetésű, gyakorlati jellegű mikrojjaleontológiai kézikönyv kiadását. Ez vájjon hány geológust érdekel? Jószerével százat. Nem tartom valószínűnek, hogy ilyen kis ])éldány- számra kiadót lehetne találni. Akit ez a részterület érdekel, az a külföldi szak- irodalomhoz hozzá tud jutni — ha akar. A teleptani munkák azok, ahol szakmánkon kívüliek, elsősorban a bánya- mérnökök, érdeklődésére is lehet számítani, abban az esetben ))ersze, ha ezek tartalmukban a bányászat naj)i kérdéseinek (feltárás, leművelés, l)iztonság stb.) megoldásához is nyújtanak .segítséget. Nem értek azonban egyet azzal, hogy példáid a kőszénföldtani monográfia, melynek alaj)vető célja a hazai kö- szénelőfordulások földtani (és bányaföldtani !) viszonyainak ismertetése, tér- jen ki a kőszénkutatás elméletére és gyakoi latára is. Ennek taglalása a ,, Nyers anyagkutatási módszertan alkalmazott földtan” főc.so])oi-tba tartozik. Ugyanez a véleményem a töbln nyersanyagféleséget tárgyaló munkáról. A , .Nyersanyagkutatási módszertan” ismét egy köteti)e ö.sszevonva (és nem 8 — 10 vagy még többfelé szétajjrózódva) a , .Geológusok kézikönyve” harmadik kötete lehetne. Mondanom sem kell, hogy a gyakorló geológusok számára ennek a kötetnek a megjelenése mennyire égető ! Tekintettel arra, hogy van jó hidrogeológia és több kitűnő kőzetfizikai kézi- könyv (Asszonyi Cs. — Richter R.: Bevezetés a kőzetmechanika reológiai elméletébe; Asszony: Cs. Kaegly L. ; A kőzetek mechanikai jellemzőinek meghatározása: Kezdi Á. : Talajmechanika), .szükségtelennek tartom újabbak kiadását. Eltúlzottnak vélem külön , .Környezeti geológia” megjelentetését is. Ezeknek az interdiszcij)lináris témáknak az egyes tudományágak szemszögé- ből való tárgyalása — lényegükből fakadóan — felesleges, sőt egyenesen hely télén ! A , .Földtani értelmező szótár”-ra valóban .szükség van. Ebben legteljeselib mértékig egyetéUek Dr. BENKüvel. Talán ez lehetne a , .Geológusok kézi- könyve” negyedik, befejező kötete. Kik írják a szakkönyveket? Kijelölni személyt vagy csoj)ortot lehet, de ennek nagyon bürokratikus íze van. Egy könyv (de akár egy tanulmány) meg- írásához hajlandóság, a téma elmélyült ismerete és nem legutolsó sorban írás- készség, tehát rátermettség kell, amit nem lehet ,,kijelölés.sel” ráerőltetni sem egyénre, sem egy alkalmi szerzői csoportosulásra. Meg vagyok arról győződve, 9* 132 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet hogy ha megteremtődnek a földtani szakkönyv kiadásunknak reális feltételei, lesznek hazai szerzők is és nem kell ,, kijelöléssel” mesterségesen megterméke- nyíteni geológusaink agy velejét. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban még valamit ! Tudománytörténetünk azt bizonyítja, hogy a szak-, illetve kézikönyvek írásának műhelyei elsősorban a tanszéki intézetek voltak. Ezt a tradíciót az alapozó jellegű, átfogó művek kidolgozásánál továbbra is elvárhatjuk az ott dolgozó kollégáktól. A gyakor- lati célú miinkák megírását azonban bízzuk a gyakorlati életben hosszú év- tizedeket eltöltött geológusokra, akik jobban ismerik a témát és akik tapasz- talataik alapján inkább tudják, hogy mi az az ismerettömeg, amire szüksége van a praktizáló geológusoknak és bányászoknak. A kiadói gondokat részben meg lehetne szüntetni, ha a ,, Geológusok kézi- könyve” kiadója a Magyarhoni Földtani Társulat lenne. Ennek jogi akadálya nincs, anyagi oldala is megoldhatónak látszik. Egy előfizetési felhívás segít- ségével könnyen felmérhető a várliató igény. Amennyiben ez a vállalkozás sikeres lesz, megindíthatnánk a Magyarhoni Földtani Társulat Könyvtára sorozatot, melynek keretéiben a tölbbi, szélesebb érdeklődésre számító munka is napvilágot láthatna. Más egyesületeknél már volt ehhez hasonló, eredményes vállalkozás. Miért ne próbálkoznánk meg mi is vele ? Végezetül még egy megjegyzés: ne markoljunk sokat, hanem az igényeinket és terveinket a realitások biztos talajára éjbítsük, mert így legalább megvalósul- hat belőle — valand. Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás hossziitávii programjának kialakítására vonatkozó anyaghoz Dr. Zentoy Tibor Nagy örömmel olvastam a .VITAFÓRUM” rovat megindításáról, és a Föld- tani Közlöny 108. számát megkapva mindjárt szeretném ezzel kapcsolatos gondolataimat kifejteni. Rendkívül helyesnek s szükségesnek tartom a hazai földtani könyvkiadás hosszútávú programjának kialakítását. 16 és fél évet dolgoztam termelő válla- latnál, ebből az első három évet aknaüzemnél és bányaüzeinnél. Mindkét he- lyen egyedül voltam geológus, ezért, ha valaki, úgy én értékehii tudom azt, mit jelent egy jó földtani szakkönyv. Annak idején szinte ,, rojtosra” forgat- tam a ScHBÉTER Zoltán és Vadász Elemér által a Heves — Borsodi szénterü- letről írt összefoglaló művet. Akkori egyik legnagyobb örömem az volt, mikor könyvüket antikváriumban meg tudtam vásárolni. Elmondani sem tudom, hogy több mint 20 éves szakmai munkásságom során hányszor vettem elő a jó öreg ,,VENDL-geológiát” és visszaemlékezem arra is, hogy széles körben használtuk a birtokomban levő Szilvágyi: Műszaki földtan c. egyetemi jegy- zetet. Bevezetőben szeretnék még egy kérdésre utalni. Bármilyen jó is legyen valamilyen elgondolás, annak mindig van egy hátrányos oldala. Fontos, hogy ezt időben felismerjük, annak érdekében, hogy kiküszöböléséről gondoskod- hassunk. Ezen hosszútávú programnak — amelyet nem győzök ismételni, hogy mennyire jónak és szükségesnek tartok — van egy hátránya. Ez pedig abban áll, hogy bár minden szakterület ,,le van fedve” de csak egy művel, és ha ez valamilyen oknál fogva nem úgy sikerül ahogy előre tervezzük, csak ,,ez marad”. Ezt felismerve gondoskodhatunk a kiküszöbölésről oly módon, hogy az előre betervezett köteteken kívül, mintegy 10%-nyi ,, szabadkeret” lehetőségét biztosítjuk, esetleges kiegészítő, ismétlő, és más, előre nem tervez- hető kötetek részére. Az eddigiekben a ,, VITAFÓRUM” című cikk első kérdésére feleltem, vála- szom mindenképpen az, hogy jónak és helyesnek tartom a hosszvtávú földtani könyvkiadás közölt koncepcióját ! Most szeretnék rátérni a következő kérdésekre. Először néhány javaslattal szeretném kiegészíteni az egyébként nagyon kiváló, gondos és precíz munká- val elkészített összeállítást. — A hivatkozott művek jegyzékél)ől hiányolom Nemecz Ernő ,, Agyagásvá- nyok” c. könyvét. Hiányolom az egyes szakterületek felsorolásában az agyagásványtant. Szükségesnek tartanám egy, az előbb említett alapozó elméleti munka folytatásaként, az agyagásványtan gyakorlati alkalmazási területeivel foglalkozó szakkönyv megírását. — A 8.2. pontot én úgy írnám, hogy kőzetfizika-kőzetmechanika. A kiegészítés 134 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet indoklása azt hiszem nem szükséges, mindössze arra utalok, hogy a gépe- sített földalatti munkahelyek egyre több földtani-kőzetmechanikai prob- lémát vetnek fel, és a termelés irányítói az ott dolgozó geológusok ilyen irányú hozzáértését és közreműködését igénylik. — A felsorolásból hiányzik — a környezeti geológiához hasonlóan — a mező- gazdasági geológia. Legyünk annyira optimisták, hogy egy ilyen mű meg- jelentetését 1990-ig legalább betervezzük. — Az 5.1. és 5.2. pontban írt művek elkészítése után az ezekben használt ré- tegtani beosztás valamint egységes nevezéktan felhasználásával, és az ehhez történő szigorú ragaszkodással, készüljenek egyes tájegységekre vonatkozó művek pl. Bükk-hegység, Alföld stb. Ezekben a földtani és ré- tegtani fejezetek mellett, ka])janak jelentős szerepet a hasznosítható anya- gok és az alkalmazott-földtani ismeretanyag. Tudom, hogy ezen felveté- semmel sokan nem értenek egyet, ezért szeretném külön megindokolni. Már az összeállítás is utal aiTa, hogy a szakirodalommal legmostohábban ellátott geológusok azok, akik az üzemi, terepi, anyagfeldolgozó feladato- kat végzik. ÍNlagam annyit tennék ehhez, hogy ők alkotják a geológus szak- emberek nagyobb, fiatalabb részét, hiszen általában majdnem minden geológus terepen vagy üzemnél kezdi munkáját. Ezeknek az embereknek, munkaterületük részletes földtani adataira van szükségük, és ha ezek leg- fontosabbjait egy vagy több szakkönyv keretében megkapják, úgy ennél jobb útravalót, segítséget részükre nem adhatunk. Egy termelő vállalatnál, ahol a vezető nem geológus, a fiatal szakember megmérettetik és nem mindegy hogy hogyan. Nem mindegy az illető számára, de nem mindegy a Szakma részére sem. A megmérettetés rendszerint két formában történik hogyan tud az illető fiatal szakember az adott legfontosabb gyakorlati feladatok megoldásában saját szakmája oldaláról, saját szaktudásával résztvenni, h) mennyit ért az ,, uralkodó” szakmához (bányászat esetén a bányaműve- léshez). A kettő egyébként összefügg, és csak mindkét terület átfogásával dolgozhat az üzemi geológus hatékonyan. Ehhez pedig az ezt kielégítő egyetemi oktatás mellett, a szakkönyvek nyújthatnak elegendő alapot, s a legcélszerűbb szakkönyv pedig egy-egy terület teljes keresztmetszetben történő feldolgozása lehet. A továbbiakban néhány általános javaslatot szeretnék tenni: — Törekedjünk arra, hogy lehetőleg egy-egy művet a legmegfelelőbb szak- eml)er, vagy szakemberek írják. Ezért általában az lenne helyes, hogy a szakkönyvek megírása érdekében olyan TEAM-eket hozzunk létre, ame- lyekben — a szükséges arányban — átfogó tudású földtani szakemberek, továbbá szakterületüket legjobban értő specialisták vesznek részt. — Bizonyos átfogó, szakmailag még nem teljesen kikristályosodott területen mozgó művek esetében javaslom, hogy a témát országos pályázatra írjuk ki, és a legjobb pályamunkákat használjiik fel, a szakkönyv megírásához, a munkába ])edig vonjuk be a legeredményesebb pályázókat. Ez a módszer lehetővé tenné a személyek objektív és legeredményesebb kiválasztását. — Inspiráljuk a legjobb szakembereket fokozott irodalmi munkásságra. Az ösztönzés egyik igen hatékony formája lehet, bizonyos szakkönyv, illetve annak egy részének megfelelő színvonalú kidolgozásáért történő tudomá- nyos fokozat odaítélés. — Az eddiginél sokkal töl)b idegen nyelvű szakkönyv magyar nyelvre történő lefordítása lenne szükséges. Ezek létezéséről sokszor nem is tudunk, illetve Z ént ay : Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás progranimjához 135 I a Földtani Közlönyben történő ismertetésüket olvassuk. Ezek számunkra I egyrészt hozzáférhetetlenek, másrészt a szakemberek jelenlegi nagy le- terheltsége miatt, még azon keveseknek, akik megfelelő szintű nyelvtudás- sal rendelkeznek sem jut elegendő idejük a rendszeres külföldi szakirodalom I idegen nyelvű tanulmányozásához, — ha netán a könyvet meg is tudnák szerezni. Ezen művek lefordításával rendkívül sok időt és energiát taka- ríthatnánk meg. A Földtani Közlönyben, tárgyban megjelent összeállítás második lépcsőben történő folytatásaként javaslom, a lefordításra alkalmas külföldi szakirodalomjegyzéket felsorolni. Ehhez is nyilván kiegészítések érkeznek, és ezek alapján majd , .összeáll” az a lista, amelyből a lefordításra és magyar nyelven történő megjelentetésre, arra legalkalmasal)bakat ki- választhatjuk. — A harmadik lépcsőben össze kellene állítani a különböző egyetemi, és to- vábbképző jegyzetek, továbbá azon speciális monográfiák listáját, amelyek lemásolhatok és közkézre bocsáthatók. Meg kellene állapítani a különböző művek lexeroxálásának árát, majd lehetővé kellene tenni, hogy a földtan szakemberei ebből rendelhessenek. Természetesen ehhez xerox kapacitást is létre kellene hozni. Nem tudom, hogy ezen javaslatnak van-e jogi aka- dálya, azonban ha ez keresztülvihető lenne úgy meg vagyok győződve ! hogy ezen xerox műhely felbecsülhetetlen segítséget jelentene szakembe- reinknek. * — Szeretnék a továbbképzésekről is beszélni. A jelenlegi információbőségben, a tudományok rendkívül gyors fejlődése következtében, a régi tiidás meg- kopik, a megszerzendő pedig folytonosan nő. A jelenlegi igényekkel — vé- I leményem szerint — semmilyen továbbké])zés nem tud lépést tartani. A továbbkéj)ző tanfolyamok megszervezése sok munkát igényel és rend- kívül költséges. Egy-egy tanfolyamra a szakeml)ereknek csak töredéke I juthat el. így egy geológus szakemberre vetítve, 10 évenként két tovább- képzésen való részvétel már jó arány, ugyanakkor ténylegesen nagyon I kevés. Javaslom ezért az egyes továbbké])ző tanfolyamok anyagainak le- sokszorosítását, és a továbbképzésben részt nem vevők számára is — mél- I tányos áron — hozzáférhetővé való tételét. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a továbbké])zéseken előadást tartók, anyagukat kötelesek legyenek megfelelően szerkesztve, írásban leadni. Magam részéről a környezeti földtan, illetve mezőgazdasági földtan leírásában szívesen résztvennék. Utóbbit a talajtan szakembereivel közö.sen lehetne el- készíteni. A felállítandó szerzői kollektíva vezetésére Stefanovits Pál j)ro- fesszor urat javasolom. A kérdésben a Szakma vezetői, tehát a földtani szakirodalommal legjol)l)an ellátottak döntenek. Kérem, hogy döntéseik meghozatalánál az iparl)an dol- I gozók és a fiatal szakemberek szemjwntjait kiemelten vegyék figyelembe. Végezetül őszinte köszönetét mondok a téma felvetőjének és a kitűnően si- került , .ELGONDOLÁSOK” összeállítójának. Hozzászólás Benkő Ferenc szakkönyvkiadási tervezetéhez V iczián István A tervezet utal rá, hogy a kiadandó szakkönyvek anyagának összeállítása során nagymértékben támaszkodhatunk a jegyzet formájában már meglevő munkákra. Ezzel kapcsolatban fel szeretném hívni a figyelmet egy kiváló ál- talános földtan tárgykörű jegyzetre, amely véleményem szerint alapja lehetne egy könyvalakban kiadott általános földtannak, és esetleg megfelelő bővítés után azt a helyet foglalhatná el szakkönyveink sorában, amelyet több mint két évtizeddel ezelőtt Vadász Elemér Elemző földtana töltött be. Ez a jegyzet a következő: Bárdossy György: Általános földtan. (UNESCO Nemzetközi Továbbképző Tanfolyam a Mérnökgeológia Alapjairól s Módszereiről), Budapest, 1975. Sok- szorosította a iMagyar Állami Földtani Intézet. A jegyzet egy szűkkörű tan- folyam részére készült, és bár később a Magyarhoni Földtani Társulat kereté- ben is terjesztették, tulajdonképpen nem kapott kellő nyilvánosságot. A klasz- szikus sorrendben tárgyalja az általános földtan ismeretanyagát: először a Föld felépítésével, majd a külső és belső földtani erők munkájával foglalkozik, végül az anyagot a szerkezeti földtan zárja le. Rendkívül nehéz e széles tárgy- körben minden területen világosan tisztázni az alapfogalmakat, és ugyanakkor úgy adni elő az anyagot, hogy az korszerű legyen, és lehetőleg kimaradjanak belőle a már megcáfolt, de elterjedt tévhitek. Úgy tűnik, hogy a szerzőnek éppen ez sikerült. Korszerű az üledékképződési folyamatok, a vulkanizmus típusainak felosztása és tárgyalása, valamint az a jelentőség, amelyet a lemez- tektonikának tulajdonít. Még azok a szakemberek is hasznosan forgathatják, akik egy-egy terület speciahstái, ugyanakkor a csak általános természettudo- mányi ismeretekkel rendelkező szélesebb olvasóközönség is jó felsőfokú be- vezetést kaphat belőle a földtanba. Bár nagy előnye a munkának a tömörség, meggondolandó, hogy kiadása esetén bizonyos részeit nem kellene-e bővíteni (pl. a metamorfózis tárgyalását). A jegyzet ugyanennek a tanfolyamnak a keretében angolul is megjelent, és a magyar kiadás is tartalmazza minden fontosabb szakkifejezés angol meg- felelőjét is, így a nemzetközi szakirodalomba való bevezetésként is jól hasz- nálható. Vélemény a „Vitafórum” cikkhez Dr. Baksa Csaba — Földessy János Tisztelet a kezdeményezőknek, akik végre kinyitották az ablakokat, hogy teret engedjenek egy kis friss levegőnek, kiszellőztessék az egyes szakmai zú- gokban megrekedt áporodott levegőt. Csu])án az a félő, hogy szerény terje- delmű negyedéves szakmai folyóiratunk nem lesz képes befogadni azt a véle- ménytömeget, ami a jelenlegi — s remélhetőleg az ezt követő — vitaindító felvetésre készül. Ez — szakmai publikációs lehetőségeink és információ cse- rénk helyzete — azonban már egy másik vita témája lehet. A bevezetőben még csupán annyit, hogy hasonló, bár kevésbé kidolgozott javaslatot már 1976 januárjában a Társulat Választmányához beterjesztettünk, de eiinek megvita- tására nem került sor. '• A jelenleg indított vita, földtani könyvkiadásunk hosszúit ávú programjának kialakításáról, olyan területet érint, ahol elmaradásunk — akár a nyersanyag- kutatásban élenjáró, akár a bennünket körülvevő szomszédos országokhoz viszonyítjuk magunkat — fényévekben és nem években mérhető. Rossz ha- sonlattal élve sajnos azt mondhatjuk, hogy a földtani információ java nálunk még szájhagyomány útján terjed, eltekintve néhány, a középkori kódexek nehézségével és időigényével készülő, s egy két valójában modern, rendszere- sen megjelenő időszakos vagy alkalmi kiadványtól. A fényévnyi hátrány be- hozására csak igen nagy anyagi és szellemi ráfordítással, hosszabb időszak alatt van lehetőség, s ez a Társulat rendelkezésére álló társadalmi támogatáson és jószándékon túl az anyagi eszközökkel rendelkező szakmai szervek (NEVI, KFH, MTA) támogatását is igényli. Dr Benkő Ferenc részletes helyzetfelmérésének megállajjításaival alap- vetően egyetértünk, s a továbbiak során az ő csoportosítását, gondolatait kö- vetve kívánjuk hozzáfűzni kiegészítéseinket. Előzetesen azonban egy-két alapelvet célszerűnek látszik leszögezni. I 1. Elsőként kell említenünk azt, hogy a földtani jellegű szakkönyvek olva- • sóinak száma optimális becslések szerint sem haladja meg a 2000-t. így a ter- . vezhető példányszám nem haladhatja meg az 1000- 1500 darabot. Ez rögtön nyilvánvalóvá teszi, hogy az egyes kiadások csak igen jelentős anyagi ráfordí- tással készülhetnek el, s a költségek nagy hányada nem térül meg. 2. Ennek dacára ezt a ráfordítást mindenké])pen szükségesnek kell ítélni, hiszen ezzel lényegében a geológus termelőeszközeit biztosítjuk ahhoz a mun- kához, amelynek elvégzését tőle elvárjuk. A gazdaságosságot figyelembe véve akkor járunk el helyesen, ha elsőrendű fontosságot olyan témák publikálásá- nak tvdajdonítunk, amelyek a nyersanyag-célú földtani kutatást végző geoló- gusok számára biztosítják az ala})vető adat jellegű és módszertani ismere- teket. 138 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 3. Az egyes tudományágak alapjait és alapvető módszereit ismertető kézi- könyvek a külföldi szakirodalomban igen nagy számban állnak rendelkezésre. Tekintve, hogy a szakkönyvek nagy részének belső tartalma 5 — 10 év alatt erkölcsileg elévül, fontolóra kell venni, hogy érdemes-e hazánkban ilyen kézi- könyv összeállítására képes igen kisszámú szintetizáló és nagy áttekintéssel rendelkező koponya képességeit több évre olyan szakkönyvek összeállítására fordítani, melyek már naásutt elkészültek. Szerintünk helyesebb lenne kettős utat választani: bizonyos alapvető külföldi munkákat lefordíttatni, az idő előrehaladtával rendszeres időközökben. Másrészt ugyanezen tudományágak- ban a hazai adaptációt kellene — akár kézikönyv, akár tanulmánygyűjte- mény formájában — rendszeresen közzétenni. 4. Ugyanakkor, amikor egyes alapvető külföldi munkák lefordításának szükségességét hangsúlyozzuk, aláhúzottan ki kell jelentenünk azt, hogy ez csak a megoldás kezdetét jelenti. A szakirodalom fordítása ugyanis nem tart- hat lépést a tudomány fejlődésével, s csak az a megoldás látszik reálisnak, hogy az alapvető munkák bázisáról kiindidva mindenki önállóan tanulmá- nyozza a külföldi szakirodalomnak az őt érdeklő ágát. Ez itt rögtön fel- veti a szakmai nyelvi képzés és tudás siralmas helyzetét, ami újabb vita- indító témája lehetne, e helyen azonban ajánlatosabb most ezen keresztül lépni. Ami ebből a ])roblémából a szakmai könyvkiadásra hárul, az a földtani szótárak kiadásának kérdése. Eltekintve attól, hogy hazai szakmai nyelv- használatunknak is számos tisztázatlan pontja van, idegen nyelvekkel kap- csolatot létesítő szótárakkal nem rendelkezünk. Ez egyben igen nagy gátja összes, nemzetközi földtani, üzleti ka])csolatunknak is. Fontosságára jellemző, hogy a Szovjetunióban már 1960-ban megjelent egy magyar — orosz földrajz- földtani szótár, hogy a számukra összehasonlíthatatlanul kisebb jelentőségű magyar szakirodalomba betekintést biztosítson. A többnyelvű (orosz, angol, francia, német, sjtanyol-, illetve a Kárpát-me- dencei kapcsolatok miatt szlovák, román, szerb-horvát) földtani szótárak el- készítése még a magyar földtani értelmező szótárt is megelőző fontosságú fel- adat. 5. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk azt a tényt, hogy véle- ményünk szerint ma itthon nincs olyan szakember, aki egyszemélyben szerző- ként vállalkozhatna kézikönyv írására. Ehelyett a munkaközösségeket tartjuk célravezetőnek, a rugalmasabb megoldásnak. Másrészről — az alapvető kézi- könyvek megírása után - az egyes szakterületekről sűrűbb időközökben meg- jelenő, s a megfelelő terület szakemberei által közösen összeállított tanulmány- gyűjteményeket tartjuk a továbbfejlődés útjának. , A konkrét ajánlásokat áttekintve Benkő Ferenc felosztását követve az alábbi gondolatokat szeretnénk hozzáfűzni: 7. Az alttpozó szakirodalomhain csupán az utolsó, közgazdaságtani ismerete- ket tartjuk szükségesnek külön a geológusok számára készült speciális kézi- könyv formájában elkészíteni. Ebben az esetben ugyanis olyan törvényszerű- ségek és dinamikus gazdasági folyamatok működnek, melyek egyéb ipari ter- melésnél nem játszanak szerepet. A többi felsorolt tudományágból a válogatás önkényes, s amejinyiben minden szóbajöhető alkalmazási területet tekintünk, lehetetlen is lenne. 2. Ásványtan, kőzettan, geokémia területén a 2.1. pont megvalósítása hasz- nálható formában (elméleti okokból) szinte a lehetetlenséggel határos, s in- kább része lehetne a 7.2 ])ontban leírt munkának. B ak s a — Földessy: Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás prograrnnijához 139 2.2. Geokémia kézikönyv egyes részei teljesen elavultak. A mai geokémiai kézikönyvek, több kötetre rúgó terjedelmes munkák, melyek lefordítása is hatalmas feladat. Véleményünk szerint azonban inkább a fordítást kellene eb- ben az esetben választani (])1. Szmirnov). 2.3. Az ásványtani praktikum csu])án néhány ma már klasszikusnak tekint- hető módszert ír le, egyesek ezek közül véglegesen kiszorultak a használatiból. Nincs magyar földtani célú irodalma az analitikai kémiával összemosódó, de főleg a földtudományokban használt módszereknek — pl. mikroszonda, ]k>- larográfiai röntgenfluoreszcens radiometria, különböző sjbektrometriai mód- szerek, izotópanalízis, illetve ezek földtudományi alkalmazásai. Ide lehetne felsorakoztatni a folyadékzárvány vizsgálatok, termőin mineszcencia, festési eljárások kiterjedt témakörét, a ma már külön ágazattá fejlődött agyagásvány- vizsgálati eljárásokat. Ezeket célszerűtlen lenne egy merev kézikönyvbe erőltetni, ehelyett kiseljb terjedelmű munkákból áUó sorozat javasolható, melynek egyes kötetei rövi- debb idő alatt, gyorsabb ütendjen készülhetnek el. Az idézett kőzettani praktikum bizonyos részei mindig aktuálisak marad- nak, azonban nem nélkülözhető hiányként jelentkezik egy elfogadható minő- ségű kőzetmikroszkópia, az évtizedek óta használt egyetlen KiTBOvics-féle egyetemi jegyzet felújításával, kibővíté.sével, elfogadható illusztrációs anyag- gal való ellátásával. 2.4. Ma már nehezen kójbzelhető el kézikönyv színvonalú kőzettaii könyv, hiszen a szakterület már három, teljesen elkülönült ágra, magmás, metamorf és üledékes kőzettanra esett szét. Szét kell ezen túlmenően választani a leíró petrográfiai és elemző petrológiai-szedimentológiai ágat, ezek is kühin-külön kötetekre kívánkoznak. A nyugati nyelvterületekről ma Turnék- Veriiooüen, Winkeer és I’etti- JOHN klasszikus munkái ajánlhatók lefordításra, a petrológia témaköréből. A kőzetelváltozások a fentitől különválasztva legalább ilyen fontos téma- csoportot alkotnak, melynek kézikönyvként való publikálása az előzőekkel azonos fontosságú. A fenti témákra véleményünk szerint hazai szerzők nem alkalmasak. 3. Elemző földtan területén a VADÁSz-féle munka bonyolult szerkesztése, és helyenkénti zavarossága ellejiére — máig az egyetlen kézikönyv, mely a földtani jelenségeket összefogottan tartalmazza. Ezt nem ]K)tolja a genetikai petrológia, szerkezeti földtan s geomorfológia külön-külö)i ismertetése, hiszen pont az elemző földtan összegezi ezeknek a fenti ,, természeti mozgásfor- máknak” eredő hatását, azt a természeti jelen.séget, amelynek viz.sgála- tából kiindulva eljutunk a petrológiáig, szerkezetig és geomorfológiáig. Az elemző földtanra és a többi terület összefoglalására külön-külön van szükség. A VADÁsz-féle Elemző földtan kiadására csak ala])os, kritikai átdolgozás ' után nyílna lehető.ség. Ajánlható megfelelő külföldi alapmuidca megkeresése és lefordítása. 3.1. — 3.3. A ])etrológia ágazati területén ma a szedimentológiában egyesül legjobban a kőzettan és a földtan, úgyszólván külön tudományággá fejlődve. Ennek, s a metamorfózis, ismereteinek összefoglalására a fentiekben említett külföldi szerzőket javasoljuk. Tekiíitve a vulkáni hegységek egyre intenzívebb 1 kutatását — élő vulkanológiai ismeretek hiányában célszerű lenne j)l. Ritt- MANN vagy McDonald művének lefordíttatása. 140 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet 3.4. Külön említést érdemlő sürgős szükség van a szerkezeti földtan meg- jelentetésére, mivel ez az ág még az egyetemi oktatás területén is igen elha- nyagolt. Itt szintén csak külföldi munka lefordítása jöhet szóba. 3.6. — 3.7. pontban említett munkák a kutatási módszertan körébe foglal- hatók. A 4. és 5. pontban foglaltakkal kapcsolatban nincs észrevételünk. 6. Ma már szintén nehezen képzelhető el, a 6.1. pontban említett ,, Genetikai teleptan” egy műben való összefoglalása. Úgyszintén a lehetetlenség határát súrolja egy metallogéniai elmélet és praktikum összeállítása. Fentiek helyett a 2.3. pontban javasolt sorozat forma ajánlható, a magyar érdekeltségi szférá- ban (hazai és külföldi kutatási területeinken) előforduló típusok kiemelésével és részletezésével. (Intézkedni kellene az évek óta húzódó magyar metaUogé- niai térkép összeállításáról, kiadásáról szakszerű magyarázattal együtt.) A 6.3. pontban javasolt munkát a 7 . pontban felsoroltakkal együttesen lenne célszerű említeni. A 6.4. Magyarország teleptana bizonyosan nem foglaUiató be a Magyar- ország földtana műbe. Sőt, véleményünk szerint önmagában is szükségszerűen több kötetes mű, mely szintén nagyobb alkotói munkacsoport együttműkö- dését igényli. 6.5.3. Az érctelepek teleptani típusai, vonatkozásában a teljesség igénye nélkül megírt összefoglaló művek helyett ismét ajánlható egy-egy genetikai típus, illetve földrajzi, földtani egység telepeinek könyv vagy cikksorozat for- májában megjelent külföldi tanulmányainak lefordítása, (pl. Sz. A. Mov- SZESZJAN, M. P. UszAENKO: Komplexnüje medno-mohbdenovüje mesztorozs- gyenyija, illetve Economic Geology speciális kötetei stb.) 7. Az ezen a területen mutatkozó hiányok érintik leginkább a nyersanyag- kutató szakembert. Itt némileg eltérünk BenkŐ F. csoportosításától és a vé- leményünk szerint szükséges tematikát soroljuk fel: 1. Geofizikai kutatási eredmények földtani kiértékelése. 2. Földtani térképezés, térképszerkesztési módszerek. 3. Fotogeológia, kozmogeológia, aerogeológia. 4. Terepi geokémiai módszerek. 5. Kutatófúrások technológiája, fúrások anyagának földtani kiértékelése. 6. Kutatás tervezés és gazdaságosság. 7. Mintavételek elmélete és gyakorlata, mintavételek kiértékelésének sta- tisztikus módszere. 8. Készletszámítás. A fenti témakör sorozatos formát, kis terjedelmű, résztémákra szorítkozó kézikönyvek szerkesztését igényli, részben hazai, részben külföldi szerzők tollából. 8. E ponthoz soroljuk egy olyan bányaföldtani munka kidolgozását, mely a bányászati igények oldaláról közelíti a bányaföldtant, s foglalkozik a bánya- beli földtani kutatás fejtéstervezés, készletigazolódás, víz — gáz veszély, kő- zetnyomás földtani vontkozásaival, illetve geotechnikai alkalmazásokkal. 9. A 9.1. pontban említett földtani értelmező szótár csak házunk tájának rendberakása után valósítható meg, mert vajon milyen megfelelőket rakjunk a lefordított idegen nyelvű értelmező szótár megfelelő szakkifejezéseinek he- lyébe, ha a magyar fogalmak pontos jelentéseit nem tisztáztuk. B ak s a Földessy: Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás programmjához 141 Emellett szükséges az előzőek során említett földtani többnyelvű szótár, melynek legcélszerűbb formája talán a Lengyel Földtani Intézet által kiadott ötnyelvű szótár magyar adaptációja lenne. A fenti munkák között szinte lehetetlen fontossági sorrendet megállapítani, de ha mégis, akkor első lépcsőben az: 1. Ásvány-kőzettani, anyagvizsgálati módszerek sorozat. 2. Nyersanyagkutatási módszerek sorozat. 3. Szerkezeti földtan. 4. Magmás, metamorf, üledékes kőzettan. 5. Többnyelvű földtani szótár említhetők. A szerzők megválasztására az a véleményünk, hogy ez ne önjelöltség alap- ján, hanem Társulati megbízás, esetleg tématerv ]>ályázat útján kerüljön sor. Igény esetén: Winkler: Petrogenesis of Metamor])hic Rocks Bánd AT, Horst: Aerophotogeology Koch — Link: Statistical Analysis of Geological Data c. művek elkészült teljes fordításait — megfelelő előkészítés után - kiadásra tudjuk ajánlani. Javasoljuk a fenti témában a mielőbbi — előkészített - nyilvános vitát. Yélemény a Földtani Közlöny „Vitafórum ” cikkéhez Dr. Körösffy László A magyar földtan fejlődésének kétségtelenül alapvető fontos kérdése a szak- könyvkiadás. l?ár az utóbbi években sokkal több könyv jelent meg, mint an- nakelőtte, még, sem lehetünk elégedettek, mert az alapvető kézikönyvek meg- jelentetésével lemaradtunk ])1. a szomszédos államokhoz képest is. Az alap- vető kézikönyvek hiánya kedvezőtlen az egységes és helyes földtani gondol- kozás kialakidására, a földtai fogalmak tisztázatlanságát, egységes definíció- juk hiányát okozza. A külföldi szakkönyvek lefordítását nem tartom helyesnek, több okból. Először azért, mert nem jól illeszkednek a hazai viszonyokhoz, a fordítás soha- sem pótolhat magyar szakkönyvet. Az eddigi fordításokban az értékes szá- munkra, amit magyar szakemberek írtak hozzá. A külföldi szakkönyvet a legtöbl) magyar geológus megérti fordítás nélkül is. Nekünk megvannak a magunk szakemberei, akik korszerűbb könyvet tudnak írni a kb. egy évtized előtti ismeretszintű megjelent külföldi szakkönyvnél, amelynek fordítása és magyar kiadása újal)b éveket igényelne. Végül pedig a magyar szakemberek- nek is teret kell biztosítani az önkifejtésre és éi’vényesülésre, arra, hogy az írók és olvasók egyaránt gyarapíthassák tudásukat. ^"éleményem szerint munkacsoportokat kell szervezni, melyeknek egy-egy tagja a szakkönyv egy-egy fejezetét írja meg. így a könyv rövid idő, pl. fél év alatt elkészülhet és nein jelent egy-egy fejezet megírása túl nagy megterhelést az írójának azért sem, mert a munkát annak a kérdésnek legjobb szakértőjére kell bízni, akinek az anyaga megvan hozzá. Ilyen módon minél több jó szak- ember előtt meg kell nyitni a lehetőséget arra, hogy kifejthesse tudását. Nem helyeselhető pl. az, hogy a kőolajföldtan szakkönyvről azt írja a ,, Vitafórum” hogy , .készülőben van” mert már legalább 20 éve ebben a stá- diumban van és így talán sohasem fog valóban elkészülni. Szerintem egyetlen ember nem is készítheti el, mert mire a végére ér, az eleje elavult és élőiről kell kezdenie. így akik valóban elkészítenék a munkát, nem foglalkozhatnak vele, mert kijelentették, hogy már ,, készül” de akik készíthetik azok nagy elfog- laltságuk miatt nem mélyedhetnek el benne nem fordíthatnak rá elég időt. Ezeket a régen készülő munkákat meg kell vizsgálni, mi készült el belőle, ami készen van, azt föl kell használni, ami pedig hiányzik, azt kollektiven belát- ható időn belül el kell készíteni. A rész-feladatok elvégzéséhez javasolnám egyes nyugdíjasok beszervezését is, akik tapasztalt szakemberek, idejük is inkább van, és még erejük is van a niiankához, és sok összegyűjtött anyaggal rendelkeznek. Véleményein szerint fontos, hogy a magyar geológiai lexikon mielőbb elké- szüljön, a földtani fogalmak definíciójával, a szerkezet-egységek, rétegtani K ő r ö s s y : Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás programmjához 143 egységek rövid ismertetésével. Nem tartanám helyesnek szovjet, vagy angol lexikon lefordítását, mert azok a sajátos viszonyaiknak megfelelően készültek. Olyan lexikonra van szükség, amely mind a keleti, mind a nyugati fogalma- kat tartalmazza röviden, a nálunk fontos címszavakkal részünkre készül, vagyis elsősorban a Kár])átmedence és Kár])át-líalkán, Középeurópa földtani viszonyaira vonatkozik. Erre talán legjobb példa a csehszlovák geológusok 2 kötetes kitűnő geológiai lexikona, amely pl. a címszavak összeállításában példa- ként szolgálhatna. Nem szolgai fordítás, hanem a címszavak magyar megfo- galmazása és a részünkre fontos címszavakkal i'ij lexikon készítése lenne hasz- nos számunkra. Ezt néhány szorgalmas magyar szakember 1 2 év alatt el- készítené. Véleményem szerint nem szabad drága kiadványokat készíteni, amire ])edig hajlamosak vagyunk. A korszerűség fontosabb, mint a fényűző külalak. Olcsó és gyorsan elkészülő munkákra van szükség. Az sem baj, ha a munka első kiadása nem tökéletes, mert 5—10 év múlva úgyis korszerűsíteni kell és új kiadásra van szükség, amelyet át kell dolgozni és tökéletessé lehet fejleszteni. Szakkönyvek kiadásához máris sok jó anyag van együtt a nehezen hozzáfér- hető egyetemi jegyzetekben, ezek letöbbje kézikönyvvé fejle.szthető. Véleményem szerint eredeti magyar munkák megjelentetése fontos azért is, hogy szakembereink előtt legalább el)ben a kis országban legyen lehetőség tehetségük, szorgalmuk kifejtésére. Nekünk végeredményben nagyon sok jó szakemberünk van, csak összefogásidíra, munkaerejük önzetlen megszervezé- sére van szükség, amire mai viszonyaink mellett a Eöldtani Társulat és az Akadémia illetékes. Részemről nagyon helyeslem a ,, Vitafórumban” közölt ,, elgondolásokat” és minél széleseblj körök bevonása és jó megszervezése után a mielőbbi meg- valósításához kívánok sok szerencsét. Hozzászólás Benkő Ferenc tervezetéhez Dr. Embey-Isztin Antal Két észrevétel ei’ejéig én is szeretnék hozzájárulni a felvetett témához. Az első az ún. alapozó szakirodalmat illeti, itt egy fiziko-kémia könyv hiánya ásvány-kőzettanosok (geológusok) számára tűnik a legégetőbbnek. Ennek anyaga sem a tervezett fizika sem pedig a kémia geológusok számára c. könyv- ben nem kaphatna helyet, mivel a fiziko-kémia önálló tudományág. Ezt a könyvet egy olyan fiziko-kémikus alapműveltségű kutató tudná megírni aki a földtudományok területén dolgozik. Igen fontos lenne, hogy az olvadék és hidrotermális rendszerekből történt kristályosodást és általában a kémiai termodinamikát geológusok számára is közérthetően és részletesen tárgyalja a könyv. A másik észrevétel a kőzettan könyvet érinti. Magyarországon több kiváló ásványtan jelent már meg de egy önálló kőzettannal máig adósok vagyunk. Véleményem szerint kívánatos lenne, hogy e mű három kötetben jelenjen meg (magmás, metamorf és üledékkőzettan) kötetenként más-más szerző tollából, ugyanakkor nem lenne helyes hogy az egyes köteteket több szerző írja, mivel a kőzettanban ma is sok az egymással szembenálló elmélet és így a könyv könnyen önellentmondóvá válna. Elmélkedés egy anyagvizsgálati tanulmány felett Balogh Kálmán A Geologica Hungarica Ser. Geol. 1978. évi 18. kötetének 193 295. oldala figyelemre méltó tanulmányt tartalmaz a Balaton-vonal menti j)aleozóos kép- ződményekről. Szerzője, Lelkesné Felvári Gy. föleleveníteni igyekszik ebben Kiss J.-nak (1951) azt a már Földvári A. (1952) által is cáfolt nézetét, hogy a részben ankeritesedett és dolomit osodott j)olgárdi mészkő a faunával l)izo- nyítottan felsővizéi korú, bitumenes szabadbattyányi mészkőnek a rendes fedőjét alkotja. A Szabadbattyán-9. sz. fúrás anyagának vizsgálata ka])csán (p. 216) ui. leszögezi, hogy ,,. . . a bitumenes és ankerites mészkő . . . települési jellegei (a bitumenes mészkőben megjelenő, majd egyre szaj)oi'odó bitumen- mentes rétegek jelenléte), a kőzetszövet, a kémiai összetétel változásának foko- zatossága, a két összlet hasonk) nehézásvány-együttese arra utalliat, hogy a 2)olgái’di mészkő összlet folyamatosan fejlődik ki a vízéi összletből. így az alsókarbon felső részébe, vagy a felsőkarbon alsó i’észébe sorolható.” Ezt a kor- megállapítást tükrözi a 196. oldalon levő 1. táblázat is. — A 221. oldalon már jóval óvatosabban nyilatkozik: ,,A polgárdi . . . és a szabadbattyáni . . . mészkő . . . viszonya még nem . . . tisztázott.” A tektonikus érintkezés melletti legfőbb érvként a polgárdi mészkőben több helyütt (a szabadbattyáni összlettel való érintkezés táján kívül a mészkőtömeg belsejében is) megállapított kvarcfillit- breccsa ,, betelepülés ”-eket említi, amelyek a mélyfekvőnek tekinthető bala- tonfőkajári kvarcfillit-sorozat közl)epikkelyezett részletei is lehetnek. A tek- tonikus éiintkezés ellen az ankeritesedés - dolomit osodás fokozatos változását, a két kőzet nehézásvány-s])ektrumának azonosságát, s a polgárdi mészkő nem-metamorf (csupán a dolomitosodás ka])csán átkristályosodott) jellegét hozza fel. Végül is úgy ítéli, hogy a két mészkőösszlet gyűrt szerkezete a weszt- fáli D előtti orogenezisnek az eredménye. A tanulmányban foglalt anyagvizsgálati adatok helyességét nem vitatva, az alábbiakban csupán az azok ábrázolási és kiértékelési módjában mutatkozó néhány olyan gyöngeségre szeretnék rámutatni, amelyek nemcsak ennek, hanem más értekezéseknek a végső következtetéseit is megkérdőjelezhetik. Egy a földtani irodalmunkban élő helytelen gyakorlat terjedésének szeretnék gátat vetni, remélve, hogy ebben sem a Szerző, sem geológusközvéleményünk nem ledorongolási, hanem javítási szándékot fog látni. 1. Korszerűtlennek és ezért elfogadhatatlannak tartom azt a mélyfúrási dokumentáció-készítésben elhara])ózott és — sajiK^s - Szerző által is átvett szelvényszerkesztési módot, amely az átfúrt képződményeket az elsődleges dokumentáció felvételekor kötelezően lögzítendő települési bélyegek teljes vagy részleges figyelmen kívül hagyásával ábrázolja. A dőlésszög- változások, a zúzott zónák, az elmozdulási felületek, az esetleges átbuktatottság, az ős- 10 Földtani Közlöny 146 Földtani Közlöny 109. kötet, 1. füzet maradvány-előfordulások, az elsődleges vagy másodlagos ásványosodás stb. jelzése bármilyen korú képződmény feltárásakor hasznos és soha többé nem rekonstruálható alapadatokat nyújt a földtani— fejlődéstörténeti kiértékelés számára. Különösen fontos ez a jelentékeny mozgásoktól érintett mező- és paleozóos, valamint prekambriumi rétegsorokban. Megtévesztő leegyszerűsítés, ha ezeket a gyakran erősen gyűrt és pikkelyezett rétegsorokat vízszintes településben, tehát úgy ábrázoljuk, mintha tagjaik teljesen zavartalanul következnének egymásra. Ez nemcsak a fúrás-harántolta rétegek egymáshoz való viszonyának, hanem azok valódi vastagságának a megítélését is lehetet- lenné teszi. Ne feledjük: a fúrási szelvény nem azonos az egészen más funkciót betöltő réteg oszloppal! 2. Az anyagvizsgálati értékeket mindig csak a teljes részletességgel fölvett földtani és fúrásszelvényekre vonatkoztatva lenne szabad közölni. Ez egyál- talán nem zárja ki a képződmények anyagvizsgálati átlagokkal vagy szélső értékekkel való jellemzésének lehetőségét. De különösen akkor, ha két (vagy több) képződmény {rétegtag) fokozatos átmenetét kívánjuk hitelt érdemlően doku- mentálni, a tényleges földtani és fúrásszelvénnyel szoros kapcsolatban levő ábrázolás az egyetlen lehetséges út. A térképezéssel, árkolással, bányavágattal vagy fúrás- sal kutatott földtani képződmények mindegyike egy-egy térbeli test. Szükséges tehát, hogy tulajdonságaik térbeli és — a vertikális dimenzió földtani jelen- tését tekintve — időbeli megoszlásának tényadatait elsősorban fellépésük helye szerint rögzítsük. 3. Ha egy olyan területtel foglalkozunk, ahol már saját vizsgálatainkat megelőzően is folytak vizsgálatok, akkor azok eredményeinek egyszerű fel- sorolása mellett megállapításaik beható kritikai elemzésére, helyeslésére, mó- dosítására vagy cáfolatára is ki kell térnünk. Minden régi adat vagy következ- tetés ellenőrzése természetesen nem mindig lehetséges. De alapvető szabályként lebegjen mégis szemünk előtt, hogy nem állíthatunk gyökeresen újat egy jelenségről, míg annak a szakirodalomban kifejtett és indokolt ellentétét meg nem cáfoltuk, vagy legalábbis alaposan meg nem vitattuk. Geológusaink újabban egyre gyak- rabban feledkeznek meg erről az elemi szabályról. Egyre gyakrabban elég- szenek meg a vélemények és következtetések puszta időrendi felsorolásával, anélkül, hogy azok okait mélyebben elemezni próbálnák . . . * * * A szóban forgó két képződménycsoport tárgyalása kapcsán bizonyára Lelkesné is szilárdabb következtetésekre jutott volna, ha a mutatottnál következetesebben tartja magát a fenti ,,hármasszabály”-hoz. Szelvényeiből (9. és 11. ábra) a polgárdi és a szabadbattyáni mészkő érintkezésén csupán az i előbbi breccsásodása (és feltehetően ezzel kapcsolatos ,,agyagosodása”) olvas- ható ki, rétegzési és települési módja, valamint (nyilván hidrotermális meta- szomatikus) ankeritesedésének vertikális kiterjedése azonban már nem. Pedig ez igen lényeges dolog, hiszen az intenzív breccsásodás és a vasas metaszoma- tózis összeesése a polgárdi mészkő tektonikus helyzetének EöLDVÁRi-hangoz- tatta legfőbb bizonyítéka. Abból, hogy e jelenségek a szabadbattyáni mészkő- összletnek a polgárdi mészkővel szomszédos, legfelső rétegeiben is mutatkoz- nak, egyáltalán nem lehet a kettő folyamatos átmenetét valószínűsíteni. Hogy Szerzőnek ezzel ellentétes megfigyelései lennének, az a dolgozatból nem derül ki. A polgárdi mészkő nem-metamorf jellegének (és koralltartalma alap- ján föltehető zátony-eredetének) megállapítását fontos új eredménynek tekint- Balogh: Elmélkedés egy anyagvizsgálati tamilmány felett 147 jük. A két képződmény közti fokozatos átmenetet azonban csak biztosan megálla- pított rétegváltakozás esetén vehetnők bizonyítottnak. A nehézásvány-t ártalom- mal és nyomelemtársulással kapcsolatban közölt gyakorisági, ül. középértékek (10. és 12. ábra; 7. és 8. táblázat) már csak azért sem pótolják ezt a közvetlen bizonyítékot, mert — Szerző állítása ellenére - sem azonosak. A polgárdi mészkőnek a rétegtani skálán elfoglalt helyzete tehát továbbra is kétes. I 10* hírek, ismertetések Kitüntetések A Központi Földtani Hivatal elnöke hazánk felszabadulásának H3. évfordulója alkalmából dr. Bőd a Jenő tagtársunknak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ős- lénytani Tanszéke docensének a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést ado- mányozta. (Egyetemi Lapok XX. évT. 7. sz., 1978. áj3r. 29.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa hazánk felszabadulásának 33. évdbr- dulója alkalmából, kiemelkedő munkássága elismeréséül dr. Somogyi Sándor tagtár- simkat, a földrajztudományok kandidátu- sát, az MTA EMldrajztudományi Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjét a Munka Érdemrend ezüst fokozatában részesítette. (Akadémiai Közi. XXVIII. (1978) évi'. 5. sz., 1978. ájir. 27.) A Magyar Geofizikusok Egyesülete 1978. április 7-i Tisztújító Küldöttközgyűlé- sén megválasztott tisztségviselők: Örökös tiszteleti elnök: Besk Vilmos Elnök: Molnár Károly Társelnökök: ilr. Barta György, dr. Sebestyén Károly és dr. T.vrczy'-Hor- NOCH Antal Ügyvezető elnök: Czeglédi István Ifőtitkár: Deres János Titkárok: Bar.vth István, Naga' Zoltán, Ráner Géza, Suba Sándor Az Egyesület három szakosztályának s hét bizottságának a vezetésében is számos tagtársunk kapott megbízatást. Az Alap- szabály 12. §-a értelmében választás nélkül tagok az Eötvös Emlékérem tulajdonosai, valamint a tiszteleti tagok. A teljesség kedvéért, az érdem kiemelése érdekében felsorolásukat az alábbiakban közöljük. Az Eötvös Emlékérem tulajilonosai: dr. Barta György, dr. Sebestyén Károly és dr. Tárczy-Hornoch Antal A Magyar Geofizikusok Egyesületének tiszteleti tagjai: Bese Vilmos, dr. Adám Oszkár, dr. Csókás János, dr. Dank Viktor, dr. Í’acsin.vy László, dr. E^ülöp József, dr. Haáz István, dr. MÜller Pál, ilr. OszLACZKY Szilárd, dr. Szilárd József dr. Tolmár Gyula, dr. Stegena Lajos Tóka Jenő, Tóth Géza 1978. május 8-án a Magyar Tudományos Akadémia 138. Közgyűlésének megnyitó- ján, az Akadémia vári kongresszusi termé- ben dr. SzENTÁGOTHAi János elnöki meg- nyitója után kiadták az Akadémiai -díjakat Szak- és rokontudományaink köréből Akadémiai-díjban részesült: dr. BökÖnyi Sándor, a biológiai tudományok doktora, az MTA Régészeti Intézet tudományos tanácsadója és dr. Kretzoi Miklós, a föld- tudományok doktora, nyugalmazott egye- temi tanár. A 25 ezer forinttal járó Akadémiai-díjat dr. Bökönyi Sándor a II. Osztály javas- latára kapta ,,History of domestic mam- mals of Central and Eastenr Europe” c. az Akadémiai Kiadó gondozásában, 1974-ben megjelent munkájáért; dr. Kretzoi Miklós pedig a VIII. Osztály javaslata alapján részesült a díjban, a Rudabányáról elő- került, az ember származástörténetének kezdeti, 10 -- 14 millió év előtti időszakából való leletek tudományos feldolgozásával kajjcsolatos eredményeiért. 1978. május 10-én, a 138. Közgyűlés zárt ülésén folytatódott az elnöki és a fő- titkári beszámoló felett nyitott vita. Ebben összesen tizenheten nyilvánítottak véle- ményt. Az elhangzott hozzászólásokra dr. SzENTÁGOTHAi János elnök és dr. Mártha Ferenc főtitkár válaszolt. Ezt követően titkos szavazással az Akadémia alelnökévé v'álasztották dr. Fü- LÖP József akadémikust, mb. alelnököt, a Központi IJildtani Hivatal elnökét, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Föld- tani tanszéke egyetemi tanárát. Ez a választás a magyar földtudományok ava- tott vitelének eddigi legnagyobb akadémiai megbecsülése. A kulturális miniszter eredményes köz- művelődési tevékenysége elismeréséül CzOTTNER Sándornak, az Érc- és Ásvány- Hírek, ismertetések 149 bányászati Múzeum Baráti Köre elnöké- nek a Szocialista Kultúráért kitüntetést acloinányozJa. (Művelődésügyi Közi. XXII évf. 1 1. sz., 1978. június 5.) 1978. jvmius 23-án, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorló gimnáziumának földtudományi vezető tanára, Harkay Pál kapta az ezév- ben kiadott Apáczai Csere János Emlék- érmet. Ezzel az Emlékéremmel becsüli meg az iskola kiváló tanárait, így a vonzó, lel- kesítő előadásairól híres (a TIT legkimagas- lóbb földtudományi előadói között is szá- mon tartják) IIakkay Pál tanár urat is, számos földtudományi szakemberünk pályánkra indító nevelőjét. Az Emlékér- met a gimnázium igazgatója nyújtotta át Harkay Pálnak, ünnepélyes keretek kö- zött, eredményes munkája összegező elis- meréseként, kedvelt iskolája falai közíitt. 1978. szeptember 9-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetem 344. tanévének megnyitó közgyűlésén dr. Polinszky Ká- roly oktatási miniszter dr. Benkö Ferenc- nek, a földtudományok doktorának, a Földtani Tanszék tudományos főmunka- tái-sának egyetemi tanári címet adomá- nyozott. Ugyanakkor Knopp Amlrás oktatási miniszterhelyettes dr. Mész.íros iMihály- nak, a földtudományok kandidátusának, a Központi Földtani Hivatal főgeológusá- nak egyetemi docensi címet aKAHHE — CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAVMHblE CTATbH - MÉMOIEES ViNOZB J. — Fazekas Via: A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései — Mineralogical and paragenetical problems of the Mecsek uránium őre 161 — 198 Dr. Jaseó S.: Az infraoligocén denudáció nyomai a Budai-liegységben — Spuren infraoligozftner Denudation im Budaer Gebirge 199—210 Dr. Horváth Mária— De. Nagymarost A.: Arzebaklás rétegek és a garábi silr koráról nannoplaukton és foraminifera vizsgálatok alapján — On the age of the Rzehakia Beds and the Garáb Schlier in the light of nannopiankton and foraminiferal studies 211—229 Dr. Soheuer Gy. : A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata — Ingenieurgeologische Untersuchung dér Donau-Hochufer 230—254 Szilágyi T.. Albitdiabáz és keratofir telérkózetek a komlói feketekőszén területéről — Álhite diabase (keratopbyre) dike rocks from the Komló ooal deposlt 255—272 Dr. Gidai L.: Peremi kifejlődésű eocén rétegsor a Dél-keleti Gerecséből (A gyermelyi Gyt — 5. fúrás eocén rétegsora) — Succession stratigraphique éocéne á faciés marginal dans le Sud-Ouest de la Montagne Gerecse (Colonne stratigraphique éocéne du sondage de Gyermely n° Gyt— 5.) 273—287 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBUtEHME - NOTICES Dr. Boda J.: Nubecularia-félék (Foraminifera) kőzetalkotó mennyiségben a hazai szarmatában 288—293 MÉSZÁROS J.: A bakony-hegységi Jura fejlődéstörténet néhány kérdése 294 — 297 Dr. Galáoz a.— Dr. Vörös A.: Hozzászólás Mészáros József „A bakony-hegységi Jura fejlődéstörténet néhány kérdése” című cikkéhez 298—300 HÍREK, I3MERTETÉSEK-COOBlHEHHEPELiEH3HM-NOTICES,REVUEBIBLIOGRAPHIQUE 301-304 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJIA OBUIECTBA — AFFAIRE3 DE LA SOCIÉTÉ 305-311 ERTEKEZESEK Földtani Közlöny, BitU. of the Hungárián Qeol. Soc. (1979) 109. 161 — 198 A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései Vincze János — Fazekas Via* (3 ábrával, 3 táblázattal, 12 táblával) Összefoglalás : Szerzők tanulmányukban a lelőhely ércásv'ánytani vizsgálatá- nak újabb eredményeit ismertetik, történeti, kritikai áttekintést adva a korábbi, részben kéziratos munkákról. Bemutatják az uránoxid-sor ásványainak kifejlődési típusait, a naszturán — coffinit kapcsolatot, a coffinit utáni naszturán pszeudomorfózákat, a kísérő ércásványokat, a hidro- csillám — agyagásvány- és a karbonát-kötőanyagot. A mikroszkópi kőzetszöveti összkép, az ércesedés mikromorfológiájának vizsgálata alapján az antigén ásványosodás időbelisé- gét elemzik; rámutatnak az egymást követő ásványosodási folyamatok ércesedésbeli sze- repére és a még jelenleg is nyitott ásványtani- és ércgenetikai kérdésekre. 1966-ban a mecseki uránlelőhelyről összefoglaló tanulmányt készített Virágh K. és Vincze J. ,,A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai” cím- mel. A tanulmány széleskörű vizsgálatok (ősföldrajzi, telepmorfológiai, ásvány- tani) eredményének összesítéseként foglalta tömören egységbe azt a szemléletet, amelyet a lelőhely genetikájáról — lényegében, de korszerűsítve jelenleg is vallunk. Tanulmányunkban a lelőhely ércásványtani kérdéseit és annak genetikai vo- natkozásait vizsgáljuk meg részletevsebben — kiegészítve az újabb vizsgálatok eredményeivel — , amely kérdéseket az összefoglaló dolgozat csak általánosság- ban érintett. Nagy fontosságot tulajdonítunk a mecseki jiermben a szénült-, és ásványoso- dott növényi maradványok ércesedésbeli szerepének (a leggazdagabb ércásvány társulások t.k. ezekkel kapcsolatosak); azonban az utóbbiak érdemi tárgyalásit meghaladja dolgozatunk kereteit. Ugyanez vonatkozik a kőzetalkotó- és járulé- kos törmelékes ásványok vizsgálatára, valamint a nyomelenieloszlásra is, ame- lyek szintén önálló tanulmányokat érdemelnek. A lelőhely ásványtani vizsgálatának történeti áttekintése A lelőhelyen ércásványtani vizsgálatokat először szovjet kutatók végeztek 1956-57- ben. Meghatározták a fő ércásványokat: ,, naszturán és uránkorom, az utóbbi túlsúlyáv'al, mely a naszturán erősoxidáltságának tulajdonítható”. Megállajjítottákazuránoxidok kötő- anyag voltát, sőt arra is rámutattak, hogy ,, egyes helyeken az uránkorom a homokkő kötő- anyagát átszőve korrodálja az egyes törmelékes ásványokat”. Utaltak az ércesedés- és a szénült növényi anyag kapcsolatára is. * A MFT üéldunántúli Területi Szakosztályának 1967. jan. 25-i szakülésén és újabb adatokkal kiegészítve a „20 éves a mecseki érokutatás” tudományos konferencián (1973. nov. 16.) elhangzott előadások átdolgozott anyaga. Kézirat lezárva: 1978. VI. 15. 1 Földtani Közlöny 162 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet A Magyar Állami Földtani Intézetben a hazai urénérckutatés részére végzett anyag- vizsgálat keretében ércásványtani vizsgálatokat is végeztek. A végzett munkák ásvány- tani- és genetikai eredményeit Kiss J. (1958, 1960, 1961), Alföldi L. (1958) és Méhes K. (1959, 1968) foglalták össze, de azok részben kéziratban maradtak. Alföldi L. pegmatitos származású, kis mennyiségben az ércesedett kőzetben allotigén törmelékanyagként jelenlevő uránásványokról ír((samiresit, brannerit, thorianit, dumon- tit, davidit), amelyeket röntgen porfelvétellel mutattak ki.* Alföldi L., és Méhes K. is (1959, 1968) fő ércásványnak a kötőanyagként jelenlevő uraninitet és egyéb uránoxidokat tekintették. Alapvető jelentőségű a mecseki lelőhely ásványtani megismerésében Bakabás A. és Kiss J. dolgozata (1958) és Kiss J. uránásványtani tanulmányai (1961, 1965). Barabás A. és Kiss J. megállapították, hogy az ércesedés uránásványtani képét illetően nem nagy válto- zatosságot mutató ásványtársulás: U-oxidos-pirites érctípus, szegényes és ritka másodla- gos uránásvány együttessel. Kiss J. mennyiségi sorrendben az alábbi uránásvány fajtákat határozta meg RTG- — optikai — és mikrokémiai módszerekkel: és U®+-oxidok: uraninit és uránszurokérc változatok és U® +-szilikátok: coffinit, soddyit. Uranil-karbonátok: liebigit, metaliebigit, schwartzit, andersonit. Uranil-szulfátok: zippeit, uranopilit. Uranil-foszfátok: autunit (?) Uranil-hidroxidok: Clarkéit, fouimarierit (?) Az uránoxidok közül három módosulatot különít el (kristályos uraninitet, gömbös- vésés alakú kollomorf uránszurokércet és koromfekete, poralakú ún. ,, uránkormot”), — az irodalomból ismert 13 U — O fázis alapján fenntartva további módosulatok előfordu- lási lehetőségét. Kiss J. szerint az uránoxidok gyakran társulnak, egybefonódnak szilikát- ásványokkal, elsősorban soddyittel, amely viszont a hidrocsillámos kötőanyaggal is összenövést alkot. A szulfidos kísérők közül leggyakoribb a pirit. A piriten kívül gyakorisági sorrendben gale- nitet, kalkopiritet, szfaleritet, fakóércet, bornitot, covellint, nikkelint, kobaltint és mar- kazitot mutatott ki. Megjegyezzük, hogy a ,,hetvehelyi fúrásból” (II. sz. szerkezeti fúrás) leírt, a felsoroltnál gazdagabb szulfidos ásványtársulás már nem a vörös és a szürke színű homokkő határfelületén kifejlődött ,,érctelepes-zöld” rétegcsoportból származik, hanem az ún. ,, tarka homokkőből” — erről azonban a szerzőnek nem voltak adatai. (Barabás A. újabb rétegtani besorolása szerint (1977) a felsőpermet képviselő rétegtani egységként el- különített ,,kővágószőlősi homokkő formáció” három tagozatból áll: (a) ,,Bakonyai tarka homokkő”, (b) kővágótöttösi szürke homokkő” és (c) ,, cserkúti vörös homokkő. Az urán- érctelepes ,,zöld homokkő rétegtag” az egymásba fogazódó és egymást helyettesítő tago- zatok között az ab-c határfelületen helyezkedik el. A ,,hetvehelyi fúrás” ,, tarka” összlete az a) tagozatnak felel meg.) Az ércásványok egy részét, az uraninitet is beleértve, allotigén mechanikai törmeléknek tekinti, más részüket pedig epigén kialakulásának. Az uraninit törmelékek szemnagyság! változásából és gyakoriságából a szállítási irányra is következtet. Az ércesedést kísérő ás- ványegyüttesben hidrocsillámokat, mangán-tartalmú hidroszilikát ásványt, radiobaritot, füstkvarcot, dolomitot, Fe-dolomitot (ankerit), szideritet, kalcitpt, és a gipszet említi. A konkrécióképződéssel és az ún. ,, karbonátos fáciessel” Gbossz Á-mal közösen készített tanulmányban (1958) külön is foglalkozott. Ezek közül genetikai szempontból igen fontos szerepet tulajdonít az epigén képződésű hidrocsillámoknak, — különösképpen a króm- hidrocsillámoknak, amelyek ,, kristály kémiai— geokémiai gát szerepét töltötték be: kiszűr- ték az oldatban jelenlevő urán egy részét, ami a jelenlevő kovasavval szilikát alakban (soddyit, coffinit) és a nagyobb redox környezetű helyeken uránoxid alakban vált ki.” További urándúsító szerepük abban állt, hogy ,,mint cementáló anyagok nagymértékben csökkentették a homokkő pórustérfogatát, így mintegy záróréteget képeztek az antikliná- lis mindkét szárnyán; az urántartalmú oldatokat stagnálásra késztették, amiből különbö- ző módon és formában epigén uránásványok jöttek létre.” Ez a folyamat , .másodlagos urándúsuláshoz vezetett”. Dolgozataiban a hidrocsillámokat (Cr-hidrocsillám, K-hidro- esillám) ásványtanilag is jellemezte (1958, 1960). A hidrocsillámokat rácsszerkozetileg és optikailag részletesen Sztrókay K. I. (1960) vizsgálta. Megállapította, hogy azok kevert- réteges szerkezetű, hidromuszkovithoz közelálló filloszilikátok. A hidrocsillámok késői • A vi7„‘!gúlt minták gyűjtési helyét nem sikerült tisztáznunk. Valószínűnek tartjuk, hogy a mecseki lelőhelyen kívüli — Th-ritkafémes — ércesedési nyomokból származnak. V i n c z e — Fazekas: A mecseki, uránérc ásváni/tani és paragenetikai kérdései 103 epigén voltát azzal is aláhúzza, hogy képződésükhöz hidrotermális hőmérsékleti tartomány szükséges, amely az üledékek nagymérvű fedettsége idején képzelhető el. Kiss J. az urán származására vonatkozóan — a hidrotermális Bi-Co-Ni formációt jelöli meg fő U-forrásként, Alföldi L. viszont — a törmelékes kőzetalkotó ásványok összetéte- lét is figyelembe véve — a pegmatitos — granitoid U forrás híve. Ércásványok. Az ércesedés mikromorfológiája és paragenezise Az órctelepes összlet törmelékes ásványainak összetételét illetően csupán az előforduló allotigén ásványok felsorolására szorítkozunk, gyakoriságuk sorrend- jében. Kőzetalkotó ásványok; kvarc, földpát, effuzív kőzettörmelékek (kvarc- porfír) intrúzív és telérkőzet törmelékek. Járulékos ásványok; leukoxén, maghe- mit, apatit, muszkovit, biotit, cirkon, turmalin, rutil, korund, ilmenit, szífén. A kötőanyag fő ásványtani típusai; 1. hidrocsillámok-agyagásványok, 2. kar- bonátok (dolomit, ankerit, kalcit), 3. kvarc-kalcedon, 4. Fe-oxidok-hidroxidok, 5. U-oxidok, 6. szulfidásványok. Dolgozatunk célja elsősorban nem új, a lelőhelyen eddig ismeretlen ércásványok ismer- tetése, hanem az ásványi együttesek szöveti-szerkezeti képeinek és genetikai kapcsolatai- nak bemutatása. Vizsgálataink során felmerült ásvány-meghatározási problémákat több módszer együttes alkalmazásával (optikai, mikrokémiai, kémiai, DT, Rtg, radiográfiás, lumineszcens stb.) próbáltuk tisztázni. A radiometriai, vegyi- és színképvizsgálatokat a MÉV Rádiometrikus- és Analitikai Laboratóriumai, a Rtg. -felvételeket részben a BKI Petrográfiai Osztálya (Kisházi P.) részben a FÉM KÚT végezték, a derivatográfiás vizsgá- latokat Sblmeczi B., a FÉMKUT Rtg-felvételeinek értékelését Sblmbczi B. és Vincze J. végezték. Néhány mintából a MAFI-ban is készült Rtg-diffraktométeres (Viczián I. 1965, és RischÁk G. 1978.) felvétel. A fényképmellékleteket Füzy T. (MÉV) készítette. A karbonátos (és a hidrocsillárnos) kötőanyagot először Földváriné Vogl M. (1958) vizsgálta DTA-készülékkel, újjabban pedig Földvári M. (1976) készített derivatográfiás felvételeket. U ránásványok A mecseki lelőhelyen a fő órcásványokat képviselő uránoxid-sor különböző oxidációs-fokú tagjainak (UOj+x) ^ coffinitnek U (^Í04)i_x(0H)4_X ~ ú. bemutatásához feltétlenül szükséges röviden áttekintenünk a szakirodalomban ismertetett uránásványtani kutatások újabb eredményeit. A fluoritrácsú uránoxidoknak a sztöchiometrikustól eltérő összetétele kettős szilárd oldatként fogható fel: (UJt^ Ux'*')2+x- Az U^+ U®+ részleges oxidációt a nyolcas koordi- nációjú üres rácshelyekre történő szabad oxigén-ionok belépése egyenlíti ki. A természet- ben a pegmatitosnál alacsonyabl) hőmérsékleten képződött uránoxidok rendszerint csak utólagos metamorf átkristályosoflás révén jelennek meg kristályos külsővel (uraninit: UO2), egyébként ,,kollomorf” gömhös-vesés-szalagos kiválásokat alkotnak (szurokérc) ,,szfero- kristályos” belső szerkezettel. Röntgen-diffrakciós porfelvételeiken az uraninit vonalait adják éles, vagy ,, diffúz” formában; a szélsőségesen oxidált ( — UO3) és hidratált (hidro- naszturán) tagok röntgenamorfok is lehetnek. Az utóbbiak rendszerint fekete, tömör vagy laza, porszerű képződmények, amelyeket ,, uránkoromnak” íviveztek el, azonban kiderült, hogy uránhidroxidokat- és főkéjjjien eoffinitfít is tartalmaznak, amelyek nagyobb része metamikt állaj)otú, röntgenamorf, ún. ,,izotrópizált coffinit”, de infravörös színképük alapján mindig kimutatható a Si04-tetraéderes szerkezet. Az uránszurokéro, vagy szűrök- ére nevet általában a naszturán szinonimájaként használják a kollomorf kiválási formákra. Mivel azonban ezek ásványtanilag szintén nem egynemű ké|)ződmények, hanem mindig tartalmaznak izotrópizált coffinitet, esetleg kovagélt is (amely utólag átkristályosodhat), ezért a továbbiakban naszturán alatt — DÜMKOV Ju. M. után — csak a szurokérc tiszta uránoxid ásványtartalmát (fázisait) értjük. 1* 164 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Az uraninit — naszturán sorban a növekvő U® +-tartalmat az ún. oxigén-együtthatóval U® (0/U) fejezik ki: 2 + ~^j4 _|_ a rendszerezés alapjául is szolgál. A gyakorlatban még ma is jól használható Szoboljeva, M. V. — Pudovkusta, I. A. — beosztása (1957): U-oxid fázis Oxigén-együttható Naszturán I Naszturán II Naszturán III Naszturán IV UO-i.ie 33 UO., 33-UO, e, uo:e,-uo:;; UO2.7 0 — UC>2,92 Mikrokeménység, kg/mm^ 600 400-600 200-400 200 Reflexióképesség i %-ban 16-21 13-16 11-13 11 Dümkov, Ju. M. (1973) rendszerezése egybekapcsolja a „folytonos” — és a „nem folyto- nos” (diszkrét)-homológ sorokat alkotó uránoxid-fázisokat: Változó összetételű fázisok Szintetikus sztöchiometrikus fázisok (bertollidok?) (daltonidok) Uraninit- és Rácsállandó Homológia Képlet Kristályrendszer RácsáUandók A naszturán fázisok a», A a® b. Co uraninit 5,48 UnO u,o, 5,48 5,47 szabályos 5,47 — — a-naszturán 5,46 XJO, UO, 5,45 _ _ 5,45 UOgílj UgOi, 1 /3-naszturiin 5,44 Ü.O, 5,44 — — uraninit 5,43 U02,t9 u,o.. négyzetes y-naszturán 5,42 UOg,jj 2 u,o. 5,436 — 5,389 5,41 5,364 3,885 — 5,531 5,40 ÜO|,50 U.O, hatszöges _ 4,082 /3-naszturán 5,39 5,38 u,o„ és rombos 6,733 3,665 4,142 5,37 tJO,.,, UnOjn-i- 4 U3O, 6,713 3,990 4,147 e-naszturán 5,36 5,35 uo. UO, *’ amorf Az U®+-tartalom csak részben a radioaktív bomlásból eredő autooxidáció eredménye: míg a magasabb hőmérsékleten képződött U-oxidok eredetileg UOj-höz közelálló össze- tételére az UO2 — /Ö-UO2 (= U4O9) autooxidációs folyamat a jellemző, úgy alacsonyabb hőmérsékleten közvetlenül is képződik nemcsak /3-uraninit, hanem nagyobb oxidációs fokú fázisok is. A radiogén ólom az uránt helyettesíti: az UOj-vel izometrikus- és izostrukturális szerkezetet alkot és a kristályszerkezet rácshibáiba épül be. 2,4-es O- együtthatóig az ösz- szes urán négyvegyértékű alakban is jelen lehet, továbbá a természetben nincsenek telje- sen vízmentes uránoxidok. A hidronaszturán és az uránhidroxidok kristálykémiai szerke- zetének értelmezése az uranil-ionok hidrolízisének j)roblémájával függ össze. A naszturán pszeudomorfózákat alkot a coffinit után, két fő változatban. Az egyik vál- tozat tulajdonságai a hidronaszturánlioz közelállónk. Cellamérete az uránoxid sorban a legkisebb (5,38 — 5,39 Á), a coffiniténál alig nagyobb a mikrokeménysége (200 — 300 kg/mm^) és reflexióképessége ~ 10%. Mikroszkópban 1000 — 2000-szeres nagyításnál — salétromsavas maratás után — már megfigyelhető, hogy több ásvány keverékéből áll: a naszturánon kívül izotrópizált coffinitet és ugyancsak izotróp, üveges, sötétzöld vagy vörösbarna színű hidroszilikátot tartalmaz. A másik változat tisztább naszturán, 5,42 — 5,43 Á cellamérettel. Külső formájában (vésés-, gömbös-, szalagos-, fűrészfogas, nyílhegy alakú-, tűs-, jjrizmás képződmények) utánozza a coffinitet, sőt a természetben előforduló ,,tetragonális” uránoxid-fázisokat coffinit után tetragonálissá torzult szabályos celláknak is tekintik. Ez a változat is mindig tartalmaz izotrópizált coffinitet. A gömbös- vésés kivá- lások belső felépítése szferokristályos: a naszturán sugárirányban kifelé növekvő finom szálakat, rostokat alkot, amelyek mikrométer méretű kockavázaknak a csúcsokon kapcso- lódó láncszerű füzéreiből összetettek. A köztes teret és a ,, láncszemek” közepét izotrópi- zált coffinit tölti ki. A gömbök középpontjában néha kristályosodási gócként uraninit kocka van, amelyet kifelé egyre lekerekítettebb, koncentrikus növekedési gyűrűk vesznek körül. V i n c z e — Fazekas: *4 mecseki uránérc ásványtani és parayenetikai kérdései 105 A naszturán képződése egyaránt végbemehet az U®+ fokozatos redukciójával: U®+ -» -► oldat — UjOg — U2O5 — U3O, — U4O9 — UO2+X vagy az U^+-szilikát (coffinit) oxidá- ciójával: USÍO4 -» UO2+X + SÍO2. Általános megfogalmazásban a következő analóg folyamatok mennek v'égbe: ortoszilikát — coffinit «• U-oxid-hidrát — uraninit izotrópizált ? coffinit és „nenadkevit” USÍO4 - U(Si04),_x - U (0H)4 - UO2 szintetikus coffinit ThSi04 - Th(Si04)i_x - Th(0H)4 - Th02 Thorit Thorogummit Thorianit ZrSi04 - Zr(Si04),_x(0H),x - Zr(OH)4 - ZrOj Cirkon Cirtolit Baddeleit A folyamatok megfordít hatók, a naszturánból pl. ún. ,, regenerált” üde coffinit képződik A mecseki lelőliely uránoxid ásványai közül a legredukáltabb változat az uraninit (UO2). Jellegzetes szabályos kristályformái nagyon ritkák és a nasztu- rán átkristályosodása révén képződnek. Reflexiója és keménysége nagyobb a naszturánénál (17 — 18%), a nasztiirán-mezőböl kiemelkedő relieffel. A kristá- lyok mérete mindössze 5—15 pm (IV. tábla. la). A naszturán 1 és II valamivel alacsonyabb reflexiójukkal (14,5 — 16,9%), ki- sebb keménységükkel (600 — 820 kg/miu“) és főleg jellegzetes kiválási formáik- kal különböznek az tiraninittől. Jól polírozhatók. Monokrómás fényben a nasz- turán I reflexióértékei:* hullámhossz, nm 464 557 588 643 reflexió %- bán 17,6 13,5 13,6 11,6 Rácsszerkezetüket tekintve különltöző ,,uraninit-naszturán fázisokat” kép- viselnek: a (= UO.2), /5 (= U4O9) és y (= U3O7). A jellemző cellaméretek: a„ = = 5,467 Á, 5,436 -5,441 Á, 5,42 — 5,433 Á (I. táblázat). Az a-fázis összetételét (oxidációs fokát) illetően is még tk. uraninit, de már kollomorf megjelenéssel. A naszturán I — II kiválási formái: szalagos, vésés, karélyos, gömlkis, gyakran ritmusos összenövésben hidrocsillámokkal, vagy gyűrű alakú kiválásokként a coffinittel és a pirittel együttesen a törmelékes kőzetalkotó ásványszemcsék körül (VII. tábla, V. tábla, 1.). Gyakran tartalmaz apró, hintett szulfidásványo- kat, főleg galenitet (VI. tábla). Zsugorodási repedéseit gyakran galenit, j)irit és kalko2)irit tölti ki (Vili. táb- la, 3, 4). Uralkodóan típusos ,, redukált ércekben” az ásványosodott növényi anyagban vagy annak környezetében található. Késői generációként re])edések- ben, üregekben is megjelenik, f)l. kalcitérben (VIII. tábla 1, 2). * A reflexióképesség mérést „fehér” fényben szelén fényelennnel -f skála-Kalvanométerrel (1.10-’" A érzékenység), valamint monokrómás fényben FMLE — 1 típ. lumineszeenciás mikrofotométerrel végeztük (az elektronsokszorozó-cs6 típusa FEU — 79). 166 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Urándioxid fázisok a röntgen Uránium oxide phases as suggested I. tálMzat — Összehasonlító adatok Uraninit Naszturán („Szurokérc”) Szintet. ASTM ASTM MIHEJEV Th-men- tes(hid- rotöm.) SZIDÓ- RENKO RAM- DOHR. N(IV) oxid ASTM- Fink U.O, szintet. U.O, szintet. Szidó renko SZOBOLJEVA-PUDOVKINA I. n. ni. I IV. 5,46 5,42 5,45 5,485 5,47 5,475 5,44 5,38 5,44-5,36 hkl dn/n lllB 3,428 3,439 3,38 3,431 111 3,14 3,112 3,14 3,163 3,16 3,16 3,129 3,09 3,063 3,108 3,091 3,123 200 2,73 2,698 2,71 2,747 1,935 0,74 2,756 2,68 2,664 2,68 2,713 2,714 320 1,926 1,927 1,93 1,934 1,648 1,93 1,932 2,633 1,900 1,897 1,92 1,918 1,912 311 1,645 1,643 1,64 1,654 1,65 1,638 1,936 1,634 1,619 1,638 1,638 1,630 322 1,574 1,564 1,59 1,587 1,564 1,585 1,558 1,550 1,564 1,564 400 1,358 1,328 1,375 1,344 1,352 1,354 331 1,251 1,246 1,25 1,255 1,253 1,26 1,256 1,246 1,245 1,230 1,242 1,244 1,239 • — A coffinit utáni pszeudomorfóza kristályfázisokat 1. II. táblázatban. A coffinit utáni pszeudomorf uránoxidok X-ray diffraction peaks of post-coffinite II. táblázat — Cseh-Száz Érch^ység (DÜMKOV. JU. M. R. 1973.) Kxv-n» a.A 5,38 5,38 5,39 1 5,39 | 5,40 5,40 5,38 1 5,40 hkl dn/n 111 3,12 3,10 3,11 3,10 3,11 3,11 3,100 3,121 200 2,70 2,69 2,70 2,69 2,70 2,70 2,691 2,704 220 1,908 1,904 1,912 1,913 1,912 1,915 1,903 1,908 311 1,624 1,621 1,629 1,63 1,634 1,633 1,62 1,629 400 1,357 1,352 331 1,235 1,237 1,240 1,238 1,239 1,233 ® Két pszeudomorf kristályos fázis különíthető eh Az erősebben oxidált naszturán változatok: naszturán III — IV reflexiója 10,5 — 13 %, mikrokeménysóge átlagosan 480 kg/mm vókonycsiszolatban szélei- ken barnán áttetszők (coffinit szegély, X. tábla, 5). Gyakori jelenség a különbö- ző oxidációs fokú tagok együttes megjelenése gócok, fészkek, szalagok alakjá- ban, továbbá finomhalmazos összenövésekként, amelyek egymást is helyettesí- tik. A gócok közepén gyakran pirit, ritkábban egyéb szulfidásvány található. Megfigyelhető az is, hogy a góc középső részét az oxidáltabb naszturán III — IV és coffinit — hidronaszturán, peremi részét viszont naszturán I — II alkotja sza- lagos szegélykiválással. A fordított sorrend ugyanilyen gyakori. Az uránoxidok a szulfidásványokkal kolloid szerkezetű gócokat is alkotnak, ahol uránoxid és szulfidásvány sávok váltakozva ismétlődnek. A naszturán IV az izotrópizált coffinittől és a hidronaszturántól optikailag nem különíthető el. A vázolt szöveti kép az uránoxidos-szilikátos ércekben vég- V i n c z e — Fazekas: A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikaí kérdései 1(J7 diffrakciós csúcsérték alapján by X-ray diffraction peaks Tabui Mecseki lelőhelyi ércminták 1/754 Ü-III I-V-6 I-SZOMI KLV-II* KL-1886 lV-1* IV-3-4 iv-bf| rv-R I-H I-218-V U.O, U.O, U.O, U.O, U.O, U.O, UOj u,o. U.O, U.O, U.O, U.O, U.O, a,A 5,342 5,436 5,442 5,433 5,42 5,431 5,467 5,429 5,425 5,441 5,441 5.423 5,43 dn/n lllB 3,405 111 3,137 3,135 3,14 3,135 3,134 3,14 3,138 3,131 3,145 3,145 3,13 3,129 200 2,719 2,72 2,724 1,919 2,716 2,712 2,717 2,714 2,708 2,727 2,718 2,716 2,716 220 1,919 1,922 1,912 1,917 1,929 1,917 1,922 1,924 1,916 1,92 311 1,635 1,641 1,641 1,641 1,635 1,638 1,643 1,638 1.637 1,641 1,635 1,64 222 1,570 1,569 1,574 1,674 1,565 1,570 1,593 1,569 l,5«e 1,594 1,569 400 1,361 331 Fór cristal phases of post-coffinite, pseudomorphs see Table II, Rtg.'diífrakciós csúcsértékei uramum ozide pseudomorphs Tabu II Mecseki lelőhelyi ércminták 1V-1» KL-1325 IV-O XX-1960 KL-1323 lI-V-6 KL-1631 KL-1550 5,38 5,40 5,39 5,40 5,40 5,40 5,41 5,42 5,425 dn/n 3,108 3,124 3,103 3,113 3,113 3,124 3,113 3,129 3,129 2,678 2,70 2,693 2,702 2,70 2,708 2,70 2,712 2,708 1,904 1,911 1,907 1,911 1,909 1,917 1,913 1,915 1,625 1,83 1,631 1,633 1,624 1,638 1,635 1,357 Two pseudomorphous crystal phases can be distinguished. hement többszörös átalakulási, áthalmozódási folyamatokról tanúskodik, lehe- tetlenné téve az elsődleges uránásványosodás oxidos vagy szilikátos jellegének eldöntését. A naszturán egy része típusos coffinit utáni pszeudomorfóza: a ^—y fázisban jellegzetes pszeudomorf mikroformákkal (IV. tábla, 2), a további fázisokban izotropizált coffinittel és kovagéllel kevert szövettel. Az utóbbi pszeudomorfó- zák rácsállandói: ao = 5,38 -5,425 Á (II. táblázat). Az ,, uránkormok" gyűjtőnév alatt mindazokat a naszturánból, hidronasztu- ránból, uránhidroxidból, szénült növényi anyagból, agyagásványokból és cof- finitból álló finomszemcsés kevert ásvány halmazokat egyesítettük, amelyek mikroszkópos vizsgálattal nem különíthetők el egymástól. Vékonycsiszolatban barnásfeketék, helyenként barnásán áttetszők. Nem, vagy nagyon rosszul poli- rozhaték. Makroszkóposán fekete, vagy majdnem fekete, málló, porszerű kép- ződményként jelennek meg az erősen oxidált ércekben, töredezett zónákban, 168 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet A coffinit röntgen X-ray diffraction III. táblázat — összehasonlító adatok Bázisos U-szili- kát ASTM- Fiuk Mesa County Cdo. SZIDORENKO 1960. N AZARENKO- D ÜMKO V (1973) adatai 1/754 1-218-V 4,66 3,47 4,66 4,67 4,63 4,67 4,66 4,63 3,48 4,708 4,655 3,47 3,51 2,81 3,47 3,49 3,47 3,468 3,458 2,78 2,78 2,78 — — 2,79 — 2,797 2,64 2,64 2,66 2,189 2,63 2,17 2,63 2,63 2,62 2,675 2,65 2,18 2,18 2,20 2,18 2,18 2,161 _ 1,84 1,84 1,855 1,846 1,856 — 1,85 1,852 1,847 1,80 1,801 1,813 1,806 1,813 1,805 1,808 1,814 1,813 1,74 1,737 1,742 1,738 1,746 1,745 1,747 1,731 alitoklázisokban,ésréteglapokonbevonatkéntis(V. tábla, 3.). A röntgen porfel- vótelekenaz uraninit( !) és coffinit csúcsai azonosíthatók, vagy metamikt, ill. izo- tropizált állapotokban egyik sem, továbbá becquerelit, fourmarierit, ianthinit- epiianthinit, clarkeit, curit, bauranoit(?) — metacalciouranoit( ?) jelentkeznek ,, bizonytalan elegyrészként”: mintánként az uralkodó változattól függően jele- nik meg a diffraktogramokon néhány jellemző csúcs (2. ábra). Vékony csiszolat- ban csak a vörös, barna, sárga színekben áttetszők azonosíthatók, mikroradiog- ráfiáik alapján (III. tábla, 2.). Az ,, uránkorom” naszturán helyett ^ főleg az oxidált ércekben — a törmelé- kes ásványok bekérgezéseként, a kötőanyagban póruskitöltésként elterjedtebb a naszturánnál (V. tábla, 1.). Szénült növényi anyag helyettesi tő jeként (pl. fel- oxidálódott szenes mikrorétegzés pszeudomorfózájaként) önállóan, vagy a naszturánt szegélyezve is gyakori. Sajátos ,, uránkormos” képződmények a dú- san ércesedett homokkövekben található fekete aleurolit törmelékek. Ezek a rétegsor iszap finomságú szénült növényi anyagot tartalmazó ártéri üledékeinek ,, helyben” áthalmozott törmelékei, amelyek új környezetükben ércesedtek vagy csak a szegélyükön, vagy egészükben. Ercesedésük gyakran zónás: a tör- melék szegélyén naszturán szalaggal, belsejükben szórt eloszlású szubmikrosz- kópos méretű ,, uránkorom” (azaz izotropizált coffinit + U-oxid) tartalommal, amelynek mennyisége többnyire a szemcse belseje felé csökken (I. tábla, 4.). Koncentrikus, gyűrűs ércesedésük szulfidásványokkal, váltakozóan erő- sebben és gyengébben ércesedett övékkel — is gyakori. Az I. tábla 4. ábráján babszemnyi méretű és alakú aleurolit kavicsban finom jnrithintés-gyűrű, a IV. tábla l.a. ábráján egy ilyen gyűrűsen ércesedett kavics részlete látható. Néha zsugorodási rej)edések is szabdalják és az erősen ércesedettek ,, törmelékes szu- rokércre” emlékeztetnek. Törmelékanyag kiszorítá-ü jelenségek : A törmelékanyagot kiszorító uránoxidok között a naszturán-sor oxidáltal)b tagjai és az ,, uránkorom” vannak túlsúlyban. Az uránoxidok a ])irittel, karbonátokkal és hidrocsillámokkal együtt elsősorban a kvarcporfir (felzit) törmelékeket és a földpátokat támadják meg. Jól megfi- gyelhetők a korrodálás különböző fázisai, amelyek dús ércekben gyakran a tör- melék teljes kiszorításával végződnek (XI. tábla, 1,2; VII. tábla, 3, 4, 6; I. táb- la, 1, 2). A végső képződmény törmelékes uraninitre hasonlíthat (I. tábla 3; II. tábla 1 ; V. tábla, 2.). Kisebb mértékben a kvarc- és kvarcit törmelékeket is kor- rodálják az U-oxidok, főleg a széleken, rej)edésekben. Igen ritkán megfigyelhe- tők uránoxidos kiszorítási jelenségek muszkoviton (XI. tábla, 3), biotiton, ilme- 1.348 1382 1449 1 503 1 542 1.599 1 638 1.671 1,736 1917 1967 2 13 2.215 2 279 2313 2 421 2 454 2.568 2708 2 882 3.016 3 124 3.229 3343 3478 3776 4 028 4 258 4482 9946 KL-1323 { Se -gQlemt) Se-galeni1 d SC-20 1 373 (hidrocsill ) 139 (kvarc) 1 442 Cr- hidromuszk, 1 505 Cr-hidromuszk 1 543 Cr-hm, kvorc 1599 Cr-hm 1789 dolomit, 1 805 cotf.mt 187 soddyit 1907 (noszturánl 2.017 dolomit 2 086 soddyit ?121 kvorc 2 194 co(fif>i1 2 279 kvorc 2 342 2 40 2 467 2 568 2 673 2 769 2 887 3 026 3 066 3 336 3574 3661 3 839 3967 4 113 4 258 4 505 4953 hidrocslll. Cr -h m. Cr.-hm, (2M,) Cr-hm. ( 2M,-1M1 Cr.-h m (1M) COffiíílt dolomit Crh m 2M mikroklín Cr hm -1M Crhm.(2M,l ( tourmoneril 1 Cr h m, (IMI mikroklIn (ill.) (oldpót Cr h.m (2M,| kvarc. tóldpol Cr, h.m (2M-1M jllit , ( soddyit ) (hidrocsill.f ) 10 009 cr-hidro- 10438 muszkovit l.ábn. RflulKrn dlffraktOKTamok. KÉMKÜT felvétel 1071. Értékelte VlSCZB J.. a— b) .Szorokércek (III. U. és U I. minták), c) Neliér.ásviiny dú^tttnány (KI— 1333. minta), d) Nehézásvány diUKniátiy, , .nyújtott" felvétel (IV/l. niirita), o) Cr-liidrix’iilllám (lúNltmány (t)C— 30. minta) f'9- I. X-ray dlffractoífram-i. I.%nnlyse , pirít (soddyit) kvarc , (ionthinil, Co-K-U-vonadot) Se-golenit (kvarc, roscoel it?l hidromuszkovit 1 M kvarc (desdoisi t ? ) beauerelit. hidromuszkovit 2M-1M , noszlurin, píril ICo-K-U-vonodotl Se-golenit - 3.239 fóldpót ( K-Ca*U-vof>odótl hidromuszK. 2M ( kvorc, loríthinlt ) coffinit (K-U-vonodót) becquerelit, kvarc hidromuszkovit 2M kvarc, fóldpót hidromuszkovit 2M-1M coffinit hidromuszkovit, (Ca-K-U- vonódat ?) K- (Ca 1 • U- vanadót hidromuszkovit 1 M , ( Co-K-U-vanodót ?) e. ábra. Nchótá^vdny iliUttmáio'ok rOntgen ilífTraktogramjal, KiSlUzi P. felvitele 1071. Éctikelte KuaÁzl P. és VisozB J.. a) XHE— 2502/2503. rulnta, b) ÖCS— 4/3. minta, c) KL — ISSO. minta Fíq. g. X my (lirrroctoftToni' of lieavy tnliicral concentrates, I. (Analysl: P. KtsH.fzi, 1071; iiilerpretation by P. KtSHizi ami J. ViNCZB). a) Sample XRE— 2502/2503. b) Sample GCS— 4/3, c) Sainplc KL — 1830 Vinczp. -Fazck .4 mecseki uránérc ásránytuni. és parfiyencíikni kénlései |69 diffrakció* csrtcíírlókci peak* of eoffinite Tabu ni. niten. leukoxénen is. Az ércl)en megfigyelhető „lemezes naszturán” kiválások valószínű, hogy csillám utáni pszoudomorfózák. Coffinif. .Jelenlétét Kiss .J. röntgen porfolvótelok alapján mutatta ki é.s mik- ro.szkópban is azonosította. A röntgonamorf, izotrópizált ..uránkoromszerű” változattal együtt elterjedése és érresedésheli jelentősége jóval nagyobl), mint ahogy azt kf)rábban feltételeztük (19G7). Edrligi vizsgálataink során a követ- kező mikroszkój)os megjelenési formáival találkoztunk: a) Friss, dohánybarna színű, anizotrop kiválások. Alakjuk leggyakrabban gönibös-szferolitos (X. tábla, 3, 4.). ritkábban szalagos. (X. tábla, 5), még rit- kábban prizmás-kristályos (X. tálda, 6.). A kristályok mindig hiányosjik, gör- bültek. renrlellenesek. Az uránoxidok-hidroxidok kiválásait szegélyezi, vagy önálló szemcsékben fordul elő. Ez a jellegzetesen regenerált coffinit optikailag és röntgenesen (111, táblázat) igen jól azonosítható. Minden érctípusban előfor- dul. kivételes esetekben önálló pirites-eoffinites ércet is alkothat. b) Félig izotro])izált, még kielégítően felismerhető dohánybarna-sötétbarna coffinit - fokozatos átmenettel a teljesen izotro])izált. opak. metainikt válto- zatba (II. tábla. 2; V'. tábla. 1 ; VI, tábla, 3. 4). A muszturán IV'-től, a hidromusz- turántól és a fekete-barnásfekete uránhidroxúloktól optikailag nem különül el. Reflexiója 5.3 8,5%. Monokromás fényben az izotropizált i-offinit reflexió- képességének hullámhossz szerinti változása igen jelentős; Imllémhoss/. Ilin 4(i4 .567 588 04H ri'flexióképessé;' %-ljaii 0.0 5,4 5,7 5.Ü -Metamikt állapota miatt a röntgen porfelvételoken nojii ad reflexiós csúcsot. Egyes ércDsedett zónáklian a magius tartalom arra utal, liogy ott az ércás- ványok jelentős részét alkotja (uránoxidos-.szilikátos érctípus). c) A naszturán kiválások szélein néha tetragonális prizma kristályformák ' coffinit utáni naszturán pszeudomorfozák — figyelhetők meg (X. tábla 2, 1; IV. tábla. 2). amelvek nemcsak külső formájukban, hanem rácsszorkezotükiien is részben megőrizték a coffinit .szerkezetet (y — és , .tetragonális urán- "xid fázisok). ' A naszturán kötőanyag sávok, szalagok, fészkek között, vagy azokat szegé- lyezve igen gvakfU'iak a naszturánból. izotrojiizált coftinitből ös.szetett, ,,lyuka- C.S08— .sejtes”' jítmeneti zónák (VI. tábla, 2. 5), a naszturán mezőn belül pedig a coffinitnek naszt uránra és kovagélrc történt széteSési termékei: kvarc + izotró- pizált inarailvány coffinit (..hangyás TV-képhez hasonló njisztiiran mező ; 1\ . 170 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet tábla, 6.). Ércmikroszkópban - nagy nagyításnál is egyneműnek látszó göm- bös-vésés-szalagos naszturán — salótromsavas etetés után lyukacsos - sejtes szerkezetet mutat, sugárirányú láncokba rendezett szferolitos felépítéssel (VIII. tábla, 5). Röntgen-flnoreszcens félmeiinyiségi színképadatok szerint (VSZEGEI, Leningrád (1977)) az 50% U tartalmú szurokérc dvisítmányok Si tartalma 10%, 2% Al, 0,8% Mg, 1,1% Ca, 7% ¥e, 0,15% Ma, 2% Ti, 0,6% V, 0,05% Cu, 0,15% Pb, 0,7% As, 0,3% La, és 0,03% Th tartalom mellett. (A nagy Fe tartalom a pirit-szurokére szét nem választható összenövéseiből ered.) Elméletileg a tiszta coffinit 8,47% Si-ot ( = 18,19% SiO,) tartalmaz, így a szurokérc dúsítmány elemi összetétele alapján nyilvánvaló, hogy a Si-tartalom úúl- nyomó része a coffinittől ill. lebontási termékeinek jelenlétéből ered. A ,,Kameka”tip. mikroanalizátorral ugyanitt elemzett szűrökére (véleményünk szerint naszturán) 70—78% U-tartalom mellett már csak 2% Si-ot tartalmaz (Pavsxjkov, V. V. elemzése). Egyéb elem- zett összetevők: 0,1% Th, 0,1% RF, 1% Ca, 0,2% Ti, 0,3 — 0,6% Pb. Két ,, tiszta” szurok- ércminta (nem dúsítmány!) röntgen diffraktogramját az l.a,b. ábrákon, naszturán fázi- sait az I. táblázatban mutatjuk be. Ugyanezen mintáknak a MEV Analitikai Laborató- riumban végzett néhány elemzési adata: Minta jele U% U^ '*'rel% Th% Pb% HFiTo/o U-I 56,87 63 nem ^ k'izsgálták 0,32 III-U 64,88 75 0,008 8,3 0,29 Minta jele Ce% v% Cu% Se% Zn% U-I 0,060 0,5 0,15 0,15 ~ 1 III-U 0,058 0,6 0,03 0,02 0,01 Az U^+rel.% alapján az U-I. jelű minta y-fázisú naszturán Il-nek, a III-U jelű minta jS- fázisú naszturán I-nek felel meg. A III-Ü jelű naszturán minta izotropizált eoffinitet is tartalmaz, de csak réskitöltésként (VI. tábla, 3,4), ami számottevően nem befolyásolja az tartalmat. Általában, ha a szurokérc csak az uraninit-naszturán sor növekvő oxidációs fokú tag- jaiból és annak hidratált módosulataiból állna, úgy a minták rel.U'* + %-ával, mint kémiai adattal egyértelműen jellemezni lehetne átlagos naszturánsorbeli összetételét. Azonban a minták egy része változó mennyiségben eoffinitet is tartalmaz, így valójában ezen minták naszturánja többé-kevésbé oxidáltabb az U"* ^-tartalom alapján várhatónál. Viszont éppen az izotrópizált coffinit-tartalom miatt a régebben erősen oxidáltnak vélt ,, uránkormos” minták egy része redukáltabb lehet a csak naszturán I-II-t tartalmazó érceknél is. Nasztu- ránt alig tartalmazó ,, uránkormos” mintákban nem ritka a 75 rel.%-ot meghaladó U*'*'- tartalom, ami 2, 25-ös oxigén-együtthatónak felel meg. Mintegy 400 U'*+ elemzési adat alapján az ‘•'-tartalom változásában a mecseki lelőhelyen két tendencia állapítható meg. Egyrészt a mélység felé haladva lassan növekszik az U^’'" részaránya (a felszínközeli 33%- ról az ún. , .mélyszinti érceknél” 45 — 60%-ra) — aminek oka a mélység felé egyre redukál- tabb naszturán. Másrészt az adott ércesedési szintnek a helyi redox fronttól függő pásztás területi-térbeli változása érvényesül, arnelv coffinitben gazdagabb , .redukált érctípuso- kat” és szegényebb ,, oxidált érceket” (rozsdavörös ércek) eredményez.* Azonos mélységi övezeten belül a két típus közötti U^‘*‘rel.% különbség 10 — 15%-nyi. Az érc U^"*" tartal- ma települési mélység szerint az alábbi gyakorisági eloszlást mutatja a ,, naszturán fázisok” szerinti csoportosításban. U*^- rel. % 88 88-75 75-67 67-60 60-50 50-40 40-33 33-25 25 0 együttható 2,12 2,12-2,25 2,25-2,33 2,33-2,40 2,40-2,50 2,50 -2,60 2,60 — 2,67 2,67 — 2,75 2,75 Gvak. átlagos 0.8 7,5 11,7 1.3,7 23,3 23,8 7,0 6,2 5,9 % mélyszinti érc nem mélyszinti 1,9 14,0 19,6 14,0 24,3 13,8 6,5 1,9 4,7 érc 1,2 3,6 18,0 34,0 13,3 15,7 13,3 • Az érc redox típusait (oxidált- és redukált érctípus) illetően 1. VlR.tOH K., VINC’ZE J. (1967) irodalmat. V i n c z e — Fazekas: A mecseki xiráaérc ásvánijtani és pnratienetikai kérdései 171 Másodlagos (uranil-) tiránásványok. Az uranil-karbonátok, szulfátok és fosz- fátok a felsőbb bánya-szinteken is ritkák (csak a legfelső oxidációs zónában gyakoriak), a mélyebb bányaszinteken pedig csak kivételesen, tektonikailag törerlezett zónákban, öreg álló fejtésekben (V. tábla, 4.) fordulnak elő. Vizsgála- taink során uranothallit-schwartzit , uranopilit-zippeit és autunit voltak kimutat- hatók, lumineszcenciájuk és mikrokémiai reakciójuk alapján. A Kiss J. által ismertetett soddyit (1961), — bár mint uranil-szilikátot általá- ban az oxidációs övék ásványaként írják le a mecseki lelőhelyen mindenütt előfordul a coffinit hidrocsillám paragenezisben azokon a helyeken, ahol a környezet viszonylag oxidált, így Ü^'''-szilikát (coffinit) helyett U®+szilikát (soddyit) képződik, vagy a coffinit oxidálódik soddyittá. Mennyisége azonban nem számottevő, így gyakorlatilag az érc arányát nem módosítja. Mind a nehézásvány frakciók, mind a hidrocsillám dúsítmányok diffraktogram- jain megjelenik néhány csúcsa, de más uránásványok és a hidrocsillámok elfe- dik (1., 2. ábra). Szulf idd sványok Az érc szulfidásvány tartalmát illetően gyakorisági sorrendben az alábl)i sor állítható fel: j)irit, galenit, kalkopirit, markazit, szfalerit, fakóórcek, kalkozin, covellin, arzenopirit. Pirit. Az uránércesedés állandó paragenetikus kísérője. Vagy az uránoxidok- kal együtt található, vagy önálló, piritesedett zónákat alkot. ,, Gömbalakú” ki- válásokban (,,baktériumpirit”), szabálytalan alakú kristályhalmazokban és pentagondodekaeder, vagy kocka alakú kristályokban fordul elő. A legidősebb piritkiválások a gömbhalmazos baktóriumpiritek, amelyek legnagyobb mennyi- ségben szénült növényi anyagok környezetében találhatók. A ,, gömbhalmazos” vagy más néven ,,frarnboi(i-piritek” mikromorfológiájának és gene- tikájának az utóbbi 15 évben szinte önálló szakirodalma alakult ki. Nagy nagyításnál (fá- zis-kontraszt- és elektronmikroszkópban) egy részükről kiderült, hogy nem is gömbala- kúak, hanem ellipszoidálisak, vagy szögletesek, ül. sokszögnek, sőt pentagondodekaedere- sek; továbbá az 5 —25 pm átmérőjű ,,piritgömbök” sokszögű, szabálvos, sejtszerű alakzat- ba rendezett, 0,5-1-, vagy néhány /íin-es szemcsékből állnak (,,poliframboidok”), vagy pedig szferoidális szerkezetű aggrogáttimok. Sokkal elterjcnltebbek, mint korábban hitték. Bár képződésükhöz a legkedvezőbb feltételeket a vasszulfid nyújtja, (^gvéb szulfidok (pl. kalkozin), valamint vasoxid stb. anyagú framboidok is ismertek. Kfdetkezésüket illetően a ,, szervetlen” és a baktériumeredetet egyaránt bizonyították modellkísérletekkel, recens üledékek vizsgálatával stb., azonban a természetes közegekben a közvetett baktérium közreműködéssel mindig számolni kell. Pl. 5,5 |>H-nál reduktív' közegben Fe- +-hidroxid ,,koacervátum” kolloid cseppek képződnek, amelyet szerves anyag (humuszsav) stabilizál. Ez H.^S hatására először vas-monoszulfiddá, majd -diszulfiddá alakul. A közvetett szerep itt a szulfátredukáló haiktérnwnok ( Desulfoi'ibrio ) H.^S termelésén keresztül valósul meg. A framboidok baktérium-, alga-, jjollen-pszeudomorfózákként is megjelenhetnek, ami viszont nem jelent mindig közvetlen genetikai kapcsolatot. A mecseki lelőhely uránércíében előforduló ,,framboid” típusokat a IX. tábla 2 —3. képein mutatjuk be. A Vili. tábla 1. képén látható finom szemcsehahnazos pirit tömör, ,,ikrás” szerkezetű gyűrűket (VII. táb- la, 5), kötőanyag fészkeket is alkot (gélpirit, melnikovit-pirit), sőt az uránoxidokkal és a coffinittel együttesen a kötőanvagot részben, vagy egészéí)en helyettesítik: pirit-szurokérc kötőanyag (I. tábla, 3). Ugyanezen ábrán az egységesnek látszó piritmező a radiográfián nem mutat az U dúsulásában változást, mivel az uránoxidok ,, átszövik” a jnritszemcsék közti teret. 172 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Az ércben a ])irit több generációban képződött. Egy részük idősebb az urán- ércesedésnél (VII. tábla, 3, 4) másrészük egyidejű (ritmusos kiválás, VII. tábla, 5) vagy fiatalabb (VIII. tábla, 3). A legfiatalabb piritek a jól fejlett kristályok. A Piritek néhány %-a nikkel tartalmií: Ni-pirit, bravoit(t) vaesit(i). Az ilyen minták szulfidos nehézfrakció- jának Xi tartalma eléri az 1 %-ot. (Az érc átlagosan mindössze 40 g/t Ni-t tartalmaz.) A Ni-dús nehézfrakciók röntgen diffraktogramjain a főbb csúcsok a következő változatokban jelennek meg: Pirit Bravoit Vaesit Mecseki lelöhelyi minták (Ramdohr, P. után) KL-1631 XX-1960 XRE-2543 3,24 3,235 3,235 3,238 2,76 2,77 2,89 2,778; 2,891 2,788; 2,897 2,764; 2,886 2,46 2,49 2,45 2,4.54 2,45; 2,495 2,458; 2,514 1,645 1,675 1,67 Galemt. A piritnél még szorosabban ka])Csolódik az uránoxidokhoz. Leggyak- rabban megfigyelhető kiválási formája: finoman hintett, szabálytalan, vagy szabályos (kocka, ,, vánkos” alakú) és dendrites (VI. tábla, 1, 2) kiválásokat, ereket alkot az uránoxidok belsejében. (Egyidejű képződés.) Későbbi, de szin- tén egyidejű generációban az U-oxid ,,felhőszerűen” szótelegyedik a galenitben (VI. tábla, 3.). A naszturán zsugorodási repedéseiben is megjelenik kitöltésként. Ezenkívül önálló kiválásokat (hintéseket, fészkeket, szalagokat) is alkot az érce- sedett zónákban és azok környékén (VII. tábla, 1, 2; XII. tábla, 1.). Szelén-galenit-clausthalit . A vegyeleinzések jelentős szelén tartalmat mutattak ki a szulfi- dos nehézfrakeiókban (0,1 — 1,4%). A galenitszemesék egj' része különböző intenzitású pozitív reakciót ad szelénre, továbbá a galenitnál magasabb reflexiójával (47 — 50%) tűnik ki. A röntgendiffrakciós vizsgálat eredményei mind a Se-galenit, mind a clausthalit jelen- létét igazolják (1 — 2. diffraktogram ábrák). Galemt, Clausthalit Mecseki lelőhelyi minták (Ramdohr, P. (1962) Cer- VELI.E, B. (1976) III. V. XRE- 2.502/ 2505 KL- 1323 IV-R IV. Bf. 1 5,93 6,16 5,91 5,98 6,028 6,052 6,096 6,112 PbSe% (100) 1 (100) — 21.7 42,6 53 72,1 79,1 Se% (27,66) 27,9 3,53 — 6,05 11,8 14,78 20,11 22,06 2,96 3,06 3,06 2,957 2,99 3,016 3,026 3,05 3,056 2,08 2,165 1,785 2,166 1,844 2,090 1,784 2,125 1,797 2,13 1,82 2,14 1,817 2,154 1,844 2,161 Ramdohr, R. (1962) szerint a galenit 18%-ig tartalmazhat szelént {= Se-galenit), így az elegykristályt ezen határértéken túl clausthalit nak tekintjük. Vegyelemzés alapján a KL- 1:12:1. sz. dúsítmány 6,9% Pb-t, és 1,4% Se-t tartalmaz. Éz 52,6°o-os PbSe hányadot jelent (= 14,6 Se hányad), ami még több is a cellaméretből számított Se-tartalomnál. Megjegyezzük azonban, hogy a galeniten kívül a bcmiitatott esetekben is a jelenlevő egyéb szulfidok Se tartalmával is számolnunk kell. Ez különösen galenitben (és ólomban) sze- gény, de piritet és esetleg rézszulfidokat Ijővebben tartalmazó szelén anomális minták ese- tében válik nyilvánvalóvá (Se-])irit-ferroszelit(?), berzelianit(?). Vincze — Fazekas: .4 mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései \ 73 A kalkopirit ki\"álási fonnák és azok paragenetikai kapcsolata az uránórcese- déssel hasonló a galenitéhoz, és részben a piritéhez, de gyakorisága kisebb (VI. tábla, 6.; VII. tábla, 6. VIII. tábla, 4;). Megjegyezzük, hogy mind a galenit, szelén-galenit, mind a kalkopirit, késői kőzetpórus- és repedéskitőltésként, uránórcesedós utáni generációként is kép- ződtek. Mnrkazit. Jellegzetes gél-szerkezetű, gömbös-szferolitos kiválásai a kováso- dott fatörzsekben gyakoriak, de a karbonát erekben iselőfordul (VIII. tálda, 2.). Ehhez kapcsolódva ki kell emelnünk, hogy nemcsjik uránásványokban, hanem szulfidásványokban is az ásványosodott fatörzsek lényegesen gazdagabbak a bezáró homokkőnél. Az egyéb szulfidnk: fakóércek, kalkozin, covellin, szfalerit, arzenopirit meny- nyisége csekély. A fakóércek a Cu-(Ag)-As csoporthoz tartoznak: tennnntit (VI. tábla, 3), mert a színké])adatokból megfigyelhető, hogy a kiugró Ag-tartalmat kiugró As-tartalom kíséri olyan ebetekben is, amikor galenit csak nyomokban van jelen. A kalkozin (VI. tábla, d) viikkn covellmnel a kalkopiritet szegélyezi, vagy helyettesíti, de faké)érccel is társul (IVb tábla, 3). A szfalerit a tömör naszturán kiválásokban (l.I.l^-jelű minta Zn tartalmát !), U-oxidos, szulfidos órcfészkekben (XI. tábla, 1), ritkábban kalko])irittel társul- va fordul elő. A piritfészkek gyakran mutatnak gyenge anizotrópiát (halmazos anizotró])ia), — feltehetően, vagy a diszulfidos fázis kénhiánva miatt (-pirrho- tin?), vagy As tartalmuk következtében. Az As-tartalom felszaporodása a nö- vekvő, előfordulási mélységgel egyre gyakrabban arzenopiritként ölt ásványos formát. Vasoxidok, hidroxidok A rozsdavörös színű ércek elszíneződésének oka a jelenlevő, és változó mér- tékben felsza])orodó hematit, részben hidrohematit, liinonit és goethit (IX. tábla, 4.). Nehézfrakciós dúsítmányuk az egyes vasoxid-ásványokra is értékelhető diffrakciós csúcsokat adnak (2.b. ábra) és DT-vel is szelektíven kimutathatók. A vasoxid ásványosodás zónái követik az uránoxid ásványosodást vagy egé- szen pontosan, vagy vele szomszédos (párhuzamos) foltokban és sávokban, makro- és mikro méretekben egyaránt. A vasoxidok jelenléte a vörös ércekben és az uránércesedés között szoros j)aragenetikai kapcsolat van, amely részben a redox kölcsönhatásban, részben az érc utólagos hipergén feloxidálódási jelensé- geiben nyilvánul meg (linionitosodás.). A szélsőségesen oxidált érctípusban a hematit és hidrohematit a kötőanyag fő tömegét alkotja, gyakran a szalagos szurokérchez hasonló kiválási formákkal (XI. tábla. 4.). A filloszilikátos (hidroesillám + agyagásvány) kötőanyag Tekintettel arra, hogy a hidrocsillámos kötőanyagnak a lelőhelyen kivételesen fontos szerepe van és az bizonyos méitékben sajátságos vonásokkal rendelke- zik, részletesebben foglalkozunk vele. Vizsgálataink a mikroszkó])os-, kémiai és színképelemzésekre, RTG-diffrakciós felvételekre, továbbá nagymértékben 8el- MECZi E. DTA-tamdmányaira alajndnak. Ez idő szerint a következő epigén hidrocsillám-agyagásvány féleségeket kü- lönböztetjük meg (figyelmen kívül hagyva a valódi muszkovitot és ritkán elő- kerülő biotitot, melyek allotigén törmelékek formájában vannak jelen): 174 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet H i d r o c s il l á m o k a) Cr-hidromuszkovit, melyet Sztkókay K. I. Után (1960) mekrohivitnek neve- zünk. Élénk smaragdzöld színű lemezek; a típusos hidromuszkovitok optikai tulajdonságaival rendelkeznek, üregekben, repedésekben, litoklázis felületeken, fatörzsek környékén találhatók. Lokális képződmények a kötőanyag alkotásban és a kőzet fő tömegének zöld színeződésében alig van szerepük. Krómtartalmuk jelentős (5 — 10%), emellett kationként káliumot, alumíniumot és vanádiumot (0,5 — 0, 7%) tartalmaznak. Röntgen diffraktogramjuk alapján (l.e. ábra) diok- taéderes, kevert IM— 2Mi politípusú szerkezetek. Derivatogramját igen hatá- rozott endoterm csúcsok jellemzik (3.c. ábra). 6y//w/roí?ms2Z;omL‘ színtelen, halványzöld, almazöld színezésű; optikai, és ter- mikus vizsgálatok alapján (3. a. ábra) jól azonosítható. A homokkövek kötő- anyagát alkotja az illit-féleségekkel együtt, de mennyiségileg alárendelten. A fengites illithez hasonlóan a homokkő zöld színeződésének egyik fő okozója. Mind a mekrohivit, mind a közönséges hidromuszkovit káliumtartalma egy- aránt 7 — 8 %. c) Hidrobiotit : csak helyi kiválásként, főleg szénült növényi anyagban dús környezetben fordul elő. Iliitek: Finompikkelyes, vagy szubmikroszkópos, gyakran halmazpolarizá- ciót alkotó kiválások, elsőrendű fehéresszürke interferencia színnel. DT-vizsgá- lattal jól azonosíthatók. Káliumtartalmuk az Iliiteknek megfelelő (5 — 6%). a) Cr-illit: (X. tábla, 4.; XI. tábla, 5) világos zöldszínű; krómtartalma ki- sebb, mint a mekrohivité, de elterjedése nagyobb. Derivatogramja a Cr-hidro- muszkovitéra emlékeztet (3. a. ábra). b) V-illit: (XI. tábla, 3, XII. tábla, 6.) élénk barna, dohánybarna színű, a Cr-illitnél sokkal nagyobb gyakoriságú. Minden vanádiumban dús órcesedett zónában előfordul. Jelentős V-tartalmával a lelőhely fő V hordozó ásványa. A ,,vanádium-hidrocsillámos” dúsítmányok V tartalma eléri az 5 — 6%-ot. A V kötésmódjának tisztázására Selmeczi B. szelektív V kioldást végzett (1968) sósav-peroxidos feltárással, amelynek eredményeképpen a DT vizsgálat alapján illidrocsilldmnak (= illit-beidellit kevert szerkezet, 3 b. ábra) bizonyult oldási maradók V tartalma 0,8 %-ra csökkent. A Cr-hidromuszkovitból azonos körül- mények között a Cr nem oldódott ki. Ebből arra következtetett, hogy a V-illit- ben a V túlnyomó része (0,8% feletti) nem az AP"''-at helyettesíti — mint a y4+ és V®"'’ az oktaederes pozicióban levő alumíniumot a Cr-hidromuszko- vitban - hanem vagy V^+ formában a sziliciumot: Kj_x Al2(OH)2 (Al, Si, V)^ Oio • xHO A lielyettesítós olyan nagy mérvű is lehet, hogy a V-tartalom már mint vanadát viselkedik. A VSZEGEI-ben vizsgált egyik ércmintában (1977) ,,carnotit típusú urán-vanndátot" említenek, a meghatározási módszer közlése nélkül. ■Másik lehetőség a V oxid (-hidroxid) formában való jelenléte (pl. V-goethit /-montroseit?).* ■A V-hidrocsillám halmazok sok, finom szeincseméretű, opak, továbbá félig * CsENCOV, I. G. (A SZU Tud. Akad. Földtani Int.) szerint a vanádiuin ásványokat centrifugálással előállított „fekete, korom- ás pelielyszerű” dúsítmányok tartalmazzák, feltehetően montroseit (paramontroseit), — vanoxit for- májában. A dúsítmányok V és U tartalma: 1,95 — 2,227 V és 5,92 — 11,5 U % (Pakrovszkaja, T. elemzése). V i ne ze - Fa zeka s: A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései 1 75 176 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet opak ásványt tartalmaznak, amelynek egy része uránoxid, vasoxid és izotropi- zált coffinit, de más részük lehet V-hidroxid, vagy vanadát is. A röntgen diffrak- togramokon a sok átfedés nem teszi lehetővé a kérdés tisztázását, bár a carno- tit- (tujamunit) típusú uránvanadát jelenléte lehetséges (2.c. ábra). c) Iliit, fengites illit: (DT felvétel; 3 e ábra) színtelen, vagy halványzöld szí- nűek, a homokkövek filloszilikátos kötőanyagának fő tömegét alkotják és a hid- romuszkovittal együtt a kőzet zöld színének fő okozói (XI. tábla, 5). Az Iliiteknek és hidromuszkovitoknak ércgenetikai és ércmorfológiai szem- pontból fontos szerepük van. Főleg az ún. ,, reduktív” típusú ércekben uralkodó kötőanyagként szerepelnek. Kártyás, bazális szerkezetet alkotnak, de gyakori a krusztifikációs szerkezet is a törmelékszemcsék körül és a kőzetpórusok falain (XI. tábla, 5). Az erőteljesen ércesedett zónákban uránoxidokkal együtt ,, tömeges” megjele- nésükkel részben vagy teljesen helyettesítik a törmelékszemcséket, főleg a föld- pátokat (XI. tábla, 1.). Gyakori a megjelenésük szenesedett növényi maradvá- nyok belsejében is, melyek vizsgálatával részletesebben Selmeczi B-né foglal- kozott (1965). A zöld— barna színezésű, valamint a színtelen változatok együt- tes előfordulása esetén a színesek fiatalabbak (az uránoxidokkal együtt). Leg- gyakrabban a színes filloszilikátok az uránszurokérccel ritmikusan ismétlődő hifafonalszerű mikroszerkezetet alkotnak. Egyhelyütt 2—3 generáció is meg- található. A legfiatalabb generációjuk erecskéket alkot. Leggyakoribbak az uránoxid-uránszilikát-filloszilikát szalagos ritmikus kiválások (XII. tábla, 2, 5, 6), ritkábban ezekhez karbonát és egészen ritkán kalcedon is társul. E kiválások társaságában található pirit, galenit, szeléngalenit, kalkopirit és egyéb szulfidok részben fiatalabbnak, részben idősebbnek tűnnek. A színtelen filloszilikát változatok a vasoxidokban gazdag fedő vörös összle- tekben, az ún. ,, köztes vörös” homokkövekben, valamint vörös, oxidált típusú uránércekben a fent leírtakkal mikromorfológiailag teljesen azonos típusú szala- gos kiválásokat alkotnak a hematittal, hidrohematittal (XII. tábla, 4). Összegezve a mikromorfológiai megfigyeléseket egyértelműen megállapítha- tó: 1. az illitek-hidromuszkovitok és az uránoxidok-szilikátok közel egyidejű képződmények. Ké])ződésük a komplex kolloid urán-szilikát-fémionos oldatból való kicsapódása útján ké])zelhető el. 2. Az oldatokra uránórces és meddő kör- nyezetben egyaránt a Cr, V, Fe és egyéb ionok tartalmától függetlenül magas káliumtartalom volt a jellemző. 3. Az ércképződési folyamat többszakaszos volt, utólagos többszörös át halmozódással. 4. Az ülitek és hidrornuszkovitok egyazon képződési folyamatsornak a termékei, amelyben a hidrornuszkovitok képviselik az előrehaladottabb állapotot (magasabb PT). További fázis nagyobb , mélységben a hidromuszkovit rnuszkovittá alakulása (XI. tábla 3.: a bidro- i muszkovitból muszkovit lemezek ,, nőnek ki”). j Kvarc: Az illitek-hidrocsillámok képződését a földpátok bomlása, vala- I mint a coffinit átalakulását naszturánná szabad SiOj kiválása kíséri, amely j kvarc vagy kalcedon alakjában kristályosodott ki. Megkülönböztethetők: j a ) regenerált kvarc a kvarctörmelékek körül, azokkal azonos orientációval, h) krusztifikációs szerkezetű kvarc-kalcedon kéj)ződmények, a kvarctörme- lékek körül, c ) kvarc- és kalcedon kiválások repedésekben, üregekben, pórusokban (XII. tábla, 4). d) szabálytalan alakú, ritkábban szalagos, víztiszta másodlagos kvarckivá- ' lások a kötőanyagban. Vincze^ Fazekas: A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései 177 Karbonátok A karbonát ásványok a hidrocsillámok és ülitek után a legfontosal>b, sőt a vörös ércekben uralkodó kötőanyagalkotó ásványok, de ritkán erekben is előfor- dulnak. A szilikátos törmelékes kőzetalkotó ásványok intenzív karbonátos ki- szorítása (korrodálása) elősegítette a törmelékanyag ércesedését. E mellett je- lentékeny ferrovas tartalmuk révén az urán redukciójában résztvevő ferrovas egyik forrása. A karbonátásványok mikroszkópos módszerekkel nehezen különíthetők el egymástól. Két csoportra oszthatók a ) kakit dolomit b) ankerit—sziderit Uralkodó karbonátásványnak a dolomit (ankerites dolomit) tekinthető, amit a kémiai elemzések a derivatográfiás és Rtg vizsgálatok igazolnak. A karbonát konkréciók többsége szintén dolomit (néha Mg felesleggel). Kevesebb a kaiéit mennyisége, ritkán mangánokalcit jelenik meg legfiatalabb képződményként repedésekben, üregekben. Karbonátok és uránoxidok mikromorfológiai viszonya: A karbonát kötőanyagban az uránoxidok a szabálytalan alakú beszüremkedések mellett gyakran sajátos, pókhálószerű képződményeket alkotnak, amelyek a karbonátszemcsék érintke- zési felületén és hasadása mentén síkmetszeti ( vékony csiszolati) képben jól meg- figyelhetők (XI. tábla, 4). Hasonló képződéseket a konkréciókban is találunk. Ritkább jelenség a már említett uránoxid-karbonát, és uránoxid-karbonát- hidrocsillám szalagos kiválás (VII. tábla, 1, 2.). Továbbá megfigyelhető a rom- boéderes, jól kifejlett karbonátkristályok részleges kiszorítása uránoxidokkal, továbbá a kőzetrésekben is, ahol több, egymást követő karbonát kötőanyag a hidrocsillámokhoz és uránoxidokhoz hasonlóan többszörös átrendeződésen, át- kristályosodáson ment át. Klorit : A kloritkópződés egyes ércesedési zónákban és azok környékén lokális és vi- szonylagosan ritka jelenségnek tekinthető. Sötétzöld Színfí, erősen pleokroós és élénk ano- mális interferencia színekkel rendelkezik. A pennin csoporthoz sorolható. Apátit: Elsősorban a szalagos naszturán-Cr-V-hidrocsillám kiválások közvetlen környé- kén rendkívül finomszemű aj)atit kristályok képződése figyelhető meg. Mennyisége jelen- téktelen. Következtetések 1. A bizonyíthatóan allotigén törmelékanyagként felismerhető imuiinit hiánya azt valószínűsíti, hogy az urán nagyobb része oldott állapotban szállítódott a medencébe, torlat jellegű felhalmozódások nem voltak. Kicsiny a valószínű- sége annak, hogy uraninit törmelékek esetleg kis mennyiségben az üledékkel együtt lerakódtak, de a dia-, és epigenezis során feloldódtak és kollomorf szu- rokércként vagy ,,uiánkoromként” kicsapódtak. 2. Meddő környezetben, ércesedett kvarcporfirt vagy földpátot szintén nem találtunk, ami ismét arra utal, hogy azok a lerakódás után ércesedtek.* • Ennek ellenére nem zárhatjuk ki „elsőd legesen ércesedett” savanyú vulkánit törmelékanyag szállítását sem, mivel medencebeli kilúgozásuk vagy további ércesedésük a redox környezet változásaitól függött. A kérdés végleges tisztá- zásához a folyamatban levő kavicsvizsgáiatok révén juthatunk közelebb. 2 Földtani Közlöny 178 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet 3. A sziilfid-hidrocsillám-uránoxid-coffinit paragenetikai együttesben megfi- gyelt szöveti jelenségekből a hidi’ocsillámok szerepe a következőképpen kör- vonalazható: A szedimentogén-, és a földpátbomlásból származó heterogén agyagásvány- komplexum az uránt- és egyéb fémionokat szorbeálta és ezáltal koncentrálta. A hidrocsillám-kéi)ződés során a fémionok egy része felszabadult, oldatba ment, majd a kénhkbogénes redukció környezetében az urán naszturánként, és az egyéb nehézfémek önálló szulfidásványként kiváltak. Erősen reduktív közeg- ben az XJ®+ teljes egészében U^+-gyé redukálódott és a szilikátos komplexum- ban maradva coffinitként vált ki, amelynek egy része későbbi szakaszban naszT turánná alakult át. 4. Az ércszöveti összkép alapján egymagában az ércesedés genetikája nem old- ható meg, azonban az egyértelműen megállapítható, hogy az ércesedés több- szakaszos folyamat eredménye, a korábban képződött ásvány társulások több- szörös újraoldódásával és áthalmozódásával. 5. A törmelékes kőzetalkotó ásványoknak a kötőanyag (illitek-hidromuszkovi- tok-uránoxidok-karbonátok) részéről végbement és tömegesen megfigyelhető intenzív felemésztése az ércesedés üledékes-metaszomatikus-(poligén) típusa mellett tanúskodik. Táblamagyarázat Explanation of Plates I. tábla — Plate I. Az ur állér cesed és eloszlásának jellegzetes szöveti képei, természetes nagyságban. A bab öldali képsor az ércek polírozott felületi csiszolatait, a jobboldali a csiszolatokról röntgen papíiTa készített makro-autoradiográfiákat mutatja be (Expozíciós idő: 5 nap) Cliaracteristic textúrái patterns showing the distribution of uránium őre mineralization in original size. The left-hand series of photographs shows the polished surfaces of ores, the right-hand one shows macro-autoradiographs of thin sections as registered on photo- graphic paper (time of exposure: 5 days) 1 . A törmelékes kőzetalkotó ásványok (kvarc, kvarcporfir, földpát) kiszorításos-bekérge- zéses ércesedése durvaszemcsés, aprókavicsos homokkőben. Apró ércásványfészkek a kötőanyagban is megjelennek és a kötőanyag finom eloszlásban szintén urántartalmú Detrital rockforming minerals (quartz, quartz-porphyry, feldspar), as mineralized in coarse-grained, fine-gravelly sandstone as aresult of replacement-incrustation processes. Tiny őre mineral nests appear alsó in the mátrix, this being equally uraniferous in finely disjiersed form 2. Kb. 7 cm átmérőjű, dúsan ércesedett homokkőbe ágyazott ,, kvarcporfir” (vörös felzit) kavűcs ércesedése hajszálrepedések mentén és a kavics szegélyén Őre mineralization of a ,, quartz-porphyry” (red felsite) pebble, about 7 cm in diametre, embedded in a heavűly ore-mineralizcd sandstone. It is traceable along hair-cracks and on the edge of the pebble 3. Ercásvány (szurokérc) kötőanyagú, dúsan ércesedett osztályozatlan (közép-durvaszem- csés) homokkő, a törmelékes ásványszemcsék nagyfokú kiszorításával, részben teljes helyettesítésével. A kőzetet gyengén ércesedett kalcitér metszi, amelyhez finom szemcse- halmazos, szurokérc ,, kötőanyagú” piritsáv csatlakozik. Heavily ore-mineralized, unsorted (médium to coarse-grained) sandstone with an ore- mineralizcd (pitchblende) mátrix, the detrital mineral grains being largely affected by metasomatism, in part totally replaced. The rock is intersected by a slightly őre minera- lized calcite streak accomjjanied, in turn, by a pyrite bánd formed of fine grain aggre- gates ,, cemented” by pitchblende 4. Sötétszürke-fekete aleurolitkavicsok ércesedése osztályozatlan középszemcsés homok- kőben, szegélyükön szurokérccel, belsejükben finom eloszlású coffinittel, pirithintéssel. A homokkő kötőanyagában szurokérc-coffinit fészkek Őre mineralization of dark grey to black siltstone pebbles in a medium-grained sand- Vincze — Fazekas: A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései 179 stone. Pebble edges carry pitchblenrle, tlie inner part of tho pebbles containing finely edésekkel átjárt coffinit -f hid- roesillámból álló kötőanyagban. Ércmiki-oszkópos felvétel. N = 200 X Ring-forming pyrite aggregates in a coffinite -f lívflromicaccous mátrix traversed by desiccation cracks. Photograph made under the mineralogical microscope. M - 200 X 6. Kvarcszemcsék korrodálása és részleges felemésztése kalkopirit (fehér) és naszturán ál- tal. A naszturán maradvány kalkopiritet tartalmaz. N = 100 X Corrosion and partial consumption of quartz grains by chalcopyrite (white) and nastu- ran. The residual nasturan contains somé chalcopyrite. M = 100 X Vili. tábla Plate Vili. 1 . Kalcitérben (szürke alajjmező) karélyos-szalagos és hasadásmenti naszturán kiválás (szürkés fehér). Ércmikroszkópos felvétel. N = 200 X Lobed-banded and cleavage-controlled precij)itates of nasturan (greyish-white) in a calcite streak (greyish basic field). Photograjdi made under the mineralogical micros- cope. M = 200 X 2. Az előző képen látható kalcitér más részletében a karélyos naszturán szalag-sor mellett markazit félgömb is megjelenik. Ércmikroszkój>os felvétel. N = 50 X In another detail of the calcite streak shown on the previous picture the series of lobed nasturan bands can be observed to be accompanied by a marcasite hemisphere. Photo- graph made unfler the mineralogical microseojje. M = 50 X 3. Naszturán I. szalag (világosszürke) a szegélyén és a zsugorodási repedésekben pirittel (fehér). Ércmikroszkópos felvétel. N = 125 X Nasturan I bánd (light grey) with somé j)yrite (white) on its margin and in the desicca- tion cracks. Photograph made under the mineralogical microscope. M = 125 X 4. Kalkopirit (fehér) a naszturán zsugorodási repedésében. Ércmikroszkópos felvétel. N - = = 200 X 182 Földtnnl Közlöny lOfJ. kötet, 2. füzet Chalcopyrite (white) in tlie desiccation eracks of nasturan. Photograph rnade under the mineralogieal inicroscoj)e. M = 20Ü x 5. Göinljös-, szalagos-, gyűrűs szűrökére kiválások salétromsavval étetett felülete. Az éte- téssel előtűnik az inhomogén összetétel és a sugarasan irányított belső szerkezet, nasz- turán láncokkal (szürke): a ,, láncszemek” belsejében coffinittel és kovagéllel (sötétszür- ke-fekete). Fehér: j)irit. Eremikroszkópos felvétel. N = 1500 X Spberieal, banded and ringed nasturan precipitates attacked by salpetre acid on their surfaee. This treatment has revealed tbe inbomogeneous composition and the radially oriented inner structure with nasturan cbains (grey); witbin the ,,loops” of the cbains tbere is somé coffinite and silica gél (dark grey to black). VV’bite: pyrite. Photogra{)h made under tbe mineralogieal microseope. M = 1500 x IX. tábla — Plate IX. 1. Finom szemcsebalmazokból álló kötőanyag pirit. Ércmikroszkópos felv'étel: N = 200 X Mátrix pyrite consisting of fine grain ag^regates. Photograph made under the mineralo- gical microseope. M = 200 X 2. ,,Framboidális” jiirithalmazokat (fehér kerek vagy szögletes szemcsék) ugyancsak ,,framboidális” kalkozin (szürkésfehér, középen) és naszturán (szürke) ,,cementálják” össze. Ércmikroszkópos felvétel, N = 400 x The ,,framboidal” aggregates of j^yrite (white round or angular grains) are ,, cemented” by similarly ,,framboidal” chalcosine (greyish-white, centre) and nasturan (grey). Pho- tograph made under the mineralogieal microseope. M = 400 X 3. ,,Poliframboidális” pirithalmaz. Ércmikroszkópos felvétel. N = 2500 X ,,Polyframboidal” aggregate of pyrite. Photograph made under the mineralogieal mic- roscope. M = 2500 X 4. Tűs goethit kötőanyag halmazok. Ércmikroszkópos felvétel. N = 250 X Acicular aggregates of mátrix consisting of goethite. Photograph made under the mine- ralogieal microseope. M = 250 X X. tábla — Plate X. 1. Izotrópizált coffinit dendritek kvarcban. V'ékonycsiszolat felv'étel, -)- nikollal.N = 50 X Isotropised coffinite dendrites in quartz. Photograph made of a thin section with -j- nicols. M = 50 X 2. Félig izotrópizált coffinitkristályhalmaz ,,fürészfogas” széllel, hidrocsillámos kötőanyag- ban. Vékony csiszolat felvétel 1 nikollal. N = 600 X Half-isotropised coffinite crystal aggregate, ,,jigsaw”-edged, in a hydromicaceous mát- rix. Photograph made of a thin section, 1 nicol. M = 600 X 3. ,, Gömbös” dohánybarna színű, üde coffinitkiválás kvarc törmelék szemcsében. Vékony- csiszolat felvétel, 1 nikollal. N = 600 X Tobacco- brown, spherical precipitate of fresh coffinite in a detrital quartz grain. Photo- grajdi made of a thin section, 1 nicol. M = 600 x 4. ,, Gömbös” dohánybarna színű coffinithalmazok króm illit kötőanyagban. Vékonycsiszo- lat felv'étel, 1 nikollal. N = 2000 X ,,Si)herical”, tobacco-brown aggregates of coffinite in chromium illite mátrix. Phot graph made of a thin section, 1 nicol. M = 2000 X 5. Üde, dohánybarna coffinitkiválás szurokérc szalagok szegélyein a homokkő kötőanya- gában. Vékonycsiszolat felvétel, 1 nikollal. N = 600 X Fresh, tobacco-brown coffinite precipitate on the edges of pitchblende bands in the mátrix of sandstone. 1 nicol. M = 600 X 6. Félig izotrópizált coffinitkristályok vanádium hidrocsillárnban. Vékonycsiszolat felv'é- tel. 1 nikollal. N = 600 X XI. tábla — Plate XI. 1. Mikroklin törmelékszemcse helyettesítése barna V-hidrocsillámmal és ércásványokkal (szurokérc -+- pirit). Még felismerhetők az ikerlemezes mikroklin maradványok és az eredeti mikroklin szemcsehatárt az ércásvány bekérgezés rajzolja ki. A homokkő kötő- anyagát alkotó V-hidrocsillám szintén nagymértékben ércesedett. Vékonycsiszolat fel- vétel -(- nikollal. N = 100 X V i n c z e — Fazekas: *1 mecseki uránérc ásványtani és parayenetikni kérdései 183 Substitution of brown V-hydromica and őre minerals (pitchblende + pyrite) for a mic- rocline grain. The residues of t.windamellar microcline are still reeognizable, the outlines of the original microcline grain being delineated by the encrusting őre mineral. Tlie V- hydromica forming the mátrix of the sandstone has alsó been largely ore-mineralized. Photograph made of a thin section with + nicols. M = 100 X 2. Ortoklász törmelékszemcse ércesedése. A szurokérc bekérgezésként körülfogja a törme- léket és az ortoklász hasadása irányában behatol a törmelékbe. Vékonycsiszolat felvétel, I nikollal. N = 50 X Őre mineralization of an orthoclase grain. Pitchblende has encrusted the grain and pene- trated intő it along the cleavage of orthoclase. Thin section photograph, 1 nicol. M = = 50 X 3. Uránoxid felhasadozott csillámlemez (rnuszkovit) kötegek között. Vékonycsiszolat fel- vétel, 1 nikollal. N = 200 X Uránium oxide between bundles of cleaved mica plates (muscovite). Photograph made of a thin section, 1 nicol. M = 200 X 4. A homokkövet átmetsző kalcitór ércesedése (U-oxid izotrópizált coffinit) a szemcse- határokon és a hasadás mentén. Vékonycsiszolat felvétel, 1 nikollal. N = 40 X Őre mineralization of a calcite streak Crossing sandstone. It has developed (as U-oxide -f , isotropised coffinite) on the grain boundaries and along the cleavage. Thin section photograph, 1 nicol. M = 40 X 5. Klrusztifikációs szerkezetű hidrocsillám (hidromuszkovdt) kötőanyag a homokkőben. Vékonycsiszolat felvétel + nikollal. N = 100 X Hydromica mátrix of crustification structure (hydrornuscovite) in sandstone. Thin sec- tion photograph with nicols. M = 100 X 6. Uránoxid tartalmú hidrocsillám körül nőtt kalcedon Szferolit uránoxid-hidrocsillám kötőanyagú mezőben (ritmikus kiválás). Vékonycsiszolat felvétel -|- nikollal. N = = 600 X Chalcedony spherolite grown in a field composed of U-oxide-hydromica mátrix around U-oxide-containing hydromica (rhytmical segregation). Thin section photograph with -j- + nicols. M = 600 X XII. tábla — Plate XII. 1. Kolloid szerkezetű uránoxid-szulfidásvány góc, ércesedett homokkőben. Fehér: törme- lékanyag és kötőanyag, szürke: szfalerit, fekete: uránoxid, pirit és egyéb szulfidásvá- nyok. Vékonycsiszolat felvétel, 1 nikollal. N = 50 X Uránium oxide-sulphide mineral nucleus of colloidal structure, in ore-mineralized s ind- stone. White: detritus and mátrix, grey: sphalerite, black: uránium oxide, pyrite and other sulphide minerals. Thin section photograph, 1 nicol. M = 50 X 2. Zöld hidrocsillám és szui’okérc kolloid szerkezetű kiválása. Vékonycsiszolat felv'étel -|- -)- nikollal. N = 200 X Colloidal precijjitates of green hydromica anfl pitchblende. Thin section photograph with -f nicols. M = 200 X 3. Uránoxid (fekete) és vanádium-illit (szürke) kötőanyagot alkotó ritmusos-szalagos kivá- lásai. Fehér: kvarctörmelék. Vékonycsiszolat felvétel, 1 nikollal. N = 300 X Rhythmical-banded precipitates of uránium oxide (black) and vanadium-illite (grey) forming the mátrix. White: quartz detritus. Thin section photograph, 1 nicol. M = = 300 X 4. Hematit (fekete) és hidrocsillám ritmusos-szalagos kiválásai a törmelékes ásványszem- csék közti térben. Vékonycsiszolat felvétel, 1 nikollal. N = 120 X Rhythmical-banded precipitates of hematite and hydromica in the intersticcs of detrital grains. Thin section photographs, 1 nicol. M = 120 X 5. Réskitöltő U-oxid-galenit- és zöld Cr-hidrocsillám szerkezet. A rés szegélyén a kőzet- alkotó törmelékes ásványokat U-ércesedés szegélyezi, majd a réskitöltő, krusztifikációs szerkezetű hidrocsillám, végül a rés belsejében Se-galenit kiválás következik. V^ékony- csiszolat felvétel -(- nikollal. N = 300 X Lithoclase-filling U-oxirle-galena- and green Cr-hydromica structure. On the margin of the lithoclase the rockforming detrital minerals are rimmed by U-ore mineralization, to be followed first by void-filling encrusting hydi’omica and then by Se-galena precipitate sitting in the centre of the void. Thin section photograph with nicols. ]\I = 300 X 6. Ritmikus felépítésű szurokérc, — barna hidrocsillám — , epigén réskitöltés ércesedett homokkőben. A szurokérckiválás két generációban, a hidrocsillámképződés három gene- rációban történt. A szurokérc alapmezőben levő hidrocsillám a törmelékanyagot helyet- 184 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet tesíti. Réskitöltésként először krusztifikációs szerkezetű hidrocsillámsávok, majd karé- jos- vésés sziirokércszalagok és legbelül ismét hidrocsillám következik, szintén krusztifi- kációs, de durvább lemezes kifejlődéssel. Vékony csiszolat felvétel, keresztezett nikoUal. N = 300 X Rhythmically precipitated pitchblende, brown hydromica, epigenic void-filling in ore- mineralized sandstone. The precipitation of pitchblende took piacé in two generations, the formation of hydromica in three generations. The hydromica sitting in the pitch- blende basic field is a substitute fór detrital matter. The lithoclases are füled first by hydromica bands of encrusting structure, then by lobed-vesicular pitchblende filaments, followed in the very centre, again, by hydromica which is alsó incrustational, though developed in the form of thicker plates. Thin section photograph with + nicols. M = = 300 X Irodalom — References Alföldi L. (1958): Jelentés a mecseki permi összlet mélyfúrásokkal harántolt rétegcsoportjainak részletes anyag- vizsgálatáról. Kézirat. Mecseki Érc. VáU. Alföldi L. (1958): U-jelentés. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Alyanak N., Nogel, Th. a. (1974): Framboidal chalcocite from White Fine, Michigan. Econ. Geol. 69. 5. Barabás, A. — Kiss, J. (1958): La genése et le caractere pétrographique sedimentaire de l’enrichessement de minérai d’uranium dans la Montagne Mecsek. Actes de la deux. Conf. Int. d. Nations Un. Génévé Cervelle Bernard (1976): Kéflectance constantes optiques et microdureté de Pb-Se (clausthalite) „Bull. Soc. franc, minér. et cristallogr.” 99.1. Cesbron, F. Brown, W. L. Bariand, P. Geffroy, J. (1972): Kameauite and agrinierite, two new hydreted complex uranyl oxides from Margnoc, F’rance. Miner. Mag. 38.299. flaHMen B. H. (1977): TeKcrypbi h cxpyKTypbi ypaHOBbix pyq 3K3oreHHbix MecTopo>KfleHHÍl (Axnac), AxoMHsnax MocKBa HyöHHuyK B. T., CHRopeHKO F. A. (1978): O (JjopMe BXOHCflCHHH CBHHua b npHpoflHbie OKHCnbi ypana. Feo- XHMHH. JVo 1. fIbiMKOB K). M. (1966): Bonpocbi reHesHca ccJjeponHXOB wacxypaHa. «Axomh. 3Hepr.» 20. 3. HbiMKOB K). M. (1973): npHpopa ypaHOBofi cmoruhoíí pynbi. AxoMHsnax. MocKBa UbiMKOB lO. M., HasapcHKO H. F. (1962): Ko(})cj)HHHX h npHpona nceBflOKpHcxannoB Hacxypana. «FeoxHMHH», Ne 4. F^azekas Via (1967): A szkandium és ritkaföldfémek eloszlásának és ásványos megjelenésének kérdései a mecseki permi képződményekben. KIM— KIT dolgozat. Kézirat. Mecseki Érc.b Váll. Fazekas Via-Vincze J. (1964): A „Hetvehely Távolkeleti Terület” ásványtani- és nyomelem vizsgálata. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Fazekas Via— Vincze J. (1965): A mecseki lelőhely mélyszinti- és permi érceinek ásvány-kőzettani-, nyomelem- és technológiai vizsgálata. (V. üzem és III. üzem K-i táró mélyszint) Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Fazekas Via— Vincze J. (1966): Az U és ritkafémek eloszlásának vizsgálata a zagymeddöben. KIM— KIT dolgozat. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Fazekas Via-Vincze J. (1967): A mecseki lelőhely mélyszinti- és permi érceinek ásvány-kőzettani-, nyomelem- és technológiai vizsgálata, II. (Cserkút K-i mélyszint) -l-ézirat. Mecseki Ércb. Váll. Földváriné Vogl M. (1958): A telepes csoport karbonátja és az uránkoncentrálódás mértéke közötti viszony. Kézirat. Mecseki Ércb. VáU. Frondel, C. (1956) X-ray powder data fór uránium and thorium minerals. US Geol. Surv. VuU. 1036— G. Frondel, Cl., Weeks, A. D. (1958): Recent progress in the descriptive mineralogy of uránium (Az 1958. évi Genfi Atomenergia Konf. anyagából.) FajioneH, P. H. Fchph (1975): HccjienoBaHHC HenpoapauHbix MHnepanoB non MHKpocKonoM. Hsa. «MHP», MocKBa FeqeBa P. B., CaBeneBa K. H. (1956): PyKOBoacxBO no onpeaeneHHio ypaHOBux MnnepanoB. FocreonxexHsnax. MocKBa Granqer, H. C. (1966): Ferrosellte in a roU-type uránium deposit, Powder Ri Basin, Wyoming. Geol. Surv. Profess. Paper. N-, 55-c, 133—137. Hossain Anwer (1975) The occurrence of polyframboidal pyrite in a beach Sand deposit. (Coxs Barar. Bangladesh) Amer. Miner. 60.1—2. Kalliokoski, J. (1974) Pyrite framboid: animal, vegetable or mineral? Geology, 2/1, 26—27. KapneHKO B. C. pea. (1963): Bonpocu npuKnaanoil panHoreonorMH. FocaxoMHsaax, Mockbu Kiss J. (1958): La genese de chrome uranifére et són role paragénitique dans l’ensemble permien du Mecsek. (Deux, Conf. Irt. des. Nations Unies). Kiss J. (1960): Az urán-króm-vanádium eloszlása és az epigén krómcsiUám szerepe a mecseki permi összletben. Földt. Közi. 90/1. Kiss J. (1961): A mecseki uránérc ásványos alkata és genezise Kézirat. Kand. dissz. MTA. Kiss, J. (1965): Constitution minéralogique, propiétes et problémás de genése du gisement uranifére de la Montagne Mecsek. Ann. Univ. Sci. Bp. Sec. Geol. Kiss J.— Grossz. Á. (1958): Konkréció képződés és új karbonátos fácies a Mecsek hegység! permi pszamitos összletben. Földt. Közi. 88. KH3HnbiDxef)H Jl. 51., MHHaeBa Jl. F. (1972): flpoHCXoiKAeHHe (jjpaMÖOHnanbHbix (popM nHpHxa. XIokji. AH CCCP 206. 5. Lőve, L. G. Curkis, C. D. Brockley, H. (1970): Framboidal pyrite raorphology revealed by electron microscopy of external surfaces. Fortschr. Mineral. 8.2. Méhes K. (1959): Kovás fatörzseket körülvevő üledékes anyag részletes ásványtani vizsgálata. Kézirat. Mecseki Ércb. V. Méhes K. (1968): Az urán és a szerves anyag geokémiai kapcsolata Földtani Kutatás. XI. 1. MejiKOB B. F., riyxajiCKHfi Jl. M. (1957): Hohckh Mccxopo>KfleHHíl ypaHa. FocreonoxexHSA., Mockba Nemecz E. (1973): Agyagásványok. Akad. Kiadó, Bp. Noe-Spirlet, M. R. Sobry, R. (1974): Les uranates hydratés ne formánt pás une Série continue „Bull. Soc. ray. Sci Siege.” 43. 3 — 4. Vincze — Fazekas: *4 mecseki uránérc ásványtani és paraqenetikai kérdései 185 OSTWALD, J. England, B. M. (1977): Notes on framboidal pyrite írom Allandale, New South Wales, Ausztrállá. „Miner. depozita.” 12.1. Kogova, V. P. et. al. (1974): Bauranoite and metacalciouranoite, new minerals of the hydrous uránium oxides group. ,„Int. Geol. Bev.” 16.2. PaMflop, n. (1962): PyuHbie MHHepanbi h hx cpacTauHn. Hsa. HHOCxp. JIht., Mockb3 Bojkovic, I. Kristin, J. (1974): Montroseit (V, Ee) O (OH) in dér LaRerstatte Novoveskáttuta. ,,Geol. zb.” 25.1. Selmeczi B.né, Antal P. (1965p Az urándúsulás és a szerves anyag (szenes maradványok) kapcsolatának vizsgálata kovás fatörzsön. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. UlHnoBCKHfl n. n., CMUcnbHMKOBa B. JI. (1966): FeoxHMHuecKHe accouHauHH h aonanbHoe CTpoeHne ypaw- cenenoBbix pyflHbix Ten b necucHHKax KpacHOUBeTHOfi TonoiH. c6. ((Ouepna reoxHMHÍl BHfloreHH. h rrinep- reHH. npoueccoB». 273 — 280 KA., 17. 5. Co6oneBa M. B., riyAOBKHHa H. A. (1957): MnHepanbi ypana. rocxeonxexHSAax. MocKBa CojiHOKH H. — Bnpar K. (1966): Ponb 6aKxepHí) b oöpaaoBaHHH ypaBHOBbix MccxopowAeHHf), saneraiomHX b necweHHKax. JloKJiaa na IX, MeWAynapoAHOM ÖHOAor. KOHrp., MocKBa Szovjet geológiai és lúgozási tanulmány (1957). Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. SzTRÓKAY K. I. (1960): Ásványtani vizsgálatok a Mecsek hegység! uránére-paragenezis körében. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. TapauiHH A. H., KpacHAuaKOBa C. A., flnaroHOB A. H., PlOBapeHHbix A. C. (1975): JlioMHHecueHUHH MunepanoB ypana. (iKoHCXHxyunn h CBOílcxBa MHHepanoBi). P. MewBeA. c6., MocKBa Upor, E. — Mohai, M. (1965): Bestimmung des Oxidatlonsgrades von Urán In Gesteinen (lonenaustauscher Symposium in Balatonszéplak. Sonderdruck. Akad. Kiad. Bp.) Vincze I. (1961): Jelentés az Ásvány-kőzettani Laboratórium 1960. évi munkájáról. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Vincze J. (1962): Jelentés az Ásvány-kőzettani Laboratórium 1961. évi munkájáról. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Vincze J. (1962): A mecseki U-érc lelőhely vanádium dúsalásának vizsgálata. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Vincze J. (1965): Érclencse típusok m^határozása a mecseki lelőhelyen ásvány-kőzettani-, fácies- és ércmorfológiai bélyegek alapján. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Vincze J. (1965): Az uránt kísérő elemek eloszlásának és dúsulásának vizsgálata a mecseki lelőhelyen. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Vincze J. — Fazekas Via (1974): Fejezetek az V. üzemi zárójelentéshez. Az ércek kémiai összetétele és geokémiai adottságai. Az ércek ásvány-kőzettani jellemzése, ééizzirat. Mecseki Ércb. Váll. Vincze J.— Horváth I. — Opanszky I. (1970) Izotópok eloszlása és szerepe a mecseki uránérc képzödésbeni Földt. Közi. 100/1. Vincze J.— Somogyi J. (1973): A mélyszinti bányaművelés és ércfeldolgozás teleptani- és ásvány-kőzettani problémái- nak vizsgálata. Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. ViRÁGH K.— Vincze J. (1967): A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai. Földt. Közi. 97/1. ViRÁGH K.— Szolnoki J. (1970): Baktériumok szerepe a mecseki uránérc keletkezésében és későbbi áthalmozódásában. Földt. Közi. 100. 1. BnacoB K. A. peA. (1964): reoxHMHH, MHuepanorHu h reHexHuecKHe xnnbi MecxopowACHHfl peAKHX aneMeHxoB. I— II. Hsa. Hayna, AlocKBa Mineralogical aniJ para^enetical problems of the Mecsek uránium őre J. Vincze and V. Fazekas The latest resiilts of the ore-mineralogical exaniination of the uránium őre of a deposit included in Pennian sandstones in the Mecsek Mountains, Southern Hungary, are presen- ted. The phases of the minerals belonging to the uránium oxide series and their types of development, the post-coffinite nasturan pseudomorjihs and the relationship between nasturan and coffinite are dealt with. Of the sulphide őre minerals associated with uránium őre minoralization (pyrite, marcasite, galena, chalcopyrite, sphalerite, chalcosine, grey cop- per őre, arsenopyrite), it is fiyrite, i. e. the mineral forming their búik and partly represen- ted by characteristically finely aggregated ,,bacteriopyrite” and/or sjiherical pyrite and ,, framboidal” pyrite, that is considered to be type-determinant (an őre mineralization of pitchblende-pyrite type). The mixed crystal varieties of sulphide minerals, Se-galena- clausthalite, Ni-pyrite-(vaesite-bravoite, etc.), are referred to. In the rust-coloured, so- called ,,oxidized őre type” constituting a considerable part of the őre, the őre mineral as- semblage is added to by goethite and is characterized by increased U®+ content and the enriehment of uranates. The textúrái pattern of the őre mineralization is of typieally mátrix type. The mátrix of sandstone is constituted by carlionate minerals (dolomité, ankerite, oalcite), ,,hydromicas” and őre minerals. The mátrix and, oonse(juently, the őre minerals will, to varying extent though, corrode and consume the allothigenic iletrital rockforming minerals, the felds[iar, quartz-porpliyry and quartz. The ,,hydromicaceous’ mátrix consisting of: 1. Cr-hydro- muscovite and Cr-illite (just loeal products), 2. common hydromuseovite and illite-phengi- tic illite, 3. V-illite with an excess of vanadium (montroseite + U-vanadate?), a consti- 186 Füldlani Közlöny 109. kötet, 2. füzet tuent, more frequent tlian Cr-hy6romica, and 4. finely eristalline-cryptocrystalline quartz, as rnineralogical coniponents, is dealt with in detail. The uraninni minerals replace the carbonate mátrix as well (e.g. along cleavage planes), prodncing rhytlimical-banded segre- gations or a mixed texture, when eombined with hydromicas. Relying on tlie ov'erall microscopic and rocktextural jjattern and tlie micromorphology of őre mineralization, tlie antliors have examined the chronology of intraformational mine- ralization and pointed out tlie role the snccessive mineralization processes played in the formation of ores and they have quoted the questions of mineralogy and őre genesis that are still nnanswered. The major conclusions they have deduced are the following; — The absence of probably allothigenic uraninite-pitchblende snggests that the búik of uránium must have been transported in dissolved fönn to the sedimentary hasin. No mine- ralized quartz-jjoiqdiyry or feldspar detritus could be found in a barren environment. This indicates that these minerals were affected by őre mineralization only after being deposited in the hasin, though a jjrimary, pre-sedimentary őre mineralization of a part of them can- not be precluded. That the resnlting ores are products of incrustation at the expense of the mátrix consumed up bears witness to the presence of a sedimentary-metasomatic (poly- genic) type of őre mineralization. — The role the hydromicas may have played in the mineralization processes has been outlined as follows: The sedimentogenic clay mineral complex and the heterogenic clay minerals resnlting from the decomposition of feldspars sorbed uránium- and other metál ions and thus eoncentrated them. During the formation of hydromica somé of the metál ions were released, went intő solution, then U precipitated as nasturan, the other heavy metals as sulphide minerals, in a hydrogen-sulphidized reductive environment. In a heav- ily reductive environment was totally reduced to + and, preserved in the silicate complex, it would precipitate as coffinite, a part of which would, in a later phase, be alte- red to nasturan. — The coalified plánt matter occiu'ring in the sandstone is believed to have played a crucial role in őre mineralization, bút this problem is nőt dealt with. V i n c z e Fazekas: A mecseki uránérc ásráni/tani és paraf/enet ikai kérdései ]87 I . Tál)la — Plate [ 4 188 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet II. Tábla — l’late II 2 a - b l' i n c z e - Fazék a a : ^4 mecseki uránérc ásványtani és paratienetikai kérdései 189 Iir. Tábla - Plate III 190 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet IV. Tábla Plate JV 2 V i n c z e — F a z e k a s : A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései 191 2a- b V. Tábla — Plate V 4 192 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet VI. Tábla - l’late VI Vincze — Fazekas: A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései 193 VII. Tábla - Plate VU 3 Földtani Közlöny 194 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Vm Tábla — Plate Vni V i n c z e — F a z e k a s : .4 mecseki uránérc ásváni/luni és purugenet ika í kérdései 195 IX. Tábla — Plate IX 3* 196 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet X. Tábla — Plate X V i ne ze — Fazekas: A mecseki uránérc ásványtani és paragenctikai kérdései 197 198 Földtani Közlöny lOfJ. kötet, 2. füzet XII. Tábla — IMate XII 5 6 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1979) 109. 199 — 210 Az infraoligocén deiiudáció nyomai a Budai-hegységben Dr. Jasl'ó Sándor (5 ábrával, 1 táblázattal) A Dunántúli-középhegység északnyugati részében megnyilvánuló infraoligo- cén denudációnak az eocén kőszéntelepeket lepusztító hatásával már többen is foglalkoztak (Telegdi Roth K. 1927, Gidai L. 1969.)- Több beható tanulmány ismerteti az infraoligocén denudációt követő üledékképződés kőzeteit, így a Budai— Pilisi-hegység hárshegyi homokkő formációját (Fekete Z. 1935, Kaszanitzky F. 1956, Báldi T.— Nagymarosi A. 1976/a, Báldi T. et al. 1976/b.), valamint a Mányi-medence ún. kaolinos homokkő rétegcsoportját (Korpás L. 1977). Nem történt meg azonban mostanáig az infraoligocén denudáció által létre- hozott fosszilis felszíni formák ősföldrajzi elemzése s a hajdani domborzati for- I máknak az újra meginduló oligocón üledókképződésre gyakorolt helyi hatásai- nak kimutatása. E hiány pótlását kívánom az alábbiakban nyújtani. Értekezé- semhez felhasználtam a környéken mélyített kőszén- és bauxitkutató fúrások adatait, valamint a régebben készült földtani felvételeket is. így a budai hegy- vidékről Horusitzky H. 1938-ban, Budakeszi környékéről Jaskó S. 1950-ben, Nagykovácsi és Pilisszentiván környékéről Semptei F. 1943-ban, a Nagykevóly környékéről Szentes F. 1934-ben, a Pilisszentkereszt és Csobánka közötti terü- letről Hegedűs Gy. 1947-ben, Piliscsaba és Pilisvörösvár környékéről Ferencz K. 1943-ban, Pilisszántó környékéről Jaskó S. 1957-ben közölt nyomtatásban is megjelent részletes földtani térképeket. E különböző részlettórkójiek és leírá- sok összevonásából készült el 1958-ban a terület kinyomtatott 1 : 50 000 föld- tani térképe (Horusitzky F.— Mauritz B.— Szőts E.— Sciiréter Z.) és 1966- ban a 200 000-es térképe (Jámbor Á. — Moldvay L. -Rónai A.), illetve a hoz- zájuk tartozó magyarázó szövegleírások. 1969 — 74-ben Wein Gy. a Budai- ; hegység tektonikai reambulációját végezte el (Wein Gy. 1977). A legutóbbi : években 1:10 000 méretarányú építésföldtani térkép is készült a főváros terü- ' letérői. Ez azonban mostanáig nem jelent meg nyomtatásban. A Budai- hegységben a hárshegyi homokkőrétegek jelenleg vetődésektől szét- darabolva, ferdére billent helyzetben vannak. A hegygerinceken magasra ki- ' emelkedtek, a medencék mélyén pedig a kiscelli agyag fekvőjében mutatták ki a fúrások (1. ábra). Dolgozatomban a hárshegyi homokkő formációt ere- deti képződési formájában, mint összefüggő üledéktakarót tárgyalom, eltekint- ve az utóbb bekövetkezett tektonikus átalakulásoktól és eróziós lepusztítások- ' tói. A Budai- hegységnek csak az északi felében végeztem a vizsgálataimat, mert itt a hárshegyi homokkő formációnak a bázisrétegei is jól megfigyelhetők fel- színi kibúvásokban. A hegység déli felében egyrészt a kellő feltárások hiánya, másrészt pedig az oligocénnél fiatalabb kavicstakarók elterjedése megnehezí- tette volna az észleléseket. 200 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet DDNy EEK Tok-hegy Kövesberc Ezust-hegy 7. ábra. Földtani szelvényvázlat Pesthidegkúttól Budakalászig (kétszeresen túlmagasítva). Jelmagyarázat. 1. Negyedkori hordalék, 2. Kiscelli agyag, 3. Hárshegyi homokkő (2 — 3. oligocén), 4. Nummuliteses mészkő (eocén), 5. Dolomit (triász) .dW>. 7. Geologische Profilskizze von Pesthidegkút bis Budakalász (zweimal übererhöht). Erklarungen: 1. Quartáres Bachgescli Kisceller Tón, 3. Hárshegyer .Sandstein (2 — 3. Oligozan), 4. Nummulitenkalk (Eozán), 5. Dolomit (Trias) Kaszanitzky és Habtai ugyan régebben már el végezte a hárshegyi homokkő- összlet ásvány-kőzettani laboratóriumi vizsgálatát (Kaszanitzky F. 1956, Bál- Di T. — Martai É. et al. 1976/b). A Budai-hegység területéről azonban összesen csak 10 darab kőzetmintát írtak le. Ezért a litosztratigráfiai felosztáshoz szük- ségessé vált Kaszanitzky és Martai vizsgálatait kiegészíteni terepi kőzetmeg- figyelésekkel is. Ez utóbbiak kétségtelenül pontatlanabbak a laboratóriumi műszeres méréseknél, de egyszerű és gyors voltuknál fogva jóval nagyobb meny- nyiségben végezhetők el s így lehetővé teszik a terület egészére vonatkozó li- tosztratigráfiai szabályszerűségek felismerését. A felszíni feltárásokban minde- nütt feljegyeztem a homokkő rétegzettségi típusát, megmértem a kavicszárvá- nyok átmérőjét, valamint hozzávetőleges arányát a homokszemek és kötőanyag mennyiségéhez képest. Ezenkívül kb. 50 lelőhelyről több mint 2500 darab ki- mállott kavicsszemet gyűjtöttem be és vizsgáltam meg. így sikerült a hárshegyi homokkőösszletben több egymástól világosan megkülönböztethető kőzetfóle- séget felismernem és megállapítanom, hogy ezen litosztratigráfiai szintek a ré- tegsorokban mindenütt meghatározott sorrendben települnek egymásra és hori- zontális irányú (földrajzi) elterjedésük meghatározott szabályszerűségeket kö- vet. A hárshegyi homokkő formáció (alulról felfelé haladó sorrendben) a kö- vetkező litosztratigráfiai tagozatokra* (Member) osztható fel: I. Báziskonglomerátum tagozat. Ez átlag 1 — 5 m vastag, főleg kvarc, kvarcit és sötétszürke grafitpala kavicsok szabálytalan összehalmozódásából áll (3. ábra II. C réteg). A homok és kovás kötőanyag mennyisége igen csekély. A kavics- szemek átlagos nagysága 2-3 cm, de a legnagyobb kavicsok elérik az 5 — 7 cm-t is. Pomáz, Pilisborosjenő és Midegkút vonalában kb. 7 km hosszú és 1 km széles összefüggő vonulatban mutatható ki. Folytatása nyomokban követhető Buda- keszi irányában is. 2. Kavicsos homokkő tagozat. A báziskonglomerátum fölött kb. 30 m vastag üledóksor következik, amelyben kavicskonglomerátum, kavicsos homokkő és homokkő})adok egymással váltakozva találhatók. A kavicsszemek átlagos nagy- Ezek „nem hivatalos” litosztratigráfiai egységek. ./ a s k 6: Az irifraoUgocén denívdáció nyomai a Budai- hegységben 201 1 V V V V V 6 TTh- 7 o o c “E3 2. ábra. A hárshegyi homokkő formáció kezdőrétegeinek kifejlődése a Budai-hegységben. Jelmagyarázat: 1. Fosszilis terra rossa, fedőjében vékonylemezes márgával, 2 — 5. Homokkő (2. kavicsokjnélkül, 3. kvarckavic.sok max. nagysága 20 mm alatt, 4. kvarckavicsok max. nagysága 20 — 50 mm, 5. kvarckavicsok max. nagy.sága 50 mm felett), 6. Lepidocyclinás meszes homokkő, 7. Dolomitkonglomerátum és breccsa, 8. Tarka agyag és kavicsos homok, 9. Hárs- hegyi homokkő formáció nélküli terület Abb. 2. Ausbildung dér Basalschichten dér Hárshegyer Sandsteinformation im Budaer Gebirge. Erklarungen: 1. Fossile Terra rossa mit dünnplattigem Mergel im Hangenden, 2—5. Sandstein (2. ohne Gerölle, 3. Maxi- malgrösse dér Quarzgerölle unterhalb 20 mm, 4. Maximalgrösse dér Quarzgerölle 20 bis 50 mm, 5. Maximalgrösse dér Quarzgerölle über 50 mm), 6. Kalksandstein mit Lepidocyclina, 7. Dolomitkonglomerat und -brekzie, 8. Bunter Tón und schottriger Sand, 9. Gebiet ohne Hárshegyer Sandsteinformation sága 12 cm, de a legnagyobl) kavicsok 3- 4 cm-esek, sőt egy-kót helyen (ritka- ságként) elérik az 5 cm-t is. Sok helyen előfordul ismétlődő aszimmetrikus ritmi- citás: a durva kavicsra apró kavics, majd homokréteg következik (3. álira III.). Ritkább az lin. diagonális rétegzettség, amikoris a ferdén rétegzett homok két egymással párhuzamos kavicsréteg között helyezkedik el (3. ábra IV.). Leggya- koribb az a kifejlődés, amikor a vastagpados homokkő túlnyomó részét homok- szemek és kötőanyag (Mátrix) teszi ki és a különböző szemnagyságú kavics- 202 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet D°o oo5p° °o99°o9p§g°o9o9:2 3. ábra. A hárshegyi homokkő formáció rétegzettségi típusai. Jelmagyarázat: I.: Karsztosodott térszínre települő finomszemű üledék, a) Triász dolomit, b) Vörös agyag, c) Barna lemezes márga; II.: A triász alaphegység egyenetlen felületére települő durvaszemű üledék, a) Dolomit, b) Szegletes dolomitbreccsa, c) Konglemerátum, durva- szemű kvarc-, kvarcit- és grafitpalakavicsokból, d) Homokkő kvarc- és kvarcitkavicsokkal; III.: Aszimmetrikus (három tagú) üledékciklusok ismétlődése, a) Durva kavicskonglomerátum, b) Apró kavicskonglomerátum, c) Homokkő: IV.: Diagonális rétegzettség, a) Kavicskonglomerátum, b) Diagonálisan rétegzett homokkő; V.: Vastagpados homokkő, rendezetlenül elszórt kvarckavicsokkal; VI.: Finomszemü üledékek egyszerű (két tagú) ciklusossága, a) Aprószemű homokkő kavicsok nélkül, b) Agyag és homokos agyag Abb. 3. Schichtungstypen dér Hárshegyer Sandsteinformation. Erklárungen: I. Feinkörniges Sediment, das auf einem verkarsteten Gelande lágert, a) Triadischer Dolomit, b) Roter Tón, c) Brauner geplatteter Mergel; II.: Grobkör- nige Sedimente, die auf dér unebenen Oberflache des triadischen Grundgebirges lagern. a) Dolomit, b) Winklige Dolomitbrekzie, c) Konglomerat aus grobkörnigen Quarz-, Quarzit- und Graphitschiefergeröllen, d) Sandstein mit Quarz- und Quarzitgeröllen; III. Widerholung asymmetrischer (dreiteiliger) Sedimentationszykien. a) Grobkömiges Konglomerat, b) Kleinkömiges Konglomerat, c) Sandstein; IV.: Diagonalschichtung. a) Konglomerat, b) Diagonal geschichteter Sandstein; V.; Dickbankiger Sandstein mit unregelmassig zerstreuten Quarzgeröllen; VI.: Einfache (zweiteilge) Zyklizitat feinkörniger Sedimente. a) Kleinkörniger Sandstein ohne Gerölle, b) Tón und sandiger Tón J n s k ó : Az infraoligocéti denudáció nyomai a Budai-hegységben 203 szemek minden rendszer nélkül elszórtan találhatók benne (3. ábra V.). A kavi- csos homokkőtagozat Csobánka, Solymár, Máriaremete, Budakeszi vonalától keletre fordul elő. Az elmondottak alapján módosítani kell Nagymarosi Andrásnak a hárshe- gyi homokkő formációról tett megállapításait, hogy: . egy-egy vertikális szelvényben kevés szemcsenagyság változás észlelhető”, továbbá hogy ... ,,a Budai-hegységben a kavicsok maximálisan 1 — 2 cm-esek” (Földtani Közlöny 1976 évf. 356. és 359. oldalak.). Ügy gondolom, hogy Nagymarosi megállapítá- sai legfeljebb egyes faunalelőhelyek, illetve kőzetmintavételi helyek begyűjtési pontjaira alkalmazhatók, de helytelen képet adnak a kőzetformáció teljes egé- szére vonatkozólag. 3. Vastagpados homokkő, felső részében agyagrétegekkel váltakozva. A hárshe- gyi homokkő formáció legfelső tagozata kb. 30 m vastag és fokozatos átmenet- tel kapcsolódik egyrészt lefelé a kavicsos homokkő, másrészt pedig felfelé a fedő- jében megjelenő kiscelli agyag felé. Ez a kavics nélküli homokkő tovább terjed nyugat felé mint az alatta levő kavicsos rétegek. így a pilisszántói Hosszú-hegy, Pilisvörösvár, Pilisszentiván és Nagykovácsi környékén közvetlenül ez transz- gredál a triász alaphegységre. Megjegyzendő, hogy a Hárshegyi Homokkő Formáció 60 70 m vastag teljes rétegsora csak kevés helyen fordul elő. Egyrészt azért, mert mint említet- tem — Ny felé haladva az idősebb tagok sorra kimaradnak, másrészt ]iedig, mert a sasbércek tetejéről a homokkőösszlet felső részeit az erózió kisebb- nagyobb mértékben letarolta. A Budai-hegység területén a fentieken kívül még három helyi jellegű kifejlő- dése is van a hárshegyi homokkőösszletnek. Ezek a következők: 4. A Budai-hegység nyugati peremén Pilisszentkereszt DNy-i szélén, a klotild- ligeti Homok-hegyen, Nagykovácsi és Telki között, az Anna- vadászház környé- kén vörös agyaggal váltakozó homokkőpadok vannak. Itt a kavicsszemek nagy- sága eléri a 4 — 5 cm-t, közöttük általában aránylag több a sötétszürke grafit- pala és sárgásbarna kvarcit, s kevesebb a fehérszínű kvarckavics, mint a tipikus hárshegyi homokkőben. Szembeötlő a kavicsnak kevésbé koptatott volta is. 5. Egy másik helyi jellegű kifejlődés a solymári lepidocyclinás meszes homok- kő, mely a Jegenye-patak jobb partján a solymári Várerdő- hegyen és a Várhegy nyugati tövében fordul elő. Ezt a kövületgazdag kifejlődést többen is részlete- sen ismertették már (Hofmann K. 1871, 257. o.. Méhes K. 1943, 304. o., Bárdi et al. 1976/b, 367. o.). 6. Dolomit kavicskonglomerátum és órecc.sa egymással váltakozó rétegei jól fel- tárva láthatók a pilisszentiváni Fehér-hegy déli tövében (4. ábra), valamint a Várerdő-hegyen. ^ndkét helyen fokozatos átmenettel kapcsolódik a fedőjében levő hárshegyi homokkőpadokhoz. Ez a két felszíni kibúvás légvonalban 5 km- re van egymástól, a Pilisszentiván-solymári-barnakőszónmedence két szemközt fekvő oldalán. A lemélyített kőszénkutató fúrások azonban a mélyben is jól ki- mutatták, hogy az eocén nummulinás mészkő és a kiscelli agyag közé itt egy 20 — 25 m vastag tarka agyag, homokkő és doloniitkonglomerátum sorozat ikta- tódik. A dolomitkonglomerátum egy hosszú és keskeny eróziós eredetű bemé- lyedést tölt ki. Ez az árok több kilométeren át követhető a mélyben. Pilisszent- ivántól nyugat felé már a felszínre emelkedik a triász alaphegység, s ezért csak sejthetjük a hajdani árok csapásmenti folytatás-irányát a dolomitkonglomerá- tum itt-ott még most is megmaradt eróziós reliktumai alapján. A csatolt térképvázlat (2. ábra) a hárshegyi homokkő formáció térbeli elter- 204 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet QnQ Ó° O ° O O °0 O CJd ^ o°o o oO^ o Oq oO 0.6 m 0.8 m 0 6 m 2 3 4 l°^l 5^ 6^ E í. ábra. Földtani szelvény a pilisszentiváni Fehér-heKy déli oldaláról. Jelmagyarázat: ]. Feltalaj és lejtötörme- lék, 2. Szürke homokkő, 1—2 cm-es legömbölyített dolomitkavicsokkal, 3. Vöröses barna homokkő, benne 3— 5 cm nagy szegletes törmelék és legömbölyített kavicsok dolomitból, 4. Konglomerátum 1 — 10 cm-es legömbölyített dolomit- kavicsokból, 5. Breccsa, 4 — b cm nagy szegletes dolomittörmelékből, 6. Porló dolomit (triász), E. Eróziós diszkordancia- felületek -46b. 4. Geologisches Profil von dér Südseite des Fehér-Berges bei Pilisszentiván. Erklárungen: 1. Bódén und Gehángeschutt, 2. Grauer Sandstein, mit 1— 2 cm grossen, abgerundeten DolomitgeröUen, 3. Rotbrauner Sandstein, darin 3 bis 5 cm grosse, winklige Schuttkörner und abgerundete Gerölle aus Dolomit, 4. Konglomerat aus 1 bis 10 cm grossen, abgerundeten DolomitgeröUen, 5. Brekzie, 4 bis 8 cm grosse, winklige Dolomitschuttkörner, 6. Pul- verulenter Dolomit (Trias), E. Erosionsdiskordanzfláchen jedését mutatja, olymódon hogy mindenütt csakis az ott előforduló legmélyebb tagozatot tünteti fel. Ilyen módon áttekintő képet nyújt az alaphegység fel- színét fokozatosan elborító transzgresszió folyamatáról. A hárshegyi homokkő formációból általam megvizsgált kavicsok százalé- kos megoszlását az alábbi táblázat mutatja. A függőleges rovatok a következő tagozatokat foglalják magukba: J a s k ó : Az infraoligocén denuddció nyomai a Budai-hegységben 205 1. Báziskonglonierátum 2/a. A kavicsos homokkő tagozatnak a báziskonglomerátum fedőjét alkotó része 2^6. A kavicsos homokkősorozatnak az ala{)hegységre tele2)ülő része, v'agyis ahol a báziskonglomerátum hiányzik 4. A Budai-hegység nyugati j)eremén (Pilisszentkereszttől és Piliscsal)ától Telkiig) előforduló tarka agyaggal váltakozó kavicsos homokkő 5. Solymári le2)idocyclinás meszes homokkő 6. Pilisszentiván-solymári dolomitkonglonierátum (Az egyes mintacsojjortok sorszámozása megegyező az előzőekben felsorolt li- tosztratigráfiai tagozatokkal. A 3. sz. tagozatból kavicsmintát nem vizsgáltam.) A táblázaton a kerek ítettség, vagyis az élek és csúcsok letomjiulása (Round- ness) a RucHiN-féle skálának felel meg.* A kavicsok formáját, habitusát meg- szabó gcmbölyítettséget (Sj)hericity) a legnagyobb átmérő és arra merőleges két kis átmérő arányának megfelelően (Zingg-féle diagram) osztottam szét: 1. gömbölyű, 2. henger- vagy tojásformára megnyúlt, 3. kerek, lapos, 4. ovális, laj)os formákra (Vendel 1959, 544. o., Ruchin, 1958, 473. o.). 1 2/a 2/1) 4 5 6 Kerekitettségi fok 0 _ 1 1 — 5 4 17 — 2 18 17 18 30 34 5 3 40 43 35 35 26 22 4 41 40 42 31 23 73 Legömbölyítettségi arányok 1 22 23 16 23 26 32 2 38 48 4ü 38 30 27 3 23 18 27 25 27 12 4 Eredeti kőzetanvag: 17 11 17 14 17 2í» kvarc 71 82 66 46 20 — kvarcit 18 15 21 31 20 — grafitos pala 11 3 4 18 10 — triász mészkő és dolomit — — 6 4 25 100 triász szarukő — _ 2 _ 16 _ limonit-konkréció A megvizsgál 1 kavicsok szén 1 iriagysága cm- jen megadva: maximális 7,3 ! 4,5 5,0 3,1 7,0 átlagos 3,0 2,0 2,0 2,0 1,5 3.0 A kvarc, kvarcit és grafitos {jalakavicsok távoli vidékekről származnak. A triász mészkő és dolomit, valamint a szarukő és limonitos konkréciók törme- lékanyaga a Budai-hegyek területéről való. E két cso2)ort, vagyis a helyi eredetű és távolról származó kavics monnyivségének egymáshoz viszonyított aránya fel- használható a litosztratigráfiai beosztásnál. A kizárólag helyi anyagokból fel- éj)ülő kavicslerakódások csak lokális körülmények között, aránylag kis mennyi- ségben keletkeztek és mindenütt az ala])hegység felszínére tele2)ülnek. A tíj)Usos hárshegyi homokkő legalsó padjai oligomiktek: bennük valamennyi felsorolt kavicsféleség megtalálható. A rétegsorban felfelé haladva sorra kifogynak elő- ször a helyi eredetű kavicsok, majd eltűnik a grafitos 2>ala, azután a kvarcit- pala is. A legfelső kavicsos rétegek monomikt jellegűek: egyes-egyedül a])ró tej- fehér kvarckavicsok találhatók bennük. • Az általam használt RüCHlN-féle skálabeosztás (RuCHIK 1958, 474. o. és Jámbor 1970, 58. o.) nem azonos a Sz.ÍDECZKY Kardoss és VENDEL által ajánlott CVP kerekitettségi mcrésfokozatokkal (Sz.ídeczky K.tRDOSS 1933, 389. o. és Vendel 1959, 537. o.). 206 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Az egyes kőzetpadoknak az alaphegység felületére közvetlenül transzgredáló részeibe több-kevesebb, szegletes abráziós kőzettörmelék is szokott keveredni. Ennek a transzgressziós breccsának a keletkezésmódja és a kőzetanyaga lénye- gesen eltér a bázis-konglomerátumétól, ezért attól jól elkülöníthető. De más a települési helyzetük is. Amíg a báziskonglomerátum a hárshegyi homokkő formáció legidősebb tagozata, addig a transzgressziós breccsa felnyúlik a fiata- labb kőzetpadokba is, mint azok marginális képződménye (5. ábra). A hárshegyi homokkő formáció kavicsainál a kerekítettség foka és a göm- bölyítettségi arány — megállapításom szerint — nem mutat különbséget az egyes litosztratigráfiai szintek között, hanem egyedül a kőzetminőségtől függ. így például a kvarckavicsok között elég gyakori a közel izometrikus és konvex forma. A kvarcitpala és grafitos pala kavicsszemek gyakran hengeresen meg- nyúlt habitusúk s konkáv mélyedések láthatók rajtuk. A rideg szarukőtörme- lék szegletes, síklapokkal határolt, koptatottságnak csak halvány nyomai fedez- hetők fel rajta. Ebben a formációban egyedül a mészkő- és dolomittörmelék koptatottsági fokából következtethetünk a megtett szállítási út hosszúságára. A helyben- maradt abráziós törmelék szegletes, ezzel szemben a hosszabb szállítást szenve- dett dolomit- és mészkőkavicsok a fluviatilis lerakódásokban gömbölyű- vagy toj ásdad formájúak. Már többen is közöltek adatokat a Budai-hegység infraoligocén domborzatá- ról. Elsőnek Ferenczi István ismerte fel, hogy a vidéknek csak a középső része- it borította el a hárshegyi homokkő tengere. Megállapította, hogy ettől a tenger- ágtól nyugatra a Nagyszénás környékén, keletre pedig a János-hegy és Hármas- határ-hegy környékén kiemelkedő szárazulatok voltak, amelyeket csak a kis- celli agyagot lerakó tengerkésőbbiingressziója tudott elérni (Ferenczi I. 1925, 207 — 208. old.). Gidai L. a Dorog— tatabányai barnakőszénvidék és a Pilis- vörösvár-solymári barnakőszénterület között kiemelkedő és letarolódott terü- letrészre a ,,Telegdi-Roth infraoligocén küszöb” elnevezést javasolta (Gidai 1969, 117. o.). BáldiT. és munkatársai 1976-ban megjelent dolgozatukban köz- ük, hogy a hárshegyi homokkő formáció egy ÉÉK— DDNy csapású medence- részben rakódott le, amelyet — szerintük — kelet felé egy vízalatti zátonysor ,,a Budai-vonal” határolt le (1976, 359. o.). Dolgozatom további részében saját vizsgálataim alapján részletekbe menően, bővebben foglalkozom a kérdéssel. Szemléltetésül egy erősen túlmagasított és leegyszerűsített szelvényvázlat sorozatot szerkesztettem, amely a Budai-hegy- ség területének egymást követő földtörténeti szakaszait mutatja be (5. ábra). A budai márga kezdetben messzebbre terjedt nyugat felé mint a mai határa (I. szelvény). Az infraoligocén denudáció azonban letarolta nyugati szegélyré- szeit. Itt egy aszimmetrikus völgy keletkezett, amelynek nyugati, lankásabb völgyoldala a triász alaphegységbe vágódott be. A meredekebb keleti lejtőt a budai márga rótegfejei alkották (II. szelvény). A földtörténet következő szaka- szában a völgy bevágódása végétért s megindult a feltöltődés folyamata. Az egy- más tetejére rakódó rétegek mind feljebb és feljebb nyúltak a völgy oldalakon, így — különösen a lankás nyugati völgyoldalon — egyre messzebb terjedtek a fiatalabb üledékek határai (III. szelvény). Amikor a völgyet már teljesen kitöl- tötték a hárshegyi homokkő formáció üledékei, a legfelső rétegek elérték a keleten emelkedő magaslat felszínét is. Ezzel egyidejűleg megindult a kiscelli agyag formáció üledékeinek lerakódása. A terület keleti része erős süllyedés- nek indult s itt vastag agyagtakaró rakódott a budai márga fölé (IV. szelvény). J a s k ú: Az itifraoligocén denudáció nyomai a Budai-hegységben 207 Ny 5. ábra. Erősen túlmagasltott és leegyszerűsített szelvények sorozata, különböző földtörténeti fejlődés-szakaszokról Jelmagyarázat; I. A felsőeocén — alsóoligocén határa, II. Az alsó- és középsőoligocén határa, III. Középső- oligocén, rV. A középső- és felsőoligocén határa; 1. Alaphegység, 2. Terra rossa, 3. Budai márga, 4 — 7. Hárshegyi homokkő (4. Báziskonglomerátum, 5. Durva homokkő, kavicsokkal, 6. Vastagpados homokkő, felső részében agyag- rétegekkel, 7. A triász alaphegység szögletes kőzettörmeléke; transzgressziós breccsa), 8. Kiscelli agyag Abb. 5. Élne Reihe von stark übererhöhten und vereinfachten Profilén verschiedener geologischen Entwlcklungs- etappen. Erklárungen; I. Obereozán— Unteroligozán-Orenze, II. Unteroligozán— Mitteloligozán-Grenze, III. Mitteloligozán, IV. Mitteloligozan-Oberoligozán-Grenze; 1. Grundgebirge, 2. Terra rossa, 3. Budaer Mergel, 4—7. Hárshegyer Sandstein (4. Basiskonglomerat, 5. Grobkörniger Sandstein mit Geröllen, 6. Dickbankiger Sandstein, mit Tonschichten in seinem oberen Teil, 7. Winkliges Schuttmaterial des triadischen Grundgebirges: Transgressionsbrekzie), 8. Kisceller Tón 208 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Ez a folyamat, vagyis először a letarolódás és völgybevágódás, azután durva- szemcséjű, majd fokozatosan finomabb szemcséjű üledékek lerakódása, amely a denudációs relief mélyedéseinek feltöltésével, kiegyengetésével járt együtt, iskola] )éldá ja a földtörténeti nagy ciklusok első szakaszának (transzgressziós ág). A földtörténeti nagyciklusok során a fáciesjelleg is megváltozik: a terresztrikus képződményeket fluviatilis-lakusztris, majd litorális, végül hemipelágikus fá- ciesű lerakódások szokták követni. Ez felismerhető a mi esetünkben is. A hárshegyi homokkő formáció mindenütt denudációs térszínre települ. Lerakódását jelentős eróziós periódus előzte meg. A hárshegyi homokkő for- máció bevezető tagjai a hajdani térszín töbreit kitöltő eluviális képződmények: az alaj)hegység kőzetének kémiai málladékából származó terra rossa (3. ábra, I. b réteg), továbbá a mechanikai felaprózódásból származó, transzportációt még nem szenvedett, szögletes kőtörmelék (3. ábra, II. b réteg). Tij)ikus deluviális fáciesű a pilisszentiváni Fehér-hegy rétegsora (4. ábra). Ez egy nyugatról kelet felé lejtő hosszú és keskeny völgy mélyedés talpán kelet- kezett feltöltés, amelyet egy időszakos vízfolyás hozott létre. A helyi eredetű kőzetek törmelékének szállítását végző vízáramlás megerősödése és meggyen- gülése, hosszabb vagy rövidebb időn át tartó működése eredményeként változa- tos rétegsor halmozódott itt fel. A különböző koptatottsági fokú és szemnagy- ságú dolomitkonglomerátum és dolomitbreccsa padok sorozatát eróziós diszkor- dancia felületek bontják szakaszokra az üledékképződést időnként megszakító lej)usztulási periódusokat jelezve. A Telegdi-Roth-hátság laposabb térszínén helyenként édesvízi mészkőből és szárazföldi tarka agyagból álló üledóksor keletkezett. Egyik piliscsabai fúrás- ban szárazföldi csiga-kőbeleket és Chara terméseket találtak ezekből a rétegek- ből (TELKGm-RoTH 1923, 13. old.). Az előzőektől lényegesen eltérő képződmény az a 2 — 3 m vastag, durva kvarokavicskonglomerátum, amely a rétegsor kezdő tagjaként rakódott le Pomáz, Pilisl)orosjenő és Pesthidegkút vonalában egészen Budakesziig. Ennek az anyaga nem helyi eredetű, hanem távolabbi vidékekről került ide, amikor a völgy bevágódása befejeződött és megkezdődött a feltöltődés folyamata. Megfigyelhető, hogy a legdurvább szemű lerakódások mind ebben az alap- konglomerátumban, mind pedig a reá következő homokrétegekkel váltakozó kavics])adokban a hajdani völgy tengelyvonala mentén helyezkednek el. Allu- viális síkságok áltrdános jellegzetessége, hogy a hajdani folyómedertől oldal- irányba eltávolodva fokozatosan csökkenni szokott a lerakódó üledékek meny- nyisége és szemcsenagysága (Allén 1970, 139. o.). A következő időszakban az egész terület süllyedni kezdett és ennek következ- tében a fővölgybe fokozatosan benyomult a tenger, ahol az oszcillációs kéreg- mozgások hatására delta, lagúna és litorális lerakódások váltakoznak egymás- sal. A diagonálisan rétegzett, valamint az aszimmetrikus üledékciklusokat al- kotó kavics- és homokrétegek kétségkívül csakis sekély és gyorsan áramló víz- ben keletkezhettek a szállítóképesség intenzitásának ismételt megváltozása mellett. Ilyen jellegű lerakódások folyami környezetben szoktak létrejönni (3. ábra III. és IV.). A diagonális és aszimmetrikus rétegzésű kavicsos homokkő csak kevés helyen található és faunával nem bizonyítható jellegű. Sokkal gyakoribb az egyes kavicsszemeket rendszertelenül elszórtan tartal- mazó aj)rószemű homokkő. Ez már tengeri, partközeli fáciesű. A hajdani part- szegély mentén lerakódott tipikus strand-kéj)ződmény a solymári lepidocycli- i nás meszes homokkőréteg. A benne található tengeri kövületek nagy részének | J a s k ó : Az infraoligocén denudnció nyomai a Budai-hegységben 209 szilánkokra tört állapota, valamint a szögletes szarukő- és dolomittörmelék aránylag nagy mennyisége a közeli sziklás tengerpart hullámveréses zónájára utal. A hárshegyi homokkő formáció legfelső tagozatából, vagyis az agyagréte- gekkel váltakozó homokkőből (3. ábra VI.) a Budai-hegység számos pontjáról került elő normál sósvízi, szublitorális jellegű fauna (Fekete Z. 1935, BáldiT. et al. 1976). Ez a legfelső tagozat nyugodt körülmények között keletkezett, a durva klasztikus üledékek teljes hiánya a fluviatilis szállítás elmaradását jelzi. A középsőoligocén kori tengeri elöntés a Budai-hegység területén valószínűleg nem hatolt messzebbre mint Pilisvörösvár és Pilisszentiván nyugati széle. A pi- liscsabai vasúti alagút tájékán, valamint attól északra a tengeri abrázió pusztí- tásától megkímélt praeoligocén térszín maradványai, fosszilis terra rossaval kitöltött karszttöbrök sorakoznak egymás szomszédságában. A tarka agyag felett helyenként vékonylemezes agyagmárga (laminit) kevés törmeléke is talál- ható, az oligocén kori üledékképződés egyedüli csekély jeleként. Ez a hajdani karsztfennsík lehetett az alsóoligocén korú szárazulat legmagasabbra kiemelke- dő része, amelyet egyáltalán nem, vagy csak egészen rövid ideig borított el ten- gervíz. A triász dolomit felszínén itt mindenütt jól konzerválódtak a hajdani morfológiai formák és az azokat betakaró üledékek. A középsőoligocén tengerből szigetként kiemelkedő karsztfennsík túlsó, nyu- gati oldalán a hárshegyi homokkő formációnak némileg eltérő kifejlődését lát- juk. A Pilisszentkereszttől Piliscsabán át egész Telkiig megtalálható kavicsos homokkőmaradványok mindenütt egyforma kifejlődésűek egymás között, de mindenütt különböznek a Budai-árok típusos homokköveitől. Ez arra utal, hogy a Budai-hegység nyugati peremén lerakott kavicsos rétegek egy másik völgyrendszer törmelékanyagaként jöttek létre. Befejezésül megemlítem, hogy dolgozatomban kizárólag egy kis terület helyi ősföldrajzi viszonyaival foglalkoztam. Ezért nem tértem ki távolabbi vidékek oligocén korú, hasonlóan molasz-típusú üledékeinek ősföldrajzi összehasonlítá- sára. Irodalom — Literatur Allén, J. R. L. (1970): Physical Processes of Sedimentation. London, pp. 1—248. Báldi T. — Nagymarosi A. (1976/ a): a hárshegyi homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete. Földtani Közlöny 106. köt. pp. 257—271. Báldi T. et al. (1976/ b): A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei. Földtani Közlöny 106. köt. pp. 353 — 381. Bíldi T. (1976/ c): A Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oligocénjének korrelációja. Földt. Közlöny 106. pp. 407-424. Balogh K. (1971): Kőzetszerkezet és üledékfácies. (Az üledékes petrológia újabb eredményei c. gyűjtemény-kötetben) Biidapest, pp. 1—58. Császár G.— Haas J. (1977): A formáció fogalom a nemzetközi szakirodalomban és alkalmazásának lehetőségei hazánk- ban. Földt. Közi. 107. pp. 38—58. Fekete Z. (1935): Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához. Földt. Közi. LXV. pp. 126—150. Ferencz K. (1943): A Pilishegy és a tőle D-re eső-terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évi jelentés. II. köt. pp. 7—27. F'erenczi I. (1925): Adatok a Budai-kovácsi hegység geológiájához. Földt. Közi. LV. köt. pp. 196—211. FÜlöp J. et al. (1975): A rétegtani osztályozás, nevezéktan és gyakorlati alkalmazásuk irányelvei. Budapest, pp. 1 — 32. Gidai L. (1969): A Vértes-Gerecse és a Budai-Pilis hegységek közötti infraoligocén (Telegdi-Roth) küszöb. Földt. Int. Évi Jelentés, pp. 115 — 121. Griffiths, J. V. (1967): Scientific method in analysis of sediments. New York. pp. 1—508. Hegedűs Gy. (1945—47): Adatok a Pilis-hegység földtani ismeretéhez. Földt. Int. ÉvPJelentés II. köt. pp. 173 — 189. Hofmann K. (1871): A Budai-kovácsi hegység földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. I. pp. 199—273. Hordsitzky H. (1938): Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny XVIII. pp. 1 — 399. Hordsitzky F.— Mauritz B.— Szöts E.— Schréter Z. (1958): Budapest és környékének geológiája. (Budapest ter- mészeti képe c. műben) Budapest, pp. 35 — 148. Jaskó S. (1943): A Bicskei-öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. Beszámoló a Földt. Int. Vitaüléseiről. V. évf. pp. 254—302. Jaskó S. (1950): A budakeszi mezőgazdasági kísérleti telep vízellátása. Hidrológiai Közlöny, pp. 1-4. Jaskó S. (1957): A pilisszántói bauxit. F’öldt. Int. Évkönyv XLVI. pp. 489—492. JÁMBOR A.— Moldvay L.— Rónai A. (1966): Magyarázó azL — 34— II. Budapest 200, 000-es földtani térképliez. Buda- pest. pp. 1—358. 4 Földtani Közlöny 210 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet JÁMBOR Á.— Korpás L. (1969/a): A Dunántúli Középhegység kavicsképződményeinek rétegtani helyzete. Földt. Int. Évi Jelent, pp. 75—92. JÁMBOR Á. et al. (1969/b): A dunántúli oligocén képződmények rétegtani problémái. Földt. Int. Évi Jelentés, pp. 141-154. JÁMBOR A. (1970): Földtani anyagfeldolgozás terepen. Budapest, pp. 1 — 78. Kaszanitzky F. (1956): Az alsóoíigocén (hárshegyi) homokkő ásványkőzettani vizsgálta. Földt. Közi. LXXXVI. pp. 244-256. Koch .a. (1871): A Szt. Endre— Vissegrádi és a Pilis hegység földtani leírása. Földt. Int. Évkönyv. I. pp. 141 — 198. Korpás L. (1977): A Mányi-medence oligocén képződményei. F’öldtani Kutatás XX. évf. pp. 19—24. Krynine, P. D. (1975): The Megascopic Study and Field Classification of Sedimentary Rocks. Sedimentary Rocks, Concepts and History. Stroudsburg, Pennsylvania, pp. 64-100. Kukal, Z.(1970): Geology ofRecent Sediments. Praha. pp. 1—490. Méhes K. 004;3): Alsó oligocén lepidocyclinás képződmény előfordulása Solymáron. Besz. a Földt. Int. Vitaüléseiről V. köt. pp. 303 — 307. Pettijohn, F. J.— Potter, P. E.— Siever, R. (1973): Sand and Sandstone. New York. pp. 1—618. ROZLOZSXIK P. (1925—28): Adatok a Buda-Kovácsi-hegység óharmadkori rétegeinek ismeretéhez. Földt. Int. Évi. Jelentés pp. 65—86. Rtjchin, L. B. (1958): Grundzüge dér Lithologie. Berlin, pp. 1 — 806. SCHRÉTER Z. (1909): A pilisborosjenői mélyfúrás geológiai eredményei. Földt. Közi. pp. 8-11 . Semptei F. (1943): A Nagykovácsi és Pilisszentiván közt kiemelkedő Szénás-hegycsoport földtani viszonyai. A Földtani Szemle melléklete. Budapest, pp. 1 — 54. Strakhov, N. M. (1967): Principles of Lithogenesis. Edinburgh — London. Tóm. I. pp. 1—245, Tóm. II. pp. 1 — 609. Strausz L. (1954): Folyóvízi durva törmelékes kőzetek. Földt. Közi. LXXXIV. pp. 131 — 134. SzÁDECZKY Kardoss, E. (1933): Die Bestimmung des Abrollungsgrades. Zentralblatt für Mlner. Geol. u. Palaont. Abt. B. pp. 389-401. SzÁDECZKY Kardoss E. (1938): Tanulmányok a ferderétegzésekről. Mát. és Termtud. Értesítő LVII. pp. 799—829. SzÁDECZKY Kardoss, E. (1971): On the laws governing lithologie cycles and on changes in rates of deposition. Acta Geologica Scient. Hung. Tóm. 15. pp. 265—274. Szentes F. (1934): Hegyszerkezeti megfigyelések a Budai Nagykevély környékén. Földt. Közi. LXIV. pp. 283—291. SZTRÁKOS K. (1975): A Budapesttől ÉK-re elterülő terület paleogénjének ősföldrajza, őslénytani Viták 22. fűz. pp. 51-69. Telegdi Roth K. (1923): Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északi részében. Földt. Közi. Lili. köt. pp. 5 — 14. Telegdi Roth K. (1927): Infraoligocén denudáció nyomai a Dunántúli Középhegység északnyugati peremén. Földt. Közi. LVII. pp. 32—41. Twenhofel, W. H. (1950): Principles of sedimentation. New York pp. 1 — 673. Vendel M. (1959): A kőzetmeghatározás módszertana. Budapest, pp. 1 — 754. Wein Gy^. (1977): A Budai-hegység szerkezete. Földt. Közlöny. 107. köt. pp. 329 — 342. Spiiren infraoligozáner Denudation im Budaer Gebirge S. Jaskó Das Gebiet NO von Budapest erliob sich an dér Eozán-Oligozán-Grenze. Demzufolge wurde hier die Sedimentation unterbrochen und es begann die Abtragung dér Sedimente. lm imteren Oligozán kain einDenudations-reliefzustande. Ein ehemaliges Haupttal lásst sich erkennen, mit fluviatiler Aufschüttung in seinem Talweg. In dieses mündet ein Nebental auf dessen Bódén periodische Wasserláufe deluvialen Schutt anháiiften. Auf dem zwischen den Tálern aufragenden Wasserscheidekamm befand sich ein verkarstetes Kalkstein- und Dolomitplateau, in dessen Dolinen sich roter Tón, d.h. fossile Terra rossa, anháufte. lm mittleren Oligozán wurde das uns interessierende Gebiet durch Meerestransgression überflutet und dadurch wurde eine maríné Sedimentfolge abgelagert. Dér Verfasser hat die unteroligozánen Reliefformen studiert und eine Anzahl von sedi- mentologischen (megaskopischen) Felduntersuchungen in den mitteloligozánen Sand- stein- und Konglomeratschicliten durcligeführt. Dadurch gelang es ihm diese mitteloligo- záne Gesteinsformation lithostratigraphisch ausführlich zii gliedern. Durch diese Unter- suchungen konnte nachgewiesen werden, dass die Lateralverbreitung dér aufeinander fol- genden lithostratigraphischen Horizonté sich den durch Denudation bedingten Relief- formen anpasste. Anfánglich konnte das Meer nur in die Talsenken eindringen. Mit fort- schreitender Senkung wurden die Táler allmáhlich aufgefüllt und die j (ingeren Ablagerun- gen bedeckten auch schon die höher gelegenen Berghánge. In dér Schichtenfolge aufwárts gehen die grobkörnigei^und oligomikten Ablagerungen allmáhlich in feinkörnige und mo- nornikte Sedimente über. Iin NW von Budapest gelegenen Gebiet lásst sich alsó die transgressive Anfangsphase eines geohistorischen Megazyklus gut beobachten. An dér Basis dér Schichtenfolge befin- den sich stellenweise terrestrische-fluviatile Bildungen. Darüber folgt eine paralische Fazies und noch höher sind neritische Ablagerungen allgeinein verbreitet. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 211—229 A rzehakiás rétegek és a garábi slír koráról nannoplaoktoii és foraininifera vizsgálatok alapján* Dr. Ilorválh Mária'^'^ dr. Nctqymarosy András*"^ (3 ábrával, 7 táblázattal) Összefoglalás: A szerzők a Salgótarjáni-ineflence és az EszakiAIátra területén felszíni és mélyfúrási szelvényekben vázsgálták a kárpátién korú slír és a rzehakiás rétegek mikrof tóráját és faunáját. ^Megállapítják, hogy mind a kőszénfedő, mind a slír az NN 4-es nannozónába sorolható. A kárpátién foraminifera faunában négy asszociációt különítenek el. melyek fáciesjelzők is. A vizsgálatok alapján a garábi slír jól korrelálható több ausztriai és szlovákiai lelőhellyel. 1. Bev^ezetés Az elmúlt években néhány kárpátién korú felszíni és mélyfúrási szelvényt vizsgáltunk a Salgótarjáni-medence és az Észak-Mátra területéről. Ezeknek a kéjtzodményeknek földtani és elterjedési viszonyait viszonylag részletesen ismerjük, őslénytani vizsgálatuk és publikálásuk azonban hiányo- sabb. Bár a salgótarjáni barnakőszéntelepes formáció, a fedő cardiumos, rze- hal iás majd chlamyszos homokkövek és a garábi slír makrofaunájával számos szerző foglalkozott [a teljesség igénye nélkül: Bartkó L. (1961 -62), Csep- REGHYNÉ Meznerics I. (1951; 1954; 1960), Horusitzky F. (1939), in. Noszky J. (1930), ScHRÉTER Z. (1940)], addig a foraminifera fítunával foglalkozó publi- kációk száma elenyésző. (A képződményekből leíid fajok összefoglaló felsorolása és a hozzájuk tartozó irodalmi utalások megtalálhatók: Balogh K. et al. 1966. 52 — 65. oldal, ill. Alföldi L. et al. 1975. 140 150. oldal.) Az észak-magyaror- szági terület kárpátién képződményeinek nannoflóráját vizsgálta Báldiné Beke M. (1960) egy-egy rétegtani értelemben ])ontszerűnek tekinthető feltárás- ból. Az itt említetteken kívül nagyszámú kataíogizálatlan őslénytani adat talál- ható az adattári mélyfúrási dokumentációk között. Jelen cikkünkl)en nannoflórákat és foraminifera faunákat közlünk arzehakiás j rétegekből és a garábi slírből, valamint megkíséreljük elhelyezni ezeket a ké[>- ! ződmónyeket a Standard Neogén Nannoplankton zonációban. 2. A terület és a vizsgált szelvények földtani viszonyai I 2.1. A Salgótarjáni-medencében és a Mátra északi előterében előforduló kár- , i)átien képződmények települési sorrendjét a következőkben határozhatjuk ! meg: A nógrádi glaukonitos homokkő formáció (eggenburgi emelet) magasabb, regresszív részére tarkaagyag összlet (zagyvapálfalvi formáció) települ a Salgó- • Elhangzott az MET öslénytani-RfHegtani Szakosztályának 1978. április 19-i ülésán. »• ELTE TTK Földtani Tanszék. 4* 212 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet tarjáni-medencében és Mátraalmás vidékén. A recski területen ez a képződmény hiányzik. A gyulák eszi riolittufa formáció (alsó riolittufa) közvetlen fekvőjét alkotja a salgótarjáni barnakőszóntelepes összletnek, mely a medence szélei felé mindenütt kiékelődik. Ennek fedőjében csökkentsósvízi cardiumos és rzehakiás, majd tengeri chlamyszos homok települ. A homokkőre következő nagyvastag- ságú pélites összlet (garábi slír) a tárgyalt terület határain messze túlnyúlik. A slír magasabb rétegtani helyzetű regressziós szakaszát a bádenien korú tari riolittufa formáció (középső riolittufa) és a mátrai andezit formáció fedi. A Rétegtani Bizottság Miocén Albizottságának állásfoglalása szerint (Hámor G. előterjesztése 1977) az alsó riolittufa, a barnakőszéntelepes összlet és cardiu- mos-rzehakiás fedőrétegeinek kora ottnangien, a chlamyszos homokkő és a slír kora pedig kárpátién. 2.2. A mátraalmási területről vizsgált mélyfúrási rétegsorok (1. ábra) A legteljesebb rétegsort harántolt T-9. sz. fúrás az eggenburgien korú ilona- völgyi (nógrádi glaukonitos) homokkőben állt meg. Erre vékony tarkaagyag következik, amely a többi rétegsorból hiányzik. A tarkaagyagra települő, fel- tehetőleg szárazföldre hullott alsó riolittufa mái’ a másik két mélyfúrásban is megtalálható (T-3, -4), utóbbiakban a riolittufa magasabb, közvetlenül kőszén- fekvő része erősen kavicsos és vízmozgás nyomait mutatja. A kőszénösszlet — szemben medencebelseji kifejlődéssel — egytelepes. Fedőjében 20 — 50 m- között változó vastgságú tufa-, tufit-, tufás durva- és finomhomokkőösszlet te-' lepül, mely ősmaradványokat alig tartalmaz. Erre a rétegsorra következik ai vastag finomhomokos, agyagos aleurit (garábi slír formáció), amelynek alsó,l mindhárom fúrásban megfigyelhető transzgressziós, illetve a T-9 fúrásban ha- rántolt felső regressziós szakaszában közép- és finomszemű homoklencsés szaka- szok, arcás és corbulás betelepülések találhatók (Bohnné Havas M. határozá-i sa). A három ismertetett mátraalmási fúrás a slír bádenien korú \ailkanit-fedő képződményeit nem harántolt a. 7. áhra. .K dolgozatban szereplő terület földrajzi helyzete 7. Fig. Geograpldoal position of the area mentioned in this paper H o r V á t h — N a g y m a r o s y : -4 rzehakíás rétegek és n garábi slir koráról 213 2.3. A Recsk-103, -109. sz. és a Sirok-1. sz. mélyfúrások rétegsorai (1. ábra). A recski területen a legteljesebb kárpátién rétegsort az Rm-109. sz. fúrás ha- rántolta, de ehhez nagyon hasonló az Rm-103. sz. fúrás rétegsora is. Mindkét fúrás teljes, faunával és nannoflórával nagyrészt igazolható oligocónt tárt fel, melyre az eggenburgien ilona völgyi homokkő (nógrádi glaukonitos homokkő), majd a tarkaagyagos rétegek kimaradásával az alsó riolittufa települ. A Sirok-1. sz. fúrás tercier összlete közvetlenül diabázra és alaji hegységre áthalmozott ho- mokos riolittufával transzgredál (Báldi T. Horváth M. 1970). Mindhárom fúrás feltárta a garábi slirt, igen változó vastagságban (Rm-103. sz. fúrásban 270 m, Rm-109. sz. fúrásban 180 m, Sirok-1. sz. fúrosban 130 m). A slírösszlet- ben vékony andezittelérek és finomszemű, homokos szakaszok figyelhetők meg. A slír közvetlen fedője a középső riolittufa, mely az Rm-103. sz. fúrásban 150 m, a Sirok-1. fúrásban 70 m vastag. Legfiatalabb ké2)ződmény a Sirok-1. sz. fúrás- ban harántolt bádenien korú andezit (mátrai andezit formáció). A kárpátién makro- és mikrofaunát, ill. nannoflórát magába foglaló garábi slír kőzettani jellegeiben mindkét vizsgált területen hasonló. 2.4. A kazári ottnangien szelvény A kazári cigánysor feletti dűlőút bevágásában mintegy 34 m tényleges réteg- vastagságban tanulmányozhatók a barnakőszéntelepes összlet fedőképződmó- nyei, ill. a slírbe való átmenetük. A rétegsort részletesen leírja és ábrázolja Hámor G. (in Papp et al. 1973. 206 — 209. oldal). A rétegsor ezidőszerint legmélyebb feltárt tagja egy kb. 50 cm va,stag durva- szemű kvarchomokkőréteg, felette az 1. sz. barnakőszénteleppel (1. sz. nanno- minta). A szelvényt ettől felfelé finomhomokos agyagos aleurit és homokkőpa- dok váltakozása alkotja, a 13 — 16 méterközben egyedszámban gazdag Gardium és Rzehakia faunával (2 — 7. sz. nannominták). Dőlésirányban továbbhaladva a homokkőpadok elmaradnak, a szemcseösszetétel finomabbá válik és a réteg- sor fokozatosan átmegy a garábi slír formációba (8 — 14. sz. nannominták). 3. Nannoplankton vizsgálatok A Középső-Paratethys oligocén és miocén regionális emeletneveit az utóbbi évtizedben egyre inkább elfogadják, használják hazánkban is. Az emeletek ha- tárainak definíciója csaknem kizárólag molluszkafajok vagy -együttesek belépé- sén vagy kihalásán alapul. Ebből értelemszerűen következik, hogy a Martini et WoRSLEY (1970) által felállított Standard Neogén Nannoplanktonzonáció zónahatárainak és a regionális emeletek határainak egybeesése nem törvény- szerű, általában nem is valósul meg. Szükséges tehát a regionális emeletek típus- szelvényeinek és a nannozonációnak a pontos párhuzamosítása. Martini és Müller (1975a, 1975b) az ottnangien és kárpátién emeletek ausztriai típusszelvényeinek nannofloráját vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az ottnangien emelet az NN 3 és 4-es nannozónák egy részének, míg a kárpátién emelet az NN 4 és 5-ös nannozónák egy részének felel meg. Munkájukat megnehezítette, hogy az ottnangi szelvényben hiányzott a Spheno- lithus belemnos Bramlette et Wilcoxon faj, amelynek kihalása az NN 3/4 zó- 214 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet nahatárt definiálja. Ezáltal az ottnangien emelet és a nannozonáció viszonya tisztázatlan. Az NN4- és 5-ös nannozónában fellépő S phenolithus heteromorphus Braimi.ette et VVdLCOXON faj a kárj)átien alajjszelvényekben csak az NN 5-ös zónában jelentkezik. A fent idézett szerzők ennek alapján megállapítják, hogy a Sphenolithus heteromorphus ,, inváziója” csak a késő kárpátienben érte el a Középső-Paratethys-t. 3.1. A mátraalmási terület (I -II. táblázat). A T-3, -4, -9-es fúrások rétegsorából kb. 10 m-ként vettünk nannoplankton mintákat. A legteljesebb rétegsort tartalmazó T-9-es fúrás összes mintáját meg- vizsgáltuk, a T-3 és -4-es fúrások rétegsorának alsó és felső szakaszaiból pedig elégséges számú mintát vizsgáltunk meg ahhoz, hogy ezeket a rétegsorokat a nannoplankton zonációban elhelyezhessük. A nannoflórák faj- és egyedszám tekintetében általában szegényesebbek, mint a hasonló fáciesű bádenien kép- ződmények nannoflórái, valamivel gazdagaljbnak mondhatók, mint a hazai fel- A T— 9. sz. mélyfúrás nannoplankton flórája I. táblázat — 460-464 m a 1 o 427 m 410 — 415 m 405-407 m 390-391 m 381-382 m 375-377 m 366-368 m 357 — 358 m 345-347 m 3.38-339 m 327-328 m 314-315 m 301-302 m 295-296 m 297-298 m Reticulofcncstra excavata r r R. minuta r r £ f r £ r £ f c c r £ c c R. psendoumbilica r r £ £ £ f r £ r £ £ £ Coccolithus rniopelagicus r r r C. pehujicus f f £ £ £ £ £ c c c c c c c C. sp. r r Cyclococcoliüms floridanus r r r r r £ £ : £ £ £ C. leptoporus r C. Totula SyracosphacTa pulchra r Discolithus muUiporus r r r r r Helicopontosphaera ampliaperta r r £ r r r r £ II. euphratis H. kamptneri r r r r r £ H. cf. wallichi r r Thoracosp}iaeTa sp. r r £ £ Rhabdosphaera pannonica SphenoWhus cf. conicus r r S. heUTomorphui r £ r r S. moriformis r r r £ r r r r r BraarudospUaera bigelowi r Discoaster 49. f. 390 m Szorospataki sllr Acsa-Papucs-hegy kavicsos slír Reticulofenestra minuia r f f a Reticulofenestra pseudovmbilica r f f £ Coccolithus pelagicu^ f f r c f c CoccolühiLs floridanus f Cyclolithella &p. a, r o. a. "S BiécolUhina latelliptica a r a a a SelicopontosphaeTa ampliaperta r 'S w w f f £ r HtlicopontospJiaeTa kamptneri £ r r V i r r c £ Sphenolithus heteromorphus 3 r ■3 ■■3 :3 r r r r Sphenolithus morifomiis r f £ r Discoaster adamaTUeus r DUcoaster variábilis r Crieolithus jonesi r áthalmozás eocénből f Áthalmozás krétából r r r r Jelmagyarázat: r = ritka (rare) f = néhány (few) c = általános (common ) a = gyakori (abundaut) 218 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet A T— 9. sz. mélyfúrás foraminifera faunája The foraminifera-fauna in the profile of the borehole T — 9. a a a a a a a a 00 00 ÍO eo 00 et? eo t'- t£> to tA eo U? C<5 ■-t eo i'- 00 Oi a a a a 1 Rhabdammina ahyssonim M. Sars Rh. sp. Bathysiphon filiformis M. Sars B. sp. Hyperammina sp. Ammodiscus miocenicus (Karrer) Reophax pilulifera M. Sars Cribrostomoides columbienis moravica CiCEA et ZAPLET Cyclammina carpatica Cicka et Zapletalova C. sp. Alveolophragmium cTassnm (REUSS) Reticulophragmium cf. venezuelanum (Maync) R, carpcUicum CiCHA et Zaplet. Ammomarginulina sp. Spiroplectammina carinata (OrbiGNY) Sp. cf. pectinata (REUSS) Textularia lanceolata Karrer T. gramen ábbreviata Orbiqnt T. sp. Budashevella vnlsoni (Smtth) Martino'tiella communis (OrbiqNY) Spiroloculina compressiuscula Karrer Sp. tenuissima (REUSS) (luinquelocvXina seminula (Ldíne) Sigmoilopsis celata ((X)STA) Spirosigmoilina tenuis (CZJZEK) Tnlocidina consobrina Orbignt Tt. sp. Lagena clavata (ORBIQNT) L. gracilicosla REUSS Lenticulina inornata (ORBIGNT) Pseudonodosaria acqualis (REUSS) PlectofTondicularia digitális NEUQEBOREN Pl. raricosta (Karrer) Amphimorphina hauerina NeugebOREN Globulina gibba ORBIGNT Outtulina probléma ORBIGNT Fissurina laevigata (REUSS) Bolivina antiqua ORBIGNT B. dilatata dilatata REUSS B.fasiigia Cushman B. Cushman B. plicatella mera CuSHMAN et PARKER B. pokomyi pokomyi CJiciiA et Zapletalova B. cf. reticulaia Hantken B. scalprata miocenica Macpadten Uvigerina cf. acuminata HOSIUS U. bononiensis primiformis P. et T. U. graciliformis Papp et Turn. U. parkeri breviformis PAPP et TURN. Stilostomella approximata (REUSS) St. consobrina (Orbignt) St. pyrula (ORBIGNT) Bulimina affinis ORBIQNT B. striata ORBIGNT Praeglobobulimina ovata (ORBIGNT) Pr. pupoides (Orbignt) Stainforthia schreibersiana (Czj.) Reusella spinulosa (REUSS) Trifarina angulosa (Willlamson) Valvulineria complanata ORBIQNT) A mmonia beccarii (LINNÉ) Elphidium flexuosum subtypicum Papp Qlobigerina cf. angustiumbilicata BOIXI Gl. bollii lentiana RÖQL Öl. cf. bulloides ORBIQNT Gl. cf. ciperoensis Banner et BLOW 01. ciperoensis oltnangensis RÖGL 01. concinna REUSS Gl. fohata Bolli V V f V V Y í í Y Y Y Y Y Y H o r V á l h — Na g y m a r o s y : A rzelatkiás rétegek és a garábi slir koráról 219 IV. táblázat - Tabu IV 136-137 m 144-146 m 155-157 m 164-165 m 175-177 m 184-185 m ' 1 194-196 m 204-205 m a s 1 o 226-227 m 237-239 m 1 245 — 246 m 254-255 m , 266-267 m 1 274 — 276 m 287-288 m 1 295 — 296 m 301-302 m ' 314-315 m 1 1 327-328 m 1 338-339 m 346-347 m j 357 — 358 m 1 1 1 V V V r r r r r V V 1 V V V £ V 1 I V V 1 1 V V V i V 1 V r V V 1 V V V V V y V V V V V r r V : T £ £ V V £ £ £ V V V f V r 1 r y V V V V r r V V £ f 1 ' £ £ V V V r r V 1 £ V £ i V £ £ £ 1 y V r c f V £ r r r V ! V V r r ' V V V V V V V 1 r i 1 V V V V V V V V V V V 1 ! V V V V V V V V V V V V 1 1 V V V V T 1 V V 1 V V 1 V V V V V V V V V ! V V V V V 1 V r r r 1 r r r V r V V V V V V V y V V V V V V V V ' V V T V 1 1 V V V V V V 1 i 1 V V V V r V V j 1 V 1 V V V 1 ^ V 1 1 V ! V 1 V 1 1 1 V 1 V ! V 1 V V 1 1 V r V V 1 ! V 1 V ! r. V V r V 1 V T 1 ^ V V V 1 V f ! c c V , 1 1 ^ V 1 1 ^ y V V f f I 1 V r r V 1 ^ 1 r y V V r , V 1 V r V 1 c ! V r V V ! r V V c c c 1 y V V V V ! V £ V 1 1 V 220 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet 1 16-18 m 27-28 m a « 1 a <£> 1 64 — 66 m 76-78 m 1 85-87 m 95-97 m 103-105 m 115-117 m 128-129 m 1 Öl. praebtdloides occluea Banner et Blow V V V V r V r f Öl. praebulloides praebulloides Blow V V V V V f V f f 01. sp. (RÖGL után) V V V Olobigerinoides trilobus trilobus (Reuss) V V V V V T V V öloboTotalia obesa BOLLI V V V V V V Cibicides pygmeus (Hantken) V CoTyphostoma cf. sinuosa (CUSHMAN) Caucasina elongata (Orbiqny) V V C. schishkinskavae (SamoILOVA) V V C. subulata (CUSHMAN et Parker) V V V Cassidulina lacvigata OrbIGNY V V V V ölobocassidiUina oblonga (REUSS) V Öl. subglobosa (Brady) V V V Florilus boueanus (Orbigny) r r í f c c c c c c c Pullenia bnlloides (ORBIGNY) V V Alabamina cf. tanaentialis (ClODIUS) Oyroidina cf. neosoldanii (Brotzen) V V V Cibicidoides pseudoungerianus (CuSHMAN) V V V V V Banzawaia boueana (ORBIGNY) H. boueana crassiseptata Cicha et Zapletalova V V Eeterolepa dutemplei (ORBIGNY) V V r f r c c f r r V Melonis soldanii (Orbigny) Jelmagyarázat: v = nagyon ritka (very rare) r = ritka (rare) f = néhány (few) c = általános (conunon) a = sok (abundant) 4. Foraminifera vizsgálatok 4.1. Mátraalmási terület A mátraalmási barnakőszénkutató területen három vizsgált fúrásszelvény közül a legteljesebb foraminifera faunát a T-9. jelű szolgáltatta. Teljes faunák kerültek vizsgálatra, azaz a kb. 0,5 kg iszapolt anyagból az összes foraminifera példányt kiválogattuk és meghatároztuk. A táblázatokban szereplő jelzések az egyes fajok gyakoriságát, példányszámát jelzik az alábbiak szerint: V = 1 — 5 példány; r = 6 — 10 példány; f = 11 — 20 példány; c = 21 — 50 pél- dány; a = 51 — 100 példány. A barnakőszéntelepek közvetlen fekvő- és fedőrétegei foraminifera faunát nem tartalmaztak, a fauna általában 30—50 m-rel a telepek felett jelent meg. A garábi slírben a következő foraminifera-asszociációkat lehetett elkülöníteni alulról felfelé haladva a rétegsorban: - - Ammónia beccarii-Florilus boueanus-os együttes (T-9. és T-4. jelű fúrások- ban). E két faj igen nagy gyakorisággal fordul elő az együttesben, mellettük néhány agglutinált forma (pl. Spiroplectammina carinata, Spirosigmoilina te- nuis), valamint kevés egyéb mészvázú bentosz is megtalálható. Jelentős a szi- vacstűk mennyisége, melyeket kevés spatangida és ostracoda kísér. Az asszociá- ciót tartalmazó rétegek maximális vastagsága 80 m (T-9. sz. fúrásban). Az am- moniás faunával párhuzamosítható a T-3. sz. fúrás Spirosigmoilina tenuis-os együttese, melyben a Sp. tenuis mellett a Spiroplectammina carinata, Textularia lanceolata, Florilus boueanus a leggyakoribb formák. Horváth — Nagymarosy: A rzehakiás rétegek és a garábi slir koráról 221 — U vigerina graciliformis-os együttes, melyre az U. graciliformis tömeges elő- fordulása jellemző, esetenként gyakori még a Spiroylectammina carinata, Lenti- culina inornata, Florilus boueanus és Heterolepa dutemplei. Az asszociáció a T-3. ésT-4. fúrásokban határozottan elkülöníthető, a faunát tartalmazó rétegek vas- tagsága 10 — 30 m. A T-9. z. fúrásban az alább leírandó faunatípusban közbe- településként, egyes szakaszokon ismerhető fel. — Agglutinált házú faunaegyüttes (,, agglutinált szint”), mely a T-9-es fúrás- ban közvetlenül az ammoniás-floriluszos asszociáció felett következik, míg a T-3. és T-4. fúrásokban a már említett Uvigerina graciliformis-os asszociáció felett. Az uralkodóan agglutinált faunát tartalmazó rétegek vastagsága a T-9. fúrásban 190 m, a T-3. fúrásban 180 m, míg a T-4. fúrásban csak 100 m (felső része feltehetőleg lepusztult). Az ,, agglutinált szintre” általában jellemző a Tex- tularia lanceolata, Cyclammina karpatica, Reticulophragmium cf. venezuelanum, Budashevella wilsoni stb. gyakorisága. A ,, szint” faunaösszetétele nem egységes a teljes szelvényben, ingadozás mind az összetételben, mind a gyakoriságban megfigyelhető. Az összetételbeli ingadozások ökológiai változásokra, esetlege- sen az áramlások megerősödésére vagy a terrigén anyag mennyiségének csök- kenésére vezethetők vissza. Ilyen ,, ingadozást” jelez a T-9. fúrásban 205 -204 m között a jelentős mennyiségű plankton, 200 — 170 m között a sok Valviilineria complanata; míg a T-3. fúrásban 110 — 80 m között a Heterolepa dutemplei és Cihicidoides pseudoungerianus gyakorisága. Az ,, agglutinált szint” a T-3. és T-4. fúrásokban, gyakorisági viszonyok alap- ján, tovább tagolható. A két fúrás 60 — 70 m vastagságú szakaszán, a ,, szint” alsó részén jellemző a,Textularia lanceolata-s faunaegyültes, felső részén (120, ill. 30 m vastagságú szakaszon) a Cyclammina karpalica-s faunaegyüttes. Az ,, agglutinált szint” azonosítható a molluszka faunában felismert ,,corbu- lás-arcás rétegekkel”, továbbá a T-3. fúrásban talált Ophiuroidea maradvány is e szintbe tartozik. 222 Földtani Közlöny 109. kötete 2. füzet A T— 3. sz. mélyfúrás foraminifera faunája The foraminifera-faima in the profile of the borehole T— 3. V, táblázat — Table V Bhabdammina sp. Jialhysiphon filiformis M. Sars Ammodiscus miocenicus (Karrer) Reophax pilulifera M. Sars Jiaplophragmoides vasiceki vasiceki CiCHA et Zapletalova Cribrostornoides colurnbiensis moravica CiCHA et Zapletalova Cyclammina carpaíica Cicha et Zapl. Cyclammina sp, Alveolophragmium cTassum (REUSS) Reticulophragmium carpaXicum Cicha et Zapletalova R. cf. venezuelanum (Matnc) SpÍToplectammi7ia carinata (Orb.) Textularia lanceolala Karrer T. gramen abbreviata OrbIGNY Budasfievella wilsoni (Smith) Maniiiottiella cojnmunis (ORBIGNY) Spiroloculina tenuissima (REUSS) Sigmoilopsis celata (COSTA) SpiTosignioilina tenuis (Czjzek) Lagena isabella (ORBIGNY) L. striala (ORBIGNY) Leníiculina culturata (MONTFORT) Z. inornafa (ORBIGNY) ^farginulina glabra ORBIGNY M. hirsuta ORBIGNY Pkctofrondicularia digitális Xevgeboren Pl. inaequalis (COSTA) Pl. sp. Olobulina gibba ORBIGNY 01. itiaequalis (ReusS) GvXtulina probléma ORBIGNY Bolívia hebes Macfayden B. scaiprata miocenica Macfadyen B. sp. Üvigerina cf. acuminata HOSIUS U. bononiensis primiformis Papp et TURNOVSZKY U. graciliformis PaPP et TURNOVSZKY íitilostomella elegáns (ORBIGNY) Bulimina striata ORBIGNY Stainforthia schreibersiana (CzjZEK) Valvulineria complanala (ORBIGNY) Elphidium Jlexousum subtypicum Papp GÍobigerina bollii lentiana RÖGL 01. ciperoensis ottnangensis RÖGL 01. obesa BOLLI 01. praxbuUoides occlusa Banner et BLOW 01. praebuéépodes praebulloides BLOW 01. cf. scalejm RÖGL Olobigerinoides trilobus trilobus (ReusS) Oloborotalia foliata BOLLI Ammónia beciarii (LINNÉ) Planulina xtuellerstorfi (SCHWAGER) Cibicides lobaíulus omatus CiCHA et Zapletalova Caucasina elongata (ORBIGNY) C. subulata (CUSHMAN et PARKER) Cassidulina laevigata ORBIGNY Olobocassidulina oblonga (REUSS) Florilus boueaniLS (ORBIGNY) Pullenia bulloides (ORBIGNY) Oyroidina soldanii (ORBIGNY) Cibicidoides ungerianus (ORBIGNY) C. pseudoungerianus (Cushman) V V v V V V V V V f V V V r a I V a V f r V f c V V V V V f r V T r V V Horváth — H (t g y m (i 7' o s y : A rzeJuikíds retegek és a garábi slír kordról 223 6-7 m 25-26 m 44—45 m 85 — 86 m ; 102-103 m 116-117 m 135-136 m ' 154-155 m 162-163 m 177-178 m 188-189 m 194 — 195 m 203-204 m 215-216 m a O 1 c-i Cl Cl 232-233 m s . a íft Cl 1 Cl 1 ! 1 cc 1 ec lO Cl Cl Ilamairaia boueana (Orbignt) V V V H. boueana crassiseptata CiCHA et Zapl V V Heterolepa dutemplei (Orbiqíít) c f f a a V f T V V r Melonis soldanii (ORBIGNT) V V 1 J dmagyarázat : v r f c a nagyon ritka (very rare) ritka (rare) néhány (íew) általános (cominon) sok (abundant) A T— 4. sz. mélyfúrás foraminifera faunája The foraminifera-fauna in the profile of the borehole T — 4. VI, táblázat — Table VI 11-14 m 21,5-22,5 m 33-34 m a 1 68 — 69 m 66,3-67,3 m 75,9-76,9 m 85,8-86,8 m 95,6 — 96,6 m 107-108 m 115-116 m 126-127 m 134-135 m 144 — 145 m a o Bathysiphon filiformis M. Sars V V V V Eyperammina sp. V Reophax pilulifera M. Sars V Cribroslomoides columbiensis moravica Cicka et Zapletalova r V Cyclammina carpalica Cicha et Zapl. V f f V V V V V V V Cyclammina div. sp. V Alveolophragmium cf. crassum (Bevss) r V Reticulophragmium carpaticum Cicka et Zapletalova V V r R. cf. venezuelanum (Matnc) V V V V V V AmmomaTginulina sp. V Spiroplectammina carinata (ORBIGNT) V V S. pectinata (BEÜSS) V Textulana lanceolata Karrer V r f £ V £ r f r V Budashevella wilsoni (Smith) V r Sigmoilopsis celata (COSTA) V Spirosigmoilina tenuis (CZJZEK) V V Lenticulina inomala (Orbignt) V r V V V c V V V r Marginulina hirsuta ORBIGNT) V V Psetuloriodosaria aequalis (BEÜSS) V Plectofrondicularia digitális NEUGEBOREN V Bolivina scalprata miocenica Mactadten V V Vvigerina gTaciliformis Papp et Tibnovszkt V £ a V Siphogenerina sp. V Síilostomella approximata (BEÜSS) V S. elegáns (ORBIGNT) V BvXimina striata ORBIGNT V StainfoTthia sckreibersiana (CzjZEK) V V Ammónia beccarii (LINNÉ) V r V c c Globigerina ciperoensis ottnangensis BÖGL V V Gl. sp. V V Olobigerinoides trilobus trilobvs (BEVSS) V Eponides umbonatus (BEÜSS) V Caucasina elongata (ORBIGNT) V Florilus boueanus (ORBIGNT) V £ V £ r I V £ V c £ Puilenia brilloides (ORBIGNT) V V Oyroidina soldanii Orbignt V V Helerolepa dutemplei (ORBIGNT) V f r \' , £ r £ V Melonis soldanii (Orbignt) V V 1 ! Jelmagyarázat: V r f c a nagyon ritka (very rare) ritka (rare) néhány (few) általános (common) sok (abundant) 224 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet -- Olobigerinás asszociáció, mely a T-3. és T-9. sz. fúrásokban ismerhető fel. Jellemző a planktonban gazdagabb fauna, Glohigerina praebulloidespraehulloides és Gl. ciperoensis ottnangensis gyakoriságával. Hiányzik azonban a Globigerinoi- des sicanus {— Gl. bisphaericus ) . A T-9. fúrásban a globigerinás együttesben gazdag U vigerina- és Bolivina-ía.una, is megfigyelhető, U. graciliformis, U. bono- niensis primiformis, Bolivina plicatella, B. plicatella mera, B. scalprata mioceni- ca, B. pokornyi pokornyi gyakoriságával. Ez a faunaegyüttes képviselheti a leg- mélyebbvízi környezetet. Az asszociációk rétegsorbeli elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát a 2. sz. ábrán tüntettük fel. 100 150 200 250 300 350 400 450 500 550 Rm -103 Rm-109 KX. 5'o'q apó l teler _/ / / / / y ^gyag kavics / / / y y y teler / «í; XXX -/ Gl 2. ábra. A mátraalmási T— 3, —4, —9. és a recski Hm — 103, —109. sz. mélyfúrások rétegsorai. Jelmagyarázat: 1. Konglomerátum’, durvahomokkő, 2. Homoklencsés slír, 3. Agyagos, finomhomokos aleurit (slír), 4. Tufit-tufa-durva- homokkő-finomhomokkö váltakozása, 5. Barnakőszén, 6. Tarkaagyag, 7. Tufa-tufit, 8. Andezit, 9. G, = Alsó riolittufa, 10. G, = Középső riolittufa, 11. Vetődés 2. Fig. The profiles of the boreholes T— 3, —4, —9. in Mátraalmás and Km— 103, —109. in Recsk. L e g e n d: 1. Conglomerate, coarse grained sandstone, 2. Clayey, sandy silt („Schlier”) with sandy lenses, 3. Clayey, sandy silt, „Schller”, 4. Altemating succession of tuffits-tuffs-coarse grained and fine grained sandstones, 5. Coal, 6. Continental red beds. 7. Tuff and tuffit, 8. Andesite, 9. Gi = Lower rhyolith tuff, 10. G, = Middle rhyolith tuff, 11. Fault H o r V á t h ~ N a g y m a r o s y : A rzehakiás rétegek és a garábi slír korárrjl 225 4.2. Recski terület j A garábi slír recski területen feltárt rétegsorában uralkodó az Ammónia \ heccarii-Florilus boueanus-os faunaegyüttes. Az agglutinált faunák csak egyes szakaszokon lépnek fel, főleg Reticulophragmiurn-os összetétellel ( R. venezuela- \ num, R. carpaticum gyakoriak). i A malakológiai vizsgálatokkal (Báldi T. 1970, 1971) összhangban megálla- ' pítható, hogy e faunaegyüttes a recski területen nem képviseli a típusos slír- faunát, viszonylag állandó fáciesviszonyokat tükröznek. Nem mutatható ki az I asszociációk egyre mélyebb fáciest regisztráló sorozata, mint ahogy az a mátra- j almási fúrásokban követhető volt. 4.3. Ökológiai jellemzők A mátraalmási terület garábi slírjének mikrofaunája a fokozatos transzgresz- sziót igazolja. A sekély, partközeli biotópra jellemző ammoniás-floriluszos fau- nát uvigerinás asszociáció vált ja fel. Az Z7 vigerma-íélék optimális élettere recens adatok szerint a 100 m-es tengermélység alatt van. Jelen esetben ilyen vízmély- séget nem tételezhetünk fel, a fauna monoton jellege miatt. Az agglutinált fau- nákban gyakori Reticulophragmium-íélék a sekélyszublitorális-szublitorális, ho- mokos, lágy aljzatú élettérre utalnak, míg a,Cyclammina karpatica mélyebb ne- ritikus régiókra jellemző. A malakológiai vizsgálatokat is figyelembe véve az agglutinált faunák 50 — 60 m-nél nagyobb vízmélységben nem valószínű, hogy éltek. A legnagyobb tenger mélységet a Globigerina-s asszociáció jelzi, melyben az Uvigerinák és Bolivinák gyakorisága, faj- és egyedgazdagsága már a 100 m mélységet elérő, normál sótartalnui tengervízre utal. A recski terület forarninifera asszociációi a sekélyszublitorális környezet állan- dósulását jelzik. Egyedül a Sirok-1. fúrás faunái alapján rögzíthető a képződés idejének transzgressziós és regressziós jellege, bár a vízmélység a legnagyobb tengerelöntés idején sem igen haladhatta meg az 50 ni-t. 4.4. A forarninifera fauna sztratigráfiai helyzete Mindkét vizsgált terület forarninifera asszociációi kár])átien emeletre utalnak. Több olyan faj található meg, melyek a Közópső-Paratethysben kárpátienre korlátozódnak (pl. Cyclammina karpatica, Textularia lanceolata ) ; számos faj az ottnangienben jelenik meg, maximális gyakoriságát a kárpátienben éri el (pl. Uvigerina graciliformis) ; továbbá felismerhetők azok a fajok is, melyek a kár- pátienben jelennek meg és a kárpátien-bádenien kifejlődések agglutinált asszo- ciációiban jellemzők (Cyclammina karpatica, Reticulophragmium karpaticum, R. venezuelanum ) . A plankton faunában gyakori Globigerina ciperoensis ottnangensis fajöltője Rögl et al. (1975) szerint felsőegerientől a kárpátién közepéig terjed. A Gl. prae- bulloides praebulloides az egyik legnagyobb fajöltőjű tercier taxon. Hiányzik a plankton faunából a Globigerinoides sicanus, mely a fenti szerzők szerint a kö- zépső-kárpátienben jelenik meg és az alsó lagenidás zónában még megtalálható. Hiánya egyrészt magyarázható a mátraalmási területen a slír felső szakaszának 5 Földtani Közlöny 226 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet m 0 ■ 50 • 100 • 150 ■ 200 • 250 - 300 350 • 400 - 450 - T-9 T-3 T-4 CycIamnninQs T.lonceolata U graciliformis forominifera mentes barnakőszén barnakőszén 3. ábra. A foratninifera asszociációk helyzete a mátraalmási fúrásszelvényekben Fig. 3. The position of the foraminiferal assemblages in the profiies of the boreholes in Mátraaimás lepusztulásával, másrészt a recski területen a sekélyszublitorális, áramlásmen- tes biotóp uralmával. A mellékelt VII. sz. táblázat szerint, melyben a faunáinkban megtalálható, sztratigráfiai értékű taxonok fajöltőjét tüntettük fel, bizonyítottnak látszik a garábi slír kárpátién kora a foraminifera fauna alapján is. 5. összefoglalás 5.1. Összefoglalóan megállapíthat hatjuk, hogy az észak-magyarországi rzeha- kiás (oncophorás) rétegek és az ezekre települő garábi slír jelentős része az NN 4-es nannozónába sorolható. A zónahatár hiteles megállapításánál problémát okozhat az, hogy a Spheno- lithus belemnos zónahatárt jelző hiánya esetleg nemcsak kihalással, hanem a A Középsö Paratethys regionális emeletel, a különböző plankton zónák, a vizsgált szelvényekben előforduló legfontosabb szintjelző foraminifera- és nannofosszillák fajöltőjének feltüntetésével The régiónál stages of the Central Paratethys in correlation with the planktonic foraminifera zones nannoplankton zones, showing the vertical distribution of the most Important foraminifera and nannofossil dátum indicatores occuring in the examined profiles VII. táblázat - Tabu VII. H o r V áth~N a (jyrnarosy: A rzehakiás rétegek és a garábi slir koráról 227 nOBtup i})svoostQ tntiÁ9UL viiawoxid 'q vrowijp *p miiaiioq xuosixai Djjaaaysvpnq vntvd^vo vuxxmuvp^o mnuvidmdv.90, *p -q xunoxjvcUvs xunxui6í)Áqdart- szakaszokon fordulnak elő, ahol a partfal lábánál hiányzik a mozgásokból eredő anyag, ill. ez csak kisebb területekre terjed ki. Ilyen figyelhető meg Dunaföldvárnál, Dunaszekcsőnél, Dunaújvárosnál egyes partszakaszokon. b) A duzzasztott talajvíz források ott mutathatók ki, ahol a partéi előterében rossz víz vezetői tulajdonságú mozgások révén átdolgozott anyag van nagyobb vastagságban és kiterjedésben. Ilyen helyeken a mögöttes területekről szivár- gó talajvíz a rossz vízvezető összlet tetejéig visszaduzzadt és ott lép ki forrás formájában. , Az egyszerű talajvízforrások közvetlenül a Dunapartnál lépnek ki a rétegből, míg a duzzasztott források vizei 15 — 30 m-rel magasabban a folyó felett. A réteg források is két típusra oszthatók, aszerint, hogy a folyóparton, meder- ben vagy magaspartból fakadnak. a) Egyszerű rétegforrások azok, amelyek a pannoniai rétegösszlet homokréte- géből fakadnak és a partfalból lépnek ki. Ilyen források azokon a partszakaszo- kon találhatók, így többek között Rácalmásnál, ahol a pannoniai rétegek alkot- ják a partfalat részben vagy egészben. h) Nyotnásalatti rétegforrásokként különíthetjük el azokat a vízkilépéseket, amelyeknek vízutánpótlódását a tere]) fölé felszökő rétegvizek biztosítják. 234 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Ezek rendszerint közvetlenül a Dunaparton vagy a mederben fakadnak. Több esetben ezek egész forráscsoportokat alkotnak. Magas folyóvízállásnál rend- szerint víz alá kerülnek és hozamuk csökken, sőt megszűnhet működésük. Ré- tegforrásokat ismerünk Rácalmásnál, a dunaújvárosi és dunaföldvári magas- partok egyes helyein. A fentiekben vázolt vízföldtani szempontok alapján megkülönböztethetünk négy féle magaspartot (3. ábra): 3. ábra. A magaspartok vízföldtani adottságainak főbb típusai. A = Talaj vízforrásos vagy vonalmenti vízkilépéses magaspart, B = Rétegforrásos magaspart, C = összetett vízföldtani adottságú magaspart. Jelmagyarázat: 1. Löszösszlet, 2. Talajvízforrás, 3. Dunai üledékek, 4. Felsőpannoniai kötött rétegek (agyag, iszap), 5. Felsőpannoniai szemcsés rétegek (homok, homokliszt), 6. Egyszerű rétegforrás, 7. Feltörő rétegforrások, 8. Terepfölé emelkedő réteg- víz, 9. Pannon-pleisztocén határ, 10. Megcsúszott anyag, 11. Duzzasztott talajvízforrás Abb. 3. Haupttypen dér hydrogeologischen Beschaffenheit von Hochufern. A = Hochufer mit Grundwasserquellen oder mit linearem Wasseraustreten, B = Hochufer mit Schichtwasserquellen, C = Hochufer von zusammengesetztem hydrogeologischen Bau. Erklarungen: 1. Lösskomplex, 2. Grundwasserquelle, 3. Donau-Ablagerungen, 4. Ober- pannonische bindige Sedimente (Tón, Lehm), 5. Oberpannonische körnige Sedimente (Sand, Sandmehl), 6. Ein- faclie Schichtwasserquelle, 7. Schichtquellen von normalen Wasseraustritt, 8. Schichtwasser, über das Gelande- k,. niveau aufquellend, 9. Pamion-Pleistozan. Grenze, 10. Verrutscter Matéria!, 11. Getaute (írundwasserquelle a ) Felszíni vízkilépésektől mentes mag%spartok. Ebbe a kategóriába olyan part- részek sorolhatók, ahol a megfigyelések szerint nincsenek források vagy vízszi- várgások. Ilyen területeken olyan vízföldtani helyzet alakult ki, hogy a mögöt- tes területekről érkező vizek a másik víztartóknak átadódnak és a folyóval kom- munikáló rétegeken keresztül csapolódnak meg. Megfigyelések szerint az érdi, ercsii magaspartoknál, továbbá Kisapostag és Báta környékén lehet ilyen par- tokat kimutatni. b ) Egyszerű talajvízforrásos vagy vonalmenti vízkilépéses magaspartok. Olyan területrészeken fordulnak elő, ahol a löszösszlet nagy vastagságú és a partfal lábánál hiányzik vagy csak nagyon korlátozottan van meg a mozgás hatására keletkezett anyag. A dunaföldvári Öreghegyi, dunaszekcsői Várhegyi partsza- kaszok képviselik ezt a típust. c ) Duzzasztott talajvíz forrásos magaspartok. Az előzőekben tárgyaltaknak megfelelően a megcsúszott anyag tetején levő források ismeretesek ilyen part- szakaszokon. Dunaújvárosnál a szalmacelli és kilátói partrószek sorolhatók ebbe a típusba. S c h e u e r: A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 235 d ) Rétegforrásos magaspart. Ezeknél a magaspartoknál a felsőpannoniai reteg- összlet víztartó rétegei csapolódnak meg természetes úton. Az ercsii, dunaújvá- rosi és a dunaföldvári partszakaszok egyes részeire jellemzők ezek az adottsá- gok. A magaspartokat felépítő rétegösszletek kőzetfizikai tulajdonságai Egyes magaspartok állékonyságával kapcsolatos vizsgálatok — Érd, Duna- újváros, Dunaföldvár, Paks, Dunaszekcső — keretében több, mint 10 000 minta kőzetfizikai vizsgálatára került sor. Ezért a nagyszámú vizsgálati anyagból megbízhatóan megadhatók a magaspartokat felépítő 2)leisztocén és felsőjjannon rétegek kőzetfizikai tulajdonságai. A löszösszlet, amelynek vastagsága igen változó, számos rétegből tevődik ösz- sze, kőzetfizikailag jellemezni nem könnyű feladat. A felső fiatal kb. 10 — 15 m-es összletrész, amelyet 1-3 fosszilis talajréteg tagol, általában típusos lösz, homokos lösz, rétegzett löszrétegekből áll. A talaj - mechanikai osztályozás szerint ezek homokos homoklisztnek, iszaj)os homok- lisztnek, homoklisztes iszapnak, iszapnak minősülnek. A fosszilis talajok iszajmak és soványagyagnak adódtak a j>lasztikus index alapján. Az idősebb löszösszlet kéi)ződmónyeinek kóplókenységi sajátságai már eltérést mutatnak az előzőekhez képest. A vizsgálatok szerint túlnyomórészl)en iszajiok- ból és agyagokból állnak. A vörös, barnás vörös fosszilis talajok is közejies és kövéragyagoknak felelnek meg a kéjDlékenységük ala2)ján (Ijí = 20,30%). A talajvíz alatt a löszösszlet rétegeinek kőzetfizikai jellemzői erősen megvál- toznak kedvezőtlen irányba. A száraz állajjotban nyert (p — 20 — 25°-os súrló- dási szög lecsökken 15 — 20°-ra és a c = 0,3 —0,7 kjj/cm^-es konzisztencia érték pedig 0 lesz. A homokos lösz, löszös homok víz hatására könnyen folyóssá válik. A löszösszlet homokrétegei a labor vizsgálatok szerint homoklisztes homok- nak, homokos homoklisztnek és finomhomokos homoknak minősülnek. Szem- szerkezetük egyenletes U = 2 — 4, Dm = 0,02 — 0,08 mm-es mértékadó szem- nagyság jellemző. Az elvégzett igen számos roskasztási kísérlet szerint a rosk adási hajlam a mélységgel csökken, majd kb. 15 m után teljesen megszűnik. A legfiatalabb würmi löszök mutatkoztak a legveszélyesebbnek, ezek majdnem minden eset- ben roskadónak bizonyultak. A fúrásokból nyert minták szerint a talajvíz szint- je alatt vett minták már nem bizonyultak roskadóknak. A kapott adatok szerint a mélységgel a löszösszlet rétegeinek tömörsége és térfogatsúlya növekszik, hézagtényezője pedig csökken. A löszösszletek kőzet- fizikai tulajdonságaira vonatkozó vizsgálatok Dunaújvárosnál, Dunaföldvár- nál, Dunaszekcsőnél végzett kutatási munkálatok során készültek. A felsőpannoniai rétegösszlet talaj mechanikailag magas jilaszticitású agyagok- ból, iszapokból, homokos homoklisztből és vegyes szemelosztású homokrétegek- ből tevődik össze. A talajmechanikai vizsgálatokat nagyon megnehezítette az a kifejlődés, amely a felsőpannoniai rétegösszlet felső szakaszára jelleiiiző, mégiíedig a kü- lönböző kifejlődésű rétegek gyors váltakozása, szeszélyes elterjedésük, kis vas- tagság és a vékony rétegzettség, az átmeneti rétegek gyakorisága. 236 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Az összleten belül a szemcsés rétegek igen gyakoriak, de vastagságuk és szem- cseösszetételük rendkívül vegyes. Mivel a homokrétegek nyomás alatti vizet tároznak a felettük és alattuk települő iszap és homoklisztrétegek víztartalma magas, ezért rendszerint rossz állapotúak, nyíró ellenállásuk kicsi. A felsőpan- noniai rétegekre vonatkozó kőzetfizikai vizsgálatok érdi, dunaújvárosi, és duna- földvári kutatások kapcsán készültek. 3. Magaspartok típusai és mozgásformái A dunai magaspart szakaszoknak formakincse rendkívül gazdag, változatos formák, kifejlődési adottságok figyelhetők meg. Az egyedi sajátosságok mellett lehetőség van az általános adottságok felismerésével arra, hogy különböző szem- pontok szerint típusba sorolásukat elvégezzük. A tipizálásnál azt a területet tettük vizsgálat tárgyává, amely a partéi és a Duna középvízi medre között helyezkedik el. Különböző szempontok alapján az alábbi típusok különíthetők el: Morfológiai adottságok alapján 1. Kiegyenlített lejtőjű 2. Tagolt lejtőjű 3. Hullámos lejtőjű 4. Függőleges lejtőjű 5. Összetett lejtőjű (több típus keveredik) Földtani szempontok szerint 1. Pannon magaspartok 2. Pleisztocén magaspartok 3. Összetett magaspartok Vízföldtani adottságok alapján 1. Felszíni vízkilépésektől mentes partok 2. Egyszerű talaj vízforrásos vagy vonalmenti vízkilépéses magaspart 3. Duzzasztott talaj vízforrásos magaspart 4. Rétegforrásos magaspart 5. Összetett magaspart (rétegvíz és talajvíz egyaránt előfordul) Nagyság szerint 1. Alacsony — 15 m-ig (A Duna középvízszintje felett) 2. Közepes magasságú (35 m-ig) 3. Magas (35 m felett) A Duna és a magaspart kapcsolata szerint 1. Épülő partszakasz 2. Pusztuló partszakasz 3. Átmeneti partszakasz 4. Védett (partvédő művekkel) Antropogén hatások szerint 1. Beépített magaspartok (részben vagy egészben) 2. Rendezett magaspartok S c h e u e r : A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 237 3. Részben rendezett 4. Természetes állapotú 5. Rendezetlen (szemét és hulladéktelepek) Állékonyság szerint 1. Állékony 2. Labilis és megcsúszott 3. Mozgó Kifejlődés alapján 1. Függőleges magaspartok mozgásformák nélkül érdi I. mohácsi dunakömlödi Érd-ófalui 2. Előtér nélküli függőleges, megcsúszott magaspartok dunaszekcsői Érd II. 3. Előteres csúszásos magaspart kulcsi dunaföldvári 4. Különböző lejtőszögű magaspartok dunaföldv'ári Öreghegy Ercsi I. Ercsi II. 5. Átalakított magaspartok Dunaújvárosi!. Dunaújváros I. A kifejlődés alapján osztályozott magaspartok tipizálásánál olyan elnevezé- seket adtam, amelyek rögtön utalnak az előfordulási helyekre. Hazánk rohamos fejlődésének környzetátalakító és módosító hatásai ma már a dunai magaspartokat is elérték. Számos helyen épülnek és épültek a közel- múltban olyan üdülők és nyaralók, vagy egyéb éj)ületek, amelyeket nem kellő körültekintéssel csiiszásveszélyes vagy ideiglenesen stabilizálódott, korábban megcsúszott területeken kiviteleztek. Továbbá sok helyen a magaspartok lejtőit ipari és házi hulladékanyag elhelyezésére hiisználják. Ezek az adott terület egyensúlyát megbonthatják és újabb mozgások keletkezését okozhatják, ame- lyek esetenként súlyos anyagi károkat is okozhatnak. A magaspartok mozgásai az alábbiak szerint osztályozhatók és tipizálhatók. Mozgásformák szerint (Szilvágyi I. osztályozását felhasználva) 1. Omlás 2. Kúszás 3. Talaj folyás 4. Nem tipizálható mozgásformák (terepsüllyedések, torlódások, lokális kis tömegek esetenkénti mozgása) 5. Leszakadásos csúszás 6. Su vadások 7. Rogyások 238 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Kiváltó hatótényezők szerint 1. Emberi beavatkozás hatására 2. Természeti tényezők hatására 3. Vegyes (az előző kettő együttesen) A csiiszólap alakja szerint (4. ábra) 1. Ferdén ívelt (Dunaföldvár) 2. íves (Érdi magaspart) 3. Összetett (sík és íves együtt, Dunaújváros, Rácalmás) ab c 4. ábra. Külömbözó magasparti mozgástípusok. A = Helyi ferdén íves csúszólapú mozgás, B = Előtérrel rendel- kező összetett csúszólapú partrogyás, 0 = Elötérnélkűli íves csúszólapú partrogyás. Jelmagyarázat: 1. Pliocén-pleisztocén rétegek, 2. Megcsúszott agyag, 3. Dunai üledékek Abb. 4. Verschiedene Typen von Hochuferbewegungen. A = Lokálé Bewegungen mit schrSg gebogener Oleitflache, B - - Uferrutschung mit zusammengesetzter Gleitnáche und mit cinem bestimmten Vorraum, C = Ufemitschung mit gebogener Gleitfláche, ohne Vorraum, Erklárungen: 1. Pliozáne-Pleistozáne Schichten, 2. Verrutschtes Matéria!, 3. Donau-Ablagerungen A csúszólap földtani helye szerint 1. Pleisztocén rétegekben 2. Felsőpannoniai rétegekben 3. Vegyes (pleisztocén és pannon rétegekben) A csúszólap mélysége szerint 1. Felszínközeli (0 — 10 m között) 2. Közép mélységű (10 — 40 m között) 3. Nagymélységű (40 m alatt) A csúszólap kifutása szerint 1. Alámetsző (a dunamederben végződik) 2. Partra futó 3. Talpponti (a magaspart lábánál végződik) 4. Talppont feletti (a partfal alsó harmadában lép ki) A mozgás nagysága szerint 1. Helyi (30 m átmérőjű) 2. Jelentős (100 m-ig) 3. Nagy (300 m-ig) 4. Hatalmas (300 m felett) S c h e u e r : A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 239 Mozgások kora szerint 1. öreg kb. 100 évnél idősebb 2. Idős 30—100 év között 3. Fiatal 30 évnél fiatalabb Veszélyesség szerint 1. Közömbös (károkat nem okoz) 2. Kissé veszélyes (mezőgazdaságot, stb. érint) 3. Veszélyes (egyes lakóépületekre) 4. Katasztrofális (településeket és műszaki létesítményeket érint) Mozgások helyzete szerint 1. Elsődleges — a partfal csúszik meg 2. Másodlagos — kisebb mozgások keletkeznek átmenetileg stabilizálódott megcsúszott területeken. A fentiekben rögzítettek alapján megállapítható, hogy a dunai magaspartok- kal kapcsolatos mozgások rendkívül sokszínűek és formagazdagok. Az egész partszakaszra vonatkozó általános adottságok, hatótényezők és formák mellett a helyi-lokális viszonyok is közrejátszanak abban, hogy a mozgásformákra és mozgástípusokra jellemző általános jellegeken túlmenően egyedi sajátosságok is felismerhetők. Természetesen a tipizálásnál ezeket a helyi-egyedi sajátosságo- kat figyelmen kívül kellett hagyni és azokat a lényegi adottságokat kellett ki- emelni, amelyek az egész vizsgált területen a mozgásokra és azok formáira a jel- lemzőek . 4. A mozgást kiváltó hatótényezők Az eddigi vizsgálatok és megfigyelések azt bizonyítják, hogy a mozgások ki- váltásában az emberi és természeti tényezők külön-külön vagy együttesen egy- aránt részt vesznek. Ezért vannak olyan mozgások, amelyeket az ésszerűtlen, át nem gondolt emberi beavatkozások miatt következtek be, de vannak olya- nok, amelyek az antropogén tényezőktől teljesen függetlenül csak az adott helyen fellépő természeti hatások révén jöttek létre. Az ember környezetmegváltoztató tevékenysége lehet közömbös amikor a környe- zetet mozgáskiváltás szempontjából nem befolyásolják, lehet pozitív, amelyek- nek célja éppen a mozgások keletkezésének megakadályozása (partrendezés, folyószabályozás, felszíni és felszínalatti vizek elvezetésével és víztelenítéssel kapcsolatos műtárgyak megépítése, víz és csatornavezetékek felújítása és kar- bantartása, növényzet betelepítés), de lehet negatív is, amikor olyan beavatkozá- sok történnek, amelyek éppen elősegítik a mozgások keletkezését (mederkotrás magaspart alatt, bevágások létesítése, szenn5T7Íz szikkasztók, víz és csatorna vezetékekből elszivárgó vizek, helytelen vagy megoldatlan felszíni vízelvezetés, szemét és hulladék lerakás, helytelen tereprendezés, növényzet kiirtása). A természeti tényezőket, amelyek a partfalak állékonyságát befolyásolják és a mozgások keletkezésében szerepet játszanak, két csoportra oszthatjuk. Az el- ső a passzív tényezők, amelyek lényegében nem változnak, ilyenek a morfológiai és földtani viszonyok. 240 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Ezek egy-egy területrészre adottak, és megváltozásuk igen lassú folyamat eredménye. A másik csoportba az aktív hatótényezők tartoznak, amelyek a környezet befo- lyásoló hatására lényeges és gyors változásokat szenvednek. Ide tartoznak a hidrogeológiai viszonyok — talajvíz és rétegvizek nyugalmi szintjeinek ingado- zása — a Duna partromboló és építő tevékenysége. A folyó vízszint változásai visszahatnak a víztartó képződményekben tározott vizekre, áradáskor vízszint emelkedést okoznak, amelyek fokozzák az egyes rétegekre ható nyomást. A ma- gas vízállások során a víznek átmeneti partmegtámasztó szerepe is van és gyors apadás miatt ez megszűnik, emiatt a hirtelen megemelkedő áramlási nyomás a már labilis partszakaszokon könnyen mozgás megindulását válthatja ki abban az esetben, ha az egyéb feltételek is ennek kedveznek. További hatótényező még az egyes rétegek kőzetfizikai állapota. Ha ezek kedvezőtlen irányban annyira megváltoznak, hogy az elmozdulásra képes anyag súlyából eredő nyíróigénybe- vétel túllépi a rétegek nyíróellenállását, akkor bekövetkezik a mozgás. Lényegében az aktív hatótényezők szerepe a döntő a mozgások kiváltásában. Az emberi beavatkozások és a természeti-környezeti viszonyok éppen ezekre a hatótényezőkre hatnak. Természetesen a passzív hatótényezők is lényeges szerepet játszanak azzal, hogy kedvező feltételeket teremtenek az aktív hatótényezők érvényesülésének. A megfigyelések szerint az alacsony partfalak (15 m-ig) általában állékonyak, a legcsúszásveszélyesebb partszakaszok rendszerint a legmagasabbak. A földtani felépítés alapján azok a partszakaszok általában a leglabilisabbak, ahol a pannon rétegek fordulnak elő a Duna medrében vagy a felett. A rétegösszlet mozgás hajlamát a nyomás alatti vizet tartalmazó homokok és kis nyíróellenállású iszapos homoklisztes rétegeken túlmenően fokozza még, hogy az egyes kedvező kőzetfizikai tulajdonságú rétegeken belül is víztartó homokerek iktatódnak közbe, amelyek lerontják az adott réteg nyíróellenállá- sát. Olyan partszakaszok, ahol a Duna középvízi szintje alatt 20 — 30 m mélysé- gig pleisztocén rétegek fordulnak elő, állékonyabbak, nehezebben csúsznak meg és a lezajlott mozgások is önálló típust képviselnek. Ezek az íves vagy a ferdén íves csúszólapú típusba tartoznak. Hatalmas méretű, dunaújvárosi vagy dunaföldvári nagyságrendű mozgások csak ott fejlődhetnek ki, ahol a Duna hosszú partszakaszon folyamatosan pusz- títja partját, a partfal magas (40 — 50 m), a pannon összletet több homokréteg tagolja és ezek vizet tároznak és a kőzetfizikai adottságok is időszakonként kedvezőtlenné válnak. Azokon a helyeken, ahol a mozgás keletkezéséhez szükséges adottságok egy- beesése már nem olyan kedvező, a mozgások már nem olyan gyakoriak és rend- szerint kisebbek. Azokon a területeken, ahol a Duna a magaspart lábánál üledé- keket rakott le, mintegy megtámasztva azt, vagy kis folyóággal elválasztva sziget vagy szigetek vannak előtte, a mozgások ritkák és csak helyi jellegűek. E képződmények a magaspart tömegével szembeni ellensúlyként foghatók fel. 5. A magasparti mozgástípusok jellemzése A vizsgálatok szerint a dunai magaspartoknál igen változatos mozgástipusok mutathatók ki. A legegyszerűbbek az omlások, amelyek azokon a partszakaszokon igen gya- koriak, ahol a folyó közvetlenül pusztítja a magaspartot és azt alámossa. Ezen S c h e u e r : A dunai maqaspartok mérnökqeolóqiai vizsgálata 241 túlmenően ott is történnek omlások, partfal kibillenések, ahol nincs folyóvízi tevékenység. Ezeken a helyeken a kisehh mozgások hatására labilis tömbök dől- nek ki vagy szakadnak le, a fagy és csapadékkimosás is okozhat omlásokat. Talaj folyások rendszerint ott keletkeznek, ahol a partfalból duzzasztott talaj- vízforrások lépnek ki és ezek másodlagos mozgásformaként jelentkeznek a már megcsúszott anyag felszínén. Igen szép talajfolyások voltak ismertek a már ren- dezett dunaújvárosi partszakaszon. Kisebb vonalmenti talajfolyás is megfigyel- j hető a partfalak alján hosszan szivárgó vizek áztató hatásaként (Dunaföldvári magaspart). Kúszásos mozgások ott figyelhetők meg, ahol a partfalból időszakos vagy folyamatos vízkilópés mutatható ki, de mennyiségük alatta marad annak a ha- tárértéknek, amely szükséges ahhoz, hogy a rétegek talaj folyásként megindul- janak. A vízszivárgás hatására nyíróellenállásuk lecsökken a felszínközeli réte- geknek, de csak olyan mértékben és időszakosan, hogy lassú meg-meg újuló mozgást végeznek a lejtőn. Rendszerint meredekebb lejtőkön figyelhetők meg és ott, ahol a szálkőzetet csak 1 — 2 m vastag takaróréteg fedi. Nem mélvreható mert csak a felső 0,5 — 1,5 m mélységig terjed (ercsii magaspart). Az egyes mozgásokra jellemző egyedi sajátosságok alapján könnyen meghatá- rozható mozgásformák mellett számos olyan mozgásos jelenséget ismerünk, amelyek egyik típusba sem sorolhatók, ezért ezek nem tipizált mozgásformákként kerültek elkülönítésre. Ezek általában helyi jellegűek, kisebb területre korláto- I zódnak. Gyakran a stabil partszakaszokon is lokális okokból keletkeznek. I Ide sorolhatók a terep besüllyedések, útleszakadások, torlódások, kisebb el- mozdulások, repedések felnyílása, lösztömbök lesüllyedése, kisebb földtömegek esetenkénti mozgása (Rácalmás, Kulcs, Dunaföldvár). Ilyen mozgások a magaspartoknál rendkívül gyakoriak. A megfigyelések szerint főleg a tavaszi hónapokban jelentkeznek, de csapadékos időszakokban I is gyakran előfordulnak. Helyileg fellépő egyensúlyzavarok kiegyenlítődése I miatt jönnek létre. ' A leszakadásos csúszási mozgásforma azokon a területeken ismeretes, ahol a Duna erőteljes anyagelhordó tevékenysége révén meredek vagy függőleges part- I falak keletkeztek és ezek helyenként kis területeken éppen a fokozott alámosás révén elvesztik állékonyságukat (pl. dunaföldvári Öreghegy). A ferdén gyengén íves csúszólap helyét a korábbi mozgások okozta felület elválások j^reformálják. A mozgás e felületek átnedvesedésére vezethető vissza és a nyíróellenállás csök- kenését a felszíni vizek beszivárgása okozza. A csúszólap nem nagy mélységben alakul ki, rendszerint 4 — 6 m mélyen, felül a partéitól vagy a partfal felső szakaszáról indul — alul pedig a közópvízi me- derben fut ki. A lecsúszott hildtömeg ritkán haladja meg a 2 — 3000 m^-t, tehát a kisebb mozgások csoportjába tartozik. Főleg azokon a területeken fordul elő, ahol a partfalak földtani felépítését nagy vastagságú pleisztocén rétegek alkot- ják. A megfigyelések szerint a csiiszás kialakulásában a talaj és rétegvizek nem játszanak szerepet, csak a csapadékvizek és a partélről a partfalra lefolyó vizek- nek van jelentőségük. A dunai magaspartok változatos földtani felépítése alapján suvadások kelet- I kezésére ott adottak a lehetőségek, ahol a löszösszlet a folyó középvízi medre alatt is folytatódik és ez a szakasz eléri a 15 — 30 m-es vastagságot. I Ilyen partszakaszok eddig Dunaföldvárnál, Dunaszekcsőnél voltak kimutat- t hatók. A vizsgálatok szerint a löszösszlet alsó szakasza, amelyben a csúszólap i létrejött vagy létre jöhet különböző genetikájú képződmények (fosszilis talajok. 6 Földtani Közlöny 242 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet mocsári üledékek, idős löszfóleségek), amelyek talajmechanikai értelemben túl- nyomó részben agyagoknak minősülnek. E rétegösszlet talajvizet is tároz — Du- naföldvár, Dunaszekcső — és ez a folyóval szoros kapcsolatban van. Az összlet egy adott agyagrétegén alakul ki rendszerint alámetsző vagy partra futó csúszó- lap. A megfigyelések szerint a suvadások is jelentős tömegű anyag mozgását okozzák, ezért a jelentős vagy nagy mozgások típusába sorolhatók. A csúszólap alakja íves, a parttól már 40 — 60 m távolságra kifut a mederbe — alámetsző csúszólapnál (Dunaszekcső) — vagy csak a közvetlenül a partszegélyt érinti. A nagyvastagságú, csak löszösszletből álló partszakaszok állékonyabbak. A dunai magaspartoknál az egyik legismertebb és részletesen is vizsgált moz- gásforma a partrogyások, amelyek nagyságukkal és sok esetben veszélyességük- kel hívják fel a figyelmet magukra. A partrogyások csúszólapjai a vizsgálatok szerint a felsőpannoniai rétegössz- let felső szakaszán alakulnak ki szemcsés rétegek felületén. A csúszólap alakja szerint lehet összetett (íves és vízszintes együtt) és íves. Rendszerint alámetsző, de ismeretesek partra futó csúszólapos partrogyások is. Nagyságuk egyes ese- tekben igen jelentős, mert néha kiterjednek több száz méter hosszúságú part- szakaszokra is és ilyenkor milliós nagyságrendű anyagtömegek jönnek mozgásba. Az 5 — 6. ábra mutatja azokat a formákat és jelenségeket, amelyek a mozgás folyamán keletkeznek alámetsző, összetett csúszólapú partrogyás esetén. Ezek természetesen egy-egy adott esetnél kisebb mértékben módosulhatnak, elma- radhatnak vagy nem teljesen fejlődnek ki, elmosódottan jelentkeznek. így töb- bek között a feltorlódási zóna egy többszáz méteres rogyásnál nem egyvonal- ban, hanem elszakadva és eltolódva egymástól mutatkozik, mert a mozgáson belül az anyag mozgásának sebességében eltérések voltak, ami abból adódik, hogy egy ilyen hatalmas mozgó tömegen belül a mozgást kiváltó hatótényezők nem azonos mértékben tudtak érvényesülni. IcsíjUycdcSi cs clorcmozdulási cIorcRc^^dulasi clórcmozdulósí szakasz szakasz fcltortodósi • szakasz kitorlódási szakasz 5. ábra. Az elöteres összetett csúszólapú partrogyás elvi vázlata a mozgás után keletkezett helyzet és formák fel- tüntetésével Abb. 5. Prinzipielle Skizze einer Uferrutschung von zusammengesetzter Gleitfláche mit einem bestimmten Vorraum, wobei die nach dér Bevregung entstandenen Formen und Lage dargestellt sind S c h e u e r : *1 dunai mar/aspartok mérnökgeológiai i'izsgálata 243 C. ábra. A partrogyás utiln kialakult állapot áttekinthető vázlata a mozgás által létrehozott formák és jelenségek feltüntetésével Abb. 6. Obersichtsskizze dér nach dér Uferrutschung entstandenen Situation, wobei die dabei erbrachten Formen und Erscheinungen mit angeführt und dargestellt sind Az Összetett csúszólapú partrogyások ott ismeretesek, ahol a partéi a Dunától kb. 100 m-nél nagyobb távolságra van, íves csúszólapú pedig, amely ennél köze- lebb van a folyóhoz. Kulcs ~ Dunaújváros — Dunaföldvániál összetett csúszólapú partrogyások van- nak míg az érdi magaspartnál ives típusokhoz tartozó rogy ások ismeretesek. Az íves csúszólapú partrogyások esetén 5 6 ábrákon közölt formák és jelensé- gek másként mutatkoznak, miután a partéi és a folyó közötti távolság így a mozgás vízszintes területi kiterjedése kisebb. A partrogyások keletkezése azok- nál a magaspartoknál, amelyeket felsőpannoniai rétegek építik fel részben vagy egészben, nem véletlen, mert a hatótényezők amelyek a rogyási mozgásforma kialakulásához szükségesek mind megtalálhatók ezeken a jiartszak ászokon. A felső])annon rétegösszletet számos homokróteg tagolja, amelyek nyonuis alatti vizet tároznak. A vízvezetö rétegekben a piedometrikus nyomás valami- lyen oknál fogva megnő pl. a Duna vízszintemelkedésének hatására, akkor a semleges feszültség is megnő. Ez pedig magával hozza, hogy az adott képződ- mények nyírószilárdsága csökken. Ilyen rendszerint hirtelen bekövetkezett víz- nyomásnövekedések váltják ki természetesen tölib hatótényezővel együtt egy labilis part mozgását. A rétegvizek szerepén túlmenően a talajvíznek és a Duná- nak — közvetett és közvetlen is jelentős hatását mutatták ki a vizsgálatok. Ezért egy adott ])artrogyást komplex folyamatok és hatótényezők együttesen okozzák. Ha végigtekintünk a dunai magaspartokon, megállapítható, hogy jelenlegi állapotuk egy adott időpillanatnak, a jelennek fejlődési szakaszát tükrözik ü* 244 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet vissza. Ez természetesen vonatkozik a magaspartokra annyira jellemző mozgá- sokra is. Ezért kimutathatók mind azon formák és átmeneti állapotok hosszú sora, amelyek összekapcsolják a két egymást követő mozgást. Ezekből egy-egy megcsúszott partszakasz állapotára lehet következtetni. Az előzőekben leírtak alapján megállapítható, hogy a magaspartok és azok mozgásformái minden szempontból — morfológiai, földtani, hidrológiai stb. — rendkívül sokszínű. Ebbe a fejlődési folyamatba azonban az ember tevékenységével mind jobban beavatkozik. A partfalak rendezése a felszíni és felszínalatti vizek elvezetése, a Duna szabályozása azt eredményezi, hogy a természeti erők és hatótényezők nem érvényesülhetnek szabadon, így a magaspartok fejlődési iránya megválto- zik a partalakító mozgások csökkennek, formáik módosulnak sőt egyes terüle- teken meg is szüntethetők, és így lehetővé válik értékes, eddig fel nem használ- ható partszakaszok különböző célokra történő igénybevétele. 6. A magaspartok áttekintő ismertetése A Budapesttől D-re az országhatárig kb. 180 km hosszúságú Duna jobbparti folyószakasz morfológiai adottságai változatos képet mutatnak. A folyó hol sík lapos területeken folyik keresztül, hol pedig meredek-függőleges 50—60 m-t is elérő magasiiartok lábánál kanyarog. A sík-lapos és magaspartok váltakozá- sából álló folyó szakaszokon belül a morfológiai adottságok alapján 6 különálló magaspartrészt tudunk elkülöníteni. Azokkal a magaspartokkal, amelyek jelen- leg a Dunától távol vannak, több km távolságban, nem kívánok foglalkozni. A fentiekben említett 6 magaspartszakasz a következő (1. ábra): 1. érdi, 2. ercsii, 3. dunaújvárosi, 4. dunaföldvári, 5. paksi, 6. dunaszekcsői magaspart- szakasz. 1. Az Érdi magas'part az ún. Nagytétényi öblözet és a Benta patak völgye közötti folyószakaszon kb. 3,0 km hosszúságban fejlődött ki (7. ábra). A Nagy- tétényi öblözet D-i szegélyétől kezdve a Dunát Érd-ófaluig 30—50 m-es közel függőleges partfalak kísérik (8. ábra). E szakaszon a Duna közvetlenül rombolja a magaspart lábát, továbbá több jól megfigyelhető, a közelmúltban lezajlott partmozgás mutatkozik (9. ábra). Érd-ófalunál a folyó eltávolodik a lealacso- nyodó magasparttól és annak lábánál egykori kanyarulatát üledékanyaggal fel- töltő tte. A Kakukk hegy lábánál az 1625 folyam km-től a magaspart erősen le- alacsonyodva helyenként függőleges, omlásos partot képezve kíséri a Dunát Sz áz haló mbattáig . 2. Az Ercsi magaspartszakasz Dunafüred és Ercsi községek között fejlődött ki, morfológiailag pedig a Benta patak völgye és az Adonyi öblözet képezi elter- jedési határát (10. ábra). E partszakasz legnagyobb részben növényzettel fedett és hiányoznak az Érdi magaspartra jellemző teljesen függőleges partrészletek. Általában 30 — 40° lejtővel kapcsolódik a folyóhoz. A partok lábánál a folyóvízi üledékek hiányoznak. Egyes helyeken 60 — 80 m hosszúságú mozgások hatására keletkezett kikarélyosodások, 5 — 10 m függőleges partfalak képződtek. A moz- gások több esetben annyira régiek, hogy a növényzet azokat már teljesen be- nőtte. A folyóba egykor becsúszott anyagot a Duna elhordta és ezért ilyen helyeken 3 — 4 m magasságú helyi partfal képződött. Az Eötvös emlékműtől D-re a kb. 30 m magasságú magaspart Ercsi felé lealacsonyodik, az erdő megszűnik és a S c h e u e r : A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 245 7. ábra. Érdi magaspart vázlatos lielyszínrajza. Jelmagyarázat: 1. Dunai üledékekkel fedett terület, 2. Nem erodálódó magaspartszakaszok, 3. Helyenként mozgásokkal tagolt pusztuló, niagaspart, 4. Felsöpannoniai képződ- ményekből álló terület, 5. Dunai és patakhordalékkal fedett terület Abb. 7. Skizzenhafter Lageplan des Hochufers von Érd. Erklárungen: 1. Geblet, bedeckt von Donau-Ablagerun- gen, 2. Hochuferstrecken, die kelne Eroslon erleiden, 3. Hochufer, stellenweise durch Bewegungen gegliedert, in Erosion begriffen, 4. Qebiet, von oberpannonischen Bildungen aufgebaut, 5. Gebiet, bedeckt von Donau- und Bachge- geschiebe lejtőket gyep borítja, amely az egykori mozgás formákat jól konzerválta. Ercsi községnél az emberi tevékenység partalakító hatása erőteljesen érvényesül (sze- méttelep létesítése, teraszosítás) (11. ábra). A község D-i részén már a magaspart fokozatosan eltávolodik a Dunától és a község után a kb. 20 km hosszúságú ,,Adonyi öblözet” következik, ahol a folyó- nak lapos partja van. 3. A Dunaújvárosi magasj)art szakaszt É-ról az Adonyi öblözet, D-ről pedig a Baracsi patak völgye határolja. E partszakaszon figyelhető meg a legtöbb moz- gásforma és az utóbbi években itt voltak a legjelentősebb mozgások is. Kulcs- nál és a községtől É-ra a partszakasz legészakibb részén, rögtön ahol az ÉNy — DK irányból a magaspart kijön a Dunálioz, hatalmas, több száz métert is meg- haladó egykori mozgások mutathatók ki. A partéi a medertől kb. 200 — 300 m-re van és a közbenső területen az egykori mozgásokra jellemző formák mutathatók ki (12. ábra). Rácalmás község is ilyen egykori csúszásos területen épült ki és ezzel magyarázható az, hogy esetenként épületkárokat okozó mozgások vannak. Rácalmástól É-ra az ÉNy — DK irányú folyásirány nagy kanyarral D-re fordul és a magaspartok mentén zátonyokat, szigeteket rakott le a Duna (Nagy, Szalki szigetek). Égyes helyeken mint pl. Rácalmástól D-re a partok lábánál már he- lyenként 50 — 100 m szélességű dunai üledékanyag is megtalálható. 246 Földtani Közlöny 109. kötet. 2. füzet 8. ábra. Az érdi magaspart függőleges partfalrészlete Abb. 8. Vertikaler HochuferteiI des Hoehufers bei írd 9. ábra. Érdi magaspart előtérnélküli íves csúszólapú partrogyás Abb. 9. Uferrutschung von gebogener Gleitfláche ohne Vorraum bei Érd S c h e u e r : A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 247 10. ábra. Ercsi inagaspart vázlatos helyszínrajza. Jelmagyarázat:!. Dunai üledékekkel fedett terület, 2. Folyó- vízi üledékekkel fedett terület, 3. Pleisztocén és felsópannoniai rétegekből álló terület, 4. Duna által már elhagyott magaspartok, 5. Mozgásokkal tagolt pusztuló magaspart Abb. 10. Skizzenhafter Lageplan des Hochufers von Érd. Erklirungen:!. Gebiet, bedeckt von Donau-Ablagerun- gen, 2. Gebiet, bedeckt von fluviatilen Ablagerungen, 3. Gebiet, aufgebaut von pleistozánen und oberpannonische Schichten, 4. Hochufer, von dér Donau bereits verlassen, 5. Hochufer, Donau durch Bewegungen gegliedert, in Erosion begriffen Dunaújvárosnál az 1964 — 65-ös mozgások miatt a partfalat rendezték és ve- zetőművet létesítettek (13. ábra). Közvetlenül a várostól D-re Kisa^iostagig a jobb parti oldalon ismét megjelennek a szigetek a folyóban. E szakaszon a part- nál ipari hulladékanyagot helyeznek el és szennyvizek elhelyezésével kapcsola- tos létesítmények vannak, amelyek az egykori természetes állapotot jelentősen megváltoztatták . Kisapostagtól D-re a magaspart fokozatosan lealacsonyodik és hiányoznak a mozgásos partokra jellemző függőleges 10 — 20 m feltárások. Nincs meg továbbá a magaspart és a Duna közötti szakasz mozgó és helyenként átázott anyaga. E helyett kb. 50 — 150 m szélességben és 5 — 10 m vastagságban kifejlődött folyó- 248 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet II. ábra. Szemét lerakóhelynek használt raagaspart Ercsitől É-ra Abb. II. Hochufer, benutzt als Mülldeponie-Stelle N von Ercsi 12. ábra. A kulcsi partrogyás torlódásos zónája Abb. 12. Stauchzone dér Uferrutschung bei Kulcs S c h e u e r: A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 249 13. ábra. A rendezett és leléposözött dunaújvárosi magaspart Abb. 13. Das korrigierte und abgetreppte Hochufer von Dunaújváros vízi homokos kavicsos összlet települ. A folyó így nem pusztítja közvetlenül a magaspartot, csak magas vízálláskor — árvizek idején közelíti meg azt. 4. A Dunaföldvári mag aspar tszakaszt Északról a Baracsi patak völgye, Délről pedig a Bölcskei-Madocsai süllyedék határolja (14. ábra). A Baracsi patak tor- kolatától D-re kb. 15 — 25 m magasságú függőleges partfal alakult ki, ahol moz- gásra utaló jelenségek hiányoznak. Ez a jtartszakasz a dunaföldvári hídig tart a Felső Öreg hegytől fokozatosan magasodva. A partszakasz legmagasabb része az Alsó Öreghegy, amely a Duna szintje fölé függőleges partfallal emelkedik ki kb. 50 — 60 m-rel. E részen 1970-ben nagy- méretű partmozgás történt (PÉCSIM. 1971. Horváth Zs.—8cheuerGy. 1976.). Az Alsó Öreghegyi vonulatrészlet után fokozatosan lealacsonyodik a pai't és kb. 30 m magasságra csökken. A Duna a hídtól D-re kb. 2 km-re jobb part mentén szigeteket hozott létre és a folyószabályozási munkálatok miatt a magaspai't lábánál húzódó folyóágak eróziós tevékenysége erősen lecsökkent. Általában csak kisebb mozgásokból eredő formák ismerhetők fel. E részen következett be 1975-ben egy kisebb jelen- tőségű partmozgás. 5. A paksi magas partszakasz Dunakömlőd és Paks között húzódik. Bölcske és Paks között a Duna hatalmas félkörívet ír le, és jelenleg csak a Paksi Tégla- gyárnál éri el ismét a magaspartot. A szabályozás és vasút, útépítés előtt a folyó igen intenzív eróziós, partpusztító tevékenységet végzett. A partszakasz közel 250 Földtani Közlöny J09. kötet, 2. füzet 14. ábra. Dunaföldvári-paksi magaspartok vázlatos helyszínrajza. Jelmagyarázat: 1. Dunai üledékekkel fedett terület, 2. Fiatal negyedkori süllyedék dunai üledékekkel, feltöltve, 3. Dunaújvárosi magaspart, 4, Dunaföldvári löszterület, helyenként futóhomokkal letakarva, 5, Paksi löszterület, 6. Duna által nem erodálódó magaspartszakaszok, 7. Mozgásokkal helyenként erősen tagolt pusztuló magaspartok, 8. Löszterületeket tagoló völgyek, 9. Magasan maradt pannon rétegek, 10. Paksi süllyedek dunai üledékekkel feltöltve Abb. 14. Schematischer Lageplan dér Hochufer von Dunaföldvár— Paks. E r k 1 á r u n g e n: 1. Gebiet, bedeckt von Donau-Ablagerungen, 2. Junge Quartársenke, aufgefüllt mit Donau-Ablagerungen, 3. Hochufer von Dunaújváros, 4. Lössgebiet von Dunaföldvár, stellenweise mit Flugsand bedeckt, 5. Lössgebiet von Paks. 6. Hochuferabschnitte, nicht betroffen durch die Donau-Erosionstátigkeit, 7. üferabschnitte, durcli Bewegungen stellenweise stark gegliedert, in Erosion begriffen, 8. Táler, die die Lössgebiete gliedern, 9. Hoch gebliebene Pannonschichten, 10. Die Pakser Senke, aufgefüllt mit Donau-Ablagerungen függőleges és a jiartól és az országút között számos mozgásos formát találunk. A téglagyár is egy hatalmas jiartmozgás D-i részén épült ki (Karácsonyi S. — ScHEUER Gy.— Vermes J. 1967.). Paks után a Duna több tíz kilométeren ke- resztül lapos partok között folyik. 6. A dunaszekcsői magas partszakasz Sárköz és a mohácsi süllyedék között van. Báta és Mohács között a Duna kb. 15 km hosszúságban a Baranyai dombság K-i lábánál folyik és azt több helyen erőteljesen pusztítja, így többek között a dunaszekcsői Várhegynél és Mohácstól É-ra. S c h e u e r: .4 dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 251 15. ábra. A dunaszekcsöi VárheKyiirl pleisztocén réteRösszleten belül kialakult íves csúszólapú partniozRÜs Abb, 15, üferrutschung von gebogener Gleitflacbe innerlialb (les pleistozánen .Sehichtenkomplexes beim Várhegy von Dunaszekeső 16. ábra. Alacsony, függőleges partfal típusa Mohácstól É-ra Abb. 16. Typus einer nledrlgen, senkrechten Uferwand N von Mohács 252 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet 17. ábra. Ferdén íves csúszólapú mozgástípus Dunaföldvártól D-re Abb. 17. Bewegungstypus mit schrag gebogener Gleitfláche S von Dunaföldvár Báta Dunaszekcső községek között a Duna már elhagyta a magaspart lábát és ennek előterében folyóvízi üledékeket rakott le. Bátától D-re a magaspart részben hullámos, részben pedig kiegyenlített lejtőkkel kapcsolódik a sík terü- lethez. Ez után csúszásokkal erősen tagolt — függőleges partfalakkal jellemez- hető rész következik, amely tart egészen a dunaszekcsői Várhegy D-i oldaláig (15. ábra). A falutól D-re a jobb parton megjelennek a Dunában a szigetek és a zátonyok, a magaspart lábánál folyóvízi üledékeket találunk. Mohácstól É-ra a Dunát kísérő magaspart magassága kb. 8 — 10 m és a folyó közvetlenül erodálja (16. ábra). Csúszási nyomok hiányoznak, csak kisebb omlások figyelhetők meg. Irodalom — Literatur Aujeszky G.— Scheuer Gy. (1972): A tervezett paksi „A” erőmű területének építésföldtani viszonyai. Földtan Kutatás. 15. p. 64—70. ÁDÁM, L. (1960): A tolnai Hegyhát kialakulása. Földrajzi Értesítő. 9. p. 143—176. Ádám L. (1964): A Szekszárdi dombvidék kialakulása és morfológiája. Földrajzi Tanulmányok 2. k. Akadémiai Kiadó Budapest Ádám L. (1967): Suvadásos formák a Tolnai dombság löszösterületén. Földrajzi Értesítő. 16. p. 451—469. Ádám L.— Marosi S.— Szilárd J. (1954): A paksi löszfeltárás. Földrajzi Közlemények. 78. p. 239—255. Ádám L.— Marosi S.— Szilárd J. (1955): A Mezőföld természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák 2. Akadémia Kiadó, Budapest Bartha F. (1964): A Mecsek hegység és tágabb környéke pannon üledékeinek biosztatigráfiai vizsgálata, MÁÉI Évi Jelentés. 1961-ről p. 175 — 181. Bulla B. (1937): Teraszok és szintek a Duna jobb partján Adony és Mohács között. Mát. és Term. Tudományi Ért. 55. p. 193-224. Bulla B. (1939): Teraszviszgálatok Budapest és Adony között. Földrajzi Közlemények. 63. p. 92—107, 176—190. Bulla B. (1964): Magyarország természeti Földrajza. 2. Kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest CsiKY G. (1963): A Duna— Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogén kutatások tükrében. F'öldtani Közlöny. 93. p. 19—35. S c h e u e r : A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata 253 DeIk I.— Karácsonyi S.— Scheuer Qt. (1969): Vízföldtani tapasztalatok Beremend környékén. Hidrológiai Köz- löny. 39. p. 503—515. Deáx I.— Fonó Andorné (1974): Kavlcskataszter a Dunajobbpart Érd — Báta közötti szakaszára. Nyersanyagkutatási szakvélemény. 73/970. Kézirat. FTI adattár Dómján J. (1952): Középdunai magaspartok csúszásai. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 416—422. ErdÉIYI M. (1955): A dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. Hidrológiai Közlöny. 35. p. 159 — 169. Er DÉLyiM.(1960): GeomorfológialmegfigyelésekDunaföldvár, Solt és Izsák környékén. Földrajzi Értesítő. 9. 257— 276. Erdélyi M. (1967): A Duna— Tisza közének vízföldtana. Hidrológiai Közlöny. 47. p. 331 — 340, 357—362. EGRI Gy — Párdányi J. (1968): Dunaújvárosi magaspartok állékonyság vizsgálata. Műszaki Tervezés. 7. p. 19—24. EGRI, Gy.— Karácsonyi, S.— Scheuer, Gy. (1971): Engineering Geological Problems of the High Bluffs a long the Danube. Guide Book fór loess Synpozium Hungary. Budapest Fodor L. és munkatársai (1966): Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. Pécs. MÁFI kiad- vány. Budapest Gallai L. (1952): A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 409-415. Györkb Z.— Scheuer Gy.- Vágó I-né. (1975): Magaspartok állékonyságvizsgálata. FTI Évkönyv. 1950 — 1975. p. 133—138. Horváth Zs. — Scheuer Gy. (1976): A dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgálata. Földtani Közlöny. 106. p. 425-440. Horváth Zs.— Szilvágyi I. —Szörényi J. (1975) : Csúszásveszélyes területek vizsgálata és nyilvántartása. FTI Évkönyv 1950-1975. p. 130—132. HORVÁTH ZS, — SCHEÚER GY. (1975): A balatonföldvári és fonyódi magaspartok állékonyságának vizsgálata. Földtani Közlöny. 105. p. 335-343. Karácsonyi S. — Scheuer Gy. (1969): Vízföldtani megfigyelések Dunaújváros környékén. Hidrológiai Közlöny. 39. p. 115-126. Karácsonyi S.— Scheuer Gy. (1972): A dunai magaspartok építésföldtani problémái. Földtani Kutatás 15. p. 71 —83. Karácsonyi S.— Scheuer Gy. (1976): A dunaújvárosi rétegvíz megfigyelő kutak építésének és észlelésének tapasz- talatai. Hidrogeológiai konferencia 1976. június 1—4. kiadványa Kézdi Á. (1970): A dunaújvárosi partrogyás. Mélyépítéstudományi Szemle. 20. p. 281—297. Kretzoi M. (1953): A negyedkor taglalása gerinces fauna alapján. Magy. Tud. Ak. Műsz. Tid. Oszt. közleményi. Alföldi kongresszus. Budapest p. 89 — 99. Kretzoi M. (1955): Adatok a Magyar-medence negyedkori tektonikájához. Hidrológiai Közlöny. 35. p. 35—46. Kriván P. (1955): A középeurópai pleisztocén éghajlati tagozódása és a paksi alapszelvény. Földt. Int. Évkönyve. 43. p. 363-510. Kriván P. (1957): Felsőpleisztocén (rissi) andezitvulkánosság nyomai a paksi szelvényben. Földtani Közlöny. 87. p. 205-210. Kriván P. (1960): A Duna ártéri színiéinek kronológiája. Földtani Közlöny. 40. p. 56—72. Láng S. (1955): Geomorfológiai megfigyelések a Szekszárdi dombvidéken. Földrajzi Közlemények. 79. p. 151 — 156. Lovász Gy. — Wein Gy. (1974): Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése. Baranya monográfia sorozat. Bara- nya megyei Levéltár. Pécs Moldvai L. (1964/a): Adatok a mecsekhegységi lösz földtani viszonyainak vizsgálatához. MÁFI Évi Jelentés. 1962-ről. p. 91 — 101. Moldvai L. (1964/b): Adatok a Mecsek és peremvidéke negyedkori szerkezeti viszonyainak vizsgálatához. MÁFI Évi Jelentés 1962-ről p. 105 — 109. Molnár B. (1961): A Duna— Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszínalatti kiterjedése. Földtani Közlöny. 91. p. 300-315. Molnár B. (1971): A dunaújvárosi felsőpannóniai és pleisztocén képződmények üledékföldtani vizsgálata. Földtani Közlöny 101. Moyzes a.— Scheuer Gy. (1978): A dunaszekcsői magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata. Földtani Közlöny 108. PÁVAI Vájná F. (1953): Az alföldi Duna mellék rétegtana és hegység szerkezete. MÁFI évi jelentés. 1951 -ről p. 69 — 74. Papp F.— Vitális Gy. (1967): Magyarország műszaki földtana. Tankönyvkiadó. Budapest PÉCSI M. (1956): Adatok a fiatal hézagmozgások szerepére és mértékére a Duna völgyben. Tud. Gyűjtemény 4. sz. Pécs. 9. p. 13—26. PÉCSI M. (1959): A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi Monográfiák 3. Akadémiai Kiadó. Budapest. PÉCSI M. (1962): A magyarországi pleisztocénkor! lejtős üledékek és kialakulások. Földtani Értesítő. 11. p. 19 — 39. PÉCSI M. (1965): A Kárpátmedencebeli löszök, löszszerű üledékek típusai és litosztratigráfiai beosztásuk. Földrajzi Közlöny. 89. p. 324-332. PÉCSI M. (1967): A löszfeltárások üledékeinek genetikai osztályozása a Kárpátmedencében. Földrajzi Értesítő. 16. p. 1-18. PÉCSI M. és munkatársai (1967): A dunai Alföld. Akadémiai Kiadó. Budapest PÉCSI M. (1971): 1970 évi Dunaföldvári földcsuszamlás Földrajzi Értesítő. 19. p. 233—238. PÉCSI, M.— Juhász, A. (1974): Kataster dér Rutschungsgebiete in Ungarn und ihre Kartographische Darstellímg. Földrajzi Értesítő. 23. p. 193—202. PÉCSI M.— Pevzner (1974): Paleomágneses vizsgálatok a paksi és a dunaföldvári löszö.sszletben. Földrajzi Közle- mények. 98. p. 220—224. Rónai A. (1964): A dunántúli és alföldi negyedkori képződmények érintkezése Paks és Szekszárd között. MÁFI Évi Jelentés. 1961. év II. 19—30. Rónai A. — Bartha F. — Krolopp E. (1965): A kulcsi löszfeltárás szelvény.e MÁFI Évi Jelentése 1963. évről p. 167- 187. Rónai A. és munkatár.sai (1972): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. Székesfeliérvár Kiadó: MÁFI Budapest Scheuer Gy.— Vermes J. (1970): Talajfagyási jelenségek a Dunaújvárosi löszösszletben. Földrajzi Értesítő. 16. p. 91-95. Scheuer Gy. (1968): Vízföldtani megfigyelések a dunaújvárosi III. sz. vízkivételi mű térségében. Hidrológiai Tájé- koztató. 1968. június p. 67 — 70. SCHMIEDT E. R. (1966): A dunaújvárosi 1964. évi partomlás. MÁFI Évi Jel. 1964-ről Somogyi S. (1961): Hazánk folyóvízhálózatának fejlődéstörténeti vázlata. Földrajzi Közlemények. 10. p. 25—50. Stepanovics P.— Rózsavölgyi I. (1962): Újabb paleopedológiai adatok a paksi szelvényről. Agrokémia és Talajtan 3.4. p. 17-23. Szederkényi T. (1964): A baranyai Dunamenti szigetrögök földtani viszonyai. Földtani Közlöny. 94. p. 27—32. Szentes F. és munkatársai (1968): Magyarázó .Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. Tatabánya. MÁFI Kiadás. Budapest 254 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Szilárd J. (1955): Geomorfológiai megfigyelések Kiskörös és Paks vidékén. Földrajzi Értesítő. 4. p. 263—278. Tóth I né — ScHErER Gy.— Vermes J. (1968): Mérnökgeológiai megfigyelések a Rácalmási suvadással kapcsolatban. Mérnökgeológiai Szemle, p. 13—27. URB.4NCSEK J. (1971 — 1973): Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. IV— V. kötet. OVH kiadvány. Budapest Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó. 2. Kiadás. Budapest VicziÁN I. (1965): A barany-ai bazalt. Földtani Közlöny. 95. p. 448—452. Vitális Gy. (1959): A borjádi tározó vízföldtani és műszaki-földtani vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 39. 208-217 íngenieurgeologische Untersuchung ')5 0,09 0,04 0,18 0,28 0,75 H,0 + 3,68 1,46 3,54 2,01 4,88 H,0- 0,29 0,24 0,16 0,14 0,19 CO, 11,18 3,45 6,52 3,82 8,76 SO. — — — 1,20 1,36 összesen: 99,04 98,56 98,19 98,14 98,17 Magyarázat: 1. K-170 sz. fúrás 529,90 — 530,70 m; 2. K-170 sz. fúrás 593,70 — 599,30 mf 3. K-170 sz. fúrás 774,20-776,15 m 4. K-173 sz. fúrás 718,50 m; 5. K-176 sz. fúrás 408,00 m. Elemző: PÁNCZÉL É., CSORDÁS G. Jóval ritkábltak az intermedier kemizmusú telérközetek. Kimutathatók a K-170 sz. fúrásban 593,70 599, 30 m (SÍO2 62,38%), a K-176 sz. fúrásban 483,50 -485,60 m (SÍO2 54 — 56%), és a K-173 sz. fúrásban 718,00 — 719,80 m (SÍO2 54 — 57 %) közti szakaszból, s ugyancsak intermedier kemizmusúnak minő- síthető a Béta aknától DK-re húzódó árokrendszerben felszínre bukkanó telér a kvarc jelentős mennyiségű jelenléte alapján. E savanyúbb kemizmusú telé- rekljen igen erősen lecsökken a TÍO2, s egyben a leukoxén mennyisége, s ugyan- csak csökken a karbonátok gyakorisága. Lényeges változás a bázisos telérekhez ké])est a szabad SÍO2 megjelenése. Az Na20 mennyisége lényegesen nem válto- zik, maximálisan a vizsgált esetekben eléri az 5%-ot. A kémiai elemzésekből nem tűnik ki, de az eredeti kőzet rekonstruálása szempontjából fontos a bázisos kőzettí])usokban változó, de nem jelentős mennyiségben megjelenő zoizit. Szoros ka])Csolat ismerhető fel a SiO., -TÍO2, illetve a kvarc és a leukoxén mennyiségének alakulása terén a különböző kémiai összetételű telérek esetében. Az összefüggés arra hívja fel a figyelmet, hogy a kvarc az intermedier kőzetek- ben ortomagmás elegyrész. Az előzőeket összegezve megállapítható, hogy a kőzetek kémiai összetételé- l)en mutatkozó különbségek magmakemizmusból adódóak, s az albitosodás kü lönböző ásványos- és kémiai összetételű kőzeteket ért. A földpátok vizsgálatának eredményei Mivel a plagioklászok a kőzet anyagában 50%-ot nieghaladó mennyiségben szere])elnek , s ezenkívül a kőzetgenetika tisztázása szempontjából fontos infor- mációk hordózói, vizsgálatukra nagy hangsúlyt fektettünk. Összetételük, iker- törvényeik megismerésére, szerkezeti állapotmeghatározására a Fedorov mód- szert alkalmaztuk. Az összetétel kvalitatív meghatározására jól alkalmazható a kanadabalzsamhoz viszonyított törésmutató. Kvantitatív meghatározávsnál az ikersíkok illetve az összenövés! sík ])ólusának az indikatrixhoz viszonyított helyzetét, valamint a hasadási irányok pólusai és az indikatrix ka])CSolatát vizs- Szilágyi: Albitdiabáz és keratojir telérkőzetek a komlói területről 261 gáltuk. Az ily módon meghatározott anortit -százalékos összetétel mellett meg- mértük a tengelyszögeket is. Az összetétel, a tengelyszög ismeretében következ- tetni lehet a plagioklászok szerkezeti állapotára, a képződés körülményeire, hő- mérsékletére. A vizsgált telérek esetében a teléren belüli összetétel lényeges ingadozása (ki- véve a K-174 sz. fúrás 652,45 — 655,15 m közti telért) nem figyelhető meg. Min- tánként 10 — 15 db mérés eredményéből számított átlagértékek az An^j-t nem haladták meg. Az ikertörvények gyakoriságát diagramban ábrázoltuk (4. ábra). Legnagyol^b gyakorisággal a komplex albit/ala (62 %) fordult elő. Második leggyakoribb az albit (13,9%), gyakori az akiin és periklin (10,8). A többi ikertörvény, így az előfordult ala/esterel, karlsbadi, albit/karlsbadi és a manebachi gyakoriság szempontjából kevésbé jelentős. A vizsgált kristályok pozitív, illetve negatív optikai jellegűek voltak, így cél- szerű az optikai tengelyszögüket a 2Va értékkel jellemezni. A 2Va értékek 83° és 96° között változtak (III. táblázat). A plagioklászok optikai tengelyszögánek összetételének és rendezett- ségének alakulása az albitdiabáz teiérekben III. táblázat 2Va Au % I.i. Komló — 170. sz. fúrás 1. 529,90-5:M,70m 92 7i 85 2. 593,70-599,30 m 87 6 77 3. 774,20-775,15 m Komló — 173. sz. fúrás 94 ' 93 4. 879,50 m 92,6 5 86 5. 718,10 in 88 5 77 6. 718,50 m 88 6,5 78 7. 719,10 m Komló — 176. sz. fúrás 88 2 73 8. 394,50 m 95 12 100 9. 404,80 m 93 3,6 85 10. 408,00 m 95,8 5 91 11. 409,00 m 94 11,4 100 12. 484,00 m 83,4 6,6 70 13. 485,60 m 85,6 5 72 14. 519,00 m 88 6 78 15. 512,10 m 96 2 89 16. 564,50 m 96 1 88 17. 625,10 m 93 5 87 18. 625,40 m 9.3,5 6,5 89 19. 674,40 m 91,4 1,6 80 20. 742,50 m 96 1,3 88 21. 743,80 m 94,5 0,6 85 22. 758.00 m 92,7 11.7 95 23. 2. sz. pont 88,8 75 24. 18. sz. pont 92.7 .3,7 83 A plagioklászok 2V értéke és szerkezeti állapotuk, rendezettségük között, különösen összetételi tartományon belül igen szembetűnő az összefüggés (Slemmons. 1962). A Szerkezeti rendezettség (order-disorder) a plagioklász rácson belül a tetraéderes pozíció- ban a Si — A1 atomok viszonyát jellemzi. Elemi cellán belül a tiszta anortit (CaAljS^O,) rácsában a Si : A1 = 1 : 1 , az albit (NaAlSisOg) esetében a Si : A1 = 3 : 1. Megaw, H. D. (1962) szerint ideális állapotban valamennyi plagioklász elemi cellán belül a Si : A1 arány azonos, albit esetében tehát 3:1. Amennyiben az arány elemi cellán- ként, vagy cellacsoportonként változik, akkor az order-disorder közti állapot alakul ki. A rendezettség jellemzésére a rendezettség! index (intermediacy index) szolgál, amely 0-tól 100-ig terjed. Slemmons, D. B. (1962) szerint a rendezettség! index (I.i.) különböző geneti- kájú plagioklászok esetében a következőképpen alakul: 1 % 70 60 50 40 30 20 10 262 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet II JtTi 1100] loioi 1001] , 1100] ^ (010) 1001] ^ (010) 6. (010) 7 (001) qIq (esterei okim és peril karlsbodi alb it/Q la q1 bit / karisb a I b 1 1 manebachi ■f=^ 1 2 3 4 5 6 — 1 — 1 7 1. 3 5% 9 64 % 614% 6052% 0.87 % 14.91 % 4.38 % II. 20 % - 73 33% - 6 66% - Ili 31% 10 85% 5 42 % 62 % 0 77 % 1 3.9 5 % 3.8 % i. ábra. Az ikertörvények gyakorisáí?! eloszlása albitdiabáz telérekben. Jelmagyarázat:!. Alapanyag generáció, II. Porflros generáció, III. Alapanyag és porfiros generáció együtt Fig. 4. Frequency distribution of twinning laws in albite diabase (keratophyre) dikes. Expianations:!. Ground- mass generation; II. Porphyric generálion; III. Groundmass and porphyric generations combined száraz szintetikus plagioklász I.i. 0 nedves szintetikus plagioklász 0-17 vulkáni plagioklász tipikus plutóni, hipabisszikus 0-47 vagy metamorf plagioklász 39-100 A vizsgált albitdiabáztelérek plagioklászainak rendezettségi indexe 70 — 100 között vál- tozott, az átlag 84. Az összetétel és a rendezettség ismeretében meghatározható a képződési hőmérséklet (Chbistie, O. 1962). Az albitdiabázok plagioklászai a vizsgálati eredmények alapján meghatároz- va 400 — 510 °C közötti hőmérsékleti tartományban képződtek, az átlag 470 °C. , i A hőmérsékleti értékek és a szilifikációs fok között egyértelmű kapcsolat nem ; volt felismerhető, de minden esetben az átlagot meghaladó értékek adódtak az | intermedier kemizmusú telérek esetében. j A kőzettelérek szubvulkáni helyzete, valamint a plagioklászok által jelzett képződési viszonyok nem fedik egymást, közöttük a különbség lényeges. ^ Az eredmények a SbEMMONS-féle csoportosítás legutolsó csoportja, hipabisszi- 1 kus, abisszikus, ül. metamorf plagioklász képződési viszonyainak felelnek meg. j A K-173 sz. fúrás foltos márga összletéből származó 282,10 — 283,20 m közötti i albitdiabáztelérben részben átalakult porfiros földpátreliktumok figyelhetők ] meg (II. tábla 3.). Az 1,0 — 1,5 mm nagyságú plagioklászkristályok albit/ala, L albit/karlsbadi törvények szerint ikerlemezes szerkezetűek. Összetételük An4g-47 ■ Szilágyi: Alhitdiabáz és kemtofir telérkőzetek a komlói területről 263 I között változik. Hai’ántirányban összetételű albitos ereket tartalmaznak. I Az alapanyag teljes egészében albitosodott. E reliktumok liívják fel a figyelmet j az albitosodás másodlagos jellegére. I A K-174 sz. fúrásban a koszéntelepes összleten belül 652,45 — 655,15 m közti diabáztelérből az alsó és a felső szegélyről, valamint a telérközépről vizsgáltunk mintákat. A felső szegély nagy karbonáttartalmú albitdiabáznak, az alsó sze- gélyről származó laljradoritreliktumot tartalmazó albitdiabáznak adódott. A te- ' lérközépről, 653,80 m-ről származó mintában a plagioklászok átalakulatlan típusa átlagosan Ang^, a részlegesen átalakult típusa Ang7 összetételű volt. A pla- gioklász, leukoxén, karbonát mellett analcim (II. tábla 4.) is előfordult. Színes elegyrészeket nem tartalmazott, kalcittal kitöltött opacitvázas pszeudomorfó- zák nagy mennyiségben fordultak elő (I. tábla 3.), melyek elsősorban augit egy- kori jelenlétére utalnak. Ezután átlagosan 20, ill. 40 cm-enként mintáztuk meg a telért, s vizsgáltuk a plagioklászok összetételváltozását a telérszegélyektől tá- volodva (5. ábra). Az analcimot tartalmazó mintákban megfigyelhető az anal- cim, ill. közvetlen környezetében a plagioklász részleges albitosodása. Az anal- cim stabilitási területétől kifelé haladva a plagioklászlécek között, az ,, analcim poziciókban” albit található, azaz az analcim teljességgel átalakult albittá. Kifelé haladva az ,, analcim poziciók” felismerése bizonytalanná, sőt lehetetlen- né válik, s ugyanakkor a színes ásványok utáni pszeudomorfózák is eltűnnek. A plagioklászok összetételét jelző görbe enyhe aszimmetrikusságot mutat, s az ; aszimmetrikus átalakulásra enged következtetni a telér alsó szegélyén előfor- ' dúló, szegély mentén albitosodó relikt porfiros labradorit (III. tábla 1—4.). Az albitdiabáztelérek genetikája A mószalkáli (pacifikus) magmák kristályosodását, az ásványkópződés sor- rendjét a BowEN-féle séma írja le. Az alkáliákban dúsabb kőzetekben az ás- ványképződés egymásutánja ettől eltérő. Csalagovits I. J. (1964) a mecseki trachidoleritek alkálidúsulását transz vaporizációval magyarázta. A Komló környéki teschenites összetételű (Mauritz B. 1913) kőzetek eseté- ben a kristályosodás a Ti-dús augit és a labradoritos összetételű plagioklász kö- zel egyidejű kristályosodásával indult, ezt a barkevikit, nefelin, biotit képződé- se követte, s a kiválási sort az analcim zárta. Ez a kőzetképződés követi a SOPIANI atlanti képződési sémát. A barkevikit jelenléte a transz vaporizáció kez- detének nagyobb mélységére, az analcim nagy mennyisége a transz vaporizáció megmerevedést megelőző nagyobb intenzitására utal. Ugyancsak a mellékkő- I zetből jelentős CaO felvétel történt, mely a Ca^'^-ra telített magmában nem I tudott teljesen feloldódni, s a könnyenillókkal együtt a mandulaüregek kitöltő- jeként maradt vissza. A K-173 sz. fúrásban a 282,10 — 283,20 m közti telórben talált bázisos pla- I gioklász reliktumok, valamint a K-174 sz. fúrás 652,45 — 655,15 m közti telór belső részlegesen átalakult részletei, az analcim, a bázisos plagioklász és a színes I szilikátok helyén képződött pszeudomorfózák jelenléte alapján teschenites ke- 1 mizmusú és ásványos összetételű kiindulási kőzet rekonstruálható (Mauritz B. I 1913). Az intermedier kemizmusú kőzetek esetében az eredeti kőzetre vonatko- zó bizonyítókok száma jóval csekélyebb, így a meghatározásuk bizonytalan. A kvarc ortomagtnás elegyrész, plagioklászt és kevés titanomagnetitet biztosan 264 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet 5. ábra. A plagioklászok összetételének alakulása a telérszegélytól való távolság függvényében (K — 174 sz. fúrás 652,45—655,15 m). Jelmagyarázat: 1. Átalakult plagioklász, 2. Analclm átalakulásával képződött plagioklász, 2. Eredeti összetételű plagioklász Fig. 5. Variation of the composition of plagioclases in dependence on the distanee from the dike margin (bőréből K — 174, 652.45 — 655.15 m). Explanatlons: 1. Altered plagioclases, 2. Plagioclase forraed as a result of analcime alteration, 3. Plagioclase of original composition tartalmazott a kőzet. Mindezek figyelembevételével kvarcdiabáz összetétel fel- tételezhető. Bázisos és intermedier kemizmusú magmatitok albitosodását többféle hatás eredményezheti. A Na forrás lehet: 1. Szubmarin lávák esetében a tengervíz, spilitesedést idézve elő. 2. Metaszomatikus hatás posztmagmás folyamatok eredményeként. 3. Metaszomatózis metamorf hatásra. 4. Na-tartalmú elegyrészek bomlása metamorfózis hatására. Az első lehetőség a szubvulkáni környezet következtében kizárt. Valamennyi többi lehetséges. Esetleges külső Na-forrás kimutatására részletesen megele- meztük a K-174 sz. fúrás 652,45 — 655,15 m közti részlegesen átalakult kőzette- lérét (IV. táblázat). A teljesen albitosodott és a részlegesen átalakult részletek között Na-tartalom terén lényeges különbség nem figyelhető meg. A telér alsó szegélye felé kissé megemelkedő Na-tartalom magmadifferenciációs vagy transz- vaporizációs jelenség, nincs kapcsolatban a másodlagos albitosodással, mivel a felső telérszegélyhez viszonyítva az albitosodás intenzitása kisebb mérvű. Mind- ebből arra lehet következtetni, hogy a kőzet az átalakulást megelőzően is tar- talmazott Na-tartalmú ásványt, az előkerült bizonyíték alapján analcimot. A fentiek alapján a felsorolásban a 4. lehetőségnek van a legnagyobb valószínű- sége. Természetesen nem kizárt a külső Na-forrás lehetősége sem. A kőzetet ért metaszomatózist ül. metamorf hatásra bekövetkező Na-mobilizációt valószínű- síti a földpátok rendezettségi állapota is (6. ábra). Eisinger, V. J. et al. (1962) Nevadában triász és jura mészkő, agyagkő, ho- mokkő és vízben leülepeciett vulkáni tufa közé települt, valószínűleg eredetileg andezit, bazalt, riolit, intruzív lamprofir és diorit anyagú magmás képződmé- nyek plagioklászait vizsgálták. Ez az üledékes-magmás komplexum a nevada orogén mozgások során meggyűrödött, a magmatitok zöldpala fáciesű regionál metamorfózison estek át, míg az üledékek lényeges változást nem mutattak. S z il á q y i: Albitdiabáz és keratofir Iclérkőzetek a komlói területről 265 A n i[T] 2[V] apn 6. ábra. A plagiokliiszok rendezettségének alakulása az albitdiabáz telérekben (összehasonlításként Eisinoer, V. J. et al. (1962) adatai.) Jelmagyarázat: 1. Mecseki albitdiabázok, 2. Nevadai méta vulkáni kőzetek, 3. Nevadai plutoni kőzetek Fig. 6. Variation of tbe degree or ordering of plagioclases in albite diabase dikes (fór comparison, see V. Eisinoer et al. (1982). Explanations: 1. Albite diabases írom the Mecsek area, 2. Metavolcanic rocks of Nevada, 3. Plutonic rocks od Nevada A kémiai összetétel változása a K — 174 sz. fúrás 652,45 — 655,15 m közti részlegesen albitosodott diabáztelérben IV. táblázat 1. % 2. % 3. 6 4. 0/ 0 5. SiO, 41,00 34,96 39,66 40,10 39,92 TiOj 2,33 2,80 2,63 2,32 2,46 AI.O. 13,30 13,62 14,46 14,34 13,84 Pe,0, 1.61 1,54 1,08 1,84 3,74 FeO 8,66 8,34 9,84 8,89 7,84 MnO 0,09 0,22 0,14 0,22 0,09 MgO 3,32 4,10 3,52 3,57 3,12 CaO 7. 56 9,05 7,84 6,63 6,86 K,0 0,82 1,12 1,04 1,18 0,63 Na,0 3,89 3,64 3,86 4,50 4,54 i’.o. 0,72 0,68 0,74 0,60 0,89 H,0 + 1,81 3,53 1,50 3,85 2,20 H,ü- 0,29 0,28 0,28 0,21 0,19 rOj 12,65 13,37 11,76 10,19 10,73 so. 1,88 2,64 0,94 1,97 6,71 Összesen: 99,93 99,89 99,29 99,71 99,70 Elemző: PÁNCZÉI. É., CSORdAs ü. Magyarázat: 1. 652,45 m; 2. 653,00 m; 3. 653,80 m; 4. 654,80 m; 5. 655,15 m. A magmatitok plagioklászai albitosodtak, összetételük Ano-5 között alakult, rendezettségük 77-tol 92-ig változott, az átlag 86 volt. Hasonló jelenségre a Mecsek-hegységben is megvolt a lehetőség. Vadász E. (1960), Wein Gy. (1967), Némedi Varga Z. (1967) munkáiból ismeretes, hogy a kőszéntelepes összlet az alsó- és a felsőkréta határán, az ausztriai orogón mozgá- sok hatására durván ÉK DNy-i csapású redőkbe gyűredezett. Az együttgyű- 266 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet rődő (lial)áztelérek ásványos átalakulására megvolt a lehetőség. A leginstabilab- bak a színes szilikátok voltak, mivel egyetlen mintában sem fordultak elő. Ugyancsak instabil az analcim, mely az alábbi egyenlet szerint alakul át albittá; NaAlSidJe X H.O + SÍO2 ^ NaAlSigOg + H2O A plagioklászok metamoi-f hatásokra, a P T emelkedésére érzékenyen reagál- nak. A Ca egészen kis metamorf hatásra kezd a plagioklász rácsából kilépni, s a helyébe Na kezd beépülni. Az albitosodás az alábbi reakció szerint megy végbe: CaAl2SÍ206 + 4SÍO2 + 2Na+ 2NaAlSÍ30g + Ca2+ A reakció lezajlásának előfeltétele a Na jelenlétén kívül az SÍO2 fölösleg. Ezt a bázisos diabázokban a színes szilikátok elbomlása biztosíthatja, ugyanakkor a ]\tg jelentős része a kloritba épül be. A reakció során felszabaduló Ca részben kalcittá, kisebb részt zoizittá alakul. A ÍMecsek-hegységi albitdiabázok i’egionális, dinamotermál metamorfózissal történő ké])ződésének bizonyítékai: 1. A plagioklászok rendezettség! viszonyai, jó egyezés az idézett vizsgálat eredményeivel. 2. Bázisos plagioklász reliktumok a csaknem teljesen átalakult kőzetekben, 3. A K-174 sz. fúrás 652,45 -655,15 ni közti kőzettelér esetében a külső Na- forrás kizárása, az átalakulás átkristályosodásos jellegének kimutatása. 4. Az előző kőzettelér esetében megfigyelhető átalakulási aszimmetria, mely az aktív oldalon (az erőhatás irányában) teljes átalakulást mutat, míg a passzív oldalon az átalakulás csak i'észleges. 5. Az analcim abitosodása. A metamorfózis foka az albit stabilitása, a zoizit megjelenése, valamint az említett analógia alapján a zeolit-fácies metamorf fokozatának felel meg. A vizsgálati eredmények földtani értelmezése A mecseki ofiolitos, geoszinklinális jellegű magmatizmus első nyomai őslény- tani bizonyítékok alapján az alsókréta berriazi emelet idején jelentkeztek ten- geralatti tufaszórás és lávaömlés formájában. A telóres szub vulkáni testek be- nyomulás! kora pontosabban nem adható meg, mivel krétánál idősebb kó;>ződ- ményekbe települnek, s így csak megfontolások alapján tartották alsókréta korúnak. Az igen változatos kemizmusú és ásványos összetételű telóreknek ezen vizsgálat eredményeként képződési idő szerint bizonyos tagolásuk valósítható meg. Az alsó- és a felsőkróta határára datált ausztriai orogón mozgás gyűrte redőkbe a mezozóos rétegeket, ennek tulajdonítható a magmatittelérek zeolit fáciesű dinamotermál metamorfózisa, mely az albitosodást előidézte. Az át nem alakult telérek mindenképpen későbbiek, a metamorfózist követően nyomul- tak fel. Amennyiben elfogadjuk az ausztiriai orogén metamorfózist előidéző hatását, akkor ebből az következik, hogy az ofiolitos magmatizmus a felsőkrótában is folytatódott, földtani értelemben is hosszú időt vett igénybe. Néhány albitdiabázban megjelenő kvarc, mely eredeti ásványos alkotó, arra utal, hogy a metamorfózist megelőzően a bázisosabb telérek mellett savanyúbb összetételű telérek is léteztek. Az albitosodás a szabad SÍO2, vagy a szilikátok S z il á g y i: Albitdiabáz és keratofir telérkűzetek a komlói területről 2G7 bomlásakor felszabaduló SiOg egy részét leköti, a kvarc megjelenése tehát a magma nagyobb SÍO2 tartalmára utal. Maiiritz B. (1925) a trachidolerit és a fonolit között szoros genetikai rokonsá- got tételezett fel, a fonolitot a magma savanyú differenciátu mának tekintette. A ,, savanyú” albitdiabázban a kvarc jelenléte a kőzet egykor telített voltára utal. Az átalakiüást megelőzően e kőzettelérek inkább lehettek kvarcdiabázok, illetve keratofirhoz közelálló kemizmusú kőzetek. Ezen elgondolás alapján dia- báz — keratofir differenciációs sort tételezünk fel. Táblamagyarázat — Ex2)lanation of Blates I. tálila — Plate I. 1. Leiikoxén anyagú titanomagnetit })szeudotnorfózák alkotta kristályhalmazok. K-173 sz. fúrás 28.3,30 m, reflexiós felvétel, 110 X nagyítás. 2. Alapanyagban megjelenő kvarckristályok intermedier kemizmusú albitdiabázljan (ke- ratofirban). K-170 sz. fúrás 593,70-599,30 ra, N, 110 X nagyítás. 3. Színes szilikátok titáni oj^acit, kaiéit anyagú j)szeudomorfózák. K-174 sz. fúrás 052,80 m, 1 N, 110 X nagyítás. 4. Színes szilikát utáni iddingsit anyagú pszeudomorfóza. K-176 sz. fúrás 485,00 m, -f N, 110 X nagyítás. II. tál)la — Plató II. 1. A K-173 sz. fúrás 718,00 — 719,20 m között települő albitdiabáztelér szegélyének (718,10 m) szöveti képe. -f- N, 30 X nagyítás. 2. A K-173 sz. fúrás 718,00 — 719,20 m között telejiiUő albitdiabáz telér belsejéből (718,50 m) származó minta szöveti képe. -f N, 30 X nagyítás. 3. Porfiros, andezines összetételű plagioklászreliktum albitos harántirányú sávokkal. K-173 sz. fúrás 282,10-283,20 m, N, 250 X nagyítás. 4. Analcitn albitosodott alapanyag plagioklász lécei között. K-174 sz. fiirás 053,80 m, IK, 110 X nagyítás. III. tábla — Plate III. 1. Szegély mentén albitosodó, a kristály belsejében szételegyodett, jMjrfiros, labradoritre- liktum. K-174 sz. fúrás 055,15 m, 1 N, 30 X nagyítás. 2. A porfiros kristály albitosodó szegélye. K-174 sz. fúrás 055,15 m, 1 N, 1 10 X nagyítás. 3. A kristály szételogyedett belsejét alkotó álhit, kalcit és labradorit. K-174 sz. fiirás 055.1 5 m, 1 N, 250 X nagyítás. 4. Ugyanaz mint a 2. kép. -f N, 110 X nagyítás. Irodalom — Roferences Ásványtani praktikum I — II. Tankönyvkiadó 1970. BtLiK I. (1960): A Mecsek hegysógi alsókréta vulkánitok nevezéktan! kérdései. MÁIT Évi Jel. az 1904 évről Bilik, I. (1974): Unterkretazische Vulkanite des Mecsek-Gebirges. Acta Geol. Aead. .Sci. Ilung. T. 18 (:i — 4), pp. 315 — 325. Christie, 0. H. (1962): Observation on natural feldspars and a preliminary suggestion to a i>lagioclase therinometer. Norsk Geol. Tidssk. 42.2, pp. 383 — 388. CSALAGOVICS, I. J. (1902): Hiinicseszkaia szisztéma trahidoleritov. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. T. 4. (3 — 4), iip. 285 — 305. CSALAOOVITS, I. J. (1964): The non-magmatic derivation of Atlantic and Mediterranean rock provinces and their connection with orogenic mctamorphism. Ann. Ilist. Nat. Mus. Nae. Hang. T. 56. Eisinger, y. J. — SWINDERMAN, J. N. — SlesimoNS, D. B. (1962): Order-disorder llelationsin Metavulcanic and Plutonic Rocks of the Prison Hill Area, Carson City, Nevada. Norsk Geol. Tidssk. 42. 2, pp. 555—566. Maüritz B. (1913): A Mecsek-hegység eruptivus kőzetei. M. K. Földt. Int. Évk. XXI. 6. pp. 152 — 190. Mauritz B. (1925): A magmatikus differenciáció a ditrói és mecseki foyaitos kőzetekben. Mát. Terin. Tud. Értesítő, XLI. pp. 241. 268 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Mauritz B. (1958): Két Újabb kőzettípus a Mecsek-hegységből. Földt. Közi. 88. 1. pp. 42—47. Miyashiro, a. (1973): Metamorpbism and Metaniorphic Belts. John Wiley and Sons New York. Némepi V'arga Z. (1963): Hegységszerkezeti vizsgálatok a kövestetői fonolitterületen. Földt. Közi. 93. 1, pp. 37—53. NÉmepi Varoa Z. (1967): A mecseki feketekőszén szénülése és a hegységszerkezeti mozgások kapcsolata. MAFI Évi Jel. az 1965 évről. pp. 57—67. Némepi Varga Z. (1971): A komlói feketeköszénterület fúrásos kutatása. MÁFI Évk. 51 . 3, pp. 135—148. Orville, Ph. M. (1962): Alkáli Metasomatism and Feldspars. Norsk Geol. Tidssk. 42. 2, pp. 283—316. Pantó G. (1961): Mezozóos magmatizmus Magyarországon. MÁFI Évk. 49. 3, pp. 785 — 799. SaRANTSchina, G. M. (1963): l)ie Fedorow-Methode. VÉB Deutsches Verlag dér Wissentschaft, Berlin. Slemmons, D. B. (1962): A method of evaluating orderdisorder. Norsk Geol. Tidssk. 42. 2, pp. 533—554. SzÉKYNÉ FüX V. (1952): A magmás kőzetek szerepe a komlói köszénösszletben. MTA Műszaki Tud. Oszt. Közi. 5.3, pp. 187-209. TüRner, F. J.— Verhoogen, J. (1960): Igneous and Metamorphic Petrology. Mc Graw Hill New York Turner, F. J. (1968): Metamorphic Petrology. Mc Graw Hill New York Vapász E. (1935): A Mecsek hegység. Magyar Tájak Földtani leírása I. VapAsz E. 0960): Magyarország földtana. Akad. Kiad. Wein Gy. (1961): A szerkezetalakulás mozzanatai és jellegei a Keleti-Mecsekben. Földt. Int. Évk. 49. Wein Gy. (1967): Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete. Földt. Közi. 97. 4, pp. 371 — 395. Albite diabase (keratophyre) dike rocks from the Komló coal deposit T. Szilágyi Students of Mesozoic igneous activities in the Mecsek area refer to light grey to brown grey dike rocks which they held fór altered rock products. V. Széky-Fux (1952) considers these altered rocks to represent products of interaction of the magma which intruded the coal measures with the coal seams therein. Later drillings performed between 1972 and 1976 intersected hosts of dikes, mostly light grey amygdaloidal altered rocks, which have been examined in detail fór mineralogy and petrography, chemistry and genesis by the staff of the Geological Laboratory of the Natio- nal Geological Exploration and Drilling Enterprise. More than 50% of the rock is constituted by albite, while mafic silicates are absent, so that the rock may be called albite diabase. Beside albite a considerable percentage is shared by calcite. Quartz, leucoxene, apatite, chlorite and zoisite alsó occur in varying proportions depending on the Chemical composition of the rock. These may be referred to as keratophyre. In somé dikes there occurred somé mafic minerals too. Calcite, opacite and iddingsite pseudomorphs after, probably, augite were alsó encountered. Most of the dikes intersected by the above boreholes are characterized by basic Chemical composition, their SiOj content varied from 36 to 46%. With smaller frequency though, dike rocks of inter- mediate composition were alsó found, their SiOj content varied from 54 to 63%. Of the alcalis, NajO was observed to predominate, while the KjO content seldom exceeded the 1% figure. The albite diabase (keratophyre) dikes in the boreholes studied can be well identified as sills. It is in the Lower Liassic coal measures that they occur in higher frequency, though are present in the — equally Lower Liassic — mottled marle as well. In addition, they are known to occur in outcrops of both the coal measures and the Middle Liassic mottled mari sequence. The dikes in the examined cases did nőt exceed 5 m in virtual thickness. Magma- tité dikes which intruded along coal seams provoked somé cokiiig of the coal. Emanated from the coal, COj would be involved in the crystallization of the dikes, thus producing considerable carbonatization along dike margins (V. Széky-Fux, 1952). In the overlying rocks and the mottled mari sequence the dikes have nőt caused any remarkable change except fór producing a few centimetres of contact metamorphism. With a v'iew to clearing rock genesis, the writers dealt in detail with plagioclases, since their structural state is informative of the relevant genetic conditions. Showing an An,-j2 composition, their 2Va values varied from 83 to 96°, their index of ordering being between 70 and 100. These results suggest a formation temperature rangé of 400 to 510 °C. Adopting the classification proposed by D. B. Slemmons (1962), the degree of structural ordering of the plagioclases suggests typical plutonic, hypabyssal or metamorphic plagioclase forma- tion conditions. The degree of ordering of the plagioclases and the andesine-containing porphyrie pla- gioclase relie occurring in the albite diabase dike of the 282.10 — 283.20 m interval of bore- hole K- 1 73 refer to the secondary charaeter of albitization. The diabase dikeofthe 652.45 — 655.15 m interval in the borehole K- 1 74 has been partly affected by alteration. The upper Szilágyi: Albitdiabáz és keratofir telérkőzetek a komlói területről 269 margin is álhite diabase, the middle part of the dike being analcime diabase. This partly altered dike suggests that a part of the dikes may have been of teschenitic composition prior to albitization. Eisingeb et al. (1962) studied a Jurassic v'oleano-sedimentary complex affected by the Nevadian orogenic folding near Carson City, Nevada. The feldspars of the igneous bodies of varying Chemical composition földed together with the sodimentary country rock were albitized and affected by a metatnorphism of greenschist facies. The structural State of feldspars in these rocks sliows good agreement with that observed in the álhite diabases of the Mecsek area. The secondary natúré of albitization and the structural state of the plagioclases call attention to the faet that the álhite diabases (keratophyres) földed by the Austrianorogeny were alsó affected by motamorphism. The alteration of feldspars has evolved as follows: CaALSiA + “iSiOa + 2Na+ 2!SraAlSi030g + The partly altered diabase dike of the (552.45 —655.15 m interv’al of borehole K-174 allows US to conclude that the Na necessary fór the [)rocess must have hecii provided by the de- composition of analcime, the SÍO2 by that of mafic niinerals. Because of the presence of álhite diabases of different composition, it can be suj)pos(Ml that metamorphisin affected dikes of diabase and/or kcrato[)hyre composition. With a view to the metamorphic effect of the Austrian orogeny, dated with the Lower- Upper Cretaceous boundary, the nonmetainorphoscfl rocks within the Jurassic sediinents (analcime diabases, essexite diabases) must have intruded their country rock as a rcsult of tension stresses that followed the orogenic mov^einents. 270 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet I. Tábla - riate I S z hl á g g l: Alhltdlaház és keratofir telérkőzetek a konilói. területről 271 II. Tábla Plate II 272 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet III. Tábla - Plate III Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109, 273 — 287 Peremi kifejlődésű eocén rétegsor a Délkeleti Gerecséből (A gyermelyi Gyt-5. fúrás eocén rétegsora) Dr. Gidai László 7 ábrával, 5 táblázattal) I. Bevezetés A Gerecse-hegység DK-i végződésében a Seres-hegy, a Jásti-hegy és a Bő- somlyó-hegy mezozóos rögcsoportjai között, a Magyar Állami Földtani Intézet gyermelyi Gyt-5. térképező fúrása peremi kifejlődésű eocén rétegsort tárt fel. A fúrással feltárt eocén kiterjedése valószínűleg még az 1 km^-t sem éri el. A mezozóos képződmények felszíni kibúvásai és a Gyt-5. fúrás környékén mélyí- tett, eocénre meddő fúrások alapján az eocén képződmények elterjedése bizton- ságosan megvonható. A területen lemólyített fúrások legfontosabb adatait az I. táblázatban gyűjtöttük össze. II. Kutatástörténeti áttekintés A terület eocén képződményeivel az eddigi irodalmi közlemények csak átfo- góan foglalkoznak. Gidai L. több alkalommal foglalkozott a területtel. Az 1968. évi közleményé- ben levő ,,Az eocén barnakőszénösszlet felderítő kutatási terve a Gerecse-hegy- ség DK-i részén” c. térképvázlatán (p. 121.) a Seres-hegy, Jásti-hegy, Bősomlyó- hegy környéket is feltüntette. A területen felderítőkutatást javasolt. Az 1971. évi közleményében levő ,,Az ÉK-dunántúli eocén mélyföldtani vázlata” c. térképen (p. 116) szintén áb- rázolja a területet. Eltakart középsőeocén képződményeket, valamint eocénnél fiatalabb képződményekkel fedett alaphegységű területet jelöl be a környék mélyföldtani vázlatába. Gyarmati Gy. és Muntyán I. a terület részletes térképezésével, a földtani adatok összegyűjtésével, a terület térképmagyarázójának a megírásával vitték előre a terület földtani megismerését (Gyarm:ati Gy. et. al. 1975. a, b). A MÁELGI részletes geofizikai méréseiről készített jelentések a szerkezeti viszonyok megismerésében nélkülözhetetlenek. (Koffer E. et. al. 1973., 1974., Rezessy G.— Szabadváry L. 1974, 1976., Tóth Cs.— Szénás Gy. 1972.) III. A gyermelyi Gyt — 5. fúrás eocén rétegsora A gyermelyi Gyt-5. sz. fúrás 73,3 — 111,8 m-ek között 38,5 m vastagságban harántolt eocén képződményeket. A Dorogi- medence és a Nagyegyháza, Csor- dákét—Mányi barnakőszénterületek között kb. feletávolságban levő fúrás sajá- tos, peremi kifejlődésű rétegsort tárt fel műrovaló barnakőszéntelepekkel. A fú- 8 Földtani Közlöny 274 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet A Jásti-hegy, Bősomlyó-hegy, Sereshegy környéki Données les plus importantes des sondages approfondis au territoire I. táblázat — A FÚRÁS NEGYEDKOR Száma Régi száma Lemélyités éve Feldolgozó neve m-töl m-ig vast. Bnt-4 1976 MunttAn I. 0,0 20,2 20,2 Bnt-8 1976 Gyarmati Gy. 0,0 12,5 12,5 Qyk-25 kézi fúrás 1974 MuntyAn L 0,0 4,3 4,3 Gyk-29 kézi fúrás 1974 MuutyAn I. 0,0 7,0 7,0 Gy1^5 1975 Gyarmati Gy. 0,0 14,0 14,0 Qyt-6 1975 MuntyAn I. 0,0 4,5 4,5 Gytr7 1976 MdntyAn I. 0,0 13,7 13,7 H-4 Ta-348 1927 VadAsz B. 0,0 11,5 11,5 Ht-1 1976 Gyarmati Gy. 0,0 8,3 8,3 A gyermelyl Gyt— 5. sz. fúrás eocén rétegsorának Nannoplanctonja Nannoplancton de la succession stratigraphique éocéne du sondage de Qyennely n° Gyt— 5. II. táblázat — Magyarázat; e = előfordul — present r = ritka — rare k = közepes — commun g - gyakori — fréquent Gidai: Peremi kifejlődésű eocén rétegsor a DK-i Gerecséből 275 területen lemélyltett fúrások fontosabb adatai des environs des collines Jásti-hegy, Bősomlyó-hegy et Seres-hegy Tableau I. OLIGOOÉN EOCÉN MEZOZOIKUM m-től m-ig vast. m-től m-ig vast. Kifejlődés, lefárt mélység Talp- mélység 20,2 182,4 160,2 Dachsteini mészkő, 7,6 m 190,0 12,5 20,6 8,1 — — — Dacbsteini mészkő, 14,7 m 35,3 — — _ _ — Felsőtriász mészkő 4,3 — — — — — Felsőtríász mészkő 7,0 14,0 73,3 59,3 73,3 113,6 40,3 Dachsteini mészkő, 6,4 m 120,0 4,5 227,3 222,8 — — — Dachsteini mészkő, 12,7 m 240,0 13,7 99,9 86,2 — — — Dachsteini mészkő és 11,5 332,5 321,0 dolomit, 151,1 m Dachsteini mészkő, 11,5 m 115.0 344.0 8,3 26,8 18,5 Dachsteini mészkő, 5,7 m 32,5 De. BAldiné Beke M. vizsgálata alapján szerkesztette De. Gidai L. 1977. D’aprés les études faites pár Mme BAldi— Beke, M. construite pár De. Gidai, L., 1977. Tableau II 8* 276 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet xp; Ml ■m 10 AV^ Gyt-5 -o- Gyk-25 B ■12 ,--200: /. ábra. A Jósti-hegy, Bösomlyó-hegy közötti terület eocén képződményeinek elterjedési térképe. Gyarmati Gy. és MuntyAn I. ] : 25 000-es felvétele és a MÁÉI egységesített térképe alapján szerkesztette De. Gidai László 1977. Jelmagyarázat: 1. t’elsőtriász dolomit és mészkő a felszínen, 2. Ismeretlen kifejlődésű megkutatlan terület, 8. Fedett eocén képződmények, 4. Felsőtriász mészkő és dolomit eocénnél fiatalabb képződményekkel fedve, 5. Eocén képződményeket harántolt fúrás, 6. Negyedidőszaki képződmények alatt mezozóos képződményekbe jutott fúrás, 7. OUgocén képződmények alatt mezozóos képződményekbe jutott fúrás, 8. Fő vető, 9. Vető, 10. Az eocén képződmények valószínűsített elterjedési liatára, 11. Földtani szelvény nyomvonala, 12. Az alaphegység mélysége a MÁELGIinérései- alapján Fig. 1. Carte d’extension des formations éocénes du territoire situé entre les coUines Jásti-hegy et Bösoralyó-hegy. D’aprés la levée faite pár Gyarmati, Gy. et MuntyAn, M. en échelle 1 ; 25 000 et la carte unifiée de l’Institut Géolo- gique de Hongrie construite pár Dr. László Gidai, 1977. L é g e n d e: 1. Dolomie et calcaire triasique supérieur á la surface, 2. Territoire inexploré á faciés inconnu, 3. Formations éocénes recouvertes, 4. Calcaire et dolomie triasique supérieur recouvertes de formations plus récentes que l’Éocéne, 5. Sondage traversant les formations éocénes, 6. Son- dage atteignant les formations mésozolquesau-dessousdes formations quaternaires, 7. Sondage]atteignant les formations mésozolques au-dessous des formations oligocénes, 8. Faille principale, 9. Faille, 10. Limité d’extension probabilisée des formations éocénes, 11. Traeé de la coupe géologique, 12. Profondeur du substratum d’aprés les mesures faites pár l’Institut Géophysique Eötvös Lóránt Gidai: Peremi kifejlődésű eocén rétegsor a DK-i Gerecséből 277 rás rétegsorán részletes anyagvizsgálatot végeztünk. E munkában a MÁÉI kö- vetkező kutatói vettek részt; Dr. Sábköziné F. E. — üldékkőzettan, Dr. Bál- diné B. M. — Nannoplancton, Horváthné K. K. — mikrofauna, Dr. Jámbor- NÉ K. M. — nagy Foraminifera, Dr. Kecskemétiné K. A. — Mollusca. A fúrás eocén rétegsorának terepi és labortóriumi feldolgozása alapján hat rétegcsoportot különítettünk el: 1. Barnakőszénősszlet A fúrás az eocén barnakőszénösszletet 98,6 — 11,8 m-ek között mutatta ki 13,2 m vastagságban. (Ideszámítottuk a barnakőszéntelepek feletti 98,6 — 99,8 m-ek közötti szenesedett növényi törmeléket és széncsíkocskákat tartalmazó édesvízi mészmárgát is. (A szénösszlet felépítését a 3. sz. ábránkon mutatjuk be.) 104,3 — 111,8 m-ek között 7,5 m vastag barnakőszén és palás-agyagos barnakőszén- padok váltakozásából álló kőszéntelep van. Ebből — a IVIEO elemzése szerint — 5,95 m fényes barnakőszén, 1,65 m pedig palás-agyagos barnakőszén. A kőszénösszletben közbetelepülő márga és mész- márgarétegekben az alábbi Molluscák fordulnak elő; Melanopsis doroghensis Opph. Dreissena sp. Pyrgulifera sp. töredék ? Bythinia sp. 2. MolluszJcás aleuritos márga, homokkő A barnakőszénősszlet és a perforátuszos rétegcsoport között — 95,5 — 98,6 m-ig — két réteg van, amelyben még nem fordulnak elő a Nummulites perfora- tusok. A barnakőszénösszletet közvetlenül fedő alsó aleuritos márgarótegben a.Num- mulites sp. héj töredékeken kívül Jámborné Kness M. néhány Nummulites subplanulatus Hantken et Madarász formát is talált. Ugyanennek a rétegnek nagy faj gazdagságú és egyedekben is gyakori csökkentsós vízi kifejlődést bizo- nyító Mollusca faunája van. Különösen az alábbi formák gyakoriak; Tivelina pseudopetersi Taeger Ostrea cf. supranummulitica Zittel Brachyodontes corrugatus (Brongn.) A felső rétegből csak Nummulites sp. töredékek és kevés Tivelina sp., Cardita sp. került elő. 3. Nummulites per foratus-os -Mollusca -s aleuritos tnárga, agyagmArga A 85,0 m-től — 95,5 m-ig tartó 10,5 m vastag rétegcsoport aleuritos márga és aleuritos agyagmárgarétegekből áll. Legjellemzől)b ősmaradványai a nagy Fo raminiferák. Az alsó- és középsőeocén elemeket tartalmazó nagy Foraminifera képből a fiatalabb kort bizonyító Nummulites perforatus-okscí kell helyben élt- nek és a kor megítélése szempontjából mérvadónak tekinteni. 278 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet m 75 - < 80 - o 85 - -ÜJ I- 90 - 3 95 - 100 - i/) 105 - o 110 - — ^ Nummulitcs pcrforotusos, ^ moUuscas, oleuntos márga, mészmárga 1 Operculinas molluscas márga 7 Nummulites pertoratusos, millecaputos mcszmórga ^ Nummuliteses, operculinas discocychnás , alcuritos (T) ^o'^'JScásjQleuritos márga, -j homokkő 14 H 15 (T) Barnoköszenösszlet II. HM? I. 4 ^ htí I { r| I1I2I3I41 2. ábra. A Gyennelyi Gyt — 5. sz. fúrás eocén rétegsora. Szerkesztette Dr. Gidai László 1977. Jelmagyarázat: I. 1. Agyagos homokkő, 2. Márga, 3. Aleuritos márga, 4. Mészmárga, 5. Aleuritos agyagmárga, 6. Palás barnakőszén, 7. Barnakőszén, 8. Aleuritos, kőszenes agyag, 9. Agyagos barnakőszén; II. 1. Lápi— mocsári kifejlődés, 2. Édesvízi kifejlődés, 3. Csökkentsósvízi kifejlődés, 4. Tengeri kifejlődés Fig. 2. Colonne stratigraphique éocéne du sondage de Gyermely n° Gyt— 5. Construite pár Dr. László Gidai, 1977. Légende:!. 1. Grés argileux, 2. Marne, 3. Mame aléuritique, 4. Marne calcaire, 5. Marne argUeuse aléuritique, 6. Lig- nité schisteux, 7. Lignité, 8. Argile ligniteuse aléuritique, 9. Lignité argileux; II. I . Faciés de marais, 2. Faciés d’eau douce, 3. Faciés saumátre, 4. Faciés marin Gidai: Peremi kifejlődésű eocén rétegsor a DK-i Gerecséből 279 Rétegek vastagsága Kcal/ kg Barnakőszén 0.2 m 5322 Kószenes alantas agyag 0.2 m 1236 Mészrnórga 18 m Barnakőszén 0.1 m 4320 Marga 2,2 m Barnakőszén 0.15 m 4880 Palás barnakőszén 0.15 m 3636 Barnakőszén 0.6 m 4674 Agyagos barnakőszén 0.4 m 2506 Barnakőszén 4.0 m 5288 Palás barnokőszén 0.2 m 3838 Barnakőszén 0.6 m 4308 Palás barnakőszén 0.2 m 3440 Barnakőszén 0.6 m 4415 Pálos barnakőszén 0.6 m 3463 Agyagos barnakőszén 0.2 m 2852 S. ábra. A gyermelyi Gyt— 5. sz. fúrásban harántolt eocén bamaköszénösszlet. Szerkesztette: Dr. Gidai László 1977. Fig. 3. Oomplexe lignitifére éocéne traversé dans le sondage de Gyermely n° Gyt— 5. Construit pár Dr. László Gidai, 1977. 280 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet mélység m % ’i 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 80 90 100 Kőzettani összetétel 2[^ 3||^ 4 + "4“ -f- — f— -4— -I- -j— ■ + -h -f +^4- + - t±i±±±iÍk±i±±4L “(“ 4 “l“ 4* 4 +^t±i±i±i±i+ +4 +++^4-^+-^++ + 1+ , 1+ 1 + 1 1+4 •^4-4+4+^ + ■+■ + ■ +4^+^++ +44“^+^+'^+ o o o o o o o o o o o o o o o_ o o o o o o o O ü o o 4^^444 . , , +^+ 4 ++ 4 4 4+ 4 4 4+ +“^4 I4+I+I44+4 Szén szemcsék "4474^ -I- 4- -+- -4- +)o T a ) magmos b) metamorf l[z^ 2| I cl epigén 1 (+4| 2 |°-°l 4. ábra. A gyennelyi Gyt— 5. sz. fúrásban harántolt fedő eocén rétegsor kőzettani és nehézásvány összetétele. Dr. SiRKÖziNÉ Farkas E. vizsgálatai alapján szerkesztette Dr. Gidai L. 1977. Jelmagyarázat: I. Kőzettani összetétel: 1. CaCOa, 2. Agyag, 3. Kőzetliszt, 4. Homok; II. Nehézásványok: a) magmás. 1. ílmenit, 2. Magnetlt, 3. Bio- tit, 4. Egyéb (amfiból, apatit, brookit, mtil, cirkon, antofillit); b) metamorf. 1. Gránit, 2. Egyéb (disztén, epidot, zoizlt, klinozoizit, turmalin); c) epigén. 1. Pirit, 2. Limonit Fig. 4. Composition pétrographique et de minéraux lourds de la succession stratigraphique éocéne du tóit traversée dans le sondage de Gyermely n° Gyt— 5. D’aprés les études faites pár Mmb Dr. Sárközi— Farkas, E. construlte pár Dr. László Gidai, 1977. Légen de: I. Composition pétrographique. 1. CaCOs, 2. Argile, 3, Aléurite, 4. Sable; II. Minéraux lourds. a) magmatiques. 1. Dménite, 2. Magnétite, 3. Biotite, 4. Autres (amphibole, apatite, brookite, rutile, zlrcone, anthophylíite), b) métamorphiques. 1. Grenate, 2. Autres (dlsthéne, épidote, zoizite, clinozoizlte, tourmallne); c) épig.éniques. 1 Pyrite, 2. Liroonite A Oyermplyi Oyt— 5. sz. fúrás socón rétpmorának molluszkái: RcosKBMáTiNÉ DR. Rúrurkdi í. vizsgálutai nlapján s/erknztett«. DR. Gidai L. 1077. MollU4(|iies elá- gikus környezet; — Mikrites alajianyag — alacsony energiájú lerakódási közeg. Krinoideák helyi feldúsulása az alajbvetően jbelágikus jellegen nem változtat. Következéskéjbjien az eddig megismert Bakony-hegystigi jura breccsás rétegek kirnutat hatóan nyílt tengerben, igen gyenge vízmozgás mellett rakódtak le. Áttérve a Hajag területén megfigyelt, és ^Mészáros J.-től transzgressziósnak tekintett breccsák tárgyalására, elöljáróban meg kell említeni, hogy ez a kőzet- tíjbus korántsem nyomozható mindenütt e területen. A DK-i részen levő Kis- nyerges-árki szelvény kimmeridgeivel induló felsőjura sorozatából a breccsa teljesen hiányzik (Konda 1970, ]). 192), a tobányi)usztai szelvény közelében pedig megjelenése esetleges, mint Konda írja: ,,a kimmeridgei rétegcso|)ort leg- alsó rétege gyakran jóformán törmelékanyag nélkül telejbül” (no. j). 191). Ezek után nézzük meg, milyen üledékföldtani bélyegek jelentkeznének Haja- gon és környékén, ha ez a területrész a liásztól a kimmeridgeiig szigetként állt volna ki a tengerből. — A közismerten csajbadékos jura éghajlat mellett egy trójbusi mészkő szige- ten a kb. 30 millió éves j^eriódusban igen erős, mélyreható karsztosodás ibient volna végbe. Nem utal erre, hogy Hajagon a dachsteini mészkőösszlet legfelső, liászba sorolt tagjai is megvannak. Szintén az erőteljes karsztosodás ellen szól, hogy a dachsteini mészkőre telejbülő kimmeridgei rétegek penakkordánsak. — Ha feltételezzük, hogy a karsztosodás minimális volt, akkor fosszilis talaj- nyomokat, vagy más szárazföldi üledékeket kellene találni Hajag területén. 300 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Ilyen képződményeket azonban sem a terejji tapasztalatok, sem pedig az eddig közölt irodalmi adatok alapján nem ismerünk. — Egy trópusi szigetet övező sekély tengerben, még meredek leszakadása partok esetén is, gazdag, változatos flóra és fauna élt volna (telepes mészalgák, zátonyépítő korallok, bentonikus nagyforaminiferák stb.). Emellett a partköze- li, sekélytengeri karbonátos kőzettípusok előfordulása is joggal várható lenne. Ismerve a jura őslénytani és kőzettani vizsgálatokat, ilyen dokumentumok erről a területről sem kerültek elő. -- Sziget esetén feltétlenül megindult volna a lepusztítási folyamat, ami a környezetben nagyvastagságú, a liásztól a kimmeridgeiig folytonos tengeralatti törmelékkűpot hozott volna létre. Ennek a környező folyamatos rétegsorokban feltétlenül jelentkeznie kellene. A Hajag-környéki felszíni szelvények (Gyenes- puszta, Közöskúti-árok) és a közelben mélyített fúrások (Hárskút-2, Herend-58, Csehbánya-5, Pénzesgyőr-3) azonban ehelyett ammonitico rossot és radiolaritot tártak fel. Mindezek után megismételhetjük, a Hajagra vonatkozóan is, hogy vélemé- nyünk szerint a középhegységi jurában nem szigetek, hanem tengeralatti ma- gaslatok (,,seamountok”) előfordulásával kell számolni. A breccsák törmelék- anyaga e magaslatok kialakulásakor morzsolódott le a lépcsős törések mentén, és a közvetlen környezet mélyebb részein, az ottani pelágikus üledékekbe ágya- zódott. A sekély tengeri flóra és fauna, valamint karbonátos kőzettípusok hiá- nya abból fakad, hogy a kiemelkedések többsége nem érte el a tenger felső, foti- kus zónáját. A tengeralatti magaslatok felszínének lecsökkent üledékképződése, illetve az itteni üledékek hiánya részben visszaoldódással, részben a még kon- szolidálatlan szedimentek elsodródásával, vagy az üledékek lerakódásának ele- ve gátat szabó egykori áramlásokkal magyarázható. A fentiek alapján szerintünk nem indokolt a középhegységi jura üledékhéza- gokat szárazrakerüléssel, a breccsákat pedig transzgressziókkal hozni kapcso- latba. Továbbra is egységesnek látjuk a felső triász— alsókréta üledékciklust, amelynek jura szakaszára az aljzat süllyedése jellemző, kiemelkedési fázisok nélkül. így a középhegységi jura fejlődésmenete egységbe hozható a Tethys egészében érvényesülő tendenciákkal. A nyugati Tethys területén a jurán belül általános az aljzat dilatációs mozgásii és a kontinensperemek passzív süllyedése. HÍREK, ISMERTETÉSEK I Akik előttünk jártak [ A hazai természettudományok, köztük ! elsősorban a földtudományok legnagyobb [ mecénásának, Semsey Andornak emlékét I idézve, közöljük ,,Az én programom” című írását, mely 90 évvel ezelőtt a ,, Magyar Sálon” nevű folyóirat 1888. évi februári számában jelent meg. Ezen írás híven tük- rözi írójának haladó szellemű, tiszteletre- méltó és puritánus gondolkodásmódját, egyéniségét, a ,,nem áldozat, mert köteles- ség” jegyében. Ez az, ami gondolkodásra késztető és tanulságos, mert példamutatóan I máig érvényes. — ,, Sokan kérdezték már, mi az oka annak, hogy én a természetiek tudományára any- nyit áldozok. — Nekem ez áldozat is, nem is. Áldozat, mert hazai ügyünknek kedves- kedni kívánok, nem áldozat pedig, mert I kötelességemet rovom le. Mindnyájunk kötelessége az, hogy ha- zánk előhaladásán közremunkáljunk. Ná- lunk nyelvészet, történetírás és az egybe- függök, régóta ápolt, gondosan fejlesztett tárgyai kulturális tevékenységünknek. A természetiek tudományát azonban még mindig nem karolják úgy fel, hogy az az említettekkel egy sorban volna. A termé- szetiek tudományáról himnuszt írni nem akarok. Azt mondhatnák, hogy haza beszé- : lek. Fontossága úgyis önmagában gyökere- j zik annak. A természetben élünk, az nyújt mindenhez segítő kezet és csak az az ország halad, melyben a természetiek tudotnányát is kiváló gonddal művelik. Közreműködésem- mel nem akartam én kicsinyelni a természe- tiek tudományát fejlesztő hivatottaknak intézkedéseit, mert beavatkozásomnak kü- lönös fontosságot nem tulajdonítok. Enezen urakat munkájukban támogatni és a műve- lődés haladását siettetni óhajtottam. Mert ha ma széttekintünk, a nem rég múlt idők- höz mérve, nálunk nagy haladást tapasz- talhatunk itt is. De elvégre az állam mindent nem tehet. Kulturális tevékenységében az egye- sek meg a téirsadalom kötelessége támogatni azt. Tudom, hogy az, mit tettem az idők vál- tozó sorában eltűnik. A vasat is megrágja az idő. De ha idővel nálunk is a természeti- ek tudományában egy serdülő munkás, életrevaló nemzedék támad, akkor tudom egyiittal: nem hiába tettünk mindannyian és én is elértem czélomat.” — Véleményünk szerint ennél haladóbban, korszerűbben ma sem lehet írni és emögött aranyfedezetként ott sorakoznak, mint té- nyek tettei, melyek közismertek. Mert ,,nem az a bölcs, aki sokat tud, hanem az a bölcs, aki sok hasznosat cselekszik”. Semsey An- dor tevékenysége nem főiiri hobbyk soro- zata, hanem meggyőződés diktálta cseleke- detek. Az utókor, mindnyájunk kötelessége vigyázni, hogy emléke a változó idők sod- rában feledésbe ne merüljön. Kazinczy Gá- bor megszívlelendő mondását idézzük: ,,Jaj aimak a nemzetnek, melynek a hálára em- lékezete nincs.” CsiKY Gábor Kitüntetések I Pálfy József tagtársunkat, a Mérnökgeoló- I gia — Építésföldtani Szakosztály vezetőségi I tagját, Veszprém Város Tanácsa a közösség j érdekében kifejtett érdemes és eredményes í Tollmann, a.: I. Grundprinzipein dér I alpinen Deckentektonik: II. Analyse des I klassischen nordalpinen Mesozoikums; III. munkája elismeréséül, a ,, Veszprém Pro Űrbe” érdemérem arany fokozatával tün- tette ki. X kitüntetést a város 1978. novem- ber 7-i ünnej)ségén adták át. * Dér Bau dér Nördlichen Kalkalpen. Deu- ticke Verlag Wien 1976. A három önálló, tematikailag egymást 302 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet mégis kiegészítő és az É-i Alpokról átfogó képet adó mü, amelyben a III. kötetet egy negyedik: térkéj) és szelvénygyfíjteményt tartalmazó kötet egészít ki, a Bécsi Egye- tem geológus jjrofesszorának, az Alj)ok mai legjobb ismerőjének szintézise. Az Alj)okat régtől fogva klasszikus összehasonlító terü- letnek tekintik szinte az egész világon. Ez az alj)i fáciesterület nagy kiterjedésén túlme- nően korai jól tanulmányozott ságából is fakad. Ilyen vonatkozásban azonban na- gyon fontos az is, hogy a hegység kéjjződ- ményei mega- és mikrofaunában általában nagyon gazdagok, rétegtagokban és fácie- sekben bővelkednek, így számtalan sztrato- tíjnis, faunazóna és szubzóna definíciója ide kötődik. A szerkezeti típusok sokfélesége ])edig az összehasonlító tektonikai vizsgála- tok számára tíj)uspéldákat szolgáltat. A világméretű korrelációs törekvések — főleg a Tethys vonatkozásában az ilyen irányú kutatásoknak új lendületet adtak, s ezek rendkívül sok új eredményt is j)ro- dukáltak. A könyv ezeket az új eredménye- ket összegezi a régen megállajDÍtott, ma is helytálló tények figyelembevételével. A mű azonban több egyszerű szintézis- nél. Nagyrészt ugyanis a szerző saját kuta- tási eredményeire éj)ül, ami különösen a triász eredeti fácieseloszlásának rekonstruk- ciójában és a szerkezeti értelmezésben tük- röződik. A könyv' csaknem kizárólag erede- ti, iij kép- és ábraanyaga is a modern réteg- tani, litológiai, faciológiai szemléletet hang- súlyozza, a mikro-fossziliák nagy mélységű sokoldalú értékelése j)edig a legújabb értel- mezéseknek ad teret. A rétegtani és szerkezeti kötetben az alj)i fogalmak tiszta definíciója és a három nyel- V'en adott index a más területen analóg kéjj- ződmények és formák egyértelmű azonosí- tását, az egységes fogalomhasználatot, egy- séges nyelv kialakítását is nagy mértékben elősegíti. A mű tehát a rétegtani és fáciestani kor- reláció és a szerkezeti értelmezés terén vi- lágviszonylatban alaj)vető alkotás, a hatal- mas irodalmat magába foglaló irodalom- jegyzéke j)edig a részletmunkáknak is biz- tos bázisa. I)r. Végh Sándorné E. Flűgkl: Fossíi Algáé. Sj)ringer Verlag 1977. Világirodalmi hiányt j)ótol a terület leg- jobb sj)ecialistáinak közreműködésével írt Bárdossy György : Karsztbauxitok Bauxit- telepek karbonátos kőzeteken Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. 42,4 ív terjedelem, 11 melléklet. öknyv, amely az Erlangen — Nürnbergi Egyetem által rendezett első, Fossilis Algák Nemzetközi Szimj)ózium előadásainak anyagát tartalmazza. Az algák a geo- és biotudományok számára elsősorban a kör- nyezetükkel V'aló lényeges kölcsönhatásuk miatt rendkívül jelentősek. A könyvben különös súlyt kaptak ezek a vonatkozások a legmodernebb kutatási koncepciókra ala- ])ozottan. A j)rekambriumtól a jelenkorig valamennyi csoport részletes, komplex elemzésével találkozunk olyan sokoldalú- ságában, amit tartalom jegyzékszerűén sem lehet röviden ismertetni. Őslénytani leírást a munka nem tartal- maz, határozókönyvként — kitűnő ábrái ellenére — sem használható. Az algák szer- kezetének, ökológiájának, egyedi- és törzs- fejlődésének, fáciesjelző szerepének és je- lentőségének, valamint a környezeti köl- csönhatások elemzésének azonban kitűnő összefoglalása a legújabb eredmények alap- ján, s ezzel egyben a további vizsgálatok útmutatója is lehet. Dr. Végh Sándorné B. H. CoKOJioB (neg.): MarepHaRHH no crpa- Tiirpa(})HH UIpiinőepreHa. (JleHHHrpag, 1967) StratigrajDhy of Spitzbergen — Wetherby (Anglia) 1977. A nemrégiben angol fordításban is meg- jelent monográfia két szemj)ontból is figyel- met érdemel. Egyrészt komplexitása példa- mutató, másrészt a sokszerzős, kollektív munka eredményességét demonstrálja. Nyilván a terület regionális földtanilag ér- dekes és e mellett ez indította a British Library vezetőségét is arra, hogy közkincs- csé tegye a nyugati világban is ezt a művet. A munka litológiai, rétegtani, ősföldraj- zi és őslénytani, szerkezeti feldolgozást tar- talmaz a |)rekambriumi-paleozóos, triász és harmad- negyediflőszaki képződményekre v'onatkozólag. Ezt kiegészíti a triász kő- szénre vonatkozó leírás és a felsőjúra-alsó- kréta doleritek abszolút kormeghatározásá- nak adatai. A munka eredményei általános jelentő- ségűek az orto- és j)arasztratigráfiai korre- láció szemj)ontjából. Dr. Végh Sándorné A mű nyolc fejezetra tagolva tárgyalja a bauxittelepek osztályozását (1), földtani és rétegtani elterjedését (2), a települési módo- kat (3), a kőzettani felépítést (4) az ásvá- Hírek, isynertetések 303 I i I nyos összetételt (5), kapcsolatot a terra ros- sával (6), a tektonikai helyzetet (7) és a ge- netikai értékelését (8) a karsztlmuxitoknak. Elöljáróban azzal kell kezdeni, hogy en- nek a műnek a megjelenése igen nagy jelen- tőségű a hazai földtani szakirodalomban. Vadász Elemér 1961 -ben megjelent Bauxit- földtan című munkája óta a hazai és külföl- di bauxitkiitatás jelentős eredményeket ért el, a kutatások során alkalmazott módsze- rek intenzív fejlődése pedig szemmel lát- ható minden szakember számára. Kiemelkedő erénye a műnek a rendkívül gondos irodalmi feldolgozás, amely minden fejezetet végigkísér, többnyire még a törté- nelmi sorrendhez is tartva magát. Az első fejezetben megismerkedhetünk a bauxitkutatás legnevesebb szakembereinek bauxitosztályozási nézeteivel. A fejezet vé- gén a szerző bemutatja az általa legjobbnak vélt osztályozást, mely szerint a fekvő sze- rint különbözteti meg a bauxittelepeket a ) alumoszilikátos kőzeteken és karbonátos kőzeteken. Érdekes csoportosításban találjuk meg a bauxittelepeket földrajzi elterjedésük alap- ján a második fejezetben. A bauxitövezetek osztályozásánál kitűnik, hogy legnagyobb jelentősége — a legtöbb bauxitkészlettel rendelkező — mediterrán övezetnek van, amelyhez hazánk is tartozik. A harmadik fejezet a települési módot ismerteti. Ennek során a szerző az alábbi teleptípusokat különíti el, fontossági sor- rendben: a) mediterrán, b) tyimáni, c) Ka- zahsztáni, d) ariegei, e) salentói, j) tulszki; majd ezeknek megfelelően részletezi az egyes típusok telepeit és taglalja a lehetsé- ges kapcsolatokat a fekvő és fedő felé. A kőzettani felépítéssel foglalkozik a 4. fejezet, ahol egy új osztályozási rendszert javasol a bauxitokra és ezen belül a kar- bonátos bauxitfajtákra. Korszerű vizsgála- tokkal alátámasztva ismerteti a szerző a szöveti elemeket és csoportosítja a szövet- típusokat. Az Ásványos Összetétel c. fejezetben a különböző korból és területekről származó bauxitfajták ásványos összetételét tárgyal- ja, azok szöveti elemeinek megfelelően. En- nek a fejezetnek részeként — rendszertani sorrendben — leírja mindazon ásványokat, melyeket a szakirodalom eddig közzétett (bár ez az ásványsor a korszerűsödő vizsgá- lati módszerek miatt egyre jobban bővül). Külön fejezetben foglalkozik a könyv a terra rossa kérdéssel és a telepek tektonikai helyzetével. A befejező — nyolcadik — fejezetben ta- láljuk meg a genetikai értékelést, melyet korrekt módon előz meg a szakirodalomban található nézetek összegezése. A bevezetőben említett erények mellett a Karsztbauxitok c. műnek sajnos az a hát- ránya, hogy az egyes bauxittelepckre vo- natkozó adatok nincsenek telepenként ösz- szefoglalva, csak táblázatosán a melléklet- ben. A bauxittípusok geokémiai adatai hiá- nyoznak a könyvből, ezt azonban — a szer- ző szóbeli közlése alapján — egy külön kö- tetben szeretné hamarosan sajtó alá ren- dezni. Összegezve az ismertetést, kijelenthet- jük, hogy ilyen terjedelmű és ennyi adatot tartalmazó korszerű munka már régóta vá- ratott magára mind a hazai, mind a nem- zetközi szakirodalomban. Szerzője méltán érdemelte ki a Magyarhoni Földtani Társu- lat 1978. évi Szabó József emlékérmét. Bognár László Friedman, G. M.