Cr cn í'i i i:i\, | Ci - .? I ' * í >;íí \ Digitized by the Internet Archive • in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1141magy FÖLDTANI KÖZLÖNY BfOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHMECKOrO OBUUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY 114. BUDAPEST 1984 Földtani Közlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BKDJUlETEHb BEHTEPCKOrO rEOJlOTHMECKOrO OB1HECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT íNGINEtMHS UíWW NOV 2 3 1984 BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY COSRtU. UHWtBSllH T. 114. No. 1. (1984) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 114. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COflEPWAHHE - CONTENLT ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbM - MÉMOIRES Düdich E.— Mindszenty A.: Ásványkőzettani-geokémiai adatok a Villány-hegység és az Erdélyi-közép- hegység bauxitjainak összehasonlításához — Contribution to the comparative geochemistry, mineralogy and petrology of bauxites in the Villány Mts(SE-Transdanubia, Hungary) and in the Pádurea Craiului— BihorMtsarea(W-Transylvania, Rumania) 1 — 18 Mindszenty A.— Knauer J.— Szantner F.: Az iharkúti bauxit üledékföldtani jellegei és felhalmozódási körülményei — Sedimentological features and the conditions of accumulation of the Iharkút bauxite deposit 19—48 SzentgyöRGYI K.: Adatok az alföldi cenomán és túron képződmények ismeretéhez — Contribution to the knowledge of the Cenomanian and Turonian in the Great Hungárián Piain 49—60 KozUR, H.: A Nagybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményeinek rétegtani besorolása és tektonikai értékelése — Diestratigraphische Einstufung dér voroligoziinen Schichtenfolge dér Bohrung Nagybátony- 324 und ihre tektonische Auswertung 61 — 79 Brezsnyánszky K. — Haas J.. A szenon nekézsenyi konglomerátum formáció sztratotípus szelvényének szedimentológiai és tektonikai vizsgálata — The Nekézseny Conglomerate Formation of Senonian age: a sedimentological and tectonicstudy of the stratotype section 81—100 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KPATKME COOELHEHHfl - NOTICES Soheuer Gy.: Atektonikus deformációs és töréses szerkezetek a gerecsei és a budai-hegységi édesvízi mész- kövekben — Atektonische Deformations- und Bruchstrukturen in den Süsswasserkalkcn des Gerecse- und Budaer-Gebirges 101—108 Havas L.: A perkupái szcrpentinit eredete és helyzete — Ursprung und Lage des Serpentinits von Perkupa (N-Ungam) 109—112 Csongrádi J.: Hidrotermális kőzetelváltozások és színesfém-eloszlás a gyöngyössolymosi üstökfői higany- indikációs zónában — Hydrothermale Gesteinsveründerungen und limit metallvertcilung in dér Queck- silberindikationszone von Gyöngyössolymos-Üstökfő 118—121 HÍREK, ISMERTETÉSEK— COOEmEHMfl, PE14EH3HH — NOTICES, REVUE TÁRSULATI ÜGYEK - flEJlA OEIlfECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 134-143 ÉRTEKEZÉSEK FUdlani Közlöny, Bull. of the Hunijai ián Oeol. Soc. (1934) 114. 1—18 Ásvány kőzettani-geokémiai adatok a Villányi-hegység és az Erdélyi-középhegység bauxitjainak összehasonlításához Dr. Audi eh Endre * — Dr. Mindszenti) Andrea ** (2 ábrával, 6 táblázattal, 4 táblával) Összefoglalás: Első alkalommal készült egységes szempontú és módszerű anyagvizsgálat e két terület bauxitjairól. A külön e célra, 1979 — 80-ban gyűjtött 7 har- sányhegyi, 4 királyerdei és 7 biharhegységi bauxit, agyagos- bauxit, bauxitos-agyag minta összehasonlító vizsgálata szerint az erdélyi bauxitok inkább diaszporos-kaolinites, a villányi-hegységiek uralkodóan böhmites-illites típusúak, az utóbbiakban a diaszpor alárendelt. Mindkét területen gyakori a paralikus, kis redoxpotenciálú képződési közeget jelző klorit. A nyomelemeloszlás nem jellemző, de feltűnő a nagyharsányi minták viszony- lag magas Mn-tartalma. Az erdélyi minták jól kristályosak és a késői diagenezis során szenvedtek alakváltozást, a villányi-hegységiek viszont optikailag amorfok és a pikkelye- ző lés repedés- kiváltó hatása jóval a diagenezis után érte őket. Bevezetés Mind a Villányi-hegységben, mind az Erdélyi-középhegységben a bauxittele- pek feküje felsőjura (maim) mészkő, fedője pedig alsókréta (barrémi-apti) mészkő. Ezen az alapon emelte ki hasonlóságukat elsőként Vadász E. (1951). Megjegyzendő azonban, hogy már a villányi-hegységi bauxitkutatást Telegdi- Roth K. is tudatosan e kontaktus nyomozása alapján végezte, eredményesen (1937). Ezt a hasonítást, amely a magyar szakirodalomban azóta szinte közhellyé vált — anélkül, hogy összehasonlító anyagvizsgálat támasztotta volna alá — román szerzők is átvették, így Ianovtci, V. és társai (1976). A második világháború után már nem bányászott villányi-hegységi bauxit - telepek jóval kevésbé ismertek ásványkőzettani-geokémiai szempontból, mint az Erdélvi-középhegység ma is művelés alatt álló bauxitjai. Legfőbb hasonlóságnak tekintik, hogy mindkét területen diaszporos a bau- xit. (Egyben ez számít fő különbségnek a Dunántúli-középhegység bauxittele- peihez képest.) További érvek a rokonság mellett a rétegtani helyzet azonossága és az azonos nagyszerkezeti pásztához való tartozás. E kérdés tisztázásához való hozzájárulásként végeztük el a két terület egy-egy mintasorozatának vizsgálatát, azonos módszerekkel. (Korábban ilyen összehasonlító vizsgálat nem történt.) • Magyar Állami Földtani Intézet, 1442 Budapest XIV. Népstadion út 14. Pf. 106. * * Eötvös L. Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék, 1088 Budapest VIII. Múzeum krt. 4/A. Előadta a Kárpát-Balkáni Geológiai Asszociáció XII., bukaresti kongresszusán, 1981. szeptember 19-én, valamint társulatunk Közép- és Északdunántúli Területi Szervezetének 1981. dec. 22-i szakülésén. 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Mintavétel és anyagvizsgálat A villán vi-hegységi mintasorozatot Dr. Dudich E. és Dr. Pantó Gy. gyűj- tötte 1979-ben a Harsány-hegy déli lejtőjén levő bauxitkibúvások nyugati és középső részéből, fekűtől fedőig, szabad szemmel megkülönböztethető típu- sonként (1. ábra). A vegyi összetétel összehasonlításánál a Bauxitkutató Válla- lat 5 régebbi elemzését is tekintetbe vettük, a vállalat 1968. évi kutatási tervé- ből. 1. ábra. A Harsányhegy földtani térképvázlata. (Villányi-hg.) Jelmagyarázat: 1. Felsőjura (maira) mészkő 2. Bauxit, 3. Alsókréta mészkő, 4. Vető, P, D — mintavételi helyek Fin. 1. Geological sketch map of Harsány-Hill (Villány Mts) Legend: 1. Upper Jurassic limestone, 2. bauxite, 3. Lower Cretaceous limestone, 4. fault P, D — sampling sites Az erdélyi-középhegységi mintákat a Magyar és a Román Tudományos Aka- démia közötti csereegyezmény keretében Dr. Dudich E. gyűjtötte, Dr. G. Mantea (bukaresti Földtani és Geofizikai Intézet), valamint részben a dob- resdi Bauxitbánya Vállalat geológusainak közreműködésével. Ezek a Király- erdő (Pádurea Craiului) Rosia, Albioara és Jofi (Zsófi) területeiről, valamint a Bihar-hegvségből (Padis sub Bo^ig) valók (2. ábra). Az öt főalkotó (A1203, Si02, Fe203, Ti02 és izz. veszteség) vegyelemzése (Horváth I.), valamint 11 nyomelem (Ga, Be, Zr, V, Mn, Cr, Ni, Cu, Mo, Pb és Sn) optikai emissziós színképelemzése (Q-24 Cári Zeiss Jena kvarcspektrog- ráffal, Dr. Setényi Antalné) a Bauxitkutató Vállalat balatonalmádi labora- tóriumában készült. Az ugyanott készített vékonycsiszolatok vizsgálatát Dr. Mindszenty Andrea végezte. A röntgendiffrakciós ásványtani vizsgálatok a Magyar Állami Földtani Intézetben készültek, Philips Müller Mikro 111 készü- léken (Dr. Farkas L.). Az elemzési eredményeket az I —VI. táblázatok, a mikroszkópi képeket és leírásokat az I — IV. táblák, a minták makroszkópos leírását a Függelék tartal- mazzák. D u d ic h — M ind 8 ze nt y: A Villányi- hegy ség és az Erdélyi-középhegység 3 2. ábra. Térképvázlat a Királyerdő-Bihar területéről. Jelmagyarázat: 20—27, 28— 36-minta vételi helyek í'iu. 2. Sketch map of tlie Pádurea Craiului-Bihor Mts area. £ e g e n d: 20—27, 28— 36-sampling Bites Geokémiai jellemzés A főalkotók (I. és II. táblázat) összehasonlítása szerint az elsőosztályú min- ták esetében a nagyharsányiak átlagban kevesebb vasat és több titánt tartal- maznak, mint az erdélyiek, összhangban a nagyobb modulusszal. Ennél még határozottabb a különbség az izzítási veszteségben: a nagvharsánvi mintákban több a kötött víz (és részben a karbonát is). Átszámolva az összetételt Al203 -f- Si02 -f- Fe203 = 100%-ra, feltűnő, hogy a jó minőségű bauxitok vasasak (20 rel. %), míg a bauxitos agyag és agyagos bauxitminták vastartalma csekély. (A kovasav-kilúgzás során nem csak az alumínium, hanem a vas is viszonylagosan dúsul.) A nyomelemeloszlás nem ad egyértelmű képet (III, IV. és V. táblázat). Nagy mangán- és kis króm -tart almuk révén a nagyharsányi bauxitok inkább 1* 4 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet A vizsgált minták vegyi összetétele Chemical composition of the samples studied I. táblázat— Table I. Minta % Al.O, SiO, Fe.O, TiO, Izz. V. L. o. i. A1,0, SiO, S Harsányhegy, Villányi-hegység (Villány Mts, Hungary) Nh — 3 47,4 16,2 9,0 2,5 15,6 2,9 90,7 — — 4 53,0 19,9 4,5 2,8 13,4 2,7 93,6 — — 5 46,2 30,3 4,1 2,3 13,5 1,5 96,4 — — 6 60,9 4,8 13,9 3,2 14,0 12,7 96,8 — — 7 60,4 4,0 16,4 3,0 14,3 15,1 98,1 — — 9 45,1 29,4 4,5 2,8 13,3 1,5 95,1 — —10 53,0 4,2 24,6 3,0 13,9 12,8 98,7 — Királyerdő (Padurea Craiului, Rumania) EB— 21 24,9 3,4 10,0 1,2 29,0 7,3 68,5 — —22 53,6 3,1 29,2 2,5 10,7 17,3 99,1 — —23 58,7 2,3 22,3 3,1 13 2 25,5 99,6 — —24 59,2 8,3 15,5 2,7 11,9 7,1 97,6 0,04 Bihar hegység ( Bihar Mis, Rumania) EB— 30 59,9 3,1 21,5 2,4 11,7 19,3 98,6 —31 66,1 7,2 20,6 2,4 11,9 7,8 98,2 —32 53,8 3,0 25,4 2,4 12,5 17,9 97,1 —33 58,7 6,9 16,8 2,4 13,2 8,5 98,0 —34 54,1 3,5 26,2 2,3 11,2 15,4 97,3 —35 53,6 6,4 25,3 2,2 11,8 8,4 99,3 —36 57,6 6,8 18,5 2,3 12,6 8,5 97,8 (BKV, Horváth István) • A100%-tólvalóeltéréslényegébenaCaO + MgO. Az EB — 21 esetében CaO = 30,2 MgO = 0,6. — The difference as to 100% is due essentially to the sum of CaO and MgO. In case of samples EB — 21 CaO = 30,2 MgO = 0,6% B xuxitminta-csoportok átlagösszetételének összehasonlítása Oomparlson of the average composition of bauxite sample sets I II. táblázat — Table II. Jóminőségü bauxit High-grade bauxites Minták Samples % A1,0, SiO, Fe,0, TiO, Izz. V. L. o. i. A1.0, SiO, Uarsányhegy , Villányi-hegység (Villány Mts , Hungary) Nh— 6, —7, —10 1 58,4 1 4,3 eo^ «r l“4 1 3,1 1 14,1 13,6 1 98,2 Királyerdő ( Padurea Craiului, Rumania) EB— 22, —23, —24 57,2 4,6 22,3 2,8 11 9 | 12,4 | 98,8 Bíhar-h^gység ( Bihar Mls> Rumania) EB— 30, —31, 32, —33, —34, —35, —36 56,3 5,3 22,0 2,3 12,1 10,6 98,8 Átszámolva Kecalculated A1,0, + SiO, + Fe,0, “ 100% | A1,0, SiO, Fe,Ot Jóminőségü bauxit High-grade bauxites N— 6, —7, —10 72,1 5,3 22,6 EB-22, — 23, — 24 68,0 6,5 26,5 EB— 30, —31, —32, —33, —34, —35, —36 67,4 6,3 26,3 Meszes bauxit Carbonatio bauxite EB— 21 65,0 8,9 26,1 ágyagoa-bauxitok Olayey bauxites Nh— 3 Nh-4 65,3 22,3 12,4 Bauxitos agyagok (állítok) Bauxitic clays (allites) Nh— 6 57,3 37,8 5,1 Nh — 9 57,1 37,2 5.7 D ud ic h—M indszenty: A Villányi-hegy aég és az Erdélyi-középhegység 5 Villányi liegységi (A) és Erdélyi középhegységi (B) minták nyomelemadutai Mieroelement data of Villány Mts (A) Apuseni Mts (B) samples III. táblázat - Table III. Minta Ga Be Zr V Mn Cr 'íi Gu Mo Pb | Sn ppm Samples ■i) Xh- 3 66 10 873 358 820 218 291 29 <7 65 9 Xh- 4 34 9 814 808 606 316 127 12 <7 27 9 Nh- 5 28 7 688 988 189 172 143 14 <7 29 8 Nh- 6 56 13 lol 1 480 1281 370 173 41 <7 139 15 Xh 7 68 10 821 684 1 1 Ml 370 244 69 13 102 24 Xh 9 30 6 710 988 360 136 127 23 <7 29 9 Xh- 10 64 9 777 302 562 172 129 38 16 148 9 BK\ (1968) 1 164 10 503 560 1199 294 252 2 L49 10 363 88 1 1943 314 149 3 179 12 607 380 2082 370 314 4 179 9 636 258 1439 288 212 5 89 10 503 202 719 274 165 B) EB- 21 20 5 459 1?'.'7 934 205 105 13 <7 55 8 EB- •>o 48 7 740 594 511 397 98 13 <7 97 8 EB 23 52 9 874 711 379 404 193 30 <7 105 13 B 24 41 7 770 526 158 308 252 41 <7 41 13 EB 30 123 8 814 504 <126 356 44 14 <7 68 27 EB 31 59 8 814 700 227 595 275 34 <7 176 18 EB 32 66 9 814 532 <126 438 67 33 <7 64 18 EB 33 44 6 733 347 145 335 98 11 <7 38 13 EB 34 58 8 674 1819 221 486 53 46 <7 130 18 EB 35 54 6 755 532 221 472 108 18 <7 87 15 EB- 36 43 6 681 392 265 349 110 15 <7 45 16 a Dunántúli-középhegység bauxitjaihoz látszanak hasonlítani, jelentős (törme- lékes?) cirkónium-tartalmuk viszont az Erdélyi-középhegység bauxitjaival rokon vonás. Mindkettőtől eltérnek azonban jóval nagyobb gallium, kissé na- gyobb nikkel és jelentősen kisebb vanádium-tartalmukkal. Ásványtani jellemzés A hasonlóságokat és különbségeket részben mutatja a VI. táblázat. Ezenkí- vül igen fontosak a vékonycsiszolati észleletek. Elsődleges gibbsitet egyik terület mintáiban sem észleltünk. Ez alapvető különbség a Dunántúli-középhegység bauxitjaihoz képest. Az erdélyi minták- ban gyakorlatilag csak diaszpor található, a villánvi-hegységiekben viszont a diaszpor nagyságrendileg kevesebb, mint a fő alumíniumásvány, a böhmit. A szorosabb értelemben vett agyagásványok közül a villányi-hegységi min- tákra az illit túlsúlya jellemző, a kaolinit alárendelt. A királyerdeiekben csak kaolinit volt kimutatható, a bihariakban pedig megjelenik az illit, sőt a kevert szerkezetű agyagásvány és még a montmorillonit is. Mindhárom csoportban vannak olyan minták, amelyekben a mikroszkópi vizsgálat szerint sok a klorit (a röntgenvizsgálatok eredményei e tekintetben nem meggyőzőek). így a vas egy része, két vegyértékűén, klorit bán van kötve. A titánásványok közül a villányi mintákban a rutilhoz képest az anatáz lép előtérbe. 6 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Átlagos nyomelemtar- Comparison of average pprn Ga Be Zr 1. Üledékek 30 3 200 Sediments 2. Karsztbauxitok 53 10 570 Karst-bauxites 3. Dunántúli -középhegységi bauxitok Transdanubian Central Mts bauxites 40 8 413 4. Nagyharsányi bauxitok Villány Mts bauxites 92 9 690 5. Királyerdei bauxitok Pádurea Craiului bauxites 6. Királyerdei bauxitok Pádurea Craiului bauxites 40 7 823 710 7. Bihar-hegységi bauxitok Bihar-Mts bauxites 04 - 755 8. Erdélyi-középhegységiek együtt (6 7) Apuseni Mts bauxites (6 + 7) combined 55 7 739 1. Vinogradov 1962 2. Schroll-Sauer 1968 3. Dudieh 1972 (az előfordulásonként i középértékek számtani átlagai) — (arithmetic means of the averages by occurrenees) 4. A III. táblázat A) mintacsoportja — A) saniple set of Table III. 5. Papiu 1967 7Í EB — 30 — 3ö} CTable III- táblázat) Nyomelem tartalom - Comparison of ex- mai PPm miu Ga Be Zr 1. Dunántúli-középhegységi bauxitok 180 36 1800 Transdanubian Central Mts bauxites 5,3 0,7 70 2. Nagyharsányi bauxitok 179 13 1014 Villányi Mts bauxites 28 ti 503 3. Királyerdei bauxitok 115 1080 Pádurea Craiului bauxites 5 58<> 4. Királyerdei bauxitok 52 9 874 Pádurea Craiului bauxites 20 5 459 5. Bihar-hegységi bauxitok 123 9 814 Bihar Mts-bauxites 43 ti 681 6. Erdélyi-középhegységiek 123 9 874 Apuseni Mts bauxites combined (4 + 5) 20 5 459 3. Papiu. C. V. 1967 4. EB -21 -24 5. EB — 30— 36 A vizsgált minták jelentős része adiaszpor-klorit, illetve a böhmit-diaszpor- klorit fácieshez tartozik. Ez enyhén reduktív (alacsony redoxpotenciálú) közeg- ben való lerakódásra utal (Valeton, T., 1965, Combes, J.-P. 1969). Kőzettani jellemzés Az összehasonlításban nagy jelentőséget tulajdonítottunk a kőzettani jellegek- nek. Ezek értelmezése azonban meglehetősen nehéznek bizonyult. Minthogy a bauxit átmeneti képződmény a finomszemű törmelékes és a vegyi üledékek között, kőzettani alkata a mállás, szállítódás, lerakódás, diagenezis és epigene- zis folyamatainak együttes eredménye. Ezek nagyrészére azonban nagyobb a D u d i c h — M indazent y: *4 V illányi-hegyaég és az Erdélyi-középhegység 7 túlinak összehasonlítása mlcroelement contents IV. táblázat - Tahit IV. v Un Cr XI Cu Mo _____ Pb Sn 130 670 100 93 57 “ 20 10 220 760 690 17 644 1326 299 166 360 1032 260 194 32 <7 77 12 332 429 145 532 495 328 162 24 <7 74 8 645 134 433 122 24 <7 87 18 604 278 394 136 24 <7 82 13 széU óértékek összehasonlítása treme microelement contents V. táblázat — Table V. V Un Cr XI ] Cu Uo Pb Sn 1600 34000 800 692 50 0 14 47 684 2082 370 314 69 16 139 24 202 189 136 127 12 7 27 8 522 1000 680 213 238 165 172 92 526 934 404 252 41 8 103 13 297 158 205 98 13 4 41 28 1512 265 595 275 46 176 27 392 126 335 44 n 0 38 13 1512 934 593 275 46 176 17 297 126 205 44 n 38 <8 helyi, mint a tágabb környezet hatása. így a kőzettani jellegek inkább a helyi fizikai-kémiai adottságokra jellemzőek, semmint a tágabb terület földtani felé- pítésére és szerkezetére. Valamennyi vizsgált minta az ooidos-pizoidos, diagenetikus-törmelékes típus- hoz tartozik. Az ooidok, pizoidok és a bauxit-töredékek (inlraklasztok) többé- kevésbé egynemű, részlegesen vastalanodott alapanyagba vannak ágyazva. A vastalanodás nem mérvadó az összehasonlításnál, mivel helyi tényezők sza- bályozzák. Ennek megfelelően az egyes vizsgált minták igen különböző mérték- ben vastalanodtak. (A romániai bauxitok vastalanodási folyamatait igen rész- letesen tanulmányozták és értelmezték Papiit, C. V. és munkatársai.) A két terület mintái között különbség mutatkozik az alumínivmoxid-vasoxid elkülönülés mértékében. Ez jóval előrehaladottabb az erdélyi, mint a villányi- 8 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. f üzet A vizsgált minták ásványos alkata Mineralogical make-up of the samples studied VI. táblázat — TabU VI. o 2 © 09 © a © o © 7Í. g © © I © © 0/ .tj /o a a S cí 2 M o ed S cs 3 § Sí © Ó 5 *3 ü Hagyharsíny, Villányi-hegység (Villányi J Its, Hungary) Nh — 3 53 9 Xh — 4 58 2 Xh — 5 29 5 Nh— 6 74 3 Xh- 7 76 6 Xh- 9 29 3 Xh — 10 54 5 Királyerdő (Pádurea Craiului , Rumania) EB -21 <1 31 — 4 EB -22 — 63 — 5 EB -23 EB -24 — 84 76 — 4 ^22 Bihar-hegyséy ( Bihor Mis, Rumania) EB- 30 — 75 — 2 EB -31 — 74 — ő EB— 32 EB -36 — 82 71 — <,n 5 — — 3** 2 1 4 — 4 2 1 2 4 — 1 1 5 — 8 4 1 3 — 9 — 3 <1 3 — 3 - 2 <1 6 25** 3 1 — I 9 <1 <1 — 30 — 2 1 2 z Z i llt 1 <1 7 5 9 — 2 — 19 <1 — 5 7 <2 — — 6 7 3 1 1 ' Kaolinit-klorit nem választható szét-undistinguished. *• Hematit-goethit nem választható szét-undistinguished. hegységi minták ooidjaiban és pizoidjaiban. Csakhogy ez is a helyi viszonyok, továbbá a bauxit minőségének függvénye. Lényegében csak azt jelzi, mennyire volt erőteljes a vízátszivárgás (drainage) a késői diagenezis folyamán. Megbízhatóbb összehasonlítási alap az általános kristályossági fok és a kőzet- téválás utáni repedezettség (beleértve a repedéskitöltő ásványokat is). Az Erdélyi-középhegység bauxitmintáinál mind az alapanyagot, mind pedig az coidokat és pizoidokat igen jól kristályosnak találtuk. Az átlagos szemcsemé- ret 15 — 30 mikrométer. Vannak 3 — 400 mikrométeres diaszpor-kristálycsopor- tok is, ezekben az egyedi kristályok GO— 100 mikrométeresek. Ezek elkülönü- lési termékek, az ooidokon belül vagy az alapanyagban. Az elsődleges klorit 8 — 10x3 — 5 mikrométer nagyságú lemezkék formájában található az ooidokban (1. tábla, 3. kép). A másodlagos kloritkristályok jóval nagyobb (120—180 mikrométeres), hosszúkás, a hajszálrepedések falára merő- leges lemezek. Ezek 80 X 10 mikrométeres sajátalakú vagy csaknem saját alakú diaszpor-kristályokkal és 25 — 50 mikrométeres egyenméretű, vagy rövidhasá- bos anatáz kristályokkal együtt fordulnak elő. Ezt a jelenséget Bárdossy Gy. (1977) hidrotermális folyamatoknak tulajdonította. A legtöbb mintában gyakori a diaszpor-kristályok továbbnövekedése, amely átlépi a diagenetikus szöveti elemek határait. Ez erős átkristályosodást jelez. A nagyharsányi minták kristályossági foka jóval alacsonyabb. Optikai ás- ványtani mikroszkóppal csak néhány ooid közepén láthatók diaszpor kristá- lyok: ezek kisebbek 15 mikrométernél (III. tábla, 10 12. kép.). Ezzel szemben a nagyharsányi minták fő alumíniumásványának, a böh- mitnek a kristálymérete a mikroszkóp feloldóképessége alatt van. így ezek kőzettani értelemben, fénytaniing nem kristályosak. D u d i c h — M indszenty: A Villányi- hegy ség és az Erdélyi-középhegység 9 A nagyharsányi minták kőzettéválás utáni repedezettsége erőteljes tektoni- kai hatásról tanúskodik. Ez már rideg kőzetet ért és egyöntetű alakváltozást okozott . Csaknem minden mintában sok az egyenes, sima felületű, apró repedés, elmozdulással vagy anélkül. Ezek kereszt ül-kasul szántják az ooidokat és az alapanyagot egyaránt. Többnyire másodlagos (valószínűleg leszálló oldatokból kivált) hematit vagy limonit tölti ki őket. Ezzel szemben az Erdélyi-középhegység bauxitmintáiban a repedezettség ritkább. A legtöbb repedés diagenetikus, zsugorodási repedés az ooidokban. Még a másodlagos, föltehetőleg hidrotermális, eredetű klorit-diaszpor-anatáz erek is egyenetlen falú repedéseket töltenek ki. Ezek a még nem teljesen rideg anyag késődiagenetikus megrepedezésére utalnak. Az erőhatás nem volt olyan egyértelműen nyíró jellegű, mint a nagyharsányi minták esetében. Értelmezés A két terület bauxitjai összehasonlításának eredményei nem egyértelműek. Ennek okai: a kis mintaszám, valamint bizonyos ellentmondások az ásvány- tani, kőzettani és geokémiai adatok között. Ásványtanilag a Villányi-hegység és az Erdélyi-középhegység bauxitjai való- ban rokonok. Nagyrészt legalábbis hasonló, kis redoxpoteneiálú közegben kép- ződtek. Egyes észak-vietnami bauxitokra emlékeztetnek, amelyek Komlóssy Gy. szerint (1976) partközeli, paralikus, lényegében már tengeri közegben ra- kódtak le. Erre a kifejlődésre utal az is, hogy kifejezetten édesvízi-mocsári képződmények gyakorlatilag nincsenek egyik területen sem a közvetlen fedő- ben (szemben a Dunántúli-középhegység bauxittelepeivel, ahol viszont ezek jellemzően gyakoriak). A kőzettani különbségek viszont igen jelentősek. Az Erdélyi-középhegység bauxitjai jól kristályosak, míg a villányiak fénytanilag amorfok. Jelen ismere- teink alapján nem dönthető el, hogy a jobb kristályosság oka a kőzettéválás előtti tektonizmus, vagy pedig egyszerűen az, hogy a diaszpor hajlamosabb nagy kristályokká növekedni, mint a böhmit. (E különbség jól ismert, oka azonban nem.) Nehezen értelmezhetők a finomszerkezeti különbségek is, külö- nösen a kőzettani megfigyelésekkel összefüggésben. Ha csak a kőzettéválás utáni repedezett se get tekintjük, a nagyharsányi bauxitok erősebben tektonizál- tak, mint az erdélyiek. (Ez összhangban áll szerkezeti helyzetükkel: a nagyhar- sányi bauxittelep egy pikkelvezett összlet része, míg a királyerdei bauxittelepek közel vízszintes helyzetűek.) Azonban az Erdélyi-középhegység bauxitmintái- ban is vannak repedések. Ezek másodlagos anatáz-klorit -diaszpor kitöltése egyes főalkotók részleges remobilizációjára utalhat. A nyomelemek alapján a két bauxitterület nem rokonítható. Nagy mangán- tartalmuk alapján a villányi-hegységi bauxitok közelebb állnak a Dunántúl, mint az Erdélyi-középhegység bauxitjaihoz. A többi nyomelem, már csak az adatok kis száma miatt is, nem tesz lehetővé érdemi következtetést. A vázolt ellentmondásokat az alábbiakban próbáljuk meg föloldani. 1. A nyomelemeloszlást elsősorban a helyi viszonyok szabják meg, így az kis mintaszám esetén rokonság eldöntésére nem alkalmas. 2. Az ásványos összetétel kifejlődést jelző szerepe világos. Az ásványegyüttes alapján mindkét területen paralikus, viszonylag reduktív közegű üledékképző- dés valószínűsíthető. Az azonos tengerparti sávhoz tartozás, a tényleges ősföld- 10 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet rajzi kapcsolat igazolásához e vizsgálatok természetesen nem elegendőek. Nagy- szerkezeti meggondolások és a rétegtani helyzet azonossága azonban továbbra is e mellett szól. 3. A kőzettani jellegek egyrészt a helyi kifejlődési különbségeket, valamint az inkább diaszporos, illetve inkább böhmites jelleget tükrözik, másrészt a kőzettéválás alatti és utáni szerkezeti igénybevétel különbözőségeit. 4. Ennek alapján valószínű, hogy az Erdélyi-középhegység bauxitjait még a kőzettéválás során érte jelentős erőművi hatás, míg a Villányi-hegység bauxit- jait jóval a kőzettéválás után (pikkelyeződés). Köszönetek Köszönet illeti az illetékes romániai szerveket a mintavétel engedélyezéséért és megszervezéséért, a Bauxitkutató V. és a M. Áll. Földtani Int. közreműködő szakembereit a végzett anyagvizsgálatokért és a vékonycsiszolatok elkészíté- séért, Dr. Vörös Istvánt pedig az ALUTERV-FKI fotomikroszkópja haszná- latának engedélyezéséért és a kézirat lektorálásáért. Függelék A minták makroszkópos leírása A. Harsányhegy (Villányi-hegység, DK-Dunántúl) Nh— 3 Agyagos bauxit. Sárga, zöldes árnyalattal. Az elválási és repedésfelületeken karbonátos vagy/és mangános bevonat. Zöldes alapanyagba ágyazott oo időkből és bauxitkavicsokból áll. Kemény, tömör. Nh — 4 Agyagos bauxit. Téglavörös, fehér, barna vagy vörösbarna gömb-szemcsék, amelyek szegélye mindig fakó. Kemény, tömör. Nh — 5 Bauxitos agyag. Halvány vörösbarna; fehér, sárgás, vörös és kékes ooidok és gömb-szemcsék, bauxitkavicsok és konkréciók. Az alapanyag pórusain sötét sárgásbarna goethites bevonat, belsejükben fehér vagy rózsaszínű Al-dús anyag van. Nh — 6 Bauxit, világossárga, barnás árnyalattal. 0,1 — 0,8 mm-es fekete vagy vörös, vasdús gömbszemcséket és szabálytalan foltokat tartalmaz. Finom repedések sűrű hálózata járja át. Az elválási és repedési felületeken hematit vagy/és agyag bevonat van. Kemény, tömör. Nh— 7 Bauxit. Világossárga; fehér, vörös, zöld és kékeszöld ooidok gömbszemcsék és szögletes, valószínűleg szintén bauxitanyagú törmelékdarabok. A legtöbb ooid fakó szegélyű. Az egész anyagot finom repedések járják át. Kemény, tömör. Nh — 9 Bauxitos agyag. Halványrózsaszín, világosabb és sötétebb ooidokkal és 3 — 4 mm átmérőjű bauxitkavicsolikal. Porózus, szabálytalan alakú elszíntelenedett foltok- kal. Közepesen kemény, kézzel könnyen morzsolható. Nh— 10 Bauxit. Sárga, barnás árnyalattal. Nagy — több centiméteres — , szabálytalan alakú vörös és fekete, vasdús foltok, ritkábban színtelenedett részek. Mm-nagv- ságú, vasdús gömb-szemcsék és sárgás ooidok is akadnak. A mintát átszövő finom repedések egy részének felületén karbonátos bevonat van. Kemény, tömör. B. Királyerdő (Erdélyi-középhegység, Románia) EB— 21 Karbonátos bauxit. Elénkvörös; 1 2 cm átmérőjű, sötétcbb-vörös, vasdús foltok, 0,2 3,0 m-es ooidok, kerekített és kissé szögletes bauxit -töredékek (intraklasztok). Nagy, 4—15 mm átmérőjű mészkődarabok, karbonátos pórus- kitöltések. Igen kemény. D u d i c h —M i nd a z e nty : .4 V illdnyi- hegység és az Erdélyi-középhegység ] 1 EB — 22 Bauxit. Vörösbarna. Sötétvörös vagy barna szpasztoidok, ooidok, gömb-szemcsék és bauxit intraklasztok, vörösbarna bauxitos alapanyagban. Kissé porózus, a pórusok egvrésze nyitott, más részét sötét, vasdús vagy világos, Al-dús anyag tölti ki. Igen kemény, tömör. EB — 23 Bauxit. Barna, sárgás árnyalatú, 1 — 2 cm átmérőjű fekete, hematit-dús foltok. Téglavörös és sárga, goethites póruskitöltések gyakoriak. Igen kemény, tömör, csak kev éssé porózus. EB — 24 Bauxit. Világosszürke; sötétszürke vagy barnás ooidok, gömb-szemcsék és szög- letes, vágj- csaknem szögletes bauxit-intraklasztokkal. Igen kemény, tömör. C. Bihar-hegység (Erdélyi-középhegység, Románia) EB— 30 Bauxit. Piros; 0,n mm átmérőjű fehér és piros ooidok, 1 — 6 mrn-es vörös és lila hematitos foltok. Kissé porózus, egyébként tömör, kemény. EB— 31 Bauxit. Sötétvörös. Sötétbarna ooidok és elvétve fekete vasdús foltok. Kemény, tömör. EB— 32 Bauxit. Világosvörös, lilás és sárgás árnyalatokkal. Gyakoriak a sötétbarna ooidok, pizoidok és szpasztoidok; ezek közepe olykor fehér vagy rózsaszínű. Kemény, de porózus, töredező. EB — 33 Bauxit. Agyagos fényű. Halvány téglavörös, barnássárgás árnyalattal. Kevés ooid és gömbszemcse; ezek közepe határozottan zöld, a szegélye pedig fakó-sárga. Kemény, tömör. EB — 34 Bauxit. Zöldesszürke. Barna és zöldesbarna ooidok, gömbszemcsék és szögletes, valószínűleg szintén bauxitanvagú töredékek. 0,n— 1,0 mm átmérőjű diaszporos- kloritos erek járják át. Az elválási-repedési felületeket olykor vékony, sötét hematitos kéreg borítja. Kemény, tömör. EB — 35 Bauxit. Barnásvörös. A barna és vörös ooidok, pizoidok és bauxit -intraklasztok fehér vágj' fakó-sárga szegélyüek. Kemény, tömör. EB — 36 Bauxit. Nagyon hasonló az EB — 33 mintához, de zöld ooidok nélkül. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. Tábla — Plate I. 1. EB — 24 Bauxit , Királyerdő. — Bauxite, Pádurea Craiului — Ooidos; diagén-törmelékes bauxit. Az ooid inagvát klorit (valószínűleg chamozit) alkotja; szegélyén diaszpór-kitöltésű zsugorodási-repedések láthatók. =N — Ooidic-diagenetic-clastic bauxite. Note the core of the ooid consisting of chlorite (most probably by chamosite) and surrounded by a rim of shrinka- ge cracks filled by diaspore. =N 2. — Ua. keresztezett nikolokkal. Az alapanyag, az ooidok és az intraklaszt csaknem egyformán jól kristályos. — The same as 1, vvith the polars crossed. Note the almost equally well crvstallized natúré of mátrix, ooids and intraclast. 3. — A 2. kép részlete: Egy kloritos-diaszporos ooid belseje: chamozit lemezkék- ből áll. A sugaras repedéseket diaszpor tölti ki. +N. — Detail of 2. Interior of a chloritic-diasporic ooid, consisting of chamosite flakes. The radial and subradial cracks are fiiled with diaspore. +N. 4. EB — 24 Bauxit, Királyerdő. — Bauxite, Pádurea Craiului — Szövetrészlet: ooid és szabálytalan intraklaszt, szinerézis-repedésekkel át- járva. Az intraklaszt baloldali részén fehér, átlátszó diaszpor- kristály - csoport (szétkiilönülési termék). 4-N. — Textúrái detail with an ooid and an irregular intraclast penetrated by svneresis cracks. Note the large group of transparent diaspore crystals (white) on the left side of the intraclast (segregation products). — X . 12 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet II. Tábla — Plate II. 5. EB- 34 6. EB- 34 7. Nh — 5 Bauxit, Bihar-hegység. — Bauxite, Bihor Mts Szabálytalan repedést kitöltő klorit-diaszpor-anatáz ér, ooidos-diaszporos bauxitban. (Világosszürke: klorit; fehér; diaszpor; sötétszürke: anatáz) Chlorite-diaszpore-anatase vein filling an irregular crack in ooidic diasporic bauxite. (Light grey: chlorite; white-diaspore; dark grey: anatase) -|-N. Bauxit, Bihar-hegység. — Bauxite, Bihor Mts Sajátalakú, hasábos, anatáz-kristályok. Erkitöltés. -|-N. Idiomorphous prismatic crystals of anatase. Vein filling. -j-N. Bauxitos agyag, Harsányhegy. Bauxitic clay, Harsány Hill, Villány Mts Ooidos, böhmites-agyagos anyag. Gyengén szétkülönült típus. — Két, egymást kb. 50°-os szögben metsző kőzetrés. =N. Ooidic boehmitic, argillaceous matériái of the low-segregation type. Penetrated by two lithoclases intersecting at an angle of about 50°. =N. U. a. mint 7, de keresztezett nikolokkal. A kristályossági fok igen ala- csony. Kis diaszporszemcsék láthatók a nagy ooid közepén. Same as 7, bút with polars crossed. Note the overall low degree of crystal- linity and a group of small diaspore grains in the centre of a large ooid. III. Tábla - Plate III. 9. Nh — 10 Bauxit, Harsány-hegy - Bauxite, Harsány Hill, Villány Mts — Ooidos, böhmites bauxit. Kőzettéválás utáni-tektonizmus okozta repedé- sek, adott esetben csekély elmozdulással. =N. — Ooidic, boehmitic bauxite with lithoclases due to postlithificat ion tecto- nism in this particular case with slight displacement. =N. 10. — U. a. mint 9, csak keresztezett nikolokkal. A közepén lévő nagy ooid közepe jól kristályos diaszporból áll, de az alap- anyag optikailag amorf. A repedéseket hematit tölti ki. — Same as 9, with the polars crossed. The interior of the large ooid in the mid contains well-crystallized diaspore bút the mátrix is optically amorphous. The lithoclases are filled by haematite. 11. Nh — 7 Bauxit, Harsány-hegy. Bauxite, Harsány Hill, Villány Mts. — Ooidos, böhmites bauxit, sűrű, kőzettéválás utáni repedéshálózattal. A legtöbb ooidban igen előrehaladt az alumínium- és a vas-oxid szétkülönü- lése (sötét: vasoxid-dús fázis, világos: Al-oxidban gazdag fázis). — Ooidic, boehmitic bauxite penetrated by a dense network of postlithifi- cation lithoclases. Note the high degree of segregation in most ooids (dark: iron oxide-rich phase; light: alumina-rich phase). 12. — U. a. mint 11, de keresztezett nikolokkal. A szétkülönüléstől függetlenül az átla gos kristályossági fok alacsony. Kristályos diaszpor (fehér szem- csék) csak néhány ooid belsejében látható. A repedéseket hematit tölti ki. — Same as 11, with the polars crossed. Note that — independently from segregation — the overall degree of crystallinity is very low. It is onlv in a few ooids that diaspore is visible as small white grains. The lit hoclases are filled by haematite. IV. Tábla - Plate IV. 13. Bauxit, Harsányhegy (BKV minta). Bauxite, Harsány Hill, Villány Mts. (Courtesy of the Bauxite Exploration Company). — A kőzettéválás utáni-szerkezeti mozgások okozta kőzetrések jellegzetes példája. =N. — Characteristic example of lithoclases produced by postlithification tecto- nism. =N. 14. Nh — 4 Agyagos-bauxit, Harsányhegy — Clayey bauxite, Villány Mts. — Egy vasdús, csak csekély szétkülönülóst mutató kerek szemcsét kereszt ('li- kasul át járó és az alapanyagban is folytatódó repedések, elmozdulással és anélkül. -f-N. — Lithoclases with and without displacement crisscrossing an iron-rich low- segregation type roundgrain and continued straight in the mátrix. )-N. D ud ic h—M indazenty: A Villányi- hegy ség és az Erdélyi -hegy ségközép 13 Irodalom — References BÁRDOSSY Oy. (1961): A magyar bauxit geokémiai vizsgálata. MÁFI Alk. kiadv. pp. 1 — 231, Budapest BÁRDOSSY GY. (1977): Karsztbauxitok. Akadémiai Kiadó, pp. 1 — 413, Budapest Cochet, Y. R. (1969): Origin of the bauxite deposits in the Pádurea Craiului Mts, Románia. — Proc. 2nd ICSOBA Conference, Budapest Combes, J.-P. (1969): Recherches sur la genése des bauxites dans le Nord-Est de l’Espagne, le Languedoc et l’Ariége ({"ráncé). — Mém. Centre d’Et. Rech. géol. Hydrogéol., p. 342, Montpellier Dtdich E. (1972): Beitrag zum geochemlschen Vergleich dér Spurenelementgehalte dér Karstbauxite von Ungarn, Rumitnien, Bulgarienund Jugoslawien. — Proc. 9th Congr. CBGA (1969), IV, pp. 48— 55 Bp. Fülöp J. (1966): A Villány i-hegység kréta képződményei. — Geol. bung. ser. geol. 15. pp. 1 — 131, Budapest Ianovici, V.— Boroos, M.— Bleahc, M.— Patrtlius, D.— Lüpt, M.— Dimitrescü, R.— Savt, H. (1976): Geológia Muntilor Apusé ni.- An. Inst. Geol., pp 1—631. Bucure^ti Komlóssy Gy. (1976): Mlnéralogie, géochlmie et génétique des bauxites du Viet Nam du Xord. — Acta geol. Ac. Se. hung. XX. (3 — 4), pp. 199 — 214, Budapest Mixdszexty A. (1976): On the structure and texture of soine diasporites. — Congr. Proc. ICSOBA, pp. 195 — 197, Zagreb NOSZKY J. (1957): Kiértékelő jelentés az 1952-ben a Villányi-hegységben végzett bauxitföldtani reambuláló vizsgála- tokról. — (Kézirat.) BKV Adattár, Balatonalmádi Papic, C. V. — Fosok, V. — Udrescu, C.(1967): Etűdé des éléments mineursdes bauxites du massif de Pádurea Craiului — Proc. 7th Congr CBGA, pp. 209—216, Beograd Papit, C. V. — Minzatt, S. — Iosof, V. — Udkescc, C. — Gitsca, N. (1970): Caracterele chimico-mineralogice ale bauxitelor din masivul Pádurea Craiului. — An. Inst. Geol. 38, pp. 11 — 179, Bucure^ti Papit, C. V.— Minzatu, S. — Iosof, V. (1970): Asupra caracterelor petrologice ale bauxitelor din Mun(ii Bihorului (regiunea Vali Galbena). — Dari de seama Inst. Geol. 56, pp. 209 — 217, Bucurejti Posgay K. (1981): Az első magyar bauxltelöfordulás kutatástörténete és földtani-teleptani viszonyai. — Főldt. Közi 111 1, pp. 1 — 25, Budapest RaKTSZ GY. (1937): Adatok a Harsányhegy bauxit szintjének ismeretéhez. — MKFI Évi Jel. 1919— 32-ről, pp. 215 — 231, Budapest Schroll, E. — Saver, D. (1963): Ein Beitrag zűr Geochemie dér seltenen Elemente in Bauxiten. Symp. ICSOBA I, pp. 201 — 225, Zagreb Schroll, E.— Sacer, 1). (1968): Beitrage zűr Geochemie von und das Problem dér stofflichen Herkunft des Alumini- ums. — Travaux de l'ICSOBA, 5, pp. 83 — 96, Zagreb Telegdi-Roth K. (1937): Jelentés az 1930 — 31 években a Bakony-hegységben és a Villányi hegységben végzett bauxitkutatásokról. MKFI Évijei. 1929 — 32-ről, pp. 197 — 213. Budapest Vadász E. (1951): Bauxitföldtan. Akad. Kiadó, pp. 1 — 127, Budapest Valetojí, I. (1965): Faziesprobleme in südfranzösischen Bauxitlagerstatten. — Beitr. Miner. Petr. pp. 217 — 246. Berlin — Göt t ingen — Heidelberg Valetox, I. (1972): Bauxites. — Developments in Soil Science 1. pp. 1 — 226, Elsevier, Amsterdam — London — Xew York Vinogradov, A. P. (1962): Geokhimija. 7. pp. 555—571., Moszkva Batxitkttató Vállalat (1968): Nagyharsé™ wsmvékének bauxitkutatási (program) terve. — Kézirat, BKV Adat- tár Balatonalmádi A kézirat beérkezett: 1981. XII. 21. Contribution to the comparative geochemistry, mineralogy and petrology of bauxites in the Villány Mts (SE-Transdanubia, Hungary) and in the Pádurea Craiului — Bihor Mts area (W-Transylvania, Rumania) Dr. E. Dudich— Dr. A. Mindszenty In 1979, E. Dudich and Gy. Paxtó sampled the bauxite deposit of Harsány Hill in the Villány Mts. In 1980, profiting of the cooperation between the Hungárián and the Ruma- nian Academies of Sciences, E. Dudich took samples in the Pádurea Craiului (King’s Forest) and in the Bihor Mts (Apuseni Mts). The high-grade bauxite, clayey bauxite and bauxitic clay samples were submitted to complex invest igát ion: Chemical analyses, optical emission speetrography of microelements and thin section preparation by the Hungárián Bauxite, Exploration Company, X-ray diffractometry in the Hungárián Geological Insti- tute (MÁFI), microphotography and all interpretation by the authors. The stratigraphic position of the bauxite is identical in both areas: it is sandwiched between Upper Jurassic (Tithonian) and Lower Cretaceous (Barremian-Aptian) limestones. Mineralogically, the Apuseni bauxites belong to the diasporic-kaolinitic type, while the Villány ones are of boehmitic-illitic composition. In both areas, chlorites are common, suggesting a low-Eh (paralic?) depositionai environment. More anatase has been found in the Villány samples. Chemically, in both areas the high-grade ores are much more ferru- ginous than the clayey bauxites and allites. The microelement contents as well as the Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet 14 deferrification processes reflect local environmental conditions rather than the generál geochemical background. As to their high Mn and low Cr contents, the Villány bauxites ressemble those of the Transdanubian Central Mountains, bút they are closer to the Tran- sylvanian ones when considering their high Zr-content. A peculiar feature of the Villány bauxites seems to be the abundance of Ga and Ni contrasted to the low tenors of V obser- ved (in distinction from both the Transdanubian Central Mountains and the Transylvanian bauxites). Lithologically, all samples are of ooidic-diagenic-clastic character. The Apuseni bauxi- tes, however, exhibit a rather high degree of crystallinity and signs of prelithification tectonic deformation, while the Villány ones are optically amorphous and clearly suffered postlithification fracturing (probably in connection with the imbrication tectonism of the Villány Mts). A complete Enghsh version has been submitted fór publication in the Proceedings of the Xllth Congress (Bucharest, September 1981) of the Carpatho-Balkan Geological Association, following the órai presentation by A. Mindszenty. Manuscript received: 21. Dec., 1981 Addresses of the authors: Dr. Dudich Endre Hungárián Geological Institute (MAFI) Budapest XIV. Népstadion út 14 Pf. 106 H-1442 Dr. Mindszenty Andrea Mineralogical Department of L. Eötvös University (ELTE) Budapest VIII Múzeum krt 4/a H-1088 D u d i c h~ M ind s zent y : .4 Villányi- h egység és az Erdélyi-középliegység 15 1. tábla — J’lftte I. 3 4 16 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet II. tábla — Plate II. 7 8 Dudic h—M ind 8 zen ty: A Villányi-hegység és az Erdélyi-középhegység 17 lír. tábla — Plate III. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny 114, kötet, 1. füzet IV. tábla — Plate IV. 14 FóUllttni Közlöny, Kuli. o] Ihe Hungárián lleol. Soc. (1984) 114. 19—48 Az iharkúti bauxit üledékiöldtani jellegei és fellialmozódási körülményei** Dr. Mindszenti/ Andrea * — Knaaer József*** — Szantner Ferenc*** (13 ábrával, 4 táblával) Összefoglalás: Az iharkúti bauxit üledékföldtani vizsgálata több bauxitfácies elkülönítését tette lehetővé, melyek jellegei, elrendeződése és egymáshoz való kapcsolata a bauxit-felhalmozódás számos helyi sajátosságára, ill. eddig ismeretlen részletére enged következtetni. A bauxit bán több helyütt megtalált mállóit törmelékes (kőzetlisztes) betelepülések a telepnek a mediterrán-kazahsztáni, átmeneti típusba való sorolásának gondolatét vetik fel. A függőleges szelvények alapján bebizonyosodott, hogy a bauxitfelhalmozódás szaka- szos volt, a laterális fácies-elrendeződést figyelembe véve pedig ki lehetett rajzolni az egy- kori üledékszállítási irányokat. Ennek a további kutatás legkedvezőbb irányainak ki- jelölésében, a kevésbé perspektivikus részek kutatásának hátrább sorolásában lehet fontos szerepe. A cikk az iharkúti bauxit kutatásának eredményeit összefoglaló publikáció-sorozat első tagja. Bevezetés Az iharkúti bauxit kutatása 1981-ben olyan pontra érkezett, ahol — a mélyfú- rásos kutatás folyamatosságának biztosítása végett — ismét szükségessé vált az adatok összegyűjtése, egybevetése és részletes elemzése. E munka fázisle- záró jelentésben (Szantxer et al. 1981) öltött testet. A szerzői kollektíva úgy vélte, a munka eredményeit érdemes nyomtatásban is a szakmai közvélemény elé tárni. Terjedelmi okoknál fogva úgy láttuk, megszerzett ismereteinket cikk- sorozat formájában célszerű közreadni. Jelen cikk, a sorozat első darabja, a bauxit üledékföldtani jellegeit és az ezekből levonható genetikai következteté- seket foglalja össze. Mivel a sorozat további sztratigráfiai, teleptani, kutatástörténeti stb. témájú részeihez amúgyis teljes bibliográfiát fogunk csatolni, jelen cikk irodalomjegy- zéke értelemszerűen csak a szövegben hivatkozott műveket tartalmazza. A bauxitos képződmények rétegtani helyzete Az iharkút-németbányai területen felkutatott bauxit zöme a felsőtriász — felsőkréta közötti bauxitszintbe, kronosztratigráfiailag a felsőkréta alidőszakba, közelebbről valószínűleg az alsószenonba tartozik. A számos bauxittelepet (egészében, vagy részben) fedő szenon „csehbányái formáció”, az (albai fedős) „alsóperei bauxit formáció”-tól alapvetően elütő kőzettani kifejlődés és telepü- lési mód, az uralkodó fődolomit fekű, végül az adott időszak kedvező éghajlati feltételei (Góczán F. 1973.) támaszt ják alá a besorolást. • Eötvös L. Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék, 1088 Bp. Vili. Múzeum krt. 4/a. *• Előadták Veszprémben, a Közép- és Északdunántúli Területi szervezet 1982. IV. 29-i ülésén. Bauxitkutató Vállalat, 8221 Balatonalmádi, Pf. 31. 2* 20 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet A bauxittelepek egy részét részben vagy egészben fiatalabb képződmények — néha csak talaj — fedik. A bauxit kifejlődési és települési jellegei, kőzettani megjelenésének és minőségének bizonyos fokú egysége, a legkülönbözőbb, másodlagos fedővel rendelkező és más-más térszíni helyzetű bauxittelepeken denudációs foszlányként megmaradt szenon kőzetek jelzik, hogy ezek is az alsószenon szintbe tartoznak. Néhány esetben nyilvánvalóan másodlagos helyzetben (pl. lk-437, -1036: pleisztocén fedőrétegek között; Nb-197: talajosodott, áthalmozott bauxit, Nb- 303: pleisztocén és szenon agyag között; Ik- 1204: szenon agyagrétegek között) találunk földtanilag még bauxitnak minősülő réteget, lencsét. Ezek általában csak bauxitos agyag, esetleg agyagos bauxit minőségűek. / Bj-S4 £ I Ik-IOSBÍ’i Lk'U42--. Ik-1141-,** O — . Ik-XI.-O O • Ik-1055 l/lk-X., Tüskés-tető ■•■^k-1204 ^ \\ \ \\\ W\ \' j Ik-XIII. 0 ■\\ \Á \\ ' lk-1036 \\ Ik-IX. \\ L V's‘ © ® í ®0 M O 6 o <3 O 4 t> a o o / > í o R ° oVoü 0/ o o O <3 6 D « o 000(1 O 00 Doo O D 04 odo a o a 0 O 0 O 0 C O 4 O D OD d o a o 0 o a o d o4 a o a o o o q o o oq. ad Aa & A A A A 'o 3 4 * * * * 9o AOfl Oa. .'S'S' A A A RVR *r t " r' •'R, fedő SVo^oV o Sr o o 0 o o o o o a o o q o ? o a <7_fc ° 0° C° D° A A A A A A o o o o o o o o o A AOA O A O 0 a ac 0 A O A O Q S <7 0 0°«°d°4 R°y I5*V**I 1 O o o o a o d o 0 O 0 o O O O O o° o 0 o -O o0(f . oíCrÍ o o1 o o 'ÖOYOW A A A A A A A A A A A D AO APA o°o°o« A A A A A A A, A A ^_A A »T r Í5 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 3. ábra. Az Iharkút -németbányái bauxitteriilet üledékkőzettani jellegei Citológiai típusszelvények) A. Az „északi” kifejlödési terület összevont bauxitszelvénye. Jelmagyarázat: 1. Éretlen, „autochton-diagén” típusú bauxit; 2. „Diagén-törmelékes”, éretlen bauxit, v. pelitomorf bauxit ; 3. Karbonátos, mállott, polimikt aleurolit: 4. „Éretlen” bauxit, esetenként inállott aleurolittal kevert karbonátos, inállott, polimikt aleurolit; 5. Polimikt finomszemcsés homokkő; 6. „Fekű-fácies”; 7. fp,. vT,, d-r, (fődolomit, át meneti rétegek, dachst. mészkő) B. A „déli központi” kifejlődési terület összevont bauxitszelvénye. Jelmagyarázat: 1. „Pangó-vizi” fedö-fácies; 2. „llluviális”-szint ; 3. „Au- tochton-diagén” típusú bauxit: 4. Intenzíven mozgatott közegből ülepedett, „diagéntörmelékes” bauxit (többször ismétlődhet); 5. „Pangóvizi” fácies (többször ismétlődhet); 6. „Illuviális”-szint : 7. Bauxit; 8. Mállott aleurolit (bauxi- tomorf elemekkel); 9. Mállott aleurolit; 10. „Pangó-vizi” fekűfácies; 11. ípj (fődolomit) C. A „déli és keleti peremi” kifejlődési terület összevont bauxitszelvénye. Jelmagyarázat: 1. „Pangó-vizi” fedő-fácies; 2. „Uluviális”- szint : 3. Autocton-ooidos, diagén-törmelékes bauxit, lefelé erősödő diagén-törmelékes jelleggel; 4. Mállott aleurolit; 5. „Autochton”-diagén bauxit; 6. Bauxit (mállott aleurit-szemcsékkel is); 7. „Pangó-vizi” fácies; 8. „IUuviális” szint; 9. Bauxit; 10. „Pangó-vizi” fácies; 11. „Illuviális”-szint; 12. Bauxit. 13. Mállott aleurolit 14. Bauxit; 15. Mállott aleurolit; 16. „Pangó-vizi” fekűfácies; 17. fp, dolomit Fig. 3. Lithological features of the Iharkút -Német bánya bauxites Comprehensive profile ofthe Northern area (A) Légén d: 1. Immature.autochtonous-diagenicbauxite; 2. Immature, diagenic-clasticbauxiteorpelitomorphousbauxite; 3. Weathered, polymict carbonated silt-stone; 4. Immature bauxit e, with weathered silt-stone here-and-there carbonate silt-stone, weathered, polymict; 5. Fine-grained sandstone. poly- mict; 6. „Bottom-clay”; 7. Dolomité, limestone. Comprehensive profile of the South-Central area (B) Legend: 1. Eluvial-iliuvial pair of zones (top clay = ,,puddle”-facies); 2. Illuvial horizon; 3. Autochtonous-diagenic bauxite; 4. Diagenic-clastic bauxite deposited from high-energv médium (repeatedly occurring); 5. (Repeatedly occurring) ,,puddle”-facies; 6. Illuvial horizon; 7. Bauxite; 8. Weathered silt-stone (with bauxitomorphous elements); 9. Weathered silt-stone; 10. „Bottom-clay”; 11. Dolomité. Comprehensive profilé of the South-Eastern area (C) L e g e n d: 1. Eluvial-iliuvial pairs of zones. „puddle-facies”; 2. „Illuvial” horizon; 3. Autochtonous-ooilthic. diagenic-clastic, bauxite with a downward-increasing, diagenicclastic character; 4. Weathered silt-stone: 5. „Autó chtonous”-diagenic bauxite; 6. (With weathered silt-síze grains at places); 7. „Puddle-facies”; 8. „Illuvial” horizon: 9. Bauxite; 10. „Puddle-facies”; 11. „Illuvial” horizon 1 12. Bauxite; 13. Weathered silt-stone; 14. Bauxite; 15. Weathe- red silt-stone; 16. „Bottom-clay”; 17. Dolomité 24 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Nb-40 Nb -221 Nb-227 N b -11 0 46.0 m fedő 46.0 m Al203/5i02 45.4/156 n.v. ai2o3/sí 02 0*0 ^űDOéAD n.v. o o o ODOQOD 52 3/7.4 n.v. o o o o o o n.v. QO0O D 0 O 0 O o n.v. 51.3/2.1 7° V01? oVotfoSÍ 1,' ® . 57 4 / 3 6 n.v. 42 3/21 5 n.v . Rö • vá'i’a r. ®At>A0 £ £1 0 Cl D O 42 8 /206 n.v. 54.0 m fekü fekü | lm 51.9/6 2 52.5/7.8 62.0 m o D o 0 o O O 0 o c o 0 o 0 o 0 O D O Q fc o Q fc 0 Q 0 47.0/15.3 n v. AI2O3/ SÍO2 1 ED 47.4/9.3 2 r^n 3 ED 51.0/38 45D 5 ÍS1 sFD 51.5/6.5 7ED 8 io[W] 11 | R R | i 37.2/29.4 26.5/32.0 12 |» • ti L* • j 13 53 ispiq 17ÜZZI 18^1 20^73 4—12. ábrák, válogatott litológiai rész-szelvények Jelmagyarázat: 1. Egyszerű, kis szegregációs fokú ooid / pizoid (,,autochton”-diagén); 2. Jól szegregálódott ooid/pizoid: 3. Egyszerű és jól szegregálódott ooid és pizoid töredé- kek (,,mechanikus”-diagén); 4. Ooid töredék autochton továbbnövekedési kéreggel; 5. Elasztikus (kompakciós) deformációt mutató egyszerű és jól szegregálódott ooid/pizoid; 6. Mállott (kaolinit és/vngy boehmit pszeudomorfózává alakult) „bauxit-idegen” törmelék; 7. Kőzetliszt és homok méretű karbonát-törmelék; 8. Egyéb „bauxit-idegen” törmelékszemcse; 9. Szerves (növényi) foszlányok; 10. Kollomorf-fluidális, póruskitöltő Fe(OH)s képletek; 11. induk- ciós foltok; 12. Mangánoxid törmelék; 13. Vegyi kicsapódáséi karbonát; 14. Laminációs rétegzettség; 15. Feltételezett eróziós felület; 16. Rogyási és elnyíródási felületek; 17. Pelitomorf bauxit; 18. „Autochton” —(kémiai)— diagén ooidos bauxit; 19. Diagén-törmelékes ooidos bauxit; 20. Intenzíven mozgatott közegből lerakódott diagén-törmelékes bauxit; 21. Felsőtriász mészkő és dolomit képződmények. 22. Nem vizsgált szakasz Fig». 4 — 12. Selected lithological profiles Légén d: 1. Simple ooids or pisoids of low degree of segregation (suppo- sedly of autochtonous — (Chemical)— diagenic origin); 2. Ooids/pisoids of high degree of segregat ion (i.e. with distinct bands alternately rich in iron and alumina); 3. Fragments of ooids/pisoids of high degree of segregation (supposedly of „mechanical” — diagenic (parallochtonous)— origin); 4. Fragmentary ooids with autochtonous accretion-rim; 5. llighly segregated or simple (low-seggregation) ooids with signs of plastic— (compactlon)— deformation (flattened or ovoid- shaped); 6. Non-bauxitic debris, wheathered (transformed intő a kaolinitic-boehmitic mátrix, bút rctaining their originul shape); 7. Carbonate debris (síit or fine-sand sizc); 8. Other non-bauxitic debris, nőt yet weathered: 9. Organic- remnants (tatters of decaying rootlets); 10. Collomorphous (fluidul) precipltations of ferric-hydroxide (in thc pore- spacos); 11. Pale patches, deferrificated; 12. Opaque (Mn-oxide) minerals, f ragmented; 13. Carbonate precipitation; 14. Lamination.stratlficatlon; 15. Supposed erosion surface; 10. Shear-planes.slump plancs; 17. Pelitomorphous bauxite; 18. Autochton— (Chemical)— diagenic, oolithic bauxite; 19. Diagonio-clastic ooilithlc bauxite; 20. Diagenic clastic bauxite dcpositcd from somé intenscly moving high-energy médium; 21. Cppcr-Triassic dolomitos, and limestone (bedrock). 22. Non investigated 4—5. ábra. A déli központi kifejlődési terület szelvényei Fiai. 4—5. Lithological profiles of thc South-Cent ral arca 4. ábra. Nb-40: az Nb-IV. telepen, Nb-221 és -227: az Nb-XVII. telepen, Nb-110: az Nb-XV. telep belső részén. Fig. 4. Iloreholo Nb-40^(dcposit Nb-IV.); borelioles Nb-221 and-227 (deposit Nh-XV'II); borehole Nb-110 (central purt of deposit Nb-XV) Mindszenty et ál. : Az iharkúti bauxit üledék földtani jellegei 25 lepül: globuláris, vagy egyszerűen finompikkelyes kaolinittel, finom, foszlány- szerű szerves (növényi) detritusszal, néha ezek körül kalcittal és jellegzetesen könnyen-mobilizálható vas-/goethit-limonit/-tartalmú fázissal. A vastartalom általában hematit formájában jelenik meg. Ez a kifejlődés helyenként (pl. az Nb-XIII. és -XIV. telepben) mállott aleurolitként értelmezhető, kőzetlisztes struktúrájú anyaggal társul. Ennek az agyagos kifejlődésű tagnak a határa a felette következő bauxit felé, az 1 m-es mintavételi köz által biztosított megközelítésben élesnek mond- ható, vastagsága a fekű domborzati egyenletlenségeit követve általában többé- kevésbé állandó. Az Xb-XI. telep Nb-162 sz. fúrása azonban arra figyelmeztet, hogy előfordul, hogy éppen a legvastagabb, legjobb minőségű teleprészek alatt vastagodik ki „váratlanul”. Jellegzetes és a reduktív fekűagyaghoz sokban hasonló, néhány decimétertől méter nagyságrendig változó vastagságú, gyakran finom eloszlású kalcittal impregnált kaolinites-agyagos (elváltozott bauxitként értelmezhető) képződ- mény választja el a tulajdonképpeni bauxittestet a befogadó karsztos mélyedés oldalfalaitól is. Az I. koncentráció külfejtéseiből gyűjtött összehasonlító minták tanúsága szerint e bauxitos agyag határa a bauxittest felé nem éles; fokozatos átmenet tapasztalható. Változatos mértékű és kiterjedésű, kalcitosodással és vasmigrációval kísért elagyagosodás észlelhető azokon a helyeken, ahol a bauxittest a karbonátos fekűképződménnyel tektonikusán érintkezik. Erre a „vető-menti” fáciesre a felsoroltakon kívül még az is jellemző, hogy rendszerint bővelkedik rogyási. Nb- 344 Nb-344 (folyt.) Nb-344 (folyt.) n.v. Al2 O3 / S,02 Al203/Si02 A- 1 f) C p 0^0 H 533/5.1 55.0 m R^ /őJ*D R O 0 O c O 52 3/ 79 °o°o® P O o 522/11.1 52 0/64 P Ql oV O 38.0/31.7 ^ R 0 0^ 3 3 0 6 /A O to/ 0 A 0 «/n AO 541/39 o o o o o o o o o CqP Orf o 38.8/29.6 ^rxo r' 436/22.6 n.v. *R#DR dR 46.2/108 a L & A 495/150 50.0/11.8 a @ 0 ® 0 a * « Q c. í 51 0 / 57 6 4 9 &/> ®jX7o 49 7/ 84 n.v. n.v. O D O 0 D 0 0 O O D O fl 5.1.5/ 5.7 n.v. o o O 0 0 o 0 o o © ö~c O O ® O — Ci Ű Q_ AI203/Si02 520/71 50.7/99 n.v. 800 m I R 0 O R Dw 7 R° 370/310 feku I 1 m 5. ábra. Nb-344 sz. fúrás (az Nb-XIX. telep belső részén) Fia. 5. Borehole Nb-344, Central part of deposit Nb-XIX 26 Földtani Közlöny Ili. kötet , 1. füzet csúszási lapokban, a kompetens bauxit elvonszolódásából adódó kaotikus szer- kezetekben. Mindezek a változatos genetikájú agyagok, agyagos bauxitok és bauxitos agyagok a bauxittestet geometriai értelemben burok gyanánt veszik körül. A szenon fedőrétegek felé a határ geometriailag, első közelítésben síkszerű, minőségileg fokozatos-folytonos. Az átmenetet 1 — 2 méternyi, jellegzetes, a fekűagyaghoz részben hasonló, viszonylag reduktív, agyagos bauxit vezeti be; erre települnek a fedő uralkodóan karbonát- és kvarc-törmelék anyagú aleuri- tos-agyagos képződményei, amelyekben — elsősorban az északi rész, valamint a déli és délkeleti perem dolomittérszínén megmaradt bauxittestek esetében — fölfelé fokozatosan csökken a bauxitos agyag (pelit- és bauxittörmelék) meny- nyisége (Nb-XI., Nb-XX.). Az is előfordul, hogy a bauxittest a foszlánvosan megmaradt fedőképződmény többé vagy kevésbé mállott aleurolitjával mint- egy összefogazódik (Ik-IX.). Nb-9 32.0 m ®/ Z- 4 53 6/1.8 54 0 m RT5 oJSf ! D 62.0 m O O O O i 5 o «= oc A- 0 • A-0 O-A-0 -A .. ■ D- © ■ c ■ é ■ 'd°í9°'o°. n v i. — ar 55.3/4 3 50 6/10 6 42 3/21.9 52.7/5.0 30.6/35.2 21.4/43 8 1 lm fí -!). ábra. A D-i 6s K-i peremi kifejlődési terület szelvényei Fián 6 — 9. Lithological profiles of tlie South-Eastern mnrgins fí. ábra. Nb-9 sz. fúrás (az Nb-VlI. telep belső részén) Fig. fí. IJoreholc Nb-9; contral part of deposit Nb-VII M i n d 8 z e n l y et ni. : Az iharkúti bauxit üledék földtani jeller/ei 27 Nb-160 Nb-160 (folyt.) Nb -160 (folyt.) Nb-160 (folyt ) 16 5 m qodoo ® b ®°„®. 1 í i_ « ® » -i -i i -i i © » ® 8 D ® t 52 0/3 4 50.2/2.4 526/1.4 520/4.1 48 7/98 50.2/88 44.6/17.7 32.9/35.7 £lm 7. ábra. Nb-160 sz. fúrás (az Nb- \ I. telep középső részén) Fig. 7. Borehole Nb-160, eentral part of deposit Nb-XI Az eocén és fiatalabb fedőképződmények felé a határ geometriailag enyhén hullámos felülettel közelíthető denudációs határ, amely minőségileg — különö- sen a fiatalabb (Q) fedők esetében — méteres nagyságrendű elagyagosodásban, ritkábban (pl. Ik-XI. telep) szideritesedésben nyilvánulhat meg. Egyes esetek- ben az agyagos-löszös negyedidőszaki fedőréteg szórtan bauxit kavicsokat tar- talmaz. Litológiai jellemzés A litológiai jellegek megismeréséhez az alapot 86 fúrás 630 mintájából, valamint a bá- nyászati műveletekkel feltárt telepekből gyűjtött további 70 mintából készült vékony- csiszolat ok szolgáltatták. A minták kiválasztásánál igyekeztünk egyrészt a terület többé- kevésbé egyenletes megismerését szem előtt tartani, tehát minden telepről legalább egy- két fúrásból vizsgálati anyagot venni. Voltak természetesen olyan telepek, amelyeket az anyag megismerése végett alaposabban, több szelvény mentén megvizsgáltunk. A munka kezdetén néhány jellemző telep-közepi, ill. -peremi fúrás teljes m-enkénti mintasorát meg- vizsgáltuk. Később a földtani szelvények és a kémiai elemzési sorok alapján már a kulcs- fontosságú mintákra koncentráltunk. Ez azt jelentette, hogy vastag bauxitösszlet esetén mindig megvizsgáltuk — sorozatban — az alsó három-négy, valamint a legfelső három- négy mintát, s a továbbiakban legalább a kémiai elemzés által jelzett változások környe- zetébe eső mintákat. Vékonyabb rétegsorok esetében később is m-enkénti mintázást 28 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet alkalmaztunk. A külfejtésekben a mintavétel szempontja az egyértelmű földtani szituáció- hoz köthetőség volt. Tehát: megvizsgáltuk a kétségkívül csak karsztos kontaktus bauxit- ját, megnéztük, milyen a biztosan utólagos tektonikus hatásnak kitett bauxit, megnéztük a primer kréta fedő alatt közvetlenül települő, szabad szemmel is változatos litológiájú típusok mikropetrográfiai tulajdonságait és így tovább. A külfejtésből származó minták egy része orientált minta volt, olyan értelemben, hogy a fönt-lent helyzetet rögzítettük a kőzetdarabon, és itt volt lehetőség folyamatos laterális mintavételre is (faltól-falig). A fentiek szerint gyűjtött minták vizsgálatával több litofáciest sikerült elkü löníteni. Hármat már említettünk: ezek a viszonylag reduktív „töbör -fenék” fácies, a „ karszt-kontald ” fácies és a ,, vető-menti ” fácies. A „töbör-fenék”-fáciest viszonylag reduktív jellege és a benne található foszlányszerű növényi det rítus miatt „pangó-vízi” kifej ló'désként értelmezzük, tehát olyan bauxit, agyagos bauxit, ill. bauxitos agyagként, amely átmenetileg pocsolyás, rossz vízelveze- tésű, pangó-vízi környezetbe kerülhetett, abban rakódott le, vagy ilyen víz borította el. Elmocsarasodást jelez, amely ahhoz nem volt elég erőteljes, vagy nem tartott olyan hosszú ideig, hogy az anyag tényleges mocsári szürke- Nb-183 Nb-183 (folyt.) Nb-123 n. v. A o A 0 A 0 A D A O AC A 0 A 28.1 /34.2 n.v. 26.3/32.3 A • A • A A n.v. A A A A O 0 A r rA A r O A r 365/29.5 n.v. R (/» R' | *AR»» 1 31.1 / 35.3 n.v. P Um % R « A«» >A •A# A A 31.1/361 Cl Aű Ot 31.1/36 0 A r A o OrA ,rA, 33 2/39 4 R\ R 34.7/39 9 fekü llm 8. ábra. Nb-183 bz. fúrás (az Nb-XIV telep középső részén): Nb-123 sz. fúrás (az Nb-XXIV. telep peremén) Fig. 8. Borchole Nb-183: Central part of deposlt Nb-XIV, borchole Nb-123; marginal part of depoBit Nb-XXIV Mindszenti/ et al. : Az iharkúti bnuxit üledék földtani jelle/jei 29 bauxittá alakuljon — szabad szemmel még vörös, legfeljebb vörösbarna színű — csak a mikroszkópos szövetelemzés deríti fel mocsári jellegét. Figyelemre méltó, hogy e kifejlődés egyes változatai nemcsak a fekűben, hanem közvetlenül a fedő alatt, sőt — több szintben — a bauxittest belsejében is felfedezhetők. Ilyenkor rendszerint megtalálható alattuk egy vastalanodási foltokkal tarkí- tott, elváltozott bauxitból álló eluviális (kilúgozódási) zóna, ez alatt pedig néhány m-re a mobilizált vas kollomorf-fluidális póruskitöltő ferrihidroxidként való kicsapódásával jellemezhető illuviális öv. Egyes esetekben ebben a mobili- zációban és újrakicsapódásban még az alumíniumhidroxid egy része is részt vesz: a gibbsit póruskitöltőként jelenik meg. A másik kettő — a vető-menti fácies és a karszt-kontakt fácies — elkülöní- tése sajnos nem minden esetben könnyű. Bizonyos átfedések vannak, mert a karsztformát kitöltő vastag vízdús üledék tömörödése folytán — elsősorban a meredek, karsztos oldalfalak mentén — gyakoriak a megrogyások, és a csú- szási-rogyási lapok miatt a karszt-kontakt fácies sokban hasonlatossá válhat a vetőfácieshez. Ráadásul a kalcitos impregnáció sem a karszt-kontakt fácies kizárólagos jellemzője, karbonát kicsapódás nyilván vető mentén is gyakori. Az elkülönítés irányelve a vetőfáciesnél a karbonát kicsapódások, a nagyon gya- kori elmozdulási felületek és az erőteljes vasmobilizáció együttes megjelenése volt. Ha az elvonszolódási jelenségek vonalszerűén a bauxittest belsejében is jelentkeztek, ezeket egyértelműen töréses-zavargásos zóna jeleként fogadtuk Nb-423 Nb-423 (folyt.) 18 Om J>> — A a SS7 « a Sí a ® % 14.0 m 38.5/26.0 41.1 / 22.5 51.5/65 Nb-49 fedő •AT-A-r-A' • r-A. pér. -zta »V 34.0 m 36.2/31.2 n.v. A- -A • -A- • -A • A ■ ■ A- -A • -A 29.3/36.3 33.7/38.5 40.8/24.0 31.9/35.9 32^4 /35.9 Jlm 9. ábra. Nb-XX. telep Nb-423 sz. fúrás = telepbelső, Nb-49 sz. fúrás = a telep D-i pereme Fig. 9. Borehole Nb-423: Central part of deposit Nb-XX, borehole Nb-49; marginal part of deposit Nb-XX. 30 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet el. Ilyesmit tapasztaltunk pl. a fiatal (bauxit utáni) vetőkkel lépcsőkké tagolt Nb-VL telepben. A jó minőségű bauxitok litológiai jellegeit illetően a következő, egyértel- műen felismerhető kifejlődéseket sikerült elkülöníteni: 1 . Autochton (kémiai) -diagén ooidos bauxit: Az ooidok határvonala diffúz, szegregációs fokuk (= az elkülönült héjak száma, ill. élessége) közepes, vagy gyenge; a kristályossági fok (amelyet félkvantitatíve az optikai mikroszkópban jól vizsgálható méretű kristályok formájában megjelenő Al-hidroxid mennyi- ségével jellemeztünk) ugyancsak közepes vagy gyenge, kevés jókristályos gibbsittel, zömmel inkább apró pikkelyes böhmittel, vagy — gyenge szegregá- ciós fok esetén — bármiféle optikailag kristályosnak minősíthető anyag nélkül az ooidok belsejében. A kötőanyag a Bákdossy— NicOLAS-féle nomenklatúra (1973) szerint általában pelitomorf, vagy mikroklasztos szerkezetű vas- és alu- míniumhidroxid ásványok optikailag szét nem választható elegye. 2. Diagén-törmelékes ooidos bauxit: többé-kevésbé intenzív parautochton át- mozgatásról tanúskodó, vegyes ooidtartalmú kőzet. Az ooidok egy része előre- haladott szegregációs fokú, hematitos, ill. jókristályos gibbsit-, vagy böhmit- mezőkből áll, más részük gyengébb szegregációs fokú. Sok a töredékes ooid, a mikroméretű bauxit-kavics stb. A kötőanyag általában finom pelitomorf, vagy mikroklasztos szerkezetű bauxit, agyagos bauxit. A legintenzívebb átmozga- tásról tanúskodó változatokban az ooid: alapanyag (vagyis az ooid: „zagy”) arány erőteljesen az ooidok javára tolódik el. Hogy a parautochton átmozgatás mennyire különböző konszolidációs fokú ooidokat érinthet, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a kompakciós hatások egy-egy vékonycsiszolatnyi felületen belül is teljesen különböző deformációt idézhetnek elő: az „idősebb”, tehát előrehaladottabb konszolidációs fokú, esetleg többszörösen, parautochton mó- don átmozgatott ooidok ugyanarra a terhelésre, amelyre a körülöttük levő „fiatalabb”, kisebb konszolidációs fokú ooidok, vagy az alapanyag plasztikus deformációval reagálnak, ezek elnyíródnak, beroppannak; jelezve, hogy eze- ket ez a terhelés már rideg állapotban érte. 3. Pelitomorfnak az említett terminológiával összhangban azokat a típusokat neveztük, amelyben kevés a klasszikusan bauxitomorfnak minősülő szöveti elem (ooid, pizoid). A terület egészére nem ez a kifejlődés jellemző. 4. Allochton ,,bauxit-idegen” -törmelékes bauxit: mikromorfológiai megfontolá- sok alapján ,,bauxit-idegen”-törmeléknek minősülő, kőzetliszt méretű, éles- szögletes alkotórészeket tartalmaz, melyek túlnyomórészt finom-pikkelves kao- linit és/vagv böhmit elegyévé alakultak; határvonalukat goethites-hematitos hártya jelöli ki. Ténylegesen „bauxit-idegen” eredetüket csupán egy-egy min- tában szórványosan észlelhető, azonos alakú, de épen maradt karbonát-, kvarc- vagy egyéb szilikát-törmelék jelzi. A kötőanyag az ilyen típusú bauxitokban rendszerint pelitomorf, néha enyhén, szőttesszerűen átkristályosodott, vasas- agyagos (bauxitos) összetételű. A megvizsgált minták általános kristályossági foka az eddig megismert bár ilyen részletesen nem vizsgált — középhegységi bauxitokhoz viszonyítva feltűnően magas. Gyakori az optikai mikroszkópban jól vizsgálható méretű, 80- 120, sőt 200 mikron szemcseméretet is elérő alumíniumhidroxid fázis. A vasásványok kris- tályossági foka általában alacsony. A szöveti jellegek, a kristályossági fok és a minőségi kapcsolata egyes esetekben ellentmondó. Az autochton-ooidos, diagén-törmelékes-ooidos, valamint a nö- M i n d s z e n t y el al. : Az iharkúti bauxit üledék földtani jellegei 31 vényi detrituszt tartalmazó, kaolinites-agyagos típusoknál egyértelmű óh logi- kus: az ooidos bauxit — különösen, ha az ooidok szegregációs és kristályossági foka magas, és nincs az anyagban „bauxit-idegen” törmelék — biztosra vehető, hogy jó minőségű. A kaolinites-szerves detrituszos szöveti kép ízzel szemben mindig gyengébb minőséget jelez. Az ellentmondás a pelitomorf, valamint a „bauxit-idegen” törmelékes típusoknál jelentkezik. Azonos szöveti kép mellett lehet a minőség kiváló, közepes és egészen gyenge is. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy feltételezzük: az autochton-(kémiai)-diagén, valamint a dia- gén-törmelékes típusoknál a szövetet és a minőséget egyazon folyamat alakí- totta: az anyag a leülepedés után helyben zajló autochton, vagy a karszt-tér- színen folyó — és a diagén -törmelékes szerkezetért is felelős — parautochton átmozgatás során végbement kémiai folyamatok eredményeként nyerte el minő- ségét. Ezzel szemben a ,,bauxit-idegen”-törmelékes, aleurolit-jellegű, vagy a pelitomorf bauxitok anyaga a leülepedés után, az aleurit-szemcsék részleges, vagy teljes pszeudomorfózává alakulásától eltekintve, lényegi változáson nem esett át. Azaz: amennyiben minősége bauxit os, úgy az elsősorban a pelites kötő-, vagy alapanyag eredetileg is bauxitos összetételével magyarázható. A bauxit -szöveti típusok térbeli eloszlása A megvizsgált szelvényekből kiderült, hogy az iharkút-németbányai bauxit- előfordulás a bauxit kőzettani jellegei alapján három részre osztható s e része- ket más-más (összevont) típus-szelvénnyel jellemezhetjük (3. ábra). .1 déli-központi rész szelvénye típusos kifejlődést! fekűagyaggal indul, amelyben, ill. amely felett, elsősorban olyan helyeken, ahol a pangó-vízi körülmények miatt bekövet- kezett kaolinitesedés valamilyen okból kevésbé volt erőteljes, kevés „bauxit-idegen” törmelék szerkezetű anyag ( mállót t aleurolit) is felfedezhető. A fekűagyagra vastag diagén- törmelékes, ooidos, ill. alárendelten autochton (kémiai)-diagén szerkezetű, nemegyszer jól észlelhetően mikrorétegzett bauxit települ. A mikrorétegek vastagsága néhány 100-tól 1000 mikrométerig terjed. Felületük általában hullámos. A rétegvált ozást vagy az eltérő vastartalom vagy a zagy : ooid arány megváltozása, a diagén-törmelékes elegyrészek fel- dúsulása vágj” kimaradása okozza. Bizonyos rétegződés makro- méretekben is jelentkezik: a diagén-törmelékes ooidos típusra ideális esetben autochton-(kémiai)-diagén szövetalakulásról tanúskodó anyag, majd átmeneti elmocsarasodásra utaló eluviális-illuviális zónapár következik. A pangó- vizi rétegre rendszerint erőteljesen áramló közegből lerakodott, kis zagy : ooid aránnyal jellemezhető diagén-törmelékes bauxit települ, amelyben fölfelé a zagy : ooid arány foko- zatosan nő. Előfordul, hogy a bauxitfelhalmozódást megszakító átmeneti elmocsarasodást a szelvényben csak az illuviális szint jelzi, mert a pangó-vizi mikrofáciest az elmocsaraso- dást követő intenzív anyagbeáramlás elmosta. A déli terület szelvényei a fedő felé is rend- szerint viszonylag reduktív mikrofáciessel zárulnak, amelyhez néha finom „bauxit-idegen” törmelék is keveredik. A déli és keleti perem típusszelvénye a központi részétől abban különbözik, hogy az üle- dékfelhalmozódásban beállt átmeneti megszakításokat jelző pangó-vízi szinteken kívül, a jó minőségű ooidos bauxit bán többször ismétlődve 1 — 2 méternyi mállott, vagy kevésbé mállott, aleurolit-jellegű „bauxit-idegen” törmelékes betelepülések is előfordulnak (Nb- ^ II., -XI., -XII. és -XX. telep). A törmelékes betelepülések a fedő felé rendszerint gyakoribbá válnak, és nő bennük a még ép törmelékanyag (karbonát, kvarc, kvarcit, magmás és metamorf kőzettörmelék) aránya. Kivételes esetben a betelepülés a bauxittest alsó harmadában is elérheti a közönséges homokos, polimikt kvarc-aleurolit minőségét (Ik-XII. és Xb-XXY. telep). Az északi terület típusszelvénye és maga a kőzetanyag is merőben eltér a délitől. Ebben a szelvényben alul-fölül egyaránt uralkodik a „bauxit-idegen” törmelék, sőt a bauxitos szakaszban is előfordul törmelékes betelepülés, ill. törmelék hozzákeveredés. Az erősen 32 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet A I k - 11 10 Ik -1198 Ik - 1006 Al203 /Si02 n.v. A Q A O a A o A A o A G 45.9/15.8 n.v. 14.0 m o a o a D O D O o a o a 52.0/3.8 fedő 14.5 m n.v. A • r -a - r A V'A’r" a' r' a". r'A; r'.A n.v. r'0*A O'A o r ArórArőrA n.v. O 0 o o o o o O O O o á.aá ./ o a ' a o 27.0/46.6 n.v. */ a o o a o d o p A A A A O G O D O f eku n .v. * o'A'cA 33 m a o d o O A O A a 46.1 /16.2 n.v. A a D O A A O • A-0*A O- A »o- A O* A’o* A’ O ’A • n.v. n .v. - - A • A- A- A • A • A • A • A • A • A- A n v. n.v. a r A r -'e -o/o^5, R/o*R D V* o r r^Aé, 380/30.2 r a r A a r A r 42.0 m A A A A f ekü A A A A A A A 29.5 m mr j 1 m n.v. 49.2/15.6 48 7/12.8 52.5 / 8.4 40.3 / 26.4 38.0/31.8 33.7 / 34.7 32.1 / 38.0 9 9 / 55.0 11.2 / 50.0 9.2 / 28 0 10. ábra. Az É-i kifejlődés! terület szelvényei az Ik-IX. telepen (1K-1006: n telep peremén, Ik-1003,-1037 n telep belső részén) Fiíj. 10. Llthologtcal profiles. Boreholes Ik-1110 and -1198: central part of deposit Nb-XXV (transition betwecn the .South-Central and the Eastern -maridnál sections of the oeeurrenee) Borehole Ik-1000: maréinál part of deposit ii. i \. Boreholes Ik-1008, -1087 central part of deposit Ik-IX ( Northern sect Ion of the oeeurrenee) M i n d s zent y el ul. : .4; t hurkáit buuxit üledékföldtani jelietjei 33 Ik-1037 B I k -1003 301/32.7 50.2 / 8 9 50.0/87 50.2/73 528/63 51.8/7.0 50 7/10.1 487/153 39 3/23.7 39 0/25 0 37 2/27 2 | lm 10. ábra — Fig. 10. „bauxit-idegen” törmelékes részeken gyakori a finom lamináció. Maga a bauxit pelito- morf, vagy ooidos-pizoidos, diagén-törmelékes, de az ooidok szegregációs és kristályossági foka lényegesen alacsonyabb, mint akár a déli-központi, akár a déli és keleti peremi része- ken. Gyakoriak az autochton-(kémiai)-diagén ooidok, gömbszemcsék. Az egész anyag szövetileg „éretlenebb”, kevésbé bauxitosodott benyomást kelt, mint a déli típusszelvé- nyek bauxitanvaga. Minősége ennek ellenére I. osztályú is lehet. Az északi típusszelvény különlegessége, hogy a „bauxit-idegen” törmelékanyagban nagy súllyal vesz részt a karbonátliszt, a szelvény alján pedig karbonátos kötőanyagú Mn-oxid- és hematit -törmelékes, kvarc-metamorfit anyagú homokkő található (Ik-XI. telep). Itt jegyezzük meg, hogy a bauxit-pelittel keveredő karbonátliszt olyan finom szemcséjű, hogy az anyag szabad szemmel könnyen pelitomorf bauxitnak határozható, amelyben a törési felületnek a szokásosnál kissé érdesebb tapintásától eltekintve semmi sem utal arra, hogy esetleg csupán bauxitos kötőanyagú karbonátaleurolitról van szó. Az előzőekben ismertetett és vertikális szelvényben vizsgált szöveti típusok laterális összefüggéséről annyit mondhatunk, hogy a „mállóit aleurolit” megjelenésű („bauxit- idegen” törmelék szerkezetű) betelepülések minden esetben gyakoribbak a telepek pereme felé, mint a telepek közepén, sőt a megvizsgált telep peremi, ill. indikációértékű nem ipari, telep-közi fúrások tanúsága szerint ez a kifejlődés vékony lepel gyanánt, mintegy a bauxitot helyettesítő fáciesként a köztes „meddő” dolomittérszín felszíni egyenetlenségei- ben is tovább nyomozható. Előfordulás-méretekben azt látjuk, hogy az aleuritos betelepülések, valamint a telepek közti meddő sávokban a fődolomit és a fedőképződmények határán nyomozható helyette- sítő fáciesek a terület keleti és déli peremén gyakoribbak, a középső és déli részen ritkák, vagy hiányoznak. Északon az aleuritos kifejlődés kimondottan előtérbe kerül, olyannyira, hogy az Ik-IX. telep, valamint az Ik-XI. felső szintje és a Bj-64 sz. fúrással harántolt telep kivételével, voltaképp minden, ezen a területen megtalált „bauxittest” többé vagy kevésbé bauxitos-pelites kötőanyagú, lamináltán rétegzett, kvarclisztes karbonát- aleurolitnak minősíthető (Ik-1059, -1141, -1055). 3 Földtani Közlöny 9 0 m 16.5 m aoi V Q A o A . . _ A O A A/o cy A ‘A A A A A A A 5^ 54 6 /4 7 10 0 m 50.7/12.7 50.2/127 34.7/31.2 20 6 / 594 24.0 / 41.3 21.0 m O A o & A o A o o A o A & 0 A o o & 0 & A O O Q A O 0 JLA. [ r ® • LC c l. 0 a a A o o a & m' A o a O A 0 a o a 0 A a Á A T" 1 A T A T a A o A A a A 0 PACA R r o R r 0 R r R 1 Q R Q feUü 34 Földtani Közlöny 114. kötet, 1 . füzet Ik -1055 I k -1059 50.0 m 53.5 m n.v. •t-ot • é.'r-or Or-O-r-O r. o. r or rr.T V T rr-r. - r • r • . r- r„.r- feku ai2o3/sío2 44.1/13.8 140 m 40.7/ 4.7 52.0/3.3 365/66 ílm 27 m 36 m 42.1/15.0 35.7/11 5 28 0/38 6 459/76 44 9/66 39 8/139 42 8/129 354/208 385/191 372/22 3 35 4/29 3 14 8 / 451 14 0 / 303 11 — 12. ábra. Az É-i kifejlődési terület szelvényei Figs 11 — 12. Lithological profiles of the Northern area 11. ábra. Ik-1055 sz. fúrás (Ik-X. telep) Ik-1059 sz. fúrás (Ik-XI. telep) Fig. 11. Borehole Ik-1055, deposit Ik-X; borehole Ik-1059, deposit Ik-XI Ha most az elmondottakat tételesen összefoglalva, a bauxit főbb litológiai jellemzőiből megpróbáljuk levonni az üledékképződés jellegére vonatkozó követ- keztetéseket, a következő eredményre jutunk: 1. A bauxittestek legalján rendszerint jellegzetes agyagos „pangó-vízi” „töbörfenék”-kifejlődés található. Ez arra vall, hogy az üledékfelhalmozódás kezdetét átmeneti elmocsarasodás vezette be. 2. Ugyancsak a bauxittestek alsó részén, még egyébként jó minőségű bauxi- tot tartalmazó telepeknél is előfordul, hogy mállott aleurolit jelenik meg. Ebből arra következtethetünk, hogy az üledékfelhalmozódás kezdeti szakaszában a karsztkörnyezettől idegen — így is mondhatnánk: „allogén” — törmelék-anyag beáramlására volt lehetőség. 3. A déli terület bauxitja változatos zagy: ooid arányú, diagén-törmelékes, ooidos kifejlődésű, a pelitomorf típusok itt alárendeltek. Ez azt jelzi, hogy itt a bauxit erőteljes, de változó intenzitással mozgatott közegből rakodott le, amely a pelit-méretű zagy-elegyrészek mellett akár 1 — 3 mm-es ooidokat, pizoidokat és törmelékdarabokat is képes volt szállítani. A HJULSTRÖM-féle diagram szerint ez kb. 0,4—10,0 cm/s áramlási sebességnek felelne meg. 4. A függőleges rétegsorban — különösen a bauxittestek felső harmadában gyakoriak a pangó- vízi eluviális-illuviális zónapárok. Ez arra mutat, hogy a bauxit-üledék felhalmozódása szakaszos volt: az intenzíven mozgatott közeg- ből való lerakódással és jó vízelvezetéssel jellemzett szakaszokat nyugodtabb, gyengéi)!) vízelvezetésű szakaszok váltották fel. A jelenség az üledékcsapdák feltöltődésének vége felé egyre gyakoribbá vált. M i n d s z e n t // et ni. : .-1c iharkúti baaxit üledék földtani jellegei 35 5. A déli és keleti perem telepeiben a jó minőségű bauxitban is gyakoriak a többé vagy kevésbé, ritkán egyáltalán nem mállott finom törmelékes betelepü- lések. A jelenség gyakorisága általában a szelvényben felfelé nő. Ezt úgy értel- mezhetjük, hogy ezeken a területeken a feltöltődés során több ízben, annak vége felé gyakrabban lehetőség nyílt a karszt-idegen „allogén” törmelék beá- ramlására. (i. A déli területen a jó minőségű bauxittelepek közti „meddő” sávokban foszlányszerűen, nem-ipari bauxit minőségű, petrográfiailag legfeljebb bauxitos kötőanyagú, esetleg bauxittörmelékes polimikt aleurolitnak minősíthető, a jó minőségű telepek felső szakaszaiban közbetelepült „mállott aleurolit ”-hoz hasonló képződmény található. Eszerint a csehbányái formáció lerakódását köz- vetlenül megelőzően, a bauxitos töbrök feltöltődésének záró szakaszában bau- xittal vegyes „karsztidegen”, allogén törmelék lerakódása folyt. 7. Az északi terület bauxitja a délinél „éretlenebb” és aszenon térrészt ri kuni - mai Ö8Szefogazódik. A terület nagy részén a bauxitszintben bauxitos -pelites kötőanyagú polimikt, karbonátos aleurolit található. A „bauxittestek” lapo- sabb mélyedéseket töltenek ki, vagy konkordáns lenese jelleggel települnek a szenon összlet alsó részébe. Ez azt jelzi, hogy az északi terület telepei, ill. indikációi voltaképp eróziós foszlányok, vagy másodlagos települési helyzetben vannak; felhalmozódásuk a déli terület „meddő” dolomit-sáv jain található „mállott aleurolittal” vegyes bauxitok felhalmozódásával kb. egyidőben tör- ténhetett, s így valamivel fiatalabbak, mint a déli terület jó minőségű bauxit- jai. Ik — 1142 2 5 m fedő o o o o o o o o o o c 40 m A- r-A- r- ‘&rz\A’r: ; r- A-r-^ 'A* 17 .AL f7 ' ■F A-r-&-r- ’r.rf rr V r. f\ f. Y. r.'r.'r r. 31 1 / 7.3 20.9 / 6.6 30 3/7 3 34 2/68 33 4 /7.3 Ik-1142 (folyt.) I k -1142 (folyt ) A 1 2 03 / 8 1 02 48 2/123 fát A r r- Á-r-A IrW^ - OOOOO OOOOO C^ODC « ; + : :a*. V D . .Q , 74 m 360/9.8 43.9/47 31 1 /24 2 760 nn 173 /32.1 15.6/371 14 5/36 2 18 6 /42 8 felső 84/154 8 4/46.6 1 rn 12. ábra. Ik-1142 sz. fúrás (Ik-XIV. telep) Fig. 12. Borehole Ik-1142, deposit lk-XIV 3* 36 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet A bauxittelepek kialakulása A fentiek alapján megkíséreltük a bauxit-felhalmozódás ősföldrajzi körülmé- nyeinek rekonstrukcióját. E rekonstrukció szerint a terület bauxitos és bauxi- toid üledékei, valamint ezek morfológiai jellemzői (telepalak) és térbeli kapcso- latai egyértelműen egy nem-karbonátos kőzetekkel érintkező, ún. allogén karszt -területen lezajlott (valószínűleg intraszenon, talán preszenon) trópusi karsztplanációs ciklus lefolyását rögzítik, a karbonátos kőzet felszínre kerülésé- től, az allogén karszt kialakulásán, túlfejlődésén, majd elpusztulásán és a karszt feltöltődésén, nivellálódásán keresztül a teljes eltemetődésig. A juvenilis szakaszt a több lehetséges idősebb, rövid lepusztulási szakasz, valamint a mélyreható preszenon denudáció eredményeként felszínre került, még nem-differenciált térszínű, de tektonikusán preformált karsztra akadály- talanul bejutó allogén, areális és részben lineáris vízfolyásokból lerakodott, mállott aleurolit képviseli. A maturus szakaszban tektonikusán preformált zónák mentén kialakult to- ronykarszt maradványait őrzik a mélytöbörsoros telepek, amelyekben a szá- mottevő üledék felhalmozódást bevezető eltömődésről a ,, pangó-vízi” fekű- agyagok tanúskodnak. Ebben a szakaszban az erősen differenciált térszín miatt az allogén vízfolyások szerepe visszaszorult, előtérbe került a karszt saját vízháztartása (uralkodó a „bauxit-idegen” törmeléktől mentes, parautochton átmozgatás, melynek intenzitása a klimatikus periódusok változásán kívül a lokális morfológiai fejlődés, ill. vízháztartás-alakulás függvénye). A pusztuló karszt feltöltődésének záró (szenilis) szakaszában az alluviális síksággá szelídült térszínen az allogén vízfolyások ismét szerephez jutottak, hol itt, hol ott rakták le finom kőzetliszt méretű lebegtetett hordalékukat. A relief- különbségek kiegyenlítődtek, az addig viszonylag magasabb helyzetű, pusz- tuló felszínformák is akkumulációs térszínné váltak. Feltehetőleg ehhez a sza- kaszhoz rendelhető az északi rész kőzetlisztes, bauxitos anyagának felhalmo- zódása. Részint a nivellálódás, részint a betemetődés miatt ebben a stádiumban a felszínalatti vízelvezetés intenzitása gyengült, gyakrabban nyílt lehetőség lokális elmocsarasodásra. Erről tanúskodnak a bauxittelep felső harmadában gyakoribbá váló kőzetlisztes betelepülések, eluviális-illuviális zónapárok. A lerakódó üledékben végül egyre nagyobb arányban szerepel a karsztidegen allo- gén törmelékanyag, majd a teljesen elegyengetett térszínen megkezdődik a „csehbányái formáció” üledékeinek lerakódása. Ami a karszttal érintkező nem-karsztos terület kőzettani összetételét és elhelyezkedését illeti, erre nézve a bauxitösszlet aleuritos tagjai, ill. a bauxit- hoz helyettesítő fáciensként kapcsolódó aleurolitok összetételének, valamint elterjedési gyakoriságának vizsgálata alapján mindössze annyit lehet mondani, hogy a nem-karsztos lepusztulási terület az ismertetett területtől E-ra és talán ftK-re helyezkedett el, mindenesetre az üledékfelhalmozódás során a központi területhez É felé csatlakozó rész hosszú ideig pusztuló térszín volt, s ez arra mutat, hogy a felszíni vízbeáramlás É-ról történhetett. A lepusztulási terület felépítésében nagy súllyal vehettek részt savanyú és/vagy intermedier meta- morfit eredetű ásványok, kőzetek. Az ismertetett litológiai jellegek alapján, mivel azokat a lelőhelyet reprezen- táló mennyiségű minta vizsgálatára támaszkodva állapítottuk meg, vállalkoz- hatunk a települési ti pus- besorolás pontosítására is. Láthatjuk, hogy a bauxit fácies- változékony, a bauxit fekűjében, fedőjében és magában a bauxitban több M i nd s zen t »/ el ni. : Az iharkúti bauxü üledék- földtani jellegei 37 1 13. ábra. Domborzat fejlődési vázlat a bauxitfelhalniozódás idején Fig. 13. Morphologieal model of the evolution of the Iharkút area at the tinié of the aceumulation of the bauxite szintben közbetelepülve, finomtörmelékes képződmények találhatók. Mint ilyen, az eddig megismert — a BÁBDOSSY-féle beosztás (1977) szerinti mediter- rán típusba sorolt — hazai bauxitoktól különbözik. A világirodalomból ismert példák közül az USA-beli Gulf Coastal Piain paleoeén-eocén-fedős bauxitjaival (Valeton, I. 1972), bizonyos kazahsztáni és tvimáni telepekkel (Kibpalj, G. 1972, Bábdossy Gy. 1977), valamint az erdélyi Hátszegi-medence bauxitjaival (Papiu et al. 1971) mutat teleptani rokonságot, vagyis mediterrán-kazahsztáni átmeneti tipusím&k vehető. 38 Földtani Közlőn;/ Ili. kötet, 1. füzet Köszönetnyilvánítás Szerzők e helyütt kívánják köszönetüket kifejezni mindazoknak a kollégáknak, munka- társaknak, akik a vékonycsiszolatok elkészítésével, a kémiai elemzésekkel, a földtani szel- vények szerkesztésével és rajzolásával a cikk elkészültéhez hozzájárultak, továbbá azok- nak, akik az iharkúti bauxit kutatásában közreműködve adataikkal, megfigyeléseikkel, kritikájukkal és gondolatébresztő vitáikkal elősegítették a bauxit szedimentológiai jellege- inek a lelőhelyről kialakított általános földtani képbe való beillesztését. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1. Nem szegregálódott, autochton-(kémiai)-diagén típusú ooidok, pelitomorf, részben bauxit-idegen törmelékes alapanvagban. Északi perem; bauxittest felső része. Minőség: AlgtySiO* = 37,2/18,6; IN. 1, Autochtonous ooids formed in situ by Chemical diagenesis within the pelitomorphoua mátrix. They seem to be amorphous under the petrographic microscope and have a charac- teristically low degree of segregation* of alumina from iron-oxide. The groundmass is of areaaceous texture containing angular to subangular silt-size pseudomorphs after somé non-bauxitic (silicate or carbonate) mineral grains. Northern margins; upper half of the bauxite body. Grade: 37,2/18,0; Piain light. 2. Kevéssé, vagy egyáltalán nein szegregálódott, autocbton-(kémiai)-diagén típuséi ooidok, enyhén diagén-törmelékes megjelenésű, „éretlen” bauxit pelitomorf-mikrotörmelékes alapanyagában. Északi perem; bauxittest felső része. Minőség: 48,2/12,3; -f- N 2. „Immature” diagenic-clastic bauxite witli autochtonous-diagenic ooids embedded intő a pelitomorphous-microclastic groundmass. Note again the laek of proper segregation within the ooids. Northern margins; upper part of the bauxite body. Grade: 48,2/12,3; + N 3. Jellegzetes diagén-törmelékes eredetű, magas szegregációs- és kristályossági fokú ooid és ooid-héjtöredék pelitomorf- mikroklasztos alapanyagban. A hematitos, szinerézis repedésekkel átjárt ooid (baloldalt) körül autochton továbbnövekedésre utaló, elmosódó, gyenge szegregációs- és kristályossági fokéi kéreg látható. Déli- Központi terület; bauxit- test közepe. I N. 3. Typical „mature” diagenic-clastic texture with highly crystalline ooids (both intact and fragmentary) embedded intő a pelitomorphous microclastic mátrix. Note the high degret of segregation of alumina from ironoxide wit hin most ooids. To the left there is a hematite- rich, opaque ooid, dissected bv syneresis-cracks, and surrounded by diffuse accret ion-rim, the low degree of r.rystallinity** and segregation of which indieat.es of its autochtonous (in situ) origin. South-Cent.ral area; about the middle of the bauxite body. Piain light. 4. Jellegzetes diagén-törmelékes, ooidos szövet; a zagy: ooid arány az ooidok javára toló- dik el. Déli- Központi terület; bauxittest alsó harmada. 1 N. 4. Diagenic- elastic, oolithic texture witli a low mátrix : ooid ratio. South-Central area; lower third of t he bauxite body. Piain light. 5. Sugarasan orientált kaolinittel és vékony kalcitos kitöltéssel övezett bomló növényi foszlány a „pangó-vízi” fekű-fácies jellemző velejárója. Déli-keleti perem; bauxittest alja. -f- N 5. Characteristic „bottom-clay” (alsó called: „puddle facies”) with radially oriented kaolinite around a calcite-rimmed deeayed root-tatter. South-Éastern margins; at t he bauxite/bedrock boundary. -j- N * The törni „degree of segregation” is uaed as a semi-quantitutive index <>f separation of alumina from iron-oxide within roundgrains und ooids. The higher tlie degree of segregation, the more distinet are the alternating roncentrii ironrioli and ulumina-rlch banda in the ooids, and the more perfeet is the separation of the ferruginous phnse from tlie aiuminous one. *• „Degree of crystullinity” refers to the size of the uhuninn minerals liore. II i> low wlien ttie matériái does nőt contain any anisotroplo grains visilde under the petrographie mieroseope and it is liigli when there are fair. several tons of mierometers — or éven 100 mlrrometer — size, euhedral erystals of alumina minerals both in the ooids and the mátrix. .1/ i ti d s z e n t >/ et ni. : Az iharkút i bauxit üledék földtani jeller/ei 39 6. Globuláris kaolinit tel körülvett, bőm lé) „szerves foszlány”, aleurolit -szerkezetű, „bauxit-idegen” törmeléket tartalmazó, pelitomorf-bauxitos alapanyagban. (Pangó-vízi fáeies) Déli-keleti perein; bauxittest alsé> harmada. Minőség: 31,1/36,1; I N. G. Decayed rootlet surrounded by globular kaolinite and einbedded intő pelitoinorphous groundmass, which — due to tlie nnmerous weathered pseudomorphs after somé non- bauxitic grains — has a pseudo-arenaceous text tire. Sout h- Kastern margins, lower third of the banxite body. Grade: 31,1/36,1. Piain ligbt. 11. Tábla - l’late 11. 7. Eredetileg jé) minőségű, diagén-törmelékes, ooidos bauxit reszilifikálódott, kaolinites kifejlődése ( = ,,pangó-vízi” szinthez kapcsolódó „eluviális” fáeies) Déli-Központi terület; bauxittest felső harmada. 1 N. 7. Diagenic-clastic, oolit hie banxite, originally high-grade bút subsequently kaolinized and partly deferrificated (=,,eluvial horizon”) South-Central area; upper third of the banxite body. Piain ligbt. 8. Jellegzetes diagén-törmelékes, ooidos bauxit, az ooidok között kollomorf-fluidális ferrihidroxidos póruskitöltéssel. (= Az üledékfelhalmozódás szünetében bekövetkezett átmeneti víz-stagnálás folytán kialakult „pangé)-vízi” fáeies alatt következő „illuviális” zóna). Déli-Központi terület; bauxittest alsé> harmada. 1 N. 8. Diagenic-clastic, oolithic banxite, part of the pores of which are f illeti by collomorphous precipitations of iron- hydroxide („illuvial horizon” right beneath an eluvial one). South-Central area; lower third of the banxite body. Piain ligbt. 9. Kaleittal impregnált, kaolinites „karszt- kontakt” fáeies jellemző képe. Déli-Központi terület; karsztos oldalfal mellett; bauxittest közepe, -f- N 9. „Karst-contact” facies. South-Central area, about the middle of the banxite body; from along the karstic wall-rock. Note the fine-grained oarbonate impregnation ! -f- N 10. Erőteljes vasmobilizációról tanúskodé), kaolinites, elvonszolódási síkokkal átjárt „vető- fáeies”. Déli-Központi terület; bauxittest közepe; bauxit -felhalmozódás utáni fiatal vető vetőzónája mentén. 1 N. 10. Kaolinized „fault-plane” facies with shear-planes and the signs of repeated, intense remobilizat ion and reprecipitation of the iron-compounds. South-Central area; about the middle of the banxite body; from along a young, post- accumulation fault-plane. I’lain light. 11. Erőteljes vas- és karbonát-mobilizációról tanúskodó, kaotikus szerkezetű hematitos- kaolinites „vető-fáeies”. Déli-Központi terület; bauxittest közepe; bauxit -felhalmozódás titáni fiatal vető vetőzónája mentén a bauxit és a fekűképződmény tektonikus kontaktusa. 1 N. 1 1. Hematitized-kaolinized „fault-plane” facies with small-scale folds and signs of intense mobilization and reprecipitation of iron-oxide and Ca-carbonate. South-Central area; about the middle of the bauxite-bodv at the tectonic contact of bauixte and bedroek along a young, pt st-accumulat ion fault. Piain light. 12. Féregszerűen tekeredett, nyomás hatására? orientált kaolinit kristály-csoportok bauxit és fekű-képződménv tektonikus kontaktusáról. Déli-Központi terület. — N 12. Yermicular stress-oriented aggregates f f kaolinite fix m alc ng tectonic contact of bau- xite ard tedrcck. Scuth-Cf ntial area. -J- N III. Tábla - l’late III. 13. Kaolinit boehmit anyagú pszeudomorfózává alakult alcurit szemcsét átszelő, ívelt rogyási sík, pelitomorf bauxitos kötőanyagú, finom-homokos karbonátaleurolitban. Déli-keleti perem; „bauxittest” felső része. -)- N 13. Slightly curved slump-plane dissecting a subangular, silt-size grain which was trans- formed intő a finegrained kaolinite -f- boehmite pseudomorph anterior to the dislocation. Fine sandy carbonate-silt cemented by a pelitoinorphous bauxitic mátrix. Southern margins; upper part of the banxite body. + N 14. Pelitomorf bauxit os-agyagos kötőanyaggal cementált aleurit-finomhomok méretű kvarc- és karbonát -törmelék, kevés éretlen, (nem szegregálódott) bauxit-törmelék fiarab- bal (sötétek). Déli-Keleti perem; bauxittest felső része. Minőség: 28,1/34,2; 1 N. 40 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet 14. Silt-size and partly alsó sand-size quartz- and carbonate grains with scarce, immature (non-segregated), iron-rich bauxite-debris, cemented by a pelitomorphous, argillaceous bauxitic mátrix. South-Eastern margins; upper part of the bauxite body. Grade: 28,1/34,2. Piain light. 15. Ua. mint 14. -|- N 15. The same as (14) bút with the polars crossed. 16. Éretlen, pelitomorf-mikrotörmelékes alapanyagú bauxit, gyengén, vagy egyáltalán nem szegregálódott ,,autochton”-(kémiai)-diagén típusú gömbszemcsével, ill. ooiddal. Északi perem; bauxittest felső része. Minőség: 48,2/12,3. 1 N. 16. Autochtonous-diagenic round-grains and ooids of low degree of segregation embedded intő an immature pelitomorphous-niicroclastic bauxite. Northern margins; upper part of the bauxite body. Grade: 48,2/12,3. Piain light. 1,7. Pelitomorf-bauxitos kötőanyaggal cementált, finoman laminált karbonát-aleurolit Északi perem; „bauxittest” közepe. Minőség: 30,3/7,3. 1 N. 17. Finely laminated carbonate-silt, cemented by a pelitomorphous bauxitic mátrix. Northern margins; about the middle of the bauxite body. Grade: 30,3/7,3. Piain light. IV. Tábla — Plate IV. 18. Aleurit és finomhomok méretű kvarc- és kvarcit-törmelékkel hintett szericites- vasas bauxitos agyag. Keleti perem; bauxittest alsó harmada. Minőség: 34,9/21,8. + N 18. Sericite-bearing, iron-rich bauxitic clay, with frequent silt- and fine-sand-size debris of quartz and quartzite. Eastern margins; lower half of the bauxite body. Grade: 34,9/21,8. + N. 19. Ooidos, diagén-törmelékes, autochton-diagén továbbnövekedési kérgekben bővelkedő bauxit, a 18. képen bemutatott minta fölött! Keleti perem, bauxittest közepe. 1 N. 19. Oolithic-diagenic-clastic bauxite with frequent autöchtonous accretion rims around the parautochtonous ooids. Right abo ve the sample shown by photo No (18). Eastern margins; about the middle of the bauxite body. Piain light. 20. Gyengén koptatott, zömmel finom-pikkelyes kaolinit és/vagy boehmit pszeudomor- fózává alakult szemcsékből álló, pelitomorf bauxitos-agyagos kötőanyagú, mállott aleurolit. Déli-Keleti perem; „bauxittest” közepe. 1 N. 20. Slightly rounded clastic grains, most of them weathered intő a fine erystalline aggre- gate of kaolinite and/or boehmite. Grain-size: silt to fine-sand; mátrix: pelitomorphous bauxitic-clay. South-Eastern margins; about the middle of the bauxite body. Piain light. 21. Ua. mint a 20. kép, -)- N 21. The same as (20) bút with the polars crossed. 22. Viszonylag épen maradt metamorfit-törmelék bauxitos kötőanyagú, mállott aleurolit- ban. Déli-Keleti perem; „bauxittest” közepe. Minőség: 41,1/22,5. -|-N 22. Unweathered metamorphic fragments, embedded in a bauxitic mátrix. South- Eastern margins; about the middle of the bauxite body. Grade: 41,1/22,5. -j-N 23. Pelites bauxitos? — agyagos kötőanyaggal cementált karbonátos kvarchomokkő. Északi perem; lencse-peremi kifejlődés. N 23. Polymict sandstone consisting of quartz and carbonate grains embedded in a pelitic argillaceous-bauxitic groundmass and partly cemented by carbonate. Northeasternmost arca; lateral-marginal facies of the bauxite body. -|- N Irodalom — References Bárpossy Oy. (1077): Karsztbauxitok. Akadémiai Kiadó, Budapest Bárdossy Gy. — Nioolas, J. (1973): Proposition pour une terminologie des bauxites. Travaux de l'ICSOBA No 9. Zagreb Proc. of t he Leoben Meeting, 1971 KtRPALJ, O. R. (1972): Oszobennosztyi geologieseszkovo sztrojenyija i razmesenyija razlirsnib tipov bokszitoviih mesztorozsgyenyij Turgajszkoj provineii — Geologija rudnüh mesztorozsgyenyij 3. Moszkva pp. 00 — 80. Papiu, C. V. — Minzatü, S. — Iosok, V. — Udrescu, C. — Oiusca, R. (1971): Constltution ohimieo-mineraloglque de la formation bauxitifere du bassln de Hateg — Dari de seama sedintelor 57. pp. 77 — 123. SZANTNER F. — KNAUER J.— MlNDSZENTY A. — SZAltÓ I. — SZÖTS A.— TÓTH K.— HORVÁTH I. — HEOEDCsNÉ KONCZ M.— Kakas K. — Uray 8z. (1981): Jelentés az iharkút-németbiínyai területen végzett felderítő bauxitkutatásról és a készletszámltés eredményeiről. I — VI kötet p. 1 —200. (Kézirat, BKV Adattér) Valkton, I. (1972): Bauxites, Dcvelopments in Soil Science I. Elsevier, Amsterdam, p. 1 — 220. A kézirat beérkezett: 1982. VI. M indszenty et ni. : Az iharkút i bauxit üledék földtani jellegei 41 Sedimentological features and the conditions of accumulation of the Iharkút bauxite deposit M indszenty. A.* — Knauer, J .** —Szantner, F.** At Iharkút (Northern Bakony, Transdanubia, Hungary) bauxites are confined to unusually deep (40 to 100 m) sinkholea of a large intensely tectonized Triassie dolomité block and are covered by a fine-grained fluviatileelastie sequence of Middle Senonian age. As to the details of the litohology of the country rocks the reader is referred to the geolo- gical map and the stratigraphic column (Figs I. and 2.). It can be seen on the map that the arrengeinent of the formát ions building up the area reseinbles a flight of stairs, each of the elongated NW-SE striking ateps of which ia characterized by a different aet of the said formationa. The staira are ainking gradually towarda the SVYT with the northeaaterninost step consiating eaaentially of bare dolomitea with only tracea of bauxite beneath the thin aoil-cover. The next atep exhibits amaller or larger bauxite bodie8 filling Quaternary (leaa frequently alsó Senonian?)-covered sinkholea. The Central atripe ia the one bearing most of the economically aignificant depoaits which are covered by a more complete sequence of Senonian and Eocéné strata, here and there alsó with somé Oligo-Miocene beneath the Quaternary loess on the top. The south westernmost stripe lies the loweat and is covered by the thickest Senonian-Eocene-Oligocene overburden. Blockfaulting within the individual stripes resulted in a rather intricate structural pattern consiating of adjoining small-scale liorst-and-graben units. All stripes are bordered by N\V -SE striking faults. It is obvious t hat the „stair-case” structure is the result of neotectonic movements (it is reflected alsó by the present-day relief). The direction of the main lineaments and the arrangement of the various formations, however, seem to be partly of inherited natúré. The őre is of high grade at the Central and Southern parts of the occurrence with gradual deterioration towarda the Eastern and Northern margins. Systematic investiga- tion of thin-sectioned bauxite samples of 86 boreholes and Beverni surface profiles (in all 700 thin-sections) resulted in the recognition of the following mierofacies: „ Bottom-facies ” Bauxites are generallv nőt immediately underlain by the footwall dolomité — there is a characteristic pale argillaceous matériái between the two, the thickness of which varies from one m to several meters. It consists mostly of fine-grained, vermicular kaoli- nite, the verms forming sometimes large (several micrometer diameter) globular aggrega- tes. They are rich in organic remnants (mainly tatters of decayed rootlets) surrounded by a pale, diffuse iron-poor aureole with characteristically oriented kaoinite, and — here and there — with calcite and pyrite. The transition between bottom-clays and bauxite is gradual with argillaceous bauxite of oolithicpisolithic texture bút of pale colour and usual- ly kaolinized (with globular or fine-grained platy kaolinite, filling the ooides and round- grains). Due to its pale colour and the organic det rítus this mierofacies is interpreted as the evidence of conditions less oxidizing and perhaps — locally — more acidic than those considered to be characteristic of the accumulation of the overlying bauxites. It is suppo- sed to be indicative of temporarily impeded drainage resulted by clogging of the bottom of the sinkholes. „Karst-contact” -facies Along the walls of the karstic sinkholes there is an argillaceous facies 10 to 40 centi- métere thick between bauxite and dolomité. In certain respects it is similar to the above deseribed „bottomclays” (it may alsó contain tattere of decayed plánt -rootlets) bút is almost invariably impregnated by finely dispersed CaCOs. It consists mostly of kaolinite, usually without any traces of „bauxitomorphous” textúrái elements (that is ooids, pisoids, etc.). Whether it has been formed simult aneously with or subsequent to the accumulation of the bauxite can nőt be decided on the basis of the available data, bút it seems to be highly probable that post accumulation drainage along the contact between bauxite and its • Dept. of Mineralogy and Őre Deposits Eötvös L. University, H-1088 Budapest Múzeum krt 4/A. *' Bauxite Exploration Co. of HUNGALU H-8221 Balatonalmádi pf. 81. 42 Földtani Közlöny Ili. kötet , 1 . füzet wall-rock played an important role in the formation of this characteristic microfacies. Considering the embedded organic detritus, however, the idea of the karst-contact clays representing stagnant pools favoured by vegetation, along the walls of the one-tiine sink- hole can nőt be discarded, either. Due to its argillaceous natúré the karst-contact facies is particularly apt to sliding and slurnping, the more so, as compaction of the sinkhole- filling proceeds. These kaolinitic clays, therefore, may exhibit plenty cf smallscale, slightly curved shear-planes, the atectonic — essentially pre-lithification — origin of which is shown by the minor scale (b) of the dislocations and the heterogeneous natúré of the deformation. ,, Fault-plane" facies At places where due to postaccunndation block-faulting the contact between bauxite and its carbonatic wall-rocks is of tectonic natúré the őre is characteristically altered along the fault-planes. The thickness of this alteration-facies varies from a few tens of centi- métere up to a meter or more. It consists mainly of kaolinite, the platy crystals or venni- cular aggregates of wich are characteristically oriented. It almost alvvays exhibits clear signs of postlithification remobilization and reprecipitation of the iron-compounds as well as CaC03. Remnants of the original bauxitomorphous textúrái elements (such as ooids) may be recognized in most eases bút usually deformed and kaolinized. Shear-planes are frequent and more pronounced than in the case of the slumped karst-contact facies. ,,Eluviallilluvial pairs of zones ” (— fossil ,,soil”-horizons) On the top of mcst investigated profiles, right beneath the coverbeds, there was a kind of pale-coloured argillaceous bauxite, rich in organic detritus and basicully very similar to the „bottom-facies” deseribed above. Wherever this characteristic top-facies was recc gni- zed it gradually passed over a pale-coloured bút practically organic-free bauxite down- wards. The intensity of decoloration changed capriciously from piacé to placc. Beneath the pale mottled zone the őre seemed to be unchanged, only its pores were fillér! by bright-red, collomorphous precipitations of iron-oxide. The thickness of the top-most facies is gene- rallv 1 to II meters, the pale-coloured organic-free horizon alsó rarely exceeds 2 to 3 métere while the thickness of the iron rich microfacies veries from 1 to several meters. This zonation recognized first on the top of the profiles, mav repeatedly occur alsó within the bauxite body. It is nőt always complete: the ttppermost, organic-rieh member may be absent (mcst prebably fór ért sión reasens), and superimposition of the pal-coloured and iron-rich miciofacies alsó cccurs. The a), öve deec ril ed zenatien was interj re ted as the sign of fermation of stagnant pools í/ii the sedimert sutface, where plánt dteay may have reeulted in temperarily reducing conditions. Derce nding pc re-wat< re may be responsible fór the fc rmation cf t he irregularly pale-ec Iot;red „eluvial” zc ne, the mt bilized iron-comj ounds cf which s< rved as a source fór the illuvial ] recipitatici:s ( f iic n-hidroxide below. The fact tliat the zenatie it is nőt restricted to the top cf 1 In* prt fik s proves that aeeu- mulation of the bauxitic sediments had nőt been continuous in the einkholes, bút was interrupted several times, and tliat during these „breaks” the drying up of the sediment surface was nőt complete bút there must have been puddles here and there. In addition to the above-deseribed microfacies alsó thin 0,20 to a few meters clastir intercálations were discovered within the bauxite body. The angular to subangular silt-size grains of the intercalations were almost invariably alt ered intő a fine platy kaolinit ic and/ or boehmitic mátrix. Based on the few intact carbonate, quartz, felspar and mica-shist grains they were considered to be pseudomorphs after somé more-or-less weatliered silt-size, non- bauxitic debris. Interpretation of the recognized microfacies and the invest igation of their vertieal and lat eral distribut ion, t ogether with the study of the distribut ion of t he clast ic intercalat ions revealed somé hitherto tinknown details of the processes of accumulation of the Iharkút bauxite: ( 1 ) The fact that in most sinkholcs t he bauxite is undcrlain by t he argillaceous „bottom- facies” indicates that at Iharkút, the accumulation of the bauxite (tliat is: Ilié filling-up of the karstic hollows) was introduced by temjiorary clogging of the boltom of the sinkholcs. (2) It turnéd out tliat close to the bottom of several bauxite-filled sinkholcs the bottom- elays contained alsó somé weathercd silt-size elastic matériái a fact cxplained most easily by assuming somé non-bauxitie influx duiing the early stages of the* accumulation of the bauxitic cover. M induséul // el ni. : .4; Huirkúti bnuxit üledék joldln ni jellegei 43 (3) The south-central part of the area is characterized mainly by ooid-ricli, diagenie- elastic bauxites with subordinated amounts of the so-ealled pelitomorphous types and with only traces of non-bauxitic silt-size intercalat ions — a faet interpreted as a résül t of somé high-energy sediinentary environinent, able to transport ooids and pisoids as large as 1 to 3 nuiiB diameter, bút almost perfectly sealed from the non-bauxitie „allogenic” inflnx. (4) The frecjnent occurrenee of eluvial/illm ial pairs of z.ones towards the top of most of the investigated profiles, partieularly along the margins of the occurrenee indicates that the accumulation of the bauxitie matériái had nőt been oontinuous (perio the faet that bauxitie and bauxitoid sediments at the Iharkút area can be considered as direct „matériái” evidences of a complete karst- planation process, the stages of which can be deseribed as follows: The juvenile stage is represented by the fine-grained weathered clastics spread over the vet undifferentiated carbonate terrain, and occurring now at the bottom of several sink- hole-fillings. Diuúng the mellűre s'age the deep sinkholes were formed along the zones of maximum previous tectonic deformution (faults, fractu re zones) and they were fiiled by bauxites containing ooids pisc.i is intraclasts, i.e. proofs of the intense parautochtonous reworking which is characteristic of the morphologieally dissected karstic environment. During the final ( = se>tile ) Magé filling-up of the sinkholes resulted in a low-relief again. The karst became buried and the inflnx of allogenic ephemeral water-courses, facilitated by the low relief, spread fine clastics on the top of the bauxite again. Downward drainage had been hampered at this stage by the thick sediinentary cover on the one hand and by the faet that the whole System essentially reached the base lével of erosion, on the other. Conse- quently, sntaller or larger swampy areas, stagnant pools were formed here and there (cf. eluvial/illuvial pairs of zones), and at the end, deposition of the fluviatile complex of the Middle Senonian cover began. (See Fig. 13.) Both litohological details and the relatíve position of the assumed non-karstic source- area remain uncertain as vet. There are only two things which can be taken fór sure: (1) The direction of transport must have been NNE-SSW as related to the present-day boundaries of the elevated Iharkút tectonic block, the northern part of which had been subject to denudation during most of the accumulation period. (2) Based on the recognizable clastic mineral grains and rock fragments the source area must have been built up at least partly by igneous and/or metamorphic rocks of inter- medier and/or acidic character. * * * 44 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet As a result of the present litliological study it turnéd out that the Iharkút bauxite — although geographically belonging to the Mediterranean Bauxite Beit — exhibits certain characteristics which are said to be indicative of the so called Kazachstanian-type bauxites (Bárdossy, 1977). Based on these characteristics (clastic intercalations, changing micro- facies, close association with clastic sediments) they are reconnnended to be considered as transitions between the true Mediterranean and the true Kazachstanian types of deposits. Manuscript received: .June, 1982. M i n d 3 z e n t y et ni. : Az iharkút i bauxit üledékföldtan i jellei/ei 45 I . tábla — Plate I. •4Ü Földtant Közi önti 1 14. kötet , 7. füzet II. tábla — Plate II. M i n d 8 zent íj et al.: Az iharkúti bauxlt üledék földtani jellct/ei 47 III. tábla — Plate III 48 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet IV. tábla — Plate IV. Földtani Közlöny, Bull of the Hungárián Geol. Soc. ( 1914 J Ili. 49—60 Adatok az alföldi cenomán és túron képződmények ismeretéhez Dr. Szenfgyörgyi Károly * (5 ábráv al) Összefoglalás: Az alföldi szénhidrogénkutató fúrások rétegsoraiból — a kerek- egyházi előfordulástól eltekintve — szerionnál idősebb felsőkréta képződmények nem vol- tak ismeretesek. Újabban az Üllés-ENy-3. sz. és Pusztamérges-EK- 1 . sz. fúrások tártak fel szálbanálló felsőcenomán korú lerakódásokat. Hasonló korú, de áthalmozott kőzetek kerültek elő a Kaskantvú-1. sz. fúrás rétegsorából. Alsóturon képződményeket tárt fel a Gátér-2. sz. szénhidrogénkutató fúrás. Ezek rótegtani adatainak első közlését és össze- foglalását tartalmazza a tanulmány. Bevezetés Az alföldi szénhidrogénkutató fúrások felsőkréta korú képződményeket eddig három — közbeeső mélyfúrások híján egyelőre csak feltételesen összekapcsol- ható — területen tártak fel: a Duna— Tisza köze középső és déli részén, Észak- nyugat-Tiszántúlon és a Tiszántúl Körösök közötti vidékén (1. ábra). A Duna— Tisza közi, transzgressziós településű epikont mentális felsőkréta a Tiszántúl ÉNv-i részén fokozatos fáciesváltással az „alföldi flis” felsőkréta részlegének turbidites kifejlődéséhez csatlakozik. Ez utóbbi üledéksorok kezdő- rétegei és fekvője egyelőre feltáratlanok. A Tiszántúl Körösök közötti részén, nagyjából K — Ny-i csapású vonulatban 100—1000 m vastagságú felsőkrétát igazoltak a fúrások. Az itt megismert transzgressziós településű képződmények egyrészt karbonátos — pelites kőzetekből, másrészt finom- és durvaszemű terrigén rétegek ütemes váltakozásából álló epikontinentális kifejlődést képvi- selnek. Az alföldi felsőkréta üledékek túlnyomó része felsőszenon korú. Hosszú ideig úgy látszott, hogy az ennél idősebb felsőkréta üledékek hiányoznak, az alsókréta végén regresszió és regionális üledékmegszakadás történt . Az Alföld harmadidőszak előtti aljzatában túron képződmények jelenlétének lehetőségét első ízben a kerekegyházi Ke-5. sz. fúrás 841,5 — (903,5) m között feltárt „puhói márga” típusú rétegeinek újravizsgálata vetette fel. A Majzon L. (1966) által még szenonnak vélt képződmény túron korát Sidó M. (1969) mutatta ki, aki ezeket a rétegeket — az akkori nézetekkel összhangban — a belső-kárpáti flis tartozékának tekintette. Az 1971-ben mélyített kaskantyúi Kas-1. sz. fúrás cenománjáról (Szalay Á. — Szentgyörgyi K. — Szőts A. 1978) az újravizsgálat során kiderült, hogy nem szálbanálló (Szentgyörgyi K. 1979). •Tudományos főmunkatárs. Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet (SZKFI) Szolnoki Telephely 5001 Szolnok, Munkásőr út 43. Pf. 209. 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny Ili. kötet, 1. füzet 1. ábra. A felsőkréta képződmények elterjedésének vázlata az Alföldön, a szénhidrogénkutató fúrások adatai alapján. Jelmagyarázat: 1 . A felsőkréta elterjedése, 2. Túron képződmények mélyfúrásban, 3. Cenomán képződmények mélyfúrásban, 4. Athalmozott cenomán képződmény mélyfúrásban Fig. 1. Chart showing the extension of the Cpper Cretaceous in the Great Hungárián Piain on the basisof liydrocarbon drilling. Explanations: 1. The extension of the Upper Cretaceous, 2. Turonian formations in drill holes, 3. Ceno- manian formations in drill holes, 4. Redeposited Cenomanian formation in drill liolc Szálbanálló felsőcenomán képződményeket tárt viszont fel az 1970-ben mélyí- tett Üllés-ÉNy-3. sz. és az 1981-ben fúrt Pusztamérges-ÉK-1. sz. kutatófúrás. Bár a cenomán— túron képződményekre vonatkozó adatok egyelőre keve- sek és hézagosak, időközi összefoglalásukat indokolja, hogy az Alföldnek talán legkevésbé ismert képződményei, ugyanakkor a terület fejlődéstörténetének fontos láncszemét alkotják. Cenomán képződmények Az Üllés-í]Ny-3. sz. fúrás 3206 — 3394 in mélységközben, prekambriumi(?) kristályos képződmények felett és transzgressziós bádeni alapbreccsa alatt tárt fel felsőcenomán üledékeket (2. ábra). A rétegsornak ezt a szakaszát transzgressziós, oligomikt, kőzetlisztes márga alapanyagú, karbonátos kötőanyagú brecesa alkotja. A rosszul osztályozott kőzet 0,5 — 6,0 cm átmérőjű durva törmelékének zöme a környező területen el- terjedt alsókréta orbitolinás miliolidaeás mészkő felaprózódásából szárma- zik. A 25 — 30% mennyiségű, pelmikrites szövetű alapanyag rosszul kristályo- sodott (3. ábra). Szén tg y ö r g y i : .1 c alföldi cenomán én taron képződmények 51 Gótér-2 i \zzi 3 B 6 wm 2. ábra. Az alföldi cenomán és túron képződmények vázlatos rétegoszlopai. Jelmagyarázat 1. Szivacstűs- miliolideás márga, 2. Márga, 3. Aleurolit é- agyagmárga rétegek, 4. Agyagmárga, 5. Kőzetlisztes agyagmárga, 6. Breccsa, 7. Kristályos kőzet Fig. 2. Sketched lithological logs of the Cenomanian and Turonian in the Great Hungárián Piáin. Explanations: 1. Mari with spicules ami Miliolidae, 2. Mar), 3. Siltstone and clav-marl, 4. Clay-marl, 5. Silty elay-marl, 6. Breeeia, 7. Crystalline rock 4* 52 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet 3. ábra. Felsőcenomán alapbreccsa alapanyaga, Üilés-ÉNy — 3. sz. fúrás, 3297—3300 m; +N, kb. 70-szeres nagyítás Fig. 3. Upper Cenomanian basal breccia mátrix, borehole Üllés-NW— 3, 3297 —3300 ml +N, about 70 x A kútgeofizikai szelvények kőzettani szempontú elemzése szerint a breccsa- összlet nem egyöntetű, hanem 5 — 30 m vastag finomszemű üledékekből álló rétegek tagolják és a breccsa rétegeken belül is felfelé haladva az alapanyag mennyiségének viszonylagos dúsulására lehet következtetni. A 3297 — 3300 m mélységközből vett magminta breccsájának alapanyagából Kőváry J. az alábbi felsőcenománra jellemző foraminiferákat határozta meg: Rotalipora appenninica Iíenz Praeglobotruneana sp. Globigerinelloides sp. Anomalina (Gavelinella) sp. Lenticulina ( Astacolus ) sp. Eponides sp. Az üllésivel lényegileg egyező rétegtani helyzetű, de eltérő kőzetkifejlődésű képződményeket tartalmaz a Pusztamérges-ÉK-1 . sz. fúrás rétegsora. Itt a 2335 — 2406 m mélységben települt cenomán üledéksor fekvőjét sötétszürke, kalciteres, szivacstűs — miliolidaeás alsókréta korú márga alkotja. Erre kőzettani változás jele nélkül 71 m vastag, kizárólag finomszemű üle- dékekből álló összlet következik, amelyet a kútgeofizikai szelvény alapján két részre lehet tagolni. A 2367 — 2406 m közötti szakasz márgával azonosítható üledékeket tartalmazhat, de ezt sajnos magmintával igazolni egyelőre nem lehet. Ebből a folyamatosság megszakadásának jele nélkül agyagmárga fejlődik ki, amelynek legfelső részét magmintavétel is feltárta (2335 2340,5 m). Szénig g ö r g y i: Az alföldi eenomán és túron képződmények ő3 4. ábra. Cenomán plankton fornminiferás pelbiomikrit. Kaskantyú-1. sz. fúrás, 1320—1321,5 m; =N, kb. 70-szeres nagyítás Fig. 4. Cenomanian pelbioinicrite with planktonic foraminifera, borehole Kaskantyú-1 , 1320— 1320.5 m, =N, about 70 X A sötétszürke, 10% körüli mennyiségű kőzetlisztet tartalmazó, enyhén préselt, pelmikrites szövetű agyagmárga néhány mm-es kalcitorsókat ágyaz be. A kőzet ősmaradványait Kőváry J. határozta meg: Rotalipora cusmani Mokrow Rotalipora sp. Praeglobotruncana stefani Gandolfi Anomalina (Gavelinella) cenomanica Brotzen Anomalina sp. Textularia cenomanica Aktmec Rugoglobigerina sp. Epistomina sp. Eponides sp. Pleurostomella sp. Echinodermata vázelemek A kútgeofizikai szelvény sugallta kőzettani folyamatosság alapján esetleg elképzelhető, hogy a fúrás albai — cenomán üledékfolytonos szelvényt tárt fel és ez esetben a 2367 — 2406 m közötti rétegek alsócenomán korúak lennének. A 2. ábra ezt a kombinációt mutatja be és közvetlen bizonyítékok beszerzéséig nem is tekinthető feltevésnél többnek. A rétegsor felsőcenomán üledékeire diszkordáns településű, bádeni korú alap- breccsa települ. Durva görgetegbe, esetleg tektonikus breccsába áthalmozott cenomán kőze- tek kerültek elő a Kaskantyú-1. számú fúrás rétegsorából. Az 1292—1335 m 54 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet mélységközben harántolt összlet fekűjét calcisphaerulás — stomiosphaerás albai korú mészkő alkotja. Felette osztályozatlan, különféle mezozóos kőzetek tömb nagyságot is elérő törmelékéből álló breccsa következik. Ennek alapanyaga gyakorlatilag mész- mentes, bontott dácittufával kevert, szenesedett növényi törmelékes durva- szemű homokkő. Helyenként gyengén rétegzett, homokos, kőzetlisztes, tufás agyag közbeiktatódása is előfordul. A durva törmelék anyagában bázisos vulkánit, radiolariás maim márga és mészkő, dogger kovapala, albai mészkőszemcséket tartalmazó felsőalbai agyag - márga és cenomán agyagmárga változatos nagyságú darabjai ismerhetők fel. Az 1320 — 1321,5 m mélységközből vett magminta jura kovás, radiolariás márgadarab mellett zöldesszürke, préselt, csúszási lapokkal átjárt, 2 — 5 mm nagyságú, szögletes albai mészkőszemcséket tartalmazó agyagmárga törme- lékdarabot hozott felszínre (4. ábra). Ennek iszapolási maradékából Kő vár Y J. kevert — albai és cenomán — mikrofaunát határozott meg: Proteonina sp. Rheopliax sp. Textularia flábelliformis Gümbel V erneuilina sp. Arenobulimina preslii Reuss Clavul inoides gaultinus Morosova Dorothia álexanderi Ctjshman Dorothia bulletin Carsey Recurvoides u altér i Grzybowski Trochammina earpenteri Grzybowski Globigerinelloides carsey/ Rolli, Loebi.ich-Tappan Rugoglobigerina holzli Hagn. Hedbergella delrioensis Garsey Hedbergella amabilis Loeblich-Tappan V ént ilabrella eggeri Cushman Planomalina buxtorfi Gandoj.fi Rotál ipara, appenninica Renz Rotál/ pora evoluta Sigal Rotál/ pora ticinensis Gandolfi Rotál/ pora cushmani Morrow Rotali pora greenhcrnensis Morrow Rotálipora gandolfii Luterbach— Premoli Silva Praeglobotr uncana stefani Gandolfi Anomálián cenomanica Brotzen Radiolaria (Spumellaria, Nasellaria) Valószínűleg a feltárás módszere miatt kevert fauna felsőcenomán fajai alap- ján a kőzet egykorúnak vehető az üllési és pusztamérgesi szálbanálló felsőce- nománnal. A breccsa alapanyaga kőzettani jellege és diagenizáltsága alapján miocénnél nem idősebb. Fedőjében 70 m vastag piroxénandezit és agglomerátuma települ, majd erre a környezetben általános elterjedési'! miocén és pannóniai lerakódá- sok következnek. Bádeni homokkő tartalmazott áthalmozott cenomán foraminiferákat a Báes- szentgyörgy-1 . sz. fúrás rétegsorában. Az 1G56 — 1059 m mélységközből szár- mazó minta bádenien foraminifera-együttese mellett az alábbi — leginkább fplsőcenoinánra jellemző — foraminiferákat határozta meg Kőváry .1.: Szénig y ö r g y i : .4: alföldi cenomán és túron képződmények 00 Rotál ipora sp. Praeglobotruncana sp. J\ uyoylob tyerina sp. Planomalina sp. Lenticxdina sp. Ruliminella sp. Túron képződmények A hosszú ideig egyedülálló kerekegyházi előfordulástól nem túlságosan távol az 1979-ben mélyített Gátér-2. sz. szénhidrogénkutató fúrás is túron képződ- ményekbe hatolt, azonban teljesen feltárnia azokat nem sikerült (2. ábra). A kőzettani kifejlődés jellegét tekintve a 3212 — (360U) in között harántolt üledéksor — a geofizikai szelvények adatai alapján — lényegében két szakaszra osztható. Kőzetlisztes agyagmárga és márga alkotja a 3424 — (3ü00) m közötti réteg- csoportot (2. ábra). Ritkán közbetelepült homokkő rétegeknél durvább szemű üledékek ebben a szakaszban nincsenek. A 3532 — 3534 m mélységközből vett magminta rétegzetlen, sötétszürke, haj- szálvékony kalciterekkel átjárt agvagmárgát hozott a felszínre. A pelbiomikri- tes szövetű kőzet tömegesen tartalmaz foraminiferákat, amelyeket Kőváry J. határozott meg (5. ábra): Praeglobotruncana stefani Gandolfi Praeglobotruncana sp. ő. ábra. Alsutuionplunkton foraminiferás pelbioruikrit, Gátér-2. sz. fúrás, 3532— 3534 in; = N, kb. 110-szeres nagyítás Fig.S. LowerTuronianpelbiomicrite with planktonic foraminifera, borehole Gátér-2, 3532— 3534 m; =N, about 110X 56 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Globotruncana hélvetica Bolli Globotruncana cf. marginata Reuss Globotruncana cf. imbricata Moenod Globotruncana cf. primitiva Dalbiez Globigerinelloides sp. Heterohelix sp. Cibicides formosus Bkotzest Anomalina sp. A rétegsor felsőbb, 3212 — 3424 m közötti képződményeiről — magmintavétel híján — sajnos elég keveset tudunk. Geofizikai szelvények alapján úgy látszik, hogy itt a durva- szemű üledékek jóval nagyobb szerephez jutnak a rétegsor felépítésében. A szakasz mé- lyebb részét durvaszemű, breccsa jellegű rétegek építik fel, amelyek közé felfelé finomabb szemű pelites rétegek iktatódnak. A rétegsor zárótagja vastag, pelites összlet. A gátéri rétegsor 3424 m alatti részének alsóturon korát őslénytani bizonyí- tékok támasztják alá. Erre durvatörmelékes üledékekkel kezdődő félciklus üledékei következnek, amelyek — feltételezésünk szerint — esetleg a felső- turont képviselhetik. Támogatni látszik ezt a feltevést, hogy a fedőben a szenon ciklus alapbreccsája, ill. még feljebb transzgressziós lerakódásai települnek. Néhány fejlődéstörténeti következtetés Az eddig csak a Duna— Tisza közén feltárt, ősmaradványokkal is bizonyít- ható cenomán és túron képződmények jelentőségét az adja, hogy bizonyítást nyert ezen a területen az albai és szenon közötti tengeri üledékfelhalmozódás. Az egyelőre csak kevés fúrásból előkerült, szórványos magmintavételekkel feltárt képződmények adatai mindössze néhány fejlődéstörténetre vonatkozó következtetést engednek meg. Bizonyíthatóan transzgressziós településű felsőcenomán került elő az üllési fúrásból. A pusztamérgesi előfordulás rétegsorában ugyancsak a felsőcenomán mutatható ki őslénytanilag is bizonyítható módon, de esetleg feltételezhető a mélyebben fekvő rétegekről, hogy azok alsócenomán korúak. A felsőcenomán transzgresszió nagyfokú térnyerését a finomszemű, nyíltvízi, planktonforami- niferás képződmények bizonyítják. A cenomán — túron határ üledékképződési eseményeit megvilágító adat eddig nem került elő a kutatófúrások rétegsoraiból. Nem ismerjük egyelőre a túron települését és kezdőrétegeit sem. A gátéri alsóturon kőzettani kifejlődése lényegesen különbözik a vele közel egykorúnak vehető kerekegyházi kifejlődéstől. A Ke-5. sz. fúrás rétegsorából ismert „puhói márga” típusú kifejlődés — a furadékszemcsék terepi megfigye- lése szerint — teljesen hiányzik a gátéri rétegsorból. A pelágikus kifejlődésnek tehát legalább két fő típusa létezhetett, de a közöttük levő viszony, továbbá a csatlakozó fáciessorok még ismeretlenek. A gátéri fúrás rétegsorában — üledéktani felépítése alapján — feltételesen felsőtur ónnak vett rétegcsoport arra utal, hogy ezt az időkeretet is egy önálló üledék félciklus tölti ki. Ugyanebben a fúrásban szenon lerakódások települnek a túron rétegekre. Nincs azonban tökéletes iiledékfolytosság, a kőzettani határok élesek. A sze- nont önálló üledékciklus képviseli itt is, akárcsak a környező hasonló korú kép- ződményeket tartalmazó rétegsorokban. Az Alföld valamennyi teljesen feltárt szenon üledéksorában a legfiatalabb felsőkréta üledékek transzgressziósan , Szentgyörgyi: Az alföldi cenomán és túron képződmények 57 cikluskezdő alapképződményekkel települnek idősebb képződményekre. A leg- idősebb szenon képződmények kampáni korúak az őslénytani vizsgálatok sze- rint. Úgy látszik tehát, hogy a cenomán, túron és szenon emeletek egy-egy önálló üledékfelhalmozódási— fejlődéstörténeti egységet képviselnek. Az üledékgyűjtő kereteit illetően semmilyen támpontunk nincs, annyi azonban bizonyosnak lát- szik, hogy a középső miocénben még jelentős területeken felszínen lehettek cenomán — és nyilván túron — képződmények, mert áthalmozott anyaguk vagy az áthalmozásra érzékeny foraminiferák még a neogén rétegekből kimu- tathatók. Valószínűleg a túron — szenon határon lejátszódott szerkezeti események tehetők felelőssé elsősorban az idősebb felsőkréta képződmények hiányáért, csak szórványos előfordulásáért. A sokszáz szénhidrogénkutató fúrás ugyanis lényegesen több szenon képződményt talált a Duna— Tisza köze harmadidő- szak előtti aljzatában, mint cenománt vagy turont, mielőtt elérte az alsókréta vagy még idősebb kőzetekből álló fekűt. A mozgalmas neogén korú szerkezet- alakulás és lepusztulás már csak a megmaradt roncsokat érte. Adatok az ősföldrajzi kapcsolatok ismeretéhez A Pannon-medence preneogén aljzatát két lényegesen eltérő nagyszerkezeti egységre osztja a Középmagyarországi nagyszerkezeti övezet (Szepesházy K. 1979; Wein Gy. 1978 Zágráb — Kulcs — Hemád vonal; Bállá Z. 1981 kollízió nyomvonala). Az övezet DK-i oldalán kifejlődött cenomán és túron képződmé- nyek ősföldrajzi összefüggését célszerű kutatni. A pusztamérgesi és az áthalmozott kaskantvúi felsőcenomán kőzetekével lényegileg egyező a DK-dunántúli előfordulások (Szigetvár-3. sz. fúrás, Vékényi völgy (Sí dó M. 1961)) kifejlődése. A jugoszláviai Bácskában, de főleg a Bánságban számos fúrási rétegsor tartalmaz felső- kréta üledékeket és vulkánitokat, a cenomán korú rétegek azonban itt hiányoznak (Canovió, M.— Kemenci, B. 1974). A Bánság romániai részében ugyancsak hiányoznak a mélyfúrási rétegsorokból a cenomán (és általában a felsőkréta) üledékek. Csak az Erdélyi Középhegység (Muntilor Apuseni) D-i, érchegységi részlegében (Muntii Metaliferi) van rnolassz és flis kifejlődésű, andezitet és tufáját is tartalmazó cenomán (és túron) sorozat (Fornadia és Rimeti rétegek) (Lanovici, V. et al. 1976). Ezek kifejlődése azonban gyökeresen eltér az alföldi képződmé- nyekétől és a Vardar övezet szerkezet i-faciális egységéhez tartozónak tekintik ezt a terüle- tet. Az Erdélyi Középhegység (Muntilor Apuseni) királyerdői (Pádurea Craiului) részén a cenománt (és részben a turont) vörös aleurolit, homokkő és konglomerátum rétegekből álló sorozat képviseli (Bordea, S. — Istocescu, 1). 1969, Istocescu, D. — Mihai, A.— Diaconu, M. — Istocescu, F. 1969). Ezekhez hasonló képződményeket harántolt a Biharugra-3. sz. fúrás 2430 — 2528 m mélységközben, középsőtriász és miocén képződmények között. A vörös aleurolit és homokkő rétegekből ősmaradványt, sajnos kimutatni nem sikerült. Mégis a rétegcsoport esetlegesen cenomán emeletbe tartozását sugallja, hogy a szomszédos vizesgváni (Toboliu 4018) és a Bors 4007. sz. fúrások kőzettanilag megegyező kifejlődésű rétegeket tártak fel, amelyekből Tocorjescu, M. a borsi rétegsorban Botalipora montsalvensis Lor. fajt határozott meg (Istocescu, 58 Földtani Közlöny 114. kötet , 1. füzet D. — Ionescu, G. 1969, Bleahu, M. — Istocescu, D.— Diaconu, M. 1971, Ianovici, V. et al. 1976). A Tiszántúlon mélyített nagyszámú kutatófúrásból az aljzatban jelenlevő vagy áthalmozott cenomán kőzetekre utaló adat eddig nem került elő. Tengeri túron képződmények az Alföld magyarországi területén egyelőre csak a tárgyalt gátéri és kerekegyházi fúrásból ismertek. A vajdasági mélyfúrásokból felsőturon és fedőjükben szenon üledékek, ill. vulkánitok kerültek elő. Á Karagyorgyevo, Melenci, Begejci, Backa GradiSte, Orlovat, Boka környéki fúrások rétegsorai homokkő, konglomerátum és aleurolit rétegekből állnak, amelyekbe piroxénandezit és trachit, ill. tufáik települnek (Nikolic, D. — Kemenci, R. 1962, Kémén- ci, R. — Canovic, M. 1973, Canovic, M. — Kemenci, R. 1974). A felsőkréta képződménye- ket a jugoszláv geológusok a Kelet -szerbiai hegység központi zónájának hasonló korú és kifejlődésű képződményeivel tekintik egyezőnek (Canovic, M. — Kemenci, R. 1974). Lényegi különbség a magyarországi képződményekkel szemben a vulkánitok meg- jelenése, a „puhói márga” kifejlődés hiánya és a felsőturonban elkezdődő üledékképződés. A magyarországi felsőkréta alföldi kifejlődésének — korábban szorgalmazott — a Vajda- ság területe felé való folytatása tehát sem ősföldrajzi, sem fejlődéstörténeti nézőpontból nem indokolható. Az Erdélyi Erehegység (Muntii Metaliferi) diszkordáns településű, selfen képződött ún. dévai rétegei túron — szenon korúak. Kőzetkifejlődése alapvetően eltér az alföldi turoné- tól, azzal semmiféle kapcsolatba nem hozható. Túron képződményeink ősföldrajzi kapcsolatai elsősorban a belső-kárpáti, kárpátaljai kifejlődések irányában feltételezhetők. Sajnos, a Tiszántúlon egyet- len fúrás sem hatolt a felsőkréta elterjedési övezetén belül szenon üledékek alá. A „puhói márga” típusú rétegek nem csak a Szirtövben, hanem a belső süllye- dők aljzatában is megjelennek és nem kötődnek egyetlen emelethez, hanem túron és szenon üledékek egyaránt lehetnek ilyen kifejlődésűek. Hasonlóképpen kifejlődésbeli, ősmarad vány tart álombéli és korbeli hasonló- ság képzelhető el a kricsovói (Kricsfalva) sötétszürke agyagmárgából és márgá- ból álló kifejlődéssel is. Közbeeső mélyfúrási bizonyítékok hiányában azonban ezek a kapcsolatok csak feltételezettek. A kőzettani jellegekben megnyilvánuló rokonságra Szepesházy K. (1979), a biosztratigráfiai korreláció lehetőségeire pedig Sidó M. (1969) már rámutatott, Szviridenko, V. G. (1976) viszont a faciális jelleg és az ősföldrajzi helyzet eltérő vonásait emelte ki. A nyitott kérdések megnyugtató tisztázása azonban csak többoldalú, az érintett országok szakembereinek összefogásával megvalósított összehasonlító anyagvizsgálatok elvégzése után várható. Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki a Magyar Szénhidrogénipari Kutató -Fejlesztő Intézet Geológiai Főosztályának és a MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának a munka támogatásáért. Külön köszönet illeti meg Dr. Balogh Kálmánt, Császár Gézát és Dr. Sidó Máriát a kézirat átnézése során nyújtott szíves segítségért és hasznos tanácsokért. Szentgyörg y i : .4; < ilföldi cenomán és túron képződmények 59 Irodalom — References Bállá Z. (1981) Magyarország kréta -paleogén képződményeinek geodinamikai elemzése — Ált. Földt. Szemle, Bp. 16. pp. 89-14-1. Bordka, S. — Istocescv, 1). (1969) Contributll la studiul stratigrafic al eretacicului (neocomian-turonlan) din partea vestica a Muntilor Pádurea Craiului — Ilári de seáma ale sedintelor Bukarest, LV. pp. 49—58. Bleahü, M. — Istocesct, D. — DiacOKU, M. (1971) Formutiunile preneogene din partea vestica a Muntilor Apuseni ?i pozi(ia iorstnirturala — Dári de seáma ale sedintelor, Bukarest, I.V11. pp. 5 — 21. Canoviö, M.— Kemknci, K. (1974): Jura i kreda u podlozl Panonskog basena Vojvodine — Geoloskili anala Balkanskog Poluostrva, Beograd, XXXIX. pp. 54 — 57. Dolenko, G. N. — Bojcsevszk.ua, I,. T. — Kilis, I. V.— Clizlo, B. M.— Scserba, A. Sz.— Jaros, 11. I. (197(1): Bazlomnaja tektonika Predkarpatszkovo i Zakarpatszkovo progibov i vlijánvije na raszpredelényije zalezse] nefti i gaza — Naukova Dumka, Kiev, p. 125. ISTOCEScr, I). — IöNESCr, G. (1909) Geológia par(ii de nord a Depresiunii Pannonlee (sectorui Oradea — Satu Maré) Dári de seáma ale sedintelor. Bukarest, LV. pp. 7:1-87. Istocescu, D. — Mihai, A. — Diacoki'. M. — IsTOCKscf, K. (1969) Stiuliiil geologic al regiunii cuprinse intre Cri$ul Kepede $i Crújul Negru — Dari de seáma ale sedintelor. Bukarest, LV. pp. 91 — 106. Ianovici, V.— Boroos, M. — Bleah r, M. — Patrvliis. D. — Li i't, M. — I)t mitkescu, D.— Savc, H. (1970): Geológia Mun(ilor Apuseni — Ed. Ae. It. S. It.. Bukarest. Kemknci, R.— Canovió, M.(1973) Preneogena poilloga vojvodanskog dela Panonskog Basena — Nafta, Beograd, pp. 248-257. Majzon L. (1966): Foraminifera vizsgálatok Akadémiai Kiadó. Budapest. Nikoliö, D. — Kemknci, R. (1962) G colnak i i p drogra foki sastav neogene podloge u oblasti Vojvodine — Ref. V. Sa vető van ja Géni. F. N. R. Jugoslavije, Beograd. pp. 243—252. Postcma, J. A. (1971) Manual of planetonic foraminifera — Klsevier Pulii. Co.. Amsterdam — New York — London. Sí DÓ Mária (1961) A Vekénvi vö’gv felső-kréta rétegeinek mikropaleontológiai vizsgálata — MÁFI Évkönyv, Buda- pest, 49. 3. Sí dó Mária (1969) Magyarországi tureni Fon miniferák — Földt. Köz'. XCIX. Budapest, pp. 245— 252. Szalay Á.— Szentgyörg yi K.— Szöts A. (1978) A Nagya föld n ezozóos képződményei — Ált. Földt. Szemle, 11. Budapest, pp. 1C9-- 1:18. Szentgyörg yi K. (1979) Az alföldi szénhidrogénkutató fúrások á tál feltárt felső-kréta képződmények rétegtani viszo- nyai és ősföldrajzi kapcsok t; i — Kéiirrt. Szepksházy K . (1979) : A Tiszántúl és az. Erdély i Középhegység(Muntii Apuseni) nagy szerkezeti és rétegtani kapcsolat a — Ált. Földt. Szemle. 12. Budi pest. pp. 121 — 177. Szviridenko, V. G. (1976): A Kárpáti Íjai süllyedők és a’jzatának felépítése és szénhidrogénföldtana — Földt. Közi 106. Budapest, pp. 464 — 475. AVein Gy. (1978) A Kárpát medence kialakulásának vázlata — Ált. Földt. Szemle. 11. Budapest. pp. 5—27. A kézirat beérkezett 1983. VII. Contribution to the knowledge of the Cenomanian and Turonian in the Great Hungárián Piain Dr. K. Szentgyörgyi Cenomanian bedrcck in the Great Hungárián Piain has so far fceen penetrated by two hydrocarbon-exploratory drill holes (Fig. 1). In the drill hole Üllés-KW — 3 a sequence consisting of crvstalline rocks overlain by Upper Cenomanian basal breccias of trans- gressive origin \vas discovered, in Pusztamérges-NE — 1 pelagic argillaceous maris were cut by the drill (Fig. 2). The Albian footwall at the latter localitv is overlain by pelitic sediments of supposedly Lower Cenomanian age. Provable paleontologically in both drill holes, the Upper Cenomanian sediments contain Rotalipora appenninica Renz and Prae- globotruncana stefani Gandolfi. Redeposited rocks are known from the Miocéné breccia sequence of drill hole Kas— 1 at Kaskantvu viliágé (Fig. 4). Formations lithologically and microfaunistically totally agreeing with the rocks uncovered here were observed earlier in southeastern Transdanubia (drill hole Szigetvár— 3, exposure in the Vékény valley). As far as the paleogeographic connections of the Upper Cenomanian and possibly Lower Cenomanian deposits uncovered in the Danube-Tisza Interfluve are concerned, they are fór the moment quite obseure. In the Trans-Tisza Region to the east of the Tisza river no fossil-dated Cenomanian has so far been found. The red siltstone and sandstone sequence from the drill hole Biharugra — 3 may possibly be of Cenomanian age — a lithofacies corresponding with the formations of similar age known from the northern part of Muntii Apuseni, Transsylvania. Turonian formations were earlier known, in the Great Piain, as represented by Puhov Mari facies in the sequence of the drill hole Kerekegyháza Ke — 5. Quite recentlv, the Borehole Gátér— 2 has discovered pelagic Lower Turonian deposits (Fig. 2 and Fig. 5). Represented by silty argillaceous maris, this sequence contains Prae- globotruncana stefani Gandolfi and Globotruncana helvet ica Bolli, Globotruncana cf. marginata Reuss, Globotruncana cf. imbricata Mornod and Globotruncana cf. primitiva 60 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Dalbiez. It is followed higher up the section by a transgressive sequence representing the half of a sedimentary cycle. These are believed to be of Upper Turonian age. They are overlain by fossilproved Senonian beds constituting a new sedimentary cycle. Known so far just sporadically, the Cenomanian and Turonian formations of the Great Hungárián Piain form two independent sedimentary-accumulational and evolutionary units. The formations in question are supposed— mainly as far as the Turonian is concer- ned — to have had paleogeographic connections with the inner zone of the NE Carpathians Manuscript received July, 1983. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1384) 114, 61— 79 A Nagybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményeinek rétegtani besorolása és tektonikai értékelése Dr. Kozur* Heinz (2 ábrával, 6 táblával) Összefoglalás: A Nagybátony-324. sz. fúrás oligocén üledékei alatt és miocén (szubvulkáni) andezitjei fölött átfúrt rétegsor a felsőmoszkvai emelettől (legfelsőbb közép- sőkarbon) a középsőpermig terjedő időbe sorolható be. A rétegsor átbuktatott. Kifejlődé- sében megegyezik a Bükk hegységivei. Miután a fúrás a Darnó-vonaltól messze ÉNy-ra van, a Darnó-vonalat nem tekinthetjük az alpi-dinári sebhely folytatásának. A Nagybátonv — 324. sz. fúrásban feltárt kvarc-lidit konglomerátum éppen úgy nem tartalmaz a közvetlen aljzatból származó anyagot, mint a vele messzemenően megegyező Bükk hegységbeli tarófői konglomerátum sem. A közvetlen aljzat nyilvánvalóan nem dolgozódott föl. Ezek a regionálisan nem állandó konglomerátumok az É, ill. Ény-i és D ill. DK-i szomszédos területekről mint deltafölhalmozódások szállítódtak a Bükkium üledékgyűjtő területére. A konglomerátum lidit-kavicsaiból kerültek elő Magyarország területéről az első szilur Conodonták. A felső-moszkvai emeletbeli Conodonták és Holothuria-lemezek Közép-Európából, sőt részben egész Európából eddig ismeretlenek voltak. Az alakok szorosan kapcsolódnak a Donvec területéhez, Japán és Észak- Amerika faunáihoz. Bevezetés A Mátra hegységtől északra, a Nagybátony-324. sz. fúrásban 1548 m mély- ségben fúrták át az oligocént. Alatta az alábbi rétegek következtek: — 1655 m-ben kalciteres szürke mészkő, vékony palabetelepülésekkel válta- kozva, — 1758 m-ben mészkő és kvarc-lidit-konglomerátum, váltakozva, — 1779 m-ben dolomitbreccsa talk-, szeriéit- és anhidritbetelepülésekkel, — 1825 m-ben hidrotermálisán átalakított dolomit, mészkő szeriéit- és talkbe- településekkel, zöld pala, anhidrit, — 1965,8 m-ben (talp)miocén andezit. Az oligocén és a szubvulkáni miocén andezit közötti rétegsorból (1548 — 1825 m mélységközből) csak kevés mag került napvilágra (1555 — 1562 m, 1582 — 1588 m, 1662— 1663, 5m és 1790 — 1796, 5 m mélységközökből), amelyeket vékonvcsiszolatban Filácz E. vizsgált meg. Fülöp J. ösztönzésére megvizsgál- tam a faunát néhány csiszolatban. A két felső mélységközből néhány Forami- niferidán (Glomospirella sp.) és meghatározhatatlan Ostracoda-keresztmetsze- ten kívül számos Bryozoa (Trepostomaták és Cryptostomaták) maradványa ke- rült elő. E Brvozoák alapján a mészkő triász vagy még fiatalabb korát eleve biztosan ki kellett zárnunk. • Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. Előadta az Általános Földtani Szakosztály 1982. XI. 3-i szakülésén. 62 Földtani, Közlöny 114. kötet, 1. füzet A pontosabb korbesoroláshoz a csiszolatkészítés alkalmával visszamaradt mintákat vizsgáltuk meg (az 1555,2 m, 1558,0 m, 1583,0 m és 1586,5 m mély- ségből). A mészkövet (100 — 400 g) ecetsavban oldottuk föl. A következő ősma- radványok voltak kimutathatók: 1555,2 m: meghatározhatatlan Echinodermata-maradványok 1558.0 m: meghatározhatatlan Echinodermata-maradványok 1582.0 m: Idiognathodus obliquus Kossenko & Kozickaja, Diplognathodus coloradoensis (Murray & Chronic) 1586,5 m: Idiognathodus obliquus Kossenko & Kozickaja, 1. magnificus Stauffer & Plummer, Gondolella clarki Kőiké. Dr. Baranyai L. volt szíves a kvarc-lidit-konglomerátumból egy mintát (1663 m-ből) rendelkezésemre bocsátani. A liditkavicsoknak fluorsavban tör- tént feloldása Belodella sp. aff. resima (PHiLiP)-et tartalmazó Conodonta- 0£V\ER'DEN paláoz 0/k0aí / / / / y / ■ BUGYI 1. díjra. A Nagybátony-324. sz. fúrás helye a Darnú vonalhoz, valamint Eszak-Magyarország és Dél-Szlovákia nélníny hegységszerkezeti egységéhez viszonyítva (Balogh K. után) .M/ij. I. Die hugi* dér Bohrnng Nagybátony-324 lm Verhftltnis znr Dnrnó-Line und zu einigen tektonbrlien Kinhelten Nordungarns und dér siidiiohen Slowakel (nach K. Balogh, etwns verelnfaeht) K o z u r: .-1 Nngybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményei 63 faunát szolgáltatott. l)r. Baranyai L.-tól egyébként még az 1790 1796,5 m közötti magból származó csiszolatokat is kaptam. Ezekben permi mész- algák voltak kimutathatók, túlnyomórészt Cyanophyták (pl. Garwoodia sp.), amelyek a Nagyvisnyó 4. sz. fúrás mélyebb középsőpermjéből (alsó bükk- szentléleki formáció), valamint a Déli-Alpok és Ázsia különböző alsó- és középsőpermi lelőhelyeiről ismertek. Minthogy az 1582 1588 m-es mélységköz ősmaradványokban gazdagnak mutatkozott, további mintát is dolgoztunk föl belőle. Ekkor a következő ősma- radványok kerültek elő: az 1582,2 —1582,5 m mélységközből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja, /. magnificus Stauffer & Plummer. Holothuria lemezek: Eocaudina septaforaminalis Martin, M icroantyx Iraquairii (Etheridge 1881) (= Microantyx botoni Gutschick, 1959), Prolocaudina hexagonaria Martin, Theelia robertsoni (Etheridge, 1881) ( = Tfteelia hexacme Summerson & Campbell, 1958 = Thalattocanthus consonus Carini, 1962), Crinoidea-, Echi- noidea- és üphiuroidea-maradványok az 1582,7— 1582,8 m mélységközből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja Holothuria-lemezek : Microantyx Iraquairii (Ether- idge) az 1583,3 — 1583,5 m mélvségk őzből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja, Holothuria-lemezek: Microantyx Iraquairii (Ethe- ridge), Eocaudina gutschicki Frízzel & Exline, E. septaforaminalis Martin, Eocaudina sp., Prolocaudina hexagonaria Martin, Theelia robertsoni (Ethe- ridge) az 1583,7—1583,8 m mélységközből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja, Holothuria-lemezek: Eocaudina gutschicki Frizzell & Exline, E. septaforaminalis Martin, Gutschickia porosa Mostler, Micro- antyx Iraquairii (Etheridge), Theelia robertsoni (Etheridge) az 1584,1 — 1584,4 m mélységközből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja, az 1585,3—1585,4 m mélységközből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja, Holothuria-lemezek: Eocaudina gutschicki Frízzel & Exline, Eocaudina n. sp. az 1587,2— 1587,3 m mélységközből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja, I . magnificus Stauffer & Plummer, Diplognath- odus coloradoensis (Murray & Chronic), Gondolella clarki Kőiké (csak 2 töre- dék), az 1587,7—1587,8 m mélységközből: Conodonták: Idiognathodus óbliquus Kossenko & Kozickaja, I. magnificus Stauffer &. Plummer, Ostracodák: Kirkbyidae gén. et sp. indet. Őslénytani értékelés A minták őslénytani vizsgálata különböző karbonkorú ősmaradványok első ízben történt kimutatását eredményezte Magyarország területéről, sőt részben Európából. Conodonták 1. A kvarc-lidit-konglomerátum liditkavicsaiban Magyarországon először sikerült szilurbeli Conodonták jelenlétének kimutatása. A Belodella sp. aff. 64 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet 1 :1000 e EE3 4 iCZI ^^2. ábra. A|Nagybátony-324. sz. fúrás lijpaleozói rétegsora, a megvizsgált minták helyének megjelölésével At)b. 2. Jungpalüozoische Sehichtenfolge dér Bohrung Nagybátony-324 und Lage dér vorhandenen und untersuclitc Bohrkeme resima (Philip, 1965) hasonlít az alsódevonbeli Belodella resima fajhoz, de azzal nem azonos. A B. resimán ak csupa nagyon kicsi fogacskája van és a bázis közelében a belső oldalon dudorja. Fajunk bizonyos vonatkozást mutat az ordoviciumi Belodella erecla (Rhodes & Dinelly, 1957) fajhoz is, amely azon- K o z u r: A Xuggbiitong-321 . sz. fúrás oligocén előtti képződményei 05 bán durvább, egyenes fogaival világosan különbözik alakunktól. A Belodella sp. aff. resima a magasabb szilur (ludlowi) egyik Conodonta alakja, amely mind Európából, mind pedig Észak-Amerikából ismert. így pl. Rexroad & Craig, (1971) ábrázoltak ilyen alakokat a ludlowiba tartozó bainbridgei formáció ból Lithium (Missouri) közeléből. Hogy Magyarország szilur üledékeiből eddig nem ismertettek Conodontákat, azzal magyarázható, hogy a szilurt nem is vizsgálták Conodonták szempont- jából. A Velencei-hegység kovapalájának már egy kis mintája szolgáltatott néhány szilurbeli Conodontát. A Mecsek hegység északkeleti oldalán a Szalat- nak-4. sz. fúrásban ugyancsak találtunk szilurbeli Conodontákat. 2. A Diplognathodus coloradoensis (Murray & Chronic) = Gnatliodus atet- suensis Kőiké eddig csak Észak-Amerika magasabb középsőkarbonjából és mélyebb felsőkarbonjából, valamint Japán magasabb középsőkarbonjából volt ismeretes. Európában ez a faj itt került elő első ízben. 3. Rétegtanilag nagyon fontosak a magasabb középsőkarbonban és a mé- lyebb felsőkarbonban az Idiognathodus fajok. Gunnell 1933-ban ezt a nemzetséget erősen feltagolta és sok fajon belüli variációt önálló fajokként írt le. Később ennek az eljárásnak az ellenkezője következett be s a fajo- kat nagyon tág határok között értelmezték. Az Idiognathodus csaknem minden képviselő- jét, amelyeknél a laterális lobusok mindkét oldalon csomókkal ellátottak, az Idiognathodus elicatus Gunnell, 19 31 faj keretébe helyezték. Ezzel a nemzetség rétegtani jelentősége erősen csökkent, mert a többi megmaradt Idiognathodus fajnak csakúgy, mint az I. delicatus Gunnell „gyűjtőfajnak” nagyon tág rétegtani határok jutottak osztályrészül. Ennek a ki nem elégítő állapotnak a fölismerése oda vezetett, hogy az utóbbi években többnyire csak az Idiognathodus cf. delicatus GuNNELL-t említették. A Szovjetunióban a legutóbbi években az Idiognathodus nemzetséget ismét számos fajra tagolták szét (pl. Barskov & Alekseev, 1975, Kozickaja; Kossenko et al. 1978), anélkül azonban, hogy Gunnell 1933-ban elkövetett hibáit megismételték volna. Ezúttal valóban taxionómiai egységeket sikerült kialakítani. Ekkor derült ki, hogy az Idiognathodus nemzetséghez több rövid életű faj tartozik. A nemzetség további revíziója és az ide tartozó fajok rétegtani elterjedésének vizsgálata a Szovjetunión kívüli területeken is lesz hivatott e nemzetség teljes rétegtani jelentőségének megvilágítására. Az Idiognathodus delicatus Gunnell, 1931 (= I. arcuatus Gunnell, 1931) név csak azokra a példányokra szorítkozhat, amelyeknek, mint a holotípusnak, mindkét oldalán csomós laterális lobusa és csak kevés, egymástól aránylag távol álló transzverzális bordája van. Az átlósan bordázott felület általában keskeny. Csak a nagyon nagy növésű példá- nyokon lesz mérsékelten szélessé, de az átlós bordák száma itt sem sok (általában nem több, mint 7). Érdekes azt is megfigyelni, hogy a transzverzálisán bordázott rész leg- nagyobb szélessége mindig meglehetősen hátul fekszik és a laterális lobusok területén vilá- gosan jelentkező befűződést mutat. Az ilyen értelemben vett és Gunnell 1931-ben ismer- tetett eredeti anyagán alapuló fogalmazású Idiognathodus delicatus a moszkvai emeletre szorítkozik és már annak a legfelsőbb részében ritka. Azokat a példányokat, amelyeknek az átlósan bordázott felülete szélesebb és transverzális bordáinak száma 10 vagy ennél több a kifejlett példányokon, itt az I. magnificus Statjffer & Plummer, 1932 fajba sorozzuk. Ide tartozik egyebek között még az I. cuneiformis Gunnell, 1933 és az I. folium Gunnell, 1933 faj is. Az I. toretzianus Kozickaja, 1978 név is fiatalabb szinonimája ennek a fajnak. Azonkívül a felsőmoszkvai emeletben mindig csak olyan példányok lépnek fel, amelyeknek átfutó átlós bordái vannak. A kaszimovi emeletben, ahol ennek a fajnak a fő elterjedése van, tömegesen lépnek föl olyan példányok, amelyeknek átlós bordái (mint az I. jugosus Gunnell fajnál is) hátul a közé- pen megtörnek és egymáshoz képest kissé eltolódtak. Ha beigazolódnék az az eddigi tapasztalat, hogy ezek a példányok a kaszimoviaira és a gzheliai aljára 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet (ameddig a faj felső rétegtani elterjedése tart) szorítkoznak, akkor jogos lenne a két alfajra való szétválasztás. Holothuria lemezek Miután Kozur & Mock 1977-ben kimutatta az első Holothuria lemezeket a permből, sikerült az első ilyen maradványokat Magyarország karbonjából is kimutatni. Szemben a triásszal, ahol a Holothuria scleritek kitűnő vezérlő ősmaradványok, sőt a középső és felsőtriászban olyan finom rétegtani tagolást tesznek lehetővé, akár az Ammonitesek, akár a Conodonták, a karbonbeli Holothuria lemezeknek csak csekély rétegtani jelentősége van. A Nagybátonv- 324. sz. fúrásból előkerült maradványok is mind hosszú életű alakokhoz tartoz- nak, amelyeknek rétegtani jelentősége nincs. Lehetséges, hogy a Microantyx traquairii (Etheridge) amelyet eddig mindig Holothuria lemeznek tekintettek, esetleg az Ophiocistioidea Sollas testfalából származó lemez. Nagyon hasonlít a Rotasaccus Hatjde & Langenstrassen, 1976 testfalából származó scleritekhez. A homorú oldal íve is megvan, azonban négyszárú. Szögleti fogacskákat, amelyek az Ophiocistioideákat biztosan jel- lemzik, eddig nem sikerült kimutatni, de a karbonban előfordulnak (Angulo- serra Haude & Langenstrassen, 1976). Biosztratigráfiai értékelés 1. Az 1582 — 1588 m közötti mélységközből előkerült Conodonta-fauna ezen rétegeknek egészen részletes besorolását teszi lehetővé. Az Idiognathodus obli- quus Kossenko & Kozickaja faj a Donyec medencében a felsőmoszkvai emelet középső részének egyik vezéralakja. A Diplognathodus coloradoensis (Murray & Chronic) ( = Gnathodus atetsuensis Kőiké) és a Gondolella clarki Kőiké a japán magasabb középsőkarbonnak a vezérlő alakjai. De a D. coloradoensis Észak-Amerikában feljut még a kaszimovienig is. Japánban Kőiké 1967-ben a Gondolella clarki és a „Gnathodus atetsuensis” fajokat az atokani emeletbe ( = középsőbaskiriai — középsőmoszkvai) sorozta be. Ez a besorolás minden bizonnyal túl mély, minthogy Észak-Amerikában a D. coloradoensis csak a felső- atokani emeletben (alsómoszkvai) kezd megjelenni. AKoiKEtól 1967-ben az atokani emelet alsó harmadába ( = a felsőbaskiriai emelet mélyebb része) besorozott fauna, amelyet az Jdiognathoides sinuatus H arris & I Iollingsworth (ezt Kőiké Polygnathodclla ouachiten- sis Harlton névvel jelzi) utolsó megjelenése és a G. clarki első föllépése, de még a „Gnath- odus atetsuensis” ( = D . coloradoensis) nélkül jellemez, valószínűleg a moszkvai emelet aljának s így a felsőatokani emeletnek felelhet meg. Ezekhez az összevetésekhez azt kell megjegyeznünk, hogy az atokani és desmoinesi emeletek elhatárolása Észak-Amerikában bizonytalan és különböző szerzők a határokat különbözőképpen értelmezik. A Donyec medencében a legidősebb Gondolellák (jellemző módon olyan nem sugarasan bordázott alakok, amelyekből egyre újabb sugarasan bordázott alakok fejlődtek ki válta- kozó módon) a moszkvai emeletben lépnek föl. A moszkvai emelet legalján van egy olyan egymást átfedő szakasz, amelyben a Gondolella sz 1 diognathoides sinuatus faj utolsó kép- viselőivel együtt fordul elő. A legidősebb Gondolella- faj a G. donbassica Kossenko, 1978, amely a G. clarki Kőiké, 1 967 fajjal nagyon közeli rokonságban van, ha ugyan nem azonos is vele. A G. donbassica az egész moszkvai emeleten keresztül megtalálható, kivéve az emelet legfelső részét. Érdekes, hogy Kőiké 1967-ben 7. delicatus Gunnell néven ábrázolt példányai, ame- lyek a ,, Gnathodus atetsuensis Kőiké” fajjal együtt fordultak elő, mind az Idiognathus öbliquus Kossenko & Kozickaja fajba tartoznak és így egyszersmind a moszkvai emelet- be. K o z ti r: .1 X agy háton y-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményei 67 A Diplognathodus coloradoensis ( Murray & C'hronic) és fi Gondolella elarki Kőiké nem zárják ki a felsőmoszkvai emeletbe történő besorolást, hanem csak e két faj együttesen nagyobb sztratigráfiai elterjedését kell leszögeznünk. Az Idiognathodus magnificus Stauffer & Plummer primitív képviselőivel csak a felső- moszkvai felsőbb részében kezd megjelenni, de azután kitart még a gzheliai legaljáig is. Mind ez ideig hiányzik még a kaszimoviai valamennyi vezérlő alakja. A Nagybátony - 324. sz. fúrás 1582 — 1588 m-es mélységköze a Conodonták alapján tehát a felsőmoszkvai emelet felső részébe tartozik. Az itt talált Cono- donták nagy mértékben egyeznek meg a Donyec medence. Japán és Észak- Amerika Conodontáival. 2. A kvarc-lidit-konglomerátum pontos korát őslénytanilag nem lehet meg- állapítani. A Bükk hegységbeli tarófői konglomerátummal megegyező helyzete miatt hasonló korra lehetne következtetni. Ezen az alapon felsőkarbon korú- nak kell lennie s ebből egymagából adódik már, hogy a Nagybátony - 324. sz. fúrás újpaleozói rétegei átbuktatott helyzetben vannak. A tarófői konglomerátum korára vonatkozóan az eddig legpontosabb adatok a Bükk hegység E-i részén levő Tarófő hegyről (Nagyvisnyó határában, a Bálványtól ÉNy-ra) származnak. Itt felsőmoszkvai mészkőre mintegy 70 — 100 m vastagságú agyagpala, majd a már Balogh K. munkájában (1904; 9. ábra) leírt rétegsor települ. A mostani mesterséges feltárások lehetőséget adtak arra, hogy csekély változtatást tegyünk ezen a szelvényen. Mint Balogh K. idézett munkájának rajzán látható, az egy több méter vastagságú mészkő szinttel kezdődik. Ennek legfelső részéből, közvetlenül a pala alól, gazdag Conodonta fauna került ki. Ezek között vannak a Diplognathodus coloradoensis (Mursay & C'hronic), Gnathrjdus ercelsus (Stauffer Se Plummer), Gnathodus gracilis (Stauffer & Plummer), Gondolella elarki Kőiké, Idiognathodus magnificus Stauffer & Plummer. Neognatliodus columbiensis (Stibane) alakok, amelyek a moszkvai és a kaszi- moviai emeletek határán, illetve a legfelső moszkvaiban határozzák meg a bezáró réteg korát. Efölött vékony anyagpala és mészkő, meszes homokkő, majd több méter vastag- ságban homokkő és meszes homokkő következik. Miként Balogh K. (1904) ábrázolta, erre ismét mészkőpad települ és ebben gazdag, mindeddig fel nem dolgozott Fusulinida- fauna van. Erre azután homokkő rétegekkel agyagpala települ, alsó részén vöröses aleurolit és finomszemű homokkő rétegekkel is, s ebben gazdag Brachiopoda, kagyló, csiga és Crinoidea fauna van. Erre a palaösszletre települ azután a tarófői konglomerátum. Ez a rendelkezésre álló őslénytani adatok szerint nem lehet idősebb a kaszimoviainál. Rétegtani elhatárolása fölfelé ez ideig még tisztázatlan. A legközelebb álló fiatalabb ősmaradványok egy több méter vastag mészkőbetelepülés- ben találhatók a Nagyvisnyó - 4. sz. fúrás bükkszentléleki formációja alsó részében. Ebben a faunában tömegesen fordul elő a Spirorbis, ritkák a Gastropodák és gazdagon képviseltek az Ostracodák (különösen a Sulcella és a H ollinella) valamint Foraminiferidák. Mészalgák is tömegesen találhatók itt, de ezek jelentősen különböznek a Bükk felsőpermi mészalgáitól, de azok az algák is amelyek az alsóperm alakjai (pl. a Déli- Alpokban) már csak ritkán jelentkeznek itt. Középsőpermi kor látszik a legvalószínűbbnek e rétegek esetében. Az alattuk következő vörös pala és homokkő korát őslénytanilag még nem lehe- tett igazolni. Miután folyamatosan mennek át a fölöttük települő zöld és szürke palába, szürke mészkőbe, dolomitba és gipszbe, amelyek a bükkszentléleki formációt képviselik, valószínű, hogy ezek a képződmények is középsőpermi korúak. A Bükk hegységből az alsó- permet eddig még semmiféle ősmaradvánnyal nem lehetett igazolni. 3. A kvarc-lidit-konglomerátum lidit kavicsait, mint azt más helyen már kifejtettük, a Conodonták segítségével a magasabb szilurba sorolhattuk be. 4. Az 1790—1796,5 m-es mélységköz magmintáiból készített csiszolatokból kimutatott mészalgák (többnyire Codiaceae; Tauridium leurdistanensis Elliot) teljesen megegyeznek az bükkszentléleki formáció alsó részének mészalgáival. Permi jellegűek, de a felsőpermi kor teljesen kizártnak tekinthető, sőt úgy látszik, az alsópermi is. Ebből adódik a középsőpermi kor. 68 Földtani Közlöny 114. kötet, 1 . füzet Hegységszerkezeti értékelés 1. A Nagybátony - 324. sz. fúrás oligocén alatti és (szubvulkáni) miocén fölötti rétegsora egyértelműen átbuktatott, miután felső része a felsőmoszkvai középső részébe, alsó része ezzel szemben a permbe tartozik. 2. A rétegsor minden részletében megegyezik a Bükk hegységbeli sorozattal. A felsőmoszkvaiban szürke, fossziliákban gazdag mészkő található. A magmin- tavétel nélkül átfúrt, nyilván felsőkarbon mészkőbe kvarc-lidit -konglomerátum rétegek települtek be, amelyek a Bükk hegység tarófői konglomerátumának felelnek meg. A dolomittal, mészkővel és anhidrittel váltakozó településben előforduló zöld pala megfelel a középsőpermi bükkszentléleki formációnak. En- nek felszíni feltárásaiban az anhidrit (gipsz) kilúgozódott, a fúrásokban azonban mindenütt megvan. A középsőmoszkvaitól a középsőpermig megegyező rétegsorból következik, hogy a Bükk hegységbeli kifejlődés a Mátrától északra, tehát a Darnó-vonaltól messze északnyugatra is még fellép. Azok az utóbbi időben alkalmanként tett kísérletek, amelyek a Darnó-vonal- ban az alpesi-dinári sebhely folytatását vélték látni, nem voltak tehát igazolhatók. A Darnó-vonal a Bükkiumon belül fiatal elem. Az alpesi-dinári sebhely folytatása, amint Kozur és Mock már 1973-ban kimutatta a gömöri sebhelyben (a Margecany-lubenik- vonal) keresendő, amely a dél-alpesi-dinári— bükki kifejlődést dél felől az EENy-on csat- lakozó észak- alpesi— nyugat- kárpáti kifejlődéstől elválasztja. 3. A kvarc-lidit-konglomerátum, amely rétegtani és hegységszerkezeti hely- zetében a Bükk hegység tarófői konglomerátuma nak felel meg, közvetlen aljza- tából semmiféle összetevőt nem tartalmaz. Nem is várható, hogy a Bükkium- ban valamelyik helyen a felső karbon folyamán már a szilur felszínre került volna, hiszen több ezer méter vastag devon és karbon tengeri üledék települt rá. A kvarc-lidit-konglomerátum anyaga a Bükkium üledékgyűjtőjébe nyilván a környező magasabb területekről szállítódott be. Ez magyarázza meg mind hiányos elterjedését, mind pedig a Bükkium közvetlen aljzatából feldolgozott anyag hiányát. A tarófői konglo- merátum esetében tehát szó sincs nagy elterjedésű transzgressziós konglomerátumról vagy valamiféle permi bazális konglomerátumról, hanem csak legyező alakban szélesen szét- terült deltafelhalmozódásról. Mint lehordási-terület nem jöhet számba a Gömöridákpaleozóikumból fölépít ettterülete, inért ennek a szilurja nagyobb mértékben metamorfizálódott (fillit, metalidit), mint a Nagybátony-324. sz. fúrás konglomerátumából előkerült csak anchimetamorf lidit- és feketeszínű kovás palakavicsok. A Gömöridák ó-paleozóikumának metamorfózisa kaledó- niai vagy ó-varisztikus, mivel a Gömöridák magasabb viséienje már ugyanolyan gyenge alpidi metamorfózist mutat, mint a Meliata egység triász és jura üledékei. Ha a szilurbeli görgetegek a Gömöridákból származtak volna, akkor erősebben metaforfizáltaknak kelle- ne lenniük. Azonkívül pedig nyilván a Gömöridákban sem volt meg sehol a szilur a fel- színen a felső karbonban, miután itt a tengeri üledékképződés a bashkiri emeletig tartott (l. Kozur & Mock, 1977). A lidit kavicsok lehetséges eredőhelyét talán abban a küszöbrégióban keres- hetjük, amely a Velencei-hegység kifejlődésének a folytatásában fekszik. Az ottani kovapalák első vizsgálatai néhány elszórtan föllépő Conodontát és Acri- tarchát szolgáltattak. A kor és a metamorfózis csekélyebb foka megegyezik a Nagybátony - 324. sz. fúrásból származó lidit-kavicsok viszonyaival. A Bükkium tarófői konglomerátuma nak szilurbeli liditjei második származási helyéül számba jöhetne a Pannóniái masszívumnak ma nagy területű északi pereme, amelyre a Bükkium déli vergenciájú déli szakasza rátolódott. A Nagy- bátony -_324. sz. fúrás esetében ez a származtatás kevéssé valószínű, mert akkor a feltöltés anyagának a Bükkium egész fiatal paleozói üledékgyűjtőjén K o z u r: A Nagybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményei 69 keresztül kellett volna jutnia. Magának a Bükk hegységnek a feltöltése szem- pontjából viszont a Pannóniái masszívumból származó, DDK-ről jövő feltöltés lényegesen valószínűbb, mint a Bükkium E, ill. ÉNy felőli oldaláról érkező, mert ez utóbbi esetben a részben igencsak durva szemű konglomerátum anya- gának megintcsak keresztül kellett volna szállítódnia a Bükkium üledékgyűj- tőjének területén. A Nágybátony - 324. sz. fúrás konglomerátumának és a tarófői konglomerátum anyagában előforduló, egymástól kissé különböző hor- dalék-állomány arra utal, hogy két származási hellyel van dolgunk. A konglo- merátumok összetételében az egyik esetben valódi kvarc-lidit-konglomerátum- mal van dolgunk, amelybe néhány fekete, kovás pala-kavics is bekerült, míg a tarófői konglomerátum, egyébként ugyancsak bőséges kvarckavics mellett, főként sötét színű, gyakran Radiolariákat tartalmazó (anchi — epimetamorf) kovapala-kavicsokból áll, ám valódi lidit csak alárendelten fordul benne elő. Kétségtelen, hogy a szilur ( ?ordovicium) és a Pannóniái Masszívumon levő metamorf ajzat a felsőkarbonban és az alsóperinben valahol már megnyílt. Ezért található a Ny-i Mecsek hegységben a korpádi homokkő formáció alsó részében (pl. a XII. sz. szerkezetkutató fúrásban) világosszínű kvarc és meta- morfit kavicsok mellett alig metamorfizálódott, valódi (bizonyára szilurkorú) lidit és sok sötét, epimetamorf kovapala is, amint az a tarófői konglo?nerátumbó\ is ismert. Feltűnő, hogy a Pannóniái Masszívumon az első (szilurbeli) lidit-kavi- csok felhalmozódása ugyancsak a felsőkarbonban kezdődött és az alsópermbe is átnyúlt (a korpádi homokkő formáció aljáig). A Pannóniái Masszívumon, ill. északi peremterületein a felsőkarbonban és a mélyebb alsóperinben (alig meta- morf) szilurkorú lidit-kavicsoknak kellett szabadon feküdniük. Köszönetnyilvánítás Fülöp J. akadémikusnak hálás köszönetét mondok e munkámban való ösz- tönzéséért, támogatásáért és a vizsgált rétegsor hegységszerkezeti helyzetére vonatkozó eszmecserékért. Dr. Balogh K. professzornak hasonlóképpen leg- nagyobb köszönettel tartozom. A Bükk hegységi terepi bejárás alkalmával a Bükkium fiatal paleozoikumára vonatkozó gazdag ismeretanyagát adta át, még néni közölt anyagot volt szíves rendelkezésemre bocsátani és kéziratomat kritikailag átnézte. Flügel E. professzor úrnak (Erlangen) sokszorosan köszö- nöm az algák meghatározását. Dr. Baranyai L. és Filácz E. vékonycsiszola- tokat bocsátottak rendelkezésemre, amiért ugyancsak legszívélyesebb köszöne- temet fejezem ki. Táblamagyarázat — Tafelerklárung Valamennyi ábrázolt példánya Nagybátonv -324. sz. fúrásból származik. Külön meg jegyzés híján valamennyi a felsőmoszkvai emelet mészkövéből került elő ecetsavas kioldással. Allé abgebildeten Exemplare stammen aus dér Bohrung Nagybátony-324. Sofern nicht. anders angegeben, wurden sie aus Kaikén des Obermoskovian mit Essigsáure heraus- gelöst. 70 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet I. Tábla — Tafel I. 1. Belodella, sp aff. resima (Philip). A példányt a felsőkarbon (?) kvarc-lidit-konglomerá tűin egyik szilur lidit- kavicsából fluorsavval oldottuk ki. 1663 m-ből, 150 X Belodella sp. aff. resima (Philip). Das Exemplar wurde mit FluBsaure aus einem silu- rischen Lyditgeröll des oberkarbonisehen (?) Quarz — Lydit— Konglomerates heraus- gelöst. 1663 m, V = 150X 2. 1 diognathodus magnificus Stauffer et Plummer emend., primitív morphotypus, 1582,2— 1582,5 m mélységközből, 94 X ; a. fölülnézet, b. ferde fölülnézet Idiognathodus magnificus Stauffer et Plummer emend., primitiver Morphotyp, 1582.2— 1582,5 m, V = 94 X ; a. Ansicht von oben, b. Ansicht schrag von oben 3. Idiognathodus magnificus Stauffer et Plummer emend., primitív mophotypus. Fölül- nézet. 1587,7— 1587,8 in mélységközből, 86 X Idiognathodus magnificus Stauffer et Plummer emend., primitiver Morphotyp. Ansicht von oben, 1587,7 — 1587,8 m, V = 86 X 4. Idiognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja, fiatal példány. Fölülnézet. 1586 m-ből, 100X Idiognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja, juveniles Exemplar, Ansicht \ oii oben, 1 586 m, V = 100 X 5. Idiognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja, fiatal példány. Oldalnézet. 1582,2 — 1582,5 m mélységközből, 100 X Idiognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja, juveniles Exemplar, Seitenansicht, 1582.2- 1582,5 m, V = 100x 6. Idiognathodus ozarkodiniform eleme. 1582,0 m-ből, 100 X Ozarkodiniformes Element von Idiognathodus, 1582,0 m, V = 100 X 7. Idiognathodus hindeodelliform eleme. 1586,5 m-ből, 100 X Hindeodelliformes Element von Idiognathodus, 1586,5 m, V = 100 X 8. Idiognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja. Fölülnézet. 1582,0 m-ből, 100 x I diognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja, Ansicht von oben, 1582,0 m, V = lOOx 9. Diplognathodus coloradoensis (Murray et Chronic). 1587,2—1587,3 m mélvségközből, 100X Diplognathodus coloradoensis (Murray et Chronic), 1587,2 — 1587,3 m, V = 100 X 11. Tábla — Tafel II. 1. Átmeneti alak az Idiognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja és az /. magnificus Stauffer et Plummer között. Fölülnézet. 1583,3— 1583,5 m mélységközből, 60 X Übergangsform zwischen Idiognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja und I. magnificus Stauffer et Plummer. Ansicht von oben, 1583,3— 1583,5 m, V = 60 X 2. I diognathodus obliquus Kossexko et Kozickaja. Kinagyított részlet egy fiatal példány harántul bordázott felületének kezdetéből. Fölülnézet. 400 X I diognathodus obliquus Kossenko et Kozickaja, vergröBerter Ausschnitt vöm Beginn dér transversalberippten Oberflache eines juvenilen Exemplars, Ansicht von oben, V = 400 X 3. (tutschickia porosa Mostler, 1583,7—1583,8 m mélységközből. 100X Gutschickia porosa Mostler, 1583,7 — 1583,8 in, V = 100x 4. Crinoidea-inar&dvány. 1582,3— 1582,5 m mélységközből, 260 X Crinoidenrest, 1582,3—1582,5 m, V = 260x 5. Microantyx traquairii (Etheriikie) a lemez központi része kitört. 1582,2 1582,5 m mélységközből, 200 X Microantyx traquairii (Etheriikie), zentraler Teil des Nabenfeldes herausgebroohen , 1 582,2 -Í 582,5 in, V = 200 X III. Tábla - Tafel III. 1. Theelia lobertsoni (Etheriooe), 1582,2 1582,5 m mélvségközből, 200X. a. felső oldal, b. ferde fölülnézet Theelia robertsoni (Etheriikie). 1582,2 1582,5 m, V - 200 X ; a. Oberseite. b. Ansicht schrag von oben 71 K o z u r : A Xagybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményei 2. Theelia robertsoni (Etheridge), Felső oldal. 1583,3 1583,5 m mélységközből, 200 X Theelia robertsoni (Etheridge). Obereeite, 1583,3 — 1583,5 m, V = 200x 3. Theelia robertsoni (Etheridge), Alsó oldal. 1582,2- 1582,5 m mélységközből, 200 X Theelia robertsoni (Etheridge). Unteraeite, 1582,2—1582,5 in, V - - 200 X 4. Eocandina gutschicki Frizzell et Exline. 1583,3— 1583,5 m mélységközből, 200 X Eocaudina gutschicki Frizzell et Exline, 1583,3— 1583,5 m, V = 200 x 5. Eocandina gutschicki Frizzell et Exline, 1583,7— 1583,8 m mélységközből, 150 X Eocaudina gutschicki Frizzell et Exline, 1583,7 1583,8 m, V = 150 x IV. Tábla — Tafel IV. 1. EchinodermcUa-mareuWány. 1582,2 — 1582,5 m mélységközből, 86x Echinodermenrest, 1582,2—1582,5 m, V = 86 X 2. M icroantyx traquairii (Etherigde). A felső oldal, sérült központi résszel. 1583,3 — 1583,5 m mélységközből, 200 X M icroantyx traquairii (Etherigde). Oberseite, zentraler Nabenbereicb herausge- broehen, 1583,3— 1583,5 m, V = 200 X 3. M icroantyx traquairii (Etherigde). Homorú alsó oldal a fölötte látható ívvel, amely az Opliiocystoideákra jellemző. 1582,2—1582,5 m mélységközből, 200 X Microantyx traquairii (Etherigde), konkave Unterseite mit darüber befindlichem Bogén, wie er für die Ophiocystoidea tvpiseh ist, 1582,2— 1582,5 ni, V = 200 X 4. Eocaudina septaf aram 'malis Martin, szélsőséges alak. 1582,2—1582,5 m mélvségközből, 200 X Eocaudina septaforaminalis Martin, extreme Fönn, 1582,2— 1582,5 m, V = 200x V. Tábla — Tafel V. 1. Protocaudina liexagonaria Martin. 1583,3— 1583,5 m mélységközből, 200 x Protocaudina liexagonaria Martin, 1583,3—1583,5 ni, V = 200 X 2. Protocaudina cf. liexagonaria Martin. 1583,2— 1583,5 m mélységközből, 150 X Protocaudina cf liexagonaria Martin, 1583,2—1583,5 ín, V = 150 X 3. Eocaudina septaforaminalis Martin. 1583,3—1583,5 m mélység közből, 200 X Eocaudina septaforaminalis Martin, 1583,3—1583,5 m, V = 200 X 4. Eocaudina septaforaminalis Martin, átmeneti alak a Protocaudina hexagonaria Martin- lioz. 1583,3 — 1583,5 m mélysógközből, 100 x Eocaudina septaforaminalis Martin, Übergangsform zu Protocaudina liexagonaria Martin, 1583,3—1583,5 m, V = 240 X 5. Eocaudina n. sp. 1583,3 — 1583,5 m mélységközből, 150x Eocaudina n. sp. 1583,3—1583,5 m, V = 150 X 6. Foraminiferida ( Tuberitina sp.) 1583,3 — 1583,5 m mélvségközből, 100 X Foraminifere ( Tuberitina sp.), 1583,3—1583,5 m, V = 100 X VI. Tábla — Tafel VI. 1., 2. Tauridium kurdistanensis Elliott (Codiaceae), középsőperm. 1792,3— 1792,5 m mélységközből, 34 X Tauridium kurdistanensis Elliott (Codiaceae), Mittelperm, 1792,3 — 1792,5 m, V = = 34 X Irodalom — Literatur Balogh K. (1964): A Bükk hegység földtani képződményei (németül is). — A MAFI Évkönyve, XLVIII. k. 2. pp. 245—719. Budapest. Barskov. I. S. — Alekseev, A. S. (1975): Konodonty szrednego i verchnego karbona Podmoszkovja. — Izv. AN SzSzSzR, ser. geol. v. 1975. 6. pp. 84 — 99. Garim G. F.(1962): A new genus of holothurian seleritefrom Wewoka ShaleofOklahoma. — Mieropaleontology vol. 6. pp. 391 — 395. New York. FlCgel, E. (szerk.) (1980): Die Trogkofel-Stufe im L nterperm dér Karnischen Alpen. — Carinthia II., 36. különfüzet, pp. 1 — 260. Klagenfurt. Frízzel, D. L. — Exline, H. (1956): Monograph of fossil holothurian selerites. — Bull. Univ. Missouri, School of Mines and Metallurgy, Techn. Ser. 89. k. pp. 1 — 204. Rolla. Missouri. Güxxell. F. H. (1931): Conodonts from the Fort Seott Limestone of Missouri. — J. Paleont. 5. k. 3. f. pp. 244— 252. Menasha. 72 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet GUNNKL, F. H. (1933): Conodonts and fisli remains from the Cherokee, Kansas City, and Wabaunsee groups of Missouri and Kansas. — J. Pál. 7. k. 3. f., pp. 261 — 297., Menasha. Gutschick, R. C. (1959): Lower Mississippian sclerites from the Rockford Limestone of northern Indiana. — J. Paleont. 33. k., pp. 130—137. Tulsa. HaüDE, It. — LANGENSTRASSEN, F. (1976): Winkelzáhne von Ophiocistioiden aus Silur, Devon und Karbon. — Lethaia 9. köt. pp. 179-184. .Oslo. HaUDE, R. — Langenstrassen, F. (1976): Rotasaccus dentifer n. gén., n.sp., ein devonischer Ophiocystioide (Echi- nodermata) mit „holothuroiden” Wandskleriten und „echinoidem” Kauapparat. — Paláont. Z. 50., k., 3/4. f., pp. 130—150., Stuttgart. Kőiké, X. (1967): A carboniferous succession of conodont faunas from the Atetsu Limestone in Southwest Japan. (Studies of Asiatic conodonts, part VI.). — Sei. Report Tokyo Daigaku, C. ser. 93. k., pp. 279—318. Tokyo. Kozickaja, R. I.— Kossenko Z. A. et al. (1978): Konodonty karbona Doneckogo basszejna. pp. 1 — 133., Kiev. Kozur, H. — Mock, R. (1977): Conodonts and holothurian sclerites from the Upper Permian and Triassic of the Bükk Mountains (North Hungary). — Aeta min. — petr. 23. k., 1. f., pp. 109 — 126. Szeged. Kozur, H.— Mock, R. (1977): Erster Nachweis von Conodonten im Palaozoikum dér Westkarpaten. — C'asopis min. geol. 22. k., 3. f., pp. 299-305. Praha. Lane, H. R. — Merril, G. K. et al. (1971): North American Pennsylvanián conodont biostratigrapliy. — Geol. Soc. Amer. 127. sz. Memoir, pp. 395 — 414. Boulder. LANE, H. R. — Ormiston, a. R. (1976): The age of the Woodschopper Limestone (Lower Devonian), Alaska. — Geologi- ea et Palaeontologica 10. k. pp. 101 — 108. Marburg. Merrill, G. K. (1973): Pennsylvanián nonplatform conodont genera, I: SpathoynatUodus. — J. Paleont. 47. k.2. f., pp. 289 — 314. Lawrence. Merrill, G. K. (1974): Pennsylvanián conodont localities in north-eastcrn Ohio. — Division of Geological Survey, Guidebook 3. sz. pp. 1 — 25, Columbus. Merrill, G. K. (1975): Pennsylvanián conodont biostratigraphy and paleoecology of northwestem Illinois. — Geol. Soc. Amer., Microform publ. 3. sz. pp. 1—127. Colorado. Mostler, H. (1971): Mikrofaunen aus dem Cnter-Karbon von Hindukusch. — Geol. Palaont. Mitt. Innsbruck, 1. k. 12. sz. pp. 1 — 19. Innsbruck. Mirray, F. N.— Chronic, J . (1965) Pennsylvanián conodonts and other fossilsfrom insoluble residues of the Mintum Formation (Desmoinesian), Colorado. — J. Paleont. 39. k. 4. f. pp. 594 — 610. Tulsa. Rexroad, C. B. — Craig, W. W. (1971): Restudy of conodont s from the Bainbridge Formation (Silurian) at Lithium, Missouri. — J. Paleont., 45. k. 4. f. pp. 684 — 703. Menasha. Serpagli, E. (1967): I conodonti dell’Ordoviciano superiore (Ashgillano) déllé Alpi carniche. — Boll. Soc. Paleont. Ital. 6. k. 1. f. pp. 30—111. Modena. Staukfer. C. R. — Plummer, H. J. (1932): Texas Pennsylvanián conodonts and their stratigraphic relations. — Vniv. Texas, 3201. sz. Bulletin, pp. 14 — 50. SUMMERSON, Ch. II.— CAMPBELL, L. J. (1958): Holothurian sderitesfrom the Kendrick Shale ofeastern Kentucky. — J. Paleont. 32. k. 5. f. pp. 961 — 969. Tulsa. A kézirat beérkezett: 1982. VII. Die stratigraphische Einstufung dér voroligozánen Schichtenfolge dér Bohrung Nagybátony-324 und ihre tektonische Auswertung Dr. Heinz Kozur In dér Bohrung Nagybátony — 324 nördlich des Mátra-Gebirges wurde unterhalb des Oligozáns und oberhalb miozáner subvulkanisclier Gesteine die folgende überkippte jungpaláozoische Schichtenfolge angetroffen: 1548 — 1655 m graue Kaiké in Wechsellagerung mit dünnen Schieferlagen I 655 — 1 758 ín Wechsellagerung von Kaikén mit Quarz-Lydit-Konglomeraten 1758 — 1799 m Dolomitbrekzie mit Talk-, Serizit- und Anhydriteinlagerungen 1799 — 1825 m hydrothermal überprágte Dolomité und Kaiké mit Serizit- sowie Talk- einlagerungen, griine Schiefer, Anhydrit. Es lagen nur wenige Bohrkerne vor, aus denen 1 7 Proben untersucht wurden. Je nach vorliegendem Matéria! wurden die Gesteine mit Essigsáure oder mit Fhií.lsáure aufgelöst. Aus den unlösliehen Probenrückstanden konnten reiche Mikrofaunen gewonnen werden. Audi Dünnscbliffe wurden untersucht. Aus dem Intervall von 1779 — 1825 wurden permische Kalkalgen, vorwiegend Cyano- phyta, nachgewiesen. Fazies und Fossilführung entsprechen jener dér mittelpermischen Szentlélek-Formation des Bükk-Gebirges. Aus den Lyditen des Quarz-Lydit-Konglomerats wurden silurische Conodonten mit Bclodella sp. aff. resima (Philip) nachgewiesen. Lithologisch und hinsichtlich ihrer Alters- stellung zwischen permischen und mittelkarbonischen Sedimenten ensprechen die Quarz- Lydit-Konglomerate dér Bohrung Nagybátony-324 dem Tarófő-Konglomerat des Bükk- Gebirges. Die reichsten Mikrofaunen konnten aus dem Teufenintervall 1892— 1588 m gewonnen werden. Es fanden sieh zahlreiche Conodonten: Diplognalhodus coloradoensis (Murray et K o z u r: -4 Nagybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményei 73 Chbonic), Gondolella clarki Kőiké, Jdioynathodus magnificus Stauffer et Plummeb, 1. obliguus Kosenko et Kozickaja, reichlich Holothurien-Sklerite: Eocaudina gutschicki Frizell et Exline, E. septaforaminal is Martin, M icruantyx trcujuairii (Ktheridge), Protocaudina hexayonaria Martin, Theelia robertsoni (Ktheridge) sowie viele C'rinoi- den-, Echiniden- und Ophiurenreste. Vereinzelt kornmen auch gattungsmaGig und artlich unbestimmbare Ostracodensteinkeme vor. Die Fauna dieses Intervalls láBt síeli ins höhere Obermoskovian einstufen. Áhnliche Faunén sind aus Obermoskovian-Kalken des Bükk-Gebirges bekannt (Kozur, in Vorbereitung). Die silurischen Conodonten aus Lyditgeröllen des postmoskovischen-prápermischen Quarz-Lydit-Konglomerats dér Bohrung Nagy hát onv — 324 sind die ereten silurischen Conodontenfunde Ungarns. Wesentlich reichere silurische Conodontenfaunen fanden sich inzwischen auch in Lyditen des tieferen Wenlock dér Bohrungen Szalatnak— 3 und Szálai- nak—4 im nördlichen Mecsek-Gebirge sowie in rötlichen bis grünlichgrauen ,,Ort hoceren- Kalken” und schwarzen oder grauen mikritischen Kalkolistolithen vöm Strázsa-hegy bei Nekézseny am Südrand des Uppony-Gebirges (Kozur, in Vorbereitung). Die karbonische Condonten-Art Diplognathodus coloradoensis (Murray et Chronic) wurde erstmalig in Európa nachgewiesen, bei Gondolella clarki Kőiké gelang dér Erst- nachweis in Mitteleuropa. Karbonische Holothurien-Sklerite waren in Ungam bislier unbekannt. Dér Nachweis von marinem Jungpalaozoikum in Bükk-Entwicklung in dér Bohrung Xagybátonv — 324 ist insofern interessant, als diese Ausbildung damit auch nördlich des Mátra-Gebirges und damit vveit nordwestlich dér Darnó-Linie nachgewiesen wurde. Die Darnó-Linie kann somit niclit die Fortsetzung des alpin-dinarischen Xarbe sein, sondern es liandelt sich dabei um ein junges tektonisches Element. Das Quarz-Lydit-Konglomerat enthált wie dasTarófő-Konglomerat des Bükk-Gebirges keine Komponenten aus dem unmittelbaren Untergrund. Es liandelt sich daher offen- sichtlich um Deltaschüttungen aus Liefergebieten auöerhalb des Bükkium. Eingang des Manuscripts in dér Redakt ion VII. 1982. 74 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet I. tábla — Tafel I. K o z n r: .1 Nagybátony-324. sz. júnix öli /fórén előtti képző/hném/ei 75 II. tábla — Tafel II. 76 Földtani Közlöny 114. kötet, 7. füzet III. tábla — Tafel III. K o z u r : A Nagybátotuj-324 . sz. fúrás oligocén előtti képződményei 77 TV. tábla — Taf. l IV. 78 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet V. tábla — Tafel V. K o z u r: A Xagybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményei 79 VI. tábla - Tnfel VI. 80 Könyvismertetés Peter A. Ziegler: Geological Atlas of Western and Central Europe (Shell Internationale Petroleum Maatschappij B. V.) 1982. A 1 10 oldal merített papíron, 29 szöveg- közi ábrával illusztrált szöveges rész és a külön kötetben közreadott 40 db A3-as színes melléklet a szerény címnél többet takar. Az atlasz címszó alatt ugyanis a megjelölt terület olyan átfogó rétegtani és tektonikai fejlődéstörténeti összefoglalásá- val találkozik az olvasó, amely tömörségé- vel, és a tárgyalás mélységével egyaránt összhangban van a mellékletek 1 : 6 000 000-ós méretarányával. A szöve- ges rész fő fejezetei az egyes tektonikai fő eseményekhez kapcsolódnak: — A Pangea szutúra-szerkezetének kia- lakulása — A Pangea permo-triász fejlődése — A Pangea feldarabolódása: az At- lanti-óceán középső és északi része, vala- mint a Neo-Tethys felnyílása — A felsőkréta sea-floor spreading és az alpi lemezkollízió kezdete. — A Norvégia-Grönland tengerrész fel- nyílása, az alpi orogén és az alpi későoro- gén beszakadásos rendszer. — Gondolatok a medence-süllyedés le- hetséges mechanizmusával kapcsolatosan. A térképek közül 5 különböző időpont (szint) tektonikai vázát (szerkezeti térké- pét) mutatja be (Új-Kaledóniai aljzat; perm aljzat; Perm-mezozóos tektonikai egységek; a középső- és felsőjura tektoni- kája, harmadidőszaki aljzat). A 22 ősföld- rajzitérkép a fő paleozóos és mezozóos eme- letekre tagolva — ahol szükséges és lehet- séges a palinspasztikus rekonstrukció mód- szereit alkalmazva — foglalja össze a terület litológiai felépítését. 7 további térkép a vastagsági viszonyok feltüntetésével a meg- határozó időszakok (alsóperm, triász, alsó- jura, alsókréta, felsőkréta, kainozóikum, felsőperm-kainozóikum) kőzettömegeinek térbeli eloszlását is bemutatja. A Magyarországot is érintő időkivága- tok térképanyaga korrekt. Sajnálatos azon- ban, hogy az irodalmi hivatkozások sorá- ban egyetlen németül megjelent magyar mű található (az irodalomjegyzék 20 olda- las), a magyarországi vonatkozások cseh- szlovákiai, romániai illetve lengyel publiká- ciókból kerültek be. (Ez ismételten rámu- tat a magyarországi eredmények idegen nyelvű publikálása terén létező, már-már nyomasztóan kínos gondjainkra). Az anyag összeállítása Peter A. Ziegler érdeme, aki Shell-es munkatársai anyagát és saját, széleskörű irodalmi ismereteit tükröző bonni egyetemi előadásait foglalta egységbe. A Shell cég viselte a kiadás költ- ségeit. A minden földtudományi szakem- ber érdeklődésére számot tartó ható köny- vet az Elsevier Kiadó terjeszti 58 $-os áron. Dr. Bérczi István Földtani Közlöny, Hull. oj Ihe U ungarian Oeol. Soc. (1984) IN. 81— 100 A szenon nekézsenyi konglomerátum formáció sztratotípus szelvényének szedimentológiai és tektonikai vizsgálata* Brezsnyánszky Károly ** — I)r. Haas János*** (8 ábrával, 3 táblával) Összefoglal ás: A szerzők az országos alapszelvény program keretében részletesen vizsgálták a szenon nekézsenyi konglomerát um formáció sztratotípus szelvényét a neké- zsenyi vasúti bevágásban. A cikk a szedimentológiai és tektonikai megfigyeléseket tárgyal- ja és elemzi a keletkezés körülményeit. A ciklusos fordított gradációt mutató rétegsor tengeralatti lejtőn üledékcsúszással — zagyáramlással átülepített képződmény. Bevezetés A szenon nekézsenyi konglomerátum formációnak a nekézsenyi vasúti bevá- gásban kijelölt alapszelvényét (helyét az 1. ábra mutatja) az országos alapszel- vény program keretében vizsgáltuk, elsősorban szedimentológiai és tektonikai szempontból. Munkánkban jelentős segítséget kaptunk a területen dolgozó Pelikán Páltól és dr. Kovács Sándortól. A metamorf kőzetek pontos kőzettani meghatározásában Lelkesné dr. Felvári Gyöngyi, a mikrofossziliák vizsgá- latában Bércziné dr. Makk Anikó működött közre. Az alapszelvény mintáiból dr. Góczán Ferenc és Siegl Károlvné palynológiai vizsgálatokat is végzett, amelynek eredményeit csak érinteni tudjuk. Az elmúlt években az országban számos felszíni és mélyfúrási alapszelvény részletes vizsgálatára került sor. Az eredményekről igyekszünk rendszeresen beszámolni. Mégis ritka, hogy egyetlen szelvény, még nem is teljesen lezárt vizsgálatáról külön közleményt adjunk közre. Ezt a kérdés kiemelkedő fontos- sága, és aktualitása miatt véltük indokoltnak. A Bükk- és az Upponyi-hegvség szerkezeti érintkezésének övében, keskeny sávban nyomozható szenon nekézsenyi konglomerátumot csaknem 20 éve egyál- talán nem tanulmányozták, jóllehet ez a durva törmelékes összlet rendkívül sok és igen jelentős információt rejt részben a szenon előtti ősföldrajzi, morfo- lógiai, tektonikai helyzetről, részben a szenon történésekről, ősföldrajzi kap- csolatokról, részben a szenon utáni tektonikáról. Mivel a jura után, az eocén előtt ez az egyetlen ismert képződmény az északmagyarországi régióban, a területen megélénkült kutatómunka nagyon is sürgetővé teszi az új adatok, eredmények és elgondolások közreadását, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni a régió fejlődéstörténetének szintézisénél. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy jelen munkánk uralkodóan a típusszelvény vizsgálatán alapul (bár más szelvényeket is áttekintettünk, .de részletesebben • Elhangzott az Általános Földtani Szakosztály ülésén, 19S2. április 11 -ín. *• Központi Földtani Hivatal. Budapest I. Iskola u. 19— 27; 1252 Budapest. Ff. 22. *** M. Áll. Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. fi Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet i 2 3 1. ábra. A nekézsenyi konglomerátum formáció elterjedése és az alapszelvény helye — ezt az A-betűvel jelölt nyíl mutatja. Jelmagyarázat: 1. Pannóniái, 2. Miocén, 3. Paleogén képződmények, 4. Nekézsenyi konglomerátum formáció, 5. Ny-biikki bázisos magmatit, (1. D-bökkí kovapala, 7. Triász, 8. Paleozóos képződmények Fig. 1. Extension of the Nekézseny Conglomerate Formát ion anra. A szenon nekézsenyi konglomerátum formáció kavicsainak anyagi összetétele, fö típusonként, százalékos bontásban, 400 db kavics vizsgálata alapján a sztratotípus lelőhelyen. Jelmagyarázat: 1. Kvarcit, 2. Mészkő, karbonátok, 3. Homokkő, homokkőpala, 4. TiizkŐ, 5. Mészfillit. Fin . 4. Lithologiealcomposition of pebbles front the Senonian Nekézseny Conglomerate Formát ion, by Principal types, in percentages, based on examination of 400 pebbles front the stratotype locality. L e g e n d: 1 . Quartzite, 2. Lime- stone, carbonates, 3. Sandstone, meta-sandstone, 4. Chert, 5. Calcareous phyllite A kvarcitok (8,5%) összefoglaló név alatt több kőzettípus értendő: — durvakristályos fehér vagy világosszürke kvarcit, melv fillit és aleurolit- pala foszlányokat tartalmaz; — lidit , fekete vagy sötétbamásszürke mikrokristályos kovapala, gyűrt, finomréteges belső szerkezettel; — mikrokristályos szericites kovapala, finoman palás belső szerkezettel. E csoportba soroltuk az egyetlen példányban előkerült enyhén metamorfizált kvarcporfir (metariodácit) kavicsot is, amely kétségtelenül a legérdekesebb kőzettípus. Az eddigi irodalom nem említett savanyú magmás kőzetet a konglo- merátumból. Mészkövek, karbonátok alkotják a konglomerátum kavicsainak 60%-át. Összetételük igen változatos, de közös vonásuk, hogy még gyenge metamorfó- zist sem szenvedtek. A mészkő kavicsok egy részének kora a fossziliatartalom, vagy kőzettani analógia alapján meghatározható (III. tábla). A vizsgált anyagból előkerült, faunával igazolt legidősebb képződmény a kampili korú sekélytengeri homokos, molluszkás szürke mészkő, amely jelenleg az Aggteleki- és a Rudabányai-hegységből ismert. A középső-, vagy a felsőtriászba sorolhatók a radioláriás, filamentumos szürke mészkövek. Gyakoriak a felsőtriász, nóri emeletbe tartozó szürke, vagy vöröses, hallstatti fáciesű radioláriás mészkövek. 88 Földtani Közlöny 114 . kötet, 1. füzet Kétféle típusú jura mészkő kavics is előkerült. A Pseudolithocodium carpa- ticum Misik algamaradványok és a Protopeneroplis striata Weynschenk Fora- minifera alapján a titonba, annak kárpáti kifejlődésébe sorolható be egy bio- klasztos szövetű, szürke mészkő fajta, amelyet Misik (1979) is említ erről a lelőhelyről. Ugyanakkor — kőzettani analógia alapján — a dernői (Szlovákia) „foltos márga” kifejlődésű jura is feltehetően képviselve van a törmelékanyag- ban. Igen gyakoriak az átalakult, pátittá átkristályosodott, vasas, limonitos meta- szomatózist szenvedett karbonátos kőzetdarabok, a mészkőféleségek felét ezek alkotják. Koruk az eredeti kőzetszövet és a fauna hiánya miatt nem határoz- ható meg, a Rudabányai-hegvségben azonban hasonló kőzetek fordulnak elő a középső-triászban . A homokkövek, homokkőpalák, melyek a teljes összetétel egyötödét alkot- ják, összetételben nem nagy változatosságot mutatnak. Földpátos, csillámos, kőzettörmelékes összetételű homokkövek, sötét zöldesszürkék vagy szürke szí- nűek, finom- vagy középszemcsések. Általában gyenge anchimetamorf jegye- ket mutatnak. Ugyancsak ebbe a csoportba soroltuk az anchimetamorf, főleg kvarcitból és liditből álló, max. 6 mm átmérőjű szemcséket tartalmazó mikro- konglomerátum kavicsokat is. Összesítésben 6 % gyakorisággal fordulnak elő üledékes összletből származó radioláriás, közelebbről meg nem határozott, de részben valószínűleg triász korú szürke tűzkövek. A mészfillitek zöldpala fáciesű metamorf fokot elérő durvapátos, csillámos karbonátok, melyek szennyezésként kvarc és csillám szemcséket tartalmaznak. Általában sötét színűek, néha fillittel sávozottak. Említésre méltó, hogy hiányoznak az irodalomban többször citált diabáz kavicsok. A terepen általunk is diabáznak vélt zöldesszínű, finomszemcsés kőze- tek a vékonvcsiszolati vizsgálat alapján homokkőnek bizonyultak. Nem kizárt, hogy a további vizsgálatok igazolják a diabáz kavicsok jelenlétét is, ezek mennyisége azonban semmiképpen nem lehet számottevő a vizsgált szel- vényben. A kavicsok mérete Az 5. ábra diagramjai lelőhelyenként mutatják a kavicsok szemcseméret és anyagi összetevők szerinti megoszlását. A gyenge maximumok mindenhol a 30 — 60 mm közötti tartományba esnek, de másodlagos csúcsok előfordulnak a durva szemcsetartományban, hangsúlyozva a konglomerátum rosszul osztá- lyozott mivoltát. Jellemző adatként közöljük az egyes vizsgálati helyeken elő- forduló maximális átmérőjű kavicsok méretét és anyagát : 1. mintavételi hely: kvarcit 157 mm 2. mintavételi hely: mészkő 128 mm 3. mintavételi hely: tűzkő 182 mm 4. mintavételi hely: mészkő: 139 mm Az összletben előfordulnak 50 cm-t meghaladó átmérőjű tömbök is, a legna- gyobbakat a szelvényben külön is ábrázoltuk (2. ábra, II. tábla). Brezsnyúnazk y — H a a s: A szerion nekézsenyi formáció sztralotipus $g 1 2\m\ 3E3 5. ábra. A kavicsok anyag és méret szerinti gyakorisága mintavételi helyenként. (A mintavételi helyeket lásd a 2- ábrán.) Jelmagyarázat: azonos a 4. ábráéval. Fig. í. Frequency of pebbles according to lithology and grain size by sampling points. (Fór the sampling points, see Fig. 2.) kegend: the same as fór Fig. 4 Gorgetettség Gorgetettség Gorgetettség Gorgetetlség 3E3 6. ábra. A kavicsok görgetettsége az anyagi összetétel és a gyakoriság függvényében, mintavételi helyenként. Jel- magyarázat: azonos a 4. ábráéval. Fig. 6. Pebble roundness versus lithological composition and frequency by sampling points. Fór the 1 e g e n d, see Fig. 4. 90 Földtani Közlöny 114. kötet, 1 . füzet A kavicsok alakja A kavicsok alaki jellemzőit két tényező határozza meg, egyrészt a görgetett - ség, másrészt a tengelyarányok alapján számított szfericitás. Görgetettség: A konglomerátum kavicsai gyengén vagy közepesen kopta- tottak. Szögletes szemcsék a vizsgált mérettartományban nincsenek, viszont előfordulnak kis számban jó lekerekített kavicsok is, elsősorban a mészkövek között. A görgetettség és az anyagi összetétel egybevetése alapján megállapít- ható, hogy a homokkövek és a mészkövek valamennyi görgetettségi tartomány- ban előfordulnak, míg a kvarcitok és a tűzkövek csak az alacsonyabb kategó- riájú tartományokban (6. ábra). A kavicsok a, b, és c tengelyeinek aránya alapján számított szfericitás érté- kek általában a 0,6 — 0,8 tartományba esnek valamennyi kőzettípusnál. Ugyan- csak tengelyarányok alapján megállapítható, hogy a kavicsok túlnyomó része közelítően izometrikus, az oszlopos vagy táblás formák igen ritkák. Ez utób- biak hiánya a konglomerátum abráziós eredetét kizárja. A kavicsok irányítottsága Valamennyi kavicsnak, eredeti helyzetében, megmértük hossztengelyének égtáj szerinti irányítottságát és a hossztengely vízszintessel, illetve a rétegzés síkjával bezárt szögét. Az irányítottságot tekintve több maximumos eloszlást kaptunk, általában három vagy két jól definiált irány különíthető el. A leggyakoribb hossztengely orientáció az ÉÉK — DDNy és az ÉK — DNy-i irány (7. ábra). A kavicsok hossztengelyének a rétegzés síkjával bezárt szöge (imbrikáció) erősen változó, leggyakoribb azonban az 5°— 20° közötti érték. A hossztengely irányítottság maximumait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a kavicsok leggyakrabban DDNy, illetve DNy-i irányba ,, dőlnek”. Tektonikai megfigyelések A konglomerátum összlet tektonikailag erősen igénybevett. Gyakoriak a réteglapok menti csúszások és számos törés járja át a kőzettestet. A törések három egymástól korban és jellegben elkülönülő rendszerbe sorolhatók. 1. Legidősebbnek látszanak a 30 — 35°-os dőlésű, néha közel vízszintes síkok mentén, DK-ről ÉNy irányba történt feltolódások. Az elmozdulás néhány méter. Ebbe a rendszerbe tartoznak a Ny — ÉNy-i irányba 30° — 40°-kal dőlő nyírási felületek, melyek mentén deciméteres nagyságrendű elmozdulások ész- lelhetők. 2. Az előbbinél fiatalabb a 60° — 70°-kal DK és ÉNy felé dőlő diszjunktív vetőrendszer, melynek mérhető elmozdulásai több méteresek lehetnek. 3. Legfiatalabb a közel függőleges, 80° — 90°-kal DK-i irányba dőlő diszjunk- tív vetőrendszer, egy métert is elérő elmozdulásokkal. Említésre méltóak az erős szerkezeti igénybevétel bizonyítékaként az összlet- tel együtt deformált, összeroppant kavicsok, melyeknek részletesebb vizsgála- tát későbbre tervezzük. Brezanyáns z k y — lf 4): A Bükkhegység földtani képződményei. M. AU. Földtani Int. Évk. XLVIII. k. 2. f. pp. 437—440. Böckh J. (1867): Die geologischen Verháltnisse des Biickh-Gebirges und dér angrenzenden Vorberge. — Jahrbuch dér K. K. Geol. Reiehsanstalt XVII. köt. pp. 225—242. Davies, J. C. — Walker, R. G. (1974): Transport and deposition of resedimented conglomerates: the Cap Eurage formation. Cambro-ordovieian, Gaspé, Quebec. — Journal of Sedimentary Petrology, v. 44. No. 4. pp. 1200—1216. Lexique stratigraphique International (1978). Hongrie. Ed. J. Fiilöp. Misik, M. (1979): Jurassic and Cretaceous algae (Dasycladales excepted) from the West Carpathians. — Bull. Cent. Reeh. Explor, Prod. Elf-Aquitaine, v. 3. No. 2. pp. 705—712. NEMEC, W. — Porebski, S. I. — Steel. R. J. (1980): Texture and structure of resedimented eonglomerates examples from Ksiaz Formation (Famennien-Tournaisian) S. W. Poland — Sedimentology 27. pp. 519—538. Paxtó G. (1954): Bányaföldtani felvétel az Upponyi-hegységben. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1952-ról. pp. 91 — 108. Pettijohn, F. .1. (1956): Sedimentary rocks. Second edition, New York. SCHRÉTER Z. (1915): Földtani felvétel a borsodi Biikk-hegvségben. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. 1914-ről. pp. 324 — 334. Sf’HRÉTER Z. (1945): Uppony, Dédes és Nekézseny, továbbá Putnok vidékének földtani viszonyai. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése 1941 -1942-ről. pp. 161 —196. Siegl K.-NÉ: Az Uppony i-hegység felső kréta képződményeinek palynosztratigráfiai vizsgálata. — MÁÉI Évi Jel. 1982-ről (nyomtatás alatt) A kézirat beérkezett: 1982. X. The Nekézseny Conglomerate Formation of Senonian age: a sedimentologicai ancl tectonic study of the stratotype section K. Brezsnyánszky and J. Haas In the ambit of the National Key Section Progrannne, the authors schematieally studied the stratotype section of the Senonian (Cainpanian) Nekézseny Conglomerate Formation. Chosen in a railway-cut near Nekézseny viliágé, the section has exposed the formation in a totál of about 60 m thickness (Figs 1 and 2). Traceable in a narrow zone along the tectonic contact between the Bükk and Uppony ranges, the Senonian Nekézseny Conglomerate had nőt been studied fór almost 20 years, though this coarse detrital sequence is a reál mine of information on pre-Senonian palaeo- geography, morphology and tectonics; on Senonian events and palaeogeographic con- nections and alsó on post-Senonian tectonics. Because its being the only post- Jurassic and pre-Senonian formation known from N Hungary the research intő it has recently been launched on a rather large seale which urges fór publication of new results and ideas that must be taken intő consideration fór a synthesis of the history of evolution of the region. Within the exposed part of the section 3- to 10-m-thick conglomerate beds (or pebbly maris) can be observed which are sejiaratcd by a rough surface or by 5 to 100 cm of sandstone or mari. The sequence sliows a striking cyclicity manifested partly in pebble size variation, partly in the order of occurrence of sandstone and mari interbeddings. Based on the study cf the section, the pattern of an idealized cycle (from hot tóm to top according to the apparent dip) is shown in Fig. 3. The succession of the lithofacies and the trends of grain size clearly show an inverse gradat ion. A lót of cycles are traceahle, though Members A and/or B may be absent (Fig. 2). In the pebbly mari beds, where the pebbles show a kind of „floating” in the pelitic mátrix, no grading is observable. The authors have distinguished 5 main lithofacies groups in the composition of the conglomerate (Fig. 4). Limestone pebbles are represented predominantly by Triassic types of rock known from the Aggtelek and Rudabánya ranges, though less frequently Tithonian limestone pebbles identifiable with the Jurassic of Dernő in Slovakia and Carpatihan-type ones with Pseudolithocodium have alsó been eneountered. At the same time, quartzites and siliceous schists, anchimetamorphic sandstones, calcareous phyllites of apparentlv ralaeo- zoic sources from the Uppony rangé and cherts of sedimentary origin are alsó common. The pebbles are slightly to fairly rounded with a sphericity of 0.6 to 0.8. Along the longitudinal axcs of the pebbles two distinct maxima are recognizable (NNE-SSW, NE-SW). The axcs form an angle of 5 to 20° with the bedding pláne. H r e z 8 h y á n s z k y — // a a s : A szerion nekezsenyt lorrnáció sztratotípus 07 Tectonic observations The conglomerate sequence is affected bv heavy deforination. Slurnps along bedding planes are common and the rock body is laced bv a number of faults that can be assigned to three Systems differring in age and character from one another. 1. lieverse faults along planes of 30 to 35° or soinetimes subhorizontal with a north- westward inovement appear to be the oldest. The size of the displacement is a couple of meters. The shear surfaces dipping west to northwest at 30 to 40° with displacements of dm size belong to this syatem. 2. A system of tension faults dipping southeast and northwest at GO to 70° with several meters of measurable displacement is younger than the former. 3. A subvertical system of tension faults dipping at 80 to 80° to the southeast with displacements up to 1 m, is the youngest of all. Pebbles crushed synchronously with the deformation of the sequence and testifying to heavy tectonic deformation are worthy of mention. They are to be studied in more detail later. The sedimentation model may be summed up as follows (Fig. 8): — The source area was a inountainous region, rather elevated, with steep slopes, whence mainly intermitting streams transported their detrital load to deposit them on the seashore and build up alluvial fans jutting offshore. — On the sloping sea bottom the sediments, once accumulated as a constituent of the alluvial fan bút still unconsolidated, would from time to time slump and flow as turbidity current to get finally redeposited. — The pebbly mari beds are undoubtedly sediments deposited near the yielding point of sumpling, wliile the graded beds, on account of the predominance of coarse debris, must alsó have come from a near-by source, irrespective of whether an inverse or a normál grading is presumed. According to the relevant literature, the inverse grading of redeposited conglomerates is common, i.e. typical. In the case of tvpe examples froin the literature, however, inverse and normál grading alternate, with transitions between the two. In the section under study no observation of this kind was the case. Thus, a tectonic cause (overturning) as an explanation fór the inverse grading cannot be excluded fór the moinent. Manuscript received: October, 1982. 1 Földrajzi Közlöny 98 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet 2 Brezsnydnszk y — II a a a : A szerion nekézsenyi formáció sztratotipus 99 II. tábla — Plate II. 100 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Hull, of Ihe Hungárián Geol. Soc. (19S4) 111. 101— 108 Atektonikus deformációs és töréses szerkezetek a gerecsei és a budai-hegységi édesvízi mészkövekben Dr. Scheuer Gyula * (G ábrával) Összefoglalás: A gerecsei és a budai-hegységi édesvízi mészkövek egyes előfordulásainál olyan szerkezeti elemek mutathatók ki, amelyeknek keletkezése a meg- figyelések szerint nem hozható összefüggésbe a negyedkori tektonikával. A fekvő agyagos rétegekben helyi gy töredezett ségek, kivékonyodások és ki vastagodások mutathatók ki, míg a merev édesvízi mészkövekben törések, tág hasadékok, kibillenések, szétcsúszásos formaelemek tapasztalhatók. Ezeket azonban nem a tektonikai erőhatások okozták, hanem keletkezésük az édesvízi mészkő alatti, különböző kifejlődésű fekűkőzetek egyen- lőtlen teherbírásával és eltérő összenyomódásával hozható kapcsolatba. Bevezetés A gerecsei és a budai-hegységi édesvízi mészkövek egyes előfordulásain Tatá- tól a budai Várhegyig olyan mozgásformák mutathatók ki, amelyek nagyon jellegzetesek és rögtön felhívják magukra a figyelmet. Ezek közül legismerteb- bek a nyitott, rendszerint idegen anyaggal (lösz, futóhomok) kitöltődött, külön- böző méretű hasadékok. Sohréter Z. (1953) a hasadékokon túlmenően több előfordulásnál tapasztalta, hogy az édesvízi mészkövek vízszintes helyzetükből kimozdultak, szétdarabolódtak, és egyes esetekben lapos kúpot formálnak. Keletkezésüket hegységszerkezeti okokra vezeti vissza. Ezekkel a jelenségekkel a közelmúltban foglalkozott még Kriván P. (1964) és Kordos L. (1976) is. Legújabban Szlabóczky P. (1982) a budakalászi monolováchegyi édesvízi mészkő előfordulás részletes fázisú kutatása során a korábbi véleményekkel ellentétben arra a megállapításra jutott, hogy az itt tapasztalható szerkezeti elemek (látszólagos antiklinális) nem tektonikus eredetűek, hanem a fekűkőze- tek egyenlőtlen összenyomódásával állnak kapcsolatban, vagyis keletkezésük- nek atektonikus okai vannak. A Gerecse és Budai-hegység területén megfigyelt atektonikus formaelemek mellett az édesvízi mészköveknél természetesen negyedkori szerkezeti mozgá- sok is ismertek. Ezekkel azonban jelen munka keretében nem foglalkozunk. • Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat H-1088 Budapest VIII Reviczky u. 4 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet 102 A deformációs és töréses szerkezetek leírása és tipizálásuk A gerecsei és a budai-hegvségi édesvízi mészkő előfordulásoknál az elmúlt években végzett vizsgálatok során terelődött ismét a figyelem az atektonikus „szerkezeti” elemekre, amelyek nemcsak egy-egy helyen, elszigetelten mutat- koztak, hanem végig követhetők Tatától kezdve a Gerecse hegység É-i peremén levő előfordulásokon keresztül egészen a budai Várhegyig. Az atektonikus moz- gások természetesen nem mindenütt azonos mértékben észlelhetők, mert van- nak helyek, ahol nem, vagy alig jelentkeznek, de vannak előfordulások, ahol igen erőteljesen, nagyon szembetűnően mutathatók ki. A legszebb formák a Gerecsében a süttői mészkőbányáknál vannak, ahol a mészkövet a nagyarányú bányászattal csaknem teljes vastagságában feltárják. Süttőn a fekűben és a mészkőben igen változatos formák figyelhetők meg. Hasonlóan érdekesek a bajóti Muzslahegy és a Kőhegy kőfejtői (Mogyorósbánya), amelyek tág és ide- gen anyagokkal kitöltött hasadékai is nagyon jellegzetesek. A Buda környéki előfordulások közül kiemelésre érdemes a budakalászi bánya, ahol — a süttői- hez hasonlóan — együttesen jelentkeznek a különböző típusú atektonikus for- mák. A megfigyelések szerint az alábbi szerkezeti elemek és formák különböz- tethetők meg, szétválasztva a fekűben és a mészkőben észlelteket. /. ábra. Az édesvízi mészkő terhelésének hatáséra meggy űrődött, helyenként kivastagodott és elvékonyodott felső pannon agyag Süt tőnél Abb. 1. Ober pannonlscher Tón, aufgefaltet, stellenweise mfieht iger oder dilnner geworden, infoige dér Belastung durch den Silsswasserkalk bei Siittő -re mélyített sekélyfúrások földtani szelvénye. Szerkesztette l)r. Csongrádi J. 1983. Jel- magyaráza t: 1. Lejtótörnielék, 2. Piroxénandezit, 3. Piroxénandezit test agyagásványosodott szegélye, 4. Vegyes tufa-tufitösszlet gejzirites betelepülésekkel (felfelé savanyodó jelleggel), 5. Bentonitosodon kőzet test. 6. Kaolinosodott kőzettest, 7. Brecesás zóna, 8. Barit eres, fészkes breccsás telér. 9. Kilúgozott érctelér, 10. Kutatóárok jele és metszete, 11. Fúrás száma Abb. 2. Geologisches Profil dér S von Üstökfó niedergehraehten Flarhbohrungen. Zusammengestellt von I)r. J. CSONG- RÁDI, 19 83. Zeichenerklárung: 1. Gehinges -hutt, 2. Pyrrxen indesit, 3. Argillisierter Rand eines Pyroxen- andesitkörpers, 4. Gemisohter Tuff-Tuffit- Komplex mit Geiseritlagen (mit aufwarts saurer wedendem Charakter), 5. Bentonitisierter Gesteinskörper. 6. Kaolinisierter Gesteinskörper. 7. Brekziöse Zone, 8. Gang mit Barytadern und -nestern, 9. Ausgelaugter Erzgang, 10. Zeiehen und Schnitt von Sehurfgraben, 11. Nummer dér Bohrung dúlt meg. Ennek során a sekélyvízi (tavi) környezetben lerakodott tufitos (andezites-riolitos összetételű) rétegeket a kovaanyag teljesen átitatta, helyen- ként több m vastag hidrok varéit— limnokvarcit padokat hozott létre. A hévforrás-tevékenység rövid szüneteiben 10 em-es nagyságrendű tufit rétegek jöttek létre. Az Üstökfő környékén hasonló jellegű vulkanogén üledékek kép- ződhettek, néhány andezitlávapad és harántoló szubvulkáni test által meg- szakítva, illetve áttörve. Ezek szegélye a környezetből felvett nagy mennyiségű víz hatására salakossá, bontottá vált. A rétegsorban itt a hidrokvarcit (gejzirit) nagyon alárendelt, ami egyrészt a felvezető csatornától való nagyobb távolság- gal (HT 500 m), másrészt az asztagkői 280°-os csapású töréstől északra kiemel- tebb, mélyebben erodált helyzettel magyarázható. 8* 116 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Kőzetelváltozások Az 1980-ban végzett ércföldtani reambuláció során az Üstökfőtől Ny-ra kimutatott 350° csapású, a felszínen legalább 15 — 20 m széles, hosszan követ- hető közel függőleges breccsás zóna, valamint azzal szubparallel repedésrend- szerek szolgálhattak a porózus rétegekben laterálisán szétfutó hidrotermális oldatok felvezető csatornájául. A fúrási szelvény ezt a szabálytalan tölcsér metszetű modellt igazolta (3. ábra). A breccsás zóna, mint tengely mentén a következő elváltozási zonalitás ala- kult ki. Legbelülg fc-sX*)) 3,0 m alatt) alunit-kvarc zóna, mely felfelé és oldal- irányban is kaolinites zónába megy át, majd legkívül kevert szerkezetű (montmo- rillonit-illit) agyagásványos zóna következik. Az egyes zónák között nagymér- DNy 3. ábra. A kózetelváltozások zonalitása az Üstökétől l)-re mélyített sekélyfórások szelvényében. Szerkesztette I)r. Csongrádi J. 1983. Jelmagyarázat: 1 . Lejtótörmelék, 2. Alunit-kvarc zóna, 3. Kaolinit zóna a. kaolinit-nakrit 20—50%, b. kaolinit-nakrit >50H„, 4. Kevert szerkezetű (montmorlllonlt-illit)ngyagásványos zóna, 5. Kevert szerke- zetű agyagásványos zóna klorittal, ö. Pirit hintésben és hajszálerekben, 7. Kutatóárok jele és metszete, 8. Fórás száma Abb. 3. Zonalitat N -o O 10 N K/) O «í 6 Szilikát széna Holloysit zóna / Kaolinit ! zóna ^Dikit nakrit 'zóna Pirofillit zóna v> • -8 ? o _ K széria r Montmorillonit Keveri J i / szerUe- zetü anyag- ásványos zóna4. Szericit zána K-földpát zána Intermt met aszom zóna Ca - Mg széria zóna Propylite zóna 10 N -O Jjl-ö Ca széria Stíl bit zóna Heulandit zána Laumontit zána Wairakite zána 5 5,g — N 2 < Ü) N O 6 Na széria Na-Mordenit zóna Analcim zána Albit-zóna > XT o- 3 o XT Q- O Q. - 400 g/t Pb) koncentrációk a Gys-7 fúrásban 99,4—103,9 m között harántolt barit eres breccsás telérben voltak mérhetők. Az átlagos Zn-tartalom 50 g/t, az anomália küszöb 180 g/t. Ezt lényegesen meghaladó értékeket (1000 és 1600 g/t) a Gys-4 fúrás felső szakaszában és a Gys-7 ferdefúrás által harántolt baritos, breccsás telérben (400 g/t) mértek. Az Sb átlagos koncentrációja 11 g/t, az anomália küszöb (90%-os gyakoriság) 80 g/t. Kiugró (600 és 1600 g/t) koncentárciói a fentiekben említett baritos, breccsás telérben fordultak elő. Ercföldtani értelmezés A felszíni adatok és a fúrások alapján megállapítható, hogy a higany ércese- dés elhelyezkedését az a min. 20 m széles feltöredezett zóna határolja, amelyet az A-6 jelű árok, valamint a Gys-4 fúrás tár fel, s mélyebb szintbe a Gys-7 fer- defúrás harántol. Az erősen agyagásványosodott, változó mértékben kovásodott finomszem- csés vulkáni törmelékes kőzetben igen finom eloszlásban kivált cinnabaritot tartalmazó érces test a Gys-4 fúrás talpa közelében lefelé kiékelődik (5. ábra). A kontúrozáshoz 100 g/t Hg koncentrációt vettem figyelembe. Az ilyen módon kiválasztott testen belül megközelítőleg az alunitos el változáséi tömeg, mint mag körül (Gys-4 fúrás 26 — 33 m és 41 — 47 m között) 200 g/t-t meghaladó, ill. azt megközelítő higanytartalmú maximális dúsulási öv rajzolódik ki. A Gys-7 /erdefúrás által 99,4 — 103,9 m között harántolt baritos, breccsás telér 1,5 — 40 g/t közötti Hg koncentrációival megerősíti a hidrotermális oldatok közel füg- gőleges feláramlásán alapuló modellt. A fúrások felszínközeli szakaszain tapasz- talható kisebb higanydúsulások arra utalnak, hogy a higany a magasabb szin- tekben rétegek mentén laterálisán is szóródott. Az elsődleges szóródási udvar metszete ily módon felfelé szélesedő tölcsér formával közelíthető. A higanyérces zóna gyökereként említett baritos breccsás telér erősen anomális réz, ólom, cink és antimon koncentrációt is tartalmaz, s hasonlóan a Gys-7 ferdefúrás utolsó Cső n g r á d i : A gyüngyössolyinosi - üstök fői higany- indikációs zóna 119 DNy EK Gys-7 Gys-6 Gys-4 Gys-3 5. ábra. Az Üstökfótől D-re mélyített sekélyfúrások ércföldtani szelvénye. Szerkesztette Dr. Csongrádi J. 1983. Jelmagyarázat: 1. Lejtőtörmelék, 2. Fúrás száma, 3. Kutatóárok jele és metszete, 4. Anomális színesfém- tartalmú zónák burkoló görbéi Abb. 5. Erzgeologisches Profil dér S von Üstökfő niedergebrachten Flaehbohrungen. Zusammengestellt von Dr. J. CSONGRÁDI 1983. Zeichenerklárung 1. Gehangeschutt, 2. Nummer dér Bohrung, 3. Zeichen und Schnitt dér Schurfschachtes, 4. Hüllkurven von Zonen von anomalem Buntmetallgehalt 25 m-ében harántolt gyengén anomális szakaszhoz, felfelé kiékelődő réz, ólom, cink szóródási udvar magjaként értelmezhető. A fúrási szelvény nyugati szár- nyán a Gys-6 és -7 fúrások által harántolt törési zóna mentén kisebb ólom- cink dúsulás mutatkozik. 120 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet összefoglalás Az eredmények nyersanyagkutatási szempontból az alábbiakban összegezhe- tők: 1. A fúrásokkal harántolt szelvény minőségi adatait csapás mentén extrapo- lálva megállapítható, hogy a Hg indikációs zóna mintegy 1,5 millió t kőzet- tömegben 150—180 t higanyt tartalmaz. A Hg koncentráció (~ 0,01%) egy nagyságrenddel kisebb a jelenleg műre valónak tartott ércekénél. 2. A higany dúsulási zóna alatt és környezetében jelentkező réz, ólom, cink anomáliák egy mélyebb helyzetű polimetallikus érces test vagy testek elsőd- leges szóródási udvarának tekinthetők. 3. A fúrások több bentonitosodott szintet harántoltak, melyek közül a közvet- lenül a lejtőtörmelék alatt húzódó, részben felszíni hatásokra létrejött 0,6 — 1,5 m vastag rétegek 50—60% montmorillonit-illitet tartalmaznak. Techno- lógiai vizsgálatuk folyamatban van. A mélyebben harántolt bentonitosodott zónák legalább részben meredek dőlésűek lehetnek, mivel közel függőleges tektonikus elemekhez kapcsolódnak. 4. A Gys-4 fúrás 4—11 m és 19 — 21 m között 60%körüli mennyiségű kaolinitet tartalmazó kaolinosodott kőzettestet harántolt. A minták technológiai vizs- gálata folyamatban van. Irodalom — Literatur Csongrádi J. (1982): Jelentés az 1980 — 81-ben az Asztagkő-Üstökfő környékén végzett ércföldtani reainbuláeió eredményeiről. — Kézirat. M.ÁFI Adattár Mátyás E. (1971): Jelentés a Sárospatak környékijiiganyérckutatások eddigi eredményeiről. — Kézirat. OÉÁ Adattár Utada, M. (1980): Hydrothermal alterations related to igneous activity in Cretaceous and Neogene formations of Japan. — Mining Geol. Spec. N° 8 p. 67 — 83. A kézirat beérkezett: 1983. II. Hydrothermale Gesteinsveránderungen und Buntmetallverteilung in dér Quecksilberindikationszone von Gyöngyössolymos-Üstökfő J. Csongrádi lm Laufe von in dér Umgebung von Asztagkő-Üstökfő, bei Gyöngyössolvmos im süd- lichen Teil dér Westlichen Mátra durchgeführten Erzprospektionsarbeiten im Jahre 1980 — 81 hat Verfasser in einem aus grösstenteils Feinpyroklastiten bestehenden, bade- nischen stratovulkanischen Komplex dureh metallometrische Mathode und Grabenschür- fungen zwei Zonen von anomal hohem Quecksilbergehalt und mehrere Anomalienpunkte nachweisen können. Die an dér Oberflaehe besser verfolgbare westliche Zone karín mit folgenden Parametern charakteisiert werden: Streichen 350°, subvertikale Position, Breite 15 bis 20 m, naehgewiesene Lángé in dér Streichrichtung 400 m. Aufgrund dér Klastite ist eine Fortsetzung auf einer weiteren Lángé von midestens 200 m zu vermutén. Dér im dureh Barytgange durchsetzten, limonitisch-kaolinitischen, metasomatisehen Gestein dér Mobilisationszone ausgeschiedene Zinnober ergab in den Schürfgraben eine Durchschnitt8konzentration von Hg von 0.01%. (Abb. 1.) Im Laufe dér zweiten Prospektionsphase im Sommer von 1982 hat Verfasser dureh die im südlichen Grabenprofil niedergebrachten (A — 6) Bohrungen die ráumliche Lage dér Veranderungstypen und Buntmetallanreicherungen untersucht. Bohrung Gys— 4 wurde in dér lndikationszone (50,0 m) niedergebraeht, wahrend Bohrungen Gys— 3 (50,0) und Gys — 6 (50,0 in) in einem auf das Streichen dér Zone senkrechten Profil, in 50 m-Abstan- Csongrádi: -4 gyöngyössólymosi-üstökfői higany-indikációs zóna 121 elén beiderseits abgeteuft wurden. Die Bohrung Gys— 7, die unter einein Winkel von 45° in angenommenen Fallrichtung abgeteuft wurde, durchquerte die Wurzel dér Hg-Indikation- szőne im Tiefenintervall von 60 bis 90 m (Abb. 2, 3, 5). Die Qualitátsungaben des durch Bohrungen durchquerten Profilé dem Streichen entlang extrapolierend kann mán feststellen, dass die Hg-Indikationszone innerhalb einer Gesteins masse von ca. 1,5 Millionen Tonnen 150 bis 180 Tonnen Queck'3 lber enthált. Die Hg- Konzentration (^0,01%) ist um eine Grössenordnung kleiner als die dér zűr Zeit als bauwürdig geltenden Erze. Die unterhalb dér Quecksilberanreieherungszone und in ihrer Umgebung beobaeht- baren Kupfer-, Blei- und Zink-Anomalien sind als primáre Streuungshöfe eines tiefer gelegenen polyinetallischen Erzkörpers oder von mehreren Erzkörpem zu betrachten. Die Bohrungen habén mehrere bent onit isiért e Horizonté durchteuft, von denen die unmittelbar unter dem Gehángesehutt gelegenen, zum Teil auf oberflachliche Effekte zustandegekommenen 0,6 bis 1,5 m máchtigen Sehichten 50 bis 60% Montmorillonit- 1 Ilit- enthalten. Die tiefer durehteuften bentonitisierten Zonen echeinen zumindenst zum Teil steil einzufallen, da sie an subvertikale tektonische Elemente gebunden sind. Bohrung Gys — 4 hat in den Intervallen 4,0—11,0 m und 19,0 — 21,0 m einen kaolini- sierten Gesteinskörper mit einem Kaolinitgehalt von ea. 60% durchteuft. Eingang des Manuecripts in dér Redaktion II. 1983. Könyvismertetés Carbonate Depositional Environments (Karbonátos leülepedési környezetek) Szerkesztők: Scholle, P. A. — Bebout, D. G. — Moore, C. H.; AAPG Memoir 33: 708 oldal 1300 színes ábra és fotó Az AAPG Memoir sorozatának időzítése kitünően sikerült. A legfrisebb publiká- ciókból, nemzetközi összejövetelek — így az 1982-es Szedimentológiai Világkong- resszus — előadásaiból nyilvánvalóvá vált, hogy a karbonát szedimentológia sok szem- pontból az átalakulás periódusában van. Vonatkozik ez elsősorban az aktualizmus elve alkalmazhatóságának kérdésére a földtörténeti múlt nagy kiterjedésű karbo- nátos kőzett esteivel kapcsolatban. Mint a szélsőségesen sarkított nézetek esetében mindig lenni szokott, valahol a középúton kell keresni az igazságot, s ily módon a szóban forgó kötet, amely recens példákon mutatja be a karbonátok képződésének lehetséges módozatait, szigorú, fegyelme- zett gondolkodási séma szerint foglalva össze a több mint százéves múltra vissza- tekintő aktualista iskola különösen termé- keny utolsó 30 évének eredményeit, sze- rencsés időben jelent meg. A könyv az alábbi, esetenként külön al- fejezetekre osztott 12 fő fejezetre tagoló- dik: 1. Szárazföldi karbonátok (Esteban, M. — Kxappa, C. F.) 122 Könyvismertetés 1.1. Bleiberg — Kreuth ólom-cink telepei (Bechstadt, Th.— Dohlek— Hirneb, B.) 1.2. Travertinók (Júlia, R.). 1.3. A szárazföldi karbonátok gazdasági jelentősége (Kyle, R. J.). 1.4. Őskarsztok (Molmo, M. W. — Este- ban, M.). 2. Tavi karbonátok (Dean, W. E. — Folich, Th. D.). 3. Eolikus karbonátok (McKee, E. D. — Wakd, W. C.). 4. Az árapály síkság karbonátjai (Shinn, E. A.). 5. Strand-karbonátok (Inden, R. F. — Moore, C. H.). 6. Self-karbonátok (Enos, P.). 7. Self-középi karbonátok (Wilson, J. E.— Jordán, C.). 8. Riff- karbonátok (James, N. P.). 8.1. Alsókréta riffek Dél-Texasban (Be- bout, D. G. — Loucks, R. G.). 8.2. A Golden Spike riff-összlet Alberti- ban (Walls, R. A.). 8.3. Lapos alga riff-hátak a Paradox medencében (Choquette, Ph. W.). 9. Zátony-peremi karbonátok Challey, R. B. — Harris, P. M. — Hine, A. C.). 10. A riff-előtéri lejtő karbonátjai (Enos, P. — Moore, C. H.). 1 1 . Medence peremi karbonátok (Cook, H. E. — Mullins, H. T.). 12. Pelagikus karbonátok (Scholle, P. A. — Arthur, M. A. — Ekdale, A. A.). A címek felsorolása mutatja a gondos témakiválasztást. A népes nemzetközi szer- zőgárda — (amerikaiak, spanyolok, néme- tek, kanadai) a geológus generációk széles körét öleli fel, a lassan 80-as éveihez köze- ledő, de lélekben és gondolkodásmódjában fiatal Edwin Mc KEE-től egészen a har- mincas évei elején járó KYLE-ig. A szer- kesztők érdeme, hogy a heterogén téma- kört feldolgozó, heterogén szerzőgárdát egységes felépítésű fejezeteket produkáló kollektívává tudták összefogni. Valameny- nyi fejezet a szóban forgó leülepedési kör- nyezet definiálásával kezdődik. Ehhez kap- csolódik az azonosításukhoz szükséges diag- nosztikus ismertetőjelek bemutatása. A második rész a szomszédos fáciesektől való elhatárolhatóság kérdéseivel foglalkozik, részletesen taglalva a geometria, az üledék összetétel, a textúra és az ősmaradványtar- talom térbeli változását. A harmadik rész a fáciesre jellemző főbb elsődleges és másod- lagos, üledékes és biogén szerkezeteket mutatja be. A negyedik rész a gyakorlati kérdéseket, a kőolaj és gáztárolásra vagy ércesedésre való alkalmasság kérdéseit fe- szegeti. Ez a négyosztat óság egyszersmind meg- felel a könyv célkitűzéseinek: a leülepedési környezetek felismerése az elsődleges cél (szedimentológiai, paleontológiái, ökológiai alapon), foglalkozik a (korai) diagenezis kérdésével mégpedig kettős szempontból, úgy is, mint a leülepedési környezetek azo- nosításának egyik segédeszközével, és úgy is, mint a gazdaságilag hasznosítható nyersanyag felhalmozódások kialakulására kedvező feltételeket teremtő folyamattal. Célja a szélesebb körű fejlődéstörténeti összefüggések kimutathatóságának bemu- tatása és a szénhidrogén, illetve ércgeneti- kai vonatkozások világos kifejtése. E célok — bátran mondhatjuk — mara- déktalanul teljesültek. A tipográfiailag kifejezetten jól sikerült, sőt a számtalan színes illusztráció kapcsán helyenként lát- ványos könyv a legkorszerűbb szinten illusztrációkat (vékonycsiszolatok is) szol- gáltató nyomdai eljárásokkal készült, vilá- gos, a nem anyanyelvűek számára is jól érthető nyelvezetével olyan eszközt ad a kezünkbe, amelyet a specialisták (szedi- mentológusok) illetve a karbonátpetroló- gia alkalmazott oldalát művelő szakembe- rek (ipari geológusok) egyaránt haszonnal forgathatnak. Megrendelhető: AAPG Bookstore, Box 979, Tulsa, Oklahoma, 74101, vagy. Brown’s Geological Information Servies Ltd. 160 North Govver Street, London NW12ND; Ára 58 $. Dr . Bérczi István hírek, ismertetések Varga Imre 1931-1982 1982. I. 20-án Budapesten váratlanul elhunyt Varga Imre, a magyar szénhidrogénipar Geofizikai Kutató Vállalatának főgeológusa. Temetésén, február 4-én, az új köztemetőben Németh Gusztáv a Társulat, Molnár Károly igazgató a vállalat részéről búcsúztatták. Varga Imre geológusként szolgálta a geofizikát: a sok költséggel és fáradtsággal meg- szerzett gravitációs, elektromos és_ szeizmikus adatokat tektonikává, szerkezeti képpé, földtani ismeretté transzformálta. írásos életművét főként kéziratos jelentések, tanulmá- nyok őrzik. 1931. VII. 16-án született Budapesten. A budapesti Fazekas Mihály gimnáziumban érettségizett, majd 1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen geológusi diplomát szerzett. Ezután tanársegéd az egyetem Geofizikai Tanszékén, majd a komlói Szénbányá- szati Trösztnél dolgozott. 1958 óta a szénhidrogéniparban, annak a felszíni geofizikai kutatással foglalkozó vállalatánál tevékenykedett. Munkássága főként a geofizikai adatok földtani értelmezéséhez kapcsolódott. Jelentős szerepe van a magyarországi mély meden- cék földtani-szerkezeti viszonyainak felderítésében. Tevékenységét többek között az Akadémiai jutalom I. fokozatával (1967) és Állami Díjjal (1978) ismerték el. Kaszap András 124 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Varga Imre szakirodalmi munkássága 1. A Föld és az élet története, I— II. Egyetemi jegyzet. Eötvös L. Tudományegyetem, Budapest, 1954. 2. Földtörténet és az élet története. Egyetemi jegyzet. ELTE, Budapest, 1955. 3. A kőolajipari szeizmikus mérések néhány földtani eredménye — Magyar Geofizika I. évf. 1. sz. 1960. 4. F’acsinay L.— Tolmár Gy.— Varga I.: A Dél-Tiszántúl geofizikai elemzése — Földtani Kutatás VI. évf. 3. sz. 1965. 5. Sághy Gy.— Vándor B.— Varga I.: A kisalföldi reflexiós mérések földtani eredményei — Földt. Közi. XCVII. pp. 160-166. 1967. 6. Hámok N. — Molnár K. — Rumpler J.— Varga I.: A nagyalföldi reflexiós szeizmikus mérések eredményei és prob- lémái a földtani felépítés tükrében — Magyar Geofizika VIII. évf. 2—3. sz. pp. 93—105. 1967. 7. A kőolajipari geofizikai mérések eredményei és feladatai — Földt. Közi. XCV1II. pp. 41 — 46. 1968. 8. Bíró E.— Varga I.— Vándorfy R.: A jugoszláv határmenti együttműködés tapasztalatai és eredményei a kőolaj- iparban — Földtani Kutatás VIII. évf. 1. sz. pp. 23—25. 1967. 9. Varga I.— Vándor B. — Zsitvay Sz. — Szanyi B.: Szeizmikus kutatások a Makói-árok területén — Magyar Geofizi. ka X. évf. 4 — 5. sz. pp. 151 — 157. 1970. 10. A jugoszláv— magyar együttműködés eredményei a határmenti területek kutatásában — Magyar Geofizika XIII. évf. 1 — 2. sz. 1972. 11. Kovács F'.— Varga I.: Szűrt gravitációs anomáliák értelmezési problémái — Magyar Geofizika XVI. évf. 3. sz. 1975. 12. Rádler B.— Sághy Gy. — Űjfalusy A.— Varga I.: Seismic exploration of unconformity dipping neogene sedi- ments — Proceedings of the 23th Internat. Geophys. Symposium, Sofia, 1978. 13. Rádler B. — Sághy Gy. — Űjfalusy A.— Varga I.: Eltérő dőlésű neogén üledékek szeizmikus kutatása — Magyar Geofizika XIX. évf. 6. sz. pp. 201 — 206. 1978. 14. Rádler B.— Rumpler J.— Varga I.— Vándor B.: Somé of the Results Gained with Seismic Prospecting in Deep Sedimentary Basins of Hungary — Proc. of the XI. Congress of Carpatho-Balcan Geol. Assoc., Tóm. Geophysica, pp. 141 — 146. Kiev, 1980. 15. Kőolajbeszerzési lehetőségeink — Magyar Geofizika XVI. évf. 2. sz. 1975. 16. Pogácsás Gy.— Varga I.: Characteristic evolution of the cenozoic structure of the Pannonian Basin as proved hy reflexión seismic measurements — Proc. of the 17th Assembly of the ESC, Budapest, 1980., pp. 639—647. 17. VARGA I.— pogácsás Gy.: Reflection seismic investigation in the Hungárián part of the Pannonian Basin — Earth Evolution Sciences 1981. No. 3—4. pp. 232—239. 18. Rumpler J.— Tóth J. — Varga I. : A Geofizikai Kutató Vállalat főirányú szeizmikus méréseiről — Földtani Kutatás XXV. évf. 1. sz. pp. 3-6. 1982. 19. Fiatal mozgások szerepe a Pannon-medence kialakulásában — Földtani Kutatás XXV. évf. 1. sz. pp. 50—52. 1982. Dr. Teleki Géza 1983. I. 5-én Ameri- kában feleségével együtt meghalt. Maga választotta meg halálának időpontját, a történelmi grófi család végzetét teljesítve be ismét. A házaspár gyógyíthatatlan beteg- sége indokolta, hogy Teleki Géza előbb feleségével, majd önmagával végzett. Teleki Géza 1911-ben született és apja, Teleki Pál nyomdokain a földtudomá- nyok iránt érzett vonzalmat. Bár politikai ambícióknak híjjával volt, a második világ- háború sorsdöntő időszakában kilépett a küzdőtérre. így tagja volt a Faraghó Gábor vezette küldöttségnek, amelyet 1944. IX. 28-án Horthy küldött Moszk- vába s amely ideiglenes fegyverszünetet kötött. Teleki Géza vallás- és közoktatás- ügyi miniszterként tagja lett a debreceni ideiglenes kormánynak is, 1945. IX. 15-ig. Ezután atyja tanszékére vonult vissza a Közgazdasági Egyetemen, majd 1948-ban emigrált. Pál fia a földtan ismert professzora Amerikában, Géza antropológus Afriká- ban. Előbbi amerikai geológus küldöttség élén az utóbbi években többször járt Magyarországon. Fáradozása eredménye- ként kormányközi kulturális egyezmény született, amelynek keretében amerikai és magyar tudományos együttműködés zajlik a geológiai intézmények között. (Vigh Károly cikke nyomán — Magyar Nemzet 1983. II. 17.) Dr. Koch Sándor, a magyar geológu- sok nesztora, nyugalmazott egyetemi tanár, társulati tagságának 63., életének 87. esz- tendejében, 1983. május 25-én elhunyt Szegeden. Végső búcsúztatása május 31-én, 1 1 órakor volt Szegeden, a József Attila Tudományegyetem központi épületének előcsarnokában. Társulatunk nevében Gras- selly Gyula tagtársunk, az egyetemtől Kemenes Béla rektorhelyettes mondta el a búcsú szavait. Dr. Koch Sándor ham- vait később Budapesten, a Farkasréti teme- tőben, családi sírban hántolták el. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa Dr. Meisel Jánosnak, a föld- és ás- ványtani tudományok kandidátusának, a Budapesti Műszaki Egyetem tanárának, az egyetem volt rektorának, több évtizedes kiemelkedő oktató, oktatásszervező mun- kássága elismeréseként, nyugalomba vonu- lása alkalmából a Szocialista Magyaror- szágért Érdemrendet adományozta. (Magyar Közlöny, 1983. II. 16., 6. sz.) A Magyar Népköztársaság Miniszterta- nácsa a felszabadulás 38. évfordulója alkal- mából Állami Díjat adományozott Fülöp József akadémikusnak, a Köz- ponti Földtani Hivatal elnökének, Nemecz Ernő akadémikusnak, aVeszp- rémi Vegyipari Egyetem tanszékvezető tanárának, 11 i rek 125 Végh Rándornénak, az ásvány- ás földtani tudományok doktorának, az Eöt- vös L. Tudományegyetem tanszékvezető tanárának és három bányamérnök kollégánknak: Schoppel Jánosnak, Sólymos Andrásnak és Vass Lászlónak, az eocénprogram ásványi nyersanyag- bázisának felkutatása terén elért eredmé- nyeikért, megosztva. (Magyar Közlöny, 19811. IV. 10. 14. sz.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa Dr. Kubovics Imrének, a földtani tudományok doktorának, az Eötvös L. Tudományegyetem tanszékvezető tanárá- nak, dékánnak a Munka Érdemrend aram/ fokozata kitüntetést adományozta. (M. K., 1983. IV. 10. 14. sz.) A balatonfüredi Lóczy-barlang bejára- tánál 1983. április 24-én felavatták Kéry Gábor és I)r. Kadiő Ottokár emléktábláját. A Hazafias Népfront és a Karszt- és Bar- langkutató Társulat által elhelyezett emlék- táblánál Hazslinszky Tamás, a társulat főtitkára mondott avató beszédet. A Budapesti Műszaki Egyetemen Dr. Polinszky K. rektor átadta az idén alapí- tott Gedeon Tihamér -díjat L)r. Bulkay Dénesnek és Zkrgi Istvánnak. A szakem- berek a bauxitgeológia és timföldipar fej- lesztésében értek el kiemelkedő eredményt. (Népszabadság, 1983. IX. II.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa Rzádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikusnak, nyugalma- zott egyetemi tanárnak, a MTA Geokémiai Kutató Laboratóriuma tudományos ta- nácsadójának a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta, a kitüntetett több évtizedes tudományos és közéleti tevékenysége elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából. (Magyar Közlöny, 1983. IX. 15. 41. sz.) Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat és az Új -zélandi Geológiai Társulat képviselőinek találkozásáról A 15. Pacifikus Tudományos Kongresz- szus (PSC) Szervező Bizottságának és a Neogén líétegtan Pacifikus Regionális Bizottsága (RCPNS) közös meghívására Dr. Bérczi István, a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára és egyben a Mediterrán Neogén llétegtani Regionális Bizottság (RCMNS) 8. kongresszusa Magyarországi Szervező Bizottságának titkára részt vett az RCPNS 3. kongresszusán, amelyet a 15. PSC keretében tartottak meg február 1 . és 11. közt az új-zélandi Dunedinben. Látogatása folyamán Dr. Bérczi István- nak lehetősége volt: 1. találkozni az LTj-zélandi Geológiai Tár- sulat vezető személyiségeivel: Dr. Vin- cent Neall elnökkel, Dr. Róbert Stei- vart titkárral és Dr. Frederick Davey bizottsági taggal; 2. részt venni az Új-zélandi Geológiai Tár- sulat közgyűléssel egybekötött baráti va- csoráján, és ez alkalommal átadni a Magyarhoni Földtani Társulat fennállá- sának 125. évfordulójára alapított emlék- érmet. Megbeszéléseik eredményeképpen a két földtani társulat képviselői a következők- ben állapodtak meg: 1. Informálják egymást nemzetközi kong- resszusaikról. Első lépésként e téren Dr. Bérczi István átadta a RCMNS 8. — Magyarországon 1985-ben tartandó — kongresszusa első cirkuláréjának példá- nyát. Dr. Neall kijelentette, hogy e rendez- vény körlevelét leközlik az Üj-zélandi Geológiai Társulat Newsletter-ében. 2. Mindkét társulat előre értesíteni fogja a partnerét tagjainak hivatalos látogatá- sairól a partner országban. Minden lehet- séges segítséget megadnak a látogatók- nak mindkét részről, abból a célból, hogy megfelelő szakmai kapcsolatokat találja- nak. 3. Mindkét társulat ismételten áttekinti szakmai publikációk cseréjének helyze- tét. 4. Dr. Neall kifejezte őszinte nagyrabe- csülését az iránt a jóakarat iránt, amely az emlékérem átadásában fejeződött ki. Ezt várhatóan az LTj-zélandi Királyi Társulat Tudományos Központjában, Wellingtonban fogják kiállítani. 5. Dr. Bérczi István átadta a Magyarhoni Földtani Társulat Elnökségének legjobb kívánságait és kifejezte köszönetét azért a lehetőségért, hogy részt vehetett a 15. PSC-n és hogy találkozhatott az LTj-zé- landi Geológiai Társulat képviselőivel. 1983. február Dr. Bérczi István Dr. Vincent Neall az MFT főtitkára az ŰJ-zélandi Geol. Társulat elnöke 126 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Beszámoló a Neogén Rétegtan Pacifikus Regionális Bizottságának (RCPNS) 3. kongresszusáról Az RCMNS (a Neogén Rétegtan Mediter- rán Regionális Bizottsága) pacifikus test- vérszervezete a 15. Csendes-óceáni Tudo- mányos Kongresszus (Pacific Science Cong- ress) keretében 1983. febr. 1 — 11. között az új-zélandi Dunedinben tartotta 3. kongresszusát. E sorok írója az RCPNS meghívására az RCMNS 8. Magyarorszá- gon 1985-ben megrendezendő kongresszusa szervezőbizottságának képviseletében ve- hetett részt e rendezvényen. A Csendes-óceáni Tudományos Szövet- ség (Pacific Science Association) nem-kor- mányzati jellegű, regionális hatáskörű tu- dományos nemzetközi szervezet, amelyet 1920-ban alapítottak az érdekelt országok a Csendes-óceán térsége humán-természet- tudományos problémáinak tanulmányo- zására, hogy ezáltal is javítsák az ott élők életszínvonalát, életkörülményeit. Jelen- leg 40 társult tagország vesz részt a szövet- ség munkájában: a térség nagy országai (Szovjetunió, USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Indonézia) és miniállamai (pl. Szingapúr, Salamon-szigetek, Vatanan) egy- aránt képviseltetik magukat. A humán — természettudományos orientáltságot és a műszaki tudományok teljes háttérbe szorí- tását jól jelzi a 15. kongresszus szekcióinak megoszlása: 1 . Ökológia és környezetvédelem, 2. Földtudományok, 3. Földrajz, 4. A Paei- fikum tudományos kutatásának múzeu- mai, 5. Tengerkutatás, 6. Korallzátonyok, 7. Botanika, 8. Erdészet, 9. Az édesvizek kutatása, 10. Rovartani kutatások, 11. Társadalomtudományi kutatások, 12. Egészség és közegészségügy, 13. Táplálko- zás-tudomány, 14. Oktatás és tudományos kommunikáció. A 40 tagországból közel 2000 résztvevő fogadására és elhelyezésére méltó keretet nyújtott a skót telepesek alapította és skót hangulatú (különösen áll ez az időjárásra: 12 — 15 °C-os esős nyár a mi augusztusunk- nak megfelelő februárban) Dunedin városa, amely büszkén viseli a Föld legdélibb egye- temi városa megjelölést. A kongresszus- nak otthont adó University of Otago Uj- Zéland legrégebbi alapítású egyeteme (1869). Az angolszász egyetemek szokása szerint igen széles oktatási spektrumot ölel át a művészetektől a jogon, orvostudomá- nyon (Uj-Zélandban itt van egyedül fog- orvos képzés !) a testnevelésen át a teoló- giáig. A hallgatók száma 6800 az 1983-as t anévben. Az RCPNS 3. kongresszusán elhangzott előadásokból, a hivatalos és magánbeszél- getésekből az RCMNS 8. kongresszusára, tágabb értelemben a két regionális bizott- ság együttműködésére kiható alábbi észre- vételeket tehetjük: 1 . Az RCPNS működési területe, a Csendes-óceán környezete, sokszorosa a Mediterránénak. Ez, továbbá az a tény, hogy az RCPNS mintegy 15 évvel később kezdett tevékenykedni, mint az RCMNS, magával hozza, hogy a rétegtani gondol- kodási iskola azon periódusában van, ami- kor úgyszólván csak a biosztratigráfia jelen- ti a rétegtant. Természetesen a sok helyütt az oligocén végétől a jelenkorig folytatódó teljes (vagy csak kis hiatusokat tartal- mazó) rétegsorok mindig is különleges sze- repet biztosítanak majd a biosztratigráfiá- nak ebben a régióban. Nagy érdeklődést keltett az RCMNS-ben épp a 8. kongresz- szus szervezése kapcsán manifesztálódott, a szedimentológiát, vulkanológiát, tekto- nikát bekapcsoló event-sztratigráfia. Nem meglepő módon Uj-Zélandban is az átfogó medence analízisekkel foglalkozók, az ot- tani Geológiai Szolgálat Kőolaj földtani Ágazatának szakemberei a leglelkesebb hívei ennek a gondolatnak. 2. Ezen a téren látszik a legnagyobb lehetőség a két regionális szervezet együtt- működésére. Igen nagy érdeklődés mutat- kozott a VAiL-féle globális tengerszint vál- tozások magyarországi, tágabb értelem- ben az RCMNS működési területén való kimutathatóságát illetően. 3. Nagy érdeklődés nyilvánult meg az RCMNS 8. kongresszusa és a rendező Magyarország neogénje iránt. Ikebe pro- fesszor javasolta, hogy a kongresszus alatt az SNS ülését is Magyarországon kellene tartani. Ez mindenképpen figyelemremélte ötlet, mivel egy hivatalos, jó programmal alátámasztott albizottsági ülés megnöveli a tengerentúliak részvételi lehetőségét. 4. Ami az 1985-ös RCMNS-en várható pacifikus részvételt illeti az alábbiak kör- vonalazódtak: — a legnagyobb érdeklődés Japán ré- széről nyilvánult meg. Japánban jelentős létszámú geológus gárda foglalkozik a neogénnel (30 db első circulárét kértek, egy részét kitöltve vissza is adták). A .Japán Földtani Társulat és a Paleontoló- giái Társulat folyóiratában közzéteszi az eseményt. a Szovjetunióból a pacifikus kutató* II írek 127 kát is be lehet kapcsolni a kongresszus munkájába, ha az SNS-üléssel egybe lesz kötve. Különösen Mennek akadémikus intézetéből volt érdeklődés. Indonézia Földtani Társulatának el- nöke Dr. Adjat Sudrajat révén sikerült elérni, hogy ők is közzéteszik folyóiratuk- ban az első cirkulárét. Különösen a neogén vulkanizmus érdekli őket. Ezt figyelembe kell venni a szekció programjának össze- állításánál. Kapcsolat kialakítását ígérték a l'ertamina állami olajvállalattal. Az USA Kanada vonatkozásában a már meglevő hivatalos kapcsolatok révén kell tovább éleszteni a különösen a konti- nens nyugati peremén működő kollégák érdeklődését. A leglényegesebb hivatalos megbeszélé- sek eredményeit két jegyzőkönyv rögzíti, amelyek fordítását az alábbiakban mellé- keljük. A következő, 16. Pacifikus Tudományos Kongresszust 1986-ban Soulban (Dél-Ko- rea) rendezik. 1)r. Bérczi István Jegyzőkönyv a 3. RCPNS és a 8. RCMNS kongresszusok szervezőinek találkozójáról A 15. Pacifikus Tudományos Kongresz- szus (PSC) Szervező Bizottsága és a Noe- gén Rétegtan Pacifikus Regionális Bizott- sága (RCPNS) közös meghívására Dr. Bérczi István, a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára és egyben a Neogén Rétegtan Mediterrán Regionális Bizottság (RCMNS) 8. kongresszusa Magyarországi Szervező Bizottságának titkára részt vett az RCPNS 3. kongresszusán, melyet a 15. PSC keretében tartottak meg, február 1. és 11. közt, az új-zélandi Dunedinben. Látogatása folyamán Dr. Bérczi István- nak lehetősége volt: 1. rövid ismertetést tartani a S. RCMNS kongresszus szervezéséről, tervezett tudo- mányos programjairól és terepi kirándu- lásairól; 2. előadást tartani ,,A Pannon medence neogén üledékképződésének jellemzői” címmel (szerzőt ársak: Hámor G., Jám- bor Á., SZENTGYÖRGYI K.) 3. találkozni különböző országok vezető szakembereivel, akik az RCMNS-en részt vettek: Professor N. Ikebe (Japán) Dr. G. C. H. Chaproniere (Ausztrália) Dr. YU. B. Gladenkov (Szov jetunió) Dr. N. de B. Hornibrook (Uj-Zéland) Dr. A. Edwards (Üj-Zéland) l)r. A. Beu (Üj-Zéland) Szoros időbeosztása miatt Dr. Bérczi István nem tudta elfogadni az Üj-zélandi Földt ani Szolgálat szíves meghívását és tá- mogatását — melyet Dr. Hornibrook közvetített — hogy csatlakozzék a B 1 kongresszus utáni kiránduláshoz. Dr. Bér- czi István kifejezte őszinte háláját Dr. HoRNiBROOKnak, rajta keresztül az RCPNS-nek és a PSC-nek a meghívásért és a vendéglátásért. Megköszönte Dr. A. BEU-nak, Dr. R. HosKiNSnak, Dr. A. EDWARDSnak, hogy különös figyelmet ta- núsítottak iránta a látogatás alatt. Végül Dr. Bérczi István megerősítette, hogy látogatása viszonzásaként az RCPNS egy képviselőjét vendégül látják Magyaror- szágon az RCMNS 8. kongresszusa alkal- mából. 1983. február Dr. Norcott de B. Hornibrook az RCPNS elnöke Dr. Bérczi István az RCMNS 8. kongresszusa Szervező Bizottságának titkára Beszámoló az IGCP 4. sz. projectjének („A Tethvs régió triásza”) és az IUGS Triász Albizottságának 1982. júl. 5 — 8. között volt Bécsben — a már több éves hagyománynak megfele- lően — az IGCP 4. sz. projectjének és az IUGS Triász Albizottságának együttes munkaértekezlete, amely egyúttal az 1982- ben lejáró 4. sz. project zóróértekezlete is munkaértekezletéről volt. Ez alkalommal 18 ország képvisele- tében 51 triász sztratigráfus gyűlt össze. Magyarországot Yégh Sándorné, Haas János, Nagy Elemér és Kovács Sándor képviselték. A szokásos nemzeti beszámolók után az 128 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet utolsó egy-két év kutatásainak eredményeit ismertető előadások következtek. Nagy érdeklődés kísérte Tollmann professzor előadását a tethyszi triász faunák kapcso- latairól. A hallstatti mészkő fácies az Al- poktól K-felé egészen Indonéziáig, Timor- szigetéig követhető és még a két legtávo- labbi terület A mmonites- faunái is nagymér- tékben megegyeznek. Ezt úgy magyarázza, hogy a Panthalassa áramlási rendszeréből kiágazó óceáni áramlatok a K-en kialakult Ammonites-ía.]o]x. egyedeit a Tethys legtá- volabbi részeibe is elszállították. Haas J. az alcsútdobozi fúrás perm / triász határszelvényét feldolgozó munka- csoport eredményeit, valamint a közép- hegységi karni alapszelvényeket ismerte- tette. Kovács S. az anizuszi/ladini határ- problémákkal foglalkozó magyar munka- csoport újabb balatonfelvidéki vizsgálatai- ról, majd pedig Alda NiCORÁval (Milánó) közösen a nevadai anizuszi/ladini határ- szelvény — egyúttal észak-amerikai típus- szelvény — Conodoaía-biosztratigráfiájá- ról számolt be. A munkaértekezlet legfontosabb napi- rendi pontja az idén lejáró project egyik „végtermékeként” előterjesztendő új tri- ász A mmonites- időskála megvitatása volt. (A táblázatok a megvitatás és módosítás után közreadott változatot mutatják be.) A vitát L. Krystyn (Becs) vezette és elő- ször ismertette az új triász radiometrikus időskálát, amelyet Webb (1981), valamint Odin és Kennedy (1982) dolgoztak ki: Webb (1981) + 5 millió év Odin és Kennedy (1982) millió év Perm/triász határ 245 245 + 5 Szkíta/anizuszi határ 240 239 ± 5 Anizuszi/ladini határ 235 233 ± 4 Ladini/karni határ 225 229 + 5 Kami/nóri határ 215 220 ± 8 Triász/ jura határ 200 204 ± 4 Az északamerikai triász időskálát a kanadai Tozer állította össze. Távolléte miatt azonban azt nem vitattuk meg és csak a tethyszi, ill. a szovjet távol-keleti skálára szorítkoztunk. Az alsótriász javasolt felosztása í. táblázat TETHYS ÉSZAK-AMERIKA (KANADA) SZOVJET TÁVOL-KELET Emelet Alemelet Zóna Emelet Zóna Emelet Alemelet Zóna E ? Tiroiites Keyserlingites subrobustus w fi Olenekites H < C- co carniolicus Tiroiites cassianus oJ r/j Kazakhstanites pilaticus OLENYOKI cu r/l spiniplicatus E Ui Wasatchites spiniger + Anasi- birites pluriformis + „Sibiri- tes” prohlada E É“> Wasatchites tardus Dieneroceras demokidovi £ S _ r/i < Meekoceras gracilitatis P Euflemingites romunderi P. r/i ' Hedenstroemia hedenstroemi ut fc-C r/j P -rj „ 55 m X W 55 W Flemingites rohilla 55 »-• X W 55 W Vavilovitea sverdrupi DIEXERI Vavilovitea conipressus Gyronites frequens Proptychites oandidus % Vavilovitea turgidus N 1 W (Ophiceras connectens) E Q < Proptychites strigatus 55 E Ulyptophiceras nielaeni Ophiceras commune o o C Otoceras woodwardi _ — X r/j W Otoceras boreale r/J W Otoceras OUx-era* j Indlgirense x O Otoceras concavum X o boreale Otoceras concavum II írek 129 Az alsótriász felosztását illetően csak hosszú vita után sikerült megegyezésre jutni. A résztvevők többsége egyetértett abban, hogy az egészet egyetlen emelet- ként (szkíta emelet) kellene kezelni, a használatban levő különböző emelet neve- ket pedig ezen belül alemeletekként. A szovjet képviselők (Daqys, Olejnyikov) azonban ezt élesen ellenezték és az alsó- triász két oszt atúsága mellet t ( indusi és olenyoki) foglaltak állást. A leghevesebb vita a szkíta emeleten belül a tethyszi triászban használandó alemeletek nevei körül bontakozott ki. Zapfe professzor, a 4. sz. project vezetője, az északamerikai nevek használatát szorgalmazta, amelyet azonban a többség elutasított. Végül is a következő megállapodás született: Legalsó alemeletként a griesbachi helyett a Tethysben a Mojsisovics, Wa- agen és Diener (1895) által bevezetett gangeszi használandó. - A középső rész, a dieneri és smithi egyetlen emeletbe, a Guex (1978) által bevezetett nammaliba (sztratotípus: Salt Rangé, Pakisztán) foglalandó egybe. Most- ler ( Innsbruck) szerint azonban a Cono- donták alapján ezen belül olyan éles határ van, amely akár az alsót riász kétosztatú- ságát is indokolná, a szovjet véleményhez hasonlóan. Mivel ez a határ megegyezik a dieneri és smithi határával, azok haszná- lata így továbbra sincs tiltva. A legfelső résznek egyelőre nincs megfelelő elnevezése a Tethysben, ezért ideiglenesen a spathi használandó, de csak A középsőtriász javasolt felosztása II. táblázat TKTHYS Zéna O cc Frankites regoledanus Protrachyceras archelaus Protrachyceras gredleri Eoprotrachyceras curionii Xevadites-zóna Parakellnerites-zóna® Paraceratites trinodosus Balatonites balatonicus Anagymnotoceras isinidicus Nieomedites osmani Aegeiceras ugra ÉSZAK- AM ERIKA . k ANADA) Zóna Frankites sutherlandi Maclearnoceras maclearni Meginoceras meginae „Progonocerat ites’ ’ poseidon Q Eoprotrachyceras subasperuin Frechites chischa Felső Alsó Gymnotoceras O 00 deeleni sí n 3 Anagymnotoceras yariurn Lenotropites caums O x <=: s o x < Megjegyzések: 1. A *-gal jelölt Parakellnerites- zóna használata ajánlott a korábbi felosztások Ticinites poly- morphus vagy Aplococeras avisianum vagy „ Ceratites ” reitzi zónája helyett. 2. A táblázat a Kanadában kimutatható ..felsőanizuszi” A mmom'tes- zónákat tartalmazza; a szövegben említett, sokkal részletesebben ismert nevadai zónák a következők: Gymnotoceras occidentalis =(?) üevadites- zóna Gymnotoceras meeki ~ Pa ra kell n e rites -zóna Gymnotoceras rotelliformis ~ Paraceratites trinodosus 9 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet idézőjelben. A jugoszlávok által javasolt muci lokális elnevezés, amely csak a wer- feni fáciesben érvényes. A résztvevők abban is megállapodásra jutottak, hogy ez a felosztás csak a Tethys- re alkalmazható és a távol-keleti boreális triászban továbbra is a Szovjetunióban használatos felosztás ( indusi és olenyoki emeletek, az északamerikai nevekkel, mint alemeletek) használandó. Az alsótriász egyetlen emeletként való kezelése mellett szólna a kétféle radiomet- rikus időskála szerinti rövid időtartam is (kb. 5 millió év). A számos Ammonites- és Conodonta- zóna azonban arra int, hogy ezt a valószínűtlenül rövidnek tűnő értéket egyelőre fenntartással kell fogadnunk. Az alsó/középsőtriász határsztratotípus kijelölése még várat magára. Egyetértés van abban, hogy a határt a tethyszi triász- ban kellene definiálni, azonban a többek által javasolt égei-tengeri Khiosz-szigeti szelvényben nincs Keyserlingites- fauna, a himalájai szelvények pedig még csak kevéssé tanulmányozott ak. KozuR javas- latát (1973), miszerint az Észak- Ameriká- ban definiált Keyserlingites subrobustus-zó- nát már az anizusziba kellene sorolni, mind Tozer (Kanada) mind Krystyn (Auszt- ria) elutasították. Ennek a nézetnek ugya- nis az adott alapot, hogy régebben a Hima- lájából ,,Keyserlingites subrobustus” -t írtak le Aegeiceras ugrá-v&l együtt. Újabb vizs- gálatok szerint azonban a himalájai alakok még csak nem is tartoznak egy nemzet- ségbe az arktikus szigetekről leírt fajjal és az észak-amerikei Lenotropites caurus- zóná- val párhuzamosak. Az anizuszi/ladini határkérdésben Ma- gyarország a legközvetlenebbül érdekelt. A tehyszi triászban a probléma megoldá- sára alkalmas, nem kondenzált, viszont faunában gazdag szelvények eddig csak a Balaton-felvidéken ismeretesek. E klasz- szikus szelvényekben azonban már közel egy évszázada nem voltak részletes vizs- gálatok és csak most indultak be újra. A magyar munkacsoport az ismeretek jelen- legi állása szerint nem lát okot arra, hogy az itteni tradíción változtassunk, azaz a határt máshol, mint a Böckh J. által 1872- ben bevezetett „Ceratites” (később: „Pro- trachyceras” ) reitzi- zóna bázisánál vonjuk meg. Sajnos, a reitzi- fauna csaknem kizá- rólag a Balaton-felvidékre korlátozódik és ma már biztos, hogy ezek az Ammonite- szek trachyceratid morfológiájukkal, de ceratid lobavonalukkal nem tartoznak a Protrachyceras nemzetségbe. Ezért Kry- styn (1980) a reitzi-zóna kettéosztását javasolja a szélesen elterjedt Parakellne- ritesek és a világkorrelációra alkalmas Nevaditesek alapján, és az anizuszi/ladini határt az utóbbiak fellépésénél kívánja megvonni. (Újabb adatok szerint maga a reitzi is csak éppenhogy felnyúlik a Nevadites-zónábei.) Észak- Amerikában vi- szont (Silberling és Tozer) a nevadai típusszelvény alapján az anizuszi/ladini határt még magasabban, a Nevaditesekkel jellemzett Gymnotoceras occidentalis-zóna felett, az első Trachyceras- félék ottani meg- jelenésénél (a subasperum-zóna bázisánál) húzzák meg. Tozer az ülésre küldött leve- lében továbbra is ragaszkodik ehhez az állásponthoz. Ugyanakkor A. Nicora és Kovács S. vizsgálatai szerint a nevadai szelvények Oonorfonía-faunájában csak egyetlen lényeges változás van, az pedig egybeesik a Nevaditesek fellépésével, az occ idental is- zóna bázisával . A vita során a magyar munkacsoport álláspontját képviselő Kovács S. ellenében Krystyn, Gaetani (Olaszország) és Rie- ber (Svájc) a közbülső megoldást szorgal- mazták, így az időskálán az anizuszi/ladini határt a N evadites- zóna bázisánál húzták meg, de csak feltételesen. Az albizottság addig nem dönt a határ ügyében, amíg a balatonfelvidéki szelvények újravizsgálata be nem fejeződött, mivel mindenképpen a Balaton-felvidék kínálja a legjobb határ- sztratotípust , akár a Parakellnerites-, akár a N evculdes- zóna bázisánál lesz a határ. A karni emeletben egy vitás kérdés van: a kordevolei alemelet — amelyet Krystyn (1978) hibás eredeti definíciója miatt a júli alemelet be beolvaszt ani javasol — meg- tartása vagy elhagyása. Mivel megőrzésé- nek számos támogatója van, alternatíva- ként bennemaradt a táblázatban és tetszés szerint továbbra is használható vagy el- hagyható. A rhaeti emelet kérdése továbbra is a triász rétegtan egyik legsürgősebb, tisztá- zásra váró feladata. Nem kevés híve van még mindig annak az újabb keletű nézet- nek, hogy a rhaeti — a Rhabdoccras suessi és a C horistoceras marsit i átfedése miatt — törlendő és beolvasztandó a felsőnóriba, vagy pedig önálló emeletként megőrzendő, de akkor alemeletként foglalja magába a szevatit is. A magunk részéről a vitában hangsúlyoztuk, hogy a túlságosan kompro- mittált Khabdoceras suessi elhagyandó a standard Ammonites- zónák közül és más zónával vagy zónákkal helyettesítendő, másrészt pedig a rhaeti mikrobioszt ratig- ráfiailag (elsősorban a Conodonták alap- ján) teljesen egyértelműen elkülönül a nóritól, így a szevati alemelettől is; vagyis nem a kialakult, hagyományos kronosztra- tigráfiai felosztást kell megváltoztatni, ha- nem az Ammonites- biosztratigráfiát töké- letesíteni. A határvitákból egyre nyilvánvalóbakká Hírek 131 A felsőtriász javasolt felosztása III. táhliza TETHYS ÉSZAK-AMEBIKA (KANADA) 1 » o a a 9 A 68 5 Zóna Alzóna Zóna Emelet W Choris£ ceras marshi Choristoceras marshi Choristoceras crickmayi 33 H 0$ V andaites stuerzenbaumi FELSŐ a 8ZEVA- TI Rhabdoceras suessi Sagenites reticulatus Cohlocerag amoenum Sagenites quinquepunctatus Gnoinobalorítes cordilleranus Halorites mater „catenat” Haloritesek Himavavites hogarti Amarassites s. semiplicatus Himavavites hogarti Himavavites watsoni C.vrtopleurites bicrcnatus Juvavites magmis „Himavavites columbianus" Drepanites rutheríordi Juvavites magnus ^ i Malayites paulckei Guembelites iandianus I 5 B C Q C E" M Malayites paulckei Malavites dawsoni Malayites tingriensis Dimorphites selectus Dimorphites n. sp. 1 Mojsisovicsites kerri Jelmagyarázat: Kord. = Kordevolei aS a Anatropites-zóna Gowonotites italicns „Klamathites macrolobatus” Discotropites plinii „Felső Tropites welleri” Tropites snbbullatus Tropites subbullatus Projuvavites crasseplicatus „Alsó Tr. welleri” Tropites dilleri - Tropites dilleri Austrotrachy ceras aostriacum „Neoprotrachy ceras oedipus” Austrotrachy ceras obesum Austrotrachyc. triad icum Trachyceras aonoides Trachyceras aonoides Trachyceras desatoyense Trachyceras aon válnak a triász A mmon iíes-ortosztratigrá- fia korlátái és az, hogy tisztázásuk csakis folyamatos, nem kondenzált szekrények- ben, rétegről-rétegre történő komplex bio- sztratigráfiai vizsgálatokkal lehetséges. Csakis az ily módon megvizsgált határ - sztratotípusokkal és a különböző fáciesek- ben felállított parasztratotípusokkal lehet az időskála határait egyértelműen defini- álni. Dr. Kovács Sándor 9* 132 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Tavaszi ásványgyűjtő találkozó Miskolcon A találkozót a miskolci Hermán Ottó Múzeum és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan-Teleptani Tanszéke és Ásvány- és Kőzettan Tanszéke rendezte — a Magyarhoni Földtani Társulat közremű- ködésével — 1983. március 12 — 13-án. A találkozó célja honi és külföldi gyűj- tők, szakemberek és érdeklődők találkozá- sának s ezzel egyidőben tanácskozás, szol- gáltatások és kiállítások révén tapasztalat- szerzési lehetőség biztosítása volt. Az első napon a Nehézipari Műszaki Egyetemen 14 órakor kezdődött a magyar ásványgyűjtők tanácskozása. Ezen De. Szabadfalvi József megnyitója után De. Kiss János Társulatunk Ásványtan-Geo- kémia Szakosztálya Ásványgyűjtő Szak- csoportja megalakulásának tízéves évfor- dulójáról tartott megemlékezést, Dk. Vár- hegyi Győző a hazai ásványgyűjtés hely- zetéről, az ásványgyűjtés etikájáról, De. Nemecz Ernő a mineralógia mai állásáról, Szakáll Sándor pedig a gyűjtemény táro- lásáról, feldolgozásáról és nyilvántartásá- ról beszélt. Az előadásokat — melyet 150 gyűjtő hallgatott meg — élénk vita követ- te. Az első nap ismerkedési esttel zárult. Másnap — szintén az egyetemen — 10- től 16 óráig tartott a börze. Dr. Somfai Attila megnyitója után a látogatók a kb. 1 50 asztalon kiállított több ezer ásvány- ban, ősmaradványban gyönyörködhettek. Dr. Mátyás Ernő 1 1 órakor nyitotta meg Kriston Béla ásványgyűjtő emlékkiállí- tását, 12 órakor pedig Székyné Dr. Fux Vilma adta át a meghirdetett versenyek győzteseinek a díjakat. A börze ideje alatti szolgáltatások közül legnagyobb sikere az ingyenes drágakő-határozásnak volt. Összességében kb. 2500 fő — köztük 7 országból kb. 100 külföldi — vett részt az első alkalommal megrendezett miskolci tavaszi ásványgyűjtő találkozón. A következő találkozót 1984. március 11 — 12-én tartjuk. Szakáll Sándor A Társulat vezetősége 1983. május 12-én az Ásványtan Geokémiai Szakosztály Ás- ványgyűjtők Szakcsoportja vezetőivel meg- vitatta az ásványgyűjtés hazai helyzetét. A Szakcsoport elnöke, Dr. Várhegyi Győző beszámolt az utóbbi évek sikeres rendezvényeiről, ismertette a közép- és hosszútávú fejlesztési célokat a földtani közműveltség fokozása, a múzeumi gyűjte- mények gyarapítása és a tudományos tevé- kenység színvonalának emelése terén. Á vita során megegyezésre jutottak abban, hogy hazánkban rendeletileg sza- bályozni kell az ásványgyűjtő tevékenysé- get, mint érték-előállító mozgalmat. A ren- dezésre irányuló szabályozásban azonban a fokozatosság és a szigorító-elősegítő intéz- kedések egyensúlyát kell érvényesíteni. Kocsárdy Éva az Ásványgyűjtők Szakcsoportja titkára Az ásványgyűjtők klubjának 10 éve A Magyarhoni Földtani Társulat Ás- ványgyűjtők Klubjának tevékenysége 10 éves múltra tekinthet vissza. Az 1972. feb- ruár 9-én tartott alakuló ülést követően a négytagú vezetőség megfogalmazta a klub céljait. Ezek - az ásványok és kőzetek gyűjtésével foglalkozók tömörítése, — szakmai konzultációk rendezése (ese- tenként szakértők bevonásával, - közös gyűj főutak szervezése, az ásványok és kőzetek cseréjének elősegítése, minden tevékenység támogatása, amely az ásványok és kőzetek szeretetét növeli, a hozzájuk fűződő esztétikai élmé- nyeket elmélyíti, valamint a keletkezé- sükre és földtani környezetükre vonatkozó smeretek megszerzését elősegíti. A klub „Kőbarátok klubja” elnevezés- sel a Társulat Gazdaságföldtani Szakosz- tálya keretében kezdte meg működését, rövidesen azonban a Társulaton belül mint „Ásványgyűjtők klubja” önállóan szervez- te programjait. Céljának megfelelően elő- adásokat és gyűjtőutakat szervezett (To- kaji-hegység, Mátra, Bódvarákó, Telkihá- nya stb.), kezdeményezte a közterületek díszítését reprezentatív földtani képződ- ményekkel (Gellért-hegy, városmajori park stb.), továbbá a hazai kőzetek dekoratív célú hasznosítását (Mátra, Zempléni-hegy- ség stb.). Munkájában állandóan szem előtt tartotta az ásványok védettségi szempont- jait és az országos gyűjtemények munkájá- nak elősegítését (Nemzeti Múzeum, Föld- tani intézet, egyetemek stb.). Az 1972 1976 közötti időszakot ma már II írek 133 az Ásványgyűjtők Klubja útkereső szaka- szának tekinthetjük. A megszerzett ta- pasztalatok és az időközben megnövekedett számú ásványgyűjtők igényei alapján a klub vezetősége és tagsaga 1977-től újjá- szervezve folytatta munkáját. Az eredeti célok elvi helyességének és időszerűségének változatlan megtartásán belül azonban a klub életében hangsúlyt kapott a rendez- vények nagyobb rendszeressége, és az isme- retszerzés-információcsere hat ékonyságá- nak növelése. Ennek érdekében a nyolc- tagúra növelt vezetőség elhatározta — évenként 2—3 gyűjtőút és előadás időben és tárgykörében összehangolt szer- vezését, - évenként 1 — 2 kiállítással egybekö- tött ásvány barát -találkozó és cserebörze rendezését , a rendezvényekbe más egyesületek és szervezetek bevonását, külföldi kapcsolatok kialakítását. Az Ásványgyűjtők Klubjának 1978 1982 között, általában külföldi részvétel- lel szervezett, nagyobb rendezvényei: 1. A tatai Barlangkutató és Geológiai Szakcsoporttal közösen Tatán rendezett „Amatőr ásványgyűjtők első országos talál- kozója” (1978. márc. 19.). 2. A TIT Szerencsi Járási Szervezetével, a Szerencsi Nagyközségi és Járási Művelő- dési Központtal és a Zempléni Múzeummal közösen Szerencsen szervezett „Amatőr ásványgyűjtők kiállítása és ankét ja” (1978. ápr. 29.). , 3. A TIT Természettudományi Stúdió Ásványbarátok Körével közösen, Buda- pesten rendezett „Országos Cserebörze” (1978. dec. 3.). 4. A TIT budapesti Természettudományi Stúdiójában rendezett, kiállítással és csere- börzével egybekötött „Országos ásvány- barát találkozó” (1979. szept. 9.). 5. A 30. Bányásznap alkalmából, az Or- szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek a Bányászati Fejlesztési Intézetben működő csoportjával, továbbá a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövet- sége bányászmotívum-gvűjtők alkalmi cso- portjával közösen Budapesten szervezett, ásványbörzével egybekötött „Ásvány- és bélyegkiállítás” (1980. szept. 7.). 6. A 31. Bányásznap rendezvényeinek I sorába illeszkedő, az OMBKE KBFI-Cso- portjával közösen, Budapesten rendezett és „A bánya világít ás fejlődése” c. kiállítás- sal egybekötött Országos ásványbarát ta- lálkozó (1981. aug. 30.). 7. A 32. Bányásznapon, az előbbi mó- | dón Budapesten rendezett, a „Bányászati érmek és plakettek” kiállítással egybekö- tött Országos ásványbarát találkozó (1982. aug. 29.). Kitűzött céljainkat igazolja, hogy ebben az időszakban klubunk tagjainak száma 100-ról 300 fölé nőtt és hogy rendezvé- nyeinken a kezdeti egy-két százról 1000 fölé emelkedett a résztvevők létszáma. Az Ásványgyűjtők Klubjában folyó tevékeny- ség minőségi színvonalát jelzi, hogy kiállítá- sainkon a hazai gyűjtők időközben felzár- kóztak a számos külföldi résztvevő által bemutatott ásványok esztétikai színvona- lához és tagjaink sorában ma már nem- csak ásványgyűjtők, hanem egyes lelőhe- lyek ásványainak dokumentálásával és új ásványok meghatározásával foglalkozók is résztvesznek. Klubunk tevékenységéhez szorosan kapcsolódik néhány, hazánkban eddig nem talált ásvány felismerése és azo- nosítása (pl. stellerit, pszeudobrookit, todo- rokit, ranszieit). A nagy taglétszám és a felélénkült tevé- kenység természetesen fokozott kötelezett- ségeket támaszt. Feladatunk, hogy a hazai ásványgyűjtés színvonalát tovább emeljük és a környező országok ásványgyűjtő egye- sületei szervezettségét elérjük, hogy klu- bunk tagsága rövid időn belül aktívan kivehesse részét a hivatalos gyűjtemények gyarapításából, esetleg új ásványok felfe- dezéséből. Ehhez mindenekelőtt az ama- tőr ásványgyűjtők és a hivatásos mineraló- gusok kapcsolatának elmélyítésére van szükség. Ez a meggyőződés vezérelte a klub vezetőségét, amikor elhatározta, hogy belső szervezet ^önállóságának megtartásá- val a Társulat Ásványtan-Geokémiai Szak- osztályához csatlakozik. Megfelelő előké- szítő munka és tárgyalások után az egye- sülés 1982-ben megvalósult és az Ásvány - gyűjtők Klubja a továbbiakban az Ásvány- tan-Geokémiai Szakosztály Ásványgyűj - tők Szakcsoportjában folytatja tevékeny- ségét. Első közös feladatként elkészítettük az ásványgyűjtés etikájának szabályzatát és elindítottuk a hazai gyűjtők gyűjtemé- nyeinek felmérését. További célunk, hogy a szervezett ma- gángyűjtők részére, t evékenységü kTered - ményee folytatásához, hivatalos segítséget nyújtsunk, gyűjteményük megtekinthető- ségét elősegítsük és a mai kornak megfelelő, új gyűjtési formák (pl. mikromounting) elterjesztését propagáljuk. Felkaroljuk és elősegít jük nyilvános magánkiállítások léte- sítését és tagjaink számára segítséget nyúj- tunk ásványaik meghatározásához. Dr. Várhegyi Győző TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1983. április — június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 5. A VIII. Mediterrán Neogén Világkongresszus Szervező Bizottságának Ülése Napirend: Aktuális feladatok Résztvevők száma: 6 fő Április 6. Az Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Dudich Endre Dienes István: Eocén képződmények kvantitatív biosztratigráfiája Kovács Sándor: A keleti Alpok és a Karnialpok — Karavankák paleozóikuma Résztvevők száma: 11 fő Április 11. Az ösványtan — Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök: Kiss János Balog Anna— Dódony István: Vaterit és egyéb CaC03 módosulatok a táskái hévíz- kút vízkőkiválásaiban (bejelentés) Rischák Géza: Pásztázó elektronmik- roszkópos morfogenetikai vizsgálatok I. A pásztázó elektronmikroszkópos kép nume- rikus jellemzése — morfometria Vita: Farkas L., Bidló G., Kiss J., Bilik I., Weiszburg T., Ándó J., Nagy G., Gyar- mati P. Résztvevők száma: 20 fő Április 11. Az őslény tan-Rétegtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Galácz András— Vörös Attila: Dogger képződmények a Papod alján Császár Géza— Kovácsné Bodrogi Ilona: Munieriák a magyarországi krétából Kovács Sándor: Devon mészkő olisz- tosztróma tufitos mátrixszal a nekézsenvi Strázsahegyről (Upponyi-hegység) Vita: Mészáros J., Kovács S., Galácz A., Vörös A., Szabó J., Kecskeméti T. Résztvcv’ők száma: 24. fő Április 14. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály Ásványgyűjtők Szakcsoport vezető- ségi ülése Elnök: Várhegyi Győző Napirend: 1. A miskolci ásványgyűjtő találkozó értékelése 2. Beszámoló a tár- sulat ez évi közgyűléséről 3. Az áprilisi tokaji Ásványgyűjtő napok helyzete 4. A „mikromounting” dobozok készítésének problémái Résztvevők száma: 6 fő Április 14—15. A Magyar Állami Földtani Intézet 1983. évi beszámoló ülése Április 14. Hámor Géza: Megnyitó Haas János— Tóth Álmos— Császár Gé- za—Jocháné Edelényi Emőke — Kna- tter József— Tóth Kálmán: A Dunántúli- középhegység összefoglaló bauxitföldtani térképei Császár Géza: A Dunántúli- középhegy- ség középső-kréta formációi és bauxitföld- tani jelentőségük Bernhardt Barna: A Dunántúli-közép- hegység eocén barnakőszén prognózisa és a kutatás ősföldrajzi eredményei Nagy Elemér— Nagy Géza — K alakét Miklós: A Nyugat-Mátra ércre perspekti- vikus szerkezetei Nagy Béla: A nyugat-mátrai ércesedés- típusok és ércindikációk ásványtani felé- pítése Horváth István — Daridáné Tichy Mária— Dudkó Antónia— Odor László: A Velencei-hegység ércföldtani előkutatá- sának földtani eredményei Less György — Don György — Róth Lász- ló—Szentpétery Ildikó — Grill József: Az aggtelek-rudabányai földtani térképe- zés szerkezet földtani eredményei Kovács Sándor— Péró Csaba — Róth László: Üj eredmények a szendrői és az upponyi paleozóikmn rétegtanában és tek- tonikájában Április 15. Csíky Gábor— Erdélyi Árpád — Jám- bor Áron — Kárpátiné Radó Denise — Kőrössy László: A magyarországi pan- nóniai képződmények térképsorozatának bemutatása Társulat i ügyek 135 Iharoské Laczó Ilona: A magyaror- szági triász képződmények reflexió értékei (Ko) és földtani jelentőségük Viozián István: Agyagásvány átalaku- lás a l’annon-medence mély zónáiban Horváth Ferenc — Iharosné Laczó Ilo- na -Dövényi Péter: Észak-magyarországi vulkánitok regionális hőhatásának értéke- lése Tóth György: A vízföldtani prognózis módszerei és Magyarország felszínalatti vizeinek prognózis térképei Kitti László: A talajvíztartó rétegek agrogeológiai vizsgálata a Duna Tisza közén Jakus Péter— Jaskó Sándor— Madai László— Kadócz Gyula— Szokolai György M agyarország lignit prognózisa Báldi Tamásné: A dunántúli eocén bar- nakőszén-képződésről a nannoplankton- sztratigráfia alapján Bohn Péterné: A salgótarjáni barnakő- szín formáció (Borsodi-medence) biosztra- tigráfiai és ökológiai értékelése Mollusca- fauna alapján Kordos László: A magyarországi mio- cén képződmények tagolása ősgerinces maradványok segítségével Földvári Mária — Farkas László: Rönt- gendiffrakciós infravörös és termoanalít i- kai fáziselemzés együttes alkalmazásának eredményei Soha Istvánné — Földvári Mária: A karbonátásványok meghatározásának kri- tikai vizsgálata Somos László: A Magyar Állami Föld- tani Intézetben működő földtani infor- mációs rendszer Zárszó Résztvevők száma 357 fő Április 16 — 17. Az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály Ásvány gyűjtők Szakcsoportja rendezésében ,, Tokaji Ásványgyűjtő Napok" Hajdú Gyula: Üdvözlés VÁRHEGYI Győző: Megnyitó Mátyás Ernő: A tokaji-hegységi ásvá- nyok kutatásának és felhasználásának tör- téneti áttekintése Program: Mád- Királyhegy (hidrokvar- cit, alunit, kaolin, diekit, hidrohematit, zeolit, obszidián) — Rátka (limnokvarcit, faopál, tejopál; jáspis, bentonit, szarmata ősmocsár növénymarad ványai) — Monoki opál-előfordulás — Erdőbényei medence (májopál, viaszopál, diatomaföld) — Erdő- horváti hidrokvarcit telérek (jáspis, opál, kalcendon, tokaji plazma) Sárospatak-Bot- kői cinnabarit lelőhely — Pálházi perlit- bénya (perlit, szurokkő, horzsakő, riolit,) — a telkibányai kvarclelőhely és az Ipar- történeti Múzeum meglátogatása Kirándulásvezetők: Mátyás Ernő, Encsy György, Sántha Pál, Gyarmati Pál Résztvevők száma: ti 1 fő A/>rilts IS. Ankét ,,A környezet- és termé- szetvédelem környezetföldtani feladatai ” té- makörben a Mérnökgeológia- Környezet föld- tani Szakosztály rendezésében, közös szerve- zésben a Gazdaságföldtani Szakosztállyal és a Budapesti Területi Szervezettel Elnökök: Alföldi László — Bohn Pé- ter VÉGH Sándornó Juhász József: Szakoszt ályelnöki meg- nyitó Alföldi László: A környezetföldtan helyzete a nemzetközi kapcsolatok alapján Bohn Péter: A környezetföldtani felada- tok és hazai kapcsolatrendszerük Haas János: Az alapszelvény-megőrzés környezetföldtani feladatai Tardy János: A földtani környezet ter- mészet vé< leimi kapcsolat a Kéri János: A toxikus anyagok leraká- sának földtani kritériumai Horváth Zsolt: A kommunális hulla- déklerakóhelyek felszínalatt i környezet - szennyezésének értékelése Csáki Ferenc: A felszínalatti vízvédelem környezetföldtani kapcsolata Horváth Amanda: A kőzet szerepe a felszínalatti vizek toxikus szennyeződésé- nek csökkentésében Zarándi László: Az ipari hulladékhányók tervezésének mérnökgeológiai szempont - jai Felkért hozzászólók: Karácsonyi S., Zsilák Gy., Müller P., Hahn Gy., Józsa G. , Moyzes A., Mann T., Sellvei Gv., Almássy E., Gönczöl J.-né., Szabó I. Vita: Müller P., Gönczöl J.