— Sanders, J. E.: Prin- ciples of Sedimentology (A szedimentológia alapjai), 772 oldal, kb. 600 rajzzal, számos fénykép- és scanning-elektronmikroszkópi felvétellel, valamint táblázattal. John Wi- LEY and Sons Kiadó, New York, Santa Bar- bara, Chichester, Brisbane, Toronto, 1978. A szedimentológiai kutatásokban jól is- mert szerzők, Friedman, G. M., a Rens- seaer Politechnikai Intézet és Sanders, J. E., a Columbiai Egyetem professzora a ,, Szedimentológia alapjai” c. könyvben a terepi szedimentológia teljes áttekintését adják közre. A szerzők a bevezetőben hang- súlyozzák, hogy a szedimentológia, a geoló- gián belül, az utolsó .‘10 évben gyors térhódí- tása mellett erősen differenciálódott. A könyv megírását ez tette lehetővé, de egyben szükségessé is. A szedimentológia eredményeinek kritikai értékelése és átte- kintése a geológusok terepi munkájához ad segédeszközt. A könyv a szedimentológia teljes tárgykörét felöleli. Hasznosan egye- síti a mai és a régmúlt üledékképződési kör- nyezetek jegyeit. Tárgykörét a három, illet- ve négy dimenzió köré csoportosítja. Ne- gyedik dimenziónak az időt tekinti. Kap- csolatot teremt a szedimentológia felszíni és felszín alatti (fúrási tevékenység során szer- zett információk) kutatási módszerei kö- zött. Szerencsésen egyesíti a szerzők igen gazdag saját kutatási és a nemzetközi szedi- mentológiai kutatási eredményeket. A könyv hat részre, 14 fejezetre és to- vábbi öt ,, kiegészítő” (A — D fejezetre) osz- lik. Mindezt jelentős eredeti rlefiníciókat tartalmazó szójegyzék, gazdag irodalom- jegyzék és betűrendes tárgymutató egészíti ki. Az I. rész a szedimentológia fogalmával és kialakulásával, a II. rész a szedimentoló- gia felosztásával és különböző részeinek jel- lemzőivel foglalkozik. A III. rész a szedi- mentológiai folyamatokat tárgyalja. Ezen 304 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet belül a 4 — 6. fejezet a fizikai, biológiai és kémiai folyamatokat, valamint az üledék- nek kőzetté válását írja le. A IV. rész az üle- dékes kőzetek osztályozását és nevezékta- nát ismerteti a genetikai kapcsolatok hang- súlyozásával. Az V. rész a mai üledékképző- dési környezeteket tárgyalja és azt, hogy ott milyen kőzetek keletkeznek. Az V. ré- szen belül a 8. fejezet a sivatagi, szemiarid és a folyóvízi, a 9. fejezet pedig a tavi és a glaciális, tehát a szárazföldi üledékképző- dési környezetekre vonatkozó ismereteket összegezi. A 10 — 11. fejezet a tengerparti, végül a 12. fejezet a tengeri üledékképző- dési környezetek jellemzőit mutatja be. A VI. rész 13. fejezete a fáciesek és réteg- sorok felismerésével és a korrelációval, a 14. fejezet pedig az üledékes kőzetek és a tekto- nikus mozgások, valamint az üledékképző- dés és a lemeztektonikai kutatási eredmé- nyek összefüggéseivel foglalkozik. Az A — E kiegészítő fejezet a legfonto- sabb üledékképződési környezetek maga- sabb szintű elméleti, matematikai alapjait nyújtja úgy, hogy közben számos ismert konkrét üledékképződési példát hoz fel. Az A fejezet a hullámzással és a hullámzás által létrehozott üledékekkel, a tengerparti hullámzási övékkel, a B fejezet a delták üledékképződésével foglalkozik. A C fejezet a vízalatti gravitációs mozgási folyamato- kat, a turbiditeket írja le. A D fejezet a víz körforgását, az evaporizációt, a nagyobb medencék víz körforgását és pangását, vé- gül az E fejezet az árapályt és az árapály- üledékeket ismerteti. A könyv minden olyan szakember szá- mára nagyon hasznos, aki munkája során üledékes kőzetekkel foglalkozik, de fejeze- tei közül sok példaként szolgálhat az egye- temi oktatásban is. DR. Molnár Béla Krinsley, D. H. — Doornkamp, J. C.: Kvarchomokszemcsék felületi szerkezeté- nek atlasza (Atlas of quartz sand surface textures). 1 ábrával, 21 kisméretű és 124 nagyalakú scanning-elektronmikroszkópi felvétellel. Cambridge Earth Science Series, Cambridge University Press London, 1973. A könyv mint látható már korábban megjelent. A JATE Földtani és Őslénytani Tanszéke azonban, csak a tanszék új szedi- mentológiai kutatási profiljának kialakítá- sa kapcsán rendelte azt meg. A könyv most megérkezett, és mivel Magyarországon ed- dig még nem ismertették, úgy gondoltuk, érdemes a figyelmet felhívni rá. A modern szedimentológiai kutatások- ban a műszeres vizsgálatoknak egyre na- gyobb a jelentősége. A szerzők ezt felismer- ve gyűjtötték össze az eddigi, elsősorban kvareszemcsékre vonatkozó scanning- elektronmikroszkópos vizsgálati tapaszta- latukat. A törmelékes üledék és a mállás! folya- mat tanulmányozásában a homokszemcsék felületének scanning-elektronmikroszkópos vizsgálatát relatíve nem régóta használják. E sajátos módszer lehetővé teszi a külön- böző üledékképződési környezetek felisme- rését. Jól elkülöníthetők a homokszemcsék víz alatt, szél útján és glaciális hatásokra kialakult felületei, a szemcsék felületén le- játszódó oldási és kicsapódási folyamatok. A könyv a fontosabb szemcse felülettí- pusok szöveges leírását és fényképfelvéte- leit tartalmazza. Két fejezetre tagolódik. Az első fejezet a scanning- elektronmikrosz- kóp működésének elvével, mérési tartomá- nyával foglalkozik, majd kitér a prepará- tumkészítés módjára, a kvarc szemcsefelü- letek értékelésére. Ismerteti a kiindulási anyag, a diagenezis, a glaciális, a víz alatti, a két utóbbi folyamat kombinációja, az eolikus és az erős kémiai hatást gyakorló környezetek homokszemcsékre kifejtett ha- tását és a kísérletileg előállított szemcsefe- lületeket. Végül a legfontosabb üledékkép- ződési környezetek által kialakított felület- típusokat adja meg, és azt, hogy a második rész felvételei közül melyek azok, amelyek ugyanezen típusokba tartoznak. A második rész a különböző lelőhelyek- ről származó kiindulási, diagenetikus, gla- ciális, lösz, víz alatti, glaciális és víz alatti együttes folyamat, eolikus, erős kémiai ha- tást gyakorló üledékképződési környezetek által létrehozott, valamint a kísérletileg előállított kvarcszemcse felülettípusok 124 nagyméretű scanning-elektronmikroszkó- pos fényképfelvételét mutatja be. Ezek a fényképek egyben kiindulási és összehason- lítási alapot, valamint kulcsot adnak a kü- lönböző üledékképződési környezetek, te- hát fáciesek felismeréséhez. A könyv bő irodalomjegyzéket is tartalmaz. DR. Molnár Béla TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1978 október — december havi ülésszakán el- hangzott előadások Október 2. Mérnökgeológia- Epüésjöldtani- és I a Magyar Hidrológiai ár saság Vizépítő- ■ ipari Szakosztályának közös rendezésű elö- \ adóülése I Elnök: Bognár Győző Greschik Gyula: Nagyvastagságú vízát- eresztő talajréteg tervezett mélységig tör- ténő vízzáróvá tétele Vita: Szilvássy Z., Regele Z., Bognár Gy., Greschik Gy. Résztvevők száma: 66 fő Október 4 — 6. Dél-tiszántúli Vándorgyűlés Dank Viktor: Elnöki megnyitó I Somfai Attila: Üj szénhidrogénföldtani I eredményeink, az információszerzés mód- szereinek fejlődése Rónai András: Komplex földtani térképe- I zés a Dél-Tiszántúlon 1 Kurucz Béla: A dél-Tiszántúl mezozoi- kuma Széles Margit: A Tiszántúl déli részé- nek pannóniai képződményei Völgyi László: Mélymedencéink kutatá- sának új geotermikus migrációs modellje I Jeneyné Jambrik Rozália: Békés me- ■ gyeívóvíz-beszerzési lehetőségei Galbács Zoltán — Kaszab Imre — Zen- TAY Tibor: Ivóvizek vízminőség-vizsgálata , Békés megye területén — különös tekintet- I tel a metán-tartalomra Az OKGT NKFÜ orosházai szállójában tartott plenáris ülést élénk vita, majd Gyo- I párosfürdőn, az üveggyári üdülőben közös baráti vacsora követte. A vándorgyűlés ta- nulmányi kirándulását Orosháza — Gyula- Vésztő— Endrőd— Szarvas útvonalon Ku- Rtrcz Béla, Franyó Frigyes és Hegedűs B. Ferenc vezette. Résztvevők száma: 107 fő Október 9. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Napirend: 1. Az 1979. évi munkaterv, 2. A nemzetközi ásványtani szervezettel (IMA) kapcsolatos tennivalók, 3. Egyéb Résztvevők száma: 6 fő Október 9. Agyagásványtani- és Ásványtan- Geokémiai Szakosztály közös rendezésű elő- adóülése Elnök: Kiss János Kájcay Szabó Orsolya: A mauritzit, egy vasdús szaponit, újravizsgálata Vita: Barátosi J., TakátsT., Dódony I., Várhegyi Gy., Sztrókay K., Klespitz J., Kákay Szabó O. Résztvevők száma: 23 fő Október 10. Ifjiísági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Dódony István Napirend: 1979. évi munkaterv Résztvev'ők száma: 4 fő Október 11. őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Kovács Sándor: A Dél-Gömöri Alsóhegy magyarországi részének földtana Bércziné Makk Anikó: Szilvágyi me- zozóos mikrobiofáciesek Oraveczné Scheffer Anna: Pelágikus krinoidea-maradványok dunántúli karni képződményekből Vita: Balogh K., Müller P., Knauerné Gellai M., Kovács S. Bércziné Makk A., Oraveczné Scheffer .4., Bérezi I., Kecske- méti T. Résztvevők száma: 28 fő Október 16. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: Az 1979. évi munkaterv Résztvevők száma: 7 fő Október 16. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Allodiatoris Irma Jaskó Sándor: 50 éve hunyt el Telegtk Roth Lajos Bidló Gábor: Emlékezés Tokodi Lászlóra születésének 80. évfordulóján Résztvevők száma: 1 7 fő 10 Földtani Közlöny 306 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet Október 18. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök; Kőrössy László Mészáros József; Mangánérckutatás szer- kezetföldtani és geofizikai módszerekkel Vita; Bognár L., Jámbor A., Siposs Z., Galácz A., Kőrössy L., Mészáros J. Résztvevők száma; 16 fő Október 23. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülé.se Elnök; Szemethy Andrea Bognár László — Uonáth Éva— Kiss János — Kxjbovics Inu-e; Az IMA kongresz- szus (Novoszibirszk) tapasztalatai és ered- ményei Vita; Bondor L., Sztrókay K., Szemethy A. Résztvevők száma; 33 fő Október 30. Elnökségi ülés Elnök; Dank Viktor Napirend; 1. Az 1979. évi munkaterv, nemzetközi konferenciák, 2. Kiadványok kérdése, 3. Gazdálkodás — megbízásos munkák, 4. Egyéb Résztvevők száma; 4 fő Október 30. Földtani Közlöny szerkesztőbi- zottságának ülése Elnök; Dank Viktor Résztvevők száma; 5 fő Október 30. Agyagásványtani Szeminárium Elnök; Bidló Gábor Téma; Iliitek (ismerteti ViCZiÁN István) Résztv'evők száma; 16 fő Október 31. Ásványgyűjtők Klubja. Az ELTE Ásványtani Tanszékének gyűj- teményét ismertette és bemutatta Kiss János tszv. egyetemi tanár. Résztvevők száma; 28 fő November 8. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának ülése Elnök; Alföldi László Tárgy; Az 1979. évi szakmai konferen- ciák Résztvevők száma; 4 fő November 9 — 10. „Ősföldrajzi Ankét” az Ál- talános Földtani- és az Őslénytan- liétegtani Szakosztály közös rendezésében Dank Viktor; Elnöki megnyitó Kassai Miklós; A Dunántúl pemi-végi ősföldrajzi rekonstrukciója és hasonlításai az alpi, a szlovákiai és a bihari területekkel Kovács Sándor; A triász hallstatti mész- kő fácies ősföldrajzi jelentősége az észak- alpi fáciesrégióban Szabó János; Alsó- és középsőjura ga- stropoda-zoogeográfia a Nyugati Tethys- régióban VÖRÖS Attila; Liász és dogger brachio- poda-provinciák a Nyugati Tethysben K. Gellai Mária— Knauer József — Tóth Kálmán; A fekü ősdomborzat leképe- zésének lehetőségei a fedőképződmény fá- cieselemzésével Dudich Endre — Kopek Gábor; A Ba- kony és környéke eocén ősföldrajzának váz- lata Kecskeméti Tibor; A Bakony-hegységi Nummulites-fauna paleo-biogeográfiai át- tekintése Monostori Miklós; Ostracoda együtte- sek paleobiogeográfiai jelentősége Báldi Tamás; Az Éoparatethys törté- nete Hámor Géza; Az észak-magyarországi felsőoligocén- miocén ősföldrajzi térképei Jaskó Sándor; Az infraoligocén denudá- ció nyomai a Budai-hegységben Kőrössy László; Á Kárpát-medence belsejének miocén ősföldrajza és fejlődést- örténete Jaskó Sándor; Az éghajlatváltozások hatása a neogén kősó- és kőszénképződésre Pogácsás György; Neogén korú mélyme- dencéink fejlődéstörténetének modellje fel- ; színi geofizikai mérések alapján I MÜller Pál; A Paratethys középső- i miocén Decapoda faunáinak indo-nyugat- i pacifikus jellege ; JÁMBOR Áron; Szigethegységeink kör- | nyékének jellemző pannóniai fáciestípusai | és ősföldrajzi jelentőségük \ RÉVÉSZ István; Az Algyő-2 telep föld- tani felépítése, üledékföldtani heterogeni- tása és ősföldrajzi viszonyai Hevesi Attila; A Bükk fejlődéstörténeti és ősföldrajzi vázlata Kordos László; Az Esztramos és a Fel- ső-Bodvavölgy pliocén — pleisztocén ősföld- rajzi rekonstrukciója Kordos László; Közép-Európa holocén . paleoklímája a ,, pocok hőmérő” módszer alkalmazásával Vita; Dank V., Balogh K., Jantsky B., Bartkó L., Báldi T., Jaskó S., Müller P., Végh Sné, Haas J., Knauer J., Kopek G., Monostori M., Dudich E., Kecskeméti T., Tóth K., Varga Gy., Kovács S., Hámor G., Kőrössy L. Résztvevők száma; 150 fő November 13. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök; Varjú Gyula Napirend; 1. Az 1979. évi kaolin- szimpó- zium tanulmányútja, 2. Az 1980. évi agyag- konferencia előkészítése, 3. A Földtani Köz- löny Agyagásvány-füzetének összeállítása, 4. Egyéb Résztvevők száma; 7 fő Társulati ügyek 307 November 13. Agyngásványtnni Szakosztály elöadóülé.se Elnök: Vabju Gyula Varjú Mihály: Beszámoló az AIPIíA oxfordi nemzetközi kongresszusárc')! Rischák Géza — Szendrei Géza: Beszá- moló a Prágában tartott „Agyagásványok és talajtermékenység” c. nemzetközi szim- póziumról Vita: Risehák G., Juhász Z., \^arju M„ Takáts T. Résztvevők száma: 14 fő Noi'ember 15. Mérnökgeológia- Epüésjöld- taní Szakosztály elöadóülé.se Elnök: Kertész Pál Grunert, S. (NDK): Az elbai homok- kövek kőzetfizikai jellemzői és építőij>ari felhasználhatóságuk Résztvevők száma: 1 7 fő November 20. Á.sványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Brucknerné Wein Aliz —Vető Istv'án: Üllési-dorozsmai szénhidrogéntároló szer- kezetek szerves geokémiája PÉcsiNÉ Donáth Éva — Bognár László: Hazai agyagos kőzetek összehasonlító geo- kémiai vizsgálata Vita: Dudich PL, Kiss J„ Sajgó Cs., Koncz I., Horváth Z„ Bidló G„ Gatter I., Brucknerné Wein A., Bognár L. Résztv'evők száma: 21 fő November 21. Kerekasztal-megbeszélés az Ás- ványtan-Geokémiai Szakosztály rendezésé- ben. Téma: A kirunai vasérc. Előadó: Párák Tibor (Svédország) Résztvevők száma: 16 fő November 21. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Téma: A szén geomikrobiológiájának né- hány kérdése (néhai Szolnoki János kuta- tásait összeállította és ismertette Bánhegyi István) Résztvevők száma: 9 fő November 21. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az elmúlt idő- szakról, az elnökségi bizottságok személyi összetételének ismertetése, tájékoztatás az 1978. évi külföldi kiküldetésekről, 2. Az 1979. évi társulati program, 3. Egyéb ügyek, javaslatok Résztvevők száma: 42 fő Noveynber 27 . MérnökgeológiaEpítésjöldtani Szakosztály vezetőségi ülé.se Elnök: Juhász József Napirend: 1. Tájékoztatás a folyamat- ban levő és az 1979. évi munkatorvvel kap- csolatos teendőkről, 2. ^Mérnökgeológiai Szemle anyaga, 3. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 5 fő November 27. Mérnökgeológia- E pitésföldtani Szakosztáily előadóülése Elnök: Juhász József SzLABÓczKY Pál: Fúrási rétegsorok épí- tés- és nyersanyagtechnológiai összedolgo- zása A hosszantartó és élénk vitában 4 fő vett részt Résztvev'ők száma: 1 1 fő November 29. Általános Eöldtani Szakosz- tály elöadóülé.se Elnök : Kőrössy László Bállá Zoltán — Csongrádi Jenő — Ha- vas László — Korpás László: Abszolút kor- adatok értelmezési lehetőségei a Börzsöny- ben Vita: Dienes I., Balogh Kadosa, Bállá Z. Résztvevők száma: 1 7 fő December 3. Országos cserebörze az Ásvány- gyűjtők Klubja és a TIT Természettudományi Stúdió Ásványbarátok Köre közös rendezésé- ben A Társulat részéről Várhegyi Győző, a TIT nevében Balázs Endre nyitotta meg az ásványbörzét, melyen 32 hazai és 3 kül- földi gyűjtő állította ki ásványait. A látogatók létszáma 230 fő volt. December 1. Agyagá.sványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gyula Udvardi Miklós — Lenkei Mária: Üj fá- zisok a finomkerámiai kaolinokban ala- csony hőfokii hő- és kémiai kezelés hatásá- ra Vita: Szántó F., Varjú Gy., Tóth M., Tas- nádi N., Dódony 1., Viczián f., Udvardi M. Résztvevők száma: 21 fő December 5. Agyagúsványtani Szeminárium Elnök: Viczián István Téma: Kaolinit csoport, előadó: Tóth Mária Résztvevők száma: 12 fő December 6. Általános Eöldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Jantsky Béla — C’serepesné ^íeszéna Bernadetté: Beszámok) a Kolozsvárott tartott prekambriumi kongresszus plenáris üléséről Vita: Reich L., Szepesházy K., Kőrössy L., Jantsky B. Résztvev'ők száma: 16 fő 10* 308 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. jüzet December 11. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: KiSS János Lelkesné Felváei Gyöngyi: A Bala- ton-vonal metamorf kőzetei nyomásviszo- nyainak vizsgálata Nagy Béla: Beszámoló a lAGOD V. szimpóziumáról és az ehhez kapcsolódó szakmai kirándulásokról (Utah, Nevada) Vita: Árkai P., Kiss J., Felvári Gy., Gat- ter I., Nagy B. Résztvevők száma: 21 fő December 12. Mérnökgeológia-Epitésföldtani Szakosztály klubestje Elnök: Vitális György A klubesten Fodor TaÍiásné és Kertész Pál a madridi kongresszusról; Horváth Zsolt, Kleb Béla, JózsA Gábor s Boros Jenő a szlovákiai felszínmozgásokról tar- tott beszámolót. Vita: Kertész P., Kleb B., Vitális Gy. Résztvevők száma: 21 fő December 13. őslénytan- liétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Géczy Barnabás: A kihalt törzsek prob- lémája (Az őslénytan újabb eredményei ír.) .Monostori Miklós: A prekambriumi élet (Az őslénytan i'ijabb eredményei III.) Bohnné Havas Margit— Kecskeméti- NÉ Körmendi Anna— Krolopp Endre: Fosszilis molluszka-héjak elektronmikrosz- kópos vizsgálata (bejelentés) Vita: Jánossy D., Müller P., Horváth A., Knauer J., Szöőr Gy., Géczy B., Monostori M., Krolopp E., Kecskeméti T. Résztvevők száma: 46 fő December 18. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: I. Az 1979. I. f. é. program, 2. Évkönyv anyagának összeállítása. Résztvevők száma: 9 fő December 18. Tudománytörténeti Szakosztály klubestje Elnök: Allodiatoris Irma Fejér Leontin: Egy magyar geológus könyvtára a századfordulón (Megemlékezés Pethö Gyuláról halálának 75. évforduló- ján) CsiKY Gábor: Beszámoló és megemléke- zések az 1978. évről Dudich Endre — Póka Teréz — Csiky Gábor: Beszámoló a Vili. INHIGEO szim- póziumról (Münster-Bonn, 1978. szept. hó) Résztvevők száma: 18 fő A ^Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1978 október- december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 5. V ezetőségi ülés Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. Az 1979. évi munkaterv és költségvetés, 2. Folyó ügyek Résztvevők száma: 6 fő Október 18. Vezetőségi ülés Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. Felmérés a geológus szak- ember-ellátottságról, 2. Folyó ügyek Résztvevők száma: 8 fő Október 18. Előadóülés Elnök: Mezősi József Molnár Béla: Pliocén-pleisztocén határ- kérdés a Nagyalföldön SsZEDERKÉNYi Tibor — Hajdu Dénes — Völgyi László: Néhány jellemző Duna — Tisza-közi földtani szelvény bemutatása Vita: Mezősi J., Molnár B., Széles M., Pap S., Szentgyörgyi K., Hajdu D. Résztvevők száma: 35 fő Not'ember 23. ,, Faunon Ankét” Szolnokon Elnök: Mezősi József Gajdos István — Pap Sándor — Somfai Attila— Völgyi László: Az Alföld pannó- niai képződményei litosztratigráfiai egysé- gei SzALAY Árpád — Széles Margit — Szentgyörgyi Károly: A pannon medence pliocén összletének litosztratigráfiai tago- lása Magyar László: Adatok a dél-alföldi pannóniai kifejlődések tagolásához Vita: Szili Gy., Pap S., Jámbor Á., Strausz L., Somfai A., Révész I., Völgyi L. Gajdos L, Széles M., Valez Gy., Mucsi M., Szalay Á., Magyar L., Tanács J., Szent- györgyi K. Résztvevők száma: 37 fő December 20. Klubnap Elnök: Molnár Béla Szederkényi Tibor: Földtani-kőzettani tanulmányút az Erdélyi Szigethegységben Az előadás után Zentay Tibor titkár beszámolt a szervezet 1978. évi tevékenysé- géről és ismertette az 1979. évi munkater- vet Résztvevők száma: 27 fő Társulati ügijek 309 A Magyarhoni Földtani Társulat Budapesti Területi Szervezete 1978 októljer - december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 25. Előadóülés Elnök: Végh Sándorné Rakovits Zoltán: Beregovo és Bogáry térségében végzett földtani kutatások Vita: Jantsky B., Pajjp P., Végh Sné, Rakovits Z. Résztvev'ők száma: 14 fő November 22. Előadóülés Elnök: Kiss János Kosa László: Hazai gránitok U tartalma Jantskv Béla: A pannóniai medence praekambriumi aljzatának korrelációs vizs- gálata Vita: Jantsky B., Nagyiliósy S., Kiss J., Elsboltz L., Kósa L. Résztvevők száma: 1 7 fő A Magyarhoni Fíildtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezete 1978 októ- ber-december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 17. Vezetőségi ülés Elnök: Kovács Endre Napirend: 1. Az 1978. évi rendezvények pontosítása, 1979. évi munkaterv', 2. Egyéb ügyek ' Résztvevők száma: 6 fő , Október 27. Előadóülés Elnök: Barabás Andor BarabáSné Stuhl Ágnes: A mecseki alsótriász palynológiai vizsgálata — külö- nös tekintettel a [lerm-triász határ kérdé- sére PÁL István: A zobáki aknák mélyítésé- vel kapcsolatos problémák Vita: Bóna J., Pólai Gy., Pordán S., Ba- rabás A., Kósa L., Kovács Mné, Hegyi J., Érdi-Krausz G., Pál I., Kiss J., Lipi I. Résztvevők száma: 31 fő 1 November 14. Előadóülés a Fúrástechnikai I és KiUatásmódszertani Szakosztály rendezé- ! seben 1 Elnök: Kovács Endre ' Buda Ernő: A szénhidrogénkutató és fel- táró fúrások mélyítése és kivizsgálása során fellépő műszaki balesetek elhárításának ta- , pasztalatai I Fábiáncsics László: A mélyfúrási geo- I fizika fejlesztésének célkitűzései ! Vita: Várhegyi P., Buda E., Platschek S., Kovács E., Fábiáncsics L. Résztvevők száma: 33 fő November 28 — 29. ,,A földtan szerepe és fel- adatai Baranya megye és Dél-Dunántül fej- lődé.sében" tárgyú gazdaság földtani ankét \ Elnök: Tóka Jenő ill. Dányi Pál Kassai Miklós: A földtani kutatás szere- pe és feladatai a dél-dunántúli régióban a 2000. óv elvárásainak tükrében Bardócz Béla — Németh Gusztáv: A dél- dunántúli szénhidrogén-kutatások helyzete és feladatai Barabás Andor: A MÉV feladatai a hazai energiatermelés biztosítása érdekében Kovács Endre: A iMáza Uél Váralja Dél szénkutatási terület gazdasági jelentő- sége a mecseki szénbányászat és a koksz- széntennelés szemjiont jából Bohn Péter: Baranya megye természeti erőforrásai feltárásának gazdasági vonat- kozásai az elmúlt húsz évben és a jövő perspektívái PÓLAI György: A mecseki külfejtéses szénkutatások gazdasági jelentősége a pécsi távhőellátás biztosításában SoMSSICHNÉ LÉDECZI ErZSÉBET: A OFKFV kutatási tevékenysége a Dél- Dunántúl területén Kassai Miklós — Tóth István: A dél- dunántúli regió építőipari alapanyag po- tenciálja és a fejlesztés távlatai Rónaki László: Karszthidrogeológiai kutatások szerepe és feladatai a Péos-bara- nyai régió karsztvízbázisának védelmében és aktív felhasználásában Bunyevácz József— Varga János: A földtani ailatrendszerek helye és szerepe a Pécsi Terv'cző V^. környezetfejlesztési ter- viében Hetényi Rudolf— Chikán Géza: A pé- csi mérnökgeológiai szempontú földtani tér- képezés gazdasági jelentősége Soós JózSEFNÉ: A geológia szerepe a körnvezetvédelem hulladékelhelyezési, víz- védelmi témakörében, konkrét, kidolgozott esetek kapcsán (Pécs, Tolna m., Balaton déli part) VÁRSZEGI Károly: Alapozó geológiai szakviélemények a településfejlesztési kon- cepciók és egyéb fejlesztési irányok kijelö- lésénél SzLABÓczKY I’ál — Szilágyi Tibor: A komlói andezitbánya gazdaságföldtani jelentősége Mach Péter: Az é|)ítőipari alajianyag és egyéb ásványi nversanyagok gazdasági ér- tékelése a területi tervezés érilekében Vita- Kovács E., Pólai Gv., Somogyi J., Berényi Üv'eges I., Tóka J., Németh G., Baraliás A., Somssich Lné, Honig Gy., Kas- 310 Földtani Közlöny 109. kötet, 2. füzet sai M., Szlabóczky P., Lipi I., Rónaki L., Chikán G. A másfélnajjos ankét zárszaváét első nap Dányi Pál, második napon Tóka Jenő tar- totta meg. Résztvevők száma: 86 ill. 68 fő December 20. Kerekasztal-értekezlet az OMBKE Mecsekaljai Csoportjával közös reyidezésben Elnök: Barabás Andor Téma: Az ásványvagyon- védelem idő- szerű kérdései Vitaindító előadást tartott Mach Péter és Székely Gábor, a vitában részt vettek: Szomolányi Gy., Barabás A., Bodrogi F., Kassai M., Macii J\, Mikolay I., Székely G., Virágb K., Kővári J. Moser K., Kovács E. Résztvevők száma: 18 fő A IMagyarhoni Földtani Társulat Észak-magyarországi Területi Szervezete 1978 október — december liavi ülésszakán elhangzott előadások Október ő. Előadóülés Elnök: PojJÁK Tilior Varga Gyula: Újabb adatok a Dél-bükki összesült tufák, ignimbritek ismeretéhez Kossuth Gáborné Hegedűs Béla: Magyarországi szénféleségek redox viszo- nyainak tanulmányozása Harnos János: Geofizikai mérések ered- ményei a rudabányai hegységben Résztvevők száma: 21 fő Október 26. Tzt bányaföldtani szolgálatainak szervezeti felépítése és a termelést ■segítő feladatai 409-410 SzENT.vi Gv.; .Szénvagyon minősítése egyedi kalkulációval — Valuation of coal reserves by individual calcula- tions 411-420 Varró T.: a Borsodi Szénbányák bányavízvédelmi problémáinak rövid ismertetése — Problems of underground water control at the Borsod Coal Mines-Enterprise 421-427 DR. .lüHÁsz A.: A barnakőszéntelepek települési zavartságát kifejező méröszámok használata a Borsodi Szén- bányák példáján — The use of indices expressing the degree of tectonic disturbances of lignité seams in the Borsod Coal Mines 428-436 Moi.n.ír I.: A visontai külfejtés földtani szolgálatának talajmeclianikai tevékenysége — Soil mechanic activities of the geological service in the open pit mine of Visonta 437-444 Dr. PÚ1.AI Gv.: A bányaföldtani és bányabeli geofizikai munkák szerepe a gázkitörésveszély elhárításában, a bányabeli fúrásos kutatfisok feladata és lehetősége a mecseki kőszéniiicdencében 445-448 Dr. Cseh Németh J.: Az érc- és ásványbányászati iparág bányaföldtani megfigyelési, dokumentálási rendsze- re, legfontosabb programok — Metallic and nonmetallic mincrals mining branch: the System of mining- geological übservation and documenting and major investigation projects 449-458 Szabó Z.: A m ingánérc távlati terv végrehajtása, a mélyfúrásos és a bányabeli kutatás adatainak egybevetése — Exeoution of the long-term manganese őre i)roject: comparison of deep drilling results with the data of underground surveying 459-468 Dr. ZklenIvA T.— M.arkó B.: -V recski mélyszinti kutatóakna, a vágathajtás és a megelőző mélyfúrásos kutatás összehasonlító tai>asztalati>i — Comparative results of exploratory shaft-sinking and tunnel-zés, geofizikusképzés, a geofizikus mérnökkép- zés, geológus mérnökképzés, olajmérnökképzés, geológiai, olaj bányászati stb. középkáderké2)zés. Azóta a második világháború előtti időszakhoz viszonyítva széntermelésünk háromszorosára, bauxittermelésünk 6 — 7 -szeresére, szénhidi'ogéntermelésünk 12-szeresére, színesérc-termelésünk háromszorosára növekedett, és ezt termé- szetesen megkutatott készletek támasztották alá. Erre az időszakra esnek a szénhidrogénkutatási sikerek az Alföldön, a gyöngyösvisontai, bükkábrányi lignitvagyon, az ,, eocén-program” szénbázisának felfedezése Nagyegyháza tér- ségében, a mecseki uránkincs, és mátrai rézérckészletek, az új dunántúli bauxitelőfordu lások, és a sokféle nagymennyiségű éj)ítőij)ari nyersanyag fel- kutatása. Hazai statisztikai elemzések mutatják, hogy országunk a közelmúlt éveiben ásványi nyersanyagszükségletének 66%-át, ezen belül az energiahoixlozó szük- ségletének 50%-át fedezte hazai forrásf)kból. Ásványi nyersanyagaink termé- szeti erőforrásainknak több mint 25%-át, és nemzeti vagyonúnknak kereken 15%-át kéj)viselik. Ez egyben azt is jelentette, hogy a hazai bányászat egyre jelentősebb részt vállal a nemzeti jövedelemből és járul hozzá devizamegtaka- rításunkhoz. A nemzetközi statisztikai adatok szerint országunk ásványi nyersanyagok termelése tekintetében éj)púgy, mint általános fejlettsége vonatkozásában a Föld közejjesen fejlett országai közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a felmért 150 ország között az 55. helyen állunk. Ha területegységre (km^) eső nyersanyag- termelést nézzük, akkor 28. helyen vagyunk. Tájékozódásul szolgáljon, hogy a figyelembe vett országok nagysága sorrendjében viszont a 99. Magyarország. Mindezek természetesen egyfajta összehasonlításra adnak alkalmat, de ko- rántsem teljesen tükrözik a valós helyzetet. A technikailag és tudományos vo- natkozásban fejlett országok intenzívebben aknázzák ki, kutatják fel természeti kincseiket, és a keveset, rosszabl) minőségűt is hasznosítani tudják, az elmara- dott országok lakói gyakran hatalmas nyeranyagkincsek felett tengetik nyomo- rúságos életüket, anélkül, hogy tudnának róla. Az elmondottak szerint tehát érdemes Magyarországon ásványi nyersanyago- kat kutatni, feltárni, bányászni, feldolgozni, hasznosítani, és a ])rognózisok sze- rint ezt a tevékenységet még hosszú ideig gazdaságosan folytathatjuk. A mai {prognózisok általában komple.xen tartalmazzák a még megtalálható reménybeli készleteket, azok felkutatási, feltárási, bányászati ütemét, haszno- sítási lehetőségeit, a várható műszaki fejlődést és természetesen az igények és a 1 316 Földtani Közlöny lü9. kötet, 3 — 4. füzet gazdaságosság jövőbeni alakulását. Ezeket összevetve, a felsőbb irányító szer- vek tájékozódást kapnak a hazai lehetőségekről és az import-szükségletek alaku- lásáról, figyelembe véve a gazdaságosság szempontjait. Több éve újra átdolgozást nyert a MTA irányításával a Központi Földtani Hivatal koordinálásával a tudoiiiányos intézetek, egyetemek, iparvállalatok szakembereinek bevonásával: ,,Az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása” c. tárcaszintű főirány, mely valamennyi hasznosítható ásványi nyers- anyagra vonatkozóan rögzítette a tennivalókat, kiosztotta a feladatokat, ren- dezte a megvalósítás tartalmát, ütemét és formáit. Minthogy az ország területe konstans, a földtani ismeretesség, a megkutatott- ság egyre fokozódik. Egyre bonyolultabb földtani viszonyok között kell keres- nünk ipari méretű nyersanyagfelhalmozódásokat. Mind mélyebbre kell lehatol- nimk, mind közvetett (geofizikai), mind közvetlen (mélyfúrás, akna) módsze- rekkel, és a folyékony, valamint szilárd ásványi nyersanyagok bányászata, kitermelése egyre nagyobb mélységek felé tolódik el. Mindezek a körülmények nagyobb lehatolású, részletesebb felbontóképességű mű.szereket, eszközöket igé- igényelnek, és a megtalált ásványkincs racionális és biztonságos bányászata is egyre nagyobb tudományos és műszaki felkészültséget támaszt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a ráfordítandó anyagi eszközök is növekedő tendenciát mu- tatnak, minden drágul. Nagyban befolyásolják a tevékenységet az új tudomá- nyos eredmények, azok gyors alkalmazása az iparban, új összefüggések, tör- vényszerűségek felismerése, és a kutatások és anyagi, szellemi erők rugalmas átcsoportosítása. Az elmúlt évtizedben döntő volt, és elméleti-gyakorlati vonatkozásban egy- arátit gyümölcsöző eredményeket })rodukált tényezők: — Az új, korszerű geomodell megalkotása, a globális tektonika, a földfejlődés, és nyersanyagképződés és felhalmozódás új elméleteinek alapján történő ku- tatási koncepciók kidolgozása. A geofizikai nagyműszerek fejlődése, a digitális számítástechnika térhódí- tása, és számos, az űrhajózás során képződő ,, melléktermék” eszköz és mód- szer. — A mélyfúró berendezések és technológiák fejlődése, melyek révén egyre nagyobb mélységek nagy hőmérsékletű és nagynyomású régiói válnak meg- ismerhetővé, megkutathatóvá és birtokba vehetővé, folyékony és szilárd hal- mazállapotú ásványi nyersanyagok tekintetében egyaránt. A feladatok egyre bonyolultabbak, a megoldást egyre gyorsabban meg kell találnunk. Világszerte az a helyzet, hogy egyetlen kutatóhely, cég, intézmény nem rendelkezik annyi és olyan szakemberrel, eszközzel, hogy önmaga meg- találja a megoldást, elvégezze a feladatot. Rendkívül sokféle és sokoldalú együtt- működés hozhat csak eredményt. Ezt pontosan felismerni egyúttal előnyt is jelent ebben a nagy versenyben, mely a Föld titkainak megismeréséért, ás- ványkincseinek birtoklásáért folyik. Az ipari szakemberek egyre szorosabban együttműködnek a tudományos intézetekkel, egyetemekkel, az országon belül. Az ágazatok azután nemzetközi partnereket is keresnek, és egyre szerteágazóbb együttműködés alakul ki nem- zetközi téren is. A tudományos egyesületek mind több ipari jellegű témát segí- tenek megoldani az ipar által igényelt komi)lex tudományos feladatok elvégzé- sével. Számos tudomány, koncejjció, tervezet készült már úgy, hogy a tudomá- nyos egyesület által összeállított és koordinált munkacsoport olyan komplex témát munkált ki, melyre egyetlen más szerv nem lett volna képes. 317 D a nk: Elnöki megnyitó Most tovább integrálódik a tevékenység. A Magyarhoni Földtani Társulat, a Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magyar Geofizikusok Egyesülete elnök- sége együttesen megvizsgálta, melyek azok a fontos területek, melyeken az ed- diginél lényegesen intenzívebb és gyümölcsözőbb együttműködést lehet és kell megvalósítani. — Az általános vélemény az volt, hogy az egyesületek olyan témákkal foglal- kozzanak, amivel a vállalatok nem foglalkoznak. — Közös koncepciók kerüljenek kidolgozásra a tudományos határterületeket érintő kérdésekben (mélykutatás, bányászat, környezetvédelem stb.) — Társadalmi és rendezvény-bizottságok együttműködése révén közös rendez- vények szervezése, azonos témák egyeztetése és komplex megvitatása. — A közös rendezvényeket, közös kiadványok kövessék. A szerkesztőbizott- ságok kooj)erációja esetenként közös szerkesztőbizottság kialakításához is vezessen. — Ifjúsági bizottságok együttműködése során közös pályázati kiírásokra is sor kerülhet, és az útijelentések kölcsönös cseréje révén, növekedjék a látókör. Oktatás területén szintén tág tere van az együttműködésnek, a határterü- leti szakmai továbbké2)zések megvalósítása érdekében, de az ala])kéj)zések korszerűsítésénél is. — Elnökségi bizottságok együttműkötlése során kidolgozásra kerülnek távlati koncejjciók és programok, közös határozatok. Valamennyi együttműködési j)ont arra szolgál, hogy az egyre neliezebb föld- tani körülmények, és az egyre nagyobi) igények mellett is a lehető legeredmé- nyesebbé tegyük a munkát. Nemcsak az új tiulományos eredmények elérésé- hez, de a máshonnan átvett hazai ada])táláshoz is igen jól felkészült szakgárda szükséges. Az MTA már komoly lé2)éseket tett a tudomány2)olitikai határozatok megvalósítása érdekében. Az egyesületek csatlakoztak ehhez. Azt kell kutatni, amire társadalmi igény van. Meg kell szüntetiii a 2)árhuzamos kutatómunkákat, a nem lényeges témák kidolgozását. Kevesebb témával, lényege.sen nagyobb koncentrációval kell foglalkozni. Meg kell rövidíteni az új módszer vagy ered- mény gyakorlatba való átvitelének, alkalmazásának idejét. Teret kell engedni, és működési lehetőséget, keretet kell adni az alkotni vágyó embereknek, szük- ség esetén koordinálni, segíteni tevékenységüket. Lehetőségeket igyekszünk biztosítani a külföldi kaj)csolatokban való aktív részvételben. A részvétel a nemzetközi konferenciákon, az előadások meghallgatása, előadások tartása, a vitákban való részvétel, rendkívül hasznos az arra rátermett szakmát, nyelve- ket ismerő, aktívan művelő, beszélő embernek. A közös ])rogram ilyen szem- ])ontú megvalósítására is ügyel. Ettől az együttműködéstől tehát azt várjuk, hogy a geotudományok művelői rugalmasabban tudjanak alkalmazkodni munkájukkal a követelményekhez, és a tevékenység ezáltal gyorsabb, eredményesebb legyen. A földtani kutatásnál nagyon sok függ az ismeretanyagok bővítésétől, sok dolgot mindmáig nem lehet kiszámítani, az emjiirikus isineretanyagon túl, az egyének munkájának óriási a jelentősége az értelmezésnél, a szintézisnél és a következteté.sek levonásánál. Nem olyan egyértelmű, kéj)letekbe behelyettesíthető logikai tevékenység ez, mint más tudományok, és ahogy mi is szeretnénk. É2)j)en ezért minden új is- meretanyag, információ kincs a szakemberek számára, és az olyan szakemberek együttműködése, akik sok helyen megfordulnak, olvasnak, tamdnak, utaznak, látnak, tapasztalnak, igen megnöveli ennek a bonyolult tevékenységnek haté- konyságát. 318 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A szakemberek legszélesebb tömegeit átfogó tudományos egyesületek, rend- kívül nagy társadalmi -szakmai erőt képviselnek, s mint már eddig is számos megbízás sikeres teljesítése bizonyítja, speciális helyzetük egyedülálló potenciát biztosít számukra. Ezt az együttműködés minden bizonnyal lényegesen növeli. Ezeknek a gondolatoknak jegyében adom át a szót dr. Fülöp József választ- mányi tagunknak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének, a Központi Földtani Hivatal elnökének és kérem, hogy tájékoztassa a Közgyűlést a hazai ásványi nyersanyagkutatásokkal kapcsolatos időszerű kérdésekről. Földtani Közlöny, Btdl. of the Hungárián Qeol. Boc. (1979) 109. 319—326 A földtani kutatás helyzete és feladatai Dr. Fülöp József* Három évvel ezelőtt 1976. március 29 és 31 -e között — a nehézipari mi- niszter, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkára, a Központi Földtani Hivatal elnöke, valamint az ásványi nyersanyagok kutatásában és termelésében érdekelt trösztök, vállalatok és kutatóintézetek vezérigazgatói, ill. igazgatói, valamint vezető szakemberek adtak átfogó értékelést a földtani kutatás IV. ötéves tervének eredményekben gazdag teljesítéséről és az V. ötéves tervidőszak kutatási feladatairól. Földtani Kutatás e. lapunk három egymást követő 1976. évi számában ])ublikáltuk az elhangzott előadásokat. Emlékezetes időszakot zártunk akkor, amelynek első felére ásványi nyers- anyagaink széles körű negatív gazdasági megítélése és szénbányászatunk visz- szafejlesztése nyomta rá a bélyegét. A közvetlen gyakorlati célú földtani kuta- tás is erősen visszaesett, a geológus- és a geofizikuské])zés a minimumra csök- kent. A világgazdasági korszakváltással felérő új lielyzetet az 1973. é\ú kő- olajár-robbanás vezette be, amit az ásványi nyersanyagok széles körű és számos nyersanyagra vonatkozóan tartósan érvényesülő, nagyarányú áremelése köve- tett. A megváltozott viszonyok külkereskedelmünkben nagymértékű c.sere- arány-romláshoz vezettek és ez visszahatásként felértékelte hazai ásványi nyersanyagainkat. Kormányszerveink jelentős anyagi támogatást biztosítottak a geológiai kutatás volumenének növelésére, műszaki bázisának fejlesztésére és a megnövekedett igényekhez igazították a szakemberképzés létszámát. A műszaki fejlesztés és még inkábl) a szakemberlétszám növelésének hosszú évekre elhúzódó megvalósulása ellenére azonban már a IV. ötéves tervidőszak végére jelentős eredmények születtek, amelyek geológus nemzedékünk felké- szültségén kívül joggal írhatók a földtani kutatás megnövekedett né])gazdasági jelentőségéből fakadó lelkesedés számlájára. I. Az V . ötéves terv hiirmadik éve után örömmel számolhatok be arról, hogy az időközben megvalósított műszaki fejlesztéssel és a kutatási volumen növeke- désével földtani kutatási tevékenységünk jelentős mértékben megerősödött. Az elmúlt évben fejezték be tanulmányaikat az 1973. őszén felvett első nagyobb létszámú geológus és geofizikus évfolyamok hallgatói. Az eddigi kutatási ered- mények birtokában megalapozott az a reményünk, hogy az V. ötéves tervidő- • Bllmngzott a MFT 1979. ápriUa 6-iki közgyűlésén 320 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet szakot is számottevő népgazdasági haszonnal zárjuk. A fontosabb eredményekről röviden a következőket mondliatom : — A szénhidrogénkutatás jelentős műszaki fejlesztés megvalósításával, évi 3000 km szeizmikus szelvény mérésével és 200 000 m kutatófúrással ered- ményesen valósítja meg a Minisztertanács által 1973-ban kitűzött évi 6 Mt új ipari szénhidrogénvagyon felderítését. A kutatás döntő mértékben az Alföldön folyik és az eredmények is ide korlátozódnak. Az V. ötéves terv- időszakban eddig feltárt jelentősebb szénhidrogén-lelőhelyek; Sarkadkeresz- túr, Kiskunhalas ÉK, Ülíés mélyszint, Endrőd-Szarvas és Sándorfalva-For- rás kút. A kőszénkutatás volumene az 1974. évi 14 Em-es mélypont után 1978-ra60 Em-re emelkedett és ebben az évben 80 Em-re növekszik. Legjelentősebb eredmény az , .Eocén program” szénbázisának tartalékterületeket is biztosító gyors ütemű megkutatása. Ebben szovjet fúrócsoportok is közreműködtek 7 0 Em-t meghaladó kutatófúrás lemélyítésével. Kiemelkedő jelentőségű ered- mény a Máza-D feketekőszén-terület felderítése; 100 Mt nagyságrendű, viszonylag kedvező településű, kokszolható minőségű feketekőszén -vagyon- nal. .Jelentős eredményre vezető barnakőszénkutatás folyt Sajómercse terü- letén. Az országos lignitkataszter figyelembevételével végzett felderítő ku- tatással, korszerű méretű hőerőmű telepítéséhez elegendő, külfejtésre alkal- mas lignitvagyont ismertünk meg Nyugat-Magyarországon Torony kör- nyékén és a visontai lignitterülethez kapcsolódóan Füzesabony-Kálkápolna határában. Megkezdődött a felszíni és a bányabeli geofizikai módszerek fokozottabb alkalmazása a kőszénkutatás területén. Állami támogatással átfogó műszaki rekonstrukciót valósított meg az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat. — A bauxitkutatás volumene a IV. ötéves tervhez viszonyítva évi 55 Em-ről 100 Em fölé emelkedett. Tovább fokozódott a fúrásos kutatás geofizikai előkészítése. Az elért eredmény a kitermelt ipari bauxitvagyon pótlása és a kutatással megismert új ásványvagyon jó minősége. Ezzel elejét vehettük a timföldgyáraknak szállított bauxit már-már kényszerűvé vált minőségi romlásának. Ércbányászati nyersanyagok kutatására, az elmúlt években időarányosan mintegy 30%-kal fordítf>ttunk többet, mint a IV. ötéves tervben. Befeze- ződött a recski színesérc-lelőhely felszínről végzett mélyfúrásos [kutatása és a technikai feltételek biztosításának elhúzódása miatt késedelemmel ugyan, de megkezdődött a részletes bányabeli kutatás Az ásványbányá- szati nyersanyagok kutatása is növekedő jellegű. Eredményes kutatás folyik perlit, })aj)írtöltő kaolin, kovaföld és vörösre égő tűzálló agyag, vala- mint i])ari mészkő felderítésére. Éintőayiyag-ipari kutatásokra, az V. ötéves terv elmúlt három évében már eddig többet fordítottunk, mint a IV. ötéves terv időszakában összesen. Ez, a kutatási költségek drágulása ellenére is jelentős kutatási volumen növe- kedést jelent. Kiemelkedő fontosságú kutatások: iij cementgyár telepítését alternatív módon megala])ozó nyersanyagkutatás, betonadalékanyagként számításba vehető karbonátos kőzetfajták kutatása, nagyüzemi termelésre alkalmas kavicsterületek felderítése, díszítőkő és finomkerámiai nyersanya- gok kutatása. A Földtani Intézet befejezte és nagyobbrészt közreadta az elmúlt két évtized során, az országterület egészéről összeállított 200 000-es méretarányú föld- I F ül ö p : A földtani kutatás helyzete és feladatai 321 tani térképsorozatot, a Mecsek, a Dorogi-medence, a Mátra és a Tokaji- hegység részletes és áttekintő földtani térképeit, térképmagyarázóit és a földtani viszonyok részletes leírását. Jelentősen előrehaladt az Alföld 100 000- es méretarányú földtani, hidrogeológiai és építésföldtani felvétele, valamint a Dunántúli-középhegység 20 000-es méretarányú földtani térképezése és sok- oldalú, gyakorlati célú vizsgálata. Eger és Miskolc mérnökgeológiai felvéte- lének befejezése és a térképanyag közreadása után elkészült Esztergom, Vesz2>rém és Salgótarján mérnökgeológiai térkéjisorozata és a lezárás szaka- szában van Buda])est és a Balaton-környék mérnökgeológiai térké2)ezése. Folyamatban van Pécs és Szeged hasonló jellegű feldolgozása. Széles körű, hasznos munkát végeznek a területi földtani szolgálatok. Az éjjítőanyagipari és a hidrogeológiai tevékenység mellett az elmúlt években nagy súllyal ke- rültek előtérbe az ij^ari és háztartási hulladékanyagok elhelyezésére szolgáló területek kijelölésével kajjcsolatos környezetvédelmi feladatok. — A magyarországi földtani kutatás kiemelkedő eredményei közé tartozik a nemzetközi színvonalú geofizikai módszer- és műszerkutatás , amelyhez évi 100 MFt nagyságrendű műszerexj)ort kapcsolódik. 11. A megtett út és az elért eiedmények rövid és korántsem teljes számbavétele mellett a fő figyelmet az előttüiik álló feladatokra és munkánk hatékonyságát elő- segítő tényezőkre célszerű fordítani. Az V. ötéves tervidőszak még hátralévő egy és háromnegyed évének feladatai döntő mértékben meghatározottak, a pénzügyi fedezet és a feltárások műszaki feltételei biztosítottak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a feltárások gyors üte- mű növekedésével járó mintaanyagtöbblet feldolgozása, a gyakorlati követel- mények és a tudományos szemj)ontok figyelembevételével is jelentősen bővülő vizsgálati igények kielégítése, valamint a vizsgálati adatok sokoldalú feldolgo- zása csak a személyi erők és a laboratóriumi kaj)acitások jobb megszervezésével és telj esi tőké|)ességük fokozásával valósítható meg. Ez a probléma a \T. öt- éves tervidőszakban tovább növekedő kutatási tevékenység révén kritikussá fokozódhat. A kutatás hatékonyságának fenntartása érdekében ezért az anyag- vizsgálat célszerű megtervezése és teljesítőkéj)ességének növelése, valamint az adatfeldolgozás korszerűsítése — a számítástechnika fokozottabb igénybevétele a vizsgálati adatok nyilvántartására és feldolgozására az előttünk álló idő- szak kiemelkedő fontosságú feladata. A földtani kutatás eredményességének, kedvező né])gazdasági hatékonysá- gának biztosítása érdekében a Közjjonti Földtani Hivatal 1985-ig terjedően az anyagvizsgálat és az adatfeldolgozás problémáinak megoldása mellett — a következő feladatok megvalósítását tervezi: — Országos és földtani tájegységenként szerkesztett, földtani ké])ződményen- ként és mélységszintek szerint tagolt ásványi tiyersanyagprogtwzisok kidol- gozása, ill. a meglevők továbbfejlesztése. (A lendelkezésre álló ásványi nyersanyagj)rognózisok felülvizsgálata és értékelése az Országos Prognózis Tanács munkabizottságainak közreműködésével az elmúlt évben megtör- tént.) Korszerű ))rognózistanulmányok elvi-módszertani megalajiozására egységes szemléletű útmutató került közreadásra. Folyamatban van remény- beli szénhidrogénvagyonunk új ásványi nyersanyagprognózisának elkészí- 322 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet tése. A kezdeti bizonytalanságok leküzdésével megerősödik a Földtani Inté- zeti prognózistevékenység. Ugyanakkor nem nélkülözhetjük, sőt mielőbb szükségünk van az ásványi nyersanyag termelő és feldolgozó iparágak műszaki fejlesztési és gazdasági prognózisaira is. - Kiemelkedő fontosságú feladat a földtani kutatás tervezésének, fázisokra bontásának, a kutatásirányítási döntések földtani, műszaki és gazdasági megalapozásának, valamint a kutatási eredmények számbavételének, föld- tani és gazdasági értékelésének továbbfejlesztése. Következetesen érvényesíteni kell azt a gyakorlatot, hogy földtani szerveze- teinknek mindenekelőtt a kormányszervek által jóváhagyott termelési, terme- lésfejlesztési és beruházási előirányzatok ásványi nyersanyagbázisát kell rész- letes kutatással biztosítaniok. Ezt a munkát a lehető legteljesebb mértékben a korszerű bányászati és feldolgozóipari tervezés szükségleteihez igazodva kell el- végezni -- ugyanakkor felesleges előretartással, célszerűtlen irányokban és rész- letességgel indokolatlan bármit is tenni. Súlyos hiba a népgazdaság anyagi ere- jét és a korlátozott földtani kutatási ka]>acitást indokolatlan, ill. hosszú ideig szükségtelen információk megszerzésére lekötni. A túlzott mértékű előretartás az ásványvagyon védelme szemjíontjából is káros, mert a bányászatot a vesz- teség, ill. a felhagyás kevésbé szigorú megítélésével a műrevaló ásványvagyon ])azarlására ösztönzi. Mindezek miatt az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordí- tanunk a bendiázások tervezése és a termelési előirányzat által feltétlenül meg- kívánt kutatási részletesség, valamint a termelési előirányzat és a részletesen megkutatott ásványvagyon megfelelő arányának gazdaságilag indokolt kiala- kítására, ugyanakkor a termelési kutatás fokozottabb mértékű alkalmazására. A részletes kutatás kötelező jellegű feladatai mellett a kutatási kapacitás mi- nél nagyobb hányadát kell - az előkutatással és prognózistanulmányokkal reálisan megalapozott /e/r/m'íő A;MÍatósra fordítani. Ez a kutatási fázis realizál- ja a reménybeli lehetőségeket és azok minél szélesebb körű felderítésével vá- lasztékot hoz létre, amely a bányászati beruházások gazdaságosságának leg- hatékonyabb elősegítője. A részletes kutatáshoz hasonlóan rendszerint a fel- derítő kutatás is natry költségigényű, ezért a földtani előkutatással és prognózis- tanulmányokkal körültekintően meg kell ala])ozni; a kutatási módszereket cél- ratörően kell megválasztani és a kutatási hijmtézis ellenőrzésére — különös tekintettel a gazdasági cél megvalósíthatóságára — menet közben ellenőrző értékeléseket kell beiktatni és indokolt esetben program módosító döntéseket kell hozni. A felderítő kutatást kedvezőtlen esetben jelentős népgazdasági ered- mény kizárásának bizonyításáig kell folytatni, de annál semmivel sem nagyobb mértékig. A földtani alap- és előkutatás módszere az ország földtani felépítésének — a földtani képződmények ásvány-, kőzet- és őslénytani kifejlődésének — sztrati- gráfiai , genetikai , ősföldrajzi és fejlődéstörténeti viszonyainak a tanulmányozása, az ásványi nyersanyagok elterjedési, települési és kifejlődési törvényszerűségei megismerésének tudományos megalapozása érdekében. Továbbra is nagy jelen- tősége van a korszerű földtani térképeknek, a tematikus és regionális földtani tanulmányoknak és monográfiáknak. Végül az ország minden talpalatnyi terü- letének hasznosítása felé haladva, az utolsó pillanatban ragadtuk meg a felszíni földtani alapszelvények mint összehasonlítási etalonok — létesítésének lehe- tőségét. A földtani kutatás tervezésének ma már általánosan igényelt alapvető mód- szere a kutatási programok ké.szítése. Ezek a tervbe vett feladat célját, földtani F ül ö p: földtani kutatás heh/zete és feladatai 323 megalapozottságát, gazdasági indokoltságát, a megoldás fő irányait és időbeli ütemezését, valamint a megvalósítás feltételeit foglalják magukban, a feladat jelentőségével, ill. az anyagi ráfordítás nagyságával arányos részletességgel. Szilárd meggyőződésem, hogy a jó kutatási program az eredmények legrövi- debb, ill. leghatékonyabb megvalósításának biztosítéka. A földtani kutatás népgazdasági érdekeket szolgáló megtervezéséhez nélkü- lözhetetlenül szükség van a kormányszervek gazdaságjtoiitikai állásfoglalására, amelyben — a földtani és a bányászati szervek összehangolt, tudományosan megalapozott és gazdaságilag alátámasztott javaslatai alapján — az ismert és a reménybeli ásványvagyon figyelembevételével hosszú távra meghatározzák az ásványi nyersanyagszükséglet hazai forrásokból történő kielégítésének mér- tékét. Egyelőre ehhez az 199í)-ig kidolgozott ún. ,,15 éves terv” és a KGST hosszú távú célprogramok állnak rendelkezésünkre, de a következő években sor kerül az ezredfordulóig előretekintő népgazdasági terv kidolgozására is. Ehhez kapcsolódik ,,Az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása” tudományos főirány, amelynek országos szintre emelése mellett foglalt állást nemrég a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, és reméljük a Tudomány- politikai Bizottság is jóváhagyja majd az Akadémia ilyen irányú előterjeszté- sét. III. Jelenleg azonban mindenekelőtt a VI. ötéves tervidőszak országos földtani kutatási tervének kidolgozása a feladatunk. Nagymértékben elősegítik ezt azok a tanulmányok, melyeket a Nehézipari Minisztérium intézményei és vállalatai ásványi nyersanyagaink fokozottabb hasznosítása és a bányászat fejlesztésének műszaki-gazdasági megalapozása érdekében kidolgoztak. A Minisztertanács ez év március 22-i hatái’ozata megerősítette azt a célki- tűzést, hogy a szénhidrogénkutatást kőolaj- és földgáztermelésünk szinten tar- tása érdekében kell megtervezni. 1985-ig ez 35 Mt új i]>ari szénhidrogénvagyon felderítését igényli. Megvalósítására a korszerű módszerekkel kidolgozott szén- hidrogénj)rognózis alapján reális lehetőségünk van; a kutatás eredményességé- nek biztosítása azonban egyre több erőfeszítést követel. A kutatás súlv])ontja továbbra is az Alföld déli területein lesz. Fokozódé) erővel folytatódik az Eszaki-Mecsek területén a feketekőszén- kutatás. Ófalu környékén külfejtésre alkalmas feketekőszénvagyon felderíté- sére tervezünk kutatófúrásokat. Jelentősebb volumenű barnakőszénkutatás a Borsodi-medencében és a közép-dunántúli barnakőszénbányászat perspektívái- nak tisztázása érdekében szükséges. A folyamatban levő lignitkutatásokíit be- fejezzük és további munkát az országos lignitprognózis továbbfejlesztése cél- jából végzünk. Rauxitvagyommk további feltárása érdekében, a kétszeresére növelt kutató- fúrási tevékenység hatékonyságának biztosításához az anyagvizsgálat teljesítő- képességének és az adatfeldolgozás korszerűségének növelése mellett fokozni kell a Dunántúli-középhegység részletes földtani és geofizikai vizsgálatát, a Földtani Intézet és a Bauxitkutató Vállalat prognózismunkájának összehan- golását. Már a földtani kutatás során nagy figyelmet kell fordítani a bauxit értékes ritkaelem tartalmára. Folytatódik a recski mélyszinti rézérclelőhely ré.szletes bányabeli földtani kutatása. Összefoglaló értékeléssel, várhatóan negatív eredménnyel lezárul a 324 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Börzsöny-hegységben végzett ércföldtani kutatás. További színesérckutatást tervezünk a Mátra-hegységben, a Rudabányai-hegységben és a Földtani Tanács állásfoglalásától függően a Velencei-hegység környezetében. A nemfémes ásványi nyersanyagok kutatása terén folytatódik a perlit, a pumi- cit, az alunit, a kvarcit, a tűzálló agyag, az öntödei homok, a Na-bentonit, az ipari mészkő, a dolomit, az ásványi töltőanyagok és a környezetvédelmi célokra felhasználható ásványi nyersanyagok kutatása. Technológiai kutatási célprog- ramunk keretében anyagi forrásaink koncentrálásával átütő eredményt szeret- nénk elérni a felsoroltak közül néhány nyersanyag esetében a geológiai kutatás- tól a gyakorlati felhasználásig terjedően. Az éjntőijiari ásványi nyersanyagok kutatásáhan területi földtani osztályaink is intenzíven részt vesznek. Ásványi nyersanyagkataszterek készültek és prog- nózismódszertan kidolgozása van folyamatban. A kutatás fő iránya a helyi építőanyag-szükséglet kielégítése mellett korszerű nagyüzemek nyersanyag- bázisának megkutatása és ásványvagyonának védelme. Az Alföldön nagyszabásúan kifejlesztett síkvidéki földtani, agrogeológiai, é])ítésföldtani, talaj víz-térképező és rétegvíz-megfigyelő tevékenységünk mel- lett, a korszerű távérzékelés módszerével is kiegészített sokoldalú földtani vizs- gálatot tervezünk a Kisalföldön. IV. Röviden bányageológiai szolgálatunkról is szeretnék szólni. Elismerésre méltó, eredményes tevékenységükről, szakmai felkészültségükről a Társulat által ren- dezett ,, Bánvaföldtani ankét” adott meggyőző kéj)et. Felelősségteljes, lelkes munkájukra mind a régi műveletekhez kapcsolódó ásványvagyon kitermelésé- hez, mind a korszerű bányaüzemek új igényeket támasztó ellátásához egyre nagyobb mértékben lesz szükség. A külfejtések növekedő részaránya, ugyan- akkor másutt az egyre nagyobb mélységekbe való lehatolás, de a termelési kutatás fokozódása és az ásványvagyon o])timális hasznosítása is, részben új, részben fokozott intenzitással jelentkező feladatok. Megvalósításukhoz re- méljük, az objektív feltételek is biztosíthatók lesznek. Az ásványi nyersanyagok számbavétele, gazdasági minősítése, nyilvántartása, az ásványvagyon-gazdálkodás segítése és értékelése, valamint a mürevaló ásvány- vagyon védelme terén, a konkrét munka elvégzése mellett kidolgozásra kerültek a termelési veszteség és liígulás-normatívák megállapításának és megtartásuk ellenőrzésének irányelvei, atnelyek alapul szolgálnak az i})arágak ilyen irányú utasításai kidolgozásához. Útkeresés folyik az ásványvagyon természeti para- méterekből kiinduló, számítógépi technikával megvalósított nyilvántartására és ennek a bányászati és feldolgozóipari számítógé])i rendszerekhez való csatla- koztatására. Az eltelt időszak tapasztalatainak felhasználásával folyamatban van az ásványi nyersanyagok műrevalósági minősítési, módszereinek tovább- fejlesztése. A készletek nyilvántartásának és gazdasági minősítésének — cél- szerű részletességgel és áttekinthetőséggel — egyaránt szolgálnia kell a vállalati és a néjígazdasági érdekű ásványvagyon-gazdálkodást. A hazai földtani kutatás nagy vonalakban felvázolt tennivalóin kívül a jövő- ben is feladataink közé tartozik, hogy geoUigus és geofizikus szakértőket küld- jünk a fejlődő országokba. A Mongóliában 1975-ben létrehozott nemzetközi geo- lógiai exj)edícióban továbbra is részt veszünk. Nemzetközi földtani expedíció I F ü l üp: A földtani kutatás helyzete és feladatai 325 keretében folytatódik kubai földtani tevékenységünk, ahol eddig az ásvány- vagyon közjjonti számbavétele és nyilvántartása terén, valamint Oriente tarto- mány áttekintő földtani térkéj)ezésével végeztek szakembereink nagy elis- , mérést kiváltó munkát. Várhatóan földtani segítségnyújtásra kerül sor Vietnam I részére, ahol jelentős bauxitvagyon vár megkutatásra és felmerült a Vietnam ' előtti selfeken végzendő tengeri-szeizmikus kutatás lehetősége is. Az egyre növekedő mértékű és egyre igényesebb földtani kutatási feladatok ‘ hatékony megoldását központi továbbképzési programmal is elő kívánjuk segíteni. ' Mindenekelőtt az ásványi nyersanyagprognózisok kidolgozásának, a kutatási programok összeállításának és megszervezésének alapvető módszereit, valamint a kutatási fázisok, ill. a kutatási zárójelentések követelményrendszerét kíván- juk továbbképzés tárgyává tenni és minél szélesebb körben magasabb szintre emelni. De a gyakorlati szempontból legjelentősebb feladatokra való felkészülés és azok menet közbeni értékelése, a termelésgeológiai szolgálat időszerű felada- tai, valamint az ásványvagyon számbavétele, gazdasági értékelése, nyilván- tartása és védelme is nagy jelentőségű, elvi-módszertani megalapozást és széles körű megvitatást igénylő témakörök. Egyetemi tanáraink, legjobb gyakorlati szakembereink és külföldi előadók meghívásával tervezzük ezeknek a célkitíízé- seknek a megvalósítását. Az elmúlt év óta működőkéj)es a sümegi oktató- és továbbképző bázisunk is. V. Végül szervezeti helyzetünk és földtani kutatási tevékenységünk jogszabályi megalapozottságániik néhány — gyakorlati szempontból is jelentős vonását szeretném szóvá tenni. Szervezeti helyzetünk egyik alaj)vető vonása az időtálló kiforrottság. A föld- tani kutatás államigazgatási szerve a Központi Földtani Hivatal — jogelőd- jével együtt — 1980-ban lesz 25 éves. A Szovjetunió taj>asztalataira táma.sz- kodva, a szocialista országok gyakorlatával összhangban alakították ki feladat- körét. A szénhidrogénkutatás önálló földtani szervezetének létrehozása a dél- zalai kőolajkutatás kezdetéig nyúlik vissza. A Bau.xitkutató Vállalat 1975-ben, a Szénbányászati Geológiai Szolgálat ez évben ünnepelte alapításának 25. év- fordulóját. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatot 1949-ben hozták létre. Az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalatnál és a Mecseki Ércbánya Vállalatnál 1955. óta, az Éj)ítésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szervezeti keretében pedig 1968. óta működik földtani szolgálat. Földtani Intézetünket 110, Geofizikai Intézetünket 60 évvel ezelőtt ala])ították. Területi földtani szol- gálatunk 1969-ben kezdte meg tevékenységét. Jelenleg összesen több mint 13 ezer ember dolgozik a földtani kutatás szervezeteinek keretében, amelyből 750 a geológus és 350 a geofizikus. A magyarországi földtani kutatás másik jellemző vonása, hogy a szükséges- nél valamivel nagyobb mértékben van alávetve a nyersanyagtermelő vállalatok közvetlen érdekeinek. Ezért a földtani kutatás komplex jellegének erősítése, a kutatási követelményrendszer állandó fejlesztése, az ipari geológiai szervezetek központi irányítása, a rendelkezésre álló kutatási ka])aeitás összehangoltabb igénybevétele, a megkutatott ásványvagyon reális értékelése, és a műrevaló ásványvagyon védelme esetenként nehezen elhárítható aka(lályokl)a ütközik. De sok a javítanivaló saját kutatásirányító tevékenységünkben is. Gyakran a 326 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet rendelkezésre álló eszközöket és lehetőségeket sem használjuk fel az aktuális célok elérésére. Földtani tevékenységünk jogszabályi megalapozottsága is továbbfejlesztést igényel. A kutatás szervezeti, irányítási és ellenőrzési rendjének, előírásszerű tervezésének, dokumentálásának és értékelésének, valamint az eljárási szabá- lyok, a formai és tartalmi követelmények, a jogok és a kötelezettségek világos áttekinthetősége és helyes gyakorlati alkalmazásuk elősegítése érdekében a föld- tani jogszabályok teljes körére kiterjedő felülvizsgálatot és indokolt esetekben revíziót valósítunk meg. A felülvizsgálat és a továbbfejlesztő munka befejezése után mielőbb nyomtatásban is közreadjuk a földtani kutatás jogszabálygyűjte- ményét. VI. Előadásom az V. ötéves tervidőszak menet közbeni számvetése és a VI. öt- éves tervidőszakra való felkészülésről adott tájékoztatás. Egészében a földtani kutatás dinamikus fejlődéséről, a kutatás eredményességéről, ugyanakkor fel- adataink és vele gondjaink növekedéséről adhattam számot. Az ország nehéz gazdasági helyzetében a geológiai kutatásra fordított milli- árdokat töbtj és jobl) munkával; a kutatási programok megala])ozottságának javításával, a munka célratörő megszervezésével és hatékony megvalósításával, a l)ányászati beruházások és a termelés megbízható földtani megalapozásával, valamint a műrevaló ásványvagyon fokozott védelmével kell a társadalom szá- mára hasznossá tenni. Ennek a sokrétíí, felelős munkának nélkülözhetetlen tár- sadalmi kontrollja, tárgyszerű vitafóruma a F'öldtani Társulat. Semmi sem kívá- natosal)b ezen a téren, mint a széles körű, nyílt, megalapozott szakmai érvekre támaszkodó, konstruktív vita. A földtani kutatás legfontosabb kérdéseihez kap- csolódva, a legjolű) megoldásokra törekedve, bírálva és kezdeményezve töltheti csak be társadalmi hivatását legnagyobb földtani szervezetünk. Szükséges az is, hogy a tanácskozások állásfoglalásai, ül. javaslatai eljussanak az illetékes irá- nyító szervekhez, vagy még inkább azok képviselőinek bevonásával rendezzék a vitaüléseket. Kérem a Magyarhoni Földtani Társulat vezetőit és tagjait, legyenek földtani kutatásunk élő lelkiismerete, és a földtan tudományának művelése mellett gya- korlati irányú fejlődésének is aktív társadalmi segítői. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Boc. (!9TH) 109. 327—330 Főtitkári beszámoló Dr. Hámor Géza Tisztelt Küldöttközgyűlés! Kérem egyperces néma felállással tisztelegjünk elhunyt tagtársaink előtt, akik a mai közgyűlésen már csak emlékükben, munkáikÍ)an, eredményeikhen lehetnek velünk. Az 1978. évben elhunytak: Bertalan Károly, (Iuoth Péter, Kovács Lajos, Semtei Ferenc, Szajkó •lózsef. Szolnoki János, Tulágh László, Vavrinecz Gábor, ábÍMos Rezső, Zenkovits Ferenc. Tisztelt Küldöttközgyűlés! Engedjék meg, hogy ezúttal röviden, a tisztújító közgyűlésektől eltérő mó- don, csak néhány fontosabb elemét villantsam fel krónikaszerűen éves mini- kánknak. Az elmúlt évi közgyűlést követően társidatunk tagsága, szervezeteink, szak- osztályaink tovább folytatták hétköznapi, de megszokott színvonalú munkáju- kat. Az előadóülések terén aktivitásával kitűnt az Általános Földtani Szak- osztály. Nagy lépést tettek a hazai föld szerkezeti viszonyai, nagyszerkezeti helyzete, szerkezetfejlődése megismerése terén. Külföldi területekről .szóló elő- adásokkal, egyes külföldi előadók megszólaltatásával jelentős mértékben járul- tak hozzá tektonikai iskolázottságunk továbbfejlesztéséhez. Életképesnek bizonyult és ezt örömmel jelenthetem be Budapesti Területi Szervezetünk is, bár meg kell említenem, hogy adósunk maradt a Budapest Ankéttal, amelynek feltételei már megértek. U’ein György mono- gráfiája, a budajiesti éjűtésföldtani térképezés eredményei, a metróé])ítkezés földtani adatai, a Buda])est hévizeivel kaj)csolatos, alajtozó munkák elkészülte — valamint a nem ré.szletezendő rétegtani, ősföldrajzi és egyéb eredmények egyaránt indokolják, hogy egy egységbe fogott, átfogó és reprezentatív ankét formájában fővárosunknak áldozzunk egy ülést. Talán következő évi, 198n-as vándorgyűlésünk témájául is kínálkozhat ez a feladat. Figyelemre méltó, hogy a beszámolási idő .során .sok szakosztályunkban meg- jelent, illetve erősödött, konkretizálódott a környezetvédelem témája. Ez a munka eljutott a földtani környezetvédelem világos problémalátásáig, a konk- rét feladatmegoldásig. A környezetszennyezés, a vízföldtani, a vízvédelem kapcsolatai, a mérgező, sugárzó), szennyező anyagok deponálása terén, ]>rog- nosztikában egészen a tele])ülésfejlesztési távlati kérdésekig haladtunk előre. Folytatódott a beszámolási időszakban ankétjaink sora. Az Oligocén Ankét, a Lito.sztratigráfiai Ankét, az ősföldrajzi Ankét részben az alaj)ozó tevékeny- séget szolgálta, a Szolnoki Ankét és az (irosházai Ankét a szénhidrogénkutatást. Elhangzott a MFT 1979. április 6-iki közgyűlésén. 328 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet a Baranyai, illetve Déldunántúli Regionális Ankétok pedig a napi szakmai fel- adatokban jelentettek előrelépést. Ki szeretném emelni, hogy társulatunk, különösen Középdunántúli és Észak- dunántúli Területi Szervezetünk nagyon aktívan élére állt a Magyar Rétegtani Bizottság által kezdeményezett litosztratigráfiai munkának. Eredményes volt a Közéj)- és Északdunántúli Területi Szervezet a beszámoló ülések tartásában is, másutt ez a szép hagyomány sajnos háttérbe szorult az elmúlt időszakban, ők viszont két alkalommal is — egy alkalommal az összes területen dolgozó kutatóhely beszámoltatásával, egy alkalommal pedig külön, az OFKFV részére szervezett beszámolóüléssel — szolgálták a területen dolgozók és érdeklődők informálását. A továbbkéj)zés területén a be.számolási időszak alatt nem dicsekedhetünk túlságosan nagy eredményekkel. A Déldunántúli Területi Szervezet keretében működő fúrástechnikai munka- bizottság egy fúrástechnikai témájú továbbképzést szervezett eredményesen. Agyagásványtani Szakosztályunk j)edig tovább folytatta agyagásvány szemi- náriumainak sorát. Említést érdemel viszont eredményeink sorában, hogy az elmúlt beszámolási időszakban 12 alkalommal szerveztünk közös rendezvényt társegyesületeink- kel: a Magyar Hidrológiai Társasággal két alkalommal, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel három alkalommal, a Talajtani Társaság- gal két alkalommal, a Magyar Karszt és Barlangkutató Társasággal két alka- lommal, a TIT-tel két alkalommal, az MTA helyi szerveivel és a Rétegtani Bizottsággal két alkalommal. A rendezvények látogatottsági foka és az ott el- hangzott előadások egyértelműen bizonyítják az ilyen típusú rendezvények eredményességét. Figyelemre méltó, hogy ez a 12 alkalom messze felülmúlja az elmúlt hároméves átlagot, tehát egy év alatt értünk el olyan eredményt, min- az elmúlt tisztújító közgyűlés előtt eltelt három év során. Éz egyértelműen egyi bevág részben a METESZ központi elnöksége törekvéseivel, részben a jelenlegt elnökség célkitűzéseivel. Jelentősnek tartjuk, hogy az Országos Magyar Bányá- szati és Kohászati Egyesület elnökségével két ízben sikerült közös elnökségi ülést tartani és ennek jegyzőkönyvben foglalt főbb megállapodásait ismertet- ném is: A két elnökség véleménye, hogy az előtérbe kerülő mélyszinti kutatási fel- adatokkal kapcsolatban találjuk meg azokat az együttműködési lehetőségeket, amelyek mindkét felet érdeklik. Nagyon célszerű lenne a határtudományi prob- lémák megoldásában is együttműködni, különösen a mélyfúrási technológia és a földtani-kőzettani viszonyok egymásra hatásának vizsgálata terén. Nagyon fontosnak találtuk az oktatási kérdések napirenden tartását és a megfelelő fóru- mok előtti együttes fellépést. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a továbbképző tanfolyamoknak, felmér- tük a közös kiadványok készítésének lehetőségét is, sőt megállapodás született, mely szerint együttesen is megpróbáljuk a Magyar Geofizikusok Egyesületével a ka])csolatokat még tovább építeni. Erre elnökségünk is tett bizonyos lépéseket és úgy hiszem, csak az idő hiánya gátolta meg, hogy ezek már beszámolásra érdemes formában jelenjenek meg a mai közgyűlésen. A rmmkabizottsági munkák közül kiemelnék két témát: az országos szén- ])rognózis munkáiban történt részvételünket és az eocén programnak a földtani- vízfökltani témáihoz ka])csolódó feladatok megoldását. Az elnökség határozata értelmében továbbra is a fő néj)gazdasági feladatokhoz kapcsolódó, a társulat Hámor: Főtitkári beszámoló 329 profiljába vágó kérdésekben fogunk munkabizottsági munkát kifejteni. Éppen ezért ellent kellett állnunk olyan megkereséseknek, amelyek konkrét ipari tevé- kenységet, esetleg laboratóriumi vagy helyszíni vizsgálatokat kívántak a tár- sulat keretein belül megoldatni. Ez a törekvés alapelveiben és módszereiben ellenkezik az e feladatokra vonatkozó METESZ-határozatokkal, így elnöksé- günk néhány megkeresést kénytelen volt elutasítani. Ügy érezzük, hogy vándorgyűléseink rendszerét eredményesen vittük tovább a beszámolási időszakban. Az 1978. évi Vándorgyűlés témája a Dél-Tiszántúl földtani felépítése volt és tagtársaink, akik jelen voltak, bizonyára egyetértenek velem abban, hogy az előadások nagyon komplexen, áttekintő módon mutatták be ezt a fontos, és a földtani ismeretesség szempontjából eddig fehér foltnak tekinthető területet. Üj modelleket mutattak be az alaphegység és a fedőhegység földtani feléjjíté- séről és természetesen a kapcsolódó szénhidrogén-, illetve vízkutatás és -haszno- sítás kérdéseiről. Ez alkalommal is megemlíteném, elnökségünk figyelemre méltónak tartja, hogy már 8 éve győzi társulatunk szellemi energiája ezt az ütemet, amely évenként egy-egy népgazdasági fontosságú terület vagy téma kitűzését és magas színvonalú feldolgozását-bemutatását igényli. Bizonyára tudják, hogy a választmány határozata értelmében ez évi vándor- gyűlésünk témája a mecseki liá.sz feketekőszénkutatás lesz. 25 évvel az első mecseki vándorgyűlés (1954) után idei vándorgyűlésünkön alkalmunk nyílik áttekinteni egy negyedszázados kutatás eredményeit, különös tekintettel a Máza déli terület új kutatási eredményeire. Engedjék meg, hogy a munkaterv többi részére ne térjek ki részletesen. Szakosztályaink és területi szervezeteink valóban színvonalas módon készí- tik el éves programjaikat és azok teljes összhangban a központi célkitűzésekkel, kitűnő alapul szolgálnak az éves munka lebonyolításában még akkor is, ha az élet vagy az újabb eredmények szükségszerűen megkövetelik ezek megváltoz- tatását. Röviden ismertetem beszámolónk keretében az elnökségi bizottságok munka- ját. Nemzetközi Bizottságunk igen aktívan dolgozott az elmúlt évben. Fő eredmé- nyei között említem, hogy az 1980. évi, párizsi Földtani Világkongresszusra lehetőségünk nyílik a Coopturist szervezésében szakmai turistacsoport indítá- sára, így — a világkongresszusok történetében először ^ remélhetőleg olyan szakmai programmal és olyan létszámmal tudunk részt venni a kongresszuson, amely méltó a magyar földtan múltjához és jelenlegi helyzetéhez egyaránt. Az Ifjúsági Bizottság is aktivizálta magát a nemzetközi kapcsolatok vonalán. Egy szocialista ország Földtani Társulatának ifjúsági tagozatával Idvánják fel- venni a kapcsolatot egy esetleges egyhetes közös táborozás konkrét tervének megvalósítása céljából. Az Oktatási Bizottság is igen aktívan tevékenykedett a beszámolási időszak- ban. A megelőző időkben, elsősorban a középiskolai és szakközépiskolai kérdé- sek szerepeltek Oktatási Bizottságunk napirendjén, az utóbbi években egyre inkább a felsőoktatás kérdései kerülnek napirendre. Biztató eredménynek könyvelte el az Oktatási Bizottság — és én is örömmel számolok be a küldött- közgyűlésnek a hét év előtti, meglehetősen pesszimista hangvételű főtitkári be- számolóval ellentétben — , hogy a földtan tanszékeinek helyzete nagy részben és jelentősen javult az elmúlt időszakban, a geológusképzés, ezen belül a beisko- lázási létszám javulásával együtt. Ennek ellenére, mint bizonyára tudják, tár- 2 Földtani Közlöny 330 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet sulatunk egy körlevélben fordult az összes illetékesekhez a képzési létszám meg- állapítására vonatkozó adatokat kérve. Az adatok megérkeztek, Oktatási Bi- zottságunk ezt kiértékelte és olyan javaslattal fogunk az illetékes fórumokhoz fordulni, amely az éves képzési létszámot, igen szerény számítások szerint és nagyon megalapozottan országos szinten 40 főben kívánja javasolni. Kialakul- tak a továbblépés lehetőségei a képzés rendszerét, mélységét, irányait illetően is, bár itt nagyon sok menetközi korrekcióra lesz szükség. Főtitkári beszámolóm legnehezebb részeként tagdíjaink ügyét terjesztem elő a tisztelt küldöttközgyűlésnek. A sajtótermékek árának változása miatt sajnos, szükséges szakfolyóirataink, a Földtani Közlöny, a Földtani Kutatás és a szak- osztályi kiadványok árának emelése is. Tekintettel arra, hogy alapszabályunk értelmében ez a tagdíjba épített költség, így ezzel összefüggő megoldást va- gyunk kénytelenek a közgyűlés elé terjeszteni. A jelenlegi társulati tagdíj 80 Ft, a tervezett emelt tagdíj 140 Ft. A hozzátartozói tagdíj nem változik — tekin- tettel arra, hogy a hozzátartozói tagdíjban kiadványok nem szerepelnek, — te- hát 60 Ft. Ifjúsági tagjaink részére eddig a tagdíj 32 Ft, a tervezett új tagdíj 50 Ft. Nyugdíjas tagtársaink részére a tagdíj 32 Ft helyett 40 Ft. Üj elemként középiskolás tagtársaink részére — eddig ilyen nem volt, de erre lehetőséget nyújt új alapszabályunk — 32 Ft-os egységes tagdíjat szeretnénk megállapítani. Kérem, hogy a közgyűlés határozati javaslatként fogadja el a társu- lati tagdíj 75%-os, az egyetemista tagdíj 50%-os, a nyugdíjas tagdíj 25%-os megemelését. Ennél örvendetesebb hírrel szeretném befejezni főtitkári beszámolómat. 1979. márciusában, részben magyar segítséggel megalakult a Kubai Földtani Társixlat, amelynek mi szívből örülünk. Engedjék meg, hogy a társulat 1979. évi közgyűlése nevében az elnökség üdvözölje az új társulat megalakulását, eredményes munkát kívánjon, felajánlja segítségét és munkakapcsolatok ki- alakítását. Ezzel rövid beszámolóm végére értem. Kérem a közgyűlést a főtitkári beszá- moló elfogadására, a határozati javaslatok jóváhagyására és az 1979. évi tevé- kenységükhöz jó egészséget és jó szerencsét kívánok. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 331 — 339 Dr. Tasnádi Kubacska András emlékezete (1902—1977) Dr. Allodiatoris Irma 1977. március 29-én és 30-án sokak lakásán csengett a telefon. Munkatársak, barátok és tisztelők értesítették egymást a szomorú, lesújtó hírről, hogy életé- nek 75. évében elhunyt hosszú, súlyos betegség után dr. Tasnádi Kubacska András. Társulatunk volt főtitkára eltávozott az élők sorából. Számtalan intézmény gyászolja őt, érezve a nagy veszteséget, melyet halála a tudományos életnek, a tudományok népszerűsítésének okozott, őszintén meg- gyászolták őt azok a külföldi társaságok, társidatok és más tudományos szer- vezetek — így a Nemzetközi Tudománytörténeti melynek tagja volt, több ülésén részt vett, előadást tartott. 1902. április 27-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a volt Fasori (ma Gorkij-fasor) Evangélikus gimnáziumban végezte, ahol atyja Kubacska András neves természetrajztanár volt. Az érettségi vizsga letétele 2 332 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet után beiratkozott a budapesti Tudományegyetemre, a természetrajz -földrajz szakokra, 1926-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Még egyetemi hallgató volt, amikor 1924-ben a Magyar Nemzeti Múzeum őslény tárába került. Rövidesen ösztöndíjat kapott Bécsbe a Collegium Hunga- ricumba. Itt Othenio Ábel világhírű paleontológus irányította tanulmányait és kutatómunkáját. Ez idő alatt több tudományos dolgozata jelent meg. Böckh Hugó igazgatósága alatt az 1920-as években a Földtani Intézetben országos méretű térképezéshez kezdtek. E munkálatokba az Intézet dolgozóin kívül másokkal együtt ö is bekapcsolódott. A térképezésért külön tiszteletdíj járt. Ezzel tudtak az ásvány- és földtan kezdő kutatói szűkös a^agi helyze- tükön javítani. Igen jó viszony, szinte a sírig tartó barátság fűzte Ot már fiatal korában munkatársaihoz, választott tudományszakja képviselőihez. így külö- nösen Lambkecht Kálmánhoz és Kormos Tivadarhoz kapcsolták öt az igaz barátság eltéphetetlen szálai. De kivívta az idősebb geológusok, így Nopcsa Ferenc elismerését, megbecsülését, majd barátságát is. A régi Búvár szerzői gárdájához tartozott, annak megindulásától kezdve egészen megszűnéséig. A lap alapítói között találjuk az első szerkesztőt Lambrecht Kálmánt, akinek halála után utódját, Cavallier Józsefet Tasnádi Kubacsea András minden munkájában teljes tudásával és erejével segítette. Kitűnő szervező volt. 1944-ben őslény tári beosztása mellett ellátta a Magyar Nemzeti Múzeum címszó alá tartozó múzeumok légvédelmét, a gyűjtemények anyagvédelmét, ö volt az akkori vezető szervezet elnökségének tanácsosa. Óvott, védett minden múzeumi értéket, mely évszázadok alatt halmozódott fel, részben nagy családokban, hogy a háború befejeztével a nép vagyonát ké- pezzék és művelődését szolgálják. Munkatársaiért mindig kiállt, érdekeiket állandóan szem előtt tartotta. A há- borús károk helyreállítására és az elpusztult tárgyak pótlására megtalált min- den kiskaput is, mely mögött pénzforrást sejtett. 1945-ben kinevezték a Termé- szettudományi Múzeum főigazgatójává. Bárki bajában hozzáfordult, nem ment el üres kézzel Tőle. Mindig akadt egy öltönye vagy kabátja, azok számára, kiknek lakása és ruhái háborús károkat szenvedtek. A felszabadulás után nem sokkal megindította az életrajzi monográfia-soro- zatot a Természettudományi Múzeum kiadásában. A sorozat első tagja az ő munkája volt a ,,Franz Báron Nopcsa'h A következő kétkötetes munka Gombócz Endre ,,Diarium itinerum Pauli Kitaibelii” c. mű volt, ami szerzője halála miatt (bombatámadás áldozata lett) posthumus könyvként jelent meg. Tasnádi Kubacska András későbben maga is tanulmányozta Kitaibel Pál életét, munkásságát, melyek hátramaradt naplói révén lettek ismertek. Meg- emlékezett Kitaibel Pálról azon az ünnepi előadáson, melyet a Magyar Tudo- mányos Akadémia rendezett születése 200. évfordulójára 1957-ben. Előadásá- nak címe: ,, Kitaibel Pál a magyar föld felfedezője”. A többi előadóval együtt ő is rámutatott Kitaibel sokoldalúságára, mely naplóiból, jegyzeteiből ki- derült és napjaink kutatóit is meglepte. A Természettudományi Múzeumban megszervezte a Sajtó- és Fotóosztályt és a kliséüzemet. Az volt az elgondolása, hogy a kiadványokhoz szükséges klisék olcsóbbak, vagy teljesen ingyen állíthatók elő a vállalt bérmunkákból. Ez volt a háttere a következő alapításának, a Műveltség-nek e szépirodalmi, művészeti és tudományos folyóiratnak. Háromhavonként jelent meg egy-egy füzet, sajnos összesen csak egy évfolyam látott napvilágot. Az első számhoz Keresztury Dezső írta a bevezetőt, a munkatársak meg neves írók és művé- A llodiatoris: Tasnádi Kubacska A ndrás emlékezete 333 szék voltak. A külföldi szerzők közül csak Romáin Rolandot említjük. Több linoleummetszetet készített Budai György, majd Szőnyi Gyula grafikái váltak ismertekké, Babits kiadatlan levelei jelentek meg, Kaffka Margit addig isme- retlen naplója, Terstyánszky Józsi Jenő új versei és még számos újdonság. Nagy kár, hogy irigyei meggátolják a folyóirat további megjelenését. A második világháború, tehát a felszabadulás után, hazai madármegfigyelő expedíciókat szervezett, hogy a zoológusok általában, de különösen a madará- szok megállapíthassák a háború okozta károkat és megtehessék az ellenintéz- kedéseket. Megrendezte az első fotókiállítást a Nemzeti Múzeum kupolatermében. A helyiséget ez alkalommal használták fel első ízben ilyen célra. A világ- háború alatt több múzeum súlyos tárgyi károkat is szenvedett az anyagiakon kívül. A külföldi kapcsolatoknak egész hálózatát építette ki és felhívására kész- séggel segítettek minden múzeumon, hogy a pusztulás nyomai minél hamarabb eltűnhessenek. Sok anyagot, egész gyűjteményeket vásárolt ebben az időszak- ban. Ekkor érett meg benne az elhatározás, hogy a Természettudományi Múze- umban Tudománytörténeti gyűjtemény] is létesüljön. Előbb tanulmányozta a Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárát, gyűj- tési területüket, az anyag sokféleségét és a rendezés elvét. Híres Afrika- vadá- szoktól (Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond) trófeákat, egy óriási méretű és több kisebb diorámát vásárolt és ezek felhasználásával rendezte meg a többi hagyományos módon kiállított anyaggal együtt az Európa-szerte ismert Afrika-kiállítást. A kiállításnak óriási sikere volt és Afrika-kutatók, utazók, vadászok úgy nyilatkoztak, hogy e kiállításban nemcsak a világítás, hanem még a levegő is hamisítatlan afrikai. Alelnök korában Baktay Ervint, a híres orientalista professzort nevezte ki a Hopp Ferenc kelet-ázsiai múzeum élére. Ugyanez időben szándékában állott Halász Gyulát, a ,, Magyar világjárók” íróját is a Természettudománytörténeti gyűjtemény munkatársául megnyerni. Ez sajnos Halász Gyula halála miatt nem történhetett meg. 1949-ben rövid ideig a Természettudományi Múzeum öslénytárában találjuk Tasnádi Kubacska Andrást, de m^ ez évben megalakult a Múzeumok és Mű- emlékek Országos Központja, ahol 0 lett a föld-, ásvány- és őslény tudományok szakértője és előadója. Hozzá tartoztak az összes vidéki múzeumok is, ahol természettudományi kiállítás, illetve gyűjtemény volt. A kéréssel hozzáfor- dulók komoly eszmei, anyagi és tárgyi segítséget kaptak Tőle. 1951-ben kinevezték osztályvezetőnek a Magyar Állami Földtani Intézetbe, ahol azt a feladatot kapta, hogy állítsa fel újból a háború alatt tönkrement múzeumot és tudományos gyűjteményt. Végigjárta az ország bányáit, külszíni fejtéseit, rengeteg szép ásványt, kőzetet és kövületet gyűjtött be. A múzeumot korszerűen nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok számára is közérthető módon rendezte be. A vitrineket és szekrényeket úgy állította össze, hogy ki- tűnjék mindaz, amit a Föld szerkezetéről, ásványokról, kőzetekről tudni illik. Megszervezte a Földtani Intézetben is az intézet elhunyt dolgozói hagyatékából a Tudománytörténeti gyűjteményt. Javaslatára az intézmény elhunyt dolgozói- nak sírját, akiknek nem voltak hozzátartozóik, az intézet gondoztatta. 1976. január 1-én ment nyugdíjba már erősen megromlott egészségi állapot- ban. Látását majdnem teljesen elvesztette, csak felesége vagy leánya kíséreté- ben járt el még néha-néha szakmai tanácskozásokra, beszélgetésekre. Tasnádi Kubacska András a föld- és ásványtani tudományok doktora, a 334 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, volt főtitkára. Megalakulása óta a társulat Tudománytörténeti Bizottságának is tagja volt. Több folyóirat szer- kesztőbizottságában is tisztséget töltött be, így a Magyar Orvostörténeti Társa- ság, az Élet és Tudomány szerkesztő bizottságában. Vezetőségi tagja volt az Orvostörténeti Társaságnak is, hazánk tudománytörténeti képviselőjeként mű- ködött a Nemzetközi Tudománytörténeti Kongre.sszusokon is. Már egészen fiatal korában kitűnő népszerűsítője volt szaktudományának, igen színesen és közérthetően írt. Sokat foglalkozott Nopcsa Ferenc nemzet- közileg elismert paleontológus regényes életével, elemezte kutatásait, gyűjtötte leveleit és kéziratait. A paleontológia területén pleisztocén csontmaradványokkal, a hazai dene- vérek lelőhelyeivel, a gerinces irodalommal, a barlangjainkban talált medve- és más ősgerinces maradványokkal, ősállatok megbetegedéseivel, fogrendellenes- ségekkel, a pleisztocén ragadozókkal, kihalt gerinces állatok származásával foglalkozott, Paleopatológiája (e témájú könyve a Medicina kiadásában ma- gyarul, Gustav Fischer kiadásában németül jelent meg) az ízeltlábú ősállatok betegségeinek kutatásával, az Archaeopteryx-szel és az evolúcióval, a földtan természetvédelmi területeivel (pl. Ipoly tarnóc), a Magyar Állami Földtani In- tézet múzeumával, gyűjteményeivel foglalkozott. E felsorolásban csak a főbb tudományos témák szerepelnek. Ilyen tárgyú tanulmányainak száma 25. 46 cikke jelent meg tudománytörténeti témából. Éi’dekelte az egyes emberek élete, a tudományok művelése, a magyarországi térképészet, az ősgerinces ma- radványok, a hazai gerinces ősmaradványok története is, a barlangokkal fog- lalkozó irodalom, Leonardo da Vinci földtani megfigyelései, a hazai természet- tudományok fejlődése, a magyar föld kutatóinak emlékezete, Nopcsa Ferenc, Lambrecht Kálmán, Kitaibel Pál, Semsey Andor, Jávorka Sándor, Hain és más nagy magyar természettudósok, valamint Kovalevszkij, Schliemann élete. Foglalkozott az őslénytan úttörői közül Hantken Miksával, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóival, a 100 éves Földtani Intézettel. Az ugyan- csak 100 éves Földtani Közlönnyel, nagy magyar geológusokkal; Lóczy Lajos- sal, Szabó Józseffel, Böckh Hugóval. Ismeretterjesztő könyveinek száma 16, ezek között derűs, tanító szándékú gyermekmeséket is találunk. A Mi világunk c. könyve 1960, 1967-ben magya- rul, 1968-ban franciául és oroszul és 1972-ben lett nyelven jelent meg. írásai témák szerint a következőképjien oszlanak meg: biológia 27, paleonto- lógia 87, geológia 23, ásványtan 4, barlangtan 2, egyéb természettudományok 23, más témájúak 15. Nem számítva az idegen nyelven is megjelent műveket. A második világháború alatt a Franklin Társulat kiadóhivatalában 1000 oldalas fordítása égett el és a Nopcsa Ferencről írott és már kinyomtatott életrajza is. Tasnádi Kubacska Andrást igaz emberként, jó munkatársként, mindenkit megbecsülő vezetőként ismerték meg mindenütt munkatársai. Emlékét tisztelettel és szeretettel őrizzük. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS SZAKIRODALMI MUNKÁSSÁGA KÖNYVEK 1 . Die Grundlagen dér Litteratur über ungarns Vertebraten Palaontoloí^e. Vorwort von F. Nopcsa. (Hefte dg CoUe- gium Hungaricurn in Wien) Budapest, 1928. pp. 1 — 91. 1 — 5 szövegkép, I— X. tábla 2. Báró Nopcsa Ferenc kalandos élete. (Franklin T.ársulat) Budapest, 1938. pp. 1 — 143., 1—31 szövegkép, 1 térkép 3. A mondák állatvilága. (Természettudomíinyi Társulat) Budapest, 1939. pp. 1 — 372. í- 49 szövegkép, 1— XXIX tábla 4. Gyűjtés hegyen-völgyön. (Franklin Társulat) Budapest, 1941. pp. 1 — 189., 1 — 39 szövegkép, l— XVT tábla A llodiatoris: Tusnádi Kubacska András emlékezete 335 [ 5. Fekete emberek, fehér hegyek. (A Természet c. folyóirat folytatásban közölte) Budape.st, 1941. XXXVII. évf. 6. Leonardo da Vinci meséi. (Kertész Júz.sef nyomda. A szerző kiadása) Karcag, 1943. pp. 1 — 30 7. Franz Báron Nopcsa. (Magyar Természettudományi Múzeum kiadása) Budapest, 1945. pp. 1—295., I— VII tábla 8. Kalandozás az ősvilágban. (Művelt Nép Kiadó) liudapest, 1955. pp. 1—248. 1 — 18 szövegkép, I— XLII tábla 9. A mondák állatvilága. (Bibliotheca Kiadó) Budapest, 1958. pp. 1 — 311., 1—30 szövegkép, I — XXXII tábla ' 10. Nagy magyar természettudósok. (Gondolat Kiadó) Budapest, 1958. pp. 1— 195., I— XVI tábla 11. A mi világunk. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1960. pp. 24—51., számos színes szövegkép 12. Paleopathológia. Az ösállatok pathológiája. (Medicina Kiadó) Budapest, 1900. pp. 1—230., 1—278 szövegkép 13. A Fold. (Gondolat Kiadó) Budapest, 1960. pp. 337—406., 1 — 29 szövegkép, I— XLVI tábla 14. ösállatok nyomában. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1961. pp. 1—205., 1—45 szövegkép 15. Palaopathologie. Pathoiogie dér vorzeitlichen Tiere. (Gustav Fischer) Jena, 1962. pp. 1 — 269., 1—293 szövegkép ' 16. Ösvilági utazás. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest. 1963. pp. 1 — 134., 1—29 szövegképp ' 17. Az ősvilág fejlődéstörténete. (Világnézeti nevelésünk természettudományos alapjai. Tanökönyvkiadó) Budapest, 1 1963. pp. 1—59., 1—29 szövegkép ‘ I 18. Az élővilág fejlődéstörténete. (Gondolat Kiadó) Budapest, 1964. pp. 549—638., 1 — 60 szövegkép, I — XVI tábla 8 19. Die Erde. (Uránia Verlag) Leipzig— Jena— Berlin, 1965. pp. 310—397., 1—81 szövegkép és térkép, I — IV színes j tábla 20. Die Erde. II. kiadás (Uránia Verla„) Leipzig— Jena— Berlin, 1965. pp. 310—396., 1—81 szövegkép és térkép, I— I IV színes tábla lj 21. Repülősárkányok és gyíkmadarak. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1965. pp. 1 — 150., 1 — 43 szövegkép, I— XJV I egyszínű és I— II színes tábla ’ 22. Gyűjtés hegyen-völgyön. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1966. pp. 1 —180., 1 — 54 szövegkép, I— II színes tábla If 23. A mi világunk. II. kiadás. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1967. 7—8, 24—53 lap, számos színes szövegkép 24. Notre Monde. (Editíon la Farandole) Paris, 1968. 7—8, pp. 24—53., számos színes szövegkép 25. Bevor dér Mensch kam. (Urania Verlag) Leipzig— Jena— Berlin. 1968. pp. 446—509 26. A mi világunk orosz nyelvű kiadása. ((íorvina Kiadó) Budapest, 1968 27. Sárkányok unokái. Héber László színes képeivel. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1968. pp. 1 — 30. (Olaszul 1976) 28. Az élet fejlődése képekben. Csergezán Pál képeivel. (Gondolat Kiadó) Budapest, 1968. pp. 1 — 1601 29. 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet. Szerkesztése és két fejezet megírása. (Az Állami Földtani Intézet kiadás.a) Budapest, 1969 — A Földtani Intézet igazgatói, pp. 35-81 — Az Állami Földtani Intézet múzeuma, pp. 251—265 30. One Hundred Years of the Hungárián Geological Institute (Az Állami Földtani Intézet kiadása) Budapest, 1969 — Directors of the Hungárián Geologicai Institutes. pp. 37—85 — The Museum of the Hungárián Geological Institute. pp. 230—244 31. Vadállatok gyermekszobája. Csergezán Pál színes képeivel. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1969. pp. 1 — 32 32. Óriások birodalma. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1970. pp. 1 — 174., I— XXXII tábla, 1—3 térkép, számos szö- vegkép 33. Pajtások a házban és a ház körül. Reich Károly színes képeivel. (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1971. pp. 1 — 31 34. Musu pasaulis. A mi világunk lett kiadása. 1972 35. A láthatatlan bánya. (Móra Könyvkiadó) Budapest, 1973. pp. 1—108., I — XXIV fekete-fehér és II színes tábla 36. Színes ásványvilág. (Gondolat Könyvkiadó) Budapest, 1973. pp. 1—230., 80 fekete-fehér és 24 színes fotó 37. Ásványok (Búvár zsebkönyvek), (Móra Ferenc Kiadó), Breznay Livia festményeivel. Budapest, 1974. XXIX tábla 38. Lóczy Lajos (A múlt magyar tudósai). (Akadémiai Kiadó) Budapest, 1974. 145 oldal. Egy arcképpel 39. Die Nachkommen dér Drachen. (Móra Ferenc Kiadó). Budapest, 1974. Héber László rajzaival. 30 oldal. (Bölcs Bagoly sorozat) 40. YR YMLUSGIÁID (Móra Ferenc Kiadó). (Bölcs Bagoly sorozat) Budapest, 1975. Héber László rajzaival. 30 oldal 41. Expedíció az időben (Gondolat Kiadó) Budapest, 1977 42. Hangyácska (Móra Ferenc Kiadó) Budapest, 1977 MONOGRÁFIÁK, KISEBB TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK ÉS ISMERETTERJESZTŐ CIKKEK 1. Adatok a Nagyszál környékének geológiájához. Földt. Közi. 1925. LV. köt., 150 p. 2. Daten zűr Geologie dér Umgebung des Nagyszál. Földt. Közi. 1925. LV. köt., pp. 327—332 3. Dér pleistozáne Knochenfund dér Solymárer Felspalte. Barlangkutatás, 1926. XIV— XV. köt., pp. 61—65 4. Az ember egykori jelenlétét jelző leletek a solymári sziklaüregből. Barlangkutatás, 1926. XIV— XV. köt., pp. 20-22 5. Die Anwesenheit des Menschen andeutende Funde in dér Solymárer Spalthöhle. Barlangkutatás, 1962. XIV— XV. köt., pp. 82—83 6. Újabb adatok a hazai denevérlelöhelyekhez. Barlangkutatás, 1926. XIV— XV. köt., p. 1 7. Neuere Beitrage zu den Fundorten von Fledermausen. Barlangkutatás, 1926. XIV— XV. köt., p. 1 8. Bibliographia Spelaeologica Hungarica. Barlangkutatás, 1926. XIV— XV. köt. 9. Budinszky és a magyar barlangkutatás. A Természet, 1927 10. A solymári sziklaüreg pleisztocén csontielete. Barlangvilág, 1927. 1. köt., 1 — 4 fűz., pp. 17—26., 1 — 3 szövegkép, I tábla 11. A solymári kőfüike. A Természet, 1928. 5—6 szám, 1—2 szövegkép, 1 térkép, 2 szelvény 12. Hazánk barlangjaiból ismeretes ősgerinces maradványok és kutatásuk története. I. rész. Acta Biologica. Szeged, 1928. I-m. köt., pp. 115-126. I-FV tábla 13. Az első barlangszelvények és térképek Magyarországon. Földnjzl közlemények, 1928. XVT. köt., pp. 3—8., I-II tábl. 14. A gerinces paleontológia története Magyarországon. A Természet, 1928. 21—24 szám, pp. 183—188., 1—4 szöveg- kép 15. Őslénytani megfigyelések hazánkból a XVIII. század elejéről. Földt. Közi. 1928. LVIII. köt., pp. 1 — 6., I— II tábla 16. Palaeontologische Beobachtungen aus Ungarn zu begtnn des XVIII. Jahrhunderts. Földt. Közi. 1928. LVIII. köt., I-II tábla 17. Palaeontologen Tagung Budapesten. A Természet, 1928. 21—24 szám 18. Paleontológusok napja Budapest. A Természettudományi Társulat Évk. 1928 19. Nemzetközi őslénytani kongresszus Budapesten. A Természet, 1928 20. A magyar irodalom legrégibb adatai az ősélettudoraány köréből. Acta Bioi. Szeged, 1929. I — III. köt., pp. 276 — 282., I-II tábla 336 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 21. Die Aeltesten Daten dér ungarischen Literatur aus dem Kreise dér Palaeobiologie. Acta Bioi. Szeged, 1929. I-III. köt., p. 1 22. Die erste HÓhlenkarte und Profilé aus Ungam. Karst und Höhlenforschung. Berlin, 1929. 3. fűz., pp. 1—8., I— II tábla 23. őslénytani múzeum Bécsben. Debreceni Szemle, 1929. pp. 516—622 24. Az ösgerinces maradványok kutatásának megindulása hazánkban. Debreceni Szemle, 1929. 4. sz. pp. 1—10 25. Fantasztikus elemek a magyarországi ősgerincesek kutatástörténetében. A Természet, 1929. XXV. köt., 3—4 szám, pp. 1—7., 1—2 szövegkép 26. Eégi magyar természettudományi feljegyzések. A fülbemászó. A gyomorból kihányt férgek. A Természet. 1929. XXV. köt., 3—4 és 7—8 szám, pp. 31—32., és 65—68., 1-5 szövegkép 27. Szemelvények a barlangok régi magyar irodalmából. Természettudományi Közi. 1929. 1. szám, pp. 74—79., 1—3 kép 28. Láncravert ősmaradványok. Természettudományi Közi. 1929. pp. 645—652., 1—5 kép 29. Pathologlschen Untersuchungen an üngárlandischen Versteinerungen. Paleoblol. Wien, 1930. tH. köt., pp. 356— 370., 1 kép 30. Természettudományi Múzeum az egyetemen. Debreceni Szemle, 1930. okt. szám 31. Alkövületek. Természettudományi Közi. 1930. márc. szám, pp. 1—7., 1—7 kép 32. Aus Höhlenbáren-eckzáchnen verfertigte Werkzeugtypen aus dem ungarischen Palaeolithikums. Palaeobiol. Wien, 1930. III. köt. pp. 21-39., 1-9 kép, I-II tábla 33. Eégi magyar megfigyelések. A Természet, 1931. XXVII. köt. 34. Paiaeobiológiai vizsgálatok Magyarországból. Geol. Hung. 1932. Fasc. 10., pp. 1—20., I— VIII tábla 35. Palaeobiologische Untersuchungen aus üngam. Geol. Hung. 1932. Fasc. 10., pp. 1—65., I— VIII tábla Palaeopathologische Untersuchungen an ungarlándischen Versteinerungen. lű. Knochenbrüche. Fossile Eochen- Eikapsel aus dem Mitteloligozán Ungams. Schádelfragement, Nasen- und Hinüiöhle— Steinkerne eines pleistozá- nen Equiden aus Gyüd 86. Geheilte Frakturen am Penisknochen dér Höhlenbáren. Palaeobiol. Wien, 1933. V. köt., pp. 159—168., 2 tábla 37. Erkrankungen dér Wirbelsáule des Ursus spelaeus Eosenm. Ann. Musei Nat. Hung. 1934. XXVIII. köt., pp. 197-228 38. Kieferknochen-Erkrankungen und Anomalien dér Záhne bel dem Höhlenbáren. Mátém, és Term. Tud. Ért. 1934. LII. köt. pp. 692 — 712., 2 tábla 39. Betegségek évmilliókkal ezelőtt. Term. Tud. Közi. 1935. Dec. szám 40. Élet a borostyánkóerdóhen. Búvár, 1935. 1. évf. 4. szám, pp. 275—277 41. Mammutvadászat. A Természet, 1935. XXXI. évf. 3 szám, pp. 59—61., 1—2 rajz 42. Soó Lajossal együtt. Die Mollusken- und Wirbeltierfauna des Pleistozán und Ober-Pliozán von Gombaszög. Ann. Musei Nat. Hung. 1935. XXIX. köt., pp. 9—20 43. Kétszájú csigák. Term. Tud. Közi. 1936. 23—24. szám 44. Verletzungen an Schádeln plistozáner Eaubtiere. Palaeontologische Zeitschrift. Jena, 1936., XV in. köt., pp. 95-108., 1-3 tábla 45. Portunus oligocenicus Pauca aus Ungam. Ann. Musei Nat. Hung. 1936. XXX. köt., 11. p. 117 46. Schlussmitteilung (X) über pathologische Untersuchungen an ungarlándischen Versteinerungen. Ann. Musei Nat. Hung. 1936. XXX. köt. pp. 118-150., 4 tábla 47. Palaeopathologiai kutatások hazánkban. Debreceni Szeml. 1936 48. Phylogenetisch bedeutungsvelle Kampfspuren bei ausgestorbenen Wirbeltieren. Mátém, és Term. Tud. Ért. 1936. pp. 979-990., 1 tábla 49. Fosszilis tojások. Term. Tud. Közi. 1936. Szeptember 60. A Villa Natzionale tengerkutatói. Földgömb. 1936. Dec. 1. 51. Ifjabb Pllnius levelei a Vezúv kitöréséről. Term. Tud. Közi. 1936. Február 52. Lambrecht Kálmán: Az ősvilági élet. Debreceni Szeml. 1936. Február 63. Lambrecht Kálmán és utolsó könyve. Tükör, 1936. Február 64. Palaeopatológiai kutatások hazánkban. Debreceni Szeml. 1936 55. Természettudományi tévhitek, balítéletek és ostobaságok. Term. Tud. Közi. 1937. III 56. Az életmentő napfény. Földgömb. 1937. December 57. Vadászat sólymokkal. Ifjúság és Élet, 1937 58. Európa fegyveres gyermekei között. Földgömb, 1937. Jún. 59. Pathologisch veránderte Metapodien und Phalangen plistozáner Eaubtiere. Palaeobiol. Wien, 1938. VI. köt. pp . 214-227., 1-? tábla 60. őslények maradványai a délkalifomiai aszfaltmocsárban Természet. Tud. Közi. 1938. 11. szám 61. Leonardo da Vinci földtani me^gyelései. Term. Tud. Közi. 1938. 8. szám 62. Az agancs története. A Természet, 1938. XXXTV. évf. 3 szám. p. 6367., 1 — 9 kép; 5. szám, pp. 111—114., 1—10 kép; 8. sz. pp. 182—188., 1 — 10 kép 63. Nopcsa „Almost king of Albanie”. The Hung. Quarterly, 1938. IV. köt., pp. 517—525 64. Leonardo da Vinci jegyzetei az emberi szívről. Búvár, 1938. IV. évf. 11. szám. pp. 871—873., 1 kép 65. Az eperjesi kirurgus sárkányai. Búvár, 1938. IV. évf. 11. szám, pp. 829—833., 1—3 kép 66. Föidevők, Búvár, 1938. IV. évf. 12. s^m, p. 962 67. Az aszfalt mint patikaszer. Búvár, 1938. IV. évf., 12. szám, pp. 960—962 68. Tízezer karácsonyi pulyka dlszmenete. Búvár, 1938. IV. évf. 12. szám, pp. 959—960 69. Leonardo da Vinci apró történetei. Búvár, 1938. IV. éf. 12. szám, pp. 857—858 70. A patkánykirály. Búvár, 1938. IV. évf. 12. sz. pp. 955—956 71. Mítosz és természettudomány. Búvár, 1938. IV. évf. 12. szám, pp. 929—933. 1 — 3 kép 72. A Mikulás és a karácsony népszokásai. (Ferenc Endre álnéven). Búvár, 1938. IV. évf. 12. szám, pp. 897 —901 73. Leonardo da Vinci meséi. A Természet, 1938. XXXIV. évf. 2. szám, pp. 39—42, 1—4 kép 74. A természettudományok fejlődése Magyarországon. Búvár, 1938. IV. évf, 4. szám, pp. 303—307., 1—5 kép 75. A fekete halál. Búvár, 1938. IV. évf. 6. szám, pp. 427 — 432., 1—4 kép 76. A skiapoda mesék és az orvostudomány. Búvár, 1938. IV. évf. 9. szám, pp. 713—714., 1—2 kép 77. Szövettani vizsgáiatok borostyánkőzárványokon. Búvár, 1938. IV. évf. 9. szám, pp. 710—711., 1 kép 78. Varázslás kövületekkel. Búvár, 1938. IV. évf. 9. szám, pp. 709—710., 1 kép 79. Az elszászi kálisótelep fossziliái. Búvár, 1938. IV. évf. 10 szám, pp. 796—797 80. Elefántcsontipar Észak-Szlbériában. Búvár, 1938. IV. évf. 10. stóm, pp. 795—796., 1 kép 81. Folyékony szén a világgazdaságban. Búvár, 1938. IV. évf. 10. szám, pp. 792—793 82. Újabb negyedkori fauna Magyarországról. Búvár, 1938. IV. évf. 10. szám, pp. 789—791., 1 kép 83. Vasútvonalak és országutak hálózata a földön, Búvár, 1938. IV. évf. 10. szám, p. 782 84. Az egyszarvú mondaköre. Búvár, 1938. IV. évf 10. szám, pp. 760—765., 1 — 5 kép 85. Az egyszarvú rejtélye. Magyar Nemzet, 1938. szept. 24., p. 15 86. Vadászat sólymokkal. Magyar Nemzet, 1938. szept. 29. p. 15 ,4 llodiatoris: Taanádi Kubacska András emlékezete 337 87. Római levelek a Vezúv kitöréséről. Magyar Nemzet, 1938. okt. 5., p. 15 88. Élet és halál a borostyánkőerdőben. Magyar Nemzet, 1938. okt. 14. p. 14 89. Gorove László levél az ítéletidőről. Magyar Nemzet, 1938. okt. 26. p. 15 90. A gyémánt regénye. Magyar Nemzet, 1938. okt. 30. p. 24 91. Voltak-e óriások? Magyar Nemzet, 1938. nov. 5. p. 15 92. Amikor Kelet és Nyugat a Felvidéken találkozott. Magyar Nemzet, 1938. nov. 16. p. 15 93. Sárkányok a Felvidéken. Magyar Nemzet. 1938. nov. 26. p. 15 94. Csodaesők a Felvidéken. Magyar Nemzet, 1938. dec. 13. p. 15 95. Karácsonyi fenyőfák. Magyar Nemzet, 1938. dec. 23. p. 15 96. öt világrész drágaköve. Magyar Nemzet, 1938. dec. 25. p. 93 97. Ne kezdjetek háborút, ha nincs olajotok. Magyar Nemzet, 1938. dec. 25. p. 72 98. Triophodon angustidens Cuv. forma praetypica koponyamaradványa Zagyvapálfalváról. Ann. Mnsei Nat. Hung. 1939. XXXII. köt., pp. 1963-1964., IV tábla 100. A Himalája titokzatos „hóembereinek” meséje. Magyar Nemzet, 1939. jan. 5. p. 15 101. A tenger szerelmesei. Magyar Nemzet, 1939. jan. 26. p. 15 102. Megmozdult földek. Magyar Nemzet, 1939. jan. 29. p. 10 103. A kínai Nagy Fal. Magyar Nemzet, 1939. febr. 21. p. 15 104. Az asszony & az igazgyöngy. Magyar Nemzet, 1939. ápr. 20. p. 15 105. Az örök betegség. Magyar Nemzet, 1939. máj. 26. p. 15 106. A titokzatos rokmadár. Magyar Nemzet, 1939. dec. 12. p. 11 107. A fekete halál. Magyar Nemzet, 1939. dec. 24. p. 12 108. Földrengést jelentenek. Búvár, 1939. V. évf. 2. szám, pp. 85—89 109. Oroszlánok Indiában. Búvár, 1939. V. évf. 4. szám, pp. 316—317 110. Égő föld az emberek talpa alatt. Búvár, 1939. V. évf. 8. szám, pp. 621—625 111. Francia könyv a „Patkányok bejöveteléről”. A Természet 1939. XXXV. évf. 1. szám, pp. 15 — 16 112. Földolajmocsarak. Magyar Nemzet, 1940. jan. 31., p. 9 113. Monda és természettudomány. Magyar Nemzet, 1940. febr. 21. p. 9 114. Baku van soron. Magyar Nemzet, 1940. febr. 29. p. 9 115. A szörnyű krák. Magyar Nemzet, 1940. márc. 9. p. 9 116. Sárkánygyíkok Erdély földjén. Magyar Nemzet, 1940. okt. 3. p. 9 117. Az elefántcsont pótanyagai. Búvár, 1940. VI. évf. 3. szám, pp. 150—151 118. A Bryee-Kanyon csodálatos világa. A Természet, 1940. XXXVI. évf., 12. szám, pp. 158—159., 1—2 kép 119. A magyar kardorrú hal. A Természet, 1941. XXXVH. évf. p. 25. 120. A magyar tengeri tehén. A Természet . 1941. XXXVII. évf. p. 27 121. A magyarföidi kapafogú őselefánt. A Természet, 1941. XXXVH. évf., 4. szám, pp. 41—43., 1—6 kép 122. A Mammut Magyarföldön. A Természet, 1941. XXXVH. évf. 5. szám, pp. 62—64., 1—5 kép 123. A magyar kardfogú tigris. A Természet, 1941. XXXVH. évf. 6. szám, pp. 78 — 80., 1—5 kép 124. ösviiág élet nélkül. A Természet, 1941. XXXVH. évf. 7. szám, pp. 80-91 125. A földi éiet hajnalkora. A Természet, 1941. XXXVH. évf. 8. szám. pp. 102—104 126. Die neue paláontologische Ausstellung des Ungarischen Nationalmuseums. Földt. Közi. 1943. LXXHI. évf. 1 — 3. szám, pp. 274—281 127. A maf yar föld kutatóinak emlékezete. Földt. Ért. 1943. 2. szám 128. Jégkorszaki ló átmeszesedett nyelve és agyag. Földt. Ért., 1944., pp. 50—54 129. Dér natürliche Schádelhöhlen Ausguss eines Mammuts aus Tata. Ann. Ilist. Nat. Musei Natlonalis Hung. 1944. XXXVH. évf. pp. 33-39., I tábla 130. Előszó Bölsche: Szerelem az élők világában — című könyvéhez. Bibliotheca kiadása, 1948., pp. 1 — 8. 131. Kitaibei Fái. Term. Tud. Közi. 1951. LXXXVHI. évf. 1. szám, pp. 1 — 6 132. Kossuth Lajos a természettudományok népszerűsítésiért. Term. és Tech. (Term. Tud. Közi.) 1952., pp. 513 — 515 133. Természetvédelem hazánkban. Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat elő- adói számára., 71. szám, 1954. pp. 1—25 134. Sárkánygyíkok birodalma. Népszava, 1954., 82. évf., 199. szám, aug. 24. 135. Dér Penisknochen des Höhlenbáren. Acta Veterinaria. Budapest, 1955. V. köt., Fasc. 1., pp. 39—60., I— II tábla 136. üntersuchungen an pathologisch veránderten Knochenresten verschiedener Wirbeltiere aus dér Höhle von Istál- lóskő. Acta Archeologica., Budapest, 1955. V. köt., pp. 193—210., LIV— LXHI. tábla 137. Békakő és társai. Élet és Tudomány, 1955. X. évf. 12. szám. pp. 363—365 138. ösállatok a szivarszipkában és pecsenyéstálon. Élet és Tudomány, 1955. X. évf. 19. szám, pp. 599—602 139. Masztodon zacskóban. Élet és Tudomány, 1955. X. évf. 32. szám, pp. 1003—1006 140. Utazás az óriás sárkánygyíkok világában. Élet és Tudomány, 1955., X. évf., 33. szám, pp. 1199—1204 141. Ösvilági táj Bátorligeten. Élet és Tudomány, 1955. X. évf. 43. szám, pp. 1369—1372 142. A mangánérckutatás nagyszerű felfedezése Magyarországon. Népszava, 1955. okt. 9. 143. Petényi Salamon János. Élet és Tudomány, 1956., XI. évf. 1. szám, pp. 3—6 144. Kína földtani nyersanyagai. Élet és Tudomány, 1956. XI. évf. 4. szám, pp. 99—101 145. Fogfájós barlangi medve.. Élet és Tudomány, 1956. XI. évf. 10. szám, pp. 315—318 146. Az eperjesi orvos sárkányai. Élet és Tudomány, 1956. XI. évf., 17. szám, pp. 515—518 147. Lambrecht Kálmán emlékezete. Élet és Tudomány, 1956. XI. évf. 31. szám, pp. 973—977 148. ösállatok megkövesedett lábnyomai Ipolytamócon. Élet és Tudomány, 1956. XI. évf., 41. szám, pp. 1309—1312 149. Johanness Petersonius Hain. Országos Orvostörténeti Könyvtár Közi., 1957. 5. szám, pp. 75—106 150. Kitaibei Pál. Élővilág, 1957., II. évf., 1. szám, p. 57 151. Kitaibei Pál. Term. Tud. Közi. 1957. 1. LXXXVHI. évf. 1. szám, pp. 1-6 152. Ösviiág a gyantacsöppben. Élet és Tudomány, 1957. XII. évf. 3. szám, pp. 72—76 153. Semsey Andor. Élet és Tudomány., 1957. XII. évf. 20. szám, pp. 611 — 614. 154. Ösemlősök Magyarországon. Élet és Tudomány. 1957., XII. évf., 28. szám, pp. 879—884 155. Nopcsa Ferenc. Élet és Tudomány, 1957. XII. évf., 52. szám, pp. 1635 — 1639 156. Strandélet az ősvilágban. Élet és Tudomány, 1958., XII. évf., 4. szám, pp. 112—118 157. Strandleben in dér ürvelt. Wissen und Leben, 1958., 8. szám, pp. 600—604 158. Odcyfrowywanie pradziojów. Problemy, 1958. 5. szám, pp. 345 — 351 159. öséletkutatás Ipolytamócon. Term. Tud. Közi. 1958., 5. szám, pp. 162—165 160. Vadász Elemér: Földtörténet és földfejlődés. (Ismertetés) Term. Tud. Közi. 1958. 1., 1 . szám, p. 43 161. Ipolytarnóc kirándulóhely lesz. Természetjárás, 1958. 3. szám, pp. 8—9 162. Zivot na plázi v pravekem svetic. Veda a zivot. Brno, 1958., 5—6. szám, pp. 311 — 314 163. Kitaibei Pál, a magyar föld felfedezője. Magy. Tud. Akad. Bioi. csoportjának közleményei, 1958. II. köt. 2. szám, pp. 113-121 164. Vadász Elemér: Földtörténet és Földfejlődés. (Ismertetés). Magy. Tud. 1958., LXV. 8—9. szám, pp. 389 — 390 165. Természetvédelem. Élet és Tudomány, 1958. XIII. évf. 6. szám, pp. 175 — 179 338 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 166. Jávorka Sándor hetvenöt éves. Élet és Tudomány, 1958., XIIT. évf., 13. szám, p. 386 167. A Kilimandzsáró és a Ruwenzori. Élet és Tudomány. 1958. XIII. évf., 33. szám, pp. 1040—1044; 168. Foíjascsörű madarak. Éiet és Tudomány. 1958. XIII. évf., 40. szám, pp. 1254—1257 169. Hozzászólás Kretzoi Miklós: Életföldtani vizsgálatok módszertani jelentősége és eddigi eredményeihez. A Magy. Tud. Akad. Műszaki Tud. Osztályának Közleményei, 1959. XXTII. köt., 3—4. szám, p. 379 170. Ósvilági tojások és elevenszülő halgyikok. Élet és Tudomány, 1959. XIV. évf. 13. szám, pp. 391—394 171. Óriások. Élet és Tudomány, 1959. XIV. évf., 8. szám, pp. 235—238 172. Az ősvilági élet fejlődésének első nyomai. Élet és Tudomány. 1959. XIV. évf. 10. szám, pp. 299—302 173. Mit ettek az ősállatok? Élet és Tudomány, 1959. évi kalendáriuma, p. 68 174. Jégkorszak, üo. p. 207 175. Óriásmadarak az ősvilágban. Uo. p. 243 176. A gerinc fejlődése a földtörténeti idők folyamán. Élet és Tudomány. 1960. XV. évf. 13. szám, pp. 391—393. 177. A kőszénmocsár lakói. Élet és Tudomány, 1960. XV. évf., pp. 503—506 178. Az őshüllők meghódítják az egész földet. Élet és Tudomány, 1960., XV. évf., 23. szám, pp. 719—723 179. Pusztulás földön, vízben és levegőben. Élet és Tudomány, 1960., XV. évf., 26. szám, pp. 820—824 180. Szovjet expedíció a Góbi sivatagban. Élet és Tudomány, 1960., XV. évf., 43. sz.ám, pp. 1368—1370 181. Az ipolydarnóri ősvilág strand. (Kenyeres Lajos — ifj. Tildy Zoltán: Védett természeti ritkaságaink) Mezőgazda- sági Kiadó, 1960., pp. 215—223 182. Élő ősvilági növények és állatok Bároligeten. Uo. pp. 173—181 183. Vlagyimir Kovalevszkij. Terin. Tud. Közi. 1960. 9. szám, pp. 417—418 184. Ösállatok betegségei. Terin. Tud. Közi. 1960. IV. köt, 3. szám, pp. 122 — 124 185. Megtalálták a világ legősibb emberét? Élet és Tudomány, 1961., XVI. évf. 7. szám, pp. 208—213 180. Ösgyíktemető Bernissart-ban. Élet és Tudomány. 1961. XVI. évf., 16. szám, pp. 507—508 187. Természetvédelem. Élet és Tudomány'. 1961. XVI. évf., 33. szám, pp. 1031 — 1034 188. Egy új tudományág születése. Élet és Tudomány. 1961., XVI. évf., 37. szám, pp. 1150—1162 189. .4 .Magyar Állami Földtani Intézet IMúzeuma. A Magyar All. Földt. Int. Évi Jel. 1961. pp. 92—94 190. Ósvilági tengeri szörnyek. Élet és Tudomány. 1961. évi kalendáriuma, p. 171 191. Szerencsétlenségek az ősvadászok életében. Uo. p. 405 192. Bevezetés Norbert Casteret: Harminc, év föld alatt — c. könyvéhez. Gondolat, 1962. pp. 5 — 13., 1—4 tábla 193. Oj-Aszkánia. Élet és Tudomány. 1962. XVII. évf., 3. szám, pp. 75—78 194. Ósvilági tojások. Élet és Tudomány. 1962., XVII. évf., 4. stóm, pp. 103—107 1 95. Kövesedet! gyomortartalom és gyomorkövek. Élet és Tudomány, 1962., XVII. évf., 10. szám, pp. 311 — 314 196. Ósvilági lábnyomok. Élet és Tudomány, 1962., XVII. évf., 13. szám, pp. 391 — 395. 197. Halál az ősvilágban. Élet és Tudomány. 1962., XVII. évf., 23. szám, pp. 707—711 198. Ragadozók tanyái az ősvilágban. Élet és Tudomány. 1962. XVII. évf., 28. szám, pp. 867—870 199. A leghíresebb magyar ősállai. Élet és Tudomány. 1962., XVII. évf., pp. 1611 — 1614 200. A tenger és az ősvilági rák. Élet és Tudomány. 1962. XVII. évf. 1. szám, pp. 8—12 201. Lajhárok. Élet és Tudomány 1962-es kalendárium, p. 195 202. Az ismert legrégibb betegségnyoinok ízeltlábú állatok ősmaradványain. TermTud. Közi. 1963., 7. szám 203. Eleven kövületek. Élet és Tudomány. 1963. évi kalendáriuma, p. 220 204. A fekete gerinc története. Élet és Tudomán.v. 1963., 9. szám, pp. 263—266 205. Magyarország vízföldtani atlasza. (Ismertetés) Term. Tud. Közi. 1963. V. p. 238 206. Vannak-e ismeretlen állatóriások? Élet és Tudomány. 1963, 31. szára, pp. 972—975 207. Az ősélettudomány két úttörője. Élet és Tudomány, 1963. 50. szám, pp. 1571 — 1574 208. Heinrich Schliemann. (Ismertetés) Terin.Tud. Közi. 1963. X. 10. szám, p. 478 209. Földünk állatóriásai. Élet és Tudomány. 1964. 10. szám, pp. 441 — 445 210. Ósvilági cecelégy. Élet és Tudomány. 1964. 23. szám, pp. 1084 — 1085 211. Az eltűnt végtag története. Élet és Tudomány. 1964. 36. szám, pp. 1708—1711 212. Az Anktartisz ősi élete. Élet és Tudomány. 1964. 41. szám, pp. 1848—1951 213. Lapátfog és agyarkapa. Élet és Tudomány. 1964. 48. szám, pp. 2292—2295 214. Present State and Progross of Paleopathology. Acta. Geol. 1964. VIII. köt., pp. 193—201 215. Palaeophysiologiai és palaeopathologiai jegyzetek. Országos Orvostörténeti Könyvtár Közi. 1964. 29. szám, pp. 73-88 216. Ösállattemetők. Élet és Tudomány. 1964. évi kalendáriuma, p. 357 217. A 30 éve megjelent Búvár alapítójára, Lambrecht Kálmánra emlékezünk. Búvár. 1965. X. évf., 1. szám 218. Az őslénytan úttörői. Élet és Tudomány. 1965. 1. szám, pp. 36—39 219. A hiányzó láncszem, a jurakori ősmadár. Élet és Tudomány. 1965. 5. szám, pp. 204—208 220. Repülősárkányok. Élet és Tudomány. 1965. 12. szám, pp. 560—564 221. A csodálatos rokmadár története. Élet és Tudomány. 1965. évi kalendáriuma, p. 54 222. A paleopatológia mai állása és fejlődése. Term. Tud. Közi. 1965. 4. szám, pp. 184—187 223. Az Archaeopteryx és az evolúció. A VI. Orsz. Bioi. Napok előadásai, (joudolat Kiadó, 1965. pp. 54—66., 1—11 kép, I— II. tábla 224. Élő kövületek. Ifjúsági Magazin, 1966. II. évf. 10. szám 225. Kirándulás a szárazföldre. Élet és Tudomány. 1966. XXI. évf. 9. szám, pp. 411—419 226. Ósvilági keltetőtelep. Élet és Tudomány 1966. XXI. évf. 18. szám, pp. 228—232 227. Az óriás tengergyík felfedezése. Élet és Tudomány. 1966. XXI. évf., 49. szára, pp. 2333—2336 228. Utazás hazánk földjén a kőszénidőszaktól a jégkorszakig. Élet és Tudomány 1966-os Kalendáriuma 229. A balatoni kecskeköröm. Élet és Tudomány 1967-es Kalendáriuma, pp. 241—243 230. Kihalt óriásmadarak. Élet és Tudomány. 1967. XXII. évf. 8. szám, pp. 350—353 231. FtlLÖP József— TasnAdi Kubacska András: Földtaiü tennészetvédelmi területeink helyzete és a további felada- tok ezen a téren. M. All. Int. 1967. ,pp. 1—35., 1 — 13 térkép, 1 fénykép 232. Gyűjtőúton az ősvilágban. Fiúk Évkönyve, pp. 350—353. 1967 233. Dinoszaurusz lábnyomok hazánkban. Élet és Tudomány. 1967. XXII. évf., 24. szám, pp. 1118—1121 234. Rudapithecus hungaricus: A rudabányai ősmajom. Élet és Tudomány. 1967., XXII. évf., 44. szám, 2083—2085 235. A természettudomány nagy úttörője. Százötven éve halt meg Kitaibel Pál. Népszabadság, 1967. dec. 13., p. 7 236. Kétmilliárd éves ,, őscsiga” és az élő kövület. Élet és Tudomány Kalendáriuma 1968-ra. 1967. pp. 367 — 369 237. Dr. Kocsis Ferenc: Élet és halál. Kossuth Könyvkiadó, 1967. (Ismertetés) Élet és Tudomány. 1963. 12. szám, XXIII. évf. p. 575 238. Hantken Miksa és a hazai földtani kutatás. Természet Világa, 1968., 5. szám, pp. 208—209 239. A Magyar Állami Földtani Intézet Gyűjteményei. Földt. Kút. 1969., XII. é'^., 1. szám, pp. 23—31. (angol és orosz rezümével) 240. A Magyar Állami Földtani Intézet, az első száz éves kutatóintézet hazánkban. Élet és Tudomány. 1969., XXTV. évf, 36. .szám, pp. 1707-1711 241. A föld és az élet története. Az élet fejlődése. Élet és Tudomány. 1969. XXIV. évf, 14. szám, pp. 632 — 636 A llodintoris: Tasnádi Kubacska András emlékezete 339 242. A föld és az élet története. A szárazföld és a levegő benépesítése. Élet és Tudomány. 1969. XXIV. évf., 15. szára, pp. 698—703 243. Száz éves a Földtani Intézet. Terra. Világa., 1969., 100 évf., 10. szám, pp. 1449—1451 244. Dr. Vértes László emlékezete. (1914 — 1968) Földt. Közi. 1969., XCIX. köt., 4. fűz., pp. 305 — 307 245. Sárkányok az újvilágban. Móra Kiadó, Fiúk Évk. 1970. pp. 247—251 246. Ásványbarátok klubja. Magyar Hírlap, 1970. márc. 20. 248. Mammutagyar vándorúton. Élet és Tudomány. 1970., 45. szám, pp. 2127—2130 249. ösállatok röntgenképe. Delta, 1971. 1. szám, pp. 33 — 35 250. A szökőkút. Múzeumi Közi. 1971. 1. szám, pp. 134 — 143 251. Miről vallanak az ősvilági növények és állatok maradványai? Élet és Tudomány. 1971. 49. szám, pp. 2313—2317 252. Élőlények a perra korszakból. Magyar Hírlap, 1972., 35. szám, febr. 4. 253. Lóczy Lajos keletázsiai utazása. Élet és Tudomány. 1972. XXVII. 9. szára, pp. 407—412 254. A Magyar Állami Földtani Intézet halottal 1970-ben. M. Á. Földt. Int. Évi Jel. az 1970. évről, Budapest, 1972., V. (Sohréter Zoltán, Noszky Jenő, Zalányi Bála) pp. 13—17 255. A hazai föld kutatója Szabó József. Élet és Tudomány. 1972., XXVII. évf., 48. szám, pp. 2270—2273 256. Id. Lóczy Lajos. Magyar Hírkip 1974. november 2. 257. Az Ipoly tamóci lábnyomos homokkő őséletnyomai. A .Magyar Áilami Földtani Intézet Évi Jelentése 1974-ről. Budapest, 1976. pp. 77—94., mellékletekkel Irodalmi jegyzéket összeállította- Dr. Kriván Pál Földtani Közlöny, Bull. of Űte Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 340 — 348 Kovács Lajos emlékezete (1908. június 14. — 1978. június 24.) Dr. N érned i Varga Zoltán Alig 10 nappal 70. születésnapját követően, 1978. június 24-én Miskolcon el- hunyt DB. Kovács Lajos egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. Kovács Lajos professzorra emlékezünk, akiben a tanítani vágyás, melyet a néptanító édesapától és nagyapától örökölt, nemesen ötvöződött a kutatói haj- lammal, a természet titkai megismerésére való törekvéssel. Az a közel félév- század, amelyet életéből a tanításra, a megszerzett tudás átadására szentelt, és amely alatt mintegy félszáz tudományos műve, dolgozata, könyve, egyetemi jegyzete és ismeretterjesztő munkája jelent meg, egy termékeny életpályát fog át, melynek nagyobbik részét az egyetemi hallgatók oktatására, nevelésére és a földtan, ezen keresztül a hazai föld, a szülőföld szeretetének elmélyítésére fordította. 1908. június 14-én született a Fejér megyei Csákváron. Családjában már ha- N é rn e d í Varga: Kovács Lajos emlékezete 341 gyomány volt a tanítói pálya. Édesapja csákvári elemi népiskolai tanító volt, éppenúgy mint az 1848/49-es szabadságharcos honvéd nagyapa Kovács Mihály. Korán árvaságra jutott. Amikor beíratták az elemi iskola első osztályába, ak- kor tört ki az I. világháború s édesapja már a következő évben mint honvéd hadapród-őrmester elesett Doberdón az Isonzó melletti harcokban. Édesanyja, CsiKESZ Ilona szerető gondoskodása mellett, nagybátyja, Csikesz Sándor anyagi támogatásával az elemi iskola négy évét követően a középiskolai tanul- mányait 1918-tól kezdve — a gimnázium II. és III. osztályának kivételével, melyet Pécsett végzett — a hajdúböszörményi gimnáziumban folytatta és ott is érettségizett 1926-ban. Családi hagyományok folytatásaként, a természet, a növények szeretetétől indíttatva kezdte meg egyetemi tanulmányait mint természetrajz —földi’ajz sza- kos hallgató a debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1926- ban. Az alapvizsgát 1928. tavaszán tette le nyelv- és irodalom, természetrajz és földrajz tárgyakból. Dicséretes eredményű szakvizsgát tett természetrajzból és földrajzból 1930. tavaszán, majd pedagógiai vizsgát 1932. tavaszán. A közép- iskolai tanári oklevelet 1932. május 11-én kapta meg. Egyetemi évei alatt több volt, mint egyszerű egyetemi hallgató. Tanulmá- nyai kezdeti szakaszában különös vonzalmat tanúsított az ásvány- és földtani tárgyak iránt, így már az 1928/29. tanévben, harmadéves egyetemi hallgató korában, önálló munkát folytatott, a kezdők gyakorlatát vezette az Ásvány- és Földtani Intézetben dr. Telegdi Roth Károly professzor irányításával. Szor- galma, lelkiismeretes munkája alapján a következő tanév második felében a bölcsészeti kar díjtalan gyakornokká választotta a tanszék mellé. Az 1930/31. tanévben továbbra is díjtalan gyakornok, majd 1931/32. tanévben tb. tanár- segéddé nevezték ki. Tudományos munkáját 1930-ban a debreceni Tudomány- egyetem Ásvány- és Földtani Intézete gyakornokaként kezdte meg, amikoris az intézet vezető professzorától de. Telegdi Roth Károlytól az Északi Bakony egy kisebb, de földtanilag érdekes területrészének, a Tés melletti Hamuházai hegynek földtani térképezésére, ill. őslénytani és rétegtani feldolgozására kapott megbízást. Ezt a munkáját, melynek anyagfeldolgozását, ösztöndíjjal a M. Áll. Földtani Intézetben végezte, doktori értekezésként nyújtotta be, ,, Adatok az Északi Bakony juraképződményeinek ismeretéhez” címmel. Doktori szigorla- tát 1930. őszén tette le geológiából, mint főtárgyból, ásvány- kőzettan és föld- rajz melléktárgyakból ,,cum laude” eredménnyel. 1931. december 3-án avatták bölcsészdoktorrá. Az az indíttatás, amelyet professzorától kapott nemcsak azt jelentette, hogy tovább folytatta a doktori disszertációval megkezdett munkát, melynek homlokterében az őslénytani vizsgálatok, azonbelül is az Ammoni- teszek tanulmányozása állt, hanem az állandó továbbképzést is. Második dolgo- zatát ,, Néhány középső-liász Ammoniteszfaj az Északkeleti Bakonyból” cím- mel DR. Noszky Jenő a Nemzeti Múzeum őslénytani osztályának igazgatója mutatta be a Magyarhoni Földtani Társulat 1932. május 9-én tartott szakülé- sén, ugyanakkor választották a társulat tagjává. A középiskolai tanári oklevél megszerzését követően 1932-ben benyújtotta pályázatát a nyíregyházi ref. Tanítónőképző Intézetben meghirdetett termé- szetrajz-vegytan szakos tanári állásra. A pályázat anyagában ez áll: ,, Megvá- lasztásom esetén kötelezem magam, hogy kémiából, mint harmadik szaktárgy- ból meg fogom szerezni az alap- és szakvizsgát a vizsgálati szabályzat által enge- délyezett legrövidebb idő alatt”. így is lett, már a következő évben, 1933-ban alapvizsgát tett kémiából. 342 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 1932. és 1940. között Nyíregyházán tanított, de nem lett hűtlen a tudományos munkához sem. Az 1932/33. tanévben az előző éveihez hasonlóan belföldi tudo- mányos kutatói ösztöndíjat kapott a bakonyi liásszal kapcsolatos őslénytani és biosztratigráfiai vizsgálatok és Ammonites-faunák feldolgozása céljából. Az 1936/37. tanévben külföldre szóló tudományos ösztöndíjat nyert el. Bécs- ben a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként az ottani Természettudományi Múzeum Geológiai és Paleontológiái osztályán az Északi Bakony több jura elő- fordiüásából, nagyobb részben liász képződményekből származó, fajokban gaz- dag Ammonites-fauna monografikus feldolgozását végezte el. Munkája során kapcsolatba került a bécsi Földtani Intézet kutatóival és többször részt vett az Osztrák Földtani Társaság földtani kirándulásain is. A 132 fajból álló liász- korú Ammonites-fauna ismertetését tartalmazó monográfia a Geologica Hunga- rica Series Palaeontologica 17. köteteként 1942-ben jelent meg. Az Ammonites- fauna feldolgozása során feltűnt neki, hogy a Phyllocerasok rendszerezésében hiányzik az egyértelműség, ezért az 1939-ben megjelent munkájában a Phyllo- ceras genus rendszerezését igyekezett elvégezni egységes szemléletben. Az oktatói munkája magasabb színvonalra történő emelése céljából 1939-ben tanítóké] )ző intézeti tanári oklevelet szerzett a szegedi Tanítóképzőintézeti Ta- nárké])ző Főiskolán. \ásszatérve Debrecenbe több oktatási feladatot vállalt. 1940-től 1952. szep- temberéig a debreceni Református Kollégium Leánygimnáziumának tanára. Egyidejűleg 1942. és 1946. között a debreceni Mezőgazdasági Főiskola, később az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Debreceni Osztá- lya megliívott szakelőadója is volt a ,, Geológia” c. tárgy előadásával. 1944-ben a szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kara egye- temi magántanárrá habilitálja ,,A földtörténet középkora (mezozoikum)” c. tárgykörből. 1945. szeptemberétől a debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának meglií vására az Ásvány- és Földtani Intézet előadásait látta el mint meghívott előadó, ugyanakkor mint megbízott igazgató vezette az intézetet, ez utóbbi minőségben 1949-ig. Ebben az időszakban a következő tárgyakat adta elő: Kristálytan, Általános ásványtan. Rendszeres ásványtan. Általános föld- tan, őslénytan, Történeti földtan és Kőzettan. 1949. és 1953. között szakelő- adói minőségben dolgozott tovább, feladata ekkor a Történeti földtan és az őslénytan c. tárgyak előadására szorítkozott. 1951. és 1953. között három egye- temi jegyzetet is kiadott. Az oktatói munka mellett a nyári szünidőket a Földtani Intézet megbízásából földtani térképezéssel töltötte Devecser és Nyírád környékén, ill. a Mecsek- hegységben. 1953. januárjában a M. Áll. Földtani Intézethez nevezték ki azzal a feladat- tal, hogy Debrecenben szervezze meg az intézet kirendeltségét és vezesse azt. Megbízatását 1954. januárjáig látta el. 1953. nyarán ismét a Mecsek-hegységben térképezett. Vasas — Hosszúhetény -Pécsvárad közti területről készített térképe és jelentése az azt követő fekete- kőszénkutatás nélkülözhetetlen eszközévé vált. 1953-maljéletpályájánakelső — Debrecenhez és Nyíregyházához kapcsolódó — szakasza, a pályakezdés, a tanító tudóssá érlelődés évei, amelyhez elismerés és jelentős tudományos eredmények járultak, lezárult. 1 954. januárjában Dr. Vendel Miklós professzor megliívására Sopronba ment, ahol a Nehézi])ari Milszaki Egyetem Bányamérnöki Kara Földtan- Telep- N é m e d i Varga: Kovács Lajos emlékezete 343 tani Tanszékére nevezték ki egyetemi docensnek. Történeti földtan, Földtan, olajbányász hallgatók részére, Magyarország földtana és Hidrogeológia tár- gyakkal kapcsolódott be a tanszék munkájába. Részt vett a soproni Vízművek fejlesztését célzó vízkutató fúrások, a soproni nyersanyagkutató vállalat ka- vicsbányaüzemének fejlesztését biztosító földtani térképezési, sekélyfúrási és anyagvizsgáló munkában, ill. azok irányításában. Évről-évre jelentek meg dol- gozatai az egyetemi Közleményekben. Szintetizáló dolgozatot közölt Dunántúl mezozóos ősföldrajzáról. Egyik munkájában az Ammonites-liáz alaktani tulaj- donságai és az egykori állattest közt feltételezhető kölcsönhatásokat vizsgálta, s ennek alapján az Ammonitesek életmódjára vonatkozó következtetésekkel igyekezett megközelítő képet vázolni az egykori életmódra. A másikban jjedig az Északi-Bakony felsőliászának alján földúsult mangánérc genetikájára igye- kezett rávilágítani elmangánosodott szerves maradványok, főleg Ammonites- kőbelek segítségével. Soproni évei alatt készítette el kandidátusi disszertációját ,,A bakonyi jura- tenger káváshegy-lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáciesváltozások tükrében” címmel, melyet 1958. február 14-én sikeresen megvédett. Az az alig több mint fél évtized, amelyet Sopronban töltött, pályájának jelentős szakasza volt. Szívélyes, kollegiális kapcsolat és barátság alakult ki közte és Vendel Miklós professzor között. Erről a mindvégig tartó kölcsönös tiszteletről vallott színesen visszaemlékezéseiben. A sokoldalú oktatói-nevelői gyakorlat ki- alakulása és tudományterületének magas szintű művelése a soproni évek jel- lemzői. 1959. júliusában, amikor a Bányamérnöki Kar és a Földtan-Teleptani Tan- szék Miskolcra költözött. Kovács Lajos professzor nehezebb körülmények kö- zött, de töretlenül folytatta tovább oktatói és tudományos munkáját. A kitel- jesedés évei következtek. Nem szakadt meg a kapcsolata Sopronnal sem. Még 1959. márciusában a Magyar Hidrológiai Társaság elnökségének felkérésére meg- szervezte a Fertő-tó Kutató Tudományos Bizottság soproni részlegét, melynek ügyvezető elnöke lett. Az 1960-ban budapesti székhellyel teljessé vált Fertő-tó Kutató Tudományos Bizottság helyettes ügyvezető elnökévé választották. Ezt a tisztséget 1964-ig töltötte be. 1960. és 1962. nyarán az Országos Földtani Főigazgatóság megbízásából részt vett a Sopron környéki földtani térképezésben és a vele kapcsolatos anyag feldolgozásában. A gyakorlati élettel való szoros kapcsolatnak mindig nagy jelentőséget tulajdonított. A tiszteletre méltó, sokoldalú, nemeslelkű, szerény professzor saját maga mutatott példát arra, hogyan lehet és kell az elméleti ismereteket a gyakorlati munkával összekapcsolni akkor, amikor tudományos témáit a gyakorlati élet- ből merítette. Amikor nyaranta földtani térképező munkát folytatott a Bakonyban, a Mecsek-hegységben és Sopron környékén, mindig elmélyült, alapos, magas Li- dományos felkészültségről tanúskodó jelentéseket, publikációkat készített. Azt akarta, hogy amikor egyetemi előadásain hazánk földtanáról beszél, akkor a közvetlenül szerzett ismereteket adja át. Hallgatói érezték, tudták és tapasztalták ezt nemcsak előadásain, hanem a tanulmányutak alkalmával is. Miskolcon az oktatás mellett a szakmai-társadalmi miinkában is jelentős részt vállalt. 1961. őszén, amikor a Magyarhoni Földtani Társulat Észak-ma- gyarországi Csoportja Miskolcon megalakult, vezetőségi taggá, s egyben társ- elnökké választották 344 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Külföldi tanulmányútjai: 1961. (NDK, Freiberg), 1962. (Lengyelország, Krakkó, Varsó), 1962 — 65. (Ausztria, Bécs, Innsbruck, Eisenstadt), 1964. (Cseh- szlovákia, Prága, Bratislava) oktatói és tudományos munkáját segítették elő. Számos külföldi paleontológussal tartott kapcsolatot levelezés vagy szemé- lyes találkozások útján. Különösen szívélyes és régi barátság fűzte több osztrák geológushoz. 1965. szeptember 17 — 30 között dr. H. Zapfe professzor, a bécsi Természettudományi Múzeum Geológiai-paleontológiai osztályának vezetője és dr. E. Thenitjs professzor, a bécsi Tudományegyetem őslénytani Intézete veze- tője meghívására a hazai mezozoikummal kapcsolatos összehasonlító földtani- és fáciestanulmányokat végzett a megnevezett intézetekben. Úgyszintén dr. H. Zapfe professzor meghívására utazott Bécsbe, hogy az Osztrák Paleon- tológia! Társaság szakülésén előadást tartson. Az 1968. június 27-én megtartott előadás címe: Grundzüge dér Stratigraphie des ungarischen Mesosoikums” volt. Tudományos és oktatói munkájának külföldi elismerését jelentette a meg- tisztelő meghívás, melyet dr. W. Heissel professzortól, az innsbrucki Tudo- mányegyetem Geológiai és Paleontológia! Intézete vezetőjétől kapott, hogy az 1968/69. tanév nyári szemeszterében vendégprofesszorként tartson előadáso- kat. 1969. május 15 — július 10. között heti 3 órában ,,Die Autzüge des geolo- gischen Aufbaues von Ungarn’’ címmel tartott előadásokat. 1964. nyarán az NDK-ba, 1972. tavaszán Csehszlovákiába, nyáron pedig a Szovjetunióba (Moszkva, Kaukázus) vezetett egy-egy hallgatói csoportot csere- termelési gyakorlatra. Közben folyamatosan jelentek meg tudományos munkái. Továbbra is foglal- koztatják a bakonyi juratenger bionómiai kérdései. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején különösen a feketekőszén- és az uránkutatás anyagfeídolgozó területéről készült, az üledékképződés szabályszerűségével, a ciklusossággal és ritmussággal foglalkozó, többnyire kéziratos munkák témaköréhez csatlakozott, amikor terjedelmes dolgozatban ismertette a hazai kőszéntelepes üledéksorok rétegtani helyzetét az üledékképzési ciklusok szemlélete alapján. A Fertő-tó tudományos kutatásában vállalt feladata részeként foglalkozott a tó földtani kialakulásával. Oktatási segédletek, jegyzetek sorát egy szerény, de az egyetemi hallgatók és a gyakorló geológusok számára is egyaránt fontos füzettel indította el: Dőlés- szög átszámítási táblázatok földtani szelvények szerkesztéséhez. Nagy kár, hogy ez a füzet ecske széles körben nem terjedt el, mert a hazai földtani szelvény- szerkesztéseknél nagy szükség lenne rá. 1963- tól volt tagja a Mediterrán Rétegtani Bizottság, Magyar Nemzeti Bi- zottság jura albizottságának. 1965. és 1967. között az MTA Földtani Bizott- ságának tagjaként működött. 1966. augusztus 1-vel nevezték ki az NME Föld- tan-Teleptani Tanszékére egyetemi tanárnak. 1965-ben egyetemi jegyzetként, 1967-ben pedig a Tankönyvkiadó gondozá- sában jelent meg Magyarország regionális földtana c. 250 oldalas tankönyve. 1966-ban Geológia II. megjelöléssel a bányamérnökhallgatók számára adott ki jegyzetet. A Történeti földtan jegyzete Földtan II. címmel jelent meg 1967-ben. Az volt a szándéka, hogy amikor nyugdíjba megy, akkor a legkedvesebb tárgyá- ból hosszú ideig használható jegyzet álljon továbbra is rendelkezésre. Ezt a célt szolgálta az 1976-ban megjelent őslénytan c. jegyzete. 1964- ben foglalkozott először a mecseki ,,középsőliász” foltos mészmárga- összlet rétegtani helyzetével. A több száz méter vastag, makroszkóposán egy- veretű kifejlődéssel jellemezhető, ősmaradvány-szegény liász foltosmárga-mész- N é m e d i Varga: Kovács Lajos emlékezete 345 márga összletböl kikerült viszonylag rossz megtartású, de a korbesorolás szem- pontjából alapvető jelentőségű Ammonites-fauna vizsgálatával csaknem egy évtizedig foglalkozott. Aprólékos, nagy türelmet igénylő, magas tudományos felkészültséget és gyakorlatot követelő munkával készítette el ebből az anyag- ból az akadémiai doktori értekezését ,,A mecseki liász foltosmárga Ammonites- faunája és üledékföldtani vizsgálata"’ címmel. Bár az opponensi vélemények alapján a bírálóbizottság negatív álláspontot foglalt el, e sorok írója, aki közel két évtizedig munkája során sokszor találkozott a foltos márgaösszlet korprob- lémájával, őszintén reméli, hogy az a jelentős munka nem marad sokáig kéz- iratban, s szerzője ha posztumusz is, de megkapja érte az őt megillető elismerést. Családi élete nem volt zökkenőtől mentes. 1940-ben házasodott meg, felesége, RÚZSÁS Jolán zenepedagógus volt. Három fiú- és egy leánygyermekük szüle- tett: Gerzson (sz. 1941.), Adorján (sz. 1947.), Gedeon (sz. 1951.) és Izabella (sz. 1954.). Az 1956-os események szétszakították a családot, felesége a gyermekek- kel Ausztriába költözött és többszöri hívásra sem tért vissza. A gyermekeit nagyon szerető, magára maradt édesapát csak az vigasztalhatta, hogy miután feleségétől 1958-ban törvényesen elvált, majd ezt követően feleségül vette D. Rátkay Ilonát, benne mindig vidám, jó kedélyű és szerető társra talált, aki még a súlyos betegség utolsó szakaszában is szorgos ápolásával és szerető gondoskodásával szebbé tudta varázsolni az életét. Kovács Lajos professzor annak a két világháború között indult geológus- nemzedéknek volt kiemelkedő képviselője, amely szerény körülmények között kitartóan és szorgalmasan munkálkodott a hazai föld megismerésén. Többször említette és le is írta, hogy a földtannak csak egy szűkebb területét műveli, őslénytani, rétegtani, tektonikai, üledékföldtani és ő.sföldrajzi dolgo- zatai és az, hogy az egyetemeji a földtannak gyakorlatilag minden ágát előadta, nagytudású, széles látókörű professzorra annyira jellemző szerénységet bizo- nyítja. Nyelvtudása a német, angol, olasz, eszperantó, ill. latin és ó-görög nyelvek különböző szintű ismeretére terjedt ki. Ide kívánkozik, hogy felismerve az eszperantó nyelvben rejlő szakmailag is nagyszerű lehetőségeket, lelkes támogatójává vált. Tagja volt a Magyar Eszpe- rantó Szövetségnek (HEA) és az Universala Esperanto Asocio (ÜEA)-nak. 1965-ben Budapesten tartott Eszperantó Világkongresszuson felkérésre a mű- szaki osztály ülésének megnyitó és záróbeszédét tartotta. 1968-ban ismeret- terjesztő cikket közölt a Hungara Vivő kiadványban a Balaton-felvidéki bazalt- vulkánosságról. A földtannak azon területén dolgozott, ahol csak kitartó, aprólékos munkával és nagy szorgalommal lehet eredményeket elérni. Ezt nagyon jól tudta. Mégsem vágyott könnyen megszerezhető, látványos sikerekre. Azonban mindig jólesett neki, ha tudományos eredményeit elismerték. Élete végéig büszke volt arra, hogy oktató-nevelő munkáját nyugdíjba vonulásakor magas kormánykitün- tetéssel, a Munka Érdemrend arany fokozatának adományozásával jutalmaz- ták. Tanítványai, munkatársai, barátai tisztelték és szerették. Nemes egyszerűsége, magabiztos tudása, nagyfokú hivatásszeretete útmu- tatást jelent minden tanítványa és mindazon fiatal szakember számára, akik hazánk földjének megismerésén munkálkodnak. 3 Földtani Közlöny 346 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Dr. Kovács Lajos szakirodalmi munkássága 1. Adatok az Északi Bakony juraképződményeinek ismeretéhez. (Doktori értekezés). Közlemények a debreceni Tisza I. Tudományegyetem Ásvány- és Földttani Intéze- téből. 1. sz. 1931. pp. 1 — 60. 2. Adatok az Északi Bakony juraképződményeinek ismeretéhez. Debreceni Tisza I. Tudományos Társaság II. (orvos természettudományi) osztályának munkái. IV. kötet, 1. f. 1931. pp. 129-136. 3. Néhány középső-liászkorú Ammoniteszfaj az Északkeleti Bakonyból. Földt. Közi. 62. 1932. pp. 41-51. 4. Ammoniteszfauna a bakonyi Káváshegy középső liászkorú üledékeiből. Földt. Közi. 64. 1934. pp. 243-265. 5. A lókúti-domb liászképződményeinek sztratigráfiai viszonyai. Közi. a debreceni Tisza I. Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetéből, 1936. 7. pp. 209 — 239. 6. A Phylloceras genus rendszertani egységei. Közlemény a debreceni Tisza I. Tudomány- egyetem Ásvány- és Földtani Intézetéből. 13. ,,Tisia” 3. Debrecen, 1939. pp. 278 — 320. 7. Az Északi Bakony liászkorú Ammoniteszeinek monográfiája. Geol. Hung. ser Pál. 1942. 17. fasc. pp. 1 — 220. 8. Uj Posidonomya-faj a bakonyi alsói iászrétegekből . (Über eine neue Posidonomya-Art aus den álteren Schichten des unteren Lias im Bakonygebirge). Földt. Közi. 73. 1943. p., 184. ill. pp. 260-267. 9. Vezérfonal a mezőgazdasági főiskola hallgatóinak geológiai (ásványtani, kőzettani) gyakorlataihoz. ,,Bocskay” Nyomda Érmihályfalva. 1943. pp. 1 — 26. 10. Posidonomyás rétegek kifejlődése az Északi Bakony alsóliászcsoportjában. Acta Geol. et Palaeont. Éasc. 1., Debrecen 1949, pp. 1 — 8. 11. A Káváshegy jurakorú üledékeinek sztratigráfiai és mikrotektonikai viszonyai. Földt. Int. Évijei. 1945-47. évről II. 1951. pp. 191-220. 12. Nyirád környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1945 — 47. évről 1951. pp. 221-246. 13. A Devecser és Nyirád közti harmadkori terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1948. évről, 1952. pp. 79-84. 14. A Mecsekhegység felső-dogger rétegei. Földt. Int. Évi Jel. 1950. évről, 1953. pp. 89-95. 16. A Vasas, Hosszúhetény és Pécsvárad közti terület földtani leírása. Földt. Int. Évi Jel. 1953. évről., 1954. pp. 197-212. 16. Die mesozoische Paláogreographie Transdanubiens. Bányamérnök! és Földmérő- mérnöki Karok Közi. 18., Sopron, 1955. pp. 53 — 82. 17. Die charakteristischen Züge dér Lebensweise dér Ammoniten mit Hinsicht auf die Faziesbestimmung. Bányamérnök! és Földmérnöki Karok Közi. 19. Sopron, 1956. pp. 227-247. 18. Manganerzausscheidimg in den jurassischen Ammonitenmeeren. Bányamérnöki és Földmérőmérnöki Karok Közi. 19. Sopron, 1956. pp. 249 — 266. 19. Einige Ergebnisse dér Analyse einzelner Bakonyer Juraprofile. Nehézip. Műsz. Ecetem Közi. 21. Miskolc, 1960. pp. 139—153. 20. Die Wiederspiegelung klimatischer Wirkungen in den jurassichen Ablagerungen. Nehézip. Műsz. Egyetem Közi. 21. Miskolc, 1960. pp. 155 — 162. 21. Bionómiai kérdések a bakonyi juratengerrel kapcsolatban. Nehézip. Műsz. Egyetem Magyar Nyelvű Közi. 6. 1961., pp. 223 — 235. 22. Hazai kőszéntelepes üledéksorok rétegtani helyzete az üledékképződési ciklusok szemléletében. Bányászati Lapok 1962. 95. pp. 249 — 256. 23. A Fertőtó földtani kialakulása. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. pp. 122 — 127. 24. Dőlésszög átszámítási táblázatok földtani szelvények szerkesztéséhez. Műszaki Könyvkiadó, 1963. pp. 1 — 48. 25. Geológiai I. köt. ismertetése. Szerző: Vendl Aladár. Felsőokt. Szemle 12. 1963. pp. 496 — 497. Recenzió. 26. A bakonyi juratenger káváshegy-lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fácies- változások tükrében. I. A legalsó (hettangi) liászképződmények bionómiai és üledék- földtani vonatkozásai. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 32. 1963. pp. 75 — 91. 27. Die neue Beurteilung dér stratigraphischen Lage des bisherigen mittelliassichen Fleckcnmergels im Mecsekgebirge (Südungarn). Nehézip. Műsz. Egyetem Közi. 24. Miskolc, 1964. pp. 93 — 98. 28. A mecseki ,,középsőliász” foltos mészmárga rétegtani helyzete. Földt. Közi. 94. 1964. pp. 388 — 392. N é m e d i Varga: Kovács Lajos emlékezete 347 29. A bakonyi juratenger káváshegy-lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáeies- változások tükrében. II. A fiatalabb (szinémuri-lotharingiai) alsóliász-képződniények bionómiai és üledékföldtani vonatkozásai. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 35. 1965. pp. 173-186. 30. A bakonyi juratenger káváshegy-lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fácies- változások tükrében. III. Bakonyi középső liászképződmények bionómiai és fácies- kérdései. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 36. 1965. pp. 93—103. 31. A bakonyi juratenger káváshegy-lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáoies- változások tükrében. IV. Bakonyi felső liászképződmények bionómiai és üledék- földtani vonatkozásai. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 36. Í965. pp. 93—103. 32. A bakonyi juratenger káváshegy-lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fácies- változások tükrében. V. Bakonyi dogger és malmképződmények bionómiai és fácies- kérdései. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 36. 1965. pp. 273-284. 33. Magyarország regionális földtana. Tankönyvkiadó. Budapest, 1967. pp. 1 — 250. 34. La bazaltvulkanoj de la Balatonregiono kiél alestantoj. Hungara Vivő, 1968. pp. 24 — 26. 35. Liassische Ammoniten aus dem Mecsekgebirge (Südungarn). Ann. Inst. Geol. Bubi. Hung. 64. fasc. 2. 1971. pp. 605-519. 36. Emlékeim Vendel Miklósról. Nehézip. Műsz. Egyetem Közi. 1. Bánvászat, 24. 1 —2. 1978. pp. 37-40. ♦ * * Jegyzetek, szakvélemények, jelentések stb. 1. Az alsódobszai pontusi rétegek flórája. Tanári szakdolgozat. Debrecen, 1930. pp. 1-32. 2. Az ormánsági kisgazda élete. Tanári szakdolgozat. Debrecen, 1930. pp. 1 — 26. 3. A Káváshegyjurakorú üledékeinek sztratigráfiai és mikrotektonikai vizsgálata. Kéz- irat. 1943. MÁFI adattár. Tér; 1067, pj). 1 — 49. 4. Nyirád környékének földtani vdszonyai. Jelentés az 1947. év nyarán végzett reambu- lációs felvételekről. Kézirat. 1947 — 48. MÁFI Adattár, Ba/17. 6. Devecser és Nyirád közti hannadkori terület földtani viszonyai. Kézirat. 1948. MÁFI Adattár Ba/18. 6. Felső doggerkorú kövületek a Mecsek-hegységből. Jelentés az 1949. év nyarán v’égzett felvételi munkáról. Kézirat. 1949. MÁFI Adattár, T/118. 7. Előzetes jelentés a Mecsek-hegység területén 1949. VIII. 1 — 31-ig végzett geológiai terepmunkáról. Kézirat. 1949. MÁFI Adattár: 7/121/a. 8. Jelentés a Helesfa, Bükkösd és Kács környékén előforduló üveggyártási célokra tekintetbe vehető homokokról, valamint kaolinosodott riolittufa előfordulásról. Kézirat, 1949. 9. Jelentés Pécs és Pécsvárad közt előforduló, üveggyártási célokra tekintetbe \,'ehető homokokról. Kézirat, 1949. 10. Mecsek hegység felső dogger rétegei. Kézirat, 1949. MÁFI Adattár: Db. T. F. Sz. 650. p. 1-43. 11. Földtan. Egyetemi jegyzet. Debrecen, 1951. pp. 1—106. 12. A föld és az élet története. Egyetemi jegj'zet. Debrecen, 1951. pp. 1 — 108. 13. őslénytan. Egyetemi jegyzet földrajz-földtan szakosoknak. Debrecen, 1953. pp. 1-141. 14. A Mecsek hegység Vasas-Hosszúhetény-Pécsvárad közti részének földtani viszonyai. Kézirat. 1963. MÁFI adattár: T/30. 15. Vasas-Hosszúhetény-Pécsvárad közti terület földtani térképe. Kézirat. 1953. MÁFI Adattár. Dd. T. F. Sz. 773. 1 db. térkép. 16. Szakvélemény. Üzemfejlesztési célból végzett szakmunkákról adva a Győr-Sopron, megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnek, 1954. pp. 1 — 3. (1 geológiai térkép, 3 geológiai szelvény, 10 fúrásszelvény, 10 grafikon, szemcse- és kémiai elemzési táblá- zatok). 17. A bakonyi juratenger Káváshegj'-lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fácies- változások tükrében. Kandidátusi ért«>kezés. Sopron, 1958. pp. 1 — 140. 18. Hogyan keletkeztek a szénmedencék? Munkásakadémiái előadásvázlat. 1. Bányász sorozat. 2. TIT Műszaki Választmányi Szerk. 1960. pp. 1—7. 19. A ^Sopron környéki 1 : 10..000-es geológiai fölvétel jelentése. NME Miskolc, 1961. MÁFI Adattár, Tér: 2082, pp. 1—156. 3* 348 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 20. Sajókazinc 169. sz. fúrás anyagfeldolgozása és a borsodi barnakőszénmedencére levonható következtetések. (Verebélyi Kálmánnal és Boldizsár Istvánnal közösen). Kézirat, 1962. 21. Jelentés a Sopron környéki 1 : 10.000-es földtani felvételről. 1 — 9. rész. NME 1963. MÁFI Adattár: Tér. 1222, pp. 1 — 64., 36. melléklettel. 22. Magyarország földtana. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó. Bp. 1965. pp. 1 — 200. 23. Geológiai II. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Bp. 1966. pp. 1 — 436. 24. Földtan II. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Bp. 1967. pp. 1 — 259. 25. Die Hauptzüge des Geologischen Aufbauses von Ungam. Kézirat. Az innsbrucki Tudományegyetemen tartott előadások anyaga. 1969. pp. 1 — 159. 26. A mecseki liász foltosmárga Aimnonites-faunája és üledékföldtani vizsgálata. Kézirat. 1973. pp. 1-330. 27. A mecseki liász foltosmárga Ammonites-faunája és üledékföldtani vizsgálata. Dok- tori értekezés tézisei. Miskolc, 1974. pp. 1 — 7. 28. A mecseki liász foltosmárga Ammonites-faunája és üledékföldtani vizsgálata. Akadé- miai doktori értekezés. Kézirat. Miskolc, 1974. pp. 1 — 217. 29. Őslénytan. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Bp. 1976. pp. 1 — 278. ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 349 — 353 A bányaföldtan szerepe a bányászatban Dr. Dank Viktor Tisztelt Ankét! Tisztelt Kollégák! Tény, és nincs rajta semmi szégyellnivaló, hogy az ember gyakorlati tevékeny sége rendszerint megelőzte a tudományos vizsgálatokat és ily módon a tulajdon- képpeni tudományos igényű kutatómunka az esetek legnagyobb hányadában a gyakorlati igényekből nőtt ki, abból fakadt. A halászat és vadászat köztudot- tan ősi szakmák, ősi foglalkozások, de ugyanilyen ősi foglalkozás a bányászat is, mely bizonyára megelőzte a földművelést is, hiszen a kőeszközökkel vadászni lehetett és azokat pedig, ha primitív módon is de l^ányászni kellett. Megemlíthetem a küíönlmző fémekkel jellemzett történeti korokat, amikor a felszíni kibúvásokon, toriatokon végzett bányászati tevékenység nagyon is nél- külözte a tudományos alaj)okat, legalábbis földtani vonatkozásban. Ebben az időben a bányatechnika ugyan jelentősen előrehaladt, hiszen a régi bányákban az ősember, a közéj)kor bányászának leleményességét, technikai felkészültségét csodálhatjuk. Ugyanakkor még sokáig nincs általános elmélet a Föld, a kőze- tek, a hasznosítható ásványtársulások képződéséről, vagy ha netalán lenne, azt az akkori egyházi hatalmak kíméletlen kegyetlenséggel megsemmisítik szerző- jükkel együtt. Már csodás emelőszerkezetek, szivattyúk működnek, nagyszerű ácsolatok biztosítják a mélyben a munkát, de még mindig az alkimia, a terem- tés, a különböző vallásos eredetű, célzatú és irányzatú felfogásoknak kell a hi- vatalosaknak lenniük. A szénhidrogén kibúvásokat használják, de imádják is és isteni eredetet tulaj- donítva mindennek lehatárolják, leszűkítik a lehetőségeket a közvetlen tapasz- talatokra, a kibúvásokra, a bányaközelre. A geológia tulajdonképpen a bányászat igényeként jött létre, de mert ok- nyomozó kutatásaiban is veszedelmes ellenfélnek bizonyult, a vallás .sokáig sike- resen elnyomta, fejlődését gátolta. Azok a bányászok lettek kezdetben geoló- gussá, akiket izgatott minden olyan kérdés, ami az é])pen bányászott anyag ere- detére, képződésére, feldúsulási folyamataira vonatkozott, hogy ennek segítsé- gével olyan helyeken is megkezdhessék a kutatásokat, ahol egyébként nem ten- nék. Meg kellett eleveníteni hát a kőbe merevedett évmilliók történetét, rekonst- ruálni kellett a folyamatokat és az ok és okozat összefüggéseinek tisztázása út- ján megállapítani az összefüggéseket, felismerni a törvényszerűséget és meg- határozni a lehetőségeket. íme itt van az első prognózisok csírája, mely a táv- lati tervek készítésének lehetőségeit hordozza magában. A földtant művelők a tudományok fejlődése során minden eszközt, műszert, módszert, összefüggést felhasználtak arra, hogy azt vizsgálatuk tárgyára a Földre vonatkoztassák. Ezek a megismerések azután visszahatottak a bányá- A Binyaföliitani Ankéton elhangzott elnöki megnyitó 1977. IV. 20—22. Pécs. 350 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet szatra és lehetővé tették a módszeres kutatás révén az utánpótlás biztosítását új lelőhelyek feltárásával, de lehetővé tették a kis bicskabányák helyett a hatal- mas művelési rendszerek megtervezését. Később azután differenciálódott ez a tudomány is egy alapkérdésekkel foglalkozó, főleg újat kereső elméleti, egy alkalmazott vagy gyakorlati és egy praktikus mindennapi, a műszakhoz kap- csolódó ágazatra, melyek egymással természetesen összefüggenek, de mind- egyiknek más és más a főprofilja. A bányageológiai szolgálat is akkor alakult ki, amikor az ember hivatalosan sem elégedett meg azokkal a kézzel fogható empirikus tapasztalatokkal, hogy van kiékelődés, elmeddülés, fölvető és levető, vízbeáramlás és vízbetörés, zöld kő és barna kő, agyag és homok, szikla és lágy képződmény stb. Szerette volna tudni a képződmények korát, egymásutánját, és kibogozni azt, ha felborult ez a sorrend. A geológia le vitele a bányába azt jelentette, hogy módszereiben geológiai tevékenységet kell folytatni az embernek műszaki úton megteremtette körül- ményei között. Amikor az ember biztosít több-kevesebb ideig betekintést a kéreg egy szelvényébe, és vannak, akik abból olvasni tudnak, nagy dolog az! Természetesen ebben a környezetben a geológusnak éppúgy ismernie kell a műszaki problémákat, a partner bányamérnöknek munkáját, mint ahogyan a bányamérnöknek a geológusét. A kettő szervesen kiegészítve egymás feltétele a sikeres és eredményes bányászkodásban. Mindkettőjük munkája ki kell egészüljön ezenfelül egy gazdasági szemlélettel és az ehhez szükséges ismeretanyaggal, mert ma már csak ilyen együttes, ilyen komplex és visszacsatolásokkal tarkított bányászati folyamat elégítheti ki a korszerű követelményeket. Persze nem valami polihisztorságról van itt szó, hiszen mindenki köteles el- mélyülten a saját szakmáját és tudományát művelni, ennélfogva nyilvánvalóan abban szerez a legnagyobb jártasságot. De kitekintés és mások munkájának megértése jellegének, lehetőségeinek ismerete - beleértve a korlátáit is — ezzel szinte egyen-fontosságú. Az adatokból értékelés útján lesz információ, és nyil- ván a komplex értékelésű a legtöbbetmondó, de nyilván annak szakmánkénti koriekt értékeléseken, összevetéseken kell alapulnia. Kutatni annyit tesz, mint a tudatunktól függetlenül létezőt igyekszünk is- meretszféránkba vonni, megismerni. Bányászni, termelni pedig ebben a fogal- mazásmódban nem más, mint a megismertet, a felfedezettet a legracionálisabb módon birtokba venni, és az ember szolgálatába állítani. Ennek a folyamatnak sok állomása van. Az az egyszerű megfogalmazás, mely szerint a bányászathoz ismerni kell a telep térbeli helyzetét és bányaföldtani viszonyait, igen sok min- dent felölel, és ezt az itt ülők nálam bizonyára jobban tudják. A bányaföldtan egyrészt azáltal, hogy segít pontos képet kapni a megismert ásványi nyersanyag földtani, geometriai paramétereiről, másrészt hogy a bánya- beli kutatásokkal növeli a fejtésre kerülő tartalékokat, közvetlenül szolgálja a bányászatot. A megismert anyagok precíz meghatározásával, leírásával a kép- ződésre, felhalmozódásra vonatkozó megfigyelések összefüggéseiben való vizs- gálatával a geológiai értékelések útján más területek hasonló bélyegeinek fel- ismerésével a perspektivikus kiitatásokhoz ad mindmáig egyedüli lehetőséget. A földtani analógia megalapozott és sokoldalúan alkalmazott módszere ma is az egyedüli bázisa az értékelésnek, beleértve a matematikai és számítógépes érté- keléseket is. Engedjék meg, hogy egy gondolat.sort elmondjak ezzel kapcsolatban. Itt van D a n k : A hány a földtan szerepe a bányászatban 351 ez az ankétünk. Ahhoz, hogy részt vehessünk ezen, sok egyéb most nem emlí- tett mellett szükséges tudnunk, hol van ez, melyik városban, milyen utcában, úton vagy téren, hány szám alatt és mely helyiségben! Ezenkívül természe- tesen jó tudni, hogy mikor kezdődik és mi a tárgya stb. Nos a földtanban, amikor azt mondják vagy olvassuk, hogy pl. indul az eocén program, mennyi földtani munkát rejt ez! A tévériporterek és újságírók nem is tudják sokszor, hogy mi az, hogy eocén, mitől eocén és annak melyik részén vagy részében van az a bizonyos barnakőszén. De a geológusoknak, a bányászok- nak tudni kell, sőt meg kell tudni határozni, ha találkozni akarnak a teleppel, még vető után is, hogy melyik formáció és milyen telepszám — hogy majdnem házszámot ne mondjak. A földkéreg megismerése során az egyik foglalkozásút csak az érdekli, milyen kemény, milyen állékony, hogy lehet benne fúrni vagy vágatot hajtani, a mási- kat az, hogy mennyi a meddő arány, milyen a tartalom, hát kell legyen, akit az érdekel, hogy mi is az anyaga, mi van benne, milyen élő és élettelen nyomok, maradványok jellegzetességek azok, melyek segítségével nyomon követhető, le- határolható, indentifikálható az a bizonyos képződmény vagy formáció. És ez I így van jól. Az ősmaradványok oknyomozó és összehasonlító vizsgálata, a kő- j zettani és ásványtani sajátosságok megismerése azok a tényezők, melyek szá- : munkra a nyersanyag címét megadják, ahol vele találkozni lehet. Persze ez nem mindig egyszerű, sőt az esetek többségében nem az . A bányageológiai munka hivatott olyan megfigyelési és leletmentési munkát végezni, mely a további kutatáshoz ad szilárd tám])ontot, amellett még a ter- melésgeológiai feladatokat is ellátja. A szilárd ásványi nyersanyagok esetében ma még kedvezőbb az információ- szerzés lehetősége. Vauinak mostohább területei is a bányászatnak, és itt a flui- dum (olaj, gáz, víz) bányászatra gondolok, ahová soha nem jut le az észlelő és ahonnan a legtöbb adatot csak közvetett úton lehet megszerezni, és ahfil a fúrá- sok egymástól való távolságához viszonyítva a fúrómag csak jiontszerű adatot szolgáltat. De szándékosan mondottam azt, hogy egyelőre, hiszen talán már megszülettek, vagy gyermekként itt vannak közelünkben azok az eml)erek,akik majd a gyakorlatban is megvalósítják a szilárd ásványi nyersanyagoknak fúró- lyukakon keresztül végzett bányászatát, ami ma már egyáltalán nem utópia hazai vonatkozásban sem. Ebben az esetben a szilárd ásványi nyersanyagok bányageológiai szolgálatának is majd sokkal szerényebb információmennyisé- gekkel kell dolgoznia. A közelmúltban együtt voltunk az iparágak földtani szerveinek képviselői és a KFH irányításával és rendezésében megvitattuk az ásványi nyersanyagprog- nózisok helyzetét. Ennek eredméiiyeként elhatároztuk, hogy a legfontosabb tennivalóra kell koncentrálnunk, ez pedig a jövő megalapozása és nem csupán a mai tevékenység menedzselése. Érdemes felmérni, hogy mennyi és milyen erő- ket lehet még felszabadítani a földtani vizsgálatf)kra, a ])rognózisra, a jövő meg- alapozására. Arra kell törekedni, hogy a hozzáférhető földtani anyagok sokol- dalúan fel legyenek dolgozva, egyetlen adat ne vesszen el, helyesen értelmezett adatok kerüljenek az adatbankba és új megismerések ala|)ján a folyamatos visszacsatolás is biztosított legyen. Ez fontos, mert ha a számítógép rossz ada- tokkal dolgozik, akkor a legjol)b software sem ér sokat. Nagyobb erőkkel vissza az anyaghoz! Kevesebb időt az adminisztrációra, több időt az anyaggal, a ma- tériával való foglalkozásra, ahogyan szokták mondani arra, amiből élünk. Szak- embereinket rendeltetésszer űbben kellene foglalkoztatnunk. 352 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A Társadalmi Szemlében nemrég államtitkárunk, dr. Juhász Ádám nyilatko- zatot adott egy riporternek. Elgondolkoztató megállapításokat tett: a munka termelékenysége nálunk a Csehszlovákiában elértnek 60 — 70%-a, az NDK-énak a fele és a fejlett tőkés országokénak 25 30%-a. Sok okot hoz fel és elemzi a beruházások előkészítettségét, munkaintenzitást, anyagellátottságot stb. Mi azzal tudnánk a termelékenység fokozásában részt venni, hogy megalapo- zottabbakká tesszük a kutatásokat, az információkat az említett módon mara- déktalanul feldolgozzuk, értelmezzük és főj)rofilunk a kutatás az anyag, annak megismerése az eredmények megalapozása és fokozása érdekében. Ahogyan az ásványi nyersanyagok nem termelődnek újra, ugyan ligy azok az adatok, melyekhez nagy költséggel jutottunk, szintén nem reprodukálhatók többé. Nálunk fejlettebb és ásványi nyersanyagokban gazdagabb országok is egyre nagyobb gondot és nemcsak gondot, hanem embert, pénzt, eszközt állítanak be a földtani, a geológiai adatszerzésre és feldolgozásra és ez nem véletlen. Nem szabad engedni, hogy a fúrótornyok mellől, a feltárások mellől lassan kivesz- szenek azok a klasszikus geológiai munkát végzők, akiknek megfigyeléseit azon- ban a legrészletesebb laboratóriumi vizsgálatok sem pótolhatják. Itt emelném ki azt a tényt, hogy a Szovjetunióban 1975-ben törvényt hoztak az ásványkincsek védelmére. Ennek megvalósításában igen nagy szerepe van a földtani munkának és azon belül is a geológiai tevékenységnek. Tisztelt Ankét! Olvassuk, halljuk, látjuk, tudjuk, hogy milyen korszerű eszközök, szerkeze- tek állnak ma már rendelkezésünkre. De engedjék megjegyeznem, hogy az űr- hajózás során a számos másforrású információ mellett mindkét űr-nagyhatalom arra törekedett, hogy kőzetmintákat is szerezzen be a Holdról! Nem érték be csak közvetett adatokkal. Es engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket, hogy az ember ugyan több ízben járt a Holdon, de a tízezer méteres mélységet nap- jainkig még a legmélyebb szénhidrogén-kutatófúrás sem érte el. Pedig a Föld itt van a lábunk alatt. Katonai megfogalmazásokból idézve, a repülőgépek, rakéták és egyéb álta- lunk nem ismert haditechnika birtokában is, egy területet az mondhat magáé- nak, akinek gyalogsága tartja ellenőrzése alatt. Ha ezt a gondolatot szabadna hasonlatként továbbvinni, akkor a bányageológiai, bányászati munkálatokat végző szakemberek, a szakma gyalogsága nélkül sem meghódítani, sem meg- tartani nem lehet a nyersanyagok egyre nehezebben bevehető birodalmát! Szívből köszöntőm tehát a szakma itt megjelent kiváló képviselőit és kívá- nom, hogy munkájuk fontosságáról továbbra is meggyőződve sikeresen alkos- sanak. Az ankét országos jellege lehetővé tesz széles körű tapasztalat, vélemény- cserét, melynek tudományos és gyakorlati értéke szinte felbecsülhetetlen. De óriási az erkölcsi és társadalmi vonatkozásokban felszabadítható alkotó erők lehetősége is egy ilyen sokoldalú szakmai találkozónak, ezért kell ebben egy- úttal egy folytatandó kezdetet is látnunk. A természet ezerféle megjelenésével foglalkozóknak mindig van mondanivalójuk egymásnak, tegyék ezt a jövőben is, a hatás, az eredmény nem maradhat el! D a nk: A bányaföldtan szerepe a bányászalhan 353 Tisztelt Ankét! Az első országos bányaföldtani ankét rendezésének nehéz munkáját Társula- tunk Déldunántúli Területi Szervezete és az Általános Földtani Szakosztály vál- lalta magára és oldotta meg, mint láthatjuk, tapasztalhatjuk sikeresen. Otthont adott neki és a lefolytatásában hatalmas segítséget nyújt a Mecseki Ércbányák Vállalat, ezért a földtan és a földtant művelők nevében elismerő köszönet illeti e sokrétű nagy munka minden aktív résztvevőjét. Az első országos Bányaföldtani Ankétot megnyitom. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol, Soc. (1979) 109. 354—356 Gondolatok a bányageológiai tanácskozáshoz Tálca Jenő Tisztelt Ankét! A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete nevében őszinte örömmel üdvözlöm az ország különböző területeiről összesereglett bá- nyageológusokat. Külön tisztelettel üdvözlöm dr. Dank Viktor elvtársat, a Magyarhoni Földtani Társulat elnökét. Ankétünk a Magyarhoni Földtani Társulat nagyrendezvénye, amelynek szer- vezési munkáit az Általános Földtani Szakosztály és a Déldunántúli Területi Szervezet végezte. 'Pi.sztelt Ankét! Nagy nap ez a mai, hiszen a bányageológia művelői először találkoznak or- szágos szintű fórumon, hogy meghallgassák egymást, kicseréljék nézeteiket, t apasztalataikat . A geológia tudományának a bányászathoz, ipari termeléshez legközelebb álló szakága - a bányageológia — régebbi múltra tekinthet vissza. Nagyszerű elődök dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig egy-egy bányavállalat geológusaként már a felszabadulás előtt is. A felszabadulás után, lassan negyedszázada, állami előírásként hoztuk létre a bányavállalatoknál a kötelező és szervezett bánya- geológiát, ami önmagában is e szakma fontosságát rögzíti. Az eltelt csaknem 25 év a bányáknál is elismerést és megbecsülést hozott mind a földtani tudomá- nyoknak, mind a szűkebb tárgyú, de konkrétabb célú bányageológiának. Ebben a körben jól ismert, hogy a földtannak milyen kapcsolata van más tudományágakkal. Az a kapcsolat, egymásrahatás, mely a geológiát a többi tu- dományággal összeköti, talán a legerősebben érvényesül a bányaműveléshez való viszonya esetében. A bányaműveléshez ismerni kell azokat a természeti körülményeket, amelyek között a liasznosítható ásványi nyersanyag előfordul. Enélkül biztonságos és gazdaságos termelést végezni nem lehet. Ezeknek a körülményeknek a vizsgá- lata a legnagyobb mértékben földtani feladat. A megismerésen túlmenően azon- ban a bányageológusok kötelessége a földtani ismereteket a termelés irányítása érdekében alkalmazni. A mai bányászati termelés természetesen nemcsak a bányaművelés és a geo- lógia, hanem más — geofizika, bányagépészet, bányamérés stb. — szakmák együttes tevékenységének, közös munkájának eredménye. Ezek mindegyikének meghatározott szerepe van a termelési feladatok megoldásában. A szakmák ré- T ó k a : Gondolatok a bányageológiai tanácskozáshoz 355 szesedése lehet eltérő arányú, de mindegyikük nélkülözhetetlen a korszerű ter- melésben. A bányageológia ezen a közös munkán belül a termelésirányításnak része, és nagyon fontos szerepe van. A geológus, mint minden más szakember, tudományos színvonalon álló, rend- szerezett, elméleti és gyakorlati ismereteket kap képzése során. Ugyanez mond- ható el a geológus technikusi gárdáról is, akik szintén megkapják a munkájuk- hoz szükséges elméleti és gyakorlati képzést. A megszerzett tudományos színvonalon álló ismeretekkel kevesen kerülnek I tudományos kutatóintézetekbe. A legtöbben gyakorlati munkában, a termelés- ben helyezkednek el — ide számítva a nyersanyagkutatást is — , munkájukkal is bizonyítva a tudomány termelőerővé válását. A bányageológusnak, mint ij^ari szakembernek, a legfontosabb feladata, hogy ‘ a földtudományok gyakorlati tapasztalatait, tudományos vizsgálatait és kísér- leteit, és mindezeknek legmodernebb eredményeit, a helyi geológiai szituáció között gyakorlatban alkalmazza, az ásványvagyon lehető legteljesebb — mind műszakilag, mind gazdaságilag optimális — megismerése és leművelése érdeké- ben. 1 A bányageológus feladatköre és felelőssége az ásványi nyersanyag termelésé- I hez szükséges megismeréstől, a munkahelyi irányításon keresztül, az ásvány- vagyon reprodukálásáig is kiterjed. A prognosztizálás, a tervezés éj>pen úgy a munkájához tartozik, mint a bányászati gépesítés, osztályozás-dúsítás fejlesz- tése kihatásainak viszgálata. A cél — az ásványi nyersanyag o])timálisan teljes megismerése és leművelése — érdekében megalapozott információkkal kell hogy bírjon, a mindennapok termelésirányításában való részvételéhez, a rövidebb- hosszabb távú tervek elkészítésében lévő szerepéhez. Epj:)en ezért a bányaföld- tani apjíarátus szervezettsége mozgékony, műszerezettsége modern, informá- ciós rendszere korszerű legyen, hogy minden esetben, a helyi sajátosságoknak megfelelően, a nagy tömegű adatfeldolgozást és kiértékelést akár több válto- zatban is — gyorsan és megbízhatóan elvégezhesse. Az egyre növekvő információ-mennyiség szelektálása, feldolgozása és kiérté- i kelése, valamint ezek alapján a bányageológusok tervezésében és irányításban játszott szerepe, parancsolóan írja elő szakmai fejlesztésüket, látókörük szélesí- I té.sét. Ezt a célt szolgálják a különböző továbbképzések, tapasztalatcserék, kül- és belföldi tanulmányutak, a szakirodalmi információs tájékoztatók. Plzen a . téren azonban még számos lehetőség kihasználatlan. Tisztelt Ankét! A hazai földtani kutatás hatalmas feladatok előtt áll és hatalmas feladatokat old meg. A világszerte feltámadt ásványi nyersanyagéhség itthon is arra ösztö- nöz, hogy megnövekedett kutatási tavékenységgel mind több és töl))j ásványi nyersanyagforrást vegyünk igénybe. Önök, bányageológusok, elsősorban jnár megismert nyersanyaglelőhelyeken tevékenykednek és az Önök munkájának meghatározó szerepe van a gazdaságos termelés, az ásványvagyon lelőhelyi bő- vülése, a veszte.ségek lecsökkentése terén. Az Önök, más szakmákkal szorosan egybefonódó, példás együttműködése a magyarországi ásványi nyersanyagok kutatása, lemíívelése, gazdálkodása terén, feltétlen elismerést érdemel. 356 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Tisztelt Ankét! A mai időkben minden szakmát magas szinten, tudományos színvonalon kell művelni. Ezt kívánja tőlünk a népgazdasági érdek, saját haladásunk érdeke. Egy szakma magas szintű műveléséhez feltétlenül szükséges az információcsere, egymás munkamódszereinek, eredményeinek, gondjainak, problémáinak meg- ismerése. Ezt a célt szolgálja ankétünk is. A megjelentek, az érdeklődők száma már önmagában mutatja a Bányageológiai Ankét megrendezésének szükséges- ségét. Az előadásokból levonható következtetések, a feltámadó új gondolatok és tanulságok pedig az Ankét sikerét jelenthetik. Szívből kívánom, hogy az I. Országos Bányageológiai Ankétot számos továb- bi kövesse, a közös cél: az ásványi nyersanyagforrások mind jobb megismerése és hasznosítása érdekében. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 3Ö7 — 365 A perm időszak földtani viszonyai és a külszíni kutatás feladatai a mecseki érclelőhelyen Dr. Barabás Andor (5 ábrával) Összefoglalás: A földtani kutatás és a bányászati termelés lehetőségeit alap- vetően megszabják a természeti köiülmények. Ezért az előadás röviden ismerteti a Ny- mecseki perm formációit és földtani viszonyait. Az előadás a továbbiakban a mecseki lelőhely külszíni kutatásának geológiai felada- taiv'al foglalkozik. Ezek: új területrészek földtani megismerése, készletek kimutatása, a beruházások műszaki-gazdasági tervezéséhez szükséges földtani alapok biztosítása. Fontos feladat a bányákban szerzett geológiai tapasztalatok hasznosítása a külszíni kutatás eredményeinek értékelésénél. Az előadás röviden ismerteti a sokrétű földtani (kutatási-bányageológiai) feladat ellá- tására a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál kialakított geológiai szervezetet. A geológiának az emberi létfeltételek biztosításában széleskörű szerepe van. Ezen a téren különösen erős szálak fűzik a bányászathoz. A bányászati termelés egyik alapfeltétele a természeti körülmények ismerete. Ennek megszerzése, a megismerésnek a termelésben való hasznofűtása jórészt földtani feladat. A bányászat érdekében végzett földtani munka a hasznosítható ásványi nyersanyag felkutatásától a bányák bezárásáig terjed. Ismert tény, hogy régebben az ipari gyakorlatban a bányászat és geológia a nyersanyagkutatástól a bányászati termelésig egy szakma volt. E szakmák szét- válását és más szakismeretek bányászati célú alkalmazását az élet követelte meg. Változatlan maradt azonban a cél: a hasznosítható ásványi nyersanyagok termelése, ami a mai bányászatban különböző szakágak közös feladatává vált. Ezen a közös feladaton, közös munkán belül a geológiának bányageológia- ként meghatározó szerepe van a termelésben. A geológus szakma fontosságát tovább növeli a termelési célú nyersanyagkutatásban betöltött vezető szerepe. Eddig a geológiáról mint a tágabb értelemben vett bányászattal kapcsolatos, a termelésben részt vevő szakmák egyikéről beszéltem. Hadd ejtsek rnost né- hány szót a termelő munkával kapcsolatos tudományos tevékenységről a geoló- gia vonalán. A hétköznapok gyakorlati munkája során a geológus — mind a bányageoló- gus, mind a nyersanyagkutató geológus — sokszor találkozik olyan problémá- val, ami új megoldást tesz szükségessé. A felmerülő kérdések megválaszolásában az elméleti ismeretek és gyakorlati taj)asztalatok alkotó alkalmazása gyakran vezet tudományos értékű új felismerésekhez. Az élet követeli meg a minden- napi gyakorlati munka mellett a tudományos jellegű munkát mind a bánya- geológustól, mind a nyersanyagkutató geológusoktól. A geológusok, geológus mérnökök és geológus technikusok szakképzett gárdája ilyen feladatok megol- dására is alkalmas. 358 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Ennyi elvi bevezető elmondása után térjünk át a Bányageológiai Ankét konkrét tárgyára. A Mecseki Ércbányászati Vállalat részéről több előadás fog elhangzani a bányageológiai munkáról. Nekem jutott az a feladat, hogy az ércgenetikai és bányageológiai előadásokat megelőzően nagy vonalakban ismertessem azokat a földtani körülményeket, amelyek között a földtani kutatás és a bányászat folyik a mecseki lelőhelyen. Amiket el fogok mondani, az sok geológus közös munkájából alakult ki. A Ny- mecseki perm rétegsora, litosztratigráfiai beosztása A Ny-mecseki permi képződmények litosztratigráfiai tagolását és rövid jel- lemzését az 1. ábrán mutatjuk be. A kronosztratigráfiai részletkérdésekre nem kívánok kitérni. A permnek az idősebb képződményekre települése csak a terület nyugati részén. Dinnyeberki környékén ismert. Itt prekambriumi gránit van alatta. Az alsópermbe sorolt formációk a korpádi homokkő formációval kezdődnek. Feljebb a gyűrüfűi kvarcporfir formáció települ. Erre következik a cserdi vöröshomokkő formáció, amelyet durvatörmelékes összletnek is nevezünk. A rétegsor további része egy nagyon jellegzetes képződmény: a bodai aleu- rolit formáció. Uralkodóan vörös, finomszemű kőzetekből áll. Alsó részén az ,, átmeneti tagozatban” redukált rétegek is vannak. Az ércesedés szempontjából a legfontosabb a felsőpermi kővágószöllősi homok- kő formáció. Ebben települ a mecseki lelőhely a működő, a már leművelt és a beruházás alatt levő bányákkal és a kutatás szempontjából fontos perspektivi- kus területekkel. A kővágószöllősi homokkő formációt szemiarid klímaövben lerakódott konti- nentális, uralkodóan folyóvízi (medri és ártéri) képződménynek tartjuk. Ez a megállapítás fontos az ércgenetika szempontjából is. Ez a formáció hárotn tagozatra oszlik, amelyek részben heteropikusan he- lyettesítik egymást. A tagozatok egymáshoz és a szemnagysági kisciklusokhoz való viszonyát a 2. és 3. sz. ábra túlmagasított litosztratigráfiai szelvényei tün- tetik fel. Ezeknek a szelvényeknek a helye a 4. sz. ábrán (I. és II.) láthatók. A bodai aleurolitra mindenütt a bakonyai tarkahomokkő tagozat (régi nevén tarka összlet) települ. A tagozat felső része laterálisán helyettesíti a következő tagozat alsó részét. A kővágótöttösi szürkehomokkő tagozat uralkodóan szürke színű törmelékes kőzetekből áll. Korábbi elnevezése: szürke összlet, vagy fekvő szürke homokkő. Mélyebb részei nyugaton a tarkahomokkővel heteropikusak. Északkelet felé az egész szürke összlet laterálisán átmegy a következő tagozat vörös színű kőzetei- be. A szürkehomokkő tagozat és a következő cserkúti vöröshomokkő tagozat határán elkülönítünk egy zöldhomokkő rétegtagot. Ez a ])roduktív összlet. Szürke és vörös színű összletek határán van, ezért színe uralkodóan zöld, szürke és vörös kőzetek közbetelejnilésével. Ez ké|)viseli az ércesedés szempontjából ked- vező oxidációs-redukciós geokémiai övezetet. > ' í t.ébn. A mcc*ekJ perm ét UtoutntIgninAl bcouUu Ckorábbi »t*ttbk rétegsorainak felbaaeniUtáTal) Piff. I. Strallgnpb; andlithoalratlgraphlosuhdlrfílontof the PermUn in ihe Mecsek MonntalatlBy coiut«i7nfaerler aothors) B gr aháe: A pcnn Mzak földlani viszonyai a mecseki érclelőhelyen 359 Ny K NyONy 506V1 Vt/Ivi KÉK ?oiIíSl/u^ K«'’<‘«ötöttö.l itűrkíhomokkö uSo»t. 4. ttírkúti ÍSöí homokkő U(roMt (2-4. K<5v4(íd8töllÖ!.l homokkő fonuádO), 6. Jak*bhe«yJ homokkő fomiáciő. 6. Kl»clklij#ok hafdraj 4 iffcíSkof íH^ed*!’ 8Md”t M Mrniber. S, Tho Kövígőlőtlös'íOMy* Sandstone^Mmber . na Cscrkol (Hed) Sandstone Metnber. (2—4. The KŐTiigőttőllős Sundatono PonnatioD), 6. Jakabhoiry Sand- atone Pormalion. 0. Uoundarlea of rnicro cycles ' a > E3 = sEÜ s fonndclö taRHMUIn*k rgyniA.lin.. vaIA vIsMEnyn, a Joknbhcgyl homokkő aIJAi awiou elvi Bíelvőnyen (ll-n BEolTŐny), üaiuBAsNé STtm Á. íierlnl. J e 1 m a «y a r 4 1 u 1 0 t W«d tha* bBM KflvágöeiöUős Saadatone Ponnatlon aa relalcd to one anoUier, on au Idealired profilé referre 01 rne Jakubhegy Sandstoue (Profil II-U). According lo A. üakabAs STcm.. L e a e n d: see fig. i 360 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A cserkúti vöröshomokkő tagozat neve az ipari gyakorlatban fedő vörös homok- kő. Alsó része laterálisán helyettesíti a fekvő szürke homokkövet. Felső része a tótvári lilahomokkő rétegtag, vagy más néven lilakavicsos homokkő az egész is- mert területen megtalálható a jakabhegyi főkonglomerátum alatt. A kővágószöllősi homokkő formáción belül említett tagozatok és rétegtagok elsősorban kőzetszín szempontjából térnek el egymástól. Adott esetben a szín az időszakos és állandó vízfolyások, a medri és ártéri képződmények egymáshoz viszonyított arányától, a növényzet egykori jelenlététől, a lerakódott üledékben mozgó vizek hidrokémiai jellegétől függ. Ércgenetikai fontossága miatt ennek részletesebb ismertetése a következő előadás feladata. A formáció tagozatai nem jelentenek kronosztratigráfiai egységeket. Réteg- tani egységeknek az üledéksor ciklusos felépítése alapján azonosítható szaka- szokat tartjuk. Ebben a formációban 18 apróciklust különböztetünk meg. Eze- ket 4 kisciklusba vonjuk össze, amelyeket A, B, C, D-vel jelölünk. A 2. és 3 sz. ábrán a D kisciklust — amelyik azonos a lilakavicsos homokkővel — kis vastag- sága miatt nem tüntettük fel. A ciklusok határait a tagozatok határai sok helyen metszik; a tagozatok ré- tegtani helyzetüket lépcsősen változtatják. A feljebb következő felsőpermbe vagy alsótriászba sorolt jakabhegyi homok- kő formáció uralkodóan vörös és lilásvörös kőzetekből áll. Alján a jakabhegyi fő- konglomerátum rétegtag települ. Ez utóbbi fontos vezető szint. A rétegsor további része már biosztratigráfiailag is a triászba sorolandó. A szeizi alemeletbe tartoznak a patacsi aleurolitos-argillites rétegek. A kampili alemeletet a magyarürögi anhidrites-márgás rétegek, a hetvehelyi dolomit és a viganvári lemezes mészkő, az anizuszi emeletet mészkő és dolomit képviseli. A perui képződmények telejiülési helyzetét a 4. és 5. sz. ábrák szemléltetik. Az ismert permi terület nagy részére jellemző, hogy a perm, valamint az alsó- és középsőtriász képződmények periantiklinális szerkezetet alkotnak, amelynek tengelye K felé dől. A számunkra legfontosabb felsőpermi képződmények elterjedését Ny felől a bükkösdi törésvonal határolja. A jieriantiklinálist dél felé a Mecsekalja szerkezeti öv feltolódása zárja le. Ettől délre permi képződmények nem ismertek, de jelenlétük Bicsérd— Szent- lőrinc környékén geológiai következtetések és szeizmikus mérések alapján fel- tételezhető. Egy másik jelentős feltolódást is kimutattunk a periantiklinálistól északra Hetvehely térségében. Ez a feltolódás ÉK-i csapással valószínűleg folytatódik Magyarszék irányába. Ettől északra a permi képződmények a goricai fúrások és szeizmikus mérések szerint folytatódnak, a feltolódáson túli terület jelentős részén nagy mélységben. Kelet felé a dőlt tengely miatt nagy mélységbe kerül a perm. Hogy meddig folytatódik, azt nem ismerjük. A felsorolt főbb szerkezeti elemeken kívül a területet sok feltolódás és vető szabdalja, amelyek bányászati szempontból fontosak, de a nagyvonalú földtani képben alárendelt jelentőségűek. Hidrogeológiai szempontból a felsorolt képződmények jól ismertek. A permi és az alsótriász szeizi képződmények repedésvizet tartalmaznak. Tárolt víz- mennyiségük bányászati szempontból nem nagy. Nagyobb vízhozam ezekből csak egyes tektonikusán zúzott zónákban jelentkezik, általában gyorsan csök- kenő mennyiséggel. Barabás: A perm időszak földtani viszonyai a mecseki érclelőhelyen 361 \ III őMagyarszé^ ^ KOMLO 6 Mdnfa k É 0^ 1 : . 3 3 I i. ábra. A perm és a jakabhegyi homokkő felszíni elterjedése, valamint a legfontosabb szerkezeti elemek a Mecsek-hegy- ség Ny-i részén. Jelmagyarázat: 1. Gyűnifüi kvarcporfir foniiáciő, 2. Cserdi vSrö.stiomokkő formárló, 3 Bodai aleurolit formáció, 4. Kövágószöllősi homokkő formáció, 5. Jakabiiegyi homokkő formáció, 6. Szelvények lielye, 7. Fontosabb fiirások, 8. Feltolódás, 9. Vető Fiff. 4. The Permian and the Jakabhegy Sandstone as distributed on tlie surface and tbe major structural elements in the western part of the Mecsek Mountains. L e g e n d: 1. Gyürüfü Quartz-Porphyry Formation. 2. Cserd (Ked) Sandstone Formation. 3. Boda Siltstone Formation. 4. Kővágószöllős Sandstone Formation. 5. Jakabliegy Sandstone Formation. 6. Location of profiles. 7. Major borcholes. 8. Keverse fault. 9. Normál fault É Jakabhegy Szentkatalin 1 1^^ 2[3 3| c I 4|\\| s| — I el I 7 8 t'M:| 9r~_ 1 10| ^ | S. ábra. A Ny-mecseki antiklinális harántirányú szelvénye (ITT— III) WÉber B. szerint. .1 e 1 m a g y a r á z a t: 1. Kristályos pala, 2. Szerpentinit, .3. Feltételezett karbon képződmények, 4. Korpádl homokkő és cserdi vöröshomokkő formáció, 5. Bodai aleurolit formáció, 6. Kővágószöllősi homokkő formáció, 7. Jakabhegy! homokkő formáció, 8. Triász képződmények, 9. Jura képződmények, 10. Miocén és pannon képződmények Fig. 5. Transversal section accross the anticline of the western Mecsek Mountains (III — III), according to B. M'éber. L e g e n d: 1. Crystalline schists. 2. Serpentinite. 3. Hypothetical Carboniferous formations. 4. Korpád Sandstone and Cserd (Red) Sandstone Formation. 5. Boda Siltstone Formation. 6. Kővágószöllős Sandstone Formation 7. Jakabhegy Sandstone Formation. 8. Triassie, 9. Jurassic. 10. Miocéné and Pannonian 4 Földtani Közlöny 362 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet Az alsókampili anhidrites-márgás rétegek vízzáróak. A felsőkampili lemezes mészkő réteges repedésvizet, az anizuszi mészkő karsztvizet tárol. Az alattuk települő vízzáró összlet megvédi a bányákat a magas fedőben levő karsztvíz betörésétől. Jelentősebb hidrogeológiai problémák csak aknamélyítéssel kapcsolatban fordulnak elő, vizet tároló zúzott tektonikus zónák harántolásakor. Mivel az aknamélyítést aknatengelyfúrás előzi meg, ezért a várható nagyobb vízhozamú szakaszokat előre tudjuk jelezni. Röviden így tudtam összefoglalni azokat a földtani viszonyokat, amelyek között bányászati termelő tevékenységünket és ércföldtani kutatásunkat végez- zük. Következő feladatom a lelőhelyi földtani kutatás rövid ismertetése. A mecseki lelőhely földtani kutatásának alapelvei, feladatai Mint már említettem, a mecseki lelőhelyen alapvetően a kővágótöttösi szür- kehomokkő és cserkúti vöröshomokkő tagozat határán levő produktív rétege- ket, a zöldhomokkő rétegtagot kutatjuk. Ritka hálóban, egyes fúrások tovább- mélyítésével a bakonyai tarkahomokkő alsó, helyenként anomális részét is át- fúrjuk egy alsóbb szinti esetleges ércesedés vizsgálata céljából. A mecseki lelőhely komplex földtani kutatásának történetére nem térek ki, csak a jelenlegi gyakorlatról szólok. Moi kutatási rendszerünk az, hogy először egyedi vagy ritka hálóban mélyí- tett fúrásokkal, a helyi kutatási kritériumok, érclokalizációs törvényszerűségek ismeretében készített geológiai-geofizikai kiértékelésekkel eldöntjük egy-egy területrész pers2)ektivikusságát. A kedvező területeken sűrítő fúrásokkal kutat- juk fel az ércvagyont. A lelőhely érce bonyolult és változékony érctestekből áll, ezért magasabb kategóriájú ércvagyon kimutatásához nagyon sűrű fúrási hálózat lenne szüksé- ges, ami a nagy mélység miatt egyúttal nagy kutatási költséget is jelentene. Részben a rendelkezésre álló földtani kutatási költségkeret korlátozott volta, részben kutatásgazdaságossági okok miatt a külszíni kutatás esetében meg- állunk C2 kategóriájú készletek kimutatásánál, amihez a mi esetünkben 400 X 400 m-es ,, borítékos”, azaz 280 X 280 m-es fúrási hálózat kell. Készletszámításunk a földtani tömbök módszerén alapul, statisztikus jelleg- gel. A megbízhatóság növelése érdekében érckutató fúrásainkból gyökérágat fúrunk az ércliarántolások számának növelése céljából. A produktív összletre vonatkozó egyéb geológiai-geofizikai adatok — sokszor számítógépes — kiérté- kelésével támasztjuk alá az ércesedés, és ezen keresztül a készletszámítás meg- bízhatóságát. A ma érvényben levő készletszámítási utasításunk alapján számí- tott érckészletek az eddigi tapasztalatok szerint megfelelően igazolódnak, és a beruházási döntésekhez jó alapot biztosítanak. A külszíni ritka kutatási hálózat alapján nem lehetne tervszerűen termelni a bányákban, és nagyon sok ércet meg sem találnánk. A részletes kutatást a bá- nyákban kell elvégezni föld alatti kutatásként, aminek irányítása és részben végzése is a bányageológia feladata. Barabás: A perm időszak földtani viszonyai a mecseki érclelőhelyen 363 A külszíni kutatásnak nemcsak az ércvagyont kell kimutatnia, hanem egy- idejűleg biztosítania kell a beruházási j)rogramok készítéséhez szükséges föld- tani anyagokat, kiértékeléseket is. A megfelelően dokumentált készletszámításon kívül el kell készíteni a bánya területének meghatározásához, a bányatelek határának kijelöléséhez szükséges geológiai anyagokat. A fő feltáró létesítmények helyének kijelölése, megtervezése sem nélkülöz- heti a geológiai ala])okat. Az ismeretességi foknak megfelelő valószínűséggel meg kell becsülni az érc térbeli eloszlásának, a produktivitásnak várható változékonyságát, az ércese- dés súlypontját. Elői'e kell jelezni a várható hőmérsékleti viszonyokat a szellőz- tetés és hűtés tervezéséhez. Fontos feladat a bánya várható összes vízhozamának, a bányavíz agresszivi- tásának meghatározása is. Külön hidrogeológiai feladatot jelent az aknaniélyí- tés során várható vízviszonyok előrejelzése. Az érchígulás várható mértékére az ércadatokból tudunk következtetni az eddigi bányabeli tajaisztalatok felhasználásával, figyelembe véve az ércesedés jellegétől függő fejtési rendszert. Az ércfeldolgozó technológusokkal közös probléma a várható fémkihozatali százalék és vegyszerfogyasztás megállapítása. A bányafeltárási munkák során el kell készíteni a feltáró létesítmények geo- lógiai dokumentációját. Ennek célja részben a korábbi megállapítások ellenőr- zése, főként pedig újabb hasznosítható geológiai alapadatok megszerzése még a termelés megindulása előtt. Nagyon fontos feladat a bányageológiai tapasztalatok érvényesítése a kül- .színi kutatás kiértékelő munkájában. Nem c.sak azt jelenti ez, hogy a bánya- beli részletesebb geológiai megismerés alapján utólag helyesbítsük korábbi föld- tani szelvényeinket és térképeinket. Sokkal inkább annak a viz.sgálatára van szükség, hogy a bányageológiai részletes kutatás és termelés alapján jól megis- mert geológiai, ércesedési viszonyok hogyan tükröződtek a külszíni kutatás adataiban, geológiai kiértékeléseiben. Első lépésben megállapíthatjuk, hogy a külszíni kutatás megállapításai milyen valószínűséggel igazolódnak. Az eltéré- sek okainak vizsgálata és a megfigyelési adatok szélesebb körének bevonása az összehasonlításba lehető.séget ad arra, hogy a külszíni kutatási adatok kiér- tékelése egyre jobban megközelítse új területeken is a jövendő bánya tényle- ges földtani viszonyait. Jobban, mint az a kutatási hálózat pontsűrűségéből, kutatási méretarányából következne. Az idő rövidsége miatt a fentiek példákkal illusztrált kifejtésére nem vállal- kozhatom. A következő előadásokban megfelelő nézőpontból tekintve ta- lálunk jjéldákat arra, hogy a föld alatti részletes kutatás és termelés geológiai eredményei milyen hasznos segítséget jelentenek a külszíni kutatás kiértékelő munkájához. A további előadásokra történő utaláson felül csak egy témát említek meg. A bányákban a kőzetek mélységbeli telejiülése, a telejmlés térbeli változása, a hajlításos formaelemek szerej)e, a töréses elemek sajátságai, egymáshoz való viszonyuk sokkal jobban megismerhető a nagyobb mélységekre vonatkoztatva, mint a ritka hálós felszíni kutatófúrásokból. A bányabeli tapasztalatok alapján megismert földtani törvényszerűségek alkalmazása külszíni kutatásból ismert új területeken lehetővé teszi földtani szelvényeink és térképeink jobb megszer- kesztését. 4* 364 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet A Mecseki Ércbányászati Vállalat geológiai szervezete Az eddig felsorolt és a további előadásokban elmondásra kerülő geológiai fel- adatok ellátására a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően alakítottuk ki a Mecseki Ércbányászati Vállalat geológiai szervezetét. A mecseki lelőhelyre és az ország többi területére kiterjedő külszíni földtani kutatást — beleértve a geológiai-geofizikai és a fúrási munkákat — a vállalat Kutató-Mélyfúró üzeme végzi. A külszíni készletszámítás a központi geológia feladata. A bányák geológiai feladatainak ellátására mindegyik üzemben van bánya- geológia, amelyik szorosan együttműködik a többi szakággal, főként a bánya- geofizikával, bányaméréssel és bányaműveléssel. Mind a külszíni kutatási, mind a bányageológiai munka elősegítésére a válla- lat Kísérleti Kutató- és Automatizálási Üzemében ásvány-kőzettani, geofizi- kai és kémiai laboratórium működik. A vállalat egész geológiai tevékenységét a Földtani Főosztály fogja össze. Ezen belül egy Geológiai Kutatási Osztály és egy bányageológiai csoportvezető működik. * A továbbiakban az ércföldtani előadás után a vállalati földtani munka egy részéről, a bányageológia feladatairól, ezek megoldásáról lesz szó. Nagy és szép feladat a változékony geológiai és változó gazdasági körülmények között úgy dolgozni, úgy gazdálkodni a bányászatban, hogy az ásványvagyon védelme szemj)ontjait figyelemlje véve egyenletes és gazdaságos termelést biztosítsunk Ilyen nagy feladat megoldása csak összefogással, a különféle szakmai ismere- tek együttes, összehangolt alkalmazásával lehetséges. Irodalom — References Bállá Z. (1965): A köváKÓszöllősi antiklinális fejlődéstörténete. Földtani Közlöny 95. 4. Bállá Z. (1969): A szerkezeti tényezők szerepe az uránércesedésben. Földtani Közlöny 99. 3. Balogh, K. — Barabás, A.— Majoros, Gy. (1973); Dér heutige Stand dér Kenntnis des Karbons und Perms in Ungarn. Stockwerkbau und Felderteilung. Zentralinst. Physik dér Erde. No. 14. Potsdam Balogh, K. — Barabás, A. (1972): The Carboniferous and Permian of Hungary. Acta üniversitas Szegediensls, Acta Minerologioa-Petrographica. Tóm. XX. Faso, 2. Szeged, Hungária Barabás A. (1904): A Délkelet-Dunántúl paleozóos képződményei. Magyarázó a magyar— jugoszláv geológus találko- zóra Barab.áS a. (1966): A Mecseki perm időszaki képződmények földtana. Kandidátusi értekezés Baiíabás, a.— Kiss, J. (1958); La geuése et le caractére pétrographique sédimentaire de l’enrichissiment de minerai d’uranium dans la Montague Mecsek. Actes de la deuxiérne Confhence Internationale des Nations ünies sut l’utilisa tion de l’énergie atomique á des fins pac.ifiques. Vol 2. Geneve Barabás, A.— Virágé, K. (1966): Mechanizm obrazoványija uranovüch rúd na prímére Mecsekszkogo raesztorozsgye- nyija. Litologia i poleznüe iszkopaeműe. 2. Moszkva Bar-ABÁsné Stuhl Á. (1975): Adatok a dunántúli újpaleozóos képződmények biosztatigráfiájához. Földtani Közlöny, 105. Barabásáé Stbhl A. (1969): A mecsek-hegységi felsőpermi üledékek tagolása ciklusos kifejlődésük alapján. Földtani Közlöny 99. 1. Barabásní: Stühl Á. (1973): A nyugatmecseki felsőperm összlet üledékföldtani jellegei statisztikus értékelésének réteg- tani és egyéb földtani eredményei. Földtani Közlöny 103. 3—4. BöCkh J. (1876): Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai. M. K. Földt. Int. Évk. IV. k. Forgó L. — Dr. Moldvay L. — Dr. Stefanovits P.— Dr. Wein Gy. (1966): Magyarázó Magyarország 200 OOO-es térképsorozatához L-34 — XIII. Pécs. Magyar Állami Földtani Intézet Glöckner J.-né (1973): A C.serdi környéki alsó permi átmeneti összlet kutatása, összefoglaló jelentés az 1970— 72. évi kutatási munkákról. Kézirat. Mecseki Ércbányászati Vállalat Adattár Grüssz, a. (1967): Ablagerungsziklen iin Perm des Mec.sekgebirges. Annales Universitates Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Geologica. Tóm. X. Jámbor A. (1964): A Mecsek hegység alsó permi képződményei. Kézirat. Mecseki Ércbányászati Vállalat Adattár Jámbor A. (1907): Magyarázó Magyarország földtani térképéhez. 10 OOO-es sorozat Kővágószöllős. Kiadta a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Magyar Állami Földtani Intézet Kassai M. (1976): A Villányi hegység északi előterének perm képződményei. Geologica Hungarica. Series Geologica, Tóm. 17. Magyar Állami Földtani Intézet kiadása Barabás: *1 perm időszak földtani viszonyai a mecseki érclelőhelyen 365 De. Kiss J.— Gkossz á. (1958): Konkrécióképződés és új karbonátos fácies a Mecsek hegység! pszammitos összletben. Földtani Közlöny 88. 4. Somogyi J. (1965): A mecseki alsópermi összlet felső részének Imllámfodrairól. Földtani Közlöny 95. 1. Szabó J. (1965): A Mecseki feisőpernd és alsószeizi összletek ferderétegzettségi adatainak föidtani értékeiése. Földtani Közlöny 95. 1. Szederkényi T. (1962): A TI. sz. kutatócsoport 1962. évi jelentése a mecseki kvarcporfír kérdésről. Kézirat VadAsz E. (1935): A Mecsek hegység. Magyar tájak földtani leírása. A M. Kir. Földtani Intézet kiadása Vadász E. (1953): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Akadémiai Kiadó VIEÁGH, K. (1974): tjszlóvija formiroványija i zakononicrnosztyi prosztránsztvennovó razmescsényija rúd Mec.sek- szkovó uranovovó mesztorozsgjénija. Kandidátusi disszertáció VlEÁGH K.— ViNCZE J. (1967): A Mecseki uránérclelöhely képződésének sajátosságai. Földtani Közlöny 97. 1. Geological con(iitions of the Permian and tasks of snrface geological investigations at the Mecsek őre deposit Dr. A. Barabás The geological probléma to be solved in connection witli mining exploitation comprise a wide gamme of tasks extending froin the exploration of the conimercial mineral raw matéria!, through works connected with iiivestment and mining exploitation of the corn- mercial mineral raw matéria!, through works coimected with investment and mining exploitation up to the closing of a mine. Mining geology is determinant in exploitation. The knowledge of the natural conditions is inijjortant fór mining exploitation. The Mecsek uránium őre deposit occurs in the Peimian of the western JNIecsek Mountains. Thereefore, as an introduction to pajiers to be beid by geologists of the Mecsek Őre Mines Enterprise the author is outlining the lithostratigraphy of this formation group. The lithostratigraphic subdivisions and a brief chaiacterization of the PeiTnian fonna- tions of the western Mecsek Mountains are given in Fig. 1. From the viewpoint of uránium őre, most iiufiortant is the Kövágószöllős Sandstone Foimation assigned to the Ujiper Permian. It is subdivided intő three members: the Bakonya Sandstone Member, the Kővágót öttös Sandstone Member and the Cserkút Sandstone Member. These members partly replace one another (Fig. 2. and 3). The jiro- ductive formation is the Green Sandstone Horizon between the grey and red sandstonea. The Kövágószöllős Sandstone Formation is considered to represent Continental, pre- dominantly fluviatile (river-bed and flood-plain) sediments accumulated in a seini-arid climatic zone. This statement is important from the viewpoint of őre genesis. Tlie granulometric, micro-cycles and the members as relatcd to one another are shown in Fig. 2. and 3. The Extension of the Permian and its mode of occurrence are shown in Fig. 4 and 5. From the hydrogeological viewpoint, the sediments forming the Permian and the Ti 'iassic foiTnations overlying them are well known. Ko significant water hazaid is to be reckoned with in running mining exploitation. Basic principle of geological investigation at the Mecsek uránium őre deposit is to investigate the single parte of the deposit by putting down first single and then groups of boreholes of regular spacing and onee the prospectiv^eness of the individual subdepo- sits has been determined, to assess the őre reserves of these by reducing the spacing of exploratory boreholes. Because of the intricate structure of the őre and fór reasons of the economy of explorations, only őre reserves of C, eategory are deteimined from the surface, and further detalization is already the task of undergi’ound explorations. Surface explorations provide data of fundamental importance and their evaluations enable investors to draft investment programs. The geological experiences of detailed underground explorations and exjiloitation are made use of when evaluating new areas, deposits, geologically. Finally, the geological organization of the Mecsek Őre Mines Enterprise — consisting of surface explorations, underground, (mining) geologiy ond laboratory works and corres- ponding to the requirements of practical life — is briefly deseribed. Földtani Közlöny^ Bull. of the Hungárián Geöl. Boc. (1979) 109. S6G — 373 A mecseki érclelőhely földtani, teleptani adottságai és kutatáselinéleti vonatkozásai Dr. Virágh Károly (2 ábrával) Összefoglalás : Az elvégzett üledékföldtani, fáciesstatisztikai, litológiai és geokémiai vizsgálatok alapján a szerző arra a következtetésre jutott, hogy a nyugat- mecseki felsőpermi tarka homokkő formáció időszakos vízfolyások és felső szakasz jel- legű folyók üledékeinek felhalmozódásával kezdődött, majd az üledékgyűjtő fokozatosan kiszélesedett, a folyórendszer középső, majd alsó szakasz jellegűvé vált. Ezt a triász tengeri transzgresszió köv^ette. Az ércesetlési folyamat a szedimentogenezisben kezdődött, amikor is a folyómederből oldal irányba és lefelé szivárgó vizekből az m'án kicsapódott a diagenezis első szakaszában lévő üledékek reduktív közegében. A felsőpermi üledékek litifikációja során a nagy meimyiségű organikus anyagot tartalmazó ártéri üledékekből képződött a redukált szürke homokkő tagozat (P|), az uralkodóan medri üledékekből pedig az oxidált vörös homokkő tagozat (P|). Ezek között helyezkedik el az átmeneti redoxállapotot tükröző ún. zöll homokkő tagozat (Pj). A katagenezis során a medence központi részeiben [egykor üledékbe került fém az oxidáció hatására feloldódott és a nyomás hatására mozgásba jött pórusoldatokban migrált a medenceperemek felé. A peremeken elhelyezkedő reduk- tív^ üledékek liatárán bonyolult alakzatú oxidációs-redukciós frontokon az urán kicsa- pódott és fokozatosan dúsulva ipari koncentrációt ért el. A teleptani szempontból megkülönböztetett földtani kutatási objektumokat; fácies- lépcsőket, ércesetlési szinteket, érctesteket, ércmorfológiai elemeket, ércásv^ányokat a szerző megismerési szinteknek tekinti és ezeknek megfelelően megfogalmazza az egyes kutatási lépcsők követehnényrendszerét. Az uránérclelőhelyekkel foglalkozó irodalomban olvasható az a figyelmet fel- keltő szám, hogy különböző számítások szerint a könnyen megtalálható urán- lelőhelyek mindössze 10 — 12%-ot képviselnek a potenciálisan lehetséges kész- letekből. Világméretekben a célirányos uránkutatás mindössze 25 — 30 éves múltra tekinthet vissza. Ha feltételezzük, hogy a negyvenes és az ötvenes évek- ben mutatkozó, főleg katonai-.stratégiai meggondolásokkal motivált erőteljes uránérckutatások, valamint a hatvanas években bekövetkezett visszaesés során felderítették a könnyen hozzáférhető lelőhelyeket, jogosnak tűnik az az elkép- zelés, mely szerint a lehetséges fémkészletek döntő többségének felfedezése év- tizedünk és a következő időszak földtani kutatásainak feladatai közé tartozik. Az ásványi nyersanyagok iránti világméretű szemléletv^áltozás keretein belül a fen- tiekben említett tények és tendenciák tartós uránszükségletet jelentenek, ami megadja az uránérckutatások kiterjesztésének aktualitását és egyben megszabják a hosszú távú fejlesztési terveket is. Jelen dolgozat szabta határokon belül a Ny-mecseki lelőhely példáján meg- kí.séreljük rendszerezni és az általánosból a konkrétabb felé haladva vázlatosan bemutatni a különböző nagyságrendű kutatási objektumok földtani értelmezé- sét és ezeket beilleszteni a kutatási folyamatba. V i r á g h: *4 mecseki érclelőhely földtani, teleptani adottságai 367 Az uránérclelőhelyek ipari tipusai között (Kazsdan A. B. 1966) a mecseki lelőhely az „Urántartalmú homokkövek rétegszerű telepei és lencséi kontinen- tális képződményekben” csoporthoz sorolható. Morfológiai ismérvek alapján kutatási szempontból (Szukazsszkij D. Ja. 1960) a tárgyalt lelőhely olyan bo- nyolult lelőhelyek csoportjába tartozik, amelyeknél kategóriában megkuta- tott készletek esetén a bányászati mürevonás megengedett. A Mecseki uránérclelőhely keletkezésének tágabb földtani kereteit a megmerevedett variszkuszi tömeg felsőpaleozóos feldarabolódása adta meg. A kiemelkedő és süllyedő hegységrészek között létrejött mélytörések egyrészt preformálták az üledékgyűjtő medencéket, másrészt utat nyitottak a több helyen megjelenő kvarcporfír vulkanizmus- nak. Az egyes hegységképződési impulzusokat követő időszakokban a kiemelkedett hegységrészek között kialakult árkos süllyedékekben hegj’-ségközti és a hegységpereme- ken, a hegységelőtéri medencékben kezdetben rnolassz jellegű tlurvatörmelékes anyag halmozódott fel, melyek igen jelentős vastagságban és kis területi kiterjedésben jelennek meg, és egyben azokat a nehézségeket okozzák, ami jelenlegi ismereteink mellett mind- ezideig gátolja a Villányi-hegység előterében kifejlődött vörös-tarka homokkő formációk egyes tagjainak egyértelmű azonosítását a mecseki kifejlődési típusokkal. Ez főleg a szabdalt helyi üledékgyűjtőkben felhalmozódott durvatörmelékes képződményekre vonatkozik, melyeknél — természetszerűen — nem, vagy csak bizonytalanul lehet kimu- tatni a fáciesátmeneteket. Mind a Ny-Mecsekben, mind a Villányi-hegység környezetében előforduló törmelékes formáció két tagjának azonosításában a kutatók többségének állásfoglalása megegyezik. Ezek: az alsópermbe sorolt aleurolit formáció és a faunás tengeri alsótriász alatt települő jakabhegyi homokkő formáció. A mecseki uránércet tartalmazó felsőpermi képződmények e két jól azonosítható formáció között helyezkednek el. A Ny-mecseki kifejlődésben a felsőpermi tarka homokkő formációt négy, litológiai és geokémiai ala])on megkülönböztetett tagozat építi fel (Barabás A. 1956), Ezek alulról fölfelé a következők: P2 - tarka homokkő és konglomerá- tum; P| — szürke homokkő; P2 zöld homokkő; P| — vörös homokkő. Fel- jebb következik a jakabhegyi homokkő bazális konglomerátuma, az ún. fő- konglomerátum szint. A jakabhegyi homokkő formáció tengeri főfáciesben hal- mozódott fel és disztrófikus alapon a triász időszaki képződményekhez sorol- ható (Kassai M. 1969). A korábbi vizsgálatok kritikai értékelése, valamint a szerző által végzett üledékföldtani, fáciesstatisztikai, litológiai és geokémiai vizsgálatok eredmé- nyei alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a felsőpermi homokkő- sorozat felhalmozódása egy ÉNy — DK-i irányú árkos süllyedék fokozatos fel- töltésével kezdődött. Időszakos vízfolyások és felsőszakasz jellegű folyók kez- detben különböző méretű, kevert törmelékanyagot szállítottak, melyek fel- halmozódásából keletkezett az ún. tarka homokkő- és konglomerátumösszlet. A fejlődés további menetében a folyami üledékfelhalmozódás stabilizálódott, az üledékgyűjtő kiszélesedett, a folyórendszer középső, majd alsó szakasz jelle- gűvé vált. Az üledékgyűjtő középső részén, főleg medri, a széleken főleg ártéri üledékek halmozódtak fel. A medri üledékekben kevesebb, az ártériekben több organikus anyag temetődött be. A kezdetben felső-, majd közéjiső- és végül alsó- szakasz jellegű folyami üledékgyűjtő további egyirányú fejlődése a triász ten- geri transzgresszióhoz vezetett (Virágh K. 1974). A terület további süllyedése folytán a permi üledékek mind mélyebbre kerültek. Maximális mélységük az alsókréta végén elérhette az 5000 m-t, vagy ennél nagyobb értéket is. A terület kiemelkedése a felsőkréta elején kezdődött. Az alkáli diabáz be- nyomulások az alsótriász és felsőpermi képződményekbe tanúsítják, hogy már 368 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet a felsökrétában megindult a boltozatformálódás és megjelentek a töréses tek- tonikai elemek. A perm-triász boltozat É-i és D-i szegélyén található miocén abráziós konglomerátum ezen kor intenzív tektonizmusát bizonyítja. A hegy- ség D-i előterében ismert intrapannon mozgások jelenthették azt a befejező sza- kaszt, aminek eredményeképpen kialakult a boltozat mai arculata, a produk- tív üsszlethez viszonyítva nyitott periantiklinális. Ezen általános földtani keret megvonása után a végsőkig leegyszerűsítve te- kintsük át a kutatási és termelési folyamatban szerepet játszó megismerési szin- teket, a lelőhely egészéből kiindulva a kisebb nagyságrendű objektumok felé haladva. Az ércesedési folyamat a szedimentogenezisben kezdődött. A felsőpermi üledék- gyííjtő a Közép-Európában uralkodó szemiarid klímaövezetben helyezkedett el. Ezen klímaő vezet ben a folyóvizek oxidációs közege és a semlegestől lúgosig vál- tozó pH-ja kedvező a szálbanálló kőzetekből, ill. a törmelékanyagból oldatba kerülő U® ^ és más szórt elemek (Cu, V, Cr stb.) erőteljes migrációjára. Árvizes időszakban a medrekből oldalirányba és lefelé szivárgó víz oxigén- tartalmának elfogyása után az U kicsapódott a diagenezis első szakaszában lévő üledékek reduktív közegében. Árvizes időszakok után a lefűződött holtmedrek- ben, ártéri tavakban, mocsarakban szintén kedvező körülmények alakultak ki az urán leülepedésére (Barabás A., VmÁGH K. 1966). Az urán kicsapódásában, ill. üledékbe jutásában a következő tényezők játszottak szerepet: az iszapolda- tokban és a litogenezis különböző állapotában lévő üledékanyagban élő szulfát- redukáló baktériumok által termelt HgS redukáló hatása, szerves anyagokhoz való adszorbció, U-organikus vegyületek képződése, kolloid agregátumok koa- gulációja utáni együttülepedés adszorbens agyagásványokkal, kovasavval (VmÁGH K., ViNCZE J. 1967; VmÁGH K., SzoLNOia J. 1970). Mindezekből bizonyítás nélkül belátható, hogy az urán ásványos halmazai a mikroréteges kifejlődéstől a szabálytalanul szórt gócok legkülönbözőbb alaki megjelenésében helyezkedtek el az üledékanyagban. Átugorva a diagenezisben lejátszódó bonyolult geokémiai folyamatokat, vizs- gáljuk meg vázlatosan az ércképződés menetét a katagenezisben. Á felsőperül után területünkön folyamatosan felhalmozódó triász és liász ré- tegek alatt a vizsgált képződmények egyre nagyobb mélységbe kerültek. Az egyre fokozódó hőmérséklet (kb. 150C°) és a rétegterhelésből eredően növekedő nyomás (kb. 1500 atm.) hatására megindult a regionális kőzettéválás. A pórus- oldatok intenzív mozgása folytán létrejött az üledékanyag tömeges geokémiai integrálódása. A fácieselemzések eredményeinek összesítése bizonyítja, hogy az ártéri üle- dékekben betemetődött nagy mennyiségű organikus anyag olyan redukciós potenciált képezett, amely biztosította az üledékanyag redukálódását, azaz a szürke homokkő képződését. A medri üledékekben felhalmozódott kevesebb or- ganikus anyag a litifikáció során nem volt elegendő a redukcióhoz, s így azokból vörös homokkő keletkezett (1. ábra). A nyomás hatására felfelé irányuló pórusoldatokat a finomabb szemcséjű ré- tegek oldalirányú migrálásra kényszerítették. Mivel a folyóvízi medence belső részében legnagyobb a süllyedés üteme a rétegek dőlése ebbe az irányba mutat. Következésképpen a pórusoldatok oldalirányú migrálása csakis a medence kö- zépső részeiből a peremek felé történt, azaz az uralkodóan medri üledékek felől az ártéri üledékek felé (2. ábra). A medri üledékekben lévő oxidatív oldatok kedvező porozitású rétegszintekben feloxidálták az ártéri üledékek egy részét V i r á g h: A mecseki érclelőhely földtani, teleptani adottságai 3G9 is, ami a peremi részek felé kiékelődő vörös homokkőnyelvek és -lencsék kiala- kulását eredményezte. A vörös és a szürke homokkő összefogazódásának övé- ben jelenik meg az átmeneti redoxállapotot tükröző zöld homokkőösszlet. Az egykori üledékanyag ezen általános geokémiai integrálódása szükségsze- rűen eredményezte az üledékben felhalmozódott fém nagyszabású átrendező- dését is. A medence központi részében a szedimentogenezisben kicsapódott fém a végbemenő oxidáció hatására újból oldatba került és a pórusoldatokban mig- 270° 90° 50 - 3 18 1. ábra. A folyóvízi fáciesek és a produktív összlet elterjedése a Ny-meeseki felsöpermi tarka hoitiokkó forniéció apró- ciklusaiban (szelvény). Szerkesztette VikXgh K. (1974) Barabásní: Sti'HL Á. adatainak felliasználásával. J e 1 ni a- g y a r á z a t: 1. A ciklusban folyómedri képződmény > 80°ú, 2. A ciklusban ártéri képződmény > 80°,',, 3. Mcdri, illetve ártéri képződmény < 80%, 4. Apróeiklusok sorszáma, 5. Vörös homokkő, 6. Szürke homokkő, 7. Zöld homokkő vörös és szürke közbetelcpülésekke! Fin. 1. Extension of fluviatile facies and pioductive complex in the microcycles of the üpper Permian variegated sandstone formation of the western Mecsek Mountains (section). (’ompiled by K. Virágh by using data of A. Bara- bás—Stphl (1974). Légén d: 1. River-bed sediments in the cycle > 80%, 2. Fiood-deposited sediments in the cycle > 80%, 3. River-bed and/orflood-deposited sediments < 80%, 4. Serial numbers of microcycles, ő. Red sandstone, 0. Grey sandstone, 7. Green sandstone with red and grey intercalations 1 2 — 3 4 < 7 5 2. ábra. A miecseki felsőpermi folyóvízi medence harántszelvényének vázlata. Szerkesztette: Virágh K. (1974). J e 1 magyarázat: 1. Jakabhegyi főkonglomerátum, 2. Üledékképződési ciklusok (apróciklusok) száma és Ujegálla- pított határai (BarabAsné Stuhi A. adatai alapján), 3. Üledékképződési ciklusok feltételezett határai, 4. Oxidatí\ oldatok miíírálásának fő irányai a katagenezishen, 5. Mélyfúrások: Pi = Alsópermi aleurolit, P* = Felsőpenn, P’ = Tarka homokkő, konglomerátum, P| = Szürke homokkő, VI = Zöld (produktív) homokkő, P* = Vörös homokkő, — Permotriász jakabhegyi homokkő, A= Tanulmányozott medencerész, B=Nem tanulmányozott raedencerész Eig. 2. Sketch of Uansversal sections accross the Laté Permian fluviatile sedimentary hasin in what is now the Mecsek Mountains. Compiled by K. Virágh (1974). L e g e n d: 1. Jakabhegy Main Conglomerate, 2. Number and defined boundaries of sedimentary cycles (microcycles) (on the hasis of data by A. Barabás— Stuhl), 3. Hypothetical bounda- nes of sedimentary cycles, 4. Main directions of ndgration of oxidative Solutions diiring catagenesis, 5. Boreholes, ns ~ Permian Slltstone, P, = üpper Permian, Pj = Variegated sandstone, conglomerate, P> = Grey sandstone, — Green (productive) sandstone, Pi = Red sandstone, P — T = Permo-Triassic Jakabhegy Sandstone, A = The subbasin under study, B = Subbasin nőt studied 370 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet rált a medenceperemek felé, s az itt elhelyezkedő reduktív üledékek határán bonyolult alakzatú oxidációs-redukciós frontokon kicsapódott és fokozatosan dúsulva ipari koncentrációt ért el. Tehát az uránércképzödés fő meghatározója egyrészt az üledékgyűjtő medence egészében vizsgált medri és ártéri képződ- mények eloszlása, másrészt a katagenezisben végbemenő geokémiai integráció, mely a tömegesen kifejlődő oxidált és redukált kőzetek elkülönülésével, regio- nális méretekben geokémiai differenciációt jelent. Itt utalunk arra, hogy az urán tömeges áthahnozódásának ténye számszerű adatokkal is bizonyítható (Bállá Z., Dudko A. 1972, 1973). Az előzőekben összefoglalt, földtörténeti méretekben is hosszú időt átfogó bonyolult ércképződési folyamat sajátos ércesedési és teleptani formákat ered- ményezett. Ezek különböző nagyságrendekbe sorolhatók, melyek a kutatási és termelési folyamatban különálló megismerési szinteket képviselnek. A 2. ábrán bemutatott ősföldrajzi ábrából következik, hogy az egész folyóvízi medence méreteiben vizsgált különböző redoxállapotú, vörös, zöld és szürke homokkő mind üledékföldtani, mind geokémiai szempontból egymást helyet- tesítő (heteropikus) fáciesek. A zöld homokkő a medence belseje felé lépcsőzete- sen egyre mélyebb sztratigráfiai szintbe kerül. Azokat a helyeket, ahol a zöld homokkőnyelvek a vörös irányában kiékelődnek és a produktív összlet mélyebb sztratigráfiai szintbe kerül fácieslépcsőknek nevezzük. Ezen fácieslépcsők lelő- helyi méretekben szemlélt EENy -DDK-i irányú vonalaitól a medenceperem felé olyan övezetek helyezkednek el, melyben a vörös-zöld-szürke homokkő uj- jasán egymásba fogazódik. Tehát itt van a legtöbb átmeneti redoxöv, itt a leg- nagyobb a kőzetek geokémiai kontrasztossága, mely kedvező a redukciós hatás- ra leülepedő urán és más fémek feldúsulására. A fácieslépcsők övezetében és fácieslépcsők között, közelítően azonos sztra- tigráfiai szintben kialakulnak egyes rétegszintek, melyek belső redoxállapotuk és környezetükhöz való viszonyuk miatt kedvezőek az ércfelhalmozódásra. Ezeket a rétegkötegeket ércesedési szinteknek nevezzük. Az ércesedési szinteken belül a fémdúsulás mértéke változó. Részleteiben nézve azt tapasztaljuk, hogy az ércásványok halmazai a következő ércmorfo- lógiai elemekhez kötődnek (Vincze J. szerint): 1. Rétegzésmenti szalagos-sávos kiválás, 2. Érces mikrorétegzés, hintett érce- sedéssel, 3. Szén ült és ásványosodott fatörzsekhez, ágdarabokhoz kötött érce- sedés, 4. Rétegzést átmetsző érccsíkok, sávok, gyűrűk, rollok, konkréciókhoz kapcsolódó ércesedés, 5. Szabálytalanul szórt, hintett foltos ércesedés, 6. Mik- rorések, repedéshálózat kitöltései, réteglap menti ércesedés. Egy-egy ércesedési szintben, mint ásványkiválásra alkalmas közegben loká- lis hatásokra különböző ércmorfológiai elemek alakulhatnak ki. Rendszerint így is jelennek meg. Az átszivárgott ércoldatok koncentrációja, időtartama és a több szempontból kedvező litológiai körülmény, valamint a redoxállapot együttesen határozzák meg az ércmorfológiai elemek gyakoribb vagy ritkább kifejlődését {VmÁGH K., Vincze J. 1967). Amennyiben az ércmorfológiai elemek egymással érintkezve, vagy egymás- hoz kellően közel helyezkednek el, úgy ipari érctestekről beszélünk. A külön- álló, nagyobb meddő közbetelepülések miatt elszórtan előforduló ércmorfoló- giai elemek nem ipari értékű ásványhalmazoknak tekinthetők. Az előforduló ércásványok alapján az ércesedés az ún. uránoxidos-uránszili- kátos-pirites típushoz tartozik. Fő ércásványok a következők: és U®'*'- oxidok (uraninit, szurokérc, uránkorom sor); és U®'''-szilikátok (koffinit. V i r á g h : A mecseki érclelőheli/ földtani, teleptani adottságai 371 soddyt); alárendelt szerepet játszanak a különböző uranilkarbonátok, -szulfá- tok, -foszfátok, hidroxidok. Az érc- és a kísérőásványok i’edox-állapotának tanulmányozása külön meg- ismerési szintet jelent. Ennek ismerete alapján fontos előrejelzést tehetünk az érc hidrometallurgiai paramétereinek megválasztásához. Amint az előzőekben láttuk, a jelenlegi érceloszlás az érckéjíződési folyamat- ban érvényesülő földtani, ősföldrajzi, geokémiai, biológiai és tektonikai ténye- zők egymásra halmozódó együttes eredményei. A sok változó tényező egymásra hatása következtében kialakult földtani és ércesedési jelenségek valószínűségi jellegűek. Kutatáselméleti szempontból rögzítendő, hogy egyetlenegy olyan különálló ér- cesedési tényezőt sem ismerünk, amely hitelt érdemlő módon egyedül meghatá- rozná az ércesedés helyét és mértékét. Következéskéj^pen az ércesedést befo- lyásoló tényezők stohasztikus jellege mellett kell állást foglalni. Ez az álláspont összhangban van a lelőhely poligén voltával és általánosságban összhangban van az ásványi nyersanyaglelőhelyek kéi)ződésének bármilyen elíögadhat(3 el- méletével, amely szerint a lelőhelyek kéjiződésében egyszerre több tényező ját- szik szerepet. Az ércesedés intenzitása (Y) egy-egy fiirás tágabb környezetében magas való- színűségi szinten meghatározható üledékföldtani és geokémiai, (avagy geofizi- kai) paraméterek (Xj) alapján; Y = a^x^ -f- a2X2 a^Xn + a„ típusú regressziós egyenlettel (VuiÁuii K. 1973). Azonban az érc és fém mennyiségének nagyobb területre kiterjedő adekvát előrejelzésére egyelőre nincs kellően meg- bízható módszer. A különböző nagyságrendű földtani objektumok mint megismerési szintek elkülönítése és azok ércföldtani -teleptani sajátosságainak megállapítása lehe- tővé teszi az egyes kutatási lépcsőkben végzendő munkák optimalizálását. Tulajdonképpen arra a kérdésre keressük a választ hogy a kutatási folyamatot milyen optimális lépcsőkre bontsuk a lényegi összefüggések feltárása céljából. Hangsúlyozzuk, hogy az egyes megismerési szintek nemcsak a részletekben, ha- nem minőségileg mást jelentenek a kutatás és az ásványi nyersanyag haszjiosí- tása szempontjából. A prognosztikus fázis lezárásával, a költségesebb kutatás megindításának cél- szerűségét döntjük el; ,,igen” vagy ,,nem” válasszal. A felderítő fázisban végzendő munkákkal szemben az a kérdés, hogy milyen a felderítés, ill. ,, elvesztés” valószínűsége? Egy-egy bányamező nagyságrendjében vizsgálva a fúrások érces és meddő volta is valószínűségi jellegű, mivel az i])ari érces területeken belül is előfordulnak meddő foltok, másrészt egészében műre nem érdemes területeken is harántolhatunk különálló ércmorfológiai eletneket. Az érces területek egyre növekvő mélysége parancsolóan maga után vonta a külszíni kutatóhálózat fokozatos ritkítását. A jelenlegi kutatási háló oldalaihoz viszonyítva egy-egy ércmorfológiai elem kiterjedése két nagyságrenddel kisebb, de az ipari érc lencsék is átlagosan egy nagyságrenddel kisebbek. Tehát joggal feltételezhetjük, hogy a ritka külszíni hálózatban mélyített fúrásokkal olyan érces területek is maradhatnak felderítetlenül, melyek bányászati hasznosí- tásra alkalmasak. A felderítés, ill. elvesztés valószínűségét a következő képlet segítségével számíthatjuk ki: 372 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet P = valószínűségi mérték, n = összes fúrás db-száma, k = érces fiiiások db-száma, n — k = meddő fúrások db-száma. A részletek elhagj'ása mellett csupán az eredményeis közlésének igényével felhozzuk azt a példát, hogy Dravecz J. számítása szerint egy bizonyos 0,5 értékű területi ércese- dési tényezővel rendelkező bányamező területére felderítő fázisban lemélyítendő 6 db fúrásból 31,2% a valószínűsége annak, hogy 3 meddő és 3 érces legyen, illetve 9,4%-os valószínűséggel bekövetkezhet, hogy 1 fúrás érces és 5 meddő lesz, avagy fordítva 5 érces és 1 lesz meddő. Mindez szemléletesen érzékelteti, hogy bár kis valószínűséggel, de bekö- vetkezhet egy-egy objektíve létező bányamező elvesztése. Tehát nem támaszkodhatimk kizárólag a kutatófúrások érc-meddő minősítésére, hanem egy magasabb nagyságrend megismerését kell célul kitűzni. Ezen kutatási fázisban célunk megismerni a fácieslépcsők jelenlétét, azaz ki- mutatni az ércesedésre kedvező területeket. A készletek számbavétele, ezen megismerési szinten kategóriában történik. Az előzetes kutatási fázis munkáinak célja vagy Cg kategóriájú készletek kimutatása. A készleteket földtani tömbökre osztottan statisztikai módszerek- kel számítjuk. Ezen fázisban már törekszünk kimutatni az ércesedési szinteket, melyeket mint telepcsoportokat a lehetőség szerint elkülönítjük a készletszá- mításoknál. Tehát végeredményben ezen munkálatok során a követelményrendszer azon poiitját keli kielégítenünk, hogy meghatározzuk az érc- és fémkészletek nagy- ságát, az érckoncentrációt és a bányászati feltárásra vonható területek közelítő kontúrjait. A mecseki uránérclelőhely teleptani sajátosságaiból következik, hogy kül- színi fúrások alapján nem célszerű az ércesedés finomabb részleteinek megisme- résére törekedni külszíni fúrások segítségével. A részletes kutatási fázis a bányából történik. Az ismeretek fon-ását elsősorban a földalatti fúrásokból nyert adatok biztosítják. Első lépésben ritkább fúrási hálózat segítségével meghatározzák az érc eloszlását a feltárt bányamezőben, elkülönítik a különböző részletességíi megkutatást igénylő területeket, dönte- nek azok legcélszerűbb megismerését szolgáló munkákról. A második lépcsőben végzendő kimondottan termelési kutatás az érctestek részletes térbeli eloszlásá- nak meghatározására irányul. Ennek eredményeképpen lehetővé válik az érc- testek geometrizálása, az érc- és fémkészletek olyan pontosságú számbavétele, amely elégséges a további bányászati munkákkal kapcsolatos döntések meg- hozatalához. A mecseki lelőhely rendkívüli bonyolultsága ellenére, a fentiekben vázolt ku- tatási folyamat alkalmas arra, hogy fokozatosan olyan ismeretekre tegyünk szert, amely lehetővé teszi az ásványi nyersanyagbázis népgazdasági szinten mért leggazdaságosabb hasznosítását. Irodalom — References Bállá Z., Dvdko A. (1972): Az uránáthalmozodás ércképződésben játszott szerepéről. Földt. Közi. 102. 3—4. Bállá Z., Hupko A. (1973): A nyugat-mecseki urán elsődleges felhalmozódásáról. Földt. Közi. 102. 3—4. Barabás A. (1955): A mecseki perm időszaki képződmények földtana. Kand. ért. Barabásné— Stvhl Ágnes (1969): A Mecsek hegység! felsőpermi üledékek tagolása ciklusos kifejlődésük alapján. Földt. Közi. 99. 1. Barab.ís, a., VirAoh, K. (1966): Mechanizm obrazoványija oszádocsnüh uranovüh rúd na prímére Mecsekszkovo mesztorozsgyényija. Litol i pol. iszk. No. 2. Kassai M. (1969): A jakabhegyi homokkő fácies-, és korkérdései. Egyetemi doktori ért. Miskolc NME Kazsdan, a. B. (1966): Osznovü razvedki mesztorozsgyénij redkix i radioaktivnűh metaUov. Moszkva. Vüszsaja skola Szprázsszkij, I). Ja. (1960): Metodű póiszkov i razvedki mesztorozsgyénij urana. Moszkva. Atomizdat ViRÁGH K., ViNCZE J. (1967): A Mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai. Földt. Közi. 97. 1. ViRÁGH K., Szolnoki J. (1970); Baktériumok szerepe a mecseki uránérc keletkezésében és későbbi áthalmozódásában. Földt. Közi. 100. 1. V ir ág h: *4 mecseki érclelőhely földtani, teleptani adottságai 373 VntiOH K. (1973): Üledékföldtani adatok számítógépes kiértékelése. Földt. Közi. 103. 3—4. VirAoh, K. (1975): üszlóvija formiroványija i zakonomernosztyi prosztránsztvenovo razmescsénija rúd Mecsek- szkovó uranovovó niesztorozsgyenija. Kand. dissz. The Mecsek őre deposit: geological and economic-geological characte- ristics and problems of relevant prospecting theories Dr. K. Virágh On the results of sedimentarj' geologioal, facies-statistical, lithological and geochemical invpstigations the author has coine to the conclusion tliat after the accumulation of the earliest member of the Upper Perniian variegated sandstone formation of the western Mecsek Mountains, the so-called variegated sandstone and conglomerate coniplex con- sisting of the detrital inaterial of intermittent streains and rivers of „upper course”, i. e. erosional, régimé (P|), the sediinentary hasin had gradually widened and the river System had witnessed first the establishment of a „middle-course” régimé, tlien that of a ,,lower- course”, i.e. purely accumulational, one. On the margins of the hasin flood-deposited sediments, in the Central parts predominantly river-bed sediments would accumulate. Continued, unbroken evolution of the basin would lead to marino transgression in the Tri- assic. As a result of further subsidence the pressure imposed on the Penuian sediments in latest Cretaceous tiines were about 1500 atm. and the tempei'ature were exceed 160°C. The emergence of the arca in question began in Lato Cretaceous thnes. The Upper Permian formations novv form an open peri-anticline disintegrated by fault tectonies. The process of őre mineralization began in the course of sedimentogenesis. The pU and Eh of the surface waters that existed under the semi-arid climate of the Laté Pei miau were favourable fór the migration of U and other elements (Cu, V, Cr, etc.). In jioT-iods of floods U would precipitate from the waters infiltrating laterally and downwards from the riverbeds, once they en tered the reductiv'o environment of sediments undergoing the first stage of diagenesis. In dead-channels, ox-bows, ox-bow lakes and swainps the resulting conditions alsó became favourable fór the deposition of U. During the lithification of the Ujiper Permian sediments a reductive grey sandstone sequence abounding with organic matter (Pj). would form of flooil-deposited serliinents while the sediments of predominantly river-bed origin gave rise to an oxidafi /e red sand- stone sequence (P^). The so-callod green sandstone sequence reflecting a Irnnsition redox stage (P3) is situated botween the above two. In catagenesis, in tlie course of geochemical integration of somé flm iatile facies the metál precipitated intő the sediment in the Central ])arts of the basin would be dissolved upcjti the effect of oxidatárn and would migrate in the pore-filliiejr Solutions set intő motion by overburden pressure, getting closer and closor to the ba.-in margins. On the boundary of the reductive sediments sitiiated on the margins, on oxitlation-rcductiou fronté of intricate configuration the uránium would precipitate aiid, getting gradually more and more enriched, it would reach commercial concentratioiis. The maximimi of uránium accumulation occurs in the zone oi those, so-called facies- steps or benches where the green sandstone sequence pinches out towanls tlie basin centre, getting stratigraphically deeper. Red, green and grey sandstones are inter- tonguing here. Within these have developed őre mineralization horizons. The inineral aggregates are represented by stratiform, disseininated and transversal morpliological elements (normál to the bccUling planes). In case of statisfactory density of these latter the őre bodies are considered commercial. The inain őre minerals are uránium oxides and uránium silicates. The economic-geological units just listed are called recognition levels. From the viewpoint of prospecting theories the author has adopted the stochastic natúré of the factors that have controlled the őre mineralization. In the prognostic stage of the exploration sequence, the necessity or feasibility of more expensive exploration techniques is decided by answering ,,yes” or ,,not”, respectively. In the reconnaissance stage the possibility of ,, letting reserves lost is excluded. The main objective pursued by the author and his colleagues is to detect fticies-steps or benches. Reserve calculation is done in the Dj category. In the preliminary exploration stage the aim is to exjilore the őre mineralization horizons. Reserves of Cj or C, category are distinguished. The detailed stage of the exploration sequence consists of underground investigations. On the hasis of boreholes with a spacing reduced in two subseejuent phases the sjiatial posit ion, quan- tity and quality of the őre bodies are determined with an accuraey sufficient fór decision making concerning rnining exploitation works. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1979) 109. 374—381 A bányageológia feladata és szerepe a bányaüzemeknél a feltárás folyamán Kővári J ános 2 ábrával) Összefoglalás: a szerző cikkében azzal foglalkozik, hogy bonyolult ércesedésű és nagy mélységű lelőhelyek esetében miért célszerű és gazdaságos a i'észletes kutatást a bányáiból végezni. Ismerteti a bányabeli kutatás módszerét, előnyeit és a kutatási eredmények feldolgozásának 20 év tapasztalatai alapján kialakult rendszerét. A készlet- számításokkal kapcsolatban kiemeli annak lehetőségét, hogy élesen és egyértelműen el kell választani a földtani és fejthető készletek fogalmát. Hangsúlyozza, hogy a ,, fel- tárt készletek” kritérimnai nagyon szigorúak és a ,.feltártság” helyes megítélése állandó és folyamatos átértékelő muidíát igényel, ennek hiánya súlyos problémákhoz vezethet az egyerdetes és folyamatos termelésben. Foglalkozik a részletes feltárás tervezése során felmerülő kérdések megoldásával. Végül megállapítja, hogy a modern korszerű bányász- kodás, mind nagyobb szakosodást igényel az állandóan növekvő részfeladatok megoldá- sához. A bányászkodás azonban csak akkor lesz eredményes, ha a különböző szakemberek egységes redszer-szemlélet alapján dolgoznak. Rövid és vázlatos ismertetésem, szervesen kapcsolódik a Virágh kolléga által elmondottakhoz. Mint láttuk, a külszíni kutatás révén nyert adatok kiértékelé- se során választ kapunk mindazon kérdésekre, melyek ismerete egy beruházási program] elkészítéséhez elengedhetetlenek. így a kutatásról szóló jelentés do- kumentumai a következő feladatok megoldásához nyújtanak megfelelő ada- tokat: - bányatelek határainak horizontális és vertikális irányban történő kijelölé- séhez, — a bányanyitás helyének kijelöléséhez (domborzati, szerkezeti, vízföldtani, műszaki-földtani lekötött készletek meghatározása stb. alapján), — a feltárás módjának megválasztásához, - a különböző külszíni és bányabeli létesítmények kijelöléséhez, -- a vízellátás, vízmentesítés, biztosítás, tömedékelés, hűtési rendszer, meddő elhelyezés, külszíni létesítmények helyének megtervezéséhez, A mecseki uránérc-lelőhely igen bonyolult feléjntése, alapvető morfológiai jellege, települési körülményei az érctestek formája és méretei, a hasznos kom- ponens eloszlási törvényszerűségei és az ércesedés szaggatottsága alapján D. Ja. SzüRAzsszKiJ csoportosítása szerint a IV. osztályú lelőhelyek közé tartozik, így mindazok a földtani adatok, melyeket a külszíni kutatás befejezése után a kutatási osztály a bányaüzemek rendelkezésére bocsát Cg kategóriának meg- , felelő pontosságúak. A kutatási hálónak a külszínről történő lényeges sűrítése sem eredményez meghatározó ismeretanyagbővülést, ezért, s mert a gazdasá- gossággal kapcsolatban végzett számításaink is ezt indokolják, a részletes kuta- tást, a bányában végezzük el. Nagy mélység esetén ugyancsak a bányából kutat- juk a reménybeli területeket is. i A külszíni kutatás után a bányageológiának átadott dokumentációk a követ- kezők : I Kővári: A bányageolöqia j éladata és szerepe a feltárás folyamán 375 — M = 1 : 5000 készletszámítási tömbtérkép és mc térkép — M = 1 : 5000 szintes földtani térképek — M = 1 : 5000 földtani kereszt és csapásmetszetek — M = 1 : 5000 fekvőizohipszás térképek, produktív összlet izopachit térképe és köztes rétegek térképe, — M = 1 : 200 a fúrásokban harántolt produktív összlet részletes földtani szelvénye. Ezen előrebocsátás után vizsgáljuk meg, hogy mi a feladata és szerepe a bányageológusnak az üzemekben. Erre a kérdésre röviden és tömören a követ- kező választ adhatjuk: -- feladata a külszíni kutatásnak a bányában történő folytatása, a részletes és termelési kutatás során. A külszíni tájékoztató jellegű alapdokumentációk olyan mértékű pontosítása, átértékelése és helyettük újak szerkesztése, melyek kielégítik a tervszerű, folyamatos, biztonságos és gazdaságos bá- nyászkodás-szabta igényeket. — egyre bővülő ismeretei, valamint az összes dokumentáció birtokában, részt- vegyen a feltárás, előkészítés és fejtés tervezésében és kivitelezésében. Ez a közös és nem kis felelősségvállalás határozza meg a bányageológus szei’cj)ét és helyét a bányaüzemeknél. A bányageológia munkája az aknák, tárok és a bánya más jellegű, fő gerinc- vonalát képező létesítmények kiépítésekor kezdődik. Munkájának alapját kezdetben azok a dokumentációk képezik, melyeket a megelőző kutatási fázisokról készített jelentések tartalmaznak. Ezek megisme- rése és tanulmányozása révén, már a vágathajtás kezdeti időszakában, hasznos előrejelzéseket ad a bányaművelő szakembereknek. A bánya gerincét képező vágatrendszer kihajtásának időszakában, folyama- tosan dokumentálni kell mindazokat az adatokat, melyek a későbbiekben rend- kívül fontosak lesznek, mind a részletes kutatási, feltárási, előkészítési, fejtési tervek elkészítéséhez és azok kivitelezéséhez, mind a különböző térkép(‘k át- szerkesztéséhez, illetve újraszerkesztéséhez, s a készletek átértékeléséhez is. A dokumentációk, melyeket folyamatosan készítenek a bányában, a követ- kezőket tartalmazzák: A kőzetek színét, a rétegek csapás- és dőlésadatait, tektonikai vonalak, zú- zott zónák, csaj)ás- és dőlésadatait, számottevő litoklázis-rendszerek csa])ás- dőlésadatait, repedés-kitöltések anyagát, litoklázi.sok sűrűségét (db)fm) és a szemmel látható ércesedés határait. Kőzettí])usok közül a következőket: konglomerátum, homokkő, alei'uolit, agyag, szénzsinórok, karbonátkonkréciók, kovás fatörzvsek. A fentiekben fel- sorolt adatokat folyamatosan rögzítik M — 1 : 1000 méretarányú térképeken, melyek alapját képezik a további kutatás után megszerkesztésre kerülő szintes földtani térképeknek. Ugyancsak felrakják ezen adatokat az üzemi földtani csoport által készített és a későbbiekben kifejlesztendő ’M = 1 : 1000 méret- arányú szelvényekre is. A vágatokból nyert adatok l>irtokában már lehetőség nyílik arra, hogy az alapdokumentációt képező térkéjieken és metszeteken néhány átszerkesztést eszközöljenek. Ezekután kezdődik a bányabeli kutatás második fázisa, a produktív összlet- nek részletes megismerése, a bányavágatokból Jíiélyített fúrások adatainak a- lapján. Vállalatunknál 20 éve kutatnak a bányában különböző fúróberendezé- sekkel. A bányabeli fúrások elterjedését és fontosságát bizonyítja, hogy évente 376 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet közel 300.000 fm-t mélyítenek. Ez a 300.000 fm nem tartalmazza azokat a ku- tatási céllal fúrt lyukakat, melyeket az előkészítés és a fejtés során fúratunk. A fúrások telepítése a feltáró vágatokban földtani szelvények mentén tör- ténik. A szelvények iránya közel merőleges a csapásirányra, a fúrásokat ,, legye- ző” formában telepítjük. A kutatóhálózat sűrűségét a mindenkori optimumszámítás szabja meg. GP-1 fúróberendezésekkel végzett kutatás esetén a jelenlegi optimális hálósűrűség 12,5 X 12,5 m. Ilyen hálósűrűség mellett egyedi érctestekre bontott feltárt érc- vagy on számolható. Erről Bodrogi kolléga részletesen fog beszélni. A fúrási legyezők telepítésénél a fokozatos megismerés elvét követjük annak érdekében, hogy a fúrás a leggazdaságosabb legyen, mind a költség, mind a nyert adatok megbízhatósága és elegendősége szempontjából. így az első fúrási legyezőket csapásban 25 m-es távközzel fúratjuk, majd szükség szerint 12,5 X X 12,5 m-es távolságra sűrítjük. A fúrások tervezésénél arra törekszünk, hogy azok lehetőség szerint az egész produktív összletet harántolják. A produktív összlet részletes földtani megismerése magfúrásokkal történik, melyeket meg- közelítően 25 X 50 m-es hálózatban fúratunk, figyelembe véve a szerkezeti vi- szonyokat is, melyek az előbbinél részletesebb kutatást is igényelhetnek. E fú- rásokban a magaayag épségétől és mennyiségétől függően mindazt dokumentál- juk, amiket a vágathajtás dokumentálásával kapcsolatban részletesen ismer- tettünk. A földtani dokumentációval párhuzamosan készül a fúrások geofizikai kiér- tékelése. Az ércharántolások meghatározása pontmérés alapján történik. A produktív összlet jobb megismerését és a magnélküli fúrások rétegeinek azonosítását segíti elő a folyamatos gamma-mérés. Ez azért fontos, mert a produktív összletnek a magfúrások által történt megismerése után a sűrítő fúrások teljes szelvényben kerülnek lemélyítésre (közel az összes fúrás 90%-át teszik ki). A fúrási adatok feldolgozása M = 1 : 200 méretarányú földtani szelvényeken történik. Ezek a szelvények a részletes kutatás alapdokumentumai. Tartalmaz- zák a részletes kutatás során nyert geológiai, geofizikai és bányamérői adatokat. A szelvények szerkesztésénél a következő főbb szempontokat tartjuk szem előtt; — a fúrásoknak a tervezettől való horizontális és vertikális irányú elferdülését, -- a produktív összlet fedőjének és fekvőjének pontos lehatárolását (folyama- tos gamma-mérés), — a produktív összleten belül a ,, köztes rétegek” vörös, szürke homokkövek azonosítását, — a tektonikai vonalak pontos ábrázolását (jó behatárolás mellett), - érctesteknek a földtani mellett, a fejtési szintenként történő azonosítását is. Ezen M = 1 : 200 méretarányú földtani metszet bemutatására szolgál az 1. ábra. Az ábra egyértelműen mutatja, hogy mind a produktív összlet felépítése, mind abban az ércesedés nagyon bonyolult. Az ,, érctestek” ,, ércrétegek” szerkesztésével és értelmezésével kapcsolatban szükségesnek tartunk néhány előrebocsátást tenni, mely magyarázatul szolgál- hat arra is, miért szükséges az említett relatíve nagymennyiségű bányafúrás le- mélyítése. Valamely, a természetben előforduló jól elkülönülő felülettel lehatárolható ,,érctest”-ről a bányában egyáltalán nem, jól kifejezett fedővel — fekvővel — Kővári: A hányageológia feladata és szerepe a feltárás folyamán 377 1. ábra. Bányabeli kutatás alapján szerkesztett földtani szelvény. Jelmagyarázat; 1. Zöld homokkő, 2. Vörös homokkő, 3. Szürke homokkő, 4. Érc Fig. I. Geological section based on underground explorations. L e g e n d; 1. Green sandstone, 2. Ked sandstone, 3. Grey sandstone, 4. Őre tektonikai felülettel lehatárolt rétegszerű ércről pedig, az ércek csekély hánya- dában beszélhetünk. Az általunk érclencséknek ábrázolt testek mind vastagság és minőség, mind az érctesten belüli foltosság, szaggatottság szempontjából rendkívül változékonyak. Egyben azonosak csupán, hogy az általunk körül- határolt testen belül, a jelenlegi érckondíciók mellett, minden fúrási harántolás ércnek minősül. Az ércnek történő minősítése az m; c; mc értékek alapján tör- ténik. Visszatérve az ílymódon értelmezett ,, érctestek” szerkesztésére a földtani meggondolások mellett nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az adott ércesedés mellett előre láthatóan milyen előkészítési és fejtési rendszer lesz tervezhető. A produktív összleten belül több érces szintet jelölünk ki, szem előtt tartva a réteg-szinthez való azonosítás mellett, az együttművelhetőséget is. A különböző ércesedési szinteket, különböző színekkel jelöljük a vállalatunk- nál egységesített színskála szerint, s a különálló érctesteket számokkal jelöljük. Ezen keresztszelvények elkészítésével párhuzamosan, szükség szerinti számban csapásirányú metszeteket készítünk, s ezek alapján történik az érctestek csa- pásmenti azonosítása, majd a M = 1 : 200 méretarányú térképen az érctestek megrajzolása. A térképet összesített feltárt lencsekontúr-térképnek nevezzük, s alapdoku- mentuma a feltárt lencsére bontott készletek számításának. Ezt a térképet a 2. ábrán mutatjuk be. Az ismertetett szerkesztések után a készletszámításról kívánunk néhány szó- ban beszélni. A feltárt készletek számítása tömb-módszerrel történik. A lelőhely készlet- számítási alsó határértékei rögzítettek. 5 Földtani Közlöny 378 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. Bányabeli kutatás alapján szerkesztett összesített érctestkontúr-térkép Fig. 2. Cumulative countour map of őre bodies complled on the basis of underground explorations A tömb-módszer előnyei közismertek, alkalmazhatóságát nem befolyásolja a kutatási módszer, a tömbök alakja, nagysága, aránylag kevesebb szerkesztést igényel. Különösen alkalmas számítási módszer a mecseki lelőhely esetében vállalatunknál, ahol sok adat van, a kutatási hálózat rétegszintenként közel egyenletes, mert a nagy számok törvényének megfelelően, nagyobb valószínű- séggel kapunk helyes átlagértékeket, a tömbök vastagságára és minőségére. A készletet egyedi érctestekre számítjuk úgy, hogy az érctesten belül haladó szelvényeken az érctest metszetét terjesztjük a következő szelvényig lévő távol- ság feléig. Az így kijelölt tömbök készleteinek összege képezi az érctest kész- letet, az érctesteké pedig az adott terület összes megkutatott földtani készletét. Az ipari feltárt készleteket a teljes megkutatott földtani készlet és a meg- felelő kiigazító koefficiensek összeszorzásával számítjuk ki, melyeket ehhez szerkesztett görbékről olvasunk le. A kiigazító koefficiens görbéjének meg- határozását nagy kutatómunka előzte meg, melyben szinte az egész vállalat geológusai részt vettek. A kiigazító koefficiens értéke területenként, esetleg ércesedési szintenként változik, meghatározása a területek ércharántolásai átlag mc-jének függvényé- ben történik. A számított készletek megbízhatóságának jó kontrollja a fúrási ércesedési koefficinens és ugyancsak jól jellemzi a területet a területi produk- tivitás. A továbbiakban rátérünk röviden azon munkák ismertetésére, melyeknek alapját képezik az előzőekben ismertetett szerkesztések és számolások. Az M = 1 : 200 méretarányú munkaszelvények elkészítésével párhuzamosan újra szerkesztjük a szintes földtani térképeket és megszerkesztjük csapásirány- Kővári: A bdnyageológia feladata és szerepe a feltárás folyamán 379 bán 100 m-ként a földtani kereszt-szelvényeket M = 1 ; 1000 méretarányban. A szelvényvonalakat úgy válasszuk meg, hogy azok valamelyike keresztül ha- ladjon a külszíni fúrásokon is, így a szelvény továbbfejlesztéséhez azokat is figyelembe tudjuk venni. Ezek képezik a továbbiakban a feltárások tervezésének alapját. Az így elkészített térképek és szelvények alapján szükség szerint a következő térképek megfelelő részei, illetve esetenként már ebben a fázisban az egész tér- kép átszerkesztésre kerül. — a fekvő rétegszintvonalas térkép, a köztesrétegek térképe, — az izo-mc vonalas térkép, — a produktív összlet izopachit térképe. Ugyancsak átszerkesztésre kerül a külszíni készletszámítási tömb-térkép, s ezzel együtt elvégezzük a készleteknek területre és szintekre történő lebontását Ezen átszerkesztéseken kívül kiszámoljuk a különböző területek j)roduktivi- tását is, mely számok a feltárás tervezéséhez jól felhasználhatók. Miután az előzőekben felsorolt dokumentációk elkészültek, vizsgáljuk meg milyen főbb szempontokat veszünk figyelembe a részletes feltárás tervezésénél, elsősorban a feltárás biztosítsa a termeléshez szükséges érc vagyont, a fel- tártság számítása alapján, — e mellett a szintosztásokat (20 — 30 m között) úgy válasszuk meg, hogy az lehetővé tegye az előkészítések és fejtések optimális tervezését és kivitele- zését, — időben megoldható legyen a művelés alá vont területeknek energiával, szel- lőztetéssel, szállítással történő ellátása stb. E néhány szempont alapján is egyértelműen megállapítható, hogy ezt a tervet a különböző szakemberek csakis közösen képesek összeállítani úgy, hogy az min- den követelménynek megfeleljen. A feltárandó készletek biztosítása szempontjából rendkívül fontos a feltáró vágatoknak területenkénti és szintenkénti helyes elosztása. Ugyanis nagy szere- pet játszik a feltárandó készletek mennyisége mellett azok minőségi eloszlása is. Ennek érdekében készítettük az összevont izo-mc vonalas térképeket, valamint végeztük el a produktivitási számításokat. A készletek tervezett növekedését megfelelő helyeken ezek alapján számítjuk analógiás módszerrel. Rendkívül fontí)s a feltártnak minősített készletek helyes, pontos és optimális mennyiségének és minőségének meghatározása, mert csak így biztosítható a folyamatos és egyenletes termelés. A változó ércesedési viszonyokkal rendelkező és nagy minőség-ingadozást mutató hasznosítható ásványok lelőhelyeinek tanulmányozása és vizsgálata alapján vállalatunknál dolgozták ki a szükséges feltártság mértékének megha- tározására alkalmazható képletet. Ez a következő: F = P.a.K. -\- qi ... . ahol F — a. feltárt készletek szükséges mennyisége az éves termeléshez viszonyítva, Q = az előkészített készletek mennyisége az éves termeléshez viszonyítva, P = a feltárt készletek számításának megbízhatósága, a = a feltárt készletek aktivitása a fedettség függvényében, K = leművelési tényező (leírás veszteség) 5' 380 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet qi = a soron következő feltárandó érces terület elérésének ideje az év hányadá- ban kifejezve. E képlet többéves tapasztalatunk alaj)ján alkalmas a feltártság kellő mérté- kének meghatározására, változatlan minőség termelése esetén. Amennyiben a termelt minőség valamely oknál fogva magasabb a bánya összes készletéből ter- melhető átlagos minőségnél, akkor egy minőségi szorzó faktort kell még al- kalmaznunk a számításnál. Áttérve az osztószintek meghatározására, a sok szempont közül néhányat említünk: az aknákból történt rakodószintek száma és egymástól való vertikális távol- sága (ez a beruházási programmhoz készített optimumszámítás alapján adott) - a produktív összlet dőlése, vastagsága, osztottsága, a kutatást és szállítást szolgáló fő feltáró vágatok optimális mennyisége, fő- leg párhuzamos vágatrendszer esetén, A feltáró vágatok nyomvonalának optimális kijelölésével kapcsolatban első- sorban a következőket tartjuk szem előtt: -- a vágatok nyomvonala lehetőleg kövesse a produktív összlet csapásirányát, dőlésirányban a legszélesebb sáv megkutatását tegye lehetővé úgy, hogy a legkevesebb fúrási mennyiséggel (fúrási hosszak) biztosítsa a kielégítő pon- tosságú és részletességű hálósűrűséget és adatszolgáltatást. -- figyelembe véve az előkészítő keresztvágatok hosszát, a kihajtandó feltöré- sek magasságát, a fejtésekben alkalmazott szállító eszközök gazdaságosan kihasználható teljesítőképességét, párhuzamos vágatrendszer esetén a fel- táró vágatok egymástól való távolsága optimális legyen kb. 50 — 60 m. A bányabeli kutatással, a feltárás tervezésével kapcsolatban röviden és váz- latosan elmondottakból úgy gondolom egyértelműen megállapítható, hogy ez a munka rendkívül szerteágazó, éppen ezért egységes és nagyon körültekintő te- vékenységet követel a bányaüzemek különböző szakemberei részéről. A tervek elkészítésének és kivitelezésének alapját azok a dokumentációk ké- ]>ezik, melyeket a földtani csoportok dolgoznak ki. Ezen dokumentációk, követ- keztetések helytállósága meghatározó az egész terv elkészítésének módjára és a kivitelezés után annak eredményességére. E dokumentációk elkészítése a feladata, s azok helyes felhasználásában való aktív részvétel a szerepe a bányageológusnak a feltárás folyamatában. Objectives and role of inining geology dnring development works in mines J. Kővári The clocumentations prepared fór the Mecsek uránium őre deposit or fór other similaf deposits classified as ones of intricate őre niineralization belonging to the IVth eláss or D. Ya. Surazhskiís classificatioii, are suitable, in addition to the accuracy corresponding to category Cj, fór providproper data fór the drafters of investment programs. The great depth, the character of őre mineralization, utility reasons and economic calculations are, all, evidencing that the best means of conducting detailed explorations consist of carrying them out underground by proper methods. The rightness and effi- eiency of such methods have been corroborated by the experiences acquired during 20 years. Kővári: A híaiiaqeolórjia feladata és szerepe a feltárás folyamán 381 Underground investigations are (lőne by putting down borolioles sited in the under- ground workings in a fan-like pattern. In designing tiie rídevant boreiiole Systems, min- ing geologists follow the jn inciplo of gradual exploration botb as regards core drilling and ' noncoring techniqnes. The density of the boreiiole grid is detennined by optimum calculations with due regard fór having sufficient data, in dependence on the type of mineralization, fór the determination with reliable aceuracy of both the quantity and the quality'of the rescrvcs. The percentage of reserves left unregistered at a definite density of boreholes, i.e. of the reserves thus being lost, in relation to the totál of tlie supposed mineral reserves, is of similar impor táncé. On the basis of the optimum caknilation now in use it is the 12.5 X 12.5 m boreiiole spacing or density that is considered to be necessary to calculate exploitable, workable reserves by using geological and corrective coefficients per singlo őre bodies. Properly ! evaluathig the őre mineralization conditions of the deposit, the geologists calculate the reserves by using the block method, minimizing the errors due to the gi’eat scatter of thickness and quality. The planning of detailed explorations is based upon docunienta- ' tions drafted and calculated by rnining geologists. Proper management of reserve econoiny, a task of extremely high responsibility as ’ it is, is primarily dependent on whether the rnining geologist does correctly and realisti- cally his evaluation and calciilation works. In addition to liosts of extremely important aspects it is crucial to let development works (driving tunnels and galleries and exploring them) ensure the sufficient amount and quality of reserv^es necessary fór the execution operation plans envisaging a steady or growing output. Calculations are made by using Q I the formula F = ^3 + qj worked out by the staff of the Enterprise fór a realistic calculation of the degree up to which the reserves are explored and developed. The necessary value of this flegrce sliould be continuously examined fór each plán period. Since the documentations and evidence needed fór designing the tracks of development drift tunnels and galleries and fór assuring the explored őre reserves are aceumulated and summarized in the doniain of niining geology, it is quite natural that niining geologists, aware of their responsibility, should actively participate in the work sequcnce of plaiming and execution of rnining exploitation. Favourable rosults can be expected only in the ease, if rnining geologists eo-operate ; with the other speeialists engaged in rnining, with a view to compile plans and execute I them as equal partners sharing in responsibilities equally. FiUdtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 382 — 393 r A bányageológus feladata és szerepe a MEV bányaüzemeiben Mikolay István (4 ábrával) Összefoglalás: A vállalat bányaüzemeiben a művelési egységek nagyságát és az előkészítés, fejtés módszerét, elsősorban a bonyolult földtani körülmények között települő, nagyértékű érctestek, érchalmazok felépítése szabja meg. Csak ezek beható, konkrét területi elemzése teszi eldönthetővé művelésbe vonásukat, illetve mind műszaki meggondolásokban, mind gazdasági eredményességben egymástól jelentősen eltérő előkészítési, fejtési módszerek közül az optimális megválasztását. A módszerek megválasztásában, azok műszaki terveinek elkészítésében, majd az elő- készítés és fejtés gyakorlati irányításában a bányageológusnak igen jelentős szerepe van és e kérdésekben felelősségteljesen kell állást foglalnia. A bányageológiai csoport fontos feladatkörét képezik az ásványvagyon-gazdálkodással, a tervjavaslatok összeállításával, illetve a tervfeladatok lebontásával kapcsolatos teendők is. Az üzemi hierarchia különböző szintjein dolgozó bányageológusok — mint termelés- irányítók — más szakemberekkel szorosan együttműködve tesznek eleget széleskörű feladataiknak. A címben megadott témakör olyan kérdéseket érint, amelyek csaknem min- den bányafüldtannal foglalkozó szakember munkájával kapcsolatban állnak. Ha az alábbi dolgozatban ezért közismert és természetesnek tűnő feladatokat is tárgyalok, szolgáljon mentségemre az, hogy a magyar szakirodalom az urán- ércbányászat ezirányú bányaföldtani problémáival részletesen nem foglalko- zott, ez alkalmat használom ki, tevékenységünk ismertetésére. Mielőtt azonban a bányageológiai csoportok termeléshez legközvetlenebbül kapcsolódó tevékenységét tárgyalnám, úgy vélem, célszerű az érctestek tele- pülési viszonyainak, megjelenési formáinak, mint az előkészítési és fejtési műve- leteket nagyban befolyásoló tényezőknek rövid ismertetése. A produktív összlet felépítése, az érctestek települési viszonyai, megjelenési formái A produktív összlet kőzettani változatainak rétegvastagsága pár mm-től 3 — 4 m-ig terjedhet. Leggyakoribb a 0,6 1,5 m közötti vastagság. A rétegek enyhe keresztrétegződést mutatnak, gyakoriak a kimosási felületek mentén je- lentkező kiékelődések. A rétegdőlés 8 — 60° között változik, a legelterjedtebb a 10 — 25°-os. A csapásirány enyhén unduláló, a nagyobb törésvonalak mentén olykor jelentősebb eltérésekkel. A tektonikai felépítésre a különböző dőlésirányú és általában meredek dőlésű töréses szerkezeti elemek a jellemzők. Gyakoribbak a vetődések, de jelentős a feltolódások száma is. Az utóbbiak mentén jelentkeznek a nagyobb, nem ritkán 100 m-t megközelítő elmozdulások. M i k o l ay : A bányageológus feladata és szerepe a MEV bányaüzeineiben 383 A nagyfokú tektonikai igénybevétel következtében a kőzet helyenként sűrű litoklázis rajokkal szabdalt, összetöredezett. A hajlított szerkezeti elemek gyakorisága kisebb, flexurák és enyhe részan- tiklinálisok formájában jelennek meg a nagy perm-triász antiklinálison belül. A rétegek szilárdsága igen eltérő lehet. A levelesen széteső, préselt agyag- rétegektől, a könnyen jöveszthető gyengén cementált homokkőrétegeken ke- resztül, egyes kőzetpadok szilárdsága eléri az 1500—1800 kp/cm^-t is. A kőzet gyakorlatilag csak robbantással jöveszthető és nyugodt területeken — a réteglapok menti elválásoktól eltekintve — állékony. A bányaüzemek érces területein az érctestek 1 — 6 db egymás fölött elhe- lyezkedő, de egymáson túlterjedő, különböző árnyalatú ,,zöld” homokkövek alkotta ércesedési szintben fejlődtek ki. Az ércesedési szintek vastagsága 1 25 m között változik, és rendszerint ,, köztesszürke” vagy ,, köztes vörös” homok- kőrétegek, lencsesorok mentén különülnek el. Területileg csapás és dőlés irány- ban néhányszor 10 métertől pár ezer méterig nyomozhatók összefüggően, majd lencsék formájában olykor messzeterjedően kimutathatók a ,, fedő vörös” vagy a ,, fekvőszürke” összletben. Egyes esetekben e lencsék kis kiterjedésű, de néha igen magas koncentrációjú ércfelhalmozódást zárnak magukba. Általában azon- ban e kőzetlencsék és az ércesedési szint fekvőszürkébe nyúló részei csak a minimális érckondíciót el nem érő ,,nem ipari” vagy csak a háttérhez képest anomális feldúsulásokat tartalmaznak. ÉÉK l.ábra. A produktív összlet felépítése. JelraaKyarázat: 1. Vörös kőzetek, 2. Zöld kőzetek, 3. Szürke kőzetek, 4. Ércharántolás — érctest, 5. Nem ipari harántolás, 6. Bányavágat fúrásokkal Fig. 1. Qeology of the productive complex. L e g e n d: 1. Red rocks, 2. Oreen rocks, 3. Grey rocks, 4. Őre body inter- sected, 5. Noncomraerclal őre reserves intersected, 6. Mine gallery wlth boreholes therein 384 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Az ércmező adott pontján azonban csak egy, ritkábban két-három ércesedési szint tartalmaz kondicionális érctesteket. A többi általában csak ,,zöld” rétegei révén mutatható ki. A leggazdagabb ércesedési szint is nagy változékonyságot mutat az ércfelhalmozódás szempontjából és előre meg nem határozható elter- jedés után elszegényedik, majd az ércesedés súlypontja egy másik szintben jelentkezik (1. ábra). Az érchalmazok kontrasztossága általában nagy. Különösen éles az érchatár abban az esetben, ha az réteg változással, litoklázisokkal esik egybe. Gazdag ércesedési szintek egyes területein viszont a gyakorlatilag uránásvá- nyokat nem tartalmazó háttérből vékonyabb-vastagabb átmeneti koncentráció értékekkel jellemezhető övékén keresztül fejlődik ki a kondíció határt meg- haladó minőségű érchalmaz. Esetenként a különböző rétegtani szintben kifej- lődött érchalmazok közötti teret, nagyrészt ilyen gyenge feldúsulást mutató kőzettömeg tölti ki (2. ábra). Az érctartalmú rétegek csak ritka esetben bizonyulnak teljes vastagságuk- ban ércnek. Az ércesedés rétegmenti elterjedése is korlátozott, és általában nem terjed ki a befogadó homokkőréteg egészére. Esetenként azonban több egy- másra települő homokkőréteg összefüggően ércesedett. 2. ábra. Szerkesztett dőlésmenti munkaszelvény. A gyengén dúsult övék és az érctestek felépítése (a tervezett tömbfej- tés lehatárolásával). Jelmagyarázat: 1. Meddő fúrási szakasz, 2. Ercharántolás, szerkesztett érctest, 3. Nem ipari harántolás, 4. Gyengén dúsult övék, 5. Radiometriai felmérések alapján kimutatott érchalmaz, 6. A tervezett tömbfejtes lehatárolása Fia. 2. Dipward working profile plotted. Composition of slightly enriched zones and őre bodies (with delimltatlon of the 'plánned block working). L e g e n d: 1. Barren interval of borehole, 2. Őre body intersected, outlines of őre body reconstructed by plotttng, 3. Noncommercial őre intersected, 4. Slightly enriched zones, 5. Őre accumulation identifled on the hasis of radiometric measurements, 6. Outlines of the planned block workings M i k o l ay : A bányageológus feladata és szerepe a MEV bányaüzemeiben 385 9 o 3. ábra. Egyedi munkatérkép (lefejtett állapot). Szerkesztett és a fejtés során kimutatott érctestek. Jel agyar á z a t o t lásd a 2. ábránál Fig. 3. Individual working map (with the overbnrden peeled off). Őre bodies reconstructed by plotting or identified in the eourse of extraction. L e g e n d: see In Elg. 2 3.a ábra. Dölésmenti munkaszelvény; a felmérések alapján kimutatott érchalmazok. Jelmagyarázatot lásd a 2. ábránál Fig. 3a. Dipward working profile; őre accumulations detected by measureraents. Fór 1 e g e n d see Fig. 2 386 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet Az érchalmazoknak sokszor bonyolult alakja, változó kiterjedése, vastag- sága van és különböző méretű meddő szakaszok ún. ,, közkövek'’ révén elkülö- nülve helyezkednek el (3., 3/a ábra). Az ércesedés fentebb vázolt bonyolultsága miatt, az ércharántolások alapján kiszerkeszthető érctesteket, illetve az azokat lehatároló kontúrvonalakat, csak az ércmorfológiai elemeknek, vagy több közeleső érchalmaznak nagymértékben idealizált, burkoló felületeként lehet tekintenünk (3., 3/a., 3/b. ábra). 3.6 ubra. Dölésmenti munkaszelvény: a szerkesztett érctest (fúrások alapján). Jelmagyarázatot lásd a 2. ábránál Fig. 3b. Dipward working profile; őre body reconstructed by plotting (on the basis of boreholes). Fór 1 e g e n d, see Fig. 2 Az ,, érctestek" felépítéséből következik, hogy azokon belül a harántolások vastagsága, minősége nagyságrendileg különbözhet egymástól, de egy-egy érc- test átlag vastagsága, átlagminősége, valamint kiterjedése és készlete is hasonló eltéréseket mutat a bányamezőben. A fejtések előkészítését szolgáló bányabeli kutatás és kiértékelés A lelőhely földtani-ércesedési viszonyainak, az előkészítési és fejtési módsze- rekre nagymértékben kiható tényezőinek vázlatos és koránt sem teljességre törekvő ismertetéséből talán kirajzolódnak azok a feladatok és nehézségek is, melyek a bányageológusokra hárulnak a feltáró kutatás folyamán, de azt követően is, különösen ha tekintetbe vesszük az ásványi nyersanyag magas értékét, de a mélyművelés nagy egységköltségeit is. A feltáró kutatás során készített földtani dokumentációk, készletszámítások, kimutatások, megfelelő információt nyújtanak az érctestek megközelítését, a termelvény kiszállítását és egyéb célokat szolgáló szintes előkészítő vágatrend- szer megtervezéséhez. A 12x12 m-es kutatási hálózat azonban nem minden esetben ad lehetőséget az egyedi érctestek térbeni helyzetének, kontúrjának, fedettségének, lefejthető érckészletének és belső változékonyságának megfe- lelően részletes, a valóságot jól megközelítő meghatározására. M i k o l a y : A bányageológus feladata és szerepe a MEV bányaüzemeiben 387 A feltörések és gurítók, valamint a szkréperszállítást szolgáló kamrák helye és nyomvonala optimálisan általában csak sűrűbb (6x12, ill. 6x6 m-es) fúrási hálózat kialakítása után határozható meg. A hálózat besűrítésének célszerűsége a feltárt állapotot tükröző dokumentá- ciókból kirajzolódó földtani kép és a területen szóba jöhető fejtési módszer alapján bírálható el. A bányageológus nagy helyismeretet és körültekintést igénylő feladata ezért a kielégítő információt nyújtó további bányabeli kutatófúrások megtervezése, egyben a fémre vetített fajlagos fúrási költség optimális szinten tartása. Igen gyakran csak a szintes előkészítő vágatrendszer kihajtásával párhuza- mosan fúratjuk le a sűrítő fúrások jelentős részét, minthogy e vágatokból a fedőközeli érctestek rövidebb fúrólyukakkal is átharántolhatók. E célra lehető- leg ütveműködő perforátor fúrógépeket alkalmazunk, melynek fajlagos költ- sége a forgatva működőkénél mintegy 60%-al alacsonyabb. E jelentős költség- csökkenés a fúrási hálózat sűrítését lehetővé, sőt gazdaságossá teszi. A fentiekből kitűnik, hogy az érctestek jelentős részénél csak az előkészítő vágathajtással párhuzamosan áll össze az a lényegében felfúrt állapotot tük- röző, kielégítően részletes földtani ismeretanyag, mely a feltárási dokumentá- ciók továbbfejlesztésével, újabb részlet szelvényekkel és egyedi munkatérké- pekkel való kiegészítése révén, már alkalmas a részletes előkészítési és fejtési műszaki tervek elkészítésére, a művelés irányítására. Gyakran csak az ezekből kirajzolódó térbeni helyzet és a pontosított érckészletek beható, konkrét terü- leti elemzése teszi eldönthetővé egyes érctestek művelésbe vonását, ill. a mű- szaki meggondolásokban és gazdasági eredményességben egymástól jelentősen eltérő módszerek közül az 02)timális megválasztását. A megalapozott tervezés és döntés előkészítése érdekében a bányageológiai, geofizikai cso2)ortnak sok irányú elemző számítást kell végeznie, amelyekhez felhasználja a korábbi műveletek földtani és termelési kiértékelését, statisztikai adatait is. A készletszámítások több változatban való elkészítése az egész üzemre vonat- kozóan nem tűnt célravezetőnek, mert az igen változó helyi adottságok a bá- nyaüzem művelés-módjának együttes megítélését irreálissá teszik. Sokkal célravezetőbbnek bizonyult a különböző területek földtani ])araméte- rek szerinti elkülönítése, ])1. a fedő és fekvő érctestek közötti összlet fajlagos fémtartalmának, érc-meddő arányának kimutatása révén. E paraméterek ala2)ján elkülönülő területek érckészletét azután a művelés módjának megfelelően kell megszámítani, sőt e művelési egység konkrét terve- zésével párhuzamosan a tervváltozatoknak megfelelően j)ontosítani addig, míg a gazdasági optimum közelébe nem jutunk. A gazdagon ércesedett, alaktalan halmazként megjelenő vagy az olyan érckifejlődést mutató területeken, ahol a művelési szeletek száma háromnál több, vagy az érctesteket elválasztó meddő rétegek vékonyak, kiékelődőek, előszámításokat végzünk a tömegtermelő módszerek alkalmazhatóságái’a. En- nek érdekében — a feltárt érckészletszámításnál is alkalmazott - ,,tömb” mód- szerrel számítjuk a kérdéses blokk készletét, de az érctestek készletének kimu- tatása mellett figyelembe vesszük a csak kevéssé dúsult övék tömegét és fém- tartalmát, valamint az együtt jövesztendő meddő mennyiségét is. A szórtan elhelyezkedő érctestek műrevalóságának vizsgálatához kiszámít juk a minimális művelési vastagság és az ércvastagság eltéréséből származó higulást, ill. a fejtésből termelhető nyersére mennyiségét és minőségét. 388 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Statisztikai módszerek, empirikus tapasztalatok alapján meghatározzuk az érctestek leművelése során az érctesten belül kihajtandó fejtésközi, ún. ,, pótelő- készítő” vágat fm-mennyiségét, vagy a várhatóan kitermelésre kerülő meddő mennyiségét. Ha a nyersére minősége a vállalat által rögzített minimális érckoncentráció minősége alá csökken, vagy a kitermelhető fém-mennyiségből származó árbe- vétel összege kisebb, mint a benthagyás esetén megtakarítható költségek ösz- szege, az érctest leírását, ércmérlegből való törlését indítványozzuk. Az előkészítés és fejtés módszerének megválasztása, műszaki tervei- nek összeállítása és a bányaműveletek operatív földtani irányítása Amint azt a korábbiakban említettem, a produktív összleten belül az érc- testek gyakorisága, nagysága, egymáshoz viszonyított térbeli helyzete igen i különböző, ezért az előkészítés és fejtés módszerét és igen gyakran a művelési i egységek nagyságát is, elsősorban az érckifejlődés felépítése szabja meg. Ennek következtében a kiviteli tervek elkészítése a bányaművelés és a bányageológus szakemberek kollektív munkáját kívánja meg. Együttesen kell í kialakítanunk a termelékenységi, technológiai, ércvagyon gazdálkodási, végső soron gazdasági szempontból optimális megoldást. Bányaüzemeinkben az érctestek általában szórtan, jelentős meddő területek- ; kel, rétegekkel elválasztv'^a helyezkednek el. Ennek megfelelően legáltalánosab- j bán az azok egyedi lefejtésére irányuló kamrapillér - szabadszélű kamra — pásztafejtés és ezek kombinációi vannak elterjedve. ] E módszerek teszik ugyanis leginkább lehetővé jelentős termeléskiesés nél- kül, az operatív módosítást, művelés közben jelentkező (fúrásokból ki nem mutatott) meddő közbetelepülés, vastagság változás, esetleg kontúrvonalon i túlterjedő ércesedés esetén is. E fejtési módszerek biztosítják leginkább a szelektív jövesztést, azonban az elérhető teljesítmények, a műszaki fejlesztési gépesítés ellenére is, meglehetősen lehatároltak. A fejtések előkészítése általában J igen vágatigényes különösen ha figyelembe vesszük az érctestben hajtotti kamrák, a ,, pótelőkészítő” fm mennyiségét is. Az előkészítés tervezése folyamán a legnagyobb költségtényezőként jelent-] kező előkészítő vágatokat, szállítókamrákat úgy igyekszünk kijelölni, hogy' azok fémre vetített fajlagos költsége minimális legyen, azonban lehetővé te-j gyék a termel vény egyszerű, minél kisebb meddőkeveredéssel járó kiszállítá-i tását. Tervezésünk során a gurítók, feltörések, támadókamrák, esetleg fejtési pász- ták nyomvonalán részletszelvényeket készítünk az érc várható alakulásának,) helyzetének ábrázolásával (3/b. ábra). Több szeletben való művelés esetén a geológiai dokumentációk és készletszámítások, azoknak megfelelően szeletekrel felbontva készülnek. Több szeletben való művelésnél a szeletek igen eltérő vastagságú, minőségű' érctesteket tartalmaznak, melyek folyamatossága igen eltérő lehet, így a fel-' sőbb szeletekben nagyméretű meddő kőzetpillérek jöhetnek létre, melyek terü- letén a padolás és omlasztás nem történhet meg, azok leművelése nélkül. Az alsóbb szeletek lefejtése e pillérek alatt, vagy ahol az alsó érctestek a lepadolt területen túlterjednek, igen körülményes és fokozott biztosítást igé M i k o l a y : A bányaí/eolóijiis feladata és szerepe a MEV bányaüzemeiben 389 nyel. Ezért a szeletekbe eső fúrási ércátharántolások mc értékei (a vastagság és koncentráció szorzata) alapján igyekszünk következtetéseket levonni egy- egy szelet ércesedési koefficiensére, azaz arra vonatkozólag, hogy a felsőbb sze- letet érdemes-e a benne levő érc konfigurációjától függetlenül teljes terjedelmé- ben leművelni. Lefolytatott vizsgálataink és számításaink azt mutatják, hogyha a fajlagos előkészítési és fejtési költségek jelentős mértékben lecsökkennek, valamint a ‘ teljesítmények számottevően megemelkednek, gazdaságos lehet az egymás közelében, ill. egymás fölött elhelyezkedő érctestek összevont művelése az őket elválasztó meddő kőzettömeggel együtt, a higulás növekedése ellenére. ; Az együttes művelést különösen indokoltá teheti, ha az érctestek között nem ' ipari érchalmaz, vagy gyengén dúsult kőzettömegek helyezkednek el, mert ezek fémtartalma a vállalatunknál alkalmazott, osztályozási, dúsítási technológiák mellett, gazdaságosan kinyerhető. A bányászati, művelési költségek jelentős csökkenése mellett a földtani kuta- tás költségei is csökkenthetők. A művelési egységek kialakítása és a fejtés irá- nyítása ugyanis az egyedi érctestek konfigurációjának, változékonyságának, I pontos térbeli kiterjedésének és érckészletének részletes kimutatását nem kí- vánja meg. Ezért a 12 x 12 m-es fúrási hálózat is lehetővé te.szi a tömegtermelő fejtések megtervezését, ha annak kiterjedtsége következtében, megfelelő szá- ( mú fúrási átharántolás áll rendelkezésre a megbízható készletszámítás elvég- zéséhez. Természetesen alapvető feltétel, hogy a fedőhelyzetű érctest főteje és a fekvő- helyzetű érctest talpa között az érc és a vele együtt j övesztendő kőzettömeg együttes átlagminősége, az ércminőség alsó határát homogén keveredés esetén is haladja meg. A fejtésre kerülő összlet, ill. tömb fekvő és fedő felületének csapás- és dőlés- menti kiterjedésének lehatárolását a lehető legnagyobb körültekintéssel és j)on- tossággal kell elvégezni. A fejtésből kikerülő nyersére minőségét és mennyisé- gét, a higulást és az érc, a hasznosítható kőzettömeg (IV c), valamint a meddő arányát, tehát a termelvény értékét elsősorban a határoló felületek kijelölése befolyásolja. Helyes megválasztásuk esetén a fejtésre kerülő tömbön belül, a fúrási hálózaton átesett, fel nem derített érctestek, halmazok is letermelésre kerülnek, és nem jelentenek ki nem mutatható, de valójában meglevő ércvesz- teséget. A fentebb tárgyalt kutatótevékenységen, a művelési tervek elkészítésének alapját képező dokiunentációk szerkesztésén, számításán, a műszaki tervek összeállításán túlmenően, a bányageológus tevékenysége szorosan kaj)Csolódik azok megvalósításához. Feladatai kiterjednek az üzem termelő tevékenységével kapcsolatos irányító munkára is. Az előkészítő vágathajtással párhuzamosan földtani szelvényezést végzünk és az új adatokkal kiegészítjük - pontosítjuk ~ a feltárás, ill. az előkészítési- fejtési tervek összeállítása során készített földtani dokumentációkat, ill. módo- sítjuk a vágatok nyomvonalát. így alakulnak ki a tényleges művelési álla])otot tükröző munkatérképek, munkaszelvények. E dokumentációk két példányban készülnek. Az egyik példány — 2-3 napi kiegészítéssel — a bátiyaműveletek operatív irányítását szolgálja. Ezek az ún. raport-térképek és szelvények, me- lyeken minden olyan kutatást és termelést szolgáló bányatérség, Ijányafúrás és földtani, geofizikai, bányamérési adat ábrázolva van, amelyekre a műveletek előrehaladása során teszünk szert (4. ábra). 390 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet DDNY ÉÉK 5m 4. ábra. DÖIésmenti iriunkaszelvény, a fejtés közben pontosított ércadatok feltüntetésével (szintomlasztásos fejtésmód). JelmaByarázatot lásd a 2. ábránál Fii). 4. Dipward working profile indicating data of ores verified durlng extractions (level caving extraction raethod). f Fór 1 e g e n d, see Fig. 2 Ilyenek például a bányatérségek falába, ill. azok talpába és főtéjébe fúrt különböző hosszúságú kutatólyukak, ill. az azokban észlelt ércharántolások. Ezek az érc, ill. meddő helyzetét, kiterjedését pontosítják. Vagy pl. az általá- ban 2 m-es szakaszonként ismételt, a tényleges vastagság és minőség megha- tározását szolgáló radiometriai ólomernyős mérések adatai. Fel vannak tüntet- ve a földtani, rétegtani megfigyelések, a települési viszonyokat tükröző ada- tok, tektonikai vonalak, fatörzsek, szénzsinórok, a bányatérségben megütött fúrólyukak stb. E dokumentációk kiegészítését ezért a geofizikus, bányamérő és bányageo- lógus együttesen végzi és ezek birtokában vesznek részt a különböző szintű munka megbeszéléseken, eligazításokon, de ezek szolgálnak a váltott műszak- ban járó aknászok raportjainak alapjául is. A dokumentáció másik példánya — melynek kiegészítése havonta történik ^ az előkészített készletszámítás, majd a művelés előrehaladtával az adott időpontban rendelkezésre álló ,, maradék készletek” veszteségek kimutatásának, végsősoron a fejtés lezárásának alapját képezik. M ik o l ay : A bányageológus jeladata és szerepe a MEV bányaüzemeiben 391 Az ásványvagyongazdálkodással és készletnyilvántartással kapcsolatos feladatok Az üzemi földtani csoport igen fontos feladatkörét képezik az ércvagyon gazdálkodással, a tervjavaslatok összeállításával, ül. a tervfeladatok lebontá- sával kapcsolatos teendők is. Ezeknek csak abban az esetben tudunk eleget tenni, ha időről időre figyelemmel kísérjük a különböző megkutatottságú és a külön- böző feltártsági áUapotban levő készletek mozgásá^^. alakulását. A megbízható és aktuális információkat az üzemi, ül. vállalati érckészletek félévenként ismételt, mérlegszerű kimutatásával biztosítjuk. E mérlegekben az üzem rendelkezésre álló összes ércvagyona mellett, elsősorban a bányabeli kutatás során részletesen megismert, feltárt és azon belül az előkészített érc- készletek alakulásának tulajdonítunk nagy jelentőséget. Vállalati előírásaink szerint előkészített érckészlethez soroljuk a feltárt kész- letnek azt a részét, amelyben az érctest, vagy egy részének vágattal történő ipari érces átharántolása megtörtént és annak lefejtése — az érckontúron belül előre meg nem határozható meddő harántolásoktól eltekintve — vágat- hajtást már nem igényel. Az előkészített készleten belül megkülönböztetünk aktív és inaktív készle- teket, az alábbiak szerint: Aktív készletnek tekintjük az előkészített készlet azon részét, amely egy negyedéven belül a pótlólagos előkészítő vágatok kihajtása, vagy a korábban kihajtott előkészítő vágatok újranyitása esetén is letermelhető. Inaktív készletnek pedig az egy negyedévet meghaladóan vágat, vagy mű- tárgy pillérében lekötött, ill. ez idő alatt maximális telepítés mellett sem leter- melhető készlethányadokat. Ez vonatkozik mind a nagyméretű, mind a fedett helyzetű érctestekre. Két évtizedes termelési, készletgazdálkodási tapasztalataink szerint, a za- vartalan és egyenletes érctermelés érdekében, az üzemek legalább 9 havi terme- lést fedező előkészített érckészlettel kell rendelkezzenek. A fentiek értelmében nem tekintjük előkészítettnek azokat az érctesteket, vagy részeket, melyeknek vágattal való harántolása ugyan megtörtént, de 9 hónap alatt nem művelhetők le Az előkészítő vágatok, ill. fejtési munkahelyek telejűtésében ezért olykor jelentős, decentralizáltságot kényszerülünk teremteni. Ezt fokozza az a törek- vésünk is, hogy a felülről lefelé haladó sorrendnek megfelelően a kimerülő, ill. belépő munkahelyek termelési kapacitása, a kitermelhető nyersére minősége lehetőleg egyenletesen alakuljon. Ezek következtében az előkészítési, ill. fejtési munkahelyek egyszerre több bányaszinten és bányamezőben üzemelnek. A készletek számbavételét érctestenként, ill. előkészítési-fejtési egységen- ként végezzük. Az előkészített, ill. fejtés alatt álló érctestekben a készletszámí- tás során figyelembe vesszük a vágatok, kamrák falán általában 2 m-es szaka- szonként ismételt, ólomernyős radiometriai mérések, valamint a főtébe és a falba fúrt kutatólyukak, az érc tényleges vastagságát és minőségét részletesen kimutató adatait is. így azután egy-egy nagyobb érctest készlete, esetenként több ezer adat alapján, kis egységekre bontva kerül kimutatásra. Ilyen módon félévenként vállalati szinten mintegy 1000 érctest készletmozgását — változá- sát vezetjük át mérlegeinken. A készletek érctestenként, ill. művelési egységenként kimutatott alakulása, ugyanis amellett, hogy tükrözi az üzemek feltáró, előkészítő, vágathajtási. 392 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet valamint bányafúrási tevékenységének kielégítő, vagy hiányos voltát, egyes munkahelyek, körletek és az üzemek termelési lehetőségeinek felméréséhez és tevékenységének elemzéséhez is részletes információt nyújt. A nyersére és a szálbanálló ércre visszaszámolt termelés, a higulás, a fajlagos vágat és fúrásszükséglet, a veszteségek kimutatása a tervezés és az ércvagyon- gazdálkodás alapját képezi. Üzemeinkben az előkészítésbe, vagy fejtésbe vonandó érctestek, ül. a külön- böző minőségű, kapacitású munkahelyek terv-feladatoknak megfelelő, a műve- lési sorrendre is tekintettel levő összeválogatása a legbonyolultabb feladatok egyike. Ebben a bányageológusnak, aki gyűjti, szerkeszti, pontosítja a földtani információkat és dokumentációkat, bányajárásai során figyelemmel kíséri a földtani változásokat, a munkahelyek alakulását, igen felelősségteljesen kell közreműködnie. Az elmondottak alapján talán nem tűnik szerénytelenségnek az a megálla- pítás, hogy a termelési kutatás mellett a fejtések előkészítésének megtervezé- sében, valamint megvalósításában a bányaföldtani csoport állásfoglalása meg- határozó fontosságú. Az üzemi hierarchia különböző szintjein dolgozó bányageológusok — mint termelésirányítók — más szakemberekkel szorosan együttműködve jelentős szerepet töltenek be az üzem termelő munkájában, műszaki irányításában. Irodalom — References Barabís a. — Barnabís K. — Bekkö F.— Jantskt B.— Morvái G. (1970): Ásványkutatás és bányaföldtan. Műszaki Könyvkiadó BODROGI F. (1968): Lencsés településű ércesedés optimális kutatóháló sűrűségének meghatározása modellkísérlettel. Földtani kutatás 3—4 sz. Györki L. — Mikolay I.— Schmidt J.— Wirth I. (1975); Vizsgálatok a Ny-Mecseki permi antUdinális D-1 szárnyán. Kézirat ViRáGH K.— VINCZE J. (1967): A mecseki uránérc-lelőhely képződésének sajátosságai. Földt. Közi. 97. kötet 1 füzet Task and role of mining geologists at the Mecsek Őre ]\Iines Enterprise I. Mikolay Underground explorations in minee of the Mecsek Őre Mines Enterprise do nőt end with development works, nor with establishing the 12 — 12 m borehole System, nor the preparation of geological documentations. They continue while headings and develop- ( ment tunnels are driven, and even during extraction^works and end only with the com- pletion of stripping off the reserves. Planning development and extraction methods generally applied to extracting single lenses often requires to densify the borehole system and this is required fór the undisturbed direction of extraction and exploitation activi- ties, too. To define the sites optimál fór locating rise entries and chutes and working rooms and to determine their tracks, disregarding the case of mass production extraction methods, can be done, as a rule, on the basis of these, more detailed documentations. Therefore tlie task of mining geologists consists of designing and locating boreholes that are to yield statisfactory information, a work requiring detailed knowledge of local conditions and great caution and circumspection, and, at the same time, in keeping the specific I drilling cost por unit metál recovered on the lowest possible level. The method of development headings and extraction works in the mine units of the I Enterprise, and very often their size as well, is controlled primarily by the structure and i composition and the correlated geometries of the extremely valuable őre bodies occurring ( M ik olay : A hányageológus feladata és szerepe a MÉV bányaüzemeiben 393 under intricate geological circumstances. To pút these őre bodies in exploitation and to make an optimum choice among the relevant methods, dissimilar as they are both in thechnology and engineering design and in economic feaaibility and efficiency, cannot be done, unless the afore-mentioned factors are carefully analyzed on the spot and regio- nally Mining geologists are largely involved in this choice, in the preparation of engineering and technological plarming and compilations and, in directing the practical execution of heading and extraction plans. Works associated with mineral resources management, drafting proposals fór plans and detalizing them alsó belong to the duties of mining geologists. To provide reliable and cturent informations needed fór the execution of these tasks, they establish, fór every half-year, a balance of the reserves of different categories and different degree of exploration and development. 6 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Buü. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 394—400 Hígulás, veszteségek és a helyes ásványvagyongazdálkodás a bonyolult kifejlődésű ásványi nyersanyaglelőhelyeken Érdi Krausz Gábor (4 ábrával) Összefoglalás: A termelési volumenek megnövekedése, a gépesítés egyre kevésbé ad lehetőséget az alacsony higulású bányaművelésre. Fokozottan érvényes ez a megállapítás a bonyolult kifejlődésű ásványi nyersanyaglelőhelyekre. A nagy teljesít- mények, a nagyarányú gépesítés csak a legjobb minőségű és vastagságú* telepek, érclen- csék esetében biztosítják az elérhető maximális eredmény tömeget. Ez a szemlélet azonban az ismert ásványi nyersanyagkészletek jelentős részének elvesztéséhez vezetne. Keresni kell — és a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál meg is lelték — azokat a lehe- tőségeket, melyek hosszú távon, nyereség elérése mellett, szinte a teljes készlet leműve- lését biztosítják. A szerző véleménye szerint bonyolult kifejlődésű nyersanyaglelőhelyeken ez az egyet- len járható út, mely minimálisra csökkenti a veszteségeket. Hangsúlyozza azonban, hogy a jelenlegi világgazdasági mutatók mellett a teljes lemű- velés szemlélete szinte minden ásványi nyersanyagra érvényesíthető. Mindenki előtt ismert, hogy a szilárd ásványi nyersanyagokat lehetetlen iparszer űen, tisztán kitermelni az őket magába foglaló, esetenként közételepült anyakőzetből. A szilárd ásványi nyersanyagok jelentős része telepekben, telé- rekben helyezkedik el, melyeknek vastagsága, minősége nem állandó, így a különböző helyek követelményeihez alkalmazkodni szükséges. Minél változa- tosabb kifejlődésű, vastagságú, minőségű egy telep vagy telér, annál maga- sabbfokú alkalmazkodást kíván a termelni vágyó embertől. Tisztán termelni, azaz megközelítőleg azt a minőséget nyerni ki a bányából amit ott meghatározunk — ez az ideális elképzelés. Csak azt kiszállítani, ami a haszonanyag, csak azt feldolgozni, amit fel is használhatunk — ez lenne az igazi, rentábilis, maximális nyereséget jelentő vállalkozás. Valóban ez lenne? Feltétlenül arra is gondolni kell, hogy milyen munkaigé- nyes feladat lenne a változó vastagságú telepeket kihámozni az anyakőzetből, mennyi embert kötne ez le, a jelenlegi termelési volumenek mellett. Ember pedig nincs, és aki van az nagyon drága. A vállalati, üzemi költsé- geknél a bér már közel 50 százalékkal jelentkezik. Vannak viszont gépek, melyek sokkal nagyobb teljesítménnyel, olcsóbban, biztonságosabban dolgoz- nak, de megvannak a maguk korlátái. A gép nem képes alkalmazkodni a telep- vastagság hirtelen változásaihoz, vagy akár a fedő, vagy fekvő hullámosságá- hoz. Nem veszi figyelembe a meddő-beágyazódásokat, a telep esetleges széte- sését, és bizonyos határokon túl — pl. vékonyodás — nem képes dolgozni. Nyertünk és vesztettünk is tehát a bányászati technika és technológia fejlődé- sével. Nyertünk adott időszakokon belül nyersanyagvolumen növekedést, felsza- baduló munkaerőt, biztonságosabb munkavégzést. Vesztünk a meddő-ásvá- Érdi K r a u s z: Hígulás, veszteségek és a helyes ásványvagyongazdálkodás 395 nyi nyersanyag összekeveredés által termelési, szállítási, és feldolgozási költ- ségben. Vesztünk ásványi nyersanyagban is. A többletköltséget ellensúlyozza a magasabb teljesítmények következtében előálló megtakarítás, az ásványi nyersanyag elvesztését nem ellensúlyozza semmi. Egyre több olyan telep és telér marad kitermeletlen, amelynek kondíciói, paraméterei nem felelnek meg az adott időszakban a gazdasági élet számára, illetve még akad náluk jobb is. Ha szerencsénk van, a vékonyabb, gyengébb minőségű telepek külön területi elhelyezkedésűek és így megmaradnak az utókor számára. Ha nincs szeren- csénk, a gyengébb telepek a jobbak alatt, fölött, között helyezkednek el, így majdani leművelésük bizonytalanná, sőt esetenként lehetetlenné válik. Ilyen- kor veszteségekről beszélünk, melyek elérhetik az ismert ásványvagyon 30 — 40 százalékát. Képzeljük el ugyanezt a szituációt olyan környezetben, ahol nem telepes teléres kifejlődésű az ásványi nyersanyag, hanem hintett, szórt, lencsés, bonyo- lult kifejlődésű. A mecseki uránérclelőhelyen a produktív összlet vastagsága is változó, 5 métertől 100 méterig, és ezen belül helyezkednek el különböző réteg- szintekben az uránérclencsék. Az érctestek nagysága, vastagsága, minősége szinte hihetetlenül változékony (1. ábra). A lencsenagyság a 10-es szorzó 1—4. hatványán belül változik tonnában kifejezve. Az ércek vastagsága 0,30 métertől az 5,00 métert meghaladó vas- tagság között van. A minőség szórása szintén nagyon nagy. Egy érctesten be- lül egymástól 5 6 méterre levő fúrási adatokban tízszeresen magasabb, vagy alacsonyabb értékek szerepelhetnek (2. ábra). Az ércesedés változékonysága és a művelési technológia során egyszerre jelentkezik és egyben kölcsönhatással van egymásra a morfológiából származó és a művelési higulás. Azonnal felvetődik tehát a kérdés, hol a határ, mit és hogyan érdemes letermelni, mit kell otthagyni és veszteségként kezelni? t. ábra. Érclencse-kontúrok a mecseki lelőhely északnyugati szárnyán, 25 méteres produktív összleten belül. A folya- matos, szaggatott és pontos vonalak a különböző szintű érctestek kontúrjai. A különböző sraffozású részek a különböző átlag minőségű érctesteket jelölik Fig. t. Contours of ore-lenses within a 25 m thick productive sequence on the northwestem part of the Mecsek. The different dotted lines represent the contours of őre bodies at different horizons. The differently hatched areas represent the őre bodies of various average composition 6* 396 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. Egy érctest küIönbOzA fúrisaival reprezentált különböző minőségű területei. A különböző sraffozású részek az eltérő minőségeket jelölik Fig. 2. Axeas'of dlfferent őre quality represented by different boreholes within a single ore-body. The dlfferently hatched areas represent varying őre qnalities A minőség alsó határának elfogadhatjuk azt a minimális fémtartalmat — leszámítva az osztályozási és feldolgozási veszteségeket -- amelynek termelési értéke, eladási ára meghaladja, vagy legalább eléri az előállításához szükséges ráfordítások összegét. Logikusan következik, hogy a vastag, nagy teljesítménnyel leművelhető, de gyengébb minőségű érclencsék egyenértékesíthetők a vékonyabb, de jobb minő- ségűekkel. A ,, gyengébb”, jobb” minősítések az iparinak minősülő készleten belül értendők. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál az utolsó tíz évben megháromszorozód- tak a teljesítmények. Ez gépesítés, szervezés, műszaki fejlesztés, és bérezés következménye. Megnövekedtek a teljesítmények, de megnövekedett az átla- gos üregmagasság is. Nőtt a fogásmélység, de a rétegmenti elmeddülés is jobban jelentkezett. A nagytömegű robbantás óriási kőzetmennyiséget lazít fel egy- szerre, de nincs mód arra, hogy figyelembe vegyen meddőközbetelepüléseket, ismerteket, vagy ismeretleneket egyaránt. Természetesen történtek próbálkozások a hígulás megfékezésére. Csak meg- felelő vastagságú és minőségű érctelepben történhet nagytömegű robbantás. Intézkedések történtek az optimális üregmagasság betartására. Az eredmény azonban csak annyi, hogy a hígulás nem arányosan növekedett a gépesítés, műszaki fejlesztés stb. következményével — a nagyobb teljesítményekkel. A probléma azonnal és folyamatosan jelentkezett. Ugyanolyan minőségű összkészletből gyengébb minőségű nyersércet lehetett termelni, ami számsze- rűen is jelezte a hígulás megnövekedését. A vállalat előtt a következő válaszutak áUtak; E r d i — K r a u s z: Higulás, veszteségek és a helyes ásványvagyongazdálkodás 397 a) Visszatérni a régi teljesítményekhez, régi munkamódszerekhez, és egyben a munkaerőhiány következtében csökkenteni a termelési volument. — Ezt a variációt a népgazdaság nem engedlieti meg. h) Ragaszkodni a régebbi nyersércminöséghez és termelési volumenhez, és a higulás ellensúlyozására megemelni az ipari érc alsó határát, csökkenteni tehát az összkészletet. — Számításaink alapján az ipari érchatár nagyon csekély megemelése — vál- tozatlan minimális vastagság mellett — 20 — 40 százalékos készletcsökke- nést eredményezne, az alacsony minőségű tartományok ilyen mennyiségek- kel rendelkeznek az összkészleten belül. c ) Elfogadtatni a népgazdasággal a csökkent nyersércminőséget, de a változat- lan mennyiségű fémtermelés biztosítása érdekében a ráfordítások összegét arányosan csökkenteni — teljesítmények további növelése, önköltség csök- kentés, feldolgozási költségek csökkentése stb. terén - és mindezt úgy, hogy a lelőhely élettartama növekedjen. — Az utolsó variációban — amelyet a vállalat célul tűzött maga elé — , sikerült megtalálni azt az optimális hígulást — nyersére minőséget — , amely hosszú távon is egyenletesen várható, tervezhető. Ezzel a megoldással lehetőség nyílott arra, hogy sok gyengébb minőségű, vagy az átlagosnál magasabb hígulásii érclencse is művelésre kerüljön és ezáltal az élettartam növekedjen. A hosszú élettartam lehetővé teszi, hogy a jól megismert körülmények alap- ján a vállalat évről-évre komoly műszaki fejlesztést hajtsf>n végre a teljesít- mények növelése érdekében. Lehetővé teszi, hogy líjabl) és újabb kutatások révén kiterjessze a lelőhely területének határait és megfelelő tartalékot képez- ! zen ércben és időben egyaránt az újabb bányák megnyitásáig. A nyugodt tervezés lehetősége arra készteti a Bányageológiákat, hogy gyenge ércesedésű szárnyterületeken is jelentős érc vagyon növekedést hozzanak létre és szinte mindent kitermeltessenek, ami az ipari készleten belül jelentkezik. A MÉV-nél a veszteség -f leírás aránya az összes készlet-csökkenésen belül 14,2 százalék. Ez a szám önmagáért beszél (1977-es adat). Ennek a stratégiának a helyessége a település jellegzetességéből adódik, és éppen ezért nem lokális jelentőségű. Az 1. és 2. ábrákon látható, hogy a mecseki lelőhelyen nem lehet arról beszélni, hogy a gyengébb érctesteket félretesszük a későbbi idők számára, amikor esetleg gazdaságosabbá válnának. Ami ma ottmarad az művelhetetlenné válik egyszer és mindenkorra. Elkészítettük a lelőhely északnyugati szárnyán működő bányaüzemben mi- nőségtartományonként a készletek százalékos megoszlási diagrammját. A tar- ! tományok jelölése A-tól, a leggyengébbtől, I-ig, a legmagasabbig az ipari minő- 1 ségen belül, történt. A vízszintes pontozott vonal jelöli azt a határt, amelyhez 1 tartozó minőségből jelenleg az üzemi terv- és tényminőség összeáll (3. ábra). 1 Természetesen a jelenleg létre hozott és tudomásul vett higulás által. Ha I magasabb minőséget, azaz magasabb nyereséget akarnánk adott időszakban ! állandó termelési volumen mellett létrehozni, ezt a pontozott vonalat kellene feljebb helyeznünk. Korábban már történt említés róla, ez a manőver a kész- letek 20 — 40 százalékának az elvesztésével járna a jelenleg ismert területen. Külön kell hangsúlyozni, hogy a jelenleg ismert területen, mert kényszerhelyzet- ben nem lenne igény a szárnyakon levő rossz paraméterű, gyengébb területek ! feltárására, holott ezek tekintélyes értéket képviselnek és esetenként jobb érc- testeket is tartalmaznak. Ilyen manőver esetén az ércvagyon és ezzel együtt 398 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet ü % 3. ábra. A lelőhely készletének százalékos megoszlása tonnában, a minőség függvényében Fig. 3. The percentage-distribution of the reserves of the deposit in metric tons in function of quality az élettartam 40 50 százalékban veszélyeztetve lenne és ebből csak 10 15 százalék az, ami a szárny területeken esetleg későbbi időkre átmenthető. A telepes kifejlődésű ásványi nyersanyaglelőhelyeken legalább van lehetőség arra, hogy később, átértékelve a műrevalósági minősítést, változott gazda- sági körülmények közé kerülve — a művelésbe vonják a gyengébb telepeket. Bonyolult településű, hintett, szórt, lencsés kifejlődéseknél erre nagyon kevés lehetőség nyílik. Ezeken a helyeken a maximális nyereség megkövetelése ,,válo- gatásos’' leműveléshez vezet, aminek a következménye, hogy egy idő után vagy teljes dekoncentráció, vagy gazdaságtalan termelés, vagy komoly vesz- teségek jelentkeznek. Mi legyen tehát a stratégiánk az ásvány vagyongazdálkodásban ? Ismert az itt bemutatott három képlet (4. ábra). In situ értékek szerint sorba rakott földtani tömbök közül az első esetben csak a pozitív értékűek kerülnek be a termelési tervekbe, így természetes hogy a nyereség maximális lesz, de az ásványvagyon jelentős része elvész. E = = 1 Qi ( W, -k; ) ^ max. Eo Q (Wi -k ) -0 Eopt= i Qi (W| -k ) = óíEandó > 0 4. ábra. Az ásvány vagyongazdálkodási stratégia három alapképlete (Tóth M.— Faller G. nyomán), w = Beszerzési, illetve eladási ár, k = Költségtényező, E = Eredménytömeg Fig. 4. The three basic strategic formuláé of mineral resources management (after M. Tóth and G. Failer), te = = Purchasing price, k = Cost factor, E = Profit Érdi K r a u s z: Higulás, veszteségek és a helyes ásványvagyongazdálkodás 399 A második esetben az összes műrevaló tömbbel dolgozunk, minden lemű- velésre kerül, de az eredménytömeg 0, — azaz nem nyereséges, feltételezhetően veszteséges a vállalkozás. j A harmadik esetben arra törekszünk, hogy állandó és optimális eredménytö- I meggel, amely nagyobb mint 0, — tehát nyereséget képezzünk — és ugyanak- kor hosszú időn keresztül egyenletes termeléssel a lehető legtöbbet nyerjük ki az ásványi nyersanyagból. I Az utóbbi idők világgazdasági problémái egyértelműleg bizonyítják, hogy l! már működő bányák esetében feltétlenül a harmadik változat a járható út. I' Ennek oka elsősorban a világban uralkodó nyersanyagéhség. Nincs, és nehe- zen elképzelhető olyan prognózis, amelynek alapján lemondhatnánk bármilyen ásványi nyersanyagunkról — úgy, hogy az örökre ottmaradjon. Természetesen ! más a helyzet, ha új bánya nyitásáról van szó, ahol a költségek lényegesen magasabbak, mint a jelenleg folyamatosan kapható ásványi nyersanyag beszer- zési ára. Másodszor a w és A: tényezők meglehetősen labilisak, könnyen változtathatók. A jelenlegi tendencia a világpiacon általában a w emelkedését mutatja, azaz az ásványi nyersanyagok ára a legkülönbözőbb mértékben — de felfelé halad. Ugyanakkor, mint másutt már utaltunk rá, a k költségtényező csök- kenthető különböző helyeken, mint termelés, szállítás, feldolgozás és módokon, mint teljesítménynövelés, önköltség csökkentés stb., ha van idő a k megismeré- sére. Többek között ilyen alapon sikerült a MÉV. bányaüzemeinél a kezdeti 25x25, illetve 25x12,5 méteres fúrási hálósűrűséget 12,5x12,5 méteresre, illetve rendkívül kiterjedten 5,0 X 5,0 méteresre besűríteni, a fúrási költségek rendkívüli csökkenésével. Ilyen módon nagyon nagymértékben kisebbedett a fúrási hálón áteső, azaz számos esetben elvesző érc vagyon mennyist'ge. Logikusan következik tehát, hogyha az idő - élettartam — meghosszabbí- tása egyrészt a tv növekedésének, másrészt a k költségtényező csökkentésének kedvez, akkor stratégiánk és célunk csak egy lehet: a megismert és bányanyi- tásra érdemesnek minősített készletet minden lehetséges módon tovább növelni és a lehető legkövetkezetesebben ragaszkodni annak teljes leműveléséhez. Olyan esetekben is, ha ez a következetesség egyes időszakokon belül nem is biztosítja a maximális nyereséget. A Mecseki Ércbányászati Vállalat tapasztalatai és az itt folyó gyakorlat egyértelműen bizonyítják, hogy a Geológia és a bányaművelő szakemberek kö- zött, más egyéb témakörökhöz hasonlóan, nincs semmilyen ellenvélemény az ásványvagyon állandó növelését és az élettartam meghosszabbítását illetően. A geológiai szakembereknek pedig első számú feladata a hazai ásványi nyers- anyagvagyon védelme, mely ásványvagyon in situ rekonstruálhatatlan kincse országunknak. j Irodalom — References Barabás A.— Barnabás K.— Bbnk(5 F.— Jantskt B.— Morvái O. (1970): Ásványkutatás és bányaföldtan. Műszaki Könyvkiadó Bp. Benkö F. (1965): Az ásványi nyersanyagelöfordulások gazdasági értékelése a földtani kutatás során. MTK 4339. Bodrogi F. (1972): A higulás meghatározása és hatása a bányászatban. NME MTK CSESZNAKOV— Petroszov— ViNOGRADOV (1974): Döntés optimálizálás uránlelöhelyek leművelésénél. Atomizdat — Moszkva ÉRDI Krausz O. (1970): A minőségi koefficiens meghatározásának statisztikai módszerei. Műszaki Propaganda Hónap. Pécs 400 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet IFJ. Gaoyi-PAlpfy a. (1975): A recski mélyszinti színesfémére előfordulás gazdaságl-műreyalósági értékelése és felis- mert törvényszerűségei. Földt. Közi. Supplementum 105. HovAnyi L.— Patvaros J.: Ásványvagyon veszteségek értékelése. Bányászat 109/8. Mining Magaziné (1976): Szimpózium az urán termeléséről és fogyasztásáról Tóth M.— Faller G. (1975): Műrevalósági vizsgálatok és ásványvagyongazdálkodás alapjai. MTK 4962. Dilution, losses and appropriate mineral resources management in case of mineral deposits of complicated geology O. Érdi Krausz With the progress of mining technology and the constant need fór increasing perfor- mances, the degree of dilution has considerably increased in mines. As a consequence of this, the method of selective extraction is resorted to with the aim of Tendering the quip- ment operable and, on the other hand, to keep up operating mines in gainful and pro- fitable terms. The increase of dilution implies surplus cost in production, i.e. extraction, haulage, processing, etc., bút this can be compensated fór by engineering development measures, by decreasing prime-costs and increasing the productivity and the performance of staff and equipments. In selecting the reserves to be extracted, somé reserves are left unextracted, which, however, cannot be replaced by anything else. This holds increa- singly true fór deposits characterized by intricate geological features, where lenses, őre bodies, etc. characterized by different workability are superimposed to one another or juxtaposed. Whereas in stratiform deposits an extraction at a later date is still ima- ginable, in case of geologically intricate deposits the mineral reserves once abondoned are lost forever. This will certainly decrease the life of operation of a mine unit or maybe even that of a mining company. At the Mecsek Őre Mines Enterprises they have found that optimum of crude Őre quality dependent, of comse, on dilution, which can be relied on in envisaging a steady extraction rate in the long run. Consequently, within the reserves declared commercial that quantity nőt to be extract- ed will be very small. The lifetime of the mine thus being inreased, it will be possible to achieve a better understanding of the deposit from theviewpoint of production organi- zation and engineering development and new explorations will enable geologists to extend the boundaries of the deposit, which, in tűm, may allow minners to open new mines. The reduction of losses, i.e. the strategy of increasing the lifetime of a mine, however, can recently be ever more generalized fór the mineral deposits, even in cases when this strategy may nőt result, in somé periods, in achieving the highest profit envisaged. Notably, the world economic trend is that of increasing prices fór mineral raw materials, even through this rise is ímequal. Accordingly, a mineral deposit still qualified nőt work- able, noncommercial today, may become rentable tomorrow. At the same time, the longer lifetime of mines will enable miners to reduce the cost factors by organizational and engineering development measures. Consequently, Hungary ’s geologists should consider to be a primordial task to conserve the mineral resources already explored and to assure their steady incretise by new explorations. Földtani Közlöny, BuU. of the Hungárián Oeöl. Soe. (1979) 109. 401 — 408 Gazdasági és geológiai paraméterek összefüggései a mecseki ércbányászatban Bodrogi Frigyes (2 ábrával) összefoglalás: A bányászati technológia fejlődésének hatása a tennészeti paraméterek értékelésére, természeti paraméterek szerepe a bányászati technológiában. A két paraméter rendszer dinamikus egyensúlya. A készletszámítás alapparamétereinek elemzése az alábbi szempontok szerint; 1. A bányászati és feldolgozási technológiák, fejlődésük függvényében, időben és térben is változó fogalmak, és visszahatnak az alapparaméterekre. 2. A mérési eredmények valószínűségi változók, ezért szükséges azok matematikai, sta- tisztikai vizsgálata. 3. A mintavétel módjától, a kivett minta nagyságától függő változások hatása. A bányaművelés során szerzett tapasztalatok rendszerezése. A bányageológiai, bánya- művelési szempontokból fontos összefüggések földerítése, a megfelelő korrelációs kap- csolatok meghatározása. Az ércesedés morfológiai szerkezete és a műveléstechnológia kölcsönhatásaként meg- szerkeszthető matematikai modell felépítése, a működő modell egyes részeredményeinek ismertetése. A Mecseki Ércbányászati Vállalat előadói már több ízben emlegették előt- tem a geológiai és gazdasági paraméterek kapcsolatát. Ezt a kérdéscsoportot kívánom összefüggően, kissé kibővítve, de tézisszerű rövidséggel összefoglalni. Amit ezen a téren csinálunk nem mi fedeztük fel. Tankönyvekben, szakiro- dalomban majdnem minden megtalálható. Ami új a dologban, talán az, hogy a tudomány részeredményeit egységes rendszerként próbáljuk a cél érdekében összefogni, mozgósítani. A cél; adott körülmények mellett a lehető leggazdasá- gosabban, a lelőhely legteljesebb leművelése. 1. A készletszámítás alapparaméterei. Fogalmi meghatározások Az uránbányászat abban a szerencsés helyzetben van, hogy viszonylag egy- szerű geofizikai mérésekkel gyorsan, elég pontos ércminőségi és vastagsági adatokhoz jut. Éppen csak azt nehéz meghatároznunk, hogy gazdasági szem- pontból mi az érc. Az ércvastagság fogalma nem választható el a még gazdaságosan művelhető, nyitott üreg (mo) magasságától, ez pedig szoros kapcsolatban áll a fejlődő bá- nyászati technológiával. Mivel az uránfém értéke elég nagy, kis területeken, vékony lencsécskékben is nagy gazdasági értéket sűríthet. A bányaművelési technológia sem lehet független az érc helyi változásaitól. Rugalmas, gyorsan módosítható fejtési rendszerekre és naprakész földtani ismeretekre van szükségünk. Tehát az ércvastagság alsó határát az a lehető 402 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet legkisebb vastagság határozza meg, amit még technológiailag le tudunk művelni. (Ez a vastagság önmagában nem jelent feltétlenül gazdaságosan mű- velhető ércet.) Az ércminőség alsó határa (Cq) sem pontos érték. A korábbi előadásokban hallottuk, hogy a fémtartalom változása a nulla fémtartalomtól folyamatos növekedéssel az ércásvány fémtartalmáig szinte bármilyen lehet. A minőség alsó határát a mindenkori művelési, osztályozási és vegyi dúsítási technológia szabja meg. A minőség és vastagság alsó határainak szorzata adja a legkisebb lineáris fémtartalmat (m^ • Cq). Ez a számérték jelenti a készletszámítás alsó szélső hatá- rát. Itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy az érc vastagság alsó határa nem füg- i getlen a fémtartalomtól. ^lagas fémtartalom mellett, a művelés alsó határánál ; jóval vékonyabb érctestet is le lehet, és le kell művelnünk, hiszen a benne levő fémmennyiség, a hozzákeveredett meddő kőzettel együtt is elérheti az ipari | fémtartalom alsó határát, ami — hangsúlyozom — önmagában nem jelenti i feltétlenül a gazdaságosan kitermelhető ércet. 2. A készletszámítás alapparaméterei mint valószínűségi változók Az előző három alapparaméter valószínűségi változó. Mindhárom paraméter eloszlásfüggvénye, szórása ismert. Ezek térbeli változásának gazdasági kihatá- I sáliak ellenőrzése és számbavétele a bányageológia fontos feladata. A kérdéskör ! teljes taglalására most nem térünk ki. Itt csak egy részletet említek meg. A Iiaraméterek átlagbecslésének pontossága függ az adatok számától. Az adat- számtól függő átlagbecslés pontosságára számítógépes elemzést végeztünk. A kapott eredményeket a következő függvényekben foglalhatjuk össze: 1. a) = 182^ X 123,2 + 9,7 b) F,= 156,2 X + 25,6 c) 7^, = ^ -I- 28,2 X ahol Y a paraméter átlagbecslésének hibája, x a minták száma. A függvényekből megállapítható, hogy az adatszám növelésével egy-két adat- tól 10—15 adatig rohamosan csökken a becslés pontatlansága. 30 adaton felül azonban az az érték alig változik, de még itt is elég magas, fémtartalomban pl.: i 30%. 3. A minőségi és vastagsági adatok alakulása a kivett mintanagyság függvényében VmÁGH Károly előadásában már hallottunk arról, hogy az érc milyen mikro és makro formákban jelentkezik az érchordozó kőzetben. Ez a nagyon változékony, nagyon mozgékony megjelenési forma egy furcsa problémát vet fel. Az érc- Bodrog i: Gazdasági és geológiai paraméterek összefüggése . . . 