-né, Kessler H. , Alföldi L., Bohn P., Rádai Ö., Jantsky B., Böcker T., Gádoros M. Április 19. A Vili. Mediterrán Neogén Világkongresszus Szervező Bizottságának ülé- se Napirend: Aktuális feladatok Résztvevők száma: 7 fő Április 22. *4 Szerkezetföldtani Módszer- tani Továbbképző Tanfolyam plenáris téma- egyeztető megbeszélése Napirend: terepi és előadói programok egyeztetése Résztvevők száma: 19 fő Április 25. A Tudománytörténeti Szakosz- tály előadóülése Elnök: Bogsch László Ditdich Endre: Athanasius Kircher magyarországi kapcsolatai Csíky Gábor: Egy XVIII. századi isme- retlen erdélyi kohászati iskoláról 136 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Vita: Bányai B., Jantsky B., Bogsch L., Dudich E., Csíky G. Résztvevők száma: 14 fő Május 2. Az Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gyula Daridáné Tichy Mária— Horváth István — Farkas László — Földvári Mária : Az andezitmagmatizmushoz kapcsolódó el- változási típusok a Velencei- hegységben Vita: Varjú Gy., Földessy J., Andó J. Résztvevők száma: 18 Május 2. Az őslénytan- Bétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Kókay József: Bádenien képződmények a Balaton mellékén Pogácsás György: A szeizmikus sztra- tigráfia és a szeizmikus fáciesvizsgálat lehe- tőségei Magyarországon Galácz András: Beszámoló franciaor- szági tanulmányutamról Vita: Báldi T., Mészáros J., Kókay J., Kecskeméti T., Berkes Z., Kilényi E., Pogácsás Gy. Résztvevők száma: 22 fő Május 4. Az Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Dudich Endre Kovács Sándor: Az Inszubriai-Periad- riatikus lineamensrendszer problematikája Kázmér Miklós: A Bakony horizontális elmozdulása a paleogénben Vita: Bállá Z., Dudich E., Kázmér M., Kovács S., Mészáros J. Résztvevők száma: 25 fő Május 9 — 10. „Iliit Ankét” az Agyagás- ványtani Szakosztály és a Szilikátipari Tudo- mányos Egyesület Finomkerámiai Szakosz- tálya közös rendezésében, Zamárdiban Elnökök: Varjú Gyula, Nemecz Ernő, Mátyás Ernő, Kacsalova Lídia Május 9. Megnyitó Nemecz Ernő: Az ülitek ásványtana Varjú Gyula: A hidrotermális ülitek genetikája Mátyás Ernő: A füzérradványi-korom- hegyi illites nemesagyag előfordulás föld- tani-teleptani jellemzése Nagy Béla: A nagybörzsönyi ércesedés kísérő agyagásványai Stefanovits Pál: Magyarországi talajok illitjének viselkedése különböző kémiai és termikus kezelések hatására Kraus Iván: Szlovákiai illittelepek föld- tani viszonyai Viczián István: A csillám agyagásvá- nyok röntgendiffrakciós meghatározása Dódony István— Soós Miklós: A musz- kovit-illit sor ásványtani, kristálykémiai kapcsolatainak elektronmikroszkópi vizsgá- lata. Árkai Péter— Tóth Mária: Kísérlet az illit kristályosság ásványtani értelmezésére Földvári Mária: Iliitek infravörös spek- troszkópiás vizsgálati lehetőségei Bidló Gábor: A magyarországi ülitek jellemzői a derivatográfiás vizsgálat során Takács József: Opálvasillit asszociáció Május 10. Juhász Zoltán: Az illittulajdonságok változásai mechanikai hatásokra Patzkó Ágnes — Szántó Ferenc: A füzér- radványi illit peptizálhatósága és organo- filizálhatósága Gilde Ferencné— Répási Zsuzsanna: A füzérradványi illit peptizációs és Teoló- giai sajátságainak tanulmányozása Szabó Sándor— Vassányi István: A szénmonoxid- és klórgáz atmoszféra hatása az illit szilárd fázisú reakcióira Kiss Lajos: A füzérradványi illites nemesagyag előfordulás egyes meddő kőzet- típusainak ipari hasznosítási lehetőségei Böhm József— Csőke Barnabás: Iliitek mágneses vastalanítása Bálint Gyuláné: A füzérradványi illit alkalmazásának tapasztalatai a Zsolnay Porcelángyárban Kemény István: Iliit -felhasználási ta- pasztalatok a Kőbányai Porcelángyárban Olaszné Kovács Katalin: Felhaszná- lási tapasztalatok az Alföldi Porcelángyár- ban Lenkei Mária— Molnár Barnabásné: Az illites nyersanyag minőségi problémái Kerekasztal-beszélgetés: „Javaslatok az illittel kapcsolatos kutatási irányokra és a felhasználási problémák megoldására” Vita: Mészáros J., Juhász Z., Lenkei M., Mátyás E., Nemecz E., Varjú Gy., Vassá- nvi I., Kacsalova L., Szántó Z., Zelenka T., Kiss L. Résztvevők száma: 83 fő Május 9. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Rischák Géza: Pásztázó elektronmik- roszkópos morfogenetikai vizsgálatok 11. Laza üledékek vizsgálata Nagy Béla— Gyarmati Pál: A szocia- lista országok multilaterális kapcsolatának keretében a 3 — 4. A molassz időszakok vulkanizmusa és ehhez kapcsolódó ércese- dések vizsgálatára alakult munkacsoport magyarországi t agjainak beszámolója Vita: Pesthy L., Kiss J., Póka T. Résztvevők száma: 14 fő Társulati ügyek 137 Május 12. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: I. Elnöki megnyitó 2. Az 1983. évi munkaterv szóbeli kie- gészítése (Középdunánt üli Vándorgyűlés. Gyakorlati Szerkezetföldtani Módszertani Továbbképző, liétegtani Szeminárium, Iliit Ankét) 3. Az 1984. évi Geológiai világkong- resszus (Moszkva) 4. Az 1985. évi Neogén világkong- resszus (Budapest) 5. Az Ellenőrző Bizottság jelentése a Társulat 1982. évi tevékenységéről 6. A társulati érmeket felülvizsgáló ad-hoc bizottság kijelölése 7. Személyi kérdések, szervezeti válto- zások Résztvevők száma: 38 fő Május 16. Az Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Varjú Gyula Napirend: Iliit monográfia és a SILT- KONF rendezése Résztvevők száma: 8 fő Május 19. .4 Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Honda József Résztvevők í- zárna: 8 fő Május 23. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály Ásványgyűjtők Szakcsoportjának elő- adóülése Elnök: Várhegyi Győző Huber, Peter (Ausztria): 1. Az Alpok ásványai 2. Utazás Namíbiába (Vetítet képes él- ménybeszámoló) Résztvevők száma: 25 fő Május 23. .4 Tudománytörténeti Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Bogsch László Napirend: 1. A II. félévi program meg- beszélése 2. A Tudománytörténeti nap értéke- lése Résztvevők száma: 10 fő Május 23. .4 Tudománytörténeti Szakosz- tály előadóülése Elnök: Bogsch László Varga Gáborné: Földtani munkálatok Magyarországon a reformkortól a Földtani Intézet megalapításáig (1869) Csíky Gábor: Köleséri Sámuel, a ma- gyar bányászat úttörője (Megemlékezés halálának 250. évfordulóján) Kövess Gyula: Bernhard von Cotta emlékezete \ ita: Bányai B., Jantsky B., Bogseb L., Dudich E., Csíky G. Résztvevők száma: 14 fő Május 30. A Gazdaságföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Zentay Tibor: A meliorációhoz felhasz- nálható földtani nyersanyagok ismerte- tése Vita: Vitális Gy. Résztvevők száma: 10 fő Május 30 -június 6. „GYAKORLATI SZERKEZET FÖLDTANI MÓDSZER- TANI TOVÁBB K ÉRZŐ" Miskolcon Elnökök: Somfai Attila és Dudich Endre Május 30. Somfai Attila— Dudich Endre: Ünne- pélyes megnyitó Fuchs Péter: Az ásvány és kőzet, mint szerkezeti anyag — Az Anderson elmélet (feszültségterek és a hozzájuk tartozó töré- sek jellege, feszült ségt erek inhomogenitása) Fuchs Péter: A kőzetdeformáció (sze- melvények) Bállá Zoltán: Tektonikus formaelemek Oravecz János: Atektonikus formaele- mek Zelenka Tibor: A gyakorlati mérési fel- adatok elméleti megalapozása Május 31. A „Bükk hegység szerkezetföldtanának problémái” c. terepbejárás Útvonal: Szeleta alja— Garadna-völgy — Lusta völgy— Bányahegy— Lökvölgy, He- regrét — Szarvaskő — Tardosi kőfejtő — Mi- halovics kőfejtő— Nagy visnyó — Uppony Június 1. Terepi csoportok az alábbi színhelye- ken: Miskolc-Tapolca: Várhegyi mészkőbánya, HCM Nagykőmázsai mészkőbánya, Mexi- kóvölgy: LKM működő mészkőbányája, LKM felhagyott bányája, Szurdokvölgy Diósgyőr: Tavi forrás, Strand, Diós- győri Vársziklák, Fényeskővölgy Sebesvíz- völgy Bányahegy Kirándulásvezetők: Oravecz J., Szla- bóczky P., Deák J., Simkó I., Péró Cs. Június 2. Jámbor Áron: Üledékes medencék szer- kezetfejlődése és az ezzel kapcsolatos for- maelemek .Jámbor Áron — Baksa Csaba: Mélyfú- rási maganyag szerkezetföldtani feldolgo- zása I. Jámbor Áron— Szlaboczky Pál: Mély- fúrási maganyag szerkezetföldtani feldol- gozása II. 138 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet Szerkezetföldtani adatok ábrázolása és érté- kelése : Szabó Zoltán: Mélyfúrásos műveletek- kel megismert gyűrt szerkezetekkel kap- csolatos szerkesztési problémák az úrkúti mangán ércterület példáján Mészáros József: Vízszintes eltolódások kiszerkesztésének módszertana néhány ba- konyi példán bemutatva Bállá Zoltán: Összetett szerkezetek rekonstrukciója Június 3. Mélyfúrási maganyag szerkezetföldtani feldolgozása gyakorlat I. Rákóczitelep MAFI magraktárában Vezető: Jámbor Áron II. Recsk, az Orsz. Érc- és Ásványbá- nyák magraktárában Vezető: Zelenka Tibor Június 4. Raincsák György: Tektonikai térképek szerkesztése légifelvételek felhasználásával. Síkhegyi Ferenc Űrfelvételek tekto- nikai kiértékelése Brezsnyánszky Károly: Tektonikai tér- képek Deák János: Kőszénkutatás során vég- zett mikrotektonikai megfigyelések (bemu- tató) Radócz Gyula— Szlabóczky Pál— Brezsnyánszky Károly: Tektonikai tér- képek (poszter bemutató) Június 5. Oravecz János: Szerkezet földtani ada- tok, ábrázolása és értékelése Árkai Péter: Az anchimetamorfózis és a következményeként előálló mikrotekto- nikai jelenségek Szerkezetföldtani adatok ábrázolása és értékelése (A június 1-i terepi mérési gya- korlaton gyűjtött adatok felrakása, ábrá- zolása, értékelése) Vezetők: Oravecz János— Szlabóczky Pál— Fuchs Péter Június 6. Tektonika és nyersanyagkutatás Baksa Csaba: Tektonika és nyersanyag- kutatás, különös tekintettel az ércekre Juhász András: A kőszénkutatással kapcsolatos tektonikai értékelésekről Knader József: A fácieseleinzés, mint a paleotektonikai rekonstrukció segédesz- köze Pogácsás György: A kőolajkutatás cél- jait szolgáló mélyföldtani-szerkezetföldtani térképek szerkesztése, illetve a kőolajku- tatás által termelt szerkezetföldtani infor- máció feldolgozása Majkuth Tamás — Hoffer Egon — Far- kas István: Geofizikai szerkezetkutatás a bauxit- és kőszén-kutatásban (szeizmika, elektromágneses frekvenciaszondázás stb.) Résztvevők száma: 69 fő Június 3. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Napirend: 1. Az 1984. évi szakosztályi program megbeszélése 2. Az 1984. évi nagyrendezvények kér- dése 3. Egyéb Résztvevők száma: 8 fő Június 8. A Gazdaság földtani Szakosztály kerekasztal-megbeszélése a Mérnökgeológiai- Környezetföldtani Szakosztállyal közös ren- dezésben Elnök: Hahn György Bohn Péter — Hahn György: A népgaz- dasági érdekek és a természetvédelem kap- csolata Vita: Badinszky P., Morvái G., ifj. Kun B., Szlabóczky P., Bohn P., Tardy J. Résztvevők száma: 15 fő Június 13. Az Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Varjú Gyula Napirend: Javaslatok az illittel kap- csolatos kutatási témákra Résztvevők száma: 7 fő Június 15. A Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Bogsch László Greene, John C. (USA): A föltudomá- nvok az Egyesült Államokban Jefferson korában (1780-1830) Vita: Csíky G., Bogsch L. Résztvevők száma: 15 fő Június 17. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály Ásványgyűjtők Szakcsoportja vezető- ségi ülése Elnök: Várhegyi Győző Napirend: 1. Tájékoztató a Társulat Elnökségével tartott megbeszélésről 2. Az augusztusi Ásványbarát-talál- kozó szervezési kérdései 3. A vezetőségválasztás lebonyolítása 4. „Bejelentések könyve” 5. Égyebek Résztvevők száma: 6 fő Június 28. Az Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése, a Budapesti Területi Szer- vezettel közös rendezésben Elnök: Bérczi István Clifton, Edvvard II. (USA): 1. Paleocén szubmarin kanyon-kitöltés Közép-Kalifor- niában, Point Lobos. 2. Ősföldrajzi elem- zés és rekonstrukció hullám alkotta réteg- jegyek segítségével a Coast Rangé (Kali- fornia) miocén üledékeiben Vita: Brezsnyánszky K., Bérczi I., Csá- szár G. Résztvevők száma: 19 fő Társulati ügyek ] 39 A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezetének 1983. április- június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 12. Vezetőségi ülés Elnök: Zentay Tibor Napirend: 1. Az 1983. évi szakmai fela- datok megbeszélése 2. Folyó ügyek Résztvevők száma: 9 fő Április 19. Előadóülés Elnök: VÖLGYI László Horváth Ferenc— Dö vén yi Péter— Jharosné Laczó Ilona: A vulkanizmus regionális hőhatásának szerepe a szerves- anyag érésében Lawson Stanislas: Új eredmények a Rihari medencerész középső részén Vita: Völgyi L., Olasz 1., Szalav A., Pap S., Lawson S., Horváth F., Szent- györgyi K., Tanács J., Gajdos 1. Részt vevők száma: 21 fő 31 új us 20. Előadóülés a Szegedi Akadémiai Bizottság Földtudományi Szakbizottságával közös rendezésben Elnök: Grasselly Gyula Völgyi László: A szénhidrogén-kutatá- sok eredményei a medencebeli pannon megismerésében Rérczi István Révész István — Szent- GYÖrgyi Károly: Az alföldi pannóniai rétegtani egységek faciológiai és ősföldrajzi vizsgálatának első eredményei Jámbor Áron: A pliocén általános sztra- tigráfiai helyzete. Korpásné Hódi Margit: A pannóniai sensu lato emelet biosztratigráfiai tagolása és korrelációja Vita: Jámbor A., Sütő Z.-né, Pogácsás Gy., Rumpler J., Korpásné Hódi M., Mucsi M., Balogh K., Molnár B., Révész I., Beke Z., Grasselly Gy. Résztvevők száma: 36 fő Május 2ő — 27. ,,A geotermikus energia mezőgazdasági hasznosítása ” c. ankét a Magyar Agrártudományi Egyesület Csong- rád megyei Szervezete, a Gsonyrád megyei Tanács VB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya, a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete, a Magyar Hidro- lógiai Társaság Szegedi Területi Szervezete, a MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága és más érdekelt intézmények rendezésében. A társulat tagjai az alábbi előadásokat tartották: Pap S.— Valcz Gy.: A Kőolajkutató Vállalat szerepe a geotermikus energia kutatásában és hasznosításában Csongrád megyében Mucsi Mihály— Sípos J.— Varsányink Tóth L.: A Tisza -völgy déli részének föld- tani fejlődéstörténete Résztvevők száma: 146 fő Jéinius 29. ,,A szénhidrogénprognózis mód- szertani kérdései ” e. ankét a Szegedi Aka- démiai. Bizottság Földtudományi Szakbi- zottságával közös rendezésben Szolnokon Elnök: Zentay Tibor Dank Viktor: A magyarországi szén- hidrogénprognózisok tapasztalatai, a to- vábbfejlesztés irányai Bérczi István: A prognózis munkálatok szedimentológiai háttere Völgyi László: A reménybeli szénhid- rogénvagyon becslésének gyakorlat i mód- szerei, számítási eljárásai Szalay Árpád: A neogén medencefejlő- dés háromdimenziós determinisztikus elem- zése, a perspektivikus szénhidrogén kutat ás új módszere Horváth Ferenc: A paleogeotermika szerepe a szénhidrogénképződésben, a pa- leogeotermikus viszonyok előrejelzésének lehetőségei Pap Sándor: A kőolaj- és földgáz-felhal- mozódás regionális zónái Kelet- Magyaror- szágon Vető István: A szénhidrogén-képződés idejének meghatározása a vitrinit reflek- cióképessége és a rétegtani-szerkezeti meg- figyelések összevetésével •Sajgó Csanád: A szervesanyag-átala- kultsági paraméterek mint genetikai mar- kerek Dank Viktor: Összefoglalás, zárszó Vita: Mészáros I., Reich L., Dank V., Bérczi I., Vető I., Benkő F., Völgyi L., Székvné Fux V., Mucsi M., Jámbor Á., Horváth F., Sajgó Cs., Viczián I., Szili Gy., Németh G. Résztvevők száma: 84 fő 140 Földtani Közlöny 114. kötet, 1. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Budapesti Területi Szervezetének 1983. április — június havi ülésszakán elhangzott előadások Május 25. Előadóülés a Magyar Geofiziku- sok Egyesületével közös rendezésben a „Geológiai és geofizikai együttműkö- dés eredményei a Gerecse-előtér kutatásá- ban” témakörben Elnök: Végh Sándorné 1. A felszíni geofizikai mérések és értelme- zésük : Majkuth Tamás— Mensáros Péter — Muntyán István — Rezessy Géza — Simon András— Végh Sándorné: Az alaphegy- ség helyzetének, morfológiájának és kőzet- tani jellegének értelmezhetősége Farkas István— Majkuth Tamás— Re- zessy Géza— Szabadváry László: A me- denceüledékek felszíni geofizikai vizsgála- tának eredményei Gerber Pál— Majkuth Tamás— RÁ- ner Géza— Taska Csabáné: Bányaterve- zést segítő speciális geofizikai vizsgálatok II. Karotázs-vizsgálatok és értelmezésük: Muntyán István: A medenceüledékek- ben észlelt vezető-zónák jelei a karotázs- szelvényeken Sóki Imre— Gömbös Attila: A földtani és karotázs-adatok egyeztetése a fúrási dokumentáció összeállításában Vita: Mészáros J., Kerbolt T., Gömbös A., Muntyán I., Szabadváry L., Végh S.-né., Gerber P. Résztvevők száma: 32 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezetének 1983. április — június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 11—13. Fúrásműszaki továbbképző tanfolyam a Fúrástechnikai és Kutatásmód- szertani Csoporttal közös rendezésben Har- kányban Elnökök: Kovács István és Várhegyi Pál Április 11. Streicher Ferenc: Műszaki fejlesztési tapasztalatok a Mecseki Ércbányászati V állalat nál Kovács István: A börzsönyi kutatási terület mélyfúrási tapasztalatai Mach Péter: Kutatás-gazdasági meg- fontolások Ferka Sándor: A konténeres szállítás előkészítése Kovács István: Egy műszaki baleset t apaszt alatai Bogdán Győző: Műszaki fejlesztési ta- pasztalatok a Bauxit kutató Vállalatnál Április 12. Sinoros Szabó Lóránt: Műszaki fej- lesztési tapasztalatok az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatnál Major Géza: Fúrási tapasztalatok a Me- cseki Szénbányáknál Major Géza: Munkalélektani kérdések Dezső Imre: Kutató-fúrógépek össze- hasonlító tesztvizsgálata Lauer János: A máriakéméndi 2453 m-es fúrás kivitelezése Hiddebrand László — Streicher Fe- renc: Hosszlengések csillapításának lehe- tőségei a fúrórakatban Április 13. Megyeri Mihály: A műszaki fejlesztés eredményei a hidrodinamikai vizsgálatok területén Meidl Antal: Szilárdásványmentes és alacsony szilárdásványanyag tartalmú öb- lítőfolyadékok alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai a Kőolaj- és Földgázbányá- szati Vállalatnál Tatár András: Görgősfúró-fejlesztés ha- tása a fúrási teljesít ményekre Schall István: Nyolc hét képzés a Geoservices” cégnél Résztvevők száma: 35 fő Április 19. Ankét a „Számítógép a földtani kutatás szolgálatában" címmel a Magyar Geofizikusok Egyesülete Mecseki Csoportjá- val közös rendezésben Elnökök: Barabás Andor és Gerzson István Horvai Ádám: Fúrásos kutatás adatai- nak korszerű adathordozókon való rögzí- tése és feldolgozása Hornung Péter— Kelemen Zoltán — Oswald György — Szilágyi Tibor: A Máza Dél kutatófúrásai földtani adatainak szá- mítógépes feldolgozása Virágh Károly— Zsiday Galgóczi Béla la: Üjabb eredmények a geostatisztikai módszerek alkalmazásában Tóth Zoltán: A fúrólyuk és az átfúrt rétegek egymáshoz viszonyított helyzeté- nek meghatározása Fábiáncsics László: A számítástechnika alkalmazási lehetőségei a mecseki szénka- rotázsban Társulati ügyek 141 Erkel András — Nemesi László — Re- zessy Géza: Elektromos módszerek alkal- mazási lehetőségei a Mecsek hegységben tektonikai elemek kimutatására Braun László— Petrovtcs Ilona RÁ- ner Géza— Sípos József Szilágyi Tibor: Vibroszeiz módszerek alkalmazása a Máza Dél területen Gácsné Gacsály Márta— Halmaiké Yáradi Júlia — Szabó Imre: Telephulláin- mérések frekvencia-analízisének felhaszná- lása földtani információk szolgáltatására Vita: Fábiáncsics L., Virágh K., Hor- vai Á., Barabás A., Kiss J., Földessy J., Tóth Z., Erkel A., Kovács E., Hónig Gy., Verbóczi J., Ráner G., Gerzson I. Résztvevők száma: 70 fő Április 26. Előadóülés Nagykanizsán Elnök: Németh Gusztáv Koncz István: Vitrinit reflexió-mérések eredményei a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kutatási területein Wéber Béla: A szigetvári fúrások ré- tegeinek kora és szerkezeti helyzete Wéber Béla: A Becefa 1. sz. fúrás földtani eredményei Zárán d Csaba: Újabb rétegtani ada- tok a Dráva-medenee keleti részén (Kadar- kút -Hedrehely) Vita: Koch L., Majoros Gy., Barabás A., Bóna J., Hónig Gy., Németh G., Kosa L., Richoczky J. Résztvevők száma: 30 fő Május 17. Előadóülés a Magyar Geofiziku- sok Egyesülete Mecseki Csoportjával közös rendezésben Elnök: Gerzson István Chtkán Géza: A Gyűrűfű térségében mélyített térképező fúrások földtani ered- ményei Horváthné Berecz Ildikó— Kollár László: Geoelektromos mérések tapaszta- latai a gyűrűfűi alsóperm gránit területen Vita: Wéber B., Bóna J., Baranyi I., Fazekas V., Hónig Gy., Chikán G., Hor- váthné Berecz I. Résztvevők száma: 31 fő Május 24. Előadóülés a Magyar Geofizika' sok Egyesülete Zala megyei Csoportjával közös rendezésben Nagykanizsán Elnök: Jesch Aladár Berkes Zoltán— Pogácsás György— Szanyi Béla: Üj szemlélet a szeizmikus adatok földtani értelmezésében, egy neo- gén mélydepresszió szeizmikus sztratigrá- f iái, feldolgozásának példáján Abele Ferenc— Ható Mária— Marton Tibor: Mélyfúrási geofizikai szelvényekből meghatározott korrelációs szintek megje- lenítése gépi axonometrikus ábrázolásban Vita: Németh G., Schall J., Mészáros L., Berkes Z., Ábele F. Résztvevők száma: 21 fő Május 24. Ankét az OMBKE Mecseki Csoportjával közös rendezésben Elnök: Koncsag Károly Szilágyi Tibor: Máza Dél terület kuta- tásának új földtani eredményei Kovács Ferenc: A Máza Dél-i előfor- dulás várható gázhozamának és gázkitö- rés-veszélyességének prognózisa Faur György: Nagy mélységű és nagy- kapacitású külfejtés létesítési feltételeinek és lehetőségeinek vizsgálata, a mélymű- velés és külfejtés kapcsolata Kassai Miklós— Várszegi Károly: Máza Dél tervezett bányaföldtani környezet vé- delini helyzetének feltárása és a külfejtés, illetve mélyművelés várható károsító hatá- sának prognózisa Kiss József: Máza Dél terület tovább- kutatásának elképzelései Vita: Virágh K., Szilágyi T. Résztvevők száma: 82 fő Május 28. Tanulmányút a Jakabhegyi szabadtéri földtani bemutató és természetvé- delmi terület bejárására közös rendezésben a Magyar Természetbarát Szövetség Baranya megyei Szervezetével A kirándulást vezette: Koch László Útvonal: Jubileumi kereszt — Babás szerkövek — Őskori halomsírok — Föld- vár— Remetebarlang — Zsongorkő — Jakab- hegyi tó — Kolostorromok Résztvevők száma: 45 fő Június 14. Előadóülés a TIT Baranya me- gyei Szervezetével és a Mecseki Szénbányák Liász Klubjával közös rendezésben Elnök: Ko\rÁcs Endre Mindszenty Andrea: Nigéria — a nap- fény országa Résztvevők száma: 18 fő 142 Földtani Közlöny 111, kötet, 1. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezetének 1983. április — június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 28. Előadóülés Elnök: Egerek Frigyes Takács József: Részletes opál vizsgála- tok a Tokaji- hegységből (Monok Telkibá- nya) Gulyás Pálné— Harnos János— Her- nyák Gábor— Csillag János: A Rudabá- nyai ércesedés sztratiform jellegei Vita: Némedi Varga Z., Juhász A., Ege- rer F. Résztvevők száma: 20 fő Május 19. Ankét „E szakmagyar ország ás- ványi anyagainak új komplex hasznosítási lehetőségei ” címmel Elnök: Juhász András Elnöki megnyitó Mátyás Ernő: A tokaji-hegységi nyers- anyagkutatások jelenlegi helyzete és per- spektívái Egerek Frigyes: Borsod megyei meddő- hányók anyagának hasznosítási lehetősé- gei Simon László: Borsodi barnaszenek nem energetikai célú felhasználásának lehető- ségei Hernyák Gábor— Harnos János: Az alsótelekesi evaporit kutat ás legújabb ered- ményei Goda Lajos— Deák János: A Füzesa- bony és Kál-Kápolna közötti lignitkutatás során kimutatott anyagok korrelációs, genetikai, agyagásványtani, tűzállósági vizsgálata Badinszky Péter: A finomkerámiai agyagkutatás újabb eredményei Eszak- Magyarországon Résztvevők száma: 29 fő Június 2. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Juhász András— Szepessy András: Ada- tok a Miskolctól délre eső terület széntelep prognózisára, az új diósgyőri és forrásvöl- gyi kutatások értékelései alapján Józsa Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye 100 000-es környezetföldtani tér- képe Vita: Némedi Varga Z., B. Szabó L., Fekete I., Hegedűs K., Balázs L., Juhász A., Latrán B. Résztvevők száma: 28 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezeté- nek 1983. április — június havi ülésszakán elhangzott előadások Május 17. Vezetőségi ülés Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Megnyitó 2. Titkári beszámoló 3. A vezetőségben megüresedett hely betöltése 4. A beszámoló ülés és a vándorgyűlés előkészítése 5. A Veszprémi Akadémiai Bizottság Földtani Munkabizottságával való együtt- működés Május 17. Előadóülés Elnök: Gerber Pál Kaiser M.: A dunántúli-középhegységi lepusztulási szintek Császár G.: Új bauxitszint a Villányi- hegységben (bejelentés) Korpás László: A Kab-hegy és környé- kének vulkanológiai vázlata Lorberer Á.: A koncentrált karsztvíz- kivételek hatása a felszínalatti vizekre a Dunántúli közéj hegység térségében. Vila: Knauer J., Korpás L., Mészáros J., Kaiser M., Tóth K., Császár G., Szant- ner F., Farkas L., Solti G., Farkasné Dará- nyi I., Markó B., Lorberer A., Gerber P. Résztvevők száma: 29 fő Június 16. A Közép- és Északdunántúlon működő földtani szervezetek közös beszámoló ülése Elnök: Makrai László és Knauer József Magyar Állami Földtani Intézet Bence Géza — Horváth István és mun- katársaik: Földtani térképezés a BaJaton- felvidéken es a Velencei-hegységben Haas János— J. Edelényi Emőke— Tóth Almos— Partényi Zoltán: Prognózis és előkutatás a Dunántúli-középhegység- Császár Géza — Haas János: Alapszel- vény-feltáró és feldolgozó munka Kéri János— Kneifel Ferenc: A Kö- zépdunántúli Területi Földtani Szolgálat földtani hatósági feladatai és az ezzel kapcsolatos KFH-megbízások Eötvös Loránd Tudományegyetem Véch Sándorné— Fáy Miklósné Ko- vács József— Mensáros Péter: Az Alkal- Társulati ügyek 143 mázott Földtani Tanszék tevékenysége a Dunántúli-középhegységben Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai 1 ntézet Farkas István — Koffer Egon— Kakas Krist óf — Ma jkuth Tamás — Nyitrai Ti- bor— KEZESSYGéza— Szabadváry László— Tóth Csaba: Az Intézet 1982. évi munkás- sága a Dunántúli középhegységben Bauxit kutató Vállalat Szantner Ferenc — Knaver József— Károly Gyula— Baross Gábor— Nyer- ges Lajos— H. Koncz Margit— Horváth István— Tóth Kálmán— Szabó Elemér— R. Szabó István: Bauxitprognózis kutatás és értékelés a Dunántúli közép- hegységben Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat Dunántúli üzem Szomszéd Elemérné: Beszámoló az 1982. évi tevékenységről és az 1983-as tervekről Tatabá nya i Szénbá nyák Bán Zsuzsanna: A bányaföldtani szol- gálat 1982. évi tevékenysége Veszprémi Szénbányák Makrai László— Molnár István: Az ipari kőszénkutatás 1982. évi eredményei és 1 983. é\ i tervei Dorogi Szénbányák MtjntyÁn István: Beszámoló a gerecsei előtér földtani kutatásának eredményeiről Bakonyi Bauxitbánya Vállalat Bíró Béla— Pataki Attila: A Bakonyi Bauxitbánya termelési kutatásainak főbb földtani eredményei Országos Érc- és Ásványbányák, Man- gánérc Művek Szabó Zoltán: A szentgáli mangánérc- kutat ás eredményei Délkő Klesfitz János: A kőipar 1982. évi földtani kutatásai, azok fontosabb szakmai eredményei, valamint az 1983. évi szakmai tevékenység terve Vita: Kozma K., Jáki R., Bodrogi I., Knauer, J., Haas J., Bán Zs., Szabó Z., Makrai L. Résztvevők száma: 62 fő Június 30. Előadóülés Elnök: Szantner Ferenc Dávid Gyula— Nagy Zoltán — Pogá- csás György: Újabb adatok a Kisalföld K-i része mélyföldtani viszonyainak ismereté- hez Weiszburg Tamás: Mangánoxid-hidroxid ásványok azonosításának lehetőségei és korlátái Mindszenty Andrea: Fosszilis laterites mállási kéregtörmelék a Balaton-feh idők- ről (bejelentés) Andó János: A Balaton E-i partvidéke vízellátásának földtani vonatkozásai Komlóssy György: Indiai útibeszámoló Vita: Molnár P., Dávid Gv., Mindszenty A., Szantner F., Szabó E., Weiszburg T., Szabó Z., Komlóssy Gy., Tóth K., Andó J., Hegedűsné Koncz M., Csillag G. Résztvevők száma: 21 fő A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat a nyomdába érkezett: 1983. november 21. — Terjedelem: 12,6 (A/5) ív 84.12681 Akadémiai Kiadó és Nyomda, Budapest. — Felelős vezető: Hazai György Ára: 19 Ft Előfizetési díj egy évre: 76 Ft INDEX: 25299 ISSN 0015— 542X Felelőn szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: KASZAB ANDRÁS A szerkesztő bizottság tagjai: OÉCZY BARNABÁS, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, MÁTYÁS ERNŐ, NÉMETH GUSZTÁV, SZÉKYNÉ FTJX VILMA, SZILVÁGYI IMRE, ZELENKA TIBOR * A Társulat címe — Address of the Socict.y: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VI., Anker köz 1. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Buda- pest, Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010.) Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Buda- pest, Váci utca 22. Telefon: 185-881), a PKHI Hírlapboltjában (1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116-269) és minden nagyobb árusítóhelyen. Előfizetési díj egy évre: 76 Ft 1 szám ára: 19 Ft Index szám: 25299 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. m AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST GEOLOGICAL SOCIETY ÍHGWftWtö 0^ JW***8* tornai T. 114. No. 2. (1984) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 114. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COflEDKAHHE — CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbM - MÉMOERES Székyné dr. Fux Vilma— Dr. Kozák Miklós: A Nyírség mélyszinti neogén vulkán izmusa — Deep- situated Neogene volcanism in the Nyírség, NE Hungary 147—159 Dr. Völgyi László: A Nyírség potenciális szénhidrogénföldtana — Potential hydrocarbon geology of the Nyírség, NE Hungary 161—169 Dr. Embey-Isztin Antal— Noskené dr. Fazekas Gabriella: Adatok a börzsönyi vulkánitok magma- fejlődésének korai, bazaltos szakaszához — Data on the presence of basaltic magmatites at greater depth in the Börzsöny Mts., N Hungary 171—187 Vinoze János— Somogyi János: A mecseki felsópermi homokkő uránércesedési formaelemei és fácies- kapcsolataik (I. rész) — The Upper Permian Sandstones of the Mecsek: fórra elements of uránium őre mineralization and facies relations (Part I) 189—213 Dr. Méhes Kálmán: Urántartalmú kőszenek genetikai típusai — Genetic types of uraniferous coals .... 215—223 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOELHEHMH — NOTICES Wéber Béla: Kőszéntelepe3 összlet a Mecsek hegységi felsőtriászban — Kohlenserie in dér Obertrias des Mecsek -Gebirges 225 — 230 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPMH HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES Dr. Csíky Gábor: Megemlékezés Zipser Keresztély Andrásról, születésének 200. évfordulóján — In memóriám A. K. Zipser, on the 200th anniversary of thls birth 231—234 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOELHEHHH, PELÍEH3MH - NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 235 -251 TÁRSULATI ÜGYEK - flEJlA, OEIHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 251-256 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull.oftht Hungárián Geol. Soe. (19Si) IN ENSINEERING LIBRARY JAK 2 8 1985 Ml ONIVERSITY A Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa Székyné Dr. Fnx Vilma * — Dr. Kozák Miklós* (2 ábrával, 4 táblázattal) Összefoglalás: Az értekezés a nyírségi miocén mélyszinti kifejlődéséről, szer- kezeti jellegéről, a neogén vulkanizmus folyamatáról, kőzetföldtani, geokémiai, szerkezeti sajátosságairól, a tágabb földtani keretekkel fennálló összefüggéséről és a vulkanizmushoz kapcsolódó érces indikációkról ad képet. Bevezetés A tanulmány a Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke többéves, „A Tiszántúl mélyszinti miocén vulkanizmusa és gyakorlati vonatkozásai” c. kutatási témájának (Székyné Fux Vilma— Kozák M. 1982) nyírségi vonatkozású eredményeit foglalja össze. A Nyírséget földrajzi érte- lemben használjuk, K-en a Szamos, illetve a Tisza, E-on és ÉNv-on ismét a Tisza, Ny-on a Rakamaz — Hajdúnánás — Nyírmártonfalva vonal választja el a hajdúsági vulkánitoktól. D-en a Nyírmártonfalva— Nagyecsed vonal határolja. A Tiszahátat és a Szatmári síkságot nem számítjuk a Nyírséghez. Az Alföld medencéje az ország mélyfúrásokkal igen jól megkutatott területei közé sorolható. Egyes részein azonban pl. a Nyírségben — a megkutatott - ság foka a közepes szintet sem éri el. Elfedett képződményeinek ismeretességét mindenkor a szénhidrogén-, alárendeltebben a vízkutatás határozta meg. Határos peremterületeit is beleszámolva az első Nyírség környéki fúrás Tisztaberekén mélyült 1933 — 34-ben. Ezt követték 1950— 52-ben a hajdú- böszörményi, majd 1953 — 54-ben a Nyíregyháza- 1., 1960 — 62-ben a kisvárdai fürdőkút, 1961— 64-ben a Gelénes-1., majd a 60-as évek során sorozatban a nyírmártonfalvai Má-1., a nyírlugosi Nyíl-1., a hajdúhadházi Had-1., a hajdúnánási Hn-1., Hn-2., a 70-es években a nagyecsedi Necs-I., a Komoró-L, majd a nyírábrányi Nyáb-1. mélyfúrások. A Nyírség rendszeres geofizikai kutatása a 60-as évek második felében indult meg. A kutatás szempontjából szerencsés helyzet, hogy a miocén fedő- és fekűszintje viszonylag jellegzetes geofizikai vezérszintet képvisel (Pogácsás Gv.— Völgyi L., 1981). A miocént teljes vastagságban csupán a Nyíl-1. és Komoró-I. sz. fúrások harántolták, míg a többi a miocén várható vastagságát 40 — 70%-osan tárta fel. A fúrások közötti távolság 10 — 50 km, ami a vulkáni hegységekben nyert tapasztalatok szerint és a miocén változatos kifejlődése miatt igen megnehe- zíti az interpolálást. * Kossuth Lajos Tudományegyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék, 4010 Debrecen, Pf. 4. Előadták az Alföldi Területi Szakosztály 1982. okt. 27-i ülésén. 1 Földtani Közlöny 148 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet A nyírségi mélyfúrások fontosabb adatai Major data of boreholes from the Nyírség I .táblázat— Table I. .ű 3 c 3 o 73 cn A fúrás neve és száma Name and number of borehole A fúrás tszf-i magassága, talp- mélysége^) m A miocén fedő és fekű- szintmélysége m 1. A miocén teljes vagy feltárt vas- tagsága, eb- ből vulkánit m 2. A miocén képződmények kora és kifejlődési jellege Age and geol. features of the Miocéné A talp kora és anyaga Age and lithology of the underlying beds i. Komoró-I l = 112,9 t = 3446 1328-3224 1896 1430 szarmata: riolittufa, andezit, andezittuía bádeni: dacit, dacittufa, tufit, agyagmárga, hkő paleozoikum: grafitos kvarc- pala 2. Kisvárd a I. hévízkút z = 98,0 t = 1160 1040 -(1180) >140 140 szarmata: andezit, riolittufa, riolit szarmata: riolit 3. Nagyhalász kendergyári vízkutató fúrás z = 97,6 t = 716 641 - (716) > 75 75 szarmata: riolittufa szarmata: riolit- tufa 4. V ásárosnamény hévízkút z = 109,6 t = 960 91 8( ?) - - (960) >42 12 szarmata: hom.-tufit, hóm. tufitos agyag, riolittufa szarmata: riolit- tufa 5. 6. Nyíregybáza-1. z = 111,8 t = 2579 979,8 - -(2579) >1599,2 1420 szarmata: agyagos, meszes ül. sa- vanyú vulkánitok és tufáik, kevés andezit bádeni: riolit bádeni: riolit Nagyeesed-I. z = 112,7 t. = 4000,8 1070 - — (4000,8) >2930,8 2900 szarmata: kevés üledékkel tagolt dacit, andezit, riolit, alul mikro- diorit bádeni: mikro- diorit Hajdúnánás-1. z = 99,3 t = 2000 1215 —(2000) > 785 700 szarmata: meszes üledékek, tufit, riolittufa, riolit szarmata: riolit 8. Hajdúnánás-2. z = 98 t = 1546 1248 - - (1546) > 298 5 szarmata: tufitcsíkos üledék bádeni: tufitcsíkos üledék, alul kevés andezit bádeni: andezit 0. Nyírlugos-1. z = 162 t = 1899,2 846 1194 348 334 szarmata: hóm. mészkő, riolittufa, tufit bádeni: tufit, riolittufa, riolit kréta(?): konglomerátum 10. Nyírmártonfalva-1 . z = 143,9 t = 2184 694- -(2184) >1490 790 bádeni: savanyú vulkánitok és tu- fáik, kevés andezit- és alul törm. üledékbetelepülésekkel bádeni: riolit 11. Nyírábrány-1. z = 132,2 t = 3500 1315—3205 1890 szarmata: vegyes üledék, bádeni: kevés riolittufa agyagos bete- lepüléssel kréta: diába* A számértékek kerekítettek. A zárjelbe tett számok a miocénbe lefúrt mélységet jelentik, a fúrás a miocént nem túrta át. The values are given in round figures. The numbers in brackets give the depth of penetration intő the Miocéné, the drill n ot having intersected the Miocéné as a whole 1. Depth of the overlying and underlying levels of the Miocéné, m 2. Totál or exposed thickness of the Miocéné, of which vulcanites Végeredményben tehát a szorosabb értelemben vett Nyírségről megállapít- hatjuk, hogy alig néhány olyan fúrás található a területen, amely miocén képződményeket tárt fel (I. táblázat). A Nyírség neogén képződméryeinek bázisa A Nyírség mélyebb aljzatát a feltehetően variszkuszi orogénhez kapcsolódó parametamorfitok képezik, amelyek vizsgálataink alapján uralkodóan epimetamorf képződmények. A Komoró-I. sz. fúrás 3270 3366 m között grafitos gneiszben, majd a 3446 m-es talpig grafitos szericites kvarcpalában Szék y n é F u x — K ózd k: A Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa 149 haladt. Utóbbi palás, repedezett kőzet, főleg kvarc, szeneit alkotja, kevés földpát mellett. A grafitos gneisz hasonló ásványos összetételű, de több föld- pátot tartalmaz. Ezek az epimetamorfitok a Zempléni-szigethegységből és a Felsőregmec környékéről ismert permokarbon vonulat arkózás homokkövei- ből származtathatók. A paleozóos metamorf aljzatra a Tiszántúl jelentős részén minden való- színűség szerint mezozóos képződmények következnek. Ezek jó része azonban a köztes és utólagos kiemelkedések során a szárazföldi denudáció révén erősen lepusztult, csupán kisebb vastagságú, szigetszerű roncsai maradtak meg. A Nyírség alatt és környezetében viszonylag folyamatos elterjedését valószí- i nősíthetjük. A triászt a Komoró-I.-ben feltárt 31 m vastag dolomitos mészkő, és 15 m vastag szürke agyagmárga képviseli, amely a Sárospatak- 5. sz. fúrás és a Zempléni Szigethegység triászával párhuzamosítható. A neogén alatt a triász regionális elterjedésére utalnak egyes fúrások miocén vulkanitjainak mészkőzárványai is. A jura közvetlenül nem bizonyítható, de a határos terüle- tek mélyfúrásainak (Sátoraljaújhelv-8), a Vihorlát előterében lemélyített szob- ránci hévízkutató fúrás, a Beregszász melletti derekaszegi fúrás jura rétegei arra utalnak, hogy a Nyírség peremi részein a jura képződmények is jelen van- nak az aljzatban. A kréta és a paleogén képződmények összefüggő sávja, a Szolnok— mára- marosi ún. belső flis öv (Szepesházy K. 1973), a Nyírség D-i felén is áthúzódik (2. ábra), amint azt a Had-1. és a Nyíl-1. fúrások rétegsora is igazolta. Az eocén flis kifejlődése legjobban és legnagyobb vastagságban a Nyíl-1. sz. fúrás réteg- sorában tanulmányozható. A fentiekből következik tehát, hogy a Nyírség és környezetének aljzata vegyes minőségi összetételű és korú képződményekből áll, melyek ismeretes- ségi foka^egyelőre igen csekély. Armiocén kifejlődése, szerkezeti jellege Armiocén során a Nyírség fejlődése, ősföldrajzi képe változatos. Egy része az Erdélyi Érchegységgel, más része a Tokaji-hegységgel, illetve a kárpátaljai területtel mutat szoros genetikai kapcsolatot, hasonlóságot. Az eocén végére a Tiszántúl jó része feltehetően szárazulattá vált. A kárpá- tienben a Közép-Tiszántúlon kialakult a részben vulkanotektonikus, K — Nv-i tengelyű tengeri vályú, amely a bádenien során szélesedett ki É-i és D-i irányban. Ekkor kezdődött a Tiszafüred — Tarpa vonaltól D-re eső rész. tehát a Nyírség D-i felének besüllyedése is. A süllyedés a szarmatában kulmi- nál, kiterjedve a Tiszántúl egészére. A bádeni-szarmata sekély szigettenger kisebb-nagyobb részsüllvedékekre tagolódott, amelyeket kiemeltebb vízalatti és/vagy szárazulati hátak (barrie- rek) választottak el egymástól. A miocén képződmények fedő- és fekűszintvcnalas térképének összevetésé- vel, valamint kifejlődési jellegének figyelemle vitelével a miocén fejlődés- menetét meghatározó vulkanotektonikus szerkezeti mozgásokat és a feltöl- tődés jellegét, ütemét, mértékét rekonstruálni lehet (Székyné Ffx V.— Kozák M. 1982). A premiocén fejlődés során kialakult heterogén összetételű, pásztákra ta- golt, törésekkel átjárt, a szubkrusztális erózió által egyenlőtlenül elvékonví- 1 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet 150 tott, a szerkezeti zónák mentén eltérő mértékben differenciált, lassan felrágódó magmatitokkal átjárt kéreg mobilis mendencealjazat volt. A miocénben ezt a parkettás szerkezetű, rotációsán komprimált mozaikkérget erőteljes fel- fűtöttség és szeizmicitás jellemezhette. Gyengeségi öveiben felszínközeibe jutott magmatömegek várták a szerkezeti felnyílások menti felszínrenyomulás lehetőségét. A felszínközeli kamrák kiürülését nyomáscsökkenés, szerkezeti depresszió, árkos, pásztás, tömbös bezökkenések kísérték, amit tovább erő- sítettek a szedimentációs anyagáthalmozással járó, ugyancsak mozaikos kéregbeli súlyponteltolódások. Az egyes kéregtömbök a kompressziós fázisok- ban helyzetüktől és határoló szerkezeti „síkjaik” lefutásától függően emelkedő és süllyedő mozgással egyaránt kitérhettek az oldalnyomás elől. Fia. 1. Isopach map of the Miocéné in tho Nyírség with the boreholes that have reached the Miocéné. Explana- t i o n s: 1. tsopach in ra, 2. Looation, symbol and number of borehole (tho nutnber writton at the borchole location p Mnt sh jvys the thicknoss of the Miocéné exposed or intorsected by drilling, in ra), 3. Settlement íS zik y n é F ti x — K o zá k: .4 Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa 151 A miocén képződmények felszíne sokkal csekélyebb vertikális tagoltságot mutat, mint a fekűje, de depressziós mélypontjaik csaknem egybeesnek. A leg- nagyobb nyírségi bezökkenés a nagyecsedi süllyedék (>4000 in). A miocén aljzatának leggyakoribb, mondhatni átlagos felszín alatti mélysége 2500 — 3000 m közötti, felszínének átlagos mélysége pedig 500 1000 m közötti, tehát mint azt a miocén vázlatos izovastagsági térképe (1. ábra) is bizonyítja, a nyírségi miocén átlagos vastagsága megközelíti a 2000 m-t. Ennek tekinté- lyes része vulkánit. Az aljzat felszínének lefutásában 0 — 30° közötti lejtő- szögek mérhetők. 2. ábra. A tiszántúli neogén szerkezetföldtani és vulkanológiai vázlata. Jelmagyarázat: 1. Kréta-paleogén flis öv, 2. A 3000 m-nél mélyebb neogén süllyedékek, 3. A neogén során létrejött, vagy újraaktiválódott fontosabb szerkezeti vonalak, 4. A legjelentősebb ismert és feltételezett neogén vulkáni centrumok, 5. Település Fig. 2. Tectonic and volcanologic sketch of the Neogene in the region east of the river Tisza. Explanations: 1. Cretaceous-Paleogene flysch zone, 2. Neogene depressions deeper than 3000 m, 3. Major tectonic lines brought about or rejuvenated during the Neogene, 4. The most impcrtant Neogene volcanic centres observed or supposed, 5. Settlement 152 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Az É-tiszántúli miocén jelentősen elüt a flis övtől D-re fekvő Közép-tiszán- túlitól, míg maga a flis öv mint átmeneti zóna húzódik közöttük. A Tiszántúl kárpáti — bádeni — szarmáciai szerkezeti depressziói vulkano- tektonikus jellegűek (2. ábra), míg a pliocénbeliek inkább a tágabb földtani keretek nagyszerkezeti mozgásaival, ill. a kárpáti orogén izosztatikus mozgásai- val összhangban fejlődnek. A flis övtől É-ra a süllyedékek zöme bádeni- szarmata, intenzitás-maximumuk erre az időszakra tehető, míg a Közép- és Dél-Tiszántúlon a kárpátientől tart a süllyedés, de intenzitásmaximumát a plio- cénben éri el (pl. Derecske és Békés térségében). Ennek megfelelően a nyírségi részen az átlag 2000 m-es miocénre — mint már említettük — 500 — 1000 m közötti pliocén és kvarter települ, míg a Közép-Tiszántúlon fordított a helyzet, az 500 m-t ritkán meghaladó miocénre 2000 m-nél vastagabb pliocén rétegsor következik. A tiszántúli miocén vulkanogén jellege D — DK-felé nagymértékben csök- ken (I. táblázat). A bádeni-szarmata együttes időtartamára 5 millió évet (11 — 16 millió év között), a nyírségi miocén vastagságára pedig átlag 2000 m-t számolva, egyen- letes mozgást feltételezve, a süllyedés átlagértéke 0,4 mm/év, azaz alig külön- bözik a jelenlegi állapottól. Megjegyezzük azonban, hogy az átlag kisebb idő- szakaszokban, egyes nagyobb süllyedékek alatt, átmenetileg nagyságrendek- kel nagyobb is lehetett (2. ábra). A szerkezeti süllyedékek alakja és helyzete a flis övben és attól E-ra határo- zott irányítottságot, a nagyszerkezeti irányokhoz konvergáló orientációt mutat, míg attól D-re sokkal kaotikusabb és elmosódottabb a kép. Az ÉK- Tiszántúlon a süllyedékek és barrierek legyezőszerűen helyezkednek el, amelyek szögben összefutó csúcsa a Hortobágy Ny-i részére esik. Innen kiinduló KÉK-i szélső íve Nyírlugos irányában, ÉÉNy-i szegélyíve pedig Telkibánya irányában halad. A legyezőszerkezetet ÉK-en markánsan lezárja, lehatárolja a Szamos- vonal (nagyecsedi süllyedők). A flis öv D-i szárnya rögsorozatból álló gerincet alkotva erősen kiemelkedik a neogén aljzatból. J A nyírségi vulkánitok petrológiá ja ArNyírség mélyszintjében a miocén összleten belül az intermedier és a sava- nyú Vulkánitok uralkodnak. A kétféle vulkánit: a semleges andezit és a savanyú dacit, riolit területi elkülönítése csaknem lehetetlen. A Tokaji -hegységhez hasonlóan térben és időben szorosan összefonódnak. Inkább megjelenési formáikban és elterjedésük módjában van különbség. Erre a vulkanológiai fejezetben még visszatérünk. Egymáshoz viszonyított arányukra elsősorban a nagy mélységű fúrások — Nagyecsed-I, Komoró-I — szolgáltattak ada- tokat. Az andezit összlet megismerése szempontjából a Nagyecsed-I fúrás a leg- fontosabb, mely közel 3000 m (I. táblázat) vastagságban harántolta a miocén vulkáni összletet, anélkül, hogy elérte volna annak a bázisát. A közel 3000 m vastag vulkáni összletből 20 magvétel történt, s ebből csak 17-et tudtunk megvizsgálni. S z é k y n é F u x — K o z ti k : A Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa ] 53 A magminták mikroszkópos vizsgálata során kiderült, hogy a nagyecsedi fúrás ural- kodóan piroxénandezitet harántolt. Az andezit fenokristályai zónás és álhit ikerlemezes plagioklász, augit, amely glomeroporfiros halmazokat képez és gyakran „bastitosodott” hipersztén (2257— 2268 m). Az alapanyag mikroholokristályos porfíros, benne a plagio- klász lécei orientált elrendeződést mutatnak. A viszonylag ép kis számú magminta mellett a fúrás andezites összletében a propilitesedés minden fokozata megtalálható. Jelen van a kis hőmérsékletű propilit, amelyben plagioklász szeriéit esedett, a hipersztén és augit kloritosodott, és csaknem mindenütt dúsan pirithintéses (1712 — 2554 m, 2843 — 3233 m). Nyomelemei közül a Cu és Zn figyelemre méltó (II. táblázat). A mélyebb szin- A nyírségi mélyfúrásuk vulkánit maguúntáinak nynnieleuizési adatai Truoe element analvses of eore samples írom tlie volcanic rocks cut hy drilling in tlie Nyírség II. táblám/ - Tahié II. ppm Kőzet név és vételi hely Ag Pb Cu Zn Sn Mo V Cr Ni Co Ga B Be Li Ba TI Andezitedén propilit Komoró-I. 1833,7 183.1,8 m 0.1 9 2 90 2 1 95 5 4 16 5 0,5 20 200 Dácittufa Komoró-I. 2211,8- 2212.2 m 0,2 44 6 120 2 50 22 ; - 10 10 32 0.4 27 210 Kiolit K is várd n. Fürdőkét 11 52 in 0,1 9 6 140 2 1 4 4 5 5 9 23 0,4 18 550 Biolit N'vtregvhÁza-1. 2162 2164 m 0,3 12 9 60 4 o 76 6 5 6 19 47 2,0 40 740 Kiolit ódén propilit N yirepvháza-1 . 2343,5 - 2546, 5m 0,1 5 3 70 3 2 5 2 3 3 16 23 1,4 16 540 Kiolit tufa Hajdúnánás-1. 1997- 2000 m 0,1 ii 3 55 3 1 17 5 2 4 14 30 1,8 34 440 Plagioklórariolit N vinnártonfalva-1 . *2183 2184 m 0,3 19 4 70 3 i 13 4 4 15 41 2,0 25 350 Kiolittuía (méssiszapo6) Nvirlugos-1. 859— 864 ni 0,1 13 o_ 40 3 i 10 7 ló 12 0,9 14 Oxiklorodácit Nagveosed-l. 1377,4-1378,2 ni 0,6 23 11 50 4 2 175 8 4 8 24 22 2,0 25 1400 2 Andezitogén propilit Nagyecsed-1. 3017 3019 in 0,1 5 29 90 i i 200 4 i 3 9 3 0,4 9 150 - Elemző (Analvstl: Dr. Barta István teken a fúrás legalsó részén harántolt mikrodioritban az epidot is megjelenik, ami bizo- nyítja, hogy a fúrás a propilit magas hőmérsékletű fajtájában állt le. A fúrás magasabb részén 1712 — 2101 méter között az andezitogén propilit agyagos, karbonátos üledékkel tagolt. Sőt egész vékony betelepülésként 2080—2080,9 m között a Komoró-I fúrásban jelentős vastagságban harántolt sötétszürke, bitumenes, kövületes badeni agyagmárga is jelentkezett. Jelenlétének itt különösen az ad jelentőséget, hogy a fúrási napló szerint ugyanebben a propilites szakaszban 2037— 207G m között a fura- dékban galenitet, szfaleritet, kalkopiritet mutattak ki. Sajnos ebből vizsgálati mintát nem tudtunk szerezni. Az andezitogén propilit felfelé kálimetaszomatitba megy át. A kőzet vörös színe fel- színi vulkánosságra, oxidációs körülményekre utal, szanidin, adulár nagy mennyiségben jelentkezik, a KoO tartalom jelentősen nő (III. táblázat). Andezitogén propilit jelentkezik a Komoró-I fúrásban az 1678 — 1871 m közti szakasz- ban is. Az 1833,5 — 1834,0 m-ből származó andezit sötétszürke, mikroholokristályos porfíros szövetű, a plagioklász fenokristályok épek, a színes porfíros elegyrészek karboná- tosodtak. Átmetszetük alapján piroxén sejthető. Erőteljes karbonátosodásukat a kőzet nagy CO.> tartalma (III. táblázat) is alátámasztja. Az andezit azonban nem szorítkozik csupán erre a két fúrásra, közlési adatok (VIKUV Adattár) szerint a kisvárdai fürdőkéit 1040—1065 m között sötétszürke andezitet harán- tolt, a Hajdiinánás- 1 . sz. fúrás a talp közelében érte el az andezitet (I. táblázat). A határos hajdúsági területen a Hajdiiböszörmény-1 ., 2. sz. fúrások is jelentős vertikális kiterjedés- ben harántoltak andezitet. A Nyírség Ny-i peremén a bodrogolaszi hévízkútból 150 m-ből származó piroxénandezit mintegy átmenetet jelent a kisvárdai és a Tokaji-hegységi andezitek között. A Nyíregyháza- 1. sz. ftírásban csak a vulkáni összlet legfelső részén, 1150 — 1310 m között jelentkezett sötétszürke andezit. 154 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet A nyírségi mélyfúrások vulkánit magmintáinak kémiai elemzési adatai Chemical analyses of core samples írom volcaDic rocks in the Nyírség III. táblázol - Table III. - 3 ■g “ og-2 1 g -g B « 1 a Z N £ ° 45 r"' • - & 4? Riolit Nyíregyháza-1 . 2162-2164 in Riolitogén propilit Nyiregyháza-1. 2543,5— 2546,5 m lliolittufn Hajdúnánás-1. 1997- 2000 m ű « c H .|| S O C Z — ö ifi ín 5 'd c* 3 O £ CO Riolittufa (mósz- iszapos) Nyírlugos-1 . 859-864 m i a -§ S fl® JfJ § 1 í 5J O 1.0 ! uH Andezitogén propilit Nagyecsed-I. 3017 3019 m % 0/ /o % % % % % 0/ /o % % SiO, 60,09 77,96 69,20 73,09 71,87 62,46 77,69 49,45 63,53 59,66 TiO, 0,54 0,17 0,39 0,13 0,19 0,52 0,08 0,12 0,49 1,13 A1.0, 15,41 12,52 15,39 13.65 13,87 15,71 12,89 12,30 15,64 16,35 xe,0, 1,40 0,23 2,74 0,67 0,52 2,73 0,19 0,22 2il2 3,93 FeO 4.34 0,06 0,94 1,14 1,80 0,59 0,34 0.35 2,08 4,24 MnO 0,08 0,05 0,06 0,05 0,08 0,08 0,01 0,23 0,16 0,22 MgO 1,57 0,17 0,50 0,32 0,82 1,00 0,27 2.45 1,67 2,40 CaO 3,59 1,11 1,70 1,08 0,87 5,68 0,14 12,90 1,16 3,40 S,0 2,79 3,60 3,07 3,04 4,54 3,18 5.12 5,84 5,30 1,92 Na,0 2,41 2,91 3,81 4,86 2,63 3,18 0.20 0,85 4,08 3,25 — H,0 0.32 0,04 0,31 0,23 0,28 1,23 0,22 0,35 0,14 0,13 + H,0 2,68 0,52 1,66 1,23 2,16 1,44 2,05 2,77 1,48 2.47 P,0S 0,13 0,05 0,11 0,04 0,06 0,15 0.04 0,06 0,20 0,25 CO, 4,43 — 0,19 0,44 0,39 1,47 0,00 12,10 0,61 0,16 FeS, — — 0,06 0,10 “ — 0,37 — összesen 99,78 99,39 100,13 100.07 100,08 99,42 99,24 99,99 99,03 99,51 Elemző (Analysts): Törők SÁKDORKt, DR. Barta ISTVÁN Savanyúbb andezitet haránt olt a Nyírinórtonfalva-1. sz. fúrás 932— 12G3 m között. A kezdetben pszeudoagglornerátumos (autobreccsásodott) kőzet fokozatosan oxidációs viszonyok, szárazföldi körülmények között (I. és III. táblázat), hialopilites vagy holo- kristályos alapanyagú porfíros szövetű biotit andezit be ment át. Fenokristályai poliszin- retikus ikerlemezes víztiszta, de gyakran zónásság szerint zárvényos plagioklász, kevés kvarc, biotit és amfibol. Utóbbiak részben vagy egészben oxidáltak. Biotit ja nem a vul- káni kőzeteki’e jellemző víztiszta, hanem inkább a metamorf kőzetekre jellemző zavaros változat. Az andezit összletre karbonát osodás, kisebb mértékben szericitesedés és ková- eodás is jellemző (III. táblázat). Csaknem minden fúrás az andezit mellett dácitot és dácittufát is harántolt. Jelentősebb vastagságban jelentkezett dácit, dácittufa homokos tnfit -betelepülések- kel 1871 — 250G m között a Komoró- 1. sz. fúrásban. Az összlet felső és alsó része sötét- zöld kovásodott dacitogén propilit porfíros szövettel, több mm-es korrodált kvarc, szericites, karbonátos plagioklász, opacitos szegélyű, át metszet alapján amfibolra és piroxénre utaló fenokristályokkah A közbetelepült szürke, vörösfoltos, pirít hint éses dácittufa kvarcból, karbonátosod ott lapilliből, vulkáni üvegből áll. A dús pirithintéshez (II. táblázat) emelkedett nyomelem indikáció járul (Pb 44, Zn 120, Mo 50 ppm). A Nyírség középső részén a savanyú vulkáni tevékenység központja Nyíregyháza körzetében van. A riolit os képződményeket legnagyobb vastagságban a Nyíregyháza- 1 . sz. fúrás harántolta. A fúrás riolit jára az erőteljes aduláxosodás, kálimét aszómat ózis jel- lemző. Fenokristályai a jórészt adulárosodott, ritkábban karbonát osodott plagioklász, a dihexaéderes átmetszetű kvarc. A fenokristályos biotit viszonylag nagy méretet és mennyiséget ér el. A kisebb szemcsék jórészt limonitosodtak vagy teljesen opakok. Egye- sek apatit és cirkon zárványokat tartalmaznak. Az adulár nemcsak a plagioklász utáni pszeudomorfózaként, hanem rombusz átmetszetű önálló kristályként is jelentkezik. Az üveges alapanyag jeléntős része devitrifikálódott. Az adulárosodás a riolit közé települt horzsaküves riolittufára is kiterjed. 2000 m alatt a plagioklász illit-montmorillonitosodása, majd szeriéit esedése, a biotit kloritosodása figyelhető meg. A szericitesedést és kloritosodást dús sorokba rendezett pirithintés kíséri (Ili. táblázat). Más színes szulfid indikáció közül csak a Zn (70 ppm) érdemel említést (II. táblázat). ; é k y n é F u r — K o z ú k : .4 Nyírség mélyszinti neugén vnlkanizmusa ] 55 A riolitos vulkánosság másik fő elterjedési területe a Nyírség nyugati (Komoró-I, Kisvárda-fürdőkút, Hajdúnánás-]) és keleti (Vásárosnamény- hévízkút, Nagyecsed-I) pereme, a mélyfúrások tanúsága szerint. A Komoró-I. sz. fúrás 1328 1G77 m között üledékes betelepüléseket tartalmazó, helyenként horzsaköves riolit tufát tárt fel szanidin és kvarc-lapillikkel, üveges alap- anyaggal. A Kisvárda-fürdőkút 1065—1180 m között tufabetelepüléses, teljesen ép üve- ges szferolitokban gazdag alapanyagú riolitot haránt olt, ami azt bizonyítja, hogy a rioli- tos vulkánosság egyik centruma volt (1., 2. ábra, 1., II., III. táblázat). A nyugati perem kiterjedt riolitvulkánosságát igazolja a Hajdúnánás- 1 . sz. fúrásban feltárt riolitos kő- zet is. A keleti peremen a vásárosnál nényi hévízkút csak 918—960 m között harántolt agya- gos betelepüléseket tartalmazó riolitpiroklasztikumot. Az összesült és zagyáramlásokkal athalmozott tufák jól párhuzamosíthatók a Gelénes-1. sz. fúrás hasonló képződményeivel (Jámbor Rakovits 1979). igen változatosak a keleti perem további fúrásaiban feltárt képződmények. A Nagyecsed-1. fúrásban 2554—2843 m között kovásodott, helyenként pirites riolit, majd 3233 — 3766 m között szferolitos, fluidális alapanyagú, plagioklász és kvarc fenokristályt tartalmazó riolit jelentkezett. Külön érdekessége, hogy a nagy mélységben a plagioklászokban epidot is megjelent. Változatos riólittípusokat tártak fel a déli perem fúrásai, így a Nyírlugos-1. sz. fúrás riodácitártufát, a Nyírmártonfalva-1. sz. fúrás plagioklászriolitot és riolittufát. Yulkanológiai következtetések A nyírségi bádeni-szarmáciai vulkánosság és az ezzel járó szerkezeti bezök- kenések térben és időben változó intenzitással, szakaszosan, pulzálva mű- ködtek, helyileg hol felgyorsulva, hol lelassulva. A gyors és rövid időtartamú változásokat a tengeri üledékképződés nem tudta követni, rögzíteni. Főként azért nem, mert a nagymérvű vulkáni anyagszolgáltatás a különbségeket időrőlidőre elmosta, kiegyenlítette, módosította. Elég utalnunk arra, hogy a Szamos-vonal menti nagyecsedi süllyedékben egy a Tokaji-hegység méretét és tömegét jóval meghaladó, zömében szarmata vulkáni hegység van eltemetve (I. táblázat és 1. ábra). A korábbi elképzelésekkel szemben megállapítható, hogy a medencebeli vulkánosság korántsem csupán riolitos, riodacitos jellegű, mert a mélyfúrások és geofizikai felvételek (pl. mágneses szuszceptibilitás stb.) tanúsága szerint az andezitek mennyiségi és vastagsági elterjedése a Tiszántúlon igen jelentős, különösképpen a Nyírség peremzónáiban, de azon belül is. Csupán területi elterjedés szempontjából szorulnak háttérbe a piroklasztizálódási hajlamuk- nál fogva nagyobb felületet beborító savanyú vulkánitokkal szemben. Az újabb mélyfúrási adatok alapján az is körvonalazódott, hogy a miocén tufahorizontok területi kiterjedése még a korábban feltételezettnél is nagyobb (Panttó G. 1965). Általános elterjedésük ellenére azonban vastagságuk a flis övtől D-re eső területeken ritkán haladja meg az 50 — 100 m-t. A kisszámú mélyfúrás alapján nehéz pontosan definiálni a vulkanológiai jelleget, de azért bizonyos tendenciák észrevehetően kirajzolódnak. Nyilván- való, hogy a kitörési centrumok közelségét a lávakőzet előfordulások, valamint az erősen összesült, ill. durvaszemű, agglomerátumos jellegű tufák jelölik ki legmarkánsabban. A centrumok relatív közelsége, nagy száma, egymásra- 156 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet hatása, anyagszolgáltatásának vegyes jellege, átfedése és sekélytengeri üle- dékekkel való gyakori keveredése, összefogazódása erősen bonyolítja a képet. Az andezitek megjelenését jobbára a Tokaji-hegységéhez hasonló, árkos, hasadékvulkáni jellegű vulkanotektonikus főirányok jelölik ki, mivel itt a centrumok jobban kötődnek a szerkezeti vonalakhoz, mint a tufák és tufogén üledékek esetében. A hasadékvulkáni jelleget a sztratovulkánival szemben az is alátámasztja, hogy a vizsgált kőzetek sorában andezittufákat alig talál- tunk. A kitörési centrumok orientált elhelyezkedését, aTokaji-hegységihez hasonló hasadékvulkáni jellegét leginkább a Nyírség szegélyén, a flis övben (Nádudvar- Nyírmártonfalva vonalában) és a Szamos-vonalon (Nagyecsed — Vásáros- namény között) látjuk bizonyítottnak (2. ábra), de feltételezhetjük a Komoró — Ibrány — Görbeháza vonalon is. Tehát a legmarkánsabb szerkezeti vonalak mentén. Ezzel szemben a köztes területeken, a kisebb szerkezeti felnyílások mentén, a szerkezeti blokkok területén az előzőnél sokkal kevésbé orientált, savanyú vulkánitok areális elterjedése jellemző. Az anyag savanyúsága a magma erős differenciáltságát, a kamrák kisebb mélységig való kiürülését, nagy mennyi- sége pedig egyrészt magmautánpótlást, másrészt a kitörési centrumok igen nagy számát tételezi fel. Mai ismereteink szerint ilyen bizonyíthatóan nagyobb riolitos vulkáni centrum található Nyíregyháza és Kisvárda körzeteiben, Gelénes mellett, a Hn-1. sz. fúrás D-i előterében, Nyírlugos környékén. Az ismeretlen és főleg a kisebb centrumok száma azonban több száz vagy ezer is lehet (2. ábra). A nyírségi vulkánitok kora és kapcsolatai A szoros értelemben vett nyírségi vulkanizmus korviszonyainak megállapí- tása néhány fúrás, kevés kövület és kisszámú K/Ar meghatározás alapján nem könnyű feladat. A IV. táblázatban a K/Ar radiogén korok és a vulkánitok közé települt köviiletes üledékek földtani korának összevetése, valamint a határos vulkáni területekkel való egyeztetése alapján kísérletet tettünk a vulkanizmus korának megállapítására. A kritikai mérlegeléshez elsősorban a Nagyecsed-I. sz. fúrás nyújtott segítséget . Az. kétségtelen, hogy a Nagyecsed- 1. sz. fúrásban a propilites andezit a vele váltakozó agyag- márga kövületei alapján a bádeni emeletbe tartozik. így nem lehet 10,2 millió éves, mint azt radiogén (K/Ar) kora jelzi. A tiszántúli mélyfúrásoknál nyert korábbi adatok alapján a vulkánitok radiogén korának fiatalosodását a propilitesedéssel hoztuk kapcso- latba. Több tapasztalat birtokában azonban úgy látjuk, bogy elsősorban a hőmérséklet emelkedése okoz Ar- veszteséget. A Nagyecsed- 1. sz. fúrás talphőmérséklete 187 °C, a 3017 — 3019 m-ből származó propilites andezit környezetében is jóval 100 °C felett volt a hőmérséklet, az Ar- veszteséget és a radiogén kor fiatalodását ez okozta. Véleményünk szerint jelentős Ar-veszteséggel a felszíntől számított 2000 m-ig nem kell számolni. Csak az ennél mélyebb vulkanitos fúrásokban kell a kapott radiogén koradatot kellő meg- fontolással mérlegelni. Mindezek figyelembevételével az andezit és riolit vulkánosság kronológiai viszonyait a IV. táblázatban foglaltuk össze. Az andezit vulkánosság kivéve a Nyírmártonfalva-1. sz. fúrás andezitjéből szeparált biotitot, amely kárpáti Szék : y n é F u x — K o z á k : A Nyírség mélyszinti neogén vulkán izmusa 157 A nyírségi mélyfúrások vulkánit inagmintáinak K/Ar radiogcn kora lladiogenic K/Ar dates of volcanic core sainples írom drill holes in the Nyírség, NE Hungary IV. táblázat Tahié IV. Lelőhely Locality Kőzet vagy ásvány neve Rock or mineral K/Ar radiogcn kor millió év Radiogenic K/Ar date in millión vears Földtani emelet tíeol. stage K isvárda-fürdőküt 150 m riolit 10,0 + 0,7 a. pannon Nvíregvháza-1. 2000 2005 m összesúlt riolit tufa 10,8 ±0,6 a. pannon szarmata határ Nvíregyházii-1. 2162 2164 m földpát riolitból 10,3 + 0,6 a. pannon szarmata határ Xagyeosed-I. 1109 1110,5 in andezit 11.1 ±0,7 a. pannon szarmata határ HajdúnAnás-1. 1997 2000 in riolit 11,4±0,7 szarmata Komoró-I. 1883,72 1833,80 in andezitogén propilit 12,1 ±0,4 szarmata Komoró- 1. 2395,3 -2395,7 m dacitogén propilit 12,1 ±0,6 szarmata llajdúböszörmén v-1 . 1000,0 1001,7 ni biotit riolittufából földpát riolittufából 11,8 ±0,7 11,0 ±0,5 szarmata Nyíregyháza-1 . 2543,5 2546,5 in földpát riolitogén propilit bői 13,5 ±0,9 bádeni Hajdúböszörmény-2. 1526,5 1527,5 m pirites karboandezit 15,1 ±0,7 badeni Nvínnártoníalva-1. 716 721 m biotit riolitból földpát riolitból 15,8 ±0,5 (átlag) bádeni Nyírmártonfalva-1 . 932 935 m andezit biotit andezitből 13,7 ±0,6 17,1 ±0,5 bádeni kárpáti N VÍrmártoilf al va-1 . 2185 2184 m riolit 6,0 ±0,6 kárpáti Meghatározták (Deterrn inat ion by): BALOGH KADOSA és PÍCSKAY ZOLTÁN, ATOMKI, Debrecen emeletet jelez — általában a badeni emeletben indult, legnagyobb vastagság- ban (I. táblázat) a Nagyecsed-I. fúrás harántolta. Kőzettani vizsgálataink mellett szeizmikus méréseket is tekintetbe véve Nagyecsedtől ENy-i irányban jelentős vastagságban intruzív testekkel kísért andezites tömegek húzódnak. Ismert a badeni andezit a Nyírség Ny-i és D-i pereméről is. A Hajdúnánás-2 sz. fúrás badeni andezitben állt le (1546 méterben). A Nyírmártonfalva-1. sz. fúrás közel 400 m vastagságban harántolta azt. A szarmata andezites és dácitos vulkánitok egyaránt megvannak a Nyírség peremi és középső részein. Legnagyobb vastagságban a Komoró-I. sz. fúrás harántolta, kisebb vastagságban jelentkezett a Nagvecsed-I, és a Nvíregyháza- 1. sz. fúrásban. A Nyírség É-i peremén az andezites tevékenység átnyúlik az alsópannonba is (IV. táblázat). A riolitos vulkanizmus termékei kisebb-nagvobb vastagságban minden nyírségi mélyfúrásban megtalálhatók. Főleg piroklasztikumok képviselik. A Nyírmártonfalva-1. sz. fúrás szerint az andezithez hasonlóan a kárpáti emeletben indult. Legnagyobb vastagságát a badeni emelettől a szarmata- 158 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet alsópannonig terjedő sorozattal a Nyíregyháza- 1. sz. fúrásban érte el. Leg- fiatalabb képviselője a kisvárdai fürdőkút szép riolitláva kőzete biztosan az alsópannon vulkanizmus terméke (IV. táblázat). A Nyíregyházától Gelénesig széles összefüggő sávban, nagy vastagságban jelentkező savanyú vulkanizmus Ny-felé a Tokaji-hegység, K-felé a Beregszász környéki riolitos vulkanizmushoz kapcsolható, kiterjedésében messze felül- múlva azokat. De ugyanez áll az andezites vulkánosságra is. A nyírségi mélyszint andezitjei Ny-i irányban — a bodrogolaszi fúrás jól mutatja ezt — a Tokaji-hegység K-i peremének andezitjével egyeznek korban, összetételben egyaránt. Feltűnő a korbeli hasonlóság a Komoró-I. sz. fúrás és a Vihorlát szarmata andezitje között (Balogh K. és Pécskay Z. 1982). A Nagyecsed-1. sz. fúrás piroxén- andezitje a K-i határainkon túli andezit vonulathoz kapcsolható. Érdekes és a Tokaji-hegységtől Tarpáig terjedő andezitvonulat összefüggésére utal a tokaji Kopasz-hegy és a tarpai Nagy-hegy kőzete összetételének és radiogén korának teljes egyezése. Az andezitnek a déli peremen való megjelenése azt mutatja, hogy a neogén andezitvulkánosság a Nyírség mély szintjének egé- szére kiterjedt. Irodalom — References Hajdú D.— Pap S.— VÖLGYI L. (1982); Űj felismerések az Alföld medencealjzatának tektonikájában. — Földt. Kuta- tás 25. 39—49. Hámor G.— JÁMBOR Á. (1971): A magyarországi középső miocén. — Földt. Közi. 101. pp. 91 — 102. JÁMBOR Á . — Rakovits Z. (1979): A vásárosnaményi fiirdőkút földtani eredményei. — Kézirat. MAFI Adattár. I5p. X. Kovács G. (1969): Öjabb mélyföldtani adatok a Nyírség és Hajdúság szénhidrogénkutató fúrásaiból. — Földt. Kút. 12. 2. pp. 1—8. Kőrössy L. (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. — Földt. Közi. XCI1I. pp. 153-172. Kőrössy L. (1977): A Szolnok— máramarosi flisárok szerkezeti helyzete és kapcsolatai. — Földt. Közi. 107. pp. 398-405. Kőrössy L. (1982): Magyarország földtani szerkezetének áttekintése. — Ált. Földt. Szemle, 17. pp. 21—71. Moldvay L. (1975): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. M-34-XXXV. Kisvárda, L-34-V Mátészalka. — MÁFI Bp. 1975. A II — III— IV— V. fejezetből Szepesházy K. pp. 13—18, 21 — 42, 67—69. Pantó G. (1965): Miozán Tuffhorizonte Ungarns. — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 9. pp. 225—233. Pogácsás Gy. (1980): Neogén süllyedékeink fejlődéstörténeti viszonyai a felszíni geofizikai mérések tükrében. — Földt. Közi. 110. pp. 485-497. Pogácsás Gy.— Völgyi L. (1981): Pannon litosztratigráfiai és litogenelikai egységek szeizmikus reprezentációjának vizsgálata Kelet-Magyarországon. — Magyar Geofizika, 23. pp. 82—93. Pogácsás Gy. (1982): A kelet-magyarországi miocén képződmények szeizmikus kutatása. — Földt. Kutatás, 25. pp. 53-59. Rónai A.— Moldvay L. (1966); Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához, L-34-IV. Debrecen. — MÁFI, Bp. SzÉKYNÉ Fax Vilma (1970): Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai. — Akadémiai Kiadó, Bp. SzÉKYNÉ Fux Vilma (1981): Magyarország ÉK-i részének mélyszinti vulkánossága. — KLTE 1979—1980. évi állami megbízási kutatások. I. Társadalom és Természettudományok c. kiadványból. Műv. Min. Tudományszervezési és Informatikai Intézet, pp. 319 — 321. SzÉKYNÉ Fux Vilma— Kozák M. (1982): A Tiszántúl felszín-alatti neogén vulkánossága. — Kézirat, MÁFI, Adattár. SzÉKYNÉ Fux Vilma — Pap S. (1982): A Nagyecsed-I és Komoró-I geofizikai-földtani paraméter fúrások földtani eredményei. — Kézirat. Szepesházy K. (1971): A Tiszántúl középső részének miocén képződményei a szénhidrogénkutató mélyfúrások adatai alapján. — MÁFI Évi Jelentése az 1968. évről, pp. 297—325. Szepesházy K. (1973): A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és paleogén korú képződményei. — Akadémiai Kiadó, Bp. Szepesházy K. (1975): Az Északkeleti-Kárpátok földtani felépítésének és a Kárpáti térségben való nagyszerkezeti helyzetének vázlata. — Ált. Földt. Szemle, 8. pp. 25—59. Szepesházy K. (1976): Kárpátalja mélytörései, neogén magmatizmusa és ércesedése. — Kézirat. MÁFI Adattár, Bp. Völgyi L. (1982): A Nyírség potenciális szénhidrogénföldtana. - Földt. Közi. 114. pp. 161-170. A kézirat beérkezett: 1983. febr. S z é k y n é F u x—K özük: A Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa 159 Deep-situated Neogene volcanism in the Nyírség, NE Hungary V. Széky-Fux and M. Kozák As evident from Fig. 1 and 2, the Nyírség fonns the northern part of Hungary’s Tiszán- túl area to t lio east of the river Tisza. Its deep-situated Neogene volcanism exceeds in size and extent verv remarkably any surface volcanic rangé existing in this country. The highest peak of tlie Mátra Mis, the Kékes, is I U 1 7 m high. The borehole Nagyecsed-I penetrated fór nearly 3000 m intő a thick Miocéné volcanic sequence without getting down to its base (Fig. 1, Table 1). In addition to the data of the boreholes Nagvecsed-Í and Komoró-I, the existence of a volcanic rangé of Alpine size parallel to a NW — SE tectonic direction, the so-called Szamos Fault, is confirmed by seismic results (Fig. 2). In the Nyírség area the basement of the volcanic sitit was reached in the nortli by the borehole Komoró-I, in the south by Nyírlugos-1. In Komoró-I the volcanics are directly underlain by Badenian argillaceous-marls, followed deeper by Triassic argillaceous- marls and limest ones. Altér intersecting a few 10 m of Mesozoic, the drill penetrated first intő párámét amorphic rocks of greenschist facies, suclt as graphitic, sericitic quartz- shale. These epimet amorphic rocks seem to have had their sources in the arcosic sand- stones of a Permo-Carboniferous terrain known from tlie Zemplén inselberg rangé beyond east of the country’s eastern bordér and from the vicimty of Felsőregmec, in the Tokaj Mts. In the borehole Nyírlugos-1 in the Southern part of the area, the base of the Miocéné is constituted by l’aleogene-Cretaceous flyseli. Although metamorphites in the Nyírség are known only from the borehole Komoró-I, the results of studv of the boreholes pút down in the adjaeent areas and of the inelusions (xenoliths) from the vol- canics suggest, as pointed out alreadv by K. SzErKSHÁzi (1971), that the basement of the Miocéné volcanics in the northern Nyírség is represented by Mesozoic formations, in the Southern part the immediate substratum being represented by the so-called internál flysch zone of Paleogene-Cretaceous age. In the Nyírség area, the Miocéné is dominated by volcanics, and it is only at the Southern margin that their percentage diminishes. The andesite and and rhyolite volcanics are closely intertonguing in almost every borehole (Table I), both andesite and rhyolite being present in eaeh. There is, however, a markod difference in their occurrence. Propylitisa- tion, chloritization and carbonat ization were observed throughout the andesite complex of several metres thiekness, in fact exceeding even one thousand metres, bút andesite pyroclast ics, if any, were scareely represented. Similarly to the ease of the Tokaj Mts, the andesite volcanism is bound to fissure volcanoes controlled by volcano-tectonic direc- tions. The rhyolite volcanism is distributed areally over a large area, erupted to the surface via great number of volcanic cent rés of varving size. A peculiar feature is the great amount of pvroclastics in the latter case. Acidic pyro- clastics are represented in all boreholes pút down in the Nyírség. The centre of the acidic volcanism in the Central part of the Nyírség lav in the municipal area of Nyíregyháza. The thickest pvroclastics ever recorded in the studv area were intersected by the borehole Nyíregyháza- 1 , the rhvolites recovered from the borehole being characterized by a strong adularization, i.e. potassium metasomatism. Information on the thiekness of the volcanics cut by drilling is given in Table I, their Chemical composition being shown in Table III, and their trace element contents of őre indication value are presented in Table II. The volcanism started in Karpatian time, attained its paroxism in Badenian and Sarmatian times respectively and continued well during Early Pannonian time as well. Encompassing the whole of the deeper subsurface levels of the Nyírség, the Neogene rhyolites and andesites piacé any judgement concerning őre minpralization in Hungary in a completelv different light and with its geothermal effect this volcanism mav hí ve largely contributed to activating hvdrocarbon generation processes. Manuscript received: Febr. 1983. 160 Társulati ügyek A Magyarhoni Földtani Társulat 1983. július -december havi ülésszakán elhangzott előadások Augusztus 23. Választmányi Ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: „Tájékoztató a Magyarhoni Földtani Társulat munkájáról” c. anyag megvitatása A résztvevők száma: 68 Augusztus 28. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály Ásványgyűjtők Szakcsoportjának vezetőségválasztó ülése Elnök: G áttér István . . A szavazatszedő bizottság tagjai: Göm- bös A., Bente T. A szavazás eredményeként a szakcsoport elnöke: Várhegyi Győző, titkára: Ko- csárdy Éva, tagjai: Benke I., Gatter I., Kovács Gy., Kún B., Pusztai P-, Szakáll S., Takács F. A résztvevők száma: 30 Augusztus 28. Ásványbarát Találkozó a Központi Bányászati fejlesztési Integet Székházában az OMBKE KB FI csoport- jával közös rendezésben Kiállítók száma: 80 fő, ebből 25 kül- földi A résztvevők száma: 485 Szeptember 5. Az Agyagásványtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Számtó Ferenc G. Lagaly (NSZK): Agyagásványok kölcsönhatása szerves vegyületekkel Vita: Libor O., Gábor P.-né, Szántó I. A résztvevők száma: 18 Szeptember 6. Az Általános I öldtani Szak- osztály előadóülése és kerekasztal-beszel- getése Elnök: Bérczi István Michel T. Halbouty (USA): Az erőtel- jesen megkutatott területek további szén- hidrogénkutatásának es feltárásának elvi- módszertani kérdései Vita: Rumpler J., Molnár K. A résztvevők száma: 38 Szeptember 7. Az Általános földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Budich Endre Földessy János: A recski andezit vul- kánizmus és intruzív tevékenység morfoló- giai és szerkezeti elemzése Moldvay Loránd: A magyarpolányi me- t eorit-becsapódásos szerkezet Vita: Dudich E., Mindszenty Andrea A résztvevők száma: 26 Szeptember 12. Az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök: Kiss János Mucsi Mihály — Vojnarovits László- né — Révész István: Sziderit konkréciók az algyői (f. pannon) telepekben (bejelen- tés) .... . , Gatter István: A gyöngyösoroszi erc- előfordulás folyadékzárvány vizsgálata I. Kiss János: a A ToKODY-emlékérem bemutatása Vita: Zelenka T., Gatter I., Kiss J., Papp G., Barátosi J. A résztvevők száma: 21 Szeptember 20. A Vili. Mediterrán Neogén Világkongresszus Szervező Bizottsági ülése Napirend: Aktuális feladatok A résztvevők száma: 6 Szeptember 21-24. Mérnökgeológiai elő- adássorozat és terepbejárás Sopron kör- nyékén és Burgenlandion a Mérnökgeo- lógiai-Környezet földtani Szakosztály ren- dezésében, a Közép- és É szakdunántúli Területi Szervezetével, az IAEG Magyar Nemzeti Bizottságával és az Osztrák Föld- tani Társulattal közös szervezésben Szeptember 21. Előadássorozat és terep- bejárás Sopronban és környékén Elnök: Gráf, Walter és Vitális György Ádám Antal: Megnyitó Szűcs József: Sopron építésföldtani térképezésének tapasztalatai Boldizsár István: Csúszások a Feitő mentén , Boroviczeny, Franz: A berto-to es Fertőzug hidrológiája és hidrogeológiaja Leditzky, Hans Peter— Zoyer, Hans: Dél-Stájerország geotermikus viszonyai Kalmár Imre: A Toronyi lignitterület hidrogeológiai és mérnökgeológiai viszo- nyai , Terepbejárás Sopron környékén Kirándulásvezető: Boldizsár István Útvonal: Hidegség (Árpád korabeli temp- lom és az épületet veszélyeztető csúszás megtekint ése) — Fért őrákos, kőfejt ő A résztvevők száma: 37 (Folytatása a 170. oldalon) Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1984) 114. 101—169 A Nyírség potenciális szénhidrogénf okítana Dr. Völgyi László * (3 ábrával) Ismeretesség és mélyföldtani modell A terület körülhatárolása A lehatárolás egyértelmű északi, keleti és délkeleti irányban, mert itt ország- határunk zárja le a vizsgálandó területet. ÉK-en természetesen határ a Tokaji- hegység, ám az előtérben levő Bodrogköz és Taktaküz önálló egységként való kezelése, vagy a kibővített értelemben használt ,, Nyírségihez való csatolása vitatható. Délnyugaton a Hajdúság felé egyelőre ugyancsak önkényesen húz- hatjuk meg a határvonalat. A jelenlegi igen alacsony mélyföldtani ismeretes- ségi szinten legjobbnak látszik az, ha Tokajtól (Tisza Bodrog torkolat) dél- kelet felé elindulva Nyíregyháza és Hajdúnánás között, majd Nyírlugos— Nyírmártonfalva között húzva a határvonalat eljutunk a magyar— román határig. Mély földtani ismeretesség Viszonylag nagyobb mélységű fúrások a területen, az elért legidősebb kép- ződményt és talpmélységet feltüntetve, a következők: Komoró-I (anizusi -f- paleozoikum v. prekambrium), 3446 m Nyírlugos- 1 (paleogén), 1899 m Az összes többi fúrás a miocénben vagy pliocénben fejeződött be. Ezek talpmélységük sorrendjében: Nagyecsed-I (4001 m) tortonai Nyíregyháza- 1 (2579 m) tortonai Gelénes-1 (2003 m) tortonai Tisztaberek-1 (1500 m) szarmata Azon termálvízkutak, amelyek legalább a pannon jelentős részét feltárták (1000—1200 m-ig): Baktalórántháza (1200 m) Kisvárda (1180 m) Nyírbátor (1116 m) Gemzse (1082 m) Mátészalka (1009 m) Fehérgyarmat (1005 m) Megjegyzés: kb. 8 — 10 db 600—1000 m mélységű termálkút ad még további információkat. ’ Kőolajkutató Vállalat, H-5001 Szolnok, Munkásőr út 43. — Pf. 85. Előadta az Alföldi Területi Szervezet 1982. XI. 27-i előadóülésén, Debrecenber. 162 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet N agyszerkezeti helyzet Közvetlen ismeretek hiányában a szakirodalomban kevés, gyakran ellent- mondásos hipotézist találunk. A legóvatosabb, de azóta legalább egy fúrással (Komoró) bizonyítható alaphegységi modellt Szepesházy K. állította fel. A Kisvárda— Mátészalka térképlapok magyarázójában ugyanis Tarpától ÉNy-ra „megjósolt” triász-jura övre a komorói fúrás anizusi mészkőfoszlánya azóta bizonyíték. Szepesházy feltételezése nyilván azon alapult, hogy a gelé- nesi fúrásban a vulkáni kőzetekben Pantó G. által talált mészkőzárványt komoly előjelnek tartotta a nagyobb területű előfordulásra. A komorói triász mészkő lelet (3224 — 3255 m mélységből) egyelőre egyedülálló és véleményem szerint távkorrelációra nem jogosít fel. A legközelebbi mély beli mezozóos elő- fordulásoktól kb. 30 50 km-re van (Sárospatak — Sátoraljaújhely, ill. Nagy- dobrony — Derekaszeg a Szovjetunióban). Mindenesetre egy fontos tényt igazol: A kárpátaljai belső süllyedőket és a Közép-Tisza menti süllyedőket elválasztó magasrögsor (Sátoraljaújhely— Csap— Beregszász) délnyugati leszakadása na- gyobb mérvű, mint ezt megelőzőleg bárki is gondolta volna. Kárpátalján a csapi szerkezeten mélyült fúrások a miocén vulkánitokban álltak meg, a ko- moréinál magasabb szerkezeti helyzetben. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a „Hernád- vonal” és a ,,Flis zóna” északi szegélye közé ékelődő mezozóos öv megismerése és a magyarországi nagyszerkezeti modellbe való beillesztése egyelőre csak távlati feladatunk lehet. A Szolnok — máramarosi flis öv jelenlétét a Nyírlugos-1. fúrás alapján ismerjük (kréta-paleogén). Szepesházy K. feltételezi, hogy ez a mobilis öv kiterjed a Nyírség központi részére is Nyíregyháza — Mátészalka vonalában, a jól ismert középalföldi flis-zóna folytatásaként. Szerkezeti egységek Az 1975. évi földtani térképmagyarázó, főleg a neogénben lezajlott föld- történeti folyamatok alapján, a területet négy szerkezeti egységre osztja. Ezek: a) A magyar— szovjet határmenti magas rögök öve ( Derekaszeg- 1. mély- fúrás), b) A Közép-Tisza menti süllyedők nyírségi része (Gelénes-1. jelű alapfúrás), c) A Közép-Tisza menti süllyedők szatmári része (Tisztaberek- 1. jelű mély- fúrás), d) A Nyírség déli részén levő magas rögök öve (Nyírlugos-1. jelű mély- fúrás). Nagy nehézség, hogy az újabb mélyfúrások, vagyis Komoró és Nagyecsed földtani rétegsora ezen szerkezeti egységekbe nem sorolható be. Ezzel szemben vizsgáljuk meg, hogy a komplex földtani-geofizikai szerkezeti modellbe hogyan illeszthetők be az eddig mélyült mélyfúrások (1. ábra). Az egyes területtípusok jele, megnevezése és egy-egy utalás a földtani kifejlődésre (betűjelek az ELGI felszíni geofizikai területegységei szerint, lásd 2. ábrán). A= mérk — nyírbogáti mágneses anomália- vonulattól délre eső terület (Nyírlugos-1. fúrás). i ö l g n i : .-1 Nyírség potenciális szénit idrngénjöldtanu 163 2 Földtani Közlöny /. dltra. A nyírségi mélyfúrások áttekintő réteg tani táblázata. J elmagyarázni: 1. Üledékes kőzetfácies, 2. Vulkáni kőzetfácies (láva, tufa), 3. Mészkő fácies, 4. Metamorf kőzetfáeies, 5. Kétegtani hiány (diszkordaneia) Fig. l. A generál stratigrapldc tabló of the boreholes in tho Nyírség area. Kxplanutions: 1. Sedimentary lithofacies, 2. Volcanlc lltho- faeies (lava, tuff), 3. Limeatone faeieg, 4. Metamorphlc lithofaeies, 5. Stratigrephlc liiatus (unconformity) 164 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet 2. ábra. A Nyírség földtani felosztása az Eötvös L. Geofizikai Intézet mérései alapján. Jelmagyarázat 1. Elkülönített területtípusok Fig. 2. Geologieal elassifieation of the Nyírség based on surveys by the Eötvös Geophysical Institute. Explana- t i o n : 1. Delineated types of subareas A medencealjzat 3500 méternél mélyebben várható. Földtani analógia valószínű a nagykárolyi fúrásokkal. B = A mérk nyírbogáti mágneses anomália- vonulat területe (Nagyecsed-1. fúrás). Vulkáni kitörési zóna az aljzat mélytörése mentén. C = Mátészalkai mélymedence (nagy mélységre tervezett fúrás kitűzve). Az aljzat mélysége az 5000 métert is meghaladhatja. A pliocén alatt 800 1200 méter vastag tufás jellegű vulkáni összlet és ennek fekűjében kb. 1500 2000 métert kitevő felsőkréta-paleogén összlet jelenléte valószínű. D = Belsőnyírségi medence (mélyfúrás a területen nincs). A medencealjzat várható mélysége meghaladja a 4000 métert. Vastag vulkáni összlet alatt a mátészalkai medencéhez hasonló kréta-paleogén rétegsor várható. A mátészalkai medencétől a Hodász körzetében levő vulkáni kitörési centrum választja el. E = Az északnyugati nyírségi emelt aljzatú területrész (Nyíregyháza- 1. fúrás). A Ny és ÉNy felé emelkedő medencealjzaton a felsőkréta-paleogén V ü l (j y i: A Nyírség potenciális azénhidrogénjöldtana 165 összlet elvékonyodik és az aljzatot már vastag miocén vulkánitok takar- ják. F = Az északkelet nyírségi emelt aljzatú területrész (Gelénes-l. fúrás). A medencealjzat mélysége feltehetőleg seholsem haladja meg a 3500 mé- tert. A felsőkréta-paleogén összlet jelenléte csak a Dombrád és Kisvárda közötti sávban valószínű, egyébként a vulkánitok nagy vastagsága (max. 2000 m) jellemzi. G = A záhonyi kiemelt aljzatú területrész (Komoró-I. fúrás). A Záhonytól délre, magyar területre eső árok mélysége a vártnál na- gyobbnak bizonyult, ugyanis a medencealjzatot a tervezett 2700 m helyett 3270 m-ben találtuk a miocén vulkáni összlet alatt. H = A Szamoson túli területrész (Tisztaberek- 1. fúrás). A medencealjzat mélysége északról dél felé kb. 2000 méterről 3000 mé- terre növekedik a felszíni geofizikai mérések szerint. Valószínű, hogy a Szamos mentén a romániai Szatmár fúrásaiban feltárt paleogén összlet átnyúlik hazánk területére is. Jelenlegi ismeretességi szintünkön ez a nyolc területegységre tagolható földtani modell adja a Nyírség legvalószínűbb mélyföldtani megközelítését. Szénhidrogénföldtani prognózis A prognózis- készítés munkafolyamata a földtani modell ismeretében a szám" bavételi egységek kijelölésével kezdődik. A szénhidrogéngenetika alapvető követelményeit figyelembe véve az egyes földtani képződmények jellemzése a következő: A pannon üledékes összlet vastagsága és közelítő mélysége 500 — 1500 méter között változó. Szervesanyaga ilyen mélység és földtani időtartam alatt nem juthatott a szénhidrogéngenerálódáshoz elegendő érettségi állapotra, ugyanis hazai viszonyaink között ehhez átlagosan 2000 méteres mélység szükséges. Geotermikus vizsgálatok és hidrodinamikai térkép igazolják (Erdélyi M.), hogy a Nyírség területének döntő többségében a rétegvíz lefelé áramlik és az 1000 méteres maximális izoterma 50 — 70 °C. A későbbiekben megfogalmazot- tak miatt nagyon fontos megjegyezni, hogy felfelé áramlást egyedül a Tisza — Szamos köz környékén tapasztaltak. Ez utóbbi terület kivételével a lehetséges idősebb anyakőzetektől vastag vulkáni összlet választja el a pliocén üledékeket, tehát tárolókőzetek is csak kivételes esetben lehetnek. A miocén vulkánitok szénhidrogén anyakőzetek nem lehetnek. A helyenként közbetelepült kis vastagságú tengeri kifejlődés csupán minimális szervesanyag leadására lehetett alkalmas. Ez alól talán a Komoró-I. sz. fúrásban megismert badeni agyagmárga lehet kivétel, mert azonosíthatónak tűnik a Tokaji-hegy- ségben általánosan ismert képződménnyel és nagyobb elterjedési területe fel- tételezhető. Nagy kérdés, hogy a vulkanizmusnak a paleo-geotermikus gra- dienst növelő szerepe milyen mértékű és hatású volt a mellékkőzetekre. A vulkáni működés kontakt hatása elhanyagolható. Ezzel szemben a kis mély- ségekben elhelyezkedő preneogén üledékekben közrejátszhatott a szénhidrogén- képződés megindulásához szükséges minimális paleohőmérséklet (40 — 50 °C) létrejöttéhez. 2 166 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet 3. áhra. A Nyírség preneogén mélyraedencéi. Jelmagyarázat: 1. Mélymedence-terület, 2. Vulkáni kitörési centrumok, 3. Tisztázatlan viszonyok, 4. Felvett terulethatár. I. = Belsőnyírségi medence, II. = Mátészalkai medence III. = Csengeri medencerész Fig.3. Pre-Neogene depressions in the Nyírség. Explanations: 1. Depression area, 2. Volcanic eruption centres, 3. Obscure geological conditions, 4. Boundary of mapped area. I = Belsőnyírség basin, II. = Mátészalka basin, III. = Csenger subbasin A felsőkréta-paleogén üledékes képződmények hazai, romániai és kárpátaljai tapasztalatok alapján mind genetikai, mind tárolási szempontból perspektivi- kusak lehetnek a Nyírség szénhidrogénkutatásában. A jelenlegi ismeretességi szinten kialakítható földtani-geofizikai modell felhasználásával ezért szerkesz- tettem meg a Nyírség preneogén mélymedencéinek vázlatos térképét (3. ábra). A vulkáni kitörési centrumok körvonala, valamint a mélymedence területek körvonala közötti területsáv vagy minden szempontból ismeretlen, vagy olyan viszonylag magas zónának tekinthető, ahol — bár vannak vulkánitok — üledékes képződmények túlsúlyával jellemezhető kőzet összleteket tétele- zünk fel. A szénhidrogénképződés szempontjából természetesen a mélymedence- területek jöhetnek számításba. Nyíregyházától keletre kb. 20 kin-es távolság- ban kezdődik egy olyan részmedence-sorozat, mely 60 — 70 km hosszban, kb. nyugat-keleti csapásirány mentén keleti országhatárunkig tart és minden bizonnyal folytatódik Románia területén is. Ez a mélvmedence-sorozat nem egybefüggő, hanem három részmedencére tagolható. Ezek: I' ü l ij 1/ i: .-1 Nyírség potenciális szénit idrogénfölcUana 107 I. Belsőnyírségi medence (Nagy kalló— Baktalórántháza). Területe 350 — 400 km2. A paleogén- felsőkréta üledékes képződmények aljzatának valószínű mélysége kl>. 4000 méter. A tényleges rétegsor megismerésére legalább egy 5000 méteres, nagy mélységű földtani alapfúrásra volna szükség. A gyakorlati szénhidrogén-felderítésre is van lehetőség a kivékonyodó üledékeket tartal- mazó medenceszárnyon, a Baktalórántháza közelében kimutatott szeizmikus szerkezeti indikáción. II. Mátészalkai mélymedence. Szatmár, tárgyalási rendünkben a tágabb értelemben vett Nyírség legvalószínűbben kimutatott mélymedence területe Mátészalkától keletre a Szamos mentén van. Területe az I. részmedencéhez hasonlóan kb. 350 — 400 km2. Üledékes kőzetek jelenlétére utal az a szeizmikus ismeretanyag, miszerint még 3000 m-es mélység alatt a kb. 5000 méterben várható aljzatig jó reflexiók vannak. A felsőkréta-paleogén üledékes összlet vastagsága 1500 — 2000 méterre becsülhető. A belsőnyírségi medencétől a hodászi vulkáni kitörési centrum választ ja el. Nagy mélységű földtani alap- fúrás lemélyítését már tervbe vettük ebben a medencerészben. Ili .Csengeri medencerész. Tisztaberek és Csenger között D— DNy-felé mélyülő aljzattal olyan részmedence húzódik az országhatár mentén, ami kelet felé nyitott. Igen nagy valószínűséggel a Nagykároly— Szatmárnémeti körzetében mélyült szénhidrogénkutató fúrásokból ismert kréta- paleogén üledékes képződmények magyarországi folytatása várható ezen a területen. A felsőkrétánál idősebb aljzati képződmények északon (Tisztaberek) kb. 2000 méteres, délen (Csenger körül) 3000 méteres mélységben várhatók. A medencealjzat K— DK-i irányú mélyülésére utal az, hogy a Szatmárnémeti — Nagykároly környéki fúrások 2500—3000 méterben még paleogén-kréta kép- ződményekben álltak meg. Egyelőre csak bizonytalan felszíni geofizikai adatok utalnak felderítő kutatásra érdemleges szerkezeti indikációkra Csengerújfalu, Nagygéc-Mátészalka és Jánkmajtis körzetében. A szénhidrogén-keletkezés ténye a romániai medencerészben bizonyított, hazai területen a felderítő kutatás megkezdése indokolt. A felsőkrétánál idősebb medencealjzat szénhidrogén-genetikai értékét ront ja az a helyzet, hogy nagy mélységben és fiatal vulkanizmussal megemelt hőmérsékleti környezetben helyezkednek el a nyírségi területen. Egyes területrészeken azonban tárolókőzetként számításba jöhetnek. A Szamos — Kraszna közötti területrészen például mind a II., mind a III. medencerész sekélyebb peremzónájában elképzelhető, hogy a mély medencékben a kréta- paleogén képződményekben generálódott szénhidrogének az aljzat magasabb helyzetű tárolókőzeteibe migráltak. Ismert szénhidrogénelőfordulás hiánya és a nyírségi terület alacsony felszíni geofizikai-előkutatási ismeretességi szintje nem teszi lehetővé a szerkezet- analógiás módszer alkalmazását. Igaz ugyan, hogy van 12 kimutatott szerkezeti indikáció, de ezeknek csaknem a fele vulkáni kitörési centrum (Nagyecsed, Nyírvasvári, Tornyospálca, Csap, Üjfehértó). A fennmaradó 7 indikáció közül három olyan van, amit szeizmikus mérések is megerősítettek (Baktalóránt- háza, Omboly, Jánkmajtis). A további négy indikáció csak gravitációs mód- szerrel valószínűsített (Aporliget, Vállaj, Csengeni jfalu-DNy és JNagygéc— Mát ételke között). 168 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Megjegyzem, hogy a nagyszámú mágneses anomália nem tekintendő szer- kezeti indikációnak, hiszen azok egyrészt nem jelzik a savanyú vulkáni kőze- teket, másrészt, amelyek valóban vulkáni centrumokat reprezentálnak, a fedő üledékek kis vastagsága és hidrodinamikája miatt szénhidrogénföldtanilag érdektelenek. Ez utóbbi megállapítás alól kivétel a csengeri medence és talán a Szamoson túli terület is, ahol a hidrodinamikai gradiens alapján a pannon üledékekben felszálló áramlásra vannak vízföldtani adatok a felszínközeli rétegekben. A térfogatgenetikai módszer alkalmazását lehetetlenné teszi az, hogy a mély- medencerészekben nincsenek olyan földtani alapfúrások, amelyeknek anyagán szerves-geokémiai vizsgálatokat végezhettünk volna. Marad tehát a térfogatanalógiás módszer, ami ismét csak megkötésekkel alkalmazható. A probléma ugyanis az, hogy az analógiát mindenképpen kívül álló területről kell venni. Erre legalkalmasabb a Szatmárnémeti (Románia) környéki terület lenne, amiről azonban nincs elegendő szénhidrogénföldtani információnk. Jelenleg egyetlen lehetőségünk az, hogy a középalföldi flis-zóna területéről vegyük az analógiát. A szenon-paleogén képződmények fajlagos potenciális készletsűrűsége — eddigi ismereteink szerint — lényegesen kisebb a neogénben megismertnél. A szénhidrogén-generálás szempontjából figyelembe vehető — előzőkben ismertetett — nyírségi részmedencék összterülete kicsiny (kb. 1000 km2). Emiatt még nagy vastagságúnak feltételezett anyakőzet összletek (500 — 1000 m) esetén is csak olyan reménybeli szénhidrogénvagyont kapunk eredményül, ami alacsony perspekti vitásra utal. A jelenlegi ismeretességi szinten végeredményben az a szénhidrogénföldtani koncepció látszik helyesnek, amelyik szükségesnek ítéli az előkutatás folyta- tását (felszíni geofizikai mérések és alapfúrások) és egy-egy területrészen a fel- derítő kutatás megindítását is indokoltnak tartja. A szerző véleménye szerint első helyre sorolandó a Csenger— Tisztaberek közötti keleti részmedence fel- színi geofizikai és felderítő fúrásos kutatása. Második feladatnak a belső- nyírségi medencéhez kapcsolódó, Baktalórántháza közelében kimutatott szerkezeti indikáció mélyfúrásos felderítését látom célszerűnek. Az előző két tevékenységgel párhuzamosan folytatni kell az átnézetes szeizmikus vonal- hálózat bővítését és a 3. ábrán kérdőjeles, valamint jelölés nélkül hagyott, szénhidrogén-felhalmozódásra legvalószínűbb területek részletesebb felszíni geofizikai felmérését. Irodalom — References ROCZÁN B. et al. (1906): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához: M-34-XXXIV. Sátoralja- újhely, pp. 1 — 199. Budapest líyDÍLYl M.(1981): A felszínalatti víz mozgásának vizsgálata közvetett módszerekkel a Magyar Medence példáján. — MTA X. Oszt. Közleményei 14. k. 1. f. pp. 3 — 74. Budapest Kőolajkutató Vállalat (1971 — 1982): A szénhidrogénipar! fúrások kútkönyvei MÁF.LOI (Magyar Állami Kötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest) (1972): Jelentés a Nyírségben 1971 ben végzett geofizikai mérésekről Máklqi (1974): Jelentés a Nyírségben 1989 — 1973 között végzett áttekintő geofizikai mérésekről Mákloi (1976): Jelentés a Hajdúság komplex geofizikai kutatása során 1975-ben végzett méréseinkről, a Berettyótól nyugatra végzett tellurikus mérésekről és a Záhony környékén végzett hálözatkiegészitő szeizmikus reflexiós méré- sekről Mám, oi (1982): összefoglaló jelentés a Mátészalka környékén 1979— 80— 81-ben végzett szeizmikus reflexiós mér- sekről Molpvay L. et al. (1975): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához M 34-XXXV. Kisvárda 1,-34-V. Mátészalka. Budapest, pp. 1 — 115. Völgy i: .4 Nyírség potenciális szénhidrogénföldtana 169 Nemesi L.— Hobot J. (1981): A Tiszavidék és a Tiszántúl mélyszerkezetének yeoelektromos kutatása — Geofiz. Közi. 27. köt. Nagyalföldi Kóolajfúrási Üzem (1973): A nyírségi kutatási tájegység (V b.) előkutatás! programja. Szolnok I’antő Q. (1968): A Gelénes 1. sz. alapfúrás dokumentációja (Kézirat) — MÁF'I Adattár, liudapest SzkpeshAzy K. (1968): A neogén képződmények aljzatának vázlatos fedetlen földtani térképe — MÁFI, liudapest VITIIKI (Vízgazdálkodási Tud. Kutató Int.) Magyarország hévlzkútjai: I. köt. Szerk. Béltkky L. et al., Budapest, 1905; II. köt. Szerk.: BÉLTKKY L. et al., Budapest, 1971; III. köt. Szerk. : Alföldi L. et al., Budapest, 1977. A kézirat beérkezett: 1983. II. Potential hydrocarbon geology of the Nyírség, NE Hungary L. Völgyi The Nyírség area, NE Hungary, is characterized by a low level of subsurfaee geological knowledge. By the aid of drilling records and geological interpretáljon of surface geophy- sieal surveys, the author outlines the geological model of the areu involved. On the basis of the stratigraphic units distinguishable in boreholes and the geological-geophysical structural characteristics eight subareas of different geology arc distinguished. The Pannonian, Miocéné and Upper Cretaceous-Paleogene forrnations are exarnined with regard to the basic requirements of hydrocarbon generation. In his opinion, the organic matter of the Pannonian sequence could nőt have reached the State of „maturity” necessary fór hydrocarbon generation and the mainly volcanic Miocéné, with its rnarine facies of intermediate position, could yield insignificant atnounts of organic matter, if any. According to the author, the experiences from Hungary, liomania and Transcarpatia suggest that the Upper Crecateous-Paleogene formát ions inay be most prornising botli as source and reservoir rocks. The source rocks fór hydrocarbon deposits are supposed to have been in small, bút apparently very deep basins: Belsőnyírség basin, Mátészalka basin, Csenger subbasin. The very deep pre-Upper Cretaceous basement cotnplex is estimated as having an extremely low hydrocarbon potenlial, though somé uplifted units of it may come intő account as reservoir rocks. In the final analysis, at the present-day level of understanding, that hydrogen geological concept is judged eorrect which urges fór the continuation of reconnaissance works and which includes concrete proposals to start prospecting. The national economic benefits to be expeeted are considered to be modest, bút under the given economic circumstances, a continued hydrocarbon explora- tion is considered to be justified. Manuscript received: Febr. 1983. 170 Társulati ügyel: Szeptember 22 — 24. Alsó-ausztriai (Bur- genland) terepbejórás Szakmai vezetők: Brix, F., Borovi- czeny, F., Kollman, W., Leditzky H. P., Pahr, A., Reich Lajos Program és útvonal: 1. nap: Sopron — Kismarton (Eisenstadt ) — Rüszt (Rust), a Fertő-tó partja — Aderklaa, ÖMV (Öster- reiehische Mineralöl Verwaltung) nagy- mélységű olajkútjai, magraktár — Mát zen kőolajmező — Maustrenk kőolajmező, gőz- visszasajtolásos másodlagos művelés — Zis- tersdorf, Nyugat-Európa legmélyebb fúrá- sa (8553 m)— Göstingi kőolajmező — Öreg kőolajmezők (Nausiedl — Hauskirchen — Prinzendorf) — a pirowathi kőolajmező — Auersthal 2. nap: Auersthal — Bécs — Neudörfl, Észak-Burgenland legnagyobb vízműve — Doboi ján (Raiding), Liszt Ferenc szülő- háza — Felsőpulya (Oberpullendorf), Bur- genland központi kommunális hulladék- feldolgozó objektuma — Borostyánkő (Bern- stein), nemesszerpentinit bánya 3. nap: Borostyánkő (Bernstein) — Bad Tatzmandorf, fürdővárosok Felsőőr (Ober- wart), a Pinka völgy-menti vízbeszerzések — Waltersdorf, hévízkút — Vasszent kereszt (Heiligenkreuz), vízbeszerzés és szennyvíz- tisztító telep— Németújvár (Güssing) — Bú- csú — Szombathely A részt vevők száma: 35 Szeptember 27. A S zenkőzettani Munka- bizottság előadóülése Elnök: Varga Imréné Bella Lászlóné: Beszámoló a Nemzet- közi Szénkőzettani Munkabizottság (ICCP) évi üléséről A résztvevők száma: 11 Október 4 — 5. Vándorgyűlés a Dunántúli- középhegységben Október 4. Elnökök: Dank Viktor, Sólymos And- rás, Szantner Ferenc Sólymos András: Köszöntő Dank Viktor: Megnyitó Gerber Pál — Güttman György: Az új eocén szénbányák bányaföldtani viszonyai: Nagyegyháza — Mány, Lencse hegy Knauer József: A Dunántúli-középhegy- ség földtani és alkalmazott földtani kutató- munkálatainak eredményei és gondjai Október 4 — 5. Földtani tanulmányút Október 4. Vértesszőlős— Tardosbánya, Bánya hegy— Tata, Kálvária-domb— Gánt, Bagolyhegy — Gónt, Bányászati Múzeum Október 5. Várpalota, Országos Föld- tani Kutató és Fúró Vállalat— Várpalota, Szabó-bánya— Úrkút, Csárdahegy és Nyí- res— Ajka, Ármin akna, Bányászati Mú- zeum, Hantken Miksa Bemutatóterem— Gyepükaján, Gy-18. sz. kőszén-bauxit- kutató fúrás— Sümeg, Sintér-lapi kőbá- nya—Sümeg, Mogyorós-domb: ősemberi bánva, MÁFI Kutatási és Oktatási Bá- zis—Csabrendek, Csabpuszta VII. külfej- tés— Tapolca, Munkásművelődési és To- vábbképző Központ— Tapolca, Bányászati Gyűjtemény A tanulmányút kapcsán a résztvevők Székesfehérvárott megtekintették az Ist- ván Király Múzemot, Tapolcán pedig az Iharkút e. filmet. A résztvevők száma: 128 Október 10. Az Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Varjú Gyula Napirend: 1. Beszámoló az 5. Európai Agyagkon- ferenciáról (Prága) 2. Az Iliit Ankét ot követő teendők 3. 1984. évi munkatervi javaslatok A résztvevők száma: 7 Október 10. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Nagy Béla: Nemesfém-telluridos ásvány- paragenezis a Mátrában Földessy János: Vulkánitok és intruzí- vumok egyes morfológiai jellegei Vita: Sztrókay K., Földessy J., Weisz- burg T., Zelenka T., Baksa Cs., Kiss J., Nagy B., Jantsky B., Ivlespitz F., Félegy- házi Zs. A résztvevők száma: 15 Október 10. Az Őslény lan-Rétegtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Haas János: A Dunántúli középhegység felsőkréta képződményeinek ősföldrajzi kapcsolatai Vita: Mindszent y A., Mészáros J., Csalagovits 1., Kecskeméti T. A résztvevők száma: 16 ( Folytatása a 188. oldalon) Földtani Közlöny, Bull. oj tht Hungárián Qeol. Soc. (1984) 114. 171—187 Adatok a börzsönyi vulkánitok magmafejlődésének korai, bazaltos szakaszához Dr. Embey-Isztin Antal*, Noskené Dr. Fazekas Gabriella * (6 ábrával, 4 táblázattal, 4 táblával) A Börzsöny- hegység a Belső-Kárpátok vulkáni láncának tagja. Tipikus rétegvulkán, legalábbis a hegység É-i részén, amely lávafolyásokból és tufa- rétegekből épül fel (Pantó, 1970). Az uralkodó andezites kőzetek mellett jóval savanyúbb vulkánitok, pl. dácitok is részt vesznek a terület felépítésében, de a hegységben a bázisos kőzetek teljesen hiányoznak. (Ferenczy, 1935; Pantó, 1970; Papi*, 1933; Szentpétery, 1926.) A godó vári kristályos tufa részletes ásvány- kőzettani vizsgálata azonban mélyszintű bázisos magmatiz- musra utaló bizonyítékokat szolgáltatott. Kőzetleírás A Börzsöny-hegység vulkáni kőzetei közül a hegység északi részén levő godóvári tufa nagy fenokristályai által tűnik ki: 2 cm-t elérő amfibolok, 0,8 cm nagyságú piroxének és 1 — 4 mm-es plagioklász kristályok építik fel a kőzetet. Az ilyen méretű kristályok nagy gyakorisága miatt kristály tufának nevezhet- jük a képződményt. (I. tábla 1. kép.) Elsőként Liffa A. és Vigh Gv. (1937) írták le a kristály tufát, de részletes kőzettani vizsgálatára korábban nem került sor. Makroszkóposán az amfibol fekete, míg vékonycsiszolatban barna, erős pleokroizmussal, y/c = 8 — 18°. A kisebb kristályok tökéletesen sajátalakúak, míg a nagyobbak gyakran xenomorfok, rezorpció nyomaival. Néhány esetben az amfibolokat opacitos szegély veszi körül (I. táblázat 2. kép). Ezen kívül számos amfibol zónásságot mutat: általában világosabb maggal, amelyet sötétebb szegély vesz körül (II. táblázat 1. kép). Néhány esetben azonban a zónásság komplex módon mutatkozik: sötétebb és világosabb zónák válta- koznak egymással (II. tábla 2. kép), több esetben pedig csak egyetlen világos zóna látható, mely „szendvicsként” jelenik meg két sötét zóna között. A monoklin piroxén szintén mutat színbeli különbséget a mag és a külső zóna között, ami makroszkóposán szembetűnőbb, mint vékonycsiszolatban. A piroxén kristály magja halványzöld, amelyet sötétebb zöld szegély vesz körül. Vékonycsiszolatban a mag majdnem színtelen, a szegély pedig halvány- zöld (III. tábla, 1. kép), y/c — 30 — 38°, ami a szegélyen valamivel kisebb. Az amfibolokhoz hasonlóan, egyes piroxénkiistályok zónásságot mutatnak, sőt a piroxének esetében ez a jelenség talán valamivel gyakoribb. Vannak •Természettudományi Múzeum, Ásvány-Kőzettár, H-1C88 Budapest, VIII. Múzeum körút 14 — 16. Előadták az Ásványtani-Geokémiai Szakosztály 1982. szeptember 13-i ülésén. 172 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet azonban teljesen homogén kristályok, esetleg egyetlen, vékony, sötétebb szegéllyel, máskor a kis mag egészen nyilvánvaló módon különül el tökéletes kristályfelületével (III. tábla, 2. kép), mintegy bizonyítva, hogy a kristályoso- dás nem volt folyamatos. Emellett, a szín-zónásságon kívül egy másik, finom, koncentrikusan oszcilláló zónásság is létezik, amely a váltakozó kioltásban jelenik meg. Ez utóbbi, valószínűleg gyors, nem egyensúlyi kristályosodás eredménye. A piroxének kevésbé korrodáltak, mint az amfibolok, gyakoriak a szép, idiomorf kristályok. Míg egyes esetekben az egész kristály optikailag homogén, más szemcsékben a kioltás vátozó vagy mozaikstruktúrát mutat. A zónásságnak és a finom struktúrának ez a meglepő változatossága, meglehető- sen komplex és változatos fiziko-kémiai viszonyokra utal a kristályosodás története során. A tufában tökéletesen kialakult plagioklászok és kristálytöredékek egyaránt gyakoriak. A plagioklászok optikailag erősen zónásak, amiből aránylag gyors, nem egyensúlyi kristályosodásra következtethetünk. Csaknem kivétel nélkül ikerkristályok, amelyek a Fedorov-asztalos vizsgálatok alapján albit, karlsbadi, akiin, ala, albit- karlsbadi és albit-ala ikertörvények szerintiek. Az alapanyag finom eloszlású üvegből, mikrolitekből és opak szemcsékből áll. Ez utóbbiak szemcsenagysága igen változó. Helyenként kisebb lávadarab- kák is részt vesznek a kőzet felépítésében. Texturális bizonyítékok alapján a kristályosodási sorrend megállapítása nem könnyű. A klinopiroxénekben pl. sokkal gyakoribbak az amfibolzárványok, mint fordítva (igaz azonban, hogy ezt inkább késői amfibolosodásnak tarthat- juk a morfológiai bélyegek alapján). Azokban a ritka esetekben, amikor amfibol és monoklin piroxén összenövését észleljük, körvonalaikból ítélve, a piroxén idősebbnek tűnik, gyakoribb azonban az az eset, amikor a két ásvány közötti összenövés szabálytalan, minden irányítottság nélküli (IV. tábla, 1. kép), amiből a kétféle kristály képződésének nagyobb szakaszában egyidejű kialakulásra következtethetünk. Sőt, bizonyítékok vannak a klino- piroxén zöld szélének és az amfibol kristályok sötét szegélye kialakulásának utólagos voltára, mivel az összenőtt piroxének és amfibolok határán ez a sö- tétebb zóna sohasem észlelhető. Kétségtelen azonban, hogy néhány esetben az amfibol a piroxénnél később kezdett kiválni, amikor is korrodált klino- piroxén szemcsét amfibol nő körül (IV. tábla, 2. kép). A piroxén kristályok egy része bőségesen tartalmaz opak zárványokat, míg az amfibolok zárványok- ban aránylag szegényebbek, jóllehet ritkábban földpátokkal együtt opak szemcséket észleltünk az amfibolokban, amiből esetleg egy kisebb mértékű, sekély szinten történő másodlagos megolvadásra következtethetünk. Ugyan- csak nem egyszerű a plagioklászok kristályosodási sorrendjének megállapítása. Néha amfibolok zárványaként észlelhetők, de többnyire csak az amfibolok külső zónáiban. Egy kisméretű cognate zárványban opak ásványt tartalmazó hipidiomorf piroxéneket nagyobb, hipidiomorf amfibolok és plagioklászok vesznek körül, és ezt az együttest végül plagioklász táblácskák koszorúzzák. Ebből a következő kiválási sorrend tűnik a legvalószínűbbnek: oxidok — klino- piroxén -► amfibol — plagioklász. Ámbár a piroxén és az amfibol kristályoso- dása* közötti átfedés nagyon valószínű, csakúgy, mint az amfibol és a plagio- klász esetében. Künopiroxén elemzések Cllnopyroxene anulyses E m b e y-I s z t i n—N önkéné Fazekas: A börzsönyi vulkánitok 173 X X©lX30©43©3©4©0© MMOOl'-ONOHfDOOOl l-NNHOrel'NMCM'CO 3 co x oo x a> •— oqoHooxxooc #q«f cj ©” co o" ©” ef © «o ef o © © oT r-T © o” o“ © © o' © o ©' © ©' o «f ©' x” n' X IH M rí QC 13. i 14. I- h - n O 1' H © X Ifl fl ajCC ©MOHO®i-OOJ>fOy o^^f^^©«ri©»xXri©x 3 — ©©o©©©x^oq©©© ©«h « ©* V © © cf n © x ©f c" © 3 öf rí ©' ©' © ©" ©' ©' ©*“ ©' ©" ©' ©' ©' *sT to O rí ©» £ 3 •*•-»■ X 3 — x e>- ©« ^ io ® iö h o X N *»• — ©« © 3> X ■*> © — « © © r- rí © © » x w ^ q-Mqqqq# ©>©©©© — © © x © © © x «o ©, x cf rí ©' © V* ©” ®” ©í ©' © ©” t- r-T ©' o ©' ©” ©” ©” ©” © ©' © c” i - x x r-T X n C* 3 'T X 9Í © 3 ■<• © © eo — x — © XX — « n M M 3 M Ű t M - C -i eO n n © © CO X eO © Cl M N O^o © © © © © , 04 © 00 00 © © ©^ © ti lO «f -i* ©' ©' © © X ©' ©” ©' ©' » rí" ©' ©' ©' ©' ©” ©' ©' ©' ©' ©' ©' N o' rí' ©f x h m © »r n sf i- 3 — 03 — X Cl X ti IC — — ~T T © X N t O O t M 3 O — X X -- © © — íiOO© © « rí H C © c^ ©©©©.© o^©xx©©© X X X Ift « n” ©” ©' x” ©' x' ©' ©' ©' © ©' rí' ©' o" ©' © ©” © ©' ©' ©' ©' ©” X” V ©' «f O rí rí 3 íf n M |. O — 3 — © X C « O X X -s N X » M © X M X — CO X X — 3 X © © X — © © x *1 oo « © 3^ ©^ ©• © 3^ 3_ © © © © © — © © X © 3 3 M ©* © «f N © ©' -0* ©” ©' n' © ©' © ©' n' 3* ©' ©' ©' ©' ©' ©' ©' ©' ©' ©' rí' N V o O rí ©* © f f X o n i' o m © HOMiOAon ©n?« — *in©ir n x O — © O © © «0 rí © © ^ W-t « © © •># rí ©0 © 1 © © © © © — 3 X X © 3 © 1' C M rf qj eo ©” ©" «o © to n ©' ©' ©' ©' n' ©' o” ©” ©' ©” ©' ©' ©' ©' ©' ©' »' x' *f «f O n ©» © íf X x nXN«ű 3 W n — 00 © 1^ rí ©^ o ». © « ©__ ©^ N ©^ © ©^ © 3_ rí o X X^ 3_ © 3^ -- 3_ © — O 1 C4 © -rf u- X ©©XX© X n í»5 n © rí rí 3 -1* ?0 1- « O *f -1* X 3 — N O n N r 3 0 N *0 CO « N 3__ X^ C0 W © © © ©^ © ©^ ©^ ©^ -i © © X 3 3 3 X «9 X «*«©”©” © X eí ©" ©' ©” ©” n' o o” ©” ©” ©” ©” ©' ©” ©' ©' ©” i-' ® cf r-T O rí ©i 0 -r 1** X « O O N ^ N O 1 N 3 © ^ © O © O O O 3 n O X 3 ©í CO © 3 3 eqx^O©^ 0^ 3^ ’í N oi O 3 O ©©ri©o n c x X O O O - íi 1- V OO © © 0” 3T O 0' 0 ©" — ' rí © © ©“ cf ©' ©' 3' © 3' 3” ©” O ©' 0 SO O rí ©» © -r X x" 1^ rt M a: r- r-3'0 — ©n© NO 01 eo ©«•— r* r: © t — « 3 O rí o n n © 3 Ol W « N N 3©^®^ ©_ 3_ 3^_ 3>_ 3 M 3 X X 3 3 3 9« X 3 n — of © © x” © o' © © ©' ©' X n' o ©“ ©' ©” © © ©' 3> ©' ©' ©' -f of ri x' o n©40> V _ _ _ x-^t^©<© U« X 3 t- n © ^ íj* 3 rí íj* M CO Sf n © O 3 *a 3 n © 3 •o líq ^ © rí N » H C« ©<©©<© ©^ « © X X © 3 3 -o* X © O n ©f © © 00 ©" o' cT © cT © 00 rf © © © © ©' © cT cT ©” ©' 3* f « íi -T o n ©4 3 cf _ ©©©Xrl 3t-X©ÍOr^n ©OM n n jí ű Cl X vr — ■ © »© 3 X — ■ — 3 3 ©, © | ^ H ©^ © 3 © 3^ © 3^ ©» 3 X X 3 3 3 O r- X O © cT © i w'o’ioo'oco®' -T © © ©' © 3” 3” ©'©'©*" 3' ©' f « x” n ©4 3, -r — »r f - N X©ÍXX© X e© X © X — . © XX r- eo X eo © X X eo eo 3 3 r- — — — HOMO cq T* 3^ ^„HOON 3^ © 3 ©^ 3^ ©4 3Xr- 3 3 3 eo 3 X ©4 eo rí' © © 00 © 0' 3*“ cT 3” © 3' rí 3 ©“ 3” 3” © ©' 3” 3” 3' ©' ©' 0' 3' 0' O rí rí 3 n eO - ^ t^X©4X3 1 O O X Í1 C 33© 3 t^X3© X n x 3 3 ©1 n — — 1 — — C^^ö^aqi-^OC^^ 33 3 03 ,i©3X»^-333 ©1X3 « 3 n © © ©” 0 tf © © cT of r-f cf © © © 1 cT 3 © cT © ' © 3' íf tf 00 n' X n rí rí 3 -'©ricot'- "O -do0OOo°-On > - ++ 0^ 9 — 2 U 9» O ® ^ a * ^ — 1-1.10 = ÖCjd — 2^®3S 00 3* *< 1—12: A Gv-2b keresztezés elemzései 13: Qv-2b/A mag 14: Szeparált halványzöld szemcsék, főleg a belső zónákból lő: szeparált zöld szemcsék, főleg a külső zónákból. FeO egyenlő az összvassal, ha Pe,03 nincs megadva. No. 1 — 12: Analyse9 írom traverse Gv-2b No. 13: core of Gv-2b/A No. 14: separated pale green gruins mainly írom the inner zones; No. 15:separated green grains mainly írom the bordér zones. FeO slgnifies totál Fe íf FeaO, Is nőt given. 174 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet A kémiai elemzés eredményei Számos mérést készítettünk, különböző fenokristályokat keresztezve, egy ARL— SEMQ típusú automata mikroszondával (Naturhistorisches Museum, Wien) a zónás fenokristályok kémiai összetételének és az összetétel változásá- nak pontos megállapítása céljából. Szeparált amfibol és piroxén szemcséket 1 Fe Mg Ca Ni Cr 100 M9 Ma+FeJ*+Fe34-i-Mn /., 2. ábra. Klektron mikroszondás keresztezés egy tipikus monoklin piroxéncn. A belső mag kémiai összetétele (7— 12 elemzések; és a külső zónáké élesen különbőznek. Az ordináta tengelyen levő számok egyes elemzéseket, az abszcisszán levők pedig az összetételt jelzik a strukturformula egységekre cső atomszámokban kifejezve J’tgs. 2.Traverse across a typical clinopyroxene. A remarkable change in the composition bettveen the core (analyses No. 7 — 12) and the outer z.one- can be observed. Numbers on the axis of ordinate represent individual analyses, tilosé of the absclssa the composition in utoms per formula unit E m b e y-I s z t i n —X o s k e n é Fazekas: .4 börzsönyi vulkánitok . . . 1 75 3. ábra. A klinopiroxének összetétele a Ca — Mg— Fe háromszögben. 1: külső zónák augitos piroxénje, 2: diopszidos belső mag, 3: andezit lávákból származó augitok (Fan tó, 1970) Fia. 3. Composition of the clinopyroxenes in the triangle Ca — Mg— Fe. 1: outer zone augitic pyroxene, 2: dlopsidic core, 3: augites front andesitlc lavas (l’antó, 1970) szintén elemeztünk klasszikus, nedves kémiai módszerrel (Fittek Gy., Ter- mészettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettára). A zónás piroxénkristályok jellegzetes elektronmikroszondás elemzéseit és preparált szemcsék klasszikus kémiai elemzéseit az I. táblázaton közöljük. Az adatokat látva megállapíthatjuk, hogy a külső és belső zónák között jelentős a különbség. A mag összetétele egy meglehetősen primitív piroxénre utal 0,42% Cr203-al, 0,1% NiO-tartalommal és alacsony (4,2%) összvas- tartalommal, míg a mg-érték meglehetősen magas (lásd 1. és 2. ábrát). A mag tehát a Pooldewart és Hess féle Mg — Fe — Ca háromszögben diopszidnak bizonyult (Mg17 7Fe6 8Ca45 5) (3. ábra). Ezzel szemben a legkülső szegélyben az FeO ~ 10,0%-ra növekedik, az mg-érték viszont 71,3%-ra csökken. A Xi 4. ábra. A klinopiroxének strukturformula egységére eső Fe és Mg atomszámainak diagramja. Körök: mag, keresztek szélek piroxénje Fig. 4. Plot of atoms per formula unit of Fe against Mg in clinopyroxenes. Circles: core, crosses: rim pyroxenes Amfibol elemzések Amphibole analyses J 76 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet lO * OONOMOiOCTOClCCeOtCO K5 ® O O l-» « t» 3> M » a lO r-oOKCOrtí. flNCOO^O »H®ON#rll^O^I- O h»nMOu'»(CO«®('HO l'- rd « rd O V O ©* V ed cd © © cdrd©'©©©©©edrd©©© td if rí HH O ©- 14. 42,8 13.2 1,64 0,21 7,2 0,10 17.4 11,7 2,41 0,71 97,45 6,188 1,812 0,437 0,178 0,024 0,870 0,012 3,749 1,812 0,676 0,131 0,010 81.2 1 co e© n- iO © 00 OOÍ® Nr-OC n n- n- oo a o 04 n i- « >o o co © © © © © © ecoeoq , *-^o -^ao c© 0,0 »-q CG CG G* & \ G& *0 r* G* C> GZ od C©rd©©©lrd©edrd©©cT d ■4* rí H H © 12. C© ©4 00 i* ©4 0©«H^K50 ©rí t>- ^ N O co rí 00 ©4 t- n O. C 04 ■>* C O ■q co irq r-q n o^noo^h » cq cq^ce-^tr-o © ©^ co oq cq rí cq -q conho 1 oó" o" ce h cí o" o" co ® h o o o ! o o" « c o ő oo U* r-l rí r- © ' á K ^ ® H « N iO CD © W 00 ^ O rí i* U5 M W H CCnCOOlH OONHMOíO cqw 0- H , ciJOO^ti© q© cq cq t>» cq rí ©^ , Cq ©^ cq 00 cq Cq Cq kO M N H o 1 a" o" N H N o’ o" td co'rT ©■©*"©■ 1 HOeOHOdd 00 U* rí H H © ©- 10. O lO 1Í5 N W © © N «3 H H H 115 N h- •** © rí © lOit-^On ©4 © ■*< CO CO n © r1^®COrH^.^©i^oqCqcO© CO Cqt^^Cq©^,©©»OCCCOri© ©• CO ©f rí" © | cd ©* cd r-T ©4~ © © fd cd r-T © cf © rí © C© r-T © © ©' td rí rí n © n. © M N c I1 n ^ ® o S 00 N N t^ © i© n fi (D rí C © ^ OO n !í O co 1 J C O H ^CDH j i© ©4_ 00 rí >q ©^ n- e© CO -q rí © © © i© 00 »C © Cq 00 cd ©T rí* © | 00 © cd rí' ©f © <© cd cd rí © © © 1 f-T © ed rí © © cT cd if n n n © l'* cő 43.9 12,1 1,75 0,10 8,1 0,04 16.9 11.9 2,34 0,54 0,02 97,29 6,355 1.645 0,419 0,191 0,011 ó,980 0,005 3.645 1,783 0,656 0,100 0.002 79,1 td « ti N N rí O © © ©4 t^ ©4 © ©4r1 (£> t- ^ líO l'- C© © ©4 ©4 CO i* U* 00 ©■ uq c© cq | c© ri_ cq t'- ©q -q ©_ ©v ’q cq ©4^ ©_ . 1* © *-q 00 cq © cq ^ ©r cd ©í © *-T ©*" -ejT r-T ©r © cT td cd r-r © © © ! rd © ed h ©* © ©" 00 if n rí n n © CC cő © © it< © n ©1 cf ©4 ti OO tf >' 1* rí rí t^ ©4 CO rí ©Hl©©© if r H IM © r O »q ©q 00 cq | r-q cq 00 i-q eq cq oq ©4 tq >«* ©4 © , <© cq >0 00 c© r-q cq cq CO ©T rd cT 1 00 © cd r-T ©f ©' ©" td cdrl©©©lrd©cdr1©''©cr td 3ÍH rí n © *- »d e© l>- CO © © ft O M H O O t* CO © © © © CO ©*• 00 rí © © © n © 00 co ©4 r- © cqv^cq | HO^OtqqqO cq ©q tq -q q ©^ . rí © -q 00 CO^ ri_ © 00 cd©fr1©l©©cdrl'©4*'cr© cd cd rd ©~ © © | r-T © cd rd © ©" ©" tld Ut rí rí rí © ©- ■d 42,6 12,5 1,75 0,07 9,4 0,08 15.8 11.8 2,11 0,61 0,02 96,74 6,257 1,743 0,421 0,194 0,008 1,155 0,010 3,459 1,857 0,601 0,114 0,003 75,0 ec n © 00 © O O « O O ti O O ©4lJ< »0> OC©-© © 00 rí CO © © M r- .5 ©t a* “ © cq tq cq©_ , cqrqcqcq©q»q© cq ©q tq •«© © © . cq ©^ 00 cq ©_ ©_ cq ed ed ih cT 1 © © ^ n* ©í* © © rd co" n*“ cT © ©" rd ©*" cd r-T ©" ©' ©*" © rí rí r-t rí © N ©©COOOrl © H tO CC ^ ft ti CO© © © © CO © CC ©4 00 l-i n if n af rf Tf O O cqcqcOrq . cq -^q oq ©q »q cq cq ©q^r^cOf-q© ! rí 0^*0 00 CDr-q©^ ed ed rd cT ©'"©cdr-Ted©© td cdri©©©lr-r©*‘edri©©©' »d If rí rí rí © - ti CO CO CO O © ©4 © CO O C © ©00 © eocén © © — . -^ rí OraMneooo ©4^ 00 ©4^ cq , qHrtqqqo tq *-1 oq ©4 cq -q © *-q 00 co^ cq © r-q ©4'" ©T ©4 © 1 rí © V rí ©4' ©^ © rd cd rí © © © 1 rd © cd rd ©■ © © © Ij> n rí n n © co dnO’0"o°Oo0-Oo ír *1 2 -2 >" V * = £ « ,« 2*2 75 ._ - t- ._ U 1 % B 6f , « M yj H u ^ ^ ^ ü /i W /i 3 H O II O o írj TJ s 6 £ ◄ ► O o nincs megadva. • H,0 beszámítva. E in b e y-1 a z tin —N o a kéné Fazekas: A börzsönyi vulkánitok ... 177 és Cr mindössze nyomokban jelentkezik, bár több esetben egyáltalán nem volt észlelhető. A Pooldevvart— HESS-féle háromszögben az augit mezőbe esik (Mg42>1Fe1, 0Ca40 9). A mérések szerint a külső zónák és a belső mag között átmeneti összetételű zónák vannak. Az I. táblázat 3. elemezése bemutat egy ilyen összetételt 76,5-es mg-értékkel és 8,2% FeO-val. Ez szintén augit (Mg44 5Fe13 ,Ca4, 8). A már említett változásokon kívül, a Ca növekszik a szélső zónáktól a mag irányában, hasonlóképpen a Na is, míg a Si enyhén növekedik a legkülső zónákban. Ezzel szemben, az A1 és a Ti meglehetősen szabálytalanul változik, bár a legkülső zónákban úgy tűnik, kisebb a koncentrációjuk. A leg- feltűnőbb a Ti és az A1 teljesen párhuzamos váltakozása, s kisebb mértékben hasonlóan alakul a Na is, míg a Si úgy tűnik, hogy az ellenkező irányban vál- tozik. Hipotetikus szélső molekulákban gondolkodva ez azt jelenti, hogy kisebb helyettesítések jönnek létre az olyan hipotetikus molekulák együttesével, mint a CaTiAl206 (Ti-augit), NaAlSi2O0 (jadeit) és a CaAl2Si08 (Ca-Tschermak molekula). Továbbá némi Fe3+ jelenlétét tételezhetjük fel, amiie a 4. ábrán látható vas-többletből következtethetünk, különösképpen a külső zónákban. A vasfelesleg talán inkább CaFe2+Si02-ben (Ca-Tschermak molekula) van jelen, mint akmitban (NaFe3 + Si206), mivel a Na csökkenő tendenciát mutat a külső zónákban. Az 1. és 2. ábrából az is világosan kitűnik, hogy míg a leg- külső zóna és az átmeneti zónák között a változások fokozatosak, a legbelső, világos színű primitív mag határán egy hirtelen összetételi ugrás tapasztalható. Ahogy azt már korábban említettük, a mag és a külső zónák közötti disz- kontinuitás vékonvcsiszolatban gyakran megfigyelhető (111. tábla, 2. kép). Az amfibol kristályok esetében ezzel szemben, az összetételi változások kevésbé jelentősek és lényegesen folyamatosabbak. Egy méréssorozat (folya- matos vonal az 5. és 6. ábrán) azonban nagymértékű és szabálytalan változáso- kat mutat, de ez egy opacitos szegélyből származik. Amfibolkristályok egyes zónáiból készült reprezentatív mikroszonda elemzések, valamint egy szeparált fenokristályokból készült elemzés tanulmányozhatók a II. táblázaton. A ned- ves kémiai elemzés (ahol a Fe2+/Fe3+ arányt is meghatároztuk) eredménye, valamint a legtöbb mikroszonda elemzés alapján jogosnak tűnik a pargasit elnevezés a LEAKE-féle nomenklatúra szerint, mivel a Si 6,0 körüli értékű, a Ti < 0,5, 100 Mg/Mg + E Fe általában nagyobb, mint 70 és — legalább is a 15. sz. elemzésben — a Fe3+ sokkal kisebb, mint az A1VI. A legkülsőbb zó- nákban azonban az ossz vas jelentős mértékben megnövekedik, így nagy valószínűséggel a Fe3+ is. Következésképpen ezekben a zónákban Fe3+ > A1VI, s tekintettel arra, hogy növekvő Fe3+ mennyiséggel párhuzamosan a 100 Mg/ Mg -f- Fe2+ szintén nő, e zónák összetétele a Mg-hastingsiténak felelhet meg. Valójában, a vasnak a Mg helyére való egyre növekvő mértékű belépése az egyedüli jelentős kémiai változás, a világos színű magtól a sötét szegély irányában. Emellett a Ti növekvő tendenciát mutat a külső zónákban, a K pedig a magban. A többi elem nemigen változik, különösen a Ca görbéje feltűnően egyenes. Ezzel szemben minden elem jelentősen és szabálytalanul változik az opak szegélyben, ahol üveg is jelen lehet. Egy plagioklász kristály mikroszondás keresztezésekor normál zónásság volt megállapítható, azaz a magban nagyobb a Ca- és kisebb a Na-tartalom, míg a külsőbb zónákban ennek fordítottja észlelhető. A III. táblázatban be- mutatjuk a két legbázisosabb (Ab94Ang02Or04 bázisos bytownit) és két leg- savanyúbb (Ab37 5An61 ^Orj 2 labradorit) plagioklász kristály adatait. A Fedo- rov-asztalos mérések 73,1% átlagos An-tartalmat szolgáltattak. 178 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Sí Al Ti No K Plagioklász elemzések Plagioclase analyses 1. 2. 3. | 4. Siüa 54,5 54,8 45,0 49,9 AI.O, 27,8 27,9 32,6 29,5 ’FeO 0,62 0,75 0,68 0,59 CaO 12,1 12,3 17,6 15,0 Na,0 4,1 3,9 1,01 1 2,15 K,ü 0,21 0,24 0,06 0,24 tál 99,33 99,89 96,93 97, SS Si 9,912 9,916 8,556 9,344 Al 5,960 5,951 7,307 6,511 Fe 0,093 0,113 0,108 0,092 Ca . 2,357 2,385 3,385 3,009 Na 1,445 1,368 0,372 0,780 K 0,049 0,056 0,013 0,037 Ab 37,5 35,9 9.4 20,3 An 61,2 62,6 90,2 78,2 Or 1,2 1,6 0,4 1,5 í II. táblázat Table Ili. 1 2: Típusos elemzések a Gv-l/A keresztezésből, szegélyzóna; 3; Gv-l/A mag; 4: Gv-2/B átmeneti zóna. • ös6zvas. No. 1 - 2 • Reprcsentative analvses írom traverse Gv-l/A rim; No. 3; Gv-l/A eore; No. 4; Gv-2/B iutermcdiary zonc. •Totál Fe K in b e tj-I szitu — .V <> *• k e n é V u z e k n m : .4 börzsönyi vulkánitok . . . 179 Mg»I Fe 5., 6. d'ira. Elektron mikroszondás keresztezés három amfibolkristályon. Pontok: Gv-l/A (1 — 7: opacitos szegély, 8—16: belső mag); körök: Gv-3/C (külső és belső zónák); keresztek: Gv-3 (külső: 23—24 és belső: 18—22 zónák) Figs. 5., 6. Traverse across three amphibole crystals. Dots: traverse Gv-I/A (1—7: opacitic rim, 8—16: core); open eiroles: traverse Gv/3 outer and inner zones; crosses: Gv-3/C (outer 23—24 and inner: 18—22 zones) Következtetések A klinopiroxének, amfibolok és plagioklászok nagy gyakorisága, valamint ugyanezen ásványoknak néha aggregátumokban való megjelenése arra utal, hogy ezek a szülő magmából kivált korai, ún. likvidus fázisok. A fenokristálvok kémiai tulajdonságaiból ítélve, ennek a szülőmagmának bazaltosnak kellett lennie, amire elsősorban a legtöbb zónában észlelhető magas mg-értékből (100 Mg/Mg — A* Fe) következtethetünk. Ez meglepő, mi\ el a felszínen található legbázisosabb lávák egyértelműen andezit jellegűek. Valóban, a Börzsöny-hegység kőzetalkotó ásványai nagymértékben különböznek ezek- től. Néhány börzsönyi láva amfibol és piroxén fenokristályáról készült parciá- lis mikroszonda elemzés (Pantó, 1970) eredményeivel összehasonlítva azt 3 Földtani Közlöny 180 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet láthatjuk, hogy az előbbiek fenokristályai lényegesen nagyobb vastartalmú olvadékból kellett kiváljanak (két piroxén inikroszonda-keresztezéséből 70 — 76 és 60 — 71 mg-értékeket kapunk és az amfibolok különösen gazdagok vasban, mindössze 36 — 66 és 40 — 64-es mg-értékekkel). Továbbá, ezek az amfibolok kisebb Ca-tartalmúak, mint az e munkában szereplők. Ugyanez érvényes a földpátokra is: több száz Fedorov-asztalos mérés (Noskené Fazekas G. 1972, 1974, 1977, 1979, 1980) azt bizonyítja, hogy az andezit- lávák plagioklász kristályai átlagban csak 63,7 %-os An komponensűek, a piroxénandezitben max. 70,8 %-os An-tartalommal. Vizsgálataink alapján bizonyítottnak tűnik, hogy a godóvári tufa feno- kristályai egy jóval bázisosabb magma szegregátumai, mint amilyenekből a Börzsöny-hegység ismert andezitjei képződtek. Ez különösen a piroxének Cr-diopszid magjára vonatkozik, amely még az átlagnál is Mg- és Cr-dúsabb magmából képződött. Mivel a piroxének Ti- és Na-tartalma alacsony, alkáli bazalt szülőmagma kizárható, ezzel szemben egy szigetív típusú bazaltos szülőmagma feltételezése ésszerűnek látszik. Ilyen bazalt meglehetősen gya- kori más hasonló környezetben és a Börzsöny-hegység mészalkáli (alkáli index = 59,5) sorozatával kapcsolatban, nagyobb mélységben tételezhető fel. A piroxén analízisekből számolt CIPW-normák is tholeiites rokonságot bizo- nyítanak (IV. táblázat). Az amfibolok szintén lényegesen kevésbé telítetlenek, mint aTi-tartalmú pargasitok és kaersutitok, amelyek alkáli bazalt olvadékból keletkeztek, pl. Brooks & Platt (1975) és Embey-Isztin (1976). A világos színű, Cr-tartalmú primitív piroxénmag kristályosodási mélységét illetően csupán durva becsléssel élhetünk. A nagyobb Alvl-tartalom (átlag 0,068 Alvi), amelyet általában Ca-Tschermak molekula formájában tételez- nek fel (CaAhSiOg) és amelynek mennyisége növekszik az emelkedő nyomással az An rovására, jelentősebb mélységben való kristályosodást jelez. Sajnálatos módon, piroxén szélső molekulákat a mikroszonda vizsgálatok Fe3+ meg- Klinopiroxének és amfibolok CIPW normái CIPW-norms of clinopyroxenes and anphiboles IV. táblázat -TabU IV. i. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. mg 71,3 76,4 83,1 87,6 65,4 68,7 70,5 81,5 Q 0,60 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 or 0,56 0,00 0,56 0,00 2,23 2,78 2,78 4,45 ab 1,57 1,57 2,62 2,10 13,11 7,34 6,82 0,78 an 3,62 6,68 8,07 5,84 19,20 23,26 23,09 23,65 ne 0,00 0,00 0,00 0,00 4,40 6,25 6,82 15,50 Ca 35,32 38,80 41,59 43,80 14,75 14,99 13.94 14.40 di Mg 21,80 26,00 30,32 33,13 11,15 11,75 10,74 11,55 Fe 11,35 9,90 7,39 6,20 2,11 1,58 1,72 1,19 Mg 15,26 5,22 8,03 3,21 0,00 0,00 0,00 0,00 •'y Fe 7,78 1,98 1,85 0,40 0,00 0.00 0,00 0,00 Mg 0,00 5,02 0,00 3,90 16,25 16,75 17,94 21,74 ol Fe 0,00 2,14 0,00 0,50 3,26 2,65 3,36 1.62 int 0,00 0,00 0,00 0,00 5,31 7,41 6,47 3,70 il 0,61 0,91 1,06 0,61 4,55 4,55 2,45 2 04 1 4: Klinopiroxének; 5- 8: amfibolok, 0,34-es FeJ+/Fc,+ arányt tételeztünk fel minden ainfibolban (a 15. számú elemzés alapján), a monoklin piroxénekben pedig a Fe3+-at nem vettük figyelembe. 1 4: Clinopyroxenes: 5 8: Amphiboles. An Fe,+/Fe,+ ratio of 0.34 (írom tbc analysis No. 15) wns asMimed in every amphibole, whereas no Fe3+ was taken intő oonsideration in the case of clinopyrocncs. E m b e y-1 s z t i n —X o s k e n é F a z e k a s: .4 börzsönyi vulkánitok ... J y J határozása hiányában nem lehetett kiszámítani. Ennek ellenére, a primitív Cr-diopszidos piroxén magnak hasonlósága más, ismert Fe3+-tartalmú Cr- diopszidos piroxénekhez (Munoz és Sagredo, 1074), azt támasztja alá, hogy a mag piroxénjének szintén nagyobb CaAl2SiOa + NaAlSi2Oa/CaFeAlSiOa hányadosa kell legyen. Ilyen piroxénekről általában feltételezik, hogy jelen- tősebb nyomás mellett keletkeztek, kb. 5 10 kilobáron (18 35 km körül), aszerint, hogy az említett szélső molekula aránya hogyan változik (Kushiro, 1902, 1969; Yagi és Onuma, 1967; Aoki, 1970). Ezért azzal a feltevéssel élünk, hogy a legbelső primitív diopszidos mag kb. 18 km-nél nagyobb mélységben keletkezett. A klinopiroxének külső zónáiban tapasztalható hirtelen kémiai változás, valamint az amfibolnak és a plagiok Jásznak kezdődő kiválása, egy, az előzők- től különböző fiziko-kémiai állapotú magmakamrában való fejlődést való- színűsít. Nevezetesen a pHt0-nak növekednie kellett vagy a kristályosodás előrehaladtának következtében, vagy (és) a környező nedves üledékes kő- zetekből víz- és könnyenillók felvétele történt. Ez utóbbi magmakamra lénye- gesen sekélyebb mélységben kellett elhelyezkedjék, mint az előző, ahonnan a Cr-diopszidos mag kivált és a kettő egy szűk csatornával lehetett összekötve. Az Alv,-nak a külső zónában való csökkenése (átlag 0,045 Alvi) a magbeli 0,068 Alvi értékkel szemben, kisebb nyomásra utal. Annak a magmakamrának a minimális mélysége, amelyből pargasit fenokr istályok válhatnak ki, az amfi- boloknak bazaltos olvadékokban levő alsó stabilitási görbéjéből becsülhető meg. Holloway és Burnham (1972) a Kilauea 1921. évi olivin-tholeiit amfibol- jának stabilitási viszonyait vizsgálták, a teljes nyomásnál kisebb vízgőz- nyomásnál (/H,o ^ 0,6 / h,o)> amely igen valószínű állapot természetes geoló- giai környezetben. A 3. sz. ábrájukon (12. o.) a szolidusz az amfibolok felső stabilitási görbéjét kb. 1,4 kbár nyomásnál keresztezi, azaz ~5 km mélység- ben és 950 °C-nál, így tehát 5 km-es minimális mélység megfelelőnek tűnik az amfibolok kiválására bazaltos olvadékból. Yoder és Tilley (1962), továbbá Holloway és Bitr>tham (1972) azt is kimutatták, hogy 3 kbar nyomáshatárig (~11 12 km mélységig) a plagioklász megelőzi az amfibolt a kristályosodási sorrendben. Tekintettel arra, hogy az amfibol kristályosodása, legalábbis részben, megelőzte a plagioklászokét, 12 — 15 km-es képződési mélység és 1000 "C körüli hőmérséklet talán megfelelő becslés a pargasit kristályok keletkezésére. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. A godóvári kristályt ufa egy részlete. A detail of the Godóvár crystal tuff. 2. Idioinorf amfibol kristály belül világosabb, széleken sötétebb színnel, legkívül opacitos szegéllyel . Idiomorphic amphibole crystal, inside lighter, outside darker coloured, overlapped bv a thin opac-itic rim. II. tábla— Plate II. 1. Vastag, sötétbarna szegély amfibolkristályban. Thick, dark brown rim in an amphibole crystal. 2. Oszcilláló zónásság amfibolkristályban. Oscillatory zoning in an amphibole crystal. 3 182 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet III. tábla — Plate III. 1 . Színzónásság klinopiroxénben. Colour zoning in clinopyroxene. 2. Világos színű, euhedrális dipszidos mag, vastag zöld augitos szegéllyel. Light coloured euhedral diopsidic eore overgrown by a thick, green augitic rim. IV. tábla— Plate ÍV. 1. Egymással szabálytalanul összenőtt klinopiroxén (baloldalt) és amfibolkristály (jobb- oldalt). Juxtaposed clinopyroxene (left) and amphibole (right). No parallel crystallographic axes can be observed. 2. Rezorbeálódott monoklin piroxén amfibol továbbnövekedéssel. Corroded clinopyroxene core overgrown by amphibole. Irodalom — References AOKI, K. (1970): Petrology of kaersutite-bearing ultramafic and mafic inclusions in Iki Island, Japan — Contr. Min. Petr. 25. pp. 270—283. Bállá /. — Korpás L. (1980): A Börzsöny hegység vulkáni szerkezete és fejlődéstörténete. — Földt. Int. Évi Jel 1978. évről, pp. 75-101. Brooks, C. K.— Platt, R. G. (1975): Kaersutite-bearing gabbroic inclusions and the laté dike swarm of Kangerdlug- suaq. Kast Greenland — Min. Mag. 40. pp. 259 — 283. Embey-Isztin A. (1976): Amphibolite/lherzolite composite xenolith from Szigliget, north of the Laké Balaton, Hun- gary. — Earth Plánét. Sci. Lett. 31. pp. 297 — 304. Fkrexczi I. (1935): Adatok a Börzsöny hegység geológiájához — Földt. Int. Évi Jel. 1925—28. évről, pp. 131 — 143. Holloway, Jr. — Burnham, C. W. (1972): Melting relations of hasalt, s with equilibrium water pressure less than totál pressure — J. Petrology 13. pp. 1 — 29. KrsHiRO, I. (1962): Clinopyroxene solid Solutions. Part I. The CaAl,SiO, component — Japan Journ. Geol. Geogr. 33. pp. 212-220. Kilshiro, I. (1969): Clinopyroxene solid Solutions forined by reactions between diopside and plagioklase at high pressures — Min. Soc. Amer. Spec. Paper. 2. pp. 179 — 191. Lf.ake, B. E. (1978): Nomenclature of amphiboles — Min. Mag. 42. pp. 533—563. Liffa A.— Vigh Gy. (1937): Adatok a Börzsöny-hegység bányageológiai viszonyaihoz — Földt. Int. Évi Jel. 1930 — 32. évről, pp. 235 — 283. Munoz, M.— Saoredo, J. (1974): Clinopyroxenes as geobarometric indicators in mafic and ultramafic rocks from the Canary Islands — Contr. Min. Petr. 32. pp. 139—147. Noske-Fazekas G. (1972): Feldspatuntersuchungen an den Andesiten des Südteiles des Börzsöny-Gebirges — Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 64. pp. 5 — 17. Noske-Fazekas G. (1974): Feldspatuntersuchungen an den Dazitvorkommen des Südteiles des Börzsöny-Gebirges — Fragm. Min. et Pál. 5. pp. 5 — 19. Noske-Fazekis G. (1977): Feldspatuntersuchungen am Andesitvorkommen des Róka-Berges beiSzokolya (Cngarn) — Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 69. pp. 13—21. Noske-Fazekas G. (1979): Einige Daten zűr optischen Unterschung von Andesiten des Börzsöny-Gebirges, Ungarn — Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 71. pp. 5 — 14. Noske-Fazekas G. (1980): Statistical investigations of plagioclase t.win laws in lavas erupted between the Danube and the Central Börzsöny Mountains (Hungary) — Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 72. pp. 11 — 18. Pantó Gy. (1970): Vulkanológiai vizsgilatok a Mátrában és a Börzsönyben. II. rész: A Börzsöny hegység északi részének harmadidőszaki vulkanizinusa. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 163 — 302. Papp F. (1933): A Börzsöny hegység eruptív kőzetei — Mát. és Term. Tud. Ért. 49. pp. 431—462. Szentpétery Zs. (1926). Petrogenetische Beobachtungen an den Andesiten des Börzsönyer Gebirges — Acta Litt. Ac. Se. Sectio Srientiarum Nat. 2. Szeged, pp. 117 — 130. Yagi, K. — Onuma, K. (1967): The jóin CaMgSi,Oe— CaTiAhO, and its bearing on the titanaugites — Journ. Fac. Sci. Hokkaido Univ. ser. 4., 13. pp. 463—483. Yoder, H. S.— Tilley, C. E. (1962): Origin of basalt magmas: an experimental study of natural and synthetic rock systems — J. Petrology 3. pp. 342—542. A kézirat beérkezett: 1983. I. Data on the presence of basaltic magmatites at greater depth in the Börzsöny Mts., N Hungary Dr. Antal Embey-Isztin and Dr. Gabriella Noske-Fazekas The volcanic tuff of Godóvár, Central part of the Börzsöny Mts. contains numerous large phenocrysts of amphibole up to 2 cm long, smaller pyroxene up to 0.8 cin long and even smaller plagioclase crystals, 1 — 4 mm long. Because of the considerable fre- (|tiency of the crystals, the rock of Godóvár may be designated as a crvstal tuff (Plató 1, Fig. 1). E in l> e y-1 s z t i ti — N o s k e n é Fazekas: .4 börzsönyi vulkánitok . . . 