403 / minőség meghatározása tőlünk is függ. Függ attól is, hogy mekkora mintát ; veszünk. Egy elég kisméretű, néhány mm® nagyságú minta a tiszta ércásvány fém- tartalmától a teljesen meddő kőzetig minden lehet. Az ilyen végletesen kismé- j retű minták halmazának diszperziója nagyon nagy. A nagyméretű, néhány tonnás minta esetében a halmaz disz])erziója már jóval kisebb. Az első esetben I szélsőséges, esetleg exponenciális lesz az eloszlás képe. A második esetben az : eloszlást a lognormális eloszlás függvényeivel leírhatjuk. Ezen túl még az sem mindegy, hogy milyen a minta alakja. Egy 2 m hosszú résminta adata nem egyenértékű egy ugyanolyan térfogatú izometrikus minta adatával. Gyakorlatilag a fémtartalmak diszjjerzióját alapvetően befolyásolja a minta tömege és legnagyobb lineáris mérete, ami meghatározza a minta terjedelmét a térben. Ez a kérdés a bányageológus számára nagyon fontos, hiszen tizedméteres, illetve kilogrammos nagyságrendű minták halmazait kell összehasonlítania sok tonnás nagyságrendű, egyszerre lerobbantott ,, nagymin- ták” halmazával. Matekon vizsgálatai szerint izotróp lelőhelyen egy élhosszúságú kocka- 2,T minta egyenértékű egy ,,é” hosszúságú lineáris mintával. Általános alakban egy a; b; c; élhosszúságú paralellepipedon ,,d” lineáris equivalense, ahol a'^h'^c, 2., d = X • a A X együttható meghatározására Matekon egy ,,egyenértékűségi grafikont” szerkesztett. Az általa kidolgozott módszer jó közelíté.ssel megfelel a mi érce- sedésünk esetében is. Az átlagtartalmak meghatározása nem közömbös a termelés egyik fontos mutatójának ellenőrzésénél, a liígulásnál sem (erről részletesebben tájékozód- hattunk Ékdi Kkatjsz Gábor előadásában). Hiszen a különböző mintaméretek összehasonlítása magában rejt egy minőségromlást, egy látszólagos hígulást. A földtani készlet ^ termelhető készlet kapcsolatánál sem kerülhetjük ki a nem egyenértékű minták okozta nehézségeket. 4. Lencsenagyságrend Már a lelőhely megismerésének kezdetén is tudtuk, hogy bonyolult ércese- déssel van dolgunk. Ezért fontos bányageológiai feladat volt, hogy a művelés számára az érctestek lehető legpontosabb térbeli alakját adjuk meg. Az érctes- tek változó nagysága, változó alakja ezért egy gyorsan változó, a körülmé- nyekhez rugalmasan alkalmazkodó művelési rendszer kialakulásához vezetett. A feltárás, előkészítés, fejtés előzetes tervezése bizonyos fokix előrelátást igé- nyelt, ezért vizsgáltuk a lencsenagyságrendek statisztikai megoszlását. Egy kicsit talán el is túloztuk az ércesedés felépítésének lencsés jellegét akkor, ami- kor még nem is tudtuk meghatározni pontosan az érclencse fogalmát. A baj ott kezdődött, amikor egyre sűrűbb kutatási hálók mellett, minden egyes kutatási fázissal merőben más lencsealakot, lencsenagyságot kaptunk. A művelés során tajxasztaltuk, hogy az érclencse alakja mennyire függ a meg- 404 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet kutatottság fokától. Ma már tudjuk, a korábbi előadásokban szó is volt róla, hogy az ércesedés térbeli megjelenési formái milyen változatosságot mutatnak, tehát a korábbi, egyszerűbb ,, lencse” képünket módosítanunk kellett. Jelenlegi felfogásunk szerint az érctesteket egy-egy ércesedésre kedvező rétegszinten belül egészen kis méretű — néhány m® nagyságú — ércmorfológiai elemek sű- rűbb-ritkább halmaza alkotja. 5. A megkutatás különböző szintjeihez tartozó készletszámítások, azok korrekciós tényezői A földtani kutatás elsőrendű célja, bányászati szempontból az érc térbeli helyzetének tisztázása mellett, annak mennyiségi és minőségi meghatározása. A korábbiakban már beszéltünk róla, hogy az érc mennyiségéről alkotott ítéletünk mennyire függ a térbeli helyétől, a kutatás sűrűségétől, a kivett minta nagyságától. Ebből következik, hogy a ritka külszíni kutatási hálózat esetén a készletszámításban igen nagy hibákra kell számítanunk. Ezért kell a készlet- számítási alapparaméterek mellett felhasználnunk minden fellelhető földtani ismeretet. Minél ritkább a kutatóháló, annál nagyobb a geológus intuitív sze- repe. Természetesen ezek az intuíciók ,, megérzések” magukba sűrítik a lelő- helyen szerzett földtani tapasztalatok összességét. Gazdasági ítéleteinket azon- ban nem alapozhatjuk csak ,, megérzésekre”. Minden egyes kutatási fázisnál számolnunk is kell. A kapott eredményeket az eddigi ismereteinkre alapozott korrekciós tényezők alkalmazásával teszünk biztonságosabbá. A ritka (200x400 200x200) kutatási hálózatra alapozott elsődleges kész- letszámításnál a A m.c és készletigazolódás között fennálló korrelációs össze- függést használjuk korrekciós tényezőként. Ennek alapja a következő: a) Jól kimutatható, egyenes korreláció van az ércvastagság és fémtartalom között. b ) Szoros a kapcsolat a produktív összlet érccel telítettsége és a leművelhető ércvagyon között. Ha elég sűrű kutatási hálóval rendelkezünk, akkor a jól megszerkesztett Z m.c térképek és produktív összlet vastagsági térkép hányados térképeként megszerkeszthető a fémproduktivitás (kg/m®) térképe. Megfelelő elhatárolások- kal ebből a térképből mérhető a tömbfejtés-hagyományos fejtés százalékos aránya. Készletszámításunkban minőségi ugrást jelent a külszíni (Cg kategória) és a bányabeli kutatás (C^ kategória) közötti átmenet. A készletszámítási alappara- méterek mennyiségében ugrásszerű a változás (több nagyságrend). Ez a nagy mennyiségű adathalmaz (bányabeli kutatófúrások) adja a bányageológiai mun- kák jelentős tömegét, de egyben ez jelenti gazdálkodásunk biztonságát is. Évi 300—310 ezer folyóméter (9—10 ezer darab) bányabeli kutatófúrás csak első látszatra tűnik soknak. Ez a mennyiség megfelel a mindenkori gazdasági optimumnak. Az optimumszámítás részletes ismertetésére most nem térek ki. Röviden, a kutatás hálósűrűségétől függő költségfüggvénye és a kutatóhálón áteső, elvesző érc értéke áll szemben egymással. Ahol a kutatásra fordított költség és a hálón áteső elvesző érc értékének összege minimális, ez számunkra az optimális kutatóháló sűrűsége. A sűrű bányabeli kutatásra alapozott feltárt ércvagyon átlagos hibája az utóbbi 8 — 10 évben tonnában 11,8%; fémben 11,4%. Bodrogi: Gazdasági és geológiai paraméterek összefüggése . . . 405 A bányabeli készletszámításnál is alkalmazunk korrekciót. Természetesen a helyi tapasztalatoktól függően, területenként más, más korrekciót. Az ENy-i területen csak az egy-két-három adatos érctestek mennyiségét korrigáljuk. A D-i területen a magasabb minőségű érctestek fémtartalmát korrigáljuk, a szá- mított és termelhető minőség összefüggését tartalmazó korrelációs görbe alap- ján. Az ÉK-i területen a kiugróan magas minőségek számbavételénél térünk el I az általánostól. (A bányabeli készletszámítási utasításban kiugró minőségnek tekintjük egy-egy területen — legalább 40 adat esetében — a minőségi eloszlás i függvény legfelső 5%-át. Az ennél magasabb minőségű adatokat átlagminőség- gel helyettesítjük vissza). Az EK-i területen a kiugró minták helyére nem az átlagminőséget, hanem a kiugró minták határértékét helyettesítjük. I 6. A művelés során szerzett tapasztalatok feldolgozása Még egy ,, készletszámítási” lépcsőt kell megemlítenünk: a letermelt érc mennyiségi és minőségi meghatározását. Nagyon fontos visszaellenőrzési pont. Ahhoz, hogy összehasonlítható adatokhoz jussunk, el kell végeznünk a termelt nyersére visszaszámítását szálbanálló állapotra. Ez egy többszörösen ellenőr- zött, egymást átfedő, egymást kiegészítő mérési rendszer végeredménye. Ennek a rendszernek részletes ismertetésétől terjedelmessége miatt el kell tekinte- I nünk. Röviden csak annyit, hogy a fejtés során ékes ólomerny ős méréssel ellen- I őrizzük a fejtési üregben a lerobbantandó kőzet szálbanálló minőségét, vas- tagságát. A fejtésben mért adathalmaznak összhangban kell lenni a bányafúrá- 1 sokban harántolt ércadatok halmazával, hiszen ehhez hasonlítjuk a csillemérő műszereken mért termelvény fémtartalmát. A két fémtartalom viszonyaként jelentkezik a teljes liígulás. A csillemérés sem jelent önálló és végső mérést, hiszen ezután még két mérőállomás következik az ércosztályozóműben. A már leművelt bányaterületek gondos gazdasági és geológiai elemzése igen fontos bányageológiai feladat. Nagyon sok értékes információt nyújt. Itt egy látszólagos ellentmondást kell gyorsan tisztáznunk. Az ércesedésünk változatos felépítése miatt szinte nincs két egyforma összehasonlítható bányaterület és mi mégis a már lefejtett, tehát a lehető legjobban megismert szintek adataiból próbálunk következtetni a még várható körülményekre. Valóban, minden para- méterben megegyező, két hasonló területet nem találunk. Ezért kell a terüle- tek paraméter rendszerét minél differenciáltabban elemezni és a vizsgálatok során a különböző gazdasági és geológiai együtthatók korrelációs összefüggéseit földeríteni. Kidolgoztuk a korrelációs összefüggések olyan rendszerét, amivel sokoldalúan jellemezhetünk egy-egy területet, a megkutatottság különböző fázisaiban. Természetesen a földtani paramétereknek nem egyenlő a súlyuk. Mást tart fontosnak a kutató, az ércgenetikával foglalkozó, és megint mást a bányaművelő szakember. Ércvagyon gazdálkodási szempontból nagyon fontos jfh^raméter számunkra a területi produktivitás (to/m^; kg/m^) esetleg térfogati produktivitás (kg/m^). Lelőhelyünkön sok közép- és hosszútávú tervnek ez a gazdasággeológiai alapja. Példaként megemlítem a területi produktivitás és összes vágatigény korrelációs kapcsolatát, amit a lefejtett területek kiértékelése alapján állapítottunk meg. A függvény a következő: 63,82 15,04 406 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet ahol Y a területi produktivitástól függő vágatigény (fm/1000 to termelt érc) X a területi produktivitás (érc to/m^) I Az összefüggés szorosságát mutató korrelációs index = 0,901. Relatív hiba ± 14,2%. A lefejtett szintek tényadatainak regressziós elemzésével megállapítottuk, hogy a nyersércre vetített fajlagos változó költséget legnagyobb mértékben a vágatigény ingadozása befolyásolja. A nyersércre vetített fajlagos közvetlen költségek és a vágatigény kapcsolatát lineáris regresszióval fejezhetjük ki. A regressziós egyenesek iránytangensei bányaterületektől függően 2 és 5 között változnak. 7. Az ércesedés matematikai modellje A lelőhelyünkön szerzett földtani és gazdaságföldtani tapasztalatok alapján már felépíthetjük az ércesedés, bányabeli kutatás, előkészítés, fejtés egységes matematikai modelljét. A matematikai modell alapján számolt részeredmények J a valóságosnak megfelelő, gazdasági számításainkban jól felhasználható ered-; ményeket adnak. A kidolgozott algoritmus egységes rendszerben foglalja össze! a változó produktivitású érces rétegszintek modelljének felépítésétől, a külön-j böző sűrűségű megkutatáson, előkészítésen keresztül, a teljes lefejtésig az egész i folyamatot. Az ICL 1903/A gépen FORTRAN nyelven írott program teljes terjedelmében nagyon időigényes — drága — ezért részekre bontva a még megengedhető egyszerűsítésekkel használjuk. 1. ábra. Különböző hálósűrűsőgek esetén szerkeszthető és lefejthető érckontúrok. Jelmagyarázat: 1. Ércmor- ■ fológiai elemek, 2. Meddő fúrások, 3. Érces fúrások, 4. Szerkesztett érckontúr, 5. Lefejtett terület Fig. I. Contours of őre bodies plottable and workable at different borehole spacings. L e g e n d: 1. Ore-morphological eleaients, 2 Abortive drilling; 3. l’ositive drilling, 4. Plotted contour of őre bo(ly, 5. Area stripped off Bodrogi: Gazdasági és geológiai paraméterek összefüggése 407 0,5 1,5 2,5 3,5 4,5 5.5 1 2 3 4 5 6 to/m^ 2. ábra. A lefejthető és elvesző ércvagyon aránya a területi produktivitás és a hálósűrűség függvényében (pl. 2 to/ni* produktivitású területen 25X25 m-es hálóval megkutatva lefejthető az ércvagyon 32%-a, elvész 68%) Fig. 2. Exploitable and- to-be-lost őre reserves versus deposit productivity ami borehole spacing (i. e. in a deposit of 2 to/m’ productivity, when explored by a borehole system of 25X25 m spacing, the mineral reserves can be exploited in 32%, while 68% are lost A matematikai modell működését az 1. ábrán próbáljuk szemléltetni. A bemutatott három művelési változat teljesen azonos érces területen játszódik le. Az érces rétegszint-modell felépítésénél a területi produktivitás a meghatá- rozó. A rétegszintet kitöltő ércmorfológiai elemek méretei 2; 4; 6; 8; 10 és 12 m^. Eloszlásuk a valóságos ércesedés vizsgálatából kapott statisztika alapján meghatározható (2 m^ — 55%; 4 m^ 25%; 6 m^ — 10%; 8 m^ 5%; 10 m^ — 3%; 12 m^ - 2%). Az ábrán látható rétegszint-modellen véletlenszerűen elszórt morfológiai elemek száma annyi, hogy a terület produktivitása 1 to/m^ legyen. A felső sorban a különböző kutatóháló sűrűségek mellett szerke.szthető érckontúrokat, az alsó sorban, az ugyanott lefejthető üregeket látjuk. A különb- ség szemmel látható. 6x6 m-es háló esetén több, mint dupláját tudjuk lefej- teni, mint a 25 X 25 m-es hálózatnál. A számítógéppel ehhez hasonló elemzések sorát végeztettük el. Az elemzés egyik eredményét a 2. ábrán mutatjuk be. Itt jól látható, hogy a lefejthető - elvesző ércvagyon aránya milyen mértékben függ egyrészt a produktivitástól, másrészt a hálósűrűségtől. Érdemes elgondolkoznunk a következő számsoron. Ha egy átlagos keveréket vizsgálunk, ahol van jó és rossz produktivitású terület is, a következőket kap- juk: az elméletileg meglevő ércvagyon (aminek mennyiségét már ritkább kuta- tási háló esetén is elég jól meg tudjuk határozni) 27%-át tudjuk csak lefejteni 25x25 m-es kutatóhálózatnál; 47%-át a 12x12 m-es hálózatnál; 70%-át a 6x6 m-es hálózatnál és 86%-át a 3 x 3 m-es hák)zatnál. Ez a számsor a hagyo- mányos művelés esetén áll fenn. A szintomla.sztásos és tömbfejtés esetén ettől eltérő eredményekre számíthatunk. 408 Földtani Ködöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Irodalom — References Bodrogi F. (1968); Lencsés településű ércesedés optlmáUs kutatóháló sűrűségének meghatározása modellkísérlettel Földt. Kutatás 3—4 sz. Oarlier a. (1968): Uránlelóhelyek mennyiségi értékelésének módszere. „Metodika Kollcsesztvenno] Ocenki meszto- rozsdenij urana” HovAnyi L.— Dr. Patvaros J. (1976); Ásványvagyonveazteségek értékelése. Bány. Koh. Lapok — Bányászat 8. sz. Kbmént a.— Bodrogi F. (1971): a műrevalóságproblémájánakj vizsgálata a fedezeti kölűégszámitás alapján. Bány. Koh. Lapok — Bányászat 2- sz. Szabó J. (1968); A bányászati geofizika módszerei és alkalmazási lehetóségei. Bány. Koh. Lapok — Bányászat 5. sz. Tóth M.— Dr. Faller G. (1975): A műrevalóságl vizsgálatok és az ásványvagyon-gazdálkodás alapjai. B. Műsz. Egyetem továbbképző Intézete, kézirat VirAgh K. (1965): A földtani kuUitás egyes közgazdasági kérdései. Bány. Koh. Lapok — Bányászat 8. sz. Relationship between economic and geological p aramé ters in őre mining in the Mecsek area F. Bodrogi Uránium mining is in the lucky position of obtaining, rather rapid ly, comparatively exact őre quality and thickness data by relatively simple geophysical measurements. The evaluation of the results, however, carmot be done independently of the relevant economic-geological background. 1. Basic parameters of reserve calculations are the thickness and quality of the őre and its linear metál content. The lower limits of calculation are closely dependent on mining, separation and Chemical enrichment technologies. The development of techno- logies in time and the increasing information on the őre mineralization are in interaction with each other and have repercussions on the determination of őre rentability conditions. 2. Basic parameters are probability variables, so that the eccuracy of calculations is largcly dependent on the quantity of evaluable basic data. 3. In terms of the classification proposed by D. Ya. Surazhski the deposit under consideration can be assigned to the fourth eláss, complex mineralization category, The complexity can be traced as far as to micrometre magnitúdó, i.e. down to the level of mineralization processes. In such cases the determination of quality and thickness data is nőt independent of the size and shape of the sample recovered, either. Therefore the introduction of the notion of a so-called „equivalent sample” independent of mass and shape or form is necessary. 4. The plottable spatial shape, i.e. geometry, of the őre bodies varies in dependence on the spacing of the exploratory boreholes. The reduction of borehole spacing enables the geologist to trace the virtual geometry of the őre bodies approximately only. The őre bodies within single ore-mineralization-favouring horizons are formed of aggregates of ore-morphological elements of quite small size and of varying spacing. 5. Reserve calculations fór the various stages of the exploration sequence, with a view to sound and safe mineral resources economy, should be corrected by relying on experien- ces acquired during explorations and exploitation, i.e. on the graphic representation of correlation relationships. 6. Economic geological analysis of areas stripped off may enable specialists to reveal the System of parameters needed fór explor^itions and exploitation, i.e. the correlation relationship of geological and economic parameters. From the viewpoint of mineral resources economy and management one of the most important relationships is the correlation between the overall productivity of a deposit and the totál amoimt of work- ings needed. By subjecting the results to regression analyses the author and his colleagues could State that the specific variable cost per brute őre j'ust extracted from the mine is most heavily influenced by the quantity of imderground workings needed. 7. A uniform model of őre mineralization, underground explorations, first drift work- ings, and őre extracting has been developed. On the hasis of the algorithm worked out the calculation program in FORTRAN language fór an ICL 1903/A computer has alsó been completed. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 409 — 410 A Magyar Szénbányászati Tröszt bányaföldtani szolgálatainak szervezeti felépítése és a termelést segítő feladatai Széles Lajos A Magyar Szénbányászati Tröszt Távlati Tervezési és Beruházási Főosztá- lyán belül Bányaföldtani Osztály is működik. Az osztály fő feladata a vállalati geológusok munkájának szakmai irányítása ill. ellenőrzése, ezen belül a kül- színi és bányabeli kutatásoknak a távlati tervezést segítő és a folyamatos ter- melést biztosító adatgyűjtési, nyilvántartási és ásványvagyongazdálkodási feladatait megszabó elvi és gyakorlati támogatása. Az elmúlt két és fél évben azt taj^asztaltuk, hogy a földtani szolgálatok a vállalatok többségénél ^ megfelelő helyet és elismerést vívtak ki maguknak a vezetőik előtt, azok igénylik munkájukat és számítanak közreműködésükre a termelési tervek összeállításánál és inegvalósításánál egyaránt. Voltak azonban olyan vállalataink, ahol a Tröszt változást javasolt a geo- lógiai szolgálat szervezeti hovatartozásánál. így a nagyobb önállóságot nyert földtani szolgálatok jobban, közvetlenebbül végezhetik a legfontosabb fel- adatukat: a tervezést és a termelést megalapozó és kiszolgáló földtani infor- mációgyűjtést. Fenti feladatok elvégzésére, iparági szinten 57 geológus, illetve geológus- mérnök, 6 geofizikus, 6 bányamérnök és 5 egyéb di])lomás áll rendelkezésre, akiknek munkáját 88 geológus-, bánya- és geofizikus technikus segíti. Ennek a tekintélyes létszámú (összesen 162) szakgárdának kell megoldani az évi 25 mt barnakőszéntermeléshez szükséges feltáró és előkészítő vágatok, frontmezők földtani, teleptani, kőzetmechanikai, vízföldtani értékelését, vala- mint külszíni és bányabeli kutatásokkal, szelvényezéssel, mintavételezéssel a telepadatok rendszerezését, napi felhasználását. A bányaföldtani feladatok közül ki kell emelnem a bányabeli kutatófúrá- sok irányítását és anyagfeldolgozását, melynek gyors naprakész kiértékelése nagyban segíti a folyamatos, zökkenőmentes termelés megvalósítását. Ehhez az MSZT a megfelelő fúróberendezések — tipizálási céllal történő — KGST szintű beszerzési lehetőségét és tapasztalatcserék szervezését tartja feladatának. Nehezíti a jó megoldást és annak iparági szintű elterjesztését, hogy a föld- tani körülmények, és a berendezések technológiai (sűrített levegős, illetve villanymotoros meghajtású) megoldásai egyaránt igen különbözőek. A jelenleg alkalmazott mintegy 150 fúróberendezés öt féle gyártmány- típust képvisel. Ezért az alkatrészpótlás nagy gondot jelent. Ennek megoldá- sát sürgeti a vállalatok nagyvolumenű fúrási (kutató, víz- és gázlecsapoló, valamint egyéb műszaki jellegű) tevékenysége, mely tröszti szinten évi 200 — 220 km összhosszat jelent. A mecseki és középdunántúli vállalatainknál a bányaföldtani szolgálatok a telepkutató fúrások karottázs-ellenőrzését is folyamatosan végzik. Ennek 7 Földtani Közlöny 410 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet főként a mecseki laza szerkezetű, gyenge magképességű kőszéntelepek átfú- rásánál van nagy jelentősége. A bányabeli geofizika egyéb műszereinek alkalmazását, illetve a módszerek továbbfejlesztését a mecseki vállalat elismerésre méltóan szorgalmazza. Az MSZT is nagyon fontosnak tartja a bányageofizika szerepét. Ezért támo- gatja a műszerfejlesztést, hogy a vetőkutatás révén a szeizmikus mérések rendszeres, rutinszerű bevezetésével a nagykapacitású, komplex gépesítésű frontfejtések zökkenőmentes termelésének feltételét biztosítsa. Ezt a feladatot a MSZT Bányaföldtani Osztálya koordinálja, hazai és KGST eredmények felhasználásával. Az MSZT Bányaföldtani Osztályának igen fontos működési területe az ásv^ány vagyongazdálkodás. Az éves és a távlati termelési tervek nem nélkü- lözhetik a mind pontosabb alapadatokon nyugvó és a folyamatosan ,, karban- tartott” szénvagyonmeghatározást. Ugyancsak nélkülözhetetlen a bánya- földtani szolgálatok, a termelési osztályok, valamint az üzemgazdasági cso- portok együttműködése a szénvagyon minősítése terén, az ipari és műveleti vagyon összhangját illetően, mert ezek az értékek jelentősen befolyásolják a tonna- és időarányos-amortizációt. Jelentős még az összhang szerepe az ásványvagyon felhagyásoknál, az amúgyis túlzott adminisztrációs kötelezett- ségek csökkentési lehetősége miatt is. Ki kell emelnem a bányaföldtani szolgálatok szerepét a víz- és gázveszély elleni védekezésben: az elemi veszélyek megelőzésével kapcsolatos kutatások- nál, illetve a víz és gázbetörések körülményeinek kivizsgálásánál, értékelésé- nél és a veszélyek elkerülésére vonatkozó javaslatok összeállításánál. Fontos feladat a szükségszerűen emelt bányavizek hasznosíthatóságának vizsgálata ill. mind nagyobb mérvű felhasználására vonatkozó javaslattétel is. A Magyar Szénbányászati Tröszt Bányaföldtani Osztályának mindkét esetben irányító, tapasztalatcsere szervező, illetve tájékoztató szerepe van. Vállalataink bányaföldtani szolgálatainak eddigi munkáját a Magyar Szén- bányászati Tröszt vezérigazgatója az Országos Bányaföldtani Ankéton a következőképpen értékelte: ,,a Magyar Szénbányászati Tröszt vezetősége a bányaföldtani szolgálatok szerepét fontosnak, jelentősnek tartja, és a jövőben is épít munkájára. A ter- melés tervezéséhez kapcsolódó földtani munka akkor válik még teljesebbé, hasznosabbá, ha a kutatás, az ásvány vagyonmeghatározás és minősítés vonat- kozásában szorosabb munkakapcsolat alakul ki a geológusok, a művelők és a távlati tervezők között”. Ennek megvalósításán fog a Bányaföldtani Osztályunk is munkálkodni, hogy a következő ilyen jellegű ankéton még nagyobb termelést segítő ered- ményekről számolhassanak be a szénbánya vállalatok bányaföldtani szolgá- latának vezetői. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 411 — 420 Szénvagyon minősítése egyedi kalkulációval Szentai György (5 ábrával) A kitermelésre váró ásványi nyersanyagok minősítésére 1970-ben beve- zetett (KFH, 1970) és 1975-ben továbbfejlesztett (KFH, 1975) értékelési módszer az üzemek és vállalatok földtani szolgálatai elé új, magas követel- ményeket állított. Ez a korszerű módszer a minősítési utasítás megfelelő végrehajtása esetén lehetővé teszí a nyersanyag-előfordulások országos szintű rangsorolását. Az ásványvagyon gazdasági értékelése a minősítési egységenként meghatá- rozott költséghatár és reálköltség összehasonlításán aía])ul. A költséghatár szén esetében csak a fűtőértéktől és a felhasználó hely távolságától függ. Ez a két paraméter általában elegendő ])ontossággal meghatározható. A költ- séghatár számítására szolgáló függvény általánosan érvényes. A fenti két megállapításból következik, hogy a számításnak ebben a fázisában elkövet- hető hiba jelentéktelen. A minősítés számszerű hibája általában a reálköltség meghatározási pon- tosságától függ. A minősítési egységenként számítható reálköltség a kérdéses tömb, illetve a bányaterület természeti és technikai j)aramétei'eiből számít- ható. A természeti paraméterekkel kifejezhető költségfüggvény jelenleg még nem tökéletes. Ez abból ered, hogy a számításba vonható ])araméterek száma nagy, továbbá ezek egy része nem kvantifikálható, illetve költségmódosító szerepük bányánként nem azonos. A reálköltség számítására 1975. óta két eszköz áll rendelkezésünkre: a központilag kidolgozott természeti j)araméte- res függvények, és az egyedi kalkuláció. Az előbbi új akna telepítését igénylő szabad területek, az utóbbi működő bányák és mezőcsatolással termelésbe vonható szabad területek minősíté.sére alkalmas. A jelenleg érvényben lévő minősítési utasítás e tekintetben nem eléggé kategórikus. így a minősítők többnyire a kevésbé munkaigényes ter- mészeti paraméteres függvényeket alkalmazták. Pedig a számított függvény- értékek (pontosabban az üzemviteli költség függvényértékei) egyes terüle- teken csak igen durva közelítését adják a pontosan kalkulálható reálköltség- értékeknek. Látszólag tehát két — egymással ellentétes -- számítási módszer áll rendelkezésre. A valóságban azonban az egyedi kalkuláció az egységesen értelmezhető természeti paraméteres függvények alá rendelhető, amennyiben: — az egyedi kalkuláció sem más, mint természeti paraméteres függvények összessége, továbbá — a természeti paraméteres függvények jelenlegi alakjájiak továbbfejlesz- téséhez az egyedi kalkuláció eredményeit kell felhasználni. Elhangzott az 1977. április 20— 22-én tartott Országos Bányaföidtani Ankéton. 412 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A továbbiakban konkrét példán keresztül (Balinkai bánya) mutatjuk be az egyedi kalkuláció elkészítésének egy lehetséges módját. 1. Néhány fontosabb alapadat áttekintése 1.1. Térfogatsúly A fűtőérték és a térfogatsúly között szoros összefüggés van. Mégis az a tapasztalat, hogy számos helyen a térfogatsúlyt nem veszik figyelembe, pedig a szénvagyon helyes mennyiségi meghatározása enélkül nem képzelhető el. Egyébként a kapcsolatot jellemző regressziós egyenes számítással történő meghatározásához elegendő 30 — 40 db jól kiválasztott résminta eredményét felhasználni. Példaként mutatjuk be a balinkai barnakőszén fűtőértéke és térfogatsúlya közötti összefüggést jellemző regressziós egyeneseket (1. ábra). A korábbi években a térfogatsúly rögzített értéke mellett az egyes tömbök földtani vagyona 10— 18%-kal volt kisebb a ténylegesnél (ez az érték a ter- vezett veszteséggel közel azonos). A fűtőérték és térfogatsúly közötti kapcso- lat jelentősége a szénvagyonszámítás problémakörén túlnő és befolyásolja az üzemek valamennyi teljesítmény mutatóját, de — mint később látni fogjuk — a minősítés egyik legfontosabb alapadata is. 1.2. Optimális művelési mód, termelési technológia A feltárási és fejtési rendszert az üzemenként kidolgozott 15 éves távlati terv szabja meg. Ez az időszak általában felöleli a működő bányák élettar- tamát, de legalábbis annak jelentős részét. Hasonlóképpen rendelkezésre áll minden üzemnél a középtávú tervben (V. ötéves terv) prognosztizált korszerű termelési technológia, mely a komplexen gépesített tömegtermelő munka- helyek kialakítását veszi programba. h 1 t/mS] I. ábra. Térfogatsúly a fűtöérték függvényében Fig. 1. Búik density versus calorific value S z e n t a i: Szénvaqyon minősítése egyedi kalkulációval 413 Balinkán a jelenlegi fejtési technológia: széles homlokú frontfejtés oinlasz- I tással, biztosítás egyedi acéltáinmal, gépi jövesztés. A többéves művelési tapasztalatok birtokában a 120 m széles frontfejtést találták a legkedvezőbb- nek. Ezt az értéket optimumnak tekintjük (a felülről korlátozó tényező a gyalulánc és kaparólánc szakadás gyakorisága volt), mely a későbbiekben fontos szerepet kap. A prognosztizált fejtési technológia: komplex gépesítésü széleshomlokú front- fejtés. 1.3. Minősítési alapegység Újabban az ásványvagyonszámítási alapegységek összevont minősítésére van lehetőség. Az összevont egységnek három feltételt kell kielégítenie (Fal- lek, 1974): az ismeretesség mértéke, — az ásványi nyersanyag minősége és — a kitermelés költségét meghatározó természeti adottságok közel homogé- nek legyenek. E hármas kritérium laposdőlésü, közel homogén lairnakőszéntelepek vagyon számítási alaj)egységeinek kijelölésére korábl)an is irányadó volt. Tehát a minősítési alapegység a vagyonszámítási alapegységgel azonos. 1.4. Mértékadó ásványvagyon Szabad területek minősítése során a mértékadó szénvagyon meghatározása bonyolult esetekben iterációval lehetséges. Az eljárás egyszerűsíthető, ha először tömbönként kiszámítjuk a költséghatárt és az üzemviteli reálköltséget. Ezzel a számítás köréből kivonható minden olyan tömb, melynek üzemviteli műrevalósági mutatója 1-nél kisebb. Működő bányák esetében az a különbség, hogy a fenti művelet elvégzése i után a ínértékadó ásványvagyon további számítás nélkül általában rendelke- zésünkre áll. Ugyanis a működő bányák reálköltsége többnyire az üzemviteli j reálköltséggel azonos, vagy attól csak kissé tér el. Inhomogén ásványi nyers- anyag-előfoi'dulások minősítésére, vagy nagyobb jjontosságot igénylő feíada- I toknál javasolható a Csóti T. által kidolgozott módszer (CsÓTi, 1973). Ennek [ lényege a következő: az árbevételhez és önköltséghez hasonkkin a költség- 1 határ és üzemviteli reálköltség izovonalas térképe is megszerkeszthető, mely- nek egybevetésével a műrevalósági mutató izovonalas térképe állítható elő. Balinkán a mértékadó barnakőszénvagyon meghatározása egyszerű volt, ui. a mértékadó területet régi műveletek, kimeddülés és a főkarsztvízre szá- mított 2 m/at fajlagos védőréteg vastagsági vonal határolja (2. ábra). A kimed- dülés vonalában (keskeny sáv) a költséghatár izovonalainak átmenet nélküli sűrűsége, míg a 2 m/at vonal mentén az üzemviteli reálköltség izovonalainak diszkontinuitása ta])asztalható. Balinkához hasonló ismeretességi fokú terü- leteken ha arra szükség van előre kijelölhető a mértékadó barnakő- szénvagyon. Ezt követően a további számításhoz meg kell határozni az átla- gos fíítőértéket (térfogatsúlyt) és vastagságot. Balinkán a mértékadó barnakő- szénvagyon átlagos térfogatsúlya 1,42 to/m^, az átlagos vastagság 2,2 m. 414 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. A balinkai barnaköszénelőfordulás átnézeti térképe. Jelmagyarázat: a = AzI. telep számbavételi határa, b = A mértékadó I. telep határa, o = A III. telep számbavételi határa, d = A mértékadó III. telep határa I Fig. 2. Outline map of the lignité deposit of Balinka. Legend: a = Limit of calculations of Seam, I, b = Virtual limit of Seam I, c = Limit of calculations of Seam III, d = Virtual limit of Seam III 1.5. Termelési kapacitás Amíg új bánya telepítését igénylő szabad területek optimábs termelési kajiacitását a természeti, gazdasági és technikai feltételek határozzák meg, addig a működő bányák és a niezőcsatolással termelésbe vonható szabad terü- letek maximális kapacitása már kiépült. A kiépített kapacitás rendszerint kisebb, mint amit ma egy hasonló szabad terület optimális termelési kapaci- tásának elfogadnak. Ez mérsékli a működő bányák különbözeti bányajára- dékát. Ilyenformán a működő bányák a már kialakított kapacitás miatt kisebb reálköltségűek, de - a reálköltség üzemviteli eleme a korlátozott kapacitás miatt a szabad területekénél nagyobb. A legtöbb mélyművelésű szénbányánál a földalatti szállítási és osztályozási kapacitás a mértékadó. A beépített maximális kapacitásra vonatkozó adatok minden bányaüzemnél rendelkezésre állnak. A bányászati munka sajátossá- gaiból eredő üzemzavarok és az esetenként korlátozott termelési ütem miatt a tényleges kajiacitás általában nem ismert, de megfelelő számú adat isme- retében szabatosan számítható. A probléma megoldására — hosszú időszakot felölelő adatsor hiányát feltételezve — bemutatjuk a Balinkán alkalmazott áthidaló megoldást. A számításhoz a munkahelyi kapacitás mellett a koráb- ban meghatározott alapadatokat vesszük figyelembe. Ezek: 2,2 m átlag- vastagság, 1,42 to/m® átlagos térfogatsúly és 120 m optimális fronthomlok hosszúság. A mértékadó barnakőszén vagyonra vonatkozó optimális termelési kapaci- tás egyenlő lesz azzal a legnagyobb k = 1, 2, 3, ... számú, egyenként 120 m homlokhosszúságú, korszerű technológiájú fejtés és a hozzá szükséges elővá- jás termelésével, mely még nem éri el a beépített kapacitást. A komplex normafüggvények felhasználásával (KDT Szénbányák front- fejtési nomogramgyűjteménye, 1968.) ábrázoltuk a jelenleg alkalmazott S z e n t a i : Szénvagyon minősítése egyedi kalkulációval 415 technológia és a prognosztizált technológia műszakigény függvényeit (3. ábra). Ezek a függvények ideális esetben érvényesek, ezért az ,,A” jelű ábra függvé- nyét a tényadatokkal korrigáltuk, majd hasonló korrekcióval a ,,B” jelű görbéből származtattuk a prognosztizált technológia tényleges várható mű- iéi. vast Imi 3. ábra. Műszakigény függvények. Jelmagyarázat: A = Hagyományos technológia ideális esetben, B = Ha- gyományos technológia a tényleges adatokkal korrigálva, C = Prognosztizált technológia Fig. 3. Technological functions. Légén d: A = Conventional technology in an ideál case, B = Conventional techno- logy corrected by Virtual data, C = Prognosticated technology szakigény függvényét (,,C”), melyet így már elfogadhatunk. A következő lépésben a várható műszakszám, a térfogatsúly és a termelő napok száma alapján a várható éves termelést az üzemelő fejtések számától és a telepvas- tagságtól függően számítani tudjuk (4. ábra). Látható, hogy 2,2 m telep- vastagság mellett 1, 2, 3 és 4 db fejtés üzemelése esetén rendre 200, 400, 600, 800 eto/év a várható termelés. Ezek közül a legnagyobb termelés, amely még nem éri el a beépített kapacitást a 600 eto/év. A továbbiakban ezt tekintjük optimális termelési kapacitásnak, melyről azt állítjuk, hogy a mértékadó barnakőszénvagyonra vonatkozóan átlagérték, és bizonyos, szűk intervallumon belül változik, de a változás elhanyagolható. tel vasMml 4.ábra.k% éves termelés mennyisége a telepvastagság függvényében 1—5 sz. prognosztizált technológiájú fejtés üzemelése esetén Fig. 4. Annoal output versus seam thickness in case of working Paces 1 to 5 by using prognosticated technologies 416 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. A reálköltség számítása A kialakult elveknek megfelelően a reálköltséget egyszeri ráfordításként jelentkező és folyamatosan felmerülő költségelemekre bontjuk. Az előbbi lehet kutatási és tömbfeltárási költség. 2.1. Kutatási és tömbfeltárási költség Balinkán mindkét költségösszetevőt az utasításban (KFH, 1975) ajánlott közelítő függvényekkel számoltuk. Tömbfeltárási költséget ott vettünk szá- jnításba, ahol főkarsztvízveszély miatt a szokásostól eltérő — az üzemviteli költségbe be nem épített — többletköltségek keletkeznek és a tömb (mértékadó) feltárása még nem történt meg és nincs is folyamatban. Mindkét esetben konkrét műszaki megoldást kellett kijelölni, melyre a víz- veszélyes tömbök esetében a BKI által javasolt műszaki megoldás (BKI 13 6/76. Kutatási jelentés), a mértékadó tömbök feltárására pedig a 15 éves távlati terv látszott a legalkalmasabbnak. 2.2. Üzemviteli költség Ezt a költség alkotót a ténylegesen felmerülő termelési költségelemekből vezetjük le. A legfontosabb alapadatok: a számítás időpontját megelőző leg- frisebb utókalkuláció, a termelési kapacitás és a számításba vonható természeti paraméterek. A Bálikén elvégzett egyedi kalkuláció során az 1975. éves és 1976. I. f. éves szűkített önköltségből kiindulva levezettünk egy -egy üzemviteli költség értéket a tárgyi időszakban művelt I. telepi A— 10/B és a III. telepi A— 11. sz. tömbökre. A továbbiakban a két költségértéket bázisértéknek tekintettük és telepenként az összes többi tömbre kiterjesztettük, de az egyes tömbök jellemző paraméterei alapján differenciákat vettünk figyelembe. 2.2.1. Bázisérték számítása • A levezetés táblázatosán végezhető el. A táblázat oszlopai a költséghelyeket (meddőelővájás, szénelővájás, frontfejtés stb.), sorai a kalkulációs tételeket (közvetlen anyag-, villamos- energia-, bérköltség stb) tartalmazza. Első lépésben a közteher és a tonnaarányos értékcsökkenés leírás sor elemeit töröltük. Második lépésben a béi’költségek elemeit a prognosztizált technoló- gia és az optimális termelési kapacitás alapján átcsoportosítottuk, majd 1980-ra az előírt évi 4%-os bérnövekedést számítottuk. A hagyományos technológia mellett 1975-ben 492 et volt a termelés, mely a prognosztizált technológiával 600 et-ra (opt. term. kapacitás) növelhető létszámnövelés nélkül. Tehát a 108 et/év termelésnövelés termelékenységnövekedés eredménye. Ez a számítás további léjiéseit meg is határozza, ui. ki kell jelölni a termelékenységtől függő és attól független költségelemeket. A termelékenységtől függő költségek vál- tozása három függvény-kapcsolatot követ: aj a frontfejtés közvetlen anyagköltsége és a segédüzemek szolgáltatása, vala- mint a földalatti szállítás villamos energia költsége a termelés mennyisé- gével lineárisan, S z e n t a i: Szénvagyon minősítése egyedi kalkulációval 417 öj a frontfejtés fajlagos villamosenergia költsége hiperbolikusán, c) a szénelővájás és a mezőbeli fenntartás anyag, villamosenergia és segéd- üzemi szolgáltatás költsége, ami a fm/év vágathajtással lineárisan változik. Nyilvánvalóan az ,,a'” és ,,c” megfelelő adatok hiányában feltételezésen alapul. A ,,b” függvénykapcsolat előállítására hosszú időszak mérési adatsora állt rendelkezésünkre. A mérési adatsorból két intervallumot ragadtunk ki és azokra külön korrelációs vizsgálatot végeztünk. A két regressziós görbe gya- korlatilag egybe esett. (A vizsgált két mérési szakaszban a gyűjtővágat nyi- tott hossza 760— 810 m, ill. 625—680 m volt). A megfigyelés ideje alatt egy fejtés gyűjtő vágatában és a fejtési térségben elhelyezett villanymotorok együt- tes energiafogyasztását mérték. Az előállított függvények értékelése során azt a megállapítást tehettük, hogy a napi termelés függvényében a felhasznált energia egy jelentős része a termeléstől független, másik része azzal arányos, továbbá a kettő összege a gyűjtővágat hosszától gyakorlatilag független (a fejtés dőlésben lefelé haladt). Az előzőekben ismertetett levezetéssel az 1975-ben művelt barnakőszén- vagyon üzemviteli költségét számítottuk ki, mely esetünkben a teljes reál- költséggel azonos. A termelt barnakőszén azonban két, különböző adottságú tömbből került ki. A különbséget két ])araméter okozza: a földalatti szállítási távolságból eredő költségkülönbség egyszerű lineáris model segítségével szá- mítható A III. telep mellékkőzet viszonya kedvezőtlenebb. A fedő általában laza homok, mely a periodikus nyomás hatására időszakonként nagy mennyiség- ben a bányatérségbe jut. A homok kitakarítása és a töréses szakasz kézi átdol- gozása termeléskiesést okoz. A problémát a feltételezett korszerűbb technoló- gia sem oldja meg. Az ebből származó többletköltség számításához elől)b az üzemzavarok gyakoriságát vizsgáltuk, majd a várható termeléskiesést hatá- roztuk meg. A termeléskiesés az optimális termelési kapacitást csökkenti úgy, mintha az termelékenységcsökkenés következménye lenne. A kalkuláció eredményeként az I. telejn-e 319 Ft/to, a III. telepre 324 Ft/to bázisértéket tudunk megállapítani. A nem mértékadó II. telep bázisértékének az utóbbit fogadtuk el. 2.3. K ö 1 1 s é g d i f f e r e n c i á k számítása 2.3.1. Termelési kapacitás A mértékadó tömbök esetében létesíthető olyan munkahelyi kapacitás, amely a levezetett 02)timális termelési ka])acitást nem korlátozza. A nem mér- tékadó tömbök egy része azonban ezzel a kedvező adottsággal nem rendel- kezik. A kajjacitás két okból csökkenhet: a) vízbetörésveszélyes tömbök esetében vízbetörés miatt. Az ilyenkor beá- ramló homok egy részének kiszállítására korlátozott ideig a szén- szállítás útvonalát kell felhasználni (BKI 13 6/76. Kutatási jelentés) h) kedvezőtlen ala2)rajzi méretű tömbökben egyidőben nem üzemeltethető annyi fejtés, amennyi az oj)timális ka])acitásnak megfelelő termelést biz- tosítani tudná. Ilyen esetekben a termelési kapacitást tömbönként meg kell határozni. A kajjacitástól függő és attól független költségelemek össze- sítése után a költségdifferencia számítható. A számítás során feltételezzük. 418 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet hogy a változó költség a kapacitás lineáris függvénye. (A kapacitástól függő és független költségelemek összetétele nem azonos a termelékenység- változásnál már meghatározott összetétellel). 2.3.2. Vízbetörésveszély (vízemelés) Ezen a helyen a vízemelés üzemviteli növekményköltségét számítjuk azokra a tömbökre, melyek létesítési költségét korábban már meghatároztuk. A várható vízemelés az előírt pontossággal minden esetben számítható. (ÁBBSZ. XIII. 1974). A többletköltség az alábbi képlettel számítható: K = . Jíl . K, + K., ahol Qo ” Qj - a várható többletvízemelés H, = Q ]^-re vonatkozó emelési magasság Qo = a jelenlegi vízemelés Ho - Qo -ra vonatkozó emelési magasság Ky — a vízemelési költség változó része = a vízemelési költség állandó része A képlet használatával az alábbi feltételek érvényesülnek: ~ a vízemelés összhatásfoka a jelenlegi marad, - a kitermelhető vagyon kimerülése után = 0. Az utóbbi feltétel megkívánja, hogy a vízveszélyes tömböket összevontan vizsgáljuk. 2.3.3. Telepvastagság A költségváltozás vizsgálatára költségfüggvényt állítunk fel, melynek egy értékét (bázisérték) korábban már meghatároztuk. A vizsgálat során a vastag- ságon kívül minden más paraméter értékét rögzítjük. Kindulási alapként a 4. ábra szolgál, ahol látható, hogy a 600 eto/év ter- melés 2,2 m telepvastagságnál 3 db, 1,59 m-nél 4 db., l,24m-nél 5 db fejtés üzemeltetése mellett valósítható meg. A bányászatban a fejtés az alaptevékenység, tehát minden más tevékeny- ség (elővájás, fenntartás stb.) alárendelt. A szükséges fejtések számától füg- gően számíthatjuk az üzemviteli költséget, melyhez ismét ki keU jelölni az állandó és változó költségelemeket. V tel vst Imi .5. ábra. Az üzemviteli költség és költségdifferencia a telepvastagság függvényében Fig. 5. Operation oost and cost margin versus seara thickness S z e n t a i : Szénvaqyon minősitése egyedi kalk^dációval 419 A változás jellemzésére nem elegendő egy függvény megadása. Ugyanis egyes költségelemek egyszerűen csak a fejtések darabszámától , függenek míg pl. az elő váj ás változó költségeit célszerű a fajlagos vágatszükséglet (m/1000 t) rögzített értéke mellett vizsgálni. A K(v) költségfüggvény (hiberbola) három értékét határoztuk meg. A költ- ségdifferenciák függvényét (ZiK/v) a K(v) függvény transzformálásával állí- tottuk elő (5. ábra). A három számított függvényérték; 2,2 m-nél -j- 0, 1,59 m-nél -f 64 Ft/to, 1,24 m-nél -f 134 Ft/to. Az előzőekkel összhangban csak a három számított értéknél beszélhetünk optimális termelési módról. Egyéb esetben vagy az optimális méretű front- fejtéseket kell túltelepíteni, vagy az optimálistól eltérő méretű fejtéseket kell üzemeltetni. Szándékom az volt, hogy egy lehetséges megoldás felvázolásával egyrészt érzékeltessem a munka terjedelmét, másrészt felhívjam a figyelmet arra, hogy működő bányák esetén a központilag kidolgozott természeti pai’améteres függ- vény az üzemviteli költségekre nem ad megfelelő értékeket. Ennek ellenére nem célunk, hogy a természeti paraméteres függvény hasz- nálatát mellőzzük. Ellenkezőleg, az egyedi kalkulációk segítségével a termé- szeti paraméteres függvény továbbfejlesztését kívánjuk elősegíteni, hogy az minden esetben elfogadható és ezzel az üzemi és vállalati földtani szolgálatok által elvégzett minősítés valóban objektív döntéselőkészítő dokumentum legyen. Irodalom — References ÁBBSZ. XIII. fejezet. Vízbetörésve.szély, III., módosított kiadás. OBF, Bp. 1974. A legfontosabb ásványi nyersanyagok műrevalósági újraminősítésének szakmai-módszertani előírásai. KFII, 1975. jan. Ásványi nyersanyagok műrevalósági minősítésének alapjai. KF'H, Bp. 1970. jún. (3s6ti T.: Néhány eljárás a műszaki-gazdasági döntések megalapozásához a szénbányászatban. BKL Bányászat 106. (1973) 1. sz. ' Előzetes vizsgálatok a vízvédelem hatékony módszereinek meghatározására és a további kutatásokra Balinkabánya kapcsolni tervezett területein. BKI 13 — 6/76. sz. ktitatási jelentés, Bp. 1976. jún. Dk. Fai, lek G.: Kiegészítő jegyzet a „Bányaipari gazdaságtan”-hoz I — II. Tankönyvkiadó, Bp. 1974. KDT Szénbányák V. Munkaügyi Osztály: Középdunántúli Szénbányák frontfejtési nomogramgyűjteménye. Építés- ügyi Tájékoztatási Központ. Bp. 1968. [•iZENT.Al Gr.; Balinka I., Balinka II. maradék terület szénvagyonának újraminősítése. Kézirat, 1976. szept. Valuation of coal reserves by individiial calculations Gy. Szentai Since 1970 the reserves of mineral raw materials liave been v^aluated and calculated iccording to uniform principles. In dependenee on tlie cliaracter of the mineral deposit joncerned the determination of reál costs can be done by individual ealeulation or by iising functions based on natural parameters as speeified by the relevant instructions. j\ceording to the experiences aequired thus far, the results of the afore-mentioned method [in somé area need to be corrected to somé extent. Correction ean bt* inadé in an exaet jway by individual ealeulations. In this ease the natural paraméter funetion does nőt play íny role in determining the final value of reál eosts, so that is it desirable to refrain froin asing it in the courst^ of calculations. If this is nőt the case, it is jirimarily due to the faet ithat the determination of reál oost by using the funetions under eonsideration is less labourconsuming to do. In suh cases the resulting value is usually aeeejited fór granted ir the correction appearing to be neeessary is determined by methods other than indivi- lual ealeulation. The reason fór this eonsists in the faet Ihat the geologists of mines and I 420 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet other finns involved are nőt familiar with economic calculations, with establishing cost functions and examining such functions, or even if they are, so works of this kind fali out of their competence. To introduce the method of individual calculations is alsó handi- capped by the impossibility of giving generál and detailed instructions of this kind. The author of the present paper shows one possible way of performing individual calculations by one concrete example (Balinka Mine). The relevant mathematical appa- rátus, however, consists of correlation calculations and linear programniing. In case of functioning inines in operation it is, however, rarely necessary to calculate the optimiun. Such unreliable parameters as e.g. inhomogeny need nőt to be interpreted in tha course of individual calculations during which however, a considerably higher number of parameters can be taken correctly intő consideration, much more than in the case of the fímctions of universal validity now being used. All these do nőt mean that natural para- méter functions would be unsuitable fór the calculation of virtual costs of mines in opera- tion. These are in fact the functions the application of which should be encouraged in the years to come, bút, being functions in use in everyday life, they should be developed intő more sophicticated form by using the reliable data of individual calculations. 1 j Ffíldtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1979) 109. 421 — 427 I A Borsodi Szénbányák bányavízvédelmi problémáinak rövid ismertetése Varró Tibor (1 ábrával) A Borsodi Szénmedencében néhány évtizeddel ezelőtt vízveszélytől gyakor- latilag teljesen mentes, nagyobb százalékban táróbányászat dominált. Előfor- dultak ugyan kisebb-nagyobb víz- és úszóhornokbetörések — elsősorban vető- liarán tolásoknál csak ritkán. Ebben az időszakban még nem volt a bányászat létkérdése a vízföldtani kutatás. A vízföldtani viszonyok megismerésére irányuló törekvéseink csak az utóbbi 15 —20 évben kerültek előtérbe, amikoris a függőaknák mélyítésénél, valamint a fejtési területek kialakításánál is egyre inkább súlyosbító tényező- ként jelentkezett a víz, illetve úszóhomokveszély. Ez késztetett bennünket arra, hogy barnakőszénmedencénk több aknájánál megvalósítsuk az aktív bányavízvédelmet. A vízföldtani viszonyok felderítése nem terjed ki az összes vizet tároló rétegre, csui)án a barnakőszéntelepeket kísérő mellékkőzetekre. Külszíni hidrogeológiai fúrás a Borsodi Szénmedencében a terület nagyságához viszonyítva nagyon kevés mélyült. A mintegy 25 db fúrásból is közel 20 db a Feketevölgy I — II. akna, valamint a Sajómercse I-II. kutatási területen mélyült. Ilyen kis számú fúrás adatai a terület egészére vonatkoztatva csak minimális mértékig vehetők figyelembe. Ezért választottuk több aknánknál azt a megoldást, hogy egy-egy nagyobb fejtési területet, egy-egy bányarészt, külön-külön önálló kis kutatási program keretében vizsgáltuk meg vízföldtani szempontból. így megbízható adatok birtokába jutottunk, amelyek a való- sághoz közelebb álló eredményeket produkáltak, mint a laboratóriumi adatok. Aktív rétegvízvédelemről barnakőszénmedencénkben lényegében az 1950-es évek végétől beszélhetünk. Azóta igen komoly ])ozitív gazdasági kihatásai vannak. Emellett mind bányászati, mind vízföldtai vonatkozásban sok tapasztalatot gyűjtöttünk. A K-Borsodi medencerészben öt telep, a Ny-Borsodi medencerészben pedig három telep fejlődött ki művelésre érdemes vastagságban és minőségben. A barnaköszéntelepek és a mellékkőzetek kifejlődése alapján többen vizs- gálták már a két medencerészt, de egyértelműen nem sikerült a telepazono- sítás. Talán a borsodi V. telep mondható azonosnak az ózdi III. telepijei. Az egyes telepek elterjedése természetesen csak a medencerészekre szorít- kozik, különösen a K-Borsodi területen, ahol mind az öt telep megléte ritka eset. A Ny-Borsodi területen nem ritka — különösen az É-i részen — mind- három barnakőszéntelep egyidejű műrevaló jelenléte. A legáltalánosabb elterjedésűek a K-Borsodi területen a IV. és V. telejjek, a Ny-Borsodi területen pedig a II. és III. telepek. A barnakőszéntelepek kísérő mellékkőzetei (1. ábra) legnagyobbrészt 422 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet K. Borsodi medencerész NY. Borsodi (Ózdi) medencerész pannon pleisztocén 2.0-3, Om agyagos feltalaj 20, 0-28, Om homok és kavics CL. ; — • — • — . — . 3.00-4.00m feltalaj 2,00-6, OOm homokos agyag X A X A X A X A X X X X- X- X A . X. X. 'X 30,0-60, Om andezittufa és agglom. 15.0-20.0m homokos aleurit a ■ „ . o ■ 6.0- 10,0m homok 10.0- 14, Om tufás homok 13. 0- 17, Om aleurit 8.0- 12,0m agyagos homok ,15, 0-20, Om homok /2,0-3,0m homokos agyag í^l. tp. (0,3m) — 6-7, Om kavicsos homok ■ 0,4m II. telep 15. 0- 25, Om homok 14. 0- 20, Om homokos aleurit 15.0- 20,0m homok 4.0- 8, Om agyagos homok 2.0- 7, Om homok 1.0- l,5m I. telep 20. 0- 30, Om homok 2.0- 4,0m II. telep 5.0- 16,0m agyagos homok 5.0- 9m homok 2.0- 6,0m III. telep 30. 0- 40, Om tufás agyag, homokos homok , homokkő X • X • X -XX ■ X - X- ■ X- ■ X X : X : X : X : X • .0 1 • 0 18. 0- 22, Om tufás homok 14.0- 18,0m agyag 18.0- 25,0m homok, agyagos 15.0- 20m aleurit ^7,0-9,0m homok ^6,0-8,0m aleurit — 0,8-1, Om I. telep ^2,0-4,0m homokos aleurit — 16,0-18, Om homok — 0,3m l/a. telep '^8,0-12,0m homok 25.0- 35,0m aleurit ^0,8-l,20m II. telep ^17,0-22. Om homok /8,0-12,0m aleurit :^0,60 III. telep — 8,0-12,0m aleurit 0,50 lll/a. telep 24.0- 32,0m homok 20.0- 40, Om homokos aleurit l,5-3,0m IV. telep 10.0- 12,0m aleurit 18.0- 22,0m homok 8.0- 12,0m aleurit 2.0- 8, Om V. telep 25.0- 35, Om tufás agyag homok, homokkő 4 X A X A A X A X • X ~ X - - X - X X • X • X • > ( • X • X • X • ' 10 I. ábra. A Borsodi-barnaköszénmedence ideális rétegszelvényei. Jelmagyarázat: 1. Homok, 2. Agyag, 3. Homo- kos agyag, 4. Agyagos homok, 5. Aleurit, 6. Andezittufa, 7. Kavicsos homok, 8. Tufás agyag, 9. Tufás homok, 10. Barnakőszén Fig. I. Idealized coiumnar sections of the Borsod Lignité Basin. L e g e n d: 1. Sand, 2. Clay, 8. Sandy clay, 4. Clayey sand, 5. Siitstone, 6. Andesite tuff, 7. Gravelly sand, 8. Tuffaceous clay, 9. Tuffaceous sand, 10. Lignité Varró: A Borsodi Szénbányák hányavizvédelmi problémái 423 homokos jellegűek, vagy éppen homokok. Ezek a homokrétegek a K- Borsodi területen is, de elsősorban a Ny-Borsodi részeken vizet tárolnak. Mivel az utóbbi helyen a védőrétegviszonyok is kedvezőtlenek, meglehetősen vízve- szélyes körülmények állnak a bányászat elé. Gyakoriság és a tárolt víz mennyisége szempontjából is legvízveszélyesebb az ózdi I — II. telep közötti homokréteg, a K-Borsodi területen pedig a lV^ és V. telep közötti, valamint az I. és Il-es tele})ek közötti homokrétegek. Ezekben a homokrétegekben végezzük a csaj)olási munkák mintegy 75 80 százalékát. A barnakőszéntelepek magas fedőrétegei között is van több homokréteg, amely tárolhat vizet, de ezekről, mivel a bányaműveletek számára nem jelen- tenek veszélyt, általában nem szerzünk információkat. Ha a borsodi szénbányászat utóbbi 20 — 30 évének vízvédelmi problémáit rendszerezni akarnánk, akkor az alábbi sorrend lenne rögzíthető: 1. Aknamélyítések vízvédelmi ])robléniái 2. Vetőkkel ka])Csolatos vízvédelmi problémák 3. Fejtési mezők fedő- és feküvízlecsa])olási ])roblémái 4. Öregségi vizekkel kapcsolatos problémák. Napjainkban a 2. és 3. j)ontban említettek a leglényegesebbek. 1. Aknamélyítések vízvédelmi problémái Függőaknák és lejtősaknák hajtásánál ])roduktív területen belül — műszaki nehézséget jelent a vízdús homokrétegek harántolása. Szénmeden- cénkben ilyen munkáknál több módszert alkalmaztunk. Fagyasztásos módszerrel készültek a lyukói aknák. A legnagyobb problé- mát a fagyasztófolyadék cirkuláltatására szolgáló fúrólyukak függőlegessé- gének biztosítása jelentette. További ])robléma, hogy fagyasztáskor a kőzet víztartalma továbbra is megmarad, és ha az aknafalazat injektálása nem tökéletes, úgy az aknában a csepegő víz hosszú időn keresztül igen kellemetlen tényezőként jelentkezik. Az ományi és csernelyi aknák esetében az előbbitől olcsóbb módszert alkalmaztunk. Ez a feszültségmentesítésen, illetve vízszintsüllyesztésen alap- szik. A vízdús rétegsor fölött és alatt is az akna körül körvágatokat képeztünk ki, és ezekből a körvágatokból csapolófúrásokkal végeztük el a víztároló homokrétegek feszültségmentesítését. Az alsó körvágat kihajtásához természe- tesen szükség volt arra, hogy előzőleg egy ereszkej)árral lehatoljunk a mélyülő akna alá. Az ilyen aknamélyítésnél ])robléma, hogy a harántolt vízdús kőzetrétegeket igen körültekintő vizsgálatnak kell alávetni olyan szem])ontból, hogy a beéj>í- tett szűrőtípusok szűrőképessége tökéletes legyen, a homokolást teljes egészé- ben kizárja. A szűrők kis mértékíí homokolása sem engedhető meg, mert ez az akna körül kiüregelődést eredniényez, ami a létesítméjiy megrokkanásához vezethet. A víztároló homokréteg ijihomogenitása miatt ez a feltétel sok esetben százszázalékosan nem biztosítható. Vízdús kőzeteken át a lejtősaknák mélyítése általában hagyományos mód- szerekkel történik. 424 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. Vetőkkel kapcsolatos vízvédelmi problémák A nagy és kisebb vetők közelében folytatott bányaműveletek esetén több alkalommal jelentkeztek vízvédelmi problémák. Régebben az volt a gyakorlat, hogy a nagy vetőkkel határolt barnakőszén- területek feltárása a vetőkre merőlegesen történt. Ez legtöbbször a dőlés- iránnyal egyezett meg. A fronthomlokok ilymódon párhuzamosak voltak a vetőkkel. A fejtések kifutási hossza 2 — 400 m között volt kialakítható, a vetők egymástól való távolságának függvényében. Ma már a fejtések gépesítése meg- követeli ennek a gyakorlatnak a megváltoztatását. Mivel a gépi berendezések alkalmazása a 200 400 m-es frontkifutási hossznál többet igényel, a vető- sávokban levő barnakőszénterületek fejtési pásztáit a vetőkkel párhuzamosan kellett kialakítani. Ilymódon egyes esetekben 800 — 1000 m kifutási front- fejtések is kialakíthatók voltak. Gépesítés szempontjából a hosszú frontkifutás a gazdaságos. Ennek meg- való.'íítása a felvetett területrészeken kialakított fejtési pászták esetében prob- lémákat okoz. Ha a vető vízveszélyes, számolni kell a frontfejtés vető felé eső végének el vizesedésé vei, sőt olykor a folyamatos omlasztás — megbontva a vető egyensúlyi állapotát — nagyobb vízbetörés előidézője is lehet. Az áU itt ugyanis elő, hogy a vetőn keresztül a lezökkent területrész fedőjének tárolt vizét csapoljuk meg. A feladat tehát az, hogy a vető mellett vagy megfelelő nagyságú vízvédelmi pillért kell visszahagyni, számolva a nagyobb volumenű ásványvagyonvesz- teséggel, vagy pedig egy tökéletes vetővíztelenítést kell kivitelezni, mely véleményünk szerint szinte beláthatatlanul időigényes. Azt ta])asztaltuk, hogy nemcsak a nagyobb vetők okoznak vízvédelmi szempontból problémát, hanem a fejtési pásztákat átszelő 0,2 — 1,0 m-es kis elvetési magasságú vetők is. Néhány aknánknál feltűnt, hogy egyes ereszkék- ben, azok különböző pontjain, de sokszor még az ereszketetők közelében is a vágat talpából felszálló vizet kaptunk. Ugyanakkor voltak olyan helyek ugyan- abban az ereszkében még az ereszkék mélypontjaihoz közel is, ahol a talp- vízszint 1-2 m-re volt észlelhető a sínkorona szintje alatt. A jelenséget vizsgálva az derült ki, hogy az ereszkékre merőlegesen (a front- homlokkal párhuzamosan) a kis vetők egész sora húzódik. Elvetési magasságuk oly kicsi volt, hogy az ereszkék hajtásakor nem is észlelték azokat. Ezek mint- egy vízzáró síkként szerepeltek, melyek eredményeképpen több kis víztároló egység jött létre, és ezek csapolását kizárólag külön-külön lehetett megoldani talpcsapoló kutak segítségével. Ahol ezek az elmozdulások túl sűrűn jelentkeztek, nem tudtuk a talpvíz csapolását eredményesen megoldani. Ezekben az esetekben a biztosítószer- kezetek elsüllyedései következtében a frontsebesség lecsökkent, ami viszont fokozta a fedővíz okozta gondokat. 3. Fejtési mezők fedő- és fekvővízlecsapolási problémái Egyes aknáinkban, az elsősorban vízveszélyesnek mondható homokrétegek a következők : i Varró: A Borsodi Szénbányák bányavizvédelmi problémái 425 Ny-Borsodi területen; I— II. telep közötti homokréteg, K-Borsodi területen: I— II. telep közötti, valamint az IV— V. tele- pek közötti homokrétegek. A több éves gyakorlat minden vízveszélyes aknánál kialakított egy-egy vízvédelmi módszert, mely az adott viszonyok mellett a legjobbnak mondható. A barnakőszéntelepeket kísérő víztároló rétegek nemcsak regionálisan, hanem kisebb területen belül is minden irányban igen inhomogének. Egyik helyen igen finomszeniű homok, másutt agyagosabb jellegű homok, ismét másutt kavics, homokkő vagy márgarétegek találhatók. Sokszor az egymástól 20—25 m távolságra készült szűrőkutak esetében sem azonosak az egyes harántolt kőzetrétegek vastagsági értékei, illetve azok kőzettani jellemzői. A homokos összletek inhomogenitása sokszor igen kellemetlen tényezőként jelentkezik. Gátolja a kéződmény egyenletes lecsapolhatóságát, vízdómok maradhatnak vissza, melyek omlasztáskor kisebb-nagyobb vízbetöréseket okozhatnak. Előfordul, hogy a homokos, víztároló összletben agyagos, márgás közbe- települések összefüggő rétegként jelentkeznek 0,5 — 2,0 m vastagságban. Ezek vízzárók, az összletet két, vagy több víztároló rendszerre osztják. Ilyen eset- ben ügyelni kell a szűi’őkutak hosszának optimális megállapítására. Említettük, hogy a frontfejtéseket elsősorban a gépesítés szemszögéből nézve csapásirányban, vagy áldőlésben célszerű telepíteni. Vízvédelem szem- pontjából ez nem kedvező, mivel nagyobb fokú rétegkiürítést kell biztosítani. Amíg ugyanis a dőlésben felfelé haladó frontfejtések esetében az omlás sok vizet képes felvenni — mintegy besegít a víztelenítésbe — addig a csapás- menti, vagy az 1 — 2 fok dőlésben felfelé haladó frontfejtések esetében ez nem áll fenn és az omlás által ,,lecsa])olt” vízmennyiség is jóval kisebb. Dőlésben lefelé haladó frontfejtéseket barnaköszénmedencénkben ma már pontosan vízvédelmi okokból kifolyólag nem telepítünk, jóllehet még ma is van- nak olyan helyek, ahol a telepundulációk miatt — ha kis távolságon is, — de dőlésben lefelé haladva kényszerülünk üzemeltetni a fejtéseket. Probléma a fronthomlok szélességének meghatározása is. Csapoló kutakat ugyanis csak a feltáró-, ill. előkészítő vágatokba telepíthetünk. A fronthomlok szélességét a csapoló kutak által kialakítható hatásos depresszió függvényében kell megválasztani. Az eddigi tapasztalatok alapján vízvédelmi szempontból 80 90 méteres fronthomlok mondható optimálisnak. A fenti megállapítások elsősorban a fedőképződményekre vonatkoznak. A feküvízveszély mind gyakoriság, mind mennyiségi szem])ontból kisebb jelen- tőségű. Ha ez utóbbiakat vizsgáljuk, az eddigi megfigyeléseink azt igazolják, hogy beszélhetünk elsődleges és másodlagos feküvízről. Az elsődleges feküvíz a porózus kőzetek eredeti rétegtartalmaként fogható fel, míg a másodlagos feküvíz a fedővízből származtatható. Ebből következik, hogy szakszerű főtevíz- telenítéssel részben megoldhatjuk a fekü víztelenítését is, ugyanakkor nem körültekintő főtevíztelenítéssel a feküvíz veszélyt fokozhatjuk. Arra gondo- lunk itt, pl. hogy a csapolt főtevizet zárt rendszerben kell elvezetni az átemelő zsompokig, nem pedig a vágat talpán. Ezzel is csökkenthetjük némileg a fekü elázottságát, illetve agyagos fekükőzet esetén annak duzzadás! készségét. A feküvízveszélyre nem a kőzetből nyerhető nagy vízhozam jellemző, hanem az, hogy a jelentkező víz a kőzet teherbíróképességét — homok esetében 8 Földtani Közlöny 426 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet — lerontja, így terhelhetősége egészen minimális értékre zsugorodik. Ez a tény viszont határt szab az önjáró biztosítószerkezetek alkalmazhatóságának, olykor azt teljesen kizárja. A kisebb vetők feküvízveszélyt fokozó hatásáról már szóltunk. Kiegészítés- képpen még annyit említünk, hogy a telepundulációk szintjén hasonló jelleggel bírnak. 4. Öregségi vizekkel kapcsolatos vízvédelmi problémák Az öregségi vizek legtöbbször a fejtési mezők és a vetőkkel kapcsolatos víz- védelmi problémák részét alkotják. A legtöbb aknánknál olyan formában okoztak problémát az öregségi vizek, hogy a szomszédos vagy alacsonyabb szinten levő és később művelt területek fejtéseit különböző nagyságú vízbetörések formájában műszakilag, ha idősza- kosan is, de megbénították. A jelenlegi bányászatban először a magasabb szintek ásványvagyonát fejtik le. Bizonyos mennyiségű vízfakadás a magasabb szinteken is van még akkor is, ha egy-egy területnek nincs számottevő dinamikus vízutánpótlása. A műve- leteknek a mélyebb szintek felé való eltolódásával párhuzamosan a legtöbb működő aknánál az öregségi vizek mennyisége egyre nő. Nem egy esetben több éve, sőt több tíz éve lefejtett területből fakadó vízmennyiség folyamatos eme- lését kell biztosítani a termelés zavartalan vitele érdekében. Ez nagy teherté- telt jelent néhány aknánk esetében. Már több ízben vizsgáltuk annak lehetősé- gét, hogy a régi műveleteket milyen műszaki megoldással lehetne elszigetelni a jelenlegiektől, de az esetek elenyésző százalékától eltekintve ez nem oldható meg. Példaképpen emhtjük meg, hogy általánosságban egy-egy akna emelt vízének 30 százaléka öregségi víz, de pl. Edelény akna és Szeles akna esetében ez az arány 50 és 75%-ra emelkedik. Ezeknél az aknáknál 10 — 12 m^/perc vízmennyi- séget emelünk, ami rétegvizes bányában nagy értéknek számít. A leírtakban érzékeltetni kívántuk a vízvédelem területén Vállalatunk aknái- ban tapasztalt és ismert, fontosabb földtani és vízföldtani nehézségeket. Termé- szetesen sok más is felmerül. A bányabeli vízlecsapoló fúrások víztelenítésének gépesítettsége meglehető- sen alacsony szintű. A bányabeli fúrógépparkunk elavult. Tudomásunk szerint hazai viszonylatban jelenleg nagyüzemi szinten nem gyártanak olyan típust, mely kielégítené igényeinket. A külföldön megrendelt gépek leszállítása több évre elhúzódik és alkatrész-ellátásuk nincs megoldva. Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy a külszínre emelt bányavizek megfelelő tisztasági fokon kerüljenek a külszíni befogadóba. Ezt egy akna kivételével a bányavizek zsompokban történő egyszerű kiépítésével biztosítani is tudjuk. Egercsehi esetében azonban a befogadóba történő betáplálás előtt a bányavizet — annak igen magas lebegőanyagtartalma, valamint oxigénfo- gyasztásának csökkentése céljából — tisztítási eljárásnak kell alávetni. A bányavíz védelem, valamint a vízemelés költségei, a termelt szén önkölt- ségében nem nagy százalékkal szerepelnek, ezért feltétlenül érdemes a bánya- vízvédelmet folyamatosan végezni, mert elhanyagolása huzamosabb időre visz- szavetheti egy-egy akna termelését. Varró: A Borsodi Szénbányák hányavizvédelmi problémái 427 Problems of underground water control at the Borsod Coal Mines Enterprise T. Varró The introductory part of the paper deals with a schematical outline of the rather scant hydrogeological data available in the Borsod Coal Basin and with sketching up the geo- logical setting of the area concerned. The problems of water control inét with during the last 20 to 30 years are systemati- zed. Főm’ major groupa of problems are distinguished and each of them is dealt with in detail. Particular attention is paid to one of the most uigent groups of problems: the drainage of waters from the roof and the footwall of panels being worked. 8* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 428—436 A barnakőszéntelepek települési zavartságát kifejező mérőszámok használata a Borsodi Szénbányák példáján Dr. Juhász András (7 ábrával, 1 táblázattal) Települési zavartságon általában az alábbi sajátságokat értjük: 1. Az előfordulás alakjának változékonysága (ezt lényegében a vastagság vál- tozása fejezi ki). 2. Az előfordulás belső változékonysága. (Telepbeágyazások, teleposztódások, elmeddülés, minőséget befolyásoló utólagos változások stb.). 3. Az előfordulás szerkezeti zavartsága (vetődések, dőlés stb.). Az 1-2. pont sajátságait elsősorban a barnakőszénképződés helye (para- likus, limnikus), a növényi felhalmozódás jellege (autochton, allochton) és a lápövek határozzák meg. A szerkezeti zavartság a telepet ért utólagos változásból, rétegterhelésből adódik. A zavartságok nagyságrendjét a Borsodi Szénbányák területén már régebben is vizsgáltuk (Juhász 1962, 1966, 1967, 1970, 1971). A rendszerezéskor felmér- tük az 1975 — 76-ban leművelt és felhagyott területek (teleprészek) adatait. A felsorolt változékonyságokat leginkább kifejezik a vastagság, a hamutarta- lom vagy fűtőérték változásai és a területegységre eső vetők gyakorisága. Ezek a mérőszámok azért is használhatók, mert az adataik feltárt, előkészített, fejtésrekész és leművelt területen mérhetők, a matematikai összefüggések a földtani feltételezések alapján (miután az értékeket földtani adottságokra visz- szavezetjük) új kutatási területre analógiák alapján meghatározhatók (becsül- hetők). A megkutatott és ellenőrzött (leművelt) területeken lényegében csak a szélső értékeket kell felmérnünk és meghatároznunk a közbenső zavartsági fokozato- kat — annak függvényében, hogy hányat akarunk, illetve tartunk szükséges- nek elkülöníteni — a mért értékek arányos elosztásával kialakíthatjuk. A felmérés szerint a mellékelt I. sz. táblázatban tüntettük fel a zavartsági fokozatokat a mért adatok alapján. Az öt fokozat kialakítását a szélső értékek közötti nagy különbségek tették szükségessé. (Egyébként elképzelhető három zavartsági fok kialakítása is: nyugodt, zavart, bonyolult.) A zavartsági fok elkészítésénél probléma, hogy az egyes tényezők adatait milyen területen vizsgáljuk. A vizsgált területek ne legyenek túl kicsinyek, s így a településből adódó változások, azok irányzatai, jellegei az egységben megfigyelhetőkké váljanak. A túl nagy terület sem megfelelő az összehasonlí- táshoz, mivel a szélső kedvezőtlen változásokat előidéző földtani helyzetek általában helyi jellegűek és a nagy területen esetleg több különböző zavartság fordulhat elő. Borsodban a felmérések alapján a vizsgált zavargásokat előidéző okok, a fekvő és fedő egyenetlensége (medencealjzati domborzat, eróziós felszín, abráziós diszkordancia), nagyobb vetők, lápöv változások stb. kb. 4 hektáron I Juhász: A harnakőszéntelepek települési zavartságát kifejező mérőszámok 429 már megfigyelhetők (csapásban 250 m, dőlésben 160 m), ezért a zavargást kifejező adatokat is ilyen nagyságú területen mérjük és hasonlítjuk össze. (Az 1975 — 76-ban az említett okokból felhagyott területek, területrészek zöme 2 — 5 hektár között, leggyakrabban 3 hektár körül volt.) 1. A barnakőszéntelepek alakjának változékonysága Ezt lényegében a telep vastagságának változásával fejezhetjük ki. A Borsodi Szénbányák területén vastagságuk szerint a barnakőszéntelepe- ket három csoportba sorolhatjuk (a számbavételi határ 0,6 m). a) vékony telepek b) közép vastag telepek c) vastag telepek Vastagságuk Százalékos arányuk 0,6— 1,5 kb. 50 1,5 -3,0 kb. 40 3,0 felett kb. 10 A vastagságváltozást elsődlegesen leginkább a települési helyzet és a lápövek befolyásolják. A települési helyzet lehet alap- és köztes telep jellegű. Az alaptelepek vastag- j ságát a K-i medence É-i részén a paleozóos medencealjzat, a Ny-i medencében és a K-i medence D-i részében az oligocén és alsó riolittufa domborzata hatá- rozza meg. A fekvő domborzat közelségében a barnakőszéntelepek kiékelőd- j nek (néhol a domborzat felett a telej) hiányzik), más helyen elvékonyulnak. j Ilyen helyi változást a medencealjzat esetében (kőzetanyag: mészkő, agyag- i pala) Ella akna (1. ábi'a), alsó riolittufa fekvő esetében Királd akna területéről (2. ábra) mutatunk be. A vastagságváltozás megítélésénél a legkisebb és legnagyobb telej) vastagság különbségét vesszük figyelembe, mivel a középértéktől való eltérés a kifejlődés- ben való változást kevésbé mutatja, s így a műrevalóság megítéléséhez keve- sebbet nyújt. I Ezeken a helyeken a vastagságváltozások a zavartság legnagyobb szélső értékeit mutatják. A köztes telepek izo vastagság vonalait nézve azt látjuk, hogy a vékony telepek százalékosan kevésbé változtatják vastagságukat, mint a vastag tele- 0 4 8m I. ábra. A medencealjzat domborzata és a barnaköszéntelep vastagsága közötti kapcsolat (Ella akna). Jelmagya- rázat: 1. Vágat, 2. Barnakőszéntelep a vágatban, 3. A barnaköszéntelep a vágaton kívül, 4. Meddő rétegek, 6. Devon medencealjzat Fig. 1. Relief of the basin substratum versus thickness of lignité seams (Elia Shaft). L e g e n d: 1. Gallery, 2. Lignité seam in the galiery, 3. Lignité seam outside the gaiiery, 4. Barren strata, 5. Devonian basin substratum 430 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. A riolittufa-domborzat okozta barnakőszéntelep elvékonyodása (Királd akna II. sz. barnaköszéntelep). Jel- magyarázat: 1. Riolittufa, 2. Tufit Fig. 2. Pinching out of lignité seara due to rhyolite tuff relief. (Királd Shaft, Lignité Seam II). L e g e n d: 1 . Rhyolite tuff, 2. Tuffite pék. A II. 8Z. telep pl. az Edelényi bánya egész területén gyakorlatilag azonos vastagságú (néhány cm-es eltéréssel). Vékony köztes telepeknél nagyobb vastagság változást csupán a lápövek áramlási övében várhatunk, illetve találunk, ahol a barnakőszéntelep anyagá- nak felhalmozódásában az áramlásoknak jelentős szerepe volt. (A vékony tele- pek esetében lényeges az a tapasztalat is. hogy a vékony barnakőszéntelepek homogének és a fedő, fekvő felé átmeneti szénkőzeteik általában hiányoznak.) Középvastag köztes telepeknél a vastagságot a különböző lápövek szerejién kívül a medence egyenetlen fejlődése (kiemelkedése vagy süllyedése) is befo- lyásolta, ami lényegében a barnakőszéntelep inhomogenitását, a különböző kőzetpadok kialakulását, az ún. belső zavartságot (a meddő és átmeneti kőzet- padok számát vastagságát) is meghatározta. Az ilyen jellegű barnakőszéntele- pek vastagságuk szerint a zavartsági fok középső részében foglalnak helyet. A vastag telepek kivétel nélkül alajitelep jellegűek, melyek képződésénél a lefűződő belső medencerésznek is jelentős szerepe volt. A várható vastagság szerinti megítélést nehezíti, hogy helyenként a barna- kőszéntelep alsó és ritkán felső részében a szénkőzetek átmenetét találjuk (agyagosszén, égőpala stb.). Ebben az esetben ezt, mint zavartságot növelő tényezőt figyelembe vesszük. A vastagságváltozást egyes telepeknél befolyásolja még az abráziós diszkor- dancia. Ez olyan kis helyi jelentőségű, hogy ennek számbavételét elhanyagol- hatjuk. A felső telepek vastagságát az erózió (lepusztulás) is csökkentheti. Ennek vár- ható helyein (sávján) a zavartsági fok magasabb. 2. Az ásványi előfordulás belső változékonysága A belső változékonyság lényegében a telep kifejlődésében, megjelenésében tükröződik. Ezt mutatja a teleji és meddő padok átmeneti kőzetei (szén- szenes agyag) vastagságának aránya, gyakorisága és az átmeneti (szén-meddő) kőze- tek minősége. Eöldtani meggondolások alapján kifejező mutatószám kialakí- tása igen nehéz volna. Gyakorlatilag azonban megfelel a teljes telep és szén vastagságának arányszáma, mivel a korszerű fejtéseknél a szén és meddő Juhász: A barnakőszéntelepek települési zavartságát kifejező mérőszámok 431 különfejtése, szétválasztása — a termelés folyamán ~ szinte lehetetlen, s így a meddőpadok számát, gyakoriságát elhanyagolhatjuk. Ez a mutatószám lényegében minőséget kifejező tényező, amely nem a bar- nakőszéntelep horizontális elmeddüléséből, hanem vertikális osztódásából adó- dik. Földtanilag tehát a teleposztódások lehetőségeit kell vizsgálnunk és ennek alapján határozhatjuk meg a zavartságot kifejező fokozatokat. Az ilyen jellegű kifejlődések okai lehetnek a) A barnakőszénképződés közbeni aljzat (fekvő) ingadozások, melyek az azo- nos lápképzödés folyamatosságát megszüntetik. b) Medenceperemi vagy alaptelepi lápöv változások. (Üledékszállítás, kevere- dés és felhalmozódás a partszegélyről, illetve a kiemelkedő jellegű szárazu- latokról.) Az aljzat szénképződés közbeni ingadozása meghatározza a barnakőszén- képződést, a telepkifejlödést, a szén és meddőpadok hiányát vagy jelenlétét, azok gyakoriságát, vastagságát, minőségét, jellegét. Az aljzat ingadozások le- hetnek nagy és kis kitérj edésűek, lassú vagy gyors változásúak. Ennek meg- felelően a nagy területű és lassú ingadozás esetén a szén és meddőpadok azono- - síthatók, nagy területen követhetők, összeköthetők (3/a. ábra). Kis területű * nagy mértékű (gyors) ingadozás esetén a szén és meddőpadok (átmeneti kőze- tek) kis területen változnak és nem azonosíthatók (3/b. ábra). A partszegélyi, a medence belső része felé elvékonyodó behordások (meddő- ; padok) hosszú sávokban találhatók és általában a peremi láperdő és sekélyláp területére esnek. (A barnakőszénpadok minősége a partszegély felé nem rom- I lik.) Hasonló teleposztódást látunk az áramlások övében is (a meddőpadok I vastagsága a tenger felé nő), de itt a barnakőszénpadoknak nemcsak vastag- sága csökken, hanem minősége is romlik (4. ábra). I Ezek a változások általában az autochton barnaköszéntelej^ekre jellemzők. I A belső zavartság fogalmába soroljuk — bár lényegében nem az — a telepek I elmeddülését. Az elmeddülés a homogén telep vagy szénpad fokozatos átme- I nete, az átmeneti kőzeteken (agyagosszén, szenesagyag, agyag) keresztül — esetleg egyes kőzetféleségek kimaradásával -- az anorganikus üledékbe. Elmed- dülés tehát elképzelhető lényeges vastagságváltozás és teleposztódás nélkül is. i (Bár kétségtelen, hogy az eltérő kompakció miatt a homogén telepeknél is látszik a nem organikus anyag keveredés okozta vastagság növekedés, a med- dőanyag mennyisége és milyensége függvényében.) 3/a. ábra. Széntelep-jelleg zavart bamaköszénképzödés esetén (Ormos II. akna 5—6. front mezejében). Jelmagya- rázat: 1. Barnakőszén, 2. Agyag, 3. Égőpaía Fig. 3 ja. Oharacter of lignité seam in case of dlsturbed lignité accumulation (Fielf of Faces 5—6, Shaft Ormos II). L e g e n d: 1. Lignité, 2. Clay, 3. Burning-shaJe Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 432 17 16 I I i i 15 13 10 11 I i I I i 2 ^3 4 5 I ú i I 3jb. ábra. Széntelep-kifejlődés erősen zavart bamaköszénképződés esetén (Feketevölgy II. akna). J elmagyará- B a t; 1. > 3000 kcal/kg, 2. 2000- 3000 kcal/kg, 3. 1000-2000 kcal/kg, 4. 0-1000 kcal/kg, 5. < 0 kcal/kg Fiű. 31b. Geologlcal featurea of a lignité deposit in case of heavily disturbed lignit accnnmlation conditions (Shaft Feketevölgy U). L e g e n d: 1. > 3000 kcal/kg, 2. 2000 to 3000 koal/kg, 3. 1000 to 2000 koal/kg, 4. 0 to 1000 kcal/kg, 5. < kcal/kg Fig. 4. Fingering of lignité seams on the Southwest nnargin of the lignité basin. (Baross Shaft). L e g e n d: 1. Lignité, 2. Buming. shale, 3. Olay Juhász: A barnakőszéntelepek települési zavartságát kifejező mérőszámok 433 K.151 K 150 K 149 6. ábra. Széntelep-elmeddüJés (Kurittyán I. sz. külfejtés). Jelmagyarázat: 1. Agyag, 2. Növénymaradványos agyait. 3. Égópala, 4. Agyagos barnakőszén, 5. Barnakőszenes agyag Fig. 5. Plnchlng-ont of lignité seam (surface mine pit Kurittyán I). L e g e n d: 1. Clay, 2. Clay with plánt remains. 3. Burning-shale, 4. Argillaceous lignité, 5. Lignitiferous clay Az elmeddülés tehát bizonyos lápövek közötti szállítást, keveredést és leüle- pedési, felhalmozódási lehetőséget tételez fel. Ezt a kőzettípust a medencében szerkezetnélküli barnakőszénfajták és égőpalák jelzik. Az elmozdulás a mélyebb lápövek felé várható. Ennek nagyon szép példája a Kurityáni külfejtés K-i részén a IV. telepben, ahol az egyébként homogén telepben kis vastagságnöve- kedéssel horizontálisan láttuk a kőzetátmeneteket a barnakőszénből az agya- gosszénbe (5. ábra). A belső szerkezeti zavartságot a hamutartalom változásával fejezhetjük ki. (A hamutartalmat helyettesíthetjük a fűtőértékkel.) 3. Az ásványi előfordnlás szerkezeti zavartsága A szerkezeti zavartság mérőszámát már régóta használjuk. Három változa- tát is ismerjük (Benkő, 1971, Juhász, 1967). aj A vető csapás vonalak hossza valamely területegységen (m/terület) Széntelepek zavartsági jellemzői (Zavartságot kifejező mérőszámok a Borsodi Széamedence példájiin) I. táblázat — Table /. Települési Minőségi zavartság (hamutart. eltérés) % Szerkezeti zavartság A zavartság megnevezé- se vastagság változás 0/ /o zavartság Teljes telep és tiszta szén hányadosa Nagyobb (V>6) vetők esetében m* Kisebb (V<6) vetők esetében m Széntelep dőlésfok Meg jegy zés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 1. Nyugodt 10 alatt Beágyazás-mentes a telep 10 alatt 0- 200 0- 200 0- 5 2. Változékony 10 20 Beágyazásos (zsinór) telep Vm = 1.1-ig 10-15 200 - 700 200 - 250 5 -10 3. Zavart 20-35 Pados beágyazásos telep = 1, 25-ig 15-20 700-1200 250-500 10-20 4. Erősen zavart 35-60 Vegyes telep Fm = 1, 40-ig 20 - 25 1200 2000 500-750 20-35 6. Bonyolult 60 felett Osztódásos telep F,„ = 1,4 felett 25 felett 2000 felett 750 felett 35 felett A települési és minőségi zavartság mérőszámai 4 ha területre vonatkoznak A szerkezeti zavartság értékei 1 ha területre érvényesek 434 Földtani Közlöny 109, kötet, 3 — 4. füzet b ) Egységnyi területen mért vető csapásvonalak és az elvetési magasságok i szorzata (m2/terület) c) A vető csapáshosszak és valamely síkhoz mért elvetett telepek távolságának ( szorzata (m2/terület) az egységnyi területen. A felmérések és fokozatok kialakítása mindhárom esetre elvégezhetők. A | Borsodi medence a, b eseti számait az I. táblázatban láthatjuk. A dőlésszög szerinti felmérést és ennek alapján a zavartsági fok szerinti fel- , bontást azért láttuk szükségesnek szintén meghatározni, mert az ásványva- gyon meghatározás pontosításán túlmenően újabban lényegesebben befolyá- solják a művelési mód megválasztását. A szerkezeti zavartságok eltérő megjelenését nagyobb vetők esetében is több tényező befolyásolja. Kijelölhetők általában ÉK— DNy-i zavargás! zónák, amelyek főleg a tektonikus árkok területére esnek (6. ábra). Nagyobb barna- kőszéntelepes üledékvastagság esetén a vetők is nagyobb elvetési magasságúak. A kisebb vetők koncentráltan a nagy vetők környezetében mint vetőnyalá- bok (7/a. ábra), a medenceperemek felé elseprősödnek (7/b. ábra) és az aljzat domborzat környezetében (7/c. ábra) vannak. ÉÉNY DDK 6. ábra. A tektonikus árok zavartsága (Hugó-árok, Feketevölgy II. akna) Fig. 6. Tectonic disturbance of tectonlo graben (Hugó Graben, Shaft Feketevölgy II) 7. ábra. A koncentrált szerkezeti zavartságok esetei. A = vetónyaláb, B = seprűsödés, C = területi zavartság Fig. 7. Cases of concentrated structural disturbances. A = fault bundle, B = Badlalflne disIntengration,C = Reglona disturbance J uhás A barnnkőszéntelepek települési znvartságát kifejező mérőszámok 435 4. A szerkezeti zavartságot kifejező mérőszámok felhasználása a földtani kutatásban és bányászati feltárásban Ha megközelítőleg azonos információkat akarunk szerezni az előfordulások- ról (azonos megkutatottsági, ismeretességi kategória), akkor ezeken a szerke- zeti zavartságtól függően, eltérő nagyságrendű kutatólétesítményt kell ter- veznünk, illetve megvalósítanunk. A kutatólétesítmények számát - az isme- retességi kategóriákban — tehát a zavartság határozza meg. A zavartsági fokot meghatározó földtani %>araméterek fontossága a különböző kuta- tási fázisokban A felderítő fázisban pontokon mutatjuk ki az ásványi nyersanyag jelenlétét lehetőleg olyan sűrűséggel, hogy a pontok adatai elegendőek legyenek az elő- fordulás megítéléséhez. Azért ezen fázis kutatásának tervezéséhez elsősorban a várható vastagságváltozásokat és a telep belső zavartságait kell figyelembe vennünk. Az előzetes kutatási fázisban a telep elterjedését körülhatároljuk és megha- tározzuk annak mennyiségét és minőségét. (Valamilyen valószínűséghez tartozó hibával.) Az előzetes fázis után a vagyonban lényeges mennyiségi eltérés nem lehet, tehát meg kell tudnunk ítélni a telej)ülés helyzetét. A zavartsági ténye- zők közül tehát azokat kell elsősorban megítélnünk, amelyek az ásványvagyon mennyiségét, minőségét befolyásolják. A részletes kutatás már a bányászati létesítmény kijelölését és a feltárást kívánja elősegíteni. A tervezésnél tehát a bányászat érdekeit vesszük elsősor- ban figyelembe. Természetesen további ismeretességet nyújt a vagyon felmé- réséhez is. Itt tervezzük azokat a vizsgálatokat, amelyek a termelés gaztlasá- gosságának számítását teszik lehetővé. Ehhez a kutatási fázis tervezéséhez legfontosabb a szerkezeti zavartsági fok helyes alkalmazása. A részletes földtani kutatás tervezéséhez a csapáshossz x elvetési magasság használata a legjobb mutató. Fúrásokkal egyébként is a vetők csak bizonyos elvetési magasság felett mutathatók ki (Borsodban 3 - 5 m felett), másrészt a bányászati feltárást, előkészítést a szabdaltság határozza meg. A zavartsági mutatók felhasználhatósága a báinyászati feltárásban és fejtésben A részletes földtani és a termelési kutatás legfontosabb feladata régebben a barnakőszéntelep vastagságnak, minőségének ismerete és nagyobb szerkezeti zavartság helyének adatainak pontosítása volt. A koncentrált, nagyteljesítményű gépi fejtések kialakítása ezeket a kívánal- makat, illetve az egyes tényezők fontosságát megváltoztatta. Előtérbe kerül- tek a telep és a kísérő kőzetek állékonysági, szilárdsági és jöveszthetőségi ténye- zői. A hagyományos földtani paraméterek fontossági sorrendje megváltozott. A nagy vetők mellett igen fontos a fejtés előkészítésénél az olyan kis elvetési magasságú vetők ismerete is, amelyek a fejtések átszerelését teszik szükségessé (vető megoldások). A biztosítási módok és fejtőgépek kiválasztásánál nagyon fontos a barnakő- széntelep változékonyságának az ismerete, hogy a biztosító szerkezetek, illetve a gépek ezt követni tudják-e. Kisebb jelentőségűvé vált azonban — legalább is minőség vonatkozásában — a lefejtésre kerülő barnakőszéntelep belső zavartsága, mivel a szelektív 436 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet termelés a korszerű fejtési módokkal nem valósítható meg. A minőségjavítás tehát utólagos munkafázis lett. Szénvagyon gazdálkodás vonatkozásában pe- dig mindinkább fontos tényezővé vált — az elmondottak alapján — a hígulás mérése, meghatározása. Az új technológia (a fejtőgépek) kényesebb a barnakőszéntelepek dőlésére, mint a régebbi kézi fejtések. Ezért határoztuk meg a zavartsági fokot a dőlés- szög változása függvényében is. Az elmondottakból látszik, hogy a földtani zavartság meghatározása, megí- télése a geológus egyik legfontosabb feladata. A zavartsági kategóriák beveze- tése és használata segítséget ad a földtani kutatás és bányaföldtani munka tudományosabb elvégzésére. Irodalom ^ References Balízs Z.— Dk. Juhísz a. (1971); Korreláció vizsgálat a keletborsodi szénmedencében a vetők elvetésl magassága és más jellemzői között. Bány. Lapok 3. sz. Dk. Benkö F. (1971): A bánjaföldtani viszonyok meghatározásával kapcsolatos bányászati kockázat. Bányászati Lapok 10. sz. Benkő F. (1964); A kutatólétesítméiiyek egymástól való távolságának meghatározása. Mérnök Továbbképző Int. Kézirat Dk. Benkö F. (1971): Az ásványvagyon mennyiségének meghatározásával kapcsolatos bányászati kockázat. Bányá- szati Lapok 7. sz. Dk. Benkö F. (1970): Az ásványvagyon minőségének meghatározásával kapcsolatos kockázat. Bányászati Lapok 7. sz. Dk. .Juhász A. (1970): A Borsodi medence keleti részén a helvéti barnakőszéntelepek szénkőzettani, telepiüéstanl vizsgálata. Földt. Közi. 100. k. 3. sz. Dk. Juhász A. (1966); Szerkezeti megfigyelések a keletborsodi barnakőszénmedence űledéksorában. Földt. Kutatás 3. sz. Dk. Juhász A. A borsodi medence miocénkorú szénelőfordulásainak bányászati vonatkozásai Dk. Juhász a. (1966): A keletborsodi helvéti barnakőszéntelepek minőségének vizsgálata. Földt. Kút. 1. sz. Dk. Juhász A. (1971): Az ásványvagyonszámbavétel földtani adottságoktól függő megbízhatósága. Földt. Kút. 4. sz. Dk. Juh.ász a.— Sinyei I.— Ze.vtay T. (1970): Földtani zárójelentések szerkezeti adatainak utólagos ellenőrzése. Földt. Kút. 3 — 4. sz. Juhász A. (1962): Magfúrással harántolt széntelepek minőségi értékeinek utólagos ellenőrző vizsgálatai. Bányászati Lapok 7. sz. Dk. Juhász A. (1967): Területek tektonikai zavartságát kifejező számok használata a bányászatban. Földt. Kút. 3 — 4. sz. Dr. Tóth M. (1973): Az ásványi nyersanyagok kiaknázása során fellépő veszteség és a műrevalóság kapcsolatának értel- mezése. Bány. Lapok 1. sz. Troeimov, Sz. F. (1976): 0 trebovanijah ugolnüj promüslennoszti k geologo-razvedocsnüm robotam. ügre Ukrainü 5. sz. The use of indices expressing the degree of tectonic disturbances of lignité seams in the Borsod Coal Mines A. Juhász To be able to plán geological explorations, to judge the workability of mineral reserves and to undertake the development of underground workings, one is supposed to be faniiliar with the degree of disturbances that affected the geometry of the coal seams within a deposit. Tectonic disturbances are influenced hy several geological parameters. Their frequency and variability are the main factors determining the degree of tectonic disturbance. This is to be expressed by a kind of index in order that the notions expressing disturbance might be unambiguously interpreted and deposits, parts of deposits, seams or parts of them might be coinpared with one another. The use of disturbance indices is tliat which allows to achieve an optimum m geological investigations and to plán the quantity and spachig of drift and preparatory workings. The indices here proposed are discussed in the paper. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeul. Soc. (1979) 109. i37—4ii A visontai külfejtés földtani szolgálatának mechanikai tevékenysége Molnár Imre (5 ábrával) A külszíni művelési mód megjelenése a magyar szénbányászatban nagy jelen- tőségű az ország energiahordozókkal való ellátásában. Jelentősége előrelátható- an a jövőben még tovább fokozódik. A külfejtéses művelésnek a mélyművelé- ses bányászattól lényegesen eltérő jellege újszerű, elsősorban a meddő kőzetfé- leségek jövesztéséhez kapcsolódó problémákat vet fel. Ezek túlnyomórészt talajmechanikai jellegűek. így a külfejtéses bányaüzem földtani szolgálatának tevékenységi köre is talajmechanikai feladatokkal bővült. Ennek megfelelően a külfejtéses földtani szolgálat fő feladatai: 1. Ásványvagyon gazdálkodási feladatok 1.1. Termelés előkészítő kutatás 1.2. Termelés minőségi programozása 1.3. Szénvagyon változások felmérése, nyilvántartása és értékelése 2. Vízföldtani feladatok 2.1. Vízföldtani feltárás 2.2. Rétegvíztelenítés tervezése 2.3. Rétegvíztelenítés kivitelezése, illetve annak ellenőrzése. 3. Talajmechanikai feladatok 3.1. Á külfejtési gépek stabilitásának biztosítását szolgáló teherbírási vizs- gálatok 3.2. A meddő kőzetféleségek jöveszthetőségével kapcsolatos vizsgálatok 3.3. Kotrási rézsűk állékonysági vizsgálatai 3.4. Hányóállékonysági vizsgálatok A vízföldtani feladatokat önálló bányavíztelenítő részleg látja el. Az ásvány- vagyon gazdálkodási és talajmechanikai feladatok ellátását a bányaüzem mér- nökgeológiai csoportja végzi. Ennek szervezetén belül öt fős kézi kutató-fúró csoport és négy fős talajmechanikai laboratórium működik. A bányaüzemi földtani szolgálat feladatai közül a következőkben a talajmechanikai jellegűe- ket illetve az ezekhez kapcsolódó tevékenységet kívánjuk ismertetni. A talaj- mechanikai jellegű tevékenységet szükségessé teszi a meddő kőzetféleségek kőzetfizikai jellemzőinek és nyírószilárdsági paramétereinek nagyfokú változé- konysága. A külfejtés nyitását megelőző kutató fúrások által szolgáltatott információk csupán általános megállapításokat tartalmaznak. A jövesztési technológia kidolgozásához pedig a mindenkori, konkrét helyszíni jellemzők ismerete szükséges. Ezen körülmények, valamint a külfejtéses bányaművelés eddigi gyakorlatában előfordult nem kívánatos jelenségek előtérbe állították a talajmechanikai vizsgálatokat. 438 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet 3.1. A külfejtési gépek stabilitásának biztosítását szolgáló teherbírási vizsgálatok Ezeket a következő tényezők teszik szükségessé: — A meddő kőzetféleségek jő vesztését és a jő vesztett anyag hány óban tör- ténő elhelyezését végző gépek értékének és a termelés volumenének nagy- sága. — Ezek a gépek szerkezeti felépítésükből adódóan csak korlátozott dőlésvi- szonyokkal rendelkező munkasíkon vonulhatnak, és dolgozhatnak bizton- ságosan. A meddőösszletet felépítő rétegek általában megfelelő teherbírással rendel- keznek, azonban inhomogenitásból eredően helyenként előfordulhatnak kielé- gítő teherbírással nem rendelkező zónák is. Teherbírási vizsgálatokat eddig főleg a külfejtési jövesztő és hányóképző gépeknek az összeszerelési helyről a munkahelyre vezető vonulási utakra, valamint a munkasík egy-egy szaka- szára vonatkozóan végeztünk. A jövesztési oldalon a teherbírási vizsgálatok a helyszínről vett zavartalan állapotú talajminták nyírószilárdsági paraméterei alapján biztonságosan elvégezhetők. A gépek járófelület alatti tényleges talp- nyomás értékei a visontai külfejtési gépek esetében a kotrógépeknél 1,07 — 1,35 kp/cm^, a hányóképzőgépeknél 0,70 — 0,98 kp/cm^. Ezen értékeket a különböző rétegek teherbírásai lényegesen meghaladják. A hányóképzőgépek alatti teherbírás már nem határozható meg olyan egyér- telműen, mint a kotrógépek alatti teherbírás. Ugyanis a hányó anyagának felső része kohézió és rétegzettség nélküli inhomogén halmaz, melynek tulajdonsá- gai az idő függvényében jelentős mértékben változnak. A teherbírás ezért első- sorban közvetett úton határozható meg, laboratóriumi vizsgálati eredmények és helyszíni vizsgálatok együttes alkalmazásával. Az eddigi ilyen vizsgálataink- nál eredményesnek bizonyult a gépi szondázás. A fajlagos szondázás! ellenállás és az ehhez kapcsolódó laboratóriumi vizsgálati eredmények közötti kapcsolat alapján kimutathatók voltak a kisebb teherbírású zónák, melyeknél további tömörítést kellett végezni. 3.2. A meddő kőzetféleségek jöveszthetőségével kapcsolatos vizsgálatok A visontai külfejtés művelt széntelepek feletti meddőrétegsorát fiatal, — harmadidőszaki és negyedkorú — laza üledékek alkotják. Többségük jövesztése az adott kotrógéppark számára nem jelent különösebb igénybevételt. Kisebb arányban azonban előfordulnak olyan kőzetek is, melyeknek gépi jövesztése eredeti állapotukban egyáltalán nem, vagy pedig a kotrógép túlzott igénybe- vétele árán lenne lehetséges. Az eddigiekben két ilyen kőzetféleség, a pannon rétegsorba települő homokkő és a negyedkori rétegsorban levő áthalmozott, cementált andezittufa ismeretes. Az alkalmazandó jövesztési technológia kidol- gozásához szükséges ezek pontos térbeli helyzetének ismerete és kellő időben történő előrejelzésük. Az áthalmozott andezittufa elői’ejelzése az eddig mélyí- tett kutatófúrások alapján megbízhatóan elvégezhető. A homokkő előfordulá- soknál ez bonyolultabb. Ez utóbbiak előrejelzése az alábbi módokon történik: Regionálisan: az eddigi földtani kutatófúrások adatainak felhasználásával hozzávetőlegesen körvonalazhatók az előfordulások várható helyei. — Konkrétan: A termeléselőkészítő jöveszthetőségi vizsgálatok végzésével, melyek a meddőblokkokon vertikálisan vett zavartalan résminták átfogó laboratóriumi vizsgálatain alapulnak. Molnár: A visontai külfejtés földtani szolgálatának talajmechanikai ... 439 1. ábra. A visontai külfejtés áthalmozott andezittufa vastagsági és homokkő-elterjedési térképe. Jelmagyarázat: 1. A tufás összlet elterjedési határa, 2. A tufás összlet vastagsága, 3. A homokkőlencsék valószínű elterjedése Fig. 1. Map showing the thickness of the redeposited andesite tnffs and the extension of the sandstones at the Visonta lignité deposit worked opencast. L e g e n d: 1. Boundary of extension of the tuffaceous complex, 2. Thickness of the tuffaceous complex, 3. Probable extension of the sandstone lenses Távlatilag számításba vehetők még a felszíni és fúrólyuk geofizikai módsze- rek, melyeket kísérleti jelleggel már alkalmaztunk. A külfejtés területére vo- natkozóan az andezittufa és homokkő elterjedését az 1. ábra szemlélteti. 3.3. Kotrási rézsűk állékonysági vizsgálatai A kotrási rézsűk szálban álló kőzetrétegek többlépcsős jövesztése során ala- kulnak ki. A rézsűk magasságát, hajlását, a közöttük létrehozott padkák mére- teit részben a művelő gépek paraméterei határozzák meg. Tervezésüknél feltét- lenül figyelembe kell venni a rétegződést, a rétegek nyírószilárdsági paramé- tereit, az álló vagy mozgó rétegvizek hatásait. A kotrási rézsűk vizsgálatait egyrészt a kotrógépek paramétereihez is igazolódó rézsüméretek meghatározá- sa, a gépek gazdaságos kihasználása, továbbá a gépi berendezések biztonságos munkavégzési feltételeinek kialakítása teszi szükségessé. Ugyanakkor a vizs- gálatok jelentőségét az eddigiekben bekövetkezett nagy volumenű anyagmoz- gással járó rézsűcsúszások is bizonyítják. Az állékonysági vizsgálatok kiterjed- nek mind a hosszabb ideig állva maradó határrézsűkre, mind pedig a kotrógé- pek munkarézsűire, amelyek helyzete időben gyorsabban változik. Ezen idő- tartamok viszonylagos rövidsége (max. 3-4 év) miatt a külfejtések talajme- chanikája lényegesen eltér a földművek méretezésétől. Az eddigi megfigyelések szerint a rézsűállékonysági problémák zöme a negyedkori áthalmozott ande- zittufához, tufás agyagrétegekhez, a harmadidőszaki összletben levő — gravi- tációs úton nem vízteleníthető-homoklisztekhez, továbliá a harmadidőszaki- 440 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet negyedkori rétegek határának közelében elhelyezkedő, részben pedig a II. széntelep lepusztulási zónájába eső kis nyírószilárdságú agyagrétegekhez kap- csolódik. Ezen agyagrétegek előfordulásait a 3. ábra szemlélteti. A határrézsűk esetében az eddigiekben előfordult csúszások túlnyomórészt az előzőekben már emhtett vízzel telített homoklisztekhez kötődnek. Okozójuk részben az áram- lási nyomás. A mozgáscsúszás megelőzése a rézsű hajlásszögének csökkentésével és méretezett drénezett támasztópadka létesítésével oldható meg. Önmagában a rézsű hajlásszögének csökkentésével — mivel túlzottan kis hajlásszögű (20 — 25°) rézsűt kellene kiképezni, amely gazdaságtalan és az adott körülmé- nyek között nem lenne kivitelezhető — nem szüntethető meg a rézsű káros mértékű mozgása, azokat már eleve támasztópadka figyelembevételével keU tervezni. Az állékonyság növelésére számításba jöhet még ez esetben a vákuu- mos víztelenítés. A végrézsűk állékonysági kérdéseinek az ad nagy jelentőséget, hogy ezeknek — a munkarézsűkhöz viszonyítva — hosszabb ideig (3 — 4 évig) állva keli maradniuk. Ezért méretezésüknél nagyobb biztonsági tényezőt kell figyelembe venni. A munkarézsűk állékonysága közvetlenül kihat a jöveszthető meddőblokk magasságára, ezáltal a kotrógép optimális kihasználására, vala- mint a gépi berendezések biztonságára. Az állékonysági vizsgálatok során meg kell határozni a kotrógép paramétereivel összhangban levő rézsű méreteket úgy, hogy a gép teljesítménykihasználása közelítsen az optimális értékhez, továbbá a rézsűmozgások ne veszélyeztessék közvetlenül a gépek biztonságát és a ter- 2. ábra. A visontai külfejtés kotrási rézsű rendszere Fig. 2. Bagger slope system of the Visonta open pit mine Molnár: A visontai külfejtés földtani szolgálatának talajmechanikai 441 j I 0 0,5 1,0 km 3. ábra. A visontai küifejtés tufás képződménye aiatti csúszásveszélyes agyagréteg vastagsága. Jelmagyarázat: 1. A rétegtanílag különböző agyagok vastagságvonalai, 2. Az agyagréteg hiánya, 3. Elhomokosodó agyag, vagy nem plasztikus vízzárróval fedett agyag Fig. 3. Thickness of the clays liable to sliding below the tuffaceous formation at the Visonta deposit. L e g e n d: 1. Thickness contours (isopachs) of stratigraphically different clays, 2. Absence of clay layer, 3. Clay bound to get sandy or clays covered by nonplastic aquifuge 4. ábra. Az elcsúszás vizsgálata a 23,50—24,20 m közötti fekete agyagrétegben Fig. 4. Study of the sUde movement in the black clay layer of the 23.5—24.2 m interval 9 Földtani Közlöny 442 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet É D 5. ábra. A visontai külfejtés hosszszelvénye Fig. 5. Geological cross-section of the open pit mine at Visonta inelés folyamatosságát. A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek is, amikor a kotrógép jö vesztési technológiája csak előzetes talajmechanikai vizsgálatok alapján dolgozható és vitelezhető ki. A munkarézsűk tönkremenetelének a leg- gyakoribb oka a kis nyírószilárdságú rétegeken illetve réteghatárokon történő elcsúszás. Egy ilyen elcsúszással kapcsolatos állékonysági vizsgálatot illetve annak kiküszöbölés! módját szemlélteti a 4. ábra. A rézsűállékonysági kérdések az egyes meddő szeletek rézsűinél vetődnek fel. Az egész rézsűrendszer alacsony generál-dőlése következtében állékony, így általában nem igényel vizsgálatot. A visontai külfejtés rézsűrendszerének egy metszetét szemlélteti az 5. ábra. .4. Hányod llékonysági vizsgálatok A külfejtéses tevékenység során kialakított hányók stabilitásának kérdése legalább olyan jelentős mint a kotrási rézsűké. Állékonysági vizsgálatuk azon- ban fokozottabb feladat elé állítja a földtani szolgálat szakembereit, mint a szálbanálló kőzetekben kialakított rézsűké. A hányó inhomogén halmaznak tekinthető, melynek kőzetfizikai jellemzői és nyírószilárdsága időben változik, s az állékonysági vizsgálatoknál ezen változási folyamatok ismerete és számba- vétele szükséges. Ezért a hányó rendszeres megfigyelése és talajmechanikai ellenőrzése elengedhetetlen. A hányóállékonysági vizsgálatokat közvetlenül az alábbi szempontok teszik szükségessé: - A hányóképzőgépek biztonsága, — a jövesztett anyag elhelyezésének biztosítása, - a fejtésre előkészített szénvagyon védelme. Az állékonyságot veszélyeztető tényezők közül viszonyaink között az aláb- biak a legjelentősebbek: - A hányó fekvőjében bekövetkező hidraulikus alaptörés, amely a legalsó művelt széntelep (III. tp.) és a belsőhányó rézsűjének talpvonala között nyitva maradó sávban fordulhat elő, ha a mélyebb fekvőben levő víz vezető rétegben fellépő nyomások nagyobbak a kritikus értéknél. Az előhányó lábának tönkremenetele a hányó közvetlen fekvőjében előfor- duló korlátozott vastagságú, kis nyírószilárdságú puha agyagréteg esetén. Ennek megelőzési módja a rézsűhajlásszög megfelelő mértékűre való kikép- zése, ugyanis ez esetben az alaptörés szempontjából kizárólag a rézsű haj- lásszöge a döntő. M o l n á r : A visontai külfejtés földtani szolgálatának talajmechanikai . . . 443 — A hányórendszer belső tömegének megfolyósodása semleges feszültségek fellépése következtében. Az állékonyságra döntő befolyással lehet a beju- tott víz, amely részben a meddővel együtt bekerült természetes víztarta- lomból, részben a felületről beszivárgott csapadékvízből, valamint az oldal- rézsűkön és fekvőn keresztül bejutó vizekből áll. Ezek együtt a hányó belső tömegében egy telített állapotú zónát hozhatnak létre, amely a folyó- sodás állapotába kerülhet. Amennyiben ezen folyós állapotú zóna utoléri a hányó ugyancsak haladó rézsűjét, úgy a rézsű illetve hányó tömege teljes egészében megfolyósodhat. Ha a folyós zóna haladási sebessége kisebb, mint a hányó döntési sebessége, akkor ott a folyós zónát megtámasztó gát alakul ki, amely kiküszöböli a hányó tönkremenetelét. Ez a jelenség illetve ennek elkerülése feltétlenül szükségessé teszi a folyamatos talajmechanikai ellenőrzést. A talajmechanikai jellegű feladatok és előfordidó veszélyforrások meghatá- rozzák a földtani szolgálat helyét és tevékenységi körét a külfejtéses üzemi termelési folyamatban. Mint az a bemutatott feladatok, illetve tevékenység elemzéséből is kitűnik, az üzem többéves biztonsága érdekében szükség van a leírt veszélyforrások többéves előrejelzésére, hogy váratlan nagy volumenű kőzetmozgások egy-egy szint művelését ne akadályozzák és a termelési célki- tűzések megvalósulhassanak. Sói] mechanie activities of the geolog:icaI service in the open ])it mine of Visonta F. Molnár Tlie introduction of opcn pit niining in Hungary ’s coal influstry has been of great importance fór supplying tlio country with eneigy — carriers. Its signifieancc is süli to increase in the years to corne. As a result of tlie practical solution of soil niechanical problems the scope of the geological service of tlie surface inine has widened. Tlie jjrolj- lems under consideration can be suminarized, in brief, as follows: — Loading capacity tests carried out to sccure tlie stability of equi[)niPiit operated at opencast faces. Such test arc required on the one liand, by the need fór deterinining tlie value and performance of inaehines inaking the extraction of barren rock wastes and the disposal of tliese wastes in spoildieaps; on the other hand, by tlie need fór stabili/.ing the dip conditions of tlie operation planes of tlie inachines. — Tests devoted to determine tlie workability of barren waste rocks. These works consist in ft)reeasting tlie presence of cemented andesite tuff and sandstone layers within tlie wasterock sequence expos(“d in tlie open pit: layei's tliat arc difficult to strip. — Stability studies in bagger slopes. The purpose of stability tests is to determine the proper slop(' values Ijest fitting with the parameters of the baggers, to create conditions fór the safe operation of machine. equipments and to achieve an optinmm in exploiting their eapaeitics and to ensure the continuity of production frorn the soil-mechanical point of view. From the viewpoint of slope failure, the clay layers of low shear strength and the j)resence in the Qixater- nary mantle of fractured, redepositf'd andesite tuffs, tuffaeeous clays and mozaic-pat- terned clays arc of particular imjxortance. 9* 444 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet — Stability studies on spoil-heaps. The stability studies are of siinilar importance. Because of their very natúré, spoil- heaps impose more complex and careful studies to be carried out by mining geologists. Of these, continuous checking of sources of spoil-heap failure hazards such as hasal f rác tűre or i'upture of low shear strength below the base of the spoil-heap, hydraulic fractures in the footwall of the spoil-heap, sliding of waste on the footwall slope, the creep of the mass of wastes as a result of neutral stresses generated. These latter may be largely accelerated by waters infiltrating intő the wastes. The duty of the geological service of the mine unit consists in giving soil mechanical forecasts concerning the above phenomena and to run continuous checking activities of the same kind. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 445 — 448 A bányaföldtani és bányabeli geofizikai munkák szerepe a gázkitörésveszély elhárításában, a bányabeli fúrásos kutatások feladata és lehetősége a mecseki kőszénmedencében Dr. Pólai György A Mecseki Szénbányák mélyműveléses üzemeinek területén a nyilvántartott gázdinamikai jelenségek száma jóval meghaladja a félezret. Túlnyomó több- ségük Pécsett, alárendelt mennyiségben — bár súlyában éppen olyan jelentő- ségű — a komlói területen történt. A termeléscentrikusság megtartása mellett, az élet és vagyonbiztonság figye- lembevételével, a Mecseki Szénbányák földtani szervezete tevékenységének jó részét a gázkitörések megelőzésével s a biztonságos bányaműveléssel kapc.sola- tos gyakorlati földtani kutató munka képezi. A kőszéntelepeket magába foglaló alsóliász rétegsor vastagsága változó. Kom- lóról Pécs felé haladva fokozatosan vastagodik. Komlón átlagosan 300 m, Sza- bolcs és Széchenyi aknák területén már a 900 m-t is eléri. Átlagos mélységben a telepek csapáshossza 18 20 km. A művelhető telepek száma Komló területén átlagosan 9 db, mintegy 24 m összvastagságban, a pécsi üzemekben 15 db telepet művelünk, 28 m művelhető összvastagságban. A telepek Komlón ritkábbak, de vastagabbak, Pécsett vé- konyabbak, de sűrűbben fordulnak elő. A hét termelő üzemből 6 db mélyműveléses, ebből 5 db gázkitörésveszélyes. A bányászat mélyülésével a gázkitöréses munkahelyek száma fokozatosan nő. Számuk 197G-ban havonta átlagosan 14 — 26 db volt, 1977. január-február hónapjában 12, ill. 27 db. Az egyes munkahelyek gázkitöréses vagy gázkitörés- veszélyes voltának megítélésére előírások vannak. A váratlan gázkitörés megelőzése és a biztonságos termelés érdekében a mecseki szénbányászat földtani szervezetének feladata a régi, klasszikus érte- lemben vett földtani munka kereteit többszörösen túlnőtte. A felvételező, elemző és értékelő földtani munkákat aj a hagyományos értelemben vett bányabeli földtani tevékenységre, h ) illetve a fenti tevékenységet kiegészítő, pontosító geofizikai munkákra bont- hatjuk fel. — E két tevékenység annyira kiegészíti egymást, hogy egyik a másik nél- kül szinte el sem képzelhető. a a) A Mecseki Szénbányák üzemeiben elengedhetetlen feltétel a frissen megé- pített bányatérségek folyamatos geológiai felvétele, naprakész dokumen- tálása. A gázkitöréses munkahelyeket legalább 5 m-ként azaz folyama- tosan — szelvényezni kell. ah) A gázkitörésveszélyes és gázkitörésgyanus elővájási munkahely megindí- tása előtt a vágat első 10 m-es szakaszában földtani szelvényt kell készíteni. 446 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet a földtani, bányaművelési ismeretek alapján várható vetőket, földtani za- vartságot stb. fel kell tüntetni. A tényleges helyzetnek megfelelő földtani szelvényt — az észlelt adatok alap- ján — az előzetes földtani szelvény alatt, azzal azonos méretarányban, folya- matosan vezetni kell. Ha a vágat 100 m-nél hosszabb, a következő 100 m-re az előzetes földtani szelvényt és a technológiai előírásokat az első szakasz 80. méterének elérése után el kell készíteni és az esetleg módosult technológiai előírásokat a munka- hely 85. méterétől alkalmazni kell. Ha a vágat (vágatszakasz) 100 m-nél rövi- debb, a földtani szelvényt a tervezett vágathosszat 20 m-rel meghaladó sza- kaszra kell elkészíteni. A bányaüzemi földtani szolgálat köteles a technológiai előírásban rögzített feladatait ellátni, az észlelt adatokról nyilvántartást vezetni és azokat folya- matosan elemezni, értékelni. A folyamatos értékelés (elemzés) alapján az üzem felelős műszaki vezetőjét rendszeresen tájékoztatni kell, aki a szükséges intézkedéseket — technológiai előírások szigorítása, védekezési eljárások alkalmazása, vonatkozó előírások stb., — időben köteles megtenni. Hatóságilag kötelezettek vagyunk fenti rendelet betartására, változatlan létszám mellett, ez nagy többletmegterhelést jelent. a c) Az előző két pont feltételeinek biztosítása, illetve megvalósítása érdekében szükséges — az egyre fokozódó igények figyelembevétele mellett — a bányabeli kutatások elvégzése. Ezek egy részét vágatok kihajtásával, illetve ezek segítségével végezzük el. Éves szinten mintegy 40 km összvágatot hajtunk ki, amelyeknek földtani szelvényezése és értékelése kötelező. Az elmúlt 10 esztendőben a kutató és biztonságtechnikai fúrások aránya 83%-ról 58%-ra esett vissza. A bányászat fokozatos mélyülésével — a mai technológiai ismeretek alapján — ez az arány tovább torzul, bár abszolút mér- tékben a kutatófúrások mennyisége is emelkedik. A fúrások rétegsorainak fel- dolgozása, s az egységes földtani helyzetképbe való beillesztése, a geofizikai paraméterekkel való korrelalása nagy munka. A fúrások nagymérvű emelkedé- sét, a biztonságtechnikai és kutatófúrásokat egyaránt figyelembe véve, a fejtési koncentrációk hatékonyságának emelkedése is indokolja. adj Igen fontos földtani prevenciós munka, az ún. védőtelepes művelések terén, az alá és fölé fejtések tervezésével kapcsolatos földtani értékelés. A gázkitörésveszélyes telepek kigázologtatásához szükséges feltételek megteremtése, megbízható és pontos telepazonosítás nélkül egy soktelepes szénmedencében el sem képzelhető. (Ez az ásványvagyonvédelem szem- pontjából is elengedhetetlenül fontos !) b a) Bányageofizikai munkák: A bányabeli fúrásos kutatások pontosabbá és megbízhatóbbá tételét szolgálja a fúrt lyukak radioaktív szelvényezése. A Mecseki Szénbányák a BKI-vel közösen kikísérletezett eredménye alap- ján 4 év óta rendszeres karotázsmérés folyik. A gázkitörésveszély elhárí- tására vonatkozó rendelkezés, a fúrt lyukak karotázsmérését nem teszi kötelezővé. Ennek ellenére a fejtési talpfúrásokat nem számítva, a kuta- tófúrások mintegy 30%-át mérjük, évente átlagosan 8 - 10 e. fm. mennyi- ségben. Eredményeink az egyes kőzetrétegek határainak szétválasztását P ól a i: A bányajöldtan és a bányabeli geofizikai munkák szerepe . . . 447 megbízhatóbbá teszik. Teljesszelvényű fúrások kiértékelésénél a karotázs nélkülözhetetlen. Eddig csak teljes szelvénnyel fúrtunk. A fúrások által szolgáltatott adatok sok etben nem érik el a kívánt szintet. A vetők, vízhozzáfolyások menti mellék- kőzetek duzzadása, a kőszéntelepek omlásra hajlamos volta, a gázdinamikai jelenségek mind nehezítik fúrásos tevékenységünket. A mecseki kőszénme- dencében a fúrási kutatási igény és lehetőség között nagyságrendi eltérés van. A kívánt ismeretességi fokot az igényelt j)ontosság, és a földtani felépítés szabja meg. A kutatási munkahelyek hiánya helytelen eltolódáshoz vezethet. Megfelelő kutatási modell kialakításával meg kell teremtenünk annak felté- teleit, illetve lehetőségét, hogy ennek előnyös voltát igazolni lehessen. Megva- lósítása megfelelő bányatérségek kialakításától és gépek beszerzésétől függ, amelyhez személyi, tárgyi és anyagi feltételek kellenek. Javulást — első lépés- ben — a magfúrások nagyobb arányú elterjesztése jelentene. A kísérleti, folya- matos magfúrásokat, 1977-ben megkezdtük. Elterjesztésére csak akkor kerül- het sor. Ha már megfelelő üzemi gyakorlattal rendelkezünk. A kutatási munka megjavítására vonatkozó további elképzeléseinknél döntő jelentőséget tulajdonítunk a geofizikai módszerek szélesebb körű alkalmazásá- nak. Elsősorban a karotázsmérések növelése, valamint a szeizmikus mérési mód- szer alkalmazása Ígérkezik hasznosnak. A ) Karotázsmérés Geofizikai csojjortunk kutató munkájának eredményeként bányaüzemeink üzemszerűen alkalmaznak radióaktív karotázsrnéréseket. Vállalati szinten éven- te a földtani kutatások 10%-át szelvényezzük: A mérések hatékonyságának növelése érdekében támasztott jövőbeni igé- nyeink a következők: — A rétegsorok ± 3 cm pontosságú megállapítása, különös tekintettel az ÁBBSZ XII. fejezet által kritikusnak ítélt 0,2 m-nél vastagabb kőszénré- tegekre. — A kőszéntelepek minőségének fúrólyukakban történő meghatározása illetve műrevalóságának megítélése. — A meddőkőzetek felismerésének és szétvála.sztásának további pontosítása. — A mérőműszerek hitelesítése, kiemelten kezelve az 50%-os hamutartalmú szénhez tartozó szórt sugárzásintenzitás meghatározását (ABBSZ. XII. fejezet). — Fúrások térbeli helyzetének (szimut és ferdeség) meghatározása: (MUL- TIPLE SHOT DT. tip. ferdeségmérő műszerrel). A kísérleti mérések nagy azimut és elhajlásbeli változásokat mutattak. Ezek figyelmen kívül hagyása félrevezető eredményeket ad. — Gyors kiértékelési lehetőség biztosítása (matematikai programmal való értékelés, automatikus felrajzolás). — A fúrórudazatba épített speciális (elsősorban vezeték nélküli jeltovábbítás rendszerű) szondák kifejlesztése. — A mérési idő rövidítése a feltáró munkák holtidejének csökkentésére. — Különböző lyukátmérők (40 mm-től 115 mm-ig) hatásának tisztítására, a lyukátmérő mérése. 448 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet — Fúrólyukakba szorult sugárforrás és szonda mentésére alkalmas szerszám készítése. — A Mecseki Szénbányák földtani célzatú fúrásainak maximális karotálása. A bányakarotázs használatának igénye nemcsak a Mecseki Szénbányáknál jelentős, hanem KGST szinten is. A NIM Fejlesztési Főosztálya szervezésében együttműködés jött létre a Magyar Szénbányászati Tröszt és a Szovjet Szén- bányászati Geológiai Egyesülés (VGO ,,Szojuzuglegológija”) és más szovjet bányageológiával foglalkozó intézetek között. Célja: a sújtólégbiztos bánya- karotázs és bányaszeizmikus berendezések kifejlesztése. B ) Szeizmikus mérések A nagyfrekvenciás szeizmikus műszerek segítségével olyan adatokat szolgál- tatnak, amelyek a feltárások és művelések programozásához felhasználhatók. A magyar szovjet együttműködés a sújtólégbiztos, nagy felbontóképességű szeizmikus műszer kifejlesztését is célozza. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeól. Soc. (1979) 109. 449 — 458 Az érc- és ásványbányászati iparág bányaföldtani megfigyelési, dokumentálási rendszere, legfontosabb kutatási programok Dr. Cseh Németh József (4 ábrával, 2 táblázattal) Bevezetés A felszabadulás hazánk területén a rudabányai vasérc-, az úrkúti és az eplényi mangánérc- és a recski rézércbányászatot, valamint elsősorban a Toka- ji-hegység szétszórt ásványbányászati objektumait találta. E területek körzetei voltak az alapjai a széles körben kibontakozó kutatásoknak is. Igen fontos volt a meginduló földtani kutatások számára, hogy az államosí- tások időszakától meginduló iparági fejlődés legelső intézkedései közé tartozott (1949.) a saját kutató-feltáró szervezet kialakítása, majd az 1950-es évek köze- pétől létrehozott, bányavállalatok keretében működő bányaföldtani szervezet. Ma az iparági irányítási, szervezési feladatokat az Országos Érc- és Ásvány- bányák látják el. Az iparág területén a készletmérlegben az alábbi nyersanyagok szerepelnek: érc ásvány összesen nyersanyagfaj ta 6 25 31 lelőhely (sor) 19 120 145 földalatti bánya 5 7 12 külszíni bánya 2 30 32 Vasérc Mű lívdabánya; alapvető feladata a rudabányai vasérc- és rézércbányászat, az alsótelekesi doloinitbányászat, a perkupái anhidritbányászat földtani kutatási fel- adatainak ellátása, általában a rudabányai hegység földtani problémáinak figyelemmel kísérése. Mangánérc Mű Úrkút; alapvető feladata a mangánércbányászat bányabeli kutatá- sainak ellátása, a bakony-hegységi mangánérc földtani problémáinak figyelemmel kísé- rése. Mátrai Mű Qyöngyösoroszi ; a mátrai ólom-cinkércbányászat bányaföldtani feladatai- nak ellátása. Rézérc Mű Recsk; ma az iparág, talán a magyar bányaföldtan legszebb feladatát látja el. A Keleti-Mátra mélyszintjeinek külszíni mélyfúrásos kutatásának, és a bánya- beÜ fúrásos kutatás szerteágazó feladatait végzi, az anyagvizsgálati munkákat irányítja. A még működő enargitos rézércbányászat földtani kiitatási munkáit is végzik. Részt- vesz a darnói övezet kutatására most induló, széleskörű összefogáson alapuló munkában. Hegyaljai Mű Mád; nevében hordozza, hogj" a hegyaljai teiület ásványi nyersanyag előfordulásainak kutatása, bányaföldtani feladatainak ellátása a feladata. Ezek közül a legfontosabbak; a Mád környéki kaolin-, bentonit-, kvarcit-, zeolitelőfordulások, az erdőbényei kovaföld, a sárospataki kvareitok, a pálházai perlit, a füzérradványi illit. Nyomonkövetik a Tokaj i-hegységi földtani kutatásokat általában. Dunántúli Mű Pilisvörösvár ; a dunántiili területekről az üveghomok- (Kisőrs, Fehér- várcsurgó), öntödei homok- (Kisőrs, Felcsút, Sóskút), dolomit- (Iszkaszentgyörgy, Pilis- 450 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 1. ábra. Az Országos Érc- és Ásványbányák előfordulásainak területi elhelyezkedése Fig. 1. Location map showing the mineral deposits expioited by the National MetalUc and Nonmetallic Mineral Mines vörösvár) néhány festékipari célra használt nyersanyag- (Zebegény, Gyulakeszi), vala- mint a Romhányi-rög területén a tűzálló agyagelőfordulások földtani kutatási feladatait irányítja, illetve végzi. Kutató- és Termelő Mű Eger; földtani kutatási feladata a mészkő- (Felnémet) saválló- agyag- (Nemti) és bentonit-bányászatra (Istenmezeje) terjed ki. Kivitelezője az iparág 300 m-nél kisebb mélységű mélyfúrásos kutatásának. A költ- ségvetési kutatások bonyolítása is itt összpontosul. Az iparág Központi Laboratóriuma is itt van, ahol a kutatások anyagvizsgálatát jórészt végzik, de a technológiai vizsgála- tok is alapvetőek, hiszen az iparágban folyó érc- és ásványelőkészítési vizsgálatokat is itt végzik. A történeti múltban hazánk egyetlen vasércbázisa Rudabánya, ahol eddig mintegy 25 millió tonna vasércet termeltek ki, eimek több mint felét a felszabadulás után Az elmúlt évek kutatásai alapján szerény méretű rézércbányászatot is sikerült megalapozni Az érc- és ásványbányászati iparágban végzett mélyfúrásos kutatás Exploration oí ores and minerals by deep drillings I. táblázat — Table I. Időszak Érc Ásvány összesen fúrás db 1428 2250 3678 11. ötéves terv e£m 127,7 76,2 203,9 MFt 144 63 207 fúrás db 1432 1327 2759 in. ötéves terv e£m la9,l 55,4 214,5 MFt 301 53 354 fúrás db 1461 855 2316 IV. ötéves terv eím 132,1 24,8 156,9 MFt 287 26 313 Cseh Né m e t h : Az érc- és ásványhányászi- 01 0,73 2,68 - 48 16,35 22 - 48 - 100 X 200 n -(- m. 5 éves t. TJDi-03 0,32 0,18 - 100 5,00 2 - - 100 80 X 80 n + ni. 6 éves t. UT)i-02 TOi -K2 3,98 1,42 6,17» 77 23,10 33 6 71 - 200 X 200 m IV— V. 6 éves terv TJDu — 05 XJDn -K4 3,88 1,01» 8, 05* 47 13,95 19 3 44 ~ 400 X 400 200 X 400 TOi— K3 UDn-K5 5,31 20,54* 7 3,50 7 7 -- - - TJDn 04 1,56 0,91» - 6 1,80 5 6 - - - IV. 5 éves terv UDi-Kl 0,94 _ 21,95 39 15,05 21 - 39 - 200 X 200 V. 5 éves terv Nyires - — - - - - - - - — Ossz. Ebből; Dl Dn 16,72 7,84 8,88 6,20 4,28 1,92* 56,71 21,95 13,72* 21,04* 324 265 59 77,75 59,00 18,75 109 79 30 22 7 15 202 158 14 100 100 - n— V. 5 éves t. • Gyenge minőségű mangánérc Megjegyzés: A költség forrásai a következők voltak: Egyéb beruházási keretek: KPH. költségvetési keret: Önköltség terhére: 24,57 mFt 32,00 mFt 4,17 mFt 60,74 mFt vált ismertté. A megkutatott területek nagysága és a költsége lényegesen nem tért el a tervtől, azonban a fúrási hálózat sűrűbb a tervezettnél. Amikor a Bocskorhegy-mélyszinten nyilvánvalóvá vált, hogy oxidos és karbonátos érc egyaránt előfordul, szükségessé vált a 100 x 200 m-es hálózat 100 X 100 m-es hálózatra történő besűrítése. A Kövestábla K-i részén — ahol sekély fúrásokkal (GP — 1) végeztük az érckutatást — az előzőhöz hasonló módon, karbonátos és oxidos érc együttesen jelentkezett, ezért az érces területet 40 X 40 m-es há- lózatnak megfelelően fúrtuk fel. Az előzetes kutatási fázisban tehát 100 X 100 m-es hálózatot, részletes kutatási fázis esetén 40 X 40 m-es hálózatot alkalmaz- tunk. Mélyművelés esetén a részletes fázis rendszerint csak vágatkutatással biztosítható. Mindkét területről összefoglaló részjelentés készült. A Bocskorhegy-mélyszinttől DNy-ra húzódó területek (UDj 02; UDu 05 és UD] — K2; UDj — K3; UDu — K4; UDn--K5) felderítő mélyfúrásos kutatása 1966-ban kezdődött. A 13,17 km^-nyi területre 16 db felderítő fúrást és 115 db előzetes fázisban mélyítendő fúrást ^ összesen 40,55 efm fúrási összhosszal és I Szabó: A mangánérc távlati terv végrehajtása . . . 461 végrehajtása az hrkúti maiigámnedeDcébea /. táblázat — Tahié /. MEGVALÓSULT Terület km* Oxidos Karbo- nátos Mélyf. össz. Ebből Fúrási hálózat (m) A kutatás-ideje db e £m Költség mFt Felde- rítő (db) Előze- tes (db) Rész- letes (db) Mn-érc 10* * t 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 0,60 1,30 0,63* 6,97 2,43» 37 12,29 20,36 - 37 100 X 100 1964—68 0,32 3,98 0,25» 0,19* 122 5,35 2,14 - 122 80 X 80 40 X 40 1964- 67 - - 7 1,60 2,92 7 - - - 1966-67 3,88 - - - - - 6,31 - - - - - - - - - - - - - 0,85 1,98 0,22» 11,50 5,82» 96 17,06 26,25 14 82 - 100 X 100 70 X 70 1967- 72 0,60 1,55 0,22 47 I 4,60 9,07 29 18 - 50 X 100 1972 78 16,34 Ebből elí 2,17 4,83 1,10* zetesen 4 4,83 1,10» 18,79 8,44* részletese 18,79 8,44» 309 n megkub 302 40,80 atott terül 39,20 60,74 etek össz.: 57,82 60 43 137 137 122 122 1964—78 1964 -78 59,0 niFt összköltséggel — terveztek. Ezen a területen 1,42 mt jóininőségű oxi- dos és 1,01 mt gyenge minőségű oxidos mangánércet, valamint 34,76 mt gyenge minőségű karbonátos ércet reméltek feltárni. A tervezett programból mind- össze 7db felderítő fúrás 1,6 efm-rel és 2,92 niEt költséggel mélyült le. Ezt a területet nemcsak mangánérc szempontjából ítélték perspektivikusnak, hanem a terület D-i részén (Kabhegy-előtér) banxitkiitató fúrások, a Ny-i részén szén- kutató fúrások is mélyültek. A bauxit- és szénkutató fúrások egy része mangán- j kutatás szempontjából is értékes információt nyújtott, s így a fent említett 7 db fúrással egybevetve egyértelműen el lehetett dönteni, hogy a területen a man- í gánérces telepcsoport nem fejlődött ki. 1967-ben a Bocskorhegy-mélyszinti ku- tatások alapján már pontosan ki lehetett jelölni a főtelep és mangánérces telep- csoport kiékelődését. Végeredményben 6 reménybeli tömbből mindössze az UDj — K3 sz. tömb maradt, azonban továbl)i kutatása ma sem tekinthető idő- szerűnek, mert csak gyenge minőségű karbonátos mangánérc (7,55 mt; Mn ■ 10%) remélhető a területen. 462 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Lábra. Úrkút környékének perspektivikus területei (1964—80), és a mangánérctípusok mai elterjedése. Jelma- gyarázat: 1. A jó minőségű karbonátos mangánérc elterjedése, 2. A gyenge minőségű (peremi) karbonátos mangán- érc elterjedése, 3. A jó minőségű oxidos mangánérc elterjedése, 4. A gyenge minőségű (vasas) oxidos mangánérc elter- jedése, 5. Mangánérces telepcsoport kiékelödése, 6. Karbonátos, reménybeli készlet tömbhatára, 7. Oxidos, reménybeli készlet tömbhatára, 8. Új, reménybeli készlet határa (1-Di és 2-Dj), 9. Vető, 10. A csárda-hegyi fő elvonszolódás iránya, 11. Szinklinális szerkezet, 12. Autiklinális szerkezet Fig. 1. Prospective area in the environ of Úrkút (1964—1980), and present-day distribution of manganese őre types. L e g e n d: 1. Extension of highquality manganese carbonate őre, 2. Extension sión of iow-quality (marginal) manga- nese carbonate őre, 3. Extension of high-quality manganese oxide őre, 4. Extension of low-quality (ferniginous) manga- nese oxide őre, 5. Pinching-out of the manganiferoiis sequence of beds, 6. Block limit of prospective, predictive manga- nese carbonate reserves, 7. Block limit of predictive manganese oxide őre reserves, 8. Limit of new, predictive reserves (1-Di and 2-Di), 9. Fault, 10. Dlrection of main dragging at Csárda-hegy, 11. Synclinal structure, 12. Anticlinal structure A III. akna Ny-i bányamező kutatása Már 1966-ban látni lehetett, hogy a Bocskorhegy-mélyszinttől E-ra valószínű folytatódik a karbonátos mangánérchez kapcsolódó oxidos mangánérc-zóna. A feltételezett zóna a program szerint az UDj KI karbonátos tömb területére esett, kutatását csak az V. 5 éves terv idejére ütemezték. Javaslatunkra 1967. elején a Bocskorliegy-mélyszinti kutatás terhére 2 db felderítő fúrás kivitele- zésére kerülhetett sor, és már az első fúrás (U — 257) 1,8 m jó minőségű oxidos mangánércet bizonyított. A siker következtében 1967. második felében és 1968. elején újabb 12 db felderítő fúrás lemélyítésére került sor vállalati beruházás terhére. A 14 db felderítő fúrásból 7 fúrás volt produktív, és ebből 4 fúrásban volt oxidos mangánérc, 3 fúrás karbonátos mangánércet bizonyított. Ezután egy olyan terv készült, amely csak az 1968. évi kutatást tartalmazta, majd el- készítettük az 1969 — 71. évi előzetes kutatási j)rogramot, amely a KFH jóvá- hagyása után már költségvetési keretből valósult meg (21,76 mFt). A mélyfúrásos kutatás tervezésénél abból az alapvető feltételezésből indul- tunk ki, hogy a karbonátos mangánérctelephez egyetlen oxidos érczóna csatla- kozik. A kutatás folyamán azonban bebizonyosodott, hogy az oxidált zóna tor- lódásos-gyűrt szerkezetű, meredeken álló teleprészekkel kell számolni, ezért a Szabó: A mangánérc távlati terv végrehajtása . , . 463 fúrólyukak száma szükségszerűen növekedett. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy É-felé haladva egyre tektonizáltabb területek találhatók, ugyanakkor ezek a teleprészek É-felé fokozatosan kiemelkednek. A magasabban fekvő oxidos zó- nát hálóközi sűrítéssel 70 x 70 m hálózatra sűrítettük, és még így is előfordult, hogy a terület É-i részén a karbonátos érchez csatlakozó oxidált zónát egyetlen fúrással sem sikerült kimutatni. A bányamező feltárása 1969-ben már akkor megkezdődött a +242 mA szin- ten a III. aknából, amikor az előzetes mélyfúrásos kutatás még javában folyt. A feltáró vágat 1970 végén 4,5 m vastag oxidos mangánérctelepet harántolt a szinklinális szerkezet Ny-i szárnyán, és ettől kezdve az előzetes mélyfúrásos ku- tatással párhuzamosan már részletes fázist jelentő vágatkutatásokra is sor ke- rült. 1972 ~ 73-ban készítettük el a III. akna Ny-i bányamező összefoglaló föld- tani jelentését, amelyben több száz m feltáró és kutató vágat nagy segítséget jelentett a terület földtani értékelésénél. A 2. ábrán látható a mélyfúrásos kutatás, vagyis az előzetes fázis befejezése után kialakított 4 készletszámítási tömb elhelyezkedése. A részletes fázisnak megfelelő vágatkutatás segítségével eddig 6 szerkezetet sikerült kimutatni, amelyek vagy teljesen függetlenek egymástól (1,3) vagy szorosan kapcsolódnak egymáshoz (2, 4, 5, 6,) és a szerkezetek közötti liézagokat többnyire áthahno- zott, tűzkőtörmelékes érc tölti ki. Ezeknek a szerkezeteknek a kimutatása azért fontos, mert ezekben jelentős mennyiségű (kb. 100 et) oxidos mangánérc talál- ható, és feltehető, hogy a mélyebb (D-i terület) részeken is hasonló szerkezetek- kel lehet számolni. Másrészt ezekhez a szerkezetekhez kapcsolódó ércesedés több 100 m-en keresztül követhető, felismerésük lényegesen megkönnyíti a vágatku- tatások, azaz a részletes kutatási fázis irányítását. A mangánércek minőségét tekintve a mélyfúrásos kutatás és a vágatkutatás eredménye között lényeges eltérés nem adódott. Eddigi tapasztalatok szerint a készletek mennyiségét ille- tően sem várható jelentős eltérés. A kislődi bányamező kutatása Az Úrkút— szentgáli terület (UDn — 04) kutatását eredetileg a IV. ötéves terv idejére ütemezték. A Bauxitkutató Vállalat által mélyített fúrások (Zs — 4, Zs 5, Zs 6) és a mangánércbánya által mélyített régi (UB — 4, UB — 5, UB — 6) fúrások alapján eldönthető volt, hogy a területen a felsőliásznál lényegesen idő- sebb kőzetek találhatók, így mangánérckutatás szempontjából a terület meddő- nek tekinthető. A felderítő bauxitkutató fúrások közül azonban 1970-ben a Zs— 10 sz. fúrás áthahnozott oxidos mangánércet harántolt, és ennek döntő je- lentősége volt abban, hogy a kislődi bányamező mai formájában kialakult (3. ábra). A mélyfúrásos kutatás ezen a területen 1972-ben kezdődött, s 1975-ig összesen 10 db fúrás mélyült le az önköltség terhére. Az 1975-77 évek kutatá- sát már a KFH költségvetési kerete biztosítja. A területen a felderítő kutatási fázis befejeződött, az előzetes kutatási fázis folyamatban van, amely már 50 X 100 m-es fúrási hálózatban történik. A terület D-i részén a karbonátos és oxidos mangánérc már 1960-as évek elején ismertté vált, azonban az ércesedést az akkori megítélés szerint lokálisnak minősítettük, ezért ez a terület nem is szere- pelt a távlati kutatási tervben. A külszíni kutatással párhuzamosan vágatkuta- tás és feltárás is folyik a bányamező D-i részén. 464 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. A III. akna Ny-1 bányamező kutatása. Jelmagyarázat: 1. A felderítő fázis kutatófúrásai, 2. Az előzetes fázis kutatófúrásai, 3. Készletszámítási tömbhatár (1973. I. 1.), 4. Dachsteini mészkő (alsóliász), 5. Vörös tűzköves, krinoideás mészkő (középsőllász), 6. „Kilúgozott” tűzköves mészkő (alsó-, középsőliász), 7. Karbonátos mangánérc, 8. Jó minőségű, oxidos mangánérc (7—8. felsöUász), 9. Gyenge minőségű (II. telep) oxidos mangánérc, 10. Áthalmozott, oxidos mangánérc, 11. Badioláriás agyagmárga, 12. Radioláriás agyag (11 — 12. felsöliász), 13. Zöldesszürke mészkő, mészmárga (dogger), 14. Gumós mészkő, rekviéniás mészkő (kréta), 15. Vágat, 16. Vető, 17. Szerkezethez kapcsolódó ércesedés Fig. 2. Investigation of the western field of Shaft III. L e g e n d: 1. Boreholes pút down in the reconnaissance stage of the exploration sequence, 2. Boreholes pút down in the follow-up stage, 3. Boundary of reserve calculation block (January 1, 1973), 4. Dachstein Limestone (Dachsteinkalk) (Lower Liassic), 5. Red cherty, crinoidal limestone (Mlddle Liassic), 6. „Leached” cherty limestone (Lower to Middle Liassic), 7. Manganese carbonate őre, 8. High-quality man- ganese oxide őre (7—8. Upper Liassic), 9. Low-quaUty (Bed II) manganese oxide őre, 10. Redeposited, allochtonous manganese oxide őre, 11. Radiolarian clay-marl, 12. Radiolarian clay (11 — 12. Upper Liassic), 13. Greenish-grey limestone, calcareous mari (Dogger), 14. Nodular limestone, Requienla limestone (Cretaceous), 15. GaUery, 16. Fault, 17. Őre mineralization controlled by tectonic Szabó: A magnánérc távlati terv végrehajtása . . . 465 3. ábra. A kislödi bányamező kutatása. Jelmagyarázat: l.A felderítő fázis kutatófúrásai (a „Zs” jelű fimáso- kat a BKV mélyítette), 2. Az előzetes fázis kutatófúrásai, 3. Készletszámítási tömbliatár (1977. f.l.), 4. Hierlatz (csárda-hegyi) mészkő (alsóliász), 5. Mangános mészkő, agyagos mangánérc a fekvő hasadékaiban, 6. Vörös, túzköves, krinoldeás mészkő, 7. Zöldesszürke, tűzköves mészmárga (6—7. középsőliász), 8. Jó minőségű, karbonátos mangánérc, 9. Gyenge minőségű, karbonátos mangánérc, 10. Jő minőségű, oxidos mangánérc (8—10. felsőli.ász), 11. Mészkőtöm- bök és mészkőtörmelék oxidos mangánércben, 12. Radiolárias agyagmárga, agyag (felsőliász), 13. Zöldfoltos, tűzköves mészkő (dogger?), 14. Tűzkőtörmelékes agyag (alsókréta, alsóeocén), 15. Szürke, gumós mészkő és rekviéniás mészkő (kréta), 16. Miliolinás, alveolinás mészkő (alsóeocén), 17. Nummuliteszes mészkő (középsőeocén), 18. Lösz, talaj (ple- isztocén-holocén), 19. Vető, 20. Rátolódás, torlódás, 21. Bányabeli fúrás, 22. Vágat Fig. 3. Investigation of the Kislőd mine field. L e g e n d: 1. Boreholes pút down in the reconnaissance stage (tliose marked with „Zs” were executed by the Bauxite-Prospecting Enterprise), 2. Boreholes of the follow-up phase, 3. Bounda^ of reserve calculation block (January 1, 1977), 4. Hierlatz (Csárda-hegy) Limestone (Lower Liassie), 5. Manganiferous limestone and argUlaceous manganese őre in fissures of overlying rocks, 6. Bed. cherty, crinoidal limes- tone, 7. Greenish-grey cherty, calcareous mari (6 — 7. Middle Liassie), 8. High-ciuality manganese carbonate őre, 9. Low-quality manganese carbocate őre, 10. High-quality manganese oxide őre (8—10. Upper Liassie), 11. Limestone blocks and debris in manganese oxide őre, 12. Radiolarian clay-marl, clay (Upper Liassie), 13. Cherty limestone with green mottles (Dogger?), 14. Clay with chert debris (Lower Cretaceous, Lower Eocéné), 15. Grey nodular limestone and Requienia limestone (Cretaceous), 16. Limestone with MUiolina and Alveolina (Lower Eocéné), 17. Nummulitic limestone (Middle Eocéné), 18. Loess, soil layer (Pleistocene-Holoeene), 19. Fault, 20. Reverse fault, plling-up, 21. Underground borehole, 22. Mine gallery 466 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A mangánérctelepek a K-i oldalon erősen kioldott egyenetlen felületű hier- latz típusú mészkőre települnek, és gyakran találkozunk telepkimaradásokkal. Ny-felé haladva egyre folyamatosabb rétegsor vált ismertté, megjelenik a vö- rös, gumós (tűzköves) mészkő, majd a zöldesszürke tűzköves mészkő és mész- márga zárja le a középsőliászt. A karbonátos és oxidos mangánércek minősége a medence belső részéhez viszonyítva meglepően magas, a fekete karbonátos mangánércek Mn-tartalma elérheti a 30% -ot, az oxidos mangánércek átlagos Mn-tartahna 33,5%. A kioldott alsóliász hierlatz típusú mészkőre települt oxi- dos mangánérc általában gumós szerkezetű, amely felfelé fokozatosan átmegy réteges szerkezetű — valószínű karbonátosból oxidálódott — érctípusokba. A Kislődi bányamező K-i része tektonikailag a mangánérc keletkezése idején is aktív zóna volt, erről tanúskodnak a telepcsoporton belüli iszapfolyások, sőt egész teleprészek több m-es elmozdulása is megfigyelhető. A neokom végére a jura kőzetek nagy mértékben meggy űrődtek, amint ezt a 3. ábra földtani szel- vényei és a 4. ábra is jól érzékelteti. Ebben a tektonizált zónában az alsóliász mészkő és a telep érintkezésénél a mészkő összetöredezik, breccsás szerkezetűvé válik, majd a mészkő repedései mentén az agyag és a mangános agyag válik \iralkodóvá. Úgy tűnik, hogy a mészkődarabok amelyek felületén az oldódás nyomai mindig felismerhetők — fokozatosan a repedések mentén visszaoldód- nak, s a CaCOg helyét agyag, mangános agyag foglalja el. Ebben a környezetben a mangánnal színezett mészkövek (Mn = 1 — 2%), mangános mészkövek (Mn 10 — 15%) és a fekvőben haladó feltárásokban agyaggal, helyenként mangános vagy mangángumós agyaggal kitöltött mély benyúló hasadékok, litoklázisok jelennek meg. Ezek a jelenségek mélyből jövő agresszív, hidroter- mális oldatokra engednek következtetni. A 3. ábrán az U — 398 sz. fúrásban harántolt alsóliász mangános mészkő elemzése látható, amelyen jól megfigyel- hető, hogy a mangántartalom kiugróan magas értékeinél a CaCOg-tartalom erősen csökken. A SÍO2, Fe, és a P-tartalom együttes növekedése szintén a CaCOg-tartalom jelentős csökkenését jelenti, és ezen a részen a mészkő már erő- sen agyagossá válik. Feltételezhető az is, hogy a csárdahegyi vasas oxidos mangánérc fekvőjében található alsóliász mészkő erős visszaoldódása (,,őskarszt”) a mangánérc ge- netikájához szervesei! hozzátartozó folyamat — és nem egy attól független felszíni vagy tengerparti karsztosodás — eredményeként jött létre. összefoglalás A III. akna Ny-i bányamezőben és a Kislődi bányamezőben olyan erősen gyűrt szerkezeteket ismertünk meg amilyeneket eddig fel sem tételeztünk. Az új ismereteket megkíséreltük a 4. ábra alapján értelmezni; egy DK-ről ható nyomóerő (aktív) és egy NyÉNy felől ható támasztóerő (passzív) hatására jött létre a jura képződmények igen erős térrövidülése. A Csárdahegy— Kislődi bá- nyamező vonalában történő fő vízszintes elvonszolódás már a felsőliász előtt is aktív lehetett. A több mint 800 m-es vízszintes elvonszolódást Mészáros J. az Úrkút környéki térképezés során szintén kimutatta. Az erősen gyűrt területekről gyűjtött ásványok (kalcit, kvarc, manganit- piroluzit) Csillag J. dekrepitációs vizsgálatai alapján epitermális keletkezési hőmérsékletet mutattak. Ezek az ásványok feltételezésünk szerint a jura kép- Szabó: A mangánérc távlati terv végrehajtása . . . 467 i. ábra. Az úrkúti manKánmedence tektonikai váziata a neokom végén. Jelmagyarázat: 1. Nyomó erők (aktív) Iránya, 2. Támasztó erők (passzív) iránya, 3. Főbb elvonszolódási vonalak, 4. Vétó (neokom utáni), 5. Erősen gyűrt, torlódásos zónák, 6. SzinklináUs szerkezet, 7. Antiklinális szerkezet, 8. Nagy.szerkezeti vonal, 9. Dőlés, 10. A mangánér- ces telepcsoport fedőképződményeinek (dogger) elterjedése Fig. 4. Tectonic sketch of the latest Neocomian history of the ürkut manganese basin. L e g e n d: 1. Direetion of corapressive (aotive) stresses, 2. Direetion of tension stresses (pessive), 3. Main dragging lines, 4. Fault, (post-Neoco- mian), 5. Heavily földed, piled-up zones, 6. Synclinal structure, 7. Anticlinal structure, 8. Megatectonic line, 9. Dip, 10. Extension of tlie rocks (Dogger) underlying the manganiferous sequence 468 Földtmii Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet ződmények fő gyűrödési fázisában keletkeztek, és jelentőségüket abban látjuk, hogy hidrotermális oldatok is segítették a karbonátos telepek oxidációját. A 4. ábrán felvázolt szerkezeti kép geoszinklinálisok belsejében végbemenő folyamatokra utal, ezért valószínű, hogy a bakonyi felsőliász mangántelepek vulkánogén-üledékes telepeket képviselnek. Az úrkúti mangánmedence kutatása még nem fejeződött be, a továbbiakban a következő fontos feladatok megvalósítását tervezzük: — Az 1 — Dj és 2 Dl (1. ábra) területek megkutatása, — Irodalmi adatok alajjján összehasonlítjuk Űrkútat és Eplényt más — bizto- san — vulkánogén-üledékes mangántelepekkel. Kísérleti geofizikai méréseket tervezünk a gyűrt szerkezetek kimutatására, ill. a mélyszerkezet felderítésére. A fentiek eredményétől függően 1980-ig a távlati kutatási tervben szereplő perspektivikus területeket felülvizsgáljuk, és csak ezután látszik indokoltnak a kutatásokkal az úrkiíti mangánmedence területéről kilépni. Irodalom - References Cseh Németh J. (1958): Az úrki'iti mangánérctelep kifejlöriési típusai. Földt. Közi. 88. kötet 4. füzet Cseh Németh J. (1965): Az úrkúti inangánércterület mai földtani értékelése. Földtani Kutatás VIII. évf. 4. szám Cseh Német J.: (1965): A .Magyar Népköztársaság mangánérckutatásának távlati elképzelései. Kézirat Cseh Németh J. (1967): Úrkút és Eplény mangánércterületeinek összehasonlítása. Földt. Közi. 97. kötet 1. füzet Dresnay du R. 0965): Les gites manganese de la region du Bou Arfa Galácz a.— Vörös A. (1972): A bakony-hegységi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb üiedékföldtani jelenségek kiérté- kelése alapján. Földt. Közi. 102. kötet 2. sz. Konda J.: a Bakony hegységi jura időszaki képződmények üledékföldtani vizsgálata. MÁFI Évkönyve L. kötet. 2. (záró) füzet RÁbFY G. — Szabó Z. (1976): A mangánérckutatás legújabb eredményei. Bányászati és Kohászati Lapok — Bányászat. 109. évf. 3. sz. Szabó Z. (1973): Az úrkúti mangánmedence összefoglaló földtani jelentése és készletszámítása. Kézirat Szabó Z. — Grasselly Gy. (1976): Oxidos mangánércek genezise az úrkúti üledékes medencében. Kézirat Vendel M.— Kisházi P. (1969): A DúnántúU-középhegység mangánérctelepeinek genetikai vizsgálata. BKI. Záró- jelentés Execiition of the long-term manganese őre project: comparison of deep drilling results with the data of underground surveying Z. Szabó The Long-Terni Manganese Őre Exploration Project of the Hungárián People’s Re- public lias been developed in greatest detail fór the period of 1964—1980. This period is now approacliing its completion, tiierefore it is tinié to summarize the practical and scientific results acquired thus far under the project. The previsions of the project and the problenis that have arisen during its execution are analyzed. The Work of tlie Geological Service of the Manganese Őre Works comprises a wide rangé of geological activities from exploratory deep drilling planned fór the various stages of the exploration sequence up to the accountance of manganese őre reserves. An important part of this activity is to compare the results of deep drilling and their interpretation with the actual situation to be observed in the course of underground síu’- veying and exploitation. The exploration by deep drilling of the western field of Shaft III and the Kislőd shaft field provides good possibiíities fór comparing the interpretation of the results with the surveying of underground workings. The new observations concerning structures, őre bodies, their geometry and genesis are suniniarized and in the light of these new data an endogenic origin of the mangenese is supposed (volcanogenic-sedirnentary type of őre deposit). Finally, the author expoimds his ideas concerning the follow-up of manganese őre exploration. Földtani Közlöny, Ball of the Hangarian Oeol. Soc. (1979) 109. 469 — 477 A recski mélyszinti kutatóakna, a vágathajtás és a megelőző mélyíúrásos kutatás összehasonlító tapasztalatai Dr. Zelenka Tibor — Marhó Béla (5 ábrával) A recski kutatóakna és a főfeltáró vágatok az első olyan létesítmények a mélyszinti ércesedés területén, melyben lehetővé vált a földtani, tele2)tani vi- szonyok, valamint a szerkezeti irányok és azok kitöltésének közvetlen térbeli meghatározása. A kutatóakna mélyítése és a yágathajtás során végzett rend- szeres fogásonként! földtani felvételnél az OEA Rézérc Művei geológusai és geológus technikusai a nehéz felvételi adottságot ellenére is igyekeztek minden fontosabb adatot rögzíteni. Az itt közölt értékelt adatok csak a recski mélyszin- ti ércelőfordulás DK-i részét jellemzik, az egész lelőhelyet a főfeltáró vágatok és a második akna lemélyítése után lehet majd földtanilag értékelni. A cél az, hogy a fúrásokban észlelt adatokat, azok térbeli elhelyezkedését pontosítsuk és a bányászat számára adjuk meg azokat a szempontokat, melyek már a főfeltáró és kutató vágatok kihajtásánál fontosak lehetnek: pl. víz-, gázveszély, brecs- csás zónák stb. A recski kutatóakna mélyítését 1970-ben kezdték meg abból a célból, hogy a korábbi rnélyfúrásos kutatással kimutatott fclsőcocén szub vulkáni andezithez kötött hintett, és a kontaktjában levő szkarnos rézércesedést bányászatilap: megkutassák. A kutató- akna az ércet hordozó szubvulkáni andezittest fő tömegétől K-re helyezkedik el. Hely- rajzilag a régi recski (lahócai) bányaüzemtől NYDNY-ra 600 m-re a Cserpadján talál- ható az Rm-98. sz. aknatengely fúrás mellett. I. A földtani szelvényezés és a dokumentáció A földtani szelvényezést és a minták összegyűjtését a végleges biztosítást jelentő betonozás előtt végezzük. Az aknában a fogásszelvényck szerint 2— 4 m-enként, míg a vágatokban 4 — 8 m-es előrehaladásnál történik a felvételezés. Az aknában a négy világ- táj irányában teljes vastagságban, míg a vágatokban mindkét oldalon a vágatfallal jjár- huzamosan 4 m hosszban veszik a résmintát. 1. A földtani leírás az alábbi szempontokra terjed ki — A kőzet és kőzetváltozat makroszkópos jellegei. — A kőzettípusok elhatárolódása, üledékes és magmás kőzetek települése (padosság, elválás). — A szerkezeti elemek dőlésilánya és dőlésszöge, a repedés vagy hasadékkitöltés anyaga, a repedések keletkezésének a sorrendje, az elmozdulásos jelenségeknél (vető, csiiszó- lap) azok iránya és mértéke. — A kőzetváltozás iránya, formája ])1: infiltrációs szkarnos erek, anhidritesedés, kar- bonátosodás stb. — Az ércesedésnél a nagyobb érces foltok és erek térbeli meghatározása (méret, \as- tagság, dőlésirány, dőlésszög), valamint az ércásványok társulása. 470 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet — Hidrogeológiai megfigyelések: víz- olaj és gázjelenségek észlelési helye, megjelenési módja (csorgás, kifúvás, átitatás stb.) és időbeli mennyiségi változása. — A külszíni és a talpi levegő, valamint a kőzet hőmérséklete a munkahelyeken illetve a vágatok falába mélyített fúi'ólyukakban elhelyezett állandósított elektromos hőmérő szonflák adatai alapján. 2. Mintavétel A földtani szelvényezés során minden fogásból illetve képződményből dokumentációra, ásvány-kőzettani anyagvizsgálatra, az érces szakaszokból minősítő vizsgálatra és a főbb kőzettípusokból a kőzetfizikai jellemzők meghatározására veszünk mintát. Az összes kőzetmintáról a külszmen rövid leírást készítünk és ezzel kiegészítjük az aknatalpi földtani leírást. 3. A dokumentáció Az elsődleges dokumentáció a helyszíni megfigyeléseket és méréseket tartlmazza, míg az anyagvizsgálati adatok pontosításával kerül kidolgozásra a végleges földtani doku- mentáció. A rajzos dokimientáció az akna kiterített hengerpalástján (1. ábra) a vágatok- nál pétiig az oldalfalak és a főte egy síkba terítésével valamennyi adatot vizuálisan is rögzít. II. Földtani-teleptani viszonyok A Recsk mélyszinti ércelöfordulás általános földtani leírását már korábban közöltük (ZelenkaT., Cseh Németh J. 1975.). Épjien ezért itt csak a kutató- létesítmények által megismert újabb adatokat ismertetjük. 1. A recski kutatóaknában a fedőhegységi rétegsor maximálisan 1 m vastag- ságú alapbreccsával kezdődik, melyre 29 m vastagságú felsőeocén korú dolo- mitos márgaösszlet települ, majd 164.00 m összvastagságú rétegvulkáni bio- titos amfibolandezit képződmények következnek. Legfelül vékony negyedkori áthalmozott agyag és kavicsösszlet a Tarna- patak egykori teraszaként jelentkezik. A rétegvulkáni andezitösszletet 71 — 85 m között egy ÉK-i dőlésű vető két részre osztja. A vetőtől lefelé kvarctartalmú andezit (a^q), felfelé pedig biotitamfibolandezit (a^) van (Füldessy J. 1975.). A kvarcandezit (a^^q) alsó része tengeralatti vulkanizmusra jellemző peperites szövetet mutat. A felső részen, a lávarétegek között elhelyezkedő kovásodott padok ÉNy-i, É-i 30°-os dőléssel jellemezhetők. A két fedőandezit típus ércesedés szempontjából is elkülönül. A felső biotit- amfibolandezitre (a^) az arany-ezüst tartalmú gélpirites erek a jellemzőek. Az alsó kvarcszemcsés andezitben (aj^q) a pirit durvább kristályos. Gyakrabban fordul elő a kvarcerekhez és kovás padokhoz kapcsolódó szfalerit és fakóérc hintés. Ezek iparilag nem hasznosítható ércindikációk. 2. Az alaphegység középsőtriász kvarcit és mészkőrétegek váltakozásából áll, amelyekbe felsőeocén szubvulkáni andez ittelérek, és apofizák nyomultak. Az üledékes összletekben erős metaszomatikus átalakulást észleltünk. A korábbi vizsgálatokkal összhangban (Járányi Klára 1975.) a felső kvarcit, felső mész- kő, középső kvarcit, alsó mészkő összleteket tudtuk elkülöníteni. A felső szakaszon a kvarcitban kovásodás és agyagásványosodás a jelentő- sebb átalakulás. A mélyebb szinteken az erős szkarnos átalakulás miatt az ere- deti üledékes kőzet szövete, jellege bizonytalanul állapítható csak meg. A kő- zetminták vékonycsiszolatai vizsgálata az amfibolos szkarnos elváltozást a kvarcitos alapanyaggal azonosította, a gránátos szakaszok pedig a mészköves szakasznak felelnek meg (Csillag J. 1975.). I Zelenka — Markó: A recski mélyszinti kutatások összehasonlító tapasztalatai 471 i A kutatóaknában az Rm 38-as aknatengely fúrásból nyert adatokkal össz- hangban az alaphegységi szakasz feltárásakor nem találtunk nagyobb ércfel- dúsulást. A felső kvarcitösszletben max. 20 cm széles erekben pirít, szfalerit, galenit és fakóérc van. Ezek az erek az akna szelvényén belül elvégződnek. 350,00 m kö- rül volt az első jelentős ércindikáció, amelynek középső részén főleg pirít és hin- I tett kalkopirit volt egy erősen szkarnos szakaszon. Ezt mindkét irányban szfa- ' leritből álló ércesedés kísérte (1. ábra). Nagyobb mélységben két számba vehető ércdúsulás volt. Az egyik 605,00_m a másik 1010,00 m körül. Mindkét ércdúsulás andezit és szkarn csatlakozásánál fordult elő, főként kalkopirit és pirít formájában (2. ábra). Egyúttal jó összehasonlítást tehetünk az aknatengely fúrás és a kutatóakna azonos szakaszainak Cu -eloszlásáról. Teleptani szempontból érdekes a 730,00 m és 770,00 m közötti pirrhotinos ércesedés, amely egy telérszerű andezittcstnél oldalasán, a kontaktuson fejlődött ki. I A -700-as szinten hajtott kutatóvágat az Rm— 26-os fúrás környezetében j elérte a szkarnos és a porfiros rézércet. j A -700-as szinti főfeltáró vágatban néhány kisebb ércdúsulás mellett 468,00 — 528,00 m-ig szkarnosodott, illetve kvarceres andezitben jelentkezett a lég N •J) 0* Ü Qj O 0/60' 2 aa s [ZH 3 □□ 9 [□□ i. 10 rm 5 ro 6 l.ábra. A recski kutatóakna földtani szelvénye 340 és 390 m között. JelmaRyarázat: 1. Kvarcit, 2. Szkarnos i mészkő, 3. Andezittelér, 4. Szkarn, 5. Breccsásodás, 0. Andezitinjektálás, 7. Közetrés, 8. Kalcitér, 9. Piritesedés, 10. Komplexérces ér Fig, 1. Geological section of the Recsk exploratory shaft between 340 and 390 ra. L e g e n d: 1. Quartzite, 2. Skamous j liraestone, 3. Andesite dyke, 4. Skarn, 5. Breociatlon, 0. Andesite iniection, 7. Litlmclasis, 8. Caicite streak, 9. Pyritiza- ! tion, 10. Cuinplexe őre vein 1 i 472 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Km-38.sz, fúrás kufa^óakna 3. ábra. A Cu-eloszlás összehasonlítása a kutatóaknában és az aknatengely fúrásban 900 és 1100 m mélység között Fig. 2. Comparison of Cu distribution in the exploratory shaft and the borehole pút down In the shaft axis, 900 to 1100 m depth rangé dúsabb ércesedés, amelyet az itt lemélyült Rm — 26-os számú fúrás is harántolt. Az érc a központi szubvulkáni andezittest szkarnos szegélyéhez kapcsolódott. Maga a szubvulkáni andezittest is végig tartalmaz ércet, de ez nem éri el a sze- gély! szkarnos környezetben jelentkező ércdúsulás mértékét. A szkarnos rézércesedéstől a mészkő felé piritesedést és pirrhotinos ércet, majd iiedig az aposzkarnos szakaszon magnetites, pirites, pirrhotinos feldúsu- lást észleltünk. 395,00 m-ben egy szfalerites-magnetites, 560,00 m-ben pedig egy szfalerites, galenites, telért figyeltünk meg. Az utóbbi az Rm — 26-os fúrásban és az oldal- vágatban is jelentkezett. Á 900-as szinti főfeltáró vágatban 165,00 m-nél kb. 0,5 m vastag kiéke- lődő szfalerites telér egy andezittelér breccsás zónájához csatlakozik 402,00 m és 432,00 m között több kisebb, max. 3 cm széles, kiékelődö szfalerites, piri- tes telér andezitbenyomuláshoz kapcsolódik. Mindkét vágatban a komplex- (h-ces erek EK — DNy-i csapással jellemezhetőek. 3. Az aknamélyítés és vágathajtás földtani tapasztalatai: Az aknatengely fúrás és az akna közel párhuzamosan tárta fel a kőzeteket, így egy csavart felület mentén megismertük a kőzetek elhelyezkedését. A kutatóvágatok az akná- tól az Rm - 26-os számú fúrás irányában egy ÉNy— DK-i csapású szel- vényben haladnak (3. ábra). A földtani adatok értékelésénél a fúrásban és az aknában, illetve a vágatok között a kőzetek azonosítása jelenti a legnagyobb nehézséget. A magmás és üledékes kőzetek dőlthelyzetű vagy telérszerű telepü- lése miatt a kőzettípusok a fúrásban és az aknában kissé eltérő mélységben je- Zelenka — Markó: A recski mélyszinti kutatások összehasonlító tapasztalatai 473 3. ábra. Földtani szelvény a kutatőakna és az Rm-20. fúrás között a —700 és a —900-as szinteken Fii). 3. Geological section between exploratory shaft and borehole Rm-26, at —700 and — 900m altitnde lentkeznek. Az érintkezési zónák, kontakt övék szabálytalan formái a feltárá- sok alapján sokkal bonyolultabbak, mint ahogy ezt a fúrásokból meg lehetett állapítani. Bár az aknatengely fúrásról igen részletes földtani leírást készítettek a fel- vételező geológusok a rétegek és képződmények elhatárolódásának leírása a kor- látozott megfigyelési lehetőségek miatt mégsem teljesen pontosak. Az aknában a kőzettípusok határlapjai ritkán voltak jól meghatározhatók. Az érces szakaszok fúrási és bányászati adatainak összevetése alapján meg- állapíthatjuk, hogy mind a fedőhegységben, mind az alaphegységben előfordidó teléres jellegű réz és polimetallikus ércek igen korlátozott kiterjedést és követ- hetőséget mutatnak. A metaszomatikus jellegű polimetallikus (Zn, Pb, Cu) és rézércesedés ezzel szemben jó egyezést mutat az aknában, vágatokban és a kutatófúrásokban. Rm 26-os fúrás — 700-as vágat 825,00 -962,00 m 468,00—528,00 m Átlag Cu % 0,80 0,90 Elemzési értékek %-os aránya — 0,10 0 0 0,11 -0,30 7 0 0,31 0,60 33 17 0,61 - 1,00 33 48 1,01-1,50 22 35 1,51 - 5 0 11 Földtani Közlöny 474 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Az Rm — 26-os fúrásban a 137,00 m függőleges vastagságban feltárt érces sza- kaszt a vágat 60 m vízszintes vastagságban harántolta. Az ércesedés intenzitá- sának mértékét az alábbi táblázat mutatja a kutatóvágatban és az Rm — 26-os sz. fúrásban. A fenti adatok ma még nem elegendők arra, hogy az érctesteket kontúroz- hassuk, ezt csak a részletes bányabeli fúrásos kutatás adatainak ismeretében végezhetjük majd el. III. Szerkezeti viszonyok A bányászati létesítményekben mért szerkezeti adatokat egy önálló rend- szerben értékeltük. A mérési adatokat Billings diagramban ábrázoljuk, dőlés- irány szerint 16 szeletre osztottuk fel a diagramot. Egy-egy szelet 22,5°-os eik- ket képvisel. A dőlésszögek szerint 4-es beosztást végeztünk: 0 — 30°; 31 — 50°; 51 — 70°; 71 — 90°. Ennek alapján a kutatóakna és a fő feltáró vágatok több mint 2000 db. kőzetrésmérésének tapasztalatai a következők: 1. A fedőhegység és az alaphegység kőzetréseinek összehasonlítása 1.1. A fedőhegységi és alaphegységi kőzetek eltérő összetöredezettséget mu- tatnak, melyen belül az uralkodó szerkezeti irányok és azok százalékos gyakori- sága a következő: Fedöhegység Alaphegység Csapásirány ÉÉNT— DDK 17% ÉK— DNY 24% ÉNT 14% Dőléslrány KÉK 9% 1.2. A kitöltések anyagi jellegét tekintve a dőlésirányok gyakoriságát a 4. ábra tünteti fel. Az alaphegységi és a fedőhegységi kőzetek repedései eltérő mér- tékben kitöltöttek (alaphegység 75%, fedőhegység 57%). A repedések súly- ponti csapásiránya 70 — 75°-os szöget zár be egymással. 1.3. Az idős alaphegységi törések határozzák meg az ércesedés, a jelentős kőzetváltozások (szkarnosodás, anhidritesedés, agyagásványosodás, kováso- dás), a bányászatra veszélyt jelentő víz-gáz beáramlások szerkezeti vonalhoz való kötöttségét. Ezen, a vulkanizmussal együttjáró és a fiatal tektonikus moz- gások lényegesen nem változtattak. 1.4. Az alaphegységben az ÉK DNy-i csapású és ÉNy-i dőlésű törési síkok uralkodnak. Ezek mellett várható leginkább a víz és gáz beáramlása is. A víz a repedések 5%-ánál, a gáz pedig csak 1%-nál jelentkezik. Ezen irányok mellett is csak kis mennyiségű vízbeáramlást és minimális, rövid ideig tartó gázkifúvást taj)asztaltak. A fedőhegység vízvezető övei nem jelentenek veszélyt. 1.5. Az andezittelérek eltérő iránya az alap- és fedőhegységben azt bizonyít- ja, hogy a szubvulkáni andezit apofizái az alaphegységben többnyire megreked- tek. 1.6. A breccsás övék igen változó képet adnak. Az ÉÉK-i dőlésű ércesedés utáni polimikt breccsás erek mind az alap hegységben, mind a fedőhegységben egyaránt megtalálhatók. Z e l e n k a — M a r k ó : A recski mélyszinti kutatások összefuisonlitó tapasztalatai 475 1 10 0 - 82 9 Bontott fedő- andezit n 829 -1472 Kovós fedő- andezit m 1472-202,3 Pepentes an- dezit* mészkő IV 202.3-3492 Felső kvarcit V349 2-418 7 Felső' mészkő VIm187-648 7 Szubvulkóni andezit szkom VII 648 7-752 0 Középső kvar - cit Vili 7520-9241 Szubvulkóni andezit 1X9241-10710 Középső kvar - cif X 1071 0-12020 Alsó mészkő Repedéski tol tés andezit szkom breccsa érc kova anhidnt karbc'ót anvagú víz ólai oóz Összes ‘ed önegy- ség (I-ia) Összes alap - negység (IV-X) 'plmagyarázat ®®o®o®®©©©© ) Billings diagram A Billings diagram felosztása Otílizólt Billings diagram 4. ábra. A recski kiitatóakna repedéskitöltéseinek gyakorisági diagramjai Fig. 4. Frecluenoy diagrams of fissure-fllls in the Recsk exploratory sliaft 1.7. Az ércvezető repedések a fedőhegységben gyakoribbak, de többnyire csak pirittel kitöltöttek. A fedőhegységben az É D-i és a K— Ny-i csaj)ás, az alaphegységben az ÉNy DK és ÉK — DNy-i csapás az uralkodó ércvezető irány. 1.8. Csak az alaphegységben található szkarnos és anhidrites repedéskitöltés, valamint gázkifúvás. A fedőhegységben van viszont a kovás kitöltések és az olajos átitatás nagyobb hányada. 2. Az alaphegységi kőzettípusok kőzetréseinek összehasonlítása Az ércesedés szempontjából fontos alaphegységi kőzetekben mért kőzetrések a 3 fő képződménytípusra (mészkő, kvarcit, szubvulkáni andezit) bontva az alábbi tendenciát mutatják. 2.1. A legfontosabb uralkodó szerkezeti irány megegyezik mindhárom kőzet- típusban. 2.2. A dőlési szög szerint vizsgálva a repedésadatokat megállapítható, hogy az azonos dőlésű kőzetrés lapok a mélység felé meredekeb))é válnak. 11 476 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Mészkő Kvarcit SzubvuUc. and. Csapásirány ÉK DNY 24% ÉK DNY 28% ÉK - DNY 22% Dőlésirány ÉNT 13% ÉNY 19% ÉÉNY 12% 2.3. Az alaphegységi kőzetek repedéskitöltüttségének mértéke típusonként változó: mészkő 89% k varéit 65% szubvulkáni andezit 78% 2.4. A repedések súlyponti csapásiránya és dőlésiránya mindhárom kőzetben majdnem egyező. Ez azt jelenti, hogy a szubvulkáni andezit szerkezeti irányai inkább hasonlítanak az idősebb mellékkőzetekéhez, mint a vele egykorú fedő- hegységi rétegvulkáni andezithez. Tehát a lassan lehűlő szubvulkáni andezit- test kihűlési repedései elsősorban a környezet repedés! irányait követték. 2.5. A szkarnosodás vagy az andezitteléreket vagy az eredeti kőzetrétegzést követi. 2.6. A 0,5 — 2,0 m vastag andezittelérek uralkodóan ÉK — DNy-i csapásirá- ny úak. 2.7. A víz- és gáz veszély mindhárom kőzetben a nyílt ÉNy-i és DDK-i dőlésű síkok, ill. breccsás övék mellett jelentkezik. A szubvulkáni andezitben alig ész- leltünk vízbeáramlást. A mészkő és a kvarcit csak akkor jelent nagy víz- és gázveszélyt, ha a kőzet é]), és nem átalakult. A maximális vízbeáramlás 150 l/perc volt, Kalcitos és an- hidrites kitöltésű repedések rövid ideig tartó gázkifúvását, többnyire vízkilö- vellés is kísérte. 2.8. A breccsás övék viszonylag jelentősek mindhárom kőzetben (6 — 8%). Többnyire vetős töi’ésekhez kapcsolódnak. 2.9. Az anhidrites kitöltések a szubvulkáni andezitben uralkodnak (40%), de a többi kőzetben is jelentősek. A karbonátos áterezések a mészkőben a leggya- koribbak (22%). Ezen kitöltések az agyagásványos bevonatokkal együtt az ÉK ENy-i csa])ású repedések mentén jelentkeznek a leggyakrabban. 2.10. Az ércvezető repedések 6 — 7%-os gyakorisággal fordulnak elő és két fő csapásirányhoz kötöttek: ÉK DNy; ÉNy— DK; amelyek többszöri felhasa- dást mutatnak. A kalkopirites-pirites erek dőlése főleg ÉNy-i és DNy-i anhidrit és karbonát kísérettel. A molibdenites erek szintén ÉNy-i és DNy-i dőlésűek, de általában laposak. A polimetallikus érkitöltések (szfalerit, galenit, pirit) a felsőbb szinte- ken főként KDK-i és ÉÉK-i, a mélyebb szinteken és a vágatokban ÉNy-i dőlé- sűek. 2.11. A kőzeteket átszelő törések jó része vető, amelyek mellett elmozdulást tapasztalhatunk. A kőzeteket főként nyomásos hatás érte, ezért préselődési nyomok, ill. a hatóerőkre oldalirányú elmozdulással reagáló nyírási felületek keletkeztek. a) A törések kora dőlésűket tekintve: legidősebb törések: ÉNy-i; DNy-i; NyÉNy-i, többször felújult törések: DK-i; ÉNy-i; KDK-i, legfiatalabb töré- sek: D-i; É-i; ÉÉK-i; ÉÉNy-i. b) Az elmozdulás irányát tekintve: dőlésirányii elmozdulás: NyÉNy-i; KDK-i; Ny-i csapásirányú elmozdulás: D-i; É-i; ÉNy-i. Z e lénk a—M arkó: A recski mélyszinti kutatások összehasonlító tapasztalatai 477 A Recsk mélyszinti érckutatás bányaföldtani vizsgálatai csak az elmúlt évek- ben indultak meg. A fentebb vázolt első adatokból levonható következtetések azt mutatják, hogy a részletes és megbízható többirányú bányaföldtani felvé- telezés az alapja a további kutatások és a termelés biztonságos tervezésének és kivitelezésének. A nagy méretű bányabeli kutatás részletes adatai az egész érc- előfordulás teleptani-szerkezeti képét tisztázni fogják. Köszönetünket fejezzük ki az elsődleges bányaföldtani felvételezést végző valamennyi geológusnak és geológus technikusnak, akik közül külön ki kell emel- nünk a rendszeres munkát végző Doóe, István, Hanák Tibor, Nagy Imre kollegákat. Comparative results of exploratory shaft-sinking and timnel-driving and exploratory deep drilling at tlie Recsk őre deposit Dr. T. Zelenka — B. Markó The geological-ore genetic conclitions of tlie deep-situated őre deposit at Recsk were previously sketclied on tiie hasis of drilling results. The data of the exploratoiy shaft of 1202 in depth and the main drift tunnels driven thercfrom at 900 and 1100 in depths have been the first informations that have enabled the authors to precise and verify deep drilling results by a regular and detailed inining geological survey. The mode of occurrence of the major rock types and the spatial position of the őre mineralization and more than 2000 canal samples were examined and evaluated statistically in terms of dip directioii, dip angle and infilling. These results have shown exactly the position of the rocks constituting the overburden and the substratum, rcspectively, their contact, the size of tectonic deformation and the tectonic movements that preccded and that followed the őre mineralization. In addition to all these, the orientations of fracture zones, essential from the viewpoint of further mining operations, as well the directions of structures irnplying water and gas hazards, could be iletermined. Mining-geologieal surveying confinned the geological interpretation of deep drilling results ami, in addition, with its detailed data, it contributed to new discoveries as to tiie position and gcometry of the őre bodies, important from both the practical and scientific viewpoints. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 478—487 A recski enargitos rézérctermelés tapasztalatainak és a mélyfúrásos kutatás adatainak elemző értékelése Dr. Baksa Csaba — Földessy János (5 ábrával, 1 táblázattal) Bevezetés A hazai rézérctermelés fő forrása jelenleg a recski lahócai bányaüzem. Az 1969-ben felfedezett újabb enargitos érces terület kutatása és feltárása (lejtős- akna), valamint az 1973-tól kezdődő termelése folyamatos adatokat szolgálta- tott a felszínről induló mélyfúrásokban harántolt, a vágatokban feltárt, a bá- nyabeli fúrásokkal megkutatott, és a termelt érc minőségi összehasonlításához. A részletes vizsgálatokat az tette szükségessé, hogy a lejtaknai érctermelés mennyiségi és minőségi adatai látszólag nem támasztották alá a külszíni fúrá- sok készletszámításából adódó eredményeket. Annak eldöntésére volt szükség, hogy vajon a készletszámítás adatai szorulnak-e helyesbítésre, vagy az érc- termelést megelőző részletes kutatások volumenét, illetve a feltárási, fejtési rendszert kell-e módosítani annak érdekében, hogy a termelésre kerülő készlet becsült adatai és a termelt érc minőségi jellemzői ne mutassanak lényeges elté- rést. A terület földtani felépítése A Lahóca és környezetének vulkáni kőzetei a kelet-mátrai felsőeocén vulka- nizmus három fő sztratovulkáni sorozatának legfelső, legfiatalabb tagját alkot- ják. A területen a vulkáni sorozat a kutatási mélységig (150 m) három fő szintre osztható, amely egyben a teleptani kifejlődések meghatározója is volt. Az alsó szírit a fekvőandezit, amely igen erősen elbontott biotitamfibolande- zitből áll. Ebben a kőzetben alakultak ki az ún. ,,primér” érctelepek. A középső szintet a fekvőandezit egyenetlen térszínére települt, s annak le- pusztulása nyomán képződött polimikt vulkáni hreccsa alkotja. Ez a képződ- mény főként a fekvőandezit törmelékeiből áll (1 — 10 cm), melyhez a fekvő- andezit kovásodott, ércesedett részéből származó kvarcit és érctörmelékek járul- nak. A breccsát agyag és áthalmozott tufit cementálja. A breccsát ért utólagos hidrotermális hatások hozták létre az ún. breccsás érctelepeket. A képződményt foltokban áthalmozott tufit fedi le, amelynek különleges megjelenési formája a Lahócában megismert ,, kékpala”. A két előző szintet az ércképződés után kiömlött és így meddő piroxénes hio- titamfibolandezit fedi le. A vulkáni kőzetek fedőjében helyenként felsőeocén nummuliteszes, litho- thamniumos mészkő, máshol — így a lejtaknai területen is — kiscelli agyag- márga települ. B a k s a — F ö l d e s s y : A recski enargitos rézérctermelés . . . 479 Az előzőekben leírt vulkáni szintekhez kötötten az enargitos, luzonitos, ill. aranytartalmú pirites ércek három teleptípusba foglalhatók össze. Az első a fekvőandezit átkovásodott padjaiban, tömzsszerű képleteiben ki- fejlődött ún. primér érctelepek. Ezek a kvarcittá kovásodott andezittestek érc- i ásványokkal impregnáltak, áterezettek. Jelentőségük a Lahócában nagyobb, az ott előforduló izometrikus kifej lődésű néhány méter, illetve néhány tíz méter átmérőjű klasszikus tömzsök alkották évtizedeken keresztül a bányászat alap- ' ját. A pados kifejlődésű 1 — 2 m vastag érctestek, amelyek szintén ebbe a telep- típusba tartoznak, a Lahócában alárendeltebbek, míg az új lejtősaknai terüle- ten jelenlegi ismereteink szerint a primér telepek egyedüli képviselői. A második típusba a vulkáni polimikt breccsához kapcsolódó ún. breccsás érc- telepek tartoznak. Legfőbb jellegzetességük az, hogy a breccsaösszleten belül bizonyos térrészek, szintek, az érchozó hidrotermák és exhalációk hatására a breccsaképződéssel egyidejűleg és azt követően érc- és kísérő meddőásványok- kal impregnálódtak, gyakran egymás felett többször megismétlődve. A breccsa- összlet érctelepein belül az érctartalom földtani értelemben egységes (> 0,1% Cu), de a minőség igen ingadozó. A telepek vertikális kiterjedését a horizontális az esetek többségében meghaladja. A breccsás telej)ek vastagsága általában 2 3 m, de 60 m-es földtani vastagság is ismert. Horizontális kiterjedésük 100 — 1000 m^ között változik. Ez a teleptípus bár a Lahócában is jelentős, a lejtős- aknában meghatározó jelentőségű. Az eddig ismertetett két teleptípushoz kötődő ércásványok (enargit, luzonit, fakóércek, kalkoj)irit) alkotják a rézérctermelés alapját. A harmadik teleptípust a breccsaösszlet felső, finomtörmelékes, tufitos zónái- ban elhelyezkedő impregnációs piriltelepek alkotják. Ezek tele2)ülési jellegei és minőségváltásai a breccsás telepekével azonosak. Főként lapos, lencseszerű érc- testeket alkotnak, 1 5 m vastag, 20 30 m-es horizontális kiterjedésű telepek- ben. Ezek az Au-tartalmú pirittelepek olykor a fenti rézásványokkal impreg- nálódva rézércként is értékesek. A vázolt ércesedés a recski felsőeocén magmás folyamatok legfiatalabb fázi- saként létrejött, a mélyszinti ércesedéssel genetikailag összefüggő, mezo-epiter- mális hőmérsékleten induló, majd exhalációs fázisban befejeződő Cu, As, Au, Ag formációba tartozik. Teleptípusa a vulkáni masszív szulfid és vulkáni-szedi- ment ércesedések közötti átmenetnek tekinthető. A területen a Darnó nagyszerkezeti öv menti tektonikus irányok érvényesül- nek, ÉK— DNy-i és ÉNy — DK-i irányú, pireneusi és szávai mozgások során keletkezett törésekkel. A nyomásos tektonika az uralkodó, míg a diszjunktív vetők alárendeltebbek. A Lahóca kevésbé, míg a lejtaknai területrész tektoniku- sán erősebben összetört. Fajlagos vetősűrűség a területen kb. 1000 db/km^. A földtani kutatásban és a bányászat során alkalmazott módszerek Az ércesedést a Lahóca-hegy É-i előterében (mai lejtaknai üzemrész terüle- tén) először egy mélyszinti rézércet kutató fúrás harántolta 1969-ben. Ezt köve- tően indult a felderítő és előzetes kutatás, először szelvényben, majd hálózatban kiterjedve 20 m-es, a távolabbi peremi részeken 40 m, illetve 80 m-es fúrás- távolságokkal. Ez a kutatási fázis 1976-ban zárult le. 480 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 1973-ban kezdődött az érctermelés a kialakuló bányában. A felszín alatt 60 és 120 m mélységben főfeltáró, főszállító szintek, ezekből északi és déli irányban barántvágatok, a szintek, valamint a felszín között függőleges gurítók kialakí- tására került sor. A fő szinteket lejtakna köti össze a külszínnel. Az ércesedés több elkülönült jobb minőségű testben a két szint között, ül. a felső (-j-152 m) szint felett helyezkedik el. Tömedékeléses főtepászta fejtési mó- dot alkalmaznak. Ennek során a feltáró vágatokból, illetve gurítókból előké- szítő vágatokat hajtanak, majd az érctest elérése után előre és oldalirányban haladnak az érctest adott minőségi határáig. A pászta lefejtése után tömedéke- lés, majd az újabb főtepászta megnyitása és termelésbe állítása következik. Az eddig eltelt időben három nagyobb fejtési terület alakult ki. Az egyes érctestek termelésbe állítását az elégtelen fúrási kapacitás és annak hiányos műszaki felszereltsége miatt csak helyenként előzte meg részletes fúrá- sos kutatás. Jelenleg nagyobb intenzitással folynak bányafúrások a feltáró szinteken, a felszíni kutatási háló vonalaival párhuzamosan, 10 m-es közökben legyezőszerűen telepített fúrásokkal, teljes szelvényű technológiával. A fejtések előkészítése során 3x3 m-es hálózatiján főte és oldalkutató fúrá- sokat végzünk, melyek az előre és felfelé haladó fejtésben várható tényleges minőség eloszlásról tájékoztatnak. A vágatokból részben résminták, részben a lerobbantott anyag elemzett min- táinak adatai állanak rendelkezésre. A fúrások esetében 1 m-ként elemzett mag ill. furadékminták adnak minőségi tájékoztatást. A meghatározott elemek Cu, Fe, illetve esetenként Au, Ag, Se. A becsült és a termelt érc minőségi eltérései A lejtakna termelésbe lépésétől kezdődően állandósult a becsült készletek adataihoz viszonyított jelentős minőségromlás. Ez 1976-ban olyan méreteket öltött, hogy kétségessé tette a termelés gazdaságosságát. Meg keUett keresni az eltérések lehetséges okait, s kiküszöbölésük módját. A felszíni fúrások adataiból történő készletszámításnál a sokszög-módszert alkalmaztuk. A fúrások körül képzett sokszög alapú tömbökben a függőleges érces harántolásokat horizontális irányban a sokszög területére extrapoláltuk, s az így képződő poligonális szeletek ércmennyiségét és a minőségét összegezve kaptuk egy-egy tömb készletét. Ez a módszer nincs tekintettel az érceloszlás geometriai és minőségi sajátosságaira, azonban megbízható valószínűségi ada- tot szolgáltat a készletek várható összmennyiségére vonatkozóan. Mivel a recski előfordulás teleptani törvényszerűségeit ma sem ismerjük részletesen, ezért szabálytalan, szeszélyes érceloszlásúnak kell tekintenünk, s ebben az esetben a fenti, statisztikus jellegű módszer teszi lehetővé az összes kőzettömegben elő- forduló érc mennyiségének és minőségének legjobb közelítését. A bánybeli feltárások azt mutatják, hogy a 20 m-es fúrástávolság közehtőleg sem elegendő ahhoz, hogy a termelés minősége előre tervezhető legyen. Az 1. ábra néhány olyan esetet mutat be, melyben a becsült készlet és a feltárásokban mutatkozó valóságos ércesedés a földtani jellegek következtében jelentős el- térést mutathat. Az eltérés pozitív és negatív irányban is érvényesül, azaz he- lyenként a feltárt érc a becsült értékeknél kisebb mennyiségű, vagy rosszabb minőségű, más helyeken azonban érc jelentkezik ott, ahol azt felszíni fúrások nem jelzik. B ak s a— F öl d e s s y : A recski enargitos rézérctermelés . . . 481 t. ábra. Telepklfejlödési variációs iehetőségek a produktív összletben. A vonalkázott térrészek jelölik a fúrásban harán- tolt érces szakaszok alapján rajzolható és feltételezhető telepklfejlödési lehetőségeket Fig. 1. Possible variants of deposit development and geometry in the productive complex. The fields shown by shading indicate the possible, hypothetical forms and geometry of deposit development that can be registered by drawing on the hasis of ore-mineraiized passages intersected by driiling Ezek a földtani sajátosságokból adódó eltérések a felszíni fúrásos kutatás bi- zonytalansági tényezőjeként tekinthetők, s csupán a kutatás sűrűségének növe- lésével küszöbölhetők ki. Az eltérések okainak másik csoportja a mintavétel és a bányászati technoló- gia természetében, hibáiban keresendő. Ezek közé tartoznak a minták helyének pontatlan meghatározásai, a mintavételi technológiából adódó anyagkeveredés (pl: teljes szelvényű fúrások fúradékmintáinál), illetve a rendszeres mintavétel- lel nem ellenőrzött termelés során fellépő hígulások, a részletes földtani kutatás elmaradását kísérő veszteségek. Ezek alapján két alternatív alapesetet, vagy ezek variációit kell feltételez- nünk: 1. A készletszámítás adatait kell módosítanunk, mert a bányászati adatok területarányosan nem igazolják a becsült ércesedés jelenlétét. 2. A bányászati technológiát, mintavételt kell módosítani, s a részletes föld- tani kutatás intenzitását növelni, mert a minőségromlás nem vezethető vissza földtani okokra. Az elvégzett vizsgálatok A rendelkezésre álló minőségi adatok négy forrásból származnak: 1. Felszíni fúrás adatai 2. Bányabeli kutatófúrások eredményei 3. Termelési kutatófúrások adatai 4. Vágat és fejtési minták eredményei Az összehasonlítás alapjaként a fejtési területeket tekintettük, s minden eset- ben azt vizsgáltuk, hogy a megkutatott, illetve feltárt és termelt területek ará- nyában hogyan igazolódik a felszíni készletszámítás egyes tömbjeinek területére 482 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet vetített ércmennyiség és -minőség. Illusztrálásul három területet választot- tunk. Az első esetében kis eltéréssel igazolódtak a felszíni készletszámítás becsült értékei. A második esetben a bányászati feltárás jelentősen rosszabb minőségű ércet hozott, mint a fúrásos kutatások; a harmadik esetben viszont jó minőségű ércesedést tártak fel és termeltek olyan területen, ahol ezt a fel- színi kutatások alapján nem várták. Az első eset példája az üzemrész legnagyobb fejtése, a + 92. szinti komple- xum, mely az ércesedés legnagyobb kiterjedésű jó minőségű érctestére tele- pült. Az egyes egymás fölötti pásztákban a becsült és a letermelt ércesedés területi és minőségi adatait a 2. ábrán mutatjuk be. Közvetlenül látható, hogy a fejtés a készletszámítási tömbök területeinek csupán 14 — 52%-át érintette, s egyes pásztákban jelentős mértékben kiter- jedt a meddőnek jelzett blokkok területére is. Ez azt mutatja, hogy az egyes érclencsék mérete kisebb, vízszintes kiterjedése pedig eltérő attól, amit a fel- színi fúrások alapján valószínűsítettünk. Ez a szabálytalannak tekinthető kiterjedés jelentős higulás forrása is lehet. Ugyancsak előre nem tervezett tényező volt az, hogy a rossz kőzetmechanikai sajátságok miatt a készlet bizonyos hányadát, 9 — 28%-át biztonsági pillérként kell visszahagyni. Végül, mivel szelektív fejtésmód alkalmazása egy-egy pásztán belül ritkán lehetséges, számolnunk kell azzal, hogy a pászta adott szintközében nemcsak az érces zónák, hanem az alatta, felette elhelyezkedő szegény érces anyag is fejtésre kerül, s így higulást okoz. Ennek átlagos értéke 19% volt, de erősen ingadozó, helyenként a 40%-ot elérte. Az így, összeségében kialakult tényleges fejtések mérete a .számított területekhez képest 37 — 38% volt. A fenti területi eloszlások mellett egy elméleti termelési minőséget is szá- míthatunk, mely az az érték, amit akkor kapunk, ha a fejtési pásztákhoz ka])csolt felszíni fiirásokban harántolt ércminőségeket helyesnek fogadjuk el. 2. ábra. A +92. szinti termelési adatok a készletadatok arányában a fejtés 4. és 8. pásztájában. A fúrási készletszámltási poligonok közül sötét árnyalatnak azok, amelyekben az adott szinten érckésztet van nyilvántartva. A fejtési kontúro- kat jelölő vastagabb vonal csak részben fedi az előzetesen számolt készleteket. A százalékos arányok az eredeti vagyon és a lefejtett készlet viszonyait fejezik ki Fiy. 2. Production versus reserve data in the +92 horizon, in the 4‘* and 8‘* stopes. Of the drilling reserve calculation polygons those of dark shade are that in which őre reserves have been registered within the given horizon. The thicker line indicating face configurations does only partly cover the reserves previously calculated. The percentage ratios express the reserves stripped off versus originai reserves Baksa — Földessy: A recski enargitos rézérctermelés . . . 483 s a fúrásokban meddőnek elemzett szakaszokat 0 minőséggel számítjuk. E szá- mítás útján kapott minőségi adatok a készlet adatokhoz képest 42 %-kal rosszabbak, tekintettel arra, hogy a fejtési pászták nemcsak a fúrások jó minő- ségű szakaszait harántolták. Ha viszont ehhez az elméleti termeléshez a tény- legesen kitermelt érc minőségét hasonlítjuk, az 15 %-kal nagyobb értéket mutat, jelezve azt, hogy a meddőnek jelzett területek egy része is érces volt, s a készletszámítás adatai e területre vonatkozóan elfogadhatók. Az adatokat érctonna fémtonnal tény) érctonnaletHtény) fémtonnal szórni érc tonna! szóm) 3. ábra. A kitermelt és számított Cu fém és érc mennyiségének viszonya Fig. 3. Cu metál and őre extracted versus calculated A fejtés néhány pásztájában rendelkezésünkre állnak a 3x3 m-es hálózati főtefúrásos kutatás adatai. Egy ilyen főtekutatás térképét láthatjuk a 4. ábrán. Erre a fejtési területre a készletszámítás alapján 2692 t, 0.60% Cu minőségű ércet becsültünk. A térképen látható főtefúrási adatok átlagérté- keként a területre 3548 t, 0.56% Cu minőségű érces anyag számítható és termel- hető. Az ércmennyiség és minőség közel lineáris fordított arányosságot mutat (5. ábra). A görbéről megadható az is, hogy a számított ércmennyiséghez 22%-kal jobb minőség tartozik. A fejtés egy másik területén a várható érc- mennyiség 1854 t 0.61% Cu minőségű volt. A főtekutatások alapján 0.55% Cu átlagminőség mutatkozott, ami a külszíni fúrások adataitól csupán 10% -kai tér el. Mivel a főtekutatási adatok és a termelési minőség a tapasztalat szerint azonosak, ezért ezekre a részekre vonatkozóan, melyek eleve műrevalónak jelzett területek, a termelési adatok a készletszámítást a C^ megkutatottsági kategória határain belül igazolták. A + 152. szinti 30. p. fejtés területének bányászati kutatása és termelése annak példája, hogy a részletes fúrásos kutatások sem mindig elegendőek a megbízható termelés tervezéséhez. A fejtés telepítését nagy várakozások 484 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet II U fl a 03 íS; 'Ö) g d> d =3 a o O50íií5epooo»fti-H COi— rHiMOOOOOO íO o M >> a coíocoetíosopí'^ 0»CO>»fí>0>»AOTti tOí— C-C^u^OOCOC^tOOO rH b- 00 o o o Kontúrból kiha- gyott érces töm- bök menny. min. t Cu% OePr-íCOCOO^C^CÍ i-HOr-Tr-rOCrOO ípooos'^'^oso r^0^r-HíD'M rH rH ^ f-H rH rH b- oo a 00'»ft^COuO'^>CO5 rHC^iCC^COOOOOO G^rHCO'«t »0 M O CO rH rH rH C< 7228 Készletből letermelt érc g ^ a OC^O»ftrCPt-HOOrHO 1,31 'vp GJ ^ rHCO-*''5VC<íb-0^‘í?> COrHrHC^'^'^UP'^ a 43 M 621 286 333 694 1452 1226 1048 1096 Készletben nyilvántart, felszíni fúr. tömbök o a O-»tcP00»f5rHe»0irt coc^iococ^spoep rH^-CO‘H^COt->»50uO b-dOOOOOíOC^iOOS rH rH 71919 g-5? ag Tto OOOOOOOO ■^rH OSO<^C^t^ CÍ f-T CÍ" r-í oí* CÍ rH i-H szintköz TÍ<»ftb-íOC^C^*^^rH O rH ffO ift OO O rH W OOOOOrHrH^ 777^777^ 00Or-Tc*^>í000O»- OOOOOOrHrH rH rH ?-H ^ t-H rH r- összesen: Sorszám ; rHC^cÓHt'\AíDI>0C B a k s a — F ö l d e s s y : A recski ennrqitos rézérctermelés . . . 485 4 CH] 4. ábra. A +92. szinti fejtés 8. pdsztiíjának fotefúrásos minőséfíi adatai. A fejtési pdszta fötéjében észlelt minöséKi különbségeket az eltérő tónusú területek Jelzik. Keitési dtlag; 0,55% Cu. Jelmagyarázat: 1. 0,8% < Cu, 2. 0,0% < Cu, 3. 0,6% > Cu, 4. 0,87% Cu-t tartalmazó fúrás Fig. 4. Grades obtained by drilling intő the roof of the 8‘* strip of the working face of tbe +92 horizon. Quality differences observed in the roof of the stopé are indicateci bj fields of different shade. Average metál content at the face: 0.55% Ou. L e g e n d: 1. 0.8% < Cu, 2. 0.0% < Cu, 3. > 0.0% Cu, 4. 0.87% Cu observed in boreholes előzték meg, mivel egy felszíni fúrás ezen a részen 18 méter vastag 1.96%-os ércesedést harántolt, s több szomszédos fúrás kisebb vastagságú, de míírevaló ércesedést talált. A keresztvágatokból lefúrt legyezőfúrások az ércesedést hasonló volumenben, de hozzávetőleg 50%-kal gyengébb minőséggel mutat- ták. A fejtés a rossz kőzetfizikai viszonyok miatt a számított területnek csak 27— 41%-ára korlátozódott. A területi eloszlás, vastagsági higulás, pillér- veszteségek figyelembevételével számított várható átlagminőségre l.ül% Cu érték adódott, ezzel szemben a termelés kiadott átlagminősége csak 0.55% Cu volt. j 0.1 0.3 0.5 0,7 1.0 1.3 1.6 1.9 Cuátl% i.ábra. A fötekutatások áital kimutatott készlet mennyiségének és átlagminőségének változása a számbavételi határ változtatásának függvényében Fig. 5. Variation of the quantity and average quality of the reserves cietected by Ijoreholes drilled intő the roof in depedence on how the limits of calculation are changed 486 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A fejtés egyik pásztáját hálózatos főtefúrásokkal is megkutatták, — melyek végeredményben azt igazolták, hogy a készlet a várt minőséghez képest 60%-kal kisebb koncentrációjú, illetve a tervezett minőséget az érces anyag- nak csupán 15 térfogat %-a éri el. Az okok ebben az esetben összetettek. Egy- részt fel kell tételezni, hogy a mélyfúrás véletlenszerűen egy dús érces zónát harántolt 18.0 m vastagságban, amelynek függőleges kiterjedése volt a meg- határozó. Ezt látszanak igazolni a bányabeli legyező kutatófúrások gyengébb elemzési adatai is. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a fejtés a készlet- tel fedett terület 27 — 41%-át érintette csupán, tehát a feltártsága és előké- szítettsége a területnek nem volt kielégítő. Ellenkező tendenciájú, kedvező készletigazolódásra ad példát a -j- 152. szinti 11. p. fejtés területe. Itt gyenge minőségű, de jól megközelíthető érc- testek fejtését tervezték, a felszíni fúrások alapján. A bányabeli kutatófú- rások igazolták a felszínről mélyített fúrásokban harántolt ércesedést. Fejtés a becsült készletszámítási terület 11 — 32%-án alakult ki. A kialakult fejtési területen végzett főtekutatások a területre készletként becsült 0.15% Cu átlag- minőséggel szemben 1.33% Cu minőséget eredményeztek, a számított érték kilencszeresét. Az érclencsék átlagos mérete Mint az előbbi felsorolásból is kitűnik, a függőleges vastagsági harántolások alapján becsült földtani készletszámítási tömbök területe és az érclencsék kiterjedése nagy eltéréseket mutat. A kiemelési határ értékének növelésével a legtöbb esetben az érclencsék mérete exponenciális jelleggel csökken. Ezért, ha nagyobb termelékenység elérése érdekében nagy kiterjedésű fejtést akarunk nyitni, és szelektív fejtésmódra nincs mód, akkor számolnunk kell azzal, hogy a legtöbb esetben minőségromlás következik be, mivel egyre több olyan érc- szegény területrészt is le kell termelni, mely kitermelésre érdemes érclencsék közé iktatódik. Ismerve az érctermelés előre tervezett bázis minőségét, mely jelenleg 0,7% Cu tartalom, a főtefúrások alapján meghatározhatjuk az ehhez a koncentrációhoz tartozó érclencse méretet. A négy főtekutatás átlagos értékeként 260 m^ adódik, a legkisebb átlagos lencseméret viszont 20 m^. A bányászat nyelvére fordítva azt mondhatjuk, hogy ilyen minőségű ércese- dés maximálisan 260 m^ kiterjedésű lehet, de a termelés előkészítő kutatás során 20 m^/adat kutatási sűrűséget kell biztosítani ahhoz, hogy az ércesedés minőségéről megbízható adatok álljanak rendelkezésre. Irodalom — References Baksa Cs. (1975); Űj enargitos — luzonitos — plrites ércesedés a recski Lahóca hegy É-i előterében. Földt. Közi Boksa — Földessy: A recski enargitos rézérctermelés . . . 487 Analytical evaluation of the experiences of mining enargitic copper őre at Recsk and of the results of deep exploratory drilling Dr. Cs. Boksa — J. Földessy The mining exploitation of the Upper Eocéné enargite-luzonite-pyrite őre niinera- lization occurring in near-surface position at Recsk has been conducted at tlie Lahóca deposit fór more than a hundred years. In the new deposit discovered in 1969 and develop- ed by an inclined shaft it has been rím fór five years now. More than 350 boreholes of 100 to 150 m depth have been drilled in the Recsk arca, of which 150 have been located above the inclined shaft in a systematicgrid. The paper deals with comparing the lesnlts of these drilling activities with the experiences gained in the course of mining geological explorations and mining exploitation within the inclined shaft. Production expecta- tions have turnéd out to be satisfiable only by relying on an exploitation-programining based on surface explorations and detailed underground investigations. Surface exjilo- rations alone are nőt sufficient fór the planning of the exploitation of this mineralization, owing to its peculiar geometry of occurrence and economic geological features. However, if the underground geological drilling and exploitation system optimally approaches the geometry of the reserve calculation blocks distinguished on the hasis of surface gcolo- gical explorations, so the differonce between reserves and production data will markedly decrease. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 488—506 A tokaji-hegységi ásványbányászat ])ányaíöldtana Dr. Mátyás Ernő (13 ábrával) Összefoglalás; A tanulmány első részében a tokaji-hegységi ásványbányászat- tal kapcsolatos bányafökltani tevékenység történeti fejlődését tekinti át. Tisztázza annak funkcióját, viszonyát a hegység földtani nyersanyagkutatásaihoz és a földanyagok has/nosítíisára kialakult — felderítő kutatástól az ásványi nyersanyag alapú termékek előállításáig szerveződött — társadalmi munkamegosztási lánchoz. Második részében a füzérradványi illites és bodrogszegi kaolinos nemesagyagbányák példáján ad képet a hegység területén folyó bányaföldtani munkák karakteréről. Végül gondolatokat vet fel a bányaföldtani tevékenység hatékonyságának fokozásával és a jövő szükségszerűen növekvő bányaföldtani jellegű feladataival kapcsolatosan. A bányaföldtan tokaji-hegységi fejlődésének általános vonásai A bányföliltan, mint céltudatos emberi tevékenység, a földtani nyersanyagkutatásnak bányatérségekhez kötődő része. Maga a földtani nyersanyagkutatás pedig ugyancsak összetevője, egyik, módszereiben, céljában önállósult szakasza a földanyagok használat- bavételére szerveződött társadalmi munkamegosztási láncnak. A láncot a földtani nyersanyagkutató, felderítő tevékenységtől a földanyagokból, ásványi nyersanyagokból álló (vagy azok felhasználásával készült) termékekig a növekvő társadalmi szükséglet alakította ki. A tokaji-hegységi ásványbányászat története különösen jól példázza, hogyan differenciálódott a kezdetben a kutatást, bányászatot, ásványelőlészítést és fel- használást-gyártást egyesítő emberi tevékenység, hogyan alakultak ki a tevékenység, egyes mozzanataira elkülönült részek, sőt ipari ágazatok (1. ábra). A prhnitív, de komplex ásványi nyersanyaghasznosító tevékenységtől első lépcsőben a felhasználó (pl. a kerámiaipar) kezdett elválni, majd a bányászat földtani megfigyelé- seiből sarjadzottan a nyersanyagkutatás különült el. Végül napjainkban az ásványelő- készítési tevékenység is gyakran különállóan jelenik meg. A bányászat teljeskörű fogal- mából azonban egyedül a felhasználó-gyártás vált ki. Az ismeretek, tapasztalatok felhalmozódása, rendeződése alapot teremtett a tevé- kenységsor tagozatainak (nyersanyagkutatás-bán yaművelés-ásványelőkészítés-gyártó iparágak) tudományos szintű önállósulásához is. Az eredményesség érdekében azonban kapcsolatuk szorossága mindenkor szükséges marad. A bányaföldtan ebben a differenciálódási folyamatban különleges utat járt be. Eleinte teljesen összefonódott a nyersanyagok hasznosításával kapcsolatos többi tevékenység- gel, egyaránt betöltve a kutatási, feltárási és termelésirányítási funkciókat is. Tapasz- talat- és ismerettömeg hiányában absztrahált, elvi tudományos alapokat ez a bánya- földtan még teljesen nélkülözött. A kis volumenű felhasználás nem is igényelt alaposabb ismereteket, mint a jószerencsére alapozott kutató-bányász szemlélet szintjét. A termelési volumen növekedésével kedvezőtlenül tolódott el az egyensúly a nyers- anyagok előfordulási és felhasználási tömegaránya között. A növekvő mennyiségi (és rendszerint feszített minőségi) nyersanyagigényeket csak a napi bányászati tennelés előtt járó kutatásokkal nyílt mód zökkenőmentesen kielégíteni. A primitív bányaföld- tantól fokozatosan elv^ált a bányák előterét, majd a távolabbi hegységi területeket fel- derítő nyersanyagkutatás (2. ábra). Mátyás: A tokaji-hegységi ásvány hány ászát bányaföldtani problémái 489 1. ábra. A manufakturális szinten ragadt, középkori eredetű sárospataki maloniköipart ma is a kutatási-bányászati- feldolgozási tevékenység egysége jellemzi. Részlet a botkői maiorakökvaroit-bányáről. Oldalt, faragott dobbéléskó idomok láthatók Tig. I. Get stuck at the manufaeture level, the mill-stone industry of medieval origin at Sárospatak is still characteri- zed by the unity of explorations, quarrying and Processing. Detail from the mill-stone quartzite quarry at Botkő. Sideways, sculptured drum-filler figures can be seen A bányatérségek földtani-teleptani ismeretére azonl)aii továl)l>ra is igény formálódott, az egyre növekvő volumenű bányászat miatt. így, bár megv’áltozott funkcióval, az önállósuló földtani kutatás mellett és ellenére is, külön ágazatként fejlőtlésnek indult a kezdeti idők bányaföldtana is. Az igazi reneszánsz akkor következett be, amikor az empirizmust levetkőzött nyersanyagkutatások sűrű fúrásliálózattal feltárt összefoglaló földtani jelentésekkel lezárt nyersanyagterületeket adtak át a bányaművelésnek. Nem csak regisztrálni, de kiegészíteni, továbbfejleszteni, elveiben és részleteiben finomítani volt szükséges a külszíni kutatások alapján kialakított földtani-teleptani helyzetképet. A bányaföldtan így lassan a bányatérségek teleptanává vált. Nagyinélységű telepek 12 Földtani Közlöny 490 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. A nyersanyagkutatás első lépései a Tokaji-hegységben. Kézifúrásos kaolinkutatás a mai bodrogszegi agyagbánya helyén, 1935-ben. Baloldalon az előfordulás felfedezője, Nemcsik Antal kutatóbányász látható. (íritb József egykorú felvétele) Fíg. 2. First steps of prospecting fór raw matéria! in the Tokaj Mountains. Prospecting fór kaolin by handoperated drilling in 1935 at the site of what is now the pottery clay pit of Bodrogszeg. On the left side miner-prospector Ant Nbmosik discoverer of the deposit, is seen (contemporaneous photograph by J. Fkits) esetében pedig a bányaföldtanra várt a feladat, megszerezni azokat az információkat (ferdefúrásokkal, kutatóvágatokkal), melyek a külszínről indított kutatólétesítmények- kel rentábilisan nem voltak megszerezhetők (3. ábra). ^ Napjainkra így körvonalazódott meghatározott hely a bányaföldtan számára a folű- anyag-hasznosítási társadalmi munkamegosztási láncban: külszíni földtani nyersanyag- kutatás — bányaművelés (bányaföldtan) — nyersanyagelőkészítés — gyártás. A tokaji-hegységi bányaföldtan fejlődésének történeti szakaszai A bányászat, a nyersanyagigények fokozódása minden történeti szakaszban más funkciókat határozott meg a bányaföldtan számára. így az egyes ipartörténeti szaka- szok egyben a bányaföldtan történeti, fejlődési szakaszainak is megfelelnek. Az össze- függés gyökere, hogy a hegység ásványi nyersanyagai nem ércek, vagy energiahordozók, hanem az iparfejlődés mindenkori szintjét felhasznált szilikátos földanyagok, ún. ,,ipan ásványok”. a ) Történelmi középkori és újkori manufakturális helyi ipar (1820-ig) h) Kapitalista ipar kezdetei (1820 — 1920) c ) Kapitalista ipar kibontakozása (1920 — 1950) d ) Szocialista ipar kezdetei (1950 — 1960) e) Szocialista ipar kibontakozása (1960-napjainkig) • • • • primitív bányaföldtan epizódikus, empirikus bányaföldtan empirikus bányaföldtan rendszeres empirikus bányaföldtan genetikai bányaföldtan (bányatérségek teleptana) Mátyás: A tokaji-hegységi ásványbányászat bánynföldtani problémái 491 S. ábra. Hidrotermális feláramlási centrum kvarcittelérekkel (sötét vonalak) és kovás impregnációval jellemzett kör- nyezetének bányászati feltárása a füzérradványi lllltes nemesaííyagbányában. A kutatóvágat 50 m vastagsáfrú kvarcit- takaró alatt halad Fig. 3. MiniiiK development of the environment of a centre of hydrothermal ascension characterized by quartzite veins (dark lines) and siliceous imprpKnations in tlie quarry pit of illitic pottery clay at Fűzérradvány. The development Kallery passes under a quartzite mantle of 50 m thickneds Primitív bánya földtan elnevezéseel illethetők azok a kezdeti földtani-teleptani meg- figyelések, tapasztalatok, melyek a manufakturális középkori ipar ásványi nyersanyag- lelőhelyein szükségszerfi<‘ii aggregálódtak. Telkibányán a XIV. XVI. XVIII. század ércbányászata során többszáz ponton ásott és termelt a középkor embere mosható, dúsítható nemesfém tartalmú ércet. A primitív’ bányaföldtan ez időszaknak emberi tevékenységében gyökerezik. A régi bányaművelések horpái, a t elérek csapását kísérik és mélységi tekintetben sorra az arany-koncentrálódás szempontjából optimális cemen- tációs zónára települnek. Bár kifejezetten empirikus, de mégis földtani-teleptani isme- retek nélkül aligha sikerült volna a felszínhez legközelebb eső dúsulási zóna ilyen rendsze- res termelése. Kőzet- és nyersanyagisineret szükséges az ércmozsarak számára alkalmas kvarcit és a gabonaőrlési malomkövek anyagának kiválasztásához is. A XV. századra visszanyúló sárospataki malomkőbányászat és faragás mesterei már céh szervezetben adták át a malomkőfaragási tudással együtt a kőzetre és annak bányászatára vonatkozó ismerete- teket is. 12* 492 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Mint minden középkori helyi ipart, a nyersanyagkutatás — bányászat — előkészítés — gyártás tér- és időbeli egysége jellemezte az üveg- és kerámiaipart is. Az üveggyártás- hoz szükséges szilikátanyagot például, a ,, békasót” a hegység perlitkibúvásai és a pata- kok (Kemence-patak) perlit- és kvarchomokja szolgáltatta. A II. Rákóczi Ferenc által alapított üveghuták 1916-ig váltogatták helyüket a hegység területén (Óhula, Közép- huta, Újhuta), majd az üvegipar lehanyatlásával ezek telephelyein indult a hegység kerámiaipara. A formázható, fazekasipari nyersanyag nem egy esetben (Telkibánya, Hollóháza) éppen az érckutató bányászok táróiból kikerült telérkísérő, hidrotermális elbontási eredetű agyagos kőzet volt. A füzérradványi Korom-hegy illites nemesagyagát és a tclkibányai Baglyas-hegy kaolinját is érckutató bányászok fedezték fel. A hegység középkori ásványi nyersanyagfelhasználó iparágai (ércbányászat, malomkőgyártás, kerámiaipai’, üvegipar) között szoros kapcsolatok, kölcsönhatások voltak jellemzőek. Az empirikus bányaföldtan a kapitalista ipar kezdeteit és kibontakozását jellemzi. Két nagy időszakot fog át (1820 — 1920 és 1920— 1950). Az első időszakra epizódikus, a másodikra többé-kevésbé rendszeres felvételek jellemzőek. A megnövekedett termelés és különösen a második időszakban megnövekedett konkurrencia harcok konkrét isme- reteket igényeltek a nyersanyagok településinódjára, minőségviszonyaira vonatkozóan. Az ismeretek forrása mindig a már megkezdett bányászati kutatólétesítmény volt. A szemléletet adat- és tapasztalatgyűjtés jellemezte. Összefüggések, törvényszerűségek megállapításához az adatok még nem voltak elegendőek. A kutatólétesítmények oldal- falának észlelési adatait térképen feltüntető bányaföldtani felvételek voltak jellemzőek. Az első időszakban nagy utazók ('Richthofen F., Szabó J., Wolf stb.), később a XX. században szorgalmas adatgyűjtő geológusok (Liffa A., Rozlozsnik P., Hoffer A., Maier I., Frits J.) járták a hegység területét és adtak tanácsokat, leíró jellemzé- seket, szakvéleményeket a kutató bányász magánvállalkozók számára (Várszély-Test Eredeti lépiélx’ H=iHOOO 4. ábra. A fü7/rraflványi Korom-hegy századeleji kutató-termelő táróinak bányaföldtani felvétele. A vágatok melletti képzödményábrázolás szembetűnő, összefüggéseket még az egymás melletti vágatok esetében sem mutattak ki (1935). Jelmagyarázat: l/a. Nyirok és riolittörmelék, 3. Sárgaagyag riolittörmelékkel, 4. Sárgaagyag, 9. Hiolit, 12. Kaolin, 13. líiolitmurvás kaolin Fig. 4. Mining geological surveying of the development- and producing adits driven early this century intő the Korom- hegy at Füzérradvány. The graphic representation of the various formations beside the galleries is remarkable. The authors did nőt deteot any relation even in tne case of galleries adjacent to one another (193.5). L e g e n d: l/a. Loess- loam and rhyolite debris, 3. Yellow clay with rhyolite debris, 4. Yellow olay, 9. Rhyolite, 12. Kaolin, 13. Kaolin with rhyolite detritus M á t )j a s : A tokaji- hegység i ás vány hány ászát hányajöldtani problémái 493 vérek, Barna-Testvérek, Bodnár-Testvérek). A bányaföldtani felvételek a szakvélemé- nyek alapjául szolgáltak (4. ábra). Szigoni empirikus, nyersanyagcentrikusság, laboratóriumi anyagvizsgálat-szegénység jellemezte az eziilőszaki bányaföldtant. A méréseken alapuló vágat- és váj v'égszel vények adatainak értelmezésére, területi, vagy mélységi egyeztetésére az 1940-es évekig nem került sor. A mellékkőzeteket a felvételeket végzők alig vizsgálták. Élesen elkülönült a külszíni, elsősorban térképt'ző geológiai kutatás a bányaföldtantól, ahol mellékkőzetek vizsgálata alapján, kevés atlatból nagy szintézisek formálása volt a kor általános törek- vése. Csak a munkát végzők zsenialitásában gyökerezik, hogy megállapításaik (Szabó J., Hoffer a.) egyrészben máig is időtállóak. Az adatok regisztrálásában e korszak föld- tani irodalmi termelése napjainkra is példamutató. Az empirikus bányaföldtan ellátta a kis volumenű bányászat (nyersanyagonként, elő- I fordulásonként 100 — 200 t/év) kutatási, tennelés előkészítési és minőség-vizsgálati funk- cióit is. Emellett hatással volt a külszíni nyersanyagkutatások telepítésére is. Az 1990 — 1950 közötti időszakban a háborús dekonjunktúra ellenére is gombamódra szaj)orodtak a hegység apró nemesagyag- és egyéb nemérces ásványi nyersanyagbányái. A bányászat államosításával (1950) a tennelés tervszerű vitelére irányuló törek\ ések ' a lefejtendő nyersanyagok pontosabb teleptani, földtani meghatározását és minőség- I viszonyainak ismeretét igényelték. A bányatérségek ej)izódikus geológiai felvéttde ebhez már nem volt elegendő. A mennyiségi igények is emelkedtek, a feltárt bányatérségek i viszonyainak regisztrálásán túlmenően már a csatlakozó, majdan fejtésre szánt szegély- területek t(dej)tani viszonyainak megismerésére vált a bányaföldtani kutatások elsőd- leges céljává. Mivel a külszíni nyersanyagkutatás még mindig a földtaid térkéjiezés szintjén mozgott, az államosított bányászat szinte valamennyi bányájában megkezdte a peremi teleprészek bányászati kutatását. A kutatóvágatok vizsgálatára az ej)izódikus empirikus bányageológiai észlelések helyébe rendszeres, de ód szereiben még empirikus I bányaföldtan alakult ki. Füzérradványban illitcs nemesagyagot, Bodrogszegiben, Sáios- patakon, Mád-Bombolyon kaolint, Erdőbényén kovaföldet. Kát kán, Komlóskán ben- tonitot voltak hiv^atva kutatni a telejjített vágatrendszerek. Mintegy behálózták az 1 államosított kis üzemek környékét. A kutatásokat a horizontális irányok vizsgálata jellemezte. Vertikális kutató-feltáró aknák, ereszkék hajtását az energiabiány és a vízemelés megoklat lansága, valamint a duzzadékony, agyagos kőzetek gátolták. Nem v'életlcn, hogy ezek a munkálatok első- sorban a vertikális kifejlődésű telepek (Komlóska, Mád-Bomboly, Sárospatak) esetébeji vezettek eredményre. Füzérradványban pl. több km hosszúságú vágatrendszer meddő, vagy csak apró lencséket honlozó fekvőkőzetben került kihajtásra (5. ábi’a). A vágatrendszerek tanulmányozása a bányaföldtan minden addiginál magasabb szintre való emelkedését eredményezte. A rendszeres váj vég-felvételek, f)ldalí'al szelv'é- nyezések időszaka volt ez. Megindul nemcsak a telepek, de a mellékkőzetek anyagvizs- gálata is. Sorra szerveződtek az üzemi és központi laboratóriumok, intézetek, fonnálód- tak a feltételek a bányászattól független, a termelés előtt haladó, külszínről indított, vertikális feltárást is biztosító nyersanyagkutatások számára. A felhasználás terület ik'g szinte teljesen elválik ez időszakban a bányászati termelőhelyektől. A hegység nyers- anyagait a korábbi helyi ipari felhasználás helyett az ország különböző üzemeibe szál- lítják. Szárazőrléses eljárással bővülnek és megépülnek az első ásványfdőkészítő üzeniek is. S az 1960-as évek elejére kialakulnak az ásványi nyersanyaghasznosítási tí'vékenység- sor tagozatai. A bányafökltan további fejlődésének alapját éppen a külszíni fiirásos tevé- kenység megindulása és rendszeressé válása szolgáltatta. 1958— 1975 között 1297 db kutatófúrás mélyült nyersanyagkutatási célzattal a hegység területén. A teljes fiirási folyóméter meghaladta a 69 km-t. A laboratóriumi vizsgálatok volumenét mutatja, hogy mintegy 8,5 millió Ft értékű vizsgálat történt a kivett fi'irómagokon. A kutatásokra fordított összeg ez időszakban eléri a 90 millió Ft-t. Eredm('*nyként 19 összefoglaló földtani jelentés 19 ásványi nyersanyag 19 előfordulásáiól adott, minden eddiginél rész- letesebb, földtani-teleptani képet. A bányászat több millió tonnás, minőségükben és településük tekintetében ismert telepeinek műv^elését, kiteimelését kapta feladatul. Az ez időszakban indított vágatok, bányászati letakarítási munkák már nem az ,, isme- retlen előtér”, de a fúrólyukak által jelzett telepek felé haladtak. A bányaföldtan a fúró lyukak által nyújtott információk ellenőrzését, kiegészítését, a fáeies- és minőségválto- zások, valamint a tektonikai zavarok pontosítását célozta. IdőközVx'n a gépesítés előre- haladtával, az emberi munkaerőgondok növekedésével a koráblri sekély mélységű bányá- szatot mind több helyen gépesített külfejtéses művelésmód váltotta fel (6. ábi’a). Napja- inkra a mélyműveléses bányák száma kettőre (füzériadványi illites nemesagyag, bodrog- szegi kaolin) csökkent. Az éves össz nyersanyagtermelés alig 20%-a kerül ki ezekből a 494 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet •5. ábra. Az 1956-ban Frits József által telepített Füzérradvány — Korom-hegyi Borai-táró bejárata. Innen ágazott el a több km hosszúságú, főként meddő kőzeteket feltáró vágatrendszer (dr. Zelenka T. 1960. évi felvétele) Fig. 5. Entrance to Borai- Adit on the Korom-hegy at Füzérradvány, sited by J. Frits in 1956. This was the starting point, whence a System of development galleries several kilometres long cutting fór the most part barren rocks would radiate (made in 1960 by Dr. T. Zelenka) bányákból. A 20 évvel ezelőtti, szinte kizárólagosan mélyműveléses bányászat mellett dolgozó bányaföldtan számára újtípusú feladatkör, a külfejtések földtani-teleptani vizs- gálata fogalmazódott meg. Korábbi értelemben vett mélyműveléses bányaföldtani munka csak a füzérradványi és bodrogszegi bányákban folyik ma. Mátyás: A tokaji-hegy ségi ásványbányászat hányaföldtani problémái 495 6. ábra. A tokaji-hegységi nemérces ásványi nyersanyagok bányászati művelési módjának és ásványvagyonának Időbeli alakulása. Jelmagyarázat: 1. Külfejtés, 2. Mélyművelés, 3. összesen Fig. 6. Varlation in time of the methods of mining extraction and the mineral reserves of nonmetallic mineral raw materlals in the Tokaj Mountains. L e g e n d. 1. Open-air mlne pit, 2. Uderground workings, 3. Totál A Tokaji-hegység jelenlegi bányaföldtana Az utóbbi évtizedek kutatási és bányászati beruházásai során a Tokaji- hegység a nemérces ásványi nyersanyagok egyik legfontosabb termelési terü- letévé vált. 13 ásványi nyersanyag 27 változatát 12 bányaüzem termeli, 5 elő- készítő üzem dolgozza fel értékesítési félkésztermékké. 27 értékesítési irány- ban mintegy 120 ipari felhasználó felé 45 féle nyers, vagy előkészített termék hagyja el a hegység területét. E helyzetben messze a bányászat előtt járó, új nyersanyagterületek felkutatásával foglalkozó földtani kutatás feladata az 496 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet állandó nyersanyagutánpótlás biztosítása. (Az évi termelés 320 — 350 et nyers- anyag.) A bányaföldtan feladatául a termeléssel kapcsolatos nyersanyagminő- ség és teleptani felvétel körvonalazódik. Nem elég már csak regisztrálni, de a termelés számára előre szükséges jelezni a várható minőségi és teleptani helyzetet. A nyersanyagok és nyersanyagváltozatok ijesztő sokasága ellenére a munkát megkönnyíti, hogy azok genetikailag és földtani alkat tekintetében hasonlóak, sőt együtt fordulnak elő. A 13 ásványi nyersanyag általános jel- lemzői : — kivétel nélkül alumíniumszilikátosak, — kémiai összetételükben a kőzetalkotó főelemekből állnak, — hasznos komponenseik elsődleges vulkanogén, vagy másodlagos mállás! ásványok, képződés szempontjából jól definiálható kőzetfáciessorok tagjai, ismert fő tömegükben felszíni, vagy felszínközeli helyzetűek. Közös jellemvonás továbbá, hogy a nyersanyagok hasznos tulajdonságai meghatározott ásványos komponensekhez kötődnek. E komponensek képző- dési, teleppé halmozódás! feltételeit pedig az elmúlt évek kutatásai tisztázták. Ismertek a nyersanyagképző folyamatok kőzetfácies sorai is (hidrotermális kőzet fáciesek, limnikus üledékfáciesek, vulkáni működés kőzetfáciesei). Ilyen ismeretekkel és ezen ismereteket tartalmazó részletes összefoglaló föld- tani jelentésekkel felvértezve, van mód a 10 működő külfejtés állapotának, minőségviszonyainak gyors, a termeléssel egyidejű regisztrálására. Elsősorban ©1 ©2 ®3 ©4 0 5 10 km @5 © 6 ©7 0 % 7. ábra. k Tokaji-hegység működő ásványbányái. Jelmagyarázat: 1. Kvarcit, 2. Kaolinos nemesagyag, 3. Bentonitos nemesagyag, 4. lUites nemesagyag, 5. Zeolitos riolittufa, 6. Kálitufa, 7. Kovaföld, 8. Feriit (A nyilvántar- tott nyersanyagok: 1. Kvarcit, 2. Kaolin, 3. Kálitufa, 4. Vasokker, 5. Bentonit, 6. Illites nemesagyag, 7. Zeolitos riolit- tufa, 8. Trasz, 9. Horzsahomok, Í0. Feriit, 11. Kálitrachit, 12. Diatomaföld, 13. Fleisztocén vályog) Fig. 7. Mines of nonmetallic mineral deposits in operation in the Tokaj Mountains. L e g e n d: 1. Quartzite, 2. Kaolini- ferous pottery clay, 3. Bentonitic pottery clay, 4. Illitic pottery clay, 5. Zeolitic rhyoUte tuff, 6. Fotash tuff, 7.Diatoma- ceous earth, 8. Ferlite. (Kaw materials recorded: 1. Quartzite, 2. Kaolin, 3. Fotash-tuff, 4. Iron-ochre, 5. Bentonite, 6. Illitic pottery clay, 7. Zeolitic rhyolite tuff, 8. Trass, 9. Fumice sand, 10. Ferlite, 11. Fotassium-trachyte, 12. Diato- maceous earth, 1 3. Fleistocene) Mátyás: A tokaji-hegy ségi ásvány hány ászát bányaföldtani problémái 497 időigényes munka ez, az alkalmazott módszerekre, mesterségbeli fogásokra itt nem térünk ki, de hangsúlyozzuk, külfejtéseink jelenlegi hányaföldtana kife- jezetten bányatérségekben művelt teleptaninak minősül. A 13 ásványi nyersanyag közül a vasokker és a kálitrachit nincs termelés alatt, Epizódikus termelés jellemzi a traszt, a horzsahomokot és a pleisztocén vályogot. A többi nyersanyag, az illites nemesagyag és egyetlen kaolinelö- fordulás kivételével, külfejtéssel termelt. A 7. ábra a működő bányákat és azok térbeli eloszlását mutatja. A nyersanyagféleségek nagy számát (27) a működő bányákkal összevetve (13) kitűnik, hogy egy előfordulás szükségszerűen többféle anyagot is szolgál- tat és érthetők a külfejtések bányaföldtani szolgálatára háruló feladatok. A mélyműveléses bányáknál vágatszelvéuyezés, részletes mintavételezés, laboratóriumi elemzések, minőség-eloszlási és tektonikai térképek kell hogy kövessék a termelés megnövekedett volumene miatt mind gyorsabban haladó bányászatot. A mélyművelések esetében a báuyaföldtan fő feladata a kutató- fúrások nyújtotta vertikális ismeretesség horizontálissal való kiegészítése. A hegység ásványi nyersanyagait különösen nagy laterális fáciesváltozások jellemzik, így a mélyműveléses bányaföldtan szintjét tekintve, ugyancsak bányatérségekben művelt teleptan rangjára emelkedett. Füzérradványi illites nemesagyagbánya i Felfedezése az 1920-as évek elejéíi telkibányai érckutató bányászok nevéhez fűződik. A Korom-hegy - Emberkő vonulat j)irites, hidrotermális kvarcit- teléreiben, ereiben és limnokvarcitjában aranyat keresve, ők bukkantak rá a plasztikus fehér nemesagyagra. Kiváló kerámiai tulajdonságait a kőedény manufaktúrák mesterei ismerték fel. Azóta a mintegy 3 km hosszúságú, kvarcittakaró által védetten kipreparálódott eróziós vonulat folyamatosati illites nemesagyagbányászat szintere. A K-i lejtőkön számos kutató és termelő táró települt. : A bányaföldtan ez előfordulással kapcsolatosan is végigjárta a fejlődés ! valamennyi lépcsőjét, a primitív bányaföldtan szintet, az emjjírikus leíró időszakot, az államosítás utáni nagy bányászati feltáró munkát. A termelési gondokkal küzdő üzem nyersanyag-problémáinak megoldására 1966 lOOO között 43 db, összesen 3187,8 fm, átlagosan 74,0 m mélységű fúrás mélyült. Az előzetes kutatás 780 em^-t, a részletes 300 em^-t fogott át. Eredményként több millió tonna illites nemesagyagvagyon határolódott le a Korom-hegy- Emberkő gerincét követő csapással az egykori hidrotermális feláramlási ten- j gelyt kísérő pásztában. A 70,5 x 70,5, a peremeken pedig csak 100x100 m-es I fúráshálózat ahhoz elegendő részletességű ismeretességet biztosított, hogy a bányászat nagy vonalakban a területen megtervezhető legyen (András-táró). A minőség és fáciesváltozások, melyek az összlet általános földtani-telej)tani karakterét meghatározzák, azonban kiegészítésre szorulnak. A bányaföldtan I feladata, hogy kutatóvágatokkal, bányabeli fúrásokkal tisztázza a fáciesviszo- ■ nyokat. Három földtani folyamat kőzetfácieseit kell itt elkülöníteni, mert a fáciessor egyike a hasznosítható illites nemesagyag. A három földtani folyamat egyben a telepképződés három feltételét elégítette ki: 498 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet vulkáni anyagszolgáltatás (piroklasztikum szórás): anyakőzet vulkáni utóműködés (hévforrások): hasznos komponens, illit képzése Fe"*" ion mobilizáció limnikus üledékképződés : a hasznos, agyagos komponensek szelek- tív szedimentációs dúsítása. A képződmények kőzettani arculatát a kölcsönhatásban lévő folyamatok intenzitásviszonyai döntik el. Mindig a legintenzívebb folyamat kőzettani jegyei érvényesülnek. A keresett fácies térbeli regisztrálásához, meghatáro- zásához bányabeli kutatófúrások és vágatszelvények segítenek hozzá. A sűrűn (5 méterenként) vett minták elemzési eredményeiből számított izovonalas tér- képek a minőség térbeli eloszlását hivatottak tükrözni (8 — 9. ábra). A hidrotermális tengelyre (Korom-hegy-Emberkő vonulat csapása) merő- legesen telepített kutatóvágatok szintenként tárják fel az agyagásványos elbontás! fáciesövek helyzetét. Pontosítják az interpolációs módszerekkel, a fúrások alapján valószínűsített fácies-, illetőleg telephatárokat. Az illites nemesagyag pelites üledékekhez kötötten a hidrotermális kovásodással jel- lemzett tengelyétől 30 — 50 m távolságra — nagyon szeszélyes határokkal lezárt — É — D csapású övezetet formál. Felette, 20 — 50 m vastagságban, a 8. ábra. Epigenetikus hidrotermális hatásokra vasoxidokkal szennyeződött illites nemesagyag a füzérradványi András- táró kutató vágatának váj végén. A vasoxidos szennyeződés az agyagos kőzet csúszási, tömörödési, elválás! felületeit követi Fig. 8. Illitic pottery clay to whlch Írón oxides have been admixed as a result of epigenetic hydrothermal effects at the working face of tlie development gallery of András Adit at Füzárradvány. írón oxide impurities are controUed by surfaces of sliding, compaction and jointing within the argillaceous rock Mátyás: A tokaji-hegy ségi ásványbányászat hányajöldtani problémái 499 Al202tartalom Vo-ban 9. ábra. Az ÜIItmüiöséKet me«határozó AI,Oa-tartaloni területi változásainak nyomonkövetése a bányavágatok földtani fölvétele és a vett minták elemzése alapján a fűzérradványi nemesagyagbánya Ny-1 mezőjében Fig. 9. Traclng spatlal changes In the AljOa content determinant of lllite quallty on the basls of the geological surveingof mine galleries and the analyses of samples recovered from the western field of the pottery clay mine of Füzérradvány hidrotermális működés megélénkülése következtében létrejött limnokvarcit- takaró helyezkedik el. A telepítettnél sűrűbb fúráshálózat a kvarcittakaró miatt nem volna gazdaságos. A mintegy 20 m vastagságú telepes szintben a kutatás bányabeli fúrásokkal és kutatóvágatokkal folyik. A bodrogszegi kaolinos nemesagyagbánya Felfedezése a bányaföldtan fejlődésének empirikus szakaszával esik egybe. 1932-ben Nemcsik Antal kutatóbányász fedezte fel a Hosszúmáj-Poklos vonu- lat és a Cigány-oldal által határolt völgy vízmosásának talpán. Első kutató - létesítményeinek bányaföldtani ábrázolása is a kor empirikus bányaföldtani szemlélete jegyében készült (10 ábra). 500 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet Bredeti lépték -. H=J -Woo 10. ábra. A. bodro>,szegi kaolinos nemesagyagbánya első feltárásainak bányaföldtani ábrázolása Liffa A. (1935) felvi - tele szerint. Jelmagyarázat: 5. Sárgaagyag, 11. Sárgaagyag kaolinzárványokkal, 11/a. Sárgaagyag riolitföi- melékkel, 12. Kaolin, 13/a. Riolittiifa (a bekarikázott számok mintavételi helyeket jelölnek) Fig. 10. Mining geological graphio representation of the first developrnent openings intő the kaoliniferous pottery clay mine of Bodrogszeg as recorded by A. Liffa (1935). L e g e n d: 5. Yellow clay, 11. Yellow clay with kaolin inclusions, 11/a. Yellow clay with rhyoUte debris, 12. Kaolin, 13/a. Rhyolite tuff (numerals encircled indicate sampling points> A termelés 1936. óta folyamatos. Az előfordulás középső részén mintegy 40 m vastagságban omlasztásos fejtéssel történt a bányászat. A nemesagyag- test maga 25 30 m vastagságú lencsét formál, fedő andezitösszlet és fekvő horzsakőüvegtufa változatos kifej lődésű sorozata között. A bányászat évtize- deken keresztül az előfordulás központi részén, alig 10 em^-nyi területre kon- centrálódott. Számítások szerint a 40 év alatt kibányászott anyag mennyisége meghaladja a félmillió tonnát. A kibányászott nyersanyag felett 25 m-t meg- haladó mélységű felszíni horpa alakult ki. Karéjos szakadásai szembetűnően tükrözik a bányászat következtében ma is hatékony földmozgásokat (11. ábra.). 1961 -re a központi terület készleteinek jelentős része elfogyott. Szükségessé vált a környezet fúrásos kutatása, hiszen a bányaterületről indított kutató- vágatok a K-i oldalon mindenütt a horzsakőüvegtufában, a Ny-i részen pedig Mátyás: A tokaji-hegy ségi ásványbányászat bányaföldtani problémái 501 11. ábra. A bodrogszegi kaolinoa neraesagyagbánya központi területe felett kialakult felszíni szakadás, horpa kápe. A horpa fenéktérszínén állandóan összegyűlik a csapadékvíz Fid. 11. Surface subsidence, collapse-in, above the Central area of the kaoliniferous pottery clay mine of Bodrogszeg. Meteoric waters wlll always accumulate on the bottom of the subsidence az andezitben akadtak el (12. ábra). Ez a megfigyelés adta az alapot a hatva- nas évek elején annak a genetikai gondolatnak megfogalmazásához, mely szerint a bodrogszegi nemesagyagtelep a horzsakőüvegtufa és az andezit kontaktusán, diszkontinuális, tektonikai felület mentén kialakult hidroter- mális eredetű agyagásványos tömeg. Az 1962-ben indított fúrásos kutatás sokkal bonyolultabb teleptani képet eredményezett. Összesen 72 db fúrás, 30x30 és 30x60 m-es hálózatban tárta fel a régi bányaterület környezetét, majd ritkább hálózattal a tágabb környéket is. A lemélyített fúrási folyóméterszám 1962 1972. között 4664,6. A kutatási költségek geofizikai vizsgálatokkal együtt - elérik a 6,1 millió Ft-t. A kuta- tás eredményeként a közjíonti bányaterülethez líjabb, művelésre alkalmas teleprészek voltak csatolhatók (Déli-lencse, Nyugati-terület), a tágabb, mint- egy 6 km^-nyi területen ])edig kibontakozott a nemesagyagtelep földtani hovatartozása a Tokaji-hegység ezen részének vulkáni képzödménysorában. 502 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet 6 ' 7 35 8 O 12. ábra. Tektonikai vonalak, lencsehatárok nyomozása bányaföldtani módszerekkel a bodrogszegi kaolinbányában. A vágatrendszer szintje: Központi terület 112 m tszf.. Déli lencse 11 6 ra tszf., Altáró 112 m tszf. jel ma gyarázat: 1. A vágatokban feltett fekvő horzskőüvegtiifa, 2. A vágatokban feltárt kaolinos nemesagyag, 3. A vágatokban feltárt fedő réteges tufit, 4. A kaolinos nemesagyaglencse elterjedési területe a feltárás szintjein, 5. Tektonikai vonal, 6. A tektonikai blokkok orientációja, 7. A bányaműveletek felszíni szakadásának kontúrja, 8. Kutatófúrás Fig. 12. Tracing tectonic lines, lens boundaries by mining geological methods in the Bodrogszeg kaolin mine. Level of the System of galleries: Central area 112 m a. s. 1., Southern lens 116 m a. s. 1., Adit 112 m a. s. 1. L e g e n d: 1. Pumice-glasstuff uncovered by the galleries, 2. Kaoliniferous pottery clay uncovered by the galleries, 3. Overlying gtratified tuffite uncovered by the galleries, 4. Extenslon area of the kaoliniferous pottery clay lens at the development levels, 5. Tectonic line, 6. Orlentation of tectonic blocks, 7. Contour of surface subsidence due to undermining, 8. Exploratory borehole Mátyás: A tokaji-hegységi ásvány hány ászát bányaföldtani problémái 503 A nemesagyagtelep horzsakőüvegtufa felszínen kialakult sekélyvízű limnikus üledékgyűjtő olyan lerakódásának minősül, melynek anyagában az andezit- lávaárak autohidratációs agyagásványtömegei is bennfoglaltatnak. Maga a kaolinit és fireclay főtömeg klimatikus-terresztikus mállási folyamatok és szelektív szedimentáció következménye. A telep a sekélyvízű, növényzetmen- tes üledékgyűjtő pelites fáciesével azonosul. A szegélyein homokos, majd konglomerátumos üledékekbe megy át. Felhalmozódását szingenetikus tek- tonikai mozgások kísérték. A fent leírt földtani-teleptani helyzet határozza meg a bányaföldtan itteni feladatait. A felszíni szakadások miatt a bánya szűkebb környezetében már kutatófiirásokat telepíteni nincs lehetőség. A szerkezeti vonalakkal (Bodrog- vonal, Hernád-vonaí) erősen felszabdalt területen a telep mozaikszerűen illeszkedő, erősen billent helyzetű tektonikai blokkokra bontott. A tektonikai határokat és a fáciesváltozásokat csak bányavágatokkal van mód nyomozni. A billent helyzetű testek kutatása vágatokból talpfúrásokkal történik. Nyers- anyagminőségi probléma alig van. A homokos és a pelites fáciesek makrosz- kóposán is könnyen elkülöníthetők, így a ,, meddő” és a hasznosítható anyag a termelés során elválasztható. A bányaföldtani felvételek elsősorban a fácies és tektonikai telephatárok nyomozását, meghatározását célozzák. A bodrogszegi kaolinos nemesagyagtelep ipari felhasználását két jellemző tulajdonsága, a fehérség (78% felett, barit etalonra) és tűzállóság (min. 32 SK) alapozta és alapozza meg. Mindkettőt a kaolinit és a fireclay halmazok köl- csönzik az egyébként törmelékes anyaggal terhelt fehér, tetszetős színű agyag- nak. A papíripar megnövekedett szükségletei miatt a bánya nyersanyagellá- 13. ábra. A kaolinitképződés nyomon követése a bodrogszegi kaolinos nemesagyagbánya földtani összletében. A. Kaolinitkristályok képződése az andezit földpátjainak (iiszkontinuális felületeinél; B. Kötegszerűen rendeződött káoli- nithalmazok autohidratációsan-hidrotemiálisan bontott andezit lithoklázisaiban; C. A bodrogszegi kaolinos nemes- agyagtelep kötegszerűen rendeződött kaolinit-fireclay halmazai (Scaiming mikroszkópi felvételek, nagyítás 10,000 X Fém. Kút.) ’ ’ fig. 13. Tracing kaolmite formation in the geologieal complex of tlie kaoliniferous pottery clay mine of Bodrogszeg. A. Formation of kaolinite crystals at the discontinuities of feldspars in the andesite: B. Bundle-like kaolonite aggregates In the lithoclases of autohydrated-hydrothermally decomposed andesite; C. Bundle-like kaolinitefireclay aggregates of the kaoliniferous pottery clay deposit of Bodrogszeg (scanning microscopic results, magnifieation 10.000 X. Fém- Kut.) 604 Földtani Közlöny 109. kötet, 3~4. füzet tottsága alig néhány évet tesz ki. Szűkebb környezetében a kutatások ipari jelentőségű hasonló nemesagyagot nem találtak. Felderítették azonban a ne- mesagyagtelep genezisének körülményeit. Eszerint mindenütt várható hasonló telepkifejlödés, ahol — megfelelő alapanyag, tehát andezit és horzsakőüvegtufa, — agyagásványképző energia: klimatikus terresztrikus mállás, andezit autohidratációs elbontódása, — és a szarmata vulkanizmus szünetében a málladékanyag szelektív szedi- mentációja lezajlott (13. ábra). Eddigi kutatási adataink a Kelet-szlovákiai Mihalovce, Erdőbénye és Mező- zombor térségéből, a hegység D-i szegélyéről jeleznek hasonló genezisű tűz- álló fehéragyag-telepeket. A bodrogszegi, 40 éve működő kaolinbányászat távlati perspektíváit újabb előfordulásokon a vulkáni hegységszegély e gene- tikai feltételeket biztosító ősföldrajzi szintjei hordozzák. A telepek kifejlődése, helyzete, nagy valószínűség szerint mélyművelési és bányaföldtani kutatási módszereket fog igényelni. (Mindenütt 50 — 80 m-es fedővastagságok jellem- zőek.) A bodrogszegi tíj)usú tektonikai vonalak és fácieshatárok nyomozására profilirozott bányaföldtani tevékenység továbbra is a hegység földtani kuta- tásainak napirendjén marad. A bányaföldtan várható feladatai A nemérces szilikátos, alumíniumszilikátos, főként az agyagásványos nyersanyagok iránt az érdeklődés fokozódik. A mennyiségi igények mellett a minőségi követelmények is növekednek. A bányászat mellé rendelt kutatási, bányabeli, teleptani, termelésirányítási feladatok megoldására hivatott bánya- földtan számára újabb feladatok fogalmazódnak meg: gyorsan, a nagyüzemi termeléssel egyidejűleg regisztrálni és előrejelezni a várható minőségi, vagy egyéb változásokat. Tendencia, hogy a gyártó felhasználó ipar már nem ter- mészetes és következésképpen ingadozó minőségű, hanem előkészített, átla- gosított, standardizált anyagokat igényel. Az előkészítés is és a bányászat felgyorsuló üteme is gyors és relatíve pontos anyagvizsgálatot tesz szükségessé a bányászati létesítmények előrehaladásával egyidejűleg vett mintaanyagok- ból. A hosszú laboratóriumi átfutási idő lecsökkenti a már bizonyos mértékig hányaüzemi, helyszíni MEO jellegű munka hatékonyságát. Szilikátos nyers- anyagokról lévén szó, a hagyományos kémiai elemzések gyorsvizsgálati mód- szerekkel való felváltása jelenthet előrelépést. A hagyományos kémiai mód- szerek mellett szerepet kapnak a geofizikai, bányatérségen belüli kutatási módszerek is. Olyan kőzetek, kőzettestek lehatárolására, melyek hasznos kom- ponense magas KgO tartalmú, rádióaktív, a K^“-es izotóp sugárzására alapo- zott módszerek vannak kipróbálás alatt, melyeket a telkibányai ércesedés kutatásánál metaszomatikus eredetű nagy KgO-tartalom kimutatására a vágatokban sikerrel alkalmaztak. Kvarcitos, kovás és agyagásványos képződ- mények határfelületeinek meghatározása is keresztülvihető geofizikai mód- szerekkel. A hegység ásványbányászati bányaföldtanának további fejlődését, felzárkózását a megnövekedett követelményekhez, ezen új, gyorsvizsgálati módszerek bevezetése szolgálhatja. Mátyás: A tokaji-hegy séqi ásványhány ászát bányaföldtani problémái 505 Irodalom — References F. (1970): Ásványkutatás és bányaföldtan. Műszaki Könyvkiadó Budapest Frits J. (1953): A sárospataki kaoiinelöfordulás összefoglaló földtani jelentése és készletszámítása. Kézirat Fkits J. (1955): A szegllongi kaoiinelöfordulás összefoglaló földtani Jelentése és készletszámítása. Kézirat Koffer A. (1925—26): Geológiai tanulmány a Tokaji-hegységben. Debreceni Tisza István Tud. Társ. Honism. Bizotts. kiadványa II. köt. 1. fűz. Kiss L. (1969): Finomkerámiaipari nyersanyagkutatás a Tokaji-hegységben. SZIKKTI kézirat. Témaszám 110/60. Budapest Liffa a. (1933—35): Néhány hazai kaolin és tűzáUóagyag előfordulás geológiai viszonyai. M. Kir. Földtani Int. Évi ' jel. m. köt. MÁTYás E. (1967): A Mád környéki neogén vulkáni utóműködés. Egyetemi doktori értekezés. ELTE adattár Máirás E. (1975): A Tokaji-hegység neraérces ásványi nyersanyagainak földtani-teleptanl viszonyai. Kandidátusi értekezés I Mítyás E. (1973): Mád környékének földtani-teleptani viszonyai. BKL Bányászat 106. évf. 1. sz. I MiTYás E. (1974): Üj illites neraesagyagbánya Füzérradványban. BKL Bányászat 107. évf. 3. sz. I MáTYás E. d977): 40 éve működik a bodrogszegi kaoUnos nemesagyagbánya. Kézirat mátyás E.: Hidrothermal mineral parageneses in somé fields of postvolcanio activity. IX. Kárpát-balkáni Kongr. 4. köt. Akadémia kiadó I Petrik L. (1888): A riolitos kőzetek agyagipari célokra való alkalmazhatósága. M. Kir. Földtani Int. kiadványai « Szabó J. (1867): Tokaj-hegyaljai Album. Budapest í SzÉKYNÉ Fux V. (1970): Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai. Budapest j Varjú Qy.— MAndy T. (1955): A szegilongi kaoiinelöfordulás összefoglaló földtani jelentése és készletszámítása.Kézlrat Mining geology of the nonmetallic mining industry in the Tokaj Mountains E. Mátyás j The Tokaj Mountains are one of the areas, vvhere nonmetallic mineral deposits are * exploited in Hungary. First of all silicate to alusilicate mineral raw materials consisting of rockforming major elements occur here. Their properties useful from the vievvpoint of j industrial utilization are associated with single volcanogenic or primary weathered ( minerals (e.g. kaolinite, volcanic glass, etc.). The mineral deposits are members of litho- facies produced by the interaction of well-definable geological processes. On account of their near-surface position they have been mined fór centuries (millstone quartzite, ceramic raw materials and other uses), though there are raw materials that have found I industrial utilization as laté as the latest decades only (zeolitic rhyolite tuff). Because of this peculiar situation the mining industry of the Tokaj Mountains offers a good subject fór studying the history of mining geological activities at large. In depen- dence on industrial development the following periods can be shown to have exelled: I a) manufacture (handwork)-based local industry of the Middle Ages (up to 1820); b ) beginnings of capitalist industry (1820— 1 920): c ) full-scale development of capitalist industry (1920 — 1950): d) beginnings of socialist industry (1950 — 1960) e) full-scale development of socialist industry (since 1960 to these days; primitive mining geology episodical, empirical min- ing geology empirical mining geology regular, empirical mining geology genetical mining geology (economic geology of mine districts) In the course of historical development the imderground workings in the Tokaj area were gradually replaced by open pit mines. Of the 12 mines now in operation only two are underground mines. In surface mines mining-geological work consists primarily in fulfilling functions of quality control and production management. The deposits of the illitic ceramic clays at Füzérradvány minded underground are situated below a thick quartzite cover, being characterized by intricate, lenticular facies conditions. Alongside with tracing the quality of the raw matéria!, mining geologists have had to face, in addition to the problems of production management, tasks consisting in mining explorations and carrying out exploratory drilling underground. In the kaoliniferous ceramic clay mine of Bodrogszegi, mining geology has had to trace tectonic fault lines and lens boundaries. 13 Földtani Közlöny 506 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet To these days, humán activities aimed at exploiting earth materials has developed intő a Chain work of social division of labour easy to define. In this chain mining geology occupies the following piacé: geological exploration of raw materials on the surface — mining exploitation (mining geology) — mineral dressing and preparatory processing — manufacture. With the stabilization of surface geological explorations and the results thus achieved, the role and significance of mining geological activities has nőt declined, the less so, its scope has been changed and ampüfled. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 507 — 515 A felsőpetényi tűzálló agyagtelepek értékelése a bányabeli kutatások adatai alapján Nagy István (6 ábrával) Összefoglalás: A romhányi rög területén már több évtizede tűzálló agyag - bányászat folyik. Termelőhelyei Bánk-Romhány-Felsőpetény községek határában vol- tak. Jelenleg csak a felsöpetényi bánya művelése folyik, amely a rög D-i részén helyez- kedik el. A korábbi földtani kutatások és a bányaföldtani felvétel adatainak újraértéke- lésével lehetőség nyílt: — a tűzálló agyagtelepek elhelyezkedésének és kiterjedésének a meghatározására, — a különböző típusú tűzálló agyagok földtani-teleptani és minőségviszonyainak a leírására, — valamint a legjobban feltárt terület szerkezetföldtani viszonyainak az átfogóbb vizsgálatára. A felsöpetényi tűzálló agyagelőfordulás a ,, Romhányi rög” déli részén helyezkedik el Felsőpetény község határában. Az összességében mintegy 24 km^ kiterjedésű rög a Duna balparti triász rögök egyike. Helyzetét és fel- színi kiterjedését, valamint mai formáját az oligocén végi tektonizmus és fel- színi erózió alakította ki. A terület földtani megismerésével-feltárásával számos intézmény és vállalat (MÁFI, MÉV, BGTV, OFKV stb), valamint kutató foglalkozott és eredmé- nyeikről jelentésekben szakmai folyóiratokban számoltak be. Az iparági földtani szolgálat megszervezése óta a bányaföldtani feladatok irányításában és dokumentációjának elkészítésében Radnóty Egon, Fetter Géza, Vetőné Ákos Éva és Deáky Árpád geológus, ill. geológustechnikusok vettek részt. Az ő munkájuk eredményeképpen kerülhetett sor a terület újra- vizsgálatára és a nyersanyagtelepek azonosítására. Az előfordulás nyers- anyagkutatási programjában az 1950. és 1970. közötti időszakban összesen 56344,4 fm kutatólétesítmény került kihajtásra. E kutatómunka kiterjedt voltát, és volumenét a kutatólétesítmények darabszáma és a tevékenység sok ponthoz kötöttsége még inkább kiemeli. Az összes kutatólétesítmény fm tevékenységenkénti megoszlása a következő: Kutatási tevékenység jellege Kutatólétesítm. Kutatólétesítmény össz. fm. száma darabsz. helye Külszíni fúrások 265 27 992,86 Bányabefi fúrások 400 14 705,66 Kutató-felt. vágatok 214 13 645,86 Kutatási tevékenység Összesen: 665 214 56 344,38 Az elvégzett kutatás közel 2 km^ területre koncentrálódik s részben lOOx XlOO m-es részben 30x30 m-es fúráshálózat és nagyon változatos sűrűség- 13* 508 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet eloszlású bányabeli feltárásrendszer jellemző. E kutatások hatómélysége átlagosan 100, maximum 150 m. Az elvégzett mélyfúrásos és bányaföldtani kutatás kiértékelése alapján a terület szerkezetföldtani felépítése és fejlődéstörténete az alábbiakban fog- lalható össze (1. ábra). a) A terület szerkezetföldtani modellje a mély fúrási-geofizikai- földtani térké- pezési és bányaföldtani adatok alapján. A terület két nagy szerkezeti egységre bontható; — alaphegységire (mezozóos), — fedőhegységire (kainozóos), A terület szerkezetileg erős igénybevételről tanúskodik s tulajdonképpen annak hatására alakult ki és kapta mai formáját. Az ÉNy — DK-i irányban húzódó rög határát minden oldalról ÉNy— DK és ÉK— DNy-i törések adják. E szerkezeti vonalak mentén történt elmozdulások különböző méretűek. A terület D-i részén húzódó vetők (ÉNy — DK) mellett mindig nagyobb érté- kek adódnak. KOR RÉTEGSOR ULEOEKTIPUS Holocén Pleisztocén Erdei tolai-Losz Homokos agyag Slir Felsooligo cen _ ... c X' x.cx'' Márga - agyogmárga Kozepsooli- gocen ALSOOLIGOCÉN > s vc.\'V Durva - Közép és - Finom szemű homokkő tűzóllóag yag - telepekkel 6iiSSi5 '.'C;- vr,v. '. — Finom szemű homokkő Agyagmórgo hóm okkőtele pekkel - - - ^ Z r " ..'zl Felsőeocén Felső'nász 1. ábra. A felsöpetényi tűzálló agyagelófordulás összevont rétegsora Fig. 1. Combined rock sequence of the refractory clay deposit of Felsőpetény Nagy 1.: A felaőpetényi tűzálló agyagtelepek azonosítása 509 — Az alaphegységi szerkezetben a középhegységre jellemző törésrendszereket találjuk. Ezek ÉNy— DK és erre merőleges rendszerek. Az alaphegység felszíne ÉÉNy-i irányban dől 17 — 32° dőlésszög értékkel. — A fedőhegységi szerkezetben megtaláljuk az alaphegységi főbb irányokat, de a bányaföldtani adatok igazolják, hogy attól eltérő irányú törések- vetők is vannak. Ez utóbbi irányok jobbára É — D vagy erre merőleges lefutásúak. E törések mellett az elmozdulások csekélyek, 1,5—10 m nagy- ságrendűek. A homokkő összletének dőlésiránya és szöge megegyezik a triászéval. A törésrendszerek közül az alaphegységben harántoltak majdnem mindig nyitottak és az üregek kitöltésében fennőtt kristályos gipsz-kalcit-aragonit vagy ezek limonitos bevonatai vannak. Ezek a rendszerek ÉNy -DK-iek, az erre merőleges törések zártak csak vékony agyagos vagy limonitos hasadékki- töltés ismeretes. A fedőhegységi törések zártak, illetve a homokkőben lévő tűzálló agyag- összletek . képlékenysége folytán záródtak, illetve töltődtek ki. Gyakori a flexurás jelenség. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a rugalmatlan közegben nem mindig beszélhetünk olyan törésről, amely mentén elmozdulás történt. Az utóbbi idők feltárásai szerint az agyagtelepek közötti homokkőpadok, rétegek kőzettani felépítésüktől függően mozaikszerűen darabolódtak vagy törtek fel és alakították ki a mai feltárható formájukat. b) Az ősföldrajzi adatok értékelése a rendelkezésre álló dokumentáció és átha- rántolt képződmények alapján. A kutató mélyfúrások adatai alapján a felső- triász korú dachsteini mészkőképződmény erősen karsztosodtak felületére (üregekben-töbrökben), annak nagyobb mélyedéseiben, szárazföldi vörösagyag települt. E területen a harmadidőszaki tenger lassú előrenyomulását jelzi a felsőeocén korban az agyagmárga-márgapala és lithothamniumos mészkő megjelenése, amely a dachsteini mészkőösszletre diszkordánsan települt, annak mélyedéseit tölti ki a kutatott terület É-i és D-i részén. Az eocén végi regresszió és az azt követő igen nagymérvű oligocén eleji lepusztulás mértékét a kutatási adat hiányossága miatt nem lehetett megállapítani. Az alsóoligocén tenger előnyomulását és határait jelzi (2. ábra) a Budai-hegység és Romhányi rög területén megismert partszegélyi durva szemcsézetű homokkő és konglome- rátum, amelynek anyaga az É-on elhelyezkedő kristályos alaphegység területé- ről származhatik. Az alsóoligocén tenger szintje (vízszint) igen sokszor változott A kovás-agyagos-limonitos-karbonátos kötésű homokkő ülepedése közben a vízszintváltozások változatos képződményeket hoztak létre azzal, hogy időnként a terület szárazföld-folyó-laguna vagy sekélyvízű tenger volt. Az alsóoligocén felső szintjében elhelyezkedő és egyre vastagodó finom szemcsé- zetű karbonátos-agyagos kötésű homokkő már minden bizonnyal sekélyten- geri képződmény. A középsőoligocénben nyíltabb sekélytengeri üledékeket (rupéli agyagmárga) ismertünk meg. A felsőoligocénben újra a lagunás-delta és szubneritikus, édesvízi, csökkentsósvízi képződmények találhatók. Az egységes értelmezés, valamint a bányaművelés tervszerűbb és gazdaságos üzemvitele érdekében a nagytömegű adat újrafeldolgozásával összehasonlító telepazonosító vizsgálatokat kezdtünk meg. Élsősorban a nyersanyag teleptani minőségi és földtani jellegét vettük alapul. Nagy segítséget és közvetlen ellen- őrzési lehetőséget nyújtott az, hogy az 5. sz. telepben folyamatos feltárási munka folyt s így a mélyfórásokból nyert adatokat ki lehetett egészíteni a 510 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet IZZI 1 ^ 2 2. ábra. A magyarországi ősföldrajzi helyzet alakulása a paleogén folyamán (Szentes F. nyomán). Jelmagyará- zat: 1. Szárazföld, 2. Tenger Fig. 2. Variation of paleogeography during the Paleogene in Hungary (after F. Szentes). L e g e n d: 1. Land, 2. Sea 3. ábra. A felsöpetényi tűzálló agyagelöfordulás földtani szelvénye, (szerkesztette: Eberoényi L. és társai, 1975). Jelmagyarázat: 1. Tali'j, lösz (holocén-pleisztocén), 2. Homokkő, 3. Agyagtelepek homokkőlencsékkel, 4. Fekvő homokkő, 5. Márga, 6. Homokos_agyag (2—6. oligocén), 7. Triász mészkő, 8. Feltáró vágat, 9. Bányafúrás, 10. Külszíni fúrás Fig. 3. Oeological section of the refractory clay deposit of Felsőpetény (compiled by L. Eberoényi et al. 1975). L e- g e n d : 1. Soil, loess (Holocene-Pleistocene), 2. Sandstone, 3. Clay beds with sandstone lenses, 4. Underlying sandsto- ne, 5. Mari, 6. Sandy clay (2—6. Oligocene), 7. Triassio limestone, 8. Development gallery, 9. Underground borehole, 10. Surface borehole Nagy I.: A felsőpetényi tűzálló agyagtelepek azonosítása 511 bányákban mért adatokkal. Elkészítettük a terület triász felszínének szint- vonalas térképét a szerkezeti adatokkal, valamint 42 db. hossz- és haránt- irányú földtani szelvényt (3 ábra). A kutatófúrások által harántolt mellék- kőzet és haszonanyag kőzetek leírásából az üledék ritmusosságát és változá- sainak mértékét (4. ábra) rögzítettük és elemeztük. A haszonanyag mellék- kőzetének földtani adatai az alábbiak: 1. A mellékkőzetek ásványtani-kőzettani földtani adatainak értékelése — A felsőtriász dachsteini mészkőképződményt a bányaterület K-i mezőjében harántolták a mélyfúrások. A mészkő fehér, rózsaszín, szürke, vagy sárgás- szürke, mikrokristályos. Vastagpados vagy rétegzetlen. Kövületmentes. Helyenként likacsos, repedezett és kaciteres. — A felsőeocén lithothamniumos mészkő sárgásszürke, változó keménységű, jellegzetesen parti képződményre utaló zavart településű, limonitos-kal- citos áterezéssel vált ismertté. I blü. 62,0 75.6 79,0 infín 119,5 A képződ - meny szama Az uledékke'pződés ritmusa törmelékes 1848 4. ábra. A felsöpetónyi 247. fúrás üledékrltrausai. Jelmagyarázat: 1. Felsötriász dachsteini mészkő, 2. Felső- i eocén lithothamniumos mészkő, .3. Agyagmárga, 4. Finomszemű homokkő, 5. Középszemű homokkő, 6. Agyagtelepek, 7. Durvaszemű homokkő, 8. Konglomerátum (3—8. alsóoligocén), 9. Pleisztocén szárazföldi agyag Fig. 4. Sedimentary rhythms in the lithological lóg of borehole Felsőpetény-247, L e g e n d: 1. üpper Triassic Dachs - tein Limestone (Dachsteinkalk), 2. üpper Eocéné Lithothamnian limestone, 3. Olay-marl, 4. Fine-gralned sandstone, 6, Medium-gralned sandstone, 6. Olay beds, 7, Coarse-grained sandstone, 8, Oonglomerate (3—8. Lower Ollgocene), 9. Pleistocene terrestrial olay 512 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet — Alsóoligocén képződmények jelentősége jóval nagyobb az eddigieknél. A kutató mélyfúrások azonban nem mindenütt harántolták át a teljes összletet, s így a homokkő alatt elhelyezkedő képződményről kevesebb adatunk van agyagmárga, iarkaagyag és homokkőlencsékkel. E képződmény a K-i területen jelentősebb vastagságban ismert, a Ny-i területen pedig kivékonyodik. A triász és (eocén) korú képződmények felszíni egyenetlen- ségeit töltötte ki, s takarta be. A mészmárga sötétszürke, tömött szövetű, karbonátos kifej lődésű, vékony leveles-lemezes elválású. A közbetelepült homokkő finom szemcsézetű karbonátos kötőanyagú. A tarkaagy agösszlet helye változó. Előfordul, hogy a sorozat ezzel indul, de van olyan fúrás ahol az agyagmárga zóna közepén foglal helyet. Az agyag vörös, lilafoltos és helyenként fehér. Ez utóbbi a ,,halloysites agyag” nevet kapta. Az agyag- márgaösszletre települten (dokumentációkból sajnos nem derül ki, hogy az átmenet folyamatos vagy sem) találjuk a durva- és finomszemcsézetű kova- savas kötésű, helyenként limonitos homokkőösszletet. A kutatók e képződ- ményt folyóvízi-szárazföldi eredetűnek tartják, a kavicsos és konglome- rátumos szakaszai miatt. A durvaszemcsézetű homokkő fölött van a tűz- álló agyagtelepeket is magában foglaló változatos (finom-közép és durva) szemcsézetű karbonátos-agyagos-limonitos kötőanyagú homokkő, melynek felső része minden bizonnyal tengeri eredetű míg az alsóbb zónája a tűzálló telepekkel partszegélyi-szárazföldi-lagunás-mocsári-lápi kifejlődéseket mu- tat. A homokkövek ásványtani összetétele a vizsgálatok alapján (Ákos Éva 1965) az alábbi: A könnyű ásványok közül kimutatható volt a kvarc (96% mennyiségben), földpát (1%), muszkovit (1%) és a kalcit. A nehéz ásványai közül említésre érdemes a gránát, biotit, klorit, turmalin, [zirkon, rutil disztén, talk, apatit és limonit. A kötőanyag kova, meszes, agyagos, rit- kábban limonitos. 2. A tűzálló agyagtelepek elterjedési területe és teleptani leírása Bányászati szempontból 5 műrevaló agyagszintet lehet elkülöníteni. E tűz- álló agyagtelepek a terület 98% -át borító hárshegyi homokkőösszletben talál- hatók. — Az 1. sz. tűzálló agyagtelep kifejlődése nagy vastagságban (esetenként a 10 m-t is megiialadó) ismert és több szintben homokkőpadok-lencsék tele- pülnek közbe. Az előfordulás legalsó telepe és jellemző kísérő ásványai (a redukciós zónát jelölve) a pirit, melanterit, sziderit. A közbetelepült szénréteg vastagsága nem haladja meg a 60 em-t. Fedőjében minden átmenet nélkül durvaszemű homokkő helyezkedik el. — A 2. sz. tűzálló agyagtelep kifejlődése lassú áramlási viszonyokra utal, amit egyenletes vastagság jelez. A telep nem nagy kiterjedésű. — A 3 sz. tűzálló agyagtelep a fekvőből fokozatosan fejlődik ki. A telepben lévő szénréteg, már nem agyagos kifejlődésű. Az agyag nagy kaolinit tartal- mú. A vas kolloidálisan vagy piritkonkrécióként mutatkozik. A telep fedője változó szemnagyságú vastagpados homokkő. A 4. sz. tűzálló agyagtelep kifejlődése finomhomokos, szerves anyagot tar- talmazó, helyenként széncsíkos-zsinóros agyag, amelyben elszórtan meg- jelenik a sziderit is. A telep a fekvőből folyamatosan fejlődik ki, míg a fedő felé éles határral választható el a durva szemű homokkőtől. — Az 5 sz. tűzálló agyagtelep kifejlődése finomhomokos. Mai ismereteink sze- rint a legjobban feltárt telep, jelentős területi elterjedése a Ny-i bányamező Nagy I.: A felsópetényi tűzálló agyagtelepek azonosítása 513 gS o J«1 Wo • cö o) ta « 'c-i< C'O ^ (m •9S HH M O of ^ bO a> N rr; ^(ii cí Q O Fig. 5. Extenaion of Bed 5 of the refractory clay deposit of Felsőpetény (compUed by I. Nagy). L e b e n d: 1. Upper Triassic Dachstein LImestone (Dachsteliikalk), 2. Sand- stone, 3. Refractory Clay Bed 5 (2 — 3. Lower Oligocene), 4. Middle Oligocene clay-marl, 5. Location and nuniber of exploratory boreholes, 6. Faults, measured and graphl- caUy reconstructed, 7. Adits, 8. Galleries, 9. Descending sliafts, beadways, etc. 514 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet területére korlátozódik (5. ábra). Szegélyein homokos, míg a telep belső övében felül zsíros agyag, alatta sovány gyengén homokos és legalul ho- mokos agyag különíthető el Az É-i peremen és a fedőben megjelenő durvaszemű homokkő limonitfoltos. A telepek É és ÉNy felé dőlnek 15 — 20°-os dőléssel. Kiterjedésük és vas- tagságuk változó. Az agyagszintek egymástól való távolsága területenként eltérő. A telepek sokszor kisebb homoklencséket zárnak magukba. 3. A haszonanyag ásványkőzettani és minőségi adatai Tűzálló agyagnak nevezünk minden olyan agyagot, amely 1300° hőmérsék- leten még nem olvad meg (azaz 26 SK) s alakját nem változtatja. Az agyagok tűzállóságát növeli az alumíniumtartalom, míg a vas (pirít) valamint az alkáli fémeket tartalmazó ásványok (biotit, amfiból) csökkentik. Vizsgálataink alap- ján agyagtelepeink ásványos összetételében elkülöníthető: Az eredeti kőzet elegyrészeiből származó kvarcot, földpátot, biotitot, musz- kovitot, rutilt, kloritot, gránátot stb. — Az agyag képződésekor újonnan képződött ásványok közül a kaolinitet, halloysitet, montmorillonitot, szericitet s illitet. Az agyagban leülepedés közben vagy azután képződött ásványok közül a piritet, limonitot és gipszet. A biogén eredetű ásványok közül a növényi és állati szervezetek szilárd vázaiból származó kalcitos és kovasavas héj töredékeket. Az ásványtani vizsgálatok (röntgen, elektronmikroszkóp, DTA és iszapo- lási maradék alapján a tűzálló agyagunk lényegében kaolinitból áll. Kaolinit 54%, szericit-illit 32%, kvarc 10%, plagioklász 0,1%, klorit-montmorillonit 1,0%, kalcit 2,0%, limonit 1,0%. Az agyagot szennyező durva törmelék a kvarc, csillám, pirít, vasgumók és a szerves-anyag (szén). A tűzálló agyag színét és minőségét részben a vasoxid hidroxid és a szervesanyag mennyisége, valamint ezek eloszlásának egyenletessége határozza meg. A fehér tűzálló agyagnak, amely a telep felső részében található. Két válto- zata van: a) A zsíros fehér agyag (I. o.) amely képlékeny. b) A homokos fehér agyag (II. o.), amelynek magasabb homoktartalma van. A szürke tűzálló agyagnak ugyancsak két változata különíthető el: a) A zsíros szürke agyag, amelynek minősége közel azonos a fehér agyago- kéval. b) A homokos szürke agyag (III. o.), amelynek homoktartalma jelentősen megnő, elérheti a 25%-ot is. Az agyagtelepeken belül alulról felfelé haladva homokos szürke (III. o.), ma jd a felett gyengébben homokos kissé zsíros agyag és a fehér vagy szürkésfehér zsíros agyag, A zsíros agyag már nem követhető nagy területeken. Jobbára a szürke agyagtele])ek belső zónájában, a középső részén foglal helyet, ahol az agyagösszlet a legvastagabb. Kémiai vizsgálatok alapján az agyagok minősége: SiOg ^ 48,3 - 76,2%, AlgOg = 18,1 - 38,1%, FcgOg = 0,5 - 0,7%, CaO = 0,17 — 3,25%, MgO = 0,15 — 4,01%, és az izzítási veszte- ség 5,86 17,2%. A nyomelemvizsgálatok alapján viszonylag nagy (1,15 2.59%) a KgO-tartalom, mindig kicsi (0,01 — 0,4%), a NagO-tartalom. A Tí(>2 értéke 0,62 és 2,58%. Ipari szempontból amilyen hátrány a vastartalom (FcgOg = 0,5 — 9,7%), olyan előny a kitűnő plaszticitás. Nagy I.: A felsőpetényi tűzálló agyagtelepek azonosítása 515 mely a kedvező szemcseeloszlás és ezen belül a 2 u-os szemcsék nagy részarányából adódik. Az agyag nagy kaolinittartalma miatt jó tűzálló- ságú, bár tág határok között mozog (26 — 35 Sk), és már kis távolságon belül is változik. Énnek okát a szennyező anyagok (FegOg, K2O, amorf kovasav, vasszulfid stb.) egyenlőtlen elterjedésében keressük. Minden agyagtelep kiékelődési határvonala D-en figyelhető meg míg É-felé nyitott ül. 1 — 2 telep esetében volt csak lehatárolható. így a tengerből ÉK, K felől feltöltődő sekélytenger partvidéke időszakosan elvesztette kap- csolatát a tengerrel, és lagunák-lápok alakultak ki. A tengerparti lápok víz- utánpótlását csak részben szolgáltatták a környező szárazföld területéről a folyók és patakok, ahonnan kolloid vagy kristályszemcsés alumoszilikátot szállítottak. A deltalápok redukciós vize, és sótartalma, valamint a tengervíz huUám verése előidézte az alumoszilikát koagulációját és megindult a felhal- mozódás folyamata, melyet a réteges strukturális sajátságok bizonyítanak. A leülepedést követően megindult folyamatok közül elsősorban a gleyesedést, a szulfidos redukciót és az oxidációt kell említenünk. Az agyagtelepek képző- désének egy-egy nagyobb csapadékdús periódus és az időszakosan durva - törmeléket szolgáltató transzgresszió vethetett végett. A durvatörmelékes hordalékagyag feltöltötte a lápokat-lagunákat-sekélyvízű tavakat. Ezáltal eltolódva az új domborzati viszonyoknak megfelelően kialakultak az újabb tavak-lagunák-lápok és kezdődött élőiről az agyagtelej)ek ké]>ződése. Mai ismereteink szerint nyolc agyagtelepet tudunk elkülöníteni, amelyből 5 agyagtelepet harántoltak eddig bányavágatokkal. Jelentősebb fejtéseket az előfordulás déli szegélyén az egyes, kettes számú telepösszletekben míg az északi részen a négyes és ötös számú telepekben végeztünk. Irodalom - References Bartkó L. (1948): Előzetes jelentes a Komliány környéken végzett földtani kutatásokról. Jel. a jövedéki mélykutatás 1947/48. évi munkájáról Baum.! V. (1954): Felsöpetény — Bánk — Romhányl tűzállóagyagbányászat fejlesztési problémái. Bány. Lapok 4. BidlÓ G. (1970): Felsöpetény 1970. Ásványtani vizsgálatok. Kézirat Deáky Á. (1970): Felsöpetény. Külfejtésre kijelölt terület geológiai jelentése és készletszániítása JANTSKY B. (1951): Jelentés a Bánk-Felsőpetény és Szendehely környékén előforduló tűzállóagyagokkal kapcsolatos földtani kutatások eredményeiről. Kézirat Kneifel F. (1970): Felsöpetény! „sziallitok” ásványos alkata és településviszonyai. Szakdolgozat Majzon L. (1961): Észak-magyarországi oUgocén rétegtani tagolása foraminifera-tanulmányok alapján. Földt. Közi. 9). k. pp. 121-125. Noszky J. sen.: a Duna-balparti hegyrögök . . . Földt. Int. Évi Jel. 19. Nyirö Réka (1969): A Felsöpetény 228. és 311. sz. fúrások Foraminifera-vizsgálatai és azok kiértékelése. Kézirat Radnóty E. (1967): Az újabb felsöpetény! kutatások előzetes ismertetése. Kézirat Radnóty E. és munkatársai (1967): Magyarország tűzálló agyagelöfordulásainak katasztere és távlati terve. Kézirat Radnóty E., Krizsín P., Vető Iné, Béldeki J. (1970): Az OEA. Dunántúli Művei 1970. 1. 1-i helyzet szerinti ásvány- vagyonmérlege. Kézirat Radnóty E., De.íky A. (1969): A felsöpetény! 1969. évi kisfúrási kutatási terület előzetes kvszletszámitása, különös tekintettel a várható fehéragyag készletre. Kézirat Radnóty E., Vető Iné (1969): A felsöpetény! bánya új ásványvagyonkészleteinek ismeretességi kategóriák szerinti felosztása (a bányaterület készletszámítása). Kézirat Radnóty E., Benke I. (1968): Jelentés az 1968. évi jugoszláviai tanulmányútról. Kézirat Radnóty E. (1967): Feladatterv (a felsöpetényó tűzálló agyagelöfordulás 1967. évi geofizikai kutatásaihoz). Kézirat Siposs Z.: A Dorogi medence oligocén képződményeinek kifejlődési típusai. Évi Jel. 1961-röl 1. p. 355 — 36^ Szarka R. (1968): Jelentés a roinhányi-rög területén 1967. évben végzett geofizikai mérések eredményeiről. Kézirat Szentes F. és szerzőtársai (1968): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-I. Tatabánya. SzÖTS E. (1954): Évi jel. a Romhány— Felsöpetény környékén végzett tűzálló-agyag kutatásról. Kézirat Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Budapest Varjú Gy. (1964): Magyarország nem érces ásványi nyersanyagai. (In: Jantsky B. és társai: Magyarország ásványi nyersanyagai Varjú Gy. (1955): összefoglaló földtani jelentés és készletszámítás a Romhányl rög tűzállóagyag-előfordulásairól. I-III. köt. Kézirat Varjú Gy.: A Romhányl rög területén levő (Bank-petényi) tűzállóagyagelőfordulás. MAFI Évi jel. 1955 — 56. Vető Iné (1965): Je.entés a Bánki terüiet tűzállóagyag kutatásáról. Kézirat Vető Iné (1964): A romhányl rög földtani és kőzettani viszonyai. Kézirat Vető Iné— Dr. Radnóty E. (1969): A felsőpetényi bánya új ásványvagyonkészleteinek ismeretességi kategóriák sze- rinti felosztása. Kézirat Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1919) 109. 616—522 Ásványvagyonvédelem a bauxitbányászatban Fodor Béla (6 ábrával) Az ásványvagyonvédelemmel kapcsolatban két szélsőséges nézettel talál- kozhatunk: az egyik szerint — az ásványvagyon újra nem termelhető jellegére hivat- kozva — a nyersanyagelőfordulásokat maximálisan (maximális kihozatal- lal) kell kiaknáznunk, (Túlvédés) - a másik szerint (a pillanatnyi gazdasági előnyök érdekében) az előfordulá- sok legkedvezőbb természeti paraméterekkel rendelkező részeit lehető leg- nagyobb termelékenységgel, minél hamarabb le kell művelnünk. (Rabló- gazdálkodás) Mintkét nézet hibás, jelentős gazdasági károkat eredményez. A rablógazdál- kodás — az ásványi nyersanyagok össznépi tulajdona következtében — társa- dalmi rendszerünktől idegen. Mindamellett találkozhatunk ,, vadhajtásaival”, melyek ellen határozottan fel kell lépnünk. Az ásványvagyonvédelem (és az ásvány vagyongazdálkodás) feladata az in situ ásványi nyersanyagokban megtestesülő potenciális népgazdasági ered- mény maximális realizálása a társadalom számára. Ez a tevékenység felöleli a földtani kutatástól a végtermékgyártásig terjedő folyamat valamennyi fá- zisát. A bauxitbányászat ásványvagyonvédelmi tevékenysége a bányatelepítési döntéstől a bányabezárásáig terjed. Itt csak a beruházási tevékenység befeje- zésétől (mélyművelésnél a főfeltáró bányatérségek kihajtásától) a bányabezá- rásáig terjedő, tulajdonképpeni bányaművelési szakasz ásványvagyonvédelmi feladatait érintem. A bányaművelési szakasz a mezőfeltárás, a fejtéselőkészítés és a fejtés folyamataiból áll, melyekhez kapcsolódnak a bányageológia feladatai (bánya- beli kutatás, tervezés, készletnyilvántartás, termelésirányítás, különféle elszámolások stb.). E szakasz ásványvagyongazdálkodási viszonyait a -- természeti környezet - technikai feltételek — személyi feltételek határozzák meg. IVIint ismeretes, a bauxitbányászat természeti feltételei nem mondhatók ked- vezőnek: tagolt, szeszélyes lefutású karsztos fekvő, tektonizáltság, nagymérvű területi, vastagsági és minőségi változékonyság, kis szilárdságú közvetlen fedő, vízveszély és víz jelenléte, tűzveszély stb. jellemzik. A technikai feltételek magas színvonalú bányászkodást tesznek lehetővé. Általánossá vált a korszerű biztosítószerkezetek (alumínium süveg, acéltám. Fodor: Ásványvagyonvédelem a bauxitbányászatban 517 majd egyedi könnyűfém hidraulikus tám) és a gépesítés elterjedése. A jövesz- tés robbantással történik, a rakodást és a munkahelyi szállítást CAVÓ — 310 és JOY TLF-4 rakodógépek végzik, a gyűjtőszállítás gumiszalagon történik. A produktív teljesítmény az utóbbi 15 évben megduplázódott. Ugyanez elmondható a vállalati szintű mélyművelési (összüzemi) teljesítményről is, mely 1976. évben 3,57 t/műszak volt. A természeti paraméterek széleshomlokú fejtések alkalmazását nem teszik lehetővé, ezért kamrafejtéseket — és főleg szintomlasztásos kamrafejtéseket — telepítünk. A termelékenység emelkedése és a gépesítés fokozása általában a termelési veszteség és az érchigulás növekedését idézi elő. Napjainkban sem mondható el, hogy kihalt a termelés mennyiségi szemlé- lete. Bár a Magyar Alumíniumipari Tröszt és a bányavállalatok intézkedések sorát foganatosította, e káros jelenség ellen továbbra is fel kell lépnünk. El kell érnünk, hogy a szalagtakarítóktól a vájárokon, robbantómestereken és aknászokon keresztül minden szinten tudatosan védjük a ránk bízott ásvány- vagy ont. A bányageológusnak együtt kell működnie a közvetlen termelőkkel, ter- melésirányítókkal, az üzemvezetőséggel. Igen fontos a bányamérő szolgálat- tal kialakított munkakapcsolat. A bányageológiai szolgálatok személyi feltételei a bauxitbányászatban nin- csenek megnyugtató módon rendezve. Szélső eset a Fejérmegyei Bauxitbá- nyák József III. Rákhegy II. bányaüzeme, ahol egyetlen geológus végzi a bányabeli kutatás és a fúrásokkal történő víztelenítés művezetését, a fúró- munkások bérszámfejtését, a bányabeli kutatás teljes adminisztrációját (a nyilvántartások vezetésétől a térképek színezgetéséig) és feldolgozását, a veszteség és higulás rendszeres kiértékelését, az éves ásványvagyonmérleg és a különféle művelési tervek (havi tervtől a távlati tervig) vonatkozó fejeze- teinek elkészítését stb., a mintegy 2,6 milliárd Ft potenciális eredményű ásványvagyonnal való gazdálkodást, s ,, mellékesen’' a közel 0,5 millió t/év termelés bányageológiai kiszolgálását. Az ásványvagyonvédelem leginkább reflektorfényben álló oldala a termelési veszteség és a higulás. Ennek elvi problémái többnyire általános érvényűek. Hosszú évek átlagában a mélyművelésű bauxitbányászat termelési vesztesé- ségét 20 21%-nak vettük és az éves ásványvagyonmérlegekben a kitermel- hető vagyon számításánál ezt az értéket szerepeltettük. Az 1975. I. 1. állapot szerinti műrevalósági újraminősítés veszteségfüggvé- nyét is ennek megfelelően alakítottuk. A Nehézipari Minisztérium Műszaki Gazdasági Tanácsának határozata, az Országos Ásványvagyon Bizottság határozatai Magyország 1976. január 1. állapot szerinti bauxitkészletéről és az Országos Ásványvagyon Bizottság 1976. évi Intézkedési Terve előírta a bauxitbányászat termelési veszteség és higulás normatíváinak kidolgozását. Felkérésünkre a tárgyban a Bányászati Kutató Intézet vizsgálatot végzett, zárójelentését 1976. júliusában adta át (Klingeb, 1976). A zárójelentés alapján — bizonyos módosításokkal — elkészítettük azt a normatívarendszert, melyet 1977. január 1-től — egyelőre 1 éves kísérleti időszakra a bányavállalatok részére kötelezően előírtunk. A módosítások bizonyos veszteségtípusok számítási metodikáját érintették, ugyanakkor a tervezhető veszteséget ~ gazdaságossági megfontolások ala])ján tninőség- 518 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet függvényessé tettük. Különféle szigorításokat vezettünk be, elsősorban a vé- kony telepek és a fekvőékek vonatkozásában. A bányavállalatok a normatívarendszer alapján próbaszámításokat végez- tek, az 1977. évi Műszaki Üzemi Terv vonatkozó fejezeteit is e szerint fogják elkészíteni. A próbaszámítások során a már említett 20 — 21%-os mélyművelési termelési veszteséggel szemben 30 — 32%-os érték jelentkezett. Ez azonban koránt sem jelent növekedést. Az ásványvagyonfelhagyások nevezéktani átcsoportositásával éXhxvikBzemhen. Ez az átcsoportosítás azonban- nem csak nevezéktan! kérdés, hanem — távlati termelési terveink] megalapo- zottságának feltétele. Mint ismeretes, a 6/73 KFH utasítás (KFH, 1973) az ásványvagyonfelha- gy ásókat az 1. ábrán látható módon csoportosítja. Tekintsük most a kitermelhető ásványvagyon definícióját (KFH Kiadvány, 1975) ,,A kitermelhető ásványvagyon a földtani vagyonnak végleges pillérben nem lekötött, az oj:)timális művelési módhoz és termelési technológiához tar- tozó optimális termelési veszteséggel és az engedéllyel már visszahagyott vagyon- nal csökkentett, az optimális termelési higulással pedig megnövelt mennyisége." A fenti definíció és az 1. ábra között ellentmondás van: a kitermelhető vagyon számításánál csak a termelési veszteséget és a végleges pilléreket vet- tük figyelembe, a működő és megszüntetendő hányák tervezett ásványvagyon- visszahagyásait nem szerepeltettük. Ez az egész veszteség-])robléma döntő láncszeme. A termelési veszteség normatívarendszere geometrizálással készült. Ez azt eredményezte, hogy a korábbi visszahagyások nagy része (fekvőék, kié- kelés, talpmaradvány stb.) is termelési veszteségként jelentkezett. Igaz ugyan, hogy ezáltal elmosódnak az ásványvagyonfelhagyások kategó- riái (a termelési veszteség, valamint a működő és megszüntetendő bányák ásvány vagyon-visszahagyásai egymásba folynak), de lehetővé válik az ásvány- vagyonfelhagyások tervezése, azaz a kitermelhető vagyon megbízható megálla- pítása. Az ásványvagyonvédelem hatékonyságát hiba volna azon lemérni, hogy hány %-os a termelési veszteség. A kérdést úgy kell feltenni, hogy a hánya induló műrevaló (illetve államilag védett) kitermelhető vagyonát milyen mérték- ben tudjuk kitermelni? Másképpen: a bánya potenciális eredményét teljes egészében valóságos eredménnyé tudjuk-e alakítani ? Vegyünk egy leegyszerűsített példát (2. ábra). Vizsgáljuk azt az esetet, amikor a nem műrevaló vagyon kis vastagsága miatt ,, keletkezett", és pl. peremi területen műrevalóhoz csatlakozik. (A nem /. ábra. Az ásványvagyon felhagyások csoportosítása Fig. t. Grouping (classification) of abandoned mineral reserves Fodor: Ásványvagyonvédelem a bauxitbányászatban 519 INDULÁS BANYABEZARAS; Megváltozott körülmények miatti szabályizerü átminősítés. ma|d visszahagyas tehat I V; V| I | T < MK [ 2.ábra.kz ásványvagyon alakulása a bánya álettartama során. Jelmagyarázat: NMK = nem műrevaló, MK = műrevaló, kitermelhető készlet Fig. 2. Varlation of the mlneral reserves during operation of a mine. L e g e n d: NMK = nőt workable, MK = wor- kable commercial reserves műrevaló vagyon tehát a termelési folyamattal, illetve az alkalmazott tech- nológiával közvetlen kapcsolatban áll.) A jicldában az egyszerűség kedvéért bányászati új kutatást és liigulást nem szerepeltettem, a hagyományosan ter- ! vezút és az elszámolt termelési veszteség egymással egyenlő. A termelési folyamat során megváltozott (geometriai) körülmények miatt szabályszerű átminősítés (leminősítés) történt. Ezért nem sikerült az in- duló műrevaló kitermelhető készletet maradéktalanul kinyerni, ugyanakkor nem történt elszámolási szabálytalanság (A 6/73 KFH és a 15/1969 NIM ÉVM-KGM-MÉM-OVM MTTO-KFH utasításokat betartottuk). Ha a termelési veszteséget az új normatívarendszer alapján terveztük volna, lemi- nősítés nem történne, a kisebb volumenű, de reális kitermelhető készlet elvi- leg megegyezne a bányából történt termeléssel. normatíva szerinti vesztesed korábbi elszámolás Higulas hianya Bányászati negatív uj kutatás „Leírás" nem mürevaloból Átminősítés mürevalóból nem mürevalóba Veszteségként elszámolva 3. ábra. A normatíva Bzerinti veszteség és a korábbi készletelszámolás összefüggése Fig. 3. Kelatlonship between losses ascording to normatives and earlier econoniic accounting of the reserves 1970 I I INDULÓ 520 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Veszteség (v) X A t („tiszta" bauxít termelés) 1 ; higulás(h) ■MIM Veszteség % = - 100 = • 100 = v% Higulás % = ■ 100 = h% Látszólagos veszteség % = ”7]^ ■ 100 = ^ - 100 = v, % I V|% = v%-h% I 4. ábra. A veszteség, látszólagos veszteség, hignlás értelmezése Fig. 4. Interpretation of losses, apparent losses, and dllutlon NEM MÚREVALÓ A V átminő- sítés J. MUREVALO MÉLYFÚRÁSI UJ KUTATÁS ■7 ÁTSZÁMÍTÁS .5. ábra. A földtani készlet változása 1970. I. 1. és 1976. I. 1. között 6. ábra. A kitermelhető készlet változása 1970. I. 1. és 1976. I. 1. között Fig. 5. Variation of the geological reserves between Ja- nuary 1. 1970 and January 1. 1976 Fig. 6. Variation of the exploltable (workable) reserves between January 1, 1970 and January 1, 1976 Fodor: Ásvány vagy önvédelem a bauxitbányászatban 521 A műrevalósági átminősítésen (leminősítésen) kívül azonban más tényezők is akadályozzák a hagyományos veszteséggel számolt műrevaló (ül. államilag védett) kitermelhető vagyon maradéktalan realizálását. Ennek tisztázása céljából tekintsük át, hogy a norrnalizált, illetve tényleges veszteségeket koráb- ban hogyan értelmeztük, illetve hol számolhattuk el ? (3. ábra) Korábban higulással nem számoltunk, nem terveztük. A termelési veszteség alatt a tulajdonképpeni látszólagos veszteséget (4. ábra) értettük. A higulás számbavétele azt eredményezte, hogy a veszteség a higulás mér- tékével , .megnőtt”. Ez 1 — 3%-ot jelent. Az ásványvagyonvisszahagyást és a műrevalósági mutató szerinti leminő- sítést a vállalatok a termelési veszteség ,, mellékcsatornájaként” tekintették. Megítélésünk szerint bizonyos esetekben még a bányászati negatív új kutatás is a tényleges veszteségek ,, eltüntetését” szolgálhatta. Egy bauxitbánya vállalat mélyművelésű földtani és kitermelhető készleté- nek változását 1970. I. 1 — 1976. I. 1. között az 5. és 6. ábrán mutatom be. Az ásványvagyongazdálkodási és ásványvagyonvédelmi problémákat a bauxitbányászat minden szintjén rendeznünk kell. Soron következő feladataink: — a követelmények pontosítása céljából ki kell értékelni a termelési veszteség és higulás normatívarendszerével kajjcsolatos tapasztalatokat, — a fentiek alapján módosítani kell a inűrevalósági újraminősítéskor kidol- gozott veszteségfüggvényt, és így a kitermelhető készleteket. Irodalom References Klinger J.: ,,Ásv.'lny vagyonvesztesíR vizsRálata a h.azai bauxitbányászatban.” Kutatási zárójelentés, Bányászat) Kutató Intézet. Budapest, jiii. 3Ü. A Központi l’öidtani Hivatai Elnökének 0/73. sz. utasítása az ásványfeihagyások engeciéiyezésének és nyiivántartásá- nak rendjéről. Budapest, 1973. március 29. A legfontosabb ásványi nyersanyagok műrevalósági újraminősítésének szakmai — módszertani előírásai. Budapest, 1975. január. KFH Kiadvány ]\Iineral resoiirces conservancy in baiixite inining B. Fodor .\s widely known, tlio task of iniiieral resources conserv^ancy (ami miiiprul resources econoiny and management) consists in recovering the maxinuiin of economic valiie inherent in the in situ accuinulations of mineral raw matorials to tlie benofit of tlie poeple’s economy. The activifies of bauxite mining in the doniain of mineral resources conser- vancy encompass the entire gamme of works front decision making in opening mines up to closing a mine. Out of the wide variety of questions iitvolved the author is novv dealing with probléma arising in the mining exploitation stage proper. The most intriguing aspect of mineral resources conservancy is the problem of pro- duction losses and dilution of the rescrves. The economic problcms involved are of generál and universal validity being nőt restricted to the scope of bauxite mining. On the basis of the principles adopted thus far the productioji losses in underground bauxite mining have been taken to be, as an averago of a comparatively long span of time, 20 to 21 %, and the above values have beett entered in the aimual mineral reserve balances in calculating the exploitable reserves. In 1976, using the results obtained by the Mining Research Institute, a System of normatives concerning production losses and reserve dilution was developed and has since been introduced with experimental charac- ter. In the couise of trial calculations values of 30 to 32% were obtained, as opposed to the above-mentioned 20 to 21% underground production losses. This result, however, 14 Földrajzi Értesítő 522 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet does by far nőt imply the presence of an increase, as we have to do with nomenclatural re-grouping of mineral reserves abandoned by miners. The Directions 6/73 issued by the Central Office of Geology have grouped the abandon- ed mineral reserves as follows: 1. Production losses 2. Abandoned mineral reserves o/ in operating mines 6/ in mines to be closed c) reserves of permanent pillars 3. Mineral reserves completely lost Let US look now at the definition of exploitable mineral reserves; The exploitable mineral reserves are that part of the geological reserves nőt abandoned in pernanent pillars; reduced by the optimum of production losses associated with the optimál exploitation teclmologies and by the legitimately abandoned reserves and increased by the optimiun of reserve dilution. There is a contradiction between the above definition and the classification of abandon- ed mineral reserves: m calculating the exploitable reserves only production losses and permanent pillars have been taken intő consideration, while the planned abandonments i of mineral reserves envisaged fór mines in operation and to be closed have been disregarded i in the present-day system of regulations. In other words we can alsó say that because of abandonments of mineral reserves to be decided later (during the operation of a mine and at its closure) and owing to cancella- I tions fór workability reasons prior to these the exploitable conomercial (or workable) I reserves calculated fór a concrete moment of time will be uncorrect. Fór this reason the I data files of planned production sequences do nőt reflect the virtual production possibi- : lities. The mines will be exliausted earlier than planned, and th e dates of next mine i openings have to be advanced. This is the most crucial link in the chain of problems arising in connection with losses. i Tlie normative system of production losses has been developed by geometrization. i Consequently, the major part of the abandoned mineral reserves (floor wedge, pinching i out, reserves left over in the floor, etc.) has manifested itself as production loss, and so has become plannable. The exploitable (and commercial workable) reserves calculated by I using this system are realistic, providing a reliable value fór the mining industry. Földtani Közlöny, BaU. o/ the Hungárián Qeol. Soc. (1979) t09. 523 — 527 A Bakonyi Bauxitbánya földtani és bányászati viszonyai Zenkovics Ferenc A Bakonyi Bauxitbánya a Dunántúli Középhegység DNy-i területén, Nyirád-Nagytárkány, Halimba-Szőc, majd az utóbbi 2 év óta Iharkút község térségében folytat bányászati tevékenységet. A vállalat az 1957. évben egyesített nyirádi és halimbai bányavállalat jogutódja. A térség bauxitbányászata több évtizedes múltra tekint vissza. A bauxitkutatás az 1920-as évek elején indult meg a halimbai területen több részvénytársaság közreműködésével. Kezdetben osztrák, majd később német és svájci cégek is bekapcsolódtak. A halimbai bauxitvagyont túlértékelték. Ennek következtében hazánkat bauxit-nagyhatalomként tartották nyilván. A halimbai kutatásokat néhány évvel később kiterjesztették a nyirádi tér- ségre is. A kutatások mindkét helyen eredményre vezettek. A bauxitbányá- szat kezdetleges eszközökkel, a felszínhez közeleső előfordulásokon indult meg. A II. világháború időszakában a bauxitbányászat a német hadiipar szol- gálatában állt. A II. világháború utolsó évében azokat a kezdetleges berendezéseket is elhurcolták, amelyek a bauxitbányászat rendelkezésére álltak. Az egyébként is kis volumenű bauxittermelés mélypontra süllyedt 1945 — 46-ban, majd ismét növekedett. Jelenleg több mint tízszerese az 1947. évi termelésnek. A földtani viszonyok tárgyalásánál célszerű a halimbai és a nyirádi terüle- teket külön ismertetni. A halimbai terület A Halimbai-niedencében a bauxit egy egységes telepet alkot, míg a szőci részen lencsés-telepes kifejlődésű. A bauxittelep fekvője a Halimbai-medencé- ben felsőtriász dolomit és dachsteini, valamint fiatalabb mezozóos mészkő, míg a szőci területen csak dolomit. Mindkét fekvőképződmény erősen karsztosodott, felső része erősen mállott. A dolomit a medence D-i peremén a felszínen van, majd tektonikus vonalak mentén lépcsősen, egyre mélyebben helyezkedik el. A fekvőkőzetek erősen töredezettek. A repedéseket bauxitos agyag tölti ki, amely elsősorban a bányavízvédelem szempontjából jelentős. A mezozóos alaphegység erősen karsztos felszínére diszkordánsan települ a bauxit. 14* 524 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A fekvőt nem kizárólag szálban álló kőzetek képezik, hanem ezek törmeléke is. Ezekkel az érctesten belül is találkozunk, gyakran több szintben. A bauxit részben áthalmozott, amit az említett törmelékes közbetelepülé- seken kívül egyéb jellegek is bizonyítanak. Pl. a bauxitban lévő idegen szeny- nyezés (karbonátos kőzetek törmeléke, kavics), a minőség rendszertelen inga- dozása stb. A bauxit alapszíne általában vörösbarna, főleg a felsőbb részeken szürkés és sárga fehér foltok, erek is találhatók benne. Az érc minősége mind vertikálisan, mind horizontálisan változó. A gyen- gébb minőségű bauxit általában a szelvény alsó részén található. Ez helyen- ként még az ipari minőséget sem éri el. A bauxitelőfordulások nagyon különböző mértékűek. A halimbai bauxit- telep több km dőlés és csapáshosszban követhető, míg a szőci terület lencsés- telepes előfordulásai pár száz méter hosszban és szélességben találhatók. A bauxit közvetlen fedője felsőkréta terresztrikum, alsóeocén szenes agyag, vagy miliolinás márga. A felsőkréta terresztikum csak a halimbai bauxittelep fedőjében van meg, vastagsága 0 40 m. A bauxittól sokszor csak vegyelemzések alapján lehet megkülönböztetni. A terresztrikumra éles átmenettel települ a felsőkréta barnakőszéntelepes összlet: szürke agyag, agyag és mészmárga, szenes agyag és palás barna- kőszénrétegek. Durvább törmelék ritkán található. A barnakőszénrétegek vastagsága <2 m, közvetlenül sohasem települnek a bauxitra. Az alsóeocén agyag, szenesagyag a bauxitterület D-i részén alkotja a köz- vetlen fedőt. Gyakran tartalmaz nagyobb mennyiségű piritet és szenes csí- kokat. Ezt követően az alsóeocént márga és mészkőrétegek képviselik, amelyek az alsóeocén felső rétegsorában egységesebb mészkőkifejlődésben jelentkeznek. Ez fokozatos átmenettel megy át a középsőeocén nummuliteszes mészkőbe. Ennek felső részét közbetelepült agyagmárgarétegek osztják meg. Felsőeocén rétegek csak a halimbai bauxittelep felett találhatók. A Halimba-szőci egyéb bauxitelőfordulásoknál a középsőeocénra pleisztocén kavics és agyagrétegek települnek. A Halimbai-medencében a felsőeocén márgarétegek fokozatosan fejlődnek ki a középsőeocénból. A márgás rétegek közt több vékonyabb-vastagabb tufitos homokkőréteg is található. Az eocént vékony pleisztocén lejtőtörmelék, kavics és homokos rétegek fedik. Nyirád-nagytárkányi terület E bauxitelőfordulások kivétel nélkül lencsések. A terület legidősebb földtani képződménye a felsőtriász dolomit. Az egyes bauxitlencsék a dolomit tektonikus és karsztos mélyedéseiben helyezkednek el. Kiterjedésük és vastagságuk viszonylag változó. Az egyes bauxitlencsék vagy vékony agyagos bauxittal függnek össze egymással, vagy elkülönülve találhatók. Minőségük jobb az egyéb területek átlagánál. A bauxitra közvetlenül alsóeocén szenes agyag, vagy ahol az eocén rétegek is lepusztultak, miocén kavics és homokrétegek települnek. Z e n k o V i c s : .4 Bakony i Bauxitbánya földtani és bányászati viszonyai 525 Az alsóeocént kőszenes agyagösszlet és mészkő, kisebb mértékben márga képviseli. Mészkő és márgarétegek alkotják a középsőeocén rétegsort is. Az üledékképződés újra csak a középsőmiocénben indult meg. Ezt a tor- [ tonai emeletbe tartozó kavics, homok, homokkőösszlet képviseli. A holocén talajtakaró alatt a tortonai kőzetek átdolgozott üledékei zárják a rétegsort. A bauxitösszlet vastagsága általában tág határok között váltakozik. A len- csés településű előfordulásoknál a peremek felé el vékonyodik az érctest, kivéve ha vető határolja le a bauxitot. A bauxit felszíne jóval egyenletesebb, mint az alaphegységgel érintkező része, így a vastagságkülönbségek elsősorban ez utóbbi morfológiájából adódnak. A bauxittestek vastagsága általában 0—30 m, csak ritkán haladja meg a 30 m-t * Kémiai összetétel tekintetében is jelentős különbségek mutatkoznak az egyes bauxitelőfordulások közt éppúgy, mint egy előforduláson belül. A Halimba-szőci terület bauxitjainak átlagminősége lényegesen alatta marad a másik területnek. A gyengébb minőségű bauxit általában a 2)eremeken és a fekvővel érintkező részen található. A középső rész képviseli a legjobb minőséget és a legnagyobb vastagságot is. Halimba-Szőc területén az AlgOa-tartalom általában 45 — 50%, de van olyan előfordulás is, ahol csak 44 — 45%. Nyirád-Nagytárkány területek közt is van különbség. A Nyirád térségében j lévő bauxitlencsék 50 — 55%, míg a nagytárkányi térségben lévők 48 —50% I Algüg tartalmúak. I A SiOg-tartalom általában ott a legkisebb, ahol a legmagasabb az Aki >3, átlagban 5 -10%, a gyengébb minőségű bauxitok esetében 15- 18%. Az agya- j gos bauxitok SiOg tartalma 30% körüli. Ezek timföldgyári felhasználásra \ már alkalmatlanok, a kerámiai ipar nyersanyagai közt vehetők számításba. I Az FcgOg-tartalom viszonylag egyenletes eloszlású. A bauxit legfelső, eset- leg a legalsó részében található feldúsulás, de ez nem általánosan jellemző. ' A FegOg-tartalom 17 — 23% között van. Ettől eltérő értékek csak, mint kivé- telek fordulnak elő. A TiOg-tartalom nem követi a minőség változását. Általában 1,5 — 2,5% közt van. Az izzítási veszteség területegységenként változó, 12 - 25%. Az egyéb, még a bauxitban lévő komponensek (pl. CaO, MgO stb.) értéke kevés kivételtől eltekintve 1% alatti. A bauxitok ásványtanilag is mutatnak eltérést. A fő alutníniumásvány a I böhmit és a gibbsit. Területünkön mindkét típusú bauxit megtalálható, sőt I e vonatkozásban kevert típus is előfordul. ! Vasásványok közül a hematit és a goethit dominál. Egyik vagy másik túl- súlyban lehet. A kaolinittartalom a bauxit minőségével összefüggésben vál- * tozik. A jóminőségű bauxitokban vagy teljesen hiányzik, vagy csak jelen- téktelen, a gyengébb agyagos bauxitokban 50% körül van. A térség bauxitbányászata több évtizedes. Kezdetben a medence peremén , a felszínhez közeleső bauxitelőfordulásokat termelték, elsősorban külfejtéssel. 526 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A bauxitbányászat hosszú ideig egyes lencsék, vagy 3 — 4 lencsecsoport egy- idejű feltárásával folyt. Az utóbbi évtizedben alakult ki olyan bányászkodás, hogy az egymáshoz közeleső és szintben hasonló elhelyezkedésű bauxitlen- cséket egy közös feltárásból, koncentrációból termeljük ki. Korábban az érctestet 3 m-es szeletekre bontva, fabiztosítással kamrafej- téseket alakítottak ki. Egy-egy kamra alapterülete 100 m^ körüli volt. A jövesz- tés fejtőkalapáccsal, esetenként robbantással történt. A rakodást és szállítást emberi erővel végezték. A Magyar-Szovjet Timföld Alumínium-Egyezmény a magyar alumínium- iparra és ezen belül a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatra olyan feladatokat rótt, hogy a hagyományos módszerekkel és eszközökkel már nem lehetett a feldol- gozóipar bauxitszükségletét kielégíteni. Hatékony műszaki fejlesztésre volt szükség, amely a termelékenység növe- lése mellett az emberi munkaerő megkönnyítését tűzte ki elsődleges felada- tának. A robbantásos jö vesztés az 1950-es évek második felétől honosodott meg vállalatunknál. Ezt követően, illetve ezzel párhuzamosan sor került a rakodás gépesítésének megoldására is. A kezdeti időszakban ezt fejfeletti rakodógé- pekkel oldottuk meg, majd később CAVO 310 típusú berendezések alkal- mazására került sor. 1968-ban a CAVO-val felrakott bauxit az össztermelés 0,2%-a volt. Ez 1975-ben már túlhaladta a 90%-ot. Gyakorlatilag további fejlesztésére és ezzel a teljesítmények növelésére már nem volt mód. A CAVO gépek alkalma- zását egyébként is behatárolja a szállítási távolság. A vezetékes sűrítettle- vegő ellátású berendezés optimális szállítási távolsága 30 — 50 m. E korlát felszabadítása céljából került beállításra a JOY TLF — 4 tip. diesel berendezés az 1975. év folyamán. A jövesztési mód, a rakodás gépe- sítése a korábbi alkalmazott egyéb bányászati technológiák megváltoztatását is megkövetelte. A korábban alkalmazott 3 m-es fejtési szeletvastagság helyett az ún. szintomlasztásos fejtési mód került alkalmazásra, amellyel 6 — 9 m, vagy ennél nagyobb vastagságú szeletek lefejtését végezzük. Ennek ásvány- vagyon gazdálkodás szempontjából is nagy jelentősége van, hisz korábban minden 3 m-es szeletnél 0,5 m körüli főtebörke visszahagyására volt szükség a tisztántermelés érdekében. A szintomlasztásos fejtési mód aránya a fejtési termelésen belül ma már 99 — 100%. Csille és lapát nincs a bányában, 'a fabiztosítást egyre inkább a korszeríí, különböző típusú vas és alumínium-biztosító szerkezetek váltották fel. The Bakony Bauxite Mines: Geology and Exploitation F. Zenkovics The Bakony Bauxite Mines Enterprise has conducted its mining activities at the Nyirád-Nagytárkány and Halimba-Szőc deposits, and, fór the last two years’ at the Iharkút deposit as well. Bauxite explorations in this area were started in the early 1920’s, bauxite mining in the second half of the 1930’s. The exploitation began with the use of substandard equip- ment over those parts of the deposits close to the ground surface. Of very low oiitput rate from verj' beginning, the exploitation reached its point of depression in 1945 — 46, then a steady growth began and the presentday output is ten times more than that of 1947. Zenkovica: A Bakonyi Bauxitbánya földtani és bányászati viszonyai 527 Greologically, considerable differences exist between the Halimba and the Nyirád deposits within the area encompassed by the Bakony Bauxite Mines. In the Halimba Basin the bauxite forma one bed of uniform development and facies. The bauxite bed is underlain by Upper Triassic dolomité and Dachsteinkalk. On the Southern margin of the basin these footwall sediments are observable in outcrops, bút, father on, they are faulted deeper and deeper underground. The bauxite rests ruiconformably on the heavily karatéd suface of the Mesozoic base- ment. It is partly allochtonous, as evidenced, among other things, by the detrital sedi- ments interbedded with the bauxite accumulations. Falling short of that of the Nyirád bauxite, the quality of the bauxite in the Halimba Basin shows marked changes in both the horizontal and the vertical sense. CaO and MgO impxirities locally attain even 6 to 10%. Stratigraphically, the bauxite is overlain by Upper Cretaceous terrestrial sediments, Lower Eocéné carbonaceous clays or Miliolina maris. This hanging wall includes aji Upper Cretaceous coal formation. Although the coal beds locally attain the workability limit, there is, all taken combined, no commercial coal above the bauxite. The Lower Eocéné is represented by carbonaceous clays, clays, maris and limestones, the latter grading intő the Middle Eocéné Nummulina limestone. The Upper Eocéné is constituted by marly-tuffitic layers. The bauxites of the Nyirád deposit are all, without exception, lenticular as to their mode of occurence. The single bauxite lenses are situated in the tectonic, karstic depres- sions of the Upper Triassic dolomité. The bauxites are immediately overlain by Lower Eocéné carbonaceous clays or, where the Eocéné has been eroded, by Miocéné gravels and sands. The Lower Eocéné is repre- sented by carbonaceous clays, and limestones and, in smaller measure, by maris. The Middle Eocéné is similar in composition. Sedimentation did nőt re-start until Mid-Miocene time, being represented by Tortonian gravels, sands and sandstones. The bauxite sequence, as a rule, varies widely in thichk- ness, getting quite thin towards the margins, xmless bounded by faults. Bauxite mining in the initial period was characterized by exploitation of surface mine pits. This mode of exploitation now constitutes 10 to 16% of the totál output of the Enterprise. Underground mining was performed fór a long time by stripping off single lenses or extracting groups of 3 to 4 lenses combined. In the last docade concentrated mining exploitation has been developed, so that bauxite lenses laterally and vertically close to one another are mined by issuing from one centre. As a result of technological developments, all the production phases of bauxite exploi- tation have been transformed. To increase productiviby and spare hard physical labour, such advanced techniques as shooting on the tree, complete mechanization of loading and rubber bolt conveyor haulage have found overall use. Földtani Ködöny, Bxül. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 528—534 A mélyfúrásos kutatás és a bányászat bauxitföldtani adatainak összevetése Bárdos B. Miklós (3 ábrával) A bauxittelepeink különböző típusokhoz tartoznak. Közös vonásuk az igen szeszélyes térbeni elhelyezkedés, részben a triász aljzat karsztos egyenetlen- sége, részben a területet ért hegységszerkezeti mozgások miatt. Ez kihat a minőségi paraméterek vertikális és horizontáhs alakulására. A terület tektonikailag erősen igénybevett. A törések nagy része tértágulá- sos, ismételt elmozdulásokkal. A tektonika értékelését nehezíti, hogy a fekvő felszín jelenlegi formái a tektonikai és karsztosodási folyamatok kombináció- jából alakultak ki. Az elmúlt években az iszkaszentgyörgyi medencében a Bauxitkutató Vál- lalat a Kincses!, a Józsefi, a Rákhegyi és a Bitói bauxitelőfordulásokat rész- letes kutatással lehatárolta (Göbel, 1953, Puskás, 1962, BKV jelentések 1965, 1967). A területre eső összes fúrás 840 db, 124,2 ezer folyóméter. A feltárási, valamint az éves és középtávú tervek elkészítéséhez részletes, megbízható kutatási adatokra van szükség. A kutatási adatok valódisága a bányaművelés folyamán igazolódik. A részletes bányabeli fúrási kutatási adatok, valamint a feltárási, fejtés- előkészítési és egyéb vágatokban észlelt geológiai, tektonikai felvételek kiér- tékelése dönti el a kutatás megbízhatóságát. A bauxittest szeszélyes helyzete, a minőségnek a nagyváltozékonysága, az optimális ásványvagyon gazdálkodás teszi indokolttá az olymérvű bányabeli kutatást, mint amilyen a bauxit bányaüzemeknél jelenleg kialakult. A mély- fúrási és a bányabeli kutatási adatokból elvégzett kiértékelést össze kell hason- lítani abból a célból, hogy a megfelelő következtetések a további kutatás szempontjából időben levonhatók legyenek. A bányageológiai szolgálat folyamatosan végzi a fenti értékelést minden területre kiterjedően. A bányászati kutatás adatai szerint a bauxitelőfordulás legfontosabb para- métere a fekvő térbeli elhelyezkedése. Lényeges eltérés elsősorban a fekvő- térszín nagyobbmérvű ingadozásából adódik, ami elsősorban az elővájási és ' fejtéselőkészítési munkáknál hátrányos. A dolomittérszínben megmutatkozó : jelentős különbség elsősorban szorosan a nagyobb elvetési magasságú tek- i tonikus szerkezetek zónáival függ össze. Ezen területeken nemcsak a dolomit- I térszínben van jelentős eltérés, hanem az ásványvagyon mennyiségében is. i A Kincses-József, a József III. -Rákhegy II. bányaterületeket elválasztó ; 100 m, 50 m elvetési magasságú harántirányú vetők csapás, valamint dőlés- i szögben! eltérése 400, illetve 140 et. készletcsökkenést eredményezett (GŐbel, I 1953, Puskás, 1962, BKV jelentés 1965). | Bárdos: A mély fúrásos kutatás és a bányászat bányaföldtani adatainak . . . 529 1976-ban a József III. aknapillér feltárásával, fejtéselőkészítésóvel párhu- zamosan végzett fúrásos kutatás eredményeként a Jp 41 és Jp — 180 sz. kutatási vonaltól Ny-ra kiszerkesztett határvető eltérése 90 et. készletcsök- kenést eredményezett (Puskás, 1965). A bauxitkeletkezés előtti korát bizo- nyítja, hogy a nevezett tektonikus vonaltól Ny-ra eső területen a bauxit- telep nem folytatódik. A határvető mintegy 100 150 m-es zónájában a kutatófúrások sűrűsége nem megfelelő: dőlésirányban 60 150 m, csapásirányban 60 100 m. Elő- fordul, hogy egy-egy tektonikus rögre mindössze egyetlen kutatófúrás esik. A töréses szerkezet helyes kiértékelését az eddigi kutatási sűrűséggel nem lehet megfelelően elvégezni, különösen akkor, ha a töréseket még elő vetők is kísérik (BKV jelentés 1965). Erre példaként említem a Rákhegy II. -j- 7 m-es, + 8 m-es szinti bánya- mezőket elválasztó 25- 40 m elvetés! magasságú haránt, illetve annak kísérő vagy elővetőit (1. ábra). A mellékelt 2. ábrán együtt látható a mélyfúrási, illetve a bányászati kuta- tási adatokból megszerkesztett töréses szerkezet, a bauxit- és a fekvőtérszín. Az eltérő pontosságú információból meghatározott földtani, tektonikai kép között lényeges eltérés adódott. A terület feltárását ezek a változások lénye- gesen nem befolyásolták, azonban a korábbi előkészítési terv kivitelezését 0 50 100 m 1. ábra. A rákhegyi -f8 m sz.-i bányamező földtani, tektonikai értékelése. Jelmagyarázat: 1. Szerkesztett vető, 2. Fekvőizohipsza, 3. Kutatófúrás (1 — 3. a Bauxltkutató Vállalat értékelése), 4. Feltárt vető, 5. Fekvöizohipsza (4 — 5. a bányabeli kutatás értékelése) Fig. 1. Geologicai and tectonic evaluation of the minefield -f8 m of Rákhegy. L e g e n d: 1. Fault plotted, 2. Floor contour lines, 3. Exploratory borehole (1—3. Evaluated by the Bauxite Exploration EnterprUe), 4. Fault explored, 5. Floor contour line (4—5. Evaluation of underground investigations) 530 Földtani Köidöny 109. kötete 3 — 4. füzet FÖLDTANI SZELVÉNYEK ♦ 140 ♦ 130 ♦ 40 ♦30 ♦20 ♦10 í 0 EK DNY DNY .140 ♦ 130 *30 ♦20 ♦10 ♦0 -10 -20 1 7777^ 2. ábra. Földtani szelvények. Jelmagyarázat: 1. FelsÖkréta bauxit, 2. Felsötriász dolomit, S.’A Bauxitkutató Vállalat adataiból szerkesztett szelvény, 4. A bányabeli adatokból szerkesztett szelvény Fig. 2. Geologiral seotions. L e g e n d: 1. Upper Cretaceous bauxite, 2. Upper Triassic dolomité, 3. Section plotted on data obtained by tlie Bauxite Exploration Enterprise, 4. Section plotted on data measured or observed underground megváltoztatta az, hogy a bányászat során , .tervezett’’ vetőn kívül három további változó csapásirányú vető jelentkezett, melynek elvetés! magassága 10-14-20 m. A többletvetők miatt az előkészítés és a művelés tekintélyes előkészítési és üzemeltetési többletköltséget eredményezett. Az előkészítési terv kényszerű módosítása miatt megnőtt az ásványvagyon-veszteség. A terület részletes kutatását a lényegesen költségesebb vágathajtással kellett pótolni és a fejtés- előkészítést úgy végezni, hogy a 2. ábrán feltüntetett rögökben lévő jó minő- ségű ércvagyon jelentős része lefejthető legyen. A termelési veszteséget azon- ban a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehetett 27% alá csökkenteni. Ezen a területen sem megfelelő a kutatófúrás sűrűsége. A Bitó II. halastó alatti területen lemélyített 5 db ferde fúrás közül az 543. fúrás harántolta azt a 40 — 50 m elvetés! magasságú harántirányú vetőt, amelyet a korábban lemélyített függőleges fúrások is igazoltak (BKV jelentés 1967). E ferde fúrás szerint a korábban értelmezett szerkezet nyomvonala megvál- tozott, és így a korábbi értékelés alapján kimutatott jó minőségű bauxitkész- let csökkent. A készletcsökkenés 150 et. Ez a nem megfelelő kutatási sűrűség következménye. (Megjegyzendő, hogy a részletes kutatás elvégzését a halastó gátolta.) Bárdos: A mély fúrásos kutatás és a bányászat hányaföldtani adatainak . . . 531 A bányászati kutatás során a tektonika értékelése mellett figyelemmel kísérjük a bauxitkészlet mennyiségét, minőségét is. Az Iszka I. — II. bányaterületen 70x80 m-es hálózati sűrűséggel összesen lemélyített fúrások száma; 271 db, összes hosszúsága; 33.865 folyóméter (GŐbel 1953). A produktív fúrások száma; 220 db. Az ipari minőségű érctestben 1.390 folyómétert mélyítettek. Az összes megkutatott földtani bauxitkészlet minőségét 2790 db elemzésből határozták meg. A fenti terület 80%-át már letermeltük. 1954-től összesen 27850 fm bányabeli talji-tető fúrást végzett a bányageoló- giai szolgálat, a vágatokban átlagosan 5 m-kénti telepítéssel. Ha feltételezzük, hogy az 1977. 1. 1. állapot szerinti bauxitkészletet a további kutatás lényegesen már nem változtatja meg, akkor a bányászati tevékenység során a megadott bauxitkészletnek mintegy 97%-a igazolódott. Ha figyelembe vesszük, hogy a kutatások ,,A” kategóriánál alacsonyabb megkutatottságú készleteket adnak át a termelő üzemeknek, jelen esetben ,,B” kategória az összes bauxitkészlet 63,8%-a kategória az összes bauxitkészlet 33,9%-a ,,C./" kategória az összes bauxitkészlet 2,3%-a Általában megállajnthatjuk, hogy a 97%-os biztonság a készletek meghatá- rozásánál rendkívül jó érték. A minőségre vonatkoztatva ez már nem áll. A bányászati kutatási tevékenységünk során mintegy 165 800 db bauxitmin- tát elemeztettünk meg, melyből a számított minőség; AI2O3 % SiOg % Modulus Eltérés; 51,6 5,6 9,2 AlgOg-ban -0,3% SiOg-ben - 0,9% modulusban = 1,2 Lényegesen nagyobb eltérés adódik, mind mennyiségben, mind minőségben akkor, ha a kiértékelést részterületekre végezzük. Előfordul olyan eset (Kincses II. +150 m-es szinti mezői terület), amikor a készletnövekedés 93% volt (3. ábra). Rák-hegy II. bányaterület +8 m szinti mezői területen modulusban a minő- ség 2,2-del volt jobb a megadott értéknél (BKV jelentés 1965). Az összehasonlító értékelést a József III. bányaterületre is elvégeztük. A területen lemélyített kutatófúrások száma; 69 db, összes hosszúsága; 6966 folyóméter. A fúrási hálózat sűrűsége 60x70 m. Az átlagos minőséget a BKV 396 db elemzésből határozta meg (Puskás, 1962). A nevezett terület 75% -át letermeltük. Bányászati kutatás során lemélyített fúrások száma; 2 900 db, összes hosz- szúsága; 13 600 fm. A minőségi eltérés nem számottevő. A különbség modulusban kifejezve 0,3- del alacsonyabb a megadott értéknél. A minőség kiértékelését nehezítette a különböző módszerekkel végzett minő- ség-meghatározás. 532 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet 3. ábra. összehasonlító készletszámítás a Kincses II. +150 m sz.-i bányamező területéről. Jelmagyarázat: 1. A Bauxitkutató Vállalat által megadott érehatár, 2. A bányabeli adatokkal igazolt érchatár, 3. Kutatófúrás Fig. 3. Comparative reserve calculations from the Kincses II +150 m mine-field. L e g e n d: 1. Őre boundary given by the Bauxite Exploration Enterprise, 2. Őre boundary evidenced by underground observations and measurements, 3. Exploratory borehole Az AI2O3 meghatározása indirekt, direkt módszerrel történt. Az SiOg meg- | határozását elíüstöléses és elfüstölés nélkül végezték az 1941 — 1961. években, a Budapesti Vegyigyárban, a Fejér megyei Bauxitbányák kincsesbányai és gánti laboratóriumaiban. A Gánt-Üjfeltárás D-i lencse 45 em® nagyságú területén a mélyfúrási kuta- tás adataiból számolt bauxitkészlet 400 ezer tonna (BenkŐ 1951). A fedőösszlet letermelésével szabaddá vált bauxitkészletet az 1976. évben 50 X 10 m-es hálózati kutatófúrással megkutattuk: 150 et. készletcsökkenés je- lentkezett. A megfelelő sűrűségű mélyfúrási kutatási adatokból számított kész- letben nem következhet be egy év alatt 100 et. vagy ennél nagyobb mérvű változás. Levonható következtetések, további feladatok A kutatással szemben támasztott követelmény, megbízható alapadatokat nyújtson a tervezéshez, feltáráshoz és műveléshez, ugyanakkor azonban az előfordulás ne legyen túlkutatva. Bárdos: A mély fúrásos kutatás és a bányászat bányafüldtnni adatainak 533 — A kutatási költség ésszerű határon túli csökkentése a többi költségelem növekedését vonja maga után. — A tektonikai vonalak helyének pontosabb meghatározásához a zárójelen- tésben ismertetett fúrási sűrűség nem alkalmas. Ez a kutatás sűrítésével oldható meg. —^Nagyobb elvetés! magasságú vetőket kísérő lépcsős vetők tisztázására mindkét rögben szükségesnek tartjuk legalább egy csapásmenti és több dőlésmenti szelvényben történő részletesebb kutatást. A kutatás sűrítése a 20 m-t ne haladja meg. ^ A földtani bauxitkészlet számbavételi határa a bauxittermelés jelenlegi fejlett technikai színvonala mellett már nem megfelelő. Ez vonatkozik első- sorban az 1,8 — 1>0 ni vastagságú mélyművelésű bauxitteleprészekre, de ezen túlmenően a 2,6 — 1,8 m vastagságú bauxitteleprészek lefejtése is jelen- tős problémát okoz, mely sok egyéb gazdasági mutatót igen kedvezőtlenül érint (termelékenység, veszteség, érchígulás, létszám stb.). Ezen kis vastagságú bauxitkészletek egy része államilag védett, másik része államilag nem védett kategóriába esik. A mélyművelésű bányáknál az 1,8 m alatti teleprészek fejtésére még abban az esetben sem kerül sor, ha annak műrevalósági mutatója 1,0 érték felett van. Ilyen esetek miatt minden évben jelentős mennyiségű készlet visszahagv^ását, ill. a készletmérlegből való törlését kell kérni a felettes hatóságtól. 1975-ben 180 et, 1976-ban 820 et-t töröltünk a mérlegből. Ezen problémákat az érintett hatóságok bevonásával mielőbb rendezni kell. - Az összefoglaló jelentésben található készletszámítások egy része mereven az utasításnak megfelelően készült. A felező mérőleges elvvel szerkesztett készlethatár pl. sok esetben még a peremlehatároló vetőn is túlmegy, más- kor viszont azt el sem éri. — Előfordul, hogy 4 — 5 m vastagságú ötödosztályú gyengeminőségű bauxit- összlet felett, vagy alatt elhelyezkedő kisvastagságú (1,0 2,0 m) ipari minőségű bauxit is szerepel az összes megkutatott földtani készletljen. Eze- ket a készleteket célszerű az ötödosztályúhoz sorolni, mivel letermelésüket jelenleg nem lehet gazdaságosan megolclani, csak később, az V. osztályúval együtt, ha arra az előkészítési technológiai feltételek lehetőséget adnak (pl. a Fenyőfő — 269. sz. fúrás). A Bayer, illetve a pirogén minőségű bauxitban előforduló kis vastagságú ötödosztályú bauxitkészleteket a földtani készletnél figyelembe kell venni, mi- vel ezek a termelés folyamán a jelenlegi kialakított technológia mellett nem szelektálhatók (Pl. a Fenyőfő 297. sz. fúrás). — A tektonika hiányos megkutatottsága miatt a meddőzóna nagyságát nem lehet megfelelően kiértékelni. Ez jelentős készletváltozásban mutatkozik meg. A BKV magas színvonalon végzi feladatát. A kutatási adatszolgáltatás meg- bízhatóan betölti a bányászatnál azt a szerepet, amit elvárnak tőle. A fejlődés további lehetőségét többek között a bányageol(')giai szf)lgálattal való még szorosabb kapcsolatban, együttműködésben lehet megjelölni. 534 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Irodalom — References Dr. Bem B. (1952): Jelentés Magyarországon az Iszkaszentgyörgy Kincses és József banxitelöfordulásokon végzett kutatóinunkálatok és készletszámítás eredményeiről Benkö F.: Jelentés Magyarországon a Vértes hegységben Gánt község határában 1951 évben Harasztos és Újfeltárás közti területen végzett bauxitkutató munkálatokról Bauxitkutató Vállalat Földtani Kamerális Osztáiya (1965): Jelentés az Iszkaszentgyörgy-Uákhegy bauxittelepen végzett kutató munkálatok és készletszámítás eredményeirói. I., II., III. kötet Bauxitkutató Váilalat Földtani Kamerális Osztálya (1967): Jelentés az Iszkaszentgyörgy-Bitó II. bauxitelőforduláson végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről. I., II., III. kötet Dr. Göbel E.: Jelentés az 1950 évben Magyarországon az Iszkaszentgyörgy -Kincsesmező körzetében végzett bauxit- kutató munkálatokról. I— II. kötet Dr. Göbel E.: Jelentés az 1951 évben Magyarországon az Iszkaszentgyörgy Klncsesmező körzetben végzett bauxitku- tató munkálatokról. I — II. kötet Dr. Göbel E.: Jelentés az 1950—53 években Magyarországon az Iszkaszentgyörgy-Kincses és József ércmezők terü- letén végzett bauxitkutató munkálatokról I— II — III. kötet Dr. POSQAY K. (1955): Jelentés az Iszkaszentgyörgy-Rákhegy-i bauxitelőforduláson végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről I— II. kötet Puskás J. (1962): Jelentés az Iszkaszentgyörgy -József III. bauxitelőforduláson végzett kutatómunkálatok és készlet- számítás eredményeiről I— II. kötet Evolution of connections between baiixite mining and geological explorations M. B. Bárdos Ri'lying oíi exploration results obtained fór the various active mining units working over the Iszkaszentgyörgy baiixite hasin, tlie author reports on those essential geological, tectonic, karst-inorphological, reserve and quality data, differring from the evaluation by the Baiixite Exploration Enterprise, that have become knovvn in the single active mine areas, since the mining development works have begun. As pointed out by him, evalua- tions and comparisons underground arc indispensable fór conclusions to be drawn in due time as to the principles to be followed in further ex|)loratory drilling. As corroborated by the results of mining explorations, the spatial position of the footwall is the predominant paraméter of the bauxite deposit under consideration . Sub- stantial divergency, if any, has resulted primarily from major oscillations in footwall topography due to faults of considerable throw or fault zones of this kind. Attention is drawn to the .auses of changes in reserves and proposals are submitted on a more detailed exploration of the fore-runners of major fault structures of great throw. In areas explored with an insufficient density of drilling or digging the surplus opera- tion cost of first working operations and the production losses will considerably increase which is nőt unessential from the viewpoint of proper management and mineral resource economy. As stated by the author, considerable differences both in quantity and quality are observable mainly in the marginal zones explored poorly and within tectonic structures. Conclusions on quality have been drawn from a totál of about 185,800 underground five-component analyses, as opposed to 3,200 quality analyses performed by the Bauxite Exploration Enterprise. Attention is drawn to an unproper exploration policy largely affecting the economy of bauxite resources. The estiination limits of bauxite reserves are proposed to be modified, as implied by life and the high technological level of present-day bauxite production techniques. Attention is called to the need fór a more flexible method of reserve calculation. As pointed out by the autlior, the Bauxite Exploration Enterprise performs its job on a high technical level, playing the role of supplying the miners with the necessary explo- ration results as porfectly as expected. The author finally calls attention to underground geological and tectonic observa- tions which the Bauxite Exploration Enterprise may take intő consideration in com- piling the final reports of exploration. Földtani Közlöny, BrM. of the Hungárián Oeol. Soe. (1979) 109. 