183 Macroscopically tlie amphibole is blaek, whereas in the microscope it is brown vvith a strong pleochroism (a = yellow, fi = brown, y = dark brown) and y/C = 8 — 18°. Smaller crystals can be eompletely euliedral, bút larger ones are often subhedral with traces of resorption. In addition, crystals show optical zoning generally with a darker eoloured rim overlapping a lighter eoloured core (Plate II, Fig. I). The inonoclinic pyroxene alsó exhibits differences in colour between rim and core which is more easy to see macroscopically than in thin section. The core is pale green, surrounded by a darker green rim. In thin section, the core is almost colourless and the rim is pale green. y/c = 30—38°, and at the bordér zones it is little smaller. Like the amphiboles, individual pyroxene grains show different zoning patterns. There are fór example eompletely homogenous crystals with only a thin darker eoloured rim, then in a few cases the small core and the large rim is clearly separated by perfectly formed crystal faces suggesting perhaps that the growing of the crystal was nőt continuous (Plate III, Fig. 2). On the hasis of a eareful study of the textúrái features the following order of crystalliza- tion seems to be justified: oxides, elinopyroxene, amphibole, plagioclase. However over- lapping between the crystallization intervals of pyroxene and amphibole, as well as of amphibole and plagioclase is very likely. An extensive study by the aid of an ERL— SMQ automated eleetron microprobe has revealed that clinopyroxenes exhibit a primitive Cr-diopsidic (Mg48Fe7Ca43) core that eontains somé Ni and Cr„03 up to 0.42 per cent (Table 1) an augitic rim (Mg44Fe,4Ca42) with no or only traces of Ni and Cr. The behaviour of other elements can be studied in Fig. 1 and 2. No stich abrupt change in the composition can be observed in amphibole crystals which are typical pargasites and only the outermost zones may pass intő the magnesio-liastings- ite field (Table 2). As a matter of fact, the onljr iniportant Chemical variadon is that of the increasing substitution of Fe fór Mg proceeding from the light eoloured core to the lark brown rim. Besides this. Ti tends to increase slightly in the outer zones and K in the core. The other elements do nőt vary mucit, especially the curve of C'a is remarkably smooth. In contrast, all elements change eonsiderably and in a rather irregular manner in the opaque rim where vitrous matériái may alsó be present (Fig. 5, 6). As to the genesis of the large phenocryst s, we can State tliat the high concentration of elinopyroxene, amphibole and plagioclase indieates that they are early liquidus phases ervstallizing from the parent magma. The natúré of this parent magma must liave been basaltic judging from the Chemical features of the phenocrysts, especially front their high 100 Mg/Mg -f- NFe (mg-values) in most zones. Tltis is surprising since the most basic lavas present on the surface arc clearly of andesitic naturc. Indced, rock fornting minerals analysed earlier front the Börzsöny andesites seem to be very different chemically (see fór contparison Fig. 3 and Pantó, 1070; Noske— Fazekas, 1972, 1974, 1977, 1979, 1980). It seems thus firntly established that the phenocrysts of the Godóvár crystal tuff must have segregated from a more basic magma than the known andesitic lavas of the Börzsöny Mts. This is especially true fór the chrontian diopside cores of pyroxenes. Since the pyroxenes are low in Ti and Na, an alkali basalt parent can be ruled out. Whereas a prim- itive volcanic arc parent basalt seems to be a reasonable assumption. Only a rough estimate can be advanced as to the depth of crystallization of the primitive light eoloured Cr-bearing pyroxene core. The higher amount of A1TÍ (on average 0.068vi) probablv in the form of Ca-Tschermak’s molecule is indicative of crystallization at con- siderable depth ranging from about 18 to 35 km. The abrupt change in the chemistry of the outer zones in elinopyroxene and the joining of amphibole and plagioclase as cumulus phases suggest an evolution in a storage chamber vvith different physico-che- mieal conditions. From the lovver values of A1TÍ in the outer zones of pyroxenes (0.045 Alvi on average) as well as from considerations on the stability relations of amphibole in basal- lic liquids and the order of crystallization, a depth around 12—15 km fór this secondary storage chamber has been postulated. Manuscript received : Jan. 1983. Address of the Authors: Museum of Nat. History Dept . Mineralogy-Petrography H-1088 Budapest VIII. Múzeum körút 14 — 16. ] 84 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet I. tábla — Plate I. 185 E m b e y-I s z t i n —N o s k e né Fazekas: .4 börzsönyi vulkánitok . . . H. tábla— Plate II. 18(5 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Hí. tábla — Plate III. E in I) e i/-I 8 z t i n—N o 8 k e n é F n z e k >t «: .4 börz-vöni/i vulkánitok ... ] 37 IV. tábla — l’late IV. 188 Társulati ügyek Október 10. A Mérnökgeológia- Környezet- földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend : 1. A soproni— burgenlandi előadássoro- zat értékelése 2. 1983. évi szakosztályi munkáról be- számoló 3. Az IAEG 1983. évi munkája 4. 1984. évi munkaterv előkészítése 5. Egyebek A résztvevők száma: 8 Október 17. A Tudománytörténeti Szakosz- tály előadóülése Elnök: Csíky Gábor PÓka Teréz: Az első magyar földtani egyetemi tankönyv (Szabó József: Geoló- gia, 1882.) Bidló Gábor: Szabó József ásványtan könyveinek fejlődése, működése során Nagy Béla: A Magyarország területéről leírt ásványokról Vita: Dudich E., Kaszap A., Reich L., Erdélyi M., Bidló G., Bóka T., Nagy B., Sztrókay K., Csíky G. A résztvevők száma: 1 7 Oktéjber 20. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály és az Ásványgyűjtők Szakcsoportja előadóülése Elnök: VÁRHEGYI Győző Sztyepanov, V. I. (Moszkva): I. Néhány új ásványritkaság a Szovjetunióban, II. Az ásványgyűjtés, -határozás és katalogizálás néhány időszerű kérdése A résztvevők száma: 14 Oktéjber 21. A Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottsága ülése Elnök: Konda József Napirend: A beérkezett cikkek. Egyéb ügyek A résztvevők száma: ti Oktéjber 21. A Gazdaságföldtani Szakosztály előadéjülése Elnök: Bohn Péter Tompa László: Kuba gazdaságföldtana A résztvevők száma: 8 Oktéjber 21. A Tudománytörténeti Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Csíky Gábor Napirend: Az 1984. évi munkaterv össze- állít ása A résztvevők száma: 9 Oktéjber 25. A Szénkőzettani M unkabizottság előadóülése Elnök: Varga Imrém* Horváth Zoltán András: A mecseki feketekőszén kokszolhat ósága és szénkőzet- tani jellemzői A résztvevők száma: 7 Oktéjber 25. Az Őslénytan- Réteg tani Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Napirend: 1. Az 1984. évi munkaterv egyeztetése 2. Egyebek A résztvevők száma: 7 November 2. Az Általános Földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Dudich Endre Komlóssy György: Bauxit földtani meg- figyelések Indiában Haas János: Zátonyok és lagúnák (Sze- dimentológiai tanulmányút Dél-Floridá- ban) Vita: Bárdossy Gy., Dudich E., Barát ősi A résztvevők száma: 24 November 3. Szűkkörű elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: Az 1983. évi jutalmazások A résztvevők száma: 4 November 8. A Vili. Mediterrán Neogén Világkongresszus Szervezőbizottsági ülése Napirend: Az aktuális teendők A résztvevők száma: 5 November II. Az Őslénytan- Rétegtan i Szak- osztály előadéjülése Elnök: Kecskeméti Tibor Gellai Mária— Knauer József— Mind- szenty Andrea— Tóth Kálmán— Szant- ner Ferenc: Az iharkúti bauxitterület rétegtani viszonyai Kerekesné Tüske Márta: Nannoplank- ton vizsgálati eredmények az iharkúti bauxit előfordulások fedőképződményeiből Vita: Posgay K., Joháné Edelényi E., Bernhardt B., Kecskeméti T., Báldiné Beke M., Tóth K., Kerekesné Tüske M., Nagymarosy A. A résztvevők száma: 15 November II. Az Agyagásványtani Szak- osztály előadéjülése Elnök: Dudich Endre Dangica, A. (Belgrád) I’antó György: Transformat ion of biotile in wall-rock al- teration of intermedier volcanics Vitu: Árkai P., Kisdiák G., Földvári M. A részt vevők száma: 12 ( Folytatja a 211. oldalon ) Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián O'ol. Soc. ( 1931 ) 1H. 189—213 A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedési formaelemei és hicies kapcsolataik* (I. rész) Vincze János — Somogyi János** (5 ábrával, 3 táblázattal, 10 táblával) Összefoglalás: A szerzők mikro-, mező- és makroméret ben (ércesedési alap- elem, érctest, ércmező) vizsgálják a mecseki felső-permben feltárt uránérclelőhely telep- tani felépítését és végigkövetik annak litológiai- és redox-fácieskapcsolatait, de kitérnek a tektonika szerepére is. Rámutatnak a készlet igazolóí lás és a telepmorfológia össze- függéseire, amit gyakorlati példával is megvilágítanak a különböző kutatási (fúrási) hálósűrűségnél nyert adatok kiértékelésével. Bevezetés Ismereteink a mecseki felső-permről és az uránércesedésről a közel három évtizedes érckutató tevékenység eredményeképpen állandóan gyarapodtak. Ma már nemcsak kéziratban, hanem nyomtatásban is bőséges a szakirodalom. Dolgozatunk a kéziratos munkák jelenleg is időszerű adatainak és megálla- pításainak részleges közreadása, továbbá újabb munkahipotézis az érckutatás- hoz. Az ércesedés telepalaki elemei Ha a kőzetben az U eloszlás közel egyenletes, gyakorlatilag csak az ipari minőség alsó határát (300 — 500 g/t) egy vagy több nagyságrenddel megha- ladó U-dúsulásoknak megfelelő ércásványosodás alaki elemei figyelhetők meg. Nagy mérési pontsűrűségű — 10x10 cm-es, esetleg 20x20 cm-es hálózatban végzett radiometriai falméréssel a nem ipari minőségű ércfoltok is ,, feltér - képezhetők”. Az egészen finom részletek tanulmányozásához bánvabeli mesterséges lumineszcenciás vizsgálatokat végeztünk, továbbá polírozott kőzetfelületekről kontakt lenyomatokat és autoradiográfiákat készítettünk. Az ércesedések kb. negyedének jellemzője az élénk rozsdavörös, barnásvörös elszíneződés ez az ún. oxidált érctípus — , amely a kőzet alapszínére (zöld- zöldesszürke) rakódik és arányos az ércesedés mértékével. Ily módon még a nem ipari ércesedés eloszlása is , .láthatóvá” válik. A zöld-zöldessziirke vagy szürke színű kőzet alapszínét árnyaló világos- barnás-barnásszürke elszíneződés pedig a nem vörös, ún. redukált ércek többségének a jellemzője. • A Szerzőknek a Déldunántűli Területi Szakosztály 1970. márc. 19-i, 1974. febr. 26-i, 1979. márc. 27 - i és 1980. szept. 23-i szakülésein elhangzott előadásainak, valamint kéziratos kutatási jelentéseinek átdolgozott anyaga. *• Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécs. 39. Dandár út 19. — 7633 190 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Az ércesedés alaki elemeinek tanulmányozását az ércesedés inhomogenitása teszi lehetővé. Bányaföldtani megfigyelések alapján hat morfogenetilcai alap- elem különíthető el (Vincze J., 1965; Virágh K.— Vincze J., 1967): a) Rétegzésmenti szalagos-sávos kiválás (VII. tábla, 1, 2.); réteges-pados hintett ér- eesedés (VI. tábla, 2.), b) Érces mikrorétegzés, hintett ércesedéssel (VII. tábla 3, 4. VIII. tábla 2.), c) Szénült- és ásványosodott fatörzsekhez, ágdarabokhoz kötött ércesedés (II. tábla. Vili. tábla 1), d) Rétegzést átmetsző érccsíkok, sávok, gyűrűk, rollok, — általában héjfelületek (I. tábla; VIII. tábla, 3, 4). Konkréciókhoz kapcsolódó ércesedés, e) Szabálytalanul szórt, hintett — foltos ércesedés (III. tábla 1. IX. tábla 2), f) Mikrorések-, repedéshálózat kitöltések, réteglap menti ércesedés (IX. tábla 1. X. tábla 1). Az egyes elemek magányosan, vagy egymáshoz kapcsolódva változatos méretű és alakú érctesteket alkotnak. A korábbi bányaföldtani gyakorlatban használt ,, érclencse” fogalom az ércmorfogenetikai elemek egymáshoz szoro- sabban, vagy lazábban kapcsolódó halmazának felel meg. Egy adott réteg- szintben csupán ezen elemek előfordulási gyakoriságáról és méretéről beszél- hetünk, — amit számszerűen az . adott rétegszint területi ércesedési együtt- hatója (ÉKt)* vagy területi produktivitása fejez ki. (Bodrogi F., 1968, 1979.) Koch L. (196G) az ércmorfogenetikai vizsgálatokat az objektumok nagysága szerint három fokozatba sorolta: a) mikromorfogenetika; b) mezomorfogenetika; és e) makromorfogenetika. Ebben a rendszerezésben a hat morfogenetikai elem mikro-, az érctestek pedig mezomorfogene- tikai egységek és többségük komplex keletkezésű. Az érctestek három típusát külön- bözteti meg: 1. Szerves (szénült-, kovás-, karbonátos növényi) maradványokhoz kötött érctestek. A szétszórtan található fosszilis fatörzsmaradványok körüli redukciós udvarban kicsa- pódó urán ércesedést hozott létre. Nagyobb érctestek alakultak ki, ha több összetorlódott fatörzs hozott létre ércesedést; vagy amikor nagy szervesanyag tartalmú, összetöredezett, laza kőzetek a keresztülhaladó oldatokból az uránt kiszűrték. Megjegyezzük, hogy az utóbbi módon ipari minőség csak ott jött létre, ahol további koncentráció differenciálódás is volt. 2. Litoklázishoz kötött érctestek. A kereszteződő litoklázisrendszerek, vetők mentén uránkorom és karbonát vált ki. Az érctestek szabálytalanok, tömbszerűek, vagy foltosak. Hozzátesszük, hogy az ércesedett mikroérhálózat mindig a kőzet hintett ércesedésével együttesen alkot éretestet. A nyitott litoklázisok, vetők mentén viszont az érc kilúgzódik, elszegényedik. A kilúgzott U egy része a vetőagyagban megkötődhet. (X. tábla, 2.) 3. Ayyayfedő alatti érctestek. Az érc egy része agyag-, vagy aleurolit réteg alatt helyezke- dik el. Agyagréteg és vízzáró, agyaggal kitöltött vetők, litoklázisok találkozásánál, vagy két agyagréteg között ércesedett homokkő is gyakori (VI. tábla 1.) Megjegyezzük, hogy az agyagfedő szerepét — még nagyobb elterjedettséggel — aleurolitok, finomszemcsés homokkövek is betölthetik (III. tábla 1). Ezek többségükben szervesanyag tartalmúak és fölöttük éppoly gyakori a homokkő ércesedése, mint alattuk — és esetenként maguk is ércek. Ezért inkább agyagos — finomtörmelékes rétegek jelenlétével összefüggő érctes- tekről beszélhetünk — , amelyek mikromorfológiailag összetettek. A pelites-finomtörme- lékes kőzetek kis áteresztő-, ill. vízzáró képességük következtében fizikai-, szervesanyag tartalmuk miatt pedig feloxidált környezetben — geokémiai csapdaként viselkednek. 4. Az ércesedés meghatározó mezomorfogenetikai típusát a kimosási-ritmusváltási felületeket szegélyező érctestek képviselik (Somogyi J. 1969, 1971, 1973). Ugyanis a kimosási- eróziós felületek — mint jó vízvezetők — biztosítót ták az oxidatív urántartalmú oldatok szivárgását ( fiit rációját ), ami a reduktív állapotú üledékek (később kőzetek) széles sáv- •ÉRt = területi ércesedési koefficiens = megkutatott terület érces terület 192 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Az ércharántolási adatok Extrémé values oí cutting Hálósűrűség Réteg- szint 0,6 X 0,6 m 1,2 x 1}2 m 2,4 x 2,4 m Horizon Ércharán tolás/db n,% Érch. %% Érch. £*/% Érch. Érch. Ossz. harántolás/db összh. összh. összh. ^kf /o összh. i. 20 7 3 3 0 290 6,89 70 10 66 4,54 14 14,3 19 ii. 111 29 27 8 5 290 38,27 70 41,4 76 35,5 14 57.1 16 in. 201 49 49 15 10 290 69,31 70 70 79 66,2 16 93,7 21 = fúrási ércesedési koefficiens = ércharántolás (db) ossz. harántolás (db) X 100. bán végbement feloxidálódását és az urán kiválását eredményezte a homokkőben, szabálytalan, vagy meghatározott alakú diffúziós, ill. mikroeres (d, c, f) ércesedési forma- elemekkel. Ahol a feloxidált sáv szénülő növényi maradványokat, szervesanyag tartalmú aleurolit kavicsokat tartalmazott, az utóbbiaknak megfelelő mikroelemek (a, b, c) is kialakultak. Ily módon a rétegeket átmetsző felületre a morfológiai alapelemek változatos kombinációi fűződtek fel, — összefüggő, kiterjedt érctesteket, érctest csoportokat alkotva. Közvetlenül a kimosási felület mentén — az igen erőteljes feloxidálódás miatt — , össze nem függő, foltos, ún. szegélyércek is alkotnak önálló mezomorfológiai elemet (III. tábla 2). A készletigazolódás összefüggése a telepmorfológiával Az érctestek mérete az alkotó mikromorfogenet ikai elemek méreteitől és a kapcsolódó elemek számától függően szeszélyesen változik. A radiometriai méréssel még észlelhető legkisebb érctest nagyságot t.k. a mérési hálósűrűség szabja meg, ill. korlátozza. Bodrogi F. (1968, 1974, 1979) meghatározta a háló ritkításakor elvesző ércvagyont és azt az opti- mális hálósűrűséget, amelynél a kutatásra fordított költségek és a hálón áteső — azaz elvesző — ércvagyon értékének összege minimális. Kísérleti modelleket épített fel oly módon, hogy a bonyolult alakú érctestek területét velük azonos területű négyzetekkel helyettesítette és a modellben empirikusan vizsgálta a különböző méretű érctestek háló- sűrűségtől függő megkutatásának valószínűségét. 1968-ban földalatti kilúgzási kísérletek céljából egy 400 m2 alapterületű blokkot 0,6 X 0,6 m-es fúrási hálóval kutattak meg. A fúrások radiometriai gamma szelvényezése segítségével a fémvagyont és annak eloszlását nagy pontossággal lehetett meghatározni és a tényleges kutatási adatok alapján modellezni a különböző kutatási hálósűrűségnél kaphat ó ércesedési eloszlásviszonyokat. Ehhez a 10 m magasságú tömböt rétegszeletekre („rétegszintekre”) bontottuk és rétegszeletenként megrajzoltuk az ércesedett területek határait, meghatároztuk az egyes rétegszeletek ércesedési együtthatóját, ami az érces terület vagy érctonna és az összterület, ill. összkőzet tonna százalékban kifejezett viszony- száma. Az egyenletes és nagy hálósűrűség további egyszerűsítést tett lehetővé: a vizsgált rétegszeletben az éreharánt olások számát az összes haránt olások számához viszonyít- hattuk (Ékf). A kapott ércesedési együtthatók szélső értékei 6% (gyakorlat ilag meddő rétegszint) és 70% (jól ércesedett rétegszint) között változtak. Közepesen ércesedett szintnek a 30 50% közöttieket tekintettük. A továbbiakban a hálótávolság ismételt kétszeresével kapott ponttávolságokra (1,2 m, 2,4 m, 4,8 ni, 9,6 m) rendre megvizsgáltuk az ércesedési adatok változását a gyengén, a közepesen és a jól ércesedett szintekben (1. ábra). Minthogy a kapott érces terület és alakzat aszerint is változik, hogy a ritkított hálókat az alaphálóra hogyan helyezzük rá, ezért a vizsgálathoz a ritkított hálókat a bal felső I V i n c z e — S o tn o g y i .4 mecseki felsőpermi homokkő uránércesedése l‘J3 szélső értékei ores íd boreboles /. táblázat — Tahit 1. Borehole density 4,3 x 4,8 m 9,6 x 9,6 m Érch. t }ouh. Érch. összh. 1 A/">> Érch. összh. É*/% Érch. Összh. É*/% 0 i 0 i 0 5 20 7 0 i 100 3 0 31,3 4 i i 0 6 66,7 6 16,7 2 100 2 0 6 2 2 0 47,6 6 100 6 33,3 2 100 3 0 , . , . , , number oí ore-cutting boreholes • Éti = coeííicient o( discovenng őre minernlization in boreboles =- - — — x 100 ' totál number oí boreholes A csak ércet, vagy a csak meddőt harántolás gyakorlati valószínűségi értékei a vizsgált esetek alapján; %-ban Practical values oí probability oí cutting only őre or only barren in % based on the examined cases II. táblázat — Tahit II. Réteg- szint Horizun Hálósűrúség Borehole density 1,2 x 1.2 m 2,4 x 2,4 m 4,8 x 4,8 m 9,6 x 9,6 m meddő barren érc őre meddő barren érc őre meddő barren érc őre meddő barren érc őre i. 0 0 33 0 73 0 86 5 u. 0 0 0 U 4,0 0 50 17 in. 0 0 0 0 Ü 23 18 52 A hálósűrúség függvényében a bárom rétegszintben a tényleges Ek-tól relatív %-ban átlagosan az alábbi eltérések adódtak The observed average deviations (in relatíve %) írom the Virtual Ek in the three horizons as a íunction oí borehole density III. táblázat— TabU III Réteg- szint Horizon Hálósűrúség— Borehole density 1,2 x 1,2 m 2,4 x 2,4 m 4.8 X 4,8 m 9,6 x 9,6 m I. n. in. +45,3 + 7,1 + 0,78 —13,5 — 6,1 — 4,2 +83,5 -24,0 -17,0 — 66,6 — 13.5 —13,6 + 198,5 + 46,3 -r28,4 —100 —100 — 17,0 + 86,7 + 78.3 -r-44.2 - 100 —100 — 56,6 sarokponttól kiindulva (1/A pont) először vízszintesen jobbra, majd lefelé, végül átlós irányban a periodikus pont ismétlődésig eltolt helyzetekben helyeztük az alaphálóra. A kapott ércesedési adatok változékonyságának szélső eseteit az E^t és a hálósűrűség függvényében az 1. ábrán bemutatott három rétegszintben az I. táblázat mutatja. Nyilvánvaló, hogy amíg az érctestek mérete másfél-kétszeresen meghaladja a háló méretét (egyik szélső eset), érctest elvesztés még kis EKt-nál sem lehetséges (kivétel a nagyon elnyúlt alakzat). Viszont, ha az érctestek mérete kisebb a hálóméretnél (másik szélső eset), az ércet vagy meddőt harántolásnak csupán valószínűségi értéke van, amely növekszik a terület ércesedettségével (Virágh K. — Dravecz J. 1974). Pl. ha egy terüle- tet 10 fúrással kutatunk meg, 50% -os (átlagos) E^-nál a lehetséges esetekhez tartozó valószínűségek a következőképpen alakulnak; 194 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Érces fúrás, db: 10 9 2 1 Meddő fúrás, db: 0 1 9 310 Valószín űségi% : 0,1 I 4,4 11,7 20,5 24,6 20,5 11,7 4,4 1 0,1 Bár annak a valószínűsége, hogy minden fúrás érces vagy meddő lesz, elhanyagolhat ó pontosan az Ek-nak megfelelő érc-meddő harántolási arányt csak az esetek egy negyedé ben kapjuk meg. Ezért, bár kétségtelen, hogy az adott terület kutatási értékének minősítéséhez (a zón, érces vagy meddő?) az Ek és az érc-meddő harántolási arány valószínűségi kapcsolat; fontos információt nyújt, de nem elegendőt ha az adatokat a készletszámítás pontosításá hoz, vágj- a művelési mód megválasztásához is fel kívánjuk használni. Mach P. (1968) Koch E. (1967), Kozlov N. N. (1965), Bállá Z. (1965), Érdi-Krausz G. (1971, 1973) Bodrogi F. (1968, 1979), Virágh K. (1962, 1974), Tóth I. (1977) és mások (e cikk szerző is, 1966) behatóan vizsgálták, hogy a fúrásból nyert további ércesedési adatok: így a ércharántolás vastagsága (m), koncentrációja (c), a két érték szorzata (mc) és a meg kutatott terület ércesedésének mértéke, ill. a készlet igazolódás között van-e olyan szóró kapcsolat, ami megbízható előrejelzést tesz lehetővé? Viszonylag az mc adta a legszoro sabb korrelációt; ennek értékét azonban lerontja — ez a szórás megnövekedésében nyíl vánul meg — , hogy a kutatáskor nem a tényleges mc áll rendelkezésre, hanem a kutatás háló ércadataiból nyert, — amelynek viszont csak valószínűségi értéke van. A tovább lépést a fúrási rétegsorok geokémiai-, geofizikai-, üledékföldtani alapadatai és az éreese I dés intenzitása közötti sokváltozós korrelációs vizsgálatok jelentették (Virágh K. 1971 1972, 1973). Ezek már számítógépes feldolgozást igényeltek. Annak ellenére, hogy a nyer regressziós egyenlet korrelatív és valószínűségi értéke lényegesen megnőtt, az ércesedé:! nagyobb területre kiterjedő megbízható előrejelzése — csupán geostatisztikai alapon megoldatlan kérdés. A bányaföldtani kutatásban az ércesedés valószínűségi problémájú nak legújabb megközelítése az ún. krígelési eljárás alkalmazása (Virágh K., Zsiday ! Galgóczy B., Dravecz J., Rózsás F. 1982), amellyel a kutatási térség bármely pontján kiszámítható a legvalószínűbb fémtartalom. A külszíni kutatásnál a hálóméret (50 X 50 . . . 800 X 800 m) rendszerint nagyságrendek kel nagyobb az érctestek méreténél, itt az érc — meddő haránt olás valószínűségi jellegi! tisztán érvényesül. A bányabeli kutatásnál a 3 X 3 m-től 25 X 25 m-ig terjedő hálóméret hez nagyságrendileg azonos tartományban változó érctest méretek tartoznak, ezért it i csupán az éppen alkalmazott hálóméretnél kisebb érctestek harántolása vagy elvesztést jellemezhető valószínűségi értékkel, egyébként csak érctest méret igazolódási problémt van. A hálósűrűség megválasztásához felhasználhatjuk — a vizsgált tömbben — az érce- sedés mértéke és az érctestek mérete közötti összefüggést. Meddő területeken az átlagos érctest terület 1 m- körüli. Gyengén — közepesen ércesedett szintben az átlagos érctesi terület már >4 in2. A nagyobb érctestek 10 — 20 m2-esek. Jól ércesedett szintben átlagos érctest mérete legalább 16 m2, de az érctest-terület 95%-a legalább 60 m* terű letű érctestekből áll. Az érctest-méretek és ércigazolódások vázolt megoszlásából az következik, hog\ a 12,5x12,5 in-es háló 6x6 m-re való sűrítése csak várhatóan jól ércesedett szintben eredményezhet számottevő készletnövekedést és pontosítást — és az ércelvesztés való színüsége mér a 12,5x 12,5 m-es hálózatban is elhanyagolható. Itt a háló 6x6 m-esre sűrítésével kapott készletnövekedés vagy csökkenés körülbelüli mértéke esetenként a 12, 5x 12,5 m-es hálóhoz tartozó véletlen — és a 6 X 6 m-es hálóhoz tartozó közel tényleges — területi ércesedési együtthatók különbségéből adódik. A to vábbi hálósűrítés érdemleges készletpontosítást nem eredményez. Közepesen- és gyengén ércesedett rétegszintben a háló 6x6 m-esre sűrítése a tényleges Ek megközelítésének valószínűségét növeli, ami csak határesetben közelíti meg a jól ércesedett szintben elér- hető eredményt. 3x3 m-re való hálósűrítésre lenne szükség ahhoz, hogy az órctesteknek legalább 2/3 — 3/4 részét biztosan felderítsük. Hogy a hálósűrítés vagy az órcelvesztés kockázata mellett döntünk-e, az kifejezetten a Bodrogi F. (1969, 1979) által kidolgozott gazdasági számítás eredményétől függ- Hasonló a helyzet a g3'pengén ércesedett és a meddő zónák elkülönítésekor is. Ugyanis, ha a 12,5 X 12,5 m-es hálózatban megkutatott összefüggő terület egységesen meddő (6 — 10 meddőfúrás), már 6x6 in-re sem érdemes 1' i n c z e—S o m o g y i: A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedése 195 sűríteni, mivel ez nagy valószínűséggel jelez 10%-núI kisebb Ek-t. Ha érces harántolásunk is van, annak környezetét az Ek valószínűségi értékének növeléséhez 6 X ti m-re még sűríthetjük, de a 3x3 m-re sűrítés már a gazdasági számítás eredményétől függ. Az éreesedés várható mértékére — a liálósűrítés tervezéséhez szükséges pontosság- gal — a 12,5x12,5 m-es háló érc meddő arányából, továbbá a megkutatott terület redox fácies helyzetéből következtethetünk. Az éreesedés mezoraorfogenetikájának üledékföldtani, fácies- és szerkezeti kapcsolatai ‘ Morfogenetikai vizsgálataink következő megismerési fokozataként azokkal * a törvényszerűségekkel foglalkozunk, amelyek az uránéreesedés eloszlás- jellegét meghatározták egy olyan törmelékes üledékes összleten belül, ahol a tágabb értelemben vett folyóvízi üledékképződés mederbeli és ártéri fáciesei ‘ váltják egymást sokszoros ismétlődésben. i-t Bár a folyóvízi fő fáciest egyes permi ősföldrajzi összefoglalásokban megkérdőjelezték i- (Grossz A. 1 907, Kassai M. 1971, 1973), üledékföldtani facieselemezéssel nem foglalko- I- zunk, mivel ez több újabb rétegtani dolgozatban megt aláihat é» (Barabás A. 1956, 1958, ■i 1964, 1977, 1979), Barabásné Stvhl A. 1969, 1973, 1975, 19S1). Helyette bányabeli i- felvételek (fotoszel vények) segítségével szemléltetjük a főbb fáeiesbélyegeket (I, II, - IV, V, VI. táblák) — és természetesen egyúttal az éreesedést is. Érctest méretben az éreesedés irányítottsága nem követi hosszú távon a rétegzést, az érctest felépítésében részt vevő rétegzésmenti mikro-alaki elemek jelenléte ellenére sem. Az egymáshoz kapcsolódó ércesedési elemek rendszerint nem az előző elem rétegzésmenti folytatásában találtatok, hanem lejjebb vagy feljebb a szom- szédos rétegpadban, sőt üledék fáciesben. Ugyanis a műrevaló uránfelhalmozódások a redukált (szürke) és az oxidált (vörös) redox-fáciesek között a ritmusváltási- és kimosási felületek mentén e létrejött redox-frontokon alakultak ki, — mivel e felületek kitűnő oldat- a. vezetők és oxigénszállítók. Az érctest olyan irányítottságot vesz föl, mint amilyen az adott helyen a kimosási felületek feloxidált sávjának irányított* 6 sága. , Gyakran nem is tartalmaz rétegzésmenti alaki elemet: egy vagy több reduktív góc (fatörzs, ágdarab) körül alakult ki: vagy a redox-front homlok- terében szabálytalan — foltos, diffúziós alaki elemek képződtek. A kimosási ; felületek a ritmusok nyitószakaszain még meredekek, majd fokozatosan hozzá- h simulnak az erodált rétegpadhoz. Az érctestek irányítottsága és a ritmus- váltási-kimosási felületek, ill. a rétegdőlés közötti kapcsolatokat a 2. és 3. I* ábrák mutatják. A kimosási felületekkel való szoros kapcsolat egyértelmű. Az érctest dőlés- it szöge az esetek egyik felében 4 10°-kal nagyobb a rétegdőlésnél — rendszerint i a ritmusok nyitószakaszainál, a kimosási felület irányának megfelelően. • A másik felében, ahol az ártéri (pelites) fáciesek rétegzésmenti elemei a meg- '[ határozók, az érctestek irányítottsága a rétegdőléssel egyezik. A rétegdőlés ; szögértéke 16 — 38° között, a kimosási felületeké 22 — 46° között váltakozik, a Ugyanitt — az antiklinális É-i szárnyán — a rétegek dőlésiránya 360° — 50° közötti: míg a kimosási felületeké ettől lényegesen eltér: 320°— 10°. 4 Földtani Közlöny 196 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet A ki mosási - ritmusváltósi felület dölésszoge 2. ábra. Az érctest dőlésszöge a kimosási-ritmusváltási felület dőlésszögének függvényében (Somogyi J. 1973) Fig. 2. Angié of dip of őre body versus erosional unconformity surface (surface of change in rhythm) (J. Somogyi 1973) 3. ábra. Az érctest dőlésszöge a réteg dőlésszöge függvényében (Somogyi J. 1973) Fig. 3. Dipping of the őre body versus dipping of the bed (J. Somogyi 1973) Befolyásolja az érctest irányítottságát a kovásodott -szénült fatörzsek elhelyezkedése is. Irányítottságuk más üledékföldtani bélyegekkel (kereszt rétegzettség iránya, hullám- fodrok) együtt az üledékanyag helyi szállítási irányát is jelzi az adott rétegszintben. A fatörzs-iránymérések adatai NyENy — KDK-i és KEK — NyDNy-i irányok között változnak. Megjegyezzük, hogy a lelőhely D-i és ÜK-i peremén u homokkőben a kristályos alap- hegység anyagának tömeges megjelenése délről történt hordalékszállítást is jelez. Az ércesedésnek a helyi redox fronthoz való viszonyát a 4. ábrán mutat- juk be. A litofácieseken áthúzódó érctestet a b), e) és e) mikromorfológiai elemek alkotják. A vörös színű kőzetek közelében a szenes mikrorétegzés elhal a teljes feloxidálódás következtében, a redox front-menti kizöldült sávban pedig 1' i n c z e—S o m o <) y i: .1 mecseki felsőper mi homokkő uni nércesedése 1 í»7 2 3 4 5 VT efH] 7 sz*z 8|Z-V| 4. ábra. Ércesedési szelvény a redoxfront elemi szakasza mentín (Vinczk J. l'Jüő). Jelmae y a rázat: 1. Meder- ben zátony -homokkőbe ágyazott kovásodott fatörzsdarab, szénült kéregrísszel, 2. Mederbeli zátony -homokkőbe ágyazott szénáit ágdarab töredékek, 3. Ártéri homokkő, szenes mikrorétegzettséggel, 4. Ércesedés: az U diisultságának mértékét a pontsüriiség jelképezi, 5. A redoxfront helyzete, 6. A szenes mlkrorétegzet tártéri homokkő nem oxidálódott, szürke szitui szakasza, 7. A zöld-szürke színváltás iránya, 8. A zöld-vörös színváltás iránya Fig. 4. Őre mineralization profile along an elementary stretch of the oxldation-reduction front (J. VINCZE 1905). Legend 1. Silieified fragment of wood tronk (lóg) with a eoalified bark fraction embedded in a sandstone of flu- viatüe sandbar origin, 2. Fragment s of eoalified twigs embedded in a sandstone of fluviatile sandbar origin, 3. Flood piain sandstone with eoaly mierolamination, 4. Őre mineralization: the extent of U enriehment is symbolized by the density of dots, 5. Fosition of oxidation-reduetion front, ö. Non-oxidized. grey-colonred part of eoaly, mirro- laminatedfloodplain sandstone, 7. Direetion of green to grey eolour ehange, 8. Direction of grey to green eolonr change újabb ős újabb szenes mikrorétegzést helyettesítő (pszeudomorf) ércesedés tűnik elő (b elem). Az ártéri rétegpadot azonban viszonylag kisebb áteresztő- képessége és főként nagy redukáló kapacitása (sok szénült növényi anyag) miatt a redox front hamar átmetszi és a réteghatáron folytatódik (a litológiai és a redox fácieshatár együtt fut), — mert a durvább szemcsés (áteresztőbb) és kevesebb szénült növényi anyagot tartalmazó rétegben a feloxidálódás tá- volabbra hatolt. A kettős (litológia redox) fácieshatáron a mederbeli fáciesben dús hintett ércesedés alakult ki (e elem). Ezen a szakaszon az ártéri fácies már szürke (stabilan redukált állapotú) és urántartalma a redox-fronttól távolodva fokozatosan csökken. A mederbeli fáciesekben a redox front mentén kizöldiilt sáv (redox határfácies) a fronttól távolodva fokozatosan szürkül el. A mederbeli fáciesekben a szénült és kovásodott fatörzsek, ágdarabok és kör- nyezetük csak a zöld határfáciesben ércesedtek (c elem), a szürkében esetleg anomálisak. A redoxfrontoknak szembetűnő jelzői a színfáciesek lépcsős egymásba fogazódásos váltásai, az ún. redox fácieslépcsők (Vincze J. 1965, Virágh K.— Vincze J., 1967). Az üledékciklusokat átmetsző fácieslépcsők és a réteghatár- ral együtt futó ún. köztes területek pásztásan váltakoznak. Ennek megfelelően az egyes ércesedési szintek a színhatárok közelében elvégződve szintén lépcsős eltolódást mutatnak egymáshoz viszonyítva. Nyilvánvaló, hogy az ércesedési szintek telepcsoportba osztása, pl. fekű-, fő-, fedő telepcsoport — bár gyakor- lagilag egy-egy bányatérségen belül jól használható rendszerezés — csak egy-egy nagyobb fácieslépcső pásztára érvényes, mivel a szomszédos lépcsőben a fekű telepcsoportból fedő telepesojiort lesz (vagy fordítva). Az ércesedés mértéke összefügg a ritmusváltási felületek mentén feloxidált sáv vastag- ságával. A nagyméretű lépcsőknél a feloxidált sáv vastagsága 3 — 5 m, itt egv-egy üledékritmus egészében feloxidáíódott ; a helyi fáeieslépcsőknél 1—3 m, míg a köztes jiásztákban 4 198 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet mindössze 0,5— 1,5 m. A fácieslépcsők pásztáiban a befogazódásos szín váltakozás és a feloxidált sávok többszörös ismétlődése az ércesedési szintek ismétlődését is eredmé- nyezi. Az érctestek nemcsak vastagabbak, hanem kiterjedésük is nagyobb, az ércesedett terület összefüggőbb, míg a köztes pásztákra a vékonyabb, foltos ércesedés a jellemző. Az Ekt a nagy fácieslépcső pásztákban >50%; a helyi fácieslépcsőkben 30—50%, a köztes területeken <30%. Mindez összességében a fácieslépcsők pásztáiban a köztes pásztákhoz viszonyítva átlagosan 3 — 4-szeres fémakkumuláció többletet eredményez. Az ércesedés mértékének (— mc) a fácieslépcsők pásztáihoz, irányához viszonyított helyzetét az 5. ábra mutatja. Figyelemre méltó, hogy a ritmusváltási felületek átlagos ÉÉNy-i dőlés- iránya egybevág a nagy fácieslépcsők csapásvonalával; az utóbbiak pedig az ÉNy— DK-i haránttörések csapásával. A helvi fácieslépcsők átlagos csapása ÉK-DNy-i, ami viszont a mecsekaljai diszlokációs övvel párhuzamos hosz- szanti törések csapásvonalához igazodik. Ily módon az uránakkumuláció és a töréses tektonika rendszere közötti kapcsolat (Bállá Z., 1969) áttétele- sen a redox fácieslépcsők közvetítésével érvényesül, — az üledékföldtani felépítést és a fácieslépcsők kialakulását preformáló tektonika révén. Táblamagyarázat — Explanation of Plates A bányabeli felvételeket Füzy T., Szívós L., Kopeczky L., a kőzet- és radiográfiás fényképeket Füzy T. készítette. The underground photos were taken by T. Füzy, L. Szívós and L. Kopeczky, the petro- graphic and X-ray micrographs were registered by T. FÜZY I — II. tábla — Plate I — II. Csapásirányú fácies- és ércesedési főt őszei vény (II. Bánya) M = 1 : 20 Az üledéksor alul és felül mederbeli zátonyképződmény (zöld, zöldesszürke középszem- csés homokkő), középen ártéri zátony (zöldesszürke finomszemcsés homokkő) — amelye- ket a szelvényben három kimosási felület tarol le. Az alsó és középső kimosási felület közötti zátony a jobb oldalon épen maradt; itt megtaláljuk a medermenti ártér (ívesen hajló, csoportos, szaggatott mikrorét egzés) és az ártéri mocsaras tó üledékeit is (fekete aleurolit a főtében). Az alsó, dolomit konkréció-soros kimosási felület alatti üledékben kettős kovás fatörzs keresztmetszete látható, szénült kéreggel. Környezete erősen érce- sedett (sötétebb szürke sáv). A kimosási felület fölött levő kőszéncsík környezete hasonló- képpen ércesedett. A bal oldalon két kimosási felület között (álló kalapácsnál) érc-roll látható (sötétebb szürke ív), tőle balra lencsés sávos ércfoltok vannak. A látható dús ércesedési alakzatokon felül a hintett ércásvány- tartalom is jelentős. A legfelső kimosási felület (a bal oldalon) mentén az ártéri homokkő és sötétszürke aleurolit erőteljesen erodá- lódott és feldolgozódott. Photographic facies and őre mineralization profile in the direction of strike (Mine II) M = 1 : 20 At the hasé and top of the secpience there is a streambed sandbar formation (green to greenish-grey, fine-grained sandstone), in the middle there is a sandstone of flood-plain sandbar origin (greenishgrey, fine-grained sandstone), being reduced by three erosional unconformity surfaces within the profile. The sand bar between the lower and middle erosional unconformit ies at the right is intact; here the sediments of the adjacent flood- plain (arched, grouped, discont inuous microlaminat ion) and the swampy alluvial laké (black siltstone in the roof) can alsó be encountered. In the sediment underlying the lower erosional unconformity with a row of coneretions the cross-section of a silicifie le trias stipérieur des Vosges — C.R. des Séances de l’Acad. dcs Sci. Kerr, P. F. — Dana, R. K. (1950) Urano-organicores of the San Rafael Swell, Utah — Econ. Geol. Vol. 51. No 4. Kinő, J. W.— Yodno, H. B. (1950): High-grade uraniferous lignites in Harding County, South Dakota — Geol. Survey Prof. Paper 301). pp. 419 — 431. Kiss J. (1903): Az uránmigráció hidrotermális feltételei és a szurokércgenezis — Földt. Közi. Vol. XCIII. pp. 74 — 81. Lanomvir, D. (1978): Uránium solution mineral equilibria at low temperatures with applications to sedimentary őre deposits — Geochim. et Cosmochim. Acta. 42. pp. 547 — 509. De Maonér, I. (1952): Contribution a l'étude de la radioactivité des argilcs belges — Bull. de la Soc. Belge de Géol. Vol. LXI. fasc. 2. Mason. B. (1952): Principles of Geochemistry. New York. Masvrsky, H. (1950): Trace elements in Coal in the Red Desert, Wyoming. — Geol. Survey Prof. Paper 300. pp. 439-444. Méhes K. (1957) R idiogeológia és radiometria — M. Áll. Földt. Int. alkalmi kiadványa, Budapest MÉHES K. (1968): Az urán és a szerves anyag geokémiai kapcsolata — Földtani Kutatás. Vol. XI. fasc. 1. pp. 12— 17. Miller, R. L.— Gill, J. R. (1954): Uránium in Dakota Lignites — Scicntific American Vol. 191. No 4. Moore, G. W. (1954): Extraction of Uránium from aqueous solution by coal and somé other materials — Econ. Geol. Vol. 49. pp. 652-658. Moore, G. W. — Melin, R. E. — Depferle, R. C. (1954): Uranium-bearing lignité in Southwestern North Dakota — U.S. Geol. Survey TEI-463. Patterson, E. D. (1953): Rádió activity of Part of the Bituminous Coal Region of Pennsylvania — U.S. Geol. Survey Trace Elements Investigations Rp. 479. Pipirinqos, G. N. (1956): Uranium-bearing coal in the central part of Great Divide Basin Sweetwater County, Wyom- ing. — Geol. Survey Prof. Paper 300. pp. 433—438. Scheminzky F_— Grabherr W. (1931): Über Urán anreichende Warzen u. Knöpfchensinter an ősterreichischen Thermen insbes. in Gistein — österreich Min. Mitteil. Gesellschaft. Vol. 112. pp. 13—38. Schopf, J. N. — Grvv. R. .T. (1954) Microscopic Studies of Uraniferous Coal Deposits — U.S. Geol. Survey Circular 343. Szálát S. (1954): The Enrichment of Uránium in Somé Brown Coals in Hungary — Acta Geol. Acad. Hungary. Vol. 2. pp. 229-311. Szadeczky-Kardoss E. (1952): Szénkőzettan — Akad. Kiadó, Budapest Szadeczky-Kardoss E. (1955): Geokémia. Akad. Kiadó, Budapest Vine, J. D. (1958): Uranium-bearing coal in the United States — Geol. Survey Prof. Paper 300 pp. 405 — 411. VirAgh K.— Vincze J. (1937): A mecseki uránérc lelőhely képződésének sajátosságai — Földtani Közlöny. Vol. XCVn. pp. 39—59. A kézirat beérkezett: 1983. II. Genetic types of uraniferous coals. Dr. K. Méhes In addition to the genetic types known from the literature, the author calls attention to a new type. This is the Síkvölgyfő deposit (Tatabánya coal basin, Hungary) in which the uránium deriving from hot springs welling up along faults was concentrated in a swamp vegetation, mainly in algae. In addition, somé uránium was brought in by the argillaceous components as well. The two components, the organic and the anorganic one, resulted in enrichments of commercial value in coal seams formed in deep swamp environments. Manuscript received: Febr. 1983. 224 Társulati ügyek December 5. Az Agyagásványtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Bidló Gábor Székyné Fux Vilma: Ércesedést kísérő agyagásványosodás mélységi övei Vita: Kliburszkyné Vogl M., Földvári M. A résztvevők száma: 8 December 7. Az Általános Földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Mindszenty Andrea Kókay József: Tektonikai-geomechani- kai vizsgálatok a Bántapusztai-medence területén (Várpalota) Dávid Gyula— Nagy Zoltán— Pogá- csás György: Újabb szeizmikus sztratigrá- fiai és szeizmikus tektonikai adatok a Kis- alföld mélyszerkezet i viszonyainak ismere- téhez Vita: Müller P., Kázmér M., Balázs E., Mindszenty A., Brezsnyánszky K., Er- délyi M., Kőrössy L. A résztvevők száma: 21 December 12. Az Ásványtan-GeokémiaiSzak- osztády előadóülése Elnök: Kiss János Pécsiné Donáth Éva— Lefler János: A hazai zeolitos kőzetek Ni-ion szerbeiós vizsgálata Mátyás Tibor: Vulkáni kőzetek termo- dinamikai megközelítésben Vita: Mátyás T., Mérey L., Kiss J., Pécsiné Donáth É., Embey-Isztin A. A résztvevők száma: 8 December 12. A Mérnökgeológiai- Környezet- földtani Szakosztály előadóülése az 1 AEG Magyar Nemzeti Bizottságával közös szer- vezésben Elnök: Kertész Pál Vitális György — Cserny Tibor: Be- számoló az 1983. évi burgenlandi terep- bejárásról Reich Lajos: Burgenland földtani vázlata Vita: Klespitz J., Marczis J., Csíky G., Vitális Gy. A résztvevők száma: 32 December 11. Az Őslény tan- Bctegtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Dudich Endre — Báldixé Beke Mária: A tengeri paleokörnyezet rekonstrukciója (Beszámoló az 1983 márciusában Utrecht- ben tartott kongresszusról) Géczy Barnabás: Egy év Franciaország- ban (útibeszámoló) A résztvevők száma: 45 December 11. Elnökségi ülés Elnök: Danic Viktor Napirend: I. Az 1984. évi munkaterv előkészítése, 2. Beszámoló a MTESz OE VB ülésén elhangzott A Magyarhoni Földtani Társulat munkájáról c. referátumról, 3. Nemzetközi ügyek (kongresszusok), 4. Az 1983. évi Vándorgyűlés, 5. Tájékoztató a MTESz által a Társulathoz eljuttatott sajtó anyagokról (a lapok helyzete, problémái), G. Az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály Ásványgyűjtők Szakcsoport tevékenysé- géről és jövőbeni elképzeléseiről tájékoz- tató, 7. Az Ifjúsági Bizottság értékelése a társulati ifjúsági munkáról, a fiatal geoló- gusok helyzetéről, 8. A tevékenység kor- szerűsítésére javaslatot tevő ad-hoc bi- zottság eddigi munkája, 9. Egyebek December 19. A Tudománytörténeti Szak- osztály előadóülése Elnök: Bogsch László Csíky Gábor: Beszámoló és megemléke- zések az 1983. évről Embey-Isztin Antal— Kaszap András: Semsey Andor életműve születésének 100. évfordulója alkalmából A résztvevők száma: 23 Földtani Közlöny, Hull. of Ilié Hungárián Qeol. Soc. (19X4) 114. 225 — 230 RÖVID KÖZLEMÉNYEK Kőszéntelepes összlet a Mecsek hegységi felsőtriászban* \Y éber Béla ** (4 ábrával, 1 táblázattal) A Mecseki Ércbányászati Vállalat XI. sz. szerkezetkutató mélyfúrása (1!)81) amelyet Barabás A. és Virágh K. telepített a Büdösvíz és Darázs- kút környékén a középsőtriász mészkő területbe ékelődött felsőtriász karolina- tö!gyi homokkő formációban kőszéntelepen összletet harántolt (1., 2. ábrák). A fúrást 23(>,3 m-ig Konrád Gy. és Konrádné Dobosi L, a továbbiakban Veres J. dokumentálta. A kőszenes rétegekből származó minták I. táblázat- ban közölt elemezései a Mecseki Szénbányák Vállalat laboratóriumában készültek. A fúrás a kurolinavölgyi homokkő formáció rétegeit bonyolult szerkezeti helyzetben lí),7 373,0 m között harántolta, ami a 25 80°-os szélső értékű rétegdőlések figyelembevételével - 231 m számított valódi vastagságot jelent. 1. ábra. A felsőtriász törmelékes rétegek fő elterjedési területe a Mecsek hegységber, a XI. sz. szerkezetkutató fúrás helyével (a Földtani Intézet 1.50 COO-es földtani térképe alapján). Jelmagyarázat: T2 — középsőtriász més2kö misinai formáció), Tj — felsőtriász (Balogh K. 1981) mészkő, rnárga, agyagpala (l.antarári formáció), T3 — felső- triász törmelékes rétegek (karolinavölgyi homokkő formáció), Jt — liász, M, — középsőmiocén fedöhegységi rétegek Abb. 1. Hauptverbreitungsgebiet dér obertriadischen klastischen Ablagerungen im Mecsek-Gebirge, mit dér Stelie dér Strukturbohrung XI (auf Grund dér durch die Ungarische Geologise be Anstalt angefertigten geologisthen K: rtc im Massstab 1:50 000). Zeichenerklárung: T. — mitteltriadischer Kalkstein (Misina Formation), T3 — obetriadischer (K. Balogh 1981) Kalkstein, Mergel,Tonschiefer(Kantavár Fonna t ion). T, — obertriadische klastisi be Schichten (Karolinavölgy Sandstein Formation), Ji — Lias, M2 — mittelmiozare Deckgebirgsse bichten * Előadta a Déldunántúli Területi Szervezet 1981. nővén bér 24-i szűkülésén * Mecseki Ércbányászati Vállalat, 7633 Pécs, 39-es Dandár út 19. Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet 226 m 2. ábra. A XI. sz. szorkezetkutató fúrással feltárt kirni emeleti} ílí k öszéntelepes összlet szelvénye (KosrAd Gr. és KonrAdnií Dobosi i. adatai alapján). Jelmagyarázat: (l) . . . — mintavételi pontok (elemzési eredmények az I. táblázatban); 1. Kőszén, 2. Aleurolitos koszén, 3. Kőszénréteges aleurolit, 4. Töredezett fúrómagban kőszén és ho- mokkő, 5. Szenes agyag és aleurolit k öszénrétegekkel, ö. Szenes agyag, 7. Szenes agyagkő homokkő közbetelepülé sekkel, 8. Kőszénzsinóros aleurolit, 9. Növényin iradványok (indet.), 10. Dolomitmárga, 11. Dolomitos aleurolit, 12- Agyagkő, 13. Aleurolit, 14. Aleurolit-lencsés ho n okkó, 15. Homokkő általában, 10. (vesen keresztrétegzett homokkő, 17. Homokkő intraformacionális kavicsokkal, 18. Zúzott zóna) Abb. 2. Profil dér durch dió Strukturbohrung XI orschlossenen karnischen Kohlonserle (auf Grund dér Angaben von GY. Konríd und I. KonrAd-Dobosi). Zeichenerklárung: 1. Probenahmepunkte ( Analysendaten In Tabelle I); 1. Kohlé, 2. Kohlé mit Schluffstein, 3. Schluffstein mit Kohlenschicht, 4. Kohlé und Sandstcin in élném brüchigen Bohrkorn, 5. Lettenkohle und Schluffstein mit Kohlenschichten, 6. Lettenkohle, 7. Kohlefúhrender Tonsteln mit Sandsteinzwischonlagorungen, 8. Schluffstein mit Kohlonschnúren, 9. Pflanzenreste (unbestlmmt), 10. Dolomltmergel II. Dolomitführonder Schluffstein, 12. Tonsteln, 13. Schluffstein, 14. Sandstoln mit Schluffsteinlinsen, 15. Sandstein lm allgomcinen, 10. Bögig kreuz > mi hicht ,eter Sandstein, 17. Sandstein mit Intraformationsgeröllen, 18. Zennalmte Zone 227 W éb e r : Kőszéntelepes összlet a mecseki felsőtriászban 3. ábra. A felsőtriász törmelékes rétegek íkarolina ix>hjyi homokkő formáció) főbb kőzeteinek arányai a XI. sz. szerkezet- kutató fúrásban. Jelmagyarázat: A — a kőszéntclepcs összlet fekűrétegei, 15 — a kőszéntelepes összlet, 0 — a kőszéntelepes összlet fedőrétegei, 1 — homokkő, 2 — aleurolit, 3 — agyag, agyagkő Abb. 3. Proportionen dér wichtigsten Gesteinstypen dér obertriadischen klastischen Schichten (Karoünavölgy Sand- stein Formát ion) In dér Strukturbohrung XI. Zeichenerklárung: A — Liegendschichten dér Kohlenserte B — Kohlenserle, C — Hangendschicbten dér Kohlenserie, I — Sandstein, 2 — Schluffstein, 3 — Tón, Tonstein A karolinavölgyi homokkő formáció folyamatos üledékátmenettel fejlődik ki a nyugodtabb településű (sötétszürke lemezes mészmárgából, aleurolitból és homokkőből álló, jellegzetes regressziós sorozatot képviselő) kantavári formációból. A kantavári formációt korábban a ladini emeletbe tartozónak ismertük, újabban Balogh K. (1981) a felsőtriász karni emeletébe (cordevolei alemelet) sorolta. A két formáció határát a fúrásban egy olyan 30 cm vastag kagyló- és csigamarad ványos homokkő rétegnél jelöltük meg, amely a Pécs- 28. sz. fúrás (1. ábra, P-28.) ugyanezen határképződményeiben is előfordul (Nagy J., 1963). (A határképződmények korrelációja a két fúrás karotázsgeo- fizikai szelvényén is tükröződik.) A karolinavölgyi homokkő formáció harántolt rétegeit — a 26,5 m-ben talált Semionotus sp., a 97,9 99,8 m között megfi- gyelt Pleuromya sp. és a fekűből való folyamatos üledékátmenet alapján — a karni emeletbe soroljuk. A kőszéntelepes összlet a kantavári formáció felett ~ 126 m valódi magasság- ban kezdődik és 48,5 m-es harántolása a 45° — 80°-os szélső értékű rétegdőlé- sekkel számítva ^23 m valódi vastagságot képviselhet. A rétegsorbeli helyzetének kőzettani jellemzését szolgáló 3. ábrából kitűnik, hogy az aleurolitok túlsúlyával fekűjétől és fedőjétől egyaránt jól elkülönül. Ez a tény a széntelepekkel együtt olyan fáciesbeli önállóságot sejtet, amely beleillik a mecseki felsőtriász fácieseiről eddig ismert (Nagy E., 1968) képbe, de — talán a térben jobban is kiterjedve ? — teljesebbé teszi az üledékképző- dési és az ősföldrajzi viszonyok jellemzését. Az összleten belül a kőszéntelepek és a kőszenes rétegek két szintben fordulnak elő (2. ábra). Az alsó szint a na- gyobb vastagságú, és ebben van a legvastagabb, egybefüggő, 1,26 m számított valódi vastagságú kőszéntelep is. A telepeket növénymaradványos vagy szénzsinóros rétegek kísérik. Az összletben hat kőszéntelepet és kőszenes réte- get lehetett összesen ~4,6 m számított valódi vastagságban (a teljes összlet- vastagság ~ 20%-a) elkülöníteni. Mintázásuk a Mecseki Szénbányák Vállalat szakembereinek jelenlétében és a magminőség figyelembevételével történt. Az elemzési eredmények (I. táblázat) jó minőségű és fölös kokszolódó képes- ségű gázkoksz kőszenet dokumentálnak. 6 Földtani Közlöny i köszéutelepes összlet szénrctegeiiiek elemzési adatai a XI. sz. 228 Földtani Közlöny 414. kötet, 2. füzet o 3 3 3 3 süss 3 s? w 0*0 0 sf = • ®! « =t i ~ « § 5 S S S S 3 2 3 2 3 3 I 5 5 a s s n S 3 S 3 S S 2 T-* cs cs í- CC r-T » » » 2* S* S * ? 2 00 00 00 00 30 3Q C OH CS 30 C CS r-l OS *— < r— os cs oi co -i os io OS 1-0 os r- í- CS g re rí © os * cs s I § ü Ü s $ S S 2 8 SS 5 S g S i s s 3 S 4 4 S 3 Se §- g- 2«" SS SS i-O IO OS F-< 00 1-0 F-H 00 í© IOO CD P? © t- OS?3 oi r4 oírC OS ~t 5 ct őiro v%< 2 S g r» co * S — íD —i « cd sí sí sí V sí sí a* g g R O CO 1-1 § a R. s § s t— CD 00 OS OS CD § § § §§§§§§ IÍS o o o o o o o o <1 Is- !i Is Is P Is- Is Is Is a? 1 1 r I i 1 S I I c? 1 1 § S 5 3 g S S = 5 8 2 S 3 OS OS OS OS 1-1 OS 11 H W M -í> O CD I-* 30 CS* 229 1 f'éber: Kőszéntelepes ö.sszlet a mecseki jelsotriászban 6 [~~~r] ? |; • ; • ;| egg 4. ábra. A Mecsek hegységi felsőtriász köszéntelepes rétegek helyzete az általános rétegsorban. J el magyarázat: a — kantaván formáció , b — karolinavölayi homokkő formáció , 1. Dolomit, 2. Mészkő, 3. Trigonodus sandbergeri hunga- ricus, 4. Márga, 5. Agyagmárga, homokos agyagmárga, aleurolit, 6. Zöld agyag (vulkáni eredetű), 7. Felsőtriász törme- lékes rétegek, 8. Alkáli diabáz Abb. 4. Die Lage dér obertriadischen kohlenführenden Schichten in dér allgemeinen Schichtenfolge des Mecsek-Ge- birges. Zeichenerklarung: a — lvantavár Formation, b — Karolinavölgy Sandstein Formation, 1. Dolomit, 2. Kalkstein, 3. Trigonodus sandbergeri hungaricus, 4. Mergel, 5. Tonmergel, sandiger Tonmergel, Schluffstein, 6. grüner Tón (von vulkanischem Frsprung), 7. obertriadische klastische Schichten, 8. Alkalidiabas A fúrásból a karolinavölgyi homokkő formációra, vonatkozó legfontosabb új ismeret az, hogy a kőszén képződés feltételei a már eddig is ismert (pl. a Pécs- 28. sz. fúrásban) egyes vékony kőszénrétegeket és szénzsinórokat meghaladóan összlet nagyságrendben is megvoltak. A Vágotpuszta-2 fúrásban (1. ábra Vp-2) a misinai formáció rétegei felett üledékképződési diszkordanciával települő kantavári formáció alján már korábban megismert kőszenes rétegekkel együtt ez az új adat is erősíti a me- cseki felsőtriász üledékképződés körülményeinek a germán keuperhez való hasonlít hatóságát (VVéber B., 1965, 1978). Egyben azt is jelenti, hogy a tér- ségben a kőszénprognózis rétegtani fekűje elméletileg a középsőtriász korú karbonátos kifejlődésű misinai formáció lehet. A felsőtriász kőszéntelepes rétegek helyzetét a rétegsorban a 4. ábra mutatja. 6* 230 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Irodalom — Literatur Balogh K. (1981): A magyarországi triász korrelációja. Kézirat. Általános Földtani Szemle. 15. Budapest, pp. 5—67. NAGY J. (1903): A Pécs-28. sz. kutatófúrás földtani naplója és kiértékelése. Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár. NAGY E. (1968): Á Mecsek hegység triász Időszaki képződményei MÁFI. Évkönyv LI. 1. pp. 1 — 198. Budapest Vadász E. (1900): Magyarország földtana (2. kiadás), Akad. Kiadó, Budapest Wéber B. (1965): Oledékföldtani adatok a Mecsek hegységi felső-triász és alsó-liász rétegek ismeretéhez. Földtani Közlöny, 95. pp. 47 — 53. Wéber B. (1978): Űjabb adatok a Mecsek hegységi anizuszi és ladini rétegek ismeretéhez. Földtani Közlöny, 108. pp. 137-148. A kézirat beérkezett: 1983. III. Kohlenserie in dér Obertrias des Mecsek- Gebirges B. Wéber In den karnischen Schichten dér grobklastischen Obertrias (Karolinavölgy Sandstein Formation) des Mecsek- Gebirges in Südungarn hat eine Bohrung eine Kohlenserie erschlossen (Abb. 1, 2). Wegen des starken Einfallens dér Schichten entspricht die durch- bohrte Máchtigkeit von 48,5 m nur ~ 23 m tatsáchlicher Máchtigkeit. Die Kohlenserie beginnt oberhalb dér tiefliegenden Kalksteinschichten mit Trigonodus sandbergeri hungaricus (~ , , t rigonod usführend er Dolomit” an dér Basis des Lettenkeupers) in einer Effektivmáchtigkeit von ^250 m. Die Analysendaten des Materials dér Kohlen- flöze sind in Tabelle I zusammengefasst. Die in den grobklastischen Obertriasschichten zum ersten Mai durchteufte Kohlenserie ist (neben den schon bisher bekannten dünnen Kohlenschichten und -schnüren) ein neuer Beitrag zu einem Vergleich mit dem germani- schen Keuper. Die Lage dér obertriadischen Kohlenflöze in dér Schichtenfolge ist in Abb. 4 vorgelegt. Eingang des Manuscripts in dér Redaktion: III. 1983. Földtani Közlöny, Bull. 0/ the üunyarian Geol. Soc. (1984) 114. 231—234 TUDOMÁNYTÖRTÉNET Megemlékezés Zipser Keresztély Andrásról, születésének 200. évfordulóján Dr. Csíky Gábor * (1 ábrával) Zipser Keresztély András ezelőtt 200 esztendővel, 1783. november 25-én született Győrött. Neve egybeforrt az immáron 135 esztendős Magyarhoni Földtani Társulat alapításával. A Magyar Orvosok és Természet vizsgálók VIII. vándorgyűlése Sopronban, 1847. augusztus 11-én ült össze. Zipser K. A. besztercebányai tanár „Javasla- tok földismei bányász egyesület alapítására Magyarországon” című előadásá- ban indítványt terjesztett elő, melyben hangsúlyozta a hazai bányászat nagy fontosságát, adatokkal bizonyítva, hogy 1740—1780 között még virágoztak a felvidéki és erdélyi, európaszerte híres arany, ezüst és egyéb ércbányák, de az utóbbi 40 — 50 esztendőben erősen hanyatlóban vannak. Véleménye szerint ezt a hanyatlást gátolni lehetne az ország ásvány-földtani viszonyai- nak részletes kutatásával, mert „a bányatermények és keresett ércek holléte bizonyos törvényeknek van alávettetve, melyeknek kinyomozására és figye- lembevételére a bányásznak különös gondot kell fordítani, ami múlhatatlanul feltételezi, hogy a természettudományokban nem lehet egészen járatlan s nem nélkülözhet némely földismei tapasztalatokat, ha a használható ércek felkere- sése körül sikeresen akar fáradozni.” Majd így folytatja: „A közjólétet csak azáltal vívhatjuk ki, ha az ország előnyeit, földjének termékenységét s a kin- cseket, melyek annak hegyeiben s bérceiben rejlenek, ismerjük és magunkévá tesszük.” — Ma is helytálló szavak! Ennek érdekében javasolja földtani- bányászati egyesület alapítását. Zipser K. András tehát a társulati gondolat atyja, melynek megvalósulásá- hoz a helyet és körülményt Videfalván 1848. január 3-án a Kubinyi testvérek, Ágoston és Ferenc és társaik biztosították, majd pedig dicső elődeink, a század második felében Szabó Józseffel az élen lerakhatták az alapot, amelyre föl- épült a ma már 135 éves Magyarhoni Földtani Társulat, az első természettudo- mányi egyesülete hazánknak, amely valamely tudományág művelésére ön- állóan megalakult, s az egyetlen, amely azóta is megszakítás nélkül működik, így jelenleg az ország legidősebb hazai tudományos egyesülete. Vendl Aladár professzor megállapításával egyetértve kimondjuk: „A Magyarhoni Föld- tani Társulat 1848-ban alakult”; ez számunkra a harmadik helyet biztosítja, megelőzve sok nagy nemzetet, ami nem kis dolog. Érdemes kiemelni, hogy valamennyi hazai tudományág között a földtan volt az első, amelynek művelésére külön, önálló társulat alakítását határozták * H-1055 Budapest V., Honvéd u. 40. Előadta a Társulat közgyűlésén, 1983. III. 16-án. 232 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet el. Ezzel megelőztük a hazai bányászokat is. Mindez kihangsúlyozza Zipser K. András elévülhetetlen érdemét, akinek egész életét a munka és a haza szeretete, a becsület, a tisztesség és főleg a lelkesedés jellemezte. Vessünk egy pillantást Zipser életpályájára is. Tanulmányait Beszterce- bányán, majd a pozsonyi líceumban végezte, ahol filozófiát és teológiát tanult. 1803-ban Brünnbe hívják, a neves ANDRÉ-féle nevelő intézetbe, tanítani. ANDRÉnak ,,Hesperus” nevű folyóiratában, mint munkatárs tevékenykedik. 1807-ben apja kérésére visszatér Besztercebányára, ahol feleségével együtt leánytanító és -nevelő intézetet alapít. Intézeti tevékenysége mellett azonban a besztercebányai evangélikus gimnáziumban is tanít 1810-től, mint természet- rajz tanár, elsősorban ásványtant. Ekkor ismerkedett meg vele a két. itt tanuló Kubinyi fiú. Zipser 1815- és 1817-ben gyalog bejárta és tanulmá- nyozta Lengyelországot és Poroszországot. Megfigyeléseit a Leonhards Ta- schenbuch für die Mineralogie, a Magazin dér Pharmazie és az Iris című folyóiratokban közli. 1817-ben jelenik meg Sopronban főműve, a Versuch eines topographisch mineralogischen Handbuches von Ungarn, amely a magyar ásvány-földtan első, kezdeti szakasza irodalmának egyik fontos műve. Ennek adatait Beu- pant is felhasználja és idézi közismert monográfiájában. Feltehetően kevesen tudják, hogy BEUDANTnak 1818. évi magyarországi tanuhnányútján Zipser volt a vezető-útitársa. Zipser sok külföldi elismerést, magas fejedelmi kitüntetéseket, ajándékokat kap, sorsa mégis rosszra fordul. Feleségének 1859-ben bekövetkezett halála által lesújtva nevelőintézetét megszünteti. Ezután csak szűkösen él. az értékes ajándékokat, kitüntetéseket lassanként kénytelen értékesíteni, hogy betevő C s í k y : Megemlékezés Zipser K. Andrásról 233 falatját biztosítsa. Nevelői és tanítói működése elismeréseként a király Ferencz József-renddel tünteti ki — ez az egyetlen magyar kitüntetése — és halála előtt két évvel nyugdíjat is kap. Ez megkönnyítette ugyan sorsát, de legyengült szervezetén már nem sokat segített. Még jelen volt Pesten a Magyar Orvosok és Természet vizsgálók 1803-ban tartott IX. vándorgyűlésén, itt szólal fel utoljára. ,,Doctor Zipser Endre hazánkfia és tudósaink jeles veteránja szót emel mondván: hogy bár német nyelven és német ruhában szól, azért magyar érzet lakik s magyar szív dobog keblében, 80 éves életének munkásságát is azon magyar hazájának óhajtja szentelni, melynek emlékét magával viendi azon útjára is, honnét még senki sem tért vissza. E meleg szavakat harsogó éljen követé.” Ekkor már beteg volt és a következő évben, 1864. február 20-án csendesen elhunyt. A Magyar Orvosok és Természet vizsgálók azévi, X. maros- vásárhelvi vándorgyűlése, Kubinyi Ágoston indítványára, elhatározta, hogy emlékezetére közadakozásból síremléket állít Besztercebányán, ami meg is történt. Zipser K. András kiváló pedagógus volt és kiváló, éles szemű és eszű meg- figyelő. Ennek köszönhető, hogy helyes érzékkel meglátta egy olyan kollektív összefogás, társulás szükségességét, mely a földtan céljait s ezáltal a hazai bányászat fellendítését, tehát a haza javát szolgálja. Igen nagy érdeme még, hogy a külföldet megismertette hazánk ásványvilágával. Igen aktív tagja volt a jénai Ásványtani Társaságnak és jénai levelezéséből derült ki az, hogy az első hazai helyi bányászati egyesület Selmecbányán alakult meg 1810-ben, Jónás József selmeci bányamérnök jóvoltából. Vele, aki könyvének előszavát is megírta, közeli szakmai és baráti kapcsolatban volt. Végezetül még valamit: Zipser még a magyar ásvány-földtan történetének első, kezdeti, hősi korszakának gyermeke volt, bár túlélte azt. Ez a korszak az 1760—1825 közötti időt foglalja magába s erről a korszakról az utókor vagy megfeledkezik, vagy nem sokra tartja azt. Ki-ki hogyan látja! Van, aki szerint a hazai földtan BEUDANTtal kezdődik, sőt van, aki a hazai földtan történetét Szabó Józseftől számítja. — Hát nem egészen így van ! Ennek a hősi korszaknak a képviselőit akkor jobban ismerték extra Hungáriám, azaz külföldön, mint ma sokan, itthon. Ennek a korszaknak hazai képviselői, így Fichtel János, Fridvaldszky János, Born Ignác, Müller Ferenc, Benkő Ferenc, Zay Sámuel, Jónás József amúgy jogászok, orvosok, teológusok, ill. bányamérnökök, de mind autodidakta természetbúvár mineralógusok voltak, akár Zipser, viszont egyben a hazai földtudományok úttörői is és ez a lényeg, ez teszi őket naggyá. Hagyatékuk: kisszámú mű, szakirodalmunk klasszikus művei, kútfői, forrásai, a megmaradt (ismert, esetleg lappangó) kéziratok és nagy buzgalommal, gonddal, szeretettel begyűjtött és rendezett ásvány- kőzet gyűjteményeknek sajnos csak töredéke, megmaradt darabjai. Ezek a tárgyi emlékek, bizonyítékok hirdetik ennek a kornak és tudományszerető fiainak lelkes, úttörő munkásságát, életművét, akik jóban, de többnyire rosszban a tudományt és hazájukat önzetlenül, áldozatosan szolgálták. A kor szellemében, amelyet Zipser főművének mottója híven fejez ki: „Láss mich geh'n auf deiner Spur, süsse, heilige Natúr” (szent Természet, engedd, hogy nyomdokaidban járjak). Akiket felsoroltam, nem voltak mind magyarok. Németül és latinul írtak és beszéltek, de szerették ezt a földet, melyet hazájuknak vallottak, s elsősor- ban ezért megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk némelykor — így most is, március idusán. 234 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Irodalom — References BEUDANT, F. S. (1822): Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l’année 1818. I— IV. k. Paris. Chyzer Kornél (1890): A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-töl 1890-ig. Sátor- aljaújhely Csíky G. (1981): A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai „Mineralogische Societát” működésében és ennek hatá- sa a hazai földtudomány kialakulására — Földtani Közlöny, 111. k. pp. 338—349. Esmark, Jens (1798): Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn, Siebenbürgen und das Bánát- Freyberg. Knöpfler Vilmos (1865): Emlékbeszéd Schsudt Adolf, Láng Ferencz és Zipser András felett — Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkálatai, 1864. X. nagygyűlés. Pest Koch S. (1952): A magyar ásványtan története. Budapest KovPrs Gyula (1852): Első jelentés a magyarhoni földtani társulatról. Pest Krenner József (1902): Az ásvány-őslénytár története. In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest KlJBINYI Ferencz (1866): Doctor Zipser Keresztély András életrajza. Pest MAJZON L. (1974): A két Kubinyi és a Földtani Társulat — Földtani Közlöny, 104. k. pp. 209—220. Majzon L. (1974): Emlékezés Zipser Andrásra — Földt. Tudománytörténeti Évkönyv 1973. 2. sz. pp. 15—21. Székely L. (1969): Egyesület-alapítási törekvések az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület megalakulása előtt — BKL Bányászat 102. évf. 3. sz. pp. 205-210. Vendl A. (1958): A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története — Budapesti Műszaki Egyetem központi kön y v tára, műszaki tudománytörténeti kiadványok, 9. sz. Budapest Zipser K. András (1817): Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungarn. Oedenburg A kézirat beérkezett: 1983. IV. In memóriám A. K. Zipser, on the 200th anniversary of his birth Dr. G. Csíky A. K. Zipser ( 1783 — 1 864), scientist, secondary school teacher in the town of Beszterce- bánya (now: Banské Bystrica) was the founder of the Hungárián Geological Society (1848). One of the pioneers of the first, „heroic” epoch of mineralogy and geology in Hungary (1760—1825); he was the guide of F. S. Beudant during his study tour in Hungary (1818). In his main work entitled „Versuch eines topographisch mineralogischen Handbuches von Ungarn” (Sopron, 1817) the mineral occurrences and mineral species of Hungary are described. It served fór a long time as an important reference work. Manuscript récéi ved: IV. 1983. HÍREK, ISMERTETÉSEK ifj. Lóczy Lajos 1891-1980 Budapesten született 1891. VI. 5-én és Rio de Janeiróban halt meg 1980. VI. 9-én- E két dátum között folyt le a hosszú élete végéig tevékeny magyar geológus élete. Négy világrészen végzett tudományos és gyakorlat i munkássága tette az egész világon ismertté és becsültté. Papp Simon és Jablonszky Jenő mellett ő volt a harmadik világjáró magyar geológus. Élete három nagy szakaszra osztható. 1946-ig itthon élt, de közben többször és hossza- sabban külföldön is dolgozott. Ezután következett az emigráns vándorélete. A harmadik szakasz 1961 májusában kezdődött, Brazíliában való végleges megtelepedésekor. Édesapja id. Lóczy Lajos, édesanyja Mabzsó Katalest. Az apa egyénisége döntő volt tehetséges fia életpályájára. 1909-ben Budapesten, a Kegyesrendiek gimnáziumában érettségizett, egyetemi tanulmányait Zürichben végezte, atyja barátjának, Heih Albert- nek irányít ásával. 1914-ben Zürichben avatták bölcsészdoktorrá. 1916-ban nevezték ki tanársegéddé a budapesti Pázmány P. Tudományegyetem földtani tanszékére. Ugyanott a tektonikai geológia magántanára 1919. januárjától. A Közgazdasági Egyetem gazdaság- geológiai tanszékén 1923 májusától egy. ny. rk. tanár, 1925 januárjától tanszékvezető, 236 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet 1926 márciusától nyilvános rendes tanár. 1932. július 21-től 1948. november 1-ig a Föld- tani Intézet igazgatója. Nyaranta részt vesz külső munkatársként a Földtani Intézet felvételein. 1911 — 12. Villányi- és Báni-hegység, 1913—15. ENy-i Kárpátok, 1915. Aranyosvidék (Erdély), 1 9 1 G. Bálát onfelvidék a munkaterülete. 1917 — 18-ban a Földtani Intézet balkáni ex- pedíciójának munkatársa, segédkezik atyjának Ny-Szerbia átnézetes földtani térképének szerkeszt ésében . A Villányi-hegység c-allovien faunájáról írott monográfiája ma is nélkülözhetetlen forrásmunka, ifj. Lóczy Lajos vilghírnevének egyik megalapozója. A Bálát onfelvidéken kis területen végzett szerkezetföldtani vizsgálatának érvényességét később egyre nagyobb területre, ma már jórészt az egész Bakonyra vonatkozólag igazolták a későbbi részletes kutatások. Igazgatóként a szénhidrogének kutatását tekintette a magyar földtan fő céljának. Az 1936-ban végzett földgázkutatás alapján javasolta a békési mélykutatás megindítását. A nyersanyagkutatás érdekében növelte a Földtani Intézet laboratóriumainak kapaci- tását. Hivatali ideje alatt a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás érdekében nagy apparátus- sal folyt a síkvidékek talajtani, földtani és hidrogeológiai vizsgálata. A második világháborúig tartó időszakban főleg olajgeológusként működött. Itthoni szénhidrogén kutatási munkájához sokrétű tapasztalatait külföldön szakértőként sze- rezte meg. Indonéziában dolgozott 1920 novemberétől 1923 tavaszáig. Olajkutatást végzett a Foyal Dutch Shell Co geológusaként D-Szumátrában, az Anglo Saxon Co részére pedig Timoron. A szumátrai Palembang környékén olajmezőt tártak fel kutatásai nyo- mán. Ecuadorban dolgozott az 1923. június — 1924. augusztus közötti időszakban, ugyancsak a Royal Dutch Shellnek. A tengerpart mentén és az Andok K-i lejtőjén, a Rio Napo és a Rio Pastaza folyók vidékén talált olajtartalmú szerkezeteket. Kutatási terü- letén 1936-ban már évi 286 000 t olajat termeltek. Egykori kutatási területén, az Andok keleti lejtőjén, az 1970-es évek elején már jelentős az olajtermelés. Európában is a lloyal Dutch Shellnek dolgozik: 1926 nyarán és őszén K-Galíciában, a következő évben pedig elkészítette Erdély, Albánia és Görögország olajgeológiai érté- kelését és több helyen is javasolt kutatást. Celebeszen térképez 1927 decemberétől 1928 októberéig. Igazgatóvá történt kinevezésekor lemond a külföldi vállalat állandó szakértői állásá- ról, de alkalmi szakértőjeként még többször is dolgozik külföldön: Bukovinában és Moldovában (1933. IV — VI.), Ecuadorban (1935. XI. — 1936. IV.) és Törökországban, a Márvány-tenger környékén (1938 nyarán és őszén). Külföldön a szakmai kongresszusok rendszeres előadója. 1942 márciusáig 89 munkája jelent meg nyomtatásban. Peregrinus korszaka 194.6-ban kezdődött, amikoris külföldi munkára engedélyt nyer- vén, E. De Martonne hívására tíz hónapot dolgozik Marokkóban a Pre-Riff vidékén. Ezután Törökországhoz köti hároméves szerződése (1947. VIII.— 1950. VII.). Görög- országban működik (1950. XI. — 1955. VI.), annak küldötte 1951-ben a hollandiai petró- leumgeológiai világkongresszuson. Közben 1951-ben hidrogeológus szakértő Paraguayban és ekkor utazik először Brazíliába, a Paraná-medence átnézetes olajgeológiai tanulmá- nyozására. 1954-ben ismét Brazíliában van, az akkor alakult állami olajvállalat (Petro- bras) szakértőjeként. 1954 novemberétől Paraná és Santa Catarina államokban térképez és elkészíti a Paraná és Amazonasz medencék első olajgeológiai szintézisét. Görögországi szerződésének lejárta után, 1955-től ismét Brazíliában van. 1958. I. 1-én brazil állampolgárságot kapott. Amikor brazíliai szerződése 1958 végén lejár, elfogadja az iráni állami kőolaj vállalat ajánlatát. Ott kutat 1959. II. és 1961. III. között. Teheránban egyetemi tanárként is működött. Iráni szerződésének felajánlott megújítását nem fogadta el, hanem a Brazil Nukleáris Energia Bizottság szerződését fogadta el. 1961 májusában végleg letelepedett Brazíliá- ban. Vándoréveinek kevés szakmai dokumentumát ismerjük, mert leginkább állami meg- bízásból végzett szénhidrogén és hasadóanyag kutatással foglalkozott. Megtelepedése után a Paraná medencében térképez 1965-ig, közben a riói egyetemen a szerkezeti geológia tanára. 1965-től 1968. júniusáig a Bányászati Minisztériumhoz tartozó Szövetségi Földtani Intézet szakértője. Ekkor az újonnan alapított Rio de Janei- rói Szövetségi Egyetem Földtudományi Intézetében a geotektonika tanára, 1973. decem- ber végén bekövetkezett nyugdíjazásáig. Ezután Geisel államelnök kérésére szakértő- ként dolgozott, főként uránkutatással és a rendszeres hasadó anyag kutatás tervének Hírek 237 kidolgozásával. 1975 májusától haláláig a nukleáris szervezet (Xuclebraa) állandó szakértője. Munkájának eredményei ezidőben nagyobbrészt a félszáz bizalmas jelentés- ben és kutatási javaslatban rögzültek. Indiában járt 1960-ban, 1964-ben és utoljára 1967-ben. Ekkor a szikkimi Himaláját tanulmányozta ott, ahol id. Lóczv Lajos már 1878-ban felismerte a hegység takaróredős szerkezetét. 1967-ben a Brazil Tudományos Akadémia tagja, 1967-ben pedig a esakis az államelnök- nek alárendelt kutatási tanács geológus szakértője. Brazíliában teljesedett ki világméretű szakmai munkássága. Itt összegezhette négy évtizedes és igen sok területen végzett kutatási eredményeit. Először vált lehetővé szá- mára, hogy egy egész földrész szerkezetével foglalkozzék, hivatali feladatként. Össze- foglaló munkássága és délamerikai térképezéseinek tapasztalata megmutatta a nagy- szerkezeti elemek sokoldalú vizsgálatának fontosságát. A Középatlanti hátság trópusi és szubtrópusi részén kimutatott, gyakran sokszáz kilométeres, K— Ny-i irányú víz- szintes elmozdulást okozó nagy töréseket követte, előbb a délamerikai szárazföldön, majd Afrikában és a déli Csendes-óceánban is. Ezeknek a kontinenseket és óceánokat átszelő nagyszerkezeti vonalaknak (transzkurrens, transzform vetők) vizsgálatát a hat- vanas években megélénkült részletes oceanográfiai térképezés nagyon megkönnyítette. A délamerikai és az afrikai szárazföld, meg a Középatlanti hátság nagy. szerkezet i elemei- nek a prekambriumtól napjainkig terjedő mozgásainak vizsgálata késztette ifj. Lóczy Lajost arra, hogy a Gondvvana feldarabolódása és az Atlanti-óceán keletkezése területi változásainak problémájával foglalkozzék. Az említett nagy törések mentén a száraz- földeken elemdúsulásokat ismert fel és ezt az elméleti felismerést expedíciók sorával volt alkalma igazoltatni. Elég, ha a Serra dós Carajos előfordulásait említjük, ahol 200 km-es sávban 18 milliárd tonna, 60%-nál dűsabb vasércet találtak, óriási érctestek formájában, más ércek nagy tömegei mellett. Munkásságának összefoglalása a LADEtRÁval közösen írt és 1976-ban megjelent, portugál nyelvű szerkezeti geológia. 1926-ban vette feleségül Gomperz Magdolnák aki mind végig hű társa volt. Különö- sen vándoréveik alatt volt nagy jelentőségű feleségének gyakorlatiassága. Lajos fia Kanadában közgazdász, három unokájuk ugyancsak ott él. Húga Budapesten él, Sándor öccse néhány éve Sao Pauloban halt meg. Ifj. Lóczy Lajos és felesége 1967 óta csaknem minden télen itthon töltöttek néhány hetet. Rokoni és baráti kapcsolataikat ápolták, és a hazai szakmai eredményeket is figyelemmel kísérte, számon tartotta Lóczy. 1980 januárjában súlyos betegen, saját szavai szerint, búcsúzni jött hazájától és övéitől. Halálával világméretű áttekintéssel bírt kollégánk távozott el s lett ezzel a két generáción, több mint száz éven át oly jól csengett Lóczy név végleg tudományunk múltjának része. Erdélyi Mihály Ifj. Lóczy Lajos szakirodalmi munkássága Rövidítések: É.J. - M. kir. Földtani Intézet Évi jelentése — Jahresberichte d. kgl. geol. Anstalt FK = Földtani Közlöny — Geol. Mitteilungen Besz. = Beszámoló a M kir. (Állami) Földtani Intézet Vitaülésének munkálatairól, 1939 — 1948. 1. A V il lányi és Báni hegysée geológiai viszonyai. Die geologischen Verháltnisse dér Villányer und Báner Gebirge. — FK ALII. pp. 672-695; 781-807. 1912. 2. Baranya vármegye D-i hegyvidékének földtani viszonyai. Die geologischen Verháltnisse dér südlichen Gebirgs- gegend im Komitate Baranya. — É.J. 1912. pp. 171—182; 190— 2C2. 3. A Báni-hegység (Baranya megye) geológiai viszonyai. Geologisohe Verháltnisse des Gebirges von Bán (Kom. Baranya). — É.J. 1913. pp. 353—360: 401—409. 4. Az ÉXv-i Kárpátok Vágújhely— Ószombat — Jablánc között fekvő vidékeinek geológiai viszonyai. Die geologi- srhen Verháltnisse dér Gegenden zwischen Vágújhely, Ószombat und Jablánc in den Xordwest-karpathen. — É.J. 1914. pp. 141-207; 157-234. 5. Földtani megfigyelések az ÉNy-i Kárpátokban 1915. nyarán. Geologische Beobachtungen in den Nordwest- karpathen im Sommer 1915. pp. 120—130; 130—141. 6. A villányi oallovien-ammonitesek monográfiája. — Geol. Hung. Geol. 1. k. 3—4. f. pp. 229—454. Budapest, 1915. Monographie dér Villányer Callovien-Ammoniten. — Geol. Hung. Geol. Tóm. 1. fasc. 3 — 4. pp. 255— 507. Budapest, 1915. 7. Adatok az Aranyosvölgy gosaui és flis képződményeinek ismeretéhez. Beitráge zűr Kenntniss dér Gosau- und Fly-chbildungen des Aranyos-tales. — É.J. 1916. pp. 267 — 290; 300—326. 8. A Baiatonfelvidék hegyszerkezeti képe Balatonfüred környékén. Geotektonischer Aufbau des Balatonhochlandes in dér Umgebung von Balatonfüred. — É.J. 1916, pp. 353—388; 396 — 436. 238 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet 9. Jelentés a szászsebesi Vereshegyről származó mészkőgőrgetegek foraminiferáinak vizsgálatáról. Bericht einer Untersuchung an Foraminiferen dér aus dem Szászsebeser Vereshegy stammenden Kalksteingerölle. — É.J. 1916, pp. 430—433; 482-486. 10. Nyugatszerbia geológiai viszonyairól. Beitrage zűr Geologie Westserbiens. — FK XLVIII. pp. 1 — 13; 115 — 131. 1918. 11. Jelentés az 1917 — 18. évi nyugatszeroiai geológiai kutatásaimról. — Balkáni műnk. tud.eredm. 1918. pp. 210—221. 12. Magyarország hegyszerkezetének vázlata — Emlékkönyv szentkirályszabadjai Papp KiaoLVnak . . . negyed- százados szakírói munkásságának jubileuma és ötvenedik születésnapja alkalmából. Kiadták tanítványai. Bethlen G. írod. és Nyomdai B.T., pp. 5—11. Budapest, 1923. 13. A Dunántúl hegyszerkezetéről. Üher die Tektonik Transdanubiens in Ungarn. — FK. LV. pp. 57—63; 276—282. 1925. 14. Geológiai kutatásaim Nyugat-Szerbiában. My geological researches in Western Serbia — Földtani Szemle, I.k., l.f., pp. 22—72; 50—88. (1921), Budapest, 1927. 15. Magyarország hegyszerkezetének vázlata — Földtani Szemle, I.k., 3.f., pp. 109—115. 1927. 16. A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai. Die hydrologisehe Forsehung in Tihany und ihre geologischen Lehren — Hidr. Közi. X. (1930). pp. 123—135. 17. Gazdasági geológia. Kálium és káliumipar. Petróleum. Szén. — In: Közgazdasági Enciklopédia. Budapest, 1931. 18. A Rudasfürdő melletti fúrásokról és a pestszenterzsébeti sóskútról tartott előadásokhoz való hozzászólás — Hidr. Közi. XII. (1932), pp. 151-155. 19. A Balatonfüred és Aszófő között elterülő vidék hegyszerkezeti és hidrológiai viszonyai, különös tekintettel a szén- dioxidgáz és savanyú víz feltárására. Die tektonisehen und hydrologischen Verháltnisse dér Gegend zvrischen Balatonfüred und Aszófő mit besonderer Beriieksiehtigung dér Erschliessung des Kohlendioxydgases und Sauer- wassers. — É.J. 1929-32. pp. 71-125; 126-158. 20. A keletcelebeszi Északboengkoe és Bongkavidék földrajzi és földtani viszonyai. Zűr Geologie des Nordboengkoes und des Bongkagebietes von Ostcelebes — FK. LXII. pp. 130—157; 157—164. 1932. 21. Magyarország petróleum- és földgáz-lehetőségei, öl- und Erdgasmögüchkeiten in Ungarn. — Ásványolaj, 3. 1933. pp. 37—45. 22. Tectonics and Paleogeography of the Basin system of Hungary elucidated by drilling fór oil. — Bull. Am. Assoc. Petrol. Geol. Vol. XVIII. No. 7. pp. 925-941. 1931. 23. Geologie von Noord-Boengkoe en hét Bongka Gebied tuschen de Golf van Tomini en de golf van Tolo in Oost- celehes. — Verhandl. v. h. Geologisch-Mijnbouw. Genoots. v. Ned. en Kolonie, Vol. X. pp. 219—232. S’Graven- hage, 1934. 24. A geológiai kutatások Magyarországon. — Technika, 1934. 7. sz. pp. 1 — 8. 25. Beköszöntő. Amstsantritt — É.J. 1933—35. 1. pp. 1 — 38," 38 — 80. 26. A csonkamagyarországi só- és szénhidrogénkutatások irányelvei és célkitűzései. Richtlinien und Ziele dér Salz- und Kohlenwasserstofforschungen in Rumpfungam. — É.J. 1933—35. 1. pp. 401 — 421; 423—446. 27. Memorandum a bányageológiai kutatások fellendítése ügyében. Denkschrift zűr Frage dér Belebung dér montan- geologischen Forschungen. — É.J. 1933—35. 1. pp. 447 — 462; 463—480. 28. Igazgatói jelentések. Bevezetés. Direktionsberichte. Einleitung. É.J. 1929 — 32. pp. 3—5; 5 — 7. 29. Igazgatói jelentés az 1933. évről. Direktionsbericht — É.J. 1933—35. 1. pp. 81 — 119; 120—163. 30. Igazgatói jelentés az 1934. évről. Direktionsbericht — É.J. 1933—35. 1. pp. 165—213; 213—269. 31. Igazgatói jelentés az 1935. évről. Direktionsbericht — É.J. 1933—35. 1. pp. 271 — 325; 327—397. 32. Igazgatói jelentés az 1936. évről. Direktionsbericht — É.J. 1936—38. 1. pp. 3—39; 41—80. 33. Igazgatói jelentés az 1937. évről. Direktionsbericht. — É.J. 1936—38. 1. pp. 81—95; 97—113. 34. Igazgatói jelentés az 1938. évről. Direktionsbericht — É.J. 1936—38. 1. pp. 115—124; 125—185. 35. Igazgatói jelentés az 1939. évről. Direktionsbericht — É.J. 1939—40. 1. pp. 3—43; 45 — 93. 36. Igazgatói jelentés az 1940. évről. Direktionsbericht — É.J. 1939—40. 1. pp. 95—131; 133—175. 37. Igazgatói jelentés az 1941. évről. Direktionsbericht — É.J. 1941 — 42. 1. pp. 3—35; 37—57. 38. Igazgatói jelentés az 1942. évről. Direktionsbericht — É.J. 1941 — 42. 1. pp. 59—89; 91 — 118. 39. Igazgatói jelentés az 1943. évről. Direktionsber.cht. — É.J. 1943. 1. pp. 1—45; 47 — 82. 40. Orogenesisand paleogeographv of the Hungárián Basin system. — Report XVI., Internat. Geol. Congr. Washington 1933. pp. 1007—1008. Washington, 1936. 41. A bükkszéki ásványolajfeltárás és az Alföld északi peremhegységeiben folyó kincstári geológiai kutatások — Ásványolaj 7. pp. 85—94. és Földtani Értesítő 2. pp. 141 — 155. 1937. 42. Das Mineralölvorkommen von Bükkszék und die staatlichen geologischen Forschungen in den nördlichen Rand- gebirge dér Grossen Ungarischen Tiefebene — Petroleum, Bd. XXXIII. No. 39. Berlin, 1937. 43. Les conditions géologiques de la prospection du pétrole en Hongrie Septentrionale — La Ilevuc Pétrolifére, No. 741. Paris, 1937. 44. Gisement petrolifére productif dans la région du bord nord-ouest de la Grand Plaine Hongroise et són Interpretation géologique — II. -e Congrés Mondiale du Pétről. Section I. pp. 499—507. Paris, 1938. 45. A Magyar Föld geológiai kialakulása — Búvár, 4. k. 1. f. pp. 5 — 8. 1938. 46. Magyarország bányakincsei — Búvár, 4. k., 2. f. pp. 97 — 100. 1938. 47. Emlékbeszéd Laczkó Dezső rendes tag felett. Gedüchtnisrede iiber D. Laczkó — A Szent István Akadémia Emlékbeszédei. 3. k., 2. f. pp. 1 — 10. Stephanaeum. Budapest, 1938. 48. Heim Albert emlékezete. Zűr Erinnerung an Albert Heim — FK. LXVIIL, 1 — 3. pp. 1 — 7; 7 — 8. 1938. 49. A békés megyei földgázos artézi kutak. Die erdgasführenden artesischen Brunnen des Komitates Békés — É.J. 1936-38. 1. pp. 137-162: 163-182. 50. Petróleumfclfakadása recski Lahócahegyen. Erdölausbiss auf dem Lahócaberg, beiRecsk. — É.J. 1936—38. 1. pp. 183-185; 187-190. Bp. 1941. 51. Üher die Kohlenwasserstoffmöglichkeiten des südöstlichen Teiles des Alföld in Rumpfungarn. — É.J. 1936 — 38. 1. pp. 191-208. Bp. 1941. 52. Előszó. A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk) barlangtani monográfiához. Vorwort. Die Mussolinlllöhle (Subalyuk) bei Cserépfalu, Spelilologische Monographic. — Geol. Hung. Ser. Pál. 14. fasc. pp. 5—8. Budapest, 1938. ' 53. BeitrSge zűr ölgeologie des innerkarpatischen Berkensystems — Petroleum, Bd. XXXV. No. 5. Berlin, 1939. 54. A magyar medencerendszer geomorfológiáin különös tekintettel a petróleumkutatásra — Földrajzi Közlemények, LXVII. k., 4. f. 1939. 55. Taf.oer Henrik emlékezete. Erinnerung an Heinrich Taeger — FK. LXX. pp. 1—8; 54 — 01. 1940. 56. Die Rollc dér paliiozoischen und mesozoischen Orogenbewegungen im Aufbnu des innerkarpatischen Beckensys- tems — Sbornik. (Festschrift Prof. Dr. Stefnn BonöEV zu seinem 70. Geburtstag. Erscheint zugleirh nls Jahrg. XI. 1939. dér Zcltschrift dér Bulgarischcn Geologischen Gesellschaft.) pp. 397 — 410. Imprimerie de 1’Etnt. Sofia, 1940. 57. A m. kir. Földtani Intézet szaküléseinek célja és feladata. Zwcck und Aufgabe dér Fnchsltzungen dér Geologischen Anstalt.— Bcsz. 1939. 1. szakülés, pp. 2—5. Hírek 2 39 58. Megnyitó. — Besz. 1940. 6. szakülés, pp. 90—92. 59. Irodalomjegyzék a m. kir. Földtani Intézet 1940-ig végzett újrendszerű felvételeinek átnézetes térképéhez. — E.J. 1989-40. I. 170-184. 60. A Ruténföld visszaszerzésének gazdusággcológiai jelentősége. Die wirtschaftsgeologiselie Beden! ung dér Riick- gliederung Rutheniens. — É.J. 1939 — 40. 1. pp. 185—211; 213—242. 01. Megnyitó a ni. kir. Földtani Intézet 1941 — 42. évi szaküléssorozatához. — Besz. 1941. 5. szakülés, 5. fasc. pp. 109-175. 62. A m. kir. Földtani Intézet 1942. évi felvételeinek rövid ismertetése. — Besz. 1942, 7. szakülés, pp. 5 — 16. 03. Sur le problems du Trias-saíifére et sor l’existence du Trias-alpin dans la partié septentrionale du Maróé. — In- ternat. Geol. Congr. lteport of the 18th Session. Great Britain, 1948. p. 14. Proc. Áss. Sérv. Geol. Afrlcains, 552, 531 (64). pp. 551-761. 64. Paleogeography and Historv of the Geologieal Development of the Amazonas Hasin — Jahrhuch d. geol. Bundcs- anstalt 106 (Dez. 1963), pp. 449-502. Wien, 1968. 65. Problémás de Estratigriífia e l’alcogeográfiu Carbonifera da Bacia do l’aran 5 — Div. Geol. e Min. DNPM Bol. 214. Rio de Janeiro, 1964. 66. Contribuicöes á l’aleogeográfia e História do Desenvolvimento Geológico da Baeia do Amazonas — Div. Geol. e Min. DNPM Bol. 223. Rio de Janeiro, 1966. 67. Evolucáo Paleográfiea e Geoteetönica da Bacia Gonduánica do I’aranú e do seu Embasamento — Div. Geol. e Min. DNPM Bol. 234, pp. 53-54. Rio de Janeiro, 1966. 68. Bas.c and Alcahc Volcanism of the State of Santa Catarina, Brasil — An. Aead. brasll. Clénc. Vol. 40 (suppl.), pp. 187 — 193. Rio de Janeiro, 1968. 69. Geotectonie Evolution of the Amazon, Pariiéiba and Paraná Basins — An. Arad. brasil. Ciénc. Vol. 40. (suppl.) pp. 281-249. Rio de Janeiro, 1968. 70. The Brasilian Bloek and the Gondwannland Problem — An. Arad. brasll. Ciénc. Vol. 40. (suppl.), pp. 325—831 Rio de Janeiro, 1968. 71. Contribuicáo a Geoteetönica do Sikkim Hinni laia e Comparacáo dós Gonduanas Indianoe Brasileiro — An. Acad. brasils. Ciénc. Vol. 40. No. 4, pp. 469—480. Rio de Janeiro, 1968. 72. Tectonismo transversal na constituicáo da América do Sül e a import áncia económica das falhas transcorrentes — Mineracáo Metalurgia, Vol. I,. No. 300, pp. 273—280. Rio de Janeiro, 1968. 73. Stratigraphic and Paleogeographic Problems of the Gondwanic Parana Basin — XXII. Internet. Geol. Congr. Part IX. Gondwanas. New Delhi, 1969. 74. Tectónismo transversal na América do Sül e suas Relacöes Genétira« com as Zonas de Fratura das Cadeias Melo- Oreanicas — An. Acad. brasil. Ciénc. Vol. 42. No. 2, pp. 185 — 205. Rio de Janeiro, 1970. 75. Contribuicöes á constituicáo geoteetönica dós Andes — Inst. Geociéncias, Geológia Bol. 4, pp. 19 — 42. Rio de Janeiro, 1970. 76. Role of Transcurrent Faulting in South American Tectonic Framework — Bull. Am. Áss. Petr. Geol. Vol. 54. No. 11, pp. 2112-2119, Nov. 1970. 77. Progresso no conhecimento geológico do Atiantico Sül e suas margens contincntais, especialmente da América do Sül — Mineracáo Metalurgia Vol. LII. No. 312, pp. 247—254. Rio de Janeiro, Dec. 1970. 78. Gondwana Problems in the I.ight of Recent Paleontologic and Tectonic Recognitions — An. Acad. brasil. Ciénc. Vol. 43. (suppl.), pp. 363—386. Rio de Janeiro, 1971. 79. Consideracöes Conrernentes á Constituicáo Tectönica de Escudo das Guianas com Especial Referéncia á Formacáo Roralma — An. Acad. brasil. Ciénc. Vol. 44. No. 1, pp. 77 — 94. Rio de Janeiro, 1972. 80. Somé problems of the tectonic framework of the Guiana shield with special regard fór the Roraima Formation — Geol. Rundschau, Vol. 62. No. 2, pp. 318—342. Stuttgart. 81. Possibilidades de petróleo e mineralizacáo na Amazónia — Mineracáo Metalurgia Vol. 37. No. 354, pp. 6—13. Rio de Janeiro. 1974. 82. Synchronous Diastrophir Events in South America and Africa and Their Relation to Phases of Seafloor Spread- ing — Am. Áss. Petrol. Geol. Memoir. No. 23 (Plate Tectonics), pp. 246—254. 1974. 83. Genetic relationship between transcurrent faulting of equatorial South America and oceanic fracture zones — II Congr. Latin Amer. Geol. 1975. Caracas. 84. Geológia Estrutural é Introduicáo a Geoteetönica (L. de Lóczt— L. A. Ladeira), pp. 10 — 528. Blücher LTD, 1976. Saö Paulo. (Ism. Földtani Közlöny 108. 2, p. 245.) 85. The System of Equatorial Transcurrent Faulting and Oceanic Fracture Zones and its Role in Tectonic Framework of Northern South America — An. Acad. brasil. Ciénc. Vol. 49. No. 2, pp. 243 — 258. Rio de Janeiro, 1977. Ifj. LÓC7.Y Lajos brazíliai irodalmi munkásságának nem ellenőrzött s bizonytalan bibliográfiájú elmei, a XXX. Brazíliai Geológiai Kongresszus Boletin No. 2 Resumenos 34—38. oldalán közölt megemlékezés alapján (Balneario de Comboriú S.C.), melyeket a szerző nem tudott azonosítani 1980-ban: 86. 1967. Contributions to the Paleogeography and Paleotectonics of the Southern part of the Brazílián Block and the Paraná Gondwana Basin (Abstract). 87. 1968. Resolucöes signif'cat i vas do Congresso Geológico Internacional de Praga sobre o Manto Superior e a Deriva Continental. 88. 1970. The Gondwanaland Problems in the Light of the recent paleogeogTaphic and geotectonie recognitions. 89. 1972. Novos espectos da Gondwana á luz dós eventos diastróficos contemporáneos no Atiantico Sül e nos continen- tes opostos. 90. 1973. Probabie genetic relations between the Oceanic Fracture Zones and the transcurrent tectonic features of the Amazonas Basin and the Andes. 91. 1974. Descoberta da jazida de petróleo na bácia submarina de Campos — Mineracáo Metalurgia, Aug. 1974. 92. 1975. (com. A. Ladeira) Tectönica dós falhas transcorrentes. . . 93. 1976. Tectönica das falhas transcorrentes e sua importáncia na pesquisa de Jazidas minerais, com referéncia á mineralizacáo de uránio. 94. 1978. Aspectos geotectonicos da Africa Ocidental a leste do Golfo da Guinécom referencies as connexöesestruturais e Utológicas entre o Brasil e a Guiné. A kézirat lezárva: 1981. 240 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Teleki Géza 1911 — 1983 Teleki Géza geológus, egyetemi tanár 1911. november 27-én született Budapesten. A magyar tudományos életben nagymúltú erdélyi család leszármazott ja. Apja Teleki Pál gróf egyetemi tanár, nemzetközi hírű geográfus, Magyarország tragikus sorsú minisz- terelnöke volt. Nagyapja Teleki Géza gróf történettudós, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek évtizedeken át elnöke; dédapja Teleki József gróf a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és 25 000 kötetes könyvtárának az Akadémiára való j hagyományozásával az Akadémia könyvtárának alapítója volt. Teleki Géza középiskolát a budapesti piarista gimnáziumban végzett. Érettségi után a bécsi Collegium Hungaricum tagja lett és a bécsi egyetem Bölcsészeti Karára iratkozott I be. Földtani tanulmányait részben itt, részben Zürichben végezte. Oktatói közül kiemel- kedik L. Köbér és F. E. Suess. 1935-ben Bécsben doktorátust szerez. 1935 — 36-ban a holland Shell vállalat szolgálatában Törökországban, Anatóliában | olajkutatást végzett. 1936 októberében a Magyar Földtani Intézet alkalmazza asszisztens- ként. 1937. július 1-én kinevezést kap. Különleges energiával és alapos előképzettséggel állt az ifj. Lóczy Lajos által akkor I éppen megindított modern tektonikai kutatás szolgálatába. 1938 és 1940 között egymás után jelentek meg a magyar paleozóikum tektonikájáról írt, jól dokumentált, alapos nemzetközi irodalomismeretről és a terepi munkában kitűnő megfigyelő képességéről tanúskodó dolgozatai. A magyar földtani irodalomból hiányzó tektonikai vonal nagy I ígéreteként, indult pályáján. 1938-ban ifj. Lóczy Lajossal a török kormány meghívására ] petróleumkutató expedícióban vesz részt Thráciában. Kutatási területe idehaza a Bala- | tonfelvidék, a Velencei -hegység és a Fazekasboda Mórágy hegység volt. Egyik legjobb I tanulmánya a velencei gránitrög tektonikájáról szól. Ebben a mikrotektonikai kutatási módszerek kitűnő alkalmazását adja. Az elsődleges és másodlagos struktúrák tanulmá- j nyozásával korszerű következtetéseket von le a tektonikai események korára és európai j kapcsolataira. Egy másik kiemelkedő dolgozata Liter és környékének sztratigráfiájáról és I II Írek 241 tektonikájáról szól. Összefoglaló műve a dunántúli paleozoikum tektonikájáról a Földtani Közlönyben jelent meg 1941-ben. 1940-ben egyetemi tanári kinevezést nyer földtan tárgykörből a kolozsvári Tudomány- egyetemen. Itt indul el oktatói pályája. Széles tudású és szenvedélyes tanár volt. Taní- tott a katedrán, a tanári szobában, kiránduláson, minden napszakban fáradhatatlanul. 1944- ben politikai szerepet kapott, tagja lett a Moszkvába küldött magyar fegyver- szüneti bizottságnak. A szovjet kormány az előzetes tájékozódás során a magyar vezetés tudomására hozta, hogy a „Teleki -vonal” képviselőit hajlandó a fegyverszüneti bizott- ság tagjaiként fogadni. 1944. december 22-től 1945. november 15-ig az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi minisztere. 1945- ben leköszön a miniszterségről és újra egyetemi tanári munkát vállal a Mű- egyetem Közgazdasági Karán, édesapja volt tanszékén, a gazdaság- és politikai földrajzi intézetben. Ugyanolyan lelkes tanár, mint ahogyan Kolozsváron indult. Közben segít szerkeszteni a 9 országra kiterjedő földrajzi, bányászati, települési és közlekedési adatokat ábrázoló Dunavölgy -térképet, amely az 1948. évi nemzetközi ipari vásáron a magyar nyomdaipar reklámja lett. Társszerkesztőjo a térképhez készült 388 oldalas magyarázó- nak, amelyet az Egyetemi Nyomda adott ki._ 1947-ben családjával együtt az Egyesült Államokba távozik. Földtan-földrajz tanári állást vállal a Virginiai Egyetemen Charlottesville-ben. Üjra elemében van olyan siker- rel, hogy 1955-ben a George Washington Egyetem hívja meg a földtani tanszék megszer- vezésére. Két évet tölt el a szervező munkával, majd az új tanszék vezető tanárává (Department Chairman) választják 1957-ben. Minden erejét az oktatásnak szenteli, úgyszólván tanítványaival él. Testi ereje azonban gyöngül, 1976-ban nyugdíjba vonul, de 1978-ig még tanít, bár egészsége gyorsan romlik. Utolsó éveit West Virginiában tölti. Itt halt meg 1983. január 5-én, nem futva be azt a pályát, amelyre született és amelyre kiváló képességei predesztinálták. Sírját West Virginia Lost City városának környékén faragatlan terméskövek veszik körül. A sír, mint valami ősi tumulus, névtelenül őrzi emlékét. A sírra két oldalról erdős hegyoldalak néznek, a nevük Shenandoah és Short Mountains. Lehetne a nevük Farkas- aszói és Fentösi hegyek a szatmári Riikk árnyékában, Erdély kapujában és a hely a sírral lehetne a pribekfalvai öreg kastély kertje is. Rónai András Teleki Géza nyomtatásban idehaza megjelent munkái 1. Adatok Litér és környékének sztratigráfiájához és tektonikájához — Földtani Int. Évkönyve 1935. Budapest 1936. pp. 3—60. 2. Teleki G.— Majzon L.: A városligeti II. sz. mélyfúrás (Szent István forrás). Kőzettani rész, (T.G.) — Hidr. Közi. 1940. XX. k. pp. 1—35. 3. Adatok a dunántúli paleozoikum tektonikájához — Földtani Közi. LXXI. 1941. pp. 207—212. 4. Adatok Felsőörs és környékének földtani viszonyaihoz — Földtani Int. Évi Jel. 1936 — 38. évről. Budapest, 1941. pp. 295 — 310. 5. Polgárdi és környékének paleozóikus képződményei — Földtani Int. Évi Jel. 1936 — 38. évről, Budapest, 1941. pp. 311-328. 6. A velencei gránitrög tektonikája — Földtani Int. Évi Jel. 1936— 38. évről. Budapest, 1942. pp. 1321 — 1376. 7. Bogsír G. — Kéz A. — Rónai A.— Teleki G.: A Dunavölgy és környéke. 1 milliós hegy-vízrajzi, települési, bányá- szati, közlekedési térkép 6 változatban, magyar angol és orosz nyelven. Kiadta a Magyar Földrajzi Intézet Rt. Budapest, 1947. 114X164 cm. 8. Róxai A.— Teleki G.: A Dunavölgy. Magyarázó a „Dunavölgy és környéke” című milliós léptékű térképhez. Budapest, 1948. Egyetemi Nyomda. 388 p. A kézirat lezárva: 1983. november 1. 242 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Adolf Papp 1914-1983 1983. november 7-én a Becs melletti Klosterneuburg temetőjében búcsúztattuk Adolf I’APPot, a bécsi egyetem tanszékvezető professzorát, aki több hónapos súlyos betegség után október 29-én, Bécsben hunyt el. Az elmúlt 25 évben kialakult szoros kapcsolatok alapján haláláról nem valamelyik osztrák szakfolyóiratból, hanem közvetlen munkatársaitól azonnal értesültünk. E meg- emlékezést is ez a kapcsolat indokolja. Papp professzor 1914-ben Schwechatban született. Alap- és középfokú tanulmányait is itt végezte. Saját bevallása szerint már ekkor rányílt a szeme az élettelen természet fel- tűnő tárgyaira, a Mollusca maradványokra és ásványokra is. A Molluscák iránti szere- tetét egész élete során megőrizte. Legutolsó tudományos dolgozata is — amely Magyar- országon fog megjelenni — elsősorban ezekkel foglalkozik. Középiskolai tanulmányainak befejezése után, egy síbaleset okozta kényszerű pihenés alatt kezdett akvarell festészettel foglalkozni. így felépülését követően egyszerre irat- kozott be a bécsi egyetem őslénytan szakára és a Festészeti Akadémiára. Bár pihenés gyanánt élete végéig sikeresen festegetett, mégis elsősorban paleontológussá képezte magát. Az egyetem elvégzése után, 1939-ben K. Ehrenberg professzornál doktorált. Disszertációja a bécsi-medencei Wiesen szarmata Molluscáival foglalkozik. Eredményei alapján a bécsi egyetem Őslénytani Intézetében azonnal alkalmazták tudományos segéd- erőként, de a háború hat hosszú évre megszakította érdemi paleontológiái munkásságát, mert behívták katonának. Az Egei-tengeren teljesített katonai szolgálat idején, a háború békésebb szakaszaiban, maradandó őslénytani gyűjtést folytatott az itteni neogén kép- ződményekből. A háború után az egyetem Őslénytani Intézetében folytatta paleontológusi-sztratigrá- fusi tevékenységét. Aktívan és eredményesen vett részt az Osztrák Kőolajipari Vállalat (ÖMV) fúrási anyagainak feldolgozásában, amire széleskörű bécsi-medencei földtani és őslénytani ismeretei eleve predesztinálták s így, ha közvetve is, de része van a cég figye- lemreméltó szénhidrogénkutatási eredményeiben. Első nemzetközi sikert elért munkája a Bécsi medence szarmata és pannóniai összlete biosztratigráfiai felosztása volt, amely alapján 1949-ben magántanári címet kapott a bécsi egyetemen. A háború utáni osztrák társadalmi konszolidálódással együtt azonban már lényegesen messzebb, a Paratethys területének egészére tekintve folytatta tevékenységét. 1950-ben kezdett a tőle megszokott alapossággal a neogén Foraininiferákkal foglal- kozni. Tíz évi kemény munka alapján világossá vált számára, hogy a Paratethys neogén- jének korrelációja alapvető hibával terhelt, s a párhuzamosítások ősföldrajzi meghatáro- zottságának felismerése alapján javasolt új emelet nevezéktant az Alpoktól és a Dinari- dáktól északra fekvő területek neogénjére. Javaslata azóta, a gyakran éles viták ellenére átment a szakmai köztudatba és használhatósága ismételten bebizonyosodott. Szakmai sikerei alapján 1967-ben a bécsi egyetem újonnan szervezett Mikropaleontoló- giai Tanszékének vezetőjévé nevezték ki, majd 1974-ben, 1978 és 1980-ban is az Őslény- tani Intézet ügyvezető elnökévé választották. Eredményes és népszerű oktatási tevékenysége mellett mindvégig szívügyének érezte a Paratethys terület neogénje rétegtanának megújítását. Ez a tevékenység az 1958-ban általa és barátja, Jan Seneő akadémikus által életrehívott Neogén Bizottság munkássága eredményeként teljesedett ki. Az egyes regionális emeletekre vonatkozó legkorszerűbb biosztratigráfiai ismeretek összefoglalását tartalmazó Clironstratigraph ie und Neostrato- typen sorozatnak az egri emelettől a szarmatáig bezárólag eddig hat kötete jelent meg, s mindegyik megszületésében döntő szerepe volt Pa])]) Adolf professzornak. Utolsó nagy munkájának, a sorozat 7., a pannon (= alsópannóniai) kötetének munkálatai közben betegedett meg, de fogyó életereje ellenére lényegében befejezte e kötet szerkesztését, lektori munkálatait is. Hatalmas munkabírását bizonyítja, hogy munkásságának kereken 40 éve alatt 244 szakcikket és 8 könyvet írt. Reméljük, hogy a pannóniai kötet magyarországi megjelentetésével méltó emléket állítunk Papp Adolfnak a nagy paleontológusnak, aki az „elveszett korosztályokhoz” | való tartozása ellenére leküzdötte a nehézségeket, és élete végéig dolgozva teljes életművet hagyott az utókorra. Életművének fő tanulsága az, hogy a régi, de egyoldalú megállapí- tásokat sokoldalú vizsgálat okkal kell ellenőrizni, s ha kellő alapunk van, akkor — még ha fájó is az — le kell írnunk a szakmai igazságot, s annak érvényesüléséért lankadatlanul harcolnunk kell. Jámbor Áron I H írek 243 1983. augusztus 28-án, a XXX llt. Bányásznap tiszteletére Budapesten, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet (KBFI) székházéban (II. Varsányi Irén u. 40—44.) országos ásványbarát találkozót rendezett az Orsz. M. Bányászati és Kohá- szati Egyesület és társulatunk Ásvány- gyűjtők Klubja. Ez alkalommal a Köz- ponti Bányászati Múzeum bányászati vo- nat kozású kisplaszt ikai gyűjteményéből ki- állít ás volt, és a helyszínen működő alkal- mi postahivatal emléklapot árusított. Az itt használt alkalmi bélyegzést ábránk mu- tatja be. Az Elnöki Tanács Bíró Ernőnek, a Kő- olaj- és Földgázbányászati Vállalat mű- szaki-gazdasági tanácsadójának a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta nyugállományba vonulása alkalmából, az olajiparban kifejtett eredményes munkája elismeréseként, 1983. X. 14-én. (OKGT Közlöny V. évf. 6. sz. Bp. 1983. XII.) Az Elnöki Tanács Pécsi Mártonnak, a Tudományos Akadémia rendes tagjának, a MTA Földrajztudományi Kutató Inté- zete igazgatójának, Állami Díjasnak 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdem- rend arany fokozatát adományozta tudo- mányszervezői tevékenységéért, tudomá- nyos közéleti munkásságáért, 1983. XII. 2Ö-án. (Magyar Közlöny, 1984/3. sz.) Oraveczné Scheffer Anna A Dunán- túli Középhegység triász képződményeinek mikrofaunája című kandidátusi értekezésé- nek nyilvános vitája 1983. november 11-én délelőtt volt az Akadémia kistermében. Aspiráns vezető Bogsch László, az érte- kezés opponensei Yégh Sándorné és Boda Jenő voltak. Varga Gyula a Mátra hegység földtana című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1983. november 15-én délelőtt volt a Földtani Intézet dísztermében. Az érte- kezés opponensei Kubovics Imre és Póka Teréz voltak. Kecskeméti Tibor A Bakony hegység Nummulit őseinek rétegtana, paleobiogeo- gráfiája, törzsfejlődési és fejlődéstörténeti 7 Földtani Közlöny 244 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet vázlata című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1983. november 24-én délelőtt volt az Akadémia nagytermében. Az értekezés opponensei Dudich Endre és Monostori Miklós voltak. Csaplár Pál geológus, a Magyar Nép- hadsereg Építésügyi Tervező Intézetének talajmechanikusa, 1983. április 18-án, 39 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése a rákoskeresztúri új köztemetőben április 2G-án volt. Társulantunkat Bérczi István főtitkár képviselte, az egykori évfolyam- társak nevében Rassay Zsolt búcsúztatta az elhunytat. Dr. Pojják Tibor egyetemi docens, _ a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Ás- vány- és Kőzettani Tanszékének volt vezetője, életének 64. évében 1983. no- vember 29-én elhunyt. Temetése december 8-án volt a budakeszi temetőben. Bérczi István társulatunk, Bidló Gábor a régi munkatársak, Egerer Frigyes a tanszék és az egyetem nevében búcsúztatta az elhunytat. Semsey Andor születésének 150. évfor- dulója alkalmából 1983. december 9-én koszorút helyeztek el a Farkasréti temető- ben levő sírján. Társulatunk nevében Csíky Gábor, a Természettudományi Mú- zeum nevében Embey-Isztin Antal ko- szorúzot t . Nemzetközi konferencia Visegrádon az eocén— oligocén határ kérdéséről, valamint a kiscelli emeletről Az Eötvös L. Tudományegyetem viseg- rádi üdülőjében 1983. III. 27. — IV. 1. kö- zött lezajlott konferenciát (Javaslatok az eocén — oligocén határra az Álp — Kárpát— Pannon rendszerben. A kiscelli emelet defi- níciója) a Földtani Tanszék szervezte a Nemzetközi Geológiai Korrelációs Program (IGCP) 174. sz. projektuma („eocénvégi események”) keretében. Elnök Báldi T., a titkár Horváth Mária volt. A 40 résztve- vőből 16 volt külföldi, a következő megosz- lásban: Ausztria 2, Bulgária 1, Csehszlová- kia 1, Jugoszlávia 2, Franciaország 2, Románia 1, Svájc 2, Szovjetunió 2, Egye- sült Államok 3. Valamennyi szomszédos országból volt a térség paleogén rétegta- nának legalább egy kiváló ismerője a részt- vevők között. Részt vett továbbá a kon- ferencián néhány világhírű szakember is: W. H. Berggren (Woods Hole, Mass. USA), H. Bolli (Zürich), I. Cicha (Prága), Pomerol, Ch. (Párizs), F. RöGL (Bécs), H. Stradner (Bécs), M. Toumarkine (Zürich), O. Sz. Vialov (Lvov). A konferencia 1980-ban megkezdett szervezése során az első körlevélben fogal- maztuk meg annak céljait: 1. Az Alp — Kárpát— Pannón rendszer olyan szelvé- nyeinek bemutatása és megvitatása, ame- lyek alkalmasak lehetnek az eocén — oligo- cén határ kitűzésére. (Ilyenek a folyama- tos rétegsorok. Lehetőleg mind sekély- tengeri, mind mélytengeri fáciesben, ideális esetben e kettő kombinációjában kell keres- nünk ilyen szelvényeket). 2. Tektonikai, éghajlati, paleontológiái és más események a vizsgált térségben, az eocén— oligocén fordulója táján. 3. A Paratethys kialaku- lásának dátuma és annak feltételezett összefüggése az eocén végi eseményekkel. 4. A kiscelli emelet kérdése. 5. Egy eset- leges kötet publikálásának előkészítése a kiscelli emeletről. A konferenciát Fülöp J., az IGCP nem- zeti bizottság elnöke nyitotta meg, és em- lékeztetett arra, hogy a korrelációs program Budapesten indult, a M. Áll. Földtani In- tézet jubileumi rendezvény-sorozatában 1969-ben, az iugs és az unesco kezdemé- nyezésére. Ezután az előadások és a vita követke- zett (III. 28 — 29). Elnök: Báldi T. Pomerol, Ch.: Az eocénvégi események, valamint a 174. project célkitűzései és jelen helyzete. Vita. Elnök: Pomerol, Ch. Berggren, W. H.: A legújabb bizonyí- tékok az eocén-oligocén határ korára vonat- kozóan. Báldi T.: Eocénvégi és korai oligocén események Magyarországon; az anoxikus és hideg Paratethys lefűződése. Vita. Elnök: Bolli, lf. Nagymarosy A.: Az eocén — oligocén határ és az eocénvégi események a nanno- plunkton alapján. Horváth Mária: Az eocén — oligocén határ és az eocénvégi események plankton- foran i iniferák alapján . Kecskeméti T. Varga 1\: Az eocén oligocén határ és az eocénvégi eseményei Hirek 245 a síkfőkúti szelvény nagyforaminiferái alapján. Bolli, H.: A plankton-foraminiferák azonosításának pontossága. Vita. Elnök: Berggren, W. H. Högl, F.: Az eocén — oligocén határ helyzete Ausztriában. Montanari, A.: Az eocén — oligocén ha- tár korának beszűkítése vulkanikus csillá- mok K — Ar datálása alapján a gubbioi szel- vényben, Olaszországban. Balogh Kadosa: Néhány magyarorszá- gi késői eocén és korai oligocén minta K — Ar dátuma. Vita. Elnök: Cioha, I. Kázmér, M.: Szedimentológiai paramé- terek trendjei magyarországi eocén — oligo- cén határ-szelvényekben. Bruckner-Wein A. — Dudich E.— Vető I.: Oskörnyezet -változások és az eocén — oligocén határ Magyarországon szerves és szervetlen geokémiai tanulmányok alap- ján. Schuber, N. (Paris): Geokémiai esemé- nyek (stabil izotópok változásai) az eo- cén—oligocén határ táján, a budapesti Kiseell-1. sz. fúrás alapján. Vita. Elnök: Drobne, K. Bognár L.: A tarái agyag és a budai márga rtg diffrakciós vizsgálata. Szabó Cs. — Balog Anna: Vulkano- klasztikus kőzetek ásvány-kőzettani vizs- gálatai magyar eocén — oligocén határszel- vényekből. Kázmér M. — Varga P.: Felsőeocén bio- gén mészkő fáciesek a Budai-hegységben és a Bükk hegységben. Varga P.: Meszes turbidit betelepülések a budai margóban és a tarái agyagban. Vita. Elnök: Dudich E. Vialov, O. Sz.: Az eocén — oligocén ha- tár a Kárpátokban. Rusu, A. (Bukarest): Megjegyzések az eocén — oligocén határról Erdélyben. Rákosi L.: Fitoplankton és palynológiai tanulmányok az eocén — oligocén határ vonat kozásában. Vita Elnök: Pomerol, Ch. Hably Lilla: A tarái agyag flórája és éghajlati események az eocén — oligocén fordulóján. Monostori M.: Az eocénvégi események hatása a magyar Ostracoda faimára. Sikiő, L. (Zágráb) Drobne, K.— Pav- LOVec, R.: Szlovéniai felsőeocén és bazális oligocén rétegek fáciesei és nagyforamini- ferái. C'icha, I.: Eocén— oligocén határszelvé- nyek a külső flistakaróban (Csehszlová- kia). Vita, következtetések, értékelés. Esténként a mikropaleontológusok mik- roszkópok mellett, a vizsgálati anyagok összehasonlítása alapján vitatták meg problémáikat . A kétnapos visegrádi ülést kétnapos ki- rándulás követte, a visegrádi szállás fenn- tartásával. Március 30-án a Budai-hegység felsőeocén és oligocén feltárásait mutattuk be, 31-én egri és Eger környéki feltárásokat t anulmányozt un k . A konferencián elhangzott előadások, viták, valamint a kötetlen véleménycserék alapján az alábbi eredményekről számolha- tok be. 1. Az eocén — oligocén határt globálisan a 13. és a 15. anomália közötti, átfordított polaritáséi intervallumban kell keresnünk. Ez a gubbioi K — Ar dátumok alapján 35,5 és 35,9 millió óv közé esik (Montanari). Más vélemények szerint a 3G,0 37,2 millió óv közötti időtartamban van (Berggren). A dsdp kapcsán megfúrt, inagnetosztratig- ráfiailag és bioszt ratigráfiailag is kalibrált bazaltok K — Ar dátumaira és a C'olli Euganei bazaltján mért értékekre alapo- zódik a második vélemény, de a két véle- mény közötti eltérés a hibahatáron belül van, így lényegében azonosak. 2. Az előző definíció szerinti határ a MARTiNi-féle nannoplankton-zonációban az NP 20 — 21 zónák határának felel meg, eset- leg az NP 21-en belül húzódik. A Blow- féle plankton-foraminifera zonációban a fenti definíció szerinti határ a P 17-es zónán belül húzódik minden tapasztalat alapján. A BoLLi-féle zonációban pontosan egybeesik a (Uoborotalia cerroazulensis zóna és a Crassigerinella chipolensis— Pseudohas- tigerina micra zóna határával. 3. Mivel az eocénvégi kihalások fokoza- tosak, a kihalások még az oligocén elején is folytatódtak (Bolli és mások), és mint- hogy a kozmikus eredetű katasztrófát jelző tektit -szórások kora 32—34 millió év kö- rüli, nem tételezhető fel globális hatású, extraterresztrikus eredetű katasztrófa az eocén végén. Ha volt is óriás meteorit be- csapódás, annak dátuma alsó oligocén volt, és nem okozott globális kiterjedésű kasztró- fát. 4. A konferencia egyetértéssel fogadta az általunk feldolgozott, majdnem tucat- nyi magfúrás közül a legjobban ismert — magneto-, bio- és izotóp-sztratigráfiailag is 246 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet kalibrált — Kiscell-1. sz. fúráson eszközölt eocén — oligocén határmegvonást. Ered- ményeink szerint — az 1. és 2. pontokban ismertetett kritériumok alapján — az eocén — oligocén határ a budai márga leg- felső, kissé már agyagosabb részében húzó- dik. Az üledékképződés tehát folyamatos volt a két kor fordulóján, ami alkalmassá tenné E/O határsztratotípus kijelölésére. Csakhogy hiányzik a sztratotípus igényeit kielégítő felszíni feltárás. A konferencia a magyar résztvevőknek mintegy a felada- t ává tette, hogy erről gondoskodjanak. Jó feltártsága révén előnyt élvez, mint alap- szelvény, a Rusu által javasolt erdélyi lelőhely. A project ugyanis minden kon- tinensen szeretne egy-két E/O határszel- vényt kijelölni. Európában a Gubbio mel- letti contessai szelvény (Olaszország, Appe- ninek) az egyik, és esetleg — ha kellően feldolgozott — a Rusu-féle brédi márgát feltáró szelvény lenne a másik, vagy a budai márga, ha jó feltárás létesül Budán. Mentségünkre legyen: a határ kijelölése több éves munka eredménye volt, ami az erősen beépített budai részen főleg csak magfúrásokra támaszkodhatott. •5. Elismeréssel és egyetértéssel fogadta a konferencia azokat az eredményeinket is, melyeket a millió évnyi pontossággal kalibrált alapszelvényünkön (Kiscell-1. sz. mélyfúrás) az első anoxikus események fellépése (36 millió éve), a Spiratella-zónu hidegtengert indikáló datálása (36 millió éve), továbbá az endemikus Cardium lipoldi— Ergenica cimlanica molluszka-zóna korának (35 — 33 millió év között) meg- állapítása terén értünk el. Ezek az ese- mények a Paratethys első lefűződését jelzik. Ennek alapján a Paratethys az igen korai oligocénben, alig 1 millió évvel az eocén — oligocén fordulója után szeparáló- dott a Tethystől. Ennek a folyamatnak paleontológiái, geokémiai, magmás, ég- hajlati stb. történéseit a magyar résztve- vők nemzetközi elismerést kiváltó vizsgála- tokkal tisztázták. Különösen a geokémiai, vulkanológiai és szedimentológiai vizsgála- tok ilyen integrálása a rótegtani munkába, nemzetközi viszonylatban is nagy ritkaság. 6. A konferencia egyetértőén javasolta a kiscelli emelet bevezetését, de csakis mint regionális, Paratethys időrétegtani egységet. Ebből következően az eocén — oligocén határ nem lehet a kiscelli emelet alsó határa, mivel a Paratethys egy millió évvel később alakult ki. A kiscellien alsó határa a Spiratellás zóna alján vonható meg ennek értelmében, vagyis a tardi agyag bázisa közelében. A priabonai felső határa és a kiscelli alsó határa közötti kb. egy millió évnyi hézagot egyesek szerint nevezzük rupélinek, vagy stampin&k, má- sok szerint lattor f inak. Különösen fontos volt, hogy az érdekeltek, a bolgár, osztrák, csehszlovák, szovjet és román résztvevők is javasolták a kiscellien regionális emelet bevezetését. Olyan javaslat is felmerült még a kon- ferencia előkészítése során, hogy két regionális emelet legyen: egy „tardi” és egy „kiscelli”. Ezt a javaslatot azonban nem tartjuk célravezetőnek, bár logikus. 7 . A konferencián bemutatott előadások egységes publikációját nem tudtuk bizto- sítani, de erre nem is mutatkozott igény. A magyar eredményeket részben az alap- szelvény-sorozatban, részben a tervezett „Kiscellien” kötetben lehetne majd közzé tenni. Az utóbbi kötetben nyernének el- helyezést a Paratethys többi országaiból beérkező szelvényleírások és anyagvizsgá- lati dokumentációk is. Még a kötet össze- állítása előtt azonban megfelelő felszíni sztratotípust kell feltáratnunk a Budai- hegységben, és azt a Kiscell 1. sz. fúráshoz hasonló alapossággal és komplexitással kell feldolgoznunk. 8. A konferencián számos, lényeges rész- letprobléma is felmerült. így, a nagv- foraminiferákon nyugvó eocén — oligocén határ 1 — 2 millió évvel fiatalabb, mint a plankton alapján definiált határ. Erre több szelvényünk utal. A korai oligocén lefűződő Paratethysének sótartalom- és hőmérsékleti viszonyai sem tisztázottak még kellő részletességgel. Dr. BAldi Tamás Nemzetközi Paleooceanográfiai Konferencia Zürichben (1983. július 18-22.) Az óceánok múltjának vizsgálata az el- múlt évtizedben hatalmas fejlődést ért el. Ennek hátterében elsősorban a lemeztekto- nikai elmélet és mélytengeri fúrási program (DSDP) áll. A kiválóan feldolgozott mély- tengeri fúrások adatai adják meg a lehető- séget ahhoz, hogy a jelenkori óceanográ- fiai-aktuálgoológiai eredményeket vissza tudjuk vezetni a földtörténet korábbi szakaszaira. így ma már konkrét adataink vannak a kainozóos-tnozozóos tengerek hőmérsékletét, kemizmusát, áramlási jel- II írek 247 legeit illetően. Természetesen a sztratigrá- fia is igen sokat profitált a szárazföldiek- nél általában teljesebb óceáni üledékek vizsgálatából. Mindez egy új, dinamikusan fejlődő tudományág kialakulását ered- ményezte. Ez a paleooceanográfia, amely- nek első nemzetközi konferenciáján volt alkalmam részt venni. A konferenciát a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola (ETH) rendezte meg, a Nemzetközi Litoszféra Program és több nemzetközi bizottság és szervezet támoga- tásával. Mintegy 150 kutató vett részt, elsősor- ban a nyugat-európai és észak -amerikai országokból, de csehszlovák és lengyel résztvevő, valamint több indiai és kínai küldött is jelen volt. 3 szekcióban 60 magas színvonalú elő- adás hangzott el és 20 poszter bemutató volt. Az előadások jelentős része az óceánok egykori fizikai paramétereinek, ökológiai viszonyainak rekonstruálásával foglalko- zott, összehasonlítva például az Atlanti- óceán D-i medencéjében megfigyelt paleo- oceanográfiai eseményeket a Mediterrá- neumban észlelhető változásokkal. Több előadás foglalkozott azanoxikus jelenségek- kel, az eusztatikus tengerszint változások- kal, és a paleoklimatológiai viszonyokkal. Az alkalmazott vizsgálati módszerek közül az 180 és ,3C izotópos, és a paleo- mágneses vizsgálatok tömeges alkalmazása emelhető ki. A kitűnően szervezett konfei’encia jó betekintést nyújtott a paleooceanográfia jelenlegi helyzetébe, és számos olyan módszert mutatott be, olyan eredményeket közölt, amelyek a hazai fosszilis tengeri üledékek vizsgálatánál és értelmezésénél alkalmazhatók. A legfontosabb ilyen irányú konklúziók a következők: 1. Az ,8Ü és ,3C izotópos vizsgálatok a tengeri üledékek finom korrelációjánál és a paleoklimatológiai értelmezésnél igen hasznosnak bizonyultak. Ezeket a paleo- mágneses vizsgálatokkal együtt rutin- szerűen használják. Szükséges lenne nálunk is bevezetni az izotópos módszert már a neogén kongresszuson bemutatandó alap- szelvényeknél és egyes mezozóos alap- szelvények esetében is, ahol a kaiéit vázú ősmaradványok kőzetalkotók. 2. Ősföldrajzi értelmezéseinknél nem le- het eltekinteni azoktól a paleooceanográ- fiai adatoktól (vízhőmérséklet, áramlási viszonyok, vízkemizmus stb.), amit az óceáni fúrási eredmények hoztak. Rövid időn belül a quartertől a felsőjuráig már megbízható adatsorokkal fogunk rendel- kezni. 3. A jogos fenntartások ellenére jobban figyelembe kell venni a t ransz-regresszív folyamatok értelmezésénél a globális víz- szint változások lehetőségeit, de nem a pontosabb elemzésekhez túlságosan el- nagyolt VAlL-görbe, hanem a létező klima- tológiai és egyéb adatok alapján levezet- hető regionális görbék szerint. Végezetül megemlítem, hogy várhatóun 3 4 évenként megismétlik a konferenciát, és a legközelebbi összejövetelt valószínű- leg az Egyesült Államokban (Woods Hole) rendezik meg. Szó van egy „Paleo- oceanography” című folyóirat létrehozásá- ról is. Dr. Haas János Bendefy László. Összeállította: Vértesi Péterné. Vasi Életrajzi Bibliográfiák IX. Kiadja a Savaria Múzeum, Berzsenyi Dá- niel Megyei Könyvtár. Készítette sokszo- rosított formában a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár rotaüzeme. 500 pld., A/5 méret, 133 oldal. Szombathely, 1983. Az ismeretlen történészt és természet - tudóst hozza közelünkbe a most megjelent kiadvány azzal, hogy áttekintést ad 40 év nem mindennapi munkás életéről, össze- gyűjtött műveinek rendszerbe foglalása révén. Ez a kötet arra ösztönöz, hogy egy- egy témát a jövőben részletesen elemez- zünk, mert csak akkor tudhatjuk meg igazán, hogy mennyiben járult hozzá Bendefy L. a tudomány fejlődéséhez. Egy ilyen feladatra egy szakember aligha vállalkozhat, hiszen akkor legalább úgy fel kellene vértezve lennie a történet- és természettudományok ismeretével, mint az, akinek műveit vizsgálat alá veszi. A 700-at is elérő művének elemzése több kötetre valót is kitenne, s így mindaz, ami 1977 óta, vagy azt megelőzően sze- mélyéről és műveiről megjelent, az csak felszínes érintése a tudós valódi értékének. Az első kezdeményező lépést a szülőföld tette meg ezzel a kötettel, nagy tisztelettel adózva fiának, aki egész életében hűséggel szolgálta Vas megyét. A kötetben a publikációknak nemcsak egyszerű felsorolását találjuk, hanem az azokhoz kapcsolódó ismertetéseket is a szerző, a folyóirat, az évszám, a füzet és az oldalszám feltüntetésével. Színessé teszi a kiadványt több kiemelkedő monográfia címlapja. A mintegy 1200 kötet, tanulmány és a Bendefy Lászlóról szóló írások gyűjtése Vértesi PÉTERNÉnek köszönhető, aki egyben a kiadvány összeállítója is. Az ő 248 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet előszava után Varga Domokos bevezető tanulmánya következik, amely a termé- szettudós életútjának főbb állomásairól ad számot. Az I. rész Bendefy műveit részlegesen feltáró bibliográfiát sorolja fel. Ezután témák szerint, azon belül időrendi sor- rendben a tulajdonképpeni szakirodalmi munkássággal ismerkedhetünk meg a II. fejezet 12 témakörében. Legkorábbi mun- kái régészeti, őslénytani és antropológiai té- mát ölelnek fel, de még az 1970-es években is visszatér kedves őslénytani témájához (11 — 50. sz.). Ilyen irányú tevékenysége akkor kezdett kibontakozni, amikor egye- temi hallgató korában a szünidőt a Vas- vármegyei, ma Savaria Múzeum természet- rajzi tárának rendezésére szánta, illetve a megyében és környékén értékes múzeumi anyagot gyűjtött. Az 1930-as évek elején kezd behatóan foglalkozni a magyarság őstörténetével. E munkái közül messze kiemelkedik a Va- tikánban folytatott levéltári kutatása, amelyet nagymértékben elősegített töké- letes latin nyelvtudása és páratlan szor- galma ( Történelem , 51 — 108. sz.). A Föld- rajz c. témakörben igen sok népszerűsítő, a világ minden tájáról vett új eredmények közlését találjuk (109—129. sz.). Mindig geológusnak vallotta magát, így érthető, hogy alapos művelője volt az ásványtan, földtan, talajtan, hidrológia tu- dományának. Megjelent munkái között találjuk a szűkebb haza, Vas megye fel- dolgozását, majd ebből kilépve regionális vizsgálódást folytat a Kárpát -medencében. Időnként azonban vissza-visszatér Vas megyéhez, s nem mulasztja el, hogy min- den jelentősebb földtani és vízföldtani eseményt ne hozzon nyilvánosságra. Szá- mos dolgozata foglalkozik a Balatonnal: a vízszint ingadozás okával, az iszaprétegek kormeghatározásával, a vízgyűjtő geo- morfológiájával (130 — 255. sz.). Térképészet, térképészet-történet témakör- ben sem alkotott kevesebbet, mint akár- melyik más témában. Minden egyes mun- kája nagyban elősegítette korábban is- meretlen térképek közkinccsé tételét. A sok közül leginkább figyelemre méltó a Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa és Mikoviny Sámuel megyei térképeinek feldolgozása (256- 3U0. sz.). Egyik fő feladatának tekintette a sza- batos szintezés mérési és műszeres techni- kájának fejlesztését és a számítási mód- szerek finomítását. 1958-ig kifejlesztette az ország első- és másodrendű szintezési hálózatát, és - zzci megteremtette a jelen- kori kéreg. n- ..gások vizsgálatának egyik legfont őse 1.1) feltételét ( Geodézia , 301 — 332. sz.). .Nem mulasztotta el e téma tör- téneti vonatkozású vizsgálatát sem (Geo- dézia-történet és határtudományai, 333 — 367. sz.). A kiadvány tartalmazza a nyomtatásban megjelent hozzászólásait, vitaanyagait(368 — 384. sz.), a kongresszusokról, kiállításokról írott cikkeit (385 — 400. sz.). Számos élet- rajz írója. (Jeles személyiségekről készített publikációi, 401 — 501. sz.). Összesen 159 könyvről és folyóiratról írt jelentősebb ismertetést, tanulmányt (502—661. sz.). Bendefy L. egyéb írásai néprajzi, mű- emléki, turisztikai stb. témát ölelnek fel (662-687. sz.). A kötet kiegészül még a Bendefy Lászlóval készített interjúkkal (III. fejezet, 688 — 694. sz.), 17 róla írott nekrológgal (IV. fejezet, 735 — 750. sz.) és munkásságáról megjelent tanulmányokkal és cikkekkel (V. fejezet, 695 — 734. sz.). Ezután névmutató segít a hatalmas anyagban való eligazodás- ban, ezt a bibliográfiában található folyó- irat- és egyéb rövidítések jegyzéke követi. Az előbbit a kötet végén, míg a rövidítéseket az I. fejezet előtt láttuk volna szívesebben, annál is inkább, mivel még ezután kapunk rövid áttekintést Bendefy L. tudományos tevékenységéről, majd munkásságának ál- lami és társadalmi elismeréséről. E sokoldalú egyéniség, aki már 30 éves korában „polihisztor” jelzőt kapott, élete későbbi szakaszában (ízt még inkább ki- érdemelte. Ahhoz, hogy igazi nagyságában álljon előttünk, segítségül kell venni a most megjelent szerény kiállítású, de annál tartalmasabb kiad%rányt. Köszönet illeti e nagyon értékes munka közreadásáért a kiadvány összeállítóját, a kiadót és mindazokat, akik e munkában részt vet- tek. Dr. Dobos Irma Minerals of the World (Compiled by P. Lof, Elsevier Publ. Co.) Látványos és a tudományos publikációk sorában rendkívüli vállalkozást valósított meg a kiadó, amikor 200 szebbnél szebb ásvány színes fotóját a reájuk vonatkozó minoralógiai, krisztallográfiai, kémiai és fizikai adatok esszenciájával vegyítve, egyet kín 86x 138 cm-es posztert alkotott és adott ki. A világ leghíresebb gyűjtemé- nyeiből válogatott ásványokat a leghíre- sebb ás vány- fotográfusok örökítették meg, biztosítva a megjelenítés professzionista színvonalát. Természetesen az eredmény Hírek 249 is professzinista: a poszter, amely dekorá- ciónak sem mindennapi, a szakember és az amatőr ásványgyűjtő számára egyaránt használható. Az oktatás különösen a posz- ter alján kialakított krisztallográfiai rész- ből profitálhat: csaknem kivétel nélkül megtalálhatók a fotókon feltűntetett ásvá- nyok legjellegzetesebb kristály formáinak vonalas rajzai. A poszter függőleges ol la- lán elhelyezkedő tárgymutató lexikon- szerű tömörséggel az alábbi adatokat tűn- teti fel ásványonként: — kristály rendszer — kristály osztály — keménység — fajsúly — hasadás — szín — fluoreszcencia — oldhatóság — mágnesezhet őség — bevonat — radioaktivitás — toxikusság és egészségi ártalom — fény — gazdasági érték Az igényes nyomdai kivitel, a rendkívüli adattömeg, a didaktikailag kiváló össze- állítás amatőrök, egyetemi hallgatók és szakemberek számára egyaránt használ- hatóvá teszi. Az Elseviernél 185 Dfl/10 db-os áron (19S3) rendelhető meg. Dr. Bérczi István Anastasiu, N.— Jipa, D.: Texturi si structuri sedimentare (Üledékes kőzet- szövet és kőzet szerkezet) — Editura tech- nica, Bukarest, 1983 — 319 o. E könyv folytatása a közelmúltban Komániában egymás után megjelenő üle- déktani tárgyú könyveknek, amelyek a Bukaresti Egyetem és az ottani Földtani Intézet kutatóinak szerzői összefogásából születtek. E könyvek megjelenése tanú- sítja, hogy Komániában felismerték a sze- dimentológia jelentőségét, és előtérbe ke- rült a modern üledéktan szakmai nép- szerűsítése. A könyv két részből áll. Az első fejezet — a könyv terjedelmének harmada — az üledékes kőzetszövettel foglalkozik, hagyományosan tárgyalja a granulometria elméleti és gyakorlati vonatkozásait és a szemcsealak- vizsgálatok menetét. A szer- zők fontosnak tartják a szemcsefelszín (morfosz kópia) genetikai- és fáciesért éke- lési segítő szerepét, s rövid, rajzokkal illusztrált összefoglalást adnak a SEM segítségével végzett kutatások felszín- ért ékelési lehetőségeiről. A könyv terjdelmesebb része a kőzet - szerkezet fogalmával, nevezet éktunával és osztályozásával foglalkozik. A szerzők mechanikai, vegyi és biogén eredetű üledé- kes szerkezetek csoportjait különböztetik meg. Minden csoportban külön kiemelik az üledék képződéssel egyidejű s az üledék- képződést követően létrejött szerkezeteket. K fejezet ábraanyaga jól válogatott, didak- tikus. A szerzőpáros a kőzetszerkezetek tárgyalását követően külön részben foglal- kozik az üledékes fáciesek felismerésének módozataival, táblázatba foglalt kulcsát adva a gyakorlati geológus kezébe. Jól sikerült a szedimentológus terep- munkájával, mérési-, helyszíni kiértékelési módszerek leírásával, Ősáramlások irá- nyának megállapításával, majd a statisz- tikus feldolgozás és értékelés lehetőségei- vel foglalkozó rész. A könyv l(>7 ábrát és 21 táblázatot tar- talmaz, 170 tételből álló szemelvényes irodalomjegyzéke az 1981-ig megjelent, a tárgykört felölelő legjelentősebb munká- kat foglalja magába. Hadnagy Árpád Friedman, G. M. Johnson, K. G.: Exer- cises in Sedimentology (Gyakorlatok a szedimentológiában) — 190 oldal, John Wiley and Sons, New York Chichester Brisbane — Toront o — Singapore, 1982 A világ legtöbb egyetemén, ahol geoló- gusképzés folyik, igen nagy gondot fordí- tanak a hallgatók megfelelő szakirodalom- mal való ellátására. Mivel a szegedi tudo- mányegyetemen két évtizede, a budapestin pedig az 1982/83-as tanévtől kezdve a szedimentológia c. kollégium vizsgakötele- zettségű tárgy, úgy gondoltuk, érdemes a könyvre a figyelmet felhívni. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a könyv nem szedimentoíógiai kézikönyv, hanem egyetemisták számára összeállított gya- korlati feladatokat és azok megoldási mód- jait tartalmazza. Anyaga a Friedman, G. M. — Sanders, J. E.: Principles of Se- dimentology c., ugyanennél a kiadónál 1978-ban megjelent könyvhöz kapcsolódik (ismertetését lásd: Földtani Közlönv 1979. 109. 2, p. 303.). A munka az üledékek anyagával, a szedimentoíógiai folyamatokkal, a folya- matok különböző termékeivel, a rétegzés háromdimenziós összefüggéseinek tolmá- csolásával, a mai üledékképződési környe- 250 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet zetek lerakódásaival, valamint az ezeknek megfelelő fosszilis környezetekkel foglal- kozik. Az első fejezet az üledékes részecskéket tárgyalja, vagyis az üledékek szöveti tulajdonságait elemzi, a szövetté szervező- dést, a földpátok és karbonátok festési el- járásait. A második fejezet a homok szitálásos szemcseösszetétel- és szemcsealak-elemzé- sét, a harmadik fejezet az agyag és kőzet- liszt pipettás szemcseösszetétel-elemzését tárgyalja. A negyedik fejezet a szemcse- elemzési adatok grafikus ábrázolását, érté- kelését, majd fácieselemzésre történő fel- használását ismerteti. Az ötödik fejezet a nehézásványok elemzését és származását írja le. Az elemzések között a bromoformos elválasztásra és a mágneses szeparátor lehetőségére tér ki. A hatodik fejezet a karbonátok festési eljárását s a felületi csiszolatokból maratás- sal levonható következtetéseket tárgyalja. A hetedik fejezet az intrabazinális üle- dékes kőzetek kézi példányokon és vé- konycsiszolatokon történő osztályozási le- hetőségét adja meg. A szerzők itt első- sorban a karbonátos kőzetalkotóelemek fontosságát hangsúlyozzák. A Leighton — Pendexter- és a DuNHAM-féle osztályo- zási módszert részletezik. A nyolcadik fejezet az előzőhöz hason- lóan az extrabazinális és piroklasztikus kőzetek osztályozásával foglalkozik. Az aleuritokat, a homokköveket, az üledékes breccsákat és a konglomerátumokat ki- emelten kezeli. A kilencedik fejezet az üledékes környe- zet- és fácieselemzést tartalmazza. Az alluviális, az árapályövi, a tengerpart- közeli és tengerparttól távolabbi környe- zetek felismerését jelentő tulajdonságokat táblázatosán is megadja. A tizedik fejezet a szénhidrogén-kutatá- sok tervezését ismerteti. Egyébként az egész könyv a gyakorlati célú üledék- feldolgozási formákat hangsúlyozza. A könyv végén szómagyarázat található. Dr. Molnár Béla Peryt, T. ed.: Coated Grains (Bekérgezett szemcsék). 655 oldal, 359 ábra — Spinger- Verlag Berlin, Heidelberg, New York, Tokio, 1983. A lengyel szerkesztő bevezetőjében hang- súlyozza, hogy a geológusok állal régóta kutatott és fácieselemzésre, valamint az üledékes környezetek rekonstruálására fel- használt bekérgezéses szemcsékre vonat- kozóan különösen az utóbbi két évtizedben elért eredmények szükségessé teszik a mai ismeretek rendszerezését és összefoglalá- sát. Az ismeretek gyarapodása ugyanis nem- csak a recens és fosszilis bekérgezéses szem- csékre vonatkozó adatokat bővítette ki, hanem osztályozásuk vitatott kérdéseit, az egykori üledékképződési környezet pon- tosabb rekonstrukciós lehetőségeit és az ásványtani összetételbeli változások kér- déseit is felvetette. Ezeknek a tisztázása fontos feladatot jelentett. A Springer Ki- adó a könyv megjelentetésével ezt a kez- deményezést segítette elő. A könyv 63 szerző 40 tanulmányában foglalkozik a be- kérgezéses szemcsékkel. Ismerteti azok osztályozását, ásványos összetételének, ökológiájának és diagenezisének kérdését, a világ különböző prekambriumi, paleozóos, mezozóos és kainozóos előfordulásainak körülményeit. A szemcsék kérgének szer- kezetét, lerakodási környezetét, a környe- zet meghatározóit, a karbonátos kérgű szemcsék diagenezisét, és a kéreg össze- függését a sztromatolitokkal. travertinó- val, valamint a mészfelhalmozódási kéreg- gel. A ferri-tartalmú ooidokat, a foszfát- gazdag onkoidokat, a ferrotartalmú vadoi- dokat, akkréciós lapilliteket és az egyéb gömbös szerkezeteket tárgyalja. A bekérgezéses szemcséket nagyság szerint mikroidokra (2,0 mm-nél kisebb), pizoidokra (2,0 — 10,0 mm közötti), és makroidokra (10,0 mm-nél nagyobb át- mérőjű) bontja. Kémiai kicsapódású és biológiailag bekérgezett szemcséket külö- nít el. Az előbbieknél az ooidokat és vadoi- dokat, az utóbbiaknál a rhodoidokat és onkoidokat különbözteti meg. A könyv hat fő fejezetre tagolódik. Az első fejezet, amely a kérdés megközelütése címet viseli, a bekérgezéses szemcsék osztályozásával, származásával, a recens és fosszilis bekérgezéses szemcsék szén és oxigén izotópjaival, a neritikus makróid származásával és ökológiai megközelítésé- vel, valamint a vulkáni hamuszórás akkré- ciós lapillit jeivel foglalkozik. A szerzők a kémiai bekérgezéses szemcsék nyomelem- tartalmának üledékképződési környezettől és összetételtől függő törvényszerű válto- zására mutatnak rá. A második fejezet a karbonátos és vasas ooidok fajtáit, a kalcitos és aragonitos kéregszerkezetet ismerteti, majd tovóbbi nyolc tanulmányban különböző korú és üledékképződési környezetből származó oolitos kőzetfáciest írnak le. A harmadik fejezet a rhodoidokat, vagyis a vörös alga (Corallinaceae) közreműködé- sével létrejövő bekérgezéses gumós formá- kat tárgyalja: a származásukat, a külön- Hírek 251 A bekérgezéses szemcsék osztályozása PERIT, T. M. szerint (1983) Bekérgezéses szemcsék 1 1 i 1 Mikroid Pizoid Makróid 2,0 mm-nél kisebb 2,0—10,0 mm átmérőjű 10,0 mm-nél nagyobb átmérőjű szemcsék szemcsék átmérőjű szemcsék (Ezek a megnevezések a különböző származású bekérgezéses szemcsék előtagjaként használhatók, pl. mikroold, pizoonkoid stb.) i i Kémiai kicsapódást! szemcsék I Biolológiailag bekérgezett szemcsék I 1 Freatikus környezet- ben (A talajvíztől független övben) I Ooid Oolit í Vadózus környezetben (A „talajvíz" mozgá- sának hatására létrejövő övben) 1 Vadoid Yadolit 1 Vörös alga Rhodoid Rhodolit 1 Zöld és kék algák és baktériumok Onkoid Onkolit Kőzetté szerveződve böző megjelenési alakjait, a gömbös-, az ellipszoid- és a korong, vagy lapos formá- kat. A fejezet a recens rhodoidok előfordu- lását és ökológiáját, majd a második feje- zethez hasonlóan a lelőhelyek rhodolitos kőzeteit írja le. A negyedik fejezet az onkoidokat tár- gyalja, a recens onkoidok megjelenési for- máit, a mész — Cyatophytes közreműkö- désével kialakított onkoidokat, majd a különböző korú és üledékképződési kör- nyezetű formákat, pl. az alga-mikrozáto- nyokat, az édesvízi környezet bekérgezett szemcséit, a féligsósvízi, a diagenetikus és stb. onkoidokat. Az ötödik fejezet a vadoidokat elemzi. Vadoidnak a kémiai kicsapódású vadózus környezetben bekérgezett szemcséket ne- vezik. A vadoidok igen különböző környe- zetből származhatnak, ide tartoznak pl. a barlangi „gyöngyszemek”, a folyóvízi pizoidok, az_ agyagos-meszes karnonát- kérges (caliche) pizoidok és az egyéb vadó- zus pizoidok. A vadoidok az édesvízi kör- nyezettől a hiperszalin környezetig nagyon különböző folyamatok hatására keletkez- hetnek. A vadoidoknál a kéreg időnként aszimmetrikus, a magja nem váztöredék, a klasszikus DtrxHAM-féle leírásban a vado- litban sokszor fordított osztályozottság van, a vadoidok epizodikus növekedése epizodikus fragmentálódással párosul, ke- letkezésénél többen az áthalmozódás sze- repét is hangsúlyozzák. A fentiekhez járul még a vadózus kompakció. Ezen tulajdon- ság alapján a vadoidok az ooidoktól jól elkülöníthetők. Végül a hatodik fejezet a Föld néhány jellemző bekérgezéses kőzetfáciest tartal- mazó előfordulását mutatja be, pl. az ausztráliai Nagy Korall zátonyét, a külső Dinaridák alsókréta kőzet fáciesét, az É- Appenninek nóri és alsóliász különböző üledékes környezeteit, a Ny-lengyelországi zechstein mészköveket, az Űj-Mexikó (USA) Capitan Zátonyát, a franciaországi EK-Armorikai Masszívum alsódevon lelő- helyeit, végül a dél-afrikai archaikus Swaziland-i Főcsoport akkréciós lapillit jeit és egyéb gömbös szerkezetű kőzeteket. A könyv, úgy gondoljuk, olyan alapvető munka, amelyet különösen a karbonátos kőzetekkel foglalkozó szedimentológusok- nak feltétlen meg kell ismerni. Valószínű, hogy a könyvben megismertek után számos eddig bekérgezéses szemcséjű kőzetnek leírt előfordulást újra kell majd értékelni. A könyv ábraanyaga és tipográfiája, a Springer Kiadótól megszokottan, igen magas színvonalú, és kötése is esztétikus kivitelű. Dr. Molxájr Béla TÁRSULATI ÜGYEK Az Alföldi Területi Szervezet 1983. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 20. Vezetőségi ülés Elnök: Zentay Tibor Napirend: 1. Az 1984. évi munkaterv jóváhagyása, 2. Az 1983. évi pályamun- kákkal kapcsolatos megbeszélés, 3. Az 1983. év (augusztus 23-i) választmányi ülésen elhangzottak ismertetése. Beszá- moló a Társulat eddigi tevékenységéről készült országos tájékoztatóról. 4. Szem- pontok a MTESz XII. Tisztújító közgyű- lésén elfogadott határozatok végrehajtásá- nak időarányos értékeléséhez c. téma meg- vitatása, 5. 1983. év i MTESz megyei em- lékéremmel kapcsolatos megbeszélés, 6. Egyebek Részt vevők száma: 7 fő Szeptember 20. Előadóülés Elnök: Mezősi József T. Kovács Gábor: A szénhidrogén- kutatás helyzete és további lehetőségek Csongrád megyében Valcz Gyula — Harmath Jánosné: A Makó 2. számú fúrás rétegvizsgálatának eredményei Magyar László— Karaoglanova Zele- na: Újabb földtani eredmények Rúzsa és Forráskút térségében Vita: Szili Gy., Mezősi J., Mucsi M., Szederkényi T. Résztvevők száma: 30 fő Október IS. Előadóülés Elnök: Völgyi László Székyné Fux Vilma: Javaslat a vulkáni- tok kémiai osztályozásához Szöőr Gyula — Bohátka Sándor— Ba- lázs Éva: Derivatograph-QMS rendszer alkalmazási lehetősége a szerves geokémiai kút atásban Kozák Miklós— Szöőr Gyula— Barta István: Új halloysit előfordulás Kővágóőrs K-i határában Rózsa Péter: Adatok a vulkánitok kémiai osztályozásai és a normatív összetétellel (C.I.P.W.) használt QAPF-diagram össze- hasonlít ásához Vita: Pap S., Tatár A. -né, Völgyi L., Viczián I., Borsy Z., Barta I., Székvné Fux V. A résztvevők száma: 24 November 16. Kibővített vezetőségi ülés a Kőolajkutató Vállalat orosházi üzeménél Elnök: Zentay Tibor Napirend: 1. Az 1983. évi hátralevő feladatok megbeszélése, 2. Jutalmazási ja- vaslat, 3. Egyebek A résztvevők száma: 28 November 16. Előadóülés ,,Az ország K-i része medencealjzatának kutatása ” tárgy- körben Elnök: Mezősi József Csicsely György— Szentgyörgyi Ká- roly: A Nagykúnsági neogén medencerész keleti részének legújabb kutatási eredmé- nyei VÖLGYI László: A kidet alföldi medence- aljzat-kutatás líj eredményei Papp László: A magas pórusnyomás és jelzésének egy lehetősége Szentgyörgyi Károly: Adatok az al- földi felsőkréta-paleogén képződmény-cso- port rétegtani és ősföldrajzi kapcsolatainak ismeretéhez Pap Sándor: A Duna— Tisza köze dél- keleti része mezozoós képződményeinek litosztratigráfiai vázlata Vita: Szentgyörgyi K., Jámbor A., Olasz L., Sajgó- Cs., Mezősi J., Csicsely Gy., Völgyi L., Vető I., Tanács J., Papp L., Pap S., T. Kovács G. A résztvevők száma: 42 Társulati ügyek 253 A Budapesti Területi Szervezet 1983. július december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 28. Előadóülés Rónai András: Az Alföld földtani kuta- tása FranyÓ Frigyes: Az alföldi középmély- f úrások földtani eredményei Scharek Péter: Budapest síkvidéki kör- nyéke földtani kutatásának eredményei Kuti László: A Duna— Tisza köze föld- tani kutatásának eredményei Vita: Mike K., Jámbor A., Scharek 1’., Miliáltz I.-né, Rónai A. Résztvevők száma: 29 fő Októjber 26. Előadóülés Elnök: Végh Séndorné Horváth István— Odor László Dud- KÓ Antónia: Alkáli olt rabázitos kőzetek a Velencei -hegységben Bállá Zoltán — Dobrecov, N. L. — Ho- vorka, D.: A szarvaskői bázisos magma eredete és differenciációja Vita: Jantsky B., Szabó Cs., Végh S.-né, Buda Gy., Horváth I. A résztvevők száma: 26 November 14. Vezetőségi ülés Elnök: VÉGH Sándorné Napirend: 1. Az 1984. évi munkaterv javaslatok megvitatása és a végleges program összeállítása, 2. Titkári beszámoló a területi szervezet 1983. évi tevékenységé- ről, 3. A társulati tevékenység korszerűsí- tésével kapcsolatos titkári előterjesztés megvitatása és az elnökség állásfoglalásá- nak kialakítása A résztvevők száma: 5 A Déldunántúli Területi Szervezet 1983. július december havi ülésszakán elhangzott előadások Július 21 — 22. A Fúrástechnikai és Kuta- tásmódszertan i Csoport tanulmányútja a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatnál, az ott alkalmazott technológiák, iszap- és fiír árúd kezelési módszerek megismerése Ismertetést tartott: Tatár András A résztvevők száma: 25 Szeptember 3. A XXXIII . Bányásznap al- kalmából a Mecseki Szénbányákkal közös szervezésben megkoszorúzták Vadász Ele- mér emléktábláját Szeptember 20. Előadóülés a Magyar Állami Földtani Intézet Déldunántúli Területi S zolgá lat a tevékenységéről Elnök: Barabás Andor Kassai Miklós: A Déldunántúl nagyszer- kezeti alapvonásai, a térség regionális gazdasággeológiai térszerkezete Ivancsics József— Tóth István: A Dél- dunántúl agrogeológiai szükségletei és le- hetőségei Bunyevácz József— Várszegi Károly: Az általános rendezési tervek követelmény- rendszere és földtani megalapozása Törzsök Ágnes: A Szigetvár — Sellye térség felszínalatti vízbeszerzési lehetőségei Kassai Miklós— Várszegi Károly: Ku- tatási igények és kérdőjelek a DK-Dunán- túl megismerésében \ ira: Németh G., Pordán S., Hónig Gy., Barabásné Stuhl A., Majoros Gy., Barabás A., Fazekas V., Kassai M., Schultz P., Rónaki L., Wéber B. A résztvevők száma: 38 Szeptember 27. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Németh Gusztáv— TormáSSY István: A DNy-Dunántúlon és a Duna — Tisza közén folyó szénhidrogénkutatás legújabb eredményei Nagy Dezsőné: Kőszéntelepek minősé- gének meghatározására végzett bánya- beli karót ázsmérések legújabb eredményei Vita: Hónig Gy., Barabásné Stuhl Á., Majoros Gy., Németh G., Barabás A., Mészáros J., Hursán L., Kovács E., Barotányi B., Nagy D.-né A résztvevők száma: 37 Október 13. Tanulmányút a Villányi-hegy- ség földtani képződményeinek megismeré- sére Nagyharsány — Beremend — Villány — Siklós útvonalon Kirándulásvezetők: Koch László, Ró- naki László és Várszegi Károly A résztvevők száma: 29 Okté)ber 17. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. A jubileumi rendezvény szervezésével kapcsolatos kérdések és fel- adatok, 2. Az ifjúsági pályázattal kapcsola- tos kérdések, 3. Az 1984. évi munkaterv, 4. A Fúrástechnikai és Kutatásmódszertani 254 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Csoport szervezeti hovatartozásának kér- dése A résztvevők száma: 10 Október IS. Előadóülés a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya megyei Szervezetével közös rendezésben ,,A Tettye forrás múltja, jelene és jövője” tárgykörben Elnök: Varga Dezső Solti Dezső: A Tettye forrás jelentősége Pécs város vízellátásában Koch László: A tettyei karszt hidro- geológiai védőterülete Uherkovich Gábor: A Tettye-víz mikroszkopikus vizsgálata Vita: Kassai M., Uherkovich G., Solti D. A résztvevők száma: 30 Október 25. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Bállá Zoltán— V. Kovácsné Bodrogi Hona: A vékényi márga és a Mecsek-hegy- ség tektonikája Gyarmati János— Mészáros László: A Kiskunhalas környéki neogén süllyedék mélyföldtani viszonyai és szénhidrogén- földtani jelentősége Vita: Pordán S., Jámbor A., Honig Gy., Szabó I., Várszegi K., Bállá Z., Barabás A. A résztvevők száma: 20 November 8. Előadóülés az Agyagásványtani Szakosztállyal közös rendezésben Elnök: Barabás Andor Viczián István: Agyagásványok a Me- csek és a Balaton közötti terület neogén kőzeteiben Chikán Géza — Chikán Gézáné — Kókai András: A Balaton és Kaposvár közé eső terület negyed időszaki képződményeinek szedimentológiai vizsgálata Vita: Barabás A., Viczián I., Chikán G., Kókai A. A résztvevők száma: 17 November 22. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Chikán Géza: A Ny-Mecsek ősföldrajzi képe a kárpátién idején SÜTŐ Zoltánná: A pannóniai rétegek szer'msvázú mikroplankt ónjának biosztra- tográfiai vizsgálata a Mecsektől D-re eső területekről ^ ita: Elsholtz L., Barabásné Stuhl Á., Chikán G., Bóna J., Pordán S. A résztvevők száma: 17 November 29. Kerekasztal beszélgetés az ,, Irányított fúrások rendeltetése, kivitelezési lehetőségei, gyakorlata” címmel a Fúrás- technikai és Kutatásmódszertani Csoport- tal közös rendezésben Elnök: Várhegyi Pál Vitaindító előadást tartottak: Lauer János, Streicher Ferenc és Szanka Tibor Vita: Mikolai I., Rőder A., Várhegyi P.( Streicher F., Lauer J., Szanka T. A résztvevők száma: 20 November 29. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1 . Az ifjú geológusok részére kiírt pályá- zat ra beérkezett pályaművek díjazása, a bírálatok és a bíráló bizottság javas- lata alapján, 2. Az 1983. évi társulati — előadói tevé- kenység értékelése 3. Jutalmazások 4. Jubileumi rendezvény 5. Az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály Ásványgyűjtők Szakcsoportja területi csoportjának szervezési feltételei, il- letve feladatai A résztvevők száma: 10 December 6. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Program: Az ifjú geológusok részére ki- írt pályázat eredményhirdetése. A bíráló bizottság javaslata alapján a vezetőség döntése: első és harmadik díjat nem adtak ki. Második díjat az alábbi két pályamű kapott: Erdélyi Árpád: A Duna— Tisza köze déli részének vázlatos földtani és szén- hidrogénföldtani viszonyai Puzder Tamás: A Mecsek-hegységi és a déldunántúli riolittufa-vulkanizmus kuta- tásainak újabb eredményei Vita: Wéber B., Pólai Gy., Hőnig Gy., Sütő Z.-né, Puzder T. Jutalmazások A résztvevők száma: 30 Az Északmagyarországi Területi Szervezet 1983. július december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 29. Vezetőségi ülés megbeszélése, 2. Az 1984. évi munkaterv Elnök: Egerer Frigyes előkészítése Napirend: 1. Az 1983. 11. félévi program A résztvevők száma: 4 Társulati ügyek 255 Szeptember 29. Előadóülés Elnök: Egerer Frigyes Prakfalvt Péter: A nógrádi bazalt- terület földtani, természetvédelmi érde- kességei Szebényi Géza: Motaszomatikus poli- metallikus ércesedés haránt olása a recski exoszkarnban Vita: Egerer F., Elsholtz L. A résztvevők száma: 13 Október 27. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1983. II. félévi program megbeszélése, 2. Az 1984. évi munkát érv előkészítése A résztvevők száma: 5 Október 27. Előadóülés Elnök: Juhász András Weiszburg Tamás- Az Aln — O — OII összetételű ásványok piroluzit, pszilomelán, wrad, Mn-gumók, Mn-dendritek elkülöní- tésének lehetőségei és korlátái Gatter István: Gáz-folyadékzárvánv vizsgálatok a gyöngyösoroszi ércelőfordu- lásoknál Vita: Juhász A. A résztvevők száma: 16 November 24. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1984. évi munkaterv' jóváhagyása, 2. Az 1983. évi jutalmazások megbeszélése, 3. Aktuális kérdések A résztvevők száma: 5 November 24. Előadóülés Elnök: Juhász András Böcker Tivadar: Bükk-hegységi karszt- vízszint változások az észlelő fúrások ada- tai alapján Egerer Frigyes: Bükk-hegységi karszt- fúrások hidrogeológiai adatainak változása Vita: Lénárt L., Pelikán P., Juhász A. A résztvevők száma: 37 November 29. Egésznapos tanulmányút Vi- sontán Elnök: Szabó Imre Bárdossy György: A geostatisztika tár- gya, feladata, alkalmazásának feltételei és lehetőségei a bányászatban Bárdossy András: Geostatisztikai mód- szerek alkalmazása a kutatásban és a ter- melés irányításában Tiborc László: Geostatisztikai számítá- sok eredményének rajzi megjelenítési le- hetőségei és jelentősége Madai László: A geostatisztikai mód- szerek bevezetése érdekében tett kezde- ményezések főbb eredményei és a jövő feladatai a Mátrai Szénbányáknál Szó kólái György: A pannon homokok belső szerkezetének geostatisztikai vizs- gálata Palkó Miklós: Geostatisztikai módszerek alkalmazása a geofizikai interpretációban Nagy Gábor: A korszerű termelésirányí- tás előkészítése érdekében végzett számí- tástechnikai vizsgálatok A résztvevők száma: 41 December 7. Klubnap Elnök: Juhász András Napirend: 1. Titkári beszámoló, 2. Az 1983. évi jutalmazások, 3. Kertész Pál: Mérnökgeológiai tapasztalatok Indiából (útibeszámoló) A résztvevők száma: 25 A Közép- és Északdunántúli Területi Szervezet 1983. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások November 1. Előadóülés Elnök: Szantner Ferenc Balogh Kálmán— Szabó Zoltán: Meg- emlékezés Dr. Vígh Gyuláról Pataki Attila: Az iharkúti bauxittele- pek c. film bemutatása Mártok Péter: Üledékes (mészkő) for- mációk peomágneses vizsgálatainak saját- ságai egy umbriai példa nyomán Kókay József: Badeni képződmények a Balaton mentén Haas János: Zátonyok és lagúnák (szedi- mentológiai tanulmányút Dél-Floridában) Vita: Szabó E., Szantner F., Knauer J., Balogh K., Tóth K., K. Bodrogi I., Márton P., Szabó Z., Haas J., Császár G., J. Ede- lényi E., Kókay J. A résztvevők száma: 36 December 1. Előadóülés Elnök: Knauer József Posgay Károly: A magyar bauxitföld- tani irodalom fejlődésének oknyomozó története a statisztika tükrében Haas János: A Dunántúli-középhegység felső kréta képződményeinek ősföldrajzi kapcsolatai Tóth Kálmán: 150 éve született Semsey Andor Konda József: Radiolarit a Dunántúli- középhegységben Klespitz János: Próbatermeléssel vég- zett kutatás az erdősmecskei gránitbánya kőzetanyagának díszítőkőként történő fel- használhatósága megállapítására Vita: Knauer J., Bállá Z., Szabó E., Posgay K., Császár G., Haas J., Konda J., 8 Földtani Közlöny 256 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. f üzet December 1. Vezetőségi ülés Fábián J., K. Tüske M., Jantsky B., Elnök: Knauer József Klespitz J. Napirend: 1. Titkári beszámoló, 2. Jutái- A résztvevők száma: 28 mazás, 3. Az 1984. évi munkaterv A résztvevők száma: 8 A kiadásért felelős a7. Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat nyomdába érkezett: 1984. II. 7. — Terjedelem: 9,80 (A/!>) iv 84.12940 Akadémiai Kiadó és Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Hazai György Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR 'echnikal szerkesztő: KA8ZAP ANDRÁS A szerkesztő QÉCZY BARNABÁS, RLIBURSZKYNÉ NÉMETH GUSZTÁV, SZÉKYNÉ FUX VI MÁRIA^ÖNDA^ÍSEF, MÁTYÁS ERNŐ, SZILVÁJMTÍIMRE, ZELENKA TIBOR Ara: 19 Ft Előfizetési díj egy évre: 76 Ft INDEX: 25.299 ISSN 0015— 542X A Társulat címe — Address of the Society: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VI., Anker köz 1. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Buda- pest, Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010.) Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Buda- pest, Váci utca 22. Telefon: 185-881), a PKHI Hírlapboltjában (1055 Budaj>est, Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116-269) és minden nagyobb árusítóhelyen. ■ V \ Előfizetési díj egy évre: 76 Ft 1 szám ára: 19 Ft Index szám: 25.299 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. SB AKADÉMIAI KIADÓ. BUDAPEST WWW APU fl 8 1905 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKUUlETEHb BEHTEPCKOTO TEOJlOrHMECKOrO OE1HECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T. 114. FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 114. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COHEP>KAHHE — CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Géczy Barnabás: Európa jura ammonitesz provinciái — J urassic ammonite provinces of Europe 257 —262 Mihály Sándor— Vincze Péter: Újabb paleoökológiai megfigyelések a gánti középsőcocénböl — New paleoecological rcmarks conccrning the Middle Eocéné beds of the Bagoly-hegy at Uánt, Transdanubia, Hungary 263 — 284 Kókay József— Mihály Sándor— M üllek Pál Bádeni korú rétegek a budapesti Örs vezér tere környékén — Badenian layers at the Eastern part of Budapest 285—296 Gidai László: A Héreg-tarjáni medence eocén képződményei — Les formát ions éocénes du Bassin de Héreg -Tarján 297 Vincze János— Somogyi János: A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedési formaelemei és fácicskap- csolatai (II. rész) — The Upper Perinian sandstones of the Mecsek: form elements of uránium őre miner- alization and facies relations (Part II) 309 — 320 Elek István: Adalékok a honi bauxitok radiogeokémiai vizsgálatához — Contributions aux reeherches radiogéochimiques des bauxites hongroises 321 — 334 Baksa Csaba A recski ércesedés genetikai vázlata — Genetic aspeots of the Recsk mineralized eomplex 335 — 348 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOEUIEHMH - NOTICES Lelkes György— Müller Pál: Foraminifera-alga onkoidok a budapesti miocénben — Foraminiferal-algal oncoids from the Miocéné of Budapest 349 — 356 Kozur, Heinz: Megjegyzés a Bükk hegység felsőperül orthocon Nautiloideáival kapcsolatban — Bemer - kungen zu den orthoeonen Nautiloidea des Biikk-Gebirges (Nordungaru) 357 — 362 Méhes Kálmán: OrbitoUnás képződmények korrelációja a Tethys övezetében — Correlation of Orbitolina- bearlng deposits in tbc Tethyan realm 863 —368 Czabalay Lenke: Chondrodonták a zirci mészkő formációban — Chondrodonten in dér Zirc-Knlk Forma - tion 369—374 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - MCTOPMH HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES Szederkényi Tibor: Prinz Gyula és a magyar földtan — Gyula Prinz und die ungarisclie Geologie. ..... 375—384 Embey-IsZTIN Antal: Megemlékezés Semsey Andor születésének 150. és halálának 60. évfordulóján— Zum Gedáchtnis an den 150. Geburtstag und die 60. Jahreswende des Todes von A. Semsey 385 — 386 Nagy Béla: A nagybörzsönyi ércbányászat és érckutatás története — Die Geschichte des Krzbergbaues und dér Erzprospektion von Nagybörzsöny (Deutsch Pilsen) 887—404 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOELHEHHfl, PEUEH3HH - NOTICES, RÉV LE BIBLIOGKA- PHIQUE 405 410 ÉRTEKEZÉSEK Ö6INEDHM UBftARV APR 0 8 198 Földtani Közlöny , llull. of tke Hungárián ütői. Soc. ( 19S4 ) 114. ||VlVW9fTV Európa jura ammonitesz provinciái Dr. Géczy Barnabás * Összefoglalás: Földtani, paleobiogeogrúfiai, terminológiai és tradicionális szempontból indokolt a Tethys-óceán és a Boreális-tenger között elterülő területet Neumayria néven önálló faunabirodalomnak tekinteni. Neumayria két provinciára (szub- mediterrán, szubboreális) tagolható. A két provincia határai térben és időben változtak. Magyarország jura ammonitesz faunái részben a Tethys mediterrán provinciájába, rész- ben Neumayria szubmediterrán, illetve szubmediterrán/szubboreális lmt árterületébe tar- toztak. Neumayb 1872-ben Európa jura üledékeit az ammonitesz faunák és a kőzet- jelleg alapján három provinciára osztotta: orosz közép-európai mediterrán, Neumayb, a provinciák elkülönítésénél quantitatív értékelést végzett, és a mediterrán provincia jellemzésénél elsősorban a Phylloceras és Lytocerasok gyakoriságát vette alapul. A közép-európai és az orosz provincia elhatárolásánál az ammonitesz genuszok különböző földrajzi elterjedésére utalt, valamint a zátonyépítő korallok gyakoriságát, illetve hiányát hangsúlyozta. Felismerte, hogy a provinciák határai kelet-nyugati irányúak és az eltérést klimatikus tényezőkkel magyarázta. 1883-ban az orosz provincia helyett a boreális elne- vezést használta és hangsúlyozta, hogy ez a provincia önállósága csak a kallo- vitól bizonyítható. A klímaöveknek megfelelő provincia-beosztást viszont glo- bális érvényűnek tekintette. A további kutatások egyrészt elmélyítették a mediterrán és a boreális pro- vinciára vonatkozó ismereteket, másrészt kétségbe vonták a közép-európai pro- vincia önállóságát. Uhuig (1911) négy birodalmat (Reich) különített el. Ebből három (mediter- rán-kaukázusi, himalájai, délandesi) megfelel Neumayb mediterrán provinciá- jának, a negyedik, a boreális birodalom a boreális provinciának. A közép-euró- pai provinciát Uhuig a mediterrán— kaukázusi birodalomhoz csatolta, térké- pen mégis szükségesnek tartotta elkülöníteni a neritikus peremzónát, ide sorolva Észak-Spanyolországot, Franciaországot, Délkelet- Angliát, Németországot, Lengyelországot, a Balkán-félsziget északkeleti részét és Dél-Oroszországot. A modern ősföldrajzi szintézisek (Abkeku, 1956; Hauuam, 1975; Pozabyska, Bbochwicz-Lewinski 1975; Enay, 1980) a boreális és a Tethys egység (realm: Arkeuu, Hauuam; provincia: Pozabyska; domaine: Enay) önállóságát emel- • Eötvös L. Tudományegyetem Őslénytani Tanszék, 1083 Budapest VIII. Kim Béla tér 2. Előadta 1983. novem- ber 22-én, Veszprémben, a Nemzetközi Litosztratigráfiai Program ülésén. 1 Földtani Közlöny wn 258 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet ték ki. Enay kitűnő szintézise szerint a boreális domainebe a szubboreális provincia, a Tethys domainebe a mediterrán indonyugatpacifikus és keletpaci- fikus (andesi s. 1.) provincia tartozik. A mediterrán provincia továbbtagolható szubmediterrán és mediterrán s. str. („szicíliai” vagy „itáliai”) szubprovin- ciára. Kérdés, tartalmi és formai szempontból egyértelmű-e ez a beosztás? Mi helyezkedik el a Tethys és a Boreális egység között? Van-e jelentősége Netj- mayr feledésbe merült közép-európai provinciájának? E kérdések megválaszolásánál figyelembe kell vennünk a tágabb értelemben vett Európa paleogeográfiai-paleooceanográfiai helyzetét. Ebből a szempontból Európa három nagy ősföldrajzi egységre bontható: a déli Tethys óceánra, az északi Boreális-tengerre („Boreális-óceán”: Gordon, 1976), valamint a két medence között elterülő szigettengerre, azaz Mezoeurópa kratonjára (vö. Fürsich, Sykes, 1979). Paleobiogeográfiai szempontból a Tethys és az arktikus Boreális medence faunája a jurában fokozatosan különült el egymástól (Gordon, 1975). A köztes terület faunája csak részben tekinthető önállónak. Térben és időben változó módon az ammoniteszfaunák déli (szubmediterrán: Geyer, 1961 in Enay, 1980), illetve északi (szubboreális: Zeiss, 1968) rokonságot mutatnak. Bizonyos önállóság ellenére a Tethys és a Boreális tenger között levő biogeográfiai öv átmeneti helyzetű. A biogeográfia számára nem idegen a nagyobb önálló egységek és az átmeneti területek problematikája. Az európai jura mai analógiáját az indomaláji térség- ben kereshetjük. Wallace, a modern biogeográfia megteremtője, 1876-ban a szárazföld élővi- lágát hat régióra osztotta. Délkelet-Ázsia az Orientalis, Ausztrália az Austra- liai régióba tartozik. A két konstans és karakterisztikus egység között terül el a hátsóindiai szigetvilág. Ennek flórája és faunája átmeneti jellegű. Az Orientális és az Ausztráliai régió között a határ ennek megfelelően különböző helyen vonható meg. Az elhatárolásnál a földrajzi szempont kezdettől fogva szerepet játszott. Már a múlt században tudták, hogy Szumatra, Jáva és Borneo Ázsiához (Sunda self), Új -Guinea viszont Ausztráliához (Sahul self) tartozik. Az egyik elhatárolás szerint az Orientális régió lényegében a Sunda selffel érne véget („Wallace-vonal”), más felfogás szerint egészen a Sahul selfig tartana („Weber-vonal”). Már Wallace is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a szigetvilágot önálló régióként kezeli. 1928-ban azután a Wallace- és a Weber-vonal közé eső területet önálló régiónak („Wallacea”) nevezték el (vö. George, 1981). Ez a megoldás biogeográfiai szempontból eredményes volt. Figyelembe véve a mai analógiát és Neumayr munkásságának úttörő jelen- tőségét, indokoltnak tűnik a Tethys és a Boreális -tenger között elterülő átmeneti övét Neumayria néven önálló paleobiogeográfiai egységnek (realm) tekinteni. Az elkülönítést földtani, paleobiogeográfiai, terminológiai és tradicionális szempontok indokolják. Neumayria tér- és időbeli dimenziói tágasak voltak, földrajzi — lemeztekto- nikai értelemben vett önállósággal, meghatározott faunakarakterrel és több kisebb paleobiogeográfiai egységgel. Biogeográfiai részről Udvardy (1981) joggal hangsúlyozta, hogy a paleobio- geográfia 1000— 4000 km-t felölelő nagyságrendje és évmilliókkal mérhető filo- genetikai skálája nagyobb, mint az ökológiai biogeográfia mértékrendje. O é c zy: Európa jura ammonüesz provinciái 259 Neumayria a mai alpkárpáti rendszertől csaknem Skandináviáig terjedt. Ami pedig az időbeliségét illeti, már a legalsó jurában kimutatható bizonyos fau- nisztikai eltérés a Tethys és Neumayria között. Arkell (1957) szerint a het- tangi Pleuroacant hites, Analytoceras, Ectocentrites, és Fncinites Ausztria és Itá- lia, azaz a Tethys területére korlátozódik. A szinemuri ammoniteszek közül ugyanez érvényas a Lytotropites, Peltolytoceras, Tragolytoceras, Hypasteroceras, Protechioceras és Tmaegophioceras genusokra. A Protechioceras és Tmaego- phioceras újabban a Tethys más területéről (Bakony hegység) is előkerült (Géczy, Schlatter, 1984), ettől északabbra viszont nem. Odin és Kennedy (1982) szerint a jura időszak 74 millió évet ölelt fel. Pusztán a jurára korlátozva a vizsgálatot Neumayria viszonylagos önállósága meghaladta a 70 millió évet ! Geográfiai szempontból Neumayriához tartozott az európai kraton, déli — Tethysre néző — selfjével együtt. Magának a szigettengemek földtani fejlő- dése változatos volt, feltételezett eusztatikus tengerszint-ingadozásokkal (Hal- kam, 1981), nagy fácies gazdasággal és számos ökológiai fülkével. A faunakaraktert a feltehetően bathypelágikus életmódot folytató Phyl- loceratidaek és Lytoceratidaek hiánya vagy ritkasága, az ammoniteszfaunák viszonylagos leegyszerűsödése és a kifejezetten boreális csoportok hiánya jel- lemzi. A kevés fajból álló, monospecifikus fauna különösen a liászra jellemző (Dommergues, 1979. Tintant et ah, 1982), és feltehetően kapcsolatban áll az instabil környezet stress-hatásával. A doggerben az adaptív radiáció kiszéle- sülése polispecifikus faunák kialakulásához vezetett, különösen Neumayria déli, Tethysre nyíló szegélyén (pl. a Villányi -hegység kallovi faunája). A paleobiogeográfiai egységek elkülönítésénél fontos szerepe van a magas kategória szintű (család, genus) csoportok endemitásának. Kialakulásuk szem- pontjából Neumayriára jellemzők az alsójura Liparoceratidaek, és a középső- jura Kosmoceratidaek (Enay, Mangold, 1982). A Graphoceratidaek legna- gyobb alakgazdagsága szintén ezen a területen figyelhető meg. Stevens (1973) szerint a Belemnitidaek evolúciós centruma ugyancsak itt kereshető. Neumayria két faunaprovinciára tagolható: szubmediterránra és szubbo- reálisra. A szubmediterrán provincia többé-kevésbé megfelel az európai kraton déli selfjének. Óceánológiai — de nem lemeztektonikai — szempontból ez már a Tethys tartozéka, faunisztikai szempontból viszont közelebb áll a kontinenst borító szigettenger faunájához. Valentiné és Jablonski (1982) szerint a sekély és mélytengerek faunája közt a termokline a legjelentősebb akadály. A jurában, mivel a kraton nagy részét tenger borította, a partvonal és a ter- mokline közé eső terület nagy kiterjedésű lehetett. A szubmediterrán provincia tehát megfelelt a kétdimenziós self környezetnek (II. típus in Valentiné, Jablonski). Erre a provinciára a karbonátos litofáciesek gyakorisága és helyen- ként a nagy rétegvastagság (miogeoszinklinális üledékek) jellemző. A szubboreális provincia a szubmediterrán provincia és a boreális realm között terült el. A provincia déli határa ingadozott : a hajóéiban északra toló- dott, a kalloviban délre stb. (vö. Hallam, 1975; Enay, 1980). A provincia faunáját alacsony szintű diverzitás jellemzi. A boreális hatásnak megfelelően a klasztikus fáciesek gyakoriak. Egyes ammonitesz fajok földrajzi elterjedése alapján a provinciák szubpro- vinciákra oszthatók. így Howarth (1973) Anglia felső-pliensbaehijában négy Pleuroceras „provinciát” különített el. ]* 260 Földtani Közlöny 114. kötet, 2. füzet Neumayria fogalmának bevezetésével csökkenteni lehet azokat a terminoló- giai nehézségeket, amelyek a különböző névhasználatból, illetve ugyanazon név különböző értékrendjéből (szubprovincia, provincia, realm) adódtak. A Neumayriának többé-kevésbé szinonimája a közép-európai (Neumayr, 1872), északnyugat-európai (Donovan, 1967, Géczy, 1973, Vörös, 1977, Ziegler, 1980, Dommergues, 1982), szubmediterrán és szubboreális (Cariou, 1973), szubmediterrán és szubtethysi (Marchand, 1982), mezoeurópai (Elmi et al., 1982), észak-mesogéenne (Pélissié et al., 1982), celto-souabe (Dommergues, 1982) etc. provincia, illetve fauna, továbbá Uhlig (191.1) neritikus peremi zónája. A Neumayriától délre elterülő Tethys realm óceáni, részben epipelágikus, részben bathypelágikus ammonitesz faunáját magas fokú diverzitás, a lassú és gyors evolúciós tempójú csoportok együttélése, a kriptogenezis útján fellépő, gyakran endemikus csoportok gyakorisága jellemzi. A Tethyshez tartozó mediterrán provincia faunisztikai szempontból talán egységesebb, mint a területre vonatkozó ősföldrajzi-lemeztektonikai értékelés. Kérdés, hogy a már a triászban kialakult és a jurában is kiterjedt karbonátos platform a Tethys déli kontinentális szegélyén volt-e (Bernoulli et al., 1979, Jenkyns, 1980) vagy két, óceáni kéreggel jellemzett terület (Tethys és Méso- gée) fogta-e közre (Biju-Duval, Dercourt, 1980)? Kérdés továbbá az is, hogy a nyugatmediterrán öv időben meddig tekinthető epikontinentális tenger- nek (Thierry, 1982), illetve epióceánikus medencének (Elmi et al., 1982). A Tethys-kutatások eredményei árnyalhatják a mediterrán faunaprovinciára vonatkozó ismereteket és feltehető, hogy ezen az egységen belül is további szubprovinciák különíthetők el. A boreális fauna alacsony diverzitása lényegében klimatikus tényező stress- hatására, így az évszakos hőmérsékletváltozásnak megfelelő tápláléklánc-inga- dozásra (Reid, 1973) vezethető vissza. További magyarázatra vár egyes her- matipikus korall magas szélességen való előfordulása (Beauvais, 1977). Magyarország jura ammonitesz faunái különböző paleobiogeográfiai egysé- gekbe tartoznak. A Magyar Középhegység faunájának alapvetően mediterrán jellegét újabb vizsgálatok is megerősítették (Galácz, 1980; Dommergues et al., 1983). A Mecsek hegység alsó-jurája kifejezetten szubmediterrán jellegű, Liparo- ceratidaekkel és Amaltheidaekkal, továbbá a Phylloceratidaek és Lytocerati- daek alárendelt (5—10%) számával (Fülöp, 1971). Lehetséges, hogy az euró- pai kraton süllyedő selfje a középső jurában a termokline határa alá került, ami az óceáni hatás ( ammonitico rosso fácies megjelenése, Phylloceratidaek és Lyto- ceratidaek dominanciája) fokozódásához vezetett. A Villányi-hegység szintén Neumayriához tartozott és a szubmediterrán/szub- boreális provincia határán helyezkedett el (Géczy, 1982). Irodalom — References Arkell, J. W. (1956): Jurassic Geology of the World. Olivér (edit). Edinburgh, London, pp. 1—806. Akkell, J. W. (1957): Mesozoic Ammonoidea. in: Moore, R. C.: Treatise on Invertebrute Paleontology, Part. I. pp. 81-471. llKAüVAls, L. (1977): Une éspéce nouvelle de Madreporaire dans le Jurassique supericur du Grocnland et de l’Ecosse Implications paléobiogfogprahiques — Géobios 10, fase. 1. pp. 135—141. I! ERNOULLI, I). — Kálin, O. — Patacca, E. (1979): A sunken Continental margin of tbc mesozoic Tethys thc Northern and Central Apennincs — Sympos. Sediment. jurass. W. europOen. A. S. F. Publ. Spec. No l, pp. 197 — 210. (7 é c z y: Európa jura ammonitesz provinciái 261 BIJU-Duval, B.— Dercoitrt, J. (1980): Les bassins ily — V i n r z e: Megfigyelések a gánti középsőeocénből 283 X. tábla — Plate X. 3 4 Földtani Közlöny , Hull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1984.) 114. 286 — 295 Bádeni korú rétegek a budapesti Örs vezér tere környékén Dr. K ók ay József* — Dr. Mihály Sávdor* — Dr. Miiller Pál* (2 ábrával) Összefoglalás: A leírt rétegsor alsó része ouhalin felsőbádeni faunákat adott, míg a felső része, a szelvények egy részében, braehyhalin elemeket tartalmazott. Ezek között a keleti Paratethysből származó fajokat találtunk. Ebből arra lehetett következ- tetni, hogy a felső rétegek lerakódása idején a tenger vize rétegződött. Az alsó, sósabb rétegben mediterrán, míg a felső vízrétegben inkább konka, a keleti Paratethysből szár- mazó fajok éltek, a víztömegek eredetének és sótartalmának megfelelően. Az Örs vezér tere távolabbi és közelebbi környékén az 1960-as évek óta sokat építkeztek. Csatorna-árkokból (Kerepesi út, Gyakorló út), a Sugár üzlet- ház pincealapozásából és az Egyesült Gyógyszergyár raktártelepének terep- rendezése során készült bevágásból gazdag bádeni korú őslénytani anyag került elő. A rendszeres gyűjtés és a szilikongumis levonatkészítési technika révén ez a leggazdagabb ismert lajtamészkő-makrofauna, melyből 331 Mollusca, 49 Decapoda- rák és 30 Echinoidea taxont tudtunk elkülöníteni, mely együttesekből 74 puhatestű, 10 rák és 4 tengeri sün faunánkra, illetve részben a tudományra is új alaknak bizonyult. A szerzők a terepi felvételt jórészt együtt végezték, a munka összeállítását szintén; a puhatestűeket Kókay (in prep.), a tízlábú rákokat Müller (in prep.), a tengeri sünöket pedig Mihály (in prep.) dolgozta fel s részben publikálta is. A palaeoökológiai értékelést Kókay és Müt.t.er végezték, míg az ősföldrajzi eredmények jórészt Kókay elemzéséből adódtak. Budapest középső részét ÉK, K és D felől, ívalakban övezi a bádeni üledé- kek keskeny sávja. Kibúvásainak egy részét, így a rákosi vasúti bevágást már klasszikus lelőhelynek tekinthetjük (Szabó 1879, Franzenau 1881, Brocchi 1883, Lőrenthey 1897, 1911, 1913, in Lőrenthey és Bethlen 1929, Vadász 1906 és 1914, Halaváts 1910, Schafarzik és Vendl 1929). Számos fosszilis faj típuslelőhelye és a geológiai oktatás ismert feltárása. Mivel részletes felvétele folyamatban van, itt Schafarzik és Vendl (1929) pontos leírására utalunk, megjegyezve, hogy a riolittufára települő zátony (1. c. p. 108.) nem Millejiora, hanem Porites (tehát korall) építmény, s hogy a szarmata rétegekbe nem észre- vétlenül mennek át a fekű oolitos mészkövek (1. c. p. 111.), hanem a feltétele- zett átmenet fölött még mintegy 4 m vastag rétegsor bádeni korúnak bizonyult. Itt azokat a részben időleges, kis részben állandó feltárásokat ismertetjük, melyekben Rákostól a csapásirány mentén ÉNY felé még mintegy két és fél kilométer hosszan tudtuk követni a bádeni képződményeket. E feltárások helyét az 1. ábrán mutatjuk be. * Magyar Állami Földtani Intézet, 1442 Budapest XIV. Népstadion út 14. l’f. 100. 286 Földtani Közlöny 1 14. kötet, 3. füzet A rétegsorokat fáé i es -szel vén vek en ábrázoljuk (2. ábra). A rétegeket ismer- tető bekezdések végén a zárójeles római számok e szelvények jeleire utalnak. A bádeni rétegek fekűje dácittufa (I., tari dácittufa formáció = középső riolit- tufa) kárpáti korú, míg fedője szarmata mészkő, meszes tufit, mely konkordán- san vagy enyhe diszkordanciával települ rá. Ahol a fedőrétegek lepusztultak, a rétegek felszínre bukkannak vagy negyedidőszaki kavics,- és homokrétegek fedik őket. Megjegyezzük, hogy az Örs vezér téren, a metró végállomása mel- lett szarmata aleuritot tártak fel, mely talán vető mentén került a badeni réte- gek közvetlen közelébe. A bádeni sorozat általában tufás homokkővel kezdődik, melyben korall- foltzátonyok is települnek, az említett rákosi bevágás előfordulásán kívül erre utalnak a Kerepesi út csatornaárkából kikerült korallos kőzetdarabok. A réteg vastagsága mintegy 2 méter. Biotit-tartalmát szeparálva, meghatározták Káka y—M i h ál y—M üli e r: Bádeni korú rétegek 287 2. ábra. A felsőbádeni képződmények fáeies-szelvénye Fig 2. Facies-profile of the Upper-Badenian strata Szám- és jelkulcs -key: 1. Tufit — tuffite, 2. Korall zátony — coral-reef, 3. Pectenes homokkő — Pecten- bearing sandstone, 4. Tufitos, laza pectenes homokkő — tuffaoeous loose Pecíen-bearing sandstone, 5. Molluszkds- homokkő — Mollusc bearing sandstone, 6. Cerithiumos homokkő sandstone with Certíhium, 7. Miliolideás ho- mokkő — sandstone with Miliolids, 8. Mactrás homokkő — Macira -bearing sandstone, 9. Homok — sand, 10. Tufitos homok — tuffaceous sand, 11. Homok, homokkő padokkal — sand with sandstone layers, 12. Pectenes-scutellás homok — Pecten-Scutella -bearing sand, 13. Szarmata bázis törmelék — debris, base of Sarmatian, 14. Molluszkás mészkő — Mollusc-bearing limestone, 15. Phacoideszes mészkő — limestone with Phacoides columbeUa, 16. Cardimnos- cerithiumos mészkő — limestone with Cardium and Cerithium , 17. Erviliás mészkő — Fraíia-bearing limestone, 18. Cerithiumos mészkő — Cerith ium-bearing limestone. 19. Bryozoás mészkő — limestone with Bryozoans, 20. Chlamysos mészkő — limestone with Chlamys , 21. Cerithiumos-oncoidos mészkő — oncoid-bearing limestone with Cerithium, 22. Oncoidos mészkő — oncoid-bearing limestone, 23. Ikrás mészkő — ooidal limestone, 24. Ferderé- tegzett ikrás mészkő — crossbedded ooidal limestone, 25. Gyökérnyomos mészkő — limestone with root-prints. 26. Anhidrites (?) mészkő — limestone with ?anhydrite. 27. Fehér mésziszap — white calcareous silt. M — Mirtusz utca, ÖK — Örs vezér tér és Kerepesi út, Gy — Gyakorló út, K — Keresztúri út, R — rákosi vasúti delta. I— VII római számok magyarázata a szövegben I— VII (román numerals) explanation in the text (K/Ar) radiometrikus korát (Balogh, Árváké Soós és Pécskay, 1980): 15,6 ME ± 0,8 MÉ, ami valószínűleg idősebb a geológiai kornál a fekűből bekeve- redett vulkáni anyag következtében (II). A homokkövet mintegy két méter vastag homokos mészkő fedi. Ezt már a századforduló körül, majd a 30-as években, végül a 60-as években is feltárták a csatornaépítések során (Schafarzik 1903. Strausz 1927, Horusitzky H. 288 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 1933, Bartkó és Kókay 1966, Mihály 1969, Müller 1976 és 1978). A feltárá- sokban észlelteket Jámbor Áron rendelkezésünkre bocsátotta (szóbeli közlés), amiért köszönettel tartozunk neki. A mészkő gazdag faunát tartalmaz. Főbb elemei: Oxystele patula orientalis Cossm., Cerithium michelotti Horn., Cerithium crenatum procrenatum Sacco, Conus suessi Hoern. et Auing., Terebra fuscata plicaria Bast., Arca diluvii Lamk., Flabellipecten leythajanus Partsch, Pha- coides columbella Lamk., Divaricella ornata Ag., Trachycardium multicostatum miorotundatum Sacco, Venus basteroti latilamellata Kaut., Callianassa div. sp., Dromia eotvoesi (Müller), Matuta brocchii Glaessn., Thalamita fragilis Müller, Xantho moldavicus (Yanakevich), Pilumnus mediterraneus (Lőrent- hey), Scutella vindobonensis Laube, Clypeaster cf. acuminatus Desor, Clypeaster sardiniensis Cott., Clypeaster coronalis Lamb., Echinolampas hemisphaericus Lamk., Echinocardium intermedium Loczy, Sepia sp., Lamna sp. A mészkő Mirtusz-utcai feltárásában Boda Jenő Crassostrea- teknőket is gyűj- tött, de faunája egyébként ott is hasonló a Kerepesi út mentén feltárt kőzeté- hez (III). A mészkő fedője mintegy 5 m vastag homok, lágy hon okkő (,, főhomok”). Ennek szemcsenagysága ÉNY felé durvul. Az Örs vezér téren vett mintában az anyag 80%-a a 0,18 — 0,5 mm-es szemnagyság közé esett, D50 = 0,25 mm. Meglepően sok a víztiszta kőzetüveg-szemcse a kvarc és vulkáni eredetű ásvá- nyok között. Sok horzsakő-darab is van benne. Radiometrikus kora a Keresz- túri úti feltárásból vett mintából szeparált biotit alapján (Balogh, Árváné- Soós és Pécskay, 1980): 13,4 MÉ 0-6 MÉ, jól egyezik a várt földtani korral, ami arra utal, hogy a vulkáni anyag zöme egyidejű kitörés eredménye. A kőzet rosszul rétegzett, erősen bioturbált, gyakoriak a Callianassa- járatok ( Ophio- morpha nodosa ) . Jellemző, illetve gyakori faunaelemek: Pecten aduncus Eichw., Flabellipec- ten leythajanus Partsch, Ostrea fimbriata Grat., Anornia ephippium L., Phacoides columbella Lamk., Dosinia lupinus lincta Pultn., Ervilia miopusilla Bogsch, Turritella pythagoraica Hilb., Callianassa chalmasii Brocchj, Cal- lianassa kerepesiensis Müller, Dromia eotvoesi (Müller), Matuta brocchii Glaessn., Calappa heberti Brocchi, Thalamita fragilis Müller, Scutella vindo- bonesis Laube, Scutella pygmea Koch, Scutella ( „Scutellina" ) hungarica (Va- dász), Scutella n. sp. 1., ScuteV i n. sp. 2., Amphiope bioculata Desmar., Amphio- pe ludovici Lamb., Echinoidea n. gén. és n. sp., Echinolampas hemisphaericus Lamk., Echinocardium intermedium Lóczy, valamint a Kerepesi úti csatorna- árokból régebbről a Scutella szoerenyiae Mihály, Echinolampas dacicus Vadász, Echinolampas hemisphaericus Lamk. var. depressa Lamb., Prospatangus sp. (IV). A homokkövet mindenütt mészkő fedi, melynek jellegzetessége, hogy csak- nem teljesen mentes terrigén és vulkanogén szemcséktől, melyek az előbb ismer- tetett rétegek mindegyikében legalább néhány százalékban megtalálhatók, sőt a homokkőben túlsúlyra is jutnak. A Keresztúri útnál és a Gyakorló útnál (lásd az 1. és 2. ábrákat) a homokkő fedője 30 — 50 centiméter vastag erviliás mészkő. A Gyakorló úton helyenként vékony glyeymeriszes homokkő van átmenetként a mészkő alatt. A tömeges Ervilia dissita Eichw. mellett a következő fajokat tartalmazza: Olycymeris obtusatus Partsch, Tárás rotundatus caucasicus Ziliz., Cardium praeplicatum Hilb., Cardium ruthenicum Hilt., Thracia pa pyracea Poli, Oxystele patula orientalis Cossm., Theodoxus pictus nivosus Brus., Cerithium europeum May., Nassa schönni Auing (V). K ó k a y — M i h ál y — M üli e r: Bádeni korú rétegek . . . 289 Az erviliás mészkőbe a Gyakorló úton lencsésen krétafehér, nagyon kemény mészkő települt, melyben Theodoxus pictus Fér., és Cerithium europeum May. található. Fedőjében vékony, agyagosodott tufitlencse van. A következő réteg a Keresztúri úton 20 cm-es, Spirolina rimosa ukrainica Didkovszkij tartalmú mészhomokkő, melyre (a Gyakorló úton pedig az emlí- tett tufitra) cerithiumos mészhomokkő települ onkoidgumókkal (1984 Lelkes és Müllek). A mészhomokkő fehéres vagy okkerbarna. A benne elő- forduló jellemző fajok : Modiolus incrassatus buglovensis'LAMK. , Cardium rutheni- cum Hilt. var., Cardium praeplicatum Hilt., Venus basteroti latilamellata Kaut., Ervilia miopusilla Bogsch, Mesodesma corneurn Poli, Theodoxus pictus Für., Bissoina vindobonensis Sacco, Pirenella hartbergensis ruedti Hilb., Pire- nella biseriata Friedb., Cerithium europeum May., Cerithium boettgeri Svagr. var., Cerithium bronni Partsch, Cantharus exsculptus Micht., Nassa dorsanifor- mis Svagr., Clavatula schreibersi Hörn., Scaphander lignarius targionicus Risso, Pachygrapsus hungaricus Müller, Xantho moldavicus (Yanakevich), Pilumnus mediterraneus (Lőrenthey), Pisa oroszyi (Bachm.) (V). A cerithiumos mészhomokkövet ferderétegzett ooidos mészhomokkő fedi, koptatott Cerithiumokkal. Ennek vastagsága a Keresztúri úton 55 centiméter, míg a Gyakorló úton csak lepusztulási foszlányként észleltük. A ferderétegzett- ség 10 — 15°-os, 2 — 10 centiméteres rétegecskékkel. Az előkerült jellemzőbb fajok: Bittium reticulatum da Costa, Cerithium europeum May., Musculus mar- ginatus Eichw., Tárás rotundatus caucasicus Zniz., Cardium ruthenicum Hilt. var., Venus basteroti taurinensis Sacco, Paphia vitaliana infrasarmatica Andr., Mesodesma corneurn Poli, Xantho moldavicus (Yanakevich), Brachynotus feb- ruár ius Müller. A rétegsor tehát csak a Keresztúri úton követhető tovább 5 cm vastag kavi- csos mészkő formájában. A kavicsok anyaga kvarc, andezit, és a fekű mészkő törmeléke. Ezen bryozoás -féregcsöves mészkő települ 10 cm vastagságban. Ebben apró Ba/amdae-példányok is vannak. Jellemzőbb fajok: Tarbellastraea sp. (valószínűleg bemosott !), Pirenella biseriata Friedb., Pirenella hartber- gensis schildbachensis Hilb., Cerithium europeum May., Murex austriacus Tourn., Modiolus incrassatus d’Orb., Cardium ruthenicum Hilb. var., Venusbas- teroti latilamellata Kaut., Paphia vitaliana infrasarmatica Andr., Eastonia ru- gósa Chemn., Gastrana fragilis L. (VI). Fedője 65 cm vastag, piszkosfehér színű, közép-, és finomszemcséjű tufitos homokkő, mészooid gócokkal, horzsakővel („felső cerithiumos réteg”). Gyako- riak benne a Cerithiumok, Bryozoa bekérgezések és gumók. Jellemző fajok: Theodoxus pictus Fér., Alaba costellata anomala Eichw., Cerithium europeum May., Musculus biformis Rss., Chlamys rakosense Mezn. juv., Taros rotundatus caucasicus Zmz., Lucina fragilis lecointreae Cossm. et Peyr., Cardium praeplica- tum Hilb., Cardium manyense Kókay, Cardium ruthenicum Hilb., Ervilia pusilla dissita Eichw., Miliolidea sp., Borelis meló d’Orb., Spirolina laubei Rss. (VI). Felette 25 cm vastag, anhidritre emlékeztető anyagot tartalmazó mészkő következik, mely barnássárga színű, közepesen kemény, kissé ooidos, itt-ott tufitos. Csak kevés Miliolideát, Ervilia trigonula Sok. kagylócskát és Bryo- zoa-töredéket tartalmaz (VI). A felsobádeni rétegsort itt 40 cm vastag bentonitosodott dácittufa zárja le. Ez a réteg a rákosi bevágásban csak 2 — 5 cm vastag (VI). 3 Földtani Közlöny 290 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet A tufitrétegre diszkordánsan, hullámos felület mentén 60 cm vastag törme- lék települ, mely 2 — 10 cm-es, alig koptatott kőzetdarabokból áll. Összetevői: világos zöldesszürke portufit, illetve világos, barnássárga tufitos, gvökérnyo- mos mészkő (VII). Az említett két kőzettípus a felsőbádeni sorozat két zárótagjával azonos. így a réteg anyaga helyben maradt, hullámverés által felszaggatott törmeléknek tekinthető, a szarmata bázisképződményeként, hiszen felette már szarmata faunát tartalmazó kőzet települ meszes homokkőpadokat és sávokat tartalmazó homok formájában, dácit-horzsakő darabokkal. Faunája: Calliostoma angula- tum Eichw., Cardium ruthenicum Hilb., Cardium cf. lithopodolicum Hilb., Er villa pusilla dissita Eichw., Ervilia trigonula Sok., Macira eichwaldi Andii. Ezzel a kőzettel a miocén rétegsor itt végetér (VII). Az Örs vezér téren a Sugár üzletház pincealapozási feltárásában a „főho- mok” réteg felső része tufitosan köt öttebb, mint másutt, de faunája azonos (IV). A homok fedője itt is tiszta mészhomokkő, de fáciese és faunája egészen más, mint a közeli Gyakorló úton. Vastagsága 2,2 m, anyaga gyengén, a felső részen erősebben cementált bioklaszt, kevés mikroonkoidszerű szemcsével. A nagyobb, ép vázak és váztörmelék is gyakori, s ép, eredeti helyzetben maradt kovaszi- vacs-vázat is találtunk. A kőzet kevéssé oxidált, így ép Lingula- teknőket és színes Ostrea- héjakat is tartalmaz. A fauna fontosabb fajai: Gibbula buchi Dub., Oxystele patula orientalis Cossm., Turritella pythagoraica Hilb., Cerithium crena- tum procrenatum Sacco, Cerithium bronni Partsch, Nassa schönni Au., Sole- nomya doderleini May., Modiolus mytiloides Bronn, Flabellipecten leythajanus Partsch, Chlamys biaense Mezn., Chlamys rakosense Mezn., Chlamys neumayri Hilb., Chlamys malvinae Dub., Chlamys opercularis L., Chlamys flava Dub., Cardium barrandei schafferi Kaut., Lutraria oblonga Chemn., Callianassa kere- pesiensis Müller, Pagurus (3 spp.), Palaeomyra globulosa (Müller), Partheno- pe szabói Müller, Micippa hungarica (Lőrenthey), Liocarcinus rakosensis (Lőrenthey), Actumnus telegdii (Müller), Scutella vindobonensis Laube, Arbacina monilis (Desmar.), Psammechinus dubius (Ag.), Echinocardium cf. deikei Des., Echinocardium n. sp., Schizaster rákosiensis Vadász, Schizaster hungaricus Vadász, Clypeaster sp., Asteroidea sp. (V). A mészkő fedője 50 cm vastag, lágy, fehér, szivacstűs mésziszap, töredezett Chlamysokkal. Faunája rosszul megtartott: Elphidium sp., Miliolidea sp., Chlamys sp., Loripes dujardini Desh., Cardium ruthenicum Hilb. var., Ilydrobia ventrosa Mont., a fedőjéhez hasonló alakok (VI). A legfelső badeni réteg itt 30 — 80 cm vastag a lepusztulástól függően. Igen kemény mészkő, 5 — 7 cm-es padokban válik el. Általában tömör, kevés, 1 — 2 cm-es likaccsal. Az anyag zöme ooid vagy mikroonkoid, kevés portufát is tartalmaz. Eléggé kövületsze- gény, de nagy mennyiségű kőzetanyag felaprításával mégis jelentős faunát sikerült gyűjteni és meghatározni. Összetételében ez egyértelműen a K-i Paratethys behatására utal és az ismert „buglovi' fáciest (a prioritást illetően helyesebben ,, vesszél janszki” szint; Kókay in prep.) képviseli. Ez a bddenit záró vékony rétegösszlet a középső Paratethys területén csak a külső perikár- páti övezetben és Erdély egyes pontjain, valamint a Mecsek hegységben Pécs- váradról ismert (Hámor, 1970). A Mollusca- fauna a K-i Paratethysre, a bádenire és a szarmatára jellemző elemekből tevődik össze. A 35 fajból fontosabbak: Chlamys diaphana Dub. var., Cardium pracplicatum Hilb., Cardium ruthenicum, Hilb., Ervilia pusilla dissita Eichw., Macira basteroti konkensis Sok., Macira andrussovi Köles., Káka. y — M ihály—M üli e r: Bádeni korú rétegek ... 291 Calliostoma turricula Eichw., Alaba costellata anomala Eichw., Cylychna meli- topolitana Sok. Ez az Örs vezér téri záróréteg a Keresztúri úti , .felső cerithiumos rétegnek” (VI) felel meg. Fejlődéstörténeti és ősföldrajzi vázlat Az új feltárások nagyon érdekesek, hiszen az eddig ismert leggazdagabb bádeni (lajta) mészkő faunát adták, sok érdekes új fajjal, sőt nemzetséggel. Több Decapoda-ne met (Müller, in prep.) és egy Ecliinoidea nemet (Mihály, in prep.) először innen sikerült fosszilisan kimutatni. Legalább ennyire érdekesek azok a fejlődéstörténeti és ősföldrajzi következ- tetések, melyeket ez a tanulmány lehetővé tett, s egyebek közt a bádcni-szar- mata átmeneti időszak eseményeit is más megvilágításba helyezik. Az időszak első felében a terület nagy részén homokos és tufitos mészkövek képződtek, egyes rétegeket homokkőnek vagy tufitnak kellett minősíteni a kőzetanyag szerint. Az üledékképződés eléggé gyors lehetett, s hogy e rétegek mégis kövületgazdagok, azt részben összemosásnak, de nagyrészt a rendkívül gazdag élővilágnak tulajdoníthatjuk. A mindenütt jelenlevő vulkáni anyag valószínűleg eutrofizáló hatású volt: főleg foszfortartalmával járulhatott hozzá az élővilág táplálásához. Azt, hogy víz általánosan sekély volt, bizonyítja a korallzátonyok jelenléte is. Ugyanakkor e zátonyok aligha élhettek volna meg nagyon sekély öblökben, hanem csak olyan helyen, ahol a közeli mélyebb (legalább 15—20 m) víz meg- akadályozta a téli túlságos lehűlést. A környezet laza üledékei és tufái biztosíthatták a terrigén-vulkanogén anyag utánpótlását, bár egyidejű kitörések is lehettek. A klíma szemiarid lehetett, időnként trópusi záporokkal, tehát erózióvédő erdő nem igen borít- hatta a környéket . A tengerág valószínűleg nagyjából É— D-i irányú lehetett e területen, össze- kötve a délibb területeket a mai Rákospalota környékével (Bubics, 1978). A terrigén anyag beszállítása megszűnik a „felső mészkövek'' keletkezésének idején, nemcsak itt, hanem a Tétényi-fennsíkon is. A környezet domborzata aligha enyhülhetett. A lehordási irány sem változhatott meg lényegesen. A kövületsűrűség is nagyjából azonos a mélyebb s a magasabb rétegekben, tehát az üledékképződés sem gyorsulhatott meg annyira, hogy a homok és tufit- anyag mennyisége így lecsökkenjen. Csak a klíma kiegyenlítettebbé, nedve- sebbé válására gondolhatunk, ami erózióvédő erdőkkel borította be a szomszé- dos lejtőket. Ugyanakkor a terület jelentős részén csökken az addig stabil, óceánihoz közelálló sótartalom. Az idősebb rétegek faunája mindenütt euhalin jellegű (nagy Pectenek, sok tengeri-sün faj, korallok, változatos Mollusca fauna,), míg a felső mészkövekben a feltárások nagy részében a csökkenő, illetve insta- bil sótartalom sok jelét látjuk. Különös ellentétként az Örs vezér téri, azonos szintben és időben keletkezett felső mészkőben nyoma sem látszik a sótartalom csökkenésének, legalább is a mészkő alsó 2,2 méterében. A sótartalombeli elté- résre a következő magyarázatot adjuk: 1. A Rákosi „vasúti delta”, Keresztúri út és a Gyakorló út „erviliás-cerit- hiumos” mészkőrétegei kisebb mélységű vízben ülepedtek le (onkoidok. 3* 292 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet hullámveréses keresztrétegzettség, olykor autigén mészkőtörmelék, bryo- zoás-féregcsöves zátonyfácies), csökkentsósvízi (magasabb brachyhalin) környezetben. 2. Az ,,erviliás-cerithiumos” mészkővel azonos szintű rendes sótartalmú víz- ben képződött Örs vezér téri mészkő („felső mészkő”) viszonylag nagyobb (30 — 40 m) mélységű vízben rakódott le (erre utal a sok vékonyvázú Echinoidea és Chlamys faj (13 taxon), a Solenomya doderleini, ép kovaszi- vacs-telepek stb. jelenléte). A két képződmény szalinitás-genetikai különbségére a következő magyará- zatot javasoljuk (Kókay, in prep.): a kisebb sótartalmú tengervíz fajsúlya is kisebb volt, ezért mintegy 20 — 30 méter vastagságban „úszott” a rendes sótar- talmú, nagyobb fajsúlyú víz tetején. így a mélyebb régiókban (Kerepesi út, Örs vezér tér) rendes sótartalmú fauna élt, míg máshol a sekély vizekben (Gyakorló út, Keresztúri út, rákosi vasúti bevágás) magasabb brachyhalin sótartalmat kedvelő, illetve eltűrő élővilág tenyészett. Földtörténeti szempontból nézve a felső bádeni vége felé olyan helyzet ala- kult ki, hogy a Tethys felé való kapcsolat csökkent, másrészt a Keleti-Para- tethys „Konka” tengerével erősödött az összeköttetés. Ennek eredményeként a mai Márvány-tengerhez hasonló áramlási és rétegződési helyzet alakulhatott ki. Ott ugyanis a Fekete-tenger 16—18 ezrelékes sótartalmú, viszonylag köny- nyű vize felül áramlik be, míg az Égei-tenger felől érkező sűrűbb víz alulra kerül. Ez a meglehetősen stabilis „felül híg, alul normális” sótartalmú állapot eredményezte, hogy néhány száz méteren belül két, erősen eltérő fáciesű kép- ződménysor keletkezett területünkön. Álláspontunkat igazolja, hogy az „ervi- liás-cerithiumos” rétegekben, a feltételezett NY-i irányú áramlás a K-i Paratet- hysre jellemző faunát hozott magával, illetve elősegítette azok megtelepedését: Modiolus incrassatus buglovensis Lask., Tárás rotundatus caucasicus Zhiz., Cardium praeplicatum Hilb., Cardium ruthenicum Hilb , Venus (Timoclea) lconlcensis Sok., Paphia vitaliana infrasarmatica Andr., Paphia secunda Bog., Ervilia trigonula Sok., Ervilia pusilla dissita Eichw. stb. Ugyanakkor a mélyebb vízben élt makrofauna egyetlen, a K-i Paratethysre jellemző alakot sem tartalmaz. A két kifejlődés egyidejűségét egyértelműen bizonyítja a fekű homokréteg azonos kifejlődése és követhetősége, a két kőzettípus közötti diszkordancia hiánya. Alátámasztja ezt a nézetet az is, hogy a rákosi vasúti deltában a „főhomok” feletti „cardiumos-erviliás-cerithiumos” mészkő átmeneti jellegű faunát adott, tehát a két vízréteg határa közelében ülepedhetett le. A felsőbádeni felső részét képező brachyhalin eredetű rétegek teljes vastag- sága a Keresztúri úton 3,25 m, míg a rákosi bevágásban 4,35 m. Utóbbi helyer a szarmata felé nem észlelhető diszkordancia, a törmelékréteg hiányzik. A mozaikkockákból tehát az a kép rajzolódik ki, hogy a rákosi vasúti delta és t Kerepesi út között ebben az időben egy nagyjából K— NY-i, kissé kiemelt hát ság húzódott, amelyet a „főhomok” és a „felső mészkő” képződésének határár lejátszódott kisméretű földkéregmozgások hoztak létre. így érthető, hogy it1 csökkentsósvízi képződmények rakódtak le és vékonyabb az üledéksor, de í sor tetején levő dácittufit vastagabb az erősebb terrigén beszállítás miatt. A fentiekben ismertetett, az említett „ vesszél janszki” (buglovi) szint alatt rétegek fekvőjében levő, hasonló fáciesértékű, a K-i Paratethys hatását mutat* Káka y—M ihály — Müller: B í'leni korú rétegek . . . 293 képződmények a középső Paratethys területéről csak bizonytalanul ismertek (az Eperjes Tokaji-hegység területéről 3 Mollusca-fajt közöl Sene§, 1955). Ezt a későbbi összefoglaló munkák már nem említik (pl. Papp, Öicha, Sene§ és Steininger, 1978), de a Magyar Középhegység D-i oldala mentén ezt szá- mos helyről sikerült kimutatni (Kókay, 1981). Ennek a vonulatnak egy érde- kes láncszeme a Kerepesi út környéki erviliás-cerithiumos kifejlődés a jellegze- tes ponto-káspi mikro- és makrofauna-elemekkel. A Molhtsca-idu\inkbaii számos olyan, bizonyíthatóan a Tethysből újonnan bevándorolt alakot lehetett kimutatni, melyek az idősebb bádeni képződmé- nyekből ismeretlenek. Ilyen, újonnan bevándorolt mediterrán elemek például: Modiolus pistacinus Rov., Modiolus mytiloides Bronn., Megaxinus incrassatus subscopulorum d'Orb., Taros pertransversus Sacco, Gibbula sosensis Cossm. et Peyr., Ranella minuteornata Cossm. et Peyr. Bizonyíthatóan Indo-Nyugatpacifikus rokonságú elem viszont nem jelent meg ez idő alatt (Müller, in prep.). Mivel a felsőbádeni idők első hosszabb részének óceánihoz közelálló sótartalmú vizét sem származtathat juk kelet felől, a nyilvánvalóan hígabb vizű K-i Paratethysből, bizonyosra vehetjük, hogy ez időben a középső Paratet hysnek csak Ny-felé volt élő óceáni kapcsolata. Irodalom — References Balogh K. — ÁrvánÉ Soós E. — Pécskay Z. (1980) Hazai kőzetek K/Ar kora — Kéziratos Jel. AT0.MK1, Debrecen. Bartkó L. — Kókay J. (1966) Lajtarnészkő előfordulás a Kerepesi úton — Földt. Közi. 96. 3. pp. 301—805. Brocchi, P. (1883): Note sur les Crustacés fossiles des terrains tertialres de la Hongrie — Ann. Sci. Oéol. 18. 5. art. 2. pp. 1-8. Bctbics 1.(1978) A budapesti Metró-építés földtani eredményei — Mérnökgeoi. Szemle. 21. pp. 5 — 87. Franzenau Á. (1881): Adatok a rákosi(Budapest) felső mediterrán emelet Foraminifera faunájához — Földt. Közi. 11. pp. 31 — 35. Halaváts Gy. (1910): A neogénkorú üled kék Budapest környékén — M. kir. Földt. Int. Évk. 17. 2. pp. 259 — 358. Hámor G.(1970): A Kelet-mecseki miocén — MÁFI Évk. 53. 1. pp. 3 — 483. Horüsitzky H. (1933): Budapest székesfőváros geológiai viszonyairól. II. — Földt. Közi. 63. 7—12. pp. 117—168. Kókay J.(1981): A balatonraelléki miocén képződmények vizsgálata a Tapolcai-medence és Tihany közötti területen — Kézirat, MÁFI Adattár. Bp. Kókay J. (in prep.): A Középső és Keleti Paratethys kapcsolata a felsőbádeni tenger sótartalom viszonyainak vizsgálata tükrében — Geol. Hung. Ser. Pál. Lelekes Gy. — Müller P. (1984): Foraminifera-alga onkoidok a budapesti miocénből — Földt. Közi. 114. Lőren'THEY I. (1897): Palaeontológiai tanulmányok a harmadkorú rákok köréből. I. Adatok Magyarország harmad- korú rákfaunájához — Math. Term. Tud. Ért. 27. 2. pp. 3—162. Lőrenthey I. (1911): Újabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek geológiájához — Math. Term. Tud. Ért. 29. pp. 118-139. Lőrenthey I. (1913): Neuere Beitrage zűr Stratigraphie dér Tertarbildungen in dér Umgebung von Budapest — Math. u. Naturwiss. Bér. Ung. 27. pp. 282— 394. Lőrenthey I. — Bettrlen, K. (1929): Die fossile Dekapoden dér Lánder dér ungarischen Krone — Geol. Hung. Ser. Pál. 3. pp. 1 — 420. Mihály S. (1969): Tortonai Echinoideák a Kerepesi-úti csatornázás feltárásából — Földt. Közi. 99. 3. pp. 253—257. Mihály S. (in prep.): Felsőbádeni Echinoideák a budapesti új feltárásokból — MÁFI Évi Jel. Müller P. (1976): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (4) — Földt. Közi. 106. pp. 149—160. Müller P. (1978): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (5) — Földt. Közi. 108. pp. 272—312. Müller P. (in prep.): Decapod Crustaceans of the Badenian — Geol. Hung. Ser. Pál. Papp, A.— Cicha, I.— Senes. J.— Steininger, F. (1978): M,, Badenien — Chronostratigr. u. Neostratotyp. Bd. VI. Bratislava, Slov. Akad. Wiss. pp. 1 — 594. Schafarzik F. (1903): Budapest harmadik főgyűjtőcsatornájának földtani szelvénye — Földt. Közi. 33. pp. 45 — 53., pp. 165-174. Schafarzik F.— Vendl A. (1929): Geológiai kirándulások Budapest környékén — Budapest, pp. 3—341. SeneS, J. (1955): Stratigraphische und biofazielle Untersuchung einiger neogenische Sedimente dér Ostslowakei auf Grund dér Makrofauna — Geol. Práce. 40. pp. 1 — 171. Strausz L. (1927): Eine neue Fundstátte des Óbermediterrans in Budapest und eine neue Pecten-Form — CentralbL Min. Geol. Pál. Jg. Abt. B. 8. pp. 340—343. Szabó J. (1879): Budapest geológiai t kintetben — Budapest, pp. 1—116. Vadász E.(1906): Budapest-Rákos felső mediterránkorú faunája — Földt. Közi. 36. 6—9. pp. 256 — 283., pp. 323—351. Vadász E. (1914): Magyarország mediterrán tüskésbőrűi — Geol. Hung. Ser. Geol. 1. 2. pp. 67 — 227. A kézirat beérkezett: 1983. V. 294 F oldtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet Badenian layers at the Eastern part of Budapest J. Kókay — S. Mihály— P. Mutter Around the Central part of Budapest there is a bánd of Badenian layers in the direc- tions of NE, E and S. Somé of its outcrops were studied as early as in 1879, e.g. the classical locality of Rákos (Szabó 1879, Brocchi 1883). The layers of Rákos may be followed farther along their strike in a length of somé 2500 meters, partly exposed, partly co vered. The re vision and detailed description of Rákos locality is the goal of a study still under work. Here the outcrops other than Rákos are dealt with (cf. map on fig. 1.). In the Hungárián text the individual localities are described. Here, referring to the schematic sections on fig. 2., a summarised description of the layers is given. Román numerals (in brackets) at the end of each paragraphs refer to the codes of the sections on fig. 2. The Badenian rocks are underlain by dacitic tuffs (,,Tar Dacitic Tuff formation”) of a probable Carpathian age. (I) The cover of the Badenian is a Sarmatian (VII) limestone which follows the substratum by a slight unconformity or conformly. Where the cover is eroded, the Miocéné layers are either on surface or covered by Quaternary gravels and sands. Generally the Badenian sequence begins with a t.uffaceous sandstone in which there are remnants of patchy coral-reefs. (Tarbellastraea sp. and Porites sp.) The thickness of this layer is slightly superior of 2 meters. Its radiometric age was determined by the separated biotite-content of it: 15.6 MY + 0.8 MY BP, probably older than the geologic age as the matériái might be partly a reworked one from the substratum (Balogh, Árváné-Soós and Pécskay, 1980). (II) The sandstone is covered by a limestone of a thickness of 2 meters. At Kerepesi út (Kerepesi Street) (cf. figs. 1. and 2.), the limestone yielded a rich Molluscan, Echinoid and Decapod fauna (cf. description in the Hungárián text, and Müller, 1976). North of this locality, at Mirtusz utca, (cf. fig. 1.), the limestone contained big Crassostrea- 1 shells. Its farma is described p. 288 line 4 (III) The limestone is overlain by a sand-bed with a thickness of about 5 meters. The sand is the coarsest at the northern part of the section, much finer at the Southern ones. It contains many vulcanogenic particles, among others biotite, from which a radiometric age of (potassium-argon) of 13.4 + 0.6 MY was determined (Balogh, Arváné-Soós and Pécskay 1980). This age accords with the presumed geological age, thus, the búik of the matériái might be derived from contemporary eruptions. The sandstone yielded alsó a rich fauna (cf. p. 288 line 27). (IV) The sandstone is covered by limestones depleted almost entirely of terrigenous or vol- canogenous matériái, strongly contrasting in this respect with the substratum which contains somé percents of such particles at least. (V) At Keresztúri út and Gyakorló út (cf. figs 1. and 2.), an Ervilia bearing limestone covers the previously mentioned sandstones. Its thickness is about 30 — 50 centimeters. Its fauna is characteristic fór an environment with brackish water (cf. p. 288 line 46). (V) The subsequent layer is a limestone, a Cerithium- bearing, microoncoidal grainstone, containing macrooncoids, black pebbles, and even stromatolites in sections other than described here (cf. Lelkes and Müller 1984.). Its thickness is about 50 centimeters. The most important elements of its fauna are enumerated on p. 289 line 8. This is a characteristically brachyhaline fauna. At Kerepesi út, this layer is the uppermost Ba- denian one, while at Keresztúri út the sequence may be followed. (V) A petrographically similar bút better sorted crossbedded grainstone covers the pre- ceedengly mentionod one (50 — 60 cm). The following sequence consists of a limestone with gravels (5 cm), a reeflike Bryozoan-Worm-tube limestone (10 cm), a tuffite contain- ing sand, still bearing Cerithium (65 cm), the fauna of which is described on p. 289 at line 37 and an ooidal limestone with somé poorly preserved Ervilia trigonula Sok., Miliolidea and Bryozoans. (V, VI) The Badenian sequence is closed by a tuffite (40 cm), which in turn is covered by Sarmatian breccia-like layers. (VII) At Örs vezér tere (Square Örs vezér) (cf. fig. 1.) a sequence of limestones covers the sandstones, similarly to the rest of the localities. The facies and fossils of these layers are unlike those of the others, however, though their age is the same as that of the Ervilia- bearing limestones at Gyakorló út or Keresztúri út. K ó k a y — M i h ál y — M üli e r: Bádeni korú rétegek . . . 295 The mentionod sequence begins with a biodetrital calcarenite with a thickness of 2.2 in (cf. MÜller 1979). This contains a rich and almost euhalino fauna, described on p. 290 at line 20, characteristic fór a sublitoral environment in a depth of about 20 — 30 me- ters. (V) This limestone is covered by a soft layer consisting of silt-size lime-particles (0.5 meter) and by a hard limestone (about 0.5 meter) vvhich contains a poor bút characteristic Molluscan and Foraminiferan fauna (cf. p. 290 line 34). (VI) Based on the above mentionod observations and on data from somé nearby localities Í(Schafarzik and Venol 1929: 10(i, MÜller 1974/a, MÜller 1074/b), the authors propose an anvironmental model as follows: The Buda-Hills vvere just at the beginning of their uplift at the beginning of the Middle Badenian. Around them, according to an idea of one of us (J. Kókay), an elong- ated, crescent-form fore-deep was developed. In an early stade of its development this trough was narrow bút rather deep. It became shallower and wider during Upper Bade- nian times, extending outwards (towards S and E) and reaching the area of Örs vezér tere and Rákos. The inner side of the trough was fiiled by sediments eroded from the Íslopes of the newly emerged Buda-Hills, mainly by Oligocene (Kiscellian) clays and silts, while at its outer side the terrigenous sediments had their origin from an area built up mostly by sands and tuffs of Carpathian age. ÍThus, sandv and tuffaceous limestones were deposited in a water of a depth about 10 — 15 meters. Here and there corals settled and pateh-reefs were formed. The salinity was close to the oceanic one. The climate was probably a semiaride one, with poor vegeta- tion, favouring erosion during wet seasons. The semiaride climate was suddendly changed to a humide one resulting in a dense forest-vegetation on the surrounding slopes, hindering erosion. This presumed change in climate might cause the sudden decrease of the proportion of terrigenous matter in sediments covering the sandstones („Upper Limestones”). The same change waB observed at more distant spots, as well. (MÜller 1974/a). Most of tbese limestones yielded a brachyhaline fauna (Gyakorló út, Keresztúri út), while at Örs vezér tere an euhaline association was found. Őne of us (J. K.) proposed a model (accepted as probable by the coauthors too) fór this phenomenon, on the hasé of the conditions in the recent Marmara Sea. A lót of Eastern Paratethys (Konka or Wesselyansk) elements were found in the brachy- haline faunas of the Upper Limestone layers of the inentioned localities. These are the most abundant in the uppermost two layers of Örs vezér tere (cf. p. 290) bút occur in all layers containing brachyhaline elements. A part of these layers contained oncoids and black pebbles as well, indicating an extremely shallow environment, bút the others were deposited in shallow waters alsó. On the other liand, Estem Paratethyan elements lack from the 2.2 meter thick lime- stone of Örs vezér tere and from the lower, sandy and tuffaceous layers, which yielded euhaline faunas. Konka elements have nőt yet been x-ecorded before from this Central part of the Central Paratethys. A density stratification of a thinner, brachyhaline and an euhaline water might be presumed in this part of the Central Paratethys. The water of the upper layer might be derived from the Eastern, Paratethys, while the lower one from the Mediterranean. Consequentlv the benthic faunas of the shallow parts contain brachyhaline elements, axnong which Konka forms are abundant, while on deeper bottoms lived an euhaline fauna of Mediterranean affinities. The density stratification in this Sea could nőt result in an anoxic lower layer, however, probably because the water was rather shallow allowing a diffusion of amounts of oxigén downwards. (In Sarmatian layers we observed somé strata deposited among restricted or anoxic conditions in the same basin, i.e. in the Eastern part of Budapest.) The Neogene layers are covered by Pleistocene sand and gravel deposits, from which E. Krolopp determined a rich Molluscan fauna of a probable Lower Pleistocene age, containing freshwater (partly fluvial) and terrestrical Gastropods. His data will be published later. Manuscript received: May, 1983. . Földtani Közlöny, BnU. o f the Hungárián Oeol. Soc. (1984) 114. 297 — 307 A Héreg-tarjcini medence eocén képződményei* Dr. Gidai László ** (9 ábrával) I. Bevezetés Gerecse hegységben morfológiailag egységes medence benyomását kelti a Héreg-tarjáni szerkezeti süllyedék. Felszínen levő és eocénnél fiatalabb képződ- ményekkel fedett mezozóos képződmények határolják körül. Ezt a területet majdnem a közepén, hozzávetőlegesen a Tamáskő és Jásti- hegy között, az alsóeocén folyamán egy ÉK— DNy-i irányú ősföldrajzi vonal osztotta ketté. Ettől az ősföldrajzi vonaltól ÉNy-ra megvannak a szparnakumi és a mélyebb cuisi képződmények is (Héregi -medence). Az ősföldrajzi vonaltól DK-re az eocén üledékképződés később, a cuisi emelet felső részében indult meg (Tarjáni-medence). II. Kutatástörténeti áttekintés A héregi medence eocén képződményeire vonatkozó első irodalmi utalást Vitális I. (1939 pp. 142—143) kézikönyvében találjuk. Tudósít a MÁK és az Esztergom — Szászvári Kőszénbánya R. T. eredménytelen szénkutatásáról. Gidai L. (1968) értékelte a MÁK és „Salgó” fúrásaiban harántolt eocén kép- ződményeket, az 1966-ban lemélyített héregi 5. számú fúrás rétegsorát, első- sorban az átfúrt eocén széntelepes csoportra való tekintettel. Közleményében (1971/b) a rétegtani táblázatban (Közép-Gerecse) a H-5. sz. fúrás alapján a terület eocén képződményeit az alsó eocénbe sorolta be. Térképvázlatán az akkori ismeretességnek megfelelően felvázolta az eocén képződmények elterje- dését. Az Évi Jelentés 1972. évi kötetében (p. 149 — 150) már közöltem a Tarján- 11. sz. fúrás vázlatos rétegsorát és a fúrás helyét. A terület eocén kőszénösszle- tének kifejlődési térképén (Gidai L. 1977/a. p. 128.) a fúrás helyén nem műreva- lónak jelöltem a barnakőszén összletet. Korábbi munkámban (1975) az 1972 — 1973. évben folytatott eocén barnakőszén és bauxitkutatás eredményeit foglal- tam össze. Áttekintést adtam a terület szerkezeti viszonyairól, s felvázoltam az eocén kőszén- és bauxitkutatás várható eredményeit. III. A Héregi-medencében eocén képződményeket harántolt fúrások A héregi H-5. sz. fúrás (1. ábra) A korábbi fúrások eredményeit is figyelembe véve telepítettük a Héreg-5-ös számú szerkezetkutató rétegtani fúrást, amelynek rétegsorát a Héregi-medence • Kézirat lezárva: 1977. ** H-1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. Magyar Áll. Földtani Intézet m 275 280 285 290 295 300 305 310 315 320 325 330 335 340 345 350 355 360 365 370 sz. fii mokk kos), nakős S són (Is (marr ne, m ix, á ( Földtani Közlöny Ili. kötet, 3. füzet I. II. Triász Nummuliteszes diszkocikiinás operkulinás morgás agyagos aleurit Mo.lluszkás márgás- agyagos aleurit. lumgsello Barnakőszén rétegcsoport Aleuritos-agyag (uralkodóan tavi- mocsári kifejlődésú Homok, homokkő konglomerátum (uralkodáan terresztrikus ki tej I ödésű 2 B 3 B ,e 4 [-. — s 6 m 8 { 9 10 11 1 2 ás eocén rétegsora. Jelmagyarázat: I. Földtani szelvény: 1. Kvarc- és tűzkő , 3. Aleuritos homokkő (márgás, agyagos), 4. Aleurit (márgás, agyagos, meszes), 5. . Aleuritos agyagmárga, márga, mészraárga, 7. Agyagos, aleuritos mészkő, 8. Kőszenes 5n, 10. Barnakőszén, 11. Agyagos, kőszenes aleurit, 12. Lumasella. II. Kifejlődés: 1. írazföldi, 2. Tavi, 3. Mocsári, 4. Csökkentsósvízi, 5. Tengeri :e Iléreg H-5. L é g e n d e: I. Coupe géologlque: 1. Conglomérat de quartz ct de silex, ux, argileux), 4. Silt (marneux, argileux, calcalre), 5. Argile (silteux, gréseux), 0. Marne rno-calcaire, 7. Calcalre argileux, silteux, 8. Argile á charbon, Ö. Lignité argileux, 10. larbon, 12. Lumachelle. II. Faciés: 1. Terrestre, 2. Lacustre, 3. Palustre, 4. Saum&tre, 5. Marin Gidai: A Héreg-tarjáni medence eocén képződményei 299 alapszelvényőnek tekintjük. 272,8 m-től 309,7 m-ig 96,9 m vastag eocén összle- tet fúrt, amelyet a következő öt rétegcsoportra tagoltunk: 1. Homok, homokkő, konglomerátum rétegek (uralkodóan terresztrikus kifejlődés). A 346,0 — 369,7 m-ek között átfúrt, 23,7 m vastag rótegcsoport, uralkodóan kvarc anyagú homok, homokkő és konglomerátum rétegekből áll. (348,4 — 353,8 m és 357,3 — 365,3 m közötti mélységközökből mag nem jött ki, itt is homokrétegeket valószínűsíthetünk.) Nehézásvány összetételében alul a metamorf (gránát, klorit, turmalin), felül az epigén ásványok (pirít, limonit) vannak túlsúlyban. Polleneken kívül más szerves maradványt nem tartalmaz. A legalsó édesvízi mészkő rétegben Rákosi L. vizsgálatai szerint több pollen forma van, a felette levő rétegben már gyérebbek. Gyér pollentartalmú a 383,8 — 355,1 m-ek közötti szürkésbarna homokos agyag, s gazdagon tartalmaz polleneket az S. ábra. A Héreg o. sz. fúrásban feltárt alaóeocén barnakőszén összlet. Jelmagyarázat: 1. Palás barnakőszén, Z. Kőszenes agyag, 3. Barnakőszén, 4. Homokos agyag, 5. Bitumenes agyag, 6. Agyagos barnakőszén. I. Vastag- ság, m. Ú. Fűtőérték Fig. 2. Complexe lignitiftre éocéne’inférieur creusée pár le sondage Héreg-5. L é g e n d e: 1. Lignité schisteux, 2. Argile a charbon, 3. Lignité, 4. Argile sableuse, 5. Argile bitumineuse, 6. Lignité argileux. I. Puissance, m. II. Valeur calorifique 300 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 3. ábra. A Héreg 8. sz. fúrásban kimutatott barnakőszéntelepek elemzési adatai. Jelmagyarázat : 1. Barna- kőszén, 2. Palás, agyagos barnakőszén, 3. Kőszenes agyag Fig. 3. Analyses des couches de lignité déeouvertes dans le sondage Héreg-8. Lé gén de: 1. Lignité, 2. Lignité schisteux, argileux, 3. Argile á charbon alatta települő növényi lenyomat os, kőszenes, agyag csíkos, agyagos aleurit. E rétegek időleges, még széntelepeket nem eredményező elmocsarasodást jelölnek. 2. Aleuritos agyag rétegek (uralkodóan tavi-mocsári kifejlődés). E rétegcsoportba sorol- tuk a 328,2 — 346,0 m közötti rétegeket, összvastagságuk 17,8 m. Felső háromnegyede aleuritos agyag, alsó negyede aleuritos márga rétegekből van felépítve. Jellemző, hogy az előző rétegcsoporthoz képest a homoktartalom lecsökken, még feljebb eltűnik, az agyag válik uralkodó elegyrésszé. A nehézásvány összetételben az epigén limonit és pirít ural- kodik, számottevő a metamorf gránát és a magmás biotit mennyisége. Szervesmarad- vány-tartalma nem jelentős, csupán néhány pollen formát tartalmaz kis mennyiségben. Jellemző a tavi-mocsári viszonyok állandóbbá válása és a terresztrikus üledékfelhalmo- zódás megszűnése. 3. Barnakőszén rétegcsoport (2. ábra). A héregi 5. sz. fúrás 319,2 — 328,0 m között, 9,0 rn vastagságban mutatta ki az alsóeocén barnakőszén rétegcsoportot. A rétegcsoportban a kőszenes agyagrétegek uralkodnak, amelyek agyagos barnakőszén rétegekkel válta- koznak. Egyetlen barnakőszénnek minősíthető, 0,45 m vastag réteget tartalmaz, 320,75 — 321,20 m-ek között. Eltekintve ettől az egyetlen, 4666 kcal/kg fűtőértékű teleptől, amelynek hamutar- talma 16,96%, a hamutartalom 36% feletti, a telepek legfeljebb agyagos barnakőszénnek minősíthetők. Minőségi és vastagsági szempontból két helyen van figyelemre méltó ki- fejlődés: 319,7 — 321,2 m-ek közötti 1,50 m-en belül a hamutartalom 34%, a fűtőérték 3450 kcal/kg körüli. 320,5 — 324,7 m között 1,2 m-en belül a hamutartalom 44%, a fűtő- érték 2700 kcal/kg körül van. A többi telep és pad ezeknél vékonyabb és gyengébb minőségű. G i d a i .4 Héreg-tarjáni medence eocén képződményei 301 l Nummuliteszes, discociklinós, operculinós, morgás aleurit ^leuritos márga Mollusca lumasella molluscás homokkő, aleuritos márga Aleurilos agyag , homok iü 3 4 9 10 11 12 4. ábra. A Tarján-11. sz. fúrásban feltárt eocén rétegsor. Jelmagyarázat: I. Földtani szelvény: 1. Homok, 2. Homok (agyagos, aleuritos), 3. Homokkő (aleuritos, meszes), 4. Aleurit (márgás, agyagos), 5. Kőszenes, homokos aleurit, 6. Márga (aleuritos), 7. Agyagmárga (aleuritos), 8. Mészmárga (aleuritos), 9. Aleuritos agyag, 10. Molluszka- lumasella, 11. Barnakőszén, 12. Breccsa. II. Kifejlődés: 1. Szárazföldi, 2. Folyóvízi, 3. Mocsári, 4. Tavi, 5. Csökkent- sósvízi, 6. Tengeri Fig. 4. Série éocéne explorée pár le sondage Tarján-11. Légende: I. Coupe géologique: 1. Sable, 2. Sable (argileux, silteux), 3. Grés (silteux, calcaire), 4. Silt (marneux, argileux), 5. Silt gréseux á charbon, 6. Marne (silteuse), 7. Marne argileuse (silteuse), 8. Marne calcaire (silteuse), 9. Argile silteuse, 10. Lumachelle de Mollusques, 11. Lignité, 12. Brcche. II. Faciés: 1. Terrestre, 2. Fluviatile, 3. Palustre, 4. Lacustre, 5. Saumatre, 6. Marin 302 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 4. Molluszkás márgás-agyagos aleurit, lumasella. A 314,3 — 319,2 m közötti, 4,9 m össz- vastagságú rétegcsoport márgás aleuritos homokkő és márgás, agyagos aleurit rétegek- ből áll, alsó rétege lumasellaszerű. A 317,4 — 318,4 m közötti réteg kőszénnyomokat tartalmaz. 5. Nummuliteszes, diszkociklinás, operkulinás márgás, agyagos aleurit. A rétegcsoport a 272,8 — 314,3 m mélységközben 41,5 m vastagságú. Foraminifera faunája alapján alsó- eocén korúnak tartjuk. A héregi H-l. sz. fúrás rétegsora a H-5. sz. fúráséval párhuzamosítható. A 2,0 m vastag „fekete palás szén” a H-5. sz. fúrásban kimutatott telepekhez lehet hasonló. A héregi H-8. sz. fúrás 368,9 — 371,9 m között 3,00 m vastag fényes és palás barnakőszén padok váltakozásából álló barnakőszén telepet mutatott ki (3. ábra). A széntelepek fölött hiányzik a tipikus faunás eocén fedő, terresztrikus kifejlődésű oligocén tarkaagyag és aleurit rétegek települnek rá. A részletes palinológiai és szénkőzettani vizsgálatok igazolták a telepek eocén korát. A 368,9- 371,9 m-ek között települő 3,0 m vastag telep átlagos fűtőér- téke 3724 kcal/kg. A barnakőszéntelep alatti homok, aleuritos agyag, tarkaagyag rétegeket a mészkőtörmelékkel és mészkőbreccsával együtt, települési helyzetük alapján, az eocén aljára soroljuk. A Tarján-11. sz. fúrás (4. ábra) a Héreg-5. sz. fúráséhoz hasonló eocén réteg- sort tárt fel. Két fontosabb eltérés rögzíthető: a Tarján-11. sz. fúrás rétegsorá- ban — bár van több vékony barnakőszén csík — a barnakőszén összlet nem volt elkülöníthető. A nummuliteszes, diszkociklinás, operkulinás márgás agya- gos aleurit a nagyobb mérvű denudáció következtében vékonyabb. IV. A Héregi -medence eocén képződményeinek rétegtani áttekintése A Héregi-medence eocén képződményeinek elterjedési viszonyairól az 5. ábra nyújt tájékoztatást. A H-l, H-5, H-8 és a Tj-11. fúrások alapján az alsó- eocén, aTj-7 . és Tj-8, valamint a Tj-9. sz. fúrások alapján a középsőeocén kép- ződmények elterjedési területét körvonalazhattuk. Ezeket a területeket a szer- kezeti viszonyok figyelembevételével egymástól elszigeteltnek jelöltük be. Hogy ezek az eocén előfordulási területek egymással kapcsolatban vannak-e, vagy eocéntől mentes területek helyezkednek el köztük, a ritka fúrási hálózat alapján nem dönthető el. Az apti emeletben kezdődő szárazulati periódus után az eocén üledékképző- dés a dorogi és tatabányai medencékkel való analógia alapján a szparnakumi emeletben indult meg. A Héregi-medencében négy fúrás mutatott ki a szpar- nakumi emeletbe sorolható képződményeket: H-l, H-5, H-8, Tj-11. Az alsó- eocén barnakőszénösszlet 40 — 50 m körüli vastagságú szárazföldi-tavi fáciesű fekvőösszlete dachsteini mészkő breccsából, kvarc anyagú konglomerátumból, homokkőből, valamint tarkaagyagból, agyagból és édesvízi mészkőből áll. Az édesvízi mészkő és agyag rétegek számos pollen formát tartalmaznak (1. ábra). Fauna a rétegcsoportból nem került elő. A 10 m maximális vastagságú alsó- eocén barnakőszénösszlet agyagos barnakőszéntelepeket tartalmaz, amelyek- nek a fűtőértéke 2700 — 3724 Kcal/kg között, vastagságuk 1,2 — 3,0 m között változik. A barnakőszénösszlet agyag és kőszenes agyag közbetelepüléseket is tartalmaz. G i >1 it i: .4 Héreg-tarjáni medence eocén képződményei 303 A barnakőszénösszlet elterjedési viszonyait, a fúrásokban harántolt barna- kőszén telepes réteg csoport ok szelvényeit a 6. ábrán tüntettük fel. A barnakőszénösszletet közvetlenül fedő csökkentsósvízi molluszkás, már- gás-agyagos aleurit rétegcsoport (H-l. sz. fúrás: 6,1 m, H-5. sz. fúrás: 4,9 m) legalsó rétege Mollusca lumasellának tekinthető. Jámborné Kness M. e réteg- csoportból Nummulites aff. subramondi de la Harpe és Nummulites sp. töre- déket mutatott ki. A rétegcsoport jellemző ősmaradványai a többnyire gya- kori, helyenként tömeges módon előforduló Molluscák , melyek közül Kecske- métiné Körmendy A. a következőket határozta meg: Theodoxu, s cfr. passayanus Desii. V iviparus cfr. novigentiensis Desh. Melanopsis sp. Marginellla nana Zittel Brachyodontes cfr. corrugatus (Brongn.) Anomia gregaria Bayan Anomia sp. Dreissena sp. Cantharus brongniarti d Orb. A nummuliteszes-diszkociklinás-operkulinás, márgás, agyagos aleurit össz- let (H-l. sz. fúrás: 17,4 m, H-5. sz. fúrás: 57,5 m vastag) alsó fele márgás ale- uritból és aleuritos agyagmárgából, felső fele aleuritos agyagból áll. Sok sporo- morphát, gazdag — bentosz fajokból álló kis Foraminifera faunát tartalmaz. A nagy Foraminiferákat néhány faj, viszonylag kevés egyedszámmal képviseli. Jámborné Kness M. meghatározása alapján ezek közül megemlítjük az alábbi, az összlet alsóeocén korára utaló alakokat: Nummulites anomalus de la Harpe, N. nitidus de la Harpe, N. subramondi de la Harpe, Discocyclina douvillei (SCHLUMB.). A héregi medencében a nummuliteszes, diszkociklinás, operkulinás összlet- nél fiatalabb eocén képződmények nem ismeretesek. Az alsóeocén képződmé- nyek elterjedése valószínűsíthető a H-l.,ésa H-5. sz. fúrásokkal jelzett É— D-i irányú szerkezeti árok, s az ettől Ny-ra levő szerkezeti röglépcső területén. V. Korreláció, korbesorolás A Tatabányai- és a Héregi-medence eocén képződményeinek korrelációját a 7. ábra szemlélteti. A korrelációs vázlatra az alapszel vén yszerűen feldolgozott Ta-1481. sz. fúrás eocén szelvényét vittük fel. A szparnacumi emelet képződ- ményeinek vastagsága a tatabányai nagyszerkezeti árok területén kb. kétsze- rese a héregi medenceinek. Jelentős eltérés még, hogy a nagyszerkezeti árok területén két műrevaló, jó minőségű, vastag telepeket tartalmazó barnakőszén- összlet van, a héregi medencében egy és csak palás barnakőszén minőségű és vékony kőszén telepekkel. A fekvő összletet Tatabányán főleg tarkaagyag, Héregen homok, homokkő és konglomerátum rétegek képviselik. A cuisi eme- letbe sorolt operkulinás-aktinociklinás (Tatabánya) és a nummuliteszes-diszko- ciklinás-operkulinás összletek (Héreg) faunatartalma szinte teljesen azonos. A két medence operkulinás agyagmárgájának egykorúságát bizonyítottnak vehet- jük. 304 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet A Tarjáni-medencében a nummuliteszes, diszkociklinás, operkulinás márgás, agyagos aleurit hiányzik. A Tarján-9., a Tarján-7. és a Tarján-8. sz. fúrások (8. ábra) által feltárt területen, a Héregi medencében 40 — 50 m-es vastagságot is elérő fekvő összlet szinte teljesen hiányzik. A barnakőszén összlet (kivéve az egészen peremközeli területrészen mélyült Tarján-8. sz. fúrás helyét) vastagabb és jobb minőségű telepeket tartalmaz. A Tarjáni-medencében az operkulinás agyagmárga összletet a három eocén képződményeket harántolt fúrás közül egyik sem mutatta ki. A barnakőszén összletet, vékony molluszkás aleurit- márga rétegcsoport közvetítésével, közvetlenül fedi a Nummulites perforatu- szos aleurit, agyagmárga, mészmárga összlet (9. ábra). Véleményem szerint a Tarjáni-medence területe a szparnakumi emeletben egyáltalán nem, a cuisi emeletnek is csak a felső részében került tengeri (illetve vízi, mocsári) elborítás alá. A két medence (a Tarján-11. és a Tarján-9. sz. fúrások) között a szparna- kumi emeletben és a cuisi emelet alsó részében ÉK— DNy-i irányú ősföldrajzi vonal húzódott. Ettől az ősföldrajzi vonaltól ÉNy-ra húzódott az alsóeocén üledékképződési tér. A DK-re levő, a Tj-9. sz. fúrással jelzett terület az alsó- eocénben még küszöbként állt ki. Ezt az ősföldrajzi vonalat korábbi vizsgálataink alapján innen ÉK-re, a Dorogi-medence Ny-i része (Bajót-31., 32. sz. fúrás) és a Bajnai-öböl (Bajna-38., Gyermely-Gyt-5. fúrás) között a bajnai Köveshegynél szintén kimutattuk. 1967-ben megjelent publikációmban számoltam be először az alsóeocén kőszén-képződmény fácies öveinek elrendeződéséről a Dorogi-medence terü- letén (Gidai L. 1967). A Dorogi-medence területén az alsóeocén kőszénképződmény fáciesövei ÉK — DNy-i irányú elrendeződést mutatnak. A kőszenes agyag— tarkaagyag öv a Mogyorósbánya-Tát közötti bekötőút és pusztamaróti beköt őúttól ENy-ra helyezkedik el. Hasonló tendencia volt észlelhető a Mór— Pusztavám— oroszlányi és a tata- bányai szénmedencék esetében is: a telepek elvékonyodása, agyag és tarka- agyag rétegekkel való helyettesítése ÉNy-i, Ny-i irányban volt észlelhető. A Dorogi-medence nyugati részén kimutatott kőszenes agyag— tarkaagyag zónába tartozik az ÉNy-i Gerecse, a vértestolnai medence, s a kocsi terület. A Héreg-1. és a Héreg-5. sz. fúrások alapján úgy véltem, hogy a héregi medence a ,, palás barnakőszén” kifejlődésű övbe tartozik. A Tarján-11. sz. fúrás eredménye alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a fáciesövek határa nem mindenütt volt egyenes lefutású. Turjánnál a Tarján-11. sz. fúrás a tarkaagyag - kőszenes agyag öv déli irányú beöblösödését jelzi. A terület szerkezeti viszonyairól az 5., 6., 8. és a 9. ábrák adnak áttekintést. Irodalom — Littérature Giijai L.(1966): A Bicske— Zsámbékiésa Héreg— Tarjáni terület felderítő kutatási terve — Kézirat. MÁFI. Adattár, (Tér.: 1886) Gidai L. (1967): Az alsóeocén bamakószénösszlet kifejlődési területei a Dorogi-medence Ny-i részén — MÁFI Évi Jel. 1965-ről, pp. 243-250. Gidai L. (1968): A felderítő barnakőszénkutatás helyzete és lehetőségei a Dunántúli Középhegység ÉK-i részén — MÁFI Évi Jel. 1960-ról. pp. 125-134. GIDAI L. (1969): A Dunántúli Középhegység ÉK-i részének földtani vizsgálata 1967-ben — MÁFI Évi Jel. 1967-ről pp. 35—43. Gidai L. (1971/a): A Vértes— Gerecse és a Buda— Pilis hegységek közötti infraoligocén (Teleqdi Both) küszöb — MÁFI Évi Jel. 1969. évről pp. 115-121. Gidai L. (1971/b): Az ÉK -dunántúli eocén rétegtani kérdései — Földtani Közlöny 101. k. pp. 390—405. Bl'«,l'!,f’1,‘^kípe. A Földtani Int- o^ösmltett fT.MU.nl Ulrkípcl fHln.inAlá^ival fl..i*illllL,lu linó BJT » fi 11 a I 1. rnrkMiíyiB <.->. ■'<». 2. \|pb>i».< köprödinOnyek a fol.rlnon, J. Iimorollnn klfejlödövl. inni nem kutatott terillct, I Fedett kA»ep.ö VJÍST.n. 1 ír'ti1,1 "U*?**n. ^P^ui'nyok. fl. Trlw« nií*iVö«. ■Ininnili.at win bm*köífto'lvüiJMn«lf^ta útin mélyült, mestdihntú röUoorll fonta, 0. .Srerkeartelt kOprödmíny tinta r. 10. OeufUlkal mtréaekkcl Jo kWrbh volö, 12. ViUö*itnmc>. romon! . ;i ■ n.< III >y»n .-.jvorift., j b,*- no Inferleur wurnrl, 0. Oalnalrm e| dolomittá trUalmim couvorta .le formai túr ‘ ‘ ,'n.Ugonppr’'f.>ntllavaiil 1UOO. s. Hnn.tagn nppr.ifnn.il apn't HMVJ avoe unó aörlo .irillirr.iphi.iiio l.lon l.loniir in.lliiuoo pár do. nin.urc* gö..phyalrjnm. II Knlllo mlncuro auppoxöo ...r la harc .lc« mcatirca göophyal.iur Fo.lolt kö>op»ö eocCn köp/öd " ■'"*'» olöll mtlyúlt fiira*, “ alapján vatöarlndallho dm carte, gfotogliiuca unlfortnUfea do l‘In> Iliül Od«.|o Torrltolre non r«plorc do irfwloirle inronnuo, «. Formatlona • Jouno. pár rnpporl nu complrto OooOne llsnlllf.ro. I.linllo do fönnállón* citrupnlöo, 10. Falllo prlnolpala Falllo hypolhfllijuo, 13. I.lpto de reupr yOntngiqur 134 Ti -8 Tj-12 T Tj -9 T 139° 314° 3 2 5 c 145° 1303° 123° B 70 8Eü1 9 io ^ . Negyedkori képződmények, 2. Oligoeén képződmények. 3. Eocén fedő képződmények, 4. Eocén barnakőszén rétegcsoport teini mészkő váltakozása, 8. Fődolomit, 9. Vetők, 10. Fővetők 1. Formations quaternaires, 2. Formations oligocénes, 3. Formations du tóit éocénes, 4. Complexe lignitifére éocéne, du Dachsteinkalk, 8. Hauptdolomit, 9. Failles, 10. Failles principales +231.3 Ti -11 Ti-9 O i d a i: A Héreg-tnrjáni medence eocén képződményei 305 4 Földtani Közlöny Fig. 9. Ooupe géologlque á travers le terrltolre de Héreg-Tarján. Kédigée pár L. Gidai. 1977. Voir légende de Flg. 8 306 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet GIDAI L. (1972/a): A Héreg— Tarjáni és a Csabdi É-i terület felderítő kutatási terve — Kézirat. MAPI Adattár (Tér 3785) Gidai L. (1972/b): A dorogi terület eocénje. — A MAPI Évkönyve, XVI. k. 1. f. pp. 1 — 140. Gidai L. (1973): Jelentés a Héreg— Tarjáni eocén barnakőszén felderítő-kutatás 1972—73. évi eredménveiről — Kézirat. MÁPI Adattár, (Tér.: 4869) Gidial L. (1974): Az É-dunántúli eocén 1972. évi vizsgálatának eredményei — MÁFI Évi Jel. 1972-ről, Bp. 147-159 Gidai L. (1975): A Héreg— Tarján— Gyermely— Csabdi közötti területen végzett barnakőszén-, valamint bauxitkuta- tás eredményei és további lehetőségei — Kézirat. MÁPI Adattár, (Tér.: 6096). Gidai L. (1977/a): A Héreg— Tarján— Gyermely— Csabdi közötti területen eddig végzett barnakőszén- és bauxitkuta- tás eredményei — Bányászati és Kohászati Lapok — Bányászat, 110. évf. 2. sz. pp. 119—131. Gidai L. (1977/b): A tatabányai eocén rétegtani megismerésének története — MAPI Évi Jel. 1975-ról, pp. 207 — 217. Gidai L. (1977/c): A tatabányai 1481. sz. fúrás eocén rétegsora — MÁFI Évi Jel. 1975-ről, pp. 219 — 228. Gidai L. (1977/d): A Héregi-medence eocén képződményei — Kézirat. MÁPI Adattár, (Tér.: 7626). Gidai L. (1978): A tarjáni Tj-11. sz. fúrás eocén rétegsora — Kézirat. MÁFI Adattár (Tér.: 7625). Gidai L.— Csima K. (1973): Az É-dunántúli terület 100 000-es eocén és barnakőszén mélyföldtani térképe. A Héreg— Tarjáni és a Csordakút— Mány-i terület 1 : 25 000-es, őt változatból álló földtani — prognózis térképsorozata — Kézirat. MÁFI Adattár. (Tér.: 3822). Sas E. (1972): A Gerecse hegység délkeleti előterének szénelőfordulásai — Bányászati Lapok, 105. évf. 2. sz. pp. Ili- iig. Vadász E. (1929): A héreg-tarjáni medence kutatásának eredményei — Kézirat. MÁFI Adattár, (Tér.: 10 072). Vitális I. (1939): Magyarország szénelőfordulásai — pp. 1 — 407. Sopron. A kézirat beérkezett: 1978. III. Les formations éocénes de Bassin de Héreg-Tarján Dr. L. Gidai* Dans la Montagne de Gerecse, la dépression tectonique de Héreg-Tarján donne l’im- pression de la présence d’un bassin morphologiquement uniformé. Elle estentourée pár des formations secondaires couvertes de formations post-éocénes en affleurement. Ce territoire était divisé en deux, á l’Éocéne inférieur, pár une ligne paléogéographique de direction NE — SW tragable entre les monts Tamáskő et Jásti-hegy. Au NYV de cette ligne paléogéographique existent mérne les formations du Sparnacien et du Cuisien plus profond (Bassin de Héreg). Au SE de la ligne paléogéographique la sédimentation éocéne commenca plus tárd, dans la partié supérieure du Cuisien (Bassin de Tarján). J’essai d’établir une esquisse de corrélation entre les Bassins de Héreg et de Tata- bánya, ainsi que les Bassins de Héreg et de Tarján. Série éocéne du sondage Héreg H-5 ( Fig. 1.) De 292,8 á 369,7 m le sondage a creusé un complexe éocéne puissant de 96,9 m qui a été subdivisé en cinq termes eomme suit: 1. Couches de sable, de grés et de conglomérat (facics pour la plupart terrestre) 346,0 á 369,7 m, puissance: 23,7 m. 2. Argiles silteuses (faciés pour la plupart lacustro-palustre) 3. Terme á couches de lignité (Fig. 2), 319,2 á 328,0 m, puissance: 9,0 in 4. Siltites marno-argileuses á lumachelles de Mollusques, 314,3 á 319,2 m, puissance: 4,9 m 5. Silt marno-argileux á Nummulites, Discocyclines et Operculines, 272,8 á 314,3 m, puissance: 41,5 in Des renseignements sur la répartition des formations éocénes du Bassin de Héreg sont livrés pár notre Fig. 5. Sur la base des sondages H-l, H-5, H-8 et Tj-11 c’était la réparti- tion de l’Éocéne inférieur, sur cette des sondages Tj-7, Tj-8 et Tj-9, celle de l’Éocéne moyen qui a pu étre esquissée. Toutefois, la question si ces aires éocénes sont reliées entre elles ou bien si elles sont séparées pár des zones dépourvues de roches éocénes ne peut pás étre résolue a cause de la maille de sondage insuffisante. Aprés la période d’éinersion qui a commencé á l’Aptien, la sédimentation éocéne débuta á l’étage Sparnacien, d’aprés l’analogie avec les Bassins de Dorog et de Tatabánya. Duns le Bassin de Hóreg on a foncé quatre sondages qui ont mis en évidence la présence de formations attribuables au Sparnacien. Les voici: H-l, H-5, H-8 et Tj-11. * Institut BÓoloKique nntional de Hongrie, H-1442 Budapest XIV. Népstadion út 14. Pf. 106. G i d a i: *4 Héreg-tarjáni medence eocén képződményei 307 Le tóit du tenne de silts inarno-argileux sauinál rés á Mollusques (sondage H-l: 6,1 m, I gondage H-5: 4,9 ni) peut étre rogardé conune lumachelle de Mollusques. Mme M. Jámbor- Kn kss a démont ró la piésence dans ce terme-lá de fragments de Nummulites a/f. sub- » ramondi de i.a Harpe et Nummulites sp. Les fossils caractéristiques du terme en question R ce sont les Mollusques généralement fréquents, localement mérne abondunts, qui ont étó déterminés pár Mme A. Kecskeméti- Körmendy. En ce qui concerne le terme de silts marno-argileux á Nummulites-Discocvclines- t Operculines (sondage H-l: 17,4 m, sondage H-5: 57,5 m), sa moitié inférieure est com- f posée de silts et marnes argileuses-silteuses, sa moitié supérieure d’argiles silteuses. 11 j contient beaucoup de Sporomorphes et une fauné de petits Foraminiféres composée de formes benthiques. Les grands Foraminiféres sont représentés pár quelques espéces i d’un nombre d’individus assez réduit. Mme M. JAmbor-KneSS a déterminé des formes indiquant l’ílge óocéne infórieur du coinplexe. Dans le Hassin de Héreg on no oonnalt pás de formations éoeénes qui soient plus . jeunes que le coinplexe á Operculines. La corrélation des formations éoeénes des Hassins de Tatabánya et de Héreg est donnée en Fig. 7. Le contenu fauni(|iie des complexes á Operculines — Discocyclines— Actinocyclines (Tatabánya) et ív Nummulites— Discocyclines— Operculines (Héreg) attribués au Cuisien est presque complétement identique. Le synchronisme iles „argiles inarneuses ív Oper- culines” des deux bassins peut étre considéré comme prouvé. Dans le Bassin de Tarján les silts marno-argileux á Nummulites, Discocyclines et Operculines manquent. Au territoire exploré pár les sondages Tarján-9, Tarján-7 et Tarján-8 dans le Bassin de Héreg le complex sousjacent qui atteint mérne une puissance de 40 á 50 m est presque entiérement absent. Le coinplexe lignitifére (sauf le site du son- dage Tarján-8 creusé dans la zone tout proche du bord) est plus épais et renferme des couches de lignité de meilleure qualité. Dans le Rassin de Tarján le terme de „marnes argileuses á Operculines” n’a pás été dómontré pár aucun des trois sondages traversant iles formations éoeénes. Le coinplexe lignitifére, pár l’intermédiaire du terme de silts marneux mince á Mollusques, est recouvert directement pár le terme de silts, marnes argileuses et marno-calcaires. Je suis d’avis qu’au Sparnacien le terr itoire du Bassin de Tarján n’a point été inondé et qu’il ne fut couvert d’eaux marines (ou lacustres ou palust- res, respectivement ) que dans la partié supérieure du Cuisien. Au Sparnacien et dans la partié inférieure du Cuisien il se trayait une ligne paleogéographique de direction NE — SE. Au NW de cette ligne paléogéographique se trouvait un expace de sédimentation éocéne inférieur. Le territoire symbolisé pár le sondage Tj-9 au SE émergeait á l’Éocéne infórieur encore comme une surélévation. Grftee á nos études précédentes, cette ligne paléogéographique a pu étre identifiée au NE d’ici, entre la partié ouest du Rassin de Dorog (sondages Bajót-31, -32) et la haie de Rajna (sondages Bajna-38, Gyermely — Gyt-5) au Köveshegy de Rajna aussi. Une vue d’ensemble du territoire est offerte pár nos Fig. 5, 6, 8 et 9. C’est dans une note parue en 1967 que j’ai dóimé des renseignements sur la disposition des zones de faciés de la formation de lignites éocéne inférieur au territoire du Bassin de Dorog (L. Gidai 1967). Dans le Bassin de Dorog les zones de faciés de la formation lignitifére éocéne inférieur montrent une orientation NE — S\V. La zone d’argiles ou d’argiles bariolées lignitiféres se trouve entre la route A logyorósbá nya — Tát et la route de l’usztamarót au NW de celle-lá. Une tendance semblable a pu étre observée dans le cas des bassins de charbon de Mór — Pusztavám — Oroszlány et de Tatabánya aussi: les couches de charbon s’amin- cissent et se remplacent pár des argiles et argiles bariolées dans des directions NW et W. La partié NW du Gerecse, le Bassin de Vértestolna et le territoire de Kocs apparti- ennent á la zone d’argiles a argiles bariolées observée dans la partié ouest du Rassin de Dorog. Sur la base des sondages Héreg- 1 et Héreg-5 j’ai tiré la conclusion que le Bassin de Héreg appartient á la zone de „lignité schisteux”. Sur la base des résultats obtenus pour le sondage Tarján-11 il fant tirer la conclusion que la limité des zones de faciés n’a toujours pás été rectiligne. Au viliágé Tarján la zone d’argiles bariolées á lignité explorée pár le sondage Tarján-11 indique une sorté de baie de direction sud. Manuscrit recu: Mars, 1978. 4* , Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Otol. Soc. (1984) 114. 309—319 A mecseki ielsőpermi homokkő uránércesedési formaelemei és fácieskapcsolatai (II. rész) Vincze János — Somogyi János (5 ábrával, 3 táblázattal)* Összefoglalás: A dolgozat második részében a szerzők új értelmezését adják a kővágószőlősi homokkő formáció redox-fáoiesei heteropiájának. E szerint a formáció egyet- len nagy redox ciklus — erősen redukált állapotú, szürke színű, szónült növényi marad- ványos maggal és erősen oxidált állapotú, vörös színű köpennyel (burokkal) — .amelynek tagjai lépcsősen egymásba főgázodnak. Az oxidált és a redukált fáciesek találkozásánál uralkodóan zöld színű, átmeneti redox határfáciesek (alsó- és felső) alakultak ki. Ércese- dés elvileg mindkét határfácies geokémiai gátján létrejöhetett. Ebből további kutatás- elméleti és ércgenetikai következtetéseket körvonalaznak. A mecseki perm redox szelvénye és az ércesedés makromorfológiája Barabás A. és Kiss J. (1958) a vasoxidációs fok (0Fe) alapján az uralko- dóan zöld színárnyalatú produktív összletet — 3-tól 8-ig terjedő 0Fe tarto- mányával — az oxidált vörös (0Fe >8) és a redukált szürke színű (0Fe <3) homokkövek közötti határképződménynek írták le. Nagyszámú vasoxidációs és redoxipotenciál mérési adat** feldolgozása alapján a kővágószőlősi homokkő formációban elkülönített, kőzetszínnel (tarka, szürke, vörös) jellemzett tago- zatok (Barabás A. 1956, 1977, 1979) valóban meghatározott 0Fe és Eh ada- tokkal jellemezhető redox fácieseknek bizonyultak (Vincze J. 1960, 1977). A produktív összletben (felső redox határfácies) a zöld színű meddő kőzetek redox- és vasoxidációs értékei az ércesedés redox környezetének átlagát képviselik, míg a határ fáciesen belül az ércek ún. oxidált és ún. redukált típusokra különülnek. Az oxidált ércek redox és öFe értékei a vörös-, a redukált érceké a szürke színű fedő- fekű, ill. köztes homokkövek h ányába differenciálódnak. A felső redox határfácies a köz- tes vörös és szürke betelepülések nélkül is a formáció redox fáciesei közül a legnagyobb redox ingadozásokat mutatja. Hasonlóképpen a tarka homokkő tagozat felső részének redox viszonyai is tág határok között változnak, a fekű szürkével megegyező, szélsősége- sen redukált kőzettípusoktól az oxidált tarkába átmenő, uralkodóan zöldes színű alsó redox határfáciesig. A tarka homokkő tagozat szürke színű kőzetei redox szempontból tkp. még a töttösi szürke homokkő tagozathoz (a fekű szürkéhez) tartoznak. Az alsó redox határfácies szulfid és uránérc indikációkat tartalmaz, amelyek redox értékei a felső határfácies (produktív összlet) redukált érctípusának felelnek meg. A töttösi szürke homokkő tagozat mutatja a legkisebb redox ingadozásokat és a rétegsor legredukáltabb tagozata. A formáció fekvőjét alkotó vörösbarna aleurolit, a tarka tago- * Az ábrák sorszáma 6—10, a táblázatok sorszáma IV— VI. •• 1958 — 59-ben a Földtani Intézetben 500 db vasvegyérték elemzés, és 41 db redoxpotenciál mérés (BArdossy Gy.) készült a MÉV részére, amelyhez 1960 és 1980 között a MÉV-nél 1500 Fez + — Fe*+ elemzést + redoxmérést végeztek (MCller L., Novak Gy.) A különböző módszerrel végzett mérések értelmezésbeli problémái ellenére az ada- tok a gyakorlati munkában jól használhatónak bizonyultak. 310 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet l V. táblázat — Table I V. Rétegtani beosztás Stratigraphic seale (BARABÁS A. 1977) Redox fácies Oxidation-reduction facies Redox pót. (Eh)mV Vasoxidációs fok (Ope) írón oxidation degree Átlag Aver- age Gyak. max. Frequency maximum Szélső érték Extrémé value Átlag Aver- age , Szélső érték Extrémé value Jalabhegyi homokkő formáció (alsótriász) Jakabhegy Sandstone Formation (Lower Triassic) oxidált oxidized 474 454-484 514 ( + ) 4,39 9,76 ( + ) Kővágószőlősi homokkő formáció (felsőperül) Kővágószőlős Sandstone Formation (Upper Permian) Tótvári lila homokkő Tótvár violet sandstone Cserkúti vörös homokkő tagozat (Fedő vörös összlet) Cserkút red sandstone member (Overlying red sequence) oxidált oxidized (fedő -f köztes vörös) (overlying -1- inter- med iate red) 465 463 449-494 444-484 514 (+) 524 ( + ) 3,07 3,24 15,6 ( + ) Töttösi zöld homokkőrétegtag (Produktív összlet) Töttös green sandstone member (Productive sequence) felső határfácies upper boundary facies 441 414-504 524 ( + ) 264 (-) 1,77 8,75 ( + ) 0,4 (-) Töttösi szürke homokkő tagozat (Szürke összlet) Töttös grey sandstone member (Grey sequence) redukált (fekíí + köztes szürke) reduced (underlying -f- intermediate grey) 428 409-439 301 (-) M1 3,6 ( + ) 0(-) Bakonyai tarka homokkő tagozat (Tarka Összlet) Bakonya variegated sandstone member (Variegated sequence) redukált + alsó határ- fácies reduced 4- lower boundary facies 436 404-449 380 (-) 0,74 2,25 ( + ) 0(-) oxidált oxidized 471 444-489 519 ( + ) 2,95 5,3 ( + ) Bodai aleurolit formáció (Vörösbarna aleurolit összlet) (alsóperm) Boda Siltstone Formation (Redbrown siltstone sequence) (Lower Permian) oxidált oxidized 477 454 — 479 504 (+) 3,36 10,5 ( + ) V. táblázat -TabU V. Redox pót. (Bh)rnV Vasoxidációs fok (Ope)U4+ írón oxidation degree Átlag Average Gyak. max. Frequency maximum Széled érték Extrémé raluc Átlag Average Szélső érték Extrémé Yalue 0/ / o „Oxidált" érctípus 463 434 - 504 524 ( + ) 3,39 8,75 ( + ) 50 „Oxidized” őre type 2,18 (-) „Redukált” érctípus 431 414-464 264 (-) 1,36 3,6 ( + ) 57 „Reduced” őre type 0,4 (-) Zöld homokkő 441 414 - 504 1,67 7,6 (+) Green sandstone 0,41 (-) V i n c z e — Somogyi: A mecseki felsőper mi homokkő uránércesedése 311 zat alsó része (vörösbarna-barnásszürke) homokkő, a fedő- és köztesvörös homokkövek (cserkúti vörös homokkő tagozat), valamint a formáció fedőjét alkotó jakabhegyi vörös homokkő jól elkülönült oxidált fáciest képviselnek. A fedő- és köztesvörös homokkő azonos oxidációs állapotú. Az egyes redox fáciesek vasoxidációs és redox viszonyait a pelites kőzetek és a sok finomtörmelékes kötőanyagot tartalmazó homokkövek jellem- zik a leghatározottabban: ezek képviselik a fáciesekre jellemző szélső értékeket. Tulajdonképpen a formációt egyetlen nagy redox ciklusnak tekintjük: a szürke, színű, szénült növényi maradványos, erősen redukált magot (fekű szürke + a reduktív tarka szürke képződményei) oxidált vöröstarka és a fedővörös homokkő köpeny burkolja. A redukált mag és az oxidált köpeny közötti redox átmenetet az alsó és felső „zöld" határfáciesek képviselik. Ez a nagyméretű színciklus analóg a fedővörösben levő zöld lencsék és a befogazódó zöld nyelvek színfelépítésével (vörös-zöld-szürke-zöld-vörös) amelyek magjában rendszerint erősen redu- kált lencse, ill. befogazódás (pl. fekete-sötétszürke aleurolit, szenes-mikroré- teges homokkő) települ. Térbelileg a redox fáciesek a befogazódásos. lépcsős kapcsolódás következtében a formáción belül más-más rétegtani szinteket töltenek ki (heteropia) . Barabásné Stuhl A. (1965, 1969, 1981) az üledékföldtani vizsgálatok alapján a formációt 18 apróciklusra osztotta; amelyen belül a produktív összlet (azaz a felső határ - fácies) a lelőhely Ny-ÉNy-i szegélyén csak a 17. ciklusban jelenik meg, a KDK-i részén a 13. ciklusban, az ÉK-i szegélyen pedig már a 4. 5. ( !) ciklusban. Ennek megfelelően cserkúti vörös homokkő („fedő vörös”) nemcsak a töttösi szürke homokkővel .(„fekűszürke”) hanem egvre jobban kiszorítva a reduk- tív fácieseket — a bakonyai tarka homokköve 1 („tarka összlet”) is heteropikus. Az utóbbi helyen (pl. VIII. szerk. fúrás) a fekű szürke már nincs meg; a reduk- tív magot már csak a tarka összlet határfácies jellegű felső zónája képviseli. Az eddigi kevés kutatási adat alapján is valószínű, hogy az alsó zöld határfá- cies a felsőhöz hasonlóan lépcsős befogazódásokkal kapcsolódik mind a tarka oxidált (vörösbarna) fácieséhez, mind a redukált maghoz és így a tarka oxidált fáciese is heteropikus a fedő reduktív fáciesekkel (6. ábra). Mindezek alapján valószínű a reduktív mag befogazódásos teljes kiékelődése - az alsó és felső oxidált fáciesek egybeolvadásával , ami a kiékelődés sávjá- ban a felső és az alsó redox határfáciesek egybeolvadását, ill. egyiknek vagy a másiknak a hiányát is eredményezi (Weber B. 1976, 1981). Mivel — mint láttuk az uránfelhalmozódás mértékét a felső redox határ - fáciesben annak fácieslépcsős felépítése jelentős mértékben meghatározza, az alsó határfácies analóg kifejlődéseiben az ércesedési indikációkat műrevaló ércesedés válthatja fel; a reduktív mag kiékelődési sávjában pedig — ha az szénült növényi maradványos — erős ércesedési maximum várható. Ennek eddig megismert példája a donátusi-bálicsi kutatási terület ércesedése (7. ábra) a lelőhely DK-i szegélyén. Itt — a medenceperemen, durvatörmelékes küszöbként a nagy vastag- ságú reduktív mag alsó részét vörösbarna oxidált tarka homokkő helyettesíti (a tarka felső, reduktív zónája és a fekűszürke alsó része hiányzik). Ennek következtében a 100 — 120 m vastagságra el vékonyodott, szervesanyagban gazdag reduktív magot kétirányú (fedővörös — > reduktív mag <— oxidált tarka), igen erőteljes feloxidáló hatás érte. A kettős redox front hatására a reduktív mag egészében ércesedett határfáciessé alakult. Ahol az utóbbit az oxidált fáciesek irányából még helyi fácieslépcsők is szabdalják, ott ez a hatás még fokozottabb volt. A feloxidáló hatás oldaliránvban is érvényesült : az oxidált tarka küszöb 312 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 6. ábra. A kővágószőlősi homokkő formáció redox szelvénye (Vincze J. 1976). Jelmagyarázat: 1. Oxidált (burkoló) fáciesek, 2. Redox front menti határfáciesek, érctestekkel, 3. Redukált magfácies, 4. Üledékfőldtanl apró- ciklusok határai, 5. Redox fácieshatárok, 6. Jakabhegyi konglomerátum, 7. Diszkordancia felület, 8. A fáciesek redox- potenciál és vasoxidációs fokának átlagértékei, 9. Redox és vasoxidációs szélső értékek, 10. A fáciesekre jellemző leggyakoribb redox és vasoxidációs értéktartomány, 11. Az oxidált (O) és a redukált (R) érctípusok leggyakoribb redox és vasoxidációs értéktartománya, I = bodai aleurolit formáció (vőrösbama), II = kővágószőlősi homokkő formáció, III = jakabhegyi homokkő formáció (lilásvörös), a. Oxidált tarka fácies (vőrösbama), ab. Alsó redox határfácies (az uralkodó szín: zöldesszürke) érctestekkel, b. Redukált magfácies (az ún. fekű szürke és a szélsőségesen redukált tarka), be. Felső redox-határfácies (az uralkodó szín: zöld és zöldesszürke) érctestekkel, c. Oxidált „fedő és köztes vörös” fácies Fig. 6. Oxidation-reduction profilé of the Kővágószőlős Sandstone Formation (J. Vincze 1976). Explanations: 1. Oxidized (enveloping) fácies, 2. Boundary fácies along the oxidation-reduction front with őre bodies, 3. Reduced core fácies, 4. Boundaries of sedimentological microcycles, 5. Oxidation-reduction fácies boundaries, 6. Jakabhegy Conglomerate, 7. Unconformity surface, 8. Average values of the degree of oxidation-reduction potcntial and iron oxidation of the fácies, 9. Extrémé oxidation-reduction potential and iron oxidation values, 10. Most frequent oxidation-reduction and iron oxidation rangé of values typical of the fácies, 11. The most frequent oxidation- reduction and iron oxidation rangé of the oxidized (0) and reduced (R) őre types, I = Boda Siltstone Formation (redbrown). II = Kővágószőlős Sandstone Formation, III. Jakabhegy Sandstone Formation (purple), a. Oxidized variegated fácies (redbrown), ab. Lower oxidation-reduction boundary fácies (predominant colour: greenish-grev) with őre bodies, b. Reduced core fácies (the so-called footwall is grey and the extremely reduced onc is variegated), be. Upper oxidation-reduction boundary fácies (predominant colour: green and greenish-grey) with őre bodies, c. Oxidized „overlying and intermediate red” fácies mellett a reduktív magban mélyen a felső határfácies alatt kiterjedt ércindi- kációkat, anomáliákat tartalmazó pászta jött létre. Egyébként a lelőhelyen általános jelenség, hogy a fekűszürke ércindikáció- kat tartalmaz a nagy fácieslépcsők pásztái köztes-szürke befogazódásainak szintbeli folytatásában; ezért jelenlétükből az ipari ércesedést tartalmazó fá- cieslépcső közelségére lehet számítani. V i n c z e — iS’ o m o tj 1/ i: .4 mecseki felsőper mi homokkő uránércesedése 313 konglomerátum alapszint ’EH 2 un] a <é=i sEja 6j 9 7. ábra. Szerkezeti- és redox-fácies tömbszelvény részlete, a lelőhely DK i szegélyéről, készeres túlmagasítással (So- mogyi J. 1979). Jelmagyarázat: 1. Redox fácieshatár, 2—5. Redox fáciesek: 2. Fedő- és köztes vörös, 3. Zöld, 4. Fekű- és köztes szürke, 5. Oxidált (vörös) tarka, 6. Bodai aleurolit, 7. Érctestek, 8. Ércindikációk és anomáliák, 9. Töréses tektonikai övék Fig. 7. Detail of a tectonic and oxidation-reduction facies blockdiagram about the southeast part of the locality, with twofold exaggeration of the vertical scale (J. Somogyi 1979). Explanations: 1. Oxidation-reduction facies boundary, 2—5. Oxidation-reduction facies: 2. Overlying and intermediate red, 3. Green, 4. Underlying and intermediate grey, 5. Oxidized (red) variegated, 6. Boda Siltstone, 7. Őre bodies, 8. Őre indications and anomalies, 9. Faulted tectonic zones Redox folyamatok és ércesedés A rétegsorban végbement redox folyamatok (feloxidálódás, visszaredukálódás) irá- nyainak tanulmányozásához Somogyi j. (1979) bányavágatok és mélyfúrások komplex litológiai-geokémiai szelvényeinek megszerkesztésével részleteiben is megvizsgálta az elkülöníthető redox fácieseket. Ezek összevont eredményét az alábbi (VI. táblázat) szemlélteti. Szembetűnő a redukált fáciesekben a kimosási-ritmusváltási felületek és a litoklázisok mentén a redox jellemzők megnövekedése (feloxidálódás), az oxidált fáciesekben pedig a csökkenése (kizöldüléses visszaredukálódás). A redox fő fácieseken belül a mederbeli litofáciesek valamivel oxidáltabbak az ártéri képződményeknél. A redukált érctípuson belül az ártéri litofácieshez tartoznak a redukált abbak: Eh mV Ope U4+ relatív % Redukált érc mederbeli fáciesben 430 1,49 53 Redukált érc ártéri fáciesben 410 0,97 29 314 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet Redox fáciesek a kővágószőlősi homokkő formációban (Somogyi J. 1979) Oxidation-reduction facies in the Kővágószőlős Sandstone Formation (J. SOMOGYI 1979) VI .táblázat — Table VI. Átlagos Average Redox íácies és alfácies Oxidation-reduction facies and subfacies Redox pót. (mV) Vasoxidációs fok (0Fe) Ilon oxidation degree Corg % 1. Fedő- és köztesvörös Overlving and intermediate red 475 3,9 0,049 la. ércindikáció és anomália vörösben őre indication and anomaly in red 467 4,6 0,06 lb. ritmusváltási felületek és litoklázisok övei vörösben change-in-rhythm surfaees and lithoclasis zones in red 459 1,7 0,06 le. vörös-zöld átmenetek red to green transitions 446 1,8 0,04 2. Zöld határfácies Green boundary facies 437 1,6 0,099 2a. oxidált érc oxidized őre 437 1,95 0,107 2b . redukált érc reduced őre 425 1.1 0,340 2c. ritmusváltási felület és litoklázis övék zöldben change-in-rhythm surface and lithoclasis zones in green 483 2,3 0,053 3. Köztes- és feküszürke Intermediate- and underlving-grev 414 0,8 0,112 3a. ritmusváltási felület -f litoklázis övék szürkében change-in-rhythm surface lithoclasis zones in grey 442 2,6 0,089 3b. vörösbarna (szürkésbarna) aleurolit redbrown (greyish-brown) siltstone 452 3,0 0,022 4. Redukált tarka: Reduced variegated: 4a. szürke a tarkában grey in variegated 443 2,0 4b. alsó zöld határfácies lower green boundary facies 428 1,6 1,1 0,051 4c. ércindikációk és anomáliák őre indications and anomalies 412 0,645 6. Vörösbarna tarka Redbrown variegated 463 4,3 0,045 Bodai aleurolit Boda Siltstone 479 4,0 0,6 A litofáciesek gyakoriságát illetően az érctestek fele a inederbeli fáciesekben, negyede az ártéri fáciesekben található és negyedrészük litofociálisan összetett. A redukált érc- típus alkotja az érc tömegének felét, az oxidáltak és a vegyes kifejlődések pedig negye- dét— negyedét. Az oxidált vörös és a redukált szürke redox fáciesek határán kifejlődött érctelepes összlet, mint határfácies alapvetően a felületről lefelé és oldal- irányba ható feloxidálódás eredménye. A folyamat a szervesanyag tartalom részleges eloxidálódásával járt. A szervesanyagtartalom (Corg) és az urándú- sulás kapcsolatát redox fáciesenként vizsgálva (8. ábra) azt találjuk, hogy a szürkében az anomális U-tartalom megjelenése bizonyos szervesanyag- meny- nyiséghez (>0,1%) kötött, de korrelációs kapcsolat nélkül. A zöldben már korrelatív az összefüggés, amely két fokozatú: az elsőt a szürkéhez hasonlóan a közvetlen kötés, a másodikat az ércásványosodás képviseli. Az utóbbi kap- csolat közvetett, mivel az ércásványosodás a kőzetben nemcsak pszeudo- morf, hanem főképpen a növényi maradványok környezetében a homokkő- ben történt; azaz itt a szervesanyag szerepe az ércesedés létrejöttéhez szük- séges redoxpotenciál különbség kialakításában nyilvánult meg. V i ne z e — «S' o m o g y i: A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedése 315 8. ábra. A szervesanyag és az urántartalom összefüggése a vörös, zöld és szürke redox-fáciesekben, korrelációs táblázat alapján (SOMOGYI J. 1979). Jelmagyarázat: v = vörös, z = zöld, sz = szürke Fia. 8. Kelationship between organic matter and uránium content in the red, green and grey oxidation-reduction facies on the hasis of the correlation tahié (J. Somogyi 1979). Kxplanations: v = red, z = green, sz = grey Redoxpot. különbség [AmV] 9. ábra. A szomszédos rétegek redoxpotenciál különbsége és az urántartalom összefüggése a zöld redoxfáciesben, korrelációs táblázat alapján (SOMOGYI J. 1979). Az ipari ércminőség létrejöttéhez szükséges kisebb potenciálkülönb- ség szélső értékei: dmV, — JmV,, átlagos értéke: JmV Fig. 9. Kelationship between differences in oxidation-reduction potential between adjacent strata and tlie uránium content in the green oxidation-reduction facies on the basis of the correlation tahié (J. Somogyi 1979). Extrémé values of the difference in potential needed fór development of a commercial őre quality: dmV, — JmV ,, average value: JmV Az ipari értékű uránkiválás legfontosabb feltétele, hogy a szomszédos redox- fáciesek között legalább 25 30 mV redoxpotenciál különbség legyen (9. ábra). Ez a feltétel a zöld határfáciesben elsősorban az oldatvezető váltási felületek mentén, a nagy szervesanvag-tartalmú redukált ártéri- és a feloxidált zöld mederbeli fáciesek hatá- rán állott fenn. Ennek alapján érthető, hogy a szürke redox fáciesben, egyhangúan reduk- 316 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet tív környezetben a nagy szervesanyag- tartalom még csak U-anomáliákkal sem párosul, viszont az oxidált állapotú vörös redoxfáciesben a feloxidálódott szervesanyag- tartalmú maradvány fáciesek mindig ércesedtek, vagy anomálisak, mivel itt a legnagyobb a redoxkülönbség. A vörös redox fáciesben az ércesedésnek azonban határt szab a szervesanyagmentes, erősen oxidatív környezet. Ebből következik, hogy ipari értékű ércesedés csakis a határ- fáciesekben alakult ki, ami a redox határértékeket illetően a mecseki lelőhelyen 400 — 480 mV közé esik (10. ábra), 410 — 420 mVközött éles koncentráció maximummal (redu- kált érctípus), amely a redoxpotenciál növekedésével aszimmetrikusan elnyúlik, majd újabb kisebb dúsulás is jelentkezik (oxidált érctípus). A reduktív magban a határfáciestől (oldalirányban is) távol az előforduló 30 mV-nál nagyobb potenciál különbségű helyeken viszont azért nincs ércesedés, mert az uránt a határfáciesek inár kiszűrték. 10. ábra. A redoxpotenciál és az urántartalom összefüggése a vörös, zöld és szürke redox-fáciesekben (Somogyi J. 1979). Jelmagyarázat: v = vörös, z = zöld, sz = szürke Fig. 10. Oxidation-reduction potential versus uránium content in the red, green and grey oxidation-reduction facies (J. Somogyi 1979). Explanations: v = red, z = green, sz = grey A határfáciesek kialakulásában — a fő folyamat: a feloxidálódás mellett — helyileg a vörös színű kőzetek redukálódására, ill. visszaredukálásra utaló jelenségeket (kizöldülés, kifakulás) is tapasztaltunk. Az utóbbiak átlagos re- dox és 0Fe értékei (455 mV, 2,0 0Fe) közelebb vannak a köztes- és fedővörös átlagértékeihez (463 mV, 3 0Fe), mint a zöld határfácieséhez (437 mV, 1,6 ^Fe)- A redoxfrontok oszcillációja az U többszörös áthalmozódását eredményezte. Az U-tartalom vizes kioldhatóságának igen változékony adatai (0 — 30%!) arra utalnak, hogy az U kioldása, migrációja és áthalmozása ma is élő folyamat. Ebben a folyamatban jelenleg is tevékeny szerepük van az oxidáló és a redu- káló kén-vas baktériumoknak (Szolnoki J.— Virágh K. 1966, 1970). Bállá Z.— Dudko A. (1962) a vörös-zöld és szürke redoxifáciesek urán- mérlegének lehetséges változásait számolva, — többek között arra a kö- vetkeztetésre jutottak, hogy a produktív összletnek a szürkéhez viszonyított uránkoncentráció többletét csak akkor fedezi a fedő és a köztes vörös urán- hiánya, ha a lelőhely (akkor még) ismeretlen keleti részéről kiterjedt méretű vízszintes irányú U-migráció is végbement. Ez a lehetőség — az előzőkben vázolt — redox felépítés alapján ténylegesen adott volt és a kimosási réteg- felületekkel átjárt összletben a földalatti vizek akár több km távolságon átha- toló filtrációjának mértékét a hidrodinamikai viszonyok változásai szabták meg (Wéber B. 1976). ]’ in c z e—S o m o g y i: A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedése 317 Hajtóerőként a diagenezis során a rétegterhelési nyomás, a pórustérfogat csökkenése, az epigén szakaszban pedig az alpi tektonikai fázisok okozta nyomásváltozások szolgáltak. Ha a még szingenetikusnak tekinthető urán- behordás időtartamát a formáció legfelső ciklusáig terjesztjük ki, úgy a redox határfáciesekben az urántöbblet már ekkor létrejött, és a dia-, de főképp az epigén uránáthalmozódások lényegében a határfáciesek övére korlátozódtak. Az át halmozódások az uráneloszlás kontrasztviszonyait nagyságrendekkel megnövelték. E folyamatok során a szingenetikus morfogenetikai elemek egy része rögződött, esetleg fémtartalma tovább dúsult, más részük elszegénye- dett. A helyi redox frontok mozgásának megfelelően létrejött új morfogene- tikai elemek többségükben szabálytalan diffúziós-foltos, mikroeres stb. — alakzatok. Irodalom References Alföldi L. (1957): U-jelentés. — Kézirat, MÉV. Alföldi L. (1958): Jelentés a mecseki permi összlet mélyfúrásokkal harántolt rétegcsoportjainak részletes anyagvizs- gálatáról. — Kézirat, MÉV. Bállá Z. (1965): Az egyedi lencsék készletszámitásánál alkalmazandó koefficiens meghatározása. — Kézirat, MÉV. Bállá Z. (1967) Az uránércesedés és a kőzetek színe közötti összefüggés vizsgálata. — Földt. Közi. XCVII. pp. 127 — 143. Bállá Z. 1969): A szerkezeti tényezők szerepe az uránércesedésben. — Földt. Közi. XCIX. pp. 235 — 244. Bállá Z.— Dudko Antonyina (1972): A nyugat mecseki urán elsődleges felhnlmozódásáról. — Földt. Közi. 102. pp. 324-333. Bállá Z. — Dudko Antonyina (1973): Az uránát halmozódás ércképződésben játszott szerepéről. — Földt. Közi. 103. pp. 49 — 57. Bállá Z. (1973): A diagenezis második szakaszának uránércképző szerepéről. — Földt. Közi. 103. pp. 166—174. Barabás A.— Kiss J. (1958): La genése et la caractere pétrographique sedimentaire de l’enrichessement de minérai d’uranium dans la Montagne Mecsek. — Actes de la deux. Conf. Int. d. Nations Un. Génévé. Barabás A. (1956): A mecseki penn időszaki képződmények. — Kézirat, kand. ért., MTA. Barabás A.— Virágh K.(19Ö4): Üledékes uránércképződés folyamata a mecseki lelőhely példáján. — Kézirat. MÉV. Bapaöaiu A. — Bupae K. (1966): MtxaHH3M oőpa30BaHHB ocanouHux ypaHOBbix pyn na npiiMepe MeueKCKoro MecTopouvaeHMH (BeHrpHH) — JlHTonorHB h non. HCKonaeMbie, Na 2. Barabás A. 1966): Terepi üledékföldtani vizsgálat i módszerek (fácieselemzés, földtani ritmusok és ciklusok) — Kézi- rat. Mérn. Továbbképző Int. előadássorozatából. Bp. Barabás A. (1977): A magyarországi perm rétegtani korrelációja és a korreláció problémái (kézirat , ajánlás a Rétegtani Bizottság részére). Barabás A. (1979): A perm időszak földtani viszonyai és a külszíni kutatás feladatai a mecseki érclelőhelyen - Földt Köri. 109. pp. 357-365. Barabásné Stihl Á. (1969) A Mecsek -liegységi felsőpermi üledékek tagolása ciklusos kifejlődésük alapján — Földt. Közi. XCIX. pp. 66 - 80. Barabásné Stihl á. (1973) A nyugat-mecseki felsöperm összlet üledékföldtani jellegei statisztikus értékelésének rétegtani és egyéb földtani eredményei — Földt. Közi. 103. pp. 381 — 388. Barabásné Stuhl á. (1981) A kővágószőlősi homokkő formációt alkotó kisciklusok földtani vizsgálata — Földt. Közi. 111. pp. 26-42. Bárdossy Gy. (1960): Redox vizsgálatok eredményei — Kézirat, MÉV. Bőd M.— BÁRDOSSY Gy. (1959): Az üledékes kőzetek redoxpotenciálja — Geofiz. Közi. 8. köt. pp. 53—72. Bodrogi F. (1968): Lencsés településű ércesedés optimális lnitatóháló sűrűségének meghatározása modellkísérlettel — Földt. Kút. XI. 3—4. pp. 12—16. Bodrogi F. (1974): Bonyolult ércesedés matematikai modellezésének lehetőségei — Kézirat. Bodrogi F. (1979): Gazdasági és geológiai paraméterek összefüggései a mecseki ércbányászatban — Földt. Közi. 109. pp. 401 — 408. JlauveG, B. H. (1977): TeKCTvpbi h CTpyKTypbi ypaHOBbix pyn 3K30ueHHbix MecTopo>KfleHHfl (ATJiac) — Atomh3- gaT, MocKBa. Brookins, D. G. (1976): Position of uraninite and/or coffinite accumulations to the hematite — pyrite interface in sandstone-type deposits — Econ. Geol.Vol. 71 Nb. 5., pp. 944—948. EomöuHKUHa, Jl. H. (1965): MeTOflHuecKoe pyKOBoncTBO no H3yHeHwo cjiohctocth — Mag. «Hayka», MocKBa. Drayecz J.— Virágh K. (1974): Az ércesedési tényező valószínűségelméleti értelmezése — Kézirat. ÉLŐD Sz. (1973): Réteglapok és sávozottság viszonyának jelentősége a bányageológiai munkában — Kézirat. Előd Sz. (1973): Tektonikus övék a perm időszaki homokkövekben a mecseki lelőhely északi területén — Kézirat. Érdi-Krausz G. (1973): Készletigazolódás meghatározása az ércminőség függvényében — Kézirat. Érdi-Krausz G. (1979): Hígulás, veszteségek és a helyes ásványvagyon — gazdálkodás a bonyolult kifejlődésű ásványi nyersanyaglelöhelyeken — Föld. Közi. 109. pp. 394—400. E6cee6a,fl. C. — 4°.41K) 0,12 konstans atomszázalékkal jellemzett izotópja, b ) radiometrikusán a minta természetes káliumtartalmát a 4nK izotóp vagy y sugárzása alapján határozzák meg, c) a bauxit természetes káliumtartalma általában nem dúsulást, hanem éppen ellenkezőleg, káliumtartalom csökkenést jelez. 2. Iván L.— Kardos I. — Harsányi L.-né (1976) a bauxit sugárzóelem-t ár- talmának mennyiségi összefüggését vizsgálva megállapították, hogy a „bauxi- tokban az U-Ra radioaktív bomlási sor egyensúlyban van”. Ez a megállapí- tás két megközelítésben is pontatlan: aj az idézett munkában közölt 5.2.1. sz. melléklet (U— Ra összefüggése) alapján a vizsgált minták elenyésző hányada jelez U — Ra közötti egyen- súlyt, döntő többségében rádium túlsúly jelentkezik. b) a 238U (4n -|- 2) bomlási sor egyensúlyi vagy nem egyensúlyi állapotát nem lehet csak az urán és a rádium tartalom alapján minősíteni. Ehhez már a bomlási sor több tagjára kiterjedő izotópgeokémiai vizsgálatok szükségesek. 3. Török K. (1977) táblázatában (6. sz.) közli a Dunántúli Középhegység azon bauxitfúrásainak urán, rádium, tórium elemzési eredményeit, melyek- ben a gamma karottázs anomáliát jelzett. Ezekből többfajta mutatót is képez. Közülük az (U + Ra -f Th) mutató radiogeokémiailag nem értelmezhető: Elek: Hazai bauxitok radiogeo kémiai vizsgálata 323 a) ti g/t-ban megadott rádium tartalom itt uránekvivalensben van kife- jezve; b) az ,,össz radioaktív mennyiség %-ában” kifejezett urán, rádium és tó- rium nem tartalmaz radiogeokémiai értékű információt; c) az összgamma-aktivitásból való részesedést nem elemekre (U, Ra, Th), hanem bomlási sorokra célszerű vizsgálni, figyelembe véve az egyes bom- lási sorok tagja közötti egyensúlyi viszonyokat. A 226Ra és bomlástermékei adják a 2;wLT (4n -f- 2) sor gamma aktivitásának 98,4%-át és mindössze 1,6% jut a bomlási sor megelőző tagjaira. A 232Th (4n) bomlási sor gamma aktivitásának 38,3%-át a 22!iAc, 61,5%-át pedig a 2l2Pb, 2l2Bi és a 208T1 bomlástermékek szolgáltatják. Sajátos, hogy a 232Th sor anya- és leányelemei közötti egyensúly 70 év alatt beáll, ezért a bomlási sor tagjai között — szilárd fázisban — általában egyensúlyi hely- zetet lehet feltételezni. 4. A Nyerges L.- Mindszenty A. (1979) dolgozatában közölt 3. ábra tar- talmazza a Me-139. sz. fúrás magminta anyagának U, Ra, Th elemzési ada- tait. Ezekből a szerzők bauxitgenetikai következtetéseket vonnak le. Mivel nyilvánvaló, hogy a bauxit jelenlegi rádiumjának semmi köze nincs az üledékgyűjtőbe jutó „urán -rádiumban dús oldatok” rádiumjához, a szer- zőknek a bauxitminták rádiumtartalmára épülő (genetikai) következtetései radiogeokémiailag elfogadhatatlanok. Ez lényegesen nem befolyásolja a ta- nulmány fő (gyakorlati bauxitkutatási) mondanivalóját. A Th A1 asszoci- áció szempontjából viszont lényegesnek tűnik a tórium bauxitba való be- kerülése két módjára való utalás. Míg a radioaktív elemtartalom g/t egységben való kifejezése U-ra és Th-ra elfogadott, Ra-ra azonban nem. Ha az elemtartalmak ábrázolásának cél- szerűsége miatt mégis ezt az egységet választjuk, akkor ábramagyarázatként meg kell jegyezni, hogy ez esetben a Ra-tartalmat U-ekvivalensben fejeztük ki. (Az 238U folyamatosan termeli a folyamatosan bomló rádiumot, s ahol a szerzők úgy vélik, hogy nincs rádium, ott nem a rádium, hanem az elemzési adat hiányzik.) 5. Viczián M. (1978) szinoním fogalmakként használja az „ólomizotóp- aránv”, a „természetbeni izotópgyakoriság” és „izotóposszetétel” kifejezéseket a 206Pb/204Pb , 207Pb/204Pb és 208Pb/204Pb izotóparányokra. Ezt el lehetett volna kerülni, ha a szerző közli az arányképzéshez felhasznált ólomizotópok (201Pb, aoepb, 2o?pk aospk) atom %-ban kifejezett mennyiségét. Ettől eltekintve a bauxit ólomizotópösszetétel vizsgálatának kezdeményezési érdeme Viczián M.-t illeti. 6. Dudich E.— Viczián M. (1979a.) dolgozatában zavaró az is, hogy a szerzők az „ólomizotóparány” kifejezést használják a célkitűzés megfogalma- zásakor és a „Pb izotópgyakoriság” kifejezést kutatási eredményeik ismerteté- sénél. Viszont egyértelművé válik a Viczián M. (1978) dolgozatánál kifogásolt önkényes fogalomhasználat, mert a szerzők 206Pb, 207Pb, 208Pb ólomizotópok %-ban kifejezett izotópgyakoriságot közölnek. Mivel ezen adatok birtokában 206Pb/2(llPb, 207Pb/204Pb, 2°8Pb/204Pb ólomizotóparány nem képezhető, lényege- sen csökken az alumínium, a szén és az urán közös teleptani, genetikai kér- déseit érintő vizsgálatok értéke. A szerzők kilátásba helyezik a téma további vizsgálatát. 7. Dudich E.— Viczián M. (1979) izotópvizsgálati elemzési adataikat (az izotópgyakoriságot) továbbra is következetlenül kommentálják: 206Pb/204Pb 324 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet arány, 206Pb/208Pb részaránya, ólomizotópeloszlás, izotópgyakoriság, anomálisan magas 206Pb érték, 206 Pb izotóparány mint anomális paraméter, ólomizotóp anomália, izotóp relatív % (Pb). Adatszerűén viszont kizárólag a 206Pb, 207Pb, 208Pb ólomizotópok izotópgyakoriságait közük. A téma folytatását és a vizsgálandó képződmények körének kibővítését ígérik. 8. Viczián M. (1982) a 206Pb, 207Pb, 208Pb ólomizotópgyakoriság adatközlés mellett ilyen kifejezéseket használ: anomális ólomizotóparány, anomális ólom, a földkéreg ólomizotóparányának átlagértéke, ólomizotópgyakoriság. A szerző szerint a vizsgált mintacsoportban talált, a középdunántúli bauxitra általá- ban jellemző anomális izotóparányhoz hasonlóan anomális ólom felismerése „minőségi előrelépést jelent az eddigi kutatásban, s kijelöli a genetikai célú kutatás további irányát”. Viczián M. (1978, 1982), valamint Dudich E.— Viczián M. (1979a, b) a 20G, 207, 208pb izotópgyakorisági adatokat önmagukban, vagy — vitatható módon a 204Pb izotópgyakorisághoz viszonyítva értelmezték. Itt célszerű lett volna kihasználni azokat az információs lehetőségeket, melyek a radiogén ólomizotópokkal képezhető arányok (például: 206Pb/207Pb, 206Pb/208Pb, 20Gpp _|_ 207PIP 207Pb/208Pb, felhasználásában rejlenek. Annál is inkább, mivel 20®Pb ily módon a 204Pb ólomizotóp meghatározásával és használatával járó nehéz- ségek — legalábbis részben kiiktathatók. Visszatérve a légigeofizikai mérésekre, a bauxitkutatás — bauxit genetika említett kérdéscsoportjára, Vorobjov, V. P., Klukovsin, Sz. L. (1977), vala- mint Tihomirov, V. P. (1977) adatainak felhasználásával az alábbiakat emel- jük ki. A bauxittelep felett kialakulhatnak olyan kiterjedt radioaktív szóródási udvarok, melyek regisztrálása légigamma mérésekkel is lehetségessé válik. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a bauxittelepet 1 m-t meghaladó vastagságú homokos-agyagos alluviális fedőképződmények árnyékolják le. A bauxit jelenlétét az esetek többségében csak gyenge légigamma anomáliák, jelzik, ezeket nehéz elhatárolni és megkülönböztetni a nagyszámú „ércmentes” anomáliától. Ugyanakkor az „érces” és „ércmentes” anomáliák a bauxit spe- cifikus radiogeokémiai jellegzetessége miatt gammaspektrometriai adatok alap- ján jól elkülöníthetők. Megvizsgálták különböző genetikai típusú (táblás és gyűrt hegységi, réteg- szerű és karsztos) és korú (Cm, D, D — C, C, K, Pg) ipari bauxitlelőhelyekről származó bauxitminták urán, tórium, kálium tartalmát. Megállapították azok fokozott mértékű tórium tartalmát (30 • I0_4%), rendkívül kicsi kálium-, (< 0,5%) és változó urán tartalmát (2 —4 • 10~4%-tól 6 10 -10 ~4%-ig, egyes mintákban rendkívül jelentős; a leggyakoribb a 6 — 10-10 _4% tartomány). irodalmi közlésből átvett nyugat-afrikai lateritbauxitlelőhelyre (Q) 10 -10~4 % uránt, 34 • 10-4% tóriumot és -< 0,5% káliumot közölnek és megállapítják, hogy saját adataik rendkívül közeliek az Adam S. J. és Richardson K. (1960) által közölt U— Th eloszlásokhoz. A bauxit, az üledékes kőzetek és a talaj radioaktív elemtartalmának Klark- érték összehasonlításából két fontos következtetést vonnak le: 1. a bauxit, radioaktív elemtartalmát és elemkoncentráció arányát illetően, élesen különbözik a telep fekű- és fedőképződményeitől, 2. a különböző genetikai és teleptani típusú bauxittelepek radiogeokémiai sajátosságaikban egyedi esetek kivételével egységesek. Ez lehetővé teszi, E lek: Hazai bauxüok radiogeokémiai vizsgálata 325 hogy a „bauxitokról általában” - gamma-spektrometriai kritériumaik terü- leti részletezésének mellőzésével beszéljünk, és különböző területeken egy- séges gammaspektrometriai kritériumokat* alkalmazzunk a bauxittelepek ki- jelölésére. Az egyes bauxit lelőhelyek szisztematikus gammaspektrometriai tanulmá- nyozása alapján a szerzők megerősítve látták fenti végkövetkeztetéseiket. Kő- nek szemléltetésére Vorobjov, V. P. Klukovsin, Sz. L. (1977) nyomán két ábrát mutatunk be. Az 1. ábrán látható, hogy a bauxitot (egészében az ultitokat) a fekű- és fedő- képződményekhez képest nagy tórium tartalmú, viszonylag kisebb mértékű anomáliáé urán-, és anomálisan alacsony káliumtartalom jellemzi. A ,,B” lelőhely bauxittelepének fekűjében lokálisan viszonylag nagy urántartalom mutatkozott. Az ,,A” lelőhely gammaspektrométeres variációs görbéi aláhúzzák a kőzetek és ércek eltérő radiogeokémiai sajátosságait (2. ábra). Radiogeokémiai sajátosságok alapján Vorobjov, V. P. Klukovsin, Sz. L. (1977) állítják, hogy a bauxit radiogeokémiai sajátosságai alkalmasak keletke- zési körülményeinek rekonstruálására, utalnak az A1 Th kapcsolatára, meg- állapítják, hogy a bauxit tórium tartalma nemcsak annak anyakőzet beni tartalmától, hanem a tórium ásvány fázisától is függ. A változó urántartalmat azzal magyarázzák, hogy a R203 vegyületek abszorbeálják az uránt. A szerzők rámutatnak még, hogy egyes bauxitváltozatok az anomális radio- aktivitás mellett fokozott mágneses szuszceptibilitással is rendelkeznek és hogy kedvező feltételek mellett nagy pontosságú mágneses felvétel (beleértve a légi- mágnesest is) segítségével kimutathatók. Végül a hivatkozott szerzők a bauxit radioaktív és mágneses tulajdonságai- nak (és a települési mélység) függvényében hat, légigeofizikai felderítéssel nyomozható bauxit lelőhely típust jelölnek ki. Magyarország területén 1965— 66-ban ASzG-48 állomással végrehajtott komp- lex légigammaspektrometriai légimágneses felvétel anyagát bauxitkutatási lehetőségek szempontjából Tihomirov V. P. (1977) vizsgálta. Megállapította, hogy az ismert bauxitlelőhelyek felett határozott (pozitív) anomáliák jelent- keztek az összgamma, az urán (Ra)-, és a tórium csatornán, míg a kálium- csatornán a bauxit megjelenése intenzitáscsökkenést okozott. Az összgamma intenzitás 55 — 60%-a a tóriumtól (és bomlástermékeitől), 40 45%-a az urántól (és bomlástermékeitől) származik, míg a kálium részesedése közel tized % nagyságrendű. Gyakorlatilag azonos gamma aktivitás eloszlást kapunk, ha a Török K. (1977) által közölt 6.4. táblázat négy komponenses (radiometriai) elemzéssel meghatározott adatait — a 0,5% káliumtartalmat elfogadva — átszámoljuk gamma ekvivalensre: Thy = 55,1%, Uy = 43,1%, 0»)Ky= 1,8%. Ha ugyanezt a paramétert lelőhelycsoportonként vizs- gáljuk. akkor az 1,3 — 1,9 közötti Th/U aránnyal jellemzett bauxit (Iszkaszentgyörgy, Szőc, Halimba), valamint a 3,8 — 7,0 közötti Th/U aránnyal jellemzett bauxit (Nyirád, Nagyegyháza, Bakonyoszlop, Alsópere, Fenyőfő) ellentétes képet mutat. Az első cso- portba tartozó bauxitoknál ugyanis a Thy/Uy < 1 (0,53—0,8), a második csoportba tartozóknál pedig a ThyUy > 1 (1,5 — 3,5). A légianomáliák rendszerint lokális jellegűek (a csúcsmagasság felénél ka- pott anomáliaszélesség 200 600 m), az anomáliaméretek megfelelnek a bauxit- * Általában alacsony U (Ra) tartalom, alig változó közepes, vagy magas Th tartalom, minimális K tartalom, mindennek következtében közepes és/vagy magas Th/C arány, a bauxit, a fekű- és fedőközetek eltérő radiogeoké- miai paraméterei. 326 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet SS I O I =3 O I jC B 2 //~// m 10 ii B ,2E3 13 1. ábra. A radioaktív elemek eloszlása két („A” és bauxit lelőhely produktív és meddő kőzeteiben, gamma- apektrometriai adatok alapján, (VoRonjov, V. P. és Klukovsin, Sz. L. (1977) nyomán). Jelmagyarázat: A. 1. Homokos-agyagos üledék (Q), 2. Tarka agyag (Pg2_3), 3. Bauxit (Cr— Pg), 4. Fekűagyag (Cr,— Pg); B. 5. Ho- mokos-agyagos üledékek (Q), (i. Mészkő (Pg), 7. Agyag (C), 8. Allitos és sziallitos kőzetek (C), 9. Bauxit (C), 10. Ho- mokkő (D3), 11. Ú-tartalom, 12. Th-tartalom, 13. K-tartalom Fit/. I. Distribution des éléments radioactifs dans les roches productives et non productlves sur deux gisements de bauxite („A” et „B”) d’aprés les données de speetrometrie „gamma” (de Vorobiov V. P. et de Klookovchine C. L., 1977). L égé n d e: A. 1. Sédiments sablés-argilcux (Q), 2. Argile bigarrée (Pg,_,), 3. Bauxite (Cr— Pg), 4. Soubas- sement, argile (Or2-Pg); B. 5. Sédiments sablés-argileux (Q), 0. Caleaire (Pg), 7. Argile (C), 8. Roches allitiques et slallitiques (C), 9. Bauxite (C), 10. Grés (I)a), 11. Contenu d’U, 12. Coutenu de Th, 13. Contenu de K Elek: Hazai bauxitok radiogeokémiai vizsgálata 327 U 10'4% Th 10'4% K % i 2 3 V777A 2. ábra. A buuxit radioaktív elemtartaimának variációs görbéi gaminaspektrometriai adatok alapján, kazahsztáni bauxitielóhely példáján (Vorobjov.V. P. és Klukovsin, Sz. L. (1977) nyomán). Jelmagyarázat: 1 — Bauxit, 2 — Fedő- és fekűközet, 3 — Bauxit kémiai elemzéssel meghatározott kálium tartalma Fia. 2. Courbes de variation de contenu des éléments radioactifs de bauxite d’aprés les données de spectrometrie „gamma” sur l’éxample de gisement de bauxite de Kazaclistan (de Vorobiov S. P. et de Kloukovchine C. L., 1977). Légende: 1. Bauxite, 2. ltoches du tóit et du mur, 3. Contenu de potassium de bauxite d’aprés l’analyse chimique töbör méreteknek, vagy fedőképződményekkel rendelkező bauxittestek mecha- nikus szóródási udvar-méreteinek. Sok esetben azokat a gammaspektrometriai anomáliákat, amelyek bauxit telepekkel vannak kapcsolatban (vagy azokhoz sorolták azokat az anomáliaminősítés során), a AT mágneses tér 30 — 40 m magasságban mért 30 — 70 gammás emelkedései kísérik. A 3. ábrán egy ASzG-48 állomással felvett regisztrátum részlete, ezen belül pedig három földtanilag értelmezhető aerogammaspektrometriai — légimág- neses anomália látható. így a menetvonal 3. km-énél aktivitáseredetét tekintve kevert, U Th-os anomália jelentkezik, amit a káliumcsatornán is intenzitás- emelkedés kísér. Ez az anomália a velencei-hegységi gránitösszlettel azonosítható. A menetvonal 8. km-énél jelentkező urános (Ra-os) természetű anomália triász fődolomit réteghez kötődik, melynek emelkedett urán tartalmát a földi azonosítás is megerősítette. A menetvonal 12—13. km-énél látható U(Ra) -Th-os anomália ugyancsak triász fődolomitra települt bauxitlelőhellyel kapcsolatos. Ez esetben a kálium tartalmat regisztráló csatorna intenzitásszintje csaknem zérus. Az anomáliát a AT mágneses tér kisebb emelkedései kísérik. A légigeofizikai méréseket követő terepi helyszínelő gammaspektrometriai mérések során a bauxit és bauxitindikációk urántartalma általánosan 10 • 10 -4 %, a tóriumé 40- 70 • 10-4% volt, káliumtartalmuk pedig nem haladta meg a 0,5%-ot. A fekűközetek (triász mészkő és dolomit) alacsony radioaktivitá- súak voltak. 1—3 • 10~4% U-, 3 5 • 10_4% Th- és 0,4 — 0,7% K-tartalom mellett. Maga a fődolomit, valamint a bauxit fekűkőzetei tórium és kálium tartalom vonatkozásában nem különböznek egymástól, viszont — utalás is történt rá — a fődolomit urán (Ra) tartalma helyenként fokozottabb, ezért urános (Ra-os) jellegű légianomáliákat idéznek elő. A fődolomit összlet radioaktivitás eloszlásának részletes tanulmányozása során WÉ- BEE B. (1968) és Vákszegi K. (1968) megállapították, hogy annak egyes sávjai regioná- lisan megfigyelhető, fokozott U tartalmat mutatnak. Különböző — köztük karboná- tos — kőzetek természetes radioaktív elemeloszlását vizsgálta Elek I. — Vados I. (1968). A karbonátos kőzetekre felépített eloszlási diagram jellegéből az alábbi következtetések adódtak: 328 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet O 8[X3 9ggj 10S 11^3 12[Tfi 3. óira. Az ASzG-48-as állomás regisztrátum-részlete a Velencei-tó— Gánt irányú vázlatos földtani szelvénnyel (TlHOJOKOV, V. P. (1977) nyomán). Jelmagyarázat: 1. összgammaintenzitás, 2. Urán (rádium)-tartalom, 3. Repülési magasság, 4. Thorium-tartalom, 5. AT mágneses tér, 6. Kálium-tartalom, 7. Negyedidőszaki üledékek, 8. Harmadidőszaki üledékek (homok, homokkő), 9. Felsőtriász karbonátos kőzetek, 10. A felsőtriász fődolomit anomális sávja, 11. Gránit, 12. Bauxit Fig. 3. Extráit de registration de station ASzG-48 avec coupe géologique schématique de direction de Gánt — Lac Velence (d’aprés Tihomirov V. P. 1977). L é g e n d e: 1. Intensité gamma totálé, 2. Contenu d’ Uránium (Rádium), 3. Altitude de vol, 4. Contenu de thorium, 5. Champ magnétique AT, 6. Contenu de potassium, 7. Sédiments quater- naires, 8. Sédiments tertiaires (sable, grés), 9. Roches charbonatés d’áge Triassic Supérieur, 10. Zone anomale de dolomité principale d’áge Triassic Supérieur, 11. Gránité, 12. Bauxite a) Az eloszlási diagram kétmaximumos görbe, amelyen az első (0 — 2 • 10-4% inter- vallumban jelentkező maximum zömmel az alsókréta és középsőtriász képződményeket, a második (6 — 8) • 10_4% intervallumban mutatkozó maximum pedig a miocén (szarma- ta), eocén és triász (közöttük felsőtriász dolomit) képződményeket jellemez. A statisztikai átlag értéke 1,9 • 10~4%. b) A Th eloszlási diagram egymaximumos, közel szimmetrikus görbe, 5,3 • 10_4%-os statisztikai átlaggal. ej A K eloszlási diagram az U eloszláshoz hasonlóan ugyancsak kétmaximumos görbe, amelyen a (0 — 0,6)%-os intervallumban jelentkező maximum szintén az alsó- kréta, középsőt riász képződményeket jellemzi, míg az (1,5 — 2,0) %-os intervallumban jelentkező második maximumot az alsójura (alsóliász) és eocén képződmények okozzák. A statisztikai átlag 0,7%. A mezozóos karbonátos összlettel vagy/és palaköpennyel érintkező gránit radioaktivitását jellemző elemtartalmak: U = 10 • 10~4%, Th = (25 — 30) ■ 10~4%, K = 3 — 5%. (A számítható átlagos Th/U érték: 2,75). Tihomirov V. P. (1977) végül megemlíti, hogy a bauxit kontakt övében terepi gammaspektrometriai mérésekkel esetenként kimutatható nagy urán- tartalmú bekérgeződések, korlátozott méreteik miatt a légigamma-spektro- metriai anomáliákat nem torzítják el. A bauxitradiogeokémiai vizsgálatok minél teljesebb körű áttekintésének igénye lehetővé teszi a szerző számára, hogy az alábbi néhány utalást tegye. I'J lek: Huzal b taxitok raiiogeokémiai vizsgálata 329 Kardos í. (19G4) a Halimba Nyirád környéki bauxitkutató fúrások szel- vényeinek korrelációs vizsgálatához egyebek között felhasználta a harántolt köztük bauxit összletek természetes gamma szelvényezésének adatait, de az értelmezés köre magminták radioaktív elemtartalmának vizsgálatára nem terjed ki. Egerszegi P. (1973) kincsesbányai, halimbai, nyirádi, fenyőfői bauxitról közöl U, Th és K elemzési adatokat, a meghatározás módszerére történő utalás nélkül. Egerszegi P. Szabó J. (1974) bányabeli karotázs vizsgálatok során mért természetes aktivitás értékek eloszlását vizsgálták, szembeállítva azokat az ásványos összetételt tükröző (A12Ü3 Si02)% paraméterrel, ennek alapján jel- lemezték a ,, kincsesbányai”, a „nyirádi” és a „halimbai” bauxit-típust. Elek I. (1977) összefoglaló adatokat közöl a cserszegi omaji kaolinos pelitoid összlet radioaktív- és nyomelemtartalmáról és javaslatot tesz Bárdossy Gy. (1959) és Bohn P. (1977) vizsgálatai során elkülönített uralkodó és járulékos kőzettípusokból származó agyagos kőzetek, valamint speciálisan kijelölt DNy- bakonyi bauxit-minták radioaktívelem-tartalom és izotópösszetétel vizsgála- tára. Ugyanezen jelentés javaslatot tartalmaz „a területen ismert és működő hév- és karsztforrások . . . , valamint az izamajori és darvastói aknákból ki- emelt karsztvíz — párhuzamosan végzett U-Ra (esetenként Th) koncentráció és izotópösszetétel vizsgálatá”-ra. Utóbbi vizsgálatok részleges eredményeiről Elek I. (1979) és Böcker T. (1979) jelentései nyújtanak tájékoztatást. 1979-től bauxitkutató fúrásainkban a MÉV és a Geofizikai Intézet karotázs csoportja végez spektrometriai gamma karotázs méréseket. (Berendezés: K-3000, ELGI középkarotázs bér., KRGE-2, 43 mm 0 szondatípus: Nyerges L., 1982). Az így meghatározott radioaktív elemtartalmak összehasonlítására a magmintákban laboratóriumi mérésekkel kapott megfelelő elemtartalmakkal, adatközlési hiány miatt egyelőre nem kerülhetett sor. Befejezésül összehasonlítjuk a magyarországi bauxittelejoekre különböző szerzők által közölt, eltérő módszerekkel meghatározott radioaktív elemtar- talmakat (I. táblázat). Mint a közölt adatokból látható, a hazai bauxittelepekre mind az uránra, mind a tóriumra a legszembetűnőbb eltérést a tömegspektrográf iái (Dudich E. Viczián M. 1979a, b) és a radiometriai (Török K. 1977) úton kapott elem- tartalmak mutatnak (DNy-Bakony). Halimbára, Szőcre, Nyirádra a Török K. (1977) által közölt radiometriai adatokat erősítik meg Dudich E. Siklósiné (1977; kémiai tórium meghatározás), Nyerges L. Mindszenty A. (1979, utólagos szóbeli közlés alapján radiometriai és vegyi urán, tórium meghatá- rozás), Viczián M. (1978, tömegspektrográfiai urán, tórium meghatározás), Tihomirov (1977, terepi gammaspektrométerrel meghatározott urán, tórium tartalom). A Török K (1977) és Dudich E.— Viczián M. (1979) DNy-Bakonyra vonat- kozó adatai közötti lényeges eltérés annál inkább is feltűnő, mivel Török K. csak azon kutatófúrások bauxitmintáit vette figyelembe, melyekben a bauxitos összlet természetes gamma karotázs anomáliával különült el, míg Dudich E.— Viczián M. (1979) ilyen megkülönböztetésre nem utalnak. Mégis, a DNy- Bakonyi bauxitokra Török K. (1977) adataiból átlag kb. 13 g/t urán, és kb. 30 g/t tórium adódik, Viczián M.- Dudich E. (1977) pedig 43,4 g/t uránt és 110,6 g/t tóriumot közölnek (gyakorlatilag azonos, kb. 2,4-es Th U arány mellett). A hazai bauxitok radiogeokémiai elemzési adatainak összefoglaló áttekintése Revue de sommation des données d’analyse radiogéochimique des bauxites hongroises 330 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet © eG o t>> « o .2 3 C3 *1 őp P3 I I I “J I 2 I I 1 I ®- I ű a H g. •3 a a a I 2 1 I I I I I I I I S 1 «© I rH «l7 i i ti alü & e. § § Ele k: Hazai bauxitok radiogeokémiai vizsgálata 331 i i o I 00 I <0*1 | N n 1 ^ » 1 I i i i i i i i i i i i i i i a* a o I o“ I O /-s I c* co o» N I «cT of eo ©^ O tű HlWil -a 1 1 -e 5 3 3 a | io H ! í * | m | Ö |ag Ság , - -d .o *® M g ^ a i-T • - ^ *2 w M cl-- Ei* §.5 « i § § 8> f?í . W «i sfts-jh 3 6 I S-á-ra ^ „NO© 'í o a a § s Ifi ►.2 ;a 2 a a v2 5 T, ® = ,«2 ifi “ le-S£ s- * sT-f h a- •O 3 . •s ^ fi I » 3 fi 2l : íy S 3 - rí. ^ S-* I S g *S t 1 a.u © I a ■ o *C ' sr. “•SS 1.1 S3 l C o 8 ál* aSi s ■! ő 5 >1 2 “ ■3-OOŐS 3 - 0 St J-a-5 a * * •« 3 O 'S £ í3-| ” _• (S a a ^“íÍSh S S -3 5 £2 £ a a " 2 1 3-1 | % ~ -a m®5.0 ’= 3-C lniílli ^Pli ||S ds-5 w«S-3 £ «|J|a*g h c ® o i H 3 « feS* 11 a 22 íí *i t d P ~ d d to — r tű -*> — p tt ti >7 a Oa ® £ * a 3 £ 3 © >. 1^-2 O N tű— Jd .. I!f-.-?S“- ^ X © „£ A i !fc>'llt>' To?|sS 3 i sSa2|||g ■illüif 2 £ ■£ — 3 o :Q 5 S ? jf o « * £ " 2 « JS 3 S © © a 2 s | -o £ E-i ~ • - .5 ’£ ; ^ g c 3 d *3 a *d -a ; | o > ► {D il a ~ ± oj — ^ _ ; O d 'C3 sz rH « MbgaH^; r S m _ » -■: P • r* ö ;0 . v- ^4 ; ..'O* s fi i ' x$M: i- Sí . a "2 ■ * © ,Q „ » 3 3 ;» a ' “3 | »»' H3„C.3' ^ — ®A! © . 5T - - il tfi >» ® ® a 5 -3 2 § » § | güU'o o » a s 5 1 ® 2 ||§ 8 1125 lis § <5 •© a O o M O* s ■g *° I ^3 1 á .= I d®.ÍH®á=:° d *a tű „ c a Í^5*láe& 8 2 8* ®2>*Éh — a “■ b . . D -- síikig %\ Üf~ 'E " •© *9 © d © ^ 1 5 *f I 3 íí?&5| 3^-a i ajLa Irfg-a S n- I MZ a n sP ö “ *5 cr' 3 ©=- S .3* a « © ö < - •-•Ha ^ . w 2 * í ? g, £Pl íí3s,- crr s c 2 « :P a a a — a ^ ! II liíla áifc-gSlli 3 ^ ■ - ü a 3 N ® © tű 3? ® g^J §*« g’gl ^7-2*^ a 0 d 3 — 0 «? d — ® wa •— 1 . | M . „ '3 ^ y 2 O d° « -'^r ® cs © ® ;ta"'°3 ® 3^ 1 sej-s^^^aí 1 5S--gD^^ =H 23 ”2 aPD S $ ® 1 fi = J - % -a g -o :§, 3 JUJ , 1 ® = 2 2 i io^a? rU fi 3 - .= o a’3 |3 I Q | I ^|| ■ I 3 á 3 r ~t> © t -° d a: _ ö"'^: © :-”-sbS ; !j| i£||lÍl|| á U r' C = UJ 3 j *3 *3 ?H 2 d ^ ® 3 p r a. d o | •© ® ^ 1 8 'd j_^ Q, ' — \ U — co 3 v5S 31 © » 3 © h «, ^gfi? 8 Slo.l,w^ CÖ Jr ' t> ~ 1 O ^ m ©S o -3 P ■30 k a >>2^3 ^d3x? a tű~s-''w O 03 ° •- Z *3 d , ■^» s© ^ TD ^ a -* I 3 o ‘3 2 | o vd ^ 3 a a S S--3 .b ^ 3 0 a 3 “ - g D- £D.a 3* « •- •• 2^^; alM 1 1 l&’a* sSsS1 © £ — o a 1 M g „d — o' ^ “• 3 ~ -© -© -*awdO 5 3* 3 a 2 .2 a a 2 I 0 3 o O o o ’3w© a V ©r3“3 332 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet Az eltérés okát célszerű lenne feltárni, még mielőtt a rendelkezésre álló ada- tokból az egyes szerzők messzemenő genetikai, prognosztikai következtetéseket vonnának le. Hasonló vizsgálatokat megfelelően homogenizált (bauxit) min- tákon párhuzamos tömegspektrográfiai, röntgenfluoreszcens, radiometriai, ké- miai stb. elemzési módszerek alkalmazásával célszerű elvégezni (Elek I.— Szabó G. 1980b). Hasonló vizsgálatsorozat elvégzésére javaslattal éltünk (Elek I. 1980, Elek I.— Szabó G. L. 1980a). Az előzőekben többször utaltunk Kiss J. bauxitradiogeokémiai vizsgálataira. (I. táblázat 6., 7., 13.). Ezen túlmenően az ELTE Ásványtani Tanszéke 1978 — 80-ban felterjesztést tett a Központi Földtani Hivatalhoz és a Magyarhoni Földtani Társulathoz bauxittelepeink érceiben (klarkértékének 3 — 4-szeresével dúsuló és timföldgyártás során 60%-ban a vörösiszapba kerülő urán (U) ki- nyerésére, hangsúlyozva, hogy a kérdés megoldásának nemcsak technológiai vonatkozásai vannak. „Mindez több intézmény bevonásával végzendő alap- kutatást igényel ". A Tanszék részfeladat végzésére és a téma koordinálására tett javaslatot (Kiss J. 1979 81), melyet megküldött az Energiagazdálkodási Kutatási Műszaki Tanácsnak is. Jelen tanulmányban, a dolgozat elején észrevételeket tettem a bauxit és lehetséges anyakőzetei Viczián M. (1977) részéről kezdeményezett Pl) izotóp- vizsgálatával kapcsolatban. Jelen feldolgozás keretei nem tesznek lehetővé részletesebb okfejtést. E kérdéscsoportra a folyamatban levő bauxitradiogeo- kémiai és izotópvizsgálatok feldolgozásának keretében kerül sor a közeljö- vőben. Az összeállítás szerzője — hosszabb-rövidebb kihagyásokkal a 60-as évek közepétől kíséri figyelemmel a bauxitradiogeokémiai vizsgálatokat, MÉV (KMÜ)-MAT (BKV) együttműködés keretében, Szantner F.. Károly Gy., Egerszegi P. közreműködésével. Jelenleg a Dudich E. Viczián M. (1979) által javasolt (Bárdossy Gyl által támogatott), és a Bányászati Kutató Intézetben (újabban Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, KBFI) 1978- tól fokozatosan kibontakozó genetikai teleptani — prognosztikai program (Al — C— U) keretében, annak végrehajtásában a szerző az uránkutatás szem- pontjait törekszik érvényesíteni. A szerző örömmel állapítja meg, hogy dolgozata első változatának elkészülte után, az észrevételezett szerzők többsége készséggel vitatta meg vele vonat- kozó megállapításait, melyekben a szerző eredeti szándéka szerinti korrekt szakmai vita lehetőségét látták, nem pedig a mindenáron való, öncélú, termé- ketlen kritizálgatást. Ennek figyelembevételével született meg a végtermék, melyet remélhetőleg a széles szakmai közvélemény is ennek szellemében fogad. Ezt igazolhatja majd az alakulóban levő Al C U kutató-együttes tevékeny- sége is. Á szerző köszönetét nyilvánítja Kiss Jánosnak, az ELTE Ásványtani Tan- széke vezető tanárának a kézirat áttanulmányozása során tett érdemi és útmu- tató észrevételeiért, valamint az uránipar vezetőinek a dolgozat megjelenésé- hez adott hozzájárulásukért. E lek: Hazai bauxitok radiogeokémiai vizsgálata 333 Irodalom Littérature Adams, S.-Richardsok, K. (1960): Thoriuni, Uránium und Zirconlum coneentrations in bauxíte — Economic Geo- logy V. 55. pp. 1053—1675. Baranyi I. — Elek I. — Géresi Gy. (1970) Komplex légigammaspektrometriai és légimágneses mérések Magyarorszá- gon — Magyar Geofizika XI. évf. 1—2. sz. pp. 41 — 51. BÁRDüssy Gy. (1959): Adatok a cserszegtomaji kaolinos agyag ismeretéhez — Földtani Közlöny LXXXIX. pp. 374 - 3*o. Bohn 1’. (1975) A Keszthelyi-hegység regionális gazdaságföldtuni potenciálja — Földtani Kutatás XVIII. >vf. 1 — 2. sz. pp. 75—95. BöikerT. (1979) Kiegészítő jelentésű Hévízi-tóval kapcsolatos kutatásról — Kézirat. VITUK I.Tsz. 7631 — 1545 alig. IH dich, E. — Siklósi Lné (1969) A comparative geochemicalstudy ofsome major and minor elements in four bauxite deposits of Transdanubia. Hungary — Ann. Inst. Geol.Vol. LIV. fasc. 3. pp. 319—334. l)l’PICH E. — VicziáN M. (1979a.): Bauxitok és velük kapcsolatos kőzetek radioaktív és radlogén nehi zfémtart almának prognosztikai és genetikai célú vizsgálata — Bányászati Kutató Int., 24 — 84/78. sz. Zárójelentés. Kézirat. DFDICH E.— VIOZIÁN \l. (1979b.): Egyes karszt- és lateritbauxitok Pb izotóparányának vizsgálata. Kézirat. Ec.KRSZEGI P. (1973) A bauxit szilícium-, vas- és karbonáttartalmának hatása a karotázs n érések alapját képező fizikai paraméterekre — Magyar Geofizika XIV. évf. 1. sz pp. 29—34. Egerszegi P.— Szabó J. (1974) Magyarországi bauxitok fizikai paramétereinek meghatározása bányabeli karotázs mérésekkel é> az eredményekből levonható következtetések. Magyar Geofizika XV. évf. 1 — 2. sz. pp. 21 - 30. Elek 1.— Baranyi I. — Géresi Gy.—Tihemirov, V. P. Wéber B.(196ö) Előzetes jelentés az 1965. évi légimágneses mérésekről Kézirat. Mecseki Ércbánya Váll. KMÜ. Adattár J-0440. Elek I. VADOS I. (1968) Tájékoztató jelentés a MÁ El.GI Tihanyi Obszervatóriumában kőzetfizikai vizsgálatoknak alávetett minták 4-komponenses radiológiai mérési eredményeiről Kézirat. MÉV. Kutató-Mélyfúró Özem. Adat- tár J-0975. Ei.ek 1. — Géresi Gy. (1972) A légigeofizikai módszerek elméleti alapjai — In: Korszerű térképészeti módszerek a földtani kútalapban. A Magyarhoni Földtani Társulat alkalmi kiadványa. Budapest. Elek I. (1977) Természetes radioaktív elemek és izotópjaik migrációs-akkumulációs törvényszerűségének vizsgálata a Keszthely Hévízi medence és közvetlen környéke geológiai képződményeiben — Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár: Szil 26026/78/1. Elek I. (1979) A hévízi tóforrás környezetében vizsgált felszínalatti vizek izotópradiohidrogeokémiai paramétereinek felhasználási lehetőségei a tóforrás utánpotlódási csatornáinak vizsgálatában — Kézirat. MÉV KMÜ. Adattár J-0841. Elek 1.(1980) Javaslat országos izotópkutatóbázis kifejlesztésére a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál — Előterjesz- tés Dr. Karolyi I.. nehézipari miniszterhelyettesnek, az izotóp-radio(hidro)geokémiai módszer országos bevezeté- séről (1980. II.). Elek I. — Szabó G. I.. (1980a.): Természetes (nehéz) radioaktív elemek és izotópjaik meghatározásának módszertaná- ról — Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár: J-0960. Elek I.— Szabó G. L. (1980b.): Természetes (nehéz) radioaktív elemek koncentráció- és izotópösszetétel (izotóparány-) vizsgálatának aktuális kérdései — Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár: J-0860. Ivís L. — Kardos I.— HarsüNYI Lné (1976): Jelentés a nagyegyházai medence geológiai kutató fúrásaiban végzett mélyfúrási geofizikai mérésekről — Kézirat MÉV. KMü. Adattár J-0825. Kardos I. (1964): Jelentés az 1963. évben Halimba — Nyirád környékén végzett karotázs mérésekről — Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár: Szh 26004/77/7. KISS J. (1979): Javaslat a bauxit és a vörösiszap urántartalmának vizsgálatára és hasznosítására — A Központi Föld- tani Hivatal Elnökének. Kézirat. Kiss J. (1981): Javaslat a hazai bauxit telepeink és a vörösiszap aktinida(U— Th)-tartalmának módszeres vizsgálatára — 1981. II. 4. A Magyarhoni Földtani Társulat Alelnőkének és az Energiagazdálkodási KutatásiMűszaki Tanács- nak. Kézirat. Kiss J. (1980): Az alumínium (Al) geokémiája és érctelepei — Kézirat. ELTE. TTK. Budapest. Nyerges L. — Mindszenty A. (1979): Bauxitteleptani jellegzetességek vizsgálata mélyfúrási geofizikai módszerekkel és ezek jelentősége az ipari bauxitkutatásban — Magyar Geofizika XV. évf. 5. sz. pp. 161 — 166. Szocsevanova. L. B. (1963): Mesztorozsdenija alumina — V kn.: Metodicseszkie ukazania po primeniu radiometri- cseszkih metodov . . Vypuszk 1. Goszgeoltechizdat. Moszkva. Tihomirov, V. P. (1977): K voproszu o vozmozsnoszti poiszkov bokszitov metodom komplexnoj aerogeofizecseszkoj szjomki. (Na prímere rabot v Vengerszkoj Narodnoj Reszpublike) — Ibid. pp. 89—91. Török K. (1977): A Dunántúli Középhegység bauxitelófordulásainak radiogeokémiai vizsgálata — Kézirat. MÉV. KMü. Adattár J-0823. Várszegi K. (1968) Jelentés a Bakony — Balatonfelvidék felsőtriász kon! fődolomit vonulatához kapcsolódó U-ano- r máliák vizsgálatáról — Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár J-0106. Viczlín M. (1978): A középdunántúli bauxitok anomális ólomizotóp arányának tömegspektrográfiás vizsgálata — ^ Földtani Közlöny 108. k. pp. 47 — 52. VICZIÁN M. (1982) Kőszenek ólom és urántartalmának genetikai célú tömegspektrográfiás vizsgálata — Kézirat. Központi Bányászati Fejlesztési Int. 224 — 808—1. tsz. Zárójelentés. Vorobjov, V. P. — Kltkovsin, Sz. L. (1977): Predposzülki primenenija aerogammaszpektrometricseszkogo metoda pri poiszkah bokszitov — V. kn.: Metody rudnoj geofiziki. Aerogammaszpektrometricseszkij metod poiszkov rudnüh mesztorozsdenij. Leningrád. pp. 83—89. ő\ éber B. (1968): A Bakony hegységi és a Vértes hegységi fődolomit anomáliák kutatása — Kézirat. MÉV. KMÜ. Adattár T-004. A kézirat beérkezett: 1982. VII. 334 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. f üzet Contributions aux recherches radiogéochimiques des bauxites hongroises I. Elek L’auteur donne une vue d’ensemble des études radiogéochimiques des bauxites hon- groises faites aux cours des années 1969 á 1982 et il y ajoute des remarques critiques aussi. Ces conclusions principales sont vérifiées á la lumiére d’examples étrangers. On résume les données publiées sur la teneur en éléments radioactifs des bauxites, en indi- quant les raisons possibles des divergences entre elles. Une recommendation est faite pour la coordination des recherches qui se font dans les laboratoires différents du pays. Les références détaillées renseignent beaucoup, permettant le lecteur de s’orienter plus aiséinent. Cet ouvrage touche les problémes des études publiées portant sur la composi- tion isotopique de Pb des bauxites hongroises, en anticipant une mise en oeuvre re- nouvelée dans un futur prochain. Le théme de l’ouvrage est fórt lié aux programmes d’étude communs (litologie, prévision de ressources minérales, génétique) de trois types de ressources minérales ou énérgétiques d’importance nationale: de l’aluminium (Ál), de l’uranium (U) et du charbon (C). Manuscrit regu: Juillet 1982. Földtani Közlöny, Hull. of the Hungárián (ital. Soc. (10K4) 114. 335 — 348 A recski ércesedés genetikai vázlata* I)r. Baksa Csaba** (10 ábrával) A recski és Parádfürdő környéki felszínközeli színesfémércesedések geneti- kai viszonyaival foglalkozó tanulmányok csaknem végig kísérik a több mint 130 éves kutatási, bányászati tevékenységet. Természetesen nem minden ta- nulmány tesz mélyreható genetikai megállapításokat, de a szerzők legjelesebb- jei a felszíni megfigyelések, bányászati adatok és analógiák alapján mara- dandó értékű megállapításokat tettekés mód nyílt a kárpát-medencei viszony- latban meglehetősen egyedi recski lelőhely besorolására. Pálfy M. (1929), Roz- LOZSN1K P. (1939), SZTRÓKAY K. (1940), PaNTÓ G. (1951, 1952), KlSVARSÁNYI G. (1955), Varrók K. (19G2), Török K. (1903), Vidacs A. (1958, 1966) és mások voltak azok, akik a mélyszinti kutatási adatok hiányában, ill. rész- leges ismeretében tettek genetikai megállapításokat. A megállapítások egy része ma is időtálló, míg mások gyorsan leértékelődtek. Új fejezetet a Recsk környéki színesfémércek teleptani ismeretében az 1958 óta folyó ún. mélyszinti kutatások nyitottak, amelyek eredményeit először 1975-ben foglalták össze a kutatáson dolgozó szakemberek. Zelenka T. (1975) a szerkezeti-magmaföldtani helyzetet ismertette, Cseh Némkh J. (1975) a teleptani, ércföldtani adatokat foglalta össze, melyet kiegészítettek Csongrádi J. (1975) vizsgálatai. A vulkanológiai kérdésekkel Földessy J. (1975) foglalkozott, az intruzív testről kapott ismereteket Baksa Cs. (1975b) munkájából ismerjük. Az intrú- ziót övező szkarn köpeny és egyéb kőzet változásokkal kapcsolatos vizsgálatokat Csillag J. (1975) publikálta. Az üledékes mellékkőzetek biológiáját és sztratigráfiáját FÖldessy- NÉ JÁRÁNYi K. (1975) összefoglalása tartalmazza. Az újabb, de 1980. előtti tanulmányok közös sajátja, hogy a genetikai kér- dések kulcspontjaként a Darnó nagyszerkezeti zóna (Zelenka T. 1973, 1974) meg-megújuló aktivizációjával kapcsolatos magmatizmust jelöli meg, amely- nek priabonai emeletbeli történés sorozatához kapcsolhatók a Recsk környéki ércesedések. Ebben a szellemben születtek az ősföldrajzi magyarázatok is. Ismeretes régóta, hogy a nagyszerkezeti öv DNy-i folytatása, a Balaton vonal mentén több, a recskihez hasonló korú és kemizmusú magmatizmus zajlott le, melynek felszíni képviselője a Velencei-hegység ÉK-i része. Közös vonása ezen előfordulásoknak, hogy a Wein Gy. (1969, 1978) féle Igái— Bükk eugeoszinklinális É-i oldalán sorakoznak az ún. közép-hegységi övben és feltárt ércesedéseik vagy indikációik igen hasonlatosak. A vulkáni övnek modern szemléletű szintézisét Csillag J. et al. (1980) adták, akik korábbi kárpát-medencebeli nagytektonikai szintéziseket értel- mezve a recski és a többi Darnó- Balaton vonal menti paleogén magmatiz- * Előadta az íhzakmagyarorszdgi Területi Szervezet 1983. február 24-i előadóülésén. ** Országos Érc- és Ásványbányák. Budapest. 336 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet must egységes szigetívhez kötötték. A szigetívvel azonos vagy hasonló felépí- tésű övezetek (Bánát— Timok és Vardar öv) a Kárpát-medencében több helyen is ismertek és keletkezésük lemeztektonikai értelmezésben egységes rendszerbe foglalható (Hadzi et al. 1977). Ez ércteleptani vonatkozásban is magyarázatot ad a recski lelőhely, valamint a bánsági és Timok masszívumbeli ércesedések rendkívüli hasonlatosságára és azonosságára, melyet még litológiai megfelelések is jól kiegészítenek. Egyedüli lényeges eltérés a koradatokban van, de ez a térség lemeztektonikai fejlődéstörténeti összefüggéseinek ismeretében magyarázható. Ugyanis az azo- nos felépítésű mikrolemezek mindenkori geodinamikai szituációja határozta meg a különböző idejű, de hasonló összetételű magmatizmusok és ércesedések létrejöttét. Általános genetikai modellek A porfíros ércesedések elterjedésének, modellezésének vizsgálata a lemez- tektonikai ismeretek gyors karrierjével csaknem párhuzamos ívet futott be. J. D. Lowell és J. M. Guilbert (1970) első modelljét R. H. Sili.itoe (1977), V. F. Hollister (1975) szintézisei követték az angolszász irodalomban. Kicsit később napvilágot láttak a szovjet A. I. Krivcov (1977, 1978), V. Sz Popov (1977) és mások összefoglalásai. A Lowell Guilbert modell a pacifikus öv monzonitos magmatizmusa uni- verzális modelljének tekinthető a porfíros ércesedésekkel kapcsolatosan, a maga csaknem tökéletes morfológiai elemeivel és átalakulási öveivel. Később kiderült, hogy ez a modell nem alkalmazható a világ porfíros érctelepeinek nagyobbik hányadára, geodinamikai és abból következő litológiai okok miatt. Igv megszületett V. F. Hollister ,,dioritos” modellje, amelynek az előbbitől eltérő zónációja fedte a többi telep sajátosságait. A. I. Krivcov az alábbi osztályozásban csoportosította az eltérő litológiájú, kőzet- kémiájú porfíros ércesedéseket: epikratonális övezet epimiogeoszinklinális övezet epieugeoszinklinális övezet eugeoszinklinális övezet — gránitporfír — monzonitporfír, kvarcmonzonit — nátrongranodioritporfír, fonolitporfír — dioritporfirit, granodioritporfirit A. I. Krivcov és I. G. Pavlova (1978) világos ösrzefüggést mutatott ki a porfíros ércesedések zónációja és a lelőhelyek geotektonikai helyzete között: epikratonális övezet epimiogeoszinklinális övezet epieugeoszinklinális övezet eugeoszinklinális övezet káliföldpát, kvarcszericit -f- propilit káliföldpát, kvarcszericit, argillit, propilit kvarc-szericit, argillit, propilit kvarc-szericit (biotit), argillit, propilit fit alakulási zónák tulálhatók az inlrúzió belsejéből kifelé haladva. Általánosan elterjedt az anhidrit és a gipsz (csaknem tipomorf ásványok) és a zeolit. H n k s n : .4 recxki ércettedéx genetikai vázlata 337 Mind K. H. Sillitoe, mind A. T. Kriycov, mind N. I. Nakovnyik (1968) nagy figyelmet szentelt az intrúziók apikális helyzetű, ún. másodlagos kvarcit- jainak, amelyek kutatásmetodikai jelentőségűek, de maguk is ércesedhettek. Jellemző rájuk az As és terméskén, mely indikátora lehet rejtett porfíros ércesedésnek (Recsk. Lahóca hegy). Külön tanulmányt igényelne az ún. breccsás testek, kürtők kérdése, amelyek tekintélyes kiterjedésben vannak jelen bizonyos előfordulások intrúzió feletti régióiban. Krivcov szerint a breccsás testek száma az epikratonális geotekto- nikai övezet felé nő, míg az eugeoszinklinális övezetben gyakorlatilag nincse- nek jelen. A fenti regionális áttekintések szűkeid) teleptani vonatkozású megállapítá- sait a későbbiekben, a recski lelőhely tárgyalásánál fogom ismertetni. A recski lelőhely genetikai modellje Az elmúlt években (Bállá Z. et al. 1980, 1981, 1982 in press) sikerült pon- tosabban körvonalazni a Darnó övezetnek a recski lelőhellyel kapcsolatos fej- lődéstörténetét. A Bükk hegység Ny-i részén, a Darnó hegyen, valamint recski mélyfúrási rétegsorokon végzett tanulmányok után nem tartható tovább az az álláspont, hogy a recski triász alaphegység a középhegységi öv része. Ki- derült, hogy a fúrásokkal elért recski mezozóos üledékes rétegek faciológiailag és részben átbuktatott helyzetű településüket tekintve igen közel állnak, illetve megegyeznek a klasszikus Darnó-vonal DK-i oldalán levő hasonló korú kőze- tekkel. Zelenka et al. (1983) megállapították, hogy a Darnó-vonal a mezo- zoikumban nem lehetett ősföldrajzi határ, mint ezt korábban feltételeztük. A más helyen ismertetett recski triász rétegsort (Földessyné J. K. 1975) ért tektonikai preformációk (gyűrődés, később sasbérc szerkezet) előzték meg (Zelenka T. 1973, 1974. 1975) a priabonai magmás tevékenységet. A magma- tizmust tengeri transzgresszió kísérte. A horst szerkezet csaknem É- D-i csa- pásában kialakult intruzív és effuzív folyamat Ny-i és K-i oldalán eltérő réteg- sorokat ismertünk meg, amely jelenséget ma már a gyűrt szerkezet elfogadásá- val magyarázni tudunk. Ez az intrúziót övező átalakulási zonáció (főleg a szkarn köpeny) kialakulási feltételeit befolyásoló tényező, ugyanis a Ny-i olda- lon az optimális mélységben mészkő, míg a K-i oldalon kevéssé reakcióképes kvarcit (aleurolit) települ. A lelőhely genetikai képét a magmatizmus megindulásától fázisonként, teleptani megközelítésben az alábbiak szerint kísérlem meg vázolni. Az egyes téridő állapotokat a 10. ábra mutatja be. Ezeken több olyan adatot tüntettem fel, amely az érthetőséget és szemlélet ességet fokozza és a szövegbeli utalást feleslegessé is teszi. A közép-magyarországi paleogén szigetívvulkanizmus részeként (Csillag et al. 1980) megindult recski priabonai magmatizmus kora, sztratigráfiai és radio- aktív koradatokkal, jól identifikálható. A vulkáni sorozat fekűjét és fedőjét egyaránt a Nummulites fabianii szintbe tartozó (Báldi T. 1970) mészkövek és márgák alkotják. A recski andezit fonnáció ép, csekély elbontasd rétegvulkáni andezitjeinek a K Ar módszerrel meghatározott radioaktív kora pedig 34,9 — 35.7 (d: 2,5— 4,9) millió év (Balogh K. et al. 1975). A recski magmatizmus szubmarín vulkanizmussal kezdődött, amelynek fő- ként effuzív, kevésbé explozív termékei voltak. Ezt nevezzük a2 típusú ande- 6 Földtani Közlöny 338 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet zitnek. A kőzet a triász alaphegységre, illetve a transzgredált priabonai üle- dékekre települt, a tektonikai preformációk mentén (1. ábra). Az így keletke- zett kőzetek elsősorban az árkos szerkezeteket töltötték ki. Az a2 típusú ande- zitekben ércesedés nincs, ehhez a fázishoz hidrotermális posztvulkáni tevékeny- t=35 -106 év 1. vulkáni fázis 1. ábra. A recski triász alaphegységet áttörő és arra települő priabonai biotitamfibolandezit vulkaniznius első fázisa Fig. 1 ■ First phase of the Priabonian biotite-hornblende andesite volcanism that has pierced the Triassic basement of Reesk and has produced volcanics overlying the basement m 2. ábra. A második magmás ciklusban a másodlagos magmakamrából feltörő dioritporfirit intrúzió idealizált metszete Fig. 2. Idealized cross-section of the diorite porphyrite intrusion that issued from the secondary magma chnmbei in the second cycle of magmatism B a k 8 a: .4 recski ércesedés genetikai vázlata 339 séget nem kapcsolunk. A meglevő hidrotermális (kevésbé érces) nyomokat későbbi fázisok termékeinek tekintjük. Az a2 andezitet szolgáltató kitörés centrumát csak körvonalazni tudjuk a kőzet elterjedése alapján, ennélfogva kürtőjét sem ismerjük. Azonban területi egybeesés mutatkozik a második magmás fázist reprezentáló dioritporfirit intrúzió térbeli helyzetével (2. ábra). Ezért úgy tekintem, hogy az a3 jelzésű dioritporfirit intrúzió az a2 kitörés másodlagos magmakamrájának és kürtő- jének részleges vagy teljes felemésztésével alakult ki, a térfogatának megfelelő triász kőzetek asszimilációjával együtt. A dioritporfirit intrúzió 3 km csapás- hosszban, 000 800 m szélességben és 800 m vertikális kiterjedésben ismert, csaknem É — D-i csapáséi, az alaphegységi sasbérc szerkezetet követő, litológiai- lag nem egységes test. Az intrúziónak most az első ütemben keletkezett, egy- ben érctartalmú részével foglalkozom, a későbbi valószínűleg a vulkáni fázisokkal egyidejű többnyire ércmentes, kissé eltérő litológiájú részeit nem ismertetem, csupán szerepükre utalok. Ezek a kifejlődött érctesteket felszab- dalták, érctartalmuk egy részét remobilizálták. Az első dioritporfirit intrúzió (a3) a Sr87/86 izotóparány (Kovács A. 1972), valamint Zelenka T. (1975) vizs- gálatai szerint a felső köpenyből származik. A dioritporfirit kőzettani és kémiai összetétele alapján (Baksa Cs. 1975) nevezéktanilag a megnevezés korrekt, figyelembe véve helyzetét, ellentétben a korábbi praktikus szubvulkáni andezit elnevezéssel, amely téves genetikai besorolásokat okozhat. A kőzet, amely véleményünk szerint olvadékként nagyrészt tartalmazta mindazokat az ele- meket, amelyek a lehűlés során keletkezett érckiválásokat eredményező hidro- termális fizikai-kémiai rendszerek létrehozója és fenntartója volt: a recski lelő- hely valamennyi éreesedésének eredendő és legfontosabb anyakőzete. A kőzet kémiája és biológiája alapján a lelőhely a Krivcov A. I.-féle eugeoszinklinális öv dioritporfiritjeinek felel meg, amely jól egyezik a Csillag J. et al. (1980) által vázolt szigetív ősföldrajzi körülményeivel. A recski lelőhelyre ennélfogva, a teleptani paraméterek miatt is az ún. „dioritos” porfíros ércesedési modellt adaptáljuk. Az a3 intrúzió benyomulása során mind a magmás, mind a triász mellékkő- zet mechanikai és kémiai átalakulást szenvedett. Az ok-okozati összefüggések keresése kapcsán megállapíthatjuk, hogy a benyomulással egyidejű átalaku- lásra van a legkevesebb adatunk (későbbi folyamatok szuperponálódása miatt), a típusos szaruszirtek alárendeltek. Az intrúzió 800 °C alatti lehűlésével kap- csolatosak viszont azok a mechanikai mozgások, amelyek az intrúzióban és közvetlen környezetében a későbbi hidrotermális rendszerek mozgásterét meg- alapozták. A hőenergiák mechanikus energiákká alakuló helyi jellegű tekto- nikai feszültségi mezőiben jönnek létre azok a fellazulási, mikro repedezett és breccsás zónák, amelyek a kőzetátalakulásoknak és ércesedéseknek melegágyai. Az olvadékok ún. kristályosodási zsugorodásának kérdésével többek között T. M. Laumulin (1961) foglalkozott, aki kimutatta, hogy a magma benyomu- lásakor először a mellékkőzetek térfogata is megnövekszik, majd lehűléskor zsugorodik és a környezet fellazul, csakúgy mint az intrúziók pereme és kupola- része. A kontrakciós repedések legnagyobb része a kristályosodás után jön létre. M. A. Oszipov (1974, 1978) szerint a térfogatcsökkenés az intrúzió felső kupolazónájában a legnagyobb, ahol paraboloid alakú üregek jöhetnek létre. Ezek később beomolva cementált breccsás apikális testeket alkotnak. Ezek mérete tetemes lehet. A breecsák helyzetük és képződési mechanizmusuk 6* 340 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet alapján párhuzamba állíthatók a recski ún. asszimilációs breccsákkal, melyek azonos helyzetben magmatogén, illetve hidrotermális cementálással váltak ismertté. Az intrúzió átalakulási zonalitása a lehűlés és kristályosodás során a geo- dinamikai helyzettől függő litológiai és geokémiai jellemzőiből fakad. Hang- súlyozni kívánom, hogy az itt ismertetett kőzetelváltozási folyamatok nem előzték meg teljes egészében az ércképződést, hanem azzal párhuzamosan tör- téntek, bár itt, az ércesedési történéssort megelőzve, ismertetjük röviden. 3. ábra. A dioritporfirit intrúzió átalakulási zónájának vázlata. Jelmagyarázat: Q = kvarc, Ah = anhidrit, Bi = biotit, Se = szeriéit, Ma = magnetit Fig. 3. Sketch of the zone of alteration of the diorite porphyrite intrusion. Explanation: Q = rpiartz, Ah = anhydrite, Bi = biotite, Se = sericite, Ma = inagnetite A 3. ábrán látható vázlaton feltűntettük a legjellemzőbb elváltozásokat, melyek bizonyos zonalitást mutatnak, a teljesség igénye nélkül. A főként Csillag J. által végzett vizsgálatok szerint az intrúzió feltárt, —700 m tszf. alatti szárnyain alakult ki, mintegy 150 200 m szélességben a szkarnköpeny amelynek mészszilikátokból álló tömege kontakt metaszomatikus genezisű. A fluidumokkal nem érintett területeken lokális intakt szkarnok jöttek létre főként termikus hatásra. A szkarnköpenyen belüli zonalitásban is két nagy egységet különítünk el, exo- és endoszkarn formájában. A szkarnköpennyel együtt az intrúzió egészét áthálózó stoekwerk szerkezet (mikrorepedezettség) a kőzetátalakító fluidumok áramlási útvonala. Az intrú- zió alsó és központi részén kvarceres, anhidrites, flogopitos (biotitos) elváltozás dominancia jelentkezik, míg a propilitesedés az endoszkarnokkal összenőve attól olykor nehezen elkülönítve, az intrúzió nagy részének elváltozási formája Az intrúzió peremei és kupolazónája erősen stockwerkes kvarceres, argillites olykor szericites elbontást szenvedett. Minden elváltozást, de különösen a; endoszkarnokat és propilitet kíséri az anhidrit és a gipsz. Az intrúzió apikálii részein és a környező kőzetekben másodlagos kvarcitok jöttek létre. Az elvál B a k s a : .-1 recski érceeedés genetikai vázlata 341 tozások hidrotermális folyamatokkal kapcsolatosak. Az elváltozási zónáció — bár még finomításra szorul , nem tartozik az ideális modellek sorába, azonban jellegeit általánosítva az eugeoszinklinális övék dioritos modelljeivel mutat azonosságot. Ércképződés Az ércképződés a dioritporfirit intrúzió létrejöttével vette kezdetét. Az intrú- zió lehűlésével kapcsolatos átalakulási folyamatok először a peremeken és a mellékkőzetekben zajlottak le, fokozatosan közeledve az intrúzió legkésőbbi lehűlő centruma felé. Az egyes átalakulások egymásra szuperponálódtak (ide értve a későbbi magmás fázisok hatását is), bonyolult rendszert hozva létre. Felfogásom szerint ezt a logikai menetet követve az intrúzió-peremi és az azt övező hidrotermális rendszerek tehát előbb aktivizálódtak, mint az intrú- zió egészét átjáró metaszomutózis, tekintettel a centrális rész magas hőmér- sékletére. A recski lelőhely — tér/idő teleptani modelljét a következő empirikus- logikai sémában foglalhatjuk össze: AJ Prehidrotermális szakasz: 1. A szkarnköpeny kontakt-metaszomatikus magnetit telepei. B) A dioritporfirit intrúzió differenciációjának hidrotermális szakaszában lét- rejött : 1. Hidrotermális-teléres és metaszomatikus Pb-Zn-Cu-Fe telepek; 2. Hidrotermális-metaszomatikus sztratobound Cu-Zn-Fe és pirittelepek; 3. A szkarnköpeny exo- és endoszkarn részében levő hidrotermális-metaszo- matikus Cu-Fe telepek; t. i>ri. Az intrázio kihűlési differenciációjával kapcsolatos fltiidumok feltételezett összetétele, áramlási iránya és a rendszer fizikokémiai viszonyainak meghatározói Fig. 4. Supposed composition of fluids connected with the differentiation upon cooling of the intruzion, their flow direction and factors cont rolling the physico-chemical conditions of the system 342 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. f üzet a2 5. áhrti. Az intrííziót övező triász mellékkőzetben kivált teléres, fészkes hidrotermális-metaszomatikus polimetallikiu érctelepek, mint a hidrotermális ércképződés első lépcsője Fig. ö. Veined and stockwork-type hydrothermal-metasomatic, polymetallic őre bodies segregated in the Triassic country rock after intrusion— őre bodies representing the first stage of hydrothermal őre mineralization (1. r'üjru. Az intrúzió szkarn köpenyének külső peremén a triász mellékkőzei réteglapjai mentén, azt kiszorítva tele- pülő hidrotermális-metaszomatikus polimetallikus és pirittelcpek, mint a hidrotermális ércképződés második lépcsője Fia. 6'. Hydrothermal-metasomatic, polymetallic and pyrite őre bodies located on the outer margin of the searnous envelope of the intrusion, forrnod along the hcdding planes of the Triassic country rock affected by metasomatism- I orc bodies representing the second stage of hydrothermal őre mineralizat ion fí a k 8 a: >1 recski ércesedés genetikai vázlata 343 7. ábra. A szkarn köpenyben a szilikátokat kiszorítva, repedésekben települő fészkes, eres, lencsés hidrotermális- raetaszomatikus kalkopirit-pirit telepek, mint a hidrotermális ércképzódés harmadik lépcsője Fig. 7. Stockwork-type and lenticular hydrothermal-metasomatic chalcopyrite to pyrite őre bodies loeated in fissures and having displaced the silicates in the scarnous envelope-ore bodies representing the third stage of hydrothermal őre mineralization 8. ábra. Az intrúzió stockwerk szerkezetében kivált hintett-eres hidrotermális-metaszomatikus réz-molibdén érce- sedés, mint a hidrotermális ércképződés negyedik lépcsője. Az ábrán feltüntettük a relatív kiválási időket (fi— t,) is, az egyes főbb paragenezisek esetében az egész ásványasszociáción belül Fig. 8. Disseminated to veined, hydrothermal-metasomatic copper-molybdenum őre mineralization segregated in the stockwork structure of the intrusion-ore bodies representing the fourth stage of hydrothermal őre mineraliza- tion. The relatíve times of segregation (fi— t,) are alsó shown on the figure, in case of main parageneses within the mineral assemblage as a whole 344 Földt'ini Közlöny 114. kötet, 3. füzet Cu-Fe-Pb-Zn-As-Ag 9. ábra. A rétegvulkáni működés második fázisaként felszínre tört a,q típusú kvarcbiotitamfibolandezit által generált kovásodott övékben levő hidrotermális polimetallikus érctelepek, mint a hidrotermális ércképződés ötödik lépcsője Fig. 9. Hydrothermal polymetallic őre bodies in the silicified zones generated by the quartz-biotite-hornblende an- desite of a,q type erupted durlng the second phase of stratovolcanic activity-ore bodies representing the fifth stage of hydrothermal őre mineralization 4. Az intrúzión belüli porfíros, hidrotermális- metaszomatikus Cu-Fe-Mo telepek. C) Az intrúzió lehűlésével kapcsolatos differenciáció és ércképző folyamatok után, illetve azok késői stádiumában aktivizálódott vulkáni fázisok okozta remobilizációs hatásokra keletkezett: 1. a^ rétegvulkáni andezithez kapcsolódó kovás övék hidrotermális-meta- szomatikus Cu-Fe-Pb-Zn-As-Ag telepei; 2. Az aj rétegvulkáni andezithez (Lahóca típus) kapcsolódó hidrotermális- metaszomatikus stockwerk, masszív szulfid és hidrotermális-exhalációs I kollomorf Cu-Fe-Au-Ag-Sb-As telepek. A sorrend egyben időrendiséget, genetikai fejlődést is jelöl, melynek egyes fázisait a 3 — 10. ábrasorozat mutatja be. A fentiekből is következik, hogy az egyes érctelepek nem egy-egy kiválási ciklushoz kötött tiszta paragenezisek, hanem a fluidumok cirkulációját generáló magmás fázisok időben változó hő- fluxusainak függvényében keletkezett ásványasszociációk, melyek teleszkóp- szerűen egymásbanyúló, szuperponálódott paragenezisek bői állnak. Az érc- képződés a hidrotermális szakaszban az intrúzió (a3) körül kívülről a centrum felé haladt időben, míg az ezt követő vulkáni fázisokhoz kötött érctelepek kiválását a rétegvulkáni lokális de hasonló lefolyású tényezők predesztinálták. A keletkezési hőmérsékletre vonatkozó relatív adatokat (3—10. ábra) Csil- lag J. és Kovács Á. (1972) dekrepitációs vizsgálatainak interpretációjából nyertük. li a k -s a: .-1 recski érrese léi genetile ti vázlati i 345 Ennélfogva a dioritporfirit intrúzióval kapcsolatos hidrotermális- metaszoma- tikus folyatnátok fizikokémiai rendszerében a porflros ércesedés volt az utolsó lényegi és egyben legjelentősebb ércképződés, amely a csökkenő bőfluxus eredményeként a cirkulációs energiájukat vesztett fluidumokból az ércásvány- asszociáció diszperz „befagyását” jelentette a mikrorepedésekkel, pórusokkal preformált kőzet stockvverk szerkezetében. A csupán fémkoncentrációk izo- vonalaival kontúrozható és ezért igen „rugalmas” érctesthatárok, valamint a kőzetelbontási zónációk jól követik az oldatáramlást generáló hőfrontok visz- szavonulási vonalát. E kontúrok kialakulásában elsőrendű szerepe volt a kőzet- szerkezeti paramétereknek; az intruzív test esetében a kihűléssel kapcsolatos repedésrendszernek, üledékeknél a réteghatároknak, litológiai változásoknak és prehidrotermális litoklázisoknak. A porfíros érctelepek érctest határait elsősorban a fém koncentráció izovona- lai és nem a litológiai paraméterek szabják meg. Az érctestek alakja szerint azonban két nagy csoportba szokás a porfíros ércesedéseket sorolni (S/.mih- nov). Az intrúzió alakjával közel párhuzamos, jól geometrizálható konform, valamint az intrúzió tengelyeinek irányától eltérő szimmetriájú diszkonform telepekre. A konform telepeknél a Cu és Mo eloszlása nem fedi egymást, a diszkonform telepeknél viszont igen. Ha a recski porfíros ércesedést e szem- pontból vizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy LAHOCA -hegy Cu - Fe -Au -Ag - As - Sb - Se-Te A vulkáni fázis 10. ábra. A rétegvulkáni működés harmadik fázisaként felszínre tört a, típusú (Lahóca) biotitamfibolandezit által generált hidrotermális-exhalációs Cu-Fe-Au-Ag-As-Sb-Te tömzsös, breccsás és kollomorf érctelepek, mint a hidro- termális ércképződés hatodik lépcsője. Az ércesedés utáni ércmentes üa típusú piroxénes kvarcbiotitamfibolandezit a rétegvulkáni működés negyedik fázisa Fig. 10. Hydrothermal-exhalational Cu-Fe-Ag-As-Sb-Te őre bodies of stocky-breccious and collomorphous habit produced by the biotite-hornblende andesite of a, type erupted during the third phase of stratovolcanic activity — őre bodies representing the sixth stage of hydrothermal őre mineralization The postmetallic, barren pyroxen-bearing quartz-biotite-hornblende andesite of üa type represents the fourth phase of stratovolcanic activity 346 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet a fémkoncentrációk izohipszái jól követik az intrúzió alakját; Cu és Mo eloszlása negatív korrelációt mutat; a Mo fémvagyon súlypontja az intrúzió eddig feltárt vertikumában csak részben esik egybe a Cu fémvagyon súlyponti mélységével. Az adatokat általánosítva és összehasonlítva Szmjrnov A. I. és Popov V. Sz. (1977) osztályozásával a recski telep paraméterei morfogenetikai szempontból a konform telepekkel mutatnak hasonlóságot. Ennek létrejöttét a lefedett, félig zárt rendszer is elősegítette. Az egyes ércképződési fázisokhoz tartozó paragenezisek teljes leírására és a részletes teleptani adatok ismertetésére helyhiány miatt itt nem vállaikoz- hatom. A mélyszinti ércesedések paragenetikai képét Csongrádi J. (1975), a felszínközeliekét Baksa Cs. (1975) foglalta legutóbb össze. Célom a genetikai összefüggések felvázolásának, az időrendiségi kérdések tisztázásának és a por- fíros ércesedés összehasonlító genetikai -teleptani besorolásának megkísérlése volt. / Összefoglalás A recski színesfémérclelőhely keletkezésével kapcsolatosan az ide vonatkozó és fentebb hivatkozott vizsgálatok és saját értékelésem alapján a következő megállapításokat tehetjük: — a lelőhely a Balaton Darnó vonal mentén nyomozható paleogén vul- káni szigetív része; — a recski ércesedés fő fázisait a porfíros ércesedésig bezárólag a diorit- porfirit intrúzió (a3) differenciációjának hidrotermális szakaszaihoz kap- csoljuk; — az intrúziót követő két vulkáni ciklus újabb, az ún. mélyszinti ércesedés- hez képest fiatalabb ércesedéseket generált, melyeket remobilizált ér- ceknek tekintünk. A világ porfíros érclelőhelyeivel való összehasonlítás alajiján megállapítható, , hogy a recski ércesedés az eugeoszinklinális övék dioritos magmatizmusaival kap- csolatosan keletkezett. Az ércesedést létrehozó intrúzió zonációja és érceloszlása a dioritos modellhez áll közel és morfogenetikai szempontból a konform tele- j pekkel mutat rokonságot. A besorolást megkönnyíti az eróziót nem szenvedett teljes teleptani vertikum, ugyanakkor nehezíti az egymásra szuperponálódott ércesedési fázisok sora. Köszönetnyi 1 vánítás Jelen munka nem készülhetett volna el a recski kutatásokon több mint egy évtizede együtt dolgozó földtani kollektíva segítőkészsége nélkül. Külön kö- szönöm Földessy Jánosnak az egyes magmás ciklusok elkülönítését szolgáló szóbeli közléseit, és Csillag János laboratóriumi vizsgálatait, tanácsait. H a k 8 a: A recski ércesedés (jenetikai vázlata 347 Irodalom — References Harsa Cs. (197&a) Új enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a recski Lahóca-hegy É-i előterében — Földtani Közi. 105. 1. pp. 58-74. Harsa (’s. (1975b): A recski mélyszinti szubvnlkáni andezittest és telére! — Föld. Közi. 105. Suppl. pp. 0 1 2 — 024. Harsa Cs. (1975c) A recski Lahóca-hegy É-i előterében feltört újabb enargitos-luzonltos-pirites ércesedés földtani, teleptani vizsgálata — Doktori értekezés, ELTKTTK. Kézirat. Budapest. Harsa Cs. — Cseh NÉMETH J. — Földkssv J. — Zelenka T. (1980). The Kecsk porphyry and skarn copper deposit, Hungary — Kuropean Copper Deposits, Belgrade pp. 73—76. Harsa Cs.— Csillag J. — Földess y J. — Zelenka T. (1981): A hypothesis about the tertiary volcanic activities of the Mátra inountains, NE Hungary — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. Vol. 24 (2—4). pp. 337 — 349. Harsa Cs. — Csillag J.— Dobosi Q.— FÖLüessy J. (1981): ltézpala Indikáció a Darnó hegyen — Földt. Közi. 111. pp. 59-66. Harsa Cs.— Cseh Németh J.— Csillag J.— Földf.ssy J.— Zelenka T. (1984) The relationship of thestructnre and metallogeny of Northern Hungary — (1AGOD VI. Syniposium, Tbillst 1982. (in press). Hall a Z.— Harsa Cs. Föi.dessy J. Havas L. -Szabó 1.(1981) Mezozóos óceáni litoszféra-maradványok a Bükk- hegység délnyugati részén — Ált. Földi. Szemle N°. 16. pp. 35 — 88. Csillag j. (1975): A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei — Föld. Közi. 105. Suppl. pp. 646 — 671 . Csillag J. — Földbssy J.— Zelknea T.— Balázs K. (1980). The plate tectonic setting of the Eocéné Volcanic Beit in the Carpathian Basin — Proe. of the 17tli Assembly of the KSC, Budapest. Cseh Németh J. (1975): A recski mélyszinti szinesfémércelőfordulás és annak teleptani, ércföldtani képe — Földt. Közi. 105. Suppl. pp. 692—708. CSONGRÁDI J. (1975) A recski mélyszinti szlnesfémércesedés jellemzése ércmikrószkópi vizsgálatok alapján — Földt. Közlöny 105. Suppl. pp. 672 — 691. FÖLDBSSY J. (1975) A recski rétegvulkáni ondezitösszlet Földt. Közlöny 105. Suppl. pp. 625 — 645. Földbssy Jánosné (1975): A recski mélyszinti alaphegységi üledékes képződmények — Földt. Közi. 105. Suppl. pp. 598- 611. Hadzi. E. — AleesiO, V.-Pantió, N. — K alenió. M. (1977) The plate mn vemen ts in south-eastern Kurope during the Alpine cyclus Metallogeny and plate teetonies in the Northeastern Mediterranean (ed: by S. Jancovic) pp. 231 — 248. Belgrad. Hollister. V. F. (1975): An appraisol of natúré and sourse of porphyry copper deposits — Miner. Sci. Eng. N. 3. Krivcov, A. I. (1977): Tipi rajonov ntedno-porfirovovo orudinenija — Geologija rudniih. meszt. No 4. 1977. Lowell, J. D. — Gvilbert, J. M. (1970): Lateral and vertical alteration-mineralization zoning in porphyry őre depo- sits — Econ. Geol. vol. 65. NO 3. Norton. D. (1979): Transport phenomena in hydrotermal systems the redistribution of Chemical components around cooling magma s — Bull. Mineral 102. pp. 471 — 486. Pavlova I. O. (1978): Medno porfirovoje mesztorozsgyenyija — Moszkva — Nycdra 1978. Popov, V. Sz. (1977): Geologija i genezisz medno — i molibden — porfirovüh mesztorozsgyenih — Nauka Moszkva 1977. Wein Gy. (1978) A Kárpát-medence kialakulásának vázlata — Ált. F'öldt. Szemle, v. 11. pp. 5 — 28. Zelenka T. (1975): A recski mélyszintiszinesfémércelőfordulásszerkezeti-magmaföldtani helyzete — Földt. Közi. 105. Suppl. pp. 582—597. Zelenka T. (1973) New data on the Darno megatectonic Zone — Acta. Geol. Ac. Sci. Hung. 17. pp. 155 — 162. Zelenka, T. (1974): Isztorija megatectonicseszkogo i magmatogeologieseszkogo razvitija szevero-vosztocsnoj Matri — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. Tóm. 18. (3—4) pp. 377 — 385. A kézirat beérkezett: 1983. IV. Genetic aspects of the Recsk mineralized complex Dr. Cs. Baksa* Many authors have dealt with the massive and stockwork gold-silver-copper-pyrite deposit at Recsk since the 1850’s when the produetion front these deposits began. How- ever, several points of genesis and relationships of this relatively unique mineralization have reinained unrevealed. Many of the conclnsions, which based solely on field data, have since outdated. In the last tvvo decades intense exploration activities, both drilling and underground developments, have provided several new recognitions, which ser ved as basis fór a new genetic approach. These were first sunimarized in a special vclunte of the Földtani Közlöny (Bull. of the Hungárián Geol. Soc.) (1975), by J. Cseh-Német, J. Csillag, J. Földessy, K. Földessy-Járányi, T. Zelenka, and the author. Somé of these conclnsions have been modified or supplemented with new data in the last years. Conclnsions were drawn about the setting of this occurrence in the Eocéné island arc, which could be traced in S\V — NE direction across the Carpathian basin (Csillag et al. 1980). Similar contplexes of slightly different ages are known elsewhere in the Carpa- tliian-Balkan region (Tiniok, Vardar-zone). The localisation and spatial arrangement of this deposits can be related to the plate convergence-styles through the laté Mezozoic- Ore ami Mineral Mining Co. H-14C6 Budapest, P.O.B. 34. 348 Földtani Közlöny Ili. kötet, 3. füzet Paleogene period (Had2i et al. 1977). Evidences were drawn about the young age of the Darno-zone (Zelenxa et ai. 1983), whichhave questionedtheearlierconcepts about the Triassic forinations at Recsk being part of the Central-Mountain Beit (Wein 1969, 1978). The Eocéné Priabonian maginatism followed multiple tectonic deformation, which produced folding and fault -Systems. Synchronous sedimentation (with fossiles of Nurnmu- lites fabianii stage) and Rb/Sr dates igneous rocks of 35,7+2 — 5 m.y. (Balogh 1975) provided reliable age detennination fór the mineralization. The multiple phase igneous complex includes diorite-porphyries and andesites. This suite (the Recsk Andesite Forma- tion ) is comparable with the dioritic magmatism of eusyncline belts. The őre mineraliza- tion is related to the igneous emplacement following the first submarine, volcanic phase. Alteration and mineralization zoning resembles to the diorite-model of Hollister (1978). In the system of Kriwcow and Pawlowa (1978) it is related to the eusyncline beit diorites. The successive phases of hydrothermal mineralizations (Cu-Fe-Pb-Zn) were developed both in time and space in the order of the decreasing rate of heat flux from the early peripheral metasomatic replacement and skarn deposits toward the latest Central porphyry copper. A part of these őre were rejuvenated in the consequent magmatic pulses, and brought about the formation of smaller nearsurface mineralization in the volcanic superstructure. Though the Cu and Mo eontents within the porphyry mineraliza- tion does nőt correlate, the metál content contours correspond well with the geometry of the intrusion, hence it can be considered as conformable. This arrangement is partly due to the localization characteristics, beneath the stratovolcanic pile. Manuscript récéi ved: IV. 1983. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1934) 114. 349 — 300 Foraminifera-alga onkoidok a budapesti miocénben Dr. Lelkes György — Dr. Miiller Pál* (4 táblával) Öszefoglalás: A budapesti felsőbádeni „lajtamészkő” összlet rnolluszkás mész- homokkő rétegeiben található mikroonkoidok a vékonycsiszolati vizsgálatok alapján foraminifera-alga onkoidoknak bizonyultak. A budapesti felső bátleni „lajtamészkő’’ összlet felső részének cerithiumos- chlamysos mészhomokköveiben onkoidok. ritkábban stromatolitszerű kép- ződmények találhatók. A lelőhelyek a klasszikus rákosi vasúti bevágásban, a Keresztúri és a Gyakorló úton, valamint a Tétényi-fennsíkon vannak. Váz- latos rétegsoraikat Schafarzik és Vendl (1929), M üi.ler (1979), Kókay, Mi- hály és Müller (1984) és Müller (in prep.) munkái tartalmazzák. Terepi megfigyelések szerint az onkoidok vagy egy viszonylag vékony (10 15 cm-es) rétegre korlátozódnak, melyben sűrűn, egymást érintve he- lyezkednek el (Rákos, I. tábla, 1.), vagy egy kb. fél méter vastagságú mész- homokkő-rétegben szórtan találhatók (Tétényi-fennsík). A Keresztúri és a Gyakorló úti lelőhelyek e tekintetben átmenetiek. Az onkoidok alakja ovális vagy gömbszerű, felületük gyakran érdes (I. tábla, 2.). Nagyságuk (3 — 15 cm) alapján makroonkoidok (Kutek és Rad- wanski 1965), (TT. tábla, 1.). Többé-kevésbé lemezes (laminált) szerkezetűek. A lemezkék egyenetlenek, különböző növekedési szakaszokat mutatnak. A központi mag és a bekérgezett rész méretének aránya alapján normál, illetve vékonyan kérgezett (superficiális) onkoidok (Dahanayake 1977 értel- mében). Mikroszkópos vizsgálatok szerint a központi mag ritkábban mészhomokkő- kavics és ..fekete kavics” (black pebble, II. tábla, 2.), gyakrabban mollusca héj (II. tábla, 3.). A kérget Nubecularia- szerű bekérgező foraminiferák és kript- algás sávok (Aitken 1967 értelmében) alkotják (III. tábla, 1. és 2.). Geneti- kailag Flügel (1978) felosztása szerint zoogén foraminifera-alga onkoidok. A foraminiferás, illetve a kriptalgás bekérgezések aránya az egyes onkoidokban változó, rendszerint a foraminifera dominál. A bekérgezésben alárendelten brvozoák és férgek is részt vesznek. A bekérgező foraminifera-kriptalga szö- vevényben változó mennyiségben az üledék finomabb szemcséi: foraminiferák, mikroonkoidok, ritkábban mollusca héjtöredékek és szivacstűk figyelhetők meg. A befoglaló kőzetanyag makroszkóposán durván rétegzett mészhomokkő, mikroszkóposán többnyire közepesen vagy rosszul osztályozott mikroonkoi- * Magyar Állami Földtani Intézet, H-1442 Budapest XIV. Népstadion út 14: Ff. 106. Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 350 dos-molluscás-foraminiferás grainstone (IV. tábla, 1.), ritkábban packstone, néhány esetben jelentős ooid tartalommal. A grainstone szövetű mikroonkoidos mészhomokkövek általános megkö- zelítésben kis mélységű és élénk vízmozgású leülepedési környezetre utalnak. A mészhomok befoglaló kőzetanyagban található makroonkoidok a mész- homokos környezetben uralkodónál gyorsabb vízmozgású csatornákban kép- ződhettek (Wilson 1975). Az „onkoid biopátit grainstone” kőzettípus Wilson (1975) szerint közepesen magas energiájú, igen kis mélységű környezetet jelez. Az onkoidok „fekete kavics” magjai, az ooidok, valamint az onkoidos réteg- ben talált Pachygrapsus hungaricus tízlábú rák maradványok (Müller 1974) az általános környezettől eltérő fáciesterületeket is jeleznek. A „fekete kavics” mangrovés környezetre utal (Wilson 1975, Flügel 1978), az ooidok a moz- gatott mészhomok-öv nagy közegenergiájú részén képződhettek, míg a Pachy- grapsus nemzetség Peres és Picard (1964) szerint árapályövi és árapályöv fölötti sziklás-köves környezetet jelez. Ezek az anyagok valószínűleg csator- nákon keresztül juthattak a mikroonkoidos kalkarenittel jellemzett környe- zetbe, ahol a csatornák „hordalékkújtjain” ülepedtek le. A Tétényi-fennsíkon található (Müller 1974, 1. ábra, „C” lelőhely) és a terepi megfigyelések alapján stromatolitoknak ítélt képződmények (IV. tábla, 2.) pontos mibenléte még kérdéses. Alakjuk eltér az onkoidokétól, a felszínen hullámos vonalak mentén helyezkednek el, melyek egymással közel párhuza- mosak, s köztük 1 2 méteres képződménymentes sávok vannak. Felületi csiszolatban látható, hogy magjuk nincs, s úgy tűnik, az aljzathoz kötve nőttek. Belső szerkezetük egyébként hasonló az onkoidokéhoz. Táblamagyarázat Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1. Onkoidos réteg a rákosi vasúti bevágásban. Fölötte ke reszt rétegzett mészhomokkő települ. A vonalzó hossza 30 cm. Oncoid-bearing layer exposed in the railway-cut at Budapest-Rákos, overlain by cross-bedded calcarenite. Length of ruler: 30 cin. Photo: P. Müi.ler 2. Onkoidos réteg részlete. Rákosi vasúti bevágás. Close-up the oncoid-bearing layer. Railway-cut at Budapest-Rákos. Photo: P. Müller II. tábla — Plate II. 1. Makroonkoid felületi csiszolatban. Tétényi-fennsík. Macrooneoid. Polished surface. Budapest, Tótény-Plateau. Photo: P. Müller 2. Makroonkoid részlete. A központi mag „fekete kavics” (blaek pebble). Felületi csiszo- lat. Gyakorló út. Detail of a macrooneoid. „Blaek pebble” forms the nucleus. Polished surface. Buda- pest, Gyakorló út. Photo: I’. Müller 3. Makroonkoid vékonycsiszolatban. Negatív kép. Központi magja befoglaló kőzet- anyaggal kitöltött kagylóhéj, a kéreg egyenetlen, bekérgező foraminiferás és kriptalgás lemezkékből áll. A kép felső részén a befoglaló kőzetanyag ( mikroonkoidos kalkarenit) látható. A fekete négyszögekkel határolt területek a következő képeken láthatók nagyobb nagyításban: A: III. tábla, 1.; B: 111. tábla, 2.; C: IV. tábla, 1. 2,8 x Macrooneoid. Thin section, negál ive photograph. The nucleus is a bivalve-shell fillcd with mátrix; the crust consists of uneven, sessile-foraminiforal and crvptalgal laminae. At the upper part of the photo the mátrix (microoncoidal calcarenite) can be seen. Details designated with letters A, B and C areshownon plates TTT. (figs. 1. and 2.) and IV. (fig. I.), respectively, with higher magnification. 2,8 X . Photo: Mrs L. Pelt.ÉRDY Lelkes M ül l e r : Pora minifera-alga onkoidok a miocénben 351 III. tábla — Plate III. 1. A II. tábla 3. képének „A” részlete. Bekérgező foraminiferás és kriptalgás sávok vál- takozása. 53 X Detail „A” of fig. 3. on plate II. Alternation of sessile-foraininiferal and cryptalgal laminae. 53 X- Photo: Gy. Lelkes, processing: Mis. L. Pellérdy 2. A II. tábla 3. képének ,,B” részlete. Jobbra az onkoid magját alkotó mikritbevonatú mollusca héj, balra a főleg Ntibeculnria -szerű bekérgező foraminiferákból álló kéreg részlete. 53 X Detail ,,B” of fig. 3. on plate II. In the right part of the photo there is a molluso frag- ment forming the nucleus of the oncoid, in the left part the crust is visible, built mainly bv Nubecularia- like sessile foraminifers. 53 X. Photo: Gy. Lelkes, processing: Mrs L. Pellérdy IV. tábla — Plate IV. 1. A II. tábla 3. képének ,,C” részlete. A befoglaló kőzetanyag (rosszul osztályozott mikroonkoidos grainstone) vékonyesiszolat i képe. 53 x Detail „C” of fig. 3. on plate II. Microphotograph of the mátrix (ill-sorted microon- coidal grainstone). 53 X- Photo: Gy. Lelkes, processing: Mrs L. Pellérdy 2. Stromatolitszerű szerkezetek. Tétényi-fennsík. StromatoUte-like structures. Budapest, Tétény-Plateau. Photo: P. Müller Irodalom — References i Aitkkx, J. D. (1967): Classification and environmental significance of cryptalgal limestones and dolomitos, with illustrations from the Cambrian and Ordovician of southwestern Alberta. — Jour. Séd. Petr. 37. 4. pp. 1163—1178. Dahanayake, K. (1977): Classification of oncoids from the Cpper Jurassic carbonates of the French Jura. — Séd. f Geol. 18. 4. pp. 337 — 353. Flügel E. (1978): Mikrofazielle Untersuchungsmethoden von Kaikén. — Springer-Verlag, Berlin — Heidelberg — New York. KÓkay J. — Mihály S.— Müller P. (1984): Bádeni korú rétegek a budapesti Örs vezér tere környékén. Földt. Közi. 114. Kütek, J.— Radwaxski A. (1965): L'pper Jurassic oncolites of the Holy Cross Mountains (Central Poland). — Bull. Acad. Pol. Sci., Ser. Sci. Geol. Geogr. 13. 2. pp. 155 — 160. Müller P. (1974): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (1). — Földt. Közi. 104. pp. 119 — 132. MÜLLEK P. (1979): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (5). — Földt. Közi. 108. pp. 272—312. Müller P. (In prep.): Decapod Crustaceans of t he Badenian. — Geol. Hung. Ser. Pál. PÉRÉs J. M.— Picard J. (1964): Nouveau Manuel de Bionomie Benthique de la Mer Mediterranee. itecueil des Travaux de la Station Maríné d’Endoume, Bull. No 31, fasc. 47. Kndoume. Schafarzik F.— Vexdl A. (1929): Geológiai kirándulások Budapest körny kén. — Stádium, Budapest. WlLSOX J. L. (1975): Carbonate facies in geologic history. — Springer-Verlag, Berlin— Heidelberg — New York. A kézirat beérkezett: 1983. V. Foraminiferal-algal oncoids from the Miocéné of Budapest Dr György Lelkes * — Dr Pál Müller * Upper Badenian calcarenites (Leithakalks) in Budapest contain oncoids and stroma- tolite-like structures. The localities are situated in the railway-cut at Rákos, along Ke- 1 resztúri út, Gyakorló út as well as on the Tétény-Plateau. The sequences are described bv Schafarzik and Vendl (1929), Müller (1979), KÓkay, Mihály and Müller (in prep.), Müller (in prep.). Fór a map of the localities, see the last mentioned two public- ations . According to field observations the oncoids are either densely packed in a thin (10 — 15 cm) layer (Budapest-Rákos, Pl. I, f. 1.) or they are scattered in a calcarenite layer of somé half a meter of thickness (Tétény-Plateau). In this respect the localities along Keresztúti út and Gyakorló út are transitional. • Hungárián Geological Survey, H-1442 Budapest XIV. Népstadion út 14. P.O.B. 106. 352 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet The oncoids are óvóid or subglobose, their surface is rather rough (Pl. I, f. 2.). On the basis of their size (3 — 15 cm in diameter) they are macrooncoids (sensu Kutek and Radwanski 1965), (Pl. II, f. 1.). Their structure is more or less laminated. The thickness of the individual laminae are uneven showing periodic growth. On the basis of the size of the nucleus and the crnst the structures are either normál or superficial oncoids (sensu Dahanayake 1977). Microscopically, the nuclei are either calcarenite pebbles or „black pebbles” (Pl. II, f. 2.) or more frequently, molluscan shells (Pl. II, f. 3.). The crust consists of sessile, Nubecularia-Y\ke forams and of cryptalgal laminae (sensu Aitken 1967, Pl. III, f. 1, 2.). Genetically the structures are zoogenic foraininiferal-algal oncoids according to FlüGEL (1978). The ratio of the foraminiferal versus cryptalgal encrustations varies from specimen to specimen, generally the forams dominate. Bryozoans and worm-tubes take part sub- ordinately in the building of the crust together with fine-grained sediment particles as forams, microoncoids, molluscan debris, spicules, etc. Macroscopically the mátrix is a coarsely bedded calcarenite, microscopically it is moderately or ill-sorted microoncoidal-molluscan-foraminiferal grainstone (Pl. IV, f. 1.) or more rarely packstone. In somé instances the ooid content is considerable. Ina generál approach, the microoncoidal grainstones of the mátrix refer to an agitated shallow sedimentary enviromnent. The macrooncoids embedded in a calcarenitic mátrix could have been developed in channels where current velocities were higher than the average ones in the calcarenitic environment (Wilson 1975). The „oncoid biosparite grainstone” rock-type refers to a very shallow enviromnent of moderately high energy (Wilson 1975). The „black pebble” nuclei of somé oncoids, the ooids and the presence of the crab Pachygrapsus hungaricus Müller (Müller 1974) found in oncoidal layers all refer to different facies contrasting to the dominating microoncoidal calcarenite. The „black pebble” suggests the presence of a mangrove-swamp (Wilson 1975, FlüGEL 1978), the ooids probably were formed in high-energy spots of the winnowed carbonate sárid zone, while the crab Pachygrapsus indicates a rocky medio- or supralittoral environ- ment (Peres and Picard 1964). These matters could probably be transported through , channels toward the environment characterised by microoncoidal calcarenites, where they were deposited on the „cones” of these channels. The reál natúré of the stromatolite-like features, found on the Tétény-Plateau (see on map in Müller 1974, fig. 1., locality „C”), is still questionable (Pl. IV, f. 2.). Their form differs from that of the oncoids, they are arranged along undulating lines, sub- parallel to each other, their internál structure is similar to that of the oncoids being foraminiferal-cryptalgal bút without any nuclei. The study of polished sections suggest that they were fixed to the substratum. Manuscript received: May, 1983. Lelke s—M üli er: Foraminifera-alga onkoidok a miocénben 353 1 Földtani Közlöny 354 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet II. tábla — Plate II. Lelke s—M üli er: Foraminifera-alga onkoidok a miocénben 355 111. tábla — Plate III. 2 356 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet IV. tábla — Fiaté IV. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (19S4) 114. 357 — 361 Megjegyzések a Biikk hegység felsoperm orthocon Nautiloideáival kapcsolatban Dr. Kozur Heinz * (1 táblával) Összefoglalás: A. Schbéter Z. (1974) által felsorolt orthocon Nautiloideák helyesbített rendszertani minősítése: Lopingoceras cyclophorum (YVaagen, 1879) és Xe»- cycloceras sp. Az Upponyi-hegység közvetlen déli szomszédságában mélyült Dédestapol- csány-ll. sz. fúrásban talált Lopingoceras transversurn (Abich, 1978) valószínűsíti a be- záró rétegek felsőperinbe való tartozását. A Bükk hegység felsőpermi Nautiloideáit Schréter Z. (1974) írta le részle- tesen. Egyebek között orthocon Nautiloideákat is kimutatott, s ezeket Bra- chycycloceras cf. obliqueannulatum (YVaagen, 1879) és a Pseudorthocera s cyclo- phorum (\Ytaagen, 1879) néven írta le. Miután az első felsőpermi orthocon Nautiloideákat Abich, H. (1878) Transz - kaukáziából és YVaagen, YV. (1879) a Salt-Rangeből leírta, Dieneb, E. (1897) és Kittl. E. (1904) a dél-alpi és jugoszláviai „bellerophonos rétegekből ’ is kimutatott Orthoceridákat. Djener, E. (1897), a dél-tiroli bellerophonos mész- kőből származó 3 orthocerida-töredéket Orthoceras (Cycloceras) sp. indet.-ként nevezte meg. Kittl, E. (1904) azon anyag alapján állította fel az Orthoceras dieneri Kittl, 1904 fajt, amely bizonyára a X eocycloceras margaritatum (Abich, 1878) fiatalabb szinonimája. Az általa felállított másik faj az Orthoceras (Cycloceras) waageni Kittl, 1904 (a Szarajevó környéki Han Orahovica belle- rophonos mészkövéből) nyilvánvalóan a Lopingoceras cyclophorum (YVaagen, 1879) fiatalabb szinonimája. Ez idő szerint Transzkaukázia, ÉNy-Irán és Dél-Kína felsőpermi orthocon Nautiloideái vannak legjobban feldolgozva, főleg Shimaxsky. X. N. (in Ruzhencev, V. E.— Sarycheva, T. G. et al. 1965), Teichert, C.— Ki mmel, B. (1973) és Zhao, J. — Liang, X.— Zheng, Zh. (1978) munkáiban. A rendszertani bélyegekben szegény felsőperm orthocon Nautiloideák faji besorolása még ma is némi nehézségbe ütközik, aminek főként azon fajok típus- anyagának hiányos leírása és rossz megtartása az oka, amelyeket még a múlt században állítottak fel. Sokszor még a nemzetségen felüli taxonokhoz való sorolásuk sem tekinthető tisztázottnak (vö. Teichert, C.— Ktjmmel, B. 1973). Nyilvánvaló azonban, hogy az orthocon Nautiloideáknak a felsőperm ben csak két nemzetsége élt : a Lopingoceras Shimansky, 1962 és a N eocycloceras Flower et Caster. 1935. A két nemzetség különválasztása nem mindig könnyű. Minden eddig ismert felsőperm faj elemzése után mégis a következő bélyegek látsza- nak megkülönböztető értékűeknek: • Magyar Állami Földtani Int Özet, H-I143 Budapest XIV. Népstadion út 11. 358 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet Lopingoceras Shimansky, 1962: A keresztmetszet többnyire kerekded, rit- kábban (préselődés miatt?) ovális; a szifó mindig excentrikus helyzetű; adíszítő gyűrűk horizontálisak, vagy csaknem horizontálisak. Neocycloceras Flower et Caster, 1935: a keresztmetszet oválistól kerekde- dig változó, a szifó helyzete centrális(?), vagy excentrikus; a díszítő gyűrűk mindig ferdék. A két nemzetség átmeneti mezeje azonban a felsőpermi fajok esetében annyi- ra népes, hogy talán minden eddig ismert képviselőjük egyetlen nemzetséghez tartozik. Ha a bélyegeket a Schréter Z. (1974) által Pseudoorthoccras cyclophorum (Waagen, 1879)-ként ábrázolt példányokra alkalmazzuk, akkor Schréter- nél az I. tábla 1—3. és a II. tábla 1. és 4. ábráján közölt példányok a Lopingo- ceras cyclophorum (Waagen, 1979) keretébe illeszthetők. Az I. tábla 4 — 6. bizonyára kissé préselt példánya is idetartozhat; a II. tábla 2. és 3. töredékei meghatározhatatlanok, a II. tábla 5. alatt ábrázolt töredék pedig a Neocyclo- ceras nemzetségbe sorolható. A Schréter Z. (1974) által Brachycycloceras cf. óbliqueannulatum (Waagen, 1879) néven ábrázolt példányok nemigen határozhatók meg. Kerekded kereszt- metszetük a Neocycloceras óbliqueannulatum (Waagen, 1879) fajjal való azono- sításuk ellen szól; ferde díszítőgyűrűik azonban a Neocycloceras nemzetséghez tartozásukat tanúsítják. A Bükk és az Upponyi-hegység határterületén mélyült Dédestapolcsány-11. sz. fúrás 480,4 m-ében sötétszürke mészkőben az orthocon Nautiloideák egy újabb, a Schréter Z. (1974) ábrázolta fajok egyikével sem azonosítható kép- viselőjét találtuk. A példány fúrómagban, annak tengelyére merőlegesen helyez- kedik el. A fúrómag kerekítettsége következtében a példány annak közepén tangenciális, végein pedig ferde metszetben látszik (I. tábla, 1. ábra). A pél- dány csúcsa letört ugyan, de a kőzetben a többi részéhez képest kissé eltolódva fennmaradt. A példány hossza kb. 63 mm; a középső részén készített harántmetszet sze- rint egyik oldalán erősen, a másikon jóval gyengébben torzult (I. tábla, 2a, b). Keresztmetszete azonban valószínűleg eredetileg is ovális volt. A kereszt- metszet hossztengelye a példány középső részén 17 mm, rövid tengelye 8 — 10 mm, aszerint, hogy a metszet a gyűrűn belülre, vagy azon kívülre esik. A nagyon élas gyűrűk pontosan horizontálisak. Legnagyobb nagyságuk kb. 2,5 mm. A gyűrű és távolsága disztálisan a legnagyobb (6 mm), a ház közepén kb. 5 mm, proximális részén 3 — 4 mm. A kerekded szifó a példány középső szakaszán 1,8 mm átmérőjű. Az ábrázolt keresztmetszeten világosan látható, és itt a kevéssé deformált nyél közelé- ben — erősen excentrikus (I. tábla, 2a, b). Hosszmetszetben azonban jól kive- hető, hogy helyzete posztmortális préselődés és üledékrogyás következtében erősen változik. Mégis mindig excentrikus marad, ha nem is mindig annyira, mint az ábrázolt keresztmetszeten. A rendelkezésünkre álló példány jól megegyezik Abich, 1878 Orthoccras transversum néven leírt fajával, amelynél azonban a szifó helyzete ismeretlen, ezért azt is Lopingoceras transversum (Abich, 1878)-nak minősítjük. A Dédesta polcsány-11. sz. fúrásnak ezt bezáró rétegei tehát felsőperül korúak. A Lopingoceras lopingense (Stojanov, 1910) faj gyűrűi azonban laposabbak keresztmetszete pedig kerekded. Mint az L. transversum vizsgált példányainál csiszolatán megállapítható, bordái ugyan nagyon magasak, a gyűrűs bordái K o zu r : liúkki lelsőperm orthocon N autiloidenk 359 héjának kalcittal kitöltött belseje azonban lapos — mérsékelten magas és háromszögletes, ami méginkább kiemeli a Lop ingoc erashoz való hasonlóságát. Hasonlít azonban példányunk a Transzkaukázia dzsulfai emeletéből szár- mazó ,, Orthoceras ” annulatum Soweeby sensu Abich 1878-hoz is. Ezen alak házának is ovális a keresztmetszete és erősen excentrikus helyzetű szifója van; éles, magas bordái azonban enyhén ferde lefutásúak. Táblamgyarázat — Tafelerklárung I. Tábla — Tafel I. 1 . Lopingoceras transversum (Abich, 1878). A Dédestapolcsány-1 1 . sz. fúrás 480,4 mé- teréből (felsőperm, abadehian). Teljes példány. A közepén látható elkeskenyedés a fúrómag görbülete okozta különböző metszési szint következménye. Ezáltal a példány középütt csak tangenciálisan metsződött, a végein viszont ferde keresztmetszet kelet- kezett. A héj proximális vége letörött, de oldalra eltolódva, az üledékben fennmaradt. N: 2,5 X Lopingoceras transversum (Abich, 1878), Bohrung Dédestapolcsány-1 1 , 480,4 m, Ober- perm, Abadehian. Gesamtes Geháuse. Die Verschmálerung in dér Mitte ergibt sich durch das unterschiedliche Schnittniveau infoige dér Bohrkernvvölbung. In dér Mitte wird dadurch das Geháuse nur tangential angeschnitten, an den Enden liegt dagegen ein schráger Querschnitt vor. Proximales Ende abgebrochen, aber seitlich versetzt im Sediment erhalten. V = 2,5 X 2. Ugyanazon példány háza középső részének keresztmetszete az excentrikus helyzetű szifóval. a. és b.: két különböző keresztmetszet. N: 1,5 X Gleiches Exeinplar, Querschnitt im mittleren Geháuseabschnitt. Deutlich ist dér ex- zentrisch gelegene Sipho zuerkennen. a. und b. zwei verschiedene Querschnitte, V= 1,5 X Irodalom — Literatur Abich, H. (1878): Eine Bergkalkfauna aus dér Araxesenge bei Djoulfa in Armenien. — Geologische Forsehungen in den Kaukasischen Landern — /, 128 S., 31 Abb., 11 Taf., Wien. Frech, F. (1911): AbschlieBende paláontologische Bearbeitung dér Sammlungen F. von Richthofens, die Unter- suchung weiterer fossiler Reste aus den von ihm bereisten Provinzen sowie ein Entwurf einer erdgeschichtlichen Übersieht Chinas — In: Richthofen, F. F. VON: China, 5, pp. 1 — 289, Berlin. Frech. F. — Arthaber, G. von (1900) Cber das Paláozoicum in Hocharmenien und Persien mit einem Anhang über die Kreide von Sirab in Persien. — Beitr. Geol. österr. Ungarn Orient., 12, pp. 161 — 308, Wien. Diener, C. (1897): Ober ein Vorkommen von Ammoni'en und Orthoceren im südtirolischen Bellerophonkalk. — Sit- zungsber. kaiserl. Akad. Wiss., math. — naturwiss. Cl., 106 (1), pp. 71 — 76, 1 Taf., Wien. Kitti., E. (1904): Geologie dér Umgebung von Sarajevo — Jb. k.-k. Geol. Reichsanst., 53, pp. 515—748, 47 Abb., 3 Taf., Wien. Rttzhencev, V. E— Sartcheva, T. G. et al. (1965): Razvitie i smena morskich organizmov na rubezhe paleozoja i mezozoja. — Trudy paleont. inst. AN SSSR, 108, 431 S., 59 Abb., 16 Tab., 58 Taf., Moskva. SCHRÉTER, Z. (1974): Die Nautikádén aus dem Oberen Perm des Bükkgebirges. — In SlDÓ M.— ZALÍ.NYI, B.— Schréter, Z.: Neue paláontologische Ergebnisse aus dem Oberpaláozoikum des Bükkgebirges — pp. 254—311., 10 Taf., Budapest. Teichert, C. — Kühmf.l, B. (1973): Nautiloid cephalopods from the Julfa beds, Upper Permian, northwest Irán. — Bull. Mus. Comp. Zool., 144 (6), pp. 409—434, 1 Abb., 1 Tab., 4 Taf., Cambridge. Tbichert, C. — Kümmel, B. — Sweet, W. (1973): Permian-Triassic strata, Kuh-E-Ali Bashi, northwestern Irán — Bull. mus. compar. zool.. 145 (8), pp. 359—472, 16 Abb., 10 Tab., 14 Taf., Cambridge. Waagen, W. (1879): Salt Rangé fossils. Productus limestone fossils — Mem. Geol. Surv. India, Palaeont. Indica, Ser. 13. 1 (1), pp. 1-72. Zhao, J. — Liang, X. Zheng, Zh. (1978): Laté Permian cephalopods of South China — Palaeontologica Sinica, n.s., B, 154 (12), 194 S., 105 Abb., 4 Tab.. 34 Taf., Beijing. A kézirat beérkezett: 1983. III. 16. 360 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet Bemerkungen zu den orthoconen Nautiloidea des Bükk-Gebirges (Nordungarn) Dr. se. Heinz Kozur Nach den neueren Untersuchungen gehören allé bisher bekannten oberpermischen Arten orthoconer Nautiloidea zu N eocycloceras Plower & Caster, 1935 und Lopingo - ceras Shimansky, 1962. Das Übergangsfeld zwischen den oberpermischen Vertretem beider Gattungen ist stark besetzt, so daB im Oberperm vielleiclit nur eine einzige Ortho- cerida-Gattung vorliegt. Aus dem Oberperm des Bükk-Gebirges wurden von Schréter Z. (1974) Brachy - cycloceras cf. obliqueannulatum (Waagen, 1879) und Pseudorthoceras cyclophorum (Waa- gen, 1879) verzeichnet. Bei dér ersteren Art handelt es sich um N eocycloceras sp., wáJirend die meisten Exemplare dér zweiten Art zu Lopingoceras cyclophorum (Waagen, 1879) gehören. In dér Bohrung Dédestapolcsány- 1 1 am Südrand des Uppony-Gebirges wurde Lopingo- ceras transversum (Abich, 1878) nachgewiesen, das eine Einstufung dér Fundschichten in das Oberperm erlaubt. Eingang des Manuscripts in dér Redaktion 16. III. 1983. A o z u r : Bükki /elsőpcnn orthocon Nauliloideák 361 I. tábla — Tafel I. Földtani Közlöny, Bull. 0/ tke Hungárián Oeol. Soc. 11984) Ili. 363 — 367 Orbitolinás képződmények korrelációja a Tetliys övezetében Dr. Méhes Kálmán* (1 ábrával, 1 táblával) Eddig öt olyan Orbitolina fajt ismertünk, amelyek biztos támpontot nyúj- tottak a kréta képződmények korrelációjához. Ezek a következők: 1. Orbitolina (Palorbitolina) lenticularis (Blumenbach, 1805), amelynek fajöltője a felsőbarrémi — felsőapti szakaszra terjed, 2. Orbitolina ( Mesorbitolina) texana (Roemer, 1849), amely a középalbaira jellemző, 3. Orbitolina ( Mesorbitolina ) texana aperta (Erman, 1854), amely a felső- albai elejétől a cenomán közepéig gyakori, 4. Orbitolina (Orbitolina) concava (La marok, 1816) és az 5. Orbitolina (Conicorbitolina) conica ('d’Archiac, 1837), mely utóbbi két faj a felsőalbaira és a cenománra jellemző. A jegyzék most egy hatodik fajjal, a felsőgargasira és az alsóalbai alsó részére jellemző. 6 .Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass, 1960) fajjal bővül, mely- nek jelenlétét a szerző észlelte először Európában, a Villányi-hegységben (Méhes, 1963). Később Rey, Bilotte és Peybernes (1977) is kimutatták ugyanezt a fajt az estremadurai (Portugália) alsóalbai rétegekből. Felmerül a kérdés, hogy a Gras (1852) által a franciaországi lsére rétegeiből, külső morfológiai alapon leírt Orbitolina conoidea Gras és az 0. discoidea Gras nem azonosak-e az Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) fajjal? A belsőszerkezeti vizsgálatok során kiderült, hogy a Gras által az isérei rétegek- ből leírt két faj az Orbitolina (Palorbitolina) lenticularis alakvariációja. Ezért Schroeder (1963) be is vonta ezeket az Orbitolina (Palorbitolina) lenticula- ris-ha. miáltal az Orbitolina conoidea és az Orbitolina discoidea létjogosultsága megszűntnek tekinthető. Ennek ellenére továbbra is kérdés maradt, hogy az a faj. amit a régebbi szerzők (Astre 1929, Abrard 1948 stb.) különböző lelőhe- lyekről Orbitolina conoidea-, vagy 0. discoideaként határoztak meg, azonosak-e a Gras típuslelőhelyéről származó anyaggal? A kérdésre a feleletet Hofker jr. 1963-ban megjelent értekezése szolgáltatta, aki evolúciós tanulmányához számos embrionális szerkezetet készített, többek között a szóban forgó lelőhelyek Orbitolináiról, de elmulasztotta ezeket fajra meghatározni. Ezek a szerkezetek az Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Doug- lass) embrionális szerkezetének a bélyegeit viselik, amelyekben a proloculus átmérője 0,13 — 0,15 mm. Feltehetőleg ezt a fajt azonosíthatták egyes szerzők az Orbitolina conoidea Gras és az 0. discoidea Gras fajokkal, amelyek külső mor- fológiájukban alig különböznek az eladdig Orbitolina conoidea GRAS-nak, ill. O. • H-1028 Budapest II. Bükkfa u. 22. Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 364 discoidea GRAS-nak tartott Orbitolina (Palorbitolina) lenticularis (Blumen- bach) alakvariációitól. Az I. táblán látható embrionális szerkezetekben (kivéve annak 1. képét, amely az 0. (Palorbitolina) lenticularis -ét ábrázolja) a proloculus átmérője 0,13—0,14 mm, de megegyeznek a szerkezeti képek a horizontális (ill. közel horizontális) metszetekben látható marginális kamrák típusában és méreteiben is, ami arra vall, hogy az Orbitolina ( Mesorbitolina) minuta (Douglass) jól definiálható kozmopolita faj, amely az említett öt fajon kívül szintén fölhasz- nálható az orbitolinás képződmények korrelációjához. 1. ábra. A különbség az a) Orbitolina f Palorbitolina ) lenticularis és a b) 0. ( Mesorbitolina ) minuta embrionális szer- kezete között szembetűnő Fit. 1- Note the striking dissimilarity of the embryonic apparátus betweena) Orbitolina (Palorbitolina) lenticularii and b) 0. (Mesorbitolina) minuta Táblamagyarázat — Explanation of plate I. Tábla — Plate I 1. Orbitolina (Palorbitolina) lenticularis (Blumenbach) embrionális szerkezete, Har- sányhegy (Dél-Magyarország), 57 x, (Foto: Méhes 1963, IX. tábla 9. ábra) Orbitolina (Palorbitolina) lenticularis (Blumenbach), embryonal apparátus, Har- sányhegy, (Southern Hungary), 57 x, (Photo: Méhes 1963, Pl. 9. fig. 9) 2. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) embrionális szerkezete, Bucsava (Krassó-Szörénv m., Erdély), 68 X, (Foto: Méhes) Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) embryonal apparátus, Bucsava, Transylvania, (Románia), 68 X, (Photo: Méhes) 3. Orbitolina (Mesorbitolina ) minuta (Douglass) embrionális szerkezete, Austin (Texas), 100 X, (Foto: Hofker jr. 1963, XVI. tábla 3. ábra) Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass), embryonal apparátus, Austin, Texas, (USA), 100 X, (Photo: Hofker Jr. 1963. Pl. 16. fig. 3) 4. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) embrionális szerkezete, Narbonne (Franciaország), 100 x, (Foto: Hofker jr. 1963, VII. tábla, 18. ábra) Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass), embryonal apparátus, Narbonne, (Francé), 100 X, (Photo: Hofker Jr. 1963, Pl. 7. fig. 18) 5. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) embrionális szerkezete, Ivistapolca (Dél-Magyarország), 75 X, (Foto: Méhes 1963, IX. tábla. 11. ábra) Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass), embryonal apparátus, Kistapolca, (Southern Hungary), 75 X, (Photo: Méhes 1963, Pl. 9. fig. 11) 6. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) embrionális szerkezete, Pirazeh Stream (DNy-Irán), 100 X, (Foto: Hofker jr. 1963, VIII. tábla. 11. ábra) Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass), embryonal apparátus, Pirazeh Stream, (SW Irán), 100 X, (Photo: Hofker Jr. 1963, Pl. 8. fig. 11) 7. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) embrionális szerkezete a típuslelő- helyről, Hays County, Texas, (USA), 50 X (Foto: Douglass 1960, VII. tábla. 9. ábra) Orbitolina (Mesorbitolina) minuXa (Douglass), embryonal apparátus, Hays County, Texas, (USA), 60x, (Photo: Douglass 1960. Pl. 7. fig. 9) 8. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) embrionális szerkezete, Cixerri, DNy- Szardínia, (Olaszország), 87,6 X, (Foto: Cherchi 1979. 27. tábla. 1. ábra) Méhes: Orbitolinás képződmények korrelációja 365 Orbitolina ( Mesorbitolina) rninuta (Douglass), embryonal apparátus, Cixerri, SW Sardinia, (Italy), 87,5 X, (Photo: Cherchi 1979. Pl. 27. fig. 1) 9. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) közel horizontális metszete a jól fej- lett marginális-öv kamráival és a radiális-öv zeg-zúgos kamrafolyosóival, Arredondo (Spanyolország), 75 X, (Foto: Hofker jb. 1963. IX. tábla. 5. ábra) Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass), subhorizontal section with the cham- bers of the well-developed marginal zone and the zigzagged chamber-chunnels of the radial zone, Arredondo, (Spain), 75x, (Photo: Hofker Jr. 1963. Pl. 9. fig. 5) 10. Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) közel horizontális metszete a jól fej- lett marginális-öv kamráival és a radiális-öv zeg-zugos kamrafolyosóival, Bucsava (Erdély), 62 X , (Foto: Méhes) Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass), subhorizontal section with the cham- bers of the well-developed marginal zone and the zigzagged chamber-channels of the radial zone, Bucsava, Transvlvania, (Románia), 62 X , (Photo: Méhes) Irodalom — References Abrard, R. (1948): Géologie de la Francé. Paris. Astre, G. (1929): Sur les petites Orbitolinés plates du sommet des marnes de Santa Fé d’Organya et sur l’age de ces mnrnes — Hull. Soc. Géol. Francé 29. pp. 305—319. Cherchi, A. (1979). Microfaune aptiano-(?) albiano dei ciottoli urgoniani della Formazione dél Cixerri (Sardegna SW) e loro interessé paleogeographico — Rív. Ital. Paleont. v. 85. n. 2. pp. 353—410. Táv. 21 — 30. Milano. Gras, A. (1852): Catalogue des corps organisés fossiles qui se rencontrent dans le départment de l’Isére, p. 54. Pl. 4. Grenoble. Hofker, J . jr. (1903): Studies on the genus Orbitolina (Foraminiferida) Van J. J. Groen and Zn. N. V., Leiden. Méhes K. (1963): Magyarországi Orín/oíina-vizsgálntok — M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. az 1963. évről, Budapest. Bet, J.— Bilotte, M.— Peybernes, B. (1977): Analyse biostratigraphique et paléontologique de l’Albien marin d’Estremadura (Portugál) — Geobios, no. 10. fasc. 3. pp. 369—893. Schroeder, R.(1962): Orbitollnen des Cenomans SQdwesteuropas— Palaont. Zeitsehr. 36.3/4., pp. 171 — 202.Stuttgart. Schroeder, R, (1963): Palorbüdina, ein neues SubgenusderGattung Orbitolina (F’oraroinifera)— Neues Jahrb. Geol. PalSont. Abh. 117. pp. 346—359. Stuttgart. A kézirat beérkezett: 1982. X. Correlation of Orbitolina-bearing deposits in the Tethyan realm Dr. K. Méhes Five Orbitolina species providing reliable clues to the correlation of Cretaceous sedi- ments have so far been known. Let us quote them: Orbitolina ( P alorbitolina ) lenticularis (Blumenbach), characteristic of the Laté Barre- mian to Laté Aptian interval; Orbitolina (Mesorbitolina) texana (Roemer), characteristic of the Mid-Albian; Orbitolina (Mesorbitolina) texana aperta (Erman 1854), occurring in abundance from the beginning of the Laté Albian up to the Mid-Cenomanian; Orbitolina (Orbitolina) concava (Lamarck) and Orbitolina (Conicorbitolina) conica (d’Archiac), characteristic of the Laté Albian to Cenomanian. And now the üst has been added to by a sixth species, Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass), a form characteristic of the Laté Gar- gasian (top of the Laté Aptian) to the Lower Albian described by Douglass from Texas in 1960. This species is widespread in the Tethyan realm. The two species described, in 1852, from the series of lsére, Francé, by Gras, Orbitolina conoidea and Orbitolina discoidea. were shown by récén t research to represent homoeomorphs of another species, Orbitolina (P alorbitolina) lenticularis. In 1963, Schroeder did inelude both species of Gras in the species Orbitolina ( P alorbitolina) lenticularis, so that Orbitolina conoidea Gras and Orbitolina discoidea Gras have lost their raison d’étre. In spite of this, the question if the forms described by earlier authors (Astre 1929, Abrard 1949, etc.) as Orbitohna conoidea, Orbitolina discoidea or Orbitolina conoidea-discoidea from various localities were identical with the matéria! deriving from Gras’ type locality, still remained 366 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet to be answered. The answer to the question was given in 1963 by Hofker Jr, who supple- mented his paper with a number of embryonal cross-sections, made, among others, of the Orbitolina sampled from the afore-mentioned localities. These carry the features of the embryonal apparátus of Orbitolina (Mesorbitolina) minuta (Douglass) in which the diarneter of the proloculus is 0.13 to 0.15 mm. This species seems to have been that which the earlier authors identified with Orbitolina conoidea and Orbitolina discoidea, fór it does nőt differ at all in morphology from the homoeomorphs of Orbitolina ( Palorbito- lina) lenticularis earlier referred to as Orbitolina conoidea Gras and Orbitolina discoidea Gras, respectively. In the embryonal apparatuses shown on the Plate [in particular, in Orbitolina (Mes- orbitolina) texana, a species identified by Cherchi (1979) from the Aptian of Cixerri, SW Sardinia] the diarneter of the proloculus is 0.13 — 0.14 mm. The structural patterns are alsó identical as regards the type and size of the marginal chamberlets visible in horizontal sections. This bears witness to the fact that Orbitolina (Mesorbitolina) minuta is a well-definable cosmopolitan species which, in addition to the species already mén- tioned, can alsó be used fór the correlation of Orbitolina- bearing deposits. Manuscript received: Oct. 1982. Méhes: Orbitolinás képződmények korrelációja 367 I. tábla — Piale I. 10 Földtani Közlöny , Bull. of ths Hungárián Oeol. Soc. (1984) 114. 369 — 374 Chondrodonták a zirci mészkő formációban Czabalay Lenke* (2 táblával) Összefoglalás: A rendkívül szokatlan zár-, héjszerkezetű és metszetű kagyló- csoport hosszú időn keresztül nőmén nudlimként szerepelt az irodalomban Radiolites (Hantken M. 1878) vagy Lithiotis cretacea néven (Lőrenthey I. 1896, Lóczy L. 1913). Horváth A. (1966) revideálta a csoportot, melyben új alrendet (Lamellotacea), új csa- ládot (Lamellotidae), új genust (Lamellotis) és ezen belül négy subgenust állított fel. A szerző a Déli Bakonyból származó ősmaradványok alapján megállapította, hogy ezek a kagylók a Chondrodonta genusba (StantON T. W. 1901.), továbbá a Chondrodontidae (Freneix S. 1967) családba tartoznak (Czabai.ay L. 1982). Az I.R.Z.N. 40. paragrafusa alapján azonban Horváth A. Lamellotidae családja bizonyult Validnak és Freneix S. Chondrodontidae családja ennek szinonimája. Viszont a Lamellotis genus (Horváth A. 1966) helyett érvényben marad a Stanton T. W. által 1901-ben felállított Chondrodonta genus. A különleges zár- és héjszerkezetű kagylók már a múlt században felkeltet- ték a magyar geológusok figyelmét. Hantken M. (1878) a Radiolites- félékkel hozta kapcsolatba ezt a kagylófajtát és idesorolta ezeket. Lőrenthey I. (1895) Hantken M. hátrahagyott kéziratai között talált egy cikket ,, Lithiotis cre- tacea, egy új krétakorbeli növényfaj ’ címen. Hantken M. későbbi nem publi- kált kéziratából kitűnik, hogy felismerte a Lithiotis- félék és az Ostreák közötti hasonlóságot. Lőrenthey I. (1895) kétséget kizáróan megállapította, hogy ezek a maradványok a kagylókhoz tartoznak. Az általa említett Lithiotis cre- tacea fajt azonban nem írta le. Lóczy L. (1913) elfogadta Lőrenthey I. faját, bár továbbra is nőmén nudum maradt, mivel ő sem írta le. Horváth A. (1966) hazai és romániai (erdélyi) anyagok alapján revideálta ezeket a kagylókat, először adta rövid jellemzésüket. A Dysodonta renden belül felállította a Lamellotacea alrendet, melyhez a Lithiotidae és az új Lamel- lotidae családokat sorolta. A Lamellotidae családban egy nemzetséget (Lamel- lotis) és négy alnemzetséget különítettek Pontosan jellemezte a kagylók zár és héjszerkezetét. Ez a kagylócsoport több mint 15 éven át Lamellotis néven sze- repelt a közleményekben. A fauna újravizsgálatára az Űrkút-421. sz. alapszelvény fúrás, valamint a Pardragkút-7. sz. hivatkozási szelvény fúrás kapcsán került sor. Mindkét fúrási szelvényből kerültek elő ennek a genusnak példányai, különösen az Űrkút-421. fúrásból, ahol szinte az egész üledéksorban nagy egyedszámmal fordulnak elő. A zirci mészkő formáció kagyló és csiga faunáját vizsgálva először magam is átvettem Horváth A. megállapításait és ,, Lamellotis'" néven említettem ezeket a kagylókat (Czabalay L. 1981). A fauna feldolgozásakor az úrkúti fúrásokból mind nagyobb egyedszámban előkerülő példányok metszeteinél azonban már • Magyar Állami Földtani Intézet — Ungarische Geol. Landesanstalt H-1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 8 Földtani Közlöny Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 370 feltűnt az a nagy hasonlóság, ami az északolaszországi, jugoszláviai és libanoni (albai-cenomán) faunák és a mi anyagunk között mutatkozott, bár a bakonyi faunából a Chondrodonta- félék neve ismeretlen volt. A metszetek behatóbb vizsgálatánál hamarosan kitűnt, hogy ezek a kagylómaradványok Chondrodon- ták. Ezért a zirci mészkő formáció kagyló és csiga faunájának ökológiai, biosztra- tigráfiai és palaeogeográfiai értékeléséről készített munkámban (1982) ezeket a kagylókat már Chondrodonta néven szerepeltettem. Figyelembe véve az I. R. Z. N. 40. paragrafusát, mely kimondja, hogy az 1960 után felállított családoknál a prioritás betartása kötelező, míg az újab- bakkal szemben a régebben felállított genusok az érvényesek. Ilyen körülmé- nyek között Horváth A. 1966-ban felállított Lamellotidae családja valid maradt, míg a Lamellotis genus név megszűnt. Rend: Dysodonta Neumayr 1883. Család: Lamellotidae Horváth A. 1966. (Chondrodontidae Freneix 1967) Genus: Chondrodonta Stanton 1901. Subgenus: Chondrella Freneix 1967. Rendszertanilag a Lamellotidae család ( Chondrodontidae ) közeláll a Prospon- dilidae és Plicatulidae családokhoz, de ezek isodonta fogszerkezetűek. A bakonyi példányoknál a sarokpánt szétágazik egy vékonyabb és egy vas- tagabb ágra, ezek közrefogják a beilleszkedő fogat. A Freneix S. (1967) által leírt Chondrella subgenusra jellemző ez a sajátosság, így a Chondrodonta hant- keni és Chondrodonta cretacea fajokat ebbe a subgenusba soroltam. A Chondrodonták jellemzése A teknők megnyúltak, felületüket bordázat díszíti. Oldalmetszetben látható az alsó teknő mély fogmedre és az ebbe kampószerűen illeszkedő felső teknő foga (I. tábla, 2. ábra). Héjszerkezet A teknők szervesanyagú rétege ritkán marad meg, így valójában a héjszer- kezetben a felső keresztrétegzett és az alsó, a felülettel párhuzamosan lemezes szerkezetű rétegek között egy harmadik, szintén párhuzamos lemezekből álló réteg települ. Az alsó réteg lemezei különböző irányú rostszálakból tevődnek össze. A középső, lemezes szerkezetű réteg tömörebb, de áttetsző és kaiéit gyöngyházrétegből áll. Ennek lemezeiben fibrális szerkezet állapítható meg; a rostok párhuzamosak vagy ferdeirányúak, orientációjukban szabályosság nem fedezhető fel. A lemezek száma jóval kevesebb, mint ahogyan a valódi gyöngy- házrétegekben ez szokásos. Életmódjuk A Chondrodonták életmódja némileg eltért a többi chondrophora típusú kagylóétól. Ezt a változást az életkörülmények alakulása tette szükségessé. Az iszapba fúródva élő kagylóknál a chondrophora lemezek között helyezkedik el az elasztikus sarokpánt. aminek révén — mintegy az emelő szerepét töltve be C z a b a l a y : Chondrodonták a zirci mészkő formációban 371 — a hasi-háti oldalak irányában egyaránt képesek voltak teknőiket moz- gatni. A kagylók befúródó mechanizmusának megfelelően alakult a teknők mozgatása (Anthony R. 1905., Trueman E. R. 1954). Ezzel szemben a Chondrodonta esetében a sarokpánt erősen megnyúlt, csak a teknőn belül működött s így a két teknőt csak kissé tudta kinyitni. Valószí- nűleg a chondrophorák kereszteződése is akadályozta a teknők mozgatását, ami feltehetően a növekedésben is gátolta az állatot. A zirci mészkő formáció keletkezése idején a Chondrodonták a zátony mögötti terület mésziszapos tengeraljzatán éltek. Byssus fonallal rögzítették magukat x mésziszapos tengeraljzathoz vagy másik állat teknőjéhez. Kisebb telepeket, ísetleg lencséket alkottak, a mintegy 1 -30 méter mély, 25 30 °C hőmérsék- etű, jól szellőzött és magas oxigéntartalmú tengervízben. A speciális héjszer- kezetnek fontos szerepe lehetett a héj építésében, a teknőket felépítő anyagok kiválaszt ásában . Táblamagyarázat Tafelerklárung I. Tábla - Tafel T. * 1 .Chondrodonta (Chondrella) hantkeni ( Horváth) Úrkút-421. _sz. fúrás, 304,5 — 304,7 m; 1:1. Bohrung Úrkút-421. 1104,5 — 1104,7 m; 1 : 1. a. Kereszt rétegzett réteg. Schrág zűr Oberfláche verlaufenden Lamellen. b. Közbenső lemezes kaiéit gyöngyházréteg. Zwischenlagernde Calcit-Perlmutterschicht . c. Párhuzamosan lemezes réteg. Randparalellen Lamellen. I. Chondrodonta sp. Úrkút-421 . sz. fúrás, 234,6 — 234,8 m; 1 : 1. Bohrung Úrkút-421. 234,6 — 234,8 m; 1:1. t. Chondrodonta (Chondrella) hantkeni (Horváth) Úrkút-421 sz. fúrás, 298,3 — 298,6 in; 1 : 1,5. Bohrung Úrkút-421. 298,3 — 298,6 m; 1 : 1,5. a. A felső teknő kampószerű foga. Dér haekförmige Zalm dér Oberklappe. Foto: Pellérdy Lászlóné II. Tábla — Tafel II. : .Chondrodonta (Chondrella) hantkeni (Horváth) Úrkút-421. sz. fúrás, 258,4 — 258,6 m ) Bohrung Úrkút-421. 258,4 — 258,6 m '. Chondrodonta (Chondrella ) hantkeni (Horváth) Úrkút-421. sz. fúrás, 297,9 — 298,6 m Bohrung Úrkút-421. 297,9 — 298,6 in Chondrodonta (Chondrella) cretacea (Horváth) Ürkút-254. sz. fúrás, 287,1 — 289,3 m Bohrung Úrkút-254. 287,1 — 289,3 m Foto: Pellérdy Lászlóné 8* 372 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet Irodalom — Literatur ÁNTHONY, II. (1905): Influence de la fixation pleruthétique sur la morphologie des Mollusques Acéphales Dimyaires — Ami. Sci. nat, Zool. 9/1. pp. 165 — 396. Paris. Czabalay Lenke (1981): Az úrküti mészkő Mollusca faunájának őslénytani vizsgálata — Földtani Közlöny 111. pp. 487—512. Budapest. Czabalay, Lenke (1982): Die paláoökologische, biostratigraphische und palaogeographische Auswertung dér Mollus- ken-Fauna dér Zirc-Kalk-Formation — Ann. Naturhist. Mus. Wien (sous-imprimé) pp. 1 — 27. Xaf. 1 — 6, Abb. 1—5. Freneix, Susanne— Lefévre R. (1967): Deux espéses nouvelles de Chondrodonta et Neithea (Bivalvia) du Sénonien du Taurus Lycien (Turquie) — Bull. Soc. géol. Francé 7 série, IX. pp. 762—776. Pl. XXVI— XXIX. Paris. Hantken M. (1878): A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata — pp. 1 — 336. Budapest. Horváth Anna (1966): uj kagylócsoport a Kárpát-medence krétaidőszaki képződményeiből — Földtani Közlöny XCVI. pp. 105-110. Budapest. Internationale Hegein für dér Zoologische Nomenklatur. Beschlossen vöm XV. Internationale Kongress fúr Zoologie 16. Február, 1962. pp. 1 — 90. Frankfurt am Main. Lóczy L. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vid kék szerinti telepedése — A Balaton Tud. Tanulmányozásának eredményei I. 1. pp. 1 — 617. Budapest. Lőrenthey I. (1895): Néhány megjegyzés a „Lithiotis” kérdéshez — Természetrajzi Füzetek 18. pp. 116—121. Buda- pest. Oberling, J. J. (1964): Observations on somé structural features of the pelecypods shell — Mitt. naturf. Ges. Bern, n. ser. 20. pp. 63—71. Bem. Stanton, T. W. (1901): Chondrodonta new genus of ostreiform Molluscsfrom the Cretaceous with descript of the Genotype and new species — Proc. U. S. Nat. Hist. Mus. No 1257. XXIV. pp. 301 — 307. Pl. 24 — 25. Washington. Stanton, T. W. (1947): Studies of somé Comanche Pelecypods and Gastropoda — Geol. Surv. Prof. Papers, 211. pp. 1 — 116. Pl. I— LXVII. Washington. Trueman, E. R. (1954): Observations on the mecanism of the opening of the valves of the burrowing Lamellibranchee Mya arenaria — Journ. Exp. Bioi. 31. pp. 291 — 315., fig. 1 — 7. London. A kézirat beérkezett: 1983. II. Chondrodonten in dér Zirc-Kalk Formation L. Czabalay Durchschnitte dieser Lamellibranchiaten mit sehr interessanter SchloB- und Schalen- atruktur wurden von den ungarischen Geologen in dér Literatur lángé Zeit als Lithiotit (nőmén nudum) erwáhnt (Hantken M. 1878, Lőrenthey I. 1895, Lóczy L. 1913). Die Chondrodonten wurden von Horváth A. (1966) revidiert wobei sie eine neue Unterordnung (Lamellotacea), eine neue Femilie ( Lamellotidae ) und eine neue Gattung (Lamellotis) mit vier Untergattungen aufgestellte. Auf Grund von Durchschnitten die im Matériái aus dem Gebiet Úrkút und Padrag-kút gefunden wurden, konnte bestátigt werden, daB diese Fossilien zűr Familie Chondrodontidae (Freneix S. 1967) gehören. i Laut Artikel 40. dér I.R.Z.N. (1962) darf ein Taxon das Familiongruppe nieht verworfen werden, wenn nach 1960 die Synonimie seiner Nominagattung festgestellt wurde. Daher sind die Chondrodontidae (Freneix 1967) ein jüngeres Synonim dér Lamellotidae (Hor- 1 váth 1966). In dér Schalenstruktur dér Chondrodontiden können wir (abgesehen von dér selten erhaltenen organischen auBersten Schicht) folgenden Aufbau nachweisen: zwischen einer áuBeren Schicht mit schrág zűr Oberfláche verlaufenden Lainellen und einer inneren Schicht mit randparalellen Lainellen befindet sich eine Schicht, in dér die einzelnen Lamcllen aus Fibern aufgebaut sind, die in verschiedcner Richtung orientiert sind (siehe auch Horváth A. 1966). Es handelt sich bei dieser Zwischenlage um keine echte Perl- mutterschicht, bei dér die Lainellen dicht nebeneinander hegen, sondern um eine Calcit- Perlmutterschicht. Die Chondrodonten waren in ihren Lebensweise den Faziesverháltnissen dér Vorriff- und Backriff-Beroiche eingepaBt. Durcli das verlángerte Ligamentum konnten die bei- den Schale nur ganz wenig geöffnet werden. Wir können annehmen, daB durch die cin- geschrankte Bewegungsmöglichkeit auch dér Wuchs dér Tier behindert wurde. Eingang des Manuskripts in dér Redaktion: II. 1983. Földtani Közlöny Ili. kötet, 3. füzet 374 II. tábla — Tafel II. 3 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soe. (1984) 114. 375—383 TUDOMÁNYTÖRTÉNET Prinz Gyula és a magyar földtan Dr. Szederkényi Tibor * (2 ábrával) Száz esztendeje született az utolsó nagy magyar földrajztudós-geológus-fel- fedező utazó, Prinz Gyula (1882 — 1973), aki kimagasló tudományos tevékeny- ségével maradandót alkottot mind a természeti földrajzi, mind a földtan tudo- mány területén. A 12 éve (1973. XII. 31.) elhalálozott idős tudós elhunytéról mindössze egy rövid közleményben emlékezett meg a Földtani Közlöny az elhalálozás rovatban (1974. 104. k. pp. 351 — 352.). Sajnálatos, hogy az eltelt idő alatt a magyar földtan elfeledkezett a földtudományok ,,nagv öregjének” méltatásáról. Szolgáljon e cikk nekrológ helyett, a magyar földtan főhajtásául, születésének századik évfordulóján. A pályakezdő geológus Régi igazság, hogy az iskola, a tanítómesterek által plántált ismeretanyag a pályán induló ifjú szakember egész további tudományos irányvonalát megha- tározza. Az ifjú Prinz Gyula a magyar földtan legnagyobbjait vallhatta tanító- mestereinek. Lóczy Lajos, Koch Antal, Böckh János, Böckh Hugó, Lőren- they Imre indították el pályáján, amelyet Telegdi Roth Lajos, Halaváts Gyula és a magyar földtan nagy mecénása, Semsey Andor is egyengetett. Már pályája kezdetén nagy nevű külföldi tudósokkal került kapcsolatba, akik beve- zették az ifjú kutatót a közép- és nyugat -európai földtan világában és tették ismertté nevét Európa-szerte, mint a földtörténeti középkor egyik prominens szakértőjét . így Richthofen, Pompeckij és Frech professzorok Koch Antallal és id. Lóczy Lajossal együtt kitűzték pályáját egész életére, s ehhez mindvégig hű maradt. Prinz Gyula kifejezetten geológiai kutatóként indult, és csak néhány év után — ázsiai utazásai kapcsán — tért át a természeti földrajz, geomorfológia szakterületére, melyet ezután élete végéig művelt. A geológia azonban mindig a szilárd alapot képezte kutatómunkájában, de oktatómunkájában is. Már húszéves korában megtisztelő megbízást kapott Koch Antal professzor- tól, a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Föld- és őslénytani Inté- zete gyűjteményében levő Bakony hegységi ammonita anyag őslénytani-réteg- tani feldolgozását. Minden idők legnagyobb magyar paleontológusa, Hantken Miksa által évtizedekkel korábban gyűjtött bakonycsernyei, középső jura lábas- fejű faunájának feldolgozása a nagy kutató halála miatt ugyanis befejezetlen • József A. Tudományegyetem, H-6722 Szeged, Egyetem u. 2—6. Előadta 1982. I. 11-én Szegeden, a szegedi Akadémiai Bizottság székházában tartott emlékülésen. 376 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet maradt. Böckh János, a Földtani Intézet igazgatója, megbízta továbbá Hantken munkájának folytatásával, így újabb gyűjtésekkel kiegészítette a meglevő faunaanyagot. Munkájának eredményeképpen 46 új Ammonites fajt írt le. Alaposságára jellemző, hogy felismerve a bakonycsernyei gazdag lelőhely nemzetközileg is nagy jelentőségét, összehasonlító vizsgálatokat is végzett a boroszlói, berlini és bécsi egyetemek, ill. földtani intézetek múzeumi anyagaival, sőt összehasonlító anyagokat szerzettbe a kolozsvári, müncheni, hallei, grenoblei és tübingeni egyetemek gyűjteményeiből is. A bakonycsernyei jurakorú fauna tudományos feldolgozásának eredményé- ből tett doktori szigorlatot a boroszlói Porosz Királyi Egyetemen 22 éves korá- ban, ahol ebben az időben a Föld- és őslénytani Intézet tanársegédeként működött F. Frech professzor mellett. Doktori értekezését Semsey Andor 1179 márka adományozásával a Földtani Intézet Évkönyve 1904. évi példánya- ként kinyomatta. E munka: Az Északkeleti Bakony idősb jurakorú rétegeinek faunája alapvető jelentőségű mezozóos őslénytani-rétegtani mű, amely alapos- ságával, korszerű szendéletével hosszú időre meghatározta a hazai mezozóos őslénytani-rétegtani kutatómunkák követelményszintjét. Még 1904-ben Bécsben megjelentette német nyelven is a liász korú Ammo- noideákról szóló tanulmányát, és ezek kapcsán európai méretű korrelációt mutat be. A továbbiakban a Nautilusokról, valamint a Garda tó menti Lyto- cerasok rendszertani és rétegtani helyéről közöl tanulmányokat. Már őslénytani kutatásai során is a teljességre törekszik. Nem elégszik meg a pontos faunaleírással, rétegtani elemzéssel, hanem jelentős ősföldrajzi meg- állapításokat is tesz ezek alapján. így a magyarországi liász partvonalainak helyzetéről meghatározó fontosságú megállapításokat tesz közzé; mindezeket európai ősföldrajzi környezetbe helyezve. Szederkényi: Prinz Gyula é.s a magyar földtan 377 A geomorfológus geológus Prinz Gyula szakmai ,, hitvallása” — amit tulajdonképpen mestere, in. Lóczy Lajos oltott bele — a természeti földrajz és a geológia szoros egysége. Véleménye szerint geomorfológiát eredményesen a geológiai alap tökéletes ismerete nélkül művelni nem lehet. Tehát a földrajzi kutatónak elsőrendű fela- data a földtani ismeretanyag elsajátítása, értelmezése. Ha ilyen kutatási isme- retanyag nincs, akkor meg kell teremtenie. Kifogástalanul kell tehát értenie a geológiai kutatómódszerekhez, ha eredményesen akar dolgozni a természeti földrajzban. Prinz Gyula valóban e hitvallás szerint tevékenykedett pályája kezdetén itthon, majd felfedező utazásain is. Minden útja egyben geológiai alapvetés is volt a kutatott területekről. E szemléletet élete végéig kutatómun- kája vezérfonalának tartotta, bár felfedező utazásai befejeztével a terepi jellegű geológiai munkát is végleg megszűntette. Állandóan figyelemmel kísérte viszont a hazai és a külföldi földtani kutatásokat, sőt az I. világháborút megelőzően felkérésre maga is szervezett és szakvéleményezett balkáni földtani kutatáso- kat. A tulajdonképpen Richthofen és id. Lóczy által kifejlesztett geomorfoló- giai iskola a kutatókat a geológiai ismeretanyag szintetizálására sarkallta, ami alapján olyan földtani fejlődéstörténet bontakoztatható ki, amely megmagya- rázza valamely régió mai nagyformáinak kialakulását. Ennek következtében a geomorfológusok körében az 1910-es évek környékén eluralkodott a minden- áron szintézisre való törekvés. Minden kutatónak megvolt a Kárpát -medencé- ről kialakított modellje, függetlenül geológiai ismereteinek mértékétől. Maga id. Lóczy L. — aki igen óvatos volt a szintézisek terén és csak tényanyagon nyugvó megállapításokat volt hajlandó leírni - volt kénytelen megálljt paran- csolni az elburjánzott „mega-szintéziseknek”. 1912-ben ma is időszerű és meg- szívlelendő intelmekkel utasította rendre a „modern geomorfológusokat”, akik . . . „kevés geológiai, még kevesebb paleontológiái előtanulmánnyal, de annál nagyobb képzelőtehetséggel, néhány napi kirándulás után egész hegy- csoportok, néhány heti utazás után pedig több-ezer kin2 területű kaotikus hegyvidéknek paleográfiáját képesek behízelgő fantáziával és élvezetes olvas- mányokban élénkbe adni”. A későbbi Tisia elmélet előzményei Prinz Gy. maga is megalkotta a Kárpát -medencére vonatkozó keletkezési modelljét, azonban ellentétben a Lóczy által elmarasztalt „modern geomorfo- lógusokkal”, modellje a kornak megfelelően világszínvonalú, mert saját föld- tani kutatásainak, valamint nagy geológus kortársainak eredményeit nagy gondossággal, szakmai hozzáértéssel és kellő kritikával ötvözte egésszé, Magyar- ország földrajza ( A magyar föld és életjelenségeinek leírása) c. művében. Ebben először körvonalazta később híressé vált Tisia elméletét, amelynek részletes kifejtése a szakirodalomban azonban csak tizenkét év múlva (1926) történt meg. Földtörténeti modelljéhez felhasználta az Alpi -Mediterrán hegységöv korszerű szintéziseit, így Uhlig. V. (1903, 1907), Lugeon, P. (1903), Diener, F. (1903), Sawicki, L. (1909), Kossmat, F. (1913), valamint saját kutatási eredményein kívül Eötvös L. (1896), Koch A. (1904), Cholnoky J. (1906), 378 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet Böckh J. (1903), id. Lóczy L. (1913), Pálfy M. (1911), Böck H. (1911), Szádeczky-Kabdoss Gy. (1913), Halaváts Gy. (1913) földtani fejlődéstörté- neti jelentőségű munkáit, sőt az az időben már klasszikusnak számító, de helyt- álló megállapításokat is Peters, Hauer, Mojsisovics és Pompeckij Kárpát- medencére is vonatkozó műveiből. Elméletének iniciálója az említett klasszikusokon kívül elsősorban id. Lóczy L. (1913) volt, aki az Eötvös L. és tanítványai által az Alföldön torziós ingával kimutatott eltemetett hegységeket egykori masszívumokként értelmezte, melyek tengeri vályúkkal váltakoznak. Bakony hegységi vizsgálatai alapján, az ottani „mediterrán korú, nagykiterjedésű és tetemes vastagságú kavicskonglomerá- tumokból” kiindulva egy KDK irányban fekvő magashegység létét tételezte fel, ami a jelenlegi Alföld helyén volt. Ezt a hegységet id. Lóczy L. Pannon szárazulatnak nevezi, amely szerinte a Rhodope részét képezi. Prinz Gy. e masszívumot jelölte meg, mint okozó tényezőt a Kárpátok koszorúja kialaku- lásában. Sajnos adatok híján nincs lehetőségünk nyomon követni azt a folyamatot, hogy Prinz Gy. a nagyvonalú vázlatból, amelyet 1914-ben alkotott, miként jutott el az 1926-ban megjelentetett Magyarország földrajza I. kötetében ( Magyarország földjének származása, szerkezete és alakja ) részletesen kifejtett Tisia elméletig. Ismerve azonban az előbbiekben már említett „szakmai hitval- lását”, nem nehéz felismerni ebben a hazai és európai kiterebélyesedő geoló- giai kutatások szerepét. Könyvét tulajdonképpen 1917-ben kívánta megje- lentetni, azonban ez csak kilenc év késéssel történt meg. Könyvének előszava szerint ennek oka . . . „nem csak a szerző szemléletének fejlődésében kere- sendő, hanem tudományunk fejlődésében is. Ebben az évtizedben a földrajzi táj leírás hatalmas lépéssel ment előre szintetikus irányban. A geológiai ered- mények az analizáló tájtan eredményeivel összeolvadtak a táj szintézisében. Ebben a szintézisben egyenesen létcélját találta meg a földrajztudomány.” Prinz Gy. a 12 év alatt, míg 1914-ben vázolt elméletét a Kárpát-medence kialakulásáról részletesen kidolgozta, tulajdonképpen nehéz helyzetben volt. A tudomány általa is említett „rohamléptű” fejlődésével más kutatók is hasonló felismerésre jutottak a lánchegységek és köztesterületeik kialakulásával kapcsolatban. így id. Lóczy L. (1918) is leszögezi végső véleményét, amely a Kárpátok ívén belüli területek kialakulására vonatkozóan általában ma is érvényes. „A Keleti Alpok centrális kristályos vonulatának északi része Leoben- től már északkeletnek fordul és Magyarország területén szétesik egymástól távoleső, síkságokkal elválasztott maghegyekbe, amelyekhez az Északi Mészkő Alpok elszakadt darabjai is hozzásimulnak. Ezekből a szétfoszlott alpesi dara- bokból áll a magyar medence belső kerülete a pozsonyi kaputól az Aldunáig.” Megállapítja továbbá, hogy ,, . . . régi altaida tömegek variszkuszi rögei van- nak tehát jelen a nagy dunamelléki medencében . . . Újabb megfigyeléseink azt gyanítják, hogy még a miocénkor elején is egy nagy kiterjedésű, magas altaida- variszkuszi tömeg emelkedett a magyar medence helyén; hasonló a cseh-morva kristályos tömeghez, vagy a francia Centrális Masszívumhoz. Ebbe öbölként nyomultak be a paleozói és a mezozói boreális és mediterrán tenge- rek”. Még világosabban fogalmazott Köbér, L. (1921), aki kimutatta, hogy a dél- európai hegyláncolatok két törzse, az alpin és dinarid törzs az Alpokban egy- mással szorosan érintkeznek, de kelet felé haladva elválnak egymástól és közé- jük terjedelmes hegységtöm bök ékelődnek, melyeket internidnek, közbenső Szederkényi: Prinz Gyula és a magyar földtan 379 tömegnek nevez. Ezek merev kratogének, melyek legjellegzetesebb képviselője az ún. Magyar közbenső tömeg, amely zömmel mezozóikumnál idősebb, nagy- részt kristályos kőzetek konszolidálódott tömege. Ifj. Lóczy L. (1923) összefoglalta a hazai geológia véleményét a közbenső tömegről, mely szerint . . . „Alföldünk helyén a mezozoikumban zonálisan masszívumok és tengervályúk váltakoztak egymással, tehát egy szigettenger volt. A variszkuszi zonális masszívumokat szigetszerű gránit és kristályos pala- magok alkották, hasonlóan a Nyugati Kárpátok, a Szlovéniai és Nyugatszer- biai hegységek mag hegységeihez. A tengervályúk permokréta üledékei a mezo- zoikumban enyhe redőkbe, mindamellett zonálisan lánchegységszerűen meg- gvűrődtek. így jöttek létre szigethegységeink, kimmériai és pregosaui felgyű- rődések következtében . Csak a felső kréta után köszöntött be Alföldünk egy- séges. lassú kiemelkedése, amely már epirogenetikus jellegű mozgás következ- ménye volt.” A Tisia elmélet fő vonásai Prinz Gv. (1926) saját kezdeti koncepciója (1914) alapján (amely id. LóczYnak a Kárpát-medencéről alkotott szerkezeti meglátásain nyugodott), a felsorolt szerzők véleményének figyelembevételével akotta meg ún. Tisia elméletét , amelyet mind földtanilag, mind morfológiailag, térképes anyaggal ellátva, 1926-ban megjelent Magyarország földrajza c. munkája I. köteteként fejtett ki. Ez az elmélet gyakorlatilag (néhány kivételtől eltekintve) kora vala- mennyi megállapítását szintetizálta. (Mintegy bevezetve modelljét, 1923-ban Európa földrajza c. könyvében az európai kereteket megállapította.) Véleménye szerint a Kárpátok és a Dinaridák, ill. az Alpok által körülvett terület a közbenső tömeg, a Tisia (a Tiszáról elnevezve) „olyan ősi hegység- tönk, amely a karbon hegység rendszerek összerogyott romjaiból tapadt össze (2. ábra). A tömb felülete már a perm időszakban nagyon lekophatott, s így ennek végén már kevés tagoltságú plasztikát mutathatott. Ezt a reliefet a triásztól a krétáig tengeri rétegek táblái borították be, így alaktani értelemben a tömb táblaterületté lett”. (1926. 19. old.) A Tisia „ó-időbeli” képződményei mind karbon hegyrendszerek töredékei, csupa gneisz, kristályos pala. „Bár karboniumi hegységeink összefüggését, ha nem is tudjuk még megállapítani, kétségtelen előttünk az a földrajzi valóság, hogy területünk véglegesen kiemel- kedett a mélytengerből, s ezzel általa megszületett a magyar föld. Mert ettől kezdve ismételten elborítja ugyan e földet a tenger, de teljesen már sohasem, s ha elborítja is, azt csak sikéren teszi” (1936. 95. old.). Ez volt a Tisia első nagy szárazföldi időszaka, amely azonban nem volt önálló egység, hanem a nagy Variszkuszi hegyrendszernek egy kis része. A Tisia mint önálló tömb csak a mezozoikum végén alakult ki, amikor köz- benső tömeg szerepe lett. ,,. . .A Magvarország keletkezését előidéző Tisia- tömb a kréta korszakban szakadt ki a határai mentén lemélyedt hosszú tek- nők között . . . Csak a nagy, új hegyrendszerek keletkezésének első megindulá- sakor. a megindulást közvetlenül megelőzve, állott elő az új tömb, ez a Tisia, délen keskeny nyakkal hozzátámaszkodva idősebi) testvéréhez, a Balkán félszi- geti Trák-Masszívumhoz. A kettő együtt alkotja ezentúl azt a belső, közbenső, lánchegységekkel körül vett hegytömeget, amely a maga rendkívüli erejű szilárd- ságával ellent tudott állni a harmadkor nagy hegygyűrődéseinek. Minthogy 380 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 2. ábra. A Tisia és kerete (Prinz, 1926). Jelmagyarázat: 1. Karbon redők, 2. Prekarbon masszívum, 3. Mezo- zóos képződmény, 4. Eruptívum, 5. Karbon rögök azonban azt a közbenső tömeget mély teknők vették körül, a teknőkben pedig kis szilárdságú, tehát könnyen türemlő kőzetféleségek halmozódtak fel, a köz- benső tömeg ezekre rá is nehezedve, maga is oka lett hegygyűrődéseknek, lánc- hegyrendszerek keletkezésének. A belső tömegek és külső lánchegységek tehát szoros származásbeli kapcsolatba kerültek” (1936. 95 — 97). Prinz Gy. a Tisiát első értelmezésében (1926) még minden részében együtt- mozgó, együtt emelkedő-süllyedő tömbnek tekintette. Telegdi Roth Károly (1929) azonban bebizonyította, hogy a közbenső tömegek nem annyira mere- vek, mint ahogyan azt Köbér, L. és Prinz Gy. (1926) feltételezték, mert az alpi hegységképződésben tevékenyen részt vettek. így a Tisia is részt vett abban, azonban az Erdélyi Középhegység kivételével tömegében nem került sor intenzív redőképződésre. E megállapítás nyomán Prinz Gy. (1936) helyes- bítette korábbi álláspont ját és kialakította a Tisia elmélet most már végleges formáját. Nem elégedett meg a süllyedő Tisia „kaptafa” szerepének magyará- zásával a Kárpátok ívének kialakulásában, hanem kijelenti, hogy Azt kétségtelennek tarthatjuk, hogy Európa déli felében az egész harmadkorban nagy nyomások uralkodtak, melyeknek a földkéregnek ez a darabja ellentállni nem tudott. Az uralkodó nyomás délről, a nagy szaharai földségtömb által hatott észak felé. Akár azért, mert az óriási afrikai tömeg süllyedt, akár azért, mert egészében észak felé csúszni igyekezett, ... a földtanban Thetysnek nevezett Földközi tengeri teknőre ránehezedett. Európa földségi tömbje és a vele már régen összeforrott karboniumi hegyrendszerek a belé iik ágyazott cseh- tömbbel együttesen túloldali ütközőként szerepeltek a nagy nyomással szem- Szederkényi: Prinz Gyula és a magyar földtan 381 ben. A déleurópai teknő szilárdsága nem bírta ki a nyomást. Egészében észak felé torlódott tehát” (1936, 111 —112. old.). Eme megállapítás alapján Prinz Gv. végkonklúziója: ,, Minden jel arra vall, hogy a Tisia, bár nagyerejű, nagy- szilárdságú tömegként lépett fel kifelé, végül maga is elpusztult. Kifelé feltor- laszolta a lánchegységek gyűrűjét, azokkal együtt, egész testével maga is fele- melkedett. végül széttöredezett, lemezekre bomlott, a lemezek nagy része pedig a mélybe süllyedt. A lesüllyedt lemezek és azokat elborító töltelékek azonkívül a magasan maradt lemezek helyi nyomása alatt is állván, összepréselődtek. így helyenként hullámos alakot nyertek” (1936, 11. old.). Az elmélet hatásai A Tisia elmélet teljessé válásával évtizedeken át uralta a magyar geotekto- nikai szemléletet és lényegében meghatározó jelentőségű maradt az 1 970*33 évekig, a lemeztektonikai elmélet megszületéséig, bár a geológiai és geofizikai kutatások mind részletesebbé és eredményesebbé válásával egyre nagyobb támadások érték. Ezeknek oka elsősorban abban keresendő, hogy bár az elmé- let „szülőatyja” az újabb földtani kutatási eredményekkel lépést tartva gya- korlatilag 1936-ig helyesbítette, finomította azt, azonban ez időpont után — legalábbis az irodalomban megszüntette e tevékenységét. Prinz Gy. Tisia elméletével iskolát teremtett a magyar föld fejlődéstörténe- tének vizsgálata tekintetében. Művelői a „mester” kiválásával maguk folytat- ták a gyakorlati földtani kutatási eredmények és az elmélet egyeztetését, kiiga- zítását. Különösen jeles továbbművelői voltak Bendefi (Benda) L. (1932, 1934, 1965. 1968), később Schmiot E. R. (1951) és SzalayT. (1960, 1961, 1964, 1970). Függetlenül azonban lelkes művelőitől, a Tisia, mint földtani fejlődéstör- téneti modell, eredendő hibáiból következően egyre inkább defenzív helyzetbe került. Ezek az eredendő hibák: a csekély megkutatottság és a hegységképző- dés törvényszerűségeiről kialakult mechanikus nézetek. Egyik sem Prinz Gy. hibája, ő korának megfelelően a legmagasabb szinten ismerte a földtani kuta- tási eredményeket, mind a Kárpát -medencében, mind pedig Közép-Európá- ban. Modelljében és térképeiben (helyre vonatkozóan is) eredendően benne vannak az elmélet javítási, változtatási lehetőségei, melyek a megkutatottság növekedésével szükségszerűen be is következtek a felsorolt utódok mun- kájaként. aminek eredményeképpen a Tisia területe egykori nagyságának felére zsugorodott . A másik eredendő hiba a ma közkedvelt zsargonnal elnevezett „fixista” globális tektonikai elv, ami ugyan 1968-ig egyetlen alap volt a földtani fejlő- déstörténet eseményeinek magyarázatára, azonban metafizikus okfejtéseinél fogva szükségszerűen fel kellett váltania azt dinamikusabb és dialektikusabb, a kéregfejlődési nagyjelenségeket állandó mozgásában vizsgáló és értelmező globális tektonikai elvnek. Ebből következően a Tisia elméletnek, mint lehet- séges magyarázatnak is gyakorlatilag el kell tűnnie Magyarország fejlődéstör- ténetéből. Prinz Gy. a „fixista” szerkezettant egyéni módon művelte. Éppen a Tisia elmélet születése idején indult új, nagy fejlődésnek a geotektonika tudománya, melynek Dél -európai méretekben Prinz Gy. is művelője volt. Máig megfejthe- tetlen, hogy a földtani ismeretekre nagy súlyt helyező tudós korának nagy Földtani Közlöny 114. kötet, 3 . füzet 382 tektonikusai eredményeit miért nem használta fel munkájában? Pontosabban fogalmazva annyit használt fel azokból, amennyit saját vizsgálódásaival, füg- getlenül azoktól, maga is felismert. Mindössze Köbér, L. eredményeire hivat- kozik szűkszavúan, aki a Kárpát-medence nagyszerkezeti kérdéseivel is foglal- kozott. Teljesen mellőzi viszont Bubnoff, S. és Stíllé, H. korszakalkotó felis- meréseinek alkalmazását, miáltal a geotektonika kialakult fejlődését egyre inkább nem tudja, vagy nem akarja követni. Ez törvényszerűen elvezetett a Tisia elmélet megmerevedéséhez, majd földrajzkutatói körökben dogmává ala- kulásához. Földtani kutatók közül is csak néhányan hadakoztak ellene (Telegdi Roth K., Vadász E., Balogh K.), a szakemberek nagyobb része tudomásul vette az elméletet, de nem foglalkozott tovább vele. Mindössze a korábban fel- sorolt néhány követő vállalkozott arra, hogy 25 év elteltével leporolja az elmé- letet és helyesbítse azt a hatvanas évekig felgyülemlett földtani ismeretanyag alapján, melynek következtében még kristálytisztábban kitűnt tarthatatlan- sága a nemsokára tért hódító ,, mobilista” nézetekkel szemben. A lemeztektonikai elmélet által kiváltott hazai eufória elsöpörte a Tisia elmé- letet a ,,fixista” nézetekkel együtt. Azonban azt tárgyilagosan meg kell álla- pítanunk, hogy tíz év sem volt elegendő arra, hogy a magyar föld fejlődéstör- ténetét a paleozoikummal (prekambriummal) kezdődően és a jelenkorral záró- dóan megnyugtató módon, lemeztektonikai szemléletben magyarázzuk. Külö- nösen vonatkozik ez az Alföld medencealjzatára, melynek kialakulásáról a lemeztektonikai modell jelenleg sem képes többet mondani, mint a hatvanas évek végén SzalaiT. és Bendefy L. által „rendbeszedett”, modernizált Tisia elmélet. A Tisia elmélet, mint minden valós megállapításokon nyugvó elképzelés, hosszúéletű volt. Kiállta ötven év próbáját és csak a filozófiai alap, a „fixista” szemlélet tarthatatlanná válásával bukott el. De valóban elbukott-e? Föld- tani alapjai nagyrészt megmaradtak. A hatvanas évek végére felére zsugoro- dott tömeg korábban megállapított rétegtani, kőzettani és fejlődéstörténeti fő jellemvonásai változatlanul érvényesek. Kézenfekvő tehát a feltételezés, hogy más szemléletben, de ez az elmélet tovább fog él ni. Egyelőre azonban (legalább- is a kristályos aljzat tekintetében) hiányzik ez az új szemlélet és remélhetően nem kell egy új Prinz Gyulára várni, hogy korszerű szintézis szülessék a magyar föld teljes fejlődéstörténetének megállapítására. Irodalom Benda L. (1932): Belsőkontinentális kéregmozgások Csonkamagyarország területén. Pécs. Benda L. (1934): A Magyar fölrl szerkezete. Budapest. Bendefy L. (1965): A Magyar-medence mélyszerkezetének balkáni, dinári és keletalpi vonatkozásai — Főldr. Ért. 14. pp. 387-419. Bendefy L. (1968): Adatok a Pannóniái Masszívum belső szerkezetének ismeretéhez — Főldr. Közi. 92. pp. 289 — 311. Böckh J. (1903): Geológia. Selmecbánya. Böckh H. (1911): Az Erdélyi Medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól — M. Kir. Pénzügyminisztérium kiad. Budapest. Cholnoky J. (1906): Magyarország geográfiai helyzete — Főldr. Közi. XXXIV. pp. 409 — 418. Diener, F. (1903): Bau und Bild dér Ostalpen und des Karstgebietes. Wien, Leipzig. EÖTVÖS L. (1896): Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesesség köréből — Mát. Terin. Tud. Ért. XIV. pp. 221—266. HalavAts Gy. (1913): Adatok az Erdélyi Medence tektonikájához — Főldr. Közi. 43. pp. 183—190. Köbér, L. (1921): Bau dér Erde. Wien. Koch A. (1904): A Itudabánya-Szent-andrási hegyvonulut geológiai viszonyai — Math. Term. Tud. Ért. XXIII. pp. 182-145. Kossmat, F. (1913): Die adriatische Umrandung in dér alpinen Faltenregion — Mitt. d. Geol. Ges. Wien. pp. 61 — 165. Kossmat, F. (1921): Die mediterránén Kettengebirge — Abhandl. Sáchs. Akad. Wiss. 38. pp. 3—230. 