536 — 539 A bányai öld tani kutatás szerepe a bauxitbányászatban Bíró Béla A bauxitbányáink feladata elsősorban a hazai timföldgyárak bauxittal való ellátása. Emellett kisebb mennyiségben gyengébb, hazai feldolgozásra jelenleg nem alkalmas bauxitot is termelnek exportra. A távlati terveik készítésénél a feldolgozó ipar igényeit és lehetőségeit, az egyes bauxitbányák különböző ásványvagyonát, azok különböző minőségi pa- ramétereit, valamint a leművelés különböző feltételeit kell számításba venni. A távlati terv a legfontosabb kérdésekben (termelési szint, a beruházási igé- nyek, bányaösszetétel, ásványvagyon-gazdálkodás, az aktív vízszintsüllyesztés és vízértékesítés) a hazai bauxitbányászat számára egységes koncejjció kialakí- tását jelentette. A rendelkezésre álló bauxitvagyon minősége timföldgyárain- kat a gyengébb minőség feldolgozására kényszerítette. A hazai bauxittermelés 3 millió tonna évente. Ezt a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat és a Fejér megyei Bauxitbányák 2/3 1/3 arányban adják. A bauxitkutatást a Magyar Alumíniumipari Trösztön belül a Bauxitkutató Vállalat végzi. A zárójelentések alapján az ALUTERV készíti a különböző szintű terveket. A bányaföldtan számára az elsődleges adatokat a kutatófúrások szolgáltat- ják. A bányageológia a kutatófúrások alapján elvégzi a bányaműveléshez szük- séges átértékelést, majd a bánya nyitásától kezdődően a kimerülésig gyűjti és értékeli az előfordulásra vonatkozó földtani adatokat, biztosítva azokat a mű- velés különböző fázisaihoz. A legtöbb és legmegbízhatóbb adattal egy telep vagy lencse leművelése után rendelkezünk, melyek egyszeri értékelésével a bányászat minden fázisához meg- felelő, megbízható adatokat lehetne szolgáltatni. A megismerés azonban csak fokozatos lehet, időben egymásután; az ismeretanyag egyre magasabb színvo- nalú, egyre pontosabb kiértékelésre nyújt lehetőséget. A bauxitbányászat a feltárás és művelés különböző fázisaiban egyre részlete- sebb és pontosabb információkat kíván. A távlati tervek átfogóbb, általánosabb adatokra támaszkodnak, mint a középszintű tervek. Az éves szakmai terv már részletes földtani adatok közlését kívánja meg. Az év során pedig a feltárások és művelés előrehaladásával pár- huzamosan egy-egy lencsére, esetleg csak egy munkahely problémáira kell, általában sürgősen, adatokat szolgáltatni a bányageológusnak. A bányabeli megfigyelések és fúrások alapján olyati információkat kell adni, hogy a lehető leggazdaságosabban, a legkevesebb meddő vágat hajtásával lehessen a műrevaló bauxitvagyont a legkisebb termelési veszteséggel kiter- melni. 536 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A hazai bauxitelőfordulások szeszélyes térbeli megjelenésűek. A karbonátos kőzetek karsztos, tektonikus mélyedéseiben található a bauxit. Felszíne egyen- letesebb, részben a bauxitképződést vagy áthalmozódást követő erózió folytán. A bauxittestet érintő vetők az érctest térbeli heyzetének további formagazda- gítását eredményezték. A Nyírád-Nagytárkány környéki lencsés bauxitelőfordulásoknál kisebb, a halimbai telepes előfordulásoknál nagyobb a nemipari bauxit részaránya a tel- jes érctesten belül. A bauxittest minősége nem változik egységes szabály sze- rint. Bizonyos törvényszerűségek vannak, de ezek nem általános érvényűek. A bauxitelőfordulások változatos térbeli és minőségi kifejlődése miatt a bányaföldtani kutatás fontos és nélkülözhetetlen feladat a bauxitbányászatban. A munkák egy része a feltárást megelőző értékelés és elemzés, más része a bányabeli földtani adatok, megfigyelések és kutatófúrások napi dokumentálá- sából, ezek szükség szerinti értékeléséből áll. A bányászati feltárást megelőző értékelő munka A Bauxitkutató Vállalat által készített zárójelentések alapján az ALUTERV a különböző bauxitelőfordulásokra, vagy azok egy részére feltárási terveket készít. A bányavállalatok és bányaüzemek azt vizsgálják, hogy a főfeltáró vágat- rendszerből a bauxitlencse, vagy a részterület milyen módon, milyen műszaki és gazdasági feltételek mellett művelhető le. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy az ipari érctest alakjáról az abszolút szinthez viszonyítottan a legszemlélete- sebb és legmegbízhatóbb képet kapja az üzem. A bányageológus a kutatófúrá- sok alapján a többéves gyakorlat szerint általában 3 m-es mélységközökre vonatkozóan az Adria feletti magasságra számítottan térképet készít. Ennek alapján dönthető el, hogy a tervezett vágat helye és szintje megfelel-e a műve- lés támasztotta követelményeknek. A 3 m-es mélységközökre szerkesztett tér- képek sokszor teljes egyértelműséggel mutatják meg a súlypontot; a többsze- letes művelés esetében a nyitószintek optimális megválasztását is lehetővé te.szik. A fenti térképek elkészítésének módszerét a bauxittest térbeli helyzete és az ijjari bauxit vastagsága alapján lehet megválasztani. Általában a bauxit fedő, illetve fekvő felszínére szerkesztett 1 m-es szintvonalas térkép alapján a megfelelő izohipszák metszéspontjai egyértelműen adják a különböző szintek területeit. E módszer előnyei mellett hátránya, hogy hosszadalmas és mecha- nikus jellegű. Az utóbbi időben a kutatófúrásokon keresztül teleptani szelvé- nyeket szerkesztünk, melyekre a választott szeleteket felvisszük. A szelvénye- ken a kiékelődési pontokat a térképre visszavetítve megkapjuk a kívánt szintes szeletek területeit. E módszer előnye, hogy a földtani értelmezési lehetőségen túl szemléltetőbb képet kapunk az érctestről. A bauxitlencsén vagy mezőrészen belüli feltáróvágatokat gyakran a kutató- fúrások összekötővonalába telepítik. A kutatófúrásoktól a bányageológus nagy jmntosságot vár el. A hasznosítható nyersanyag ott legyen, ahol a fúrás jelzi, olyan mélység közben, vastagságban és minőségben legyen található a bányá- ban is, mint azt a kutatófúrás jelzi. Még más fontos információkat is kell a fúrásoknak szolgáltatnia, mint pl. a mellékkőzetek földtani, kőzettani és fizi- kai tulajdonságai, a hidrogeológiai viszonyok tisztázása. Bíró: A hánya földtani kutatás szerepe a hauxitbányászatban 537 T^ányabeli kutatás A feltáró aknák mélyítésének megkezdésétől a főfeltáró vágatok hajtásával párhuzamosan kezdődik meg a bányaföldtani szolgálat adatgyűjtő munkája. (Földtani szelvények készítése, a tektonikai és hidrogeológiai viszonyok érté- kelése.) Az egyes bauxitlencsék és mezők elérésekor az ipari érctest térbeli helyzeté- nek és minőségének megismerése a fő feladat. A feltáróvágatokból naponta átlagosan 6 m-enként munkahelyi résmintákat veszünk, melyeket SÍÜ2 tar- talomra, heti egy alkalommal AljOg és SiOg tartalomra elemeztetünk. A vágatok előrehaladásával párhuzamosan 5 méterenként talp és főtefúrá- sokat mélyítünk, melyeket AUO3 és SiOg tartalomra neutronakti válásos mód- szerrel elemeztetünk. Ezeket a megfelelő fúrási naplóban és térképeken doku- mentáljuk. A bányabeli fiirások jelentős részét a közvetlen munkahelyi problé- mák tisztázására végzett elő és oldalfúrások képezik, ami sokszor napi értékelő munkát kíván meg. A bányabeli fúrások mennyisége 50 -70 t/fm. A néhány évvel korábban alkalmazott felülről lefelé történő 3 m-es szintes szeletosztás és a viszonylag lassú fejtés bizonyos időt engedett a kapott adatok értékelésére. Ez néhány hónaptól esetleg 1 -2 év is lehetett, a fejtett terület nagyságának függvényében. A jelenlegi szintomlasztásos fejtésmód, a fejtési sebesség növekedése a kuta- tási adatok gyoi’s értékelését kívánja meg. (A bauxitbányászatban a produktív teljesítmények 4 év alatt megduplázódtak.) A bauxitelőfordulásoknál vagy azok egyrészénél az ipari bauxit 4 —9 m vastag, amit egyszeletben omlasztással fejtünk le. Ebben az esetben a feltáró elővájások és fejtési kamrák a dolomit felszínét vagy az ipari bauxit talpszintjét kell, hogy kövessék, vagy annak közelében kell maradjanak. A feltárószint talpának dőlése a rakodógépek adta műszaki lehetőségek határain belül erősen változnak. Ha a nyitószint fölött az érc átlagos vastagsága nem haladja meg a 6 m-t, úgy egy fogásban kerül leomlasz- tásra. A 9 m-t meghaladó ipari bauxitvastagságot két vagy több szeletben fejtjük. A bauxitvagyon maximális kitermelése érdekében az ipari érctest vastag- ságának és szintbeli változásainak ismerete igen fontos. Az egyszeletben fejtett területekről a feltárás után, a többszeletes fejtéseknél a második, illetve a következő szelet feltárása előtt a fekvő felszínéről 1 m-es szintvonalas térképet készítünk. Ennek alapján az egyszeletes fejtésnél a fejtési vágatok talpszintje, a többszeletes művelésnél pedig a feltárás is tervezhető. Amennyiben a dolomit felszínén közvetlenül nagyobb, néhány méter vastag nemipari bauxit található, úgy a szintvonalas térképet az ipari bauxit talpszintjére szerkesztjük meg. A feltárás során, ha egy elő váj ás a feltételezett határok, vagy produktívnak jelzett fúrás előtt kiékelődik, a bányabeli megfigyelések és fúrások mellett a kutatófúrások által jelzett adatokra is támaszkodik a bányageológus. Fontos ezek megbízhatósága. Előfordul, hogy a kutatófúrás külszíni összrendezőit a bányában elérve a megfelelő szinten, nem a jelzett bauxitot vagy kőzetet talál- juk. (Ez nem túlságosan gyakori eset.) Az eltérés tényén a bányageológus változtatni nem tud, de vizsgálhatja az eltérés tényezőit, keresheti azokat az okokat, melyek az eltérést előidézték. Az eltérések részben fúrástechnikai, földtani értékelési, kisebb részben pedig geodé- ziai hibákból adódnak. 15 Földtani Közlöny 538 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A viszonylag vékony 3^4 m-es ipari bauxitvastagságnál a kutatófúrás által megadott 1 — 2 m szintbeli eltérés is jelentős többletköltséget okoz. A helytelen telepvastagság megadása is több problémát jelent. Szélsőséges esetben a Nagy- tárkány IV. lencsében egy fúrás helyén 9,1 m ipari bauxit helyett csak 3,0 m volt. De pozitív értelemben is volt jelentős eltérés, pl. az Izamajor VI. lencsé- ben, ahol 4,4 m helyett 12 m ipari bauxitot műveltünk le. A kutatófúrások ilyen, talán túlságosan a negatívumokat hangsúlyozó érté- kelése nem jelenti a bauxitkutatás megbízhatatlanságát, de ösztönzőleg kell hatnia a további kutatás pontosításához. Egy-egy terület komplex földtani értékelése komoly elméleti és gyakorlati ismeretet kíván meg. A területen mélyült összes külszíni és bányabeli fúrás 100%-os megbízhatósága esetén is adódhatnak és adódnak olyan részletek, melyek csak nehezen értelmezhetők megbízhatóan. A bauxitbányászatban a bányaföldtani szolgálatra több megoldásra váró feladat hárul. 1. A bauxittest térbeli helyzetének pontosabb tisztázása érdekében a megkez- dett geofizikai méréseket tovább kell folytatni, főleg a dolomit felszínének mérésével. 2. Kutatási feladatként kell kitűzni a bauxit munkahelyi résmintáinak gyors, lehetőleg munkahelyen történő elemzését. 3. A fúrások technikai színvonalának lépést kell tartania a termelés gépesítésé- nek fejlődési ütemével, hogy a gyors kiértékelésre lehetőség nyíljon. 4. A közeljövőben művelésre kerülő némely lencsénél a bauxit fölött közvetle- nül települt kavics kőzetszilárdítását kell vizsgálni a külszínről vagy a bányá- ból mélyített fúrásokon keresztül, a termelési veszteségek csökkentése céljá- ból. 5. A nyirádi területen vizsgálni kell az aktív vízszintsüllyesztés meggyorsításá- nak módozatait az eddigi fúrtaknás vízkiemelés mellett más, esetleg helyi depresszió kialakításának lehetőségével. The role of mining-geological explorations in the Hungárián bauxite mining industry B. Bíró Tlie long-term plán lias enabled the bauxite industry to develop a uniform concept embracing all the essential problems. Because of the irregular spatial and qualitative development of karstic bauxites mining-geological explorations cannot be dispensed with in bauxite mining. A part of the geoíogical works eonsists of evaluations and analyses to be made prior to first vvorking operations, the other, more substantial, part eonsists of daily documenting and, if necessary, evaluating the underground geoíogical observation and exploratory drilling results. Prior to first working operations, ,,slice maps” have to be compiled fór the individual mining units by relying on the results of surface exploratory drilling performed by the Bauxite Exjiloration Enterprise. On the basis of maps plotted fór single slices fór íevels of 3 m spacing in the vertical sense, a clear portrayal of the őre body is obtained that will enable miners to achieve an optimum in developing a bauxite deposit, a bauxite lense or a part of these. Somé of the drift tunnels are placed in lines connecting surface exploratory boreholes. Fór this reason the mining unit expects these drillings to be made with high accuracy. Bíró: A hányaföldtani kritatás szerepe a bauxitbányászatban 539 Underground explorations begin witli tbe start of siaking shafts developing the single bauxite deposits, parallel with driving main drift tunnels. Once the individual produc- tive, aroas, lenses are reached, the main task is to get acquaintod with the spatial position and qnality of the commeroial őre body eoncerned. The relatively low rate of extraction in 3 m le vei slices used earlier allowed one to have a length of time varying from a few months to 1 — 2 years fór evaluating the results, a variation depending on the size of the area involved. The őre caving method now in use and the increase of the rate of advance of faces require geologists to evaluate the results of explorations as fást as possible. Canal sarnples of 6 m spacing are taken on the faces, to be had then anylyzed fór AljOj and SiOj. Parallel with the progress of faces boreholes are drilled at 5 m spacing intő the bottom and the roof in order to reach the hanging- and the footwall of the bauxite. The sarnples recovered from these are made then analyzed fór AUOj and SÍO2 by the neutron activation method. The results are entered in corresponding logs and maps. A considerable part of underground boreholes are drilled fór the peeial purpose of settling daily problems met with directly on the faee. To tliis end heading and side- ward holes are drilled underground. The voluine of underground drilling varies from 50 to 70 tons per metre. In order to be able to achieve the maximum in extraeting the commeroial bauxite reserves oontour line maj)s of the footwall surface with 1 m spacing of eontour lines are plotted. Such maps are to be made, fór areas mined in single slices nőt exceeding 9 m in tickness, after the first working operations are performed; in case of multij)le-sliee extraction they are to be [)lotted before the first workings fór developing the second or third slices are imdertaken. Accordingly, the bottom floor f)f drift tunnels and exploi- tation galleries can b(' designed so as to be within the limits of technological perfor- mance offered by the loaders. To avoid larger bottom losses, the bottom levels of the galleries are to be driven at the hasé of the industrial bauxite or on the surface of the dolomité. Undergro»ind explorations and the informations thus obtainable must provide gua- rantees fór the most economical extraction of the commeroial and workable bauxite reserves by having the smallest possible volume of waste workings. It is obvious from the above discussion that, if fulfilling its task completely, mining geology can make a considerable eontribution to the success of the industry. Földtani Közlöny. Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 540 — 547 A termelési veszteség alakulása a termelékenység, a szennyeződés változásának függvényében a Fejér-megyei Bauxitbányák Vállalatnál Fekete György (3 ábrával) Vállalatunknál az ásvány vagyongazdálkodás területén az egyéb mutatók vizsgálata mellett mindig napirenden volt a termelési veszteség, valamint a bauxitszennyeződés vizsgálata. Ezek csökkentése, az ásványvagyonnal való ésszerűbb gazdálkodás az elkövetkezendő időben még szigorúbb intézkedéseket követel. Különösen fontos e kérdés megfelelő rangsorolása a vállalatunknál, mivel a Bayer-minőségű bauxitkészletek lefogyasztása egyre nagyobb mértéket ölt. Az almásfüzitői timföldgyár által igényelt jó minőségű bauxit az összes készlet 36% -a. Ezt a kedvezőtlen részarányt a területünkön az elkövetkező időben a Bauxitkutató Vállalat kutatási eredményei sem fogják lényegesen megváltoz- tatni. A továbbiakban vizsgáljuk meg röviden a különböző fejtési és rakodási mó- dokhoz kapcsolódó különböző veszteségtípusokat és azok változásait a Fejér megyei Bauxitbányák egyik üzemében, az Iszka II. bányaüzemben. Ez vállalatunk legrégibb mélyműveléses bányája. Jelenleg a központi szál- lító- és légakna pillérének visszafejtése történik. A terület rövid földtani ismertetése Az iszkaszentgyörgyi bauxitelőfordulás, ezen belül, az Iszka II. bányaüzem is a Bakony-hegység KÉK-i részén helyezkedik el. Földtani felépítésében a bauxiton kívül alsó-, középső- és felsőtriász, közép- sőeocén, oligocén, pannóniai és pleisztocén meszes, márgás, agyagos üledékek vesznek részt. A bauxit telepjellegű, a felsőtriász ún. fődolomitra települt. A bauxittest közvetlen fedője középsőeocén korú 0,0 — 3,5 m vastagságú szenes-agyagos ún. barnakőszenes sorozat. Jelenléte a bányaművelés folyamán állandó tűzveszélyt jelent (1. ábra). A területet vetődések, törések járták át. Ezek csapásai a Dunántúli Magyar Középhegység fő tektonikai irányainak felelnek meg. Az Iszka II. bauxitelő- fordulás két tektonikus rögből áll; a Kincses! és Józsefi tektonikus rögből. A két tektonikus rögöt egy kb. 90 — 100 m elvetés! magasságú harántvető választja el egymástól. A bauxittelep dőlése ÉÉK irányú, 14 — 18° dőlésszögű, átlagos vastagsága 15 m (3. ábra). Fekete: A termelési veszteség alakulása . . . 541 MÉLYSÉG m | RÉTEGSOR |fOLDTANI K0r| A KŐZET LEIRASA 0,0-3, 5 3.5- 28,0 28.0- 35,0 35.0- 48.5 48.5- 53.0 53.0- 59,0 59.0- 64.0 64.0- 86,0 86.0- 90,0 90.0- 94,0 94,0-126,0 126.0-141 5 141,5-164.0 164.0- 170.0 170.0- 174,0 174.0- 179,0 179.0- 179.5 179,5-185.0 185.0- Holocén- Pleisztocén Középsöeocén Alsóeocén Felsötriász Humusz. meszkötoimeléL Wészkó sárgás teher, valtozo kemenysegú, kisalaku nummulinas, helyenként milliolinaval Mészkő sárgás teher, kemény Mészkő szürke kemény glaukonitos -'Marga szürke puha milliolinás'’ — Mészkő zöldes tehér. szürke Agyagmárga Mészkő teher, szürke, kemény "'Marga szürke, puha, milliolinas^ Mészkő zöldes teher, kémény. I kaicitos Márga szürke, kemény, nummulinas. molluskás Mészkő szürke, kémény, glaukonitos Marga szürke, kemény, nummulinas meszkópadokkal Agyag zöld, képlékeny Mészkő szürke, kémény Szenes agyag i^^rmS^urke bauxilr Dolomit 0 10 20m 1. ábra. A kincsesbányái bauxiteiőfordulás földtani szelvénye (átlag rétegsor) Fig. 1. Geological section of the Kincsesbánya bauxite deposit (average stratigraphy) A termelékenységet ásványvagyonveszteséget és hígulást befolyásoló tényezők közül elsőként a bányabeli kutatással feltárt, a fő törésirányokkal közel párhu- zamos, Li telej)vastagságot meg nem liahidó elvetési magasságú vetőket emlí- tem. A bányaüzem feltárási rendszerét ezek nem befolyásolták, azonban a kiviteli terveket nem egyszer módosítani kellett miattuk. így tetemes előkészítési költségnövekmény mutatkozott, határidő elcsúszás jelentkezett és nem utolsó- sorban megnövekedett az ásványvagyonveszteség és a bauxitszennyeződés. A karsztmorfológia is hatással van az üzem termelékenységének alakulására és az ásványvagyongazdálkodásra. A bányaüzem területén az alsó szelet! ércek az esetek jó részében - noha a bauxit telep jellegű — egymással össze nem függő, váltakozó vastagságú, meredekfalú dolomittöbrökben helyezkednek el, melyet még sok esetben vetők is szabdalnak (3. ábra). Egy-egy alsó szelet! bauxitlencse készlete 2000 — 50 000 to. Az ilyen jellegű bauxitlencsék feltárása igen jelentős meddőmunkát igényel. Ez megemeli a bauxit önköltségét. A szállítás rendszerébe belekerülő meddőanyag, 542 Földtani Közlöny 109. kötet, 3~4. füzet 2. ábra. Az Iszka II. bányaüzem átnézeti térképe. Jelmagyarázat: 1. Az Iszka II. bányaüzem határa, 2. Lefej- tett terület, .3. Bauxithatár, 4. Bauxitkutató fúrás, 5. Vető Fig. 2. Outline map of the Iszka II mine unit. L e g e n d: I. Boundary of the Iszka II mine unit, 2. Area with bauxites stripped off, 3. Bauxite boundary, 4. Bauxite exploratory borehole, 4. Fault — elsősorban dolomit — az értékesítési tervet befolyásolja károsan. Jelenlegi árképletünk szerint pl. 1% CaO + MgO az ipari minőségű bauxitban 24,5 Ft/to értékcsökkenést eredményez. Dolomittöbörben igen jelentős bauxit marad visz- sza veszteségként is. Végül megemlítendő még a peremi részek visszafejtésekor jelentkező művelési nehézség. Ha a bauxittelep kiékelése meredek dolomiton történik, EEK DDNY 3. ábra. Az Iszka II. bányamező. Kincses II. aknaterület I. sz. sikló földtani szelvénye Fig. 3. Geological section of Kincses II. shaft, Iszka II mine-field Fekete: A termelési veszteség alakulása . . . 543 amelynek értéke ^ 14°, úgy a CAVO-310 típusú rakodógép nem üzemel- tethető: ún. ,,8zkréperezésre” kell áttérni, melynek termelékenysége az előb- binek kb. fele. Más esetben az itt levő bauxitmennyiséget termelési veszteségként számol- juk el. Mielőtt ismertetném az üzemben alkalmazott fejtésmódoknál jelentkező veszteségtipusokat, ismerkedjünk meg az ásvány vagyonf elhagyás fogalmával. Ásványvagyonfelhagyásnak tekintendő az a tevékenység, melynek soi’án az országos ásvány vagyon-nyilvántartás szabályai szerint számb avett ásványi nyersanyagvagyon meghatározott része, a termelési folyamatb|ól kivonva, a föld mélyében tartósan, véglegesen visszamarad, vagy megsemm sül. Ásványvagyonfelhagyásnak minősülnek aj a fejtési veszteségek, ami lehet — technológiai veszteség, vagy — biztonsági veszteség; h ) művelési veszteség c) működő bányák ásványvagyon-visszahagyásai, a pillérek, ill. pillérré.szek ásványvagyon visszahagyásai. d) Különböző okok miatt (bányatűz, robbanás) bekövetkezett ásványva- gyonmegsemmisülések. Az ásvány vagyongazdálkodás és az ás vány vagyon védelem szempontjainak érvényesítése érdekében a Központi Földtani Hivatal nyilvántartásában sze- replő ásványvagyon részeit, az ásványvagyon-megsemmisülés esetét kivéve, előzetes engedély nélkül felhagyni nem lehet. A fejtési veszteségek és az éves műszaki üzemi tervkészítés során előzetesen meghatározható művelési veszteségek, valamint a vállalat igazgatójának szemé- lyes hatáskörébe tartozó ásvány vagyon-visszahagyások engedélyezése a műszaki üzemi terv jóváhagyásakor, az előre nem tervezhető művelési veszteségek enge- délyezése pedig a felmerülést követően, egyedileg történik. Á továbbiakban a fejtési veszteségen mindig technológiai veszteséget értek, s keletkezési okok szerint az alábbi típusokat különböztetjük meg: a) fekvőék veszteség, h) főteérc veszteség, c) pillérveszteség, d) fekvőegyenetlenségből származó veszteség. A bauxit árképletét befolyásoló termelési higulás a termelésbe vont földtani vagyonba be nem számított azon meddőkőzet mennyisége, amely a termelés során a termel vénybe belekerül, vagy amelyet a kedvezőbb reálköltségalakulás érdekében tudatosan együtt fejtünk. A higulás minőségromlást okoz: az AlgOg tartalom csökken, az Siüg és a CaO + MgO részaránya nő. Az Iszka II. bányaüzem területén alkalmazott fejtésmódok: a) Szintes szeletosztású kamrapillérfejtés, h) dőlésmenti szeletosztású kamrapillérfejtés, c) szintomlasztásos kamrapillérfejtés. a) Nagy 15 — 20 m vastagságú telepek visszafejtésnél alkalmaztuk. A mun- kahelyi szállítás és rakodás kézzel ill. fejfeletti rakodógéppel történik. A szintes szeletosztású kamra]>illérfejtés esetében az alábbi veszteség- típusokkal találkozunk : — a fekvő ill. a fedőoldalon visszamaradó ún. ékveszteség; 544 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet — két művelési szint között visszahagyott főtebörke- veszteség; — szabálytalan bányaművelés következtében fellépő veszteség. h) Vékonyabb telepek visszafejtésénél alkalmazzuk szkréper ill. CAVO-310 típusú rakodógép alkalmazásával. Itt a következő veszteségtípusokkal ta- lálkozunk: — kiékelésnél fellépő veszteség; két művelési szint között visszahagyott főtebörke- veszteség; — szürke, ill. nem ipari minőségű bauxit alatt visszamaradó veszteség; pillérveszteség; — fekvőegyenetlenségből származó veszteség; szabálytalan bányaművelés következtében fellépő veszteség. c) Iszka II. bányaüzem területén a CAVO, ill. a JOY tip. rakodógépek ural- kodóvá válásával a szintomlasztásos kamrapillér fejtésre tértünk át. Elő- nye; a rakodógép méreteinek megfelelő bánya beli szelvények kiképezhetők, s létszámmegtakarítás mellett tömegtermelő munkahelyek alakíthatók ki. Veszteségtípusai az előzővel megegyezőek. Ezen fejtési módnál a produktív teljesítmény ugrásszerű növekedése mellett a fejtési veszteség értéke is az előzőekhez viszonyítva növekedett, ill. egy ál- landó növekvő tendenciát mutat. Ennek oka az ék, ill. peremveszteség nö- vekedése mellett a fekvőegyenetlenségekből származó veszteség megnöveke- dése. Az ék és peremveszteségek csökkentése érdekében a peremi területek visz- szafejtésekor a 2,6— 1,5 m vastagság közötti területet ún. szkréjierezéssel fejt- jük le, ami munkahelyi elcsúszással és termeléskieséssel jár. A fekvőegyenetlenségből származó veszteség mint ismeretes a dolomittér- szín egyenetlenségeiben visszamaradt bauxitmennyiség. Amelynek értékét növeli az, hogy a CAVO-310 típusú rakodógépek csak maximálisan 14°-ig közlekedhetnek, így nem követhető a telepingadozás. A KFH 6/73. sz. utasításának megfelelően a töbrökben visszamaradó 2,6 — 1,5 m vastagságú bauxitleacsékre gazdaságossági számítást végzünk. Ha kiter- melésük rentábilis, úgy az üzemvezetőséget kötelezzük ezen bauxitlencsék ki- termelésére. A tömegtermelő munkahelyek további növelése, a termelési veszteség és hígulás emelkedése felvetette a termelés, a termelési veszteség, a hígulás és a termelékenység optimalizálásának kérdését. Ezért a MÁT 1976-ban megbízta a Bányászati Kutató Intézetet, hogy fejtési módonként minden fejtési techno- lógiára dolgozza ki a veszteség normatívákat. E tanulmány elkészültével 1977. évre vállalatunknál már így terveztük a technológiai jellegű veszteségeket. A tervezést CAVO-310 típusú rakodógépre végeztük, ahol ettől eltérünk (JOY, szkréper stb.), ott a megfelelő fejtési paramétereket helyettesítettük a veszteségtípusok formuláiba. A tervezést az alábbi technológiai jellegű vesz- teségtípusokra végeztük: ékveszteség, főteérc veszteség , pillér veszteség, fekvőegyenetlenségből származó veszteség. Az Iszka II. bányaüzem területén ezen normatívával tervezett termelési veszteség 31,3%, míg a látszólagos veszteség 29,9%. Ezen értékeket a MÁT az 1977. évre kísérletképpen elfogadta, értékelése 1977. december 31-vel törté- nik. Fekete: A termelési veszteség alakulása . . . 545 A termelési veszteség csökkentésére tett intézkedések Az igen magas termelési veszteség csökkentése napirenden szerepel vállala- tunknál, s az ásványvagyonnal való ésszerűbb gazdálkodás az elkövetkező időben még szigorúbb intézkedéseket követel. Az uralkodó tonna szemlélet mellett mindinkább napirenden kell tartani a termelési veszteség problémáját is. Olyan kutatási, technológiai érdekeltségi politikát kell kialakítani, amely messzemenően figyelembe veszi az ásványva- gyonnal való takarékossabb gazdálkodást. Ezeket a problémákat csak a legszélesebb körű összefogással és az ebben érdekeltek maximális támogatásá- val kell és lehet megoldani. Egy műszaki bizottság alakult a műsz. ig. h. vezetésével; intézkedési tervet dolgozott ki a bauxit mennyiségi veszteségének, minőségi romlásának csökken- tésére és a bauxit mintavételezésére. E tervezet 1977. febr. 1-i hatállyal lépett érvénybe. E rendelkezés 9 pontban foglalkozik a fejtési veszteségek csökkentésének módjával, a felelősökkel robbantómesterig bezárólag, az ellenőrzés módjával, valamint az ellenőrzést végző személyek felsorolásával. 1. A földalatti kutatás, térképezés, ellenőrzés, előírja a pontosabb tervezéshez szükséges bányabeli kutatófúrások sűrű.ségét, azok térképen való dokumen- tálását, valódiságának ellenőrzését. 2. Tervezés: — A havi termelési tervek elkészítéséhez, a vágatok kihajtásához szükséges földtani alapadatok, metszetek, dolomit szintvonalas térképek, tektonikus vonalak, bauxittest vastagságtérképének stb. elkészítését írja elő olyan méretben és pontossággal, hogy segítségükkel a feltáró- és fejtés- előkészítő vágatokat, azok hosszát, lejtviszonyait, szelvényét, biztosítását, szeletosztást be lehessen tervezni. — A peremi területeket olyan jjontossággal és sűrűséggel kell megkutatni hogy az üzemvezetőség a dolomittöbrökben visszamaradó 1,5 2,6 m vas- tagsági! bauxitteleprész művelési tervét el tudja készíteni a létszám, terme- lékenységi, hígulási vonzataival együtt. — A havi telepítési tervekben meg kell határozni a művelni tervezett terület geológiai- és minőségi mutatóit, a terv szerinti termelési veszteséget, a mun- kahelyek telepítését, azok visszafejtésének helyességét, ellenőrzését a terme- lési veszteség szempontjából. 3. Művelés: — tartalmazza az érchatár elérésekor való teendőket, — előírja az 1000 to feletti 1,8 m-t meghaladó vastagságú bauxittest fejtési rendszereinek kidolgozását, — a diesel hidraulikus rakodógép és a CAVO-310 tip. rakodógép kombinált alkalmazását a fejtési kamrák hosszát, a főteércrobbantás módját, öreg- ségi művelet elérésekor szükséges teendőket. — Az ércvastagságtól függően a legeredményesebb fejtési technológia alkal- mazását, omlasztást, annak sorrendjét stb. 4. Eszközök: Felsorolja mindazon eszközöket, melyek a veszteség csökkentésé- hez szükségesek (toldható fúrószár, bányabeli fúrógéjiek stb.). 5. Gazdaságosság . A gazdaságosság alajiján meg kell határozni a még megenged- hető önkölbség-növekedést a termelési ve.szteség csökkentésére irányuló erő- feszítések többletköltségeinek biztosítása érdekében. A vizsgálatot a terme- lékenységi és létszám vonatkozásban ugyancsak el kell végezni. Ki kell dől- 546 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet gozni a hatékonyabb érc vagyongazdálkodás célját szolgáló prémiumrend- szert és a felelőségrevonás módját. 6. Az ércveszteség és hígulás számítása 7 . Az ellenőrzés módját és rendjét 8. Egyéb tevékenység 9. A hauxitmínták vétele, földolgozása és dokumentálása. Ezen rendelkezésben foglaltak maradéktalan végrehajtásával ill. a jelenlegi gazdasági körülményeinknek megfelelően kívánjuk a szervezett, korszerűbb és hatékonyabb ásványvagyon gazdálkodást bevezetni. Variation of production losses in dependence on productivity and the impurities at the Fejérmegye Bauxite Mines Enterprise Gy. Fekete Geologically, the study area is constituted, beside bauxites, by Triassic, Eocéné and younger, argillaceous, inarly and carbonaceous sediments. The bauxites are represented by stratiform beds dipping at 14—18° north-northeastwards. They rest unconformably on an Upper Triassic Hauptdolomit paleo-relief. The area is dissected by NNE — SSW trending fracture, faults, and by ones normál to them. Factors mfluencing productivity and losses of niineral reserves. Because of the occurence of tectonic lines having dip and strike nearlyidentical with those of the régiónál faults and a height of throw nőt exceeding the thickness of the bau- xite beds the development opera tions take longer thne; development cost is increasingly higher; comparatively greater quantities of mineral reserves are lost, while the impurities increase in quantity. The rugged natúré of the paleo-relief of the footwall of the bauxites is considerable. Much of the ores of the first workmgs is situated in dolomité karst dolinas forming lenses attaining 2000 to 50000 tons in size of reserves. In the marginal parts and the dolinas considerable bauxite reserves are left rmextracted, thus increasing pro- duction losses, as, on accomit of the steepness of the bauxite beds the CAVO-310 loaders are unable to fúul access to the bauxite there. The bauxites thus left unextracted cannot be exploited unless additional cost is afforded and new working technologies are intro- duced. a) extraction losses composed of technological plus safety losses. Types of technological losses: floor wedge losses losses to roof losses to pillars losses due to roughness of the footwall b) exploitation losses c) abandoned mineral reserves d) mineral reserves completely lost The following types of losses ate distinguished at the Fejérmegye Bauxite Mines Enter- ])iise, including tlie Iszka II mine unit, losses due to the particular kinds of working method and extraction technology adopted: a) tyjies of losses occuring at room-and-pillar workings divided intő horizontal levels: - losses due to wedges left unextracted on both the rof and floor sides — losses to top coro left unextracted in the roof between two working levels - losses due to the rugged natúré of the footwall — losses due to unproper mining exploitation b) Types of losses connected with room-and-pillar workings divided intő dipward levels: — losses due to pinching out — losses to top core left in the roof — bauxite reserves left unextracted beneath bauxites of noncommercial value or grey colour — losses to pillars — losses due to roughness of the footwall losses due to unproper mining exploitation Fekete: A termelési veszteség alakulásit . . . 547 c) The types of losses of the room-and-pillar metliod with level caving are the same as those listed in the previous paragraph. At mass-production working faces developed by using the room-and-pülar method with level caving the increase of productivity has been acompanierl by a parallel increase in production losses the values of which are nőt changed significantly by letting somé of the bauxites left over in the dolinas or in the marginal parts got ext- racted by using extraction teclmologies of low efficiency. To optimize productivity and losses has become necessary. BKI (Research Institute of Mining) has developed fór all working and extraction technologies the normatives of technological losses (modified by MÁT (Hungárián Aluminium Trust): norms concer- ning losses to floor wedges, to roof, to pillars and to roughness of the footwall. Relying on the normatives specified by MÁT tlie Fejérmegye Bauxite Mines Entei'prise has drafted, as a trial, the technological-operational plán of the mines fór the year 1977. To reduce production losses exceeding the admissible values the Technological Council of the Enterprise has worked out proposals fór the mine units. Set hi paragraphs, these proposals ha ve listed all the measures enabling mming executives to reduce production losses and minimize unwanted impurities getting admixed to the bauxite. Földtani Közlöny, BuU. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. 548—561 A halimbai és nyirádi bauxitterület vízföldtani helyzete Farkas Sándorné (13 ábrával) A halimbai és nyirádi bauxitterület a D-i Bakony Ny-i peremén helyezkedik el (1. ábra). Itt az alaphegység a Bakony fő törésrendszere mentén a mélybe süllyed, ám karbonátos kőzetei főleg a preformáló törések mentén — nagy mélységig karsztosodtak, s így nemcsak földtanilag, hanem vízföldtanilag is a Bakonyhoz tartoznak. 1. ábra. A magyarországi bauxitelófordulások térképe (összeállította: a Bauxitkutató Vállalat). Jelmagyarázat: 1. Paleozoikum, 2 Triász-jura (bauxifekvő), 3. Kréta (bauxitfedö), 4. Eocén (bauxitfedö), 5. Neogén andezit, bazalt, 6. Oligocén-negyedkori üledékes képződmények, 7. Ipari bauxitelófordulások, 8. Neraipari bauxit előfordulások és indiká- ciók, 9. Timföldgyár, 10. Alumíniumkohó, íl. Alumíniiun hengermű Fig. 1. Mao of Hungary’s bauxite deposits (compiled by the Bauxite Prospecting Enterprise). L e g e n d: 1. Paleozoic, 2. Triassic-Jurassic (footwall of bauxitel), 3. Cretaceous (hanging-waU of bauxite), 4. Eocéné (hanging-wall of bauxite), 5. Neogene andesite, hasalt, 6. Oligocene-Quaternary sedimentary formations, 7. Commercial bauxite deposits, 8. Noncommercial bauxite deposits and indications, 9. Alumina factory, 10. Alumínium smelter, 11. Alumínium rolUng míll F a r k a s n é: A halimbai és nyirádi banxitterület vízföldtani helyzete 549 A Bakony számos karsztemelete és elkülönülő karsztterülete mellett a Középhegység egészében összefügg — mint egy közlekedőedény-rendszer — a triász-jura időszaki és alsókréta kori rétegeket kitöltő főkarsztvíz rendszer (2. ábra). Vízdomborzata enyhébb rajzolattal a külszíni domborzatot követi. A bányászkodást a külszíni és felszínközeli készletek kimerülése után a víz- nívó közelében kellett folytatni, s már az 1950-es évek elejétől mindkét meden- cében számolni kellett a karsztvíz veszéllyel. Nyirádon 1950. őszén, aTáncsis I. lejtősaknában, illetve főszállítóvágatban következett be az első vízbeáramlás. \ / j / / '/'' S'oroqo 2. ábra. A Nyírádi-medence tektonikai és triász-felszín térképe (szerkesztette; Böcker T.''. .1 e I m a k y a r á z a t: 1. A triász felszíni elterjedése, 2. Vető, 3. Szintvonal (triász) Fig. 2. Tectonic and Triassic surface map of the Nyírád Basin (compiled by T. Böcker). Le g e n d; 1. Extension of the Triassic on the surface, 2. Fault, 3. Contour lines (Tria.ssic) 550 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Devecser Ajka 3. ábra. A Nyirádi-medence földtani térképe (összeállította: BöCKER T.). Jelmagyarázat: 1. Triász fődolomit, 2. Jura tűzköves mészkő, 3. Kréta hippuriteszes mészkő, 4. Nummuliteszes mészkő, 5. Márga (4—5. eocén), 6. Lajta- mészkő, 7. Hidrobiás mészkő (6—7. miocén), 8. Homokos kavics, 9. Bazalt (8—9. pliocén), 10. Pleisztocén homok, lej tötörmelék, 11. Földtani szelvény Fiy. 3. Geological map of the Nyirád Basin (compiled by T. BÖCKER). L e g e n d: 1. Triassic Hauptdolomit, 2. Juras- sic cherty limestone, 3. Cretaceous Hippurites limestone, 4. Nummulites limestone, 5. Mari (4—5. Eocéné), 6. Leitha limestone, 7. Hydrobia limestone (6 — 7. Miocéné), 8. Sandy gravel, 9. Basalt (8—9. Pliocene), 10. Pleistocene sand, scree 11. Geological section Hozama 5 m®/p volt. Ettől kezdve foglalkozott a MASZOBAL vezetősége a vízügyi kérdésekkel, s bányáink tervezését hidrogeológiai kutatás előzte és előzi meg. A rendelkezésünkre álló ismeretanyag és huszonöt év bányászati tapasz- talatai alapján a két bauxitterület vízföldtani helyzetét eltérőnek tartjuk (3. ábra). ÉIMY DK B92 1HIII13 CZ]4 4 ábra. k darvastói előfordulás sematikus földtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Felsőtriász dolomit, 2. Kréta bauxit, 3. Eocén agyag és mészkő, 4. Szarmata kavics, homok, mészkő Fig. 4. Schematical geological section of the Darvastó deposit. L e g e n d: 1. Upper Triassic dolomité, 2. Cretaceou s bauxite, 3. Eocéné clay and limestone, 4. Sarmatian gravel, sand, limestone Farkasné: A halimbai és nyirádi hauxitterület vizföldtani helyzete 551 Nyirádon a fekvő nóri fődolomit. A bauxit ezen a területen a doloniitfelszín mélyedéseiben maradt csak meg, így lencsés településű. A lépcsőzetes lesüllye- dés miatt a lencsék tengerszint feletti magassága a —20-tól a -|- 200-as szintig változik. Ezen 20 — 22 km^ területen kutatási jelentésekkel eddig mintegy 200 bauxitlencsét adtak át. Gazdaságossági és műszaki fejlesztési szempontok szem előtt tartásával a lencséket csoportosan művelik. Közös főfeltáró létesítményei vannak egy len- csecsoportnak. Eddig 5 koncentrációt alakítottak ki, a horizontális és vertikális tagoltság figyelembevételével (5. ábra). A bányászatot fenyegető vízveszély szempontjából nagyon jelentős, hogy a fedőrétegsor jó vízvezető-víztároló kőzetekből áll. A középsőeocén nnm- muliteszes mészkő karsztosodott, vastagsága a 100 m-t is eléri, vízvezető- víztároló a tortonai kavics és a lithothamniumos mészkő is. A fedőrétegek vízzáró anyag közbetelepülése nélkül érintkeznek a fekvő dolomittal. A dolomit a lassú feszültségkioldódások következtében kataklázos szerkezetű, karsztos, mállott, vetőkkel sűrűn átjárt. A Bauxitkntató Vállalat 17,7 km^-nyi területet mért fel, s 7,7 km/km^ fajlagos vetőhossz értéket állapí- tott meg. A vetőket — különösen a fiatalabb orogén mozgásokban megújulta- 5. ábra. A nyirádi Darvastó ércvagyonának szintbeli elhelyezkedése. Jelmagyarázat: 1. Karsztvíznivó a mesterséges beavatkozás előtt, 2. Karsztvíznívó 19G8. XII. 1-én, 3. Karsztvíznívó 197fS.XII. 1-én; IZA I = Izamajor I., VI., vili., IX., X., XIII., Alsónyirád II., III., IZA II = Al.sónyirád, I., VIII., IX.,X., XI., Izamajor XIV., XV., XVI., XVII., XVIII., DÜLTNYIIIES = Dültnyires II., III., IV., V., VI., IX., DAKVASTÓ II = Darvastó II., III., IV., IX., XI., XII., XIV., XV., Nagytárkány I., III., IV., Darvastó III. = Tüskésmajor I., II., III., IV., V., VI., VIII., IX., Nagytárkány II., VI., VIII., IX., Deáki puszta I, III., IV., V., VI., VII., VIII., IX. X., XI. Fig. 5. Distribution and position of the őre reserves of tlie Darvastó deposit at Nyirád, as observable at different levels. Legend; I. Karst water level before artificial intervention, 2. Karst water level on December 1, 1968, 3. Karst Water level on December 1, 1976 552 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet kát — 30 — 50 m széles vetőzónák kísérik, s ezek igen jó víz vezetők. Az alap- hegység e kettős repedezettség, s nagyságrendileg azonos víz vezetőképesség miatt matrix-porozitásúnak tekinthető. Érthető ezek után, hogy a karsztvíznívó a fedőrétegekben állt be, s a kon- centrációk feltárásánál, akár fekvőben, akár fedőben hajtották volna azt végre, a főkarsztvízzel kellett számolni. A fedett karszt utánpótlását nemcsak a fedőn keresztül történő közvetett beszivárgással, hanem a Bakony nyílt karsztterü- letein lehulló csapadékból, oldalirányú áramlással kapja. Kezdetben a bányászatban elterjedt passzív vízvédelmi módot alkalmaztuk. A vízbeáramlásokat elzártuk, s a bányatérségből centrifugál szivattyúkkal külszínre emeltük a beáramlott vízmennyiséget. Sikerrel járt egy 5 m*/p-es vízbetörés elzárása is az Izamajor I-es lencsében 1955-ben. A vízveszély nélküli bányászkodás feltételeit csak preventív védekezéssel lehetett volna biztosítani. Az ércből 2 m/at nyomást elviselő védőréteget kel- lett volna hagynunk a talpon, s hasonló teherbírású vízvédelmi pillért a vető- zónákon, lencsehatárokon (6., 7. ábra). Egy nyirádi bauxitlencse bemutatásá- val szeretném érzékeltetni, hogy mindezek betartásával nem is maradna művel- hető érc. IMaradtunk a passzív vízvédelem mellett, azonban az Iza I-es lencse egy 17 m®/p-es vízbetöréssel elúszott. Víz alá került a szivattyútelep is. Ezek az események vezettek az aktív vízvédelem gondolatához, mely első változatában a fekvőben hajtott csapoló vágatokkal víztelenítette volna az Iza I. koncentrációt, s a fakasztott vizet a vízaknán keresztül búvárszivattyúkkal emelték volna ki (8. ábra). Az egyik csáp vágat mintegy 150 m^/p-es vízbetörése után nyilvánvalóvá vált, hogy csak új módszerrel valósítható meg az aktív vízvédelem. Külszíni módszert választottunk. Regionális rendszert alakítot- / nyires '' VII, lencse /3i3'^ /312 •, ,, *0 50 lOOm 6. ábra. A Dültnyíres VII. sz. lencse térképe Fig. 6. Map of the bauxite lens Dültnyíres VII. Farkasné: A halimbai és nyirádi bauxitterület vizföldtani helyzete 553 DNY EK 7. ábra. A Dültnyires VII. sz lencse szelvénye Fig. 7. Sectlon accross the bauxite lens Dültnyires VII tünk ki, s a csapolást óriási szűrökutakkal, fúrtaknákkal végezzük. A víztelení- tés időben független a bányászati tevékenységtől, a víznívó tervszerűen süly- lyeszthető a kívánt szintre. Nagyon sok kísérlet történt a vízföldtani paraméterek meghatározására. A szivárgási tényezőre 10"^— 10"®- m/s között számos értéket kaptunk. A rendszer tervezésénél 7x10"®- átlagértéket vettek figyelembe. Az 1965. évi nyirádi vízszintsüllyesztési adatokat a kútszerű víztermelők hozamára vonatkozó Dupuit-Thiem képletbe helyettesítve adódott ez az érték. Ez a nagyságrend a finom, kissé kötött homok vízadó képességének felel meg. Víz- telenítő létesítményeinket célszerűen a vetődések jó vízvezető zónáira telepí- tettük. Eddig 29 fúrtakna készült el, s 24 most is üzemképes. Ezekkel a létesít- ményekkel az első ütemben a -f 60-as szintig süllyesztjük a víznívót. Hogy elegendő beáramlási felületet biztosítsunk, az aknák a í 0 szintig mélyültek. Mintegy 10 millió tonna reménybeli érc érdekében azonban felmerül a -f35-ös, illetve a 0-ás szintig való süllyesztés szükségessége is. Fúrtaknáinkat újabban — a távlati terveknek megfelelően — a 0-ás szint alá mélyítjük, némelyikük eléri a 260 m-es mélységet is. Eddig mintegy 1,4 milliárd m® vizet emeltünk ki, s vízemelésünk eredményeként az eredeti állapot megváltozott (9., 10. ábra). A depressziós tér legmélyebb jiontján csaknem 80 m-t süllyedt a nívó. Több mint 6 millió tonna 9,5 átlagmodulusú érc kitermelése vált lehe- tővé. Az eredmény azonban nemcsak mennyiségben mérhető. Ebben a rend- kívül vízveszélyes környezetben, ahol a termelés feltételei sem voltak meg, korszerű bányaművelésre nyílt lehetőség. A halimbai bauxitterület a nyirádi medencétől ÉK-re mintegy 10 km távol- ságra van. Itt működik Közép-Európa legnagyobb bauxitbányája. Művelése passzív vízvédelemmel folyik. A halimbai medence rétegsora eltér a nyiráditól. Emiatt az érctelep vízföld- tani helyzete is más. Az 1954. óta felgyűlt gazdag kutatási anyag ellenére a nyitott vízföldtani 16 Föidtani Közlöny 554 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet m A f - vízakna 8. ábra. Az Izamajor I. koncentráció csápvágatoa víztelenítése Fig. 8. Dewatering by a system of radiating drainage galleries within the Izaraajor I concenti ation KIVITELtZc I 1 245.20 201,55 m A t S/a. ábra. A nagy-átméröjű kút adatai Fig. 81a. Data of a water-well of grat dianieter Farkas né: A halimbai és nyirádi bauxitterület vízföldtani helyzete 555 Mag Af-ben 9. ábra. A karsztvízszint változása 195t>. I. 1 és 1978. XII. 31 között Fig. 9. Variation of the karst water level between January 1, 1958 and December 31, 1976 kérdéseket megnyugtatóan tisztázta a jelenleg folyamatban levő kiegészítő víz- földtani kutatás. A fekvő az érctelep Ny-i részén karni, nóri dolomit, kelet felé haladva raeti kösszeni rétegek és dachsteini mészkő. Az alsóliász dachsteini típusú mészkövét is meg lehet találni foszlányokban, néhol kavicsaiban, ami az újkimmériai iti* 556 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Vl'zSZINT mAf MZEMELÉS mVp 10. ábra. Nylrád-Darvastó térsége. Vízemelés és karsztvízszint változás 1960—1978 Fig. 10. Nyirád-Darvastó mine dlstrict. Wíthdrawal of water and karst water level varíation between 1960 and 1976 mozgásokkal kapcsolatos denudáció következménye. Mindkét medencealjzat ekkor darabolódott rögökre. A törések mentén nagymértékű a karsztosodás. A fúrási kutatás a nyirádi dolomitot nagyobb CaO tartalmúnak, így karsztoso- dásra hajlamosabbnak találta, mint a haíimbait. Vízföldtani szempontból nagy jelentőségűek a márgásabb kifejlődésű kösszeni rétegek. A dachsteini mészkő szintén erősen karsztosodott. A kutatási jelentések 20^50 m-es mélységig bauxitos kitöltésűnek írják le ezeket a karsztüregeket (11. ábra). A rétegsort a Magyar Állami Földtani Intézet fedetlen földtani térképén bemutatott szelvénnyel szemléltetem. A szelvény nem halad át a bauxittele- pen. Malomvölgyi külfejtésünk látható rajta. 332" Gyűr hegy Pat-2 ftiM Pityer -domb 11. ábra. Földtani szelvény a Gyűr-hegy és Pityer-domb között Fig. 11. Geological section between Gyűr-hegy and Pityer-domb 557 Farkas n é : A halímbai és nyirádi bauxitterület vízföldtani helyzete A födoloniitra a 200 m-es vastagságot is elérő kösszeni rétegek települnek, er- re pedig daclisteini mészkő. A telep középső, legszélesebb sávjában ez a fekvő. A telej) egységes, 15°-os ÉÉNy-i dőlésű. Kiterjedése É — D-i irányban 3,5 km, K — Ny-i irányban 2,5 km. A D-i részen a közvetlen fedő eocén. A telep köze- pén, s attól É-ra megjelenik a felsőkréta terresztrikum, melyre barnakőszénte- lepes összlet települ. A legfelső-krétát szenon hipj:)uriteszes mészkő képviseli. Az eocén rétegsor agyagos márgás rétegekkel kezdődik, melyekre változatos középső- és felsőeocén rétegek települnek. A pireneusi mozgások kiemelték a területet. A legfelső-eocén rétegek lepusztultak, egyidejűleg erőteljes karszto- sodás ment végbe. így egy önálló rétegkarszt keletkezett, mely túlnyúlik a mintegy 7 km- területű érctelepen. Részben nyílt karszt, részben pedig laza miocén üledékek fedik. Dőlése a telep és a fekvő dőlését követi. A rétegsoron belül É felé nő a nem karsztosodó felsőeocén rétegsor vastagsága. Elz a fora- miniferás agyagmárga leszorított szintűvé teszi a karsztot. Az eredeti nyomás- szint a -f 180 m-es Af-i magasságban volt az É-i részen, líK) -200 m-rel a tény- leges víztároló nummuliteszes mészkő felső határa fölött. A D-i nyílt tükrű eo- cén karszt nyugalmi szintje a külszíni domborzatot követte, s a nívó a -(-250 m-es magasságban állt be. A hidrológiai kutatás dokumentációjában feltéte- lezték, hogy a peremi tektonika az É-i részen egybekajjcsolhatja a rétegkarsz- tot a főkarszttal. Kezdettől fogva felkészültünk az eocén karsztvízveszélyre. A réteg statikus vízkészletének leürülése után azonban csak a csaj>adékból történő utánj)ótlást kellett emelni. A bányaművelés D-ről É-felé halad, így a mélyebb szinten meginduló feltárás és fejtés megcsapolja a tőle D-re magasabb szinten folyó művelést. Elz lényegében aktív vízszintsüllyesztés, ül. feszültségmentesítés. 1952-től 1964-ig a telej) D-i részén Halimba II. bányaüzem növekvő vízemelése 3 m^/j)-es átlagértéket is elért. A mélyebben fekvő Halimba III. feltárása és termelése következtében állandóan csökkent ez a vízhozam, s napjainkban j)ár száz liter gyűlik össze a volt Halimba II. területén, ahol a készletek letermelése után j)illérvisszafejtés folyik. Halimba III. feltárása a —20-as szintig történt meg. Termelésének legmé- lyebb szintje az Adriához viszonyított — 16-os, s jelenlegi vízhozama 6 m^/j). Az eocén rétegkarszt izohijxszás térképen (12. ábra) jól látható, hogy milyen mere- dek falú dej>ressziós tér alakult itt ki. A víztároló vastagságát megszerkesztve azt látjuk, hogy a középső és D-i részen leürült a rendszer, a még vízzel telt karsztban pedig jelentős nyomáscsökkenés állt be. Az eocén karsztra hulló csa- j)adék beszivárgó része — 26 km'^ beszivárgási területtel számolva — évről- évre jó közelítéssel egyezik a bányából kiemelt vizünkkel. A fekvőről már a kutatás során kiderült, hogy víztároló. Különösen a terület D-i részén volt nyilvánvaló, hogy a főkai’szt és az eocénkarszt vízrendszere elkülönül, mivel a főkarsztban mindenütt alacsonyabb, 184 m Af-i nyomásszin- tet mértek. Nem volt ismeretes a kösszeni rétegek jelenléte a fekvőben, de a dachsteini mészkő rej)edéseinek bauxitos agyagos kitöltése miatt csak a j)eremi dolmitterületeken, valamint a bauxit keletkezés után megújult vetők mentén számoltak karsztvízveszéllyel. A kutatófúrások mindössze 1%-a jelzett vízjá- ratot. A hidrodinamikai vizsgálatokkal nagyon kicsiny áteresztőkéj:)ességi érté- keket kaptunk. Értéke mészkőben 3,25 X 10“^“ m/s-nak, dolomitban 10“®- m/s- nak adódott. Üjabban az M vízáteresztő rétegvastagság meghatározásának j)roblémája miatt kM-mel jellemezzük a karsztot, s ezt a tényezőt transzmisz- szibilitásnak hívjuk. 558 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 4. füzet [ZH' [ZE1‘ EZ]2 ^3 fTTTHle 72. á6ra. Halimba vízüíjyi térképvázlata. Jelmagyarázat: 1. Vízszint megfigyelőhely, 2. Eocén karsztvíz izohipszák víztelenítés előtt, 3. Eocén karsztvíz izohipsza (1977. 1. 1. állapot), 4. A bauxittelep határa, 5. Eocén mészkő a felszínen, 6. Triász dolomit a felszínen Fig. 12. Hydrogeological chart of the Ha.imba deposít. L e g e n d: 1. Water level observation station, 2. Contour lines of Eocéné karst water aqutfers prior to dewatering, 3. Contour hne of Eocéné karst water (as of January 1, 1977), 4. Boundary of bauxite body, 5. Eocéné límestone in outcrop, 6. Triassic dolomité in outcrop Az 197G-ban mélyített Pa-6-os fúrásban 8 x 10“’- m^/s kM értéket mértünk, j Ez 5 nagyságrenddel kisebb, mint amit Nyirádon tapasztaltunk. j A Bányászati Kutató Intézet egyik tanulmánya; ,,A Halimba-Ajkai nyers- i anyagelőfordulások vízföldtani természeti alapadottságainak meghatározása'” ' c. kutatási jelentés tárta fel 1973-ban az általam főbb vonásaiban ismertetett [ földtani képet. Végső következtetés ebben a munkában, hogy a medencében i karsztvízveszély nincs. Ennek oka, hogy a mintegy 35 km csapáshosszon a i külszínen is követhető kösszeni sor a telep alatt is megvan a nóri dolomiton, bár Délről Észak felé vékonyodik. Ez a vízzárónak tekinthető sorozat a fekvő ; felől védelmet nyújt, kizárja a területet a Bakony vízrendszeréből. A vetők I kis el vetési magasságuk miatt nem víz veszélyesek, a dachsteini mészkő és a { kösszeni rétegek ugyanis rendkívül nagy hidraulikai ellenállással képesek csak j Farkasné: A halirnbai és nyirádi bauxitterület vízföldtani helyzete 559 vizet leadni. Víz veszéllyel csak e rétegvastagságot meghaladó elvetés! magas- ságú vetők mentén kell számolni. A víz veszélyt még kevésbé valószínűsíti a, bauxittelep alatt az ismeretlen vastagságú és elterjedésű áthalmozott összlet mely vízzáró. A bányaművelés tapasztalatait sorra véve megállapíthatjuk, hogy a halini- bai medencében fekvő vízbetörés nem volt. A művelés során a peremi fejtések- ben a fekvő megütésekor volt vízszivárgás kösszeni dolomitmárgából, mely- nek repedéseit nem tölti ki vízzáró anyag. Egy 36 m hosszú, 100 mm 0-jű fúrás 400 l/p vizet fakasztott ebből az anyagból. Természetesen, a peremen a fedő és fekvőkőzetek érintkeznek. Feladatunk a víz eredetének meghatározása. Kér- dés, hogy ez a kösszeni sorozat nyirádi típusú karsztos fődolomitra támaszko- dik-e, vagy a folyamatos üledékképződés miatt ez a dolomit már nem lehet jelentős víztároló. A környék hosszú ideig egyetlen főkarsztvízmegfigyelő he- lyén a nívó mintegy 40 m-t süllyedt. Ezt a nyirádi vízemelés hatásának tulaj- donítjuk. Hidrogeológiai fúrásoktól várunk választ mindhárom fekvő-típus szabad hézagtérfogatára, vízleadó képességére, a Bakony áramlási rendszeré- vel való kapcsolatra. Geofizikai módszerekkel, szeizmikus szelvényezéssel tisz- tázzák a tektonikai viszonyokat. A kutatás ez évben (1977) lezárul, s reméljük, teljes bizonyossággal mondhatjuk majd, hogy a halirnbai medencében nem kell a nyirádihoz hasonló főkarsztvíz-veszéllyel számolnunk. 1 200 000 t évi terme- lés érdekében megvalósulhat a telep É-i részén a ~90-es szinti feltárás. A halirnbai telep önálló vízföldtani tömb, amely úgy látszik lokális jellemzői, vízföldtani alapadottságai révén nem kommunikál a Bakony főkarsztvíz-rend- szerével. < 13. ábra. Balatoni regionális vízművek. Jelmagyarázat: 1. Meglevő vezeték, 2. Tervezett vezeték, 3. Tervezett medence, 4. Tervezett átemelő, 5. Meglevő, illetve épülő vízmű, 6. Tervezett vízmű, 7. Felszíni vízkivétel Fig. 73. Laké Balaton Régiónál Waterworks. Legend: 1. Existing pipe, 2. Pipe in projeot, 8. Storage hasin in project, 4. Water lifting in project, 5. Waterworks, existing or under construction, 6. Waterworks in project, 7. Surface water-intake 560 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Nemcsak bauxitterületeinken, hanem azok határain kívül is állandó mérése- ket és vizsgálatokat folytatunk, nagy figyelmet szentelünk távolabbi környe- zetünkben előidézett változásoknak is. A nyirádi vízemelés mintegy 16 — 18 km-es körzetében megbomlott a Bakony vízháztartásának egyensúlya. Vízel- vonásunk következtében források, kutak szűntek meg. Kártételeinket modern vízellátási rendszer kiépítésével ellensúlyozzuk és ivóvízként is kiváló minőségű karsztvizünkkel az ipari és kisfogyasztók minden igényét kielégítjük (13. ábra). Évi 16 millió m® vizet értékesítünk a kiépített regionális vezetékrendszeren. A vizet önköltségi áron adjuk át, mégis kedvezően befolyásolja vízemelési költségeinket. Az értékesített víz jelenlegi vízemelésünk 12%-a. Kiterjedt vizsgálatokat folytatunk a vízelvonási károk megelőzésére, illetve időben történő felismerésére. Felkérésünkre több kutatóintézet tanulmányozta a Hévízi-tóra gyakorolt hatás kérdését is, s munkánkkal jelenleg is hozzájáru- lunk annak tisztázásához, hogy a Hévízi-tó hozamcsökkenése és a nyirádi vízemelés között fennáll-e az okozati összefüggés, veszélyezteti-e vízszintsüly- lyesztésünk a gyógyforrásokat. Ez évben vizsgálatsorozatot indítunk arra vonatkozólag, lehet-e mégis loká- lis depressziót létesíteni a nyirádi területen, van-e a rendszerben olyan kisebb vízföldtani blokk, melynek kedvező alapadottságait ha helyileg is, a termelési szint víznívó alá vitelére használhatjuk ki. Vizsgálataink ércvagyonunk minél gazdaságosabb kitermelését segítik elő, gondosan regisztrált adataink pedig a vízügyi szervek és a Bányászati Kutató Intézet adatbankjában és természetesen vállalatunknál is minden szakember rendelkezésére állnak. Bizonyára sok analóg helyzetben helyes megítélést és gyors tervezést segítenek elő. Hydrogeology of the bauxite deposits of Halimba and Nyirád Mrs. S. Farkas The őre reserves of the Bakony Bauxite Mines Enterprise are situated in the Halimba and Nyirád basins on the western margin of the Southern Bakony Mountains (W-Hun- gary) . In both basins the őre bodies are underlain by rocks of Upper Triassic age which form the deep-buried pre-Tertiary basement subsided to great depth along the typical main fault system of the Bakony and the whole Transdanubian Central Mountains and showing the same characteristic features, both lithological and hydrogeological, as observable in outcrops of the Mesozoic rangé of the Bakony. This is why the two basins belong to the Bakony Hydrogeological Unit including the hveraulic Systems of both basins, a System of aquifers in which miners have had to interfere fór the safety of bauxite mining. At Nyirád an offensive wag of protection, at Halimba a defensive one, has been chosen, a choice preceded by careful and large-scale hydrogeological investigations. The Nyirád őre of lenticular mode of occurrence is accomj^anied by permeable rocks. The footwall of the HaupUlolomit between the lenses carries karstic Eocéné sediments and the later Miocéné alsó includes a considerable thickness of waterbearing pebble, gravels and limestones. That the waters of the main karstic aquifer are communicating even in the rocks of the hanging wall is due partly to the particular mode of occurrence of the overlying sediments, partly to the presence of tectonic fault zones. In mines work- ing deeper than the hydrostatic water le vei the hazard of water inrush from both the hanging- and the footwalls is to be feared during extraction operations. Because of the high rate of water flow en tering the workings and of difficulties in backfilling the existing spatious karstic galleries a passive method of protection would nőt be advisable to use. Preventive safety measures would be achieved by leaving the bauxites xinextracted in F (irka s n é: A halimbai és nyirádi bauxitterület vizföldlani helyzete 561 water-control pillars, which would imply considerable losses of tlie őre roserves of the individual bauxite lenses. On the basis of mining experienees and special studies tlie only inethod offering a solution to the problein since the inid-1960’s has boen to use an active drawdown of the groundwater table. So a régiónál systeni of filtering wells was developed which have extracted great quantities of water, resulting in sinking the water table below the exploitation level. At present the systein has a water yield of 280 m^/inin. A totál of 1.4 thousand millión m^ of water has been extracted thus far and a depression of 80 m has been achieved, so that now about 6 millión tons of bauxite arc exploitable. The programé of water-lifting are being drafted by relying on the informations av-ail- able: results of measurements and experienees, regularities recognized while und«*rtaking water-control measures. The changes in the water balance of the entire Bakony Monti - tains are followed with attention, the eonsequences of the miners’ inttirference in the wider neighbourhood of the mining district concerned and the eventual damagt's being assessed. The losses due to water withdrawal are compensated fór by the dcvelopment of an up-to-date system of water supply. The basic hydrogeological conditions of the bauxite deposit of Halimba difft'r front those of the Nyirád deposit. Proceeding front the west to the east, the footwall of the contiguous bauxite bed is constituted by Carniatt aítd Norian dolomites, then by Kössen Beds of Rhaetian age, in the middle, widest, zone by Dachsteinkalk and then again by Kössen Beds. Attaining a totál of about 200 m in thiekness, this latter sequence is prae- tically impernteable, beiitg presettt evett below th(t Dachsteinkalk. VVhen» the throw of the faults does nőt exceed the thiekness of the Kössen Beds, no hydratilic comniuniea- tion with the footwall, as part of the main aqttifer systtMii, and the undergroitnd workings is feasible. The hanging wall includt'S Eocéné stratiform karst which, aecording to the present-day knowledge, does nőt communicate with the main karst, so that it is jtíirtly emptied, partly characterized by a decrease of the hydrostatic pressttre of thi' water in it. So it does nőt threaten mining with any water hazard. Open questions arising in con- nection with the new investment project at Halimba, the development ojterations dowti to the -90 level, are to be answered as a rt'Stilt of compk'mentary hydrogeological inv'cs- tigations. It is hoped that the suggestion that becatise of the particular hydrogt'ologieal features of the country rock associated with the Halimba Imuxite bc(l this latter is sereened from the main karst water system of the Bakony will be unambiguoitsly corro- borated. Being an independent hydrogeological block, mining exploitation can be ritn in it with fullest safcty even by using passive water-control nieasurt^s. SLmilar studies are envisaged fór the Nyirád deposit as well, in order to find out whether there may exist such minor hydrogeological blocks there, whose eventual ad- vantageous properties might be made use of fór water-control purposes, thus avoiding the need fór a régiónál drawdown of the groundwater table. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1979) 109. Ő62—567 Az aktív vízszintsüllyesztés módszerei és eredményei a Fejér megyei Bauxitbányáknál Nagy Péter* (1 ábrával) Az iszkaszentgyörgyi bauxitelőfordulás a Bakony K— ÉK-i részén és a Móri árokban helyezkedik el. A terület földtani felépítésében a bauxiton kívül alsó-, középső- és felsötriász, középsőeocén, ,,oligomiocén'\ pannóniai, pleisz- tocén és holocén inárgás, agyagos, karbonátos képződmények vesznek részt. A banxit mindenütt a felsőtriászra települ. A vetődések a Magyar középhegység fő tektonikai irányainak hosszanti (ÉK —DNY) és haránt (ÉNY — DK) rendszerébe illeszkednek bele. A terület tektonikailag erősen feldarabolódott. A törések eltérő mértékben karsztosodott rögöket hoztak egymással kapcsolatba. így az áramlási szel- vények nagy és hirtelen változása gáthatásként jelentkezik. Ez hozamcsök- kenésben és az áramlási tér torzulásában nyilvánul meg. Hidrogeológiai szem- pontból a legjelentősebb képződmény az általános elterjedésű, nagy vastag- ságú felsőtriász fődolomit, amely a főkarsztvízrendszer tároló kőzete. A fia- talabb karbonátos kőzetekben (eocén) a tektonikától és a rétegtani helyzettől függően kisebb-nagyobb karsztvízrendszerek alakultak ki. Az ezekből a karsztos kőzetekből a bányatérségekbe jutó vízmennyiség vízvédelmi szempontból kevésbé jelentős, mivel jó vízzáró rétegösszletek választják el a bauxitteleptől és dinamikus vízkészletük jelentéktelen. Egy esetben jelentkezett jelentősebb vízbeáramlás, a Rákhegy II. légakna mélyí- tésekor. (Közéjjsőeoeén törmelékes-homokos mészmárgából 1 — 10 cm-es nyitott repedésekből 3,3 xn^jperc vízbeáramlás.) A vízbetörés hatására a rák- hegyi ivóvízkutak vízhozama erősen lecsökkent, illetve megszűnt és az egyen- súly csak a vízbeáramlás lokalizálása után állt helyre. A fekvő dolomitban általánosan, de különösen a törésvonalak mentén dm nagyságrendű hasadékok is észlelhetők. A bauxittelep területén mindenütt fedett karszttal van dolgunk. A lelőhelyeket NY-ról és D-ről körülhatároló dolomithegység ezzel ellentétben nyíltkarszt jellegű. Az aktív vízszintsüllyesztés történeti áttekintése A medencében a karsztvízszint feletti bauxit fejtésével párhuzamosan 1948-ban kezdték meg a vízszint alatti területek feltárását, és ezzel együtt a vízkiemelést. A feltárásoknak a mélység felé haladásával párhuzamosan nőtt a bánya vízhozama. Fejír megyei Bauxitbányák, üzemi geológus. N a g i) P.: Az aktív vizszi ntsüU i/esztés módszerei és eredményei . . . 563 A feltáró vágatokat általában tele[)ben, a fedő alatt hajtották ki a vízbe- árainlások elkerülése végett. A fekvő és a bauxit között nincs vízzáró réteg, és a fekvő dolomitra települt bauxitösszlet is ipari minőségű. Ezért a dolomit felszínére mindenütt rá kellett fejteni, a vízbeáramlást kiküszöbölni nem lehetett. A bauxittelep egy részének visszahagyása a fekvőn nem járható út, mivel a bauxitkészlet jelentős részét kellene védőrétegként, illetve ])illérként visszahagyni. Az 195U-es években folytatott passzív védekezés mellett a jelentős mérvű vízemelés hatására süllyedt a víznívó, a süllyedés üteme azonban nem volt elég gyors ahhoz, hogy a fejtési szintek karsztvízszint fölé kerüljenek. A munka- helyek egymás után vizesedtek el. A passzív védekezés elégtelensége miatt olyan vízvédelmi mócLszert kellett kidolgozni, amely lehetővé teszi a víznívó alatti készletek vízbetörés nélküli letermelését. Csak az aktív vízszintsüllyesztés ilyen. Olyan depressziós felületet kell kialakítani, hogy a leművelésre tervezett bauxitkészletek ezen felület fölé kerüljenek. Ezt úgy érthetjük el, hogy a víz- utánj)ótlódást biztosító dinajiiikus víz mellett a kőzetben tárolt statikus vizet is kiemeljük. Aktív vízszintsüllyesztést 1958-tól folytatunk, a fekvőben telepített csa- polóvágatos rendszerrel. Nagyátínérőjű fúrtkutas vízszintsüllyesztést terü- letünkön nem alkalmazunk, mivel a dolomit vízáteresztő képessége lényegesen ros.szabb, mint Nyirád térségében. Az egyedi vízbetörések lényegesen kisel)bek (3000-6000 l/p). Iszka II. bányaüzem vízvédelmét aktív vízszintsüllyesztéssel tervezték. Az aktív vízszintsüllyesztéssel fakasztott vizet 1959-ben kezdtük emelni. A vízfakasztás dolomitban, a bauxittelep csapásirányában kihajtott csapoló vágatokkal és feltáró vágatokkal történt. Az 1 fm dolomitban kihajtott vágatra eső vízfakasztás a dolomit kőzetfizikai paramétereitől függően 20 — 40 l/p között változott. A depresszió következtében a kitermelhető bauxit- készletek egy része karsztvízszint fölé került. A József III. bányaüzem vízcsapolásának hatására a bányavíztelenítés megkezdése előtti -j- 138 m tszf-i karsztvízszint tovább süllyedt. Iszka II. vízemelése az 1965. XII. havi maximális 27 m^/percről 1972. V. hónapra 7,2 m^/percre csökkent. A depressziós felület és a bauxittelep metszésvonala a fenti időpontban a + 60 m A. F. helyezkedett el. A József III. bányaüzem területén is aktív vízszintsüllyesztést alkalmaz- tunk. Ezt kívánta szolgálni a +6 m szinti zsomprend.szer, melynek egy részét dolomitban hajtottuk. A vízcsapolás 1965-ben kezdődött. A kialakult depresszió azonban nem mindenütt tette lehetővé, hogy a fejtésre tervezett bauxitkészletek szárazra kerüljenek. Ez a probléma még akkor is jelentkezett, amikor a Rákhegy II. feltárásával párhuzamosan jelentős vízmennyiséget fokasztottunk 1970-ben (13 m^/perc). A kialakult depressziós felület még a permanens állapot elérése után sem követte pontosan a bauxittelep alakját. A fenti probléma Iszka II., József III., de súllyal Rákhegy II. -ben még ma is fennáll, amikor a Rákhegy II. vízaknából 53,2 m^/perc vízmennyiséget emelünk ki. 564 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. jüzet Lokális vízszintsüllyesztés Az eddigi vízszintsüllyesztési tapasztalat szerint a vágathajtással fakasztott vízmennyiség egy bizonyos vágathossz elérése után nem növekszik arányosan a kihajtott vágattal. Ezt igazolja a Rákhegy II. -f 33 m szinti dolomitban kihajtott lég- és szállító vágat. Mivel újabb, dolomitban kihajtott csapolóvágat-rendszer telepítése költ- séges volna, ezért 1970-től kezdve fúrásos vízszintsüllyesztést is alkalmazunk. (A fúrógép tíjmsa: NKR—lOO M.) Az első fúrásos víztelenítést a József III. + 40 m szinti bányamezőben alkalmaztuk. Először 400 fm csapásmenti vízvágatot hajtottunk ki bauxitban, melyből 18 db 30^50 m-es 105 mm 0-jő fúrást mélyítettünk a fekvődolomit- ban 0°-os dőlésszögben. A fakasztott összes vízhozam 25,3 m^/p, fm-ként elérte a 30 1/p-t. A lokális vízkiemelés hatására a karsztvízszint 2 — 3 m-t süllyedt. A bányamező igen rövid idő alatt (három hét) a karsztvízszint fölé került. A 25,3 m^/perces vízfakadás a bánya összes vízhozamában mindössze 1 m^/p-es növekedést eredményezett, ennek oka a megcsapolási helyek egy- másrahatása. A területen 300 000 tonna bauxit került karsztvízszint fölé (Fodor, 1972). A lokális vízszintsüllyesztést jelenleg 4 db NKR—lOO M típusú fúrógéppel végezzük a József III. Rákhegy II. bány területen. Iszka II. bánya térsé- gében a fekvődolomit tömörsége folytán a fúrásos vízszintsüllyesztés kevésbé volt eredményes. A fúrási tevékenység során 0°-os dőlést alkalmazunk. Hidraulikailag bizo- nyítható, hogy 0°-nál kapjuk — ugyanolyan fúrási hossz mellett — a maximális vízhozamot és a maximális depressziót (Fodor, 1972). A fúrólyukakat azért tele])ítjük legyező alakban, hogy a statikus vízkészlet csapolása az adott feladat elvégzéséhez mérten minimális legyen, és a lokális depresszió ható- sugara minél kisebb távolságra nyúljon be a lefejtett terület alá. Rákhegy-II. vízakna A korábbi tapasztalatok alapján épült ki a Rákhegy— II. aktív vízvédelmi rendszere. Ez műszaki megoldásban, méreteiben az ország jelenlegi legnagyobb ilyen rendszere. Itt a csapolórendszer független a bányaműveletektől és a kiemelt víz ivóvíz minőségű. A Rákhegy II. vízaknában a -128 m szinti és a -133 m szinti vízlecsa- poló vágatokkal és vízlecsapoló fúrásokkal maximálisan 53,2 m^/p vízmennyi- séget fakasztottunk. A Rákhegy II. vízakna területén a legnagyobb egyedi vízbeáramlást (10 m^/p) tektonikus szerkezetből kaptuk. Ez az érték a további vízmegcsapolás hatására 200 l/j)-re csökkent. Az összes vízhozam a maximális értéket 1975. február hóban érte el, azóta fokozatosan csökkent (1. ábra), vagyis a vízmegcsapolással egyre jobban köze- ledünk a permanens állapothoz, amikor az egész kiemelt vízmennyiség dina- mikus lesz. Jelenleg az összes vízmennyiség 85— 90%-a dinamikus víz. A Rákhegy II. mélyszinti feltárás területén a -Ilim szinti ereszke biz- tonságos kihajtása érdekében 1976. év folyamán a -120 m szinten 4 db. Nagy P. : Az aktív vizszintsüllyesztés módszerei és eredményei . 565 I. ábra. A Kákhegy-II. vízakna összes vízhozama 1950. és 1976. között Fig. 1. Totál water yield of drainage shaft Kákhegy-II between 1950 and 1976 Összesen 69Ü fin hosszúságú vízvédelmi fúrást mélyítettünk Turmag típusú fúrógépekkel. A fúrólyukakból fakasztott vízmennyiség 17 m^/p, melyet zárt rendszeren engedünk a Rákhegy II. vízakna zsomprendszerébe. A 17 m®/p víz- hozam a vízaknából kiemelt vízmennyiséget mindössze 2 m^/p-el emelte, a többi a csapolóvágatok vízhozamát csökkentette. Erőfeszítéseink ellenére az eredetileg tervezett vízmennyiséget (90 ni^/p,) melyet elméleti megfontolások is rögzítenek, még nem tudtuk elérni. Az elma- radás oka, hogy a kőzet és a vetőrendszerek vízvezető, illetve vízleadó képes- sége nem a remélt értékű. Az 1977. január 1-én indult Bitó II. feltárás vízmentését is úgy oldjuk meg, hogy a várhatéian 35 m^/p vízből maximális mennyiséget nyerjünk ki ivóvíz- ként. A valószínűsíthető ivóvíz hozama 20 m®/p körüli érték. Ezt azonban ter- mészetesen torzíthatja a harántolt vetők változó vízhozama. Az ivóvíz fakasztására és vezetésére szolgáló vágatok olyan egyéb bánya- térségekkel, amelyekben a szennyezett bányavízzel történő elárasztásának a lehetősége előállliat, csak a maximális elárasztási szint felett vannak össze- köttetésben. A bányamező víztelenítésénél a bauxitfejtések szárazon tartása érdekében nagy fontosságú a felszín alatti vízdús homokrétegek előzetes víztelenítése is. A felszín közelében a bauxitteleji felett átlag 20 m vastag pannoniai üveg- homok telejiül, melynek leművelése folyamatban van. Mindkét ijiari nyers- anyag gazdaságos, együttes lefejtéséhez a vízdús homokrétegek előzetes víz- telenítése szükséges. E víztelenítéshez a fejteni kívánt bányamező omlás- határát szegélyező sávban egymástól 80 m távolságra, a homokfekvőig sző- rözött kutakat létesítünk. A határkútsoron belül nyelőkiitakat és figyelő- kutakat is kiképezünk. A nyelőkutak 20 m mélységig hatolnak be a fekvő- dolomitba. A talajvíztárok) homokban, eocén mészkőben és fevődolomitban. szőrözött nyelőkutak a két felső víztároló vizét levezetik a fekvődolomitba 566 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet A Rákhegy — II aktív vízvédelmi rendszere a vízszintsüllyesztés mellett jó minőségű ivóvízzel látja el Székesfehérvár várost, a Péti Nitrogénművek új műtrágyagyárát, részben a November 7 Erőművet és a környék telepü- léseit. A Rákhegy II. vízakna csapolóvágatai által fakasztott vízmennyiség a bányabeli vízmentesítő telepek vízemelését minimálisra csökkentette. Az aktív vízvédelmi rendszer megteremtette a Fejér megyei Bauxitbányá- szat vízbiztonságát. A hatalmas vízemelési költségeket 1976-tól sikerült tel- jes mértékben kompenzálnunk az ivóvíz értékesítéséből eredő árbevétellel. Irodalom Fodor B.: Aktív víz.>ízintsüUyesztés Kincsesbányán Kézirat, 1972. Methods and results of active drawdown of the groundwater table in the mines of the Fehér Megye Banxite Mines Enterprise P. Nagy The banxite deposit of Iszkaszentgyörgy is in the eastern to northeastern parts of the Bakony Mountains and in the so-called Mór Graben. Throughout the area concerned tlie banxite bodies are underlain by Upper Triassic dolomitos and overlain by Eocéné, Oligo-Miocene, Pannonian and Pleistocene fonnations. The mám tectonic structure lines (NE— SW and/or NW— SE) of what is called the Hungárián Central Mountains (a highland rangé traceable from the SW part of Trans- danubia northeastwards accross the country) are that which characterize the tectonic strncture of the Iszkaszentgyörgy Basin as well. From the hydrogeological point of view the very thick Upper Triassic Hauptodolomit, the reservoir rock of the main karstic aquifer system, is most significant. From the viewpoint of water control it is the yonnger karstic sediments overlying the bauxites are less important, as they have insignificant dynamic water reserves. It was in 1948 that banxite nimers began to lift water from the mine workings, i.e. to nse a passive method of water control. In spite of the considerable qnantity of water thns removed from the workings and the faces, the rate of drawdown of the groundwater table was nnsatisfactory. Bccause of the insufficiency of the passive method, from the year 1958 on an active method of drawdown using a system of tapping drifts developed in the footwall has been introduced. In the region of Kincsesbánya the karstic water table before the start of watei'-lifting lay at 4-138 motres above the level of the Adriatic Sea. The active method was first introduced in the Iszka II mining unit, where a maximum yield of 27 m^ water per mhiute was achieved, a value that would — as a result of tapping the József III imit in 1972 — drop to mere 7.2 m® per minute, while the hydrostatic karst water level wonld be established at -f 60 metres above the Adriatic. The resulting depression surface did nőt follow exatly the shape of the bauxite body even after establishment of the pemament state, and to develop a new system of drainage galleries would have been too expensive. Fór this rcason, since 1970 the author and his colleagues have alsó introduceil the method of local withdrawal of water to sínk the water table by using drilling rigs of NKR— 100 m type. In the course of drilling a dip of 0° angle has been applied and the boreholes are sited in a fan-like pattern, so that a large area can be dewatered, at the cost of minimál losses of the static water reserves, to the extent that the banxite gets above the karstic water table. The active water-control system of Rákhegy II has been developed by relying on earlier experiences. This system is the largest in size and the most efficient of all of this kind ever introduced in this country'. Here the drainage system is independent of the mining opcrations and the water lifted is of potable water quality. Nagy P.: Az aktív vizszintsüllyeeztés módszerei és eredményei . . . 567 In 1975 the totál water yield attained its maximum, bút since that year it has been increasing so that at present 90% of the effluent water are drawn from the dynamic reserves. In dewatering the drift tunnels and exploratory workings of Bitó II startod in 1977 a maximum quantity of water of potable quality is to be tapped by a System to be con- nected with the drainage System of Rákhegy II. The active drainage system of Rákhegy II, in addition to the drawdown of the ground- water table, has been supplying the city of Székesfehérvár witli potable water of good quality. In addition, it has supplied the settlements in the neighbourhood and scveral major industrial plants. Beside achieving water safety, the executors of the project could compensate fór the enormoxis cost of waterlifting by price incomes from selling the pot- able water extracted. A magyar földtani irodalom jegyzéke 1978 — BH6jiHorpa(j)HH JiHTepaTypbi reojiorHMCCKHX h CMewHbix nayx b BeHrpHH 1978 r. — Répertoire bibliogra- phiques des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie 1978 Adám J.; lásd : Tárcsái Gy. Ádám O.: Az ÉK-dunántúli eocén barna- kőszénkutatások (1965—1975). Földt. Közi. 108. pp. 1 — 6. Alföldi L.: Movement of oils in ground water and in rocks (General report), International Syniposium on ground- water pollution by oil hydrocarbons. Praque, Proceedings pp. 93—105. Sta- vebni Geologie, Praha, 1978. Alföldi L.: A geológia szerepe a környe- zetv'édelemben. Földt. Kutatás. XXI. évf. 3 — 4. sz. pp. 11 — 16. Alföldi L. — Böckeb T. — Lorberer A.: Magyarország karbonátos-repedezett hévíztárolóinak hidrogeológiai jellem- zői. Magyarország hóvízkútjai (Hévíz- kútkataszter) III. 1970 — 1976. pp. 17 — 28., 3 ábra VITUKI kiadása, Budapest, 1977. Alföldi L.— Erdélyi M. — Gálfi J.— Korim K. — Liebe P.: A geothermal flow System in the Pamionian Basin: case history of a complex hydrogeolo- gioal study at Tiszakécske — Un sys- téme d’écoulement dans le Bassin Pan- nonién; historique d’ime étude hydrogé- ologique complexe a Tiszakécske. Hydro- geology of great sedimentaiy basins. Proceedings of the Budapest Conference, May/June 1976 lAH-IASH MÁFI Év- könyve Vol. LIX., Fasc. 1—4. pp. 716 — 732., 10 ábra, 1 táblázat, fr. R. Alföldi L. — Lorberger A.: Megjegyzé- sek a budapesti hévizek származásával kapcsolatban (Hozzászólás L.vkatos Sándor tanulmányához) Hidr. Közi. 58. évf., 3. sz. pp. 134 — 135. Alföldi L. — Simó T.: La protection des eaux souterraines contre la pollution en Hongrie. Colloque National. Protection des eaux souterraines captées pour rali- mén tation huniaine. Rapports généraux débats synthése. Service Géologique National-Bureau de recherches géologi- ques rniniéres. Orléans-La Source, Fran- cé 1977. Árkai P.— Viczi.\n I.: Transformation of Clay Minerals in the Sedimentary Rocks. ,,Cyclicities, Theory and Practice”, Bp. p. 67. Árkai P.,— Nagy G.,— Pantó Gy.: The Superposition of Cyclic Processes (Poly- metamorphism) and their Mineralogical Detection. ,,Cyclicities, Theory and Practice”, Bp. p. 70. Árváné Sós Érzsébet— Ravasz Cs.:, A komlói andezit K— AR kora. MAFI Évi Jel. 1976-ról. pp. 201 — 208., 3 táb- lázat, ang. R. Aujeszky G.— Karácsonyi S.: A parti- szűrés változó feltételeinek hidraulikai elemzése. Hidr. Közi. 58. évf. 7. sz. pp. 294—301., 7 ábra, or. ném. R. Aujeszky G. — Scheuer Gy.: Felszín- közeli vízbeszerzési lehetőségek Füzes- abony-Mezőkövesd térségében. Hidr. Közi. 58. évf. 12. sz. pp. 553 — 562., 5 ábra, or. ném. R. Bácskai Erzsébet: A magyar holocén- sztratigráfia régészeti dokumentációs pontjai. MÁFI Évi Jel. 1976 évről. pp. 383 — 386., 1 ábra, ang. R. Badinszky P.: Magyarország komplex építőanyagipari (kerámiaipari) agyag- kataszterezése. Építő- és építőanyag- ipari ásványi nyei'sanyagok földtani kutatása. Bp. ÉTK. pp. 258 — 269., 2 ábra, 1 táblázat Badinszky P.: A rekultiváció nyersanyag- kutatási és bányaföldtani feladatai. Építő- és építőanyagipari ásványi nvere- anyagok földtani kutatása. Bp. ÉTK. pp. 270 — 279., 2 táblázat Badinszky P.: Áz ÉVM Földtani Szol- gálat közreműködése a kőbányászat fejlesztésében. Műszaki Tervezés. 18. évf. 7. sz. pp. 30 — 31., 1 ábra Badinszky P.: A kőbányaipar távlati fej- lesztésének földtani és nyersanyag ku- tatási szempontjai. Kő- és kavicsipari szakmai tájékoztató. 11. évf. 3 — 4. sz. pp. 50 — 60., 2 ábra Badinszky P. Cementipari nyersanyagok kutatásint('nzitásának változásai a kon- A magyar földtani irodalom, 1978 569 díciók függvényében. Szilikáttechnika. 6. 8z. pp. 112 — 115., 2 ábra, 2 táblázat Balásházy L.: lásd: Véghné Neubrandt E. Báldi-Beke M. — Gelati R.— Rakovios A. and Robba E.: The problein of the Oligocene — Miocéné boundary: somé relevant biological events. Rivista Ita- liana di Paleontologia. Vol 34. No. 2. pp. 443 —455., 5 ábra Báldi T.: a történeti földtan alapjai. Egyetemi tankönyv. Bp. Tankönyv- kiadó. p. 309. Báldi T.: Az Őslénytan-Rétegtani Szak- osztály 15 éves működésének mérlege. Földt. Közi. 108., 2., pp. 331 — 234. Báldi T.: Vadász Elemér, az oktató. Földt. Közi. 108., 4., pp. 431 — 436. Balkay B.: Válasz Stegena Lajos és Hor- váth Ferenc ,, Kritikus tethysi és pannon tektonika” c. dolgozatára. Földt. Közi. 108. pp. 343—350. Bállá Z. -Mártonné Szalay Emőke: A börzsönyi vulkáni összlet paleomág- neses rétegsoia I. Magyar Geofiz. XIX. 2., pp. 51—59., 2 ábra, 1 tábla, ang., or. R. Bállá Z. - Mártonné Szalay Emőke: A börzsöny vulkáni összlet paleomág- neses rétegsora II. Magyar Geofiz. XIX. 3., pp. 114 — 120., 2 ábra Bállá Z.— Erkel A. — Kir.-Ily E.— Verő L. : Hidrotermális szulfidércesedés loka- lizációs viszonyainak meghatározása gerjesztett potenciál mérésekkel. Ma- gyar Geofiz. XIX. 5., pp. 170 — 176. 6. ábra, ang., or. R. Bállá Z.: A Magas- börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója — PeKOHCTpyKUiiH 6ép- >KéHCKoro naReoByjiKaHa. Földt. Közi. 108. 2., pp. 119—136., 10 ábra, or. R. Balogh K.: A földtan helyzete Magyar- országon. MTA X. Osztályának Közle- ményei. 11. 1—2., pp. 85 — 109. Balogh K. — Böcker T.— Dénes Gy.— Károssy Cs. — Hazslinszky T.— Mauch.a L.: Field trip guide of the International Symposium on Karst- hydrology, Budapest, 1978. Excursion B: Northern Hungary p. 49, 4 ábra, 3 táblázat. MTESZ— MKBT kiadása, Budapest. Balogh K.: lásd: Hámor G. Baráth I.— Mészáros F.— Szendrő D. et ab: Karotázs görbék folyamatos fel- dolgozása agyagos homokkőtárolók mennyiségi értelmezésére MINSZK — 32 számítógépen. Magyar Geofiz. XIX. 4., pp. 121 — 128., ang., or. R. Bárdossy Gy.— Boni M. — D.all’Aglio M. — D’Argenio B.— Pantó Gy.: Bauxi- tes of Peninsular Italy; Composition, Origin and Geotectonic Signifieance. Monograph Series on Mineral Deposits. 1977. No. 15. Berlin-Stuttgart. pp. 1-61. Bárdossy Gy.: Karsztbauxitok. Akadé- miai Kiadó, p. 413., 3 melléklet Bárdossy Gy. — Csanády A. és Csord.ás A.: Scanning electron microseope study of bauxites of different ages and origins. Clay and Clay Minerals, Vol. 26. No. 4. pp. 456—262., 1 táblázat, 42 ábra, USA Bárdossy Gy. — Brindley G. W.: Ran- ciete associated with a karstic bauxite deposit. American Mineralogist, Vol. 63. pp. 762 — 767., 4 ábra. ,'.2 táblázat, USA. Bárdossy Gy.— Tóch P.: Gyenge minő- ségű bauxitok ipari értékelése és a kom- pleex hasznosítás lelietőségei. .,50 éves Fejér megye liauxitbányászata”. A Fe- jénnegyei Bauxitbányák Kiailványa, p{). 16 —20. Budapest, 1976. Bárdossy Gy. — Boni M.: Die Bauxit- lagerstatten in Süditalien. Neue Ergeb- nisse über ihre mineralogische und pet- rographisohe Zusammensetzung. Erz- metall Bd. 29. H. 9. pp. 411-415. Wien, 1976. Bárdossy Gy. — Pantó Gy.— Várhegyi Gy.: Rare Metals of Hungárián Bauxi- tes and Conditions of tlieir Utilization. Travaux de l’ICSOBA. No. 13. pp. 221 — 231. Zagreb, 1976. B.írdossy Gy.— Jónás K. — Imre A.— Solymár K.: Interrelations of Bauxite Texture, Micromorphology, Mineral In- dividualism, and Meteromorphism. Eco- nomic Geology, Vol. 72. pp. 573 — 581. New York Bárdossy Gy.— Tóth P.: Gyenge minő- ségű bauxitok ipari értékelése és a kom- plex hasznosítás lehetőségei. Bány. Koh. Lapok — Bányászat 110. évf. 8. zs. pp. 529 — 533. Budapest, 1977. B.4.RDOSSY Gy.— Várhegyi Gy. — P.\ntó Gy.: Redkije elementü v vengerszkih bokszitach i vozmozsnoszty ich izv- lecsenyija. Geologija Rudnüch Mezs- torozsgyenyij Moszkva, 1977. No. 3. pp. 72 — 81. Bárdossy Gy.— Fontboté J. M.: Obser- vations on the Age and Origin of the Rcported Bauxite at Portilla de Luna, Spain. Economic Geology, Vol. 72. pp. 1355-1358. New-York, 1977. Barta Gy.: Secular variation of the terre- strial magnetic field and the internál structure of the Earth (Electromag- netic field of the Earth, Proc. of the Symp. on the Occasion of the 75th Anniversary of the Hurbanovo Geo- magnetic Observatory, 1975.). VEDA Publishing House of the Slovak Aca- demy of Sciences Bratislava, pp. 49 — — 57., 5 ábra 17 Földtani Közlöny 570 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Barta Gy.: Az általános geofizikai kuta- tás Magyarországon és a földtani nyers- anyagkutatás. Magyar Geofiz. XIX. évf. 1., pp. 1 — 5. magy., or., ang. R. Barta Ga’.: A magyar geofizika űrkuta- tási v'onatkozásai. Magyar Geofiz. XIX. évf. 4., pp. 121 — 128. magy., ang., or. R. Barta Gy.: Zűr physikalischen Interpre- tation dér Geoidfigur-Störímgen im Erdkern. Geophysik und Geologie, Geo- phys. Veröff. d. KJVIU Leipzig, Dritte Serie, Bánd I, Heft 4. pp. 25 — 32. 5 ábra. ném. R. Barta F.: A magyarországi pannon bio- fáciesei és a pamion tó kiédesetiése — Éber die Biofazies des ungarischen Pannons imd die Entwicklung eines Süsswasserregimes im paimonischen See. Földt. Közi. 108. pp. 255-271., ném. R. Benkö F.: Elgondolások a hazai földtani könyvkiadás hosszú távú programjának kialakítására. Földt. Közi. 108., 2., pp. 235-241. Benkö F.; Adalékok a reménybeli kész- letek hazai meghatározásának törté- netéhez — Contributions to the history of the esthnation of prognpstic mineral resources in Hungary. MAFI Évi Jel. 1976. pp. 223 — 244., 2 táblázat Benkö.: Természeti környezet — termé- szeti erőforrások — geonómia. Geonó- mia és Bányászat, MTA X. Osztályának Közleményei, 11., 3 — 4. (nyomdában) Benkö F.: Function relationships and validity limits of cyele connections. ,,Cyclicities, thory and practice”, Papers of the 5 tli Symposium on the Matéria! and Energy Flows at the Earth and at the Sessions of the Commission on Geonomy 1977 — 78 of the Hímgarian Academy of Sciences, p. 49. Benkö F.: Somé considerations to the principles of the cyele relation. ,,Cycli- cities, theory and practice”, Papers of the 5th Svmposium on the Matéria! and Energy Flows at the Earth and at the Sessions of the Commission on Geo- nomy 1977 — 78 of the Hungárián Aca- demy of Sciences, pp. 77 — 80. Bérczi J.: lásd: Sajgó Cs. Bércziné M.akk Anikó: A bükkalji szén- hidrogénkutató fúrásokkal feltárt triász üledékes kőzetek biosztratigráfiai érté- kelése — Biostratigraphic ev'aluation of Triassic sedimentary rocks uncovered by hidrocarbon — exploratory at the foot of the Bükk Mountains (Bükkalja). Földt. Közi. 108. pp. 158 — 171., 2 ábra, 2 táblázat, 3 tábla, ang. R. Bércziné Makk Anió: Tengeri felsőperm üledékek Budapesttől DK-re a Sári — 2. sz. szénhidrogénkutató fúrásban — Upper Permian maríné sediments in hydrocarbon exploring borehole Sári-2, southeast of Budapest (Hungary). Földt. Közi. 108. pp. 313-327., 2 ábrá- val, 3 táblázattal, 5 táblával, ang. R. Bernáth Z.: lásd; Karácsonyi S. Bertalan K.: lásd: Kordos L. Bertalan M.: lásd: Varsányi I. Bidló G.: Geszti József születésének cen- tenáriuma. Földt. Közi. 108. pp. 582 — 583. Bodri B. — Bodri L.: Niunerical investi- gatíon of tectonic flow in islandarc areas. Tectonophysics, 50. pp. 163 — 175., 9 ábra, ang. R. Bodri L.: lásd: Bodri B. Bognár J. — Szebényi L. — Siposs Z.: Szénhidrogén-csőtávvezetékek optimá- lis nyomvonalának meghatározása szá- mítógéppel építésföldtani térkép alap- ján. MÁFI Évi Jel. 1976. évről. pp. 275 — 280., 3 ábra, ang. R. Bognár L.: lásd: Sztrókay K. Bogsch L.: Vendel Miklós életének buda- pesti vonatkozásai. A Nehézipari Műszaki Egj^etem Közleményei. I. Sorozat. Bá- nyászat, 24., 1 — 2., pp. 41—45. Bogsch L.: Búcsúztató Vendel Miklós ravatalánál a Földtani Társulat nevé- ben. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei. I. Sorozat Bányászat, 24. 1-2., pp. 125-126. Bogsch L.: Vendel Miklós 1896—1977. Geonómia és Bányászat, 10, 1 — 2., pp. 111 — 119. Bogsch L.: Csepreghyné Meznerics Ilona emlékezete (1906 V. 25 — 1977. I. 14.) Földt. Közi., 107., 3 — 4., pp. 275 — 281. Bogsch L.: Száz éve született Kadic Ottokár. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 5., pp. 38 — 48. Bogsch L.: Huszonöt éve hunyt el id. Noszky Jenő. Földtani Tudománytör- téneti Évkönyv. 5., pp. 62 — 68. Boldizsár I.: Vendel Miklós és hidrogeo- lógia. Nehézip. Műsz. Egyetem Közle- ményei, I. sorozat Bányászat 24. kötet., pp. 25-28. Boldizs.ár I.: lásd: Kisházi P. Boros J.: lásd: Vars.ányi I. Böcker T.: Változások a Dimántúli Kö- zéphegység természetes karsztvízház- tartásában. VITUKI Közlemények — Proceedings — Szoobsenyija 3. sz. (Beszámoló, 1975). pp. 152 — 161., 12 ábra, 4 táblázat Böcker T.: Izmenyenyija v prirodnom balanszje karsztovüch vöd Zadimaj- szkogo Szrednyegorja. VITUKI Köz- lemények—Proceedings — Szoobsenyija 3/A. sz. (Otcset, 1975). p. 60. Böcker T.: Humán impaets on the karst water balance in the Transdanubian Central Rangé. VITUKI Közlemények A maqyar jöUltani irodalom, 1978 571 — Proceedings - Szoobsoiiyija 3/B. sz. (Ro])ort, 1975) pp. 61 — 62. BÖCKKR T.: Cluingements daiis le régime d’eau karstique natúréi des Montagnes Centralcs Ti'anödanubiennes. V^ITÜKI Közlemények — Proceedings - Szoob- senyija 3/c. sz. (Coinpte rendű, 1975) p. 61. Böcker T.t Antlerungen im natürlichen Karstwasscrhaushalt des Tiansdanu- bisehen Mittelgebirges, VITUKI Köz- lemények — Proceedings — Szoobsonyi- ja 3/d. sz. (Tátigkeitsbericht, 1975) pp. 63-64. Böcker T.: Connection between the lake- spring of Hévíz and the mining activity, Field trip guide of the International Syrnposium on Karsthydrology, Buda- pest, 1978. Exeursion A; Transilanu- bian Central Mountains pp. 28 — 38., 7 ábra, MTESZ— MK BT kiadása, Buda- pest Böcker T. — Dénes Gy.; Hydrological investigations in the eastem part of tluí Bükk Mountains and the determination of the protection zone of caj)tation — Hiilrogeológiai vizsgálatok a Kelet i- Bükkben és az ott foglalt források védő- idomának meghatározása — Gidrogeo- logicseszkije isszledoványija v Vosztoes- nom Bjukk i opregyelenyije oehrannoj zonü kaptyirovannüeh tam isztocs- nyikov. Proceedings of the Interna- tional Syrnposium on Karsthydrology- Volume II. pjr. 127— 140. 5 ábra, magy., or. II. (Magyar Karszt- és Barlangkutató Tár- sulat — Magyarhoni Földtani Társu- lat — Magyar Metf'orológiai Társaág közös kiadása, Budapest) Böcker T. — Liebe P.: A Dunántúli Kö- zéphegység főkarszt víztároló képződ- ményeinek T vízvezetőképessége és a tároló felszínének hőmérsékletfí M 1 : 1000000. VITUKI I. Vízrajzi Inté- zete és a Kartográfiai Vállalat kiadása, Budapest Böcker T. — Liebe P. — Lorberber A. — MauchaL.— Rádai ü. — Székely F. : a Dunántúli Középhegység karsztvízszint- térképének hidrogeológiai alaptérképe' M 1 : 200 000. VITUKI I. Vízrajzi Intézete és a Kartográfiai Vállalat kiadása, Budapest Böcker T.: lásd: Alföldi L. Böcker T.: lásd: Balogh K. Böjtösné Varrók Kornélia: Az Észak- magyarországi Osztály 1976. évi műkö- dése. MÁFI Évi Jel. 1976-ról. pp. 55 — 59. ang. R. Brezsnyánszky, K. — Manuel a.— Itturalde-Vinent: Puleogeografia dél Paleógeno de Guba Oriental-l’eleogeo- graphy of the Paleogene in eastern Guba. Geologie en Mijnbouw, 1978. v. 57(2), ])p. 123 133., 5 ábra. Leiden, Hollandia Brokés F.: Harmadidőszaki eoeeolithok a Dunántúli Középhegység bauxitku- tató fúrásaiból -- Tertiary eoceoliths recovered by bauxite-exploratory drill- ing in the Transdanubian Central Moun- tains. Földt. Közi. 108. pp. 499 — 540., 4 ábra, 3 táblázat, 18 tálila, ang. R. Buda G. and Al-Hashimi W. S.: Petrology of Mawat Oj)hiolitic Gomjilex, Nort- heast Iraq. Journal of the Geological Society of Iraq, vol. X., 1977, j>p. 69 — 98., 5 táblázat, 5 tábla Buda G. and Al-H.\shimi W. S.: Alpine- type chromite from Mawat, Northeast Iracp Journal the Geological Society of Iraq, vol. XI. pj). 89 92., 6 táblázat, 4 tábla Buttinoer a.— Hembach K.: Az FTI komjilex víztechnológiai vizsgálóko- csija. Műszaki Tervezés. 18. évf. 7. sz. j)j). 32 -33., 5 ábra Csalagovits L: lásd: Lelkes Gy. CSAN.VDY A.: lásd: B.írdossy Gy. Gsász.Ir G.: a Tési Agyagmárga Formáció vázlatos fáeiesértékelései. Földt. Közi. 108. 3. ]ip. 328 - 342., 9 ábra, ang. R. Cserepes L.: Statisztikus ])araméter-meg- határozási algoritmusok alkalmazása geolektromos mérésekre. IMagyar Geo- fiz. XIX. évf. 1., pp. 15 — 22., 3 ál)i’a., 3 táblázat, magy., or., ang. R. CserepesnéMeszéna Bernadetté: Kis- kunhalas-Ny-3. szénhidrogénkutató fúrással feltárt alsópannóniai bazalt és proterozoi migmatit kéj'ződményekről — On the Lower Pannonian basalts and Proterozoic migmatites uneovered by the hydrocarbon-exploratory borelu)le Kiskunhlas-Ny-3. P’öldt. Közi. 108. j>p. 53 — 64., 6 tábla, ang. R. CsiKY G.: Jéna és a magyar természet- búvárok. Magyar Nemzet, 1978. feb- ruár 15. XXXiV. évf. 39. szám. CsiKY G.: Százéves a városligeti Zsigmondy hévízkút. Magyar Nemzet, 1978. szep- tember 17., XXXIV. évf. 220. szám CsiKY G.: Emlékezés Binder Ik-lára és Gyulay Zoltánra. Földt. Közi., 108. CsiKY G.: A Magyaihoni Földtani Társu- lat első Fökltani Tudománytörténeti Napja. Földt. Közi., 108. CsiKY G.: Kertai György emlékezete. Földt. Közi. 108. Csordás A.: lásd: B.\rdüssy Gy. Dank V.: A Társulat, a tudomány és az ipar kapcsolata (Elnöki megnyitó). Földt. Közi. 108. PJ). 389- 403. 17* 572 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Dank V.: A Vadász Elemér ünnepi emlék- ülés megnyitója. Földt. Közi. 108. pp. 424-427. Deák J.; Study of the recharge of deep groundwaters and their connection with shallow groundwaters using environ- mental iso topos in _ the Nagykimság region. Hungary — Etűdé de ravitaille- inent des eaux tle profondem'S a l’aide d’isotopes naturels dans la région Nagy- kunság, Hongrie. ,Hydrogeology of great sedimentary basins . Proceedings of the Budapest Conference, May/June 1976 lAH ; — lASH, MÁÉI Évkönyve Vol. LIX., Fasc. 1-4., pp. 733-744., 12 ábra, 1 táblázat, fr. R. Deák J. — Szlabóczky P.: Borsod és Kör- nyékének Vízföldtani Atlasza Budapest, 1978. Dénes Gy.; lásd: Balogh K. Dénes Gy.: lásd: Böcker T. Dienes I.: Methods of Plotting Tomporai Rangé Charis and their application in age estimation Coinputers and Geo- sciences, Vol. 4. No. 4., 3 ábra, New York Dienes I.: lásd: Kovács L. B. Domonkos S.: A kő- kavicsipar környezet- védelmi és munkaegészségügyi problé- máinak vizsgálata. Mérnökgeológiai Szemle, 20. január hó, pp. 25 — 33. Dudich E.: Piacé and Role of the Bio- sphere in the Matéria! and Energy Flows. ,,Cyclicities, Theory and Practice”, Bp. p. 61. Dudich E.: Influences régionales sur le développement des Théries génétiques de la bauxite. VIII. INHIGEO Sym- posium. Münster-Bonn. pp. 39 — 45. Dutvia Gy. — Rav.vsz Cs. — Salamon Á.: Adatok a későantik színesgyöngyök készítéséhez. Archeológiái Értesítő 104/2. pp. 235 — 245., 9 ábra, ang. R. Egerek F.— Namesánszky K.: Agyag- ásványok elrendeződése kvarter és pan- non agyagok vetőtükrein — Ordering pattern of clay minerals on the polich of fault planes in Quaternary and Pannon- nian Clay. Földt. Közi. 108. pp. 227- 230., 3 ábra, 1 táblázat, ang. R. Embey-Isztin a.: On the petrology of spinéi Iherzolite nodules in basaltic rocks from Hungary and Auvergne Francé. Ami. Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. 70., pp. 27 — 44., 4 ábra., 9 táblázat, 2 tábla Embey-Isztin A.: lásd: Noskéné Faze- kas G. Erdélyi M.: Outlines of the hydrody- namics of the Pannonian Basin. Acta. Geol. Hung. Tomus XX. Fasc. 3 — 4., pp. 287 — 309., 6 ábra, ném. R. Erdélyi M.: L. Lóczy — E. A. Lacerda; Geológia estructural e introducao a geo- tectonica (könyvismertetés). Földt. Közi. 108. pp. 245- 246. Erdélyi M. — Liebe P.: Magyarország tönnelékes hévíztároló medenceüledé- keinek vízföldtana. Magyarország hé- vízkútja (Hévízkútkataszter) III. 1970 -1976., pp. 29-43., 12 ábra, VITUKI kiadása. Budapest, 1977. Erdélyi M.: Hydrodynamics of the Hun- gárián Basin — Hidrodynamique du Bassin Hongrois. Hydrogeology of great sedimentary basins’ — Pioceedings of the Budapest Conference, May/June 1976 lAH-IASH MÁÉI Évkönyve Vol. LIX., Fasc. I — 4., pp. 146 — 162., 8 ábi’a, fr. R. Erdélyi M.: Hydrogeologie und Hydro- dynamik des Kleinen Ungarischen Tief- lands. Beitráge zűr Quartár- und Land- schaftsforschung F. Hirt (Wien) pp. 107 — 123., 8 ábra Erdélyi M.: lásd: Alföldi L. Erkel A.: lásd: Bállá Z. Fáyné Tátray Magdolna: lásd: Véghné Neubrandt E. Fejér L.: Az energiakérdésről geológus szeimnel. Földt. Közi. 108. pp. 541 — 548. Fodor B.: A kitermelhető készlet időszerű kérdései a bauxitbányászatban — Szov- remennüe voproszü razrabatüvaemogo zapasza v bokszitovoj promüslennoszti- Zeitgemösse Probleme dér abbaufáhi- gen Vorráte im Bauxitbergbau — Timely Problems of the extractability of bauxite reserves — Questions actuelles des ré- serves exploitables dans l’exploitation de la bauxite. Bány. Koh. Lapok — Bányászat. 111.10. pp. 673 — 675., 4 ábra, ang., fr., ném., or. R. Fodor B.: Issues of mineral resource management in Hungárián bauxite min- ing. Proc. of the 4. th. Int. Congress of ICSOBA, Athens. vol. I.,pp. 164-180., 2 ábra Fonó A. -né: A távlati kavicsellátás föld- tani lehetőségei a legújabb katasztere- zések értékelése alapján. Építő- és építőanyagipari ásványig nyersanyagok földtani kutatása. Bp. ÉTK. pp. 97 — 107., 4 ábra Franco Gl. — Nagy E.— Radócz Gy.: — ’ Desarrollo de las facies coralinas desde el Oligoceno hasta el reciente en la region orientál de Guba. Geologien en Mijnbomi. 57(2) june, 1978. pp. 173 — 176., ang. R., Amsterdam Franyó F.: Exploratory Drilling on the great hungarian piain by the hímgarian i geological institute from 1968 to 1975. || A ?nagyar földtani irodalom, 1978 573 A Magyar Állami Földtani Intézet 1968—75 között mélyített kutatófú- rásai az Alföldön XXV. (Cl) (1977 1 —3 szám) j)p. 60 — 71., 1 ábra., 1 táblázat, ang., magy. R. Füköh L. — Kordos L.: Jelentés az Uppon Horváti-lik 1977. évi őslénytani ásatá- sáról. Az Egri Múzeum Évkönyve. XV. pp. 21 — 32., 8 ábra, ném. R. Gabos Gy .: A beruházások telepítésével összefüggő építésföldtani, geotechnikai előkészítő munkák szerepe. ÉGSZI Gyorsjelentés. 18. sz. pp. 1 -3. Galácz a.: Nemzetközi terepi szimpózium Dél-Németország jurájáról. Stuttgart 1977. szeptember 14- 24. Utibeszámoló Őslénytani Viták 23., pp. 44 _-47. Galácz A. — Monostori M.: Ősállattani gyakorlatok (Kari jegyzet). Tankönyv- kiadó, Budapest, pji. 1 315., 604 ábra GalbáCS Z.: lásd; Kasz.ab I. Gálfi J. — Steoena L.: .Magyarország geo- termikus viszonyai. .Magyarország hé- vízkútjai (Ilévízkútkataszter) 111. 1970 1976. pp. 44 -55., 10 ábra, VITLTKI kiadása, Budapest, 1977. Gáley J.: lásd: Áleöldi L. Gálos M.: Uetermination des sollicitations des parois des tűnnél pár voie cineniati- que. III. Congres International Assoeia- tion International de Geologie de iTn- genieur Madrkl, 1978 Seecion III. 2., pp. 57 — 62. G.'Ílos M.: Evaluation retrogra])hique — Petrophisique des Prospeetions Geo- logisques Effestues ]>ar des forages a earottages. RILEM Inteiriational Symposium on Aggregates and Tillers. Biidapest, 1978. j)ji. 103 - 112. Gálos M.: A kőzetek minősítése a modell- folyamatokhoz kapcsolt vizsgálati rf'nd- szerek alapján. Szabványosítás, 30. évf. 10. sz. pp. 289 — 292. Gálos M.; Építési kőanyagok új szabv'ány- T’endszere, mint a kulatómunka c‘i('d- ménye. (Hozzászólás) EVM Kutatóinté- zetei és az éj)ítési kutatással foglalkozó Intézmények VIII. Tudományos ülés- szaka 1978. (az ülésszakon elhangzott beszámolók és vita anyaga) Budapest, 1978., pj). 201 -202. Gálos JI.- Kertész P.: Kőburkolatok alkalmazásának pioblémái nagyfor- galnui lépcső szerkezetekben. Mély- építéstudományi Szemle, XXVIII. 9. sz. pp. 413 —417. Gellai M. B.t lásd: Knauer J. Gerber P.: a Tatabánya — Nagyegy- háza — Mány terület földtan-teleptani viszonyai. FöÍdt. Közi. 108. pp. 18 — 28., 5 ábra Gidai L.: A vértestolna — tardosbányai eocén képződmények rétegtani viszo- nyai. MÁFI Évi Jel. 1976-ról. pp. 189 200., 3 ábra, fr. R. Gidai L.: Délnyugat-Franciaország paloo- cén képződményeinek áttekintése. Földt. Közi. 108/3., pp. 351 — 362., 3 ábra, 2 táblázat, fr. R. Gidai L.; A kósdi eocén képződmények rétegtani viszonyai. Földt. Közi. 108/1, pp. 65 — 86., 3 ábra, fr. R. Gidai L.; A vértestolna — tardosbányai medence eocén koni szénelőfordulásá- nak perspektívái. Bány. Kohl. Lapok - Bányászat. 111/7. pp. 478 -482., 3 ábra, or., ném., ang., fr. R. Gidai L.: A Bajna — Gyermely közötti terület (,,Bajna-Dél”) eocén szénelő- fordulás távlatai. Bány. Koh. Lapok — Bányászat. 111/10., pp. 684 — 692., 7 ábra. or., ném., ang., fr. R. Gidai L.: Az ÉK-dunántúli eocén kép- ződmények ősföldrajzi vdszonyai. Földt. Közi. 1Ó8/4. pp. 549 — 563., 6 álira, fr. R. Ghoneim M. a. F.,— Viczián I.: X-ray studies on cryatalline rocks of the Ófalu Group, Mecsek Mountains, Hun- gary. Acta Min. Petr. Szeged 23. 1. 1977. pp. 201 208., 2 ábra, ang. R. Gondozó Gy.: Bányaföldtani adatok a Márkus-hegy eocén barnakőszénmező felépítéséhez és vízvédelmi viszonyai- hoz. Földt. Közi. 108. pp. 29 34. Grasselly Gy.: Az interdiszciplinaritás szerept! és jelentősége a geokémia és a kémia kapcsolataiban. Kémiai Közle- mények, 50. kötet, pp. 275 -285. Grasselly Gy.: Genesis of Mangenese Őre Dejiosits, Progress Rcport IGCP No 111, 1977. In; Bassett, M. G. (ed.): Geological Correlation No. 6, pji. 69 - 70. UNESCO, Paris Grasselly Gy.: Genesis ofTManganese Őre Ueposits: Project 111. In: Bassett, M. G. (ed.): International Geological Correlation Programme (IGCP): Scien- tific achií^vements 1973 1977. Geolo- gical Correlation (spccial issue) pp. 103 105., UNESCO. Paris Greguss P.: Pobitite Kameni the Eocéné Stone Forest of Várná. Acta Agrono- rnica, Acad. Sci. Ilung. 27., pp. 320 — 330., 6 tábla Grill J.: lásd: Lénárt L. Györfey J.: Computed Evaluation of Ground Water Conditions and Fore- casting tbc Ground Water Level in Building Industry. Proceedings the III. International CongresB LAÉG. Madrid, 6 ábra Haas J.; Conocella ugodensis s. sp. — plankton mikrofosszilia a bakonyi 574 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet felsőkrétából — Conocella ugodcnsis n. sp. — a planctonic microfossil from the Upper Cretaceous of the Bakony., Föleit. Közi. 103. pp. 571 — 576., 1 ábra 1 tábla, ang. R. Hajós Márta: A Középső Paratethys szarmatien Diatomáinak korrelációja. MÁFI Évi Jel. 1976-ról. pp. 321 — 356. 1 ábra, 2 táblázat, 14 tábla, ném. R. Hámor G.: Főtitkári beszámoló. Földt. Közi. 108. pp. 404 — 412. Hámor G.: Die Schichtenfolge des Bade- nien in dér Zentralen Paratethys (Ungarn). Chronostratigraphie und Neostratotypen Bd. Badenien. Bratis- lava p. 80. p. 90. Hámor G.: Die Orogenphasen des Bade- nien. Chronostratigraphie und Neostra- totypen. Bd. Badenien. Bratislava p. 109. Hámor G. — Balogh K.— Ravasz- Bara- nyai L.: Radiometric age of the Ter- tiaiy formations in North Hungary. MÁFI É\d Jel. 1976-ról. 15. pp. 61—76., 2 ábra, 4 táblázat Hámor G. — Balogh K.— Ravaszné Baranyai Lívia: Az észak-magyar- országi harmadidőszaki formációk radiometrikus kora. MÁFI Évi Jel. 1976-ról. pp. 61 — 76., 6 ábra., ang. R. Hazslinszky T.: lásd: Balogh K. Hegedűs I.-né: Opregyclényije gidrogeo- logicseszkih parametrov karsztovih kollektorov' na bokszitovih mesztorozs- genyijah Vengrii, (in.: Po obmene opi- tom V oblasztyi isszledovanyijah i obo- rudovanyija gidrogeologicseszkih szkva- zsin) Naucsno-Tehnyicseszkaja Kon- fercncija Sztran Cslenov SzEV, önálló füzet jjp. 1 10., Brno Hegyi-Pakó J.— Vitális Gy.: Gcnetische Gliederung dér Zementrohstoffe Ungarns Tíz (Tonindustrie Zeitung) Fachberichte 102. 9. pp. 519—522., 4 ábra, 3 táblázat Hegyiné Pakó J.: lásd: Vitális Gy. Hellebrandt M.agdolna— Kordos L.— Tóth L.; A Diósgyőr-Tapolca-barlang ásatásának eredményei. A Miskolci Hermáim Ottó Múzeum Évkönyve. XV. pp. 7 — 36., 7 kép., VII. tábla, ném. R. Hembach K.: a vízellátás szellőztetés!, levegőztetés! és levegőbekeverési kér- dései. Hidr. Közi. 58. évf. 2. sz. pp. 89 — 96., 10 ábra., 2 tábla. ném. R. Hembach K.: lásd: Buttinger A. Hetényi M. — Sirokmán K.: Structural informations on kerogen of the Hungá- rián oil shales. Acte Miner. — Petr. Universitatis Szegediensis, XXHI/2. Hidasi J.: Oolitic textúra! elements in hungarian bauxites. 4th International Congress fór the Study of Bauxites, pp. 312 — 332., 14 ábra, Athens Hoffer E.— Majkuth T. Szabad- VÁRY L.: A geofizikai módszerek alkal- mazása a karsztvíztároló képződmé- nyek kutatásában — Use of the geo- physical methods in the investigations of karstic reservoirs — IlpHMeHeHHe reo- (J)H3HHeCKHX MCTOHOB BpH HCCJiegOBaHHH oöpaaoBaHHH BMcmaiomHx KapcxoBbie boám. Nemzetközi Karszthidrológiai Szimpó- ziiun Budapest, II. köt. pp. 88 — 99., 4 ábra., ang., or. R. Horváth F.: lásd: Stegena L. Horváth Mária — Nagymarosy A.: A rzehakiás rétegek és a garábi slir koráról nannoplanktorn és foraminifera vizsgálatok alapján. Őslénytani Viták, 23., pp. 17-33. Horváth Zs. — Moyzes A.— Scheuer Gy.: A hulladékelhelyezés környezetföldtani irányelvei. Műszaki Tervezés. 18. évf. 7. sz. pp. 8—11., 3 ábra Horváth Zs. — Scheuer Gy. — Szilvágyi I.: Az ország felszínmozgásos területei- nek kataszteri helyszínrajzokon tör- ténő lehatárolása. Műszaki Tervezés. 18. évf. 7. sz. pp. 18 — 20., 2 ábra Illés Ágnes: lásd: B. Szabó L. Imre A.: lásd: Bárdossy Gy. IvANCSics J.: lásd: Kisházi P. Jakus P.: Jásd: De la Tőrre A. Jámbor Á.: A Középhegységi Osztály 1976. évi tevékenysége. MAFI Évi Jel. 1976-ról. pp. 169 — 175., ang. R. Jámbor Á.: Uj elképzelések a magyaror- szági neogén tengerek vizének sótar- talomváltozásairól. MÁFI Évijei. 1976- ról. pp^. 261 — 265., 1 ábra Jámbor Á.: A Mányi-medence neogén kép- ződményei felépítésének vázlata. Földt. Kút. 1977. 4. szám. pp. 25 — 27., 1 ábra, or. R. Jánossy D.: Die Auswirkungen dér In- landvereisungen auf tlie Kleinverte- bratenfauna iin Periglazialraum. Schriftenreihe f. geol. Wiss. Berlin. 9. pp. 137 — 144., 4 ábra, ném., ang., or. R. Jánossy D.: Új finomrétegtani szint Magyarország pleisztocén őslénytani sorozatában — New microstratigraphic horizon in the vertebrate chronology of the Hungarian Pleistocene. Földrajzi Közi. 1 — 3., pp. 161 — 174., 1 ábra Jánossy D.: Plio- l’leistocene Bird Re- mains from the Carpathian Basin III. Strigiformes, Falconiformes, Caprimul- giformes, Apodiformes. — Plio-Pleiszto- cén madánnaradványok a Kárpát- medencéből III. Strigiformes, Falconi- formes, Capi'imulgifonnes, Apodifor- mes. Aquila. 84., pp. 9 — 36., 5 ábra A magyar földtani irodalom, 1978 575 Jánossy D.: Az őslénytan legújabb ered- ményei: I. Paleornitologia. Őslénytani viták 23., pp. 5—15., 2 ábra Jánossy D.: Larger Mammals from the Lowermost Pleistocene fauna Osztramos Loc. 7. Ann. Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. 70. pp. 69 — 79., 2 tábla, ang. R. Jánossy D.: In memóriám Dr. András Tasnádi-Kubacska. Annales Hist. Nat. Hung. 70. pp. 9 — 12., 1 fénykép JÁNOSSY D. — Kordos L.: Az Osztramos gerinces lelőhelyeinek faunisztikai és karsztmorfológiai áttekintése (1975-ig) — The faunistical and karstmorpholo- gical review of paleontological locali- ties fór vei’tebrates at Osztramos. Fragm. Min. et Pál. 8., pp. 39 — 72., 22 ábra, ang. R. Jánossy D. Krolopp E.: Paláontolo- gische Daten zűr Altersfrage dér Tra- vertine in dér Umgebung von Buda. Exkursionsführer von Transdanubien (DEQUA-Tagung, 3 — 5 Sep. 1978. Wien —Budapest.) pp. 49 — 51. Jánossy D. — Krolopp E.: Paláontolo- gische Daten zűr Altersfrage des Tra- vertinvorkommens von Vétesszőllős. U. ott pp. 87 — 88. Jantsky B.: Uy. Wein György emléke-- zete. MÁFI Évi Jel. 1976-róÍ. j>p. 37 — 43., 1 fénykép Jantsky B.: Wavrik Péter í'inlékezete. MÁFI. Évi Jel. 1976-ról. j>p. 45 —46., 1 fénykép Járai-Komlódi M.- lásd Rowley J. R. Jaskkó S.; Changes in Intensity of Salt and Goal Formation in the Neogene. Acta G('ol. Acad. Sci. Hung. Tóm. 20. 1976. ])p. 161 — 177., 3 ábra, or. R. Jaskó S.: Neogene Subsidence and Sodi- rnentation of the Middle Danube Depres- sion Svstem. Sedimentary Geology Tóm. Í7 (1977) pp. 295-309., 8 ábra, 5 táblázat Jaskó S.: Entwicklung und Verbreitung dér neogenen Braunkohlen-und Stein- salzlagerstátten. Braunkohle Bd. 29. 1977. pp. 257 -264., 3 ábra Jaskó S.: A kőszén és kősóképződés inten- zitásváltozásai a neogénben. Általános Földtani Szemle. No. 11. pp. 73—108., 3 ábiR,ang. R. Jenby Á.-né: Az Üjkígyósi Vízműtelep üzemeltetési tapasztalatai. Kőrösvidéki Vízügyi Szemle. Gyula 6. szám., 7—14., 6 ábra JÓNÁS K.: lásd: Bárdossy Gy. JÓSA E.— Ráner G. — Szabadváry L.: A vízkutató geofizika nemzetközi szín- vonala. — A hazai geofizikai — víz- földtani kutatás várható fejlődése. Hid- rológiai Tájékoztató, pp. 22 — 24., 3 ábra Juhász M. (1977): A Schizaeales virág- kora: az alsókréta — Die Blütezeit von Schizaeales: die Unterkreide. Bot. Köz- iem. 64 (1)., pp. 31—34., 3 tábla Juhász M. (1977): Gleicheniaceae Spores from Lower Cretaceos Deposits of Hungary. Acta Bioi. Szeged. 23. (1 — 4)., pp. 3 -17., 2 tábla Juhász M. (1977): Monolité [Spores of Schi- zaeaceae from Hungárián Albian Depo- sits. Acta Bioi. Szeged 23 (1 — 4)., pp. 19 — 38., 2 tábla Kádár Z.: lásd: Nagy I. Z. Kakas K.: lásd: Lányi J. Karácsonyi S. — Bernáth Z.: Engineering Geological and Environmental Prob- lems of the Formation and Recultiva- tion of Mine I^its in Town Areas. Pro- ceedings the III. International Congress lAEG. Madrid. Sec. I. Vol. I. pp. 102- 111., 7 ábra Karácsonyi S. — Scheuer Gy.: Experien- ces of the Observation of Confined Aquifers at Dunaújváros. Hydrogeology Great Sedimentary Basins. Proceedings of th(í Budapest Conferenee, 1976. lAH- lAHS. Annales Inslituti Geologici Pub- lici Hungarici. Vol. 59. Fasc. 1 -4. Bp. Műszaki K. 1978. ]ip. 370 379., 8 ábra Kailícsonyi, S. — Scheuer, Gy.: Phy- sical and Chemical Characteristics of confined AVÖvters in Peripherie Terri- tories. Hyilrogeolügy of Great Sedi- mentary Basins. Pioeeedingsof the Buda- pest Conferenee, 1976 I.ÁH -I.MíS. Annales Instituti Geologici Publici Hungarici. Vol. 59. Fasc. 1 4. Bp. Műszaki K. 1978. pp. 577 -589., 13 ábra Karácsonyi S.: lásd: Aujeszky G. Karácsonyi S.: lásd: Vitális Gy. Károly Gy.— lásd: Szantner F. K.4.ROSSY Cs.: lásd: Balogh K. Kassai M.— Lorberger Á. -Rónaki L. — Szederkényit.: Hidrogeológiai ada- tok a Dclkelet-dunántúlról, mely a magyarországi Nagyalföld és a Dráva medence sekélyterületének része — Hydrogeological data from SE Trans- danubia as a pai't of marginal arca of the Great Huiigarian Piain and Drave Bazin. MÁFI Évkönyvig (Tlie Inter- national Hidiogeological Conferenee Bp. :\Iai/Jiin. 1976/LIX. 1 -4., pp. 401 — 414., 8 ábra, ang. R. Kaszab I. -Galb.vcs Z. Zentay T.: Vízkémiai, vízföldtani és környezet- védfdmi együttműködés Szegeden. Hidr. Közi. 1978/8. szám. p. 379. Kasz.\b I. — G.\lbács Z.— Zent.\y Z.: A metán tartalom vizsgálata a Szegedi vízművek ki'itjaiban. MÁFI Évi Jel. 1976-ról. 1. pp. 155 — 168., 7 ábra, 6 táblázat, ang. R. 576 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Kecskeméti T.: Paleobiogeographische Üborsicht dér Nummuliten-fauna des Bakonygebirges. Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 70., pp. 45 — 59., 8 ábra Kecskeméti T.: Dr. Csepreghyné dr. Mez- nerics Ilona emlékezete. Egri Múzeum Évkönyve, IX., pp. 5—10., 1 fénykép Kecskeméti T.: Dr. Csepreghyné dr. Mez- nerics Ilona Nógrádi kutatásai. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, pp. 307 — 314., 2 ábra, 1 tábla Kedves ]\I.: Paleogene Fossil. Sporomor- phys of the Bakony Mountains. Part. Ili. Studia Bioi. Hung. 15., pp. 1-116., 24 tábla. Akad. Kiadó Bpcst Kedves M.: Ultrastructure Investiga- tions intő Fossil Salviniaceae Spores. Acta Bioi. Szeged 24 (1 — 4)., pp. 19 — 22, 1 tábla Kedves M.; Palynological Investigations intő Sediments of the Lower Palaeogene Period in Bulgária. Acta Bioi. Szeged 24 (1 — 4), pp. 23 — 30., 1 tábla Kedves M.: Élektronmicroscopical exa- minations of fossil AngiospeiTnatophyta Pollen Grains from the Paleocene and the Middle Eocéné. Acta Botan. Acad. Sci. Hung. 23 (1—2)., pp. 97 — 103., 4 tábla Kedves M. — Simoncsics P.: The Sporo- morphae of an Angolán Brown Coal. Acta Botan. Acad. Sci. Hung. 24 (1 — 4) pp. 69 — 89., 7 tábla Keresztübi F.: lásd: Szabó I, Kéri J.: Néhány Salgótarján környéki kőzet talajmechanikai jellemzőinek, matematikai statisztikai vizsgálata. Földt. Közi. 108. 2. pp. 199-212., 7 ábra, 3 táblázat, ang. R. Kertész P.: A szabványosítás helyzete és feladatai a kő-, kavics- és díszítőkő- iparban. ,, Építő- és építőanyagipari ásványi nyersanyagok földtani kutatása. Építésügvi Tájékoztatási Központ, Bp. 1978. p. 279. (pp. 180-194.) Kertész P.: A Rock Store szimpózium Stockholmban. IMélyépítéstudományi Szemle, 5. sz., pp. 223 — 229. Kertész P.: L’altérabilité des roches et la possibilité de sa detection pár les essais proposés. Colloque International, UNESCO — RILEM: Altération et pro- tection des monuments en pierre. Pa- ris, 1978. június 5 — 9. pp. 2. 5 — 1 — 2. 5-17. Kertész P.: Le systéme de normalisation des pierres naturelles et des granulats en Hongrie. III. International Congres Áss. Int. de Géologie de l’Ingénieur, Madrid, 4-8 sept. 1978. Section II. Vol. 2., pp. 147 — 152., 1 ábra Kertész P.: Mérnökgeológiai címszavak anyaga. Műszaki Lexikon (főszerk: Po- LINSZKY Károly) Negyedik (kiegészítő) kötet 1978. pp. 1-1005. Kertész P. — Marék I.; Kőzetkonzer- válási kísérletek. Földtani Kutatás, XXI. évf. 1 — 2. sz. pp. 69 — 75. Kertész P.: lásd: Gálos M. Kis K. — Meskó A.: Application of the logarithmic power spectriun in the interpretation of magnetic data. 22nd International Geophysical Symposium, Prague, 1977. Proceedings II. Geofy- zika n. p. Brno, Czechoslovakia. pp. 51 — 65., 5 ábra Kisházi P.— Némedi Varga Z.: Vendel Miklós munkásságának méltatása. Ne- hézipari Műszaki Egyetem Közlemé- nyei I. Bányászat 24., 1 — 2., pp. 9—14., 3 tábla Kisházi P. — Boldizsár I. — Ivancsics J.: Geologische und petrographische Ver- háltnisse dér sandig-kiesen Deckschich- tenserie dér helvetischen kohlenführen- den Schichten von Brennberg. Mittei- lungen des Ungarischen Forschungs- institutes für Bergbau. No. 20. pp. 109—119., 9 ábra, 2 táblázat Kisházi P.— Boldizsár I. — Ivancsics J.: A brennbergi helvét kőszéntelepes réte- geket fedő homokos — kavicsos összlet földtani és kőzettani viszonyai. Bány. Koh. Lapok. 1978. aug. (különszám) 111 évf. pp. 45 — 53., 9 ábra, 2 táblázat Kisházi P.: lásd: Némedi Varga Z. Kleb B.: Eger múltja a jelenben. A város alatti üregek településtörténeti és épí- tésföldtani vizsgálata — The pást in the prcsent life of Eger. A settlement hystorical and a building geological sui'vey on the caves under the city. Budapest, KÖZDOK, pp. 1 — 399, 63 ábra, 185 fotó, 71 táblázat Kleb B.: Eger építésföldtani térképso- rozata — Engineering geological map series of Eger. Budapest, Kartográfiai Vállalat, 2 oldal magyarázó, 12 térkép- változat, pp. 1 — 36. Klespitz J.: A kőbányaipar 1973. évre tervezett ásványvagyon kutatásainak vázlatos ismertetése. Kőbányászati Egyesülés Szakmai Tájékoztató 6. évf. 1973. 4. sz. pp. 19 — 30. Klespitz J.: A Kőbányászati Egyesülés bányáinak megkutatottsága. Építő- anyag XXVI. évf. 1974. II. sz. pp. 411-414. Klespitz J.: Kőbányászati Egyesülés bá- nyáinak fekü és belsőmeddő viszonyai. Szilikáttechnika 1976. 2. sz. pp. 39 — 44. Klespitz J.: Földtani kutatások porfú- rások alkalmazásával. Mérnökgeoló- giai Szemle 19. sz. 1977. VI. hó pp. 69 — 62. Klespitz J.: Földtani megfigyelések a A magyar földtani irodalom, 1978 577 Középdiinántúli Szénbányák Jókai bá- nyaüzemének kőszéntclepes összleté- ben. Bány. Koh. Lapok — Bányászati, 111. évf. 1977. 7. sz. pp. 467-472. Klespitz J.: A kőbányászati ásványva- gyon kutatás módszerei a kőzetek mi- nőségi és meddőviszonyainak figyelem- bevételével. Kő és Kavicsipari Szakmai Tájékoztató 11. évf. 3 — 4 sz. pp. 39 — 49. Klespitz J.; A Földtani Szolgálat közre- működésével végzett kutatások érté- kelése és további célkitűzései a kőbá- nyaiparban. Építő- és Építőanyag- ipari Ásványi Nyersanyagok Földtani Kutatása c. Építésügyi Tájékoztatási Központ kiadványa Budapest, (az ÉVM Földtani Szolgálatának 1976-ban Sü- megen tartott Il-ik Továbbképző Tan- folyamán elhangzott előadások anyaga) Knauer J. — Gellai M. B.: A szenon kép- ződmények elrendeződése és kapcsolata az ősdomborzattal a Sümeg-Káptalanfa bauxitkutatási területen — Árrange- ment of tho Senonian formations in the Sümeg-Káptalanfa bauxite-explo- ration area and their relationship with the paleorelief — Arangigo de senoniaj rokaj-tipoj kaj ties interrilatoj kun la pramontaro-reliefo en la bauksitesplora areo de Sümeg-Káptalanfa (SOk Ba- kony montaro, Transdanubio, Hunga- rio). Földt. Közi. lOS. 4. pp. 444 — 475., 7 ábra., 1 táblázat, 5 tábla, ang., espe- ranto R. Knauer J.: (1977) Címszavak a Lexique Stratigrapbique International 9. Hong- rie kötí'tében. II. edit. Paris Knauer J.: lásd: Szantner F. Koch L.: a mélyfúrásos földtani kutatás karsztvízvédelmi kihatásai — The ef- fects of the deepboring geologieal rese- arch on karsztprotection — Vlijanyie geologieseszkoj razvedki szkvazsinami na ohranu karsztovih vöd. Karsztvíz hasznosítás és karsztvízvédelem Bp. II. köt. pp. 171 — 177., ang., or. R. Koch L.: ,,A geológia szerepe a környezet- védelemben” pályázat. Földt. Kutatás XXI. évf. 3 — 4. sz. pp. 59 — 61. Konda J.: Introductory adresses Alloeu- tions presidentielles. Ann. Inst. Geol. Publ. Hung. Vol. 59. Faso. 1 — 4., pp. 15-16. Konda J.: A földtani előkutatás időszerű feladatai és a magyar Állami Földtani Intézet 1976. évi munkája. MÁFI Évi Jel. 1976-ról, pp. 9 — 36. Kordos L.: Microtus (Stenocranius) gre- galis és felső-pleisztocén fauna Gencsa- pátiból. Fragmenta Mineralogica et Palaontologica. 8/1977. pp. 73 — 87., 2 ábra., ném. R. Kordos L.: Barlangi őslénytani ásatások és gyűjtések 1976-ban. Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlangkutató Tár- sulat 1976. évi tevékenységéről, pp. 36 -57. Kordos L.: Fontosabb szórványleletek a MÁFI gerinces gyűjteményében. (3. közi.) MÁFI Évi Jel. 1976-róÍ. pp. 281 — 290., 1. tábla, ang. R. Kordos L.: Historico-zoogeographical and acelogical invcstigations of the sub- fossil vertebrate fauna of Aggtelek Karst. Vertebrate Hungarica. XVII 1., pp. 85—100., 4 ábra Kordos L. — Bertal.an K.: Jelentés a Dokumentációs Szakosztály 1976. évi munkájáról. Beszámoló a j\Iagyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1976. évi tevékenységéről, pp. 30 — 32. Kordos L.: Sedimentological study of the middle Pleistocene fill of Petraloiia Cave. Anthropos. 5. Athén, pp. 60 —73., 5 ábra, gör. R. Kordos L.: Magyarország eocén, oligocén és miocén ősgerinccs lelőhelyei. MÁFI Évi Jel. 1976-ról. pp. 291 — 295., 2 ábra, ang. R. Kordos L.: Changes in the Holocene Cli- mate of Hungary Reflected by the ,,Vole theimometcr” Method — Holo- cén klímaváltozások kimutatása Ma- gyarországon a ,, pocok hőmérő” segít- ségével. Földrajzi Közi. XXV (CT.). 1 — 3. pp. 222 —229., 4 ábra Kordos L.: A Sketch of the Vertebrate Biostratigraphy of the Hungárián Holo- cene — A magyarországi holocén kéji- ződmények gerinces biosztratigráfiájá- nak v'ázlata. Földrajzi Közi. XXV (Cl.). 1-3. pp. 144-160., 2 ábra Kordos L.: Holocene Vertebrate Fauna Changes in Hungary. 11. Congressus Theriologicus Internationalis. Abstracts of Papers. pj). 1 97. Brno Kordos L.: Wirbeltierfauna aus dem Alt- wünn in Gencsapáti. Exkursionfülirer von Transdanubian. DEUQUA. pp. 3-4. Kordos L.: lásd: Füköh L. Kordos L.: lásd: Hellebr.\ndt M.4g- DOLNA Kordos L.: lásd: Jánossy D. Korim K.: lásd: Alföldi L. Korvin G.: Correlation pi’operties of source generated seismic nőise, scatte- red on velocity inhomogeneities — - KoppcjiHUHOHHbie cBoncTBa paaőpo- meHHhlX Ha CKOpOCTHblX HeoaHOpOgHOCTRX H BbI3t>IBaCMblX B3pblBaMH CeÍI3MHHeCKHX ínyMOB. Acta Geodaet., Geophys. et Mon- tanist. Acad. Sci. Hung. 13. 1 — 2., pp. 201 — 210., 4 ábra, or. R. Korvin G: The hierarchy of velocity for- muláé generalized mean-value theorems 578 Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet — HepapxHa CKopocTHHx (JjyHKUHÜ: oöo6- meHiie TeopcMbi o cpeaHCM. Acta Geo- daet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 13. 1-2., pp. 211-222., 3 ábra, pr. R. Kovács Á.: lásd: Svingor Éva T. Kovács G.: A kutatási modellek vál- tozásainak gazdasági jelentősége és hatása a szénlúdrogénkutatásra, az újabb perspektívák előtt álló ülési példa alapján. Geonómia és Bányászat 1978. (Kiadás alatt) T. Kovács G.: Az algyői, ferencszállási és kiskundorozsmai terület paleozóos és prekambriumi képződményei. Acta Szegetliensis 1978. (Kiatlás alatt) Kovács L. B. — Dienes I.: Maximum tranzitív utak és alkalmazásuk egy geológiai problémára: rétegtani egy- ségek létrehozása. Alkalmazott Mate- matikai Lapok. Vol. 2. N°. 3 — 4., pp. 157-171. Kovács S.: Newer caleareous sponges from the Wetterstein Reef Limenstone of Alsóhegy Karstplateau (Silica nappe. Western Carpatbians, North Hungary). Acta Min. Petr. Szeged. 23., 2. 7 ábra Kovács S.: New sphinctozoan sponges from tlie North Hímgarian Triassic. Neues Jahrbuch fiú- Geologie und Palá- ontologie, jMonatsbefte. Stuttgart, 1978/11. pp. 685 — 697., 6 ábra Kr.\lik B.: Komló csúszásveszélyes terü- letének egy jelensége. Műszaki Tervezés. 18. évf. 7. sz. pp. 21 — 24., 6 ábra Krolofp E.: a vértesszőllősi ősemberi lelőhely középső pleisztocén Mollusca- faunája. Földrajzi Közi. 25 (101) 1 — 3., j)p. 188 — 211., 2 ábra, ang. R. Kkolopp E.: a magyarországi negyed- kori üledékek abszolút kronológiai ada- tai. PTililrajzi Közi. 15 (101) 1—3. pp. 230 -232., 1 táVjlázat, ang. R. Krolopp E.: a szabadlndvégi alsópleisz- tocén fauna. MÁÉI Évi Jel. 1976-ról, pp. 297—310., 1 tábla, ang. R. Krolopp E.: A Corbicula fluminalis (O. F. .Müller 1974) előfordulása a magyar- országi jileisztocén üledékekben. Soo- siana. 6. pp. 3—8. Krolopp E.: lásd: Jánossy D. Kupi L.: lásd: ^Molnár B. Láng S.: Hidrológiai rendszerek Dél-Len- gyelországban. Hiilrológiai Tájékoztató, ])p. 65- 68., 1 ábra., 3 táblázat Lányi J. -Kakas K. — Rezessy G.— SzAL.\Y K.: A geofizikai kutatás lehe- tőségei a karbonátos hegységek pere- mén. Hidrológiai Tájékoztató, pp. 25 — 27., 3 ábra Lászlóffy W.: a magyarországi vízrajzi adatgyűjtés első emlékei. Hidrológiai Tájékoztató, pp. 9—10. Lelkes Gy. — Szepesházy K.— Csalago- viTS I.— Radócz Gy.: Metamorphic map of Europe 1 :2 500 000 Explana- tony text. The metamorphic rocks of Hungary, pp. 137—138., Leiden Lelkesné Fel vári Gyöngyi: A Balaton- vonal néhány permnél idősebb képződ- mények kőzettani vizsgálata. Geol. Hímg. Ser, Geol. 18., pp. 195 — 295., 15 ábra, 13 táblázat, 27 tábla Lénárt L.: Adatok a karsztos beszivárgás vizsgálatához a Létrási Vizes-Barlang- ban (Magyarország Bükk-hegység) vég- zett csepegésmérések alapján. Nemzet- közi Karszthidrogeológiai Szimpózium 1978. I. kötet. pp. 49 — 65., 6 ábra, ang. R. Kiadó: Magyar Karszt és Bar- langkutató Társulat. Lénárt L. — Grill J.— Veres L. — Olasz J.— Virág Z.: Bejárási útmutató a karszt és barlangkutatók I. Országos Tudományos Diákköri Találkozója tanulmányútjaiboz. pp. 1 — 18. Mellék- let: Fekete-, Istvánlápai-, Létrási-Vizes-, Szivárvány barlangok, valamint a Ki- rály és Szeleta zsombolyok térképe. Szerkesztette: Lénárt László Liebe P.: a hévízkutak időszakos vizs- gálatainak értékelése. Magyarország hévíz kútjai (Hévízkútkataszter) III. 1970 — 1976. VITUKI kiadása, Buda- pest, 1977. Liebe P.— Lorberer Á.: Az áramlási és hőmérsékleti viszonyok összefüggé- sének vizsgálata karsztos hévíztárolók esetében. VITUKI Közlemények — Proceedings — Szoobsenyija 3. sz. (Beszámoló 1975) jip. 162—175., 12 ábra Liebe P.— Lorberer A.: Analiz szvjazi mezsdu pritokom i tyempereturnüm rezsimom v karsztovüch vodochranyi- liscsach tyeál’nüch vöd. VITUKI Köz- lemények — Proceedings — Szoobse- nyija 3/a. sz. (Otcset, ^1975) pp. 61 — 62. Liebe P.— Lorberer Á.: The interrela- tion between flow and temperatui’e con- ditions in karstified rocks containing theimal water. VITUKI Közlemények — Proceedings — Szoobsenyija 3/B sz. (Report, 1975) pp. 62^—63. Liebe P.— Lorberer Á.: Étude du rap- port entre les conditions de cLrculation et de température dans les réservoirs d’eau thermale karstique. VITUKI Köz- lemények — Proceedings — Szoob- senyija 3/C. sz. (Compte Rendű, 1975) ])p. 62 — 63. Liebe P. — Lorberer A.: Untersuchung dér Beziehung zwischen Strömungs- und Temperaturverháltnissen in kars- tigen Thermalwasserspeichern. VITUKI .1 magyar földtani irodalom, 1978 579 Közlemények — Proceedings — Szoob- senyija 3/D. sz. (Tátigkeitsbericlit 1975) pp. 64 — 66. Liebe P. — Lorberer a.: A karsztos hévíz- tárolók áramlási és hőmérsékleti viszo- nyainak vizsgálata — A sPidy of the flow and temperature conditions in the karstic thermal water reservoirs — Analiz gidravlicseszkich i tyermicsesz- kich charaktyerisztyik tyeiTnálnüch vöd z zakarsztovannüch porodach. Pro- eeedings of the International Symposium on Karsthydrology — Volume I. jip. 79 — 110., 19 ábra., ang., or R. Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat - Magyarhoni Földtani Társulat-Magyar Meteorológiai Társaság közös kiadás, Budapest Liebe P.: lásd: Alföldi L. Liebe P.: lásd: Böcker T. Liebe P.: lásd: Erdélyi M., Liebe P.: lásd: Lorberer Á. Lorberer A.: A magyar hévdzfökltani irodalom bibliográfiája (240 címszó). Magyarország hévízkútjai (Hévízkút- kataszter) III. 1970 - 1976. pp. 87 — 102., VITUKI kiadása, Budapest, 1977. Lorberer Á.— Maros G-né: A Dunán- túli Középhegység karsztvízszint tér- képe — 1978 január 1-i állapot (M - = 1 : 200 000). VITUKI I. Vízrajzi Intézete és a Kartográfiai Vállalat kiadása, Budapest Lorberer Á.: lásd: Alföldi L. Lorberer Á.: lásd: Böcker T. Lorberer Á.: lásd: Leibe P. Lorberer Á.: lásd: Kassai M. Lorberer Á.: lásd: Lorbererné Szentes I. Lorbererné Szentes I.- Lorberer Á.: A study of relationshij) between ground- water resources and subsurface geolo- gical structure in the northwestei’n jiart of the Great Hungárián Piain — Étude de relation entre les resources en eaux souterraines et les struc tűrés de subsurface dans le partié NOu de la Grande Plaine Hongroise. ’Hydrogeo- logy of great sedimentary basins: Pro- ceedings of the Budapest Conferenee May/June 1976 lAH-IAHS MÁFI Évkönyve Vol. LIX., Faso. 1—4., pp. 203-224., 12 ábra, fr. B. Lovas Gy.: lásd: Sztrókay K. Majkuth T.: lásd: Hoffer E. Marék I.: lásd: Kertész P. Márföldi G.: a giavitációs hatás értel- mezése az anyagenergia gravitációs határértékei alakiján I. Magyar Geofiz. XXI. 1., pj>. 33 38., ang., or. R. Márföldi G.: A gravitációs hatás éi'tel- mezése az anyag-energia gravdtáeiós határértékei alapján II. Magyar Geo- fiz. XIX. 2., pp. 41-50. Márföldi G.: Physical luterpretation of the Relativistic Variation of Gravity Constant. The Eight International Gra- vity Commission Paris j>p. 7 — 11. M.\rföldi G.: Gravity and Substructure in the System of Universal Cyclicity Law. Commission on Geonomy of the Hung. Ac. of Sci. and the Hung. Asti’o- nautical Society Bpest ,,Cyclicities, Theory an Piactice” 1978. XI. 14—17., ])p. 87 — 90. Márföldi G.: lIoiDiTHe rpaBiiTamioHHoro gefícTBHR B cHcre.vie ii Teopim KBanroB HacTHU. Kvantumgravitációs Konferen- cia Moszkva 1978. XII. 4 — 7., pp. 1 29. Maros G-né: lásd: Lorberer Á. Márton E.: lásd: ÁIÁrton I^. Márton P. M.árton E.: Tectonic imjili- cations of a new palaeomagnetic result from the Jumssic of the Transdanubian Central Mountains. Tectonophysics, 45. j)j). 1-6., 2 ábra., 1 táblázat, ang. R. Márton P. — M.4.rtonné Szalay E.: A l)u- nánlúli-közé])hegység és a Villányi- hegység mezozóos paleopólusainak elté- réséről. Magyar Geofiz. XIX. évf. 4., pp. 129 — 136., 3 ábra, 3 táblázat, ang., or. R. Mártonné Szalay Emőke: lásd.: Bállá Z. Mátonné Szalay E.: lásd Márton P. Mátyás E.: Ge^ológia (bányamérnök hall- gatók számára). Egyetemi jegyzet. Tan- könyvkiadó Bp. 1978. j)]). 1 372., 144 ábra Mauch.a L.: Jósvafő környéki karszt for- rások kiürülési folyamatának vizsgá- lata — The investigation of the dis- charge proce'ss of the karstic sja ings at Jósvafő — Izucsenyije proceszsza o])o- rozsényija karsztovüch isztocsnyikov V okresztvosztjaeh Jósvafő. Proeeedigs of the International Symposium on Karsthydrology Volume I. ]>p. 174 186., 6 ábra, 1 táblázat, ang., or. R. Mauciia L.: lásd: Balogh K. Maucha L.: lásd: Böcker T.^ Mecsnüber M. — Szakály Á. Tóth B.: Somé problems associatetl with drilling holes fór bauxitfí prospt'ction and large diameter shafts fór the hydraulie iiro- tection of bauxite niines. 4 th Inter- national Congress fór the Study of Bauxites, Alumiiia and Alumiuium. Vol. 2. Ihuixites ])p. 571 — 584., 4 ábra Méhes K.: Nigéria földtani felépítése és ásványkincsei — Geology and mineral resources of Nigéria. FöMt. Közi. 108. pp. 87 — 93., 2 ábra, 2 táblázat, ang. R. Mens.\ros P.: lásd: VÉmiNÉ Neubr.vndt E. 580 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Meskó a.: lásd; Kis K. Mészáros F.: lásd Baráth I. Mihály S.: A Szendrői-hegység középső- dev^on Tabulatái. Geol. Hang. Ser. Geol. 18. pp. 115 — 191., 1 ábra, 2 táblázat, 14 tábla nem. R. Mihály S.: Újabb őslénytani adatok a szendrői devon ismeretéhez. MAFI E\á el. 1976-ról. pp. 95—112., 4 ábra, 4J tábla, ném. R. Mihály S.: lásd Raincsákné Kosáry Zsuzsa _ Mike K.: Osmeder-nyomok a Dunántúlon. Elet és Tudomány. 51. sz. pp. 1618 — 1620., 2 ábra ^IiKE K.: A Nyírség és a Szatmári-síkság fontosabb vízv^ezető üledéksávjai. Hid- rológiai Tájékoztató pp. 42 — 44., 2 ábra Mindszenty a.: Tentative interpretation of tbe micromoi'phology of bauxitic laterites. 4th International Congress fór the Stuily of Bauxites, Alumina and Aluminum. Vol. 2 Bauxites pp. 599 — 613., 4 tábla Moldvay L.: Szerkezeti diszlokációk a ,,rejuvenáció” szemszögéből. MAFI Évi Jel. 1976-ról pp., 257 —260., 1 ábra, ang. R. Moldvay L.; Megjegyzések a mérnök- geológia, a talajinechanika és a földtan viszonyáról. MÁFI Évi Jel. 1976-1Ó1, pp. 267 — 273., ang. R. Molnár B. — Kuti L.: A Kiskúnsági Nemzeti Park III. sz. területén talál- ható Kisréti-Zabszék és Kelemenszék tavak keletkezése és limnogeológiai története. Hidr. Közi. 58. 5., pp. 216 — 228., 8 ábra, 1 tábla., or., ném. R. Molnár B. — Kuti L.: A Kiskunsági Nem- zeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak környékének talajvízföldtani viszonyai. Hidr. Közi. 58. 8. pp. 347 — 355., 6 ábra, 1 táblázat, ném. R. Molnár J.: A műrevalósági minősítés számbavételi egységeinek megválasz- tása. Kőolaj- és földgáz. 11. (111)., évf. 7. sz. pp. 216 —217. Monostori M.: A sekélytengeri üledékek rétegtanának néhány problémája a ma- gyarországi tercierben, őslénytani Viták 23., pp. 35 — 40. Monostori M.: A szabadbattyáni karbon mészkő mikrofaimája MHKpo^ayHa KaMCH- HOyrOJlbHHK HSBeCTHHKOB y C. CaŐaAŐaiTHH. Geol. Hung. Ser. Geol. 18., pp. 299 — 313., 2 tábla Monostori M.: A kihalás problémája — The problem of dying out. Acta Philo- sophica (ELTE,TTK) 5., pp. 183-322. Monostori M.: lásd: Galácz A. Morvái L.: lásd: Szantner F. Moyzes a. — Scheuer Gy.: A balfi szén- savas ásványvízkutatás eredményei. Hidrológiai Tájékoztató, pp. 35 — 38., 2 ábra Moyzes A. — Scheuer Gy.; A dunaszek- csői magaspart mérnökgeológiai vizs- gálata. Föleit. Közi. 108. 2., pp. 213 — 226., 12 ábra, ném. R. Moyzes A.: lásd: Horváth Zs. Müller P.: Decapoda (Crustacea) faima a budapesti miocénből (5). Földt. Közi. 108. pp. 272-312., 23 tábla, fr. R. Nagy B.; Börzsöny hegység! ércesedési típusok ásványtani-geokémiai ^ és érc- földtani vizsgálata. MAFI Évi Jel. 1976-ról, pp. 77 — 93., 1 ábra, ang. R. Nagy— Balogh J.: lásd: Sajgó Cs. Nagy E.: lásd; Fr.anco Gl. Nagy G.; lásd: Árkai P. Nagy I. Z.: In memóriám dr. Ilona Csep- reghy, née Meznerics. Ann. Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. 70., pp. 5 — 8. 1 fény- kép Nagy I. Z. — Kádár Z.: Száz éve született Nopcsa Ferenc. Állattani Közlemények 65., 1—4 füzet Nagyistók F.: A Csongrád megyei pleisz- tocén összlet vízföldtanának néhány kérdése. Hidrológiai Tájékoztató pp. 61 — 65., 4 ábra Nagymaros Y A.: lásd: Horváth Mária Namesánszky K.: lásd: Egerer F. Némedi Varga Z.— Kisházi P.: Vendel Miklós akadémikus életrajzának fon- tosabb adatai. Nehézipari Műszaki Egvetem Közleményei I. Bányászat 24., 1 -2., pp 53-58. Némedi Varga Z.: lásd: Kisházi P. Németh K.: Sopron vízellátása. Hidroló- giai Tájékoztató, pp. 33 — 35., 3 táb- lázat Noskené Fazekas G.— Embey-Isztin A.; New data to the mmeralogy of the basic intrusion around the viliágé Szarvaskő, Hugary. Ann. Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. 70., pp. 13 — 25., 5 ábra, 4 táblázat. 4 tábla Nyerges L.: lásd: Sz.antner F. Olasz J.; lásd; Dénárt L. Oravecz J.: Északmagyarország fototek- tonikai vázlata. Ált. Föld. Szemle, 11., pp. 35 — 46. PÁLEALVY I.; Alsóoligocén növénymarad- ványok a jMetró szelvényének budai szakaszából. MÁFI Évi Jel. 1976-ról, pp. 311 — 320., 2 tábla, ném. R. PÁLFY J.: Borszörcsöki vízkár vízföldtani vizsgálata. Hidrológiai tájékoztató 1978. rV., pp. 1-4., 1 ábra A magyar földtani irodalom, 1978 581 Pantó Gy. Maksimovic Z.: Minerala of the Rare Eartli Elements in Karatic Banxites: Sync}nsite-(Nd), a new Mine- ral froin Grebnik Deposit. 4tli Inti'r- national Congi'ess fór the Stndy of Bauxites, Ahunina and Ahiininium, Vol. 2. Bauxites. pp. 540 — 552., (i ábra, Athens, 1978. Pantó Gy.: lásd: Árkai P. Pantó Gy.: lásd: Bárdossy Gy. PÓKA T.: The Object and System of Eartli Sciences and the ,,Universal Cyele Lavv”. ,,Cyclicities, Theory and Practice”, Bp. p. 53. PÓKA T.: The Carpatliian Volcanism and the XIX'* Century Hungárián School of Petrography. VÍII. INHJGEO Sym- posium, Münster-Bonn, pp. 224 - 233. PoSGAY K. Petrovics I.: Horizons De- tected with the seismic reflection me- thod and velocity distrihution in the crust and mantle. ínst. Geojihys. Pol. Aoad. Sci. Varsó 1977. A -4(115) pp. 291 — 295., 2 ábra, angol R. PoSGAY K.: Reflexiós mérésekkel meg- határozott felületek és sebességeloszlás a földkéregben és köpenyben — Sur- faces and velocity distrihution in the earth crust and mantle as determined by reflexión meeisurements. Földt. Közi. 107. 3 4., pp. 308—312., 1 ábra, ang. R. PüSGAY K. et ah: CxpoeHiie seMnoíí Kopu h Bepxneíí ManTHH LlenTpajibHoií h Boctow- Hoií EBponi.1. HayKOBa JlyMKa Khcb. 1978. pp. 35 -51., 21 ábra, 1 táblázat Rádai Ö.: Environmental protection of kai’stvvater by the interpretation of aerospace images — Karsztvizek kör- nyezetvédelme lég- és űrfelvételek inter- pretációjával — Ochrana okruzsájus- csej szredü karsztovüch vöd primenyé- nyijem interpretáciji sznyirnkov sz voz- ducha i koszmosza. Proceetlings of the International Syrnposium on Karst- hydrology, Volume II. pp. 157 — 170., 5 ábra, magy., or. R. Rádai Ö.: Subsurface Water Environ- ment and the Reconnaissance of it by Aerospace Methods in Hungary. Ab- stracts of the ISP -f lURFO Inter- national Syrnposium in Freiburg, FRG p. 3. ném. és fr. R. R.ádai Ö.: Légifotó értelmezés a vízügyi gyakorlatban. Vízügyi Műszaki Gazda- sági Tájékoztató 106. kötet. pp. 1 — 365., 94 ábra, 2 interpretáció, or., ang., ném. R. Rádai Ö.: lásd: Böcker T. Radóoz Gy.: Címszavak a Lexique Stra- tigra])hique Internat. 9. Hongrie köte- tében. 2. édit. 1978. p. 51., 57., 85., 105., 107., 112., 190., 201., 206., 253., 436., 447. Paris Radócz Gy.: lásd: Franco Gl. Radócz Gy.: lásd: Lelkes Gy. Raincsákné Kos.íry Zsuzsa: A Szendrői- hegység devon képződményei — Die devonischen Bildungen des Szendrőer- Gebirges. Geol. Ilung. Ser. Geol. T. 18., pp. 1 -113., 34 ábra., 10 tábla., 5 mel- léklet, ném. R. Raincs.ákné Kos.áry Zs.— Mihály S.: Dér geologische Bau des Szendrőer- Gebietes (Nordungarn). Ergebnissn d. Österr. projekt IGCP. bis 1976. ÖstiuT. Akad. Wiss. Schriftenseihe d. Erdwis- senseh. Kommis. 3. ]>p. 251 —260. 1 ábra. 2 tábla, ang. R. Rákosi L.: A magyarországi eocy'n man- grove palinológiai adatai. MÁÉI Évi Jel. 1976-ról. ])}). 357 — 374., 2 ábra., 1 táblázat, 3 tábla, fr. R. Ráner Gy.: lásd: .Iós.\ E. Ravasz Cs.: A budajenői kéntartalimi miocén evapoj'itok ásvány-kőzettani vizsgálata. MÁÉI Évi .lel. 1970-ról; jip. 177 — 188., 6 ábra, 1 táblázat Ravasz Cs.: lásd: Árváné Sós Erzsébet Ravasz Cs.: lásd: Duma Gy. Ravaszné B.vrany.\i Lívia: lásd: H.Á- MOR G. Reményi P.: Engineer-geologieal data bank in the service of town develop- ment and environment control. Pro- ceedings the III. International Congress lAEG. Madrid. 1978. Reményi I’.— Varga áL: Effieieney t:al- culations of régiónál planning in view of building geology. Proceedings the III. International Congress lAEG. Madrid. 1978. Rétháti L.: Peculiarities in the Fluctua- tion of the Groundwater Le vei in the Great Hungárián Piáin. Hidrogeology of Great Sedimentary Basins. Proeee- dings of the Budapest Conferenee, 1976 lAH — lAHS. Annales Instituti Geo- logici Publici Hungariei. Vol. 59. Fase. 1 -4. Bp. Műszaki K. 1978. pp. 778 — 783., 5 ábra, 3 tábla Rezessy G.: lásd: Lányi .1. Rónai A.: Negyedidőszaki kéregmozgá- sok a Magyar medencében. Földt. Közi. 108. pp. 431 —436., 1 ábra, ang. R. Rónai A.: Vízjárás az Alföld mélységi víz- tartóiban. Vízügyi Közlemények, jip. 374 — 400., 12 ábra, ang., fr., ném. R. R()NAI a.: Caractf're essimtiel hydrogéo- logiques de la Grande Plaine hongroise. Annales Inst. Geol. Publ. Hung. Hyp. 1 -74., 7 ábra, 7 táb- lázat, ang., or. R. Székely F.: lásd: Böcker T. Székyné Füx Vilm.v- Maury R.: d’okaji- hegységi i’iolil tufaáiak és propilites andezit láva hőmérséklete szenese. 145— 153., ném. R. SzLABÓczKY P.: Áttolódás és blokk tek- tonika. Mérn. Geol. Szemle. 20. sz. j)j>. 35 — 41., 4 ábra SzLABÓCZKY P.: Magyarázó Borsod és Körnvéke Vízföldtani Atlaszához. Buda- pest Í978. SzLABéiczKY P.: lásd: Deák J. SzÓNOKY M.: Felsőjmnnoniai medenee- jx'remi és medeneebclseji összletek kő- zetszf'rkezetének összehasonlítása — 584 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Vergleich dér Gesteinstruktur ober- pannonischer Komplexe von Rand — — und Beckenfacies. Földt. Közi. 108. 4., pp. 476 — 498., 3 ábra, 1 táblázat, 7 tábla, nem. R. SzÓNOKY M.: Biosztratinómiai és fosszili- zációs megfigyelések délalföldi infú- ziós löszök molluszkáin — Biosztra- tinomisclie und Fossiliaations Unter- suchungen von Infusionlöss-Mollusken in Síiden dér ungarischen Tiefebene. Soosiana 6., pp. 21 — 26., 2 ábra, ném. R. SzÓNOKY M.: Paleopatológiás jelenség felső oligocén korú Turritella (Haustator) venus margarethae Gaál csigahéjakon Paláopathologische Erscheinungen an dér Schneckenart Turritella (Hausta- tor) venus margarethae Gaál aus dem Ober-Oligozán. Soosiana 6., pp. 51 — 55., 1 ábia, ném. R. SzöÖR Gy.: Talajok derivatográfiás vizs- gálata talajmechanikai, építésföldtani felhasználásra. Földt. Közi. 108. pp. 577 —581. 1 ábra, or. R. SzüTS A.: lásd Szal.w Á. SzTRÓKAY K. — Lovas Gy.— Bognár L.: A mullit szerepe a pernyehasznosítás- ban. í’'öldtani Kutatás XXI. évfolyam, 1 -2. sz. 4 ábra 1. melléklet SzuROVY.: A szénhidrogén kutatás hely- zete hazánkban. Természet Világa, 109. évf. 4. sz. pj). 152 — 155., 13 ábra SzuROVY G.: Kincs a homok alatt. pp. 1 — 393., 10 ábra, 62 fekete/fehér, 53 színes fénykép, 7 térkép. Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. SzuROVY G.: Másodlagos és harmadlagos kőolaj kitermelés. Az Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1977. pp. 110 — 116., 7 ábra SzuROVY G.: Gáztárolás a föld alatt. Élet és Tudomány, 32. évf. 7. sz. 8 ábra SzuROVY G.: Kőolajbánya a víz alatt (a Priroda nyomán). Élet és Tudomány, 32. évf. 17. sz. p. 541. 1 ábra SzuROVY G. Kőolaj -szökőkút az Északi- tengerben. Élet és Tudomány, 32. évf. 21. sz. pp. 659 — 661. 2 ábra., 1 térkép SzuROVY G.: Szilárd földgáz (a Dokladi Akadernii Nauk, SZSZSZR. cikkei nyo- mán). Élet és Tudomány, 32. évf. 23. sz. p. 733. SzuROVY G.: Olaj a város alatt: a szegedi szénhidrogénmező. Élet és Tudomány, 32. évf. 24. sz. pp. 749 — 751., 3 ábra, 2 térkép SzuROVY G.: A Szovjetunió szénhidrogén- kincse. Élet és Tudomány, 32. évf. 40/ 41. sz. pp. 1259-1263. és 1295-1298., 9 ábra, 4 térkép Tarosai Gy.— Adám J.: Accuracy of satellite platform location techniques: a study of error propagation. Acta Geo- daet., Geophys. et Mont. Acad. Sci. Hung., 13. 1 — 2., pp. 3 — 24, 9 ábra, 7 táblázat, ang., or. R. De la Tőrre A.— Jakus P.~ de Albear J. F.: Nuevos datos sobre las asocia- ciones de. Geologie en Mijnbouw. Am- sterdam. Vol. 57(2) pp. 143—150., 4 ábra, ang., spa. R. Tóth Á.: lásd: Szantner F. Tóth B.: lásd: Mecsnóber M. Tóth I.-né — Scheijer Gy.: Pécs város építésföldtani térképezése. Mérnök- geológiai Szemle, 20. sz. pp. 15 — 24., 2 ábi’a Tóth I.-né — Szentirmai L.-né: A buda- pesti MOH csomópont és környékének hidrogeológiai vizsgálata. Műszaki Ter- vezés. 18. évf. 7. sz. pp. 24 — 27., 3 ábra Tóth L.: lásd: Hellebrandt Magdolna Tóth P.: lásd: Bárdossy Gy. Tóth P.: lásd: R. Szabó I. Török E.: Folyóvízi adalékanyag Hum- mel-féle szétmorzsolódásának értéke- lése a szemcsealak figyelembevételével. Nemzetközi Szimpozimn az építési célú szemcsés adalékanyagokról. RILEM Budapest, 1978. X. 9-12. pp. 389-400. ang., fr. R. Varga Gy.: Az érckutatás történetéből. Természet Világa. 1978/12. 4 ábra Varga M.: lásd: Reményi P. Vargáné Majzik Aranka: Az ősmarad- ványok megmentése^ és a teimészet- védelem kezdete. MÁFI Évi Jel. 1976- ról, pp. 375 — 382., 1 ábra, or. R. Várhegyi Gy.: lásd: Bárdossy Gy. Varsányi I.— Boros J.— Bertalan M.: Relations between the clay mineral and organic matter contents in the sedi- ments of the South Great Piain. Acta Miner. — Petr. Universitatis Szege- diensis, XXHI/2. VÉGH Sné: Vadász Elemér, a tudós. Földt. Közi. 108., pp. 428 — 430. VÉGHNÉ Nedbrandt E. — Fáyné Tátray Magdolna— Mensáros P.— Balás- HÁZY L.: A Nagyegyháza-mányi terü- let kőszénfekvő képződményeinek és alaphegységének földtani kérdései — Geological problems conceming the hasin deposits and bedrocks underlying the Nagyegyháza-Mány Coal Measure in Hímgary. Földt. Közi. 108. pp. 7 — 17, 4 ábra, ang. R. Venkovlts I.: lásd: Szebényi L. Veres L.: lásd: Lénárt L. Verő L.: Érckutatás geofizikai módsze- rekkel. Műszaki Tud. Tájékoztató 19.9., pp. 712 — 729., 9 ábra, 4 táblázat Verő L.: lásd: Bállá Z. A magyar földtani irodalom, 1978 585 VicziÁN I.; Wochsollafíf'rungsminoralo und ihre Diagenese im Neogon des Paiinoni- schen Beckens (Ungarische VR). Zeit- scJirift für angew. Geol 23.7., jip. 344 -- 348., 0 ábra, ang., nem., or. R. VicziÁN I.: lásd: Árkai P. V^icziÁN I.: lásd; Giionkim M. A. F. VicziÁN M.; A középdunántúli bauxitok anomális ólom-izotojiarányának tömeg- spektrográfiás vizsgálata — Lead iso- tojie anomaly in somé banxite deposits in Hungary. Földt. Közi. 108. pp. 47- 52., 2 táblázat, ang. R. Virág Z.: lásd: Lénárt L. Vitális Gy.; 100 éves a vái’osligidi artézi kút. Hidrológiai Tájékoztató, 10 12., 3 ábra Vitális Gy. — Hegyiné Pakó J.: Minta- térkép az országos építőipari dolomit- kataszterhez — Álodellkarte des natio- nalen Dolomitkatastei-s dér Rauindus- trie von Ungarn — iModel ma]i of the national dolomité resouree register í'or the building and eonstruction industry of Hungary — Une carte modele pour le cadasti-e de dolomité de l’industrie de la eonstruction d(' la Hongric. Rány. Koh. Lapok - Bányászat, 111. 2. j)p. 131 — 135., 2 ábra, 3 táblázat, néni., ang., fr., or. R. Vitális Gy.— Hegyiné Pakó J.; A szili- kátipari nyersanyagkatasztt'r ké;szítés kérdései. 25 éves a Szilikátipari Köz- ponti Kutató és Tervező Intézet, SZIKKTI kiadása, Bp. pp. 1 8., 2 ábra Vitális Gy. — Karácsonyi S.: A nyers- anyagkutatás és -termelés műszaki fej- lesztése. Építési Kutatás Fejlesztés, XI. 2. pp. 78-81. Vitális Gy.; lásd: Hegyi-Pakó J. Vitális S.: Szudán! tanulmányutain víz- gazdálkodási tapasztalatai. Hidrológiai Tájékoztató, jiji. 71 —75. Völgyi L.: lásd: Somfai A. Vörös A.: Viallithyris, a new genus (Tere- bratulida, Brachiopoda) from t he Medi- terranean Lovver Jurasic. Ann. Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. 70. pp. 61 -68., 5 ábra, 1 tábla WÉBER B.: Újabb adatok a mecsek-hegy- ségi anizuszi és ladini rétegek ismereté- hez -- Neuer Beitrag zűr Kenntnis dér aiiisisehen und ladinischen Sehicbten des Mecsek Gebirges. Földt. Közi. 108. 2., pp. 137 — 148., 8 ábra, 2 táblázat, néni. R. Zentay T.; ,,A geológia szerepe a környe- zetvédelemben” Hidr. Közi. pp. 67 — 81., 2 ábra Zentay T.: ,, Környezetvédelem a Szovjet- unióban”. Hidr. Közi. 6., pp. 287 — 288. Zentay T.; ,,A geológia szerepe a környe- zetvédelemben” Földtani Kutatás. 3 4., pp. 37 — 44. Zentay T.: lásd; Kaszab I. Zerginé S.wanytj K.: Bc'kés megye regionális vízellátásának lehetőségei. Hidrológiai Tájékoztató j>p. 59 61. I ábra A szerzők által bekül- dött anyag alapján összeállította; Meisel Jánosné 18 Földtani Közlöny TIIRKK. ISMERTETÉSEK Szolnoki .láiios 1920 1978 Budapesten, 197S. július 29-én, életé- nek 5S. évében, hosszéi hetegeskedé's után, mégis \áratlanul és nagy űrt liat;y\a maga után elliunyt dr. SzonxoKi János geomikmhioléigus, I udományos főmű n ka - társ, a biológiai tudományok kandidéi- tusa, a Magyar d’udományos Akadc-mia ( leokiániai Kutatéilaboi’atéiriuma Szerves- eeokéania ( ’sojiort jának vezetélje. 1920. okt. i()-án született Rákospalo- tán. Ráesett megszerzett érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetemen folytatott kémiai, fizikai é‘S biológiai tanulmáiijokat. 1947-ben szo\-- jet hadifogságból hazatérve először az egv’etemi 1 )iaet(“tikai Intézetben, majd az ÍMTA Tihanyi líiokigiai Kutató Intézeté- ben dolgozott. Itt lett aspiráns; rövidesen az MTA sopi’oni Talaj bioléigiai Kutatéi Laboratóriumába került és Fehér Dániel prof(*,sszor vezetésével készítette el kan- didátusi értekez('‘sét . 1900—19(52. között mái' Budapesten az MT.A Talajtani és .átirokémiai Kutató Intézetének v'olt tudo- mányos munkatársa, d'öbb országban járt tanulmányúton, így 1957-ben a párizsi Pasteur-Jntézetben is dolgozott. 1957-ben nyerte el a ,, biológiai tudományok kan- didátusa” akadémiai fokozatot; 19(51-ben a gödöllői Agrártudomáini Egyetemen doktori eímet szerzett. I9(i2-től haláláig a .MT.A budapesti Hírek ismertetések 687 ( Jeokéniitti Kulal<’)lal)oi'fil(')riiiniáiiak t udo- iiiányos főiiiniikatárHa \olt. 10t)7-l)cii a/. Hötvös Loránd 'riidomáuyfi^yatciii cím- zetes doc’f'nse lett, ,,( íeoinikfohiolÓKÍa speciális kolk^ííiimiot tartott trcí)l(>tíus- hallfíatók részére. 1074. ()ta ta;i:ja \'olt a Magyar Tudományos Akadémia < }eok('miai d'udományos Hizot tsáf^a Szei-vcsj^cokémiai .Munka4)izottsá>íának. 107ö-l)cn mecka])la a ,, Földtani Kutatás Ki\ ál<) I )oly;ozé)ja’' i-ímet. 107()-han a (!KL Szcrves^e< (kémiai Csoportjának (Geoinikrobiológia + szo- rosabb érelemben \<>tt szcrves-jíeokémia ) \«'zetője lett. Munkássáfza k(‘L szakaszra oszlik. 1950-től 1902-1).; mikrobiolójxiai-lidaj- biológiai területen dolgozott. 1902. éita geomikrobiológiai-biobidro- metallurgiai vizsgálatokat végzett. A ba- zai kőolajmikrobiológiai kutatások első úttörőinek egyike és mind\é'gig lelkes művelője volt. Kz a tevékenysége a kő- olaj mikrof létrájának tanulmányozásá\al indult, majd a bakteriális kezeléssel elő- S(!gített másodlagos kőolajtermelésre és a felszíni talaj -geornikrobiokígiai szénbid- rogén-j)rospekeié) méidszei'einek bazai alkal- mazására is kiterjedt. A vizek olajszeny- nyezésének mikrobiális esökkent(‘'se is fog- lalkoztatta. Másik fő (‘rdeklődési köre a kén geomikrobiolétgiája \olt, illet\e a bak- tíU'iális i(*(loxfolyamatok földtani jt'len- tősí'ge és ipari basznosíthatétsága. A bak- tériumok szerepe egyes szulfidéreek kép- ződésében, felhasználásuk sztilfidi'-reek és melléktermékek, valamint bulladf'-kanya- gok kilúgzásáia, a kőszén miki'obiológiai oxidációja és a kélszén kéntartidma bak teriális csökkentésének lebetősi'-gei, meg- annyi fontos és izgalmas kutatási ti'-ma. .Az ércek mikrobiális kiléigzására irányuk), hazánkban éittörő munkáját is i])ari int<‘/- menyekkel szorosan együttműköd\c \('- gezte. Fz ('rvényes az ük'dt'kes uráíKMc keliú kez(‘sében )'S át balmozódásában fel- ismerbető mikrobiális hatások vizsgálatára is Számos (‘kiadást tartott a .Magyar Mikrobiokigiai 4’ársaság .Meztígazdasági ('s l|)ari Mikrobiokigiai Szekei(>jában, a Ma- gyar 'Pidajtani Társaság 'ralajbiológiai Szakosztályában (‘S a Alagvarboni Föld tani Társulatban. Kutatási eredményeit nemzetközi konferenciákon is ismertette (1975. Moszkva, 1971). (Jottwaldow, 1977. líratuisebw eig). Osszest'ii 9S t)idományos puidikiíeiéija jelent meg nvomtatásban (hisd az irodalomjegyzéket); i‘zenkívül számos ipari kutatási jelentés, s(")t szaba- dalom is füzéidik a iK'vébez. .A geomikrobiologia elméleti probk'-máit es gyakorlati erediiK-nyeit lelkesen pio- pagálta is (isiiK'ret terjeszti") cikkek, rádiél- ek'iadások, a Természettudományi I.,('xikon geomikrobiok'igiai címszavai). Már meg nem valósulhatott tt'rvei közi' tartozott a geomikrobiokígia magyar- nyelvű kézikönyv'ének megírása és a KOST egy környezetvédelmi jirogramjá- ban vak) tevék<‘ny n'szvétel. Közvetlen munkatársaiként nu'g ezen túl is sok min- dent vártunk tcile. Xebezen nélkülözzük. 1 )i:i)U’H E. (Ír. Szolnoki .János tudoinánvos innnkái 1. Horv.íth J., Szolnoki J., Felfoldy L.: Kísí-rlet Streptoioyoes fajok antibiotikus tulajdonsilfta ('s ter- Kiátalajaik közfitti összefÜRgés lelilerití'síMe. .Vonal tüol. Tihany. ISLíl., XX., 225 — 24:5. 2. Szolnoki .1.: .Vdatok az Azotobacter oxidans nitro gt^nkötéséhez. Annál. I5iol. Tihany. 1951., .XX., 245 — 247. .3. Oroszl.ín I., Szolnoki J., Felfödy L. Évek) fii veink ke'miai vizsgálata. 1. Tarkímaradván.vnk (^s földalatti rf-szek. M. T. .V. l>iol. Oszt. Közt. 1952., 213—222. 4. Oroszlán 1., Szolnoki .1., Felföldv L.: .Vnal.vse chimique de nos lierbes vivaces. I. Chanrnes et i.arties souterraines. Act. Bioi. 1952., 405 — 418. 5. Horváth J., Szolnoki J., F'elföldy í,.: Kx))eri- nients to establish relationship betweeu antibiotic ])roperties of species of Stieptoinices and their soils. Acta. Biot. 1953. 455—470. (). Fehér I>., Oyurkó P., Szolnoki Varo.y b.: Vizsgálatok dunántúli kőolajok baktériumnorájáról (*s inikroszkoi)ikus szerves maradványairól. Bányászati Lapok. 1955., 7—8., 402 — 407. 7. Szolnoki J.: Vizsgálatok a trágyabiológia tárgykörf - ból. Kandid, dissz. 1956. 8. Szolnoki J.: Az istálótrágya enzimes szacbarózbon- tásának vizsgálata. A pH és a hőmérséklet hatása az enzimaktivitásra. .Vgrokém. és Talajtan. 1956., 5., 461—470. 9. Szolnoki ,1.; Orientierende U ntersuchuiigen bezüg- lich einiger Fragen dér sekundáren Krdólgewinmmg. Intern. .Vrbeitskonf. ii. F’ragen d. angew. Obimie n. Vlikrobiologie in d. Krdölforscbimg. — Bolming. — F’ördernng Brno. 1957. 10. Szolnoki J.. .Jelzett P hatása az istállótrágya mikro- báira. .Vgrokém. és Talajtan. 1957., 6., 233 — 236. 11. VÁoó É. T., Szolnoki J.: .Vhbau und Humifikation von mit dem Isotop C'* markiért em Strob im Bódén. Acta. Agron. 1959., 3-4., 407-414. 12. Szolnoki.!.: Búzaszalma bomlása a talajban. M.T. V. .Vgrártud. Oszt. Közi. 1959., XVI., 19 — 23. 13. Szolnoki J., V'ágó É. T.: The decomiiosition and humification of C" marked straw in soil. .\Iat. Konf. Nauk, „Xawozv organiczne.” Szczecin. 1959.. 237 — 244. II. .Lírányi J., Kiss L., Sz.yláxczy Oy., Szolnoki ,I. Veránderiing einiger (diarakteristiken von Erdölson- den durch Kinwirkung von mikrobiologi.scher Behand- liing. VViss. Tagúiig von Erdölhergbau. Budapest. 1962., 633-650. 15. Szolnoki ,!.: Decomposition of glncose in soil. Proc. of Colloquium on soil fauna, soil microflora and tlieir relationships. üosterbeek. 1962., 231— 2:5S. 16. Szolnoki .1., Kunc F’., M.tet'RA J. and V.vncur.v V.. Kffect of glucose on the decomposition of organic materials added to soil. Fólia Microbiol. 1963., 8. :556 — 361. 17. Szolnoki .!.: Kóolajkutak iié'hány jellemzőjének vál- 18^ 588 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet tozása mikrobiológiai kezelés hatáséra. Bányászati Lapok. 19B3., 10., 808-812. 18. V.í.íJctTR.1. V., M.ícüra J., Szolnoki J. : The products of glucose metabolism in the soil. Abstr. Vlll.-th Intern. Congr. of .Soil Sci. Bucure.sti. 1964. 19. Szolnoki J., Bogn.ír L.: Experlment on the biogenic oxidation of somé sulphide ores. Acta Geol., 1964., 1-4., 179-187. 20. Szolnoki J.: A kőszén mikrobiológiai oxidációja. Földt. Közi. 1964., 3., 371 — 378. 21. Macitra J., Szolnoki J., Kunc F., Vancura V. and Babicky a.: Decomposition of glucose continuosly added to soil. Fólia Mikrobioi. 1965., 10., 44 — 54. 22. Szolnoki J., Bognár L.: Baktériumok szerepe a szulfidércek oxidációjában. Földt. Közi. 1965., 1., 86-94. 23. ViR.ÍQH K., Szolnoki J.: Role of bacteria in the formation of sedimentary uránium őre deposited in sandstone. Proc. IX-th. Intem. Congr. fór Micro- biology. Mosoow. 1966. 24. Szolnoki J.; Fémek mikrobiológiai mobilizációja és demobilizációja. Taiajt. Társ. Tai.ajbioi. Szak. IV. Tud. Ülése. Sopron. 1966. 23. Szolnoki J.: Role of the sulphate-reducing bacteria in the formation of secondary sulphide őre depositis. Geonómia és Bányászat 8/1 — 2, 51 — 58. 1975. 26. Szolnoki J.: Biometallurgia. Technika. 1967. 2. 27. Szolnoki J.: mikrobák geokémiai szerepe. I. A kén geomikrobiológiája. M. T. A. X. Oszt. Közi. 1969., 3., 283-302. 28. ViRÁGH K., Szolnoki J.: Baktériumok szerepe a mecseki uránérc keletkezésében és későbbi áthalmo- zásában. Földt. Közi. 1970., 1., 43—54. 29. Szolnoki J., Fisch I.: Die mikrobiologische Zerle- gung von Kohlenwasserstoffen durch Bakterien aus dem Schiclitenwasser. VII. Szénhidrogénbányászati Geokémiai Xemzetk. Tudom. Konf. Budapest. 1973., 192-208. 30. V.ARHEGYi Gy., Szolnoki J. Miskey M., Lak.atos T.: Fémek kinyerése baktériumokkal. B.ány. Koh. Lapok. 1973., 91., 415—419. 31. Szolnoki J., .Mendlik Á.: Role of microbiological oxidation of iron in biometallurgy. Magy. Mikrobioi. Társ. Nagygyűlésének anyaga. Szeged. 1974. 32. RÁcz D., Szolnoki J., Fisok I.: Felszíni szénhidro- génkémiai kutatások. Földtani Kut,atás. 1975., 3., 49-51. 33. Szolnoki J., Mendlik á.: CH-oxidizing soil bacteria as indicators of hydrocarbon accumulations. VII. Talajbiológiai Tudom. Ülés Anyaga. Keszthely. 1975. 34. Szolnoki J.. Microbiological oxidation of ferrous iron and its role in biometallurgical leaching proces- ses. Acta. Geol. 1975., 19/1—2., 179—195. 35. Szolnoki J., Fisok I., RÁcz D.: Surface microbiolo- gical and direct Chemical methods fór prospecting of oil and gas fields in Hungary. Act. Geol. 1975., 19/ 3-4., 319-325. 36. Szolnoki J. : Baktériumok szerepe a fémek mobilizá- ciójában és felhalmozódásában. M. T. A. X. Oszt. Közi. 8/1-2., 51-58. 37. Fisok I., Szolnoki ,I., T.ak.áos T.: Contribution to Gas Chromatographic Examination of Isoprenoid Hydrocarbons as Indicators of Oil Genesis. VIII. Intern. Congr. of Org. Geochem. Moszkva. 1977. 38. Szolnoki .1.: Utilisation of metál bearing industrial Waste materials by microbiological leaching. — Intem. Congress on Bacterial Leaching, Braunschweig 1977. p. 223-232. A magyar-szovjet műszaki tudományos együttműködés 30 éve a kőolaj bányászati földtani kutatás területén Hivatalosan, konnányközi szinten meg- kötött tndományos-inűszaki együttmű- ködésről 1949-től beszélhetünk, de ilyen jellegű kőolaj bányászati kapcsolataink en- nél régebbiek. A felszabadulást követően a háboní előtti működő kőolajmezőink helATeállítási, termelésbeállítási munká- lataiban már nagy szerepet játszottak a szövőjét kőolajipari szakemberek. ]\Iegala- kult a magx'ar — szovjet vegx-esvállalat a ÍMASZOVOL, mely 194fi-tól folytatott szénhidrogénkutatási mimkálatokat az Alföld területén. Ennek keretében alakult meg az a földtani kutató és anyagvizsgáló laboratórium, melynek precíz földtani anyagvizsgálatai a mai követelményeket figyelembe véve is magas fokon állottak. Az ide érkező szovjet szakemberek, élükön Dunj.ámalov főgeológussal és feleségével SoLiVKiNÁval, nemcsak szakmai példát nxaijtottak a kutatások ki\dtelezésében, de emberi magatartásukkal is kivívták a hazaiak elismerését. Hihetetlenül hamar és jól megtanultak magA^arul, vasszorga- lommal tanulmányozták környezetüket, a magyar nép történetét, szokásait, ez- által hivatali érintkezésen túl is kedvelt és megbecsült alakjai lettek a szaktársa- dalomnak. A vállalat keretein túl a kuta- tásokról, anyagvizsgálatok eredményeiről a Magyarhoni Földtani Társulat keretein belül is előadásokat tartottak. Nagy szó volt ez akkoriban, hiszen a szovjetellenes propaganda hosszú évtizedeinek hatását kellett áttörniük ezeknek a pionír embe- reknek, akik hazájuk a miénknél nagy- ságrendekkel nagA'obb kőolajmezőiről el- jöttek és szívós, minuciózus munkával elérték az első eredményeket az Alföldön is. Általuk sikeült megismerni a gazdag szovjet kőolajipari irodalmat, melyhez korábban nem lehetett hozzáférni, és a főleg angol és német nyelvű irodalmon nevelkedett kőolaj -szakemberek előtt egy új, gazdag szakmai világ tárult fel. Nagx' érdeme volt ebben Vadász Ele- mér akadémikusnak, aki elsőként hívta hazánkba a nagy nemzetközi tekintélyű Varencov professzort, és akivel rendsze- resen konzultált és tartotta a szakmai kap- csolatot. Ennek eredményeként Vadász professzor előadásaiban és könyveiben is a magyar föld geológiai felépítésénél gyü- mölcsözően alkalmazta az új információkat és többízben bizonyítékokkal is rámuta- tott arra, hogy korrelációs problémáinkat a keleti fáciesek ismerete igen gyakran megoldja és sokszor a korábbi irodalom alapján ismert nomenklatúrák erőszakos adaptálása vagy kritikátlan átvétele oko- Hírek, ismertetések 589 zott zavarokat. Vadász Elemér az ELTE földtani tanszékének tanszékvezető pro- fesszora egyébként éveken át a Magyar- Szovjet Baráti Társaság elnökeként is jelentős közéleti tevékenységeit folytatott a magyar-szovjet műszaki, tudományos együttműködés előmozdításáért. Kőolajföldtani vonatkozásban is jelen- tősen fejlődtek a kapcsolatok. Megismer- tük a gazdag szovjet kőolajföldtani iro- elalmat. A vegyesvállalatnál dolgozó ma- gyar kőolajgeológusok az együttműködés során megtanulták az orosz nyelvet, a szovjetek a magyart. így az eszmecserék- nek, egymás szakirodaimának tanulmá- nyozása nem lejentett nehézséget . Nagy feladatot oldott meg és hézag- pótló alap-kézikönyv lett Mibcsink aka- démikus ,, Kőolajbányászati földtan” c. nagy munkája, melyet Dr. KŐrössy László fordított magyarra. Fontos kőolajföldtani fejlődési állomás Dr. Kertai Györgynek és I. O. BRODiiak ismeretsége és szakmai baráti kapcsolata. Előbbi a magyar kőolajipar főgeológusa, majd a tröszt kutatási vezérigazgatóhe- lyettese, az Eötvös Lé)ránd Tudomány- egyetemen a kőolaj földtan professzora. Kertai a Brod féle szénhidi’ogéntelep- osz.tályzást fejlesztette tov’ább, és a szén- hidrogénelőfordulások töi’vényszerűségei- nek elméleti lehetőségei körüli vitáik a gj’akorlatban is alkalmazható módszer- tanban csúcsosodtak ki. 1950-től kezdődően egyn* többi'ii tértek vissza olyan kőolajipari szakembereik az országba és a magyar kőolajiparba, akik egyetemi tanulmányaikat ösztöndíjasok- ként a Szovjetunióban végezték. Öt esz- tendő alatt a Moszkvai Olajipari Egyetem (MINH i GI’), a Leningrádi Bányászati Egyetem, a Moszkvai Állami Egyeteun kutató geológiai szakán végzett kutató geológusok, geológusmórnökök, ma már jelentős munkát vége'znek a magyar szén- hidrogénkutatási szervezetben és a ter- melési részlegeknél, valamint a hatóságok- nál, nevezetesen az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Bányászati Igazgatóságán, kutatással és termeléssel foglalkozó vál- lalatainál, a Tudományos Laboratórium Vállalatnál (OGIL), a Közpf)iiti Földtani Hivatalban, az Országos Asványv'agyon Bizottságban, a KGST Titkárság Kőolaj - és Földgázipari Osztályán. Az elmúlt 30 év során kőolajgeológusaink rendszere- sen végeztek tanulmányutakat az olaj és gázmezőkön éppúgy, mint a főbb szovjet kutatóintézetekben. Moszkvában a VNIG NI, Leningrádban a VNIGRI, Lvovban az Ukr. NTGRI, Taskentben az IGIRNIGM intézetek tudósai mindig nagy készséggel és szívélyességgel fogadták a magyar szak- embereket. Önzetlenül átadták ismeretei- ket, tájékoztattak minket legújabb tudo- mányos eredményeikről, azok alkalmazá- sáról, különös tekintettel a prognoszti- kus becslési, számítási eljáiásokkal kap- csolatos haladásról. A KGST Kőolaj- és Gázipari Állandó Bizottsága megalakulása után (1950) a magyar és szovjet kőolajföliltani együtt- működés együtt haladt a sokoldah'i KGST együttműködés legfontosabb feladatainak megoldásával. 1959 óta a KGST tagorszá- gok 5 évenként elvégzik országaik prog- nosztikus készleteinek becslését. Ezek a tudományos alajiozottságú dokurnent\i- mok képezik azután alajiját az egy<*s országok kutatási tevékenységének, azo- koti bf'lül pedig a területi rangsor, a kuta- tások arányainak és irányáinak kialakí- tásánál. Ezek teszik tervezhetővé a kőolaj és földgáztermelést. Nagyon lényeges eb- ben a munkában a készítést megelőző tematika megvitatása, az egységes no- nienkulura és jelmagyarázat meghatározá- sa. Még fontosabb azonban a készítés köz- beni két \’agy többoldalú ta))asztalatcsere. Ilyen szakmai és tudományos szintű vita- együttest egyetlen országon belül sem lehet létrehozni. Igen jelentős munkát végeztek a prognózismetodikában a szov- jet geológusok Bu.i.aeov professzor veze- tésével. Nagyon lényeges volt ezeknek a méxlszereknek megvitatása, eszmecsere a fejlődésről és a fejlesztés irányairé)!. A Kert.ai féle prognózisszámítási módszer 196‘2-b('n, majil egy iijabb magyar méxl- rer 1974-ben szintén itt került megvita- tásra. Ezen a tén*n igen sok tapasztalatot tudtunk átvenni a szovjet geológusoktól. Meg kell említeni a V.\SSZoJEViCS pro- fesszor és Nyerucsev jM-ofesszoi' munkáit, melyek a térfogatgenetikai metodika alap- jait rakták le. Azóta a hazai szer\'esgeo- kémiai vizsgálatoknak a rendszeres kő- olajipari kutatások szolgálatába állítása is immár több mint 10 éves mi'dtra tekint vissza. Míg a KGST Kőolaj és Gázipari Állandó Bizottság munkájában elsősorban a kuta- tási tí^vékenység hatékonyságának foko- zását tűzte^ki célul, az 1963-ban megalakult Földtani .Állandó Bizottság a kőolajföld- tan regionális kérdésí’inek megoldásáv'al foglalkozott. Mindkét bizottság munka- szerveiben a Szov^jetunió tudományos k\i- tatóintézetei töltik be a témavezető sze- repet. A KGÁB-ban az IGIRGI (Éghető Ásványi Nyersanyag és Bányászati Inté- zet) a FÁB-ban a NIL Zarulx'zsgeologia (külföldi geológiai kutatásokkal foglalkozó laboratórium). Ez utóbbi keretében az elmúlt évben ptiblikálásra került egy közö- sen készített prognózistérkép is. Népes 590 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet előadói delegáció képviselte Magyarorszá- got 1976-ban a Lvovi és 1977-ben a Kievi tudományos-műszaki konferenciákon, me- lyek házigazdái közül a Magyarhoni Föld- tani Társulat és az Országos Magyar Bá- nyászati és Kohászati Egyesület, a Magyar Geofizikusok Egyesületének rendezv'é- nyein számosán tartottak előadásokat. Valamennyi felsorolt egyesület tiszteleti tagjai között több szovjet szakembert találunk. Az idők folyamán kialakult állandó tudományos kapcsolat nemcsak a KGST és a kétoldalú együttműködés során fej- lődik folyamatosan, de megnyilvánul a más országokban rendezett kőolajipari vagy geológiai világkongresszusokon is. ahol a szocialista országok delegációi rend- szeresen egyeztetik álláspontjaikat a kö- zülük választott nemzetközi tisztségvi- selők állásfoglalásai előtt. De megemlít- hetném a harmadik országban végzett tevékenységek eseteit is, ahol a külkép- viseletek során rendszeres a tájékoztatás és a kapcsolat a magyar és szovjet szak- emberek között. Az együttműködés magasabb szintre emelését szolgálja a hosszú távú együttmű- ködési célprogram keretén belül megalakult Kőolajgeológiai Koordinációs Központ is és számos egyéb vonalon lebonyolódó közös tevékenység. Dank Viktor Mente et inalleo (Gondolatok a küldöttközgyűlés után) Ülök és hallgatom az előadói beszédet és szemem a pulpitus jelvényére téved. Mente et malleo ! Ésszel és kalapáccsal ! Mily bölcsen választottak jelmondatot eleink! Bizonyára azért tettek így, mert korukban sem lehetett másképp javakat létrehozni, csak ésszel és kalapáccsal, azaz a szellemi tudás és szerszám, a két- kezi munka, vagyis a technikai bázis kel- lett hozzá. Nincs ez máshogy napjainkban sem, és nem is lehet másképp a jövőben sem, sőt méginkább érvényesülnie kell felgyor- sult technikai fejlődésű vdlágunkban, ahol a tudomány közvetlen teirnelő erővé válik. Mente et malleo ! Járta a geológus a hegyeket- völgyeket fejében a megszerzett tudással, tapasztalattal, gyakorlattal és kezében a mélyebb megismerés talán egyetlen szerszámával, a kalapáccsal. De élő a szimbólum ma is ! Hisz igen jó szak- mai felkészültséggel rendelkező geológu- saink most is az ész és az értelem által kijelölt utat járják, de a földkéi’eg mélyé- nek megismerésére, kincseinek felkutatá- sára ma már kalapács gyanánt komoly anyagi és technikai bázis áll rendelkezé- sükre. És ez csak növeli felelősségüket ! Mert egy téves vagy hiábav’aló kalapács- ütés még pótolható vagv^ kijavítható volt, de egy nagymélységű féirás, v^agy más nagyértékű kutatólétesítmény, netán más komoly anyagi konzekvenciákkal járó helytelen döntés feleslegesen, értel- metlenül terheli amúgy is gonm t(*tték számára lehetővé. Mindezek ellenére dr. Semptey Ferenc 4’ársulatunk hűséges tagja maradt; tanári, majd igazgatói tevékeny- ségén és hatásköif-n túl is küzdött a föld- tudományok köz(‘piskolai oktatásának ki- terjesztésén, félre tett helyzetének meg- másításán. Nem im'ilt el közgyűlése a Magyarhoni Földtani Társulatnak, hogy azon a kedves szívélyes dr. Skmptey Ferenc meg ne jelent volna. Tá\'ozását, aki csak ismeite fájlalja. Dr. Semptey Ferenc tagtársunkat mély részvéttel kísérték utolsó i'itján. 1978. oktéiber 4-én hozzál art ozéii, tanít- ványai, tisztelői és volt pályatársai. Ham- vait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1978. október fi-án, életének 54. évében, szívinfarktus következtében véiratlanul elhunyt dr. Cséfalvay Imre tagtéirsunk, gimnáziumi tanéir, a földtudományok kiváló ismeretterjesztője, a TIT Buda- pesti Szervezete Földrajz-földtan-geo- fizika szakosztályának vezetőségi tagja, az IBUSZ külföldi útjainak egyik legjob- ban kéjizett, főként a mediterián teiiile- teket járó rendkívül nyelvdi'ia (töröktől - spanyolig) szakvezetője. Jellemző volt személyiségére a megbízhatóság, a fárad- ságot nem ismerő szolgálat készség, a hivalkodás hiánya, a szüntelen és lehetet- lent nem ismerő jiedagógiai — nevelői jelenlét, a barátság ápolására és fi'nntar- tására fordított figyelem, az emberi tisz- taság és hűség. Nagy tervei voltak, hogy barátaival 12 méter hosszéi, acél éjiítésű kikötői mentőhajóján végigutazza a Du- nát a forrásvidéktől a Fekete tengerig — mint annak idején Szabi) József — , majd a Boszjioruszon, Dardanellákon át kiha- józik a Földközi-tengerre, s a partok menti tanulmányok után kiköt Rijekáhan. A ,, hajós”, ahogy leveleit tréfásan ahí- írogatta: ,,I1 Capitano” terveit összezárta a halál, számtalan utazása végétért. Szinte 594 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet hilietetlen, hopy liamvait október 28-án körülálltuk a Farkasréten s azok akár középiskolás p;yerekek, akár felnőttek vol- tak is, kivétel nélkül tisztelői, nem feledő, hálás barátai is. 1979. április 6-án, életének 75. évében, súlyos betegség után elhunyt Galli László oki. mérnök, a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) ny. főtechnológusa, a Magyar honi Földtani Társulat tisztleti tagja. Galli László hamvait 1979. április 28-án, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomia. Elhunyt tagtársunk munkás- ságát a ravatal mellett a VIZITERV veze- tősége és munkatársai nevében Herzog Henrik oki. mérnök, a VIZITERV szakági főmérnöke méltatta. Sírjánál a Magyar- honi Földtani Társulat és a Magyar Hid- rológiai Társaság elnöksége és tagtársai nevében dr. Rónai András tiszteleti tagunk mondott utolsó istenhozzádot. Életéről, munkásságáról a Társulat 1980. évi Köz- gyűlésén nekrológban emlékezik meg. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1979. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 3. Általános Földtani Szakosztáy klubestje Elnök: Kőrössy László Dxjdich Endre: Pillanatképek Maliból Vecsernyés György: Algériai képek Résztvevők száma 24 fő Január 8. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Viczián István Nemecz Ernő— Tóth József — Zelenka Tibor: Beszámoló az USA-beli kaolin- és attapulgit-telepek földtani és technológiai viszonyairól Vita: Sztrókay K., Viczián I., Nemecz E. Résztvevők száma 35 fő Január 9. Agyagásványtani szeminárium Tóth Mária -Dódony István: Kaolinit- csoport {II. rész) Résztvevők száma: 17 fő Január 10. Öslénytan-Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Kecskeméti Tibor: A Nagyegyháza-má- nyiterület Nummulites-faimája Kecskemétiné Körmend y Anna: A Nagyegyházi-medence eocén molluszka- faunája Monostori Miklós: A Nagyegyháza- mányi terület eocén ostracoda-faunája Vita: Hegedűs Gy., Géczy B., Kecske- méti T., Gerber P., Kecskemétiné Kör- mendy A., Müller P., Monostori M. Résztvevők száma: 23 fő Január 15. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Fazekas Via: Fertőrákost metamor- fitok ásvány-kőzettani jellemzése Buda György Magmás intrúziók a Zagrosz-hegység (EK-Irak) áttolódási övé- ben (I. rész: a bulfati gabbro és kontakt hatásai) Vita: Kiss J., Sztrókay K., Messzéna B., Fazekas V., Székyné Fux V., Embey Isz- tin A., Pordán S., Buda Gy. Résztvevők száma: 29 fő Janiuir 16. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: Varga Imréné Bella Lászlóné: Szenek kénteleníté- sének problémája a szénkőzettani vizsgá- latok tükrében Résztvevők száma: 11 fő Január 19. Elnökségi ülés Elnök: Alföldi László Naj)irend: 1. Az 1979, évi munkaterv, nagyrendezv'ények, 2. Tájékoztató a MTESZ Gazdasági Bizottság üléséről, 3. Egyéb ügyek Résztv'evők száma: 5 fő Január 22. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napireiifl: 1. Titkárválasztás, 2. Tájé- koztatás az elmúlt időszakról, 3. Mérnök- geológiai Szeminárium, 4. Külföldi kon- ferenciák Résztvevők száma: 9 fő Január 26. Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Konda József Résztvevők száma: 4 fő Január 29. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály előadóülése Miskolcon Juhász József: A Miskolci Mérnökgeo- lógiai Térkép bemutatása Résztvevők száma: 22 Január 30. Agyagásványtani szeminárium Viczián István: Csillám-agyagásványok Résztvevők száma: 17 fő Január 30. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának ülése Elnök: Alföldi László 596 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Napirend: Az 1979, évi utaztatási terv, az 19S0 évi párizsi világkongresszus. Résztvevők száma: 6 fő Február 5. Agyaqásványtani Szakosztály előadüülé.se Klnök: Varjú Gyula Molnár Barnabásné: A királyhegyi kovavasas kaolin kőzettípusainak scanning elektronmikroszkópos morfológiai vizs- gálata Vita: Varjú Gy., Szántó F., Takács T., Viozián I., Dódony I., Lenkei M., Molnár Bné. Résztvevők száma: 20 fő Február 7. Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: KörüSSY László Napirend: 1. A májusi tanulmányút elő- készítése, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 fő Február 7. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: KÖröSSY László Balogh Kálmán: A Ny-Kárpátok tek- tonikai felosztására vonatkozó legújabb nézetekről B.alla Zoltán — Csillaoné Teplán- SZKY Erika — Havas László: A börzsönyi gránátok eredete és petrológiai jelentősége Mindszenty Andrea: Beszámoló az ICSOBA-ülésről Résztvevők száma: 58 fő Február 12. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Dudich Endre: Na-K, redoxpotenciál a bakonyi eocén üledékekben Dódony István: A Harcsa-tetői mor- denites tufa vizsgálata Pesty László: T. Párák ,,The origin of the Kiruna iron ores” c. könyvének ismertetése Vita: Somogyi J., Zelenka T., Kiss J., Sajgó Cs., Csillag J., Pesty L., Dudich E., Dódony I. Résztvevők száma: 24 fő Február 14. Őslénytan-Bétegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Napirend: 1. A májusi tanulmányút, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 6 fő Február 14. őslény tan- Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök; Kecskeméti Tibor Báldi Tamás: A magyarországi oligo- cén és alsómiooén molluszka-faunák indo- pacifikus kapcsolatai Horváth Mária— Nagymarosi András Az oligocén-miocén határ helyzete Magyar- országon. Báldyné Beke Mária— Nagymarosy András: Az ottnangien és a kárpátién emeletek rétegtani helyzete a standard tercier nannoplankton zonációhoz viszo- nyítva Hámor Géza— Ravaszné Baranyai Lívia— Balogh Kadosa— Árváné Soós Erzsébet: A magyarországi miocén riolit- tufa-szintek radiometrikus kora Müller Pál: A Paratethys miocén Decapodáinak indo-nyugatpacifikus jel- lege Nagy Lászlóné: Környezet- és klíma- változások a magyarországi neogénben palynológiai adatok alapján Vita: Báldi T., Kókay J., Nagy L.né., Hámor G., Nagymarosy A., Müller P. Résztvevők száma: 38 fő Február 19. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Kiadvány kérdése; 2. I. f. é. munkaterv pontosítása Résztvevők száma: 9 fő Február 19. Gazdaság földtani Szakosztály ankétja Elnök: Hahn György A ,, Környezet- és természetvédelmi ankét” vitaindító előadásait Hahn György, Bohn Péter és Csathó István tartották. A vitában Moldvay L., Kessler H., Sze- remlay Sz., Gulyás Pné, Szlabóczky P., Csathó I., Hahn Gy., Bohn P., Varjú Gy., Czakó T., Oswald Gy., Mészáros M. vettek részt Résztvevők száma: 32 fő Február 20. Mérnökgeológia- Építésföldtani — és a Magyar Hidrológiai Társaság Hidro- geológiai Szakosztályának közös rendezésű előadóülése Elnök; Szebényi Lajos Maucha László: A Dunántúli Közép- hegység új 200,000-es karsztvízszint tér- képe Nagy Géza: A Pilis-hegység ÉNY-i részének szerkezetföldtani sajátosságai és a Lencse-hegyi karsztvízvédelem Résztvevők száma: 32 fő Február 21. Ifjúsági Bizottság előadóülése Tatabányán a ,, Szabó József’ Geológiai Szakközépiskolában Gatter István: Geológus hallgatókkal Üzbegisztánban Résztvevők száma: 32 Társulati ügyek 597 Február 26. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Napirend: 1. A metodikai ankét rész- letes programja, 2. A Geológuskongresz- szusra (IMA) való felkészülés. Résztvevők száma: 6 fő Február 27. Agyagá.sványtani szeminárium Bidló Gábor: Szmektit csoport Résztvevők száma: 12 fő Március 5. Agyagá.sványtani Szakosztály előadóülése közös rendezésben a Magyar Kémikusok Egyesülete Termoanalitikat Szakcsoportjával Elnök: Varjú Gyula Bidló Gábor: A Villányi hegységben található terrigén vörös agyag tennikus vizsgálata Vita: Varjii Gy., Viezián 1., Selmeczi B., Sztiókay K., Szántó F., Reményi Mné Varga József - Menczel József Solti Ágnes: Roliolefinek olvadásának DSC vizs- gálata Résztvevők száma: 35 fő Március 7. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Körössy László M.vrtonné Szalay Emőke: A m(*cseki granitoid kőzetek paleomágneses vizsgá- lata Balogh Kálmán: Beszámoló az 1978. őszi triász rétegtani tanácskozásról SzEPESHÁZY Kálmán: A KB tektonikai bizottság nagybányai ülése Vita: Jantsky B., Mártonné Szalay E., Csiky G., Balogh K., R(dch L., Kovács S., Szepesházy K., Kőrössy L. Résztvevők száma: 2G fő Március 12. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Nagy Béla: A Börzsöny-hegységi érce- sedések ásvány-paragenezisének vizsgá- lati eredményei Buda Györg\’; Magmás intrúziók a Zagrosz-hegység (ÉK- Irak) áttolódási övé- ben (II. rész: alpi tíjaisú krómit-előfor- dulások ultiabázisos kőzetekben) Horv.áth Zoltán András: Üledékes kőzí'tek diszperz sz(‘rvesanyagának ojitikai vizsgálata (ii'odalmi ismertetés) Vita: Bognár L., Kiss J., Sztrókay K., Buda Gy. Résztv'evők száma: 31 fő Március 14. őslénytan- Rétegtani Szakosz- tály ..Eocén- öli gócén határkérdés" ténnijii ankét ja a Magyar Rétegtani Bizott.ság Eocén és üligocén Munkabizottságával kö- zös szervezésben Elnök: Kecskeméti Tibor B.vldi Tamás bevezetője után az alálibi korreferátumok hangzottak el: Beül bősz foraminiferák Kecskeméti Tibor, Hor- v.vni -Mária, Bércziné Makk -\mk('g Nanno])lankton és planktonfoiamiuiferák B.VLDINÉ BeKE M-\RI.\, IloRV'.VTH Mária, Koi-lányi Katai.in; Molluszkák — Kecskeméti Tikorné; Osztrakodák — Monostori Miklós; Pollen és makiofióra, — R.vkosi László, l’Ái.F.VLVY Istvéui; Eoeén-oligoeén határkéjiződmények a met- ró óbudai nyomvoMaláii ^ Haiíly Lii.i.a, Horv.vtii Mári.v, Nagymarost .Aialrás. Az anki't végén magyarországi eocí'ii/ oligoeén kéjiződméiiyeinek szerkezet i faii- ális vázlata” című előadást Dcdich Endre tartotta, társszerzők ll.VL.vzs Endre, Báldi Tamás, Gajdos István, Gid.m László, Korpás László, Raikícz Gyula, Szent- GYÖRGYi Károly és Zei.enka Tiboi- voltak. Az egé'sznapos ankét élénk vitájában Kopek G., Kecskeméti T., Bartkó L., Császár G., Haas J., Nagy Tan'-, Báldi T., Horváth M., Monostori M., l’álfalvy 1., Keeskeméti Tné, Sütő Zné, Rákosi L., Nagymarosy A., Dudich E., Radóez Gy., Báliliné Beke M., Kerekesné Tüske M., Bércziné Makk A., Szlabóczky P., Ilalily L., Varga P. vettek részt. Résztvevők száma: ti4 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1979. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Február 21. Vezetőségi ülés Szolnokon Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. Az 1979. évi tanulmányút megszervezése, 2. Az 1979 évi küldött- közgyűléssel kapcsolatos előkészítő munka, 3 Folyó ügyek Résztvevők száma: 6 fő Febríuír 21. Előadóülés Szolnokon Elnök: Székyné Fux Vilma Somfai Attila: Metamorf és kristályos tárolókban kialakult túlnyomások okai Hajdú Dénes: A földtani — geofizikai modellezés lehetőségei Vass Gábor: Földtani — geofizikai 598 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet adatok Kaba környékének mélyföldtaná- hoz Vita: Vető I., Somfai A., Mezősi J., VölíJfyi L., T. Kovács G., Balázs E., Hajdú U., Vass G., Székyné Eux V. Résztvevők száma: 44 fő Március 21. Előadóülés Szegeden Elnök: Molnáb Béla Tanács János: Kengyel XX/a-b-c fúrá- sok pleisztocén kőzeteinek litofácies vizs- gálatai, üledékciklusai és tagolása T. Kovács Gábor: Túlnyomás-előre- jelzés a Dél-Alföldön földtani módszerek- kel , Vita: Magyar Z., Krolopp E., Jámbor A., Molnár B., Szederkényi T., Tanács J., Mezősi J., Bállá K., Valcz Gy., Mucsi M., Lakatos T., T. Kovács G. Résztvevők száma: 37 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Budapesti Területi Szervezete 1979. január március havi ülésszakán elhangzott előadások .Január 24. Előadóülés Elnök: Zelenka Tibor Csató István: Környezetvédelem hazai és külföldi tapasztalatainak néhány kér- dése Bohn Péter — Zsilák György: A Ma- gyarországon folyó gyakorlati környezet- védelmi tevékenység Vita: MarczisJ., Csathó I., Horváth Zs., Juhász J., Bohn P., Zsilák Gy., Zelenka T. Résztvevők száma: 29 fő Eehruár 28. Előadóülés Elnök: Végh Sándorné Oravecz János: A Dunántúli Közép- hegység fototektonikai értékelése (űrfel- vételek alapján) Mensáros Péter: A Dunántúli Közép- hegység karbonátos víztartóinak nagy- egységei Vita: Mészáros J., Vitális Gy., Mensáros P., Végh Sné, Oravecz J., Kőrössy L. Résztvevők száma: 41 fő Március 28. Tájékoztató a Mány-Gerecse előtéri kutatások újabb földtani eredményei- ről ( ankét ) Elnök: Végh Sándorné VÉGH Sándorné— Mensáros Péter— Fáy Miklósné: A Gerecse előtéri triász kutatások újabb eredményei Gerber Pál: A Mány keleti terület váz- latos földtani felépítése és barnakőszén perspektívái Muntyán István: Adatok — gondola- tok a Tatabánya-Dorog közötti paleogén medence terület földtani fejlődéstörté- netéhez Vita: Kopek G., Rákosi L., Fáy Mné, Gerber P., Muntyán I., Végh Sné. Résztvevők száma: 33 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1979. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 31. — Február 2. Előadássorozat a Szervezet Fúrástechnikai és Kutatásmód- szertani Szakosztálya valamint a Mecseki Ercbányá.szati Vállalat közös rendezésében Elnök: Várhegyi Pál, Kovács István és Streicher Ferenc Bujtor Béla: Gazdaságpolitikai tájé- koztató SziDORKiN, V. A.: A mányi területen mélyített kutatófúrások kivitelezésének eszközei és technológiája Szakács György: Ipari gyémántok jel- lemzése és felhasználási lehetőségei — kü- lönös tekintettel a kőzetek fúrására Ferka Sándor: A hidroperforátoros fúrás tapasztalatai a MEV-nél Streicher Ferenc: Kőzetkeménység- vizsgálatok kihatása a fúrási technológia kialakítására SzAKÁLY Áron: Háromfalú magcsővel végzett fúrás tapasztalatai Dura Károly: Karsztos rétegsor fúrási tapasztalatai köteles gyorsmagszedős szer- számmal Várkonyi PÁl: A fúrólyuk- terelés egyes eszközei Bállá Imre: A fúrólyuk- terelés stabili- zációs módszere, eszközei, technológiája Lányi Tibor: Vízadó rétegek áteresztő képességének növelési módszerei Várhegyi Pál: A KGST kialakítás alatt álló és szériagyártásra bocsátott esz- közök PÁKOZDI Pál: Vízkútfúró berendezések korszerűsítési irányai Katona József: Szilárdásvány-kuta- tásnál alkalmazott fúrási öblítő közegek fejlesztési lehetőségei Társulati ügyek 599 Vita; Duia K. Ferka S., Kovács I., Szakács Gy., INIccsnóbcr M., Szakály Á., Streiciier F., Bányai J., P''arkas 1., Anfíyal E., Várhegyi P., Kocli L., Müller F., Rónaki L. Kcs/.tv'evők száma: 40 fő Február 16. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. Az 1979. 1. f. c. munka- program, 2. Az 1979 évi vándorgyíilés, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma; 10 fő Február 27 . Kerekasztalbeszélgetés ,,A müre- valósági minősítésről, a világpiaci árak sze- repéről a költséghatár meghatározásában” témakörben, közös rendezésben a Mecseki Szénbányák Liász Klubjával A kerekasztalbeszélgetést Garam- vÖLOYi János, a Mecseki Szénbányák igazgatója nyitotta meg s a vitaindító anyagot a Pécsi Tudományegyetem Köz- gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Tanszékének kutatócsoj)ortja munkája alapján Zinhóber F'erenc egyetemi tanár adta elő. A vitában felszólalt Pólai Gy., Kiss J., Makrai L., Kovács E., Endre Gy., Szirtes B., Magyar Gy., Macii P., Kapolyi L. hozzászólási anyagát Papp I. Faller G.-ét Tóth J. ismertette, Csalagovits I., Geren- csér P., Kövi J., Benkő F., Miklóssy T., Pruzsina J. A vitát — mint vitavezető — P’ülöj) József zárta le és arlott rövid átte- kintést a hazai földtani kutatás helyze- téről és eredményeiről. Résztvevők száma: 5S fő Március 27. Előadóülés Pllnök: Bóna József Sütő Zoltánné; Mikrojilankton ma- radványok a közéjidunántúli lignitkutató fúrások pannóniai rétegeiből SoMOííYi János: Keresztrétcgezettség a kővágószöllősi homokkő-foi'ináció zöld redoxfáciesében Kov.ács Miki.ósné: A mecseki perm törmelékfis összlet ásvány-kőzettani vizs- gálatának rétegtani és ősföldrajzi vonat- kozásai Vita: Platschek S., Baraliásné Stuhl Á., Somssich Lné, Hőnig Gy., Sütő H. né, Bóna J., Majoros Gy., Somogyi J., Kovács Mné Résztvevők száma: 28 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északinagyarországi Területi Szervezete 1979. január március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 25. Klubdélután Elnök; Pojj.ák Tibor Bognár László — Pécsink Dünáth Éva — Kiss János Kubovics Imre: Beszá- moló az IMA kongresszus (Novoszibirszk) tapasztalatairól és eredményeiről. Résztvevők száma: 27 fő Február 22. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. A Borsodi Műszaki Hetek programja, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 7 fő Február 22. Előadóülés Elnök; Goua Lajos Madai László: Lignitelőfordulások in- homogenitásának értelmezése Molnár Imr<“: A külfejtéses művelés, neht'zítő tényezők jelezhetősége a földtant kutatófúrások maganyagának makroszkó-i pos feldolgozásakor. Vita: Kövi J., Juhász A., Hegedűs K., Goda L., Hursán L., Szlabóczky P., P^ábián- csics L., Osvvald Gy., Madai L., I’alkó M. Résztvevők száma: 30 fő Március 29. Előadóülés Elnök; Pojják Tibor Szabó Imre; A bükki kutatófúiások eredményeinek ismertetése Szlabóczky Pál; A kisgyőri karszt víz- vezető-szerkezet kutatásának föliltaid eredményei Vita: Varga Gy., Kov’ács R., Böcker T., Szabó J., Szlabóczky P. Résztvevők száma: 3G fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és f]szakdunántúli Területi Szervezete 1979. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 23. Előadóülés Elnök: Szantner Ferenc Megyeri Mihály Tóth Béla: Pulzá- ciós hidrodinamikai vizsgálatok széleskörű hazai elterjesztésének lehetőségei a kőze- tek rezervoár-mechanikai jellemzői meg- határozásának új, hatékonv'abb és gaz- daságosabb mó( Iszereihez Agám Oszkár: A Dunántúli Közép- hegység mélyszerkezete 600 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet Lorbkrer Árpád ; Nyugatdunántúl szer- kezetfejlődése a Hévízi tóval kapcsolatos kutatások alapján Szabó Elemér: Javaslat a platotípusú lateritbauxitok néhány új rendszertani jellemzőjének bevezetésére Vita: Szantner F., Tóth B., Lorberer Á., Hegedűs Iné, Nyerges L., F'arkas Sné, Császár G., Ádám O., Ottlik P., Haas J., Jámbor Á., Knauer J., Hőriszt Gy., Mind- szenty A., Szabó E. Résztvevők száma: 57 fő Február 15. Előadóülés Elnök: Pálfy József Dudich Endre: Geokémiai adatok a bakonyi eocénből Bérczi János —Mindszenty Andrea: Adatok a diaszporitok mállásához Brokés íVrenc - Gellai Mária— Knauer József: Új adatok a D-i Bakony ' középsőkréta képződményeiről Majoros György: A perm-triász határ a Dunántiili Közéjihegységhen Vita: Minilszenty Á., Molnár P., Hor- váth I., Knauer j., Tóth., L., Tóth Á., Nyerges L., Majoros Gy., Dudich E. Résztvevők száma 35 fő Március 20 Előadóülés Elnök: Knauer József Oravecz János: A Dunántúli Közép- hegység fototektonikai értékelése (űrfel- vételek alapján) Tóth Álmos—PopiXY József: Telér- szerű aluminitképletek a csordakúti bau- xitban (bejelentés) Nagy Géza: A Pilis-hegység északnyu- gati részének szerkezetföldtani sajátos- ságai és a Lencse-hegyi karsztvízvédelem Bárdos B. Miklós: A Bitó-II. lejtős- akna víztelenítésének tapasztalatai Vita: Knauer J., Molnár P., Bárdos B. M., Nagy G., Oravecz J., Popity J., Sebes- tyén I., Gyarmati Gy. Résztvevők száma: 31 fő Március 30. Vezetőségi ülés Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Titkári beszámoló 1979. I. n. évről, 2. Tájékoztatás a március 23-i választmányi ülésről, 3. Az 1979. II. n. é. program (lengyel tanulmányút, beszá- moló ülés stb.) 4. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 10 fő TARTALOMJEGYZÉK COHEP>KAHHE (1979) CONTEYU Dr. Allodiatoris Irma: Tasmídi Kubacska András emlékezete 331-;5:50 Dr. Dank V.: Elnöki niegnyitó 313-318 Dr. Füt.öp J.: A földtani kutatás helyzete és feladatai 319-326 Dr. Hámor G.: Főtitkári beszámoló 327-330 Dr. Némedi Varga Z.: Kovács Lajos emlékezete 340-348 FRTEKEZÉ.SEK HAVMHblE CTATbll ME.MÜ1HKS Dr. Baksa Cs. — Földessy J.: A recski enargitos rézérctermelés tapasztalatainak és a méi.vfúrásos kutatás ada- tainak elemző értékelé.se — Analytical evaluation of tlie experiences of mining enaryitic copper őre at Kecsk and of the results of deep exploratory diilliiiK 478-487 Dr. Barabás A.: A perm időszak földtani viszonyai és a külszini kutatás feladatai a mecseki érclelólielyen — Geoloftical conditionsof the l'ermian and tasks of surface Keological investijíations at tl.e Mecsek őre deposit 3,77-365 Bárdos B. M.: A inélyfnrásos kutatás és a bányászat bauxitföldtani adatainak összevetése — Kvolution of con- nections between bauxite minink and ReoloKical explorations 528-534 Dr. Barth.a F. : A Balaton délnyuftati környékének felsőpannoniai molluszka faunája — Oljerpaimunisclie Mol- luskeiifauna in dér südwestliclien UmgebunK (les Plattensees 1-13 Bíró B.: a bányaföldtani kutatás szerepe a bauxitbányászatban — The role of mining-geological ex[)lorations in the Hungárián bauxite mining industry 535-539 Bodrogi F.: Gazdasági és geológiai paraméterek összefüggései a mecseki ércbányászatban — Belationsliip bet- ween economic and geological parameters in őre mining in tlie .Mecsek area 401-408 CoRNiDES J., Császár G., H.aas .1., Jocháné Edelé.wi Emőke: Oxigén izotópos liómérséklet-mérések a Dunántúl mezozéios képzödmén.veil)ől — Temperature measurements of Transdanubian .Mesozoic rocks by the oxygen isotope metliod 101-110 Dr. Cseh Németh J.: Az érc- és ásványliányászati iparág bányaföldtani megfigyelési, ilokumentálási rendszere, legfontosiibb programok — Metallic and nonmetallic ininerals mining branch. thesystem of mining-geologi- cal observation and documenting and major investigation jirojects 449-458 Dr. D.ank V.: A bányaföldtan szerepe a bányászatban (elnöki iTiegnyitn a Bányaföidtani .Ánkéton) 349-353 Érdi-Krausz G.: Higulás, veszteségek és a helyes ásványvagyongazdálkodás a lionyolult kitejlődésű ásványi nyersanyaglelőhelyeken — Dilution, losses and appropriate n)ineral resources management in case of mine- ral deposits of complioated geology 394-400 F.uíkas 8ÁND0RNÉ: A lialimbai és njírádi l)auxitteriilet vízföldtani liel,vzete — llydrogeology of the Ijauxite deposits of Halimba and Nyíráil 548-561 Fekete (íy.: A termelési veszteség alakulása a termelékenység, a szennyeződés változásának függvényében a Fejér megyei Bauxitbányák Vállalatnál — Variation of production losses in dependence on productivity and the impurities at tlie Fejér megye Bauxite Mines Enterprise 540-547 Fodor B,: Asványvagyonvédelem a bauxitoányászathan — Mineral resoiirces conservancy in liauxite mining 516-522 Dr. Gidai L. : Peremi kifejlődésú eocén rétegsm’ a Délkeleti Gerecsél)61 (Agyermclyi Gyt-5. fiirás eocén rétegsora) — Succession stratigraiilúqne éocéne a faciés marginal dans le Snd-üuest de la Montagne Gerecse (Colonne stratigraplniiue éocéne dn sondage de Gyermely Gyd-5) 273-287 Dr. Horváth Mária — Dr. Nagymarosi A.: A rzeliakias rétegek és a garálii slir koráról nannoplankton és fora- minifera vizsgálatok alapján — On tlie age of the lízeliakia Beds and tlie Garálj .Scidir in the ligld of nanno- plankton and foraminiferal stinlies 211-229 Dr. .J.askó S.: Az infraoligocén denudáció nj'omai a Budai-hegységlien — Spinen iulraoligozilner Denudation im Budaer Gehirge 199-210 Dr. .Juh.ász a.: A barnakőszénteleiiek települési zavartságat kifejező mérőszámok liasználata a Borsodi .Szénbá- nyák példáján — Tlie use of indices expressing tlie degree of tectonic distnrljances of lignité seams in the Borsod Coai Mines 428-436 Kővári .1. : A bányageológia feladata és szerepe a liányaüzemeknél — Ülijectives and role of mining geology du- ring development works in mines 374-381 Dr. M.átyás F..: a tokaji-hegységi ásványliányszat bányaföldtana — .Mining geology of the nonmetallic mining industry in the Tokaj Mountains 488-506 Mikolay I.: A bányageológus feladata és szerejie a M ÉV bányaüzemeiben — Task and role of mining geologists at the Mecsek Őre Mines Enterprise 382-393 Moln.ír I.: A visontai külfejtés földtani szolgálatának talajmeclianikai tevékenysége — Soil meclianic activities of the geological service in tlie open pit mine of Visonta 437-444 Dr. Nagy B.: A Budai-liegységi porlott dolomitok ásvány-kőzettani, geokémiai és genetikai vizsgálata — Mine- ralogical, petrograplüc, geochemical and genetic investigations of pulverulent dolomites from tlie Buda Hills 46- 74 Nagy 1. : A felsőpetényi tűzálló agyagtelejrek azonosítása az új bányaföidtani feltárási ailatok alapján 507-515 Nagy P.: Az aktív vízszintsüllyesztés módszerei és eredményei a Fejér megyei Bauxitbányáiknál — Methods and results of active drawdow n of the groundwater tahié in tlie mines of tlie Fejér Megye Bauxite Mines Enterprise 562-567 Dr. Oravecz J.: a cáki konglomenítum földtani vizsgálata — Geologische Untersuchung des Cáker Konglonie- rates 14- 45 Oraveczné Soheffer Anna: Pelagikus Crinoidea maradványok a dunántúli triász képződményekből — Pela- gic Crinoids from Triassic sediments of the Transdanubian (W-Hungary) 75-100 Dr. Pólai Gy.: A bányaföldtani és bányabeli geofizikai munkák szerepe a gázkitöresveszély elhárításában, a bányabeli fúrásos kutatások felailata és lehetősége a mecseki köszénntedeneében 445-448 Dr. Scheuer Gy.: A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata - Ingenieurgeologische Untersuchung dér Donau-Hocliufer 230-254 Szabó Z.: A mangánérc távlati terv végrehajtása, a mélyfúrásos és a bányabeli kutatás adatainak egybevetése — Execution of the long-term manganese őre project: comparison of deep drilling results with the data of undi rground surveying 459-408 Széles L.: A Magyar Szénbányászati Tröszt bányaföldtani szolgálatainak szervezeti felépítése és a termelést segítő feladatai 409-410 SzENTAl Gy.: Szénvagyon minősítése egyedi kalkulációval— Valuation of coal reserves by individual calculations411-420 SziL.ÁGYl T.: Albitdiabáz és keratofir telérkőzetek a komlói feketekőszén területéről — Albite diabase (kerato- phyre) dike rocks from the Komló coal deposit 255-272 Tók.a J.: Gondolatok a bányageológiai tanácskozáshoz 354-356 V.arróT.: a Borsodi Szénbányák bányavízvéHH JlHTEPATyPbl PEOJlOrHMECKHX H CMEWHblX HAVK B BEHEPHH, 1978. E. — RÉPERTOIRE BIBLIO- GRAPHIQUE8 DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE 1978 568-585 HÍREK, ISMERTETÉSEK-COOBlUEHHH,PELIEH3HM-NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE586-594 TÁRSULATI ÜGYEK - J1E.HA OBIHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 595-600 Ára: 30,- Ft Előfizetési díj egy évre; 60,— Ft j INDEX: 25299 j ISSN 0015-542X Felelős szerkesitó: DANK VIKTOK Teobnlkal szerkesztő: MKI8EL JiNOSNÉ A szerkesztő bizottság tagjai; BÁLDI TAMÁS, VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, KRIVÁN PÁL SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE * Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKIII 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy posta- utalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés hejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest V., Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010). Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Budapest V., Váci utca 22. Telefon: 185-881), a PKHI Hírlapboltjában (1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116-f-269) és minden nagyobb ál isítóhelyen, CO , N . Előfizetési díj egy évre: 60, f- Fi ' ^ ; v E ,-i S J f Y I 1 szám ára: 15,— Ft Index szám: 25 299 MAY 1 S I9(S0 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Búdapest, Pf. 149. j AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST . A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOjiorHqECKoro obluectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T 110 No. 1. (1980) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAKHONri FÖLDTANI TÁRSULAT FOLY'ÓIRATA 110. KÖTET X- TARTALOMJEGYZÉK — COHEP>KAHME — CONTENU (AZ MFT FÖLDTANI TUDOMÁNYTÖRTÉNETI NAPJÁN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK) Dr. Csiky O. : Az MFT Földtani Tudománytörténeti Napja 1 —2 Dr. G. Csiky: Colloquium on the Ilistory of Geology, organized by the Hungárián Geological Society 3—4 SzÉKYNÉDR. Fux Vilma: Elnöki megnyitó 5—6 V. Széky-F^üX: Openingaddress 7—8 Dr. L. F’ejéR: Ilistory of hard and soft coal exploration in Hungary till 1945 0 — 11 Dr. S. Jaskó: Ilistory of lignité exploration in Hungary 12—14 Dr. G. Csiky: History of Petroleum and Natural Gas Exploration in Hungary from the Beginning till 1920 . . 15—18 Dr. L. KörössY: Somé data to the history of Hungárián petróleum exploration between 1920—1945 19—21 Dr. G. Szprovy': Development of petróleum prospecting methods before W. W. II 22—27 B. Vizy: History of bauxite exploration in Hungary tili 1945 28—30 Dr. P. Kertész: History of construction stone-material exploration in Hungary till 1945 31—33 Dr. Gy’. Vitális: Exploration of ceramical and cementing raw raaterials in Hungary till 1945 34—35 Dr. Irma Dobos: Development of the exploration and exploitation ofsubsurface waters in Hungary till 1920 36—38 Dr. K. Korim: Subsurface water exploration in Hungary between the two World Wars 39—41 Dr. a. Rónai: Development of prineiples related to subsurface water prospecting in Hungary 42—44 ÉRTEKEZÉSEK - HAVMHblE CTATbH - MÉMOIRES Dr. Molnár B.: Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna— Tisza közén — Hypersaline lacustrine dolomité formation in the Danuhe— Tisza Interfluve 45—64 Koreczné dr. Laky I. — N.aoyné dr. Gell.ai Á.: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning vizsgálata — Electroscanning examination of species of the genus Almaena 65—89 BÉRCziNÉ Makk Anikó: Szilvágyi (DNy-Magyarország) triász-jura raikrobiofáciesek — Triassic to Jurassic microbiofacies of Szilvágy, southwestern liungary 90—103 Dr. Kozákné Torma Jdlianna — Dr. Kozák ,M.: A durvatörmelékes üledékek szemcsejellemzöinek meg- határozásához szükséges mmta tömege — The mass of samples necessary fór the determination of granu- lar characteristics in coarse, broken deposits (sediments) 104—111 hírek, ismertetések - COOBIHEHHH, PEI4EH3HH - NOTICES, REVÜE BIBLIOGRAPHIQUE 112-118 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJIA OBIHECTBA - AFF AIRES DE LA SOCIÉTÉ 119-124 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1980) 110. 1 — 2 Az MFT Földtani Tudománytörténeti Napja (1977. n. 14) Dr. Csiky Gábor Az ásványi nyersanyagok szerepe az utóbbi években nagymértékben meg- növekedett. Ez a folyamat már a II. világháború után elkezdődött. A nyers- anyagforrások és igények területileg alapvetően megbomlott egyensúlya világ- szerte gazdasági nehézségek és politikai konfliktusok okozója lett. Ebben a vonatkozásban a tetőzést, elsősorban a közelkeleti háborúk nyomán, az 1973- ban bekövetkezett energiaválság jelentette, és az ásványi nyersanyagok világ- piaci árának nagymértékű növekedéséhez vezetett. Ez a körülmény főleg a nyersanyagokat importáló országokat érintette — így Magyarországot is — és kényszerűen felhívta a figyelmet a saját nyersanyagbázis növelésére és haszno- sítására. A probléma jelentőségének megfelelően a magyar kormányzat már 1973-tól kezdve megtette a szükséges intézkedéseket és az ásványi nyersanyagok fel- tárását, bányászatát előkészítő földtani kutatási munkálatok feltételeinek biz- tosítása és anyagi támogatása érdekében megfelelő segítséget nyújtott. Az el- ért eredményeket, a további feladatokat és kilátásokat a Központi Földtani Hivatal által 1976. márciusában rendezett Országos Földtani Ankét tekintette át és összegezte. A fentieknek megfelelően a Magyarhoni Földtani Társulat munkaterveiben mindenkor alapvető feladatként és célkitűzésként, az ország természeti erő- forrásainak feltárását elősegítő gazdasági és tudományos tevékenységben való intenzív részvételt kihangsúlyozta. Kiemelt feladatként pedig legfontosabb nyersanyagaink — bauxit, kőolaj és földgáz, kőszén, színes ércek — fokozott kutatásával kapcsolatos problémák kerültek megvitatásra. Mindezek alapján a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szak- osztálya 1977. február 14-én Budapesten Országos Földtani Tudománytörté- neti Napot rendezett, a magyar nyersanyagkutatások múltjának értékelő ismer- tetése céljából ,,A magyar ásványi nyersanyagok kutatásának története kez- dettől a felszabadulásig (1945-ig)” címmel. A rendezvényen a következő előadások hangzottak el: SzÉKVNÉ DR. Fux Vilma, a Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke: Elnöki megnyitó. Dr. Fejér Leontin: A magyar fekete- és barnakőszénkutatás története 1945-ig. Dr. Jaskó Sándor: A magyarországi lignitkutatások története. Dr. Csiky Gábor: A magyar kőolaj- és földgázkutatások története kezdettől 1920-ig. 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Dr. Kőrössy László: Adatok a magyar kőolajkutatás történetéhez az 1920 — 1945. évek között. Dr. Szurovy Géza: A kőolajkutatás módszereinek fejlődése a második világ- háború előtt. Dr. Dobos Irma; A magyarországi mélységi vízkutatás és feltárás fejlődése 1920-ig. Dr. Korim Kálmán: A mélységi vízkutatások Magyarországon a két világ- háború közötti időszakban. Dr. Rónai András: A felszínalatti vizek kutatási szemléletének fejlődése Magyarországon. VizY Béla: A magyarországi bauxitkutatás története 1945-ig. Dr. Kertész Pál; A magyarországi építési kőanyagok kutatásának története 1945-ig. Dr. Vitális György: Kerámiai és kötőanyagipari nyersanyagok kutatása M agyarországon . Az első előadásra, melyet a program szerint Gyulai Zoltán professzor tar- tott vohia ,,A magyar ércbányászati kutatások története” címen, sajnos nem került sor, február 9-én váratlanul bekövetkezett tragikus halála miatt. Az alábbiakban közölt cikkek, az előadások rövidített összefoglalását, ki- vonatát tartalmazzák. Földtani Közlönyy Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 3 — 4 CoUoquiiim on the History of Geology, organized by tlie Hungárián Geological Society (the 14th of February, 1977) Dr. Gábor Csiky The significance of the mineral raw materials increased considerably during the pást few years. This tendency began already soon after World War II. World over economic difficulties and pohtical conflicts were developed due to the basic unbalance between the source areas and consuming areas of raw materials. One of the most significant high-lights of this development was the energy crisis in 1973, provoked by the consecutive Arabian — Israeli wars, leading to a considerable increase of world markét prices of mineral raw materi- als. Especially the countries importing mineral raw materials, thus alsó Hunga- ry, were hard hit by this development indicating the necassity of develo})ing local resources as a must. Recognizing the importance of the problem the Hungárián government in- troduced somé necessary measures already in 1973 to secure the exploration and development of local mineral deposits. The results, further tasks and expec- tations were summarized by the National Geological Colloquium organized by the Central Geological Office in Marcii, 1976. The Hungárián Geological Society considered alsó as one of its Central tasks to take part in the economic and scientific activities promoting the intensive 1 exploration and develojiment of the natural resources of the country. Special emphasis was Iáid on discussing the increased exploration of the most imjiortant mineral raw materials of the country, i.e.: bauxite, petróleum, natural gas, coal : and ores. * In consequence a National Colloquium History of Geology was organized by the Section History of Geology of the Hungárián Geological Society on the 14th , of February, 1977 at Budapest, with the title: ,, History of the Exploration of Mineral Resources in Hungary froni theBeginningtill 1945.”, and with emphasis ' upon an interpreting review of the exjiloratory work carried out before 1945. I The following lectures were delivered : Mks. Széky, Dr. Vilma Fux, co-))resident of the Hungárián Geological Society; üpening address. ' Dr. Leontin Fejér: Historv of hard and soft coal ex])loration in Hungary till 1945. Dr. Sándor Jaskó; Historv of lignité exploration in Hungary. Dr. Gábor Csiky: History of ])etroleum and natural gas exjiloration in Hungary frorn the lieginning till 1920. Dr. László Körössy; Somé data to the historv of petróleum exploration in Hungary between 1920 1945. 1* 4 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. jüzet Dr. Géza Hzurovy: Develojiinent of petróleum exploration methods before World War II. Dr. Irma Dobos; Development of the exploration of ground-water resources in Hungary till 1920. Dr. Kcálmán Korim; History of the exploration of ground-water resources in Hungary between tlie two World Wars. Dr. András Rónai: Development of aspects related to the exploration of ground-water resources in Hungary. Béla Vizy; History of bauxite exploration in Hungary till 1945. Dr. Pál Kertész: History of exploration of construction stone materials in Hungary till 1945. Dr. György Vitális; Exploration fór ceramic and cementing materials in Hungary. The first lecture of planned series: Dr. Zoltán Gyulay: „History of őre exploration in Hungary” could nőt be delivered, due to the unexpected tragic dead of the lecturer on the 9th February. In the following the abridged summaries of the lectures are given. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. ^’oc. (1980) 110. 5 — 6 Elnöki megnyitó Székyné dr. Fvx Vilma Az a történeti idő, amelynek kutatásait a további dolgozatok ismertetik, két, egymástól ala])vetően különböző, korszakra osztható. 1. Az első időszak a kutatás kezdetétől az első világháború végéig tart. Ezt az időszakot részben már az Árpádok kora óta virágzó Au, Ag, Pb, Zn, Cu, Ee, kőszén, barnakőszén, kősó bányászata jellemzi. Selmecbányától a Szepességen, a Gutin-hegységen, Erdélyen át a Krassó- Szörényi bányavidékig a Kárj)átok gazdag nyersanyagtára állt rendelkezésre. A 19. század köze]>e táján és máso- dik felében megindult az ország lendületes földtani kutatása. Egy két kiváló egyetemi tanár (többek között Szabó József, Koch Antal) és az akkor ala2)ított Földtani Intézet néhány tagot számláló, de kiváló geológusokból álló gárdája (Hantken Miksa, Hofmann Károly, Böckii János) bámulatos gyorsasággal vázolta fel az ország földtani viszonyainak alapvető vonásait, alkotta meg a földtani képződmények magyar nevezéktanát és rétegtani beosztását. Megindul az egész ország alapvető földtani és a bányaterületek részletes föld- tani térképezése összekapcsolva a további kutatás irányait kijelölő monogra- fikus feldolgozással. így a bányavidékeken készült monográfiákban magyar geológusok fektették le a nyersanyagkutatás máig érvényes alapjait. A 20. szá- zad első évtizedében nemzetközi hírnévre emelkedett az Inkey Béla által meg- indított magyar agrogeológiai kutatás és térképezés. Böckh Hugó és Eötvös Loránd együttnu'íködése eredményeként megszület- nek a szénhidrogónkutatás első sikerei az erdélyi Kissármáson és a Nyitra rne- gyei Egbellen. Az első világháború végéig kibontakoznak egy nyersanyag-gaz- dag ország további nyersanyag-feltárási lehetőségének alapjai. 2. 1920-ban, a Trianoni-békekötés után, nehezen indul meg a nyersanyag- kutatás. De néhány év múlva több kiváló geológus Rozlozsnik Pál, Scherf Emil, ScHBÉTER Zoltán, Telegdi Roth Károly, Vadász Elemér, Vendl Ala- dár, ViGH Gyula, Vitális István és mások közreműködésével ismét fellendül a földtani kutatás és a bányászat. A kutatás jórésze a megmaradt kőszén- területekre koncentrálódik, részletes térképek készühiek, újabb készletek ke- rülnek feltárásra. Az Alföldön Treitz Péter vezetésével tovább folyik a rész- letes agrogeológiai felvételezés. Az érdeklődés előterében áll az átgondolt szénhidrogénkutatás, amely szép eredményeket ér el. Módszeres kutatással kerül napvilágra a bükkszóki kőolaj (1937). Külföldi tőke támogatásával Paff Simon vezetése alatt feltárják a budafapusztai olajmezőt (1937). Kezdetét veszi a dunántúli bauxitkutatás és -termelés. Érckutatás folyik a Mátra-hegységben; Gyöngyösoroszin és Recsken. Ürkúton Mn-ércet, a Rudabányai-hegységben vasércet kutatnak és termelnek. A Tokaji-hegységben tűzálló agyag- és kaolin-feltárás érdekében térképeznek. 6 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Sok kisebb vállalkozó dolgozik a tőzeges területeken. A síkvidéki térképezés sok esetben talajjavítási célkitűzéssel eredményesen tovább folyik. Az első talajvíz megfigyelő kutak is ebben az időszakban létesülnek. A má- sodik világháború kitörése után tovább nő a bauxit- és kőolajtermelés inten- zitása. A Felvidéken és Erdélyben nagyarányú térképező és kutatómunka indul meg. Mindezt a hazai területre is kiterjedő második világháború egy csapásra megbénítja. A háborús bénulásból való felébredést, a földtani kutatás lendületes újraindí- tását már a Társulatunk 125 éves jubileumi ülésén elhangzott előadásokban vázoltuk fel. Ez már a következő, a felszabadulás utáni időszak történetébe tar- tozik. Földtani Közlöny, Bull. of the Humjarian Oeol. Soc. (1980) 110. 7 — S Opening address F. Széky-Fux The historical time interval of the explorations described below can be divided intő two basically different periods: 1. The first period includes the time-span from the beginning of exploration till the end of the first World War. This period is characterized by the mining of Au, Ag, Pb, Zn, Cu, Fe, hard coal, soft coal and rock salt florishing since the time of the Árpád dinasty. The Carpathians offered a rich store of minerals from Selmecbánya across the Szepesség, Gutin-Mountains, and Transsylvania down to the mining area of Krassó-Szörény. An intensive geological exploration began around the middle of the 19th century and was continued with increasing zeal during the second half of the century. Somé excellent professors (as e. g.: József Szabó, Antal Koch) and the small, bút very talented geological staff of the Hungárián Geological Institute j üst organized (to mention bút a few; Miksa Hantken, Károly Hofmann, János Böckh) compiled the basic traits of the geological conditions of Hungary with admirable efficiency, created the termi- nology of Hungárián geological formations and their stratigraphical division. The basic geological ma})ping of the country and the detailled geological mapping of the mining areas joined with somé monographical studies began, indicating the principles of further exploration. Such monographies were compiled by the Hungárián geologists about the areas of Dobsina, Nagybánya, Felsőbánya, Erdélyi Érchegység (Transsylvanián Ore-Mountains) and the min- ing district in Krassó-Szörény county, outlining the basic principles of mine- ral exploration valid even still today. All of them were working at their full mentái capacity, accepting physical hardships in the sense of ,, Mente et Malleo” acquiring high reputation fór the Hungárián geologists even beyond the borders of the country. ÁLso the Hungárián agrogeological exploration and maj^ping, startod by Béla Inkey during the first decade of the 20th century, won inter- national reputation. The first ]>romising results, of Hungárián hydrocarbon exploration were obtained by the cooperation between the geologist Hugó Böckh, and the physicist Lóránt Eötvös in the area of Kissármás (Transsylvania) and Egbell (Nyitra county). Till the end of the first World War the basic foundations of further mineral deposit exploration Iáid down in a country extremely rich in mineral resources. 2. The second period begins with 1920. Exploration in the postwar Hungary, robbed from her rich mineral resources by the Trianon peace treaty, began laggishly. Yet somé years lator an intensive geological exploration and mining activity starts again. Somé of the leading geologists of this period were; Pál Rozlozsnik, Emil Scherf, Zoltán Schréter, Károly Telegdi-Róth, Elemér 8 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Vadász, Aladár Vendl, Gyula Vigh, István Vitális etc.The búik of explorations was concentrated upon the remaining coal basins. Somé new maps were com- pleted and new resources discovered. Detailled agroeological mapping was continued, covering the Great Hungárián Piain, under the direction of Péter Treitz. Special emphasis is Iáid upon the hydrocarbon exploration yielding somé good results. By systematic exploration a small oil field was disco vered at Bükkszék (1937). With the help of foreign Capital, under the direction of Simon Papp the significant Budafapuszta oil field was discovered in the same year. Bauxite exploration was startod in Transdanubia. Őre exploration began first in the area of Telkibánya (Tokaj -Mountains), and later in the Mátra-Mountain at Recsk and Gyöngyösoroszi. In the area of Úrkút (Bakony-Mountains) Mn- ores; in the Rudabánya-Mountain iron ores were explored. The aim of mapping parts of the Tokaj -Mountain is the exploration of fire-clays and kaoliné. Several small enterpreneures are busy with the development of somé peat deposits. The agrogeological mapping over the plains is continued successfully aimed at soil improvements. The first observation weUs to control the groundwater level are completed alsó in this period. After the beginning of the second World War the intensity of bauxite and petróleum production is increased. A big scale geological map- ping and exploration begins over the areas rejoined with the country in the Northern Highlands, Transsylvania. All these intensive activities come to a sudden stop when the country comes alsó overrun by the war. The recovery from the aftermath of the war and the renewed upswing of geological exploration was demonstrated by the lectures dehvered at the scien- tific session organized on the occasion of the 125th anniversary of the Hungár- ián Geological Society. AU these are parts of the most recent history of Hungár- ián geological exploration beginning with the end of the second World War. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 9—11 History of harci and soft coal exploration in Hímgary till 1945 Dr. Leontin Fejér* The serious interest in coal exploration was evoked in Hungary by the Iinpe- rial and Royal Order of Mary-Therese offering 50 golden sovereigns revard to those discovering new pits, soft or hard coal deposits. Although a big nuinber of discoveries were announced, no significant mining activity startod as yet, due to to lack of demand. In the first decades of the 19th century the industrial consuinption of coal began all over Europe, involving alsó Hungary. Mining was nőt preceded by systematic geological exploration the more because no Hungárián geologists were available to carry out the task. Geological exploration fór coal was started by the geologists of the Imperial- Royal Geological Institute, Vienna showing somé very valuable results, nőt seldom of basic importance, in different coal basins in Hungary. When after the tragic end of the Liberty War in 1848/49. the restrictions of retorsion were lifted and Hungárián geoscience began to be developed grad- ually, Hungárián geologists joined the coal exploration activity more and more. The Hungárián Geological Society, founded in 1848 accentuated the importance of coal exploration already in 1867, the year of agreement between Austria and Hungary. The Hungárián Royal Geological Institute was organized in 1869, and began the systematic geological mapping of the country. The evaluation of the results of geological surveying in the field, based upon profound laboratory examina- tion of the collected materials were consecutively published opening the path fór systematic and well planned coal exploration. One of the most excellent examples of application scientific results fór practical mineral exploration is the stratigraphical work of Miksa Hantken, a paleontologist of European reputation. Hantken succeeded by the accurate determination of somé typical Nummulina sj^ecies to draw up the stratigraphy of the Eocéné coal deposits, being the most significant in Hungary, facilitating the correlation of Eocéné occurances in the different districts of the country, thus promoting the survey of Eocéné coal deposits. The geological survey of the Hungárián Miocéné soft coal deposits, second in importance to those of the Eocéné, was started by József Szabó, the master architect of the Hungárián geological organization, with the examination of the Salgótarján coal basin already in 1852. The geological tasks in the lower-Liassic hard coal basin in the Mecsek - Mountain (the only one in present Hungary) were carried out mainly by Aus- trian geologists even after 1867, being the mines owned by the First Danube • Author’s address: H-7621 Pécs Munkácsy M. u. 4. 10 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Stearnshipping Conipany, founded by the Hungárián count I. Széchenyi, yet of Austrian ownership. Hungárián geologists began to jóin the staff only in the last decades of the century. In contrast, the other hard coal deposit in Old-Hungary; the Zsil hasin in Transsylvania was surveyed already from the beginning by somé Hungárián geologists being the Hungárián Fiscus most interested in the production. The geological survey of the Zsil-basin supphed the matéria! fór the first Hungárián paleobotanic monographv, working up the Aquitanian flóra and published by Mór Staub in 1887. The above 2>eriod of Hungárián coal exploration, connected very strongly with the activity of Miksa Hantken, can be concluded with the discovery of the Tatabánya Eocéné coal hasin in 1896, preparing a strong basement of florishing mining continued even today. The outstanding significance of Hantken ’swork is indicated alsó bythe fact, that the first mining-geological book in Hungárián language, summarizing the coal-deposits of Hungary was written by himself, pubhshed in 1878. The fást development of Hungárián geology in one or two decades is well indicated in tlie book by numerous quotations from the pubhcations of several Hungárián authors. The very successful work completed in the Tatabánya-basin coincided with increasing demand fór coal, due to fást growing industriahzation and railway network. In 1846 the totál length of Hungárián railway tracks made 35 km only, increasing to 14878 km in 1896. The requirements of industrial and economical development could nőt have been satisfied without the similar development of the geological Science in Hun- gary. Somé prominent Hungárián geologists were active in this period taking part directly or indirectly in coal prospecting. This was the Éra of the second classical generation of Hungárián geologists. As an example Ferenc Nopcsa can be mentioned. He reached world fame by his scientific research on Sauria. He clarified the geological structure of South- ern-Transsylvania giving new impetus to coal prospecting in the Zsil-valley. The explosion-like develoj)ing mining activity in the Dorog hasin created new problems. The shafts driven intő bigger depths and the growing coal mines came more often in unexpected contact with the carstic water flooding at the turn of the century. Mining was severely hampered and came nearly to its end. To savé the hasin, geologists joined the common efforts. This was the school in which Hungárián hydrogeology reached international authority. The period was terminated by the pubhcation of the handbook: ,,The iron őre and coal reserves of the Hungárián Empire”, written by Károly Papp in 1915. The book, giving an account even of the smallest occurrences, is a valuable source of information still today. The upswing of Hungárián coal mining was broken by the first World War. Following the lost war the energy suj)ply of the, area strongly reduced, to the country was of crucial importance to strengthen the demolished economy. Coal should be supphed from local sources, due to restricted import possibilities, provoking an increased interest in coal exploration. Geological exploration was much hindered by the more and more worsening economic situation and infla- tion, yet it could nőt be stopped. The leading geologist in this period was István Vitális, exploring and develop- ing the coal reserves of the country well over somé 32 years. Alone the enume- Fejér: History of kard and soft coal exploration . . . 11 ration of his mining-geological works would fill several pages. His most success- ful works were carried out in the Eocéné coal basins. Whiie reworking the rock sample materials of prospecting driUings coinpleted in 1900 — 1902 and declared as barren, he recognised that the drillings were terminated before reaching the main coal level. The prospecting wells recommended by him and carried out in 1923 discovered somé 70 millión tons of new reserves alone in the Nagyegy- háza area. Utilizing these results, in the last years the amountof known reserves were considerably increased by recently coinpleted prospecting weUs and one of the biggest investment of our present time began to make recovery jiossible. Further, very intensive exploration activity was carried out alsó in other coal basins of the country. The amount of coal reserves were multiplied by the work of Elemér Vadász, Károly Telegdi-Roth, JenőNoszKY sen., Zoltán Sckréter and others, laying a solid foundation to the development of Hungárián coal mining. In addition practical results, several scientific results were obtained in nearly every respect of coal-geology. The vehement argumentation about the Oligocene — Miocéné boundary e.g., provoked by the exploration of the Nógrád coal-basin, gave impetus to further, more profound, scientific research. Soon somé new fields of research appeared as well. Fór instance at the begin- ning of the thirties Elemér Vadász promoted the introduction of coal-petro- logical examinations on Hungárián coals, and began the first investigations with E. Stach together. It is very typical fór the period, that utihzing the results of numerous detailed investigations several monographies were consecutively compiled, discussing intensively the mining-geological conditions of Hungárián coal-basins. While reviewing the mentioned monographies it is interesting to note, that all these were published by the Hungárián Geological Institute as the Institute consid- ered always as a main task to disclose the scientific results of coal prospecting in Hungary fór the pubhc. Similarly to the previous periods alsó this period has its own summarizing publication: ,,The coal occurrences of Hungary”, written by István Vitális in 1939. The book is an important source of information fór every researcher, dealing with mining-geological problems even today. The efficiency of coal prospecting between the two World Wars is clearly shown by the development of known reserves, which were doubled between 1918 — 1938 by the addition of somé 730 — 760 millión tons of new reserves, praising the work of the generation of the above period. Yet the still more important result of those geologists was the solid foundation of the most recent prospecting work, the scale of which was never immaginable before, yielding somé more thousand millión tons of new reserves and securing further long- time development of Hungárián coal mining. Földtani Közlöny, Bull. 0/ the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 12 — 14 History of lignité exploration in Hmigary Dr. Só7uIor Jasl'ó* The history of lignité exploration differs in niany aspects from the history of hard and soft coal exploration in Hungary. The economic significance of lignité de]iosits came intő the foreground later only and their systematic exploration followed coal exploration with somé delay of several decades. It was observed only in tlie decades following World-War II. that lignité of considerable thickness can be found near the surface, lying nearly horizontally, making the establishment of fully mechanized, big scale open pit mining possible. Lignité represents actually more than 1/3 of the totál coal reserves. The first data about Hungárián lignites appear in 1841. From this year on several mining-geological, paleontological, stratigraphical reports are consec- utively ])ublished about the individual Hungárián lignité deposits. The most important of them being the descriptions of the foUowing hgnite deposits: Hidas by K. Peteks (1861), Budafapuszta by D. Stur (1869), Herend by Böckh (1874). After a long interruption the study of K. Telegdi-Roth was pul)lished about Várpalota (1924), followed by a very detailled study of Z. ScHRÉTER about the coal and lignité district in Borsod and Heves county. S. Vitális published the descript ion of the lignité deposits at Selyp and Rózsa- szentmárton in 1941. F. Szentes described the lignité deposits at Erdőkürt (1943) and S. Jaskó those in the western part of Vas county (1948). The descriptions pubhshed in the pást century contained only the stratig- raphical sequence and the determination of a few typical fossils, bút did nőt supply somé more detailled geological-paleontological data. More detaiUed examinations of the coUected matéria! were begun in the twentieth century only. The fossd flóra was examined by J. Tuzson, S. Sárkány, F. Hollen- DONNER and Á. Haraszti. From the most recent pubhcations the monography about the palynological examinations of somé Üpper-Pannonian hgnites at Mátraalja, compiled by Mrs. L. Nagy in 1958, shall be mentioned. The micro- scopic petrographical characteristics and Chemical composition of different hg- nite sorts are described in the paper published by E. Vadász, and T. Gedeon in 1940. The very rich MoUusca fauna in the lignit hasin at Várpalota is descri- bed by L. Strausz, and T. Szalai. The different investigations proved that lignité deposits were formed in Hungary during the Helvetian, Tortonian, Lower-Pannonian and mainly during the Upper-Pannonian. In contrast the Sarmatian shows somé insigni- ficant, scattered occurrences only. Before 1959 exploration was carried on in small scale and unsystematicaUy. Drillings were located by the local leadership of somé mines to solve occasional • Author’s address: H-1122 Budapest Pethényi köz 4. Jaskó: History of lignité exploration in Hungary 13 production problems only. Exploration drillings were completed in this perlőd mainly in the vicinity of Hidas, Várjjalota, and Rózsaszentmárton. In addition to drilling, the sinking of small exploration shafts, and the driving out of somé short prospection galleries played alsó a relatively important role, carried out usually at somé lignité outcrops, or to follow somé seams penetrated hy water- well digging. They were nőt very deep and when flooded they were given up immediately. This scattered, small scale exploration was continued with poor technical equipment, lacking sufficient capital founds. Especially numerous small scale mining locations were developed during the years foUowing the first World War, in the time of hig coal shortage hetween 1919 — 1925, to satisfy local demands. They coidd nőt survive and w’ere soon shut down. Only the suhsurface mines at Várpalota and Rózsaszentmárton survived after the termi- nation of the coal prosperity. Somé hig scale exploration hegan in 1959 to explore lignité deposits suitahle fór open pit mining. First the area hetween Visonta viliágé and Tarna-stream was investigated hy numerous exploration drillings, located along a regular grid. During the following years alsó the Southern foothills of the Mátra, Bükk and Cserhát mountains, further on the area around Szombathely in Western- Hungary were explored the same way. Ahout these drillings somé short data were published hy L. Csilling and S. Jaskó. The unpuhlished reports, describ- ing the geological conditions and the amount of reserves suitahle fór open pit mining are more voluminous. They were compiled in addition to several geolo- gists alsó hy the contribution of many different organizations, since the tasks were divided according a predetermined schedule. The most favourable dejiosits are found at Ecséd, Visonta and Bükkáhrány along the foothills of the Mátra and Bükk mountains and Torony, respectively, in Western-Transdanuhia. Eormerly it was a generally accepted opinion, that only those parts of a lignit deposit can be mined, which are above the static level of the artesian water. It was thought that it would make mining very costly to go down helow the water tahié due to excess expenses of water lifting, thus making mining rather uneconomic. Under the formerly existing production circumstances this opinion was cor- rect, bút now conditions are different. The efficiency of hig scale, fully mecha- nized open pit mines is surpassing the efficiency of the ancient hand dug shafts in such an extent, that water lifting expenses are negligihle. Therefore in case of lowering the water tahié hy pre-draining in time, makes open pit mining fisihle alsó under the natural water tahié. As e.g.: the open pit mining around Visonta (Mátra foot-hills) is conducted alsó under the static artesian water level. The application of this principle augmented the amount of producible reser- ves in a great extent along the Mátra Bükk foot-hiUs. E.g. : the totál estimated reserves in situ (,, geological reserves”) of the planned open pit mine at Bükk- ábrány make somé 863 millión tons, out of which somé 551 millión tons can be depleted. Ahout the practical results of exploration, i.e. ahout the growth of reserves, country-wide data are available only since 1916. K. Haueb, M. Hantken and S. Kalecsinszky compiled somé tahulated data ahout somé individual lignité occurrences already during the last century showing the geological age, quality and yearly production, yet they did nőt puhlish any data ahout the available reserves. In 1916 the hig iron őre and coal monography of K. Paff was publish- ed. The monography contains already the reserves of the individual occurrences 14 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet grouped according to the grade of investigation and quality differences. Hidas, Várpalota, Mátraalja are described by K. Papp as lignité deposits. Consecuti- vely somé more publications were made by other authors about bgnite reserves. The tabulation below shows the in print pubbshed data in differenttimeperiods. It can l:)e seen very clearly, that the amount of reserves continuously increased despite growing production. This is vahd especially with respect to Pliocene lignites the reserves of wich were given in 1939 as being 180 millión tons, in- creasing to 320 millión tons in 1945 and to 1500 millión tons in 1966. The consid- erable increase is the result of two factors. First; the exploratory driUings placed along a systematic grid proved the extension of lignité deposits over a much bigger area; second; the more recent reserve calculations consider alsó the reserves under the static artesian water level, which were nőt taken intő consid- eration before. Lignité reserves of Hungary (in millión metric tons) K. Papp* 1916 I. VITÁLIS 1939 SCHMIDT, Teleqdi-Roth 1945 BARTKÓ, Hegedűs, Kókat 1966 Miocéné lignites (Hidas, Herend, Várpalota) 1.0 100.0 100.0 272.0 Pliocene lignites (Mátra-Bükkalja, É-Borsod, Ny-Dunántúl) 1.2 180.0 320.0 1500.0 TOTÁL 2.2 280.0 420.0 1772.0 Batio of lignites in the totál coal reserves of Hungary, per cent 0.2 20.0 28.0 34.0 only those in the area of present Hungary. Földtani Közlöny^ Bull. of the Ihw'jarian Geol. Soc, (1980) 110. 15 — 18 History of Petroleum and Natural Gas Exploration in Hungary írom tlie Beginning till 1920 Dr. Gábor Csiky* Petroleum and natural gas have been known already since early historical times, yet it was nőt utilized in large scale before the mid-nineteenth century. Then came the technical revolution bringing with alsó the fást development of petróleum industry with Dbake’s drill in Pennsylvania (USA) as a start in 1859. Oil and natural gas seepages were known alsó in Hungary since several centuries. They are first mentioned by Cardinal M. Oláh in his book; „Hungá- ria” published in 1536, and alsó by G. Agricola in his book: ,,De natura fossili- um libri X” published in 1546. The gas seepages in Transsylvania, especially those occurring around Magyarsáros and Bázna and called by the local popula- tion; ,,roarers” were first described by V. F. Frankenstein, royal judge at Nagyszeben (1690.). The burning natural gas seepages at Bázna are alsó describ- ed by General L. F. Marsigli, Itauan scientist and military engineer, who visited Transsylvania in 1695, in his book: ,, Danubius pannonico -mysicus”, published in 1726. J. Ehrenreich-Fichtel, royal counsellor at Nagyszeben published his book: ,,Beitrag zűr Mineralgeschichte von Siebenbürgen” in 1780 mentioning íor the first time the petróleum seepages at Sósmező (Eastern-Car- pathians). The crude oil occurring at Bányavár (Peklenica in Muraköz) is first ! examined and distilled by J. J. Winterl, professor of chemistrv at the univer- sity of Buda, in 1788. This was one of the earliest Chemical analyses of crude oil in the World. The asphalt occurrences in Bihar county at Tataros Derna are first described by K. A. Zipser (,,Versuch eines topographisch-mineralo- gischen Handbuches von Ungarn, 1817.”) and by F. S. Beudant in his renowned book: ,,Voyage mineralogique et geologique en Hongrie” (1822.). Petroleum exploration and exploitation began in Hungary around 1850, i.e.: somé 125years ago. The history of Hungárián hydrocarbon production, adjust- ! ed to somé major political changes, can be divided intő three major periods. The first peried (1850—1920) includes the activity carried out over the area of historical Hungary till the end of World War I. The second peried (1921- 1945) is the time of activities concluded over the present area of Hungary and í mainly by the help of foreign Capital. The third peried is a coni])letely new chapter of Hungárián hydrocarbon jiroduction, beginning after World VVar II. I Exploration first began around 1850 in the vicinity of long before known oil and asphalt seej)ages in the Flysch of the Carpathians (e.g.: Sósmező in the Eastern-Carj)athians); and in the Nergene basins of Muraköz and Croatia (e.g.: Bányavár=Peklenica). The first peried, exj)anding over nearly 70 years can be divided intő two parts, from the economical point of view. The first half till 1893, is the peried of • Author’s address: H-1055 Budapest Honvéd u. 40. 16 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet random exploration, without any scientific knowledge, any technical compe- tency, and any significant results, conducted by individual prospectors. This first sub-period may be called the epoch of pioneers. Especially the Car- pathians were considered as most promising with respect to the suc- cesful work completed in Galícia and Roumania. T. Posewitz, a geologist gives a first account of the conditions summarizing the results of exploration during the first 50 years in his book: „Petroleum and Asphalt in Hungary” (1906). According to him till 1880 small-scale prospectors were searching fór oil by primitive methods, by hand dug shafts and only exceptionaUy by hand borings in the vicinity of surface seepages. The deepest weUs reached 70 m, yielding a few barrels of petróleum. Somé fields to be mentioned are: Mikova, Luh, Kőrösmező, Dragomérfalva, Sósmező, Zsibó, Bányavár, Mikleuska. Between 1880 — 1893 the new customs law favourized indigenous petróleum ])roduction and refining. The situation improved somewhat; somé companies were founded financed by banks, providing more Capital. Technical knowledge alsó developed, yet results remained still rather unsatisfactory . Technical know- how was first imported. Several Polish, and Austrian geologists, mining engi- neers took part in geological ma])ping, or rendered Consulting Services. Drillers came mainly from Galícia. The first American drilling rig was imported in 1881. The number of wells reached somé 140, the deepest being somé 600 m (Ludbreg- Croatia). The most im})ortant new exploration areas being; Zemplén, Izaszacsal, Recsk, Szelence and Ludbreg. Two other petróleum occurrences of different character shall be mentioned in addition: the asphaltic oil-sand deposits in the U])per-Pannonian at Tataros— Derna (Bihar County), and the Jurassic bitu- minous shales at Stájerlakanina (Transsylvania). Oil was produced at both places between 1850—1920. According to Posewitz about 90% of Hungárián petróleum production came from this areas till 1906. 1893 represents the beginning of a new period in indigenous petróleum explo- ration. The government decided to support the individual prospectors, bút at the same time the Hungárián Royal Geological Institute, established in 1869 was charged with the direction and control of the activity under the geologist J. Böckh, director of the institute. J. Böckh and his geologists performed the geological mapping of the most important areas and their petroleum-geological interpretation. Unfortunately the results could nőt be improved even by govern- ment al support, yet the scientific principles of petróleum exploration and the Science of petroleum-geology have been developed alsó in Hungary. During this ]>eriod somé 81 wells were completed, the deepest reaching 1070 m (Szukó in the Northern-Carpatians). With respect to the unsatisfactory results J. Böckh suggested in 1906 that petróleum exploration should be carried out by the State. His views and suggestions were published in his book: ,,Recent Status of ! Petroleum Exploration in the States of the Hungárián Holy Crown” (1908). In consequence governmental support was withdrawn and national take over i was decided on. This decision was promoted to a great extent by the discovery ; of big amounts of natural gas in Transsylvania in 1909. The State monopohzed \ the petróleum and natural gas by the Mining Law No. VI./ 1911. j The last and most successful chapter of the first period began in 1907. Accord- | ing to somé suggestions by L. Lóczy sen., Professor in Geology, exploration i fór Potassium salts was startod by the Hungárián Fiscus in the Transsylvanian- Basin in 1907. The Kissármás No. 2. well located by L. Lóczy and K. Papp to j explore Potassium salt deposits, discovered in 1909 a huge gas field, the biggest ( C s i k y Ilistory of petróleum nnd naturnl gas exploration . . . 17 in Europe at that time. To exjhoit this unexpected result the Fiscus asked H. Böckh, geologist and professor at the Mining-Acadeiny at Selmecbánya to organize and to carry out systematic prospecting in the Transsylvanian-Basin by geological mapping and drilling. The most prominent Hungárián geologists were involved in this large scale work rendering solid and reliable data fór the drilling program, started by F. BŐhm, a mining engineer. Summarizing the results: H. Böckii and his mén, applying tlie well known ,,anticline theory” stated the földed structure of the Neogene hasin rna])i)ing 36 sealed anticlines (brachyanticline). Till the end of 1918 somé 38 ex])loration Wells were drilled in a totál length of 9 500 m. Depths varied between 100 to 1282 m. Natural gas is stored in numei’ous sand/sandstone layers of Sarmatian andTortonian (Miocéné) age. Methane makes 99% of the gas. Local marketing began very soon and in 1916 the Hungárián Natural Gas Company was estab- lished with foreign Capital to start the development of the Hungárián gas industry. The farsighted plans were interrupted by the end of World War 1. The geologist team headed by H. Böckh acliieved somé more success alsó in other parts of the country, having disco vered the oil and gas field at Egbell (Gbely, now in Czechoslovakia) in 1914, and an other oil and gasfield at Bujavi- ca (Croatia) in 1918. Between 1907 — 1920 altogether somé 276 weUs were completed, the deepest of them reaching 1282 m (Marosugra in the Transsylvanian-Basin). The structure at Egbell, showing alsó somé hydrocarbon seepages, was map- ped by S. Papp and oil was discovered in shallow depth (163.5 m) by well No. 1 . íocated by H. Böckii, and V. Lázár. The reservoir is in Sarmatian sandstone layers. This discovery gave impetus to petróleum exploration in the Vienna- basin somé 20 years later. Thus,Egbell was the first sistematically explored oil field in historical Hungary. Above results could nőt be fully exploited by the Hungárián government. since all these areas were detached form Hungary by the Trianon Peace Treaty after World War I. This marks the end of the first period on the history of petróleum in Hungary. While interjireting the first period, three areas should be S2)ecially considered reflecting the concejitions and jirinciples of contemporary exploration: Izasza- csal, the Transsylvanian-Basin, and Egbell. At the end of the 19th century it was generally accepted that e.xploration should be concentrated on the Carpathians due to somé good seej)ages in the Iza-Valley (Máramaros county) and to numerous oil fields in the Flysch-zone of the Outer-Carpathians jiroducing in Galicia and Roumania. No attention was given whatever to the hasin areas of the country from the ]>oint of view of ]>et- roleum exploration. Several geological maps, geological data, geological studies were available already at that time about the Carjiathians; even J. Böckh himself ascribed the greatest perspectivity to the Izaszacsal area. However, the results were very poor because the conditions of oil and gas accumulation could nőt be easily recognized at the given very complicated tectonical cir- cumstances. Making use of his exjierience gained in the Transsylvanian-Basin, H. Böckh was the first to recognize that jietroleum exploration in the Inner-Carjiathians was a misconception. It was he, who, correctly, called the attention to the young (Neogene) hasin fiUings. As early as 1911 he declared that the results obtained in the Transsylvanian-Basin, the numerous traces of hydrocarbons at 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet the eastern margin of the Great Hungárián Piain as well as theDerna — Tataros asphalt occurrence justify petróleum and gas exploration in the Great Piain. H. Böckh was in possession of a növel method, technique indispensable fór the exploration of deep basins. This was the torsion balance invented by the Hun- gárián physicst R. Eötvös. In fact, H. Böckh was the first in the world to apply the torsion balance to petróleum exploration — in 1915, on the Egbell field discovered in the provious year. He proved succesfuUy that this instru- ment is appropriate to detect such structures which may be hydrocarbon reser- voirs. This was the very beginning of geophysical method in oil and gas exploration. Postwar conditions confined Hungárián petróleum exploration to the remain- ing areas, most of them being co vered by the sediments of the Great and Little Hungárián Plains. In 1917 torsion balance measurements were started over the NE part of the Great Hungárián Piain, initiated by H. Böckh, putting in charge D. Pékár, one of the fellow-researchers of R. Eötvös. Based upon the results of above geophysical measurements the exploration drilling Nagyhortobágy No.-l. was located by H. Böckh and S. Papp in 1918, beginning the exploration fór hydrocarbons in the Great-Plain. This marks at the same time the beginning of the next period. While reviewing the first period of the history of Hungárián oil and gas exploration we can recognize several great characters of geological Science in Hungary: J. Böckh being the first to apply scientific principles in Hungárián petróleum exploration, L. Lóczy, sen. iniciating Potassium-salt prospecting in the Transsylvanian-Basin and K. Papp. playing a decisive role in Trans- sylvanián natural-gas prospecting. H. Böckh is the best known pioneer of Hungárián ])etroleum exploration, considered by the Hungarians as the father of Hungárián petróleum exploration. Under his leadership and management excellent prospecting team was developed, conssitingof geologists, geophysicists and engineers. This formed the nucleus of the second generation, of which especially S. Papp, and F. Pávay-Vajna became outstanding during the next period between the two World Wars. Földtani Ködöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1980) 110. 19—21 Somé clata to tlie liistory of Hungárián petróleum exploration between 1920—1945. Dr. László Kőrössy* By the Trianon peace treaty following World War I. Hungary lost two third of her territory. Most of the reniaining area is underlain by 500 to 6000 meters of Tertiary strata in interconnected basins, geologically scarcely known at that time. About the geological sequence in the Great Hungárián Piain sparse infor- mation was obtained by somé relatively shallow artesian welLs. Yet Hungárián geologists were confident to find hydrocarbons as it is shown by contemporary literature. Because all drilhng equipment were lost in the detached areas, and alsó no money was available, the only way left was to call foreign Capital to help. On the 20th, October, 1920 a contraet was signed with the Anglo Persian Oil Company to form an affiliate called Hungárián British Mineral Oil and Natural Gas Company. Anglo— Persian conducted somé prospecting alsó before in the Iza-valley and in Muraköz. Managers of the new company were Major L. W. Bibd, and Ministerial counsellor F. Bőhm. Head of the geological team consist- ing of the geologists S. Papp, F. Pávay-Vajna, A. Vendl and D. Pantó, was H. Böckh. The company spent somé 150 000 fór exploration, though devalvated by somé 35% due to heavy inflation. Only three wells were drilled; Budafa-1, Kurd-1, and Baja-1, in addition to geological mapping and gravity-mesaure- ments. By actual standards the work of the company can be considered bút somé kind of generál surveying due to very poor preparatory work. Anyway it is irony of fate that the well Budafa No-1. missed the in 1937 discovered oil field only by a few hundered meters. Somé politicians objected the calling in of foreign Capital, though the activity of Anglo— Persian promoted the development of Hungárián hydrocarbon pros- pecting and alsó the specialists of Anglo— Persian got acquainted with the practical apphcation of the torsion balance in petróleum prospecting. It is interesting to mention the letter of L. W. Bírd, dated on the 8th, May, 1921, asking fór information about the torsion balance. Following, the method was studied by J. C. Templeton and by the American geophysicist D. C. Barton having purchased alsó somé Instruments. During tlie following years the Eöt- vös-instrument was widely used world over till 1928, when it was gradually replaced by the gravity meter. When the activity of Anglo — Persian ceased in Hungary, somé of the Hungárián geophysicists, geologists and engineers had a chance to accept assignments abroad. Many of them worked in the U.S.A., Canada, Venezuela, Chile, Italy, Albánia, Persia, India and in the Far-East. • Author’s address: H-1124 Budapest Vas Gereben u. 1. 2* 20 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Eötvös, as a scientist did nőt protect the torsion balance by patents and gave a licence to the ,,Askania Werke G.in.b.H.”, Berlin, to manufacture the balances, tlius giving away all matéria! benefits of his invention. The Hungárián affiliate of Anglo — Persian ceased functioning in 1923, and gave up her concessional rights in 1926. Erőm this year on petróleum explora- tion was continued by the Hungárián Fiscus only, and in small scale. Somé exploratory drillings were sunk on the ,,gaseous areas” of the Great Hungárián Piain in the surroundings of Hortobágy, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Tiszaőrs, Tisztaberek, yielding rnainly hot artesian water and somé natural gas. The Wells were located generally oii positive gravitational anomahes and on brachyanticlines mapped by surface, or near surface dip-measurements in hand dug shallow shafts. Being the efforts unsatisfactory over the Great Piain, exploration was shifted to the foot hilLs on the Northern bordér of the Great Piain, offering better conditions fór the application of surface mapping methods. The decision was made by Prof. K. Telegdi-Roth. Soon Z. Schréter mapped a promising structure in the vicinity of Bükkszék and already the first two weŰs yielded somé crude oil. By further wells the stinicture was proved to be strongly frac- tured with only poor petróleum accunndations, preventing large scale exploita- tion. Exploration was interrupted in Transdanubia fór somé ten years. It was assumed again when a contract was signed on the 28th, July, 1933 with the EuropeanGas and Electric Company (EUROGASCO). Exploration began with up to date eqiiipment, scientific methods and with sufficient Capital founds, and with an excellent team, consisting of A. Vendl, L. Lóczy, Jr; M. Kretzoi, L. Strausz geologists, and V. Scheffer, Sz. Oszlaczky, L. Facsinay, L. Egyed geophysicists, headed by the then well experienced S. Paff, who served meanwhile in many countries abroad. The petróleum possibilities in Transdanubia were first summarized by F. Pávay-Vajna in his partly pubhshed, partly unpublished reports (1925, 1927, 1930). In his opinion Neogene sediments are slightly földed in Transdanubia and contain hydrocarbons similarly to the Neogene sediments in Transsylvania and Croatia. This opinion was generally accepted, only the way how to locate t hese folds were mucii discussed upon. The Budafa anticline was fairly jiroved by somé surface dip measurements. Tne strongly dissected geornorphological shape of the terrain set heavy obs- tacles to the application of modem geophysical methods. Budafa was proved in 1937 as the first profilic oil field in Hungary and the rights of EUROGASCO were transferred to the Hungárián — American Petro- leum Industrial Company (MAORT) an affiliate of Standard Oil Company of New-Jersey (U.S.A.). Soon Lovászi oil field was discovered (1940), followed by Hahót, Pusztaszentlászló and Ederics. The Gerrnans, realizing the successes of MAORT requested concessional rights fór the territory of the country outside the MAORT concession. After long and complicated negotiations a consortium consisting of five Germán com- panies and headed by Wintershall A.G. obtained concessional rights fór the SE-ern part of the Great Hungárián Piain on the 26th, August, 1940. Soon this rights were transferred to the Hungárián — Germán Mineral Oil Works, Ltd. (MANÁT), an affiliate of the ahove consortium. After somé areas of historical Hungary were rejoined with Hungary, alsó K ő r ö s s y : Somc data to the history oj hungnrian petróleum exploration 21 the Italians (an other meinber of the Axis powers) obtained somé concessional rights in the Carpathians and Muraköz. Exploration was carried out by the Italian — Germán Mineral Oil Industrial Company (ONÁRT). Exploration on the MANÁT concession was carried out with the most mod- ern methods then available. In addition to torsion balance and magnetic meas- urements the totál area (including the later added Bácska and part of Bánság) was co vered by gravity meter measurements. On the most prominent gravita- tional anomalies up-to-date seismic measurements were completed yielding somé reliable results. Alsó somé shallow structural drillings of continuous coring (counter-flush) were employed. Geophysical prospecting was carried out by the Hungárián Royal R. Eötvös Geoj)hysical Institute (torsion balance, mag- netic, and somé experimental seismic measurements), and by SEISMOS G.m.b.H and PRAKLA, both Germans (seismic and gravity-meter measure- ments). Well logging was completed by the Schlumberger Company (working alsó fór MAORT). In the interpretation of sample materials alsó the Hungárián Royal Geological Institute and the Geological departments of somé universities took part. At the hight of the activity 3 médium heavy, and 1 heavy drilling rigs were active having completed 26 deep wells in a totál length of 35000 m. In addition a number of shallow wells were completed with two light drilling rigs. The structures Tótkomlós — Battony a, Biharnagybajom, Körösszegapáti, Kismarja and Eerencszállás (Algyő) were outlined and in addition a number of shallow structures in Bácska and Bánság. Somé oil and big amount of natural gas was discovered at Tótkomlós and Körösszegapáti, and somé nat-gas in- dications at Eerencszállás. MANÁT spent altogether somé DM 30 millión fór exploration. These results lead to the discovery of significant oil and gas pooLs in the area after World War II. The greatest achievement during the decades between the two World Wars was the development of up-to-date geological and geophysical principles, their })roper interjmetation and aj)plication fór the discovery of hydrocarbons in tlie Tertiary basins of the country. Relating the geological conception the most important develoj)ine:.it is the possibility to determine the big units of migration and accumulation. In each unit the source area of migration and the régiónál zones of accumulation can be outlined. The indication of accumulation zones promotes the concentration of exploration on the most promising areas. The Hungárián oil mén, working between the two World Wars j)roved, that despite extremely hard geological conditions good results could be obtained akso in the area of post-war Hungary, by systematic, u])-to-date exploration based on proper scientific principles. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soe. (1980) 110. 22 — 27 Development of petróleum prospecting methods before W. W. ü. Dr. Géza Szurovy* Introduction The generally acce])ted birthday of modern petróleum industry is the 27 th. Aiigust, 1859, when the famous well of ,,colonel” Drake came in at Titusville, Pennsylvania. The development of petróleum production began slowly, bút soon became an impetus by the introduction of internál combustion engines. World petróleum production reached 94.3 millión metric tons in 1900; 193.4 MMt in 1930: 250 MMt in 1945; 1000 MMt in 1960; 2000 MMt in 1968 and 3000 MMt in 1977. It was generally acce])ted to speak about pe/ro/cMm industry, since in the early days crude oil was the most essential substance looked fór and natural gas was undesired, thus neglected. Nowdays it is more appropriate to use the ex- pression: „natural hydrocarbons”, and ,,hydrocarbon industry” .The 'prospecting fór natural hydrocarbons underwent a relatively quick and spectacular devel- opment to satisfy exponentially groving hydrocarbon demands. The period of primitive oil prospecting Petroleum exploitation from natural seepages began several thousand years ago. Soon wells were hand-dug to increase the yields of the seepages. To reach bigger depths shafts were sunk, lined with twig mats, or timber planks. It is well known, that Chinese drillers could drill wells of several hundred meter dej)th already somé two thousand years ago to j)roduce brine and alsó natural gas as a fuel to get the salt out of the brine. Drake’s well gave impetus to a more intensive prospecting. In Pennsylvania tlie oil seepages occiir along the ,,OiTcreek” suggesting further ])rospecting along creeks. The method was called ,,creekology” . Soon it was discovered that the oil fields are arranged following each other in parallel lines forming trends, and oil hunters began to follow these trends ( ,,trendology” ) . The famous gusher of capt. Lucas (Lucic) at Spindle-Top was drilled on a fiat mould. People begari to survey fór moulds by accurate levelling {topographical prospecting). Soon it was proved that these fiat moulds are often the results of salt plugs lifting slightlv the covering rocks; and the relation of oil traps to salt plugs was recognized. Author’s address: H-1022 Budapest Bimbó u. 41. Szurovy:. Development of petróleum prospecting methods. . . 23 The period of geological surveying The role of the geologist in Europe and in the U.S.A. The Science of geology was developed at first in Europe. Eurojje has a long tradition of mining and mining was the mother of geology. The work of tlie geologist in Europe was facilitated by more or less accurate topographical maps eliminating the tiresome work of topographical surveying. In addition the mines deli vered aboundant subsurface matéria! supplementing the data collected in surface outcrops, promoting the examination of the earth’s crust to a considerable depth. European geology supplied reliable data fór mineral prospecting and the same methods have been transferred to hydrocarbon prospecting when the need árosé. It is believed that the first petróleum geologist sensu stricto was the Swedish Hjalmab Sjörgen employed by the Nobel Brothers in Russia around 1880. At the beginning petróleum prospecting in the U .S.A. did nőt relay upon geo- logical studies. The first geologists laave been received by the technically minded prospectors with mistrust. This was due partly because somé of the geologists were arguing vehemently with each other representing sometimes completely ad verse opinions about the same subject. The anticlinal theory W. Logan (Canada) described in 1842 that oil seepages occur at the mouth of the St. Lawrence river along anticline a.xes. G. V. Abich (Russia) stated in 1847 that the oil at Baku occures in anticlines. The theory was clearly outlined by Sterry Hunt (Canada) in 1861, and it was emj)loyed fór practical ]>etro- leum prospecting by I. C. White (U.S.A.) in 1882. The instruments of anticline ma])ping were the compass and clinometer (the most advanced of which was the ,,Brunton pocket transit”), the Abbney bánd level, later the oil-com])ass, the altimeter, the pláne table with alidade and stadia rod, the ])rism, the steel metering ta]>e, the geological hammer, a ])ower- ful magnifying lens and somé other ancillary equijunent. Beginning with the twentieth aerophotogrammetry and photo-geology was more and more introduced making j)ros])ecting especially in remote areas faster. Of course aero])hotography could nőt replace field work entirely since rock specimens and fossils had to be collected further-on fór detailled observations and exminations. Yet aerophotogra])hy became one of the most important tools es])ecially in desert areas. Shortcomings of the anticlinal theory The anticlinal theory yielded spectacular results. Giant fields have l)een discovered world-wide, yet nőt without somé difficulties. Fór e.xample in Persia the discovery of the huge fields was many years delayed l)y the fact, t hat there exists a discre2)ancy between surface and subsurface structures as a consecjuence of plastically deformed ,,salt formations” covering the reservoirs. H. Böckh, the Hungárián geologist liired by Anglo- Persian OilCo., select- ed six anticlines fór first priority testing; Zeloi, Gach-Khaladj (where a dus- ter has been drilled previously) Haft Kel, Ágba Jari, Pazanan, Gach Sárán. Böckh was avaré of the structural discrepancies and while locating the first 24 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet drilling near to the erest of surface anticlines, he suggested to drill 2 — 3 addi- tional Wells along in one profile line across the whole structure. Truly enough all first Wells inissed the structures and Böckh witnessed only the discovery of Haft-Kel l)y the second well, because he soon left Persia. Later on Agha Jari, Gach-Saran and Pazanan were proven to be giant oil and gas fields respecti- vely, and the work at Zeloi lead to the discovery of Lali. Only Gach-Khaladj was a niiss. Ont of six other locations, designated by Böckh as of secondary iinportance, three became productive, two of thein are nőt tested as yet and only one did nőt contain hydrocarbons. The anticlinal theory was rejected by the geologists working in Pennsylvania, because it did nőt correspond Pennsylvanián geological conditions. The contra- diction could be cleared only with advancing stratigraphical studies giving a new impetiis to ,, modern trendology" . The difference between ,,primary dip" and ,, secondary dip" caused alsó rather inuch difficulties until the necessity of exact distinction has been recognized. As fór instance in Hungary a big number of ,,brachy-antichnes” were mapped in the Pannonian-basin by F. Pávay-Vajna due to confusion between primary and secondary dips. Missleading geological conceptions Somé geologists created theories and stuck to them as if they were dogmas. Again the example of Persia and Iraq can be inentioned. H. Böckh quickly generalized the conditions observed in Persia and conclu- ded that oil in Persia is bound to the Asmari-limestone of lagoonal facies, covered by the „Miocéné salt formation” . This theory adversely influenced prospecting in Iraq and delayed the discovery of the profihe Kirkuk-field. In Hungary following discovery of huge quantities of natural gas in the Transsylvanian-basin, while prospecting fór Potassium-salts, Böckh insisted that oil must be related to Miocéné salt formations alsó in the Pannonian-basin. Intensive exploration, carried out since, proved that such a formation is non existent in the hasin, yet somé significant hydrocarbon pools were discovered. Apparently somé geologists did nőt arrive to proper conclusions based upon the above mentioned facts and still try to create ,,new” theories nőt supported by actual conditions. Prospecting in areas covered hy thick layers of undisturbed Neogene sediments Soon the most significant anticlinal outerops have been mapped and their oil pools discovered. Advanced sediment-geological work focused attention to the great plains, where no outerops occured on the surface. To get more information about subsurface conditions structural drilling with continuous coring has been introduced. This method contributed to the discovery of many oil fields in the U.S.A., in Saudi-Arabia, in the U.S.S.R., and in many other areas. The method was successfully employed alsó in Austria immediately after W.W. II. by the Kussian authorities discovering Matzen oil field. The method could be employed very well in cases where adequate key-hori- zons were present. Szurovy:. Developmeyit of petróleum prospecting methods. . . 25 Geophysical prospecting Geophysical prospecting rendered a great help fór petróleum prospecting in covered areas. The first geophysical instrument employed to this end was the torsion-balance developed by R. Eötvös and utilized fór practical purposes by H. Böckh in the Transsylvanian-basin in 1912 to prospect fór salt-plugs. The method was proved fór petróleum prospecting on the Egbell (Gbely) oil field discovered in 1914 by drillings at the vicinity of natural gas seepages. In the followings the torsion-balance became the most important instrument fór petróleum prospecting in the Gulf-coast area (U.S.A. and Mexico), in the Ural— Emba district (U.S.S.R.) and in many other areas of the world. The torsion balance was soon displaced by the simpler and faster gravity- meter, although this was less accurate, yet accurate enough fór ]>ractical petró- leum prospecting. Gravity measurements were supplemented by magnetic anomaly nieasure- ments applying the magnetic variometer to distinguish the effects of igneous and somé metamorphic rock masses in the depth. The development oíseismic measurements fór practical petróleum prospecting began in 1914 {Mintrop, Germany). The ,,SE1SM0S” Company, founded by Mintrop started actual prospecting in the U.S.A. and Mexico in 1923 by the refraction method. The basic principles of reflexión seismic measurements were patented by R. Fassenden (U.S.A.) in 1921. They were improved and practically emjdoyed by J. C. Kabcher (Geophysical Research Corp. U.S A ) alsó in 19^1 In 1935 the method was employed already in big scale yielding varyin? rosnlts. onder favourable conditions the results were rather accurate and rcliaLie, bút in mai'v cases, as e.g. fractured carbonate rock structures, or deptns under 2000 m ne results were usuaUy poor and questionable. (A more spectacular develeriod; 1926 — 1935. The Aluminium Őre Company having secured aU claims to bauxite at Gánt began the detailled surveying of reserves and mining was started in 1926. The success of bauxite exploration and production at Gánt gave an impetus to fur- Author’s address: Hungárián Aluminium Corporation H-1133 Budapest Pozsonyi út 56. V izy: History of bauxite exploration in Hungary 29 ther exploration. Work was continued at Halimba - Szőc, in the Nortliern - Bakony-mountains (Fenyőfő, Dudar), in the Pilis-inountain, and at Nagyné- metegyháza— Óbarok. The new prospecting disclosed Ijauxite at Alsópere, Nyírád, and in 1930 at Nagyharsány. K. Telegdi-Roth, E. Vadász and T. Kormos played an outstanding role in bauxite prospecting. Bauxite production at Gánt reached 20% of world jRoduction in 1927 —29. Following, production decreased and surpassed again the j)revious level only after the big world-economic crisis. The third period; 1936 — 1945. The laggish development following the economic de])ression began to accele- rate from 1936 on alsó in the bauxite production motivated mainly by niilitary upswing. The known deposits were reviewed and detailled exploration, a]Ji)lying exploratory drilling, was continued, followed by a steep increase of ])roduction. With the opening of an open cast minő at Bagolyhegy, production at Gánt reached 500 thousand tons per year. In the vicinity of Iszkaszentgyörgy bauxite was found by M. Povolnik and, following, the area was quickly developed by the Aluminium Őre Company, advised by T. Kormos. The Aluminium Őre Co. startod intensive exploration in 1943 alsó in the previously alroady known Halimba-basin. The formation of the Hungárián Bauxite Mines Co. was followed by a very intensive exploration activity. The detailled prospecting of the bauxite deposits at Alsópere began, and at Nyírád the area, relinquished by the Aluminium Őre Co., was reambulated disclosing somé 22 — 25 millión tonsreserves, as estimát ed. Production was startod at Nyírád and Nagyharsány in 1938, and at ALsópere in 1940. The contribution of K. Telegdi-Roth, E. Vadász, E. Ajtai and Z. ScHRÉTER to the above exploration was especially valuable. The Aluminium Industrie A.G. alsó appeared again on the scenery conducting exploration at Szőc, headed by De Weisse. The Hungárián National Coal Mines Co. (MÁK) drilled sevoral exploration Wells fór coal in the area of Nagyegyháza discovering a big amount of sideritic bauxite beneath the coal seams and partly below fractured dolomité debris. These reserves were most recently developed. Summarizing the characteristics and results of bauxite exploration between 1920 to 1945 the foUowings can be stated: — Till the end of World War II. all bauxite outcrops in the country were discovered and the exploration, continued from the outcrops downwards intő the depth, was alsó at many places successful, as e.g. at Szőc, Halim- ba, Alsópere, Eplény, Vázsonypuszta, Óbarok, Nagyharsány. In conse- quence all bauxite areas could be delineated already at that time forming the backbone of actual bauxite mining; Nyírád, Halimba — Szőc, Kincses- bánya, Gánt. — Exploration was based partly on previously concluded, excellent geolo- gical field surveying, partly on the work of a leading team of speciálist, though small in number, yet well versed in generál geology and able to recognize immediately the importance of bauxite. — The throughout investigation of the bauxite deposits, the detailled labo- ratory examinations of thousands of samples yielded excellent scientific 30 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet results, whicli were published oiily after 1945, giving an outstanding interpretation of the results obtained, and giving decisive incentives to still more intensive bauxite exploration started in the fifties. The two most important publications were compiled by E. Vadász: ,,Geological conditions of Hungárián bauxite occurrances”, and ,,Bauxite-Geology”. — Geological surveying was determined by the fást growing mining require- ments, and by the position of bauxite deposits, making the surveying more effective, yet causing at the same time somé less systematic work. The extension of bauxite deposits, suitable fór open pit mining, were ex- plored by small shafts, hand made borings, in somé cases by small scale mining methods, to satisfy immediate requirements. Exploration by deeper drillings over covered areas began only during the war to satisfy quickly the several times multiplied demands. - Continuously increasing knowledge about bauxite-stratigraphy contri- buted to a great extent to the examination of bauxite genesis, to develop and prove somé related theories. An other approach of the problem, based on profound matéria! examination, began already in the thirties, bút a big scale investigation, applying the most modern methods and involving a mass of samples, started only in the sixties rendering more promising data to the successful solution of bauxite genesis. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1980) 110. 31 — 33 History of construction stone-material exploration in Hungary till 1945 Dr. Pál Kertész* Exploration fór construction stone-materials (stone and gravel) is an activity of mankind since several thousand years. In the area of historical Hungary stone exploration has a considerable pást, biit systeniatic gravel exploration began after World War II. only. The geological construction of the Carpathian- basin is quite different from that of other parts of Euro])e. The stone utilization possibilities, deviating from the average, lead to the development of somé peculiar stone exploration j)rinciples. In montaneous areas stone matéria!, satisfying public demand, can be found everywhere and therefore till the l)eginning of big scale mechanized, i.e. indus- trial stone quarrying, })roduction was rather occasional and the aim of explor- ation was to find the piacé where the requested stone outcrops. Construction demanded already since ages somé s])ecial sorts of rocks to cut constructional blocks, ornamental stones and exploration was aimed at finding the corres- ponding rock-sorts. The compact igneous rocks, such as e.g. gránité, was usually only locally used, thus the significance of these rock-sorts was ratlier restricted. The effusive rock-sorts satisfied mass demands, nőt refjuesting any special sorting and ex- ploration. Volcanic tuffs were utilized in building in big scale in Hungary, Slovakia and Transsylvania, and to satisfy increasing demands somé more systematic ex])loration was necessary. With respect to sedimentary rocks the utilization of sandstones was rather insignificant in Hungary as compared to other countries in Europe. Alone the Carpathian (flysh) sandstone was regionally employed. The coarse limestones and travertines were in large scale utilized; and only somé s])ecial kinds of compact hmestones were looked fór. From the group of metamorphic rocks only the Transsylvanián marble was explored fór, and utilized since the time of t he Romans. Conscions stone utilization began in Hungary in Román tinies, though it is supposed that in Transsylvania the Dacians conducted already somé quarrying before the Romans. The Romans utilized in Dacia compact limestone, volcanic tuff and marble. In Pannónia first at all travertine was utilized, volcanic tuff was nőt fashionable, though somé andesite tuffs were employed by the Romans in their baths. Marble and gránité was im])orted to Pannónia, the other rocks showed local significance only. During the Middle Ages the Hungarians first explored the Román ruines to find suitable stones fór their buildings. Especially the imported marble and • Author’s address: Technical University H-1111 Budapest Stoczek u. 2. 32 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet gránité főnnel in the Román ruins was utiiized over several centuries, in somé cases repeatedly recut. The old quarries, given up by the Romans somé centu- ries ago were gradually reopened and new ones became explored. Good quality stones were transported country over, and somé of them, as e.g. the Jurassic red coloured compact limestone (,,red marble”) were even exported. At the end of the Middle Ages, due to the high variety of stones requested (stimulated j)robably by Italian stone-masons) exploration became quite purposeful. During the 16 — 17th century construction utilizing building stones was restricted due to continuous fighting between the Hungarians andTurks. In the 18th century big scale reconstruction begins requesting building stones in increasing mass. First the ruins were exploited, followed by the reopening of ancient rjuarries, and alsó significant importation began based on waterway transport. By the technical, economic development till the mid-19th century mainly the building stone import was increased. Exploration was restricted to somé local efforts and there was no countrywide survey either. In the middle of the 19th century systematic geological surveying began in the country forming alsó an exact geological base of building stone exploration. Steadily increasing industrial and economic development demanded more and more rock-material and made at the same time alsó long rangé transport jiossible. In this period the quarrying industry was more developed abroad, offering a higher variety of choise, therefore import was further increased, and foreign building stones ,,flooded” the Hungárián markét, as e.g. the gránité from Mauthausen. The development of indigenous industry affected alsó the development of quarrying. A registration of all building stone sorts deemed to be necessary as a first step. The first survey in this respect was concluded to satisfy the demands of Street paving in Budapest. The main aim of geological investigation was at this time the geological-petrological examination of the rocks, deli vered fór investigation by the quarries, and alsó the petrophysical interpretation of the different rock samples. The investigated sanqjles were first exhibited at the Hungárián Royal Geolo- gical Institute and later alsó deseribed by F. Schafaezik. (A detailled deserip- tion of the quarries existing in the area of the states of the holy crown. Buda- pest, 1904.). The work of Schafarzik was outstanding with respect to quarrying in this period, nőt only summarizing the known results bút alsó taking part in surveying and opening up new quarries. This period is Europe-wide the time of the first syntheses with respect to the building stone industry. In 1899 was published the basic handbook of O. Hermánk: Quarrying industry and Quarry-geology, Berlin, 1899. (in Germán), which was alsó the most important scientific source of Hungárián quarry ex- ploration tiU World War II. At the turn of the century the geological and petrological scientific principles are already available to expand systematic construction stone matéria! explora- tion. A series of new, big, well-mechanized quarries are opened up to satisfy countrywide demands (dacite at Kissebes, 1870; gránité at Dévény, 1885; andesite at Tárcái 1870; phonolite at Hosszúhetény, 1900). The above period of construction stone industry was terminated by the first World War and its aftermath. The area of historical Hungary was reduced to One third only of her original area and the most important quarries were lost. Kertész: History of construction stone- matériái exploration . . . 33 The available choise was suddenly changed; gránité and the like were of poor quality, the andesite quarries were of local importance only, marble quarrying ceased to exist, the sandstone quarries were insignificant. Thus the existing quarries had to be expanded and new occurrences of suitable rocks explored, laying emphasis upon full utilization of geological field mapj)ing results. Data were further on collected, and registered by the Geological Institute, bút upon request on part of somé quarry owners several specialists were con- sulted, the most outstanding of them being L. JuGOVics and F. Papp. L. JuGOVics interpreted the exploration tasks in such a way as to explore the economically feasible stone reserves generally and nőt to interpret local, indi- vidual occurrences only. Thus he examined one by one the till then little known hasalt occurrences and several andesites. Quarries were opened up over decades upon his advice. The lifelong work with respect to quarrying industry of F. Schafarzik was continued at the geological department of the Technical University, Buda])est, by F. Papp. He nőt conducted surveying work only, bút taught alsó its meth- ods, explained the properties and advantages of indigenous rocks nőt only fór the specialists, bút alsó fór the public. He alsó continued the systematising work of Schafarzik. In his book: Occurrences and jm.ssible utilisation of our natural rocks, Budapest, 1942; in addition to the description of the rocks and their occurrences alsó a systematic classification relating petrological ])roperties and possible utihzation is given; making the book very u.seful alsó fór the specialists without geological background. F. Papp began the interpretation of systematic ])etroj)hysical investigations from petrological point of view promoting an evaluation of the results of physi- cal tests according to the petrological characters of tlie rocks. The final aim of his endeavours was the completion of a full monography about the Hungárián quarrying industry, bút this was unfortunately j)revented by World War II. Between the two World Wars increasing demand, and the availability of integrál geological-petrological-petroj)hysical as]>ects ])romoted the opening uj) of several new quarries forrning the backbone of postwar big scale quarrying in Hungary . 3 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soe. (1980) 110. 34—35 Exploration of ceramical and cementing raw materials in Hungary till 1945 Dr. György Vitális* With respect to the exploration of ceramical and cementing raw materials two ])eriods can be clearly distinguished: the period of random exploration from the beginning till the middle of the 19-th century and the period of scientific exploration from the mid-19th century till the end of World War II. The period of random exploration. The first bricks were made in Hungary by the Romans and the manufacturing of bricks has newer ceased since. Evén the constructional elements of the castles of the Middle- Ages contain somé bricks. Hungárián brick manufacturing utilized the most primitive methods till the middle of the 19th century. Slow development began with the installation of somé muncipial brick factories. The first reál industrial brick and tile factory was the Drasche factory, constructed at Rákos in 1838. The quahty of the clays utilized fór brick manufacturing was nőt tested in this period by scientific methods; it was proved only by the quality of the product. King Mathias established in his Buda castle a majohca workshop, enjoying high repül ation between 1470 to 1480. The glas tiles fór stoves, facing and flooring tiles and pottery were manufactured supposedly of materials importod from Italy, yet it can alsó be supposed that somé experiments were made to replace the imported matéria! with locaUy available ones. Somé conclusions can be won about Hungárián pottery materials from the geographical location of potteries. The Hungárián ceramics industry began to florish from the middle of the 18th century. The location of the workshops was nőt so mucii by the lo- cation of good quality raw materials influenced, bút by economic factors. The first china manufacturing factory was founded by prince N. Beetzenheim at the beginning of the 1820es at Telkibánya. Basic raw matéria! was the locally found kaolin. The fine ceramics industry experienced much hardship, because as quoted from L. Peteik: . . manufacturing was started here and there always without sufficient knowledge of technology and available raw materials. Indigenous raw materials were always in demand, and they were looked fór, occasionally and by chance due to lacking adequate geological foundation. The period of scientific investigation. Somé catalogues and matéria! testing summaries were published by the Hungárián Royal Geological Institute and by the Royal Science Society about the available raw materials fór construction and building in the last decades of the 19th century. In the history of the Geological Institute the opening of the Chemical laboratory in 1884 was a very important event from the practical point of view. In the laboratory nőt only the samples collected by the staff of the Institute were exactly analysed, bút alsó Author’s address: Central Eesearch and Design Institute fór Silicate Industry H-1300 Budapest P. 0. B. 112. V it ál i s: Exploration of ceramical and cementing raw matcrials . . . 35 other samples delivered fór examination by somé outsiders. Tlie explanations compiled to the geological maps and 2Jublished usually in t he Annual Reportsof the Hungárián Royal Geological Institute called attention to construct ional materials as well. Geological exj)loration was carried out, in addition to the geologists of the Geological Institute, alsó by the staff of the geological dej^art- ments of Universities and academies, and by the sj)ecialists of the big mining companies. Indirectly alsó somé individuals took jiart in the work announcing somé discoveries, or claims, sending-in samples fór examination. L. Lóczy, sen. organized a section fór jiractical geology as a first stej> of his directorship at the Geological Institute. Somé research subjects of the section were ,,Investigation of rocks suitable fór cement manufacturing” and ,,Compil- ing a summarizing book about the minerals and rocks, occurring in Hungary which can be economically, industrially and commercially utilized”. The development of the brick industry received a new impetus in the 1860es by the invention of railways, cu])ola-furnace and brick-press. The coal could be transjiorted now by rails alsó fór the brick factories in the Great Hungárián Rlain replacing straw as fuel. V. Zsolnay, the founder of tlie Zsolnay china factory at Pécs designod the technology of the factory fór the utilization of local raw materials in addition to importod ones. The old quarries sui)])lying the ancient 2)otters of Pécs were searched and claimed fór, to su])j)ly the factory with high quality clay. The scientific foundation of utilizing indigenous rosources was Iáid down in the })ublications of L. Petkik. Fór the construction of the Chain-Rridge at Budapest A. Clark utilized Román mari from Beocsin (1839 1849), which was calcinated in the kilns installed on the plot of land where lator the building of the Hungárián Academy of Sciences was built. The calcinated mari was ground by the miUs floating nearby on the Danube. Further ex})loration was miich hanq)ered by World War II. Most of the data relating the exploration of raw materials to siq)ply the factories existing or to be built are to be found in the related manuscrij)ts of Consulting. J. Györki, like L. Petrik is advocating ]>owerfully the utilization of indigenous kaolines, su])j)orting his recommendations by economic arguments. (Kaolin occurrences in Hungary, 1932.) At the beginning of the 1930es L. Lóczy, .tun. submits a detailled memorandum to thegovernment relating to the ox{)loration of jirobable mineral resources in the country. The results and jjosition of kaolin and fire clay investigations carried out by the staff of the Geological Inst itute are represented best in the reports of A. Liffa and A. Földvári, ])ublished in the Annual Reports of the Hungárián Royal Geological Institute. Geological exjdoration witli res])ect to ceramical and cementing raw materials was conducted during the above-mentioned ])eriods rather unsystematically. An integrál, extensive investigation of tlie ])ro))lem was out of question, due to very restricted financial and technical j)ossil)ilities, des]>ite the best intentions of highly qualified specialists and leading personalities. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1980) 110. 36 — 38 Development of tlie exploration and exploitation of subsurface waters* in Hungary till 1920. Dr. Irma Dobos* To supply the population with incontaminated water somé deeper wells were drilled in Europe first in the area of Artois (Francé) in the 12th century, though in Asia and alsó in Africa the art of deep well digging was well known somé centuries before. Hungárián endeavours in this respectbegan in the 19th century only. New methods of water ex])loitation were demanded by the fást economic development during the first decades of the 19th century. The frequency of ej)idemics requested alsó the exploration of drinkwater of satisfactory quahty. All these contributed to the exploration of subsurface waters to be found below the contaminated ground waters. In every country, thus alsó in Hungary, first the miners got acquainted with the subsurface waters, being miners the forbearers of geological and hydro- geological Sciences. The first related maps were compiled by S. Staszic (1815) and later by F. S. Beudant. Although drilling was long before employed in mining fór the exploration of mineral raw-materials, yet with the purpose of water exploitation it was intro- duced in Hungary considerably later. Water exploration, based on scientific j)rinci])le begins with the work of V. Zsigmondy while at the same time Professor J. Szabó, a geologist, and ]VI. Hantken, a paleontologist are making somé efforts to develop Hungárián geological Science. The endeavours of these three j)ersons gave impetus to and predetermined fór the decades to come, the development of subsurface water exploration, the development of geology and that of paleontology. The beginning Period of subsurface water exploration Artesian wells were located in this period usually in the vicinity of natural water sources making the exploration of the water bearing formation generally Huccessful. Less successful were the welLs, located in unknown, or less known geological environment with the aim to find subsurface waters under thick covering lay- ers. The first drillings fór water were carried out in Hungary by foreign specialists. The medicinái water well at Ugod was completed by a French speciálist in 1825, i t he drinkwater well at Csór by an Austrian speciálist from Vienna. * III the followings the definition.s given below are employed: ground water = water forming the water table below the surface; subsurface water = water to be found in deep lying forniations below the layers containing ground water (formation water). Including: Artesian waters, thermal waters, karst waters and oilfield waters. Of course interrelation between the two kinds is usually possible under certain conditions. (Translator) • Author’s address: Water Prospecting Comp. H-1051 Budapest Zrínyi u. 1. i Dobos: Development of the exploration and exploitation . . . 37 J. Szabó and V. Zsigmondy contributed aLso in solving the water supply of the city Pest, yet instead to drill water wells, proinising dubious results, the terrace gravels along the Danube river were exploited (1868). The role of science and technology in irater exploration The niilder political atinosj)here of the last decades of the 19th century favoured the progress of econoinical and scientific develo])inent. Leading per- sonality of the exploration of water resourcas was in this ])eriod V. Zsigmondy, a mining engineer. The importance of artasian waters is clearly accentuated already in his book, written about ,, Mining Science”. Following this he dril- led a thermal water well at Harkány, starting the most successful period of his life, laying a solid foundation fór Hungárián artesian well drilling. The geological maps, descriptions available at that time were nőt satisfactory from point of view of locating artesian wells properly, therefore Zsigmondy used to gather more Information by studying the stratigrajihical and structural conditions of the area in question. He Imiit his hydrogeological conclusions upon geological studies. In consequence he was pressed to deal with t he origin of thermal waters, with the problems of covered and open karsts and with the problem of raising and descending karstic waters. The new welLs [(Margaret-Island, City-Woods No.-l) created alsó somé new technical problems. To protect the casing against corrosion larch-lining was applied. Zsigmondy constructed a high pressure thermometer as well and the first bottom-hole ternperature measurement was completed in the hot water well City Woods No.-l at 970.48 m depth (1875). His continuous well tempera- tűre measurements could be weU utilized by J. Szabó fór geothermic gradient calculations. With the successful completion of the hot water well City Woods No.-l., being the deepest at that time (1878) in Europe, the first, relatively short period of scientifically well based water exploration was concluded. Tyj)i- cal fór this period was the one mán enterprise, the mán; V. Zsigmondy lieing a drilling engineer, a geologist and a hydrogeologist in one person. During the following years the solution of drinkwater supply in the Great Piain continued to remain the Central problem. V. Zsigmondy began with the investigation of the porous hasin -sedi ments. Although he was following the path of his predecessor, yet he left the geological-hydrogeological problems to be solved by the Hungárián Royal Geological Listitute. In the history of Hun- gárián drilling technology the application of water circulation in the first pubhc well at Hódmezővásárhely is considered as a milestone (1880). The method was adapted by numerous small scale contractors without any satisfactory technical knowledge resulting in a series of badly completed dry holes. Though the ex- ploration and exploitation of subsurface waters were regulated by the first water- rights act (1885), yet no significant change occurred. At the end of the century the Geological Institute took over, holding in its hand Consulting, permission and documentation about water well drilling. The first artesian water well register was prepared by Gy. Hadaváts in 1896, containing the data of 1290 artesian welLs. The matéria! was illustrated by a 1 : 360 000 scale map, prepared by T. Szontagh. The role and participation of the Geological Institute increased when in 1908 L. Lóczy, sen. became head of the institute. The ,, General map of the water pipelines in the towns, and of the artesian and drilled wells in the territory of 38 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet the States of the Hungárián hely crown”, was published in the same year, prepared alsó by T. Szontagh. The technology of interpretation and represen- tation on the inap is even today stiil up-to-date. L. Lóczy, sen. alsó submitted the first recoinmendation about the necessity of governmental control and supervision of the wells. He supposed that the inter- action of individual weUs thus could be clarified and the weUs yielding mineral water, medicina! water, and common drinkwater, could be separated by govem- mental supervision. He is urging the estabhshment of a governmental Chemical laboratory fór the determination of the Chemical composition and gas content of artesian waters (1912). His other suggestion, i.e.: that every government should establish an institute where all rock samples needed fór geological Informa- tion should be kept on store, was alsó quite farsighted. Lóczy considered the introduction of drilling technology intő the curriculum of the university and mining school alsó as an urgent task. In addition to the Geological Institute the professors ofgeology of the Buda- pest Technical ü niversity played alsó an important role especially with respect to the exmination of the hydrogeological conditions of medicina! and karstic waters exploited in Budapest. Especially the work of F. Schae abzik was outstanding who, contradicting somé erroneous aspects, drilled the first well in 1919 to increase the yield of thermal water springs at Buda. The interpreting work of the hydrogeologists was much supported by the work of the chemist K. Than, having worked out a new method to compare the results of mineral water analyses and in 1891 introducing his new theory about the electric charge cf the salts present in mineral waters and about the effects of these electric charges. He was the first to prove the presence of carbo- nilsulphide in the hot water of the well at Harkány, and that of the fluoride in the hot water of the well in the Budapest City Woods. At the turn of the century began the examination of rádium emanation in indigenous hot waters, mainly of those at Budapest (Gy. Weszelszky), being this an important factor in the interpretation of medicinái waters. To discuss the occurring hydrogeological problems an independent organiza- tion was requested, yet the postwar years after World War I were nőt suitable to establish an independent Hydrological Society, thus in 1917 only a section organized within the Hungárián Geological Society was formed counting 79 members. The publications of the Hydrological Section appeared from 1921 on in the Hydrological Bulletin. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1980) 110 39 — il Subsurface water exploration in Hungary between the two World Wars Dr. Kálmán Korim* Judging the results of hydrological investigations between the two World Wars from certain historical perspective several trends and characteristics can be recognized reaching the State of fuU utilization in our days only. Being hydrogeology a relatively new Science, during the first peried of its development it was cultivated by somé outstanding personalities of Hungárián geology, nőt specialized in hydrogeology only, bút dealing with many branches of geology. Somé of these scientists were in fact all-round mén of Science. These researchers created sometimes reál schools around their personality having a great ])rofessional influence upon their fellow-researchers and upon the whole scientific life. At the beginning of this peried the development of subsurface water explora- tion was very much influenced by the severe economic position of the, in area strongly reduced, country. The area left was overwhelmingly a hasin territory containing a high amount of subsurface waters. Yet, at the same time, increased attention had to be given to the water reserves of the Mesozoic formations, the more, because the reserves of high value mineral and medicina! waters are rela- ted to the karstic and fissure waters in the Mesozoic formations. The pioneering researchers recognised the economic importance of subsurface waters already at the beginning and realized that the significance of subsurface waters will conti- nuously grow with time. The investigation of subsurface waters was much promoted by the formation of a hydrological section within the Hungárián Geological Society in 1917. The aim of the section was to study the hydrological and hydrogeological condi- tions of the country and to develop the Science of hydrology. The first three volurnes of the Hydrological Bulletin appeared, as an appendix of the Geologi- cal Bulletin (1918 — 1920), bút beginning with 1921 it was pubhshed independ- ently giving a fórum fór hydrological research, prospecting and publications. Systematic groundwater surveying, based on proper scientific principles began in the mid-twenties under the guidance of S. Rohbingeb. First a grid of obser- vation weUs was created between Taksony and Baja in the Danube— Tisza midlands. Based upon the observations carried out in these wells a contourline map of the water table was completed showing the conditions on the 2nd October, 1932. The map is quoted in several handbooks as well. From 1933 the groundwater observation grid was expanded by the Hydrographical Institute over the Great Hungárián Piain as a whole. The groundwater contourline map of Budapest was compiled by H. Hobusitzky in 1935 and T. Gedeon carried Author’s address: H-1143 Budapest Ilka u. 33. 40 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet out groundwater-flow observations in the Tisza-valley. Detailed groundwater investigations were made in the Soil Research section of the Hungárián Royal Geological Listitute by P. Treitz and L. Kreybig. The pedological maps conipleted by this section show alsó the water storage capacity of soils, and other ini])ortant hydrological paraineters. All the above groundwater investigations and observations lendered nőt only innnediate advantages fór agriculture and irrigation, bút Iáid a solid foundation of more extensive and more profound, very successful groundwater surveying, developed after World War II. by the Hungárián Geological Institute (IVL^I) and by the Hydrological Scientific Research Institute (VITUKI) leading to international reputation. A. Vendl described the origin and accumulation of bittér waters (Epsom- salt waters) occuring at Southern-Buda. His description is stiU up-to-date even today. Similar investigations were made by A. Liffa on the „Mira” bittér water occurring at Jászkarajenő, and by Z. Schréter onthe bittér waters occurring at Bana. The natural soda waters occurring at Balatonfüred and related partly alsó to groundwaters were reexamined by L. Lóczy, jr. in 1930. With respect to formation waters or artesian waters it is well known that due to the geological conditions in the Hungárián hasin, these can nőt be explored bút by deep well drillings. The ratio of artesian wells to population and to area in the Hungarian-Basin is ])robably one of the highest in the world. The Hungárián Geological Institute collected, observed, arranged and inter- preted all geological and hydrological data derived from the drilhng of artesian water weUs under its supervision. Leading personalities in this work were T. SzONTÁGH, J. SÜMEGHY, and E. R. SCHMIDT. The manysided activity of J. Sümeghy contributed to a great extent to the development of the Science of subsurface water surveying. Thus, e.g.: by the measurement of the outflow temperature of the water in more than 500 artesian and other drilled wells he computed the geothermal temperature values with respect to the whole Great Piain. His related initiatives were fuUy expanded in the fifties when a large scale geothermic research began. In addition Sümeghy made somé far reaching conclusions with respect to the relation of geothermic gradients to the substructure of the Great Piain. The systematic and manysided work of E. R. Schmidt contributed to a great extent to the (omplex recognition of formation, and artesian waters. Surveys show, that the numberof artesian wells reached somé 20 thousand at the beginning of the forties. In the explanations, attached to somé 22 soil- maps somé account is given about the results of his detailed, and manysided research, containing nőt only hydrogeological data, bút alsó technical, produc- tion, hydrauüc, hydrodynamic and geothermic data as well. His observations and maps about the gas content of the artesian wells are of outstanding impor- tance, giving somé incentives to contemporaneous and later hydrocarbon pros- pecting. His maps, showing the occurrences of waters containing gases are now i utihzed in the preparation of a new map compiled fór water economy purposes. He alsó studied intensively the behavior of gaseous artesian wells, the problem ‘ of water waste and the life span of artesian wells. The thermal waters, occurring in the hasin sediments deserve special attention, ; due to their economic importance. As it is well known the exploration and development of thermal waters was bound always to hydrocarbon prospecting. An outstanding personality of thermal water prospecting was F. Pávay- Kor im: Subsurface water exploration in Hungary 41 Vájná. The welLs drilled to find hydrocarbons did nőt found any significant pools, bút somé of them yielded a high amount of thermal water. P.vvay- Vajna recognized the possibilities hidden in thermal waters and advocated their utilization. The welLs Hajdúszoboszló-I. and II., Karcag-Beregfürdö I. and II., Debrecen I. and II. and Tiszaőrs I. yielded a big amount of thermal water with somé natural gas, supporting the establishment of thermal baths, giving restoration of health and recreation to several ten thousand ])eo])le day by day. Especially Hajdúszoboszló was developed intő a recreation centre of high reputation alsó abroad. Interesting to note, that the thermal water wells of Hajdúszoboszló are in a zone of rich natural gas accumulation, discovered in the sixties. Immediately after World War I. great emphasis was Iáid upon the scientific and practical examination of karstic thermal waters known and utilized in the area of Budapest. Outstanding personalities of this work were somé j)rofessors of the Technical University at Budapest, such as e.g.: F. Schafarzik, A. Vendl and F. Paff. The results of their investigations were published in several papers and monographies. The investigations were later extended over a larger area, where karstic ther- mal waters occur in fractured, karstic carbonaceous reservoir rocks. Somé studies about the genesis of different waters, based on a high number of analyses, were alsó published. F. Paff jnade an attempt to arrange the medi- cina! water sources according to their origin in different groups. Gy. Veszel- SZKY examined the problem of juvenile waters and their rádium emanation phenomenons. E. Szádeczky-Kabdoss studied the different types of artesian waters in the Great Hungárián Piain and examined their value to indicate key horizons. The above mentioned prospecting and research activity indicates a contin- uously growing development. The geologist-hydrogeologist generation acting between the two World Wars kept and further develo])ed the scientific heritage inherited from the predecessors. The present generation alsó received a highly valuable heritage from the previous generation. It is an obligation to keep the noble traditions alive, which made Hungárián water prospecting and hydro- geological research great and fascinating. This is the best way to remember the pioneers. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1980) 110. 42— 4i Development of principles related to subsurface water prospecting in Hungary Dr. András Rónai* Somé hundred years ago water requireinents were covered alsó in Hungary, like in any other country, írom groundwater resources. Prospecting fór subsurface waters in deeper lying formations began with the activity of V. Zsigmondy. He was an engineer and as such was probably more interested in the technical challenge of deep well drilling as in water production proper. Yet being a reál researcher he showed interest fór everything connected with his Work, observing the penetrated strata, carefully collecting samples, extracting and examining the fossils found in the rock samples, thus performing alsó somé kind of geological work and calhng the attention of geologists to his historical geological findings. Despite the endeavours of V. Zsigmondy, artesian well drilling remained fór a few decades a mere technical task, resulting in many dry holes. The-examination of the formations, penetrated by driUings, began at the turn of the century only with the work of the geologist Gy. Halaváts, inicia- ting the development of Hungárián hydrogeology. In addition to the artesian waters, attention is given alsó to the karstic waters especially there, where high amount of water is needed, bút no surface streams are available. The study of karstic waters begun by somé miners, bút soon it was taken over by geologists. The prevention of waterflooding of the mines requested a profound knowledge of stratigrajihical and tectonical conditions. With respect to water production the geologist had to be consulted before locating wells or water works to lift karstic water. Control of artesian wells, steadily growing in number, became the task of the Hungárián Geological Institute. The importance of technology was siqjerseded by Science and geology, leading to the formation of a new branche of geoscience, i.e.: hydrogeology. The geologists paid an ever growing attention to karstic water and artesian water problems and totally neglected the problems of groundwaters. Probably the reason fór this phenomenon was the fact, that groundwaters are mainly important in the big plains, which are the least interesting fór the geologists, because the big basins are usually covered by vast expanses of the most recent sediments without any outcrops of older formations and without any mineral deposits. The goundwater remained therefore a problem fór the civil engineer. The importance of the groundwater and groundwater flow was first recognized in Hungary by somé civil engineers working on the regulation of the Tisza river to prevent devastating floods. P. Vásárhelyi, in charge of the works, and his Author’s address: Hungárián Geological Institut H-1143 Budapest Népstadion út. 14. Rónai: Development of principles related to subsurface water . . . 43 associates recognized, that at flood time alsó the level of the groundwater, i.e.: the water-table will alsó rise and if reaching the surface behind the dains it may cause great damage to the protecting system. Somé observation welLs were established and existing wells were utilized as observation welLs. When the dain System was completed the observation service became forgottén. The service was started again considerably later due to an argument about alkaline forma- tion in the soil through which agrogeologists working on the Great-Plain, and civil engineers working on river regulation and draining the swamps confronted each other. The construction of observation wells was started by Professor RoHRiNGEB(TechnicalUniversity, Budapest) in the Danube Tisza Midlandsto observe the fluctuation of the groundwater tahié. Later it was taken over by the Hydrographical Institute under the supervision of the Ministry of Agri- culture foÜowed by VITUKI, both of them being engineering institutions, completing the wells, carrying out observations, collecting, interpreting and storing data with technical exactness. The only contribution of geology was in this period the examination of hydro- geological conditions in the area of Budapest, compiled l>y H. Horusitzky. The study was a mere descriptive one, without any investigation of the origin of groundwater, of its flow beneath the surface, of the reasons causing fluctua- tions of the groundwater-table, and of the special problems of groundwater chemistry. At the same time the Hungárián Geological Institute showed more interest towards the artesian welLs and E. R. Schmidt compiled a register of artesian I weUs, ])arallel to the agrogeological mapping of the Great Piain in the thirties. 1 Till now both; the geological and engineering activities involved data-collecting only. Meanwhile a third party; the forestry appeared alsó in the investigation of groundwater behaviour. E. L. Ijjász, while investigating the effect of forests j on the position of groundwater in 1938 started the scientific examination and j explanation of groundwater fluctuation. This work was continued by Dr. J. Bogárdi, a civil engineer, carrying out deductive studies about groundwater motion by interpreting the data obt ained frorn the Hydrographical Institute. At the same time J. Sümeghy (Hungárián Geological Institute) iniciated the accurate mapping of all water resources in the country. Country-wide somé 1.2 miihon wells were accurately recorded (type, I depth, water level, yield, etc.). The conclusions of the geologists were quite I contradictory to those of the engineers, with respect to the origin of ground- water, to the reasons of water-table fuctuations, to the changes of Chemical properties, etc. provoking a vivid argumentation over somé years to conie promoting a better acquaintance with the groundwater neglected fór so long. The groundwater now occupies a prominent piacé in the hydrological literature. By the concentration of all hydrological tasks country-wide in one organiza- tion, i.e.; in the Hungárián Hydrological Authority (OVH) the engineers took I over the supervision of Hungárián water resources. The engineers requested I precise numerical data about subsurface water resources (including ground- water), about the supply of water reserves, about consumption, etc., to establish a country-wide balance of water resources. The Geological Institute was nőt able to satisfy these requirements, therefore the Hydrological Authority wanted to take over water prospecting and it was decided that any Consulting about the exploitation of subsurface water resources became under its authority. 44 Földtani Közlöny Hl), kötet, 1. füzet Now the scientific examination of groundwater resources is supplemented by technical examinations, applyingthe laws of physics and mechanics, andobserv- ing síibsnrface hydrodynamics. Hydrology was further developed bytheappb- cation of reservoir engineering knowledge built up in the oil fields, applying the results of snbsurface geophysics, Tendering highly valuable data nőt only fór hydrocarbon exploitation, bút alsó fór water production and reserve estimation. Thus water j)rospecting becaine alsó a branche of engineering Sciences. In addition to hydrogeology the term geohydrology was introduced laying more eni])hasis uj)on hydrology, i.e. upon its engineering aspects. Alsó the content of the Hi/drological Bulletin was correspondingly changed. The búik of the several thousand strong meinbership of the Hydrological Society consists of engineers and an overwhehning part of the publications are engineering papers. All of the above disciplines were united especially in hydrocarbon prospect- ing: utilizing geology, geophysics, physics, physical-chemistry, chemistry and mathematics as well as drilling technology to investigate the behaviour of for- mation fluids present in the rock formations in different physical State, observ- ing their coniposition, effects and flow conditions, investigating their origin and accumulation. In this respect geology commands again an increased impor- tance. Up-to-date subsurface water prospecting similarly to hydrocarbon prospect- ing, became a complex operation based upon the methods, procedures and principles of the above mentioned disciplines. It was alsó recognized that groundwaters, formation waters, subsurface and juvenile waters, karstic wa- ters, thermal waters, mineral waters can nőt be studied individually, being in close interrelation with each other, forming uniform hydrodynamic units as part of the big circulation system beneath the surface in addition to that above the surface of our plánét. Földtani Közlöny, Bull, of the Hungárián Oeol, Soc, (I9S0), 110. 45 — 64. ÉRTEKEZÉSEK Hiperszalin tavi clolomitképződés a Duna— Tisza közén Dr. Molnár Béla (9 ábrával, 2 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás: A Dima — Tisza közi szikes tavakban a nyári aszályok okozta erős párolgás és a növényzet COj elvonó hatására nagy sókoncentrációjú, erősen lúgoském- hatású víz alakul ki. Ehhez a tóvízhez az őszi csapadékkal hirtelen nagymennyiségű édes- víz jut, amely csökkenti a sótartalmat és a kicsapódásban versenyző Na'*' és K+ mennyisé- gét, de megemeli a tóvíz Mg/Ca arányát. A folyamat eredményeként a tavakban, miután a tóvíz Mg/Ca aránya általában 7 — 12 közötti, elsődleges ásványként a kisebb energiát igénylő nagy magnézium tartalmú kalcit válik ki, amely a visszamaradó pórusvíz Mg/Ca arányának további emelkedésével koradiagenetikus úton dolomittá alakul át. Az utóbbi 25 évben niegnövekedett igény és a korábbinál lényegesen több műszeres vizsgálati lehetőség a szedimentológia jelentős fejlődését eredmé- nyezte. A szedimentológia! kutatásoknál igen gyakran használjuk az aktua- lizmust, amelynek eredményeként az utolsó évtizedben egymás után jelentek meg a recens üledékképződési környezetekkel foglalkozó nagy összefoglaló munkák (Reineck, H. E. — Singh, I. B. 1973, Milliman, J.D. 1974, Ginsburg R. N. ed. 1975, Walter, M. R. ed. 1976). Közismertek a Bahama-pad, vagy a Perzsa-öböl környéki sabkha fácies tanulmányai is (Pürdy, E. G. 1963, Shinn, E. a. — Ginsburg, R. N. 1964, Pürser, B. H. ed. 1973). Mindezekre azért van szükség, mert a fosszilis környezetek tanulmányozásánál az üledék- képződésre a folyamat eredményéből kell következtetni, így az üledékké])ző- dés sok érdekes, összefüggéseket feltáró jellemző vonása rejtve marad. Re- cens környezetek tanulmányozásánál azonban mindezek feltárulnak és a folya- mat lépésről lépésre követhető. A megfigyelések birtokában azután biztosabb következtetések tehetők a földtani múlt fácieseire is. Jelen munkánk is ilyen aktuálgeológiai problémát óhajt bemutatni. A dolomitképződés a földtani kutatásnak még ma sem teljesen megoldott kérdése, pedig gazdaságilag, különösen a pórusok kialakulását és fejlődését tekintve igen jelentős probléma. A Föld szénhidrogén készletének ui. nagyobb hányada karbonátos kőzetekhez, többek között dolomitokhoz kötött. így bár- milyen kutatásnak, amely a kérdés megoldásában valamit is segít, vagy előbb- re viszi azt, jelentősége van. A recens tengeri karbonátképződéssel már sokan foglalkoztak. Kevesebb figyelmet fordítottak azonban a szárazföldi tavi karhonátképzodésre, pedig a földtani imiltban is jelentős volt a szárazföldi tavi karbonát képződés. Magyar- országon pl. a mecseki perm képződményekben találhatók karbonát, főleg dolomitközbetelepülések, de az alsópannonban is jelentkeznek dolomitrétegek. * JATE Földtani és őslénytani Tanszék, előadásként elhangzott a MFT Alföldi Területi Szervezetének 1978. márc. 29-én tartott szakülésén 46 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet 01 0 5 1.0 Mg/Ca arány 5 10 50 100 500 1000 O Kisebb Ny.-nemeto.-i tavak O NATRON-tó O O CONSTANCE-tó - . O — O 5HALA-tó ■ ■ O O PLITV1CAI -TAVAK NGORONGOr’Ó kráter -ló O BAND-E-AMIR MANYARA-tó © NAKURU-tó 0—0 . . 0— — 0 .BALATON recens üledék. □ □ ... 00 HAMUN-I-PUZAK -0- . BAL ATON, szubr ecens uledek FERTÓ-tó __0 — . 0 0*. 0- DASHT-l-NAWAR -0- --0 — 0--*- 0 — 0 — ' 0—0 0 0 (íS) -« — ® ^ — (MB (m) — 0-0 TŰZ GOLU — 0- o. ACI GOLU BOLUK GOLU 0- -0 © •-0 b ) □ TUZLA kráter GOLU -0 0 □ . .kráter .ACI . G.OLU ,■ ; . , . m' ÖB-lM 5TAD . . □ BURDUR GOLU '.' a van golu.' ; . - ERCEK GÓLÚ- ; □ARIN GOLLF 1. ábra. A különböző tavak karbonátarányai a tó- vagy pórusvíz Mg/Ca arányának függvényében (MOller, G. — IKION, G.— Förster, U. 1972. szerint). Jelmagyarázat: 1. Aragonit, 2. Kaiéit kis Mg-tartalommal, 3. Kaiéit nagy Mg-tartalommal, 4. Dolomit, 5. Huntit, 6. Magnezit, 7. Nagyobb Mg/Ca aránynál alakult ki, 8. Kisebb Mg/Ca aránynál alakult ki Fig. 1. Carbonate ratios of different lakes versus Mg/Ca ratio of laké- and poré water (G. MOller— G. Irion, U. Förster 1972). L e g e n d : 1. Aragonite, 2. Calcite of low Mg content, 3. Calcite of high Mg content, 4. Dolomité, 5. Huntite, 6. Magnesite, 7. Formed at a higher Mg/Ca ratio, 8. Formed at a lower Mg/Ca ratio Az utóbbi években Müllek, G. — Irion, G. — Förster, U. (1972) alapvető munkája összegezte a szervetlen eredetű tavi karbonátképződésre vonatkozó ismereteket. Huszonöt különböző vízkémiájú és sótartalmú tó vizsgálata alapján megállapították, hogy az elsőd- leges karbonátásványok: kaiéit, nagy magnézium tartalmú kaiéit, aragonit és a víztartal- mú magnéziumkarbonát, valamint a másodlagos (diagenetikus) karbonátok: dolomit, huntit és magnezit képződése a tavak, vagy a lerakódott üledék pórusvizének magnézium/ M olnár: Hiperszalin tavi dolomit képződ és 47 Mg / Ca A 2-12 ^12 C (D) 2. ábra. A tavi karbonát-formációk modellje az „állandó” (balra) és a „dinamikusan változó” (jobbra) tavakban. A I) ál- lapot az, amellyel a szerzők az általuk tanulmányozott területen nem találkoztak. Ez a nagyon nagy Mg/Ca arányú koncentrációnál előforduló elsődleges vizes Mg-karbonátot foglalja magába Fig,2. Model of lacustrine carbonate formations in ,,stationary”(left) and „dynamically changing”(right) lakes. State D is that which has nőt been met with by the authors in the study area. This comprises the primary aqueous Mg-carbonate occurring in concentrations of very high Mg/Ca ratio kalcium arányától függ. Másodlagos karbonátok csak ott találhatók, ahol a tavi üledék nagy magnézium tartalmú kalcitot tartalmaz és a vízben a Mg/Ca arány hétnél nagyobb (1. ábra). Megállapították azt is, hogy a tengeri és a szárazföldi tavi karbonátképződés között alig van különbség, ami van az az, hogy a tengeri környezetben a kis magnézium tartalmú kalcit hiányzik. Ennek az az oka, hogy a tengervíz Mg/Ca aránya igen jelentős, 5 körüli és ez kis magnézium tartalmú kalcitkiválást nem tesz lehetővé. Az elsődleges karbonátásványok képződésének három fő folyamatát különböztetik meg: a CO, elvonás, az evaporizációs koncentrálódás és a nagyobb sótartalmú vizek keve- redésének hatására létrejövő karbonátképződést. Az első csoportot főleg humid (1. ábra a), a másodikat uraik odólag arid klíma alatt (1. ábra b), míg a harmadik csoportot az anatóliai tavaknál figyelték meg, ahol a nagy sókoncentrációjú tavakba az őszi évszakban nagy- mennyiségű normális kémiai összetételű folyóvíz jut be (1. ábra c). Itt a kev'eredési zóná- ban aragonit válik ki. Müller, G. — Irion, G. — Förster, U. a kapott eredmények alapján a tavi karbonát- képződési folyamatok értelmezésére és osztályozására modellt dolgozott ki (2. ábra). A 2. ábra a tanulmányozott területek elsődleges és diagenetikus karbonátjainak leggyakoribb magnézium és kalcium arányait összegezi. Bal oldali része azokat a tavakat mutatja be, ahol a Mg/Ca arány változása általában kiegyensúlyozott. Ezért ezeket a tótípusokat a szerzők ,,állandóaknak” tekintik. Az ábra jobb oldali része pedig a ,, dinamikusan változó” tavak Mg/Ca arányát mutatja be, azokét, amelyeknél a változás szélsőséges értékek között ingadozik. Ezeknél a tavaknál az évszaktól függően a karbonátképződésnek és diagenezis- nek több fázisa különböztethető meg. Az A \ csoportba azok a tavak tartoznak, amelyeknél a Mg/Ca arány 2-nél kisebb. Itt kis magnézium tartalmú kalcit válik ki. Az üledékben a lerakódás során diagenetikus változás nem fordul elő. A i?2:-nél a Mg/Ca arány 2 és 7 között van, és nagy magnézium tartalmú kalcit ülepedik le. Az üledékben diagenetikus változás itt sem történik. A iÍ2;-nél a Mg/Ca arány nagyobb mint 7, de kisebb mint 12. A Bj-hez hasonlóan elsődleges ásvány a nagy magnézium tartalmú kalcit. Az üledékben a nagy magnézium tartalmú kalcit rovására azonban dolomit képződik. A C’:-nél a Mg/Ca arány 12-nél nagyobb, aragonit válik ki és az üledéken belül egyenletesen extrém Mg/Ca arány mutatkozik. Diagenetikus karbonátok itt 48 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet nem fordulnak elő. A Z):-nél nagyon nagy a Mg/Ca arány és nagy a magnézium koncentrá- ció is. Ilyen feltételek mellett víztartalmú magnézium-karbonátok (hidromagnezit és nes- quehonit) várhatók. A Tűz Gölü vizét kísérletileg bepárolva, csak 500-nál nagyobb Mg/Ca aránynál és 34 g/l magnézium koncentrációnál jelent meg a hidromagnezit. A Balaton vize ma az A és a B, csoportba tartozik, a B.^ állapot a Balatonra néhány év- ezreddel ezelőtt volt jellemző. Az üledékben ui. a tófenék felszínétől kb. 1 méterre jelent- kezik először dolomit (Müller, G. 1969, 1978). A Tűz Gölü az évszakos változások során a legextrémebb Mg/Ca arányával a Bj — Cj és a Cj állapotot tartalmazza. Ilyenkor a tó ideá- lis környezet a pórusvíz által okozott diagenetikus dolomitképződésre. A B^ állapotnál a nagyobb meimyiségű nagy magnézium tartalmú kalcit jelenléte a dolomit előjele, amely a Mg/Ca arányának további növekedésével huntittá és magnezitté alakul át (Müller, G. — Irion, G. 1969). Megállapítható tehát, hogy a tavi diagenetikus karbonátkópződésre korlá- tozottak a lehetőségek. Amelyik tó vizében közepes a Mg/Ca arány, ott nagy magnézium tartalmú kalcit ülepedik le, ami a lerakódás után, amennyiben a pórusvíz Mg/Ca aránya 7-nél nagyobb, szükségszerűen dolomittá alakul át. A továbbiakban a dolomitból a 40 körüli Mg/Ca aránynál huntit vagy magne- zit lesz. A Duna— Tisza közi karbonát elterjedése és kifejlődése Régóta ismeretes, hogy a Duna —Tisza közi futóhomokterület mélyedéseiben, az ún. semlyékekben gyakran találhatók holocén korú, korábban mésziszap- nak és ,,réti mészkőnek” leírt képződmények (3. ábra). A talajkutatók meg- figyelései mellett részletesebb földtani kifejlődésükkel Miháltz I. — M. Faba- gó M. (1946), majd Kbiván P. (1953) foglalkozott. Smaboglay F. (1939) különösen képződésükre vonatkozóan tett fontos megfigyeléseket. Zólyomi B. (1953) és M. Fabagó M. (1966, 1969) a területen található szikes tavak kutatása során pollen tartalmukat, Mucsi M. (1963, 1966) csigafaunájukat írta le. Megállapításuk szerint képződésük a holocén száraz mogyoró szakasz végére és a tölgy szakasz első felére tehető. Kémiai összetételüket tanulmányozva többen is megállapították, hogy ural- kodólag CaCog-ból állnak, de összetételükben a kalcium mellett a magnézium is jelen van. Miháltz I. — M. Fabagó M. munkájukban külön CaCog és külön MgCog jelenlétére gondoltak. Csupán Nemecz E. utalt DTA vizsgálati eredményei alapján arra, hogy a karbonátiszap felépítésében esetleg a dolomit is részt vehet (in Kbiván P. 1953). Az alföldi szikes tavak kutatása a Szegedi Akadémiai Bizottság anyagi támogatásával több mint egy évtizede folyik. Ennek kapcsán sor került a mai Duna — Tisza közi szikes tavak, de a régmúlt ma már futóhomokkal betemetett és csak üledékeiben jelenlevő szikes tavak kutatására is. Az elért eredményeket számos munka ismertette (Miháltz I. — Mucsi M. 1965, Mucsi M. 1965, M. Faragó M. — Mucsi M. 1971, Andó M. — Mucsi M. 1967, Mol- nár B. 1970, 1971, Molnár B. — Mucsi M. — Magyar L. 1972, Molnár B. — Szónoky M. 1974). Az utóbbi évek mimkái kifejlődésükre, kémiai- és kőzettani összetételükre, mikro- fáciesükre és keletkezésükre vonatkozóan különösen sok új ismeretet hoztak (MolnárB. — M. Murvai I. 1975, 1976, MolnárB. — M. Murvai I. — Hegyi-Pakó J. 1976, MolnárB. — KutiL. 1978/a, 1978/b, MolnárB. — Szónoky M. — Kovács S. 1978). A Duna— Tisza közén a semlyékekben a karbonát vagy közvetlenül a löszre, vagy pedig a futóhomokra települve 0,3 — 1,10 m-es vastagságú. A karbonátok- nak két típusát lehet megkülönböztetni. Főleg a Duna —Tisza köz DK-i részén. M o l nár: Hiperszalin tavi dolomitképződés 49 3. ábra. A Duna— Tisza köze földtani térképe és a semlyékek (mai és egykori tavi üledékképződési környezetek) elterje- dése. Jelmagyarázat: 1. Alluvium, 2. Nagy karbonáttartalmú ártéri üledék, 3. Szikes lösz, agyag és homok, 4. Futóhomok, 5. Löszös homok, 6. Típusos lösz, 7. Alluvlális lösz, 8. Agyagos lösz, 8. Karbonátot tartalmazó seralyék Fig. 3. Geological map of the Danube— Tisza Interfluve and the occurrence of nátron lakes (recent and ancient lacu- strine sedimentary environments). L e g e n d : 1. Alluvium, 2. Flood-plain sediraent of high carbonate content, 3. So- lodized loess, clay and sand, 4. Wind-blown sand, 5. Loessio sand, 6. Typical loess, 7. Alluvial loess, 8. Argillaceous loess, 9. Carbonate-oontaining small lakes általában futóhomokra települve, alul 0,2 — 0,6 m-es vastagságú kemény kar- bonátkőzet fejlődött ki. Erre 0,2 — 0,4 m-es vastagságú laza karbonátiszap rakódott le (I. tábla). A Duna —Tisza köz egyéb helyein az alsó kemény karbo- nátkőzet hiányzik és csak laza 0,2 — 0,8 m-es vastagságú karbonátiszap fejlő- dött ki. 1. Ahol a kemény karbonátkőzet hiányzik, ott a karbonátiszap-keletkezés és kifejlődés szerint három szintre osztható; a) A karbonátiszap alja uralkodólag nagyobb karbonáttartalmú fedőjén szivárgó és át- haladó vízből származik. Vastagsága 0,3 — 0,4 m, de még ugyanazon lencsén belül is igen változik. A lefelé szivárgó karbonátos oldat a tófenék finom vagy aprószemű homokját, esetleg löszét itatta át. A kivált karbonát elsősorban a homok pórusait töltötte ki. Felfelé a következő részbe éles határ nélkül megy át. Karbonáttartalma a laboratóriumi vizsgála- tok szerint igen változó, általában azonban 25 — 50% közötti és erősen függ a lefelé ésoldal- 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet irányban szivárfj;ó víz mennyiségétől, amelyet a mindenkori morfológia erősen befolyásol. A felette levő közéjjső résztől azzal is elválik, hogy sósavban oldhatatlan maradéka főleg finom- és aprószemíi homok, ha löszre települ, löszfrakciójú. b) A karbonátiszap középső része 0,6 — 0,8 m vastag, gyakran 70 — 80%os karbonáttar- talommal. A karbonáttartalom ugyan nem műidig éri el ezt a hányadot, legtöbbször azon- ban mégis 50%-nál több. Oldhatatlan maradékának szemcseösszetétele a réteg aljáéhoz hasonló, csak jóval kevesebb. Ez a képződmény szárazon fehér, szürkésfehér, laza szerke- zetű. Puhatestűeket ritkán tartalmaz, akkor is mindössze egy-két fajt. cj A karbonátiszap felső része 0,1 — 0,3 m vastag. Karbonáttartalma kevesebb a középső részénél, azaz az alsó részéhez hasonlóan 25 — 50%. A tavak vízzel legtovább borított részé- ben rakódott le. A karbonát iszaji szint teteje, az alsó és középső részétől elsősorban abban különbözik, hogy oldhatatlan maradékában több az agyag, ezért kiszáradás után 10 cm mélységig is megrepedezik. 2. Főleg a Duna Tisza köze DK-i részén, elsősorban futóhomokra települve 0,2 — 0,7 ni vastag keményebb karbonátkőzet és felette 0,2 — 0,5 m-es laza karbonátiszap rakódott le. Ezt a kifejlődést a következő részekre lehet tagolni; a) Alul mindenhol vörös foltos, eres, lazább szerkezetű, homokos karbonátkőzet fejlő- dött ki. Ennek vastagsága maximálisan 0,2 — 0,3 m. A kőzetben a karbonátkötőanyag és a homokszemcsék 50— 50%-ban varrnak jelen. Kialakulása ennek is valószínűleg a fedőjén szivárgó és áthaladó vízhez kötött. A fedője felé éles határ nélkül, de jól felismerhetően megy át (I. tábla a). b) A felette települő rész 0,3 — 0,5 m vastag kemény, tömött világos szürke karbonát- kőzet, amelyben az egykori növényzet nyoma is felismerhető. A növényi gyökerek mentén gyakran lyukacsos. Rétegzést nem, vagy csak ritkán mutat. A homokszemcsék a kőzetben szabad szemmel nem, vagy csak ritkán ismerhetők fel. Karbonáttartalma 70 — 80% körül van. A fedőjétől éles határ választja el. Korábban a falusi házak, tanyák alapozásához is felhasználták (1. tábla b). cJ A következő rész mmdössze 5 — 8 cm-es vastagságú, igen kemény, gyakran 80% felet- ti karbonáttartalmú, sötétebb szürke karbonátkőzet, népi nevén pecsmeg, amely lefelé és felfelé is éles határral és réteglappal zárul. A kőzet réteglapján mély repedési nyomok, repe- dés! kitöltések, zsugorodás okozta besüllyedések, a réteglapra merőleges metszetben pedig makroszkój)osan is jól látható zárt és nyílt, részben kitöltött gyökér és gáz pórusok figyel- hetők ineg (I. tábla c, II. tábla, 1 — 2 felvétel). d) Eles határral, átmenet nélkül 0,3 — 0,6 m-es vastagságban laza és az 1. pontban kö- zépső rétegtagként már megismert kifejlődéshez teljesen hasonló fehéres szürke karbonát- iszaj) következik, amelynek karbonáttartalma 50 — 60% körül van. Felső része, mint ahogy az az 1. táblán is látható, gyakran talajosodott (I. tábla d). Az utóbbi években a kémiai összetétel és a kristálytani szerkezet felderítésé- re számos tí])usmintából röntgendifraktométeres, seanning-elektronmikrosz- kó])os és derivatográfos felvétel készült. A mikrofácies-tanulmányok során felhasznált vékonycsiszolatokat pedig a kaiéit és a dolomit elkülönítésére Na-alizarin-szulfonátos eljárással festettük meg. Mindezek a vizsgálatok azt bizonyították, hogy mind a karbonátiszap, mind pedig a kemény karbonátkő- zet uralkodólag dolomit összetételű. Ala])anyaguk dolomikritből áll. A kemény dolomit pórusai a diagenezis során részben már kitöltődtek. A pórusok falán koncentrikiisan azonban nem dolomikrit, hanem rostos és druzás kalcipátit vált ki. A vizsgálatok azt is egyértelművé tették, hogy a dolomitképződés a holocén tölgy szakaszában nem fejeződött be, hanem ma is tart (Molnár B. — M. Murvai I. — Hegyi-Pakó J. 1976, Molnár B. — Szónoky M. -- Kovács S. 1978). A dolomitiszap és a dolomit szövettani vizsgálati eredményeiről, pórusaik kialakulásáról és fajtáiról, a lithifikációs és diagenetikus folyamatok során végbement átalakulásokról következő tanulmányunkban számolunk be. Molnár: Hiperszalin tavi dolomitképződés 51 A Duna — Tisza közi tavi dolomit és dolomitiszap képződése A Duna—Tisza közi tavi dolomitok és dolomitiszajmk kópző(lésél)en, a bioló- giai vizsgálati eredményekre alaj)ozva, az evaporizácié)nak, valamint a növé- nyek tavaszi és nyári Cüg elvoné) hatásának tulajdonítottunk nagyobi) jelen- tőséget (Dvihally Zs. 1970, Mf)LNÁR B. M. Murvai 1. Hegyi-Pakó J. 1976). Müller, G. — Irion, G. - Förster, U. (1972) kutatási eredményeit alkalmazva iigy gondoljuk, különösen a dolomit kialakulását illetően tovább tudtunk lépni. A következőkben erről számolunk be. A dél-alföldi szikes tavak MTA Szegedi Bizottsága anyagi támogatásával történt kutatásában a geológusokon kívül biológusok és vízkémikusok is részt vesznek. A Kiskunsági Nemzeti Park megalakulása é>ta különösen intenzívvé vált a Parkhoz tartozó szikes tavak tanulmányozása. Ennek kapcsán számos szikes tóból rendszeres vízmintavétel, illetve kémiai elemzés történt (Szép- falusi J. 1970, 1976, 1977). A tavak földtani ké])ződményeit feltáró fúrások- kal egyidőben j>edig a fúrásokból kémiai elemzésre talajvízmintákat is vet- tünk (Molnár B. M. Murvai 1. 1976, Molnár B. — Kuti L. 1978 b). így ma már részletesen ismerjük a tavak vizének, valamint a tavakat körülve- vő talajvizeknek a kémiai jellemzőit. A Duna Tisza közi szikes tavak csapadékvízből és a helyi mélyedés felé szivárgó talajvízből tá])lálkoznak. A ])árolgásuk az óv folyamán ni. lényegesen nagyobb, mint a felszínen a tóba jutó csapadékvíz. A hiány a talajvízből ])ótlódik. A sekély, alig néhány dm-es, de kivételesen is 1,8 m-es mélységű (Kiskunhalas melletti Kunfehér-tó) tavaknak víztömegükhöz képest igen nagy a felületük, ezért nyáron aszály idején nagy a ])árolgásuk és vízfelüle- tük kiterjedése is igen változó. Sok közülük a nyári időszakban teljesen ki is szárad. A Duna—Tisza közén a júliusi közé])hőmérséklet 22 C°-nál több. Az 50 éves maximális átlaghőméuséklet ])edig a 25 C°-ot is meghaladja. Az évi 500 600 nim-es csaj)adék, időben nem egyeidetesen oszlik meg. Néha magas hőmérsék- letű töl)b hetes aszály is előfordul. A fülöj)házi Szap])anosszék tónál felállított meteorológiai állomás adatai szerint ])1. az 1976. nyári aszály idején június 18-tól jiilius 21-ig, 34 na])on át az átlaghőmérséklet 24 25 C° között volt. Ugyanebben az időszakban a 12''-kor mért maximális léghőmérséklet pedig a 27 30 C°-ot is elérte. Ilyen magas hőmérséklet mellett viszont 34 na]> alatt mindössze 6,8 mm csajiadék hullott le (4. ábra). A tavak vizének párolgása ilyenkor és a hasonló időszakokban igen erős. A tóv íz hőmérsékleti ingadozása rövid szakaszon belül, még napszakonként is igen jelentős. Ezért a vizekben évszakonként, de még na})Szakonként is nagyok a kémiai változások. Ez mind az oldott sók mennyiségében, mind pedig az ionok és kationok egymáshoz való arányában megmutatkozik. A tavak általános jellemvonása mégis a nagy összes oldott sótartalom és vizük erős lúgo.ssága, pH-értékük nyáron 9-nél több, gyakran eléri a 10, sőt a 1 1 ]>H-t is. Az I. táblázatban aFülöpháza melletti Szapj)anosszék tóból, a földtani fúrásokkal egy- időben, 1972. júliusában vett vízminta részletes kétniai elemzési eredményei láthatók. A tó vizének összes oldott sótartalma ebben az időszakban lő ezer mg/l körüli volt. Dvih.vlly Zs. (1970) és Szépfalusi J. (1970, 1970, 1977) vizsgálatai szerint azonban szélsőséges ese- tekben ennél jóval nagyobb értékek is előfordulnak. Az ,ő. ábra a Szappanosszék -tó 1976 — 77-ben mért adatait mutatja. A több mint egy éves perióduson belül 1970 nyarán 30 — 40 4* 52 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet 4. ábra. A fülöpházi Szappanosszék-tónál felállított meteorológiai állomás hómérsékleti és csapadék adatai az 1976. évi nyári aszály idején Fig. 4. Teraperature and precipitation data sets recorded at the snmmertime drought of 1976 by the meteoroiogical station established at Laké Szappanosszék at Fülőpháza 1976 1977 á. ábra. A Szappanosszék-tó vizének 1976— 77-ben mért összes oldott anyag tartalom és Mg/Ca arány változása. Az ábra Szépfalusi J. (1976, 1977) adatainak felhasználásával készült Fig. 5. Variation of the content of totál dissolved solids and the Mg/Ca ratio in the water of Laké Szappanosszék as measured in 1976—77. The figure has been plotted by using the results of J. Szépfalusi (1976, 1977) M o In ár : Hiperszalin tavi dolomitképződés 53 1976 1977 15 10 5 0 \ cr B N 6. ábra. A Szívósszék-tó vizének 1976— 77-ben mért összes oldott anyag tartalom és Mg/Ca arány változása. Az ábra SzÉPFAXUSI J. (1976, 1977) adatainak felhasználásával készült Fig. ö. Variatlon of the content of totál dissolved solids and the Mg/Ca ratio In the water of Laké Szivósszék as measured In 1976—77. The figure has been plotted by using the data of J. Szépfalusi (1976, 1977) ezer mg/l körüli volt az összes oldott sótartalom. A téli hónapokban lecsökkent 7 — 8 ezer mg/l értékre, majd ezt követően 1977 nyarán és száraz őszén az 50 ezer mg/l értéket is meg- haladta (II. táblázat). A Szappanosszék-tó a legszikesebb tavak egyike. A többi tó összes oldott sótartalma valamivel kevesebb és kevésbé ingadozó is. A Szívósszók-tóé pl., amely viszont a kevésbé szikes tavak közé tartozik, ugyanezen időszakban 1210 és 5890 mg/l között változott (6. ábra, II. táblázat). Kérdés, hogy az összes oldott anyag milyen fontosabb kationokat és anionokat tartal- maz és a dolomitképződés szempontjából lényeges Ca'*' és Mg+ + mennyiség az év folya- mán hogyan alakul. A Szappanosszék-tóban 1972. júliusábaJi a tó szikes jellegének meg- felelően 5698 mg/l mennyiséggel messzemenően a Na+ vezetett. Fontos kation volt még 184 mg/l mennyiséggel a K+ is. Az anionok közül 4059 mg/l-rel a CO^ volt a legjelentő- sebb, de lényeges volt még a Cl ~ és a S04~ is. Kisebb, 3, 1 mg/l mennyiségben metakovasavat is tartalmazott (I. táblázat). A tóvíz tehát nátrium hidrogénkarbonátos és kloridos típusú, fokozott szulfáttartalommal. A többi Duna — Tisza közi szikes tó is hasonló kémiai jellegű. A II. táblázat a Szappanosszék és a Szívósszék vizének 1976. augusztusa és 1977. októ- bere közötti időszakra eső legfontosabb kémiai jellemzőit összegezi. A Szappanosszék-tóban a Na+ -f K+ 1976 — 77-ben, a nyári és az őszi időszakban, igen jelentős 10 — 19 ezer rng/1 volt. A téli időszakban lényegesen csökkent az értéke, 2800 — 7189 mg/l között jelentkezett. A Na+ -)- K+ azonban az összes oldott anyagban együtte- sen kivétel nélkül minden esetben messzemenően a legnagyobb mennyiségben voltak jelen. A Na+-nak a K+ 3 — 7%-át tette ki. Amikor a Na+ nagyobb értéket mutatott, tehát a nyári és az őszi időszakban a Na'*'-nak a K+ kisebb 3 — 4%-át érte el. Télen azonban ez az érték 7% körüli volt. A Szívósszék-tóban a Na+ -f- K+ nyáron és ősszel 7 — 17 ezer mg/l, télen pedig 320 — 996 mg/l közötti értékű volt. Tehát a Szappanosszék -tóéhoz teljesen ha- sonló a tendencia, csupán az értékek kisebbek. Ugyanez a Na^ -f K+ egymáshoz viszonyí- tott arányának alakulására is vonatkozik. A Szappanosszék -tónál a Ca''" + -tartalom 1976. év nyarának végén és őszén, de még telén is igen kicsi, csak 1977. júliusától kezd mennyisége valamelyest nőni. 1977. októberében azonban a Ca'*' ismét eltűnik a vízből. A Szívósszék-tóban 1976. nyarán a Ca'’""'' 40 — 70 mg/l, majd innen a következő év júniusáig lényegesen kevesebb, 2,4 — 27,0 mg/l közötti értékű lesz. 54 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet A fülöpházi Szappaiiosszék-tó vize és a szikes tavak környéki talajvíz kémiai jellemzői Tlie diemical charaeteristics of laké Szappanosszék in Fülöphiíza ami groimdwater in the neigbourhood of nátron lakes I. táblázat — Table I — — Mintavétel helye Szappanosszék vize 1972. úlius Szappanosszék 11. sz. f. 1972. július Hattyússzék 17. sz. f. 1972. július Kémiai jellemzők Than f. mg/l egvenérték ■ % Than f. mg/l egyenérték % mg/l Than f. egyenérték % Nátrium Na+ .5698,2 97,19 3421,3 97,56 1080,2 88,58 Kálium K + 184,0 1,85 120,0 2,01 31,3 1,51 K.aloiumCa + + nyom — nyom — 16,0 1,50 Magmézium 29,6 0,96 7,8 0,42 54,2 8,40 VasFe + '*' gyenge nyom — — — — — AmiiKinium NH4 gyenge nyom — nyom — nyom — összesen : — 100,00 - 99,99 — 99,99 19,58 KloridCl" 1631,7 18,08 975,2 18,03 368,2 Hidrogén karbonát HCO3 ~ 3282,7 21,13 2092,9 22,48 2262,5 69,89 Karbonát CO3 4059,6 53,15 2400,4 52,46 — — Szulfát SOi 934,0 7,64 514,0 7,02 268,0 10,52 Metakovasav HjSiOs 3,1 — — — 22,9 — összesen: — 100,00 — 99,99 — 99,99 összes oldott anyag: Lúgosság összes keménység N®*ban Karbonát keménység N°-ban Kémhatás feiiolftaleinre 1,5 813,9 189,10 6,80 Lúgos 9531,6 114,30 1,79 Lúgos 4103,3 — 37,08 14,70 Lúgos A Szappanosszék- és a Szívósszék-tavak vizének fontosabb kémiai jellemzői SzÉpfaltisi J., (1976, 1977) szerint More important Chemical charaeteristics of the according to waters of laké Szappanosszék and Szívósszék J. SzÉPFALüSI (1976, 1977) Szappanosszék-tó A mintavétel időpontja Na-*- + K+ mg/l Ca + + mg/l Mg+ + mg/l Mg/Ca arány összes oldott anyag mg/l 1976. vili. 17. 14 400,0 43,3 43,30 34 200 1976. VIII. 26. 16 882,0 — 50,0 50,0 40 180 1976. IX. 18. 13 545,0 — 35,0 35,0 32 480 1976. X. 3. 13 352,0 — 36,0 36,0 34 000 1976. X. 19. Nem volt mintavétel 1976. XI. 1. 10 705,0 10,0 ; 1,8 1,80 26 680 1976. .XI. 12. 10 015,0 12,0 13,0 1,08 23 350 1976. XI. 26. 7 189,0 12,0 10,0 0,83 18 700 1977. 11.25. 2860,0 9.2 13,0 1,41 1 7 670 ] 1977. III. 23. 1 2821,0 1 4,0 17,0 4,25 7 710 1977. IV. 29. 2870,0 3,4 21,0 6,17 8 190 1977. V. 25. 3312,0 — 27,0 27,00 10 150 1977. VII. 20. 5 113,0 28,0 11,0 0,39 14 500 1977. VIII. 23. 10 660,0 1 1 14,0 1 0,24 1 46 630 1977. IX. 27. 18 260.0 34,0 18,0 0,52 49 760 1977. X. 25. 1 1 1 6-’." 1 1 62,00 1 1 52 890 1 J Legkisebb érték A Mg ++ -tartalom a Szappanosszék-tónál 1976. nyarán jelentősebb mennyiséget ér el, majd csökken és csak a köv^etkező év júliusától emelkedik i'ijra. A Szívósszék-tónál ugyan nagyobb értékek és ingadozások figyelhetők meg, mégis hasonló tendenciát lehet kimu- tatni. Általánosságlian niegállajiítható tehát, hogy a tavak félen kevésbé szikes vizűek, ])H-értékük és higos.ságiik is lecsökken és oldott karbonátot tartalmaz- nak. Az őszi változást elsősorlian az őszi és féli csapadék okozza, amikor is natpiohh mennyiségű édesvíz kerül a favakba, de elősegíti a növények assziiniláci- Molnár: Hiperszaltn tavi dolomitképződés 55 ójának a hiánya és a disszimiláció túlsúlya is. A tavak vizében ilyenkor jelen- tős mennyiségű CO2 dúsul fel, amely elősegíti a karbonát oldódását. Télen a hidrokarbonát jelentős része a Ca + +-hoz kötődik. Tavasz végén és nyár elején a felmelegedés fokozódásával a víz párolgása növekszik, amely sókoncentrálódást hoz létre és a Ca + + és elsősorban a Ca + hoz viszonyítva a Mg + + relatív tartalmát növeli meg, anélkül azonban, hogy a Ca + + és a Mg + + oldhatósági szorzatának értéke arányosan növekednék. Az egész folyamat egyben a CO2 oldhatóságát is csökkenti és ugyanebben az időszakban a növények asszimilációja az oldott CÜ2 felhasználódását is elő- segíti. Nyáron a legtöbb víz karbonát és hidrokarbonát tartalma szinte a Na + mennyiségével egyenértékű. A CO2 fogyásával és a sókoncentráció növe- kedésével a pH-érték is nagyobb lesz. A nyár végén és az ősz elején ehhez a nagy sókoncentrációjú, erősen lúgos kémhatású tóvízhez a csapadékkal hir- telen nagy mennyiségű édesvíz jut. Ugyanakkor különösen az éjszakai lehűlé- sek miatt legtöbbször a tóvíz hőmérséklete is erősen csökken. Mindez csökken- ti a tóvíz sótartalmát, de nagy Mg/Ca arányt tart fenn. Ismeretes, hogy a dolomitképződés legkönnyebb módja ép])en a sótartalom gyors csökkenése, amely egyúttal a kicsapódásban versenyző Na+ és K + ionok koncentráció- ját is csökkenti (Folk, R. L. — Land, L. S. 1975). II. táblázat — Tahié II. Szívósszék-t6 A mintavétel időpontja Na+ + K+ mg/l | Ca++ mg/l Mg++ mg/l Mg/Ca arány összes oldott anyaR ing/1 1976. VIII. 17. 1400,0 74,0 80,0 1,08 3900 1976. VIII. 26. 1646,0 41,0 1 127,0 1 3.10 4200 1976. IX. 18. 1 1 24,0 92,0 3,83 4430 1976. X. 3. ‘2382,0 1 2,4 1 106,0 1 44.16 1 4750 1976. X. 19. 821,6 26,0 49,0 1,88 2630 1976. XI. 1. 1115,0 15,0 75,0 5,00 3170 1976. XI. 12. 1152,0 7,0 86,0 12,00 3150 1976. XI. 26. 996,0 26,0 24,0 1,70 2910 1977.11. 25. 1 320,0 17,0 58,0 3.41 i 1130 1 1977. III. 23. 340,0 20,0 61,0 3,05 1210 1977. IV. 29. 422,0 14,0 71,0 5,07 1390 1977. V. 25. 447,0 27,0 66,0 2,03 1550 1977. VII. 20. 708,0 9,0 74,0 8.20 1900 1977. VIII. 23. 1055,0 181,0 1 1-4,0 1 1 0,08 3300 1977. IX. 27. 1485,0 94,0 17,0 0,‘20 4860 1977. X. 25. 1333,0 1 202,0 1 65,0 0,32 1 1 I I Legnagyobb érték A Szappanosszék-tó vizének 1972. júliusában a Mtí/Ca aránya igen jelentős, 29,6 volt (I. táblázat). Ugyanennél a tónál, az 1976-ban mért adatok azt mutatták, hogy augusztus- tól októberig a Mg/Ca arány igen nagy 96 — 50 közötti. Innen a következő óv áprilisáig igen kicsi, 0,89 — 6,17 értékű. Májusban egyszer ugyan 27 értékkel megugrott, de igazi emelke- dést 62 extrém aránnyal, csak szeptemberben mutatott (5. ábra, 11. táblázat). A Szívósszéknél a Mg/Ca arány mindössze egyszer, 1976. októberében volt kiugróan nagy, 44,16 értékű. Még ugyanezen év novemberében is 5—12 közötti, ezt követően azon- ban legközelebb csak a következő év júliusában mutatott nagyobb, 8,2 arányt. 56 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet A Duna— Tisza közi szikes tavakban a karbonátkiválást elsősorban tehát az evaporizáció idézi elő. A gyakran jelentős mennyiségben jelenlévő Charales- félék CO2 elvonó hatása szintén segíti a karbonátkicsapódást. Azt pedig, hogy a karbonát dolomit formájában jelenik meg a nagy sókoncentrációjú tó- vízhez kerülő nagy mennyiségű őszi csapadék édesvize okozza. Müllee, G. — Irion, G. — Fökster, U. a bevezetőben ismertetett tavi kar- bonátképződési modelljét alkalmazva, mivel a Duna— Tisza közi szikes tavak- ban a Mg/Ca arány az év jelentős részében 7 felett van, de kisebb, mint 12, gyakran azonban ennél is nagyobb értékű, az ,, állandó” Bg és a ,, dinamikusan változó” Bg, Cj tavak határán helyezhetők el. Ebből világosan következik, hogy a lerakódott üledékben elsődleges ásványként először a kisebb energiát igény- lő nagy magnézium tartalmú kalcit válik ki, amely azután koradiagenetikus úton dolomittá alakul át. A nagyobb energiát kívánó és így nehezebben kiala- kuló dolomit rácsszerkezet ui. csak azután jön létre, amikor a visszamaradt pórusvízben a Mg/Ca arány még tovább emelkedik. A korai diagenezisnél a kristálytani hasonlóság következtében a nagy magnézium tartalmú kalcit felszíne, a dolomit molekula számára, a dolomittá való átalakulásnál közeg- ként működik közre. A kisebb, 0—7 Mg/Ca aránynál, a tavak vizéből valószínűleg azért váhk ki a ,, stabilabb” nagy magnézium tartalmú kalcit, mert a kisebb értékek a téli időszakban vannak, amikor a tavak vize éppen a legnagyobb mennyiségben tud karbonátot oldani. Ilyenkor a karbonát kiválás lelassul, esetleg szünetel is. A Duna— Tisza közi karbonátok legnagyobb része e folyamat eredményeként dolomittá alakul át és a kalciumkarbonát ezért csak alárendelt szerepű. További kutatási feladatot jelent annak a megvizsgálása, hogy a Duna— Ti- sza közi tavakban, és különösen a legszikesebb tavak egyikében a Fülöpháza melletti Szappanosszék-tóban van-e huntit és esetleg magnezit. Müller, G. — Irion, G. — Förster, U. szerint a 40-en felüh Mg/Ca arány elvileg ui. ezt már lehetővé teszi. A Szappanosszék-tónál, mint láttuk a Mg/Ca arány a 40-es értékhatárt többször elérte, sőt meg is haladta azt. Folk, R. L. — Land, L. S. (1975) szerint nagy ionkoncentráció gyors kristályosodást idéz elő. Minél nagyobb a Mg/Ca arány, annál gyorsabb a kristályosodás. A gyors kristályosodás pedig mindig finomabb szemcséket hoz létre. A jelenlévő magnézium is megakadályozza a nagyobb kristályok ki- alakulását. A Duna— Tisza közi dolomitoknál is hasonló esettel állunk szemben. A ki- csapódás gyors, a kőzet alapanyaga ezért uralkodólag a finomabb, 1—4 fj, átmérőjű dolomikritből és nem a 15 jU-nál durvább szemcséjű dolopátitból áll. A magnézium ion jelenléte, kisebb ionrádiusza miatt, a kalcit kristály- rács oldahrányú növekedését is nehezíti, vagy el is zárja, ezért a kristályok inkább a c-tengely irányában nyúlnak meg. Szélső esetben ez oda vezet, hogy nem kalcit, hanem aragonit kristályosodik ki. A Duna— Tisza közi kemény dolomitok pórusai, részben már kitöltődtek. A kitöltés azonban később diagenetikus folyamat eredménye, és az eredeti oldatból kiváló dolomikrittel szemben, a pórusvíz eltérő, vagyis kisebb Mg/Ca aránya és kevesebb magnézium tartalma miatt, lassú kristályosodás eredmé- nyeként kalcipátitból áll. A pórusvíz eredeti oldattal szembeni kisebb Mg/Ca ará- nyát és kevesebb magnézium tartalmát a korai diagenetikus dolomitok kép- ződése során felhasználódott Mg + + okozhatja. A Mg + + a pórusvízben azon- t4.blQ/2'. Molnár: Hiperszalin tavi doloniitképződés 57 o (-0 .2 .2 ás d ^ «? d C3 J .2-S W g ® P ^ ' l| I s ^ ® a_ *3 o *2 SS 3 i "S ^ S N c O 0 > «-g 15’ -S o V <3 3 •3 •** Mi? S ® ^ "5> 3 « •si s| li S o rt fl tn oi O rt H P J= Ng ■*;? tt) 1 “* .Q B •g > “ S Ji -o "O J? 3 s ■■' S s S 2 -2 ^ 33 í2 i « J£ ,==S - rt g " í '•O M S Fh N O ^ “ U( O c '<Ü • O ■“•5 iá’“ 4§S ■gSS •<3 ^ ,_r C5 Q 0.3 C & 0> ooo .S£m-^ SS J ^ in II s3 ■2^ -Í3 o » I S •S '. c ^ C3 3 (D • 3 £ ca tí w *d ^ " ^ ct- C if 3 *3^ - d fl íS ® 2 . !2 ^ ^ 3 3 . S C 3 3:S §2 ■3 e á-3 O m P. a c - p !:i •2 2 ^ . cT fl 58 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet bán kisebb mennyiségben még továbbra is jelen van, amelyet a pórusok falán, a pórusfalra merőlegesen kiváló és a c-tengely irányában megnyúló rostos, druzás kalcitkristályok bizonyítanak. A dolomit keletkezéséhez szükséges Ca' ^ és Mg ’ származása A Duna — Tisza közi szikes tavak, mint említettük csapadékvízből és a helyi mélyedés felé szivárgó talajvízből táplálkoznak. Különösen jelentős az utóbbi. Néhány tó körül végzett fúrás talajvízmintájának kémiai összetétele az I. táblázatban van feltüntetve. A tavak körüli talajvíz a táblázatban szereplő adatok szerint is, igen jelentős mennyiségben tartalmaz oldott sókat. A Fülöpháza környéki Szappanosszék -tó 11. sz. és a Hatty ússzék -tó 17. sz. fúrásainak talajvizében, 1972. júliusában, 1956, illetve 9531 nig/1 volt az összes oldott sótartalom (I. táblázat). Az utóbbi ugyan kiugróan nagy érték, a 700 — 4000 mg/l azonban általános. A fülöpliázi tavak környékén, ugyancsak 1972. júliusában, a talajvíz Na+ tartalma 140 — 3421 mg/l, a Ca’’’ + 0 — 160 mg/l, a Mg^ ^ pedig 8 — 150 mg/l körüli értéket ért el. A 7. ábra a Kiskunsági Nemzeti Park JII. sz. területén Szabadszállás és Fülöpszállás között található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék szikes tavak körüli talajvizek, 1974. őszén észlelt kémiai összetételét mutatja. Az adatokból leolvasható, hogy a talajvízben a 8. ábra. A talajvíz kalcium-tartalma Kecskemét környékén (Kuti L. 1970 szerint). Jelmagyarázat: 1. 0—100 mg/1, 2. 100-300 mg/l, 3. 300-000 mg/l Fig. 8. Calcium content of the groumlwater near Kecskemét (according to L. Kuti 1970). L e g e n d : 1. 0 to 100 mg/l, 2. 100 to 300 mg/l, 3. 300 to 000 mg/l M olnnr: Hipersznlin faiu dalom itképződéií 59 kationok közül itt is mindig a Na+ + az uralkodó, de gyakran jelentős mennyiséget ér el a Ca^ + és a Mg^ + is. Az anionok közül a HCO, “ és a CI“ a legfontosabb (Molnár B. — KutiL. 1978). Kuti L. (1976) Kecskemét környéki földtani térképezése során hasonló kémiai össze- tételű talajvizeket talált. Az összes oldott sótartalom nála maximálisan 5000 mg/l értéket ért el. A Ca+ és a Mg+ + külön-külön 0—600 mg/l érték között változ()tt (8., 9. ábra). A kapott adatokat térképre víve érdekes megfigyelni, hogy a térképen ÉKy — DK-i irá- nyok rajzolódnak ki, ezek a Duna — Tisza közi futóhomokhuckák csapásirányát és egyiittal a homokbuckák közötti sernlyékek hossztengelyét is jelentik. Különösen jól látszik ez a magnéziumot feltüntető térképen (9. ábra). A fenti adatok bizonyítják, hogy a tavak felé már jelentős mennyiségű, változatos kémiai összetételű sót visz a szivárgó talajvíz. A tóba jutva ez a só a nyári aszály idején bekövetkező intenzív párolgás miatt még tovább koncentrálódik. Kérdés a továbbiakban az, hogy a dolomit képződéséhez szükséges Ca + + és Mg + + honnan ered. A Duna— Tisza közi szikes tavak bázisát mint láttuk a lösz, vagy a Duna- völgyből kifújt dunai származású futóhomok képezi (Mol- nár B. 1977). A tavak felé szivárgó víz, tehát ezeken keresztül jut a tóba. A dunai üledék jelentős mennyiségben tartalmaz karbonátos kőzeteket. A kiskunlacházi és a dabasi kavicsbányák hányóit átvizsgálva számos mező- 'EZl 9. ábra. A talajvíz niagnéziuin-tartalma Kecskemét környékén (Km L. Iü7(i szerint). J e 1 in a t; J' a r á z a t : 1. 0 — 100 niK/1, 2. 100 — 300 m/f/I, 3. 300 — 000 ing/1 Fíy. 0. Magnesiuni content of the grouinlwater near Kecskemét. L e g e n d : 1. 0 to 100 mg/l, 2. 100 to 300 mg/l, 3. 300 to 000 mg/l 60 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet zóos és harmadidőszaki mészkő és dolomitkavicsot lehet kiválogatni, sőt na- gyobb Nummulites-íé\é\et is. A dunapataji homokbányából pedig számos apró Foraminifera mosható ki. A Duna— Tisza közi futóhomokdünék anyagában'a kiskőrösi és a lakiteleki homokbányában a sósavban oldható karbonát 5— 10%-os mennyiségben for- dul elő. Ennek egy része törmelékes karbonátszemcse formájában volt jelen, amelyet a II. tábla 3 — 4. felvételén a Fülöpháza környékéről származó és karbonátos kötőanyaggal összecementált homokkő vékonycsiszolati képe is jól bizonyít. A felvétel közepén lekerekített karbonátszemcsék, illetve a szem- cséket körülvevő cementáló karbonát kötőanyag látható. A talajvízben lévő karbonát gyakran olyan jelentős mennyiséget ér el, hogy a fülöpházához ha- sonlóan a futóhomokban homokkőréteget hoz létre. A Duna —Tisza közi löszök karbonát-tartalma szintén jelentős, a keceli tég- lagyárban pl. 20 — 30% közötti. A korábbi vizsgálatokból ismerjük, hogy a löszben a dolomit mennyisége fontos. A Duna— Tisza közi futóhomoknak és a lösznek ez az összetétele lehetővé teszi, hogy a mállás (talajképződés) során a tavak felé szivárgó víz, a talajból kioldja a Ca + +-t és a Mg + +-t és a tavakba szállítsa, hogy ott azután évről évre dolomit formájában felhalmozódjék. A Duna - Tisza közihez hasonló recens tavi dolomitképződésről Mülleb, G. — Irion, G. — Förster, U.-nen kívül többen is beszámolnak. Jelentősebb pl. a Szovjetunióban a Balhas-tó É-i részén, az USA-ban, Cahfornia-ban a Deep Sping Lake-ben, valamint Dél- Ausztráliában a Coorong-lagunában kép- ződő recens dolomit (Teodorovich, G. I. 1945, Jones, B. F. 1961, Friedman, G. M. — Sanders, J. E. 1967, Alderman, A. R. — Skinner, H. C. W. 1960, 1963, Skinner, H. C. W. — Skinner, B. J. — Rubin, M. 1963, Von dér Borch, C. 1965). Amennyiben a későbbiek során a Duna— Tisza közi karbonátszelvények rész- letesebb, esetleg cm-ként történő összetétel- vizsgálata is megvalósul, úgy a kapott eredmények alapján klímarekonstrukció hajtható végre. A kelet-afri- kai tavaknál, a Vörös-tengernél és a Fekete-tengernél már végeztek hasonló kutatást (SuPKO, P. R. — Stoffers, P. — Coplen, T. B. 1974, Stoffers, P. 1976, Degens, E. T. — Stoffers, P. 1976), Érdemes volna a vizsgálatokat a bevezetőben említett magyarországi képződményekre is kiterjeszteni. így újabb adatokat nyerhetnénk az egykori üledékképződési környezetek pon- tosabb meghatározásához. Táblamagyarázat I. tábla A csólyospálosi tavi dolomit és dolomitiszap feltárás, a) Vörös foltos lazább szerkezetű homokos dolomit; b ) Világosszürke kemény dolomit; c ) Sötétszürke kemény dolomit (pecs- meg); d) Vil^osszürke dolomitiszap, felső részén talajosodott résszel II. tábla 1. Sötétebb szürke dolomit (pecsmeg). A felső réteglapon zsugorodás okozta besüllyedések, a réteglapra merőleges metszeten pedig zárt és nyílt, részben világosabb szürke kalcipátit- tal kitöltött gyökér és gáz pórusok láthatók 2. Sötétebb szürke dolomit (pecsmeg) réteglapra merőleges metszete. A réteglapra merőle- gesen repedés! nyomok, zárt és nyílt, részben világosabb szürke kalcipátittal kitöltött gyökér és gáz pórusok vannak M olnár: Hiperszalin tavi dolomitképződés 61 S — 4. Fülöpháza környékéről származó és karbonátos kötőanyaggal összecementált homokkő keresztezett nikol állás melletti vékonycsiszolati képe. A felvételeken középen lekerekített karbonátszemcsék (K), illetve a szemcséket körülvevő cementáló karbonát kötőanyag látható Irodalom — References Aldbrman, a. E,. — Skinnee, H. C. W. (1957); Dolomité Sedimentation in the Southeast of South Australia. Am. Journ. Sci., 255. pp. 561-567. Andó, M.— Mucsi, M. (1967): Klimarithmen in Donau— Theiss— Zwischenstromland. Acta Geogr., Acta üniv. Szege- diensis 7. 1—6. pp. 44—53. Szeged Deqens, E. T.— Stopfers, P. (1976); Stratified waters asa key to the pást. Natúré. 263. 5572. pp. 22—27. PviHAi.LY Zs. (1970): A kémiai és optikai változások dinamikája a magyar szikes vizekben. Hidrl. Tájékoztató 10. pp. 130—132. Budapest Folk, R. L.— Land, L. S. (1975): Mg/Ca Ratio and Salinity: Two Controls over Crystalllzation of Dolomité. Am. Áss. Petr. Geol. Bull. 59. 1. pp. 60—68. Feiedman, G. M.— Sanders, J. E. (1967): Origin and Occurence of Dolostones — in Carbonate Rocks. Elsevier Publ. Amstr. pp. 267—348. Ginsburo, R. N. (szerk.) (1975): Tidal Deposits. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, New York. 428. p. Jones, B. F. (1961): Zoning of saline minerals at Deep Spring Laké, Califomia. U. S. Geol. Surv. Profess. Papers 424B. pp. 199—209. Kriván, P. (1953): Die Bildung dér Karbonát sedimente lm Zwischengebiet von Donau und Theiss. Acta Geol. Sci. Hung. 2. pp. 91 — 108. Budapest KtJTi L. (1976): Kecskemét környékének agrogeológiai térképezése. Doktori disszertáció(Kézirat), Szeged Miháltz I.— M. Faragó M. (1946); A Duna— Tisza közi édesvízi mészköképzödmények. Az Alföldi Tudományos Inté- zet 1944— 45. évi Évkönyve 1. pp. 371 — 384. Szeged Miháltz I.— Mucsi M. (1964): A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája. Hidrl. Közi. 44. pp. 463—471. Budapest Milliman, J. D. (1974): Marine Oarbonates. Springer Verlag Berlin, Heidelberg, New York. 471. p. M. Faragó M. (1966): A soltvadkertl Petöfi-tó rétegeinek kronológiája palynológlai vizsgálatok alapján, őslénytani Viták 6. pp. 59—63. Budapest M. Faragó M. (1969): A dél-alföldi szikes tavak kutatásáról és azok eredményéről. Hidrl. Tájékoztató pp. 128—130 Budapest M. Faragó, M.— Mucsi, M. (1971): Geologlsche Entwicklungsgeschichte von Natronteichen auf Grund Palynologische Untersuchungen. Acta Univ., Szegediensis 11. 1—7. pp. 93—101. Szeged Molnár B. (1966); Pllocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alíöldön. Földt. Közi. 96. 4. pp. 403 — 418. Budapest Molnár B.(1970): A dél-alföldi szikes tavak keletkezése. Hidrl. Tájékoztató 10. pp. 124—130. Budapest Molnár, B. (1971): Entstehungsgeschichte dér Sodaseen im Süd-Alföld (Ungarn). Aus den Sitzungsberichten dér österr. Akademieder Wissenschaften Mathem-naturw. KI. Abt. 1. 179. 8— 10., pp. 183—191. Wien Molnár, B.— M. Murvai, I. (1975): Geohistorical Evolution and Dolomité Sedimentation of the Nátron Lakes of Fülöpháza, Kiskunsági National Park, Hungary. Acta Mlner. Pert., Acta üniv. Szegediensis 22. 1. pp. 73—86. Szeged Molnár B.— M. Murvai I. (1976); A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházl szikes tavainak kialakulása és földtani törté- nete. Hidrl. Közi. 56. 2. pp. 67—77. Budapest Molnár, B.— Szónoky, M. (1976): On the Origin and Geohistorical Evolution of the Nátron Lakes of the Bugac Region. Móra F. Múzeum Évkönyve, 1974—75/1. pp. 257—270. Szeged Molnár, B.— M. Murvai, I.— Heoyi-Pakó, J. (1976): Recent Lacustrine Dolomité Formation in the Great Hungárián Piain. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 20. 3— 4.pp. 179—198. Budapest Molnár B. (1977); A Duna— Tisza köz felsőpliocén (levantei) és pleisztocén földtani fejlődéstörténete. Földt. Közi. 107. l.pp. 1—16. Budapest Molnár B.— Kuti L. (1978a): A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemen- szék-tavak keletkezése és Úmnogeológiai története. Hidrl. Közi. 58. 5. pp. 216—228. Budapest Molnár B. — Kuti L. (1978b): A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemen- szék-tavak környékének talajvízföldtani viszonyai. Hidrl. Közi. 58. 8. pp. 347—355. Budapest Molnár B.— Szónoky M.— Kovács S. (1978): Duna— Tisza közi hiperszalin tavi dolomitok mlkrofácies-vizsgálata. (Kézirat) Mucsi M. (1963): Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édesvízi karbonátképződmónyeken. Földt. Közi. 93. 3. pp. 373—386. Budapest Mucsi M.(1966): A soltvadkertiPetőfl-tó földtani viszonyai II. Földt. Közi. 96. 4. pp. 452—459. Budapest Müller, O. (1969); Sedimentbildung im Plattensee (Ungarn). Naturwissenschaften 56. 12. pp. 606—615. Müllbr, G.— Irion, G. (1969): Subarelal Cementation and Subsequent Dolomitization of Lacustrine Carbonate Muds and Sands from Paleo-Tuz Gölü („Salt Laké”), Turkea. Sedimentology 12. pp. 193—204. Müller, G.— Irion, G.— Förster, U. (1972): Formation and Diagenesis of Inorganic Ca— MgCarbonates in the Lacu- strine Environment. Naturwissenschaften 59. 4.pp. 158—164. Müller, G.— Wagner, F. (1978); Holocene Carbonate Evolution in Laké Balaton (Hungary): A Response to Climate and Impact of Mán — in Modern and Anoient Laké Sediments. Blackwell Scientifio Publications, pp. 57—81 Ox- ford, London, Edinburgh, Melbourne PURDY, E. G. (1963): Recent Calcium Carbonate Facies of the Great Bahama Bank. Journ. Geol. 71. pp. 334 — 335., 472-497. PURSER, B. H. (szerk.) (1973): The Persian Guif: Holocene Carbonate Sedimentation and Diagenesis in a ShaUow Epi- continental Sea, Springer Verlag, New York. 471. p. Reineck, H. E.— Singh, I. B. (1973): Depositional Sedimentary Environments with Reference to Terrigenous Clastics. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, New York. 437. p. Shinn, E. a.— Giusbcrg, R. N. (1964): Formation of Recent dolomité in Florida and the Bahamas. Am. Áss. Petr. Geol. Bull. 48. pp. 547. Skinner, H.C. W. (1960): Formation of Modern Dolomité Sediments in South Australias Lagoons. Bull. Geol. Soc. Am. 71. pp. 1976. 62 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Skinner, H. C. W. (1963): Precipitation of Calcian Dolomites and Magnesion Calcites in the Southeast of South Austra- lia. Am. Journ. Sci. 261. pp. 449—157. Skinner, H. C. \V. — Skinner, B. J.— Kubin, M. (1963): Age and Accuniulation of Dolomité Bearing Carbonate Sedi- nients in South Australia. Science 139. pp. 335—336. Sm.iroglai P. (1939): Bugac szikes tavai. (Doktori disszertáció) Budapest STOFFER.S, P. (1976): Die Bekonstruktion Paláokllmatischer Verháltnisse am Belsplel ostafrikanischer Seen. Ruperto Carola 55. pp. 81 — 85. SUPKO, P. R. — Stoffers, P.— Coplen, T. B. (1974): Petrography and Geochemistry of Red Sea Dolomité. Deep Sea Drilling Project 23. pp. 867 — 878. Szépfalusi J. (1970): A dél-alföldi szikes tavak kémiai vizsgálata. Hidrl. Tájékoztató 10. pp. 132 — 134. Budapest SzÉPFALUSl J. (1976): Vízkémiai vizsgálatok a KNP III. sz. területe szikes tavain. Jelentés a Szegedi Akadémiai Bizott- sághoz (Kézirat), Szeged SzÉPFALUSl J. (1977): Vízkémiai vizsgálatok a KNP III. sz. területe szikes tavain. Jelentés a Szegedi Akadémiai Bizott- sághoz (Kézirat), Szeged Teodorovich, G. J. (1946): On the Genesis of the Dolomité of Sedimentary Deposits. Doki. Akad. Nauk S. S. S. R. 53. pp. 817—820. Moszkva Von dér Borc'H, C. (1965): The Distribution and Preliminary Geochemistry of Modern Carbonate Sediments of the Coorong Area, South Australia. Geochim. Cosmochim. Acta. 29. pp. 781 — 799. Walter, M. R. (szerk.) (1976): Stromatolites. Elsevier Se. Publ. Company Amsterdam — Oxford— New York. 790. p. ZÓLYOMI, B. (1953): Die Entwicklungsgeschichte dér Vegetation Ungams seit dem letzten Interglacial. Acta Bioi. Acad. Sci. Hung. 4. pp. 367 — 413. Budapest Hypersaline lacustrine dolomité formation in the Danube — Tisza Interfluve dr. B. Molnár Among the sand diines of the Danube — Tisza interfluvial wind-blown sand area, car- bonate sediments are often encoimtered (Fig. 3, Table I, II). The depressions are usually füled by nátron lakes recharged from meteoric waters and groundwater seeping towards the depressions of the lakes. Percolating through the windblown sands forming the base of the lakes and containing alsó carbonates, the groundwater dissolves a considerable quan- tity of cations, so tliat the groundwater reaching the laké will introduce intő it a high amoiint of dissolved solids and salts of diversified Chemical composition. As a result of summer evaporation, frequently lasting as long as several weeks, and of the high tempera- tűre and the CO^-extracting action of the plants, a water of high salt concentration and heavily alkaline is produced (Fig. 4, 5, 6, 7, 8 and 9; Tables I, II). With autiimnal rainfalls the lakewater is added to by great quantities of fresh water, which decreases the salinity and the amount of Na+ and K+ competing in being precipita- ted, bút which increases the Mg/Ca ratio of the lakewater. Since the Mg/Ca ratio in the water of the lakes is usually between 7 and 12, it is calcite of high magnesium content requiring less energy that is precipitated as primary mineral from the lakewater. With ad ditional rise of the Mg/Ca ratio of the remaining poré water it will be transformed intő dolomité as a result of early diagenesis. High ion concentration and high Mg/Ca ratio will prov'oke a rapid crystallization, so that dolomierite with a predominant grain size of 1 to 4 y diameter will be produced. The pores of the harder dolomites of the Danube — Tisza Interfluve are already partly füled and the infill consists, imlike the dolomierite jDrecipitating from the original solution, of calcisparite jiroduced by a slow crystallization due to a Mg/Ca ratio lower than that of the earlier poré waters and to the smaller Mg+ ^ content. The fact that the poré water is cha- racterized by a lower Mg/Ca ratio and a lower Mg+ + content compared to the original solution seerns to be due to Mg+ + consumefl in the course of the formation of early diage- netic dolomites. Mg+^ in the poré waters, however, is invariably present in smaller amoimt, as evidenced by fibrous, drusy calcite crystals precipitated perpendicularly to the poré Wall and elongated according to the c-axis. Mól n a r : Hipersznlin tavi dalom itképződé.i 63 I. tál)la II' tábla Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet O.Jmm FSldtani Közlöny, BuU. of the Hungárián Oeol. Soc. ( 1980) 110. 65 — 89 Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning vizsgálata Koreczné dr. Laky I. — Nagyné dr. Gellai A. (16 táblával) Az Almaena nemzetségbe tartozó fajok fejlődési soráról közölt korábbi munkánk (1972) megállapításait revízió alá vettük az electroscanning felvé- telek alapján. AJikori eredményeinket az electroscanning felvételek igazolták, megerősítették. A fajok ismerete lehetővé teszi az eocén, oligocén, miocén ko- rok elkülönítését, ami a pontos rétegtani besorolást segíti elő. Magyarországon a harmadidőszaki üledékekben igen gyakoriak az Almaenák. Tekintettel arra, hogy a nemzetség fajöltője rövid — felsőeocéntől az alsómio- cénig terjed — , rétegtani taglalásra jól felhasználható. Ezért részletes vizs- gálatokat végeztünk a Budapest Városmajor 1. sz., az Esztergom 20. sz., a Püspökhatvan 4. sz. mélyfúrás, valamint az egri és a veresegyházi téglagyári feltárások anyagából. Vizsgálataink során megfigyeltük, hogy az eddig Almaena osnahrugensis (RoEMER)-nek meghatározott faj még további 12 fajra külö- níthető el. Hazai irodalmunkban korábban ez a faj több nemzetség néven sze- repelt. Hatken M. (1875) Truncatulina osnahrugensisnek, IVLajzon L. (1962, 1966) Planulinella osnahrugensisnek jelölte. A külföldi irodalom szerint is még fokozottabb mértékben sorolják az Almaena nemzetségbe tartozó fajokat külön- böző nemzetségekbe. Bár több szerző is megkísérelte e problémát egyszerűsí- teni, mégsem vált általánossá az említett fajok egyértelmű besorolása (Hof- KER J. 1952, Butt, a. a. 1966). Az Almaena nemzetséget Samoilova állította fel 1940-ben: ,,A ház síkban felcsavart, mindkét oldalán evolut, széle peremmel ellátott. A fal meszes, erősen perforált. Kétféle nyílás figyelhető meg. Egyik az utolsó kamra bázi- sán, majd a másodlagos nyílások a kamra szélén, melyek résalakúak, hatá- rozott peremmel és a ház szélével párhuzamos lefutásúak.” A többi nemzet- ség leírása {Kelyphistoma Keijzer 1945, Planulinella Sigal 1949, Pseudo- planulinella Sigal 1950, Quer altina Marié 1950) később történt, így ezeket az Almaena nemzetség synonimáinak tekinthetjük. Loeblich, R. a. — Tappan, H. 1964-es rendszertani munkájában már be- vonja az Almaena nemzetségbe a Kelyphistoma, Planulinella, Pseudoplanuli- j nella nemzetségeket a legfőbb faji bélyeg, a másodlagos nyílássor alapján. 1 A Queraltina nemzetséget azonban továbbra is megtartja — melyet Marié 1950-ben a felsőeocénben előforduló fajok alapján állított fel — , mivel ezek kamrái felfúj tabbak, nem olyan laposak és a tekercsoldalon a kezdeti kamrasor erősen bemélyed, viszont a nyílások itt is az Almaenákhoz hasonlóan az utol- só kamra végződésénél, valamint a ház pereménél figyelhetők meg. Véleményünk szerint, mivel fő jellemvonásaikban a Queraltinák is meg- felelnek az Almaena nemzetség leírásának, ezért az eocénben előforduló fajo- kat is az Almaena nemzetségbe soroljuk. Nem tartjuk indokoltnak tehát. 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet hogy ennek a viszonylag rövid átfutású nemzetségnek a fajai, amennyiben megegyeznek a legfontosabb bélyegekben, úgy különböző nemzetség néven szerepeljenek az irodalomban — földtani kortól függően. Loeblich, R. a. — Tappan, H. rendszere szerint az Almaena genus rendszer- tani helye a következő: Família: Anomalinidae Cushman, 1927 Subfamilia: Almaeninae Myatlyuk, 1959 Genus : Almaena Samoilova, 1940 Az electroscanning vizsgálatok alapján megfigyelhettük, hogy a felsőeocén- ben fellépő fajok házanyaga vékony, üvegszerű, pórusai ritkán, elszórtan helyezkednek el. A ház peremén határozottan látszanak a nemzetségre jel- lemző másodlagos nyílások (I. tábla). Az Almaena nemzetség virágkorát a középsőohgocénben élte, amelyet a legváltozatosabban díszített formák jól jeleznek. Elemeik között gyakoriak a hieroghfák, kiemelkedő bordák, erős pórusosság és ezek kombinációi (II— XI. tábla). A felsőohgocén fajok egyszerűbbek, ahg díszítettek. Erősen pórusosak, de kiemelkedő bordák nem, vagy csak nagyon elvétve figyelhetők meg a házon (VII., XII. tábla). Az alsómiocén alakok viszont már vaskosak, porcelánszerű házanyaggal, nagy pórusokkal, kiemelkedő bordákkal díszítettek XIII — XVI. tábla). Az általunk meghatározott fajok közül az Almaena taurica Samoilova és az Almaena zigzag Galloway — Heminway fajokról nem készült electro- scanning felvétel, mert csak egy-egy fényképezésre alkalmas példányunk van az origináhs gyűjteményben. A fajok leírása Almaena crenata (Marié, 1950) (I. Tábla 1 — 3.) l^hO.QueraUina crenata Makié— MARIÉ, P.: p. 79.,fig. 6. 1972. Almaena crenata (Makié)— Korecz-Laky, I.— Nagy-Gellai A.: p. 271., pl. I. fig. 5. Megjegyzés: Példányunk egyezést mutat a leíró által ábrázolt alakkal. Ruiz, M. DE Gaona — Colom, G. munkájában a Marié által leírt Queráltina colomi barton faj synonimájaként említi a Queraltina hispanica és Queraltina crenata fajokat. Véleményünk szerint mindhárom faj külön kezelendő, mert egymástól eltérőek. Az electroscanning felvételeken jól megfigyelhető a díszítetlen, sima, ritkán perforált üvegszerű ház, a kezdeti kanyarulat bemélyedése. A peremen határozottan látszanak a nemzetségre jellemző másodlagos nyílások. Előfordulás: A Pyreneusok felsőeoeén, barton képződményeiben ritka. Hazánk- ban a Budapest Városmajor 1. sz. mélyfúrás felsőeocénjéből ismert. Almaena alavensis (Palmer, 1938) i (VII. Tábla 3—5.) | 1938. Planulina aíaBeroíís Palmer— PALMER, D.: p. 345, Fig. A— C 1957. A(ínaeTCaa(areresís(PALMER)— Sacal, V.— DeboüRLE, A.: p.67, pl. XXXIV. Fig. 8. i Megjegyzés: Példányaink egyezést mutatnak Sacal, V. — Debourle, A. pl. I XXXIV. Fig. 8. sz. ábrájával. Palmer ábrája a stilizált rajz miatt kevéssé azonosítható j fajunkkal, bár a kezdőkamra és a kamrák száma azzal is megegyező. j K o r e c z n é — ~N agy né: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanniyi g 67 Az electroscanning felvételeken jól látszik, hogy a kamraválaszfalaknál nem kiemelkedő bordák varrnak — ahogyan azt a fénymikroszkópos felvételekeír látjuk — hanem itt a ház imperforált. A kezdőkamra kivételével a kamrákat sűrűn elhelyezkedő, bemélyedő póru- sok díszítik. Előfordulás: Franciaország alsómiocén-felsőoligocén és Kuba oligocén üledékei- ben. Hazai előfordulása az Eger környéki felsőoligocénben nem ritka. Almaena taurica Samoilova, 1940 1940. Almaena taurica Samoilova— Samoilova, R. B.: p. 378, text. Fig. 4. Megjegyzés: Példányaink teljes egyezést mutatnak Samoilova leírt és ábrázolt fajával. A fajról electroscanning felvétel nem készült megfelelő anyag hiányában. Fény- mikroszkópos felvételt az előző munkánkban közöltünk. Előfordulás: A Szovjetunió krüni alsóoligocénjében gyakori. Anyagunkban az Esztergomi-medence középsőoligocénjéből több példányban ismert. Almaena zigzag (Galloway — Heminway, 1941) 1941. Planulina zigzag Galloway — Heminway — Galloway, J. J. — Heminway, C. E.: p. 400, pl. 26., fig. 4. 9172. Almaena zigzag (Galloway — Heminway)— Rorecz Laky, I.— Naqy-Gellai, á.: p. 278., pl. I., fig. 1. Megjegyzés : Példányunk teljes egyezést mutat a leírók ábrájával. A fajról elec- troscanning felvétel nem készült. Fénymikroszkójros felvétele az előző munkánkban szere- pel. Előfordulás: Az Amerikai Egyesült Államok felsőoligocén képződményeiből ismert. Hazai előfordulása a fajnak a Dorogi-medence felsőoligocén üledékeiben egy pél- dányban. Almaena alticosta (Ten Dam — Reinhold, 1942) (VIII. tábla 1 — 5.) 9492. Planulina altieostaT'E'S Dam — Reinhold— TEN Dam, A.— Reinhold, Th.: p. 97, pl. 10. Fig. 4a— c 5110. PlanulinAla alticosta (Ten Dam — Reinhold)— Siqal, J.: p. 65, 67, Fig. 5 — 6. l972. Almaena alticosta (Ten Dam — Reinhold) — Korecz-Laky, I. — Naqy-Gellai, Á.: p. 269., pl. I., Fig. 2. Megjegyzés : Példányunk teljes egyezést mutat a leírók által ábrázolt fajjal. Batjes, a. J. 1958-as és Grossheide, K. — Trunkó, L. 1965-ös mimkájában helytelenül synonimnak veszi a fajt az Almaena osnabrugensis (Roemer) fajjal. A két faj közötti különbséget az electroscannmg felvétel is igazolja. Az Almaena alticosta- fajnál a kiemelkedő kamraválaszfalakon kívül a ház egész felületén a pórusokat is kiemel- kedő, hálózatos díszítések veszik körül. Előfordulás: Hollandia középső-felsőoligocénjében nagyon ritka. Eszak-Magyar- ország (Eger) felsőoligocénjében ritka. Almaena osnabrugensis (Roemer, 1838) (XI. tábla 1 — 5., XII. tábla 1 — 4.) 1838. Planulina osnabrugensis v. M. ROEMER— Roemer, F. A.: p. 390, pl. 3. Fig. 58, 1856. Rosalina osnabrugensis v. M. sp. — Reuss, A. E.: p. 243, pl. 5. Fig. 58. 1875, Tru7icatulina osnabrugeyisis V. MÜNSTER— Hantken, M.: p. 63, pl. 9. Fig. 4. 1955. Almaena (MÜNSTER) — Hagn, H.; p. 350, pl. 10. Fig. ] 4. 1958. Ahnaena oínadrwgenm (Roemer)— Batjes, D. A.; p. 154, pl. 9. Fig. 1. 1963. Ahnaena (Pseudoplanulinella) osnabrugensis (Roemer) — Kümmerle, E.: p. 58, pl. 10. Fig. 4. Megjegyzés: Hazai anyagimkban megfigyeléseink szerint a középsőoligocén ala- kok kerekebbek, erősebben felfújtak, díszítettebbek, mint a felsőoligocén formák. A kam- raválaszfalakat keskeny, kiemelkedő bordák díszítik. A pórusok mellett elszórtan gyöngy- szerű és hálózatos díszítések figyelhetők meg. A felsőoligocén fajoknál az electroscanning felvételeken megfigyelhető, hogy a kamraválaszfalaknál nincsenek kiemelkedő bordák, ezeket fénymikroszkópban csak azért látjuk így, mert a ház itt imperforált. A peremen jól megfigyelhetők a határozott, kiugró bordák és a másoillagos nyílások. 5* 68 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Előfordulás: Németország, Belgium középső- ős felsőoligocénjében gyatori faj. Hazai előfordulása a Dorogi-medence, Eszak-Magyarország, Budapest környéke középső- és felsőoligocén képződményeiben igen gyakori. Almaena hieroglyphica Sigal, 1950. (II— VII. tábla) 1950. Almaena ( Pseudoplanulinella ) hieroglyphica SiGAL. — Sigal, J.; p. 64, Text. Fig. 2. 1966. Almaena osnabrugensis hieroglyphica (Sigal)— BüTT, A. A.: p. 67, pl. 6. Flg. 8. Megjegyzés: Példányunk teljes egyezést mutat Sigal leírt és ábrázolt fajával. Grossheide, K. — Trunkó, L. 1965-ben (Tf. 15. Fig. 6.) ábrázolt Almaena osnabrugensis (Roemer) faja minden kétséget kizáróan az Almaena (Pseudoplanulinella) hieroglyphica Sigal fajjal azonos. Az electroscanning felvételek alapján a fajnak igen sok változata figyelhető meg. Egyes alakoknál a felület teljesen hieroglifás díszítettséget mutat, míg másoknál csak a fiatalabb kamrákat fedi ez a díszítés, az idősebb kamrák csak perforáltak. A miocén fajnál a perfo- rált felületen elszórtan jelennek meg a hieroglifák. Előfordulás: Franciaország középsőoligocén-alsómiocén, Németország felső- oligocén rétegeiben kevés példányban. Hazánkban a Gellért-hegyi középsőoligocén réte- gekből és a v'eresegyházi téglagyár alsómiocén üledékeiből ismert. Almaena siphoninaeformis (Sigal, 1949) (IX. tábla 1 — 3.) 19ÍQ. Kelyphistoma siphoninaeformis SlOAL—SlOAlj, J j>. 157, pl. I.Fig. 1—3. 1966. Almaena osnabrugensis siphoninaeformis (Sigal) — Butt, A. A. : p. 66, pl. 6. fig. 6. Megjegyzés: Példányunk egyezik Sigal fajával. Az electroscanning felvételnél határozottan látszik a kamrák tagoltsága, elkülönülése és a kamrákon látható gyöngyszerű díszítés valójában letöredezett tüskék maradványa. Előfordulás: Franciaország miocén üledékeiből közlik. Hazai előfordulása a faj- nak az Esztergom 20. sz. mélyfúrás középsőoligocén rétegeiből ismert. Almaena escornebovensis (Sigal, 1949) (X. tábla 1 — 5.) 1949. PlanuUnella escornebovensis SiGAL— SlQAL, J.: p. 158, pl. 2. Fig. I. 1972. Almaena escornebovensis (SiaiLy-KORKOZ-LAKT, I.— Nagy-Gellai, Á.: p. 271., pl. II., fig. 7. Megjegyzés: Bgtt, A. A. 1966-os mimkájában a PlanuUnella escornebovensis faj synonimájának veszi az Almaena alavensis (Palmer) fajt, Sacal — Debourle 1957-es ábrája alapján. Az Almaena alvensis fajnál a gömbalakú, gyöngyszerűen kiemelkedő kez- dőkamra olyan határozott különbséget mutat, melynek alapján nem vehető azonos fajnak a kettő. Az Almaena escornebovensis kerek, míg az Almaena alavensis nyújtott, ovális forma. Jellemző a fajra a pórusok kettős, gyűrű alakú megjelenése. A kamraválaszfalak csak a peremekhez közeli részen imperforáltak. A széle karéjos, kiemelkedő bordával. Előfordulás: Franciaországban az Aquitani-medence miocén üledékeiből ismert. Hazánkban az Eger-környéki felsőoligocén képződményekben gyakori. Almaena crassa (Galloway — Hemimway, 1941) (XIII. tábla 1 — ^4.) 1941. Planulina crassa Galloway— HEraNWAY Galloway, J. J. — Heminway, C. E.: p. 398, pl. 25., fig. 2. 1972. Almaena crassa (Galloway— Heminway) — Korecz-Laky, I.— Nagy-Gellai, Á.: p. 270., pl. II., fig. I. Megjegyzés: Példányaink Galloway — Hemustway 1941-ben leírt és ábrázolt fajához állnak közel. Eltérés csak a kamrák számában mutatkozik. A mi egyedeinknél 8 kamra látható, míg a leírók fajánál 10 kamra helyezkedik el az utolsó kanyarulaton. Az electroscanning felvételeken nagyon jól érzékelhető a miocén fajokra jellemző erős Koreczné — Nagyné: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning 69 bordázottság a kamraválaszfalakon és a nagy, ritkán elhelyezkedő pórusok. A kezdőkam- ránál elszórtan kis kiemelkedések láthatók. Előfordulás: Az Amerikai Egyesült Államok alsómiocén üledékeiben nem ritka. Hazánkban a veresegyházi téglagyár alsómiocén üledékeiből ismeretes, több példányban. Almaena palmerae (Garrett, 1942) (XIV— XV. tábla) l942. PlaniiUna 'palmerae Garrbtt— Garrbtt, J. B.: p. 463, pl. 70. Fig. 3 — 4. 1972. Almaena paít/i«ra«(GARRETT) — Korecz-Laky, I. — Naqt-Gellai, A.: p. 274., pl. II., fig. 2. Megjegyzés : Példányunk a legnagyobb hasonlóságot Garrett fajának 4-es ábrá- jával mutatja. A fajra jellemzők a kiemelkedő, ívben meghajló bordák és a ritka, nagy pó- rusok. A Püspökhatvan 4. sz. fúrásból származó példányon (XIV. tábla) a bordák kissé határozatlanabbak és a kezdőkamrán szabálytalanul rendeződnek el. Előfordulás: Texas miocén képződményeiből ismert. Hazánkban a veresegyházi téglagyár alsómiocén üledékeiben kevés, valamint a Püspökhatvan 4. sz. fúrásban több példányban. Almaena evoluta (Le Roy, 1939) 1939. Planulina evobUa Le Roy— Le Roy, L. W.: p. 266, pl. 7. Fig. 16—17. 1972 Almaena evolrUa (Le Roy)— Korecz-Laky I. — Nagy-Gellai Á. p. 272., pl. II., fig. 8. • Példányunk a Le Roy által ábrázolt és leírt fajhoz áll közel, azzal a különbséggel, hogy példányunkon a kamrák szélesebbek, mint Le Roy ábráján. Az electroscanning felvételen itt is jól megfigyelhetők a kamraválaszfalakon ívben meg- hajló, kiemelkedő bordák, és a ritka pórusosság. Az idősebb kamrákon kisebb, gyöngyszerű díszítés is előfordul. Az utolsó kamra peremén jól látszanak a sorban elhelyezkedő nyílások. Előfordulás: India miocén üledékeiből ismert. Hazánkban a veresegyházi tégla- gyár alsómiocén képződményeiből került elő, több példányban. Az Almaena nemzetség fajainak elterjedése Meghatározott fajok Eocén OUgocén Miocén felső alsó középső felső alsó Almaena evoluta (LE RoY) Almaena palmerae (G ARREIT) Almaena craesa (Galloway — Hemikway) Almaena escornebmensis (SlQAL) Almaena siphoninaeformis (SlQAL) Almaena hieroglyphica (SIOAL) Almaena omabrvgeneia (ROEMEB) Almaena alticosta (Ten Dam — Reinhold) Almaetia tigzag (Galloway — Hemdtway) Almaena taurica (SAMOno VA) Almaena alavensis (P ALMER) Almaena crenala (Marié) — I 70 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. Felsőeocén Almaena crenata (Marié) 1. Fénymikroszkópos felvétel 96 X 2. Electroscanning felvétel 200 X 3. Electroscanning felvétel 400 X II. tábla — Plate II. Középsőoligocén Almaena hieroglyphica Sigal 1. Fénymikroszkópos felvétel 75 X 2. Electroscanning felvétel 100 X 3. Electroscanning felvétel 480 X III. tábla — Plate III. Középsőoligocén Almaena hieroglyphica Sigal 1. Electroscanning felvétel 200 x 2. Fénymikroszkópos felvétel 75 X 3. Electroscanning felvétel 600 X 4. Electroscanning felvétel 100 X IV. tábla — Plate IV. Középsőoligocén Almaena hieroglyphica Sigal 1. Electroscanning felvétel llOx 2 — 3. Electroscanning felvétel 300 X V. tábla — Plate V. Középsőoligocén Almaena hieroglyphica Sigal 1. Electroscanning felvétel 540 X 2. Electroscanning felvétel 1000 X 3. Electroscanning felvétel llOx VI. tábla — Plate VI. Alsómiocén Almaena hieroglyphica Sigal 1. Electroscanning felvétel 600 X 2. Electroscanning felvétel 200 X 3. Electroscanning felvétel 94 X 4. Electroscanning felvétel 260 X K o r e c z n é—N a g y n é: Az Álmaena nemzetség fajamak eleclroscanning 71 VII. tábla — Plate VII. Középsőol igocén Almaena hieroglyphica Sigal 1. Electroscarming felvétel 100 X 2. Fénymikroszkópos felvétel 75 X Felsőoligocén Almaena alavensis (Palmer) 3. Electroscanning felvétel 540 X 4. Electroscanning felvétel 150 X 5. Fénymikroszkópos felvétel 75 X VIII. tábla — Plate VIII. Középsőoligocén Almaena alticosta (Ten Dam — Reinhold) 1. Fénymikroszkópos felvétel 75 X 2. Electroscanning felvétel 100 X 3. Fénymikroszkópos felvétel 75 X 4 — 5. Electroscanning felvétel 200 X IX. tábla — Plate IX. Középsőoligocén Almaena siphoninaeformis (Sigal) 1. Electroscanning felvétel 100 X 2. Electroscanning felvétel 180x 3. Electroscanning felvétel 600 X X. tábla — Plate X. Középsőoligocén Almaena escornebovensis (Sigal) 1. Electroscanning felvétel 220 X 2. Electroscanning felvétel 1 10 X 3. Electroscanning felvétel 94 x 4. Electroscanning felvétel IlOOx 5. Electroscanning felvétel 4000 X XI. tábla — Plate XI. Középsőoligocén Almaeiia osnabmgensis (Roemer) 1. Fénymikroszkópos felvétel 75 X 2. Electroscanning felvétel 100 X 3. Fénymikroszkópos felvétel 75 x 4 — 5. Electroscanning felvétel 220 X 72 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet XII. tábla — Plate XII. Felsőül igocén Almaena osnabruyensis (Roemer) 1. Electroscanning felvétel 260 X 2. Electroscanning felvétel 86 X 3. Electroscanning felvétel 160 X 4. Electroscanning felvétel 180x XIII. tábla — Plate XIII. Alsómiocén Almaena crassa (Galloway — Heminway) 1 . Electroscanning felvétel 240 X 2. Fénymikroszkópos felvétel 85 X 3. Electroscanning felvétel 320 X 4. Electroscsuming felvétel 400 X XIV. tábla — Plate XIV. Alsómiocén Almaena palmerae (Garkbtt) 1 . Fényraikroszkópos felvétel 64 X 2. Electroscanning felvétel 220 X 3. Electroscanning felvétel 600 X 4. Electroscanning felvétel 86 X XV. tábla — Plate XV. Alsómiocén Almaena palmerae (Garbett) 1. Electroscanning felvétel 150 X 2. Electroscanning felvétel 300 X 3. Fénymikroszkópos felvétel 85 X XVI. tábla — Plate XVI. Alsómiocén Almaena evoluta (Le Roy) 1. Fénymikroszkópos felvétel 75 X 2. Electroscanning felvétel 200 X 3. Fénymikroszkópos felvétel 75 X 4. Electroscanning felvétel 440 X 5. Electroscanning felvétel 540 X Fénymikroszkópos felvétel: Hegyi Anikó Electroscanning felvétel: Laky Ildikó, Takács Barnabásné Irodalom — References Batjes, a. J. (1958): Foraminlfera of the Ollgocene of Belgium. Verhandelingen No. 143, 1 — 188. Bütt, a. a. (1966): Laté Oligocene Foraminlfera from Escomebou Sw. Francé. Utrecht, 1—123. Tkn Dam, a.— Reinhold, Th. (1942): Die Stratigraphische GUedenmg des Niederlllndischen Oligo-Miozans naoh Foraminiferen. Mededeelingen von de Geologische Stlchting Serie 0— V, 2, 1 — 106. El.T.lS, B. F.— Messina, a. R (1940—1950): Catalogue of Foraminlfera. The American Mus. of Nat. Hist., New York 1-47.. K 0 r e c zn é — N a g y n é: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning 73 Galloway, J. J. — Heminway, C. E. (1941): Tertiary Foraminiferaof PortoRico. New York Acad. Sci. Surv. PortoRico and Virgin Islands New York. USA. 3, Part 4. Catalogue of Forarainifera Garrett, J. B. (1942): Somé Miocéné foraminifera from subsurface strata of Coastal Texas. Jour. Pál. Tulsa, Okla., 16, 463. Catalogue of Foraminifera Grossheide, K.— Trunkó, L. (1965): Die Foraminiferen des Doberges bei Bünde und von Astrup. Beihefte zum Geolo- gischen Jahrbuch, Heft 60, 1—213. Hagn, H. (1953): Paláontologische Untersuchungen am Bohrgut dér Bohrungen Ortenburg CF 1001, 1002 und 1003 in Niederbayern. Zeitschrift dér Deutschen Geologischen Gesellschaft Bánd 105, 3, 324 — 359. Hantkbn, M. (1875): A Clavulina szabói rétegek faunája. I. rész. (The fauna of the strata of Clavulina szabói. Part I.) Foraminiferák, Budapest. 1—82. Hofker, J. (1952): Taxonomische Untersuchung von Planulina osnabmgensis Roemer 1838. (Fór.) Geologisches Jahr- buch, 66, 383 — 388. Keijzer, G. F. (1944): Outline of the Geology of the eastem part of the Province of Oriente Guba. Utrecht Univ. Geogr. Geol. Med. Ser., 2, 6, 207. Catalogue of Foraminifera Korecz-Laky, I.— Nagy-Gellai, á. (1972): Species of the Genus Almaena from the Hungárián Tertiary Sediments. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 16, 267—279. Kümmerle, E. (1963): Die Foraminiferen Fauna des Kasseler Meeressandes (Oberoligozan) im Ahnetal bei Kassel. Abhandíungen des Hessischen Landesamtes für Bodenforschung, 45, 1 — 72. Le Roy, L. W. (1939): Somé small Foraminifera, Ostracoda and OtoUthus from the Neogene („Miocéné”) of the Rokan- Tapanoeli Area, Central Sumatra. Naturk. Tijdschr. Nederl. Indie. 99, 215—296. Catalogue of Foraminifera Loeblich, R. a. — Tappan, H. (1964) : Treatise on Invertebrate Paleontology. Part C. Protista 2. 2, 763. Majzon, L. (1962): Hantken Miksa „Clavulina szabói rétegek faunája” c. művének nevezéktant módosítása. (Nomen- clatural modification of the work entitled „Fauna of the strata of Clavulina szabói” written by Hantken, M.) Föld- tani Közi., 92, 3,11 — 16. Majzon L. (1966): Foraminifera vizsgálatok. (Foraminifera investigations.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1—939. Marié, P. (1950): Queraltina, nouveau genre de foraminifere de l’Éocene Pyrénéen. Bulletin de la Société Géologique de Francé, 5, 20, 73—80. Palmer, D. (1938); Planulina alavensis a new Cuban Oligocene foraminifer. Soc. Cubana Hist. Nat.; Mem. la Habana, Guba, 12, 5, 345. Catalogue of Foraminifera Rauseb, D. M.— Tshernousova-Fursknko, a. V. (1959): Osnovy paleontologi. Bases of Paleontology. Moscow, 271-272. Reuss, a. E. (1856): Beitráge zűr Charakteristik dér Tertiarschichten des nördlichen und mittleren Deutschlands. Sitzungsberichte dér Kais. Akad. Wiss. Math.-Nat., Cl, XVIII, II, 197—273. Rviz, M. DE Gaona— Colom, G. (1950); Estudios sobre las Sinecias de los Foramlniferos eocénicos de la Vertiente meridíonal del Pirineo (Cataluna— Vizcaya). Estudios Geologicos, 12 293—434. Saoax, V.— Debodrle, a. (1957): Foraminiferes d’Aquitaine, Peneroplidae a VictorielUdae, 1—86. Samoilova, R. B. (1940): The (íenus Almaena of the Lower Oligocene Foraminifera of the Crimea. Comptes Rendus (Doklady) de l’Académie des Sciences de l’ÜRSS, 28, 4, 377— 378. SiGAL, J. (1950); Les Genres Queraltina et Almaena (Foraminiferes). Bulletin de la Société Géologique de Francé, 5, 20, 63-71. Electroscanning examination of species of the genus Almaena Dr. 1. Korecz-Laky — Dr. Á. Nagy-Gellai The authors used electroscanning techniques to verify statements they had made in an earlier paper (1972) concerning the lineage of the species belonging to the genus Almaena. The results confirmed these earlier conclusions. The knowledge of the species allows the separation of the Eocéné, Oligocene and Miocéné ages thus enhancing a more exact strati- graphic classification. The life ranges of the species of the genus Almaena are short, extending from the Laté Eocéné to the Early Miocéné. Therefore these species can be very well used as index fossils. Fór this reason, detailed research was made on materials sampled from boreholes Város- major-1 in Budapest, Püspökhatvan -4 and Esztergom-20 as well as in clay pits of thebrick- yards of Eger and Veresegyháza. As foimd out in the course of this research, the species hitherto determined as Almaena osnabrugensis (Roemer) virtually comprises several spe- cies. The 12 species thus identified have been assigned to the genus Almaena, fór the authors do nőt consider it to be justified to maintain different genera, in dependence on the geological age, fór forms corresponding to the description of the genus Almaena. The Almaena genus was established in 1940 by Samoilova. The other genera — Kelyphi- stoma Keijzer 1945, Planidinella Sigal 1950, Pseudoplanulinella Sioal 1950, Queraltina Marié 1950 — were described later, so that these are considered to be synonyms of the genus Almaena. As shown by electroscanning results and visual observations of the authors, the charac- teristics of the substance of shell and its ornamentation provide information on the con- temporaneous bathymetric conditions. The Upper Eocéné species are indicative of shallow- water to deeper marine environments, the Lower Miocéné ones reflect shallow-water to sublittoral environmental conditions. 74 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet I. tábla — Plate I. K o r e c zn é~N ag y né: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning 75 76 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet K o r e c z n é—N a g y n é: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning 77 IV. tábla - Plate IV. 78 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet V. tábla — Plate V. Koreczne N a g y n e : Az Almaena nemzetség jajainak electroscanning 80 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet VII. tábla - Plate VII. K o r e c z n é—N ag y n é: Az Almaena nemzetség jajainak electroscanning gl VIII. tábla - Plate VIII. 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet IX. tábla — Plate IX. K 0 r e c z n é~N a g y n é : Ahu(tena nemzetség fajainak élért roscanning §3 X. tábla — Plate X. 6* 84 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet XI. tábla - Plate XI. fv ^ la rcp^m^ y ^ H is # **aÍÍ*- K o r e c z n é — N a g y n é: Az Alrnaena nemzetség jajainak electroscanning 85 XII. tábla - Plate XH. 86 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet XIII. tábla - Plate XIII. Koreczné N ag y né: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning gj 88 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet XV. tábla - Plate XV. Koreczné~N agy né: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning gQ XVI. tábla - - Plate XVI. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 90 — 103 Szilvágyi (DNy-Magyarország) triász— jura mikrobioíáciesek Bércziné Makk Anikó* (2 ábrával, 5 táblával) Összefoglalás: A szerző célja a szénhidrogénkutató fúrásokkal feltárt jellegze- tes szilvágyi (DiSTy-Magyarország) triász — jura mikrobiofáciesek és a belőlük előkerült mikrofauna ismertetése volt. A téma érdekességét, aktualitását az adja, hogy a meglehetősen bonyolult szerkezeti felépítésűnek minősíthető terület (1. ábra) kifejlődései jellegzetes mikrobiofáciesekkel jellemezhetők, amelyek segítségével a triász — jura réteg- sor jól tagolható. A Nagylengyel — Barabáshegy — Szilvágy vonalában húzó- dó mezozóos szerkezetsor dóh peremén szénhidrogénkutató fúrásokkal (Szil- vágy-5, -6, -31, -32, -33, -34, -35, -36, -37, -38, -39, -40, -41. sz. fúrások) fel- tárt, a kréta medencealj azatot alkotó per m —felsőkréta üledékképződési ciklus felsőtriász, jura képződményeinek rétegsorai nyomozhatók (2. ábra). A kréta medencealjzat képződményei viszonylag meredeken (40-50°) dőlnek déh irányba. Északról dél felé haladva egyre fiatalabb rétegekkel (nóri, liász, dogger, maim) találkozunk. A mai szerkezeti kép alapvető vonása- it az ausztriai hegységképződéshez kapcsolódó kompressziv erőhatások alakí- tották ki, amelyeknek eredményeképpen közel KÉK-NyDNy irányban feltoló- dási zónák alakultak ki. Triász Felsőtriász A területen szénhidrogénkutató fúrásokkal elért legidősebb képződmény a felsőtriász nóri emeletbeli, ősmaradványmentes, világosszürke fődolomit (Szil- vágy-5, -35. sz. fúrás). A fődolomitra települő, általánosan elterjedt, felsőnóri sötétszürke, fekete színű, bitumenes, 60-80° dőlésben finoman rétegzett, leveles — lemezes elvá- lású, a réteglapokon agyagos csúszási nyomokat tartalmazó, tömött szövetű mészkő, mészmárga, márga, agyagmárga közbetelepült barnásszürke, sötét- szürke, vékonypados, helyenként ooidos inészkővel, márgával a kösszeni for- máció képződményei. Jellemző a kagylólumasellás padok {Rhaetavicula con- torta, Gervilleia sp.) közbetelepülése; a márgás kifejlődés mikrofauna szegény- sége (Echinodermata-Y áztöredékek, Crinoidea vázelemek, Molhtsca-héitöre- dék, halfog); a mészköves kifejlődés mikrofauna gazdagsága (Foraminifera: Glomospirella friedli Kristan-Tollmann, Tolifpammina gregaria Wendt, Al- pinophragmium ? sp. Opbtbalmidium sp., Nodosaridae sp., Dentalina sp., Fron- Elhangzott a MFT Ö.slénytan-Rétegtani Szakosztályának 1978. október 11-i előadóülésén. Bércziné: Szilvágyi triász— jura mikrofáciesek 91 1. ábra. A szilvágyi kutatási terület térképvázlata. Fig. 1. Chart of the Szilvágy area dicularia woodwardi Howchin, Austrocolomia canalicidata (Kristan-Toll- mann), Involutina communis (Kristan), Triasina hantkeni Majzon, Trocho- lina permodiscoides Oberhauser; líolothuroidea: Calclamnoidea ? sp., Theelia cf. variábilis Zankl; Eocandina sp., Crusfacea: Parafavreina thoronctensis Brön- NIMANN, Cáron et Zaninetti). A küsszeni formációt harántolt Szilvágy-31, -33, -35, -36, -37, -38. sz. fúrásokból az összlet vastagságát nem ismerjük mivel vagy ebben fejeztek be a fúrások vagy a kösszeni formáció felső része hiányzik (pl. Szilvágy-35. sz. fúrásban). A Szilvágy-33. sz. fúrás által feltárt, a kösszeni összletre települő mintegy 150 m vastag sárgásliarna színű tömött, rétegzetlen, felső részén (48 m) stro- matolitos mészkő a kőzettani jellemzői és a mikrofauna alajiján {Foramini- fera: Ammohaculites sp., Endothijranella sp., Nndosaridae sp., Frondicnlaria woodwardi Howchin, Involutina communis (Kristan), Triasina hantkeni Maj- zon; járulékos elemek: Echinodcrmata-\’éi7.t'órQáGk, Gastropoda emlirió, 3Iol- Z-Msca-Iiéjtöredék) a Dunántúli -Középhegységben megismert dachsteini mész- kővel mutat rokonságot. Ezt a mészkőkifejlődést tárta fel a Szilvágy-6. sz. fúrás is. 92 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet 2. ábra. A szilvágyi triász— jura képződmények általános földtani szelvénye. Függőleges lépték 1 ; 5000. Fig. 2. General geological section of the Trlasslc-Jurassic at Szilvágy. Vertical scale: 1 : 5000 Bércziné: Szilvágyi triász —jura mikrofáciesek 93 A felső 48 m, amelyet a Szilvágy-33. sz. fúrás harántolt, szürkésbarna színű, rétegzetlen, zöld agyagos csúszási felületekkel tagolt, stromatolitos mész- kő. A stromatolitok koncentrikus héjúak, gömb alakúak. Ezeket a formákat onkoidoknak nevezzük. Nagyságuk 2-5 mm között változik. Anyagunkban az onkoidok magját Oastropoda-emhrió, Echinodermata-yáztöredék, Echinodea-tüs- ke, Mollusca -héjtöredék adja. A recens megfigyelések szerint az onkoidok néhány métertől max. 20 méterig terjedő mélységű tengerben alakulnak ki a kékeszöld algák közreműködésével. A koncentrikus formák csak mozgatott vízben, az ár-apály öv alatt képződhetnek. Jura Liász Tekintettel a triász — jura közötti folyamatos üledékképződésre a határt ott vontuk meg a Szilvágy-33. sz. fúrásban, ahol megjelenik a biztosan liász fáciest jelző ,,hierlatz” tipusú crinoideás mészkő. A mintegy 65 m álvastag összlet világos szürkésbarna színű, 40-50° dőlésben gyengén rétegzett, tömött szövetű, mikrofaunában gazdag (Foraminifera: Involutina liassica (Jones), Involutina sp., Frondicularia sp., Nodosaria sp., Trocholina sp., Lenticulina sp.; Cnwoidea-vázelemek tömegesen; szivacstű), néhol fekete mangános- illet- ve zöld agyagos repedésekkel tagolt mészkőből áll. Helyenként hal vány vörös, durvakristályos crinoideás mószkőbetelepüléssel. Ilyen alsóliász crinoideás mész- követ tárt még fel a Szilvágy-39. sz, fúrás is. A ,,hierlatz” típusú crinoideás mészkőre zöldesszürke színű, ősmaradvány- ban szegény (néhány Echinodermata-yáiztöredék, Radiolaria) mészmárga követ- kezik, közbetelepült szürkésbarna színű ooidos mészkővel. Dogger A Szilvágy-32,] -33, f-34, -41.’ sz. fúrások tárták fel a dogger tűzköves összletet, amely zöldesszürke, májbarna színű, kemény, helyenként sávosan 50 — 70° mentén rétegzett, kagylós-, szilánkos törésű, fehér kalciteres, pirit- gumós, agyagos csúszási síkokkal átjárt tűzkőből és közbetelepült zöldesszürke színű, erősen igénybe vett kovás mészkő, meszes tűzkőrétegekből áll. Ez a mélyvízi, nyílttengeri összlet tömegesen tartalmaz Radiolaria {Nassellina, Spumellina) maradványokat. A területen feltárt dogger képződmények vastagságát nem ismerjük. A geo- morfológiai viszonyok] miatt a dogger teljes vastagságban nincs feltárva. Maim A Szilvágy-32. sz. fúrás által harántolt maim rétegek álvastagsága 144 m, A dogger tűzkőre települő sötét barnásvörös színű, kemény, rétegzetlen, kagylós-, szilánkos törésű, fehér kalciterekkel és néhány csúszási síkkal át- járt, tömött szövetű, tűzkőgumós, erősen meszes radiolaritot (Szilvágy-32. sz. fúrás 32 — 34. magmintái) kérdőjelesen alsómalmnak vesszük. Tömegesen tar- talmaz Radiolariákat, ezenkívül Aptychus és Echinodermata-y á.ztövQdék is meg- figyelhető. 94 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. jüzet Az en’e települő halványvörös, kemény, rétegzetlen, kalciteres, agyagos csúszási felületekkel átjárt, tűzkőgumós mészkövet (Szilvágy-32. sz. fúrás 30-31. sz. magmintái) a belőle tömegesen előkerült Lombardia sp. {Saccocomidae) maradványok alapján kimmeridgei korúnak vesszük. A kísérő mikrofaunára jellemző a Radioláriák gyakorisága, valamint Mollusca- és Ostracoda-héit'óve- dékek jelenléte. A lombardiás mészkő olyan sekély, csendesvízű tengerrészben halmozódhatott fel, ahol a felhalmozódás üteme gyors és az üledékanyag nagyon finomszemű volt. A legfiatalabb jura képződmény a Szilvágy 32, —40. sz. fúrások által feltárt, titon világos barnásszürke, közepes keménységű, rétegzetlen, kagylós-, szilán- kostörésű fehér kalciterekkel, agyagos csúszási felületekkel átjárt, helyenként sávokban átkovásodott, tömött szövetű, calpionellás, nyílttengeri mészkő. Az előkerült ősmaradványegyüttes jellegzetes: Calpionella álpina Lorenz, Calpionella elliptica Cadisch, Calpionella sp. ; Radiolaria; Cadosina sp. ; néhány Aptychus metszet. Az alsó- és felsőkréta közötti időben lezajlott ausztriai hegységképződés során meggyűrődött, feltolódott illetve alátolódott, fent ismertetett triász — jura rétegek erősen denudálódott felszínére transzgredált a szenon tenger. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Glomospirella friedli Kristan-Tollmann metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 90/1. w. mag- mintájának (3959,5 — 3960,5 m) sötétszürke mészkövéből (Kösszeni formáció). Átmérő: 0,4 mm. A section of Glomospirella friedli Kristan-Tollmann from dark grey limestone (Kössen Formation). Diameter: 0.4 mm. Core sample 90/1 (3959.5 — 3960.5 m), borehole Szil- vágy-33. 2. Glomospirella friedli Kristan-Tollmann metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 93/a. sz. magmintájának (3992,8 — 3999,5 m) sötétszürke mészkövéből (Kösszeni formáció). Hossza: 0,36 mm. Section of Glomospirella friedli Kristan-Tollmann, from dark grey limestone (Kössen Formation). Section length; 0.36 mm. Core sample 93/a (3992.8 — 3999.5 m), borehole Szilvágy-33 3. Glomospirella friedli Kristan-Tollmann metszet és MoZÍMsca-héjtöredék a Szilvágy- 35. sz. fúrás 40/1. sz^ magmintájának (3309,0—3313,5 m) sötétszürke mészkövéből (Kösszeni formáció). Átmérő: 0,35 mm. Section of Glomospirella friedli Kristan-Tollmann and mollusc shell fragment from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 40/1 (3309.0 — 3313.5 m), bore- hole Szilvágy-35. Section diameter: 0.35 mm 4. Glomospirella sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 73/d. sz. magmintájának (3757,0 — 3769,4 m) sötétszürke ooidos mészkövéből (Kösszeni formáció). Ooid átmérő: 0,429mm. Section of Glomospirella sp. from dark grey oölitic limestone (Kössen Formation). Core sample 73/d (3757.0 — 3769.4 m), borehole SzUvágy-33. Diameter of oölite: 0.429 mm 5. Tolypammina gregaria Wendt metszet a Szilvágy-37. sz. fúrás 21. sz. magmintájának (3233,5 — 3240,75 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,66 mm. Section of Tolypammina gregaria Wendt from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 21 (3233.5 — 3240.75 m), borehole Szilvágy 37. Section length: 0.66 mm. 6. Ammobaculites sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 66. sz. magmintájának (3667,0 — 3676,7 m) sárgásbarna mészkövéből (dachsteini mészkő formáció). Hossza: 0,69 mm. Section of Ammobaculites sp. from yellowish-brown limestone (Dachstein Limestone Formation). Core sample 66 (3667.0 — 3676.7 m), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.69 mm Bércziné: Szilvágyi triász — jura mikrofáciesek 95 7. Trochammina sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 74/a. sz. magmintájának (3769,4— 3777,9 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Átmérő: 0,2 mm. Section of Trochammina sp. from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample Hja,, borehole Szilvágy-33. Section diameter; 0.2 mm 8. Alpinophragmium? sp. metszet a Szilvágy-35. sz. fúrás 41/b. magmintájának (3314,0 — 3319.0 m) sötétszürke mészkövéből (Kösszeni formáció). Átmérő: 0,25 mm. Section of Alpinophragmium? sp. from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 41/b (3314.0 — 3319.0 m), borehole Szilvágy-35. Section diameter: 0.25 mm 9. Endothyranella sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 63. sz. magmintájának (3619,0 — 3636.0 m) szürkésbarna stromatolitos mészkövéből (dachstemi mészkő formáció). Hossza: 0,825 mm. Section of Endothyranella sp. from greyish-brown stromatolitic limestone (Dachstein Limestone Formation). Core sample 63 (3619.0 — 3636.0 m), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.825 mm 10. Ophthalmidium sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás Hja. sz. magmintájának (3807,25 — 3817,4 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,430 mm. Section of Ophthalmidium sp. from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 77/a (3807.25 — 3817.4 mm), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.430 mm 11. Nodosaridae sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 76/a. sz. magmintájának (3792,4 — 3807,35 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,343 mm. Section of Nodosaridae sp. from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 76/a (3792.4 — 3807.35 mm), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.343 mm 12. Nodosaridae sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 90/2. sz. rnagm in tájának (3960,5 — 3963.0 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,54 mm. Section of Nodosaridae sp. from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 90/2 (3960.6 — 3963.0 m), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.54 mm 13. Dentalina sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 87/2. sz. magmintájának (3925,0 — 3933,9 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,363 mm. Section of Dentalina sp. from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 87/2 (3925.0 — 3933.9 mm), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.363 mm II. tábla — Plate II. 1. Frondicularia woodwardi Howchin metszet a Szilvágy-37. sz. fúrás 24/a. sz. magmintá- jának (3281,6 — 3285,0 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,33 mm. Section of Frondicularia woodwardi Howchin from dark grey limestone (Kössen For- mation). Core sample 24/a (3281.5 — 3285.0 mm), borehole Szilvágy-37. Section length: 0.35 mm 2. Austrocolomia canáliculata (Kristan-Tollmann) metszet a Szilvágy-37. sz. fúrás 21. magmintájának (3233,6 — 3240,75 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,425 mm. Section of Austrocolomia canaliculata (Kristan-Tollmann) from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 21 (3233.6 — 3240.76 mm), borehole Szilvágy-37. Section length: 0.425 mm 3. Involutina communis (Kristan) metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 84/a. sz. magmintájá- nak (3894,0 — 3903, 8 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,462 mm. Section of Involutina communis (Kristan) from dark grey limestone (Kössen Forma- tion). Core sample 84/a (3894.0 — 3903.8 mm), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.462 mm 4. Involutina communis (Kristan) és Triasina hantkeni Majzon metszetek a Szilvágy-33. sz. fúrás 66. sz. magmintájának (3667, 0-3676, 7m) sárgásbarna mészkövéből (dachsteini mészkő formáció). Nagyítás kb. 70 X . Sections of Involutina communis (Kristan) and Triasina hantkeni Majzon from yel- lowish-brown limestone (Dachstein Limestone Formation). Core sample 66 (3667.0 — 3676.7 mm), borehole Szilvágy-33. Magnification: about 70 X 6. Involutina cf. communis (Kristan) metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 84/a. sz. magmintá- jának (3894,0 — 3903,8 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Hossza: 0,76 mm. Section of Involutina cf. communis (Kristan) from dark grey limestone (Kössen For- mation). Core sample 84/a (3894.0 — 3903.8 mm), borehole Szilvágy-33. Section length: 0.76 mm 96 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet 6. Triasina hantkeni Majzon metszet a Szilvágy-37. sz. fúrás 21. sz_. magmintájának (3233,5 — 3240,75 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Átmérő: 1,05 mm. Section of Triasina hantkeni Majzon frorn dark grey limestone (Kössen Forraation). Core sample 21 (3233.5 — 3240.75 m), borehole Szilvágy-37. Diameter: 1.05 mm 7. Triasina hantkeni Majzon metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 87/3. sz. magmintájának (3925,0 — ^3933,9 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Rövidebb átmérő: 0,495 mm. Section of Triasina hantkeni Majzon from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 87/3 (3925.0 — 3933.9 mm), borehole Szilvágy-33. Shorter diameter: 0.495 mm 8. Trocholina permodiscoides Obbrhaxjseb metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 87/3. sz. mag- mintájának (3925,0 — 3933,9 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Átmérő: 0,627 mm. Section of Trocholina permodiscoides Obebhauseb from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 87/3 (3925.0 — 3933.9 mm), borehole Szilvágy-33. Section dia- meter: O.G27 mm 9. Trocholina permodiscoidea Oberhatjser metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 87/3. sz. mag- mintájának (3925,0 — 3933,9 m) sötétszürke mészkövéből (kösszeni formáció). Magas- sága: 0,66 mm. Section of Trocholina pertnodiscoidea Oberhatjser from dark grey limestone (Kössen Formation). Core sample 87/3 (3925.0 — 3933.9 mm), borehole Szilvágy-33. Section height: 0.66 mm III. tábla — Plate III. 1. Austrocolomia cf. canaliculata (Kristan-Tollmann) metszet a Szilvágy-6. sz. fúrás 16. sz. magmintájának (3184,6 — 3185,5 m) világosszürke mészkövéből (dachsteini mészkő formáció). Hossza: 0,27 mm. Section of Austrocolomia cf. canaliculata (Kristan-Tollmann) from light grey limestone (Dachstem Limestone Formation). Core sample 16 (3184.6 — 3185.5 mm), borehole Szilvágy-6. Section length: 0.27 mm 2. A Szilvágy-35. sz. fúrás 37. sz. magminta (3291,5 — 3299,0 m) kösszeni mészkövének mikrofáciese. Nagyítás: kb. 25 X • Microfacies of the Kössen limestone of core sample 37 (3291.5 — 3299.0 m) of borehole Szilvágy-35. Magnification : about 25 X 3. A Szilvágy-33. sz. fúrás 73/d. sz. magminta (3757,0 — 3769,0 m) kösszeni mészkövének mikrofáciese. Nagyítás: kb. 40 X . Microfacies of the Kössen limestone of core sample 73/d (3757.0 — 3769.0 m) of borehole Szilvágy-33. Magnification: about 40 X 4. Gastropoda-emhT\6, mint onkoid mag a Szilvágy-33. sz. fúrás 63. sz. magmintájának (3619,0 — 3636,0 m) stromatolitos mészkövéből (dachsteini mészkő formáció). Hossza: 2,3 mm. A gastropod embryon as the core of an oncoid from the stromatolitic limestone (Dach- stein Limestone Formation) of core sample 63 (3619.0 — 3636.0 m) of borehole Szilvágy- 33. Length of the embryon: 2.3 mm ív. tábla — Plate IV. 1. A Szilvágy-33. sz. fTÓrás 65. sz. magminta (3652,2 — 3667,0 m) stromatolitos mészkövéből egy stromatolit. Nagyítás kb. 20 X . A stromatolite from the stromatolitic limestone of core sample 65 (3652.2 — 3667.0 m) of borehole Szilvágy-33. Magnification: about 20 X 2. Parafavreina thoronetensis Brönnimann; Cáron et Zaninetti metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 73/d. sz. magmintájának sötétszürke, ooidos mészkövéből (kösszeni formáció). Magassága: 0,43 mm. Section of Parafavreina thoronetensis Brönnimann; Cáron et Zaninetti from the dark grey oölitic limestone (Kössen Formation) of core sample 73/d, of borehole Szilvágy-33. Section height: 0.43 mm 3. Eocaudina sp. metszet a SzUvágy-27. sz. fiirás 5. sz. magmintájának (2738,0 — 2740,0 m) sötétszürke mészmárgájából (kösszeni formáció). Nagyítás: kb. 55 X _ [ Section of Eocaudina sp. from the dark grey calcareous mari (Kössen Formation) of core I sample 5 (2738.0—2740.0 m) of borehole Szilvágy-27. Magnification: about 60 X Bér ez iné: Szilvágyi triász— jura mikrofáciesek 97 4. Theelia variábilis Zankl metszet a Szilvágy-27. sz. fúrás 5. sz. magmintájának (2738,0 — 2740,0 m) sötétszürke mészmárgájából (kösszeni formáció). Átmérő; 0,12 mm. Section of Theelia variábilis Zankl from the dark grey calcareous mari (Kössen For- mation) of core sample 5 (2738.0 — 2740.0 m) of borehole Szilvágy-27. Diameter: 0.12mm 5. Theelia cf. variábilis Zankl metszet a Szilvágy-27. sz. fúrás 5. sz. ,magmintájának (2738,0 — 2740, Om) sötétszürke mészmárgájából (kösszeni formáció). Átmérő: 0,1 mm. Section of Theelia cf. variábilis Zankl from the dark grey calcareous mari (Kössen For- mation) of core sample 5 (2738.0 — 2740.0 m) of borehole Szilvágy-27. Diameter: 0.1 mm 6. Megalodus-emhrió a Szilvágy-27. sz. fúrás 5. sz. magmintájának (2738,0 — 2740,0 m) sötétszürke mészmárgájából (kösszeni formáció). Szélessége: 0,15 mm. Megalodus embryon from the dark grey calcareous mari (Kössen Formation) of core sample 5 (2738.0 — 2740.0 m) of borehole Szilvágy-27. Width: 0.15 mm 7. A Szilvágy-6. sz. fúrás 16. sz. magminta (3184,5 — 3185,5 m) dachsteini mészkövének mikrofáciese. Nagyítás; kb. 60 X . Microfacies of the Dachstein limestone of core sample 16 (3184.5 — 3185.5 m) of borehole Szilvágy-6. Magnification; about 60 X V. tábla — Plate V. 1. A Szilvágy-33. sz. fúrás 59/alsó rész magminta (3559,25 — 3567,0 m) liász mészkövének mikrofáciese (,,hierlatz” típusú mészkő). Nagyítás: kb. 40 X ■ Microfacies of the Liassic limestone (limestone of ,,Hierlatz” type) of core sample 59/low- er part of borehole Szilvágy-33 (3559.25 — 3567.0 m). Magnification: about 40 X 2. Nodosaridae sp. metszet a Szilvágy-33. sz. fúrás 61. sz. magmintájának (3584,0 — 3601,5 m) szürkésbarna mészkövéből (liász ,,hierlatz” típusú mészkő). Hossza: 1,05 mm. Section of Nodosaridae sp. from the greyish-brown limestone (,,Hierlatz”-type limestone of Liassic age) of core sample 61 (3584.0 — 3601.5 m) of borehole Szilvágy-33. Section length: 1.05 mm 3. A Szilvágy-32. sz. fúrás 30. sz. magmhi tájának (3388,5 — 3391,5 m) maim lombardiás mészkő mikrofáciese. Nagyítás: kb. 55 X . Microfacies of the Maim Lombardia limestone of core sample 30 (3388.5 — 3391.5 m) of borehole Szilvágy-32. Magnification: about 55 X Nodosaridae sp. metszet a Szilvágy-39. sz. fúrás 6. sz. magmintájának (3538,0 — 3540,5 m) szürkésbarna mészkövéből (liász ,,hierlatz” típusú mészkő). Hossza; 0,73 mm. Section of Nodosaridae sp. from the greyish-brown limestone (,,Hierlatz”-type limestone of Liassic age) of core sample 6 (3538.0 — 3540.5 m) of borehole Szilvágy-39. Section length; 0.73 mm 5. A Szilvágy-33. sz. fúrás 49/b. sz. magmiiita (3492,0 — 3499,0 m) dogger radiolaritjának mikrofáciese. Nagyítás: kb. 72 X . Microfacies of the Dogger radiolarite of core sample 49/b (3492.0 — 3499.0 m) of core sample 49/b of borehole Szilvágy-33. Magnification: about 72 X 6. A Szilvágy-32. sz. fúrás 27. sz. magminta (3293,0 — 3294,5 m) maim calpionellás mész- kövének mikrofáciese. Nagyítás: kb. 100 X • Microfacies of the Maim Calpionella limestone of core sample 27 (3293.0 — 3294.5 m) of borehole Szilvágy-32. Magnification: about 100 X Irodalom — References Bardócz B. (1973): A Szilvágy-Dél-i kutatási terület felderítő kutatási programja. OKGT Adattár, Budapest Bardócz B. (1975): Jelentés a Szilvágy-33. sz. kúton végzett tárolóhatár vizsgálatáról. OKGT Adattár, Budapest GaláCZ a.— Vörös A. (1972): A bakony -hegy ségi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb üledékföldtani jelenségek kiérté- kelése alapján. Földt. Közi. 102, 2, 122 — 135. Gellai M.-B. (1972): Stromatolitok ahalimbai(D-i Bakony) felsötriászból. Földt. Közi. 102, 3—4, 340 — 345. GÉCZY B. (1970): A kericseri (Bakony hegység) pliensbachi rétegek biosztratigráfiai értékelése. Ősi. Viták 14, 45 — 59. Knauer J. (1966): A Lombardia kérdés. F'öldt. Közi. 96, 2, 195 — 199. Knaver J. (1973): Oj jura feltárások a Vértes-hegységben. Földt. Közi. 103,2, 145-155. Konda J. (1967): Biofáeies problémák a középhegységi jurában (I. „Ammonitico rosso”). ősi. Viták 8, 1—8. OoiL (1978): Szilvágy-Dél terület felderítő fázisú kutatási zárójelentése. Kézirat OKGT Kútkönyv! dokumentáció. OKGT Adattár, Budapest 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet Triassic to J urassic microbiofacies of Szilvágy, southwestern Hungary A. Bérczi-Makk Characterizable by an intrieate geological structure, the Szilvágy area (southwestern Hungary) shows peculiar microbiofacies (Fig. 1) that can be readily used fór finer strati- graphic subdivision of the Triassic to Jurassic sequence (Fig. 2). Triassic Upper Triassic The oldest formation is the Upper Triassic, Norian, light grey unfossiliferous Haupt- dolomit. The Hauptdolomit is overlain by the Kössen Formation represented by dark grey to black, bituminous, fine-bedded (at a dip angle of 60 to 80°), foliated, compact sediments of laminated jointing, notably limestones, calcareous maris, maris, clay-marls interbedded with brown grey, thin bedded, locally oölitic limestones and maris. Characteristic features are: the interbedded layers, the poverty of microfauna in the marly facies and its abund- ance in the calcareous one. The about 150-m-thick yellowish-brown, unstratified, compact limestones overlying the Kössen sequence show affinity to the Dachstein Limestone known in the Transdajiubian Central Mountains. The topmost 48 metres are constituted by greyish-brown, unstratified stromatolitic limestones interrupted by sliding surfaces with green clays. The stromatolites are spherical, concentrically shelled. J urassic Liassic Because of the continuity of sedimentation between the Triassic and the Jiu:assic the boundary has been drawn there, where the „Hierlatz”-type crinoidal limestones, a surely Liassic facies, first appear. The poorly fossiliferous calcareous maris of greenish-grey colour overlying them are conspicuous fór their oölitic limestone content. Dogger The deep-water, pelagic cherty sequence of the Dogger above the Liassic has been uncovered by several boreholes. It consists of greenish-grey to liver-brown, hard, locally banded (along planes of 50 — 70°), pyrito-noduled cherts and interbedded layers of greenish- grey, heavily deformed, siliceous limestone and calcareous chert abounding with radiola- riau remains. Maim The dark brownish-red, heavily calcareous radiolarites with chert nodules overlying the Dogger limestones have been taken, with a pronounced question mark though, to be Lower Maim, It abounfls, again, with radiolarians. The pink cherty, nodular Lombardia-he&nng limestones overlying them are taken to be Kimmeriflgian by relying on the specimens of Lombardia sp. ( Saccocomidae ) recoverable in great abundance therefrom. The youngest Jurassic formation is the Tithonian light brownish-grey, pelagic, Galpio- neZZfz-bearing limestone. During the Austrian orogeny between the Early and Laté Cretaceous the Triassic- Jurassic sequence was földed, upthrusted or downthrusted and then heavily denuded. The Senonian sea transgressed over this ereded surface. Bércziné: Szilvágyi triász— jura mikro fáciesek 99 I. tábla PJate I. 7* 100 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet II. tábla — Plate II. B é r c z i n é : Szilvágyi triász— jura uiikrofáricsck ]QJ Tir. tál)la - IMate IH. 102 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet IV. tábla - Plate IV. Bércziné: Szilvágyi triász — jura mikro fáciesek 103 V. tábla — Plate V. 5. 6. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1980) llO. 104 — III A diirvatörmelékes üledékek szemcse] ellemzőinek meghatározásához szükséges mmta tömege Dr. Kozákné Torma Julianna — dr. Kozák Miklós (5 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: A dolgozat kísérletet tesz a durvaszemcsés üledékek, kavicsok szemcseelemzéséhez szükséges reprezentatív mintamennyiség megállapítására. A gyakor- latban kipróbált módszer gyors tájékozódásra, terepi felhasználásra is alkalmas és tetsző- leges pontossággal alkalmazható. A durvaszemű üledékek szerkezeti és minőségi jellemzőinek ismeretét elvi és gyakorlati szempontok egyaránt indokolják. Elegendő említenünk a hor- dalékok, áradmányok, hordalékkúpok, medenceüledékek földtani fejlődés- történeti és ipari -gyakorlati (építőipari, vízbányászati stb.) jelentőségét. Finom kavicsra és ennél aprózottabb törmelékes kőzetekre egyes, a földtan számára is használható, ipari szabványok jó, sőt gyakran túlbiztosított minta- memiyiséget írnak elő. Durvább üledékre azonban nincs egységesen kialakult, vagy az ipari gyakorlatból átvett módszer, hagyomány. Földtani közlésekben ritkán található a mintamennyiségre történő utalás, ezek erősen eltérők, több- nyire szubjektivek és meglepően alacsony értékeket jeleznek (durva kavics esetében 5 — 25 kg). Az üledékösszletek szemcseméret és anyagi összetétel tekintetében, ha eltérő mértékben is, de túlnyomórészt inhomogén halmazok. Az alkotók méret- és alakjellemzői rendszerint erősebb ingadozást, szórást mutatnak, mint a minőségi sajátságok (pl. fajsúly). Ezért extrém eseteket leszámítva a ter- mészetes aggregátumok reprezentatív mintamennyiségét a szemcseméret-elosz- lás mint legszigorúbb feltétel határozza meg. Ezen belül a maximális szemcseát- mérő, ill. a legdurvább frakció aránya, a döntő. Mivel vizsgálatunk jórészt a durva kavics mérettartományára terjed ki, kiindulásul a mérés- és ábrázolástechnikai szempontból egyaránt jól kezelhető WENTWORTH-féle 16 — 32, 32 — 64, 64—128 és 128 — 256 mm-es tartományokat választjuk ki. Az utóbbinak részben csupán elvi jelentősége van, mivel 200 mm fölött ritkán van igény üledékkőzettani vizsgálatra, továbbá oly tömegű min- tát jelent, hogy technikailag nehezen kezelhető. A mintamennyiség meghatározásánál első feladatunk a legnagyobb szem- cseátmérő hozzávetőleges megállapítása, ami rendszerint könnyen elvégez- hető és megmutatja, hogy a halmaz legdurvább része az említett Wentw^orth- frakciók melyikébe esik. Ezután a mintázandó anyagot úgy fogjuk fel, mintha két részből állna, egy a legdurvább szemcséket tartalmazó, WENTWORTH-méretekkel lehatárolt i-edik frakcióból és egy másik részből, amit az összes többi együttesen alkot. Következő lépésként meg kell becsülnünk, hogy az anyagnak hányadrésze, azaz hány térfogat- vagy súlyszázaléka esik az i - edik frakcióba. Ez, az K ozákné^Kozák: Durva törmelékes üledékek szemcse jellemzőinek JQ5 igényelt pontosságtól ill. a munkaráfordítás gazdaságosságától (pl. egyedi vagy sorozatvizsgálat) függően többféleképpen lehetséges. Legegyszerűbb, ha az ■i-edik frakció alsó mérethatárát mérőlécen stb. rögzítjük és vizuá- lisan becsüljük az ennél durvább szemcsék felületarányát, az egészhez viszonyítva. Ponto- sabb eredményt kaphatunk ha e frakcióhatárnak megfelelő lyukméretü négyzetes zsinór-, vagy dróthálót esetleg léckeretet helyezve a szemcsehalmazra, e mentén végezzük a becs- lést. Szükség esetén (pl. falban álló kőzetnél) léptékkel ellátott fényképen is elvégezhető a kiértékelés. Az ilyen típusú hossz- és felületarány-becslések viszonylag nagyfokú pontossá- gát a mikroszkóp! vizsgálatoknál alkalmazott hasonló elvű modális elemzési eredmények a gyakorlatban igazolták (Brezina J. 1959., SzAdeczky-Kardoss E. — Pesthy L. 1962. stb.). Irányított habitusú szemcsék ill. orientált település esetén a legnagyobb szemcsefelüle- teket mutató, rendszerint természetes rétegződés! sík mentén célszerű a becslést végezni. Nagy pontosságot igénylő vizsgálatoknál a frakcióarány megállapítására az előrostálást vagy próbarostálást javasoljuk. Mivel a reprezentatív mintamennyiség 20 — 50%-ának gyors két részre bontása már megbízható tájékozódást ad, terepen is igen jól használhatók az egyszerű kivitelű, szétszedhető, hordozható rostasorok (1. ábra). Az anyag lepergését gátló peremmel ellátott lemez rostatányérok a kívánt 16, 32, 64, 128 mm-es körlyukú per- forációkkal vannak ellátva. A felületi áttörtséget a lemez teherbírásától függően ajánlatos maximálisra méretezni. Általában 10 — 300 kg anyag gyors előrostálása elegendő alapot nyújt a becsléshez. Nehezíti a terepi munkát, hogy 10 — 50 kg-os méréshatárú mérleg ki- szállítása is szükséges. Az anyag műanyag fólián való szétterítéssel egyszerűen szárítható. Az agyagos kötőanyag nagy nehézséget jelenthet. Ilyen esetben viszonylag gyorsan el- végezhető az anyagnak nagyméretű, szűklyukú műanyag szitaszöveten való lemosása. Az átmosott finom frakció indokolt esetben műanyag kádban felfogható, ülepíthető. A becslés vagy előrostálás eredményeként tehát az i-edik frakció felület ill. súlyarányát kapjuk. Az utóbbi szélsőségesen heterogén összetételű hal- mazok kivételével szintén térfogatarányos, de az átlagos y=2,65 Mp/m^ kőzet- fajsúly felhasználásával, V=G/y[m^] szerint egyszerűen képezhető a közelí- tőleg valós térfogatarány is. Ez az érték képezi a térfogattal arányos valószí- nűségi mintavételi modell alapját. Ennek számos gyakorlati alkalmazása is- meretes (pl. Pethő Sz. 1973). I. ábra. Hordozható terepi rostasor (méretek mm-ben) Fig. 1. Portable field screen set 106 Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet 2. ábra. A szórásnégyzet változása a legdurvább frakció térfogataránya függvényében Fig. 2. Change of variance in function of the unit volume of the most coarse fraction Tekintsük azt a valószínűségi változót amely 1, ha az i-edik frakció egy adott szemcséje belekerül az adott mintába és 0 akkor, ha nem. Ennek szó- rásnégyzete {s^y. = F, . (1-F,) = Umjy 1 — mily S m\y (1) ahol: Y i az i-edik frakciónak a minta teljes térfogatához viszonyított térfogat- aránya. iVIivel a F,- függényében parabohkusan változik (2. ábra) a F,- = 50% nál maximuma van; s^ax = 0,25. Ebből a kavicsszemeknek az i-edik frakcióban szükséges száma: Ui -- )? [(2) ahol : A a megbízhatósági együttható A a megbízhatósági intervallum, térfogatarányban kifejezve Megfelelő megbízhatóság (95%) eléréséhez válasszuk X = 2 értéket. A minta várható súlya a binomiáhs eloszlás segítségével megadható: M = - Tel — — • y d] (pond) (3a) ahol: 1c alaktani tényező, a szemcsék kockaalaktól való eltérésének mértéke. Az üledékkőzettanban általánosan használt ideáhs gömb alakot feltéte- lezve Ic — 71 I Q. di a biztonság rovására történő elhanyagolással, munkakimélés céljából nem a megállapított maximális szemcseátmórő, hanem az i-edik frakció alsó mérethatára, tehát esetünkben max. 128 mm lehet. 107 K o zákn é~K o zák: Durva törmelékes üledékek szemcse jellemzőinek A A értékét a gyakorlatban használt és megfelelő biztonságot adó 0,032-re választva, y = 2,65 pond/cm® értéket, valamint a, k = TijQ értéket behelyet- tesítve a minta súlya: ilí = 5417 • F,. • (1 — F,) • (pond) (3b) ül. a szórásnégyzetet bevezetve: M == 5417 • • dj^ (pond) (3c) A szükséges minta súlyát numerikus számolással is meghatározhatjuk, de terepen történő alkalmazása miatt célszerűnek tartottuk egy számolóábra megszerkesztését. A számolóábrák különböző típusai közül megoldásként a logaritmikus skálájú pontsoros összeadóábra bizonyult a legmegfelelőbbnek. (Tubczy T. 1963.). A függvény logaritmált alakja: lg M = lg 5417 • 4- 3 c?. (4) Vizsgáljuk meg a képletben szereplő tényezők alsó és felső határait. 0,0099^5^^0,25 abban az esetben, ha F,-^^ = 1 % — 0,0099 és F,-^^ = = 50%-nál 5^_ = 0,25. 16 mm ^ df <^128 mm. A szükséges minta súlya M ezen határok figyelembevételével 220 pond-tól 2 840 000 pond között változhat. A skálaegyenesek hosszúságát egységesen 250 mm-re vettük, a F,- és d,- skálaegyenesek egymástól való távolságát 150 mm-re. Az M skálaegyenes távol- ságát a F/ ül. di egyenesektől a skálaegységek segítségével számítottuk ki. Az egyik logaritmikus skálát a lg 5417 szerint osztottuk be, a másikat pedig a 3 lg d/ értékek alapján, de az egyszerűség kedvéért a skálákon a F,- és dj értékeket jelöltük meg (3. ábra). I* Nézzünk konkrét példát a számolóábra alkalmazására. Egy üledék max. szemcsemérete legyen pl. 80 mm. Az i-edik frakció alsó mérethatára tehát dj = 64 mm. Az i-edik frakció- nak a minta teljes térfogatához viszonyított térfogataránya legyen V/ = 10%. A nomogram V/ skálaegyenesén levő 10%-nak megfelelő pontot kössük össze a d; egye- nes 64 mm-nek megfelelő pontjával. Ez a keresőegyenes az M skálaegyenesen kimetszi a keresett értéket, ami 127 000 pond. Ez az érték jó egyezést mutat a numerikus számolás eredményével. A módszer hibája a térfogatarány becslésekor és a nomogram keresőegye- nesének illesztésekor elkövethető szubjektív hibában rejlik. Ezek azonban kis gyakorlattal minimálisra mérsékelhetők. Előnye többirányú. Gyorsan, egysze- rűen kezelhető, viszonylag csekély hibával terhelt, ezért a számított minta- mennyiség felhasználásával nyert eredmények jól összevethetők. Ha adott egy kész szemcseelemzés, tehát ismerjük a felhasznált minta mennyi- ségét, a szemcseeloszlási vagy összetéteh görbét, a vázolt módszer alapján mó- dunk van visszaszámolni a munka megbízhatóságát. Ilyenkor a görbéről leol- vassuk a hozzávetőleges maximális szemcseátmérőt, ennek alapján megállapít- juk az i -edik frakció mérethatárát majd pedig ennek súly % -os mennyiségét. Az anyag két részének (i -edik frakció és a minta többi része) súly- iU. térfogat- Földtani Közlöny 110. kötet, 1. füzet 108 Vj [térf. %] 50 Pao tr 35 |-30 -20 - 15 t- h h ^10 - 5 h- 3 M [pond] dj 2 840 000 2 000 000 ^1000000 ^ 500000 ^ 100 000 ^ 50000 ^ 10 000 — 5 000 =: 1 000 ^ oOO n 220 3. ábra. Nomogram a reprezentatív mintamennyiség számításához Fiy. 3. Nomogram fór the calculation of the representative mass of sample [ cm] 12,8 -6,4 -3,2 Kozákné— Kozák: Durva törmelékes üledékek szemcse jellemzőinek ] Q9 aránya alapján meghatározzuk a reprezentatív mintamennyiséget Ha ezt a valóságosan felhasznált mintamennyiséghez {mj) viszonyítjuk, a hányadosból gyököt vonunk s ezt szorozzuk zl-val, akkor a 95%-os megbízhatósághoz tar- tozó megbízhatósági intervallumot {A*) kapjuk, amely a mintázás pontosságát, ezen keresztül az elemzés megbízhatóságát fejezi ki: A* = 0,032 (5) Az ellenőrzést nyilvánvalóan esetére célszerű elvégezni, hiszen esetén túlbiztosítással, nir=m^ esetén pedig megfelelő pontossággal tör- tént a mintamennyiség megválasztása. Tapasztalataink szerint ha a szemeloszlás nem szélsőséges, akkor =2/3 [A* = 0,039) határig, tehát 0,032 10 %) esetén véleményünk szerint = 1/3 m^. {A* = = 0,055) határig, tehát 0,039KAHHE — CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYWHblE CTATbH - MÉMOIRES Dr. CsókTs J.: Fúrómagok dinamikus és statikus rugalmassági állandóinak összehasonlítása — Comparison of dynamlc and static elasticity constants of core samples 125—139 Dr. Zentay T.: a talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak kölcsönhatása az agrogeológlában . . . 140—158 Báldiné dr. Bbke Mária: A Börzsöny hegység! andezit fekvőjében található üledékek nannoplanktonja — Ttie nannoplankton of the Oligocene-Miocene sediments und erlying the Börzsöny Mts. (Northern Hungary) andesites 159—179 Dr. Gidai L.: A Dunaszentmiklós — Süttő környéki terület eocén képződményei — Les formatlons éocénea du territoire des envlrons de Dunaszentmiklós et Süttő 180—188 Csordás I.: Középdunántúli triász dolomitok összehasonlító termolumineszcenciás vizsgálata — A compara- tive thermoluminescence analysis of Triassic dolomites frorn Central Transdanubia 189—205 Dr. Naoymarosy A.: A magyarországi badenien korrelációja nannoplankton alapján — Correlation of the Badenlan in Hungary on tlie hasis of the nannoplankton 206—245 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBIHEHMH - NOTICES Dr. B.alogh K.: 50 éves Telegdi Rótli Károly „Magyarország geológiája” — Károly Telegdl Roth’s „Magyarország geológiája” (Geology of Hungary) 50 years old — Károly Telegdi Roth’s „Magyar- ország földtana” (Die Geologie Ungarns) 50 Jahre alt 246—250 Koreczné dr. Laky Ilona: Kísérleti electroscanning felvételek recens Foraminiferákról — Experimental electroscanning results ou foraminifers 251—275 B. DR. Havas Margit, Koreczné dr. Laky Ilona: Eggeuburgien fauna a Felsőbogdányi (Dunazug- hegység) (Csádrl) patakból 276—283 CzABALAY Lenke: Vaccinitcs archiaci (Munier Chalmas) sérült példánya 284—287 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOBIHEHHH PEUEH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 288—299 TÁRSULATI ÜGYEK - HEHA OBIÜECTBA - AFFAIRE DE LA SOCIÉTÉ 300-309 FoUUini Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 12.5 — 1.39 Fúrómagok dinamikus és statikus rugalmassági állandóinak összehasonlítása Dr. Csókás János* (13 ábrával, 1 táblázattal) Aknákat, vágatokat, fúrólyukakat vagy más üregeket biztosító szerkezetek és az üregeket körülvevő kőzetek mechanikailag egymásraható rendszert alkotnak. A biztosító szerkezetek teherviselő képessége általában jól meghatá- rozható. Ezzel szemben a kőzetösszletből valamilyen módon vett fúrómag- vagy kőzettömb- mintákból készített próbatesteken meghatározott mechanikai jellemzők csak az összlet egyes részeinek viselkedését jellemzik és csak a labo- ratóriumi viszonyoknak megfelelő feltételek esetére. A vizsgált pról)atest nem modellezi sem méreteiben, sem szerkezeti feléj) ítésében az összlet geológiai és tektonikai viszonyait. Az üregek biztosításának tervezéséhez és méretezéséhez azonl)an az üreg- nyitással előidézett terhelések és alakváltozások ismerete szükséges. Szilárd kőzetekben ébredő feszültségek közvetlen mérése elvileg lehetetlen, helyette csak kitüntetett síkokra vagy felületekre ható nyomás, továbbá a szabaddá tett síkok és felületek elmozdulása és alakváltozása mérhető (Büdo- NYi, 1976). A mérések eredményeiből következtetéseket lehet levonni az üregek környezetének viselkedéséről és adatok határozhatók meg a tervezés és mérete- zés számára. Valamely közeg rugalmas tulajdonságait meghatározó alaj)vető j)araméter a Young-modulus. A rugalmas hullámok terjedési sebessége főleg ettől függ, a többi paraméter, mint a sűrűség, a Poisson-hányados és a többi, kisebb fokl)an van hatással a sebesség értékekre. A Young-modulus meghatározása tudomá- nyos jelentősége mellett nagy gyakoi’lati értékű is. Gátak, nagy ij)ari objektu- mok, aknák, üregek tervezéséhez abból a célból határozzák meg, hogy kiszámít- hatók legyenek a megengedett terhelések, továbbá azon kőzetek deformációi és a bennük ébredő feszültségek, valamint a méretek változásai, amelyekre az építkezéseket alaj)ozzák (Linowski, 1968.). Az utóbbi évtizedben elterjedt a Young-modulus dinamikus meghatározásá- nak szeizmikus módszere, ugyanis elsősorban a kőzetanizotrópia miatt, továbi)á a kőzet rheológiai tulajdonságainak ismerete nélkül terheléses módszerekkel a statikus modulus csak túl nagy hibával határozható meg. A kőzetekre ható megengedhető terhelések és deformációk becslése végett gyakorlati jelentősége a modulus in situ meghatározásának van. Tervezéseknél a statikus modulus az elfogadott, mivel a létesítmények elsősorban statikusan hatnak a kőzettömegekre. Ezért indokolt korrelációt keresni a kőzetek dina- mikus és statikus rugalmassági modulusa között. Földrengések, robbantások és • NME Geofizikai Tanszék, Miskolc. 1 Földtani Közlöny 126 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet más rengetések szeizmikus hatása elleni védekezéshez azonban a dinamikus a használatosabb . A dinamikus modulus mindig nagyobb, mint az in situ statikus, ugyanis a szeizmikus impulzusoknak igen rövid az időtartama és ami még jellegzetesebb, a szeizmikus impulzushoz kapcsolódó feszültség-szint olyan kicsi, hogy a közeg- részecskék mozgása teljesen rugalmas. Könnyen belátható, hogy a dinamikus és a statikus modulus között bármilyen tapasztalati korreláció a kőzettömeg minőségéről is szükségszerűen magában foglal valamilyen számszerű becslést. A dinamikus és a statikus mérések eredménye közötti különbség a feszültség időtartamától származik, tehát a dinamikus vizsgálatok alkalmazhatósága a kőzetek rheológiai jellegének függvénye. Dinamikus vizsgálatokkal azonban megoldhatók olyan speciális feladatok, mint pl. a maradék feszültségek és a relaxációs zónák meghatározása. Statikus feladatok megoldása dinamikus mérések utján tehát elsősorban rheológiai problémát jelent. A nyomás -deformáció kapcsolat a rheológia szerint az igény- bevétel idejétől függ. A megoldáshoz vezető egyik módszer abból áU, hogy a közeget különböző egyszerű rugalmas tulajdonságú anyagok lineáris kombiná- ciójaként veszik fel, azaz egyszerű anyagegyenletek összegeként írható le. Többek között ilyen pl. a Kelvin-típusú viszko -elasztikus közeg, mely Hooke- féle és Newton -féle közeg kombinációja (Langer, 1965). Ilyen közepre a deformáció-feszültség egyenlet a következő: [^í; = J— + ^Ok — /^k • exp (1) ahol Eif. a deformáció, = cr,^: a feszültség, a Os, ahol a BKI-ben mért statikus Poisson- hány adóst jelenti. Fúrómagok dilatációs rezonancia frekvenciáin meghatározható az r} vesztesé- gi tényező, mely a Q jósági tényező reciproka ri = — = — = tg d (12) Q fi ahol zlf a ( 3 dB) csillapításnak megfelelő sávszélesség (6. ábra). A ő a veszte- ségi szöget, vagyis a, feszültség és a dilatáció közötti fázistolást jelenti konstans rezgési feltételeknél (7. ábra). A veszteségi tényezővel bevezethető az E* ún. komplex rugalmassági modulus a következő módon : E* = Ed = E'(l + Írj) = E' + íE" (13) melyből az E' valós rész a rugalmas (vagy tárolási) modulus. Az E" komplex rész abszolút értéke |E"| = E' • íj a csillapítási vagy veszteségi modulus (Bbüel and Kjaeb). Ez a paraméter a kőzet belső súrlódására jellemző a mérési frekvencián. Ha a térfogatsűrűség, valamint longitudinális és transzverzális akusztikus fúrólyukszelvények rendelkezésre állanak, akkor a karotázs szelvényekből Kd dinamikus kompressziómodulus-szelvény szerkeszthető (Jesch, 1976), mivel Kd = e- 4 1 ' 3 "t[ (14) ahol tp és tg a longitudinális, illetve a transzverzális hullám futási ideje. Ha csak térfogatsúly és longitudinális akusztikus szelvényezés történt, akkor az Md dinamikus merevségi paraméterszelvény elkészítésére van mód, ugyanis 3 ti (15) Ebből, ha Gd-t máshonnan ismerjük, akkor a dinamikus kompressziós modulus kiszámítható, azaz (16) A Gd dinamikus nyírási modulus, melyet Lamé-állandónak illetve merevségi állandónak is neveznek, a következő módon írható fel: vagy Gd = Ed 2(1 + <^d) Gd = 9 • V2 1 2ud 2(l~íTd) (17) (18) vagy Gd = e • V’: (19) Csókás: Fúrómagok dinamikus és statikus rugalmassági állandóinak 133 6. ábra. Fúrómagok dilatációs rezonanciája Fig. 6. Dilatation resonance of cores 7. ábra. Komplex dinamikus rugalmassági állandó Fiff. 7. Complex dynaraic elasticity constant Az egyenletek alapján mind laboratóriumi méréssel, mind fúrólyukszelvénye- zéssel meg lehet határozni ezt a kőzetfizikai paramétert is. 134 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A statikus és a dinamikus kőzetmechanikai paraméterek kapcsolata A szakirodalomban találhatók olyan regressziós egyenletek, amelyek a sta- tikus és a dinamikus mérésekből számított kőzetparaméterek között fejeznek ki tapasztalati összefüggést (Oyo, 1975, 1976). Ilyen alakú egyenletek (Tf = 3,41 • 10-3Gs + 82,1 Ed = 725 • A dinamikus és statikus Young-modulusok közötti összefüggés kutatása során felvetődött az a gondolat, hogy a dinamikus állandók értéke a dilatációs rezonanciás rezgés frekvenciájától is függhet. Az összefüggést leíró egyenlet például (h,3/2- fo) (20) alakú lehet, ahol fg a kőzettani ,, önfrekvencia”, E^ az f = 0 Hz-hez tartozó Ed dinamikus Young-modulus, amely megegyezik a dilatációs rezonanciás rezgés amplitúdójának megfelelő Eg statikus modulussal. Ez a megállapítás azért éssze- rű, mert az igénybevétel zérus frekvencia felé határértékben dinamikusból statikusba megy át. Az f^ és fi ismeretében Ed-ből a (20) egyenlettel kiszámítható az Eg statikus Young-modulus, amint a 8. ábra jobb oldalán az Má-132. fúrás mintáira a felső és az alsó grafikon mutatja. Ez az összefüggés azonban, ha f^ nem ismert, gya- korlatilag nem használható. Az fo viszont egy rheológiai kőzettani állandó lehet. Felmerült az a gondolat is: meg lehet-e határozni dinamikus paraméterekből a (Te egytengelyű nyomószilárdságot. A Huber -Mises— Hencky-féle törési elmélet szerint a megengedhető tapasztalati fajlagos tiszta alakváltozási munka határértéknél következik be az anyag tönkremenetele (Palotás, 1956) ahol: 1 + . 2(rg ^ al rg 6Eg 6Gg (21) Ha (Tq = (Te helyettesítést alkalmazunk, azaz a BKI által meghatározott egy- tengelyű nyomószilárdságot, továbbá ha az ugyancsak ott meghatározott Eg és (Tg = Ijvs adatokat használjuk fel, akkor Ao = D(tÍ (22) egyenlettel leírható összefüggés adódik. A (21) és (22) egyenlet jobb oldalát egyenlővé téve az alábbi kapcsolat vezethető le: (Te = K Es T 1 + . - K' • G| ,(23) Eszerint a nyomószilárdság a statikus Young-modulusból és a statikus Poisson- hányadosból kiszámítható vagy legalábbis becsülhető. A (21) egyenletbe (17) egyenlet alapján a BKI-ben mért Eg, Vg = l/cTg és adatokat behelyettesítve kaphatók a Aq számított értékek. A Aq számított és Csókás: Fúrómagok dinamikus és statikus rugalmassági állandóinak 135 8. ábra. Kőzettani önfrekvencia, f„. Má-132. fúrás Fig, 8. Petrographlc self-freqnency, fj. Borehole Má-132 (7c mért adatok kapcsolatát a 9. ábra mutatja. A kiegyenlítő görbe egyenlete Ao = 3,2-10-“ • 0^-’ (24) A (24) és a (21) jobb oldalát egyenlővé téve (Te = 4,43 - 10-3 E, 1 + CTs 0,76 = 7,6-10-3 - Gf 76 (N/m2 (25) egyenlet vezethető le. A Má-132. sz. fúrás mintáinak a BKI-ben mért Eg és Vg értékekből meghatározott Gg értékekre felhordott ugyanott mért Uc értékek a 10. ábrán láthatók. A kapcsolat törvényszerűnek mondható a vizsgált kőzetekre vonatkozóan. Ugyanezen kőzetmintáknak a BKI-ben mért és a (25) egyenlettel számított <7c értéke egymásnak megfelelően felhordva all. ábrán látható. A Má-133. sz. fúrásból származó minták számított és a BKI-ben mért adatait a 12. ábra mutatja. Laboratóriumi statikus Young-modulus és Poisson- hányados illetve az ezekből számított Gg nyírási modulus értékből tehát a egytengelyű nyomószilárdság az elmondottak szerint levezetett (25) egyenlet segítségével kiszámítható egy kőzetprovinciára. Abból kiindulva, hogy a nyomószilárdság és a Gg statikus nyírási modulus között a (25) egyenlet összefüggést ad, célszerű megvizsgálni és a dinamikus Gd nyírási modulus kapcsolatát is. 136 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet /q (számítolt) (cmkg/cm^) 9. ábra. A fajlagos tiszta alakváltozási munka és a nyomószilárdság kapcsolata. Má-132. fúrás í’íp. 9. Relationship between specific pnre deformation and compressive strength. Borehole Má-132 10. ábra. A merevség! modulus és a nyomószilárdság kapcsolata. Má-132. fúrás Fig. 10. Relationship between the rigidity modulus and compressive strength. Borehole Má-132 Csókás: Fúrómagok dinamikus és statikus rugalmassági állandóinak 137 Má-132 Turas II. ábra. Mért és számított nyomószilárdsá(í kapcsolata. Má-102. fúrás Fig. 11. Relationship between measured and calculated compressive strength A mért és az fj^/fo-ra korrigált E' összefüggéshez (20) hasonlóan felírható; g: = Gr 1 [fi/f„]3/2 (26) Gs = Gg helyettesítéssel keressük az f^ értékeket a kőzetek csoportosítása céljából. Gg a (25)-ből ismeretében számítható. A Gg és (Te értékek összehasonlításából az állapítható meg, hogy a kőzetmin- ták Gj dinamikus nyírási modulusát is a saját fj^ dilatációs rezonancia- és saját , .kőzettani önfrekvenciájá”-ra kell korrigálni a (26) egyenlet szerint, úgy, hogy fo értékét a kőzet kötöttségének megfelelően kell megválasztani. A Má-132. és a Má-133. fiirás kőzetmintáira (BKI) és Gg (Geofizikai Tanszék) adatai a 13. ábrán láthatók. A két kőzetparaméter kapcsolatát leíró regressziós egyenlet (Te = 5,1 • 10-3 . Q'0,68 (N/m3) (27) A (27)-et összehasonlítva a (25) egyenlettel, a megegyezés szembetűnő. A (20) egyenletből kitűnik, hogy a fűrómagminták szokásos méreténél, kötöttebb kőzetek esetében, ahol magas az f^ dilatációs rezonancia frekvencia, ae fj^/fo frekvenciakorrekció nem jelentős, tehát a dinamikus úton meghatáro- zott Ed rugalmassági állandó frekvenciára korrigált Eg értékét f^ értékének pontossága nem nagyon befolyásolja, ezért Eg jól megközelíti a statikus Young- modulust. (kg/cm^) ( B K I ) 138 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Mq- 133. túrós 6'j=0 07 0.12 gS’® U/b « 109 • 12. ábra. Mért és számított nyomószüárdság kapcsolata. Má-133. fúrás Fig. 12. Relationship between measured and calculated compressive strength. Borehole Má-133. 13. ábra. Egytengelyű nyomószilárdság — dinamikus nyírási modulus kapcsolata. Má-132. és Má-133. fúrás Fig. 13. Relationship between uniaxial compressive strength and the dynamic shear modulus. Boreholes Má-132 and Má-133 Csókás: Fúrómagok dinamikus és statikus rugalmassági állandóinak 139 Ugyanez vonatkozik Gg-re is. A vizsgált kőzetmintákéhoz hasonló litológiai viszonyok között tehát érté- két az alábbi táblázat szerint megválasztva a dinamikus Ej és kőzetparamé- terekből, valamint az fj dilatációs rezonancia-frekvenciából a egytengelyű nyomószilárdság kiszámítható vagy legalábbis becsülhető. I. táblázol Kőzeted foCHz) „kőzettani önfré^encia” Laza homokok 600 Homokok 1200 Homokkövek, márgák 2200 Irodalom — References Bodonyi J. (1976): Közetmechanika III. rész. Kutatási segédlet. Kézirat. Budapest, Bányászati Kutató Intézet Linowski, H. (1968): On the Kelation between Dynamic and Static Moduli of Elasticity (Young’s moduli). Acta Geophysica Polonica. XII. (1) p. 53. Langer, M. (1965): Das Probleme des Zusammenhanges zwischen dynamlsch und statisch ermittelten Materialkenn- werten in Anwendung auf den Felshohlbau. Felsmechanik und Ingenieurgeologie Suppl. II. Springer Veri. Wien p. 110-119. Heiland, C. a. (1946): Geophysical Exploration. Prentice-Hall, Inc. New York, p. 463. Brüel and Kjaer: Measurement of the Complex Modulus of Elasticity: A Brief Survey. Application Notes. JESCH, A. (1976): Kőolaj -és Földgáz (BKL) 6. sz. Dresser Industries, Inc.: Lóg Interpretation. Dresser Industries, Inc.: Lóg Keview 1. 1974. USA p-6-1. Oyo Technical Note, TN-14, Oyo Co., Tokyo, 1976. nov. Oyo Technical Note, TN-14, Oyo Co., Tokyo, 1975. okt. PalotAs L. (1956): Mérnöki Kézikönyv l. 2. kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 516. o. Comparison of dynamic and static elasticity constants of core samples J. Csókás The mechanical constants of test-pieces made of core and rock slab samples charac- terize, when analyzed under laboratory conditions, only somé parts of a geological rock sequence. On account of the anisotropy and heterogeneity of rocks, furthermore without the knowledge of rheological characteristics, the static elasticity moduli are determinable only with too large error when loading tests are used. It is the in situ determinations that are of practical significance. Rock mechanical constants can be inferred from well-logging materials as well. Dynamic procedures enable the laboratory testing of much greater rock volumes than it is the case with static ones. Consequently, more characteristic values can thus be obtained. The dynamic elasticity constants can be used fór the calculation of the static value and the compression strength can be estimated. Földtani Ködöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1980) 110. 140 — 158 A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak kölcsönhatása az agrogeológiában* Dr. Zentay Tibor** Összefoglalás: A magyar mezőgazdaság fejlesztése, a jelenlegi magas színvonal- ról való továbblépés, valamint a termelési eredmények gazdaságosságának és hatékonysá- gának növelése érdekében szükség van a rokon tudományok összefogására is. Ügy érez- zük, hogy ezen interdiszciplináris érintkezésben a szorosra vont földtani-talajtani együtt- működés sokat segíthet. Az összeállítás ennek lehetőségei szerint megvizsgálja, hogy a földtan a maga sajátos eszközei mellett mely szakterületek kutatásába, és hogyan kapcsolódhat be. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága ,, Talajtan, agrokémiai és a földtani tudományctgak kölcsönhatása az agrogeológiában” címmel pályázatot írt ki. A j)ályázat időszerűségét mi sem 1)izonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1978. évben az Évi Közgyűléshez csatlakozó, ,,Az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása” kutatá- si főiránynak szentelt tudományos ülésszakán, egy teljes szekció során a magyar Talajtan tudósai aktuális talajtani j)roblémákat adtak elő, és ezek az előadások a Föld- és Bánfiászati Tudományok Osztálya szervezésében kerültek megtartásra. A pályázati felhívás alapján összeállított tanulmány a modern, új típuséi mezőgazdasági földtan tárgyának, feladatainak, távlatának, továbbá a kérdé- sek földtani, talajtani és agrokémiai vonzatainak kifejtését kíséreli meg. A világ mezőgazdaságának fejlesztésére vonatkozóan a szakemberek két utat jelölnek meg: új területek termésbevonását, illetve a hozamok növelését. Hazánkban a második a járható út. Ennek fontosságát szinte parancsolóan húzza alá az a körülmény, hogy a legszigoriibb intézkedések ellenére is mezőgaz- dasági termőterületünk állandóan csökken. A hozamok növelése műtrágyázás, öntözés, új fajták kitenyésztése, a kárte- vők elpusztítása, talajjavítás és a termelés további alaptudományi és részletező üzemi adatgyűjtési munkálatokon keresztül fejlődhet tovább. Utóbbi két terü- leten a földtan szakemberei is sokat tehetnek. Ennek szellemét tükrözik a Földtani Tanéics 1969. jiinius 13-i plenáris ülésén megvitatásra került a Területi Földtani Szolgálatok felállításának indokaival, feladataival, szervezetével és ügyrendi szabályzatával kapcsolatos előterjesztés alábbi sorai: ,,A települések fejlesztésének korszerű, új irányai mellett, szemünk láttára bontakozik ki a tudományos és technikai forradalom a mezőgazdaságban. A területrendezés és a területhasznosítás tudományos megalapozásában korábban évtizedeken át fontos szerepet játszott a geológia, és ma újra ki akarja venni részét e téren is a fejlődés elősegítésében. A talaj termőképességére befolyással levő altalaj viszo- • Az 1978. évben az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságához benyújtott, s ott I. díjra értékelt pályamunka erősen rövidített változata. •• MÁFI Délalföldi Területi Földtani Szolgálat, 6721 Szeged, Sóhordó u. 20/b. Zentay: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak 141 nyok, talajvízmozgás és talajvízminőség, valamint az erózió helyi megnyilvá- nulásainak vizsgálatával alapvető fontos adatokat szolgáltat a mezőgazdasági szakemberek részére.” 1. Magyarország talajainak népgazdasági jelentővsége, 2. A talajok komplex értékelésének fontossága, 3. A hazai agrogeológia történetének rövid összefoglalása*. 4. A mezőgazdasági földtan jelenlegi helyzete Ahhoz, hogy az agrogeológia feladatait tudományos megalapozottsággal vizsgálhassuk, fel kell mérnünk annak jelenlegi helyzetét, megállapítani mi is az amit a magyar földtan az utóbbi évtizedben e téren végzett, illetve ma is végez vagy finanszíroz. A legfontosabb általam ismert tevékenység a következőkből tevő- dik össze; 4.1. Térképezés, kutatások, jelentések 4. 1. \. A Magyar Állami Földtani Intézet munkája. a) A Síkvidéki osztály az Alföld térképezése során a mezőgazdaság részére értékes talaj - víz adatokat szolgáltat. Ezeket általában két hidrogeológiai térképváltozaton mutatják be (átlagos mélység, minőség) és a Magyarázóban táblázatos és szöveges formában értéke- lik. Ismertetik a talajviszonyokat és az alattuk levő talajképző kőzeteket, utóbbiakat földtani térképen ábrázolják. b) A Geokémiai osztály esetenként speciális vizsgálatokat végez, elsősorban mikroelem - agyagásvány- és talaj geokémiai kutatási tárgykörben. c) Az Intézet Területi Szervei közül a Déldunántúli-, Délalföldi-, és Keletmagyarországi Területi Földtani Szolgálatok végeznek agrogeológia! kutatásokat. Vizsgálódásaik válto- zatos témájúak, ezek között megtalálhatók a talajgeokémiai, agrohidrogeológiai és talaj - javítási kísérletek éppenúgy, mint elvi-módszertani kérdések, illetve MgTsz-ek részére készített közvetlen jelentések. 4.1.2. Más tudományos intézmények munkája A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Talajtani Tanszéke különböző témák kutatását és értékelését végzi. Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete mintaterületek komplex agrogeológia! értékeléseit készíti. Az MTA Talajtani- és Agrokémiai Intézete több agrogeológia! jellegű tanulmányt készí- tett. Az MTA-TAKI és a MAFI között közös kutatás lelietősége ügyében kapcsolatfelvétel történt. A Bányászati Kutató Intézet vizsgálta a mezőgazdaság részére számításba jöhető mikro- elemtartalmú kőzeteket és ipari hulladékokat. A vizsgálatokról összefoglaló jelentés készült. A Központi Földtani Hivatal homoktalajok megjavítását szolgáló agrogeológia! kuta- tómunkát finanszíroz. A munka összefogója kezdetben az Országos Meliorációs Egyesülés volt, a későbbiekben ennek megszűnése után ezt a szerepet a két Talajjavító Vállalat vette át. Ezen kutatás eredményei most érnek be. Az 1978. évben elvégzett szabadföldi kísérletek azt mutatták, hogy a homokjavítás költségét a magasabb hozam egy év alatt kompen- zálta. A mintegy hat éves kutatómunka az iij típusú mezőgazdasági földtan első jelentős gyakorlati eredményét hozta. A számításba jövő energiaforrások közül a mezőgazdaság részére egyre fontosabb a termálvizek energiája. Ez elsősorban a mélyföldtani viszonyok ismeretét igényli, ezért • Szerző a p.'llyamunka teljessége kedvéért az 1—3. pontokban foglaltakat részletesen kifejti. A bennük rögzítet- tek a pályatnnnka formai igényeihez igazodtak. A továbbiak csonkítatlan közreadása érdekében, itt csak a felépité.s- menetet rögzítő és szemléitetö fejezetcímeket közöljük (Szerkesztő). 2 Földtani Közlöny Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet I42 a mezőgazdaság részére történő hévízfeltárás ok a geológusok közreműködésével történnek ' Az elmondottakon kívül értékes segítséget jelent a meddő szénhidrogénkutató fúrásoknak a mezőgazdaság számára történő átadása. 4.2. Asványvagyongazdálkodás Asványvagyommk fel- és megkutatása, nyilvánt artása és védelme terén , — min földtani hatóság — a Központi Földtani Hivatal illetékes. Feladatának ellátása során a mezőgazdaság érdekeit messzemenően figyelembe veszi. A földtani kutatásokat lezáró összefoglaló földtani jelentésekben a KFH a rekultiváció megtervezését minden esetben előírja. Annak elvégzését minden lehetséges eszközzel támogatja és a kivitelezést ellen- őrzi. Kiemelt szerepük van e téren a Területi Földtani Szolgálatoknak, mely szervek átruházott hatósági jogkörben több ezer kis külszíni bánya felett gyakorolnak fenti el- V eknek megfelelő felügyeletet. 4. 3. Környezetvédelem g A környezetvédelmi célú beruházások támogatásáról szóló 3/1976/VI.19./OT-PM. sz. .(.gyüttes rendelet 4. §-a szabályozza a Központi Környezetvédelmi Alapból finanszírozni ervezett beruházásokkal kapcsolatos állami támogatás kérelmek elkészítését. Az ehhez készült ,, Útmutató” III/5. pontja kimondja, hogy a támogatás elnyeréséhez szükséges ,,A MÁFI területi földtani szolgálatának nyilatkozata a hulladék elhelyezésére kijelölt terület alkalmasságáról”. Az ezzel kapcsolatos igényeknek a Területi Földtani Szolgálatok eleget tesznek. Az elmondottakból jól látható, hogy napjainkban is végzünk agrogeológiai jellegű, a mezőgazdasági földtan tárgykörébe sorolható tevékenységet, amellett folynak az új típusú mezőgazdasági földtan művelését megalapozó elméleti kutatások is. Az eddigi tevékenység — az útkeresés jegyében ■ — így volt helyes, azonban ma már fontos lenne átfogó agrogeológiai koncepció és cselekvési program kidolgozása és ennek végrehajtása érdekében a rendelkezésre álló szellemi kapacitás koncentrálása. Emellett szükséges lenne a megoldandó feladatok közül egy olyat kiválasztani, amely viszonylag rövid idő alatt megoldható, amelynél a kutatás eredményessége és gyakorlati haszna könnyen és gyorsan mérhető, s amelyet minta- munkaképpen a MÉM illetékesei felé átadhatnánk. 5. Az ÚJ típusú mezőgazdasági földtan perspektívája és feladatai Napjainkban a magyar mezőgazdaság a látványos fejlődés korszakát éli. Egy-egy terület termésátlagának növekedése egyik évről a másikra akár a 10%- os értéket is elérheti. Ezeknél a következő tényezők játszanak döntő szerepet: szerves- és műtrágyázás, öntözés, növényi- és állati kártevőket elpusztító vegy- szerek alkalmazása, gépesítés, fajtakiválasztás, agrotechnika fejlesztése, az összes művelet o])timális időben és formában történő elvégzése. Mindezen mód- szerek tekintetében még messze vagyunk a csúcstól. Ha ])éldául a termelőszö- vetkezetek elérnék az állami gazdaságok termésátlagait, úgy kb. 1,5-szeresére nőne a magyar mezőgazdaság éves termelése, ugyanakkor természetesen az állami gazdaságok sem jutottak még az elérhető eredmények maximumáig. így természetes, hogy ma még a gyors eredményeket hozó tényezőkön van a fő STÍly, azonban nem is nagyon távoli jövőben eljutunk egy olyan időponthoz, amikor fenti módszerekkel lényeges termésnövekedés már nem érhető el, vagy ha elérhető, az nem gazdaságos! Ugyanakkor a mezőgazdaság több termelése iránti igény | mindig fenn fog állni, hiszen a mezőgazdaság szerepe külkereskedelmi mérle- ‘ günk egyensúlva, valamint életszínvonalunk állandó emelése szempontjából i egyaránt renkdívül fontos. Ekkor a figyelem feltétlenül olyan egyéb módszerek { felé fog irányulni, amelyek további termelésnövekedést eredményeznek. Ilye- Zentay: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak 143 nek pl. a rossz termőképességű talajok megjavítása ütemének (amely rendkívül költséges és az előzőnél sokkal lassúbb folyamat) meggyorsítása és a tudomá- nyos termelésirányítás szerepének megnövelése. Ennek keretében olyan kérdések fognak felvetődni, mint pl. a rossz termőképességű talajok legolcsóbb és leghatéko- nyabb módon, jó talajokká való átalakítása, öntözés helyett a mindenkori optimális talajvízszint beállítása, a megfelelő mennyiségű szerves műtrágya kiadagolása mel- lett az optimális mennyiségű mikroelem-tartalom biztosítása, a talaj és az alatta levő kőzet kölcsö7ihatásátnak vizsgálata, továbbá mint harynadik faktornak a talajvíz szerepének ezekhez való csatolásával a tápanyag forgaloin eloszlásának időbeli- és térbeli vizsgálata, a természeti veszélyek előrejelzése , és a regionális fejlesztések, tudományos, komplex megtervezése. Véleményem szerint, ezen kérdések vizsgálatába kell a magyar földtannak bekapcsolódnia. Az agrogeológia határterület, művelése kétfélekéjjpen történhet; egyrészt geológusok, mezőgazdasági jellegíi kutatásaival, másrészt a földtani-, talajtani- és agrokémiai tudományok képviselőinek közös munkájával . Utóbln lenne a haté- konyabb, ezt kellene megvalósítani ! A modern, újjá alakuló mezőgazdasági földtan legfontosabb feladata mindazon kérdések kutatása, amelyet az agro- geológus szakember, illetve a földtan-talajt an-agrokémia szakterület kutatói- ból alakult team hatékonyabban tud végezni, mint az említett tudományok szakemberei külön-külön. Ez a körülmény egymásra utaltságot, egymás tudo- mányának bizonyos fokú ismeretét tételezi fel. Csak mindhárom tudomány is- merője lehet agrogeológus, egyébként csak agrogeológiával foglalkozó geoló- gusról, talaj tanosról, vagy agrokémikusról beszélhetünk. Ezek mellett azonban nélkülözhetetlenek a s])ecialisták. Szerepük különösen a lal.oratóriumi munkák során jelentős, pl. talajtani-, ásványtani-, kőzettani-, geokémiai vizsgálatok végzése, mikroelemek és agyagásványok meghatározása. A mezőgazdasági földtan művelőinek nem lehet feladatuk })1. új genetikus talajtérké]>et vagy új ftildtani térkéj>et szerkeszteni, egyrészt azért, mert ehhez a talajtan és a földtan térké]>ező szakemberei jobban értenek (a team itt nem hatékonyabb, mint az alap.szakma ) , másrészt az anyagiak és a szakembergárda létszáma ennek olyan korlátot szab, hogy ezen feladatnak sohasem érnénk a végére, végül erre legtöbbször nincs is szükség. Feladatuk viszont a meglevő föld- tani és talajtani adatoknak újszerű csoport o.sítása, és újraértékelése, illetőleg a szük- séges mértékű speciális földtani felvételezésekkel és vizsgálatokkal történő kiegészítés által az igényelt céltérképek meg.szerkesztése . A feladatok két nagy csoport l)a oszthatók: a) elméleti részre, és b) kifejezetten gyakorlati tevékenységre. Utóbbi keretében válhat a tudomány termelőerővé. Az eredmények gyors gya- korlati hasznosítása fontosságának liizonygatása úgy hiszem szükségtelen. Az elméleti tudományos tevékenység fő feladatai: az elméleti ala]»ok lerakása és — ezek továbbfejlesztése az újabb kutatási eredmények felhasználásával, — kidolgozni a földtan-talajtan-agrokémia számára egyaránt érthető, de elsősorba^i az agrogeológus szakember .számára használható szaknyelvet (kőzet — talaj megnevezések, térké])i ábrázolás stl).) A gyakorlati tudományos tevékeyiység legfontosabb feladatát röviden összefog- lalva abban látom, hogy; egyrészt a tudomány eddigi eredményeit felhasználva arra visszahasson és azt fejlessze, — másrészt a tudomány eredményeit mielőbb átültesse a gyakorlatba. 2* 144 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A mezőgazdasági földtan legfontosabb feladatai ezen fejezet elején már emlí- tett talajjavítás, agrohidrogeológia, mikroelemkutatás, ,, alapkőzet” vizsgálata stb. mellett még a talajásványtani kutatás, valamint az agrotechnikának, a mezőgazdasági környezetvédelemnek, az erdősítésnek, a meliorációs terveknek valamint a talajerózió elleni védekezés földtani oldalának kidolgozása, illetve ezek megoldásában való részvétel. Mindezen kérdések elméleti részét azonban az pontban említett három tudomány kutatóinak közös munkájával kellene kidolgozni, illetve az eredmé- nyeket kísérletekkel igazolni. A bizonyító kísérletek nélkül azonban az eredmé- nyek elméleti jellegűek maradnak. Ezen kísérletek viszont a mezőgazdaság agrár szakembereinek részvétele nélkül nem valósíthatók meg sem szak-, sem technikai szempontból. A geológusok egyetemi oktatásában helyet kellene szorítani bizonyos meny- nyiségű talajtani-, és agrokémiai tananyagnak, legalább speciális kollégiumok formájában. 6. Az agrogeológia tárgya A továbbiakban pontokba foglalva ismertetem az agrogeológia általam java- solt szakterületeit, s ennek keretében megkísérelem a földtan-talajtan-agroké- mia összefüggését és a felmerülő gyakorlati feladatokat vizsgálni. Az egyes szakterületek a következők; 1. Kőzet- és talaj kapcsolata, 2. Talajásványtani kérdések, 3. Agrohidrogeológia, 4. Talajjavítás, 5. Mikroelemkutatás, 6. Környezetvédelem-talajvédelem, 7. Agrotechnika, 8. Agrogeológiai térképezés. Az egyes szakterületeken belül a földtani-talajtani-agrokémiai jellegű kérdé- seket összevontan tárgyalom, több helyen azonban a feladatokat kétfelé osz- tom. Egyrészt megvizsgálom mit tehetnek a földtan szakemberei egyedül, és mit tehet a három tudomány képviselőiből alakult team. 6. 1. Kőzet- ős talaj kapcsolata A XIX. század során a gyakorlati élet egyre jobban igényelte a talajok tudományos kutatását. Ez a folyamat a világ akkori legnagyobb agrár államában Oroszországban is megindult, majd az 1850-as években, az akkori aszálykárok hatására jelentősen meggyor- sult, és jelentős tudományos eredményeket hozott. A kutatómimka alapján kiderült, hogy egy talaj termékenységét nem csak fizikai, csak kémiai, csak geológiai vagy csak biológiai tényezők alakították ki, hanem több tényező együttes hatása, mivel a talajképződés összetett fejlődési folyamat. Az ,, orosz iskola” legnevesebb képviselője Dokuosájev volt. Megállapítása szerint a talaj képződésben az alábbi öt tényezőnek van döntő szerepe: — talaj képző kőzet, — éghajlat, — növény ős állatvilág, — domborzat, — ■ a talaj kora. A talaj — sajátos talaj képződési folyamat keretében — az előzőkben említett tényezők komplex hatásával alakul ki. Z ént ay: A talajtan, az ayrokémm és a földtani tudományágak 145 Tulajdonképpen ezt a felfogást képviseli Sümeghy, amikor a „Tiszántúl” című munká- jában a talajképző tényezőket a következőkben adja meg: — a talajok kialakításában szerepet játszó kőzetek és ásványok, — fizikai mállás, ■ — erózió, — üledékképződés, — domborzati- és vízrajzi viszonyok, — vízgazdálkodás, — idő, — éghajlat. Azt már ő is felismeri, hogy a talaj ismeretek összességét ,, jelenlegi fejlett állapotában” (1944), egy szakember kellőképpen átfogni már nem képes. Megállapítása szerint a felso- rolt tényezők kutatásait a földtan szakemberei fejleszthetik tovább, és megállapításaikat ők adhatják át a kémiai- és termeléstechnikai irányban dolgozó szakembereknek”. Stefanovits Pál, a talajképződés vizsgálata során jelentős teret szentel a ,, földtani tényező”-nek. Ebből a szempontból a földtani tényezőket két nagy csoportra osztja: aktív és passzív tényezőkre. Aktív földtani tényező a kiemelkedés a süllyedés a talajvíz viszonyok Passzív földtani tényező a kőzet a kőzet ásványtani összetétele a kőzet elemi összetétele. A kiemelkedés hatására nő a terület relief energiája, ennek következtében nő az erózió, s a lejtők függvényében megváltoznak a sugárzási viszonyok . A süllyedés esetén feltöltődés következik, fellép a belvízveszély, nő a talajvíz hatása. A talajvíz viszonyok keretében, a talajvíz mélysége függvényében a felszínen réti-, szikes- vagy lápos talajok képződnek, ugyanakkor a talajvíz sótartalma és a sók minősége, a sós- és szikes talajok képződését idézi elő. A kőzet fizikai értelemben anyagot szolgáltat a talajképződéshez. A kőzet ásványi összetétele, annak fizikai- és kémiai úton történő mállását szabja meg. A kőzet elemi összetételétől pedig a növények tápanyagellátottsága függ. Stefanovits a kőzet alkotórészeinek hatását a mész szerepén keresztül mutatja be. A mész a kőzetalkotó ásványok mállása folytán szabadul fel, szénsavat vesz fel, és mint karbonát válik ki. A szénsavas mész kalciumja, a biológiai folyamatok során keletkezett szerves anyaggal sókat képez, a szénsavas talajoldatban oldódik, majd a kihigozódással a talaj mélyebb rétegeibe kerül, vagy eltávozik a talajvizekkel. Amíg azonban a talajban szénsavas mész van, az általa tompított kémhatás megfékezi az elsavanyodást, a kilúgo- zódást, tehát a talajok alakulását nagymértékben irányítja. Az ,,alapkőzet” nemcsak a talajképződés szempontjából fontos. Ismerete különösen az eróziónak kitett dombvidéken jelentős, ahol a talajréteg részbeni vagy teljes lepusztulásá- val kell számolnunk. Van olyan számítás, mely szerint Magyarországon évente mintegy 66 millió m® talaj válik az erózió áldozatává. Goczán László szerint talajaink mintegy 20 — 26%-án oly vékony a humuszos réteg, hogy a gyökerek a talajképző kőzetbe jutnak. A kőzet, amelyen a talaj kialakult, kémiai összetételén keresztül nagy szerepet játszik a talaj termékenységének kialakításában. A kőzetek ásványainak mállása folytán felsza- baduló ionok, ha a növények számára felvehető formában kerülnek a talajoldatba fontos tápanyagként szolgálnak. A kőzetek, talajok és a talajvíz ismerete rendkívül fontos a sóforgalom vizsgálatában. Ismeretes, hogy a talajok minden esetben tartalmaznak különféle sókat. Ilyenek lehetnek például a nátrium-, kálium-, kalcium- és magnéziumsók, különböző szilikátok és alumí- niumvegyületek. Ezen vegyületek képződése, oldódása, az oldatba ment anyagok mozgása, áthelyeződése a talajszelvényben, az oldatban levő anyagok egymás közötti, vagy a talaj szilárd részével történő reakciója, új kémiai kötések, vegyületek kialakulása a talajok kémiájának, s magának a talajképződési folyamatnak lényeges részét alkotja. A talajban levő anyagoknak, egyszerűbb kémiai vegyületeknek azt a részét, amely a talaj folyadékfázisában oldott állapotban van, vagy víz hatására lényegesebb kémiai átala- kulás nélkül képes oldatba menni, a talaj oldható sókészletének nevezzük. A talajok oldható sókészlete rendszerint csekély, s a sók felhalmozódása oldhatóságukkal ellentétes sorrend- 146 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet ben történik. A sótartalom ismerete igen fontos a talajok termékenysége megállapítása szempontjából. A talajok sóforgalma alatt sóinak kilúgozását, felhalmozódását, illetve ezek periódikus változását értjük. Ahhoz, hogy a talajok sóforgalmának adatait helyesen értelmezzük, ismernünk kell az oldható sók lehetséges forrásait, a sók kilúgozásának, eltávolításának lehetőségeit, azokat a tényezőket, amelyek a talaj oldható sókészletének időszakos vagy végleges változását előidézik. A talajok lehetséges sóforrásait a következők szerint osztályozhatjuk; a) A helyszínen a talaj képző kőzet ásványainak mállása során felszabaduló oldható sók, h) A mélységi vizekből és mélyebb rétegekből a talajvízbe és a talaj képző kőzetbe a vizek függőleges mozgásával bevitt oldható sók, c) A talajvizekkel az adott területre armak környezetéből szállított sók, d) A csapadékvízzel és a felszíni vizekkel a talajba vitt oldható sók, e ) Öntözött területeken az öntözővízzel a talajba vitt oldható sók, f) Magasan álló talajvíz kapilláris emelkedése folytán kivált sók. Azt, hogy adott esetben a lehetséges sóforrások közül melyiké a döntő szerep, csak a geológiai, hidrogeológiai, geokémiai és hidrokémiai feltételek részletes elemzésével és a vizsgált terület talajai pontos sóprofiljának ismeretében határozhatjuk meg. A hazai szikes talajok több évtizedes vizsgálatai, adatai, a szikes talajok területi elhelyezkedése, a talajvízszint mélysége, sótartalma, arra utalnak, hogy hazánkban a sók fent felsorolt lehetséges forrásai közül a legszámottevőbb a talajvízből a talajba szállított oldható sók mennyi- sége. A talaj oldható sókészletét csökkentő tényezők: a) a talaj oldható sóinak kilúgozása a csapadékvízzel, b) a talajvízzel elszállított oldható sómennyiség, c) a növények által felvett sók eltávozása a talajból, d) az öntözővízzel a talajból kilúgozott oldható sók. A sófelhalmozódás és a sókih'igozás felsorolt tényezői világosan mutatják, hogy az old- ható sók mozgása szoros összefüggésben van a víz talajbeli mozgásával. Ezen a szakterületen a geológia, hidrogeológia, talajtan, agrokémia szoros kapcsolatban vannak. Előrelépni csak közös erővel, összefogva, a kutatásokat összehangolva lehet. Kutatási témaként a következőket javaslom: — vízföldtani folyamatok és talaj képződés, — a talaj termékenység aktuális és perspektivikus alakulása a földtani, vízföldtani, talajásványtani, talajtani és agrokémiai folyamatok hatására. — a sóforgalom törvényszerűségeinek földtani, vízföldtani, talaj ásványtani, talajtani és agrokémiai szempontból történő vizsgálata. A talajtani kutatás a felszíni képződményeket 0,40 — 3,00 m-es mélységig tárja fel, a földtannak tehát a talaj alatti ,, alapkőzetek” kereken 10 m-es mélységig, általában a ta- lajvíz ingadozási zónájának talpmélységéig történő részletes vizsgálatára kell törekednie, részben új kutatásokkal, részben pedig a meglevők agrogeológiai szempontból történő kiértékelésével. Ebben a mélységközben vizsgálni kell a rétegek ásványtani, kőzettani összetételét, vízzel szembeni viselkedését, kőzetfizikai — kőzetmechanikai sajátságait . 10 m-nél nagyobb mélységre hatol az agrogeológiai kutatás az átlagostól eltérő földtani felépítés, vízbeszerzés, termálvízfeltárás esetén. 6. 2. Talajásványtani kérdések Napjainkban a technika és technológia rohamos fejlődése következtében nálunk az a sajátságos helyzet alakult ki, hogy amíg a talaj biológiai és szerves összetevőit jelentős anyagi ráfordítással koncentrált tudományos erőfeszítéssel a legkorszerűbb módszerekkel kutatják, a talaj szervetlen alkotóinak tudományos vizsgálata ettől messze elmarad. Nemzetközi viszonylatban már rég felismerték a talaj ásványtan fejlesztésének fontos- ságát. A kutatások két fő területe a következő: a ) Az egyik ilyen terület meleg, nedves klímájú vidékek talajainak vizsgálata, ahol a mállás és az agyagásvány újraképződés intenzív. Itt a tápanyagmegkötés, a tápanyag- szolgáltató képesség és a tápanyag mállási bomlástermékekből történő utánpótlása, jelentős mértékben függ a talajásványok összetételétől, mállékonyságától és málottsági fokától. Ez azon talajképző kőzetü területekre jellemző, ahol a meleg-nedves paleoklíma agyagásvány termékei a talajképződés jelenlegi szintjébe kerültek. Ide sorolhatjuk hazai Zentay: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak 147 vulkanikus kőzetű területeinket is, amelyek a talajképződés során is igen aktív agyagás- ványképződést tesznek lehetővé. h) K második típust az erősen erodált felszínű területeken találjuk, ahol a talaj képző kőzet, vagy akár a laza üledékekből álló ágyazati kőzet is gyökérzónába kerül. Ilyen eset- ben igen fontosak a gyökérzónában levő litológiai képződményeknek a műtrágyák és a talajnedvesség érvényesülését befolyásoló tulajdonságai, hiszen itt a humuszanyagok — amelyek széles skálán pufferolnak, és amelyek hasznos vizet jól tárolnak — már nincsenek jelen. Ilyen területek Magyarországon a Dunántúlon és az Északi-középhegység szántó- földi részein találhatók. A talaj ásványtant csak kőzetmikroszkópiához speciálisan értő szakemberek művelhetik eredményesen, s e téren dolgozó geológusaink közül néhányan erre a területre specializá- lódhatnának. Fontos lenne a különböző talajtípusok részletes ásványtani vizsgálata, talaj- tani- és agrokémiai szerepük tudományos meghatározása. A geológus egyedül csak a meg- határozásig juthat el, a komplex kiértékelést és a munka gyakorlati alkalmazási területeit a földtani-taiajtani-agrogeológiai team határozhatná meg. 6. 2. 1. Az agyagásványok agrogeológiai jelentősége A tál aj ásványtan speciális fontos területét jelenti az agyagásványok kutatása. Agyagásványtani szempontból a talajokban jellegzetes folyamatokkal találkozhatunk. A talaj eredeti ,, örökölt” agyagásványai a magmás kőzetek földpátjaiból a körülmények- től függően képződő kaolinit, montmorillonit, ilüt ásványokból származnak, vagy az agyagpalák ásványaiból állnak. Ezekhez a talajban lejátszódó mállás! vagy diagnetikus folyamatok eredményeként a talaj szempontjából antigén agyagásványok társulnak. Az átalakulások közvetlen fő tényezője az oldatok koncentráció viszonya és pH-ja. A bázikus pH tartomány (alkálitalajok), különösen ha a Ca- és Mg-ionok kimosódása csekély a montmorillonitfélék, a savanyú pH viszonyok, az erős kimosódás pedig a kaolini- tek kialakulását segíti elő. A csillámszerű agyagásványok a csillámok mállása mellett, szabaddá vált kovasavból és alumíniumhidroxidból keletkeznek, ha kálium-ion van jelen. Ugyancsak kálium-ion hatására montmorillonit is átalakulhat csillámszerű agyagásvánnyá. Erő.sen savanyú, podzolos talajokban minden agyagásvány komponenseire bomlik. Legjobban bírja a talaj savanyúságát a kaolinit, legkevésbé a csillámszeríi agyagásvány. Az agyagásványokra az jellemző, hogy a talajok kolloid frakciójához tartoznak, tehát rendkívül nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, ezért a talajokban lejátszódó adszorpciós folyamatokban lényeges szerepet játszanak. Az adszorpciós folyamatok szempontjából a kationok megkötése, vagyis a tápanyagok megóvása a kimosódástól rendkívül fontos. Az adszorbeált formában levő kation ugyanis (pl. kálium), meg van védve a kimosódástól, ugyanakkor a növények számára könnyen felvehető állapotban van. Az agyagásványok szerepet játszanak a szervesanyagok adszorpciójában is, ezért felületükön megkötik a humuszvegyületeket is, kialakítva az organomineralis komplexu- mot. Ezenkívül megköthetik felületükön a különböző növényvédőszereket is. Ez az oka annak, hogy a növényvédőszeradagok megállapításánál figyelembe kell venni a talaj mechanikai összetételét, valamint szervesanyag tartalmát is. Az agyagásványokra jellemző, hogy a felületükön (külső és belső felületükön egyaránt pl. rétegrácsok között), megkötik a vizet és bizonyos kationokat. A vízmegkötés oly erővel történik, hogy ezt a növények szívóerejükkel nem tudják a talaj részecskék felületé- ről eltávolítani, tehát nem tudják felvenni. Fontos gyakorlati szerepük van az agyagásványoknak a növények káliumelátottsága terén is. Különösen fontos az illit-montmorillonit arány. Ez a két agyagásvány ugyan is a kálium-felvétel és -leadás szempontjából nem egyformán viselkedik. A montmorillonit a bevitt kálium nagyrészét beépíti és nehezen adja le. Az illit is beépíti a rácsszerkezetébe a káliumot, de innen a növény azt fel tudja venni. Ebből jól látható, hogy ott ahol sok a montmorillonit, ott a szokásos dózisú műtrágyázás esetén sem jut a növény elegendő káliumhoz, így bizonyos területeken a kálium minimum faktorként szerepel. Ilyen esetek- ben háromszoros adagéi ,,melioratív műtrágyázást” végeznek, ez mintegy öt évig tartó előnyös hatású, irreverzibilis ,,illitesedést” hoz létre. Tekintve, hogy az eljárás rendkívül költséges, világos, hogy az optimális műtrágyaadagokat csak tudományos megalapozott- sággal, az agyagásványösszetétel ismeretében lehet meghatározni. Ez önmagában is felveti az agyagásvány kataszter összeállításának szükségességét. 148 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet 6. 2. 2. A mezőgazdasáy érdekében történő agyagásványkutatási feladatok Hazánk agyagásványkutatása nemzetközi színvonalú, szakembereink a világ minden pontján elismertek. Hiányoznak azonban olyan specialisták, akik ezen szakterület mező- gazdasági szempontból való kutatását tekintenék fő céljuknak. Legfontosabb feladataink az alábbiak: 1. Agyagásványkataszter felvétele, 2. További vizsgálatok megtervezése, mezőgazdasági célú agyagás ványkutatás meg- indítása, az adatok komplex geokémiai-talajtani-agrokémiai-agroteehnikai értelmezése, a megfelelő szakembe-t ékből álló team által. 6.3. Agrohidrogeológia A hidrogeológiai viszonyoknak jelentős szerepük van a talajok kialakulásában, különö- sen kihangsúlyozott ez az öntés-, réti-, láp- és szikes talajok esetében. A talaj és a víz közötti kapcsolat nem egyoldalú. A talaj, sőt még a rajta termett nö- vényzet is visszahat a talajvízre. A talajok szerkezetétől függ azok vízáteresztő képessége, így a talajvízbe jutó víz mennyisége is. A talajon élő növényzet viszont párologtat, de egy- ben ugyanakkor árnyékol is és így kétirányú hatást fejt ki a talaj vízgazdálkodására. A talajokban folyó anyagforgalom pedig befolyásolja a talajvíz kémiai összetételét. A tala- jok képződése során meghatározó tényező a talajvíz felszínhez való közelsége. Ha a talajvíz olyan magasan áll, hogy az a növények gyökérzónájában állandóan elér- hető, ott vízkedvelő növények alkotta dús vegetáció fejlődik ki. Elegendő tápanyag mel- lett sok szerves anyag képződik, mely a nedves viszonyok között nehezebben bomlik el. Így alakulnak ki a láptalajok és a réti talajok. Ideális az az eset, ha a talajvizet a gyökerek éppen, hogy elérik, de ez nem kerül a fel- színhez túl közel. A növények állandó, friss vízutánpótlása biztosított, nem érzékenyek az aszállyal szemben, és minden évben jó termést adnak. A mély talajvízszint, aszályos területeken ún. ,, közbülső száraz réteg” kialakulását idézheti elő. Vannak olyan mezőségi talajaink, ahol a tenyészidő alatt, a növényzet el- használja a csapadékvizet, és az nem jut el a talajvízig. Ilyenkor a talajoldatban mozgó sók nem távozhatnak a talajvízbe, hanem kicsapódnak. A felsőbb szintekben, a nehezeb- ben oldható mész- és magnézium sók, lejjebb pedig a jól oldódó alkáli fémek sói csapódnak ki, melyek sófeUialmozódást, majd szikesedést okoznak. Ha ez a folyamat huzamosan fennmarad, a sók felhalmozódása mind magasabb szintben megy végbe, és megindul az alulról kezdődő szikesedés. Ezt a folyamatot előidézheti emberi tevékenység, lecsapolás vagy más talajvízszint-süllyesztés, de okozhatja maga a természet is, folyók egyre mé- lyebbre történő bevágódásával, a vele kapcsolatban levő talajvízszint egyidejű lesüllyedé- sével. Ha ez a jelenség csak a mélyebb szinteket érinti, úgy szikes altalajú szelvényt eredményez, ha viszont a nátriumsók a felső szintekhez is eljutnak, típusos szikesedés keletkezik. Ugyanez a folyamat fordított irányban is lejátszódhat. Ha a talajvíz a felszín- től két méterre, vagy ennél magasabban található, úgy a felette levő mintegy méternyi kapilláris zónában a felszíni párolgás vizet von el, amelyet megtetéz a növények párolog- tatása is. Az evapotranspiráció pótlására, a talajvízből újabb részek emelkednek fel. A felfelé áramló vízből először a nehezen oldható földfémek sói válnak ki, és így mészkivá- lások keletkeznek, míg legfelül szóda virágzik ki. Mindezt mesterségesen is előidézhetjük minden olyan folyamat által, amely a talajvízszint megemelkedését okozza. Mint veszély- forrás, első helyen a nem tudományosan megalapozott öntözés áll, amely már sok kárt oko- zott az emberiség történelme során. A helytelen öntözés a talajok nagymérvű leromlását okozza, s bár ennek hatásai évszázadok sőt évezredek óta ismeretesek, a kérdéssel kellő komolysággal rendszerint már csak akkor foglalkoznak, amikor az okozott kár már ész- lelhető és jelentékeny. Hazánkban gyors ütemben nő az öntözött területek mennyisége, s a különböző öntöző- berendezések tervezésekor, ezek talajvízre gyakorolt hatásával számolni kell. Szabolcs ISTVÁJsr irányításával a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete kiterjedt kutatásokat végez az öntözés várható hatásának előrejelzése, illetve bizonyos kritikus határértékek meghatározása érdekében. Ugyanakkor az öntözési ter- veket csak a talajviszonyok ismeretében lehet elkészíteni. Szabolcs és munkatársai Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megyék talajait — öntözés szempontjából • — az alábbi három kategóriába sorolják: 1. Öntözés közvetlen veszéllyel nem jár, 2. Öntözés csak bizonyos feltételek betartása mellett folytatható, 3. Öntözés nem javasolható. Zentay: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak 149 Az első csoportba tartozó talajok esetében az öntözés nem jár veszéllyel, feltételezve, hogy nem következik be olyan változás, illetve olyan mesterséges beavatkozás, amely jelentősen kihatna a hidrogeológiai viszonyokra. További feltétel, hogy be kell tartani az öntözővíznormákat. A második csoport talajai esetén, feltételesen javasolható az öntözés, de itt az illető talaj típusát figyelembe vevő öntözővíznorma betartása mellett, az öntözést úgy kell ki- vitelezni, hogy a talajvíz ne emelkedjen az illető helyen meghatározott ,, kritikus talajvíz- szint” fölé. A kritikus talajvízszint felszíntől való mélysége: — a talaj mechanikai összetételétől, — a talaj eredeti sótartabnától, — a talajvíz sóösszetételétől, — a talajvíz jelenlegi átlagos terep alatti mélységétől, — a talajvíz jelenlegi minimális terep alatti mélységétől, — a talajvízdomborzattól, — az öntözés körülményeitől és a — gazdálkodás viszonyaitól függ. A talajok harmadik csoportjánál nem javasolható az öntözés, mivel annak hatására káros talaj genetikai és hidrogeológiai folyamatok indulnának meg, illetve válnának inten- zívebbé. Kivételt képeznek a sótűrő növények termelését szolgáló területek és a rizster- melés esete. Azonban ilyenkor is figyelemmel kell lenni a környező területeken előidézett változásokra. Szabolcs írja, hogy az öntözéssel kapcsolatos vizsgálatokat mindig nagyobb területegységre vonatkoztatva kell végezni, és a várható hatások előrejelzéséhez ismerni kell a földrajzi, hidrogeológiai és geológiai viszonyokat is. Ez a megállapítás számunkra rendkívül jelentős és azt igazolja, hogy a napjainkban folyó nagyarányú öntözésfejlesztés tudományos megalapozásához is nélkülözhetetlen a földtani alap. A talajtan területén a hidrológiai — hidrogeológiai viszonyok ismerete igen sok szem- pontból fontos. Ezek közül röviden áttekintettük a talaj képződés és az öntözés vízföldtani vonzatait, ehhez hasonló problémákat vet fel a vízmérnöki tevékenység: a belvízrendezés, valamint duzzasztó- és völgyzáró gátak létesítése. Nem képzelhető el eredményes drénezés sem a hidrogeológiai — sóforgalmi viszonyok ismerete nélkül, de ezen összefoglalás egyéb részeinek összehasonlítása során is mindenütt vízföldtani problémákkal találkozhatunk. Mivel fenti kérdések a talajtan, földtan és víztan határterületéhez tartoznak, és a velük való foglalkozás mindhárom tudomány bizonyos területeinek ismeretét igényli javaslom ezekre nézve az agrohidrogeológia megnevezés alkalmazását. Fontos megvalósítandó feladat lenne — elsősorban öntözött területeinken — a káros agrohidrogeológiai folyamatok előre- jelzése, és ezáltal ezek továbbterjedésének megakadályozása. Ilyenek: a másodlagos szikesedés, láposodás, szologyosodás. Kiváltó ok : a talajvízszint hirtelen történő megemel- kedése. Ennek változásait az öntözés, vízrendezés, víztározók létesítése stb. okozhatják. Feladatok: — kritikus talajvízszinteket ábrázoló térképváltozatok készítése, — meglevő talajvízmegfigyelő hálózat felhasználásával talajvízszint megfigyelés, illetve a kritikus szint megközelítésének és elérésének jelzése, — talajvízmegfigyelő hálózat bővítése. Az agrohidrogeológia az új típusú mezőgazda.sági földtan egyik legfontosabb, de egyben talán legbonyolultabb része is. 6. :i. \. A szikesedés földtani okainak vizsgálata Hazai szikes területeink genetikai kutatása ma még korántsem tekinthető lezártnak. A szikeskutatók véleménye megegyezik abban, hogy a szikesedésben a talajtani — agro- kémiai — hidrogeológiai faktorok mellett a földtani tényezők szerepe is jelentős. Különö- sen áll ez az im. alulról jövő szikesedés esetében. A jövő feladatai közé tartozik a földtani szakemberek szikkutatásba való bekapcsoló- dása ( talajtani — agrokémiai — földtani team). A hatótényezők feltárása ebben a szik- javítás módszereinek fejlesztését, hatékonyságát, eredményességét növelhetné. 6. 4. Talajjavítás A tudomány és a gyakorlat képviselői már évezredek óta küzdenek a kedvezőtlen talaj - I viszonyok megjavítása érdekében. Ma talajjavításnak nevezünk minden olyan eljárást, amely a talaj kémhatását, szerkezetét, hidrológiai viszonyait előnyösen változtatja meg, és ennek következtében a termőképességét tartósan növeli. 150 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A javításra szoruló, fő talajtípusok az alábbi négy csoportba tartoznak: a) szikes talajok, b) savanyA talajok, c) homoktalajok, d) láptalajok. Talajjavítást általában olyan anyagokkal kell végezni, amelyek: a) nagy tömegben fordulnak elő, b ) kitermelésük olcsó, ej a felhasználás helyétől kis távolságra bányászhatók, d) legjobban megfelelnek a kívánt hatás céljára. A talajjavítási technológia sokféle földtani képződményt heisznál fel mind fizikai, mind kémiai talajjavítás céljára. Ilyenek a talaj vízgazdálkodását, pH viszonyait, mechanikai összetételét, adszorpciós tulajdonságát, a szikes talajokat javító, valamint a homoktalajo- kat szervetlen kolloidtartalmú anyagokkal gazdagító képződmények. E területen elsősor- ban porló mészkövek, mésztufák, mésziszap, vagy mésztartalmú löszféleségek, meszes altalaj, gipszpor. lignitporos gipsz, lignitpor, tőzeg, lápföld, és szervetlen kolloidokban gazdag péíites anyagok kerülnek alkalmazásra. Külön még sok előtanulmányt igénylő kérdés lehet, fiatal barnakőszeneink huminsav tartalmának agrokémiai hasznosítása. Ismeretes, hogy az ebből előállított komplex trágya a talaj kémhatását, szerkezetét, vízgazdálkodását, tápanyaggazdálkodását és mik- roelem ellátottságát javítja. Fentiek — eltekintve a különböző termékektől — olyan képződmények, amelyek vizs- gálata, megkutatása, vízszintes és függőleges elterjedésének nyomozása mennyiségi és minőségi számbavétele a geológus feladata. A talajjavítás terén a geológusok nemcsak a nyersanyagkutatásban, hanem a talajjavítás megtervezésében is hatékonyan segíthetnének, a regionális meliorációs tervek agrogeológiai alapjainak kidolgozásával. A talajjavítás csak akkor lehet eredményes, ha azt a ható tényezők komplex felmérése után tervezzük meg. Annak eldöntésére, hogy egy adott területen lehet-e racionálisan végezni talajjavítást, továbbá, hogy ennek mi a legcélszerűbb, leghatékonyabb és leggaz- daságosabb módja, minden esetben komplex morfológiai-földtani-hidrogeológiai-talajtani előzetes programjavaslat elkészítése lenne szükséges. A már említett, a MÉM részére átadandó, viszonylag gyorsan elkészíthető, jelentős gyakorlati eredményt hozó ,, mintamunka’'' legcélszerűbb megvalósítását ezen a szakterü- leten látom. Az elvégzendő munka programjának vázlatosan a következőket javasolom: — Hazánk javítandó termőtalajainak térképi ábrázolása, a legfontosabb ismérvek feltüntetésé\'el , — Megállapítandó, hogy miben és milyen módszerrel segíthet a földtan tudománya e téren. Szerintem legfontosabb lenne a talajjavító nyersanyagok kataszterének elké- szítése. Mindezeket a geológusok pToduká\}á\í. Az agrogeológiai team fentieket szabadföldi kísér- letekkel és gazdaságossági vizsgálatokkal támaszhatja alá, illetve egészíthetné ki! Mint első komoly gyakorlati eredményéről, a 4. pontban már említett, a Központi Földtani Hivatal által finanszírozott homoktalajjavító munkáról röviden a következőkben számolhatunk be: hazánk területén jelentős területen fordulnak elő rossz termőképességű homoktalajok. Ezeknek rossz a víz- és tápanyaggazdálkodásuk, és így igen gyenge termést adnak. Megjavításuk az eddig ismert módszerekkel igen drága, amellett nem mindig töké- letes. Ilyen pl. a humusztartalom szerves anyagokkal (istállótrágya, tőzeg stb.) való növe- lése. Ez nagyban javítja a talaj vízgazdálkodását, de önmagában nem segíti elő a morzsa- képződést. A laza homokba adott szerves anyag ugyanis a talaj nagyfokú szellőzöttsége folytán gyorsan elbomolhat. Prettenhoffer Imre javasolta, hogy ezen homoktalajokat a közelükben található, magas kolloidtartalmú nagyobbrészt szervetlen anyagokkal való megtérítéssel javítsák meg. Ezen agrogeológiai kutatómunka eredményeképpen számos, kitermelésre alkalmas — talajtani szóhasználattal — ,, bányahelyet” tártak fel. A módszer alkalmazhatóságára vonatkozóan a Dóczi Virágzó MgTsz területén szabadföldi kísérletet végeztek, V4 ha-os parcellákon, 300, 400 és 600 m^-es javítóanyag terítéssel, ami 3, 4 és 6 cm-es vastagságot jelent. A javítóanyag kitermelési helye a kísérleti parcellától 200 m-re levő alacsony fek- vésű terület. A kitermelést, szállítást és elterítést földgyalugépekkel végezték, az elterített anyagot talajművelő eszközökkel dolgozták be a talajba. A kísérleti területbe burgonyát vetettek, és a javítatlan parcellák 86,6 q/ha-os termésével szemben, a növekvő vastagságú javítóanyag felhasználásnak megfelelően a termés mennyisége 131,2, 164,0 és 196,0 q/ha volt, ami 46,7, 68,3 és 109 q/ha többlettermésnek felel meg. A burgonya árát 300 Ft/q-val Zentay: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak 151 számítva, a 6 cm-es vastagságú terítés mellett a többlettermés értéke, 32 910,- Ft volt. E javítási mód a futóhomokterület végleges megjavítását eredményezte. Fenti módszerrel a Duna — Tisza közi és nyírségi futóhomokterületek megjavíthatók. Bár sok helyen — a közeli talajvíz miatt — a szkréperes (földgyalugép) kitermelés nem mindig alkalmazható, a kísérlet nagy gazdasági eredménye arra utal, hogy a kissé költsé- gesebb kotrógépes kitermelés is gazdaságos lesz. 6. 5. Mikroelemkutatás 6.5.1. A mikroelemek jelentősége A mikroelemek közvetlenül résztvesznek különböző biokémiai folyamatokban, mint enzimek, hormonok alkatrészei, katalizátorként szerepet játszanak bonyolult szerves anyagok kialakulásában, továbbá nélkülözhetetlenek az egyes fontos mikroorganizmusok számára. Fokozzák a talajból a makrotápanyagok felvételét, hatásukra nő a sejtekben a kolloidálisan kötött víz mennyisége, és így a növények vízfelhasználása gazdaságosabbá válik. Mindezek növelik a növények szárazság- és hőtűrőképességét is. A mikroelemek jelentősége a fokozott kemizálás és a terméshozamok növelésére fordí- tott egyre szélesebb körű kutatások során, a ,, minimum törvény" mindenki számára lát- ható érvényesülé.se következtében napról napra növekszik. 6. 5. 2. A mikroelemek sajátságai A mikroelemeknek két fontos .sajátosságuk van: a) Ha kis mennyiségben állnak rendelkezésre, úgy hiánybetegség keletkezik, bizonyos koncentráció felett azonban káros — sokszor mérgező — hatást fejtenek ki, b) A talajból való felvehetőség mikroelemenként és növényenként változik. A különböző tápanyagoknak a talajból való felvehetősége kérdésével az 1960-as évek- ben több talajtani kongresszuson, illetve konferencián foglalkoztak. Az elhangzottak sze- rint a növényi tápanyagfelvételt befolyásoló tényezők a következők : a) a, tápanyag kötési formái, b) pH, c ) hőmérséklet, d ) nedvességtartalom, e) az egyes ionok egymásra gyakorolt hatása, f) az ioncsere törvényszerűségei, g) talaj kolloidok mennyisége és minősége, h) a talaj és növény kölcsönhatása. Mikroelemtrágyázás esetén azonban élesen jelentkezik az esetleges túladagolás veszé- lye, mivel az optimális és toxikus mennyiség egymáshoz sokszor igen közel áll, s rendszeres adagolás esetén, akkumulálódva, rendkívül könnyen elérhető a veszélyes dózis. A közeli jövőben a mikroelemtrágyázás fellendülése várható, és a geológusoknak fel kell készülniük arra, hogy adott esetben megalapozott választ adhassanak arra a kérdésre, hogy mikroelemtrágyázás céljára, hol, mennyi és milyen ásványi anyag található, illetve nyerhető ki gazdaságosan. A kérdés eldöntéséhez a következőket kell figyelembe venni: a) Nem alkalmas és egyben gazdaságtalan az alacsony koncentrációjú nyersanyag a nagy ballasztanyag mennyiség miatt. b) Nem alkalmas az az anyag, amely egyéb káros komponenst is tartalmaz. c) Ásványi anyagainkkal szemben sok esetben előnyösebb tulajdonságot mutathat valamely magasabb koncentrációjú, v'agy kevesebb felesleges, illetve káros anyagot tar- talmazó ipari hulladék. d) Bármely nyersanyag csak akkor használható fel, ha az gazdaságos. Nemzetközi szinten sincs még kellően tisztázva, hogyan táródnak fel a mikroelemek a mikroelemgazdag kőzetekben. Ilyen kőzetek lehetnek pl.: a szerpentin, olivin-gabbró, gránit, gránit-gneisz, kvarccsillámpala, permi vörös homokkő, kvarcit, andezit, bazalt, agyagpala. A térképező földtani szakemberek és a geokémikusok komplex tevékenysége — felhasználva földtani intézményeink kiváló műszerezettségét — e téren is sokat segít- hetne. 152 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet 6. 5. 3. A mikroelemellátottság hazai helyzete Mint ismeretes a mikroelemek pozitív hatása csak egy optimális koncentráció tartomány- ban mutatkozik, ezért a mezőgazdasági termelés legfontosabb feladata az, hogy megkeresse az élő szervezetek számára a fenti optimális koncentráció tartományt és ezt állandó szinten tartsa. A mikroelemek a következő módokon juttathatók a talajba: a) külön mikroelem trágyaként, b ) műtrágyához keverve, c ) talajjavítás alkalmával, d ) folyékony trágyaként, e ) levelekre permetezve permettrágyaként, / ) magcsávázással. A mikro tápigény megállapításához az alábbiak felmérése szükséges: a) a talaj mikrotáp tartalma (mikroelemenként), b) a, termesztett növény(ek) mikrotáp tartalma, c) a termesztett növény(ek) specifikus mikrotáp igénye, d) a talajból évente kivont mikrotápanyag mennyisége (a hozamadatok figyelembevé- telével megállapítva). Az optimális mikroelem mennyiségének megállapítása nehéz, mert az egyes mikroele- mek egymás hatását erősíthetik vagy gyengíthetik. Szerepet játszik a mikroelemigény megállapításában a talaj összetétele, fizikai és kémiai tulajdonságai, pH-ja. Fontos még továbbá, hogy a mikroelemek a növény számára könnyen felvehető, oldékony vegyületek formájában legyenek jelen (de nem vízoldható formában, mert akkor az eső kimossa a talajból). A talajok mikroelem tartalma és a növények mikroelem igénye alapján megismerhetjük az egyes területek mikrotápelem ellátottságát, s ezeket a viszonyokat térképszerűen is ábrá- zolni tudjuk. Hazánk talajait a ,,nem mikroelem hiányosak” közé sorolják, azonban helyileg, láp- és homoktalajainkon mikroelemhiány mutatkozhat, amellett a meglevő mikroelem nem mindég jól felvehető formában (vegyületben) található. A szükséges mikroelem-igényt rendszerint számítással állapítják meg a mikrotáp igény és mikrotáp tartalom különbségeként, vagy kiszámítják, az előző évi termelés által a talaj- ból kivont, tehát pótlandó mennyiséget. Szokásos módszer még a szabadföldi kísérlet is. Egy viszont tény: a mikroelemek csak vízzel és alaptrágyával megfelelően ellátott területen fejtik ki termésnövelő hatásukat. A mikroelemtrágyázás egy-egy elemet tartalmazó, vagy sok elemet tartalmazó mű- trágyával történhet. Hazánkban az utóbbi 15 évben fellendült a mikroelem tartalmú nyersanyagok kutatása, azonban ez döntő súllyal az ipari ,, hulladékanyagok” területére korlátozódott. A kutatá- sok egyrészét az OMMI kezdeményezte, másik részét különböző ipari üzemek. Ásványi nyersanyagaink mikroelemtrágyázásra való alkalmasságának vizsgálatánál a következő szempontokat kell mérlegelnünk: — a mikroelem koncentrációja, — vannak-e mellette a növénytermesztés szempontjából más káros elemek, — mennyi a ballasztanyag mennyisége, — szükség van e dúsító eljárásra (ez a kinyerés gazdaságosságát komolyan veszélyezte- ti, mert az eddigi tapasztalatok általában azt mutatják, hogy a kinyerhető mikro- elem nem éri el a dúsítás költségét), — milyen kémiai kötésben fordul elő a mikroelem (pl. a 4 értékű Mn a növények szá- mára nem vehető fel). Az ásványi nyersanyagok mikroelem trágyázásra való felhasználhatóságára vonatko- zóan Varga Imréné készített felmérést. Vizsgálatai szerint jelentős, sok hasznos mikro- elemet tartalmazó ásványvagyonnal rendelkezünk. Ezek egyrésze alkalmas műtrágya adalékanyagnak, másik része talajjavításra alkalmas mikroelem tartalmú nyersanyag, míg jelentős azon nyersanyagaink száma, amelyeket fenti célok érdekében részletesen vizsgálni kellene. Külön vizsgálatot igényel a barnakőszenekből történő huminsav gyártás vizsgálata, amely mikroelemben is dús termék, homokterületek mezőgazdasági javítására alkalmas. Tudo- másom szerint történt javaslat a mezőgazdaság illetékesei felé, azonban az eljárás — az eddigi vélemények szerint — költséges volta miatt az alkalmazásra nem került sor. Külön szeretném kiemelni a duzzasztott perlit szerepét, mely kiváló mikroelem-hordozó. Alkalmazási területét elsősorban a kertészetek képezhetik. Zentay: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak 153 Az elmondottak főleg csak lehetőségeket tartalmaznak, én mégis nagyon fontosnak tartanám a további rendszeres vizsgálatok folytatását és különösen az ásványi nyers- anyagokból történő különböző termékek előállítása során keletkező melléktermékek rész- letes vizsgálatát. Szükségesnek tartom kihangsúlyozni, hogy az eddigi eléggé negatív eredményekbe nem nyugodhatunk bele. Üj lelőhelyek megismerése, új technológiai eljárások kidolgozása, továbbá a gazdaságosságot meghatározó alaptényezők változása a jelenleginél jóval kedvezőbb helyzetet teremthet. Ezen szakterület fontossága az idő múlásával egyre csak növekedik, a mezőgazdasági termelés tudományosabb alapokra helyezésének pedig egyik fontos részét képezi. Éppen ezért a földtan szakemberei részéről történő ilyen irányú vizs- gálatokat nagyon hasznosnak és szükségesnek tartom. Fontos feladat lenne mezőgazdasági felhasználás céljára történő mikroelemkataszter elkészítése. További lépés lenne a földtani — talajtani — agrokémiai kutatókból álló agrogeológiai team által szabadföldi kísérletek, technológiai vizsgálatok és gazdaságossági számítások végzése. 6. 6. Környezetvédele m-t alajvédelem A korszerű nagyüzemi mezőgazdaság működésével nagyarányú szennyező hatás jár együtt. Ilyen szennyezőforrás például a műtrágyák, növényvédőszerek és egyéb vegy- szerek alkalmazása, a gépesítés, a nagy állattartó telepek hígtrágyája, a különböző létesít- mények szennyvize. Énnek következtében egyre nagyobb környezetvédelmi feladatokat kell megoldani. A mezőgazdasági környezetvédelem földtani vonzattal rendelkező fő területei a követ- kezők: — Talajvédelem, — Talajjavítás, rekultiváció, — Felszín alatti vizek védelme, — Szennyvíz elhelyezés, szennyvízöntözés, — Állattartó telepek hígtrágyájának elhelyezése, illetve hasznosítása. 6. 6. 1. Talajvédelem A talajvédelem három fő területe a következő: — a talaj szennyeződés elleni védelme, — a talajromboló hatások csökkentése (gépesítés, helytelenül kivitelezett öntözés stb.) — a talajerózió elleni védelem. A szennyező hatás terjedése, a szennyezőanyagok megkötése majd hatástalanítása, függvénye a földtani felépítésnek, így ennek ismeretében fenti folyamatokra következtetni lehet. A gépesítés lényeges előfeltétele a mezőgazdaság fejlesztésének, azonban e téren igen fontos a talaj és az alatta levő kőzetek mechanikai összetételének és konzisztencia jellem- zőinek ismerete. Az erózió tanulmányozása különösen dombvidéki területeink mezőgazdasági fejleszté- sének fontos előfeltétele. Például a lösztakaróval fedett, pannóniai agyagból álló dombsági területek lejtőin a talajtakaró könnyen megsuvad, tönkretév'e a növényi kultúrákat is. Ez a folyamat idővel a lejtő mind felsőbb szakaszát támadja meg. Az erózió káros hatásá- val több évtizede foglalkoznak. Eredményes védekezés a talaj megkötése különböző művelési módok által, pl. szőlő-, gyümölcstelepítés, erdősítés, gyepesítés. Az erdősítésnek jelentős talajvédő- és környezetvédelmi szerepe van. Fontos lenne az erdősítési tervek elkészítésekor kidolgozni azok komplex földtani-, hidrogeológiai-, talajtani alapjait. Agrogeológiai előkutatással jelentős mértékben segíthetnénk a gazdaságos erdőtelepítés tervezését. Pl. hegyvidéken, ahol alapvetően fontos a talajtakaró, vagy a lazaüledéktakaró vastagságának ismerete, ez felszíni geoelektromos módszerrel gyorsan, megbízhatóan és viszonylag olcsón megállapítható. Ahol a talajtakaró kivékonyodik, ott az alatta levő kőzet a faállomány termeszthetőségét befolyásolhatja. Az ,, alapkőzet” meghatározója lehet az erdei utak kiépítésének és nyomvonalának. 6. 6. 2. Talajjavítás-rekultiváció A talajjavítás környezetvédelmi tevékenységnek is felfogható, szikes területek, lápos pangóvizes területek és nem természetvédelmi értékű ,,sívó” homokterületek megjavítása és részbeni eltüntetése által. 154 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A talajjavításnak helyes kivitelezése, továbbá a mezőgazdasági területeken a felhagyott bányák földtani szempontból helyesen megalapozott és kivitelezett rekultivációja egyben környezetvédelmi érdekeket is szolgál. 6. 6. 3. Felszín alatti vizek védelme A talajokba jutó szennyező sőt toxikus anyagok további sorsát agrohidrogeológiai vizsgálatokkal lehet követni — pl. a felszín alatti vizek áramlási viszonyainak tárgyalása- kor említettek figyelembevételével — amelyek annak megállapítására irányulnak, hogy az alkalmazott növényvédőszerek hol kerülhetnek a talajvízbe, és onnan merre történő tovább- szállításuk várható. A kutatók egyrésze amellett foglal állást, hogy a helyesen végzett műtrágyázás teljes hatóanyagát felhasználja a növényzet. E téren azonban nem teljesen megegyezők a vélemé- nyek. Lehetséges túladagolás is, de az is előfordulhat, hogy bizonyos okok miatt az előző évben kiszórt meimyiség nem került teljes mértékben felhasználásra. Ez az oka annak, hogy számos olyan nitrogénszennyezés ismert, amelynek okát a szervetlen, esetleg szerves trágyázásnak tulajdonítják. A felszíni és felszínalatti vizek a szennyeződést szállítják, közvetítik. Hazánk területén az immár több, mint egy évszázada folyamatosan tartó folyóvíz- szabályozás és belvízmentesítés következtében állandó és időszakosan vízzel borított területek erősen lecsökkentek. A felszín alá visszahúzódó vizek bepárlódtak, sókoncentrá- ciójuk megnőtt, új áramlási és utánpótlási területek alakultak ki. 6. 6. 4. Szennyvízelhelyezés, szennyvízöntözés A termelőerők gyors fejlődése és az emberi igények rohamos növekedése során világ- szerte rendkívül gyorsan nő a vízigény, s ennek mintegy ellenpólusaként a szennyvíz termelés. Megfelelő hatásfokú tisztítóberendezések létesítése jelentős költségigénnyel terheli a vízhasználókat, ezért már régóta keresik azokat a módokat, amelyekkel a legkisebb anyagi ráfordítással, a szennyvizek értékes anyagait hasznosítva végezhetjük el a víz- tisztítás feladatát. Ilyen tisztítási lehetőség a szennyvízöntözés, ahol a talaj tisztító hatása mellett a növényzet tápanyaghasznosító tulajdonságát is felhasználjuk. A helyesen keresztülvitt szennyvízöntözés tökéletesen eltünteti a szennyeződéseket, ugyanakkor hasznosítja annak értékes tápanyagait. A szennyvízzel való öntözés során ismernünk kell a talajok és az alattuk levő kőzetek szemcseeloszlási viszonyait, vízáteresztő képességét és a bennük (alattuk) tározódó talaj- víz legfontosabb adatait. A kötött, rossz vízvezető talajok nagy adszorpciós képességük révén jól elősegítik a szenny- víz tisztulását, azonban már kis vízmennyiség hatására levegőtlenekké válnak, s az oxidá- ció — öntözés után — hosszabb ideig szünetel. A homoktalajokon nagy mennyiségű szennyvíz szűrődhet át, azonban az adszorpció lehetősége kizárt, vagy mmimáhs. A középkötött és a kötött vályogtalajok aránylag nagy vízmennyiség befogadására képe- sek, adszorbeáló képességük megfelelő és mivel hézagtérfogatuk a levegő számára is nyitva marad, kielégítő a biológiai tisztítóképességük is. 6. 6. 5. Állattartó telepek hígtrágyájának hasznosítása Az intenzív mezőgazdasági termelés, az egyre növekvő mennyiségű műtrágyák dacára sem nélkülözheti a szervesanyag tartalmú trágyák alkalmazását. A mezőgazdaság nagy - fokú gépesítése, a műtrágyák növekvő mennyiségben történő alkalmazása fajlagosan növekvő termelést eredményez ugyan, azonban előnytelenül változik meg a talaj szerke- zete, víz- és ionmegkötő képessége. A talajba visszajuttatott, megfelelően lebontott szerves trágyának és az abban levő, illetve abból keletkező humusznak hosszantartó biológiai, kémiai és fizikai többlethatása van, amely a nitrogén-foszfor-kálium tartalom többlethatásán túlmenően talajszerkezet javítást eredményez. Hosszú ideig az a divatos felfogás uralkodott, ho^ a mezőgazdasági többlettermeléshez elegendő az optimális formában és mennyiségben biztosított műtrágya és víz (természete- sen a gépesítés, intenzív fajták, növényvédőszerek stb. mellett). Ez bizonyos határon be- lül igaz is, azonban — nálunk fejlettebb mezőgazdasági termeléssel rendelkező országok- ban — már sok helyen a talaj szerkezet nagyfokú leromlása jelentkezett, és rendkívül megnőtt az érdeklődés a komposzttrágyák iránt. Z e n t a y : A talajtan, az agrokémia és a földtani tudotnányágak 155 Hazai mezőgazdaságunkban — ha lassan is — de megindult az a törekvés, amely a talajok szervesanyagtartalmának növelését kívánja szolgálni. E célok érdekében fejlesztik az állattartó telepek trágyájának hasznosítását. Az intenzív, gépesített, alomnélküli, állattartásnál keletkezett fekália hasznosítását elsősorban a növénytermesztésben és a halastavaknál tervezik, szétválasztással vagy Einélkül. A szétválasztás során vibrációs rostával, szűréssel kombinált ülepítővel különítik el a szilárd fázist a folyékonytól. A hígtrágyák tápanyagtartalma igen jelentős. Az agrár — és higiénikus szakértők együtt keresik az összes feltételeknek legmegfelelőbb kezelési eljárást. A hígtrágyás öntözés alkalmazása esetéyi — a szennyvizes öntözéshez hasonlóan — ismer- nünk kell a talajok és az alattuk levő kőzetek szemcseeloszlási viszonyait, vízáteresztő képességét és a bennük ( alattuk ) tározódó talajvíz legfontosabb adatait. Mind a szennyvízzel, mind a hígtrágyával történő öntözés nagy veszélyforrást jelent, és állandó kontrollt igényel. Véleményem szerint mindenütt talajvízmegfigyelő kútsort kellene telepíteni, az öntözött objektumoktól a talajvízáramlás irányában. A kutak elrendezésének elvi módozatait ki kellene dolgozni. A kutak ellenőrzői a földtan szakemberei lehetnének. 6. 7. Agrotechnika Az agrotechnika fejlődésével a talaj - és kőzetfizikai jellemzők egjre nagyobb jelentőség- re tesznek szert. Vizsgálatuk a gépesítés tervezésének egyik fontos alapja, segítségükkel a gépi igénybevétel utáni várható talajállapot előre jelezhető. A kőzetfizikai vizsgálati adatok fontos értékeket adnak a talaj agyagosságára, müvel- hetőségére és a gépesítés lehetőségére. További felhasználhatósági területük még az is, hogy tájékoztató adatokat adnak esetleges mezőgazdasági beruházások felvetéséhez. Ilyen típusú vizsgálatok végzése, a korrelációs- és felhasználási lehetőségek további kutatása, mindhárom alaptudomány és egyben természetesen az agrogeológia fontos feladata. 6. 8. Agrogeológiai térképezés A mezőgazdasági termelés a jelenleginél tudományosabb alapokra helvezését jelentősen elősegítené, a földtani-talajtani-agrokémiai tudományok legújabb eredményeit figyelembe vevő agrogeológiai térképsorozat elkészítése. A térképlapokat végső soron az ország teljes területére el kellene készíteni, azonban erre sem anyagi fedezet, sem kapacitás jelenleg nem áll rendelkezésre. A munka elvégzése ott indokolt, ahol — hasonlóan az építésföld- tani térképezés során meghonosodott gyakorlathoz — bizonyos kisebb területeknek meg- határozott irányban és cél érdekében történő megkutatása a feladat. Országos jellegű térképezési munka korlátozott célkitűzésekkel, bizonyos speciális esetekben jöhet létre, ilyen például az új, korszerű, komplex földértékelés kérdése. A munkát mindenképpen mintaterület kidolgozásával kellene kezdeni, majd ennek tudományos és gyakorlati szempontok szerinti zsűrizése után lehetne a munka metodiká- ját végleges formába önteni. A későbbiekben részletezendő térképezési munka, illetve térképváltozatok bizonyos hányada a MAFI Síkvidéki osztályának munkája keretében már elkészült. Eg;yTésze már nyomtatásban is hozzáférhető, másik része kéziratban áll rendelkezésre. Az elkészítendő térképváltozatok a következők lehetnek; 1. Földtani térkép, a talaj alatt közvetlenül települő kőzeteket és azok legfontosabb adatait ábrázolja. Változatos ,,alapkőzet” esetén itt egymástól teljesen eltérő korúi és kőzettani összetételű kőzetek kerülhetnek egymás mellé. 2. Genetikus talajtani térkép. 3. Morfológiai térkép, szükség esetén több térképváltozattal. Elsősorban a lejtő- és eróziós viszonyok ábrázolása szükséges. 4. Hidrológiai térkép. 5. Agrohidrogeológiai térképek. Javasolt térképváltozatok (szükség szerint): a) Talajvíz sokévi átlagos mélysége a felszín alatt, b j Talajvíz átlagos mélységének tengerszintfeletti maga.sságát ábrázoló térképvál- tozat, c) Talajvíz maximális szintje, d) Kapilláris víz magassága a talajvíz felett, e ) Szivárgási irányok térképe. 156 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet f) Vízáteresztőképességi térkép, g) A. talajvíz kémiai összetétele, h) A talajvíz pH értékei és redox viszonyai. 6. Észlelési térkép, 7. Tápanyagellátottsági térkép(ek), S. Talajfizikai térkép(ek) 9. Talajkémiai térkép(ek), 10. Tápanyagforgalmi térkép(ek), 11. Talajjavító nyersanyagokat ábrázoló térkép, 12. Mikroelem térkép, 13. Földtani szelvények, 11. Agrokémiai szelvények, 15. Agromechanikai szelvények, 16. Agrohidrogeológiai szelvények. A 7 — 16. számú változatoknál az elkészítendő alváltozatokat a földtani-talajtani saját- ságok szabják meg. Hegyvidéki-, dombvidéki- és síkvidéki területeken, az eltérő földtani-, talajtani- és morfológiai viszonyok más-más térképváltozatok (diagramok, szelvények) elkészítését teszik szükségessé. Ezeknek további — fentieknél részletesebb — kidolgozása az egyik legfontosabb jövőbeni feladat. Az 1 — 2. számii változatokhoz a legkorszerűbb, a célnak legjobban megfelelő, rendelke- zésre álló, meglevő térképeket kellene felhasználni. A térképezési munkát hatékonyan földtani-talajtani-agrokémiai szakemberekből álló munkacsoport végezhetné. 6.9. Külszíni bányászkodás Az Állami Gazdaságok, Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek, Szakszövetkezetek gazdálkodását jelentősen segíti az általuk folytatott kő-kavics-homok-agyag-lápföld felszíni bányaművelése. Ennek felkutatói, részben hatósági engedélyező! és az ásvány- vagyongazdálkodás ellenőrzői is a geológusok. A kitermelt nyersanyag mennyisége orszá- gos mértékkel is a népgazdasági építkezések anyagigényének jelentős hányadát képezi. 7. összefoglalás A földtani tudományoknak a mezőgazdasági kérdések megoldásához való kapcsolódását és egyben az új típusú mezőgazdasági földtan kialakítását alap- vetően két körülmény sürgeti; — a magyar mezőgazdaság ma a fejlődésnek olyan szakaszára jutott, amikor már nem a mindenáron való több termelés a cél, hanem előtérbe került annak részletes elemzése, hogy ez mibe kerül. Ma már alapvető a termelés gazdaságossága. Emellett a jelenlegi magas szintről továbblépni már csak a legújabb tudományos eredmények széleskörű alkalmazásával lehet, és itt nemcsak az agrártudományokra gondolok, lianem minden olyan más tudományra, amely eredményeit hasznosítani lehet. A GEOLÓGIA pedig ezen tudományágak közé sorolható. -- a műtrágya nyersanyag , a mezőgazdaság késztermékeket állít elő. Világ- tendencia, hogy a nyersanyagok ára gyorsabban nő, mint a késztermé- keké. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy a felhasznált műtrágyák egyrészét ,, kemény valutáért” importáljuk nyilvánvalóan elsőrendű fon- tosságú a rendelkezésre álló természetes nyersanyagok minél nagyobb mér- tékű igénybevétele. Ezek megkutatása, sokoldalú anyagvizsgálata, regio- nális feldolgozása pedig földtani feladat. Fentiek érdekében az új típusú mezőgazdasági földtan legfontosabb feladatait az alábbi témakörök kutatásában látom; Zentay: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak 157 — A talajképző kőzet és a talajképző tényezők kölcsönhatásának vizsgálata, befolyásuk a keletkező talajokra — A vízföldtani folyamatok és a talajképződés kölcsönhatásának vizsgálata — A talaj alatti rétegek ásványtani-kőzettani-földtani-hidrogeológiai jellem- zése — A talaj termékenység aktuális és perspektivikus alakulása a földtani- vízföldtani-talajásványtani-talajtani- és agrokémiai folyamatok hatására — A sóforgalom törvényszerűségeinek földtani-vízföldtani-talajtani-talaj- ásványtani- és agrokémiai szempontból történő vizsgálata — Agrogeológiai tárgyú geokémiai kutatási irányok és módszerek kidolgo- zása — Talaj ásványtani kutatómunka annak tisztázására, hogy milyen kapcso- lat áll fenn egyrészt a tápanyag mállás! bomlástermékekből történő létre- jötte, a tápanyag megkötése, és a tá])anyagszolgáltató kéj)esség, más- részt a talajásványok összetétele és mállottsági foka között — Hazai termőtalajtípusok tájegységenkénti agyagásványkataszterének fel- vétele, további vizsgálatok megtervezése, mezőgazdasági célú agyagás- ványkutatás megindítása, az adatok komplex geokémiai-talajtani-agro- kémiai értelmezése — Agrohidrogeológiai kutatások végzése, majd ezek alapján a káros agro- hidrogeológiai folyamatok előrejelzése. Ennek érdekében: kritikus talaj- vízszinteket ábrázoló térképváltozatok készítése, talajvízszint-megfigye- lés és a kritikus szint megközelítésének vagy elérésének előrejelzése, rész- ben a meglevő talajvízmegfigyelő hálózat felhasználásával, részben ]iedig annak bővítésén keresztül — Hazánk javításra szoruló talajainak valamint azok legfontosabb talaj- tani-agrokémiai jellemzőinek térképrevitele — Talajjavító nyersanyagkataszter készítése, feltüntetve az egyes kőzetfé- leségek helyét, legfontosabb földtani-geokémiai adatait — Szervetlen- és szerves talajjavító nyersanyagok fel- és megkutatása, tele- pülésének, mennyiségi- és minőségi adatainak tisztázása, térkéj)ezési- és fúrási munkák, valamint laboratóriumi vizsgálatok végzése által — Talajjavítással kapcsolatos szabadföldi kísérletek végzése — Mikroelemkutatással kapcsolatos geokémiai kutatómunka végzése — Hazai termőtalajtípusok tájegységenkénti mikroelemkataszterének fel- vétele, kutatás új lelőhelyek után, új technológiai eljárások figyelemmel kísérése, támogatása — Regionális talaj meliorációs tervek előkészítését és tervszerű keresztül- vitelét szolgáló földtani kutatási módszerek kidolgozása — Talajvédelemmel kapcsolatos kutatások, ennek keretében: talajerózió tanulmányozása, káros folyamatok előrejelzése — Erdőtelepítések megalapozását szolgáló agrogeológiai előkutatások, föld- tani-talajtani-hidrogeológiai vizsgálatok végzése — Mezőgazdasági területek rekultivációjának támogatása — Az agrohidrogeológia környezetvédelmi vonatkozásainak feltárása — Szennyvízöntözéssel és állattartó telepek hígtrágyájával történő öntözési módszerek földtani-talajtani-agrokémiai alapjainak kidolgozása — A mezőgazdaság tervszerű korszerűsítését elősegítő agrotechnikai vizs- gálati módszerek kidolgozása — Az agrogeológia mai feladatainak megfelelő korszerű agrogeológiai tér- 3 Földtani Közlöny 158 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet képezési módszerek elméleti kidolgozása, térképváltozatok, magyarázók megtervezése. Nem azonos sem a földtani- sem a talajgenetikus térképezés- sel, azokat nem helyettesíti, hanem azokat feltételezi és azokra épít. — Módszertani kérdések: szükséges lenne kialakítani az agrogeológiai kuta- tás előírásait. Meg kellene határozni: — a térképszerkesztési alapelveket, — a laboratóriumi vizsgálatok fajtáit, metodikáját, — a kutatási programkészítés előírásait, — az összefoglaló jelentés előírásait, — a kutatási módszereket, — a dokumentálás módszereit, — más egyéb előzőkben nem érintett módszertani kérdéseket, problémá- kat — Oktatási kérdések: lehetőség szerint növelni kellene a felsőoktatásban a földtani intézményeknél a talajtani tárgyak, a talajtani intézményeknél a földtani tárgyak oktatásának korszerűségét, hatékonyságát — Továbbképzés : az agrogeológia iránt érdeklődő földtani- és talajtani szak- emberek részére szakmai továbbképző tanfolyamokat kellene szervezni. Ennek tananyagát nagy gonddal kellene összeválogatni, majd sokszoro- sítva megjelentetni. — Szervezési feladatok: helyes lenne a Magyarhoni Földtani Társulat és a Talajtani Társaság bevonásával a legfontosabb szakmai kérdések megvi- tatására ankétokat, kerekasztal megbeszéléseket, vitaüléseket szervezni. Indokolt lenne a megfelelő szakfolyóiratokban minél több agrogeológiai tárgyú szakcikk megjelentetése. — Nemzetközi helyzet felmérése: szükségesnek tartanám tárgyban külföldön megjelent legfontosabb szakkönyvek, szakfolyóiratok beszerzését, esetle- ges lefordít tatását vagy megrendelését, ezáltal a nemzetközi ilyen irányú tudományos eredmények megismerését és felhasználását. Iiidokolt lenne azokkal az országokkal, ahol az agrogeológia tudományát korszerű, fej- lett szinten miivelik, együttműködési megállapodásokat kötni, oda tanul- mányút akat szervezni — Feltétlenül szükséges lenne az AGROGEOLÓGIA tárgykörének és elmé- leti alapjainak részletes kidolgozása és szakkönyv formájában történő kiadása. Erre vonatkozóan munkabizottságot kellene létrehozni. Földtani Közlöny, Bvll. of the Hungárián Oeol. Soe. (1980) 110. 159—179 A Börzsöny hegységi andezit fekvőjében található üledékek nannoplanktonja Báldiné dr. Beke Mária* (2 ábrával, 2 táblázattal, 4 táblával) 1. Bevezetés A Börzsöny hegység földtani feldolgozásához kapcsolódva 1976 — 78 évek között több fúrás nannoplanktonjának feldolgozását végeztem el. A munka fő célja volt a rétegsor őslénytani megismerése, az egyes formációk nannoplank- tonjának jellemzése, valamint a vulkanizmus kezdetének időpontját rögzíteni a nannoplankton zónációban. A feldolgozás alapjául 13 fúrás és egy felszíni feltárás részletes anyagvizsgálata szolgált, összesen 310 db. mintában. A munka fénymikroszkóppal történt, melyet scanning elektron mikroszkópos vizsgálattal egészítettem ki. A fúrások a hegység területén elszórva találhatók (1. ábra). A szelvények rétegsorát összevontan, formációk szerint ábrázoltam (2. ábra), ezekhez felhasználtam elsősorban a MAFI Adattárában található terepi rétegsorokat, valamint egyéb kéziratos és publikált adatokat. A vulkanizmus kezdetének, vagy a vulkanit-fekvővonaLnak helyét valamennyi fúrásnál Baíla és Korpás (1978) jelentésével azonos módon jelöltem ki. A mélyebb oligo- cént harántoló fúrások szelvényét Báldi T.-tól vettem. Az egyetlen felszíni szelvény vizsgálati anyaga Báldi és Kókay (1970) által makrofaunára feldolgozott feltárásból származik. A vizsgálat tárgyát jelentő üledékes sorozat a kristályos vagy triász alaphegységi fekvőtől a vulkáni összletig terjed. Ezt Bállá és Korpás (1978) tovább nem tagolják: egységesen mint alsó molaszösszletet említik, szemben a vulkanitot fedő ún. felső molasz- szal. Ezt az összevonást, a kiscelli agyagtól az alsóbádeni tufitig terjedő összlet térképe- zés folyamán nehezen tagolható voltával indokolják. Rétegtani-őslénytani jellegű munkák korábban is adtak faunisztikai tagolásra példát (pl. Báldi, Meznerics és Nyirö 1965) azonban a képződmények térképezéssel kapcsolatos nyomonkövetése nem volt feladatuk. Jelen munka célja egy, a területről eddig részletesen nem vizsgált ősmaradványcsoport segítségével jellemezni az egyes formációkat, jobb felismerhetőségük elősegítése érdekében. Munkámban a Paratethys regionális emeleteit használom, a rétegtani egysé- geket formációnként tárgyalom, bár a használt formációk közül néhány még nem felel meg az elfogadott gyakorlatnak, így elsősorban a garábi slir formá- ció, kevésbé a kovácovi formáció, becskei formáció és a kismarosi tufit for- máció, melyeket eddig a Börzsöny területéről nem használtak. A Rétegtani Al- bizottságok közeli állásfoglalása fogja ezeket a névhasználatokat megerősíteni vagy megfelelőbbel helyettesíteni. A nannoplankton zónációban Mabtini (1971) beosztását használom. Ebben az NP 24 magasabb oligocén, a németországi fel- sőrupéhnek (,,Septarienton”), az NP 24 legfelső része és az NP 25 a kattinak fe- lel meg (Martini és Mülleb 1971, 1975). Az egerien vagy egri emelet valószí- nűleg a NP 24 felső részén kívül magában foglalja az NP 25 és NN 1 zónát is • 1143 Budapest, Népstadion u. 14. MÁFI 3* 160 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet 0 5 10 iződmény nannoplanktonját a következő gyako- ribb fajok jellemzik; Discolithina latelliptica Báldi — Beke D. multipora (Kamptner) Zygrhablithus bijugatus (Defl.) CoccoUthus pelagicxrs (Wallich) Cyclicargolithus floridanus (Roth et Hay) C. abisectus (Müller) Reticulofenestra bisecta (Hay et al.) R. lockeri Müller Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud) Sphenolithus moriforrnis (Brönn. et Stradner) Ez a nannoplankton — hasonlóan a hárshegyi homokkőhöz — az NP 24 zóná- nál idősebb nem lehet. Korát a trópusi területeken zónajelző Sphenolithusok helyett általánosan használt Cyclicargolithus almecftts — mint beléjiő faj — szabja meg. A felsorolt fajok együttesen a nem trójiusi fiatalabb oligocénre általában jellemzőek. A kiscelli agyag magasabb részén a berkenyéi fúrásban a kőzetfácies és nan- noplankton társulás lényeges változása nélkül két fiatal faj előfordidása fel- tűnő. A Sphenolithus delphix Bukry (46,6 — 49,4 m-ben) és a Triquetrorhahdnlus carinatus Martini (54,3 — 57,2 m-ben) fajok alapján az NP 25 zónába kell sorolni itt a képződménynek ezt a részét. A Triquetrorhahdulus carinatus faj belépése az NP 25 zóna bázisán minden szerző által minden területen elfogadott és megállajiított jelenség Bramlette és Wilcoxon (1967) munkássága óta. A Sphenolithus delphix Bukry fajöltőjét kevesebb helyen rögzítették eddig, mind az oligocén — miocén határához közel; NP 25-NN 2 zónákból (Bukry 1973, Shafik és Chaproniere 1978, Martini 1976). A kiscelli agyagra jellemző az át halmozott kréta és eocén fajok áUandó, de ritka jelenléte. 162 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A típusos kiscelli agyag átmenetét más egerien képződményekbe, eddig nem volt módom fúrási anyagban vizsgábii. 2.2. Egerien A területen az egerien képződmények változatos kifejlődésben találhatók, azonban ezek nannoplankton alapján nem különíthetők el — pl. a slír és a glaukonitos homok — ezeket együttesen mint kovácovi formációt tárgyalom. Nannoplankton tartalmú egerient vizsgáltam a Drégelypalánk 2. sz. fúrás mélyebb részén 318,1 — 481,3 m között (I. táblázat), a Nógrád 2. sz. f. (47,0 — 102,5 m), a Diósjenő 6. (46,0 — 135,7 m) és a Borsosberóny 2. sz. fúrásokban (? 1,0—100 m) nagyobb vastagságban (I. táblázat), valamint a Drégelypalánk 1. sz. (60,0 — 109,7 m), Diósjenő 7.sz. (238,0 — 242,6 m) fúrásokban (I. táblázat) szintén miocén alatti helyzetben. A meghatározott nannoplankton a gyakori kréta és eocén áthalmozás mel- lett a következő autochton fajokkal jellemezhető: Discolithina multipora (Kamptneb) D. latelliptica (Báldi — Beke) D. enormis (Locker) (jelenlétük általában gyakori és állandó, főleg a két előbbi fajé) Helicopontosphaera euphratis (Haq) H. bramlettei (MtÍLEER) H. cf. compacta (Braml. et Welo.) H. intermedia (Martini) H. recta (Haq) (ezek a jellegzetes oligocén fajok a genuszban, megjelenésük mindig ritka, de azért valamelyik faj egy-két példánya általában előfordul) Rhahdolithus pannonicua Báldi — Beke (jellegzetes miocén faj, de az egerienben, inkább a felső részén, már ritkán megjelenik) Zygrhablithua bijugatus (Defl.) (egyik leggyakoribb, típusos paleogén faj) Coccolithus pelagictts (Wallich) Cyclicargolithus floridanus (Roth et Hay) G. abisectus (Müller) (a két előbbi faj a leggyakoribb az egész társaságban, a C. abisectus lényegesen ritkább) Reticulofenestra bisecta (Hay et al.) R. lockeri (Müller) (mindig gyakori fajok) Discoaster deflandrei (Braml. et Ried.) Braarudosphaera bigeloun (Gran et Braarud) Sphenolithus moriformis (Brönn. et Stradner) (sosem gyakoriak, a Discoasterek különösen ritkák). Különösen jellegzetes az áthalmozott fajok jelenléte az egerienre általában — nemcsak a Börzsöny hegység területén. A Drégelypalánk 2. sz. fúrás rétegsorának alsó része (456,5 m-től lefelé) egy általam eddig nem ismert faj jelenlétével különül el az egerien képződményeken belül. A Discolithina cf. amphitheatralis Levin et Shebwood fajt É-Ameriká- ból (Texas) a középsőeocénből írták le, kiemelve a kisérő mikrofauna és a kép- ződmény sekély neritikus voltát (Levin és Shebwood 1971). Néhány egyéb faj előfordulása is eltér a kérdéses szelvényrészben: így itt lényegesen gyakoribbak Coccolithus eopelagicus (Bbaml. et Ried.), Cyclicargolithus abisectus (Müdleb) és a Sphenolithus moriformis (Bbönn. et Stbadneb) fajok is. t il ■ááii' iii. 4 Báldiné: A börzsöny -hegy ségi andezit fekvőjében található nannoplankton 163 Nannoplankton alapján a korbeli (zónabeli) elkülönítést nem látom indo- koltnak, az eltérés okát sokkal inkább fáciesbeli okokra vezetem vissza — a Discolithinák általában partközeli, esetleg csökkentsósvízi körülményeket ked- velnek — ezt azonban a bentosz fauna inkább kell hogy tükrözze. 2.3. Nannoplankton mentes rétegek (becskei formáció) A nannoplankton tartalmú oligocén rétegek fölött — és a biztos miocén, általában meghatározhatóan kárpátién üledék alatt — legtöbbször megállapít- ható egy olyan rétegszakasz, mely gyakran biztosan szárazföldi, helyenként kőszénnyomos, zömmel faunamentes. Erre használom a Hámor (1974) által javasolt ,, becskei formáció” nevet. A becskei formáció az egyes fúrásokban nem azonosan jelentkezik. A Dré- gelypalánk 2. sz. fúrásban 306,1 — 318,1 m között jelzi a terepi rétegsor (Kor- pás, CzAKÓ), ezek a minták nannoplanktont nem tartalmaznak. A Nógrád 2. sz. fúrásból csak szakaszonként vett mintákat vizsgáltam, 8,5 — 16,5 m között nannoplanktont nem találtam, ez a szakasz Hámor G. (1971) terepi rétegsora alapján a becskei formációba tartozik. Mélyebben, 47.0 m-től lefelé a minták között üres és nannoplankton tartalmú egyaránt található (I. táblázat). A Borsosberény 2. sz. fúrás Hámor G. (1973) szerint a becskei összletben indult, és 19,2 m alatt egerien slírben folytatódott. Nannoplanktont azonban 19,2 m fölött is tartalmaz, így ennek a szakasznak formációbeli helyzete nem egyértelmű (I. táblázat). A Diósjenő 6. sz. fúrás miocén (Szemerei H., 1974) adattári rétegsora sz. kárpátién) alatt tarka agyagot harántolt, itt nannoplanktont nem találtam. 46.0 m-től azonban már a szokásos fajokkal jellemezhető az egerien (I. táblázat). A Diósjenő 7. sz. fúrásból (I. táblázat) mintákat csak szakaszosan vizsgáltam, 198.0 — 205,1 m között biztosan miocén, legalább kárpátién nannoplanktont találtam ( Sphenoiithus heteromorphns, Helicnpontosphaera kamptneri, H. sellii, Coronosphaera mediterranea), mintahiány után 238,0 — 242,6 m viszont már egeriennek bizonyult. Korábban ebből a fúrásból az oligocént sokkal magasabb szintben is feltételezték (Csillagné [1974] terepi feldolgozás. Nagyné Gellai Á. mikrofauna alapján). A Drégelypalánk 1. sz. fúrásban kárpátién slír (Hámor [1973] szerint 51,6 m-ig) alatt a terej)i rétegsor becskei formációt jelez, 60 m-től lefelé azonban van nannoplankton, mely 96,5 m alatt már valamivel gazdagabbá válik. Részletes elemzés alapján tehát a kárpátién alatt nem nagy vastagságban nannoplankton mentes képződmény található. Helyenként azonban nanno- plankton található mikrofauna mentes, tarka agyagos kifejlődésben is (pl. Drp. 1. 60 — 70 m). Ez a nannoplankton azonos az egyébként egerienből is is- merttel. Meg kell jegyeznem, hogy a coccolithokon az esetleges át halmozódás — éppen igen kis méretük miatt — nem hagy olyan felismerhető nyomokat, pl. koptatottság, amit már a Foraminiferákon is láthatunk. Tehát az üledék lehet fiatalabb is, esetleg. Egyetlen szelvényben sem találtam olyan nannoplanktont, mely az egeriennél fiatalabb, vagy a karpatiennél idősebb fajokat tartalmazna. 164 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet 2.4. Kárpátién A hegység területén nagy elterjedésben, részben oligocén, részben közvetle- nül kristályos alaphegység fölött találhatók kárpátién üledékek. Nannoplank- ton tartalmú képződményt a következő fúrásokból vizsgáltam; Drégelypalánk 1. (36,5 — 51,0 m) Drégelypalánk 2. (189,0 — 306,1 m). Hont 2. (95,5 — 218,0 m — mélvebben nem vizsgáltam), Diósjenő 6. (15,5 — 24,0 m) és Diósjenő 7. (? -205,1 m). A legjobban értékelhető kárpátién rétegsort a Drégelypalánk 2. sz. fúrás tárta fel. 189,0 — 306,1 m között slír fáciesben igen gazdag a nannoplankton (I. táb- lázat), jellemzi a Coronosphaera mediterranea (Lohmann) Helicopontosphaera kamptneri Hay et Mohler H. ampliaperta (Braml. et Wilc.) Cyclococcolithina leptopora (Murr. et Backm.) Reticulofenestra pseudoumbilica (Gartner) Sphenolithus heteromorphus Defl. fajok együttes, állandó és általában gyakori előfordulása. A Helicopontosphaera ampliaperta és Sphenolithus heteromorphus fajok együttes előfordulása definiálja az NN 4 zónát. 189,0 m fölött, miután innen már a Helicopontosphaera amplia- perta — mint NN 4 zónajelző — hiányzik, az NN 5 zónába sorolható a fokoza- tosan durvuló szemnagyságú törmelékes sorozat. Hasonló rétegsort tárt fel a Hont 2. sz. fúrás is, bár nannoplankton ja szegé- nyesebb (II. táblázat). így a két zónajelző faj (H. ampliaperta és 8. heteromor- phus) előfordulása is ritkább, mint a Drp. 2. sz. fúrásban. Az NN 4 zóna felső határát a Helicopontosphaera ampliaperta biztos legfelső előfordulásánál von- tam meg. E két fúrásbana kárpáti emelet felső részén erősen diatomás rétegek vannak. A Drp. 2. sz. fúrásban 108,5—110,0 m-ban csak Diatomák és egyéb kovavázas maradványok találhatók coccolithok nélkül, míg a Hont 2. sz. fúrásban 17,0 — 28.0 m, 74,0—105,0 m, és 132,6 — 133,0 m közötti részen a coccolithok és Dia- tornák együttesen fordulnak elő. A Drégelyj>alánk 1. sz. és Diósjenő 6. sz. fúrásokban a Helicopontosphaera ampliaperta nem fordult elő — feltehetőleg az eleve ritkább fajt nem sikerült megtalálnom. Ennek ellenére az NN 4 zónába sorolom, a Drp. 2. sz. fúráshoz kapcsolható őslénytani analógiák, a Coronosphaera mediterranea nagy gyakori- sága, a Helicopontosphaera kamptneri, H. sellii, Sphenolithus heteromorphus elő- fordulása alapján. A Drp. 1. sz. fúrásban ez a kérdéses mélység (36,5 — 51,0 m) Hámor G. (1973) terepi rétegsora alapján is kárpáti slír. A Diósjenő 7. sz. fúrás terepi rétegsora (Csillagné 1974) ohgocénnek van feltüntetve 52, 8 m-től lefelé. Értékelhető makrofaunát 49,7 m-től lefelé nem tartalmaz (Bohnné; jelentés, MÁÉI Adattár), mikrofaunája szegényes felső- ohgocén (Nagyné Gellai Á. jelentés, MÁÉI Adattár). Nannoplankton vizsgá- lata csak szórványosan történt — így 69,5—198,0 m között nem vizsgáltam a fúrást. De a 198,0 — 205,1 m közötti minta nannoplankton) a egyértelműen jelleg- zetes kárpátién (I. táblázat), az előbb is felsorolt fajok alapján. Alatta azonban 238.0 — 242,6 m-ben (talpig) nannoplankton alapján is egeriennek talált kép- zőflmény van. A Diósjenő 6. sz. fúrásban egyértelműen karj^atien üledékekben (Szemerey H. 1974 terepi rétegsora, Bohnné gazdag molluszkafauna, K. Laky I. mikro- fauna) a nannoplankton igen kevés és jellegtelen (I. táblázat). I VULKÁNI 0SS2LET _ KISMAROS! 1 Híí'CopooíosfVw* WíílWAi imtmti (MÜLlCR) . . eempicte < BRami. «i Wilc ■op»nloipt>otro Momptnffi H*y 'arországi badenien korrelációja nannoplankton alapján I — II. Földtani Közlöny in preas Shafik, S., Chaproniere, G. C. H. (1978): Nannofo-sail and planktonic foraminlferal biostratigraphy acroas the Oli- gocene-Miocene boundary in parta of the Indo-Pacific region. BMR Journal of Australian Geology and Geophyaics 3. 2. pp. 135-151. The nannoplankton of the Oligocene-Miocene seciiments imderlying the Börzsöny Mts. (Northern Hungary) aníiesites M. Báldi — Beke Geological research has nőt cared very inuch with the detailed stratigraphy of the sedimentary sequence between the Paleozoic or Triassic basement and the voleanie complex. Paleontologically, Middle and Upper Oligocene (Upper Kiscellian — Egerian, NP 24 and NP 25) and Middle Miocéné (Carpathian and Lower Badenian, NN 4 and NN 5) can be distinguished. The locations of the boreholes (Fig. 1), their schematic lithol- ogical logs (Fig 2.) and nannoplankton (Supplement 1) are documented in detail. The Hárshegy Sandstone Formation and the Kiscell Clay (see their nannoplankton in the Hungárián text, 2.1.2) beleng to zone, NP 24. In the borehole Berkenye 4, the Kiscell Clay’s uppermost part belongs to the Egerian. The Egerian is represented by a detrital sequence of varying lithology, niainly by schher and glauconitic sandstone (Kovacov Formation). Its narmoplankton is characterized by massive redeposition of forms of Cretaceous and Eocéné age, the autochtonous nanno- plankton is to be found in Supplement 1 and in chapter 2.2. of the Hungárián text. Lying between nannoplanktoniferous Oligocene and Miocéné sediraents, the Becske Formation is mainly of terrestrial origin, frequently with trace of coal and usually un- fossiliferous. In the Börzsöny Mountains area the Neogene sedimentation began in the Carpathian Age. From its narmoplankton, the most frequent species are quoted in chapter 2.4, the borehole Drégelypalánk-2 being most suitable fór evaluation. The species Helicoponthos- phaera ampliaperta and típhenolithus heteromorphus occur together within a thickness of 120 m or so, corresponding to the NN 4 zone. Above 189.0 m Helicoponthosphnera amplia- perta caimot be found anymore; hence the NN 5 zone begins. Similar is the case with the borehole Hont-2. In both boreholes the strikingly high frequency of the species Coronos- pheara mediterranea, associated with the zonal index fossils, is characteristic. The Carpathian-Badenian boundary does nőt coincide with a zonal boundary based on the narmoplankton, thus it is impossible to record it. The onset of the volcanism is indicated by the massive appearance of voleanie ejecta, tuffs, representing an isochronous horizon in Fig. 2. In boreholes Drégelypalánk-2 and Kemence- 1 below the voleanie complex, there are near-shore sediments with Badenian microfaima and rare nannoplankton (chapter 2.5). The tuffite complex uncovered at Kismaros, wich contains a Lower Badenian mollusc fauna as well (Báldi and Kókay 1970) is, in terms of its nannoplankton, most akin to the Badenian sediments below the volcanics. In somé boreholes — Kóspallag- 1 1 , Nagybörzsöny- 14, Perőcsény-8 — the Lower Badenian sediments are composed mostly of eroded matéria! of Egerian formations, so that their nannoplankton too is almost completely allochtonous. Keworked nannoplankton can be found throughout the studied geological sequence, bút in varying quantity. A detailed evaluation of these results with a view to the source area, of which obviously just a fraction was fossiliferous though, enables the author to draw somé paleogeographic conclusions: During the Oligocene the búik of the allochtonous nannoplankton derived from an Eocéné sedimentary sequence similar to of the Dorog hasin. In fact the erosion must have been initially quite weak (Kiscellian), then, later on, very strong (Egerian). One or two deeper-Eocene to Palaeocene species are here reworked, which are absent in the Central Mountains-type Eocéné, while they are known from the Car{>athian flyseh. In the Carpathian, the .sedimentation pattern had changed. The Egerian formation.s which had been exposed in the meantime, began to be eroded, initially at a very poor rate (Carpathian), then, in the Early Badenian, at very different rates over the studied area. In the lowermost Badenian, before the onset of the volcanism, the rate of sedimen- tation in the northern part of the studied area remained very slow, similarly to the case 4 Földtani Közlöny 174 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet of the Carpathian, while in the western part (boreholes Perőcsény-8, Nagybörzsöny- 14) heavy erosion and rapid sedimentation set in, fór which it was mostly the Egerian that served as source. The sediments interlying the volcanics bear witness to a large-scale denudation of the Egerian, too. Erőm the studied area, it w as primarily the geological column of the borehole Drégely- palánk-2 that contributed to a better understanding of the nannoplankton of the Carpa- thian Stage. In spite of Martini and Mülleb’s opinion (1975), the zonal markers of NN 4, Helicopontosphaera ampliaperta and Sphenolithus heteromorphus occur together in Central Paratethys, too. Investigations in other parts of northern Hungary have yielded results similar to those obtained fór the Börzsöny area (Mátra area, Horváth and Nagymarosy 1978). These authors and the present writer (Báldi — Beke and Nagymarosy 1979) have summarized their joint opinion as follows: The nannoplankton assemblages of Carpathian age can be well characterized by the joint — though poor — occurrence of Helicoponthosphaera ampliaperta and Sphenolithus heteromorphus. Coronosphaera mediterranea, Helicoponthosphaera kamptneri, CoccoUthus pelagicus and Reticulojenestra pseudoumbilica are frequent species. In the topmost Carpathian Stage (borehole Drégelypalánk-2, 90.0 to 189.0. m) Helico- ponthsphaera ampliaperta is absent, this being interpreted as the upper evolutionary limit of this species: i.e. as the top of 4 zone NN. It cannot be precluded as a possibility, that the disappearance of Helicoponthosphaera ampliaperta is only a part of the facies- controlled improverishment of the nannoplankton. In this case, the NN 4 would include the top of the Carpathian as well. The Lower Badenian is richer, being characterized by the appearance of new’ species as w’ell (Nagymarosy 1979). Paleontological r e m a r k s Coronosphaera mediterranea (Lon^A'S'íi) Gaarder, 1977 (Plate I, figs. 1 — 7, Plate IV, figs. 1 — 2) Occurring in the Central Paratethys, this species is completely identical with that described and scanning electron microscopically figured (SEM) by Gaarder and Heim- DAEL (1977). Viewed under optical microscope, it represents a very tiny, elongate elliptical ring with a heavily curved extinction cross. Stratigraphically, it can be found in Hímgary in the zones NN 4 — 7 (Báldi — Beke and Nagymarosy 1979), bút its abundance is cha- racteristic of the Carpathian. The saine observat ion was made in Slovakia by Lehotayová. The abundance of the species in the Carpathian Stage seems to be due to a colder climate (Gartner 1972). Gaarder and Heimdall (1977) carried out a revision of the genus, based on recent matéria! and references. On the hasis of our determination the genus Coronosphaera is registered in Middle Miocéné, so the rangé of the genus extends as far as to NN 4. Helicoponthosphaera cf. selUi Bukry et Bramlette, 1969 (Plate II, fig. 4, Plate IV, figs. 11, 12, 13, 16, 19 and 20) Our species is very similar to that of the original description (Burky et Bramlette 1969). It is always associated with Helicoponthosphaera kamptneri Hay et Mohler. Though its outline and flange is very similar, the two Central openings are quite larger than that of H. kamptneri. Its stratigraphic rangé was found to Upper Miocéné to Pliocene. In Hungárián ma- téria! (Báldi — Beke and Nagymarosy 1979), it could be traced from the NN 4 to the NN 7. In the Börzsöny area it w'as found rather frequently at the very base of the Ba- denian, beneath the volcanics. A similar, Early Miocéné occurrence was mentionod in 1977 by Bukry (órai communication) and was figured by Edwards and Perch — Nielsen (1975) from the same sample from which Sphenolithus heteromorphus was alsó recovered. Bál diné: A börzsöny- hegység i andezit fekvőjében található nannoplankton 175 Discolithina cf. amphitheatralis Levin et Sherwood, 1971, (Plate IV, figs. 3 — 4) In the light niicroscope our specimens are similar to the original. From the associated and similar species Discolithina latelliptica Báldi — Beke, it differs by a row of pores, there are on the elliptical rim and by its more wide elliptical outline, while Discolithina pulchra (Defl.) is characterized by the more visible pores and by the constant presence of the crossbar. Levin and Sherwood described its abundant occurrence from Middle Eocene’s shallow- water neritic sediments of Texas. Its present occurrence is restricted to the lowermost part of the Oligocene sequence of the borehole Drégelypalánk-2. 4 176 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet I. tábla — Plate I Báldiné: A börzsöny-hegység i midezit jekvójében található nannoplankton 177 11. tábla riate II. 178 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet III. tábla — Plate III. Báldiné: A börzsöny -hegy ségi andezit fekvőjében található nannoplankton 179 IV^. tábla — Plate IV. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soe. (1980) 110. 180 — 188 A Dunaszentmiklós — Süttő környéki terület eocén képződményei Dr. Gidai László* (4 ábrával) I. Bevezetés A Dunaszentmiklós — Süttői területtől délkeletre (Héreg, Tarján, Nagy- egyháza, Csordakút, Mány, Zsámbék), keletre (Bajna, Dorogi-medence) és délre (Tatabánya) művelésre alkalmas minőségű és népgazdaságilag is jelentős meny- nyiségű eocén barnakőszéntelepek vannak. Utóbbi területen produktív bauxit- telepek is előfordulnak. Bauxitindikáció több helyről ismeretes. A Gerecse-hegység ÉNy-i részén levő kb. 220 km^ nagyságú terület eocén kőszén és bauxit perspektíváival már foglalkoztam (Gidai L. 1977/b). Ebben a dolgozatban az ÉNy-i Gerecse eocén képződményeinek elterjedési rétegtani, kifejlődési viszonyairól, korrelációs problémáiról szeretnék beszámolni. II. Kutatástörténeti áttekintés A Gerecse hegység nyugati részén, a Dunaszentmiklóstól É-ra levő nummu- liteszes — operculinás agyagmárga felszíni előfordulását már Hofmann K. (1884.) jelezte. Szentes F. 200 000-es térképe a területegység három eocén kibúvását ábrá- zolja. A Tekeres-patak bevágása Dunaszentmiklós mellett; alsóeocén opercuh- nás agyagmárga, középsőeocén sztriátuszos - molluszkás márga kibúvások a Tekeres-patak völgyében és a pataktól nyugatra Dunaszentmiklós és Neszmély között. A ,,Salgó” 1928-ban barnakőszénkutatási céllal két fúrást mélyített (Dszm-1, a Kissomlyó-hegy ÉNy-i lábánál, Dszm-2, az előbbi fúrástól 150 m-re ÉK-re a Tekeres -patak mellett, az erdő szélén). Kőszénkutatás szeinpontjából mindkét fúrás teljesen meddő volt. III. A Dunaszentmiklós környéki eocén képződmények 1966-ban az eocén rétegtani viszonyainak megismerése céljából mélyítettük le a Dunaszentmiklós 3. sz. fúrást (1. ábra). A fúrás összesen 52 m vastagságban harántolta az eocén képződményeket. A kőzettani és biosztratigráfiai sajátságok alapján 3 rétegcsoport elkülönítésére • 1143. Budapest, Népstadion u. 14. MÁFI Gidai: A Dunaszentmiklós — Süttő környéki eocén 181 I. ábra. Az ÉNY-i Gerecse eocén képződményeinek vázlata (Szentes F. térképének felhasználásával szerkesztette Gidai L. 1976). Jelmagyarázat: 1. Mezozóos képződmények a felszínen, 2. Tarka agyag a felszínen, 3. Opercu- linás agyagmárga a felszínen (2 — 3. alsőeocén), 4. Sztriatuszos-molluszkás rétegcsoport a felszínen (középsőeocén), 5. Oligocén képződmények alatt mezozoikumba jutott fúrás, 6. Pannóniái képződmények alatt mezozoikumba jutott fúrás, 7. Negyedkori képződmények alatt mezozoikumba jutott fúrás, 8. Kocén képződményeket harántolt fúrás, 9. Az eocén képződmények valószínűsített elterjedési vonala, 10. Szerkezeti süllyedékek, amelyekben eocén képződmények előfordulása feltételezhető Fig. 1. Esquisse des fomiations éocénes du NW de la Montagiie Gerecse (d’aprés la carte de Szentes, F. construite pár Gidai, L., 1976.). L é g e n d e: 1. F'ormations mésozoiques á la surface, 2. Argiles bariolées á la surface, 3. .Mame argileuse á üperculines á la surface (2 á 3: éocene inférieur), 4. Groupe de couches á striatus et Mollusques á la surface (éocéne moyen), 5. Sondage atteignant le Mésozoique en dessous des fomiations oligocénes, 6. Sondage atteignant le Mésozoique en dessous des formations pannoniennes, 7. Sondage atteignant le Mésozoique en dessous des formations quaternaires, 8. Sondage traversant les fomiations éocénes, 9. Limité d’extension probabilisée des formations éocénes, 10. Dépressions stmcturales oú on peut présuiner la présence des formations éocenes volt lehetőség (2. ábra). A rétegsor laboratóriumi vizsgálatát a következő kuta- tók végezték; Sárköziné Farkas E. (üledékföldtan), Vitálisné Zilahy L. (kis Foraniinifera), -T.ámborné Knfíss ívI. (nagy Foraininifera) és Kecskemétiné Körmendy a. (Mollusca). Nélkülözhetetlen munkájukat ezúton is köszönjük. 182 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet LO 3 u 2 Z) < cr < CL M 1/1 I. Kvarté r 15 - 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3 3 ) Nummulilcses operculinos márgós alevjrit 2 ) Molluscas, agyagos homok , aleuril ( fedő rétegcsoport ) 1 ) A leur 1 1 OS tor kaogyog Alsó kréta 2^ 3^ 4^ 5^ 7^ bF^ 2. ábra. A Dunaszentmiklós 3. fúrás eocán rétegsora. J elraagyarázat: I. Földtani szelvény: 1. Aleuritos, agya- gos homok, 2. Meszes, aleuritos homokkő, 3. Meszes homokkő, 4. Márgás aleurit, 5. Márgás, homokos aleurit, 6. Agya- gos aleurit, 7. Aleuritos agyag, 8. Homokos, agyagos aleurit; II. Kifejlődés: 1. Szárazföldi, 2. Édesvízi, 3. Csökkent- sós vízi, 4. Tengeri Fig. 2. Succession stratigraphique éocéne du sondage Dunaszentmiklós-3. L é g e n d e: I. Profil géologique: 1. Sables argileux aléuritique, 2. Grés calcaire aléuritique, 3. Grés calcaire, 4. Aléurite mameuse, 5. Aléurite marneuse sableuse, 6. Aléurite argileuse, 7. Argile aléuritique, 8. Aléurite sableuse arglleuse; II. Paciés: 1. Continental, 2. D’eau douce, 3. Sauniátre, 4. Marin Gidai: A Dunaszentmiklós — Süttő környéki eocén 183 1. Aleuritos tarkaagyag 34,0 — 66,0 között, 32,0 m-es vastagságúnak adódott. A rétegek színe ural- kodóan szürke és sárgásbarna, ezenkívül kármin és lilásvörös (felül) és lila szín (alul) volt észlehető. A laboratóriumi vizsgálatok alapján alsó harmada agyagos aleuritnak, felső kétharmada aleuritos tarkaagyagnak minősült. A fúrás a közeli dorogi és tatabányai területekről ismert aLsóeocón barnakő- széntelej)eket nem harántolta. Rákosi L. palynológiai vizsgálatai alapján az itteni tarkaagyagösszletet a dorogi területi aLsóeocén barnakőszénösszlet és fekvője heteropikus fáciesének tekintjük. 2. Molluszkás, agyagos homok, aleurit (fedőrétegcsoport) A 22,2 — 34,0 m-ek közötti 11,8 m vastag aleuritos finomszemű homokkőré- tegeket soroluk ebbe a tagozatba. A kőzet összetételére jellemző a homok rész- arányának ugrásszerű megemelkedése. A rétegcsoport Forarninifera faunája igen gyér, néliány Nummulites és Operculina töredék, valamint Robulus és Cibi- cides fajok említhetők. MoUusca faunája már gazdagabb. Kort nem, csupán csökkentsósvízi kifejlődést jelölnek. Uralkodó forma a Tivcllina pscudopetersi Taeger. Ezt a rétegcsoportot rétegtanilag azonosnak tartjuk a dorogi, tatabá- nyai területen az alsóeocén barnakőszéiiösszlet fedőjében levő csökkentsósvízi kifejlődésű molluszkás képződményekkel. 3. Nummuliteszes-o percül más rnárgás aleurit A rétegcsoportot 14,0 — 22,0 m-ek között, 8 m vastagsági an harántolta a fúrás. Uralkodóan rnárgás aleuritból áll, a 17,4 — 19,4 m közötti (8. és 9. sz. réteg) szakasz meszes, kőzetlisztes, finomszemű liomokkőnek minősül. Számos lienthosz, inkább a rétegek sekélytengeri kifejlődését, mint korát jelző kis Foraminiferát tartalmaz. Elsősorban a Nmmmtlifes-ek alajiján (N. nitidus, N. anomalus) a rétegcsoportot a dorogi és tatabányai terület operculi- nás agyagmárgájának alsó részével párhuzamosít juk és az alsóeocén cuisi eme- letébe soroljuk. A Mollusca fauna fajgazdag, általában vékonyhéjú, kis- és középtermetű. Legnagyobb mennyiségben a Chlamys multicarinata Lám., a Turritella imbricataria var. granulosa Desii. és a Cardium s]>. fordul elő. Ezt a rétegcsoj)ortot a dorogi, a tatabányai a Pusztavám oroszlányi terü- letek alsóeocén 0])erculinás agyagmárgájával párluizamosítjuk (3. ábra). A fúrás középsőeocén ké])zőményeket nem harántolt. A középsőeocén ké])ződ- ményeknek a területen egyetlen feltárás-csoportja ismert: a l'ekeres-])atak völgye Neszmély és Dunaszentmiklós között tárja fel a dorogi terület közéj)ső- eocén sztriátuszos molluszkás rétegcsoportjával korrelálható ké]»ződmé)ive- ket (Gidai L. 1976.). Az itt feltárt közé])sőeocén ké])ződmények gazdag .Mol- lusca faunáját Strausz L. dolgozta fel. Dunaszentmiklóson a ,,Salgó” 1928-ban szénkutatás céljából két fúrást mélyített le. Mint a 4. ábránkból kitűnik, a régi Salgó fúrások réteg.sorai a magfúrással mélyített és részletesen megviz.sgált Dunaszentmiklós — 3. sz. fúrás rétegsorá- val jól párhuzamosíthatók. E két fúrás rétegsora is megerősíti azt a megállapí- tást, hogy Dunaszentmiklós környékén az alsóeocén barnakőszénképződés ide- jén tarkaagyag felhalmozódás történt. 184 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet V églegesnek vehető, hogy Dunaszentmiklós környékén eocén barnakőszéntelepek nincsenek, további kutatásuk nem indokolható. A Geofizikai Intézet előzetes mérései csak Dunaszentmiklós határának Ny-i, DNy-i részéig jutottak el. A falutól Ny-ra 1 km-re a mérések kisebb szerkezeti süllyedéket jeleznek, ahol a mezozóos medencealjzat mélysége +0 körül van. Feltételezhetjük, hogy e területen megvannak az eocén képződmények, a Dszm-3. sz. fúrásban megismert kifejlődésben: aleuritos tarkaagyag, moDusz- kás agyagos homok, aleurit, operculinás márgás aleurit. Ettől a szerkezeti depressziótól Ny-ra még ezek a meddő kifejlődésű eocén képződmények is hiányoznak, a pannóniai, illetve oligocén képződmények köz- vetlenül települnek a felsőtriász dachsteini mészkőre. IV. A Süttő környéki eocén képződmények A Gerecse hegység belsejében előforduló tarkaagyagról és édesvízi mészkőről ViGH Gy. (1925) tett említést. A sztriátuszos rétegcsoport előfordulását jelezte a Szépforrással szemközti területről, a Csonkás meUől és az Alsóvadácstól K-re betorkoló völgyből. Alsóeocén tarkaagyag és édesvízi mészkőelőfordulást jel- zett FeLsővadácstól K-re. Süttő község területén három olyan fúrásról tudunk, amelyek a harmadidő- szaki fedőképződményeket átharántolva, elérték az alaphegységet. Kettőt a Salgó mélyített még 1919-ben. Egy fúrás 1968-ban került lemélyítésre Bikol- puszta mellett. Az eocén képződményeket is liarántolt ,, Salgó” fúrások összevont rétegsorai a következők: A Süttő — 1. (Salgó — 204) fúrás összevont rétegsora Albel F. leírása alapján A fúrás helye: D. Süttőn, a Gerecse-hegy alján. 0,00 — 4,00 m 4.00— 52,30 52,30—54,15 54,15—54,20 54,20—60,00 60.00— 76,00 Humusz, lősz Homokkő, agyag, alul márga, kavics Édesvízi mészkő Szén Világosszürke agyag Homok, agyag Kvarter Pannóniai Alsóeocén Kréta A Süttő-2. (Salgó-208) sz. fúrás összevont rétegsora Albel F. leírása alapján; A fúrás helye: D. Süttőn, a Papp rét felett. 0,00— 1,80 m 1,80— 6,20 6,80—33,40 33,40—33,45 33,45—41,48 Humusz, agyagos lősz Édesvízi mészmárga, mészkő Szürke márga, homokkő váltakozása Szén Kavicsos homok Kvarter Alsóeocén Kréta A Süttő-1. és Süttő-2. sz. fúrások által feltárt, az alsóeocén korszakba sorol- ható édesvízi mészkő, márga, agyag, homokkő és az 5 és 10 cm vastagságú eocén kőszénkópződmények a Lábatlan környékén (a Lábatlan! Cementgyár mellett, a mart önkiit i kőbánya. Lábatlan község keleti oldalán a drótkötélpá- lya alatt) feltártakkal azonos kifejlődésűek. INlűrevaló barnakőszéntelepek Lábatlan környékén nem ismeretesek és Süttő környékén sem várhatók. EENY Dunaszentmiklos (Dszm-3) EENY Nagykeselyű (Vitális J 1939 p 162) N s u bplan q t u s o s , Ősmaradvány sz«gény DDK vértestolna (Vt-9) DDK Tatabánya (Ta-1481) Vértessomló (Vs-22) várgesztes (Vg-1) VértmtolDA, Tút«bján kategóriákba sorolni. Empirikus alapon megkülönböztetünk alacsony (70 — 200 között), középhő- mérsékletű (200 — 400 °C között) és magashőmér-sékletű (400 — 600 °C között) csúcsokat. Az egyes csúcsokat a növekvő hőmérsékletek sorrendjében A, B, C, D stb. betű jelölésekkel láttam el, illetve az egymáshoz közelesőket A^, Ag, illetve a szint felhasadásból eredőket B. Bg módon jelöltem. A mészkő és doloinitkőzetek esetében indokolt un. mészkőtíj)usú görbék (B>-C), vala- mint dolomittípusú görbék (C >■ B) elkülönítése (3., 4. álma). A TL kőzet])ara- méterek egyrészt természetes álla])otú kőzetmintákra (TL^, ^ naturális), más- részt ugyanazon mintának mesterséges körülmények között létrehozott termo- lumineszcenciájára (TLg = artifical) vonatkoznak. Mérési ta])asztalatok során bebizonyosodott, hogy a természetes kőzetek álla])otára leginkább a terület - egységekben kifejezett teljes világítási fényösszeg jellemző (TL^AjIt muB), mely összeg az egyes világítási csúcsok alatti területek intenzitásainak összeg- zése által nyerhető. Az egyes csúcsok ])arciális területeinek számított fényösz- szegeit a később bemutatott táblázaton TLpA, B, Cpf stb. jelölésekkel tüntet- tem fel. Ugyanez vonatkozik a TLg mérési adatokra is. A TL méréseket méretre alakított 14 mm-es körátmérőjű szilárd kőzetlemezeken végez- tem, 1 °C/sec felfűtési sebesség mellett, 600 °C-ig történő hevítéssel. A mesterséges termo- lumineszcenciát a lemezek első felfűtését követően, azonos körülmények között mértem, de a kőzetlemezeket előzetesen egy TUR-M60-as röntgenberendezés 35 kV, 25 mA-rel üze- meltetett Mo-antikatódos csövének kilépő nyílása elé helyezve, 20 percen át besugároz- tam, majd 24 órai várakozási idő megtartásával újra felfütöttem. A két mérés adatait a szalaggrafikonon egymás mellett rögzítettem, melyen a TL„ adatait szaggatott, a TLg adatait folytonos vonalak mutatják (3., 4. ábra). 5’ 192 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Csordás: KözépdunántúH triász dolomitok termolumincszcenciás 193 A vizsgálati anyag, kor, genetikai és fáciesviszonyai A mérések céljára kiválasztott 51 minta területi megoszlását az 5. ábra mutatja. A minták kisebb hányada alsó- és középsőtriász korú, nagyobb részük felsőtriász karni, nóri, raeti emeletekbe tartozó. A lefolytatott mikroszkóp! vizsgálatok igazolták azok egységes tengeri származását. Faunaelemeik alap- ján epipelágikus-szublitorális, illetve cirkumlitorális övezetekhez tartozó üle- dékeknek minősít lietők. Néhány minta a planktonikus vázelemek túlsúlya alapján inkább mezopelágikus üledéknek tekinthető. Ezek alapmátrixában a dolosziltites, dololutitos frakciók dominálnak. Legtöbb min- tánál az eredeti rétegződési struktúrák érintetlenek (I. tábla 1). Az azonos méretű váz- szemcsékből felépülő kőzetlemezek osztályozottság nélküli tömeges ülepedési struktúrát mutatnak (I. tábla 2). A kőzetstruktúrák különféle variációit a vázszemcsék minőségi eltérései, a cementáló anyag méretfrakció változásai és az említettek mennyiségi arány- változásai adják. A vázszemcsék anyagában zátonyképző mészalgák, korallok, brachio- podák, echinoideák, szivacsok törmelékanyagát egyformán megtalálni (I. tábla 3, 4), melyek váltakoznak oolitos, pszeudooolitos szemcsék kerek, vagy elongált formáival, be- vont szemcsékkel, oopelletekkel, szerves koprohttönnelékkel és kisebb-nagyobb méretű intraklasztos vázelemekkel ( II. tábal 1 — 4.). Ritkán felfedezhetők foraminiferák váz- reUktumai. Két mintánál zsugorodásból eredő autoklasztos-mikrobreccsás struktúrával is találkoztam (III. tábla 1). Az eredetileg bioklasztos eredetű vázmészkövek kiszorításos jelleggel szekundér módon dolomitosodtak, egyidejű rekrisztallizációs folyamat kíséreté- ben, tehát a minták többsége ún. anadiagenetikus dolomitnak tekinthető. A dolomitoso- dás szivárgó oldatok hatására autometaszomatózis útján ment végbe, mely kezdetben kisebb-nagyobb összefüggő fészkekben mutatkozik, a vázszemcsék anyagát és a pórus- tereket egyaránt érintve (III. tábla 2). A folyamat előrehaladtával a vázszemcsék anyaga és az alapmátrix fokozatosan rezorbeálódnak (III. tábla 3). A szemcsék átlagos méretnö- vekedésének kíséretében az eredeti kőzetszövetet felváltja az egyenlő, vagy heteroszem- csés, mozaikelrendeződésű ún. szaccharóz jellegű dolopát, mely a tökéletes átalakulás 5. ábra. A mintavételi helyek helyszínrajza Fig. 5. Location layout of the samplinR points 194 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet végtermékeként sok kőzetminta jellegzetes szövetét adja. Továbbiakban már csak a szemcseátmérők növekedésével lehet számolni (III. tábla 4). A vázolt átalakulási folyamatsor nem minden esetben jutott el a végkifejlő- dés állapotába, de a dolomitosodás minden mintánál egyformán jelentős. A TL mérések adatainak feldolgozása és értelmezése Minden kőzetmintán két mérést végeztem. A mért adatokat egységesen TL„ esetében 6-os, TLg esetében 9-es alapérzékenységre vonatkoztattam. A görbe- területek számolásánál az átfedéseket és a hőmérsékleti sugárzás szakaszait levonásba vettem. ATL„ és TLg fénygörbék csúcsainak hőmérsékletek és min- tánként! százalékos megoszlásáról a 9. ábra nyújt tájékoztatást. Ezek az adatok a képződményekre jellemző TL görbék általános alaki vonásainak értelmezése szempontjából lényegesek. A grafikon alapján megállapítható, hogy a minták 13%-ánál kis intenzitású, 170 °C-os csúcs mutatkozott. Jellemzők voltak a minták 70%-ánál a TLa mérések során megmutatkozó kettős alacsony hőmér- sékletű csúcsok (A^, Ag), melyekkel már korábban az észak-magyarországi alsóanizuszi dolomitkifejlődések TL vizsgálatánál is találkoztam. A TLg ala- csonyabb középhőmérsékletű csúcsok (270 °C, 290 °C) aTL„ megfelelő párjaik- hoz képest 10 — 20°C-al alacsonyabb helyzetűek, míg a magasabb hőfokú középhőmérsékletű csúcsoknál (380 — 400 °C) éppen fordított a helyzet. Érde- kes megfigyelni, hogy a TL„ méréseknél a minták 90%-ánál tapasztalható volt kis intenzitású (430 — 470 °C-os) magashőmérsékletű csúcsok megjelenése, me- lyek tapasztalataim szerint az összletek jelentősebb mértékű axiáhs nyomásból eredő igénybevételéről tanúskodnak. Hasonlóképpen erre utalnak az egyes mintáknál megjelenő kis intenzitású alacsony hőmér-sékletű (130 — 170 °C) csúcsok. A vizsgált képződmények korviszonyaira vonatkozó összefüggések a TLn Xj értékek átlagai alapján Relationships of the age pattern of the studied formations, based on the TLn averages I. táblázat — Table I. Képződmény kora: Minták db-száma: TLn átlag- intenzitása: alsótriász (seizi és kampíli) 5 4,785 középsőtriász (anizusi) 2 28,698 középsötriász ^adiní) 2 20,976 felsötriász (kami) 9 17,686 felsőtriász (nóri) 31 15,739 felsötriász (raeti) 2 5,571 Az I. sz. táblázat foglalja egybe a viz.sgált képződmények korviszonyaira utaló össze- függéseket, a TL„ i7f/t átlagintenzitások számított adatai alapján. A táblázatból látható, hogy a TL„ értékekre nézve egy időarányos csökkenés mutatkozik, a középsőtriász anizuszi emelettől a felsőtriász raeti emeletéig bezáróan. Kivételt csupán 5 alsótriászhoz tartozó minta képez, melyeknél az átlaghoz képest általában magasabb törmelékes, agya- gos frakcióarányok alacsony Th^Ef értékek kialakulásához vezettek. A mellékelt II. sz. táblázatban foglaltuk össze a TL^ és a TL„ görbék egyes csúcsterüle- teire vonatkozó számítások eredményeit, továbbá azok összegzése alapján kapott Ef Csordás: Középdunántúli triász dolomitok termolumineszcenciás 195 értékeket és a korábbiakban említett dolomit és mészkő típusgörbékre utaló C/B, illetve B/C hányadosok adatait. Dolomit típusú görbéknél mindkét hányados értéke 1 fölött van. Az utóbbi a besugárzás eredményességének igazolásául is szolgál, mivel dolomitoknál egységdózisok alkalmazása esetén a B csúcs telítődése gyorsabb kell legyen, mint C csúcsé. Könnyebb áttekinthetőség kedvéért a 6. és 7. ábrákon grafikus összeállításban egymás mellé állítva közöljük a táblázat lényegesebb adatait, továbbá a kőzetek kémiai analízise alapján nyert ideális dolomitokra vonatkozó CaO — MgO arányokhoz (pontozott vonallal jelölve) képest mintánként mutatkozó eltéréseket (karikákkal jelölve). Ezen mellékletek jó áttekintést nyújtanak a két legfontosabb TL paraméterről és lehetőséget engednek ezek alapján a kőzetminták korrelálására. A vizsgált 51 minta közül mindössze egy (D-145) nem mutatott TLn-át. Ennek értéke is az átlagosnál alacsonyabbnak mutatkozott. A mikrosz- kópi vizsgálat igazolta, hogy ez a minta csillámos, kvarcajiyagú, agyagos-vasas kötőanyagú homokkő. A legkiugróbb TL„Z’f értékeket a nóri, illetve anizuszi fődolomitokhoz tarto- zó minták mutatják. ATLni7f értékek középkategóriáját a minták jelentős része eléri. Ezek között egyaránt találunk anizuszi, karúi és nóri képződményekhez tartozókat. Mintegy 18 mintánál találunk alacsonyabb szintű TLniTf értékeket. Ezek kö- zül is kiugróan alacsony 6 minta mért értéke. Ezekben a mintákban a mikrosz- kópi vizsgálatok igazolták a törmelékes frakciók túlsúlyát a karbonátos frak- ciókhoz képest. Jellemzőek rájuk a tökéletlenül fejlett, pelitesen szennyezett, kriptokristályos kifejlődésű struktúrák. A minták közül 37 esetben számítottam a csúcsintenzitások alapján egynél nagyobb C/B hányadosokat, melyek alapján ezeket a kémiai elemzés adataival egyezően, doloniittípusú görbékkel jellemzett dolomitnak minősítettem, 6 min- tánál egyhez közelálló C/B hányadost számítottam, melyek meszes dolomitok- nak minősültek, míg 8 mintánál a C/B hányados értéke 1 alatt maradt. Ezeket a mintákat tökéletlenül átalakult, erősen meszes dolomitoknak, egyeseket dolomitos mészkőnek kellett nyilvánítani. Példának említeném a D-70-es jelű mintát, ami a mikroszkó])i viszgálatok alapján tiszta szparikalcitos kötőanyagú, oolitos mészkőnek minősült, minimális doloszparit tartalommal (maratási eljá- rás alapján), ugyanakkor a kémiai elemzés adatai csaknem ideálisan tiszta dolomitnak megfelelő Ca.-MgO arányokat mutattak. Könnyen lehetséges, hogy a kémiai elemzések nagyobb mennyiségű átlagolt mintaanyagból készül- tek. Mindenesetre a kőzet kis darabján végzett TL mérés és miki’oszkópi meg- figyelés a módszer rendkívüli érzékenységét mutatja. Az ábrázolás körülményei nem tették lehetővé minimális eltérések feltünte- tését a TL értékeknél, de a II. táblázat alapján látható, hogy az abszolút számszerinti értelemben minden kőzetminta TL paramétere eltérő, ami a mód- szer alapján lehetséges kőzetdifferenciálásnak egy igen lényeges eleme. Figyelemre méltó összefüggés mutatkozik a TL^ és TLg értékek egybeve- tése ala])ján is. A TLg mérések ugyanis egységdózisú besugárzásra adott TL válaszokat rej)rezent álnak. A minták sugárérzékenysége a mért adatok alapján más és más. Ez a különbség összefügg a kőzetminta ásványos alkatával és strukturális sajátosságaival. A szemcsék átlagos mérete, a porozitás, a törme- lékes-karbonátos frakciók aránya, a kőzet színe és megtartási álla])Ota mind befolyásolják annak sugárérzékenységét. A TLa mérések adatai ilyen ös.szefüg- gések keresésére is ráirányítják a figyelmet. Másrészt, ha feltételezzük, hogy a természetes kőzet állapot a mérthez képest nem szenvedett alapvető változást, akkor a TL„ adatokra vonatkoztatott nagy eltérések alapján következtetések Földtani Közlöny 110. kötet, 2. jüzet 196 A TLn és TLa görbék területei alapján számított Quantitative values of rock parameters, in mm“, Sor- szám Minta száma Származási helye Kora TBn-^pf TJjjiBpf iBjjCpf TXjQBpf 1. D— 51 Rezi raeti 3,220 1,470 2. D-52 Rezi raeti — 2,395 4,057 — 3. D^53 Keszthely í. kami — 9,196 9,280 940 4. 1)— 65 V ony arcvashegy kami — 4,405 5,031 363 5. D— 66 Gyenesdiás kami — 6,954 6,279 500 6. D— 67 Cserszegtomaj kami — 6,060 5,980 297 7. D— 62 Öcs Dóri — 6,840 9,475 900 8. D— 65 Tótvázsony nóri — 4,470 3,350 800 9. D— 66 Öcs nóri — 19,500 20,310 990 10. D— 70 Köveskál kampili — 1,685 665 200 11. D— 71 Köveskál kampili — 2,395 1,879 500 12. D— 74 örvényes anizusi — 13,337 22,120 600 13. D— 77 Balatonfüred kami — 8,025 11,795 1,380 14. D— 79 Balatonalmádi nóri — 7,100 15,700 3,245 16. D— 82 Ugod nóri 45 545 2,010 201 16. D— 83 Bakonykoppány nóri — 4,960 5,700 150 17. D— 86 Bakonykoppány nóri — 3,890 4,216 270 18. D— 87 Gynolafirátót kampili — 2,660 5,115 637 19. D— 88 Iszkaszentgyörgy anizusi — 8,570 11,970 900 20. D— 91 Kincsesbánya nóri — 6,895 6,895 500 21. D— 92 Balinka nóri — 1,565 3,495 400 22. D— 93 Balinka nóri — 697. 1,732 255 23. D— 95 Várpalota nóri — 7,325 14,240 440 24. D— 96 Várpalota nóri — 8,722 13,935 787 25. D-97 Várpalota nóri — 5,100 5,400 487 26. D— 98 Kincsesbánya nóri — 945 498 — 27. D-104 Guttamási nóri — 9,987 21,547 1,400 28. D-105 Iszkaszentgyörgy kami 32 4,315 11,623 900 29. D-106 Iseka hegy kampili — 1,060 2,105 240 30. D— 107 Inota kami 153 8,076 18,875 450 31. D— 109 Várpalota nóri — 10,425 13,335 — 32. D— 110 Várpalota nóri — 7,977 11,052 1,000 33. D— 111 Litér nóri — 7,600 13,912 375 34. D— 117 VUonya nóri — 9,372 15,050 1,300 35. D— 125 Nagyvázsony Zsófia major nóri — 5,585 5,225 1,092 36. D— 126 Nagyvázsony Zsófia major nóri — 6,902 12,715 1,470 37. D— 128 Eplény nóri 60 6,147 7,082 788 38. D-129 PenvŐfő nóri — 7,503 9,893 480 39. D— 131 Városlőd nóri — 4,030 2,550 160 40. D-134 Sóly nóri — 12,540 18,805 720 41. D- 140 Nyirád nóri — 6,117 7,697 862 42. D— 142 Sáska nóri — 4,120 4,055 550 43. D— 143 Hegy esd nóri — 8,270 10,450 862 44. D— 145 Balatonfüred a. seisi — — — — 46. D-152 Gánt ladini 50 7,320 9,750 3,160 46. D— 155 Csákvár ladini — 7,662 13,195 825 47. D-156 Osákrár kami — 6,350 10,800 550 48. D— 157 Vérteskozma nóri — 4,470 4,545 600 49. D— 158 Nagy csákányhegy nóri — 2,997 3,805 330 60. D— 159 Szár kami — 10,105 8,588 1,875 61. D— 169 Tomyóhegy nóri 50 1,264 2,585 274 vonhatók a kőzet előélete folyamán végbement jelentős hőürítő folyamatokra, például magmafeláramlás, hidrotermális hatások, kiemelkedés és khmatikus változások stb. Szép példái voltak ennek a Pihs hegység környezetéből származó, hidroter- máhs hatások által érintett dolomitokon tapasztalt, igen alacsony TL^iTf érté- kek. a TLaPf értékekhez képest (lásd Építőanyag, XXX. évf. 1978. 3. szám). Normál állapotok fennállása esetén a TLgXf értékek általában a TL„Xf érté- kek arányaihoz igazodnak. Az ideálisan tiszta karbonátfrakciók TLgXf értékei esetünkben többnyire elérik a TL^Xf értékek 35—50. kivételesen 65 — 70%-át is, rövidtartamú, kisdózisú besugárzások mellett (20 perc). Néhány mintánál viszont jelen esetben feltűnően alacsony a feltöltődés szintje a természetes Csordás: Középdunántúli triász dolomitok termolumineszcenciás 197 kőzetparaméterek számszerű értékei mm“-ben kifejezve calculated on the hasis of the areas of the TLn and TL» curves II, táblázat — Tablz II . JTjq TLn C/B ILaAjpj TLaAgpf TLaBpf TLaCp, TLa TLa B/0 CaO/MgO 4,690 0,45 265 35 988 384 1,672 2,57 1,39 6,452 1,69 — 605 3,078 870 4,553 3,54 1,37 19,415 1,00 490 177 4,600 2,230 7,497 2,06 1,39 9,799 1,14 120 670 2,335 638 3,763 3,66 1,39 13,733 0,90 503 372 2,875 1,757 5,507 1,64 1,39 12,337 0,99 602 140 2,835 1,190 4,767 2,38 1,39 17,215 1,38 650 475 3,150 2,460 6,735 1,28 1,56 8,620 0,75 855 1,125 3,240 303 5,523 10,69 1,62 40,800 1,04 490 984 6,637 2,005 10,116 3,31 1,57 2,550 0,39 — 63 137 — 200 — 1,49 4,774 0,78 64 20 185 504 773 0,37 1,49 35,967 1,66 177 - 1,119 364 1,660 3,07 1,52 21,200 1,47 187 100 2,060 725 3,072 2,84 1,54 26,045 2,21 — 3,520 3,510 780 7,810 4,50 1,52 2,801 3,69 618 — 946 604 2,168 1,57 1,83 10,810 1,15 — 32 209 909 1,627 0,23 1,66 8,375 1,08 — 67 568 460 1,095 1,23 1,71 8,412 1,92 880 422 4,205 1,455 6,962 2,89 1,64 21,440 1,40 — 562 3,050 1,710 5,322 1,78 1,55 14,290 1,00 167 1,525 1,525 1,005 4,222 1,52 5,32 5,460 2,23 300 80 1,660 1,062 3,102 1,56 1,89 2,684 2,48 170 70 787 725 1,752 1,08 1,88 22,005 1,94 - 762 3,861 2,160 6,783 1,79 1,57 23,444 1,60 465 250 2,922 1,750 5,387 1,67 1,59 10,987 1,06 750 490 4,180 1,700 7,120 2,46 1,72 1,443 0,53 120 168 694 387 1,369 1,79 10,55 32,934 2,16 1,330 545 7,130 5,750 14,765 1,24 1,64 16,870 2,69 2.300 1,150 4,230 3,465 11,145 1,22 1,55 3,405 1,98 — 962 812 268 2,042 3,03 33,91 27,653 2,34 3,000 1,600 4,125 1,265 9,990 3,26 1,54 23,760 1,28 445 225 2,260 1,040 3,970 2,17 1,61 20,029 1,38 2,275 975 5,752 5,940 14,942 0,97 1,60 21,887 1,83 617 360 3,695 2,610 7,282 1,41 3,47 25,722 1,60 635 350 4,992 2,866 8,843 1,74 1,58 11,902 0,93 297 140 1,810 312 2,559 5,80 1,60 21,087 1,84 490 240 4,135 1,732 6,597 2,39 1,64 14,012 1,15 175 119 1,239 570 2,103 2,17 1,69 17,876 1,32 162 61 1,049 375 1,647 2,80 1,80 6,740 0,63 58 78 900 339 1,375 2,65 2,32 32,065 1,50 150 635 5,232 2,100 8,117 2,49 1,60 14,676 1,26 — 165 462 260 887 1,78 1,62 8,726 0,98 70 153 875 427 1,525 2,05 1,66 19,582 1,26 — 3,960 5,300 2,857 12,117 1,85 1,61 — — — 20 67 50 137 1,34 1,83 20,270 1,33 — 1,757 3,405 2,090 7,252 1,63 1,56 21,682 1,72 425 555 4,880 2,170 8,030 2,25 1,60 17,700 1,70 90 135 1,999 475 1,899 2,52 1,61 9,615 1,02 190 131 1,125 365 1,811 3,08 1,61 7,132 1,27 93 110 852 203 1,259 4,20 1,74 20,568 0,85 — 179 661 380 1,220 1,74 1,60 4,133 2,05 171 300 1,943 435 2,849 4,47 1,67 állapotokhoz képest (D-74, D-77, D-129, D-140). Mindezekben az esetekben magyarázatot keU keresnünk arra, hogy az arányeltolódások okát a természe- tes hatások mellett fellépő egyéb gerjesztő tényezők közrejátszásában keressük, vagy a környezetben uralkodó kioltó hatások átlagosnál fokozottabb érvénye- sülésével indokoljuk. Ez a fennálló viszonyok megközelítésének csak egyik lehetséges iránya, mert a TL„ állapotában igen lényeges változásokat képesek kiváltani tektonikai hatások, vagy ezek nyomán fellépő metamorf folyamatok, melyek a diszlokációkkal összefüggő csapdák számában idézhetnek elő jelentős mennyiségi változásokat. Természetesen ezen folyamatok együttjárnak olyan más görbejeUegváltozásokkal is, melyek alapján az összefüggések megközelít- hetők. 198 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet proszlany, , Szál vérteskozma t57°N ^Fenyőfő 129° N Qúqoa ©BakonykoBoány 42 O u Mó @ '52*1 ri/\/ 155*1 >56 »k 83 -N «6 O D Bahnko 920 N 93o' Guttamási ^ ^Kincsesbánya M OB' © rszkaszentgyórgy Várpalo^ °9® 88«An InotQ 105 • K@Székestehé @ Varoslőd '31 O N Eplény 0109 095© ^ ^0„o leV 107 »K I280N 97O ©Nyirad 1400 N @ZsótiaTtiajor '25, 126 66 °N° 62?"^ B-almád,,^ @0cs @Tótvázsony 79 O^ @ Gyulafirátót Kn«7n Kp 870 134 oN ©Vilonya ©Liter I17°N mON @Rezi 5 1 •, 52 • R @ Cscrizcgtomaj 57«K Keszthely 53*k jglGyenes'diá^ 56#'K '(©Vonyarcvashegy 55*K ) Sáska I42®N Örvényes @ Hegye sd 143ON Koveskál ©b70^ / 0-52-159 itiintaszámo o minták kora o ©helység O Sz-seisi O Kp campili • An anizusi L ladin > K karni N nóri R raeti 0 4 8 12 16 20 km 6. ábra. A II. sz. táblázat TLn és TL» 2^|/t értékei grafikus ábrázolásban D-51-t61 D-59-ig a 0/B és B/0 hányados értékek feltüntetésével Fig. 6. TLn and TLa r,/t valuoA of Table II in graphical representation from D-51 to D-59 with Indication of the 0/B and B/C ratios Visszatérve a TL paraméterek alapján lehetséges közelebb-távolabbeső, tér- ben tagolt felszíni képződmények korrelálásának lehetőségéhez, tekintsük át a mért adatok alapján összeállított 8. ábrát, mely a TL„, vagy TLai7f értékek, illetve mindkettő figyelembevételével az egymással párhuzamba hozható min- tasorozatokat szemlélteti. A korrelálás pontossága megkívánja, hogy adott esetben a kőzetre mindkét TL paraméterben — kis hibaszázalókon belül — egyezés mutatkozzon. Ha csak aTL„ paramétert vesszük számításba, nagyobb az egymás mellé sorakoztatható minták száma. A mintapárok száma jelentős mértóklien csökken, ha mindkét paramétert egyidejűleg vesszük figyelembe. A korrelálás lehetőségének további finomítását végezhetjük az által, ha a TLniTf értékek mellett a táblázatban közölt adatoknak megfelelően az egyes csúcsok parciális területeit, a C/B és B/C, esetleg A/C hányadosokat, továbbá a görbék általános alaki sajátságait is figyelembe vesszük. Csordás: Középdunántúli triász dolomitok termolumineszcenciás 199 K) 9 2 ^ 7. ábra. A II. sz. táblázat TLn és TLa értékei grafikus ábrázolásban D-69-től D-169-ig a C/B és B/C hányadosok feltüntetésével. Kp = kampili, A = anizusi, L = ladini, K = kami, N = nóri, E, = raeti; J elmagyarázat 1. TLn, 2. TLa, 3. Azonos mintavételi helyek Fig. 7. TLn and TLa values of Table II in graphical representation from D-69 to D-169 with indication of the C/B and B/0 ratlos. Kp = Campilian, A = Anisian, L = Ladinian, K = Camian, N = Noriau, R = Rhaetian; L e g e n d 1. TLn, 2. TLa, 3. Identical samlping points S. ábra. A TLn ■l^flt ás TLa ^th paraméterek alapján korrelálható mintasorozatok. Jelmagyarázat; 1. Raeti, 2. Nóri, 3. Kami, 4. Ladini, 5. Anizusi Fig. 8. Sample series correlable on the basis of the parameters TLn L'fft írml TLa ^th- L e g e n d: 1. Rhaetian, 2 . Norian, 3. Carnian, 4. Ladinian, 5. Anisian 200 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet 9. ábra. A TLn és TLa görbék csúcsainak hőmérsékletek szerinti százalékos megoszlása Fig. 9. Percentage distribution of the peaks of the TLn and TLa curves according to temperatures A 8. ábrából az is kiderül, hogy a TL paraméterek figyelembevételével egy- más meUé kerülhetnek sztratigráfiailag eltérő szintekbe sorolt kőzetminták is. Ez a TL módszer egy további előnyét mutatja, amennyiben adott esetben meg- kérdőjelezi egy képződmény más módszer alapján végzett sztratigráfiai besoro- lásának helyességét. Tapasztalataim alapján a TL módszer szingenetikus kép- ződmények TL paramétereiben igen nagyfokú egyezést mutat és nem igen téved azok megítélésében. Összefoglalás A Közép-dunántúli dolomit mintákon végzett TL vizsgálatok eredményei bizonyítják, hogy a mérések által megadott kőzetparaméterek rendkívül alkal- masak egyes kőzetminták jellemzésére és differenciálására. A mérési körülmé- nyek azonosságának biztosítása esetén egyaránt megbízhatóan alkalmasnak látszanak felszíni, vagy felszín alatti karbonátos, vagy karbonátos jellegű kép- ződmények korrelálására. A mérési adatok összefüggéseket mutatnak a minták korviszonyaival is. Ezek felhívják a figyelmet a módszerben rejlő relatív vagy abszolút kormeghatározási lehetőségekre is, amit köztudottan a régészet terü- letén már kiterjedten alkalmaznak. A módszer sztratigráfiai célokra való fel- használásának egyik előnyét az jelenti, hogy a mérések természetes állapotú kőzetmintára vonatkoztathatók. A mintaanyag előkészítése gyors és a méré- sek időráfordítása sem lebecsülendő (20 perc/minta). Jó átlagok biztosítása érdekében a mérések száma tetszés szerinti mennyiségben növelhető. A méré- sekből több paraméter birtokába jutunk, mely a korrelálás lehetőségét és meg- bízhatóságát jelentős mértékben növeh. A mintadarabokon közvetlenül el- végezhetők a fény és elektronmikroszkópos vizsgálatok, esetleg röntgendiff- raktométeres mérések. Ezek alkalmazása esetén a TLg méréséhez külön be- rugárzásra már nincs is szükség. Csordás: Középdunántúli triász dolomitok termolurnineszcenciás 201 Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Table I. 1. Érintetlen rétegződési struktúra vókonylemezes dolomitban. Iszkahegy, D-106, Pol' N+, Nf:250x Intact stratification structure in thinly laininated dolomité. Iszkahegy, D-106, Pol. N-f, Nf:250x 2. Bevont szemcsékből, pseudo-oohtos, -pelletes vázszemcsékből kialakult tömeges ülepe- dési struktúra. Tótvázsony, D-65, Pol. N+, Nf: 250 X Massive sedimentation structure formed of coated grains, pseudo-oölitic and pelletal skeleton grains. Tótvázsony, D-65, Pol. N+ Nf: 250 x 3. Algás, — brachiopodás vázmészkőből képződött szekundér dolomit. Nyirád, D-140, Pol. 1 Nikol, Nf: 150x Secondary dolomité formed of algal-brachiopodal skeletal hmestone. Nyirád, D-140, Pol. 1 nicoLs, Nf: 150 X 4. Meszes dolomitban felfedezhető bioklasztos váztörmelék. Gánt. D-165, Pol. 1 Nikol, Nf: 250 X Bioclastic skeletal detritus recognizable in calcareous dolomité. Gánt, D-155, Pol. 1 nicols, Nf: 250 X II. tábla — Plate II. 1. Oolitos kifejlődésű dolomitos mészkő. Köveskál, D-70, fPol. N-f-, N: 250 X Oölitic, dolomitic hmestone. Köveskál, D-70, Pol. N-f-, Nf: 250 x 2. Koprolittörmelékes, oopelletes, bitumenes dolomit. Várpalota, D-96, Pol. 1 Nikol, Nf: 250 X Bituminous dolomité with coprolite detritus and oöpellet. Várpalota, D-96, Pol. 1 nicols, Nf: 250 X 3. Nagyméretű intraklaszt részletek dolomitban. Balatonfüred-Öreghegy, D-77, Pol. N-|-, Nf: 250 X Large intraclasts within dolomité. Öreghegy at Balatonfüred, D-77, Pol. N-f, Nf: 250 x 4. Foraminiferás dololutit, dolomikrittel. Balinka, D-92, Pol. 1 Nikol, Nf: 450 X Foraminiferal dololutite with dolomicrite. Balinka, D-92, Pol. 1 nicols, Nf: 450 X III. tábla — Plate III. 1. Autoklasztos, mikrobreccsás struktúra. Fenyőfő, D-129, Pol. 1 Nikol, Nf: 250x Autoclastic, microbreccious structure. Fenyőfő, Pol. 1 nicols, Nf: 250 X 2. Kiszorítással és rekrisztallizációval kísért dolomitosodás. Csákvár, D-156, Pol. 1 Nikol, Nf: 250 X Dolomitization accompanied by displacement and recrystalhzation. Csákvár, D-156, Pol. 1 nicols, Nf.: 250 x 3. A dolomitosodás előrehaladtával az alapmátrix teljes egészében megemésztődik. Nagy- vázsony, D-125, Pol. N-f, Nf: 250 X With progressing dolomitization the groundmass is fully consumed. Nagyvázsony, D-125, Pol. N-f, Nf: 250 X 4. Mozaikszemcsés dolopátit szacharóz-jellegű dolomitban. Guttamási, D-104, Pol. N-f, Nf: 2.50 X Mosaic-grained dolosparite in dolomité of saccharoidal structure. Guttamási, D-104, Pol. N-f-, Nf: 250 X Irodalom References Albissin, M. (1962—63): Les traces de la déforraation dans les roches calcaires Revue de Geographia Phys. et de Oéol. Dlnamlque Paris, Vol. V. Angino, E. E. (1959): Pre.ssure effects on therraolumiuescence of Hmestone relatíve to geological age. Journal Oeo- phya. Rés. USA, Vol. 64, p. 569—573. Aitken, M. I. (1967): Thermoluminescence datiug in archeology introductory review. Paper 7. 1. of this volume. 202 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet CsOKDis I. (1973); Thermoluminescence Analysis in Prospecting Raw Materials fór the Sillcate Industrie. Építőanyag Bp. XXV. 6, p. 235—239. Csordás I. (1968): Pilis környéki hldrotennás hatások által érintett dolomitok termolumineszcenciás vizsgálata. Építőanyag Bp. XXX. 3. p. 89—96. Debenedbtti, a. (1958): On mechanical activation of thermoluminescence in calcite. Nouvo cimonto, Ital., Vol. 7., p. 251-264. Mc Dougail, D. J. (1968): Thermoluminescence of Geological Materials. Ac. Press, London and New York Lewis, D. R.: The thermoluminescence of dolomité and calcite. J. Phys. Chem. USA Vol. 60. p. 698 —701. Zeller, E. I. (1954): Thermoluminescence of Carbonate Sedlments. Nucl. Geol. edited by Henry Paul John WlLLET and Sons, inc. p. 180—188. Zeller, E. I. et Ronce, L. B. (1963): Reversible and irreversible thermal effects on the thermoluminescence of iiniestone. Earth Science and Meteoritics, Chap. XV. A comparative thermoluminescence analysis of Triassic (űolomites from Central Transdanubia I. Csordás The research aimed at revealing the natural resources of the coimtry includes the investigation of the Mesozoic carbonate rocks of the basin’s substratum. Geophysical methods should be coupled with introduction and development of new methods of testing rocks enabling to identify exposed carbonate rocks with samples recovered from boreholes or to correlate carbonate horizons explored by drilling. This purpose is served by TL tests of carbonate rocks that are gradually extended, after northem Hungary, to other regions of Hímgary, too. TL results of samples from the Transdanubian Mountain Rangé (Central Mountains) have provided opportunity fór the correlation of surface rocks and fór de- tecting genetic relationships. Relationships are foimd to exist between the age of rock samples and the TL„ parameters as well, which offer possibilities fór the introduction of the method as a means fór age determination. The main characteristics of TL curves and the TL parameters that can be inferred therefrom, are presented, on the hasis of which the correlation is feasible. Csordás: Középdunántúli triász dolomitok termolumineszcenciás 203 I. tábla — Plate I. 3 204 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet II. tábla — Plate II. 3 k Csordás: Középduii.infúli triász dolomitok tcrmotumineszcenciás 205 III. tábla - Plate III. G Füldtani Közlöny Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soe. (1980) 110. 206 — 245 A magyarországi badenien korrelációja nannoplankton alapján* Dr. Nagymarosy András** (6 ábrával, 5 táblázattal, 7 táblával) Összefoglalás: A szerző néhány dunántúli és észak-magyarországi badenien szelvény nannoflóráit vizsgálva a badenien emelet alját Mautini NN5-ös nannozó- nájának mélyebb részében rögzíti. Az NN5-ös zóna me^elel Gkhx lagenidás zónájának, az NN6-OS a spiroplectamminás, az NN-7es pedig Gbux bolivinás-buliminás zónájának a megfelelője. A dolgozat nannozónák segítségével adja meg a magyarországi badenien vul- kánosság kezdetének, valamint néhány formációnak a korát. 1. Bevezetés A mészvázú nannoplankton-együttesek, ezen belül a miocén nannoflórák rétegtani feldolgozása terén Magyarországon napjainkig csak a kezdeti lépése- ket tették meg, annak ellenére, hogy a nannoplankton-együttesek értékes szintjelzők és távoli területek között is jó korrelációs lehetőséget biztosítanak. A Paratethys regionális neogén emeleteinek bevezetése és használata szüksé- gessé teszi, hogy minden rendelkezésünkre álló ősmaradványanyaggal tisztáz- zuk földtani formációink, földtörténeti eseményeink pontos időbeli helyzetét. Ebben a dolgozatban a középsőmiocén badenien emelet magyarországi kép- ződményeiből előkerült nannoflórák szintjelző értékének vizsgálatát tűztem ki célul. Megkíséreltem a hazai rétegsorok párhuzamosítását is néhány ismert és fontos külföldi alapszelvénnyel. 2. A badenien emelet definíciója, tagolása A badenien emeletnév bevezetése előtt egészen a legutóbbi időkig különböző más nevek voltak használatban. A ,, felső -mediterrán emelet” (Obere Mediterranstufe) elnevezés a miocénban lezajlott második nagy mediterrán-indopacifikus ,,molluszka-invázió” felismerése révén alakult ki. Mayer — Eymar 1857-ben (in Papp et Thenius 1959.) publikálta először a tortonai (,>tortoniano”) emeletnevet, az olaszországi Tortona mellett található Gardita jouanetti-s, Conus canáliculatus-os és Ancillaria glanáiformis-os kék márga (blaue Hergel) kapcsán. Ennek a sztratotípusnak a molluszkafaunája, illetve a közép-európai, ma badenien korú- nak tartott képződmények molluszkái között fennálló felületes hasonlóság nyomán ve- zették be a Középső-Paratethys, elsősorban a Bécsi-medence területén a „tortonai” meg- jelölést. • Elhangzott a MFT őslénytani és Rétegtani Szakosztályának 1978. április 19-i ülésén •• ELTE, Földtani Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A Nagymarosi): A magyarországi badenien korrelációja 207 A fenti hibás korreláció folytán a tortonai emeletbe sorolták a Kárpát-medencében azokat a képződményeket, amelyek az ugyancsak pontatlanul értelmezett helvétij,és a szarmata között települtek. Használatos volt még a vindobonien elnevezés is (Depéret 1895, említve PAPPet Thenius 1959.), melyet leírója a burdigalai és a szarmata-pliocén „emlősinvázió” közti intervallumra vezetett be, egybevonva a helvétit és a tortonait. A CiCHA és Tejkal által a Középső-Paratethys területén 1959-ben felállított kárpátién, amely a helvét s. str. és a törtön közötti időtartamot reprezentálja, volt az első általáno- san elfogadott regionális emelet. A CMNS 1967. évi bolognai kongresszusán Senes szá- mokkal és betűkkel jelzett regionális emelet rendszert javasolt, ezt azonban a CMNS elnök- sége nem fogadta el, mivel a Hedberg vezette albizottság állásfoglalása szerint az emelet- neveket földrajzi névből kell képezni. Cicka, Sekeő, Tejkal, Papp, Steininger és Báldi 1968-ban levelezés útján megállapodtak a bevezetendő új regionális emeletek neveiben. Papp et al. (1968) és Cicka et al. (1968) publikálták először a badenien emeletet. Definí- ciójuk szerint badenien korúnak tekinthetők azok a képződmények, melyek az Orbulina genus fellépésénél fiatalabbak, illetve a szarmata fauna megjelenésénél idősebbek. Elkép- zelésük szerint a badenien időtartama így magában foglalta volna a langhiano felső ré- szét, a serravalliano egészét és a tortoniano alsó szakaszát. Újabb megállapodás szerint egységesen a Praeorbulina glomerosa Blow faj megjelenését tekintik a badenien emelet alsó határának. A sztratotípusok komplex rétegtani feldolgozása során azóta planktonfora- miniferákkal sikerült tisztázni a Paratethys és a ,,Tethys” emeleteinek egymás- hoz való viszonyát. Cita és Blow (1969) szerint a langhiano megfelel az N 8 zóna felső részének, iUetve az N 9 és 10 zónáknak. A serravaUiano az N 11 zónától kb. az N 15 közepéig tart, a tortoniano pedig ezt követően, az N 17 közepéig. Bár a Paratethys-emeletek nem rendelkeznek ilyen gazdag plankton- faunával, kimutathatók itt is a Bnow-zónák. A badenien emelet alja egybeesik a langhianóval az N 8-as zónában, ezt a dátumot jól definiálja a Pmeorhulina glomerosa faj megjelenése. Felső határa az N 13-as zónában lehet, ennél fiata- labb zónára utaló fosszilia eddig még nem került elő Rögl (1975) szerint. Bebizonyosodott tehát, hogy a badenien korszak (az egykori ,,tortonai” ) és a torto- niano időben egyáltalán nem fedik egymást. Közel három évtizede vizsgálják a badenien korú képződmények nannofló- ráját. Ebben a témában Kamptnek és Stradeer végeztek úttörő munkát. Steininger, Rögl et al. (1976), valamint Papp (1975) szerint a lagenidás zóna teljes egészében megfelel az NN 5-ös MARTiNi-zónának. A romániai felsóliade- nienl ől Fuchs (in Papp) (1975) jelez NN 7-es zónát, ahol Discoaster challengeri és Scyphosphaera apsteini fordubiak elő Olobigerina drnryi és Velapertina indi- gena fajokkal együtt. Hazánkban Báldiné Beke M. írt le először lt)60-ban miocén, közöttük gaz- dag ,, törtön” nannoflórákat, 1964-ben ]>edig Bóna J. és Báldiné Beke M. a mecseki miocénből közöltek ősmaradványlistákat. Bóna és Kernerné (1966) a Tekeres- l.sz. fúrás nannoflóráját ismertető cikke óta magyarországi baclenien képződmények nannoplanktonjáról nem jelent meg publikáció. A badenien (,, törtön”) emeletet régebben kétosztatúan tagolták: közelebbről nem definiált ,,alsó”- és , .felső” tortonai. Cicha, Hagn, Martini, Absolon (1974) szerint az előbbit a lanzendorfi (Ausztria) sorozat, utcíbbit a devini (dévényi, Szlovákia) sorozat reprezentálja. Legújabban Cicha et Senes (1975) javasolta a badenien hármas felosztását, melyet az 1974-es krakkói ,,Paratethys-konferencia” el is fogadott. Moravien — Praeorbulina nemzetséggel és Orbulina suturalis, Lenticulina echinata, Pecten besseri fajokkal 6^ 208 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Wieliczkien — Olobigerina druryi, O. decora/perta, Pseudotriplasia elongata, Uvigerina semiomata brunensis fajokkal Kosovien — Velapertina és Pavonitina nemzetséggel, Uvigerina hispidocoatata, Chlamys elini fajokkal A legfontosabb középsőmiocén szintjelző nannofossziliák fajöltői Stratigraphic ranges of the major Middle Miocéné index nannofossUs I. táblázat — Table I. NN NN NN NN NN NN NN 3 4 5 6 7 8 9 Helicopontosphaera ampliaperta 1 SphenolühtLS belemnos 1 8. heteromorphiLS • 1 Discoaster druggii • D. nephados 1 D. trinidaden^ü D. aalakos D, dilatus D, variábilis D» lautiís • • • D. divaricatus B. moarei • • • • • • B.exilis I 1 D.formosu^ \ 1 B. brouweri \ B. signus \ • . B. extensus ■ B. kugleri B. Challenger i \ B.hamalus \ Calinaster cocUüua \ • összefoglalóan megállapíthatjuk, liogy jelenleg általánosan a Praeorbulina glomerosa faj fellépésének dátumát tekintik a badenien emelet alsó határának. Az emelet felső határát a szarmata típusú moUuszkafauna megjelenése jelzi. Ez utóbbi határ — minthogy diasztrofikus — , feltehetően nem pontosan egy- idős a Középső-Paratethys egész területén, ezért kevésbé tekinthető egzaktnak. 3. A vizsgált badenien szelvények és ezek nannoflórájának leírása 3.1. Sajóvölgy A Sajóvölgy miocén rétegsorát feltáró kőszénkutató fúrások általában néhány méternyire hatolnak be a barnakőszéntelepes összlet legmélyebb, ismert fekvő- képződményébe, a nógrádi glaukonitos homokkőformációba. A kőzet zöld, sárgászöld, finomkavicsos, durva- vagy finoszemű homokkő. Zöld színét glau- konitszemcséktől, illetve áthalmozott, mállott vulkáni anyagtól nyeri. Tengeri képződmény, benne koraUok is találhatók. A homokkőből Schréter (1929), majd Csepreghy-Meznerics (1959) említi a Pecten pseudobeudanti Dep. et Rom., illetve a P. hornensis Dep. et Rom. fajokat, igazolva ennek eggenburgien (,, alsómediterrán”) korát. Nagymarosy: A magyarországi hadenien korrelációja 209 A homokkőre az alsó riolittufa települ, amely azonban igen sok helyen kima- rad vagy kivékonyodik. Maximáhs vastagsága Schréteb (1929) szerint 20 — 40 m. Ez a riolittufa már az ,,alsóhelvét” (ottnangien) kőszénösszlet közvetlen fekvője. A Sajóvölgy kőszéntelepes összlete az Ózdi-medence három telepével szem- ben általában öt kőszéntelepet foglal magába, csökkentsósvízi , illetve tengeri meddővel. A tengeri betelepülések nagyobb száma is jellemző a Sajóvölgy nyu- gati részére, szemben az ózdi területtel. A Sajóvölgyben a legmagasabb helyzetű kőszéntelep cardiumos, corbulás fáciesű meddőbe települ be. A kőszéntelep tengeri fedőrétegei Chlamijs scabrella Lajuarck és C. smbriuscula Math. fajok alapján kárpátién korúak (Schréter 1929). Ez az agyagos homokból, homok- kőből álló összlet 100 — 150 m vastag, felfelé folyamatosan slírbe megy át. A középső riolittufa önálló rétegtani egységként nem választja el a kárj)áti slírt és a rátelepülő badenien (,,feLsőmediterrán”) foraminiferás fehér ag^^ag- márgát, hanem horzsaköves, tufitos hintések formájában jelentkezik az üledék- ben. A 100—150 m vastag agyagmárgás réteg.sort Ózd vidékén lajtamészkő- foszlányok fedik. A rétegsor jelenleg is felszínen levő zárótagja a fehér márgára konkordánsan települő piroxénandezittufás agglomerátum, illetve tufitos konglomerátum. Néhány mm-től gyermekfej nagyságig terjedő andezitgörgetegek alkotják a képződmény anyagát, helyenként szemmel láthatóan erősen áramló közegben lerakódva (fluviatilis keresztrétegzés). A képződmény kövületmentes, eltekint- ve néhány Acer és Salix levéllenyomattól. Az összletet Schréter (1929) szar- matának tartja, noha néhány évvel korábban még a középsőmiocénbe helyezte. Vadász (1929) ősföldrajzi megfontolások alapján, — főként arra a tényre ala- pozva, hogy a közelben sehol nem ismerünk olyan szarmata előtti vulkaniz- must, amelyből a sokszor köbméteres andezitblokkokat származtathatnánk — , ezt a képződményt szintén a szarmatába teszi. Ezt a besorolást erősíti meg Radócz (1975) is. A terület badenien nannoplanktonját a Sajóvelezd-49. (Sv-49) és a Bánhorvá- ti-l7 (Bh-17) fúrásokban vizsgáltam. Ezek a fúrások 1975-ben a keletborsodi ,, helvét” barnakőszén kutatási programjának keretében mélyültek. A szelvé- nyekből Báldi Tamás részére küldtek makrofauna-határozásra mintákat, ilyen módon a Bh-17-es fúrásnak csak bizonyos méterközeihez jutottam hozzá. A Sv-49-es fúrás adott méterközeit saját gyűjté.sernmel is bővítettem. A Bh-17- es fúrás rétegsorát Goda (1975), a Sv-49-es fúrás réteg.sorát pedig Goda (1975) és saját leírásomban közlöm. A teljesebb rétegsor a Sv-49-es fúrásban tanulmányozható. 0,5 — 64,7 m kavicsos andezittufa, — agglomerátum, helyenként keresztrétegzett 64,7 — 153,4 m fehér aleuritos agyag, agyagmárga 153,4 — 194,0 m tufitos, agyagos, kavicsos homok 194.0 — 267,0 m aleuritos agyag, agyagmárga (,,slír”) 267.0 — 417,0 m kavicsos homok, aleuritos agyag és barnakőszén váltakozásából álló rétegösszlet 417.0 — 426,0 m (alsó) riolittufa 426.0 — 437,0 m tufitos, kavicsos zöld homokkő, homok A rétegsorban 100 és 247 m között sűrűn jelentkeznek tufás, horzsaköves bete- lepülések, bemosások. 210 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet 50 100 ISO 200 250 300 32^9 350 400 437 - Bh-17 o X. X o O X X o O X X — VagíncUa sp. kk7* o • ,, A O O * X o Ssr<9 X X o O X X o 5XX> XX x> H XX x . — ^ ■ \ \ \ \ N X-O o X x-o o • X Vaginella sp. H H badenien fauna ^ H kárpátién fauna ^ (NH*)r2ehat«< CG tó <1 P3 tó-<ító 'Ci « ra 6‘Sei coW* <> ni £‘00Z CG CG -al W CG tótó tó ctí tó tó ni 0‘8TZ <1tó tó03tó03tó03tótótótó 03tó -i! tó tótótó tótó pH Mtótótó tno‘99Z tó tó tó R R A Pí niO‘QI£ » GO cO ritka, K = kevés, A = általános. N agy marosy: A magyarországi badenien korrelációja 213 153,9 m-től 71,9 m-ig (a tufás-kavicsos összletig) állandóan jelenlevő faj a S. hetero- morphits, melynek kihalása az NN 5 zóna felső határát definiálja. Ebből következően a rétegsornak ez a teljes tengeri szakasza az NN 5 zónánál nem fiatalabb. A nagy faj- és egyedszámú perzisztens alakok a szelvény korhatározását nem befolyásolják. A két mélyfúrási profil vizsgálata alapján összefoglalóan megállapítható, hogy az alsó riolitMfa fölött települő kőszéntelepes - rzehakiás-congeriás összlet kora makrofauna és nannoflóra alapján vagy felsőottnangien vagy még valósziniíbhen alsókar pátién. Az erre települő durvatörmelékes kőzetek képződésével egyide- jűleg a terület egyes blokkjai kiemelkedtek és lepusztultak. A kavicsos-homo- kos összlet felfelé fehér agyagmárgába megy át, melyben az első tufaszórási nyomok kb. a badenien emelet alsó határával esnek egybe. A rétegsor ettől fel- felé egészen a vulkáni törmelékes összletig az NN 5-ös nannozónába sorolható, amely a badenien emelet mélyebb részét képezi (II. táblázat). Ennek alapján az eddig szarmata korúnak tartott vulkáni agglomeráhim alig fiatalabb valamival az NN 5-ös zónánál, tehát legfeljebb középsőbadenien lehet. Sene§ et Buday (in Matejka 1968) ezt a Csehszlovákiába is áthúzódó képződ- ményt felsőbadeniennek tartják, bár erre utaló I)iztos fosszilia még nem került elő. 3.2. A nógrádszakáli terület A terület badenien korú rétegsora a garábi slírre települő változatos vastag- ságú középső riolittufával kezdődik, amely Nógrádszakál környékén kb. 4 — 5 m-t tesz ki. Erre kövületes badenien tufás márga, majd tufás homok követke- zik. A rétegsort andezittufa-tufit és -agglomerátum zárja. A Betrece-patak völgyének ,, torion” tufás márgájából Bogsch és Majzon (1936) írtak le gazdag faunát. Szerintük a képződmény faunája , .mélyebb neritikus” fáciesű. Bogsch a hatvanhat molluszkafaj között tizenegy, csak a Bécsi-medence badenienjéből ismert faj alapján ,, törtön” kort határozott meg, illetve ennek magasabb részét. Ennek a dolgozatnak a keretében a fenti felszíni feltárásból egy, a Nógrádszakál 2. sz. fúrás üledékes rétegsorából három mintát vizsgáltam meg. A fúrás rétegsorát Hámor G. után az alábbiakban összevontan közlöm: 0,0 — 5,2 m holocén patakhordalék 5,2 — 62,2 m horzsaköves andezitagglomerátum és -tufit rétegcsoport 62,2 — 76,1 m zöldesszürke tufitos aleurit 76,1 — 116,0 m szürke, csillámos, tufitos homok, homokkő 116,0 — 126,6 m szürke, homokos, tufitos, molluszkás márga 125,6 — 142,8 m szürke, halmirolitosan bontott tufa, tufit 142,8 — 290,0 m szürke, aleuritos agyagmárga (garábi slir) A fúrás 62,2 — 125,6 m közötti üledékes rétegsorából három mintát vizsgáltam meg. A 122 — 123 m-ből származó minta minden fontosabb szintjelző faj tekintetében megegyezik a felszíni mintával. A S. heteromorphus, Discoaster exilis és D. jormosus (csak fúrásban) fajok együttes előfordulása az NN 5-ös zónát jelzi, és ezzel rögzíti a vulkánosság korát is. A két mintában levő gazdag nannoflóra fontos alakjai a perzisztens formák mellett a D. lautus, D. adamanteus, D. musicus. A mélyfürás magasabb helyzetű mintái közül a 93 — 95 m bői származó minta már csak három ,, átfutó” fajt tartalmazott, míg az üledékes rétegsor tetején levő 62,2 m-ből szár- mazó minta teljesen nannoplanktonmentes volt (III. táblázat). E helyen említem meg, hogy a Cserhátból Püspökhatvan környékéről az andezitösszlet fekvőjében levő, és az összletbe közbetelepülő slírjellegű képződményből három mintát vizsgáltam, azonban egyetlen bemosott SphenoUthus moriformis példány kivételével a minták üresek voltak, így a vulkánosság kora nem volt meghatározható. 214 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A börzsönyi és nógrádszakáli List of the nannoplankton of samples Szokolya — 2. 114,0-116,3 i 7 o o 1 co a> 84,7—86,5 74,3—76,1 m 64,0—65,6 m 64,3—65,1 m 43,9—44,7 m 34,7—34,0 m 22,6—24,6 m 16,6—19,1 m 6,4— 7,2 m Reticulofenestra minma A A s A S S S S S S S 3 R. psevdoumbüica K K K R R R R K R. ef. paeudoumbilica R A K S A A Coccolühus eopelagicus R R R R A C. pelagictis S s S S S S S S S S S 3 C. radiatus Cydoccolithm cricotus R C. jafari R A s s S C. leptoporus R C. mirabilis R C. Totula R R K R K K R R Thoracoaphaera sp . R R S R Rhabdosphaera elavigera R R. pannonica A R K K K R. poculi A Dücolithus mvXtipoTUi K R R R R A D. sparsiforcUiLS HelicopcrUosphaera kamptneri K A A A A A A S S A K R H. waüichi H. cf. sellii K A K R K Syracosphaera pulchra R R K R Sphenolithus úteromorphm K A K K K K K 6. moriformis K K K K R R Micrantholühus flos R R A K M. vesper S K K A A s A R BraaTUdosphaera bigelowi A K A K K K K K Discoaster adamanteus K K D. deflandrei R D. exilis R R K A D. foTTnosus R A K K K D. lautus K D. musicus R R R R D. trinidadensis K R D. variábilis A R Perforocalcinella petali R R R R Lithostromaíion triangularis R R R CoTonocyclus nüescens Cricolithus j&nesi K R K K K K K R Bolodiscolithus macroporus R áthalmozás paleogénből R R H R R K R R R áthalmozás krétából R R K Magyarázat:R = ritka, K = kevés, A = általános S = sok 3.3. Szokolyai terület A DNy-i Börzsöny bádenien nannoflóráját három szelvényben és néhány szórvány felszíni mintában vizsgáltam. A szokolyai Magyarma oldalának réteg- sorát és molluszkafaunáját Báldi 1960-ban alaposan feldolgozta. Báldi és Kókay 1970-ben a szelvény rétegtani helyét és a börzsönyi andezitvulkánosság korát pontosították. A fenti szerzők szerint a terület rétegsora a következő, lulról-felfelé: a — kárpátién korú aprókavicsos, keresztrétegzett durvahomok Chlamys scabrella LAMABCK-kal — biotit-amfibolandezittufit (kismarosi tufit) (alsóbadenien alemelet) — gránátos biotit- amfibolandezitagglomerátum, ebbe települ a visegrádi Fekete- N agy marosy: A magyarországi badenien korrelációja 215 minták nannoplanktonja from the Börzsöny and Nőgrádszakál III. táblázat — Table III. hegyen néhány korallos mészmárgaróteg, melyek pontos helye a rétegsorban bi- zonytalan. (Az innen vizsgált minta nannoplanktont nem tartalmazott.) — édes- és brakvízi kovás agyag, diatomit, felső részén már tengeri, Corbnla gibba Olivi és O. carinata Ben. fajokkal. A Olobigerinoides sicanus faj a kárpátién emelet legfelső és a badenien emelet legalsó szakaszát jelzi — nasszás- pleurotomás agyag, magasabb részében Orbulina suturalis belépésév-el (kb. felső lagenidás zóna alja) — pteropodás-dentáliumos márga, mészmárga — iajtamészkő A Szokolya (Szk) -2 és 3. sz. fúrások kisebb eltérésekkel megegyeznek a fenti felszíni feltárásból leírt szelvénnyel (2. ábra). Badenien rétegsorukat az alábbi- akban Hámor (1971) és saját leírá.som alapján közlöm: 216 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet ntV 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 )00 110 120 130 140 52k-2 S2okolya felS2Íni NN6 Szk-3 NN 5 / / / / / / / / / ^andc2it-homok / corbu las-rotolioS , szint / / V / / \ cor bulós- rotaliós szint \ feltárás dentaliumos ptcropodás márga nassás dentaliumos agyag kOVQS corbulás agyag 1 ’EI] ^EZ] 2. ábra. A Szokolya-2., -3. mélyfúrások és a Magyarma felszíni szelvénye (részben BAldi T. 1960. nyomán). Jel- magyarázat; 1. Homokos mészkő, 2. Homok, homokkő, 3. Diatomit, 4, Márga, 5. Agyagmárga, 6. Tufa, ben- tonitos agyag, 7. Andezit, pszeudoagglomerátum, 8. Homokos mészkőbreccsa Fig. 2. Lithological sections of the boreholes Szokolya-2 and -3 and outcrop at Magyarma (partly after T. BiXDl 1960). L eg e n d: 1. Sandy limestone, 2. Sand, sandstone, 3. Diatomite, 4. Mari, 5. Clayey-marI, 6. Tnff, bentonitic clay, 7. Andesite, pseudoagglomerate, 8. Sandy limestone breccia Szk-3 21.0— 47,0 m 47.0— 50,6 m 50.6— 55,6 m 55.6 — 60,8 m 60,8—64,7 m 64.7 — 67,6 m 67,6—77,5 m 77,5—87,9 m szürke, tömött agyagmárga, 28 métertől lefelé corbulás, halpikkelyes zöldesszürke, bentonitos aayag mikrorétegzett, bentonitos diatomaföld zöld, tufitos, bentonitos agyag diatomaföld lithothamniumos, andezittörmelékes breccsa és mészkő tufitos agyag, andezithomok váltakozása andezit-pszeudoagglomerátum A rétegsor alulról felfelé 47 m-ig molluszka- vagy foraminiferafaunát nem tartalmaz. A tengeri mészkőre — breccsára — édesvízi diatomaföld települ. A 42 — 29 m-ig terjedő tengeri rétegekben jelen van a Globigerinoides sicanus faj. A fúrás foraminifera faimája alapján a rétegsort Grill alsó-lagenidás zónájába sorolta Koreczné Laky I. (in Hámor 1971). Szk-2 2,8 — 9,6 m 9,6 — 19,1 m 19,1 — 38,3 m sárgásszürke, homokos mészkő, meszes homokkő homokos, meszes márga sárgásszürke homok, homokkő N agy marosy: A magyarországi badenien korrelációja 217 38.3 — 91,4 m szürke, tömött, aleuritos agyagmárga 91.4 — 102,2 m szürke homok, andezithomok 102.2 — 118,3 m szürke, márgás, homokos aleurit, alsó három méterében corbulás 118.3 — 120,0 m ostreás, üthothamniumos mészkő 120,0 — 140,0 m andezit-pszeudoagglomerátum Kobbczné szerint a rétegsor foraminiferafaunája Grill alsó-lagenidás zónájába sorol- ható. A planktonforaminifera-határozások egymásnak teljesen ellentmondanak. A szokolyai szelvények nannoplanktonja mind faj- mind egyedszámát illetően igen gazdagnak mondható. Az Szk-3. és -2. sz. fiirásokban az andezitagglomerátumra transz - gredáló tengeri bázisképződmények a S. heteromorphus, D. exilis és D. formosus fajok alapján az NN 5-ös zónába sorolhatók. A Szk. 3. sz. fúrásban erre települő csökkentsósvízi és édesvízi diatomás-corbulás összlet nannoplanktonmentes, ennek felel meg a felszíni feltárás diatomit-corbulás agyag kifejlődése, illetve a Szk. -2-ben a 118,3 — 91,4 m közötti tengeri és corbulás-rotaliás rétegek váltakozása is. Az NN 5- és 6-os zónák S. heteromorphus kihalá- sával definiálható határa kb. megegyezik a nassás-pleurotomás-dentaliumos agyag és a ptero- podás-dentaliumos márga, homokos márga, mészmárga határával. (A Szk-2 sz. fúrásban ez 34,7 — 24,5 m között húzódik.) Az NN 5-ös zónára jellemző fontos ősmaradványok még a Discoaster ada?nanteiis, D. lautus, H. cf. sellii fajok (III. táblázat). A Szk-2 sz. fúrásban (9,6 — 19,1 m) tanulmányozható, és a felszíni feltárásban is fel- lelhető pteropodás-dentahumos márga, homokos mészmárga az NN 6-os zónába sorol- ható. Nannoflórájuk viszonylag szegényebb, mint az előző zónáé. A rétegsort lezáró, mély- fúrásban harántolt lajtamészkő nannoflórája igen szegény, a fosszilizálódásnak feltehe- tőleg nem kedvezett ez a partközeli mozgó vízben keletkezett képződmény. (A zebegényi bakókúti kőfejtő lajtamészköve is alig tartalmazott nannoplanktont.) A szobi ún. ,, nagyfeltárás” turritellás homokos agyagjának igen gazdag makrofauná- ját CsEPBEanYNÉ Mezhebics I. (1941) dolgozta fel. Az általa törtön korúnak tartott kőzetcsoportot a lajtamészkő heteropikus fácieseként valószínűsítette. A számos alsó- badenien faj (pl. Turritella badensis, T. partchi, Ostrea digitalina stb.) mellett a Chlamys elini jelenléte már az alsóbadenien felső részét jelzi. Ezzel kiváló összhangban van a feltárás nannoflórája, amely több Discoaster faj jelenléte mellett nem tartalmaz S. hetero- morphiist, így az NN 6-os zónába tartozónak tekinthető. (Nézetem szerint megfelel az Szk-2 sz. fúrás 3,0 — 32,9 m közötti szakaszának.) Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ezen a területen az alsóbadenien vul- káni tevékenység, majd az ezt követő franszgresszió maximuma az NN 5-ös zónába helyezhető. A regresszív homokosabb, parközelibb, parti fáeiesek megjelenése már az NN 6-os zónához kötődik. 3.4. Mecseki terület A Mecsek középsőmiocén rétegsorában három üledékciklus üledékei képvi- selik az ottnangien, kárpátién, badenien és szarmata emeleteket. (Hámor 1970, Forgó et. al. 1966.) Az ottnangien emeletben vastag terresztrikus, később folyóvízi, mocsári tar- kaagyag- és konglomerátumösszlet képződött, melybe az un. első riolittufaréteg települ. A ciklusvégi kiemelkedést andezitvulkanizmus kíséri. A második üledék- ciklus csökkentsósvízi, congeriás, kavicsos-homokos rétegeire ugyancsak csök- kentsósvízi halpikkelyes márga települ nagy vastagságban. Ebbe rétegződik bele az un. második dácittufaszórás anyaga. Felette a már normáLsósvízi durva törmelékes budafai összlet képviseli az átmenetet a nyílttengeri kifejlődés felé. amelyet a budafai összlettel laterálisán és vertikálisan is összefogazódó komlói slírkifejlődés képvisel a harmadik dácittufaréteggel. A ciklust a durvatörmelé- kes un. regressziós összlet zárja. Ez a rétegsor a fentebb említett szerzők szerint a kárpátién emeletet és talán az alsóbadenien emeletet képviseli. A teljes reg- resszió a K-Mecsekre jellemző, a Ny-Mecsekben csak részleges. 218 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A harmadik üledékciklus kezdő tagja a helyenként erősen homokos konglo- merátumos lajtamészkő, melynek marin kifejlődésű rétegeire települ a csökkent- sósvízi, bamakőszéntelepes összlet. Erre, a rétegsorban felfelé haladva, a part- tól való távolság függvényében turriteUás-corbulás agyagmárga vagy az un- felső lajtamészkő következik, amelyek ismét tengeri képződmények. A fenti felsőbadenien korú üledékekből folyamatosan fejlődik ki a szarmata korú csök- kentsósvízi moUuszkás agyagmárga és mészkő. A mecseki miocén képződmények foraminifera- és nannoplankton-együtte- sein végzett vizsgálatok révén már ismerjük néhány szintjelző forma előfordu- lását. Ezeket Bándiné (1960, 1964), Bóka (1964), Bóka et Kebnerné (1966), Koreczné Laky I. (1970), Bóna, Koreczné, Kebnebné (in Hámor 1970) nyomán idézem az alábbiak szerint: A nem tengeri jellegű halpikkelyes összlet bői leírt nannoplankton együttes nagyobb részben áthalmozott kisebb részben szintjelző érték nélküh Helico- pontosphaera kamptneri, Coccolithus pelagicus, Rhábdosphaera pannonica fajok- ból áll. A karpatien-badenien határt átfedő fajöltőjű Globigerinoides sicanus csak a sh'r alsó szakaszában lép fel, míg a Globigerinoides ( — Praeorbulina ) glomerosa fajt, csak a slír magasabb részéből és a regressziós összletből említi Koreczné. Ez a faj jelöli ui. a badenien alsó határát. A budafai-, a slír- és az alsó lajtamész- kő összleteket az általános faunakép alapján Koreczné Grill lagenidás zóná- jába sorolja, a corbulás-turritellás agyagot pedig a spiroplectamminás, illetve a bulimina-bohvinás zónába. Utóbbit alátámasztja az Uvigerina venusta liesin- gensis faj jelenléte. Bóna és Báldiné Beke M. vizsgálatai szerint a halpikkelyes összlet és a szarmata közé eső rétegek nannoflórája igen gazdag. A korábban már felsorolt fajok mellett sok más ,, átfutó”, nem szintjelző értékű formát is jeleznek, pl. Braartidosphaera bigelowi. Micrantholithus flos. M. vesper. Lithostromation trian- gularis, Braarudosphaera discula, Discolithus lineatus ( — multipora) , D. mac- roporus ( Holodiscolithvs macroporus), Cyclococcolithus leptoporus, G. cf. robustus ( rohila), Coccolithus sp. indet. ( = Cricolithus jonesi. (Bóna 1964 p. 124.) fajokat. Szint jelző értékűek a Discoaster cf. crassus és a D. cf. molengraaffi ( = adamanteus-lautus forrnak ör^, valamint a D. challengeri ( — exilis, variá- bilis) fajok, melyeket a szerzők csak badenien korúnak tartott üledékekből írtak le. Az ősmaradványlistákban az előbbiek mellett előforduló nagyszámú áthalmozott kréta és paleogén fajt a 60-as évek elején még nem lehetett bizton- sággal az áthalmozottakhoz sorolni. Vizsgálataim során egy-egy felszíni minta nannoflóráját határoztam meg a .“lírből (komlói iitbevágás) és a budafai összletből (mecsekjánosi homokbánya). A budafai homokkő mintája a 8. heteromorphus, D. formosus és D. divaricatus fajok alapján biztosan az NN 5-ös zónába soroUiató (felsőkarpatien-alsóbade- nien). A komlói slír mintában előforduló D. formosus, D. dilatus fajok, valamint a 8. heteromorphus hiánya az NN 6-os zónát jelzi. Minthogy egy faj hiányának szint jelző értéke viszonylag alacsony, elképzelhető az a lehetőség, hogy itt nem a kihalás, hanem valamely környezeti változás okozza a 8. heteromorphus faj hiányát. így a minta az NN 5-ös zónába lenne sorolható. (Az utóbbi feltétele- zést támasztja alá az, hogy a továbbiakban tárgyalandó tekeresi fúrás tanúsága szerint a slír teljes képződési ideje megfelel az NN 5-ös zóna időtartamának.) Az egyik legteljesebb miocén szelvényt fúrt mecseki mélyfúrás, a Tekeres-1 nannoplanktonját és foraminiferafaunáját Bóna és Kernerné Sümegi K. Nagymarosy: A magyarországi badenien korrelációja 219 0- 50- 100 150 200 250- 300- 350 AOO 3 O OC 7 KXX> diQlomit koralloK f NN 7 I Bolivino- Bulimino 2Öno ^ 2^ _6 4 spiroplodomminás zóna .il\ Iso-logtnidos zóna .1 alsó-lagemdös zóna .i NN 5 B66- = 966-Ht^ csokkentsósvizi halpikkciyes'agyagmárga összlet limnikus barnokőszenes összict lerrcsztrikus összlet, riolittufa 1095 {^^3^ triász mészkő 1096 1 2 ~i ^ 3r- • 4 oooo 3. ábra. A Tekeres-1. mélyfúrás szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Aleuritos agyagmárga (sllr), 2. Mészmárga 3* Homok, homokkő, 4. Kavics, konglomerátum, 5. Halpikkelyes agyagmárga, 6. Tufa, tuflt Fi^. 3. 1/ithological section of the borehole Tekeres-1. L e g e n d: 1. Silty clayey-marl (schlier), 2. Caloareous mari, 3. Sand, sandstone, 4. Pebble, conglomerate, 5. Clayey-marl with fish scales, 6. Tuff, tuffite (1966) már megvizsgálták. Az újravizsgálatot az tette szükségessé, hogy az azó- ta eltelt évtized során mind a vizsgálati technika, mind a nannoplankton-világ- zonációról szerzett ismeretek sokat fejlődtek, így a rétegsor újraértékelése érté- kes információkat nyújthat. A fúrás miocén szelvényét az alábbiakban HAmok (1964) és saját leírásomban közlöm, helyenként Bohnicé Havas M. (in Hámok 1970) makrofaunahatározásaival kiegészítve (3. ábra): 220 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet 25,6 — 76,1 m szürke, zöldesszürke, néhol mikrorétegzett, levelesen elváló, diatomás agyagmárga, mészmárga. 68 méterben bentonitos betelepülés. Gyakori fossziliák: Corbula sp., Nucula sp., Léda sp., Turritella sp. 45 m-ben Vaginella austriaca, Amussium cristatum badense, Turritella badensis (utóbbi két faj 45 — 263 m között fordul elő és az utóbbi belépése a bá- deni emelet alsó határát is jelzi). 76,1 328,7 m szürke, tömött, finomhomokos agyagmárga (slír). Gyakoriak a Teliina sp., Dentalium sp. 87 m-től lefelé helyenként korallok találhatók. 125-, 128-, 144- és 289 m-ben tufitos. Alsó határán 40 cm féregnyomos mészmárga található. 328,7 — 380,0 m szürke, csillámos, aleuritos finomhomok, -homokkő, 346 — 348 m között tuf itbetelepüléssel. 380.0 - 868,0 m szürke, mikrorétegzett, halpikkelyes agyagmárga ritkán kavics- és ho- mokkőbetolepülésekkel, felső réteghatárán apró Congeriákkal, 532 — 541 m között dácittufit- és bentonitbetelepüléssel. 868.0- tól 985,0 m-ig operculumos, bulimusos agyag, homokkő barnaszénzsinórokkal (,, helvét” limnikus összlet). 985. 0- től 1095,0 m-ig terresztrikus konglomerátum-homokkőösszlet, talpán bentonitoso- dott riolittufával. Kernerné vizsgálatai lehetővé te.szik néhány foraminifera-dátum megállapítását, bár ezek nem egyeznek meg mindig a Paratethys területén eddig nyert eredményekkel. Az Uvigerina rnacrocarinata faj a rétegsorban 272,0 — 114,0 m között fordul elő, és bár meg- jelenésének az alsó lagenidás zóna aljával kellene egybeesnie, Kernerné az alsó-lagenidás zónát csak 136 — 83 m között jelzi. 136 m-től felfelé egyszerre jelennek meg a Globigeri- noides quadrüobatus, az Orbulina suturalis és az 0. universa fajok, ez azonban Rögl (1975) szerint csak a spiroplectamminás zónában lenne várható. A spiroplectamminás zónát Kernerné az 52,5 — 44,3, a bulimina-bolivinás zónát a 44,3 — 28,0 méterközökbe helyezi. 41 1,5 — 365,0 m-ig a halpikkelyes összlet és az arra települő előbb congeriás csökkent- sósvízi, majd tengeri homok és homokkő értékelhető nannoplankton-együttest nem tar- talmazott. A 363 — 365 méterközben fellépő D. exüis és S. heteromorphus fajok már a biztos NN 5-ös zónát jelzik az ugyancsak itt megjelenő H. cf. sellii fajjal együtt. 272 méterben a badenien emelet határát jelző U. rnacrocarinata faj fellépésével egy- idejűleg megjelennek már a korábban említett badenien molluszkafauna-elemek is. A nan- noplankton diverzitása megnő, és jelentkeznek Discoaster variábilis és D. dilatus fajok. Kernerné ábrája szerint a Lagenidae család ,, inváziója” is itt kezdődik, ezért ezt a szintet KERNERNÉ-yeí ellentétben az alsó-lagenidás zóna alsó határának tekintem. A 136 m-ben kimutatható második Lagenidae ,, invázió” (Kernerné alsó-lagenidás zónája) véleményem szerint már a feLső-lagenidás zónának felel meg, annál is inkább, mert az Orbulina suturalis, O. universa és Olobigerinoides quadrüobatus fajok együttes fellépése ebben a zónában in- kább elfogadható. (Ezt az átértékelést Kernerné határozásait teljes egészében elfogadva, az általa publikált ábrára alapozva végeztem.) 136 — 76 m között a nannoplanktonban az egyed- és fajszám hirtelen emelkedése tapasztalható (17, 20, sőt 25 taxon), a már emlí- tett Discoasterek mellett D. lautus, D. adamanteus, D. brouweri is kimutatható, sőt erre a szakaszra tehető a Rhabdosphaera poculi első megjelenése is. Kb. 76 m-től 60,3 m-ig a nannoplankton csaknem eltűnik, corbulás, rotaliás biofá- ciesek válnak uralkodóvá. Ez az enyhén csökkentsósvízi kifejlődés feltehetően laterális ekvivalense lehet az általános kelet-mecseki regressziós, alsó lajtamészkő és barnakőszén- telepes sorozatoknak. (Alátámasztja ezt a megállapítást, hogy Koreczné (1970) a bama- kőszéntelepes összletből kimutatott egy hasonló rotaliás fáciest.) Az erre települő turri- tellás-corbulás agyag 56,0 — 57,5 méterközéből származó mintájának nannoplanktonja az utolsó S. heteromorphus kihalásával az NN 5 — 6-os zónák határát rögzíti. Az NN 6-os zóna megközelítőleg egybeesik az 52,5 — 44,3 m között kimutatható spiro- plectamminás foraminiferazónával. Itt lép fel az első Helicopontosphaera wallichi példány. A 44,3 — 28,0 méterköz megfelel Grill buliminás-bolivinás zónájának. A nananoflórára jellemző a Cyclococcolithus macintyrei és a Rhabdosphaera poculi fajok tartós fellépése. A 41,1 — 42,3 méterközből kimutatható gazdag együttes az NN 7-es zónában rögzíti a buliminás- bolivinás .‘izint — egyben a badenien emelet felső határának — korát, a szintjelző Discoaster kugleri faj alapján. Mellette megtalálhatók még a D. aulakos, D. formosus, D. exilis, D. musicus, D. brouweri, D. lautus fajok, valamint egy eddig meghatározatlan forma (Disco- aster sp.). 28 m — 25 m-ig rotaliás, nonionos, diatomás szarmata mészmárga zárja a rétegsort. N a g y m áros y : *4 magyarországi badenien korrelációja 221 Hat felszíni minta nannoplanktonját vizsgáltam a hidasi barnaköszénterü- letről. Ennek rétegsora megfelel a mecseki miocén harmadik üledékképződési ciklusának. A hidasi ítn. alsó lajtamészkő, amely a transzgressziós rétegsor bázis- képződménye, a S. heteromorphus faj jelenléte alapján az NN 5-ös zónában képző- dött. Tehát a Tekeres 1. sz. fúrás tapasztalataival egybehangzóan kimutatható, hogy a inásodik és harmadik üledékképződési ciklus közötti denudációs szakasz, és az azt követő transzgressziós időszak eleje még az NN 5-ös zónának megfelelő időinterval- lumba tehető. A barnakőszéntelep közberétegzett bythiniás és brotiás meddőképződményei nannoplanktont nem vagy alig tartalmaztak. A kőszéntelep fedőjében levő telli- nás majd Cardita jouanetti-ü agyag, agyagmárga szintjelző formát nem tartal- maz. A Coccolithus pelagicus, Reticulofenestra pseudoumbilica, Rhabdosphaera pannonica nagy egyedszámú fajok mellett sok más perzisztens forma is kimu- tatható. A hidasi badenien rétegsorra folyamatosan tele]>ülő szarmata csökkentsós- vízi diatomás agyag kis diverzitású nagy egyedszámú együttessel jellemezhető; R. pseudoumbilica, Holodiscolithus macroporus, Discolithus sparsiforatus, Crico- lithus jonesi (IV. táblázat). A mecseki badenien nannoplanktonját vizsgálva összefoglalóan megállajjít- hatjuk, hogy a má.sodik üledékképződési ciklus tengeri szakaszának képződményei, a budafai összlet és a komlói slir, az azt követő regressziós összlct, valamint a harma- dik ciklus transzgressziós képződményei az NN 5-ös zónának megfelelő időinter- vallumban képződtek. A barnakő.. deflandrei R D. dilatus R D, divaricotus D. druggii R I). exilis R D. fotmosus R D. kugleri D, lautus D. musiciLS R D. nephados D. trinidadensis R D. variábilis R D. sp. PerJoTOcalcineUa petali 8 K R Lithostromaíion triangvXaris R H> Coronocyclus nitescens Cricolühus jonesi R R K R A A A A Holodiscolithus macroponis R áthalmozás paleogénből R R R R R áthalmozás krétából R R R K R R K K Magyarázat: R = ritka, K = kevés, A = általános, S — sok dúl, — ez S. heteromorphus-sa], együtt NN 4-es zónát jelentene — . A faj kis egyedszáma miatt feltételezhetjük, hogy ez a forma bemosott. Autochton vol- tát kizárják a vele egy mintában talált fiatalabb foraminiferák is (V. táblázat). Összefoglalóan megállapítható, hogy a tárgyalt három fúrás badenienjének négy magmintája alapján ezen a területen a badenien transzgresszió időpontja az NN 5-ös zónában rögzíthető. Nagymarosy: A magyarországi badenien korrelációja 223 nannoplanktonja of samples from the Mecsek IV. táblázat — Table IV. Tekeres 1. 1 Hidas a 00 00 o 1 o o B o oT 00 7 00 164,0—166,2 m 149,0—151,0 m 136,0- 138,0 m 116, .5- 119,0 m B 00 Ci 1 00 Cé 91,0 93,0 m 8.5,3—87,0 m 76,1—78,0 m 63,7—65,0 m 60,3—61,6 m a kffi 1 o uo 52,6 -54,5 m 46,0—48,0 m 41,1- 42,3 m 32,0—34,5 m a iC oT « 1 o 00 Cí Komlói slir (felszín) Mecsek] ánoei homokbánya c6 H bythiniás meddő melaniás meddő | tellinás fedő carditás agyag szarmata diatomi^ s s 8 8 8 S A S S E R A 8 s E s s S 8 A K K K K A s A E A 8 8 A E E R E 8 s A s S s s A E A 8 8 s 8 E A s K K R A E A A E E A S 8 8 s 8 s s S 8 E R A 8 8 E s 8 s s E A s R E E R R A K E A S s s A A A A E K K E R A R E E K K E E A 8 8 s A A A A E E E A A A E E 8 s E 8 E A 8 A s A R A A E R A S R R R R R R E E A A E A E A E A E A A E E E E E R R 8 8 8 8 8 S A 8 8 E A 8 Ö 8 A s A A A K A E K R R E R R E A 8 A A A R A A R R E E E A E R E R R R E 8 A A A E R R K A R E E E s E R R R E R R R R A A A E R E R E E R E E E R R R R R R R R R R R R R R R R R A A K A A A R R R R R K E R R K R R A R R R R R R A A E K R A R A R R R R R A R K K E E E A R R R A R R K K E E E A 8 8 K E S s 8 E E E K K K A A A A A A A E A E S E R R R 1 R R R R R R R K 1 3.6. Bakony hegység A Bakony badenien üledékeiből mindössze négy mintát vizsgáltam tájéko- zódás céljából. A badenien üledékek a kárpátién, valamint az idősebb rétegekre a K-i Bakonyban diszkordanciával, nyugatabbra konkordánsan, édesvízi, kőszenes rétegek átmenetével települnek. 1* 224 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Az egyéb dunántúli és külföldi List of the nannoplankton of other LaaanderThaya | Frattingsdorf . . 1 Baden bei Soos Niissdorf/Wien Metró —325 Metró — 309 a oT 39,7 m 194,8 m 160,4 m 144,0 m Reticulofenestra excavcUa K R. minvta A S A s R. pseuiloumbilica K A A A R s R R. cf. pseudovmbilica A A s A A Coccolithus eopelagicus R K s R R K C. pelagicus A s s S K s R s C. radiatus A A K A R K Cyclococcolithus cricotus A K C. jafari A K C. leptoporus K A K A K C. mirabilis R R R C. TOtula K A K A R R K Thoracosphaera sp. Rhabdosphaera pannonica A R Discolithus midtiporus R A K R K D. spar.tiforatus K A R K Helicopontospkaera ampliaper'a E. intermedia R R H. kamptneri R A A R A A A H. cf. sellii S R Syracosphaera pulchra R R Sphenolithus heteromorphus R R 8. moriformis K A K R R K R Micrantholithus flos R K M. xtesper Braarudospkaera bigelowi R B. discula Disroasfer adamanteu.elites kifejlődést képviselő rétegsorok közül a Hungária krt. és Thököly út sarkán mélyült Metró 325. sz. fúrásból határoztam meg két minta nannoplanktonját. A badenien rétegsor a következő: 9,7- — 23,0 m zöldesszürke, molluszkás, szenes növénymaradványos homok és agyag váltakozása, 23,0 — 44,2 m zöldesszürke, molluszkás agyag, agyagkavicsokkal, Cerithkim, Cardium, Turritella, Ostrea és Pecten sp.-vel, 44,2 — 60,0 m szürke, meszes, molluszkás homok, homokkő, talpán Cerithiurn sp.-kkel. Ebben a csökkentsósvízi és tengeri képződményeket feltáró szelvényben a_ vizsgált mintákban (59,9 m és 39,7 — 44,3 m) szintjelző nannoplanktont nem találtam. Általános alakok a Coccolithvs pelagicus, Cyclococcolithus floridanus, Reticulofenestra psettdoumbilica, Helicopontosphaera kamptneri, Gricolithus jonesi fajok. Eocén és kréta bemosott formákat is észleltem. Teljesebb szelvényt tanulmányozhattam a Rákóczi-téren mélyült Metró-309. sz. fúrásban: 11,0 — 20,6 m szürke aleurit 20,6 — 21,8 m homokos kavics 21,8 — 193,8 m világosbarna-zöldesszürke agyagos homok, homokos agyagos aleurit váltakozása, 92 — 93 illetve 109,5 — 109,7 méterekben apró kavicsos, uszadékfás, 39 — 42 és 144,2 — 144,6 méterekben bentonitos-tufás bete- lepüléssel. 193,8 — 205,0 m zöld, zsíros, bentonitos, tufitos agyag és agyagos kv^arckavicskonglome- tum (terresztrikum) A rétegsor részletes foraminiferavizsgálata során Kernerné (szóbeli közlés) kimutatta, hogy a zömében áthalmozott, badeniennél idősebb formák mellett c.sak 41,5 — 44,3, 78,5 — 81,6, 90,0—92,0, 95,4 — 98,3, 107,8 — 111,0 méterekben jelentkeznek autochton csökkentsósvízi alakok, és mindössze egyetlen betelepülésben (129,4—145,0 méter) mu- tathatók ki autochton tengeri foraminifera-együttesek, melyeket a spiroplectamminás zónába sorolhatunk. 155,8 m-ből Helix sp.-t említ Nagy J. (szóbeli közlés). A nannoplankton-vizsgálatok szinte teljes egészében alátámasztják a fenti eredménye- ket. A 194,8 és 160,4 m-ből származó mintákban szegényes nannoflóra jelentkezik. Az előző fúrásban már említett fajok mellett Cyclococcolithus rotula, C. rnirabilis, Syraco- sphaera pulchra fordul elő. A tengeri betelepülés kb. kétszeres diverzitású nannojlórája a 228 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Discoaster exilis, D. aulakoa, D. variábilis, D. rmisicus fajok jelenlétével és a Sphenolühus heteromorphiís hiányával az NN 6-os zónába sorolható. A legfelső tengeri minta D. cf. kugleri és D. brouweri fajai jelzik, hogy ez a szakasza a szelvénynek közel lehet az NN 7-es zónához. A rétegsor további része csökkent számú, szintjelző érték nélküli fajt tartalmaz. Összefoglalóan megállapítható, hogy a budapesti badenien — legalább részben — fedi az NN 6-os zónát (ezt a továbbiakban nagy számú, részletesebb vizsgá- lattal kellene pontosítani). A mecseki badeniennel egyezően a spiroplectamminás zóna itt is az NN 6-os zónával esik egybe. 3.9. Ausztriai típuslelőhelyek Az ausztriai középsőmiocén korú típuslelőhelyek nannoplankton vizsgálata közel 30 éves múltra tekint vissza. A korábban elért rétegtani eredményeket Stradnek. et Papp (1961), Kamptner (1948), Bachmann et al. (1963), Grill edit. (1963) és Martini et Müller (1975) alapján közlöm, saját eredményeim- mel kiegészítve (V. táblázat). 3.9.1. Laa an dér Thaya A város téglagyárában feltárt kékesszürke, csillámos agyagmárgát (slír) az alsó-ausztriai ,,felsőhelvét” = kárpátién típusszelvényének tartják. Az Uvige- rina parkeri breviformis és az U . bononiensis primiformis, valamint a Turritella terebralis gradata fajok alapján ez a rétegsor karpatiennél fiatalabb nem lehet. A laai rétegekből Martini et Müller (1975) az alábbi nannoplanktonfajokat írta le; Coccolithus pelagicus, Reticulofenestra pseudoumbilica, Braarudosphaera bigelowi, Helicopontosphaera ampliaperta, H. kamptneri. A szerzők szerint ez a nannoflóra az NN 4-es zónára jellemző. Saját vizsgálataim sajnos szintjelző alakokat nem mutattak ki a laai mintá- ból, bár gazdag 17 fajból áUó nannoplankton-együttest találtam. Az előbb fel- sorolt formákon kívül Cyclococcolithus leptoporus, Helicopontosphaera intermedia, CricolitMts jonesi került elő. 3.9.2. Fráttingsdorf A fráttingsdorfi téglagyár alsó-lagenidás zónába tartozó kék bádeni agyagja a bádeni emelet legalsó részére jellemző Globigei inoides ( = Praeorbulina) glo- merosus, G. sicanus, Globorotalia fohsi barisanensis, Uvigerina semiornata semior- ncUa, U. macrocarinata-Yal jellemezhető foraminifera-együttest tartalmaz. Stradner (1961) és Bachmann et al. (1963) számos áthalmozott faj mellett a Cyclococcolithus rotula, Helicopontosphaera kamptneri, Rhabdolithus siccus ( = pannonién), Lithostr ómat ion triangularis, Discoaster deflandrei, D. perforatus és D. challengeri fajokat írta le a kőzet gazdag nannoplanktonjából. Az utóbbi formát később több szintjelző értékű fajra bontották, így Stradner fráttings- dorfi D. challengeri-]e valószínűleg az alábbi fajokat foglalja magában: D. variábilis, D. musicus, D. adamanteus. A D. challengeri s. str. (Braml. et Ried) Martini emend. faj Stradner ábrái között nem fordul elő. Saját határozásaimmal kiegészítve Stradner nannoplankton-listáját a lelő- hely pontos zónabehatárolása lehetségessé váhk: a Sphenolithus heteromorphus, Discoaster formosus és D. cf. exilis fajok alapján az NN 5-ös zónába sorolhatjuk. Nagymarosy: A magyarországi badenien korrelációja 229 A 26 autochton faj között megjelenik a Helicoponfosphaera cf. sellii alak is. A Helicopontosphaera ampliaperta egyetlen példánya feltehetőleg utólagos be- mosásból származik. 3.9.3. Baden bei Soos A téglagyári kék bádeni agyag foraminifera-együttese a felső lagenidás zóná- ba tehető, az alsóbadenien magasabb részét jelzi az Orhulina suturalis faj belé- pése. A lelőhelyről Stbadner et Papp (1961) és Kamptner (1948) a következő, fontosabb, azonosítható formákat írták le: TremalitJius amplus ( = Reticulo- feneatra pseudoumbilica), T. ( = Cyclococcolithus ) rotula, Cyclolithus rotundus ( = Coronocyclus nitescens), DiscolitJms multiporus, D. pulvinus ( = Gricolithus jonesi? ), Scyphosphaera apsteini, Discoaster cJmllengeri (= D. adamanteus, D. exilis ) . Saját határozásaim alapján a következő fontos formákkal egészítem ki a fentieket: H. cf. sellii, 8. heteromorphus, I). formosits, Cyclococcolithus leptopo- rus. Ezek együttesen NN 5-ös zónát definiálnak. 3.9.4. Nussdorf bei Wien, Orünes Kreuz A .sárgás amphisteginás márga Grill buliminás-bolivinás zónájába sorolható. Stradner (1961) és Kamptner (1948) az alábbi fontosabb fajokat publikál- ták ezekből a rétegekből. Cyclolithus rotundus ( = Coronocyclus nitescens), Dis- colithus vigintiforatus ( = D. multiporus), D. latus ( — Cricolithus jonesi ? ), Dis- coaster molengraaffi (= D. lautus, D. dilatus), D. challengeri ( = D. exilis, D. variábilis), D. cf. challengeri. Saját határozásaim révén az előbbiekhez hozzá- fűzöm a Reticulofenestra pseudoumbilica, Cyclococcolithus leptoporus, Discoaster musicus fajokat. A nannoflóra általános képe alapján a lelőhely kora valószínűleg az NN 7-es zónával lehet egyidős. 3.10. Szarmata nannoplankton A szarmata emelet egyértelműen csökkentsósvízi üledékeiben értelemszerűen nem várható gazdag nannoflóra. Recens analógiák alapján állíthatjuk, hogy a sótartalom már viszonylag kismértékű csökkenése is a nagy egyed- és kis faj- számú nannoplankton-együttesek kialakulásának kedvez. Ennek ellenére Báldiné (1960), Róna (1964) viszonylag gazdag nannoflórá- kat írtak le hazai szarmata képződményeinkből. A Coccolithus pelagictis, Cyclo- coccolithus leptoporus, Helicopontosphaera kamptneri, Discolithus lineatus ( — D. multiporus), D. cí. panarius ( — Syracmphaera pulchra? ), Holodiscolithus mac- roporus, Braarudosphaera bigelowi, B. discula, Lithostromation triangularis, Rhabdolithus pannonicus, Perforocalcinella fusiformis feltehetőleg olyan fajok, melyeket paleoökölogiai szempontból euryhalinnak kell tartanunk. Stradner (1960) az ausztriai szarmata üledékekből a B. bigelowi faj alkotta monospecifikus tör]jetermetű nannoplankton-együtteseket mutatott ki. Ezek a tulajdonságok általában csökkentsósvízi társulásokra jellemzők. Lehotayová (1974) a szlovákiai szarmatából közölt a fentiekhez hasonló ősmaradványlistákat, azonban néhány faj autochton volta nagyon is kétséges: pl. 230 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzei a közismerten stenohoJin Discoaster variábilis, az eocén végén kihalt D. barhadien- sis, és az oligocén végén kihalt Zygrhablithus bijugatus fajok egészen biztosan áihal- mozott formák, ugyanúgy mint a kréta végén kihalt Micula genus. A többi faj allochton jellege nem bizonyítható, bár sokszor gyanítható. Tájékozódásképpen négy szarmata mintát vizsgáltam meg, hogy eldöntsem, van-e a magyarországi szarmatának értékelhető nannoflórája: Hidasról diato- más agyagot, Ecsegről szarmata mészkövet (ez fosszihamentes volt). Sopron- ból szarmata agyagot a Kuruc-domb tetejéről, a perbáh perspektivikus fúrás 211 — 214 m-éből szarmata agyagmárgát (V. táblázat). A szarmata flóraelemek hosszú faj öltői egytől egyig lehetővé tennék annak a feltételezését, hogy a fajok szarmatánál idősebb képződményekből mosódtak be. Ennek azonban ellentmond helyenként igen nagy egyedszámuk, és más, idősebb stenohahn ,, bemosott” formák jelentéktelen volta vagy hiánya. Báldi- NÉ és Bóna saját mintáimban is fellelt formáihoz hozzáfűzöm a Cyclococcolithus macintyrei, C. rohila, Sphenolithus moriformis fajokat. A szarmatából eddig leirt nannof lórák a zónajelző alakok hiányában pontos kor- meghatározásra alkalmatlanok. 4. A magyarországi badenien korú nannoflórák általános képe 4.1. A nannoplankton mint fácies jelző Az ebben a dolgozatban vizsgált badenien nannoplankton-együttesek faj- és egyedszámuk alapján a leggazdagabbak azok közül, melyek a felsőeocénnél fiatalabb magyarországi harmadidőszaki képződményekből előkerültek. A fosszilizálódás elsőszámú meghatározó tényezője az, hogy a lerakódás! kör- nyezetben a víz áramlási sebessége ne lépje át azt a határértéket, amely meg- akadályozná a nannoplankton és a vele azonos nagyságrendű agyagrészecskék lerakódását. Ennek megfelelően a vizsgált durvaszemű homokkövek, konglo- merátumok általában szegényes vagy semmilyen nannoflórát nem tartalmaz- tak. Külön kategóriát képvisel ezen belül a litoráhs durvaszemcsés lajtamészkő és a szarmata mészkő, amelyekben a kövületek mészhéját kioldó diagenetikus hatások is érvényesültek, amint ezt a molluszkakőbelek is sokszor bizonyítják. Ennek megfelelően a lajtamészkő szinte teljesen nannofossziliamentesnek bizo- nyult. Igen kevés nannoplanktont tartalmaztak azok az általában tufitos minták, amelyekben sok kovavázú egysejtű, többnyire diatoma volt. A jelenség oka a tengervíz pH-jában keresendő. Kivételt képeztek azonban a szokolyai minták, melyek mész- és kovavázú formákat egyaránt gazdagon tartalmaztak. Általá- ban nannoplanktonmentesek voltak a mikrorétegzett diatomás agyagféleségek, melyek édes- vagy brakkvízi mihőben képződtek, ami kedvezőtlen a mészvázú nannoplankton számára. A nannoflórák általában kevésbé tükrözik az elhalásuk pillanatában fenn- állt fáciesviszonyokat, mint pl. a molluszkák vagy a bentosz foraminiferák. Elsősorban a sótartalomról és a vízhőmérsékletről nyújtanak információt. Az édesvízi -csökkentsósvízi üledékek nannoplanktont ritkán vagy kis diver- zitásban tartalmaztak. Normálsósvízi üledékek esetén már a hőmérsékleti Nagymarosi/: A magyarországi badenien korrelációja 231 5. ábra. A magyarországi lelőhelyek helyszínrajza Fig. 5. Location chart of the Hungárián localities 6. ábra. A hőmérséklet változásai a harmadidőszakban a Csendes-óceán egyenlítői térségében (Roth, 1974) Fig. 6. Changes in temperature duríng the Tertiary in the equatorial zone of the Pacific Óceán (Roth, 1974) viszonyok válnak döntővé, pontosabban a tengervíz felső vízrétegének hőmérsékltei viszonyai — , ugyanis a legtöbb nannoplankton faj itt él. A mellékelt 6. ábra a Csendes-óceán egyenlítői zónájának planktonforamini- ferák alapján megszerkesztett kainozóos hőmérsékleti görbéjét mutatja. Ezen feltüntettem Martini nannozónáinak időbeli helyzetét is. Kitűnik, hogy az NN 4— 5— 6— 7 zónák időtartamára (ezen helül NN 5-re) esik a hőmérsékleti maxi- mum, a planktonökológia a faj- és egyedszám pozitív anomáliáit általában ilyen hőmérsékleti maximumokkal hozza kapcsolatba. Mivel az európai kontinentális lemez szélességi körökhöz viszonyított hely- zete eddigi ismereteink szerint a miocénben és az azóta eltelt idő során jelentő- sen nem változott, az idézett hőmérsékleti görbe tendenciáit arányaiban érvé- nyesnek tarthatjuk a Paratethys területén is. Ezt alátámasztják a szelvénye- inkben észlelt fajszám-változások is. A hőmérsékleti maximumnak megfelelően az NN 5-ös zóna badenien szakaszában észleljük a legnagyobb fajszámokat ( diver- zitást ) . 232 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A vizsgált mintákban jól elkülönülnek azok a viszonylag euryterm-euryha- lin fajok, melyek a környezet szélsőségesebb változásait is eltűrve általában minden mintában tömegesen vagy aránylag nagy számban szerepebiek, és azok a fajok, melyek az üledékképződés egy-egy pelágikusabb, vagy a kbma egy-egy melegebb szakaszában léjmek fel Állandóan jelenlévő, viszonylag nagy egyed- számú formák a Cocrolithns pclagicns, C. eopelagicus, Cyclococcolithus rotula, C. floridanus, C. jafari, Eeticulofenestra pseudoumbilica, R. cf. pseudoumbilica, Ilelicopontosphaera ícamptneri, Holodiscolifhus macroporus, Rhabdosphaera pan- nonira, Perforocalcinella fusiformis, Sphenolithus moriformis, Cricolithus jonesi. Az alább felsorolásra kerülő formák csak a ynélyehbvízi, nyílttengeri környezethez kötődnek, ennek megfelelően elsősorban az alsóbádcni trnnszgresszióhoz, mikor ezek a viszonyok hazánk területén a leginkább uralkodóvá váltak. Ez egybeesik a feljebb idézett hőmérsékleti maximummal is: Helicopontosphaera cf. tvallichi, Sphenolithus heteromorphus, Coronocyclus nitescens, és a Discoasterek. Utóbbiak közül leg- gyakoribbak a D. variábilis, 1). trinidadensis, a D. musicus, D. exilis, D. ada- manteus. Ebben a fáciesben jelentkeznek a közelebbről meg nem határozott Thoracosphaera fajok is. 4.2. A nannoplankton mint kor jelző A badenien időtartamát átfedő NN 5 — 6 — 7-es MARTiNi-zónák határait jelző fajok közül a hazai badenienben megfelelő biofáciesben szinte mindig előfordul- nak az NN 5-ös szintet jelző Sphenolithus heteromorphus és Discoaster exilis fajok. Az NN 7-es zóna kezdetét jelző D. k^igleri-nek alig egy-két példányát sikerült megtalálni. A szintén erre a zónára jellemző D. challengeri s. str. és Triquetrorhabdulus rugosus, Scapholithus fossilis, valamint a különböző Scy- phosphaera fajok teljesen hiányoznak, bár ezek némelyike a szomszéd országok badenienjében előfordul (Lehotayová 1970. Gheta in Dumitrica et al. 1975). NN 8-as vagy ennél fiatalabb zónára jellemző alakot nem találtam. Lokális szintezésünkben esetleg felhasználható az a néhány faj, amely — úgy tűnik — badenien szelvényeinknek meghatározott szakaszához kötődik. A Helicopontosphaera cf. sellii eddigi vizsgálataink szerint az NN 4-es zóna közepe táján lép fel (Horváth és Nagymarost 1978.) és bár NN 6 és 7-es zóná- ból is előkerült, nagy egyedszámmal mégis az NN 5-ös zóna felső részéhez kap- csolódik. A Coronocyclus nitescens szintén elsősorban NN 4 és 5-re jellemző. A Discoaster brouweri az NN 5-ös zóna legtetején jelentkezik, de inkább a fiatalabb zónákban fordul elő, — nem túl nagy gyakorisággal —.AD. dilatus, D. divaricatus, D. formosus az NN 5 — 6-os zónákban tipikusak, éppen úgy, mint a D. lautus, D. adamanteus. Az eddig kizárólag NN 7 zónajelzőnek tartott Rhabdosphaera, poculi — bár csak szórványosan — NN 5-ből is előkerült. A H. wallichi, Cyclococcolithus macintyrei és D. cf. challengeri (Stradner et Paff 1961.) fajok úgy tűnik az NN 7 zónára jellemzőek. 4.3. Áthalmozott formák A mellékelt táblázatokon nem tüntettem ugyan fel a felismert, idősebb kép- ződményekből áthalmozott fajokat, de a kréta és ])aleocén fajok aránya ezen belül viszonylag kicsi, legnagyobb részét az eocén áthalmozás teszi ki. Az oligo- cén — mélyebb miocén korú bemosott formákat sokszor nem lehetett megnyug- tatóan elkülöníteni, hiszen ezek gyakran továbbéltek a badenienben is. N a q y m a r o s y : A magyarországi badenien korrelációja a.33 A mecseki mintákban általánosan igen kevés az áthalmozott nannoplankton. A medenceperemen elhelyezkedő ausztriai mintákban állandóan legalább 10 — 15 bemosott fajt találtam. Az észak-magyarországi szelvények átlagban 4 — 5 áthalmozott formát tartalmaznak mintánként, de vannak kiugróan nagy érté- kek is, ezek általában egy-egy helyi transzgressziós periódushoz kötődnek. A budapesti metró-fúrások mintáiban a bemosott taxonok száma igen nagy, sokszor a fajszám egyharmadát teszi ki. 5. A badenien korszak rövid fejlődéstörténete a nannoplankton vizsgálatok alapján A badenien tagolására általánosan használt GaiLL-féle együttes-zónákat pár- huzamosítva a vizsgálataim révén nyert nannoplankton-szintekkel a következő korrelációs lehetőséghez jutunk (jól egyezően Papp 1975. és Rögl et al. 1977. adat aival): — az alsó- és felső lagenidás zóna megfelel az NN 5-ös zóna magasabb részé- nek; a spiroplectamminás zóna megfelel az NN 6-os zónának; — a bulimina-bolivina zóna megfelel az NN 7-es zónának. A badenien és szarmata emeletek határa közelítőleg az NN 7-es nannozóna felső határával eshet egybe, ennél fiatalabb nannozónára utaló alakokat a Középső-Paratethysből nem ismerünk. A regionális emeletek és a nannozonáció fentiekben ismertetett viszonya a korábbinál részletesebb kormeghatározást tesz lehetővé. Mivel a nannozónák átfedik az emelethatárokat, ezért a makro- vagy mikrofaunával definiált ott- nangien vagy kárpátién korú képződményekben két-kétosztatii, a badenien korú képződményekben pedig háromosztatú tagolásra nyílik lehetőség. Az alábbiakban vizsgáljuk meg, hogyan zajlott le időben a badenien korszak két fontos földtörténeti eseménysorozata, a vulkánosság és a transzgressziós- regressziós változások. 5.1. A badenien eleji vulkanizmus kezdetének idő])ontját a Börzsöny és Dunazúg hegységek területén már Báldi és Kókay (1970.) igen ])ontosan az alsó-lagenidás zóna időintervallumára szűkítette. Ezzel a inegálla})ítással egye- zően a vulkánosság kezdetére utaló nyomok az Északi-középhegység badenien szelvényeiben minden esetben majdnem pontosan egybeesnek a badenien tí])u- sú faunák megjelenésével, akár szórt vulkáni anyag (Szokolya, Kismaros, Nóg- rádszakál), akár áthahnozott horzsaköves, tufitos betelepülések (Sajóvölgy) jelzik a vulkanizmust. Ezt az NN 5-ös zóna időintervallumának közej)én lezaj- lott vulkáni aktivitás-maximumot a Sajóvölgyben az NN 5-ös kronozóna végén újabb nagyvastagságú tufaszórás követi. A vizsgált mecseki szelvényekben az NN 5-ös zóna alján, közepén és tetején jelentkezik egy-egy kisvastagságú tufabetelepülés. A nagylengyeli NN 5-ös zónába tartozó badenien rétegsorban szintén folyamatosan észlelhetők tufitos hintések. 5.2. Az alsóbadenien transzgresszió üledékei területenként változóan konkor- dánsan vagy diszkordánsan települnek a kárpátién korú vagy annál idősebb képződményekre. 234 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Az É-Cserhátban (Nógrádszakál) a karpatient és alsóbadenient egységesen normálsósvízi képződmények képvisebk folyamatos üledékképződéssel. A DNy- Börzsönyben (Szokolya, Kismaros, Szob) a kárpátién és alsóbadenien hasonló- an normálsósvízi folyamatos rétegsorába a két emelet határán kb. 30 m édes- vízi-csökkentsósvízi szakasz iktatódik be. Ezt az átmeneti fáciesváltozást fel- tehetőleg a vulkanizmussal járó tektonikus mozgások idézték elő. Ezektől a megszakítatlan, lényegében tengeri rétegsoroktól keletre, a Sajó- völgyben csökkentsósvízi karpatienből fejlődik ki folyamatosan a tengeri badenien. Nyugatra, a D-Bakonyban és Soproni -hegységben a tengeri badenien ugyancsak üledékfolytonossággal települ a karpatien-badenien határt ,, átfedő” édes- és csökkentsósvízi üledékekre. Az É-Bakonyban a kárpátién és az arra települő tengeri alsóbadenien között eróziós diszkordancia van, míg még észa- kabbra, Budapest környékén a posztkarpatien denudációt nem követte alsó- bádeni üledékképződés. A Mecsekben az édesvízi-csökkentsósvízi környezetet az uralkodóan tengeri fácies a kárpátién és badenien korszakok határánál valamivel korábban vál- totta fel. Az alsóbadenien tenger kiterjedését Magyarországon a következőképpen kép- zelhetjük el: A DDNy-ról érkező tengerelöntés elborította a Mecseket és a DNy-Dunán- túlt. A D-Bakonyon keresztül a Várpalotai -medencéig (de Budapestet el nem érve) nagykiterjedésű öböl húzódott. A másik tengerág a Zalai -medencén, a Bécsi -medencén, a Kisalföldön és D-Szlovákián keresztül egészen az Északi- középhegységig nyúlt. A csaknem az egész É-Dunántúlt elöntő tengerből a Magas-Bakony, Vértes, Gerecse és Pilis hegységek vonulata valószínűleg sziget- ként vagy félszigetként emelkedett ki. Az a temporáhs transzgresszió, amely délről északra haladva a Mecsek, D- Bakony és a Várpalotai -medence egymáshoz viszonyított rétegsoraiban megmu- tatkozik, bizonyítja a tengerelöntés DDNy-i eredetét. A Börzsöny, Cserhát és D-Szlovákia folyamatos karpatien-badenien rétegsorai feltételeznek egy másik, állandó tengeri összeköttetést, amely vagy Erdély felé az Alföldön keresztül, vagy a szigetként kiemelkedő É-Kárpátokat megkerülve D-Lengyelországon keresz- tül húzódhatott. Az alsóbadenien végén bekövetkező regresszió bizonyos területeken, pl. a Bakonyban kiemelkedéssel és lepusztulással járt, máshol pl. a Zalai-medencé- ben, Sajóvölgyben édes- és csökkentsósvízi viszonyok váltak uralkodóvá. A regresszió időpontja valamivel az NN 5-ös kronozóna vége előtt rögzíthető. A tengeri üledékképződés csak a Soproni -hegységben, a DNy-Börzsönyben és a Mecsekben folytatódott tovább megszakítás nélkül, ahol az NN 6-os zóna üle- dékei is nyomozhatók. (A K-Mecsekben kismértékű részleges regresszió zajlott le az alsóbadenien korszak végén. Ezen a területen az újabb transzgresszió még mindig az NN 5-ös zóna, az azt követő barnakőszénképződési szakasz pedig az NN 6-os zóna időintervallumába tehető.) A középsőbadenien regresszió (NN 6) következtében a D-Lengyelországtól Erdélyig húzódó podóliai tengerág és az Erdélyi -medence átmenetileg lefűző- dött a Paratethysről. A hiperszalin lagúnákban megindult az evaporitok kicsa- pódása. Az Erdélyi-medencében Dumitbica et al. (1975) szerint ez a változás az NN 5 — 6-os kronozónák határán következett be, a normálsósvízi viszonyok csak az NN 6-os kronozóna fiatalabb szakaszában álltak ismét vissza. A sóki- válással egyidejűleg Magyarországon a Soproni-hegységben és a D-Börzsöny- N a g y m a r o s y : A magyarországi badenien korrelációja 235 ben lajtamészkő képződése folyt. További vizsgálatot igényel annak az eldönté- se, hogyan lehetséges, hogy az arid sóképződési zónáktól 300—350 km-re, a Mecsekben, már humid, bamakőszénképződésnek kedvező viszonyok uralkod- tak. A második badenien transzgresszió kezdetének időpontja az NN 6-os zóna időtartamának végére tehető. A DDNy-i irányú tengeri összeköttetés a Medi- terráneum irányában eddigi ismereteink szerint megszakadt. Az új transzgresz- szió DDK-i irányból érkezhetett. Tengeri üledékei déltől észak felé haladva a Mecsekben (turritellás-corbulás márga), a Tapolcai -medencében (Szigliget-1. sz. fúrás 4 m-nyi tengeri mészköve, Kókay 1967), Budapest környékén, a Soproni- hegységben és a Bécsi-medence területén nyomozhatók. A feLsőbadenien csök- kentsósvízi üledékei a Bakonyban és a Várpalotai -medencében az idősebb badenienre diszkordánsan települnek. Az NN 7-es zónát az Északi-középhegy- ségben és DK-Szlovákiában ugyancsak csökkentsósvízi -édesvízi üledékek kép- viselik. 6. Függelék Helicopontosphaera cf. sellii Bctkry et Bramlette 1969 1964. ZygolUhus sp. (Báldiné Beke M., pl. 1. fig. 6.) 1964. Heli/xypontosphera carteri (BAldinÉ Beke M., pl. i. fig. 15.) 1969. Helieopontosphaera sellii (Bukry et Bramlette, pl. 2. figs. 3—7.) 1972. Helicopontosphaera sellii Bukry et Bramlette (Perch — Nielsbn, pl. 18. figs. 4 — 6.) Leírás: Ovális, hosszúkásán megnyúlt Helicopontos phaera . A lemez taréja (flange) néha jól kivehető, fejlett, máskor szorosan hozzásimul a külső gyűrű oldalához. Közép- mezején nagyméretű nyílás van, amelyet vékony híd ível át. Ez a teljes lemez hossz- tengelyével mintegy 70 — 75°-ot zár be. Keresztezett nikolok között a híd és a külső gyűrűt felépítő vázelemek azonos kristályorientációjuk következtében folyamatos, egybefüggő interferenciaképet adnak. Mérete 10 — 14 mikron között változik. Megjegyzés: AH. intermedia hídja és külső gyűrűje között az interferenciakép ke- resztezett nikoloknál nem folyamatos, hanem megszakított. A H . wallichi középmeze- jének sokkal kisebb hányada perforált, a perforáltság csak két, a lemez hossztengelyé- vel igen kis szöget bezáró hasítékra korlátozódik. A H. sellii típuspéldányának taréja alig kivehető, a középmezején átívelő híd a hossztengellyel majdnem 90°-ot zár be. Elterjedés: Báldiné (1964) a mecseki badenienben észlelte. Vizsgálataim (lásd még Horváth és Nagymarost 1978) és Báldiné Beke M. szóbeli közlése alapján a faj megjelenése az NN 4-es zóna mélyebb részére tehető, és még az NN 7-es zónában is előfordul. További vizsgálatot igényelne annak a megállapítása, hogy ez a faj azonos-e az NN 10 — 1 1 es zónában fellépő H. sellii fajjal. Táblamagyarázat — Explanation of plates n” = párhuzamos nikolok között n -f- = keresztezett nikolok között N - nagyítás I. tábla — Plate I. (R. Lehotayova felvételei; Tekeres- 1., 41 — 42 m) 1 — 3. Coccofóí/ttts pelagicus (Wallich) Schiller, 1. N = 10 000, 2. N = 4000, cocco- sphaera, 3. N = 9000 4. Cyclococcolühtis leptoporus (Murray et Blackmann) Kamptner, N = 10 000 5. Cyclococcolithus rotulus (Kamptner), N = 10 000 6. Helicopontosphaera kamptneri Hay et Mohler, N = 8000 236 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet II. tábla — Plate II. (R. Lehotayova felvételei; Tekeres-2., 41 — 42 m) 1. Discolithus multiporus (Kamptner), N = 8000 2. Discolithus sparsiforatus Kamptner, N = 6000 3. Rhabdosphaera pannonica (Bárdi — Beke), N = 9000 4. Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud) Deflandre, N = 4000 5. Discoaster variábilis Martini et Bramlette, N = 7000 6. Cricolithus jonesi Cohen, N = 20 000 III. tábla — Plate III. (R. Lehotayova felvételei) 1. Holodiscolithus macroporus (Deflandre) Roth, N = 10 000, Tekeres-1, 41 — 42 m 2. Lithostromation triangularis Gardet, N = 6000, Tekeres-1, 41 — 42 m Z. Reticulofenestra sp., N = 10 000, Sajóvelezd-49, 218 m 4. Goccolithus pelagicus (Wallich) Schiller, N = 10 000, Sajóvelezd-49, 218 m 5. Gyclococcolíthus jafari (Müller), N = 10 000, Sajóvelezd-49, 218 ra 6. Discolithus sparsiforatus Kamptner, N = 10 000, Sajóvelezd-49, 218 m IV. tábla — Plate IV. 1. Helicopontosphaera cf. sellii Bukry et Bramlette, N = 2500, Tekeres-1, 52 — 55 ra 2. Gyclococcolithus jafari (Müller), N = 1900, Tekeres-1, 41 — 42 m 3 — 4. Rhabdosphaera pannonica (Báldi — Beke), mindkettő N = 1900, 4. n-f, Tekeres-1, 96,8 — 98,0 m 5 — 6. Discolithus sparsiforatus Kamptner, 5. n”, 6. n-f, mindkettő N = 1900, Sajó- velezd-49, 390 m V. tábla — Plate V. 1 — 2. Helicopontosphaera ampliaperta (Bramlette et Wilcoxon) Bukry, 2. n-f , mind- kettő N = 1900, Sajóvelezd-49, 390 m 3 — 6. Helicopontosphaera cf. sellii Burky et Bramlette 4. n + , mind a négy fosszilia N = 1900, 3 — 4. Bánhorváti- 17, 153 m, 5. Tekeres-1, 262 — 264 m, 6. Szokolya- Md-felszíni minta 7 — 8. Helicopontosphaera wallichi (Lohmann) Bourdeaux et Hay, 8. n+, mindkettő N = 1900, Tekeres-1, 26,0-28,5 m VI. tábla = Plate VI. 1 — 2. Syracosphaera pulchra Lohmann, 2. n + , mindkettő N = 1900, Sopron, Kuruc- domb (a jobb felső sarokban Rhabdosphaera pannonica látható) 3 — 4. Braarudosphaera discula Bramlette et Riedel, 4. n-|-, mindkettő N = 2500, Tekeres-1, 41 — 42 m 5 — 8. Gricolithus jonesi Cohen, 5 — 6. N = 1900, Tekeres-1, 96,8 — 98,0 m, 6. n-|-, 7 — 8. N = 2500, Fráttingsdorf, 8. n + VII tábla — Plate VII. 1. Sphenolithus heteromorphus Bramlette et Wilcoxon, n-j-, N = 2500, a nikolok- kal 45°-os szöget zár be, Nagylengyel-82, 2259 — 2260 m 2. Discoaster exilis Martini et Bramlette, N = 1900, Tekeres-1, 52,5 — 54,5 m 3. Discoaster brouweri Tan Sin Hók, N = 1900, Tekeres-1, 52,4 — 54,5 m 4 — 5. Discoaster adamanteus Bramlette et Wilcoxon, 4. N = 2500, Szokolya-2, 114 — 156 m, 6. N = 1900, Tekeres-1, 96,8—98,0 m N a g n m a r 0 s g: A magyarországi badenien korrelációja 237 6 — 7. Discoaster formosus Martini et Wobsley, 6. N = 2500, Tekeres-1, 227 — 229 m, 7. N = 1900, Nógrádszakál-2, 122 — 123 m 8. Discoaster hugién Martini et Bramlette, N = 1900, Tekeres-1, 41—42 m Irodalom — References Rövidítések: É. J. = Magyar Állami Eöldtani Intézet Évi Jelentése F. K. = Földtani Közlöny In. Rep. DSDP = Initial Report of the Deep Sea Drilling Project Mawarázó . . . = Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához MAfI Évk. = Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve Proc. VI. th . . . = Proceedings of the VI. th Congress R0MN3 BratLslava, 1975. Alföldi L. (1959): Abráziós diszkordancia a sajóvölgyi barnaköszéntelepek fedőjében. F. K. 89. pp. 125 — 132. Alföldi L„ Balogh K., Radöcz Gy., Rónai A. (1975): Magyarázó . . . XXXIII. Miskolc (MAFI kiad., Bp. p. 277) Bachman, a., Papp, a., Stradner, H. (1963): Mikropaláontologische Studien im „Badener Tegel” von Fráttings dorf N. ö. (Mitteil. Geol. Ges. Wien 36. pp. 118—162. Balogh K. (1966): Magyarázó . . . XXXII. Salgótarján. mAfI kiad. Bp. p. 155. BAldi T. (1960): A szokolyai középsőmiocén fauna életföldtana. F. K. 90. pp. 27 — 47. BAldi T., KóKay J. (1970): A kismarosi tufit faunája és a börzsönyi andezitvulkánosság kora. F. K. 100. pp. 274—284. BAldiné Beke M. (1960): Magyarországi miocén Coccolithophoridák rétegtani jelentősége. F. K. 90. pp. 212 — 232. BAldinÉ Beke M. (1964): Coccolithophorida vizsgálatok a mecseki miocénben. É. J. 1961-ről, pp. 161 — 173. Bogsch L. (1935): A nógrádszakáli tufás márga faunájának kora. MTA Matematikai és Term. tud. Értesítője Llll. pp. 719-733. Bogsch L. (1936): Tortonien fauna Nógrádszakálról. (Függelékben Majzon L.: Tortonien foraminiferák Nógrádsza- kálról). MAFI Évk. XXX. I 1. pp. p. 144. Bóna J. (1964): Coccolithophorida vizsgálatok a mecseki neogén rétegekben. F. K. 94. pp. 121 — 131. Bóna J., Kbrnerné Sümegi K. (1966): Mikropaleontológiai vizsgálatok a Tekeres-1 sz. földtani alapfúrás miocén képződményein. É. J. 1964-ről pp. 113 — 138. Bramlette, M. N. et Riedel, W. R. (1954): Stratigraphic value of discoasters and somé other microfossils related to Recent coccolithophores. Journ, of Fal. 28. pp. 385—403. Bukry, D. et Bramlette. M. N. (1969):Some new and stratigraphically useful calcareous nannofossils of the Cenozoic. Tulane Stud. Geol. Paleont. 7. pp. 131 — 142. CiCHA, I. et Tejkal, J. (1959): Zum Problem des sogennanten Oberhelvets in den Karpatischen Becken (Vorschlag einer Disfiussion zűr Bestimmung eines neuen Stratotypus). Vestnik UUG. 34. pp. 141 — 144. CiOHA, I. et Sbnbí, J. (1968): Sur la Position du Miocéné de la Paratethys — Central dans le cadre du Tertiare de l’Europe. Geol. Carpatica 19. pp. 95 — 116. ClCHA, I., Haon, H., Martini, E., Absolon, A. (1974): Das Ollgozán und Miozán dér Alpen und dér Kárpátén — ein Vergleich mit Hilfe planktonischer Organismen. 1971. Lyon V. Congres de Néogéne Mediterranéen, Mém. du B. R. G. M. 78. pp. 377-386. CiCHA, l.. Paff, A., Sbne.í, J., Steininger, F. F. (1975): Badenian. In Stratotypes of Mediterranean Neogene Stages, vol. 2., Bratislava, pp. 43 — 49. Cioha, I., Senes, J. (1975): Vorschlag zűr Gliederung des Badenien dér Zentralen Paratethys. Proc. VI. th . . . pp. 241-246. CiTA, M. B., Blow, W. H. (1969): The biostratigraphy of the Langhian, Serravallian and Tortoniau stages in the type sections in Italy. Riv. Ital. 1. Paleont. 75. pp. 549—603. Cioha, I., SbneS, I., Te.jkal, J. (1969): Proposition pour la creation de néostratotypes et l’établis.seraent d’une échelle chronostratigraphique dite ouverte. Giorna Geol. 35. fasc. IV. pp. 297—311. OSEFREOHYNÉ Meznerics I. (1941): A Szobi és letkési puhatestű fauna. MAFI Évk. 45. pp. 363 — 444. CSEFREOHYNÉ Meznerics I. (1959): Az egercsehi— ózdi kőszénfekvő burdigálai faunája. F. K. 89. pp. 413 — 423. DeAk M. szerk. (1972): Magyarázó . . . Xll. Veszprém. MAFI kiad. p. 271. Ddbay L. (1956): A nagylengyeli terület mélyföldtani viszonyai. F. K. 86. pp. 257 — 265. Dpbay L. (1962): Az észak-zalai-medence fejlődéstörténete a kőolajkutatások tükrében. F. K. 92. pp. 16—39. Ddmitrica, P., Gheta, N., Pofescü, G. (1975): Date női cu privire la biostratigrafia si correlarea miocenului mediu din area carpatica. Dari de Seama ale sedintelor, vol. 61. fasc. Stratigrafie, pp. 65—84. Forgó L., Moldvay L., Stefanovits P., Wein Gy. (1966): Magj-arázó . . . Xlll. Pécs. mAfi kiad. p. 196. Goda L. Ó975): A Bánhorváti-17 sz. fúrás dokumentációja. Kézirat mAfI adattár. Goda L. (1975): A Sajóvelezd-49 sz. fúrás dokumentációja. Kézirat mAfI adattár. Grill, R. (1943): Über mikropaláontologische Gliederungsmöglichkeiten im Miozán des Wiener Beckens. Mitt. Reich- samt. Bodenf. Wien 6. pp. 33—44. Grill, R. Kollmann. K., Küffer, H., Oberhadser, R. (1963): Exkursionsführer für das Achte Europáische Mikro- paláontologische Kolloquium in ö.sterreich. Wien, pp. 1—92. Hámor G. (1964): A Tekeres-1 sz. fúrás dokumentációja. Kézirat MAFI adattár. Hámor G. (1970): A Kelet-Mecsek i miocén. MAFI Évk. Llll. p. 484. Hámor G. 0971): A SzokoIya-2 sz. fúrás dokumentációja. Kézirat MAFI adattár. Hámor G. (1971): A .Szokolya-3 sz. fúrás dokumentációja. Kézirat MAFI adattár. Hámor G. (1975): A Nógrádszakál-2 sz. fúr.ás dokumentációja. Kézirat MAFI adattár Horváth M., N.agymarosy A. (1978): A rzehakiás rétegek és a Garábi Slir koráról nannoplankton és foraminifera vizsgálatok alapján. F. K. nyomd.ában. JÁMBOR A., Moldvay L., Rónai A. (1966): Magyarázó . . . II. Budapest. MAFI kiad. p. 358. Kamftner, E. (1948.): Coccolithen aus dem Törtön des Inneralpinen-Wiener Beckens. Sitzungsberichte d. mathem- naturw. KI. dér Akademie dér Wissenschaften Wien, Abt. I. Bd. 157. 1 — 5. Heft pp. 1 — 16. Kókay J. (1967): A Bakony -hegység fetsótortonai képződményei. F’. K. 97. pp. 74 — 90. Kókay J. (1971): Das miozán von Várpalota. F. K. 101. pp. 217 — 224. Koreczné Laky 1. (1968.): A Keleti-Mecsek miocén foraminiferái. MAFI Évk. Lll. p. 200. Lehotayová, R. (1970): Electron-rnicroscopic examination of calcareous nannoflora from Badenien of Western Slovakia. Zápae maintainable even if any of the new plate tectonic ideas may hold true. Károly Telegdi Roth’s “Magyarország földtana” (Die Geologie Ungarns) 50 Jahre alt Dr. K. Balogh Dieses in 1929 in Pécs, als Bánd 104 dér Abhandlungen ,, Tudományos Gyűjtemény” erschienenes Werk stellt das erste, in ungarischer Sprache erschienene Bucii dar, in wel- chem die Entwicklungsgeschichte dér ungarischen Mittelgebirge in die dér südeuropái- schen Kettengebirge eingebettet dargelegt ist. Die durch die ungarischen Geologen bis 1919 innerhalb dér historischen Staatsgrenzen Ungarns erreichten Ergebnisso sind mit Feststellungen dér zeitgenössischen tschechoslowakischen, jjolnischen, rumánischen und jugoslawischen Fachliteratur verknüpft. Eine dialektische Lösimg des Widerspruchs zwischen dér Falten-Schuppen-Struktur dér Ungarischen Mittelgebirge einerseits und dér Deckenstruktur dér Kárpátén und des Bihar-Gebirges andererseits findet dér Verfasser in dér Annahme eines zwischen die Kárpátén und die Dinariden eingekeilten, 250 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet várisiiden „Zwischengebirges” (Zwisehenmasse). Dér mehr widerstandsfáhige, innere Kém dieser Masse geriet genauso unter die Herrschaft dér mesozoischen Tethys, wie des- sen in alpidischer Zeit regenerierter ánssere Teil (aus welchem die innerkarpatische und die Biharer Decken entstanden sind). Am Ende dér Kreide ist dér Raum sowohl des inneren Kemes, als auch jener dér innerkarpatischen und dér Biharer Decken in ein, Tisia genanntes, aufragendes Festland verwachsen. Diese Tisia reprásentiert allerdings das Zwischenge- birge dér ringsum wáhrend des Paláogens imd des Miozáns aufgefalteten áusseren Kár- pátén, das den Faltungsbeanspruchungen „schuhleistenartig” widerstand und dessen postkretazische Geschichte darin besteht, dass es gleichzeitig mit dér Entstehimg dér Flysch- imd Molassenfalten zerrissen, immer breiteren Beckenraum gab, wobei ein grossartiger andesitisch-rhyobthischer imd spáter auch hasal tischerVulkanismus mit von- statten ging. Diese Telegdi RoTH’sche Deutung des karpatiscben Zwischengebirges scheint sogar im Falle dér Berechtigung einer dér neuen platt entektonischen Vorstellun- gen stichhaltig zu bleiben. Földtani Közlöny, Suli. of the Hungárián Oeol. Soe. (1980) 110. 251 — 275 Kísérleti electroscanning felvételek recens F oraminiferákról Koreczné dr. Laky Ilona* (1 ábrával, 17 táblával) A kubai expedícióban végzett munkája során db. Radócz Gyula geológus számos mintát gyűjtött a tengerpart homokjából, partközeb aljzatából és fel- kért azok Foraminiferáinak vizsgálatára. A munka azért is érdekes volt számomra, mert a recens Foraminifera fauna a legnagyobb egyezést mutatja hazai badenien anyagunkkal. A gazdag, jómegtartású anyag lehetó'sóget nyújtott arra is, hogy kísérletez- zünk Foraminiferák electroscanning felvételével. A scanning felvételek alkal- mazása azért jelentős, mivel a nyílások alakja, elhelyezkedése, a falszerkezet és díszítettség igen fontos faji bélyegek, melyek fény mikroszkópos felvételeknél nem mindig észlelhetők. Természetesen az electroscanning felvételek kiegészítői a fénymikroszkópos felvételeknek, a kettő együtt teszi lehetővé az egyes fajok és nemzetségek pontos határozását. Az anyag előkészítése igen gondos munkát igényel, mely az anyag kiválasz- tásával kezdődik. Csak teljesen tiszta példányokat célszerű kiválasztani. Ha az anyagban ilyen nincs, a példányokat óraüvegen 15%-os hidrogénperoxidos (HgOg) fürdőbe helyezzük 4 — 5 órára, majd szűrőpapíron teljesen megszárítjuk. Nem alkalmas electroscanning felvételre a pirittel kitöltött ház, mert evaj)0- rálásnál az anyag szótporlad. Különösen a plankton formáknál kell erre figyel- ni, mivel a vékony, erősen perforált héj nagyon érzékeny. Az előkészített példányokat 10 mm átmérőjű, közepesen kemény, 0,2 — 0,5 mm vastag lemezből készült kerek fémlapocskára ragasztjuk ,,Tesa” ragasztó- szalagra. Minden fajból 2 db azonos nagyságú példányra van szükségünk. Egyik példányt a tekercsoldalával, másikat a köldökoldalával ragasztjuk a lemezre. A példányok elhelyezését a fémlemez szélétől 1,5—2 mm kihagyásával keU kezdeni, hogy a ragasztó, amellyel a fémlapocskát a holderre ragasztjuk, az anyagot ne károsítsa. Az így elkészített preparátumokat petri -csészében lezárva tartjuk az evaporálásig. Egyszerre hat preparátum készíthető elő. Az evaporálás arannyal történik. Itt vigyázni keU arra, hogy a bevonat nagyon vékony legyen, a jjórusok ne tömődjenek el. Tapasztalatunk szerint a nagyon kicsi Foraminiferáknál 2,5 — 3,0 cm hosszú aranyszál elegendő a megfe- lelő minőségű képek készítéséhez. A nagyobb, vastagabb házfalú példányoknál 8 cm hosszú aranyszál szükséges. A vizsgálati anyag alapját a Pinos szigetétől K-re mélyült K 69. Tp. 229. sz. fúrás jelentette, mely a tengeri aljzatot 4,35 m mélységig harántolta. A nagyon változatos 's egyedszámban is gazdag faunaegyüttesben uralkodnak az Amphis- tegina, Archaias, Peneroplis, Rosalina és Rotorhinella nemzetség fajai. A fajok • 1143 Budapest, Népstadion n. 14. MÁFI 252 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet nagyrésze vastag házfelépítésű. A faunaegyüttesben plankton Foraminiferák csak elvétve találhatók, azok is a hullámzással kerültek a parti sávba. Az együt- tesben nagyon elenyésző az agglutinált házú formák jelenléte is, ami a tenger- víz magas mésztartalmának, a hideg áramlatok hiányának tulajdonítható. A Foraminifera fajok sekély tengeri, partközeli zónában, normáhs sótartalmú vízben honosak. A mintákban számos Mollusca héj, Echinodermata tüske, Ostracoda naradvány figyelhető meg. A sok Bryozoa jelenléte tisztavízű, gyen- geáramlású tengerrégiót jelöl. A koraUok tömeges előfordulása az egyenletes meleg tengert igazolja. A Mexikói-öböl felé eső feltárásokban (AB 1 — 7 jelű minták) uralkodnak a Miliolidae család képviselői, melyek itt a tengervíz sótartalmának nagyobb koncentrációját jelzik, mivel ezek a szervezetek a magasabb sótartalmú vizek- ben lépnek fel tömegesen. A K 69. Tp. 229. sz. fúrásban harántolt képződmények faunatársasága a sziget É-i oldalán levő feltárásokban, a tengerpart homokjában is megtalálható (Varadero, Cojimár, Habana playa stb.). Az ország K-i végének D-i oldalán levő Punta Maisi lelőhely mintájában kevés faj és kis egyedszámú együttes található, mely a Magdaléna jelzésű mintá- o c /. ábra. A vizsgált minták lelőhelyei Fig. I. Location chart of the samples Koreczné: Kísérleti electroscanning felvételek recens Foraminif érákról 253 bán már csak nagyon koptatott, töredezett példányokat eredményezett. Ezen a szakaszon a szárazföld mellett hirtelen mélyült le a tengeri aljzat és így nem alakulhatott ki a sekély tengeri, partközeli faunaegyüttes. A kubai recens Foraminifera fauna vizsgálata és electroscanning felvételei azt igazolják, hogy a mikropaleontológiai tudomány előrehaladása nem képzel- hető el a modern technika adta lehetőségek felhasználása nélkül. Cí d "Ti '3 a 9i > cö o u o Xi a a «5 3 o ■§ u o a ti ti ^ ti ti s ti a T3 ti fc 4> w ti a ti 2 « 5 -3 ö a a cí a ti ti Is 3 ti ti ti ti >» ti Ui (X, 6 > ■/} o a Hf/perammina arborescens Normák Textularia flirUii CUSHMAN X X ! X 1 Clavulina angularis D’Orbign'T X X X X Clavulina angularis diffomiü Bradt X Quinqueloculina aggluHnans d’Okbiqny QuingtteloctUina bicostata d’Orbiqnt X X QuinqueloculiTia bradyiana OusiiMAK Quirujueloadina candeiana d’Orbiqny X X X Quinq'uelocvUna costata D’Orbioky Quinquelocidina crassa d’Orbiont X X Quinqueloadina lamaTckiana d’Orbignt Quinqueloculina reticulata (d’Orbigny) Quinqueloculina samoaensis Cushmak X X X X Quinqueloculina soldanii D’ORBIGNY X X X Quinqueloculina törtei ACOSTA Quinqxveloculina tricarinata D’ORBIGNY X X X X X X Quinqueloculina variolata d’Orbigny X X X X X SpiToloculina ornata D’ORBIGNY Triloculina linneiana D’ORBIGNY X X Triloculina schreibersiana D’ORBIGNY X Triloculina trigonula (Lamarck) Biloculina carinata D’ORBIGNY BUoculina striolata Brady X X X Jfodobaculariella cassis (D’ORBratíT) Dentalina sp. Nonion granosum (d’Orbiony) X X X X Elphidium discoidale (D’Orbiqn'Y) X X X Blphidium morenoi BERMitDEZ X Elphidium poeyanum (D’ORBIGNY) Heterostegina simplex D’ORBIGNY X X X X X Beneroplis bradyi CUSHMAN Peneroplis carinatus D’ORBIGNY X X X X X X X Peneroplis pertusxis Forskal X X X X Peneroplis proteus D’Orbigny Bendritina arUillarum D’ORBIGNY X X X Árchaias aduncus (Lamarck) X X X X ÁTchaias aduncus (Tichtel et MOLL) ÁTchaias angulatus (i’lCHTEL et MotJ.) X X X X X X X Árchaias compressus (D’ORBIGNY) X X X X X Sorites marginális (Lamarck) Borelis haiíeri d’Orbigny X X X X X Borelis meló (Fichtel et Moll) X X X Bolivina floridana CrSHMAN X Bosalina dubia d'Orbiony X X X X X X X X Rosalina parkinsoniana d’Orbiqny X X X Bosalina rosea D’ORBIGNY Rotorbinella conica Hofker X X X X X X X Siphonina australis CUSHM.AN Amphistegina gibbosa d’Orbiont X X X X X X Amphistegina lessonii D’ORBIGNY X X X X X X X Cyrnbaloporetta squamosa (d’Orbmky) OloboTotalis menardii (d’Orbiqnt) X X X X X X X X X X X X X X X X X X 9 Földtani Közlöny 254 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1. Quinqueloculina variolata d’Orb. 28 X 2. Trilocvlina schreibersiana d’Orb. 28 X 3. Quinqueloculina vulgáris d’Orb. 35 X 4. N odobaculairella cassis (d’Orb.) 35 X 5. Triloculina trigonula (Lám.) 35 X 6. Quinqueloculma candeiana d’Orb. 34 x 7. Quinquelocidina torrei Acosta 22 X 8. Quinqueloculina subpoeyana Cushm. 28 X 9 . Qíd nquelocídina agglutinans d’Orb. 28 X Fotó: Laky Ildikó II. tábla — Plate II. 1. Clavulina angularis d’Orb. 20 X 2. Peneroplis bradyi Cushm. 25 X 3. Siphonina australis Cushm. 40 x A. Quinqueloculina bradyana Cushm. 35 X 5. Heterostegina simplex d’Orb. 35 X 6. Borelis haueri (d’Orb.) 35 X 7. Amphistegina gibbosa d’Orb. 35 X Quinqueloculina bicostata d’Orb. 35 X 9. Borelis meló (F. M.) 18 x 10. Sorites marginális (Lám.) 20 X 11. Textularia flintii Cushm. 28 X 12. Quinqueloculina crassa d’Orb. 28 X Qidnqueloculina soldanii d’Orb. 28 X- \^. Quinqueloculina funafutiensis (Chapm.) 28 X \b. Quinqueloculina tricarinata d’Orb. 20 X 16. Spiroloculina ornata d’OBB. 20 X \1 . Quinqueloculina samoaensis Cushm. 20 X Fotó: Laky Ildikó III. tábla — Plate III. 1. Elphidium discoidale (d’Orb.) 34 X 2. Rosalina rosea d’Orb. 35 X 3. Bolivina floridana Cushm. 40 X 4. Archaias angulatus (F. M.) 12 X 5. Archaias angulatus (F. M.) 12 X 6. Archaias compressus (d’Orb.) 18 X 7. Peneroplis proteus d’Orb. 18 X 8. Peneroplis pertusus Forsk. 18 X 9. Archaias angulatus (F. M.) 18 X }0. Globorotalia menardii (d’Orb.) 28 X 1 1. Rosalina dubia d’Orb. 44 X 12. Cymbaloporetta squammosa (d’Orb.) 28 X 13. Rosalina parkinsoniana d’ORB. 28. X Fotó: Laky Ildikó K oreczné: Kísérlet i electroscanning j elvételek recens ForaminijerákrÓl 255 IV. tábla — Plate IV. 1. Korall-septumból kiiszapolt anyag Foraminifera együttese. 10 X 2. KoraU-septumból kiiszapolt anyag mikrofaima együttese. 10 X Fotó: Laky Ildikó V. tábla — Plate V. 1 . Quinqueloculina reticulata (dOrb.) 72 X 2. Quinqvslocidina reticulata (d’Orb.) 200 X 3. Articidina mucronata (d’Orb.) 860 X 4. Articvlina musronata (d’Orb.) 78 X Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásní: VI. tábla Plate VI. Archaias angulatus (F. M.) 12x 2. Archaias angulatus (F. M.) 20 X 3. Archaias angulatus (F. M.) 480 X 4. Archaias angulatus (F. M.) 1600 X 6. Archaias angulatus (F. M.) 640 X Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné VII. tábla — Plate VII. 1., 3. Archaias aduncus (Lám.) 35 X 2. Archaias aduncus (Lám.) 72 X 4. Archaias aduncus (Lám.) 180x 6. Archaias aduncus (Lám.) 600 X Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné VIII. tábla — Plate VIU. 1. Dendritina antiUarum d’Orb. 720 X 2. Dendritina antillarum d’Orb. 120x 3. Rotorhinélla conica Hofker 120x Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné IX. tábla — Plate IX. 1. Sorites marginális (Lám.) 2. Sorites marginális (Lám.) 3. Sorites marginális (Lám.) 4. Sorites marginális (Lám.) 78 X 240 X 2400 X 1000 X Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné 9* 256 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet X. tábla — Plate X. - 1. Sorites marginális (Lám.) 1000 x 2. Reussella atlantica CüShm. 160x 3. Reussella atlantica Cushm. 440 X Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné XI. tábla — Plate XI. 1 . Elphidium poeyanum (d’Orb.) 600 x 2. Elphidium poeyanum (d’Okb.) 160x "i. Elphidium poeyanum (d’Orb.) 480 x Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné XII. tábla — Plate XII. Elphidium morenoi Bermudez 130x 2. Elphidium morenoi Bermudez 300 x 3. Elphidium morenoi Bermudez 300 x 4. Elphidium morenoi Bermudez 300 X Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné XIII. tábla — Plate XIII. 1. Elphidium sagra (d’Orb.) 320 x 2. Elphidium sagra (d’Orb.) 180x 3. Elphidium sagra (d’Orb.) 540 x 4. Elphidium sagra (d’Orb.) 540 x Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné XIV. tábla - Plate XIV. 1. Cymbaloporetta sqnamosa (d’Orb.) 200 x 2. Cymbaloporetta squamosa (d’Orb.) 20 x 3. Rosalina dubia d’Orb. 20 x 4. Rosalina dubia d’Orb. 130x Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné XV. tábla — Plate XV. 1. Hyperammina arborescens Norman 540 X 2. Hyperammina arborescens Norman 48 x 3. Hyperammina arborescens Norman 32 x 4. Hyperammina arborescens Norman 150x b. Hyperammina arborescens Norman 240 x 6. Hyperammina arborescens Norman 860 X Fotó: Laky Ildikó Takács Barnabásné Koreczné: Kísérleti electroscanninq jelvételek recens Foraminif érákról 257 XVI. tábla — Plate XVI. 1 . Elphidium ustulatum Todd 1 800 X 2. Elphidium ustulatum Todd 200 X 3. PeneropUs proteus d’Orb. 200 X 4. PeneropUs proteus d’Obb. 1000 X Fotó: Laky Ildikó XVII. tábla — Plate XVII. 1. Bryozoa 10 X 2. Bryozoa 30 X 3. Bryozoa 30 x 4. '? 30 X 5. Echinodermata tüske 30 X 6. ? 20 X 7. Ostracoda 30 X 8. Operculum 28 X 9. Coprolit 30 X 10. Szivacstű 30 X Fotó: Laky Ildikó Irodalom References Boomgaart, L. (1949): Smaller Foraminifera froin Bodjonegoro (Java), pp. 1 — 152. Bradshaw, J. S. (1959): Ecology of Living Planctonic Foraminifera in the North and Equatorial Pacific Óceán. Contrib. frora the Oushman Found, fór Foram. Rés. 10. 2. pp. 25—64. Brady, H. B. (1884): Report on the voyage of H. M. S. Challenger. Zoology, 9. London, pp. 1—814. OosHMAN, J. A. (1918—1931): The Foraminifera of the Atlantic Óceán. United States Nat. Mus Bull. 104. Parts 1—8. pp. 1 — 1064. CusHMAN, J. A.— Gray, H. B. (1946): A Foraminiferal Fauna from the Pliocene of Timms Point Callfornia. Cushman Láb. fór Foram. Rés. Spec. Publ. 19. pp. 1—46. Cushman, J. A.— Todd, R. (1945): Miocéné Foraminifera from Buff Bay Jamaica. Cushman Láb. fór Foram. Rés. Spec. Publ. 15. pp. 1 — 73. Eilis, B. F.— Mbssina, a. R. (1940—1950): Catalogue of Foraminifera. The American Mus. of. Nat. Hist. New York. 1—42. Hansen, H. J.—Lykke- Andersen, A. L. (1976): Wall structure and classification of fossil and recent elphidiid and nonionid Foraminifera. FossUs and Strata. 10. Paleontologiques. 250. pp. 1 — 37. Plate 1—22. Martin, L. (1952): Somé Pliocene Foraminifera from a Portion of the Los Angeles Basin, CaJlfomia. Contrib. from the Cushman Found. fór Foram. Rés. 3. 3—4. pp. 107—140. d’ORBiGNY, A. D. (1839a): Foraminiféres in de la Sagra. Hist. phys. pol. et nat. de ITle de Cuba. pp. 1—224. D’Orbigny, A. D. 0846): Die Fossilen Foraminiferen des Tertiaeren Beckens von Wien. (Paris) 5—37. pp. 1 -212. WilLiAMSON, W. C. (1958): Recent Foraminifera of Great Britain. Ray Society London, pp. 1 — 100. Experimental electroscanning results on foraminifers Dr. I. Korecz-Laky During his work in a Hungárián geological expedition in Cuba, dr. Gy. Radócz col- lected numerous samples from beach sands and from littoral sea bottoms and he asked the author to examine their foraminiferal eontent. The work was interesting fór the author alsó because this recent foraminiferal fauna showed a striking agreement with its Badenian counterparts recovered from Hungary. The rich and well-preserved fauna alsó provided possibilities fór electroscanning ex- periments with foraminifers. As shown by these experiments. very small foraminifers require a gold- thread of 2.5 to 3.0 cm length, larger specimens with thicker shell waUs need a gold thread of 8 cm length fór evaporation and fór the preparation of images of adequate quality. The búik of the matéria! examined was supplied by the borehole K69. Tp. 229 pút down to the east of Isla de Pinos which penetrated to 4.35 m depth intő the sea bottom. The 258 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet very diversified aad populous faunal assemblage shbws the predominance os species belonging to the genera Amphistegina, Archaiaa, Peneroplis, Roaalina and Rotorbineüa. The foraminiferal species live in shallow-water, near-shore habitats of normál salinity. Many Bryozoans can be observed in the samples, which suggest the presence of a sea environment affected by slight currents and of olear water. The abimdance of corals is indicative of a uniformly warm sea environment. Planktonic foraminifers are quite spora- dical in occurrence, even those which seem to have been transmitted by wave action to the littoral zone. Arenaceous forrás are quite insignificant in the assemblage, a fact that seems to be due to the high lime content of sea water and to the lack of cold currents. The faunal assemblage of the sediments cut by the driU can be foimd exposed to day- light on the beaches on the northem side of the island aa well. In exposures facing the Gulf of Mexico the representatives of the Miliolidae family indicating higher salt con- centrations of sea water are predominant. Examination of the now-living foraminiferal fauna of Guba and of electroscanning images there of has bome proof to the fact that a progress in micropaleontology is incon- ceivable without the use of up-to-date techniques. K oreczné: Kísérleti electrosamnlti'f felvételek recens FijniminijerákrúI 259 I. tábla — Plate I. 260 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet II. tábla — Plate II. Koreczné: Kísérleti electroscnnninrj felvételek recens Foraminif érákról 261 III. tábla - Plate III. 262 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet IV. tábla — Plate IV. 2 Korerzné: Kísérleti electro.sr,inu!n Társulati ügyek 303 Vető I., Némedi Varga Z., Gyovai L., Platschek S., Rezessy G. Résztvevők száma: 150 fő Az előadóülést követően a résztvevők megtekintették a pécsi bányászati gyűjte- 1 ményt. ' Október 12. Komló Elnök: Békczi István FaIíUSI István: Megnyitó SoMSSiCHNÉ Lédeczi Ebzsébet: Az Or- szágos Földtani Kutató-Fúró Vállalat föld- tani tevékenysége a mecseki feketekőszén- kutatásban SiNÓROS-SzABÓ Lóránt: Feketekőszén- kutató fúrások technológiája és további fejlesztése Kiss Emil Zoltán: Karottázsföldtani eredmények a Máza Dél — Váralja Dél-i te- rületen Bóna József: A Máza Dél — Váralja Dél-i feketekőszénösszlet pollenvizsgálati eredményei Kádas Miklós: A mecseki feketekőszén nyomelemvizsgálatának legújabb ered- ményei Rendeki Ágoston — Szilágyi Tibor — Tormássy Loránd: Az alsóliász tufit leg- ' újabb vizsgálati eredményei I Bóna József — Kovács Endre — Szilá- I GYi Tibor: Vulkáni törmelékes képződmé- nyek a Váralja 11. sz. fúrásban j Pordán Sándor — Sütő Zoltánné: Az 1 andezit feküjében levő neogén képződmé- nyek kőzettani és palynológiai vizsgálata ’ a Váralja Dél-i területen A vándorgyűlés ülésszaka Tóka Jenő zárszavaival ért véget. ] Ütban Pécsről Komló felé a résztvevők I megtekintették a mánfai árpádkori temp- lomot s délután került sor a Váralja 16. sz. fúrás, valamint a Váralja 15. sz. fúrás magmintaanyagának bemutatására. Résztvevők száma: 145 fő Október 15. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése I Elnök: Hahn György I Reiner György: A kőbányászat gaz- daságföldtani problémái Résztvevők száma: 21 fő Október 16. Geológus Szakkör Hidasi János: A földtan tárgyköre és i kapcsolata a természettudományokkal Résztvevők száma: 32 fő Október 20. Általános Földtani Szakosztály és a Budapesti Területi Szervezet közösen rendezett tanulmányútja ,,A Budai-hegység triász képződményei” témakörben Vezető: Végh Sándorné Útvonal: Mátyáshegy — Fazekashegy — Hűvösvölgy Résztvevők száma: 19 fő. Október 21. Ásványgyűjtők Klubjának láto- gatása Makovnik Istvánnak a paksi művelő- dési házban rendezett kiállításán Résztvevők száma: 42 Október 22. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend: 1. Tájékoztató az előző ülés határozatainak végrehajtásáról, 2. ,, Mér- nökgeológia a bányászatban” ankét érté- kelése, 3. Mérnökgeológiai Szemle követ- kező számainak összeállítása, 4. Az 1980. évi munkaterv, 5. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 10 fő Október 22. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Allodiatoris Irma Láng Sándor: Emlékezés Kerekes Jó- zsefre PÓKA Teréz: A földtudományok mód- szertanának történeti fejlődése Balogh Kálmán: 50 éve jelent meg Telegdi Roth Károly ,, Magyarország föld- tana” Résztvevők száma: 24 fő Október 26. őslénytan -Rétegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Tárgy: Az 1980. évi munkaterv Résztvevők száma: 6 fő Október 26 — 27. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály ,, Korszerű ásványtani-geokémiai anyagvizsgáló módszerek” tárgyú ankétja kö- zös rendezésben a Közép- és E szakdunántúli Területi Szervezettel a veszprémi akadémiai bizottság székházában Elnök: Kiss János, Szemethy Andrea, Pesthy László, Örkényiné Bondor Lí- via, Csillag János. Nemecz Ernő: Megnyitó Cornides István: Néhány új feladat a hazai izotópgeokémiai kutatás területén Pantó György — Nagy Géza: Elektron- mikroszonda alkalmazása a földtani anyag- vizsgálatban Nagy Béláné: A lézermikro-színkép- elemzés fejlődési irányai és néhány alkal- mazása Lekner Mária: A rotációs szedimento- méter alkalmazása a szemcseelemzésben (poszter előadás) Orcsik Éva — Varga Tibor: Durva- mészkövek mállásának vizsgálata (poszter előadás) 12 304 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Puskás Zuárd: Képanalizátorok alkal- mazása a kőzet- és ércmikroszkópiában (poszter előadás) Papp Lajos: Modem atomspektroszkó- piai módszerek alkalmazása a geokémiai vizsgálatoknál Bérczi János: A neutronaktivációs ana- lízis néhány alkalmazási lehetősége az ás- ványtani — geokémiai kutatásokban JÓNÁS Klára: Az infravörös spektrosz- kópia alkalmazása ásványok és kőzetek vizsgálatára VÉRTES Attila: Mössbauer spektroszkó- pia Dódon Y István: A transzmissziós elek- tronmikroszkópia az ásvnytani és a föld- tani kutatásban WojNÁRoviTS Lászlónk: A pásztázó elektronmikroszkóp alkalmazási lehetősége ViNCZE János — Somogyi György: Nyomdetektoros radiográfiás módszer a geokémiai kutatásban Csordás István: A termolumineszcencia üledékföldtani alkalmazása Vita: Balázs, E., Embey-Isztin A., Jó- nás K., Nagy G., Papp L., Fazekas V., Pantó Gy., Dudich E., Haas J., Örkényiné Bondor L., Pesthy L., Csillag J., Dávid K. Az ankét keretében résztvevők Nemecz Ernő rektor vezetésével megtekintették a Veszprémi Vegyipari Egyetem nagymű- szeres részlegét. Az előadóülés Kiss János zárszavával ért véget. Résztvevők száma: 91 fő Október 29. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatobis Irma Tárgy: Az 1980. évi munkaterv Résztvevők száma: 7 fő Október 30. Geológits Szakkör Hidasi János: A kőzetek osztályozása Résztvevők száma: 20 fő >- Október 31. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Mészáros József — Tóth István: Víz- szintes elmozdulások Ajka térségében és gyakorlati jelentőségük Bállá Zoltán: Az óceáni htoszféra kő- zettani felépítése és kialakulási mechaniz- musa a Ny-mongóliai Han-Tajsir hegység példáján Vita: Balkay B., Bállá Z., Góczán F., Balázsházy L., Mészáros J., Kőrössy L. Résztvevők száma: 16 fő November 5. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az elmúlt idő- szak társulati- és MTESZ eseményeiről, 2. Javaslat szedimentológiai szakosztály létesítésére, 3. MTESZ-dlj, 4. Az 1979. évi jutalmak, 5. Nemzetközi ügyek, 6. Egyéb Résztvevők száma: 5 fő November 5. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Viczián István Tárgy: Az 1980. évi mimkaterv Résztvevők száma: 6 fő November 5. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Viczián István Gábor Péterné — Pöppl László: A gáz- atmoszféra szerepének vizsgálata a kaolin szilárdfázisú reakcióiban. Vita: Szántó F., Sztrókay K., Lenkei M., Kocsárdy É., Molnár Bné, Gábor Pné, Pöppl L. Résztvevők száma: 15 fő November 12. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Horváth Zoltán^ — Sajgó Csanád: A szénhidrogén-képződés zónáinak kijelölése a Hód I. fúrásban a nitrinreflexió és a kor szerű szerves -geokémiai módszerek együt- tes alkalmazása Vető István: Beszámoló a IX. Nem- zetközi Szerveskémiai Konferenciáról (Newcastle upon Tyne — Anglia) Vita: Sztrókay K., Sajgó Cs., Horváth Z. Kiss J. Résztvevők száma: 15 fő November 13. Geológus Szakkör Hidasi János: Magmás kőzetek kialaku- lása Résztvevők: száma 13 fő November 14. Öslénytan-Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor JÁNOSSY Dénes: A Somssich-hegy 2. sz. lelőhely finomrétegteni vizsgálata apró gerincesek alapján Krolopp Endre: A Somssich-hegy 2. sz. lelőhely molluszkafaimája Kordos László — SzöŐR Gyula: Kvarter gerinces anyag geokémiai módszeren ala- puló vizsgálata Vita: Nagy I., Krolopp E., Kordos L., Szöőr Gy., Jánossy D., Kecskeméti T. Résztvevők száma: 19 fő November 19. Tudománytörténeti Szakosz- tály előadóülése közös rendezésben az Általá- nos Földtani Szakosztállyal Elnök: Allodiatoris Irma Balkay Bálint: Egyed László és a tek- tonika Résztvevők száma: 17 fő Társulati ügyek 305 November 20. Mérnökgeológia- Építésföld- tani Szakosztály előadóülése közös rendezés- ben a Magyar Hidrológiai Társaság Hidro- , geológiai Szakosztályával Mákton Gsmla: Irak hidrogeológiája Siposs Zoltán— Borbás László; Paleogén és neogén rétegvizek által okozott problé- i mák a bányászatban Résztvevők száma: 21 fő November 26. Gazdaság földtani Szakosztály I előadóülése Elnök: Hahn György VÉGH Sándor: Peru gazdaságföldtana Buda György — SÁo László: Irak gaz- I daságföldtana Résztvevők száma: 29 fő November 27. Geológus Szakkör Hidasi János: Magmás kőzetek osztá- lyozása II. (kőzetfelismerés) Résztvevők száma: 15 fő 1 November 27. Szénkőzettani Munkabizottság j „Lignit Ankét” közös rendezésben a Magyar I Kémikusok Egyesülete Szénkémiai Szakosz- tályával Elnök: Oswald György, Bella Lász- lóké Madai László: Magyarország felsőpan- non lignitterületei Elek Izabella: Ny-magyarországi lig- nit szénkőzettani tulajdonságai Bella Lászlóké — Kovatsits Mátéké - Varga Imréké: Lignit előfordulásaink [ szénkémiai — szénkőzettani összefüggései Gimpl Elvira: A gyöngyösvisontai lig- nit dúsíthatóságára vonatkozó kutatások PÁL Sándor: A lignit mint versenyképes energiahordozó Takács Pál: Lignit- vagyommk nem hagyományos hasznosítási lehetőségei WOLF György; Lignit-vagyommk minő- ségi értékelésének egyes aktuális kérdései Vita; Wolf Gy., Adám L., Jámbor Á., Hegedűs Gy., Rischák G., Jaskó S., Hor- váth E., Kovatsits Mné, Varga Iné, Varga J. Pusztai L. Résztvevők száma: 64 fő December 3. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Bacsák emlékülés előké- szítése, 2. Egyéb Résztvevők száma: 9 fő December 3. Tudománytörténeti Szakosztály klubestje Elnök; Allodiatoris Irma CsiKY Gábor — Dudich Endre — Póka Teréz — Zsámboki László: Francia — ma- gyar kölcsönhatások a földtani tudomá- nyokban 1832 előtt CsiKY Gábor: Beszámoló és megemléke- zések az 1979. évről Rókái András; Teleki Pál és a korabeli magyar földtani tudomány Résztvevők száma: 33 fő December 5. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Bérczi Szaniszló: A hold stratigráfiája Balogh Kálmán — Kovács Sándor- A Szőlősardó 1. sz. mélyfúrás Vita: Jámbor Á., Szabó l., Haas J., Ba- logh K., Kovács S., Kőrössy L. Résztvevők száma: 25 fő December 7. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának ülése Elnök: Alföldi László Napirend: 1. Az 1980. évi külföldi ren- dezvények, 2. Párizsi világkongresszus, 3. Tájékoztató az 1980. évi Nemzetközi Dia- torna Szimpózium előkészítéséről Résztvevők száma: 4 fő December 7. Választmányi ülés Elnök: Dakk Viktor Napirend: 1. Beszámoló a Szövetség által tartott vezetőségi, bizottsági ülések- ről, 2. Az 1979. évi nagyrendezvények értékelése, 3. Az 1980. évi munkaterv nagy- rendezvényei, 4. Tájékoztatás a párizsi világkongresszussal és a VI. Nemzetközi Diatoma Szimpóziummal kapcsolatos elő- készületekről, 4. Egyéb ügyek Résztvevők száma; 58 fő December 10. Tudománytörténeti Szakosz- tály vezetőségi megbeszélése Elnök: Allodiatoris Irma Tárgy: A Tudomány- és Technikatörté- neti Bizottság 1980. évi nemzetközi kon- ferenciája Résztvevők száma: 5 fő December 10. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Napirend: 1. Az 1979. évi munka érté- kelése, 2. Veszprémi ankét kiadványa, 3. Az 1980. évi munkaterv Résztvevők száma: 5 fő December 10. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Kovách Ádám — Svikgor Éva: A fer- tőrákos! palarög metamorf korviszonyai Rb/Sr kormeghatározások tükrében Nagy Béla: Beszámoló a XIV. Csendes- óceáni Tudományos Világkongresszusról (Habarovszk) 306 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet Vita: Kósa L., Buda Gy., Kiss J., Pesthy L., Nagy B. Résztvevők száma: 18 fő December 11. Mérnökgeológia-Epitésföldtani Szakosztály klubestje Elnök: Rónai András Beszámoló külföldi tanulmányutakról: Rónai András: Newcastle; Kertész Pál: Montreux; Kleb Béla: Tbiliszi Résztvevők száma: 21 fő December 11. Geológus Szakkör Hidasi János: Az üledékes kőzetek ki- alakulása és rendszerezése Résztvevők száma: 17 fő December 12. őslénytan- Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor BÁIíDi Tamás: A földtörténet változásai (klíma és eusztázia) Hámor Géza: Beszámoló a CMNS (Me- diterrán Neogén Rétegtani Bizottság) 1979- évi athéni kongresszusáról Résztvevők száma: 67 fő December 14. Oktatási Bizottság ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Tárgy: A felsőoktatási intézmények ok- tatási alapegységeinek szervezeti kérdései Résztvevők száma: 4 fő December 14. Földtani Közlöny szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Résztvevők száma: 5 fő December 17. Oazdaságföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Mészáros Mihály — Badinszky Péter- Bulgária és Örményország építőanyagipari nyersanyagainak gazdaságföldtana Vita: Morvái G., Klespitz J., Mónus F., Szabó A., Mészáros M., Badinszky P. Résztvevők száma: 18 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1979 július — december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 18. Vezetőségi ülés Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. Munkaprogramok: az 1979. II. — 1980. évre, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 fő Szeptember 18. Előadóülés Elnök: Somfai Attila SzENTGYÖRGYi Károly: A felsőkréta képződmények rétegtani és ősföldrajzi kap- csolatai a Pannon-medence keleti részén SzENTGYÖRGYi KÁROLYNÉ : A Pannon- mecence délkeleti szegélyén feltárt pliocén képződmények korrelációs problémái és azok szénhidrogénföldtani vetülete Vita: T. Kovács G., Jámbor Á., Dudich E., Völgyi L., Somfai A., Szentgyörgyi K., Hajdú D., Révész I., Gajdos I., Sütőné Szentai M., Szentgyörgyi Kné. Résztvevők száma: 24 fő Október 16. Vezetőségi ülés Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. Az 1980. évi munkaterv pontosítása, 2. Az 1979. évi pályázat, 3. Egyéb ügyek A vezetőségi ülés keretében Somfai Attila meleg szeretettel gratulált Mezősi József tagtársnak, aki aktív társadalmi munkája elismeréseképpen ,, MTESZ Me- gyei Emlékérem” kitüntetésben részesült. Résztvevők száma: 9 fő Október 16. Előadóülés Elnök: Mezősi József Molnár Béla — Geiger János: A ho- mogénnek látszó rétegsorok tagolási lehe- tősége szedimentológiai, őslénytani és ma- tematikai módszerek kombinált alkalma- zásával Molnár Béla — Szónoky Miklós: A pó- rusvizsgálatok újabb irányai Vita: Mezősi J., Molnár B., Lakatos I., Tanács J., Szederkényi T. Résztvevők száma: 24 fő Október 23. Előadóülés a Szegedi Akadémiai Bizottság Földtudományi Szakbizottságával közös rendezésben Elnök: Grasselly Gyula Cseh Németh József: A hazai érckuta- tás lehetőségei és problémái Vita: Molnár B., Grasselly Gy., Szeder- kényi T., Mezősi J., Lakatos T., Cseh Németh J. Résztvevők száma: 27 November 20. Előadóülés a Szegedi Akadé- miai Bizottság Földtudományi Szakbizott- ságával közös rendezésben Elnök: Grasselly Gyula Kis Bertalan: Kettős porozitású táro- lók hézagtérfogatának meghatározása geo- fizikai módszerekkel Somfai Attila: A Nagyalföld medence- Társulati ügyek 307 aljzatát felépítő metamorf ltok szénhidro- géntárolási perspektivitása kutatásának lehetőségei SzEDEKKÉNYi Tibor; Délkelet-Alföld metamorf kőzetei Vita: Balázs E., Szederkényi T., Mucsi M., Völgyi L., Kis B., Grasselly Gy., Me- zősi J., Meszéna B., T. Kovács G., Pető G., Szili Gy., Somfai A. Résztvevők száma: 56 fő December 11. Évadzáró Klubnap Elnök: Somfai Attila SzÉKYNÉ Fux Vilma: 50 éves a Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásványtani és Földtani Tanszéke Zentay Tibor: Az 1980. évi munkaterv ismertetése Mezősi József: Beszámoló olaszországi vulkánokról (Vezúv és Etna) Résztvevők száma: 38 fő A Magyarhoni Földtani Táisulat Budapesti Területi Szervezete 1979 július- december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 26. Előadóülés Elnök: Végh Sándorné Zelenka Tibor: A tektonikai aktiváció kérdései a Kárpát-medencében Vita: Székyné Fux V., Horváth F., Póka T., Buda T., Szepesházy K., Végh Sné, Zelenka T. Résztvevők száma: 26 fő Október 13. Tanulmányút a mecseki kris- tályos alaphegység területére a Budapesti és a Déldunántúli Területi Szervezet rendezésében. Kirándulás vezető: Jantsky Béla Útvonal: Pécs — Pécs-Vasas — Meszes- völgy— Véménd — Szebény Feked — Erdősmecske — Lovászhetény — Pécs. Résztvevők száma: 75 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1979. júhus— december havi ülésszakán elhangzott előadások. Október 1. Előadóülés a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal valamint a Ma- gyar Hidrológiai Társasággal közös rende- zőben Elnök: Rónaki László Gádoros Miklós: Természetes radioak- tivitás a barlangokban és a megfigyelések gyakorlati hasznosítása Gádoros Miklós: Iraki útibeszámoló Vita: Borsos T., Uherkovich G., Rónaki L., Gádoros M. Résztvevők száma: 22 fő Október 10. Előadóülés a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal valamint a Ma- gyar Hidrológiai Társasággal közös ren- dezésben Elnök: Rónaki László Dénes György: A v'íz útja a kar-sztban az izotópvizsgálatok tükrében Dénes György: Kristály csodák a bar- langok mélyén Résztvevők száma: 20 fő Október 11 — 12. A mecseki feketekőszén-kuta- tás eredményei témájú vándorgyűlés (adatai az előzőkben ismertetve) Október 13. Tanulmányút a mecseki kristá- lyos alaphegység területére közös szervezés- ben a Budapesti Területi Szervezettel ( ada- tokat l. a BTSZ-nél ) November 13. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. A VI. ötéves terv előkészí- tése, 2. A megyei tanács és a MFT Dél- dunántúli Területi Szervezetének kapcso- lata, a fejlesztés lehetőségei, 3. A rendsze- res és szervezett információcsere kérdése Résztvevők száma 9 fő, valamint Dányi Pál a Baranya Megyei Tanács elnökhelyet- tese December 3. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: l. Az 1980. évi munkaterv, 2. Jutalmazások, 3. Az együttműködés kér- dése a Magyar Geofizikusok Egyesületé- vel, 4. Egyéb időszerű kérdések Résztvevők száma: 7 fő December IS. Klubdélután a Mecseki Szén- bányák Liász Klubjával közös rendezésben OswALD György: Algériai útibeszámoló Résztvevők száma: 39 fő 308 Földtani Közlöny 110. kötet, 2. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete 1979. július — december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 25. Előadóülés Elnök: Knauer József (megnyitó) Vörös István: Délvietnámi laterit-bau- xit perspektívák PosGAY Károly: Az első magyar bauxit- előfordulás kutatásának története és föld- tani ismertetése (Királyerdő, Biharhegység Románia) Körmendi Alpár: A bányageofizikai módszerek alkalmazási lehetőségei a Tata- bányai Szénbányák üzemeiben Dudich Endre — Viczián Miklós: Egyes karszt- és laterit-bauxitok ólomizotóp ará- nyának vizsgálata Vita: Mindszenty A., Kaszanitzky F., Dudich E., Péter Z., Knauer J., Posgay K., Szabó E., Károly Gy., Vörös I., Nyer- ges L., Kopek G., Nyírő R., Körmendi A. Résztvevők száma: 34 Október 26 — 27. „Korszerű ásványtani-geo- kémiai anyagvizsgáló módszerek” témájú ankét közös rendezésben az Ásványtan-Geo- kémiai Szakosztállyal (részletes adatok az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály beszá- molójánál) Október 29. Tájékoztató a Szervezet működé- séről az MTESZ Veszprém Megyei Szerve- zete elnökségi ülésén (A Társulat elnökségét Alföldi László társelnök képviselte) November 23. előadóülés Elnök: Gerber Pál Gerber Pál: Az instantán vízvédelem gyakorlati megvalósításának néhány kér- dése (elnöki megnyitó) Felkért hozzászóló: Szilágyi Gábor Gutmann György: A lencsehegyi szén- előfordulási terület hidrológiai viszonyai és a tervezett vízvédelem Felkért hozzászóló: Borbás László Sólymos Péterné: A kőzettamponá- lási módszer elvi ismertetése. A tamponáló telep és tamponáló gépegységek üzemköz- beni bemutatása A helyszíni bemutatón az azonos tárgy- kör iránt érdeklődő szakemberekből cso- portok alakultak és közösen vitattak meg kérdéseket az előadókkal Résztvevők száma: 75 December 13. előadóülés Elnök: Knauer József Szabó Imre: Triász rétegtani kérdések a Középhegységben, délapi tapasztalatok alapján Császár Géza: Üjabb adatok a középső- kréta bauxitkeletkezésről a Padragkút Pa-7. fúrás alapján Tóth Kálmán: Összefüggések a bauxit előfordulása és a közvetlen fedő eocén réte- gek kifejlődése között Haas János: A sümegi márga formáció meghatározása és a sztratotípus részletes rétegtani vizsgálata Vita: Császár G., Szabó E., Haas J., Szabó I., Komlóssy Gy., Szalay E., Kriauer J., Tóth K. Résztvevők száma: 35 A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete 1979 július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 27. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1979. II. f. é. program pontosítása, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 4 fő Szeptember 27. Előadóülés Elnök: Juhász András Csordás István: Észak- magyarországi dolomit kőzetek termolumineszcenciás vizsgálati eredményei Hajdú Lajosné : Északmagyarországi ületdékes kőzetek összehasonlító vizsgálata Résztvevők száma: 29 fő Október 25. Előadóülés Elnök: Juhász András Bohn Péter: Környezetföldtani tevé- kenységünk elméleti és gyakorlati részé- nek áttekintése, feladataink Szabó Imre: Egyszerű és közvetlen (direkt) nyíróvizsgálatok összehasonlítása Vita: Józsa G., Juhász A., Bohn P., Szabó I. Résztvevők száma: 12 fő November 20. Tanácskozás a Tokaji-hegység féldrágaköveiről Elnök: Székyné Fux Vilma Mátyás Ernő: A Tokaji-hegység fél- drágakő-előfordulásai Vájná György — Szomor Iván — Almá- DY Zoltán: Az 1979. évi telkibányai opál- kutatás Kozák Miklós: A telkibányai opál anya- kőzete Társulati ügyek 309 Gyabmati Pál: A telkibányai opál gene- I tikai helyzete Veres Lajos — Gebmtjs Bertalan: A Tel- kibánya környéki opállelőhelyek kőzettani I viszonyai j Ta:£á.os József: A Tokaji- és az Eperjesi- i hegység opálváltozatainak belső szerkezeti * vizsgálata I Enosy György: A tokaji-he^ségi fél- drágakövek csiszolás! lehetőségei Vita: Baffy Gy., Kiss I., Ahnády Z., I Varga Gy., Klespitz J., Gyarmati P., Nagy ‘ B., Morvái L., Mátyás E., Takács J. Résztvevők száma: 104 fő November 29. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1980. évi munkaterv, ! 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő November 29. Előadóülés Elnök: PojjAk Tibor Mátyás Ernő: A Tokaji-hegység nyers- anyagkutatásának újabb eredményei Eoereb Frigyes: Vízföldtani kutatások a Bükk-hegységben Vita: Némedi V. Z., Böcker T., Juhász A., Molnár Bné, Mátyás E. Egerer F. Résztvevők száma: 35 fő December 6. Évadzáró klubnap Elnök: Pojják Tibor Bébczi István — Bohn Péter: Élmény- beszámoló Kubáról A klubnap keretében hangzott el titkári értékelés az 1979. évi munkáról és került sor a pályadíjak kiosztására Résztvevők száma: 23 fő A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Marton Andor A kézirat nyomdába érkezett: 1980. I. 29. — Terjedelem: 18,45 (A/5) ív 80.7946 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György EHGINEERING LtBR/^RY , i i i3dl mm ÜNIVERSITY BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T, 110 No. 3-4. (1980) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 110. KÖTET TARTALOMJEGYZÉK - COflEP>KAHHE - CONTENU Dr. Dank V.: A földtani kutatás készül a VI. ötéves tervre (az 1980. III. 12-iki közgyűlés elnöki megnyitója) 311—314 Dr. HAmor G.: Főtitkári beszámoló 313—319 ÉUTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbl — MÉMOIRES (az 1978. XI. 9— 10-iki Ősföldrajzi Ankét előadásai) Dr. Dank V.: Elnöki megnyitó 320—322 Dr. Majoros Gy. : A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben : Egy ősföldrajzi modell és néhány következtetés — Problems of Permian sedimentation in tlie Transdanubian Central Mountains: a palaeogeographic model and somé conclusions 323—341 Dr. Kassai M.: A Dél-Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója és a környező országokkal kapcsolatos néhány rétegtani összehasonlítás — Latest permian jKilaeogeographio reconstruction of Southern Trans- daiiulíia and somé comparisons with the neighbouring countries 342—359 Dr. Kov.ícs S.: a triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége az észak-alpi fáciesrégióban (Kritikai korreferátum) — Paleogeographical significance of the Triassic llallstatt limestone facies in the North Ali)iiip faciesregion (Korreferátum critic) 300—381 Szabó J.: Liász és dogger Gastropoda-állatföldrajz a Tethys nyugati részén — Liassic and Dogger gastropod zoogeography in the western part of the Tethys 382—394 Dr. Vörös A.: Liász és dogger brachipoda provinciák a Nyugatl-Tethysben — Lower and Middle Jurasslc brachiopod provinces in the western Tethys 395—416 Dii. DtJPiCH E. és DR. Kopek G.: A Bakony és környéke eocén ősföldrajzának vázlata — Outlines of the Eocéné Paleogeography of the Bakony Mountains (Transdanubia, Hungary) 417—431 Dr. Kecskemétit.: A Bakony hegységi Nummulites-fauna paleobiogeográfiai áttekintése — Aperíupaléo- biogéographique sur la fauné de Nummulites du Bakony 432—449 Dr. Monostori M.: Ostracoda együttesek paleobiogeográfiai jelentősége — Paleobiogeographic significance of ostracod assemhiages 450—455 Dr. B.íldi T.: A korai Paratethys története — The early History of the Paratethys 456—472 Dr. Körüssy L.: Neogén ősföldrajzi.^vizsgálatok a Kárpát-medencében — Investigations intő Neogene palaeogeography in the Carpathian hasin 473—484 Pogácsás Gy.: Neogén süllyedékeink fejlődéstörténeti viszonyai a felszíni geofizikai mérések tükrében — Evolution of Hnngary’s Neogene depressions in the light of geophysical surface measurements 485—497 Jámbor á.: Szigethegységeink és környezetük pannóniai képződményeinek fáciestípusai és ősföldrajzi jelen- tőségük — i'alaeogeographically significant Pannonian facies units in and around the inselbergs of the Hungárián part of the Carpathian Basin 498—511 Dr. Révész L: Az Algyő-2 telep földtani felépítése, üledékföldtani heterogenitása és ősföldrajzi viszonyai — Hydrocarbon deposit Algyő-2: geological structure, sedimentological heterogeneity and palaeogeographic features 512—539 Hevesi A.: Adatok a Bükk hegység negyedidőszaki ősföldrajzi képéhez — Contributions á l’image paléo- géograjjhique quaternaire de la Montagne Bükk 540—550 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1979 - BMB/lHOrPAOHH JlMTEPATYPbl PEOJIOrHMECKMX H CMEWHblX HAYK B BEHEPHH, 1979. E.- RÉPERTOIRE BIBLIOGRA- PHIQUES DES PUBLICATIONS DU DO.MAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE 1979 551-566 HlREK, ISMERTETÉSEK — COOBIUEHHH, PEUEH3HH — NOTICES, REVUE BIBLIOGRA- PHIQUE 567—579 TÁRSULATI ÜGYEK - JIEJIA OBIHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 580-585 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 311 — 314 A földtani kutatás készül a VI. ötéves tervre (az 1980. rH. 12-iki közgyűlés elnöki megnyitója) Dr. Dank Viktor Tisztelt Közgyűlés ! Közgyűlésünket a munkás hétköznapok serény tevékenysége közepette ren- dezzük. Földtani tevékenységünk országos viszonylatban egyre nagyobb jelen- tőséget kap, mert az ásványi nyersanyagok világviszonylatban is, és hazai relációban is mindinkább az érdeklődés középpontjában állnak. Elmondhatjuk, hogy az immár 7 esztendeje kirobbant energiaválság egyre inkább állapottá válik, amihez alkalmazkodnunk kell, és meg kell keresnünk és találnunk az ellenszerét annak, hogy folyamatosan kedvezőtlenebb gazdasági helyzetbe kerüljünk. A folyamatban levő XII. pártkongresszus, már a tavaly decemberben kiadott KB-i irányelveiben nagy jelentőséget tulajdonított a földtani kutatásoknak és a magyar földből folyó bányászati tevékenységnek: ,, Népgazdaságunk jövőbeli fejlődését döntően megszabja az energia és nyers- anyaghelyzet. A nagy ráfordításokat igénylő hazai termelésből és az egyre drágább importból nehezebb feltételek mellett kell biztosítani az ország ki- egyensúlyozott energia- és nyersanyagellátását. A nyersanyag és energiataka- rékossági programok következetesen valósuljanak meg. További erőfeszítése- ket keU tenni a hazai nyersanyag- és energiaforrások feltárásáért, gazdaságos kiaknázásáért. Fenn kell tartani a kőolaj és földgáz termelésének jelenlegi színvonalát és folytatni kell a geológiai kutatást. Fokozni kell szénvagyonunk gazdaságos hasznosítását, elsősorban a vülamosenergia termelés céljaira . . . Jelentős ásványi kincsünknek a bauxit kitermelésének fokozása, valamint a timföldgyártás bővítése alapozza meg az alumíniumipar gyors fejlődését.” Az idézetet részletesen vizsgálva nyilvánvaló, hogy megállapításait vonatkoz- tatni kell az itt tételesen nem említett ágazatokra is (agrogeológia, műszaki földtan és vízföldtan, földtani környezetvédelem, építésföldtan). Ezek a követelmények ismételten aláhúzzák azt a tényt, amit már korábban is mint társulatunk alapvető feladatát fogalmaztuk meg: ,,az ország természeti erőforrásainak feltárását elősegítő gazdasági és tudományos tevékenységben való részvétel a gazdasági helyzet meghatározta feladatok optimális elősegí- tése.” A kongresszusi irányelvek és az ország vezetése által kijelölt teendők ismere- tében ez a tevékenység az alábbiak szerint bontható le a földtudományok terü- letén a gyakorlattal oly szorosan összefüggő társadalmi és tudományos munka szintjeire. 1. A népgazdaság hosszabb távú célkitűzéseinek legfontosabbika a népgaz- daság egyensúlyának helyreállítása. Ennek első lépéseként a világpiaci érték- nek, illetve árarányoknak a hazai termelésben való érvényre juttatását hatá- rozta el a kormányzat a magyar ipar versenyképességének fokozása az ehhez szükséges termelési szerkezetváltozás meggyorsítása érdekében. 1 Földtani Közlöny 312 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4 füzet Társulatunk szakembereinek megítélése szerint ugyanezt az alapelvet kell érvényesíteni az ország ásványi kincs vagyonának értékelésekor is. Ez az átértékelés a világpiaci árarányok és tendenciák függvényében helyes érték- ítéletet biztosít egy-egy nyersanyagfajta kutatásának és bányászatának jele- nét és jövőjét illetően. Egyben számszerűen is kifejezésre keU juttatni azt a — társulatunk cselekvési programjában már megfogalmazott — gondolatot, hogy a Magyarország számára kedvezőtlen világgazdasági változások nyomán vala- mennyi hazai földből bányászhaté) nyersanyagot fel kell értékehn. Ez az érté- kelés kell képezze ala])ját minden további gazdasági megítélésnek, figyelembe véve azt, hogy a hazai termelés és igények közötti különbség beszerzése csak — többnyire kemény valutás — import útján lehetséges. 2. A nyersanyaggal való ellátottság jövőjét illetően — a világgazdasági ten- denciák figyeleml)evételével — kiemelten foglalkozni kell az egyes ásványi nyersanyagfajták prognózisának kérdésével. Ennek az egyébként állami ható- sági és iparági szinten is kézben tartott kérdéscsoportnak társadalmi szintű megvitatását a kérdés töbl) oldalról való megközelítése miatt nem nélkülözhe- tik sem az iparágak, sem a kérdéssel foglalkozó szakemberek, de a népgazdasági szintű döntéseket megfogalmazó iparvezetők sem. Ebből a felismerésből kiin- dulóan az 1980. őszére a szakági főhatósággal, KFH-val, az MTA-val és OMFB-vel közösen tervezett társulati nagyrendezvényünk központi témája az ásványi nyersanyagprognózis lesz, melynek keretében kicseréljük a témában összegyűjtött ismereteket és komplexen vizsgáljuk azokat a népgazdasági igé- nyekkel és lehetőségekkel együtt. 3. A népgazdaság egyensúlyának helyreállításában a másik jelentős szerepet kapott tényező a takarékosság. Ennek ésszerű megvalósítása az egyébként is rendkívül költséges és beruházás igényes ásványi nyersanyag-kutatási és ter- melési ágazatokban megítélésünk szerint abban az esetben biztosítható, ha a kutatás-, termelés-, bányászat-felhasználás folyamateorát rendszer szemléletű modellben összefoglalva vizsgáljuk. Ennek a vizsgálatnak ki keU terjednie a kutatást és annak eredményességét elősegítő új módszerek, eljárások megva- lósíthatóságára, ir>ely egyúttal azt is jelenti, hogy a nagy pénzösszegeket igény- lő kutatás megalapozottabbá, a tevékenység takarékosabbá válik, a korszerű kitermelési mócfok alkalmazásának szükségességére és lehetőségére és a fel- használói oldal — elsősorban igény és technológiai központú — elemzésére. A termelés-korszerűsítés szükségességének és lehetőségének vizsgálatán első- sorban annak elemzését értjük, hogy az alkalmazandó új eljárások nem okoz- zák-e a kitermelhető ásványvagyon mennyiségének csökkentését (földben visz- szahagyott készletek formájában), vagy minőségének romlását. A felhasználói oldal technológiai központú elemzésén pedig elsősorban azt értjük, hogy egy- részt vizsgáljuk az alkalmazott technológiák minőségi igényeinek indokoltsá- gát, illetve változtathatóságát (nyersanyagtakarékos technológia bevezetését), másrészt vizsgáljuk olyan technológiák kialakításának és bevezetésének lehe- tőségét, amelyekkel a ma még feldolgozásra alkalmatlannak minősített össze- tételű ásványi nyersanyagkategóriák is a műrevaló nyersanyagok sorába lép- hetnek elő. Tesszük ezt annak a korábbi megállapításnak és változatlan meg- győződésünknek értelmében, hogy az ásványi nyersanyagkincs térben és idő- ben változó, a feldolgozási technológiától függő fogalom, melynek következté- ben nemcsak földtani kutatással, hanem hatékonyabb termeléssel és feldol- gozással is^növelhetők a készletek. Mindezek a tevékenységek a hatékonyság növelése és a mindenkori gazdasá- Dank: A földtani kutatás készül a VI. ötéves tervre 313 gosság szigorú figyelembevétele mellett a hazai ásványi nyersanyagkészletek megbízható felmérését, népgazdasági szintű termelési költségét, illetőleg az ipari készletek növelésének lehetőségeit és az ahhoz szükséges ráfordításokat tervezhetővé teszik. Lehetőséget nyújtanak a szükségletek kielégítésére szol- gáló import mennyiségeknek előrejelzéséhez. A fenti vizsgálati és elemzési tevékenység az ipari és tudományos munka- helyeken dolgozó szakemberek összefogásával a szaktudományi egyesületek együttműködésével megvalósítható. A Magyarhoni Földtani Társulat területi és tematikus szakosztályai és munkabizottságai alkalmas fórumot biztosítanak egy-egy tájegység ásványi nyersanyagforrásainak, vagy akár egy ásványi nyersanyagfajta korszerű újraértékelésére. A tematikai szakosztályok ezen túl- menően a VI. ötéves terv során is megfelelő lehetőséget és fórumot teremtenek a hazai és külföldi kutatási eredmények gyors bevezetésének és ij>ari alkalma- zásának elősegítésére. Az 1 — 3 pontban felvázolt vizsgálati programhoz szá- mos olyan kérdés is ka])esolótbk, amely meghaladja társulatunk szakember gárdájának működési területét, tudományos kapacitását. Ily módon ezeknek a kérdéseknek szakszerű kimunkálását a társegyesületekkel (]\1 agyar Geofi- zikusok Egyesülete, Országos IMagyar Bányászati é‘s Kohászati Egyesület) kar- öltve képzeljük el. Mint a szakembereket tömörítő társadalmi egyesületnek, társulatunknak lehetősége van arra, hogy egyes speciális vagy különösen fon- tos kérdéscsoport megvitatására társulati szintű munkabizottságot szervezve fogja össze a geológusokat és így társadalmi szinten valósítsa meg az adott kérdéscsoport vizsgálatához szükséges, de vállalati, illetőleg intézményi szin- ten gyors o])cratív formában általában nem megvalósítható szakember kon- centrációt, ami egyben biztosítja a takarékosabb és hatékonyabb ásványi nyersanyagkutatást. Ez a forma szükség esetén egyesületközi dimenzióban is járható út és már a korábbi években bebizonyosodott, hogy gyakorlatban kivitelezhető hasznos operatív tevékenység. A vázolt feladatok teljesítését társulatunk az MTESZ-en kívüli tudományos fórumokkal, így a Magyar Tudományos Akadémia X. osztályával, az akadé- mián kívüli tudományos intézetekkel: MAFI, MÁELGI, SZKFI és az OIMFB- vel való szoros együttműködéssel, kaj)csolattartással kívánja megvalósítani, s végső célként a gazdasági vezetés korrekt informálását és a döntés-, előkészítés folyamatának megkönnyítését célozza. Ezeket az irányelveket széles körben megvitatták, így társulatunk választ- mánya, elnöksége is foglalkozott vele, és az jMTESZ elnökségén is elhangzott a MFT elnökségének álláspontja, ami a FÓRUM c. folyóiratban megjelenik majd. Ennek lényeges oldala, hogy arra szeretné kérni az illetékeseket, hogy a föld- tani kutatásokat ne csak folytatni kelljen, hanem intenzifikálni. Tevékenysé- günk során mind nehezebb földtani viszonyok között kell dolgoznunk, egyre összetettebb a kutatás menete, és bonyolultabb a problémák megoldása. Az el- méleti munkákhoz hasonlóan a technikai és technológiai feladatok is mind nehezebbé, és költségesebbé válnak. Részben azért mert tevékenységünk a nagyobb mélység felé a műszaki vonalakon is ugrásszerűen növekvő igényeket támaszt, részben mert ezek megoldásához intenzívebb szellemi, eszköz és nem utolsó sorban anyagi tevékenység szükséges. Kemény, nagy feladatokat kell megoldanunk és terveink teljesítéséhez az edcliginél nagyobb intenzitásra van szükségünk minden vonalon. Mi már néhány éve kifejtettük erről a helyről is, hogy rugalmas tevékeny- ségre van szükség a hatékonyság fokozása érdekében. 1* 314 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Mit értenék én konkrétan ezen. Elsősorban azt, hogy tevékenységünket a mindenkori igényekhez kell illeszteni. Olyan témákkal kell foglalkoznunk, melyek szorosan kapcsolódnak a hatalmas országos erőfeszítésekhez, melyek arra irányulnak, hogy eddig elért eredményeinket, vívmányainkat, életszín- vonalunkat megőrizzük. Engedjék meg, hogy egy általam jól ismert területről, a szénhidrogén-bá- nyászat köréből vegyem a bizonyító példát: 1978 1979 1980 Szovjet import olaj 60 Rb/t • 68 73 Szovjet import gáz 44 Rb/em^ 49 57 Szovjet import PB 94 Rb/t Tőkés import olaj 102 $/t 152 250 I. n. é. 280 átl. Tőkés import gáz 60 $/em® 80 120 I. n. é. 150 átl. Tőkés import PB 130 $/t 145 270 I. n. é. 280 átl. BelfölJi olaj 2040 Ft/t 4270 I. n. é. 5550 átl, Kőolaj -egyenártékben 1 t hazai szénhidrogéntermek kitermelési költsége 1000 Ft, a rubeles import beszerzési ára 2000 Ft, míg a tőkés relációjú olaj beszerzési ára 8000 Ft. A világpiaci árhoz viszonyítva tehát minden 1 Ft rá- fordítás a hazai szénhidrogén bányászatban 8 Ft megtakarítást jelent a nép- gazdaságnak. A példa azonban nem mindenki számára egyértelmű, mert nemrég jelent meg olyan vélemény is a gazdasági sajtóban, mely a mezőgazdasági termékek fokozására buzdít, és az ilyen termékek exportjából származó bevételek szol- gáltatnák az alapot az energiahordozók vásárlásához. Kern tűnik jó megoldás- nak ez a javaslat, mert egyrészt a cserearányok romlása éppen minket sújt e tekintetben, másrészt mert az élelmiszerpiacon is rendkívül nagyok és gyorsak a változások és érzékenyen követik a politikai helyzetalakulásokat. A szénhidrogének pedig a közlekedésben, az alapanyagként való felhaszná- lásban, és nálunk ma még energetikailag sem pótolhatók. Ezért szükséges egy sokoldalúan, szélesen megalapozott helyzetfelmérés, az adatok elemzése, az abból fakadó tanulságok levonása és a tennivalók megha- tározása, valamint azok maradéktalan végrehajtása. Tapasztalhatjuk valamennyien, hogy nálunk a fő probléma a végrehajtás területén van. Esetenként a helyzetfelmérés és az elemzőmunka még megy, de az eredményeknek szinte nem akarunk hinni (különösen ha nem illik a képbe) és így az egyébként helyes határozatok végrehajtása helyett új szempontokat találunk ki. Nagyon időszerű ezen változtatni. Mi a társulat, csak egy láncszeme vagyunk ennek a rendszernek, de a társintézményekkel együtt már egy erős füzért alkotunk, közös cselekvési programmal, programokkal, prognózisokkal, ter- vekkel, célkitűzésekkel, tevékenységekkel és eredményekkel. Ez a csoport to- vább koordinálható és illeszthető be nagyobb és egyre nagyobb rendszerbe, az országos gazdasági vérkeringésbe. Ez már nem a mi feladatunk, de az igen, hogy koordinátáinkat ismerve, lehe- tőségeink teljes kihasználásával, kapacitásaink teljes latbavetésável segítsük a nagy mű, a VT. ötéves terv sikeres végrehajtását. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Soe. (1980) 110. 315 — 319 Főtitkári beszámoló Dr. Hámor Géza Tisztelt közgyűlés ! Kérem, hogy egyperces néma felállással tisztelegjünk társulatunk halottai- nak emléke előtt. 1979-ben elhunytak: Boldvai Ferenc, Földi Miklós, Galli László*, HaIz István, JózSA István, Maezsó Lajos, Mező Péter, Tomob János és Tulogdi János tagtársaink. Tisztelt közgyűlés ! 1979. évi munkánk vezérfonalát a cselekvési programunkban már koráb- ban rögzített irányelvek képezték. Ennek megfelelően a tematikai szakosztá- lyok munkájában a fő hangsúlyt az új tudományos eredmények áttekintése és hazai alkalmazhatóságának vizsgálata alkotta. Egy-egy súlyponti kérdés nagy- rendezvények formájában került a széles szakmai nyilvánosság elé a X. Kaolin szimpózium, a Korszerű ásványtani-geokémiai anyagvizsgáló módszerek an- kétja, és a Lignit ankét keretében. A területi szervezetek munkásságát a műkö- dési területük földtani felépítésével összefüggő nyersanyagkutatási problémá- nak elemzése határozta meg. Az Északmagyarországi Területi Szervezet a kő- szénkutatás és -bányászat újabb földtani adatának ismertetésére és a terület hidrogeológiai-mérnökgeológiai viszonyainak egyes kérdéseire koncentrálta munkáját. Az Alföldi Területi Szervezet a szénhidrogénkutatás során felhal- mozódott ismeretanyagok rendszerezésére és bemutatására vállalkozott, a Közép- és Északdunántúli Területi Szervezet rendezvényeinek többsége a bauxitkutatás és -termelés problematikája köré csoportosult. Kiemelendő ha- gyományuk az évről évre megrendezett lieszámolóülések sorozata. 1979 kiemelt eseménye volt a Déldunántúli Területi Szervezet rendezésében megtartott ,,A mecseki feketekőszén-kutatás eredményei” c. vándorgyűlé- sünk, mely a közel másfél évtizede folyó Máza-Déli terület kokszolható fekete- kőszén kutatásának eredményeit foglalta össze a szakmai körökön túl is vissz- hangot kiváltó formában. Közel 25 évvel első mecseki vándorgyűlésünk után tanulságos és büszkeségre okot adó volt az eredmények áttekintése, a komplex szemlélet és módszerek térhódításának bemutatása. A kőszénkutatások másik kiemelkedő eredményét, a Mány-Gerecse előtéri kutatások földtani eredményeit a Budapesti Területi Szervezet erre a célra szervezett ankét formájában mutatta be. Figyelemre méltó eredménynek tartjuk a Mérnökgeológiai-Építésföldtani Szakoszály két rendezvényét, melyek közül az egyik a ,, Mérnökgeológiai sze- * A megemlékezés a Földtani Közlöny 110/2. füzetében jelent meg. 316 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet minárium” keretében a városok építésföldtani problémáival és térképezésével, a másik a bányászat mérnökgeológiai problémáival foglalkozott. Örvendetes, hogy az előbbi rendezvényen és a Kaolin szimpóziumon kül- földi előadók, illetve résztvevők is megjelentek — úgy tűnik ezzel az elmúlt évek főtitkári jelentéseiben is kifogásolt hiányosság fölszámolása kezdődött meg. ^ Új elemet hozott munkánkba az Öslénytani-Rétegtani Szakosztály kezde- ményezése. A Mediterrán Neogén Rétegtani Bizottság athéni világkongresszu- sára benyújtott bő magyar anyagot mutatta be egy ülés keretében a hazai szaktársadalom tájékoztatására és előzetes megvitatásra. A feltétlenül támogatandó kezdeményezésnek máris komoly visszhangja támadt; ez év májusában a Budapesti Területi Szervezet szervezésében hasonló módon adják elő szerzőik a párizsi világkongresszusra szánt előadásaikat és tanulmányaikat. Aktívan éltek területi szervezeteink és szakosztályaink az ismeretszerzés egvik leghatékonyabb módszerével, a földtani tanulmányutak szervezésével is. 6 tanulmányúton ismerkedliettek tagtársaink tőlük távolabb eső területek földtani-bányászati problémáival. Ehiökségi bizottságaink közül az Oktatási Bizottság, a Nemzetközi Kap- csolatok Bizottsága és az Ifjúsági Bizottság működött folyamatosan. Az Okta- tási Bizottság résztvett az ELTE geológus képzése tantervének vitájában, hozzászólt az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgák korszerűsítésének témakö- réhez, véleményezte az egyetemi szakmai gyakorlatok utasítás-tervezetét, a kémiatanárok továbbképzésére vonatkozó javaslatot, és az egyetemi tanszékek összevonásával kapcsolatos előterjesztést. Minden esetben szakszerű és szak- mánk szempotjából pozitív állásfoglalásaik — reméljük — hatékonyan járul- nak hozzá e kérdések kedvező megoldásához. A Nemzetközi Bizottság a megszokottan színvonalas utaztatási programok kialakítása és koordinálása mellett a soron következő párizsi világkongresszus méltó magyar képviseletére koncentrált. Munkájuk nagy eredménye, hogy e kongresszuson (talán nem túlzás ha így fejezem ki) minden idők legnagyobb magyar delegációja képviseli hazánkat — bár jelentős egyéni anyagi áldozatok árán. Az Ifjúsá.;! Bizottság munkája egy kissé leszűkült a Szabó József Szakközép- iskola és a Geológus Szakkör patronálására. Ezek fontosságát nem lebecsülve és eredményeit elismerve úgy gondoljuk (éppen az ifjúság teherbírását, szer- vezhetőségét felhasználva) munkájukat szakszerűbbé-aktívabbá, az elnökség támogatását hatékonyabbá kell tennünk. Kitűnő munkaterületnek látom a Területi Szervezetek ifjúsági titkárának (ahol van) és ifjúsági csoportjainak fokozott aktivizálását, koordinált és jelen- tős akciók végrehajtását, különösen az egyetemi hallgatók és a pályakezdő szakemberek körében. Tisztelt közgyűlés ! Engedjék meg, hogy a krónika és eredményeink vázlatos bemutatása után néhány, napi tevékenységünket, munkánk kibontakoztatását gátló tényezőt (egyelőre reműjük csak anomáliát) is megemlítsek, melyekre időben felfigye- lünk társulatunk szakegyesületi jellegéből, szakmai tisztességből és érdekvé- delmi funkcióink miatt egyaránt kötelességünk. H á m 0 r: Főtitkári beszámoló 317 E kérdéscsoportból mindenekelőtt etikai mégpedig szakmai-etikai és szakma- közi vagy fiatárterületi etikai kérdéseket emelnék ki. És bár nagyon jól tudom, hogy saját házunk tája előtt söpörni elsődleges feladat (és e téren kissé talán elhanyagoltuk feladatainkat, amelyeket a tudománytörténet vagy egy-egy téma fejlődéstörténetének tiszteletén kívül praktikus okok; a szakmai köz- szeUem; a kritika és önkritika javítása is megkövetelne) ez alkalommal mégis a szakmák, szakterületek, szakágazatok közötti etikai kérdéseket állítanám középpontba. Egyértelműen megállapítható: szaporodnak azok a jelenségek, amelyek a szakmák integrálódásának súlyos félreértése, egyes szakmák térhódító törek- vései vagy más, ma még feltáratlan okok és indítékok miatt merülnek fel. E negatív jelenségek között említem (természetesen csak szemelvényesen) min- denekelőtt a ,, geológus” fogalom miut foglalkozás és szakmamegjelölés gátlás- talan használatát; a ,,rólunk-nélkülünk” elv elburjánzását egy-egy esetben állami, akadémiai, oktatásügyi, közművelődési és sajnos néha még bár csökke- nő tendenciával METESZ vonalon is. Ez az elv eredményezi olyan kiadványok megjelentetését mint a Dél- Dunántúl fejlődéstörténete és ősföldrajza egy eltérő szakmájú kollégánk tollából; ez eredményezi az állami elismerések ritkaságát; a visszafejlődést az akadémiai osztály és a tudományos minősítés vagy legalább az aspiránsfelvétel területén; az egyetemi felvételnél és az ún. alapozó tárgyi oktatásnál mutatkozó kontraszelekciós anomáliákat; elsősorban a földtan egye- temi tanszékein csattanó intézetesítési törekvéseket; a technikusképzés prol>- lémáit; a földtan középiskolai oktatási helyzetét; aggasztó káderellátottságun- kat; az iparági földtani szolgálatok néhol erősen alárendelt helyzetét. Ilyen anomália hazai nyersanyagaink és erőforrásaink, a földtan nyersanyag- kutatási eredményeinek néha szakszerűtlen alulértékelése; a széntermelés visz- szafejlesztésének ódiumát a geológiára illetve geológusokra visszahárító meg- nyilvánulások. E jelenségek alkalmasak szakmán belüli vagy .szakmák közötti ellentétek felszítására, vélt vagy valós csoportérdekek túlhangsúlyozására, egyes szakmák tudatos szembeállítására (pl. geológia-geofizika, vagy geológia- bányászat stb.). E jelenségek ellentmondásos volta különösen szembeötlő ma, mikor két ötéves tervet is kiemelkedő eredményekkel zárt a földtani kutatás, mikor a legmagasabb szintű állami és vezető pártszervi állásfoglalások (legutóbb a Kongresszusi irányelvek és a Tudománypolitikai Bizottság) határozatai eddig soha nem élvezett prioritást, gazdasági nehézségeink ellenére jelentős anyagi erőforrásokat és határozott, jól szakmánkra pontosított feladatokat jelölnek ki részünkre. Zavaróak e jelenségek, mikor mi egyidejűleg nemcsak szóban, hanem konkrét tettekben erősítjük a határterületi, interdiszciplináris jellegű feladatok megol- dását évről-évre növekvő számú együttes rendezvényeinken az Országos Magyar Bányász-Kohász Egyesülettel, a Magyar Geofizikusok Egyesületével, a Magyar Hidrológiai Társasággal és számos más egyesülettel. Szakmánk jellege és módszerei is megkövetelik a tisztességes integrációt, ])élda és bizonyíték erre aktív és erősödő együttműködésünk a műszaki, kémiai, agrár és eseten- ként a társadalomtudományokkal a mérnökgeológiai, agrogeológiai, építő- anyagipari, távlati tervezési és fejlesztési, környezet- és természetvédelmi és egyéb feladatok megoldása terén. Mi tehát a teendőnk szaktársadalmunk kéj)viseletél)cn ezen anomáliák kikü- szöbölésében ? 318 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Mindenekelőtt nyugodtan átgondolva fel kell mérnünk e folyamattá sűrű- södő jelenségek objektív és szubjektív okait. A világosan kitűzött célokhoz, tör- vényes rendeletekhez — talán a szokásosnál merevebben — ragaszkodva el kell érnünk, hogy az említett, kifejezetten szakmai, szaktudományi (tehát szakértelmet is igénylő) alapvető kérdésekben érvényesüljön a ,,7nértékadó véle- mény” elve és gyakorlata. Elő kell segítenünk, hogy az állami döntések elő- készítése és meghozatala során fokozottan támaszkodjanak a szakma főhatósá- gának és szervezeteinek segítségére, állásfoglalására. A társulati tagság tájé- koztatásával, a szakmai közvélemény felhasználásával és formálásával, szak- társadalmunk közvéleményformáló erejével társadalmi hátteret kell teremtenünk az állami, gazdasági és politikai célkitűzések maradéktalan és torzításmentes valóra váltásához . Tovább kell fokozni tudományos elmélyültségű és igényű szaktudományi munkáink társulati keretű előadását, kritikai értékelését és eredmény centrikus bemutatását. Szükségesnek látszik gazdaságpolitikai-közgazdasági orientá- ciónk erősítése; ez egyértelműen Gazdaságföldtani Szakosztálynnk munkájá- nak aktivizálását igényli. Jelentősen előbbre kellene lépni szakmánk belső és külső 'publicitása terén. Belső gondjainkat a világszerte polgárjogot nyert, olcsó és gyors kiadási rend- szerek preferálásával kívánjuk megoldani — úgy érzem e téren nagy feladatok hárulnak a Földtani Intézetre — és nagyobb gondot kell fordítanunk a szak- társadalom gyors és hatékony informálására. (E téren a Földtani Kutatás folyóirat bizonyos reformja hozhatna eredményt). Frontáttörést kell végre- hajtanunk a sajtó, rádió, televízió útján az ország közvéleményének objektív tájékoztatása és az ismeretterjesztés területein. A vázolt eddigi munka, problémáink és feladataink egyértelműen determi- nálják 1980. évi tevékenységünk előzetes programját. Az elnökség a Központi Földtani Hivatallal együttműködve 4 nagy vidé^ fellegvárunkban (Pécsett, Szegeden, Veszprémben, Miskolcon) ötéves terv ankétokat tervez, melyeken az V. ötéves terv eredményeinek kiértékelése, a yi. ötéves terv földtani kutatási feladatainak kimunkálása lesz napirenden. Ügy tervezzük, ezek alkalmából készítjük el a XII. pártkongresszus határozataiból ránk háruló feladatok akció- programját is. Az év feladata lesz a ,,Az ország természeti erőforrásainak átfogó tudomá- nyos vizsgálata” című, a Tudománypolitikai Bizottság múlt év őszi határoza- tával országos szintű rangra emelt főirány kutatási programjainak kialakításá- ban, végrehajtásában megkeresni és kijelölni társulatunk tevékenységi terü- leteit. Kiemelt évi nagyrendezvényünk az őszre tervezett prognózis-ankét. Nagyon szeretnénk, ha — az Északmagyarországi Területi Szervezethez hasonlóan — területi szervezeteink és tematikus szakosztályaink úgy alakítanák ki végleges munkatervüket, hogy sajátos, regionális vagy tematikus megközelítésű, hasonló célú rendezvényeik készítsék elő, támasszák alá e központi nagyrendezvény helyzetképet, problematikát, feladatokat összegző szerepét és sikeres lebonyo- lít^át. Évi j)rogramunk további részleteit munkatervünkben közreadtuk, így kérem tekintsenek el ennek részletezésétől. Hámor: Főtitkári beszámoló 319 Tisztelt közgyűlés ! Ügy érzem kötelességem néhány admimsztratív kérdésről is beszámolni. Taglétszámunk ismét örvendetesen növekedett: tárgyévben 83 fővel, így jelen- legi regisztrált taglétszámunk 1594 fő. Az általában ismert gazdasági megszorítások természetesen társulatunkat sem kerülték el: a múlt évi közgyűlésünkön megszavazott tagdíjemelést kény- telenek voltunk 1979. II. félévétől érvényesíteni. Csökkentek az előírásoknak megfelelően külföldi utaztatási ezen belül főleg Ny-i relációjú utaztatási kere- teink, reprezentációs költségeink és megszűnt rendezvényeink dotációja (tehát minden rendezvényt csak önköltségi alapon szervezhetünk). Munkánkban to- vábbi nehézséget fog jelenteni a megbízásos tevékenység új adórendszere és a nyugdíjas kollégáink foglalkoztatására vonatkozó megszorítások, akiknek mun- kájára pedig mind ez ideig nagymértékben számíthattunk. Tisztelettel kérem, hogy főtitkári beszámolómat elfogadni; a nehézségek ellenére — sőt éppen annak kiküszöbölése érdekében — közös társulati mun- kánkat továbbra is aktívan támogatni és minden rendelkezésükre álló eszköz- zel elősegíteni szíveskedjenek. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110 320—322 Elnöki megnyitó Ősföldrajzi ankét, 1978. XI. 9-10. Dr. Dank Viktor Tisztelt ankét ! A nagy és gyors változások, az ugrásszerű fejlődések korát éljük. A földtan tudományának egyre nagyobbak a lehetőségei prognózisainak, vágyainak való- raváltása területén. A mikro- és makro vizsgálati módszerek, eszközök hallat- lan iramú fejlődése az egyre rejtettebb, kisebb, távolabbi, mélyebb objektu- mok hatáskörünkbe vonását teszik lehetővé. Sokat beszélünk és írunk ma arról, hogy a földtani kutatás igényei milyen interdiszciplináris munkamegoszlásokat tesznek szükségessé. Ez nyilvánvaló, hiszen minden földtani tevékenység végső célja valamilyen módon hasznot hajtani közvetlen, vagy közvetett módon elősegíteni a hasznosítható ásványi nyersanyagok birtokbavételét. Ez a birtokbavétel pedig azt jelenti, hogy azo- kat fel kell fedezni (földtani kutatás), gazdaságos módon ki kell termelni (bányá- szat), és a kibányászott anyagot úgy kell feldolgozni, átalakítani, hogy azok felhasználhatók, szükségletek kielégítésére alkalmasak legyenek. Egyik sincs a másik nélkül, mégis az alapvető, a meghatározó a felfedezés, a megtalálás ! Ehhez, aliogy mondani szokás, szükséges egy olyan geológiai modell meg- alkotása, mely a tárgyidőszakban a legjobban megközelíti a valóságot, ez petüg nem más, mint olyan információ tömegek halmaza, melyek részben hely- zeteket, részben tulajdonságokat jellemeznek. Ügy vélem, hogy a földtani munka egyik legnehezebb fejezete az ősföldrajzi viszonyok rekonstruálása. Ha ezt a mai geográfia fogalmával hasonlítjuk össze, a megállapítás feltétlenül igaz. Feltételezi a tárgyidőszaki domborzati, tekto- nikai (hegy-vízrajzi), szárazföld-tenger eloszlási, éghajlati, paleontológiái viszo- nyok ismeretét, ül. lehetővé teszi azok rekonstruálását. Tanulmányozva az egyes kérdéseket, meghatározza a változásokhoz tartozó jegyeket, paraméte- reket, így többé-kevésbé rekonstruálni lehet a régmúlt eseményeit, azok mó- dozatait, mértékét, egymásrakövetkezését. A vizsgálati módszerek közé ter- mészetesen beletartoznak a különféle anyagvizsgálatok, földtani térképezés, geo- fizikai mérések és értelmezésük, geokémiai, hidrogeokémiai vizsgálatok, hidro- geológiai, paleobotanikai, paleozoológiai, üledékföldtani, rétegtani, paleoklima- tológiai vizsgálatok stb., melyek alapján jellemzőket, összefüggéseket áUapítha- tunk meg, melyekhez az aktuaüzmus elvét alkalmazva folyamatokat, változá- sokat, tulajdonság-variációkat rendelhetünk, és számos kiegészítő megfigyelés- sel, ténnyel a foghíjak logikailag kikövetkeztethetők. Vannak olyan alapössze- függések, melyek önmagukban véve is evidensek, és kapcsolódásuk is vUágos, más paraméterekkel. Pl. a zátonyok ma trópusi éghajlaton tiszta, jól szellőzött tengervízben képződnek, semmi okunk feltételezni, hogy a földtörténeti múlt- ban ez másként lett volna még akkor is, ha most a zátony (rift) mondjuk 1000 m mélységben van eltemetve és kőolajtelepeket tartalmaz. Az is világos D a nk: Elnöki megnyitó 321 összefüggés, hogy a nagyobb mélységbe süllyedt, vagy regionális metamorfózis során igénybe vett kőzetek, képződmények egyre kevésbé hasonlítanak az eredeti kőzetekhez, de bizonyos ismérvek révén valószínűsíthető az eredeti üledék és a folyamat is. És sorolhatnám azokat az evidens példákat, melyek az ősföldrajzi képhez pontos adatokkal járulnak hozzá, mint a karsztjelenségek, a kősótömzsök, a bauxit, a kőszén. De a magmás tevékenység vizsgálatánál, sőt a szénhidrogének esetében ez már nem is olyan egyszerű kérdés. A mélység felé haladva ismeretanyagunk egyre inkább csökken. A közép- hegységeink jól tanulmányozható, és tanulmányozott területei felől a síkságok felé haladva egyre kevesebbet tudunk, és ismeretanyagunk is egyre kevésbé reprodukálható. Általában a fúrások pontszerű adatai szerint itt már egy szű- kebb, és egy tágabb helyzetkép adható pl. a harmadidőszaki képződmények aljzatának minőségi megoszlásáról. Ezt azután töljb-kevesebb gondolati elem- mel, más területekről nyert ismeretanyagokkal kiegészítve lehet öves, pásztás, sakktáblás, pikkelyes, takarós felépítésűnek véhii, és kőzetanyag, megjelenés, szerkezet és egyéb sajátságok alapján valamelyik felszíni hegységrendszerhez tartozónak tekinteni. Látszólag ez is egyszerű. A kérdés akkor válik bonyolult- tá, amikor a ,,flis, vagy flisoid” formáció ősföldrajzi, képződési viszonyait akarjuk rekonstruálni, vagy amikor a pelites ,, parttalan” fácieseknek nem találjuk a heteropikus fáciesét, esetleg egy-egy új adat felborítja, de legalábbis ellene szól a tektonikai viszonyokról alkotott eddigi képnek. Egyéb vizsgálatok eredményei viszont segítenek a probléma megoldásában. És én most ezt a komplexitást, ezt az egymásrautaltságot szeretném hangsúlyozni. Ez a komplexitás világlik ki az ankét programjában szereplő előadások elmeiből és rövid kivonataiból. Vannak előadások, melyek az ősi környezettel általánosságban foglalkoznak és utalnak az ősföldrajzi viszonyok rekonstruk- ciójának megoldott és megoldatlan kérdéseire. Vannak előadávsok, melyek a litofácies vizsgálatok alapján, vannak, amelyek paleontológia! kutatások ered- ményei, mások üledékképződési, vagy tektonikai problémák feldolgozásával adnak igen értékes informáeiijanyagot az ősföldrajzi kép kialakításához, re- konstruálásához . A faunaprovinciák ép|)enúgy mint a litosztratigráfiai egységek, a tektonikai zónák, a transzgressziótól-regresszióig tartó üledékképződési ciklusok kijelölése, egy kisebb terület vizsgálata, vagy egy országot meghaladó nagyobb földrajzi vagy földtani egységből levezetett tanúságok egyaránt hasznosan szolgálják a célt. Jelentős haladás a korábbiakhoz képest az, hogy mindenütt megtalálliató a kitekintés, az összehasonlítás, a korreláció igénye és tudomásul veszi minden szerző, hogy a geo-, lito-biofáciesek vizsgálatainak a bio-, lito-kronosztrati- gráfiai értékeléseknek nem kell feltétlenül egybevágnia, hisz ez nem is lehet, nem kell ezt erőltetni, mert mindegyiknek más és más a ,, használati értéke”. A kivonatokból ítélve szabadabb, merészebb, egyben valósághűbb követ- keztetések tükröződnek az anyagvizsgálatból kiinduhm a képződött kőzettes- tek tárgyidőszaki környezetének rekonstruálásáig, mint végcélig terjedően. Ha pedig az egyes képződmények, kőzettestek környezetét a képződési idő- től mindmáig terjedően rekonstruálni tudjuk, olyan felbecsülhetetlen értékű információk birtokába jutunk, melyek hasznos itinert adnak kezünkbe a hasz- nosítható ásványi nyersanyagok eredménye kutatásához. 322 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Tisztelt ankét ! Ma — többek között — a gépesítés, a számítógépesítés, a rendszerszervezés és tervezés, a programozás, és programkészítés korát is éljük. Ez a tevékenység sok munkát követel, de végsősoron később majd megkönnyíti tevékenységün- ket az adattárolás, az adatvisszakeresés, a program szerinti variációk szimulá- lása, a betáplált adatok számítógépes, matematikai modellezése útján. Ne feledjük azonban el, hogy ezek a variációk függvények. Újat csak az em- beri elme adhat továbbra is szívós, kitartó vizsgálatok, és új összefüggések, kapcsolatok felismerése révén. Ügy vélem, hogy a most majd elhangzó, és a továbbiakban megvitatott, értékelt és nyomtatásban megjelent értelmezések igazi geo-alkotómunkák, és igen hasznosan szolgálják azt a végső célt, mit a bevezető szakaszban említettem. Bízom benne, hogy a gyakorlati, az alkalmazott földtani tevékenység jól hasznosítja majd ezeket az értékes információkat. Az ankétot megnyitom. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1980) 110. 323—341 A permi üledékképzőclés problémái a Dimántúli-középhegységben: Egy ősföldrajzi modell és néhány következtetés Dr. Majoros György* (8 ábrával) Összefoglalás: A Dunántúli -középhegység jperin időszaki kőzetösszlete a hegy- ség nyugati részén (Bakony) kontinentális kifejlődésü (balatoni vöröshomokkő), melyet kelet felé laterális fá^iesátmenettel hiperszalin lagunás (tabajdi evaporit), majd sekély- tengeri (dinnyési dolomit) vált fel. Tovább északkeletre az Északi-középhegység terü- letén folytatódik a tengeri kifejlődés, sőt mélyebbvízi keletkezésű fáciesek is v'alószínü- síthetők. I A permi fáciesövek iránya a Magyar -középhegység északkelet — délnyugati főcsapását harántolóan, megközelítőleg észak— déli összhangban a keletről jövő tengeri transz- gresszióval. i A Magyar-középhegység penn időszaki képződményei, de feltehetően a teljes felső- ! paleozoikuma is, litológiai és biosztratigráfiai korreláció alapján^ egyaránt valószínűleg I jól párhuzamosíthatók lesznek a Déli-Alpok hasonló összleteivel. így feltételezhető a két ‘ hegység közvetlen kapcsolata is az újpaleozoikum folyamán. A Dunántúli-középhegység permi ősföldrajzi-tektonikai rekonstrukciójából követ- 1 kezően az ún. Igal-Bükki geoszinklinális ( Wein Gy. 19Ü7) léte nem igazolható. JE tengerág lerakódásának tartott üledékösszlet, valószínűleg a Paleotethysnek transzkurrens töré- j sekkel határolt és egykori helyzetéből keletre eltolódott részlete. Bevezetés A Dunántúli-középhegység permjének megismerésében az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés történt. A sokoldalúan vizsgált és ismert permi képződmé- nyek átfogó értékelése ma már olyan tektonikai/ősföldrajzi rekonstrukciók elkészítésére adhat alkalmat, amik a Dunántúli-középhegység paleo-mezozoi- kumának fejlődéstörténete szempontjából fontosak lehetnek és jelentőségüket tekintve túlmutathatnak a hegység területén is. A Dunántúli-középhegység permi képződményeinek részletes ismertetése egy monografikus munka számára van fenntartva. Ebben az összeállításban a permi formációk részletes üledékföldtani, ásvány-kőzettani vizsgálatára alapozva ős- földrajzi rekonstrukció kísérletével próbálkozom, egy olyan ősföldrajzi-tekto- nikai modell kialakításával, amely az egész Magyar-középhegységre érvényes módon szándékozik bemutatni a perm időszaki üledékképződési környezetek eloszlását, a perm óta lejátszódott nagymérvű szerkezeti változásokiaak isme- reteink jelenlegi szintjén lehetséges figyelembevételével. A munka során kimdulási és viszonyítási alapként vettem figyelembe a Dunántúli-középhegységnek a Rába-vonal és a Balatonfői-vonal közé zárt, és nagyobb mérvű (10 — 15 km <) tektonikai változásoktól mentesnek ítélt terü- letét. A követendő munkamódszer elemei és azok sorrendje nagyvonalakban az alábbi volt: Litosztratigráfiai/biosztratigráfiai tanulmányozás ^Fáciesanalízis/paleokör- nyezeti rekonstrukció -^Nagyszerkezeti analízis és rekonstrukció -^-(ősföld- rajzi rekonstrukció. Pécs Ybl M. u. 7/3. H-7633 324 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet I. A Dunántúli-középhegység permje Formációk Mai ismereteink és megítélésünk szerint a Dunántúli-középhegységben öt perm időszaki litofácies: formáció különíthető el. Ezeket az 1. ábra mutatja be a legfontosabb litológiai és sztratigráfiai jeUemzőikkel együtt. A perm alsó részéből üledékes kőzeteket mindmáig nem ismerünk. Települési helyzet és radioaktív kormeghatározás (Kovách A. 1977) szerint ide sorolható magmás kőzetek a balatonf enyvest kvarcdiorit (L. Ravasz-Babakyai— Cs. Ravasz, 1971) és a kékkúti kvarcporfirit (dácit-kvarcandezit). Ezek hercini ,,szubszekvens” vulkáni-plutoi magmatizmus termékeinek foghatók fel. Elter- jedésük és települési helyzetük a 2. és 3. ábrákról leolvasható. Az alsópermi üledékhiányból is következően, a középsőpermben induló üledékképződés produktumait erozós diszkordanciafelület választja el minden ezt megelőző képződménytől. A perm felső részének üledékösszlete — felte- hetően a saali tektonikai fázishoz kapcsolható — e diszkordanciafelület men- tén települ az ópaleozóos fiUitre, a balatonfenyvesi kvarcdioritra és a kékkúti kvarcporfiritre (3. ábra). A középső-felsőpermben induló üledékképződés három szignifikáns htofáeiest hozott létre: Majoros: A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben, 325- o ) Balatoni vöröshomokkő: kontinentális vörös-tarka homokkő-konglomerátum- összlet. h) Tabajdi evaporit: partszegélyi-hij)erszalin lagunás dolomit/anhidrit-aleu- rolit. cj Dinnyési-dolomit : sekélytengeri dolomit — aleurolit/homokkő. Az 1. ábra nyugat-keleti szelvény mentén szemlélteti a formációkat, vázla- tosan ábrázolva laterális kapcsolódásukat és feltüntetve biosztratigráfiai ada- taikat is. A korbesorolás, mint látható elsősorban palynológiai adatokra (Baea- BÁSNÉ Stukl Á. 1961), permi mészalgákra (Gymnocodium bellorophontis, Mizzia velebitana: Szabó I. 1964., Majoros Gy. 1970) van alapozva. Az egyetlen hüllőlábnyom- lelet (Majoros Gy. 1964, Kaszap A. 1968) rétegtani értéke vitatható. Az alsótriász partszegélyi üledékek viszonylag éles határú kőzetváltozással, de — a kontinentális fáciesterület kivételével — lényegél)en folyamatos üle- dékátmenettel települnek a permen. A kontinentális fáciesek területén (Bakony hegység), különösen annak nyugati részén, eróziós diszkordancia mutatható ki a perm és triász között. A triász tenger közel egyidejű megjelenése az egész Dunántúli-középhegység területén feltételezhetően a pfalzi tektonikai fázissal hozható összefüggésbe. A Dunántúli-középhegység dél-alpi rokonsága már a régebbi szakirodalom- ban is sokszor felmerült. In. Lóczy (1913) a balatonfelvidéki permi homokkövet és konglomerátumot a dél-alpi grődeni homokkővel azonosította. Nehézséget jelentett ebben az azonosításban akkor és később is (Vadász E. 1960) az, hogy nem volt ismert a balatonfelvidéki kontinentális perm grődeni homokkőhöz hasonló tengeri kapcsolata. Ma már ismerjük ezt a tengeri kapcsolatot és csak megerősíteni tudjuk Id. Lóczy feltevését. A grődeni homokkő — balatoni vöröshomokkő azonosíthatóságán túlmenően a Dunántúli-középhegység jierm- jének részletes vizsgálata lito/biosztratigráfiai vonatkozásokban egyaránt sok- szor részletekbe menő hasonlóságra utal a dél-alpi Dolomitok megfelelő összle- teivel. A két hegység földtani hasonlóságát a perm előtti paleozoikum és a tri- ász globális összevetése sem cáfolja, inkábl) erősíti. Mindezeknek a hasonló- ságoknak felismerése nagyrészben szakirodalomra alapozódik, de az összletek szisztematikus és mérvadó összevetése helyszíni tanulmányozás nélkül aligha képzelhető el. Fáciesek térbeli és időbeli eloszlása A permi formációk elterjedését, egymáshoz való viszonyát, településük jelle- gét nagyrészt mélyfúrásokra alapozva, a 2. és 3. ábrák szemléltetik. A szorosabb értelemben vett Dunántúli-középhegység területén az adatsűrűség, az egyen- lőtlen eloszlás ellenére is, kielégítőnek mondható az alapvető permi kifejlődé- sek megismeréséhez. A környező távolalibi területek esetében azonban mind- össze néhány harmadidőszaki medencealjzatot ért fúrás adatára támaszkodha- tunk (Tab, Bugyi), és ráadásul ezek egyike sem harántolta a teljes permi szel- vényt. További nehézséget jelent egy ősföldrajzi rekonstrukció számára, hogy ezek a kifejlődések szerkezeti vonalak mentén érintkeznek a Dunántúli-közép- hegység tektonikailag kevésbé zavart tömbjével. A saah diszkordanciafelület, és lényegében a Claraia zóna kezdetével meg- vonható perm-triász határ által közrefogott permi üledékösszletnek a formá- ciókon túlmenő további tagolását, és az egyes fúrásszelvények közötti körre- Bicske || BUDAPEST 326 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 'Cj C COc c3-5 ^ d N c « S |.a| f ■o ® a ͧs 2 § £ ■f«£ a ® a a-cS 3H S Sm^ _r0 0^0 cmTsI ■ ® S- 5 § *? , e« P °-3l &II Alsó tnósz Majoros: A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben, 327 2 Földtani Közlöny Fíff. 3. Permian lithofacies profiles froni tlie Transdaimbian Central Mountains. Lekend: 1. Tlie Dinnyés Dolomité, 2. The Tabajd Evaporite, 3. The Balaton Bed Sandstone, 4. Tlie Kékkút Quartz Porpliyryte, 5. The Balatonfenyves Quartz Diorite, 6. Dolomité ami >?ypsura-anhydrite from borehole Di-5, 7. Marine sand- stone and siltstone from borehole D-3, 8. Sedimentary mesoeycle, U. Borehole, 10. Krosional unconformity Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 328 lációt komplex üledékföldtani vizsgálatokkal elkülöníthető szedimentációs^ mezociklusok határfelületének követése teszi lehetővé. Az egyes fáciesek jellegéről, térbeli és időbeli eloszlásáról a következő lénye- gesebb megállapítások tehetők: — A hegység nyugati részén, nagyjából a mai Bakony területén, mindvégig kontinentális üledékképződés történt a vizsgált időszak folyamán. Kelet felé, mintegy a IMóri-árok vonalától kezdődően, a kontinentális képződmé- i nyékét lateráhs fáciesátmenettel mindinkább lagunás, majd sekélytengeri } fáciesek váltják fel úgy, hogy Bicske térségében a permi szelvény nagy részét már ezek uralják. E fáciesösszefogazódások övének iránya megközelítően észak-déli (2. ábra) lehet. — A saali diszkordancia-felülettel határolt permi üledékösszlet aljzata meg- lehetősen tagolt. Különösen jól látható ez a számos fúrással is feltárt kon- tinentális fáciesterü létén (3. ábra). A süllyedékekben az üledékfelhalmozó- dás korábban indul és gyakorlatilag mindvégig folyamatos. A kiemelkedé- seken és a peremi területeken a később kezdődő és lassúbb ütemű üledék- képződést gyakran megszakítások tarkítják, különösen a C ciklusban. — A kontinentális fáciesterület dél-délkeleti részén (Balatonfel vidék) konglo- merátummal és fanglomerátummal jellemezhető hegylábi aUuviális horda- lékkúpok rekonstruálhatók, és általában a törmelékanyag durvulása tapasz- talható. JMegjelennek és uralkodóvá válnak a medenceszegélyre jellemző' érett, kvarc-kaolmit kötőanyagú homokkövek és konglomerátumok (bala- tonrendesi homokkő ^ badacsonyőrsi konglomerátum), a medence belsőbb részein otthonos földpáttartalmú, dolomit/gipsz-iUit cementanyagú homok- kövekkel szemben. ^Mindezek együttesen, paleotranszport adatokkal is alá- támasztva (lásd később), a lehordási terület felé való közeledésre utalnak és az alluviális süllyedék dél-délkeleti peremi zónáját jelölik ki. Egyértelműen így van ez annak ellenére, hogy déli irányban tovább haladva, a keskeny (5 — 15 km) ,, balatoni kristályos -metamorf vonulat” után, jelenleg ten- geri ])ermi képződmények találhatók (2. ábra). Ez a helyzet mindenképpen ősföldrajzi irrealitást tükröz. A balatoni kristályos- metamorf vonulat a permi üledékösszlet kőzettörmelék összetétele alapján ugyan része lehetett e déli lepusztulási területnek, de keskeny, pásztaszerű megjelenése mai diszlokált jellegére utal. A tengeri perm vagy akár felsőkarbon (Tab. 1., Karád 1. fúrás) itteni jelen- léte, mint láttuk, semmiképpen nem következik a balatonfelvidéki-bakonyi perm fácies/ősföldrajzi analíziséből, mivel annak megfelelően itt lepusztulási területnek vagy legjobl) esetben is kontinentális fáciesnek kellene lenni. Ezt az ellentmondást nem lehet feloldani vagy akár csökkenteni annak hangsúlyo- zásával, hogy a tengeri j)ermet /karbont feltáró fúrások adatai nem eléggé meg- bízhatók. Igaz ugyan, hogy itt nincsenek teljes szelvényt feltáró fúrásaink, de a tengeri j)erm és karbon megléte a Balatontól délre mindenképpen tény. A megoldás nyilvánvalóan az, hogy ezek az eltérő kifejlődések diszlokációs vonalak mentén kerültek egymással közvetlen érintkezésbe. — A fáciesövek fentiekben vázolt lefutása a paleotranszport adatokból is egy- értelműen következik. A kontinentális balatoni vöröshomokkőből származó nagymennyiségű mérési adat (különböző áramlási szerkezetek, kavics irá- nyítottság stb.) a törmelékanyagnak általában délnyugatról északkelet felé, vagyis a kontinentális fáciesterületről a tengeri felé történő szállítását mu- tatja. Az alluviális süllyedék délkeleti peremvidékén (Balatonfelvidék) loká- Majoros: A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben 329 lisan délkeletről-északnytigatra, délről-északra történő törmelékanyag-szál- lítás is mutatkozik, déli lepusztulási területet is valószínűsítve. — A fentiekből következően, az ősföldrajzi rekonstrukció számára rendkívül fontos tényként leszögezhetjük, hogy míg a hegység nyugati részéből (Ba- kony) kelet-északkelet felé haladva a kontinentális vörös üledékeket late- rális fáciesátmenettel lagunás, majd tengeri fáciesek váltják fel, addig dél- délkelet felé minden fáciesátmenet nélkül, térhiányosan, szerkezeti vonalak (Balaton-vonal, Balatonfői- vonal: 4. ábra) mentén érintkeznek vagy kerül- nek egymáshoz egészen közel eltérő kőzetkifejlődések. Vagyis meg lehet állapítani, hogy a Dunántúli-középhegység permi fácies-öveinek egykori lefutása nem a hegység jelenlegi északkelet-délnyugati csapásával párhu- zamos, hanem arra mintegy merőleges volt. A 'paleozoikum szerkezeti vázlata A ])ermi fácieseknek, és a lehordási területek esetleges maradványainak vagy feltehető egykori helyzetének nagyvonalakban itt is vázolt elrendeződése, mint láttuk, arról győz meg l)ennünket, hogy ezek jelenlegi helyzete nem szolgálhat alapul egy elfogadható és töb})é-kevésbé ellentmondásmentes ősföldrajzi re- konstrukció számára. Mindenképpen szükséges számolni a perm és a jelen között lejátszódott nagyfokii szerkezeti változásokkal, még ha ezek mértékéről, jellegéről csak igen hozzávetőleges elképzeléseink is lehetnek. A fentiekből és munkamódszerünkből következően az ősföldrajzi rekonstruk- ciót megelőzően szükséges foglalkozni a vizsgált térség szerkezeti viszonyaival; elkülönítve a szerkezeti egységeket, rekonstruálva ezen egységek egymáshoz viszonyított diszlokációját. Ebben a rekonstrukcióban a fácies/ősföldrajzi ana- lízis eredményei nagymértékben segíthetnek. A 4. ábrán bemutatott szerkezeti vázlaton elsősorban a paleozoikum kifej- lődését figyelembe véve vannak elkülönítve az egyes szerkezeti egységek. A feltüntetett szerkezeti vonalak — talán a Bálát onfői-vonal és néhány haránt szerkezet kivételével — a szakirodalomból jól ismertek, csupán egyik-másik lefutását módosítottam. Lényegesebb változtatásra a Balaton-vonal esetében volt szükség. A paleo- zoikum kifejlődését figyelembe véve nem lehet a Balaton-vonalat következete- sen a Ijalatoni kristályos-metamorf vonulat és a dinári-bükki })aleozoikum ha- tárán vezetni, egészen a Velencei-hegységig, mint ahogyan ezt a kutatók több- sége gondolja. Ha ezt tesszük, akkor olyan nyilvánvalóan összetartozó összletek kerülnek egy jelentős szerkezeti vonal két oldalára, mint a velencei gránit szegcly- fáciesét képviselő balatonfenyvcsi kvarcdiorit, (Dinnyés 3. fúrás) vagy a diny- nyési dolomit jól korrelálható szelvényei (Dinnyés 3, Tabajd 5, Alcsutdoljoz 2, fúrás: 2. és 3. ábra). De bármerre is menjen a Balaton-vonal, keleti folytatásá- nak kijelölése mindenképpen problematikus, mivel itt már nem alkalmazhatók azok a kritériumok, mint a nyugati részen. Ez egyenes következménye a fő diszlokációs vonalak és fáciesövek egymást harántoló voltának. Ebben a munkában a tágabb értelmezésű Dunántúli-középhegységet a Bába- vonal és a Zágráb— Tokaj- vonal által határolt területtel azonosítom. E két fő diszlokációs vonal közé zárt terület paleozoikuma kifej lődésl)eli kapcsolatban van egymással. Miként a szerkezeti vázlat mutatja: három szerkezeti egység különválasztása látszik indokoltnak. 2* «30 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet í ll II 63 dCQ P. a 9 63 M 11 P-l 9 .-S O ^ "S3 o S5 a 9 — JZ fi c 0) s cs^ u §§5 C u ^ O c ‘ 3'ö'-5 S Co ÍS“S |1 pl fi-.: S p íí O 5 Q ^ *< « 5Sn i; 0Q*O '-g fe.(2 Majoros: A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben 33 1, a ) Középhegységi paleozoikum. A Rába- vonal és a Balatonfői-vonal által határolt egység. Paleozoikumának jellemzője: heroini metamorf aljzatra tele- pülő kontinentáhs középső-felsőperm, és savanyú vulkáni-plutoi magmatizmus a felsőkarbonban-alsópermben. b) Dinári-bükki paleozoikum. Nyugaton a Balaton-vonal és a Zágráb — Tokaj-vonal által határolt keskeny pászta, amely kelet felé kiszélesedve és át- lépve a Balaton-vonalat, utólagos szerkezeti változásoktól kevésbé zavart köz- vetlen kapcsolódást mutat a középhegységi paleozoikummal. Jellemzője, főleg a permi képződmények alapján megítélhetőcn: bükki-dmári típusú tengeri perm, ami feltehetően a bükki kifejlődéshez hasonlóan felsőkarbonra, de a Balatontól délre levő pásztákban már esetleg alsópermre települ. A tengeri felsőkarbon jelenlétére több fúrás is utal (Újfalu 1., Karád 1.). Ennek medence- peremi, durvatörmelékcs kifejlődéseként értékelhető esetleg a balatonfői fülei konglomerátum. E szerkezeti — kifejlődési egység paleozoikumára feltehetően jellemző még az alsókarbon jelenléte is. Erre utaló adatként vehető számba a vizéi szabadbattyáni agyagj)ala. Bizonyos szerkezeti — földtani meggondolásokból következtethető feltéte- telezés, miszerint a jugoszláviai kelet — nyugati esapású Száva redők vonulata ^lagyarország területére is áthúzódik. Bizonyító adat híján egyenlőre mindez csak hipotézis. c) Balatoni kristályos-metamorf vonulat. A Balatonfői-vonal és a Bala- ton-vonal által határolt szerkezeti egység. Hercini gránitintruziókkal átjárt prehercini metamorfit (balatonfőkajári kvarcfillit) vonulat. Feltételezhetően újpaleozóos lepusztulási terület mélyebb övét képezte. E vonulattól bizonyos mértékig különállónak, szegélyterületének lehet tekinteni a Velencei-hegysé- get és annak hercini metamorfit környezetét. Az eddigiekből következik, hogy a fő diszlokációs vonalak harántolják a felső- paleozoikum eredeti elrendeződésű és összefogazódó fáeies-öveit. Miként a szer- kezeti vázlaton is fel van tüntetve feltételezem, hogy a szerkezeti egységeket határoló északkelet-délnyugat irányú fő szerkezeti vonalak mentén a szerkezet- alakulás első fázisában jelentős mértékű, jobbkéz irányú (dextralis), horizon- tális elmozdulás (transcurrent fault) történt, egymás mellé hozván eltérő ki- fejlődéseket és fácieseket. Az így kialakult diszlokációs felületeken a szerke- zetalakulás második fázisaként, észak-dél irányú erőhatásokra alátolódások és pikkelyeződések játszódtak le, s ennek következtében az egyes tektonikai egy- ségek jelentősen elkeskenyedtek. A mozgások feltehetően főleg észak-észak- nyugati dőlésű síkok mentén történtek ekkor. A szerkezeti változásoknak ezen leegyszerűsített kétlépcsős modellje alapján magyarázhatónak vélem a permi fáciesek mai elhelyezkedését a Dunántúli-középhegység területén, de mint később látni fogjuk az egész Magyar-középhegységre is érvényes módon. Ősföldrajzi rekonstrukcié A fentiek előrebocsájtásával az 5. ábra mutatja a Dunántúli-középhegység felsőpermi ősföldrajzi rekonstrukció kísérletét. Alapvetően két nagy tájegység különíthető el: egy hegységközti alluviális süllyedék és egy sekélytengeri [me- dence. Az alluviális süllyedék a gyűrt és kiemelkedett hercini hegység északkelet- délnyugati szerkezeti csapásával megegyző irányi! , amit haránt hátságok tagol- nak (3. és 5. ábra). E hegységközti süllyedék, főleg szilur-devon metamorfi+ok 332 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 5. ábra. A DuQántúU-középhegység felsöpermi ősföldrajzi vázlata. Jelmagyarázat: 1. Kontinentális vörös és tarka üledékek, 2. Evaporitlerakodások, 3. Tengeri karbonátos üledékek, 4. Partszegélyi törmelékes üledékek, 5. A törmelékanyag szállításának iránya, 6. A tengeri transzgresszió iránya Fig. 5. Paiaeogeographic chart of the üpper Permian in the Transdanubian Central Mountains. L e g e n d : 1. Con- tinental red andjvariegated sediments, 2. Evaporite accumulations, 3. Marine carbonate sediments, 4. Littoral detrital I sediments, 5. Direction.of transportation, 6. Direction of transgression és az azt áttörő alsópermi kékkúti kvarcporfirit törmelékanyagával töltődött fel. Jellegzetes szemiarid/szubhumid folyóvízi üledékképződés alakult itt ki, az ilyen üledékképződési környezetre jeUemző fácies társulásokkal. (Folyóvízi hordalékkúp. Ártéri síkság. Parti síkság.) Mindezek a rendelkezésünkre áUó vizsgálati anyagból részletekbe menően rekonstruálhatók. A törmelékanyag általános szállítási iránya a depresszió tengelyével párhuzamosan a tengeri üledékek felé mutat, ahogy ez a nagyszámú paleotranszport adatból kitűnik. A sekélytengeri medence partvonala a hercini hegység csapására mintegy merőlegesen alakult ki. így feltehetően, a geomorfológiai nevezéktan szerinti, diszkordáns parttípus jöhetett itt létre, ahol a transzgresszió kezdetén a tenger mélyen benyúlt a szárazföld belsejébe. Az alsótriász üledékek is kétségtelenül mutatnak ilyen litológiai sajátságokat. Úgy a perm, mint a vele szoros kapcso- latot mutató triász tenger keletről nyomult be a Dunántúli-középhegység terü- letére. Az egész terület rekonstruálható morfológiájára, fácieseinek/alfácieseinek elhelyezkedésére két szerkezeti irány nyomja rá bélyegét: Az egyik a hercini aljzat szerkezetének jelenleg mérhető északkelet-délnyugati irányú csapása, a másik erre nagyjából merőleges, ami mentén a permi tengeri medence is kiala- kult. Ez a kettős irányítottság tükröződik az aUuviáhs depresszió aljzatának morfológiájában is. A sekélytengeri medencének leginkább csak a parti régiói rekonstruálhatók a meglevő adatok alapján. Jellegzetes szemiarid parti régió ez, parti síkság. Majoros: A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben 333 :sebkha fácies együttessel, ahová az alluviális depresszióból túlnyomóan csak a szuszpendált anyag jutott el. A nyíltabbvízű kifejlődéseket rendszerint sötét- szürke dolomikrit jelenti. Az 5. ábrán bemutatott ősföldrajzi térkép területe egy olyan szerkezeti egy- ség (lásd 4. ábra), amelyen belül igen jelentős tektonikai deformáció (térrövidü- lés) nem valószínűsíthető. A Litéri- vonal és néhány harántszerkezet okozta vál- tozások feltehetően maximálisan néhány 10 km-el mérhetők, ami egy ilyen nagyvonalú rekonstrukciónál úgyszólván elhanyagolható. Nem így áll a hely- jzet azonban a tektonikai deformációk rotációs komponensével. Mábtonné Sza- LAY Emő és Márton P. (1978) a Dunántúli-középhegység és a Villányi -hegység jura képződményein végzett paleomágneses méréseinek eredménye szerint a két hegységre meghatározott paleoirányok egymás közötti összehasonlítása azt mutatta, hogy az előbbi az utóbbihoz képest az óramutató járásával ellentétes irányban kb. 70 fokot fordult el a jura óta. Lényegében hasonló eredmények adódnak a permi képződményekre is (Kotasek, Kés, Jámbor 1969; Márton P. 1979). A méréseknek ez csupán formális geometriai interpretációja: Valódi értelmezésük idézett szerzők szerint az a feltételezés, hogy a Dunántúli-közép- hegység az afrikai, míg a Villányi-(Mecsek)-hegység az eurázsiai lemez része lehetett (Gbczy B. 1972). Ha elfogadjuk a paleomágneses mérések eredményeit, akkor az 5. ábra ős- földrajzi térképének égtáj orientációja csak úgy felelne meg a stabil európai térségnek, így a Mecsek-Villányi-hegység égtájainak, ha mintegy 70°-ot vissza- forgatnánk az óramutató járásának megfelelően. * A címben foglalt problémakört ezzel lényegében áttekintettük. Ahhoz azon- ban, hogy egy ilyen viszonylag kis területű hegység ősföldrajzi viszonyait, kapcsolatát más egykori térségekkel jobban megérthessük szükségszerűen ki kell lépni a területről. Az eddig elmondottakból önként adódik, hogy ez a kilépés elsősorban kelet felé, az Északi-középhegység területére indokolt. II. A Dunántúli-középhegység permjének távolabbi kapcsolatai A Dunántúli-középhegység területén kívüli permi képződményekkel nem szándékozom behatóbban foglalkozni, csupán nagyvonalú áttekintésről lehet itt szó, a meglevő ismereteink egyfajta elv szerinti rendezéséről: egy munka- hipotézisként szolgáló ősföldrajzi-tektonikai modell kialakítása érdekében. Úgy gondolom, hogy bizonyos konvenciókkal való szakítás után — mint amilyen a középhegységi fáciesövek északkeleti-délnyugatinak tartott iránya — a java- solni szándékolt modell önként adódik. Észak i-középheg ység Az előzőekben bemutattam a permi fácieseket, azok elhelyezkedését a Dunán- túli-középhegység területén, sőt egyfajta ősföldrajzi rekonstrukciót is láthat- tunk. E térség legkeletibb permre vonatkozó adata a Sári 2. fúrás (2. ábra) tengeri felsőpermi képződményei (Bérozinb Makk Anikó, 1978). Innen to- vábbmenve északkelet felé, az Északi-középhegység területére, a recski Darnó- Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 334 hegyig paleozoikumra vonatkozó ismereteink nincsenek. A Darnó-hegyen a felszínről régebbről ismert (Kiss J. 1958) mészalgás felsőpermi mészkő van, ami mind a bükki, mind a dunántúli-középhegységi, hasonló képződményekkel összevethető. A legutóbbi időben itt mélyített fúrások azonban alapvetően új adatokkal gazdagították ismereteinket, főleg a darnó-hegyi ofiolitos-turbidites, komplexumra vonatkozóan (Bállá Z., Baksa Cs., Földessy J., Havas L. Szabó I., 1979). Idézet szerzők szerint ezek a felső triász óceáni képződmények (A Szarvaskő környéki piUow-lávákkal társuló mészkövekből H. Kozur és R. Moch [1977] karni conodontákat határozott meg) tektonikusán érintkez- nek az alattuk települő faunás (Gymnocodium, Foraminifera: Rm 136. fúrás 896 — 903 m.) permmel. Azon túlmenően, hogy ezt a tektonikus érintkezést az összletet jól feltáró Rm-136. fúrás alapján nem lehet bizonyítani, sőt folyamatos üledékátmenet valószínűsíthető a két képződmény között, az itt levő permi rétegsor kőzettani jellege (fekete agyagpala/homokkő, mészkő és dolomitbetelepülésekkel) mind a Ijükki, mmd a dunántúli tengeri perm- től mélyebbvízű keletkezésre utal. Ugyancsak meggondolásra érdemes az a tény, hogy a környező területek tengeri permjében bázisos vulkáni tufaszórás nyomai mutatkoznak (dimiyési dolomit, nagyvisnyói mészkő, színi perm), egy esetleges felsőpermi bázisos vulkanizmusra utalóan. A Darnó-hegyen túl tovább keletre a jól ismert bükki perm következik (Balogh K. 1964). Az utóbbi időben itt is több fúrás mélyült jelentősen gya- rapítva permre vonatkozó ismereteinket (Szabó I. 1975). Ez az alapvetően kétosztatú tengeri perm alul tarka homokkővel (bükkszentléleki tarkahomok- kő) és erre települő többszáz méter vastag sötétszürke mészkővel (nagyvisnyói mészkő) jellegzetes dél-alpi-dinári kifejlődésű. A Dunántúh-középhegység fúrásokból ismert tengeri permje (dinnyési dolo- mit) biosztratigráfiailag és litológiailag ugyancsak jól összevethető a bükki permmel és szoros összetartozásuk nyilvánvaló. A fentiek ismeretében a 6. ábra mutatja a permi képződmények szelvényét a Magyar-középhegység tengelyében. Palinszpasztikus vázlat ez, amely a valódi ismeretek mozaikjából áU össze, felhasználva a permi fáciesek elrendeződésének a Dunántúli-középhegység területén megismert, de az egész Magyar-közép- hegységre vonatkoztatható sajátosságait. Nevezetesen azt a két alapvető sza- bályszerűséget, mely szerint: egyrészt a fáciesövek lefutása közelítően észak- déh, másrészt azt a megismerést, hogy kelet felé menve, az egykori permi üledékgyűjtő belsőbb régióiba jutunk. A darnó-hegyi legújabb adatok is bele- illeszthetők ebbe a modellbe és lehetséges, hogy a jelenleg ismert permi üledék- gyűjtő medence centrális zónáját jelölik ki. A permnél idősebb paleozoikum elrendeződése hasonló képet sugall az üle- dékgyűjtő egykori elhelyezkedéséről, mint amilyet a permnél láttunk. Ugyanis míg a Dunántúli-középhegységben a kontinentális perm szüur-devon fiUitre települ, addig az Északi-középhegység tengeri permje alatt már alsó- és felső- karbon is van. Vagyis kelet felé mind teljesebb paleozóos rétegsorok találhatók (6. ábra). IVIint utaltam már rá: a Balatonfőn (Füle, Szabadbattyán) megjelenő karbon képződményeket üyen meggondolásból tartom az északi-középhegy- ségiek nyugati szegélyének. Ügy látszik tehát, hogy az üledékgyűjtő elhelyez- kedésének vázolt modellje nemcsak a permre, de a teljes újpaleozoikumra érvé- nyes lehet. A Dunántúli-középhegységnek fentiekben vázolt kapcsolata az Északi-kö- zépheg37Béggel, és ezen belül a Bükkel, szokatlannak tűnhet, mivel az eddigi DNY Majoros: A permi üledékképzSdés problémái a Dumintúli-középhegységhen 335 336 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet felfogással szemben a két hegység szoros összetartozását valószínűsíti. Az Északi-középhegység teljesebb rétegsorú tengeri felsőpaleozoikuma az egykori üledékgyűjtő medence belsőbb övét képviselheti, szemben a Dunántúh-közép- hegységnek a medenceperemre jellemző üledékhiányos, kontinentáhs kifejlő- désű felsőpaleozoikumával. Déli- Alpok A Dunántúli-középhegység permi képződményeinek tárgyalásánál már emlí- tettem, hogy ezek rétegtani és litológiai tekintetben egyaránt, sokszor részle- tekbe menő hasonlóságot mutatnak a dél-alpi Dolomitok permjével. A Bakony- tól kelet felé a kontinentális balatoni vöröshomokkövet ugyanúgy laterális fáciesátmenettel váltja fel a sekélytengeri dinnyési dolomit, mint ahogyan a dél-alpi Dolomitok grődeni homokkövét (Verrucano Lombardo G. B. Vai 1974) a beUerophonos mészkő (7. ábra). Ezen túlmenően úgy vélem, hogy egy részletes korrelációs vizsgálat során a grődeni konglomerátum analó- giáját ugyanúgy megtalálhatnánk a Dunántúh-középhegységben, mint aho- gyan a kékkúti kvarcporfirit (balatonfenyvesi kvarcdiorit) izotóp kor alapján is párhuzamosítható megfelelői szintén kijelölhetők lemiének a Dolomitokban (granodioritok, bolzanoi kvarcporfir stb.). A bükki perm dél-alpi-dinári rokonsága a szakirodalomban jól ismert. Az itteni perm, de az egész újpaleozoikum Balogh K. (1964) szerint jellegzetes d.él-alpi-dinári kifejlődésű, Paleotethys faunaelemekkel, melyet kétségbevon- hatatlan lito- és biosztratigráfiai bizonyítékok kötnek össze ezzel a térséggel. A perm előtti paleozoikum kifejlődésében és elrendeződésében is kétségte- lenül hasonlóság ismerhető fel a Déli- Alpok és az egységesen szemlélt Magyar- középhegység (Dunántúli-középhegység— Északi-középhegység) között. A li- tológiai és biosztratigráfiai korreláció lehetőségem túlmenően mindkét hegység kelet-nyugati szelvényeken kelet felé az újpaleozóos rétegsorok egyre teljesebbé válása tapasztalható, mint ahogyan ezt az 1. 6. és 7. ábrák összevetése, az előzőekljen mondottakkal együtt, szemléltetően tanúsítja. Erre a körülményre és a keletről jövő tengeri transzgresszióra a Déli- Alpok esetében már sokan rámutattak. A földtani szakirodalomból ugyancsak régebbről ismert megállapítás, hogy a Déli- Alpok fáciesövei észak-déli irányúak (Bosbllini, 1965., Ahbouin, 1964, DE JoNG 1967). Mint az eddigiekből kitűnt a Magyar-középhegység permjének, de feltehetően teljes újpaleozoikumának fáciesöveiről ugyanez elmondható. Földfejlődéstörténeti meggondolásokból következik, hogy ennek a mezozoi- kumra is többé-kevésbé érvényesnek kellene lenni. Valóban: mind a Dunántúli- középhegység triászában és fiatalabb mezozoikumában, mind a bükki triász- ban kétségtelenül vannak ilyen tendenciák. Ezek céltudatos nyomozása minden bizonnyal újabb adatokkal szolgálna a mezozóos fáciesövek irányáról is. A paleomágneses adatok szerint (lásd összefoglalóan Channell, D’Argenio and Horváth, 1979) a Déli-Alpok perm és triász paleomágneses irányai mint- egy őO’-os, az óramutató járásával ellentétes elfordulást mutatnak a ,, stabil Európához” képest. Az előzőekből láthattuk, hogy a Dunántúli-középhegység esetében hasonló mérési eredmények vannak (Mártoxnb Szalay Emő — Már- ton P. 1978). Majoros: A permi üledékképződés problétnái a Dunántúli- középhegységben 337 7. ábra. A perm sztratigráfiája a Déli- Alpokban (Bugqisoh, W. 1978). Jelmagyarázat: 1. Kontinentális, 2. Hiperszalin-lagunás, tengeri, 3. Törmelékes, 4. Karbonátos fig. 7. Stratigraphy of the Permian;in the Southern Alps (B. BuooiSH 1973). L e g e n d : 1. Continental, 2. Hyper- sallne-lagoonal, marine, 3. Detrltal, 4. Carbonate Déli- Alpoki Magyar-középhegység permi ősföldrajzi helyzetéről A Magyar-középhegység és a Déli- Alpok felsöpaleozoikumának, ezen belül főleg permjének, hasonlóságából adódó következtetés: a két hegység egykori összetartozásának gondolata. A lényegében koherens paleomágneses adatok is azonos kéreglemezhez való tartozásukat valószínűsítik. Ennek a térségnek felsőpermi fácieseit ábrázoló térképvázlat (8. ábra) alapján a Magyar-közép- hegység úgy lenne illeszthető a Periadriai lineamentum mentén a Déli- Alpok- hoz, hogy a Bakonynak a Dolomitok, a Bükk hegységnek a Karawankák- Dinaridak térsége feleljen meg. Ez a formális illesztés természetesen nem jelent- het még a permre sem ősföldrajzi realitást, a két hegység minden térhiány nél- küli összetartozását a Periadriai lineamentum mentén. Csupán arról lehet itt szó, hogy míg a Dunántúli-középhegység a Dolomitokkal együtt a Paleotethys 338 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet kontinentális fáciesű peremi övét alkothatta, addig az Északi-középhegység- } Karawankák-Dinaridák együttese a belsőbb régiók kifejlődését tartalmazhatja, i A Déli-Alpok és a Magyar-középhegység egykori összetartozásának gondo- ( latából következik, hogy a Magyar-középhegység a perm óta mintegy 400—500 ) km-t tolódhatott el a Déli- Alpokhoz viszonyítva jobbkéz irányú transzkurrens törések sorozata mentén. A Dunántúli-középhegység permi ősföldrajzi rekonst- rukciójához, mint láttuk, a helyi adatokból következően is szükségszerű volt hasonló mozgásokat feltételezni a Balaton- vonal, Paleogén-vonal, Zágráb— Tokaj-vonal mentén. Ilyen módon egy koherens szerkezeti kép kibontakozása , valószínűsíthető. dö'm őri dók 8. ábra. Felsőpermi fáciesek mai elterjedése a Déli- Alpok— Magyar-középhegység területén. Jelmagyarázat: 1. Vízszintes elmozdulás, 2. Kontinentális fáciesek, 3. Tengeri fáciesek, 4. Fá^ciesek határvonala; I = Periadriai llne- amentum, II = Balaton-vonal. III = Damó-vonal, IV = Zágráb-Tokaji-vonal ítg. 8. Upper Permian facies as distributed at present in the the Southern Alps and the Hungárián Centrál Mountain Rangé. L e g e n d : 1. Transcurrent fault, 2. Continental facies, 3. Marine facies, 4. Facies boundary line: I = Peria- driatic Lineament, II = The Balaton Line, III = The Damo Line, IV = The^Zagreb-TokajCiii Az egyes szerkezeti vonalak egykori összetartozásának nyomozása bonyolult kérdés. Egyrészt azért, mert ezek nem mind szükségszerűen egykorúak, más- részt azért, mert a vízszintes elmozdulások idején (a szerkezetalakulás első fázisa) még összetartó szerkezeti vonalak a szerkezetalakulás második fázisa- ként lejátszódó alátolódások során szétszakadtak, harántirányú eltolódások alakultak ki (4., 8. ábrák). Ez lehet az oka annak, hogy pl. a Periadriai linea- mentum Pannon-medencebeli folytatását egyértelműen kijelölni mind ez ideig nem tudjuk. Transzkurrens törések és alátolódások bonyolult sorozatával áll- hatunk itt szemben. A Periadriai lineamentum menti oldalirányú elmozdulás gondolata de Jong- tól származik (1967). ö, e szerkezeti vonal északi és déli oldalán levő eltérő permi fáciesek magyarázataként vetette ezt fel. Lényegében hasonló különbség adódik ott, mint amilyen a Balaton-vonal két oldalán a permi fáciesek között is megvan. Az oldalirányú elmozdulás feltételezését, mint láttuk, ma már sok más adat is alátámasztja. Majoros:7A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben 339 Az itt bemutatott és alapvetően földtani kutatási módszerekre alapozott ősföldrajzi rekonstrukció összhangban levőnek látszik a Pannon-medence le- meztektonikai elméletének sok megállapításával. Géczi B. (1972) jura faunaprovinciák alapján kialakított feltevése; miszerint a Magyar-középhegység a Tethysnek a déli (afrikai) karbonátos self kifejlődésű területéről, míg a Mecsek-Villányi-hegység az északi (eurázsiai) kontinentális szegély kifejlődésű területéről származik a permre, de az egész újpaleozoikumra nézve is valószínűsíthető. A tisztán törmelékes, kontinentális fáciesű mecseki perm sokkal nagyobb affinitást mutat a távoli ,, germán jellegű kifejlődések- hez, mint a közvetlen szomszédságában levő alpi kifejlődésű, döntően tengeri karbonátos fáciesű középhegységi permhez. Ebből következően a permi kép- ződmények szempontjából alá lehet támasztani a Zágráb — Tokaj-vonalnak a Pannon-medence aljzatát két eltérő felépítésű kéregrészre osztó szerej)ét (Géczy, 1973; STEGENAet. al 1975; Szepesházy, 1977; Ciiannellós Horváth, 1976; Bank — Bodzay, 1971; Vörös, 1977). A Zágráb— Tokaj -vonal (Zágráb — Kulcs — Hernád- vonal) mentén történt vízszintes mozgás lehetőségét Wein Gy. (1976, 1978) szintén felvetette. 500 — 1000 km-es eltolódásra gondolt, melynek során a Pannonikum nyugati és keleti szegmentuma inverz helyzetben egymás mellé sodródott A Nyugati-Kárpátokkal és a Magyar-középhegységgel azonosítható ,, Tátra lemez”-nek, a Tethys jurában való kinyílását követő északkeleti elmozdulása (Channel és Horváth, 1976), a tárgyalt ősföldrajzi-tektonikai modell lemez- tektonikai magyarázatául szolgálhat. III. Ös.szesítés 1. A magyar-középhegységi perm nyugaton (Bakony hegység) kontinentális kifejlődésű, melyet kelet-északkelet felé a hegység csapása mentén laterális fáciesátmenettel hiperszalin lagunás majd sekélytengeri, (hemipelágikus? : Darnóhegy) kifejlődések váltanak fel. 2. A perm fáciesöveinek iránya a hegység délnyugat-északkeleti főcsapását harántolóan: megközelítőleg észak-déli. Feltételezhető, hogy ez a teljes újpa- leozoikumra és az idősebb mezozoikumra is töbljé-kevésbé érvényes. 3. A nagyfokú litológiai-biosztratigráfiai, ősföldrajzi hasonlóság alapján fel- tételezhető a Magyar-középhegység és a Déli-Alpok közvetlen kapcsolata az újpaleozoikum folyamán (és a mezozoikum elején). i. A Magyar-középliogység jelenleg kiválasztott íáciesövei (Igal-Bükki teknő; középhegység-észak-gömöri öv stb.; Wein Gy. 1972., Dank V. — Bodzay 1971.) az újpaleozoikumból megítélhetően elsősorban szerkezeti pászták, amik nem szükségszerűen képviselnek elkülönülő fácieseket, mivel a fáciesövek lefu- tása ezen északkelet-délnyugati irányú szerkezeti pásztákra mintegy merőleges. •5. A bemutatott permi ősföldrajzi rekonstrukcióból következően az ún. Igal- bükki geoszinklinális (Wein Gy. 1967) léte nem igazolható. E tengerág lera- kódásának tartott üledékösszlet a Paleotethysnek transzkurrens törésekkel határolt, és egykori helyzetéből keletre eltolódott részlete. 6. A Magyar-középhegység jelenlegi helyzetét és állapotát létrehozó tek- tonikai deformációk két alapvető fázisban történhettek: A mozgások első fázi- sában dextrális transzkurrens törések alakultak ki: a Periadriai lineamentum, Zágráb— Tokaj-vonal, Balaton-vonal, Darnó-vonal mentén, majd az így létre- jött diszlokációs felületeken észak-északnyugatra irányuló alátolódás, esetleg 340 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet szubdukció (SzÁDECZKY K. E. 1971) történt, jelentősen elkeskenyítve a transz- kurrens törésekkel előzőleg kialakított tektonikai pásztákat. 7. A sokfajta földtani, őslénytani, geofizikai adattal igazolt Zágráb— Tokaj- vonal jelentősége az újpaleozoikum szempontjából is nyilvánvaló, E vonal két oldalán eltérő permi kifejlődések vannak: A Magyar-középhegységi perm dél- alpi kifejlődésű, míg a meesek-viUányi-hegységi perm ,, germán” affinitású. A paleomágneses mérések is egyértelműen alátámasztják ezt. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki DR. Balogh Kálmán egyetemi tanárnak, db. Kassai Miklós geológusnak, dr. Horváth Ferenc geofizikusnak, dr. Vörös Attila geológusnak, akik a kézirat átnézése során megszívlelendő észrevéte- leikkel, hasznos tanácsaikkal segítették munkámat. Irodalom — References Andreínszky, G. (1960); Calainites-Rest von Bányatiegy bei Füle (WestnnKam). Acta Biologica, Acta Unlversitatis Szegediensis, Nova Ser. Tomus VI. Fasciculi 1 — 4 Szeged: 1960. pp. 7— S. Balogh K. (1964): A Bükk hegység földtani képződményei. MÁFI Évk. XLVIII. k. 2. f. Balogh, K.— Barabás, a. (1972): The Carboniferous and Permian of Hungary. Ac. Univ. Szegedensis.T. XX. Fasc. 2. Bállá Z., Baksa Cs., Földessy J., Havas L., Szabó I. (1979): Az ofiolitok tektonikai helyzete a Bükk hegységben. Kézirat Barabásné Sttjhl Á. (1975): Adatok a dunántúli újpaleozőos képződmények biosztratigráfiájához. F. K. 105. 3. Bércziné Makk A. (1978): Tengeri felsőpenni üledékek Budapesttől DK-re a Sári 2. sz. szénhidrogénkutató fúrásban. F. K. 108. k. 3. f. Bubics I., Géresi Gy., Majoros Gy., Ság L. (1963): összefoglaló jelentés a Balatonfelvidéki permi képződmények 1956-1963 közötti földtani kutatásáról. MÉV. Adattár Buggisch, W. (1978): Die Gröndener Schichten Sedimentologische und geochemische Untersuchungen zűr ünter- scheidung mariner und kontinentalar Sedimente. Geol. Eundschau. B. 67. Buggisch, W.— Flügel, E. (1976): Die fazielle und paláogeographische Entwicklung im Perm dér Kamische Alpen und in den Randgebieten. Geol. Rundschau B. 65. Chanell, I. E. T., Horváth, F. (1976): The African (Adriatis) promantory as a paleogeographical premise fór Alpine orogeny and plate movements in the Carpatho- Balkan region. Tectonophysics 35. Channbll, I. E. T., D’Aroenio, B. and Horváth, F. (1979): Adria, the African Promotory in Mesozoio Mediterranean Paieogeography. Earth Science Reviews, 15. Dank V. — Bodzay I. (1971): A magyarországi potenciáiis szénhidrogénkészletek földfejlődéstörténeti háttere. M. T. A. X. Oszt. Közi. 4/2—4. Flügel, H. W. (1975): Einige Probleme des Variszikums von Neo-Europe. Geol. Rundsch. B. 64. H. 1. GÉCZY, B. (1973): Plate Tectonics and Paieogeography of the East Mediterranean Mesozolc. Acta Geol. Ac. Sc.Hung. 17. GÉCZY B. (1972): A jura faunaprovinciák kialakulása és a Mediterrán lemeztektonika. M. T. A. X. Oszt. Közi. 5. (3—4.) Kiss J. (1958): Ércföldtani vizsgálatok a siroki Damó hegyen. F. K. 88. Kozur H., Mock, R. (1977): Conodonta and holothurian sclerites from the Upper Permian and Triassic of the Bükk Mouutains. Acta Miner. Petr. Szeged 23. I. Kotasbk, I.— Krs, M.— Jámbor, á. Palaomagnetische Studien über die permischen Gesteine lm Gebiet des Pannoni- schen Beckens. Geof. Közi. XVIII.— 1—2. Kaszap a. (1968): Korynichnium sphaerodactylum (Pabst) a balatonrendesi permből. Földt. Közi. 98. 1968. 3— f. p. 429-433. Lóczy L. id. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A. B. T. E. 1. (1): 1-617. Majoros Gy. (1957): A balatonfelvidéki perm üledékföldtani vizsgálata. Szakdolgozat. ELTE Földt. Tanszék Majoros Gy. (1964): Őshüllő-lábnyom a balatonrendesi permből. F. K. 94.: 243 — 245. Majoros Gy. (1969): A balatonfői újpaleozoikum kutatása. MÁFI Évi jelentés 1969. Majoros Gy. (1963): A balatonmelléki permi rétegösszlet üledékföldtani vizsgálata. Egyetemi doktori értekezés. ELTE Földtani Tanszék Mártonné Szalay E. — Márton P. (1978): A Dunántúli Középhegység és a Villányi hegység mezozoos paleopólusai- nak eltérésérői. M. Geofiz. XIX. évf. 4. sz. Ravasz— Bárányt, L.— Ravasz, Cs. (1971): Quartz diorite from water-exploratory drillingat Balatonfenyves. Ac. Univ. Szegedensis T. XX. F. 1. Rutten, M. G. (1969): The geology of Western Europe. Elsevier P. C. Amsterdam Reinech, H. E.— Singh, I. B. (1973): Depositional Sedimentary. Environments. New York ^ Steoena L., GÉCZY B., Horváth F. (1975): A Pannon-medence későkainozóos fejlődése. Földt. KöH. 105. (2) Stuhl A. (1961): A Balaton-felvidék perm időszaki üledékeiben végzett spóravizsgálatok eredményei. F. K. 91.: 405 — 411. Szabó I. (1975): Jelentés a Bükk hegység! permi képződmények földtani kutatásáról. MÉV. Adattár SZÁDECZKY Kardoss E. (1971): A Kárpát-Dinarid terület az új globális tektonika szemszögéből. Geonomia és Bányá- szat 4/1. SzÁDECZKY Kardoss E. (1973): A Kárpát-pannon terület szubdukciós övezetei. Földt. Közi. 103. M ajoros: A permi üledékképződés problémái a Dunántúli-középhegységben 341 SzbpbShAzy K. (1977): Az Alföld mezozóos magmás képződményei. Földt. Közi. 107/3—4. Vai, G. B. (1974): Statigráfia e paleográfia ercinica déllé Alpi. Mem. Soc. Geol. It. 10 f. f. 1 t. Vadász E. (1960): Magyarország Földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest Wein, Gy. 0969): Tektonic review of the Neogene-covered areas of Hungary. Acta Geol. T. 13. Wein Gy. (1978): A Kárpát medence kialakulásának vázlata. A. F. Sz. 11. sz. Wein OY. 0972): Magyarország neogén előtti szerkezetföldtani fejlődésének összefoglalása. Földt. Közi. 96/4. Problems of Permian sedimentation in the Transdanubian Central Mountains: a palaeogeographic model and somé conclusions Dr. Gy. Majoros The Pemiian rock coniplex of the Transdanuhian Central Mountains in the western part of the rangé (Bakony) is of Continental facies (Balaton Red Sandstone) passing eastwards laterally intő hypersaline lagoonal (the Tabajd Eveporite )and then intő shal- low-water marine facies (the Dinnyés Dolomité). Farther northeast, the maríné facies continues in the North Hungárián Highland Rangé, moreover even facies of deeper- water enviromnents are supposed to occur there. In harmony with the transgression that came from the east, the Peimian facies belts of approximately N — E orientation intersect the main strike, northeast-southwest, of the Hungárián Central Mountain Rangé. Lithological and biostratigraphic correlations are likely to enable good parallelization of the Permian of the Hungárián Central Mountain Rangé, and supposedly its entire Upper Paleozoic, with the analogous complexes of the Southern Alps. Thus the two ranges are supposed to have had direct communication in Laté Palaeozoic time. As follows from palaeogeographio-tectonic reconstructions of the Permian in tlie Trans- danubian Central Mountains, the existence of the so-caUed Igal-Bükk geosyncline (Gy. Wein 1967) cannot be approved. The sedimentary complex that was considered to be a deposit of that sea channel seems to represent a fragment of the Palaeotethys controlled by transcurrent faulté and dislodged to the east of its original position. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungar ián Oeol. Soe. (1980) 110. 342—359 A Dél-Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója és a környező országokkal kapcsolatos néhány rétegtani hasonlítás Dr. Kassai Miklós (13 ábrával) Bevezetés A magyarországi és a dimántúli perm ősföldrajzi rekonstrukciójával előttem már többen is foglalkoztak (Vadász E. 1954, Szentes F. 1961, Barabás— Baranyi— JÁMBOR 1964, Wein 1969. és Barabás— Balogh K. 1972). Ezek- ben a munkákban alapvető nézetazonosság és folytonosság van a következő három kérdésben: — a balatonfelvidéki (néhány száz méter vastag) és a Mecsek- villányi (néhány ezer méter vastag) perm rétegsorok között nem tesznek különbséget; — a perm(mezozóos) üledéj^yűj töket a különböző szerzők különböző módon, de egymástól elszigetelt EK-DNy irányú medencékben képzelik el; — a Bükk hegység! rétegsort — a rétegtani korreláció elhanyagolása miatt nem találván magyarországi analógját — a Dunántúl, rétegsorral fel nem tárt, középső részén keresztül az Alpok irányába átvezetik. Tanulmányunkban ezt a tudománytörténeti vonalat részletesen ismertetjük. Kutatásaink alapján bemutatjuk a Dunántúl perm végi ősföldrajzi vázlatát, valamint a rétegtani korrelációs sémát, mely összhangban van a környező országok eredményeivel. 1. Tudománytörténeti adatok és elemzések Magyarország^nagyszerkezeti helyzetét, perm-mezozóos ősföldrajzát felmu- tató szintézisek sorában először Vadász E. (1954) munkájával kell foglalkozni. Itt jelentkezik a Dunántúl ÉK-DNy-i szeletekre osztó nagyszerkezeti struktúra, a Középhegység, Mecsek, Villányi-hegység hármas, egymástól független üle- dékgyűjtője, az őket elválasztó kristályos hátságokkal. Az itt felsorolt három jellemző, az alappillére a mai klasszikus tektonikai és perm-mezozóos ősföldrajzi munkáknak is. A három egymástól elkülönült mezo- zóos üledékgyűjtő helyzetét a következőképpen jellemzi: ,,A Dunántúl a mezozóos üledékképződés a viszonylag merev varisztid aljza- ton három egymástól elkülönült, nagyjában a Keleti- Alpok csapásirányát köve- tő kratoszinklinálisban történt. A Magyar-középhegységben, (Bakony, Vértes, Gerecse, Püis, Budai hegység és északkeleti rögök), a Mecsek hegységben és a ViUány-Harsány vonulatban. A triász üledékek legteljesebb sorozata a Bala- tonfelvidéken, a permi szárazföldi üledékekből fokozatos süllyedéssel keletke- zett, partközeli üledékkel, majd a terrigén anyagok kimaradásával, karbonátos vegyi üledékekkel mutatkozik, összes vastagsága 1800 m. Ugyanilyen üledék- képződés van a Mecsekben ... A mecsela triász — üledékösszlet ugyancsak 1800 m vastagságúnak adódik.” (pp. 225.) Kassai: A Dél- Dunántúl perui végi ősföldrajzi rekonstrukciója 343 „A Mecsek hegység a Magyar Középhegységtől fejlődéstört énetileg különálló tektonikai egység . . . A két vonulat között varisztikus hegységpászta húzódik, ami az üledék- gyűjtő alakulását és ebben az üledékeket is eltérő módon szabta meg.” (pp. 234.) — , .Ettől délre a kristályos vonullattal körülzárt Mecsek hegység . . .helyezke- dik el . . .” (pp. 241.) ,,Mégnehezebb a Dunántúl legdélibb felszíni szigethegységének, a Villányi vonulat hovatartozásának megállapítása. Kifejlődése eltér a Mecsek hegységtől, amitől közbeeső gránit és kristáyos vonulatrész is elválasztja.” (pp. 241.) Az itt elmondottakat a közölt térkép jól érzékelteti (1. ábra). Nézzük az egyes üledékgyűjtőkre vonatkozó jellemzést: 2^^^ 3[ jgj I a| ©I 6f ® «E3 I. ábra. Magyarország nagyszerkezeti vázlata (részlet; Vadász, B. 1959). Jelmagyarázat: 1. Felszíni kaledonid- varisztid kristályospala, gránit és egyéb magmatit, 2. Fedett kaledonid-varisztid kristályospala alépítmény, 3. Permi és mezozóos felszíni vonulat, 4. Fedett perm és mezozóos medencealjzat, 5. Fúrásban észlelt miocén vulkánosság, 6. Fúrásban észlelt eocén vulkánosság, 7. Fúrásban észlelt mezozóos vulkánosság, 8. Szerkezeti vonal Fig. 1. Megateotonio sketch of Hungary (detail; E. Vadász 1959.) L e g e n d : 1. Outorops of Caledonide-Varistide crystallino schists, (^anites and other ma^atites, 2. Oaledonide-Vaiistide crystal line schist substructure buried, 3. Permian and Mesozoio outcrop zone, 4. Buried Permian and Mesozoio basln substratum, 5. Miocéné volcanics observed in boreholes, 6. Eocéné volcanics observed in boreholes, 7. Mesozoio volcanics observed in boreholes, 8. Fault line 3 Földtani Közlöny 344 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—F füzet ,,A Magyar Középhegység egyes tagozatai között is vannak szerkezeti árnya- latkülönbségek. Még nagyobb rétegtani és kifejlődési különbségek vannak a Magyar Középhegység, a Mecsek hegység és a Villányi pikkelysorozat között. Ezeknek a mezozóos rétegösszletei semmiesetre sem egységes geoszmklüiális heteropikus fáciesei, hanem egymástól elkülönített részgeoszinldinálisok más- más jellegű üledékei.” (pp. 246.) Ami a rétegtani-íejlödéstörténeti részt illeti, igen feltűnő, hogy Vadász E. a középhegység és a Mecsek vonatkozásában, a permi kifejlődés rendkívüli elté- rését nem tárgyalja. Azt írja; ,,A Dunántiil a mezozóos üledékképződés a viszonylag merev varisztid aljzaton ...” indul meg ,,a triász üledékek legteljesebb sorozata a Balaton -felvidéken, a j)ermi szárazföldi üledékekből fokozatos süllyedéssel keletkezett ...” ,, Ugyanilyen üledékké})ződcs van a Mecsekben ...” Ezt a momentumot azért kell kiemelni, mert a Balatoniéi vidék— Mecsek vonatkozásában a }>erm kifejlődést sem vastagsági, sem kifejlődési alapon nem lehet így összemosni. Míg a Balatonfelvidéken a perm néhány száz méter vastagságúnak volt ismert, addig a Mecsekben az akkor ismert vastagság is közel kétezer méter volt. A különbség a teljes triász vastagságot meghaladja. Ez a megkülönböztetés nélküli ]>erm általánosítás, a mai naj)ig tartja magát az irodalomban. A továljbiakban érdemes idézni Kertai Gy. (1957) véleményét és kritikáját. ,,A i)annóniai és nagyalföldi medencealjzatok — Vadász E. által megállapí- tott — nagy változatossága az ismeretek továbbfejlődésével új megvilágítást nyer. A határvonalat véleményem szerint nem a nagy ÉK-DNy főtektonikai irány pásztái adják meg, már a Pannóniai-medencében sem, hanem a pannóniai medenceüledékek vastagságával jelzett besüllyedések. A IMagyar-medencék ismert ÉK-DNy-i irányú főtektonikai vonalai . . . irányt mutathatnak a fiatalal)b vulkanizmusra is, de ópaleozóos, paleozóos, triász, jura, kréta medencealjzat elrendeződésre nem nyújtanak felvilágosítást. A mezozóos és paleozóos egységek felszínen ismert határvonalait csak eről- tetve lehet az ÉK-DNy-i határvonalak rendjébe szorítani. Más-más irányt mutat a Mecseken belüli perm-triász határ és a gránitterület határa, más az iránya a Balatonfelvidék, ül. Bakony és a paleozoikum vagy a nyugati Bükk mezozóos-paleozóos határvonalainak . ’ ’ 1961-ben jelenik meg a MÁFI Évi jelentése az 1957 — 58-as évről, ahol Szentes E. (1961) szerkesztésében lát napvilágot a ,, Magyarország hegységszer- kezeti térképe”. A térkép teljesen új elemeket tartalmaz a Balatontól délre levő területen. Egy ,, új -paleozóos tengeri kőzetek kainozóos fedő alatt” című jel- kulcs szerinti elterjedést rajzol be. Ezt bizonyító fúrások sorában (Buzsák, Hidvég, Karád) több száz méter vastag karbon rétegeket jelöl. Uj elem az Igái- nál jelölt mezozoikum. A szűkszavú szöveges magyarázóban ezt írja: ,,A Balatontól délre újpaleozóos hegységlánc nyomai mutatkoznak; mély teknőket és ezek között kiemelkedő küszöböket tudunk megkülönböztetni. A Balaton-vonal az egész országot keresztezi, és az talán a Kárpátoknál idő- sebb szerkezeti irány.” (pp. 10.) ,, ÉK-DNy-i csapású Középhegységünk részben a déli Alpokban folytatódik, az ősföldrajzi kapcsolat a karbontól az oligocénig kimutatható.” (pp. 11.) Kassai: A Dél-Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója 345 E munka kapcsán ősföldrajzi térképeket is szerkesztettek. Talán e munka eredményeként közli Szentes F. a Magyarország Nemzeti Atlaszában a felső- perm ősföldrajzi térképét. (2. ábra) 2. ábra. A fclsőpemi ösföldrajza (Szentes F. 19C7). Jelmagyarázat: 1. Tenger, 2. Szárazföld Fig. 2. Laté Permian palaeogeography (F. Szentes 1967). L e g e n d : 1. Sea, 2. Land Szentes F. a Balatontól délre megjelölt újjialeozóos tengeri képződmények kontúrozásával a későbbi VVEiN-féle Igal-bükki vályú előfutáraként jelentke- zik. A közölt ősföldrajzi térké}>e i>edig — a részletek mellőzésével jiontosan azo- nos a későbbi Balogh -BARABÁs-féle térképjiel (1. később). Az 1964. évben jelenik meg a IMAELGI Évkönyv I. kötet, ahol a Mecsek- Villányi-hegység geofizikai kutatási eredményeit közlik, benne a Barabás— Baranyi JÁMBOR által szerkesztett harmadidőszak előtti alajihegység tér- képpel (3. ábra). A térképükön kiemelt kis ábra a szerkezeti pásztákról a magyarázólian a következő jellemzést kapja: ,,Az öt pászta a következő: 1. kristályos alaphegység a Mecsektől északra; 2. a Mecsek hegység ])erm-mezozóos jjásztája, amelynek nyugati részén a hegység aljzatát alkotó gránit is kibukkan; 3. a délbaranyai metamorf hátság és a mórágyi gránitvidék; 4. a Villányi-hegység ])erm-mezozóos pásztája; 5. a Villányi-hegységtől délre levő — feltehetően metamorf képződményekből álló — pászta.” (pj). 55.) Ebl)ől látható, hogy a szerzők megtartják a \Ar)Ász által rajzolt szerkezeti alapstruktúrát, még azon az áron is, hogy az 1. j)ászta semmiké])])en sem kris- tályos alaphegység, hiszen az 1. a. jelzésű rész máig ismeretlen aljzatú, egyetlen fúrás sem tárta fel, az 1. b. rész mezozoikum, fúrásokkal feltárva, a szalatnaki rész triász, és jakabhegyi homokkő a magyarázóban közölt fúrási adatok sze- rint s a következő rész szintén mezozóos a térkép szerint. ősföldrajzi vonatkozásokra csak egy mondatban térnek ki: ,,A mecseki és a villányi típusú i)ermet a délbaranyai kristályos hátság választja el egymástól. Ez a hátság valószínűleg már az üledékképződés alkal- mával is gátként választotta el a két medencét.” 8* 346 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet '[m 10| (T) I 2| -t I 3 |(5) I ”mil ^[~n 3. ábra. A Mecsek és a Villányi-hegység liarmadidSszak előtti alaphegységtérképe (szerkesztette: BarabAs A., Baka NYAI I. és jámbor a. 1963). Jelmagyarázat: 1. Felsöprekambriumi (?) mező- és katametamorfitok, 2. Felső prekambriumi ( ?) gránit, 3. Ópaleozóos szerpentin, 4. Alig átalakult ópaleozóos képződmények, 5. Felsőkarbon homok- kő, szericitpala, 6. Perm képződmények általában, 7. Alsóperrn képződmények általában, 8. Perra, 9. Mezozóos képződ, mények általában, 10. Triász képződmények általában, 11. Triász, 12. Jura képződmények általában, 13. Jura, 14 AJsókréta képződmények általában, 15. Alsókréta diabáztufa, tufit, mészkő, 16. Alsókréta fonolit, 17. Felsőkréta mészmárga, 18. Helvéti andezit Fig. 3. Map of the pre-Tertiary baseinent of the Mecsek and Villány Mountains (compiled by A. BarabAs, I. Ba- ranyai and A. jámbor 1963). L e g e n d : 1. Upper Precambrian (?), meso- to catamorphites, 2. üpper Precambrian (?) gránité, 3. Lower Palaeozoic serpentine, 4. Very poorly metamorphosed Lower Palaeozoic formations, 5. üpper Carboniferous sandstone, 6. Permian formations at large, 7. Lower Permian at large, 8. Permian, 9. Mesozoio at large, 10. Triassic at large, 11. Triassic, 12. Jurassic at large, 13. Jurassic, 14. Lower Cretaceous at large, 15. Lower Cretaceous diabase tuff, tufite, limestone, 16. Lower cretaceous phonolite, 17. Upper Cretaceous calcareous maris, 18. Helve- tlan andesite A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a szerzők szerkezeti-, és ősföldrajzi tekintetben is ,, szigorúan” a vadászi alapkoncepcióhoz tartják magukat. A Wbin Gv. (1969) által publikált dolgozatot a magyarországi klasszikus (tehát a lemeztektonika elemeit nem használó) feldolgozások csúcspontjának tartom. Aligha hiszem, hogy ezt a teljesítményt valaki is képes lenne meghalad- ni. Wbin ugyanis nem másra, mint arra vállalkozott, hogy a magyarországi teljes földtani időskálát átfogva tetten érje az egyes földtani korok meghatá- rozó tektonika struktúráját, és fejlődésmenetét. Kassai: A Dél- Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója 347 4. ábra. Magyarország penn előtti medencealjzatának tektonikai térképe (részlet; Wein Gy. 1969). Jelmagyará- zat; 1. Prekainbriumi kata-inezozonás kristályos kőzetek, 2. Prekambriumi és alsópaleozóos poLimetamorf kristályos kőzetek, 3. Alsópaleozóos metaniorfitok, 4. Gránit, 5. Tengeri alsó- és felsőkarbon, 6. Tengeri felsőkarbon Fig. 4. Tectonic map of the pre-Permian basin-substratum of Hungary (detail; Gy. Wein 1969). L e g e n d : 1. Pre- cambrian cata- to mesozonal crystalline rocks, 2. Precanibrian and Lower Palaeozoic polymetaraorphic crystalline rocks, 3. Lower Palaeozoic metaniorphites, 4. Gránité, 5. Marine Lower and Upper Carboniferous, 6. Marine Upper Carbouiferous A tt'mánk szemjiontjából fontos a ,, Magyarország perm előtti medencealjza- tának tf'rképe (4. álira) mely az Igal-bükki geoszinklinálist rajzolja ki határo- zottan, valamint a Villányi-hegységtől Ny-ra egy felsőkarbon foltot. A karbon korú szerkezeti emelet fejezetcím alatt ezeket írja: ,,A ÍMagyarországi Közéjihegység mezozoikumának geoszinklinálisa a Rába törés (Kőeössy 1958.) és a Balaton-Velence gránitos sávja között helyezkedik el, amely a karbonban teljesen kifejlődött . . . . . . Az alsó paleozóos anchimet amorf rétegösszlet a korai paleozoikumban kifejlődött geoszinklinális maradványban halmozódott fel, és ez az Igal-bükki geoszinklinális . . . ... Ez az üledékes árok DNy-EK irányban terjed, és összefüggést mutat a Juli Alpok karbon korii részével . . . . . . Ezt a geoszinklinálist DK-en a Zágráb-kulcsi törés határolja . . . ... A karínon korú geoszinklinális ÉNy-i határa felső-karbon korú Balaton- Velence gránit-pluton sorozat. Kezdődik a Bacher hegységtől, majd folytatódik meghatározott nyomokban a Balaton déli partja mentén egészen a Velencei hegységig.” (Wein Gy. 1969.) A mezozoikum szerkezeti emeletnél a következő számunkra fontos megáUa- jntásokat találjuk: 348 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet „A mezozoikumi szerkezeti emeletet a perm, triász, jura, alsó kréta réteg- összleteinek kifejlődései határozzák meg . . . ... Ez alól a szabály alól az Igal-Bükk geoszinklinális kivétel, ahol az üledék- képződés a korai paleozoikumban elkezdődött és egészen a késői triász kor- szakig tartott.” (Wein Gy. 1969.) A .Magyarországi-középhegység kifejlődéséről újra megállapítja, hogy azt a ,,Rába vonal” határolja, valamint a ,, Balaton- velencei gránit sáv”. Az üledék- képzőflés a korai permben kezdődött el. Itt szintén pontosan Vadász szavait látjuk. A,,])aleo-, mezozoikumi Igal-bükki eugeoszinklinálisról” a következőket írja. ,,É.szaki határa a Balaton-Velence gránit zónája, a déli határt pedig a Kapos- fő-.Mágocs kristályos hátság nyomokban megmaradt része képezte (LóczY-féle hátság), ezzel ])árhuzamosan szalad a Zágráb-kulcsi törés. A késői karbonban az üledékké])ződést megszakítja és lelassítja az alsó-permi homok kifejlődése, amely egy gyenge kiemelkedési'e utal. Ezek után a permi korszakot a sekélyvízi üledékek lassú megjelenése jellemzi.” (Wein Gy. 1969.) Vajon területileg e geoszinklinális mely részére vonatkozik Wein Gv.-nek az a megállapítása, hogy a késői karbonban az üledékképződést megszakítja az alsójjerm homok kifejlődése, majd lassú tengerelöntés következik? Ez termé- szetesen csak a Bükk lehet, mert ilyen rétegsor csak ott ismert. E fejezet többszöri aprólékos átolvasása után sem található több ennek a geoszinklinálisnak az újpaleozóos felépítéséről. Tehát a bükki rétegsor — melyet nem nevez meg, hanem mint általánosít- ható adatot használ, elégséges az egész sáv fejlődésmenetének jellemzésére, és az az állítás, hogy a Bükk alpi kapcsolati!, elégséges a geoszinklinális meg- születéséhez. így és emiyi ,,adat” alapján született az Igal-bükki geoszinklinális. Az az el nem hanyagolható tény, liogy a Bükktől a Ny-i országhatárig még hosszú az út, és e közben nincs igazolás az előbb leírt bükki rétegsor meglétére, Wein számára nem zavaró. Részletek persze voltak, de ezek arra alkalmatlanok, hogy összekötő kapc.sot képviseljenek (Karád!). A .Mecsek-kiskőrösi eugeoszinklinálisról ezeket írja: ,,A .Mecsek-kiskőrö.si geoszinklinális északi részén a határt a Kaposfő-Mágocs kristályos hátság adja . . . ... .A. legdélil)!) határt a ,, mórágy! kristályos hátság” sorozata adja.” (Wein Gy. 1969.) Ehhez csak azt fűznénk hozzá, hogy az egyik hátságot a Kaposfő-1. és .Mágocs-1. sz. fúrás ,, terheli”, mint adat, a mórágy! hátságon pedig az ellendi és szilágyi fúrások alapján a jakabhegyi homokkő települ. ,,Az üledékképződés a korai permben kezdődött ...” ezt Vadász 1935-re hivatkozva állapítja meg. Ezután közli a Ny-mecseki teljes alsó-felsőperm kifejlődést, mint amelyik jellemző erre az eugeoszinklinálisra. De itt meg kell állni. Az előbbiekben már ismertetett .MAELGI anyag egyértelműen közölte, hogy például a szalatnaki területen a néhány ezer méter permi sorozatnak az alig 200 m vastag jakab- hegyi része van meg. Ettől továbbmenve ÉK-felé már egyetlen adatról sem tu- dunk a jiermre vonatkozóan. Tehát megint az a helyzet, hogy egy kis terület adatát Ny-Mecsek olyan messze extrapolálja — a szalatnaki kihagyásról már nem is beszélve — ami elfogadhatatlan. Ugyanezt az eljárást láttuk az Igal- bükki eugeoszinklinálissal kapcsolatban. Wein tehát a mecseki üledékgyűjtővel kapcsolatban szigorúan megtartja a Kassai: A Dél-Dnnántid perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója 349 vadászi alapstruktúrát. Nem változtat ezen, hogy az északi határ VADÁsznál ki’istályos terület — név nélkül, WBiNiiél Kaposfő-mágocsi kristályos vonulat nevet viseli. A perm felépítésének ismertetése olyan durván elnagyolt, mint VADÁsznál, pedig már létezik a 64-es MÁELGI anyag. Hát ez és így a Mecsek-kiskörösi eugeoszinklinális újj)aleozoikuma. A villányi mezozóos sávról ezt írja: ,,Ez a sáv a mórágyi kristályos hátság és a délkeleti kristályos hátság között keletkezett. Ez a korai permben töltődött fel . . . ... Az üledékképzödés különbözik attól, amelyet a Mecsek-kiskörösi geo- szinklinálisban megfigyeltek mind litológiailag, mind folytonosságban. Ez a 4100 m vastag üledékösszlet nem éri el a Mecsek hegységben kialakult üledék- vastagság felét.” (Wein Gy. 1969.) Ez már a MÁELGI anyagból is cáfolható, hiszen a turonyi fúrás által harán- tolt összletek megfelelnek a mecseki vastagságnak. Wein tehát csak egy ,,új” dolgot hoz, VadászIioz viszonyítva ez pedig az Igal-bükki eugeoszinklinális. Ez látszólag és felületesen nézve nem zavarja meg az eddig vallott nézeteket liiszen azokat változtatás nélkül veszi át, csak a három üledékgyűjtő helyett négy lesz a Dunántúlon. A dolog azonl:)an nem ennyire egyszerű. Már VADÁsznál is felmerül a j)roblé- ma, hogy ezen üledékgyűjtök határán nincs ]>eremfácies. ,,A mezozóos üledékek nagy részének nyílttengeri kifejlődése, a velencei-balatoni kristályos vonulat, mint egykori szárazulatnak a térbeli közelsége miatt magái >an véve is nagyfokú összetolódással képzelhető.” (Vadász p]>. 234.) De mi a helyzet az ettől délre levő Igal-bükki vályúval? Ott ugyanez a probléma felléj) a határok mellett ! A válasz tehát itt is az, hogy összetorh')- dott ! Amíg V'ADÁSZnál a középhegységi üledékgyűjtő és a tőle délre levő — Mecse- kig tartó - nagy kristályos tömeg érintkezési zónájában ( Balaton-vonal) ,,ellűhető”, hogy a ])eremfácies a két tömeg mozgásai miatt felemésztődött, addig a kristályos hátságot felváltó Igal-bükki geoszinklinális megjelenésével ez már más magyarázatra szorul. Amíg VAD.Ísznál a középhegységi üledékgyűjtő ősföldrajzi fejlődésmeneté- nek önállósága a Mecsekitől, a köztük levő és őket elválasztó hatalmas kristá- lyos hátság miatt ,, elhihető”, addig az Igal-bükki geoszinklinális megjelenésé- vel ez az axióma revízióra szorul. A négy — egymástól kristályos hátságokai elválasztott — paleo-mezozóos geoszinklinális - mindegyikben eltérő fejlődésmenettel — megoldhatatlan tektonikai, ősföldrajzi proldémát jelent, hiszen a Ráva-vonal-^Állány távolság a 200 km-t alig éri el. Ezek a ])roldémák azonban a 70-es évek elején nem kerülnek élesen felszínre, mert a magyar tektonikai irodalom csak az ún. Balaton- vonalat favorizálja. Közben új fúrási adatok is keletkeznek. Balogh K. -Barabás A. (1972) Magyarország karl)on és ])erm adatait fog- lalja össze és ősföldrajzi térképet is közölnek. Itt jegyezzük meg elöljáróban, hogy már a Wein anyag kapcsán előrejelzett koncei)ció-összeornlás itt szinte totálissá válik, annak ellenére, hogy a szerzők mint látni fogjuk ,, minden áron” fenn kívánják tartani. Az adatok azonl)an ezt már nem teszik lehetővé. A dolgozat áttanulmányozása során egy dolog rendkívül figyelemre méltó és mindjárt ezzel kell kezdeni. Nem szerejiel az anyagl)an a Bükk rétegsora. Szerepel a Mecsek, a Villányi-hegység, a Balaton-fel vidék, de hiányzik a Bükk. 350 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 5. ábra. Karbon-pemi időszaki rétegek és a perm végi tenger feltételezett elterjedésének vázlata Magyarországon (Baiooh K. nyomán 1972). Jelmagyarázat:!. Palingén gránit (breton fázis?), 2. Alsókarbon tengeri fácies, 3. Gránitpluton (szudétai fázis ?), 4. Felsőkarbon tengeri fácies. 5. Középső- és felsőkarbon kontinentális és tengeri fácies, 6. Alsó- és felsőperin kontinentális fácies, 7. (^paleozoikumra transzgredáló felsőpermi rétegek, 8. Kvarcporfir és kvarcporfirtufa, 9. Felsőperm képződmények kontinentális-laguna, valamint kontinentális-tengeri fáciessel, 10. Felső- permi tenger partvonala, 11. Földtani szelvényvonal (lásd a 7. ábrán) Fig. 5. Carboniferous to Permian rocks and a chart showing the supposed extension of the Laté Permian sea in Hun- gary (after K. Balogh 1972). Légén d : 1. Palingenic gránité (Breton phase ?), 2. Lower Carboniferous marine- fácies, S.Granite pluton(Sudeticphase?), á.Upper Carboniferous marine fácies, 5. Middle to Upper Carboniferous Con- tinental and marine fácies, 6. Lower to Upper Permian Continental fácies, 7. Upper Permian rocks transgressing over the Lower Palaeozoic, 8. Quartz porphyry and quartz porphyry tuff, 9. Upper Permian formations of continental- lagoonal and continental-marine fácies, 10. Coastline of the Laté Permian sea, 11. Geological section line (see in Fig. 7> Ez az(?rt jelent komoly jiroblémát, mert megfosztja az olvasót attól, hogy adatszerűén elemezni tudja a közölt ősföldrajzi térképet (5. ábra) a tengeri perm elterjedés vonatkozásában. így erről a tengeri permi sávról egyetlen rétegoszlop sem szerepel, illetve szövegesen a Dinnyés-tabajdi szelvényt ismer- tetik, de ez nem bükki típusú. Kassai: A Dél- Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója 351 Vizsgáljuk meg az ősföldrajzi térképet, annál is inkább, mert erre az idő- szakra vonatkozóan mint láttuk, eddig Szentes F. és Wein Gy. is készített hasonlót, ül. Szentes F. szinte azonosat. A Dél-Dunántúlon és a Duna-Tisza közi területen a térkép szerint: jel- kulcs: 9. ,,Alsó paleozoikum felett transzgredáló felsöperm” 8. ,, Kontinentális alsó és felső perm” 11. , .Felső perm kontinentális-laguna és kontinentális tengeri kifejlődésben” fordul elő. A cikkben közölt rétegoszlopok, valamint a térkép mutatják, hogy a Mecsek- villányi környezetben a jakabhegyi homokkövet a triászba utalták. Ezzel az egy területen végrehajtott korátsorolással elhagyhatóvá vált a tár- gyalás során a szalatnaki, szilágyi, bátaszéki szelvények ismertetése, melyek minden kétséget kizáróan azonosak az Érsekcsanád, Madaras, nagykőrösi szel- vényekkel. Az így előállott zavart a 6. ábrán szemléltetjük. SzalQtnak . Szilágy ~ Ny Villany Bátaszék I- - Hl- H pl Nagykoros Érsekcsanád Ny -Mecsek Q 5 ábra szerint ® 6. ábra. Földtani szelvény Délkelet- Dunántúl é.s Nagykörös között. Jelmagyarázat : 1. .Msóperin aleurolit (Ny-Mecsek, Villány), 2. Felsöperm tarka-szürke, fedövörös homokkő (Ny-Mecsek, Villány), 3. Jakabhegyi homokkő (Szalatnak— Szilágy— Bátaszék — Ny-Meosek— Villány), 4. Szeizi, kampili faunás rétegek, 5. Anizuszi mészkő dolomit, (i. Felsöperm kvarcporfir, 7. Kristályos alaphegység Fig. 6. Geological section between southeastern Transdanubia and Nagykörös. L e g e n d : 1. Lower Permian siltstone (western Mecsek, Villány), 2. Upper Permian variegated to grey sandstone and red hanging sandstone (western .Mecsek, Villány), 3. Jakabhegy Sandstone (Szalatnak— Szilágy — Bátaszék— western Mecsek— Villány), 4. Seisian and Campi- üan fossiliferous beds, 5. Anisian limestone and dolomité, tí. Upper Permian quartz porphyry, 7. Crystalline basement A szelvény problémái tehát a következők: A szelvényen kijelölt 1 II. jelű rétegoszlojiok esetében: — az azonos települési helyzetű (szeizi fauna felül, diszkordancia alul) — az azonos üleclékföldtani fejlőtlésű — az azonos üledékjellemzőkkel bíró szelvényeket korban elszakították egymástól, de ezt a korbeli elkülönítést, semmivel nem indokolták a két szelvény esetében. Véleményünket is ideírva: ilyen indokok nem is létezhetnek, hiszen a szelvények önmagukért l)eszélnek. Továbbmenve : a szelvényen kijelölt III. és II. jelű rétegoszlopok esetében: — a III. rétegoszlopon a felsöperm NEM transzgressziós telejíülésű és a triász 352 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet nagy tengeri transzgressziója zárja felül, míg a II. szelvényen a felsőperm transzgr esszív településű és felül a triász NEM transzgresszív településű. Nézzük meg ezek után újra az ősföldrajzi térképet, és a jelkulcs 12. számon szerejilö felsőperm partvonalat. A nagykőrösi szelvényben tehát a jelkulcs 9. sz. szerint az alsópaleozoikum felett transzgredáló felsőpermet találjuk, és innen ha a Dinnyés-Tabajd terü- letek felé megyünk, akkor a jelkulcs 11. szerint felsőpermi kontinentáhs-laguna és kontmentáíis-tengeri kifejlődéseket találunk. Ezen túljutva és újra átlépve a partvonalat Alsószalmavár-felé újra a nagy- kőrösi szelvény igaz. Ha ugyan ezt a szelvényt Alsószalmavárról a Keleti-Mecsek felé Alsómo- csoládra és Szilágy-Bátaszékre vezetjük, akkor itt nem találunk semmilyen permet, hiszen a triász közvetlenül transzgredál a régi alap hegységre (6. ábra I. jelű rétegoszlop.) A partvonalnak, vagyis a jelkulcs 12.-nek ebben a szel- vényben nincs értelme. Könnyű belátni, hogy ha ezt a szelvényt a Mecsek-villányi területre veze- tem, akkor még képtelenebb helyzetet kapok, hiszen itt már alsó- és felsőperm is van, sőt felsőkarbon is. A partvonal tehát itt sem értelmezhető. j| Ennek a tengerpartnak az északi határvonala elhagyja a jól megszokott Balaton-velencei gránit- vonulatot, mint ősföldrajzi határt, és ezek a gránitok belekerültek a tengeri üledékgyűjtőbe, minden meghatározó ősföldrajzi szerep nélkül. Itt álljunk meg egy pillanatra és tekintsük át röviden a Balaton-velencei gránit vonulat történetét: VADÁSznál egy a Dunántúli-középhegységet a Me- csektől elválasztó nagy kristályos hátság északi zónája és egyben a perm-me- zozóos üledékgyűjtő határvonala. WEiNnél már az Igal-bükki és az előbbi perm-mezozóos üledékgyűjtő határ- vonala, itt pedig eltűnik és a két üledékgyűjtő ,, határ vonala” — mint az a 7. ábrán látható, — egy heteropikus fácies-átmenet, de ez is csak az üledékfejlődés közepe táján. Mert a Dinnyés-tabajdi szelvényekben szintén transzgressziós alap konglomerátummal indul az üledékképződés a ,,régi alap hegységen” csak- úgy, mint Alsószalmaváron. Tehát nincs határvonal, a Dinnyés-tabajdi szel- vények nem azonosak a bükki szelvénnyel, mert nincs alsóperm-karbon és csak egy partvonal maradt a szerzők szerint. ÉNy Alsosza lm avar Tabajd-5 Dinnyés DK Bugyi Nagykoros ^ ^ ^ ^ -b 3 7. ábra. Földtani szelvény Alsószalmavár és Nagykörös között. Jelmagyarázat: 1. Kristályos alaphegység, 2. Vörös homokkő, 3. Gipsz, dolomit, 4. Szeizi, kampili faunás rétegek, 5. Anizuszi mészkő, dolomit Fig. 7. Geological sectlon between Alsószalmavár and Nagykörös. L e g e n d : 1. Crystalline basement, 2. Red sand- stone, 3. Gypsum, dolomité, 4. Seisian. Campilian fossiliferous beds, 5. Anisian liraestone and dolomité Kassai: A Dél-Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója 353 De hát mit jelent a jelölt partvonal? A jelkulcs 9. szerint felsöpermi part- vonalat. De mikor? Az üledékképződés megindulásakor itt semmiféle part- vonal nem lép fel, mint látható. De nézzük tovább ezt a problémát. Miután a már faunás szeizi és kampili- anizuszi felé folyamatos az üledékkifejlődés a triász esetében sincs két külön üledékgyűjtő. Nem kell a perernfáciesek hiányát, ezek tektonikai hatásokra történő fel- emésztődésével magyarázni. Mi tehát emiek a ,, gránit vonulatnak” a korbeli-, genetikai, tektonikai tör- ténete ? Ez a térkép még néhány tanulsággal szolgál: — a szerzők nem tuchiak mit kezdeni a Mecsek-villányi felsőkarbon-jjerm terü- lettel. Már nem húznak közéjük ősföldrajzi határt és az olvascira bízzák a különálló üledékgyűjtő kérdését. Kelet felé viszont a saját koncepciójuk alapján le kellene határolni, liiszen ott csak a jakal)hegyi liomokkő van, de ezt nem teszik, hiszen ez egy adatokon alapúk) karakteres tektonikai-ős- földrajzi vonal lenne ÉNy-DK irányban. — az Igal-bükki geoszinklmálisba l)clekerül a Balaton-velencei gránitvonulat, belekerülnek a nem bükki tíjjusú Dinnyés-tabajdi szelvények és ezen üle- dékgyűjtő déli határa megoldatlan. Ezek voltak azok a tudománytörténeti csomópontok, melyek a kérdés fej- lődésmenetét meghatározták. A történeti kiinduló] )onthoz (Vadász 1954), mint alajíkoncejjcióhoz való feltétleji ragaszkodás, mindegyikben kimutatható. Mégis az ismeretanyagok fejlődése a szei’zők szándéka ellenére szétfeszítette ezt a rendszert. 2. Egy új perin v^égi ősföldrajzi szintézis alapvonalai A dunántúli újpaleozóos rétegsorok korrelációs alapsémája (8 ábra) nemcsak a dunántúli adatokat tükrözi, hanem illeszkedik a környező országokban fe- lelehető rétegsorokhoz is (9. ábra). Ennek és ezeknek az a jellemzője, hogy bizonyos területeken a törmelékes üledékképződés a felsőkarbon} >an indul és fejlődik átmenetesen a j)ermbe, majd egy ,, regionális” diszkordancia után a jjermo-skyth következik, amely már a triász nagy tengeri ciklusának kezdetét jelenti és ez már elfoglalja a felső- karbon-perm alatt lejnisztulási területként fennálli') régi alaj)hegységeket is (10 — 13. ábrák). A dunántúli rétegsorok (8. ábra) objektív korrelációs azonosításának összes étidig kidolgozott vonatkozását és prol)lematikáját e helyen az anyag terjedel- mes volta miatt nem lehet megtenni. Egy vonatkozást azonban ideírunk, mert ez az osztrák és más szelvények- ben is ellenőrzött és a Dunántúlon is. A diszkordancia felület felett telej)ülő ]>ermo-skyth törmelékes rétegsorok érettségi indexe nagyságrenddel különbö- zik a felsőkarbon-perm adatoktól. Az eltérés szignifikáns. E kérdésre vonatkozó kiértékeléseimet már több ])ublikációban is közzé- tettem (Kassai M. 1973, 1973, 1976, 1977.). Az azóta eltelt időben lemélyült kékkúti, újfalui, ellendi, valamint a Sziget- vártól Ny-ra mélyült felsőkaríiont harántolt fúrások harmonikusan illeszked- nek ebl)e a modellbe és referenciát jelentenek. 354 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Ny-Dunántú 1 K- Dunántúl ANIZUSZI Fauna KAMPILI SZEI Zl /PERMO-SKYTF 7 © /perm/ © 'Flóra 1 /felsökarbon/' © @ Fauna (B) Flóra ÓPALEOZÓIKUM 1 3^ 8. ábra. A duniintúli iijpaleozóos képződmények rétegtani korrelációs alapséraája (szerkesztette: Kassai M. 1978). Jelmagyarázat: 1. Homokkő, 2. Aleurolit, agyagkő, gipsz, 3. Mészkő, dolomit, gipsz, 4 .Riolit (kvarcporfir), 5. Transzgressziós alapkonglomerátum, diszkordancia Fig. 8. Basic scheme of stratigraphic correlation of the Upper Palaeozoic rocks in Transdanubia (compiled by M. Kassai 1978). L e g e n d : 1. Sandstone, 2. Siltstone, mudstone, gypsum, 3. Limestone, dolomité and gypsum, 4. Rhyolite (quartz porpliyry), 5. Trausgressional basal conglomerate, unconfirmity Ezt a modellt Bugyi térségében kellene ellenőrizni egy fúrással — a fekvő megismerésére, hogy a középhegységi szelvény adatszerű összeköttetést nyer- jen Nagykőrös felé. Ma már (1979) mélyül az igali fúrás, amelyiknek feladata a középhegység- mecseki szelvényösszeköttetés megteremtése, és az igali-vályú fantom réteg- sorának objektív megismerése. Ezt a célt azonban csak a fekvő feltárása mellett lehet elérni. Csak ez a két fúrás vethet fényt az Igal-bükki eugeoszin- klinális igazi kifejlődésére a Dunántúlon ! A bemutatott ősföldrajzi és korrelációs vázlatból, valamint a közölt szelvé- nyekből következik, hogy az Alp-Kárpát-balkáni régióban: — a permo-skyth formáció fácies kérdéseit egyeztetett módszerekkel felül kell vizsgálni, mivel a dél-dunántúli térségben a tengeri főfácieshez való tartozását bizonyítani lehe- ZEMPLÉNI hc9ys<9 'ESI 'H ‘S O ‘El ’51 □□ CD DH IZ] #. ábra. A felfii^kurlioii ós perm CsfölüraJíM's korrcMuWs vitlfitn (szerkesztette Kassai M.. 1079; u gruzl szelvíny FLfoEt H„ u zetiipléni szelvőriy üreovIiA P.— líoyUi' K . a ilulutonreMddk — llúkk »M*lvóny Majorom Ut. olapjáD), Jel iD anyaid z. a( 1. M(^Kzk6, 2. Aleurollt, imlruu, ttlpsz, 3. Honinkkö, 4. Ulszkorclitui'üi, alapkonnlomerátum, 5. Kvapürll, 0. DoUmiil, 7. Klollt, 8. óprilenzOoii (prekanihriuiiil?) iiliipheEys<'t(. Az at>r;lliu beirt Mzílinok 1 = Felsrtkarbon, 2 = Perui. 3 = Buliilonl vörös homokkő forniáoló.JakabliPRyl vörös honmkkAfnrmáelö, 4 *= Anizuszl, kniiiplll s/eUl Fítf, 9. PiiiaeoKeoffrapliic and correlatlüii sohenie ofttie Upper Carbuulferoiw and Ihe Periiihm(plottetl by M- Kassai, 1070; tlie Uraz profilé by rourteey of íl. KlOgkl, the Zeiniilín profilé hy tinit of P. Ureui’LA and K. KoYtiD. the Balaton Hlíhlaod Bükk profilé by tbat of (íY. Majoros). Lekend 1. Ltiiieslone, 2. Siltstuiie. mari. ^sum. 3. .Satidatone. 4. Uncouforniily, bnsnl l onglonierntr. 5. Kvaporlle. 0. Dolomité, 7. Kliyullte. H, Lower Palaeoíolo (Precaiubrlanf) baieinent. NumeraU ^iven withln the fitrure 1 = üpper Caihonlferous, 2 = l’ermian, 3 = Balaton Hed Bandstone Formallon. Jnkaliheny Red .Sandstone ForinuMoii, 4 = Anlslun í'umph lián, Seúiau I Kassai: A Dél-Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója 355 10. ábra.' A kelet-alpi területek poszt varisztid rétegsorozatainak vázlatos tömbszelvénye (KrEHL G., Hbrwirsch nyomán). Jelmagyarázat: 1. Pala, karbonátos homokkő, 2. Homokkő, 3. Konglomerátum és breccsa kvarcporfirral, 4. Bázisos vulkanitbetelep ülések, 5. Finomszerű agyag, palás agyag, 6. Karbonátkonkréciók, 7. Aleurolitos homokkőbete- lepülések, 8. 1— 2-es komponensek, 9. Fillit, csillámpala, homokkő, granwacke stb, 10. Karbonátkőzetek. Az ábrába beírt számok 1 = Karbonátközetek, 2 - Agvagijala. fillit (alsópaleozoikum), csillámpala, 3 = Karsztosodás a kar- bonátkőzetekben (1—3. (I) varsztid alaphegység). 4 = Szürke homokkő és palás agyag (stefáni-alsóvörösfekvő), 5 - Helyi lepusztulások (az aljzattól függően), 6 = Helyi lepsztulások, túlnyomórészt homokkő, pala, vulkanibete- lepülések (5—6. (II) kontinentális, törmelékes perm), 6a = A saali mozgások területe, 7 = Permo-skyth homokkő- kifejlődés (6a— 7. (III) kelet-alpi verrukáno), 8 = Werfeni rétegek [(IV); (J) = Felsőkarbon, (5) = Perm, (T) = I Permoskyth ^ w Fig. 10 . Schematic block diagram of the post-Varisean sequences of eastern Alpine areas (by courtesy of G. IIlEDb I and Herwirsoh). Legend : 1. Schist, carbonate-bearing sandstone, 2. Sandstone, 3. Conglomerate and breccia ! -with quartz porphyry, 4. Interbedded basic volcanic layers, 5. Fine-grained clay, shaly clay, 6. Carbonate concretions, I 7. Interbedded silty sandstone layers, 8. Components 1—2, 9. Phyllite, raica-schist, sandstone, greywache, etc., 10. ; Carbonate rocks. Numerals given within the figure: 1 = (íarbonate rocks, 2 = Shale, phyllite (Lower Palaeozoic), mica-schist, 3 = Karstification in carbonate rocks [1 — 3. (I) Variscan basement], 4 = Grey sandstone and shaly clay (Stephanian — Lower llotliegend), 5 = Looal erosion plienomena (in dependence on the substratum), 6 = Local I denudation phenomena, interbedded layers of mainly sandstone, slate and volcanics [5—6 (II) Continental, detrital Permian], 6a - The area affected by Saalian movement 7 = Permo-Scythian sandstone facies [6a— 7. (III) eastern Alpine veiTucano), 8 - Werfenian beds (IV); (J) =,L’pper Carboniferous, (g) = Permian, (g) - Permo-Scythian CHRISTOPHBERG (KLAGENFURT) 11. ábra. Felsőkarbon, perm, permo-skyth szelvények (FlOgbi,, H. W. nyomán). 1 = Felsőkarbon, 2 = Perm, 3 = Permo-skyth Fig. 11. üpper Carboniferous, Permian and Permo-Scythian profiles (after H. W. Flüqel). 1 = Upper Carboniferous, 2,= Permian, 3 = Permo-Scythian 356 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet VAST. LITOSZTRATIGRAFIA 1. Fekete mészkő, argillit 2 Fehér és rózsaszínű, tömött mészkő 1. Fekete dolomit 2 Fekete mészkő és dolomit B.Helyenként homokos dolomit Konglomerátum, kvarchomokkő lila aleurolit pala 1. Vörös breccsa, homokkő Riolit (kvarcport ir) 2 0 ligomikt sorozol i Kvarchomokkő 3 Diaboz sorozat Tufa.tutit. homokko, diabaz (B) ^ Foldpótos sorozat tufós homokkő, tufós kong- lomerátum, riolit , riolittufa (kvarcporfir , kvarc port i r tufa ) S. Csillamos hlerogllfás sorozat 6 Lemezes konglomerátum sorozat Lemezes konglomerátum , lemezes homokkő, Illa tutit 500- 1000 Asiesgni sorozat Fillit váltakozása konglomerátummal, amfibólpala Pgiuseni sorozat metakonglomerátum tillittel 12. ábra. Perm, permo-skyth szelvények (Blechu, Sovtj, Borcos 1967 nyomán). 2 = Perm. 3 = Permo-skyth Fig. 72. Permian and Permo-Scythian sections. (after Blechtj, Sovu, Borcos 1967). 2. Pennian. 3 = Permo-Scythian tett (Kassai M. 1973, 1976.), valamint az ősföldrajzi vázlatból is ez következik. — A korkérdéslten való állásfoglalás pedig szintén csak az Alp-Kárpát-balkáni regió egyeztetett álláspontjaként alakulhat ki. Az ősföldrajzi vázlat a kétféle kifejlődésű területek jelenlegi térbeli össze- függéseit tartalmazza. Az a kérdés, hogy ez mennyiben tükrözi az eredeti új- jialeozóos helyzetet, illetve a feltételezhető lemeztektonikai mozgások meny- nyiben játszottak szerepet e helyzet létrejöttében, csak a mezo-kainozóos lemeztektonikai események adatszerű megfejtése után dönthető el. A kérdés az újpaleozoikum oldaláról csak részben vizsgálható. Kassai: A Dél-Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója 357 b'I -mSÍÍ, g 2 = Perm, 3 = Permo-skyth Fig. 13. Correlation of the Zemplén Mountains, the Mecsek and the GheUc and Choc^ and H. Gkeotjla 1977). A = Zemplén Mountains, B = Mecsek, C = Ghetic nappe, D - Choc napp , PP Carbonlferous, 2 = Permian, 3 = Permo-Scytnian 358 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Befejezésül fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Ny-i területek nagyvas- tagságú felsőkarbon- perm törmelékes sorozatai magas szervesanyag tartal- mukkal tűnnek ki. Ezek a sorozatok a Dráva-medencei szinte geoszinklinális mélységű nagy neogén depressziók létrejötte idején süllyednek nagy mélység- be. Ehhez a tényhez olajgenetikai koncepciókat kapcsolni logikus feltételezés — melyet néhány helyen adatok támasztanak alá. Irodalom — References Balogh, K. — Barabás, A. (1972): The Carboniferous and Perraian of Hungary. Acta Miner. Petr. Szeged XX/2. 191 — 207. Grecüla, P.— EoyOd, P. (1977): Pozicia zemplinskeho ostrova v tektonickoin pláne Kárpát. Min. slovaca 9. 6. pp. 449 — 4ö2. Bratislava Kassai M. (1973): A Villány — szalatnaki paleozóos mélytörés. MTA X. Oszt. Közi. 6/1—4. Kassai M. (1973). A Délkelet-dunántúli paleozóos rétegsorok fáciesmeghatározásának problémái. Földt. Közi. 103. 389-402. K.4SSAI M. (1970): A Villányi-hegység északi előterének perm képződményei. Geol. Hung. 171. 14—86. Kassai, M. (1977): Data fór a Paieogeographic reconstruction of Transdanubia, Hungary, at the end of Paleozoic time. Acta Miner. Petrogr. Szeged XXIIÍ/1. 41 — 48. Kassai M. (1978): A Jakabhegyi Vörös Homokkő Formáció rétegtani helyzete és kapcsolatai az Alp-Kárpát-balkánl régióban. Jeientés, MÁFI Adattár Kertai GY. (1957): A magyarországi medencék és kőoiajteiepek szerkezete. Földt. Közi. 4. füzet Kiehl, (J. (1972) in: Verhandiungen dér geoiogischen Bundesanstalt Symposion über den Verrucano in den Őst- und Sadaipen Wien Szentes F. (1901): Magyarország hegységszerkezeti térképe. MÁFI Évi Jel. az 1957—58. évről A Mecsek- és a Villányi hegység geofizikai kutatásának eredményei. MÁELGI Évkönyve I. köt. 1964. Vadász E. (1954): Magyarország földtani nagyszerkezeti vázlata. MTA Közi. XIV. köt. 1 — 3. sz. pp. 217—247. Vai, G. B. (1978): A herciniai paleozóos medencék fejlődésének rétegtani korreiációja az Alpok, az Appeninek és Sar- degne különböző fő szerkezeti egységeiben. (Mem. Soc. Geol. It. 13/1.) Wein, Gy. (1909): Tektonic review of the Neogene-oovered areas of Hungary. Acta Geol. Tóm. 13. pp. 399—436. Latest Permian palaeogeographic reconstruction of Southern Transdanubia and somé comparisons with the neighboiiring countries M. Kassai A review of the régiónál palaeogeographic bearings of Hungary’s Permian -Mesozoic forinations was given by E. Vadász in the early 1950’s (1954). In his paper on the mega- tectonic setting of Hungary he postulated three separate sedimentary basins separated by crystalline ridges. In the Hungárián Central Mountains sedimentary hasin and that of the Mecsek and Villány ranges the Permian -Mesozoic sedimentation began „on a relatively rigid Varistide substratum”, he writes. During the later history of research, boreholes pút down in areas covered by younger sediments revealed the jiresence of Permian and Mesozoic alsó between the Mecsek and the Central Mountains ranges. Relying on the observation of somé Alpine features in the geology of the Bükk rangé, northeast Hungary, the geologic sequences of this region were without appropriate data extrapolated to Transdanubia and thus traced towards the Alps. Hence the so-ealled „Igal-Bükk eugeosyncline” were introduced intő the literature (Gy. Wein 1969). Exploratory drilhng in the Transdanubian Central Mountains rangé, with an eastward progress, led to discovery underground of dolomitic, evaporitic facies corresponding in time to the detrital Permian sediments known in outcrops. These results led to confusion in the minds of adherents to the concept of Igal-Bükk marine eugeosynclinal facies. The northern boundary of this geosyncline had to be modified, from even two points of view. On the one hand, the Balaton— Velence gránité rangé deemed to represent the boundary between the two sedimentary basins has ceascd to be a palaeogeographic divide between them, on the other hand, the sedimentary sequences of the Central Mountains- and Igal- Bükk basins have a contact charaoterized by mutual substitutions of different facies of the same age (heteropical facies). Consequently, the palaeogeographic cbart published by BaIíOGH and Bababás (1972) is uninterpretable. Kassai: A Dél- Dunántúl perrn végi ősföldrajzi rekonstrukciója 359 The Upper Carboniferous to Permian facies known from Southern Transclanubia are characteristic only of the western territory, having been accuinulated in a contiguous and uniform sedimentary basin. The types of stratigraphic setting thus revealed are known from many places within the Alpine-C'arpathian-Balkan region and are assignable, again, to two groups as illustrat- ed in Fig. 8 and Fig. 9. The stratigraphic identity of the Jakabhegy red sandstone with the red sandstone of the Balaton Highland and its are equivalents of different facies is undoubtable. It follows from the palaeogeographic and correlation scheme presented that in the Alpine -Carpathian - Balkan region : — the facies problems of the Permo-Scythian formation must be revised by well-co- ordinated methods, because its belonging to the maríné super-facies in Southern Transdanubia could be proved (M. Kjvssai 1973, 1976) and because this is implied by the palaeographic chart itself; — any definite position as to the question of age cannot be taken, like in the former case, unless a well-harmonized standpoint concerning the whole Alpine-Carpathian- Balkan realm is worked out. The régiónál imconformity represented by the Jakabhegy red sandstone on the hand and the Balaton Highland red sandstone on the other, and the appearance of marine transgression can be observed throughout Transdanubia. With its high maturity index it significantly differs from the Upper Carboniferous-Permian sequences. The palaeogeographic chart shows the present spatial relationships of the two different kinds of facies areas. Nőt until the Mesozo-Cainozoic plate tectonic events are deciphered can the question be decided: how much were the supposable plate tectonic mo vemen ts involved in bringing about this situation and how much does it reflect the original Laté Palaeozoic setting? From the aspect of the Laté Palaeozoic the question can only partly be examined. 4 Földtani Közlöny I Földtani Közlöny, Ball. of the Hungárián Geol. Soc. (1989) 110. 360—381 A triász hallstatti mészkőfácies ősföldraizi jelentősége az észak-alpi fáciesrégióban (Kritikai korreferátum) Dr. Kovács Sándor (5 ábrával) Összefoglalás; Az Északi -Mészkőalpokban, a Nyugati -Kárpátokban, az Erdé- lyi-középhegységben és a Keleti -Kárpátokban végigkövethető észak-alpi fáciesrégió kö- zépső— felsőtriász képződményei egy széles selfen keletkezett karbonátplatform vonu- i latra utalnak. A nóri emeletben ennek É-i, kontinentális peremét a kárpáti keuper fácies- \ zóna, D-i, pelágikus peremét pedig a hallstatti mészkő fácieszóna jelzi. A fácieszónák * ilyen sorrendjéből az következik, hogy — ellentétben egyes lemeztektonikai elképzelé- sekkel — a Nyugati -Kárpátok nem keletkezhetett a Tethys D-i, afrikai selfjén és nem hozható össze a Dinaridákkal, ahol a fácieszónák sorrendje pontosan az elleníkező (hall- statti mészkő fácies az ÉK-i oldalon). Ezenkívül a Belső-Dinaridák nem lehet a Pen- ninikum közvetlen folytatása, vagyis a Nyugati-Tethysben több eugeoszinklinális öv („óceáni részmedence”) volt. A „Tiszia-mikrokontinens”-nek (Chaniíei:-— Horváth, 1976) a Zágráb — Zemplén vonal (GrecuIiA— Varga, in Grecula— Együd, 1977) men- tén történt mai helyére kerülésének feltételezése a triász fáciesövek és Conodonta-provin- ciák jelenlegi elrendeződésére is a legjobb magyarázatot szolgáltatja. 1. Bevezetés Az utólibi évtizedben számos, az alpi-kárpáti-dinári rendszer kialakulását — elsősorban lemeztektonikai alapon — magyarázó munka jelent meg. A szerző a triász időszaki képhez kíván néhány adattal hozzájárulni és rövid ismertetést nyújtani az idevonatkozó legújabb külföldi irodalomról. Ezt azért tartjuk fon- tosnak, mert a fácieszónák megoszlását, az izopikus zónák sorrendjét és az ösmaradványjírovinciákat nem minden esetben jelentőségüknek megfelelően vették figyelembe. 2. Az észak-alpi fáciesrégió Tollmann (1974) szerint az észak-alpi fáciesrégió szűkebb értelemben a Rhátikontól a Gömörikumig húzódik, mintegy 900 km hosszúságban; tágabb értelemben azonban — a Kodru-takarórendszert (a Fini§- és a Válani-takarók kivételével), valamint az Erdélyi-takarókat is ideértve ~ mintegy 1500 km eredeti hosszúságban nyomozható. Gyakorlatilag a felső kelet-alpi takarórendszer tektonofáciesét jelenti. Más fáciesrégiók is elkülöníthetők, pl. a centrál-alpi (az alsó és a középső kelet-alpi takarórendszer mezozóos buroksorozata) és a pennini, amelyek eredetileg az észak-alpitól É ra helyezkedtek el (1. ábra). Kovács: A triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 361 1. ábra. A kelet-alpi és nyugat-kárpáti fácieszónák korrelációja Tollmann (l'.t73) szerint Fig. 1. Correiation of East Alpine and West Carpathian facieszones, according to Tollmann (1975) 4* Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 362 □ :/ E o o 2, ábra. Jüóvi üledékképződési tartományok az Északi-Mészköalpokban a tektonikai rövidülés előtt Zanrl (1967) szerint. Figyeljük j.meg a dachsteini mészkő platformok sorozatát, déli peremükön zátonyfáciessel, illetve a platformok között húzódó hallstatti fáciescsatornákkal. Jelmagyarázat: 1. Fődolomít, 2, Dachsteini mészkő, 3. Mészköves kifejlődés, 4. Márgás kifejlődés, 5. Mürztali fácies, 6. Aflenzi fácies (3 — 6. hallstatti fácies) Fig. 2. Norian depositional realms in the Northern Limestone Alps before tectonic shortening, according to Zankl (1967). Légén d : 1. Hauptdolomite, 2. Dachstein Limestone, 3. Fácies calcareous, 4. Fácies marneous, 5. Mürztal fácies, ö. Aflenz fácies (3—6. Hallstatt fácies) 363 Kovács: A triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 2.1. Északi- Mészkőal'pok A triász észak-alpi fáciesrégiót egy széles, egykori selfen végighúzódó kar- bonátplatform-vonulat építi lel, amelyen belül a nóri emeletben különösen élesen rajzolódnak ki a íácieszónák (1 — 2. ábra). Tollmamn (1965, 1974, 1977) ennek alapján három fő fácieszónát különít el: — Fődolcmit fáciteyóra (,,Beju\aiikum”): ,,iil1ia back-ieel”, 6upra1idal-iiüereidal-6ub- tidal képződmény, amely E felé a koiif inentólis káipáli keupeiral fogazódik össze (Frankenfelsi -takaró). — Dachsteini mészkő iacieszóna („Tiioliknm”): a pelógikus oldalon korallos-mészszi- vacsos zálonyfócirsscl, mögötte nagykitei jcdésű mészalgás-megalodontidés zátony- laguna-fóciessel, amelyet a lofer ciklotémók jellemeznek. A mai Bahama -padokhoz hasonlítható. — Hallstatti mészkő fácitszóna: a zátonyok előterében lévő mélyebbvízi medencefácies. A SPiNGLEB-léle klasszikus lélí'ogós szerint (Spekglee, 1969) egy messze D-en el- helyezkedő pelágiknmban lakódott le (,,Juvavikiim”) és mint a legmagasabb hely- zetű kelet -alpi takaió, telcdott iá a ,,Tiiolikum”-ra. Az újabb vizsgálatok azonban azt igazolták, kgalál bis az Északi-lVÍészkőalpokra vonatkozóan, hogy a dachsteini karbcr.átplatfoin.ok közti mélyfbbvíz.ű esatornákban képződött (Tollmakk, 1963, Zankl, 1967). Képződési mélysége sokáig vitatott volt: a korábbi modell szerint töb- ben is 2000 m-ig ttíjcdő mélységet tételeztek fel (pl. Wanmer in RliáiK — Borza, 1970; Fischer, 1964), míg az újabb modell szerint mindössze 60—200 m-t (MiáiK — Borza, 1976). Az eugecszinklinális övékhez kötött hallstatti mészkövekre azonban — paleogeogiáfiai szempontból — valószínűbbnek látszik a nagyobb képződési mélység. Az ÉszakiéMészkőa lapok hallstattij fáeiesterülelei: — Berchtesgaele'ni-Alpok — Salzkammeigut (típusterület) — Mürzvögyi-Alpok (Mürzalpi-takaró) Két szubfáciese különíthető el, a nagyobbrészt vöiös mészkövekből (schreyeralmi mészkő és a szorosabb éltelemben vett hallstatti mészkő) álló tarkafácies és a szürke, általában tűzköves mészkövekből (reiílingi n.e'szkő, pötscheni mészkő) álló szürke- íácies. (Scheager, 1969; Krystyn— Schöllnberger, 1972). Az alpi takaróelmélet fácieBtakarókkal dolgozik. IVlinden takarónak megvan a jellemző tektonofáciese, amely egynemű vagy összetett lehet (,,razicsdccke” vagy ,,Vielfaziesdeeke”). Az elő-mészkőalj)i takarók a fődolomit és a dachsteini mészkő fácieszónákba tartoznak. A hallstatti mészkő fáeieszóna a magas- mészkőalpi takarók tektonofáciese, ide tartoznak azonban a déli, különálló dachsteini karbonátplatformok is (pl. a Schneebergi-takaró), melyeket koráb- ban ,,Hallstátter Riffkalk”-nak is neveztek (pl. Kkistan, 1958; Spengler, 1959). A nóri emeletbeli helyzeten alapuló triász fácieszónákon belül a mélyebb tri- ász kifejlődések alapján Toelmann (1974) szubfácieseket különít el (j)l. lunzi fácies, rohri fácies). Tollmann (1968, p. 213) szerint a triász kezdetétől az egész keleti-alpi-kárpáti területen követni tudjuk az átmenetet az előtérközeli kifejlődésektől az előtértől távoli (pelágikus) kifejlődésekig. 2. 2. [Nyugati-Kárpátok A Nyugati-Kárpátokban még markánsabb az É-D-i fáciesátmenet a kon- tinentális kárpáti keuper fáciesből (Tátridák, Krizna-takaró, Velky Bok-soro- zat) a fődolomit (Struzeník-sorozat, Choc-takaró, Strazov-takaró) és a dachstei- ni mészkő fácieszónán (a korábbi értelemben vett ,,É-Gömörikum”) át a pelá- gikus hallstatti mészkő fácieszónába (Szilicei-takaró, vagy ,,D-Gömörikum” a 364 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Ko vács: A triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 365 korábbi értelemben). A Szilicei-takaró nóri képződményei között — a magaa- mészkőalpi takarókhoz hasonlóan — a hallstatti mészkő mellett dachsteini zátonymészkő is előfordul, amelyet itt ,,furmaneci mészkő”-nek neveznek. A legutóbbi időkig autochtonnak vélt Dél-Gömörikum nem metamorf mezozoi- kuma alatt levő, és korábban karbon, felsőperm— legalsótriász korúnak tartott Mellé tei-sorozatból középső- és felső triász, dinári GowoíZonía-provinciába* tar- tozó Conodonták kerültek elő (Kozur— Mock, 1973a, 1973b). Ugyanakkor a normál dél-gömöri triász az ausztroalpi Gowocfonía-provinciába tartozik. Kozur és Mock ezért É-ról D felé történő takarómozgással számol, amelynek eredményeképpen a középső- és felsőtriász zátony- és zátonylaguna- fáciesekkel (steinalmi mészkő, wettersteini mészkő, ,,furmaneci” mészkő) és hallstatti fáciessel jellemzett Dél-Gömörikum (új nevén: Szilicei-takaró) ráto- lódott a ladini-felsőtriász agyagpalákkal, radiolaritokkal, bázisos vulkánitok- ká! és helyenként tűzköves mészkövekkel jellemzett, mélyebb tengeri, anchi- metamorf Mellétei-sorozatra. Az új takaró gyökérzónáját a Lubeník-Marge- cany vonal mentén tételezik fel. A Mellétei-sorozatot a Bükkel párhuzamosít- ják. A Szilicei-takaró E-ról való származtatását annak magyar részén végzett vizsgálatok is megerősítik. Balogh K. már 1948-ban felismerte a Dél-Gömöri- kum nagyobb részének D-i vergenciáját. Az Alsóhegyen végzett vizsgálatok D felé néző wettersteini mészkő zátonykomplexumot mutattak ki, amely É-ról rátolódott a Pelsőcardó (Ardovo) — Szádvárl)orsa (Silická Brezová) ~ Derenk — bódvaszilasi pikkelyes övben az Alsóhegy D-i lábán végighúzódó hallstatti mészkövekre. Az Alsóhegy K-i végén levő pikkelyek pedig — a dinári Gono- do/i,to-provinciába tartozó középsőtriász nádaskai mészkövükkel — a Szilicei- takaró homlokpikkelyeiként értelmezhetők (Kovács S., 1977, 1979). A Mel- létei-sorozat és a Bükk azonban nem teljesen párhuzamosíthatók egymással, bár kétségkívül ugyanazon eugeoszinklinális medence különböző részein rakód- tak le. Leginkább a Nyugati- és a Déli-Bükk vethető össze a Mellétei-sorozat- tal;^ ez esetben a Keleti-Bükk takaró lenne (Szepesházy K., szóbeli közlés). Újabb vizsgálatok szerint az ausztroalpi és a dinári GoriO(ío/iía-provinciák határa a Szilicei-takarón belül van. Erről Mock R. Go/MXÍo?iía-anyagának tanul- mányozása közben magam is meggyőződhettem. Ez döntő érv amellett, hogy a Szilicei-takaró eredési helye a Mellétei-sorozattól É-ra van, szemben Mahel’s (1975, 1978a, b) véleményével, aki azt a Rudabányai-hegység és a Bükk közti területen képzeli el. Újabban Mello— Polák (1978) a Gömörikumot leszűkítik a Volovec-anti- klinóriumra (Szepes-Gömöri-Érchegység). A Mellétei-sorozatot, a Rudabányai- hegységet és a Bükköt a ,,Bukovikum”-ba, a korábbi gömöri takarókat (Mu- rán-takaró, Strazov-takaró stb.), a Szilicei-takaró val együtt pedig a ,,Szilici- kum”-ba sorolják. A Szilicikum ilymódon történő kibővítésével azonban aligha lehet egyetérteni, mivel a magas-mészkőalpi takarók (hallstatti mészkő fácie- szóna) folytatásának — tektonofáciesét illetően — csak a déli vergenciájú Szilicei-takaró tekinthető, míg az idesorolt É-i vergenciájú takarók már az ' • A középsötriász Conodontákra erős provincionalitás jellemző. Az egyes provinciák elsősorban a OWitfOfidofeíia íeí/iydis-raultielein jelenlétében vagy hiányában, 111. időbeni eltérő megjelenésében különböznek egymástól. Ezért Kozitb (1973) a Tethysben a következő provinciákat különíti el: 1. Ázsiai provincia (Kisázsiától és Khiosz-szigetétől K-re az egész Tethys): a O.í.-multielem már a felsőszkítában megjelenik. 2. Dinárt provincia: a O. í.-multielein a pelsói- ban (középsöanizuszi) jelenik meg. 3. Ausztroalpi provincia: a ö. í.-multielem csak az anizuszi/ladini határon jelenik meg. A O.í. multielem a juli alemelet (középsőkarni) végén világszerte kihal. A Ny-mediterránés a. germán pToyinaiákha. már soha nem jutott el. Fontos még megemlíteni, hogy ahol a O. í.-multielem jelen van, az előkerülő Conodonta-fauna többségét ennek elemei alkotják. 366 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet elő-mészkőalpi takarók folytatását képezik (Tollmann, 1975) és a dachsteini mészkő fácieszónába tartoznak, sőt a Strazov-takaró már a fődolomit fácieszó- nába. Pelágikus medencefáciesű képződmény (alsónóri aflenzi mészkő) csak egyetlen kicsiny foltban fordul elő a Stratenská hornatiná-ban (,,É-Gömöri- kum”) (Bystricky, 1973); ez a Kodru-takarórendszerben előforduló Ro^ia- mészkő legfelső részének lehet a fácies-ekvivalense. Hallstatti és pötscheni mészkövek a korábban említett alsóhegyi és szlová- kiai előfordulásokon kívül a Szilicei-takaró déli peremén Szőlősardó környé- kén, a Rudabányai-hegységben pedig a Telekesvölgy egyes ÉNy-i mellékvöl- gyeinek felső részében, a szárhegyi vonulatban és Hidvégardó környékén for- dulnak elő (Balogh K. — Kovács S., 1977; Kovács S, 1978). A telekesvölgyi és szőlősardói előfordulások a Szilicei-takaró homlokpikkelyeit alkotják. Balogh K.— Kovács S. (1977) vizsgálatai szerint a Rudabányai-hegységben több, különböző kifejlődésű és metamorf fokú triász különíthető el; amennyi- ben ezek egy egymásra tolódott takarórendszer tagjai, akkor a nem metamorf, szilicei típuséi szárhegyi triász a Szilicei-takaró egy digitációját képezné (,,Szárhegyi-résztakaró”). Az eugeoszinklinális jellegű Mellétei-sorozat megfe- lelőjét pedig a többé-kevésbé anchimetamorf triász kifejlődésekben kereshet- jük. A Szőlősardó környéki középső- és felsőtriász képződményekben megis- mert, gyakran előforduló intraformációs breccsák, allodapikus mészkövek és turbiditek instabil körülmények között, lejtős területen történt szedimentá- cióra utahiak. A heteroiiikus fáciesek sorrendje és a tektonikai kép alapján ebben az esetben self-lejtőre gondolhatunk (Kovács S., 1978). A fentiek alapján kirajzolódik a Nyugati-Kárpátok felsőtriász ősföldrajzi képe: egy több száz km széles selfről van szó, amelynek É-i, kontinentális pere- mét a kárpáti keuper fáciesöv, déli, nyílttengeri peremét pedig a hallstatti mészkő fáciesöv jelenti, tőle D-re pedig a mellétéi sorozat — Bükk eugeoszinkli- nális medencéje következett. MiáiK, M.— Mock, R.— Sykora, M. (1977) a Pienini-szirtöv albai-szenon konglomerátumában előforduló triász kavicsok vizsgálata során egy teljes szili- cei típusú triász rétegsort rekonstruáltak. A karni-nóri emeletekből Conodontá- kat tartalmazó, szürke, tűzköves, pötscheni típusú mészkő kavicsait mutatták ki. A kavicsanyagot a takaró mozgás során eltűnt Pienini-kordillera lepusztulá- sából származtatják és annak helyén (a Tátrikumtól É-ra) egy, már a triász- ban fennállott tengerággal számolnak. Megjegyzendő, hogy a Nyugati-Kárpá- tokban a Gömörikumon kívül csak itt található glaukofanit és kréta gránit, mindkettő a konglomerátum görgeteganyagában (u. ott, p. 65). Ilyen ősföldrajzi modell esetén azonban nehéz megmagyarázni, honnét szár- mazik a kárpáti keuper törmelékanyaga. Michaxik (1978) a rhaeti fátrai formá- ció ősföldrajzi vizsgálata során kimutatta, hogy ebben az időben a Tátrikum DNy— ÉK-i irányú félszigetként áUt'ki a környezetéből, tőle D-re pedig egyre nyílttengeribb fáciesek következtek. Ezzel magyarázható lenne a kárpáti keu- per törmelékanyagának eredete. Michalik (1978, p. 192) azonban a fentebb említett kavicsokat a self terrigén befolyás nélküli (tehát déli) részéről származ- tatja. A szirtöv helyén pedig egy sekély öböl létezését valószínűsíti, törmelékes üledékképződéssel. Más szlovák geológusok véleménye szerint a fent említett kavics- és görgeteganyag egy messze délről előretolódott szüicei típusú takaró homlokáról származik, amely azóta teljesen lepusztult. Ez azonban nem egyez- tethető össze azzal a ténnyel, hogy a szubtátrai takarók keletkezésének korát a turoni emelet utánra teszik. Kovács: A triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 367 2.3. Erdélyi-középhegység Az Erdélyi-középhegység és a Nyugati-Kárpátok tektonikai egységei közötti feltűnő fáciesbeli megegyezésekre először Pateulius et al. (1971) hívták fel a figyelmet. Az előtérközeli kifejlődésektől az előtértől távoli kifejlődések felé haladva itt is világosan látszik az átmenet, amelyet Bleahu és Pateulius (in Ianovici et ah, 1976), Bleahu (1976) és Pateulius (1976) nyomán ismerte- tünk. A nóriban előbbit a Bihari-autochton, a Valáni- és a Fini^-takarók kár- páti keupere képviseli. (A Bihari-autochton perm-mezozoikumát egyébként a Tátrikummal és a Villányi-hegységgel állítják párhuzamba.) A Dievai (Dieva)-, Móma (Moma)- és Arieseni-takarók nóri képződményei fődolomit és dachsteini mészkő kifejlődésűek, de a fáciesek eloszlása még nem teljesen tisztázott. A hallstatti fácieszónába a Kodru-takarórendszer legmagasabb helyzetű egysége, a Vaskohi (Va§cáu)-takaró tartozik. Ebben a hallstatti mészkő fáeiest csak felső- anizuszi — ladini vörös mészkövek kéi)viselik, míg a nórit zátony- és zátony- laguna-fáciesű dachsteini mészkő alkotja. A felsőtriász hallstatti mészkövek hiányát a takaró mai kicsiny kiterjedése magyarázza. A közéj)sőtriász hallstatti mészkövet pedig a fedőjében levő vastag dachsteini karbonátplatform meg- védte a lepusztulástól. A Nyugati- és a Keleti -Kárpátokkal való jiárhuzamosítást — a fent említett szerzők szerint — a 4. ábra szemlélteti. A Kodru-takarók felett következő Biharia-takarókban, ill. a Marosi-ofiolitöv- ben triász képződmények nem ismertek; ezért a 4. ábrán az Erdélyi-középhegy- ségnél az eugeoszinklinális rovatot üresen hagytuk, az 5. ábrán pedig zárójel- ben tüntettük fel a későbbi Marosi-ofiolitöv viszonylagos helyzetét. 2.4. Keleti-Kárpátok A Keleti -Kárpátokban a hallstatti fácieszónába tartoznak az Erdélyi-taka- rók. SÁKDULESCU (1972) elfogadta a Bihari-autochtonnak és a Kodru-takarók- nak a Nyugati-Kárpátokkal való párhuzamosítását (Pateulius et ah, 1971), de a Dacidákat a szirtövvel igyekezett párhuzamosítani. Bleahu és Pateulius (in Ianovici et ah, 1976) a Belső-Dacidákat a Bihari-autochtonnal és a Kodru- -takarókkal (közvetve tehát a Nyugati-Kárpátokkal) párhuzamosították; ezen belül a Máramarosi- és a Szubbukovinai-takarókat a Bihari-autochtonnal, a Bukovinai-takarót az alsó Kodru-takarókkal (Finis, Dieva, Moma), míg az Erdélyi-takarókat a felső Kodru-takarókkal (Vascáu, Cole^ti). A Szubl)ukovi- nai és Bukovinai-takarókban a felsőtriász nincs bizonyítva (Mutihac— lONESi, 1974; Sanhulescu, 1975a). Az Erdélyi-takarókban — Ráró (Raráu)- szinklinális. Hagymás (Hághimas)- szinklinális és a Persányi-hegység — Sanhulescu (1975a) két sorozatot különít el: 1. Ráró-Hagymás sorozat (a ladiniban tűzköves mészkővel és radiolarittal, a karni-nóriban szürke, márgás pötscheni típusú mészkővel), 2. Persányi-sorozat — (ladini diabáz, szerpentinit és vörös hallstatti mészkő, karni vörös hallstatti mészkő; nóri vörös hallstatti mészkő és fehér dachsteini típusú mészkő). Az Erdélyi-takarók triásza túlnyo- mó részt olisztolitokként van jelen az alsókréta vadflisben. (Ezeket az euge- oszinklinális eredetű olisztolitokat — annak ellenére, hogy ott a triász még nincs kimutatva — Pateulius a Maros-övből származtatja; szóbeli közlés,. 1979.) 368 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet LJ Q . Br-°% ■o a a -r -x-o < ü o c ^ ö( — íii =o - ' Ul CL-O N a n ■- Irt -ea 2 0-0 N 2 -Í <= O tK S 'x N I. 1/) o' ?_3l - <*> o e Q. k- O N = o vn *D N c 1/í £-° s - o 2 o Q. _l < =o X NI co -UJ 2 ^ £ -o 3 O V Q. "N o *-0 o »OJÉ l_ o o rr x-^oo :0 E o o o £ o 0 1 o 2 - t < o 3 > a: o I— -< a cr ■< •X. ■ o o l/l o ^ £ s I , O _i -kJ ■kJ NI Q -O UJ o: X kJ , m -o !f 2 o o ° í 2 6 2 X ® O Íí " o 3 - í r» > O a C -o o »— •< 0. cr •< c H S - C3 S S 1 s cr. S -S OS g£ °g r® b H-O :s o Ili! |ii gg -a c. 2 o 5 o c*. 0.2 .2 .. ^.2? ^ © © 5 og :3 g « ttf fi ű II E 1 1^. _ c © ® o G “ cS © oT g.2 .. , ^ o fl ^ --2 2 lg ? -S 5 w hí d S |n ■5.. Ű "O © ^ '© M •2ÍS3 I á--|> !!■“ ^ © p. © -- 1- "S * 2 ^ cp v-f ^ ü<í ©*" C íő C8 “o ©2 O.J l| 2 ?0 X 55 «5b- Í3 ^ t-H ■o « c © ’ ©**a tSS ö ® 'SS á3 13Í|« lail 'ts « c3 ^ Is SS •gS O- ^2 5 *©^ 2 c3 "© hj d 5 o ^ *-í a © 2 o Q 369 Kovács: A triász hallstatti mészlőfácies ősföldrajzi jelentősége 370 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 2.5. Egyéb területek A Déli- Alpokban és a Drávavonulatban (Drauzúg) felsőtriász hallstattil mészkő nincs, csak fődolomit és dachsteini mészkő (Pisa, 1974; Colins— Nachtmann, 1974; Tollmann, 1977). A Dinaridákban az Északi-Mészkőalpokhoz és a Nyugati-Kárpátokhoz ha- sonló részletes fáciesvizsgálatok még nem történtek. Annyi azonban az eddigi vizsgálatok alai)ján is bizonyos, hogy a Dinaridák ősföldrajzát a mezozoikum- ban az Adriai-mikrolemez (Channel— Horváth, 1976) K-i, ül. ÉK-i szegé- lyén elhelyezkedő, szialikus aljzatú, nagy vastagságú karbonátplatformok (pl. Álagas-karsztzóna, Durmitor-szubzóna, Golija-zcna) és az azokat elválasztó medencék (pl. Budva-zóna, Boszniai-zóna, Szerb-zóna egyes szubzónái) jel- lemezte'k, amelyekhez K-ről a Vardar-zóna csatlakozott. A karbonátplatfor- mok egy része csak a felsőtriászban, más része pedig a mezozoikum nagyobb részében is fennállott. A medencék egy részében később a spreading folyamán óceáni kéreg képződött (Aubouin et ab, 1970; Cadet, 1970; Chakvet, 1970; Rampnoux, 1970; Dimitruevió, 1974; Célét et ab, 1977; Blanchet, 1977). DNy-ról ÉK felé a felsőtriászban itt is kimutatható az átmenet az előtérhez közelebl)i kifejlődésekből az előtértől távoli, pelágikus kifejlődésekig: így haU- statti mészkövek a Boszniai-zónában és a Szerb-zóna egyes szubzónáiban talál- hatók (pl. Sarajevo környékén; Fischer— Jacobshagen, 1976). A hallstatti mészkő legészaknyugatabbi előfordulása a Juliai-Alpokban van (RamovS, 1974) . A tethysi triászban a szőkébb értelemben vett, ,,Ammonitico[Rosso” típusú hallstatti mészkövek K felé egészen Timor-szigetéig előfordulnak (Tozer, 1971). Eugeoszinklinális övékben gyakran csak erősen kondenzált, Ammoniteszek- ben és Conodontákban gazdag mészkőrétegekből álló olisztolitjaik találhatók fiatalabb képződményekben: pl. Epidaurosz Görögországban, a Kotel-zóna Bulgáriában, Tibet, Timor stb. (Tozer, 1971; Bachmann— Jacobshagen, 1974; Ganev 1974; Budurov, 1975, 1976; Krystyn— Maryolakos, 1975.). E regionális áttekintés után tehát megállapíthatjuk, hogy a mély neritikus— sekély Ijathyáhs hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége abban rejlik, hogy a karbonátplatformokkal jellemzett triász selfek pelágikus oldalát, ül. belső peremét jelzi. 3. Középsőtriász Conodonta-provinciák Magyarországon A következtetések levonása előtt még röviden ismertetni kell a középsőtriász Conodonta-provinciákat hazánkban. A folyamatban levő vizsgálatok eddigi eredményei alapján is világosan kirajzolódik, hogy triász kifejlődéseink három CoííO(£or?to-])rovinciába tartoznak. Az észak-magyarországi triász a dinári provinciába tartozik (Balogh K. — Kovács S., 1977; Kovács S., 1977a, b és 1979). A pelsói alemelettől kezdve jelenlevő Gladigondolella tethydis-muliiefiera mellett olyan Conodonta-elemék is előfordulnak, amelyek eddig csak a törökországi Kogaeli-félszigetről (Gedik, 1975) és felső- antalyai takarókból (Kristan-Tollmann— Krystyn, 1975), valamint a K-bulgáriai Luda Kamcija- és Kotel-zónákból (Budurov, 1976) ismeretesek. (A Dinaridákban eddig végzett, meglehetősen gyér Gorwxíonia- vizs- gálatok csak a Gladigondolella íeíáycíis-multielemnek a pelsói alemelettől való jelenlétét mutatták ki.) Kovács: A triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 371 A Balatoniéi vidék az ausztroalpi provinciába tartozik (saját és Kozur H. vizsgálatai alapján). (Az ausztroalpi Co/ioííoíiía-provinciába Kozue, 1973. sze- rint a Dél- Alpok is beletartozik.) A Mecsekből és a Villányi-hegységből eddig előkerült Conodonták a germán provinciára utalnak (Bóna, J., 1976; Kozur, H. szóbeli közlés, 1977). 4. Következtetések 4.1. A Nyugati-Kárpátok — É-on a kontinentális kárpáti keuper fácieszó- nával, D-en a pelágikus hallstatti mészkő fácieszónával, ill. attól még délebbre a mellétei-bükki eugeoszinklinális jellegű sorozatokkal — nem keletkezhettek a Tethys déli, afrikai selfjén. A Dinaridákban az előtérközeli és az előtértől távoli kifejlődések sorrendje az ellenkező (DNy-ról ÉK felé; tehát valóban déli selfen* keletkezett), továÍ)bá földtani felépítése is annyira eltér a Keleti- Alpok — Nyugati-Kárpátokétól, hogy semmiképpen sem lehetett azok folyta- tása. Ezért a Nyugati-Alpok ősföldrajzi szempontl)ól egyszerűi)!) felépítésének (Helvetikum, Penninikum, Austroalpin) a sokkal bonyolultabb kárpáti-dinári térségre való erőszakolása (Laubscher, 1971) nem állja meg a helyét; azaz, ha valami vastag, terrigén anyagtól mentes mezozóos, karbonátos sorozat, az nem feltétlenül a Tethys afrikai selfjén keletkezett. (LAUBSCHER-nak ez a fel- fogása a magyar lemeztektonikai irodalom egy részébe is bevonult.) 4.2. A Penninikum és a Belső-Dinaridák — Laubscher (1971) véleményével ellentétben — nem alkothatták egymás közvetlen folytatását, tehát nem csak egyetlen, széles középső-tethysi óceáni sáv létezett. A Nyugati-Tethys óceáni részmedencék — melyeknek egy része valódi spreading-centrummal rendelke- zett — és szialikus aljzatú mikrokontinensek bonyolult rendszere volt. Ez utóbbiak az óceáni részmedencék kinyílása során önállósultak és néhány kivé- tellel — pl. Rodope, Anatólia - a mezozoikum egy részében vagy egészében Bahama-típusú karbonátplatformok voltak (vö. Dewey et al. 1973; Chan- NEE— Horváth, 1976). Bleahu (1976, p. 14 -18, 1. ábra) a kár[)át-dinári rendszerben három óceáni aljzatú öv létezésével számol: (1) 8zubpelagóniai-öv (Aubouin et. al., 1970 sze- rint Szerb-öv; DiMiTRUEVié, 1974 szerint Ofiolit-öv), (2) Vardar-öv és (3) a Szirtöv. Az utóbbi övben — ,,Pieniny-óceán” (Channel — Horváth, 1976) É- on és ,,Siret-óceán” (Hertz— Savu, 1974) K-en — képződött ugyan óceáni kéreg, de nem volt spreading-centruma, amire a bázisos magmatitok kis meny- nyisége és nagyrészt alkáli jellege utal. Bleahu ezért itt egy olyan szegély- medencét tételez fel, amely a Tethys É-i selfjét alkotó karbonátplatform-vonu- latnak — a Vardar-zónában végbemenő szubdukció következményeként — De ez a déli self sem jelenti az afrikai selfet, hanem csak az adriait vagy apuliait. Az Apuliai- (vagy Adriai) és az Anatóliai-lemezektől D-re ugyanis egy óceáni sáv helyezkedett el (Szicília— Ciprus— Tauridák), amelyet Bijü-Duval— Dercoürt— Le PIOHON (in: Bijp-Düval — Montadert, 1977) „Mesogea”-nak neveznek. Szicíliában — a Tauridákhoz hasonlóan — tengeri perm és eugeoszinklinális triász is van (Soandone — Giunta— Liouori, 1977), a felsőtriászban Halobiákkal és Conodontákkal (Cafiero és Capoa de Bo.vardi, szóbeli közlés). A „Periadriatikus-óceán”-on (Chan- nel—Horváth, 1976) belül az Appennineken és a Penninikumon (melyeket germán perraotriász, ill. részben fődolomit jellemez) keresztül való összeköttetés a Tethys pelágikus részeivel tehát kizárt. Soandonb et al. (1977) az „Adriai- tüské”-nek AAOANDtól eredő hipotézisét is kétségbe vonják, az Afrika és ApuUa között levő Jóni-elem eltérő geofizikai karaktere miatt. Következésképpen az Apuliai (vagy Adriai)-, ill. Anatóliai-mikrokontinenseknek Afrikától való leválása már a permben megkezdődött. Ezért alp-kárpát-dinári vonatkozásban az „afrikai selT’ fogalmának használa- tát kerülendőnek tartjuk és helyette az „apuliai (vagy adriai) selT’ használatát látjuk helyesnek. Az utóbbin belül is célszerűbb az „apuliai selP’ mellett maradni, mert az „adriai selP’ kifejezés esetleg összetéveszthető a mai Adriai- tenger partközeli zónájával. 372 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet az európai előtérről való leválása nyomán nyílt ki. Keletkezését az ívközi medencék kialakulásával hasonlítja össze. Ugyanakkor az egy óceáni sávval dolgozó lemeztektonikai elméletek itt tételezik fel a Penninikum folytatásába eső széles óceáni pásztát. Nem véletlen azonban, hogy Contescu (1974) éppen a ,,Siret-óceán” elvetéséből kiindulva tagadja az egész lemeztektonikai elmé- letet. Kidcshelyzete van a Mellétei-sorozat, ill. Volovec-zóna (Mello— PolAk, 1978) triászba sorolt ofiolitjainak (Kamenicky, J., 1957; Reichwaldek 1971; Hovorka— Zlocha., 1974). Lesko et al. (1977) ezeket a Dél-Penninikummal (Piemonti-zóna) próbálták párhuzamosítani. Nézetük azonban a szlovák geoló- gusok többségének ellenkezését váltotta ki. Ebben az esetben ugyanis a teljes Tátrikumnak és Szubtátrikumnak át kellett volna tolódnia a Volovec-zónán (Rozloznik, 1978). A Mellétei-sorozatnak a dinári Uonodo/iía-provinciába való tartozása (Koztjr— Mock, 1973a, 1973b) azonban kizárja a pennini ofiolitokkal való párhuzamosítás — azaz a Tátrikumtól É-ra való ősföldrajzi helyzet — lehetőségét és más földtani körülményekkel egyetemben arra utal, hogy ez — a Bükkel együtt — a Nyugati-Kárpátok legdélibb mezozoikuma, amely már a triász ladini emeletétől kezdve eugeoszinklinális jelleget öltött. Ma hét. (1978a) szerint is a dinári ofiolit-óceán nem érte el a pennini— szirtövi ofiolito- két. Ugyanakkor a Penninikum felsőtriásza keuper, ill. részben fődolomit fá- ciesű és a ,,Pennini-óceán” csak a doggerben kezdett kinyílni (Gwinner, 1971; Dietrich, 1976). Ennek megfelelően az 5. ábrán szaggatott vonallal tüntettük fel a későbbi ún. ,,Pennini-óceán” ősföldrajzi helyzetét. Hasonlóan ábrázoltuk az ugyancsak későbbi ,,Pieniny-” és ,,Siret-óceán”-ok helyét is. Meg kell még jegyezni, hogy az alp-kárpát-dinári rendszerben a lemeztekto- nika alkalmazásának kezdeti időszakában — ismét csak a Nyugati-Alpokból (Latjbscher, 1971) kiindulva — minden ofiolitot felsőjura— alsókréta korúnak tartottak. A rendelkezésre álló, meglehetősen hézagos földtani adatok azonban a jiennini és dinári ofiolitoknak még csak az egykorúságát sem bizonyítják, nem hogy a közvetlen folytatódásukat. Hogy az ofiolitok között lehetnek idő- sebbek is, arra példa, hogy a gömöri ofiolitokat triász korúnak tartják, ill. benne vannak a mellétéi sorozatban (Kamenicky, J. 1957; Reichwalder, 1971); a Persányi-sorozatlian a szerpentiniteket — radiolaritok és ammonite- szes hallstatti mészkövek társaságában — a ladini emeletbe sorolják (Sandu- LESCU, 1975); Pavió (1974) pedig a belső-dinári ultrabázitokkal együtt előfor- duló mészkövekből ladini Conodontákat mutatott ki és az ultrabázitok főtö- megének triász (ladini) kora mellett foglal állást. Célét et. al. (1977) pedig a Külső-Dinaridák ladini vulkanizmusát (az ún. ,,porfirit-radiolarit formáció”) a ,,Vardar-óceán”-ban végbement Ny-i irányú szubdukció termékének tartják. Mindez arra utal, hogy több óceáni, ill. paraóceáni sáv létezett a Nyugati- Tethysben, melyek egy része már a középsőtriászban kezdett kinyílni. Ennek megfelelően az újabli lemeztektonikai elméletek már több óceáni, ill. paraóce- áni jellegű medence létezésével számolnak — pl. Bleahu, 1976; Mahel, 1978; Sandulescu és Mahel (Szepesházy K., előadás, 1979). Laubscher (1971, p. 831, 5. ábra) maga is alternatívaként vetette fel, hogy a Penninikumot és a Belső-Dinaridákat egy ,,Karpaten-Schwelle” elválasz- totta. Ezt azonban — mint valószínűtlent — ugyanott el is utasította. Pedig ez az alternatíva közelebb járt a valósághoz. 4.3. Az észak-alpi és a centrál-alpi fáciesrégió tagjai — az Ausztroalpin, a Szubtátrikum, a Kodru-takarórendszer és a Belső-Dacidák — a triászban Kovács: A triász hállstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 373 összefüggtek egymással, mint a Tethys északi selfjén végighúzódó karbonát- platform-vonulat részei, amelynek szélessége 100 km-es nagyságrendű volt. A nóri emeletben a self szárazföldi oldalát a fődolomit fáciesnek a kárpáti keuper fáciessel való összefogazódása, i>elágikus oldalát pedig a hallstatti mészkő fácies jelzi (5. ábra). Ez az egységes karbonátplatform-vonulat az ún. ,,Pie- niny-” és a ,,Siret-óceán”-ok (= szegély-medencék) kinyílásával vált le stabil Európáról, majd a későbbi lemeztektonikai mozgások széttördelték. (Bleahu, 1976). A Misík— Mock—Sykora (1977) által a Pieniny-hátság helyén feltételezett, triász pelágikus üledékekkel jellemzett tengerág a fentiek egy lehetséges alter- natívája, bár így nehézségekbe ütközik a kárpáti keuper származtatása. Ez a tengerág előrejelezhetné a későbbi lin. ,,Pieniny-óceán” kinyílását és ebben az esetben az Erdélyi-takarók triászának idekapcsolása is elképzelhető lenne (SÁNDULESCU, 1972); ezt azonban Bleahu (1976) nem fogadja el. 4.4. A triász izopikus zónák és Conodo«7a-})rovinciák jelenlegi elrendeződése ugyancsak a Kárpát-medence ÉNy-i, ill. DK-i részének a Zágráb-Zemplén- vonal* (Geecula— Varga, in Grecula— Együd, 1977) mentén történt felcse- rélődése (inverziója) (GéczyB., 1972, 1973; Szepesházy K., 1975; Száueczky- Kardoss E., 1976; Bodzái I., 1977; Wein Gy., 1978a, b) mellett szóhiak. A Zágráb — Zemplén- vonal mentén történt inverzió (horizontális eltolódás, amely rotációval is kombinálódhatott) pontos mechanizmusának megállapítá- sához azonban ma még meglehetősen kevés földtani adattal rendelkezünk. Ezért ezt az ,, inverziót” egyelőre helyesebb olyan munkahipotézisként kezelni, amely a mezozóos fácieszónák és ősmaradvány-provinciák mai elrendeződésére a legjobb magyarázatot nyújtja. A triász izopikus zónák eredeti elrendeződését — a nóri emeletbeli helyzet alapján, sematizálva — az 5. ál)ra szemlélteti. A belső-dinári eugeoszinklinális medencét — ezalatt itt a (s. 1.) Pelagonidák-tól vagy (s. s.)Golijazóna (Aubouin et ah, 1970)-tól Ny-ra levő ofiolitövet (Dimitrijevió, 1974), avagy Szerl)- (Aubouin et ah, 1970) vagy Szubpelagóniai- (SikoSek-Medwenitsch, 1965) zónát, ill. a tőle K-re levő Vardar-zónát értjük — az É-i, ÉK-i oldalról és a D-i, DNy-i oldalról is egy-egy széles self (Tollmann, 1974 szerint ,,arisztogeo- szinklinális”) szegélyezte, nagyvastagságix karbonátjxlatformokkal és peremü- kön hallstatti mészkövekkel. Az É-i, ÉK-i self az észak-alpi és a centrál-alpi fáciesrégiókat foglalta magá- ban; a Pennini-óceán (Dietrich, 1976) és a ,,Pieniny”- (Channll Hor- váth, 1976) valamint ,,Siret”- (Herz-Savu, 1974) ])araóceánok ettől É-ra később nyíltak ki. A D-i, DNy-i selfhez (de még ez sem volt az afrikai self, csak az apuliai !) tartoztak a Külső-Dinariclák és a Déli-Alpok. A Belső-Dinari- dáknak a ladini emelet folyamán elkezdődött riftesedése ÉNy-felé elhalt, Bechstádt et. ah (1978) szerint ,,abortált”. A Mellétei-sorozat és a gömöri triász ofiolitok a belső-dinári eugeoszinklinálishoz tartoztak. Az igal-bükki zónában fellépő, elfenődött, dinári-típusú újpaleozóos-mezozóos maradványo- kat a Közép-Dinaridákkal (amely többé-kevésbé megfelel az Aubouin et. ah • A Hernátl-vonalról — amelyet eddig a Zágráh — Kulcs— (Tokaj)- vonal folytatásának tekintettek (Szepesh.ízv K., 1975; Channel— HORviTH, 1976; Wein Gy., 197Sa, b) — kimutatták, hogy az egy fiatal törés, csak a bádeni emelet felső részében keletkezett és nem is mélytörés; továbbá tőle K-re több helyütt is megfúrták a Szubtátrikum folytatá- sát, így semmiképpen sem lehet olyan jelentős nagyszerkezeti szerepe, amilyet eddig tulajdonítottak neki (GiiECUbA — Kalioiak— Varga, 1977). Grecula— Varga (in: Grecula— Együd, 1977) a Vrbnica-vonalat tekintik annak a fontos nagyszerkezeti vonalnak, amely mentén a Nyugati- Kárpátok K-felé elvégződnek. Ez a vonal pontosan a Zágráb — Kulcs-vonal (Wein Gy., 1969) meghosszabításába esik, ezért a „Zágráb— Zemplén-vonal” elnevezést javasolják.. 374 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 1970 szerinti Boszniai-zónának és az általuk a Szerb-zónához sorolt Durmitor- zónának) párhuzamosíthatjuk; a Déli- Alpokból faciológiailag a Kami- Alpok és a Déli-Kara vankák sorolhatók még ide. A Dunántúli-középhegység a dél-alpi fáciesrégióba tartozik; ez a Balaton-felvidék esetében nyilvánvaló, de keletebbre a ladini diploporás dolomit (budaörsi dolomit formáció) is tekinthető dél- alpinak, mivel az analóg fáciesek a Déli-Alpokban is megvannak (pl. Schlern- dolomit). A felső triászban a fődolomit és a dachsteini mészkő ebből a szempont- ból nem specifikus; a jura pedig lényegében megegyezik a Lombardiai-teknő jurájával (Gaetani, 1975; Fülöp J. 1974). A kelet-alpi kapcsolatok — - Szepes- HÁZY (1975) — ellen szól az is, hogy még a legdélibb észak-alpi fácieszóna, a hallstatti fácieszóna liászában is van foltosmárga (Medwenitsch, 1957). A dél-aljii fáciesrégió a Dobratsch déli oldalán a Drauzugba is átnyúlik (Colins— Nachtmann, 1974). Tehát a dél-alpi fáciesrégió ÉK felé átjön a Gailvölgy— Balaton-vonal északi oldalára. A dél-alpi fáciesrégió és az észak-alpi fáciesrégió legdélibb fácieszónája közti átmenetet minden valószínűség szerint a Duna- balparti triász rögök képezik; ui. Kozur-Mostler (1973) a karni-nóri csővári formációt — feltételesen — az aflenzi mészkő fáciessel (lásd az 1. ábrát) hason- lítják össze. 4.5. A triászban még egységes északi selfről a későbbi lemeztektonikai moz- gások során vált le a Tiszia-mikrokontinens (vagy Tiszia-lemez, Channel— Horváth, 1976), amely magában foglalja a Mecseket és a Villányi-hegységet, az Alföld medencealjzatát a Szolnok- máramarosi flisövtől délre, — a Vaj- da.ság aljzatával együtt — , a Bihari-autochtont, valamint a Kodru- és a Biharia-takarórendszereket. Határai (Channel— Horváth, 1976 szerint): ÉXy-on a Zágráb — Zemplén-vonal (ül. ennek a DK-i oldalán húzódó Közép- alföld-máramarosi mobilis öv, Szepesházy K., szóbeli közlés*), K-en és DK- en a marosi ofiolitöv, D-en a Vardar-öv, DNy-on és Ny-on a Szerb-zóna. Az említett lemeztektonikai mozgások a Középalföld-máramarosi mobilis öv (amelyhez a Szolnok- máramarosi flisöv és a Mecsek-kiskörösi eugeoszinkliná- lis öv tartoznak; Szepesházy K., szóbeli közlés) kialakulásával lehetnek kapcsolatosak és a jura— alsókréta folyamán játszódhattak le. (Itt megje- gyezhetjük, hogy Szederkényi T., 1974 szerint a DK-Dunántúl kristályos aljzata két részre oszlik és átmenetet képvisel a dinári geoszinklinális és az Al- föld ópaleozóos aljzata között. Az ÉKy— DK-i csapású Ny-i rész dinári típusú és a dinári geoszinklinális kristályos aljzatának peremi része, míg az ÉK— DNy-i csapású K-i rész már az Alföld medencealjzatához tartozik. Feltételez- hetjük, hogy a két különböző rész eredetileg egymástól távol helyezkedett el és csak a lemeztektonikai mozgások során kerülhettek egymás szomszédságába). Eképpen a ,, Pannon-masszívum” a lemeztektonikai elméletben feloldódik egy szialikus aljzatú mikrokontinensben, amelyet mobilis eugeoszinklinális övék vesznek körül. xÁöszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki Dr. Balogh Kálmánnak a kézirat átnézéséért. Dr. Szepesházy Kálmánt a konzultációkért, Dr. Reich Lajost a magyar nevek azonosításáért illeti köszönet. • Időközben nyomtatásban is megjelent: Szepesházy K. (1979): A Tiszántúl és az Erdélyi-középhegység (MuntiiJApusenl) nagyszerkezeti és rétegtanl kapcsolatai; Alt. Földt. Szemle 12, pp. 121—198. Kovács: A triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 375 Irodalom — References Amdelkoviö, M. (1977): The ophioUte-radiolarite coraplex of the Yugoslav Dinarides and Sumadides and its geotecto- nic position. Ann. (Jéol. Pénins. Balkanique, 41, p. 69—97., Beograd AndrüSOV, D. (1968): Grundrisa dér Tektonik dér nördlichen Kárpátén. Ver. Slow. Akad. Wisa., 187 p., Bratislava AXDRUSOV, D. (1975): Aperpu bref du háti dea Carpathea occidentales. Report lOth. Congr. Carp. — Balk. Geol. Asa., Gén. Proc., p. 95—108., Bratialava Anprüsov, D. — Bystricky, J.— Fusín, O. (1973): Outline of the Structure of the Weat Carpathiana. Guide Book fór Geological Excuraiona, X. Congr. Carpath. — Balkan Geol. Aaaoc. 44 p., Bratialava Aübodin, J. (1965): Geoaynclinea. 335 p. Elaevier, Amaterdam— London— New York. AiTBOtnN, J.— Blanohet, R.— Cadet, J.—P.— Célét, P.— Ch.arvet, J.— Chorowicz, J.— Cousin, M.— Ramp- NOüX, J.—P. (1970): Esaai aur la géologie dea Dinarides. Bull. .8oc. géol Francé (7), 12, 6, p. 1060—1095., Paris Baohmann, G. H.— Jaoobshaobn, V. 0974): ZuT Fazies und Entstehung dér HaUstátter Kaiké von Epidauroa (Anis bis Karn; Argolia, Griechenland). Z. Deutsch. Geol. Ges. 125., p. 195—223., Hannover Balkay B. (1978): Válasz Stegena Lajos és Horváth Ferenc: „Kritikus tethysi és pannon tektonika” c. dolgozatára. Földt. Közt. 108., 3, p. 343-350. Balogh K. (1948): Adatok a Gömör-Tornai-Karszt geológiájához. MAfI Évi Jel. B. 10, 107—129. B.ALOOH K. 0964): A Bükkhegység földtani képződményei. MÁFI Évk. 48, 478 p. Balooh K.— Kovács S. (1977): Előzetes jelentés a Rudabányal-hegységi triász vizsgálatáról. Kézirat, 128 p.. Szeged, JATE Bechstádt, Th.— Brandnbr, R. — Mostler, H.— Schmidt, K. (1978): Aborted Rifting in the Triassic of the Eastem and Southern Alps. N. Jb. Geol. Paláont., Abh. 156, 2, p. 157—178., Stuttgart Bender, H. (1970): Zűr GUederung dér Mediterránén Trias II. Die Conodontenchronologie dér Mediterránén Trias. Ann. geol. Pays. Helleniques, 19, p. 465—540., Athén. Bernoulli, D.— Jknkyns, H. C. (1974): Alpine, Mediterranean and Central Atlantic Mesozoic Facies in Relation to the Early Evolution of the Tethys. In: Dott, R. H.— Shaver, R. H. (Ed.): .Modern and Ancient Geosynclinal Sedimentation. SEPM Spec. Publ. 19, p. 129—160., Tulsa BlJOU-DtrvAL, B. — Montadert, L. (Ed.) (1977): Structural history of the Mediterranean basins. 448 p., Technip, Paris Blbahu, M. (1976): Structural position of the Apuseni Mountains in the Alpine system. Rév. Roum. Géol. Géoph. Géogr., Géol., 20, 1, p. 7 — 19., Bucuresti Bodzay, I. (1977): Földtani modell neogénnél idősebb képződményeink szénhidrogénkutatási perspektíváinak megí- téléséhez. Alt. Földt. Szemle. 10, p. 113 — 184. Bosellini, a. — HsO, K. J. (1973): Meditteranean Plate Tectonics and Triassic Palaeogeography. Natúré, 244, 5412, p. 144—146. London Bosellini, a.— Rossi, D. (1974): Triassic carbonate buildups of the Dolomites, Northern Italy. In: Laporte, L. F. (Ed.): Reefs in time and space. SEPM Spec. Publ. 18, p. 209—233., Tulsa Bóna J. (1976): Villányi-heg^égi triász Conodonták. Geol. Hung., Ser. Geol. 17, p. 229—240. Budurov, K. (1975): Die triassischen Conodontenprovinzen auf dem Territórium Bulgariens. C. R. Acad. Búig. Sci. 28, 12, p. 1681—1684., Sofia Budurov, K. (1976): Die triassichen Conodonten des Ostbalkans. Geol. Balcanica, 6, 2, p. 95 — 104., Sofia Buser, S. (1974): Die Entwicklung dér Triasschichten in den westlichen Karawanken. Schriftenr. Erdwiss. Korom, österr. Akad. Wiss., 2, p. 63—68., Wien Bystricky, J. (1972): Faziesverteilung dér mittleren und oberen Trias in den West- Kárpátén. Mitt. Ges. Geol. Berg- baustud. 21, p. 289—310., Innsbruck Bystricky, J. (1973): Triassic of the West Carpathian Mts. Guide to Excursion D. X. Congr. Carpath. Balkan Geol. Assoo., 137 p., Bratislava Bystricky, J.— KollArovA-AndrusovovA, V. (1974): Obersicht über den gegenwártigen Stand dér Trias dér West- Karpaten. Schriftenr. Erdwiss. Komm. österr. Akad. Wiss. 2, p. 125 — 136., Wien Cadet, J.—P. (1970): Esquisse géologique de la Bosnie-Herzégovine méridionale et du Monténégro Occidental, Bull. Soc. géol. Francé (7), 12, 6, p. 973—985., Paris Channel, J. E. T.— Horváth, F. (1976): The Afrioan/Adriatic proraontory as a palaeogeographical premise fór Alpine orogeny and plate movements in the Carpatho- Balkan region. Tectonophysics, 35, 1—3, p. 71 — 102., Amsterdam Charvet, J. (1970): Apergu géologique des Dinarides aux environs du méridien de Sarajevo. Bull. Soc. géol. Francé, (7), 12, 6, p. 986 — 1002., Paris COLINS, E. — Nachtmann, W. (1974): Die permotriadische Schichtfolge dér Viilacher Alpe (Dobratsoh), Kámten. Geol. Paláont. Mitt. Inssbruck, 4, p. 1—43., Innsbruck CONTESOU, L. R. (1974): Geologic history and paleogeography of Eaatern carpathians: example of alpine geosynclinal evolution. AAPG Bull., 58, 12, p. 2436-2476. Dank V. (1972): Hozzászólás SzAdbozky-Kardoss E.: „A Kárpát-Dinarid terület az új globális tektonika szemszö- géből” c. akadémiai vitaindító előadáshoz. MTA X. Oszt. Közi. 5, p. 149 — 152. Dank V.— Bodzái I. (1971): A magyarországi potenciális szénhidrogénkészletek földfejiődéstörténeti háttere. MTA X. Oszt. Közi. 4, p. 261—268. D’Arobnio, B. (1977): Le piattaforme carbonatiohe periadriatiche. üna rassegna dl problemi nel quadro geodinamico mesozoico delTarea mediterranea. Mem. Soc. Geol. Italiana, 13 (1974), suppl. 2, p. 137—160., Pisa Dewey, J. F.— Bírd, J. M. (1970): Piate tectonics and geosyncUnes. Tectonophysics, 10, p. 625—638., Amsterdam Dewby, J. F.— Pitman, W. 0.— Ryan, W. B.— Bonnin, J. (1973): Plate tectonics and the evolution of the Alpine System. Geol. Soc. Araer. Bull., 84, p. 3137—3180. Dietrich, V. J. (1976): Plattentektonik In den Ostalpen. Eine Arbeitshypothese. Geotekt. Forsch., 50, p. 1—84., Stuttgart Dimitrijeviő, M. (1974): Tectonics of the Dinarides. ImpUcations on Tertiary Volcanism. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 18, 3—4, p. 457—464. Fischer, a. Q. (1966): The Lofer Cyclothems of the Alpine Triassic. Kansas Geol. Surv. Bull., 169 (1964), p. 107 — 149., Kansas Fischer, R.— Jacobshaqen, V. (1976): Zűr biostratigraphischen GUederung südjugoslawischer Hallstátter Kaiké. N. Jb. Geol. Paláont., Abh. 151, 1, p. 31—57., Stuttgart FOlöp, J. (1974): Les formation jurassiques de la Hongrie. Ann. Inst. Geol. Hung., 54, 2, p. 31—62. Gabtani, M.(1975): Jurasslo Stratlgraphy of the Southern Alps. In: Squybbs, 0.(Ed.): Geologyof Italy, p. 377—402. TripoU Ganev, M. (1974): Stand dér Kentnisse über die Stratigraphie dér Trias Bulgariens. Schriftenr. Erdwiss. Komm. österr. Akad. Wiss., 2, p. 93—96., Wien 6 Földtani Közlöny 376 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Géczy B. (1972): A jura faunaprovinciák kialakulása és a mediterrán lemeztektonika. MTA X. Oszt. Közi., 5, p. 297— 312. Géczy B. (1973): Lemeztektonika és paleogeográfia a kelet-mediterrán mezozóos térségben. MTA X. Oszt. Közi., 6, p. 219-226. Géczy B. (1974): Lemeztektonika és paleobiogeográfia. MTA. X. Oszt. Közi. 7., p. 135 — 145. Géczy B. U974): Lemeztektonika és paleontológia. Földt. Kút. 17, 3, p. 17—22. GrecüIA, P. — Együd, K. (1977): Position of the Zemplín Inselberg in the tectonic frame of the Carpathians. Miner. slovaca, 9, 6, p. 449—462., Spisská Nová Vés. Grecula, P. — Kaliciak, M.— Varga, I. (1977): The Homád fault System and its problems (Eastem Slovakia). Miner. slovaca, 9, 6, p. 419—448., Spisská Nová Vés. Gwinner, M. P. (1971): Geologie dér Alpen. 477. p. E. Schweizerbart’sche Verlagsbuchhandlung (Nágele u. Obermiller), Stuttgart Herz, N.— Savtj, H. (1974): Plate tectonic history of Eomania. Geol. Soc. Amer. Bull. 85, 7, p. 1429—1440. Hirsch, F. (1976): Sur rorigme des particularismes de la fauné du TTias et du Jurassique de la plate-forme africano— arabe. Bull. Soc. géol. Francé, (7), 18, 2, p, 543—552., Paris Hovorka, D. (1976): West Carpathian pre-tertiary basite associations. Miner. slovaca, 8, p. 113—132., SpiSská Nová Vés. Hovorka, U. — Zlocha, J. (1974): Tectonics and origin of ultrabasic bodies of the Geraeride Mesozoic (West Carpat- hians). Sborn. geol. Véd, geol. 26, p. 185 — 195., Praha Hsü, K. J. (1976): Paleoceanogr.aphy of the Mesozoic Alpine Tethys. Geol. Soc. Amer, Spec. Paper, 170, 44 p., Boulder^ Colorado lANÜVlCI, V. — BüRCOS. M. — BLEAHU, M. - PATRULIDS, D. — LUPÜ, M. — DlMITRESCV, R. Savu, H. (1976): Geológia Muntilor Apuseni. 631 p. Bukuresti JüHisz, Á.— Vass, G. (1974): Mesozoische Ophiolite im Beckenuntergrund dér GroBen Ungarische Tiefebene. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 18, p. 349—358. Kamenicky. J. (1957): Ilié Serpeiitinite, Diabase und Glaukofanischen Gesteine in dér Trias des Zips-Gömörer Erzge- birges. Geol. Práce, ZoSit 45, p. 3—108., Bratislava Kamenicky, L. (1975): Distribution and genesis of Mesozoic and Cenozoic Magmatism in the West Carpathians. Miner. slovaca. 7, 1 —2, p. 13—26., Spisská Nová Ves. Kovács S. (1977): A dél-gömöri Alsóhegy magyarországi részének földtana. Egyetemi doktori értekezés, 182, p. , Szeged Kov.ícs S. (197V): New Conodonts from the North Hungárián Triassic. Acta Miner. Petr. Szeged, 23, 1, p. 77—90, Szeged Kovács S. (1978): Előzetes jelentés a Szölősardó-1 . sz. földtani alapfúrás rétegsoráról. Kézirat, 17 p., MÁFI Adattár Kovács S. (1979): A dél-gömöri Alsóhegy magyarországi részének földtani felépítése, ösl. Viták, (megjelenés alatt) Kozur, H. (1973): Faunenprovinzen in dér Trias und ilire Bedeutung für die Klarung dér Paláogeographie. Geol. Palaont. Mitt. Innsbruck, 3, 8, p. 1 — 41., Innsbruck Kozur, H.— Mock, R. (1973a): Die Bedeutung dér Trias-Conodonten fúr die Stratigraphie und Tektonlk dér Trias in den Westkarpaten. Geol. Palaont. Mitt. Innsbruck, 3, 2, p. 1 — 14., Innsbruck Kozur, H. — Mock, R. (1973b): Zum Altér und zűr tektonischen stellung dér Meliata-Serie des Slowakischen Karstes. Geol. Zborn.— (íeol. Carpath. 24, 2, p. 365 — 374., Bratislava Kozur, H. — Mock, R. (1977): Conodonts and Holothurian sclerites from the Upper Permian and Triassic of the Bükk Mountains. Acta Miner. Petr. Szeged, 23, 1, p. 109—126., Szeged Kozur, H. — Mostler, H. (1973): Mikrofaimistische Untersuchungen dér TriasschoUen im Raume Csővár, Ungam. Verh. Geol. B.-A. (1973), 2, p. 291-325., Wien Kristan-Tollmann, E.— Tollmann, a. (1962): Die Mürzalpendecke — eine neue hochalpine Grosseinheit dér östli- chen Kalkalpen. Sitz. bér. österr. Akad. Wiss., Math.-naturw. KI., Abt. I., 171, 1—2, p. 7—39., Wien Kristan-Tollmann, E.— Krystyn, L. (1975): Die Mikrofauna dér ladinisch-karnischen HaUstátter Kaiké von SakU- beli (Taurus-Gebirge, Türkei) I. Sitz. bér. österr. Akad. Wiss. Math.-naturw. KI. Abt. I. 184, p. 259—340., Wien Krystyn, L.— Schöllnberger, W. (1972): Die HaUstátter Trias des Salzkammergutes. Aus: EÍk.-Führer Tagung Palaont. Ges. Wien, p. 61 — 106. Laubscher, H. P. (1971): Das Alpen-Dinariden-Problem und die Palinspastik dér südlichen Tethys. Geol. Rundsch. 60, 3, p. 813 —833., Stuttgart Laubscher, H. P. (1973): Alpen und Plattentektonik. Das Problem dér Bewegungsdiffusion an kompressiven Plat- tengrenzen. Z. Deutsch. Geol. Ges. 124, p. 295 — 308., Hannover LeSko, B. — KULLMANNOvá, A.— Morkovsky, M. (1977): Is the Penninicum present int the West Carpathians in Eastern Slovakia? (On the geology of southeastern Slovakia). Miner. slovaca, 9, 3, p. 221—233., SpiSská Nová Ves. Mahel’, M. (1975): Postavenie gemerika. Miner. slovaca, 7, 3, p. 33—52., Spiéská Nová Ves. Mahel’, M. (1978a): Model vívója Západn^ch Kárpát. Miner. slovaca, 10, 1, p. 1—16., SpiSská Nová Ves. Mahel’, M. Ü978b): Somé particularities of the development of the European Alpides and West Carpathians, mainly from the viewpoint of new global tectonics. Geol. Zborn. — Geol. Carpath, 29, 1, p. 1 — 18., Bratislava Mahel’, M. (1978c): Geotectonic position of magmatites in the Carpathians, Balkan and Dinarides. Západné Karpaty, ser. geol. 4, 173p., Bratislava Mahel’, M.— Buday, T. et al (1968): Régiónál Geology of Czechoslovakia. II. The West Carpathians. 723 p., Praha Medwenitsch, W. (1957): Zűr Geologie dér HaUstátter Zone. I— II. Mitt. Geol. Ges. Wien, 50, p. 355—359., Wien Mello, J. (1974): Facial development and facial relations of the SlovakKarsetMiddle and Upper Triassic (West Car- pathians, Southern part of Gemerids.) Schriftenr. Erdwiss. österr. Akad. Wiss, 2, p. 147—156., Wien Mello, J.— POLáK, M.(1978); Facial and paleogeographical ontline of the West Carpathians Middle Triassic (Hlyrian— Longobardian). In: VozáR, J. (Ed.): Paleogeografick^ v^o] Západnych Kárpát, p. 301 — 314., Bratislava MichalIk, J. (1978): To the paleogeographic, paleotectonic and paleocUmatic development of the West Carpathian area in the üppermost Triassic. In: VozáR, J. (Ed.): l’aleografick^ v^voj Západnych Kárpát, p. 189—212., Bra- tislava Milliman, J. D. (1974): Marine Carbonates. 375 p. Springer— Verlag, Berlin— Heidelberg— New York MiSIk, M.— Borza, K. (1976): Obere Trias bei SUická Brezova (Westkarpaten). Acta Geol. Geogr. üniv. Comenianae, Geologica 30, p. 5—49., Bratislava MiSIk, M.— Mock, R.— Sykora, M. (1977): Die Trias dér Klippenzone dér Kárpátén. Geol. Zborn. — Geol. Carpath., 28, 1, p. 27—69., Bratislava Mock, R. (1978): Knowledge recently gained about the Southern parts of the West Carpathians. In: VozáR, J. (Ed.): Paieogeografick^ vjhvoj Západnych Kárpát, p. 321—342., Bratislava Mutihao, V. (1971): Le Trias en facies de Halstatt en Roumanie. Acta Geol. Hung. 25, p. 207—214. Mutihac, V.— Ionesi, L. (1974): Geológia Romaniel. 646. p., Bucuresti Nagy E. (1971): A lábai fázis jelentősége a Dunántúl szerkezetfejlődése szempontjából. MÁFI Évi Jel. 1969-ről, p. 583-586. Kovács: A triász hallstatti mészkőjácies ősföldrajzi jelentősége 377 Oravecz J. (1963): A Dunántúli KözéphegyséK fels^triász képződményeinek rétegtani és fácieskérdései. Földt. Közi. 93, 1, p. 63—73. Patkuiius, D. (1976): Les Formations Mésozoiques des Monts Apuseni Septentrionaux : Coirélation Chronostratig- raphique et Faciale. Rév. Roum. Géol. Geoph. Géogr., Géol. 20, 1, p. 49—57., Bucuresti Patruiius, D.— Bleahu, M.— Popescu, I.— Bordea, S. (1971): Guidebook to excursions of the Il-nd Triassic Col- loquium Carpattio-Balkan Association. Edit. Inst. Geol., Bucuresti PATlé, A. (1974): Position and age of ultrabasic rocks of Brezovica and RaduSa. Vesnik (Geologija), 31/32, p. 76—79. Pisa, G. (1974): Stratigrapbiscbe Tabelle dér sűdalpinen Trias. Schriftenr. Erdwiss. österr. Akad. Wiss., 2, p. 157 — 158., Wien Prey, S. (1078): Rekonststruktionversucli dér alpidischen Entwicklung dér Ostalpen. Mitt. österr. Geol. Ges. 69. (1976), p. 1-25., Wien RamovS, a. (1974): Die Trias in Jugoslavien. Schriftenr. Erdwiss. österr. Akad. Wiss., 2, p. 101 — 166., Wien Rampnoux, J.— P. (1970): Regards sur les Dinarides internes yougosiaves (Serbie-Montenegro Orientál): stratigraphie, évolution paleogéographique, maginatisnie. Bull. Soc. géol. Francé (7), 12, 6, p. 948—966., Paris Rieche, J. (1971): Die Hallstatter Kaiké dér Berchtesgadener Alpon. Diss. Teclin. Univ. Berlin, 171, p., Berlin Reichwalder, P. (1971): Die Roí.úava-Bruchzone und ilire Beziehung zűr Sedimentation, Magmatismus und Meta- morphose. Geol. práce, Správy 57, p. 215—222., Bratislava Rozlozník, L. (1978): Problems of alpine metamorphism in relation to siderites őre formation in the SpiSsko-gemerské rudohorie Mts. (SFl Slovakia). Miner. slovaca, 10, 4. p. 311 — 320., SpiSská Nová Vés. SÁKDt’LEScr, M. (1972): Consideratii asupra posibilitátilor de corelare a structurii Carpatilor Orientali si Occidentali. D. S. Inst. Geol., 58, 5, i>. 125—150., Bucuresti Sanpulescü, M. (1975a): Studiul geologic al pürtii centrale ?i nordice a sincllnalului Hághima? (Carpatii Orientali). An. Inst. Geol. Geof. 45, p. 5 — 200., Bucuresti SÁNPtTLEScr, M. (1975b): Essai de synthése structurale des Carpathes. Bull. Soc. géol. Fr. (7), 17, 3, p. 299 — 358., Paris SCANDONE, P. (1975): Triassic seaways and the Jurassic Tethys Óceán in the Central Mediterranean area. Xature, 256, p. 117—118., London SCANDONE, P. — Git’NTA, G.— Ligtjoki, V. (1977): The connection between the Apulia and Sahara Continental margins in the Southern Appennines and in Sicily. Mein. Soc. Geol. Italiana, 13, (1974), suppl. 2, p. 317—326,. Pisa SCHLAGER, W. (1968): Hallstatter und Dachsteinkalk-Fazies ani Gosaukamm und die Vor.stcllung ortsgebundener Hallstatter Zonen in den Ostalj)en. Verh. Geol. B. A. 1967, p. 50—70., Wien SCHLAGER, W. (1969): Das Zusamnienwirken von Sedimentation und Bnichtektonik in dér triadischen HallstStterkal- ken dér Ostalpen. Geol. Rdsch. 59, p. 289—308,, Stuttgart Spenoler, E, (1959): Versuch einer Rekonstruktion des Ablageningsraumes dér Decken dér Nördlichen Kalkalpen. 3. TeiI: Dér Ostabschnitt dér Kalkalpen. Jb. Geol. B.— A., 102, p. 193—312., W'ien SzAdeczky-Kardoss E. (1971): Az új globális tektonika mozgásmechanizmusa és kapcsolatai a Föld és az élet fejlődé- sével. Alkalmazások a Kárpát-Pannon-Dinarid területre. Geonómia és Bányászat, 4, p. 1 — 89. SzApeczky-Kakuoss, E. (1976): A mediterrán típusú lemeztektonika. Geonómia és Bányászat, 9, 1 — 2, p. 47—82. SZEBERKÉNYI, T. (1974): Paleozoic magmatism and tectogenesis in Southeast Transdanubia. Acta Geol. Hung., 18, 3-4, p. 305-313. SzepeshAzy K. (1975): Az Kszakkeleti-Kárpátok földtani felépítésének és a kárpáti térségben való nagyszerkezeti helyzetének vázlata. Alt. Földt. Szemle, 8., p. 25 — 44. SzepeshAzy K. (1977): Az Alföld mezozóos magmás képződményei. I'öldt. Közi. 107, 3—4, p. 384—397. Tollmann, a. (1963): Zűr FTage dér Faziesdecken in den Nördlichen Kalkalpen und zűr Elowíurzehing dér Hallstátter Zone (Ostalpen). Geol. Rdsch., 53, p. 153—170., Stuttgart Toilmann, a. (19651: Faziesanalyse in alpidischen Serien dér Ostalpen. Verh. Geol. B. A. Sdb. 6., p. 103—133., Wien Tollmann, A. (1968): Bemerkungen zu faziellen und tektonischen Problemen des Alpen-Karpaten-Orogens. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 18, p. 207 — 248, Wien Tollmann, A. (1972): Die Neuergebmsse iiber die Trias-stratigraphie dér Ostalpen. Mitt. Ges. Geol Bergbaustud. 21, p. 65 — 113., Innsbnick Tollmann, A. (1974): Zűr Gliederung dér triadischen Faziesregionen in den Ostalpen. Schriftenr. Erdwiss. Komin, österr. Akad. Wiss. 2, p. 183—193., Wien Tollmann, a. (1975): Karpatische Züge in F’azies und Tektonik dér Ostalpen sow'ie Anmerkungen zűr Grossgliederung des Subtatrikums. In: SlAHEL’, M. (Ed.): Teetonic problems of tlie Alpine System, p. 109—120., Bratislava Tollmann, A. (1976): Analyse des Klassischen nordalpinen Mesozoikums. 580 p. Franz Deuticke, Wien Tollmann, A. (1978): Plattentektonische Fragen in den Ostalpen und dér plattentcktonische Mechanismus des medi- terránén Orogens. Mitt. österr. Geol. Ges. 69, (1976), p. 291 — 351., Wien Tozer, E. T. (1971): Triassic Time and Ammonoids: Problems and Proposals. Can. Joum. Earth. Sci,, 8, p. 989-1031., Ottawa Trunkó, L. (1977): Karpatenbecken und Plattentektonik. N. Jb. Geol. Palaont., Abh. 153, p. 218—252., Stuttgart TrOmpy, R. (1975) Penninic-Austroalpine boundary in the Swiss Alps: A prcsumed former Continental margin and its problems. Am. Joum. Sci., 275-A., p. 209—238., New Haven, Conn Végh-Neübrandt, E. (1972): Fauna- und F'aziesverbreitung dér Obertrias des Transdanubischen Mittelgebirges. Ann. Univ. Sci. Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sect. (ieoh, 15, p. 111 — 120. VÉQHNÉ Neubrandt E. (1975): Ciklusok és ritmusok a magyarországi triászban. MTA X. Oszt. Köziem., 8, 3—4, p. 367-371. VÖRÖS, A. (1977): Provinciality of the Mediterranean Lower Jurassic hrachiopod fauna: causes and plate-tectonic implications. Palaeog., Palaeoch, Palaeoec,., 21, p. 1 — 16., Amsterdam Wein, Gy. (1969): Tectonic review of the Neogene-covered areas of Hungary. Acta Geol. Hung., 13, p. 399—436. Wein, Gy. (1978a): A Kárpátmedence kialakulásának vázlata. Alt. F'öldt. Szemle, 11, p. 5 — 34. Wein, Gy. (1978b): A Kárpát-medence alpi tektogenezi.se. MAFI Évi Jel. 1976-ról, p. 245—256. WlLSON, J. L. (1975): Carbonate B’acies in Geologic History. 471 p. Springer— Verlag, Berlin— Heidelberg— New York Zankl, H. (1067): Die Karbonatsedimente dér Obertrias in den nördlichen Kalkalpen. Geol. Rundschau 56, p. 128 — 139.. Stuttgart Zankl, H. (1971): Upper Triassic carbonate facies in the Northern Limestone Alps, In: MüLLER, G. (Ed.). Sedimen- tology of Parts of CentralEurope. Guidebook. 8th Inter. Séd. Congress, p. 147—185., Heidelberg 6* 378 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Paleogeographical significance of the Triassic Hallstatt limestone facies in the North Alpine faciesregion Dr. Sándor Kovács 1. Begional outline Aecording to ToLLMANisr (1974), the North Alpine faciesregion, in restricted sense, extends from Rhátikon to Gemericum in about 900 kin length, while in broadened sense, inclnding the Kodru nappe system (with the exeption of Válani and Finis nappes) and the Transsylvanián (,,Siebenbiirgischen”) nappes, it can be traced in about 1500 km original length, until the Per^ani Mts. Practically, it means the tectonofacies of the Upper Austroalpine. The Central Alpine faciesregion (which includes the Lower and Middle Austroalpine) and the Penninic faciesregion were originally situated to the north of it. ToLL>iAisnsr (1965, 1974, 1977) distinguishes three main facieszones within this faciesregion. They are as follows (from the north to the south): 1. Hauptdolomite facieszone 2. Dachstein limestone facieszone 3. Hallstatt limestone facieszone a ) In the Northern Limestone Alps, the Hauptdolomite facieszone of ultra back-reef character contains Carpathian Keuper interstratifications on its northern margin (Fran- kenfels nappe). The Dachstein limestone facieszone is characterized by a reef beit on the south and an eitended lagoonal beit behind it (Zankl, 1967, 1969, 1971). These two facieszones constitute the tectonofacies of the ,,Kalkovoralpine Decken”. The ,,Kalkhochalpine Decken” belong to the Hallstatt limestone facieszone, which includes the Southern, isolated Dachstein carbonate platforms surrounded by Hallstatt facies channels, as well (see Fig. 3.) Two subfacies of the Hallstatt limestone facies can be distinguished in the Middle and Upper Triassic: the ,,Hallstátter Buntfazies” (con- sisting mainly of red lirnestones, such as the Schreyeralm limestone and the ,,Hangend- rotkalk”) and the „Hallstátter Graufazies” (Reifling lirnestones, Pötschen lirnestones) (SCHLAGER, 1969; Kjrystyn — ScHÖLLNBERGEB, 1972). Formely, it was tought that the sedimentation area of Hallstatt lirnestones was in a pelagic sea situated far southward (Spengler, 1959). Bút newer results revealed that it deposited in deeper water channels between the Dachstein carbonate platforms, under deep neritic — shallow bathyal con- ditions (Tollmajstn, 1963; Zankl, 1971; MiáÍK— Borza, 1976). However, the opinion can be maintained that Hallstatt lirnestones in Ammonitico rosso facies, occurring in euge- osynclinal belts of the Tethys, deposited in a greater depth. b) In the West Carpatians, the N — S transition is more characteristic from the ter- restric Carpathian Keuper facies (Tatricum, Krizna. nappe, Velky Bok-series) through the Hauptdolomite faoies (Struzenik series, Choc nappe, Strazov nappe) and the Dachstein limestone facies („North Gemericum” in the former sense, except Strazov nappe) intő the pelagic Hallstatt limestone facies (SUica nappe or ,, South Gemericum” in the former sense) (Bystricky 1973). The ,,Furmanec limestone” (= Dachstein reef limestone) reef bodies represent the Dachstein cajbonate platforms within this Hallstatt facies zone. To the south, the eugeosynclinal area of the Meliata series and that of the Bükk follows in the palinspastic reconstruction. (The correlation of Triassic tectonofacies can be seen on Fig. 4.) Kozur and Mock (1973a, b) showed out the Silica nappe and argued that it thrusted from the north toto south, because the Silica nappe contams conodonts of the Austroalpine province and the Meliate series contains that of the Dinaric province (conodont provinces after Kozur, 1973). They supposed its root zone along the Lubeník — Margeőany line. On the contrary, Mahel (1975) supposed its homeland between the Rudabánya and the Bükk Mts. The northern origin is supported by the above mentionod order of the Norian isopic zones and the results of investigations carried out on the Hungárián part of the ilica nappe. Balogh recognized the Southern vergency of the most part of the ,, South Gemericum” already in 1948. Alsóhegy (Dolny Vrch) Karstplateau is built of a Wetter- stein reef complex looking to the south; it overthrusted from the north the Ardovo — Silická Brezová — Derenk — Bódvaszilas imbrication zone with Hallstatt limestone slices. The slices at the eastern end of Alsóhegy, with their Middle Triassic Nádaska Limestone Formation belonging to the Dinaric conodont-province, can be interpreted as frontal slices of the Silica nappe (Kovács, 1977, 1979). Aecording to Mock’s newer conodont in* Kovács: A triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége 379 vestigations, the boimdary of tbe Austroalpine and Dinaric conodont-provinces is within tbe Silica nappe, in its Slovakian part . It is a strong evidence tbat tbe bomeland of tbe Silicp nappe was nortb of tbe eugeosynclinal Meliata series. Fór tbe time being, it reinains an unsolved question, wbetber tbe root zone of tbe Sibca nappe is along tbe Lubeník — Margecany line or along tbe Roznava line. One can suppose its origin along a latter line, wbere tbe vergency of tbe West Car]>atbians cbanges, by a snbduction. Tbis opinion sbould be supported by tbe presence of glaucofanites and opbiobtes along tbis line (Reichwaxdek, 1971) and tbe paired inetamorpbic belts in tbe SpisSko-Geinersko Kn- doborie (Rozloznek, 1978); bowever, in tbis case it is difficult to explain tbe origin of tbe opbiobtes on tbe nortbern part of tbe Volovec anticlinoria (Jaklovce, Dobsina, Hradzim). MiáÍK — Mock — Sykoea (1977) reconstructed a wbole Silica type sequence by tbe investigation of tbe pebble matéria! on tbe Albian-Senonian congloinerates of tbe Pieniny Klippen Beit and supposed a deeper water tbrougb at tbe piacé of tbe Pieniny cordillera already in tbe Triassic. However, in case of sucb a paleogeo- grapbic model, it is difficult to explain tbe origin of tbe detritus matéria! of tbe Car- patbian Keuper. According to Michaeik (1978, p. 192), tbe above mentioned pcl:ibles originated from tbe soutbern part of tbe Carjiathian self (which was witbout terrigcnous influence). He supposes a sballow bay witb terrigenous sedimentation of tbe ,,Swabian facies” in tbe Ivlippen Beit. In otber opinions, tbis pebble matéria! may bave come from tbe front of a Silica-type nappe tbrusted forward from tbe far soutb and baving been completely eroded since; bút it is in contradiction witb tbe fact, tbat the Subtatric nappes are thougbt to bave been formed after tbe Turonian. c) In the Apuseni Mts., tbe Bíbor autochton and the Codru nappes arc correlated witb the Tatrides and the Subtatric nappes of the West Carpatbians. (Patrui.ius et ab, 1971; SAndulescu, 1972; Bleahu, 1976; Patretlius, 1976; Ianovici et ab, 1976). A similar transition can be traced here from tbe Carpatbian Keuper facies zone (Bíbor autochton, Valani and Fini.s nappes) to tbe Ilallstatt facies zone (Va^cSu najjpe) (Pat- Rulius, 1976; Ianovici et ab, 1976) (The lack of the Norian Hallstatt limestones can be explained by tbe small extent of Ilié present Vascau nappe; only a Daebstein carbonate platform formerly presuniably surrounded by Hallstatt facies cbannels has avoided erosion). d) In tbe Eastern Caqiatbians, the Halstatt limestone facies is present in the l’rans- sylvanian nappes (Persani Alts., Raráu and H&gbimas synclines) (Mtttihac, 1971; SAn- dulescu, 1975a). SAndulescu (1972) correlated the Dacides witb the Klippen Beit, wbile tbe Northern Apuseni Mts. witli tbe Inner West Caipatbians. Ianovici et ab (1976) did nőt accept the former, and correlated the Inner Dacides witb tbe Bíbor autochton and tbe Codru nappe system. The presence of Upper Triassic is nőt proved in the Buco- vinian and Subbucovinian najipes (Mutihac -Ionesi, 1974; SAndulescu, 1975a). SAn- dulescu (1975a) distinguisbes two series in tbe Transsylvanián nappes: 1. the Rárau- Hagbimas series, representing tbe ,,llallstátter Graufazies” and 2. tbe Persani series witb Ladinian-Norian red Hallstatt limestones and witb Ladinian diabases and serpent- initcs. e) Upjier Triassic Hallstatt limestones are absent in tbe Drauzug and in the Southern Alps (Pisa, 1974; Tollmann, 1977). j) In the Dinarides Upper Triassic Hallstatt limestones can be found in certain sub- zones of the Serbian zone (in sense of Aubouin et ab, 1970; or the Ofiolite zone in sense of DiMiTRiJEVié, 1974), as well as in tbe Bosnian and Budv'a zones situated between tbe vast carbonate platforms of tbe Dalmatian, High Karst and Durmitor zones (Fischkr — Jacobshagen, 1976; Aubouin et ab, 1970). After tbis régiónál outline, we can State tbat tbe deep neritic — sballow batbyal Hall- statt limestone facies marks the pelagic side and margins of tbe wide Triassic sbelves characterized by extended carbonate platforms. 2\Hungarian Triassic conodont provinces Before conclusions, it is necessary to make known the Triassic conodont provinces in Hungary. According to conodont investigations carried aut by Bóna, Kozur, Mostler and the author, tbree conodont provinces exist in Hungary: a) Dinaric province: Nortb Hungárián Triassic (Bükk Mts., Rudabánya Mts. and tbe Southern part of the Silica nappe) . b) Austroalpine province: Transdanubian Midmountains. 380 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet c) Germán province:* Mecsek and Villány Mts. It is noteworthy, that a conodont province of Southern type exists north of the Zagreb — Zemplín line and a northern type is south of it. 3. Gonclusions a) The West Carpathians, with the Continental Carpathian Keuper facies zone to the north and the pelagic Hallstatt limestone facies zone to the south, and respectively, with the southernmore Meliata — Bükk eugeosynclinal sequences, might nőt have originated on the Southern, African shelf of the Tethys. The order of foreland-near and foreland-far facies is the outer and Central parts of the Dinarides (from the SW to the NE, with Hallstatt facies to the NE; that is, really originated on the Southern, Apulian shelf); furthermore its geological buildup is so different from that of the Austroalpine — West Carpathians, that it could nőt be their continuation by any way, a;S it was supposed by Latjbscher (1971). Therefore, the relatively simpler paleogeography of the Western AJps (Helveticum, Penninicum, Austroalpine) cannot be applied fór the much more complicated Carpatljian-Dinarian system. That is, nőt all Mesozoic platform carb- onates originated on the Southern shelf of the Tethys; even, this „Southern” from the point of view of Alps and Dinarides was nőt the African, bút only the Apulian (or Adrián). (This opinion of Latjbscher has been popular in part of the Hungárián plate tectonic literature.) b) The Penninicum and the Inner Dinarides, in contradiction with Latjbscher’s and his follower’s opinion, might nőt have been each other’s continuation; that is, nőt only one, wide Central tethysian oceanic beit existed. The Western Tethys was a complicated System of small oceanic basins, a part of which had reál spreading centre, and microcon- tinents with sialic basement. The latters had become indapendent during the opening of the small oceanic basins and with somé exceptions (Rhodope, Anatolia) existed as Bahama-type carbonate platforms in part or in the whole of the Mesozoic (cf. Dewey et ab, 1973; Chatstnel — Horváth, 1976). Bleahtj (1976, p. 15) counts on the existing of three basins with oceanic floor in the Carpath-Dinarian system; the Siibpelagonin zone (Serbian zone aecording to AuBoaiit et al., 1970; or Ophiolite Beit according to Dimitrijevió, 1974), the Vardar zone and a zone along the margin of the future inner zones of the Carpathians (which may correspond to the ,,Pieniny óceán” of Ghan’N'el — Horv.íth, 1976 and the ,, Sírét óceán” of Herz- Savu, 1974). The former two were branohes of a reál spreading óceán, bút, according to him, the third was only a rifting basin (the formation of which he compared with that of the inter-arc basins), with somé oceanic floor, bút without a spreading zone. This opinion is supported by the small amount and alkaline character (in the VVest Carpa- thians) of the basic magmatites (Mahel’, 1978c). The Triassic ophiolites of the Meliata series (Kamenicky, J. 1957; Reighwalder, 1971; Hovorka — Zbooha, 1974) have a key positioii. Le§ko et al. (1977) tryed to cor- relate tliem with the Southern Penninicum (Piemont-Ligurian zone). Bút the belonging of the Meliata series in the Dinaric conodont province precludes the possibility of this correlation, and together with many other geological data, indicates that it was together with the Bükk the southernmost Mesozoic unit of the West Carpathians, having a eugeo- synclinal character already from the Ladinian staga. .\t the same time, the Uppar Triassic of The Penninicum developed in Keuper and, parbly, H luptdolomite facies and tha Pan- ninic óceán began to opan only in the Midiié JuraTsic (Hwinnaa, 1971; DiETRtOH, 1976). Mahel’ (1978b) alsó concluded that the Dinaric ophiolite óceán did nőt reach tha Pan- ninicum. According to this, we depicted with dotted line the relatíve situation of tha later Penninic óceán and that of its counterparts in tha Carpathians, tha so called ,,Pieniny” and ,, Sirat oceans” on the Fig. 5. Rven Latjbscher (1971, p. 831, Fig. 5) raised the alternative that the Panninicum and the Inner Dinaridas were separated by a ,,Karpaten-Schwelle”; bút he held it unprobable. c ) The parts of tha North Alpine and Central Alpine faciesregions (Austroalpine, Sub- tatricum, Codru nappe system and Inner Dacides) were connected with each other in the Triassic, as parts of the carbonate platform beit on the northern shelf of the Triassic Tethys. The width of this carbonate platform beit may have been in order of hundreds of km; in t.lie Norian stage its Continental side was indicated by tha intert'ingering of the * Accordinfr to the newest investiusations, it mory be of transitional chiracter between tlie Geriainic province and the West Balkánidé province Tin sense of Bcdorov 1975) Ko vács: A triász hallstatti mészlőfácies ősföldrajzi jelentősége 381 Hnuptdolomite facieswith theCarpathian Keupcr facies, while its pelagic side was rnarked with the Hallstatt limestone facies. This uniform carbonate platform beit separated from the stable Jllurope by the opening of the Penninic óceán and that of its counterparts, the „Pieniny” and „Siret oceans”, then were broken intő fragemnts by later plate tectonic movements (Bleahu, 1976). The sea basin with pelagic sediments on the piacé of the Pieniny ridge, supposed by MiSík et al. (1977) may represent a possible alternative opinion of the fonuer (though in this case difficulties with the origination of the Carpathian Keuper remain). This sea basin would be interpreted as the forerunner of tlie later „Pieniny óceán” and would be connected with the Triassic of the Transsylvanián nappes (Sándulescu', 1972); bút it is nőt accepted by Bleahu (1976) and Ianovici et al. (1976). d^The inversion of the northwestern and south western parts of the Pannonian basin (Géczy, 1972, 1973; Szepesházy, 1975; Szádeczky-Kardoss, 1976; Bodzay, 1977; Wein, 1978a, b) along the Zagreb — Zemplín line (Grecula — Varga, in Grecula — Egyud, 1977) provides the best explanation fór the present arrangement of Triassic isopic zones and conodont provinces, as well. At present, we have very few geologieal data to establish the exact mechanism of this inversion (most probably horizontal motion along a strike-shp fault, combined with rotation); fór this reason, fór the time being it should be treated as a working hypothesys, which gives the best exj)lanation fór the present arrangement of Mesozoic facies zones and fannal provinces. The original, strongly schematized arrangement of Triassic isopic zones, mainly on the hasis of the situation in the Norian stage, can be scen on Fig. 5. The Inner Dinaric eugeo- synclinal basin is surrounded by wide shelves with thick carbonate platforms („aristo- geosynclines” in sense of Tollmann, 1974) from both tlio NE and SVV side. The northern — northeastern shelf included the North Alpine and Central Alpine faciesrogions, while the Outer Dinarides and Southern Alps belonged to the Southern — southwestern. Apuban shelf. According to Bechstadt et al. (1978), the rifting in the Inner Dinarides, which began in the Ladinian, aborted to the NE. The Meliata series with the Gemerian Triassic ophiolites belonged to the Inner Dinaric eugeosyncline. We can correlate the Dinarir type Laté Paleozoic — Mesozoic remnants affected by strike-slip faults and appearing in the Igal-Bükk zone (Wein, 1969) with the Central Dinarides (Bosnian zone and Durmitor subzone, according to Aubouin et al., 1970). The Carnian Alps and the Southern Kara- vankes can alsó be ranged here. The d’ransdanubian Midmountains belongs to the South Alpine faciesregion. This faciesregion reachos intő the Drauzug on the Southern slope of Dobratsch, as well (Collns — Naoht.mann, 1974). It means, that the South Alpine faciesregion coines over the northern side of the Gailtal — Balaton line to the NE. The transition between this faciesregion and the southernrnost facieszone on the North Alpine faciesregion is most probably represented by the Triassic outeroppings in the en- viron of Vác, on the left side of Danube, where the Carnian-Norian Csővár Formation is corapared with Aflenz limestone íácies by Kozur — Mostler, 1973 (see Fig. 5). The Tisia microcontinent (or Tisia plate, Ch.annel— Horváth, 1976) which includes the Mecsek and Villány Mts., the basoment of the Great Hungárián piain south of the Szolnok — Maramure§ flyseh beit (together with that of Vojvodina), the Bihor autochton, as well as the Codru and Biharia nappe systems, has separated írom the northern shelf of the Tethys still uniform in the Triassic by later plate tectonic movements. Its bordere (according to Channel— Horváth, 1976) are as follows: the Zagreb -Zemplín line (respectively, the Middle Great Piain — Maramure^ mobile beit, running on its southeastern side; Szepesházy, K., órai cornmunication) to the NW, the Mun'íj Ophiolite Beit to the E and SE, the Vardar zone to the S and the Serbian zone and its continuation to the S\V and VV. The above mentioned plate teetonic movements can be relatod with the formation of the Middle Great Piain —Maramurcs mobile beit (which includes the Szolnok — Maramures flish beit and the Mecsek — Kiskőrös eugeosyncline; Szepesházy, K., órai cornmunication) and may have taken plaee during the Jurassic Lower Cret- aceous. In this way, in the plate tectonic theory the old problem of the ,, Pannon Massiv” can be solved in a microcontinent with sialic l)asement, surrounded by mobile eugeocynclinal belts. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Geol. Soc. (1980) 110. 382—394 Liászésdogger Gastropoda-állatföldrajz a Tethys nyugati részén I Szabó János (1 ábrával, 4 táblázattal) Összefoglalás: A liász gastropoda-faunák mennyiségi és minőségi jellezőik alap- ján három típusba sorolhatók a Ny-tethysi térségben; alpi, É-afrikai és európai típusba. Az alpi és az európai jelentős mértékben hasonlít egymásra, az E -afrikai típussal alig van közös fajuk. A gastropodák alapján így a Mediterrán provincia Alpi- és É-Afrikai- subprovinciákra bontható fel. Az előbbi az európai shelfen, vagy annak közelében helyez- kedett el, az utóbbi az afrikain, és a Periadriatikus-régiót is magába foglalta. A hármas tagolódás még a doggerban is felismerhető. Bevezető A földtörténeti múlt fontos paleobiogeográfiai egységei már régóta ismertek. Többnyire a rétegtani szempontból fontos ősmaradványok alapján jelölték ki őket, azok előrehaladottabb kutatása több adatot szolgáltatott ehhez. A jó ,,indexfosszíliák” azonban nagy földrajzi elterjedésűek, emiatt paleobiogeog- ráfiai tagolásra kevésbé alkalmasak. Az általuk nyert képek finomíthatók ugyan, azonban a kisebb egységekre való bontás már nem, vagy csak kevéssé meggyőzően végezhető el, pedig ez szükséges az előrelépéshez. Különösen nap- jainkban, amikor a paleobiogeográfia egyre nagyobb szerepet kapott a lemez- tektonikai folyamatok tisztázásában is. Az elmondottak a jura időszakra is érvényesek. A cephalopodákra alapozott ősföldrajzi képek mellett kevés munka használja fel a többi jól dokumentált héjas ősmaradvány-csoportot is (Hallam 1971, 1972). A speciális elmélyü- lésből adódó nagyobb lehetőségekkel hasonlóképpen kevesen éltek ezideig (Ager, 1967, 1971, Vörös 1977 — brachiopoda, Hallam, 1977 — bivalvia). E cikk célja az, hogy megkísérelje az alsó és a középsőjura biogeográfiai ismeretének a gastropodák oldaláról jelenkező hézagát részben kitölteni. Ezen belül hozzá kíván járulni a Bakony hegység ősföldrajzi helyzetének megisme- réséhez. A vizsgálatok alapját nagyrészt olyan publikációk adják, amelyeket jó áb- rázolások is kísérnek. így próbáltam meg csökkenteni a szerzői szubjektivi- tásból eredő hibákat. Egy-két alkalommal azonban elkerülhetetlen volt fauna- listák figyelembevétele, így a Bakony hegység esetében is. Eltekintve egy faj múlt századbeli ábrázolásától (Böckh, 1874) és néhány felsorolástól (Va- dász, 1911, Noszky, 1972), a gastropodákra alig fordítottak figyelmet. Az utóbbi évtizedekben azonban a Magyar Állami Földtani Intézet által vég- rehajtott rendszeres gyűjtőmunka során jelentős példányszámú fauna került elő. Ezt kiegészítve régebbi gyűjtések anyagával és saját gyűjtéssel, ezidáig a következő fauna vált ismertté: Szabó: Liász és dogger Gastropoda-állat földrajz 383 Liász (1 = szinemuri, 2 = pliensbachi, 3 = toarci, aláhúzva bizonytalan): Abchaeogastropoha Euomphalidae : 1 Discohelix cf. ornata (Horn.) 1 2 Discohelix orbis (Reuss) 1 2 Discohelix excavata (Reuss) 1 Discohelix aff. mariae Gemm. M. 1 Discohelix inornata sp. n. 1_2 Discohelix miocariruUa sj). n. 1 2 Discohelix acarinata sp. n. 3 Discohelix aff. acarinata 1 2 Pentagonodisens renssii (Horn.) 2 Pentagonodisens initiopentagonatus sp. n. Baphistomatidae : 1 Sisemia procera (Desz,.) 