1D. LÖCZY L. (1912): Igazgatói Jelentés. — A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1912-ről. id. Löozy L. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése — A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet. pp. 109 — 115. Budapest. Szederkén fi i: Prinz Gyula és a magyar földtan 383 ID. Lóczy L. (1818): Magyarország földtani szerkezete (A Magyar Szent Korona országainak leírása). Budapest . IFJ. Lóczy L. (1028): Magyarország hegyszerkezetének vázlata — Földt. Szemle 1. kötet. 8. füzet. Luoeon, P. (1003): Les nappes de recouvrement de la Tatra et l’orlglne des Kllppes des Carpathus — Bull. Soc. Vend. Se. Nat. 10. pp. 107-282. Pálfy M.(1011): A medencék gyűrődéséről, tekintettel az Krdélyi Medence antlklinálisaira — Koch Emlékkönyv, Bp. pp. 91-120. Prinz Gy. (1004): Az É-i Bakony idősb jurakorú rétegeinek faunája — Földt. Int Évk. XV. Prinz Gy. (1900): Piszkei dumortieriák. Földt. Közi. XXXVI. k. pp. 57—58. PRINZ GY. (1006): A Lythoceratida NEUM. család tapadóizmának felfedezése a S. Vigilioi (Garda) dogger faunájában. Math. Terin. Tud. Ért. XXIV. pp. 418—433. Prinz Gy. (1900) Az alsó jura Nautiloideákról Annales llist. Nat. Mus. llung. IV. pp. 201 — 243. PRINZ gy. (1900): A magyar liász partvonalainak helyzetéről. Földr. Közi. XXXIV. 109—112. Prinz Gy. (1014) Magyarország földrajza. A magyar föld és életjelenségeinek leírása. Bp. Prinz Gy. (1923): Európa természeti földrajza. Budapest. Prinz Gy. (1926) Magyarország földrajza. (A magyarföld életjeleuségeínek oknyomozó leírása) I. Magyarország föld- jének származása, szerkezete és alakja. Dunubia, Pécs. Sawicki, L. (1909): Die jüngeren Krustenbewegungen in dér Kurpathen — Mitt. Gcol. Oes. Wien. II. pp. 81 — 117. SOHMlDT E. B. (1951): Közép- és szigethegységeink szerkezeti kialakulásának geomeohanikai alapjai — Bány. Lapok 6. (84.), pp. 358-872. SCHRÉTER Z. (1036): Lyttonia a Bükk hegységből - Földt. Közi. LXVI. pp. 118-121. Stíllé, 11. (1024): Gruudfragen dér Vcrgleichenden Tektonik. Berlin. Szálai T. (1960): A Kárpátok keletkezése, Tlsia — Földr. lirt. 9. pp. 480 — 461. S ZALAI T. (1961): A Tisia és a l’annonikum belsőhegysége — Földr. Ért. 10. pp. 335 — 355.) S ZALAI, T. (1904): Epirogene Bewegungen des Pannonischen Internids und Selner Kordilleren — Acta Geol. Ac. Scl. Hung. 8. pp. 357-863. S ZALAI, T. (1970): Die Pannonische Masse (Tisia) — Acta Geol. Ac. Scl. Hung. 14. pp. 71 — 82. Szádeczky-Kardoss Gy. (1913): Adatok az Erdélyi Medence tektonikájához — Földt. Közi. XLIII. pp. 405 — 416. Szederkényi T. (1981): Az Alföld mezozóikum előtti képződményeinek megismeréstörténete — Kézirat. KFH Adat- tár, Budapest. Uhlig, V. (1903): Bau und Bild dér Kárpátén. Wien — Leipzig. Dhlio, V. (1907): Ober die Tektonik dér Kárpátén - Sitzungsber. Akad. Wiss. Mát. -Nat. KI. 66. Wien. pp. 871 — 982 Vadász E. (1985): Mecsek hegység — Magyar Tájak Földtani Leírása. 1. Budapest. Vadász E. (1953): Magyarország földtana — Akad. Kiadó, Budapest. Vadász E. (1960): Magyarország földtana, II. Kiadás — Akadémiai Kiadó, Budapest. A kézirat beérkezett: 1982. IV. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1984) 114. 385 — 386 Megemlékezés Semsey Andorról születésének 150. és halálának 60. évfordulóján* Dr. Embey-lsztin Antal** A Tudománytörténeti Szakosztály mai előadóülése kivételes jelentőségű. Kivételes, mert itt rendszerint olyan elhunyt tudósokról és tagtársakról emlé- kezünk meg, akik tehetségükkel és szorgalmukkal egész életük során a föld- tudományok szolgálatában álltak. Szolgálatot teljesítettek a szónak abban az értelmében is, hogy munkájukért fizetést kaptak, tehát végeredményben köte- lességüket teljesítették. Semsey Andok ezzel szemben csak adott. Erkölcsi szempontból nem is az a lényeges, hogy rengeteget adott, hiszen dúsgazdag földbirtokos volt, hanem az, hogy nem csupán a feleslegéből juttatott, hanem mindenét a magyar tudománynak, mint egy magasabb rendű célnak áldozta, míg ő maga szerényen, sőt szegényesen élt. Méltán írta róla Mauritz Béla egyetemi tanár — aki maga is Semsey nagylelkűségének egyik élvezője volt — a következő sorokat: ,, Semsey Andor örömöt és élvezetet csak egyben talált, t. i. abban, hogy adakozott. A sors nagy anyagi javakkal ajándékozta meg, de ennek gyümölcseit mások és főképp közintézményeink élvezték. Adakozásait olyan szerénységgel intézte, hogy azokat még megköszönni sem lehetett.'’ Azt hiszem ebben láthatjuk Semsey Andor nagyságának titkát: az igazán nagy ember végtelenül szerény, mert tudatában van annak, hogy az anyagi javakat, a tehetséget, a pozíciót nem saját magának köszönheti, ennélfogva élete értel- mét és örömét csakis az biztosíthatja, hogy a kapott javakat másoknak tovább ajándékozza. Most itt csupán arra vállalkozom, hogy a Semsey Andor által legjobban ked- velt közintézményünk, a Természettudományi Múzeum (korábbi nevén a Nem- zeti Múzeum) Ásványtára képviselőjeként megpróbáljak hű képet adni arról, hogy tárunk mit is köszönhet a nagy mecénásnak. Nem túlzás kijelenteni, hogy az Ásványtár történetének három korszaka van: a Semsey előtti idő, a Semsey áldásos tevékenységének köszönhető arany- kor és nemzeti tragédiánknak számunkra olyannyira szomorú következménye- ként az 1956-os tűzvész utáni korszak. Nem lenne igazságos, ha nem ismernénk el mind a Semsey előtti idők, mind pedig a tűzvész utáni korszak dinamikus fejlődését, amely magánadakozásokból és közpénzből történt vásárlásokból táplálkozott, de hogy az aranykorszakban a Nemzeti Múzeum ásványgyűjte- ményét a British Museuméval egy szinten emlegették, az egy embernek — Semsey Andornak — elévülhetetlen érdeme. Mauritz B. nyugalmazott egyetemi tanártól — aki élete alkonyán az Ás- ványtár gyakori látogatója volt — tudjuk, hogy az aranykor idején a legismer- * Elhangzott a Tudománytörténeti Szakosztály 1983. XII. 19-i előadóülésén. ••Természettudományi Múzeum Ásvány -Kőzettára 1088 Budapest Vili. Múzeum körút 14 — 16. 9 Földtani Közlöny 386 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet tebb ásványkereskedő cégek először Budapestre küldték Mexikóból, Párizsból és a világ minden tájáról legszebb ásványaikat. Ezek közül a legértékesebbeket kiválogatta Krenner József, a kitűnő mineralógus, az Ásványtár akkori igaz- gatója és Semsey minden esetben szó nélkül kifizette az olykor csillagászati árakat. Semsey nagylelkűségének illusztrálására álljon itt, korabeli dokumen- tumok alapján, néhány adat. 1878-ban kezdődött Semsey Andor adakozásai- nak hosszú sora, mikor is 17 000 frankot bocsátott Krenner rendelkezésére, hogy a párizsi világkiállításon az ott kiállított ásványokból a legbecsesebbeket megvásárolja. 1880 - 84 között vette meg Fauser Antal gyógyszerész 707 ásványból álló híres gyűjteményét a Múzeum számára. 1885—89 között 10 000 forintért megvásárolta a herceg EszTERHÁZY-féle híres ásványgyűjteményt, melyben még XVIII. századi darabok is voltak. A múzeum számára megvette továbbá a Spindler és Suchard 15000 darabos ásvány, továbbá a Baum- hauer és BRAUN-féle 670 darabból álló meteorit gyűjteményt. Az itt fel nem sorolt vételeket is beleszámítva az Ásványtárat közel 40000 ásványpéldánnyal és több, mint 1000 meteorittal gyarapította. Az őslénytani gyűjteményt 7000- darabbal tette gazdagabbá. Az ásványtár kémiai laboratóriumát platina edé- nyekkel szerelte fel, összesen másfél kg súlyban. Szakkönyvtárunkra is sokat áldozott és így az Ásvány- és Őslénytani Osztálynak általa adományozott összeg megközelítette az egymillió aranykoronát ! Most, amikor erről a magyar, sőt az egyetemes tudománytörténetben is egyedülálló mecénásról emlékezünk meg, farizeusok lennénk, ha nem vizsgál- nánk meg őszintén, hogy szelleme hat-e és milyen mértékben azokra s szemé- lyekre, akik a nemzet ásványgyűjteményének gyarapításáért sokat tehetnek. Á rendszeres állami támogatás és a jelenlegi muzeológusi gárda ügybuzgalma következtében 1971-tól kezdve a szaporulat minőségben és mennyiségben ugrás- szerű javulást mutat, amelyet leltárkönyveink és a gyarapodási napló adatai dokumentálnak. De a Múzeum történetében sohasem volt elegendő az állami támogatás és a tisztviselők szorgalma. Nagylelkű adakozókra, a múzeumot pártoló közreműködőkre, akik akár egy információval is segíthetnék munkán- kat, ma is szükség lenne. Sajnos, a bányavállalatok sem tartják kötelességüknek, hogy a szép ásványokat összegyűjtsék és eljuttassák azokat az Ásványtárba. Eléggé elterjedt a merkantilizmus és az önző, csak saját magára, érdekeire gondoló embertípus is. Jellemző a helyzetre, hogy a Magyarhoni Földtani Tár- sulat kebelében működő ásványgyűjtő kör is jónak látta tagjaival aláíratni etikai kódexét, melyben a Múzeum támogatása előkelő helyen szerepel. Világosan kell látnunk: ha Semsey Andor szellemi örökségét csak részben is magunkénak valljuk, akkor elsősorban nem nyilatkozatokkal, hanem tettek- kel kell azt bizonyítanunk. Meg kell végre értenünk, hogy az Ásványtár gyűj- teménye az egész magyar nemzeté. A kézirat, beérkezett: 1983. XII. 19. Földi ti ni Közlöny, Hull. o/ th? Hungárián Oeol. Soc. (19841 114. 387 — 403 A n agy börzsönyi ércbányászai és érckutatás története Dr. Nagy Béla* (7 ábrával) A régi bányász hit szerint „az arany tehén farka Selmecen és a feje Bör- zsönyben van”. Ez az „arany fej” sok embert kutatásra serkentett már Bör- zsönyben. Vitális I. 1922. A nagybörzsönyi ércbányászat történetével számos kutató foglalkozott. Szin- te minden tanulmányban, amely valamilyen szempontból a területtel foglal- kozik, találkozunk történeti utalásokkal is. A kérdéssel Schleicher A. (1053) foglalkozott a legbehatóbban, aki az 1950-es évek elején, az akkor hozzáférhető adatok alapján feldolgozta a nagy- börzsönyi ércbányászat történetére vonatkozó ismereteket. A Magyar Állami Földtani Intézet 1970-ben megkezdte a Börzsöny hegység földtani térképezését és ércföldtani előkutatását. E munka résztvevőjeként több éven keresztül alkalmam volt a bányászat történetére vonatkozó kutatá- sokat is végezni. A korábbi kutatók és a saját vizsgálataim alapján a nagybör- zsönyi ércbányászat, illetve érckutatás közel 700 éves történetére vonatkozó ismeretek időrendben a következőkben foglalhatók össze. Nagybörzsöny községre vonatkozó első írásos emlékünk a dömösi adománylevélben található, amely a legnagyobb névtára a XII. sz. eleji magyar templomoknak és telepü- léseknek (Szabó D. 1954). Ebben a következő áll: „A Dömös közelében fekvő Belsun- bán azok laktak, akik kocsikat és lovakat bocsátottak a legációba menő dékán, vagy kanonok rendelkezésére”. Ez az adat azért érdekes a számunkra, mert 1 138-ban, amikor az okirat íródott, a bányászat még ismeretlen lehetett, különben ezt is említették volna. Ebben az okiratban találjuk a falu nevének legősibb Belsun alakját. A település neve — az írásos emlékek szerint — gyakran változott; leginkább Bérsén alakban kerül elő (1258. Fejér G. Cod. Dipl. IV. 2. 472 lap, 1270. Knauz, Mon. Strig. I. 580 lap, 1293. i. m. II. 342—343 lap, 1295. i. k. 366 lap, 1305 .i. k. 661 lap, 1312. Fejér G. Cod. Dipl. VII. 462 lap stb.). 1394-ben (Fejér G. Cod. Dipl. X. 229 lap) és 1419-ben (Fejér G. Cod. Dipl. X. 198 — 199 lap) Werzen néven említik. A Selmecbányái Bányászati Levél- tárban őrzött — és a későbbiekben részletesen tárgyalt — térképek felirata szerint Deutsch-P ilsennek. nevezték. A XVIII. századi adatok alapján Kachelmann J. (1870) több helyen Bilsennek írja. Az esztergomi prímási levéltárban őrzött egyik 1772-ben kelt magyar nyelvű levélben a községet már Börzsöny nek említik. Fényes E. (1851) Börzsöny (Leich-Pilsen) néven ismeri. A XIX. század végétől Börzsöny. Az 1 930-as évek elejétől N agybörzsöny a falu neve. Az ércbányászatról az első írásos emlékünk (Kxatjz, Mon. Strig. II. k. 661 lap) 1312-ből való, melyben Tamás esztergomi érsek panaszt emel Róbert Károly királynál Csák Máté ellen, akinek hadai Iborfi István vezetésével * Előadta a Tudománytörténeti Szakosztály 1980. május 19-i ülésén. 9* 388 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 1. ábra. A nagybörzsönyi Bányász-templom (XIII— XIV. sz.) Abb. 1. Die Bányász-Kirche (Bergmannskirche) von Nagybörzsöny (Deutsch Pilsen) (XIII — XIV. Jhs.) feldúlták a Hont megyei falvait és a börzsönyi ezüstbányájából 200 márka ezüstöt zsákmányoltak. A bányajogot Börzsönyben Bakács I. (1971) szerint már a XIV. században az esztergomi káptalan gyakorolhatta, mert Zsigmond király 1417-ben azt újra adományozta az érsekségnek. A dömösi alapítólevél és az utóbbi okirat alapján a nagybörzsönyi ércbányá- szat kezdetét a XII XIII. századra tehetjük. Ezt látszik alátámasztani Fechtinger S. (1870) is, aki szerint a Börzsönyi bányákat IV. Béla király nyittatta meg. Tény, hogy 1258-ban és 1270-ben kelt okiratok a Bányapatakot már ,,fons Bana” néven említik. A következő írásos emlékünk több mint egy évszázaddal későbbről, 1410-ból való, amelyben Zsigmond király bányajogot ad Börzsönynek (Fejér G. Cod. Dipl. X. 734 lap). Feltehetően ez az időszak volt a börzsönyi ércbányászat első virágkora, mert Wenzel G. (1880) szerint Zsigmond korában (1387 1437) országszerte komoly fellendülés volt a bányászatban. A középkori bányászat emlékét őrzi napjainkig a közelmúltban helyreállí- tott, román alapokon épült gótikus stílusú Bányász templom (1. ábra), melynek i a homlokzatán az 1400-as években faragott bányászcímer (2. ábra) jelzi, hogy I ez a templom a bányászoké volt. 1433-ban Pálóczi György érseksége idején Borbála királyné és az érsek 1 között elkeseredett pereskedés támadt, mert a királyné az 1428. évi birtok- l levele alapján a többi alsó magyarországi bányavárossal együtt Börzsönyt is Nagy: A nagybörzsönyi ércbányászat története 389 2. ábra. Bányász címer a nagybörzsönyi Bányász-templom homlokzatán (XV. sz.) Abb. 2. Bergmannswappen auf dér Fassade dér Bergmannskirche in Nagybörzsöny (Deutsch Pilsen) (XV. Jh.) magának követelte. Albert király a pert 1439-ben az érsek javára döntötte el (Wenzel G. 1880), azzal az indoklással, hogy a börzsönyi bányák művelése Borbála királyné halála után megszűnt. Albert király halála (1439) után hatalmas űr van az adatokban, ezért úgy tűnik, hogy a XVIII. sz. elejéig szüne- tel a bányászat, habár szórványos próbálkozásokról, illetve kezdeményezések- ről van néhány adatunk. Pech A. (1887) közlése alapján tudunk arról, hogy 1610-ben Selmecbányáról bizottság szállt ki Börzsönybe, hogy Grosz Jakab és Egyed testvérek felkéré- sére bányaadományozásban döntsenek. 1687. július 10-i keltezéssel a körmöc- bánvai bányabírósági jegyzőkönyvben egy érdekes adat van, amely arra utal, hogy a börzsönyi bányászat a törökök kiűzése után kezdett újraéledni. A jegyzőkönyv adatai szerint Benedict Theobald Maver, a császári és királyi kamara könyvelője és a Goldkunsthandlung bánya gondnoka, kérte egy Matthias SchlÖSENGER nevű szivattyúkezelő letartóztatását, aki állítólag engedély nélkül bányászokat tobor- zott a börzsönyi bányákba. A bányabíróság, a bányagondnok kérése alapján, SchlöSin- GERt elfogatta, börtönbe vetette, majd kihallgatta. Schlösinger kihallgatása során taga- dott, a vádat nem sikerült rábizonyítani, ezért a bányabíró elrendelte szabadlábra helye- zését. Schlösinger szabadon bocsátása után eladta körmöcbányai ingatlanát és kérte elbocsátását a Goldkunsthandlungnál betöltött állásából. A bányabíróságnál munka- bizonyítvánv és elbocsátó levél kiadását kérelmezte, hogy Börzsönybe költözhessen. A bányabíróság a kért iratokat kiadta. Az idézett okmány érdekes bizonyítéka annak, hogy a börzsönyi bányászat újraélesz- tésére már röviddel a törökök kiűzése után kísérletek történtek. A börzsönyi bányák tulajdonosai gyakorlott munkásokat és szakembereket kerestek bányaműveik újranyi- 390 Földtani Közlöny 114 . kötet, 3. füzet tásához, ezért fordult figyelmük az alsómagyarországi bányavárosok felé. Igen valószínű, hogy megbízottjaik ajánlották ScHLÖsiNGERnek is, hogy hagyja ott eddigi munkahelyét és jöjjön szerencsét próbálni az új „Eldorádóba”, Börzsönybe. Ajánlatuk igen kedvező lehetett, ha Schlösinger hajlandó volt ingatlan és ingó vagyonát pénzzé tenni, csak hogy új munkahelyét minél előbb elérhesse. Nincs kizárva, hogy Börzsöny iránt táplált rózsás reményeiről bányásztársaival is beszélt és ezeket is igyekezett rábírni, kövessék példáját és jöjjenek ők is szerencsét próbálni. Természetesen a körmöci bányák vezető- sége nem nézhette jó szemmel az ilyen mozgolódást munkásai körében, ezért reagált a bányagondnok oly gyorsasággal Schlösinger állítólagos agitációjára a bányászok köré- ben, nehogy példája és rábeszélése elvonja a bányászokat eddigi munkahelyükről. Más- részt meglepő, hogy milyen jóindulattal kezelte az egész ügyet a bányabíróság, amely megvédte ScHLÖSiNGERt az ellene emelt vád ellen, és egyben lehetővé tette számára, hogy új munkahelyére költözhessen. A fentiek alapján feltételezhető, hogy a XVII. sz. végén már kísérletek tör- téntek a bányászat újrakezdésére. Vastagh G. (1971) kutatásai alapján tud- juk, hogy a Selmecbányái Bányászati Levéltár adatai közt 1698-ból, 1700-ból, 1701-ből, 1729-ből és 1735-ből több, a börzsönyi bányászatra vonatkozó adat található. Vastagh G. (1971) tanulmányából idézve: ,, Egyes adatok szerint a nagybörzsönyi bánya művelőjétől 1708-ban gróf Bercsényi 264 ezüstös ólomérccel megrakott szekér tartalmát vette erőszakkal el. A rakományban 10 052 font ólom és 167 márka ezüsttartalom volt”. Bercsényi egyébként egy 1707-ben kelt levelében említést tesz a Börzsönyben készleten levő ércek- ről (Tiles J. 1937). Az esztergomi prímási levéltárban őriznek egy 1718. január 14-én keltezett elszámolást, amely felsorolja, hogy 1716-tól összesen 1200 Ft 30 krajcárt fizet- tek be az esztergomi bánya pénztáránál. Továbbá a német nyelvű okirat tételesen felsorolja a kiadásokat is, amely ez időszak alatt 381 Ft volt, tehát nyereséges volt a bányászkodás ! Az elszámolás szerint a kiadás bérekre, szén- re, puskaporra, kémleldei és egyéb eszközökre kellett (Schleicher A. 1953). Az ércbányászat objektumait is ábrázoló első térképet Joann Kováts 1754-ben készítette. Ez a térkép Márianosztra és Nagybörzsöny határvitája miatt készült, és több példányban is fennmaradt. A térkép eredeti példányát az esztergomi prímási levéltár őrzi. Ezen a térképen találjuk az Alamizsna- táró (Almossen Stoln) és környékének ércesedésére vonatkozó első említést. Az időben következő adatunk szintén térképre vonatkozik, amelyet a Sel- mecbányái Bányászati Levéltár (SUA HKG-9893 jelzet alatt) őriz. Ezt a tér- képet, a felirat tanúsága szerint , Pomeracz Raaber mérte fel és szerkesztette meg 1766-ban. Mérete: 289x81 cm. A térkép felirata magyarra fordítva „A felhagyott KRECSMARY-féle bánya térképe a Börzsönyben. Alaprajz és met- szet ’. Ezen a térképen a bányapusztai ércesedési területtől, a Rózsa-hegyi érce- sedési területen át a nagyirtáspusztai Alamizsna-táróig minden mai napig if ismeretes bányászati objektum fel van tüntetve. A bányapusztai területér egy „Kereszt ér” nevű telért jelöl. A mai Alsó- és Felső Rózsa-táró neve Untén St. Andre Stoln és Obere St. Anclre Stoln, a mai Ludmilla-táró neve Mitten Erbstoln. Ettől Ny-ra, a mai Kovács-patak völgyében, a ma már nem ismeri Josephi Stoln van jelölve. A mai Fagyosasszony -bányák régi neve a térkéj szerint „Untere Rosenbaum Stoln és Obere Rosenbaum Stoln” volt. Ezen i térképen a szerkesztő „Alté Pinnen” felirattal a régi horpasort is jelölte. Nagy irtáspuszta környékén az Almossen Stoln (Alamizsna-táró) vágat rajzát talál juk. Ismereteink szerint ez az első térkép, amely az egész nagybörzsönyi érce sedési területről bányászati szempontok szerint készült. Nagy: A nagybörzsönyi ércbányászat története 391 A térkép felirata szerint a felmérés idején a bányászat szünetelt. Érdemes megemlíteni, hogy Kachelmann J. (1870) könyvében a Selmecbányái polgá- rok felsorolásánál a Krecsmary név többször is szerepel, például 1735-ben egy Krecsmary nevű városbírót említ. Elképzelhető, hogy ebben az időben a börzsönyi bányák az ő, vagy családtagjai birtokában voltak. A következő évekre vonatkozóan megsokszorozódnak az okiratok, ezek alapján úgy tűnik, hogy ebben az időben 1772-től 1777-ig tartott a börzsönyi ércbányászat rendkívül rövid, második virágkora. Ez időszakja vonatkozó okira- tok az esztergomi prímási levéltárban és Selmecbányán a Felsőbi bér -tárói Bányamérő Hivatal archívumában találhatók. 1772-ben Mária Terézia királynő szemrehányást tesz a prímási uradalom- nak. amiért a börzsönyi ezüstbánya vállalatnak a fát drágán adja, ,,ami nem csak a királyi bányajog sérelme, hanem a társaságot elrettenti a további mű- veléstől'' (3. és 4. ábra). Meghagyja, „hogy az érsekség a fát méltányos áron számítsa, hogy a vállalat a nagy költséggel megkezdett bányászkodást foly- tathassa". A bányászok panaszának jogosságát igazolja egy magyar nyelvű levél, ame- lyet szintén az esztergomi prímási levéltár őriz. Ebben Boronkay Imre pre- fektus megparancsolja a börzsönyi ispánnak, hogy a fát milyen áron számítsa. Ebből a levélből a fa drága árán kívül a prímási uradalom bányászat-ellenes- sége is kiolvasható, mivel mindjárt a bevezető részben az áll. hogy a hányák szükségére fát kiadni „tsak olly helyében a hol vagy semmi képen, vagy nehe- zen lehet hozzáférni” szabad. A prímási uradalom eljárása a Selmecbányái Bányagrófi Hivatal kiküldött szakértői számára is feltűnő volt, mert egy 1772. szeptember 2-i keltezésű, német nyelvű jelentésben — melyet a Felsőbiber-tárói Bányamérő Hivatal archívuma (9-748-as jelzettel) őriz — Joseph Ma soch bányamester és Frantz von Papa arról írnak, hogy „fahiánytól nem kell tartani, mert a bányák kör- nyékén a tölgverdők bősége tapasztalható, a kihasználatlanság következtében mindenütt a szél által kidöntött fák tömege korhadtan látható . Ugv látszik azonban, hogy a fa árára vonatkozóan a királynő intelme hiába- való volt. mert 1773-ban ismét figyelmeztetnie kellett az uradalmat, de mint ez a további adatokból kiolvasható, ez az intelem is eredmény nélkül maradt. A Selmecbányái Bányagrófi Hivatal fentiekben említett szakértői jelentésé- ben a Börzsöny hegység területén folyó kiterjedt munkálatokról számol be. Az említett kiküldöttek leírják, hogy megtekintették a Só-hegyi Alamizsna- táróban (Elemosine Stoln) folyó feltárásokat, az ezzel összekapcsolódó Mária- megkísértése (Mária Heimsucliung ErbstolLn) altáró munkálataival együtt. A látottakról térképet készítettek. Valószínű, hogy ez az, amelyet másolatban a Selmecbányái Bányászati Levéltár (9895 sz. jelzettel) őriz. Ezt a térképet Fran. Xav. Mitis P. B. másolta 1781-ben. Mérete 40x28 cm. A szakértők túl költségesnek és kis pillérmélysége miatt nem tartották helyesnek a nagyon hosszú Mária-megkísértése altáró kihajtását, amely 11 öl és 51 hüvelyk mély- ségben tárja fel a telért, ezért ennek feladását javasolják (1 selmeci bányász öl = 2,0253 m !). A jelentés beszámol a Rózsa-hegy környéki bányákban és környékükön folyó munkálatokról is, melyeket eredményesnek tartanak. A jelentés beszámol arról is, hogy az Esterházy birtokon más társaságok, a prímási uradalom területén dolgozó társaikhoz hasonlóan nehéz helyzetben varrnak, mert ezeknek a társaságoknak „az EsTERHÁZY-uradalom még kész- pénz ellenében sem ad fát (melyet az emberek elbeszélése szerint még a zsidók- 392 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet 'le //■í .Ayn-í'/r. ,■„ yf’ ví? «. Zi-zt- rsz C fTLCtJx+tc *■ t-* ~F^ze ] 7 - sc^ym. »r« yi tt^pc/t. Jfr -~7^f . ,?,•&*** au**;* ***- 'Síf/ZtA. '■' tyrrvm. S?iSm,y / C^r ^^Se/z* yer&r, jer ntu~*J ^ cm Ok£« *“ "w'ó^r * C^ísíZt* £'SciUrx4. Oc**** 'Jz? ** ■ *■ y# r*y£ ^7 ’r-Vf A***'*^**^^ r~) Yt* Jl vpS* 3. és 4. ábra. Mária Terézia királynő utasítása az esztergomi érseki uradalomnak, 1772. szeptember 20 i keltezéssel. ■4M. J. und 4. Königllche Welsung von Maria Tkeresia (datiort vöm 20. Scptcmber 1772) an du- Erzbischofsgut von Esztergom X agy: .-1 nagybörzsönyi ércbányászat története 393 tói sem tagadnak meg). Nem érthető', hogy az uradalom a bányászat céljára miért nem ad fát, miért ez az általános utálata minden bányászattal szemben, mikor erdőben és fában nem szenvednek hiányt, mindenütt nagy mennyiségű fát lehet elkorhadva látni, melyeket ászéi fordított ki, a fahiány következtében a megkezdett tárót vizsgálatiamé kell otthagyni, ez mondható el a Slavig Bania- ról és a M ária-mennybemenetele bányaműről, mely előbbi a Kammer Hoffenbergen található, utóbbi a hely külszíni horpadását mélyíti le". Valószínűleg az érc kis mennyisége mellett az állandó fahiány is közreját- szott abban, hogy a bányás/kodás csakhamar válságba került. A bécsi Kamara a bányászat felülvizsgálata végett szakértők kiküldését rendelte el. akik 1777-ben terjedelmes jelentésben számoltak be a munkájuk- ról. Jelentésükben említést tesznek az ércvagyonról, amelyet nem tartanak jelentősnek, felsorolják a feltárásokat (5. és G. ábra), és beszámolnak egy kohó- ról, amelyet különösen költségesnek tartottak (7. ábra), a többi létesítmény (kocsma, kémlelde stb.) mellett. Ennek a kohónak a romjait tárta fel és írta le Vastagh G. (1971). A felsorolásból kitűnik, hogy a bányatársaság 5 év alatt 841 Ft 22 1/2 krajcárt befizetett urburaként az uradalomnak, tehát több volt az uradalom haszna, mint a kára. Ennek a jelentésnek lehetett a tartozéka az a térkép, amelyet a Selmecbányái Bányászati Levéltár (SUA HKG 9894 jelzet alatt) őriz. A térkép német nyelvű feliratának magyar fordítása ,,A Deutsch pilseni Szent-András táró és a Simon és Júda altáró alaprajza és metszete. A térképet 1781-ben Fran. Xav. Mitis P. B. másolta, mérete 90xöő cm. Ezen az Alsó Rózsa-táró (Szent András-táró és a Ludmilla-táró), Simon és Júda altáró alaprajza és szelvénye látható. A térképen a bányászati objektumok (pirittömzs, fejtési üreg, zsíros, tapadós agyagos telér, akna stb.) mellett a bányák működéséhez szükséges épületeket (pörkölő, kovácsműhely, kovácslakás, zúzó, irodahelyiség, kémlelde, bánya- felügyelő lakása, öltöző) is feltüntették. A mai Kovács patak neve a térkép felirata szerint Seegen Thall (Áldás-völgy). Megjegyzendő, hogy az előzőkben felsorolt épületek romjai ma is láthatók a Kovács-patak völgyében. Az Országos Levéltárban (Esterházy levéltár Acta Dominiorum Buják etc 1777 N° 36 jelzet alatt) feljegyzés található egy famíves vallomásáról, mely szerint ,,a Perőcsénvi-hegyekben ő tudna bányákat mondani, de a bör- zsönyi bányában levő . . . Schropp úr megfenyegette . . . De végül mégis megmutatta Hobor tiszttartónak : A Mész kemence nevű oldalban hat helyen . . Drino pataknál két helyen, Szlávi nevezetű bányában három helyen és a Kurucz Bérczben egy helyen, némely behulladozott gödröket talált . . . . és a tiszttartó ott minémfi kövekre is akadt, amelyekből 2—3 darabot íme beküld az adminisztrátornak’’. Ugyancsak azt vallotta a famíves, hogy innen (melyik helyről?) egyszer vittek „Selmeczre három szekér érczet. Itt egy mázsa érczbül harmadfél az az 2 1/2 lat tiszta ezüst és néhány lat óljom” került ki. A feljegyzésben említett Szlávi bánya helyét az előzőekben emlí- tett — Felsőbibertárói Bányamérő Hivatal Archívumában (9-748-as sz. jelzet alatt) őrzött jelentés a Kammerhoff Bergen jelöli meg. A Mész Kemence oldal helye — Dr. Vastagh Gábor szíves szóbeli közlése szerint a Kemence patak, Királyháza és Királykát közötti része bal oldala fölött volt. Az okiratban említett Schropp úr — a 7. ábrán bemutatott elszámolás első aláírójaként, Kari Schropp bányamesterként szerepel . A nagybörzsönyi bányászat eme második virágkora hamar véget ért, ezt igazolja az esztergomi prímási levéltárban őrzött, 1792-ből keltezett okirat, 394 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet '/uotlf/F ' “ ^ i ^ ví»*n~~ ^ ‘ * * J! x. y" ^ t ft&fp/? *+*"/ tíw*n** -L^tM+rtn. Cj/itFl'_ x. C^tSrcc C/i (S kF'XU #%lJ£7Z S?„ fk-tuui i/*? v- u Y* 'l/f’** l^átn^* C77*lJ)Ctfi ) Jrlln at fal tir CJrmvtvtO •A ./// <£ * ♦* . ^r Á**/U~ M4L~y/j / 2 * *2 Ott f 0X&S ex hAmm^ .Vjrt. hú £„ ex, % yfc ***? 2/’& „ 2S? £l2aJ£~+ &s*£ 2^ f ^vm^" cy^y 2 , v t 2>. 'föLtát.. M vM* l “ 0 fi-yJ 5. i's 0. ábra. A nagybörzsönyi ércbányászat objektumainak felsorolása 1777-ből Abb. 5. und fi. Verzeichnis dór Erzbcrgbauobjekte von Nagybörzsöny (Deutsch Pllsen) vöm Jahre 1777 Nagy: .4 nagybörzsöny i ércbányászat története 395 y * *&■ ,<. . : srr.&'i. -Q*t>~ — 7/í &,Utu*ÍU~t- - - - - — 3^ á- M . _ .40pr.2g _. jjzjs/. _ , dfc- - 4* yK^trA*4 NfA fí«rr»» í^/wíf(í«<» **•/*»«• c/f/uAtt/*** ~ — ' t/ÍÉ* JyéyJtfZrfí - vf* «.«, Wrtí«.»i ^2 4y &i4.f/r* - - - - .V/SSf; JL*»zjzT fór 7»w//i*‘íw 7. döra. A nagybörzsönyi ércbányászat kiadásainak összesítése 1772 és 1777 között A66. 7. Zusamraenstellung dér Ausgaben des Erzbergwerkes von Nagybörzsöny (Deutsch Pilsen) zwischen 1772 und 1777 amelyben a börzsönyi communitas panaszkodik a bányavállalatra (societas), mert a bányák teljesen elhanyagoltak, a bányászok az uradalom terhére van- nak, szabadon vadásznak, ebből élnek, ezért a kitelepítésüket kéri. Ez a bányászat halódó időszaka, a tudománytörténet szempontjából a bányászat történetének legérdekesebb fejezete, minthogy 1789-ben a börzsönyi bányákból származó ércben fedezte fel Kitaibel Pál (1757 — 1817) a tellurt. Kitaibel Pál személyénél, a tellur felfedezésén túlmenően, rá kell mutatni, hogy ő volt az első kutató, aki a Börzsönyön keresztül utazva, 1804 júliusában, geológiai feljegyzéseket is készített (Gojibocz E. 1945). Feljegyzéseiből tud- juk, hogy Márianosztráról Börzsönybe (Pilsen) utazva meglátogatta az akkor már nem üzemelő Alamizsna-táró környékét. Leírta, hogy ott egy keskeny telért bányásztak, amelyben pirít és markazit volt. Az esztergomi prímási levéltárban őrzött adatok alapján a bányászattal kapcsolatban 1846-ig csak újranvitásokról tudunk. 1802-ben az uradalmi 396 Földtani Közlöny 114. kötet, 3. füzet prefektus jelenti, hogy Herczig Sebestyén bérbe akarja venni a bányákat. 1807-ben a kamarai megbízott jelenti, hogy a börzsönyi hegyekben Johannes Richter kutatni akar. Johann Nép. Richter bányamester aláírásával a Sel- mecbányái Bányászati Levéltár (HKG 6035 sz. jelzet alatt) egy terjedelmes jelentést őriz, amelyben 1810. október 9-i keltezéssel a császári és királvi ka- mara felszólítására beszámol a börzsönyi bányák helyzetéről. Jelentésében visszatekint az 1772 — 77 közötti bányászkodás idejére, korábbi okiratok alapján elemzi az akkori bányászati feltárások helyzetét, majd beszá- mol a bányák 1807-beli állapotáról is, és az első kiküldetése során végzett feh áfásairól. Ezek közül itt a Klinger-tárór a vonatkozó feljegyzéseit emelem ki, mert pontos hely meg jelölése és a táró részletes leírása alapján azonosítani tudtam ezt a Kovács-patak völgyében (nála: Seegen Gottes Thall — Istenáldás völgy), a mai Istenáldás tárótól ÉNy-ra 25 méterre a Pogány-hegy oldalában 1975-ben általam újranyittatott táróval. A táró ércesedésének jellemzésére ércelemzéseket is mellékelt, ezekből tudjuk, hogy a Klinger-táró bejáratától vett mintában 25 font ólmot és 2 lat ezüstöt, a táróban mélyített kutatóakná- ból 3 öl mélységből vett mintában 33 font ólmot és 2 lat ezüstöt mutattak ki. Johann Nép. Richter jelentéséhez egy ,, Bizonyítványt” is csatolt, amely- ből megtudhatjuk, hogy a bányászat 26 évvel azelőtti megszűnése és a bányák szüneteltetése négy okra vezethető vissza. Ezek: „először a gazdagabb hozamú fejtések kimerültek, másodszor Gregowics bányames- ter rosszul felügyelt az üzemre, harmadszor az olvasztókemencék és a bánya technikai berendezései rossz állapotban voltak, negyedszer a telérek ércesedéseit a Simon és Juda , altáró talpáig gyakorlatilag leművelték, az Alamizsna-tárót csak felületesen vizsgálták meg, ahol pedig gazdag érceket hoztak felszínre, s ezt követően ott hagyták őket. Ennek oka a rossz felügyelet és az urasági tisztviselő urakkal való állandó nézeteltérések voltak” Az idézett bizonyítványt Wenzel Skotschil királyi bányamester, Johann Milisnik és Ignatz Zipser az István-akna felügyelői írták alá. A börzsönyi bányák részletes tanulmányozása után Johann Nép. Richter jelentésében javaslatot tesz a császári és királyi Kamarának a bányászat fel- élesztésére. Ehhez a következőket javasolja: Először a Simon és Juda altárót (Ludmilla-táró) kell a vájvégekig járhatóvá tenni. Ez a táró a legmélyebb Rosenbaum tárót (a Fagyosasszony-táró) 13, a Szent- András tárót (A. Rózsa-táró) 19 öllel mélyebben tárhatja fel; ezért ezt mielőbb üzembe kellene he- lyezni. Másodszor: lehetőség volna még egy mélyebb táró üzembe helyezésére is (Josephi Stoln?) nevezetesen, amely a Simon és Juda altárónál 15 öllel mélyebb, és amely 267 öl távolságban a Rosenbaum-táró ( Fagyosasszony-táró ) aknaszáját 28 öllel mélyebben tárná fel. Harmadszor: nem volna haszontalan dolog a Klinger-táróban levő 3 öl mély- ségű árkot még 3 ölnyire lemélyíteni. Negyedszer: a Mária-megkísértése altáró újranyi- tását — az Alamizsna- táró víztelenítése miatt — meg kellene kezdeni, mert az Alamizsna- táró igazi és gazdag ezüstérceket adott. De a 280 öl hosszúságú altáró csak csekély mély- ségben tárja fel a telért, amelyre pedig több ezret költöttek, és végül céltalanul abba- hagytak”. 1822-ben jelent meg Beudant, F. S. francia mineralógus 1818-ban Magyar- országon tett utazásáról írt négykötetes könyve. Ebben megemlíti, hogy a Börzsönyben a Selmecbányáihoz hasonló porfíros zöldkő fordul elő, továbbá, hogy ott jártakor a börzsönyi bányák teljesen elhagyottak voltak. Egy 1824-ben keltezett levélben a börzsönyi ispán beszámol arról, hogy három selmeci lakos a selmeci bányabíróság engedélyével megjelent és a Kiin- A’ a > 24,0 km teljes skálán belül. Két 1:15 milliós vázlat tünteti fel a Mohoroviöió- felület és az anomális mágneses tér (AT) mélységi elhelyezkedését. 2. A Kelet-európai-tábla üledéktakarójá- nak vastagságtérképsorozata (1:5 millió) — Moszkva 1978 — 81. Főszerkesztő: Bron- gttleev, V. V., Helyettes főszerkesztő: V orobjev, I. V. MÁFI Térképtár 2443 sz. Felsőproterozoikum (4 lap -)- annotá- ció). Alsó-középsőrifei, felsőrifei, alsóvendi, felsővendi, paleozoikum (16 lap -)- anno- táció). Alsókambrium (2 lap), középső- felsőkainbrium, alsóordovicium, középső- ordovicium, felsőordovicium, alsószilur, fel- sőszilur, alsódevon, középsődevon, felsőde- von, alsókarbon, középsőkarbon, felsőkar- bon, alsóperm, felsőperm. Ez a térképsorozat is a zöld és barna színek árnyalatait használja. Kelet-Európa mezozoikum előtti ősföld- rajzi és nagyszerkezeti fejlődéstörténetének tanulmányozásához felbecsülhetetlen segít- séget nyújt. Dr. Dudich Endre // írek, ismertetések 409 Scharbert, Heinz G.: Einführung in 1985 Tisztelt Közgyűlés ! pnouFl | IIMMítootv Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm a megjelent tagságot, vendégeinket, társegyesületeink képviselőit, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) képviseletében megjelent »r. Jéki László főtitkár- helyettest. Közgyűlésünk olyan időpontra esik, amikor 5 éves tervperiódusunk felén túljutva számba vehetjük eddigi tevékenységünketés a szükséges pályakorrek- ciókat megtehetjük. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, megállapítható, hogy a nehezedő gazdasági körülmények között is a MTESZ és az önkéntesen e keretbe tömörült tudományos egyesületek megtették a magukét. Eddig mintegy 20 ezer rendezvényen, több mint egymillió szakember vett részt, adta önzetlenül tudását, ismereteit, javaslatait. Megállapíthattuk, hogy a MTESZ jól képviselte a műszaki-természettudományi és az agrár értelmiségnek az érdekeit, a kormányzatnak pedig folyamatosan segítséget nyújtott az állami programok döntés-előkészítésében. A gazdasági munkában megnőtt a tudo- mány szerepe, az önzetlen társadalmi munka rangja. Ezt bizonyítják azok a fontos döntések, amelyek az utóbbi években a szövetséggel kapcsolatosan szü- lettek. Talán nem érdektelen néhányra rámutatni. A Magyar Szocialista Mun- káspárt politikai bizottsága 1981-ben megvitatta a MTESZ helyzetét társadal- munkban. Ezt követően a Minisztertanács deklarálta, hogy a szövetséget bevonják a nagy állami döntések előkészítésébe. 1982-ben kormányhatározat rögzítette a szövetség 13. tisztújító közgyűlésén elhangzott javaslatok meg- valósítását. A kormány magáévá tette a szövetségnek a technikusképzésre vonatkozó újraindítási javaslatát, és azt is, hogy a tudományos eszmecserék, tovább- képzések kerüljenek ki a reprezentációkra vonatkozó megítélés alól. 1983-ban megvizsgálták a MTESZ jogállását. Megállapították, hogy a szervezet a mű- szaki, a természettudományi és az agrár területet a tudományos és a gyakorlati vonatkozásokban egyaránt teljesen átfogja. Ezért javasolták a szövetség jogállásának átalakítását egyesületi szervből társadalmi szervezetté. 1983 decemberében az Elnöki Tanács határozata értelmében a MTESZ társadalmi szervezet lett. Ez azt jelenti, hogy jelentősége nőtt, rangosabbá lett, más állami és társadalmi szervezeteknek egyenrangú partnerévé vált. Fel- ügyeletét a Minisztertanács gyakorolja, amit személy szerint Sarlós István miniszterelnök-helyettesre bíztak. Eddig maga a szövetség is egyesületnek számított, kötött lehetőségekkel. Mostantól a saját maga által meghatározott • Elhangzott a Társulat 1984. március 14-i közgyűlésén, a M. Áll. Földtani Intézetben. 1 Földtani Közlöny 412 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet önálló működési rendben végezheti munkáját. Társszervként dolgozik más társadalmi szervezetekkel és fokozottan bevonják a döntések előkészítésébe. A tárcák ezentúl rendszeresen kérik majd a MTESZ véleményét. Más fontos társadalmi, politikai munkával egyenértékű lett a szövetségben végzett tár- sadalmi munka. Az MSZMP Központi Bizottsága erről minden titkárát értesítette. A szövetségen belül működő valamennyi egyesület, így a Magyarhoni Földtani Társulat is társadalmi szervezetté lett. Ennek folyományait a jövőben alapszabályunkban is át kell vezetnünk. Az egyesületek feletti felügyeletet a MTESZ végrehajtó bizottsága látja el. Ez nem szakmai, hanem törvényességi felügyelet, amely arra irányul, hogy az illető egyesület a saját szabályainak keretén belül működik-e. Ezt vizsgálja, ellenőrzi időnként a végrehajtó bizott- ság. Mint ismeretes, korábban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságé volt a MTESZ felügyelete. A végrehajtó bizottság tavaly decemberben társulatunk vezetőségét is beszámoltatta működéséről. Mindent rendben talált, és társulatunk céljait, programjait megvalósítandónak, előrevivőnek minősítette, amelyhez sok sikert kívánt a társulat tagságának s ezt ezúton tolmácsolom minden küldöttnek. Kérem, adják át tagtársainknak, akiket itt most Önök képviselnek. A nagyobb önállóság nagyobb felelősséget is jelent, de nagyobb lehetősége- ket is. Gazdasági vonatkozásban nagyobb rugalmasságot valósíthatunk meg, ha módosítjuk a gazdálkodási rendszert és ügyelünk a bevételek és kiadások egyensúlyára. Azon túl, hogy a döntések előkészítésénél a szakmai tanácsadás kerül előtérbe, változatlanul fontos, az egyesületek alaptevékenysége a szakmai képzés, továbbképzés és eszmecsere lehetőségeinek megteremtése. Fock Jenő, a MTESZ elnöke fogalmazta meg velősen: „azoknak kell hálás- nak lenniök, akiknek társadalmi munkában nyújtanak segítséget” a tisztán- látáshoz, a döntés-előkészítéshez. Ma már az a helyzet, hogy nemcsak utólagos zsűrizésről lehet szó, hanem pl. a VII. ötéves terv vitájában a MTESZ másfél évvel a kezdet előtt, még az előkészítés stádiumában részt vehet. Február végén Kádár János, az MSZMP KB első titkára négyórás látogatást tett a szövetségben. Mintegy egyórás felszólalásában reflektált a MTESZ vezetésétől kapott tájékoztatóra. Kifejtette, hogy a felső vezetés figyelemmel kíséri, érti az elismeréssel kapcsolatos gondokat. Tudja, hogy az ország hala- dásának elengedhetetlen feltétele a tudományos és a műszaki haladás, de nem ígérhet gyors javulást a fizetések területén. Rámutatott, hogy a megoldás most az, ha a differenciált juttatásokat valósítjuk meg a meglevő keretekből. Azok kapjanak többet, akik jobban, eredményesebben dolgoznak. Nőtt az igény a műszaki és természettudományok területén dolgozókkal szemben. Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk, kapcsolódva a nagy országos nyersanyag programokhoz és az azokkal összefüggő feladatokhoz, a több mint tíz esztendeje tartó gazdaság válság ellenére sikeres munkákról adhat számot. A földtani alkotó munka párosulva a bányászati és gazdasági erőfeszítésekkel, komoly mértékben járult hozzá országunk fejlődéséhez. Ennek segítségével még eddig sikerült lekiizdcn nehézségei n két . Dán k : Társadalmi szerv lett a Társulat 413 Szénkutatásaink eredményeként szinte valamennyi szénmedencénk meg- fiatalódott. Főleg Ajka környékét és a nógrádi területet említem. A földtani modellek finomítása hathatós segítséget nyújtott a szén-bauxit együttes elő- fordulásának bányászatához és a vízvédelmi problémák felismeréséhez. Szénhidrogén-készleteink igen erőteljes igénybevétele mellett célul tűztük ki a termelés huzamosabb szintentartását, beleértve a kiskészletű és a gázkeveré- ket tartalmazó telepek termelésbe állítását. A hátteret az intenzív kutatásnak és a kihozatali hányados javításának kellett biztosítani. Bauxit bányászatunk vonatkozásában is a komplex rendszerszemlélet érvé- nyesült a kutatás — bányászat timföld technológia — alumínium kohászat — termékek láncolatban. Színesfém bányászatunk fejlesztése szintén a komplex hasznosítás jegyében történt. Az ásványok és építőanyagok területén is szép munkákról adhatunk számot. Segítségként már egyre intenzívebben érezhető az iparvezetés rendszerszerű koordinációs tevékenysége. A források és igények racionális felmérése; a fel- derítés — bányászat — feldolgozás — értékesítés sorok figyelembevétele a szelektív fejlesztésnél; egymást helyettesíteni képes anyagok megkeresése; a folyékony szénhidrogének gázzal való helyettesítése; a szén- és atomenergia bázisú elektromos energia termelés, hogy csak néhányat említsek. A földtani kutatások tovább korszerűsödtek, erős a törekvés arra, hogy azonos tevékenységből minél több információ legyen nyerhető. Javult és még javulni kell a helyzetnek a rendszerek közötti információ-áramlás tekintetében akkor is, ha jelenleg a decentralizálás az általános tendencia. Jó szakmai szer- vezéssel mindez megoldható. Engedjék meg, hogy e vonatkozásban felvessek néhány gondolatot. A földtani kutatás rendkívül bonyolult rendszer. Itt a struktúra és a funkció között nincs egyértelmű és lineáris kapcsolat. Eltérő gazdasági rendszerekben működő, eltérő szervezetek kutatnak és fedeznek fel ásványi nyersanyag-tele- peket. A szervezetek eltérők, a tevékenység azonos és az eredmény hasonló. (A rendszer embereket, anyagokat és eszközöket magában foglaló komplexus.) Emberi vonatkozásban: a kutatóknak az általános alapok és törvényszerűsé- gek felderítésével kell foglalkozniuk. A kivitelező műszakiak pedig az ilyen módon szerzett ismereteket speciális problémák megoldására, a termék elő- állítására alkalmazzák. A kutató típus egyik legfőbb jellegzetessége, hogy idejé- nek nagy részét az őt foglalkoztató problémák megoldásának keresésével tölti. Egyesek szempontjából érdekes és talán furcsa módon különös, hogy a kutató típus számára a külső ösztönzés kevésbé fontos motiváció, a belső kényszer dominál, amely az ismeretlen megismerésére, a nehéz problémák megoldására sarkallja. Az ilyen típusú kreatív emberek gondolkodásmódja is ennek meg- felelő: célra orientált, fogékony a problémalátás iránt, a szokásostól eltérő a gondolattársítása, távoli összefüggések felismerésére törekszik, elemző, differenciáló hajlamú, rendszerezésre, szintézisre képes és képes a problémák újrafogalmazására. A kutatók egész életükben feszültségben élnek, küzdenek az ismeretlennel, fürkészik a természetet, a Föld titkait és egy-egy sikeres felfedezés oldja fel bennük időről időre ezt az állapotot. Nagyon fontos szer- vezési-vezetési előfeltétel, hogy ehhez (egyéb feltételek mellett) a nyugodt alkotó légkör biztosítva legyen, a feladatokat világosan meghatározzák, a fölé-alá-mellérendelt szervezetekkel kapcsolatban a kutatási szervek helyzete, koordinátái ismertek legyenek. 1* 414 Földi' mi Közlöny 114. kötet, 4. füzet Egy ilyen fontos, nagy költségkihatású tevékenységnél az összes kutató munkatárs tudás- és ismeretanyagára szükség van. A kreatív dolgozókat sze- rephez kell juttatni, biztosítani kell a véleménycsere lehetőségét, vitafórumo- kat. Az emberek — és különösen a kutató emberek — ilyen együttműködése sokkal fontosabb, mint a szervezetek. Az olajipar adminisztratív szerveinél pl. egy egységes szervezet, jó munka- társakkal, néhány elsőrendű vezető által irányítva, igen jól és célszerűen el tudja látni feladatát. Ez azonban így kevés a szénhicirogén-kutatás esetében, ahol a cél a jelenleg tudatunktól függetlenül létező telepek felfedezése, ahol erre az egyre nehezebb feladat megoldására a legkiválóbb szakembereket minél nagyobb számban és oly módon kell bevonni, hogy képességük legjavát ad- hassák ! A legjobb embereket pedig a munka nehézsége, szépsége, a problémák megoldására való törekvés, az újabb megismerések vonzzák egymáshoz, és ezeket nem szabad adminisztratív vagy rutin feladatokkal terhelni. Egyébként az adott kereteket áttörve úgyis megtalálják egymást. Használjuk ki az ebben rejlő jelentős erőt és értékeket. Semmilyen rendszer, módszer, kiváló szervező-adminisztrátor csoport sem pótolhatja a kutató szakemberekben megtestesülő hatalmas információszerző kapacitást. Ezt az élő információ-tömeget gyakran nem teljes egészében hasz- nálják fel, mert nincs megfelelő kontaktus és kommunikáció. Nézzük például a szénhidrogén-kutatás információs csatornáit mai szer- vezetében: — irányított csatornákon áramlanak azok az információk (jelentések, köz- lések, beszámolók, feljegyzések papíron, telefonon, telexen), amelyek meg- határozott adminisztratív szervezeti egységekhez kapcsolódnak. Ezeket rende- letek, utasítások, előírások szabályozzák, és az információt leadó és felhasználó ebben a rendszerben egyaránt kölcsönösen érdekelt. Munkahely, üzemegység, csoport, üzem, vállalat és az OKOT azután hasonlóan kapcsolódik hatóságaihoz (Ipari Minisztérium, Központi Földtani Hivatal stb.) információs szempontból. Ezek az információk nyomon követhetők a hierarchikus rendszerben: az irányításon kívül eső információs csatornák már nem ilyen egyértelmű- en körvonalazhatók, és hogy az egyes kutató szakembernek mennyi áll rendel- kezésére, az egyénenként változó. Ez annak függvénye, mennyit olvas, milyen publikációkat ismer, folyóiratokat kísér rendszeresen figyelemmel, milyen és mennyi tudományos ülésszakon vesz részt, előad-e, publikál-e maga is, vita- üléseken milyen aktív stb. Könyvtárak, konzultációk, kongresszusok, szim- póziumok, tudományos ülések, tanulmányutak, kiállítások mind, mind nem szabályozott információforrások. Az így nyert ismeretek lehetnek: fogalmi, elvű, értelmi, kutatási tapasztalat- ból kapott módszertani, ötletindító, probléma-felvető, tudományos felfedezé- sekről, műszaki fejlődésről, technikai újdonságokról stb. szóló információk. Ezeket rendeletek nem szabályozzák és az információt leadó és felhasználó nem érdekelt a cserében. A kutató típusú emberek azonban rendszeresen keresik ezeket a forrásokat, kiépítik a csatornahálózatukat, következésképpen ugyan- arról a problémakörről szélesebb alapú és racionálisabb a véleményalkotásuk, mint azoknak, akik csak a hierarchia biztosította információkkal rendelkeznek. Végső fokon ez az ereje, az előnye a Társulatnak. Az eredményes és hatékony szénhidrogén-kutatás irányításához nemcsak képzettség, képességek szükségesek, hanem sokirányú informáltság. A kutatáf- vezetésének az ilyen jól informált emberek között kell a legjobban tájékozott D a n k: Társadalmi szeri: lett n Társulat 415 nak lennie, mert jól tájékozott embereket csak többlet információk birtokában lehet irányítani. így az irányítás is könnyebb és a kutatás vezetése maga is információ forrásává válik. Rohamosan fejlődő világunkban az irányítás nélküli csatornák jelentősége, szerepe egyre növekszik. Ezért a nemzetközi tapasz- talatok szerint — a szénhidrogén-kutatásokat vezetni csak a tudományos és gyakorlati kutatások eredményeinek, irányainak, prognózisának ismeretében, a hazai igények és földtani lehetőségek, az emberi és technikai, a tudományos háttér aktuális információs bázisaiból kiszűrt folyamatos és időszerű informá- ciók birtokában lehet. Személyes tapasztalataim szerint a szénhidrogén-kutatás keretein belül világszerte a nagy és a kisebb világcégek (MOBIL, OXY, TEXACO, SHELL, BP, TOTÁL. DEM 1 \ EX, AGIP, ELF, HOME OlL, HCFFCO, ESSO, ÖMV stb.), valamint a Szovjetunió és Románia egyaránt vertikumban kívánja megoldani előbb vázolt információ-forrás, -csatorna és hasznosításuk problé- máit, és ez a helyzet a jugoszláv, bolgár, csehszlovák, lengyel és keletnémet viszonylatban is. Bárhogy is alakuljon a jövőben a keret, a struktúra, a szervezőknek azt az alapvető rendezőelvet elkerülhetetlenül figyelembe kell venniük, hogy a szén- hidrogén-kutatás elméleti és gyakorlati, a szénhidrogén-termelés ugyancsak elméleti és gyakorlati fejlesztése a hazai szénhidrogén-bányászat jövőbeni létének biztositéka és egyedüli útja. A hazai szénhidrogén-bányászat léte szempontjából mint minden iparosodott országban nálunk is szükséges volt az ország tudományos és ipari (a kettő a szénhidrogének esetében összefonódik) kutatási politikájának, programjainak kialakítására központi szervezetet létrehozni. Általánosan elfo- gadott nézet, hogy az ilyen kutatásokat központilag kell szervezni és irányítani. A véleményeltérések főként abban a kérdésben vetődtek fel, hogy mit, hogyan és hol kell tervezni. A kutatások témeköreit és helyeit (objektumait és allokációját) ma már nem a pillanatnyi ihlet sugallja, nem is a létjogosultságát igazolni kívánó szervezet (organizáció), vagy meglevő részleg (struktúra). Ma a kutatási tematikát elvá- laszthatatlanul össze kell kapcsolni a szakágazat távlati és évi terveivel és első- sorban a termelés alátámasztására szolgáló tárgykörökkel kell foglalkozni, különösen a természeti erőforrásokra épülő ágazatokban. Tisztelt Közgyűlés ! A leglogikusabb eszmefuttatások sem érnek semmit, ha nincs anyagi fedezet a megvalósításhoz. Világgazdasági környezetünkben egyre inkább a tőkehiány a jellemző, ezért fellendült a hitelek igénybevételének gyakorlata. Talán már néhány sajtóközleményből ismeretes, de mint az egyik hitel felvételének elő- készítésében közreműködő geo-szakember, autentikus forrásból merítve infor- mációimat, közölhetem, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) vezetője a közeljövőben írja alá Washingtonban azt a 90 millió dolláros köl- csönszerződést a Világbank képviselőivel, amelyet a hazai szénhidrogén-kuta- tás, mélyfúrás, kőolaj- és földgáz-termelés fejlesztésére fordít a hazai olajipar. Talán nem árt, ha megemlítem, hogy Magyarország 1982. július 7. óta tagja a á ilágbanknak. Csatlakozásakor maguk a tagországok a tulajdonosok 246 millió dollárban állapították meg az általunk lejegyezhető alaptőkét. Ennek 1%-át (2,46 M$) kellett dollárban, 9%-át pedig a Magyar Nemzeti 416 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Banknál vezetett forint-számlára befizetni. Országunk hitelek felvételére azért jogosult, mert az egy főre eső nemzeti össztermék (GNP) 1980-as áron 2100 dollár volt s így nem haladta meg a 2650 $ limitet. Korábban már felvettünk az energia-racionalizálási program végrehajtására 109 millió dollárt, az intenzív gabonatermesztési és tárolási program finanszíro- zására pedig 130,4 millió dolláros hitelt. Szeretném elmondani e helyen is, hogy a hitel alapjául szolgáló geológiai, termelési projektumok igen nagy körültekintéssel megtervezett szempontok szerint készülnek, és elkészítésük rendkívül igénybe vette az OKGT kutatási- termelési apparátusát. A Világbank, híven a hivatalos nevéhez: Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, alaposan mérlegeli, milyen célra ad kölcsönt, és mennyire vannak meg a visszafizetés feltételei a kölcsönvevőnél. Mint fejlesztési intézmény, pénzét a fejlesztéshez szükséges eszközök, technológiák beszerzésé- hez adja, olyanokhoz, melyeket külföldről kell beszerezni. A bank nyomon köve- ti a beszerzés és a kivitelezés folyamatát. Megjegyzem, hogy több évtizedes gyakorlatú, nagy tudású, világ-tapasztalatú geológus, geofizikus, fúró-, termelő- mérnök, gazdasági, pénzügyi szakemberei pillanatok alatt tájékozódnak és látják a tennivalókat a világ bármely pontján. Mód van tehát világszínvonalú új kutató eszközök (felszíni geofizikai, kútgeofizikai, geológiai, mélyfúrási) és technológia importjára, használatuk itthoni és külföldi tanfolyamokon való elsajátítására. Ismét meg fog újulni a hazai szénhidrogén-kutatás, mint ahogy 1966-ban, 1970-ben megújult, az előkészítő, a mérési, feldolgozási, geológiai értelmezési, magfúrási technika jelentős fejlesztési szakaszaiban. Megvalósul- hatnak újabb, nehezebb geológiai feladatok és reményünk van a rejtettebb, mélyebb csapdák szénhidrogén-kincseinek felfedezésére és birtokbavételére. Mód nyílik a felfedezett készletek egyre kisebb visszahagyási veszteséggel való művelésére. Tisztelt Közgyűlés ! Befejezésül szeretném valamennyi tagtársunknak figyelmébe ajánlani azt a kiadványt, amely a ránk váró feladatokat világosan megfogalmazva tartalmaz- za. Az ott rögzítettekhez való csatlakozás prominens feladata Társulatunknak. A mű címe: Természeti erőforrások 1983. Az MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya és a Központi Földtani Hivatal gondozásában jelent meg. Két, számunkra alapvető közleménye: Az ország természeti erőforrásainak átfogó tudományos vizsgálata. Szerzője Fülöp József, az MTA rendes tagja, a KFH elnöke. A természeti erőforrások rendszermodelljének alapjai, különös tekintettel az ásványi nyersanyagokra. Szerzője Kapolyi László, az MTA levelező tagja, ipari miniszter. Ezzel közgyűlésünket megnyitom ! Földtani Közlöny , Hull. of the Hungárián Geol. Soc. (1984) 114. 417 — 423 Főtitkári jelentés* Dr. Bérezi István Tisztelt Közgyűlés! Alain Perrodon francia olajgeológus nemrég megjelent „Dynamics of oil and gas accumulations” (A kőolaj- és földgáz-felhalmozódások dinamikája) c. kitűnő könyvében szerepel egyik kollégájától Raymond LEvytől, az ELF- ERAP hajdani kutatási vezérigazgatójától mottóként kölcsönzött idézet, amely így hangzik: „A tudományban és technológiában bekövetkező előre- lépés a fejlődés motorja és arra késztet bennünket, hogy állandóan újra fogal- mazzuk egy adott régió (földtani) problémáit.” Hozzátehetjük, ez nemcsak a földtanra, hanem a földtudományokkal foglalkozó hivatásos intézményekre és társadalmi egyesületekre is vonatkozik. Ha az lí)83-as évet valamilyen meg- különböztető jelzővel kellene minősíteni, a fentiek értelmében a „lassú átrende- ződés kezdete” megjelöléssel illethetnénk. Az átrendeződés belülről és kívülről is ösztönzött folyamat. Belső hajtóerő az a saját meggyőződésünk, hogy a tevékenységünk időszakos felülvizsgálata és korszerűsítése, a megváltozott körülményekhez való hozzáigazítása kölcsö- nözheti csak azt a fajta vitalitást, amely társulatunknak fennállása során min- dig is sajátossága volt. A külső tényezők között kell felsorolni a költséggazdálkodással kapcsolatos, immáron évről évre jelentkező megszorításokat, amelyek egyre inkább abban az irányban hatnak, hogy az egyesületek mind nagyobb részarányban termeljék ki a működésükhöz szükséges anyagi alapokat. Ugyancsak a külső tényezők között tartjuk számon nemzetközi kötelezettségeink szorító hatását. Tisztelt Közgyűlés ! Az esetenként mégoly kismérvű hangsúlyeltolódást jelentő változásokat bizonyos értelemben jelzik a működésünket jellemző statisztikai adatok, különösen, ha az előző évvel összehasonlítva vizsgáljuk azokat. A fenti számok tényszerűen is alátámasztják azt a javaslattervezetet, ame- lyet a Társulat tevékenysége korszerűsítésének lehetőségeit vizsgáló ad hoc bizottság nyújtott be: nevezetesen, hogy inkább a nagyobb rendezvények és kevésbé az előadóülések azok, amelyek vonzerőt gyakorolnak a szakemberekre. Természetesen óvakodnunk kell a feleslegesen gyors véleményalkotástól — különösen mivel a fent nevezett bizottság munkája még nem fejeződött be, de a jövőt illetően javasolt út, a rendezvények fokozottabb integrálása, úgy tűnik, spontán is kirajzolódik előttünk. * Elhangzott a társulat közgyűlésén, 1984. III. 14-én. 418 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet 1982 1983 Nagyrendezvény db 9 7 fő 720 1218 fő/db 80 174 Előadóülés db 141 84 fő 2860 1894 fő/db 20 23 Testületi ülés db 41 36 fő 548 496 fő/db 13 14 Taglétszámunk jelentős mértékben nem változott (eltekintve az ismételt felszólítás ellenére fel nem számolt tagdíjhátralék miatt a nyilvántartásból törölt tagtársainktól). A jelenlegi nyilvántartott taglétszám: 1454 fő 35 éven aluli: 668 fő nyugdíjas: 85 fő A nemek szerint vett megoszlás: Budapest 612 fő Vidék 842 fő 350 nő 1 104 férfi A szomorú tények között kell felsorolnom, hogy 9 tagtársunk: Ajtay Zoltán Béres László Csánk Elemérné Hörömpöly Miklós Koch Sándor (tiszteleti tag) Molnár István Pojják Tibor Szenti ványi Ferenc Varga Gyula távozott el visszavonhatatlanul körünkből. Kérem tisztelegjünk emléküknek egyperces néma felállással. A statisztikai részben kell foglakoznunk a publikációs tevékenységgel. Ezt az alábbi összesítő foglalja össze: Megjelent Készülőben Földtani Közlöny Földtani Kutatás Mérnökgeológiai Szemle Általános Földtani Szemle Tudománytörténeti Evkön}rv őslénytani Viták 83/1—3. sz. 83/1 — 4. sz. 29, 30. sz. 18, 19. sz. 8. sz. 29, 30. sz. 4. sz. ( 1 984. ápr. ) 84/1 (április) 31. sz. (84. I. félév) 20. sz. (84. 11. félév) 9. sz. (84. 1 1 . félév) 31. sz. (84. II. félév) Ha a száraz számok mögé tekintve akarjuk felmérni az elmúlt év is jelentő- sebb eseményeit, a csökkenő rendezvényszám mellett örvendetesen sokat kell kiemelnünk. Bérezi: Főtitkári jelentés 41!) Az év fő eseménye a Dunántúlon, az Észak- és Középdunántúli Területi Szervezet, mint főrendező közreműködésével megrendezett vándorgyűlés volt. Tartalmával és újszerű formájával (csak kevés bevezető előadás és másfél nap terepbejárás) egyaránt rászolgált a résztvevők (150 fő felett) bizalmára. Köszönet illeti a területi szervezet vezetőségén kívül az Oroszlányi Szénbányá- kat, a Veszprémi Szénbányákat, a Bauxitkutató Vállalatot, a Fejérmegyei Bauxitbánya Vállalatot, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatot, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatot, a Tatabányai Szénbányákat, a Mecseki Ércbánya Vállalatot, a Központi Földtani Hivatalt, a Magyar Állami Földtani Intézetet, a Geofizikai Kutató Vállalatot, a VITUKl-t és aTermészettudományi Múzeum vezetőit és munkatársait, akiknek közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre ez a nagy sikerű rendezvény. Az Alföldi Területi Szervezet két ankéttal vonta magára a figyelmet: ,,A geo- termikus energia mezőgazdasági hasznosítása” c., a MEA Csongrád megyei Szervezetével a Csongrád megyei Tanács VB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályával, a MHT Szegedi Területi Szervezetével és a Szegedi Akadémiai Bizottsággal közösen szervezett összejövetel igazolta a kérdés időszerűségét. Ugyancsak a Szegedi Akadémiai Bizottság Földtudományi Szakbizottsága volt a társrendező a Szolnokon rendezett ,,A szénhidrogén prognózis módszertani kérdései” c. egész napos konferencia esetében, amelynek időszerűségét nem kell külön hangsúlyoznunk. (1984 az új szénhidrogén prognózis készítésének éve.) Az Északmagyarországi Területi Szervezet „Északmagyarország ásványi anyagainak új, komplex hasznosítási lehetőségei” c. ankétja jó előkészítése volt az ez évre Észak-Magyarországon tervezett vándorgyűlésünknek, amely a régió földtani- és nyersanyagkutatásának legújabb eredményeit kívánja be- mutatni. A Déldunántúli Területi Szervezet széles körű összefogással (az Energiagazdál- kodási Tudományos Egyesület, a Magyar Elektrotechnikusok Egyesülete pécsi csoportjával, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület mecseki csoportjával, a Mecseki Szénbányák Liász Klubjával, a Pécsi Akadémiai Bizott- sággal, a MTESZ Baranyai Megyei Szervezet Energiagazdálkodási Bizottságá- val társulva) ,,Az energiagazdálkodás megyei feladatai” címmel rendezett figyelemre méltó visszhangot keltő ankétot a Baranya megyei műszaki hetek keretében. Ez a hét adott keretet egy másik jelentős témakör feldolgozásának, a Gazdaságföldtani Szakosztállyal közös „Ásványvagyon gazdálkodás és véde- lem” c. előadássorozatnak. A Magyar Geofizikusok Egyesületének Mecseki Csoportjával közös rendezvény volt a „Számítógép a földtani kutatás szolgá- latában” c. ankét, amely remélhetően hozzájárult e sokat és sokféle szempont- ból taglalt témakör helyretételéhez, a fellegekben járás helyett a kemény reali- tásokkal ismertetve meg a résztvevőket. A Harkányban rendezett Fúrás- műszaki Továbbképző szervesen illeszkedett Társulatunk rendszeres tovább- képzési programjába. A Budapesti Területi Szervezet a Magyar Geofizikusok Egyesületével közösen szervezett „A geológiai és geofizikai együttműködés eredményei a Gerecse- előtér kutatásban” c. előadóüléssel folytatta Budapest környéke új földtani kutatási eredményeinek bemutatását. Vitathatatlan siker volt az Általános Földtani Szakosztállyal közösen rende- zett „Gyakorlati szerkezetföldtani módszertani továbbképzőjük”, amely a biikkhegységi terepi munkán i^róbálta a képzésünkben jelentkező egyik hiá- 420 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet nyosságot legalább részben pótolni. A jól időzített és jól kiválasztott, nagy érdeklődésre számot tartó téma vonzza az érdeklődőket. Ezt a tételt igazolta az Általános Földtani Szakosztály márciusi, 100 főt meghaladó részvétellel jellemzett „Karsztmorfológiai Ankétja”. A tematikus szakosztályok sorában kiemelkedik az Őslénytan— Rétegtani Szakosztály „Eocén — oligocén határ az alp-kárpáti-pannon rendszerben és a kiscellien emelet definíciója” c. az IGCP (International Geological Correlation Project) 127 témája keretében sorra került nemzetközi rendezvénye. Kiemelke- dett nemcsak a színvonalas előadások miatt, hanem azzal is, hogy jelzi, a réteg- tan—tektonika— ősföldrajz —geodinamika témasorokon keresztül a magyar szakemberek érdeklődése a magyar eredmények iránt egyre inkább nő. Az Agyagásványtani Szakosztály, a Szilikátipari Tudományos Egyesület Finomkerámiai Szakosztályával közös zamárdi „Illit-ankétja” az iparág nyersanyag problémáinak geológiai hátterét boncolgatta. A színvonalas előadások mellett az időjárás is segített a szervezőknek, az aszályos nyarat megelőző utolsó, felhőszakadásszerű esőzés ösztönözte a résztvevőket az előadó- terem aktív látogatására. A Mérnökgeológiai és Környezetföldtani Szakosztály folytatta azt a néhány éve megkezdett programot, amelynek keretében, a szomszédos országokkal közö- sen tekintik át a határmenti területek szakági problémáit. Ezúttal a nyugati határszél és a szomszédos Burgenland volt soron, a Mérnökgeológusok Nemzet- közi Szervezete (IAEG) Magyar Nemzeti Bizottságával, a Közép- és Északdu- nántúli Területi Szervezettel és végül, de nem utolsósorban az Osztrák Földtani Társulattal. A Budapesti Területi Szervezet és a Gazdaságföldtani Szakosztály voltak a közreműködők „A környezet- és természetvédelem környezetföldtani feladatai” c. ankét esetében. Ahogy ezt gyakran hallani, egy ország, egy nép saját történetének ismerete nélkülözhetetlen a nemzeti önbecsülés kialakulásához, ugyanígy egy szakma történetének ismerete kell a szakmai önbecsülés, hivatástudat kialakításához, ápolásához. Az évek óta ennek szellemében munkálkodó Tudománytörténeti Szakosztályunk tárgyidőszaki nagy rendezvénye „A magyarországi földtani térképezés és térképszerkesztés története a földtani gondolkodás tükrében” a múltat vizsgálva a jelennek is szól, leszűrve a tanulságot, hogy az elmélet csak a gyakorlat talaján állva fejlődhet biztos lábakon. Legfiatalabb szervezeti egységünk az Ásványtani Geokémiai Szakosztály szakcsoportjaként működő ásványgyűjtők rendszeressé vált két nagy rendez- vénnyel, a Tokaji Ásványgyűjtő Napokkal és a bányásznapi budapesti Ásvány- börzével hívták fel magukra a figyelmet. Végül, de nem utolsósorban a speciális rendezvények sorában kell kiemelnem a Déldunántúli Területi Szervezet 25 év előtti megalakulását méltató ünnepi megemlékezést (Pécs, ’84. III. 2.), amelyet a jövőben még, reméljük, több ha- sonló követ, mutatva e regionális egységek életképességét, vitalitását és az alapítók ilyen értelmű meggyőződésének helyességét. Két, az elnökség által kinevezett ad hoc bizottság tevékenységéről kell meg- emlékeznem az 1983-as év krónikájában. A Társulati Tevékenységet felülvizs- gáló bizottság (vezeti Vitális György választmányi tag), és a Társulati Emlék- érmeket felülvizsgáló bizottság munkáját még nem fejezte be. Az előbbi igen komoly, 13 oldalas beszámolója az első alapszabályban rögzített forrásokhoz nyúl vissza és elemzi a ma is érvényes feladatok teljesítéséhez a jelen körül- mények között leginkább megfelelő tevékenységi formákat. Ennek az elemzés- Bérezi: Főtitkári jelenté s 421 nek helytállóságát szemléltetendő legyen szabad indiszkrétnek lenni és utalni arra, hogy ajánlásaik között szerepel a tevékenység integrálás, amely a statiszti- kai adatsorból is kicsengő módon igen rövid idő 1 év — alatt is éreztetheti pozitív hatását, már ami a rendezvények látogatottságát illeti. A Társulati Emlékérmeket felülvizsgáló bizottság (vezeti: Alföldi László társelnök) előzetes javaslatai között szerepel az Ifjúsági Díj státusának meg- változtatása, az ipari geológiai tevékenység elismerésére szolgáló emlékérem alapítása és odaítélése ügyrendjének kidolgozása. Lezárt és a választmány által elfogadott módosítás a Yendl Mária-alapítvány emlékéremmel való kiegészí- tése. Az emlékérmet és alapítványi díjat most első ízben a közgyűlés Sztrókay Kálmán Imre professzornak, Társulatunk tiszteleti tagjának ítélte oda, a hiva- talos indoklás szerint ,,az ásványtan és kristálytan területén kifejtett sok évti- zedes munkásságáért”. Nem hivatalos indoklásként, tanítványi minőségben, a többi itt ülő nevében is hadd tegyem hozzá, hogy fogadja ezt úgy is, mint a tanítványok köszönetét azért a kemény, szakmára nevelő, meg nem alkuvó pedagógiai munkásságáért, amely ugyan az egyetemi éveink alatt már a tan- szék ajtaja előtt elhaladva is enyhe gyomortáji szorítással jelentkezett, de azt követően az életben sokszorosan kamatozott azzal a szilárd szakmai fel- készültséggel és precíz munkára szoktatással, amit tőle kaptunk. A kitüntetésé- hez tiszta szívből kívánunk további jó egészséget. Az Ifjúsági Bizottság a MTESZ-ben működő megfelelője felkérésére felmérést végzett az ifjúság körében szakmai és egyéni problémák feltérképezése céljából. Az eredmény napjaink gondjait tükrözi az ifjúság szemüvegén át a pályakezdés, családalapítás körüli nehézségek, tetézve a szakmai iránykeresés egyénenként változó, de mintha tendenciájában egyre tétovábbá váló ütemével. Mintha a szakmai ráhangolódással és elhivatottsággal is baj lenne, amit, sajnos nem lehet kívülről pótolni, annak belső meggyőződés és elszánt munkakedv lehet csak az alapja. Ez az, ahol a Társulat és az idősebb szakemberek segítsége mellett az egyén elhatározása is kell. A MTESZ Országos Elnöksége Végrehajtó Bizottságának 1983. szeptember 22-i ülése tárgyalta a Társulat munkájáról szóló beszámolót. Ez előtt a fórum előtt először szerepeltünk. így a főtitkári előterjesztés amelyhez Daxk Viktor elnök és Fülöp József akadémikus, mint a társulati tevékenységnek megfelelő legfelsőbb állami szerv vezetője fűzött szóbeli kiegészítést — nagyobb történeti távlatot felvázolva mutatta be a Társulatot és munkáját. A VB hatá- rozata pozitívan értékelte eddigi tevékenységünket és jóváhagyólag tudomásul vette a jövőre vonatkozó elképzeléseinket. (A teljes anyagot a közeljövőben megjelentetjük.) Tisztelt Közgyűlés ! Nemzetközi tevékenységünk 1983-ban is az előttünk álló nagy feladatokra koncentrált, továbbá a létező, arra érdemes külkapcsolatok további fenntartását célozta. így képviseltettük magunkat a Lengyel Földtani Társulat vándor- gyűlésén (Sczeczin), az Európai Földtani Társulatok 4. találkozóján (Erlangen, a XVIII. Európai Mikropaleontológiai Kollokviumon (Pozsony— Prága) és a Pacifikus Rétegtani Bizottság (RCPNS) 3. kongresszusán (Dunedin, Új-Zé- land). Ez utóbbi kettő az évtized végére (várhatóan 1989-re) Magyarországra tervezett kollokvium, illetve az 1985-ös budapesti neogén kongresszus diplomá- ciai előkészítését szolgálta. 422 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet A külföldi utazások egyre drágábbak, különösen az útiköltségek rendszeres emelkedése zsugorítja egyre inkább a változatlan éves utaztatási keretünk reál értékét. Ezt a jelenlegi helyzetben egyetlen módon tudjuk ellensúlyozni: amennyiben az utazó vagy vállalata vállalja az útiköltség - vagy a teljes utaztatás — forint ellenértékét, lehetőségeink — különösen a szocialista orszá- gok viszonylatában — komolyan megnövekednek. Kérem ezt az utaztatási elképzelések összeállításánál szíveskedjenek figyelembe venni. Tisztelt Kollégák ! Kellemes kötelességemnek teszek eleget, amikor bejelentem, hogy a beszá- molási időszakban az alábbi tagtársaink részesültek kitüntetésben. Kovács Endre tagtársunk, a Déldunántúli Területi Szervezet titkára hosszú évek eredményes tevékenységéért MTESZ-díjban részesült. Fejér Leontin tagtársunk, a Déldunántúli Területi Szervezet alapító tagja, az alapítás 25 éves jubileuma alkalmából a Központi Földtani Hivatal Kiváló Munkáért kitüntetését kapta és Tóka Jenő tagtársunk, a Déldunántúli Területi Szervezet elnöke aTársulatért végzett tevékenységéért, a mai napon vehette át az ipari miniszter által ado- mányozott Kiváló Munkáért kitüntetést. Mindannyiuknak sok szeretettel gratulálunk és kívánunk további munkál- kodásukhoz jó egészséget, sok sikert és jó szerencsét ! Tisztelt Közgyűlés ! Az 1984. év feladatait felvázolva, a hosszú távú programunkban rögzített elképzeléseken kívül amelyeket a korábbi évek főtitkári beszámolói részle- tesen taglaltak egy 1983 végén bekövetkezett változásról is be kell számol- nom. Az Elnöki Tanács 1983. dec. 29-én kelt 25/1983 sz. határozatával rendel- kezett a MTESZ jogállásáról, határozott a Szövetség és a tagegyesületek állami felügyeletéről. A határozat kimondja: 1. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (a továbbiakban: MTESZ) társadalmi szervezetként fejti ki alapszabályában meghatározott tevékenységét. 2. A MTESZ feletti állami felügyeletet a Minisztertanács gyakorolja. 3. A Minisztertanács a 2. pontban biztosított jogkörében: a ) felügyeli a MTESZ törvényes működését; b) jóváhagyja a MTESZ állami támogatásának kereteit; c ) kezdeményezheti a MTESZ alapszabályának módosítását; d) felkérheti a MTESZ-t — annak alapszabályában foglaltakkal összehang- ban meghatározott állami feladatok ellátásában való közreműködésre. 4. A MTESZ tagegyesületei feletti felügyeletet a MTESZ Végrehajtó Bizottsága látja el. Ez a körülmény feltétlenül a MTESZ és a tagegyesületei tekintélye növelésé- nek lehetőségét rejti magában. Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert nem kell túlzottan bizonygatni azt, hogy a tekintélyt kívülről senkire, sem az egyénre, ! sem egyesületre nem lehet rá ruházni, ha önmaga képtelen kivívni azt. Ez a le- Bérez i : Főtitkári jelentés 423 hetőség akkor válik valósággá, ha a tagegyesületek — így Társulatunk is mindent megtesz — a MTESZ vezetőségével együttműködve — az eddig is létező tekintély további növeléséért. Ügy vélem erre mindkét fél, a MTESZ vezetősége és az egyesületek részéről megvan a készség, és remélhetjük, hogy a lehetőségek valóraválását a közeli jövőben már nyugtázhatjuk. Tisztelt Közgyűlés ! E változásokkal a háttérben 1984. évi tevékenységünket az 1981-ben kidol- gozott cselekvési program, illetve nemzetközi kötelezettségeink definiálják. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a 27. Geológiai Világkongresszus (1984. aug. 4 — 14., Moszkva), amelyen megfelelő számú és minőségű előadással és személyes részvétellel kívánjuk bemutatni a földtudománnyal foglalkozó magyar szak- emberek eredményeit. Az előadásokat — immáron hagyományos módon április folyamán az érdekelt szakosztályok és a budapesti területi szervezete rendezvényein a hazai hallgatóságnak is bemutatjuk. Ez éves vándorgyűlésünk színhelye Észak-Magyarország, témája a régió föld- tani és nyersanyag kutatásának legújabb eredményei. Két továbbképző tanfolyamot érdemes kiemelnünk: ,, A törmelékes üledék szedimentológiája” c. szeptemberre tervezett 5 napos előadásokból és terepi munkából álló sorozat, e rohamléptekkel fejlődő szakterület eseményeit van hivatva nyomon követni. Az Ifjúsági Bizottság ,, Korszerű anyagvizsgálati módszerek” címmel a műszeres analitika fejlődéséből a geológiára is kiható következményeket igyek- szik felvázolni. Magyarországra vezet a 27. Geológiai Világkongresszus két kirándulása és a 85-ös Neogén kongresszus is tartogat számunkra ez évben esedékes feladatokat . Tisztelt Közgyűlés ! Komoly megállapításokat az tesz örökérvényűekké, hogy minden kor, sőt minden egyén ki tudja belőle olvasni a hozzá szóló üzenetet. Hallgassuk csak a következőket: ,, . . . Fájdalom, mintegy 40 — 50 év óta ... a bányászat . . . oly szorongatott helyzetbe jutott, hogy csaknem minden remény művelettel fel kellett hagyni . . . Ennélfogva a magyarországi . . . bányák eddig fényes s az egész államra jótékony hatású állapota olyan rendkívüli romlásnak eredt, hogy ha az újabb felvirágoztatására rövid időn belül czélszerű intézkedések nem tétetnek, csaknem egész megsemmisülésbe kell alá süllyednie. A haszon, mely a bányaművelésből az egész államra háramlik, nagyon szembetűnő. Ez által mind a nemzeti tőke, mind az államerő növekedik ... A gazdaságot a természetben keresni fel: igazság és kötelesség.” 1847-ben hangzottak el e szavak Zipser Keresztély András szájából, akinek 1983-ban ünnepeltük születése 200. évfordulóját. Ezek a gondolatok, ha szeren- csére így szó szerint nem is, de a belőlük kicsengő aggódás és jobbra törekvés szellemében . . . legfeljebb a bányászat kifejezését helyettesítjük a hozzánk közelebb álló földtani kutatással, a jelenben is időszerűnek tűnnek ... Le kell tudni fordítanunk mai feladataink nyelvére, és akkor tudjuk teljesíteni az eb- ből reánk háruló kötelességet. Ehhez kívánok mindenkinek jó egészséget és jó szerencsét ! 424 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet HÍREK, ISMERTETÉSEK Bandat Horst 1895-1982 1982. december 9-én, New Yorkban elhunyt dr. Bandat Horst kőolajgeológus, a légi- foto-geológia megalapítója és eredményes művelője. 1895-ben Budapesten született. Geológiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1918-ban fejezte be. Itt szerzett doktori címet is 1921-ben. Tanul- mányainak végeztével a Papp Károly professzor vezette Egyetemi Földtani Intézetben volt tanársegéd 1921 — 1928 között. 1928-tól a tektonika magántanára. Kőolajgeológusi pályája a Shell megbízásából végzett albániai (1924 — 1925) és lengyel- országi (1926) olajgeológiai munkáival kezdődött. 1929-től olajtársaságoknak végez föld- tani térképezést, később vezető-, majd főgeológus lesz. Szumátra szigetén (1929—1932), Németországban (1932), Ny-Celebeszen (1933 — 1935) tevékenykedik. A Holland Új-Gui- neai Kőolaj Társaság kutatójaként 1936 — 38-ban első ízben végez fotogeológiai értékelé- seket. 1938 — 40-ben Kubában dolgozik, majd visszatér Új-Guineába és Jávára. 1940 — 46 között ismét Magyarországon dolgozik, mint a kőolaj- és földgázkutatások fő konzultánsa, Erdély, Kárpátalja és Nyugat-Magyarország területein. 1947-ben törvényes keretek között emigrál az Egyesült Államokba és ott, mint a légi- foto-geológia elismert szakértője a Gulf Oil kötelékébe lép és Kuba, Kuvait, Szaud-Arábia, Irak, Tunézia, Líbia, Szicília, Jemen, Brit-Honduras, Guatemala, Peru, Bolívia és az Egyesült Államok számos területén dolgozik. 1956-ban kivált a Gulf Oil szolgálatából és független kőolajgeológiai konzultáns sok éven át. Tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak, a Magyar Földrajzi Társaságnak, az Amerikai Olajgeológusok Társulatának, az Amerikai Földrajzi Társaságnak. A magyaron kívül folyékonyan beszélt angolul, németül, spanyolul, franciául, hollandul és beszélte a maláji nyelvet is. Mint megannyi más magyar geológus, a harmadidőszaki sztratigráfiával indult, de nem csak az érdekelte. Albániában és Galíciában üledékes szerkezeti problémákkal, Szumátra és Celebesz szigetén vulkáni szerkezeti alakulatokkal foglalkozott. Első légifoto-inter- pretációja Borneo szigetéről 1936-ban jelent meg. Először az ríj-guineai holland expedíciónál vezették be a légifoto-geológiai módszert, amelynek interpretációját Bandat Horst dolgozta ki elsőként. Üj módszer volt ez, a hagyományos, addigi kutatási metodikához képest. Széleskörű tapaszt alatait Aerogeology c. kézikönyvében 1962-ben publikálta. Ebben a tudományos és alkalmazott légifoto- geológia komplex ismeretanyagát rögzítette. Pontos kéziratos térképei az értékelő-geológiai ábrázolás művészi kifejezői. Számos olaj- és gázelőfordulás vált ismeretessé a légifoto-geológiai értelmezés útján. Később a nagyobb magasságokból készített felvételek (Gemini, Landsat) geológiai értékelésével is foglalko- zott. A nálunk is olvasott és publikációiból jól ismert Hollis D. Hedberg hírneves amerikai geológus írta Bandat Horstról, hogy „úttörője volt a légifoto -geológiának, kiváló könyvé- ben és publikációiban ismereteinek kincsestárát adta, hatalmas elméleti tudását és világ- szerte végzett ipari kutatásait ismerteti nagy lelkesedéssel és szakmaszeretettel”. Élete végéig ezzel a problémakörrel foglalkozott, alkotó módon. Sikeres és híres tudós hazánkfia és eredményes kutat ó távozott el végleg, aki végtelenül szerényen végezte tudományos és olajkutatói munkáját, akiről sokan nem is tudják, hogy úttörője volt egy korszerű, eredményes geológiai kutató-módszernek, a légifoto-geológiá- nak. dr. Dank Viktor C folytatás a 472. oldalon) Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1984) 114. 425 — 432 A mérnökgeológia jelene és jövője* Dr. Juhász József ** Magyarországon még a múlt század közepe táján is bányamérnökök adták a geológusok döntő többségét. A bányaművelés tudománya a művelés kezdetleges módja miatt állandó részletes földtani környezetismeretet igényelt. Ezért a bányászat a műszaki tudományokkal azonos fontosságú földtani ismeretanyagot követelt meg művelőitől. A bányamérnöknek igen alapos földtani ismeretre kellett szert tennie, amellyel kutatásai és bányabeli műveletei során egymagában is meg tudott oldani minden földtani problémát, sőt a földtan tudományának előbbre vitelére is vállalkozhatott. Ez a személyi egyezés magától értetődően biztosí- totta a mérnökgeológia művelését, hiszen a földtan és a mérnöki tudományok művelője azonos személy lévén, a természeti jelenségek akkor ismert mennyiségi meghatározását, fizikai és kémiai leírását is el tudta végezni. Hasonló volt a helyzet a kultúrmérnök munkáinál is. A mélyépítő mérnök minden tervezési és kivitelezési munkája során kapcsolatba került a földkéreg legfelső szintjeivel, ezért nem nélkülözhette az alapos földtani ismereteket. Kialakult itt is az a szokás, hogy a mérnökök maguk végezték el a szükségnek megfelelően a földtani környezet felmérését és készítették el a várható változá- sok elkerülésére szükséges munkálatokat. A múlt század végén, amikor egyre kényesebb szerkezetek építése kezdődött és egyre nagyobb műszaki ismeretkört igényelt a mérnöki és bányamérnök i munka, a műegyetemen a földtan oktatása csökkent, az addig kialakult gya- korlat kibővült és a bányamérnöki és mérnöki munkák során egy-egy esetben földtani szakvélemény készítésére felkérték a — főleg térképező — geológusok egy részét is. A műszaki fejlődés miatt a műegyetemen folyamatosan csökkenő földtani ismeretek e század második évtizedében a geológusok rendszeres bevonását tették szükségessé a mérnöki előmunkálatokba. A nem arra a célra képzett geológus bevonása a közvetlen műszaki feladatok- ba sajátos kettősséget eredményezett hazánkban. Kielégíteni látszott egyrészt a felmerülő igényt, ugyanakkor meggátolta a mérnökgeológia tudományának fejlődését, a múlt században már születő hazai mérnökgeológia elsorvadt. A mérnök mechnikai szemlélete a talajnak elnevezett laza kőzet esetén, kis mélységek és egyszerű földtani felépítés mellett legtöbbször többé-kevésbé pótolta a mérnökgeológus munkáját, azonban egyoldalú szemlélete, a termé- szettudományos gondolkodás hiánya nem tette lehetővé a feladatok szükséges sokoldalú vizsgálatát, a jelenségek gyökerének megkeresését. A legtöbb eset- * Elhangzott a Társulat közgyűlésén, 1984. március 14-én. ** Nehézipari Műszaki Egyetem, Földtani— Teleptani Tanszék 3515 Miskolc, Egyetemváros. 426 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet ben ez a földtani ismeretek és a természettudományos gondolkodásmód hiányá- ban, a szinte kizárólag relatív kőzetjellemzőkre támaszkodás folytán mecha- nikus, formális munkát eredményezett. Ugyanakkor az utóbbi harminc évben nagy számban kibocsátott mérnökök, bányamérnökök továbbra is a saját keretükben igyekeznek a műszaki földtani feladatokat is ellátni, kizárólag a leíró, térképező munkát kérve a geológus munkatársaktól. Ezzel a megoldással évtizedekre visszavetették a mérnökgeológia fejlődését hazánkban. A beruhá- zók részéről sem mutatkozott megfelelő igény a mérnökgeológiai vizsgálatok iránt, ami sok esetben indokolatlan túlméretezést, esetenként pedig kiviteli, üzemi problémákat eredményezett. Míg a nehezebb, változatosabb földtani felépítésű országokban megmaradt az a természetes igény, hogy a földtani környezet megismerését a mérnök- geológus végezze, felhasználva a szükséges fizikai (geofizikai) és mechanikai (kőzetmechanikai) ismereteket csakúgy, mint a kémia, vagy biológia eredmé- nyeit, addig nálunk a mechanikai tudományok művelői egymaguk igyekeztek és igyekeznek a teljes mérnökgeológiai feladat-komplexust megoldani, a kuta- tástól az értékelésig. Ez természetes következménye volt annak, hogy a két háború között nem képeztünk geológust, még kevésbé mérnökgeológust. Évtizedek óta egy inkább világos, hogy minél drágább a beruházás és minél érzékenyebb a költségek és a megtérülési idő miatt a maximális teljesítményre tervezett építési vagy termelési lánc, annál sokrétűbb, hatékonyabb és ponto- sabb előkészítésre van szükség, többek között a földtani környezet és az emberi beavatkozás kölcsönhatásának kvantitatív meghatározása terén is. Ez a nyil- vánvaló igazság Magyarországon nagyon nehezen és gyakori visszaesésekkel tarkított úton kezd érvényesülni. Ma már általában tudomásul vettük, hogy a földtani környezetnek és az emberi beavatkozásnak térben és időben megfelelő pontossággal való mennyiségi előrejelzése csak a földtani ismeretek és a műszaki ismeretek megfelelő ötvözetével rendelkező alkalmazott földtani szakemberrel lehetséges, aki az általános földtani, természetföldrajzi és geofizikai kutatásokat valamely létesítmény érdekében megtervezi, irányítja és értékeli. A mérnök- geológiával foglalkozó szakember helye az alap- és módszertani kutatást és térképezést végző geológus, geofizikus, valamint a tervező, üzemeltető bánya- mérnök, építőmérnök munkaterülete között foglal helyet, s azokat kellő mér- tékben átfedi. A mérnökgeológia, mint alkalmazott földtan, valamely emberi műalkotás számára kijelölt terület földtani környezetének, természetes körülmények és az emberi beavatkozás folytán létrejövő változásainak mennyiségi jellemzőkkel való meghatározását végzi — az előkészítés, a tervezés, a kivitelezés és az üze- melés stádiumában olyan pontosságig, hogy az a létesítményt tervező, üzemeltető mérnök számára, tervezési és organizációs munkájához, a gazdasá- gos és biztonságos üzemeltetéshez elegendő feltételt adjon. Feladata továbbá a földtani környezet kedvezőtlen változásának elhárítására szükséges megoldások kialakítására javaslattétel, vagy a védelem kialakítása esetenként a tervező mérnökkel együtt. Miután az alkalmazott földtannak ez a speciális ága a műszaki létesítmények számára készül, vagy egy meghatározott mérnökgeológiai feladatot vizsgál, csak célfeladat lehet. A hazai mérnökgeológiai munkálatok a mérnökgeológus képzés hiánya miatt évtizedekkel lemaradtak a fejlett nyugati államok és a szomszédos országok J 1 1 h rí x z: .4 mérnökgeológia jelene és jövője 427 mögött. A szakemberképzés szükségességét a Nehézipari Műszaki Egyetem az 1950-es évek elején felismerve megkezdte — és a mai napig végzi a geoló- gusmérnökök képzését. A kérdés fontosságát a felhasználó mérnöki oldalról hasonlóan felismerő Budapesti Műszaki Egyetem, szintén az ötvenes évek ele- jén, még az általános földtani órák rovására is, új tárgyként vezette be a mér- nökgeológia oktatását azért, hogy a kikerülő mérnökök ismeretanyaga a szük- séges minimális átfedést biztosítsa a geológusmérnök felé. Lényegében hasonló helyzet alakult ki a bányaművelő mérnökök vonalán is. Nem sokkal később az Eötvös Loránd Tudományegyetem földtani képzésében is helyet kapott egy mérnökgeológiai tárgy, amely megfelelő tájékozódást nyújt a geológusoknak a mérnökgeológiai munkák számára végzett földtani vizsgálataik alkalmazásá- nak módjáról, vagyis a kívánatos átfedés ebben az irányban is megvalósult. Végeredményben az egyetemek a felszabadulás után viszonylag gyorsan felkészültek a több évtizedes lemaradás pótlására, egymást értő és becsülő szakember-lánc magas szintű oktatására, a mérnökgeológia hazai bevezetése és fellendítése érdekében. Ebben a munkában halhatatlan érdemei vannak az egyes egyetemeken Vendel Miklósnak, Papp Ferencnek és Vitális Sándornak. A mérnökgeológia fejlődése a rendelkezésre álló szakember-gárda ellenére is lassan indult meg, mert az ipar a megszokotton nem kívánt változtatni, ugyanakkor az évente több tucat új mérnök a létesítmények előmunkálataként inkább fogadta el az általa is értett talajmechanikát, vagy kőzetmechanikát, mint az ezeket is felhasználó, de lényegesen többsíkú mérnökgeológiát. Ha érezték a földtani ismeretek hiányát, , .földtani szakvéleményt” rendeltek, aminek anyagát átfedő ismereteik híján nem használták fel tovább, hanem a legjobb esetben csatolták az anyaghoz, szakvéleményükben továbbra is ra- gaszkodtak a , .sárga agyaghoz”, „szürke finomszerű homokhoz” stb. Az elterjedésnek jelentős akadálya volt az is, hogy a mérnökgeológia, mint alkalmazott földtan a Földtani Főigazgatósághoz, majd a Központi Földtani Hivatalhoz tartozott, míg felhasználói az ipari és közlekedési minisztériumok és az Országos Vízügyi Hivatal voltak. Gondot jelentett és jelent ma is, hogy mint minden, a korábbinál értékesebb vizsgálat arányosan többe is kerül. Ez a különbség az építmények beruházási költségeihez viszonyítva mindössze 0,5 — 0,6%-ot jelent, de a beruházók meg- szokták, hogy az előmunkálatokon lehet a legtöbbet takarékoskodni, ezért minden változásnak ellenálltak. Sajnos, itt nem jelent meg olyan rendelet, mint ami például a számítógépek alkalmazásának szorgalmazásáról megjelent, hogy a számítógéppel végzett munkának a kézzel végzett munkához viszonyí- tott árnövekedését a tervező leszámlázta és azt a beruházó köteles volt elfogad- ni. Ez az ösztönzés megszokássá vált, és bár ma is sokszor olcsóbb volna a régi kézi módszer a megismert értékkülönbség miatt, a beruházóknál már polgár- jogot nyert a számítógépi tervezés. A mérnökgeológus számára általában két szakmai kifejezésmód kínálkozik: a mérnökgeológiai szakvélemény és a mérnökgeológiai atlasz. A kettő között a különbség az, hogy a mérnökgeológiai szakvélemény esetén a szükséges ismeretek a folyamatos szöveges részben vannak leírva, és ebben a teljes értékű anyagban hivatkoznak a mellékelt térképekre, szelvényekre, számításokra. A mérnökgeológiai atlasznál viszont az ábraanyag dominál, az teljes értékű és csak annak kiegészítéséül, magyarázatául szolgál a szöveges, ábrás magyará- zó. E két kifejezésmód tehát egymáshoz illeszkedik, és hogy melyiket választ- juk, az azon múlik, hogy melyik módon tudjuk a kívánt célra feldolgozott 2 Földtani Közlöny 428 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet anyagot a felhasználó számára célszerűbben, könnyebben és jobban hasznosít- ható módon megadni. Ügy is mondhatjuk tehát, hogy a mérnökgeológiai atlasz a szakvéleményezésnek egy speciális formája. Amikor tehát a mérnökgeológiai munkákról beszélek, e két kifejezési módot nem különböztetem meg, annak ellenére, hogy ezeket az ipar gyakran úgy választja szét, hogy a szakvélemény egy célra-orientált konkrét anyag, az atlasz pedig általános ismereteket ad. Mint láttuk, ez nem állhat, mert ha az atlasz nem konkrét és célra-orientált, nem töltheti be feladatát. A kétféle kifejezésmódot együtt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nehéz- ségek ellenére mégis elindult a mérnökgeológiai munka. Eleinte a vízépítőipari munkák kapcsán, Kiskörén és a dunai erőművek tervezéseinél. Ezek mellett az ötvenes években kezdődött munkák mellett a hatvanas évek elején már a völgyzárógátak tervezésénél is mérnökgeológiai szakvélemények készültek. Ezen a téren ugyan vannak visszalépések esetenként, egyes tervező irodákban, de a feladatok zöme mérnökgeológiai munkákkal indul. Ugyancsak polgárjogot nyert a mérnökgeológia a nagy külfejtésekben, ahol a termelés mindennapjai követelnek állandó, felelősségteljes műszaki földtani előkészítést, védelmet és ellenőrzést. Sok esetben jelent meg a bauxitbányá- szatban olyan mérnökgeológiai probléma, amit ugyancsak szakszerűen oldottak meg. A hatvanas évek második felében a Központi Földtani Hivatal is felismerte a mérnökgeológiai munkák népgazdasági jelentőségét és nagy lendülettel hozzálátott a városrendezések, üdülőfejlesztések részére készülő mérnökgeoló- giai — speciális nevén építésföldtani munkák szervezéséhez és irányításához. Központi kutatási hitelkeretéből először a Balaton térségének vizsgálatát kezd- te meg. 1966-ban készült el a tihanyi próbalap 1:10 000 méretarányban, majd ennek vitája után 1970-től megindult a Balaton környékének építésföldtani feldolgozása, az üdülő- és lakóhelységek bővítésének környezetfeltárása érde- kében, 1:10 000 méretarányban. 1980-ra készült el és ez a munka jelenleg már nyomdában van. Ugyanez évtől a munka a Balaton kiterjesztett üdülőkörzetére kiterjedően is megindult 1:25 000 méretarányban, s jelenleg is folyik. A másik nagy vállakózás volt a tanáccsal közösen Budapest 1:10 000 méretarányú építésföldtani térképezése. A munka előkészítése 1967-ben kez- dődött és 1980-ban a térképezés befejeződött; jelenleg egy egyszerűsített változata nyomdában van. Elkészült második legnagyobb városunk, Miskolc építésföldtani térképezése is, 1968 — 1975 között, 1:10 000 méretarányban s a térképek nyomtatásban is megjelentek. Folytatásaként 1975 — 78. között Miskolcnak és tágabb környéké- nek százezres, ill. huszonötezres építésföldtani vázlata is elkészült. Az elsők között volt Eger építésföldtani térképe 1:10 000 és 1:4 000 méret- arányban, 1968 — 1974 között. Ennek folytatásaként elkészült Eger és környé- kének százezres, és huszonötezres építésföldtani vázlata is. Ezzel párhuzamo- san folyt Esztergom építésföldtani felvétele 1:10 000 és 1 : 5 000 méretarány- ban. A hetvenes évek elején kezdődött és 1976-ban fejeződött be Veszprém városának építésföldtani atlasza 1:4 000 és 1:10 000 méretarányban, majd en- nek folytatásaként a veszprémi agglomerációi: 25 000 méretarányú építés- földtani feldolgozása. 1974-től 1978-ig Salgótarján építésföldtani térképezését végezték el tízezres, ill. ötezres méretarányban. Majd elkészült Szeged építés földtani atlasza 1 : 25 000 méretarányban. Ezek a feldolgozások a Központi J u h á h z : A mérnökgeológia jelene én jövője 429 Földtani Hivatal kezdeményezése alapján a helyi tanácsok több-kevesebb hozzájárulásával készültek. Egyes városokban felismerték, másokban, sajnos nem az anyag fontosságát. A hetvenes évek elején az Egerben a régi pincék beszakadása miatt már korábban jelentkezett gondok több városunkban okoztak veszélyes helyzetet. Ezért központi akarattal a tanácsokhoz lejuttatott fedezet terhére elrendelték a problémák felszámolását és ennek első lépéseként a diagnózis felállítását. A munka itt is építésföldtani atlasz sorozatban jelent meg és az Egerben szer- zett tapasztalatok alapján 1974-ben Pécsett, 1982-ben Szentendrén és Szek- szárdon indult építésföldtani térképezés, mely magában foglalja a pincék feltárását és megerősítésük javaslatát is. Mindhárom helyen tízezres és ötezres a feldolgozás méretaránya, de a részletek egy nagyságrenddel nagyobb léptékű térképekre, helyszínrajzokra kerülnek. A hetvenes évek közepétől az egyes városok részletes építésföldtani térképe- zése mellett megindult a KFH anyagi fedezete mellett egy olyan már csak részben építésföldtani — munka, amelynek feladata a nagyobb városok és kiemelt üdülőterületek rendezési tervéhez földtani, építésföldtani, környezet- potenciál és környezetvédelmi anyag összeállítása. Ez a munka 1:10 000, 1:25 000, esetenként részleteiben 1 : 1000 méretarányban készült. A munkafajta keretében a már említett veszprémi agglomeráció, Miskolc környéke és Eger környéke mellett elkészült a Tlunakanyar, Ráckeve, Győr és környéke, vala- mint Sopron és környéke feldolgozása. A központi állami kutatási keret terhére végzett legújabb, részben építés- földtani feldolgozások a megyék 1:100 000 méretarányú atlaszsorozata, ami a földtan, építésföldtan, hidrogeológia, környezetpotenciál, szennyezés-érzékeny- ség, hulladéklerakó-helyi vizsgálatok, környezetvédelem témakörökben dolgoz- za fel a megyék területét. Eddig 10 megye készült el és 1985-ben az egész ország készen lesz. Ezek a munkák atlaszokban jelentek, illetve jelennek meg, magyarázókkal támogatva. A központi hitelkeretből ezen kívül kataszterek, részben az egész ország területére kiterjedő szakvélemények is készültek és készülnek. Ilyen volt a felszínmozgásos területek katasztere, amit megyei bontásban készítet- tek el. A kataszter 1:100 000, ill. 1:25 000 méretarányú melléklettel készült. A felszínmozgás országos kataszterbe vétele után megindult a kitüntetett felszínmozgásos terület részletes vizsgálata. A felszínmozgás-vizsgálatok egy másik típusa a dunai magaspart vizsgálata és a Baranya megyei Orfű felszín- mozgásos területeiről most készülő mérnökgeológiai szakvélemény. Ezeken a területeken 1 : 5 000 méretarányú feldolgozás és hozzá feltárások, fúrások is készülnek . A központi hitelkeretből végzett és most röviden említett munkák egy részé- ben tulajdonképpen nincs mérnökgeológiai feldolgozás, nem létesítmény-cent- rikus és sokszor elszalad a földtani térképezési szokások és normák felé, mégis nagy dicséret illeti a Központi Földtani Hivatalt, mint az állam földtani kuta- tásának gesztorát, hogy az érdekelt tanácsokkal és más állami szervekkel közösen igyekezett a hazai mérnökgeológiában mutatkozó több évtizedes le- maradást enyhíteni. A fokozatosan növekvő ráfordítások 1966-ban még csak 2,7 millió forintot tettek ki, míg tavaly már 35 millió forintot adott a KFH és részben adtak a tanácsok, mérnökgeológiai kutatások címén. Az elmúlt 18 év- ben a KFH felügyelete alatti munkákra összesen 340 millió forintot használtak fel. Ebből mintegy 120 millió a tanácsi és 220 millió a KFH fedezete. A nagy 2* 430 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet vízépítési műtárgyak és a völgyzárógátak mérnökgeológiai vizsgálatára eddig körülbelül 80 millió forintot fordítottak. Ma tehát elmondhatjuk, hogy a nagy vízépítési műtárgyak: Kisköre, de elsősorban a bős nagymarosi erőműrendszer mérnökgeológiai kutatása mellett elkészült tíz városunk építésföldtani térképezése, ami minden további fejlesz- tési, rendezési munkájuk alapja kell legyen. Elkészült két nagy üdülőterületünk mérnökgeológiai atlasza és öt agglomeráció általános rendezési tervéhez szük- séges építésföldtani alap. Végül, tíz megyénk feldolgozása is rendelkezésre áll. Mindezeket a munkákat a Magyar Állami Földtani Intézet, ezen belül egyre nagyobb mértékben annak területi szolgálatai, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, a Dorogi Szénbányák Tervező Irodája, a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány-földtani Tanszéke, a Nehézipari Műszaki Egyetem Ásvány-kőzettani, valamint Földtan-teleptani Tanszéke végezte. A budapesti munkában a tudo- mányegyetem Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszéke is részt vett. Segítsé- get nyújt az akadémiai Földrajztudományi Kutató Intézet is. A nagy vízépítési munkák mérnökgeológiai előmunkálatait a Vízügyi Tervező Vállalat végzi. Áttekintve a jelenlegi helyzetet meg kell állapítani, hogy a vízépítésben és főleg központi támogatással — a városrendezésben alkalmaznak mérnök- geológiai kutatást. Teljesen hiányzik ez a közlekedési létesítményeknél és a konkrét mélyépítésben. Tisztelettel gondolva az elmúlt negyedszázadban a nulláról indulva elért eredményeinkre, azokkal a legkevésbé sem lehetünk megelégedve. Egyrészt, mert többet is el lehetett volna érnünk, másrészt mert az, amit elértünk a település-rendezések mérnökgeológiai megalapozásában, a felhasználóknál sokszor haszontalanul kallódik értetlenség, hozzá nem értés, vagy egyszerűen közömbösség miatt. A jelenlegi helyzetből kiindulva nézzük a jövőt. A technikai fejlődés során a termelés egyre nagyobb mértékű növekedése mellett egyre kevesebb ember foglalkozik majd a termeléssel. Ennek feltétele a nagyobb teljesítmény, a gé- pek, az irányítástechnika és robottechnika térhódításával. Mindez a gép- és automata rendszer érzékenységét, drágaságát és így egyre nagyobb mértékű kihasználásának igényét vonja maga után. A tervszerűség a szavak területéről a tettek területére is be kell törjön. Minél nagyobb értékű és minél gondosabb üzemet kíván a technika, annál gondosabb, a véletleneket kizáró tervezésre van szükség, a felesleges biztonság teljes kizárása mellett. A mérnöki létesít- mény a jövőben a kellő biztonsággal, de csak a kellő biztonsággal lesz kiala- kítva. A csak mindenoldalú vizsgálattal megismerhető tényezők ma ismeretlen volta miatti túlméretezés egyre kevésbé lesz megengedhető, ha versenyben akarunk maradni. Ehhez többek között a földtani környezetnek a mainál sokkal pontosabb, kvantitatív megismerésére lesz szükség. A mérnökgeológia tehát hazánkban is — a gazdasági viszonyoktól függően — már a következő ötéves tervben, de mindenképpen ebben a században, be kell törjön az építés minden területére és ki kell szorítsa a helyenként befészkelődött, sőt polgárjogot nyert félmegoldá- sokat, pótmegoldásokat. A mérnökgeológiai előmunkálatokat azoknak a szak- embereknek kell végezniük, akik a földtani környezetet a maga teljességében és sokoldalúságában ismerik, a genetika felől közelednek a megoldás felé és nem néhány jellemző statisztikai feldolgozása adja véleményük alapját. Amikor a repülés első szerelmesei a levegőbe emelkedtek, egyiknek sem volt repülőgép-vezetői jogosítványa, mindegyik autodidakta volt. Nem kellett másfél évtized ahhoz, hogy a megfelelő kiképzésben nem részesült embereket ./ u h ti tt z : -4 mémökgeológia jelene és jövője 431 akár csak a gép közelébe se engedjék. A felszabadulás után hazánkban is nulláról indult a mérnökgeológia, csupa lelkes autodidaktával, akik felismertük a szakma fontosságát, hiányának népgazdasági visszahúzó erejét. Ma már e hős- kor régen elmúlt, de a szakma amatőrizmusa csak nem akar felszámolódni. A cégtábla átfestése, a puszta igyekezet, vagy akarat nem elég az ismeretek pótlására. A fejlődés egyik alapja az, hogy tudomásul vegyük e szakma meg- jelenését az alkalmazott földtan mezején. Ezt nekünk magunknak kell megolda- nunk ! Fel kell zárkóznunk a KGST-n belül kialakult kutatási és vizsgálati szinthez. Ez a feladat ellátására alkalmas szakgárda további nevelése mellett elsősorban a beruházók igényének a kialakítását kívánja meg. Úgy látszik, az új befoga- dásának ez a szűk keresztmetszete. Ezért javaslom, hogy a rendelkezésre álló központi kutatási keret egy részét a hagyományos vizsgálati és a korszerű mérnökgeológiai vizsgálat közötti árkülönbözet fedezésére használva olyan országos jelentőségű beruházásoknál alkalmazzák, mint a vasútépítés, az autó- pályák építése, a nagy vízépítés, vagy az ipartelepek, lakótelepek beruházásai- nak előmunkálatai. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő szakemberekre bízva a feladatot a beruházók rövidesen tapasztalják az újfajta szakvélemény előnyét és a továbbiakban már maguk is igénylik. A kutatási költségnek a kivitel összegéhez viszonyított 0,5 0,8%-ra való emelkedése közel sem olyan többlet- költség, ami a gyakorlatban a problémák nagyobb részének kiküszöböl hetősége miatt többszörösen vissza nem térül már egy nagyobb beruházásnál is. Központi hitelkeretből a hetedik ötéves tervben elvégzendő feladatok összeállítását a KFH rövidesen elkezdi, őszintén remélem, hogy az eddigi lendülettel egyre konkrétabb mérnökgeológiai problémák megoldását tűzi ki célul a rendezési tervek számára készülő és jól átgondolt, valóban mérnök- geológiai atlasz szerkesztésén felül. A mérnökgeológia fejlődését lassíthatja, esetenként visszavetheti, de meg nem állíthatja az értetlenség, a megszokás, vagy éppen az, hogy a megbízó meg van elégedve a ma alkalmazott megoldásokkal. Erről mindig eszembe jut az írógép, vagy a varrógép feltalálója, vagy éppen a szerencsére nem létező igazgató főorvos, aki teljesen értelmetlennek találja a drága, és sok helyet igény- lő diagnosztikai és terápiái gép- és műszer-rendszereket azon a címen, hogy az emberi test évszázadok óta nem változott, ezért egy sztetoszkóp, a bütykös ujja és a hőmérő elegendő ma is, hiszen azelőtt is elegendő volt. Sokkal olcsóbb, kisebb helyigényű a konzervatív orvoslás, tehát nem engedi beszerezni azokat a fránya drága gépeket. A beruházók és a megbízók felelős vezetői és munkatársai között ma még sok ilyen ,, igazgató főorvos” gondolkodású kollégánk van. Ügy gondolom, a mérnökgeológia jövője érdekében a Központi Földtani Hivatalnak ezeket a kollégákat a meggyőzés szakmai és államigazgatási ráhatásával is gyomlálni kellene, az egyes fontos esetekben alkalmazott árkülönbözet-fedezés mellett. Tisztelt Közgyűlés ! Összefoglalva úgy mondhatom, hogy a mérnökgeológia jelene bíztató. Ha a kinövéseket gondosan visszanyessük, és megfelelő szakmai mederben tartjuk, úgy fokozatosan további erőre kap. Bár az elmaradásunk behozásához a jelen 432 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet kevésnek látszik, mégis elsősorban a KFH és az OVH érdeme, hogy meggyö- keresedett és hajt. A jövője biztos, a fejlődése megakadályozhatatlan, mert olyan ésszerű nép- gazdasági igényt elégít ki, ami fejlődésünkkel együtt növekszik, mennyiségben és fontosságban. A feladat nem fogy el, amíg ember éle hazában. A Társulat feladata, hogy az állami szervek társadalmi háttereként munkálkodjék tovább ezen alkalmazott földtani ágazat fejlesztésén, ragadjon meg minden lehetőséget a mérnökgeológia hasznosságának bemutatására és a felhasználók gondolkodá- sának helyes átprogramozására. Minél hamarabb sikerül ez a feladat, annál hamarabb jelentkezik szakmánkban a mindenképpen várható gyors fejlődés. Földtani Közlöny, Hull. o/ the ll a ugarion Qeol. Soc. ( IH84 ) 114. 433 — 438 Kocli Sándor 1896 1983 Dr. Grasselly Gyula * 1983. május 25-én, 87 éves korában elhunyt Koch Sándor nyugalmazott egyetemi tanár, Kossuth-díjas, a föld- és ásványtani tudományok doktora, a József Attila Tudományegyetem honoris causa doktora, a Népköztársasági Érdemérem arany fokozata, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Szocialista Kultúráért, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntető jelvény, a József Attila Emlékérem, a Földtani Intézet Jubileumi Emlékérme, a Lomonoszov Egyetem Ferszman Emlékérme tulajdonosa, a Magyarhoni Földtani Társulat, a Tudo- mányos Ismeretterjeszető Társulat, valamint a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat tiszteleti tagja, a magyar mineralógia nesztora, sokunk tanítója és atyai barátja. Halála érzékeny veszteséget jelentett a hazai földtudományoknak, s mély szo- morúsággal töltötte el nemcsak azokat, akik sok évtizedes egyetemi működése során hallgatói közül tanítványai is lettek, akik közelebbi, személyes kapcsolat- ba kerültek vele, hanem azokat is, akik közvetetten, oktató-nevelő és tudomá- • József A. Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék H-6701 Szeged, Pf. 651. Felolvasta a Társulat közgyűlésén, 1984. március 14-én. 434 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet nyos munkája révén ismerték és becsülték, de azokat is, akikkel az ásványok szépsége iránti közös lelkesedés kapcsolta össze. Lassan tíz hónappal halála után még mindig nehéz elfogadni azt a rideg tényt, hogy akivel csak még egy éve is elbeszélgethettünk az együtt töltött évtizedekről, az ásványok iránti érdeklődés országszerte megnyilvánuló rene- szánszáról — s milyen nagy örömet jelentett ez neki — a számára élete célját és főművét jelentő „Magyarország ásványai” c. könyve most kiadás alatt levő, bővített második kiadásáról, azzal már nem válthatunk szót többé, s hiába merülnek fel bennünk kérdések, amelyekre csak tőle várhatnánk választ, amely kérdéseket túlpörgetett ütemű életünkben elfelejtettünk feltenni, már nincsen kitől választ kapni azokra. Ha mulasztottunk is vele szemben valamit, ma már az jóvátehetetlen mulasztássá vált, s mulasztásunkkal csak magunk lettünk szegényebbek. Koch Sándor a millennium évében, 1896. augusztus 16-án született Kolozs- várott. Egyetemi tanulmányait az I. világháború alatt, 1914 és 1919 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, s vegytan-természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett 1919-ben, majd 1920-ban dokto- rált. Ugyancsak a Pázmány Péter Tudományegyetem habilitálta 1929-ben „Az ásványok fiziográfiája” tárgykörben. Tudományos pályafutása első évtize- deit — miközben az egyetemen tartotta magántanári előadásait — a Nemzeti Múzeum Ásványtárában töltötte — mely időszak meghatározó volt későbbi tudományos érdeklődésére és munkásságára — , ahol az I. világháború után is még élt és éltetett az Ásványtár „aranykorának”, a Krenner Semsey kor- szaknak emléke, s e korszak gyűjtéseinek feldolgozása hatalmas munkát jelen- tett az ott dolgozóknak. De ez a munka öröm is volt annak számára, aki a Kárpát-medence bányahelyeinek és ásványainak, az ásványok keletkezésének, genetikájának tudós kutatója volt, s aki az ásványokban nemcsak a tudomá- nyos vizsgálat tárgyát, de az esztétikai gyönyörködés forrását is látta. 1932-től a Nemzeti Múzeum elnöki hivatalát vezette. 1940-ben, a Ferencz József Tudományegyetem Kolozsvárra történt vissza- települése után a Szegeden újonnan alapított tudományegyetem Ásvány- kőzettani Tanszékére nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárrá. Tanszék- vezetőként működött 1968-ig, majd 1969-ben, 73 éves korában nyugalomba vonult. Egyetemi működése alatt három alkalommal, összesen 7 éven át, éppen a legnehezebb időkben a Kar bizalmából a Természettudományi Kar dékáni tisztét látta el. Az Acta Mineralogica-Petrographica 70. születésnapjára kiadott ünnepi számában Kertai György egyike még budapesti kedves tanítványai- nak a következőket írta: „A történelem okozta viharokban mindig a huma- nizmus magas szikláján állott. Az egyéniségek kollektív megítélésének minden szomorú időszakában Ő teljes szívével és tevékenységével az értékes egyénisé- gek mellé állt, az emberi és magyar közösség, a tudomány szempontjait helyezte szembe a rosszindulat áramlataival.” 1920-tól rendszeresen jelennek meg tanulmányai a Nemzeti Múzeum Anna- leseiben, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Földtani Köz- lönyben, a Természettudományi Közlönyben, a Bányászati és Kohászati Lapokban, a Zentral blatt für Mineralogieban, a Mineralogical Magazinéban. írt a Nemzeti Múzeumban töltött időszakában a kapnikbányai rodokrozitról, baritról, whewellitről, a felsőbányái valentinitről, baritról, wolframitról, andoritról, szideritről és szferoszideritről, a kisbányai szideritről, az óradnai vivianitról és bournonitról, a désaknai kősóról, a csiklovai vezuviánról és schee- G r ii s nett y : Koch Sándor 435 itről, a dognácskai eulytinről, a vaskői bizmutásványokról, s közben új ásvány- ként leírja Nagybányáról a fülöppitet, majd Zechmeister és Tóth társszerző- ségében a kiscellitet. Múzeumi működése alatt jelenik meg, már a 30-as évek elején a Kárpát-medence bányahelyei ásványainak első genetikus rendszerbe foglalt leírása, a hasznosítható elemek geokémiájának összefoglalása a Reich- ert Zeller — Koch: Ásványhatározó 111. fejezeteként, majd néhány évvel később, 1935-ben jelenik meg Vendl Mária— Koch Sándor: A drágakövek c. munka. 1940-ben már mint a szegedi tanszék vezetője folytatta munkáját, s sorra jelennek meg tanulmányai a Kárpát -medence bizmut ásványairól, Gyöngyös- oroszi ásványairól, a magyarországi vasércelőfordulások ásványairól, a hazai mangántelepek ásványairól, Nagybörzsöny szulfid ásványairól és a nagybör- zsönyi turmalinról, Gyöngyösoroszi különböző ZnS módosulatairól, s leírja új ásványként a mátraitot, foglalkozik a szarvaskői pirrhotinnal, a vaskői ludwigit- tal, a jamesonittal. Mind e közben megírja 1952-ben Az ásványtan története Magyarországon című könyvét, majd a Könyv a kövekről című munkája lát napvilágot. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva Sztrókay pro- fesszorral megírja az Ásványtan c. kétkötetes egyetemi tankönyvet. A tanszék oktatási-kutatási profiljának és kutatási lehetőségeinek megteremtésével együtt létrehozta a ma az ország határain túl is jól ismert s már tíz éve a nevét viselő ásványgyűjteményt , s megindította a tanszék ActaMineralogica-Petrographica c. évi kiadványát. Minden eddigi kutatómunkáját egyazon cél elérése ösztönözte, megírni Magyarország ásványai c. művét, mint ahogyan az első kiadás előszavában írja: ,,A magyar földben előforduló ásványoknak monografikus feldolgozását magam vállaltam el, abban a meggyőződésben, hogy munkámmal a hazai mineralógia régi adósságát törleszteni. ” Adott időszakok azonban nem mindig kedvezőek a nyugodt alkotómunkára, mert amint könyve bevezetőjében írja: , . . . bányahelyeken, hazai és külföldi, magán- és közgyűjteményekben több mint egy évtizedig gyűjtöttem monográfiámhoz az anyagot, feldolgozván a szakirodalmat is. Az összehordott anyag a második világháborúban teljesen megsemmisült”. Aki azonban határozott célt tűzött ki magának, azt legfeljebb átmenetileg keserítheti el, vagy törtheti le a balsors. Amint lehetséges, kezdi újra a munkáját, de a célt nem téveszti szem elől, azt nem adja fel. Ahogyan a második világháború után újra hozzá kellett fogni a tanszék újjáépítéséhez, hasonló lelkesedéssel fogott hozzá a veszteség pótlásához, s 1966-ban mégis megjelent a Magyarország ásványai c. munka első kiadása, sajnálatosan kevés példányszámban. Kezdő fiatal kora óta ennek a munkának a megírása volt a fő célja, kutatómunkája erre az egy célra irányult sokszor segítség nélkül, vagy éppen meg nem értéstől kísérve s amilyen derűs, békés és szelíd volt általában, éppen olyan szilárd volt tárgyszeretetében, hivatástudatában, felelős- ségérzetében, a fiatalon maga elő tűzött cél elérése érdekében. Nem a dicsőség, az elismerés vágya volt elsősorban a hajtóerő, hanem az önkifejezés szándéka, ugyanaz az önmegvalósításra való törekvés, ami a költőt versei megírására készteti, vagy ami a festőt ösztönzi az őt belülről feszítő érzések, élmények megfestésére. Az első kiadás néhány év alatt elfogyott. Hozzákezdtünk a bővített második kiadás előkészítéséhez, mely munkához új eredményeikkel magyar geológusok sora — fiatalabbak és idősebbek — örömmel járultak hozzá. Ezzel is kifejezni szándékozván köszönetüket Koch Sándornak mindazért a munkáért, amelyet 436 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet a hazai ásványtani oktatás és kutatás, az új meg új generációk, a szakmai után- pótlás képzése és nevelése érdekében, néha nehéz időkben, de mindig töretlen hittel oly sok évtizeden át végzett. Mezősi professzornak a második kiadás szerkesztőjeként nagy gonddal és szeretettel végzett munkája eredményét, a nyomdakész kéziratot még láthatta. Reméltük, hogy a munka megjelenése, ha egészségi állapotán nem is, de kedvén, kedélyén segíteni fog. Ha szemrehá- nyást tehetünk magunknak valamiért, úgy talán azt róhatjuk fel magunknak, hogy nem előbb kezdtük szorgalmazni a második kiadást. A könyv megjelenését már nem érhette meg, de a munka méltó emlékműve lesz. Koch Sándorról, a hazai ásványvilág kiemelkedő kutatójáról tanulmányai és könyvei hűséges képet adnak, s bár minden írásából is sugárzik egyéniségé- nek egyik alapvető vonása: lelkesedése és szeretete vizsgálatának tárgya, az ásvány iránt, nagy egyéniségének teljességét igazán csak azok ismerhették meg, akik előadásait hallgatták, akiknek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy évtizedeken át vezetése alatt, mellette, vele együtt dolgozhattak. Az én generációm volt az első a szegedi tanítványok közül, s ma tudom csak igazán megítélni és értékelni, hogy milyen sokat kaptunk tőle indításnak, útra- valónak az élet minden területére. Különösen mostanában — amidőn a Művelő- dési Minisztérium által kidolgozott, a felsőoktatás korszerűsítését célzó kon- cepcióban, teljes joggal, jelentős helyet foglal el az egyetem feladata az értel- miségivé nevelésben — egyre sűrűbben merülnek fel előttem több mint négy évtizedes emlékeim. Koch Sándor Szegedre nemcsak tudását és tárgyszeretetét hozta, hanem lelkesedését minden iránt, ami az emberi életet teljesebbé, szebbé teheti. Szombat délutánonként a tanszéken összegyűjtötte érdeklődő hallgatóit s ezeken a délutánokon mindenről szabad volt beszélni, csak a szakról nem, vagy ha igen, úgy annak esztétikai oldaláról. Ezeken a szombat délutánokon az ő révén ismerkedtünk meg olyan írókkal, költőkkel, akiket akkoriban a középiskolai tankönyvek írói nem érdemesítettek arra, hogy „tananyagként” szerepeljenek. Bennszülött szegedi mivoltom ellené- re, bizony ott hallottam először bővebben Móra Ferencről, Tömörkény István- ról, Juhász Gyuláról, hogy csak a szegedieket említsem. Ismerkedtünk az alkotóművészetekkel, a festészet, a szobrászat, az építészet kiemelkedő alkotá- saival és alkotóival. Élete során két biztos bázisa volt: a szűkebb családja és a tágabb családja: tanítványai és a tanszék. Ezekhez való kötődése, ragaszkodása, az ezekről való gondoskodás minden átmeneti nehézségen átsegítette, s ezekből tudott mindig új meg új erőt meríteni. A tanszék fiatal munkatársait, a hallgatóság érdeklődő tagjait is a szakmai érdeklődésen keresztül és azon túl is igyekezett nevelni, mint saját gyerekeit: megmutatni, hogy az emberi élet teljességéhez a szűkebb értelemben vett szaktudáson kívül még sok minden más is hozzátartozik, mint az irodalom, a művészetek. Nevelés volt ez a javából, mert ráirányította a figyelmünket arra, hogy nemcsak a szakmát kell elsajátítanunk, hanem meg kell ismerked- nünk azokkal a kiemelkedő művekkel is, amelyeket az emberi szellem és tudás egyéb területeken is alkotott. Egész ember volt, s egész embereket akart nevel- ni. Minderre példájával — kényszerítés nélkül — ösztönzött, mint ahogyan arra is példájával nevelt, hogy a tanszéki közérdek, a tanszék fejlődése megelőzi az egyéni érdekeket, mert a közösség fejlődése biztosít ja az utat az egyén hala- dásához, fejlődéséhez is. Gr nssell y : Koch Sándor 437 Egyéniségének varázsával, az emberi gyengeségeket megértő derűjével sokoldalúságával nemcsak új tudományos szemléletet honosított meg, de új emberi, munkaköri atmoszférát is teremtett a tanszéken. Elérte, hogy a tanszék mint neki, munkatársainak is valóban második otthonává vált. Gazdag élet volt az övé, mert mindenkinek tudott adni akkor és azt, amikor és amire az illetőnek éppen a legnagyobb szüksége volt. S a segítés skálája nála igen széles volt. Most is előttem áll, amint minden fizetéskor küldi szét a pénzesutalványo- kat, anyagilag segítve számos volt osztálytársán, ismerősén, akik egzisztenciá- lisan mélypontra kerültek, holott csak az ásványok iránti közös lelkesedés volt köztük az összekötő kapocs. Ajtaja, füle és szíve mindig nyitva volt a hall- gatók, s munkatársai kisebb-nagyobb gondjaira, problémáira, s volt ereje és kitartása azok orvoslására is. Adott buzdítást, támogatást kezdőknek, baráti jó szót, akinek akkor éppen az volt a segítség, s adott csendes szavú intést, figyelmeztetést, ha éppen arra volt szükség. Adott szemléletet, kedvet a mun- kához, bíztatta a kezdőket, szerető gonddal egyengette útjukat, segítette első szárnycsapásaikat. S ha valami sikerült, magát kirekesztette a sikerből, a siker- élmény teljességét átengedve a kezdő fiatalnak s ha úgy hozta a sors, akkor tekintélye teljes súlyával ki is állt mellettük. Boldog is volt az élete, mert a gondterhelte évek ellenére is — egész életé- ben azzal foglalkozott, amit szeretett, amiben hitt. Nála egybeforrott a hivatali- hivatásbeli kötelesség és a kedvtelés, hivatása gyakorlása jelentette egyben örömét is: az ásványvilág kutatásában, a hallgatósággal való foglalkozásban a tanításban és nevelésben, a tanszék fejlesztésében és munkatársainak fejlő- désében. Koch Sándort a tudóst, a szakembert mindenki megismerheti munkáin keresztül, a mostani megemlékezésben Koch Sándort az embert kívántam felidézni, akivel csaknem három évtizedet töltöttünk együtt munkában, akivel együtt sírtunk és együtt nevettünk — s a hosszú idő alatt mindkettőre volt okunk — , akinek irányítását és segítő kezét hosszú évtizedeken át érezhettem. Aki személyes példájával, tanításával, ma különösen aktuális örökséget hagyott ránk, neveltjeire és utódaira, s ezt az örökséget továbbvinni és továbbadni az utánunk következőknek kötelességünk, mert csak így tudjuk megköszönni mindazt, amit mindannyiunkért tett gazdag élete során, s tanítása és példája így élhet tovább a mi utódainkban is. Koch Sándor tudományos munkássága Könyvek Magyarország jelentősebb ásványelőfordulásai (Reichert R., Zeller T. és Koch S.: Asványhatározó, III. rész) — Térni. Tud. Társ., Budapest, 1931. Vénül Mária és Koch Sándor: A drágakövek — Természettudományi Társulat, 1935. Az ásványtan története Magyarországon — Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952. Sztrókay K.: Ásványtan — Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1955. Könyv a kövekről — Gondolat Kiadó. Budapest, 1957. Magyarország ásványai — Akadémiai Kiadó, 1966. Tanulmányok Ásványtani közlemények — Ann. Mus. Nat. Hung. CVIII. pp. 147 — 152. 1920—21. A kapnikbányai rodochrozitról — Ann. Mus. Nat. Hung. XX. pp. 130—134. 1923. Valentinit és orientált barit Felsőbányáról. Kősó Désaknáról — Földt. Közi. Lili. pp. 81 — 150. 1923. Magyarország kristályosodott rodochrozitjai — Ann. Mus. Nat. Hung. XXI. pp. 67 — 74. 1924. Whewellitkristály Kapnikbányáról — Mát. Térni. Tud. Ért. XLII. pp. 151 — 156. 1924. Vesuvian ésscheelit Csiklováról — Földt. Közi. LTV. pp. 85 — 90. 1924. A rajzos kövekről — Term. Tud. Közi. LVII. pp. 1032—1036. 1925. Űjabb előfordulású wolframitkristályok Felsőbányáról — Ann. Mus. Nat. Hung. XXII. pp. 142—148. 1925. 438 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Néhány ritkább ásvány újabb előfordulása Magyarországon — Földt. Közi. LV. pp. 162—339. 1925. Az óradnai vivianit kristályai — Ann. Mus. Nat. Hung. XXIV. pp. 93—98. 1926. Whewellitkristall von Kapnikbánya — Z. Krist. 63. pp. 176—179. 1926. Bournonit von Óradna — Ann. Mus. Nat. Hung. XXIII. pp. 395—396. 1926. A felsőbányái andoritról — Ann. Mus. Nat. Hung. XXIII. pp. 263 — 272. 1926. Neuere Beitráge zűr Kenntnis des Andorits von Felsőbánya — Zbl. Miner. pp. 28—34. 1928. Kénkristáiyok Ajkáról és Pilisszentivánról — Ann. Mus. Nat. Hung. XXV. pp. 451 — 455. 1928. Adatok Magyarország ásványainak ismeretéhez — Ann. Mus. Nat. Hung. XXV. pp. 439—450. 1928. Magyar ásványok — Térni. Tud. Közi. LX. pp. 63—68. 1928. Tellur és a magyarországi tellurásványok — Bányászati és Kohászati Lapok, pp. 425 — 452. 1929. Fiilöppit, egy új ásvány Nagybányáról — Mát. Terin. Tud. Ért. XLVI. pp. 663—672. 1929. Fülöppite, a new Hungárián mineral of the plagionite-semseyite group — Miner. Mag. XXII. pp. 179—184. 1929. Eulithin Dognácskáról — Mát. Terin. Tud. Ért. XLVI. pp. 640—643. 1929. Néhány bizmutásvány Vaskőről — Mát. Term. Tud. Ért. XLVI. pp. 219 — 226. 1929. Einige Wismuthmineralien a.d. Banater Kontaktgebiet — Zbl. Miner., Abt. A.. 1930. Újabb előfordulású baritkristályok Óbudáról és Kapnikbányáról — Ann. Mus. Nat. Hung. XXVII. 1930. Ásványtani séta a bányában — Term. Tud. Közi. 63. pp. 1—7. 1931 . A magyarországi semseyitek — Mát. Term. Tud. Ért. XLVIII. pp. 800—807. 1931. Az ásványtani múzeumok anyaga — Debreceni Szemle, 64. pp. 1 — 5. 1933. Az ásványok zárványai — Terin. Tud. Közi. LXV. pp. 1 — 7. 1933. Zechmeister L., Tóth G. és Koch S.: A kiscelli agyagban fellelt fosszilis gyanta vizsgálata — Mát. Term. Tud. Ért. LI. pp. 502-504. 1934. L. Zechmeister, G. Tóth und S. Koch: Untersuehung eines neuen fossilen Harzes: Kiscellit — Zbl. Miner. Abt. A., 1934. Ungarns Bodenschatze — Lelirbueh dér Chemie, pp. 1 — 22. 1934. Ásványtani közlemények Gömör megyéből — Földt. Közi. LXIV. pp. 155 — 160. 1934. — Zombory L.: Újabb magyarországi ankerit és magnezit előfordulások — Földt. Közi. LXTV. pp. 161 — 162. 1934. — Zombop.y L.: Szferosziderit és sziderit Felsőbányáról — Földt. Közi. LXV. pp. 18—20. 1935. A hasznosítható elemek eloszlása a földkéregben — Term. Tud. Közi. Pótfüzet LXVII, pp. 1 — 18. 1935. Sziderit von Kisbánya — Zbl. Miner. Abt. A., pp. 129 — 134. 1935. Egy magyar ásványnévtár a nyelvújítás korából — Terin. Tud. Közi. LXIX. pp. 1 — 3. 1937. Vaskalap, vasvirág — Term. Tud. Közi. LXIX. pp. 1 — 5. 1937. Az ásványi nyersanyagok és az ember — Term. Tud. Közi. LXX. pp. 1—7. 1938. A Nemzeti Múzeum ásványtárának jubileuma — Term. Tud. Közi. LXX. pp. 1—7. 1938. Adatok Rudabánya oxidációs övének ásványaihoz — Mát. Terin. Tud. Ért. LVIII. pp. 868—885. 1939. Az ásványi anyagok az emberiség történetében — A Kis Akad. Könyvtára XXXVI. pp. 1 —22. 1939. Magyarország legjelentősebb bányahelyei és ásványelőfordulásai — Term. Tud. Társ.: A természet világa. III. A Föld és az ember. pp. 221—236. 1940. Egyetlen magyar díszítőkövünk, a lévai onyxmárvány — Term. Tud. Közi. LXXII. pp. 1 — 3. 1940. — Tóth G.: Über eine neue Fundstatte eines dér Rumelit-Kranzitgruppe angjhörendes fossilen Harzes aus dem Oligozan Ungarns — Zbl. Miner. Abt. A. 8. pp. 161 — 162. 1941. Újabb ásványelőfordulások a szatmári bányavidéken — Term. Tud. Közi. LXXIV. pp. 1 — 5. 1942. A fejérmegyei Szárhegy ólomérc előfordulásai — Acta Miner. Petr. I. 1 — 12. 1944. Liebkí, a mezőgazdasági kémia atyja — Délvidéki Szemle, 3. pp. 1 — 9. 1944. Országos Magyar Természettudományi Múzeum — Délvidéki Szemle, 4. pp. 1—6. 1944. Bizmutásványok a Kárpátmedencéből — Acta Miner. Petr. II. pp. 1 — 23. 1948. — Mezősi J. és Grasselly Gy.: A gyöngyösoroszi Zgyerka altáró kőzetei és ásványai — Acta Miner. Petr. III. pp. 1 — 13. 1949. A lévai (Leviee, Csehszlovákia) és a köröndi (Corund, Románia) forráskövek — Acta Miner. Petr. III. pp. 1 — 29. 1949. — Grasselly Gy. és Donáth É.: Magyarországi vasércelőfordulások ásványai — Acta Miner. Petr. IV. pp 47 — 49. 1950. — Donáth É.: Adatok a Sacaramb-i (Nagyág, Románia) alabandin és a Kalinka-i (Csehszlovákia) hauerit ismere- téhez — Acta Miner. Petr. IV. pp. 42—46. 1950. — Gy. Grasselly: The Manganese Őre Mineral Ooeurrenees of Hungary — Acta Miner. Petr. V. pp. 1 — 14. 1951. — Gy. GRASSELLY: Processes Occurring at the Decomposition of Sulphide Ores — Acta Miner. Petr. V. pp. 1 — 37 1951. — Grasselly Gy.: Magyarországi mangánéreelőfordulások ásványai — M. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. V. pp. 99-118. 1952. — Gy. Grasselly: The Minerals of the Sulphide Őre Deposite of Nagybörzsöny — Acta Miner. Petr. VI. pp. 1-23. 1952. — Gy. Grasselly: Data on the Oxidation of Sulphide Őre Deposites — Acta Miner. l’etr. VI. pp. 23—31. 1952. A Mád és Regéc, környékén fekvő vasércelőfordulások genetikája — M. Földt. Int. Évi Jel. pp. 83 — 87. 1953. A geokémia szerepe a földtani kutatásokban — Földt. Közi. LXXXIII. pp. 78—86. 1953. Minerals from Gyöngyösoroszi — Acta Miner. Petr. VII. pp. 1 — 25. 1953—54. The Hungárián Mineral Occurrences — Acta Miner. Petr. VII. pp. 25 — 33. 1953 54. Liquid-Magmatie P.vrrhotite from Szarvaskő — Acta Miner. Petr. VIII. pp. 28 — 33. 1955. The Mineral Collection of the Hungárián National Museum — Acta Miner. Petr. IX. pp. 3 — 4. 1956. Minerali bazaltov Vengrii — Mineralogicseszkij Zbornik Lvovszkovo Geol. Obscs. 10. pp. 135—146. 1952. Data on somé rare Sulphosalts — Acta Miner. Petr. X. pp. 51 —58. 1957. Hydrothermal Turmaline from Nagybörzsöny — Acta Miner. Petr. X. pp. 47 — 50. 1957. The Associated Oceurrence of three ZnS Modifications in Gyöngyösoroszi — Acta Miner. Petr. XI. pp. 1 1 —22. 1958. Ludwigite from Ocna de Fér (Vaskő, Bánát, Románia) — Acta Miner. Petr. XIII. pp. 9—16. 1960. — Gy. Grasselly and K. Pádéra: Contributions to the Jamesonite Proliiéin — Acta Miner. Petr. XIII. pp. 17-32. 1960. The Tertiary Volcanic Mineral ization in Hungary — Acta Geol. VII. pp. 187 195 1961. The Hydrous Basic Alumínium Phosphates of Zeleznik (Vashegy). Slovakia — Acta Miner. l’etr. XVI. pp. 3—11 1963. — E. Sarttdi: Data on the felsöbányaite — Acta Miner. Petr. XV'l. 2. pp. 49 — 55. 1964. A geo-tárgyak oktatásáról — Felsőokt. Szemle, pp. 1—4. 1964. Edelopal aus Ungarn Lapis i. 12. pp. 21 22. 1979. Die Edelsteine dér ungarisehen Krone Insignia liegni Hungáriáé I. p. 145. Népművelési és Propaganda Intézet, Budapest, 1983. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 Bnf)JHforp;t(j)HH JiMTepaTypbi reoaornMecKMX n cmokhwx nayic n Benrpnn 1983 r. Répertoirebibliographique dea publieations du domaine des aciencesgéologiques en Hongrie, 1983 Ács Z.: A mecseki feketekőszén dúsítási technológiája és a tervezett fejlesztés várható eredményei — Anreicherungs- technologie dór Mécsekéi- Steinkohle und Aussichten dér geplanten Knt - wicklung — Földt. Kút. XXYT1. 2-3. 1983. pp. 25—29., 3 ábra, 2 táblázat. Ad ám A. — Albu I.— Bisztricsány E.— Horváth F.— Márton P. Meskó A. Posgay K.— Stegena L.— Wallner A.: Seismology; Deep-seismic investiga- tions of the Earth’s crust and upper mantle; Geothermal research; Tecto- nophysics; Paleomagnetic results; hí- vest igát ion of the régiónál features of gravimetric árul magnetic fields; Elec- tric conductivity in the Earth. (Hungá- rián national IASPESI Keport re- searches in seismology and physics on the Earth’s interior, 1979— 1982) — Report of the Hungárián Nat. Committee of 1UGG General Assembly, Hamburg, 1983., pp. 35 — 64., 19 ábra, Sopron, , 1983. Ádám O.: lásd: Albu I. Ajtay L.: lásdj Csíky G. Albu I. lásd: Ádám A. Albu I.— Ádám O. — MajkuthT. — Nemesi L. — Redlerné Tátrai M. — Ráner G.— Varga G.: Földtani alapszelvények geo- fizikai vizsgálata — Az ELGI 1982. Évi Jel. pp. 66 — 71., 4 ábra, ang., or. R. Albu I. — Nagy E.— Taba S.— Verő L.: Földtani előkutatás az Aggtelek- Ruda- bányai hegységben — Az ELGI 1982. Évi Jel. pp. 37 — 42., 8 ábra, ang., or. R. Albu I. — Tímár Z.: Hajdúsági szeizmikus mérések újrafeldolgozásának eredményei — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 87 — 88., 3 ábra, ang., or. R. Alföldi L.: Moveinent and interaction of nitrates and pesticides in the vogeta- tion cover-soil ground water-rock Sys- tem. General report — [nternat. Sympo- sium „Impact of agricultural activities on ground water”, Intemat. Assoc. of Hydrogeologists, Memoires vol. XVI. part 2. Proceedings, pp. 5 — 35., 5 ábra, Prague 1982. Alliquander Ö.: Hidromechanizáció a fluidumbányászatban (mélyfúrásban) Die Rolle dér Hydromechanisation in Fluidegewinnung (Tiefbohrwesen) Földt. Kút. XXYT. 2. 1982. pp. 77 — 90. 17 ábra Andrássy L.— Baráth I. — Dorkó R.: Nukleáris módszerfejlesztés — Nuclear methodological research Az ELGI 1982. Évijei., pp. 136-141; 222-225; 296 — 299, 5 ábra, 1 táblázat, ang., or. R. Árkai P.: YTery low- and low-grade Alpine régiónál metamorphism of the Paleozoic and Mesozoic formations of the Bük- kium, NE-Hungary — Acta Geol. Hung. 26, 1-2. 1983. pp. 83- 101., 8 ábra Aujeszky G.: Szeged építéshidrológiai adottságainak értékelése — Evaluation of geohydrologic properties influencing building activities at Szeged — Mérnök- geol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28., 1982. pp. 189 — 204., 2 ábra, ang., or. R. Aujeszky G.— Bakonyi S. — ScheuerGy.: Javaslat az egri karsztos hévizek hidro- geológiai védőterületének kialakítására Recommended boudary of the hydro- geological area of the karstic thermal waters at Eger — Hidr. Közi. 63. 8. 1983. pp. 344-353., 5 ábra, 3 tábl., ang. R. Aujeszky G. — Karácsonyi S.: Talajvíz- dúsítás elemzése háromfázisú szivárgás kialakulása esetén — Analyse dér Grund- wasseranreicherung im Falle von Aus- bildung dreiphasiger Sickerungen Hidr. Közi. 63. 2. 1983. pp. 63 — 72., 8 ábra, or., néni. R. Aujeszky G. — Scheuer Gy.: A kunszent - miklós-tassi kistérségi vízmű vízszerzési lehetőségei — Hidr. Tájékoztató 1983. ápr. pp. 26 — 28., 3 ábra Bácskay Erzsébet: Újabb ásatások őskori tűzkőbányákban — New excavations in 440 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet prehistoric fiint tnines (Sümeg-Mogyo- rósdomb 1976 — 1980, Bakonycsernye- Tűzkövesárok 1975) — Communicatio- nes Archaeologicae Hungáriáé 2. (1982.) 