1 2 Sisenna pinguis (Desl.) 1 2 Sisenna subtnrrita (Mese.) 1 2 Sisenna ellipsoidea (Desl.) 1 Sisenna sp. Eotoniariidae : 1 2 Ptychomphalus expansus (Sovv.) Lophospiridae : 1 2 Worthenia V sp. n. Pleurotomariidae : 1 Pleurotomaria deburhi (Desl.) 2 Pleurotomaria anglica (Sow.) 2 Pleurotomaria scacchi (Gemm. G. G.) 1 2 Pleurotomaria sp. 2 Pleurotomaria ‘t sp. n. 1 2 Pleurotomaria aff. sturi Xeum. 1 2 Bathrotomaria sp. n. 1 2 Pyrgotrochus cf. princeps (Koch— Dunk.) 2 Pyrgotrochus sp. 2 Pxjrgotrochus ? sp. n. Trochotomidae : 2 Trochotoma striatum Horn. 2 Discotoma ? suessi (Horn.) 1 Discotoma ? sp. Fissurellidae : 1 2 Austriacopsis austriaca (Horn.) 1 2 Emarginula vedanaei Tóni 1 E marginula sp. Acmacidae : 1 Scurriopsis sp. Trochidae : 1 2 Epulotrochus acteon (D’ürb.) 2 Epulotrochus epulos (D’Orb.) 1 2 Proconulus sherinus (Gemm. G. G.) 1 2 Proconulus aciculus (Horn.) 1 Dimorphotectus ? galathensis (Gemm. M.) 1 Dimorphotectus sj). 1 2 Anticonixlus lateumbüicatus (D’Orb.) 2 Anticonulus sp. n. 1 2 Anticomdus lautus (Stol.) 1 Proconulidae sp. 1. 1 Proconulidae sp. 2. Ataphridae : 2 Ataphrus latilabrus (Stol.) 1 Ataphrus leviusculus (Stol.) 1 Ataphrus cf. kneri (Stol.) 1 Parataphrus folcoi (Gemm. M.) 384 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Paraiurbinidae : 2 Chartonella sp. n. Neritopsidae : 1 Neritopsia elegantissima Höbn. 2 Neritopsis fabianii Tóni Neritidae: 2 Neridomus sp. Amberleyidae : 1 2 Eucycltís multistriatus (Böokh) 1 2 Eucyclits álpimis Stol. 3 Eucychis cf. capitaneus (Münst.) 1 2 Eucyclomphalus Cupido (D’Obb.) 2 Eucyclomphalus sp. n. 1. 1 2 Eucyclomphalus sp. n. 2. 1 2 Eiselloidea sp. Cenogasteopoda Zygopleuridae : 1 2 Kolosira undulata (Benz) 1 2 Kolosira periniana {H’Okb.) 1 Kolosira ? sp. 1 Anoptychia turgida (Stol.) 1 Anoptychia crenata (Stol.) Pseudomélaniidae : 2 Oonia dresnayi Bődbe. 2 Pseudomelania ? sp. Mathildidae : 1 Promathildia margaritacea (Stol.) 1 2 Promathildia sp. 1. 2 Promathildia sp. 2. Lamelliphoridae ? .■ 1 Lamelliphorus 9 sp. Inc. séd. 2 indet. 1. 2 indet. 2. 1 2 indet. 3. 1 2 indet. 4. 1 indet . 5. Bajóci (huiii23liriesianum-parkinsoni) : Abchaeogastropoda Euomphalidae : „Discohelix cotswaldiae” Wendt Discohelix sp. Pentagonodiscus angustus Wendt Pleurotornariidae : Balhrotomaria aff. reticulata (Sow.) Pyrgotrochus cf. elongatus (Desl.) Pyrgotrochus sp. n. Pyrgotrochus sp. 1. Pyrgotrochus sp. 2. (juv. ?) Leptomaria fasciata (Sow.) Leptomaria cf. tardita (Sieb.) Leptomaria ? sp. Trochidae : Proconulus aff. marga (Hudl.) Proconulus ( Epulotrochus ?) sp. Proconulus ? A sp. n. 1. Proconulus ? A sp. n. 2. Proconulus ? B sp. n. Muricotrochus cf. subluciensis (Hudl.) gén. aff. Cochleochilus sp. Margaritinae sp. 385 Szabó: Liász és dogger Gastropoda-állatföldrajz Ataphridae : Ataphrus sp. 1. Ataphrus (Endianaulax) ? sp. gén. aff. Trochopsidea sp. Adeorbisira aff. lateumbilicatum (Uhug) Adeorbisina sp. n. 1. Adeorbisina sp. n. 2. •Crossostomatidae : Crossostoma sp. Turbinidae ? : Eucyclascala ? acanthicum (Uhlig) Acmaeidae: Scurriopsis sp. Conorhytis sp. N eritopsidae : Neritopsis spinosa Héb. — Desl. N erttidae : Neridomus sp. Amberleyidae :\ Eucyclus julianensis De Greg. Eucyclornphalus sp. Codonocheilidae : Codonocheilidae sp. Cenogastropoda LameHiphoridae : Lamelliphorus rhombifera (ühlig) Lamelliphorus sp. n. Zygopleuridae : Kolosira ? sp. Pseudomelaniidae : Pseudomelania sp. Procerithidae : Cerithinella sp. Cerühinella ? sp. n. Aporrhaidne : Pietteia ? sp. Purpurinidae : Ochetochilus sp. Eucycloidea cf. granidata (Héb. —Desl.) Mathildidae : Promathildia sjJ. BuccÁnidae ? : ,,Fusiis” cf. trigeri (Heb. — Desl.) E faunák rendszertani leírása és publikálása sorozatként folyamatban van (Szabó, 1979). rendszertani feldolgozáshoz szükséges irodalmi áttekintés megszerzése közben már kitűnt, hogy az Európai provincia területére vonatkozó munkák korlátozott mértékben használhatók fel a bakonyi fajok meghatározásához. Ezzel szemben az Alpi — Mediterrán területek ugyan szegényes és főként múlt századi, modernnek egyáltalán nem mondható irodalma annál inkább. Ez ön- magában már meglehetősen jó alapot nyújtott paleobiogeográfiai kapcsolatok keresésére is. Azok a legújabb munkák, amelyek más ősmaradványcsoportok alapján végeztek hasonló célú vizsgálatokat (Géczy, 1973, Vörös, 1977), igazolták a Bakony hegység és a vele egységet képező Dunántúli-középhegységnek a Tethys-faunabirodalom Mediterrán-provinciájához való tartozását. Ennek a gastropodák alapján történő bizonyításától így eltekinthetünk. Később látni fogjuk, hogy ezt egyébként is nehezen lehetne megvalósítani. 386 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Pliensbachi faunatípusok a Tethys Ny-i medencéjében Ma három egymástól távoleső lelőhelycsoportban fordulnak elő a bakonyi-’ hoz legnagyobb hasonlóságot mutató ismert faunák (alpi típusú faunák) : 1. Ny- és K-Szicília, valamint az ÉK-i Atlasz 2. É-i Mészkőal])ok és D-i Alpok 3. ÉNy-i Kaukázus A rokonság mértékét számszerűen érzékelteti pliensbachi adatok alapján az I — III. táblázat: melyek közül az első a kiindulási adatokat tartalmazza, a má- sodik a Simpson koefficienseket (SC), a harmadik pedig a Jaccard koefficien- seket (JC) valamennyi lehetséges kapcsolatra. A hasonlóság kimutatására e két mutatót használják leggyakrabban a paleontológiában és a biológiában is (számításukat Id. pl. Campbell és Valentiné 1977). Esetünkben a faj az alapul vett kategória, bár általában magasabb rendszertani egységeket szok- tak használni, leggyakrabban a nemzetséget. A jura gastropodák esetében azonban éppen e kategória szintjén érzékelhető leginkább a taxonómiai kuta- tás lemaradottsága. A fajok ezzel szemben viszonylag jól definiáltak. A Bakonyra vonatkozó valamennyi SC érték magas, kivéve K-Szicíliát. Ez valószínűleg amiatt van, hogy nem fordult elő az összes közös faj a biz- tosan pliensbachi anyagban, amely az összevetésben részt vesz. A bizonytalan korú, illetve nem pliensbachi anyagban ugyanis további közös fajok vannak, melyek a többihez hasonló nagyságú SC értéket sejtetnek. E mutatóval szem- ben, amely egyébként is inkáblj alkalmas a különbözőségek szemléltetésére, a JC érték már nem túlságosan alacsony. Ez jelzi azt is, hogy a bakonyihoz legközelebb álló fauna az E-i ÍMészköal})okból került elő, mégis a második leg- kisebl) SC érték adódott ebben a relációban. A legnagyobb fajszámok miatt azonban éppen e két területre vonatkozó adatok a legmegbízhatóbbak. Forrásmunkák és kiindulási adatok az alpi típusú faunák Simpson és Jaccard koefficienseinek számításához Source works and informations fór the icalculation of the^Simpson and Jaccard coefficients of faunae of Alpine type I. liV.ízi', — Ta')li l. 1 Az alapul vett i -r, . / 1 publikációk ' Fajszám A közös fajok száma Bakony 42 15 j 6 9 7 6 8 É-Mészkő- alpok KRAFTT 1897 32 6 11 6 6 7 D-Álpok HAAS 1912; TOMI 1912; SACCHI Vialu-Cantalüppi 1967 12 4 3 3 3 K-SzicíIia Gemmellabo, M. 1911; Fucini 1920; MauGERI 1924 30 6 4 6 Ny-Szicüia GEMMEUARO, G. G. 1874 12 6 5 ÉK- Atlasz Dareste de la Cha vauké 1920 9 3 ÉNy-Kau- kázus PCSELLNCEV 1937 14 É-Mészkő- alpok D- Alpok K-Szi- cilia Ny-Szi cűia ÉK- Atlasz ÉNy-Kau- kázus Szabó: Liász és dogger Gastropoda-állatjöldrajz 387 Simpson koefficiensek II. táblázat — Table II. Bakony .47 ,58 ,30 ,58 ,55 ,57 É- Alpok ,58 ,37 ,50 ,67 ,50 D- Alpok ,33 ,25 ,33 ,25 K-Szicüia ,50 ,44 ,55 Ny-Szicüia ,67 .42 ÉK'Atlasz ,33 É- Alpok D-Alpok K-SzioíUa Ny-SzicíIia ÉK-Atlasz Kaukázus Jaccard koefficiensek III. táblázat — Tabu III. Bakony .25 ,12 .14 ,145 .11 .16 É- Alpok .16 ,21 ,16 .17 .17 D-Alpok .10 .14 .16 .13 K-Szicília .17 .11 ,13 Ny-Szicüia .40 .24 ÉK- Atlasz .15 É- Alpok D-Alpok K'SzícíUa Ny-Szicüia ÉK-Atlasz Kaukázus A táblázatokban nem szereplő egyidős lelőhelyek túlnyomó többsége stabil Európa területére esik. Valamennyiükről elmondható, hogy az SC értékek 0,20, a JC értékek pedig 0,10 alatt maradnak. Különösen az előbbi számok bizonyít- ják meggyőzően a különállást — ezek az európai típusú faunák. Ezeken kívül három. Mediterrán térségbe eső terület különül még el e két mutató alapján az alpi és az európai típusú faunáktól egyaránt. Egyikük önálló típust képvisel, a másik kettő átmeneti területnek tekinthető. Jebel Bou-Dahar : Rendkívül gazdag, 146 fajból álló domeri fauna került itt elő (Dübab 1948). Ebből azonban egyetlen faj ismert csak, amely előfordul az alpi típusú faunákban is (ÉK- Atlasz SC 0,11; JC 0,00 — Ny-Szicília SC 0,08; JC 0,00). Látszólag sokkal magasabb azoknak a száma, amelyek az európai típusú faunákban is előfordul ( hat )nak: 18. Ebből azonban mindössze egy volt, amelyet Dubab fenntartás nélkül tudott azonosítani európai fajjal, a többit a nyílt nevezéktan valamelyik formájával, vagy új varietasként. Továbbá a 18-ból mindössze három az egyidős, amely szerepelhet összevetés- ben. Ez alapján könnyű belátni a számítások elvégzése nélkül is az egyértelmű elkülönülést (JC^ax. = 3/146 = 0,02). E lelőhely után afrikai típusú faunák- ként szerepelnek később a hasonlók. 388 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4, jüzet ^ i Átmeneti területek Déli-Alpok : Jelentős mértékben hasonlít az alpi típusú faunákra (IV. táb- lázat), azonban a számok alapján is egyértelműen elkülönül. Ha e tektonikai- lag egységesnek tartott területet felbontva lelőhelyenként vetjük össze az' alpi faunákkal, akkor két olyan csoportot kapunk, amelyek egymással semmi-; féle átfedést nem mutatnak: a zátonyfáciesek, illetve a pelágikus mészkövek fajai. Az előbbi csoport egyedül a Jebel Bou-Dahar faunájához hasonlít némileg, az utóbbi azonban, — ha nem is maradéktalanul — , de beilleszthető az alpi típusú faunák sorába (I— III. táblázat). Olyan lelőhely ezideig nem ismert, ahol a két típus fajai keverednének. Simpson koefficiensek IV. táblázat — Table IV, Pelágikus fáciesek ,50 ,50 ,33 ,25 ,33 25 - Zátonyfáciesek - - - - - - ,30 Teljes ,28 ,28 ,18 ,25 ,33 ,21 ,14 D- Alpok Bakony É-Alpok K-Szicüia Ny-Szicília ÉK* Atlasz ÉNy-Kauk. Marokkó Teljes ,10 ,12 ,08 ,10 ,11 ,09 ,01 Zátonyfáciesek - - - - - - ,02 Pelágikus fáciesek .12 ,16 ,10 ,14 ,16 ,13 - Jaccard koeíficiensek A Krím-f élsziget : nem szerepel egyik táblázatban sem, mert némi bizony- talanság merült fel vele kapcsolatban. Pcselincev (1937) lelőhelyleírásából egyértelműen kiderül az, hogy két kifejlődésű liász található itt. Az egyik európai típusú (törmelékes), amit a belőle előkerült fauna alátámaszt. A másik karbonátos, pontosan nem ismert települési viszonyok közötti mészkő- blokkokból áll. A belőle előkerült fauna tartalmaz alpi fajokat, többségében máshonnan nem ismert formákat és tipikusan európai fajokat. Ez utóbbiak más alpi faunákban nem fordultak elő, és ezek alapján alpi-európai átmenet- ként kell értékehii e faunát. A hasonló kifejlődésű kaukázusi liász azonban óvatosságra int. Itt tisztázott, hogy az említett karbonátos blokkok allohton helyzetűek, középsőjura flisbe vannak beágyazva más, idősebb kőzetekkel együtt. Itt, ahol jól elhatároltak a blokkok, egyértelműen alpi faunát tartal- maztak, és ez felébreszti a gyűjtés közbeni faunakeveredés gyanúját a Krím esetében. Amennyiben ez a feltételezés nem állja meg a helyét, úgy a Krím faunája képezi a legteljesebb átmenetet az alpi és az európai faunák között. A faunatípusok a faj feletti kategóriák szintjén (pliensbachi) A magasabb rendszertani kategóriákban megfigyelhető, hogy hiányoznak, vagy csak kis szerephez jutnak a ,, modern” formák: i. A két tengeri alosztály közül csak a Prosobranckia van jelen az anyagban. Az OpisthobrancMa — beleértve a Nerineacea főcsaládot is, követve Cossmann Szabó: Liász és dogger Qastropoda-állat földrajz 389 (1896) osztályozását — teljesen hiányzik. A Pulmonata subclassis, mely a , szárazföldi és édesvízi csigák túlnyomó részét foglalja magába, úgyszintén ! hiányzik. ■ 2. A Prosohranchia alosztályon belül a Cenogastro'poda rend alárendelt sze- repet játszik az ÁrchaeogastropodaYal szemben, akár a faj-, akár a példány- számot vesszük alapul. 3. Az Archaeogastropodák között a legfontosabbak, mintegy utóvirágzásukat élik olyan családok, amelyek paleozóos acme után lehanyatlottak, gyakorlati- lag kihalás előtt állnak: Éuomphalidae, Raphistomatidae. Alig fordul elő olyan család mindkét Prosohranchia rendben, amely a középsőtriászt követően ala- kult ki. Ezzel szemben előfordulnak ,,élő fossziliák”, bár ezek esetében a homöo- morfia egyelőre nem zárható ki teljesen (pl. Worthenia? sp. n. — a középső- triászban kihaltnak tekintett Lophospiridae családból). Az európai és afrikai típusú faunákra nagyjából a fent elmondottak ellenke- zője érvényes. : 1. Mindkét tengeri alosztály jelen van. Az Opisthobranchia, különösen a Nerineacea, az európai típusú faunákban csak szórványosan fordul elő, de az afrikai típusban már tömegesen. A Jebel Bou Dahar faunájában a subclassis 27 faja a fauna 18,4 %-át teszi ki, hasonló arányú a részvétel a D-alpi zátony- fáciesekben is. 2—3. Az alpi típusú faunákban legfontosabb formák alárendelten megtalál- hatók ugyan, de a Cenogastropodak gyakoribbak. Jelen vannak, helyenként rendkívül gyakoriak, a liász idejére már diverzifikálódott, középsőtriásztól megjelent családok (( Aporrhaidae, Procerithidae, Ampullinidae, Purpurinidae stb.). Az alpi típusú faunákon kívül terjedt el a Platyacridae és a Cirridae család is ( Archaeogastropoda) , melyek jellegzetes balra csavarodó formái a felsőtriásztól ismertek. A faunatípusok időbeli elterjedése Legalsó jura (raetoliász—hettangi): Alpi típusú fauna selionnan sem ismert. Afrikai típusú fauna az É-alpi ,,Hochfellen-Kalk”-ból (Ammon, 1892) és a Speziai-öböl környékén (Appenninek, Simonelli, 1883 — 85). Európai faunák találhatók a D- Alpokban is, stabil Európa mellett (Conti, 1954, Berini, 1957, Gaetani, 1970). Ezekben az alpi típusú faunák számos fajának közeli rokona (előde?) felismerhető. Szinemuri: Mindhárom faunatípus létezett már, valamennyi rendszertani kategória szintjén, a pliensbachihoz hasonló módon megnyilvánuló külön- állással. Az alpi faunák összetétele a faj feletti kategóriákban gyakorlatilag megegyezik a pliensbachival. A másik két faunatípusban kisebb szerep jut a kibontakozóban levő Opisthobranchia és Cenogastropoda csoportoknak, de az így ,, fennmaradó” helyet nem archacogastrojiodák, hanem ősibb típusi'i ceno- gastropodák töltik ki. Az alpi típusú faunák csak az É-Mészkőalpok és a Bakony hegység terüle- téről ismertek, illetve a D-Alpok egyes lelőhelyein előfordulnak (pl. Saltrio — Parona, 1894, Sacchi-Vialli, 1964) ezekkel és az európai típusúakkal egy- aránt rokon faunák. Ugyanitt egyértelműen európai típusú faunák is talál- hatók. Az afrikai típus ebben a korszakban ismert a legtöbb lelőhelyről Marokkó- tól (Dresnay, 1966, Bourrouilh, 1966) kezdve Ny-Szicílián (Gemmellaro, Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 390 G. G. 1879, Fuoini, 1913. stb.), K-Szicílián és Calabrián át (Lentini, 1973, Onetti, 1915. stb.), valamint az Appenninekben (Canavari, 1886, Bellini, 1904, Fucini, 1894, Canavari, 1882) csak ez fordul elő. Fontos megjegyezni, hogy K-Szicíliában és Calabriában jelentős hányadot tesznek ki az európai típusú fajok. Emellett az Appenninekben É-i irányban csökken a Szicíliában is megtalálható fajok száma, és az új fajok mellett az Európában is előfordulók i szaporodnak. Toarci: Az európai faunák hasonló elterjedésűek, mint a pliensbachiban, a mediterrán területekről azonban alig van adat. Emiatt nehéz akár az afrikai akár az alpi típusú faunákról megbízható képet nyújtani. A toarciban még áb- rázoltak Nerineacea főcsaládba tartozó fajokat a Dinaridák É-i részéről (SoHMiD, 1880, Karlovac), olyan területről, amely kapcsolódik a Venetoi- Alpokhoz, ahol a pliensbachiban fordultak elő hasonló formák. A toarciban ez utóbbi területen (Vacek, 1886) olyan faunát találunk, amely már sok rokon vonást mutat a bakonyi bajóci faunával, tulajdonképpen a fajnál magasabb rendszertani kategóriákban nincs lényeges különbség. A fajok jó része Euró- pában is megtalálható. A Bakonyból mindössze két faj ismert ezek valószí- nűleg alpi típusú fajok leszármazottjai (a faunalistában követik a valószínű őst). Dogger : Rendkívül kevés a felhasználható adat a Mediterrán területeken. Az afrikai típus létezik — már Kelet- Afrikában is megtalálható. Az európai típusra jellemző, hogy az Opisthobranchia alosztály, különösen a Nerineacea főcsalád sokkal nagyobb részesedéshez jut, mint eddig. A D- Alpokra nagyjá- ból az jellemző, ami a toarciban (Parona, 1880., 1886, Dal Piaz, 1912, stb.). Néhány balra csavarodó Amberleyacea főcsaládba tartozó forma utal az afrikai típusú előd-faunákra, vagy ilyen típusú faunák közelségére. Hasonló a hely- zet Calabriában (Greco, 1898). A bakonyi bajóci fauna meghatározható fajainak nagyobb része előfordul Európában is, és a mediterrán területeken is. A bakonyihoz legközelebb álló dogger fauna a Kárpátokból került elő (Uhlig, 1878, 1880). Nemcsak a ma- gasabb kategóriákban nagy a hasonlóság, de faj szinten is, a tekintélyes kor- különbség ellenére (ez utóbbi kallovi). Uhlig megfigyelte, hogy az általa ismertetett fajok nagy része a Stoliczka (1861) által a hierlatz mészkőből leírt fajok leszármazottja. Hasonló mondható el a bakonyi bajóci gastropo- dákról, melyek között a két említett fauna fajai közti átmeneti formák is találhatók. A faunában egyébként megjelennek a liászban még hiányzó csa- ládok közül néhánynak a képviselői (Procerithidae, Purpurinidae, Aporrhai- dae). A szicíliai hasonló korú faunák zöme csak faunahstából ismert (Wendt, 1971), ezek alapján sokkal jobban hasonlítanak az európaiakra, mint a ba- konyi. Még a Nerineacea is képviselteti magát. Várható, hogy a bakonyi és szicíliai faunák gondos rendszertani feldolgozása ,, közelebb hozza” a két terü- letet. A faunadifferenciáció okairól Az afrikai típusú faunák a zátonyfáciesekből kerültek elő, az alpiak pelá- gikus mészkövekből, az európaiak különböző karbonáttartalmú, több-keve- sebb terrigén anyagot tartalmazó kőzetekből. A differenciáció okaiként egy- .szerűen a fácieskülönbségeket jelölhetnénk meg. Ezeket azonban jórészt paleo- Szabó: Liász és dogger Gaslropoda-állatjöldrajz 391 geográfiai folyamatok idézték elő, egyébként sem magyarázható meg minden ezen a módon. így nehezen értelmezhető az alj)i faunák arehaikussága. Hason- lóképpen, hogy az alpi faunák miért mutatnak nagyold) hasonlóságot az európai tÍ2)USÚakhoz mint a velük egyazon provinciába tartozó afrikai típu- súakhoz? Az alpi típusú faunák zöme allohton helyzetű kőzetekl)ől került elő. Ez szintén azt sugallja, hogy az elkülönülések okait az egyidős j)aleogeográfiai változások, — lemeztektonikai folyamatok — tükrében kell vizsgálni. A Mediterrán-provincia ketté bontható: Alpi- és É-Afrikai-subprovinciára. Az előbbi Európa és Afrika közötti helyzetben, mindkét kontinenssel némi kapcsolatban állott. Az utóbbi az afrikai shelffel azonosítható, melyhez a Peri- adriatikus-régió is hozzátartozott. A közeli rokon, alpi típusú faunákkal jellemzett területek eredetileg szoro- sabb kapcsolatban kellett, hogy álljanak egymással. A mai, több ezer kiló- méteres vonalon való szétszórtsághoz hasonló elrendeződés mellett ilyen egy- séges fauna nem jöhetett volna létre. Az alsóliászban már létezett az alpi faunatípus, ekkorra már el kellett különülnie annak a területnek, amelyen kialakulhatott. Valószínű, hogy ez a felsőtriászban már megtörtént. Emiatt hiányzik azoknak a magasabb rendszertani kategóriáknak a többsége, ame- lyek ebben az időben jöttek létre. A ,, nagyobb lehetőségekkel” rendelkező vetélytársak hiányával mód nyílt az Archaeogastropodák felvirágzására és reliktumok fennmaradására. Ha a két másik faunatípussal vah) kapcsolatokat az Alpi-subprovincia fajai- nak elterjedési területe alapján vizsgáljuk (1. ábra), akkor egy Európához kapcsolódó ,,stepping-stones” sorra emlékeztetnek a diagrammok (pliens- bachi). A két szélén látszik a legerősebbnek az eurój)ai kapcsolat — ez azon- ban nem jelent feltétlenül két találkozási ])ontot. Legkisebb a kaj)Csolata Európával a D-Alpoknak. Itt csak olyan közös fajok vannak, amelyek ritkák az Alpi-suljprovincián kívül. Ilyen módon ez a terület látszik az Európától legtávolabb levőnek, az Euró{)ában is gyakori fajok számára karrierrel elha- tárolva az Alpi provinciától. l. ábra. Az európai típusú faunákban is elóforduló fajok százalékos részeseciése az alpi típusú faunákból (fekete: mind- két típusban hasonló gyakorisái?ú, pontozott; az eunjpaiban szórványos, az alpiban gyakori, fehér; csak az alpi típusból ismert ezideig) Fig. 1. Pereentage share of species coramon with the fauuas of European type (black; of equal frequency in both types, dotted; in the European type sporaiiical, in the Alpine one, frequent, white: so far known oniy froin the Alpine tyi)e) 6 Földtani Közlöny 392 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Nemcsak a közös fajok magas száma sugalmazza azt, hogy az Alpi-subpro- : vincia az európai shelfen jött létre, hanem az is, hogy a pliensbachiban már i K-Szicíliát is magában foglalta. Ezt a területet pedig a lemeztektonikusok l Calabriával együtt Európa részének tekmtik. Az É-Afrikai-subprovincia az afrikai shelfen jött létre, amelyhez a Peri- adriatikus-régió is hozzátartozott, ezt a legújabb geofizikai adatok is igazolják (Channel— Horváth 1976). Az Etiópiai-faunabirodalom gastropodái maga- sabb rendszertani kategóriákban egyeznek az É-Afrikai-subprovinciával, ösz- szetételbeli arányaik is hasonlóak (Cox 1953, 1965). Néhány közös speciális forma (pl. Africoconulus ) közvetlen shelfkapcsolatot sejtet az É- és K-afrikai területek között. Az Alpi-subprovinciának a Periadriatikus régiótól K-re történő elhelyezé- sével magyarázatot lehet adni arra, hogy miként kerültek a középsőjura flisbe olisztolitként pliensbachi alpi tí])usú faunát hordozó kőzetek a (Krím)— Kau- kázus vidékén (Pcselincev, 1937). Ha Anatolia mai helyzeténél távolabbi pozíciót jelölünk ki az Alpi-subpro vincia számára, akkor a lemezmozgásnak a legnagyobb ma ismert sebességet is felül kell múlnia. Más módon nem kerül- hettek volna a pliensbachi-középsődogger időtartam alatt a hegységképződés helyére az olisztolitok. A mai lemeztektonikai rekonstrukciók közül egyedül Vörös (1977) helyzete el hasonló helyen az Alpi-subprovinciát — a Periadria- tikus régióval egységes mikrokontinensen. Az Alyii-sul)provinciát a Tethys l)ezáródása során valószínűleg a nyugat felé mozgó Periadriatikus-régió ,, terelte” maga előtt mai helyére és eközben tör- tént meg feldarabolódása is. Irodalom — References Ager, U. V. (1967): Somé Me.sozoic brachiopods in the Tethys region. In: Adams, C. G.— Ager, D. V. ed.: Aspects of Tettiyan biogeography. London, pp. 135 — 151. Ager, I). V. (1971): Space and time in braohiopod history. Geol. J., 4., pp. 95 — 110. Ammon, L. (1892): Ilié Gastropoden-Fauna des Hochfellen-Kalkes und über Gastropoden-Reste aus Ablagerungen von Adnet, vöm Monté Nóta und den Raibler Schichten. Geogn. Jahrhefte, 5., pp. 162—219. Bellini, R. (1904): Alcuni nuovi fossili sinemuriani deli’ Appenino eenteale. Boll. Soc. Geol. Ital., v. 23., pp. 457—464. Berini, L. (1957): Studi jialeontologici sül Lias dél Monté Albenza (Bergamo). Lamellibranchi e Gasteropodi dél Lias Inferiore. Riv. Ital. Fal. Strat., 63., No 1., pp. 31—64. Bourrouilh, L. (1966): Gastéropodes du Lias inferieur et moyen du domaine atlasique marocain. Nőt. Mem. Sérv. Geol. Maroc, No 196.. pp. 25—72. Böckh, J. (1874): Ilié geologiscben Verhaltnisse des südlicben Theiles des Bakonys, II. Teil. Jb. Kön. üng. Geol. Anst., 3., No 1. Campbell, C. A.— Valentiné, J. W. (1977): Comparability of modern and ancient marine fannal provinces. Paleobio- logy, 3., No 1., pp. 49 — 57. Canavari, M. (1882): Beitráge zűr Fauna des unteren Lias von Spezia. Palaontographica, 29. Canavari, M. (1^6): Fossili dél Lias inferiore dél Gran Sasso d’Italia raccolti dél Prof. A. Orsini nell’anno 1840. Attí .Soc. Tosc. Sri. Nat. Rés. Pisa, Mem., 7., pp. 280 — 300. Channel, J. E. T. — Horváth, F. (1976): The African/Adriatic Promontory as a paleogeographical premise fór Alpine Orogeny and Plate Movements in the Carpatho-Balcan Region. Tectonophisics, 35., pp. 71 —110. CONTI, S. (1954): Stratigrafia e paleontologia della Val Solda (Lago di Lugano). Mem. Descr. Carta Geol. Ital., 30. Cossmann, M. (1896): Essais de Paleoconchologie Comparée. 2., Paris Cox, L. R. (1953): Jurassic Gastropoda and Lamellibranchiata. In: Macfayden et al: Mesosoic Geol and Paleont. of British Somaliland, London, 2., No 8., pp. 148—197. Cox, L. R. (1965): Jurrassic Bivalvia and Gastropoda from Tanganyika and Kenya. Ball. Brit. Mus. Nat. Hist. Geol., Suppl. 1. Dareste De La Chavanne, J. (1920): Fossiles liasiques de la region de Cuelma. Bull. Sérv. Geol. Algerie, ser. 1., No 5. Dresnay, R. (1966): Observations stratigrapbiques au sujet de Gasteropodes . . . Nőt. Mem. Sérv. Geol. Maroc, No 196., pp. 5 — 24. Dubar, G. (1948): Etudes paleontologiques sur le Lias du Maroc: La fauné domérienne du Jebel Bou-Dahar (prés de Béni Tajjite) Nőt. Mem. Sérv. Geol. Maroc, No 68. Fucini, a. (1894): Fauna dei calcare bianchi ceroidi con PhyUoceras cylindricum Sow. sp. dél Monté Pisano. Atti. Soc. Tosc. Sci. Nat, Rés. Pisa, Mem, 14. Fucini, a. (1913): Nuove contributo alla conescenza dei Gasteropodi liasici della Montagna dél Casale. Pál. It., 19., pp. 1-30. Fucini, a. (1920): Fossili domeriani dei dintomi di Taormina. Pál. It., 26., pp. 75 — 116. Gaetani, M. (1970): Fauna hettangiano della parte orientale della provincia di Bergamo. Riv. Ital. Pál., 76., No 3., pp. 355-442. 393 Szabó: Linsz és dogger Gastropoda-állatföldrajz GÉCZY, B. (1973): The origin of the Jurassic faunal provinces and the Mediterranean plate tectonics. Ann. Univ. Sci- Budap. Eolando Eötvös Nőm., Sect. Oeol., 16., pp. 99 — 114. Gemmellaro, G. G. (1874): Sopra i fossili della zóna con Terebratula aspasla Menegh. della provincia di Palermo e b öt, kifejezetten európai jellegű faunában elő- fordulnak: CymatorJujncliia q^iadriplicata, Acanthothiris spinosa, Lobothyris per- ovalis, Tubithyris globata, Epitkyris maxillata, Plectoidothyris ventricosa, Atda- cothyris carinafa. Jellemző mediterrán fajok, melyek legalább három, mediterrán jellegű faunában előfordulnak: Apringia ? atla, Striirhyn- chia ? subechinata, ,,Rhynchonella” berchta, „Terebratvla” fylgia. A bajóci fau- nák földrajzi eloszlását a 8. ábra szemlélteti. Figyelemre méltó néhány jellemző európai faj előfordulása a Jordán folyó mentén (Muib-Wood 1925), valamint Eritreában (Diaz-Romero 1931), Szomáliával közös fajok kíséretében. Ezek figyelembevételével, erős európai hatást mutató etiópiai provincia rajzolódik ki. A mediterrán provincia földrajzilag is élesen elhatárolódik az európaitól, a képet csupán a Vág-völgyi (9.) előfordulás zavarja. Kallóvi Az összehasonlításban 17 fauna szerepel (összesen 222 fajjal) melyek túL nyomórészt alsókallóvi korúak: 1. Türkménia (Mojszejev 1944, Pkozorovszkaja 1968) 24 faj 2. Észak-Kaukázus (Neumayr — Uhuig 1892, Mojszejev 1934) 23 faj 3. Krím (Mojszejev 1934, Babanova 1964, Kamüsan — Babanova 1973) 38 faj 4. Orosz tábla (Lahusen 1883, Makridin 1964) 20 faj 5. Szilézia (Balin) (Szajnocha 1879) 24 faj 6. Dél-Németország + Elszász Lotharingia (Quenstedt 1858, 1868—71, Haas — Petri 1882, CoRROY 1932) 55 faj 7. ÉNy-Franciaország (Deslongchamps 1859a, 1860, Grossouvre 1891, Bizet 1894, CouEFON 1919) 48 faj 8. Anglia (Davidson 1878) 19 faj 9. Portugália (Choffat 1947) 10 faj 10. Dél -Franciaország (Deslongchamps 1859b, Parona — Bonarelli 1897) 8 faj 11. Mecsek Villányi-hg. (Vadász 1935, Vörös unpubl.) 13 faj 12. Tunézia -}- Líbia (Desio et al. 1960, Dubar 1967) 16 faj 13. Etiópia -f Szomália (Douvillé 1886, Diaz-Komero 1931, Muir-Wood 1935) 25 faj 14. Észak-lndia (Noetling 1895, IVIuir-Wood 1937) 5 faj 15. P^szaki-Mészkőalpok (Oppel 1861, Rothpletz 1886, Ktjnz 1967) 12 faj 16. ÉNy-i-Kárpátok (Uhuig 1881, Ksiazkiewicz 1956) 9 faj 17. Déli-Kárpátok (Rucar) (Simionescu 1899) 7 faj Az európai provineia típusfaunája Dél-Németország és Elszász Lotha- ringia adatait összevontan tartalmazza, a mediterrán provincia típusfaunája az Északi-Mészkőal}toké. A kiegyénült jtrovinciaként először jelentkező etió- piai provincia típusfaunájául Etiópia és Szomália összevont faunája kínálko- zott. A kallóvi faunák jellegét koordinátarendszerben a 9. ábra mutatja. Az európai és a mediterrán provincia között szinte teljesen folyamatosnak látszik az átmenet. Feltűnő, hogy az egyéb ősföldrajzi kritériumok alapján az európai selfhez kapcsolandó 10. (Dél-Franeiaország) és a 11. (Mecsek-Villányi-hg.) faunák mennyire erősen mediterrán jellegűek. Figyelemre méltó, hogy az etió- piai provinciát képviselő három fauna nem mutat mediterrán hatást, kettő viszont (12., 14.) némi európai jelleggel rendelkezik. Jellemző e u r ó q? a i V őrös: Liász és dogger brachiopoda provinciák 405 fajok, melyek legalább öt, kifejezetten európai jellegű faunában (1., 2., 4.— 8.) előfordulnak, míg a mediterrán (15. — 17.), vagy az etiópiai (12. — 14.) jellegűekben nem találhatók meg: Ivanoviella alemanica, Rhynchonelloidella variáns, Goniothyris ? eggensis, Ptyctothyris dorsoplicata, P. subcanaliculata, Aulacothyris pala, Ornithella lagenalis. Jellemző etiópiai fajok me- 10 30 50 se., 9. ábra. A kallővl faunák SiMPSON-koefficienfl értékel, a dél-németországi (vízszintes tengely), valamint az északi-alpi (függőleges tengely) jelleg függvényében Fig. 9. SlHPSON-coefflclent values of the Calloviai4faunas compared with the South Germán (horizontal axis) and the North Alplne (vertical axis) faunas, respectively 10. ábra. A kallővi faunák földrajzi eloszlása. A jelmagyarázatot lásd: 2. és 8. ábra Fig. 10. Oeographlcal distrlbutlon of the Callovian faunas. L e g e n d : same as in Figs 2. and 8. 406 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet lyek legalább két etiópiai jellegű faunában előfordulnak, a másik két provin- ciából pedig hiányoznak: Burmirhynchia parva, B. itíeiri, Daghanirhynchia subversabilis, D. dagJumiensis, Gharltonithyris bihinensis, Psevdoglossothyris sulcata, ,,Terebratula” subsella. Jellemző mediterrán fajok me- lyek legalább két mediterrán jellegű faunában előfordulnak, a másik két pro- vinciából pedig hiányoznak: Calvirhynchia contraversa, ,,Rhynchonella” de- fluxoides. A kallóvi faunák földrajzi eloszlását a 10. ábra szemlélteti. A jel- lemző fajok közül nem meglepő a Rhynchonelloidella variáns és a Ptyctothyris dorsoplicata előfordulása a Balti-tenger térségében (Keenkel 1915, Stoll 1934) illetve a Daghanirhynchia daghaniensis jelenléte a Sinai-félszigeten (Dottvtllé 1916). Az európai provincia néhány faunájában (3., 9., 10., 11.) erős mediter- rán hatás jelentkezik. Rendkívül különös a tisztán mediterrán jellegű 17. fauna jelenléte a Déli-Kárpátokban (melynek minden tektonikai egysége európai jellegeket mutatott a jura korábbi szakaszaiban). A provincialitás időbeli| változásai Az előzőekben numerikus módszerekkel elkülönített európai, mediterrán és (a kallóviban) etiópiai brachiopoda provinciákat, mint önálló faunisztikai egy- ségeket, egymással is összehasonlíthatjuk. A provinciák mennyiségi adatait az I. táblázat mutatja. Az európai, a mediterrán és az etiópiai brachiopoda provinciában előforduló fajok számának, illetve a közös fajok számának változása a szinemuritól a kallóvilg Species numbers of the European, Mediterranean and Ethiopian brachiopod provinces and numbers of common species in different stages from the Sinemurian to the Callovian I. táblázat — Table I. Szinemuri Pliensbachi Aaleni Bajóci Kallóvi Az összes, számításba vett fajok száma 243 306 171 241 222 Az európai provinciában előfordul 114 167 66 191 170 A mediterrán provinciában előfordul 156 184 113 49 24 Európai — mediterrán közős fajok száma 27 45 8 6 8 Az etiópiai provinciában előfordul — — — — 39 Etiópiái — mediterrán közös fajok száma — — — — — Etiópiái — európai közös fajok száma — — — 2 A szinemuri és a jiüensbachi során mind az európai, mind a mediterrán provincia fajszáma emelkedik. Az aaleni mélypont után az európai provincia fajszáma újra magas értéket ér el, ezzel szemben a mediterrán területeken a fajszám csökkenése drasztikusan tovább folytatódik a bajóci és a kallóvi során. Bizonyosra vehető, hogy a valódi fordulópont a toarci korszakban következett be, amikor (valószínűleg az Atlanti-óceán kezdődő kinyüása miatt) az egész nyugati Tethysben jelentős ősföldrajzi változások mentek végbe. Feltűnő azon- ban, hogy míg az európai provincia faunája ezt a ,, krízist” a hajóéira kiheverte, a mediterrán brachiopoda fauna hanyatlása tovább folytatódott. Az I. táblázat adataiból számított Sevepson- és JACCARD-féle koefficiensek értékeit all. ábra mutatja. A folyamatos görbék az európai és a mediterrán provincia közötti hasonlóság időbeli változását szemléltetik a két koefficiens értékei alapján. Látható, hogy a két provincia a pliensbachiban és a kallóvi- ban mutatja a legnagyobb hasonlóságot, míg a hasonlóság minimuma (tehát a provincialitás maximuma) az aalenire és a bajócira tehető. Figyelemre méltó, hogy a szine muriban a provincialitás nagyobb mértékű volt, mint a pliens- V Őrös: Liász és dogger brachiopoda provinciák 407 bachiban. Ha az európai és a mediterrán provincia közötti különbség csak a júra elején alakult volna ki, a szinemuriban még igen nagy hasonlósági értéket kellene kapnunk. Mivel azonban az eltérés már ekkor is igen nagynak mutat- kozik, a mediterrán provincia kiegyénülésének időpontját sokkal korábbra (esetleg a középső triászra; Vörös 1977) kell tennünk. Az európai és az etiópiai provincia közötti hasonlóság (a kallóviban) igen kicsi, sokkal kisebb, mint az európai és a mediterrán közötti. Az etiópiai provincia erős endemizmusát, nagyfokú elkülönültségét hangsúlyozza, hogy a mediterrán provinciával sem- miféle kapcsolatot, hasonlóságot nem mutat. II. ábra. Az európai és a mediterrán brachiopoda provinciák közötti hasonlóság változása a szineinuritól a kallóviig. Jelmagyarázat : Háromszögek: SiMPSOK-koefficiens értékek; körök: jACOARD-koefficiens értékek: Eu-Et: az európai és az etiópiai provinciák közötti hasonlósági koefficiens értékek Fig. II. Ohanges in similarity between the European and the Mediterranean brachiopod provinces from the Sine- murian to the Callovian. Legend : Triangles: SlMPSOK-coefficient values; Circles: JAOOARD-coefficient values; Eu-Et: coefficient_values of similarity between the European and Ethiopian provinces A provincialitást előidéző tényezők A diszkussziót abból az ősföldrajzi képből kiindulva kezdhetjük, mely sze- rint a júra időszaki Tethys egy nagyjából V-alakú, kelet felé nyitott, nyugaton zárt, igazi óceán volt. Ezt az óceánt mind az eurázsiai mind az afrikai (Gond- wana) kontinens felől kiterjedt selfek szegélyezték, melyeknek kontinens-felőli, ma is a stabU európai (illetve afrikai) területen található üledékeire jellemzők az európai (illetve etiópiai) típusú brachiopodák. A mediterrán provincia egy- kori földrajzi helyzete vitatott. Ager (1967) a mediterrán provinciát ,,bathyalis” provinciának tekintette, eszerint tehát az európai self külső, mélyebbre süllyedt részén éltek volna a mediterrán brachiopodák. Ez a nézet nem tartható fenn, ugyanis a mediterrán 7 Földtani Közlöny 408 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet jura tenger aljzata igen erősen tagolt volt; nem tekinthető egységesen bathya- lisnak (Galácz— Vörös 1972; Bernohlli— Jenkyns 1974). A mediterrán brachiopodákat legnagyobb tömegben tartalmazó krinoideás és „hierlatz” mészkő-típusok éppen a mélyebbvízű medencékből kiemelkedő, áramlás-so- dorta, sekélytengeri hátságokról származnak (VÖRÖS 1975). Késől)bi munkájában Acer (1971) kifejtette, hogy a brachiopodák földrajzi eloszlását szabályozó tényezőkkel kapcsolatban a kutatók gondolkodásmódja háromféle ,, iskolát” követ: 1. karrierek, 2. mély ség viszony ok, 3. aljzattípusok. Ager hangsúlyozta, hogy ő az ,, aljzattípusok” híve és, hogy a brachiopodák elterjedése környezetileg szabályozott. Véleményem szerint, a mediterrán pro- vinciahtást nem lehet az aljzattípusok különbözőségére visszavezetni. Viszony- lag mélyvízi mésziszaptól a sekélyebb tengeri karbonátos homokon keresztül, az egészen sekélyvízi, bahama-típusú karbonátos üledékekig, a mediterrán területek minden kőzettípusában szinte ugyanazok a mediterrán jellegű bra- chiopodák fordulnak elő. Az Északnyugati-Kárpátok maghegységeinek parau- tochthon üledékes köpenysorozatában, valamint a Krizna takaróban a medi- terrán jellegű pliensbachi brachiojiodák olyan (sok terrigén törmelékanyagot és sötétszürke-fekete mészköveket tartalmazó) rétegsorokban fordulnak elő, melyek az európai self megfelelő korú összleteihez litológiailag nagyon hason- lítanak. Haelam (1971, 1972) a brachiopodák mellett más benthonikus csoportok vizsgálatával arra a következtetésre jutott, hogy összefüggő selfterületen, barrierek nélkül is létrejöhetnek faunaprovinciák, bizonyos tényezők (hőmér- séklet, tápanyageUátás, környezeti stabilitás stb.) térbeli változása következ- tében. Ez a modell esetünkben jól alkalmazható az etiópiai — európai provin- ciák eltérésének magyarázatára, ezek ugyanis eredetileg összefüggő, többezer km hosszúságú selfterületen alakultak ki, melyen a migrációs faunakapcsolat is biztosított volt (Ager— Walley 1977). Nem alkalmazható azonban az európai— mediterrán provincialitás esetére, mert itt sem az összefüggő self- terület, sem a közvetlen faunakapcsolat nem igazolható. Géczy (1972) fejtette ki elsőként azt a gondolatot, hogy a júra ammonites faunaprovinciák differenciálódása közbeeső, széles óceáni területekkel lehetett összefüggésben. Ezt a ,,barrier”-ista felfogást követve alakult ki az az elkép- zelés (Vörös 1977), mely szerint a mediterrán jellegű júra brachiopodák vala- hol a nyílt Tethysben elhelyezkedő, kontinentális talapzatú tengeralatti hát- ságokon (mikrokontinensen) éltek, nagy távolságra az európai, illetve az afri- kai selfektől. Ez az elszigetelt helyzetű mikrokontinens megfelelő feltételeket adhatott egy brachiopoda provincia kialakulásához, még Ager (1971) pro- vincia fogalma szerint is. Az eleinte különösen sekély vízzel borított hátságo- kon élő brachiopodák nem voltak képesek meghódítani a környező, többezer méteres vízmélységben levő óceáni aljzatot, és ebben az értelemben elterjedé- sük és elkülönülésük környezetileg volt determinált. Szesszilis szervezetek lévén, fauna-kapcsolatuk sem lehetett az európai selffel, miután szabadon úszó lárváik nem érhették el azt. Rudwick (1970) szerint az Articulata brachio- podák lárváinak planktonikus periódusa igen rövid, csupán néhány óra, eset- leg néhány nap. Ennyi idő alatt, még 100—200 km út megtételéhez is igen nagy sebességű tengeráramlásokra van szükség, melyek azonban a kiegyen- lített éghajlatú júra időszakban és a nyugat felől zárt Tethysben egyáltalán nem valószínűsíthetők. így legföljebb uszadékfák és a vízben lebegő algák segíthették elő a rajtuk megtapadt, kifejlett állatok diszperzióját, de ezek V őrös: Liász és dogyer bracluopoda provinciák 409 csupán a ténylegesen meglevő sporádikus kapcsolatot tették lehetővé. Hallam (1971) szerint a mediterrán területekre jellemző csökkent tápanyagellátás összhangban van a jelen elkéj)zeléssel (eltávolodás a kontinentális tápanyag- forrásoktól). A mediterrán brachiojjodák igen sok, filogenetikaüag archaikus vonást mutatnak (pl.: a Dimerellacea főcsalád dominanciája: Acer et al. 1972; Brachidium támasztó szerkezet: VÖRÖS 1978). Ezek valószínűleg ligy értel- mezhetők, hogy az óceáni mikro kontinensen (tengeralatti hátságokon) a kör- nyezet stabilabb volt, mint az európai és afrikai selfeken, és ez kedvezett az ősi jellegek fennmaradásának, vagy visszaütésének. összefoglalva: az európai— etiópiai provincialitás (többezer km hosszúságii selfterület mentén) a környezeti feltételek térben fokozatos változásának eredménye; az eurój>ai — mediterrán provincialitást mélytengeri — óceáni karri- erek idéztek elő. A Nyugati-Tethys júra brachiopoda provinciáinak ősföldrajzi helyzete A 12., 13., és 14. ábrán látható térképek — igen elnagyoltan — egyfajta, lehetséges ősföldrajzi képet szemléltetnek. A térképek alapjául szolgáló ada- tok közül: a kontinensek helyzete és jurán belüli mozgása Dewey et al. (1973) Szinemun + Pl i tnszbachi 1 □ 12. ábra. A szinemuri és pliensbachl brachiopoda faun.'ík ősföldrajzi eloszlása. Jelmagyarázat: 1. Szárazföld, 2—4. Self és epikODtlnentális tenger (2. európai provincia, 3. mediterrán provincia, 4. etiópiai provincia), 5. Óceáni Tethys, 6. Partvonal és selfperem. A faunisztikai jelek magyarázatát lásd : 2. és 8. ábra. A kontinensek helyzete^DEWEY et al. (1973), a partvonalak Hallam (1975) nyomán Fig. 12. Palaeogeographical dlstribution of the Sinemurian and Pliensbachian brachiopod faunas. Legend :F1 Land, 2—4. Shelf and epicontinental seas (2. European province, 3. Mediterranean provlnce, 4. Ethiopian province), 5. Oceanlc Tethys, 6. Shore-line and shelf-edge. Legend to the faunistlc symbols see|Eigs 2. and,8. Posltion of contlnents after Dewbt et al. (Í973), shorejines after Hallam (1975) 7* 410 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Aa I «n i + Baj oni 13. ábra. Az’aaleni és bajócl brachiopoda faunáklősföldrajzl eloszlása. A jelmagyarázatot lásd: 12. ábra Fig. 13. Palaeőgeographical distribution of the Aaleoian^and Bajocian brachiopod faunas. L e g e n d : same as in Fig. 12. K a 1 1 0 V i 14. ábra. A kallóvi brachiopoda’faunák Ősföldrajzi eloszlása. Jelmagyarázat: lásd 12. ábra Fig. 14. Palaeőgeographical Mistributionbf the Oallovlan brachiopod faunas. L e g e n d : same as in Fig. 12. V őrös: Liász és dogger brachiopoda provinciák 411 dolgozatából, a tengerpartvonalak (a szigetek elhanyagolásával) Hallam (1975) munkájából származnak. A Tethysben helyet foglaló mikrokontinens alakja és helyzete önkényes, további vitára és megfontolásra adthat alkalmat; terü- lete pedig akkora, hogy magában foglalhassa legalább a ma ismert darabjait: a periadriatikus régiót, az ausztroalpi egységeket, a Kárpátokon belüli terület északi részét, a Rif— Béti blokkot és még néhány fragmentumot az Atlasz, valamint a Pontusi— Krím— Kaukázusi hegységrendszer mentén. A rekonst- rukció nem számol az anatóliai és iráni mikrokontinensekkel, lehet, hogy a jóra idején ezek a térkép keleti határán kívül estek. A bracliiopoda faunák össze- tételét, jellegét mutató jelek, néhány kivétellel, a lemeztektonikai visszarende- zés szerinti helyükre kerültek. Faunisztikai és tektonikai értelmezésbeli nehéz- ségek miatt, az ősföldrajzi térkéjieken nem szerepelnek a Szahara! Atlasz és Anatólia, valamint a Kárpátok és a Kaukázus egyes faunái (összesen 7 adat). A szinemuri és pliensbachi adatokat összevontan, a 12. ábra mutatja. Az európai jellegű faunák az európai epikontinentális tenger területén sorakoz- nak; a selfperemhez közeli helyzetűeknél némi mediterrán befolyás mutatko- zik. A mediterrán mikrokontinens északi végén, az erős európai hatást a calab- riai és a kelet-szicíliai szinemuri faunák mutatják. A gondwanai selfről nincsen értékelhető brachiopoda adat. A korai doggerre (aaleni bajóci) jellemző elterjedési viszonyokat a 13. ábra szemlélteti. Az Atlanti-óceán részben már nyitva áll (ez az óceáni sáv valószínűleg összekötötte a Tethys nyugati végét a Csendes-óceán ősével és így mélyáramlási lehetőséget teremtett). Az európai és az afrikai self ezáltal elkülönült, mégpedig — az itt bemutatott felfogás szerint — úgy, hogy az Atlasz hegység központi tömegeit képező Marokkói- és Orani-mezeta az euró- pai oldalon maradt (brachiopoda faunájuk legalábbis erről tanúskodik.) Az európai és a mediterrán provincia közötti kapcsolat minimálissá válik. A Gondwanán kialakult ej)ikontinentális tengerben, európai jellegű fajok kísé- retében, sok endemikus, ,,etiópiai” elem jelentkezik. A kallóviban (14. ábra) az Atlanti-óceán még szélesebbé vált, az eurázsiai és gondwanai epikontinentális tengerek pedig óriási területeket borítottak cl. A mediterrán mikrokontinensen a brachiopodák életfeltételei — úgy látszik — igen keelvezőtlenné váltak; viszonylag gazdag fauna csak az Alpok és a Kár- pátok területéről ismert. Az európai provincia nagy része eléggé egy veretű, de a selfperem közelében néhány fauna (Krím, Villány, Provenee) igen erős medi- terrán hatást mutat. Ennek alapvető oka a bizonyára felerősödő tengeráram- lási tevékenység lehetett (elősegítve a eliszperziót), de az is hozzájárulhatott, hogy a kallóviban — a partszegélyek távolra tolódása miatt — az európai selfperemeken a környezeti viszonyok erősen pclágikussá, azaz ,, mediterrán” jellegűvé váltak (paleotrixes, radioláriás kőzetfáeiesek). A gondwanai selfet és az epikontinentális tengereket Tune'ziától Indiáig az etiópiai provincia jel- lemzi, mely még ekkor is migrációs kapcsolatban volt az európaival. A medi- terrán és az etiópiai provincia között nem mutatható ki kapcsolat. * A júra során tehát, a Nyugati-Tethys területén három brachiopoda jirovin- cia alakult ki. Elkülönítésüket, kiegyénülésüket egyrészt az egyre nagyobb területű epikontinentális tengerek által nyújtott megnövekedett adaptációs lehetőség, másrészt az egyre szélesedő óceáni barrierek okozta elszigetelődés tette lehetővé. Ez volt egyben a Brachiopoda törzs utolsó felvirágzás! perió- dusa, aminek a krétában az óceáni Tethys bezáródása vetett véget. 412 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Irodalom — References Aqer, D. V. (1987): Somé Mesozoic brachiopods In the Tethjrs region. Syst. Assoc. Publ., No. 7. (Aspeots of Tethyan biogeography), pp. 135 — 151. Aoer, D. V. (1971); Space and time in brachiopod history. In: Middlbmiss, F. A., Rawson, P. F., Nbwall, O. (Eds): Fannal provlnces in space and time. Geol. J., No. 4., 95—110. Aqer, D. V. (1973): Mesozoic Brachiopoda. In: Hallam, A. (Ed.); Atlas of palaeobiogeography. Elsevler,. 431—438. AOER, D. V., Childs, a., Pearson, D. A. B. (1972): The evolution of the Mesozoic Rhynchonellida. Oeobios, 5., 157— 235. Aoer, D. V., Walley 0. D. (1977): Mesozoic brachiopod migrations and opening of the North Atlantic. Palaeogeogr., PalaeocUmatol., Palaeoecol., 21., 2., 85—99. Bersoplli, D., Jenkyns, H. 0. (1974): Alpine, Mediterranean and Central Atlantic Mesozoic facies in reiation to the early evoiution of the Tethys. In.: Dott, R. H., Shaver, R. H. (Eds): Modem and ancient geosyncUnal sedlmenta- tion. SEPM Spec. Publ. No. 19., 129 — 160. Campbell, C. A., Valentiné, J. W. (1977): Coraparability of modern and ancient marine fannal provlnces. Paleobiolo* gy, 3., 1., 49-57. Cheetham, a. H., Hazbl, J. E. (1969): Binary (presence-absence) similarity coefficients. J. Paleont., 43., 5., 1130— 1130. Dblanob, J.— H. (1972): Problémes posés pár la variation géographiciue des espéces, leurs implications stratlgraphi- ques. Exeraples pris chez les Brachiopodes jurassiques. Mém. B. R. G. M., No. 77., 69—75. Dewey, J. F., Pitman, W. C., Ryan, W. B. F., Bon.nin, J. (1973): Plate tectonics and the evolution of the Alpine System. Geol. Soc. Amer. Buli., 84., 3137—3180. Diaz-Romero, V. (1931): Contributo allo stúdió della fauna giurese della Dancalia centrale. Palaeontogr. Ital., 31. (1929-30), 1-61. Doüvillé, H. (1916): Les terralns Secondaires dans le Massif du Moghara á l’est de l’isthme de Suez. Mém. Acad. Sci. Fr., Paris, (2), 54. Flamand, G. M. B. (1911): Recherches géologiques et géographiques sur le Haut-Pays de l’Oranie et sur le Sahar (Algérie et territoires du sud). Théses Fac, Sci. Univ. Lyon, No. 47. Galáoz a.. Vörös A. (1972); A bakony-hegységi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb iiiedékföldtani jelenségek kiérté- kelése alapján. Földt. Közi., 102., 2., 122-135. Géczy B. (1972): A jura faunaprovinciák kialakulása és a mediterrán lemeztektonika. MTA X. Oszt. Közi., 5., 297 — 311. Géczy B. (1974): Lemeztektonika és paleontológia. Földt. Kút., 17., 3., 17—21. Hallam, a. (1971); ProvinciaUty in Jurassic faunas in reiation to facies and palaeogeography. In: Middlbmiss, F. A., Rawson, P. F., Newall, G. (Eds): Fannal provinces in space and time. Geol. J., No. 4., 129—152. Hallam, A. (1972): Diversity and density characteristics of Pliensbachian-Toarcian molluscan and brachiopod faunas of the North Atlantic margins. Lethaia, 5., 389—412. Hallam, A. (1975): Jurassic environments. Cambridge, 269 p. JEKELIUS E. (1915): A brassói hegyek mezozóós faunája. I. A keresztényfalvi liász. Földt. Int. Évk., 23., 25—124. Kilián, W (1889): Études paléontologiques sur les terrains secondaires et tertiaires de l’Andalousie. Mém. Acad. Sci. Inst. Nat. Francé, 30., 2., 601—739. Krbnkel, E. (1915): Die KeUowayfauna von Popilani in Westrussland. Palaeontographica, 61. Lanquine, a. (1929): Le Lias et le Jur,assique des Chaines Provenfales. I. Le Lias et le Jurassique inférieur. Bull. Sérv. Carte Géoi. Fr., 32., No. 173., 385 p. Míhel, M. (1958): Geologie des Qebirges Stratenská Hornatina. Geol. Práce (Bratislava), 48 b., 176 p. Muir-Wood, H. M. (1925): Jurassic brachiopoda from the Jordán Valley. Ann. Mag. Nat. Hist. London, (9), 15., 181 — 192. Rocssellb, L. (1975): Distribution verticale des rhynchonelles dans le Domérien et le Toarcien en Espagne (Ohaine Celtioérique Orientale, Catalogne Méridionale). au Maroc (Prérif, Moyen .\.tlas. Région d’Oujda) et en Algérie Occidentaie. Bull. Soc. géol. Fr., (7), 17., 873—885. Rudwick, M. J. 8. (1970): Living and fossil Brachiopods. London, 199 p. Stoll, E. (1934): Die Brachiopoden un.i Mollusken dér poinmerschen Djggergeschiebe. Abh. geol. pal. Inst. Greifsw. 13., 1—62. Troedsson, G. (1951)' On the Höganas .Series of Sweden (Rhaeto-Lias). Lun is Univ. Arsskr., N. F., Avd. 2., 47., 268 p. Tvroüle , I. (1971): Cercetári geologice asupra depozitelor jurasice ?i eooretacice din cuveta RaráuBreaza. Inst. Geol., Stud. tehn. econ., (J), No. 10., 141 p. VÖRÖS, A. (1975): Batliymetric distribution of somé Mediterranean Lower Jurassic brachiopods (Bakony Mountains, Hungary). Ann. Univ. Sci. Budapest., Sec. Geol., 17. (1973), 279—286. VÖRÖS, X. (1977): Provinciality of the Mediterranean Lower Jurassic brachiopod fauna: causes and plate-tectonic implications. Palaeogeogr., PalaeocUmatol., Palaeoecol., 21., 1., 1 — 16. VÖRÖS, A. (1978): Vialiithyris gén. n. (Cerebratulida, Brachiopoda) froin the Mediterranean Lower Jurassic. Ann. Hist. -nat. Mus. Nat. Hung., 70., 61—68. A faunisztikai táblázatokban idézett irodalom — References cited in the faunistie tables Aqer, D. V. (1956): The geographical distribution of brachiopods in the British Middle Lias. Quart. J. Geol. Soc. London, 112., 157-187. Aqer, D. V. (1959): Lower Jurassic brachiopods froin Turkey. J. Paleontol., 33., 6., 1018—1028. Aoer, U. V. (1956 — 1967): A monograph of the British Liassic Rhynchouellidae. Palaeontogr. Soc. London, 1—172. Aoer, D. V., Callomon, J. H. (1971): On the Liassic age of the „Bathonian” of Villány (Baranya). Ann. Univ. Sci. Budapest., Sec. Geol., 14., 5 — 16. Arceli.n, F., Roohé, P. (1936): Les brachiopodes bajociens du Monsar d. Trav. Láb. géol. Fac. 3oi. Lyon, 30., 1 — 107. BabaNOVA, L. I. (1964): Novue dannue o jurszkih brahiopodali. Paleont. Zsurn. (1984), 1., 63—70. Bittner, a. (1895): Ueber die Qattung Rhynohoneliina Gemm. Jb. k. k. geol. Reichsanst., 44., 547—572. Bizet, P. (1894): Note sur les limites du terrain Callovien dans le Nord-Ouest de la Francé. Bull. Soc. Géol. Normandia, 16. (1892-93), 79-119. Böckh J. (1874): A Bakony déli részének földtani viszonyai. II. Földt. Int. Evk., 3., 1 — 155. Bőse, E. (1893): Die inittelliassisohe Braohiopodenfauna dér östlichen Nordalpen. Nebst einera Anhange ilber die Fauna des unteren Dogger in bayerischen Innthale. Palaeontographica, 44., 145—238. Bőse, E., Finkelstein, H. (1892): Die initteljurassischen Brachiopoden-Sohiohten bei Gastel Tesino im östUchen Südtirol. Zeitschr. deutsch. geol. Ges., 44., 2., 265— :102. Bőse, E., Soulosser, .M. (1900): Über die mittelliassische Brachiopodenfauna von Südtyrol. Palaeontographica, 46., 175-212. Branoo, W. (1879): Dér untere Dogger Deutsch-Lothringiens. Abh. geol. Spez.-karte Elsass-Lothr., 2., 1., 1—160. V őrös: LAász és dogger brachiopoda provinciák 413 Canavari, M. (1879): Sui fossili dél Lias inferiore neU’Appennino centrale. Atti Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 4., 2., 141 — 172. Canavaki, M. (1880): I Brachiopodi degli Strati á Terebratula Aspasia Mgh. neü’Appennino Centrale. Atti R. Acoad. Linóéi (3), Mem. Cl. Sci. Fis. Mát. Nat., 8., 329—360. Caxavari, M. (1881): Alcuni nuovi Brachiopodi degli Strati á Terebratula Aspa.sia Mgh. nell’Appennino Centrale. Atti Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 5., 1., 177 — 188. Canavaei, M. (1882): Beitrdge zűr Fauna des unteren Lias von Spezia. Palaeontographica, 29., 125 — 192. Canavari, M. (1883): Contribuzione III alla conoscenza dei Brachiopodi degli Strati á Terebratula Aspasia Mgh. nell’- Appennino Centrale. Atti Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 6., 1., 70—110. Choffat, P. (1947): Description de la fauné jurassique du Portugál. Brachiopodes. Sérv. Geol. Portugál, 1 — 46. CIRIŐ, B. (1949): Brahiopodi srednjeg lijasa sa Lovéena (Crna Gora). Glasn. prirod. Muz. Szrpszke Zemle, (A), 2., 159 — 171. CiSNEROS, D. J. DB, (1923): La fauna de los estratos de „Pygope Aspasia” Menegh. dél Liásico medio dél Rincón de Egea en el NW de la provincia de Murcia. Trab. Mus. Nac. Cienc. nat. Madrid, Ser. Geol., 30., 1—55. COHBN, E. R. (1931): Geologie des Vorbalkan von Tetewen. Zeitschr. Búig. Geol. Ges., 3., 1., 15—96. Coma3-Renoifo, M. J., Goy, A. (1975): Estratigrafla y Paleontologla dél Jurásico de Ribarredonda (Guadalajara). Estud. Geol., 31., 3—4., 297-339. CONTi, S. (1954): Stratigrafia e paleontologla della Val Solda (Lago di Lugano). Mem. Descr. Carta Geol. Ital., 30., 1-248. CONTINI, I)., Rollet, a. (1970): Sur quelques térébratules du Bajodén supérieur et du Bathonien inférieur. Ann. Sci. üniv. Besancon, 9. (3), 28—44. CORRor, G. (1932): Le Callovien de la bordűré orientale du Bassin de Paris. Mém. carte géol. dét. Francé, (1932), 1 —337. CouFPON, O. (1919): Le Callovien du Chálet, comraune de Montreuil-Bellay. Bull. Soc. Étud. Sci. Angers, 47—49. CSÜMAOSENKO, P. (1978): SzrednoJuTszki brahiopodi otlokolnosztite^na szelő Dőlni Lom, Vidinszko. Godisn. Szof. Univ., Geol. Geogr. Fák., 1. Geol. (1970/1977), 194-229. Dal Piaz, G. (1909): Nuovo giacimento fossilifero dél Lias inferiore dei Sette Comuni (Vlcentino). Mém. Soc. Paléont. Suisse, 35. (1908), 3-10. Dareste de la Chavanne, J. (1920): Fossiles liasiques de la région de Guelma. Matér. carte. géol. Alg. (Paléont.), 5., 1-73. Dareste de la Chavanne, J. (1930): La région d’Oudjda. Monographie paléontologique des faunes Liasiques et Juras- siques du Maroc nord-oriental (Brachiopodes, Echinodermes, Lamellibranches et Gastropodes). Notes Mém. Sérv. Min. Carte géol. Maroc, 16., 31 — 100. Davidson, T. (1878): A Monograph of the British fossil Brachiopoda. Suppleraent to the Jurassic and Triassic species. Palaeontogr. Soc. London, 145—241. Delance, J. — H. (1969): Étude de quelques Brachiopodes liasiques du Nord-Est de l’Espagne. Ann. Paléont. (Inver- tebr.), 55., 3—44. Del Campana, D. (1907): Fossili dél Lias inferiore dél Canal di Brenta. Riv. Ital. Pál., 13., 123 — 129. Desio, a., Rossi Ronchetti, C., Invbrnizzi, G. (1960): II Oiurassico dei dintorni di Jefren in Tripolitania. Riv. Ital. Pál., 44., 1., 65-118. Dbslonoohamps, E. E. (1859a): Notes sur le terrain Callovien. Note sur le Callovien des environs d’Argentan, et des divers points du Calvados. Bull. Soc. Linn. Normand. 4. Deslonöchamps, E. E. (1859b): Notes sur le terrain Callovien. Note sur les brachiopodes du Callovien de la Voulte et autres localités du département de TArdéche. Bull. Soc. Linn. Normand., 4. Dbslongohamps, E. E. (1860): Mémoire sur les brachiopodes du Kelloway-Rock ou zone ferrugineuse du terrain Callo- vien dans le Nord Ouest de la Francé. Mém. Soc. Linn. Normand., 11., 1—54. De Stbfani, 0. (1887): Lias inferiore ad Arieti dell’Appennino settentrionale. Atti Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 8., 9—76. Dl Stbfano, G. (1884): Ueber die Brachiopoden (ies Unteroolithes von Monté San Giuliano bei Trapani (Sicilien). Jb. k. k. geol. Reichsanst., 34.. 729—742. Dl STEFANO, G. (1887): Sül Lias inferiore diTaormina e de’suoi dintorni. Giorn. Soc. sci. nat. econ. Palermo, 18. (1386), 46-184. Dl STEFANO, G. (1892): II Lias medio dél M. San Giuliano (Erice) presso Trapani. Atti Accad. Gioenia Sci. Nat., Catania, (4), 3., 121-270. Douvillé, H. (1886): Examen des fossiles rapportés des Choa pár M. Aubry. Bull. Soc. géol. Fr., (3), 14., 223—241. Drót, J. (1952): Eyjéces nouvelles de Rhynchonellidae du Lias. Bull. Soc. géol. Fr., (6), 2., 57—65. DtJBAR, G. (1925): Etudes suTjle Lias des Pyrénées Franjaises. Mém. Soc. géol. Nord, 9., 1., 1—332. Dobar, G. (1938): Études paléontologiques sur le Lias du Maroc. Brachiopodes: Rhynchonelline.s du Rif. Notes et Mém. Sérv. Géol. Maroc, 41., 1—52. Dubar, G. (1942): Études paléontologiques sur le Lias du Maroc. Brachiopodes: Térébratules et Zeilléries raultiplissées. Notes et Mém. Sérv. Géol. Maroc, 57., 1 — 103. Ddbar, G. (1967): Brachiopodes jurassiques du Sahara Tunisien. Ann. Paléont. (Invertébr.), 53., 1., 33 — 101. Dumortier, E. (1867): Études paléontologiques sur les dépöts jurassiques du bassin du Rhöne. II. Lias inférieur. Paris, 1—252. Dumortier, E. (1869): Études paléontologiques sur les dépéts jurassiques du bassin du RhOne. III. Lias moyen. Paris, 1 — 348. EICHENBAUM, J. (1333): Die Brachiopoden von Smokovao bei Risano in Dalmatien. Jb. k. k. geol. Reichsanst., 33., 713-720. Ferrari, a., Manara, 0. (1972): Brachiopodi dél Dogger inferiore di Monté Peller-Trentino. Giorn. geol. (1970), 38., 253—333. Finkelstein, H. (1889): Ueber ein Vorkommen dér Opalinus- (und Murchisonae?-) Zone im westlichen Siid-Tirol. Zeitschr. deutsch. geol. Ges., 41., 49—78. Finkelstein, H. (1889): Dér Laubenstein bei Hohen-Aschau. Ein Beitrag zűr Kenntniss dér Braohiopodenfazies des untern alpinen Doggers. N. Jb. Min. Geol. Pál., Beilage-Bd. 6., 36 — 104. Frauscher, K. (1883): Die Brachiopoden des Untersberges bei Salzburg. Jb. k. k. geol. Reichsanst., 33., 721 — 734. Freneix, S., Drót, J., Del.íttre, M. (1956): Fauné de l’Aalenien de Mamers (Sarthe). I.: Lamellibranches, Brachiopo- des, Bélémnites. Ann. Centr. Étud. Docum. Paléont, 16., 1—48. Fucini, a. (1892): Molluschi e Brachiopodi dél Lias inferiore di Longobucco (Cosenza). Bull. Soc. Malacol. Ital., 16., 9 — 64. Fucini, a. (1393): Alcuni fossili dei Lias inferiore déllé Alpi Apuane e dell’Appennino di Lunigiana. Atti Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 12., 293—309. Fucini, a. (1895): Fauna dei calcari bianchi ceroidi con Phyiloceras cylindricum Sow. sp. dél Monté Pisano. Atti Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 14., 125—351. Gemmellaro, G. G. (1874): Sopra alcune fauné giuresi e liasiche di Sicilia. Studi paleontologici. III. Sopra i fossili 414 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet della zóna con Terebratula aspasia Menegh. della provincia di Palermo e dl Trapanl. Giom. Scl. nat. econ. Palermo 10., 53-112. Gemmellaro, G. G. (1877): Sopra alcune faime giuresi e liasiche di Sicilia. Studi paleontologici. V. Sopra alcimi fossili della zóna con Posidonomya alpina Gras. dl Sicilia. Giorn. Scl. nat. econ. Palermo, 12., 51—81. Gemmellaro, G. G. (1878): Sopra alcune fauné giuresi e liasiche di Sicilia. Studi paleontologici. VIII. Sui fossili dél calcare cristallino deUe Montagna dél Casale e di Bellampo nella provincia di Palermo, (liorn. Sci. nat. econ. Paler- mo, 13., 233-434. Geyer, G. (1889): Über die liassischen Brachiopoden des Hierlatz bel HaUstatt. Abh. k. k. geol. Eeichsanst., 15., 1-88. Gourion, a. (1960): Révision de certains brachiopodes liasiques de l’Ouest de l’Algérie. Publ. Sérv. Carte Géol. Alg. (N. S.), 28., 61-148. Greco, B. (1894): II Lias inferiore nel circondario de Eossano Calabro. Atti. Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 13., 56—180. Greco, B. (1899): Fauna della zóna con Lioceras opalinum Bein. sp. di Eossano in Calabria. Palaeontogr. Ital., 4. (1898), 93—139. Greco, B. (1900): Fossili oolitici dél Monté Foraporta presso Lagonegro in Basilicata. Palaeontogr. Ital., V. (1899)- 105 — 123. Geeppin, E. (1900): Description des fossiles du Bajodén supérieur des environs de Bálé. Mém. Soc. Pál. Suisse, 27. 127-210. Geossouvre, a. de, (1891): Callovien de l’Ouest de la Francé et sur sa fauné. Bull. Soc. géol. Fr., (3), 19., 255—257. Haas, H. (1885): Étude monographlque et critlque des brachiopodes rhétiens et jurassiques des Alpes vaudoises et des contrées environnantes. I. Brachiopodes rhétiens, hettangiens et sinémuriens. Mém. Soc. Pál. Suisse, 11., 1—66. Haas, H. (1889): Kritische Beitráge zűr Kenntniss dér jurassischen Brachiopodenfauna des Schweizerischen Jura- gebirges, und seiner angrenzenden Landestheile. I. Mém. Soc. Pal. Suisse, 16., 1—35. Haas, H., Petri, C. (1882): Die Brachiopoden dér Juraformation von Eisass-Lothringen. Abh. geol. Spez.-karte Elsass- Lothr., 2., 2., 161-320. Haas, 0. (1912): Die Fauna des mittleren Lias von Ballino in Südtirol. I.: Brachiopoden, Lamellibranchiaten und Gast ropoden. Beitr. Pal. Geol. österr.— üng., 25., 223—285. Hinkblbein, K. (1969): El Triásico y el Jurásico de los alrededores de Albarracín. Teruel, 41., 35—75. lORDAN, M. Ó966): Contribu(ii la orizontarea doggerulul din zóna Svinita. Dári de Seamá §edint., 52., 1. (1064—65,, 255-273. jBKELltrs E. (1916): A brassói hegyek mezozoós faunája. III— VII. A brassói dogger- és malmfauna. Földt. Int. Évk), 24., 3., 219-314. Kamüsan, V. P., Babanova, L. I. (1973): Szrednejurszkie i pozdnejurszkie brahiopodü Szevero-zapadnovo Kavkazai. Gornovo Krüma. Harkov, 1 — 175. Ksiazkibwicz, M. (1956): Jura i Kreda Bachowic. Eoczn. Pol. Tow. Geol., 24. (1954), 2—3., 1—405. Kuhn, O. (1938): Die Fauna des Dogger dér Frankenalb. (Mit Nachtrágen zum (ibrigen Jura). Nova Acta Leopold. (N. F.), 6., 37., 125-170. KVNz, B. W. L. VON (1967): Eine Fauna aus dem oberen Dogger dér niederösterreichen Kalkvoralpen. Ann. Naturhist. Mus. Wien, 71., 263—293. Lahuzen, I. (1883): Faima jurszkih obrazovanij Ejazanszkoj gubernii. Trudü Geol. Kom., 1., 1. Makridin, V. P. (1964): Brahiopodü jurszkih otiozsenij Russzkoj platformú i nekotorüh prilezsascsih k nej oblasztej. Moszkva, 3 — 339. Martblli, a. (1906): Brachiopodi dél dogger Montenegrino. BoU. Soc. Geol. Ital., 25., 281—319. Marzloff, D., Dareste de la Chavanne, J., Morét, L. (1936): Etűdé sur la fauné du Bajocien supérieur du Mont d’Or Lyonnais (Ciret). Trav. Láb. Géol., Fac. Sci., Lyon, 28., 9., 56 — 147. Meléndez Hevia, F., Eamirez DEL Pozo, J. (1972): El Jurásico de la Serrania de Cuenca. Bol. Geol. Min., 83., 4., 313-342. Mihajlovics, M. (1955): Nekoliko vrszta Rhynchonellinae-a iz Jurszkog krecsnyacskog banka kod Szmokovca nedaleko od Eiszna (Boka Kotorszka). Geol. An. Balk. Poluosztr., 23., 67—73. Mojszejev, a. (1934): Brahiopodü jurszkih otiozsenij Krüma i Kavkaza. Trudü VGEO, 203., 1—213. Mojszejev, a. Sz. (1944): Jurszkie brahiopodü Gisszarszkogo hrebta, Kugitanga, Balban, Tuarküra i Mangislaka. Ucs. Zapiszk. LGU, (geol.-pocsv. naukl, 11., 38—66. Müer-Wood, H. M. (1935): Jurassic Brachiopoda. In: The Mesozoic palaeontology of British Somaliland. London, 75-147. Mdir-Wood, H. M. (1937): The Mesozoic Brachiopoda of Attock district. Palaeont. Indica, N. S., 20., 6., 1—34. Neumayr, M., Uhlio, V. (1892): Über die von H. Abich im Kaukasus gesammelten Jurafossilien. Denkschr. Akad. Wiss. Wien, 59., 1 — 122. Noetlino, F. (1895): The fauna of the Kelloways of Mazár Drik in Baluchistan and NW frontier of India. Palaeont. Indica, (16), 1., 1., 1—22. Oppel, a. (1861): Ueber die Brachiopoden des unteren Lias. Zeitschr. deutsch. geol. Ges., 13., 4., 529—550. Oppel, a. (1861): Ueber die weissen und rőtben Kaiké von Vils in Tyrol. Jahresh. Véréin, vaterl. Naturk. Württemb., 17., 129-169. Oppel, A. (1863): Ueber das Vorkommen von jurassischen Posidonomyen-Gesteinen in den Alpen. Zeitschr. deutsch. geol. Ges., 15., 188-217. Ormós E. (1937): A bakonyi Kékhegy alsóUászkori brachiopoda faunája. Közi. Debrecen. T. E. Asv. Földt. Int., 9., 1-45. Parona, C. F. (1880): II calcare liassico di Gozzano e i suoi fossili. Atti R. Accad. Lincei, Mem. Cl. Sci. Fis. Mát. Nat., 8., 187— 216. Parona, C. F. (1880): I fossili degli strati a Posidonomya aipina di Camporovere nei Sette Comuni. Atti Soc. Ital. Scl. Nat., 23., 244—277. Parona, C. F. (1884): Sopra alcuni fossili dél Lias inferiore di Carenno, Nese ed Adrara nelle Prealpi bergaraasche. Atti Soc. Itai. Sci. Nat., 27., 356—367. Parona, C. F. (1896): Nuove osservazioni sopra ia fauna e l’etá degli strati con Posidonomya alpina nel Sette Comuni. Palaeontogr. Ital., 1., 1—42. Parona, C. F., Bonarelli, G. (1897): Sur la fauna du Callovien inférieur (Chanazien) de Savóié. Mém. Acad. Sci. Savóié, (4), 6., 1 — 35. Parona, C. F., Canavari, E. M. (1880): Brachiopodi oolitici di alcune localltá dellTtalla settentrionale. Atti Soc. tosc. Sci. nat., Mem., 5., 330—350. Peterhans, E. (1926): Eévision des brachiopodes liasiques du Grammont, des Tours d’Ai, du Pissot et de Eossiniére figurés dans l’ouvrage de M. H. Haas. Mém. Soc. Vaud. Sci. Nat., 2., 353 — 384. Pevn^, J. (1964): Brachlopóda severnej öasti Malych Kárpát. Geol. Práce, Zprávy, 33., 157—172. Pevny, J. Ú869): Middie Jurassic brachiopods in the Klippen Beit of the central Váh valley. Geol. Práce, Správy, 50., 133-160. V őrös: Liász és dogger brachiopoda provinciák 415 POINTINQHBR, D. (1959): I brachiopodi di M. Najarda nelle Prealpi Camiche (Lias-Dogger). Atti Ist. Veneto Scl. Lett. Art., Cl. sci. mát. nat., 117., 77 — 109. POZZI, E. (1960); La fauna liassica dell’Alta Valtellina (Alpi Eetiche). Elv. Ital. Pál., 64., 445—490. Prbda, I. (1967): Brachiopodele jurasice de la Eo?ia (Mun(ii Pádurea Craiului). An. üniv. Bucure§tl, Ser. §tiin(, nat. geol. geogr., 16., 1., 47—71. Prbda, I. (1976): (íontributii la cunoa^terea Liasicului §1 Doggerului din Mun(.ii Hághima? (Carpatü Orientál!). An. Muz. Stiint. Nat. Piatra Neamt (Geol. Geogr.), 3., 19—41. ProzOROVSZKAJA, E. L. (1968): Jnrszkie brahiopodü Turkmenii. Leningrad, 1 — 194. Quenstbdt, F. a. (1858): Dér Jura. Tübingen, 1—842. QdBNSTEDT, F. a. (1868 — 71): Petrefactenkunde Deutschlands. II. Brachiopoden. Leipzig, 1 — 748. Radovanoviö, S. (1888): Beitrage zűr Geologie und Palaeontologle Ostserbiens. I. Die Liasablagerungen von Egotina. Ann. géol. Pénins. Balkan., 1., 1 — 106. EÁiLBAin;, G., Iordan, M. (1964): Studiul brachiopodelor lia.sice din zóna Svinita. Stud. Cerc. Geol. Geof. Geogr., Ser. geol., 9., 1., 3-24. Eamaooioni, G. (1936): II Lias medio di Monté Cucco nell’Appennino Centrale. Boll. Soc. Geol. Ital., 55., 169 — 190. EAtr, K. (1905): Die Brachiopoden des mittleren Lias Schwabens mit Ausschluss dér Splriferinen. (íeol. Pál. Abh., 10. (N. S. 6.), 5., 263-355. Ebnz, (i. (1932): Brachiopoden des sfldschweizerischen und westgriechischen Lias. Abh. Schweiz. Pál. Ges., 52., 1 — 62. EOOHÉ, P. (1939): Aalénien et Bajocien du Maconnais et de quelques régions voisines. Trav. Láb. Géol. Fac. Sci. Lyon, 35., Mém. 29., 1—355. Eothpletz, a. (1886): Geologische-palaeontologische Monographie dér Vilser-Alpen, mint besonderer Berücksichti- gung dér Brachiopoden-Systematik. Palaeontographica, 33., 1 — 180. Eoussellb, L. (1965): Ehynchonellidae, Terebratulidae et Zeilleriidae du Dogger Marocain (Moyen-Atlas septentrional, Hauts-Plateux, Haut-Atlas). Notes et Mém. Sérv. Géol. Maroc., 187., 1 — 168. Eugqiero, E. (1964): Fauna a Ehynchonellina déllé „Carboniere” (Abruzzo). Boll. Soc. Nat. Napol!, 73., 37—53. SaOOHI Vialli, G. (1964): Eevisione della fauna di Saltrio. V. I Gasteropodi. I Cefalopodi Dibranchiati. I Briozoi. I Brachiopodi. Gli Echinodermi. I Vertebrati. Atti Ist. Geol. Univ. Pavia, 15., 1 — 23. Seifert, I. (1963): Die Brachiopoden des oberen Dogger dér SchwSbischen Alb. Palaeontographica (A), 121,. 4 — 6., 156—203. SlblIk, M. (1964): K nálezu liasov^ch brachiopodu v horni fasti Belanské doliiiy. Geol. Práce, Zprávy, 31., 157—181. SlBLlK, M. (1965): Somé new Liassic Brachiopods. Geol. Sbom., 16., 1., 73 — 82. SlBLlK, M. (1966): EamenonoZci Kosteleckého bradla. Geol. Práce, Zprávy, 38., 137—157. SiblIk, M. U967); Tetrarhynchiinae a Cyclothyridinae slovemského domeru. Geol. Práce, Zprávy, 41., 11—25. SlBLlK, M. (1968): EhynchonelUnae a Cirpinae (Brachiopoda) slovenského domeru. Geol. Práce, Správy, 40., 21 — 36. Simionescu, I. (1899): Studii geologice ?i paleontologice din Carpa(ii Sudici. III. Fauna Calloviana din Valea Lupului (Eucar). Acad. Eom. Publ. fond. V. Adamachi, 3., 189—230. SttöIŰ-PeOTIŰ, Z. (1969): Mesozoic Brachiopoda of Yugoslavia. Middle Liassic Brachiopoda of the Yugoslav Carpatho- Balkanids (1). üniv. Belgrade Monogr., 1., 1—214. SuölŐ-PROTlé, Z. (1971): Mesozoic Brachiopoda of Yugoslavia. Middle Liassic Brachiopoda of the Yugoslav Carpatho- Balkanids (2). Univ. Belgrade Monogr., 5., 1 — 150. SZAJNOCHA, L. (1879): Die Brachiopoden-Fauna dér Oolithe von Balin bei Krakau. Denksclir. Akad. Wiss. Wien, 41., 2., 197-240. Taddei Edqoiero, E. (1966): I brachiopodi aaleniani di Monté Zári (Sardegna sudoccldentale). Boll. Soc. Nat. Napoli, 75., 293-315. Tbauth, F. (1909): Die Grestener Schichten dér österreichischen Voralpen und ihre Fauna. Beitr. Pál. österr.- Ung., 22., 1-142. ÜHLlo, V. (1880): Über die Uassischen Brachiopodenfauna von Sospirolo bei Belluno. Sitz.-ber. Akad. Wiss. Wien, 80. (1879), 1., 259-310. ÜHLio, V. (1881): Ueber die Fauna des rőtben Kellowaykalkes dér penninischen Klippé Babierzówka bei Neumarkt in WestgaUzien. Jb. k. k. geol. Eeichsanst., 31., 381—422. Vaoek, M. (1886): Ueber die Fauna dér Oolithe von Gap San Vigilio verbunden mit einer Studie über die obere Lias- grenze. Abh. k. k. geol. Eeichsanst., 12., 3., 57—212. Vadísz E. U935): A Mecsekhegység. Magy. Tájak Földt. Leírása, 1., 1 — 180. VIGH G. (1943): A Gerecse hegység északnyugati részének földtani és őslénytani viszonyai. Földt. Közi., 73., 301 — 359. VÖRÖS A. (1970): A kericseri (Bakony hg.) pllensbachi brachiopoda fauna vizsgálata. Ősi. Viták, 14., 61 — 76. Weir, J. (1929): Jurassic fossUs frorn Jubaland. East Africa, collected by V. (j. Glenday. Monogr. Geol. Dept. Hunte- rian Mus. Glasgow Univ., 3., 1—63. ZiTTEL, K. A. (1869): Geologische Beobachtungen aus den Central-Appenninen. Benecke’s Geognost. Pál. Beitr., 2., 2., 91-177. Lower and Middle Jurassic brachiopod provinces in the Western Tethys Attila Vörös Species-composition of 19 Sinemurian, 30 Pliensbachian, 14 Aalenian, 18 Bajocian and 17 Callovian brachiopod faunae from different points of Europe, Africa and SW-Asia arc compared by nuinerical methods (calculating Jaccard and Simpson coefficients and using the graphic method developed by the author). A ,,European”, a ,,Mediterranean” and an ,,Ethiopian” province (outlined earlier by Aqer 1967) can be clcarly distinguislied (Figs 1 — 10.). The provinces (as faunistic units) show remarkable changes in time (Table I.). From the Sinemurian to the Pliensbachian both the European and Mediterranean provinces became enriched in species. After an Aalenian minimum, the species number of the European province reaches a high value again, while in the Mediterranean the decrease of species number continues drastically during the Bajocian and Callovian. It is 416 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet almost sure that the turning point was in the Toarcian when (probably by the opening i of the Central Atlantic) significant paleogeographic changes have taken piacé in the ' wbole Western Tethys. The brachiopod fauna of the European province „recovered” írom this crisis by the Bajocian bút, at the same time, further deeline can be registered in i the Mediterranean province. Figure 11. shows that the simUarity between the European i and the Mediterranean provinces was the highest in the Pliensbachian and in the CaUo- J vian while the minimum similarity (i. e. maximum provinciality) occurred during the j Aalenian and Bajocian. The European— Ethiopian similarity (in the Callovian) is rather low. The strong endemism of the Ethiopian province is shown by the lack of any connec- tion with the Mediterranean province (i. e. they have no species in common with one i another). After discussing different views about the causes of provinciality the autbor came to the eonclusion that the European— Ethiopian provinciality was controUed by con- tinuously changing environmental factors (along an almost continuous shelf region) while the Em’opean — Mediterranean provinciality was caused by wide deep-sea or oceanic barriers. Figs 12., 13. and 14. show — very roughly — a possible paleogeographic model fór the development of the Western Tethyan Jurassic brachiopod provinces. The shape and position of the microcontinent (submarine sweU or plateau) lying in the Tethys are chosen arbitrarily bút it must embrace at least the following fragments: Periadriatic region, Austroalpine units, northern part of the intra-Carpathian region, Rif-Betic region, and somé other fragments and blocks along the Atlas and the Pontiaji-Crimea-Caucasian mountain ranges. (The Anatolian and Iranian microcontinents were nőt taken intő account.) The symbols sbowing the composition (character) of the brachiopod faunas are on their original places — according to the plate tectonic rearrangement. Because of tectonic and other difficulties in the interpretation, somé faimas do nőt appear in the paleogeographic maps (faunae of the Saharian Atlas and Anatolia, one fauna from the Caucasus and four from the Carpathians). Sinemurian and Pliensbachian data are re- presented in Fig. 12. The European faunas align on the area of the European epiconti- nental sea, somé of them (lying close to the shelf-edge) show Mediterranean influence. On the northern end of the Mediterranean microcontinent, the Sinemurian faunae of Calabria and NE-Sicily are of strongly European character. From the Gondwana shelf, Lo- wer Jurassic brachiopod data are extremely scanty. Fig. 13. shows the Aalenian Bajocian palaeogeography and brachiopod distribution. The Central Atlantic óceán is in opening jjhase dividing the once continuous European and African shelves. In this picture the Moroccan and Oran mesetas (forming the central masses of the Atlas Mts.) remain attach- ed to the European shelf (on the hasis of their brachiopod faunas). The European province shows only very slight Mediterranean influence and vice versa. In the epicontinental sea overflowing somé part of Gondwana many endemic "Ethiopian” elements appear accompained by European species. In the Callovian (Fig. 14.) the Central Atlantic widened further and epicontinental seas conquered enormous areas in Eurasia and in Gondwana as well. On the Mediterranean microcontinent, environment became appar- ently less favourable fór benthic life: rich brachiopod faunae are known only from the Alps and Carpathians. Large part of the European province is rather uniform bút somé faunae along the shelf-edges (Crimea, Villány, Provence) show very strong Mediterranean influence. This is thought to have been caused first of all by accelerated oceanic current activity (facilitating dispersal) bút as a further oontributing factor, the progressively pelagic environment on the European shelf can be considered aa well. The Gondwana shelf and epicontinental seas from Tunisia to India are characterized by the Ethiopian province whieh was connected with the European one by migration of a few forms. Connection between the Ethiopian and Mediterranean provinces can nőt be registered. During the Jurassic three brachiopod provinces developed in the western Tethyan region. Their separation and individualization were brought about by the increasing epicontinental seas giving more possibility to geographic speciation, and by the isolation caused by widening oceanic barriers. This diversification coincided with the last flourish- ing period of the phylum Brachiopoda coming to an end in the Cretaceous by the closure of the Tethys. Földtani Közlöny, Bull. of the Hunyarian Geol. Soc. (1989) 110. 417 — 481 A Bakony és környéke eocén ősföldrajzának vázlata* Dr. Diulich Endre*"^ és Dr. Kopek Gábor*** (12 ábrával) Összefoglalás: A bakonyi eocén üledékciklus hasonló a középső- és felsőkréta ciklushoz. A krétavégi kiemelkedéstől az eocénvégi kiemelkedésig kísérik végig a szerzők a szárazföldi keret, a feküfelszín -mozgások, a tengerelőnyomulások és visszahúzódások, valamint a vulkánosság megnyilvánulásának alakulását, négy területegységre (Délnyu- gati, Magas- vagy Északnyugati, Északkeleti és Délkeleti-Bakony) bontva a területet. A négy területrész üledékképződését rajzos formában is jellemzik, és_(nyolc ősföldrajzi térképvázlaton mutatják be az egy/násutáni ősföldrajzi helyzeteket. 1. Földtörténeti helyzet A Bakony és a Vértes területén a inezoalpin fejlődési szakasz három nagy ciklusa, a középsőkréta, a felsőkréta és az eocén igen nagy hasonlóságot mutat. Mindhárom ciklus kiémelkedést és karsztosodást követő bauxit-, bauxitos agyag- vagy/és tarka agyag- fel halmozódással kezdődik. Ezt édesvízi-lápi-fél- sósvízi, többé-kevésbé barnakőszenes, vagy legalábbis szervesanyag-dús üle- dékek lerakódása követi. Ez után következik be a tenger ingressziója (az ősdomborzattól függően). Partközeli, részben zátonymészkő jellegű üledék- képződés után nyíltvízi, neritikus üledékek lerakódásával teljesedik ki a cik- lus. A regressziós szárny csonka. Mind a jura— alsókréta, mind pedig az oligocén fejlődésmenet lényegesen eltér ettől. 2. A szárazföldi keret Az eocén kort közvetlenül megelőzően (a paleocénljen) a mai Bakony és Vértes hegység területe, északi és déli előterével együtt, egységes szárazulat volt. Ezt az eocén tengeröböl, majd tengerszoros beiktatódása osztotta ketté (,, Balatoni” vagy ,,Pelsói” és ,, Kisalföldi” szárazulatra). A szárazulat középső pásztája mezozóos (főként triász) karbonátos, kisebb részben pélites üledékes kőzetekből állt. Ezt kétoldalról paleozóos törmelékes üledékes és (anchi)metamorf képződmények szegélyezték, délen savanyú (gra- nitoid), északon inkább intermedier és bázisos intruzív képződményekkel (dia- báz stb.) együtt. Szerkezetileg a terület erősen tagolt volt: törésekkel határolt, differenciált rögmozgásokra képes tömbökből állt. • Klóadva a MPT Általános Földtani és Őslénytan-Rétegtanl Szakosztályának ősföldrajzi Ankétján, 1973 novem- ber 9-én. •• Budapest V. Károlyi M. 14/B Budapest V. Havas u. 2 418 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet A középső pászta volt térszínileg alacsonyabb, ,, hegylábi felszín” (pied- mont) helyzetben. A két szélső pászta viszonylag kiemelt, tönkösödő fennsík- helyzetben volt. Ez azonban nem jelent sem nagy tengerszint feletti magassá- got, sem jelentős függőleges tagoltságot; legfeljebb néhányszáz méterrel emel- kedett az akkor még távoli tenger szintje fölé. A nedves és száraz évszak váltakozásával jellemzett szubtrópusi éghajlat alatt (legföljebb 23 — 24, de lehet, hogy csak 20 — 22 évi középhőmérséklet) a tönkfelszínen laterites talaj fejlődött ki. Ezen, a vízviszonyoktól és a dombor- zattól függően, jórészt lomberdős, alárendelten szavanna jellegű növényzet élt. A tektonikailag nyugodt időközökben, a nem nagyon kiemelt területrésze- ken, különösen kellő vízátmosás (drainage) esetén, a vegyi mállás uralkodott. Az erőteljes emelkedési időszakokban és területrészeken viszont előtérbe került a mechanikai lepusztulás, az erózió. Ennek megfelelően a lepusztulás jellege és mértéke területileg és időben egyaránt igen különböző volt. A két szélső pászta viszonylagos megemelkedései idején megnőtt a reliefenergia, s ennek következtében erőteljesebbé vált az erózió. A lepusztuló kőzetek anyagát az évszaktól függően változó energiájú fel- színi vizek öblítették le (areálisan) és szállították (inkább már lineárisan), részben (kolloid) oldat, zagy és ritkábban, alárendeltebben görgetett hordalék formájában, a középső, mélyebb helyzetű pászta területére. így egyes mezozóos hegyrögök lábánál hegylábi, osztályozatlan, gravitációs durvatörmelék (fanglomerátum) is halmozódott fel. A szállítási távolság legfeljebb néhányszor tíz kilométer lehetett. Valószínű azonban, hogy nagyobb távolságú elemvándorlás is történt, oldott állapotban, a kőzeteken átszivárgó vizekben, a vizek fiziko-kémiai és mikrobioMgiai viszo- nyaitól függően. 3. A fekii felszín mozgásai A krétavégi, a larámi hegységképződési fázis megnyilvánulásának tekint- hető kiemelkedést követő ,,infraeocén” (lényegében paleocén), viszonylag igen hosszú lepusztulási időszakra a két szélső sáv laterites mállása, a málláster- mékeknek a köztes, karbonátos aljzatú sávra való szállítódása, és helyileg nagyon változó mértékű és szemnagyságú dolomittörmelék-képződés jellemző. A mezozóos karbonátos kőzetek (tovább )karsztosodása nem lehetett nagyon erőteljes. Ugyanis térszínileg alacsony helyzetben voltak, a karsztvíz nyugalmi szintje a felszín közelében lehetett. így a karsztosodás inkább csak módosí- totta, ,, gömbölyítette” a tektonikai mozgások létrehozta alakzatokat, töréses árkokat, féloldalas süllyedékeket. Ezekben a karsztos-tektonikus csapdákban egy déli és egy északi sávban halmozódtak fel az elsősorban laterites mállástermékek. Ehhez helyileg igen változó mértékben járultak hozzá a karbonátos kőzetek mállástermékei. (Jura és kréta márgák és agyagos mészkövek, agyagközbetelepülések, triász piro- klasztikumok stb.). A csak kis részben bauxitos, jórészt vasas kaolinitcs agyag-üledékekkel ,, ki- bélelt” mélyedések és környezetük csökkentették a vízmozgás lehetőségét, így több sávban elmocsarasodás jött létre. Ez sekély, majd mélylápi ,,szemi- terresztrikus” növényzet elburjánzását segítette elő. D udich — Kopek: Bakony és környéke eocén ősföldrajzának vázlata 419 Az eocén tengerelőnyomulás szerkezetileg és domborzatilag erősen tagolt területet ért. Ennek megfelelően az eocén tenger partvonala öblökkel, félszi- getekkel erősen tagolt volt. Nipa-pálmás mangrove-delták, eltolódott sótar- talmú lagúnák, zátony-sorok tovább tarkítják ezt a részleteiben nehezen rekonstruálható képet. Az eocén üledékképződés alatt háromféle szerkezeti mozgás ismerhető fel. a) Regionális, epirogenetikus mozgások: lassú süllyedés, majd viszonylag gyors kiemelkedés. Voltaképpen egyetlen nagy ciklus, a felsőcuisitől a felső- priabonaiig. b) Billenő mozgás egy ÉNy — DK irányú tengely (kb. a Pápa —Veszprémi nagyszerkezeti vonal) mentén. Ez a Délnyugati és az Északkeleti-Bakony ,, medencéjének” (ősföldrajzilag: tengeröblének) részben ellentétes emelkedé- sét-süllyedését eredményezte, emeleten (korszakon) belüli méretben. c) Helyi rögmozgások (,, differenciális blokktektonika”), az üledékkifejlő- dések és vastagságok alakulását jellegzetesen ,, féloldalasán” befolyásoló mó- don. Különösen jellemzően nyomozható ez a Magas- Bakonyban, de másutt is kielemezhető. 4. A tengeri ősföldrajzi kapcsolatok A Bakony— vértesi eocén a mozgékony szárazulati párkány (mobilis self) fácies-jellemzőit mutatja. Az ősmaradványok a mediterrán őséletföldrajzi tar- tományba tartoznak. A hegységszerkezeti főcsapásirányok NyDNy— KÉK irányúak. Mindez összhangban áll az észak-olaszországi eocén tengerrel való kapcso- lattal. (Ez a Mészáros— DumcH-féle belső epikontinentális, IV. övezet.) A tenger Isztrián és Dél-Ausztrián (Guttaring vidéke) nyomulhatott elő a Zalai-medencén át a mai Bakony felé. A jelenleg ismert adatok szerint legkorábban az alsóeocén vége felé, a felső- cuisi alemeletben érte el a tárgyalt terület délnyugati részét. Egyes paleocén mikro fossziliák (áthalmozott helyzetben), amelyek felső- kréta alakokkal együtt fordulnak elő, azt sugallják, hogy a felsőkréta ciklus még átnyúlt a paleocén elejére is, e képződmények azonban a tárgyalt területen teljes egészükben lepusztultak. A Puszta vám— tatabányai területet csak a középsőeocénben érte el a tenger. A középsőeocén felső részében létesült kapcsolat a Kárpátok tengerével, a Dorog— Sturovo stb. medencesoron át (,, belsőkárpáti paleogén”). Nem látjuk bizonyítottnak a tengeri alsóeocén képződmények jelenlétét a Dunántúli- középhegység északkeleti részén. 5, Az üledékképződés és az üledéksor jellegei A bakonyi eocén tengeri üledéksor nem teljes: alul hiányos, fölül csonka. Az alsóeocén alsó részének hiánya biztosan elsődleges. A feísőeocén felső részéé viszont valószínűleg másodlagos, lepusztulás következménye. ,,Félem3letenként” egy, összesen négy transzgressziós hullám ismerhető fel: felsőcuisi, alsólutéciai, felsői utéciai, alsópriabonai. A tengerelöntés a felsőlutéciaiban vált a legáltalánosabbá. Ennek megfele- lően az üledékképződés is ebben a korszakban volt viszonylag a legegy veretűbb. Az egyes részterületen az üledékképződés jellegzetes különbségeket mutat. 420] Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet A területet mintegy két biilenési tengely osztotta négyfelé. Az eltérések mellett a Débiyugati és a Délkeleti-Bakony, továbbá a Magas-Bakony és az Északkeleti-Bakony— Északnyugati-Vértes jelentős hasonlóságokat is mutat. Ez arra vezethető vissza, hogy az előbbi kettő a Balatoni (pelsói), az utóbbi kettő pedig a Kisalföldi szárazulat mentén terült el. 5.1. A Délnyugati- Bakony A (részben kétszeri) édesvízi-félsósvízi-lagunás (helyileg[mocsári, vagy ellen- kezőleg túlsósbepárolgásos) környezetet hamar és véglegesen sekél^engeri üledékképződés váltotta föl. Erre littorális és szublittoráhs, karbonátos-bio- gén, foltzátonyos (nagyforaminiferás) képződmények jellemzőek (1. ábra). A több helyütt észlelt ,,infralutéciai” diszkordancia- jelenségek az alsó- középsőeocén határon csak helyi rög-megemelkedésekre, sziget-képződésekre, részben pedig vízalatti üledékelmosásra vezethetők vissza. Különben az üle- dékképződés folyamatosan vezet át a középsőeocénbe. /. ábra. A Délnyugatl-Bakony szedimentogramja Fii/. I. Sedimentogran} of the Sonthwestem Bakony Monntains 421 D udich — Kopek: Bakony és környéke eocén ős földrajzának vázlata A felsőlutéciai közepétől kezdve az üledékképződés már nem tudott lépést tartam a fokozódó süllyedéssel. így a medence mélyült, a part távolodott. Az üledékképződés kevésbé karbonátos, inkább pélites (márgás), részben glau- konitos jellegűvé vált. A törmelékanyag jelentős része a déli (Balatoni) szá- razulatról érkezhetett, bár egyes exotikus kavicsok eredete kérdéses. Vulkáni szórt anyag első l)izonytalan nyomai az alsóeocén — középsőeocén határ táján jelentkeznek. Igazi tufitos üledékek azonban csak a felsőlutéciai- ban és a felsőeocénben képződtek. A Délnyugati-Bakony összesített eocén üledéksorának legnagyobb vastag- sága meghaladja az 580 m-t (Lásd az 1969-es Eocén Kollokvium szelvényeit. Kopek— Dudich— Kecskeméti 1971). A felsőeocén medence déli pereme nem ismert. Nem tudjuk, hogy a ,, Keszt- hely—Veszprémi” vagy ,,Pelsói” hátság milyen mértékben került tenger alá a felsőeocénben, és jött-e létre közvetlen tengeri összeköttetés a Balatontól délre húzódott tengerággal e területen át. Az üledékképződés sebessége (12 millió évre számolva) 48 mm/ezer év. Ez természetesen nem volt egyenletes. Látszólag eleinte kiseljb, majd nagyobb lehetett. (,, Látszólag”, mert a nem-tengeri és partközeli kifejlődésekben sok a a visszaoldódás, üledékelmosás stb., ami a ténylegesnél kisebb üledékképző- dési sebesség látszatát hozza létre.) 5.2. A Magas-Bakony A terület ékszerűen illeszkedik be a Veszprém— Pápai és Réde— Eplényi törésvonal közé. Erre a területegységre a túlnyomórészt törmelékes-karbonátos üledékkép- ződés jeUemző, igen sajátos nyomelemdúsulásokkal (Cr, Mn) (2. ábra). E részterület sokáig félszigetek, majd szigetcsoport formájában ékelődött be a délnyugati és az északnyugati medence-öblök közé (Kopek G. ,,bakony- 2. ábra. A Magas-Bakony szedimentogramja Fie. 2. Sedlmentograro of the Hlgh Bakony Monntains 422 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet bél— pénzesgyőri”, kőrishegyi” gátja.) Törmelékanyagát az északi (Kisalföldi) szárazulat részben bázisos magmás kőzetei, maguk a (fél)szigetek, és a Bakony- közepi mezozóos rögök (Mn-érctelepek !) együttesen szolgáltatták. E területrész peremét a középsőeocén elején, a Nummulites laevigatiis-os szintben érte el a tenger. De még a Nummulites perforatus-os tenger is csak ,, szigettenger” volt. A középsőeocén végén pedig a területrész kiemelkedett és a priabonai tenger csak egyes rögeit öntötte el, részben az iharkút! formáció durva abráziós durvatörmelékét és tarka lagunaüledékeit rakva le. Vulkáni tufaanyag szeszélyes, részben áthalmozott módon található. Az összesített eocén üledéksor vastagsága alig 100 m. Az üledékképződési ráta igen változó volt, helyenként átmenetileg negatív is (lepusztulás). Ezért üledékképződési átlagsebesség számításának nincs értelme. 5.3. Az Északkeleti- Bakony és]a Móri-medence A szerkezetileg kialakított (tektonikailag preformált) sávos süHyedékekben az alsólutéciai és a felsőlutéciai elején is viszonylag tartós lápi környezet ala- ^ kulhatott ki. Az anyagszállítás kétoldalú volt, az északi (Kisalföldi) szárazu- latról és a Bakony-vértesi mezozoikumról. Északkelet felé lényegében ezzel azonos volt az ősföldrajzi helyzet egészen a Váli nagyszerkezeti vonalig. Itt azonban részletesebben csak az északkelet- bakonyi területrésszel foglalkozunk. 3. ábra. Az Északkeleti- Bakony szedimentogramja Fig. 3. Sedimentogram of the NortheasteTn Bakony Mountains 423 D u di eh — Kopek: Bakony és környéke eocén ősföldrajzának vázlata A partszegély közelében karbonátos-biogén, a parttól távolabb i)élites-karbo- nátos üledékképzödés folyt. A középső-felsőeocén fordulóján a partszegélyen durvább törmelékanyag is jelentkezik. Ekkor már, és későbl) is, algamezők és (tufás) homokrétegek váltakozása igen jellegzetes a })arttól kissé távolabb. Vulkáni szórt anyag már az első lápokba, mocsarakba is hullott, mennyisége azonban csak a felsőlutéciaiban vált jelentőssé. A teljes eocén üledéksor vastagsága a peremi részen kb. 300, a medencében csaknem 400 m. Ez 8 miilió évre számolva 38, illetve 50 mm/ezer év. Vagyis a medencében azonos idő alatt jóval több üledék halmozódott fel, mint a partközeiben. Ez a különl)ség azonban feltehetően részben látszólagos, nehe- zen felismerhető litorális hézagok, üledékelmosások következménye. összehasonlító adatként megemlítjük, hogy a mai Földközi tengerben a mésziszap ülepedési sebessége 100 mm/ezer év (rétegtömörülés nélkül). 5.4. A Délkeleti övezet ( Márkó—Iszkaszentgyörgy — Oánt— Vérteskozma— Vár- gesztes ) Ezen a területen később köszöntött be és tovább tartott az édesvízi-félsós- vízi üledékképződési szakasz. Leginkább a nyitott lagunafácies jellemző, enyhe láposodással. Ezt partszegélyi-sekélytengeri, szeszélyesen változó mér- tékben törmelékes, biogén-karbonátos üledékképzödés váltotta fel, vízszint alatti kiemelt padokkal, de igazi foltzátony-képződés nélkül. A glaukonitosodás itt is a felsőlutéciaiban megjelenő vulkáni szórt anyagok- hoz kapcsolódik. Az összesített eocén üledéksor vastagsága alig 180 m. Ez 3,5 millió évre számolva 51 mm/ezer év átlagos üledékképződési sebességnek felel meg. A szemnagyság és a karbonátosság szerint többféle periódusú ciklusos üle- dékképzödés állapítható meg, elsősorban az Északkeleti-Bakonyban. Átlag- ban 100, 50, 25, helyenként még 12 és 6 m-es ciklusok is valószínűsíthetők, ezek pontosabb feldolgozása folyamatban van. 8 Földtani Közlöny 4. ábra. A Délkeleti-Bakony szedimentogramja Fig. 4. Sedimentograin of the Southeastern Bakony Mountains 424 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 6. Tenger-visszahúzódások A ,, fél-emeletek” végén, a süllyedés lassúbbodása folytán, részleges feltöl- tődés vagy/és tengervisszahúzódás következett be. Valószínű, hogy a környező szárazulat viszonylagosan megemelkedett. A Délnyugati-Bakonyban a szőci formáció képződését megelőzőleg részleges ,,infralutéciai” helyi üledékhézag, illetve kiédesedés mutatkozik. Az alsó és felsőlutéciai közötti ,,intralutéciai” denudáció a Délnyugati- Bakonyra nem terjedt ki. Ott a középsőlutéciaiban végig folyamatos volt a tengeri üledékképződés. Az Északnyugati- (Magas) Bakonyban törmelékanyag- maximum jelentkezik, az Északkeleti-Bakonyban és a Vértes északnyugati előterében pedig változóan mélyre hatoló lepusztulás történik. A középső-felsőeocén közötti ,,prepireneusi” (illír) kiemelkedés az Észak- nyugati-Bakonyban jellegzetes. A Délnyugati- és az Északkeleti-Bakonyban csak a partszegélyi részeken jutott érvényre. Az eocénvégi (pireneusi, infraoligocén) kiemelkedés a tenger teljes vissza- húzódását eredményezte. A felsorolt megemelkedési szakaszok a part reliefenergiájának megnöveke- désével, a partvidék lepusztulásának fokozódásával jártak. Hogyan nyilvánult meg mindez az üledékképződésben? Az infraeocén (paleocén), igen hosszú lepusztulás vasas, alumínium-dús, kao- linites laterit-mállástermékeinek vízi szállítás útján a karbonátos mezozóos térszín mélyedéseiben való felhalmozódását, néhol dolomittörmelékkel való lefedődését eredményezte. Ez a Déli-Bakonyban biztos, de föltehető a többi területrészről is, ahol (tengeri közbetelepülés hiányában) nem választhatók szét ezek az üledékek az infralutéeiai, sőt a délkeleti sávban még az intraluté- ciai lepusztulás termékeitől sem. Ezzel az erő.sen kaolinites agyagüledékek képződése befejeződött. A tengeri képződményekre illit, majd illit-montmorillonit, végül inkább montmorillonit túlsúly jellemző. A montmorillonit jórészt vulkáni szórt anyag bomlásából származt at ható . A prepireneusi —balkáni (illír) lepusztulás északnyugaton és északkeleten csak partszegélyi durvatörmelékes képződményeket eredményezett. Ekkorra a laterites platómaradványok már gyökerükig (az anyakőzetig) lepusztul- hattak. A lej)usztulás északnyugaton (a Magas-Bakony környékén) volt a leg- mélyrehatóbb. Valószínűleg bauxittelepek is pusztulhattak le: átmenetileg ismét több a kaolinit, megnő a vas- és titántartalom. - Az eocénvégi ill. infraoligocén lepusztulás nagy területen eltávolította a felsőeocén üledékeket, és részben megakadályozta a felsőeocén tengerpart vo- nalának rekonstruálását. (Érdekes, hogy sok helyütt vízszintes értelemben nincs nagy változás.’' 7. Vulkánosság A terület nyugati és keleti fele e tekintetben más-más képet mutat. A tufaanyag délnyugaton már a darvastói formáció mészkövében megjele- nik, bár még bizonytalan nyomok formájában. Keleten a kisgyóni formáció alsó tarkaagyagjában tűnik föl eszőször. Eszerint a vulkáni törmelékszórás délnyugaton jóval, északkeleten kissé korábban kezdődött (ti. az alsóeocén végén illetve a középsőeocén elején). Dudich — Kopek: Bakony és környéke eocén ősfőldrajzának vázlata 425 mint korábban gondoltuk. A két területen a tufaanyag vegyi és ásványos összetétele elég jelentősen eltérő. Délnyugaton dacitos és több benne a vvd- káni üveg; sötét szüikátként az amfiból uralkodik. Keleten andezitcs, válta- kozva amfibólos-biotitos, a biotit részarányának fölfelé növekvő tendenciájá- val. Általában kevésbé tufásak a Bakony középső részének üledékei, de egyesek- ben a kétféle tufa mintegy együttesen jelentkezik. Bondor L.-val egyetértve egy délnyugati és egy keleti kitörési központra következtetünk (Zalai-medence és Velencei-hegység). A sokszor ismétlődő szórásos vulkáni működés a felsőeocénben már jelentős anyagmennyiséget eredményezett; ekkor érte el csúcspontját. A piroklasztikumok jelenléte a Bakony eocén tengerében a glaukonitosodás- nak szükséges, de nem elégséges feltétele volt. Főleg a biotit alakult át glau- konittá. összefoglalás Felsőpaleocén— alsóeocén a//a (Pc^ — E^i)' szárazföldi lepusztulás, bauxit és laterit fel és áthalmozása szerkezetileg tagolt, karsztos domborzaton. Alsóeocén felső része (E^^): délnyugat felől benyomul a ,, mediterrán” tenger. Lagúnák, kevés törmelék (kis relief-energia). Devecser— Városlőd vonalában normális sósvízi tengeri üledékek. Az első bizonytalan tufa-nyomok. Alsó- és középsőeocén határa (E1/E2): aljzat-ingadozás a peremen, helyi diszkordanciák a délnyugati területrészen. \ 5. ábra. A Bakony —Vértes eocénjének ősföldrajzi térképvázlata. Az alsóeocén felső része (Ei*) Jelmagyarázat: 1. A tengerelőnyomvüás iránya, 2. Valószínű partvonal, 3. Szerkezeti vonal, 4. Fácies-határ, 5. Tengeri képződmények (mészkő), 6. Partszegéiyi, oszcillációs, jórészt félsósvlzi képződmények (szenesagyag, homokkő, mészkő) Fig. S. Paleogeographic Sketch Map of the Bakony-Vértes Eocéné. Laté Early Eocéné (Ei^). L e g e n d : 1. Direction of transgression, 2. Probable shoreline, 3. Stmctural line, 4. Facies boundary, 5. Marine sediments (limestone) 6. Littoral, oscillatory, mainly brackisli-water sediments (lignitic clay, sandstone, limestone) 8* 426 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—á. füzet 6. (íöra. A Bakony-Vértes eocénjének Ősföldrajzi térképvilzlata. A középsöeocén eleje (E2^*), a NummiUites laevigatm- 03 szint alsó része. 1. Jelmagyarázat: A tengerelónyomulás iránya, 2. Valószínű partvonal, 3. Szerkezeti vonal, 4. Fáoies-határ, 5. Tengeri képződmények (mészkő), 6. Partszegélyi konglomerátum, 7. Parti oszcillációs, jórészt fél- sósvízi képződmények (szenesagyag, homokkő, mészkő) Fig. 6. Paleogeographic Sketoh Map of the Bakony-Vértes Eocéné. Earliest Middle Eocéné (E2'®), Lower part of the Nummulites laevigatus horizon. L e g e n d : 1. Direction of transgression, 2. Probable shoreline, 3. Structural llne 4. Pacies boundary, 5. .Marine sediments (limestone), 6. Littoral conglomerate, 7. Littoral oscillatory, mainly brackish water sediments (lignitic clay, sandstone, limestone) Középsőeocén eleje (Ej'-): Nummulites laeuigatus-oa transzgresszió, először csak a Déh:^ugati-Bakonyban (részben exotikus kavics is). Később a szorosokon át az Eszakkeleti-Bakonyban is. Mangrove, alsó barnakőszenes összlet, Num- 7nulites deshayesi-3, N. sismoudai-s (részleges) fedővel. Első tengeri kapcsolat Tatabánya felé. Középsőeocén középső tagja (Ej^): ( Assilina spira-s szint): Délnyugaton foly- tatódik a sekélytengeri üledékképződés. A magas-bakonyi szigettengerre az oszcillációs üledékképződés jellemző. Északkeleten kiemelkedés, intralutéciai denudáció Balinka, Bakonycsernye, Dudar stb. környékén, majd kezdődő láposodás. Paralikus medencealakulás (felső barnakőszenes rétegcsoport). Középső eocén felső része (Ej^): Nummulites perforatus-os transzgresszió. Kap- csolat a középhegység északkeleti területeivel és tovább északkelet felé, vala- mint a Balatontól délre kialakult tengerággal. Délnyugaton a mészkő egyre glaukonitosabb, északnyugaton újra tengerszorosok képződnek; helyi és exo- tikus törmelékfelhalmozódás. Mélyülés északkeleten; a Velencei-hegység felől fokozódó tufa-anyag szolgáltatás. Délkeleten kis süUyedékek láncolata alakul ki, endemikus faunákkal, kissé szenes fedőképződményekkel; felfelé viszonylag sok a klasztikum és piroklasztikum. Középső- és felsőeocén határa (E2/E3): prepireneusi— balkáni (illír) mozgások. Kiemelkedés a Magas-Bakonyban és a medenceperemeken, egyébként csak fácies- változások . Dudich — Kopek : Bakony és környéke eocén ősföldrajzának vázlata 427 \ A 7. ábra. A Bakony-Vértes eocénjének ősföldrajzi térképvázlata. A középs6eocén[elejének folytatása (Ez'**), a Numrmdí- te» laevigaivs-os szint felsó része. Jelmagyarázat: 1. A tengerelónyomulás iránya, 2. Valószínű partvonal, 3. Szerkezeti vonal, 4. Tengeri képződmények (mészkő), 5. Paralikus és laguna-képzödmények (kőszéntelepek, agyag, agyagmárga, fekü-konglomerátnm), 6. Fácieshatár Eig. 7. Paleogeo^aphic Sketch Map of the Bakony-Vértes Eocéné. Early Middle Eocéné (Ez'*’), Upper part of the Nxtmmulites iaevigatvís Horizon. L e g e n d : 1. Dírection of transgression, 2. Probable shoreline, 3. Structural Une, 4. Maríné sediments (Limestone), 5. Paralic and lagoonal sediments (coal seams, clay, clay mari, basal conglomerate), 6. Facies boundary Eig. i. Palrogeographlc Sketch Map of the Bakony-Vértes Eocéné. Lower part of the Middle Eocéné Assüina gpira horizon (Ez"). L e g e n d : 1. Direction of transgression, 2. Probable shoreline, 3. Structural line, 4. Maríné sediments (limestone), 5. Area,^ezposed^to^the intralutetian denudatlon 428 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 9. ábra. A Bakony-Vértes eocénjének ősföldrajzi térképvázlata. A középsőeocén Assüina spira-s szint felső részének és a Nummulitet perforatus-os kőszénösszlet képződésének szakasza (Ej***). Jelmagyarázat: 1. A tengerelőnyomu- lás Iránya, 2. Az üledékképződés határvonala, 3. Szerkezeti vonal, 4. Tengeri képződmények (mészkő), 5. Felkutatott és feltételezett lápmedencék, 6. Fácies-határ Fig. 9. Paleogeographlc Sketch Maps of the Bakony-Vértes Eocéné, üpper part of the Middle Eocéné Assüina spira Horizon and the Nummulües perforatus bearing brown coal sequence (Ez^**). L e g e n d : 1. Directlon of transgres- sion, 2. Oontours of sedimentatlon, 3. Structnral iine, 4. Marine sedlments (Umestone) 5. Ezplored and assumed swamp basins, 6. Facies boundary 10. ábra. A Bakony- Vértes eocénjének ősföldrajzi térképvázlata. A középsőeocén NummuUtes perforatm-os szint (Ez®*). Jelmagyarázat: I. A tengerelőnyomulás iránya, 2. Oledékképződés határa, 3. Szerkezeti vonal, 4. Fácies-határ, 5. Tengeri képződmények (mészkő), 6. Szigettengeri, uralkodóan törmelékes-meszes képződmények, 7. Tengeri medence képződmények (márga, agyagmárga, aleurlt), 8. Tufatartalom Fig. 10. i-aieogeographic Sketch Map of the Bakony-Vértes Eocéné. Laté Middle Eocéné, Nimmuliles perforatus Horizon (Ez®^). L e g e n d : 1. Dlrection of transgression, 2. Contours of sedimentatlon, 3. Structural line, 4. Facies boundary, 5. Marine Úmestones, 6. Archipelagic, mainly clastio-carbonatio sediments, 7. Offshore, sublittoral sediments mari, clay mari, siltstone), 8. Volcanic tuff content Dudich — Kopek : Bakony és környéke eocén ősföldrajzának vázlata 429 // ábra. A Bakony és Vértes eocénjének ősföldrajzi térképvázlata. A középsóeocén Nummuliies miüecaput-os szintje (Ej®*’). Jelmagyarázat: 1. A tengerelönyomulás iránya, 2. Üledékképződés határa, 3. Szerkezeti vonal, 4. Tengeri képződmények (mészkő-mészmárga), 5. Tengeri medence-képződmények (márga, agyagos aleurit), 6. Eácles- határ 7. Tufatartalom Fig. 11. Paleogeographic Sketch Map of the Bakony-Vértes Eocéné. Laté Middle Eocéné, Nummuliies milleeaput Horizon (£2®**). L e g e n d : 1. Direction of transgression, 2. Contours of sedimentation, 3. Structural line, 4. Maríné, oear-shore sediments (liraestone, calcareous mari), 5. Maríné off-shore sediments (mari, clayey limestone), ö. Facies boundary, 7. Volcanic tuff content 12. ábra. A Bakony-Vértes eocénjének ősföldrajzi térképvázlata. A felsőeocén eleje (E3I). Jelmagyarázat: 1. A tengerelönyomulás iránya, 2. Az úledékképződés határa, 3. Szerkezeti vonal, 4. Fácies-határ, 5. Medence- képződmények (agyagmárga, homokkő), 6. Lithotharaniumos mészkő és homokkő váltakozása, 7. Andesittufa és lávatartalom, 8. Andezíttufatartalom Fig. 12. Paleogeographic Sketch Map of the Bakony-Vértes Eocéné. Early Laté Eocéné (E3I). L 0 g e n d : 1. Direction of transgression, 2. Contours of sedimentation, 3. Structural line, 4. Facies boundary, 5. Maríné offshore sediments (clay mari, sandstone), 6. Altematlng Lithothamnian limestone and sandstone, 7. Andesite tuffs and andesite iavas, 8. Andesite tuff content 430 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Felsőeocén (E^): Priabonai, Nummulites fabianii-s transzgresszió. Délnyu- gaton medencealakulás (Halimba), a Magas-Bakonyban abráziós konglome- rátum, majd lagunás agyaglerakódás. Az Északkeleti-Bakonyban homokkő és lithothamniumos mészkő váltakozása. A délkeleti sávban részben hiányzik, részben mészkőkifejlődésben van meg, vulkanogén összletre települve. Irodalom — References Dudich, E. (1977): Eocéné sedimentary formations and sedimentation in the Bakony Mountains, Transdanubia, Hun* gary. Acta geol. Ac. Se. liung. 21 (1 — 3), 1—21., Budapest DtiDiCH E., Komlóssy Gy. (1969): ősföldrajzi-szerkezeti szempontok a magyar bauxit korkérdéséhez. Földt. Közi. 99/2, 155 — 165., Budapest Gidai, L. (1971): Les relations stratigraphiques de l’Eocéne de la région NE de Transdanubie. MÁFI Évk. 54, 4, Eoc. Koll., I, 363—369., Budapest Gidai, L. (1972): A dorogi terület eocénje. MÁFI Évk. 55/1, 1 — 140., Budapest Gidai, L. (1977): Subdivision et détermination d’áge des formations de l’Eocéne inférieur du Nord-Est de la Transda- nubie. Acta geol. Ac. Se. hung. 21/1 — 3, 23—35., Budapest Gidai L. (1978): Az ÉK-dunántúli eocén képződmények ősföldrajzi viszonyai. Földt. Közi. 108, 549—563., Budapest Kopek, G. (1968): Geofazies-Probleme des Eozans im Transdanubischen Mittelgebirge (üngam.) Geol. Zbomik-Geol. Carp., 19, 161 — 177., Bratislava Kopek G., Dddich, E., Kecskeméti, T. (1971): L’Eocéne de la Montagne du Bakony. MÁFI Évk. 54/4, Eoc. Koll I., 201 — 231., Budapest Kopek, G., Dddich, E., Kecskeméti, T. (1972): Essaicomparatif sur la paléogéographie éocéne de la Transdanubie et de la Slovaquie du Sud. Zbornik geol. vied, ZK, 17, 147—164., Bratislava Szabó E. (1976): A dunántúli karsztbauxittelepek genetikai kérdései. Áit. Földt. Szemle 9, 21—66., Budapest Outlines of the Eocéné Paleogeography of the Bakony Mountains (Transdanubia, Hungary) E. Dudich, G. Kopek Paleocene — Early Lower Eocéné Pc* — Ej* Emersion, Continental peried with denudation. Prevailing Chemical weathering (later- ization) of the Little Piain and Pelso ranges, transportation by areal erosion and accumul- ation of lateritic and bauxitic raaterials on the karsted and block-faulted surface of Mesozoic carbonate (inainly dolomitic) rocks. Laté Lower Eocéné Ej* Transgression of the ,,Mediterranian” (Tethys) sea from the SW (Northern Italy, Southern Austria, Zala Basin). Lagoonal and near-shore sedimentation with relativeíy small amounts of coarse terrigenous detritus (only of abrasive origin), due to low relief energy of the Coastal zone. Normál marine (sublittoral, nummulitic) carbonate sediments in the zone of Devecser — Városlőd. Lower/ Middle Eocéné boundary Ej/Ej The first (uncertain) traces of dacitic tuffs show up. Oscillation of the coast line, local unconformities (infralutetian unconformity) in the SW subarea. Early Middle Eocéné (Early Lndetian) E^* Transgression characterized by the species Nummulites laevigatus, first of all in the SW subarea. BasaJ gravel and conglomerate, mostly with exotic pebbles. A second wave of marine advance attains the NE subarea, passing through narrow channels of the NW (High) Bakony subarea. At somé places mangrove vegetation; formation of the lower coal bearing series covered (in part) by marine limestones with Nummulites deshayesi and N. sismondai. The first connection is established with the Tatabánya Basin. Middle Mid-Eocene (Middle Lutetian) E^* Shallow maxine sedimentation keeps going on in the SW. An archipelago of oscillatory character is developed in the NW. Emersion in the NE: the so-called intra-lutetian de- nudation period with the formation of the variegated interclay in the surroimdings of Balinka, Bakonycsemye and Dudar. Dudich — Kopek : Bakony és környéke eocén ősföldrajzának vázlata 431 Laté Middle Eocéné (Lale Lutetian) Ej® Transgression characterized by the species Nummulites perjoratvLS. Enlarged and stabilized marine communication with the NE region of the Transdanubian Central Mountains (Dorog Basin ete.) and farther to the North (with the Central Carpathian Paleogene in Southern Slovakia), and with the sea arm South of Laké Balaton. In the SW, the limestones grow ever more glauconitic. In the NW, the development of the archipelago is aecentuated, local and partly exotic detritus is being deposited. In the NE, in paralic basins the swamps of the upper coal bearing series are developed, over the variegated interclay and locaUy on hasal gravels. (There heis been found Laté Lute- tian narmoplancton in the variegated interclay.) The basin gets deeper. Volcanic ash is arriving from the East (Velence Hills). In the SE, a series of small depressions comes intő being, with rather endemic faunas, and more or less coal bearing (lignitic) clays. Higher up in the sequence the proportion of clastics and pyroclastics increases. Middle f Upper Eocéné houndary Ej/Ej Prepyrenean-balkanic (= lUyrian) movements: uplift and emersion in the NW Ba- kony and displacement of the shore line seawards. In the basinal areas (SW and NE) facies changes (coarser intercalations). Upper Eocéné Eg The ,,Priabonian” transgression characterized by the presence of Nummulites fabianii. Deepening of the basin in the SW (Malimba Basin). Deposition of abrasional conglomer- ates and lagoonal clays and shales in the NW Bakony. Alternation of sandstones and Lithothamnian limestones in the NE Bakony. — The sediments of the Laté Eocéné arte mostly missing in the SE, at somé places nummulitic and lithothamnian limestones are known to occur overlying andesite agglomerates and tuffs. (Volcanic activity seems to have cuLminated during the Laté Eocéné in both the SW and the E areas.) The upper part of the Upper Eocéné is missing, due to complete emersion and removal. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 432 — 449 A Bakony hegységi Nummulites-fauna paleobiogeográfiai áttekintése* Dr. Kecskeméti Tibor (8. ábrával) Összefoglalás; A tanulmány alsóeocén, alsó- és középsőlutéciai, valamint felső- oocén tagolásban ismerteti a gazdag NummuHtes-faxina összetételét és területi eloszlását. A felsőlutéciumban a Déli-, Magas- és EK-Bakony közötti faunakülönbségek 3 kisebb biogeográfiai egység elkülönítését indokolják. Más faunákkal való összehasonlítás és a rokonsági fok quantitatív elemzése alapján a bakonyi Nummulites-fauna a mediterrán faunaprovincia észeki peremén kialakult faunák sorába tartozik s a keletatlanti és ázsiai— indiai provinciák felé mutat kapcsolatot. A felsŐeocónben az ÉK-Bakonyban jelent- kező ún. boreális faunaelem jelenléte az északi faunaprovincia felé kialakuló kapcsolatra utal. A terület Niim,mulites-íabnná,iá,ról kimondottan paleobiogeográfiai tanulmány még nem jelent meg. Csak az ősföldrajzi és fejlődéstörténeti vázlatok érintik a témát s szolgáltatnak hozzá értékes adatokat (Szőts E. 1956; Mészáros M.— Dudich E. 1962, 1966; Dubay L. 1962; Kopek G. 1964; Kecskemétit. 1971, 1973; Kopek, G. —Dudich, E.— Kecskeméti, T. 1972; Kopek G. 1979). A vizsgálatokhoz az alapot a bakonyi eocén szelvények Nummuliteseinek részletes taxonómiai és rétegtani feldolgozási eredményei szolgáltatták. A szel- vényeket — többségük jó magkihozatalú mélyfúrás — úgy választottuk ki, hogy azok a bakonyi eocén képződményeket területileg és időben minél telje- sebben lefedjék, illetve feltárják. A mintegy 50 szelvény közül a legfontosab- bak térképi helyét az 1. ábra mutatja. Időegységenként (emelet és alemelet) történő áttekintésünk során elsőként mindig azt vizsgáljuk, hogy milyen Nummulites-ía,una> található a vizsgált területen. Utána összevetjük a faunát más területek faunáival (jellemző voná- sok, hasonlóságok és különbözőségek, rokonsági fok megállapítása stb.), végül keressük a fauna kialakulásának okait, figyelembe véve a környezet, az ős- földrajzi helyzet és a szerkezeti mozgások meghatározó, illetve befolyásoló szerepét. Megállapításainkat igyekeztünk minél egzaktabbá tenni, ezért ahol lehetett matematikai megközelítést alkalmaztunk. A faunák diverzitását a Williams- féle diverzitási indexszel, rokonsági fokát a jACCARD-koefficienssel fejeztük ki. Faunáink elemzésénél abból indultunk ki, hogy az egyes fajok melyik paleo- biogeográfiai egységhez tartoznak. Besorolásuk Blondeau, A. (1972) fauna- provincia-beosztása alapján történt. Provinciái közül a mediterrán, a kelet- atlanti és az ázsiai— indiai faunaprovincia fontos számunkra. A faunaprovin- ciák elhelyezkedését a számunkra legfontosabb középsőeocénben a 2. ábra mutatja. • Előadva az Általános Földtani Szakosztály és az Őslénytani- Rétegtani Szakosztály ősföldrajzi Ankétjén 1978. nov. 9-én. A téma bővebben, elsősorban a helyigényes faunisztikai részletekkel kiegészítve, az Annales Hlst.-nat. Mus. Nat. Hung. 70. kötetében van kifejtve. Kecskeméti: A Bakony hegységi Nummulites fauna paleobiográ fiája 433 I. ábra. A bakonyi eocén képződmények elterjedése a fontosabb feltárások, valamint biogeográfiai egységek feltün- tetésével. Jelmagyarázat: 1. Fúrások, 2. Felszíni feltárások, 3. dekélytengeri-, 4. Szigettengeri-, 5. Meden- cefáciestartomány Fig. 1. Extension des formations éocénes du Bakony avec indicatiap onss affleurements plus importants et des unités biogéographiques. Légende: 1. Sondages, 2. Affnairements du surfake Domaines faoiologiques: 3. de mer peu profonde, 4. arohipélagique, 5. de bassin A bakonyi Nummulites-iaMWdu ősföldrajzi helyzete és összetétele alapján a mediterrán faunaprovincia északi pereméhez tartozik. Összetétele, jellege és változásai a mobilis selfrégióban való kialakulásra és egzisztálásra utalnak. Ezt a szerkezeti mozgások és az üledékképződés menetének vizsgálata is alá- támasztja (Kopek G. 1964; Dudich E. 1977). A bakonyi Numrnulites-ídunna, összességében mind faj- (57 taxon), mind egyedszámban (a minták többségében kőzetalkotó mennyiségben) gazdag, s Európa leggazdagabb Nummulites-íaMnéui közé tartozik. Emeletekre, illetve 434 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. A Nummulitesek faunaprovinciái (Blondeau A. 1972 után). 1. Mediterrán, 2. Kelet-atlanti, 2a. Északi (bore- ális), 3. Ázsiai-indiai, 4. Indonéziai-nyugat-pacifikus, 5. Nyugat-atlanti Fig. 2. Les provinces faunistiques des Nummulites (d’aprés Blondraü, A. 1972.) 1. Méditerranéenne, 2. Atlantique orientale, 2a. Boréale, 3. Indo-asiatique, 4. Indonése— Paclfique occideutale, 5. Atlantique occidentale alemeletekre bontva azonban ez a megállapítás nem ilyen egyértelmű. Ugyanis az alsóeocén kis, a középsőeocén nagy, a íelsőeocén pedig közepes diverzitású Nunwitdites-íainnát tartalmaz. Alsóeocén fauna Alsóeocén Nummulites -fsiuna, csak a Déli-Bakonyban fordul elő. Biztosan csak a Devecser (Dv.) 2. sz. fúrásból ismerünk ilyen korú faunát (Dudich E.— Hőriszt Gy. 1964). Itt a 208,0—209,0 m közötti minta egy kis diverzitású (1,2) faunát tartalmaz, melynek 3 jellegzetes alakja van. Az egyik a N. burdi- gale7isis-\\ez, a másik a N. rotularius -hoz, a harmadik a N. parischi-hoz hason- lít. Közelállásuk e 3 fajhoz kétségtelen, belső jellegeik beható vizsgálata s a típusos példányokkal való összehasonlítása azonban azt mutatja, hogy a deve- cseri példányok nem azonosíthatók a fenti fajok típusos példányaival. Számos jellegükben már túlhaladták azok fejlődési fokát, ezért külön taxonnak tekint- jük őket s egyelőre a megfelelő fajok affinis alakjaként jelöljük meg azokat. A devecserivel egyező összetételű Nummulifes-ísiuiiát hazánkban sem a Déli-Bakonyból, sem máshonnan nem ismerünk. A Déh-Bakony többi, mély eocén Nummulites -Í8imiái& (Szőc, Balatonhegy; Sümeg, Darvastó) szorosan a N. laevigafus-os összlethez csatlakozik, ezért attól biosztratigráfiailag elvá- lasztani nem lehet. Kecskeméti: A Bakony hegy ségi Nummulites fauna paleobiográfiája 435 A típusos N. burdigalensis , N. patrschi és N. rotularius túlnyomórészt a mediterrán faunaprovincia északi jieremén (Adour- medence, a svájci Schlieren- flysch és Gurnigelflysch, Verona és Vicenza környéke, DNy-Szlovénia, az ausztriai Waschberg és Michelsberg, a Kis-Kárpátok, a Lengyel-Tátra, az Ukrán- és Keleti-Kárpátok, Dobrudzsa, Bulgária, Krím és Törökország) {ScHAUB, H. 1951; Kapellos, Ch. 1973; Papp, A. 1962; Vanova, M. 1963; Belmustakov, E. 1959), kisebb mértékben a déli peremen (Algéria, Egyiptom), valamint egyes területekre korlátozódva (EK-Irán, K- Afganisztán) az ázsiai — indiai faunaprovinciában fordulnak elő. Általában közepes diverzitású faunák alkotásálmn vesznek részt. E faunák állandó eleme a N. partschi; a N. burdigalensis és a N. rotularius megszakított előfordulásban az észeki mediterrán sávban, utóbbi az ázsiai— indiai fauna- provinciában is gyakori. Szívesen asszociálódnak egymással is. E fajok rétegtani helyzetére, illetve a faunaprovincia nyugati és keleti részén megfigyelhető különbözőségére itt nem térünk ki, mivel azt egy korábl)i dolgo- zatunkban részletesen ismertettük (Kecskeméti, T. 1971). A Bakonyhoz legközelebb DKy-Szlovéniában Ajdovsöina, Goriska Brda és Brkini közelében fordul elő a N . burdigalensis és N . partschi a felsőcuisiben (Pavlovec, R. 1963). Távolabb É-Olaszországban Brusaferri (Rozlozsnik, P. 1929), Monté Baldo (Schaub, H. 1962a) és a Paderno d’Adda (Schaub, H. 1968) cuisi üledékeiből mindhárom faj ismert a bakonyival azonos kőzettani kifejlődésben. Természetesen a cuisi tenger Nummulites -ía.\ink\á\)dii\ számos más - elem- zésünk szempontjából nem lényeges, de egyél)ként fontos — faj is élt. Ezek a N ummulites-ía,\ji\\s, jelentős fejlettségéről tanúskocbiak. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy egyes evolúciós sorok első nagy fejlődési szakasza a cuisium végén kezdett lezárulni. Ez figyelhető meg a N . pernotus- burdigalensis és a N. praecur sor -partschi fejlődési sor esetében is. Az előbbil)en a N . burdigalensis, utóbbiban a N . partschi s az oldalágon fejlődő N . rotularius jelentette egy-egy fejlődési jieriódus végalakját. Egyidejűleg a végalakokból már korábban levált ta.xonok kezdtek kibontakozni. Ezek sok jellegükben túlhaladták a végalakok fejlődési szintjét s a megfelelő taxonok továl)l)fejlődő alakjainak tekinthetők. Az ősföldrajzi és faunisztikai adatok azt mutatják, hogy a cuisi tenger DNy-i irányból, Szlovénia, É-Olaszország felöl érkezett a Bakony területére. E ten- ger Nummulites -ía,\má,]k\)a,x\ jelentős szerepet játszhattak a fenti továbbfejlődő alakok is, melyeket az előbbiekben N . aff. burdigalensis , N . aff. partschi és N. aff. rotularius névvel jelöltünk. Fejlődési szintjüket tekintve ezek evolúciós soruk legfelső cuisi szaka.szába illeszthetők be (Kecskeméti, T. 1973, 1977). Ennek alapján arra következtethetünk, hogy a tenger csak a legfelső cuisium- ban nyomult be a Bakony DNy-i részére, így Devecser vidékére is és stabili- zálódva teret adott e sajátságos Nummulites-ía,\maü kialakulásának. Közép sőeocén faunák A középsőeocénből gazdag, többnyire nagy diverzitású Numynulites-íaMnéi- kat ismerünk. A faunák alemelet szinten többé-kevésbé jól elkülöníthetők egymástól. 436 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Alsólutéciai faunák A Dcli-Bakonyban és a Magas-Bakony nyugati és déli peremén, valamint a Dudari-medencében mutatkoznak. Rétegtanilag is elkülöníthető asszociá- ciók általában közepes diverzitású faunákat alkotnak. A N . laevigatus-Bzmt mintáinak faunája területi átlagban 4,2-es diverzitású. Legnagyobb diverzitás a Csehbánya (Cseh.) 1. sz. fúrásban volt megfigyelhető 4, 5-ös értékkel. Össze- liasonlításul: a párizsi-medencei Chamount-en-Vexin megfelelő faunájának di- verzitása 0,8 (Blondeau, A. 1965), a Vicenza-környéki Chiampoé (Cava Lo- vata) 2,1 (ScHAUB, H. 1962). A számos szelvény több mint száz mintájának faunisztikai adataiból meg- lehetősen változatos faunakép bontakozott ki. Kialakításában az összes — ré- tegtanilag, vagy a Nummulitesek továbbfejlődése szempontjából — fontos Nummulites-cs,o\iOxt, illetve fejlődési sor képviselői részt vettek. Közülük leg- fontosabbak a laevigatus- és a burdigalensis-perforaíus csoport tagjai, de szá- mottevőek mind rétegtani, mind biogeográfiai vonatkozásban a partschi-lorioli, a distans-irregularis és globulus-variolarius sor tagjai is. A fauna legfontosabb s többnyire leggyakoribb taxonja a jó szintjelző értékű, hálózatos N. laevigatus. Bakonyi elterjedése a Sümeg— Nyírád-Szőc—Hahm- ba — Úrkút — Kislőd —Városlöd — Csehbánya — Németbánya — Magy arpolány — Devecser községek által határolt területre esik. Itt minden szelvényben meg- található. jMellette a közepes méretű pontozott Nummulitesek a legjelentősebbek. Kö- zülük a N . gallensis a laevigatusos-s,^^^ alsó részére korlátozódik, a N. obesus pedig inkább a laevigatusos-?,zmi felső részében gyakori, de felfelé túllépi a N . laevigatus rétegtani elterjedési határát is. Földrajzi előfordulásuk a N. laevigatus-éYsl egyező, de gyakoriságuk kisebb annál. Jellegzetes faja a fauna képnek a csak déli-bakonyi areájú N. baconicus, valamint a lelőhelyek nagy részéről előkerült N. lehneri. Ritkább és sporadikus előfordulású a N. uranensis. Az Úrkút, Kislőd és Németbánya környéki szelvényekben mindig jelen van, a többi szelvényben meggyérül, olykor a hiánya is megfigyelhető. Az előbbieknél lényegesen nagyobb areájú a N. sismondai és N. deshayesi. A két nehezen elválasztható faj nemcsak a Déli-Bakonyban, hanem a Dudari- medencében is megtalálható. Általában nem nagy gyakoriságúak, de jelenlétük állandó. Rétegtanilag, bár a N . laevigatus elterjedésének felső szakaszát átfe- dik, inkább a magasabb alsólutéciai rétegekben otthonosak. A Déli-Bakony és a Dudari-medence közötti korreláció szempontjából fontosak. Fontos pontozott faj a N . praeaturicus (vö. Schatjb, H. 1962b; Kecske- métit. 1977) is. Gyér egyedszámban és megszakított, de lényegében az egész Déli-Bakonyt lefedő szórt arcában mutatkozik. Pénzesgyőr környéki (Pgyt. 31. sz. fúrás; Reehegy) előfordulása ÉK felé való terjeszkedését jelzi. A partschi-lorioli csoportot a N. praelorioli és a N. lorioli képviseli. A N. praelorioli a Sümeg— Halimba—Kolontár— Ajka— Úrkút— Kislőd— Csehbá- nya—Németbánya irányában húzódó üledéksáv fúrásaiban és feltárásaiban fordul elő gyér egyedszámban. Gyakoribb nála, a magasabb rétegtani helyzetű N. lorioli, mely túllépi főként É felé a N. praelorioli elterjedési határát, így jelenléte az egész Déli-Bakonyra kiterjed. Lelőhelyein a faunakép egyik jel- lemző alakja. A distans-irregularis csoportból a N. millecaput egy kistermetű alakja, a ScHAUB, H. által N. millecaput ,,petit.”-nek nevezett taxon (Schaub, H. 1964) Kecskeméti: A Bakony hegyséyi Nummulites fauna paleobiográ fiája 437 fordul elő, a Déli-Bakony teljes területén állandóan faunaelemként, a Magas- Bakonyban (főként Hárskút és Pénzesgyőr környékén), valamint a Dudari- medencében szórt előfordulásban, általában közepes egyedszámban. A globulus-variolarius sor tagja a N . .nieínegensis és a N. dudarensis. Előbbi eddig csak a sümegi Darvastó szelvényéből (Kecskeméti, T. 1974) került elő, utóbbi pedig a Déli- és Magas-Bakony határvidékén Csehbányáról (Cseh. 1. sz. fúrás), a Magas-Bakonyból (Pénzesgyőr, Ree-hcgy) és a Dudari mcdencél)ől (Weim-puszta) ismert. Érdekes eleme a Bakonyi alsólutéciai Nummulites-íeíunának a N. apertus. Ez a N. praelucasi ágból kifejlődött faj a striatus csoportba tartozik s a Krím- ből írták le. Hazánkban eddig csak a Magas-Bakonyból került elő Pénzesgyőr és Zirc környékéről (Pgyt. 31., Zt. 25., Zt. 51. sz. fúrás). 3. ábra. Az alsólutéciai Nummulites fajok földrajzi elterjedése a Bakonyban. 1. N. lorioli, N. millecapuí „petit”, 2. N. laevigatus, N. gaUensis, N. obesus, N. lehneri, N. baconicus, 3. N. sismondai, N. deshayesi; V = N. uranensis, Pa = N. praeaturicus. Pl - N. praelorioli, A = N. apertus, D = N. dudarensis, 6 = N. suemegensis Fig. 3. Répartition géographique des espéces de Nummulites dans le Bakony. 1. N. lorioli, N. miUecaput „petit” 2. N. laevigatus, N. gaUensis, N. obesus, N. lehneri, N. baconicus, 3. N. sismondai, N. deshayesi; ü = N. uranensis, Pa = N. praeaturicus. Pl = N. praelorioli, A = N. apertus, O = N. dudarensis, S = N. suemegensis E fajok földrajzi elterjedését a 3. ábra mutatja. Hasonló faunák a Bakonyon kívül elsősorban Ny — DNy-ra találhatók. Leg- közelebb az Isztriai-félszigeten Karojba környékén ismerünk közel ilyen ösz- szetételű faunát (Pavlovec, R. 1969). Távolabb É-Olaszországban Chiampo (SCHAUB, H. 1962a), majd még nyugatabbra az Adour-medencében Sorde- l’Abbaye (Hekb, R. — Schaub, H. 1963) és Urcuit faunája mutat erős rokon- sági fokot bakonyi faunánkkal. Kelet felé az örményországi Vedi-folyó völ- gyéből ismertet hasonló faunát Gabbieljan, \. A. (1957). A bulgáriai Lukovit 438 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet (Belmustakov, E. 1969), valamint a Pokuti-Kárpátok (Szovjetunió; Nem- Kov, G. I. 1967) NummulUes-íaMnkiaü ugyancsak jelentős fokú rokonságot mu- tat a bakonyival. Összevetettünk két távoli, ázsiai— indiai faunaprovinciába tartozó faunát is. Az északkelet-iráni Shahrud (Rahaghi, A.— Schaub, H. 1976) és a délkelet- afganisztáni Tubbi-Kotal (Kaever, M. 1970) faunaképe is még elég nagy hasonlóságot mutat a bakonyival. Ezzel szemben igen kicsi a rokonság a Pá- rizsi-medence, továbbá a Krím A'’iímmwZiíes-faunájával. Fenti lelőhelyek faunájának bakonyihoz viszonyított rokonsági fokát a jACCARD-koefficiens* alapján a 4. ábra mutatja. 4. ábra. A fontosabb alsólutécial Nummulites faunák bakonyihoz viszonyított rokonsági foka. A körök átmérője a rokonsági fokkai arányos. 1. Urcuit (40), 2. Sorde-l’Abbaye (43), 3. Chamount-en-Vexin (7), 4. Chiampo (46), 5. Karojba (43), 6. Bakony, 7. Keleti-Kárpátok (13), 8. Lukovit (20), 9. Krím (6), 10. Örményország (26), 11. ÉK-Irán (20). (Zárójelben a jAOOARD-koefficiens értéke) Fig. 4. Les degrés d’affinité des faunes de Nummulites plus importantes lutétien inférieur pár rapport á célúi du Ba. kony. Le diamétre des cercles est proportionnel au degré d’affinité. 1. Urcuit (40), 2. Sorde-l’Abbaye (43), 3. Chaumont. en-Vexin (7), 4. Chiampo (46), 5. Karojba (43), 6. Bakony, 7. Carpathes orientales (13), 8. Lukovit (20), 9. Crimée (6) 10. Arménie (26), 11. NE de l’Iran (20). (La valeur du coefficient de Jacoabd est entre paranthéses.) A koefficiens nyugaton meglehetősen magas (40—46 között ingadozik) s értéke É-Olaszországban, Isztriában és az Adour-medencében a legnagyobb. Kelet felé értéke csökken: a Pokuti-Kárpátokban már csak közel egyharmada az Adour-medenceinek s bár a Balkán-hegységben (Lukovit) és a Kaukázus- ban (Vedi-folyó) újra emelkedik, még mindig csak felét éri el a Bakonytól nyugatra levő faunáknak. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a mediterrán provincia északi peremén a faunakicserélődés zavartalan és nagyfokú volt. A faunákban jelen- A koefficiens értékét az egyszerűség és a jobb ábrázolás kedvéért 100-zal szoroztuk. Kecskeméti: A Bakony hegységi Nummulites fauna paleobiográfiája 439 tős a közös fajok száma (N. laevigatus, N. gallensis, N. obesus, N. uranensis, N. heneri, N. praeaturicus, N. lorioli). A regionális, egyes medencékben lokális eltejedésű fajok ( N. sismondi, N. 'praelorioli, illetve N. baconicus, N. dvdaren- 5Í5jviszont e perem egyes területeinek kisebb-nagyobb biogeográfiai különb- ségeit hangsúlyozzák ki. A különbségek elsősorban szerkezeti mozgások okozta földrajzi, valamint kör- nyezeti izolációra vezethetők vissza. A perem njmgati szárnyán ez az izoláció kisfokú volt; közvetlen és széles ősföldrajzi kapcsolatról tanúskodnak a faunisztikai adatok. A környezeti fel- tételek is rendkívül hasonlóak voltak (a bakonyi, isztriai, észak- olaszországi és Adour- medencei Nummulites-ía.\xnék. teljesen azonos kőzettani fáciesljen maradtak fenn). A perem keleti szárnyán már jelentősebb elkülönülés figyelhető meg. A közös fajok száma csökken s egyre több regionális és lokális faj mutatkozik. A tenger tagoltabb volta és az epikontinentális sáv szűkülése a faunakicserélő- dést lassította (bizonyos fajok némi időkülönbséggel lépnek fel itt a nyugatihoz képest), az ökológiai különbségek (elsősorban a kőzettani kifejlődés) pedig a faunák eltérő vonásait jobban kiemelték. Ehhez járul még a szomszédos fauna provinciák befolyásoló hatása, mely a faunaképben már észlelhető. A Bakony Nummulites-ídMnk]?í azt bizonyítja, hogy területünk az alsóluté- ciumbana perem nyugati szárnyához kapcsolódott. A laevigatusos transzgresz- szió DNy-ról ÉK felé nyomulva elöntötte a Déli- és Magas-Bakonyt s állandó- sulva nyílt és széles kapcsolatot létesített DNy felé. A Dunántúli-középhegység ÉK-i része ekkor még szárazulat volt, így a biogeográfiai kapcsolat erre tovább nem nyomozható. Ugyancsak nem mutatható ki ekkor közvetlen tengeri kapcsolat a szlovákiai közép-kárpáti medencék és az Erdélyi-medence felé. Utóbbi alsólutéciai fej- lődésmenete egyébként teljesen eltérő képet mutat a bakonyitól. Az Erdélyi- medencéhez legközelebb Porce^ti Nummulitesei (Bombita, (Gh. 1963) mutatnak némi faunisztikai rokonságot a Bakonnyal, ez azonban már a Déli-Kárpátok és a Balkán- hegység közvetítésével az északi perem keleti szárnyához kapcso- lódik. A mediterrán faunaprovincia déli peremének Nummulites-íojunéAvól csupán szórványosan állnak rendelkezésre adatok. Ezek a pontos összehasonlító elem- zésre sajnos nem elégségesek. Az Aquitaniai-, Párizsi-, Bruxellesi- és Hampshirei mecencék Nummulites- faunája a mediterrán faunaprovinciából több hullámban érkezett az eocén folyamán. Az alsólutéciumban az Adour-medence felől ÉNy, majd É, végül ÉK— É felé nyomulva hódította meg a laevigatusos tenger a fenti területeket (Blondeau, a. 1972). A Kummulitesek itt meglehetősen izolált ősföldrajzi helyzetben egzisztáltak s egy sajátságos, szinte csak N. laevigatus-hCA álló fauna alakult ki (a Párizsi-medence és a Bakony Nummulites-íaMnéiinaAi rokon- sági foka mindössze 7). Az elkülönült Nummulites-idtAyna, számára a kelet- atlanti faunaprovinciát alkották meg. Ezzel bizonyos fokig rokonnak tekinthető a mediterrán faunaprovinciátó az alsó/középsőeocén határán elváló ún. északi faunaprovmcia, melybe a Krím egyébként gazdag A^mm^Ziíes-faunája tartozik. A mediterrán provinciával az alsóeocénben még meglévő közvetlen és intenzív faunisztikai kapcsolat csekély maradványa a néhány közös faj. A fauna rokonsági foka a Bakony és a Krím között 6-os koefficiens értékű. 9 Földtani Közlöny 440 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet FelsőhUéciai faunák A felsőlutéciumban az egész Tethys-vidéken megfigyelhető transzgresszió a Bakonyban is gazdag és változatos Num,mulites-ídi\méi'k kialakulásának ked- vezett. Ezek a Déli-, a Magas- és az ÉK-Bakonyban egyaránt megtalálhatók. A Déli-Bakonyban általában közepes (4,3), a Magas- és ÉK-Bakonyban pedig nagy (8,1, illetve 8,8) diverzitásúak. Összehasonlításul a megfelelő faunák diverzitása a Dorogi-medencében 8,1 (Jámborné Kkess M. 1973), az Erdélyi- medencében (Leghia) 7,1 (Bombita, Gh. 1975), a Tengeri- Alpokban (Col de Braus) 3,2 (Blondeau, A. 1968). A bakonyi faunák összetételükben és fő jellegeikben a mediterrán fauna- provincia északi peremén kialakult faunákkal egyeznek, a részletekben azon- ban már eltérések vannak. E különbségek elsősorban a tenger kisebb-nagyobb medencékre, öblökre, ágakra való tagoltságától, valamint a vízmélységtől és a parttól való távolságtól függő eltérő környezeti feltételekre vezethetők vissza. Ezek alapján 3 kisebb biogeográfiai egység különíthető el, melyek nagyjából egy sekély tengeri (Déli-Bakony), egy szigettengeri (Magas-Bakony) és egy me- dence kifejlődésű (ÉK-Bakony) területtel esik egybe (vö. 1. ábra). A rétegtanilag is elkülöníthető faunák alapkarakterét a mindhárom egység- ben többnyire nagy egyedszámmal állandóan jelenlévő közös fajok adják meg. Ezek: a N . aturicus, N. perforatus, N. millecaput, N. maximus, N. variolarius, N. striatus, N. discorhinus, N. anomalus és N. anomaloides. A közös jellemvonásoknak s a fenti alapfaunának ismertetését összevontan az egyes biogeográfiai egységek vázolása előtt tesszük meg, s ott csak a fau- nisztikai különbségeket és a helyi sajátosságokat tárgyaljuk. Közös és azonnal feltűnő jellemvonása e faunaelemek többségének nagy, esetenként óriási mérete, az általában nagy egyedszám, a mikroszférás generá- ció sokszor tömeges jelenléte, valamint a közös taxonok állandó és nagy (70— 80%-os) részaránya. Mindezek nagy területeken állandósult, folyamatos és gyors faunakommunikációt biztosító tenger, s alapvetően azonos, kedvező kör- nyezeti feltételek fennállására utalnak. Az alapfaunában a burdigalensis-perforatus, valamint a distans-irregularis sor végtagjai, a N. perforatus, illetve a N. millecaput és N. maximus a legfontosab- bak. A N. perforcüits a Magas- és ÉK-Bakonyban, a N. millecaput a teljes Bakonyban, a N. maximus a Magas-Bakonyban éri el gyakorisága maximumát. Gyérebb, de fontos faunaalkotó a N. aturicus, különösen a Magas-Bakonyban. A faunák kisfr akciójában rétegtanilag is jelentős a közepes mennyiségű vona- lazott N. striatus, valamint a N. perforatus kísérőfajának tekinthető N . dis- corbinus. Az ugyancsak vonatozott kistermetű N. variolarius és N. anomalus rétegtanilag is, földrajzilag is meglehetősen tág elterjedésű, de számszerűleg mindenhol jelentős. Mindhárom biogeográfiai egységben előfordul gyéren és nem összefüggő areában a N. anomaloides. Érdekes színező eleme a bakonyi AwmmwZiíes-faunának. A déli-bakonyi biogeografiai egység faunájának mintegy 90%-át az előbbi- ekben tárgyalt alapfauna teszi ki. A maradék százalék a N. crassus, a N. maj- zoni és a N . iohannis között oszlik meg. A magas-bakonyi biogeográfiai egység faunájában szintén a változatos ösz- szetételű alapfauna teszi ki a többséget (közel 70%-ot) s ehhez járul a szintén változatos egyéb fauna. Ennek egy része csak a Magas-Bakonyra jellemző, más része még a Déli-, illetve az ÉK-Bakonyban is előfordul. Kecskeméti: A Bakony hegységi Nummulites jauna paleobiográ fiája 441 Az előbbi csoportba főként a laevigatus fejlődési sor tagjai tartoznak: a N. sordensis, N. penzesgyoerensis és a N. jmschi. Mellettük még a N. dufrenoyi és a N. zircensis számottevő. Az utóbbi csoport fajai közül a N. crasstts, a N. majzoni és a N . iohannis a Déli-Bakonyban is előfordul. Az ÉK-Bakonyban is otthonos fajok; a hálózatos N. carpenteri, a N. brongniarti, a pontozott N. meneghinii és a partschi-lorioli- fabianii sor felsőlutéciai tagja, a N. praefabianii. Az északkeleti-bakonyi biogeográfiai egység faunája az alapfaunából (70%), a magas-bakonyi fajok egy részéből (10%) és a csak itt clőíbrduló fajokból (20%) tevődik össze. Az első csoportba tartozó fajokat az előzőekben már ismertettük. A csak EK-Bakonyra szorítkozó fajok többsége a striatus cso])ortba tarto- zik. Ezek :a N . beaumonti, N. striahis ssp. minor, N . subtilis ssp. maior és a N . kopeki. Az első 3 taxon a Tatabányai-, Nagyegyházai-, Dorogi-medencében, sőt a N. striatus ssp. minor st N . subtilis ssp. maior a dél-szlovákiai Sturovoi-me- dencéből is ismert (Kecskeméti, T.— Vanova, M. 1972). A N. kopeki helyi faunaelem, elsősorl)an Dudar és Balinka környékéről ismert. IMindegyik faj közepes, nem egyszer nagy egyedszámban került elő, elsősorban az agyagosabb medencefáciesből. A discorbinus csoportot a N. discorbinus ssp. minor, a gar- nierit pedig a N . praegarnieri és a N . garnieri ssp. sturi képviseli. E kistermetű 5. ábra. A felsőlutéciai Nvmmvhtes fajok föidrajzi elterjedése a Bakorybau. 1. A. crasstis, A. wajrevi, A. ichttntiis, 2. A. carpenteri, N. brongniarti, A. neneghimi, . praefabianii, 3. A. atvrúvs, A. perfvraivs, b . niiliecapvt . h . mas inivs, A. varhlarius, A. strialvs, A. discorbinus, A. anonialus. A’, ancmaloides, 4. K. subtilis maior, A. tojeti, N. striatus minor, A. garnieri sturi, A\ beaumonti, N. praegarnieri, A. discorbinus minor; S = A. serdensis, P = K. rcnzesgyoercn- sis, Pu - X. puschi, 1) = A . dufrenoyi, Z = A. tircensis Fig. 5, Répartition géographique des espéces de Xumu'ulites lutétien supérieur dans le Bakony. 1. A', ciassus. A’. majzoni. A’, iohannis, 2. A. carpenteri, A. brongniarti. A', meneghinii. A’, praefabianii, 3. A. aturicus, A. perforatus, A. miUécapui, A. maximus. A’, rariolarius. A', striatus. A", discorbinus. A', anomalus, A. ancmaloides, 4. A', subtilis maior, A. kopeki, A. striatus minor, A. garnieri sturi. A’, beaumonti, A. praegarnieri, A. discorbinus minor; S = A'. sordensis, P = A’, penzesgyoerensis, Pu = A’, puschi, D = A’, dufrenoyi, Z = A', zircensis 9* 442 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 6. ábra. A fontosabb felsdlutáciai NummiUites faunák bakonj ihoz viszonyított rokonsági foka. A körök átmérője a rokonsági fokkal arányos. 1. Igualada (37), 2. Párizsi-medence (9), 3. Oap Mortola (50), 4. Oolli Bericl (31), 5. Monté Qargano (25), 6. Bakony, 7. Liptói-medence (33), 3. Leghia (40), 9. Krím (7), 10. Örményország (27). ;Zárójelben a jAOOARD-koefficiens értéke) Fig. 6. Degréld’affinité des faunes de Nummulües plus importantes lutétien supérieur pár rapport á célul du Bakony. Le diaraétre des cercles est proportionnel au degré d’affinlté. 1. Igualada (37), 2. Bassin de Paris (9), 3. Oap Mortola (50), 4. Oolli Bericl (31), 5. Monté Qargano (25), 6. Bakony, 7. Bassin de Lipovec (33), 8. Leghia (40), 9. Orimée (7), 10. Arraénle (27). (La valeur du coefflcient de Jaooard est entre paranthéses.) fajok szintén az agyagos fáciesben gyakoriak, ahol többnyire a str.atus csoport előbb említett tagjaival alkotnak asszociációt. A felsőlutéciai Nummulites-ÍQ,\o\L földrajzi elterjedését a Bakonyban az 5. ábra mutatja. Hasonló faunákat, a helyi faunaelemektől eltekintve, a Dunántúli-közép- hegység ÉK.-Í részéről ismerünk. Az alapfauna nagyfokú egyezése mellett több, a Bakony kisebb biogeográfiai egységére szorítkozó faj is (N. hrongniarti, N. praefabianii stb.) megfigyelhető a Tatabányai-, Nagyegyházai-, Mányi- és Dorogi-medencében. Ezek a felsőlutéciumban általánossá vált perforatus-os transzgresszió nyo- mán alakultak ki. A tenger ekkor DN’y-ról ÉK felé nyomulva elöntötte az egész Dunántúli-középhegységet (kivéve a szorosan vett Budai-hegységet). Ekkor alakult ki a Bakony— Vértes peremi süllyedék s jött létre a kapcsolat Bajna— Nagysáp irányában a Dorogi-medencével, sőt azon túl a Sturovoi-, valamint a középsőkárpáti medencékkel (Nyitrai-, Rajeci-, Túród- és Liptói- medence). A közvetlen ősföldrajzi kapcsolat a felsőlutéciai Nummulites-íaMnák alap- vető biogeográfiai egyezését eredményezte. Az egyezés mindig az egymáshoz legközelebbi területeken a legnagyobb (pl. a rokonsági fok értéke az ÉK-Ba- kony és a Nagyegyházai-, illetve a Dorogi-medence között 65, illetve 61). Távolabb Ny-ra a Pyreneusokig, K-re a Kaukázusig egy hatalmas sávban hasonló felsőlutéciai faunákat találunk. Közülük néhánynak a bakonyihoz viszonyított rokonsági fokát a 6. ábra mutatja. Kecskeméti: A Bakony kegyaégi Nummulitea fauna paleobiográfiája 443 7. ábra. A felsőeocén Nntmuvliíes fajok földrajzi elterjedése a Bakonyban, 1. N. fabianii. A', pulehellus, N. incrassalui, A. charunneti; P = A’, aff. prestuichianvii, S = A', stellatvs Fig. 7. Bépartition géographique des espéces de FvmmvliUg éocéne supérieur dans le Bakony. 1. A’, fabianii, A. pulchellvs, A. incrassalvs, A. chavannesi; P = A. aff. prestuichianvs, S «= N.'jtellatus Az adatokból jól látszik, hogy a bakonyi faunák a mediterrán faunaprovin- cia északi peremi faunáival állnak a legszorosabb rokonsági kapcsolatban. A keleti-atlanti Aquitaniai-medencével is erősebb a rokoni kapesolat mint az alsólute'ciaiban volt, ez azonban a 'perjoratv.s-OB transzgresszió faunainvázió- jának tudható be. A Párizsi-medence és a Krím biogeográfiai különállása lé- nyegében nem változott az alsólutéciaihoz képest. A mediterrán provincia déli peremének, valamint az ázsiai— indiai provin- ciának faunáiról nem állnak rendelkezésre összehasonlító adatok, ezért a rokon- sági fok megállapítása nem volt lehetséges. Pe]fcec(éri[ fanra A Déli-Bakonyban a Baliml ai-medencéből, az ÉK-Bakonyban a Balinkai- medencéből (a Szápár— Mór— Balinka háromszögben), valamint izolált folt- ban, Ürhida környékéről ismert. összetételében a. N . fohianii, N . imrasmius,N . chavannesi, N. jjnlchellvs, N. aff. prestioichianus és a N. stellatus vesz részt. Általában közepes diverzitású faunákat alkotnak. Átlagos diverzitásuk 3,2; az észak-olaszországi Prialonáé 4,1 (Roveda, V. 1961), A Tengeri-Alpokban levő Scaffarelé 3,0 (Bi oedeau, A. 1968). A legfontosabb faunaalkotó a jó szintjelző AJ . fabianii. Mindhárom terüle- ten jelentős mennyiségben fordul elő. Számszerűleg utána a N. incrassatus a leggyakoribb; a AI. chavannesi, a Ah. pulehellus és a N. aff. presíwichianus már 444 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet ritkább. Utóbbi csak a Balinkai-medencéből került elő. Érdekes alakja a fauná- nak a N. stellatus, mely csak a Haliinbai-medencéből került elő eddig. E fajok földrajzi elterjedését a 7. ábra mutatja. Hasoidó faunák a Bakonyhoz legközelebb Ságvár, Balatonbozsók, Tabajd és Csákvár mélyfúrásaiból ismertek. Távolabb a Budai-hegységben felszínen, a Mátrában a recski mélyfúrásokban (leggazdagabban az Rm. 28. sz. fúrásban), valamint a Bükk hegység DNy-i és D-i peremén ismét felszínen találhatók ilyen összetételű faunák. A Xagyegyházai- és Dorogi-medence felsőeocén Nummulites-ía,\xnk\ már némi eltérést mutatnak az előbbiektől, mivel a jellegzetes mediterrán fajok mellett már északi, ún. boreális elemeket is tartalmaznak (Nagyegyházán N. aff. prestiőichianus, N. rectus; a Dorogi-medencében Jámbobnb Kness M. 1973- as adatai szerint N. aff. rectus). Távolabb, mind Ny, mind K felé széles sávban a Pyreneusoktól a Kaukázusig, illetve ezzel párhuzamosan jóval északabbra D- Angliától a Bruxellesi-meden- cén, É-Németországon, É -Lengyelországon, Ukrajnán át a Krímig ismerünk felsőeocén Nzímmt^Ziíes-faunákat (Ferrbr, J. 1971; Blondeau, A. 1968; Hebb, R. — Hekbl, H. 1975; Rovbda, V. 1961; Vanova, M. 1972; Bieda, F. 1963; Bom- BiTA, Gh. 1975; Curry, D. 1937; Droogeb, C. W.— Marks, P.— Papp, A. 1971; Jarzewa, M. V.— Lotsch, D.— Nemkov, G. I. 1968). A két sáv Nummulites-ÍBMnk\st eltér egymástól s a mediterrán, illetve északi faunaprovinciára különül. A rokonsági kapcsolatok vizsgálata alapján egyértelműen a mediterrán faunaprovinciában jelölhető ki bakonyi faunánk biogeográfiai helye (vö. a 8. ábra. A fontosabb felsőeocén Nummulites faunák bakonyihoz viszonyított rokonsági foka. A körök átmérője a rokon - sági fokkal arányos. 1. Alun Bay, Wight (10), 2. Bruxellesi-raedenoe (10), .3. Mecklenburg (9), 4. Dnyepropetrovszk (9), 5. Soaffarel (50), 0. Priabona (62), 7. Possagno (67), 8. Bakony, 9. OluJ-Napoca (55), 10. Keleti-Kárpátok (47), 11. Örményország (50). (Zárőjelben a jAOOiRD-koefficiens értéke) Fig. 8. Degré d’affinité des faunes de Nummulites plus importantes éocéne supérieur pár rapport á celui du Bakony. Le dlamétre des cercles est proportionnel au degré d’affinité. 1. Alura-Bay, Vfight (10), 2. Bassin de Bruxelles (10), 3. Mecklenbourg (9), 4. Dniepropetrovsk (9), 5. Scaffarel (50), 6. Priabona (62), 7. Possagno (67), 8. Bakony, 9. Cluj- Napoca (55), 10. Carpathes orientales (47), 11. Arménie (50). (Valeur du coefficient de Jaccard est entre paran- théses.) Kecskeméti: A Bakony hegységi Nummulites fauna paleobiográfiája 445 jACCARD-koefficiens értékét feltüntető 8. ábrát). A N. aff. prastwichianus jelen- léte a Balinkai-medencében, valamint más boreális elemek előfordulása a Nagy- egyházai- és Dorogi-medencében, azonban már bizonyos boreális hatás érvé- nyesülésére utal. Irodalom — Bibliographie Belmustakov, E. (1959): Paléoííéne Grandes Foraminiféres. Les fossilea de BulRarie. VI, pp. 76. Belmvstakov, E. (1969): Large Foraminifera from the Lutetian of the Lukovit syncline (Northern Bulgary). Rocznik Pol. Tow. (jeol., 39, p. 265—276. Bieda, F. (1963): Duze otwornice eocenu tatrzanskiego. Larger Foraminifera of the Tatra Eocéné. Inst. Geol. Prace, 37, pp. 216. Blondeau, a. (1965): Étude biométrique et statistique de Nummulites laevigatus Bruguiére dans les bassins de Paris et du Hampsbire. Bull. Soc. Géol. Francé (7), 7, p. 268 —272. Blondeatt, a. (1968): Révision des Nummulites et des Assilines des Alpes-Maritimes. Mémoires B. R. G. M., 58, p. 27—56. Blondeau, a. (1972): Les Nummulites. Paris, pp. 255. Bombita, (Íh. (1963): Contribution á la corrélation de l’Éocéne épicontinental de la R. P. Roumanie. Bucure?ti, pp. 113. Bombi^a, Gh. (1975): Eocéné moyen-supérieur et Oligocéne inférieur des environs de Clnj. Guide micropaléontologique dn Mésozoique et du Tertiaire des Carpates Roumaines. — Bucure?ti, p. 163—174. Bombita, Gh.— Moisescü, V. (1968): Données actuelles sur le Nummulitique de Transylvanie. Mémoires B. R. G. M., 58, p. 693—729. Curry, D. (1937): The english bartonian Nummulites. Proc. Geol. Áss., 47 (part 3), p. 229—246. Droooer, C. W.— Marks, P.— Papp, a. (1971): Smaller radiate Nummulites of Northwestern Európa. Bull. Micropal. ütrecht, 5, p. 1 — 137. Dubay L. (1962): Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete a kőolajkutatások tükrében. Die Entwicklung des nörd- üchen Zala-Beckens ini Lichte dér Erdölforschung. Földt. Közi., 92, p. 15 — 39. Dubich. E. (1977): Eocéné Sedimentary Formations and Sedimentation in the Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary Acta geol. Ac. Sc. hung. 21 (1—3)., 1—21, Budapest UuDiCH E.— Höriszt Gy. (1964); Devecser környéki és KisaÉföld-peremi földtani vizsgálatok. Geologie und Enwick- lungsgeschichte dér Umgebung von Devecser. Földt. Közi., 94, p. 10—26. Ferrer, J. (1971): El Paleocene y Eocéné dél borde sur oriental de la depression dél Ebro (Cataluna). Schweiz. Pál. Abh., 90, p. 1-70. Gabrieuan, a. a. (1957): Szjein nummulitovüh gorizontov v paleogenovüh otlozsenijah Armenii. Doki. AN Arm. SSR, 25, p. 91-97. Herb, R. — Hekel, H. (1975): Nummuliten aus dem Obereozaen von Possagno. Schweiz. Pál. Abh., 97, p. 1 — 113. Herb, R.— Schaub, H. (1963): Zűr Nummulitenfauna des Mitteleozáns von Sorde-l’Abbaye (Landes, Frankreich). Eclogae geol. Helv., 56, p. 973—999. Hottinoer, L. — Lbhmann, R.— Sohaub, H. (1964): Données actuelles sur la biostratigraphie du Nummulitique médi- terranéen. Mémoires B. R. G. M., 28, p. 611—652. JAmborné Kxess M. (1973); Eocén korú Nuramulitesek vizsgálata és rétegtani értékelése a Dorogi-medence Ny-1 részén. — Étude des Nummulites éocéne dans la partié ouest du Bassin de Dorog et leur evaluation stratigraphique. Földt. Int. Évk., 55/3, p. 5 — 39. JARZBWA, M. V. — LOTSOH, D. — Nemkov, G. I. (1968): Zűr Nummuliten-fauna des mittleren und höheren Eozáns dér Deutsc.hen Demokratischen Republik. Geologie, 17, p. 418—459. Kaever, M. (1970): Die alttertiáren Grossforarainiferen Sudost-Afghanistans unter besonderer Berücksichtigung dér Nummulitiden. Münstersche Forschungen zűr Geol. Pál., 16/17, p. 1 — 400. Kapellos, Ch. (1973): Biostratigraphie des Gumigelflysches. Schweiz. Pal. Abh., 96, p. 1 — 128. Kecskeméti, T. (1971): Appréciation de quelques espéces de Nummulites pár rapport á leur valeur stratigraptiique, avec la pri.se en considération des facteurs paléogéographiques. Földt. Int. Évk. 54/4, p. 185 — 197. Kecskeméti, T. (1973): Entwicklungsgeschichte dér Nummulitenfauna des Bakonygebirges in üngam. Ann. Hist.- nat. Mus. Nat. Hung., 65, p. 31—48. Kecskeméti, T. (1974): Neue Nummuliten-Arten aus dem Bakonygebirge (Transdanubien, Ungarn). II. Teil. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 66, p. 33—46. Kecskeméti T. (1977): A bakonyhegységi eocén Nummulitesek fejlődéstörténeti rendszertana és rétegtani értékelése. Manu.script Kecskeméti, T.— Vanova, M. (1972): Nummulites of the Dorog-Sturovo basin. Zbornik geol. Vied, Západné Karpaty, 17, p. 105 — 145. Kopek G. (1964): Kifejlődési különbségek okai a Délnyugati- és Északkeleti- Bakony eocén képződményeiben. — Causes des différences de faciés dans les formations éocénes des Montagnes Bakony SW et NE. Földt. Int. Jelentése az 1961. évről, I, p. 295—306. Kopek G. (1979); A Bakonytiegység eocén képződményei. Manuscript Kopek, G.— Dudich, E. — Kecskeméti, T. (1972): Essai comparatif sur la paléogéographie éocéne de la Transdanubie et de la Slovaquie du Sud. Zbornik Geol. Vied, Západny Karpaty, 17, p. 147 — 164. Mészáros, M.— Dudich, E. (1962): Közép- és Délkelet-Európa eocénjének párhuzamosítási és fejlődéstörténeti váz- lata. Földt. Közi., 92, p. 131 — 149. — (1966): Esquisse comparative de la parallélisation stratigraphique et de l’évolution paléogéographique de l’Éocéne de l’Europe Centrale et Sud-Orientale. — Acta Geol. Hung., 10, p. 203 — 231. Nemkov, G. I. (1967): Nummulitides of the Soviet Union and their biostratigraphie significance. Moscow, pp. 318. Papp, A. (1962): Die Nummulitenfauna vöm Michelsberg (Waschbergzone) und aus dem Greifensteiner Sandstein (Flyschzone). Verh. geol. Bundesanst., p. 281 — 290. Pavlovec, R. (1963): Stratigrafski razvoj starejsega paleogena v juínozahodni Sloveniji. — Die stratigraphische Entwicklung des álteren Palaeogens im südwestlichen Teil Sloweniens. Razprave IV. razr. SAZÜ, 7, p. 421—556. Pavlovec, R. (1969): Istrske Numulitine s posehnim ozirom na filogenezo in paleoekologijo. — Istrian Nummulits with special regard to Phylogenesis an Paleoecology. Razprave IV. razr. 8AZU, XIV/4, p. 1 — 54. RahaohI, a.— Schaub, H. (1976): Nummulites et Assilines du NE de l’Iran. Eclogae geol. Helv., 69, p. 765—782. Roveda, V. (1961): Contributo allo stúdió di alcuni macroforarainiferi di Priabona. Riv. Ital. Paleont., 47, p. 153—224 446 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Rozlozsnik, P. (1929); Studien über Nummullnen. Geol. Hung., Ser. Pál., 2, p. 1—164. SOHAUB, H. (1951); Stratlgraphie und Paiaontologie des Schlierenflyschea, mit besonderer Berücksichtlgung dér paleocaenen und untereocaenen Nummuliten und Assilinen. Schweiz. Pál. Abh., 68, p. 1—222. ScHAüB, H. (1962a); Contrlbution a la etratigraphle du Nummulitique du Véronals et du Vicentin. Memoire Soc. Geol. Ital., 3, p. 59—66. SOHAUB, H. (1962b); Über einige stratigraphisch wichtige Nummuliten- Arten. Eciogae geol. Helv., 55, p. 529—551. SOHAUB, H. (1968); Le Paléocéne et l’Eocéne de Pademo d’Adda.-Les grands Foraminiféres. Memoires B. K. G. M.. 58, p. 621-624. SzOts E. (1956); Magyarország eocén (paleogén) képződményei. — L’Eocéne (Paléogéne) de la Hongrie. Geol. Hung.. Ser. Geol., 9, p. 1-320. Vanova, M. (1963); Grossforaminiferen von SoloSnica. Geol. práce, 27, p. 131—141. Vanova, M. (1972); NummuUtes from the area of Bojnice, the Upper Hron Depression, and the Budin paleogene aro- und Sturovo. Zbomik Geol. Vied, Západné Karpaty, 17, p. 5—104. Williams, C. W. (1964); Pattems in the balance of natúré. Academic Press, London, pp. 324. Aper9u paléobiogéographique sur la fauné de Nummulites du Bakony Tibor Kecskeméti D’aprés la situation paléogéographique et la composition la fauné de Nummulites du Bakony appartient á la bordűré nord de la province faunistique méditerranéenne. La composition, aspect et les variatios de la faime font allusion au développement et á l’existence dans la région néritique mobile. Ce qui est aussi prouvé pár l’étude de la succes- sion des moiivements tectoniques et de la sédimentation. Dans són entité la fauné est aussi riche en nombre d’espéces (57 taxons) et en nombro d’indivddus et appartient parmi les plus riches faunes de Nummulites de l’Europe. Or cette constatation n’est pás aussi imivoque, en ce qui concerne les ótages, resp. les sous- étages. C’est-á-dire la diversité de la fauné de Nummulites est petite dans l’Éocóne in- férieure, elle est grande dans l’Eocéne moyen et enfin la diversité est moyenne dans ’Éocéne supérieur. Fauné é o c é n e inférieur Elle ne se présente que dans le Bakony Méridional. Nous ne connaissons súrement une téllé fauné que dans le sondage Devecser 2. Lá l’échantillon provenant de 208,0 á 209,0 m contient une fauné á diversité moindre (1,2) dönt 3 formes caractéristiques. Celles-ci Bont trés proclies de N. buráig alensis, N. rotularius et de N. partschi. Or l’étude approfon- die de leurs traits intérieurs et la comparaison avec les formes typiques montre que celles de Devecser ne sont pás identifiables aux formes typiques des espéces précédentes. Dans de nombreux caractéres elles ont déjá dépassé leur degré d’évolution et á cause de cela on dóit les considérer pour taxons distincts, et nous les appelons á N. aff. burdigalensis, N. aff. rotularius et á N. aff. partschi. En Hongrie on ne connait ni dans le Bakony Méridional ni ailleur une fauné de Num- mulites á composition identique á celle de Devecser. Les autres faunes de Nummulites du Bakony Méridional á position assez inférieure dans l’Eocéne (Szőc, colline Balatonliegy; Sümeg, Darvastó) se rattachent étroi tement au complexe á N . laevigatus et biostratigra- phiquement on ne peut les séparer de celui-ci. N . buTxligidensis, N. rotularius et N. partschi typiques se présentent pour la plupart á la bordűré nord de la province faunistique méditerranéenne ainsi que limitées á certaines régions aussi dans la province faunistique indo-asiatique. Au plus proche du Bakony N. burdigalensis et N. partschi se présentent dans le Cuisien supérieur au SW de la Slové- nie. Plus lóin en ItaUe septentrionale, toutes les trois espéces sont connues, dans les assises cuisiennes de Brusaferri, Monté Baldo et de Paderno d’Adda, en lithofaciés identique á célúi du Bakony. Les données paléogéographiques et faunistiques montrent que la mer cuisienne est arrivée á la région du Bakony en direction de la Slovénie et Italie septentrionale. Les formes ci-mentionnées plus élevées pouvaient jouer aussi un rőle important dans la fauné de Nummulites de cette mer. En considérant leur niveau d’évolution on peut les ranger a la phase cuisienne la plus supérieure de leur lignée évolutive. D’aprés ceux-ci on peut y conclure que la mer n’a envahi le SW du Bakony, et ainsi aussi la région de Devecser, que dans la partié sommitale du Cuisien et y stabilisée a donné naissance au développem- ent de cette fauné de Nummulites einguUére. Kecskeméti: A Bakony hegységi Nummulites fauna paleobiográ fiája 447 F a u n e s é o c é ne m oy e n Dans l’Éocéne moyen nous connaissons des faunes de Nummulites riches, pour la plupart á grande diversité. Ces faunes sont plus ou moins bien distinguables pár niveaux des sous-étages. Faunes lutétien inférieur Elles se présentent dans le Bakony Méridional, aux bordures ouest et sud du Haut- Bakony ainsi que dans le Bassin de Dudar. Leurs associations — stratigraphiquement aussi distinguables — composent des faunes á diversité en général moyenne. En moyenne ter- ritoriale la diversité de la fauné des échantillons du niveau á N. laevigatus est de 4,2. La plus grande diversité a été observable dans le sondage Csehbánya 1. dönt la valeur était de 4,5. Pom’ comparaison: la diversité de la fauné conforme de Chaumont-en-Vexin dans le Bassin de Paris est de 0,8, et celle de Chiampo (Cava Lovata) des environs de Vicenze présente 2,1. L’image faunistique est assez variée. Tous les groupes de Nummulites importants, resp. les représentants des Ugnées évolutives — important flu point de vue stratigraphiques ou pour l’évolution future des Nummulites — ont pris part dans sa composition. Le taxon le plus important et pour la plupart le plus fréquent de la fauné est N. laevi- gatus réticulée bonne marqueur stratigraphique. A cőté d’elle les formes ponctuées N. gallensis et N. obesus sont les plus importantes. Especes encore caractéristiqucs dans l’image faunistiques: N. baconicus, N . lehneri et N. uranensis. L’aréa de N. sismoiulai et N. deshayesi est considérablement plus large que celles des espéces ponctuées préeédentes. Ces deux espéces sont retrouvables non seulement dans le Bakony Méridional mais aussi dans le Bassin de Dudar. Elles sont liabituelles dans les couches plus élevées du Lutétien inférieur. EUes sont importantes pour la corrélation entre le Bakony Méridional et le Bassin de Dudar. LTne espéce ponctuée encore importante: N. praeaturicus . N. praelorioli et N. lorioli représentent le groupe de partschi-lorioli. Le groupe distans- irregularis est représenté pár le taxon nőmmé N. millecaput ,, petit” (Schaub, H. 19C4), élément faunistique constant dans la reigion entiére du Bakony Méridional et sporadicjue dans le Haut-Bakony et le Bassin de Dudar, en général en nombre d’indi\ idus moyen. N. suemegensis et N. dudarensis présentent les membres de la série globulus-variolaríus. Un élément encore intéressant de la fauné de Nummulites du Bakony: N. apertus. La Fig. 3. montre la répartition géographique de ces espéces. Hors le Bakony on trouve de fauné pareille vers l’W et le SW en Istrie (Karojba), Italie septentrional (Chiampo) et dans le Bassin de l’Adour (Sorde-l’Abbaye, Urcuit). Dans l’orient ce sont les faunes de Nummulites de l’Arménie (VaUée de Verli), Bulgarie (Lukovit) et de Carpathes de Pokoute qui montrent une affinité de degré important en- vers celle du Bakony. C’est encore l’image faunistique de Shahrud en Irán du NE et Tubbi-Kotal en Afghanistan du SE qui présente une affinité assez élevée vers la fauné du Bakony. Pár contre l’affinité est basse en rapport des faunes de Nummulites du Bassin de Paris et de la Crimée. D’aprés le coefficient de Jaccard* la Fig. 4. montre le degré d’affinité des faunes des localités préeédentes pár rapport á la fauné du Bakony. Ces informations montrent uniformérnent qu’á la bordűré nord de la province médi- terranéenne les échanges des faunes n’étaient pás perturbés et étaient de degré important. Le nombre des espéces dans la fauné est important. Cependant les especes régionales — á extension localisée dans les différents bassins — soulignent les différences biogéographi- ques plus ou moins élevées entre les différents territoires de cette bordűré. On peut ramener cette différence premiérement á l’isolation géographique, causée pár les mouvements tectoniques et du milieu. Au flanc ouest de la bordűré cette isolation était de degré bas; les informations faimis- tiques témoignent la large et directe connexion paléogéographique. Les conditions du milieu étaient aussi extrémement pareilles (les faunes de Nummulites étaient conservées dans des lithofaciés complötement identiques dans le Bakony, Istrie, Italie septentrionale et dans le Bassin de l’Adour). Au flanc est de la bordűré on peut déjá observer une isolation plus considérable. Le nombre des espéces communes abbaisse et les espéces régionales et locak's, de plus en plus nombreuses, se présentent. La mer plus divisée et le rétrécissement de la zone épicon- tinentale ont ralenti l’échange des faunes, et les différences écologiques ont mis encore- * A l’intérét de la siuiplicité et meilleure figuration nous avons multiplié la valeur du coefficient avec 100. 448 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet plus en relief les traits différents des faunes. Y s’ajoute encore Tirifluence des provinces faunistiques limitrophes que l’on déjá observer dans l’image faunistique. La fauné de Nummulites du Bakony prouve ce que le territoire était lié au flano ouest de la bordűré dans le Lutétien inférieur. La transgression á laevigatus allant du SW vers le XE a envahi le Bakony Méridional et le Haut-Bakony et y stabilisáé elle a produit une connexion ouverte et large vers le SW. A cette époque-lá la partié nord-est de la Montagne Centrale de Transdanubie était encore térré ferme et ainsi on ne peut plus suivre en cette direction la connexion biogéographique. Faunes lutétien supérieur Dans le Lutétien supérieur la transgression — observable á la région entiére de la Téthys — a favorisé l’évolution des faunes de Nummulites aussiriches etvariées dans le Bakony. Celles-ci sont également retrouvables tant dans le Bakony Méridional et Haut- Bakony que dans le NE du Bakony. Leur diversité est en général moyenne (4,3) dans le Bakony Méridional, mais elle est haute (8,1, resp. 8,8) dans^le Haut-Bakony et dans le NIÍ du Bakony. Pour comparaison, la diversité des faunes conformes: 8,1 dans le Bassin de Dorog, 7,1 dans le Bassin de Transylvanie et 3,2 dansjles Alpes maritimes. Concernant leur composition et leurs traits principaux les faunes du Bakony corres- pondent aux faunes évoluées á la bordűré nord de la province faunistique méditerranéen- ne, mais pour les détails il y a déjá de différences. On peut ramener ces différences pre- mierement á la division de la mer en bassin plus moins grands, en golfes et chenaux ainsi qu’ aux conditions du miüeu différentes en fonction de la profondeur d’eau et de la distance pár rapport á la cóte. Sur la base de celles-ci on peut distinguer 3 unités biogéographiques plus petites qui coincident grosso modo á une région de mer peu profonde (Bakony Méri- dional), archipélagique (Haut-Bakony) et á une celle á faciés de bassin (voir: Fig. 1.) Dans toutes les trois unités ce sont les espéees communes persistantes pour la plupart en nombro d’individus élévé qui protont les traits caractéristiques des faunes stratigra- ])liiquement aussi distinguables. Lians la fauné de base N. perforatus, resp. N. millecapiU et N. maximus sont les plus importantes. N. ataricus est déjá plus rare mais présente aussi un important élément faunistique. Dans la petite fraction des faunes N. striatus en abondance moyenne et N. discorhinus sont importantes aussi stratigraphiquement. La répartition stratigraphique et géographique de N. variolarius et N. anomalus est aussi large mais elles sont partout importantes pár leur abondance. N. anomaloides présente im élément intéressant et colo- rant de la fauné de Nummulites du Bakony. La fauné de base précédemment traitée présente env. 90% de la fauné de l’unité l)iogéographique du Bakony Méridional. Le reste du pourcentage se répartit entre N. crassus, N. majzoni et N. iohannis. Dans la fauné biogéographique du Haut-Bakony c’est de nouveau la fauné de base qui prend la majorité (presque 70%) accompagnée d’autre fauné également variée. Une partié de celle-ci est caractéristique au Haut-Bakony, et l’autre partié se retrouve aussi dans le Bakony Méridional, resp. dans le NE du Bakony. La fauné de l’unité biogéographique du NE du Bakony est composée de la fauné de base (70%), d’une partié des espéees du Haut-Bakony (10%) et des espéees y localisées (20%). La Fig. 5. montre la répartition géographique des espéees de Nummulites lutétien sujjérieur dans le Bakony. Ne regardant pás les éléments faunistiques locaux nous connaissons des faunes pareilles dans la partié nord-est de la Montagne Centrale de Transdanubie. (Bassins de Tatabánya, X^agyegyháza, Mány et de Dorog.) Celles-ci sont développées pár suite de la transgression ■á perforatus devenue générale dans le Lutétien supérieur. Alors la mer allant du SW vers le NE a envahi la Montagne Centrale de Transdanubie (á l’exception de la Montagne de Buda proprement dite). C’ótait cette époque-lá oü la dépression marginale a été faite devant les montagnes Bakony et Vértes, et la connexion a pris sa naissance vers le Bassin de Dorog á Bajna et Nagysáp mérne en plus vers les bassins de Sturovo et des Carpathes moyennes. Plus lóin vers l’W nous trouvons des faunes lutétien supérieur pareilles dans une zone imraense jusqu’aux Pyrénées et vers lE jusqu’au Caucase. La Fig. 6. montre le degré d’affinitó de quelques unes entre elles pár rapport á celles du Bakony. Dans ces données il apparait bien que la plus étroite affinité des faunes du Bakony était en connexion nvec les faunes de la bordűré nord de la province faunistique méditerranéenne. Et l’affi- Kecskeméti: A Bakony hegységi Nummulites fauna paleobiográfiája 449 nité était plus ótroite mérne avec lo Bassin d’Aquitaine de l’Atlantique orientale que dana le Lutétien inférieur, mais on peut l’imputer á l’invasion faunistique de la tranagreasion á perforáttis. La situation biogéographique distincte entre le Bassin de Paris et la Crimée n’a pás étó changóe pár rapport au Lutétien inférieur. Fauné é o c é n e supérieur Elle est connue dans le Bassin de líalimba (Bakony Móridional) et dans le Bassin de Balinka (N’E du Bakony) ainsi que dans un lambeau isoló á Űrhida. A’, fabianii, N. incrassatus, N. chavannesi, N. pulchellus, N. aff. prestwichianus et N. stellatus prennent part dans sa composition. En général elles forment les faunes á diver- sité moyerme. Leur diversité moyenne: 3,2; celle de Priabona en Italie septentrionale: 4,1; et ceUe de Scaffarel dans les Alpes maritimes; 3,0. L’élément faunistique le plus important est le bon marqueur stratigraphique N. fabianii. Elle se présente en abondance considérable á tous les trois territoires. Aprés elle c’est N. incrassatus qui est la plus fróquente numériquement; N. chavannesi, N. pulchellus et A^. aff. prestwichianus sont déjá plus rares. Cette derniére-ci n’est provenue que du Bassin de Balinka. Une forme intóressante de la fauné est N. stellatus qui n’est provenue jusqu’ici que du Bassin de Halimba. La Fig. 7. présente la répartition góographique de ces espéces. Le plus proclie du Bakony on connait des faunes pareilles dans les sondages de Ságvár, Balatonbozsok, Tabajd et de Csákvár, plus lóin dans la Montagne de Buda á la surface, dans la Montagne Mátra dans les sondages de Recsk, et de nouveau á la surface aux bor- dures sud-ouest et sud de la Montagne Bükk. Les faunes de Nummulites des Bassins de Nagyegyháza et Dorog montrent déjá cer- taine diffórence pár rapport aux prócódentes, cár á cőtó des espéces móditerranóennes caractóristiques elles comprcnnent dója des soi-disants élóments boróaux {N. aff. prést- wickianus et N. rectus á Nagyegyháza, N. aff. rectus dans lo Bassin de Dorog). N^ous connaissons plus lóin les faunes de Nummulites éocéne supérieur tant vers TW que vers l’E dans une zone large dós les Pyrénóes jusqu’au Caucase, resp. parallélement á celle-ci dés le S de TAngleterre á travers le Bassin de Bruxelles, le N de TAllemagne, le N de la Pologne et l’Ukraino jusqu’á la Crimée. Les faunes de Nummulites des deux zones se distinguent et se séparent en provinces faunistiques méditerranéenne, resp. boróale. D’aprés l’étude des relations d’affinitó on peut uniforrnément désigner la position biogéographique des faunes du Bakony dans la province faunistique méditerranéenne (voir: Fig. 8. présentant les valeurs de Jaccard.) Mais la présence de N. aff. prestwichmnus dans lo Bassin de Balinka et celle d’autres éléments boróaux dans les Bassins de Nagy- egyháza et Dorog fait déjá allusion á l’apparition de certaine influence boréale. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1980) 110. 450 — 455 Ostracoda együttesek paleobiográfiai jelentősége Dr. Monostor'^ MiJclós* Összefoglalás: A környezet változásait érzékenyen jelző ostracoda együttesek vizsgálata kiválóan alkalmas az egykori ősföldrajzi viszonyok rekonstruálására. A vizs- gálatok közül az egyedszámokat is figyelembe vevő statisztikus elemzések adják a leg- jobb eredményt. Nagy mintaszámú, rétegről rétegre végzett vizsgálatokból jól lehet követ- ni az ősföldrajzi változások tendenciáit. E vizsgálatok sikeresen folynak a magyarországi paleogén képződmények esetében is. Ostracodák mint környezetjelzők Az ostracodáknak az egykori környezeti viszonyok rekonstruálásánál, az ős- földrajzi kép megalkotásánál két okból is kiemelkedő jelentősége van. Milli- méter körüli méreteik miatt viszonylag kis mennyiségű kőzetmintából is ki- nyerhetők, ráadásul — - ellentétben egy sor más mikroszkopikus kicsinységű szervezettel — képviselőik édesvizekben és a tengervízben egyaránt előfordul- nak. Tovább növeli jelentőségüket az is, hogy igen gyakran nagy egyedszám- ban fordulnak elő, ami lehetővé teszi a modern környezeti vizsgálatoknál nél- külözhetetlen statisztikus faunaértékelést. Asszociációk és ősföldrajz Az ostracodák szinte minden vízi környezetet meghódítottak (újabb adatok szerint közéjük tartoznak pl. a Tardigradák mellett a legmagasabb hőmérsék- let elviselésére képes soksejtű állatok). Nem jelenti ez azonban azt, hogy érzé- ketlenek lennének a környezet változásaival szemben. Egyes fajaik, gyakran genusaik is többé-kevésbé szigorúan meghatározott környezeti határok között képesek élni. Ezek a határok fizikai, kémiai, biológiai tényezők által szabá- lyozott létfeltételi határok. Miután az említett tényezők alakulását ősföldrajzi viszonyok (a tengerek és szárazföldek viszonyának változásai, a domborzat és a klíma változásai) szabályozzák, az ősföldrajzi viszonyok rekonstruálá- sára igen jó eszköz ezeknek a mikroszkopikus méretű rákvázaknak vizsgálata. A kiindulópont tehát a paleoökológiai vizsgálat. A legjobb eredményeket a csoport-ökológiai vizsgálatok adják. Egy-egy mintából előkerülő ostracoda fauna többnyire több fajból áll, de a fajok száma ritkán nagy. A több faj értékeléséből eredő előny nyilvánvaló: az egyes fajok létfeltételi határai (egy- egy környezeti tényezőre vonatkoztatva a legkisebb és legnagyobb érték, melyek között az adott faj eredményesen fejlődhet) nem esnek egybe. A fajok összesített vizsgálatából így még jobban megközelíthetjük az egyes környe- ELTE, Őslénytani Tanszék Monostori: Ostracoda együttesek paleobiográfiai jelentősége 451 zeti tényezők egykori valóságos értékeit, mert azoknak bele kellett esniük abba a szűkebb zónába, mely közös a vizsgált együttes valamennyi fajára nézve. A viszonylag kis fajszám egy mintán belül azért előnyös, mert egy na- gyon sok összetevőjű együttes megfelelő értékelése rendkívül nehéz feladat. Éppen az ősföldrajzi viszonyok szüntelen változásai miatt állandó változás- ban vannak az élővilág környezeti feltételei is a Föld minden pontján. Nehéz feladat és nem is túlzottan célravezető ebből a folyamatból egy-egy pontot önkényesen kiragadva vizsgálni. Ősföldrajzi viz.sgálatok céljaira egy meghatá- rozott terület sok .szelvényének részletes feldolgozása alkalmas. Nem elegendő, sőt egyes esetekben kifejezetten félrevezető pusztán az asszociációk faji össze- tételének összehasonlítása, szükséges az egyes fajok egyedszámának felhasz- nálása is. Az együttesek ös.szegyedszámához képest elenyésző mennyiségben jelentkező ( (járulékos) fajokat ilyenkor célszerű figyelmen kívül hagyni. Egyes példányok könnyen kerülhetnek át életkörnyezetüktől teljesen idegen viszo- nyokkal jellemzett területre. Igazán jellemzőeknek a tömeges együttes-alko- tókat kell tekintenünk A vizsgálat során elsősorban a környezetalakulás tendenciájának alakulását kell vizsgálnunk. Már előző két hasonló témával foglalkozó cikkemben (Mo- nostori M. 1973, 1978.) is említettem, hogy a környezeti rekon.strukciót több olyan tényező is nehezíti, mely a rendelkezésünkre álló anyag sűrítettségéből és hiányosságából ered. Ezek közül az egyidejű áthalmozás, illetve a mintavétel során szükségszerűen ö.sszekeveredő egykori együttesek problémája bonyolítja olykor feladatunk megoldását. Szelvényben rétegről rétegre vett nagyszámú minta vizsgálata lehetővé teszi számunkra az így jelentkező átfedések felis- merését és az ősföldrajzi-környezeti kép helyes megrajzolásának lehetőségét adja, míg a kiragadott, pontszerű vizsgálat esetleg teljesen félrevezető lehet. Tendencia-vizsgálat szükséges azért is, mert a környezeti változások nagyon gyakran oszcillatív jellegűek. Az ilyen rétegsorokból kiragadott minták az egy- kori környezetről — földtani időmértókkel mérve — csak nagyon szegényes jellemzést adhatnak; esetleg teljesen félrevezetők is lehetnek, ha az oszcilláció- nak nem az uralkodó környezetváltozási tendenciának megfelelő oldaláról szá- maznak (pl. előrenyomuló tenger esetében a ritkuló elegyesvízi betelepülések- ből vesszük). Megfelelően elvégzett szelvényszerű mennyiségi faunavizsgálatok- kal jól jellemezhető egy-egy terület ősföldrajzi viszonyainak alakulása megha- tározott földtani időkeretek között. Természetesen az ostracoda vizsgálatok sem tekinthetők univerzális c.soda- szernek, ezért fontos annak ismerete is, mikor alkalmazhatjuk őket. Geológiai kor kevéssé korlátoz ebben, hiszen az ostracodák a kambriumtól kezdve gya- koriak. Kinyerési problémák miatt ki kell zárnunk a vizsgálatból a szilárd, alkotóelemeikre egyszerű fizikai és sav kizárásával történő vegyi módszerek- kel szétbonthatatlan kőzeteket (mészkő, mószmárga, homokkő, agyagpala). (Nem számítva olyan nagyméretű paloozóos formák vizsgálatát, melyek hazai előfordulása nem valószínű.) Ritkán találhatunk ostracodákat durvaszemcsés törmelékes kőzetekben (kavics, durvaszemű kvarchomok). Leggyakoribbak a finomszemcsés agyagos, iszapos szemcseösszetételű (agyag, agyagmárga, már- ga, aleurit) laza kőzetekl^en. Ostracoda vizsgálatokat tehát olyan rétegsorok esetében alkalmazzunk, melyek uralkodóan laza üledékes kőzetekből állnak és jelentős mennyiségű finomszemcséjű üledéket is tartalmaznak. 452 Földtani Közlöny 110, kötet, 3 — 4. füzet Faunahasonlósági vizsgálatok Az egyedszámok felhasználásával készült — és az előzőekben vázolt — asszociáció-vizsgálatok mellett összehasonlíthatjuk egyes területek faunáit a biológiában kidolgozott különféle formulák segítségével (pl. Jacquakd koeff.). Ezekből képet kaphatunk egyebek között az együttesek hasonlósági fokáról, ezen keresztül a vizsgált területek kapcsolatáról vagy elszigeteltségéről. Az a sokszínű környezetfüggés, melyről az előző pontban volt szó, az ostracodák esetében az ilyen értékelést bonyolultabbá teszi, mint sok más ősmaradvány csoportnál. Az itt említett vizsgálatok a közös, gyakran kozmopolita jellegű formákon keresztül az összefüggések megállapítására alkalmasak. Nem kevésbé érdekes azonban ennek fordítottja. Az endemikus formák elterjedésének vizs- gálata alkalmas a kisebb-nagyobb zárt ősföldrajzi területek megállapítására. Az ostracodák között az ilyen endemikus formák eléggé gyakoriak. Asszociációs és faunahasonlósági vizsgálatok konkrét példái Természetesen az ostraccda vizsgálatok paleogeográfiai célú felhasználásának az előzőekben felsorolt módjai már a gyakorlatban is sokszorosan megállták helyüket. Kutatási területemnél fogva részleteiben a harmadidőszakra vonat- kozó vizsgálatokat ismerem. Különösen mélyreható az a sok szerző által vég- zett vizsgálatsorozat, melyet Franciaországban az Akvitáni-medencében kő- olajkutatás során végeztek és végeznek. E vizsgálatok során mélyfúrás-soro- zatok ostracoda együtteseinek szelvényszerű, majd térképszerű értékelésével meg tudták állapítani az egykori tenger partvonalait, a vízmélységi és sótar- lalmi viszonyokat. A vízmélységeket az oceanológiai irodalomból ismert ten- gertájék megjelölésekkel — litorális, infralitorális, circalit orális, epibathiahs, mezobathialis — adják(meg (Yassini, I. 1969; Ducasse, 0. 1974a, 1974b, 1975; Moyes, J. és Peypouqtjet, J-P. 1977.). A legújabb összesítő munka lehetővé teszi a víz hőmérsékletére, osxigéntartalmára és foszfáttartalmára való követ- keztetést is (Peypouqtjet, J-P. 1979.). Hasonló vizsgálatok folytak Prancia- ország más területein, Dél-Angliában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban (Krstic, N. 1971; Keen, M. C. 1972a.). Az Európán kívüli ilyen vizsgálatokból csak elvi-módszertani tapasztalatokat meríthetünk a fauna erős eltérése miatt. Jelentős példája az ostracoda vizsgálatok ősföldrajzi alkalmazhatóságánakf az a szerep, melyet e vizsgálatok az utóbbi években felismert mediterrán messi- niai tenger-krízis menetének felderítésében játszottak. A mai Eöldközi-tengcr belsejében mélyített fúrásokból a magyarországi pannóniai üledékekből ismert ostracoda faunaelemek rokonai kerültek elő, ezzel is bizonyítva a Földközi- tenger elődjének miocén végi katasztrofális méretű visszahúzódását (Bekson, R. H. 1973. 1976, 1978.). Törzsfejlődési vonalak paleogeográfiája A vizsgálatoknak van egy másik, jó eredményeket produkált formája: az egyes törzsfejlődési vonalak paleogeográfiai megjelenésére vonatkozó vizsgá- latok. Itt az evolúció és az ősföldrajzi változások összefüggéseit igyekeznek kideríteni. Nemcsak azt vizsgálják, melyik fajból (vagy más taxonból) mikor ágazott ki új faj (vagy más taxon), hanem azt is, hogy ez a változás hol és milyen környezeti feltételek (feltételváltozások)* között ment) végbe, milyen 453 Monostori: Ostracoda együttesek páleobiográj iái jelentősége területeket hódított meg a kialakult új forma. Bensőn és Caebonel munkái például kimutatták, hogy új genus, iUetve új faj kialakulásával hogyan fog- lalták el eredetileg sekélyvízi partközeli formák a mélyvízi, parttól távoli tengeri életteret is (Keen, M. C. 1972b.; Bensőn, R. H. 1977; Cakbonel, P. 1977). A magyarországi vizsgálatok helyzete Az ostracodák tanulmányozásán alapuló paleoökológiai gyökerű, ősföldrajzi vizsgálatoknak hazánkban régi hagyománya van. Zalányi Béla hosszú ideig végzett ilyen jellegű kutatásokat, eredményeit rendszeresen publikálta is. Munkái főként a hazai pannóniai korú üledéksorok ősföldrajzi értékeléséhez nyújtottak fontos támpontot (Zalányi B. 1940, 1942, 1952). Boda Jenő ezek- ről összefoglaló elemző értékelést is készített. Arra a megállapításra jut, hogy az ostracoda faunák alakulását a hazai tercierben elsősorban a nagy környe- zeti változások, ezek sorában is a transzgressziós-regressziós ciklusokkal kap- csolatos nagy sótartalom változások befolyásolták, ami már genus szinten is érzékelhető. Az ostracoda vizsgálatok alapján tehát követhető az ősföldrajzi változások általános képe is (Boda J., 1965). Zalányi Béla munkásságát folytatva Széles Margit végzett nagyjelentőségű ostracoda-vizsgálatokat, fő- ként a magyarországi pannóniai korú képződményeken. Az általa vizsgált faunák alapján meg tudta rajzolni az alsó-, illetve felsőpannóniai akmeletekre vonatkozóan az egykori tó általános mélységi és sótartalmi jellemzőit (Széles M., 1963). Részletes ősföldrajzi képet sikerült rajzolnia a Nagyalföld olaj- kutató fúrásai alapján a terület pannóniai képződményeiről, elemezve az egyes területrészek földtani fejlődéstörténetét. Az alsópannóniai rétegekből sikerült a nagy kiterjedésű állandó tó létezését kimutatni keletkezésük idején (Széles M. in Baetha F. et ab, 1971.). A pannóniai tó ősföldrajzához több új környezeti adatot adtak a Kecskemét- 3. sz. mélyfúrás ostracoda vizsgálatai. A fauna jól mutatja a sótartalom általá- nosan csökkenő tendenciáját és folyóvízi deltakörnyezet későbbi megjelenését (Széles M., 1977). Széles Margit pleisztocén kagylósrákfaunák vizsgálatából arra a követ- keztetésre jutott, hogy azok nem jeleznek szélsőséges éghajlati ingadozásokat Magyarország területén (Széles M., 1968). 1968 óta foglalkozik jelen sorok szerzője a magyarországi palcogén ostra- coda együttesek vizsgálatával és az eredmények paleoökológiai-ősföldrajzi ér- telmezésével. Megjelenés előtt áll a Dorogi-medence eocén együtteseiről szóló munka, mely ostracodák segítségével kísérh meg annak felvázolását, milyen tengerelőnyomulások és visszahúzódások zajlottak le ezen a területen az eocén során és milyen eltérések észlelhetők ebben a folyamatl)an a különböző terü- letrészeken (Monostori M. 1978). Hasonló vizsgálatsorozat készült — már a gyakorlati kutatás igényeinek is megfelelő formában — a nagyegyháza-mányi kőszénterület eocén rétegsorára vonatkozóan. Ennek az eredményei a MFT őslénytani Szakosztályának ülésén kerültek előadásra és publikálásuk a közel- jövőben várható. Az eocén vizsgálatok során sikerült kimutatni, hogy inga- dozó sótartalmú (poikilohalin) partmenti tengerrészek nagyon gyakoriak vol- tak, de stabil csökkentsósvízi környezet nem mutatható ki. Az utóbbi években indult meg és jelenleg is tart a magyarországi oligocén képződmények ostracodáinak ilyen jellegű vizsgálata. Ennek keretében már -454 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet nyomdába került az a munka, mely a Budapest környéki oligocénnel foglal- kozik (az egerien kivételével) és számos új adatot tartalmaz arról az ősföldrajzi környezetről, melyben e jól ismert kifejlődéseink (tardi rétegek, kiscelli agyag, hárshegyi homokkő) kialakultak. Az oligocénben olyan mélyvízi-circalitoralis, epibathialis-környezetre jellemző faunák vannak a kiscelli agyagban, melyhez hasonlót az eocénben csak az annak végén képződött budai márgában talál- hatunk. Az oligocénben bekövetkezett ősföldrajzi változásokra jellemző, hogy az említett mélyvízi területek mellett azokkal egyidőben és azokhoz viszony- lag közel többé-kevésbé stabil csökkentsósvízi medencék is kialakultak (már a kisceUien hárshegyi homokkő képződése idején, majd később az egerienben is) (Monostori M. in print). Nagyobb, nemzetközi szintű kitekintésnek jelenleg komoly akadálya a kelet- és dél-európai országokra vonatkozó paleo- gén adatok hézagossága vagy hiánya. Perspektivikusan gyümölcsöző lenne a neogén hasonló jellegű vizsgálata, melyhez a szomszédos országokban publikált sok vizsgálati adat is segítséget nyújtana. Természetesen, mint minden kor- szerű földtani vizsgálatot, ezt is csak egy komoly, megfelelően koordinált ku- tatócsoport részfeladataként lehetne elkészíteni, de mindezideig ilyen hazai igény nem merült fel. Irodalom — References Bknson, R. H. (1973): An ostracodal view of the Messinian salinity crisis. In: Messinian events in the Mediterranean. Amsterdam Bensőn, R. H. (1976): Clianges in the ostracodes of the Mediterranean with the Messinian salinity crisis. Paleogeogr., Paleoclim., Paleoecol., 20., 147—170. Bensőn, R. H. (1977): Evolution of Oblitacythereis from Paleocosta (Ostracoda, Trachyleberididae) during the Ceno- zolc in the Mediterranean and Atlantic. Smithsonian Contr. to Paleobioi. 33, pp. 1—47. Bensőn, R. H. (1978): The paleoecology of the ostracodes of DSDP Lég. 42A. Initial Reports of the DSDP XLII, Part 1, Washington Boda J. (1957): Ostracoda-faunák változásai a Magyar-medence neogén fejlődéstörténetében. Földt. Közi. 87., pp. 419-424. ■Cabbonbl, P. (1977): La conquete des milieux de platformé continentale pár l’ensemble Carinocythereis antiquata/carl- nata depuis le Miocén Moyen. Sixth Intern. Ostracod Symposium, Saalfelden, pp. 407—416. Ducasse, Ó. (1974a): Quelques remarques sur la fauné d’ostracodes des facies profonds du Tertiaire Aquitain. Bull. Inst. Géol. Bassin Aquitaine, 16., pp. 127—135. Duoassb, O. (1974b): La fauné d’Ostracodes des différent domaines marins de l’OUgocene en Aquitaine raéridionale. C. R. somm. S. (í. F. Dttcasse, O. (1975): Les associations fauniques d’Ostracodes de l’Eocene moyen et supérieur dans le Sud du Bassin d’Aquitaine. Distribution sohématique et valeur paléoécologique. Bull. Inst. Qéol. Bassin Aquitain 17, pp. 17—26. Keen, M. C. (1972): The Sannoisian and somé other Úpper Palaeogene Ostracoda from North-West Europe. Palaeonto- logy 15(2), pp. 267—325. Keen, M. C. (1972b): Mid-Tertiary Cytherettinae of North-West Europe. BuU. British Mus. (Nat. Híst.) Geol. 21. (6), pp. 261 — 349. Krstio, N. (1971): Ostracode biofacies in the Pannoné. BuU. Centre Rech. Pau-SNPA, 5 suppl., pp. 391—397. Monostori, M. (1973): Beitrag zűr Methodik dér Aufsammlung von MikrofossUien: Mikrofauna aus Gastropoden. Ann. Univ. Sci. Budap. Sect. Geol. XVI. pp. 137—142. Monostri .M. (1978): A sekélytengeri üiedékek rétegtanának néhány problémája a magyarországi tercierben, ösl. Viták 23., pp. 35—40. Monostori M. (1978): Kagylósrákok (Ostracoda) környezetjelző jelentősége a Dorogi-medence eocén korú rétegeiben. Kandidátusi Értekezés. Kézirat. Monostori, M. (in print): OUgocene ostracods from the surroundings of Budapest. Ann. üniv. Sci-Budap., Sect. Geol. XXL Pbypoüopet, J— P. (1979): Ostracodes et paléoenvironnements. Méthodologie et appUcation aux domaines profonds du Cénozoique. Bull. Bureau Rech. Geol. et Min. Sect. IV. No. 1. pp. 1—80. Széles M. (1963): Szarmáoiai és pannóniai korú kagylósrákfauna a Duna— Tisza közi sekély- és mélyfúrásokból. — Sarmatische und pannonische Ostracodenfaunen aus Bohningen zwisohen Donau und Theiss. Földt. Közi. 93. pp. 108-116. t. IV-VI. Széles M. (1968): Pleisztocén Ostracoda-fauna a Jászladány — 1. sz. fúrásból. — Pleistozáne Ostracoden-Fauna aus dér Bohrung Jászladány — 1. Földt. Közi. 98. pp. 394—407. 1. 1. Széles M. (1971): A Nagyalföld medencebeli pannon képződményei. In: Bartha et al.: A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. Akadémiai Kiadó, pp. 253 — 344. Széles M. (1977): A kecskeméti Ke — 3. sz. sz. mélyfúrás pannóniai korú faunája — Pannonian fauna from borehole Ke-e at Kecskemét, Great Piáin, Hungary. M. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1975. Évről, pp. 163—186, T. i-in. Yassini, J. (1969): Ecologie des associations d’ostracodes du Bassin d’Arcachon et du littorai Atlantique. Application a l’interpretation de quelques populations du Tertiaire Aquitain. Bull. Inst. Geol. Bassin Aquitain 7., pp. 1—323. Zat.Xnvt b. (1940): Bioszooiológiai összefüggések a nagyalföldi miocén medencében. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1933-35 (4), pp. 1621-1699. ZalAnti B. (194^): Neogén ostracoda-faunák rétegtani értékelése bioszociológiai összefüggések alapján. Beszámoló a M. Kir. Földt. Int. Vitaül. Műnk. 6., pp. 5—20. ZalAnyi B. (1952): Ősállatközösségtani kutatások az 'Iföld neogénjében. MTA Bioi. Oszt. Közi. I. (1), pp. 63—111. M onostori: Ostracoda együttesek paleobiográ f iái jelentősége 455 Palaeobiogeographic significance of ostracod assemblages Dr. M. Monostori 1. The applicability of osti-acods to palaeobiogeographic purposes stems basically from the fact of their presence in great abundance in almost all water environments and in the recoverability of their small-sized individual in great numbers froin rock samples of 100 to 1000 g weight already. 2. Although the ostracods occur in generál under most diversified environmental con- ditions, somé species and genera are restricted to more or less definite ecological limits. With changes in the environment the palaeogeographic changes will produce unfavourable conditions fór the existence of the individual species concemed, and these are replaced by such new species fór which the new environment is favourable: These fannal changes indicate very well the character of the environmental change. Examinations should be based on many samples taken from a given ai'ea, layer by layer, from many profiles. It is advisable to evaluate the assemblages statistically on the hasis of the populations of single species. This way two possible errors can be avoided. When carried out layer by layer, an investigation will specify the course of the palaeogeographic changes, their main trends, whereas the examination of selected samples picked out quite at random from a population may lead to exaggerated appreciation of an episodical phenornenon. When taking intő consideration the numbers of individuals one can avoid the overexaggerated appreciation of species having low populations and often coming from a foreign environ- ment or vegetating just at the lower limits of mere existence. 3. In addition, there are various mathematical methods that can be used to study the degree of similarity between various subareas, methods that may help rev'ealing the very natúré of palaeogeographic connections. In selecting the assemblages to be compared care should be taken that these may have similar ecological requirements. A study of the geographic rangé of the endemic forms may help recognizing the boundaries of single confined paleogeographic units. 4. Studies of this kind are conducted all over the world. Most remarkable ainong these has been the series of analyses performed in the course oil exploration in the Aqui- tanian hasin in Francé. Ostracods played a considerable role in studies that revealed paleogeographic changes associated with the Mediten-anean Messinian crisis. 5. A new research trend has been the palaeogeographic interpretation of the evolu- tionary lineages of simple groups, a research that has shed light on the relationshijí between phylogeny and palaeogeographic change. 6. In Hungary, Béla Zaláistyi and Margit Széles dealt with a palaeoecological- palaeogeographical study of ostracod faunae from Pannonian sequences. The present wi'iter continues this work by studying the ostracods of the Paleogene sediments of Hungary. 10 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Ball. of the Hungárián Oeol. Soe. (1980) 110. 456 — 472 A korai Paratethys története* Dr. Bálái Tamás** (6 ábrával, 1 táblázattal, 1 táblával) Összefoglalás; Az értekezés kivonatosan tárgyalja a Paratethys keletkezésének időpontját, biogeográfiai kapcsolatainak alakulását az oligocén és korai miocén folyamán. Foglalkozik továbbá az alpi tekto- és orogenezis, valamint a klímaváltozások és euszta- tikus események^ Paratethys üledékképződésére és élővilágára gyakorolt egykori hatá- saival a fenti időszakaszban. A Paratethys biogeográfiai fogalom, melyen azt a hatalmas, a Ny-Alpoktól az Arai-tóig nyúló beltengert értjük, ami az Alpidák É-i előterét és intramon- tán medencéit töltötte ki. Míg az utóbbi tizenöt évben erőfeszítéseink arra koncentrálódtak, hogy a Paratethys üledékeinek sztratigráfiai osztályozását és pontos korrelációját elvégezzük, most, miután e jelentős nemzetközi össze- fogást igénylő munka J. Senes szervező tevékenységének vezetésével záró szakasza felé közeledik, olyan kérdések vetődnek fel, melyek megválaszolá- sára eddig nem volt lehetőségünk. Ilyen kérdések: a) A Paratethys keletkezése b) A Paratethys kapcsolatai a Mediterránén m mai. Északi-tengerrel, Indiai- óceánnal c) Az alpi tekto- és orogenezis hatása a Paratethys szedimentációjára és élővilágára. d) A gloV)ális klímaváltozások és eusztatikus események hatása a Para- tethysre. Ebben az értekezésben a fenti kérdések némelyikének megválaszolására te- szek kísérletet az oligocén és korai miocén folyamán lejátszódott események és összefüggéseik feltárása alapján. Természetesen a kérdések olyan tektonikai problémákat is involválnak, melyekre itt nem kívánok kitérni. 1.1. Az utolsó olyan emelet, melynek üledékeiben és faunájában egyfelől az Alp-kárpáti-euxin-kaukázusi térség, másrészről a Mediterráneum medencéi között semmiféle lényegi különbséget nem találtunk, a priabonien (késői eocén). A hazai budai márga és peremi mészkőfáciesének Globorotalia cerroazulensis-sze} jellemzett planktonja és NP 20-as zónába tartozó nannoplanktonja (B. Beke 1972), [továbbá tipikus mediterrán nagyforaminifera- (Nnminulites fabianii, Discocyclina) és molluszkafaunája a priabonai és dél-bulgáriai felsőeocéntői semmil>en sem különbözik . Valól)an meglepő az a nem csak paleontológiái, hanem litofaciológiai hason- lóság is, mely a fehér globigerinás márga és a discocyclinás mészkőfácies Tethysöv menti nagy kiterjedése ellenére az Alpoktól a Kaukázusig mindvégig • Az értekezés főbb pontjait szerző előadta a MIT budapesti paleogeográfiai ankétjén (1978), a kolozsvári egyetem (1978), az Utrechti Állami Egyetemen (1978) és a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen (1979). •• ELTE Földtani Tanszék Bálái: A korai Paratethys története 457 fennáll (a budai márgán kívül az alpi molassz discocyclinás márgája és litho- thamniumos mészköve, az erdélyi brebi márga, Krím fehér beloglinki márgája stb.). Mindezek a formációk az NP 20-as, ill. a Gr. cerroazulensis zónába tar- toznak és valószínűleg az eocénzáró esemény (Beeggken et al. 1979) előtt rakódtak le. © E- magyar medence Szol nők - Maramarosi flis vonulat 1. ábra. Az észak-raagyarországi oligocén-alsómiocén medence helyzete és lehetséges tengeri kapcsolatai a Paratethys más részeivel. Jelmagyarázat: 1 = Eszak-magyarországi-medence, 2 = Szolnok-Máramarosi fiis- vályú; I = Átjáró az Erdélyi-medence és a keleti-kárpáti flis-öv feié, II = Valószínű kapcsolat Szlovénia és Észak-Olaszország felé, III = Kevésbé valószínű átjáró a nyugati-kárpáti flls-öv és az alpi előtéri molassz-öv felé Fig. 1. The location and possible marine connections of the North Hungárián Mld-Tertiary Basin with other parts of the Paratethys. Legend: 1= The N-Hungarian Basin, 2 = The Szolnok-Máramaros Kiysh-Trought; I = Passage towards the Transsylvanián Basin and E-Oarpathian Elysh beit, II = Probable connection towards Slovenia (Sotzka Beds) and North Italy (S-Alplne area), III = Less probable exit towards the W-Carpathian Flysh area and the Álpine fore-deep molasse beit 1.2. A H-jelű óbudai fúrások, valamint a rózsadombi FTV fúrások alapján ki lehet mutatni azt a szintet, melytől felfelé a mediterrán fauna eltűnésével egyidejűleg olyan együttes lép fel (foraminiferák, ostracodák, moUuszkák, de- capodák), melynek megfelelőjét Szlovénián, a kárpáti és euxin-kaukázusi régión kívül sehol sem találjuk meg (1., 2., 3., 4. ábrák). A budai márgából folyamatosan kifejlődő tarái agyag alsó 10 — 20 métere még tengeri (B. Beke 1977), de euxin fácie.sének megfelelően e laminitből csak plankton kerül ki. A planktonforaminiferák Sámuel és Salaj (1968) Globi- gerina postcretacea együttes-zónáját képviselik, mely Sztrákos (1974) és Hor- váth M. (1978) szerint a Globigerina officinalis, Globorotalia liverovskae, Chilo- guembelina div. sp. gyakori, a Globigerina tapuriensis, G. gnaucki, Globorotalia brevispira gyér előfordulása alapján epizodikus és korlátozott boreális kap- csolatokon kívül, a dél-szovjet (kaukázusi) egyidős asszociációk felé mutat határozott rokonságot. Ugyanennek a szintnek a nannoplanktonja B. Beke (1977) szerint az NP 21—22 zónába tartozik. Ezen horizontnak felel meg a Kizil Dzsar-i (Krím), a hadumi agyag < 200 méter vastag összlete tengeri faunával. Veszelov (1979) szerint Ukrajna rubanovi és nyikopoli rétegei egy- idősek ezekkel, és boreális eredetű tengeri faunájuk (Chlamys stettinensis , Ch. hauchecornei, Olycymeris obovatus) tanúsítja, hogy a Paratethys már az NP 21—22 kronban, az oligocén kezdetén, az Északi-tengerrel léjiett kapcsolatba. 10* 458 Földtani Közlöny 110. kötet, S—4. füzet BUDAPEST ÓBUDA Flórián tér D. H-13 OFKFV BUDAPEST ÓBUDA Magyar L.u. E H-12 OFKFV TChiloguembelinae Gr livcrovskae Cardium lipoldí-s szint Chiloguem - bzlmae i Gr. líverovskae — L Gg. gnaucki N D O O o uí o a O' Gg. tapuriensis ^ 2. ábra. Az Óbuda H-13 és H-12 sz. fúrások szelvényei Fig. 2. Borehole sections from Óbuda (Budapest) No. H-13, H-12 1.3. A tardi agyag felfelé következő, legalább 50 méter vastag szintjében gya- koriak Óbudán (H-jelű fúrások) és a Romhányi-rögökben (felsőpetényi fúrá- sok) a nem-lemezes, homogén, barna pélitközbetelepülések, melyetek bentosz- faunája markáns endemizmust mutat. A kis diverzitású, de egyedekben gaz- dag moUuszkafaunában a Gardium lipoldi Rolle, Ergenica (= Rzehakia) cimlanica Popov, Trapezium sp. (? ^ Janschinella sp.) taxonokat ismertük fel (Óbuda, Üjpesti-rp. H-jelű fúrások), melyeket szabad szemmel is kivehető, nagytermetű ostracodák kísérnek. Ugyanilyen molluszkafaunát elsőnek Rolle (1858) írt le a szlovéniai szotzka rétegek mélyebb részéből, majd Koch (1894) és Bálái: A korai Paratethys története 459 m 10 15 20 25i 30 35 AO A5 50 55 60 65 70 75 Cardium lipoldi, Janschinella eltol lelfelc csak bemosoU loraminiferák ettől felfele bemosott nannoplankton is I Foraminiferók eltűnése, csak halak Globigerina gnaucki Globigerina lapuriensis i ® Propeamussium cf fallax - tuf azsi nórok Chiloquembellnák O Globorotalia increbescens Ech'inida- lemezes , kemény mészkő 1. allochton nannoplankton is ® B raarudospha e ra bigelowi tömeges előfordulása i nannoplankton , megfogyatkozása p Eocén- oligocen hatóra Tárd I formáció Budai mórga Z. ábra. Az R 8/3 sz. fúrás (Budapest, Rózsadomb, Fillér u.) szelvénye Tig. Z. Profile of the borehole No. R 8/3 (Budapest, Rózsadomb, Fillér Street) Újabban Rusu (1977) az erdélyi bizusai és nagyilondai agyagból. Jól ismert továbbá e fauna Ukrajna szerogozi homokjából, a Kaukázus, Grúzia és az Arai-mellék szolenoi ostracodás horizontjából (Popov 1959, Mekklin 1961, 1974 és mások). A taxonok azonosságáról a helyzíncn: Erdélyben és a Szovjet- unióban végzett összehasonlító vizsgálataim alapján meggyőződtem. A ben- toszfauna tehát kaukázusi eredetű, endemikus együttes, mely a fentiekben felsorolt területeken kívül sehol Európában nem ismert. A Horváth M. (1978) szerint csökevényes bentosz foraminiferafauna boreális reminiszcenciákat mu- tat, így aligha kételkedhetünk abban, hogy hatalmas beltenger alakult ki. 460 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 10- _ 20- 30- AO- 50- 60- 70- . 80-- so-'" 100- 110- : 120- 130-p 140- 150-i 160- 17 0-> I 5^0 g > cn.o D c N •r* i-i c O O -L4. X Uvigerina hantkeni-s szín! 180-L 200-5^ sok homokos luf itzsinór 1 cm- es Cardium_ lipoldi asszociáció T Ostracodók gradalt durva i homokkő-zsinórok 1 NP23 i. ábra. A H-3 sz. fúrás szelvénye (Budapest, Újpesti Bakpart) Fig. 4. Borehole sectlon No. H-3 (Budapest, Újpesti Bakpart) ÚJLAKI TlPUSU BENTOSZ MÓL LUSZK A FAUN A Bálái: A korai Faratethys története 461 melynek brakkvízi medencéi korlátozottan az Északi-tengerrel kerülhettek epizodikus kapcsolatba. A nagyilondai palás, halpikkelyes agyag bázisáról ki- mutatott Nucula comta-s szint ugyanerre vall (Rusu 1977.) Ugyanezen szint laminitbetelepüléseiből a B. Beke M. (1977) által megfi- gyelt monospecifikus Reticulofenestra ornata (endemikus faj) vagy R. lockeri ,,erupciók” nemcsak alátámasztják a brakkvízi medence modelljét (Bukry 1974), hanem a tardi agyag e szinttájának NP 23-as-zónába tartozását is bizonyítják. A nagyilondai (Ileanda) agyag és a keleti-kárpáti menüit nanno- flórája teljesen egyező a fenti képpel (Mészáros és Ianoliu 1977, Martini és Lebenzon 1971). 1.4. A tardi agyag felső, kb. 50 m vastag szintje Óbudán csak levél és halma- radványokban gazdag. A halak kaukázusi eredetére Weiler (1938) hívta fel a figyelmet. Az Egerből Tasnádi-Ktjbacska (1936) által közölt, minden való- színűség szerint pszeudoplanktonos Decapoda, a Macropipus ( = Portunits ) oligocaenictts Müller P. (szóbeli közlés) folyamatban levő vizsgálatai szerint nemcsak a Pauca által keleti-kárpáti menilitből említett taxonnal azonos, ha- nem a Kaukázusból már a húszas években is közöltek hasonló formákat. E felső szinttáj faunája tehát szintén brakk-tengeri és ,, kaukázusi”. Ez a szint megy át váltakozással folyamatosan a kiscelli agyagba. Teljesen eltér kőzettanilctg és faunisztikailag az Alpoktól D-re található oligocén, ahol a mediterrán fáciesű vastag biogén mészkő és márga formációk képződése a priabonien után is zavartalanul folytatódott (Castelgomberto, Sangonini stb.). Hasonló kifejlődés ismert a Rliodope D-i részéből (Bulgária). A késői oligocénben is az észak-olasz medencékben nagyforaminiferás, scutellás, chla- myszos márga és homokkőfáciesek képződtek (pl. molare formáció a Piedmonti- medencében). Megvizsgálandó, hogy Tirol háringi márgája mennyiben jelent földrajzi átmenetet az É-olasz és a Paratethys oligocénja között. 1.5. Az NP 24 zónába tartozó kiscelli agyctg (B. Beke 1977) homogén, nem- lemezes pélit (aleuritos agyagmárga, agyagmárgás aleurit). Laminitbetelepü- lések csak elvétve vannak benne. Gazdag batiális molluszkafaunája mediterrán és boreális eredetű taxonok keveredését mutatja, számos endemikus forma mellett. Ugyanezt az ősföldrajzi spektrumot mutattam ki korábban az egri emelet (Báldi 1973) és a hárshegyi homokkő (Báldi et al. 1976) molluszka- faunájáról (5. ábra). A Keleti-Paratethysben (D-Szovjetunió) Merklin (1974), Veszelov (1979) és mások nyomán sokkal jelentékenyebb boreális és ugyanakkor alárendeltebb mediterrán befolyást tételezhetünk fel, mint a Középső-Paratethys, így Ma- gyarország területére. A Keleti-Paratethys oligocén jében a sok endemikus molluszka taxon mellett főleg boreális formák tűnnek fel, pl. a Pectinidák EGGENBURGIEN NN 2 (sllr) EGERIEN NP 2A teteje, NP 25- NN 1 F KISCELLI EN (Kiscelli a ) NP 24 alja A KISCELLIEN (Tardi a ) NP 21-23 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 ' d] ^ h!rl 3 1 I 4 1 I 5 5. ábra. Az észak-magyarorazágl oligocén és alsómiocén molluszka-faiinái zoogeográfiai spektrumának alakulása a mélyszublitorálts (slir) és sekélybatiális (kiscelli agyag) fittesben Fin. 5. Spectrum of zoogeographic origin of the deep-subUtoral, shallow-bathyal moUuscfaunas of the N-Hungarian OUgocene and Lower Miocéné -L, 'i -r-- - •— 1. L , . ,í n;;;m 1 i 1 > ó t 462 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. jüzet köréből: Chlamys hofmanni, Ch. bifida, Ch. picta, Ch. hauchecornei, míg a Kö- zépső-Paratethysben a mediterrán eredetű pectinidák is bőven előfordulnak: Chlamys deleta, Ch. multistriata, Ch. biarritzensis , Ch. incomparabilis, Pecten arciiatus — egyes fenti boreábs fajok mellett (Ch. picta, Ch. decussata). Nagy- foraminiferák a Középső-Paratethysig még eljutottak a felsőkisceüienben (Nummulites vascus, LepidocycUna a hárshegyi homokkőben: Báldi et ah 1976) és egerienben (novaji tagozatban Miogypsina formosensis, M. septentrio- nalis, Lepidocyclhia : Báldi et ah 1961), a Keleti-Paratethysbe már nem. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Keleti-Paratethys direkt kapcsolat- ban állt az Északi-te'ogerrel, míg a Középső-Paratethysből — valószínűleg Szlové- nián át — közvetlen út nyílhatott a Mediterráneumba. A Keleti- és Középső- Paratethys az Erdélyi-medencén át kapcsolódott hol szorosabban, hol némileg elválasztva. Az utóbbi epizódra példa a fellegvár! corbulás homokkő képződésé- nek ideje (legfelsőkisce Ilién), mikor a Keleti-Paratethysre oly jellemző Lenti- dium helmerseni és L. sokolovi corbulída-íauna. csak Erdélyig jutott el, a Bihar- tól Ny-ra (Magyarország, alpi előmélyedés stb.) ismeretlen. 1.6. Az eggenburgienben elenyésző boreális reliktum mellett mediterrán és kozmopolita taxonok tömege tűnik fel az egész Paratethysben (Báldi és Ra- DÓcz 1971), tanúsítva egyrészt az északi átjáró lezárulását, másrészt a délre nyüó szorosok méreteinek és számának gyarapodását (Steiningek et ah 1976). 1.7. összefoglalva a Paratethys keletkezésének időpontjára vonatkozó té- nyeket: a fauna és nannoflóra alapján megállapítható, hogy az NP 21 — 22 és különösen az NP 23 kronban euxin fácies képzésére , .hajlamos” medencék láncolatából áUó, többé kevésbé izolált, hatalmas beltenger alakult ki, mely az Alpok É-i előterétől az Arai-tóig húzódott. Nem kétséges, hogy ez maga a Paratethys volt, és hasonlított a jóval későbbi, ottnangien-kárpátien lefűződés I II. III. IV. m 6. ábra. A Cardium li-poldis — Ergenica cimlanica-s szint helyzete a Paratethys területének négy szelvényében. J e 1 - magyarázat: l. Óbuda- Angyalföld: I. Budai márga (priabonlen), 2. Tardi agyag (alsókiscellien), 3. Kiscelli agyag (felsökiscellien); II. Felsöpetényl terület: 4. Tardi agyag, 5. Hárshegyi homokkő, 6. Kiscelli agyag; III. Poiana Blenchi terület (Erdélyi-medence): 7. Culmea cozlel mészkő (priabonien), 8. Csókmányi és révkört vélyesi rétegek, 9. Bizusal agyag, 10. Nagyüondai agyag (8—10. alsókiscellien), 11. Buzási és vimal rétegek (felsőkiscellien); IV. Urbnyiszia, Gori terület, Grúzia: 12. Priabonien mészkő és homokkő, 13. Hadumi agyag, 14. Szelenoi rétegek (13—14. alsókiscellien), 15. Majkopl agyag Fig. 6. The position of the Cardium lipoldi — Ergenica cimlanica horizon in fouriprofiles of the Paratethyan area. L e g e n d : I. Óbuda — Angyalföld (Budapest): 1. Buda maris (Priabonian), 2. Tard^Clay[(Lower Kiscellian), 3. KisceU Clay (üpper Kiscellian); II. Eelsőpetény area (N-Hungary): 4. Tárd Clay, 6. Hárshegy Sandstone, 6. KisceU Clay; III. Poiana Blenchi area (Transsylvania): 7. Culmea Cozlei Limestone (Priabonian), 8. Csókmány and Eévkörtvélyes Beds, 9. Bizusa Clay, 10. NagyUonda Clay (8—10. Lower KisceUian), 11. Búzás and Vima.Beds (üpper Kiscellian); IV. Urbnlsia, Gori area, Georgia: 12. Priabonian Limestone and Sandstone, 13. Chadum Clay, 14. Solenoi Beds (13—14. Lower Kiscellian), 15. Maikop Clay Bálái: A korai Paratethys története 463 „oncophorás” fázisához. Ellentétben tehát Senes és Maeinescu (1974) azon feltevésével, mely szerint a Paratethys az ohgocén vége felé, a boreális hatás megszűntekor jött létre, a kialakulás időpontja az oligocén legelejére rögzíthető, és igen jelentős izoláció történt az NP 23 kronhan, mely Martini (1971) ma már általában nem elfogadott beosztása szerint ,,alsórupéliennek” felel meg. A szolenoi horizontot szintén rupéliennek tartják, NP 23-as zónába tartozását újabban bizonyították (Veszelov 1979). Mindebből az is következik, hogy a tarái agyag fő tömege ,,alsórupélien” , és csak legalsó 10—20 métere lenne „lattor - fien” (az emelet MABTiNi-/éZe értelmezésében). Az áthalmozott kréta— eocén mikrofauna és nannóflóra feltűnése alapján az infraoligocén denudáció kezdete Magyarázat; 1 = millió é-vek — radiometric sciale (Hardenbol et Beeogren 1978, Vass[1978, Pomerol 1978, Balogh unpiibllshed), 2 = mészvázú nannoplankton — calcareous nannoplankton; MARTnn’srzones (1971) (B. Beke 1977, impnbl.. Nagymarost unp.), 4 = Paratethys regionális emeletei — regionai stages of Paratethys, 5[= Biow- féie zónák (1969) SztrAkos (1974) nyomán, HorvAth unp. — Bow’s zones (1969) (after^Sztrákos_1974, Horváth unp.) 464 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet is pontosan datálható (B. Beke 1977). A mediterrán és boreális faunaelemek keveredése révén a felsőkiscellienben és egerienben is megmaradt a Paratethys önáUó jellege. Mivel a Paratethys már az egerien előtt létezett, indokolt, hogy a priabonien és az egerien közé új regionális emeletet, a kiscellient vezessük be (Báldi 1969, 1979). 2. Az alpi orogenezis és a Paratethys szedimentációja közötti összefüggés 2. Az Alpok deformációs és izosztatikus történéseinek időrendje a radiometri- kus metamorf- és kihűlési dátumok alapján (Jageb 1973, Prisch 1976, Satir 1976) felvázolható. A késői eocéntől korai miocénig terjedő időszak alpi törté- netének kitűnő összefoglalását adta Trümpy (1973). Megjelentek az első olyan publikációk is, melyek a szedi mentációs és paleobiológiai eseményeket az alpi tektogenezissel való korrelációjukban vizsgálják (Rögl et al. 1979, Steininger és Rögl 1979.) Saját eredményeim az oligocén vonatkozásában részben fedik, részben kiegészítik, vagy módosítják ezeket az első szintézis-kísérleteket. 2.1. Az első korszak ( NP 21—23, korai kiscellien) 3 — 5 millió éven át tartott (Báldi 1979): ekkor képződött nálunk a tardi agyag. E formáció csekély vastag- sága (átlag 60 — 100 m) érdekes ellentétben áll a képződését fedő hosszú idő- tartammal szemben. Átlagban 4,3 cm/1000 év üledékképződési sebesség adó- dik ily módon a tardi agyagra a kompakciót is figyelembe véve (Báldi 1979). Elfogadható azonban ez az érték, ha a Fekete-tenger hasonló fáciesű holocén laminitjének lerakódás! ütemét vesszük figyelembe, mely Ross (1974) szerint 0 — 10 cm/ 1000 év. A nannoplankton vizsgálatok igazolták, hogy a tardi agyag- gal egyidős az alpi előtér molasszban a ,,Fischschiefer”, ,,Heller Mergelkalk” {Rögl et al. 1979), az Erdélyi-medencében a bizusai és nagyilondai agyag (Mé- száros és Ianoliu 1977), a kárpáti előtérben pedig, ahol még a flis-árok léte- .zett, a menüit formáció (Martini és Lebenzon 1971). Ezeknek a formációknak hözös jellemzői: uralkodik az anoxikus környezetben lerakódott, pirit-fram- boid-dús, nagy bitumentartalmú laminit, melyben coccolitokból álló, biogén meszes lemezek interkalációi is bőven előfordulnak (MÜLLERés Blasohke 1971, B. Beke 1977). A menilitben meszes lemezek helyett tűzköves, kovás betele- pülések jelentkeznek. Homoktestek ritkán képződtek ebben a korszakban, a menüit sosem turbiditfáciesű (Dzulynsky et al. 1959), a kavics tetemesebb előfordulása hiányzik az Alp-kárpáti régióban. Közös jellemző továbbá a cse- kély vastagság (100 m körüli, a menüit esetében is max. 300 m), és az ebből következő egykori lassú üledékképződés. Következtetésünk: ebben a korszakban, a korai oligocénben, az Alpok és minden jel szerint a Kárpátok deformációi a kéreg nagyobb mélységeiben játszódtak le, a szárazulatok lapos, tönkösödöbt felszíne gyér eróziót provokált R kis relief-energia miatt. Mindez pedig pontosan Összevág azzal a képpel, amit Trümpy (1973) erre a korszakra az Alpok tektogeneziséről felvázolt. 2.2. A má'iodik korszak (NP 24—25, felsőkiscellien, egerien) egyes alpi és kárpáti övék izoiztabikus emelkedésensk kezdeti ideje, az erózió élénkülésével. Ennek megfelelően meggyorsult az üledékképződés: a kiscelli agyag tízszer olyan gyors rátában rakódott le, mint a tardi agyag (Báldi 1979). Gyakori lett a kiterjedt homokkőfácies is: Magyarországon a hárshegyi homokkő (Báldi et al. 1976), a kárpáti külső flis-övben a kliwa és fusaru homokkő (Martini és Bálái: A korai Paratethys története 465 Lebenzon 1971). Az egerienben nálunk és az alpi előtér inolasszban a slir- fácies medencebelseji és a homok-fácies peremi helyzetben a durvább szemű üledék gyorsabb lerakódását dokumentálja. Az Erdélyi-medencében peremi helyzetben az első korszak pangó eróziót tanúsító vörös agyagjára (forgács- kúti vagy ticu rétegek) a homokköves fellegvári (Cetate) formáció települ, míg medencebelseji környezetben a buzási homok és vimai agyag összlete váltja fel a nagyUondai dizodiles palák képződését. A késői egerien zsombori formá- cióban megjelenik a kavics. 2.3. A harmadik korszakban (NN 1—3, eggenburgien) lehetett Frisch (1976) nyomán leggyorsabb ütemű a Keleti-Alpok izosztatikus emelkedési üteme. Ezt tükrözi pontosan a környező medencék üledékképződése: a kavicsos durva- homok fáciesek gyakorisága (budafoki, loibersdorfi, eggenburgi, pétervásárai homok, homokkő), a medencék belsejében a slir nagy vastagsága (putnoki slir, halli slir stb.). A kárpáti flis-övben a turbidites, típusos flis-kifejlődésű, durva- szemű krosznói homokkő több km vastagságban rakódott le, és a korábbi ,,menilit-korszakkal” szemben heves eróziól)ól származó igen bőséges terrigén törmelékforrásokról tanúskodik. A D-Szovjetunióban a máj köpi csoport üledékváltásai durván követik a fentiekben felvázolt képet; a hadumi formációra a mélyebb részen gyakori laminites fácies következik, majd a magasabb szinttájék, különösen a szakara- ulien, durva homok fáciesben fejlődött ki (megfelel az eggenburgiennek). Az Alpok ásványain mért kihűlési dátumok alapján megrajzolt orogenetikus folyamat esetleg extrapolálható a Kárpátokon túlra is. Eusztatikus és klimatikus események hatása A 2. fejezetben leírtak szerint az alpi térség gyorsuló orogenetikus emelke- dése nyomán tartós és állandó regressziót várnánk a Középső-Paratethysben az oligocén közepétől az alsómiocén végéig. A tényekből azonban nem adódik ilyen egyszerű, sematikus kép. A korai kiscellien erősen regresszív (infraoligocén denudáció), Magyarorszá- gon kívül pl. a belső-kárpáti flis-övben is (Marsohalko 1964, Sámuel és Salaj 1968). A késői kiscellien, a budai-vonaltól (Báldi et al. 1976) Ny-ra, valamint a medence É-i és D-i szegélyén (Széosény, ózd, D-Szlovákia, Tóalmás, Jászberény) transzgresszív: a kiscelli agyag túlterjed a tardi agyag területén, a tenger mélysége is tetemesen megnőtt, batiálissá vált. Az euxin fácies meg- szűnése a tengeri szorosok mélyülésének és szélesedésének indikátora. Az ege- rien Dél-Szlovákiában, Putnok környékén, a Dunántúli-középhegységben ugyancsak transzgresszív, holott a gyorsuló emelkedés miatt regressziót vár- nánk. Még meglepőbb az eggenbnrgien transzgressziós helyzete a Vág-vögyben, Kassai-medencében, Alpi előtérben. Mindez a globális tengerszint változásokkal a következőképp hozható ösz- szefüggésbe. A korai oligocén világszerte regresszív (Hallam 1963, McGowran 1978, Berggreíí et al. 1979). Berggreíí et al. (1979) , .eocénzáró eseménynek” nevez egy sor olyan jelenséget, amely az eocén— oligocén határon történt le- hűléssel, az Antarktisz egyidejű megnövekedett jegesedésével áll kapcsolatban ül. ennek következménye. Savin et al. (1975) az óceánok, Buohardt (1978) az Északi-tenger déli selfvizeinek oligocén eleji drasztikus lehűlését állapította meg 0-izotópos mérések tömegei alapján. 466 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet A korai kiscellien regresszió és infraoligocén denudáció az eusztatikus ten- gerszintcsökkenés következménye. A lehűlés vízrétegződést is okozhat bel- tengerekben (tengeri euxin-fácies), bár a brakkvízi euxin fácies kétségtelenül a regresszió szeparáló hatásának tulajdonítható. A Középső-Paratethyst övező szárazulatok flórájában az arktotercier elemek erős előretörése (Hochtjxi 1979)^ amit Hably L. (1979) a tardi agyag levéllenyomatai alapján is kimutatott, az. egyidejű lehűlést ugyancsak igazolják. Az oligocén közepén eusztatikus transzgresszió játszódott le (Hallam 1963). A Paratethys felsőkiscellienjében uralomra jutó tengeri fáciesek, peremi transz- gressziók, a kialakuló batiális depressziók helyi, izosztatikus süllyedéseken kívül ezt a transzgressziót is jelezhetik. Az oligocén legvége világszerte regresszív. Ez a trend érvényes a Paratethysre is, a peremi transzgressziók eredete izosztatikus. Az alsómiocén eusztatikus transzgresszió ja világszerte kimutatható. Ez utóbbi ad magyarázatot arra, hogy az Alp-kárpáti orogén övék erőteljes emelkedése ellenére, miért terjed túl sok helyen transzgressziósan az eggen- burgien. Az emelkedésből adódó nagytömegű terrigén törmelék-felhalmozódás és a tengerszint egyidejű emelkedésének eredője a Középső-Paratethys eggen- burgienjére annyira jellemző tengeri, durva törmelékes fácies. Az alsómiocén felmelegedés (Savin et al. 1975, Buchardt 1978) és az euszta- tikus transzgresszió együttes hatásának tartom az óriás-molluszkák egyidejű globális fellépését (Addicott 1974, Steiningeb et al. 1976) a miocén bázisán. A ,,nagypectenes” régi elnevezés is utal erre a jelenségre, de nemcsak a Pecti- nidák, hanem az Arcidae, Glycymeridae , Ostreidae, Turritellidae stb. körében is exploziv módon, jelentős diverzitással jelennek meg nagyméretű taxonok a sekélytengeri fáciesben. Szerintem az eusztatikus transzgresszió révén terü- letileg gyarapodtak a selftengerek, melyeknek vize a globális klíma- javulásnak megfelelően felmelegedett. Mindkét folyamat igen kedvező hatása a sekély-self bentosz-moUuszkákra ezek méret és diverzitás növekedésében nyilvánult meg. Táblamagj arázat — Explanation of Plate 1. Cardium lipoldi Rolle — 2 X Rózsadomb — Fillér u. R 8/3 sz. fúrás 23,5 m — 2 X Rózsadomb (Budapest) Boring R 8/3 23,6 m 2. Cardium lipoldi Rolle — 3x Óbuda (Budapest) H-ll/a 61,5—54,6 m 3. Cardium lipoldi Rolle — 3x Óbuda (Budapest) H-ll/a 51,5—64,5 m 4. Cardium serogozicum Nossovsky — 3 X Achalcziche, óruzia (Georgia) Szolenoi bor. 5. Cardium lipoldi Rolle — 6x Szotzka rétegek, Szlovénia Rolle (1858) nyomán lektotypus 6x Sotzka Beds, Slovenia, Lectotype after Rolle (1858) 6. Trapezium sp. ( ? = J anschinella) — 7X Óbuda (Budapest) H-13 20,8 m l.Trapezium sp. ( ? = J anschinella) — 6x Óbuda (Budapest) H-ll/a 61,6—52,6 m 8. Trapezium sp. ( ? — J anschinella) — 6x Szotzka rétegek, Szlovénia, Bittner (1858) Sotzka beds, Slovenia, after Bittner 9. Ergenica (= Rzehakia) cimlanica Popov — 3x Óbuda (Budapest) H 13, 20,8 m \Q. Trapezium sp. (= ? J anschinella) — 5x Óbuda (Budapest) H 11/a, 66—57 m W. J anschinella garetzkii Merklin — 3x E-Priaralja, D-Szovjetúnió, szolenoi horizont — 3x N-Priaralja, S-USSR, Solenoi hor. \2.J anschinella melitopolitana Köss. — 3x D-Ukrajna, szerogozi homok, kiscellien — 3x S-Ukraina, Serogoz Sands, KisceUian \3. Ergenica cimlanica PoPOV — 3x ^Újpesti Rakp. (Budapest), H-3, 180,2—186,8 m 14,. Ergenica cimlanica Popov — 3x Óbuda (Budapest), H-13, 20,8 m 15. Ergenica cimlanica Popov — 3x Urbnyiszia, Grúzia (Georgia), Solenoi hor. Bálái: A korai Paratethys története 467 Irodalom — References Addicott, W. O. (1974): Giant Pectinids of the Eastern North Pacific margin: Significance in Neogene Zoogeography and ctironosatigraphy. Jonrn. Pál., 48, pp. 180—194. BilDi, T. (1969): On the Oligo-Miocene stages of the Middle-Paratethys area and the Egerian formations in Hungary Ann. Univ. Sci., sect. geol., 12, pp. 19— 2o. BAldi, T. (1973): Mollusc fauna of the Hungárián üpper Oligocene (Egerian). Akad. Kiadó, Budapest, p. 511. BAldi T. (1979): Magyarországi oligocén és alsómiocén formációk kora és képződésük története. Doktori ért., Buda- pest, kézirat BAldi, T. (1979): Changes of Mediterranean (?Indopacific) and boreal influences in Hungárián Maríné Molluscfaunas since Kiscellian until Eggenbürgian times; The stage Kiscellian. Ann. Géol. Pays Hellén., VII. Congr. C.MNS Athén, 1, pp. 19—49. BAldi, T., Kecskeméti, T., Nyírö, M. B,., Drooger, C. W. (1961): Neue Angaben zűr Grenzziehung zwischen Chatt und Aquitan in dér Úmgebung von Eger (Nordungarn). Ann. Mus. Nat. Hung., 53, pp. 67—132. B.ÍLDI, T., Radócz, Gy. (1971): Die Stratigraphie dér Egerien- und Eggenburgien-Schichten zwischen Bretka und Eger. Földt. Közi., 101, pp. 130-159. BAldi T., B. Beke M., HorvAth M., Kecskeméti T., Monostori M., Naqymabosy A. (1976): A Hárshegyi Homokkő kora és képződési körülményei. Földt. Közi., 106, pp. 353—386. B. Beke, M. (1972): The nannoplankton of the Üpper Eocéné Bryozoan and Buda Maris. Acta Geol. Ac. Sci. Hung., 16, pp. 211-228. B. Beke M. (1977): A budai oligocén rétegtani és fáciestani tagolódása nannoplankton alapján. Földt. Közi., 107, pp. 59-89. Berogren, W. a., Adbry, M. P., Buják, J. P., Van Couverino, J. A., Naeser, C. D. (1979): The Terminál Eocéné Event and the Polish Connection. Manuscr. prep. Paris Geol. Congr., 1980. Buch.ardt, B. (1978); Oxygen isotope paleotemperatures froin the Tertiary period in the North Sea area. Natúré, 275, pp. 121-123. Bukry, D. (1974): Coccoliths as Paleosalinity indicators — evidence from Black Sea. AAPG, Mém. 20, pp. 353—363. Dzulynski, S., Ksiazkiewicz, M., Kuenen, Ph. (1959): Turbidites in Flysch of the Polish Carpathian Mountains. Geol. Soc. Amer. Bull., 70, pp. 1089—1118. Frisch, W. (1976): Ein Modell zűr alpidischen Evolution und Orogenese des Tauernfensters. Geol. Runschau, 65, pp. 375-393. Hably, L. (1979): Somé Data to the Oligocene Flóra of the Kiscellian Tárd Clay, Hungary. Ann. Mus. Nat. Hung., 71, in press Hallam, a. (1963): Major epirogenic and eustatic changes since the Cretaceous and their possible relationship to crustal structure. Amer. Journ. Sci., 261, pp. 397 — 423. Hardbnbol, J., Bergoren, W. a. (1978): New Paleogene numerical time scale. AAPG, New York, pp. 213—234. Hochuli, P. a. (1979); The paleoclimatic evolution in the Laté Paleogene and the Early Neogene. Ann. Géol. Pays Hellén., VII. Congr. CMNS, Athéns, 2, pp. 515—523. HorvAth M. (1978): Jelentés a Metró Élmunkás-tér— Vörösvári út közötti szakaszának biosztratigráfiai alapkutatásá- ról. Bud.apest, Kézirat, (Báldi T. és Nagymarosy A.) JAqer, E. (1973); Rb-Sr and K-Ar geochronology of alpine metaraorphic rocks. Fortsch. d. Min., 50, p. 3. Koch a. (1892 — 94): Az Erdélyrészi medence hannadkori képződményei. I. rész. Paleogén csoport. Földt. Int. Évk., 10, pp. 161—356. Marschalko, R. (1964): Sedimentary structures and paleocurrents in the marginal lithofacies of the Central Carpat- hian flysch. (In; BOUMA, A. II., Brodwer, A.: Turbidites.) Developments in Sedimentology, 3, pp. 106 — 126. Martini, E. (1971): Standard Tertiary and Quaternary calcareous nannoplankton zonation. Proc. Piánk. Conf. Roma, 2, pp. 739-785. M.ARTINI, E., Lebbnzon, C. (1971): Nannoplankton-Untersuchungen in oberen Tál dér Tarcau (Ostkarpaten, Rumá- nien) und stratigraphische Ergebnisse. N. Jb. Geol. Pál. Mh., pp. 552—565. McGowr.an, B. (1978): Stratigraphie record of Early Tertiary oceanic and Continental events in the Indián Óceán region. Maríné Geology, 26, pp. 1—39. Merklin, R. L. (1961): 0 növöm treticsnom podrode Korbulid. Paleont. Zsurn., 1, Ak. nauk. SzSzSzR, pp. 82—88. Merklin, R. L. (1974): Handbook of Oligocene Bivalvia of the South of the USSR. Ak. Sci. USSR, trans. paleont., inst. 145, p. 189. Mészáros M., Ianolid C. (1977): Az Erdélyi-medence paleogén üledékeinek nannoplanktonja. Földt. Közi., 107, pp. 90-96. Müller, G., Blasohkb, R. (1971): Coccoliths: important rockforraing elements in bituminous shales of Central Europe, Sedimentology, 17, pp. 119 — 124. POPOV, G. I. (1959): Onkoforovnje otlozsényija v oligocene Szevernovo Prikászpija i Nyizsnyevo Dona, Naussn. dikl. vüszsej skolü, geol.-geogr. nauka, 1, pp. 55—57. POMEROL, Ch. (1978): Critical review of istopic dates in relation to the Paleogene stratotypes. Bull. AAPG, pp. 235 — 245. Rögl, F., Hochuli, P., Müller, C. (1979): Oligocene-Early Miocéné Stratigraphie Correlations in the Molasse Basin of Austria. Ann. Géol. Pays Hellén., VII. Congr. CMNS, 3, pp. 1045 — 1049. Rolle, F. (1858): Über die geologische Stellung dér Sotzka-Schichten in Steiermark. Sitz. Akad. d. Wissensch., 30, pp. 3—33. Ross, D. A. (1974): The Black Sea, (In: Bürke, C. A., Drake, C. L.: The Geology of Continental Margins.) Springer, New York, pp. 669—682. Rusu, A. (1977): Stratigraphie des dépots oligocénes dn Nord-Ouest de Transylvanie (Région de Treznea,]Hida, Poiana Blenchii). An. Inst. Geol. Geoph., 51, p. 233. Sámuel, 0., Salaj, J. (1968): Microbiostratigraphy and foraminifera of the Slovak Carpathian Paleogene. Geol. Üst. d. Stura, Bratislava, p. 232. Satir, M. (1976): Rb-Sr und K-Ar Alter.sbestimmungen an Gesteinen und Mineralien des südlichen ötztalkristallins und dér westlichen Hohen Tauern. Geol. Rundschau, 65, pp. 394—410. Savin, S. M., Douqlas, R. G., Stehli, F. G. (1975): Tertiary marine paleotemperatures. Geol. Soc. Amer. Bull., 86, pp. 1499-1510. SeneS, J., Marinbscü, F. (1974): Cartes paléogéographiques dü Néogéne de la Paratethys centrale. Mém. B. R. G. M., 78, pp. 785-792. Steininger, F., rögl, F., Martini, E. (1976): Current Oligocene/.Miocene biostratigraphic concept of the Central Paratethys (Middle Europe). Newsl. Strat., 4, pp. 174—202. Steininger, F., Rögl, F. (1979): The Paratethys history — a coutribution towards the Neogene Geodynamics of the Alpine Orogene (an abstract). Ann. Géol. Pays Hellén., VH. Congr. CMNS, 3, pp. 1153-1165. 468 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet TasnAdi Kubacska a. (1936): Portmms oligocenicus PAÜCA aus Ungam. Ann. Mus. Nat. Hung., min. geol. pal., 30, pp. 116-117. TrOmpí, K. (1973): The timing of orogenic events in the Central Alps. (In; De Youno, K. A., Scholten, R.: Gravity and Tectonics.) pp. 229—251. Veselov, a. a. (1979): To the accurate definition of the stratigraphical correlation of the Oligocene-Lower Miocéné Bordér-marking horizons of the Eastem and Central Paratethys. Ann. Géol. Pays Hellén., VII. Congr. CMNS Athén, 3, pp. 1243-1252. Weiler, W. (1938); Neue Untersuchungen am mitteloligozanen Fischen Ungams. Geol. Hung., ser. pal., 15, p. 30. The early History of the Paratethys Dr. Tamás Bálái The Paratethys is a biogeographic concept, meaning that huge inland sea, which streched from the W-Alps until the Laké Arai along the northern side of the alpine orog- enic beit. ^Vhile during the last fifteen years our efforts aimed at the approvement of the stratigraphic classification and correlation of the Paratethyan sediments, now, in a time, when this task by a remarkable international cooperation organized by J. Senes has been fulfilled in its major points, we are facing questions, which we could nőt answer so far. Such questions are; a) The origin of the Paratethys. b ) The connections among the Paratethys, the Mediterranean, the North Sea and the Indopacific realm. c) The influence of the Alpine tecto- and orogeny on the Paratethyan sedimentation and fauna. d ) The influence of the global climatic changes and that of the eustatic events on the Paratethys. Xow in this paper I make an attempt to answer somé of the above questions by the unraveling of events, which shaped the history of the Paratethys during the Oligocene and Early Miocéné. 1. The dátum of the origin of the Paratethys 1.1. The last stage upwards, revealing no essential sedimentologieal and faimai dif* ference between the Mediterranean Province and the Alpine-Carpathian-Euxinic-Cau- casian area, is the Priabonian (Laté Eocéné). The Buda Maris of Hungary yield the same open marine and shallow shelf fauna, as the type Priabonian in Italy. The similarity is- really striking even in the lithofacies: white Globigerina maris and Nummulites-Disco- cyclina limestones, similar to the Buda Maris, are widespread all over the Tethyan beit from the Alps until the Caucasus (Litohthamnian limestone and Discocyclina maris of the Austrian Molasse, Brebi Maris in Transsylvania, the Beloglinkian white maris of Crimea, etc.). All these formations belong to the nannoplankton zone NP 20 and to the Globorotalia cerroazulensis zone. 1.2. One can exactly recognize in the eore-sections, drilled in Óbuda and Rózsadomb (both in the city of Budapest) that level, from which upwards the radical impoverish-- ment of the Mediterranean elements takes piacé, accompanied by the appearance of a peculiar assemblage of forajninifera, ostracods, moUuscs, deeapods, found nowhere else as an assemblage in Europe, bút in Slovenia, N-Hungary, Transsylvania, the Euxinic and Caucasian area. The lower 10 — 20 m thick part of the fine-laminateá Tárd Clay, overlying without hiatus upon the Buda Maris, is still marine (B. Beke) 1977, bút only plankton can be found in it, as a consequence of the anoxic facies. The planktonic foraminiferas represent the Globigerina postcretacea assemblage zone of SajVTUEL and Saxaj (1968), and on the basis of the eommon occurrence of Globigerina officinális, Globorotalia liverovskae, Ghiloguembelina div. sp. and that of the rare presence of O. tapuriensis, gnaucki. Gr. brevispira (SztráKOS 1974, and Horváth M. 1978), one can suppose beside episodical and limited North Sea cormections, a well marked relationship with the coeval Caucasian assemblages of the S-USSR. The nannoplankton of this horizon belongs to zones NP 21 — 22 after B. Beke (1977). In the Eastem Paratethys, the Kizil Djar (Crimea) and Hadum Clays were deposited dur- ing the same time enclosing marine faunas. After Veselov (1979), the Rubanov and Nikopol Beds of Uki’aine are alsó coeval and their boreal molluscafauna ( Chlamys stetti- nensis, Ch. hauchecomei, Glycymeris obovata) proves that the Peratethyan realm was in connection already as early as during the NP 21 — 22 times with the North Sea. Bálái: A korai Paratethys története 46<^ 1.3. Upwards, the next, 50 m thick horizon of Hungary’s Tárd Clays contains non- laminated, brown argillite intercalations with a markedly endemic bentosfauna. In the low diversity, bút rich molluscfauna Gardium lipoldi Rolle, Ergenica (=Ezehakia) cimlanica Popov, Trapezium sp. (? = Janschinella sp.) were recognized. This eisseíublage is accompanied by larger ostracods. Saine niollusc association was described first by Rolle (1858) from the lower Sotzka Beds of recent Slovenia, by Koch (1894) and Rustr (1977) from the Bizusa and Ileanda Clays of Transsylvania, it is well known furthennore from the Ukrainian Serogoz Sands and from the Solenoi őst rácod -bearing beds of Georgia, Caucasus and the Arai sea-coast (Popov 1959, Merklin 1961, 1974). This bentosfauna is of Caucasian oiúgin and it is unknown from Europe outside the enumerated areas.. The rudimentary benthic foraminiferafauna demonstrates boreal affinities (Horváth M. 1978), and the Nucula comta-y.one, recognized by Rusu (1977) from the hasis of the Nagyilonda (Ileanda) Clays in Transsylvania strengthens the idea of a limited boreal influence during this time. Therefore, we can hardly doubt the existence of a huge inland sea with brackish basins, episodically contacting the North Sea. The Keticulojenestra oryiata (endemic) or R. lorkeri monospecific ,,eruptions” described by B. Beke (1977) frorn the same horizon of the Tárd Clay nőt only prove the model of a brackish hasin (Bukry 1974), bút indicate the NP 23 age of this part of the section. Saine nannoplankton eruptions have been recorded from the Nagyilonda (Ileanda) Clay (Mészáros and Ianoliu 1977) and from the Carpathian Menilites (Martixi and Lebenzon 1971). After Veselov (1979), the Solenoi horizon belongs alsó to NP 23. 1.4. The uppermost 50 tn thick part of the Tárd Clay contains generally only nice leaf- imprints, fish-remains and rarely Decapods. Weiler (1938) noticed the Caucasian origin of the fish -fauna. The pseudoplanktonic Decapod, the Macropipus (= Portunus) oligo- caenicus, described by Tasnádi-Kubacska (1936) from the Tárd Clay, is identical after the recent researches of Müller P. (órai communication) nőt only w'ith the taxon found by Pauca in the E-Carpathian Menilites, bút alsó with forrns described earlier from tlie Caucasus. This horizon of the Tárd Clay grades upwards intő the Kiscell Clay. The Oligocene, found South of the Alps, is totally dissiinilar. The deposition of thick biogene limestone and marly formations undisturbedly continued here after the Pri- abonian age (Castelgomberto, Sangonini, etc.). Similar Mediterranean Oligocene is known from the S-Rhodope (Bulgária). The formation of mari and sandstone with larger fora- miniferas, Scutella, Chlarnys persisted alsó during the laté Oligocene in the N-Italian liasins. It rernains open question, whether the Háring Maris of Tirol does represent a transition between the Paratethyan and N-Italian Oligocene? 1.5. The Kiscell Clay, belonging to the zone NP 24 (B. Beke 1977), is homogenous, non-laminated. Its rich shallow bathyal forarninifera and mollusc fauna have immigrants both from the Mediterranean and the North Sea beside numerous endemic forms. A similar zoogeographical spectrum has been found earlier from the stage Egerian and the Hárshegy Sandstone, a marginal, lateral faeies of the KisceU Clay (Báldi 1973, Báldi et al. 1976). In the Eastern Paratethys (S-USSR) the boreal influence was mucii stronger than the mediterranean one on the hasis of the molluscs (Merklin 1974, Veselov 1979). Beside many endemic taxa, boreal molluscs occur predominantly in this region, fór example among the Pectinids: Chlarnys hofmanni, Ch. hifida, Ch. picta, Ch. hauchccornei, while in the Central Paratethys arca Pectinids of Mediterranean origin abnndantly oceui-: Chlarnys deleta, Ch. multistriata, Ch. biarritzensis, Ch. incomparabilis, Perten arcuatuSy beside somé boreal taxa, as the Chlarnys picta, decussata. One can conelude to a direct communication of the Kast Paratethys with the North Sea and to that of the Central Para- tethys with the South-Alpine Mediterranean. On the ground of the Corbulids, East and Central Paratethys cennections were from timo to time partially closed by the .Vpiiseni Mts., since fór example the Lentidium hélmerseni and L. sokolovi fauna of the East Para- tethys can be traced until the Transsylv'anian Basin, it is unknown VV of the Ajiuseni (Báldi 1979). 1.6. A new zoogeographic éra began in the Eggenburgian : beside the predominanee of mediterranean and cosrnopolitan taxa, the boreal element decreased to an insignifieant small group of relics (Báldi and Radócz 1971, Steininger et al. 1976, Báldi 1979). 1 .7 . Summarizing : it seems very probable that during NP 21 -22, bút latest in the NP 23 chron a more or less isolated inland sea came intő existence from the N-Alpine fore-deep until the Laké Arai. There has been leit littlo doubt that this inland sea was the Paratethys itself. During NP 23 it resembled in many respect to a mucii later hűt simileu’ isolation, to the Ottnangian -Carpathian ,,Oncoj)hora”-phase. The dátum of th© 470 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet origin of the Paratethys can be pút to the early Oligocene and nőt at the end of this age, as it was stated by Senes and Mabestescu (1974). A very significant isolation took piacé during NP 23, which corresponds after Matrini (1971) to the Early Rupelian. The Solenoi horizon was described as ,,Upper Rupelian” a.o. by Merklin (1961, 1974), bút latest Veselov (1979) pút it alsó intő the zone NP 23. As a consequence, the major part of the Tárd Clay would be of „Lower Rupelian” age and only the lowermost 10 — 20 m would be left to the Lattorfian in Marttni’s sense (NP 21 — 22), if we woiüd accept this stage as Oligocene at all (Hardbistbol and BERoaREN 1978, Pomerol 1978). The beginning of the so called „infraoligocene denudation” in Hungary can be alsó dated by the first occurrence of allochtonous Cretaceous and Eocéné microfossils in the topmost NP 21 — 22 (B. Beke 1977). During NP 24 — 25 the Paratethys persisted further aa an independent biogeographic unit receiving immigrants both from the Mediterranean and the North Sea beside its own endemic forms. The connecting straits became, however, wider and deeper, assuring a more vivid fannal exchange. Since the Paratethys came intő existence in pre-Egerian times, it is justified to designate a neiv régiónál stage hetween the Priabonian and Egerian. The name Kiscellian has been sug- gested fór this stage (Báedi 1969, 1979). 2. Correlation between the Alpine orogeny and the Paratethyan sedimentation Trümpy (1973) has given the timing of the Alpine deformational and isostatic events during the Paleogene. This can be partially based alsó on the radiometric metamorph and cooling ages (a.o. Jxoer 1973, Frisoh 1976, Satir 1976). Alsó the first papers were published, in which the sedimentologicaJ. and paleobiological events are correlated with the Alpine tecto- and orogeny (RÖGL et al. 1979, Steinxnger and Rögl 1979). 2.1. First period (NP 21 — 23, Early Kiscellian) lasted 3 — 5 mülion years. During this time the Tárd Clay deposited in Hungary. The small thickness of the Tárd Clay (60—100 m) contrasts with the long time needed fór its sedimentation. A 4,3 cm/1000 years de- positional rate can be calculated fór the Tárd Clay taking intő account the compaction toü. This value, however, seems to be reál, if comparing with the Black Sea Holocene laminites of the same facies, which have a depositional rate 0—10 cm/1000 years after Ross (1974). The calcareous nannoflora indicates that the „Fisch-Schiefer” ,,Heller Mergelkalk”, ,,Bándermergel” of the Alpine főre deep mola.sse, the Bizusa and Ileande Clays in Transsylvania and the MenUites of the external Ceurpathian flysh-trough are coeval and of similar facies with the Tárd Clay, and all these formations deposited during the first period (B. Beke 1977, Martini and Lebenzon 1971, Mészáros ajid Ianolkt 1977, Rögl et al. 1979). The predorninance of the pyrite-framboid rich, bituminous lamin- ites, deposited in anoxic environment, with frequent intercalations of biogenous, calc- areaous laminae built up of coccoliths, are cointnon features of the above formations. In the Menilites cherty, silicified intercalations occur instead of the calcareous laminae. Sandbodies were rarely deposited in the first period and the Menilites are never buüt up in turbiditic facies (Dzuxynski et al. 1959). Pebbles are generally absent from these sedirnents. A further common feature is the small thickness and the slow rate of sedi- mentation, even the Menilites are never thieker than 300 m. Our conclusion: during the first period (Early Oligocene) the continents, bordering the Paratethyan basins, were fiat low-lands (peneplains), which provoked little erosion, coiisequently the terrigenous influx was very low. This conclusion is in good agreement with Trümpy’s (1973) results: after him the Alpine beit was nőt highly emerged in this time, the deformations took piacé in the deeper crustal parts. 2.2. The second period (NP 24 — 25, Laté Kiscellian, Egerian) is the time of the begin- ning isostatic uplift of somé belts of the Alps and Carpathians, what caused the increase of erosion. The rate of sedimentation alsó increased: the Kiscell Clay deposited on ten times higher rate than the Tárd Clay (Báldi 1979). Widespread sandbodies, sandstones appeared: in Hungary fór example the Hárshegy Sandstone (Báldi et al. 1976), in the Carpathian flysh troughthe Kliwa and Fusaru Sandstones (Martint and Lebenzon 1971). In the Alpine molasse fore-deep and in the Hungárián intermountain basin, the wide- spread sandy and Schlier facies of Egerian age document the faster accumulation of the coarser, detrital, terrigenous clastics. In Transsylvania, along the basin-margins the red clays of the first period (Forgácskút or Ticu Beds) are overlain by the sandy Fellegvár (Cetate) Formation, while in the basin-interior the Nagyilonda (Ileanda) Clay is covered by the Vima Clays and Búzás Sandstone. Pebbles occur first time in the Egerian Zsom- bor (Zimbor) Formation. Bálái: A korai Paratethys története 471 2.3. During the third perlőd (NN 1—3, Eggenburgian) the isostatic uplift of the E- Alps reached its maximál intensity (Fbisgh 1976). This was reflected in the sedimenta- tion of the neighbouring basins, namely, there is a striking abundance of the gravelly, coars-sandy facies along the basin-margins, while in the hasin -interiors thick Schlier formations deposited. The Budafok, Pétervására Sandstones, the Putnok Schlier in Hun- gary, the Loibersdorf-Eggenburg Sands and Haller Schlier in E-Alpine molasse are ex- amples fór these facies. In the external Carpathian flysh-trough the turbiditic, coarse- grained, typical flysh of the Krosno Sandstone Formation of 2 — 3 km thickness indicates the vigorous erosion and very plenty terrigenous influx in contrast with the aerlier ,,Me- nilite-phase”. The orogenic developments, concluded on the hasis of the cooling ages determined on somé of the Alpine minerals, can be extrapolated to the Carpathians and perhaps ev^en further, since the sedimentaiy succession within the Maikop Group of the S-USSR deinonstrates similar trends, as those of the Alpine -Carpathian area. 3. The influence of the eustatic and climatic events On the hasis of the accelerating uplift of the Alpine area, one would expect a stal>le and permanent regrossion in the Central Paratethys from the Mid-Oligocene until the end of the Early Miocéné. There really exists such a trend, the data can nőt be inter- preted however, in all details after this scheme. The Early Kiscellian is strongly regressive (infraoligocene denudation) nőt only in Hungary, bút fór example alsó in the inner flysh trough of Ihe Slovakian Carpathians, where sedimentation was interrupted at the same time. The Laté Kiscellian is transgressive along t he margins of the Mid-Tertiary Hungárián Intermountain Basin: the Kiscell Clay spreads beyond the Tárd Clay area and the sea- depth alsó increasod. The generál disappoarance of the euxinic facies at t his time, indicates the widening and deepening of the marine straits. The Egerian is alsó transgressive in S-Slovakia, in Hungárián Ti’ansdanubia, though we would expect regression. Evén more surprizing is the transgressive position of the Eggenburgian in the Vág-valley, Kassa-basin (S-Slovakia), in the Alpine fore-deep (upon the Bohemian Massive). Somé of the above transgression and regressions can be linked up with the contem- poraneous global eustatic sealevel changcs. The Early Oligocene is globally regressive (H.4XLAM 1963, McGowban 1978, Berogren et al. 1979). Berggren et al. (1979) introd- uces the concept of the Terminál Eocéné Event, a concentration of sharp changes caused by the drastic drop in temporature around the Eocéné -Oligocene boundary and by the initiation of glaciation in the Antarctic. Savin et al. (1975) fór the oceans, Buchardt (1978) fór the shelf-waters of the North Sea proved the drastic decrease of water tem- perature in the Early Oligocene by means of many 0-isotop data. The Early Kiscidlian regression, the infraoligocene denudation in the Central Para- tethys area can be explained by the above mentionod eustatic decrease of sea level. The Markod sproad of the arctotertiary elements in the Continental flóra at the same time (Hochdxi 1979), indicates the deterioration of climate, which has been alsó proved on the hasis of the leaf-imprints of the Tárd Clay by Hably L. (1979). The Mid-Oligocane eustatic rise of the sea-level (Hallam 1963) and the Laté Kiscellian transgressions, the occurence of intermountain bathyal depressions are in good correla- tion, isostatic causes can nőt be, however, excluded. The Laté Oligocene (Egerian) is worldwide regressive, Egerian transgressions in the Central Paratethyan area can be of isostatic origin. This was followed by the Early Mio- céné eustatic transgression. The transgressive position of the Eggenburgian at many piacos in the Central Paratethys area and its generál marine facies, cosmopolitan fauna — in spite of the fást uplift of the E-Alps (and prohably the Carpatliians) — can be explained only on the groimd of this world-wide sea-level rise. The enormous quantity of the terrigenous detrital matéria!, erodod froin tlie uplifted areas and the simultaneous rise of the sea-level can be the explanation fór the predotninance of the coarse -detrital marine sedirnents, so characteristic to the Eggenburgian of the Paratethys, and even to the E- Paratethys. The Early Miocéné warming up of the climate and the eustatic transgression at the same time can be the cause of the world-wide occurence of the giant molluscs (Addicott 1974, Steininger et al. 1976). The increasing area of the shallow-shelf seas and the warming up of their water influencod very favourably the molluscs of this onvironinent and their reaction was the incroase in their size and diversity. 11 Földtani Közlöny 472 Földtani Közlöny 110. kötet, 3^4 füzet Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Gtol. i>oc. (lOSO) 110. 473 484 Neogén ősföldrajzi vizsgálatok a Kárpát-medencében Dr. Kőrössy László* (3 ábrával) Bevezetés Magyarország első neogén öslöklrajzi térké])sorozatának Strausz L. 1952 és Szentes F. 196U térkéi)eit tekintlietjük (in Vadász 1953 és 1960). Előzőleg ScHBÉTER Z. (1941) kidolgozta a ,,Kár])átok által körülvett medencék szarmá- ciai beltengerének ősföldrajzi térké2)vázlata” című térképet, amely főleg a medenceszegélyeket ábrázolja részletesen. Álindezek a térképek a neogén me- dencék belsejére vonatkozóan még nagyon vázlatosak. Az iijabb adatok lehetővé tették, hogy a Kár])át-medencék belsejének is kidolgozzák az ősföldrajzi térkéjteit. így elkészültek az eggenburgien, ottnan- gien, karj)atien és badenien emeletek térképei (Hámor G., Jámbor A. 1971), amelyek az akkori ismeretek szerint elkülönítik a nyílttengeri, ])artszegélyi ki- fejlődéseket és a szárazföldi területeket. Úgyszintén elkészült az als(')- és felső- pannon beltengeri ké])ződmények ősföldrajzi elterjedése és a mí'dencemélység- térképe, az alsctpannon vastagság térképe, a miocén üledékek ossz vastagságá- nak és a vulkáni kéjjződmények elterjedésének és vastagságának térképe. Ezek nyomtatásban is megjelentek (Kőrössy, 1970), bár nagyon lekicsinyített formában. Eredetileg méretük 1 : 500 tlOO. A közelmúltban elkészült a szarmata üledék ősföldrajzi elterjedésének és vastagságának térképe, a szarmata üledék talpának mélységtérké])e, továbbá a bádeni üledék talj)ának mélységtérképe, az ősföldrajzi elterjedési- és vastagság térképe. Mindezek eredeti mérete 1 : 200 000. Elkészült a Kárpát- medence neogén üledékeinek ősföldrajzi elterjedése és medencemélység tér- képe is. Ez utóbbit jelen alkalommal kívánom bemutatni. A neoííén előtti medencealjzat A neogén képződmények alatt a ]>aleogén két sávban van meg. Az egyik a Álagyar-középhegység vonala, a másik a tiszántúli flisárok teridete. Különben az ország legnagyobb részén mezozoi- és újpalcozoi képződményekre és vala- mivel kisebb területen ópalcozoi és prekambriumi anchinietamorf, metamorf és magmás kőzetekre telepszik a neogén üledék. Utóbbiak újabb térképi ábrázo- lása erősen lekicsinyítve az 1976-ban megjelent munkámban található, ere- deti méretaránya 1 : 500 000. A preneogén képződmények változatosak, szerkezetük bonyolult és ősföld- rajzi viszonyaik nehezen rekonstruálhatók. Nagyobb területek pretercier ős- földrajzi térképeinek elkészítése csak a tektonikai állásponttól függően lehet- • Előadta az Általános Földtani Szakosztály és az Öslénytani-EéteKtani Szakosztály ősföldrajzi ankétjén 1978. nov. 10-én. 11* 474 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet séges. Ha a lemeztektonika nagy vízszintes mozgásait tételezzük fel, akkor a mezozoikum részben a déli kifejlődésű észak-afrikai kontinentális párkány, részben az északi kifejlődésű eurázsiai kontinensszegély részben pedig a Tethys óceáni medencéjének a része volt. Mindezek eredeti ősföldrajzi elhelyezkedésé- nek helyreállítása sok nehézséggel jár. A neogén előtti nagy szerkezeti mozgások után, a Kárpát-medence belsejé- ben nagyobb vízszintes elmozdulásokkal már nem kell számolni. Ez lehetővé teszi a neogén ősföldrajzi térképek pontosabb elkészítését. A neogént illetően a pontosság lehetősége azonban csak az idősebb képződ- ményekhez vizonyítva nagyobb. A térképek pontossága az adatok (fúrások) sűrűségétől, a kőzet- és őslénymeghatározás, a kormegállapítás lehetőségétől, a feldolgozás egyéni szemléletének helyességétől függ. A fúrásanyag feldolgozá- sában a miocén pontosabb taglalása sok esetben hiányzik, ezt a térképek elké- szítése érdekében el kellett végezni. Az eredmények tekintetében a vélemények néhol különbözőek, pl. ott is szarmata előfordulásról beszélnek, ahol ez nem bizonyítható. Az egyes emeletek ősföldrajzi elterjedése eredetileg nagyobb lehe- tett, mint ahogyan ma észleljük, ezt néhol eróziós maradványok bizonyítják. Stbausz L. elvét alkalmazva igyekszünk a kérdést megoldani: kis szigetek lehetségesek, de kis tengeri üledékes foltok csakis nagyobb tengerelöntés eró- ziós maradványai lehetnek. Az adatok összekötése szárazulatokká vagy ten- gerágakká, mérlegelés eredménye. A bemutatott térképeket úgy kell tekinteni, mint a mai ismeretek összefoglalásának egyik lehetőségét. Al.sómiocén és kárpáti (felsőhelvéti) képződmények Őslényekkel bizonyítható alsómiocén, a középhegység mentén fordul elő. A medence belsejében főleg durva törmelékek vannak, amelyek elméletileg az idősebb medencealjzat földtani korától függően a kárpáti üledékekig terjedően bármikor keletkezhettek. így bár a durva törmelékes üledék egy részének föld- tani kora 1)izonytalan, mégis valószínű, hogy nagy részük a helvétben megin- duló általános medencesüllyedéshez kapcsolódik és a kárpáti emeletbe sorol- ható. A nagymélységű miocén üledékes medencerészekben, árkokban a finomabb- szemű üledék egy része is a kárpáti emeletbe tartozik. A Zala- és Dráva-meden- cében Strausz L. (1943) szerint a szegényes molluszka ősmaradványok alap- ján nem választható el a helvét és a tortonai. Kőzettanilag megkülönböztethető egy alsó, valószínűleg kárpáti és egy felső, bádeni sorozat, de korjelző őslények híján a koruk és pontos elhatárolá.suk kérdéses. Kedvező esetben a kistermetű szegényes foraminifera faunát, spatangida tüskéket, osztrakodákat tartal- mazó sötétszürke homokos agyagról (slir) feltételezzük, hogy a kárpáti eme- letbe tartozik, íSzepesházy 1955, 1963, Dubay 1963, Kőváry 1970) míg a lithothamnium-gumós márgákat, homokos agyagmárgákat a bádenibe sorol- juk, ezek mikrofaunája gazdagabb és korjelzőbb. Bár a szegényes foraminifera faunában rendszerint nem fordul elő a Dráva-medence helvét és törtön emele- tét elkülönítő jellemző faj, mégis az iszapolási maradék és a faunaösszkép kü- lönbözősége segítséget nyújt az elhatárolásban. A plankton foraminiferákat nagyobb számban tartalmazó rétegeket már a bádeni emeletbe sorolják (Kő- váry, 1970). Körössy: Neogén ősföldrajzi vizsgálatük a Kár pút- medencében 475 Az Alföldön előforduló, kevés őslényt tartalmazó tarka agyagos konglomerá- tumokat és sötétszürke jellegtelen gyér mikrofaunás homokos agyag, agyag- márgarétegeket általában a kárpáti emeletbe sorolják. Bádeni (tortonai) képződmények A bádeni képződmények az ország medenceterületein nagy elterjedésűek és I háromféle fő kifejlődésben találhatók. 1. Medence belseji agyagos-márgás, 2. jjartközeli sekélyvízi homokos-konglomerátumos és organogén lajtamészköves, végül 3. vulkáni kifejlődésl)en. Térképeinken a parti és medencelieli üledt'kek elterjedését vastagságát és talpmélységét találjiik, a miocén vulkánitokat egy rt'gebbi térkép vázolja (Kürüssy 1970). A bádeni kéj)ződményck ősföldrajzi elterjedését és vastagságát az 1. ábra mutatja. A Kisalföldön három helyen ismerünk nagy vastagsági! bádeni üledéket. 1. A Győri-medencében 700 m-nél vastagabb bádeni üledék van. A feltételez- hető legvastagabb helyén mm harántolja fiirás sem magyar, sem csehszlovák oldalon. A gutái (Kolarovo) fúrások a szarmata üledék alatt közvetlenül kris- tályos alaphegységben végződtek, nem találtak bádeni üledéket. Be keletel)l)re Kisújfalunál (Nova Vies) a paleogén ké])zcdményck felett 1563 m vastag bádeni üleeléket fúrtak át, mely főként kékesszürke csillámos homok, agyag, és a felső része home)ke)sabb (Gaza, B. — BiENiiAriíR, ]\1. 1977). Vastag bádeni üledéket harántolt a Győri-meelene-e keleti szélén a Győr- szemere 2. fúrás, ahe)l 1745 — 2220 m között 475 ni vastag bádeni mikrofaunás homokos agyagmárga, glaukonitos homokkőrétegek telepszenek felsőtriász mészkőre. A meelence nyugati szedén a Bősárkány 1. fúrás })celig 4260 —4517 m közt 257 m-t fúrt bádeni faunás szürke finomhomokos agyaim árgarétegek ben és ebben állt meg. 2. A csayodi miocént árokban mélyült Csapóéi 1 . iúrás szerint a bádeni üledék 3140 -3950 m között 810 m vastagságú, itt főként szürke agyagmárga, homok- kő, mélyebben peelig konglomerátum és breccsa fordul elő, kristályos ])alára települve. 3. Vastag báeleni üledéket tartalmazó terület a Kisalfölelön a Dabrony -vi- nári miocén snllyedék, amelyben 780 m vastag bádeni faunás szürke agyagmár- ga, homokkő e\s konglomerátum üledéket harántolt több fúrás. Vináron gaz- dag bádeni faunás agyag, agyagmárga, home)kos agyagmárga, homokkő és vékonyabb konglomerátumpadok fordulnak elő, kevés finomszemű vidkáni tufával. A konglomerátum kavicsai felsőtriász dolomitból állnak, amit litho- thamniumos homokos mészkő cementez. A fclséi elhatárolás bizonytalan, a szarmata jelenlétére nincs adat. A dobronyi területen a miocénbe sorolt réte- sor alsó részén tarka agyagok is megjelennek, ezek valószínűleg a helvéti eme- letbe tartoznak. A miocén rétegek felsőkréta faunás agyagmárgára települtek. A Kisalföld többi részén vékonyai)!) a liádeni üledt*k, főként partközen litho- thamniumos mészkéí t*s homokkő-konglomerátum kifejlődésű. Pásztorinál és nagyobb melységben Szeleste vidékén, valamint a Szigetközben Dunaremete mágneses maximum környe^kehi vulkáni képződmények várhatók. A miocén vulanitok ÉK — DNy csa])ási! szerkezeti vonalakhoz tartoznak. A Zala-medencében találjuk a bádeni képződmények egyik legvastagabb elő- lordulási helyét, egy közel ÉÉK és egy közel KDK irányú miocén árok talál- 476 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet kozásánál. Északon Csesztregen 1089 in, délebbre Lovásziban 1049 m, a Bu- dafa I. fúrásban 2053 m, a Budafa V. fúrásban pedig 2247 m a bádeni üledék, ha ugyan mind oda tartozik, amit ide sorolunk, mert az igen szegényes fauna és egyveretű kőzettani kifejlődés miatt az elhatárolás bizonytalan. A rétegsor sötétszürke agyagmárga, világosszürke homokkőcsíkos agyagmárga mélyebben jjedig konglomerátumpadok fordulnak elő. Lovásziban fent homokkőpados agyagmárga, vékony tufacsíkok, aprókavicsbeágyazások vannak, majd litho- thamniumos-gumós márgák, homokkőpadok következnek. Amíg tehát a Bu- dafa—Lovászi területen a pliocén lapos felboltozódását találjuk, addig a vas- tag miocén képződmények mély árkot töltenek ki. A Balaton-vonalat követő közel K — Xy irányú Oltárci miocén árok nyugati részének vastag bádeni üledéke kelet felé veszt a vastagságából, viszont mind nagyobb részarányt nyernek benne a vulkáni kőzetek. A gyér fauna normális sekélytengeri, lithothamnium törmelékes. Budafán a felső része homokosabb, mint az alsó, élénkebb víz- mozgású sekélytengeri gyors üledékképződés eredménye és néhány cm-es finomszemű riolit-andezittufa rendszerint bontott elváltozott betelepülése itt is előfordul benne. A Dráva-völgyében a kárpáti-bádeni képződmények elhatárolása a hasonló kifejlődés és gyér fauna miatt bizonytalan. Zákánynál 561 m-nél. Gyékényes- nél 416 m-nél vastagabb üledéket sorolunk a bádenibe, amit nem is fúrtak át teljesen. Kifejlődése agyagmárga, homokkő-konglomerátum, lithothamnium- töredékekkel és vulkáni tufacsíkokkal. Kelet felé Nagykorpádnál 325 m, a Kis- dopsza— Somogy hatvani árokban 320 m vastag bádeni üledék van. Kővári J. (1970) a Dráva-völgyben néhol vastagabb kárpáti rétegsort említ a bádeni képződmények rovására, de az átfúrt rétegsorokban hiányzanak a formáció- határokra vonatkozó adatok, csak a ritkán fúrt magminták korát adja meg. Ezért a rétegazonosításon alapuló kialakult elhatárolásokra kell támaszkod- nunk. A Dunántúl délkeleti részén Tamásinál a bádeni üledék 680 m vastag, de ennek l)izonyos része kristályos riolittufa (Bohx P. 1989). Az A^ földön a legvastagabb bádeni üledéksort a m%kói miocén —pliocén árok- b'tn találjuk, ahol a H )dm3ző vásárhely 1. fúrásban 712 m-nél vastagabb és ebben állt meg 5842 m mélységben. Az árok déli részén a Makó 2 fúrásban mír csak 153 m vastag a badenien. A meredeken mélyülő árokjellegre utal az is. hogy a Hódmezővásárhely f. fúrástól DNy-ra 11 km-re levő Maroslele 1. fúrásban már nincs meg a bádeni rétegsor. A rnnkói miocén— pliocén árok bádeni üledéke sötétszürke-zöldesszürke agyag- márga, homokos agyagmárga, melyebben kavicsbetelepülésekkel. Az üledék- képződésben ciklikusság figyelhető meg, egy-egy ciklus homokkővel, mélyeb- ben kvarckonglomerátummal kezdődik, majd homokos agyag, agyagmárga, márga. m ‘szmárga-dolomitmárgarétegekkel fejeződik be. A ciklusok vastag- sága egyenlőtlen, a pelites részek szabályosabban, a durvább törmelékek sza- bálytalanabban váltakoznak. Az üledéksor felső része felé a karbonátosodás foko- zódik. Az üledékképződés szakaszosan süllyedő árokban történt, az intenzívebb süllyedéseket a relief-energia megnövekedése és durvább üledékképződés kö- vette, erősebb vízáramlásokkal és a finomabb törmelék elszállításával. A nyu- galmi periódusokban a finomabb üledék is lerakódott. A feltöltődés gyors folyamat lehetett, amit csak kevéssel múlt felül az ároksüllyedés, mert az üle- dék végig .sekély tengeri (Dercsékvi L. 1975, Szeíítgyörgyi K. 1975). A nagy mélység és rétegterhelés hatására a diagenezis nagyfokú. Amíg a homokok 477 Kőrüssy: Neoyén ősföldrajzi vizsgálatok a Kárpát->nf:dencében porozitása a felsőpannonban 24 30%, a bádeni rétegekben már csak 3,9 — 1% között változik. A Makói árok miocén— pliocé a üledéksora folyamatosnak látszik de a szarmata emelet jelenlétét nem lehet bizonyítani sem itt, sem a környék több fúrási szelvényé- ben sem, a Dél-Alföldön meglehetősen nagy területen. így Fábiánseliestyén, Szarvas DNy, Dorozsma, Kiskunhalas, Harka, Üllés, Sándorfalva, Szeged stb. területeken hiányzik a szarmata emelet üledéke. A szarmata képződmények kimutathatatlansága és a folyamatos üledékképződés ellent- mondása talán avval magyarázható, amit Bod.4. J. (1972) említ, hogy t.i. a szarmata a tortónai emelet csökkentsósvízi kifejlődéseként értelmezhető. Ugyanezt a gondolatot a dél-alföldi helyzet magyarázására Mucsi M. (1973) fejtegeti, föltételezi, hogy a szarmata csak fácies és nem időtartambeli rétegtani egység, olyan fácies, amely némely gyorsan süllyedő medencerészbezi nem fejlődött ki észrevehetően. A tengeri bádeni és a csaknem édesvízi pannóniai képződmények között a kiédesedés gyorsasága miatt a félsós szarmata időtartama helyenkint olyan rövid lehetett, hogy az üledékeit a fúrásokban nem sikerült kimutatni. Ezt a kérdést még tanulmánvozni kell a nagymélységű medencéinkben. Tovább menve az Alföld keleti részén, a már régeblzen kimutatott (Kő- EÖSSY, 1963) Konyári miocén — pliocén árkot 1977 — 1978 években feltárt de- recske! fúrás szerint itt homokos agyagmárga, vulkáni tufa, mélyeblzen durva- homokos konglomerátumos rétegek váltakoznak csaknem 600 m vastagságban, melynek alsó része azonban már kar[)atien lehet. Ez a Kónyán miocén — jzliocén árok az Álmosd — Korösszegapáti és a lúharnagybajomi kristályospala magas- rögvonulat között helyezkedik el közel E - D irányban, nagyjában párhuzamo- san a határon túli biharjzüspöki árokkal. A Duna — Tisza közén találjuk a Kiskunhalasi miocén cirkot, amelyben a bádeni üledék eléri a 400 m vastagságot, a Szánk 14. fúrásban 434 m, Kiskuit- halason több fúrásban csakneni 300 m vastag. Kifejlődése az als() részén dur- vább törmelék, feljebb homokos márga agyagmárga, az árok szélein pedig lithothamniumos mészkő, mészhomokkő. Végül északon Nagykáta, Jászberény majd Kerecsetid vidékén vastagabb a bádeni üledék, de itt a törmelékbe vulkáni agyag is keverc'dett. Az ország többi részén, ahol bádeni üledék van legfeljebli 100 m körüli vastagságú, uralkodóan durva partközeli törmelékes üledék és organogén mészkő. A legnagyol )b terü- leteket ez a vékony, durvaszemű j)artközeli üledék borítja. Hiányzik a bádeni üledék az ország nyugati részén a kőszegi kristályos pala szárazulatról, mely az egész miocén folyamán kiemelkedő lepusztuló terület volt. A középhegység területére több sekély öböl nyúlt Ije, de valószínű, hogy a hegység nagyrésze szárazföld volt a l)ádeni emelet idején. A Dunántúl e két nagyobi) szárazulata közt kisebb sziget volt a mosonszentjánosi kristályos pala rög, a pásztori nagy vulkáni terület, Mihályi és Répcelak kristályos pala vonu- lata, délnyugaton a hahóti kristályos mezozóos gerinc, a sávolyi mészkőgerinc, a szentai csillámpala rög a hidasi és kaposfői kristályos pala kiemelkedések, az igali mezozoi — paleozoi rög, a tolnai gránittömeg, a nagyszokolyi riolitvulkán, a tolnanémeti alsókréta rög, a dunaújvárosi kristályos jiala terület, a Ságvár — balatonbozsoki kristályos pala, gránit, diabáz kiemelkedés, délkeleten a kurdi perm-mezozóos kiemelkedés, végül a Mecsek és Villányi-hegység és i'észben környezete emelkedett ki szigetként, szárazulatként a bádeni tengerből. A Duna -Tisza közén Bugyi— Törtei közt és innen délre Orgoványig elterülő nagy területen nem találunk bádeni idedéket, egységes kristályos mezozóos szárazulatnak tekinthető, amely újabb adatok esetén esetleg feldarabolódik. 478 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Délebbre több kis sziget jelentkezik, mint a Kecel, Soltvadkert, alsótriász — alsókréta rögei, Jánoshalma kristályos pala kiemelkedése, Sükkösd—liém mezozóos rögei, amelyeket a kiskunhalasi miocén árok választ el az Öttömös — Pusztamérges, Szánk kristályos-mezozóos, Pálmonostor gránit-gneisz és Felgyő újpaleozóos —mezozóos rög vonulatoktól. Délen az országhatár mentén talál- juk a Madaras— TomFa kristályos-mezozóos kiemelkedő rögvonulatokat, ame- lyek mind szigetekként emelkedtek ki a bádeni tengerből. A Tiszántúlon az algyői kristályos 2^ala gerinc tetővidékén nincs bádeni üledék és az ország egész délkeleti részén Battonyától északra Nagyszénásig és kelet felé Biharugráig terjedő nagy Békési kristályos-mezozóos területen nem ismerünk bádeni üledéket. De valószínű, hogy ez a délkelet-alföldi nagy terület nem volt teljesen szárazulat, mert Mezőkovácsházánál (Mez. DK. 1-fúrás) kisebb foltokban előforduló bádeni tengeri üledék valamely tengerág lepusztulási maradéka lehet. A Békési-szárazulat kiemelkedő kristályos-mezozóos képződményeinek nagy- részét csak az alsópannon közepefelé öntötte el teljesen a beltenger, addig le- pusztult róla a vékony miocén nagyrésze azokról a területekről ahol eredetileg megvolt. A Békési badenien szárazulat északkeleti folytatásában találjuk a biharugrai és kőrösszegapáti kiemelkedő kristályos pala- ill. perm-mezozóos szigeteket,, oldalain bádeni parti képződményekkel. A Tiszántúl középső vidékén mezozóos, flis és vulkáni szigetvonulat húzódott a bádeni tengerijén a kunmadarasi— balmazújvárosi nagyobb és a kisebb nád- udvari, Hajdúszoboszló-ebesi, és józsai bádeni szárazulatok vidékén. Északabbra Görbeházánál vulkáni tömeg emelkedett ki a bádeni tengerből az Eperjes— Tokaji vulkánsor folytatásáljan. Végül a Nyírség' területén valószínűleg szinténi nagyobb szárazulat lelietett a vulkáni hegyvidék területén, néhány bádeni tengeröböllel. A mélységviszonyokat a bádeni üledékes medence talpának szintvonalas mély- ségtérké])én láthatjuk (1. ábra). Nagy medencemélységet találunk a Győri- medencében, ahol 5000 m, üCsapodi miocén árokban, 3800 m, a, Zala-medencében, ahol 350ü m és a Dráva-árok egyes helyein, ahol 3000 — 3500 m mély a bádeni üledékes medence aljzata. .Mély medencerészek vannak a Tisza mentén, Algyőtől északra és főleg ke- letre a makói-árokban, ahol több mint 6000 m és észak felé Tiszaroffnál, ahol 3000 m mélységű a Ijádeni medence. A Tiszántúlon Gyománál 3262 m mélyre süllyed. Kondorosnál 3500 m-nél mélyebljen van (a fúrás nem érte el), valamint a Konyári-árokban, ahol a de- recske! fúrás szerint 4988 m mély a bádeni üledékes medenze alja. A Magyar- medence közepe táján viszont, így a Balaton Duna mentén és a Duna— Tisza köz nyugati részén aránylag kis — 500 1000 m-es — me- dencemélységeket találunk. A nagy mélységek az üledékképződéssel egyidejű árokszerű süllyedések következményei. A Ijádeni tengeri üledék legnagyobb talpmélysége és a leg- magasaljb tengerszint feletti előfordulása alapján 6000 — 7000 m-es függőleges mozgások történtek a felsőmiocén óta eltelt mintegy 15 millió év folyamán. A mozgások helyei a mélységtérképről leolvashatók. Szembetűnő, hogy a nagyobb bádeni üledékvastagságok és a nagyobb me- dencemélységek a magyar medence szélein fordulnak elő, a medence belsőljb részein viszonylag vékony az üledék, kisebb a mélység, laposabbak a formák. N yI Rsée CorbfhóiaJ ^Nogyliál^ BUDAPEST/ Hajdúul Oabreny .^lejykérd^ OrjOíérY,'' ' Ulnon«>n«di — ) /Y r^Na^ySxekely -l'eéKÉsi; i .szArazula ’ tHopd&fi' VtUAt /. líbra. A hAdeulilIedékrk dsr&IdraJzielt^rJMésc. iiieij0iioeiii6()^u- te jUeilAkTOAUgvitt l^rképr (azerkractcUe K0k>'is«t I< 1078^ Jcliiiu^yarázat l.A b&üenl úlediíkek vnxUigvágTunala} d* rlltrjedáae 'i. A bAtlítil úlnJAkea iiiedPnod mélys^génrk (Islpdonk) aztntvunalat, ü. McrlPiirrlerűlet bádeni úleili^kek iiAlkúI, 4. BúdeoJntM id/íacbb vulkdnl k^pzÁdm^oyek früzlid el(0rJedM«, 6, Tdrésvunalak Pi^. l. Mup ítiowiOiC tti« palaeo|{eoifraphio dUthbutlouof the Uadenlao and Ita Uualii deptii and sediineiitory UilcIcneMdAta (plolt^ by L KOkO&st 1P7A). L«« s n d I. T>iJrkn«»4 eoDloun and ezt«n>lon uf tb» Badpnian lediiDeoU. 8. Ci^otoon of tho boMnieul, of the Badeoian sediineiitary baabi 9. Ha«ln arca wtthout Bailenbin zediiiieni, 4. Pre Badeidan formallon* and volranlo ni/ka expoMd, 6. Fault llsea \ □ a jCdrbchóta WIR5EG • BÖRZSÖNY Htg- M(Zoü(''(S2US^ SUpAPEbT •Hai,d^zebdúiő<- Bl^arha9Ybű|e > 'TI > jKőrbssztgap&li -TJSZANtÚU SzifiMATA- 'SZÁRAZULAT I II/] (Óf^ovBiVy' BÉKÉS Oembtgyhaza ■Vioco í. (Ibra. A szATiuata úledókík Aaroiiltujst elterjedóse, medeDcemól/HOt; ét űted(^kvastuirvlK térképe (nzcrkesztette KÖBöasY L. 1«70). J c ) m a u y aiedókee medence raélyséijének (Ulpának) szintvoiuilul. 3. Medencelerület BXíirnutu üledékek nélkül. 1. Szarmutdnál ii Fii/, t. Map showiu^ the polMo^irraplilo dlitrlbuUon of tlie SarmatUtn and iU bnsln deptb und sedi entitry tbli ki ü. CODtOUrS on (he hnaement nf th« nf fl.a I ..... I Uic bntemeot of the deptb of the Suniiuliuii sedimeulaiy bual „ - , I'- ^ÖBÖSsy 1979). L e K e n d 1. Tíilckiiess contonrs and eAtensIon of the Sarmatian séd menU. Biuln ate.i wUlioul Surrnutiuii sedlnieiit, 4. Pre-Sarmatlan und volcanlc- formutions as dlatributed on the surface Körössy: Neogén ősjöldrajzi vizsgálatok a Kárpát-medencében 479 Szarmata képződmények A szarmata emeletről a Kárpát-medencék első és a medenceszegélyeken nagy gonddal kidolgozott ősföldrajzi térképén (Schréter Z. 1941) a medence belsejét még csak egészen vázlatos ábrázolásban találjuk. Jóval töl)b részletet ismertet Jámbor Á. (1971) térképe a medence l)elsejéről is. A most megszer- keszthető szarmata üledékes medence ősföldrajzi és üledékvastagsági térkéj^én első látásra az tűnik szembe, liogy a bádeni üledékekhez képest jóval kisebb terü- letet borított a szarmata tenger, de helyenkint vannak vastag üledékek is (2. ábra). Vastag szarmata üledék kéjiződött a Kisalföldön a csapodi miocén árokban, ahol 450 m, Bősárkány vidékén, ahol 693 m vastag és a valószínűleg ennél is vastagabb Győri-medence szarmata árokjellegű mélyedésében. E vastag üledék kőzetanyaga szürke, zöldesszürke íinomhomokos agyagmárga, vékony finom- szemű tufacsíkokkal és szegényes szarmata faunával. A Zalai-medencében a szarmata 300—400 m vastag ésj)tdig Cse.sztn gén 306 m, Szentgyörgyvölgyön 318 m, ahonnan mélyebb tengerág nyúlt KÉK-felé, a Balaton-vonal mentén 100—200 m-es üledékvastagságokkal. Az Alföldön tekervényes tengerágakat és nagy szárazidatokat találunk, ill. szarmata üledék nedküli terídeteket. Az üledékvastagság csak néhol éri el a 100 m-t. Vastagodik a szarmata üledék északon, a Ilernátd-völejycben, aliol az Alsóvadászi fúrásban 480 m Kadocz Gy. (1968) szerint. Innen ÉK-re aKa.'-sai — nagymihályi medencében a szarmata üledék édesvízi kifejlődésű bádeni üle- dékre transzgradált és a legnagyobb vastagsága eléri az 1600 m-t (8lav]K, CvECKO, Rudinec, 1968). Az alfölditől eltérő kifejlőele'sét a nagy vastagsága mellett felső részének édesvízi jellege e% a fekvő bádeni édesvízi kifejlődése tanúsítja. A félsósvízi szarmata üledék vázolt elterjedése mellett, nagy területeken Eiányzik, ill. nincs bizonyítékunk az előfordulására, bár sok fúrás harántolta ezt a szinttájat. Problematikus terület a Mecsek hegység és a Balaton közötti rész, ahol egyes kis foltokban megvan a szarmata, de ezek körül nagyobb terü- leteken, sok fúrás ellenére sincs bizonyítékunk a jelenlétére. Valószínű, hogy a kimutatható előfordulások egy eredetileg szarmata félsós tengeri üledékkel fedett térszínnek a ]>annon előtti lejmsztulási maradékai. A Balaton és Dráva közötti területen a szarmata ősföldrajza szem])ontjából ma három övét lehet elkülöníteni: 1. Északon a Jfalaton-vonal mentén a szarmata üledékek összefüggően fordulnak elő, mint a hajdani oltáréi tengerág üledékei. 2. Ettől délre olyan zóna következik, ahol eredetileg meglehetett a szarmata, az előbbinél vékonyabb kifejlődésben, ma azonban esak kisebb le- pusztulási maradványainak a foltjai találhatók meg, mint az Tnke 7., lo., 12. fúrá.sokban, a Mezőcsokonya 7., 9., 10., 11., 13., 17., 19., 22. és .Mes-K. 2. fúrásokban, tehát a szerkezet DK-i oldalán, valamint az Igái 2., 4., 5. fúiá.sok- ban, vagyis az igali kiemelkedés DNy-i oldalán. 3. Wgül a Drávától északra levő övben nem találjuk meg a szarmata eré^ziós maradványait sem, valószínű, hogy ez a terület eredetileg is szárazulat volt. A Kisalföldön a szarmatába is megvan a Kőszegi miocén szárazulat, mely a bádenihez ké])est a szarmatában kiterjedt és kelet felé IVIihályi, Répcelak, Íjász- ton, Szany, Takácsi, Tét, Vaszar stb. fúrások szerint összeköttetésbe került a középhegységet kísérő szarmata szárazidatokkal. Délen a Dráva menti szárazulat kelet léié kapcsolódott a Madarasi - tompái nagy kiemelkedéssel, mely szárazulatként Makóig folytatódott. 480 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Térképünkön nagy összefüggő, szarmata üledék nélküli terület van a Tiszán- túl középső részén: Szolnok vidéke, Tiszagyenda, Endrőd, Pusztaföldvár, Bat- tonya. Füzesgyarmat, Biharnagybajom, Komádi, Sarkad, Biharugra, Kis- marja stb. mely átnyúlik a Duna— Tisza közének É-i és K-i részére, ahol bár sok fúrás mélyült nincs biztos adat a szarmata jelenlétére: Bugyi, Üjhartyán, Örkény, Táborfalva, Lajosmizse, Soltszentimre, Orgovány, Szánk stb. terüle- teken nincsenek adatok a szarmata jelenlétére. De lehetséges, hogy az üyen összefüggő szárazulatoknak látszó területek az adatok gyarapodásával sziget- csoportokká bomlanak majd fel. A közép-tiszántúli szarmata szárazulatot egy apró szigetekkel tagolt (Nádudvar 4., 6., 9., 15. Nádudvar-DK. 1., Kaba 1., 5. Hajdúszoboszló 2., 8., 18., 55., Ebes 12., 13., 16., Debrecen 1.) keskeny szarmata tengerág választja el a nyírségi nagy vulkáni területtől, ahol szarmata üledékes képződményeket nem ismerünk. A vulkáni működés főleg bádeni lehet, mert a szarmata üledékekben nincs, vagy alig van szórt vulkáni törmelék. .Mint az idézett ScHRÉTER-féle szarmata térkép és több újabb fúrásadat bizonyítja, az Alföld DK-i, K-i szélén összefüggő szarmata tengerág fejlődött ki, melyből keletre az Erdélyi- középhegy ség testébe és nyugatra a közép-tiszántúli szarmata szárazídat kristályospala rögei közé benyúlt néhány tengeröböl. Ilyen DK-en a Magyar — Dombegyháza 1. fúrás 21 m vastag és Battonya-K. 8. 28 m vastag, valamint északabbra Kőrösszegapáti D-i részén levő szarmata tenger- öböl, ahol a K. 5., 8., 11. és 16. fúrásokban 11—27 m vastag, de meglehetősen bizonytalan szarmatu kori üledéket találunk, amelynek keletre lehettek kap- csolatai. Az Alföld ÉK-i részén a Nyírlugos 1. fúrás 23 m vastag és a Tiszta- berek 1. fúrás 208 m-nél vastagabb szarmata üledéke is ennek a keleti tenger- ágnak a tartozéka. 'férképünk szerint az alföldi szarmata üledék nagyrészének vékony kőzet- anyaga sekélyvízi partközeli, homokos ikrás mészkő, meszes homokkő, kong- lomerátum, kevés zöldesszürke márga, agyagmárgabetelepüléssel. A nagyobb vastagságok helyein ^Tisztaberek, Hernád- völgye) főként szürke finorahomo- kos agyagmárga képződött. A szarmata litológiai taglalása azokon a helyeken, ahol vékony kifejlődésű nem lényeges kérdés, a néhány vastag üledékképző- dés helyén pedig a kőzettani változatossága, lencsés vagy egynemű kifejlő- dé.se okoz a szintekre taglalás terén nehézséget. Az ország északi részein (Her- nád-völgy) már vulkáni törmelék is keveredett a szarmata tenger üledékeihez. A szarmata üledékes medence mélységét a 2. ábra szemlélteti. Vulkáni képződmények A fúrásanyag miocén vulkáni képződményeit a medence belsejében még nem tudjuk a kárpáti, bádeni, szarmata emeletek szerint bizonyíthatóan el- különíteni és térképen ábrázolni. Talán a szaporodó radioaktív kormeghatáro- zások lehetővé teszik majd, most még kevés adatunk van. A Nagyecsed 1. fúrás 1109 — 1110,5 m raélységszakaszából származó piroxénandezit kora 10 rb -b 1,5 millió óv, a 3017 — 3019 m-ről származó andezité 13,4 — 13,7 T; 1.1 mil- lió év. A kömlői vulkánit 3825 — 3829 m-ből 13,6 1 millió év. Felszíni elő- fordulásokon sokkal több a mért adat, amelyek a szarmata— bádeni kort erősítik meg (Hámor G., Balog K., R. Baranyai L. 1976 és Kovách A.). A mélyfúrási és geofizikai adatok szerint a horvátországi Dráva-medencétől a Muraköz irányából az Eperjes Tokaji-hegységig és a Nyírségig, a Zágráb — Kőrössy: Neogén ősföldrajzi vizsgálatok a Kárpát-medencében 481 Hernád, helyesebben a közép-magyarorszá(/i szerkezeti vonal mentén, hatalmas eltemetett vulkáni lánc húzódik a pannon üledék alatt. Ennek a legnagyobb része valószínűleg miocén kori, egyes részeiről feltételezik, hogy idősebb, de erre bizonyítékunk nincs. Ez a vulkáni lánc Magyarország határain belül 450 km hosszú, vagyis nagyoljb, mint a Kárpát-medence bármely felszíni előfor- dulása. A Kárpátokon belül egészében hatalmas összefüggő miocén vulkáni vonal-rendszer van. A ,,medenceszegélyi” vulkanizmus ennek a nagy vulkáni vonulatnak csak töredéke, éspedig az a része, amely a pannon medence szélén levő helvzete következtében a pliocén medence süllyedésében már nem vett részt, ezért a pannon üledékes medence szélén a felszínen maradt. A fő miocén vulkáni működés a DNy— EK irányú közép-magyarországi nagy.szerkezeti vonal mentén játszódott le, ahol a mélyben a fúrások és geofizikai mérések szerint több olyan nagyságú kitörési centrum ill. eltemetett vulkáni hegység is van (Szenta, Mezőcsokonya, Nagyszokoly Örkény stb.), mint amilyen a fel- színen pl. a Mátra. Az Eperjes— Tokaji vulkánsor ennek a vulkáni vonulatnak egvik felszínen maradt ága, amely medenceszéli helyzete folytán nem süllyedt meg és nem temette el a pannon üledék. A másik ága a Nyírség területe alatt folytatódik, a Vihorlát és a szatmári, erdélyi vulkáni hegységek irányába. Á közép-magyarországi -e])erjes-tokaji vulkáni vomdat D, DK felől kíséri, mintegy körülhatárolja a kelet — dél-alpi, nyugat-kárpáti kifejlődésű területe- ket és a Kárpát- medence .szerkezetében nyilván fontos szerepű. A szarmata üledékes medence mélységét és l)cnne az üledékek elterjedését a 2. ábra szemlélteti. A Kárpát- medencék neogén képződményeinek mélységtérképe ' *Az Alp-Kárpátokkal körülvett területek neogén üledékes medence mélység térképe, magyar, osztrák, csehszlovák, és jugoszláv geológusok munkáinak felhasználásával készült (1. irodalomjegyzék). A térképen látható, hogy a Bécsi-medence kicsi, de mélyre süllyedt (5000 m) szűk és mély neogén árkokkal szabdalt terület. Folytatásában a Stájer-tneden- cében két mélyebí) süllyedék a i\[ura és Rába folyók közötti 3000 —4000 m mély Grázi-rnedence és a 3000 m mély.séget elérő Rndkersburgi — F ilrstenfeldi- medence, amelyeket főleg miocén és vékony alsópannon üledék tölt meg. A Stájer neogén medencét a dél-burgenlandi küszöb választja el a Kisalföldtől. A Kisalföldön szembetűnő, liogy É-i részén a Vág és Nyitra folyók keskeny völgyei nagy mélységig, 3000 — 4000 m-ig meredeken süllyedő neogén árokként nyúlnak a Nyxigati- Kárpátok idős képződményei közé. DK-ről benyúló maga- sal)b terület a gidai (Kolarovo) granitoidokkal áttört kristályos pala kiemel- kedés, amelynek oldalain a bádeni képződmények kiékekáhiek, szarmata és pannon üledék borítja. Az északi Kisalföld mély árkaihoz hasonló DNy-on; a f)ádeni— szarmata csapodi árok. A Kisalföld belsőbb részein bár vannak mély süllyedékek, ezek laposabbak, nagyobb kiterjedésűek, nem annyira árok jel- legűek. A Kisalföld és a Zalai-medence között az alapliegység ÉNy -DK irányú küszöbszerű kiemelkedését találjuk Sümeg — Káld— Vízvár —Öli tő vonalában, melytől délre egyre mélyül a zalai miocén — pliocén medence. Legmélyebl) részei a Rába- vonal irányában húzódó EEK-i és a Balaton-vonal irányálian eső KÉK-i árokrendszer találkozásánál alakult ki. Innen KDK-re a Dráva- 482 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet árok felé is mély medencék sora indul 4000 m, a jugoszláv területen 5000 m-t elérő süllyedékekkel. A Dráva-árokkal közel párhuzamos a Száva-árok, külö- nösen a Ny-i részén mély, 5000 m-t elérő süllyedék, a felszín fölé 600 — 800 m magasra emelkedő idős alaphegységi kibúvások között. Az Alföld D-i részén is megvannak a mio-pliocén medencék és árkok, de a Tisza vonalánál az irányuk közel E— D-ire változott. Legnagyobb a Bánsági- árok és északi folytatása a Makói-árok. Itt a mélyebb árkok a Vardarida irá- nyokba esnek, lesüllyedésük a felsőmiocén pliocén idejére esik. Az Alföld medencejjeremének erdélyi részén is közel É - D- irányú árkok jelentkeznek. Ilyen a Biharpüspöki-árok, melynek alján a Kőrösgyéres— Szat- márnémeti flisárok képződményei lenyi'dnak a békési medencéig. Nyugatra a Kőrösszegapáti -álmosdi magas kristályos palavonulat után ismét közel É — D irányú mély miocén-pliocén árok következik, ez már a régebben felismert Konyá- ri-árok, melynek egyik mélyebb része a nemrég fúrással fölt árt 5000 m mély derecs- ke! süllyedék. A Konyári-árokDDNyfekb nagyjából a Berettyó mentén, a nagy liékési-süllyedékkel van kapcsolatban. ÉK-felé a geofizikai mérésekkel kimuta- tott (Bokody et al. 1 977) máté,S2a/A*ai.sk%erÍeT lehet a folytatása. A Nyírségen a sok vulkáni tömeg miatt meglehetősen ismeretlen a neogén medencealzat. Az előbbiektől eltérő, miocén sóformációt^ tartalmazó árokrendszer húzódik a Kárpát-medencék K-i részén, nagyjából ÉNy— DK irányban. Ennek ÉNy-i részén találjuk a mélyfúrásokkal jól leltárt Sóvár — nagymihályi miocén árkot, amely DK felé Kárpátalján folytatódik ennek sódiapiros-brachiantiklinálisos övéljen, ahol főleg a Szlatinai-medencében hosszanti sótesteket tartalmaz. A Szlatinai-, majd Máramarosi-medence az Erdélyi-medence felé folytatódik só- testes miocén kéjjződményeivel, mely a Kárjját-medence belsejétől eltérő ős- földrajzi viszonyok között keletkezett. A Kárjiát-medencék neogén medencemélység térképén jelentkező, külön- böző csapású és jellegű miocén — ])liocén árkok és süllyedékek, valamint a kiemelkedő alaphegységi rögök, rögvonulatok egymástól különböző mozgású mély szerkezetegységeket tükröznek. Feltűnő, hogy a Kárpát-medence szé- lein nagymélységű meredek árokrendszerek alakultak ki, míg a belsőbb részek felé kisebl) a tagoltság, sekélyebb a medence. Mindez a medencealzat mélyebb szerkezeti viszonyainak változásait, szerkezeti egységeit tükrözi a fedő neogén képződményekben . összefoglalva az előfjbiek szerint a Kár]ját-medencék miocén fejlődésére, főleg a medenceszéleken az árkos süllyedés jellemző. A lineáris miocén süly- lyedést az üledékké])ződést a pliocénben a nagyobb területekre kiterjedő areá- lis süllyedés és vastag üledékkéjjződés váltotta fel, mely kialakította az egy- séges Pannon-medencét. A Kárjját-medence több, egymástól különböző fejlődéstörténetű medence- részből tevődik össze, nem egyetlen nagy süllyedés eredménye. A medencék kialakulása megszakításokkal a felsőkrétától folyamatban volt. A miocénben még jól felismerhetők az időseb!) medencealzat szerkezetegységeinek egymástól különljöző mozgásai, amelyek a változó gyorsasággal süllyedő és különljöző irányítottságú medencerészeket létrehozták. A miocén árok és medencekép- ződést a mai Pannon-medence Ijelsejében is nagy vulkáni tevékenység kísérte. Az eddig készült neogén ősföldrajzi térképek egyre nagyol)!) részletességük- kel a medence !)elsejére vonatkozó ismeretek dinamikus fejlődését tükrözik. Amíg az ismeretek gyarapodnak a térképek is gazdagodnak részletekben, de az alapvonásaik már kialakultak. \tiszA iBUDAPKST' Fehtr ^eVo* Kulpo' DUNA neoi{lc (Ulpáiuk) s^tvoualAl »u tlio basemcDt of the deptii of the Ntogen liuln •J. >íbra. A KAipát-niedenoék neogéo képz4ilm(^Dyelnek talpinölyw^g térképe (KObOssy L. IU78). J e i m o « y a r A z a t, 1. NoogénQél Idő.iebb képtódmények. a. Noogéu nii"leiioa(l]»dók«k, 3. A J-'ip. i. Mup (tiowing Uif deptli oí tlio b«ttoni of Itie Ncogeue In tlie üarpatlilan baslna (L. KOnOssv lü78). L c g o ii d o: 1. Pro-Neogeae formatloiw, 2. Ncogene bnsln scdlinenU, 3. Contoun ^\ő\ '1r/' 1 Kőrössy: Neorjén ősföldrajzi vizsgálatok a Kárpát -medencében 483 Irodalom — References X Bállá K. (1965): Az üllési terület mélyföldtani ismertetése. F. K. 95. 2. 190 — 197. Bárdossy, Gt., Mlsko, L., Fóka, T., Sajqó, Cs., Tomaschey, O. (1970); Sediraentpetrographische Untersuchungen dér tertiaren Ge.steine des Algyőer Gebietes (.Südostungarn). Aota Geol. 14. 251—209. BECK-5IANNAGBTTA. P. (1968): Tektonlsclie Karte dér Steiermark, 1 : .300 000., Graz Bilek, K. (1970): Perspektivy prúzkum podlozí neogénu Videnské Panve. Zerani plyn a Nafta 15. 3. 321 —333. Büda J. (1971): A magyarországi szarmata emelet tagolása a gerinctelen fauna alapján. FK. 101. 2 — 3. 107—113 Boda J. (1972): A magyarországi szarmata emelet gerinctelen faunája és rétegtana. Kand. értekezés. Bohx P. stb. Távlati földtani kutatás, 1966, 1967, 1968, 1969 stb. ,\IÁFI-kiadás Bokody T. J.4.SVÁRY 1. Nemesi L. Polcz I. Szeidovutz Gy.-né (1977): Ált. Földtani Szemle, 10. szám 5 — 44. DANK V. (1959): Mélyszerkezeti kutatások geológiai eredményei és gazdasági kilátásai a budafai boltozaton. Bányászat Lap. 5. sz. 541 — 554. DercséN'VI L. (1975): Üledéksorok taglalása Markov-analízissel. Kőolaj és Földgáz 8. 5. 134 — 136. Ditbay L. (1963): Az északzalai medence és délzalai medence határos területeinek földtani vázlata. Kézirat. Filjac, K.., Petikapic, Z., Nicolic, D., Aksin, V. (1969): Geology of petróleum and natural gas from the Neogene Coinplex and its Basement in the .Southern part of the Pannonian Basin, Jugoslavia. In; P. HOPPÉ: The Explora- tion of Petr. in Europe and in North-Afrika. The Inst. of Petr. London, 113 — 130. Gaza. B. (1970): Suéasny stav a perspektivy naftoplynosti neogenu v Podunajskej Panve. Zemni-plyn a Nafta 15. 3. 385-404. G. aza, B., Bienhaüerova, M. (1977); The Neogen in the SE part of the Dauubian Basin. Min. Slov. 9. 4. 259—274. H. ímor G., J.ímbor Á. (1971); A magyarországi középsőmiooén. FK. 101. 2—3. 91—102. Hámor G., B.aloqh Kadossa, U. Baranyai J.,. (1976): Az Észak-magyarországi harmadidőszaki formációk radioaktív kora. MÁFI. Évi jel. 1976-ról pp. 61—72. JÁMBOR Á. (1971); A magyarországi szarmata. FK. 101. 2—3. 103 — 106. Kollmanx, K. (1965); Jungtertiar irn Steirischen Becken. Mitt. Geol. Ges. in W'ien. 57. 2. (1964) 479—632. Kőrössy L. (1963); Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. FK. 93. 2. 153—172. Kőrössy L. (1970): Entwicklungsgeschichte dér neogenen Becken in Ungarn. Acta Geol. Ac. se. Hung. 14. 421—429. Kőrössy L. (1976): A kőolajkutatás tervezésének földtani alapjairól. FK. 106. 537—546. KŐVÁry J. (1968): Mikropaleontológiai vizsgálatok a hazai köolajkutatásban. FK. 98. 1. 47—53. Köváry J. (1970): A magyarországi szénhira) szerkeszté.se során egyes területeken - digitális méré.sek hiányában - felhasználtuk a regionális refrakciós ])rofilokat és figye- lembe vettük a fotorcgisztrálású mérések adatait. Az 1. ábra az Őrség keleti })eremének egy jellegzetes fotorcgisztrálású szelvényét mutatja be. Látható, hogy a leszerkesztett fantomhorizontok a szehahiy mélyebl) szakaszán nem alkotnak folytonos .szintet. Jóval nagyobi) mértékben tudtuk hasznosítani a GK\' 1966-l)an megkezdett mágne.ses rögzítésű méré.seinek eredményeit. Analóg szeizmikus szelvényívsz- letet ábrázol a 2. ábra. Helyzete közel megegyezik az 1. ábrán bemutatott fotoreglsztrálású .szelvényével. A szelvényen a kisebb mély.ségben elhelyezkedő reflexiós .szintek jól kivehetők. A medencealjzat viszont a nagyszámú töbl)szö- rös reflexió és a nagy zajszint miatt alig azonosítható. A hetvenes évek elejétől a magyaror.szági .szeizmikus méréseknél általánossá vált a digitális jelrögzítés és a töbl)szörös fetlésű rend.szerek alkalmazása. Ezzel minőségileg új lehető.ségek nyíltak meg a .szeizmikus kutatások előtt. A mérő- és jelfeldolgozó rend.szerek fejlődé.sével jelentő.sen megnőtt a kutatási mélység és a felbontóké])es.ség. Az időben változó frekvenciaszűréssel előállított idő- szelvények az adott rétegsor különböző mélységben húzódó tagjairól adnak optimális felbontású .szeizmikus ké])ct. Nagy mély.ségekbe csak az alacsony- frekvenciás hullámok tudnak l)chatolni (skin effektus), ezért a felbontóképes- ség növelésének az alkalmazott hullámhos.sz határt szab. Különböző mély.ség- intervallumok kutatásakor tehát eltérő hullámhossz tartományt kell anali- zálni. 12 Földtani Közlöny 488 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Fig. I. /. ó*ra. Fotoregisztrálású szeizmikus szelvény az Őrség keleti pereméről Photographically registered seismic profile from the eastern margin of the Őrség 3 2. ábra. Analóg szeizmikus szelvény az őrség keleti peremér Fig. 2. Analogous seismic profile from the eastern margin of the Őrség Pogácsás: Neogén süllyedékeink fejlődéstörténeti viszonyai 489 s = - zti: - 3. ábra. Digitiílis szeizmikus szelvény a derecskéi mélyzóna délnyugati részérói FÚJ. 3. Digital seismic profilé from the Southwest part of the Derecske Deep Zone A 3. ábra a derecKkei mélyzóna szegélyén bemért digitális szeizmikus (24x-es fedésű) szelvényt mutat be. A hetvenes évek közepétől segítik az értelmezést az időszelvények migrált és dekonvolvált változatai. Az előbbi elsősorban a dőlt reflektáló felületek vak'idi térbeli helyzetének meghatározásá- ban és a diffrakciós beérkezések elkülönítésében nyújt segítséget. A dekon- volúciós feldolgozás eredményeként a szelvényeken élesebben jelentkeznek és jobban felbontódnak a reflektáló horizontok. A 3. ábra migrált és dekonvol- vált változatát mfitatja be a 4. és 5. ábra. Az időszelvény, annak migrált és dekonvolvált változatai, valamint a szel- vény mentén végzett sebevsséganalízis eredményei ala])ján kerül sor a szeiz- mikus ])rofil interjfretációjára. Ennek során jelöljük ki az egyes földtani egy- ségek határaiként is értelmezhető szeizmikus horizontokat és azonosítjuk a szelvényen felismerhető tektonikai elemeket. A jó minőségű időszelvények alapján szét lehet választani a medencealja- tot alkotó blokkok mozgásához kapcsolódó (3. ábra), illetve a fiatalabb kép- 12* 490 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 4. ábra. A 3. ábrán látható szelvény inigrált változata (A szelvény közepén a kristályos alaphegységhez tartozó kiemelt blokkra közvetlenül pliocén üledékek települnek. A szelvény bal oldalán -valószinüleg törések mentén- mélybesüllyedő medencealjzat felszínére flis jellegű üledékek települnek. A kiemelt blokk jobb oldalán miocén transzgressziós képződ- mények borítják a kristályos aljzatot) Fiy. 4. Migrated variant of the profilé shown in Fig. 3. (At the middle of the profile the horst blocks of the crystalline baseinent are overlain, immediately, by Pliocene sediments. On the left side of the profile the surface of the deep- subsided (probably along fractures) hasin substratum is overlain by sediments of flysch natúré. On the right side of the block the crystalline baseinent is covered by Miocéné transgression products) züdniéiiyek atektonikus szerkezetalakiilása során létrejövő szerkezeti eleme- ket (6. álira). A rellexió konfigurációk elemzése során (szeizmikus fáciesanalízis) következ- tetni lehet az egyes üledékcsoportok képződésének fáciesviszonyaira (7. ábra). A szeizmikus kutató módszer egyik alajifeltevése szerint az előállított idő- szelvények ,,wavelet”-jei reflexiószerű eseményeket képeznek le. Az egyes reflexiók a szelvény mentén reflexiós horizontokat (szeizmikus szinteket) alkot- nak. A horizontokat alkotó ,,wavelet”-ek amplitúdója összefügg a reflexiót okozó rétegliatár menti — hullámsebesség és sűrűség (akusztikus impedan- cia) ugrás nagyságával. 491 P 0 1/ ácsás: Neor/én süllyedékcink fejlődéstörténeti viszonyai ■5. ábra. A 3. líbnln liltható szelvíny dekonvoIvjUt változata Fin. 'í- IJeronvolveil variant of the profilé shown in Fig. 3 Cikliishatárok (diszkordaneiafeliiletek) szeizmikus kutatása A Pannon-medencében - ellentétben a táblás területekkel (SztiNÁs Gy. 1965.) több részmedencére kiterjedő, jéil követhető szeizmikus szint ritkán akad. Ezek helyett a regionális diszkordaneiafelületeket (harmadidőszaki iile- dékek medencealjzata, jiannémiai üledékek fekvőképződményeinek felszíne) kell kutatnunk. E felületek a miocén szárazulatok jiart jain egybesimulnak. Az elmiilt években a CH-kutaté) szeizmikus mérések során e két felületről egyre több és egyre pontosabb részlettérkép (idötérkéj)) készült. A jiannon fekvő térkéjiezése a miocén— ])liocén határon folyamatos ülcdékké])ződésscl jellemezhető medence- részeken bizonyos nehézségekbe ütközik. Általában a mélyfúrásokban megvont alsópannon fekvőhöz közeleső, jól korrelálható szeizmikus szintről (az idő- szelvény alsé)pannon fekvő közeli szintjéről) készítünk időtérképet. A medencealjzat felszínének azonosítását egyes mélyterületeken (Budafa, Lovászi) a rossz szeizmológiai adottságokkal rendelkező területeken (Alsó- 492 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet S fí. ábra Szeizmikus szelvény a derecskéi mélyzóna területéről. Atektonikus elmozdukísok a pliocénben és a auarterben . , . . ^ (LJFALrsY A. és V.tRG.t I. értelmezése szerint) t KJ- 0. seismic profilé from the Ilerec-ske deep zone. Atectonio dislocations in the Piiocene and the Quatemarv (as interpreted by A. Cjfalusy and I. V.arg.\) . . abra. Spizmilms szelvény a Makó-Hódmezővá.sárhelyi árok nyugati szárnyáról (Szaxyi B. és VARGA I. értelmezése- szerint). A szelvény jól mutatja a neogén üledékek alsó szakaszainak hármas tagozódását: I. A medencealjzatra pár- huzamos reflexió kotegeknel jelentkező összlet települ; II. Felette -a középső sávban- lecsökken a reflexiők kontinuitá- . ^ . sa: III. a felső zónát eltérő dőléssel közbetelepült rétegcsoport képviseli '• western fiánk of the Makó-Hódmezővásárhely graben (as interpreted by B. SzANYl and 1. V ARGA), i he profilé shows very well the three-member division of the lower parts of the Xeogene sediments: I. ihe basin sirt.stratum is overlain by a complex with parallel reflexión bundles; II. Above it, in the middle zone, the continuity oí the reflexions decreases; III. the uppez zone is represented by a sequence interlain with different dip angle F o ek szerkesztéséhez mintegy 5500 mély- fúrás és kb. 13 500 km hosszúságú mágneses jelrögzítésű szelvény adatait használtuk fel. Az elsősorl>an szénhidrogénkutatási célokat szolgáló szeizmikus térké])mozaikocskák információtartalmának számunkra fontos részét szűrtük ki, ennek során mintegy 300 dl) 25 000-es és 50 000-es méretarányú résztér- ké])Ct kicsinyítettünk le, majd vonalas elemeiket generalizáltuk. Egyes rész- térképek esetében az adott területre vonatkozó újabb sebességadatok ala2>ján lielyesbítettük a régei )ben transzformált térké])eket. Néhány körzetben a nagy mélységek és a rossz szeizmológiai adottságok miatt mélyebb szintekről a szeizmikus mérések i]>ari feldolgozása során nem lehetett 50 000-es léjjtékű térké])eket előállítani. E területeken újraértelmeztük a töredékes mélyref- lexiókat és ezek ala])ján egyből 200 000-es léjjtékben szerkesztettünk szint- voiialakat. Azokon a részterületeken, ahol szeizmikus anyag nem állt rendel- kezésünkre, figyelembe vettük a tellurikus és magnetotellurikus adatokat. A gravitációs mérésadatok térfrekvenciás szűrésével kapott relatív érté- kekből szerkesztett térkéj)eken az izovonalak helyzete — egyes területeken — figyelemre méltó ka])Csolatot mutat a nagyol)b sűrűségugrásokkal jelentkező diszkordancia felületek térbeli helyzetével. Alkalmasan megválasztott tér- hullámhossz tartományban a szűrt gravitációs kéj) és a regionális diszkor- dancia felületek morfológiai képe között is nagyfokú hasonlóság áll fenn. A szerkesztési munkák eredményeinek kontrolljaként ezért a készülő izovonalas térké])einket összevetettük a szűrt gravitációs anomália-ké2ij)el (Pogácsás 1979). Helytálló következtetések levonásához ismerni kell a kiindulási adatok meg- bízhatóságát. ^Megvizsgáltuk a szerkesztési munkák során jelentkező hibaforrá- sokat és a hibahalmozódási lehetőségeket. A süllyedési folyamat tér- és idő- jellemzőit vizsgálva a valószínű hibaíntervallumba eső anomáliáknak nincs komoly információs értéke. A bemutatott mélyszerkezeti térképeket terhelő bizonytalanság három forrásból tevődik össze; 1. A felhasznált résztérkéjiek reflexiós horizontjainak korrelálása geodéziai sokszögvonalak Ijeméréséhez hasonlítható. Ha a kutatás során feldolgozott vonalhálózat szélein nincsenek szeizmokarottált mélyfúrások, a követett ref- lexiós szint egyre jobl)an eltérhet az általa rej)rezentálni vélt geológiai réteg- határtól. 2. Elvi nehézségeket rejt a különböző elszigeltelt részmedencék reflexiós horizontjairól készített résztérkéjiek összeillesztése. Az elszigetelt térkép- mozaikocskák összeillesztésénél elsősorban az országos szeizmikus alaj^hálózat (már bemért) regionális vonalaira támaszkodtunk. 3. A felhasznált mélyfúrási adatok, valamint a mélység- és a reflexiós idő- adatok között kapcsolatot teremtő sebességfüggvények megbízhatósága eleve megszabja az elvileg elérhető maximális jíontosságot. A csatolt térképek szerkesztéséhez csak ismert forrásból származó, ismert F*q. , XI X lA-iiína T*imftirvarAgftl 1. IíovomUIc inől/iAgArtAkei ii UngcntluttAI “■ .. d„«. ...u„ 10. áAré. Dona-Tbu kOt». llvmAdldAtukl flMikck m»d«iic« alJuUiuk m«lyt6«UrkAp». J«lm*«yará>«lot UkI rif. 10. The Denub^-TUM InlerflOTe. leobeih m*p of tha bottoca of the TerlUnr bota fUllng eedlmenU. Fór Uie I a « • i I 9. ábráiull A. eee FU. 0 198. sz. f rétegMttoég í'ifl. I. Bor«hole AU7Ö-108. cor* 1, 1935— 1B44 m. oor«2, 1944—1953 m and borehole 194, oore l, 1935—1053 m éráin composltlon. Legeo d l.SmalI-grain«dsanat- tern of the Cenozoic hasin’s subsfratum does show any close con-elation with either the houndaries of the various pre-Alpine metamorphic facies, or tlie zonal distrilmtion j:>at- tern of the Upper Palaeozoic-Mesozoic fonnations. The maximai size of the dislocations taken piacé during the last 20 millión years is a high as 7 to 8 km, thus heing conimensur- ahle with the thickness of the crustal portion underlying the Pannonian hasement (25 to 30 km). The suhsidence can he intcu-preted hy supposing hlock tcctonic and/or membráné models. According to the former, the basin substratum is formfnl of hlocks suhsiding at different rates, oscillating around an isostatically controlled cquililírium state and ev^entu- ally tilting. The hlocks are separated hy fracture zones, along which, in several phases, vertical dislocations took jjlace. According to the membráné model, the resulting depres- sions may he regarded as deformations of a quasi elastic crustal membráné enveloj)ing the mantle. Földtani Közlöny, Bull of the Hungárián Géni. Soc. (1980) 110. 498 — Hl Szigethegységeink és környezetük pannóniai képződményeinek fáciestípusai és ősföldrajzi jelentőségük Jámbor Áron* (2 ábrával, 1 táblázattal) A pannóniai kéj>ződniények földtani és ősföldrajzi jellegeinek fő vonásait már a múlt században felismerték (Fuchs T. 1870, Halaváts Gy. 1902, ID. Lé)CZY L. 1913, Lürenthey 1. 1905, 1906). Megállapították, hogy a szarmata után a Paratethys beltengernek a lefűzodés miatti kiédesedési folyamata meg- gyorsult és a Kár])át-medence süllyedése, hegységeinek — főként a Kárpátok- nak ^ lassú emelkedése s az emiatti lepusztnlás következtében jellegzetes, uralkodóan pelites, sós tavi, csökkentsósvízi beltengeri, finomszemű üledékek keletkeztek, amelyeknek a fiatalabb részében felismert mocsári betelepülése- ket a lignittelejjeket — már a 19. század közej)e táján gazdaságilag is hasz- nosították (M. SiMETTINGER 1864). Az üledéktömeg vastagságának megítéléséiben azonban a bizonytalanság még a 20. század elején is nagy volt. Id. LébCZY L. (1913) a Balaton-monográfiá- l)an azt írja, hogy a Bakony és a Mecsek között talán 200 m-t is elér a pannóniai kéjbződmények vastagsága. A pannóniai képződmények kőzettani-faunisztikai fáciestípusait először Sü- MEGHY J. (1939) dolgozta ki részletesen. Medenceperemi és medencebelseji fő fáciesterületeket különböztetett meg, s ezeken belül az alsó])annonban a parti kifejlődésben három kőzettani-faunisztikai típust jellemzett, míg a medence- belsejiben az alsó szintben három, a felsőben egy egységet különített el. A felső])annonban peremi és a medencebelseji kifejlődést, s mindkettőben két-két szintet ismert fel. A vastag héjú Cardiumok és a Lyrceák alapján partközeli, míg vékonyabb héjú faunaegyüttesek alapján medencebelseji keletkezési körülményekre következtetett. Jaskc) S. (1937) munkássága a hegységperemi pannóniai abráziós tevékenység bakonyi elterjedésének megállajbítását eredményezte. Barta F. (1964 és 1971) l'inomrétegtani vizsgálatai alapján a szárazföldi kifejlődésben három (nedves- erdei, ligetes, vízparti), az édesvíziben kettő (folyóvízi és tavi), a csökkentsós- vízl)en hét (oligohalin parti, oligo-miohalin mélyebbvízi, miohalin csendes vizű ])arti, mio-mezohalin hullámveréses jbarti, mezohalin mélyebb vízi, mezo- halin ])artközeli és mezo-jűiohalin medencebelseji) különböző ősföldrajzi körül- ményeket jelző faunaegyüttest ismert fel, illetve jellemzett. A ])annon kvarchomok-kifejlődéseknek a IMecsektől a Rudabányai-hegy- ségig alapos, előbb részterületű) Hajós M. 1954 és 1955, Bárdossyné Liesz- KOvszKY Zs. 1958, Vecsernyés Gy. 1966), majd az egész országra kiterjedő értékelése (Szatmári P. 1971) is elkészült. Előadta a MET Általános Földtani Szakosztályának ülésén, l97S-ban Jámbor: Szigethegységeink és környezetük pannon fáciestipusai 499 A pannóniai formációcsoport különböző tagozatainak és területeinek kifej - J lüdését a szénhidrogén-kutatások (Barnabás K.^Strausz L. 1947, Bérczi I. ! 1969, Bodzay I. 1968, Csiky G. 1963, Dank V. 1962 és 1963, Dubay L. 1962, KőrüSSY L. 1953 -1965, íSzéles M. 1967 és 1971, Völgyi L. 1965 sth.) — a víz- és a lignitkutatásokkal (Mátra-, Bükk- és Cserhátalja Torony —Ják, Komjáti) kapcsolatos munkálatok (Radócz Gy. és Csilltng L.) - a diatomit-feldolgo- zások (Mecsek: Szedi]rkényi T. 1963; Csákvári-medence: Hajós M. 1971, JÁMBOR Á. 1971; Bükkalja: Hajós M. -Radócz Gy. 1971, Tokaji-hegység: Hajós M. 1959, Mátyás E. 1966) - a bazaltvulkanizmussal kapcsolatos olaj- pala-kutatások (JÁMBOR Á. — Solti G. 1976) — a csereháti előkutatás (Ra- dócz Gy. 1969) — a mecseki (Hámor G. és Kleb B.) és a dunántúli-középhegy- ségi részletes térképezés (Mészáros J., Korpás L., Bihari D., Bernhardt B., Solti G., Gyalogh L., Jakus P., Korpásné Hódi M.) a Rudal)ányai-hegy- ségben i)edig a Praehominida lelettel kapcsolatos kutató munkálatok (Kretzoi M. et al.) tisztázták. Kleb B. (1971) a pannon tó vize kémiai jellegeinek változását tisztázta, Molnár B. (1970) az Alföld pannóniai képződményei lepusztulási területeit nyomozta eredményesen mikromineralógiai vizsgálatai segítségével. A fkira- vizsgálatok (Andreánszky G. 1953, Pálfalvy I. 1952, Nagy L.-né 1958, Bóna J. — Szentai M. 1966, Hutter E. 1969) az éghajlati viszonyok tisztázá- sát segítették elő. Az ősföldrajzi ismeretek legjobb összefoglah) ál)rázolási módja az ősfökl- rajzi térkép. A j>annon ősföldrajzi térképeken az első érdemi részadat SzÁ- deczky-Kardoss E.-től (1939), az első összesítés id. Noszky J.-től (1941) származik. Jól jellemzi az ismeretességi helyzetképet az a tény, hogy id. Noszky csak a felsőpannóniai emelet kb. ötmilliós vázlatát adja , .szárazföldi és l)eltengeri területek” bontásl)an. Strausz L. (1953) ki). 1,5 milliós térképei ennél már magasabb ismeretességi fokot tükröznek. Ezeken a szárazföldi és tóvízzel borított területeken, az előbl)in a kavics, utóbbin pedig foltszerűen a lyrceás és congeriás faunák al.só])annón elterjedését ábrázolta. A felsőpannóniai emelet térképén a tóvízzel l)orított területeken a Congeria ungulacaprae, C. balatonica, C. rhomhoidea és a Prosodacna imtskitsi elterjedését ál)i’ázolta. Szen- tes F. (1960) ki), tízmilliós méretarányú vázlatain alsó és felső])ann(')niai bontásl)an - csak a vízzel borított és a szárazföldi területeket ábrázolta. Álindkét ábrázolás határozottan elismeri azt a tényt, hogy a felsőpannóniai transzgresszív tele])ülésű a dunántúli szigethegységek és az Eszaki-közé])hegy- ség peremén egyaránt. Mindezek Bartha F. (1964 és 1971) délkelet-dunán- túli másfélmilliós térkéj)ével együtt jól szolgálták a szénhidrogének és a víz ])rognózisának ügyét, mivel az alsópannóniai pelitek szerej)ét a szénliidrogén képződésben már korán felismerték a kőolajgeológusok és a ])leisztocén ké])- ződmények után hazánkban a felsőj)annóniai víztartók a legfontosal)l)ak. Jól szolgálták ezt a célt akkor is, ha az ország sok területén egyes részletekben az ábrázolás pontossága ma már meghaladottnak tekinthető. Sokkal igényesebí) térkéjieket készített KŐróssy L. (1971) az alsó])annóniai formáció három, általa elkülönített tagozatáról. Több ezer szénhidrogénkutató mélyfúrási adat segítségével ezeknek nemcsak elterjedését, hanem vastagsá- gát is megadta. Ezen túlmenően az alsó- és felsőpannóniai formációnak elké- szítette talpmélység- és elterjedési térké])ét is 1 : 750 000 méretarányban az egész ország területéről töbÍ)színnyomásos kivitelben. A szénhidrogénekre irányítottság következtében térképei a hegységperemeken a részletezési lehe- 500 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet tőségeket teljesen nem merítették ki. Jaskó S. (1963) az utóbbi néhány évben a neogén lignitképződés törvényszerűségeinek vizsgálata során egész Kelet- Európára kiterjedő, a felsőj}annóniai formációnak uralkodóan erdős láppal borított, illetve enélküli területeit ábrázolta kb. tízmilliós léptékben. Ezzel kiváló, a nagyvonalú lignitj)rognózisok számára nélkülözhetetlen térképet adott . Megemlíthetők még azok az 5 évenként készült szénhidrogén- j)rognózistér- ké|)ek, amelyek országos vonatkozásban 1 : 500 000 méretarányban, rendsze- resen, 1959-ben Kertai Gy., 1964, 1969, 1974, és 1979-ben Dank V. irányí- tásával készültek a KGST munkáihoz kapcsolódva. Az előzmények és saját (Hámor G. Jámbor Á. 1964, Jámbor Á.— Korpás L. 1968, 1971, JÁMBOR Á.— Korpásné Hódi M. 1971, Jámbor Á. 1967, 1969, 1975, JÁMBOR Á. -Solti G. 1976) eredményeiknek felhasználásával jellemez- tem az alsó- és a felsőpannóniai formáció fáciesegységeit. Mindkét formáció továl)bi tagolására is elegendő adat gyűlt már össze országosan, de a feladatot különösen a mély medencék vonatkozásában idáig csak áttekintő szinten lehetett megoldani. Az áttekintő szelvényeken feltüntetett litofácies-egységek összefoglaló jel- legűek, mindegyik egység töl)b kevesebb kőzettípusból feléjütett. Az alajitípu- sok a mikro fáciesek - egyenkénti jellemzése messze meghaladja ennek a munkának a kereteit. A fáciesegységek jellemzésénél így csak egy-két jellemző kőzettí])ust, azaz mikrofáciest említek meg. Nagyon jellemző az alsó- és felső- pannóniai formációban is a mikrofáciesek elo.szlása. Bár az üledékes fáciesegy- ségek száma gyakorlatilag mindkét formációban azonos, az alsópannóniai for- máció sokkal egyhangúbl) képet mutat akár függőleges, akár vízszintes irány- ban vizsgáljuk is változásait; a medencebelseji nyíltvízi fáciesek uralkodó sze- repüek, a többi tulajdonké])pen csak színező elem. A felsőpannóniai formá- cióban viszont az előblüek ugyancsak jelentős szerepe mellett a sekélyvízi fáciesek jelentősége, elsősorban a formáiúó felső felében, nagyobb volt. A két formációban az egymásnak lényegében megfelelő nagy egységeket szeml)eállítva az alábbi ké]>et kapjuk (1. és 2. ábra): Alsópannóniai formáció 1. Nyíltv ízi agyaj^íinárga, homok 2. Lagunahcli agyagmárga 3. Hegységperemi tarkaagyag, kavics 4. Medeneejjeremi tarkaagyag ő. Aljrázióspartigyöngykavics-kvarchomok (>. Lignit, szenes agyag 7. Lldesvízi mészkő 8. Vulkanoszediment képződmények Felsőpannóniai formáció 1. Medencebelseji agyagmárga, homok 8. Lagunahcli agyagmárga, aleurit 9. Folyóvízi tarkaagyag, kavics 2. llegységjjeremi tarkaagyag, homok 4. Abráziósparti gyöngykavics-kvarchomok 3. Szenes agyag, lignit 5. Édesvízi mészkő ti. Bazalttufitok és 7. Alginitek Az egyes fáciesj)árokat együttesen ismertetem. 1. Nyíltvízi, illetve medencebelseji agyarmárga, homok. Ez a fáciesegység tulajdonké]»])en nem tartozik a hegységjieremi fáciesek ismertetésének keretei közé, de a teljesség kedvéért néhány szót erről is célszerű szólni. Mindkét for- mációban ez foglalja el a legnagyobb területeket a Kárpát-medencében és több nagy egységre lehetett bontani (Kürössy L. 1971). Kőzettanilag meglehetősen egységes kifejlődésű. Uralkodóan szürke, esetleg sötétszürke, nagyobb mésztartalom esetén halványszürke, többé-kevésbé aleu- ritos, lemezes kagylós elváláséi agyagmárgarétegekből áll, amelyek között a J á m b o r: Szigethegyséijeink és környezetük pannon fúciestipusai 501 A B C agyagn)árna, homok, 2. LaKunabeli anyaífiiiíirfta, 3. HegysÍKP^iPoii tarka agyait, kavics, 4. Medcnceperemi tarka agyag, 5. Abráziósparti gyöngykavics, 6. Lignit, szenes agyag, 7. Édesvízi niíszkö, 8. Vnlkanoszedinient kcpzödmcnyek; A = Középhegység, B = Hegységiterenii lagúna, C = Medence; Pz— M = Alsópannóniainái idösehh képződmények Fig. 1. Theoretical sketch of the position of facies units helonging to tlie Lower Pannonian Formation. L e g e n d : 1. Open-water argillaceous mari, sand, 2. Lagoonai argillaceous mari, 3. Mountain-marginal variegated clay, pebble, 4. Basin-marginai variegated clay, 5. Ahrasional pearl-pebhles, ü. Lignité, carhonaceous clay, 7. Freshwater limestone, 8. Volcano-sedimentary beds; A = Highlands-uplands, B = Lagoon of the mountains’ margin, C = Basin; Pz — M = Oliier formations than Lower Pannonian AB C 2. ábra. A felsiípannóniai formáció fáciesegységei helyzetének elvi vázlata. Jelmagyarázat 1. Medencehelseji agyagmárga, homok, 2. Hegységperemi tarka agyag, homok, 3. Lignit, szenes agyag, 4. Ahráziósparti gyöngykavics- kvarchomok, 5. Édesvízi mészkő, 6. Bazalttnfit, 7. Alginit, 8. Lagunabeii agyagmárga, homok, !l. Folyóvízi tarka agyag, homok; Az A, B, C, Pz — M magyarázatát lásd az 1. ábránál, Pa, = Alsópannóniai képződmények Fig. 2. Theoretical sketch of the position of facies units belonging to the Upper Pannonian Fonnation. L e g e n d : 1. Basin sediments of argillaceous mari and sand, 2. Mountain-marginal variegated clay, sand, 3. Lignité, carhonaceous clay, 4. Ahrasional pearl-pebbles — quartz-sand, 5. Freshwater limestone, 0. Basaltic tuffite, 7. Alginite, 8. Lagoonai argillaceous mari, sand, 9. F’luviatile variegated clay ami sand; A, B, (t, Pz — M: see Fig. 1., Pa, = Lower Pannonian beds medencék belsejében ritkálilian, a medencék jteremén ^yakraltban telcjiiilnck közbe ugyancsak szürke, finomtól küzéjiszeműíg terjedő szemcseméretű lio- mok(kő)rétegek. A medencék beLsejében az alsójtannóniai fornitációban turlm- lens áramlásokból lerakódott, mikrokeresztrétegzett, gyakran intraformácioná- lis eredetű kavicsbetelejtüléseket tartalmazó aleurolitrétegek is találhatók. A lelsöjtannóniai formációban viszont gyakoriak a párhuzamos lemezes leveles, vagy hullámfodros rétegzettségű aleuritok. Ásványtani ,szem])ontból a medencejteremi és a medencehelseji területek idetartozó képződményei hasonlóak, ha az utóbbiak nagyobb (1200 in alatti) mélységekben végbement diagenetikus változá.saitól eltekintünk. A pe- lites kőzetek fő alkotói az alkitigén és szemiallotigén csillámásványok (illit, montmorillonit, klorit, muszkovit), amelyek mellett jelentős a kalcit, a dolo- mit és szinte mindig jelen van a gömbös baktcrioiiirit is. Ugyancsak allotigihi eredetűek a változó mennyiségben jelenlevő finom méretű kvarc- és földpát- szemcsék is. 502 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Az előbbieken kívül a medenceperemi területeken viszonylag gyakoriak a mész váz li Molluscák, a medencék belsejében ezek nagyon ritkák és lenyomat megtartásúak. Az előbbi területeken a csigák szerepe is jelentős, utóbbiakon alig találhatók. A kagylómaradványok uralkodóan a rétegzéssel párhuzamos félkagylókként kerülnek elő, bizonyítva szemiautochton beágyazódási körül- ményeiket. A Molluscák faunaegyüttesei alapján a medence2)eremibb terüle- teken számos - a|)ró Limnocardium- , Paradacna abichi-, Congeria banatica-, C. partschi-, C. czjzeki-, Orygoceras- , Melanopsis fossilis-, C. balatonica-, Limno- cardium decorum-, Prosodacna ^;wfo^■^í.si-tartalmli, féregnyomos stb. mikrofáciest lehet megkülönböztetni. A medencebelseji területeken a Molluscáknál lényegesen gyakoribb a 0,1 — 2,0 mm átmérőjű, lajjos szemcsékből álló huminitj^elit anyag is, amely álta- lál)an szórt módon, sok esetben ])edig jelentős mennyiségben észlelhető egyes rétegekben. Az előbb elmondott fáciesjellegekből egyértelműen következik, hogy ez a nagy egység viszonylag jelentős (10 — 300 m) vízmélységben, részben a hullám- verés hatásának kitéve, részben már az az alatti szintben, a beltenger partjától viszonylag távol, az oxigén kénhidrogén vízkémiai határ alatt, csökkentsós- vízi körülméiiyek között keletkezett. Oldalirányi )an ennek a nagy egységnek elsősorban a lagúna- valamint az abráziósj)arti -és a tarkaagyag fáciesegység felé vannak szoros kajicsolatai. 2. A lagunabeli agyagmárga, illetve agyagmárga, aleurit fáciesegység eddigi ismereteink alajiján viszonylag szűk területen különíthető el. Ilyen típusú ké])ződményeket az alsÓ2)annóniai formációban a Dunántiili-középhegység dél- keleti előterében az ősi csákvári mányi — zsámbéki, a monostorajjáti — nagyvázsf)iiyi, a szilágy -martonfai lagúnában (Szederkényi T. 1963) és a l>ükk előterében (Ha.jós M.— Radócz Gy. 1971) sikerült elkülöníteni. A felső] )annóniai formációban eddig a ka])olcs nagyvázsonyi, a bakonykúti guttamási, a várgesztesi és a szabadság-hegyi lagúnát lehetett lehatárolni. Kőzettani szempontból az alsójjannóniai formáció lagúnás fáciesegységei ugyancsak egyneműek. Uralkodóan szürke, illetve világosszürke lemezes — kagylós elválású (aleuritos) agyagmárga — márgarétegekből állnak, amelyek között a homokos fáciesek hiányával együtt, jelezve a regionális áramlások tói val(') elzártságot — diatomitos rétegek (diatomitos agyagmárga, agyagmár- gás diatomit és diatomit) jelennek meg. Az agyagmárgák ásványtani kéj>e azonos a medencebelseji egységnél leír- takkal, de epigenetikus átalakulásuk érthető okokból nem ment végbe, s a huminitpelitek alárendelt volta mellett jellemzőek a plankton eredetű szerves mikromaradványok, összefoglalóan alginitek, bár részarányuk általában nem haladja meg az 1 -5%-ot. Az agyagmárgák továblű fáciestagolását a gazdag és jómegtartású Mollusca, valamint életnyom (ij)szilon alakú és kétféle Pectinaria) fauna teszi lehetővé. A különböző lamellil)ranehiatás együttesek mellett gyakoriak a változatos Gastropoda együttesek is. A fáciesegység kapcsolatait a helyenként megfigyelhető egykori kiszáradási hasadékok, a ritkán fellépő, zöld mészmentes agyag, vékony sötétszürke, huminitj)elites agyag, édesvízi mészkő és partközeli kvarchomokbetelepü- sek jelzik. A felső])annóniai formáción belüli, lagúna típusú területek kifejlődésére jellemző, hogy az uralkodó szürke, csökkentsósvízi Molluscákat tartalmazó Jámbor: Szigethegységeink és környezetük pannon fáciestípusai 503 agyagmárga- és finomszemű homokrétegek között már az ungulacapraes szint középső részétől kezdve ismételten megjelennek sárga— szürke tarka agyag- márga, valamint vékony, halvány lilásszürke édesvízi mészmárga, édesvízi és csökkentsósvízi mészkő (csak a kapolcsi területen), szenes agyag és lignitbete- lepülések. Említésre méltó a mocsári fáciesek megjelenésében mutatkozó azon tör- vényszerűség, hogy a Csákvári-medence területén, valamint a Velencei-hegy- ség délkeleti előterében azok nem csak a balatonicás szint felső részében és afölött, hanem már a felsőpannóniai formáció legidősebb részében is megjelen- nek, annak ellenére, hogy egyéb jellegeik nem utalnak lagunás kifejlődésre. 3. A hegységperemi, illetve folyóvízi tarkaagyag, kavics fáciesegység az alsó- pannóniai formációban a Balatonfő környékén és a Mecsek déli előterében, míg a felsőpannóniai formációban Eszak-Magyarország határmenti területein — Borsod és Nógrád megye — fordul elő. Az Alföld területén több helyen is- mert (KŐböSSY L. 1971) alapkonglomerátum kisebb része ugyancsak ide tar- tozhat. Ennek pontos megítélése a szórványos adatok miatt jelenleg nem lehet- séges. A balatonfői előfordulás torrens folyók — pontosabban patakok — által rövid távon szállított, majd a medence peremén lerakott, uralkodóan sárga- zöld— rozsdabarna tarka agyag (aleurit) és 0,2—5 cm, leggyakrabban 1,2 — 1,5 cm átmérőjű, gyengén kerekített kvarc és kvarcfillit kavicsok alkotta rétegek váltakozásából áll, az előbbiek túlsúlyával. A Mecsek déli szegélyén KővágószőUös és a bükkösdi völgy közötti területen az ugyancsak torrens vizek nagy mennyiségű durva permi homokkőtörmeléket szállítottak a medencébe. A medence süllyedése itt általában gyorsabb volt a felhalmozódásnál, így a tarka rétegek elég ritkák. Gyakoribbak viszont a huminites agyag-, sőt lignitbetelepülések (Jámboe Á. 1967, Szónoky M. 1975). A tarkaagyag— kavicsrétegek oldalirányban a medenceperemi tarkaagyag, a lignittelepes, a lagunás és a medencebeli fáciesegységekhez kapcsolódnak. A felsőpannóniai formációhoz tartozó észak-magyarországi előfordulás a Gömör-szepesi Érchegység ekkori megemelkedésével kapcsolatos. A megemel- kedés következtében lezúduló nagy tömegű üledékanyag feltöltötte a felső- pannóniai tó itteni peremi területeit, amelynek eredményeképpen tarkaagyag, homok és viszonylag durva, 2 — 10 cm átmérőjű, közepesen kerekített fillit, kvarc és porfirit anyagú szemekből áUó kavicsrétegek jöttek létre. A fácies- egység délnyugati irányban a lignittelepes mocsári egységhez kapcsolódik. 4. A medenceperemi tarkaagyag, illetve hegységperemi tarkaagyag —homok az előbbi fáciesegységtől főként két szempontból különbözik. A legszembetű- nőbb, hogy ebben nincsenek durva szemcseösszetételű rétegek; a másik különb- ség pedig a tarkaság kialakulásának menetében van, amennyiben a kavicsos egység tarkasága szingenetikus, esetleg korai diagenetikus, a pelites egység kőzeteié pedig késő diagenetikus, azaz a reduktív körülmények között leülepe- dett agyagmárgaréteg a viszonylag tartós ideiglenes szárazrakerülés következ- tében előbb kiszáradt, majd a benne levő bakteriopirit bomlása következtében sárga— zöld— szürke tarka színűvé vált. Az alsópannóniai formáció medenceperemi tarkaagyag rétegei egyrészt Ősi, Csór, Kápolnásnyék környékén, tehát a Dunántúli-középhegység délkeleti előterében, másrészt a Rudabányai-hegység területén és a Szendrői-hegység délkeleti peremi részein ismertek. A fáciesegység felépítésében a tarkaagya- gok mellett huminites agyag, szenes agyag, sőt vékony lignitrétegecskék is részt 13 Földtani Közlöny 504 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet vesznek. Utóbbiaktól — amelyek lemezesen rétegzettek — eltekintve, mind- egyik kőzettípus kagylós vagy szemcsés elválású. A fáciesegység kőzetemek ásványtani összetétele, a medencebeliekhez képest több szempontból mutat eltérést. A bakteriopirit itt hiányzik, a karbonátanyag az esetek többségében kioldódott, mégpedig elsősorban a kalciumkarbonát, majd sokszor mészkonkréciók formájában újra kivált, míg a magnéziumkar- bonát megmaradt és végül az ősmaradványok szinte kivétel nélkül megsemmi- sültek a késő diagenetikus hatások következtében. A felsőpannóniai formációban a hegységj^eremi tarkaagyag— homokrétegei sokkal gyakoribbak mint az alsópannóniai formációban. Megjelenésük a felső- pannóniai formáció mindegyik szintjénben gyakori, a legfiatalabbakban még területi szempontból is általánosnak mondható. Fel kell hívnom azonban a figyelmet arra, hogy viszonylag nagy területi elterjedését (Torony, Fertőhöz, Szentpéterfa, Sokoró, Győr, a Balatontól délre levő vidék, a Mecsek és ViUányi- hegység környéke, a Velencei-hegység környéke, az Északi-középhegység déli előtere, az alföldi ún. levantei rétegek) a pleisztocénben és a holocénben vég- bement mállás! folyamat eredménye erőteljesen befolyásolja, olyan értelem- ben, hogy a negyedidőszaki fekvő alatti és a jelenlegi, vagy közelmúlt talaj- vízszintje feletti rétegek erőteljesen oxidálódtak 5 — 20 m vastagságban, akkor is, ha azok eredetileg szürkék voltak és más fáciesegységhez tartoztak. Ezeket az utólag megtarkult rétegeket a homok- és az agyagrétegek színének össze- hasonlításával tudjuk felismerni. Ha utólagos az oxidáció, akkor a homokré- tegek mélyebb szintben is sárgára színeződtek, ha szingenetikus, akkor ez a tarkaság az agyagos rétegekben ,, hatol” mélyebbre. Érdekes módon a felsőpannóniai formáció tarka rétegei szöveti szempont- ból kevésbé ,, alakultak át”, mint az alsópannóniai formációba tartozók és mésztartalmúkat is gyakrabban megtartották. A sárga vagy barnássárga— szürke, esetleg zöld tarka agyagmárgák ugyan többségükben kagylós, eseten- ként szemcsés elválásúak, de viszonylag gyakoriak a lemezes— kagylós elválá- súak is. A késő diagenetikus változások az ősmaradványok jó részét itt is elpusztította, de a növénymaradványok többsége limonitos lenyomatként meg- maradt és az Arenicola típusú féregjáratok is jól észlelhetők. A MoUuscák viszont a tarka rétegekből általában hiányoznak, ha megmaradtak, akkor édesvíziek, illetve szárazföldiek. Figyelemre méltó jelenség a tarka rétegek színe. Az éghajlati viszonyok kö- vetkeztében az oxidáció uralkodóan csak a sárga szín kialakulásáig haladt előre, bár sokkal gyakoribbak a sárga— szürke tarka rétegek. Seregélyes kör- nyékén (az Sg-1. sz. fúrás rétegsorában) azonban a felsőpannóniai formáció három legidősebb félciklusában több tucat sárga— fakó vörös— szürke tarka agyagbetelepülés volt megfigyelhető és Feanyó F. adatai alapján az ún. levantei vagy felsőpliocén tarkaagyag összletben is előfordulnak fakóvörös— szürke— sárga tarka betelepülések. Pedig a két képződmény képződési idejé- ben jelentős különbségek vannak. A felsőpannóniai formáció tarkaagyag— homokrétegei a lignites, a lagúnás és a medencebeli fáciesegységekhez egyaránt szorosan kapcsolódnak a sok hasonló kőzettípuson keresztül. 5. Az abráziósparti gyöngykavics— kvarchomok egység az egyik legrégeb- ben ismert fáciestípusa a pannóniai formációcsoportnak, annak ellenére, hogy elterjedése viszonylag erősen korlátozott; szinte kizárólag hegységszegélyi területeken (Sopron, Tata — Kisbér — Devecser — Sümeg — Tapolca, ^Üjdörögd— J á nibor: Szigethegységeink és környezetük pannon jáciestípttsai 505 Padragkút — Aj karendek — Bakony j átó — Ugod, Gyenesdiás — Balatongyörök — Kállai-medence— Monostorapáti -Nagyvázsonyi-medence — Vörösberény, Pe- remarton —V árpalota , Fehérvárcsurgó — Bodaj k — Csákvár — Szár — Bicske , Tinnye — Páty — Csabdi — Sóskút — Diósd, Kám — Gorica — Cserdi — Kő vágószöl- lős — Pécs — Hird, Mályi, Rudabánya) található. Kőrössy L. (1971) adatai sze- rint a dél-alföldi báziskonglomerátumok egy része is ebbe a fáciesegységbe tartozhat. A fáciesegység uralkodó kőzettípusa a fehér, halványszürke vagy sárga (li- monitos), illetve sárgafoltos, jól osztályozott aprószemű, mészmentes kvarc- homok. A kvarcszemcsék részaránya általában 90 db-százalék körüli, de szélsőséges esetekben megközelítheti a 100-at. A kvarchomok az alaphegység- peremek felé feltűnően jól kerekített kvarckavicsos homok, majd egyes esetek- ben (Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék és Kővágószöllős — Pécs) 0,2 — 1,2 m-es kerekített tömböket tartalmazó durva kavicsrétegekbe megy át, attól függően, hogy milyen meredek, illetve milyen anyagú volt a j)art és milyen energiájú (azaz milyen mélységű) volt a partot romboló víz (mivel a hullámok nagysága a vízmélységtől függ). A medence belseje felé ugyanez a kvarchomok néhányszor tíz méteren belül előbb átlagos összetételű muszkovitos, majd muszkovitos és földpátos, kissé meszes, szürke homokba megy át, jelezve, hogy a kvarchomok ott képződött, ahol a víz mozgási energiája nagy volt és az üledék— víz határt az oxigén — kénhidrogén határ — éppen az erőteljes mozgatottság miatt — ismételten átlépte a végleges, és az O2— H2S határ felett történt lerakódás előtt. Mind a hegységperemi, mind a dél-alföldi területen megállapítható volt, hogy ez a fáciesegység nem egyetlen, hanem több rétegtani szintben is meg- jelenik (I. táblázat). Az abráziósparti gyöngykavics— kvarchomok fáciesegység előfordulásai Occurrence of the abrasion pearl gravel and quartz sand facies unit I. táblázat — Tabu 1. Alsópannóniai formáció Felsőpannóniai formáció alsó középső felső alsó középső felső Dél-Alíöld + ? ? + Mecsek-Villány + — — -1- — — Sopron — •+- — — — — Fertfiszentuiiklós — -1- Dunántúli-középhegység ÉNy-i előtere — ? + + ? — Gyenesdiás— Vörösberény — — — + ? — Peremarton -Várpalota — + — — — — Osákvár— Fehérvárcsurgó — Bodajk — — — + — — Szár — Bicske — + Tinnye— Páty— Sóskút — Diósd — -f — — Mályi — Rudabánya — — — -t- — — Budai-hegység D-i előtere ? ? 6. A lignit, szenes agyag fáciesegység gazdasági jelentősége miatt az egyik legjobban ismert kifejlődése a pannóniai formációcsoportnak. A felsőpannó- niai formációban a Torony— jáki és a Cserhát— Mátra— Bükk előtéri a két nagy előfordulás. Vékonytelepes kifejlődések ismertek a Zalai-medence, Észak- Somogy, a Velencei-hegység déli előtere és a Cserhát déli részén is. Megállapít- hatjuk, hogy alig van olyan terület az országban, ahol a felsőpannóniai formá- 18» 506 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet ció középső és felső részében egy-két, vagy egy-két tucat, 5—50 cm vastag lignittelep ne lenne. Mint már említettem, a lagúna fáciesegység területén a teljes felsőpannóniai formáció szelvényében észlelhetők lignitnyomok vagy mocsári agyagbetelepülések. Az alsópannóm'ai formációban a Komjáti- és az Ösküi-medencében van a két legnagyobb — viszonylag vastag telepes — elő- fordulás, de lignitnyomok a Mecsek déli ,és a Dunántúli-középhegység délke- leti előterében levő lagúna több pontján is előkerültek. A fáciesegység jellemző kőzettípusa a többé-kevésbé xilites, barna, vagy barnásfekete lignit, mely a mocsárerdei keletkezési körülményeket bizonyítja. A medence belseje felé ezt előbb szenes agyag, majd huminites agyag, illetve huminitpelittel színezett agyag helyettesíti, mint nyíltlápi kifejlődés. A lig- nittelepes rétegsorokban gyakoriak a szürke, mészmentes kagylós-, vagy szem- csés elválású agyagrétegek is, amelyek a humuszsavak kalcitkiválását gátló hatását bizonyítják nagy területeken. Az előbbieken kívül mindegyik lignitösszletünkben jellemzőek a finom-, illetve aprószemű szürke homokrétegek is. A sorozatok mindig vékony rétege- sek (0,1— 2,0 m), különösen a nagy előfordulások jieremi részein és a kevésbé jelentős előfordulásokon. A lignittelepes rétegsorok általában faunaszegények, de a jómegtartású makroflóra maradványok sem túl gyakoriak. A legtöbb MoUusca maradvány a Balatontól délre levő területről került elő. Itt a szenes agyagokból theodoxu- sos, esetleg apró melanopsisos és planorbisos, sőt limnocardiumos faunák ismer- tek. Az Északi-középhegység déli előteréből Planorhis és Anodonta leletek ismertek, míg a nyugat-magyarországi telepek meddő közbetelepüléseiből faj- gazdag szárazföldi— édesvízi együttest határozott meg Krolopp E. Ebben a faunában az ismert alakok közül a Tacheocam'pylea doderleini és az Unió wetz- leri a legjellemzőbb. A lignites fáciesegység a legszorosabb kapcsolatot a tarkaagyag fáciesegy- ségekkel mutatja, de a medencebelseji agyagmárga, homokrétegek felé is van- nak átmenetei. 7 . Az édesvízi mészkő fáciesegység minden előfordulása szorosan kapcsoló- dik a karbonátos szigethegységek területéhez. A lignites fáciesegységhez hason- lóan legnagyobb előfordulásai (N^agyvázsony, Kapolcs, Kádárta, Várpalota, Guttamási, Papkeszi, Budapest-Szabadság-hegy, Xagyharsány) a felsőpannó- niai formáeióban találhatók, de elvétve az alsópannóniai formációban is meg- figyelhetők (Herceghalom). Édesvízi mészkő a felsőpannóniai formációban két — az ungulacapraes és a legfelső — , az alsópannóniai formációban egy — a (7. banatica-^ — szintben fordul elő. A fáciesegység fő kőzettípusai viszonylag csekély változatosságot mutatnak. A leggyakoribb a pelitomorf szövetű, tömör, 20—50 cm vastag réteges, kevés kitöltött vázú édesvízi csigát (Helicidát) tartalmazó típus. Emellett tömör, de pizolítos rétegek, édesvízi pizolitos mészmárgák, mésziszap és Helicida luma- sella rétegek is találhatók. Az édesvízi mászkőrétegek — a nagyharsányi és szabadság-hegyi előfordu- lások kivételével — mindegyike lagúnás viszonyok között, tehát a nagy pan- nóniai medencétől többé-kevésbé elzárt területeken rakódott le, így kapcsolatai csak a lagúnás kifej lődésű képződményekhez vannak. Az édesvízi mészkövek nem ,,forrásmeszek”, hanem a sekély hegyközi medencék kicsiny tavainak —a környezet következtében mészgazdag — vizéből lerakódott mésziszapból keletkeztek. Jámbor: Szigethegységeink és környezetük pannon fáciestipusai 507 8. A vulkanoszediment fáciesegységhez sorolható képződmények a Diinán- túli-közép hegységben, a Kemenesháton, Kiskunhalas (Cserepesné íMesszéna B. 1978) és Bősárkány (Balázs E. 1976, előadás a Földtani Társulatban) kör- nyékén, valamint a Tokaji-hegységben (Mátyás E. 1966) fordulnak elő. Az első kettő a felsőpannóniai formációba, utóbbi három az alsópannóniaiba tar- tozik. A kiskunhalasi és a bősárkányi előfordulásról annyit tudunk, hogy itt is találhatók részben vízbehullott és vízbemosott kifejlődésű andezit, illetve bazalt piroklasztikumok. A Tokaji-hegységben a savanyú piroklasztikumok a legjelentősebb szerepűek, amelyek áthalmozása kapcsán speciális agyagásvány- rétegek (bentonit, kaolin), diatómás üledékek és tufitok keletkeztek. Ezek a hasonló kifejlődésű szarmata sorozathoz kajicsolódnak, így szarmata vagy alsó- pannon koruk kérdéses. A Dunán túli-közé j)hegy ség vulkanoszediment képződményei az ungula- capraes szint közepétől a felsőpannóniai formáció legfiatalabb rétegei által reprezentált időben képződtek, a kemeneshátiak az Unió ívetzleri-s szintbe települnek. Uralkodnak mindkét területen a vízbemosott, közepesen osztályo- zott, keresztrétegzett típusok, alárendelt szerepűek a vízbehullott, rosszul osztályozott bazalttufák. Ezek a kéj)ződmények egyrészt a lávafolyásokl)ól képződött bazaltok alatt, másrészt önálló, maar jellegií vulkáni kitörések során létrejött bazalttufagyűrűk formájában találhatók. Az így kialakult , .gyűrűket” (Pula, Gérce, Sitke, Várkesző, Tiliany?) a zárt eutróf tavi körülmények között képződött kőzetek töltötték ki. Ezek többsége lemezes leveles felépítésű, éghető plankton alga, diatoma és többé-kevésl)é agyagosodott vulkáni üvegből álló kőzet, kisebb részük a Botryococcus braunii Kütz. alga telepeiből álló tömeges alginit. Az alginites rétegek fedőjében Várkeszőn jelentős vastagságú szürke bazalt-bentonit réteg települ. Pulán rész- ben a nagyvázsonyi mészkő tagozat fedi, máshol csak würmi lösz. Bazalt-bentonitok a Királykő (Kapolcs mellett) aTálodi-erdő és a Kab-hegy környékén is előfordulnak. Az itteni bentonitrétegek uralkodóan élénkvörös színűek. Míg a várkeszői bentonit tavi keletkezéséhez nem sok kétség fér, utóbbiak genetikája és vörös színe nyitott kérdés. Irodalom — References Asdre.ínszky G. (19.">3): Ösnövénytan. Akad. Kiadó, Budapest B.\RN.\B.tS K. — Strausz L. (1947): A délnyugat-dunántúli pannonikum. Földt. Int. Adattár, Kézirat Bartha F. (1955): A várpalotai pliocén puhatestű fauna biosztratigráfiai vizsgákta. Földt. Int. Évk. 43. 2. pp. 275 — 335. Bartha F. (1964): A Mecsekhegység és tágabb környéke pannon üledékeinek biosztratigráfiai vizsgálata. Földt. Int. Évijei. 1961-röl,pp. 175—181. B.artha F. (1971): A magyarorszíígi pannon biosztratigráfiai vizsgálata. A inagyarorsz. pannon képz. kút. pp. 9 — 172. Budapest BArdossyné Lieszkovszky Zs. (1958): A fehérvárcsurgói (Dunántúl) pannóniai kvarchomok üledékföldtani vizsgá- lata. Földt. Közi. 88. pp. 228 — 236. BÉrczi I. (1969): Az algyói felsőpannóniai honiokköösszlet üledékföldtaui vizsgálata. Földt. Közi. 99. pp. 337—350. Bodzay I. (1968): Magyarország délnyugati részén kifejlődött miocén képződmények rétegtani és ősföldrajzi vázlata a szénhidrogénkutató mélyfúrások adatai alapján. Földt. Közi. 98. pp. 76—90. Bóka J.— Szentai M. (1966): A mátraaljai lignitkutató fúrások palynológiai eredményei. Földt. Közi. 96. pp. 421 — 426. Cserepesné Messzéna B. (1978): A Kiskunhalas-Ny-3. szénhidrogénkutató fúrással feltárt alsópannóniai bazalt és proterozoi migmatit képződményekről. Földt. Közi. 108. pp. 53—64. CsiKY G. (1963): A Duna— Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogénkutatások tükrében. Földr. Köziem. 11. pp. 19—36. Dank V. (1962): A Dél-Zalai-medence mélyföldtani vázlata. Földt. Közi. 92. pp. 150—159. Dank V. (1963): A délalföldi neogén medencék rétegtani viszonyai és kapcsolatuk a délbaranyai és jugoszláviai terü- letekhez. Földt. Közi. 93. pp. 304—324. Dubay L. (1962): Az Észak-Zalai medence fejlődéstörténete a kőolajkutatások tükrében. Földt. Közi. 92. pp. 15 — 39. Fuchs, Th. (1870): Die Fauna dér Congerienschichten von Tihany am Plattensee und Kúp bei Pápa in Ungarn. Jahrb. Geol. E. A. 20. 4. pp. 531—548. Hajós M. (1954): A kövágóörsi Alsókőhát és Nyárvölgy kvarchomokkö, üveg- és öntödei-homok előfordulása. Földt. Közi. 84. pp. 356—361. 508 Földtani Közlöny 110. kötet, S — 4. füzet Hajós M. (1935): Öntödei homokkutatás Diósd környékén. Földt. Int. Évi Jel. 1953-ról, pp. 429 —444. Hajós M. (1959): Az erdöbénye-ligetmajori kovaföld elöforduÜU. Földt. Int. Évi Jel. 1955— 56-ról, pp. 65—71. Hajós .M. (1971): A csákvári neogén medence alsópannóniai diatómás rétegeinek mikroflórája. Földt. Int. Évi Jel. 1968-ról, pp. 33 - 48. Hajós M.— Radóoz Qv. (1971): Diatómás rétegek a bükkaljaialsóparmonból. Földt. Int. Évi Jel. 1969-röl,pp. 271—293. Halaváts Gy. (1902): A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. Balaton Tud. Tanúim. Eredm. 4. 1. 1. pp. 1—74. Hímor G.— Jámbor A. (1964): A K-i és Ny-i Mecsek miocén képződményeinek párhuzamosításl lehetőségei. Földt. Közi. 94. pp. 53—63. Hutter E. (1969): A magyarországi szénhidrogénkutató fúrások által feltárt pannóniai üledékek palinológiai stan- dardja. I. Dunántúl. Földt. Int. Adattár. Kézirat Jaskó S. (1937): Abráziós platómaradványok a Bakony nyugati peremén. Földr. Köziem. 63. pp. 20—23. Jaskó S. (1963): A középdunai pUocén medence lignittelepeinek térbeli elterjedése és rétegtani szintezése. Földt. Kút. 9. pp. 3—9. JÁMBOR A. (1967): Magyarázó Magyarország földtani térképéhez. 10 000-es sorozat, Kővágószöllős. Mecseki Ércb. Váll. és Földt. Int. kiadv. pp. 21—23. JÁMBOR A. (1969): A Budapest környéki neogén képződmények ősföldrajzi vizsgálata. Földt. Int. Évi Jel. 1967-ről, pp. 133 — 142. JÁMBOR A. (1971): Alsópannóniai diatómaföld-rétegek a csákvári neogén medencében. Földt. Int. Évi Jel. 1968-ról, pp. 25^-31. JÁMBOR A. (1975): A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményeinek földtani viszonyai. Földt. Int. Adattár, Kézirat JÁMBOR A. — Korpás L. (1968): A Bakony felsőoligocén-neogén tarkaagyag képződményeinek rétegtani vizsgálata. Földt. Int. Adattár. Kézirat JÁMBOR A. — Korpás L. (1971): A Dunántúli-középhegység kavicsképződményeinek rétegtani helyzete. Földt. Int. Évi Jel. 1969-ről, pp. 75—92. JÁMBOR A. — Korpásné Hódi M. (1971): A pannóniai képződmények szintezési lehetőségei a Dunántúli-középhegység DK-i előterében. Földt. Int. Évi Jei. 1969-ről, pp. 155—192. Jámbor A.— Solti G. (1976): A Balaton-felvidéken és a Kemenesháton felkutatott felsőpannóniai olajpala-előfordulá- sok földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1974-ről, pp. 193—219. Kleb B. (1971): A pannon emeletbeli kiédesedés üledékföldtani és geokémiai vizsgálata. A raagyarorsz. pannon képz. kút. pp. 173 — 197. Budapest Körössy L. (1953): Adatok az Alföld északnyugati részének földtani ismeretéhez. Földt. Közi. 83. pp. 3—12. Körüssy L. (1936): A Tiszántúl É-i részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei. Földt. Közi. 86. Körössy L. (1965): Nyugat-magyarországi medencék rétegtani és szerkezeti felépítése. Földt. Közi. 95. pp. 22—33. Körössy, L. (1968): Entwicklungsgeschichtliche und paláogeographische Grundzüge des ungarischen Unterpannons. Acta Geol. 12. pp. 199—217. Körössy L. (1971): Mélyföldtani és fejlődéstörténeti vázlatok a magyarországi pannonból. A magyarorsz. pannon képz. kút. pp. 191—221. Budapest ID. LóczY L. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezek vidékek szerinti telepedése. A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. I. 1. 1. pp. 1—581. Lörenthey 1. (1905): Adatok a Balaton-meiléki pannóniai korú rétegek faunájához és sztratigráfiai helyzetéhez. A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. 4. függ. 3. pp. 1 — 192. Lörenthey I. (1906): Budapest pannóniai és levantei-korú rétegei és ezek faunája. Math. Term. Tud. Ért. 22. 2. pp. 296—342. M.ÁTY.ÁS E. (1966): A rátkai felső szarmata édesvízi medence földtani és teleptani viszonyai. Földt. Közi. 96. pp. 27— 42. Moln.ír, B. (1970): Pliocene and Pleisztocéné lithofácies of the Great Hungárián Piain. Acta Geol. 14. pp. 445—457. Nagy L.-NÉ (1938): A mátraaljai felső-pannóniai kori barnakőszén palinológiai vizsgálata. Földt. Int. Évk. 47. 1. pp. 1-3.32. ID. NoszKY J. (1941): Paleogeográfiai térképvázlatok a Magyarföld harmadkori fejlődéstörténetéhez. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. 34. pp. 22—23. PÁLPALVY I. (1932): Alsó-pliocén növénymaradványok Rózsaszentmárton környékéről. Földt. Int. Évi Jel. 1949-ről, pp. 63—66. Radóoz Gy. (1969): Előzetes jelentés a csereháti alapfúrások eredményeiről. Földt. Int. Évi Jel. 1967-ről, pp. 231—283. Roth L. (1879): A rákos-ruszti hegyvonulat és a Lajta-hegység déli részének geológiai vázlata. Földt. Közi. 9. pp. 99 — 110. SiMETTiNOER, M. (1864): Mitteilungen über einige Untersuchungen auf Kohlé im Zalaer Comitate. Jahrb. Geol. R. A. 14. pp. 213-217. Strausz L. (1933): A magyarországi neogén képződmények ősföldrajzi vázlatai. In: VADÁSZ E. 1933: Magyarország földtana. II— VIII. mellékletek. Budapest SÜMEGHY J. (1939): A Győri-medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése. Földt. Int. Évk. 32. 2. pp. 67—252. Sz.AT.MÁRi P. (1971): A kvarchomokkőképződés feltételei és a magyarországi felső pannon. A magyarországi pannon képz. kút. pp. 233—252. Budapest .Szádbczky-Kardoss, E. (1939): Geologie dér rumpfungarlándischen Klemen Tiefebene. Bánya- és Kohómérnöki Oszt. Köziem. 10. pp. 1—44. Sopron Szederkényi T. (1963): Üledékképződési időtartam számítás a délmecseki szarmata rétegekben. Földt. Közi. 93. pp. 54—62. Szentes F. (1960): A magyarországi neogén képződmények ősföldrajzi vázlatai. In: Vadász E. 1960: Magyarország földtana, pp. 519—523. Budapest Széles .M. (1967): Pliocén képződmények a Duna— Tisza közének mélyfúrásaiban. Kőolaj- és Földgázbány. Müsz. Tud. Köziem. 2. pp. 322—332. Széles .M. (1971): A Nagyalföld medencebeli pannon képződményei. A magyarorsz. pannon képz. kút. pp. 253—344. Budapest SzóNOKY M. (1973): Medenceperemi és medencebelseji felsőpannóniai rétegsorok összehasonlító vizsgálata. Doktori disszertáció. Szeged Tóth K. (1971): A Vértes hegység délkeleti előterének pannon képződményei. A magyarorsz. pannon képz. kút. pp. 345—361. Budapest Vecsernyés Gy. (1966): A fehérvárcsurgói feisőpannon kvarchomok összlet kialakulása és ősföldrajzi jelentősége. Földt. Kút. 9. 3. pp. 1—9. VÖLGYI L. (1963): A Nagyalföld középső részének mélyföldtani vizsgálata. Földt. Közi. 95. pp. 140—163. Jámbor: Szigethegységeink és környezetük pannon fáciestipusai 509 Palaeogeographically significant Pannonian facies imits in and aroiind the inselbergs of the Hungárián part of the Carpathian Pasin A. Jámbor The term „Pannonian” is used here according to L. Roth’s definition (1879). It com- prises a series formed in a brackish-water environment of sedimentation. This series, situated between the Sannatian and Pleistocene fonnations in the Carpathian Basin, is built largely of fine-detritus-bearing clay and sand, moreover, subordinately, of carbonate rocks, basic volcanics and pebbles. This coraplex attains a thickness of 3,000 to 3,500 in in the middle of somé sub-basins of the Little Hungárián Piain, Zala and the Groat Hungárián Piain, getting thinner towards the ,,island inountains”. In and closely around these mountains the thickness is reduced to 50 — 300 in. This cannot be due to a reduction in the time deposition, though on the steeper sidos of elevations the appearance of the Lower Pannonian Forination in three steps is observable. Furthermore, the Upper Pan- nonian Forination alsó rests, in many places, iminediately on the older formations of the mountain flanks. -\s expectable, the makeup of the Pannonian formations is much more uniform inside the basins than in the inselberg regions. No such great difforenees in facies as those displayed by the Senonian, Eocéné or Middle Miocéné can be observed here. On this very basis, the Pannonian formations resemble the üligocene ones of the Carpathian Basin. This rosemblance is due mainly to the prevalence of pelitic rocks, and alsó to the similarly great thicknesses. All this testifies to a quick basin subsidence and strong erosional forces acting on the land exposed, involving a very intensive process of sedi mentation. The generalizable properties of the Pannonian complex have been outlined step by step fór a hundrod years now. The main frames in evolution history were established by somé pioneering researchers (Th. Fuchs, Gy. Halaváts, L. Lóczy sem, I. Lőrenthry and others) in the second half of the pást century. Tljoy stated that the freshening of the Paratethyan inland sea had been accelerated, due to a comjilete landlocking after Sannatian time, thus a shallow water (brackish to salt lacustrine) sedimentation with repeated swamp deposition had taken piacé up to the flcistocene. In the first half of this century, the main facies units wero outlined. The facies of basin and of basin -marginal zones were recognized (.f. Sü.yeghy), and abrasional pebbles and sands (S. Jaskó 1937) togother with freshwater limesrone (L. Lóczy sen. 1913, F. B.vrtha 1955) were properly characterizod. F. Barth.a (19(14, 1971) doscribed 12 dif- ferent molluscan fauna assernblages evidencing the pre-existence of various palaeo- geographic environments. Since the 1950s, owing to a detailed survey and drilling activ- ity, the lithological and genetic features of the following formations have been recogniz- ed: quartz-sand — pearl-pebble beds formed in the zone exposed to wave action (M. Hajós 1954, Zs. Bárdossy-Lieszkovszky 1958, Gy. Vecsernyés 19(16, P. Szat.mári 1971); lignites of swamp facies (Gy. Radócz, L. Csilling, S. Jaskó, E. Nagy); inter- montane lagoonal diatomite deposits (M. Hajós — Gy. Radócz 1971, T. Szederkényi 1963, M. Hajós 1971, Á. Jámbor 1971, M. H.\jós 1959, E. M.4tyás 1966), and oil shale (alginite) related to basaltic volcanism. Small-scale palaeogeographic maps covering wider regions were succossively plotted (J. Noszky sen. 1941, L. Strausz 1953, F. Szen- tes 1960, F. Bartha 1964 — 1971, S. Jaskó 1963 and L. Kőrössy 1971). Relying on the relevant literature and on own results, we can distinguish 8 facies units in the Lower Pannonian Formation and 9 in the Upper Pannonian Formation: Lower Pannonian Formation Upper Pannonian Formation 1. Open- water arKÜlaceous mari, oaicareous mari and sand 2. Lagoonal argillaceous mari 3. Variegated clay and pebbles of the mountains’ margin 4. Variegated clay of tlie basin’s margin 5. Abrasional pearl-pebbles and quartz-sand 3. Lignité, carbonaceous clay 7. Freshwater limestone ■8. Volcano-sediraentary rocks 1. Basin argillaceous mari and sand 8. Lagoonal argillaceous mari and süt 9. Fluviatile variegated clay and pebbles 2. Variegated clay and sand of the inountai s’ inargin 4. Abrasional pearl-pebbles and quartz-sand 3. Carbonaceous clay, lignité 5. Freshwater limestone G. Basaltic tuffites and 7. Alginites 510 Földtani Közlöny 110. kötet, 3~4. füzet The above terms are, of course, composite ones, covering a varying number of rock types. The rock types of microfacies cannot be characterized individually here, fór lack of space, because there are more than 150 units even if distinguished with the un- aided eye, using even so simple field tools as hammer and hydrochloric acid only. As it has been demonstrated by the above table, the Lower and Upper Pannonian Formations share about the same number and type of facies. The Lower Pannonian Formation, however, seems to be much more uniform, since apart from an open-water facies unit containing argillaceous mari, calcareous mari and sand, all the remaining seven units appear to be restricted to the marginal zones and hasal beds of the mountains. Be- side somé basin facies units (argillaceous mari, sand), in the Upper Pannonian Formation variegated clay, pebbles and sands (2 and 9) are \viderspread. Limestones of freshwater to swamp origin, along with volcano-sedimentary rocks (3, 5 and 6) are alsó fairly constitutional. 1. Open-water or basin-deposited mari and sand. Properly, this imit cannot be assigned to the frame of the mountain -marginal facies, however, to be complete, it deserves a few words. From a lithological angle, its constitution is uniform, consisting of argillaceous mari, which is predominantly grey-coloured, somewhere dark grey or, when showing a higher lime content, light grej' ; otherwise it is silty, showing a laminated structure often with conchoidal bedding surface. Likewise grey-coloured, finely to medium-grained sand or sandstone beds are frequently intercalated in the argillaceous mari of the marginal basin zones, and they rarely occur inside the basin. 2. The lagoon-type facies unit built of argillaceous maris can be distinguished over a restricted area. Such deposits of one-time lagoons can be recognized in the Lower Pan- nonian Formation of the following zones: Ősi — Csákvár — Mány — Zsámbék in the SE foreland to the Transdanubian Central Mountains, Monostorapáti — Nagyvázsony, Szi- lágy — Martonfa in the Mecsek Mts (T. Szederkényi 1963) and in the Bükk Mountain’s foreland (M. Hajós— Gy. Radócz 1971). As fór the Upper Pannonian Formation, the lagoonal facies of Kapolcs — Nagyvázsony, Várgesztes and Budapest— Szabadság -hegy could have delimited. From a lithological point of view, the facies units of the Lower Pannonian Formation are uniform with a predominance of grey or light grey silty argillaceous laminated maris,, showing conchoidal bedding surface and including diatomite beds. It is characteristic of the lagoon-type deposits belonging to the Upper Pannonian Formation that there are repeated intercalations of yellow, grey and variegated argill- aceous mari in the predominantly grey beds, together with thin light lilac-grey fresh- water calcareous maris, freshwater to brackish water limestones, carbonaceous clay and lignité, included upwardly from as high as the middle part of the üngula caprae Horizon. 3. Facies units constituted by variegated clay and pebbles at the mountains’ margin i.e. of fluviatile origin, assignable to the Lower Pannonian, Formation, occur in the vicinity of Balatonfő and in the Southern foreland to the Mecsek Mountains. The Upper Pannonian Formation includes such units along Hungary ’s northern frontier (Borsod and Nógrád counties). These northern occurrences indicate the contemporaneous uplift of the Spis — Gemer Metalliferous Mountains. 4. Variegated clays at the basin’s edge, ie. variegated clay — clay— sand layers of the mountains’ margin are different in two respects. The most apparent difference is given by the fact that no coarse-grained rocks are present here. Additionally, the pertinent development of ,,variegatedness” is alsó of a diagnostic value. Accordingly, the character of the pebbly unit on being variega»ed in colour can be considered syngenetic or, may be, eraly diagenetic; whereas the same feature of the pelitic unit is laté diagenetic. The latter indicates reductive conditions under which the argillaceous marl-composed matéria! had deposited, then emerged temporarüy, bút fór a longer time, above the water surface and dried out. Thus the bacterial pyrites decayed resulting in a yellow— green— grey, i.e. variegated, stain. The basin -marginal variegated clay beds of the Lower Pannonian Formation have become known in the following zones: the vicinity of Ősi, Csór and Kápolnásnyék (SE foreland to the Transdanubian Central Mountains), the Rudabánya Mountains and the SE marginal zones of the Szendrő Mountains. The mountain -marginal variegated clayey-sandy sediments of the Upper Pannonian Formation are much more widespread than those belonging to the Lower Pannonian Formation. 5. The unit of abrasional pearl-pebbles and quartz-sand shows a heavily restricted geo- graphic distribution, coneerning the foUowing marginal zones of the mountains: Sopron, Jámbor: Szigethegységeink és környezetük pannon fáciestípusai 511 Tata— Kisbér — Devecser— Sümeg— Tapolca, Üjdörögd — Padragkút— A jkarendek — Ba- kony jákó— Ugod, Gyenesdiás, — Balatongyörök — Kállai hasin — Monostoi’apá ti — Nagy- vázsony hasin— Vörösberény, Peremarton— Várpalota, Fehérvárcsurgó — Bodajk, Csák- vár — Szár — Bicske, Tinnye— Páty — Csabdi — Sóskút — Diósd, Kám — Gorica—Cserdi — KővágószöUős— Pécs — Hird, Mályi and Rudabánya. White, light grey or yellow (limonitic) or yellow-mottled, small-grained quartz-sand, free of lime, can be considered prevailing in this facies unit. This rock type is composed of quartz-pebbled sand towards the zones where the Vjedrocks break surface. At places (Keszthely Mts, Balaton Highland and KővágószöUős — Pécs), the sand grades intő coarse pebbles. 6. The facies unit of lignité and carbonaceous clay is of economic importance and, consequently, it is the best-known part of the Pannonian Group. Two major occurrences of Torony— Ják and the Cserhát — Mátra — Bükk foreland are assignable to the Upper Pannonian Formation. Thinner seams can be found in the Zala hasin, in N Somogy, in the S foreland of the Velence Mts and in Southern Cserhát. As fór the Lower Pannonian Formation, there are two essential occurrences eaeh containing comparatively thick seams in the basins of Komjáti and Oskü. The pertaining characteristic rock type is a brownich-black lignité, more or less xilitic, referring to the marsh-forestland site of origin. Towards the middle of hasin, isochronous beds appear (first carbonaceous clay, then huminitic clay or huminite-pelitic — coloured clays of the open swamp zone). In the lignitiferous sequence grey, noncalcareous clays of conchoidal to granular cleavage are frequent. These testify to tlje widely spread effect of the calcite-segregation-impeding humic acids. 7. The freshwater limestone facies unit is associated everywhere with the cai’bonate inselbergs. Its most important occurrences (Nagyvázsony, Kapolcs, Kádárta, Várpalota, Guttamási, Papkeszi, Budapest — Szabadsághegy and Nagyharsány) belong to the Upper Pannonian Formation, howev'er, it is alsó observable in the Lower Pannonian Formation (Herceghalom). The main rock types of this facies show relatively little variation. The commonest type is a pelitic-textured, compact one with beds as thick as 20 — 50 cm, which contain in- filled shells of freshwater gastropods (Helicidae). Besides the former, there are alsó comp- act bút pisolitic beds, together with pisolitic calcareous mari, calc tufa and lumaohelle beds with Helicidae. 8. The volcano-sedimentary facies unit occurs in the Transdanubian Cejitral Mts and in the zones of the Kemeneshát, Kiskunhalas (B. Cserepes -Mksszéna 1978) and Bő- sárkány (E. Balázs 1976), moreover in the Tokaj Mountains (E. Mátyás 1966). The last three occurrences are of Lower Pannonian age, whereas the former two belong to the Upper Pannonian Formation. The volcano-sedimentary rocks of the Transdanubian Cential Mountains first apjxar in the middle part of the Ungula caprae Horizon, isochronously with the youngest beds of the Upper Pannonian Formation; whereas those of Kemeneshát are found in the Unió wetzleri Horizon. Badly sorted, water-fallen hasalt tuffs ai-e prevailing, bút water-trans- ported, medium-sorted and cross-bedded types are alsó present subordinately. These rocks are situated partly below basaltic lava flows, and partly they form somé individual hasalt tuffs rings derived from maar-type volcanic eruptions. The above-mentioned ,, rings” (Pula, Gérce, Sitke and Várkesző) are füled with rocks formed under peculiar circumstances corresponding to special conditions. They are mostly laminated to foliated accumulations of planktonic algae, diatomaceae and more or less argillized volcanic glass. At Várkesző, the alginite-bearing beds are overlain by a con- siderably thick layer of bentonite of basaltic origin. Földtani Közlöny, Ball. of Ihe Hungárián Oeol. Soe. (1980) 110. S12—539 Az Algyő-2 telep földtani felépítése, iiledékföld- tani heterogenitása és ősföldrajzi viszonyai Dr. Révész István (7 ábrával, 9 táblával) Összefoglalás: Az Alföld területén fúrt pannóniai korú magminták üledék - földtani feldolgozása megteremtette a lehetőségét, hogy az algyői felsőpannóniai képződ- mények aljáról egy jól követhető, maggal sok helyen feltárt szénhidrogén -tárolót részletes vizsgálatoknak vessünk alá. Megismertük a tároló heterogenitás anyagi hordozóinak a kőzeteknek genetikára utaló jellemvonásait, rétegződés!, szöveti sajátságait mind hori- zontális, mind vertikális irányban. Az Algyő-2 üledékritmusnak egész sor jellegzetessége van, amelyek delta üledékkép- ződést és kapcsolódó fáciesei jelenlétét bizonyítják, a felsőpannóniai rétegsor alján. Ilye- nek: a kvarckavicsok jelenléte a finomszemcsés üledékekben igen ellentétes energia- állapotokra, árvizekre jellemző, a függőleges gyökérmaradványok, humuszosság, lom- boslá levéllenyomatok, szenesedett növénymareul vány tartalom, a szenes rétegek terü- leti elterjedése, a heterogenitás térbeh változása, a szemcseösszetétel fölfelé durvuló ten- denciája, az ÉNy— DK-i irányban aleurolitosodó felépítés, a faunaelemek térbeli elosz- lása. * ,, tündén ország a területén feltárható szénhidrogén vagyon megismerésére és a föld- tani készletek maximális kitermelésére törekszik. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele a geológiai megismerés.” (Dakk V. — Bodzay I. 1970.). A geológus, geofizikus, geokémi- kus, vegyész kutatók, rezervoár mérnökök munkájának közös célja a földtani fejlődés- történet minél pontosabb megközelítésén túl a szénhidrogénfelhalmozódás és kitermelés lehetéségének módjait felderíteni. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, a nagyszámú részlet- adat gyűjtése mellett szükséges azok rendszerező újraértékelése is. Vizsgálódásaink számára az Algyő-2 szint volt a legalkalmasabb. A munkát a NKFÜ Földtani Anyagvizsgáló Osztály szegedi csoportjánál kezdtük. Felhasználtuk az itt dol- gozó kollektíva — Mtrcsi M.— M.\aYAB L.— Takács J. — tanácsait, segítségét. Sokat tett a téma érdekében Lelkes A. Külön köszönöm B.alooh K. professzor úr segítő tanácsait. A kutatómunkát 1975-től az OGIL-ban folytattuk tobább. Az Algyő-2 szint az ország egyik szénhidrogénkutató fúrásokkal legjobban feltárt szerkezetének része. Az algyői kutatási terület Szegedtől EK-re a Pannóniai-medence DK-i részén fekszik. A területről többek között Dakk V. (1965), Völgyi L. (1965), Széles M. (1962, 1966, 1968, 1971.), Kőrössy L. (1968, 1971.), Völgyi L.— Bállá K.— Suba S.— Gsalaggvits I. (1970.) és Gajdos I. — Pap S. (1977.) közöltek adatokat. Az Algyői terület pannóniai üledékeinek taglalásához KŐRÖSSY L. é'' MtJCSi M. — Révész I. (1975) továbbá Magyar L. — RÉVÉSZ I. (1976) munkáit vettük alapul. A pannóniai elnevezés értelmezését Roth L. (1879.) szerint a szarmata és pleisztocén közötti rétegösszletre használjuk. Az algyői kutatási terület földtani felépítése, az Algyő-2 telep helye a rétegsorban Az ÉXY-DK-i csapásirányú, környezetéhez képest kiemelt helyzetű szer- kezet medence aljzaiát metamorfitok, helyenként — a NY-i részen — középső- triász dolomit alkotják, ezekre kb. 2500 — 3500 m vastagságban neogén és kvarter üledékes összlet települ. A szerkezet az alaphegység relatív kiemelke- désére települt lioltozat, a mai szintkülönbségek létrejöttében a kompakció Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése 513 eltérő abszolút értékeinek is nagy szerepe volt. A csak néhány fúrásban — főként mély szerkezeti helyzetben — meglevő miocéntől eltekintve, az 1700 — 2500 m vastagságú pannóniai összlet közvetlenül a medencealjzat egyenetlen felszínére települ. Az alsópannóniai üledékek vastagsága 500—1300 m. A legidősebb alsópannóniai kép- ződmények fáciesüktől, felhalmozódási környezetüktől függően, térben egymás mellett, ahol mindegyik megvan, időben egymás felett kavicsos homokkő-konglomerátum, mész- jnárga vífgy agyagmárga. 1. A durva törmelékes összlet transzgressziósan települ a medencealjzatra. Átlagos vastagsága 30 — 40 m (0 — 79 m). Magas és mély szerkezeti helyzetben kiékelődhet. Vál- tozó szemcsenagyságú kavicsos homokkő, valamint kvarc és metamorfit kavicsokból álló konglomerátum építi fel. Felfelé általában fokozatosan finomodik. 2. Az előzőre, illetve ahol az hiányzik, ott a medencealjzatra átlagosan 20 — 30 m vastag sárgás, barnásszürke, mélyebb szerkezeti helyzetben sötétszürke, rideg, kagylós törésű márga — mészmárgaösszlet települ. 5. Az agyagmá'<-gaösszlet vastagsága 10 — 20 m, — kivételesen 100 m. A tetőzónában néhol közvetlenül a medencealjzatra települ. Sötétszürke agyagmárgából, esetleg finom aleurolitból áll. i. A homokköves összlet 500—1200 m vastag. A tetőzónában vékonyabb. Sötétszürke agyagmárga, szürke aleurolit és világosszürke finom, vagy apróhomokkőrétegek ritmusos váltakozásából áll. Középszemű homokkő csak elvétve fordul elő. A felsőpannóniai rétegsor vastagsága 1200 — 1400 m, az alsópannóniai üledékekre fácies diszkó rdanciával települ. Alsó határa az elektromos szelvényeken általában homokoso- dásként jelentkezik. Á homokkőrétegek részaránya ugrásszerűen kb. 15%-ról 40 — 50%-ra növekszik. Legfontosabb kőzetei a homokkő, aleurolit és agyagmárga. Gyakori a kemény, karbonátos kötőanyagú homokkő, mészmárga, fás barnakőszén, szenes agyag lencse, illetve betelepülés. Elszórtan kvarckavics zsinórok is jelentkeznek. Az azonos anyagú „rétegzetlen” szakaszok vastagsága max. 5—10 m. A felsőpannóniai összlet alsó tagozatá- ban (Széles M., átmeneti zóna) kb. 2000 — 2200 m és 1800 -1850 m között kevesebb a szenes réteg. Az algyői kutatási terület EKy-i részén e rétegcsoport középső harmadában helyezkedik el vizsgálatunk tárgya az ,A.lgyő-2 telep, amely DK-felé a többi felsőpannóniai teleppel együtt az alsó-felsőpannóniai rétegek határát jelző fácies diszkordancia felszín- re ékelődik ki. így a telep a terület DK-i szárnyán már a felsőpannóniai üledékek leg- alsó tagját alkotja. 1800 — 1850 m és 1000—1100 m között vastagabb szénrétegek (kb. 1,0 m), világosabb színű, kevésbé tömörödött agyagmárga és aleurolitrétegek, gyakori okkerfolto.sság, mész- konkréciók különböztetik meg az üledéksort a vastagabb liotnokkő-, illetve hoinokpadok mellett. Magban csupán az alsó 100—150 rn ismert. A fás barnakőszén fúradékszeaicsék kimaradása adja a felsőpannóniai üleilékek középső tagozatának felső határát. K fölött, a 700 — 800 m között elektromos szelvényeken kjelíilhető legelső vastagpados, nagy ellen- állású homokróteg talpáig tart a felsőpannóniai üledékek felső Vigozata. Kőzetei: zöldes- szürke, gyakran okkerfoltos, mászkonkréciós agyag, aleurolit és világosszürke homok. Ritkán előfordulnak alacsony szénülési fokú tőzeges rétegek, szenes agyag és aprókavics- ból álló padok is. A rétegsor 200,-250 illetve 700 — 750 m közötti szakaszának kronológiai besorolása vitatott (PL„ pleisztocén?), kőzetbanilag vastag laza houijkrétegakből és vékonyabb agyag, agyagos üledékekből épül fel. E fölött bizt >san (piarterbs sjrolható a rétegsor. A felszíni képződményeket lösz, illetve a Tisza alluviumi képviseli. A feladat megoldásának módja Az Algyő-2 telep felső határa az esetek többségében biztosan megvonható, alsó határa bizonytalan. Ezért vizsgálatainkat kiterjesztettük az Algyő-1 és Algyő-2 telepeket elválasztó agya^márga-finoin aleurolitréteg talpáig, azaz az Algyő-1 telep tetejéig. A terület EN^Y-i részén az Algyő-2 és a Szeged-1 telep között jelentkező mintegy 1 m vastag finomhomokkő-durva aleurolit anyagú réteget üledékföldtani meggondolásokból az Algyő-2 üledékritmusba soroltuk. Munkánk elvégzésekor felhasználtuk az NKFU Szolnoki Értelmezési Osztály 514 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet szintezési adatait, valamint a karotázs értelmezést is. Beépítettük a szintet érintő több mint 300 db magfúrás üledékföldtani adatait. A kiindulási alap a 100%-os magnyereségű magok és az elektromos szelvények azonosítása volt. A magrészek minősége és hossza általában azonosítható az elektromos szel- vényanyaggal. így a hiányos magnyereségű magokat is el tudtuk helyezni. A jó magnyereségű magok területéről kiindulva a környező kutak elektromos szelvényanyagát is átnéztük. Elsősorban a homokkő mennyiségére kerestünk választ. Főleg a mikro-szelvények és a magok alapján jó, közepes és gyenge kifejlődésű homokkövet, valamint az agyagmárga és aleurolit szakaszokat különítettük el. A ,.jó minőségű homokkő” -réie^fik az elektromos szelvényeken markánsan jelentkeznek. Magban finom- és aprószemű homokkőnek bizonyulnak, esetleg egy-két aleurolitcsíkkal. Vastagságuk 90%-a homokkőnek vehető. A ,, közepes minőségű homokkő” -rétegek az elektromos szelvényeken kevésbé jellegzetesek, tagoltak, több aleurolitcsíkot tartalmaznak. Anyaguk finom- és apró homokkő, csak esetenként durva aleurolit. Összvastagságukból kb. 70— 80% vehető homokkőnek, tagoltságuk függvényében. A ,, gyenge minőségű homokkő” -rétegek csak max. 60%-ban vehetők homok- kőnek, sok aleurolitot tartalmaznak, zömében finomhomokkő, durva aleurolit anyagúak. Sok nehézség eredt a magok és az elektromos szelvények eltérő mélységada- taiból. ]\Iinden esetben az elektromos szelvényezés mélységadataihoz igazítot- tuk a magokat. Helyenként természetesen vannak bizonytalanságok. Szelvé- nyeket készítettünk, majd térképeken ábrázoltuk a telep felépítésének egyes sajátosságait. A szelvények közel j^árhuzamosak, illetve merőlegesek a szerke- zet hossztengelyére. A maganyag ismertetésekor az alábbi nevezéktant használtuk: középszemcsés homokkő 0,2 — 0,5 mm 0 a domináns frakció apró homokkő 0,1 — 0,2 mm 0 a domináns frakció finomhomokkő 0,06 — 0,1 mm 0 a domináns frakció durva aleurolit 0,02 — 0,06 mm 0 a domináns frakció finom aleurolit 0,005 — 0,02 mm 0 a domináns frakció agyagmárga 0,005 mm 0 alatt domináns frakció márga: sósavban oldódó rész 40 — 70% mészmárga: sósavban oldódó rész 70% felett karbonátos homokkő: sósavban oldódó rész 35 — 70% szenes agyag fás barnakőszén Szelvényeink készítésénél az Algyő-2 telep tetejét vízszintesnek vettük. így a jelenlegi szerkezeti helyzetből adódó szintkülönbségek, amelyek az Algyő-2 telep esetében 100 m-t is elérnek, nem láthatók, viszont a szinten belüli réte- gek azonosítását így tudtuk legszemléleteseljben keresztülvinni. A szelvényeken az oldalirányú kapcsolatok és a kiékelődések berajzolásában egyéni elké])zelések is érvényesültek. Az, hogy melyik két réteget kötjük össze, részben esetleges lehet. A kiékelődések, összefogazódások minden esetben kisep- rűsödésként értelmezendök, akkor is, ha a rajzon ez nem tükröződik. Több esetben van eltérés az elektromos szelvényekről leolvasott és a maganyag segít- ségével megállaj^ított réteghatárok között. Legtöbb esetben a magok adataiból megrajzolható rétegsor nem követi az elektromos szelvények alapján megje- lölt kiékelődéseket, jelezve, hogy a kiékelődések — kiseprűsödések — pontos helye mindkét módszerrel csak valószínűsíthető. Révész: Az Alcpjő-2 telep földtani felépítése 515 Az Algyő-2 szint alsó határa bizonytalan. Megközelítő elhatárolását a legalsó homokköcsík előfordulási helyével adtuk meg. Ez a legalsó homokkőcsík leg- többször vékony, az elektromos szelvényen esetleg ki sem mutatható, hipote- tikus helyét a földtani szelvényen vonallal jeleztük. Nevezéktanunkban a rétegen értett szakasz a mondat értelméből derül ki I (pl. Algyő-2 réteg, vagy csak egy kis egység, ahol az anyagi minőség közel azo- nos). ' Teljes magnyereségü magok vizsgálata, szelvények készítése Teljes magnyereségü magok Az Algyő-198. és 194. sz. fúrások maganyagán mikrorétegtani vizsgálatokat végeztünk. A laboratóriumi vizsgálatok átlagosan 20 — 30 cm-enként a kőzet- tani különbségek figyelembevételével történtek. E sűrű mintavételezés a szem- cseösszetétel változásainak pontosabb megismerését, ezen keresztül az elektro- mos szelvényanyaggal és a kőzetfizikai adatokkal való joljb összevethetőséget szolgálja (Mucsi M.— Magyar L. -Tanács J. -Révész I. (1968) és Mucsi M. 1973). Az 1. ábrát szemlélve szembetűnő a meglevő hasonlóságok mellett az igen nagy különbség. Különösen figyelemre méltó mindez azért, mert a két fúrás közötti távolság (kb. 2000 m) a szint méreteihez képest elenyésző. Az áb- ráról hiányzik az Algyő-2 és Algyő-1 szinteket elválasztó agyagmárga. Az erre következő szintbe tartozó lencsés kifej lődésű homokkő — aleurolitréteg a 194. sz. fúrásban vékonyabb, és inkább durva aleurolit kifejlődésű, s rá egy alig tagolt, jó kifejlődésű homokkőréteg települ. A 198. sz. fúrásban a lencsés kifejlődésű homokkő — aleurolitréteg vastagabb, és a 194. sz. fúrásban meg- levő homokkőréteget itt (1947 — 1948 m között) csak vékony lencsék helyettesí- tik. Erre a középső homokköves szakaszra mindkét fúrásban újabb aleurolitré- teg települ. Ez a 194. sz. fúrásban vékonyabb, tagoltabb, és jól elkülönül a felette települő jó kifejlődésű, alig tagolt homokkőrétegtől. Ezzel szemben a 198. sz. fúrásban az aleurolitréteg vastagabb, és fokozatosan homokkőcsíkos aleurolit, illetve aleurolitcsíkos homokkőrétegek megjelenésével megy át az itt jóval tagoltabb, aleurolitosabb felső homokkőréteglje. Az Algyő-2 szint alább következő felosztását első megközelítésben Lelkes Ákossal közösen készítettem. A földtani szelvényeken az Algyő-2 szinten belül első látásra kettős tagozódás állapítható meg; alsó része agyagmárga-aleurolit uralmú, a felső rész homokkö- ves jellegű. Az alsó agyagmárga-aleurolitos szakaszon belül elkülönül az Algyő-1 —Algyő-2 telepeket elválasztó agyagmárga-finom aleurolitréteg és a már telepbe tartozó alsó, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitréteg. A felső homokköves szakasz három részre oszlik. A közép.ső, aleurolitcsí kok- kal tagolt homokköré tegre, a közbenső aleurolitrétegre és a felső homokkő- rétegre. (1. sz. ábra.) Az említetteken felül az Algyő-2 szint tetőtérképén bemu- tatott elterjedésben az ÉNY-i területrészen újabb, lencsés kifejlődésű homok- kő-aleurolitréteg jelenik meg a felső homokkőréteg felett. összegezve az Algyő-2 szintet az alábbi részekre bontottam fel: 3. Felső, lencsés kifejlődésű homokkő -aleurolitrétegre; 2. Horaokköves szakaszra, amelyen belül megkülönböztethető: a) felső homokkőréteg. 516 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet b ) közbenső aleurolitréteg, c ) középső tagolt homokkőre teg; és az alsó 1 . Agyagmárga — aleurolit szakaszra, amely áll a) alsó, lencsés kifejlődésű homokkő — aleurolitrétegből és b) Algyő-2 — Algyő-Í szinteket elválasztó agyagmárgarétegből. Ez a felosztás minden fúrás rétegsorán keresztülvihető, de egyes részek összeolvadhatnak. Típusszelvényként az Algyö-194. sz. fúrás rétegsora fogad- ható el (1. ábra), azzal a megjegyzéssel, hogy az ábráról az alsó elválasztó agyagmárgaréteg hiányzik, tetején pedig a Szeged- 1 szint felé elválasztó agyag- márga egy része is ábrázolva van. E fúrásban hiányzik a felső lencsés kifejlő- désű homokkő-aleurolitréteg. DNy — EK-i irányú szelvények 2. ábra A mező ENy-i szárnyán perem helyzetben levő fúrásokat köti össze. Az Algyő-1 — 2 szintet a legtöbb esetben csak finom aleurolit választja el, a 177. sz. fúrásban azonban agyagmárga, amely felfelé fokozatos átmenettel finom aleurolitba megy át. A lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitréteg az előzőből fokozatosan alakxil ki, először durva ale- urolit, majd finomhomokkőcsíkok tagolják a finom aleurolitot. Tovább felfelé az aleurolit- rétegek csökkenő mennyisége mellett aleiu’olit csíkos finomhomokkő települ. Ez felosz- tásunkban a középső tagolt homokkőrétegnek felel meg. A középső aleurolitréteg a mező ENy-i részén csak kis aleurolitlencsék formájában van meg. Igen sokszor el sem különül a finom- és apróhomokkőből álló felső homokkőtől. A felső homokkőréteg felett szenes agyag, fás barnakőszén, szenes aleurolit anyagú réteg található, amely vékony homokkő- lencsét zár magába. Erre a felső lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitréteg települ. Tehát alulról felfelé fokozatosan durvuló tendenciát figyelhetünk meg, amely a szenes rétegig tart és innen gyors finomodás látható az Algyő-2 — Szeged-1 telepeket elválasztó agyagmárgaréteg felé. A 240. sz. fúrásban a felső homokkőrétegben egy fás barnakőszén- csík van, amely a környező 1 — 2 fúrásban is megtalálható. Feltehetően ez kis kiterjedésű, vékony allochton telep. Több helyen van kemény, karbonátos kötőanyagú homokkő - betelepülés. Ezek lencsék csupán. Keletkezésük részben a szénhidrogén és rétegvíz egy- kori érintkezési helyeire utalhat (a szint alsó szakaszaiban, RÁcz D. 1970.), másrészt a felső rétegek karbonátos rétegei lagúna környezettel lehetnek kapcsolatosak. 5. ábra 194. és 74. sz. fiirásokban jelentkezik először ,, nagyobb” területrészen szinttartó köz- benső aleurolitréteg. A felső, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitréteg csak DNy-on fejlődött ki. Figyelemre méltó a 274. sz. fúrás homokkővel kitöltött mély vályúja. Ha- sonló, de még kifejezettebb a 7., 277., és 398. sz. fúrások rétegsora. 4. ábra A durva aleurolitból és finomhomokkőből álló, vékony, felső homokkőréteg a 249. sz. fúrás kivételével megvan. Ezt vékony aleurolitréteg különíti el az alatta húzódó vékony aleurolitos homokkőrétegtől. Ez alatt homokkőlencséket tartalmazó vastag aleurolit - réteg helyezkedik el. A 249. sz. fúrásban a szint teljes egészében aleurolit kifejlődésű. ENy — DK-i irányú szelvények 5. ábra ENy-on két rétegben max. fél m vastag fás barnakőszén, szenes agyagbetelepülést észleltünk. A 322. sz. fúrásban az egyik, majd DK felé haladva a másik is laékelődik. A mező ENy-i részén különösen szembetűnő az alulról felfelé történő szemcseösszetétel durvulás. A szenes réteg felett itt 5 — 6 m-en belül gyors finomodás jellemző, a közbenső aleurolitréteg hiányzik, csupán egy-két kisebb aleurolitlencsét (324., 323. sz. fúrás) találunk. ENy-ról elindulva a viszonylag egységes homokkő a 168. sz. fúrásig vastagszik. A közbenső aleurolitréteg a 335. sz. fúrásban jelentkezik, s a homokkőrétegek tagoltsága, aleurolitossága a 159. sz. fúrástól kezdve DK felé egyre nő. A felső, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitréteg a 160. sz. fúrástól DK-re beoldvad a felső homokkőbe. Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése 517 I I 1 1 » V S fl . o 0) O cí oT SO o : =3 1^. í - ■ 2 ^ 3 O : "w w ■ "2 ^ • 2 ^ >8? 3 iiM ^ S O « i.2 « — •« ®a • se >. ^ c-5 ■g a "T a «s I M >•§ !z; a oá M tS a ^ í-í cö a á O ^a Cíi S oí g s •2>‘ Q -518 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet -LiJ >1 Z :Q 3. ábra. DNy— ÉK-1 irányú szelvény. Jelmagyarázatot lásd az 1. ábránál Fig. 3. SW— NE profilé. Fór the 1 e g e n d , see Flg. 1. Révész: Az Algyő-2 telep jöldtani felépítése 519 ^ áhrn. DNy— ÉK-i irányú szelvény. J e 1 in a g y a r á z a tüt lásd az 1. libránál FÚJ. 4. S\V — NE profilé. Fór ttie 1 e g e n d , see Fig 1. 520 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 6. ábra A széncsíkokat tartalmazó réteg a 174. sz. fúrástól DK-re ékelődik ki. A legvastagabb homokkőrétegek a 208., 371., 278. sz. fúrások körzetét jellemzik. A közbenső aleurolit- réteg a 172. sz. fúrásban jelentkezik, felette egy kisebb, homokkővel elválasztott aleuro- litlencse is észlelhető. A DNy — EK-i irányú szelvényeken látszik, hogy mindkét alenrolit- csík EK felé kiékelődik. Ugyanakkor a párhuzamos szelvények alapján DK felé mind- kettőnek megvan a folytatása, más-más területegységen. Ez a példa is bizonyítja, hogy még egy viszonylag tagolatlan területen is mennyire egymásba fogazódnak a rétegek. A 156. sz. fúrástól DK'-re a középső tagolt homokkőréteg kiékelődik, a felső homokkőréteg is kivékonyodik, illetve aleurolitba megy át. Az alsó aleurolitréteg feltűnően kivastagszik (155., 154., 153., 152., sz. fúrás). A 151., 475., 150., 476. sz. fúrásokban homokkő- és aleu- rolitlencsék szövevénye jelenik meg, tagolt, jobb kifejlődésű a rétegsor; majd a 178., 179., 477., 180., 181. sz. fúrásokban ismét vastag aleurolit jelentkezik. A felső lencsés ki- fejlődésű homokkő -aleurolitréteg kb. a 153. sz. fúrásnál ékelődik ki. Az Algyő-2 szint részeinek jellemzése Az Algyő-1— 2 szintet elválasztó ayyagmárgaréteg döntően finom aleurolitból áll, csak néhol agyagmárga, amely sötétszürke, pikkelyes törésű, gyakran pergő jellegű, makró- faunában gazdag, ritkán szenesedett növénymaradványokat tartalmaz. A finom aleurolit szürke, sötétszürke színű, szórtan aprócsiUámos, helyenként leveles elválású, máshol föl- des törésű. Rendszeresen tartalmaz makrofaunát, szórtan szenesedett növénymaradvá- nyos. Durva aleurolit, néha vékony finomhomokkő -betelepülések, kis kiterjedésű lencsék rétegzik. A durva aleurolit szürke, csillámos, szenesedett növénymaradványos, gyakran lemezes elválású, máshol földes törésű. Az alsó, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitrétegben már rendszeresen megjelennek a finomljomokkő -csíkok. Gy'akori a finomhomokkő és durva, esetleg finom aleurolit réteg- lemezek váltakozása. Az algyői felsőpannóniai telepek asszimmetrikus regressziós üledékritmusok, amelyek tovább bonthatók heterogenitásuk miatt. A ritmus kezdő tagja esetünkben az Algyő-1 — 2 telepeket elválasztó agyagmárgaréteg. Ez jelenti az üledékképződésben a tavi elöntés tetőpontját. A vizsgált területen és időkeretben nem annyira mély, mint inkább nyílt- vízi fáciest jelez. Alján még alig fordul elő rétegzettség, a szemcseösszetétel felfelé üte- mesen durvul, és gyakoribb a rétegzettség is. Az agyagmárga és finom aleurolit szaka- szok között fokozatos az átmenet. A finom és durva aleurolit átmenetei is sokszor foko- zatosak azonban már az éles réteghatárok is gyakoriak. Mindkét átmenet típus elterjedt a durva aleurolit és finomhomokkő között is. Az alsó, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitrétegben max. 0,5 m vastag finom- homokkő-betelepülések vaimak. Ezek nem szinttartóak, bennük gyakori a mikro-ferde- rétegzettség. A réteg a nyíltvdzi, sekélytavi környezet megszűnésének és a partvonal közeleljbre kerülésének a kezdetét jelezheti. A középső tagolt homokkőréteg alsó elhatárolása az egymásba fonódó kőzetlencsék miatt gyalu’an bizonytalan. Az ENy-i részen nem különül el élesen a felső homokkőrétegtől. DK felé haladva egyre aleurolitosabb kifejlődésű. Az ide tartozó homokkőrétegeket többnyire vékony aleurolitbetelepülések, csillám és szenesedett növénymaradvány réteglemezek tagolják. Uralkodóan finomhomokkő építi fel. Világosszürke (az olajos szakaszok sárgásszürkék), rendszeresen csillámos, sze- nesedett növénymaradványos, sokszor lemezes elválású. Elterjedt a szenesedett növény- maradvány- és csillám zsinórosság. Igen gyakori a mrn-es vékonyrétegzettség. A közbe- települt aleurolitrétegek esetében éles és fokozatos átmenet egyaránt lehetséges. Felső szakaszán a rétegzettség csökken, a szemcseösszetétel durvul. Fokozatos átmenetekkel apróhomok kő-betelepülések jelentkeznek. E képződmények sekélyvízi, partközeli környezetben halmozódtak fel, ahol az áram- lások erőssége ingadozó lehetett, de tendencia jelleggel egyre erősödött. A terület ENy-i és középső részein kis területen belül nagy változások figyelhetők meg. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy az aleurolitban gazdag területek vízalatti turzásokkal elgátolódtak és áramlás szegény helyzetbe kerültek, ahová csak árvízkor jutott homoküledék. A közbenső aleurolitréteg az ENy-i részen hiányzik, illetve csak lencsék formájában van meg. DK-en, ahol az alsó, lencsés kifejlődésű homokkő -alemolitréteg vastag, abba olvad bele. Finom és durva aleurolit alkotja, gyakran tartahnaz vékony finomhomokkő- csíkokat, lencséket. Igen gyakori a szenesedett növénymarad ványosság. Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése 521 Ez a képződmény a sekély tavi, part közeli környezet áramlásszegény periódusaiban halmozódott fel. A felső homokkőréteg DK felé vékonyodik. Tető zónában vastagabb homokkő nyeh - ként nyúlik DK-i irányba. A mező ENy-i részén általában kevéssé tagolt, gj^akran réteg- zetlen. A mértékadó szemnagj’ság itt 0,1 — 0,3 mm. Gyakoriak a szenesedett nih ény- inareidványok. Szemcseösszetétele DK felé finomodik, ezzel párhuzamosan a rétegzett szakaszok mennyisége is nő. Az ÉNy-i terület felső, homokkőrétege egy DK felé előre- nyomuló deltarendszer részeként halmozódott fel. Áramlási esatornakitöltés homokkő, ,, parti”, partközeli tavi üledékek alkotják. A középső és DK-i területek vastagabb ho- mokkőrétegei turzásokhoz és a tó áramlataihoz kötöttek. ÉNy-on a felső homokkőrétegre aleurolitból, szenes agyagból és aleurolitból, fás bar- nakőszénből álló széncsíkos réteg települ. Az egyes kőzettípusok között az átmenet álta- lában fokozatos. A szelvényeken látható módon ez az összlet lehet kéttagú is, egy homok- kőlencsével elválasztva. A felső lencsés kifejlődésű homokkő -aleurolitréteg a széncsíkos rétegre települ és DK felé túlterjed azon. (A DNy-i szárnyon bizonytalan a túlterjedés.) A felső homokkőréteghez viszonyítva finomabb szemcseösszetételű. Finomhoinokkő, finom és durva aleurolit al- kotja. A réteg a Szeged-1 és Algyő-2 szintek közötti elválasztó agyagmárga felé mutat átmenetet. Az újabb tavi elöntés — part távolodás — kezdetét jelzi. A homokkőrétegek összesített vastagság-értékeinek ábrázolása E térkép elkészítésekor az elektromos szelvények és a maganya<í ös.szeliason- lításakor nyert tajjasztalatokra támaszkodtunk. A jó liomokkőrétegek vastag- ságát 10%-al, a köze])es homokkőrétegekét 20 — 30%-al, (a tagoltság függvényé- ben) a gyenge homokkőrétegek vastagságát pedig 40%-al csökkentettük. .Meg- különböztettünk még aleurolit-homokkő váltakozást 50%-os vastagság érték- kel. így az egyes fúrásokban talált homokkőrétegek megközelítő vastagságát kajánk meg (7. ábra) A térképet töl)b változatban is elkészítettük, végül a 3 m-es izo])aehok alkal- mazása látszott a legeélszerűbbnek. A vastagságkülönbségek alaj)ján kirajzo- lódnak a homokot szállító és lerakó áramlások leggyakoribl) helyei. Felismer- hető az a tendeneia, hogy l)K-i irányban a homokkő vastagsága fokozatosan csökken. Az is kivehető azonban, hogy még ez a tendencia is igen heterogén módon érvényesül. Vastag homokkővel jelzett áramlási csatornák rajzolliatók ki a mező ÉNY-i és közéj)ső területein. Ugyanakkor e területek mellett látszólag átmenet nélkül — aleurolit gazdag területfoltok jelentkeznek. A Ibsza vonalában, valamint a DK-i rész néhány fúrásában is homokkő vastagodás taj)asztalható. Az ÉNY-i rész va.stag honiokkőrétegei legegy.szerűbben egy delta homlokte- rének képződményeiként értelmezhetők. A legfelső, rétegzetlen szakasz részben tój)arti, j)artszegéiyi homokkő, a mező más részein már tavi áramlásokhoz kötöt- tek a homokfelhalmozódások. A szenes réteg jelzi a delta előrenyomulásának Algyö-2 szintbeli maximumát. A fekső, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitré- teg viszont már a Szegcd-1 szintbe átvezető újabb tavi elöntést vezeti be. A homokkő kis területen észlelhető nagy vastagságváltozásainak oka teliát ebben a felhalmozódási környezetben keresendő. Szemcseösszetételi vizsgálatok Az Algyő-2 szintből több mint 1000 db szemcseösszetételi vizsgálat készült. Sajnos az adatok eloszlása meglehetősen egyenetlen. Ezt a magvétel esetleges- sége, és a maganyag hiányos volta okozza. 14* 522 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Az egyes fúrásokon belüli függőleges irányú változásokra jó példa az Algyő- 194. és 198. sz. fúrásokban tapasztalt és az 1. ábrán látható szemcseösszetétel. ^Megvizsgáltuk a szemcseösszetételi statisztikus értékek eloszlását, összefüg- géseit. Itt csupán az osztályozottság-értékek eloszlását mutatjuk be. A vizs- gált minták 1,5 %-a mérsékelten jól osztályozott, 36,0 %-a mérsékelten osztá- lyozott, 17,3 %-a gyengén osztályozott, 0,7 %-a igen gyengén osztályozott, 0,1 %-a rendkívül gyengén osztályozott. A vizsgált minták 44,4%-ának osztá- lyozottsága a finom frakciók túlsúlya miatt kiszámíthatatlannak bizonyult, az utóbbiak szinte kivétel nélkül a rendkívül gyengén osztályozott kategó- riába kerülnének. Az osztályozottsági értékek függőleges megoszlásának megítélése céljából a szintet mechanikusan harmadoltuk, és az egyes harmadokhoz tartozó értékek- ből számoltunk átlagokat. Ebből adódott, hogy az Algyő-2 üledékritmus alsó harmadába tartozó 47 db minta átlagos osztályozottsági értéke 1,56. A középső harmadba tartozó 246 db minta átlagos osztályozottsága 1,38 és a felső harmad 279 db vizsgált anyagának átlagos osztályozottsága 1,21. Az osztályozottság értéke tehát fölfelé javuló tendenciát mutat, az ülepítő közeg energia ingado- zásai ,, kiegyenlítődnek”. Mindebből — ö.sszekapcsolva azzal a ténnyel, hogy fölfelé a szemcseösszetétel durvul — egy állandóan, de kismértékben erősödő energiájú és áramlástanilag egyre kiegyensúlyozottabbá váló üledékképződési környezetre kell következ- tetni. Ismerve az értékek függőleges heterogenitását, a ,, kiegyensúlyozottság” csak relatív értelemben igaz. A vízszintes heterogenitás miatt az ENY-i és középső területek osztályozottsági értéke a felső harmad ,,jó” osztályozottsága felé tolódik el, ezzel szemben a Tisza vonalától DK-re a szint felső harmadában is az osztályozatlanabb üledékek jellemzőek. Az Algyő-2 szint faimatartalma A táblázat az Algyő-2 szint vertikális harmadolásával készült. Az alsó har- mad (A) az Algyő-1 és Algyő-2 szintek közötti elválasztó agyagmárga és az alsó, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitréteg. A középső harmad (B) tar- talmazza az alsó, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolitréteget ott, ahol az kivas- tagszik, a közép.ső tagolt homokkő, valamint a közbenső aleurolitréteget. A felső harmadba (C) a felső homokkőréteg, a széncsíkos réteg és a közbenső aleurolitréteg egy része tartozik. A felső, lencsés kifejlődésű homokkő-aleurolit- réteg (D) faunája is szerepel a táblázaton. A heterogenitás miatt az A, B, C, D réteg szerinti azonosítás csak megközelíti a valóságot. A daraliszám a magrészek számát jelöli, amelyben a fajt megtalálták. A tény- leges dara})számnál — lóként az uralkodó fajok esetében — ez a szám jóval kisel)l). A meghatározások az OGIL (Széles M.) és az NKFÜ laboratóriumai- l)an készültek (.Mucsi M., Magyar L.). Az egyes fajok horizontális eloszlását megvizsgálva kitűnt, hogy az ÉNY-i rész fás l)arnakőszénnel és szenes agyagrétegekkel jellemzett szakasza (C) a szint töl)l)i részétől eltérő faunát tartalmaz: Psilunio sp., Pisidium sp., Dreis- sena serbica Brus., Anodonta sp., Hydrohia syrmica Netjm., Hyriopsis sp., Planorbis s])., Bithynia sp., Tacheocampylaea doderleini Brus., Limnocardiuvi sp., Linmocardium vutskitsi Brus., Limnocardium ochetophorum Brus., Vivipa- rus sadleri Partsch., Viviparus sp. DK ENy 1966 19i4 1940 1931.5 1930 1932 1936.5 1938 1941.5 1942 1947.5 1958 1964 1960 1955 1949.5 1977 1942.5 1939 1941.5 1935,5 1936,5 1935,5 1938 324 163 174 208 371 288 172 333 157 334 156 155 154 153 152 151 475 150 476 178 179 477 180 181 30« 0 15m< 7 7. At/ra. Ae AlgyA-2 •ziiiti tiotiioklcA viuUikxiík U-rképe i *fi, Icqc^iH kife]IÖ e 1 iii a x y u r A : rOli-|{ DK I liutúrA, 8. A fA>< Iianmkii<>/(’'ii plteriPAc'xi'iiPk DK-I Imt.tru 15 ui, 7. A r«UA. Ieiu-s(’'s liotnokkő Aleurollt Fi-j. 7. Ixiparli imtp of saiiilttoni^ froiii tlie AI|(yA-2 lioriron uiitl !íc>utlieAiCFrii bouiidary uf tlie upper, ■(‘iidculur huivÍ'Ihik- ^ilUtmie luy<>r Alul of ihe lignit?. Letteii'l 1.0—^ iii, 2. 3—0 ni, 3. Ü —0 in. 4. 9 — 12 m, 5. 12 — 15 m, 0. 15 m, 7. Suutheostera bi'uniitiriiliir BuuilMlimp -lltslone lityei. 8. SinilhfiiMlerii Ijuundiiry u( thi' liitmtc f i % . - i Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése 523 Faj D c B A db Anodonla sp. _ 1 1 2 Unió cfr. atavttí Partsch. — — — 1 1 Unió sp. — — — 1 1 Psilunio sp. — 3 — — 3 Ilyriopsis sp. — 2 — — 2 Pisidium sp. — 1 — — 1 Limnocardium abichi (RH) var. 4 19 11 97 131 Limnocardium Unzi (RH) — 1 2 3 Limnocardium lemi asperocostatum GORJ. — Kramb. — — -- 16 16 Limnocardium steindachneri (Brus) — — 1 17 18 Limnocardi m ochetophomm (BRUS) 2 2 — 21 25 Limnocardium wiskitsi (Brus) — 2 — 2 4 Limnocardium hungaricum (MH) — — • 1 1 2 Limnocardium tagrabiense (BRUS) — — — 1 1 Limnocardium decorum (FUCHS) — — — 1 1 Limnocardium incerUtm (J)ESH) — — — 1 1 Limnocardium subcarinaíum (DESH) — — — 1 1 Limnocardium apertum (MÜNST) - - — 1 1 Limnocardium sp. 4 14 14 79 111 Lreissena serbica (BRUSl — 2 — 2 4 Lreissena sp. — - - — 1 1 Congeria banatica RH. — — — 1 1 Congeria czjzeki MH. Congeria parlschi-maorli Barn. et Str . — 1 — 2 1 2 Congeria sp. — 1 — 10 11 Hydrobia sifrniica Neitm. — 1 — 1 Hydrobia sp. — — — 1 1 BiXynia sp. — 2 — — 2 Tacheocampylaea doderleini (BRUS) — 1 — — 1 Lymnaea sp. — — — 3 3 Viviparus sadleri (PARTSCH) 1 1 1 3 6 Viviparus sp. 1 4 3 9 17 Planorbis sp. Anisus sp. _ 2 — 2 1 4 1 V alenciennesia reus.n NEUM. — — — 17 17 Valenciennesia sp. — — — 7 7 Insecta kitiniiiaradvány — 1 1 A ,,C” összlet laiina-tartalnia a szint más területein a, Limnocardium abichi R. H. var. tübl) mint 90 %-os jelenlétével jellemezhető. A szenes réteg felett levő felső, lenesés kifejlődésű homokkő-alenrolitréteg (D) szintén Limnocardium abichi R. H. var. tartalmú. Ez egyik bizonyítéka a szint felhalmozódása közben végbement ősföldrajzi környezetváltozásnak. Az édesvízi és csökkent sósvízi fajok egy időben egymás mellett kellett, hogy éljenek, ugyanakkor időben egymást váltva találhik őket az ÉNY-i területrészen. A faunaegyüttes ])artközeli, hullámzástól, áramlástól változó mértékben mozgatott sekélyvízű környezetre utal. A szenes réteg ősmaradványai jelzik, hogy a szublitorális környezet uralkodó volta mellett a feltöltődés következté- ben időszakos és térben is elkülönülő mocsári környezet valószínűsíthető. Az agyagmárga és finom aleurolitrétegekben a Limnocardium abichi R. H. var. a leggyakoribb faj, amelynek környezet igényét nem ismerjük, a fajnak recens megfelelője nincs. A varietast Széles M. írta le Algyőről. Valószínűnek tartjuk, hogy a Limnocardium abichi R. H. törzsfaj méretváltozását éppen azok a környezeti hatások eredményezték, amelyeket feltételezünk. Kőzetszerkezeti jegyek Az üledékek fácies vizsgálata során — genetikai jelentősége miatt — egyre több figyelmet fordítanak a rétegzettség minőségének megállapítására. Ennek az az oka, hogy a nyersanyag kutatási gyakorlat a földtani eseménytörténet mind pontosabb rekonstruálását igényli. Adatokat kell szereznünk az üledék- 524 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet gyűjtők és szárazföldek határairól, az éghajlat változásairól, az üledékgyűjtő vízének fizikai, kémiai és biológiai adottságairól, mélységéről, határainak kő- zettani, morfológiai jellegéről, az üledékgyűjtőn belül az üledékszáUítás mód- járól, erejéről és irányáról. Ennek a követelménynek a hazai pannon viszonyla- tában ma még csak nagyvonalakban tudunk eleget tenni. Belső szerkezetek A rétegzettség módjából az ülepítő közeg mozgásállapotára következtethe- tünk. A nyugodtvízi üledékekre a horizontális réteglemezek jellemzőek, ame- lyek egymással és a felhalmozódás! formát határoló réteglapokkal párhuzamo- sak. Az áramló vízi üledékek ferdén rétegzettek. Igen gyakori az Algyő-2 szintben, de különösen annak középső és alsó sza- kaszaiban a horizontális párhuzamos rétegzettség. Elsősorban finom homokkő- höz és durva aleurolithoz kötötten jelentkezik. A DK-i területeken a szint teljes terjedelmében elterjedt rétegződés! mód. A mocsári, szenes rétegekre is jellem- ző. A horizontális párhuzamos rétegződés sorozatait gyakran szakítják meg durvább, vagy azonos szemnagyságú ferdén rétegzett szakaszok, amelyek a vonszoló áramok képződményei (1/3. tábla). Nagyon elterjedt a durva aleurolit, finomhomokkő és apróhomokkőrétegek egy részénél a szenesedett nö vénymaradvány és csillám zsinórosság (II/3 . , 4 ; VI / 1 . V;l., 2., 3. tábla). Lehet vízszintes, párhuzamos, hullámos, lencsés, de minden- képpen az energiaszint hirtelen lecsökkenésére, tehát ütemes felhalmozódásra utal. A hullámos rétegzés a mederfenékkel érintkező hullámmozgás oszcillációjá- nak az eredménye. Elsősorban ártereken, tavak, tengerek parti övezeteiben gyakori. Az Algyő-2 szintben pl. a 205., 407., 408. sz. fúrásokból írtuk le. Az összetett rétegzést két, vagy több rétegződés! típus együttes fellépése jel- lemzi. A horizontális és a ferde rétegzésű réteglemezsorozatok váltakozása, amely a szintben igen gyakori, a ferde rétegzést okozó áramlások szakaszos lecsökkenésére vezethető vissza. A flázeres rétegzés úgy keletkezik, hogy az iszap a homokhullámok közötti hullámvölgyekbe települ be. összetett hullámos rétegzésnél az iszap a homok- hullámok hegyeit, völgyeit egyaránt befedi (207., 194. sz. fúrás). A lencsés rétegzésnél a homokhullámok egymástól többé-kevésbé független lencséket, lencsesorozatokat alkotnak (399., 403., 405. stb. sz. fúrások). A kavargó szerkezetek kialakulása valószínűleg a part közelségére, de min- denképpen a viszonylag gyors leülepedésre és az áramló víz, illetve zagy turbu- lenciájára utal (408. sz. fúrás. 1/4., 5. tábla). Külső szerkezetek: Igen gyakoriak a bioglifák: iszaplakó és iszapfaló szervezetek 1 — 10 mm-es járatai, lakócsövei, amelyek az elsődleges üledékszerkezetet megzavarják (194. sz. fúrás III/3; X/1. tábla). Lombos falevél lenyomatét (I/l. tábla) találtunk a 237., 408., 202., 351., 183., 200., 205. és 297. sz. fúrásban. Fennmaradásukhoz elsősorban sekélyvízi és mocsári, áramlásmentes körülmények közt van lehetőség. Gyakoriak a finom szemcseösszetételű (finom aleurolit, finomhomokkő) anyagban le/ő, max. 1,5 cm átmérőjű kvarckavicsok (230., 48., 20., 351., 159., Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése 525 28. sz. fúrás. 1/3, 5. tábla). A deltát alkotó folyó gyors áradásaihoz kötjük beke- rülésüket. Pirithintést figyeltünk meg a 417. sz. fúrás agyagmárgájában. Lagúna kör- nyezetben jöhetett létre, redukciós viszonyokat jelez. Humuszosság — egykori talajzónára utaló jegyek kerültek elő a 275., 405., 325., 176., 285., 194. sz. fúrásokból. Deformációs szerkezetek Igen gyakoriak. Terhelési zsebek az iszapos fenékre települt homokrétegek alsó réteglapján alakulnak ki, differenciált terhelés következtében (VIII/3; IX/1., 2. tábla). Általában a felfelé nyomuló iszap lángszerkezeteivel társulnak (205., 194., 198. stb. sz. fúrás). A homokinjekciók az üledékterhelés hatására a leülepedett anyagban bekövetkezett folyósodás következményei (194., 198. sz. fúrás). Rétegen belüli folyósodás eredménye a konvolúció (1/4, 5. tábla). Az üledék- folyás, suvadás jelensége is gyakori a szintben (263., 203., 177. sz. fúrás). Agyagmárga ,, kavicsot” találunk apróhomokkő-rétegben a 403. sz. fúrásban. Pinomhomokkő és durva aleurolitcsíkok szeszélyes egymásba gyűrődése figyel- hető meg pl. a 408., 194. sz. fúrásban stb. (III/2. tábla). Atektonikusan repedezett márga-mészmárga (III/6. tábla), fordid elő a 400., 197. sz. fúrásban. A repedések a rétegen lseiül elhalnak, kalcitkristályokkal kitöltöttek (13., 16., 43. sz. fúrás). Függőleges helyzetű gyökérmaradvány pl. a 198. sz. fúrásból került elő (III/4. tábla). Helybenéltnek tekintjük. Mészkonkréciókat figyeltünk meg pl. a 47. sz. fúrásban. összefoglalás PoTTER (1967) szavai szerint: ,, Akkor, amikor napjainkban háromszáz millió dollárt költenek részecskegyorsítókra a fizikában és óriási összegeket az űrkuta- tásra, miért ne várnánk el a geológusok koordinált erőfeszítését a homokkő- testekre vonatkozó alapvető adatok felkutatásában?” A mozgatóerő természetesen a gazdasági szükséglet. A homokkő-testek mor- fológiájának ismerete sok feladat megoldásának gyakorlati eszköze; ez ha jól ismert, rendszerint az uralkodó szállító közeg azonosítását is lehetővé teszi. Figyelembe kell venni az uralkodó méreteket is. Az üledékek tanulmányozásá- nál a homokkő-testek keresztmetszete általában igen jó tájékoztatást ad szá- munkra (szelvények, térképek). Az ősföldrajzi elképzeléseknél az üledékképződési egyidejűség és a felhal- mozódási környezetek térbeli elterjedésének meghatározásakor igen nagy nehéz- ségek adódnak. A helyes következtetések elvi alapja a litofáciesek egyidejűsé- gének a megállapítása. 1. Az Algyő-2 üledékritmusnak egy sor jellegzetessége van, amelyek delta üledékképződést és kapcsolódó környezetei jelenlétét bizonyítják a felsőj>annó- niai összlet alján. A szelvényekkel és térképekkel szemléltetett paleogeomorfo- lógiai kép a környezetek szeszélyes, de mégis összhangban levő sorozatára utal. A kőzetek szöveti és szerkezeti sajátságai szintén jellemzőek a delta üledék- képződésre és kapcsolódó környezeteire. 526 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Kvarckavicsok jelenléte a finomszemcsés üledékekben nagyon ellentétes energia állapotokra, árvizekre utal. A függőleges gyökérmaradványok, a hu- muszosság, a lombos falevéllenyomatok, a szenesedett növénymaradványosság, a szenes rétegek területi elterjedése, az egyes rétegződés! formák, a heterogeni- tás területi és függőleges változása, a szemcseösszetétel fölfelé durvuló tenden- ciája az ÉNY-ról DK felé aleurolitosodó felépítés, a faunaelemek térbeli elosz- lása DK-Alföld más területeinek felsői)annóniai üledékeihez hasonlóan a fluvio- lakusztris rendszer meglétére utal. A legalsó felsőpannóniai telejjek térbeli helyzete Algyőn fokozatosan előre- nyomuló üledékképződésre utal. A Maros-7 szint csupán a mező ÉNY-i szár- nyának kis területén rögzíthető, majd kiékelődik az ,,alsó-felsőpannóniai ha- tárra”. A Maros 6, —5, —4, —3, —2, —1 és Algyő-1 szintek után következik itt az Algyő-2 szint. DK felé haladva mind újabb és újabb szintek ékelődnek ki, míg végül az Algyő-2 szint is kiékelődik. ,,A jelenlegi üledékgyűjtő medencék feltöltődési folyamatának leggyorsabb és leglát ványosablj módja a delta üledékképződés. Miért tulajdonítunk akkor ennek elenyésző szerepet a múltban ?” (Shepard 1964). A delta homlokrétegei- nek lejtőszöge 1° alatt van. A diszkordancia, amit a delta lerakódások okoznak egészen csekély, legtöbl) esetben szinte felismerhetetlen. A delta frontokra a réteglemezesség (aleurolit és homok váltakozása), a szokatlanul sok csillám, szenesedett növénymaradvány jellemző. Botvinkina (1964) szerint a delták víz alatti részein az osztályozottság rendszerint közepes. Kavicsok gyakoriak. A fölfelé durvuló szemcseösszetétel a lerakódás! maximum helyének előrenyo- mulása következtében alakul ki. ,,A delta-komplexumok kialakulásáért a folyó- torkolatok helyváltoztatásai voltak felelősek. A delta lerakódás környezetei genetikailag kapcsolódnak, mind horizontálisan, mind vertikálisan” (Weimerl 1971). A delta mérete, alakja és kőzettömege az üledékgyűjtőbeli és folyóvízi folyamatok kölcsönhatásától függ. A deltaképződés rendkívül sokváltozós folyamat, amely az ősi delták felismerésének legtöbb nehézségét okozza. 2. A látszólagos ellentmondás, hogy ,, mindenütt delta volt egyidejűleg a felsőpannóniai összlet alján”, abból adódik, hogy az alsó- és felsőpannóniai üledékek egymástól való elhatárolását kőzetfácies változásokra alapozták, és ezt a határt időhatárnak tekintik. Feltehető azonban, hogy az Alföldet egységes üledékgyűjtőként fogva fel, már az alsópannóniai rétegsor leülepedésével egyidejűleg megindult a medenceperemek felől a medence feltöltődésével pár- huzamosan a felsőpannóniai felhalmozódás! környezetek térhódítása. Az egy- más feletti ritmusok fő oka a delta felhalmozódás sajátságain túl a medencefe- nék szakaszosan lejátszódó epirogén süllyedése. E két fontos tényezőn kívül természetesen egyéb befolyásoló okokat is említhetünk. Ilyen pl. a lehordási terület nagysága, a folyók munkavégző képessége, az üledékgyűjtőn belüli áthalmozó — elegyengető tényezők rendszere, ismétlődő éghajlatváltozások stb. Véleményünk szerint az előrenyomuló felsőpannóniai típusú környezet idő- iben elhúzódva váltotta fel a DK-Alföldön is az egységes alsópannóniai belta- vat, a fáciesek eltolódásának — helyettesítésének törvénye szerint. Tehát sem a kőzettani, sem az őslénytani határ nem tekinthető időazonosnak nagy terület- egységre vonatkoztatva. Végeredményben tehát a medenceperemek felől előrenyomuló felsőpannó- niai deltarendszer hozta létre az algyői felsőpannóniai tároló homokkőrétege- ket. Az akkori — feltételezésünk szerint tendencia jelleggel ÉNY— DK-i irány- R evés z: Az Algyő-2 telep földtani felépítéss 527 bán enyhén lejtő — környezet később az egyenlőtlen üledéktömörödés révén vált boltozattá, amely egyben eltorzította az üledéktestek felhalmozódáskori morfológiáját, meghagyta azonban azok jellegzetes üledékföldtani lieterogeni- tását. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Algyő-408. 3/2. Lombos falevéllenyomatok; darvsa aleurolitban Casts of deciduous leaves in coarse-grained silstone 2. Algyő-230. 1/11. 1958, 45 m-ből kvarckavics beág3'azódás finom aleurolitban, 0 1,5 cm. Quartz pebble enclosed in fine-graincd siltstone from 1958.45 m, 0 1.5 cm 3. Algyő-351. 3/8. 2015,15 m-ből. Kavai’gó szerkezet, finom és durv'a aleurolit, ajjní- homokkő Turbulent structure, fine- and coarse-grained siltstone, fine-grained sandstone 4. Algyő-351. 3/8. 2015,15 m-ből. Kavargó szerkezet kvarckaviccsal Turbulent structure with quartz pebble 5. Algyő-194. 1949,11 — 1947,17 m. Egymásba gyürődött határfelület, szenesedett nö- vénymaradvány és csillám zsinóros finomhomokkő és durva aleurolit között Compressed boundary surface between coalified plánt remnants and fine- to coarse- grained siltstones with mica streaks 6. Algyő-171. 1969,40—1969,50 m. Finomhomokkő, finom és durva aleurolit anyagú rétegek, réteglemezek váltakozása. Gyakori a szenesedett növénymaradvány Alternation of fine-grained sandstone, fine- to coarse-grained siltstone laminae, etc. Coalified plánt remains are frequent II. tábla — Plate II. 1. Algyő-198. 1937,7 m-ből. Finomhomokkő. Függőleges helyzetű szenesedett gyökér- maradványt tartahnaz, mikrorétegzett. Horizontális párhuzamos réteglemezek, lapos- hullámos réteglemez -kötegek keresztrétegződést alkotnak. A felső szakasz szemcseösz- szetétele durvább, a rétegződés itt elmosódó Fine-grained sandstone, micro-laTninated, with a coalified root remnant of vertical posi- tion. Parallel, horizontal laminae and bundless of fiat to undulated laminae form a kind of cross lamination. The upper part shows coarser grain cornposition, the lamination here being less distinct 2. Algyő-194. 1939,75—1939,80 m. Mikrokeresztrétegzett és közel vízszintesen vékony- rétegzett réteglemez sorozatok váltakozása finomhomokkőbon Alternation of micro-laminated and subparallel, fincly laminated sedimentarv structures in fine-grained sandstones 3. Algyő-194. 1937,5 m-ből. Kétegzetlen apróhomokkő Nonstratified, small-grained sandstone 4. Algyő-198. 1945,30—1945,45 m. Alul néhány kiékelődő finomhomokkő réteglemezt tartalmazó finom aleurolit, fölötte vékony durva aleurolit települ. A durva aleurolit tetején ferde réteghatár mentén szenesedett növénjunaradvány feldúsulás van. A mag- darab felső szakasza finomhomokkő és durva aleurolit. Az alsó részen közel vízszintes, párhuzamos réteglemezpáros a rétegződés. Gyakori a szenesedett növénymaradvány feldúsulás a réteglemez párok eh'álási felületein At the hasé, fine-grained siltstone with a few fine-grained sandstone laminae pinching out; above tbem there is a thin layer of coarse-grained siltstone. At the top of this silt- stone, along an oblique contact line there is an enrichment of coalified plánt remnants. The upper part of the core consists of fine-grained sandstone and coarse-grained siltstone. In the lower part the stratification is represented b^' subhorizontal, parallel pairs of laminae. The enrichment of coalified plánt remains on the partition planes of Inmina pairs is quite frequent III. tábla — Plate 111 1. Algyő-194. 1949,37 — 1949,50 m. Szenesedett növénjunaradvány zsinórokkal közel vízszintesen és laposhuUámosan rétegzett apróhomokkő. Az alsó részen a szenesedett növénymaradvány anyagú réteglemezek kiékelődőek SmaJl-grained sandstone with coalified plánt remnants enriched along horizontal and 528 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet flat-to-undulated bedding sui'faces. In the lower part, laminae consisting of coalified plánt reinnants are pinching out 2. Algyő-409. 1953,30 m-ből. Kaiéit kristály repedéskitöltés márga — mészmárga lencsében. A repedés magon belül megszűnik Calcite crystals fiUing a erack in the mari to calcareous mari lens. The crack ends still within the corn 3. Algyő-198. 1940,07 m-ből. Finomhomokkő és durva aleurolit. A finomhomokkő alsó szakasza vízszintesen mikrorétegzett. Feljebb ferde réteglemez sorozatok keresztréteg- zettséget hoznak létre. A durva aleurolitban bioglifák, terhelési jegyek vannak Fine-grained sandstone and coarse-grained siltstone. The lower part of the fine-grained sandstone is horizontally microlaminated. Higher up sequences of oblique lamina.e produce cross lamination. In the coarse-grained siltstone there are ichnofossils and sole marks or load casts 4. Algyő-194. 1950,01 — 1950,18 rn. Közel vízszintesen és laposhuUámosan szenesedet! nö- vény’maradvány és csillám zsinórokkal rétegzett finomhomokkő, a réteglemezek egy része kiékelődő. Alján 2 cm v^astag apróhomokkő betelepülés van Fine-grained sandstone with coalified plánt reinnants and streaks of mica enriched along subhorizontal and flat-to-undulated bedding plains, somé of the laminae are pinching out. At the hasé there is a layer of 2 cm thickness consisting of small -grained sandstone 5. Algyő-194. 1949,17 — 1949, 20 m. Szenesedet! növén5miaradvány zsinóros finomhomokkő szöveti képe, egy szenesedet! növénymaradvány zsinór átmetszete. 95 X Texture pattern of fine-grained sandstone with streaks of coalified plánt remnants cross-section of a coalified plánt remnant. 95 X IV. tábla — Plate TV. 1. Algyő-194. 1949,17- 1949,20 m. Szenesedet! növénymaradvány zsinórokkal közel párhuzamosan rétegzett finomhomokkő. 6X Fine-grained sandstone stratified almost parallel to the streaks of coalified plánt remnants. 6 X 2. Algyő-194. 1949,17 — 1949,20 m. Szenesedet! növénymaradvány zsinóros finomhomok- kő, a növénymaradvány zsinórok szeszélyesen gyűrt elrendezésűek. 6 X Fine-grained sandstone with streaks of coalified plánt remnants affected by irregular folding. 6 X 3. Algyő-194. 1952,25—1952,30 m. Iszaplakó szervezet lakójárat kitöltése finom aleu- rolitban. Fiiiomhomokkő és finom aleurolit szeszélyesen változó vastagságú réteglemezei, kiékelődő réteglemez sorozatai váltakoznak 6 X Burrow-fill of a burrowing organism in fine-grained siltstone. Laminae of irregularly vaiying thickness of fine-grained sandstone and siltstone alternate with sequences of laminae pinching out. 6 X V. tábla — Plata V. 1. Algyő-194. 1952,25—1952,30 m. Finom aleurolit— finomhomokkő réteghatár, a finom aleurolitban terhelési szerkezet 22 X Boundary between fine-grained siltstone and sandstone with a load cast in the fine siltstone. 22 X 2. Algyő-194. 1952,25—1952,30 m. Finomhomokkő ős finom aleurolit réteghatár, a finom aleurolitban finomhomokkőlencsével, terhelési szerkezet 6 X Boundary between fine-grained sandstone and fine-grained siltstone with a fine sandstone lens in the fine siltstone, load cast. 6 X 3. Algyő-194. 1952,25-1952,30 m. Ua. mint 2. 22 X The same as 2. 22 X VI. tábla — Plate VI. 1. Algyő-194. 1949,17—1949,20 m. Erősen aleurolitos finomhomokkőben gyűrt, szenese- det! növény mar ad vány zsinór részlete 22 X Detail of 8. coalified plánt remnant affected by compression in heavily sUty fine-grained sandstone. 22 X 2. Algyő-194. 1950,01 — 1950,18 m. Szenesedet! növénymaradvány zsinórokkal rétegzett finomhomokkő. A rétegződés síkjában kiékelődő finomhomokkőlencse 22 X Fine-grained sandstone with coalified plánt rernmans enricbed along the bedding planes. A fine-grained sandstone lens pinching out in the bedding pláne, 22 X 3. Algyő- 194. 1950,01 — 1950,18 m. Kiékelődő szenesedett növénymaradvány lencse finom homokkőben. 22 x 'Coalified plánt remnants forming a lens pinching out in fine-grained sandstone. 22 X Révész: Az AlCjyő-2 telep földtani felépítése 529 VII. tábla — Plate VII. 1 — 2. Algyő-194. 1941,25—1941,44 m. Apróhomokkő szöveti képe 95 X . N + Texture pattern of small-grained sandstone. 95 X • N + 3. Algyő-194. 1949,17—1949,20 in. Gyűrt szenesedett növénymaradvány zsinór finom- homokkőben. A legkisebb gyűrődés nyerge 22 X Streak of földed or compressed plánt remnants in fine-grained sandstone. Saddle of the smallest fold. 22 X VIII. tábla — Plate VIII. 1 — 2. Algyő-194. 1950,01—1950,18 m. Erősen aleurolitos finomliomokkő, a rétegződés síkjában elrendeződött szenesedett növénymaradványok 22 X Heavily silty, fine-grained sandstone and coaJified plánt remnants disposed in the bed- ding pláne. 22 X 3. Algyő-194. 1952,25—1952,30 m. Apróhomokkő szöveti képe 6x Texture pattern of small-grained sandstone 6 X IX. tábla — Plate IX. 1. Algyő-240. 1946,79—1946,87 m. Kemény, karbonátos kötőanyagú finomhomokkő (GaCO, : 52,2%) szöveti képe 22 X Hard fine-grained sandstone of carbonate cement (CaCOs : 52.2%). 22 X 2. Algyő-240. 1946,79-1946,87 m. Ua. mint 1. 22x. N -|- The same as 1. 22 X . N -f- 3. Algyő-198. 1/1. Aleurolitos agyagmárga szöveti képe 22 X Texture pattern of silty clay-marl. 22 X 4. Algyő-194. 1952,25—1952,30 m. Finom aleurolit szöveti képe 6X Texture pattern of fine siltstone. 6 X Irodalom — References • Allén, J. E. L. (1965): A review of the origin and characteristics of recent alluvial sediments. Sedimentology 5. pp 89-191. Balogh K. (1971): Közetszerkezet és üledékfácies. Az üledékes petrológia újabb eredményei. Budapest pp. 1—57. Baktha F. (1971): A magyarországi pannon biosztratigráfiai vizsgálata. A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. Budapest pp. 9 — 172. Bartha F. (1975): A magyarországi pannon képződmények horizontális és vertikális összefüggései és problematikája. Földt. Közi. 105. pp. 399 — 418. Bérczi I. (1976): A szemcseeloszlás vizsgálatok statisztikus kiértékelése. Az üledékes petrológia újabb eredményei. Budapest pp. 59—121. Botvinkina, L. N. (1959): Morfológicseszkaja klasszifikacija szolisztosztyi oszadocsnüch porod. Izvesztyija Akademii Nauk. Sz.Sz.R. Szerija Geológicseszkaja. XXIV. 6. Botvtkina, L. N.— Yablokov, V. S. (1964): Specific features of deltaic deposits in coalbearing and cupriferous forma- tions. Developments in Sedimentology. Vol. 1. Deltaic and shaliow marine deposits. Amsterdam, London, New York. pp. 39-47. BüSCH, D. A. (1971): Genetic units in delta prospecting. AAPG. Bull. 55. 8. pp. 1137—1154. Dank V.— BÁN Á. (1966): Az algyői kőolaj- és földgázelőfordulás földtani viszonyai és termeltetésének elvei. Földt. Kút. 7. pp. 1-25. Dank, V.— Dóczi, A.— Muosi, M. (1967): Über die Pliozanen und Pleistozánen Sedimentbildungs. Verháltnisse dér Grossen Tiefebene. Acta Geogr. tóm. VIII. pp. 55—57. Dank V. — Bodzát I. (1970): A magyarországi potenciális szénliidrogén készletek fejlődéstörténeti háttere. OKGT. Kiadvány pp. 1—24. Elliott, T. (1974): Interdistributary bay sequenoes and their genesis. Sedimentology 21. pp. 611—622. Gajdos I.— Pap S. (1977): Töréses formaalakulás lehetőségei az alföldi pliocén üledékekben. Földt. Közi. 107. pp. 437— 456. Glenn, S.— Visher— Sandro Saitta B and Roderiok S Pharbs (1971): Pennsylvanien delta patterns and petróleum occurence in Eastern Oklahoma. AAPG. Bull. 55. 8. pp. 1206—1229. Horusitzky F. (1955): Geokronológiánk mai problémái. Földt. Közi. 85. pp. 106 — 121. JÁMBOR A. (1973): Az agyagos kőzetek fácieseinek meghatározása. Földt. Közi. 103. pp. 355—363. JASKÓ S. (1966): A pliocén lignitek települése és kutatási lehetőségei. Bányászati Lapok 99. 5. pp. 315—325. KÖRÖSSY L. (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. Földt. Közi. 93. pp. 153 — 172. Magyar L.— Révész I. (1976): Data on the classification of pannonian Sediments of the Algyő area. Acta Mineralogica Petrographica. Szeged. XXII/2. pp. 267—283. Miháltz, I. (1955): Erosionszyklen-Anháufungszyklen. Acta Miner Petr. VII. pp. 51—62. Mtrcsi M.— Magyar L.— Tanács J. — Révész I. (1968): Algyői pannóniai magok szemoseös.szetételi, ütedékritmus és fácies vizsgálata. Szeged, Pályamunka pp. 1—24. Mucsi M. (1973): A Dél- Alföld földtani fejiödéstörténete a neogénben. Földt. Közi. 103. pp. 311—318. Mucsi, M.— RÉVÉSZ, I. (1975): Neogene evolution of the southeastern part of the Great Hungárián Piain on the hasis of sedimentological investigations. Acta Mineralogica Petrographica. Szeged. XXII/1. pp. 29—49. Maurice, a. Garriqy. (1971): Deltaic Sedimentation in Athabasca Tar sands. AAPG. Bull. 55. 8. pp 1155—1169. Spoljaric Nenald. (1974): Subsurface geological investigation of a Pleistocene braided stream in the northern Coastal piáin, Delaware. USA. Sedimentology 21. pp. 451—461. Pettijohn— POTTER— SlEVER (1972): Sand and sandstone. Springer verlag, Berlin, Heidelberg, New York p. 439 — 480. POTTER. P. E. (1967): Sand bodies and sedimentary environments, a review. AAPG. Bull. 51. 3. pp. 337—365. Tulsa 530 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. fűzet Reineck, H. E.— Singh, I. B. (1973); Depositional sedimentary enviroments. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg,. New York Shepard, F. P. (1964): Criteria in modern sediments useful in recognising ancient semidentary environmenta. Develop- ments in Sedimentology. Vol. 1. Deltaic and shallow marine deposits. Amsterdam. London, New York. pp. 1—23. Széles M. (1971): A Nagyalföld medencebeli pannon képződményei. A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai, pp. 253 — 344. SzÓNOKY M. (1975): Medenceperemi és medencebelseji felsőpannóniai rétegsorok összehasonlító vizsgálata. Szeged. Doktori értekezés Weimerl R. J. (1971): Deltas and petróleum: Foreword. AAPG. Bull. 55. 8. pp. 1135—1136. Weioht, L. D.— Colbman, J. M. (1973): Variations in morphology of major river deltas as functions of óceán wave and river discharge regimes. AAPG. Bull. 57. 2. pp. 370 — 398. VÖLGYI L. — B.vlla K. — Suba S.— Csalagovits I. (1970): Magyarország szénhidrogéntelepei; Algyő. OKGT Kiadvány OKGT NKFÜ Szegedi Üzemegységének Kútkönyvi dokumentációi JATE, TTK, Földtani és őslénytani, valamint Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék jelentései 1967—1977 Hydrocarbon deposit Algyő- 2: geological structure sedimentological heterogeneity and palaeogeographic features Dr. I. Révész The sedimentological proeessing of Pannonian core samples from boreholes pút down in the Great Hungárián Piain has enabled the geologists to locate, at the base of the Upper l’annonian at Algyő, Southern Hungary, a distinct hydrocarbon reservoir, explored by core-drilling in many places and thus suited to detailed analyses. These analyses have led to the Identification of the geological features, stratification and texture properties of the heterogeneous reservoir rocks concerned. Thus the afore-mentioned characteristics could be determined both laterally and vertically. The characteristics of the Algyő -2 sedimentary rhythm testify to the presence of deltaic sedimentation and facies associated with it at the base of the Upper Pannonian sequence. These characteristic features ai’e; the presence of quartz pebble in the fine-grain- ed sediment suggests radical changes in water flow, i.e. floods, vertical root remnants» high humous content, leaf casts of deciduous trees, coalified plánt remains, territorial distribution of carbonaceous sediments, spatial changes in heterogeneity, trend of up- waxd increase in grain size, the increase of siltstone content in NW— SE direction, spatial distribution of fannal elements. Révész: Az AUjyő-2 telep földtani felépítése 531 532 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet II. tábla — Plate II. 533 Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése lír. tábla - - Plató HL 534 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet IV. tábla — Plate IV. Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése 535 V. tábla — Plate V. 16 Földtani Közlöny 536 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet VI. tábla — Plate VT. ■ Révész: Az Álgyő-2 telep jöldtani felépítése 537 VII. tábla — Plate VII. 16* 638 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet VIII. tábla — Plate VIII. 539 Révész: Az Algyő-2 telep földtani felépítése IX. tábla — Plate IX. 3 Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Soc. (19S0) 110. 540-550 Adatok a Bükk hegység negyedidőszaki ősföldrajzi képéhez Hevesi Attila (10 ábrával) Balogh K. 1964-ben megjelent ,,A Bükk hegység földtani képződményei” c. munkája a Bükk szerkezeti és kőzetfölépítésének részletes elemzése mellett a hegység fejlődéstörténetének legfontosabb mozzanatait is fölvázolja. Saját és JÁMBOR Á. (1956, 1958, 1959.) kutatásai alapján csaknem teljesen tisztázza a hegység — addig többször vitatott — eocén és miocén kori fejlődéstörténetét: a hegység mai arculata kialakulásának kezdetét a miocén szarmata korszakába teszi. Balogh K. (1964) tanulmánya után megjelent a Bükkel is foglalkozó földtani és földrajzi értekezések részben a hegység szerkezetfejlődésének föld- tani felépítésének, valamint fejlődéstörténetének még pontosabb megrajzolá- sára törekednek (Báldi T. 1966., Hajdunb Molnár K. 1968., Moldvay L. 1969., Mosto, K. O. 1978., PiNCzÉs Z. 1968., Radócz Gy. 1966., Sztrákos K. 1973., Tóth G. 1975., Vitális Gy.— Hegyi I.-né 1967.); részben a hegység és tágabb környezete, a Kárpát-medence, fejlődéstörténetének és szerkezetének kapc.solatait világítják meg (Bállá Z. 1967., Horváth F. 1978., Kovács L. 1967., PÉCSI M. 1976., SzalaiT. 1969., Szádeczky-Kardoss E. 1973., 1976., Wein Gy. 1972.). Mindezek alapján a Bükk az alsókréta végén meggyűrődött, a felsőkrétában D felé átbuktatott és átpikkelyeződött kőzettömege a harmad- időszakban főleg csak ,, egészében süllyedt vagy emelkedett”, szerkezetét csu- pán peremi vetők módosították (Balogh K.). Az alsóeocén idején tönkösödött (PiNCZÉs Z. 1968), a felsőeocénban eltemetett, ,,az alsómiocénban kitakart és részben tovább egyengetődött, majd a középsőmiocénban újra eltemetett, s a szarmata óta ismét kitakaródzó tönkfelszínné” alakult (Hevesi A. 1978.). E tönkfelszín az új harmadidőszaki emelkedések következtében megifjodott, és fiatal völgyek, illetve lepusztulás lépcsők mentén a Bükk-fennsík, az Északi- és a Déli-Bükk középhegységi, valamint a Bükkhát és a Bükkalja hegylábfel- színi tájegységeire tagolódott. Középhegységi tájegységeit sajátos szerkezeti-fel- szinalakl forditottság jellemzi: legmagasabb részei a kréta időszakban alacso- nyabb mészkőredőte^ők, alacsonyabb területei magasra gyűrt agyagpala redöboltozatok voltak (Hevesi A. 1978.). A Bükk hegység jelenkori formakincsének megismerése, egyes területeinek 1:10 000-es méretarányú felszínalaktani térképezése részletes terepbejárást igényelt. Ennek során sikerült néhány olyan, eddig ismeretlen képződményt is föllelnem, amely hozzájárulhat a negyedidőszak előtti ősföldrajzi kép telje- sebbé tételéhez. A Kis-fennsík É-i szegélyén, az Andó-bikk Galyakapuval szomszédos oldalában 420 — 430 m tszf-i magasságban, valamint a Nagy-fenn- sík K-i szélén, a Szinva- és Vesszős-völgyet elválasztó ormon, kb. 470 m tszf-i magasságban előbukkanó felsőeocén mészkőtömbök megerősítik Balogh K. (1964.) föltételezését, miszerint a felsőeocén idején a tenger a Bükk peremvidé- Hevesi: A Bükk hegység negyedidőszaki ősföldrajzi képe 541 kei mellett belsejének jelentős hányadát is elöntötte. A Bükkalján, a noszvaji Herceg dűlő föltárásában talált, erősen görgetett, fúrókagyló lyiiggatta mész- kőkavicsok valószínűleg a miocén tengerelöntés liatárainak megrajzolásához adnak újabb támpontot. A hegység mai arculatának, formakicsének elemzése azonban főleg fejlődéstörténete szarmata utáni szakaszának megértését segíti. A szarmata korszakban és a felsőpliocénban a hegység teljesen fedett vegyes karszt volt. Fedőrétegei miocén kori riolittufa és tufitrétegekből, valamint helvé- ti (kárpáti-ottnangi) tengeri üledékekből tevődtek össze (Balogh K. 1964., JÁMBOR Á. 1956., 1968.). A Bükk önáUó vízhálózata — valószínűleg a pliocén végén — e fedőrétegeken kezdett kialakulni. A jégkorszak idején — amikor a hegység emelkedése miatt e fedőrétegek mind erősebben pusztultak- vékonyod- tak — vízfolyásai e fedőrétegeket keresztülvágva öröklődtek át a mind na- gyobb területen lemeztelenedő vegyeskarsztra. Az átöröklődést követően a víz- folyások java a mészkőfelszínekre érkezve bizonyos idő után mélybe-fejeződött (batükaptura, Jakucs L. 1971., Hevesi A. 1978.) A vízfolyások nem-karsztos felszínekről karsztos kőzetekre történő átöröklődésének két alapvető módja lehetséges. 1. Ha az átöröklődés ,, pillanatában” , vagyis akkor, amikor a nem-karsztos fel- szín vízfolyásának medre a mészkövet eléri, a karsztvíztükör közvetlenül a felszín közelében (legföljebb 1 m mélységben ? ) helyezkedik el, az átöröklődő vízfolyás a karsztosodó kőzetbe is medret, majd völgyet vés (1. ábra A/a). A völgy alakja elsősorban az átöröklődő vízfolyás egyensúlyi állapotától, ,, szakasz jellegétől” függ. Amennyiben az átöröklődés után a terület emelkedésével a völgy hevágódása lépést tud tartani, — vagyis a karsztvíztükör és a meder közötti szintkülönbség nem változik — mélybe-fejeződés nem történik (1. ábra A/b). Ha viszont a terület emelkedése gyorsabb, mint a völgyek bevágódása, vagyis a karszt víztükör süllyedését a meder mélyülése nem követheti, a vízfolyások nyelőkön át mélybe- fejeződnek, völgyük folyóvíz által történő továbbalakulása lényegében megszűnik (1. ábra A/c). 2. Ha az átöröklődés ,, pillanatában” a karsztvíztükör és az átöröklődő vízfolyás medrének szintkülönbsége nagy (több mint 2 m), a vízfolyás hanuirosan mélybe- fejeződik, víznyelőben tűnik el (1. ábra B). Völgye nem fejlődik tovább, sőt a nem karsztos fedőrétegek lepusztulása miatt idővel csaknem nyomtalanul eltű- nik. A mészkőre tehát lényegében csak a vízfolyás öröklődik át, a vízfolyás völgyének öröklődése nem történik meg (1. B ábra). A Kis-fennsík K-i felén napjainkig megmaradt néhány fedettkarszt folt. A Garadna- völgyből a Csókásra fölvezető, és a Barátságkert-varbói műút össze- futása mellett a vörös-, vörössárga agyagtakaró vastagsága helyenként a völgy- közi hátakon is eléri a 2 m-t. Völgytalpakon a 3—4 m-es vastagság sem ritka (Csókás, Sólyom-kút környéke (2. ábra). A Sólyom-kút szomszédságában húzó- dó és az Andó-bikk valamint a Galya- és a Hársas-tető által közrefogott agyag- takaró-fősz lány ma is akkora, hogy rajta szabályos — bár időszakos — völgy- hálózat alakulhat ki, amelynek mélybe-fejeződése, vagyis a víznyelőképződés, és a nyelők tölcsérének szélesedése napjainkban is tart. Ugyanezeken a helye- ken a mélybe-fejeződés (batükaptúra, Jakucs L. 1971.) helyének fokozatos hátrálása, vagyis víznyelő-sorok, kialakulása ugyancsak szinte a szemünk előtt zajlik. A táplálójukat vesztett víznyelők utódai, a víznyelőtöbrök, a Bükk leggyako- ribb karsztformái. E formákat az egész hegységben néhány közös vonás jellemzi. 1. Túlnyomó részük mészkő-felszínekbe mélyülő völgyek talpán, sorban követi 542 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet A e = k B 1 E3 3 I. ábra. A nem-karsztos felszín vízhálózatának átöröklődési módjai a karsztos kőzetre. Jelmagyarázat: 1. Nem-karsztos kőzet, 2. Mészkő, 3. Karsztvíztiikör; e = Emelkedés, k = Karsztvíztükör süllyedés, v = Völgymélyülés Fiű. 1. Modes d’épigénisation du réseau hydrographique de la surface non karstique á la roche karstique. L é g e n d e : l. Roche non karstique, 2. Calcaire, 3. Niveau de la nappe d’eau karstique; e = Ascension, k - Abbaissement de la nappe d’eau karstique, v = Enfoncement de vallée egymást (3. ábra). A Kis-fennsík nagyobbik, Örvénykőtöl K-re fekvő darabján 176 töbörből 163 (92,5%) ilyen. Valamennyi völgyi töbör víznyelőkből származik, jelentős hányaduk időszakosan, kis részük folyamatosan jelenleg is működik. 2. A völgyeken kívüli töbrök a töbör-soros völgyek talpánál lényegesen maga- sabban helyezkednek el (,,függö-töbör”), — a Kis-fennsíkon 30 -50 m-el — , átmérőjük mindig nagyobb (Kis-fennsík: 80 — 120 m), mint a völgyekben egymást követő víznyelőtöbrők átlagos átmérője (Kis-fennsík: 20 — 60 m). A völgy talpi víznyelőtöbör-sorok sajátosságai kialakulásuk ,, ősföldrajzi vi- szonyairól” vallanak. A karsztos kőzetekre történő vízhálózat-átöröklődés mód- jairól mondottak alapján megállapítható, hogy a Bükk víznyelőtöbör-sorait létrehozó vízfolyások átöröklődésekor a karsztvíztükör medrük közelében he- lyezkedett el. A hegység ezután lassan emelkedett, így az átöröklődött vízfo- lyások völgytalpának (medrének) mélyülése a karsztvíztükör süllyedésével lé- pést tarthatott és a mészkőfelszíneket szabályosan átöröklődő (epigenetikus) Hevesi: A Bükk hegység negyedidőszaki ősföldrajzi képe 543 2. ábra. 3— 4]m vastag, vörösessárga agyagba mélyülő, időszakosan működő víznyelőtöbör a Sólyom-kút keleti szom- szédságában. A mészkövet csak a tölcsér „csöve” éri el Fig. 2. Doline-ponor intermittente enfoncée dans l’argile jaune rougeátre, épaisse de 3 á 4 m, au voisinage est du lieu-dit Sólyom-kút. Seule la „cheminée” du ponor atteint le calcaire 3. ábra. Völgytalpon sorakozó víznyelőtöbrök a Kis-fennsíkon („Soros Teber”) Fig. 3. Dolines-ponors alignées au fond de la vallée au baut-plateau „Kis-fennsík” („dolines en rangée”) vízhálózat völgyei tagolták föl. E völgyreiuLszerek kialakulása után az emelke- dés fölgyorsult; a vízfolyások mélybe-fejeződtek, majd mélybe-fejezödési he- lyük fokozatos hátrálásával völgyeikben víznyelőtöbör-sorok keletkeztek. A völgyi víznyelőtöbör-sorok elhelyezkedése alapján a hegység hajdani, fel- színi vízhálózata is megrajzolható (4., 5. ábra). A Kis-fennsík K-i felének 1 : 10 000 méretarányéi, egyszerűsített felszínalaki térképén világosan látszik, hogy a Barátságkert-Magos-kő vonaltól K-re a fennsík valamennyi vízfolyása a Forrás-völgy felé tartott (4. ábra). Annak ellenére, hogy a Kis-fennsík és a 544 Földtani Közlöny 110. kötet, 3~4. füzet Garadna-völgy talpa között átlag 200 m-es szintkülönbség mutatkozik, a Garadna-völgynek a Csanyik völgy-Heteméri (Szentléleki)-völgy közé eső oldal- völgyei közül egynek sem sikerült hátraharapódzni a Kis-fennsíkra. Ennek szerkezeti és fejlődéstörténeti okai vannak. A Kis-fennsík egyetlen, Ny-ról K felé fokozatosan lejtő mészkőredő-teknő, amelynek Ny-K-i irányú tengelye a hajdani felszíni vízfolyásokat magához vonzotta. A redőteknő fölhajló mészkőré- tegei — amelyek a fennsík É-i és D-i peremét alkotják — a külső oldalába vágó- dó völgyek hátrálását lényegesen megnehezítik. Mindezek ellenére és az emlí- tett 200 m-es szintkülönbség miatt, a Garadna-völgy bal oldali ágainak bevágó- dása gyors. Abból, hogy völgyfőik a Kis-fennsíkra még nem jutottak föl, arra kell következtetnünk, hogy a Kis-fennsík és a Garadna-völgy közötti magassctg- különbség jelentős részét fiaial emelkedés hozta létre. Több mint valószínű, hogy a Forrás- völgyhöz csatlakozó völgyrendszerek ugyanezen emelkedés miatt feje- ződtek mélybe. A Nagy-fennsík hajdani, völgyi-töbörsorok alapján megrajzolható felszíni vízhálózata alapvonásaiban a Kis-fennsíkot idézi (6. ábra). A Nagy-fennsík ugyancsak egyetlen, főleg mészkőrétegekből fölépített redőteknő, amelynek Ny- K-i irányú tengelye a vízfolyások javát maga felé kényszerítette. Míg azonban a Kis-fennsík egésze Ny-ról K-re lejt, a Nagy-fennsík legmagasabb bérceitől D-re és Ny-ra is jelentős fennsíkrészek helyezkednek el. így a redőteknő tengelyének vonzásától a Huta-bérc, Fodor-hegy, Semmi-bérc által közrefogott völgyfő- szerű horpaszból induló Káposztáskert- völgy rendszere függetleníthette magát. Ez az egyetlen jelentős völg5n‘endszer, amely a Nagy-fennsík hajdani felszíni vizeit nem a Garadna-Szinva rendszerhez, hanem közvetlenül a Déli-Bükkbe vezette. A Szinvához a Nagy-fennsík K-i feléről két jelentős völgyrendszer futott. A Nagy-Kőris (826,6 m) és a Hosszú-bérc (820, 3 m) közötti völgyfőből a Lusta-völgy vízrendszere indult, amely szinte a Forrás-völgy nagy-fennsíki megfelelője. A Nagy-Kőris -Kis-Csipkés (795,6 m) közötti völgyfőben kezdődő vízrendszer a, J ávor -kút— Bolhás— Létrás— Szent István-lápa útvonalon halad- hatott a Szinva felé. Úgy látszik ez utóbbi vízrendszer fejeződött mélybe előbb. Megszűntével a bolhási, sebesvízi és fenyvesréti vízfolyások önállósulhattak, és — mielőtt mai víznyelőik által mélybe-fejeződtek — völgyet véstek a Garadna felé (Felső-Sebes víz-, Alsó-Sebes víz-. Teknős-völgy) (6. ábra). A lusta-völgyi- és a jávorkút-szentistván-lápai vízrendszer völgyfőinek Ny-i szomszédságában jelenleg a Kis- és a Nagy-mező bonyolultan összefonódó, első jjülantásra áttekinthetetlen töbörvidéke helyezkedik el. Ettől Ny-ra a Kis-Sár- ós a Fekete-Sár-völgy bejáratának hasonló kuszasággal egymáshoz kapcsolódó töbörsorai, ikertöbrei (uvalái) fekszenek. A völgyi töbörsorok futása alapján megrajzolt ősvízrajzi térkép (6. ábra) néhány tekintetben e területek összképét is érthetőbbé teszi. Világos, hogy mindhárom töbörvidék a mészkőredőteknő legmélyebb részébe horpad bele. Zegzúgosan összekapcsolódó töbreik egymás- sal szembe folyó vizek mélybe-fejeződési helyét jezik. Víznyelőik az ellentétes irányú hordalékszállítás miatt gyakran eltömődtek, s szomszédságukban újabb és újabb nyelők keletkeztek; sőt, keletkeznek ma is (7. ábra). A Fekete-Sár- völgynek korábl^an a Eas-Sár- völgy, a Kis-Sár- völgynek a Mély-Sár- völgy felé lehetett felszíni lefolyása. A Mély-Sár-völgy és a Nagy-mező hajdani lefolyási kapcsolata a domborzatból — bár kissé elhalványúlva — mindmáig látszik. A Nagy- és a Kis-Mezőn összefutó patakok egyesülésük után egykor valószínűleg a lusta- völgyi és a jávorkút-szentistván-lápai völgyrendszer felé igyekeztek. Nem lehetetlen, hogy a jávorkút-szentistván-lápai völgyrendszer helyenként USrképe. Jelnniíiyarárat. ). Völgyköti hát lelője. 2. Völgyköiihát, 3. Völgjközlhát pHiMiöJe. 4. í 11. WUíAsnyelv, 12. 0»ű»srt«Wl hullámos lejtő, IS. VUmosás, 14. Hordalékkúp, 15. Fórrá*, 16. Állandó Mtfolyás, 17. IdOszakos vízfolyás, 18. Párkány (temst). Nyereg, 5. A Kls-fennslk Imláni, 6. H a: Hársos-lető, K » Kovács-kő, M = Magos-kő, NM = Nngy-Mése-tető, 8. Csúsz.lsseblicly, 9. Folyóvíz és Icjtőmaiás létrehozta völgy, 10. Karsztos vakvölgy, völgj'kOzl háton, 22. Stlklafal: D = Dolka-tető, Cs = Csőkás-lotő, 0 = (>ulya-telő. c:- 4- 22 rm rt Slmpl^ée du haul-plateau Kla-íeonslk. L é g en d e : 1. Sommet de la doraale entrc voUées, 2. Dorsale eutre vallée#, 3. Pallér de la dorsale entre vallécs, 4. Oröte, 5. Limité du haut-pkrtenu Któ-fennslk, ü. Vallée du oou « uerasion. ju. uuvnto karstigue, 11. Langue de gUasement, 12. Pente onduleuse pár gllsscmment. 13. Havin, 14, Cöne de déjection, 15. Source, 16. Ooure d’eau perinaneot, 17. Ooiirs d'euu pörlodlque, 18. Terrasse. 19. Dolno-ponor. 20. Dollae-ponor 1) = Dolka-tető. Cs = Csókás-tető, 0 = Galya tető. H = Hái-sas-tető, K = Kováca-kő. M = Magos-kő, N.M = Nagy-Mész-tetö. ö = Ördögkút-tolő d'ejiu, 7. Vallée do dőraslou, 8. Cloatrlce de glisseinent, 0. VoUée formée de oours d'eau ouvala, 21. Lleu de stalaotite et stalaginite á la dorsale entre vallées, 22. KalaHe; I I í I \ «. íi,a. A N»«y.r,n„.lk Jí.k„n f,Aelt k»r.«w„.k v«l„l vl.„yol«,Ab«r-.,„„k „lapJA,. vfkMtola. J e 1 p, a « y a r 1 k a l : 1 , A.laa.lA vlkfalyA., 2. M«kM« vKnyalA, , Illan, lA vlkfolytoal, 3. k Algyl .ObAr-kornk alapi, la |AI valA.klna.UhMA l.aiUanl vlafal,,!., 4. Völwl ,0b5r-„„„k «l«pj,l„ ke.«í JAl .alP.rina.ltl,«A h,.J,l..,l vl,,r„ly,l., 5. VMyyl vlkvAlaaaM „yw. 0. Bíra. ,M. ha«y. 7. Ba,l«,„ .Ö.KÍ'.eauhy.lrogrnphlqurüukíir<4lreoouvert(Hluvlal.lulmut-plaleauNagy-remLslk»lM>lti(‘Mirlnhiiae.ii-»rangées lia dollnes-ponors tlM vallées. Lidije tule 1. C.mni d'eau pennuneiit, 2. Ponor urllf ii cours .l’eüU pcrnmu.>nt. 3. Ancien couw il'euu l.leii prnbabillsüble d’aprís le< rwigíw .les .lollne* dw vallóé#. 4. Ancien e 0. itocher, aonimet, mont. 7. Orotte •l'eau inuiiiH pn‘hn-blH>u»ble d’upro les rniiKóe* s 5. ('tx'te topottmpbiQue enlre rallé«>. ^(h Hevesi: A Bükk hegyséq negyedidőszaki ősföldrajzi képe 545 7. ábra. Jelenleg is működő (képződő) víznyelőtölcsérek a Nagy-mező liófödte karsztteknőjében Fig. 7. Ponors actuelleinent aussi actifs (en voie de naissanoe) au poljé couvert de neige du champ Nagy-mező azért követhető bizonytalanabbul, mert a hajdan hozzá kapcsolódó Fekete- sár— nagy-mezői táplálóterületet — annak rnélybe-fejeződését megelőzően — a Lusta-völgy elhódította. Kisebb-nagyobb vízgyűjtőterület elhóditások, fel- szín fölötti lefejezések (kajiturák) természetesen mindenfelé előfordidhattak. Helyüket ma völgyi vízválasztiikon lehet keresnünk. E helyek jelentős részén a koráljbi lefolyásviszonyok iránya ma kérdéses. összességében a Nagy-fennsíkról is megállapíthat), hogy hajdani vízháhiza- tát szerkezete ugyancsak erősen össz[)ontosította; patakjainak és csermelyeinek túlnyomó részét mindössze három nagy vízrendszer gyűjtötte egybe, s vezette le a Déli-Bükkbe. A fennsík É-i és D-i előteréből hátravágódó völgyek ^ a Nagy-fennsík és az Északi- ill. a Déli-Bükk közötti jelentős (150 -300 m) magasságkülönbség ellenére - a fennsík területéből csujiánkis hányadot liódít- hattak el (Leány-, Ablakoskő-, Száraz-, Vadász-völgy). Mindez, ugyanúgy, mint a Kis-fennsík esetében, olyan fiatal emelkedésre utal, amely a Nagy-fenn- sík zömét sokkal erősebben érintette, mint környezetét. A mai völgyi töbörsorok kialakulása, vagyis az utolsó felszíni vízrendszer mélybe-fejeződése - akár a Kis- fennsíkon — szintén ennek az emelkedésnek a következménye . A Nagy-fennsík 700 — 800 m fölé magasod(') részein a mélybe-fejeződés előbb, a Kis-fennsík 400 — 500 m-ig magasodó részein valamivel későlib játszódhatott le. E fiatal emelkedésről tanúskodnak szerte a Bükkben a tetőhelyzetbe került, bércek oldalában nyíló, táplálóterületüket vesztett zsombolyok (lepusztult tölcsé- rű víznyelők függőleges v. csaknem függőleges kürtői: Vártetői-, Lyukas- gerinci, Mélysárbérci, Nyárjú-hegyi, Kis-kőháti-zsomboly), a 930 m tszf-i magasságban nyíló, romos Kőris-lyuk forrásbarlangf a, valamint a Tamás-kő te- tejének (825,9 m) D-i szomszédságából 800 m, az Esztea-fő (797,4) K-i törme- 546 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 8. ábra. Görgetett- vízkoptatott cseppkőtöreclék a Tamás-kö déli oldalának csaknem tetőhelyzetben levő törmelék- lejtőjéről (1 : 2) Fig. 8. Fragment de stalactite roulé et érődé provenant des détritus en position presque sommitale de la pente sud du mont Tamás-kő léklejtőjén 750 —770 m, és a kis-fennsíki Nagy-lMész-tetön (568,4 m) 555 m tszf-i magasságiból előkerült cse'pykőt'öredékek is (8. ábra). Ez utóbbiak az emel- kedés miatt fölgyorsult leimsztulás következtében beomlott és csaknem nyom- talanul megsemmisült hajdani barlangok szerencsésen megőrződött maradvá- nyai. A szóban forgó fiatal emelkedés korának meghatározásához a Jánossy D. (1977) által földolgozott Tarkői-kőfülke őslénytani adatai nyújthatnak támpon- tot. E középsőjégkori csontok egy része síkvidéki fajoké volt, tehát a Bükk-fenn- síknak ekkor néhányszáz méterrel alacsonyabbnak kellett lennie. így az a pannon korszak vége óta tartó emelkedés, amelynek nagyságát Balogh K. (1964) 300 -400 m-re becsülte, nem lehetett egyenletes. Jelentős hányada (200 -250 m?) a felsőjégkorban (a ri.ss-würm jégkorszakközben és a würm jég- korszakban) játszódott le. \'alószínű, hogy az emelkedés felsőjégkor előtti szakasza sem volt egyenlő selíességű. Mivel a Bükk fedett karszt volt, béttran állítható, hogy valamennyi tÖbre víznyelőből keletkezett. Tehctt a völgyi-töbörsorok fölött, a bércek hátán, vagy oldalában ,, függő” töbrök is felszíni vízfolyások mélybe -fejeződési helyét jelzik. Mivel mélybe-fejeződéskor a karsztvíztükör és az átöröklődő vízfolyás medré- nek szintje között lényeges szintkülönbségnek kell lennie, bizonyos, hogy a Bükk emelkedésének a felsőjégkor előtt szintén volt egy gyorsabb szakasza. A bükki Ijarlangok üledékeilíől eddig előkerült legidősebb állatleletek az cdsó- jégkorból valók (Jánossy D. 1977.), ami azt jelenti, hogy a Ijarlangképződés- nek legkésőbb a pliocén végén-alsójégkor kezdetén meg kellett indulnia. A bar- langképződés nyilván felszíni vízfolyások mélylbe-fejeződésével kezdődött , így a hegység emelkedésének első fölgyorsulása szintén a pliocén végén és az alsójégkor kezdetén történhetett. A Bükk legmagasabb részei ekkor válhattak nyílt karszttá, ekkor keletkezhettek a jelenlegi ,,függő-töbrök” víznyelő elődei. Hevesi: A Bükk hegység negyed időszaki ősföldrajzi képe 547 9. ábra. A Tamáskői-átjáró (rombarlang) Fig. 9. Défilé (grotte en ruine) de Táams-kö 10. ábra. Kűrtöközi mészkótorony a Tar kő és a Három-kő közötti nyereg déli tövében Fig. 10. Tour de calcaire entre cheminées au pied sud de ia créte entre les monts Tar-kő et Három -kő A „függő-töbrök” átmérője (80 — 150 m) lényegesen meghaladja a fiatalabb, völgyi víznyelőtöbrök átlagos átmérőjét, ami arra vall, hogy létrehozóik a hegység középső- és felsőjégkori, valamint jelenkori vízfolyásainál liővízűbb patakok voltak. Tekintettel arra, hogy a Bükk java az alsójégkorban még fe- dett karszt volt, s így patakjai a későbbieknél sokkal nagyobi) vízgyűjtőterü- lettel rendelkeztek, ez, a csapadékmennyiség változásának figyelmen kívül ha- gyása mellett is, törvényszerű. A pliocénvégi-alsójégkori víznyelőkben elnyelt víz a Kőrislyukhoz hasonló forrásbarlangokból bukkant elő újra, és hozzájárult az alacsonyabb, még fedett karsztterületek völgyhálózatának továbbalakításához. A középsőjégkorban a Bükk emelkedése lelassult, így a frissen csupasszá váló mészkőfelszínekre a vízfolyásokkal együtt völgyeik is átöröklődtek. Fejlődésük csak a felsőjégkor- ban fölgyorsuló emelkedés hatására szűnt meg, amikor vízfolyásaik döntő többsége mélybe-fejeződött. Végezetül megállapítható, hogy a Bükk, különösen a Nagy- és a Kis-fennsík arculatának legjellemzőbb vonásai — a fölgyorsuló emelkedés és az éghajlatvál- tozások kölcsönhatásaként — a felsőjégkorban jöttek létre. A középsőjégkor végéig nagy területet elfoglaló felszíni vízhálózat mélybe- fej eződése, a mélybe- 548 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. jüzet fejeződés helyének hátrálása, vagyis a víznyelő-töbörsorok kialakulása a fölgyor- suló emelkedés kezdetén, a felsőjégkor első részében, a csa'padékos riss-voürm jég- korszakközben volt a legerősebb. A felső] égkor második részében, a v)ü/rm jégkor- szakban a csapadékmennyiség csökkenése és az emelkedés együttes eredménye- ként rengeteg karsztjárat vált szárazzá, így a fagyaprózódás számára ekkor kelet- kezett a legtöbb és legalkalmasabb ,, hatóterület”. Ezért a fennsíkok peremi bérceit, az ún. ,, köveket” jellemző fölszakadt rombarlangok, átjárók (9. ábra), kürtőközi bordák és tornyok (10. ábra) (Hevesi A. 1978.) túlnyomó többsége, a fennsíkok lepiisztuláslépcsőinek leglátványosabb szakaszai, a ,, kövek” roppant mészköhomlokzatai ugyancsak ekkor jöttek létre. A gyorsan süllyedő karszt- vízszint miatt a würm jégkorszak nedvesebb, ,, jégnevelő” (kryotroph) és jég- fönntartó (kryophil) szakaszai a zsombolyké'pződésve legalkalmasabb évezredek voltak (Jaktjcs L. 1971., Hevesi A. 1978.) Irodalom — Bibliographie Bállá Z. (1967): A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai. Földt. Közi. 97. 3. p. 257—277. Balogh K. (1964): A Bükk-hegység földtani képződményei. MÁFI Évkönyve, 48. 2. 719 p. BiLDI T. (1966): Az egri felsőoligocén. Földt. Közi. 96. 2. p. 171 — 190. GÉCZY B. — HorvAth F.— Stegena L. (1975): A Pannon-medence késő-kainozoós kifejlődése. Földt. Közi. 105. 2. p. 101-123. Hajduné MolnAe K. (1968): Granulometriai mikrorainerológlai vizsgálatok pannon korú képződményekben a Mátra és a Bükkaljáról. Földt. Kutatás, 11. p. 5 — 11. Hevesi a. (1978): A Bükk szerkezet- és felszínfejlődésének vázlata. Földr. Ért. 27. 2. p. 169—200. Horváth F. (1978): A Kárpát- Pannon terület preneogén lemeztektonikai modellje. Elhangzott az MTA Geofizikai Tud. Biz. és a Magyar Geofizikusok Egyesülete 1978. febr. 17-i előadássorozatán. Jakucs L. (1971): A karsztok morfof^netikája. Akad. Kiadó, Budapest. 310 p. JÁMBOR A. (1956): A bükkhegységi Kisfeimslk földtani újra vizsgálata. MAFI Évi Jelentése 1955— 56-röl 103 p. JÁMBOR A. (1958): A Szilvásváradtól DK-re fekvő terület fölépítése. MAFI Évi Jelentése 1057— 58-ről. p. 80—100. JÁMBOR A. (1959): A Bükk-fennsík pleisztocén „vályog” képződményei. Földt. Közi. 89. p. 125—132. JÁNOSSY D. (1977): Magyarország pleisztocén képződményeinek gerinces őslénytani vizsgálata. Kézirat Moldvay L. (1969): A neotektonikus felszlnalakulás jelenségei a magyarországi középhegységekben. MAFI Évi Jelen- tése 1969-ről. p. 587—637. MOSTO, K. O. (1978): Néhány tektoniailag érdekes geokémiai és geofizikai adat a Darnó-vonal menti ofiolitokkal kap- csolatban. Elhangzott az MTA Geofizikai Tud. Biz. és a Magyar Geofizikusok Egyesülete 1978. febr. 17-1 előadás- soro zíí tíin PÉCSI M. (1976): A Kárpát— Balkán térség geomorfológiai térképe (1 : 1 000 000). Földr. Ért. 25. p. 191—207. PiNczÉs Z. (1968): A Bükk-hegység tönk és pedlment felszínei. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Természet- földrajzi Dokumentáció 7. p. 32—39. Radócz Gy. (1966): A Bükk-hegység környéki helvéti képződmények mélyföldtani térképe. MAFI. .SzALAi T. (1969): A Nyugati Kárpátok délkeleti szegélyének tektonikai vázlata és a felsőkarbon-nóri előmélység tengere. Földt. Közi. 99. p. 37—46. Szádeczky-Kardoss E. (1973): A Kárpát-Pannon terület szubdukciós övezetei. Földt. Közi. 103. p. 224—244. Szádeczky-Kardoss E. (1976): A mediterrán típusú lemeztektonika. Geonómia és Bányászat 9. 1—2. p. 48—82. SZTRÁKOS K. (1973): Foramlnifera fáciesek az Eger — Demjén környéki paleogénben. Földt. Közi. 103. p. 156—165. Tóth G. (1975): A Magas-Bükk karszthidrográfiája. Doktori értekezés. Kézirat Vitális Gy.— Hegyi I.-né (1967): Nyersanyagkutatás az egri cementgyáz számára. MAFI Évi Jelentése 1967-ről. p. 367-391. Wein Gy. (1972): Magyarország neogén előtti szerkezet-földtani fejlődésének összefoglalása. Földr. Közi. 20 (96) p. 302-328. Contributions á Timage paléogéographique quaternaire de la Montagne Bükk Attila Hevesi La masse des roclies carbonifére supérieur, permiennes et triasiques de la Montagne Bükk, plissées á la fin du Crétacé inférieur et dans le Crétacé supérieur renversées vers le S et écaillées, n’est abbaissée ou élevée dans le Tertiaire que dans són entité, et sa structure n’était modifiée que pár les failles marginales. La Montagne fut pénéplainisée dans l’Eocéne inférieur, recouverte dans l’Eocéne supérieur, découverte et partiellement en plus péné- plainisée dans le Miocéné inférieur, puis de nouveau recouverte dans le Miocéné moyen, et depuis le Sarmatien elle est devenue encore une fois une pénéplaine découverte (Balogh, K. 1964, PiNCZÉs, Z. 1968, Hevesi, A. 1978). Dans le Sarmatien et le PUocéne supérieur la Montagne Bükk présentait un karst mixte allogénique de type B, couvert de tufs et tuffites rhyolithique ainsi que de sédiments miocénes marins. Le réseau hydrographique Hevesi: A Bükk hegység negyedidőszaki ősföldrajzi képe 549 dietinct de la montagne en voie d’élévation lente est épigénisé — probablement á la deuxiéme moitié du Pliocéne — au karet mixte de plus en plus découvert entaillé á travers la couvertiire. II y a deux cas de l’épigénisation des cours d’eau des surfaces non karstiques aux roches karstiques. 1. Si au „moment” de l’épigénisation, oü la nappe de l’eau karstique se trouve immé- diatement á proxiniité de la surface, alors le cours d’eau épigénétique enfonce són lit puis sa vallée (Fig. 1. A/a.) aussi dans la roche en voie de karstification. 8i aprés l’épigéni- sation l’emfoncemtnt de la vallée est paralléle á l’élévation de la région, alors la bathy- capture n’arrive pás (Fig. 1. A/b.) 8i l’élévation de la région est plus rapidé que l’enfon- cement des vallées, c’est-á-dire l’enfoncement du lit ne suit pás l’abbaissement de la nappe de l’eau karstique, alors la capture des cours d’eau se fait dans la profondeiu- et leur vallée devient ouvala (Fig. 1. A/c.) 2. Si lors l’épigénisation la différence est grande (plus que lm?) entre le niveau de la nappe de l’eau karstique et célúi du lit du cours d’eau, alors le cours d’eau est bientőt capturé dans la profondeur, il disparait dans un ponor, et sa vallée n’est pás épigénisée á la surface karstique (Fig. 1. B.). Les fomies karstiques les plus abondantes du Haut-plateau de Bükk sont les succes- seurs des ponors perdant leur ravútaillement, c’est-á-dire elles présentent des dolines- ponors. Leur majorité se trouv’e en rangée au fond des vallées entaillées dans les surfaces de calcaire. Les dolines hors les vallées se présentent dans les altitudes essentiellenient plus élevées que les fonds des vallées á rangées de dolines, et leur diamétre est toujours plus grand que célúi des dolines-ponors des vallées (Haut-plateau ,,Kis-fennsik”; 30 — 50, resp. 80 — 120 m). D’aprés ceux qui viennent étre dits sor les modes de l’épigénisation du réseau d’eaux aux roches karstiques, on peut constater que lors l’épigénisation des cours d’eau, produis- ant les rangées de dolines-ponors des vallées de la Montagne Bükk, la nappe de l’eau karstique se trouvait á proximité de leur üt. Aprés la montagne est élevée lentement, ainsi l’enfoncement du lit des cours d’eau épigénisés paraUélement á l’abbaissement de la nappe de l’eau karstique a tailladé les surfaces de calcaire en vallées róguliéres. Aprés la formation des systémes de vallées l’élévation est devenue plus rapidé; la captiu-e des ruisse- aux se falsait dans la profondeur puis á cause du recul flu lieu ile capture se formaient les rangées des dolines-ponors dans leurs vallées. D’aprés la situation des rangées des dolines-ponors des v'allées on peut aussi dessiner l’ancien réseau hydrographique de la montagne (Figs 2., 3.). Sut la carte il apparait bien que la direction principale de l’écoulement des liauts-plateaux ,,Kis-fennsik” et „Xagy- fennsik” est déterminée pár leiu" structure tectonique, étant tous les deux des larges synclinaux, situés en direction de l’W á l’E. L’axe du synclinal du haut-plateau ,,Xagy- fennsík” a concentré tellement les petits cours d’eau qu’á l’enilroit de lem- bathy-capture ils produisaient im réseau de dolines apparemment inextricable (Nagy-mező, Kis-mező, Fekete-sár). Le fait que les vallées á grande différence de niveau du systéme des vallées des ruisseaux Szinva et Garadna — les fleux plus grands cours d’eau de la montagne • — étant en recul n’étaient arrivées qu’á quelques endroits jusqu’aux systémes des vallées allongeant l’axe des synclinaux des hauts-plateaux, ce fait prouve l’élévation récente du haut-plateau ,,Bükk-fennsik”. Les successeurs des ponors érodées les gouffres et les vaucluses arrivées á l’altitude maximale, et les graviers et fragments de stalactite et stalagmite trouvées lóin des grottes la témoignent aussi. Sur la base de la composition d’espéces des trouvailles faunistiques de la cave de Tarkő, on peut ranger l’áge de l’éléva- tion dans le Diluvium supérieur (Jánossy, D. 1977). A partir des précédents on peut y conclure que l’élév’ation de la montagne durant depuis la fin du Pannonién — et estimée de 300 á 400 m (Balogh, K. 1964) — ne pouvait étre réguliére. Parce que la Montagne Bükk présentait un karst recouvert on peut certaine- ment dire que toutes ses dohnes dérivaient des ponors. Alors au-dessus des rangées de dolines des vaUées, les dolines ,,suspendus” marquent aussi l’endroit de la bathy-capture des anciens cours d’eau. Parce que lors la bathy-capture une différence essentielle dévait exister entre le niveau de la nappe d’eau karstique et célúi du coiurs d’eau épigénique il est sűr qu’avant mérne le Diluvium supérieiu- il y avait aussi une phase plus rapidé dans l’élévation dela Montagne Bükk. Les plus anciennes trouvaiUes faunistiques pro- venues jusqu’ici des assises des grottes de la Montagne Bükk appartiennent au Diluvium inférieur (Jánossy, D. 1977). Alors la formation des grottes rlevait commencer á la fin du Pliocéne ou au début du Diluvimn inférieur. Parce que la bathy-capture précéde la formation des grottes alors la premiére accélération de l’élévation de la montagne pouvait aussi arriver á la fin du Pliocéce ou au début du Diluvium inférieur. Dans le Diluvium .550 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet moyen l’élévation de la Montagne Bükk est ralentie et ainsi avec les cours d’eau leurs vaUées sont aussi épigénisées aux surfaces de calcaires fraichement découvertes. Les cours d’eau des vallées épigénétiques n’ont été capturés dans la profondeur que sous l’effet de l’élévation de nouveau accélérée dans le Diluvium supérieur. Enfin on peut constater que les plus particuliéres formes karstiques de la Montagne Bükk ont été produites dans le Diluvium supérieur sous l’interaction mutuelle de l’élé- vation accélérée et des variations climatiques. La formation la plus intense des rangées des dolines-ponors des vallées déroulait au début de l’élévation accélérée á l’interglacialc entre le Riss et le Würm. Dans le glacial wurmien en résultat commun de la diminution de la quantité des précipitations et de l’élévation, bien beaucoup de galeries karstiques sont devenues arides pár suite l’effritement glacial trouvait són efficacité la plus abondante et la plus convenable á cette époque-á. A cause de cela les grottes en ruine effondues, défilés, crétes de calcaire entre les cheminées et les tours de calcaire (Hevesi, A. 1978) en majorité caractérisant les rochers marginaux du haut-plateau Bükk-fennsik ainsi que les immenses falaises de calcaire des cuestas limitant le haut-plateau ont pris leur naissance aussi á ce temps-ci. A cause de la nappe d’eau karstique plus rapidement abbaissée les phases plus humides cryotrophes et cryophiles du glacial wurmien présentaient aussi les millénaires les plus convenables aussi á la formations des gouffres (Jakucs, L. 1971, Hevesi, A. 1978). A magyar földtani irodalom jegyzéke 1979. -- Bn6jinorpa(f)MH ameHaTypbi reojioniMecKHx h civiewHbix Hayi< b BcHrpHH 1979 r. — Répertoire bihliographiques des publications du domaine des Sciences géologiqnes en Hongrie 1979 Ádám a.: lásd; Horváth F. AIíLODiatoris Irma; Tasnádi Kiibacska András emlékezete. Földt. Közi. 109. pp. 331 — 339., 1 fénykép Ambrus B.— Habuy Lhj.a; Eriophyes daphnogene n. sp. a Fossil Gall frorn the Upper Oligocene in Hungary. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 71., pp. 55 — 66., 1 ábra AndráSSY L.; Methodological basis of a p processor fór the direct determination of densities in boreholes — ,,g” processzor módszertani alapjai a térfogatsúly érté- kek fúrólyukban történő közvetlen meg- határozására — MeTogHMecKiie ochou npogeccopa «g» gJiR npaMoro onpegeReHUH oöTjéMHoro Beca b CKBawHiiax. Geof, Közi. XXV. kötet, pp. 73 — 83., 4 ábra, 3 táb- lázat Apor L. — Németh G.; A vibrátor vezér- lése. Magy. Geof. XX. év. 2 — 3., pp. 67 — 68., 1 ábra, ang., or. H,. Aric K. — Gutdeutsch 11.— Albu I.— Mituch F. — Posqay K.; Deutimg dér Refra-ktion eismischen Messungen auf dem Östlichen Abschnitt des Alpenlángs- profiles — SuaMeHHe pe(})paKUUOHHo-ceH- MHHCCKHX H3MepeHHÍI HB BaCTOMHOÜ HaCTU nporoRbHoro npo(j)HRR ARbn. Acta Geod. Geophys et Mont. Tornus 14 (1 — 2) pp. 237 — 245., 6 ábra Árkai P.; Low-grade rnetamorphism of Paleozoic sedimentary formations of the Szendrő Mountains (NE -Hungária). Acta geol. Ac. Sci. hung. 21/1 — 3. pp. 53 — 80., 14 ábra, 1 táblázat, or. R. Árkai P.; Problems of very low- and low- greide rnetamorphism in one of the Álpine mobile (ophiolitic) belts of the Pannonian Basin (Abstract). International Ojihio- lite Symposium, Nicosia. Cypris, pp. 11 — 12. (A Geological Survey Depart- ment, Nicosia kiadványa) Aujeszky G. — Scheuer Gy.; A Ny-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai. Hidr. Közi. 2. pjs. 63 — 77., 16 ábra, ném. R. Aujeszky G. — Karácsonyi tí.; A part szűrési v'ízszerzés egyszerűsített esetei- nek hidraulikai jellemzése. Hidr. Közi 1979. 3. pp. 120—126., 6 ábra, ném., or. R. Badinszky P.; a köbány ászát gazdaság- földtani alapkérdései. Építőanyag 1979. 4. pp. 121 — 125., 2 ábra B.\dinszky P.; Budapest építőipari nyers- anyagellátásának gazdaságföldtani szem- pontjai. Műszaki Tervezés 1979. pp. 24 — 25., 1 ábra Baks.\ Gs. — FÖLDE.SSY J. ; A recski enar- gitos rézérctermelés tapasztalatainak és a mélyfúrások kutatás adatainak elemző értékelése — Analytical evaluation of the experiences of inining enargitic cop- per őre at Recks and of the results of deep exploratory drilling. Földt. Közi. 109. pp. 478 —487., 5 ábra, 1 táblázat, ang. K. Baksa Cs. — Földessy .1.; Vélemény a ,, Vitafórum” cikkhez. Földt. Közi. 109. pp. 137-141. Bauázs B. — Barta Gy.; Kozmikus fizika (Egyetemi jegyzet). Tankönyvkiadó, Bu- dapest. 1979. pp. 1—99., 38 ábra, 3 tábla Bal.Izs E.; lásd; Bállá Z. Báldi T.; a történeti földtan alapjai. 2. kiad. Bp. 1979, Tankönyvkiadó, p. 309. Báldi T.; Changes of Mediterranean ( ?lndo-pacific) and boroal influences on hungarian marine molluscs-faunas since kiseellian entil eggenburgian times; the stage kiseellian. Ánn. Géol. Pays Hel- lén., Hors sér., 1979. fase. 1. pp. 39 — 49., 3 ábra., (Vllth International Gong- ress on Mediterranean Neogene, Athens 1979.) Báldiné Beke Mária — Nagymarosy A.; On the Position of the Ottnangian and Karpatian Reginai Stages in the Tertiary Nannoplankton Zonation. Annales Géo- logiques des Pays Helleniquea Törne hors série, fasc. I. 1979, pp. 51 — 59., 16 Földtani Közlöny 552 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet 2 ábra, Athén (VII. Int. Congr. Medi- terr’ N o gene). Bállá Z. — Cstt.lagné Teplánszky Erika: A börzsönyi gránát eredete és petrogene- tikai jelentősége — Origin and petroge- netic implications of the gamets in the Börzsöny Mountains, N-Hungary — riponcxo>KgeHHe H neTporeHCTHHecKoe 3Ha- MeHiie rpaHaroB B,ép>KéHbCKHX rop (CcBep- Han BeHrpHR). Ált. Földt. Szemle, 13. füzet, pp. 163 — 189., 14 ábra, 2 táblázat, ang. or. R. Bállá Z. — Zelenka T. — Balázs E.: — O paSMemeHHH HeoreHOBwx ByjiKaHOB KapnaxcKOBO peniOHa — Arragement of the Neogene volcanoes of the Carpat- hien region. Acta Geol. 21, 4. 1977. pp. 385 — 396, 4 ábra Bállá Z.— Korpás L. — Csongrádi J.: HCTOpUR (})OpMIipOBaHHR H BOBpaCT Bép- /KéHbCKoro H HyHaayrcKoro naaeo ByRKa- HOB — Evolution and age of the paleo- volcanoes of the Börzsöny and Dunazug Motmtains. Acta Geol., 21. 4. 1977. pp. 397 — 407., 5 ábra Balogh K.: Elmélkedés egy anyagvizs- gálati tanulmány felett. Földt. Közi. T. 109. No. 1., 1979. pp. 145-147. Bánhegyi I. — Cserháti T. — Kecskés M.: Hazai Thiobacillus ferrooxidans törzsek szelekciója ökológiai aspektusok szerint. (Kivonat.) A XII. Mezőgazd. és Ipari Mikrobiológiai Szekció tudományos ülés- szaka, Sopronhorpács 1979, pp. 9—10. Bánhegyi I.— Cserháti T. — Kecskés M.: Néhány abiotikus faktor hatása a Thio- bacilbis ferrooxidans hazai törzseinek Fe(II) oxidáló aktivitására. A Magj'ar Miki'obiológiai Társaság VIII. kongresz- szusa, kivonat. Barabás A.: A perm időszak földtani viszonyai és a külszíni kutatás feladatai a mecseki érclelőhelyen — Geological conditions of the Permian and tasks of surface geological investigations at the Mecsek őre deposit. Földt. Közi. 109. pp. 357 — 365., 5 ábra ang. R. Bárdos B. M.: A mélyfúrásos kutatás és a bányászat bauxitföldtani adatainak összevetése — Evolution of connections between bauxite mining and geological exploraions. Földt. Közi. 109. pp. 528 — 534., 3 ábra, ang. R. Bárdossy Gy., VVhite J. L.: Carbonata inhibits the crystallization of aJuminum hydroxide in bauxite. Science, vol. 203. 2,6. January. pp. 355 — 356. (Egyesült Államok) Bárdossy ,Gy., Bottyán L., Gadó P., Griger Á., Sasvári J.: Sokösszetevős kristályos porkeverékek diffraktometri- ára alapozott mennyiségi fáziselemzése. (Bauxitok ásványos összetételének meg- határozására kifejlesztett miniszáraító- gépes programrendszer). Bány. Koh. Lapok. Kohászat. 112. évf. 3. füzet. pp. 130—137., 1 ábra, ang., ném., or. R. Bárdossy Gy.: Growing significance of bauxites. Episodes. Vol. 1979. No. 2. pp. 22 — 25., 3 ábra, Ottawa (Canada) Bárdossy Gy. — Dózsa Lajosné — Gecse Éva— Kenyeres Jánosné — Siklósi Lajosné: Bassanit és metabasaluminit a magyarországi bauxitban — Bassanit© and metabasaluminite in Hungárián bauxites. Földt. Közi. 109. 1., pp. 1 Il- ii 9., 1 ábra, 2 táblázat, 3 tábla, ang. R. Benkő F.: a természeti erőfori’ások értel- mezésének és vizsgálatának három olda- la. (Hozzászó)ás a Magyar Tudományos Akadémia 1978. évi közgyűlése 10. osz- tálya tudományos ülésszakának beve- zető előadásához.). Geonómia és Bányá- szat MTA. X. oszt. Közi. 12. 1 — 3., pp. 62-73. Barta Gy. : Mass distribution of the Earth on the surface and at depth and the global secular variation of the gra- vity field. Bulletin d’Information No. 44. Bureau Gravimétrique International, Paris ID pp. 24—29., 4 ábra Barta Gy.: lásd: Balázs B. Bartha F.: a Balaton délnyugati környé- kének felsőpannóniai molíuszka faunája — Molluskenfauna in dér südwestlichen Umgebung des Balatonsees. Földt. Közi. 109. pp. 1 — 13., 1 ábra, 1 táblázat, ném. R. Bartos S.: lásd: GABps Gy. Bence G., Jámbor Á., Partényi Z.: A Várkesző és Malomsok környéki alginit- (olajpala-) és bentonitkutatások ered- ményei — Exploration of Alginit (Oil- Shale) and Bentonit Deposits between Várkesző and Malomsok, Transdanubia , W. Hungary. MÁFI Évi Jel. 1977-ről, 1979. pp. 257 — 267., 1 ábra, 1 tábla, 2 melléklet, ang. R. Bernáth Z.: lásd: Karácsonyi S. Bertalan Éva: lásd: Szabó Z. Bidló G.: Geszti József születésének cen- tenáriuma. Földt. Közi., 108. pp. 582 — 583. Bidló G.: Mineralogical investigation of degraded kaolinites from Dunántúl (Transdanubian) area. 10-th. Internatio- nal Kanlin Synposium. Abstracts and preprints of papers. Budapest, pp. 2 — 6. Bihari D.: Devecser 1 : 20 000 földtani térkép, fedett és fedetlen változatok. Bihari D.: Magyarpolány 1 : 20 000 föld- tani térkép, fedett és fedetlen változa- tok. Bihari D.: Ugod 1 : 20 000 földtani tér- kép, fedett és fedetlen változatok. 553 A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1979 Bíró B.: A bányaföldtani kutatás szerepe a bauxitbányászatban — The role of mining-geological explorations in the Hungárián bauxite mining industry. Földt. Közi. 109. pp. 536 — 539., ang. R. Boda J.: Nubecuiaria -félék (Foraminifera) kőzetalkotó mennyiségben a hazai Szar- matában. Földt. Közi. 109. pp. 288 — 293., 4 táblával Boda J. — Monostori M.: Mikropaleonto- lógiai gyakorlatok. Kari jegyzet. Tan- könyvkiadó, Budapest, 1979. pp. 1 — 332. 269 ábra, 25 tábla Bodoky T. — Rumper J.: A vibroszeiz eljá- rás kifejlődése, elvi és módszertani alap- jai. Magy. Geof. XX. évf. 2 — 3., pp. 42 — 60., 15 ábra, ang., or. R. Bodoky T. — Szaday I.: Hegyvidéki vib- roszeiz mérések. Magy. Geof. XX. évf. 2 — 3., pp. 111 — 119., 11 ábra, ang., or. R. Bodri B., Bodri L.: On the dynamic ef- fects of the liquid core upon earth tides. In Bonatz M. and Melchior P. (Edi- tors) Proceedings of the 8th Int. Symp. on Earth Tides, Bonn. September, 1977., pp. 680 — 688. Bodri B.: lásd: Bodri L. Bodri L., Bodri B.: Induced convection — a possible source meehanism of the Pannonian hasin. Acta Geol. Vol. 21/4 Acad. Sei. Hung. pp. 277 — 285., 5 ábra, or. R. Bodri L., Bodri B.: — Flow, stress and ternperature in i.sland-are areas. Geop- hys. Astrophys. Fluid Dynamics, 13. pp. 95—105., 4 ábra Bodri L., Bodri B.: — Xuinerical simu- lat.ion of initiating processes offorma- tion of sedimentary basins; tlie Pan- nonian hasin (Abstract). EOS Vol. 60. No. 32 pp. 609. Bodri L.: lásd: Bodri B. Bodri L.: lásd: Horváth F. Bodrogi F.: Gazdasági és geológiai para- méterek összefüggései a mecseki ércbá- nyászatban — Relationship between economic and geological parameters in orc mining in the Mecsek arca. Földt. Közi. 109. jip. 401 —408., 2 ábra, ang. R. Bogsch L.: Kovács Lajos halála. Földt. Közi. 108., 4. pp. 584 — 585. Budapest, 1978 (1979). Bogsch L.: Elhunyt dr. Keszler Hubertné Szekula Mária. Karszt és Barlang 1977. I — II. pp. 78. 1 fénykép Bogsch L.: Hantken Miksa. Földt. Tudo- mánytörténeti Évkönyv 1977. pp. 21 — 32. Boldizsár I.: lásd: Kisházi P. Bonatz M.— Varga B.— Volkov C. A.: On the distribution of ő and x values in Central — and Eastern Europe. Proceedings of the 8th International Symposium on Earth Tides. pp. 650 — 560., 4 táblázat, 1 ábra, Bonn, 1979. Buda Gy.: Ofiolitos rnagmatizmus az iraki Zangroszhegységben. Ált. Földt. Szemle 13., pp. 129 — 162., 6 ábra, 4 tábla, ang. R. Channell J. E. T., d’Argenio B., Hor- váth F.: Adria, the African promontory, in Mesozoic Mediterranean Palaeog- raphy. Earth Science Reviews (Amster- dam) Vol. 15/3 pp. 213 — 292., 20 ábra, 5 tábla CoRNiDES I., Császár G., Haas J., JOCHÁNÉ Edelényi Emőke: Oxigén izotópos hőmérséklet-mérések a Dunán- túl mezozóos képződményeiből — Tem- perature measurements of Transdanu- bian Mesozoic rocks by the oxygen iso- tope rnethod. Földt. Közi. 109., 1., pp. 101 — 110., 5 ábra, ang. R. Csapó G.: A hőmérséklet-változások hatá- sainak csökkentése Sharpé graviméterek- nél termosztát-berendezés alkalmazásá- val. Magy. Geof. XX. évf. 2—3., pp. 128—131., 3 ábra, ang., or. R. Csapó G.: The effect of baromét ric chan- ges on readings of Sharpé and Worden gravimeters — Edice Vyzkurnného Us- tavu Geodetického. Topografického a Kartografického v Praze (VUGTK). Monografická publikace VUGTK: Inves- tigations on the effects of external fac- tors upon gravimeters, Rada 4. pp. 97 — 103., 3 ábra, Prága, 1979. Császár G.: lásd: Cornides I. Cseh Németh J.: Az érc- és ásványbányá- szati iparág bányaföldtani megfigyelési, dokumentálási rendszere, legfontosabb kutatási programok — Metallic and nonmetallic miiierals mining branch: the System of mining-geological obser- vation and documenting and major in- vestigation projects. Földt. Közi. 109. pp. 449 — 458., 2 ábra, 2 táblázat, ang. R. Cserháti T.: lásd: Bánhegyi I. CsiKY G.: Koch Antal geológus-akadé- mikus életműve. Földtani Tudomány- történeti Évkönyv 1977. (6. sz.) 1978. pp. 37 — 44., ang. R. CsiKY G.: A tudományos gondolkodás és akadémiai törekvések fejlődésének tör- ténete. Földtani Tudománytörténeti Év'- könyv 1977. (6. sz.) 1978. pp. 97— 125. ang. R. CsiKY G.: Beszámoló és megemlékezések az 1976. évről. Földtani Tudománytörté- neti Évkönyv 1977 (6. st.) 1978. pp. 127- 137. 16 554 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet CsiKY G.: lírónika az 1977. évről. Föld- tani Tudománytörténeti Évkönyv 1977. (6. sz.). 1978. pp. 139-144. CsiKY G.; A Magyar Tudományos Aka- démia geológus tagjai (1975-ig). Föld- tani Tudománytörténeti Évkönyv 1977. (6. sz.) 1978. pp. 145-147. CsiKY G.: Die Rolle ungarischer Naturfor- scher in dér „Jenaer Mineralogischen Societát” und dérén Einfluss auf die Entwicklung dér Geowissenschaften in Ungarn. Zusammenfassung dér Vortrá- ge. Internationale Kommission für Ge- schiehte dér Geologie, INHIGEO, VTII. Symposium Münster — Bonn, 1978. CsiKY G.: Akik előttünk jártak (Semsey .4ndorról). Földt. Közi. 109. 2., pp. Csillagáé Tbplánszky Erika: lásd: Bál- lá Z. Csongrádi J.: lásd: Bállá Z. Dank V.: Elnöki megnyitó. Földt Közi. 109. pp. 313-318. Dank V.: A bányaföldtan szerepe a bányá- szatban (eblöki megnyitó a Bányaföld- tani Ankéton). Földt. Közi. 109. pp. 349-353. Detre Cs., Peregi Zs., Raincs.Ik Gy.: Kádár tai ladini-alsókarni szelvény — Ladinisch -unterkarnische Profil von Ká- dárta (Transdanubia). MAFI Évi Jel. 1977-ről, pp. 135 — 201., 1 táblázat, 5 tábla, ném. R. Dóka K.: Dr. Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei (Könyvismerte- tés). Hidr. Tájékoztató, április, pp. 51 — 52. Dobos Irma: Legfontosabb ivó- és hévi- zeink bromid-, jodid-fluoridtartalmának vizsgálata. Hidr. Közi. 2. pp. 81 — 88., 12 ábra, ném. R. Dózsa Lajosné: lásd: Bárdossy Gy. Dövényi Z.: lásd: Szöör Gy. Dudich E.: Eocéné sedimentary forma- tions and sedimentation in the Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary. Ac- ta geol. Ac. Sci, hung. 21/1 — 3. pp. 1 — 21., 7 ábra, 5 táblázat, or. R. Dudich E., Tomshey O.: Oligo- and mic- roelements in somé Mesozoic and Caino- zoic rock samples of Hungary. Acta geol. Ac. Sci. hung. 21/1 — 3. pp. 115 — 132., 14 ábra, 7 táblázat, or. R. Dudich E.: Influences régionales sur le développement des théories génétiques de la bauxite. INHIGEO VIII. Symp., kivonat, Münster 1978. pp. 39 — 45., or. R. Dudich E.: Lexique stratigraphique Inter- national, Europe, Hongrie, 2. kiadás; az eocén címszavak egy része. Paris 1978. Dudich E.: Sediment-gpologio de Eoceno de Bakony montaro. Sciencaj Kqmuni- kajoj, 1979 július, pp. 29 — 32., 2 ábra Dudich E.: Agyagásvány-adatqk a bako- nyi eocén ősföldrajzához. Ált. Földt. Szemle 12., pp. 107 — 120., 1 ábra, 6 táb- lázat, ang. R. Dudko Antonyina: Geotermikus vizsgá- latok a Dunántúlon — Geotermicseszki- je iszledovanija zadunajszkogo kraja. MAFI Évi Jel. 1976-ról, pp. 209 — 223., 6 ábra, 1 térképmelléklet, or. R. Elek I.: Természetes radioaktív elemek és izotópjaik migrációs törvényszerűségei- nek felhasználási lehetőségei a komplex ásványi nyersanyag kutatásban, külö- nös tekintettel a szénhidrogénfluidum prognózisra és a tárolók tanulmányozá- sára — Application possibilities of mig- ration regularities of natural radioactive elements and their isotopes in the complex mineral resource exploration with special regard to hydrocarbon fluid prognose and reservoir study — Bo3mo>k- HOCTIl HCn0JIb30BaHHR aaKOHOMepHOCTCH Murpauiin ecTecTBeHHi.ix pagHoaKTHBHbix ajieMCHTOB ’ll HX H3OT0nOB npH KOMnJlCKC- HOM noHCKe JviecTopo>KAeHiiii noJie3HWx hc- KonaeMbix, ygejiHH ocoocHHoe BHHMaHHe nporH03upoBaHRK) yrjieBogopogHbix (J)jth)h- gOB H ínyHCHHK) KOJiaeKTopoB. 1. és 2. fe- jezet. Bány. Koh. Lapok. Kőolaj és Földgáz. 12 (112) évf. 11. szám 1979 november, pp. 336 — 344., 11 ábra, 3 táb- lázat; 3. fejezet. Bány. Koh. Lapok. Kő- olaj és Földgáz 12. (112) évf. 12. szám 1979 december pp. 361—364., 2 ábra, 1 táblázat Embey-Isztin a.: Hozzászólás Benkő Ferenc tervezetéhez. Földt. Közi. 109. pp. 144. Erdélyi i\I.; Bendefy László 1894—1977. Vízügyi Közi. 1979/2., pp. 292 — 294. Erdélyi M.: A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája. Hidr. Közi. 59. 7., pp. 290 — 301. Erdélyi M.: A Magyar Medence hidrodi- namikája — Hydrodynamics of the Hungárián Basin. VITUKI Közi. 18., pp. 1 — 82. Erdélyi M.: Mérnöki célú vízföldtani tér- képezés — Hydrogeologica mapping fór engineering purposes. VITUKI Közi. 19., pp. 1 — 41. Érdi Krausz G.: Hígulás, veszteségek és ásvány vagyongazdálkodási problémák, bonyolult kifejlődésű ásványi nyers- anyaglelőhelyeken. Bány. Koh. Lapok Bányászat 112. évf. 1979. 9. pp. 616 — 620., 3 ábra Érdi Krausz G.: Hígulás, veszteségek és a helyes ásványvagyongazdálkodás a bo- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1979 555 nyolult kifejlődésű ásványi nyersanyag- lelőhelyeken — Dilution, losses and appropriate inineral resources manage- ment in case of mineral deposits of complicaied geology. Földt. Közi. 109. pp. 394 — 400., 4 ábra, ang li. Erkel A. — Simon F.— Verő L.: Measure- ment' and interpretation of the dynainic characteristics of induced polarizafion decay curves — Geijesztett potenciál lencsengési görbék dinamikus jellemzői- nek mérése és értelmezése — OoiiyMeHHe H nHTepnpcTauHR gnHaMimecKiix xapaK- repHCTHK KpWBblX SaTyxaHHH B03Őy>KAéH- HOÍi nüARptisamiH. Geof. Közi. XXV.'kö- tef, pp. 61 — 72., 7 ábra Farkas Sándorné: A balimbai és nyírádi bauxitterület vízföldtani helyzete — Hydrogeology of the liauxite deposits of Halimba and Nyirád. í’öldt. Közi. 109. pp. 548 — 561., 13 ábra, ang li. Farkasné Erdőéi E.: Kisköre, Leninvá- ros és Gárdony-bikavölgyi hévízfeltáró fúrások ismertetése. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 44 — 46. Fazekas Via: lásd: Vincze J. Fejér L.: Hozzászólás dr. Benkő Ferenc: Elgondolások a hazai földtani könyvkia- dás hossziitávii programjának kialakí- tására című előterjesztéséhez. Földt. Közi. 109. pp. 130—132. Fekete Gy.: A termelési veszteség alaku- lása a termelékenység, a szennyeződés változásának függvényében a Fejér me- gyei Bauxitbányák Vállalatnál — Varia- tion of production losses in dependence on productivity and the impurities at the Fejér megye Bauxite Mines Enter- prise. Földt. Közi. 109. pp. 540—547., 3 ábra, ang. R. Fényes J.: lásd: Molnár B. Fisch I.: lásd: Szolnoki J. Fodor B.: Ásványvagyon-gazdálkodási kérdések a magyar bauxitbányászatban — Voproszü hozjajsztvovanija mine- ralnümi reszurszami v bokszitovoj pro- müslennoszti VNP — Probleme dér Mineralvorratswirtschaft im ungarischen Bauxitbergbau — Questions of the mineral raw matéria! conservation in the Hungárián bauxite mining — Question de l’économie des réserves minérales dans l’exploitation de la bauxite en Hongrie. Bány. Koh. Lapok — Bányászat 112. 7., pp. 461 — 464., 2 ábra Fodor B., Mrs. Gecse-Tóth É., Mrs. Hegedüs-Koncz M., Horváth I., Kna- tJER J., Komlóssy Gy., Mindszenty A., Nyerges L., Szabó E., Szantner F., Tolnay K., Tóth K., Vörös I., ZÓLOMY M.: Principles and methods of bauxite prospecting. Group training in production of alumina, Volume 1. Uni- ted Nations Industrial Development Ürganization. Budapest, July, 1979. p. 355. Fodor B.: Asványvagyonvédelem a bauxit- bányászatban — Mineral resources con- servancy in bauxite mining. Földt. Közi. 109. pp. 516 — 522., 6 ábra, ang. R. Földessy J.: lásd: Baksa Cs. Franyó F.: Az Egyek -1 sz. fúrás földtani és vízföldtani eredményei — Geological and hydrogeological results of key di’ill Egyek- 1 (Grat H. Piain). MÁFl Évi Jel. 1977-ről, pp. 85—111., 11 ábra, 5 táblá- zat, ang. R. Führer E.: Forrásvizek vizsgálata a Soproni -hegységben. Hidr. Tájékoztató, október pj>. 17 — 18., 3 ábra Fülöp J.: Az energiahordozó ásványi nj^ersanyagok története Magyarorszá- gon. Földt. Kút. 21. 1 — 2. pp. í — 7. Fülöp J.: Magyarország földtana, egy új szintézis irányelvei. Geonómia és Bányá- szat. MTA X. Oszt. Közi. 11. 1 — 2., pp. 7-12. Fülöp J.: Ausztria és Magyarország geoló- giai kapcsolatai. Földt. Kút. 22. 1 — 2., pp. 1—4., 1 ábra Fülöp J.: Az ország természeti erőforrá- sainak átfogó tudományos vizsgálata. Geonómia és Bányászat. MTA X. Oszt. Közi. 12. 1 — 3., pp. 5—13., ang., or. R. Fülöp J.: A földtani kutatás helyzete és feladatai. Földt. Közi. 109. 3 — 4., pp. 319-326. Füsi L. (térképész szerkesztő): A Kárpát- Balkán -Dinarid terület metamorfit tér- képe. Geodézia és Kartográfia, 1979. 6., pp. 438 — 441. Gabos Gy. — Bartos S.: Építésföldtan — Talajmechanika. Bp. Tankönyvkiadó 1979. Ybl Miklós Műszaki Főisk. jegyz. pp. 287., 180 — ábra Gabos Gy. — Jancsó G.: Környezetvéde- lem építésföldtani térképezése. Bp. Tan- könyvkiadó, 1979. Ybl Miklós Műsz. Főisk. 48 ábra, 7 tábla GaláCZ a.— Vörös A.: Hozzászólás Mé- száros József ,,A bakonyhegységi jura fejlődéstörténet néhány kérdése” c. cik- kéhez. Földt. Közi., 109. 2., pp. 298 — 300. Galbács Z., Iáaszab I., Zentai T.: Délal- földi mélységi vizek metánszemiyezett- sége és hasznosítása. A III. Vízminőségi és Víztechnológiai Konferencia megje- lentetett anyagából, Ib. téma, 8 füzet, pp. 1 — 21., 4 ábra, ang., ném. R. Gálos M. — Kürti I.: Kennzeichnung dér Festigkeits- und Foimánderungeigen- 556 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet schaften von Gesteinen mit zementier- tem Gefüge in hohem thermod5mami- schem Zustand. Teziszü dokladov Szo- vescsanija i Tematicseszkovo Szimpó- ziuma liabocsej Gruppii I. II. KAPG Miskolc, pp. 43 — 48., ang. R. Gáxos M.— Kertész P.— Kürti I.: Ges- teinsphysikalisches Modell für Gesteine mit Zementationstextur. Proceeding of the 4. International Congress on Rock Mechanics. Vol. I. pp. 145—151., 8 ábra, JMontreux Gatter I.: Újabb molibdenitlelőhely a Börzsöny hegységben — A new molyb- denite deposit in the Börzsöny Moun- tains. Földt. Közi. 109., pp. 120 — 127., 7 ábra, 1 táblázat, ang. R. Géczy B.: Biosztratigrafia. Jegyzet, pp. 1-102., 34 ábra Géczy B.; Az eltűnt élet nyomában, pp. 1 — 128., 57 ábra Géczy B.: Lamarck, az evolúciós elmélet megteremtője. Természet Világa 110/10. pp. 450 — 452., 2 ábra Géczy B.: Ősállattan. Jegyzet, pp. 1 — 454., 400 ábra Gecse Éva: lásd: Bárdossy Gy. Gecse-Tóth É.: lásd: Fodor B. Ghoneim M. F. — Szederkényi T.: Petro- logic review of the Ófalu serpentinite, Mecsek Mountains, Hungary. Acta Mi- ner.-Petr. XXFV/l. Gidai L.: Az ÉK-dunántúli alsóeocén kép- ződmények tagolásának és korbesorolá- sának kialakulása — Die Entstehung dér Gliederung und Alterseinstufung dér untereozán , Bildungen in NE-Transda- nubien. MAFI Évi Jel. 1977-ről, pp. 225 — 239., 10 táblázat, ném. R. Gidai L.: Peremi kifejlődésű eocén réteg- sor a Délkeleti Gerecséből (a gyermelyi Gyt-5 fúrás rétegsora) — Succession Sud-Ouest de la montagne Gerecse (Colonne stratigraphique écocéne du sondage de Gyermely no. Gyt-5). Földt. Közi. 109., 2., pp. 273 — 287., 7 ábra, 5 táblázat, fr. R. Grasselly Gy.: Az MTA 1979. évi köz- gyűlése keretében tartott X. oszt. ülés I. szekciójának megnyitója és zárszava. MTA X. Oszt. Közi. 12/1-3. 1979. pp. 83 — 87. György L.— Kovács K.: Vibroszeiz méré- sek sajátosságai a terepi gyakorlatban. Magj'. Geof. XX. évf. 2 — 3., pp. 77 — 79., ang., or. R. György L. — Jánvári J.: Vibroszeiz méré- sek Debrecen város belterületén. Magy. Geof. XX. évf. 2-3., pp. 107-110., 3 ábra, ang., or. R. György L. : lásd : SzEiDOVTrz]GYŐzŐNÉ Haas J., Jocháné Edelényi Emőke: A dunántúli -középhegységi felsőkréta üle- dékciklus ősföldrajzi elemzése — Pale- ogeograhical analysis of the laté creta- ceous sedimentary cycle in the Transda- nubian Central Mountains W. Hungary. MÁFI Évi Jel. 1977-ről, pp. 217—224., 10 ábra, ang. R. Haas J.: Rétegtani, őskörnyezeti elemzés és bauxitprognózis — Stratigraphy, pa- leoecological analysis and bauxite prog- nosis. MTA X. Oszt. Közi. 12/1 — 3., pp. 47 — 56., 4 ábra, ang. R. Haas J.: A felsőkréta Ugodi Mészkő For- máció a Bakonyban — Position of the Ugod Limestone Formation in the Earth-Historical cycle. MAFI Évk. LXI., pp. 7 — 148., 48 ábra, 40 tábla, ang. R. Hably Lilla: A liblicei nemzetközi pa- leobotanikai sympózium. Bot. Közi. (1978) 65. (3). pp. 187-188. Hably Lilla: Somé data to the Oligocene Flóra of the Kiscellian Tárd Clay, Hungary. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 71., pp. 33 — 53., 1 táblázat, 12 tábla Hably Lilla: Egerian macroflora from the surroundings of the Tatabánya (western Hungary), and its relations to the Egerian of the Central Paratethys. Vlltli Congress on Mediterranean Neo- gene Athens. Ann. Geol. des pays Hel- léniques Hors Serie Fasc. II., pp. 483 — 490, Athén Hably Lilla: Climatio changes in the Area of Central Europe during the Tertiary (based on the Macroflora.) Stud. Bot. 13., pp. 39 — 46. Hably Lilla: Klímaváltozások a Kárpát- medencében és környékén a tercier fo- lyamán (makro flóra alapján) — Macro- floral studies on Tertiary climatic chan- ges in the Carpathian hasin and its sur- roundings. Osl. Viták 24., pp. 73 — 88., ang. R. Hably L.: lásd: Ambrus B. Hajdú Lajosné: lásd: Juhász J. Hajduné Molnár Katalin: lásd: Némedi Varga Z. Hajós Márta: A diósjenői Dj-8. sz. fúrás kárpátién Diatomáinak korrelációs vizs- gálata — A Correlation Study of Dia- toms of Carpathian Age Recovered from the Borehole, Dj-8. of Diósjenő (N. Hungary). MÁFI Évi Jel. 1977-ről. pp. 29 — 49., 2 ábra, 3 táblázat, 4 tábla, ang. R. Hajós M.árta: Marine Diatoms in Upper Helvetian (Carpathian Sediments). Nova Hedwigia. Beiheft 64., pp. 447 — 461., 62 ábra, 3 táblázat. Hirschberg A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1979 557 Halmos P.— Németh G.: A CFS-l-SD- 10/21 szeizmikus berendezés ismertetése Magy. Geof. XX. év. 2 — 3., pp. 69 — 73., 2 ábra, ang., or. R. Hámor G.: Főtitkári beszámoló. Földt. Közi. 109. pp. 327 — 330. Heoedűs-Koncz M.: lásd: Fodor B. Hegyi-Pakó J.: lásd Vitális Gy. Heqyi-Pakó J.— Vitális Gy.: Einige Fra- gen dér geologischen Forschung und Erkundung von Rohstoffen für die Silicatindustrie. Sprechsaal Internatio- nal Ceramics Glass Magaziné, 112. 11. pp. 807 — 817., és Tíz (Tonindustrie Zei- tung) — Fachberichte, 103. 12. p. 763 — 771., 5 ábra, 2 táblázat, ang. R. Heoyi-Pakó J.— Vitális Gy.: Rohstoffka- taster für Bauwesen und Baustoffin- dustrie in Ungam. TÍZ (Tonindustrie Zeitung) — Fachberichte, 103. 11. pp. 670 — 672. 2 ábra, 2 táblázat Heqyi-Pakó J.— Vitális Gy.: Geological Exploration and Quality Testing of Raw Materials fór the Cement and Lime Industry. Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet Transactions, Vol. 20. pp. 1 — 64., 30 ábra, 6 táblázat Hegyiné Pakó J.— Vitális Gy.: Dolomit- területeink hasznosításának kérdései — Fragen dér Nutzung einheimischer Dolo- mitvorkommen — Problems of the Utilisation of Hungárián Dolomité De- posits. Építőanyag, XXXI. 2. pp. 54 — 69., 4 táblázat, ang., ném., or. R. Heqyiné Pakó J.— Vitális Gy.: Építő- és építőanyagipari nyersanyagkataszterek — Rohstoffkataster dér Bau- und Baus- toffindustrie — Raw Matéria! Reperto- ries fór the Building Industries. Építő- anyag, XXXI. 7., pp. 273 — 279., 2 ábra, 3 táblázat, ang., ném., or. R. Heqyiné Pakó J.— Vitális Gy. — Wojn.I- rovtts L.-né: Középdunántúli triász dolomitok pásztázó elektronmikroszkópi vizsgálata — Rasterelektronenmikros- kopische Untersuchung dér mitteltrans- danubischen triasischen Dolomitgesteine — Examination of Triassic Dolomitos from the Transdanubian Region by Scanning Electron Microscopy. Építő- anyag, XXXI. 8. pp. 306 — 312., 32 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Heqyiné Pakó J.: lásd Vitális Gy. Heller R., Márton E., Márton P.: Remanent magnetization of a Pliens- bachian limestone sequence at Bakony- csernye (Hungary). (Abstract) EOS Vol. 60. No. 32 pp. 569. Hermann L.— Németh G.: A CFS-l-hez illesztett ELGI plotter. Magy. Geof. XX. óvf. 2 — 3., pp. 74 — 76., 2 ábra, ang., or. R. Hetényi M.: Thermal degradation of the oil shale kerogen of Pula (Hungary) at 473 and 573 K. Acta Miner.-Petr. XXrV/1. 1979. Horváth F.: A geotermikus kutatásokban használatos fizikai mennyiségek és mér- tékegységek. Magy. Geof. Vol. 20/1 pp. 31 — 38., 2 ábra, 3 tábla, ang., or. R. Horváth F. — Bodri Lujza— Ottlik P.: Geotherrnics of Hungary and the Tecto- nophysics of the Pannonian ,,Red Spot”. In: V. Cermak and L. Rybach (Éditors). Temestrial Heat Flow in Europe, Springer Verlag, Berlin — Hei- delberg, New York pp. 2Ö6 — 218., 5 ábra Horváth F.,— Vörös H. — Mosto O.: Plate-tectonics of the western Carpatho- Parmonian region: A working hypothesis. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. Vol. 21/4 pp. 207 — 221., ^5 ábra, or R. Horváth F., Ádám A., Steqena L.: Geodynamics of the Pannonian hasin: Geotljerrnal and electro-magnetic as- pects. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. Vol 21/4 pp. 251 —260., 3 ábra, or. R. Horváth F.: lásd: Ghannell J. E. T. Horváth F.: lásd: Fodor B. Horváth M. — Nagy.m:arosy A.: Az Ege- rien (Eggenburgien és Oligocén) Miocén határ helyzete Magyarországon, ősi. Viták. 24. pp. 59 — 72., 3 ábra, ang. R. Horváth M. — Naqymarosy A.: On the boundaries of Oligocene (Miocéné and Egerian) Eggenburgian in Hungary. Ann. Géol. Pays Hellén., Hors ser., 1979. fasc. 2. pp. 543 — 552., 3 ábra, (Vllth Internationeil Congress on Medi- terranean Neogene, Athens 1979.) Horváth Mária— Naqymarosy A.: A rzehakiás rétegek és a garábi slir koráról nannoplankton és foraminifera vizsgála- tok alapján — On the age Rzehakia Beds and the Garáb Schlier in the light of nannoplankton and foraminiferal studies. Földt. Közi. 109. pp. 211 — 229., 3 ábra, 7 táblázat, ang. R. Horváth Zs.: A geológia szerepe a kör- nyezetvédelemben c. pályázatra beérke- zett dolgozat rövidített változata. Földt Kút. 1978. XXI. évf. 3 — 4. sz., pp. 63. Horváth Zs. — Králik B.: Vízszintes fú- rás — a felszínmozgások stabilizálásá- nak hatékony módszere. Mélyépítéstu- dományi szemle. 1979. 5. pp. 194—196., 6 ábra Horváth Zs.— Moyzes A.: A környezet- földtani szempontok érvényesítése a szennyvízcsap lerakóhelyekkel kapcso- latban. Műszaki Tervezés 1979. 6. pp. 26 — 28., 1 ábra IvÁNYOSi Szabó A.: lásd: Molnár B. 558 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Jakus P.: Csabrendek 1 : 20 000 földtani térkép, fedett és fedetlen változatok. JÁMBOR A.: A Középhegységi Osztály 1977. évi tevékenysége — Activities in 1977 of the Central Mountains Depart- ment. jVIÁFI Évi Jel. 1977-ről pp. 173 — 183., l^ábra, ang. R. JÁMBOR Á.: lásd: Bence G. Jancsó G.: lásd: Gabos Gy. JÁNOSSY D.: Beringia v Kainozoje. in: Beringskaja Szusa i jeje znacsenije dija razvitia Holarkticseszkich flór i fauna v Kainozoja. Vladivosztok. 1976. pp. 273 — 278. JÁNOSSY D.: Results of paleontological excavations in caves in Hungary. Karszt- és Barlang. 1977. pp. 49 — 52., 4 ábra, ang. K. JÁNOSSY D.: Plio- Pleistocene Bírd Re- mains from the Carpathian Basin. IV. Anseriformes, Gruiformes, Charadrii- formes, Passerifonnes. Aquila. 85. pp. 11 — 39., 4 ábra. magy. R. JÁNOSSY D.: Die fossiles Vogelreste aus dem Travertinen von Taubach. Quar- tárpaláontologie. Berlin. 2. pp. 171 — 175. ang., ném., or. R. JÁNOSSY D.: Nachweis von Anas platy- rhynohos Linnaeus, 1758 (Anatidae, Aves) aus dem Travertin von Burgtonna in Thüringen Quartárpaláontologie. 3., pp. 103—105., 1 ábra, ném., ang., or. R. JÁNOSSY D.: Vértes László, a barlangku- tató. Karszt- és Barlang. 1978/1 — II. pp. 31 — 33. 2 ábra, ang., or. R. JÁNOSSY D., Heinrich W. D.: Fossile Vogelreste aus dér Jungpleistozánen Deckschichtenfolge über dem Travertin von Burgtonna in Thüringen. Quartár- paláontologie. 3. pp. 227 — 229., 1 ábra, ang., ném., or. R. JÁNOSSY D. Heinrich W. D.: Fossile Sáugetierreste aus einer jímgpleistozá- nen Deckschichtenfolge über dem in tér - glazialen Travertin von Burgtonna in Thüringen. Quertárpaleontologie. 3., pp. 231 — 254., 13 ábra, ang., ném., or. R. JÁNOSSY D.: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faimák alapján. Aka- démiai Kiadó, Budapest, 1979. p. 207., 21 ábra, 2 tábla Jantsky B.: a mecseki gránitosodott kris- tályos alaphegység földtana — Geologie du socle cristallin granitse de la monta- gne Mecsek. MÁFI Évk. LX. pp. 1 — 294., 45 tábla, 12 melléklet, ang. R. JÁNYÁRi J.: lásd: György L. Jaskó S.: Az infraoligocén denudáció nyo- mai a Budai-hegységben — Spuren infra- oligozáner Denudation im Budaer Gebir- ge. Földt. Közi. 109. pp. 199—210., 5 ábra, 1 táblázat, ném. R. Jeney Árpád né: Békéscsaba-újkígyósi vízműtelep. Működési tapasztalatok. Ma- gyar yízgazdálkodás. 1979/4. pp. 28—30. J ENEY Árpádné: Békéscsaba-újkígyósi víz- mű tápterület. Magyar Vízgazdálkodás. 1979/5. pp. 26-28. Jeney Árpádné: Az újkígyós! vízműtelep térségének hidrogeológiai viszonyai. Kő- rösvidéki Vízügyi Szemle, Gyula, 1979/1. pp. 1 — 11. Jeney Árpádné: Az újkígyós! vízműtelep térségének geohidrológiai viszonyai, víz- készlete I. Kőrösvidéki Vízügyi Szemle, Gyulaj 1979/4. pp. 23 — 30. Jeney Árpádné: Az újkígyós! vízműtelep térségének geohidrológiai viszonyai, víz- készlete II. Kőrösvidéki Vízügyi Szemle, Gyula 1979/5 pp. 10 — 16. JocHÁNÉ Edelényi Emőke: lásd: Corni- DES I. JocHÁNÉ Edelényi Emőke: lásd: Haas J. Juhász A.: A barnakőszéntelep települési zavartságát kifejező mérőszámok hasz- nálata a Borsodi Szénbányák példáján — The use of indices expressing the degree of tectonic disturbances of lignité seams in the Borsod Coal Mines. Földt. Közi. 109. pp. 428 — 436., 7 ábra, 1 táb- lázat, ang. R. Juhász J. — Hajdú Lajosné— Szabó I.: Műszaki földtani és vízföldtani tanul- mányutak. Jegyzet. Tankönyvkiadó Bp. 1979. pp. 432. Karácsonyi S. — Bernáth Z.: A kavics- kutatás minőségi vizsgálatainak értéke- lése. Földt. Kút. 1979. 3. pp. 15 — 26., 11 ábra Karácsonyi S.: lásd: Aujeszky G. Károly Gy.: lásd: Szantner F. Kassai M.: A DK-Dunántúl M = 1 : 100 000 méretarányú vízföldtani térkép- sorozata. Magy. Hidr. Társaság jubileumi évkönyve (25. évi) 1977., pp. 59 — 68., 6 ábra Kassai M. — Soós Józsefné: A felszíni szermyeződés-érzékenységi térkép, mint tervezési alaptérkép — Map of land sur- face sensitivity to pollution a bas- map fór engineering projects. MAFI Évi jel. 1977-ről, pp. 409 — 412., ang. R. Kaszab I.: lásd: Gálbács Z. Kaszap a.: a fővárosi fürdők vízellátásá- nak védelme az ,, eocén -program” kere- tében. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 21-23. Kecskés M.: lásd: Bánhegyi I. Kenyeres Jánosné: lásd: Bárdossy Gy. Keresztúri F.: lásd: Szabó I. Kertész P.: Az adalékanyagokkal össze- függő vizsgálatok időszerű kérdései. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1979 559 Építés-Minőség, 79 — 1. szám. pp. 6 — 13., 4 ábra Kertész P.: Rock Phyeics. Unesco Inter- national training course on the princip- les and methods on engineering geology. 190. pp. 79 ábra, 2 táblázat, 2. kiadás, Budapest Kertész P.: Questions actuelles des essais relatifs aux granulats selon les rapports peirvenus. CoUoque International sur les Matériaux Granulaires (rapport géné- ral). Vol. 2. pp. 141 — 166., 4 táblázat, Budapest Kertész P.: A természetes építési kőanya- gok (in: Palotás: Mérnöki szerkezetek anyagtana, II. köt. V. fejezet) pp. 157 — 227., 18 ábra, 20 táblázat, Budapest Kertész P.— Delgado Rodrigues J.: L’échantillonage en rnonuments. Memó- ria No. 619. pp. 9. Laboratório Nációnál de Engenharia CivU, Lisboa, 1979. Kertész P. et ab: Reccomended tests to measure the deterioration of stone and to assess the effectiveness of treatement methods. pp. 1 — 27., 31 melléklet, Unes- co— Rilem, Párizs Kertész P. : lásd : Gálos M. Kis K. — Meskó A.: Derivation of structu- ral trends from gravity and rnagnetio data with applications in the Pannonian Basin. Acta Geol. Vol. 21/4 Acad Sci. Hung. pp. 326 — 335., 8 ábra, or. R. Kis K.: lásd: Meskó A. Kisházi P., Boldizsár I.: Témajavaslat a Fertő -táj tudományos kutatási tervé- hez a geológia és hidrogeológia szakágazat területén. 1979. pp. 36 — 41., 2 ábra. Fertőtáj Bizottság kiadványa Kleb B.: Engineering geological mapping of a city undercut by cellar networks. Bulletin of the International Associa- tion of Engineering Geology, No. 19. 1979., pp. 128 — 134., 8 ábra, 2 táblázat, Krefeld-NSZK Klespetz J.: A Déli -Bakony -i bazaltbá- nyák művelését befolyásoló földtani tényezők. Építőanyag XXXI. évfolyam 1979. 6. szám pp. 193. Knauer J.: lásd: Fodor B. Knauer J.: lásd: Szantner F. Koch L.: Hidrogeológia. in: ,,26 év, a Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Cso- portjának jubileumi évkönyve” Pécs, 1977., pp. 33-40. Komlóssy Gy.: lásd: Fodor B. Konda J.: a földtani kutatás szerepe az ásványi nyersanyagok feltárásának tudo- mányos megalapozásában — The role of geological foimdations fór the explora- tion of mineral resources — 0 roli pred- varityelnih geologicseszkih isszledovanij V naucsnoboom sznovanii razvedki do- leznih iszkopajemüh. MTA X. Oszt. Közi. 12/1 — 3, pp. 17 — 23., ang., or. R. Koiída J.: a Magyar Állami Földtani Inté- zet 1977. évi munkája — Activities in 1977 of the Hungárián Geological Insti- tute — K itogam rabot, provedeiinih v 1977 g. Vengerszkimgeologicseszkim insz- titutom. MAFI Évi Jel. 1977-ről, pp. 9 — 15., ang., or. R. Kordos L.: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1976. december 31. és 1979. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. I— II., pp. 47 — 54., ang., or. R. Kordos L.: Fontosabb szórványleletek a MAFI Gerinces-gyűjteményében (4. köz- lemény) — Major Finds of Scattered Fossils in the Palaeovertebrate Collec- tion of the Hungárián Geological Insti- tute (Communication No. 4.). A MAFI Évi Jel. 1977-ről, pp. 313 — 326., 1 ábra, 2 tábla, ang. R. Kordos L.: ,,Pocokliőmérő” — az elmúlt 10 000 év éghajlatváltozásai hazánkban. Természet Világa. 110. 1., pp. 12—14., 4 ábra Kormány T.: lásd: Nagy G. Korpás L.: A Börzsöny Csoport 1977. évi tevékenysége — Activities in 1977 of the Börzsöny Section. MÁFI Évi Jel. 1977- ről, pp. 21 — 27., 1 ábra, 1 táblázat, ang. R. Korpás L.: lásd: Bállá Z. Korvin G.: Somé notes on a problem of Treitel and Wang — Megjegyzések Trei- tel és Wang egy problémájáról — 3a- MCMaHH^ K OgHOH H3 npOOJlCM TpeHTCJD! H Banra. Geof. Közi. XXV. kötet, pp. 53 — 59., 2 ábra Kovács K.: lásd: György L. Kovács S.: A dél-gömöri Alsóhegy ma- gyarországi részének földtana — Geolo- gical buildup of the Hungárián part of the South Gcmerian Alsóhegy (Silica riappe, Western Carpathians). Osl. Viták, 24. pp. 33 — 58., 5 ábra, ang. R. Kozák M.: Lehordási modellterület felépí- tésének és kőzetanyag transzportjának földtani vizsgálata. Doktori értekezés, 1979. pp. 1—179., 24 ábra, 24 táblázat, 2 melléklet Környei L.: 30 éves az önálló Magyar Hidrológiai Társaság. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 33 — 40., 2 táblázat Kőrössy L.: Vélemény a Földtani Közlöny „Vitafórum” cikkéhez. Földt. Közi. 109. pp. 142—143. Kővári J.: A bányageológia feladata és szerepe a bányaüzemeknél — Objektives and role of mining geology during deve- lopment works in mines. Földt. Közi. 109. pp. 374—381., 2 ábra, ang. R. 560 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Králik B.: lásd: Horváth Zs. Králikné Garamvári K.: Karsztvízföld- tani-barlangtani megfigyelések a bere- mendi kőbányában. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 32 — 33., 3 ábra Kriván P.: Szabó József. Földt. Tudo- mánytörténeti Évkönyv. 6. pp. 11 — 19. Kriván P.: Tasnádi Kubacska András szakirodalmi munkássága, in: AüO- DiATORis I.: Dr. Tasnádi Kubacska András emlékezete. Földt. Közi. 109. 3 — 4. pp. 334 — 339. Krolopp E.: Megemlékezés Soós Lajosról (1879 — 1972). Soosiana, 7. pp. 1 — 2., ném. R. Krolopp E.: A magyarországi pleisztocén képződmények Gastrocopta fajai — Die Gastrocopta Arten dér, pleistozánen Bildungen Ungarns. MÁFI Évi Jel. 1977-ről. pp. 289-312., 2 ábra, 6 tábla ném. R. Krolopp é.: Anisus strauchianus (Clessin, 1886) a magyarországi pleisztocén üledé- kekből. Soosiana, 7. pp. 9 — 10., ném. R. lÁROLOPP é.: lásd: Molnár B. Kuti L.: Az agrogeológiai problémák kap- csolata az Izsáki térképlap területén. MÁFI Évi Jel. 1977-ről pp. 122-130., 6 ábra, 1 táblázat, ang. R. Kun L.: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisrét-, Zabszék- és Kelemenszék tavak környékének ta- lajföldtani viszonyai. Hidr. Közi. 1978. VIII. sz. pp. 347 — 355., 6 ábra, 1 táblá- zat, ném. R. Kürti I.: lásd: Gálos M. Landy Kornélné, Lantos M., Nagy Z.: Számítógépvezérelt magnetoteUurikus rendszer adatfeldolgozása — Data pro- cessing of a computerized magnetotellu- ric System. Magy. Geof. XX. évf. 5. sz. pp. 180—185., 5 ábra, ang R. Lantos M.: lásd: Landy Kornélné Lénárt G.: lásd: Pintér J. Lénárt L.: Barlangok a Bükkben. BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadá- sában. Miskolc, 1979. p. 71, 1 térképmel- léklet Lovass J.: A Fővárosi Vízművek vízbe- szerzési helyei. Hidr. Tájékoztató, ápri- lis, pp. 23 — 24. Márföldi G.: Bestimmung dér Gittere- nergien und Gitterkonstanten von Kris- tallen auf Grund dér Quantumgravita- tions-Wellenparameter KAPG I — II. Munkacsoport 1979. augusztus 28-szep- tember 1-i ülésének tézisei (Szimpóziumi kiadvány) pp. 54 — 58., Miskolc Markó B. lásd: Zelenka T. Márton é., Márton P.: Mezozoic Palae- omagnetism of the Transdanubian Cent- ral Mountains and its tectonic implica- tions. (Abstract) EOS Vol. 60. No. 32 pp. 568. MÁRTON P.: Palaeomagnetism of the Mende Brickyard Bxposures. In: Guide Book fór Conference and Field Workshop on the Statigraphy of Loess and Alluvial Deposits. pp. 55 — 61., 3 ábra, 1 tábla (Éditor: M. Pécsi, Budapest) Márton P., Pécsi M., Szebényi é., Wagner M.: Alluvial loess ... in the Hódmezővásárhely Brickyard Bxposu- res, in Guide Book . . . pp. 83—107., 9 ábra, 1 tábla Márton P.: Palaeomagnetism of the Paks Brickyard Bxposures, in Guide Book . . . pp. 157 — 166., 4 ábra, 1 tábla Márton P.: lásd: Heller F. Márton P.: lásd: Márton B. Márton P.: lásd: Pécsi M. Mártonné Szalay Bmőke: Mecseki gra- nitoid kőzetek paleomágneses vizsgálata — Paleomagnetism of the Granitoids from the Mecsek Mountaine SB-Trans- danubia, Hungary. Ált. Földt. Szemle 13. pp. 71 — 94., 7 ábra Mátyás B.: A tokaji -hegység! ásványbá- nyászat bányaföldtana — Mining geo- logy of the nonmetallic mining industry in the Tokaj Mountains. Földt. Közi. 109. pp. 488—500., 13 ábra, ang. R. Mátyás E. — Paff J.: Üj ásványi nyers- anyagaink, a zeolitok. BKL. Bányászat, 1979. 112. 5., pp. 335-348. Meskó a.. Kis K.: Interpretation of mag- netic anomalies by power spectrum ana- lysis. Ann. Univ. Sci. Bp. Sectio Geolo- gica Tóm. XX. pp. 103 — 126., 16 ábra, 2 tábla Meskó A.: lásd: Kis K. Mészáros J.: A bakony -hegység! jura fej- lődéstörténet néhány kérdése. Földt. Közi. 109. pp. 294-297. Miháltzné Faragó Mária: A kecskémét Ke-3 sz. fúrás paleoflórája palynológiai vizsgálatok alapján — Palaeoflora of borehole Ke-3 of Kecskemét (Great Hungárián Piain) in the light of paly- nological analyses. MAFI Évi Jel. 1977- ről. pp. 153 — 162., 3 tábla, ang. R. Mihály S.: lásd: Rainosákné Kosári Zsuzsa Miké K.: A Nyírség és a Szatmári -síkság fontosabb vízvezető üledéksávjai. Hidr. Tájékoztató, április pp. 41 — 44., 2 ábra Mikolay I.: A bányageológus feladata és szerepe a MÉV bányaüzemeiben — Task and role of mining geologists at the Mecsek Őre Mines Enterprise. Földt. Közi. 109. pp. 382—393., 4 ábra, ang. R. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1979 5G1 MrNDSZENTY Andbea: a Láng Són kör- nyéki (Észak -Vietnam) bauxitok ásvány- tani vizsgálata — Contribution to the mineralogy of the^ Láng Són bauxitea (North Vietnam). Ált. Földt. Szemle 13. pp. 95 — 128., 13 ábra, 3 táblázat Mindszenty Andrea: lásd: Fodor B. Mitüoh E.: lásd: Árig K. Moldvay L.: a földtani környezetvédelem néhány kérdéséről. Földt. Kút., XXII. évf. 3. sz., pp. 41 — 49., 2 ábra Molnár B.: Hozzászólás a Magyarhoni Földtani Társulat által a Földtani Köz- löny hasábjain megindított vitafórum- hoz. Földt. Közi. 109. pp. 128 — 129. Molnár B.: Szikes tókutatás a Dél-.A.lföl- dön. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 50 — 51. Molnár B., Krolopp E.: Latest Pleisto- cene Geohistory of the Bácska Looss Area. Acta Miner.-Petr. Szeged 23. 2., 1978. pp. 245 — 265., 7 ábra, 3 táblázat, 2 tábla Molnár B.: A Duna— Tisza köze kialaku- lása és földtani felépítése, in Tóth K. (szerk.): Nemzeti Park a Kiskunságban c. könyv. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, pp. 64—73., 6 ábra Molnár B.: A nemzeti park tavainak kia- lakulása és vízföldtani fejlődéstörténete, in Tóth K. (szerk.): Nemzeti Park a Kiskunságban c. könyv. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, pp. 136 — 154., 8 ábra, 1 táblázat Molnár B.: A Föld és az élet fejlődése. József Attila Tudományegyetem TTK kari jegyzete. (Kézirat) 274. p. 184 ábra., 13 táblázat Molnár B.— Iványosi Szabó A.— Fényes J.: a Kolon-tó kialakulása és limnogeo- lógiai fejlődése — Die Entstehung des Kolon-Sees und seine limnogeologische Entwicklung. Hidr. Közi. 59. 12. pp. 549 — 560., 10 ábra, 2 táblázat, ném., or. R. Molnár I.: A visontai külfejtés földtani szolgálatának talajmechanikai tevékeny- sége — Soil mechanic activities of the geological service in the open pit mine of Visonta. Földt. Közi. 109. pp. 437 — 444., 5 ábra, ang. R. Monostori M.: Az őslénytan legújabb ered- ményei 11. Az élet fejlődése a prekam- briumban — Progress in Paleontology ll. The Preeambrian development of life. ősi. viták. 24., pp. 5 — 32. Monostori M.: lásd: Boda J. Moyzes a.: lásd: Horváth Zs. Mitosi M.: a Dél-Alföld földtana, fejlődés- történeti és ősföldrajzi vázlata. Alföldi tanulmányok 1979. III. pp. 7 — ^28., ang., or. R. Müller P.: Crustacés Décapodes du Badé- nien et Sarmatien de Bulgarie — Bade- nian and Sarmatian Decapoda (Crusta- cea) of Bulgária. Palaentology, Stratig- raphy and Lithology, 10., pp. 3 — 8., 3 tábla, ang., or. R. Szófia Müller P.: The Indo-west pacific charac- ter of the Badenian. Decapod Crusta- ceans of the Paratethys. Annales Géolo- giques des pays Helléniques, Hors Série, Fasc. II., 1979, pp. 865 — 869., Athén Nagy B.: A Budai-hegységi porlott dolomi- tok ásványkőzettani, geokémiai és gene- tikai vizsgálata — Mineralogieal, petrog- raphical, geochimical and genetic inves- tigation of pulverment dolornites from the Buda llills. Földt. Közi. 109. 1., pp. 46 — 74., 6 ábra, 9 táblázat, 5 tábla, ang. R. Nagy G.: Hogyan szabályozhatunk be egy elállítódott hullámhossz-diszperzív rönt- genspektrométert ? — How can a wave- length-dispersive spectrometer be re-ad- justod? XI. Magyar Elektronmikroszkó- pos és Mikroanalízis Konferencia kiadv., pp. 50 — 52. Nagy G., Kormány T., Petrikovios L.: Az elektronsugaras mikroanalízis alkal- mazása többrétegű kerámiakondenzáto- rok hibaanalízisében Failure analysis of multilayer ceramic capacitors by eleot- ronprobe microanalysis. XI. Magyar Elektronmikroszkópos és Mikroanalízis Konferencia Kiadv. pp. 66 — 68. Nagy I.: A felsőpetényi tűzálló agyagtele- pek azonosítása az új bányaföldtani fel- tárási adatok alapján. Földt. Közi. 109. pp. 507-515., 5 ábra Nagy Lászlóné: New tropical elements from the Hungárián Neogene. Grana 18. pp. 183-188. Nagy Lászlóné: Changes in paleoenviron- ment and paleoclimate during the Mio- céné in Hungary. Annales Géologiques des Pays Helleniques Törne hors. série, fasc. 2. (Vll. Int. Congr. on Mediterr. Neogene). 1979, pp. 879 — 888., 1 ábra, Athén Nagy P.: Az aktív vízszintsüllyesztés mód- szerei és eredményei a Fejér megyei Bauxitbányáknál — Methods and results of active drawdown of the groundwater table in the mines of the Fejér Megye Bauxite Mines Enterprise. Földt. Közi. 109. pp. 562 — 567., 1 ábra, ang. R. Nagy Z.: lásd: L.antos Kobnélné Nagymaros Y A.: lásd: Báldiné Beke Mária Nagymabosy a.: lásd: Horváth M.ábia Némedi Varga Z.: A Nehézipari Műszaki Egyetem jelentősebb tudományos ered- 562 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet menyei. Földtan -Teleptani Tajiszék Ne- hézipari Műsz. Egyetem Közleményei. I. Bányászat, 27. köt., pp. 37 — 43. Némedi Varga Z.: A geológusmérnökök gyakorlati képzése. Felsőoktatási Szemle XXVIII. 1979. pp. 675-679. Némedi Varga Z.: Lovács Lajos emléke- zete. Földt. Közi. 109. pp. 340 — 348., 1 fénykép Némedi Varga Z.— Hajduisté Molnár Katalin— Verebélyi K.: Bemutatjuk alma materünk tanszékeit. A Földtan- teleptani tanszék. BKL. Bányászat, 112. 8., pp. 505-513. Németh G.; lásd: Apor L. Németh G.: lásd: Halmos P. Németh G.: lásd: Hermann L. Noskené Fazekas Gabriella: Einige Daten zűr optischen Untersuchung von Andesiten des Börzsöny -Gebirges, Un- garn. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 71., ]jp. 5—14., 3 ábra, 2 táblázat, 4 tábla, ang. R. Nyerges L.— Mindszenty Andrea: Bau- xitteleptani jellegzetességek vizsgálata mélyfúrási^geofizikai mérésekkel, és ezek jelentősége az ipai’i bauxitkutatásban. Magy. Geof. XX. évf. 5. pp. 161 — 166., 4 ábra, ang., or. R. Nyerges L.: lásd: Fodor B. Nyerges L.: lásd: Szantner F. Oravecz J.: a cáki konglomerátum föld- tani vizsgálata — Geologische Unter- suchung des Cáker Konglomerates. Földt. Közi. 109. pp. 14 — 45., 11 ábra, 10 tábla, ném. R. Oraveczné Scheffer Anna: Pelagikus Crinoidea maradványok a dunántúli triász képződményekből — Pelagic Cri- noids from Triassic sediments of the Transdanubian (W-Hungary). Földt. Közi. 109., 1. pp. 75-100., 1 ábra, 12 tábla, ang. R. Ottlik P.: lásd: Horváth F. PÁLFALVi I. — Rákosi L.: A visontai lignit- telepes összlet növénymaradványai — Uie Pflanzenreste des lignitflözfülHenden Komplexes von Visonta. MAFI Évi Jel. 1977-ről, pp. 47 — 66., 2 ábra, 6 tábla, ném. R. PÁLFY J.: A borszöresöki vízkár vízföld- tani vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, április, pp. 16 — 19., 2 ábra Pantó Gy.: Genetic significance of rare earth elements in the granitoid rocks of Hungary. Acta geol. Ac. Se. hung. 21, 1 — 3., pp. 105 — 113., 3 ábra ,2 táblázat, or. R. PÁPAY L.: Somé features of the oil shale and oil shale kerogen bitumens of Pula (Hungary). Acta Miner. — Petr.XXIV/1. 1979 Papp J. lásd: Mátyás E. Parhsky N. N.— Barsenkov S. N.— Vol- Kov V. A.— Gridnev D. G.— Kuznet- sovs M. V. and L. V. — Pertsev B. P.— Saricheva Y. C.— Varga P.: Tidal Vari- ations of Gravity in the U.S.S.R. Pro- ceeding of the 8th International Sympo- sium on Earth Tides. pp. 561 — 575., 10 táblázat, Bomi, 1979 Partén Yi J.: lásd: Bence G. PÉCSI M., ScHEUER Gy., Szebényi E., Pevzner M. a., Márton P.: Lithologi- cal, Pedological Analysis of the Duna- kömlőd 1977/1 Borebole; in Guide Book . . . pp. 167 — 179., 2 ábra, 1 tábla PÉCSI M.: lásd: Márton P. Peregi Zs.: A Veszprém környéki karni képződmények — Karnische Bildun^en in dér Umgebung von Veszprém. MAFI Évi Jel. 1977-ről, pp. 203—216., 4 ábra,, ném. R. Peregi Zs.: lásd: Detre Cs. Pesty L.: Optische Untersuchung dér un- ter hohen PT-Bedingungen erzeugten Wasserdiffusion in Künstlichem Basalt- glas. KAPG. 1. 11 konf. kiadv. pp. 1 — 2.,^ Miskolc Pesty L.: Optische Untersuchung dér un- ter hohen PT-Bedingunge erzeugten Wasserdiffusion in künstlichem Ande- sitglas und Obsidian. KAPG. 1. 11 Konf. kiadv. pp. 41 — 42. Miskolc Pesty L.: Die optische Bestimmung dér imter hohen PT-Bedingungen erzeugten Diffusionsgeschwindigkeit in Silikatglá- sern. KAPG. 1. 11 konf. kiadv. pp. 52 — 53. Miskolc Pesty L.— Schiller I.: Isszledovanija iszkusztvennüh bazaltovüh sztekljannüh obrazcev rentgenograficseszkim porosko- vüm metodom. KAPG. 1.11 konf. kiadv. pp. 11—14. Miskolc Petrikovics L.: lásd: Nagy G. Pevzner M. A.: lásd: Pécsi M. Pintér Anna — Stomfai R.: Gravitational model calculations — Gravitációs modell- számítások — MofleiiHpoBaHHe fíjifí nrep- nperauHH aHOMajiHH noiiR chrh trwccth. Geof. Közi. XXV. kötet, pp. 5-30., 13 ábra, 5 táblázat Pintér J., Lénárt G., Rischák G.: Phy- sical and Chemical investigation of free bodies in articular osteochondromatosis. Acta Orthop. scand. V50, 1979, pp. 533 — 635., 3 ábra, 1 táblázat, ang. R. Munksgaard, Coponhagen PÓKA T.: Magma chamber changes during the Neogene in the Carpathian Basin. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1979 563 Acta geol. Ac. Sci. hung. 21/1 — 3, pp. 81 — 90., 1 ábra, 1 táblázat, or. R. PÓKA T.: The Carpathian volcanisrn and the XIXth century Hungárián School of j:>etrography. INHIGEO VIII. Symp., pp. 224 — 233., or. R., Münster 1978 PÓLAI Gy.: a bányaföldtani és bányabeli geofizikai munkák szerepe a gázkitörés - veszély elhárításában, a bányabeli fúrá- sos kutatások feladata és lehetősége a mecseki kőszénmedencében. Földt. Közi. 109. pp. 445-448. PosGAY K.: lásd: Árig K. PÖPPL L.; lásd: Szabó Z. Radócz Gy. : Aktuogeológiai megfigyelések (zonációk és tanatocönózis) kubai sziklás tengerpartok mentén — Zonation and thanatocoenosis in the Littoral Zone along the rocky coasts of Guba. MÁFI Évi Jel. 1977-ről. pp. 327 — 342., 20 ábra, ang. R. Raincsák Gy.: lásd: Detre Cs. Raincsáktsté Kosári Zsuzsa, Miiláuy S.: Dér geologische Bau des Szendőer-Gebie- tes (Nordungarn). Ergebnisse dér öster- reichischen Projekte des IGCP bis 1976. Österreichische Akademie des VVissen- schaften Schiftem'eiche dér Erdvvissen- Schaftlichen Komrnissionen. Bd. 3. 1978, pp. 251 — 260., 2 tábla, 1 ábra, ang. R. Springer-Verlag, Wien, New York R-AKONCZai J.: lásd: Szöör Gy. Rákosi L.: A dunántúli-középhegység eocén képződményeinek biozónái paly- nológiai vizsgálatok alapján — Biozones de l’Éocéne de la Montagne Centrale de Transdanubie, basées sur les rescherches palynologiques. MÁFI Évi Jel. 1977- ről, pp. 241 — 256., 3 táblázat, fr. R. R.ákosi L.: lásd: Pái^falvi 1. Rischák G.: lásd: Pintér J. Rónai A.: Az Alföld Földtani Atlasza, Karcag MÁFI, 1979. XIV p -f- 19 t (színes) Rónai Á.: Az Alföld Földtani Atlasza, Hódmezővásárhely, 1979. XIV p 18 t (színes) Rónai Á.: Az Alföld Földtani Atlasza, Szeged, MÁFI, 1979. XI p + 19 t Rónai A.: Fundarnentals of Engineering Geological Maps. Symposium Engin, Geol. Mapping, Newcastle upon Tyne 1979. Bulletin of the International As- sociation of Engineering Geology. No. 19. 1979. pp. 62-68., 18 ábra, fr. R. Rónai A., Szemethy Andrea: Az Alföld kutatás újabb eredményei. Paleoniág- neses vizsgálatok laza üledékeken. MÁFI Évi Jel. 1977-ről. pp. 67 — 83., 5 ábra, ang. R. Rónaki L.: Újabb vízföldtani adatok a pécsi karsztvíz egészségügyi védelméhez. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 30 — 31., 2 ábra Rónaki L.: Egy páh^ázati munka bemuta- tása a geotermikus energiafelhasználás lehetőségeiről (dr. Kassai Miklós, dr. Korim Kálmán, Rónaki László, dr. Szederkényi Tibor: ,, Komplex geodi- namikai termálvízrezervoár modell Bara- nyában’ c., a MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága által 1974-ben kiírt j)ályáza- ton díjazott munkáról). ,,25 év, a Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjának jubileumi évkönyvbe” Pécs, 1977 (megje- lent 1979-ben) pp. 69-84, 3 ábra Rónaki L.: Karsztkutatás a tudományért. Pécsi Műszaki Szemle XXIV. évT. 1979. 4 szám, pp. 23—25., 4 ábra Rumpler ■!.: lásd: Bodoky T. Sablauer E.: Sa varia aquaeductusa (Sa- varia vízellátása és vízbeszerzése az i. u. I — III. században). Hidrológiai Tájékoz- tató, április, pp. 5 — 7., 2 ábra SCHEUER Gy.: A dunai magaspartok mér- nökgeológiai vizsgálata — Ignenieurgeo- logische Untersuchung dér Donau-Hoch- ufer. — Földt. Közi. 109. 2., pp. 230 — 254., 17 ábra, ném. R. ScHEUER Gy.: lásd: Aujeszky G. ScHEUER Gy.: lásd: Pécsi M. Siklósi Lajosné: lásd: Bárdossy Gy. Simon P.: lásd; Erkel A. Soós JÓZSEFNÉ; lásd: K.assai M. Stegena L.: Terrestrial and Space Techni- ques in Earthquake Prediction Rese- arch. (Ed.: A. VoGEL, F. Viehweg and Sohn, Braunschweig) Wiesbaden, 1979: Geothermics and Seismicity in the Pannonian Basin pp. 467 — 471. Stegena L.: Geodynamics of the Panno- nian Basin: Geothermal and Electro- magnetic Aspects. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 21 (9), pp. 251-260. Stegena L.: Geoscientific world mapping: Facts and rcpresentations. World Car- tography, XV. pp. 77 —89. Stegen.a L.: lásd: Horváth F. Stomf.ai R.: lásd; Pintér Ann.a Sz.ABÓ E.: lásd: Fodor B. Sz.ABÓ I. -ViRÁGH Gyuláné; Viszkozimé- teres mérések alkalmazási lehetőségei a talajmechanikai vizsgálatokban. Földt. Kút., XXII. 3., pp. 27 —40. Szabó I. — Keresztl'ri F.; A niintatesten belüli feszültségeloszlás meghatározása közvetlen nyúóvizsgálat esetén. Mélyé- pítéstudományi Szemle, 1979. XXIX. évf. 12., pp. 521 —527. Szabó I.: lásd: Juhász J. Sz.ABÓ J.: Lovver and Middle Jurrasic Gastropods from the Bakony Mts. 564 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet (Hungary) Part I.Euomphalidae(Archae- ogastropoda). Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 71., pp. 15 — 31., 5 ábra, 2 tábla, ang. R. Szabó Z : A magánérc távlati terv végre- hajtása, a mélyfúrásos és a bányabeli kutatás adatainak egybevetése — Exe- cution of the long-tenn manganese őre project: comparison of deep drilling re- sults with the data of underground sur- veying. Eöldt. Közi. 109. pp. 459 — 468., 4 ábra, ang. R. S21ABÓ Z., Bertalan Éva, Pöppl L.: Fém- oxidok viselkedése az ívben, IV. XXII. Magyar Színképelemző Vándorgyűlés elő- adásai, 1979. pp. 39 — 43., 1 ábra, 3 táb- lázat Szádeczky-Kardoss E.: Rendszerelmélet és ciklusszemlélet. A rendszerelmélet al- kalmazásai. Rendszerelmélet mint gon- dolkodási stílus. Neumann János Számi - tógéptudománj’i Társaság. MTESZ. pp. 18-39. Szádeczky-Kardoss E.: Emberi kapcso- latok és földtudomány. ,,Négy évszak” 1979. november Szádecky-Kardoss E.: A békés fejlődés és a komplex természettudományi-társa- dalmi törvények. Tudósok korunkról-3.: Az enyhülés, a leszerelés és a fejlődés irányai, pp. 11 — 28. Szádeczky-Kardoss E.: A gyermek vé- delme és jogai hazánkban — Bevezető. Tudósok korunkról -4. pp. 3 — 5. Szádeczky-Kardoss E.: Tisia és lemeztek- tonika. Földrajzi Közlemények. 1978/4. pp. 305 — 316. Szádeczky-Kardoss E.: Geothermics and Metamorphism in the Mediterranean Type of Plate-Tectonics. Acta Geol. 21/4. pp. 169-195. SzALAY I. — Zelenka T.: a Darnó-vonal jelentősége É-Magj*arország szerkezeti fejlődésében — The Importance of the Darnó Lineament in the Structural De- \elopment of Northern Hungary. Alt. Földt. Szemle 13. füzet, pp. 7 — 31., 5 ábra Sz.ALAY I.: lásd: Bodoky T. SZANTNER F., KnATJER J., KÁROLY Gy., Tóth A., Nyerges L.: Latest results of karst-bauxite-procpecting in Hungary and the geological-geophysical methods applied to prospect different depositional types. Icsoba V. I. Bauxites, pp. 841 — 860., 7 ábra SzENTNER F.: lásd: Fodor B. SzEBÉNYi E.: lásd: Márton P. SzEBÉNYi E.: lásd: Pécsi M. Szederkényi T.: Az MTA 138. Közgyűlése alkalmából tartott tudományos ülésszak 1978. május 11 — 12. A természeti erő- források kutatása és feltárása tárcaszintű főirány keretében végzett fontosabb kutatások, ezek eddigi eredményeinek ismertetése és ezek alapján javaslatok a főirány továbbfejlesztésére. Hozzászólás az első szekció előadásaihoz. MTA. X. Oszt. Közi. 12/— 3. 1979. p. 61. Szederkényi T.: lásd: Ghoneim M. F. SzEiDoviTZ Győzőné— György L.: Vibro- szeiz mérések a hortobágyi néma zóna területén. Magy. Geof. XX. évf. 2 — 3., pp. 100—106., 7 ábra, ang., or. R. SzÉKYNÉ Fux Vilma: Inkey B. Földtani Tudomán5rtörténeti Évkönyv, Magyar- honi Földtani Társulat időszakos kiad- \ ánya, pp. 73 — 78. Széles L.: A Magyar Szénbányászati Tröszt bányaföldtani szolgálatainak szer- vezeti felépítése és a termelést segítő fela- datai. Földt. Közi. 109. pp. 409 — 410. SzEMETHY Andrea: lásd: Rónai A. SzENTAi Gy.: Szén vagyon minősítése egye- di kalkulációval — Valuation of coal reserves by individual calculations. Földt. Közi. 109. pp. 411 — 420., 5 ábra, ang. R. Szilágyi T.: Albitdiabáz és keratofir telér- kőzetek a komlói feketekőszén területé- ről — Albite diabase (keratophyre) dike rocks from the Komló coal deposit. Földt. Közi. 109. pp. 255 — 272., 6 ábra, 4 táblázat, 3 tábla, ang. R. Szolnoki J., Fisch I., RÁcz D.: Methoden und neuere Ergebnisse dér oberfláchön- nahen komplexen Sucharbeiten von Kohlén - wasserstoff lagerst átt en . Petro - geochem. DDR ’79, p. 115, Leipzig 1979 SzöŐR Gy. — Rakonczai J. — Dövényi Z.: A szabadkígj'ósi puszta talajainak vizs- gálata derivatográfiás és infravörös spek- troszkópiás módszerrel. Alföldi Tanulmá- nyok II. pp. 75—99., 1978. 15 ábra, 2 táblázat, ang., or. R. SzöÖR Gy.: Quarter és neogén fosszilia anyag paleobiogeokémiai elemzése ki’o- nológiai, taxonális és fáciestani kiértéke- léssel. Kandidátusi értekezés, 1979. pp. 1 — 121., 73 ábra, 47 táblázat Tóka J.: Gondolatok a bányageológiai tanácskozáshoz. Földt. Közi. 109. pp. 354-356. Tolnay K.: lásd: Fodor B. Tomschey O.: lásd: Dudich E. Tóth Á.: lásd: Szantner F. Tóth K.: lásd: Fodor B. Tóth M.: X-ray variance method to deter- mine the domain size and lattice distor- tion of ground kaolinite samples. X*h Internat. Kaolin Symp. of IGCP Wor- king Group No 23., (Kivonat). — Buda- pest 1979 A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1979 565- Török E.: Kőzetek tartósságának (mállás- sal szemben való ellenállásnak — időálló- ságnak) megítélése és vizsgálati módsze- rei. Ipari nyersanyagok feldolgozási tech- nológiájának földtani kutatási- termelési vonatkozásai című, a Magyarhoni Föld- tani Társulat ifjúsági bizottságának, a MTESZ Borsod megyei csoportja ifjú- sági bizottságával 1977. októberében kö- zösen szervezett szakmai továbbképző tanfolyam anyagából. Nehézipari Mű- szaki Egyetem Bányamérnöki Kar. Mis- kolc — JEgy etem város. Budapest, 1979. pp. 175 — 209., 8 ábra, 2 táblázat VÁGÁS I.: A szegedi árvíz századik évfor- dulóján. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 6-8. Varga P.: Connection between the inner structure and the static deformations of the Earth caused by external forces — A Föld külső erők okozta statikus defor- mációinak kapcsolata a földszerkezettel CBH3b cTaTHMecKHx ge(})opMauHÍí 3eM.nn, BbI3bIBaeMbIX BHeilieHHMH CHRaMH, C CTpoe- HHCM 3eMBH. — Geof. Közi. XXV. kötet, pp. 31 — 38., 5 táblázat Varga P.: Earth Tide. Hungárián I.áG Report fór the General Assembly of lUGG Canberra, Australia, 1979, pp. 27 — 30., Sopron, 1979 Varga P.: Analysis of periodical gravita- tional variations of nonlunisolar origin. Proceedings of the 8th International Symposium on Earth Tides. pp. 499 - 5Ö9., 3 táblázat, 3 ábra, Bonn, 1979 Varga P.: lásd: Boítatz M. Varga P.: lásd: Pariisky N. N. Varga P.: lásd: Venedikov A. Varró T.: A Borsodi Szénbányák bánya- vízvédelmi problémáinak rövid ismer- tetése — Problems of underground water control at the Borsod Coal Álines Enter- prise. Földt. Közi. 109. pp. 421—427., 1 ábra ang. R. Vekedikov a.. Varga P.: Comments on Analysis Results, Working Group 3.3. — Study of the Earth Tides Bulletin No. 2. pp. 2 — 9., Budapest, 1979 Verebélyi K.: lásd: Némedi Varga Z. Verő L.: lásd: Erkel A. ViCziÁN I.: Hozzászólás Benko Ferenc szakkönyvkiadási tervezetéhez. Földt. Közi. 109. pp. 136. ViNCZE J. — Fazekas Via: A mecseki urán- érc ásványtani és paragenetikai kérdé- sei — Mineralogical and paragenetical problems of the Mecsek uránium őre. Földt. Közi. 109. 2., pp. 161-198., 3 ábra, 3 táblázat, 12 tábla, ang. R. ViRÁGH Gyüláíté: lásd: Szabó I. ViRÁGH K.: A mecseki érclelőhely föld- tani, teleptani adottságai és kutatásel- méleti vonatkozásai — The Mecsek őre deposit: geological and economic-gef)lo- gical characteristics and problems of re- levant prospecting theories. Földt. Közi. 109. pp. 366 — 373., 2 ábra, ang. R. Vitális Gy.: A Keszthelyi -hegység, a Bakony és a Balatonfelvidék (Veszprém megye) vízföldtani tömbszelvénye. Ma- gyar Hidrológiai Társaság Országos Ván- dorgyűlés, Keszhely, 1979. május 17 — 18. III. C. 2. pp. 1 — 12., 2 ábra Vitális Gy.: Dr. Bendefy László 1904 — 1977. Hidr. Közi. 59. 2. 57. Vitális Gy.: lásd: Hegyiné Pakó J. Vitális Gy.: lásd: Hegyi-Pakó J. Vitális Gy. -Hegyiné Pakó J.: Metaszo- matikusan dolomitosodott mészkőösszle- tek készletszámításának kérdései — Probleme dér Vorratsberechnung dér ine- tasornatisch dolomitisierten Kalksteiii- gebirge — Problems of the estimation of the reserves of metasomatically dolomi- tized limestone measures — Problemes du calcul des réserves des eouches de calcaire de dolomité métasomatique. Bány. Koh. Lapok — Bányászat, 112. 2. pp. 126 — 131., 12 ábra, 2 táblázat, ang., ném., fr., or. R. Vitális Gy.— Hegyi-Pakó J.: Contribu- tion to the Problem of Metasomatic Dolomit ization. .\cta Geol. Acad. Sci. Hung. XXI. 1 3., 1977. pp. 91-98., 7 ábra, 1 táblázat, or. R. ViTÁLiSNÉ ZiLAHY L.: A víz- és csatornamű vállalatok hidrogeológiai tevékenysége. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 15—16. Vörös A.: Viallithyris gén. n. (Terebratu- lida, Brachiopoda) from the Mediterra- nean Lovver Jurrasic. .\nn. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 70. 1978. pp. 61 — 68., 5 ábra, 1 tábla, ang. R. Vörös A.: lásd: Galácz A. Vörös A.: lásd: Horváth F. Vörös L: lásd: Fodor B. Wagner M.: lásd: Márton P. Wojn.4rovhts L.-né: lásd: Hegyiné P.\k6 .1- Zelenka T. — M.arkó B.: A recski mély- szinti kutatóakna, a vágathaj tós és a megelőző mélyfúrásos kutatás összeha- sonlító tapasztalatai — Comparative results of exploratory shaft-sinking and ttmnel-driving and exploratory deep drilling at the Recsk őre deposit. Földt. Közi. 109. j)j). 469 — 477., 5 ábra, ang. R. Zelenka T.: lásd: Bállá Z. Zelenk.a T.: lásd: Szalay I. 566 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Zenkovics F.: A Bakonyi Bauxitbánya földtajii és bányászati viszonyai — The Bakony Bauxit Mines: Geology and Exploitation. Földt. Közi. 109. pp. 623—527., ang. R. Zentai P.: Chemistry of Rocks and Natu- ral Waters (Suplement). UNESCO Post- graduate Course, 1979. pp. 1 — 104., Budapest Zentai P.: Direct Reading Spectrogeoche- mistry. Proc. XXI. COLL. Spectr. Int., 1979. pp. 110 — 119., 1 ábra, Cambridge UK Zentai T.: Hozzászólás a hazai földtani könyvkiadás programjának kialakítá- sára vonatkozó anyaghoz. Földt. Közi. 109. 1., pp. 133—135. Zentai T.: lásd: Galbáos Z. ZÓLOMY M.: lásd: Fodor B. A szerzők által beküldött anyag alapján összeállította Meisel Jánosné HÍREK, ISMERTETÉSEK Bcszámol(') a pozsonyi Földtani Intézet által rendezett “Perniian of the West Carpathians” című szimpóziumról (1979. VITT. 26^31) A szimpóziumon 24 cseliszlovák geoló- guson kívül 10 más ország 31 geológusa vett részt (közöttük 10 magyar). A négy kirándulási napon bemutatták; 1. A Veporikurn L'uhietová-zónájának fel- sőpermjét a Predajna községtől D-re levő Harnobis-gerincen, a Bystro völgyben és a Predajnianské öelnón; 2. A Fátrikum (== Kriznai takaró) felső- permiét a Besztercebányától E-ra lev'ő Staré Hory és Zelená dolina térségében; 3. A Hronikum (= Stureci takaró) felső- karbonját és permjét az Alacsony Tátra É-i lejtőjén, Nizná Boca, a Holicná- és Ipol- tica-völgy, a Benkovsk^ potok és a Ciern}i' Váh térségében; 4. A Oömörikum palcozóikumát a Szlovák Ercheqíjség E-i részén (a línilcik-völgyben, Závadka környékén és Margecanynál); 5. *4 Rozsni/ó —Zelezníki konglomerátu- mot Rákostól É-ra és a sirki Zráz-hegyen; végül G. *4 Veporikum D-i oldalának felsőkar- bon és penn üledékeit a Sirktől Ny-ra levő Revúcká-völgyben. -4a 1. L’ubietová-zóna felsöpermje két formációra tagolható: a) a közvetlenül a kristályos aljzatra települő, közepén paleo- dacitos piroklasztikumokat is tartalmazó, túlnyomórészt grauwacke-szerü homokkö- vekből á.ló, 700 m összvastagságú brusnói formáció, ill. b) &z ezt fedő és általában durvább szemű, de ciklusos felépítésű, kb. 400 m vastagságú, polimikt verrukánónak is nevezhető predajnnai formáció. Az utób- bit — a rnonomikt jellegükből kiolvasható klímaváltozás alapján — alsótriászba sorol- ható kvarcitok és kvarchomokkövek, majd homokkő- és agyajjpalák, végül középső- triász korúnak tekinthető szürke dolomi- tok és mészkövek fedik. Az ősföldrajzi re- konstrukció ^szerint a felsőperrai formációk egy DNy — ÉK-iből DDNy — ÉÉK-ivé váló tengelyű medencében ülepedtek le. Ezen belül — a fáciesek szemcsemegoszlása sze- rint — a DK-i kristályos hátsággal közvet- lenül érintkező medeneeszegély hegylábi környezetéhez ÉNy-i irányban előbb széles alluviális síkság, majd sekély állóvíz csat- lakozhatott. A brusnói formáció vulkano- klasztitjai a medenceperemi töréseken tá- madt v'ulkáni központokból származhat- tak. Az alpid hegységképződés során a L’ubietová-zóna permje a zöldpala fácies kezdeti fokának megfelelően átalakult. Ad 2. Staré llory migmatitokra települt permje egy Ny— K-i tengelyű antiklinális magjában búvik felszínre, amelynek E-i és D-i szárnyát alsótriász kvarcitok és közép- sőtriász karbonátok alkotják. A pertu mé- hfcbb része a Zelená dolinában bemutatott, fölfelé finomodó ciklusokból összetett, kris- tályospala- és granitoid-kavicsokat is tar- talmazó, lilásvörös színű konglomerátu- mokból, homokkövekből és homokos palák- ból álh A perm magasabb részét a Staré Hory E-i szélén, a Besztercebánya -rózsa- hegyi műút mentén látható, durva- és középszemű grauwackék, ill. finomszemű grauwacke -palák ciklikus váltakozása al- kotja. A homokkövek közti konglomerá- tumlencséket csatornakitöltéseknek s az egész rétegsort folyóvízi lerakódásnak tart- ják. E rétegekből a porm/triász határ közel- ségére utaló palynomorphák kerültek elő. Staré Hory permjét a VozÁR házaspár a l’ubietovái portn szimmetrikus megfelelő- jének véli a Fátrikum mezozoikumával kitöltött ,,medencé”-nek a Tátrikum kris- tályosával érintkező, E-i oldalán. A l’ubie- továi perm erősebb metatnorfózisának okát a vopori kristályos rátolódásában kei’esik, bár ugyanakkor kérdezhető, hogy Staré Hory permje a felette mozgó takarók alatt miért nem alakult át erősebben. De vannak közöttük összetételben különb-ségok is, amelyek a törtnelékanyagot szolgáltató tát- rikumi, ill. veporikutni kristályos tömegek eltérésein kívül arra vezethetők vissza, hogy Staré Hory permjéből a vulkáni tes- tek teljesen hiányzanak. A mélyebb rétegek vörös színének a rétegsor tetején észlelt megszürkülését a csapadék tnennyiségének megnövekedésével magyarázzák. 17 Földtani Közlöny 568 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — í. füzet Ad 3. A növénymai’adv'ányokkal bizo- nyítottan felsőkarbon korú nizná bocai for- mációt a Certovicai vonal választja el a vepori ki’istályos E-i részét fedő Vel’ky Bok-i metamorf mezozóikum neokomjátóí. 500 m vastagságú összlete sötét agyagos és grafitos palák, aleurolitok és grauwackék fölfelé durvuló, ciklikus váltakozásából áll, amelybe 2 m vastag paleodacittufa is tele- pül. Nizná Bocánál a növénymarad ványos stefanien homokkőre apermkorú maluzinai formáció szürkésbarna, durva alajjkonglo- merátumának rá települése is megfigyel- hető. A felsőkarbont a maluzinai formáció- hoz tartozó diabázporfirit-telérek törik át és kontaktizálják. A max. 2200 v’astag maluzinai formáció- nak az alap konglomerátum feletti, bioturbá- ciós, hullámfodros, áramlási barázdás, lilás- vörös agyagpaláit és laposan ferderéteg- zett, gradált, vörös vagy fehéres (arkózás) homokköveit a Holicna-völgy felső része tárja fel. A maluzinai formáció legteljesebb, D — É-i irányban kb. 4,5 km hosszú feltárását — a tholeiites bazalt és andezitlávát, vala- mint számos tufabetelejDÜlés anyagát szol- gáltató két erupciós fázis termékeivel együtt — az Ipoltica-völgyben mutatták be. E ciklikus felépítésű rétegsor felső részé- ben az aleurolitok egyre inkább uralomra jutnak. A rétegsornak az I. és II. erupciós fázis közé eső, középső részében olyan, néhány tucat m vastagságú gipsz- és anhid- rittelepeket is feltártak, amelyek a felszí- nen nem voltak megfigyelhetők. A maluzinai formáció legfelső részének vörös palákkal váltakozó, világosszürke, csilláinos homokkövei, az ezekből kifejlődő, csak a legaljukon csillámos alsótriász kvar- citok és a reájuk következő, ősmaradvá- nyos campili palák és középsőtriász dolo- mitok a Bukovsky potok völgyében látha- tók. A foiTuáció II. erupciós fázisa láv'aöm- léseinek szerkezete, a közbezárt vulkano- klasztitokkal együtt aCierny V áh völgyében . Liptovská Teplickától ÉNy-ra tanulmá- nyozható. Ad 4. Az észak -gömöri szinklinális felső- karbonjának kíizvetlen fekvőjét a flisszei’ű üledékek, valamint vízalatti bázisos vul- káni tennékek váltakozásából álló, kb. 2 km vastagságú rakoveci csoport alkotja. A Hnilcik völgyében, a bindti elágazásnál ennek ofitos szövetű, szpilites diabáza és diabáztufái vannak feltárva. Vozár szerint a rakoveci csoport devon korú, és a breton fázisban metamorfizálódott (bár az ősma- radványok teljes hiánya miatt ez nem álta- lánosan elfogadott álláspont); reá a I)ob- éiná — rudnanyi térségben a wesztfálien B — C felső része durva alapkonglomerá- tummal transzgredál. A Závadka felé vezető úton, a Náfrovo község közelében levő nagy kőfejtőben a polimikt jellegű Bindt— rudnanyii konglo- merátumnak a rakoveci csoport diabázai- ból származó, gyors, partközeli ülepedésű, ennélfogva jól gömbölyített kavicsai tanul- mányozhatók. E konglomerátum fölfelé homokos és grafitos palákba megy át. A závadkai nagy kőfejtő közelében, az út mentén látható, erősen préselt, verru- kánó-szerű felsőpermi alapkonglomerátum mintegy 15 kőzettíjjushoz tartozó kavics- anyagában karbonból származó kavics is található; ez a leülepedését megelőző, epi- i’ogén kiemelkedésre és lepusztulásra enged következtetni. Margecanytól D-re, a Hnilecnek (Gölnic) a Hernádba ömlésénél, az országút bevá- gásában, a Gömörikum és a Veporikum (Cierna hóra) tektonikus érintkezését jelző és U-i irányban 40°-kal dőlő L’ubeník — margecanyi áttolódási felület felett, a ve- pori kristályoson a gömöri felsőkarbon szürke fillit- és homokkőrétegei feküsznek. Margecany Ny-i szomszédságában a felsőkarbonnal tektonikusán érintkező és szemcsézetének megoszlása alapján 5 cik- lusra bontható, állítólagos alsótriász össz- let van feltárva. Ciklusai uralkodóan szür- késvörös színű, homokos és agyagos palák- ból, kevesebb homokkőből állanak, de helyenként pszefitekkel kezdődnek. A psze- fites tagok permi kv^arcporfírkavicsot is tartalmaznak. Vízalatti csuszamlás-nyo- mok, turbidites eredetű osztályozódási ré- tegesség, a finomszemű üledékek bioturbá- ciója, egyes — karbonátos kötőanyagú — rétegek rossz megtartású kagylólenyoma- tai és ostracodái alapján ezt az összletet sekély tengei’parti környezetből származ- tatják, amelyhez egy v'ízfolyásrendszer al- luviuma csatlakozhatott. — A korbesoro- lás jogossága körüli élénk vita során a jelenlev'ők jó része kétségbevonta e szel- vény folyamatosságát, és a kvarcporfírka- vicsokat tartalmazó konglomerátumrétege- ket inkább a permbe utalta. Eszerint csu- pán a szelvény finomszemű vagy karboná- tos rétegei lennének alsótriászba sorolha- tók. Ad 5. A Rozsnyó — zelezníki konglomerá- tum — Rákostól É-ra, az Ostra Skalkán látható feltárásaiban éppúgy, mint minde- nütt másutt — a kambriumi — alsódevon korú gölnici (= porfiroidos) csoportra tele- pül. Ez az északgömöri permmel szemben savanyú vagy intenmedier vulkáni termé- kekben szegény, jobbára szüi’ke színű, erő- sen préselt és szemcsézete alapján két mega - ciklusra tagolható összlet — legalább is az Hírek, ismertetések 569 alján — a gelnicai csoport tönnelékanya- gát tartalmazza, rakoveci kavicsok nélkül. Üledékgyűjtője tehát elkülönült az észak - gömöri perm medencétől. Fácieseinek meg- oszlása egy sekély tengennedence északi partvidékének fluviálisból tengeribe átme- nő környezeti képét engedi sejteni. A kép- ződményből előkerült palynomorphák meg- hatái’ozása még nem fejeződött be; előze- tes megítélésük az alsóperrn és alsótriász között ingadozik. (Az alsótriász kor bizo- nyái’a a fiatalabb és finomabb szemcsézetű, sőt tetején homokos mészkőbetelepüléseket is tartalmazó megacikhis stítniki feltárá- saira vonatkozik.) A rákoSi szelvényben a mélyebb és dur- vább szemű megaciklus aljának 90—100 m vastagságú, tömeges, inekvigramiláriskvarc arenitjeit láttuk, amelyeket világosszürke finom konglomerátimi fed, kavicsanyagá- ban kvarc- és metakvarcit niellett savanyú paleovulkanitokkal és különböző fillit -féle- ségekkel. Efelett oligomikt konglomerátu- mok és homokkövek ciklikus váltakozása következik. Az egész összlet zöldpala fácie- sű alpid metamorfózist szenvedett. Sirk község mellett, a Zráz-hegy aljában a Rozsnyó — zelezníki konglomerátumnak az egykori alluviális törmelékkúpok disztá- lis részéből származtatott része van feltár- va, amely fölfelé finomodó, oligomikt konglomerátumok és homokkö\-ek váltako- zásából áll. Ad 6. A Veporikum JJ-i oldalának Bar- row típusii, zöldjjala fáciesű, alpid meta- morfózist szenví'dett felsőkarbonja fluvio- marin eredetű, szürke színű, bitumenes agyagpalák, aleurolitok és finomsz(*mű homokkövek ciklikus váltakozásából áll. Ennek a stefanien C— B-be való tartozását ])alynomorj)hák rögzítik. Üledékeit helyen- ként (pl. a Krokaxa és Burda közötti útnak a Slatvina alatti szakaszán) az alj)i szerke- zeti irányokkal párhuzamosan behatolt, kréta itlőszaki gránittelérek kontaktizál- ták. A karbonra hézag nélkül rátelepülő, vilá- gosszürke és szürkészöld színű törmelékes összlet permi korára csak a litológiai eltéré- sek alapján lehet következtetni. E ,, permi” összlet et ü felé a L’ubeník — margecanyi vonal folytatása választja el az észak -gö- möri típusii, magnezites karbon idáig nyúló sávjától, mely utóbbi D felől — a Hrádoki vonal mentén, a rakoveci csoport kimara- dásával — közvetlenül a gelnicai (porfiroi- dos) csoporttal érintke^zik. Ezek a Gömöri- kumnak a Veporikumra való áttolódásával kapcsolatos tektonikai bonyodalmak a fe- lelősek azért, hogy a gránitok lepusztulásá- ból származó arkózás homokkövek, kong- lomerátumok és homokos palák váltako- zása (amiből avepori ,,perm” áll), milonito- sodása és palásodása alkalmával jelenté- kenyen át is kristályosodott. * A Ny-i Kárpátok középső része i'íjpaleo- zóikumáról a kirándulásokon nyert képet értékesen egészíti ki az a litofácies-térkép, amelyet a Vozár házaspár Dr. O. Fus^ közreműködésével a felsőkarbon előfordu- lásokról készített. Ez (a kontinentális kifej- lődésűnek vett zempléni karbon kivételé- vel) a Ölíoci takaró és a Veporikiun összes, valamint a Gömörikum számos karbon elő- fordulását az ún. közbülső (fluviális — álló- vízi) fáciesövbe sorolja. Kifejezetten ten- geri üledékeket e térkéjj csak a Gömörikum középső övében tüntet fel. A gömöri kar- bonnak a bükkivel való, feltételezett össze- függéséről pedig VozÁRÉK palinszpasztikus vázlatai tájékoztatnak. A nyugat-kárpáti perm hasznosítható anyagait Dr. J. Ilavsky előadása foglalta össze. Számos kisméretű indikáció mellett azonban csak a Gömörikum gipsz —anhid- rit-, a Tátrikum réz-, a szepességi öv urán — molibdén-. Rákos sztratiform szide- rit-előfordulásai, valamint Rákos higany- impregnációi jelentősebbek. - További előadások : Balogh K.: A bükkhegységi tengeri perm kora. Lützner, 11. (NDK): A közéj)-enr()pai rot- liegend ősföldrajza. Bahr, a. Rischmüller, G. (Ausztria): Az osztrák Közj)onti-Alpok EK-i részé- nek permje. Benek, R. (NDK): A közép-eurój)ai autn- nien vulkánitok geokémiája. Stapf, K. R. G. (NSZK): Nyugat- es Kö- zép-Európa rotliegendjének üledékkép- ződési folyamatai. Horváth F.: A Kárpát-medence lemeztek- tonikája. Kirov, K. N. — Velicskov, D. (Bulgária): A Ny-i Balkán permjének geokémiája. Kozur, H. (NDK): Az autnnien, saxonien és thüringien kifejezések használata és jelentősége. B.\logh Kálmán- 570 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet A Nemzetközi Szedimentológiai Asszociáció I. Európai regionális konferenciája (1980.márc. 26 -29) Az 1952-ben létrehozott Nemzetközi Szedimentológiai Asszociáció 1978-as kong- resszusán felmerült az a gondolat, hogy az évente megrendezésre kerülő Szedimento- lógiai Kongresszusok között célszerű lenne évente, elsősorban a fiatal európai szedi- mentológusok tapasztalatcseréje céljából regionális konferenciákat rendezni. Az akkori határozatnak megfelelően az első ilyen konferencia megrendezését az NSZK, illetve a bochumi Ruhr Egyetem vállalta. A 26 ezer hallgató képzését ellátó egye- tem Szedimentológiai Tanszékének pro- fesszora Hans Füchtbatjbr és munkatár- sai kiválóan előkészítették és rendkívül szervezetten lebonyolították a 4 napos rendezvényt, amelyen 24 országból mint- egy 200 kutató vett részt. A résztvevők a célkitűzésnek megfelelően általában Euró- pából érkeztek, de Ázsiából, Afrikából, Észak és Dél-Amerikából, valamint Auszt- ráliából is voltak vendégek. Nagyobb ré- szük 30 év körüli fiatal szakember volt, de számos idősebb, a szakmában komoly hírnevet szerzett kollega is megjelent és aktívan résztvett a tanácskozás munkájá- ban. A kitűnő szervezést jelzi, hogy a 67 elő- adás rövidített szövegét, a legfontosabb ábrákkal egy 260 oldalas kötet formájában már 3 héttel a konferencia kezdete előtt a résztvevők megkapták. A legújabb kuta- tási eredményekről számotadó kötet a Földtani Intézet könyvtárában megta- lálható. A konferencia K. I. Hsa professzor az LVS elnökének hevezető szavaival kezdő- dött. Ezután, a reggeltől estig szinte meg- szakítás nélkül folyó programban a követ- kező témák szerepeltek: 1. Törmelékes üledékek 1.1. Metodika 1.2. Üledékes szerkezet és szövet 1.3. Üledékképződési környezet 1.4. Tektonofáeies 1.5. Mállás 1.6. Diagenezis 2. Karbonátos üledékek 2.1. Összetétel 2.2. Üledékképződési környezet 3. Evaporit és szilikát üledékek 4. Szerves és szervetlen eredetű üledékes telepek 5. Vulkano-szedimentek Az előadásokkal párhuzamosan poster kiállításra, illetve kőzetbemutatásra is sor került. A konferencia keretében 2 témáról (brecs- csa képződmények, iU. vihar üledékek) kötetlenebb kerekasztal vitát rendeztek, felkért vita vezetőkkel. A konferencia talán legfontosabb ered- ménye a hazai szedimentológia számára az, hogy számos olyan módszer is felvonult, amelyről eddig nem, vagy alig hallottunk, illetve amelyeket rendszeresen nem alkal- mazunk. A jövőbeli előrelépés szempontjából a legfontosabb módszertani tanulságok a következők: 1. A karbonátos szedimentológiában rendkívül széles körben használják a kü- lönböző festési eljárásokat, amelyek nagy- ban fokozzák a szöveti megfigyelések haté- konyságát. Festés nélkül már szinte nincs szöveti vizsgálat. 2. Nagyon gyakori az 0‘* izotópos vizs- gálat alkalmazása nem csupán paleohő- mérséklet mérésre, hanem a képződési kör- nyezet egyéb paramétereinek, illetve a kő- zetalkotó elemek eredetének meghatározá- sára. 3. Mind a törmelékes, mind a karboná- tos kőzetek vizsgálatánál nagyon fontos új módszer a cathodoluminescencia vizsgálat, amely tulajdonképpen az ismert lumines- cencia vizsgálat és a mikroszkópos szövet- vizsgálat összekapcsolását jelenti. Segítsé- gével ínás módszerrel nem látható szöveti és mikrotektonikai jellegek tárulnak fel, de alkalmazható például a homokméretű kvarcszemcsék képződési hőmérsékleté- nek megállapításra, vagy a karbonátszem- csékben a Mg beépülésének kimutatására is. 4. Általánosnak tekinthető a scanning elektrornikroszkóp használata, főleg a kar- bonátoknál, valamint a mikroanalizátor alkalmazása, a diagenetikus elemhelyette- sítések tanulmányozására. 5. Érdekes az egészen fiatal üledékek bio- gén törmelékének azonosítására és ezzel együtt a képződési környezet sótartalmá- nak meghatározására alkalmazott szerves biokémiai eljárás, amely a különböző típu- sú, a szervezetekre jellemző cukormoleku- lák mennyiségi arányának meghatározá- sán alapul. Idősebb fosszilis anyagokra tapasztala- tok még nincsenek. 6. Főleg a recens üledékeknél (Deep Sea Drilling Projekt) a szerkezet tanulmányo- zására általánosan és eredményesen alkal- mazzák a fúrómagok röntgen átvilágítását. 7. Új megvilágításba helyezik a flis genetikát azok a megfigyelések, amelyeket Hírek, ismertetések 571 a Kaliforniai-öböl riftesedő óceáni aljzatán végeztek a DSDP keretében. Itt a turbidit üledékek felhalmozódása kétségtelenül a rift árokhoz kapesolódik. A tapasztalatokat összegezve, az első regionális konferenciát nagyon hasznos- nak, hatékonynak tartom. Fontos lenne a hazai szedimentologusok nagyobb létszá- mú részvétele, mert a szedimentologia te- rén — megítélésem szerint — elmaradá- sunk van, amelyet, tekintettel földtani adottságainkra, minél előbb fel kell szá- molnunk. A következő regionális értekez- let 1981-ben Bolognában, majd 1982-ben Splitben lesz. DB. Haas János Beszámoló 1979. IX. 9 — 14. közt Bukarestl)en tartott 10. Kőolaj Viláííkon^resszusról A kőolajipari szakemberek már régóta szükségét érzik annak, hogy a tudomány és technika haladása terén kieseréljék ta- pasztalataikat, összehangolják a közös ten- nivalókat, az emberiség ellátása érdekében számba vegyék Földünk rendelkezésre álló készleteit, kutatási, termelési és feldolgo- zási lehetőségeit. Evvel a céllal először 1900. au«. 16—28 közt gyűltek össze Párisban, Nemzetközi Kőolaj Kongresszus (Interna- tional Petroleum Congress) címen. Ezen a kongresszuson Ausztria— Magyarország, Egyesült Államok, Japán, Franciaország, Kanada, Nagybritannia, Oroszország és Románia vettek részt. A 2. Nemzetközi Kőolaj Kongresszus 1905-ben Liege városában (Belgium) már három szekcióban foiyt: föld- tani kutatás és termelés, feldolgozás-petrolkémia, végül szállítás-felhasználás. Párhuzamosan kiállítást rendeztek, ahol a tudományos- és műszaki eredményeket mutatták be. A 3. Nemzetközi Kőolaj Kongresszust 1907-ben tar- ioitáíiBukarestben, 19 országból 900 részvevővel. Itt szin- tén három szekció működött, kiállítással egybekötve. Ezt követően a világháború és 26 évi szünet követ- kezett. A nemzetközi kongresszusokon főleg európai államok vettek részt de szükség mutatkozott az egész föld kőolajtermelő és fogyasztó államainak eszme- és informá- ciócseréjére, közös munkatervek kidolgo- zására a haladás érdekében. Ezért elhatá- rozták, hogy ezentúl négy évenkint Világ- kongresszusokat fognak tartani. Az I. Kőolaj Világkongresszust 1933. júl. 5—25 közt Londonban tartották, 23 országból összegyűlt 1250 rész- vevővel. A 2. 1937-ben Párisban 33 országból 1630 kiküldöttel folyt le. Ezután a második világháború és utánna szünet következett. A 3. Világkongresszust Hágában tartották 1951-ben, ahol 40 országból 2753 fő gyűlt össze. A 4. Kőolaj Világkongresszus 1955-ben Rómában volt, 45 országból 3250 részvevővel. Áz 5. New Yorkban 1959-ben volt, 53 országból 5329 fővel. A 6. Frankfurt am Main-han, 1963 évben 7542 rész- vevővel. A 7. Világkongresszus helye Mexikó, ahol 65 ország- ból 4844 kiküldött gyűlt össze. A 8. Kongresszust 1971-ben Moszkvában tartották ahol 60 országból 5286 részvevő jött össze. A 9. kongresszus 1975-ben Tokióban volt, ahol elha- tározták, hogy a következőt Bukarestben rendezik meg. A hágai kongresszuson szervezték meg a Kőolaj Világkongresszusok Állandó Tanácsát (Permanent Council of the World Petroleum Congress) londoni székhellyel amelynek jelenleg 28 országból 80 tagja van, elnöke Wilchelm von Ilsemann (NSZK), magyar tagjai Bán Ákos, Freund Mihály és néhai Vajta László volt. Az Állandó Tanács 20 tagú Végrehajtó Bizottságot vá- lasztott, ezenkívül Tudotnányos Programm Bizottság és Kongresszus Rendező Bizottság működik. Ezekben a bizottságokban a földünk kőolajiparának vezetői, kimagasló tudományos és műszaki szakemberei, államférfiak, miniszterek vesznek részt. A 10. Kőolaj Világkongresszus elnöke \V. von Ilsemann, a német Shell vállalat elnö- ke. Alelnökei: Lewis, a Gulf Oil elnöke, N. A. Malcsev, a Szovjetunió kőolajmi- nisztere, F. N.ancy az iráni Kőolaj Intézet vezetője és A. A. Shunaiber Saud-Arábiá- ból. Ezen a kongresszuson 70 országból 4500 részvevő jelent meg. A megnyitó ünnepélyt 1979. IX. 9-én, vasárnap délután tartották meg a Kong- resszusi Csarnokban. A Kőolaj Világkong- resszus elnökének megnyitó szavai után Nicolae Ceaüsescü, a Román Népköztár- saság elnöke mondott beszédet. Beszédé- ben kitért az energiakrízisre, a fogyasztás nagy növekedésére és az abnormálisán megnőtt kőolajárakra. Beszédét a ,, kőolaj a békéért és az emberiség haladásáért” szavakkal fejezte be, amit már előzőleg a 10. Kongresszus jelszavául választottak. Másnap megkezdődtek a szakelőadások, egyidejűleg három szekcióban, a Kongresz- szusi Csarnokban, az Athéné hangverseny- épületben és a Köztársaság Háza előadó- termében. Az előadások, kérdések és felszólalások bárom nyelven folytak: angolul, franciául és a vendéglátó állam nyelvén, románul. Az előadásokat oroszra is lefordították. Az előadások 8,30'* — 17,45** között foly- tak. A szokásos négy csoportban, minden szekcióban naponta összefoglaló jellegű áitekintő előadásokkal (Review Papers) kezdődött a munka, amelyek a tudományos és technikai ismeretek jelenlegi helyzetét mutatták be. Ilyen előadás tíz volt. Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet 572 Az áttekintő előadások után a keretviták (Panel Discussions) következtek, amelyek keretében különféle időszerű tudományos és technológiai kérdésekkel foglalkoztak. Keretvita összesen 23 témában folyt, min- degyikben 5 előadás szerepelt, tehát összesen 115 előadás hangzott el, amelyeket sok kér- dés és hozzászólás követett. Az előadások harmadik csoportjába a kerekasztal vitákat (Round Table Discus- sions) sorolták, ahol a kötetlenebb megbe- szélésen volt a hangsúly és a világ kőolaj ellátása és szükséglete mellett főleg gazda- sági kérdésekkel foglalkoztak. A kerékasz- tal vitában négy tárgykörben négy-négy előadás szerepelt, összesen tehát 16 elő- adás. Végül az előadások negyedik csoport- jába a speciális tárgyú dolgozatokat (Spe- cial Pepers) sorolták, melyek a legújabb kutatáseredményekkel, elméletekkel, új le- lőhelyekkel, különleges termelési, szállítási, feldolgozási kérdésekkel foglalkoztak, 12 ilyen előadást tartottak. A 10. Kőolaj Világkongresszuson tehát összesen 153 előadás hangzott el, nem em- lítve a kérdéseket, vitát, felszólalásokat. A magyar részvevők 3 előadást tartottak a szállítás, feldolgozás és takarékosság tárgyköréből. Azt, hogy melyik ország hány előadással szerepelt nehéz volna megállapítani, mert voltak közös szerzők is. A Szovjetunió 18 előadással szerepelt, többnyire szerzői munkacsoportok dolgo- zataival. A geológusokat érdeklő eredményeket említem első- sorban. Bizonyos, hogy az egész emberiséget érintő tárgy a világ kőolaj és földgáz készlete a szükséglet nagyszabású növekedése és az a kérdés, hogy meddig elég Földünk kőolajkészlete. Ezekkel a kérdésekkel szerte a világon sokan foglalkoztak és a már leszűrt eredmények kerültek a kongresszus elé. A Föld kőolajkészletére vonatkozó eredményekkel J. D. Moody és M. T. HALBOüTYÍdolgo- zata, a földgázzal A. MEYBRHOFFjmunkája foglalkozott. E vizsgálatok szerint a jelenlegi Ismeret alapján a Föld végső kitermelhető kőolajkészlete 304 milliárd tonna (GT). E számokkal vigyázni kell, mert sokszor félreértést okoz az, hogy az amerikaiak szerint* 1{ GK (gigatonna) nem egy milliárd, hanem 1 billió tonna. Ezía mennyiség magába foglalja az 1975-ig kltermelt!48imiiliárd tonnát, a még meglevő ismert és a jelenleg ismert módszerekkel kitermelhető 115 milliárd tonnát, valamint a ma még felkutatatlan de egykor kitermelhető becsült készletet, ami 141 milliárd tonna. Mindez a mi szokásos elnevezé- seinkkel az alábbi: 1975-ig kitermelt kőolaj 48 mrd tonna A mai módszerekkel kitermelhető is- mert (A -f B) és feltételezett (0,) készlet 115'mrd tonna Reménybeli (C,) és prognosztikus (D) kitermelhető 141 mrd tonna Ezek szerint a most ismert és kitermelhető készle- tekhez (115 mrd t) kb. még egyszer ugyanannyi még'.fel- fedezhető készlet járulhat (141 mrd t), evvel keU az emberiségnek gazdálkodnia. Földünk földgázkészlete A. A. Mayerhofp össze- állítása szerint 64 000 000 millió m’ (a kőolajat kísérő oldott földgáz nélkül) és 9,1 milliárd t liquid gáz, vagyis párlat. Ennek 37%-a a Szovjetúnióban, 27%-a közép- keleten és 36%-a szerte a földön található. Föltételezik, hogy még a jövőben 125 billió m* gáz és 18 mrd t párlat kutatható fel és hogy ezek több mint 50%-a a Szovjet- unió és közép-kelet területén van. A ma ismert földgáz- készletek 50%-a kréta üledékekben, 20% -a permben (nagyrészt a Szovjetunióban), 18%-a triász, jura és neogén üledékekben, 4%-a ordovicium-karbon üledé- kekben, 2,5%-a ópaleozoikumban és 5,5%-a egyéb kőze- tekben van. A szemléltető grafikonok szerint a kőolajtermelés a mai tendencia szerint a 2000. évig eléri az évi 5,5 milliárd tonnát, utána erősen csökken. A becslések szerint vár- ható, hogy a kutatás mérté e nagymértékben megnő, de később az eredményessége csökkeni fog, sőt „drá- maian” megnő a kutatás, amikor az emberiség felfogja, hogy a készletek kimerülőben vannak és a szükséglet nagyobb, mint az ellátás lehetősége. Érdekes volt itt egy szírlai geológus felszólalása, aki arra utalt, hogy az emberiség érdekében a legjobb meg- oldás, ha a meglevő és már berendezett lelőhelyeket művelik. Más energiaforrásra való berendezkedés sokba kerül. Az ismert készletek többsége az arab államokban van, ezért meg kell találni az arab államok gazdasági és politikai problémáinak megoldását. A felszólalásra egyenes válasz nem érkezett, de a konferencia leszögezte, hogy a megoldás a sikeres kutatás, ésszerű felhasználás, és más energiaforrások kifejiesztése iehet, mindegyikre törekedni kell. Ha a jelen irányzatok folytatódnak, néhány év múlva már nagyobb lesz a világ évi termelése, mint az új késztetek évi gyarapodása, vagyis a megtevő készieteket fogjuk fogyasztani. Húsz év múlva a termelés felét ma még ismeretlen felkutatat- lan előfordulásokból kell fedezni. Koordináini keU a ku- tatás meggyorsítását és a „posztolajkorszakba” való át- menetet, mert az 1980-as években már nagyobb lesz a kereslet, mint a termelés. Földünkön mintegy 600 kutatásra alkalmas üledékes medence van. Ezeket 4 kategóriába lehet osztani: inten- zíven megkutatott, mérsékelten megkutatta tott csak rész- ben megkutatott és lényegében megkutatatlan meden- cékre. A még megkutatatlan medencékhez fűződnek a derűlátó vélemények, pl. egyik tanulmány szerint 1978. jan. 1-ig az USA-ban 2 592 000 db. fúrás méiyüit 5 millió km* területen a világ többi részén pedig mindössze 859 000 fúrás méiyüit ie. Az eddig leméiyült fúrások 75% -a, Föidünk remény teijes területeinek kevesebb, mint 7%-án mélyült le, tehát igen sok még a felkutatat- lan terület. De ha számbavesszük a még megkutatatlan és csak részben megkutatott területeket, kitűnik, hogy azok nagyrésze mélyebb tengeri, nagyméiységű vagy hideg égövi, az emberre „eiienséges” területek, ahol a kutatás és termelés sokkal nehezebb és költségesebb. A kérdéshez tartozik az is, hogy a készletszámítások is bizonytalanok. Van olyan becslés, mely ez előadott többszörösét kísérli meg bizonyítani, de vannak keve- sek eredményre jutott becslések is. Szovjet szakemberek szerint az egész Föld készlet- megállapításának egyik nehézsége a fogalmak tisztá- zatlansága és országonkint másféle értelmezése. A készlet kategóriák egységes kidolgozását javasolták. Sok eUent- mondásra mutattak rá ugyanannak a fogalomnak egy- azon országban való használata esetén is, mert nincs egységes és világos definíció. Mindez azt okozza, hogy a Föld egyes területeinek készletbecslés eredményeit nem lehet összegezni és a világ készletének pontos megálla- pítását ez megnehezíti. Néhány előadás foglalkozott a készletbecslések módszereivel és a végső kitermelés mennyiségének meghatározásával, de újat az eddigiek- nél jobbat nem tudtak javasolni, csak az ismert módsze- rek kritikájára tértek ki. Szó volt a szénhidrogének keletkezéséről, vándorlásáról és felhalmoződásáról. Az egyik előadás a delta-képződ- ményekben hozott fel erre példákat, egy másik a mo- deUek és számítógépes megközeUtés lehetőségeit fejte- gette. Nyugatnémet munkacsoport dolgozatában a föld mélyén nagyobb hőnek kitett anyakőzet organikus anya- gának progresszív változásait kísérte nyomon, biogén molekulák termális átalakulása terén új tényeket muta- tott ki az organikus anyag és a kerogén viszonyában. Az USA előadó tárgyalta összefoglalóan a geokémia lehe- Hírek, ismertetések 573 tőségeit és előiialadását a szárazföldi és tengeri szén- hidrogén kutatásban, az eszközök, műszerek fejlődését és alkalmazási lehetőségeit. Végeredményben a kőolajkeletkezés, vándorlás és felhalmozódás kérdésében csak már ismert tények meg- erősítésében és részlet-eredményekben mutatkozik elő- haladás, űj nagy eredmények nincsenek. Az egyik előadás-csoport az ősföldrajzi és űrhajós fel- vételek eredményeinek kőolajkutatásra való felhasználá- sával foglalkozott. A Közel-Kelet kréta üledékeinek ős- földrajzi viszonyait vizsgálták. Más előadás szerint a paleorelief befolyásolja a kőolaj elhelyezkedését, a tele- pek formáját, méretét és típusát. Vizsgálták a fosszilis denudációs felszíneket, ősi völgyeket, eltemetett hegy- ségeket, karsztfelszíneket, szubaerikus lepusztulási felü- leteket, kompakciós szerkezeteket, a homokdűnék, paleodelták, a régi folyómedrek és a szénhidrogén-fel- halmozódások összefüggéseit sokféle példán. Az egyik beszámoló csoport tanulmányozta a különböző földtani viszonyok közötti előfordulások optimális kutatási stra- tégiáját. Javasolja a kutatóterületek zónákra osztását a kőolaj- és földgáz akkumulációt befolyásoló földtani szerkezet szerint, a tároló szerint és a szénhidrogének fázisállapota szerint. Foglalkozott az optimális fúrás- mennyiség megállapításával. Értékes szovjet összefoglalást hallottunk a nem szer- kezeti csapdák kutatási lehetőségeiről, ahol az ősföldrajzi, paleotektonikai, geokémiai és különösen a geofizikai kutatómódszerek lépnek előtérbe. Más beszámoló a föld- történeti tengerszint változások és a kőolajkutatás kap- csolataival foglalkozott, főleg a szeizmikus szelvények értékelése alapján. Az egyik előadás szerint a legkorsze- rűbb kutatási módszer az űr felvételek értékelése, amire a 18 naponkint megismétlődő és többféle hullámhosszal történő NASA felvételek előnyeit taglalták, különösen nehezen hozzáférhető területekre vonatkozóan, a szAmí- tógépes kiértékelés lehetőségének sokféle előnyével. A fel- vételeken felismerhetők az üledékes medencék mélyszer- kezeti vonásai, a regionális és helyi szerkezetek gyűrődé- sek, törések, a sztratigrafiai kontaktu.sok és a lemeztekto- nikával befolyásolt területek valamint a szénhidrogén- tároló medencék közötti kapcsolatok. Meggyőző felvé- teleket és példákat mutattak be Kalifornia, Dél-Amerika és Jáva sziget vidékéről. Az egyik keretvita témája volt a jelenlegi szeizmikvs kutatási technika, a jövő lehetőségei és ennek határai. Sokat foglalkoztak a szeizmikus szelvények litológiai értelmezésének lehetőségével, megállapítva, hogy a szel- vényekben sok információ van a hullámok által átjárt kőzetekről, amelyek egyenlőre akkor értelmezhetők sike- resen, ha a szomszédos területeken fúrások, karottázs- szelvények vannak. A jelenlegi szeizmikus technika elmé- leti és gyakorlati határait és a fejlesztés lehetőségeit vizsgálták bonyolult szerkezetű és változékony felszlnű területeken. Áttekintették a jövő szeizmikus technika finomításának lehetőségeit, amplitúdó vizsgálat terén, a több és jobb adatokat rögzíteni képes telemet rikus technika terén és nemcsak a szerkezeti, hanem rétegtani, litológiai adatok szolgáltatási lehetősége terén is. Érde- kes szovjet előadás foglalkozott a szénhidrogén-kutatás geofizikai direkt-módszereinek lehetőségével és ered- ményességével különböző területeken. Nagy érdeklő lés kísérte az új kutatási területek és fontos.ságuk tárgykörébe sorolt előadásokat. Beszámol- tak a Labrador-tenger kutatásáról és kőolaj lehetőségei- ről, ahol a középsőjura, kréta és harmadidőszaki üledé- kek nagy vastagságúak, jó tárolásra alkalmas rétegeket tartalmaznak és felhalmozódásra alkalmas sasbércek van- nak a kontinensperemeken. Addig háromf földgázelő- fordulást találtak itt, karbon dolomitban, alsókréta fo- lyami homokban illetve paleocén tengeri homokkő- tárolóban. Az átfúrt kőzetek organikus anyagtartalma további jó kutatáseredményt ígér. Beszámoltak az alaskai kőolajkutatásról, ahol egész Észak-Amerika ma ismert legnagyobb kőolajelőfordulása van, Prudhoe Bay területén. A további lehetőségek meg- állapítására igen nagy kutatómunka folyik, mostoha viszonyok között, amit az USA Földtani Intézete (Geolo- gical Survey) vezet. Három nagyszerkezeti elemén, a Barrow Arch, a Colvill süllyedék és délen a Brooks hegy- ség-láncok közötti medencékben kutatnak. Főleg a kréta üledékeket és a Prudhoe Bay olajmezőhöz hasonló sztra- tigrafiai csapdákat tartják reményteljesnek. Egy szovjet munkacsoport beszámolt a Kelet-Szibé' riai-tábla kutatási eredményeiről és lehetőségeiről. Itt különösen két provincia látszik reményteljesnek, az egyik a Léna-Tunguzka-medence, melyben antiklinális és szin- klinális vonulatokat ismertek meg, a kutatásra alkalmas üledék rifei, kambriumi, a szinklinálisokban ordovicium, szilur is. A tárolóközet; homokkő és kavernás karboná- tok. Eddig már több földgáz és kondenzátum-telepet, kis paraffintartalmú könnyű köolajelőfordulást kutattak fel. A másik terület a Chatanga-Viljui-medence, ahol főleg a perm-mezozoi üledék reményteljes, de 5 km mély- ségben kambriumi mészkőszirtek is alkalmasak a kuta- tásra. Itt is többföldgázés kondenzátum-telepet taltáltak már és még igen nagy lehetőségekkel számolnak. Spanyol kutatók beszámoltak a Nyugat-Földközi- tenger kutatásáról, ahol az Ebró folyó deltáján 1970-ben fedeztek fel viszonylag nem nagy, de gazdaságos kőolaj- előfordulást, mezozóos karbonát kőzetekben, miocén zárórétegek alatt. Végül venezuelai kutatásokról volt szó, ahol a kon- tinentális párkány sekélytengerében 50 000 km szeizmi- kus szelvényt értékeltek. Az egyik holland összefoglaló előadás a fúrástechnika fejlődéséről számolt be, a szárazföldeken egyre nagyobb mélységekbe és a tengereken egyre mélyebb vizekben fúrnak, nehéz feladatokat oldanak meg. Forradalmi újí- tá.snak, új találmánynak nevezte a „flexodrill" rendszert, mely az eddigi fúrási módszereknél biztonságosabb és gazdaságosabb. Sokat foglalkoztatta a Világkongresszust az emberre ellenséges területek kutatása és az ottani termelés, mert mind nagyobb mértékben kell ezekre berendezkedni. A nagyon mély vízben való fúrás lehetőségeit foglalta össze az egyik előadás, a tájföldi Andamin-tengerben, a Vörös-tengerben és a Ilél-Atlanti-óceánban nyert ta- pasztalatok alapján, ahol 790—1219 m (2C00— 4000 láb) mély vízben fúrtak és ahol a magas hullámok, erős fel- színalatti tengeráramlások és kedvezőtlen tengerfenék- viszonyok nehezítették a munkát. Más előadások a hajó- ról mélj'ülő fúrásokról számoltak he, 300 in 1200 m és 3000 m vízmélységekben . Az egyik érdekes előadás a Beaufort-tengeri fúrásokról számolt be, az északi sark- körtől 350 mérföldre északra, ahol a fúrási lehetőség júliustól október közepéig tart. Eddig 11 fúrás mélyült, kedvező eredménnyel. Végül az Észak-Szibériában folyó fúrásokról és termelési lehetőségekről számolt be egy munkacsoport, ahol igen nehezek az életkörülmények, az éghajbiti és szállítási viszonyok. Az emberre ellenséges területek kőolaj- és földgázter- rneléséröl az erre való berendezkedés lehetőségeiről külön szólt az előadások egy csoportja. Az alaskai Prudhoe Bay olajmező termelésre való berendezése a szállítás megoldása 10 évet vett igénybe, miközben elkészült a trans-alaska vezeték, olyan terepen, ahol az állandó talajjég 000 m vastag. Olyan ne ézségek merültek fel, amelyek az előző kísérleteknél nem jelentkeztek, ezeket meg kellett oldani a gyakorlati munka közben. Beszámoltak a jéghegyekkel elárasztott tengereken való termelésre berendezkedés lehetőségeiről. A Labra- dor-tengerben a kútfejszerelvényeket a tengerfenékbe mélyített aknákban helyezik el, ahol lehetőleg a legmé- lyebh jéghegy sem roncsolja el. Minden felszíni termelési berendezés, olajtároló tankállomás, szivatty telep gyor- san elmozdítható és visszaállítható, hogy elkerülhesse a jégheggyel való összeütközést. Észak-Kanadában a kon- tinens-párkányon félmillió négyzetmérföld reményteljes kutatóterületet borít a vastag sarki jégtakaró, rendkívüli hideget és óriási távolságokat kell a szállításnak leküz- denie. Ezek I hetőségeit tárgyalták az előadások. Érdekes előadás számolt be az északi-tengeri óriási Frigg-mező termelési és szállítási nehézségeiről és leküz- désükről. Az egyik előadás a 10 000 m-es ultramély fúrások béléscsövezési programmjának tapasztalatairól szólt. Ezek a minket közvetlenül nem érintő kérdések szá- munkra is érdekesek, képet adnak a jövő kőolajellátás óriási megoldandó kérdé.seiről, kollégáink küzdelmeiről és hogy mily „végtelen a tér, mely munkára hív.” Több előadás foglalkozott a termelés növelésének lehe- tőségével, kedvezőtlen tárolókőzet, nagy viszkozitású kőolajok, vagy nagy mélység, mély tengervíz esetében. Szintén több előadás foglalkozott a karottázsmérés és a tárolókőzet értékelésének módszereiről, az oldalfal- 574 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet mintavétel fejlödéséríl, a S7,ámítÓKépes kiértékelésről, a rétegazonosltás kérdéseiről bonyolult viszonyok mellett és a fúrási geofizika várható fejlődéséről. Kitűnt, hogy a fúrólyuk-geofizika módszerei rohamos fejlődésben van- nak, ami elsősorban a számítógépes kiértékelésnek kö- szönhető. Több dolgozat foglalkozott a végső kUermelés foko- zásának kérdéseivel, a szállítás új eredményeivel és a kömyezetvédelemtnel. Ezek közt hangzott el az egyik magyar előadás, Uno.4r P. és Vlr.íGH A. a csővezeték szállítás automatikus központi ellenőrzéséről. A feldol- gozást tárgyaló előadások közt a nem-szénhidrogén tar- talmú földgázokról egy román előadás ismertette az Alföld keleti részén és az Erdélyi-medencében előforduló földgázok tulajdonságait és alkatrészeinek származására vonatkozó feltételezéseket. A CO,-, N,- és HjS-tartalom eredetét magmás folyamatokhoz kapcsolja, a He, CO, Ar-t radioaktív folyamatokra, a N,-, O,- és Ar-tartalom más részét atmoszférikus eredetre vezeti vissza. Geológusoktól távolabb álló előadások voltak a föld- gáz oseppfolyósítása, kenőolajgyártás, műanyaggyártás, értékesítés kérdéseiben. Ezek közt is volt magyar előadás: Vajt.v L. — N.AOY S. a kőolajfeldolgozás energiatakarékos- ságáról adtak elő, melyben a brigádmozgaloraról, a taka- rékosság emberi tényezőiről beszéltek. A Világkongresz- szus napilapjai a román kiadású „10. Cougre.ss Daily News” és különösen az amerikai „The Oil Daily, Special World Petroleum Congress Edition” elismeréssel emlé- keztek meg előadásukról. A kerekasztal viták közt érdeke.sek voltak a világ kőolaj szükséglete és ellátása tárgykörébe tartozó előadá- sok, mennyi kőolajra lesz szükség és hogy lehet erről gondoskodni. Számba vették a kutatásra alkalmas terü- leteket is, ezek közt érdekesek az amerikaiak Kínában való kutatásra vonatkozó tárgyalásai. 1978 elején Kíná- ban járt a Chevron Oil Field Research és más vállalatok szakértő csoportja, a KELLER-delegáció, hogy felmérje a kíuai kutatási lehetőségeket. Sok tárgyalás és tanulmá- nyozás után megállapodtak abban, hogy Honkongtól É-ra és D-re az amerikaiak 1981-ig tengeri felderítő szeiz- mikus méréseket végeznek. világ ellátása érdekében nagyon fontos lenne a takarékosság. Az egyik előadás szerint pl. a NASA éjjeli űrhajós-felvételein látható, hogy óriási földgázmennyisé- gek égnek el fáklyákon világszerte. Szó volt a munkavédelemről, amely terén egy nyugat- német előadás szerint „a dolgozókat meg lehet ölni túlzó védelemmel." Vita folyt az emberi munkaerővel való gazdálkodásról is. A speciális témájú előadások közt érdekes volt a Pó- síkságon 1973-ban feltárt ultramély Malossa gázkonden- zátum lelőliely földtani szelvényének, telepviszonyainak és termelésének ismertetése. Ez ma Európa legmélyebb termelő területe és a világon is a harmadik. Tárolóközete alsókréta fehér Maiolika mészkő, maim tűzköves mészkő, liász dolomit és felsőtriász dolomit, 5196-s 5830 m mély- ségben. A telepnyomás 1054,6 kg/cm^ de a telephőmér- séklet csak 155 0“. 1979-ben már 9 fúrás termel gázt, a 10. most mélyül. Nagyjelentőségű termelési kísérletek folytak az is- mert Athabaskka (All)erta, Kanada) aszfalthomok érté- kesítésére, mely a világ kőolajkészletének tekintélyes részét kb. 80 milliárd tonnát tartalmaz. Most felület- aktív és flotációs módszer együttes alkalmazásával úgy látszik, sikerül a homok és kőolaj gazdaságos elkülöní- tése. Érdekes előadás volt Orönland keleti kontinentális párkányán folyó kutatásokról, amely 40—60 km széles, 400 m-ig la.ssan mélyülő sáv. Az üledékek: devon régi vörös homokkő, karbon és alsóperm molassz jellegű kő- zet, triász tengeri homokkövek és evaporitok, jura-kréta törmelékes üledékek. Az olajkutatás szempontjából leg- fontosabb a norvég-grönlandi tenger megnyílásával az eocéntől napjainkig képződött 9 km vastag üledéksor (tholeitos bazaltokkal). Egy „speciális” dolgozat a tárolókőzetben levő kőolaj és az anyakőzet geokémiai korrelációjának újabb lehe- tőségével foglalkozott, amire az organikus anyag mole- kuláris szerkezetét használták fel. Végül német előadók foglalkoztak a kőolajnak táplál- kozás céljaira való felhasználásával. A protein mikro- biológiai szintézisével takarmány-élesztőt és protein- vitamin koncentrációt állítanak elő a németek és a Szovjetunió, ahol 12 000 t/év kapacitású kísérleti üzem létesült. Angliában Billinghamban, és Romániában van- nak még ilyen üzemek. A 10. Kőolaj' Világkongresszuson tar- tott előadások anyagát a London — New- Yorki Heyden kiadóvállalat fogja megje- lentetni 1980-ban, 6 kötetben „Proceedings of the lO-th World Petroleum Congress” címen. Az ára 460 dollár. A kongresszus idején könyvkiállítást is rendeztek, amin a kőolajipar tudományos és technológiai eredményeit tartalmazó irodalmat mutatták be, 15 országból. A szaklapok általában különszámot jelentet- tek meg a Világkongresszus tiszteletére, ögyes országok brossúrákban ismertették kőolajiparukat, sok könyvismertetés és katalógus volt kapható. Magyarország csak két könyvvel szerepelt, egy angolnyelvű csövezetékszállítási és egy orosz nyelven írt másodlagos termelési szakkönyvvel. Mint a bevezetőben láttuk, régi hagyo- mány, hogy a kongresszusokat Világkiállí- tás kíséri ahol a tudományos és technikai újdonságokat mutatják be. Ezt most az USA -bán Tulsa városban rendezték meg, amit 60 államból 40 000 érdeklődő láto- gatott meg. Többek között bemutattak egy kőszenet szállító csővezeték-szakaszt, melyben 3/4 inch (= 19 mm) átmé- rőjű darabokban víz szállítja a szenet, 1 355 mérföldre a Powder River-medencé- ből (Wyoming állam) egy Mississippi kikö- tőig. 1983 ra fog elkészülni. A ,, Tudomány csarnokában” bemutatják pl. a másodla- gos és harmadlagos kőolajtermelés legú- jabb vívmányait és a geológusok részére tanulságos, ,,ahol a kőolaj található” (Wehre Oil is Faund) című kiállítást, amely a tárolókőzeteket és a földtani szerkezetek, telepek modelljének sokaságát mutatja be szerte a világból, ahol csak kőolaj talál- ható. Volt pl. helikopter kiállítás is, mint a kőolajipar egyik legfontosabb szállító - eszköze, a tengereken és nehezen megkö- zelíthető területeken. És még számtalan sokminden volt látható, amit mi csak a prospektusokból tudhattunk meg. Némi pótlásul Bukarestben 12 műszaki filmet mutattak be, technikai eljárásokról, újdonságokról, mint a tengeri kutatás, Szibéria kőolaja, alaskai kőolaj, ahol Indo- nézia kőolaját termelik, Ekofiski történet (a nagy tengeri kitörésről), az alaskai cső- vezeték stb. A világkongresszus után még 11 tanul- mányutat rendeztek, Erdélybe és Románia különböző részeibe, valamint Sztambulba, Kievbe, Athénbe és Bécsbe. Magyar kikül- döttek ezeken nem vettek részt. A 10. Kőolaj Világkongresszus eredmé- nyeinek összefoglalásaként a világ kőolaj- Hírek, ismertetések 575 szakemberei megállapodtak abban, hogy Földünk lakosságának kőolajjal való ellá- tása érdekében növelni kell a kutatás volu- menét, és a telepek végső kitermelését, racio- nalizálni kell a kőolaj és földgáz jelhasz- nálását és igyekezni kell új, nem szénhidro- gén energiaforrások feltárására. Többen annak adtak kifejezést, hogy amíg az emberi elme normálisan működik, addig a jövőben is képes lesz megoldani az emberiség problémáit. A 10. Kőolaj Világkongresszus záróülé- sén, 1979. szept. 14-én az elnökség bejelen- tette, hogy az Állandó Bizottság szept. 13-i ülésén elhatározta, hogy all. Világkong- resszust 1983. aug. 27. és szept. 1-közt Londonban rendezik meg. Lonclon 20 000 embert tud vendégül látni, 80 légi-vonala stb. van. Nagybritannia 53 millió tonna kőolaj és 38 mill. tonna földgáz termelő ország (1978-évi adat), fejlett kőolajiparral rendelkezik. A kongresszus után tanulrnány- utakat terveznek Skóciába, Nor\ égiába, az Északi-tengerre, Wallesbe és Anglia külön- böző vidékeire. A záróülés után a l’allas Athéné szál- lóban tartott álló fogadással ért véget a kongresszus. Dr. Körössy László K13GA ]iiz()ttságok Meetingje ]h-ez(wicán A Kárpát — Balkán Földtani Asszociáció Magmás — Metamorf és Tektonikai Bizott- sága 1 980. június 6 — 9. között a jugoszláviai Brezovicán (Sar-fennsík) együttes ütést tar- tott. Az ülésen Magyarországot dr. Körössy László, a KBGA Tektonikai Bizottságának tagja, hazai elnöke és SzÉKYNÉ Dr. Fux Vilma a Magmás — Metamorf Bizottság ko- ordinátora, hazai elnöke képviselte. Az ülés tárgya a Brezovica környéki ul- trabázitok és a kontaktuson kialakult me- tamorf összlet zónáinak bemutatása, kap- csolatos kérdések és a Kárpát — Balkán — Dinarid terület készülő új 1 ; 500 000 mé- retarányú tektonikai térképe jelmagyará- zatának megvitatása \ olt. Brezovica környékéne'k bemutatásán kí- vül több előadás hangzott el a terület föld- tani felépítéséről (Karovic) Jugoszlávia ofiolitos képződményeiről (K.'Vramata, Ci- Ric), a Keleti-Kárpátok (Doi.enko), a Ke- leti-Alpok (Tollmann) szubdukciós fejlő- déséről. SzÉKYNÉ h"ux Vilma előadásában a * .Turcsák Tibor és l’op.v Flis.abeta: Besturi de dinosaurieni in bauxitele tőségéhez tartozó Brusturi-204 bauxitlencse elővájá- sa közben három csigolyára bukkantak. Ezeket a bánya geológus- és mérnök-szak- emberei eljuttatták a nagyváradi múzeum- ba. A haladéktalanul megkezdett leletmen- tés során a bauxitból kb. 2000 db ( !) cson- tot iszapoltak ki. Ezek csigolyák, (főleg csigolyatestek) metapodiumok és ujjpercek magyarországi ,, of iolitos” jellegű kőzeteket ismertette. V. .Mednetich bemutatta a Duna-völgyi államok 1 : 1 000 000 méretarányéi, osztrák geológusok által készített élj fölíltani térké- pét. Á KBGA terület lij tektonikai térképe jelmagyarázatának csehszlo\-éik jav^aslatát M.aChel koordinátor terjesztette elő. Az elő- terjesztést élénk \ ita köthette. Körössy Léiszló a Magyar Tektonikai Bizottság munkéijéiréil számolt be. A továbbiakban hazai kéjiviselőink \ ál- latták, hogy a .Magyar Tektonikai Bizott- ság a jövő é\'i bukaresti KBG.\ Kongresz- szusra elkészíti a Pannon-medence alap- hegységi térképe előzetes makettjét tek- tonikai egységek formájában. A KBGA Magmás — .\Ietamort Bizottság pedig a folyó évi november hónapban Debrecenben tar- tandó bizottsági munkaértekezleten meg- v'itatja és véglegesen kidolgozza az élj tekto- nikai térkép széunéira a magmás képződmé- nyekre vonatkozé) jelmagyarázatot. SzÉKYNÉ Fux V. * < tört'dékei. A szerzők előzetes meghatáro- ziisa szerint mintegy a leletek fele egy Tvleo- snnridd ( Mesosuchia) tengeri hüllőre utal, a többiek jórészt a széirazföldi Therojiodák Coelurosauridae csaléidját képviselik. Xé- hány csont esetleg az Örníthopoda eso[)ort Iguanodontidae családjába sorolhat('). A csontok összehalmozott, allochton helyzet- ben vannak, de nem koptatottak. Feltehe- tőleg partközeiben, esetleg időszakos lagú- nában halmozódtak össze a tengeri és szá- razlölfli hüllőknek a víz mozgása éiltal leg- könnyebben elszállíthaté) (legkisebb) csont- jai, a barrémi tengerelöntést megelőzően, bauxitos üledékben. A részletes feldolgozás folyamatban van. A szerzők javasolják a lelőhely védetté nyilvéinítását. 576 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Nagy érdeklődéssel várjuk az újabb köz- leményeket. Db. Jánossy Dénes Larsen, G. — Chilingar, G. V. (szerk.): Diagenesis in Sediments and Sedimentary Rocks (Az üledékek diagenezise és üledé- kes kőzetek) 579 oldal, Elsevier Kiadó, Amsterdam — Oxford — New York 1979. A hasonló témájú munkákból már jól ismert dán és egyesült államokbeli szerző- páros szerkesztésében és közreműködésé- vel, továbbá három -három észak -amerikai és nyugat-német, valamint egy svéd és munkahelye szerint jelenleg szaúd-arábiai, egyébként kanadai szerzővel írt munka, nagy jelentőségű a szedimentológiai kuta- tásban. A szerkesztőpáros 1967-ben az Elsevier: Fejlődés a szedimentológiában (Developments in Sedimentology) soro- zat 8. köteteként hasonló témakörű köny- vet már jelentetett meg. A most közrea- dott munka a két kötetre tervezett munka első kötete. A szerkesztők a bevezetőben hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi munka az első kiadás óta eltelt időszak diagenezisre vonatkozó új eredményeit is tartalmazza. Az első fejezetet a szerkesztők írták. Ez az üledékes kőzetek diagenezise fogalmának a pontos meghatározásával és a diagene- tikus szakaszok kijelölésével foglalkozik. A második fejezetet, amely a homokkö- vek diagenezisét tárgyalja, az egyesült ál- lamokbeli Dapples, E. C. írta. Ebben a szerző kitér a litifikáeió és a cementáció fogalmának a meghatározására, a homok elsődleges összetételének (szemcse és mát- ri.x arányának) a diagenezisben játszott szerepére, majd a különböző homokkövek- nek az egyes diagenetikus szakaszban tör- ténő változásait tárgyalja. Mint a legtöbb fejezet, a végén ez is a homokkövek diage- nezisével kapcsolatos szómagyarázatot és irodalomjegyzéket tartalmaz. A harmadik fejezet szintén Dapples, E. C. munkája. Ez a kovával, mint a diagene- zis kötőanyagával, illetve mint a folyamat közvetítőjével foglalkozik. A negyedik fejezet az üledék, pl. a planktonok, cukor- és aminosavainak ko- rai diagenezisét tárgyalja. Ezt a — Fekete- tenger üledékeinek kutatójaként is jól ismert — Hamburgi Egyetem Földtani- Őslénytani Tanszékének professzora, Db- GENS, E. T. és a svéd Mopper, K. írta. Az ötödik fejezet, amely a szén (szénü- lés) diagenezisét tárgyalja, két nyugat- német kutató, Teichmulleb, M. és Teich- MÜLLER, R. munkája. A fejezet a nyomás, a hőméi’séklet és az idő függvényében a tőzegképződéstől az antracit kialakulásáig tartó időszak diagenetikus, ill. geokémiai átalakulásait ismerteti. Végül a szenesedés és a mobilis anyagok okozta (gáz vagy nyersolaj) bitumenosodására tér ki. A hatodik fejezet a legterjedelmesebb és a karbonátüledék diagenezisével és a mész- kövek epigenezisével (vagy katagenezisé- vel) foglalkozik. Ezt az észak -amerikai Chilingar, G. V.— Bissel, H. J. és a kana- dai WOLP, K. H. írta. A fejezet kitér a kompakcióra, a litifikációra, ezen belül a fizikokémiai kicsapódásra, a bakteriális folyamatokra és a bomlásra, az alga cemen- tációra. Részletezi a korráziót, a korróziót, az oldódást, a decementációt és a bomlást (disintegráció). Ismerteti a rekristalizációt és a szemcsenövekedés folyamatát, az üle- déken belüli kitől tőd ést és a belső üledék - képződést, a kalciumkarbonát típusok morfológiáját és genetikáját, a nem karbo- nátos kitöltést, a szövet, a szerkezet és a diagenezis összefüggéseit, a paragenezist, a diagenezis és a mészkövek osztályozását, a karbonátkonkréciók kialakulását a dia- genezis során. Végül az első kiadás óta megismert jelentősebb recens karbonátki- fejlődéseket írja le. A hetedik fejezetet, az előző fejezet szerzői és az egyesült államokbeli Zenger, D. H. írta. Ez a dolomitokra és a dolomito- sodásra vonatkozó ismereteket összegezi. Tárgyalja az elsődleges dolomitokat, a dolomitosodás kémiáját, a diagenetikus dolomitosodás szedimentológiáját és kőzet- tanát, a diagenetikus és epigenetikus dolo- mitosodást, végül a dedolomitosodást. A könyv olyan alapvető munka, amely az üledék diagenezisével foglalkozók szá- mára nélkülözhetetlen. Az igen magas szín- vonalon megírt munkának talán egyetlen kisebb hiányosságára, lehet a figyelmet fel- hívni. A fejezetcímeknél többet tartalma- zó, jól áttekinthető tartalomjegyzék a könyv gyorsabb áttekintését és megisme- rését segítené. DR. Molnár Bél.4. Fairbridge, R. W. — Bourgeois, J. ed.: The Encyclopedia of Sedimentology, Ency- clopedia of Earth Sciences Series, Volume VI. (A szedimentológia enciklopédiája, A földtudományok sorozatának enciklopé- diája VI. kötet) — Dowden, Hutchinson and Ross, Inc. Stroudsburg Pennsylvania, 1978. p. 901. A 24 kötetre tervezett földtudományi enciklopédia 6. köteteként a Columbiai Egyetem Földtani Tanszékének pro fesz - gzora és a Wisconsini Egyetem Földtani és Geofizikai Tanszékének munkatársa szerkesztésében jelent meg ,,A szedimen- tológiai enciklopédia” c. munka. Hírek, ismertetések 577 A könyv összeállításában 20 országból 193 közreműködő vett részt. Az olvasó alapvető, összegező és igen fontos munkát ismer meg. A szerkesztők a bevezetőben hangsú- lyozzák, hogy a Föld felületének több, mint 75% -át borító üledékes kőzetekkel foglalkozó szedimentológia tudománya az utóbbi tíz évben tartalmában és új neve- zéktanában erősen kiszélesedett. Számta- lan speciális szedimentológiai munka je- lent meg. Mindez szükségessé tette a szedimentológiára vonatkozó legújabb is- meretek enciklopédikus összefoglalását. A könyv az anyagot alfabetikus sor- rendben nem szótár, hanem igen tömören, kézikönyvszerűen tárgyalja. Mindegyik címszó alatt alapvető információkat és olyan összegzést ad, amely a fogalmak ismertetése utáni legfontosabb irodalom felsorolásával együtt lehetőséget biztosít a további részletesebb tájékozódásra. Az enciklopédia a legújabb és legfontosabb eredményeket szerzőjükkel együtt ismer- teti. A közismert kőzetek keletkezési és áta- lakulási folyamatainak leírásán túl a ha- tárterületek alapismereteinek leírására is kitér. Foglalkozik a biosztratinómiával, a szén diagenezisével, a folyási rendszerek- kel, az üledék interszticiális vízével, a marsi üledékképződéssel, az üledékes fosz- fátokkal, az üledék radioaktivitásával és paleomágnesességével, az üledékes fáciesek- kel és a lemeztektonikával, valamint a bitumenes homokkal. A könyv igen nagy értéke gazdag ábra- és táblázatanyaga. Az utóbbi évtizedek- ben, esetleg különböző nyelveken megje- lent összes, közismert és a szedimentológiá- ban sokszor idézett alapvető összefoglaló ábra megtalálható benne. Az enciklopédia végén a kívánt té:nák keresésében bő tárgymutató segít. A könyv az anyagot úgy tárgyalja, hogy azt a gyakorlati élet céljainak a meg- valósítását is messzemenően figyelembe veszi. így olyan fontos szedimentológiai munkát mutatunk be, amelynek beszerzé- sét minden üledékes kőzettel foglalkozó intézménynek és vállalatnak messzeme- nően javasolni tudjuk. A könyvet a szedimentológuson kívül az olaj- és széngeológus, a talaj tanos, a hid- rogeológus és a határterületen dolgozó más szakemberek is jól használhatják. A könyv sajnos az időben feladott ren- delés ellenére is, megjelenése után csak két naptári évvel jutott el hozzánk. Az 1980. évi ára (65 $) 2316— Ft. DR. Molnár Béla B. A, OyniH, H. H. XiirapoB: SKcnepnivieHT- aJiHaa nerpoJiorHR rjiyŐHHHoro MarHaxHS.Ma (HagaTejibTBO „HayKa“ MocKsa 1978. p. 176.) A belső tartalmához képest egyszerű kiállítású könyvben a szerzők a mélységi magmatizmus kísérleti kőzettanának igen fontos tématerületét tárgyalják. A könyv három fejezetből és egy össze- foglalóból áll. Az első fejezet a felső-köpeny anyagára vonatkozó ismereteket foglalja össze, és a felső -köpeny anyagában lezajló átalaku- lásokkal foglalkozik. Ez utóbbi részben igen részletes tárgyalását találjuk a szer- pentin átalakulási folyamatainak. A második fejezet igen tekintélyes memiyiségű saját, illetve más szerzőktől származó kísérleti anyagot foglal össze a bazaltmagmák eredetéről. Ebben a rész- ben igen részletes anyagot találunk a kü- lönböző tholeitek kialakulására. A harmadik fejezet a bazaltmaginák ma- gas nyomáson mutatott fizikai -kémiai sa- játságaiv-al foglalkozik, és ilyen alapon vizsgálja a bazaltmagma átalakulásának folyamatát, a bázikus, illetve savanyú tar- tomány irányába. Az összefoglalásban a szerzők a könyv- ben ismertetettek alapján állítják össze az óceáni, illetve a kontinentális területek felső-köpenyének szerkezetét. Összegezve, a mű egy igen jelentős, kor- szerű alkotás, amely kőzettannal foglal- kozó, v'agy a tárgy iránt érdeklődő szak- emberek számára ajánlható. DR. Egerer Frigyes Tissot, B. B. — Welte, D. H.: Petroleum Formation and üccurrence — A New Approach to Oil and Gas Exploration. (A kőolaj keletkezése és előfordulása — A kőolaj és földgáz kutatás új útjai) 1978 Springer Verlag 538 p. Bernard Tissot professzor (Ecole Na- tionale Superieure du Petrole (Rueil) és Dietrich Welte professzor (Kernfor- schímgsanlage Jülich GmbH, Institut für Erdői und Organische Geochemie) közel 25 éves ipari és tudományos tevékenységük eredményét foglalják össze kézikönyvük- ben. A téma jellegének, a szerzők szalunai hátterének megfelelően a könyv 5 részéből 4 geokémiai jellegű. Az első rész a szerves üledék keletkezésének és felhalmozódásá- nak szabályszerűségeivel foglalkozik, kü- lön-külön fejezetben tárgyalva a szerves szén körforgását, a bioszféra fejlődéstörté- netét, a jelenkori tengeri és édesvízi fácie- 578 Földtani Közlöny JIO. kötet, 3—4. füzet sek biológiai produktivitását, a biomassza kémiai összetételét valamint a szerves anyag felhalmozódás és az üledékes folya- matok kölcsönhatását. A második rész az üledékes medencék- ben felhalmozódó szervesanyag további sorsával foglalkozik. Az első fejezet tárgya a kőzettéválás sokat vitatott folyamatai, amelyen belül — az angolszász szedimen- tológiai iskolának megfelelően — elkülöní- tik a diagenezis, a katagenezis és a metage- nezis fokozatát. A diagenezis lezárulásával a kőzet szervesanyagtartalma csaknem kizárólag kerogénből áll. A katagenezis folyamatainak hajtóereje a fokozatosan növekvő hőmérséklet, amelynek eredmé- nye a kerogén degradációja és a szénhidro- gének kialakulása. A metagenezis jelenti a betemetődött szervesanyag fejlődésének utolsó fázisát, amely ,,monomineralikus” szerv'es kőzeteket, (metán ill. antracit) eredményez. Az ezt követő 7 fejezet terje- delmében (163 oldal) és mondanivalóját is tekintve a könyv súlyponti része: végig kíséri a szervesanyag lebomlás és átalaku- lás folyamatát a betemetődéstől a kőolaj és kőszén keletkezésig. Külön fejezetet szen- tehiek az olajpaláknak, amelyet természe- tes úton ,,diisított” anyakőzetnek tekinte- nek. A harmadik részben az elsődleges és má- sodlagos migráció folyamatát elemzik rö- vid teleptani résszel kiegészítve. Figyelemre méltó megállapítás, hogy az elsődleges migrációt elkülönült szénhidro- gén fázis formájában tartják a legvalószí- nűbbnek, az anyakőzet kis pórusai kifej- tette kapilláris ellenhatást, a keletkezett szénhidi'ogének spontán rétegrepesztő ha- tása révén vélik eliminálhatónak. A má- sodlagos migráció témakörében is otthono- san mozogva a hagyományos alapelveket — felhajtóerő — kapilláris nyomás ellen- tétjét — követve értelmezik a jelensége- ket. A negyedik rész a kőolajok kémiai osz- tályozásával foglalkozva kitér a kőolajösz- szetétel és a geológiai környezet kapcsola- tára: elkülöníthetők a tengeri és nem ten- geri fáciesekből, a törmelékes és karboná- tos fáciesekből eredő szervesanyag szárma- zékok, a hőtörténet különböző fázisai és a bomlási folyamatok is szigorúan a geoló- giai környezet meghatározta módon men- nek végbe. Az ötödik rész az elméleti megállapítások gyakorlati alkalmazásának bemutatása. Az anyakőzet azonosítást — amelyben az optikai és vegyi módszereket egymást kiegészítő eljárásokként értelmezik — és a kőolajnak az azt generáló anyakőzettel való párba állítását taglaló rövid fejezetek mellett újszerű, áttekintő- és részletező- geokémiai előkutatási metodológiát állíta- nak össze (3. fejezet) kiegészítve azt a geo- kémiai medence -elemzés matematikai mo- dellezésével (4. fejezet), amely kitűnő ala- pot szolgáltat a prognosztikus szénhidro- gén vagyonok meghatározásához. A könyv nyelvezete világos, megfogal- mazásai egyértelműek, a nem angol anya- nyelvűek számára is viszonylag könnyen érthető. A széles témakört felölelő anyag tagolása világos, a tájékozódást valameny- nyi fejezet végén rövid összefoglaló, az egyes részek végén pedig részletes bibliog- ráfia egészíti ki. A 243 — többnyire vona- las — ábra jól illusztrálja a főbb megálla- pításokat. Talán az egyetlen hiányérzetet a kissé egyhangú tipográfia kelti: a szö- veges részben kurzívval emelnek ki egy- egy főbb gondolatot, de ezt is csak ritkán alkalmazzák. Végelemzésben igen értékes összefoglaló műnek kell tekintenünk a francia— német szerzőpáros könyvét, amely bizonyos, hogy hosszú ideig alapvető forrásul szolgál a kőolajkutatásban érdekelt geológusoknak, geokémikusoknak . DR. Bérczi IstvAn E. N. Tiratsoo: Natural Gas — A fuel fór the future? (Földgáz — A jövő energiája?) 360 oldal, 8 db 4 színnyomású térkép, 37 diagram és 180 táblázat. Scientific Press- Ltd. Beaconsfield, Nagy-Britannia, 1979. Tiratsoo professzor nagysikerű kézi- könyvei sorában (Principles of Petroleum Geology; Introduction to Petroleum Geo- logy; Oiífields of the World) ez az az első, amely 3-ik kiadásban lát napvilágot (1967 és 1972 után). A második kiadás óta eltelt 7 év új ismeretanyagainak és új kutatási eredményeinek feldolgozása, beépítése je- lentősen átformálta a könyv arculatát, tartalmát. Geológus lévén érthető, hogy a szerző fegyelmezett szerkezetű könyvében a geológiai szempontok előtérbe kerülnek, így az első 109 oldalt kitöltő 3 fejezet sorra veszi a földgáz előfordulási szabályszerű- ségeit, eredetét, felhalmozási és migrációs törvényszerűségeit. E rövid elméleti rész- ben a legfrissebb irodalmi — elsősorban geokémiai és tárolókőzettani — publiká- ciók feldolgozásával a legújabb keletkezési és migrációs elméletekkel is megismerteti az olvasót. A könyv fő része logikusan fejezetekbe csoportosítva (Nyugat-Európa, Nagy- Bri- tannia, Kelet-Európa és Szovjetunió, Kö- zel-Kelet és Afrika, Kelet-Azsia és Auszt- rál-Ázsia, Kanada és Latin Amerika, Hirek, ismertetések 579- USA) ismerteti az egyes országok főbb telepeit, a vagyonok és a termelés alakulá- sát, az országok energiaigényét és a földgáz részesedését ebben. A jelentősebb földgáz- termelők és fogyasztók esetében a fonto- sabb szállítási szerződésekről is szó esik. A II. fejezet a felszíni termelő berende- zések, a szállítási és tárolási kapacitások felmérését tartalmazza. Közel 30 oldalon foglalkozik (LNG) cseppfolyósított földgázzal, amely rövid idő alatt forradalmasította a gáztecbnoló- giát és felhasználását. Ismerteti az LNG fizikai tulajdonságait, felhasználási lehető- ségeit, a cseppfolyósító üzemek technoló- giai folyamatait, tárolási és szállítási prob- lémáit, különös tekintettel a tankhajókkal történő szállításra és az árviszonyok ala- kulására. Az utolsó két fejezet a világ készletek alakulását (13. fejezet) és a jövőbeli föld- gáz források alakulását vizsgálja a hagyo- mányos földgáztelepekre, a nem-hagyo- mányos tárolórendszerekre (túlnyomásos gázos-víz tárolók, kis áteresztőképességű telepek; sarkvidékek fagyott földgázkin- cse, mocsárgáz), valamint az alternatív forrásokra (biógáz, palagáz). Végelemzéshen a kitűnő könyv egya- ránt hasznos, forgatható geológusok, olaj- mérnökök és gazdasági szakemberek szá- mára. DR. Bérczi István R. C. Selley: Ancient Sedimentary Envi- ronments. (A földtörténeti múlt üledékes fáciesei) 278 old. Cornell University Press, 1978. (Második kiadás) Selley professzor tekintélyes egyetemi karrier (Imperial College. London), vala- mint líbiai és északi tengeri olajipari ta- pasztalatai alapján második kiadásban je- lenteti meg nagysikerű könyvét. A szerény külső (278 oldal, kemény papír fedő) elle- nére tulajdonképpen minden lényeges is- meretanyagot tartalmaz, amit egy gya- korló olajgeológusnak ismernie kell a tá- rolókőzettani és teleptani problémák üle- dékföldtani megvilágításához. A nyitó és záró fejezet módszertani és filozófikus hangvételű megállapításai kö- zött 10 fejezet foglalkozik a különböző leülepedés! környezetekkel; folyóvízi, eo- likus, tavidelta üledékek, törmelékes part- vonalak, kevert törmelékes -karbonátos par- tok üledékei, self üledékek, zátonyüledé- kek, flis és turbiditek, mélytengeri üledé- kek. Az egyes fejezetek felépítése egységes, a fácies rövid ismertetését egy-egy jelen- kori és múltbeli példa ismertetése, az illető fáciestípus gazdasági jelentősége, végezetül a fácies fúrásban való felismer- hetőség szempontjából fontos ismérveinek leírása követi. A könyv tárgyalási stílusát és a szerző mértéktartsát dicséri, hogy jiem esik kísértéshe és nem akar egy vagy két diva- tos vizsgálati módszer ,, uszályába kerülni” és nyomatékosan figyelmeztet az - olaj- geológiákban oly fontos — komplex meg- közelítési mód hasznosságára. összefoglalva: a könyv nagyon jó segéd- eszköz gyakorló olajgeológusoknak az üle- dékes kőzettan témakörével mélyeblien most ismerkedni kívánó szakemljereknek. DR. Bérczi István TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1980 január— március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 3. Elnökségi ülés Elnök :Dank Viktor Tárgy: Az MSZMP XII. kongresszusá- nak anyaga és az ezzel kapcsolatos MTESZ — Társulati feladatok Résztvevők száma: 3 fő Január 7. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök:VicziÁN István Hidasi János: A VIII. Csehszlovák Agyagásványtani- és Kőzettani Konferen- cia (Teplice, 1979. október hó) Földváki Mária: A X. Kaolin Szimpó- zium szlovákiai kirándulása (1979. szep- tember hó) Vita: VÍ9zián I., Hidasi J., Juhász Z., Kocsárdy E. Résztvevők száma: 13 fő Január 9. őslénytan -Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Kovács Sándor: A triász Conodonta- sztratigráfia jelenlegi állása Kecskeméti Tibor: A XVI. Európai Mikropaleontológiai Kollokvium (Jugosz- lávia, 1979. szeptember hó) Vita: Kecskeméti T., Balogh K., Ko- vács S., Monostori M. Résztvevők száma: 24 fő Január 14. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János Kürthy Zoltánnb— Farkas László: Az aluminit termikus vizsgálata és elemi cellájának meghatározása pordiffrakciós módszerrel BaIíOO Anna: A hazai termálkutak kivá- lási termékeinek mineralógiai és geokémiai vizsgálata Vita: Bárdossy Gy., Tóth Á., Kiss J., Bidló G., Sztrókay K., Bognár L., Kaazap A., Kürthy Zné, Balog A. Résztvevők száma: 33 fő Január 16. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőbössy László Bállá Zoltán: Földtani alapok a Kár- pát-medence fejlődéstörténetének lemez- tektonikai rekonstrukciójához — I. Neo- gén Pogácsás György — Pébó Csaba: Kau- kázusi képek Vita: Mészáros J., Brezsnyánszky K., Horváth F., MüUer P., Haas J., Kőrössy L., BaUa Z. Résztvevők száma: 68 fő Január 21. Mémökgeológia- Építésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend: 1. Tájékoztató az előző ülés határozatainak végrehajtásáról, 2. Az 1979. évi tevékenység értékelése, 3. „In situ” vita nap előkészítése, 4. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 7 fő Január 21. Mérnökgeológia-ÉpUés földtani Szakosztály előadóülése közös rendezésben a Magyar Agrártudományi Esésűiét Talaj- tani Társasága Talajkémiái Szakosztályával és a Magyar Kémikusok Egyesülete Termo- analitikai Szakcsoportjával Elnök: Juhász József Bidló Gábor: Néhány közel felszínmoz- gás anyagának ásványtani vizsgálata Vita: Paál T., Fodor Tné., Vitális Gy., Juhász J., Bidló G. Résztvevők száma: 13 fő Január 22. Geológus Szakkör Hidasi János: A középiskolában tanult földtani ismeretek megbeszélése Résztvevők száma: 10 fő Január 28. Gazdaságföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Barabás Antal: Szüárd ásványi nyers- anyagok kategórizálásának elvei Társulati ügyek 581 Bohn Péter: Görögország és Törökország gazdaságföldtana Résztvevők száma: 19 fő Január 28. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Aílodiatoris Irma Napirend: 1. Nemzetközi Geológiai Kongresszus, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 11 fő Január 28. Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Tárgy: Az 1980. évi munkaterv Résztvevők száma: 8 fő Január 29. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: Varga Imrémé Bánhegyi István: Baktériumos szén- kéntelenítési vizsgálatok Résztvevők száma: 11 fő Február 1. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Az 1980. évi közgyűlés, 2. Nemzetközi Geológiai Világkongresszus, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő Február 4. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Viozián István Juhász Zoltán: Vízgőzadszorpció agyag- ásványok felületén Vita: Szántó F., Gábor Pné, Lenkei M., Juhász Z. Résztvevők száma: 18 fő Február 6. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: KŐRÖSSY László Mindszenty Andrea: A laterit éskarszt bauxitok közötti különbségek és némely kutatási következményük Varga Gyula: Vulkanológiai újdonságok Vita: Bárdossy Gy., Komlóssy Gy., Reich L., Vörös I., Kőrössy L., Mindszenty A. Résztvevők száma: 42 fő Február 11. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János Örkényiné Bondor Lívia— Vinozéné SzEBERÉNYi Helga: Ritka plagioklász- összenövések magyarországi andezitekből Pesty László: Nagy pt-tartományú víz természetes és mesterséges vulkáni üvegek- ben folyó geokémiai migrációjának kísérleti vizsgálata (I. rész) Vita: Póka T., Sztrókay K., Gatter I., Pordán S., Pesty L. Résztvevők száma: 23 fő Február 12. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend: 1. URBENVITA’80 II. — konferencia, 2. „In situ” ankét, 3. ,, Buda- pest mérnökgeológiai térképezése” ankét, 4. Intergeotechnika — nemzetközi rendez- vény, 5. Mérnökgeológiai Szemle, 6. A Nemzetközi Mérnökgeológiai Egyesülés Ma- gyar Nemzeti Bizottsága és a Szakosztály együttműködési tervezete, 7. i^Egyéb ügyek. Résztvevők száma: 8 fő Február 13. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Hajós Márta: Magyarországi neogén diatomák rétegtani korrelációja SüTŐNÉ SzENTAi MÁRIA: Szervesvázú mikroplankton együttesek elterjedése a pannóniai rétegek partszegélyi fácieseiben Vita: Bartkó L., Báldi T., Nagymarosy A., Kecskeméti T., Hajós M., Sütőné Szentai M. Résztvevők száma: 23 fő Febrwir 18. Földtani Közlöny szerkesztőbi- zottságának ülése Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 5 fő Február 18. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Csiky Gábor Tárgy: A Tudománytörténeti Évkönyv szerkesztése Résztvevők száma: 6 fő Február IS. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Bogsch László Barátosi József: Emlékezés a Szabó József Geológiai Technikumról Résztvevők száma: 38 fő Február 19. Geológus Szakkör Hidasi János: A földtani kutatás mód- szerei Résztvevők száma: 19 fő Február 22. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló a MTESZ Or- szágos Elnökségének januári üléséről, 2. Az 1980. évi nagyrendezvények, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 57 fő 582 Földtani Közlöny 110. kötet, 3 — 4. füzet Február 25. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály előadóülése közös rendezésben a Közlekedéstudományi Egyesülettel Elnök: Juhász József Gáspár László: Kő- és kavicsbánya- meddők hasznosítása az iitépítésben Ács Péter: Talajok alkalmassága autó- pálya földművekre Résztvevők száma: 28 fő Február 26. őslénytnn-fíétegtani Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Napirend: 1. Beszámoló az utolsó veze- tőségi ülés óta eltelt időszakról, 2. Az 1980. évi munkaterv', 3 Egyéb ügyek Résztvevők száma: 8 fő Március 4. Geológus Szakkör Látogatás az ELTE ásványgyűjtemé- nyében Hidasi János vezetésével. Résztvevők száma: 22 fő 3Iárcius 5. Általános Földtani Szakosztály előadóülése közös rendezésben az Öslénytan- Fétegtani Szakosztállyal Elnök: Körössy László Baxogh Kálmán— Kovács Sándor — Oravecz Jánosné — Szabó Imre— Végh SÁNDORNÉ: A Déli Alpok triásza (Beszá- moló az IGCP 4. sz. projectjének égisze alatt rendezett szimpóziumról) Vita: Jámbor Á., Oravecz J., Végh Sné, Szabó I., Kovács S. Résztvevők száma: 32 fő ÍMárcius 10. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János CsiLL.AG János — PÁRKÁNYI István: A recski ritkaelem -készlet becslési problémái Pesty László: Nagy pt-tartományú víz természetes és mesterséges v'ulkáni üve- gekben folyó geokémiai migrációjának kí- sérleti vizsgálatain, rész) Nagy Béla: Üj ásványok a „vvehrlit” ásványos összetételében (bejelentés) Vita: Nagy B., I’óka T., Pantó Gy., László T., Sztrókay K., Kiss J., Embey- Isztin A., Székyné Fux V., Csillag J., Pesty L. Résztvevők száma: 34 fő Március 12. Közgyűlés Elnök: Dank Viktor (A közgyűlés elnöki megnyitója és a főtitkári beszámoló szöv'ege a füzet elején található.) A közgyűlésen Ifjúsági Díj ki- tüntetésben részesült G áttér István. Résztvevők száma: 150 fő Március 15. Geológus Szakkör Tanulmányút Gántra Hidasi János ve- zetésével Résztvevők száma: 7 fő Március 17. Tiulománytörténeti Szakosztály- vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Az 1980. második félévi program, 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 9 fő Március 17. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Allodiatoris Irma Papp Péter: Szemléletbeli változások a magyar földtani monográfiákban Bidló Gábor: Schmidt Sándor életműve Varga Gyula: 100 éve született id. Noszky Jenő Résztvevők száma: 13 fő Március 18. Geológus Szakkör Hid.^si János: Beszélgetés a geológus munkájáról Résztvevők száma: 20 fő Március 19. őslénytan-fíétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Császár Géza— Haas János: Áttekintés a hazai és nemzetközi rétegtan helyzetéről Knauer József: Kiegészítés a Nemzet- közi Rétegtani Lexikon Magyarország kö- tete 2. kiadásának egyes szócikkeihez (beje- lentés) Vita: Báldi T., Jámbor Á., Kecskeméti T., Knauer J., Szemethy A., Császár G., Haas J. Résztvevők száma: 24 fő Március 21. Ásványgyűjték Klubja Dr. Kovács György elektromérnök ,, To- pázok az ásván ygyűjteniényben” címmel filmvetítéssel egybekötött szakmai előadást tartott, s bemutatta az érdeklődők számá- ra ásványgyűjteménye egy részét Március 24. Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály megbeszélése Elnök: Juhász József Tárgy: Urbenvita’80 konferencia előké- szítése Résztvevők száma: 8 fő Március 24. Mérnökgeológia-Epitésföldtani Szakosztály előadóülése közös rendezésben a Magyar Geofizikusok Egyesületével Elnök: Juhász József Gili László — Koch György — Kovács Béla— Nagy Zoltán: Mérnökszeizmikus mé- rések céljára szolgáló digitális összegző be- rendezés Artz József: Alépítménykárt okozó kó- boráramok kimérése FülÖp József: Termofizikai üregkimu- tatás Társulati ügyek 583 Ferenczy László: Geofizikai mérések ■öregek kimutatására Résztvevők száma: 35 fő Március 25. Szénkőzettani Munkabizottság ülése Elnök: Varga Imrénk Arató JAnosné: A mecseki szenek oxidáltságának a technológiai sajátságokra gyakorolt hatása Résztv'evők száma: 10 fő Március 31. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése a szakosztály alapításának 20. évfordulója alkalmából SzÉKYNÉ Fux Vilma: Elnöki megnyitó Klibijrszkyné Voql Mária: Az agyag- ásványok meghatározását szolgáló műsze- res vizsgálatok fejlődése az eltelt 20 évben Varjú Gyula: Az agyagásványkutatás gyakorlati eredményei az elmúlt két évti- zedben Résztvevők száma: 27 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1980 január - március havi ülésszakán elhangzott előadások Január lő. Előadóülés a Szegedi Akadémiai Bizottság Földtudományi Szakbizottsága, a Magyar Agrártudományi Egyesület Gsongrád Megyei Szervezete és a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetével közös rendezésben. Elnök: Zentay Tibor Mátyás Ernő: Modern korunk új ásvá- nyi nyersanyagai a természetes zeolitok Az előadás utáni kötetlen beszélgetés során nyolc konkrét zeolit-felhasználási megállapodás született. Résztvevők száma: 64 fő Január 2S. Klubnap a Magyar Agrártudo- mányi Egyesület Gsongrád Megyei Szerve- zetével közös rendezésben Elnök: Kiss Lajos Prettenhoffer Imre: Futóhomok-tala- jok javítása helyben kitermelhető javító anyagokkal Az élénk vitában 16 fő vett részt. Résztvevők száma: 26 fő Február 19. Klubnap Elnök: Grasselly Gyula Hámor Géza: Földtani élménybeszá- moló amerikai kőrútról Résztvevők száma: 35 fő Március IS. Előadóülés Elnök: Székyné Fux Vilma Kurucz Béla: Beszámoló a Kárpát- Balkán Asszociáció III. triász kollokviumá- ról (Románia) Vita: Szederkényi T., Székyné Fux V., Kurucz B., Lakatos T. Résztvevők száma: 34 fő IVIagyarhoni Földtani Társulat Budapesti Területi Szervezete 1980 január- március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 23. Előadóülés Elnök: Zelenka Tibor Balla Zoltán: A tengeri üledékes kőze- tek vörös színének genetikai jelentősége Vita: Vető I., Kovács S., Haas J., Bihari D., Konda J., Zelenka T., Balla Z. Résztvevők száma: 31 fő Február 27. Előadóülés Elnök: Zelenka Tibor JÁMBOR Áron: A magyarországi bazalt- vulkánok olajpalája Solti Gábor: A várpalotai olajpala Fehérvári Antal — Barlai József: A dunántúli olajpalák komplex hasznosítási lehetőségei Vita: Varga Gy., Földessy J., Zelenka T., Erdélyi M., Barabás A., Kókay J., Jámbor A., Solti G., Fehérvári A. Résztvevők száma: 31 fő Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1980 január- március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 29. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Somogy! György— Vincze János: A nyomdetektoros radiográfiás módszer a geokémiai kutatásban SziLÁGYiTibor: Lamprofiros telérkőzetek a Komló 1 73. sz. kutatófúrásban (bejelentés) Vita: Hadobás B., Misota L., Vincze J., Barabás A., Honig Gy., Szilágyi T. Résztvevők száma: 38 fő 18 Földrajzi Közlemények 584 Földtani Közlöny 110. kötet, 3—4. füzet Február 26. Előadóülés a Magyar Kémiku- sok Egyesülete Pécsi Csoportja és a Pécsi Akadémiai Bizottság III. sz. Szakbizottság ,, Ritkafémek kémiája” és Földtani Munka- bizottságaival közös rendezésben Elnök: CsővÁKi Mihály Pantó György— Nagy Géza: Az elek- tromikroszonda alkalmazása anyagvizsgá- latoknál Vita: Hadobás B., Szabó D., Nagy G., Stocker L., Dudich E., Gyurkó I., Virágh K., Csővári M., Hornyák L., Lovasné Pánczél É., Trombitás Gy. Résztvevők száma: 62 fő Február 27. Előadóülés az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Mecseki Csoportjával és a Mecseki Szénbányák Liász Klubjával közös rendezésben Elnök: Radó Aladár Kálmán Endre: A Máza-Dél— Váralja- Déli előfordulás komplex hasznosítása Vita: Pordán S., Major G., Szirtes L., Kiss Nagy J., Kovácsy Z., Pólai Gy., Vass I., Végh J., Tiszai L., Sütő L., Kassai M., Hódosi S., Mach P., Kovács E., Kálmán E., Radó A. Résztvevők száma: 47 fő Március 13. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Majoros György: A Magyar-közép- hegységi perm ősföldrajzi kérdései Vita: Weber B., Majoros Gy., Kassai M., Barabás A., Kovács Mné, Barabásné Stuhl Á. Résztvevők száma; 21 fő Március 20. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Kassai Miklós: A dél -dunántúli M = = 1 : 100 000-es új térképsorozat bemu- tatása Wéber Béla: A Mecsekalja-árok neogén és paleogén rétegeiről Vita: Fazekas V., Barabás A., Pordán S., Virágh K., Kassai M., Bóna J., Kovács E., Wéber B. Résztvevők száma: 27 fő Március 28. Előadóülés ,, Baranya megye újabb feltárt hévizkútjai és a hévizek komp- lex hasznosítása” témakörben közös rende- zésben a Magyar Hidrológiai Társaság Ba- ranya Megyei Területi Szervezetével Vitaindító előadást tartott és a vitát vezette: Kassai Miklós WÉBER Béla: Termálvízkutatásra és — termelésre perspektivikus területek Bara- nya megyében Vass Béla: A hévíz rétegekbe történő visszasajtolása Tarcsay Imre: A hévizek mezőgazda- sági hasznosítása Vita: Szlabóczky P., Várnai T., Wéber B., Pordán S., Kassai M., Ötvös K., Vass B., Koch L., Lukács E. Résztvevők száma: 34 fő Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete 1980 január— március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 31. Klubnap Elnök: Juhász András Hámor Géza: Beszámoló a CMNS VII. Kongresszusáról (Athén) Résztvevők száma: 31 fő Február 28. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. A , .Borsodi Műszaki He- tek” programja, 2. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 6 fő Február 28. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Mátyás Ernő: A jövő ásványi nyersa- nyaga: a természetes aleunit Seres Lászlóké: Mátra hegységi agyag- ásványok genetikai-morfológiai vizsgálata Vita: Pentelényi L., Mátyás E., Seres Lné Résztvevők száma: 43 fő Március 27. Előadóülés Elnök: Juhász András Böcker Tivadar: Csapadékvizek szeny- nyezettségi vizsgálata Elsholtz László: Bükk hegységi forrás- vizek kémiai vizsgálata Vita: Borbély S., Hegedűs F., Bárso- nyos J., Hamos J., Várszegi S., Böcker T. Résztvevők száma: 22 fő Társulati ügyek 585 A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete 1980 január— március havi ülésszakán elhangzott előadások Február 6. Előadóülés, Veszprém Elnök: Szabó Elemér Dtjdich Endre: Anyagvizsgálati adatok egy mali bauxitelőfordulásról Majoros György: A Dunántúli-közép- begység permi ősföldrajza J. Edelényi Emőke: A halimbai bauxit számítógépes minőségvizsgálatának értel- mezése Vita: Vörös I., Szabó E., Dudich E., J. Edelényi E., Majoros Gy., Méray K., Brokés F., Erdélyi T., Posgay K. Résztvevők száma: 29 fő Február 21. Előadóülés, Veszprém Elnök: Szantnee Ferenc Báedossy György: Tájékoztató az UNESCO-IGCP trivandrumi (India) late- rit szemináriumáról BArdossy György: Az ősföldrajz és a globális tektonika szerepe a bauxitképző- désben Mészáros József: 8 km-es neogén víz- szintes eltolódás a Bakony Ny-i részén és szerepe a nyersanyagkutatásban Vita: Komlóssy Gy., Molnár P., Szant- ner F., Mindszenty A., Szabó E., Török K., Bárdossy Gy., Bognár L., Mészáros J., Posgay K., Erdélyi T., Tóth K. Résztvevők száma: 61 Március’ 28. Vezetőségi ülés. Balatonalmádi Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Elnöki megnyitó, az 1979. évi jutalmazások ismertetése, 2. Titkári beszámoló, 3. A f. évi beszámoló ülés idő- pontja ésl^programja, 4. A II— III. negyed- évi terv pontosítása, 6. Javaslat nívódíj alapítására, 6. A tervezett közép- és észak- dunántúli építőipari nyersanyag ankét programjának kidolgozása, 7. Igényfelmé- rés az esetleges bolgár tanulmányútra, 8. A Fejér megyei MTESZ összekötő megbízása Résztvevők száma: 9 18* A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója ^ Műszaki szerkesztő: Marton Andor A kézirat nyomdába érkezett: 1980. VI. 10. — Terjedelem: 24,15 (A/5) iv 80.8458 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát’György < TARTALOMJEGYZÉK — COREP>KAHHE — CONTENU (1980) lÉIlTEKEZÉSEK — HAVMHblE CTATbM — MÉMOIKES Dk. liilDi T.: A korai Paratethys törWnete — The early History of the Paratethys 456—472 BAldiné dk. Beke MAria: A Börzsöny hegységi andezit fekvőjében taiáiható üledékek nannoplanktonja — — The nannoplankton of the Oligocene-Miocene sediments and erlying the Börzsöny Mts. (Northern Hun- gary) andesites 169—179 BtocziNÉ Makk Anikó: Szilvágyi (DNy-Magyarország) triász-jura mikrobiofáciesek — Triassic to Jurassic mlcrobiofacies of Szilvágy, southwestem Hungary 90—103 Dk. Csiky G.: Az MFT Földtani Tudománytörténeti Napja 1— 2 Dr. Csiky G.: Colloquium on the History of Geology, organized by the Hungárián Geological Society .... 3— 4 Dr. Csiky G.: History of Petroleum and Natural Gas Exploration in Hungap^ from the Begiiming till 1920 15— 18 Dr. CsókAs J.; Fúrómagok dinamikus és statikus rugalmassági állandóinak összehasonlítása — Comparison of dynamic and elasticity constants of eore samples 125 — 139 CsordAs I.: Középdunántúli triász dolomitok összehasonlító termolumineszcenciás vizsgálata — A compara- — tive thermoluninescence analysis of Triassic dolomites from central Transdanubia 189 —205 Dr. Dank V.: A földtani kutatás készül a VI. ötéves tervre (az 1980. III. 12-lki közgyűlés elnöki meg- nyitója) 311—314 Dr. Dank V.: Elnök megnyitó (1978. XI. 9—10, ősföldrajzi Ankét) 320—322 Dr. Dobos Irma: Development of the exploration and exploitation of subsurface waters in Hungary till 1920 36— 38 Dr. Düdich E. és DR. Kopek G.: A Bakony és környéke eocén ösföldrajzának vázlata — Outlines of the Eocéné Paleogeography of the Bakony Mountains (Transdanubia, Hungary) 417—431 Dr. Fejér L.: History of hard and soft coal exploration in Hungary till 1945 9— 11 Dr. Gidai L.: A Dunaszentmiklós — Süttö környéki terület eocén képződményei — Les fomiations éocénes du territoire des environs de Dunaszentmiklós et Sűttő 180—188 Dr. HAmor G.: Főtitkári beszámoló (az 1980. III. 12-iki közgyűlésen) 315—319 Hevesi A.: Adatok a Bükk hegység negyedidőszaki ősföldrajzi képéhez — Contributions á l’image paléo- géographique quaternaire de la Montagne Bükk 540—550 jámbor a.: Szigethegységeink és környezetük pannónlai képződményeinek fáciestlpusai és ősföldrajzi jelen- tőségük — Palaeogeographically significant Pannonian facies units in and around the inselbergs of the — Hungárián part of the Carpathian Basin 498—511 Dr. Jaskó S.: History of lignité exploration in Hungary 12— 14 Dr. Kassai M.: A Dél-Dunántúl perm végi ősföldrajzi rekonstrukciója és a környező országokkal kapcsolatos néhány rétegtani összehasonlítás — Latest Permian palaeogeographic reconstruction of soutliem Trans- danubia and somé comparisons with the neighbouring countries 342—359 Dr. Kecskeméti T.: A Bakony hegységi Nummulites-fauna paleobiogeográfiai áttekintése — Aperfu paléobiogéographiqiie sur la fauné de Nummulites du Bakony 432 — 449 Dr. Kertész P.: History of construction stone-material exploration in Hungary till 1945 31— 33 Koreczné dr. Laky I.— Nagyné dr. Gellai Á.: Az Almaena nemzetség fajainak electroscanning vizs- gálata — Electroscanning examination of species of the genus Almaena 65— 89 Dr. Korim K.: Subsurface water exploration in Hungary between the two World VVars 39— 41 Dr. KovAcs S.: a triász hallstatti mészkőfácies ősföldrajzi jelentősége az észak-alpi fáciesrégióban (Kritikai korreferátum) — Paleogeographical significance of the Triassic Hallstatt limestone facies in the North Alpi- ne faciesregion (Korreferátum critic) 360—381 Dr. KozAkné Torma Julianna — dr. KozAk M.: A durvatörmelékes üldékek szemcsejellemzőinek meg- határozásához szükséges minta tömege — The mass of samples necessary fór the determination of gra- nular characteristics in coarse, broken deposits (sediments) .* 104 — 111 Dr. KÖRössy L.: Somé data to the history of Hungárián petróleum exploration between 1920—1945 19— 21 Dr. KCÍröSSY L.: Neogén ősföldrajzi vizsgálatok a Kárpát-medencében — Investigations intő Neogene palaeogeography in the Carpathian Basin 473 — 484 Dr. Majoros Gy. : A permi üledékképzödés problémái a Dunántúli-középhegységben: Egy ősföldrajzi modell és néhány következtetés — l'roblems of Permian sedimentation in the Transdanubian Central Mountains: a palaeogeographic modell and somé conclusions 323 — 341 Dr. Moln.ír B.: Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna-Tisza közén — Hypersaline lacustrine dolomité formation in the Danube — Tisza Interfluve 45— 64 Dr. Monostori M.: Ostracoda együttesek paleobiogeográfiai jelentősége — Paleobiogeographic significance of ostracod assemblages 450 — 455 Dr. Nagymarosy A.: A magyarországi badenien korrelációja nannoplankton alapján — Correlation of the Badenian in Hungary on the basis of the nannoplakton 206 — 245 PogAcsAs Gy.: Neogén süllyedékeink fejlődéstörténeti viszonyai a felszíni geofizikai mérések tükrében — Evo- lution of Hungary’s Neogene depressions in the light of geophysical surface measurements 485—497 Dr. Révész I.: Az Algyő-2 telep földtani felépítése, üledékföldtani heterogenitása és ősföldrajzi viszonyai — Hydrocarbon deposit .Algyö-2: geological structure, sedimentoligical heterogeneity and palaeogeographic features 512—539 Dr. Rónai A.: Development of principles related to subsurface water prospecting in Hungary 42— 44 Szabó J.: Liász és dogger Gastropoda-állatföldrajz a Tethys nyugati részén — Llassic and Dogger gastropod zoogeography in the western part of the Tethys 382— 394 SzÉKYNÉ DR. F’UX VILMA: Elnöki megnyitó (Az MFT Földtani Tudománytörténeti Napja) 5— 6 SzÉKYNÉ DR. FUX VILMA Opening address 7— 8 Dr. Szurovy G.: Development of petróleum prospecting methods before W. W. II 22— 27 Dr. VitAlis Gy.: Exploration of ceramical and cementing raw materials in Hungary till 1945 34— 35 ViZY B.: History of bauxite exploration in Hungary till 1945 28— 30 Dr. Vörös A.: Liász és dogger brachiopoda provinciák a Nyugati-Tethysben — Lower and Middle Jurassic brachiopod provinces in the western Tethys 395—416 Dr. Zentay T.: A talajtan, az agrokémia és a földtani tudományágak kölcsönhatása az agrogeológiában 140—158 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBIHEHHH - N0TI0E3 De. Balogh K.; 50 éves Telegdl Roth Károly „Magyarország geológiája” — Károly Telegdi Uoth’s „Ma- gyarország geológiája” (Geology of Hungary) 50 years old — Károly Telegdi Roth’s „Magyarország geoló- giája” (Die Geologie Ungams) 50 Jahre alt fizABAT.AY Lenke: Vacclnltes archlaci (Munier ChaUnas) sérült példánya B. DB. Havas Margit, Koreozné dr. Laky Ilona: Eggenburgienj fauna a Felsóbogdányi (Dunazug hegy- ség) (Osádil) patakból KoreoznR dr. Laky Ilona: Kísérleti electroscanning felvételek recens Foraminiferákról — Ezperimental electroscanning results on foraminlfers 246-250 284—287 276 -283 251-275 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1979 - BHBJlHOrPAOHH JlHTEPATyPbl rEOJlOrHMECKHX H CMEWHblX HAVK B BEMPPHH, 1979 r. - RÉPERTOIRE BIBLI- OGRAPHIQÜES DES PÜBLIOATION3 Dü DOMAINE DE3 30IEN0E3 GÉOLOGIQ0E3 EN HONGRIE 1979 661-666 HÍREK, ISMERTETÉSEK -COOBUjEHHH, PEUEH3HM - NOTIOES, REVÜE BIBLIOGRA- PHIQüE 112-118, 288-299, 567—579 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJIA OBUÍECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 119-124, 300 -309, 680-585 V- ■ y.f. i .1 / l Ára : 30, — Ft Előfizetési dij egy évre: 60,- Ft INDEX: 25299 ISSN 0015-542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Teclmikai szerkesztő: MEISEL JÁNOSNÉ A szerkesztő bizottság tagjai: RÁLDI TAMÁS, VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, KRIVÁN PÁL SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE 1 1 1981 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hirlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy posta- utalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest V., Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010). Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Budapest V., Váci utca 22. Telefon: 185-881), a PKHI Hírlapboltjában (1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116-269) és minden nagyobb árusítóhelyen. Előfizetési díj egy évre: 60,— Ft 1 szám ára: 15,— Ft Index szám: 25 299 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. 182S AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST l . f •ru-