1983. pp. 5 — 14., 1 — 4 ábra, ang. R. Bácskay Erzsébet— Vörös I.: Újabb ásatások a sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában — New excavations in prehistoric fiint ininest at Sümeg-Mogyo- rósdomb — A Veszprémi Megyei Múzeu- mok Közleményei 1980., 1983. pp. 7 — 47., 1 — 42 ábra, 1—2 táblázat, ang. R. Badinszky P.: Földtakarékos kavicsbá- nyászat — Szilikáttechnika. 1983. 4. sz. pp. 87 — 91., 5 ábra Badinszky P. — Mészáros M.: Meddőhá- nyók anyagainak építési célú hasznosí- tása — Szilikáttechnika. 1982. 6. sz. pp. 134—138., 9 ábra Badinszky P. — Puzder T.: A főváros és körzetének építő- és építőanyagipari nyersanyagellátottsági helyzete és kér- dései — Situation and problems of the building- and building matériái indus- trial raw matéria! supply of the Capital and its environment — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28., 1982. pp. 77— 187., ang., or. R. Bakonyi S.: lásd: Aujeszky G. Baksa Cs.— Bárdossy A. — Bárdossy Gy. — Fodor B. — Lengyel Vilmosné — Virágh K. — Zsiday Galgóczy B.: A geostatisztika alapfogalmai — M. Föld- tani Társ. kiadványa, Budapest, 1983. 1 — 41 old., 19 ábra Baksa Cs.: lásd: Zelenka T. Balázs D.: Kis barlangosok a Torjai Büdösben — Karszt és Barlang 1981. I — II. p. 48, 1 ábra Balázs Éva: Nagy munkagödrök vízzáró körülhatárolása — Tmpermeable enclo- sure of large working pits — Mérnök- geol. Szemle (Engineering Geol. Review) 27. 1981. pp. 157 — 179., 11 ábra, ang., or. R. Báldi T.: Jégkorszakok a Föld története folyamán — Ice ages through geologic times — Ősi. Viták (Discussiones pa- laeont.) 28. 1982. pp. 15 — 24 Báldi T.: Az ofiolitokról, a hercyniai óceánról (Palaeotethys), mélytengeri üle- dékekről, valamint a transzkurrens ve- tőkről. Hozzászólás Bállá Z. dolgozatá- hoz — On ophiolites, Hercyninan óceán (Paleotethys), deep-see sediments and transcurrent faults. A comment on the paper of Z. Bállá — ősi. viták (Discus- siones palaeont.) 28. 1982. pp. 65 — 68 Báldi T.: A Kárpát-Pannon rendszer tek- tonikai és ősföldrajzi fejlődése a középső tercierben (49—19 millió év között) - Mid-Tertiary tectonic and paleogeog- raphic evőiül ion of the Carpathian-East Alpine- Pannonian system — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) 28. 1982. pp. 79—155., 20 ábra, ang. R. Báldi T.: Változó nézetek a Kárpát -me- dence kialakulásáról — Természet Világa 114. évf. 11. sz. 1983. pp. 493-496, 10 ábra Báldi T.— Horváth M.— Kázmér M.— Monostori M.— Nagymarosy A.— Var- ga P.: The terminál Eocéné events. Field guide to Laté Eocéné (Priabonian) — Early Oligocene (Kiscellian) profiles of Hungary — Visegrád Meeting. Buda- pest, 1983. pp. 1—75., 13 ábra Báldiné Beke Mária: A dunántúli eocén nannoplankton és biosztratigráfiája — Nannoplankton flóra and biostratigraphy of the Transdanubian Eocéné — Ősi. Viták, (Discussiones palaeont.) 29, 1983. pp. 25 — 46., 5 ábra, ang. R. Báldiné Beke Mária— Kecskeméti T.: Eltérő életterű mikrofossziliák (nanno- plankton és nagy-Foraminifera) értéke- lési eredményei eocén képződményekben — Results of studies on microfossils of different habitats Nannoplankton and Larger Foraminifers in Eocéné Forma- tion — Ősi. viták (Discussiones palae- ont.) 29. pp. 177—188., 4 ábra, ang. R. Bálint P. — Wagner Zs.: Téglaagyagok termoanalitikai minősítése — Thcrmo- analytische Qualifizierung von Ziegel- tonen — Építőanyag XXXV. 12. 1983. pp. 441 — 446. 5 ábra, 3 tábl., or., ném., ang. R. Balkay B.: Egyed László és a tektonika — László Egyed and structural geo- logv — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 165—181. ang. R. Bállá Z.: A szarvaskői szinform réteg- sora és tektonikája — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 42 —65. 9 ábra, ang., or. R. Bállá Z.: A dél-dunántúli ultrabázitok lemeztektonikai értelmezése — Plate tectonics interpretat ion of the South Transdanubian ultra-mafics — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 39—56., 10 ábra, 4 tábl., ang. R. Bállá Z.: lásd: Zelenka T. Bállá Z. — Hovorka, D. — Kuzmin, M.— V inogradov, V.: Mesozoie ophiolites of the Bükk Mount ains (North Hungary) Ofioliti (Firenze), 8. 1., 1983. pp. 5 — 46., 11 ábra, 6 tábl., 3 fénykép Balogh I.— Horváth J.: Quant itat ive determinat ion of A1,03 content in bauxite-prospecting boreholes by means of neutronactivation logging — Geofiz. Közi. (Geophvs. Transaetions) Vol. 29. No. 2. 1983. pp. 173-185., 7 ábra, 2 tábl., m., or. R. Balogh K.: A Rudabányai-hegység prob- lémái — Die Probleme des Rudabánya- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1DS3 441 Gebirges — Föleit. Kút. XXV. 2. 1982. pp. 55 — GO Balogh K. — Dobosi K.— Góczán F.— Haas J.— Oravecz J.— Oravecz- Scheffer A.— Szabó I.— Végh-Neu- brandt E.: Report on the activities of the Triassic Working-Group in Hun- gary — österreichisohe Akademie dér Wissenschaften, Schriftenreihe dér Erd- wissenschaftlichen Konnnissionen Bd. 5. 1983. Wien — New York, Springer- Ver- lag. pp. 17 — 35., 8 ábra Bandat H. F. J. von: lásd: Czakó T. Baráth I.— Bihari Lné — Mészáros F.— Szegedi Sz.: Számítógépes kiértékelés — Computerized interpretál ion — Az ELGI 1984. Évi Jel. pp. 141-143; 225-22G; 299 — 300; 1 ábra, 1 tábl., ang., or. R. Baráth I.: lásd: Andrássy L. Barátosi J.: Emlékeim a budapesti Szabó József geológiai technikumról — Re- membrance on the Szabó J. Secondarv School of Geologv — Földt. Tudomány- történeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 195 — 209., ang. R. Bárdossy A. — Bogárdi I.— Vizy B.: A bauxitbányászat fejlesztési döntéseit meghatározó tényezők modellezése — Modelling of the factors determining the decisions of the development of bauxite — BKL Bányászat 115. 5. 1982. pp. 315 — 321., 2 ábra, 7 tábl., ang., néni., or., fr. R. Bárdossy Gy.: A coinparison of the main lateritic bauxite regions of our globe — Proeeedings of the II. Int. Seminar on Lateritisation Processes. July 4—12. 1982. Sao Paulo, Brasil. pp. 16 — 51., 12 ábra, 4. tábl., 1 mell. Bárdossy Gy. — Pataki A. — Nándori Gy. : Bányaföldtani térképsorozat módszer- tani kidolgozása és gyakorlati alkalma- zása az iharkúti külfejtéses bauxitbányá- szatban — Anvvendung einer montan- geol. Kartenserie in dér Bauxitförderung im Tagebau Iharkút — Földt. Kút. XXVI. 1. pp. 3 — 10., 6 ábra Barna J.: Humic substances — elav complexes in Hungárián coals — Fuel 62. 1983. March, pp. 380 — 388. London. 6 ábra, 3 táblázat Barnabás K.: lásd: Csíky G. Barsi L. — Horváth Zs.— Moyzes A.: Környezetvédelmi vizsgálatok és kárel- hárítás a CHINOIN váci telepén — Műszaki Tervezés 1982. 6. sz. pp. 36 — 39., 3 ábra Barta I.: lásd: Szöőr Gy. Rartha A. — Fügedi P.: Mélységi geoké- miai kutatás előkészítése, kőzet és talaj- minták higanytartalmának AAS megha- tározása — Preparatory Work fór Deep-Subsurface Geochemical Prospect- ing on Determining the Hg Content (AAS) of Rock and Soil Samples — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 523 - 53 1 . 5 ábra, ang. R. Bátai J.: Vincze L. Bencze G.: lásd: Kaiser M. Benke I.: A hajdani bányaváros, az „aranygombos” Telkibánya ipartörté- neti emlékei — Gewerbshistorische Reli- quien dér einstigen Bergbaustadt Telki- bánya — BKL Bányászat 115. 4. 1982. pp. 277 — 281.,5ábra,or.,ném.,ang.,fr.R. Benkő F.: Az ásványi nyersanyagkutatás mint tudomány és mint értéktermelő gazdasági tevékenység — Suche und Erkundung auf mineralische Rohstoffe als Wissenschaft und wertproduzierende Wirtschaftstátigkeit — Földt. Kút. XXV. 2. 1982. pp. 24-31 Benkő F.: A felsőfokú geológusképzés idő- szerű kérdései — Földt. Közi. 1 12. 1982. pp. 51 — 68 , Bérczi L: Főtitkári beszámoló (1983. már- cius 16.) — Földt. Közi. 113. 19S3. pp. 289-296 Beregi L.: Szivárgó vízmozgások határ- gradiens vizsgálata — Invest igát ion of the limit gradient of seepage flows - Mérnökgeol. Szemle Engineering Geol. Revievv) 27. 1981. pp. 225 — 237., 3 ábra, 2 tábl., ang., or. R. Bergerat, F. — Geyssant, J.— Kázmér M.: Une tectonique synsédimentaire originale du Miocéné Moyen des environs de Budapest, marqueur de l’extension du Bassin Pannonién — Compte rendus de l’Acad, Sri., Sér. II. 296. Paris, 1983. pp. 1275—1278., 2 ábra Berkes Z.: Kismarja környéki szeizmikus mérések és értelmezésük — Seismic surveys and interpretat ion of Kismarja area Földt. Kút. XXV. 1. 1982. pp. 31 — 38., 14 ábra Berkes Z.— Pogácsás Gy. — Szanyi B.: Seismic stratigraphic interpretat ion of the Neogene séd imént s in the Derecske Depression of Eastern Hungary — 28th Internat. Geophys. Symposium 1983, Bálát onszemes, Proeeedings I. pp. 158 — 172., 34 ábra. M. Geofizikusok Egyesü- lete kiadása, Budapest, 1983. or. R. Bernhardt B.: lásd: Kaiser M. Bertalan Éva: lásd: Szabó Z. L. Bertalan Éva: lásd Zentai P. Bezzegh A.: lásd: Wein-Brukner A. Bidló G.: Gedeon Tihamér emlékezete — In memóriám Tihamér Gedeon Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 93 — 97., ang. R. Bidló G.: Emlékezés Tokod y Lászlóra — Commemoration on L. Tokody — Földt. Tudománvtörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. ‘107—113., ang. R. 442 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Bidló G.: Az ásványos összetétel befolyása néhány felszínközeli mozgásra — Mine- ralogische Untersuchung des Materials oberfláehennaher Bewegungen — Földt. Kút. XXVI. 4. 1983. pp. 47 — 49., 4 ábra Bihari Lné: lásd: Baráth I. Bíró B.: lásd: Mérai K.^ Bisztricsány E.: lásd: Ádám A. Bisztricsány E. — Zsíros T.: Neotekto- nikai és szeizmológiai kérdések vizsgálata a Dráva völgyében — Investigation of neotectonical and seismological issues in Valley of Dráva — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 27. 1981. pp. 117 — 135., 8 ábra, 2 tábl., ang., or. R. Bocsi 0. — Lajgut J.: A nógrádi szénme- dence barnaszeneinek dúsíthatósági vizs- gálata - Eine Anreicherungsuntersuchung dér Braunkohlen des Nógrád Kolilen- beckens — BKL Bányászat 116. 2. 1983. pp. 93—100., 2 ábra, 11 tábl., or., ném., ang., fr. R. Boda J.: Adatok a Duna pleisztocén kori eróziójához Dél-Buda területén — Bei- trag zűr Frage dér pleistozánen Donau- Erosion im Raum Süd-Buda (Süd-Ofen) — Földt. Közi. 112. 1982. pp. 455 — 458., 3 tábl., ném. R. Bodoky A. — Bodoky T.: Preliininary results of numerical modelling of ,,seam- waves” — Telephullámok numerikus modellezésének első eredményei — Geo- fiz. Közi. (Geophys. Transactions), Vol. 29. No. 2. 1983. pp. 129—140., 7 ábra, ang., or. R. Bodoky T.: lásd: Bodoky A. Bodoky T. — Cziller E.— Tőrös E.: Prac- tical applications and preliminary inter- prelation techniques of in-seam seismol- ogy — A bányabeli szeizmikus kutatás gyakorlata és előzetes kiértékelési eljá- rásai — Geofiz. Közi. (Geophys. Trans- actions), Vol. 29. No. 2. 1983. pp. 141 154., 11 ábra, ang., or. R. Bodoky T. — Dianiska L.-Hermann L.— Kálmán T. — Körmendi A.: Tn-seam seismology in the service of rnining safety — Szeiszmorazvedocsniije rabot ii vsahtah dija poviisenyija bezopasznoszti gornüh rabot — Proc. of the 28th ínter- nat. Geophys. Symposium; 28. Sept. 1 Oct. 1983, Balatonszeines, Hungary, pp. 728 — 744., II ábra, Budapest Bodoky T.— Dianiska L.-Hermann L.— Körmendi A.: Kőzetfeszültség vizsgála- tok a Csordákéit alsó telepben Rock stress measurements in the lower coal Beám of the Csordákéit — Mine — Az ELGI 1982. Évi .lel., pp. Ili 117.. 210 — 212., 282— 285., 6 ábra, ang., or. R. Bodoky T.— Ormos T. — Szabó I.: A szeiz- mikus telephullám eredményei és prob- lémái — Borsodi Műszaki Gazdasági Élet, XXV III., évf., különszám. pp. 9 — 14., Miskolc, 1983 Bodor Elvira: Mecseki miocén és pannon képződmények párhuzamosítása palyno- lógiai vizsgálatokkal — Correlation of Miocéné and Pannonian formations in the Mecsek Mts by palynological studies. — Osl. Viták. ( Discussiones palaeont.) 29. 1983., pp. 71 — 83., 2 ábra, ang. R. Bodrogi F.: lásd: Kemény A. Bodrogi I. — Császár G. — Horváth A.— Juhász M.: The Albian Cenoinanian boundary in the Transdanubian Central Rangé (Hungary) — Abstracts of Cre- taceous Stage Boundaries, Copenhagen, 1983. p. 25 Bogárdi I.: lásd: Bárdossy A. Bognár B. — Simon A.: Approximate depth computation and its practical applica- tion in case of the DC mapping methods Proc. of the 28th Internat. Geophys. Symposium, 28. Sept. — 1. Oct. 1983, Budapest, pp. 347 — 357., 3 ábra, or. R. Bognár E.: Korszerű feltárási módszerek a Gabcikovo-nagymarosi vízlépcsőrend- szer mérnökgeológiai kérdéseivel kap- csolatban — Advanced exploration me- thods connected to engineering geology questions of the Gabcikovo-Nagymaros river barrage System — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 9 — 14., ang., or. R. Bogsch L.: Emlékezés Majzon LÁszLÓra, 75. születésnapján — Memory of László Majzon on his 75th birthday — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 145—149., ang. R. Bogsch L.: 64 referátum a Zent ralidat t für Geologie u. I’aláontologie Teil II. részére, Magyarországon megjelent, ős- lénytani tárgyú közleményekről Bohn P.: Radioaktív és erősen toxikus hulladékok elhelyezésére alkalmas geo- lógiai képződmények megítélésének rend- szere — Ein System für die Beurteilung dér für die Deponierung radioaktiver und schwertoxischer Abfálle geeigneten geol. Formationen. — Földt. Kút. XXV. 2-3. 1982. pp. 96-99 Bohnné Havas Margit: Üj típusú szar- mata Cardiumok a Zsámbéki- medencé- ben. (Budajenő 2. sz. fúrás) MAFI Évi Jel., 1981. Bp. 1983. pp. 335-367., 3 ábra, 5 tábla, ang. R. Bomhita, G.: lásd: Dudich E. Hóna J.: A Máza- Dél— Váralja-Dél fekete- kőszén-összlet pollen vizsgálat i eredmé- nyei — Pollenanalytische Ergebnisse iiber die Steinkohlenserie Máza-Süden und Váralja-Síiden — Fokit. Kút. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 73-80., 2 ábra, 4 tábla, I tábl. Róna .1.: A mecseki felsőtriász és alsóliész .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1!)S3 443 palynológiai vizsgálata — Palynological studies on the Upper Triasaic and Lower Liassic of the Mecsek Mts. — Ősi. viták ( Disctissiones palaeont.) 29. 1983. pp. 47 — 57., 2 ábra, ang. R. Bóna J. — Kovács E. — Szilágyi T.: Vul- káni-törmelékes képződmények a Vár- alja — 11. sz. fúrásban — Vulkanoklasti- sche Rildungen aus dér Bohrung Váralja- 11 - Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 87 — 94., 1 ábra, 3 tábla Boros J. — CsernyT.: A Balaton- környék negyed időszaki képződményeinek épí- tésföldtani jellemzése — Sztrojityolno- geologicseszkaja karakterisztika obrá- zoványij eset vert icsnava perioda v. rajo- ne Balatona — Építőanyag 35. évf. 4. BSE. 1983. pp. 146 — 152., 1 ábra, 1 tábl., or. R. Böcker T.: lásd: Székely F. Böckh H.: lásd: Csíky G. Böckh J.: lásd: Csíky G. Brassói Fuchs H.: Két nummulites népes- ség-populáció (Nummulites ex. gr. búdén- sis Hantken és Nummulites ex. gr. chavannesi de La Harpe) összehasonlító vizsgálata — Vergleichsuntersuchung von zwei Nummuliten-Populationen (Nummulites ex gr. budensis Hantken und N. ex gr. chavannesi de la Harpe) — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 189 — 195., 4 ábra, nem. R. Chikán G.: Középső miocén regressziós szelvény a Nyugati Mecsekből — A iniddle miocéné regression profile from the western Mecsek area — MAFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 239-248., 2 ábra., ang. R. Chikán Gézáné — Kókai A.: Felsőpannó- niai abráziós színlő a Misina-Tubes vonu- lat (Mecsek-hegység) DNy-i oldalán — Laté pannonian abrasion platform on the SVV slope of the Misina-Tubes rangé (Mecsek mountains) — MÁFI Évű Jel., 1981. Bp. 1983. pp. 249-261., 9 mell., ang. R. Cornides I.— Kecskés Á.— Izsóf K.: Tömegspektrométeres adatok geológiai értelmezésének problémái széndioxid- genetikai vizsgálatok példáján — Ké- miai Közlemények 56. 3 — 4. 1981. pp. 365-371 Ckk, L.: Jugoszlávia bányászata — The mining of Yugoslavia — BKL Bányá- szat 116. 11. 1983. pp. 725—727., 1 ábra, or., ném., ang., fr. R. Czabalay Lenke: Faunén des Senon im Bakony-Gebirge und ihre Beziehungen zu den Senon Faunén dér Ostalpen und anderer Gebiete — Zitteliana, 10. 1983. München, pp. 183—190., 1 — 3 mell., ang. R. Czakó T.: A légi fényképezés és földtani alkalmazásának kezdetei Magyarorszá- gon — Fiist epoch of aerial photography and its geological application in Hun- gary — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 127- 135., ang. R. Czakó T.: Horst F. J. von Bandat (1895 — 1982) — Bull. of the Amer. Assoc. of Petroleum Geologists, v. 67. No. 12. Dec. 1983. pp. 2261-2262, l ábra Cziolina V.: A Tatabányai Szénbányák környezetvédelmi tevékenysége — Activ- ities of environment control of the Tatabánya Coal Mines — BKL Bányá- szat 115.2. 1982. pp. 104-108., 11 ábra, or., ném., ang., fr. R. Cziller E.: lásd: Bodoky T. Csáki F.: Experiences gained with the nitráté pollution survey on groundwa- ters in Hungary — Internat. Assoc. of Hydrogeologists, Memoires vol. XVI. part 1. Proceedings, pp. 163—170.; Prague 1982. Csalagovits I.: A műszaki- és módszer- fejlesztés eredményei,ós időszerű közép- távú feladatai — MÁFÍ Évi Jel. 1981, Bp. 1983. pp. 73 — 76 Csalagovits I. — Dudich E.: Szosztojanie geohimicseszkih poiszkovüh rabot, pro- vodimüh Vengerszkim Geologicseszkim Insztitutom v Vengrii — Problemü prik- ladnoj geohimii. Külön szám az „Alkal- mazott geokémiai szimpózium anya- gaidból. 1983. pp. 115 — 118. Novoszi- birszk, Izd. Nauka, Szibirszkoe otdelenie Csapó G.: Geodéziai típusú La Coste- Romberg graviméter leolvasóberendezé- sének vizsgálata — Investigation of the reading device of a geodetic type La Coste-Romberg gravimeter — Geodézia és Kartográfia, 35. évf. 5. sz. pp. 336 — 340., 2 ábra, 1 tábl. Csapó G.: Geodetic gravimetry (Hungá- rián national IAG Report 1972 — 1982) — Report of the Hungárián Nat., Com- mitee of IUGG fór the XVIIIth General Assembly, Hamburg 1983; pp. 21 — 22, Sopron Csapó G. — Pollhammer M. — Sárhidai A. — Szabó Z.: Geodéziai gravimetria — Geodetic gravimetry — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 165—168., 243 — 245., 321 — 323., 2 ábra, 1 tábl., ang., or. R. Császár G.: Hungárián participation in the socialist academies’ multilateral col- laboration (Problem Commission IX) — Acta Geol. Hung. 26. 1983., pp. 167 — 168 í Császár G.: Closing session of the Central 3 Földtani Közlöny 444 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet European Régiónál Group of IGCP pro- ject 58 in Budapest — Acta Geol. Hung. 26. 1983. p. 168 Császár G. — Friedelné Matyók Ilona— Kovácsné Bodrogi Ilona: A nagyba- racskai fúrások kréta képződményei — Cretaceous rocks drilled at Nagybaracska (S Hungary) — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 213 — 238., 5 ábra, 3 tábla, ang. R. Császár G.: lásd: Bodrogi Ilona Csath B.: A bányamérnök és „fúrász” Zsigmondy Vilmos— W. Zsigmondy, Bergingenieur und „Bohrer” — BKL Bányászat 116. 1. 1983. pp. 58 — 62., 6 ábra, or., ném., ang., fr. R. Csath B.: Vízművek kialakulása a Duna mentén, I. rész — Vízkutatás, 1983. 3. pp. 25 — 27., 5 ábra Csath B.: Vízművek kialakulása a Duna mentén II. rész — Vízkutatás 1983. 4. sz. pp. 22 — 24., 3 ábra Csath B.: 100 éve kezdték el a hódmező- vásárhelyi Nagy András JÁNos-féle artézi kút fúrását — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 7. 1983. pp. 221 — 222., 1 ábra Csath B.: 100 éve kezdődött a hódmező- vásárhelyi Nagy András JÁNos-féle artézi kút fúrása — Hidr. Tájékoztató 1983. okt. pp. 6 — 8., 2 ábra Csath B.— Vass I.: Kútjavítás Csornán — Vízkutatás 1983. 6. sz. pp. 1 — 5., 15 ábra Csath B.: A magyar vízkutatás pártfogói - BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 12. 1983. pp. 379—381., 4 ábra Csathó B. — Csókás J. — Pattantyús M.— Tóth E.— Simon A.: New results in the geophysical exploration fór archeological objects in Hungary — Proc. of the 28th Internat. Geophys. Syinposium; 28. Sept.— 1. Oct. 1983. Budapest, pp. 800-801., or. R. Csathó B.— Csókás J.— Pattantyús M.— Simon A.: Régészeti célú mérések - Archeological exploration — Az ELGÍ 1982. Évi Jel. pp. 122-124; 216-217; 289 — 291, 1 ábra, ang., or. R. Csathó B. — Tóth Cs.: Bauxitkutatás Ba- konyoszlop környékén — Az ELG1 1982. Évi Jel., pp. 25—26, 1 ábra, ang., or. R. Csatlós T.— Csernátoni Mária: Lea- ching of pesticides and agrochemicals with drain-water — XIV. Congress of the Internat. Assoc. of Hydrogeologists, Memoires, vol. XVI. part 3. Proceedings, Prague 1982., pp. 207—224, 11 ábra Csernátoni Mária: lásd: Csatlós I. Cserny T.: lásd: Boros J. Csíky G.: Eötvös torziós ingájának jelen- tősége és Böckh Hugó szerepe — The significance of L. Eötvös’ Torsion Bal- ance and the role of H. Böokh Technikatörténeti Szemle XIII. 1982. Budapest, pp. 207 — 212., 1 ábra, ang. R. Csíky G.: A mester és két tanítványa. Böckh Hugó, Papp Simon és Pávai - Vajna Ferenc párhuzamos életpályája — BKL Kőolaj és Földgáz 15. (115.) 7—8. 1982. pp. 252 — 254., 3 ábra Csíky G.: Ajtay László (1901 — 1982) — BKL Kőolaj és földgáz, 16. (116.). 2. 1983. p. 61., 1 ábra Csíky G.: Die Rolle ungarischer Naturfor- scher in dér Jenaer ,,Mineralogischen Societát” und dérén Einfluss auf die Entwicklung dér Geowissenschaften in Ungarn — Münstersche Forschungen zűr Geologie und Paláontologie, Heft 58. 1983. Münster, pp. 96 — 97 Csíky G.: Böckh János — Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1984-ben, a MTESz kiadása, Budapest, 1983. pp. 66 — 68. 1 ábra Csíky G.: Barnabás Kálmán (1910 — 1980) — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 85 — 86., 1 ábra, bibliográfia Csíky G.: Az első magyar tudós társaság — Magyar Nemzet XLVI. évf. 285. sz. 1983. dec. 3. Csíky G. — Dudich E. — Póka T. — Zsám- boki L.: French-Hungarian interrela- tions in the geological Sciences before 1832 — Histoire et Natúré (Cahiers de l’Association pour l’histoire des Sciences de la Natúré) No. 19 — 20. 1981 — 1982. Paris, pp. 125—131., fr. R. CSILLAGNÉ TePLÁNSZKY ERIKA — CSON- GRÁDI J. — Korpás L. — Pentelényi L.— Vetőné Ákos Éva: A Börzsöny hegység központi területének földtani felépítése és ércesedése — Geology and mineralization of the Central Area in the Börzsöny Mountains — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 77 — 128., 15 ábra, 2 mell. ang. R. Csókás J.: lásd: Csathó B. Csókás J. — Vitális Gy.: A homokminőség meghatározása és készletszámít ás geoló- giai valamint geofizikai módszerekkel Sand quality tests and mineral reserve estimát ion with gcol. and geophys. methods — BKL Bányászat 116. 1. 1983. pp. 18 — 22., 5 ábra, or., ném., ang., fr. R. Csongrádi J.: lásd: Csillagné Te plán - szky Erika Csongrádi J. — Dobosi G.— Vasti, K.: Havaintoja Ylivieskan kultaja köbölt - tipitoisesta arseenimineralisaatiosta Geologija (Helsinki), 35. 3. 1983. pp. 47 — 51., 5 ábra, 1 tábl. Csongrádi .1.: lásd: Pentelényi L. Csóti T.: Radiometriás hamutartalom- mérések eredményei a Dudari bánya- üzemben — Results of the rádiómét rio 445 .4 magyar földtani irodalom jegyzéke , 19S3 ash-content measurementa at the Dudar Colliery — BKL Bányászat 116. 12. 1983. pp. S19 826., I ábra, 6 tábl., or., néni., ang., fr. R. Csörgei J.— Erkel A. Verő L.: Time (lomain IP equipment and inét hód fór source discrimination — Időtartomány- ban dolgozó berendezés és módszer a gerjesztett polarizációs hatók minősíté- sére — Geofiz. Közi. (Geophys. Transac- tions) Vol. 29. No. 4. 1983. pp. 345 - 361., 10 ábra, ang., or. R. Csörgei J.— György L. Havas L.— Madarasi A. — Nagy G. -Schőnviszky L.— Taba S.— Verő L.: Érc előkutatás a Közép- és Nyugat -Mátrában — AzELGI 1982. Évi Jel., pp. 30 — 37., 7 ábra, ang., or. R. Dank V.: Elnöki megnyitó a Magyarhoni Földtani Társulat mecseki vándorgyű- lésén (1979. X. 11—12.) — Eröffnungs- rede des Vorsitzenden — Földt. Kút. XXVI. 2- 3. 1983. pp. 3-4. 1983 I)ank V.: A hazai kőolajföldtan kedvezőt- len világgazdasági közegben (Elnöki megnvitó) — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 285-288 Dankházi Gy.: Gerjesztett potenciál méré- sek (Lecsengő GP görbék kiértékelése valószínűségszámítási módszerrel) — Induced polarjzation logging — Az ELGI 1982. Évi Jel. pp. 147—150., 228 — 230., 303 — 305., 2 ábra, ang., or. R. Daridáné Tichy Mária: lásd,: Horváth I. Daridáné Tichy M.: lásd: Odor L. Dénes Gy.: Beszámoló a VIII. Nemzet- közi Szpeleológiai Kongresszusról 8th lnternat. Speleological Congress — Karszt és Barlang 1981. I— IT. pp. 49-50 Detre Cs.: Az első Ophiuroidea marad- vány a magyarországi alsótriászból — The first Ophiuroidea from the Hungá- rián Lower Triassic — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 357—364., 5 ábra, ang. R. Detre Gy.: Autópályák mérnökgeológiai vizsgálatának általános problémái — General problems of engineering geolog- ical examination of highways — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 30. 1983. pp. 25—34., 1 ábra, ang.. or. R. Dianiska L.: lásd: Bodoky T. Diczházi B.: Hévizek stabilitási indexei (Yízkőkiválás és agresszivitás termálvi- zeknél) — Vízkutatás, 1983. 2. sz. pp. 4-- 6., 2 ábra Diniz F.: lásd: Kedves M. Dittfeld, H. — J.— Varga P.: Parallel registration with two Askania gravime- ters in Potsdam — Proc. of the Ninth lnternat. Symposium on Earth Tides (New York, 1981. aug.), pp. Ili — 115., E. Schweizerbartsche Verlagsbuchhand- lung, Stuttgart, 1 tábl. Dittfeld H.— J.— Varga P.: Gezeiten- messungen mit zwei Askania-Gravime- tern in Potsdam — Vermessungstechnik I. 1983. Leipzig, pp. 84—89, 3 tábl., 2 ábra Dobos Irma: A 100 éves városligeti hévíz- kút — The Városliget t hermái well in Budapest is 100 years old. — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 27-33., ang. R. Dobos Irma: Zsigmondy Vilmos geológiai és hidrogeológiai munkássága — V. Zsigmondy’8 activity in the fields of geologv and hydrogeology — Földt. Tudománytörténeti Évk. Í 979. (8. sz.), 1981. pp. 59 67, 2 ábra, ang. R. Dobos Irma: Dr. Alföldi László: Buda- pesti hévizek. Könyvismertetés — Hidr. Táj. 1982. október, p. 37 Dobos Irma: A hévízi iszap — Vízkutatás, 1983. 2. sz. p. 24., 1 ábra Dobos Irma: A parádi ásványvíz — Víz- kutatás, 1983. 3. pp. 16— 19., 6 ábra Dobos Irma: A Harmat víz (Gyógyító ás- ványvizek) — Vízkutatás 1983. 4. sz. pp. 16— 19., 5 ábra Dobos Irma: A mohai Ágnes ásványvíz — Vízkutatás 1983. 5. sz. pp. 16 — 20., 11 ábra Dobosi G.: lásd: Csongrádi J. Dobosi L— Konrád Gy. — Zsengellér G.: Szemcsenagyság-eloszlási adatok szá- mítógépes feldolgozása és értékelése a mecseki Kővágószőlősi Homokkő For- máció példáján — Computer processing and evaluation of grain size distribution data on the example of the Kővágószőlős Sandstone Formation (SE-Transdanubia, Hungary) — Ált. Földt. Szemle (General Geol. Review) 17. 1982. pp. 1 — 19., 6 ábra, ang. R. Dobosi K.: lásd: Balogh Kálmán Dommergues, J. — Ferretti, A.— Géczy B.— Mottterde, R.: Éléments de cor- rélation entre faunes d’ammonites méso- géennes (Hongrie, Italie) et subboréales (Francé, Portugál) au Carixien et au Domérien Inférieur — Geobios 16. 4. Lyon, 1983, pp. 471 — 499., 5 ábra, 7 tábla Dorkó R.: lásd: Andrássy L. Dövényi P. — Horváth F.— Liebe P. — Gálfi J. — Erki I.: Magyarország geoter- mikus viszonyai — Geothermal condi- tions of Hungary — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) Vol. 29. No. 1. 1983. pp. 3 — 114., 22 ábra, 8 táblázat, 3 melléklet, or. R. Drahos Dné — Kilényi Éva— Kovács 3* 446 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Éné — Márle R. — Sípos J.: Háromdi- menziós szeizmikus mérések program- rendszerének fejlesztése — Development of program system fór the processing of 3-dimensional seismies — Az ELGI 1982. Évi Jel. pp. 95 — 99., 197—199., 267 — 269. 3 ábra, ang., or. R. Drakovics P. — Hobot J.: A Maros horda- lékkúp geofizikai kutatása — Az ELGI 1982. Évi Jel, pp. 72 — 78., 9 ábra, 1 tábl., ang., or. R. Dravecz J.: lásd: Virágh K. Dubljanszkij, V. N.: lásd: Pecsorkin, I. A. Dudás J. — Hobot J.: A Rába-terasz és hordalékkúp geofizikai kutatása — Az ELGI 1982. Évi Jel. pp. 79 — 81 ., 3 ábra, ang., or. R. Dudich E.: Anyagvizsgálati módszertani fejlesztésünk 1981. évi eredményei — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 21- 26 Dudich E.: La energio-krizo kiél stimulo de la scienca kaj tehnika progreso — SAEST 1982. pp. 5— 13., 2 ábra, 8 táblá- zat, Ceské Budejovice, Ceha Esperanto Asocio Dudich E.: Regionális hatások a bauxitke- letkezési elméletek fejlődésére — Régió- nál effects on the development of the theories of bauxite genesis — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 45 — 58. 1 tábl., ang. R. Dudich É.: Vizsgálatok a Tiszántúl flis- övének egyes felsőkréta és paleogén kép- ződményein — Investigations on somé Upper Cretaceous and Paleogene forrna- tions of the Flysch Beit of the NE Great Hungárián Piain — Földt. Közi. 112. 1982. pp. 395 — 414., 5 ábra, 8 tábl., ang. R. Dudich E.: Líbia földtana, ásványi nyers- anyagai és bányászata. 1983. pp. 3—52., 3 ábra, 6 tábl., Bp. PRODÍNFORM - MÁFI Dudich E.— Bombija, G.: A belső-kárpáti felsőkrétapaleogén flis-öv egyes magyar- országi, romániai, szovjet -kárpátaljai és szlovákiai kőzeteinek ásványkőzet- tani-geokémiai összehasonlítása — Mine- ralogieal, petrological and geochemical comparison of somé Upper Cretaceous and Paleogene rocks in the Tnner Car- pathian Flysch Beit from Hungary, Rumania, Soviet Transcarpathia and Slovakia — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 119—129., 1 ábra, 7 tábl., ang. R. Dudich E.: lásd: Csíky G. Dudich E.: lásd: Csalagovits I. Duhay G.: A Marcal vízgyűjtő területének környezetvédelme — The environrnental protection of the Marcal drainago system Mérnökgool. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 159 — 173. 3 ábra, ang., or. R. Duma Gy.: Középkori idomtéglák Budán — Mittelalterliche Formziegeln in Buda — Építőanyag XXXV. 8. 1983. pp. 281 — 287., or., ném., ang. R. Dunxl I.: lásd: Patak y Nóra Egerer F.: A másodlagos nyersanyaghasz- nosítás lehetőségei — Possibilities of the secondary raw matériái utilization — Mérnökgeol., Szemle (Engineering Geol. Review) 28., 1982. pp. 99—110. 1 tábl., ang., or. R. Egyed L.: lásd: Balka y B. Elek I.: A budapesti gyógyforrások izo- tópradiogeokémiai vizsgálatának ered- ményei Szabó Árpád munkássága nyo- mán — Hidr. Tájékoztató 1983. okt. pp. 23-25 El-Fishawi, N. — Molnár B.: Nile Delta Beach Pebbles I.: Grain size and origin — Acta Min. Petr. Szeged, 25. 1. 1981., pp. 25 — 39., 10 ábra, 3 tábl. El-Fishawi, N. — Molnár B.: Nile Delta Beach Pebbles II.: Roundness and shape paraméter as indicators of movement — Acta Miner. Petr. Szeged, 25. 1. 1981., pp. 41 — 61., 11 ábra, 3 tábl. Ember K. — Radó G.: A timföldgyári s ö- rösiszap elhelyezés mérnökgeológiai és környezetvédelmi kérdései — The dis- posal of the waste red-mud from the aspect of geology fór engineers and envi- ronment protecting — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 127— 142., 5 ábra, ang., or. R. Embey-Tsztin A. — Noskené Fazekas Gabriella: On the origin of garnet in magmatic rocks — Fraginenta Minera- logica et Palaeontologica II. 1983. Buda- pest, pp. 9 — 27., 7 ábra, 3 tábla, 3 táb- lázat Eörsi Gy.: Megnyitó beszéd az Eötvös L. Tudományegyetem Őslénytani Tanszéke 100 éves jubileumi ünnepségén, 1982. a_ug. 19-én. — Weleoming address Ősi. viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. p. 3. Eötvös L.: lásd: Csíky G. Erdélyi M.: Felszínalatti vizeink kuta- tása és védelme — Földtudományi isme- ret terjesztés 1981. A Tudományos Isme- retterjesztő Társulat- kiadása, Budapest, 1982. pp. 73-89., 13 ábra Erdélyi M.: A felszínalatti víz mozgásá- nak vizsgálata közvetett módszerekkel a Magyar Medence példáján — Investiga- tions of the ground-water movement using indireet methods shown on the example of the Hungárián Basin — A M. Tud. Akadémia X. osztályának Köz- 447 .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 leményei 14. k. 1. f. 1982. pp. 3—7., 54 ábra Erdélyi M.: ifj. Lóczy Lajos — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 8. 1983. pp. 254 — 256., 1 ábra Erdélyi M.: Beszámoló az 1980. évi nem- zetközi földtani kongresszusról Földr. Ért. XXX. k. 4. f. 1983. pp. 478-479 Erdélyi M.: A Balaton mélységi vízfor- galma — Groundwater recharge to Laké Balaton — Hidr. Közi., 63. 10. 1983. pp. 429 — 436., 9 ábra, 4 tábl., or., ang. R. Erdélyi M.: lásd: Székely F. Erdélyi T.: A bálimba i bauxitbánya triász feküjének bányaföldtani kutatása — Montangeol. Untersuchung des triudi- sehen Liegenden dér Bauxitlagerstátte und Bergwerk Halimba — Földi. Kút. XXVI. 1. pp. 11 — 15., 4 ábra Erdélyit.: lásd: Mérai K. Érdi-Krausz G.: Ásványvagyongazdálko- dási lehetőségek gyenge kondíciójú érc- testek esetében — Vorratsökonomische Möglichkeiten im Falle von Erzkörpern mit schwachen Bauwürdigkeitskondi- t ionén — Földt. Kút. XXVI. 1. pp. 44-47 Erkel A.— Simon P.: Az új DIAPÍR műszerek — New instruments of the DIAPÍR family - Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 131 — 135.; 221.; 295.; 4 ábra, ang., or. R. Erkel A lásd: Csörgei J. Erki J.: lásd: Dövényi P. Erőss-Kiss K.: lásd: Wein-Brukner A. Farkas I.— Kelemen Z.— Lévay T.— Rezessy G.: Csordakúti részletes bauxit- geofizikai mérések — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 27—29., 3 ábra, ang., or. R. Farkas I.— Lévay T. — Rezessy G.: Bau- xitkutatás Tükröspuszta körzetében — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 23-24., 2 ábra, ang., or. R. Farkas Sándorné: lásd: Kis I. Farkas Z.: A geofizikai kutatások hős- kora — Természet Világa 114. évf. 8. sz. 1983. pp. 370 — 371. 3 ábra Farkas Z.: Természetes szénhidrogének a történelmi korokban — Természet Világa 114. évf. 4. sz. 1983. pp. 163-166., 6 ábra Farkas Zs. — Főzy I.— Isaák Anna— Schlemmer Katalin: A Gánt-bagoly- hegyi új feltárás eocén korú üledékeinek földtani vizsgálata — Geological study of the Eocéné sediments of the newly developed Bagolvhegv exposure at Gánt — Földt. Közi. 112. 1982. pp. 435 — 438., 1 ábra, 1 tábla, ang. R. Farkas J.: A hazai rétegcsúszások néhány sajátossága — Somé characteristics of home laver slippings — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 30. 1983. pp. 125 148; 11 ábra, ang., or. R. Fáy M. Horváth T.: Geotechnikai ta- pasztalatok a metró Deák tér- Élmunkás tér közötti szakaszán — Mélyépítéstudo- mányi Szemle. 33. évf. 3. sz. 1983. pp. 103 — 105., 5 ábra Fejér L.: Egy magyar természettudós könyvtára a századfordulón — The lib - rary of a Hungárián natural scientist at the turn of the century — Földt. Tudo- mánytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 115—125., ang. li. Fekete Gy.: Is/. ka I — II. megszűnt bánya- üzem földtani tektonikai tapasztalatai- nak összefoglaló értékelése — Zusam- menfassende Auswertung dér geol.-tekto- nischen Erfahrungen des aufgelassenen Bergvverkes Iszka I — II. — Földt. Kút. XXVI. I. 1983. pp. 16-18 Fényes J.: A Duna — Tisza közi tőzeges tavak fejlődéstörténete mollusca-fauna vizsgálatok alapján — Evolution of peat lakes in the Danube— Tisza Tnterfluve based on ivestigation of their mollusc fauna — Alföldi Tanulmányok 7. 1983. pp. 7 — 30., 6 ábra, 1 tábl., 2 tábla, ang., or. R. Ferencz B.— Nagy A.: A hévíztermelés jelenlegi helyzete Csongrád megyében The present situation of thermal water withdrawal in Csongrád County — Víz- ügyi Közlemények LXV. évf. 2. sz. 1983. pp. 278 — 285., 2 ábra, 6 tábl., or., ang., fr. R. Ferenczy L.: Geofizikai módszerek az építő- és építőanyagipari nyersanyagku- tatás fejlesztésében — Geophysical me- thods in the development of building matériái and building industrial raw matériái prospecting — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28., 1982. pp. 55 — 66., 2 ábra, ang., or. R. Ferretti, A.: lásd: Dommergues, J. Eleit E.— Major Veronika: Az ivóvíz és a nitrátszennyezés — Vízkutatás 1983. 6. sz. pp. 20 — 22., 3 ábra Fodor B.: lásd: Zólomy M. Fodor Tamásné — Horváth Zs. — Scheuer Gy. — Schweitzer F.: A Rácalmás- kulcsi magaspartok mérnökgeológiai tér- képezése — Ingenieurgeologische Kar- tierung dér Hochufer von Rácalmás- Kulcs — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 313 — 332., 13 ábra, ném. R. Fodor Tamásné— Scheuer Gy.: Az édes- vízi mészkövek építőipari alkalmazásá- nak kérdései — Problems of application of fresh-water limestenes in the building industry — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Review) 28. 1982. pp. 81 — 97., 5 ábra, ang., or. R. Fodré Zsófia: lásd: Kiss Piroska 448 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Formell, F.: lásd: Nagy E. Földessy J.: lásd: Baksa Cs. Földessy J.: lásd: Zelenka T. Földessy- Járányi Klára: lásd: Zelen- ka T. FŐzy I.: Olaszország vulkánjai — Die Vul- kánén in Italien — Föld és Ég XVIII. évf. 10. sz. 1983. pp. 310 — 313., 9 ábra Főzy I.: lásd: Farkas Zs. Franyó F.: The scientific and practical significance fór investigating the Qua- ternary fluviatile alluvial fans of the foreland of the Bükk and Mátra Moun- tains — Quaternary Studies in Hungary, Budapest, 1983. pp. 95 — 105, 4 ábra Fridelné Matyók Ilona: lásd: Császár G. Frudzsine E.: lásd: Székely F. Fügedi P.: lásd: Bartha A. Füköh L.— Krolopp E.: Holoeene lacu- stran fauna from Sárrét in County Fejér, Hungary — Abstraets Eighth Interna- tional Malacological Congress, Budapest, 1983. p. 41 Füköh L.— Krolopp E.: A Muflon-bar- lang negyedkori üledékeinek malakoló- giai vizsgálata - Malakologische Unter- suchung dér Quartársedimente dér Muf- lon-Höhle (Ungarn, Bükk Gebirge) — Soosiana 10 — 11. 1982—1983. pp. 31 — 37., 2 ábra, 1 tábl., ném. R. Füst A.: A minták hatástávolsága és a kutatási hálóméret kapcsolata az üledé- kes kőzetek lelőhelyein — Relation be- tween the validity rangé of rock samples and the size of exploratory drill holes in case of sedimentary deposits — BKL Bányászat 115. 3. 1982. pp. 187 — 190., 3 ábra, 1 tábl. or., ném., ang., fr. R. Füst A.— Zergi I. — Madai L.— Szoko- lay Gy.: Trend vizsgálatok a mátraaljai és a bükkaljai lignit előforduláson Trendanalysen des Lignitvorkommens in Mátraalja und Búkkal ja — BKL Bányá- szat 115. 5. 1982. pp. 301-304., 2 ábra, or., ném., ang., fr. R. Gajdos L — Pap S. — Szentgyörgyi KÁ- rolyné: Észak-Békés szénhidrogénku- tatási eredményei és tovább kutatási lehetőségei — Ergebnissc und weitere Erkundungsmöglichkeiten dér Suchar- beiten auf Erdői und Erdgas im Nord- Békés. - Földt. Kút, XXV. 2. 1982. pp. 32 — 48., 13 ábra, 1 tábl. GaláCZ A.: Kavics-leletek a Bakony hegy- ségi középsőjura pelágikus képződmé- nyekből — Trouvailles des galets dans les formát ions pélagiques jurassie moyon de la Montagne du Bakony Földt. Közi. 112. 1982. pp. 373 381., 1 tábla, fr. R. GalÁCZ A.: Élő kövületek — Gondolat zsebkönyvek. Gondolat Könyvkiadó, Bu- dapest, 1983. pp. 1 — 128., 47 ábra Galácz A.: Centenary of the Department of Paleontology of Eötvös Loránd Uni- versity, Budapest — Acta Geol. Hung. 26. 1983. p. 169 Galácz A.: Űrfelvételek óceánológiai kiér- tékelései — in: (szerző kollektíva): Föl- dünk a Szaljut 6 fedélzetéről (The Earth as Seen from Salyut 6), — Műszaki Könyvkiadó — Masinosztroenyije Könyv- kiadó, Budapest — Moszkva, 1983 Gálfi I.: A mecseki feketekőszén-bányá- szat feladatai — Aufgaben dér Stein- kohlenförderung im Mecsek — Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 5-14., 9 ábra Gálfi J.: lásd: Dövényi P. Gálos M.: Kőbányák értékelése „minősítő pontszám” alapján — Qualification of ntines on the hasis „qualification num- bers” — Mérnökgeol. Szemle (Engineer- ing. Geol. Review) 28., 1982. pp. 45 — 53., 6 tábl., ang., or. R. Gálos M.: A zúzottkő betonadalékanyag kőzet értékelése — Építőanyag XXXV. évf. 5. sz. 1983. pp. 178 — 186., 1 1 ábra, 2 tábl., ném., ang., or. R. Gálos M.: Geológiai anvagmodell a kőzet - mechanikában — Geologisches Material- modell in dér Gesteinsmechanik — Földt. Kút. XXVI. 4. 1983. pp. 39 — 46., 6 ábra, 3 tábl. Géczy B.: A villányi jura ammonit eszek — Les Ammonites jurassiques de Villány — Földt. Közi. 112. 1982. pp. 263-271., 1 tábl., fr. R. Géczy B.: lásd: Dommergues, J. Gedeon T.: lásd: Bidló G. Gellai Mária— Ludas Ferencné: Álla- tok az ugodi mészkő formáció és a jákói márga formáció bázisrétegeinek megisme- réséhez — Contribution to the know- ledge of the basal layers of the Ugod Limestone Formation and the Jákó Mari Formation — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 147-162., 9 ábra, 1 tábl., 7 tábla, ang. R. Gellai Mária B.: lásd: Knauer J. Gerber P.— Veckinger L.: A Tatabányai Szénbányák vízgazdálkodásának elem- zése, valamint távlatai a nagyegyházi- mányi medence földtana és vízvédelme tükrében — Analyse dér VVasserbewirt- schaftung bei den Tatabánya Kohlen- bergwerken sowie ihre Perspektiven im Spiegel dér Hydrogeologie und des Was- serschutzes des Beckens von Nagyegv- háza-Mány — BKL Bányászat 116. 4. 1983. pp. 245—255., 1 ábra, 8 tábl., or., ném., ang., fr. R. Geszlerné Szentpáli Ágnes: A Dunán- túli Középhegység karszt víztárolójának .1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 449 hőmérlege — Heat balance of the karst ic water reservoir of the Transdanubian Central Rangé of Mountains — BKL Bányászat 117. 2. 1984. pp. 85 88., 1 ábra, 3 tábl., or., ném., ang., fr. R. Geyssant, J.: lásd: Bergerat, F. Góczán F. — Haas J. Lőrincz H.— Ora- veczné Scheffer Anna: Keszthelyi h egység i karni alapszelvény faciológiai és rétegtani értékelése (Hévíz 6.) Faciological and stratigraphic evaluation of a Carnian key-section (Borehole Hévíz 6., Keszthelyi Mts. Hung.) MÁF1 Évi Jel. 1981., Bp. 1983. pp. 2G3 293., 2 ábra, 9 tábla, ang. R. Góczán F.: lásd: Balogh K. Gombár L.: Correlation of attenuation of elastic waves with other petrophysical and lithological properties — A pszeudo- akusztikus szelvények szeizmikus model- lezésen alapidó kiértékelési módszerei Geofiz. Közi. (Geophys. Transact ions) 29. 3., 1983. pp. 217-228, 6 ábra Gombos Z.: A halmaztelepek vizesedésének tapasztalatai a Kelebia Dél mező műve- lésének elemzése alapján — Experience of water incursion intő mass type reser- voirs, on the hasis of an exploitation ana- lysis of Kelebia-South Field — BKL Kő- olaj és Földgáz 16. ( 1 I G . ) 5. 1983. pp. 129 — 138., 14 ábra, or.. ném., ang. R. Gondozó Gy.: Vízgazdálkodási adatok az Oroszlányi Szénbányák déli területéről - Wasserwirtschaftsdaten aus dem siid- liehen Gebiet dér Oroszlány Kohlenberg- werken — BKL Bányászat 115. 4. 1982., pp. 273 — 276., 4 ábra, 2 tábl., or., ném., ang., fr. R. Gölz, B.: Budapestéi- Thermen — ein belastetes Heilquellensystem in hydro- chemischer Sicht — Budapest Thermal Springs — A Polliit ed Reeharge A reá from the Hydrochemical Point of Vievv — Oesterreichische Wasserwirtschaft, .Tg. 35., H. 1/2, 1983. pp. 12 —21., 6 ábra Gyalog L.: A Bakony hegység földtani térképe, 20 000-es sorozat — Bakony - szombathelv. (Észlelési és fedetlen föld- tani térkép) MÁFI, Budapest 1983. Gyalog L. — Odor L.: Felső-pannóniai bázisképződmények a Velencei-hegység Keleti részén — Basal Upper Pannonian formations in the eastern Velence Moun- tains — MÁFI Évi Jel. 1981, Bp. 1981, Bp. 1983. pp. 413 — 423., 5 ábra., ang. R. Gyalog L.: lásd: Odor L. Gyenese I.: lásd: Megyeri M. György L.: lásd: Csörgei J. György P.: Nagymodell kísérletek tapasz- talatai a dunakiliti munkálatoknál — Experiences of the Dunakiliti model test — Mérnökgeológiai Szemle (Engi- neering Geol. Review) 29. 1982. pp. 15 — 34., 11 ábra, ang., or. R. Haas J.: Az egyidejű geológiai eseménye- ken alapuló rétegtan („event sztratig- ráfia”) helyzete és perspektívái — Posi- tion and perspectives of event strati- graphy — ősi. viták (Discussiones Palac- ont.) fasc. 30. 1983. pp. 3 — 30., 10 ábra, ang. R. Haas J.: Senonian cycle in the Transda- nubian Central Rangé — Acta Geol. Hung. 26. 1-2. 1983. pp. 21-40 Haas J. — Jámbor Á.: Áz országos alap- szelvény program végrehajtásának hely- zete és eredményei — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983., pp. 27 — 34., 1 ábra Haas J. Tóth Á.: A bauxit előkutatási és prognózis program és végrehajtásá- nak helyzete — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 61 — 67 Haas J.: lásd: Balogh K. Haas J.: lásd: Góczán F. Hably Lilla: Ősnövénytani leletek Vér- tesszőlösön — Természet Világa 114. évf. 6. sz. 1983. pp. 276 — 278., 7 ábra Hajdú D. Pap S.— Völgyi L.: Üj felis- merések az Alföld medencealjzatának tektonikájában — New knowledge about baseinent tectonism of the Pannonian basin — Földt. Kút. XXV. 1. 1982. pp. 39 — 49, 1 1 ábra Hajdúké Molnár Katalin— Jámbor Á.: Lithotectonic Profiles of cenozoic Molas- ses 15: Pannonian Basin (Hungary, Neogene) — in Lützner, H. — Schwab, G. 1982: Tectonic Régimé of Molasse Epochs. Veröffentlichungen des Zentral- instituts für Physik dér Erde 66. 1983. Potsdam Hála J.: A rezi kőfaragók és készítmé- nyeik a Kálirnedencében — Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban (szerk.: S. Lackovits Emőke). 1983. pp. 48 — 55. Veszprém. Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága, kiadása Hámor G.: A Magyar Állami Földtani Intézet 1981. évi kutatási eredményei. — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp.Á-20 Hámor G.: The quantitative methods of paleogeographical reconstruction. — MÁ- FI Special Papers 1983. 2. sz. pp. 1 — 70., 6 tábl., 27 ábra, Budapest Havas L.: lásd: Csörgei J. Hazslinszky T.: Néhány magyar vonat- kozású szpeleológiai tudománytörténeti adat — Somé dates on historv of speleo- logy — Karszt és Barlang 1981. I — II. p. 45 Hazslinszky T.: Barlangok nyomában az Odor-váron — In the caves of the Mount Odor-vár — Föld és Ég XVIII. évf. 10. sz. 1983. pp. 314 — 316, 9 ábra 450 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Hédervári P.: Másfél ezer év földrengései a kárpáti területen — Természet Világa 114. évf. 6. sz. 1983. pp. 257-261., 1983. 4 ábra Hédervári P.: A Krakatau vulkán és „gyermeke” — The volcano Cracatau and its „child” — Föld és Ég XVIII. évf. 8. sz. 1983. pp. 240—241., 2 ábra Hédervári P.: Meteoritok, kozmikus por- szemek — Természet Világa 114. évf. 12. sz. 1983. pp. 548—551. 4 ábra Hegyiné Pakó Júlia: lásd: Vitális Gy. Hegymegi L.— Körmendi A.— Lomniczi T. — Szabó Z.: A földmágneses tér vizs- gálata — Investigation of the geomagne- tic field — Az ELGI 1982. Évi Jel. pp. 155—157; 235 — 236; 311-313; 2 ábra, ang., or. R. Héjj H.: Információ-igény a talajvíz-vi- szonyok felderítésére — Information demand on exploration of groundwater conditions — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Review) 30. 1983. pp. 15 — 23., 2 ábra, ang., or. R. Henkel, H.: lásd: Pogány L. Hermann L.: lásd: Bodoky T. Hobot J.: lásd: Drakovits P. Hobot J.: lásd: Dudás J. Hoffer E.: Felső kréta barnakőszén-kuta- tás a Bakony hegységben — Az ELGI 1982. Évi Jel., p. 16, 1 ábra, ang., or. R. Honvéd J.: lásd: Tóth Á. Hornung P. — Kelemen Z.— Tóth Cs.— Szabadváry L.: Számítógép interaktív alkalmazása a földtani-geofizikai kuta- tásban (KIR) — An interactive compu- ter system fór geological-geophysical exploration (the EIS System) — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 124-131; 217 — 220; 291 — 294, 7 ábra, ang., or. R. Hornung P.: lásd: Szabadváry L. Horváth Anna: lásd: Bodrogi Ilona Horváth F.: lásd: Ad ám A. Horváth F.: lásd: Dövényi P. Horváth F.: lásd: Stegena L. Horváth I.: A Velencei-hegység-Bala- tonfő földtani-ércföldtani előkutatás prog- ramja és eredményei — MÁFI Évi Jelen- tése, 1981. Bp. 1983. pp. 41 — 44., 1 ábra Horváth I.— Daridáné Tichy Mária — Ódor L.: Magnezittartalmú dolomitos karbonatit (beforsit) telérkőzet a Velen- cei-hegységből — Magnesitiferous dolo- mitic c.arbonatite (beforsit e) dyke rock from the Velence Mount ains — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 369 — 388., 3 ábra, 4 tábla, ang. R. Horváth I.: lásd: Ódor L. Horváth J.: Az északi sarkkörön túl - Természet Világa 114. évf. 11. sz. 1983. pp. 502 — 605., 8 ábra Horváth J.: lásd: Balogh I. Horváth Mária: Az egri és novaji típus- szelvények foraminifera-faunája — Fora- miniferal fauna of the type sections of Novaj and Eger — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 57 — 79., 4 ábra, 2 tábl., 3 tábla, ang. R. Horváth Mária: Foraminifera-paleoöko- lógiai vizsgálatok hazai felsőkiscellien- eggenburgien szelvényekben — Fora- minifera-paleoecological investigations in Upper Kiscellian, Egerian and Eggen- burgian profiles in Hungary — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 203 — 217., 3 ábra, ang. R. Horváth Mária: Ütközés a kréta-tercier határon? (Recenzió a Natúré cikkéről) — Természet Világa 114. évf. 9. sz. 1983. p. 410., 1 ábra Horváth Mária: lásd: Báldi T. Horváth T.: lásd: Fáy M. Horváth Z. A.: Study on maturation pro- cess of huminitic organic matter by means of high-pressure experiments — Acta Geol. Hung., 26. 1—2. 1983. pp. 137-148, 7 ábra, 1 tábl. Horváth Zs.: A felhagyott építőipari bá- nyák környezetvédelme — Énvironmen- tal protection of abandoned building industrial mines — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28. 1982. pp. 110 — 123., 3 tábl., 1 ábra, ang., or. R. Horváth Zs. — Moyzes A.: A paksi atom- erőmű tervezett radioaktív hulladék- lerakóhelyének környezetföldtani vizs- gálata Magyaregregy térségében — In- vestigation of the planned radioactive waste dumping site of the Nuclear Power Plánt of Paks from the point of view of environment geology in the re- gion of Magyaregregy — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 27. 1981. pp. 239 — 257., 4 ábra, 1 tábl. ang., or. R. Horváth Zs.: lásd: Barsi L. Horváth Zs.: lásd: Fodor Tamásné Horváthné Kollányi Katalin: Az ÉK- dunántúli terület eocén plankton Fora- minifera zónái — Eocéné planktonic foraminiferal zones in NE Transdanubia - Földt. Közi. 113. 1983. pp. 225 236., 5 ábra, ang. R. Horváthné Kollányi Katalin: Üjabb korrelációs lehetőség a bakonyi és az ÉK-dunántúli terület eocénje között a Bakonyszentkirály Bszk-3. sz. fúrás plankton Foraminiferái alapján — A new possibility fór correlat ing the Eocéné of the Bakony and NE Transdanubia in the light of planktonic Foraminifera from borehole Bakonyszent király Bszk-3 MÁFI Évi Jel. 1981 . Bp. 1983. pp. 295—325., 5 ábra, 10 tábla, ang. R. Hovorka D.: lásd: Bállá Z. HraSna, Miroslav: Engineering geologi- .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 451 cal eonditions of the Danube Lowland A Kisalföld mérnökgeológiai viszonyai- nak térképezése 1 : 200 000 méretarány- ban — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 43 — 58., 3 ábra, m., or. R. Hulla, J.: Vízelzáró szerkezetek a vízierő- művek alapozásánál a Vágón és a Dunán — Sealing structures in founda- tion of water structures on the River Danube and Váh — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 219 — 232., 5 ábra, ang., or. R. Iharosné Laczó Ilona— Vető I.: Vitrinit vizsgálatok a Zalai-medence felsőkréta- harmad időszaki összletén — Vitrinit e studies of the Upper Cretaceous-Ter- tiary sequence of the Zala Basin (SW- Hungary) — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 237 — 246., 5 ábra, 1 tábl., ang. R. Iharosné Laczó Ilona: lásd: Laczó Ilona Ikrényi K.: Kőzetek szerves anyagát meghatározó készülék ismertetése , — Pyrolytic kerogen analysis — MAFI Évi Jel. 1981., Bp. 1983. pp. 531 — 538., 2 ábra, ang. R. Ikrényi K.: Kőzetanalitikai módszerek, 1980. Módszertani Közlemények MAFI. Bp. 1983. 2. sz. pp. 1 — 36., 5 ábra Isaák Anna: lásd: Farkas Zs. Ivancsics J.: A Soproni-hegység fejlődés- történeti vázlata — Entwicklungsge- schichtliche Skizze dér Soproner Gebirge BKL Bányászat 115. évf. 1. külön- száma, 1982. (a Közp. Bányászati Fej- lesztési Int. Közleményei XXVI. évf. 1. sz.) pp. K19 — K23., 4 ábra, or., nem., ang., fr. R. Izsóf K.: lásd: Cornides I. Jámbor A.: lásd: Hajdúké Molnár Katalin Jámbor A.: lásd: Haas J. Jánossy D.: The extinet ancestor of Anser anser in Europe — Aquila 89. Budapest 1982. pp. 21-22 Jánossy D.: Újabb adatok az európai madárfauna kialakulásához — New data in the origine of the European avifauna - Földt. Közi. 112. 1982. pp. 449 — 453., ang. R. Jantsky B.: A mecseki díszítőkő bányá- szat jelene és jövője — Present and future of the mining of decorating stones in the Moimtain Mecsek — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28., 1982. pp. 67 — 79., 8 ábra, ang., or. R. Jantsky B.: Precambrian in the Basement of the Pannonian Basin — IGCP Pro- ject Precambrian in the Younger Fold Belts. London. J. Wiley and Sons, Ltd. 1983. pp. 1 — 55., 8 ábra, 4 mell. Jánvári J. — Majkuth T. — Petrovics I.: Nagy felbontóképességű szeizmikus ref- lexiós mérés a szénkutatás termelési fá- zisában — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 21 — 22., 1 ábra, ang., or. R. Járó Márta: lásd: T. Bíró Katalin Jaskó S.: Distribution of Miocéné evaporit- es in the Tethys and Paratethys Annales Géologiques des Pays Helleni- ques. Hors. Sér. Fasc. 2. Athén, 1979. pp. 559 — 564., 1 ábra Jaskó S.: Üledékfelhalmozódás és kőszén- képződés a neogénben. — A M. All. Földt. Int. Alkalmi kiadványa. Buda- pest 1981. pp. 1 — 157., 45 ábra Jaskó S.: Remarks on the paper „Connec- t ions Paratethvs-Mediterranean-Indo- pacific” bv F. F. Steininger — Annales Géol. des Pays Helleniques. Hors. Sér. Fasc. 4. 1981. Athén Jaskó S.: New data on the Neogene devel- opment of the Eastern Mediterranean Basins — The Geological Evolut ion of the Eastern Mediterranean. Edinburg 1982. pp. 1—58., 1 ábra Jaskó S.: Megemlékezés Telegdi Roth L.\JOSról balólának ötvenedik évfordu- lója alkalmából — Commemoration on L. Telegdi Roth on the occasion of the őOth anniversary of his death. — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 99—105., ang. R. Jaskó S.: Dr. Szentes Ferenc tiszteleti tag emlékezete (1907 — 1982) — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 297 — 301., 1 ábra JÓSA E. — Taba S.: Felszínmozgások mér- nökgeofizikai vizsgálata a Dráva men- tén — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 82 — 86., 1 ábra, ang., or. R. Józsa S.: lásd: Pataky Nóra Juhász A. — Szepessy A.: Földtani kuta- tási feladatok a borsodi medence szén- vagyonának jobb megismerése érdekében — Geol. Schürfungsaufgaben im Inte- ressé dér besseren Erkenntnis des Koh- lenvorrats des Borsod Kohlenbeckens — BKL Bányászat 116. 10. 1983. pp. 652 — 655., 5,ábra, or., ném., ang., fr. R. ■Juhász A.: Évmilliók emlékei. Magyaror- szág földtörténete és ásványi kincsei — Gondolat, Budapest, 1983. pp. 1 — 512., 153 ábra, 14 színes, 1 10 fekete-fehér fény- kép, egy színes térkép és egy színes föld- történeti táblázat Juhász A.: Egy csendes időszak: a triász — Természet Világa 114. 1. 1983. pp. 17 — 19,., 7 ábra Juhász A.: A sárkánygyíkok kora: a jura — Természet Világa 114. 3. 1983. pp. 123— 125., 4 ábra Juhász A.: Egy forradalmi időszak: a 452 Földtani Közlöny Ili. kötet, 4. füzet kréta (Évmilliók emlékei) — Természet Világa 114. 5. 1983. pp. 204—200., 4 ábra^ Juhász A.: Flis üledékek az Alföld szívé- ben — Természet Világa 114. év f. 9. sz. 1983. pp. 408 — 410., 3 ábra Juhász A.: Epizódok a Mecsek hegység földtörténetéből — Episodes from the geological liistory of the Mecsek Moun- tain — Föld és Ég XVIII. évf. 7. sz. pp. 210—214., 10 ábra Juhász Á.: A Villányi-hegység — Das Villány-Gebirge — Föld és Ég XVIII. évf. 10. sz. 1983. pp. 303 — 305., 5 ábra Juhász J.: A felszín alatti vizek szennyező- dése — Vízkutatás 1983. 4. sz. pp. 2 — 3 Juhász M.: Palynostratigraphic zonation of the Transdanubian Middle Cretaceons Acta Geol. Hung. 26 1—2. 1983. pp. 41 — 68., 2 tábl., 8 tábla Juhász M.: lásd: Bodrogi Ilona Juratovics A.: Algyő múltja, jelene és jövője — Algyő — pást, present and future — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 4. 1983. pp. 103—118., 16 ábra, 1 tábl., or., ném., ang. R. Kádár Z.: Fejérváry Géza — Természet Világa 114. évf. 1. sz. 1983. pp. 43 — 44 Kádár Z.: Vajda Péter. A hazai termé- szettudományos ismeretterjesztés úttö- rője — Természet Világa 114. évf. 4. sz. 1983. p. 182 Kádas M.: A mecseki feketekőszén nyom- elemvizsgálatának újabb eredményei— Neue Ergebnisse dér Untersuchung dér Mecseker Steinkohle auf Spurenelemente Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 81 — 82., 1 ábra, 2 tábl. Kaiser M. — Knauer J. — Korpás L.— Kopek G. — Bencze G. — Bernhardt B.: Bakonyszent király. A Bakony hegy- ség földtani térképe 20 000-es sorozat. Bp. MÁFI. 1983. Kakas K.: Elektromágneses mérések felső kréta fekvőjű bauxittelepek kihatására Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 26-27., 1 ábra, ang., or. R. Kákay Szabó Orsolya: A mauritzit újra- vizsgálata — Oie Neuuntersuehung von Mauritzit Földt. Közi. 113. I9S3. pp. 333 — 356., 9 ábra, 6 tábl., 6 tábla, ném. R. Kalafut M.: lásd: Pentelényi L. Kalmus P.: Kavicsbányát a vak és kapcso- latuk a környezettel — Gravel mine lakes and their connection with the envi- ronment — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Review) 28., 1982. pp. 125 — 135. ang., or. R. Kamarás M.: A Marcal vízgyűjtő mező- gazdasági területének vízháztartási problémái — The water budget prob- lems of the Marcal drainage system’s agricultural area — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 175 — 189. 3 ábra, 3 tábl., ang., or. R. Kapolyi L.: Hazánk nyersanyag- és ener- giaellátása a megváltozott világgazda- sági helyzetben — The raw matériái and energy supply of Hungary in the present altered state of the world economv — BKL Bányászat 115. 9. 1982. pp. 585 — 594., 11 ábra, or., ném., ang., fr. R. Kapolyi L.: Hazánk energia- és nyers- anvag-politikája — Természet Világa 114. évf. 8. sz. 1983. pp. 338-343., 12 ábra Karácsonyi S.: A rétegvizek gázosságá- nak vízföldtani kérdései — Hydrogeolo- gische Fragen des Gasgehalts dér Schich- tenwásser — Hidr. Közi. 63. 5. 1983. pp. 208 — 216., 6 ábra, or., ném. R. Karácsonyi S.: A gázmentesítés részfolya- matainak gyakorlati vizsgálata — Prak- tische Untersuchung des Teilprozesses dér Entgasung — Hidr. Közi. 63. 7. 1983. pp. 313 — 324., 17 ábra, or., ném. R. Karácsonyi S.: Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognó- zisa I — II. — Hydrogeologische Vor- hersage des Metangasgehalts in den Schichtemvássern dér Alföld I— II. — Hidr. Közi. 63. 9. 10. 1983. pp. 405 — 414; 437 — 445., 21 ábra, ném., or. R. Karácsonyi S. — Margittai E.: Termál- víz-hasznosítás — ÉGSZI Gyorsjelentés. 1983. 36. sz. pp. 13 — 23., 6 ábra, 2 tábl. Karácsonyi S.: lásd: Aujeszky G. Karas Gy. — Szunyogh F.: Röntgenra- diometrikus mérések — X-ray radiomet- rie measurements — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 143-145; 226-227; 301-302, 2 ábra, ang., or. R. Karas Gy. — ifj. Zilahi-Sebess L.: Mág- neses szuszceptibilitás mérések Mag- netic susceptibility logging — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp'. 145-147; 228; 302- 303, 2 ábra, ang., or. R. Kardeván P.: Methodological possibilit ies of the Maxi-Probe frequency sounding System fór t he c.omplex explorat ion of raw-material containing struetures — Proc. of the 28th Internat. Geophys. Symposium; 28. Sept. 1. Oct. 1983, Bálát onszemes, Hungary, pp. 345 — 346 Budapest Kardeván P.: MFS mérések Csehszlová- kiában — MFS measurements in Czech- oslovakia - Az ELGT 1982. Évi Jel., pp. 172-174; 247-248; 325-326, 2 ábra, ang., or. R. Kármán Péterné: Az M 1-es autópálya talajmechanikai vizsgálata — The soil mechanical explorat ion of t he M-l A magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S3 453 highway — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Keview) 29. 1982. pp. 89 — 98., ang., or. K. Kármán Péterné Táuczv L.: Az M-l autópálya tervezésével kapcsolatos mér- nökgeológiai tapasztalatok — Engineer- ing geologieal experienoes eoncerning plunning of highway M- 1 — Rlérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Keview) 30. 1983. pp. 47 GO., G ábra, ang., or. R. Kárpát J.: l’jabb feltárások a Bakonyban — Cave explorations in Bakony Mts. — Karszt és Barlang 1981. 1 — II. pp. 56 — 57., 1 ábra Károly Gy.: lásd: Szantner F. Kaszás F.: A pécsi pincék tömedékelésé- nek tapasztalatai — Experiments with the filling of the cellára of Pécs — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 27. 1981. pp. 45 — 57., G ábra, ang., or. R. Kassai M.: A felsőkarbon elterjedése és nyersanyagkutatási perspektívái a Dél- Dunántúlon — Verbreitung des Ober- karbons und Erkundungspcrspekt ivén im Síiden Transdanubiens — Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 53-56., 4 ábra Kausay T.: A díszítőkövek vizsgálatának újabb módszerei — Latest method of investigation of decorating stones — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28, 1982., pp. 31 44., 5 ábra, 3 tábl. ang., or. R. Kausay T.: Az építési kőanyagok Böhme kotlási vizsgálata eredményeinek meg- engedett terjedelme — Zulássige Spann- weite dér Ergebnisse BÖHME’scber Ab- nutzungsproben von Gesteinen des Bau- wesens — Építőanyag XXXV. 1. 1983. pp. 1—7., 3 ábra, 5 tábl. or., néni., ang. R. Kausay T.: Építési kőanyagok kopási vizsgálata BöiiME-féle módszerrel. I — II. — Verschleissuntersuchung von Bau- steinen mit dem BÖHME-Metliod I — I T. — Építőanyag XXXV. 9. 1983. pp. 346-358., 10. pp. 376-386., 14 tábl. or., néni., ang. R. Kázmér M.: Microfacies pattern of the Upper Eocéné limest one at Budapest, Hungary — Reef Xewsletter 9. 1983. Cardiff, p. 24 Kázmér M.: Meteorit kráter Európa köze- pén — Természet Világa 114. 5. 1983. pp. 235-236., 2 ábra Kázmér M.— Kovács S.— Péró Cs.: A Keleti-Kárpátok szerkezete — Outline of the structure of the East Oarpathians — Alt. Földtani Szemle (General Geol. Review) 18. 1983. pp. 3—75., 10 ábra, ang. R. Kázmér M.: lásd: Báldi T. Kázmér M.: lásd: Bergerat, F. Kecskeméti T.: Elnöki megnyitó Pre- sidential address — Ősi. viták (l)iscus- siones palaeont.) 29. 1983. pp. 9 — 10 Kecskeméti T.: Élnöki zárazó — Presi- dential closing speech — Ősi. viták ( Diseussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 245-246 Kecskeméti T.: Adatok a Nummulites- fajok törzsfejlődési kapcsolataihoz — Beit ragé zu den phylogenetischen Bezie- Imngen dér Nummuliten-Arten — Földt. Közi. 112. 1982. pp. 416-433., 1 tábl., nem. R. Kecskeméti T.— Varga P.: The Eoce- ne/Oligocene boundary in the Síkfőkút profile (N-Hungary) as revealed by the study of Larger Foraminifera — Rapport Terminál Eocéné Events, pp. 36 — 38. Budapest, 1983 Kecskeméti T.: lásd: Báldiné Beke Mária Kecskeméti Tiborné: Várpalota, Szabó bánya — A Magyarhoni Földtani Társu- lat 1983. évi Vándorgyűlés kirándulás- vezetője; 1983. pp. 50 53., 2 ábra Kecskés Á.: lásd: Cornides I. Kedves M.: Studies on the pollen Grains of recent Castaneoideae I. — Acta Bioi. Szeged, 28. 1—4. 1982. pp. 65 — 73., 3 tábla Kedves M.: Beszámoló Az A. P. L. E. ÍV. palinologiai szimpóziumáról (Barcelona, 1982. okt. 7 — 9.) — Botan. Közi. 70. 1-2. 1983. pp. 115-116, Budapest Kedves M.: Az Angiospermatophyta pol- lenszemek fejlődéstörténeti és rendszer- tani kérdései — Botan. Közi. 70. 1—2. 1983. pp. 13 — 17. Budapest Kedves M.: La stratification de l’exine et la tnorphologie des Normapolles Physiogéo. 6. 1983. pp. 53 — 67, 2 tábla, 1 tábl., Paris Kedves M.: Études palynologiques sur les sédiments préquarternaires de l’Egypte. Neogene II. — Grana 22. 1983. pp. 39 — 49, Uppsala Kedves M.: L’historiedes régionspaléophy- togéographiques d’aprés les domiées palynologiques — Aetas dél IV. Simpo- sio de Palinologia APLE pp. 337 — 349, Barcelona, 1983 Kedves M.: Étude paléobotanique sur les schistes pétroliféres du Tertiaires supé- rieur de Hongrie — Revue de Micropa- léontologie 26. 1. 1983. pp. 48 — 53, 2 tábla, Paris Kedves M. — Diniz F.: Contribution á la connaissance des pollens d’Angiospernies des Crétacé superieur du Portugál — Bot. Sci. Geol. de Portugál 22. 1980 — 81., pp. 19 — 32, 5 tábla, 1 ábra, Lisboa 1983 454 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Kedves M. — Diniz F.: Les Normapolles des Crétacé supérieur en Europe; Impli- cations paléobiogóographiques — Geo- bios 16, 3. 1983. pp. 329-345, 2 tábla, 8 ábra, Lyon Kedves M. — Párdutz Á.: Complex stud- ies on the pollen grains of Elaeagnus angustifolia L. — Acta Bioi. Szeged, 28. 1 — 4. 1982. pp. 75 — 83 Kedves M. — Párdutz A.: Electron mi- croscope investigations of the early Nor- mapolles pollen genus. Atlantopolles - Palynology 6. 1983. pp. 153 — 169, 5 táb- la, 3 ábra, Dallas (Texas) Kelemen J.: Meteoritek a Déli-sarkvidék- ről — Meteorites from the Antarctic — Föld és Ég XVIII. évf. 1. sz. 1983. pp. 14 — 17., 6 ábra, 2 tábl. Kelemen Z.: lásd: Farkas I. Kelemen Z.: lásd: Hornung P. Kelemen Z.: lásd: Szabadváry L. Kemény A. — Bodrogi F.: A közgazdasági szabályozók és az új bányászati techno- lógia hatása az ércvagyon-gazdálkodásra Über den Einfluss dér ökonomischen Stimulanzien auf die Erzvorratsökono- mie. — Földt. Kút. XXVI. 1. 1983. pp. 41-43 Kerekes A.: A Veszprémi Szénbányák te- rületén a kréta és eocén korú szenek ter- melésének minőségi kérdései — Quali- tátsprobleme dér Produktion dér Kohlén aus dem Kreide und Eozán auf dem Gebiet dér Veszprém Kohlenbergwerke — BKL Bányászat 116. 8. 1983. pp. 533 — 538., 4 ábra, 9 tábl., or., ném., ang., fr. R. Kerekes J.: lásd: Láng S. Kéri J.: A külszíni bányák rekultivációs tapasztalatai a Balaton északi üdülőöve- zetében — Recultivation experiences of open air mines in the northern holiday area of the Balaton — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28., 1982. pp. 151 — 159., ang., or R. Kertész P.: A műemléki kőanyagok kőzet- tani azonosításának eddigi tapasztalatai - Bestimmung des Steinmaterials von Denkmálern — Földt. Kút. XXVI. 4. 1983. pp. 5—16., 15 ábra, 2 tábl. Kertész P.: A párizsi földtani kongresszus mérnökgeológiai témakörei — Engineer- ing geol. subjects of the Paris Geol. Congress — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Review) 27. 1981. pp. 215 — 223., ang., or. R. Kesserű Zs.: A Nemzetközi Bányavíz Szövetség első kongresszusa — First Congress of the Internat. Mine Water Association — BKL Bányászat 116. II. 1983. pp. 713 737., 3 ábra, or., ném., ang., fr. R. Kessler H.: Neue Ergebnisse dér lonisa- tionsmessungen in ungarischen Höhlen — Atti dél VI. Simposio Internazionale Speleoterapia, Napoli 1983. pp. 69 — 73 Kilén yi Éva: lásd: Drahos Dné Kis I. — Szentai Gy. — Farkas Sándorné: Aktív vízvédelem a bakonyi bauxitbá- nyászatban — Aktiver Wasserschutz im Bauxitbergbau im Bakony — BKL Bá- nyászat 115. 8. 1982. pp. 555 — 560., 5 ábra, 1 tábl., or., ném., ang., fr. R. Kis J.: A víznívósüllyesztés tervezése szá- mítógépes programozással a Bakonyi Bauxitbánya Váll. nyírádi üzemében The planning of water level sinking with computer prograinming at the mine Nyírád of Bakony Bauxite Mining Enter- prise — BKL Bányászat 115. 12. 1982. pp. 816 — 818., 3 ábra, 4 tábl. or., ném., ang., fr. R. Kis M.: Kísérleti robbantások a Beremendi Cementgyár bányájában — Versuchs- sprengungen in dem Bergwerk dér Zementfabrik Beremend — Épít őan vág XXXV. 6. 1983. pp. 231-235., 3 ábra, 2 tábl. or., ném., ang. R. Kiss E. Z.: Karót ázs földtani eredmények a Máza-Dél — Váralja-Déli területen Geologische Int erpretation von Bohrloch- messungen im Gebiet Máza-Süden Váralja-Síiden — Földt. Kút. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 67 — 72., 4 ábra Kiss J.: lásd: Szabadváry L. Kiss K.: Magyarország mélyfúrási alap- adatai (Könyvismertetés) — Építőanyag XXXV. évf. 3. sz. 1983. p. 112 Kiss Piroska — Fodré Zsófia: Csongrád megyei mélyfúrású kutak vízének bak- teriológiai jellemzése — Bakteriologi- sche Charakterisierung des Wassers dér Tiefbohrbrunnen im Komitat Csongrád Hidr. Közi. 63. 4. 1983. pp. 180- 184., 3 ábra, or., ném. R. Kiss Piroska -Tóth Irén— Fodré Zsó- fia: Bakteriológiai és kémiai vízminőség kapcsolatának vizsgálata mélyfúrású ku- tak vízében — Untersuchung des Zusam- menhanges zwischen dér bakteriologi- schen und chemischen Qualitát im Was- ser dér Tiefbrunnen Hidr. Közi. 63. 5. 1983. pp. 217 — 224., 10 ábra, 1 tábl., or., ném. R. Kisteleki A.: Mérnökgeológiai tapaszta- latok az M-3 autópálya földművei épí- tésénél — Engineering geological expe- riences during construction of highway M-3 earthworks Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 30. 1983. pp. 87 — 105., 1 tábl., ang., or. R. Ivleb B.: Az Ásvány- és Földtani Tanszék a 200 éves Budapesti Műszaki Egyete- men — Lehrstuhl für Mineralogie und Geologie an dér zweihundert jáhrigen A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 4őő Teclinisehen Universitát Budapest — Földt. Kút. XXVrI. 4. 1983. pp. 3- 4 Kleb B.: A településfejlesztés mérnökgeo- lógiai vonatkozásai — Ingonieurgeologi- sche Beziehungen dér Siedlungsentwick- lung — Földt. Kút. XXVI. 4. 1983. pp. 17 — 25., 1 1 ábra Knauer J.: A Calpionellidae zónák kimu- tat hatósága és jellegei a Dunántúli kö- zéphegységben — Provability and char- acteristios of Calpionellidae zones in the Transdanubian Midmountains — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 127 — 139., 1 ábra, ang. li. Knauer J.— Gellai Mária B.: Új albai kifejlődés az ÉK-i Bakonyban — A new Albian facies in the NE Bakony Mts., Hungary — ősi. viták (Discussiones pa- laeont.) 29. 1983. pp. 155 — 175., 5 ábra, ang. R. Knauer J.: lásd: Kaiser M. Kókai A.: Pécs %’árosának mérnökgeoló- giai célú földtani térképezése — Geol. mapping of the town of Pécs fór the purpose of engineering geology — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering. Geol. Review) 27. 1981. pp. 1—22., 5 ábra, ang., or. lí. Kókai A.: lásd: Chikán Gézáné Komjáthy J.— Páhi L.— Rajnai R.— Mérv T.— Lazarovits Gy. — Rácz I.— Molnár I.: Lebegőpontos geofizikai speciális processzor — Special processor with f loat ingpoint arithmeties — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 101 — 105. 201 — 205, ang., or. R. Konda J.: lásd: Mészáros M. Konrád Gy.: lásd: Dobosi L Kopek G.: lásd: Kaiser M. Ivordos L.: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1981-ben — Be- számoló a MIvBT 1981. évi tevékenysé- géről. Budapest, 1983. pp. 9—13 Kordos L.: Fontosabb szórványleletek a MÁFI gerinces-gyűjteményében (8. sz. közlemény) — Major finds of scattered fossils in the palaeovert ebrate collection of the Hungárián Geological Institute (Communication No. 8.) — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 503-511., 5 ábra, ang. R. Kordos L.: A Hosszú-hegyi-zsombolv ho- locén gerinces faunája — Holocene Vertebrate Fauna of the Hosszú-hegy Shaft — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 425 — 437., 4 ábra, ang. R. Kordos L. — Tardy J.: Die Höhlenklima- tologischen und geomorphologischen Be- dingungen dér Speláotherapie in Ungarn — Le condizione speleoclimatologiche e geomorfologiche della speleoterapia in Ungheria — Club Alpino Italiano. 1983. pp. 74—78., Firenze, ol. R. Kordos L.: Sirenavus or Eotheroide.s spe- cies ( Mammalia, Sirenia) from the Eocéné of the Tatabánya Basin (Hun- gary) — Fragmenta Mineralogica et Balaeontologica. 11. 1983. pp. 41 — 42., 1 tábla Kordos L.: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1982-ben — Beszá- moló a MKBT 1982. évi tevékenységéről. Budapest, 1983. pp. 9—11 Kordos L.: Barlangi őslénytani ásatások és gyűjtések 1980-ban — Beszámoló a MKBT 1980. évi tevékenységéről. Buda- pest 1983. pp. 9 — 12 Kordos L.: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1979-ben — Be- számoló a MKBT 1979. évi tevékenysé- géről. Budapest 1983. pp. 8—16 Kordos L.: Európa karsztterületei KLTE kari jegyzet, Debrecen. 1983. pp. 1 — 145., 62 ábra Kordos L.: Az őshüllők elődei Élet és Tudomány. 38. évf. 45. sz. 1983. pp. 1423 — 1425., 1 ábra, 1 mell. Kordos L.: Barlangkataszteri hírek lvarszt és Barlang, 1981. I — II. 1983. p. 67 Kordos L.: Az ősember az első lakberen- dező — Barangoló (A Pajtás nyári maga- zinja). 1983. jún. pp. 14—15., 1 rajz Kordos L.: Őshüllők az Erdélyi-meden- cében. Nopcsa Ferenc kutatásai Élet és Tudomány. 38. évf. 16. sz. 1983. pp. 485 — 487., 4 ábra Kordos L.: A rudabányai prehominida — Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának 1982. évi működéséről. 1983. pp. 52 — 53., 1 ábra Koreczné Laky Ilona: Magyarország mio- cén képződményeinek biosztratigráfiája Foraminiferák alapján — Foraminifera biost rat igraphv of the Hungárián Mio- céné — Ősi. Viták (Discussiones palae- ont.) 29. 1983. pp. 233 — 244., 1 ábra, ang. R. Korim K.: Különleges geotermikus vizsgá- latok nagy mélységű fúrásban — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 3. 1983. pp. 95 — 96., 2 ábra, 1 tábl. Korim K.: A magyarországi vízkutatás és vízfeltárás főbb eredményei — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 11. 1983. pp. 349 — 350 Korim K.: Egy üzemlátogatás tapasztala- tai — Vízkutatás, 1983. 2. pp. 7 — 8. 3 ábra Korim K.: Forró száraz kőzetek geoter- mikus energiakincsének feltárása — Víz- kutatás, 1983. 3. pp. 6 — 7., 2 ábrával Korim K.: A VIKUV 10 éve Szlovákiában — Vízkutatás 1983. 5. pp. 3 — 5., 1 ábra, 1 tábl. Korim K.: Az ausztráliai Nagy Artézi Me- 456 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet dence — Vízkutatás 1983. 6. pp. 18 — 19., 1 ábra Korompay A.: A dunakiliti munkagödör tervezése a nagymodell kísérlet tapasz- talatainak felhasználásával — Designing of the Dunakiliti trench by applying experienees gained in the course of per- forming large-scale model test — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 29. 1982. pp. 35 — 41., ang., or. 1!. Korpás L.: lásd: Csillagné Teplánszky Erika Korpás L.: lásd: Kaiser M. Korpásné Hódi Margit: A Dunántúli- Középhegység északi előtere pannóniai mollusca faunájának paleoökológiai és biosztratigráfiai vizsgálata — Palaeo- ecology and biostratigraphy of the pan- nonian mollusca fauna in the northern foreland of the Transdanubian Central rangé — MÁFI Évk. LXVI. köt. 1983. pp. 1 — 143., 1 — 10 tábla, 13 ábra, 20 táblázat., ang. R. Korvin G.: General theorem on mean wave attennution — Általános tétel az átlagos hullámtér csillapodásáról — Geo- fiz. Közi. (Geophys. Transactions) 29. 3. pp. 191 — 202., 1 ábra, ang., or. R. Korvin G.— Molnár I. — Petrovics I.— RÁCZ I.: R-10 számítógépre alapozott expedíciós szeizmikus feldolgozó rend- szer — Seismic expedition data process- ing system based on the RYAD- 10 com- puter — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 99-101., 199-201; 269-271, 1 ábra, ang., or. R. Kosa A.: Bir al Ghánám gipszbarlangjai (Líbia) — Gypsum caves of Bir al Ghánám, Lybia — Karszt és Barlang 1981. I— II. pp. 21 — 26., 8 ábra, ang. R. Kovács E.: A Máza Dél — Váralja Dél elnevezésű terület földtani kutatásának eddigi eredményei — Die bisher erreich- ten Ergebnisse dér geologischen Schür- fung im Gebiet Máza Süd — Váralja Süd — BKL. Bányászat, 115. 11. 1982. pp. 771 — 775., 5 ábra Kovács E.: A Máza-Dél — Váralja-Déli terület kutatásának eredményei, további feketekőszén-kutatási lehetőségek a Me- csekben — Ergebnisbericht iiber die Erkundung dcs Steinkohlengebietes Má- za-Süden — Váralja-Síiden und weitere Erkundungsmöglichkeiten — Földt.Kut. XXVI. 2-3. 1983. pp. 17 52.. 8 ábra Kovács E.: lásd: Bóna J. Kovács Éné: lásd: Drahos Dné Kovács F. Somosvári Zs.: A gázkitörés- veszély jelentkezése homokkő mellék- kőzetekben Das Auft rétén dér Gas- ausbruchsgefahr in Sandst einnebengest ci- nen — BKL Bányászat 115. 6. 1982. pp. 387-393.. 3 tábl., or., ném., ang., fr. R. Kovács Gy.: Significance and main cha- racteristics of groundwater Systems — Methods and instrumentation fór the invest igát ion of groundwater Systems. Internat. Symposium, Noordvvijkerhout, The Netherlands, May 1983., pp. 3 — 22., 3 ábra, Netherlands Org. fór Applied Sci. Research TNO - UNESCO kiadása Kovács Gy. — Üjfaludi L.: Finom szem- csék mozgása kutak környezetében Movement of fine fractions in the vici- nity of wells — Hidr. Közi. 63. 4. 1983. pp. 145 — 153., 10 ábra, or., ang. R. Kovács S.: Az Alpok nagyszerkezeti átte- kintése — , Major tectonic outline of the Alps — Ált. Földtani Szemle (General Geol. Review) 18. 1983. pp. 77—155., 16 ábra, ang. R. Kovács S.: A magyarországi Conodonta- vizsgálatok eddigi eredményei (a bükki triász kivételével) — Results of conodont invest igát ions in Hungary until 1981 (except the Triassic of the Bükk Mts.) — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) fasc 30. 1983. pp. 73—111., 6 ábra, ang. R. Kovács S.: Ón the evolution of excelsa- stock in the Upper Ladinian — Carnian (Conodonta, genus Gondolella, Triassic) — Schriftenr. Erdwiss. Komm. Österr. Akad. Wiss., 5. 1983. pp. 107 — 120., 1 ábra, 6 tábla. Wien. Springer Veri. ang. R. Kovács S. — Kozur, H. — Mock R.: A szendrő-upponyi és a bükki paleozoikum kapcsolata az új mikropaleontológiai vizsgálatok tükrében — Relation be- tween the Szendrő-Uppony and Bükk Palaeozoic in the light of the latest micropaleont ological invest igát ions — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 155- 175., 3 ábra, 3 tábla,, ang. R. Kovács S.— Vetőné Ákos Éva: Adatok az upponyi liegységi bázisos vulkánitok korához és kőzettanához — On the Age and Petrology of the Basic Volcanics in the Uppony Mts, NE Hungary — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 177-201., 9 ábra, ang. R. Kovács S.: lásd: Kázmér M. Kovácsné Bodrogi Ilona: lásd: Császár G. Kozák M.: A komplex terepgyakorlatok és tanulmányi kirándulások pedagógiai, szakmai, gazdasági hasznossága és szük- ségessége — Az oktatáskorszerűsítés helyzete és feladatai a KLTE-n. Alkalmi kiadvány. Debrecen, 1983. pp. 21 23 Kozák M. Rózsa P.: A Tokuji-Nagvhegy földtani fejlődéstörténete — Acta Geogr. Debrec., XX. 1982. pp. 167-190, 5 ábra, 3 tábla, ang. R. Kozák M.: lásd: Rózsa P. Kozák M.: lásd: Székyné Fux Vilma .1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S3 457 Kozma K.: Eredményes felső kréta korit barnaszénkutatás BKL Bányászat I 16. 3. I9S3. p. 111. Kozur, H.— Mostler, H.: The polyphy- letie origin and the classification of the Meeozoic saturnalids (Radiolaria) Geologisch-Paláontologische Mit teilun- gén, Inssbruck. 13. évf. 1983. I. sz. pp. 5 1 — 47., 5 ábra. I tab., 7 tábla, ang., nem. R. Kozur, H.: lásd: Kovács S. Körmendi A.: lásd: Bodoky T. Körmendi A.: lásd: Hegymegi L. Kőrössy L.: Magyarország földtani szer- kezetének áttekintése — Overlook of the geologieal structure of Hungary Alt. Földt. Szemle (General Geol. Revievv) 1 7. 1982. pp. 21 — 71., 1 ábra, ang. R. Kövess Gy. — Szenczi Gy.: Adatok a dömösi szénbányászat történetéhez Beitrage zűr Geschichte des Kohlenberg- baus in Dömös — BKL Bányászat 11 ti. 7. 1983. pp. 483 — 487., 2 ábra, or., néni., ang., fr. R. Krolopp E.: Bericht über die quarttár- rnalakologiselien Forschungen in Ungarn — Abstracts Eight Intemat. Malacolog- ieal Congr. Bp. 1983. p. 74 Krolopp E.: Verzeichnis dér pleistozánen Mollusken Ungarns — A magyarországi pleisztocén M ollusca- fajok jegyzéke Soosiana. 10—11. 1982—83. pp. 75 — 78 Krolopp E.: A Magyar Állami Földtani Intézet recens malakológiai gyűjtemé- nye — The recent malacological collec- tion of the Hungárián State Geologieal Institute — Malakológiai Tájékoztató, 1983. 3. sz. pp. 15—18., ang R. Krolopp E.: Gostrocopta- Arten aus den Pleistozánbildungen Europas — Ab- stracts Eight Intemat . Malacological Congr. Bp. 1983. p. 75 Krolopp E.: Josef Paul Lueger (1981): Die Landschnecken im Pannon und Pont des Wiener Beckens (Könyvszem- le) — Soosiana, 10—11., 1982 — 83. p. 38 Krolopp E.: Biostratigraphic division of Hungárián Pleistocene formát ions accord- ing to their mollusc fauna — Acta Geol. Hung. 26. 1 — 2. 1983. 3 ábra, 1 tábla Krolopp E.: lásd: Füköh L. Kubassek J.: Karsztmorfológiai megfigye- lések Dél- és Délkelet -Ázsiában — Karst- morphological observations in South and South-East Asia — Karszt és Bar- lang 1981. I — II. pp. 35 — 40., 6 ábra, ang., or. R. Kubovics I.: A nyugat -magyarországi crossitit kőzettani jellemzői és genetikája — Petrological characteristic and génét - ic features of crossitite from western Hungary — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 207 — 224., 9 ábra, 1 tábl., 3 tábla, ang. R. Kulin Gy.: Exobiológia Exobiology Föld és Ég XVI II. évf. 3. sz. 1983. pp. 74 — 75., 2 ábra Kulin Gy.: Exobiológia 2. Exobiology Föld és Ég XVIII. évf. 4. 1983. sz. pp. I 10— I 12., 3 ábra Kunfalvi R.: Tudós hegymászók. Magyar tudósok a hegyeken Természet Világa 114. évf. 7. sz. 1983. pp. 311-314., 9 ábra Kuti L.: lásd: Molnár B. Kuzmin, M.: lásd: Bállá Z. Laczó Ilona: A Máza D-i Váralja- Déli terület alsóliász kőszénösszletének vitri- nitreflexió (R0) értékei és azok földtani értelmezése — Vitrinitreflexionswerte dér unterliassischen Steinkohlenserie des Gebietes Máza-Süden — Váralja-Süden und dérén geologische Interpretation Földt. Kút. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 57 — 61., 3 ábra, 2 tábl. Laczó Ilona: lásd: Iharosné Laczó Ilona Lajgut J.: lásd: Bocsi O. Láng S.: Megemlékezés Kerekes József- ről — In memóriám J. Kerekes Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 151-163. ang. R. László J.: Erdő a föld alatt — Élet és Tudomány. XXXVIII. évf. 1983. 28. sz. (VII. 15.) pp. 867-869 Lazarovits Gy.: lásd: Komjáthy J. Leél-Őssy Sz.: A dolomittól a Dolomito- kig I. — Vöm Dolomit bis zum Dolomi- tén — Föld és Ég XVIII. évf. 5. sz. 1983. pp. 130-133., 8 ábra Leél-Őssy Sz.: A dolomittól a Dolomito- kig II. — Vöm Dolomit bis zum Dolomi- tén — Föld és Ég XVIII. évf. 6. sz. 1983. pp. 172—176., 8 ábra Lefler J.: lásd: Sajgó Cs. Lelkes-Felvári Gyöngyi — Sassi, F.— Visoná, D.: On the genesisof somé leuch- tenbergite bearing metamorphic rocks and their phase relations — Rendiconti della Societá Italiana di Mineralogia e Petrologia. 38. 1983. 2. sz. pp. 607 — 615., 7 ábra, 1 tábla, Pavia; Milano, ang., ol. R. Lelkesné Fel vári Gyöngyi — Sassr, F. P.: A magyarországi prealpi metamor- fózisok kialakulásának vázlata — Out- lines of the pre-Alpine metamorphism in Hungary — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 449 — 466., 3 ábra, ang. R. Lénárt L.: Adalékok a lillafüredi mésztu- fabarlangok kutatásához — Contribu- tion to the research of the travertine caves of Lillafüred — Karszt és Barlang 1981. I— II. pp. 1 — 8., 4 ábra, 4 tábl. ang., or. R. 458 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Lenkei Márta: lásd: Molnár Barna- BÁSNÉ Less Gy.: Az európai Orthophragminák törzsfejlődésének jellegzetességei és re- konstrukciója — Charakteristics and reconstruction of the phylogeny of the European Orthophragminae — Ősi. vi- ták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 189 — 201., 4 ábra, ang. R. Lévai A.: Az energiahordozók eredete és értékelése — Természet Világa 1 14. évf. 4. sz. 1983. pp. 148 — 151., 4 ábra, 2 tábl. Lévay T.: lásd: Farkas I. Lichtenegger H. — Meurers B.— Var- ga P.: Local Tide Profiles in Austria and Hungary — Proc. of the Ninth Inter- nat. Symposium on Earth Tides (New York, 1981. aug.), 4 tábl., pp. 151 — 154. E. Schweizerbartsche Verlagsbuchhand- lung, Stuttgart 1983 Liebe P. — Lorberer Á.: A Kisalföld hévízföldtani viszonyai — The thermal water geological conditions of the Kisal- föld — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 143—158., 4 ábra, ang., or. R. Liebe P. — Mike K.: Rétegvizeink után- pótlódása és vízminőségi védettsége — A M. Hidr. Társaság IV. Orsz. Vándor- gyűlése, Győr, 1983. VI. 29 — 30. MTESz- MHT kiadása, Budapest, 1983. III. kötet pp. 69 — 81., 4 ábra Liebe P.: lásd: Dövényi P. Liptay A.: Geotechnikai eredetű meghibá- sodások az M- 1 autópálya építése során Failures of geotechnical origin during eonstruction of highway M-l — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 30. 1983. pp. 61 — 75., 4 ábra, ang., or. R. Lóczy D.: Az Antrim-bazaltfennsík (E-Ir- ország) — The Antrim hasalt plateau — Föld és Ég XVIII. évf. 7. sz. 1983. pp. 201 — 205., 8 ábra Lóczy L. ifj.: lásd: Erdélyi M. Lohrmann E.: A dudari eocén korú szén- medence jelene és távlati fejlesztésének lehetőségei — Die Gegenwart des eozá- nen Kohlenbeckens Dudar und die Möglichkeiten dér langfrist igen Entwick- lung — BKL Bányászat 116. 5. 1983. pp. 289—299., 9 ábra, 9 tábl., or., ném., ang., fr. R. Lomniczi T.^ lásd: Hegymegi L. Lorberer A.: Harkányfürdő védőidomá- nak lehatárolása — M. Hidr. Társaság IV. Orsz. Vándorgyűlése, Győr, 1983. VI. 29-30. MTESz-MHT kiadása, Buda- pest, 1983,. TV. kötet, pp. 20 — 31., 6 ábra Lorberer A.: lásd: Liebe P. Lorberer Á.: lásd: Székely F. Lőrincz H.: lásd: GÓCZÁn F. Ludas Ferencné: lásd: Gellai Márta Lukács Zné— Pogácsás Gy.— Varga I.: Seismie facies analysis and stratigraphic interpretation of the unconformly dip- ping Pliocene features in the Pannonian Basin — 28th Internat. Geophys. Sym- posium 1983, Balatonszemes, Proceed- ings I. pp. 173—186., 9 ábra, M.Geofi- zikusok Egyesülete kiadása, Budapest, 1983., or. R. Mackenzie, A. S.: lásd: McKenzie, D. Mackenzie, A. S.: lásd: Sajgó Cs. Madai L.: A Mátraaljai Szénbányák föld- tani szolgálatának sokrétű tevékenysége — Die Mannigfaltige Tátigkeit des Geo- logischen Dienstes dér Mátraalja Kohlen- bergwerke — Bányászat, 116. 6. 1983. pp. 366 — 370., 1 ábra, 3 tábl. Madai L.: lásd: Füst A. Madarasi A.: lásd: Csörgei J. Mahr T. — Otepka, Ján: A Vág-menti csú- szások Hlohovec város mellett — Land- slides of the left Váh River bank below the Hlohovec town — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 115 — 126., 2 ábra, ang., or. R. Majkuth T. — Ráner G. — Schantzl R.— Sípos J.: Application of 3-D seismics in the detailed stage of coal exploration — Proc. of the 28th Internat. Geophys. Symposium; 28. Sept.— 1 Oct. 1983., Balatonszemes, Hungary, Budapest pp. 23 — 35, 7 ábra, or. R. Majkuth T. — Rezessy G.: A Gerecse hegység DK-i előterében végzett barna- kőszén-kutatás — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 17 — 21., 4 ábra, 1 tábl. ang., or. R. Majkuth T. — Rezessy G.— Táborszki Gy.: Eocén barnakőszénkutatás — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 22—23., ang., or. R. Majkuth T.: lásd: Albu I. Majkuth T.: lásd: Jánvári J. Major G.: A bányabeli fúrási tevékenység célja a mecseki feketekőszén-bányászat- ban — Zweck dér Bohrt át igkeit in den Scháchten des Mecseker Steinkohlenre- viers — Földt. Kút.. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 31—34., 1 ábra, 1 tábl. Major Veronika: lásd: Fleit E. Majoros Gy.: Lithostratigraphy of the Permian formát ions of the Transdanu- ij bian Central Mountains — Acta Geol. Hung. 26. 1 — 2. 1983. pp. 7 — 20., 5 ábra Majzon L.: lásd: Bogsch L. Maksimoviő, Z. — Pantó Gy.: Mineralogy of yttrium and lanthanides in the Medi- terranean karst ic bauxite deposits — j « 5th Internat. Congr. of ICSOBA, Zag- reb, 1983. Abstracts, p. 33 Marék I.: Kőzetek felületi tulajdonságai A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 459 — Oberflácheneigenschaften dér Ge- steine — Földt. Kút. XXVI. 4. 1983. pp. 61 — 63., 25 ábra Margittai E.: lásd: Karácsonyi S. Marle R.: Automatic velocity analysis — Automatikus sebességanalízis — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 29. 3. 1983. pp. 243—254., 7 ábra, magvar, or. R. Marle R.: lásd: Drahos Dné Márton P.: A magnetosztratigráfiai mód- szer (alapok és alkalmazások) — The metliod of magnetostratigraphv — prin- ciples and uses — ősi. viták (Discussio- nes palaeont.) fasc. 30. 1983. pp. 31 — 41., 3 ábra, ang.,R. Márton P.: lásd: Ádám A. Márton P.: lásd: Márton Emő Márton Emő— Veljovic, D.: Paleomag- netism of the Istria peninsula, Yugosla- via — Tectonophysics, Vol. 91. 1/2, 1983. pp. 73—87., 1 tábl., 9 ábra, Elsevier Scientific Publishing Company, Amster- dam Márton Emő Márton P.: A refined appa- rent polar wander curve fór the Trans- danubian Central Mount ains and its bear- ing on the Mediterranean tectonic his- tory — Tectonophysics 91. 1/2, 1983. pp. 43 — 57., 7 ábra, 3 tábl., Elsevier Science Publishers B. V., Amsterdam Mártonné Szalay Emőke: A litoszféra mozgásainak rekonstrukciója paleomág- neses adatok alapján — Az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályá- nak Közleményei 15. köt., 3 — 4. sz., 19S2. pp. 265 — 276., 9 ábra Mártonné Szalay Emőke: Paleomágne- ses kutatás — Palaeomagnetic investi- gations — Az ELGI 1982. Évi Jelentése, pp. 160-164; 239-242; 317-320; 2 ábra, ang., or. R. Martos F.: Üdvözlő beszéd az Eötvös L. Tudományegyetem, Őslénytani Tanszéke 100 éves jubileumi ünnepségén — Wel- coming speech — Ősi. viták (Discussio- nes palaeont.) 29. 1983. pp. 5—6 Matuska M.: lásd: Székely F. Maxwell, J. R.: lásd: Sajgó Cs. McKenzie, D.— Mackenzie, A. S. — Sajgó Cs.: Isomerization and aromatization of hydrocarbons in stretched sedimentary basins — Natúré, Vol. 301. No. 5900 1983. pp. 504-506., 2 ábra M. E.: Vulkánikitörések és az időjárás — Természet Világa 114. évf. 3. sz. 1983. p. 127., 2 ábra Megyeri M.— Tóth B.— Gyenese I.: A hidrodinamikai vizsgálatok gyakorlata — Nimdok, Budapest 1982. pp. 1 — 141 Mérai K.— Bíró B. — Erdélyi T.: A bako- nyi bauxit előfordulások földtani felépí- tése — Geologischer Aufbau des Bauxit - vorkommens bei dér Bakony Bauxit- bergbau Unternehmung — BKL Bányá- szat 115. 8. 1982. pp. 519 — 528., 7 ábra, or., nem., ang., fr. R. Méry T.: lásd: Komjáthy J. Meskó A.: A Nemzetközi Poláris Évek és a Nemzetközi Geofizikai Év — The International Polar Years and the Inter- nat. Geophvsical Year — Föld és Ég XVIII. évf. 9. sz. 1983. pp. 270-273., 8 ábra Meskó A.: lásd: Ádám A. Mészáros F.: lásd: Baráth I. Mészáros J.: A szerkezetföldtani vizsgála- tok szerepe a bakonyi távlati mangán- érckutatásban — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 261 — 264., 1 ábra Mészáros J.: A Bakony bűvös kockája — Természet Világa 114. évf. 10. sz. 1983. pp. 464 — 465., 2 ábra Mészáros M. (szerk.): Geológiai kislexikon — Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. pp. 1—638., 325 ábra Mészáros M.: Az építő- és építőanyagipari földtani kutatás általános kérdései — General problems of geological prospect- ing concerning the building- and build- ing matériái industrv — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28., 1982., pp. 9—18. ang., or. R. Mészáros M.— Konda J. — Szabó A.: Ás- ványi nyersanyagaink felhasználásának lehetősége a díszítőkőiparban — Szilikát - technika 1983. évf. 1. sz. pp. 8—15., 7 ábra, 4 tábl., 2 térkép Mészáros M.: lásd: Badinszky P. Meurers B.: lásd: Lichtenegger H. Mezősi J.: Megemlékezés Szentpétery ZsiGMONDról, születésének századik év- fordulóján — Commemoration of Zs. Szentpétery on the occasion of the lOOth anniversary of his birth — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 225 — 231. ang. R. Miczek Gy.: Kanada szíve — Ontario — The heart of Canada- Ontario — Föld és Ég XVIII. évf. 12. sz. 1983. pp. 354 — 358., 11 ábra Mihály S.— Solt P.: Acrodus- fog a Bükk hegység felsőpermjéből — Acrodus tooth from the Upper Permian of the Bükk Mountains, NE Hungarv — MÁFI Évű Jel., 1981. Bp. 1983. pp. 209-212., 1 ábra, ang. R. Mihály S.: Alsóbadenien Crinoidea- lelet a Börzsöny hegységből — Lower Bade- nian Crinoidea- find from the Börzsöny Mts., N. Hungary — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 171—174., 4 ábra, ang. R. Mike K.: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában — Ápplied morphogenetical and paleohyd- 4 Földtani Közlöny 460 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet rographical investigations related to the stability of flood levees — Hidr. Közi. 63. 12. 1983. pp. 550—560., 4 ábra, or., ang. R. Mike K.: Ősmedernyomok a Balaton kör- nyékén — Földr. Ért. 1980/2 — 3. sz. pp. 313-334. 15 ábra Miké K.: lásd: Liebe P. Mikolay I. — Szomolányi Gy.: A magyar- országi uránérc kutatásának és bányásza- tának kezdetei — Les commencements de la recherche et de l’exploitation de minerai d’uranium en Hongrie — BKL Bányászat 116. 9. 1983. pp. 605 — 608., 4 ábra, ang., or., fr. R. Mikolay I.— Virágh K.— Zsiday Gal- GÓczy B.: Bonyolult kifejlődésű ásványi nyersanyagok különböző bányaművelési változatok szerinti földtani értékelése számítógéppel — Rechnergestützte geol. Einschátzung mineralischer Rohstoffe von komplizierter Ausbildung nach ver- schiedenen fördertechnischen Varianten — Földt. Kút. XXVI. 1. 1983. pp. 27- 31., 3 ábra Mindszenty Andrea: Somé bauxitic tex- tures and their génét ic interpretation — Geologica Carpathica 34. 6. 1983. Bra- tislava, pp. 665 — 673., 28 ábra, or. R. Mirlin, G. A.: A világ ásványinyersanyag- ellátásának időszerű kérdései — Aktuelle Fragen dér Mineralversorgung dér Welt — Földt. Kút. XXV. 2. 1982. pp. 15 — 23., 6 ábra, 5 tábl. Mock R.: lásd: Kovács S. Molnár Barnabásné— Lenkei Márta: Az építő- és építőanyagipari nyersanyag kutatás technológiai irányelvei — Tech- nological principles of raw mát erial pro- specting fór the building- and building matériái industry — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 28, 1982. pp. 19 — 29., 3 tábl., ang., or. R. Molnár B. — Kuti L.: Az ágasegyházi és orgoványi tavak kialakulása és limno- lógiai fejlődése — Development and limnology of the lakes at Ágasegyháza and Orgovány — Hidr. Közi. 63. 5. 1983. pp. 225 — 238., 10 ábra, or., ang. R. Molnár B.: lásd: El-Fishawi, N. M. Molnár Gy. — Winter J.: A talajvíz ala- kulása a Nagykunságban és a Jászság- ban — Verlauf fles Grundwassers in den Landschaften Nagykunság und Jászság Hidr. Közi. 63. 10. 1983. pp. 450 - 458., 16 ábra, or., n. R. Molnár I.: lásd: Komjáthy J. Molnár I.: lásd: Korvin G. Molnár L.: A magyarországi bányászat- történeti kutatás és a bányászati múzeu- mok múltja, jelene és jövőbeli feladatai Die bergbauhistorische Forschung, die Vergangenheit und Gegenwart dér bergbaulichen Museen und ihre zukünf- tigen Aufgaben — BKL Bányászat 115. 2. 1982. pp. 113—117., or., ném., ang., fr. R. Molnár L.: A Selmec-környéki bányák emlékei — BKL Bányászat 116. 9. 1983. 578., 2 ábra Molnár L.: A bányászati muzeológia fej- lődése és helyzete Magyarországon — Développement et situation de la muséo- logie miniére en Hongrie — BKL Bányá- szat 116. 9. 1983. pp. 579—585., 7 ábra, 3 tábl., ang., or. fr. R. Molnár L.: A Központi Bányászati Mú- zeum épületének története és műemléki helyreállítása — Histoire du bátiment du musée minier Central et sa restauration comme monument historique — BKL Bányászat 116. 9. 1983. pp. 617 — 626., 18 ábra, ang., ném. or., fr. R. Monostori M.: Ostracoda együttesek paleo- ökológiai értékelése magyarországi pa- leogén faunákban — Paleoecologica leva- luation of Ostracoda assemblages in the Hungárián Paleogene faunae — Földt. Közi. 112. 19S2. pp. 439 447., ang. R. Monostori M.: lásd: Báldi T. Móri J.— Toronyi K.: Külfejtések a bako- nyi bauxitbányászatban — Tagéban bei dér Bakony Bauxitbergbau — BKL Bányászat 115. 8. 1982. pp. 535—540., 9 ábra, or., ném.. ang., fr. R. Mostler H.: lásd: Kozur. H. Mouterde, R.: lásd: Dommergues, J. Moyzes A.: lásd: Barsi L. Moyzes A.: lásd: Horváth Zs. Mózes G.: lásd: Varga Á. Müller P.: Milyen lesz Földünk jövőbeli arculata? — Élet és Tudomány, 38. 41. 1983. pp. 1289- 1290 Müller P.: Kristályok mindenütt — Alfa Junior. 5. (4) 1983. pp. 16-17 Nagy A.: lásd: Ferencz B. Nagy B.: lTj ásvány fázisok a nagy börzsö- nyi ,,Wehrlit” összetételében — New minerai phases in the composition of ,,vvehrlite” from Nagvbörzsöny — Földt. Közi. 113. 1983. pp.' 247-259., 1 ábra, 1 tábl., 2 tábla, ang. R. Nagy B.: Metallogenic mineralogical and geochernical results on őre mineraliza- tions in the Börzsöny Mount ains, North Hungary — Acta Geol. Hung. 26. évf. 1983. 1-2. sz. pp. 149-165., 3 ábra, 6 tábla Nagy B.: Adatok a nagybörzsönyi Rózsa- bánya ércesedésének genetikai ismere- teihez — Contribution to the genesis of the Rózsabánya őre, mineralizat ion in Nagybörzsöny — MÁFI Évi Jel., 1981. Bp. 1983. pp. 129—154., 8 ábra, 7 tábla, ang. R. 461 .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S3 Nagy E.: Északmagyarországi kutatási feladataink és végrehajtásuk helyzete — MÁFI Évi Jel., 1981. Bp. 19S3. pp. 45 — 50 Nagy E. — Formell, F.: Anteproyecto dél Codigo Est rat igráfico de Guba — Geoin- formativa. 1983. Kubai Tudományos Akadémia, Kuba. pp. 1 — G2 Nagy E.: lásd: Albu I. Nagy Esztek: Palynofacies in tha Hun- gárián Pannonian (s. 1. Roth L. 1879) — Mediterranean Neogene Continental pa- leoenvironments and paleoclimatic evő- lution — R. C. M. N. S. Interim t'ollo- quiuin Montpellier. 1983. Montpellier (Francé) Inst. Sci. Evőiül. Univ. Sci. Tech. Languedoc. pp. 89 — 91 Nagy G.: Hogyan szennyeződik; A forrá- sok forrása — Élet és Tudomány Kalen- dárium 1984. Bp. 1983. pp. 295 — 300. 2 mell. Nagy G.: Electron microprobe investiga- tions of ironcontaining spinels — Mik- roskopie (Wien), 40. No. 5 6. 1983. pp. 152 153 Nagy G.: lásd: Csörgei J. Nagy I. Z.: Joachiji Barranuf. (1799 — 1883) — Természet Világa 114. évf. 12. sz. 1983. pp. 556 — 557 Nagy I. Z.: Teilhard de Charden tudo- mányos munkássága — The scientific research — work of Teilhard de Chardin — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) fase. 30. 1983. pp. 59—71., ang. R. Nagyné Gellai Ágnes: A magyarországi oligocén biosztratigráfiája Foraminifera vizsgálatok alapján — Foraminifera bio- stratigraphv of the Hungárián Oligo- cene — Ősi. viták (Discussiones palae- ont.) 29. 1983. pp. 219 — 230., 4 ábra, ang. R. Nagymarosy A.: Chrono- and biostrati- graphy of the Pannonian Basin: a revievv based mainly on data from Hungary — Earth Evolution Sciences 1981. 3 — 4. pp. 183—194 Nagymarosy A.: Subsidence profiles of the deep neogene basins in Hungary — Ibid. pp. 218 — 222 Nagymarosy A. : lásd : Báldi T. Nándori Gy.: lásd: Bárdossy Gy. Némedi Varga Z.: A Máza-Dél — Váralja- Déli feketekőszén terület hegységszer- kezeti viszonyai — Tektonische Verhált- nisse des Steinkohlengebietes Máza-Sü- den — Váralja-Süden — Földt. Kút. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 35 — 45., 6 ábra, 1 tábl. Nemesi L.: lásd: Albu I. Németh G.: A nagylengyeli olajmező je- lentősége — On the importance of the Nagylengyel oil field — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 2. 1983. pp. 33-38., 6 ábra, or., ném., ang. R. Németh G.: Az ofiolitok — Természet Vi- lága 114. évf. 3. sz. 1983. pp. 134—135., 2 ábra N. László E.: A dunai aranymosás befe- jező műveletei — Schlussarbeitsvor- gánge dér Goldwásche an dér Donau — BKL Bányászat 115. 7. 1982. pp. 484 — 489., 8 ábra, or., ném., ang., fr. R. N. László E.: Gondolatok a dunai arany- mosás nagyüzemi felújításához — Ge- danken iiber die Wiederneuerung des grossbetreiblichen Goldwáscherei an dér Donau — BKL Bányászat 115. 9. 1982. pp. 612 — 614., 1 ábra, or., ném., ang., fr. R. Nopcsa F.: lásd: Kordos L. Nopcsa F.: lásd: Szalai T. Noszky J. id.: lásd: Varga Gy. Nyerges L.: lásd: Takács E. Nyíró T.: lásd: Pataki A. Oberfrank F. — Rékai J.: Drágakövek — Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1982. 1—218 old., 84 ábra, 16 színes tábla, 10 tábl. Ódor L. — Daridáné Tichy M.— Gyalog L. — Horváth I.: Intruzív breccsák a Velencei-hegység északkeleti részén — Intrusive breccias from the north eastern Velence Mountains — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 389-411., 2 ábra, 4 tábla, ang. R. Odor L.: lásd: Gyalog L. Ódor L.: lásd: Horváth I. Oravecz J.: lásd: Balogh K. Oravecz-Scheffer Anna: lásd: Balogh K. Oraveczné Scheffer Anna: Észak Ba- konyi felső triász mikrobiofáciesek és ökológiai jelentőségük — Upper Trias- sic microbiofacies and their ecological importance — Osl. Viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 103 — 114., 1 ábra, ang. R. Oraveczné Scheffer A.: lásd: Góczán F. Orbán P.— Pogácsás Gy.: Az Északi Andok vulkán óriásai — Beszámoló a M. Földrajzi Társaság Hegymászó szakosz- tályának 1982. évi működéséről. M. Földrajzi Társaság. Budapest, 1983. pp. 26-28 Ormos T.: lásd: Bodoky T. Oswaldné Bárány Irén: Vízkutató fúrá- sok rétegsorainak alapgyűjteménye a Magyar Állami Földtani Intézetben — Hidr. Tájékoztató, 1983.ápr.pp. 11 — 12. Otepka, Ján: Alapozási és természetvé- delmi kérdések a Jaslovské Bohunice-i (Szlovák Szoc. Köztársaság) atomerő- művek építésénél — Foundation prob- lems and environmental aspects related to construction of nuclear power plánt 4* 462 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet in Jaslovské Bohunice (Slovakia) — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 99 — 114., 2 ábra, 1 tábl., ang., or. R. Otepka, Ján: lásd: Mahr T. Páhi L.: lásd: Komjáthy J. Pálfai I.: A Maros hordalékkúpjának hidrológiai kérdései — Hydrological problems related to the debris cone of the Maros River — Hidr. Közi. 63. 2. 1983. pp. 89 — 95., 11 ábra, ang. R. Pát.fv M.: lásd: Zelenka T. Pálos M.: A nukleáris mérési módszerek bányászati alkalmazásának tapasztala- tai és kilátásai Tatabányán — Experi- ence and outlook of the application of nuclear measuring methods at Tata- bánya — BKL Bányászat 115. 3. 1982. pp. 179—186., 4 ábra, 1 tábl., or., ném., ang., fr. R. Pantó Gy..: lásd: Vogl Máeia Párdutz A.: lásd: Kedves M. Pap S.: Hévíznyerési lehetőségek meddő szénhidrogénkutató fúrásokból — Hidr. Tájékoztató 1983. ápr. pp. 13—14 Pap S.: Alsópannóniai bazalt vulkanizmus Balástya és Üllés-Ruzsa-Zákányszék tér- ségében — Lower Pannonian basalt volcanism in the Balástya and Üllés- Ruzsa-Zákányszék area. — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 163-170., 2 ábra, 2 tábl., 2 tábla, ang. R. Pap S.: lásd: Gajdos I. Pap S.: lásd: Hajdú D. Papp Simon: lásd: Csíky G. Pataki A.: lásd: Bárdossy Gy. Pataki A. — Nyírő T.: A Nyírád — Deáki bauxitbánya karsztos fekűje és ennek bányászati vonatkozásai — Das karsti- sche Liegende dér Bauxitlagerstátte und Bergwerk Nyírád-Deák und dessen för- dertechnische Konsequenzen — Földt. Kút. XXVI. 1. 1983. p. 19 Pataki N.: A 25 éves Vikuv fejlesztési eredményei — Development results of Vikuv celebrating its 25 year anniver- sary — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 4. 1983. pp. 97—102., 4 ábra, or., ném., ang. R. Pataki N.: A 25 éves Vízkutató és Fúró Vállalat fejlesztési eredményei — Hidr. Tájékoztató 1983. ápr. pp. 3 — 5 Pataki N.: 25 éves a VIKUV — Vízkuta- tás, 1983. 3. pp. 1—4., 8 ábrával Pataky Nóra— Józsa S.— Dunkl I.: Az ófalui Szénvölgy jura rétegsora — The jurassie sequenee of Coal Valley (Kohl- Thal) at Ófalu — Földt. Közi. 112. 1982. pp. 383—394., 4 ábra, 2 tábla, ang R. Pattantyús M.: lásd: Csathó B. Pávai-Vajna F.: lásd: Csíky G. Pecsorkin, I. A.— Dtjbljanszkij, V. N.: Karszt- és barlangkutatás a Szovjetu- nióban — Karst and cave research in the Soviet Union — Karszt és Barlang 1981. I— II. pp. 41 — 44., 1 ábra, ang. R. Pentelényi L.— Síkhegyi F. — Kalafut M.— Csongrádi J.—ZsámbokI.: Geolog- ical Mapping and Prospecting in North Kerulen Territory, Mongolian People’s Republic (Int. Geol. Expedition, 1976 — 1980.) — MÁFI Special Papers 1983/1. pp. 1 — 59., 22 ábra, ang. R. Pentelényi L.: lásd: Csillagné Tep- lánszky Erika Pénzes Ilona: lásd: Tóth K. Péró Cs.: lásd: Kázmér M. Pesty L.: Experimental investigation of water diffusion in silicate rock-glasses at elevated p-t conditions — In: Augus- tithis, S. S. (editor): Leaching and dif- fusion in rocks and tlieir weathering products — Theophrastus Publ. S. A., Athens, 1983. pp. 93—112., 30 ábra, 1 tábl. Pethő G.: lásd: Takács E. PetráSSY M.: A nagyegyházi bányaépítés tapasztalatai — Erfahrungen beim Bau dér Grube von Nagyegyháza — BKL Bányászat 115. 10. 1982. pp. 666—672., 8 ábra, or., ném., ang., fr. R. Petrovtcs I.: lásd: Jánvári J. Petrovics I.: lásd: Korvin G. Pintér Anna: Interpretation of gravity and magnetic anomalies in areas of complicated tectonics (the Velence liills) — Gravitációs és földmágneses anomá- liák értelmezése bonyolult tektonikájú területeken (Velencei-hegység) — Geo- fiz. Közi. (Geophys. Transactions) 29. 4. pp. 265 — 296., 5 ábra, 10 mell. (mikro- filmen), magyar, or. R. Pleszkáts T.: Szeizmikus kutatás a Nóg- rádi-medencében — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 89 — 92., 3 ábra angj, or. R. Pogácsás Gy.: lásd: Berkes Z. Pogácsás Gy.: lásd: Lukács Zné Pogácsás Gy.: lásd: Orbán P. Pogány L. — Henkel, H.: Földtani, mű- szaki és gazdasági paraméterkapcsola- tok alkalmazása a szénhidrogén-földtani kutatásban — Use of geol, technieal and economical paraméter relations fór the geol. hydrocarbon exploration — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 1. 1983. pp. 16 — 20., 8 ábra, or., ném., ang. R. Póka Teréz: A kárpáti vulkanizmus, mint a XIX. századi magyar kőzettani iskola kialakulásának regionális tényezője — The Carpathian volcanism as a régiónál factor in the development of the 19th century Hungárián school of petro- graphy — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979 (8. sz.), 1981. pp. 35-43., ang. R. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S3 463 PÓKA Teréz: lásd: CsÍKY G. Pólai Gy.: A mecseki szénmedence föld- tani felópítéso — Die geologische Struk- tur des Mecsek Kolilenbeckens — BKL Bányászat, 115. 11. 1982. pp. 731 — 734, 4 ábra Pólai Gy.: Bányaföldtani tevékenység a mecseki feketekőszén-bányászatban — Montangeologisehe Tátigkeit irn Mécsé- kor Steinkohlenbergbau — Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 21-22 Pollhammer M.: lásd: Csapó G. Pordán S.: Az andezit fekűjében levő tufás képződinények_ kőzettani és föld- tani vizsgálata az Északkelet i-Mecsek- ben — Petrologische und geologische Untersuchung von Tuffbildungen im Lie- genden des Andesits im Nordost -Mecsek - Földt. Kút. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 95 — 98., 2 ábra, l tábla, 1 tábl. Posgay K.: A kéreg- és felsőköpeny-szer- kezet kutatása szeizmikus módszerrel — A MTA Föld- és Bányászati Tud. Oszt. Közi. 15. köt. 3 —4. sz., 1982. pp. 237 — 247., 8 ábra Posgay K.: lásd: Adám A. Prácser E.— Szigeti G.— Szabadváry L.: Mesterséges elektromágneses frekven- cias/.ondázási görbék számítása — Com- putation of multifrequency electromag- netic sounding curves — Az ELG1 1982. Évi Jel., pp. 118—121; 213-216; 286- 289, 1 ábra, 1 tábl., ang., or. II. Puzder T.: lásd: Badinszky P. Rácz I.: lásd: Komjáthy J. Rácz I.: lásd: Korvin G. Rádai Ö.: Tropical karstic areas — Hydro- logical and hvdrogeological exploration by aerospace methods — VITUKI Köz- lemények — Proceedings 36. 1983. pp. 151 — 170., 17 ábra, 3 térképmelléklet Rádai 0.: „Környezet-érzékenységi tér- kép” készítése légifénykép-értelmezés alapján. Veszprém távlati vízellátása ér- dekében — M. Hidr. Társ. IV. Orsz. Vándorgyűlése, Győr 1983. VI. 29 — 30. MTESz-MHT kiadása, Budapest 19S3. III. kötet, pp. 56 — 58., 2 ábra Radó G.: lásd: Ember K. Radócz Gy.: Cypraea surinamensis Perry Kubából — Cypraea surinamensis Per- ry from Cuba — Soosiana 10—11. 1982 — 1983. pp. 7—10., 1 ábra, ang. R. Rajnai R.: lásd: Komjáthy J. Rákosi L.: A dorogi barnakőszén-medence kerek-dombi kutatási területének paly- nologiai vizsgálata — Palynological stu- dy of the Kerek-domb Area_in the Dorog Browncoal Basin — MÁFI Évi Jel. 1981. Bp. 1983. pp. 327-334., 3 ábra., ang. R. Rákosi L.: Phytoplanktonic and palynolo- gical study of Eocene/Oligocene bound- ary. Abstracts — Proposal fór the Eocéné- Oligocene Boundary. Meeting. 1983. pp. 46 — 55., 6 mell. Ráner G.: lásd: Albu I. Ráner G.: lásd: Majkuth T. Redlerné Tátrai M.: lásd: Albu I. Rékai J.: lásd: Oberfrank F. Rendeki A. — Szilágyi T.— Tormássy L.: Az alsóliász tufit legújabb vizsgálati eredményei — Neueste Untersuchungs- ergebnisse über unterliassischen Tuffit Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 83 — 86., 1 ábra, 2 tábla Renner J. Sajti L.— Tóth L.: Komp- lex maganalitikai berendezés hitelesíté- sére szolgáló vas-mangán etalonok rönt- genfluoreszcens vizsgálata — Rentgeno- radiometricseszkoje isszledovanyije zse- lezo-margancevüh etalonov szluzsascsih dija kalibrovki kompleksznoj jadernoj analiticseszkoj usztanovki — KGST 8. 2. téma szakértői tanácskozás, Buda- pest, 1983. nov., 2 tábl. 43 ábra, 8 mell., Moszkva, KGST Koordinációs Központ (KOC) kiadványa Renner J.: Az MTA-1527— 2000 típusú ipari kőzet analizátor alkalmazása az ás- ványi nyersanyagok bányászatában és feldolgozásában — MTA Veszprémi Aka- démiai Bizottsági Értesítő, 1982. III. kötet. pp. 228—231 Renner J.— Siklós A.— Tóth L.: Prog- ramma i metodika szovmesztnüh labora- tornüh iszpütanyii opütnovo obrazca kompleksznoj jagyemo-fizicseszkoj usz- tanovki dija ekszpressz-analiza obrazo- vanyij morszkovo dna — KGST INTER- MORGEO 10 éves jubileiumi szimpó- ziuma, Moszkva kiadó, Moszkva Renner J. — Siklós A.: Komplex terme- lésirányító rendszer az MTA-1527 — 20 000 Ipari Gyorselemző Automata alkalmazásával — Integrated production control system using the Industrial Ra- pid Analyser type MTA- 15 7—2000 — Az ELGÍ 1982. Évi Jel., pp. 151; 21 — 232; 306 — 307. ang., or. R. Rétháti L.: A talajvíz évi szélső vízállásá- nak időpontja — Time of highest and lowest groundwater level — Hidr. Közi. 63. 12. 1983. pp. 525 — 533., 7 ábra, 6 tábl., or., ang. R. Rezessy G.: lásd: Farkas I. Rezessy G.: lásd: Majkuth T. Robotkay B.: A talajvíz megjelenési for- mái és szerepe a geotechnikában — Víz- kutatás 1983. 6. sz. pp. 10—12., 6 ábra Rónai A.: Teleki Pál és a korabeli föld- tani tudomány — Count Pál Teleki and the contemporary geological Science — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 185-193. ang R. 464 Földtani Közlöny 114 kötet, 4. füzet Rónai A.: A Körös- medence földtörté- nete a negyedkorban — Geologieal his- tory of the Körös basin during the Quaternary — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 1 — 25., 14 ábra, 6 tábl. ang. R. Rónai A.: A vízszintingadozások több- éves irányvonala az alföldi víztartó réte- gekben — Multi-annual trend of water- level fuctuations in the artesian aquifers under the Hungárián Plains — Hidr. Közi. 63. 7. 1983. pp. 289-300., 24 ábra, 6 tábl., or., ang. R. Rónai A.: Az Alföld _ földtani atlasza. Hajdúszoboszló — MÁFI. Bp. 1983. pp. I — XIII., 19 térkép Rónai A. et al.: Az Alföld földtani atlasza. Orosháza — MÁFI. Bp. 1983. pp. 1 — 11, 19 térkép Roznai I.: Db. Vitális Istvánt akadémikus emlékművének avató ünnepsége — BKL Bányászat 115. 2. 1982. pp. 140 — 142., 3 ábra Rózsa P.: A Tokaj i-Nagyhegy piroxénda- citjának petrogenetikai és nevezéktani problémái — Acta Geogr. Debrec. XX. 1982. pp. 217 — 230, 3 ábra, 4 tábl. ang. R. Rózsa P.— Kozák M.: A Tokaji-Nagy- hegyi dacittípusok kőzettani viszonyai — Acta Geogr. Debrec. XX. 1982. pp. 191 — 215., 3 ábra, 3 tábl., 6 tábla, ang. R. Rózsa P.: lásd: Kozák M. Rózsás F.: lásd: Virágh K. Rumpler J.: A szeizmikus interpretáció elvi lehetőségei és hazai szénhidrogén- kutatási célú feladatai — Possibilities in seismic data interpretation and its role in hydrocarbon exploration — Földt. Kút. XXV. 1. 1982. pp. 7-18, 18 ábra Rumpler J.— Tóth J.— Varga I.: A Geofizikai Kutató Vállalat főirányú szeizmikus méréseiről — Régiónál seis- mic measurement in Hungary bv GKV. - Földt. Kút. XXV. 1. 1982. pp. 3-6., 5 ábra SÁG L.— Szili Gy.— Végh S.: Mexico föld- tana, ásványi nyersanyagai és bányá- szata — Geoinform Szemle, 1983. MAFI Budapest, pp. 1 — 90., 7 tábl. 5 ábra SÁG L.: Tunézia földtana, ásványi nyers- anyagai és bányászata — MÁFI-PRO- DÍNFORM. Bp. 1983. pp. 1 — 51., 4 ábra Sajgó Cs. — Maxwell, J. R.— Macken- zie, A. S.: Evaluation of fractionation effects during the early stages of primary migration — Organic Geochemistry, Vol. 5, No. 2. pp. 65 — 73, 1983., 1 ábra és 1 tábl. Sajgó Cs. Lefler J.: A reaction kinetic approach to the temperature — time liistory of sedimentary basins — XVIII. IUGG General Assembly, IASPEI, Ham- burg, Programs and Abstracts, 1938. p. 16 Sajgó Cs.: Organic geochemistry of crude oils from SE-Hungary — llth Interna- tional Meeting on Organic Geochemistry, Haga, Programs and Abstracts, 1983. p. 118 Sajgó Cs.: lásd: McKenzie, D. Sajti L.: lásd: Renner J. Salamon G.: Ny est előfordulása a Barad- lában — Marten-occurrence in the Barad - la cave — Karszt és Barlang 1981. I— II. pp. 13—14., ang., or. R. Sárhidai A.: lásd: Csapó G. Sassi, F.: lásd: Lelkes-Felvári Gyön- gyi Sassi, F. P.: lásd: Lelkesné Felvári Gyöngyi Schantzl R.: lásd: Majkuth T. Scharek P.: A Nagyalföld komplex föld- tani térképezésének tapasztalatai — The experiences of the complex geologi- cal mapping of the Great Hungárián Piain — Mérnökgeol. Szemle (Enginee- ring Geol. Review) 29. 1982. pp. 73 — 78. 1 ábra, ang., or. R. Scherf E.: lásd: Székyné Fux Vilma Scheuer Gy.: A törökországi Pamukkale hévízforrás vízföldtani viszonyai — Hidr. Tájékoztató 1983. ápr. pp. 34 — 36., 5 ábra Scheuer Gy. — Schweitzer F.: A Kárpát- medence környéki édesvízi mészkőelő- fordulások összehasonlítása a hazai adott- ságokkal III. Jugoszlávia — Ein Ver- gleich des Süsswasserkalkvorkommen in dér Umgebung des Kárpát hen-Beekens mit den Gegebenheiten in Ungarn III. Jugoslawien — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 131 — 146., 12 ábra, ném. R. Scheuer Gy— Schweitzer F.: Az édesvízi mészkövek keletkezési körülményei és kifejlődésformái — Földr. Közi. 31. köt. 3 — 4. sz. 1983. pp. 245 — 257., 8 ábra Scheuer Gy. — Schweitzer F.: A Budai- és a Gerecsehegységi édesvízi mészkő- összletek építőipari hasznosításának le- hetőségei — Építőanyag. 35. évf. 12. sz. 1983. pp. 447 — 454., 7 ábra, or., ném., ang. R. Scheuer Gy. — Szentirmai Lászlónk : A magyarországi pincék, pincerendszerek mérnökgeológiai osztályozása — Engi- neering geol. classification of cellars, cellar systems in Hungary — Mérnök- geol. Szemle (Engineering Geol. Review) 27. 1981. pp. 259 — 279., 5 ábra, ang., or. R. Scheuer Gy.— Tóth Imréné: A budapesti felhagyott építőipari bányák mérnök- .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 465 geológiai problémái — Engineering geol. probléma of the abandoned mines of the b uild ing industrv in Budapest — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 27. 1981. pp. 137 — 155., C ábra, ang., or. K. Scheuer Gy. — Tóth Imrénk: Az antropo- gén tényezők szerepe a magyarországi magaspartok állékonyságában — The role of ant hropogenic factors in llie sia- bility of high banks in Hungary — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- vievv) 27. 1981. pp. 99—115., 3 ábra, ang., or. R. Scheuer Gy.— Tóthné Németh Ildikó: Adatok Budapest dunabalparti részé- nek (Pest) építéshidrológiai viszonyai- hoz — Daten zu den bauliydrologischen Verhaltnissen ain linksufrigen Teil von Budapest (Pest) — Hidr. Közi. 63. 4. 1983. pp. 161—170., 8 ábra, or., ném. R. Scheuer Gy.: lásd: Aujeszky G. Scheuer Gy.: lásd: Fodor Tamásné Scheuer Gy.: lásd: Tóthné Németh Ildikó Schlemmer Katalin: lásd: Farkas Zs. Schmieder A.: A rétegvízvédelem néhány sajátos kérdése — Einige besondere Probleme des Schichtwasserschutzes — BKL Bányászat 116. 5. 1983. pp. 315 — 323., 10 ábra, or., ném.. ang., fr. R. Schönviszky L.: lásd: Csörgei J. Schweitzer F.: lásd: Fodor Tamásné Schweitzer F.: lásd: Scheuer Gy. Scseglov, A.: A geológiai felfedezések tudományos előrejelzései — Wissen- schaft liche Vorhersagen dér geologischen Entdeckungen — Föld és Ég XVIII. évf. 2. sz. 1983. p. 47 Seresné Hartai Éva: Mátra hegységi agyagásványok genetikai-morfológiai vizsgálata — A genetical-morphological study of elay minerals from the fiatra Mountains — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 97 — 117., 6 ábra, 6 tábl., 4 tábla, ang. R. Seresné Hartai Éva: Néhány újabb sa- vanyú piroklasztikum előfordulása a Bükk-hegységben — Das Vorkommen von einigen neuen sauren Pyroklastiten im Bükk-Gebirge — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 303-312., 8 ábra, 3 tábl., ném. R. Sidó Mária: A magyarországi perm kép- ződmények foraminiferái — The fora- minifera of t he Permian formát ions of Hungary — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 85 — 101., 2 ábra, ang. R. Sidó Mária: Mecsek hegységi jura Fora- miniferák — Jurassic foraminifers from the Mecsek Mts., Hungary — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 1 15 — 125., 1 ábra, ang. R. Sidó Mária: A magyarországi tengeri sze- non formációk szintezése (plankton) Foraminiferákkal — Subdivision of Hun- gárián maríné Senorban formát ions by (planktonic) foraminifers — ősi. viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 141 — 153., 1 ábra, 2 tábl., ang. R. Siegl Károlyné: A magyarpolányi sze- non képződmények palynológiája — Palynology of the Senonian formations at Magyarpolány — Ősi. Viták. (Discus- siones palaeont.) 29. sz. 1983. pp. 59 — 69., 1 ábra, ang. R. Síkhegyi F. — Tullner T.: A Kisalföld komplex térképezésének távérzékelésen, légifénykép- kiért ékelésen alapuló előké- szítése és mérnökgeológiai munkái — The preparation and engineering geolog- ical projects of the complex geological mapping of the Kisalföld basecl on tele- sensation and aerial pliotograph evalua- tion — Mérnökgcol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 59 — 71., 5 ábra, ang., or. R. Síkhegyi F.: lásd: Pentelényi L. Siklós A.: lásd: Renner J. Simái L.: Bauxit bányászati tallózás a BKL Bányászat 25 évfolyamából — BKL Bányászat 115. 9. 1982. pp. 626 — 627 Simon A.: lásd: Bognár B. Simon A.: lásd: Csathó B. Simon P.: lásd: Erkel A. Simon S.: Hidrodinamikai vizsgálatok értékelési módszerei — Nimdok, Buda- pest, 1982. pp. 1—161 Sin oros- Szabó L.: Feketekőszén-kutató fúrások technológiája és további fejlesz- tése — Technologie dér Erkundungs- bohrung auf Steinkohle und dérén Weiter- entwicklung — Földt. Kút. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 65—66 Sípos J.: lásd: Drahos Dné Sípos J. : lásd : Majkuth T. Siposs Z.: Xógrád megye és környéke víz- földtani tájegységi térképe és vízföld- tani alapadat gyűjteménye — Hidr. Tájékoztató. 1983. ápr. pp. 22 — 24., 2 ábra Siposs Z.— Tóth Gy.: Beszámoló a Nem- zetközi Hidrogeológiai Szövetség 16. Kongresszusáról — Hidr. Tájékoztató. 1983. ápr. p. 54 Sólymos A.— Sólymos M.— Szebényi F.: Több termékes bányászat kialakítása Ál agyarországon — Ausgestaltung eines Mehrproduktbergbaus in Ungam — BKL Bányászat 115. 10. 1982. pp. 657 — 665., 8 ábra, or., ném., ang., fr. R. Sólymos M.: lásd: Solythos A. Somos L.: Ásványi nyersanyagok és lelőhe- 466 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet lyek osztályozása — Módszertani Közle- mények. 1983. 1. sz. Bp. MÁFI. pp. 1- 56 Somosvári Zs.: lásd: Kovács F. Somssichné Lédeczi Erzsébet: Az Orszá- gos Földtani Kutató és Fúró Vállalat földtani tevékenysége a mecseki fekete- kőszén-kutatásban — Geologische Tátig- keit des Unternehmens für geologische Erkundung und Bohrung in dér Suche von Steinkohle — Földt. Kút. XXVI. 2— 3. 1983. pp. 63 — 64., 1 tábl. Solt P.: lásd: Mihály S. Solti G.: Új szervestrágya az olajpala — Kertészet és Szőlészet. 32. 1983. p. 5 Stegena L.: Medenceképződés és paleo- geotermika — MTA X. Osztályának Közleményei, 15/3 — 4. 1982. pp. 259 — 264., 3 ábra Stegena L.: Dér Beitrag von Geothermie und Magnetotellurik bei dér Erkundung des oberen Mantels — Z. geol. Wiss. Berlin 10 (1982) 3. pp. 349-356 Stegena L.: Leaching in rocks: somephys- ical principles — In: Leaching and Dif- fusion in Rocks and their V'eat hering Products, Theophrastus Publ. Athens, 1983. pp. 81-92 Stegena L. — Horváth F.: Az ülepedés és a hőtörténet szerepe az olajképződésben — On the role of sedimentation and thermal history in the oil genesis — BKL Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 1. 1983. pp. 1 — 6., 10 ábra, 2 tábl., or., ném., ang. R. Stegena L. — Horváth F.: Review of the Pannonian Basin — In: Evolution of ex- tensional basins within regions of comp- ression, pp. 19 — 25. Budapest, 5 ábra Stegena L.: lásd: Adám A. Steiner F.— Zilahy-Sebess L.: Discus- sions on: „Gravity interpretation with the aid of quadratic programming” by N. J. Fisher and L. E. Howard — Geo- physics, Vol. 48. No. 10 (Oct.) 1983. pp. 1413—1414., 2 ábra Stensen, Niels (Steno) lásd: VidaT. Stohl G.: Teilhard de Chardin — az evolúciókutató — Teilhard de Char- din — the evolucionist — Ősi. viták (Discussiones palaeont) fasc. 30. 1983. pp. 43 — 57., ang. R. Suba R.: lásd: Székely F. Sütőné Szent ai Márta: A pannoniai IHnoflagellata együttesek vizsgálatának újabb adatai — New results of the Pannonian dinoflagellate studies — Ősi. viták (Discussiones palaeont.) 29. 1983. pp. 1 1 — 23, 2 tábla, 3 tábl., ang. R. Sütőné Szentai Márta: Az északkeleti Mecsek andezit fekűjében levő neogén képződmények palynológiai vizsgálata — Palynologische Untersuchung dér Neogenbildungen des Andesits im Nord- ost-Mecsek — Földt. Kút. XXVI. 2 — 3. 1983. pp. 99—102., 2 tábla, 1 tábl. SzABADVÁRY L.— TÓTH ŐS. — HORNUNG P.— Kelemen Z.— Kiss J.: A kisgépes földtani kutatás újabb eredményei — Információ — Elektronika 1983. 5. pp. 274—275., 2 ábra, 2 mell., or., ang. R. Szabadváry L.: lásd: Hornung P. Szabadváry L.: lásd: Prácser E. Szablyár P.: Az Umm al Masabih-bar- lang (Líbia) morfogenetikája — Mor- phogenetics of Umm al Masabih Cave (Libya) — Karszt és Barlang 1981. I— II. pp. 27—34., 21 ábra, ang., ném., or. R. Szablyár P.: Barlangi patakok nyomá- ban Tripolitániában — In the search of cave-brooks in Tripolitania — Föld és Ég XVIII. évf. 11. sz. 1983. pp. 322- 325., 12 ábra Szabó A.: lásd: Mészáros M. Szabó E.: lásd: Szantner F. Szabó I.: lásd: Balogh K. Szabó I.: lásd: Bodoky T. Szabó J.: Adatok a Garadna-forrás víz- gyűjtő területének vizsgálatához — Data fór the research of the catchment area of the Garadna spring — Karszt és Barlang 1981. I— II. pp. 9—12., 2 ábra, ang., or. R. Szabó J.: Lower and Middle Jurassic Gastropods from the Bakony Moun- tains. Part V : Supplement to Archaeo- gastropoda; Caenogastropoda — Annales hist.-nat. Mus. natn. Hung., 75— 1983. pp. 27 — 47., 2 ábra, 3 tábla Szabó Z.: A mágneses deklináció változá- sai Magyarországon (1850 — 1980) — The magnetic deciinat ion and its variation in Hungary between 1850 — 1980 — Geodézia és Kartográfia, 35. évf. 6. sz. pp. 436 — 442., 15 ábra, 1 tábl. Szabó Z.: lásd: Csapó G. Szabó Z.: lásd: Hegymegi L. Szádeczky-Kardoss E.: A másodlagos nyersanyagfelhasználásról — Magyar Tudomány 1983. pp. 81 — 83 Szalai T.: Emlékezés Nopcsa FERENCre, születésének 100. évfordulóján — About F. Nopcsa, on the lOOth anniversary ol his birth — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 19 — 25 ang. R. Szalay A.: A nyomásgátak szerepe a szén hidrogénmigrációs folyamatokban — Or the role of pressure barriers in the hydro carbon migration processes — BKII Kőolaj és Földgáz 16. (116.) 12. 1983. pp 363 — 371., 11 ábra, 2 tábl., or., ném. ang. R. .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1983 5(37 SzaLAY A.: Pórusnyoi mis- becslés porozi- tásértékek alapján — Poré pressure esti- mation on tlie hasis of porosity values Földt. Kút. XXV. 1. 1982. pp. 60 — (j(i. 10 ábra Szai.ay L.: A dendrokronológia. Kormeg- határozás évgyűrííelemzéssel — Termé- szet Világa 1 14. évf. 1. sz. 1983. pp. 14 — l(i., 4 ábra Szantner F. — Szabó E.— Károly Gy.: Latest results of bauxite-geologieal re- search and prospecting in Hungary Alumina Production Until 2000’. Proc. of ICSOBA Symposium, Tihany, Oet. 6-9. 1981. pp. 237-257., 10 ábra, 2 tábl., Budapest, 1983 Szanyi B. — Ujfalusy A . — V arg a E.: Esettanulmány az endrődi antiklinális szeizmikus kutatásáról — Case history - Seismic exploration of the Endréd anticline. — Földt. Kút. XXV. 1.1982. pp. 19—29., 17 ábra Szanyi B.: lásd: Berkes Z. Szebényi F.: lásd: Sólymos A. Szegedi Sz.: lásd: Baráth I. Székely F.: Hidrogeológiai védőidomok meghatározásának modellezési kérdései - M. Hidr. Társ. IV. Orsz. Vándorgyű- lése, Győr 1983. VI. 29-30. (MTESz- MHT kiadása, Budapest, 1983.) III. kötet, pp. 46 — 55., 2 ábra Székely F.: Estimation of hydrogeologi- eal parameters using well-field exploita- tion data — Methods and instrumenta- tion fór the investigation of goumhvater systems. Internat. Symposium, Noord- wijkerhout, The Netherlands, May 1983., pp. 194—198. Netherlands Org. fór Applied Sci. Research TNG- UNESCO kiadása Székely F. — Böcker T. — Erdélyi M.— Lorberer A. — Szentirmai L. — Suba R. — Matuska M. — Frudzsine E.: Pan- nonszkij rajon (XII If) in: Podzemnüj sztok territorii Central'noj i Vosztocs- noj Evropü — Groundwater flow of area of Central and Eastern Europe — II. 13. I. 2. fejezet, pp. 196 — 202. Minis- terstvo Geologii SSSR — Vsegingeo- MGP (IHP) kiadása, Moszkva, 1982., 1 térkép melléklet Székely Kinga— Szentes Gy.: A Mam- mut -barlangrendszer földtani és geomor- fológiai vázlata — Geological and geo- morphological study of the Mammoth Cave System — Karszt és Barlang 1981. I— II. pp. 15 — 20., 5 ábra, ang., or. R. Szekér E.: Emléktábla-avató ünnepség Balatonfüreden — Einweihung einer Gedenktafel in Balatonfiired — Föld és Ég XVIII. évf. 8. sz. 1983. p. 251., 4 ábra Székyné Fux Vilma: 90 éve született Scherf Emil— E. Scherf was born 90 vears ago — Földt. Tudománytörténeti Evk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 135-143., ang. R. Székyné Fux Vilma— Kozák M.: A Ti- szántúl felszín alatti neogén vulkános- sága I— III. kötet, 1983. pp. 1 — 370., 16 térkép, 49 ábra, XXV fotótábla. Megbízásos kutatás, kézirat. MAFI Adat- tár Széky-Fux Vilma — Nemecz E.: Clay Minerals. Akadémiai Kiadó, Bp. Recen- zió — Acta Chim. Aead. Sci. Hung. 111, 1982. pp. 425 — 426 Székyné Fux Vilma et al.: Beszámoló a Nemzetközi Ércgenetikai Asszociáció (JAGOD) Tbilisziben rendezett VI. Szimpóziumáról 1982. szeptember 5 — 13. — Földt. Közi. 113, 1983. pp. 265 — 271 Széles Margit: A Tengelie-2. sz. fúrás pannóniai Ostracoda faunája — MAFI Évkönyve LXV. 1982. Budapest, pp. 235—289 Szenczi Gy. : lásd: Kövess Gy. Szendrei G.: A talajok mikromorfológiája Agrokémia és Talajtan 31. 1—2. 1983. pp. 179-194 Szendró D.: A statistical method fór litho- logic interpretation from well logs — The lóg analyst, Vol. XXIV., No. 3, pp. 16 — 23., Houston, Texas, USA, 5 ábra, 7 tábl. Szentai Gy.: lásd: Kis I. Szentes F.: lásd: Jaskó S. Szentes Gy.: lásd: Székely Kinga Szentirmai L.: lásd: Székely F. Szentirmai Lászlóké : lásd: Scheuer Gy. SzentgyÖRGYI K.: Az alföldi felsőkréta kőzetrétegtani egységei — Lithostra- tigraphic units of the LTpper Cretaceous Formations, in the Alföld area (Hun- gary) — Alt. Földt. Szemle (General Geol. Review) 17. 1982. pp. 115—144., 7 ábra, 1 tábl., ang. R. Szentgyörgyi Károlyné: lásd: Gajdos I. Szentpétery Zs.: lásd: Mezősi J. Szepeshegyi I.: A bauxitbányászat kiala- kulása Halimba-Nvírád térségében (1922—1957) — Entwicklung desBauxit- bergbaus im Gebiet Halimba-Nyírád — BKL Bányászat 115. 8. 1982. pp. 512 — 518., 7 ábra, 1 tábl., or., ném., ang., fr. R. Szepeshegyi I.: A Bakonyi Bauxitbánya Váll. bányászati gyűjteményének állandó kiállítása Tapolcán — Stándige Ausstel- lung dér bergbaulichen Kollektion dér Bakony Bauxitbergbau Unternehmimg — BKL Bányászat 116. 2. 1983. pp. 118—120., 5 ábra, or., ném., ang., fr. R. Szepessy A.: lásd: Juhász A. Szigeti G.: lásd: Prácser E. 468 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Szili Gy.: lásd: Ság L. Szili J.: Az oroszlányi III. bányaüzem története — Geschichte des Oroszlány III. Grubenbetriebs — BKL Bányászat 117. 2. 1984. pp. 120—123., 4 ábra, or., ném., ang., fr. R. Szilágyi T.: lásd: Bóna J. Szilágyi T.: lásd: Rendeki Á. Szilvágyi I.: Az autópálya tervezés és építés mérnökgeológiai problémái — Engineering geological problems of high- way planning and construetion — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 30. 1983. pp. 7—14., ang., or. R. Szokolay Gy.: lásd: Füst A. Szomolányi Gy.: A termelékenység, a bányaművelési technológia hatása az érchígulásra a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál — Über den Einfluss dér Produktivitát, dér Bergbautechnologie auf die Erzverdünnung beim Mecseker Unternehmen für Erzbergbau — Földt. Kút. XXVI. 1. 1983. pp. 39-40, 1 ábra Szomolányi Gy.: lásd: Mikolay I. Szöőr Gy.: Comparative derivatographic analysis, chronological and taxonomic evaluation of the malacological matériái of quaternary and pannonian localities — Eighth International Malacological Congress, (Abstracts of paper) Buda- pest, 1983. p. 139 Szöőr Gy. — Barta I.: Indieator elements of the salinity facies in Molluscan shells - Eighth International Malacological Congress (Abstracts of paper) Budapest, 1983. p. 140 Szörényi Júlia: A pécsi pincék állékony- ságának vizsgálata és biztosítása — The stability and supporting of the cellars of Pécs — Mérnökgeol. Szemle (Engineer- ing Geol. Review) 27. 1981. pp. 35 — 43., ang., or. R. Szunyogh F.: lásd: Karas Gy. Szúró vy G.: Szénhidrogénipar a Kínai Népköztársaságban — Erdölindustrie in dér Volksrepublik China — Föld és Ég XVIII. évf. 2. sz. 1983. pp. 50-53., 7 ábra Szutor L.: Geotechnikai eredetű típushi- bák az M-3 autópálya burkolatain — Standard errors of geotechnical origin on the pavement.s of the highway M-3 — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 30. 1983. pp. 77 — 86., 1 ábra, ang., or. R. Taba S.: Felszínmozgások vizsgálata Orfű térségében — Az ELGI 1982. Évi Jel. p. 86., ang., or. R. Taba S.: lásd: Albu 1. Taba S.: lásd: Csörgei J. Taba S.: lásd: Jósa E. Táborszki Gy.: lásd: Majkuth T. Takács E.: Reflexió a „felsőfokú geológus- képzés időszerű kérdései” című cikkre — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 81 — 84 Takács E. — Nyerges L. — Pethő G.: Ada- tok hazai bauxitok mágneses sajátossá- gairól — Magyar Geofizika, XXIV. évf., 4. sz. 1983. 15 ábra, or., ang. R. Takács J.: A nemesopál színjátéka — Ter- mészet Világa 114. évf. 9. sz. 1983. pp. 414—415., 7 ábra Tamás F.: A szilikátok világa I. — Termé- , szét Világa 114. évf. 11. sz. 1983. pp. | 487 — 490, 7 ábra Tamás F.: A szilikátok világa II. — Ter- mészet Világa 114. évf. 12. sz. 1983. pp. 565—567. 3 ábra Tamásy I.: A mecseki feketekőszén-bányá- szat fejlesztési perspektívái — Perspek- tiven für die Entwicklung dér Stein- kohlenförderung im Mecsek — Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 15-20., 1 ábra Tárczy L.: lásd: Kármán Péterné Tardy J.: Budapest természetvédelmi kérdései — Natural protectional prob- lems of Budapest — Mérnökgeol. Szemle 1 (Engineering Geol. Review) 28., 1982. pp. 137—149., ang., or. R. Tardy J.: lásd: Kordos L. Tatár Enikő: lásd: Szabó Z. L. T. Bíró Katalin: Egykori exportcikkünk: az obszidián — Természet Világa 114. év'f. 2. sz. 1983. pp. 80—82., 7 ábra T. Bíró Katalin— Járó Márta: Ha írá- sunk némi derűt hozhatna — Természet Világa. 114. köt. 7. sz. 1983. pp. 329-331 T. Dobosi Viola: őskori és római bányá- szat a Kárpát-medencében — Exploita- tion miniére préhistorique et romaine i dans le bassin des Carpathes — BKL Bányászat 116. 9. 1983. pp. 586 — 596., I 8 ábra, 1 tábl., ang., or., fr. R. Teilhard de Chardin: lásd: Nagy I. Z. Telegdi Roth L.: lásd: Jaskó S. Teleki P.: lásd: Rónai A. Tímár Z.: lásd: Albu I. T. Kovács G.: A nisziroszi kaldera — The 1 caldera of Nisiros — Föld és Ég XV7 1 II. évf. 6. sz. 1983. pp. 166 — 168., 9 ábra T. L.: Vulkáni veszély Kaliforniában — I Természet Világa 114. évf. 1. sz. 1983. | p. 26 Tokody L.: lásd: Bidló G. Tompa L.: A kavicsbányászat története i Magyarországon — Die Geschichte dér Schottergewinnung in Ungarn — Földt. I Kút. XXV. 2. 1982. pp. 69-76., 1 ábra Tormássy L.: lásd: Rendeki A. Toronyi K.: lásd: Móri J. Török E.: Durva törmelékes nyersanyagok feltárásának és hasznosításának tapasz- * talatai — Experiences of exploration and .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S3 469 utilization of rougly detrital raw mate- rials — Mérnökgeol. Szemle (Engineer- ing Geol. Review) 28., 1982. pp. 161 — 176., 3 ábra, ang., or. R. Török E.: Budapest mérnökgeológiai tér- képezése — Ingenieurgeologische Kar- tenaufnahme von Budapest — Földt. Kút. XXVI. 4. 1983. pp. 27-37., 1 1 ábra, 1 tábl. Tóth A. — Honvéd J.: Egy vízvédelmi fela- dat megoldása a recski mélyszinti kuta- tás során — Lüsung eines YVassersehutz- probletns bei dér Tiefsohlen schürfung in Recsk — BKL Bányászat 115. 12. 1982. pp. 807 — 810., 4 ábra, or., néni., ang., fr. R . Tóth Á.: lásd: Haas J. Tóth B.: lásd: Megyeri M. Tóth Cs.: lásd: (’sathó B. Tóth Cs.: lásd: Hornung P. Tóth Cs.: lásd: Szabadváry L. Tóth E.: Az utak téli sózása és ennek hatása a környezetre — YVinter salting of roads and its effeot on the environment — Mérnökgeol. Szemle (Enginoering Geol. Review) 30. 1983. pp. 115—123., ang., or. R. Tóth E.: lásd: Csathó B. Tóth F.: A magyar szénhidrogén-kutatás 1938-ig, valamint a Magyar Olajipari Múzeum tevékenysége — A history of the exploration fór hydrocarbons in Hungary and the activity of the Museum of the Hungárián Oil Ind üst ry — BKL Bányászat 115. 6. 1982. pp. 417 — 420., or., ném., ang., fr. R. Tóth G.: Hatalmas karsztjelenségek a Pádis-fennsíkon — Máchtige Karster- scheinungen auf dem Pádis Plateau — Föld és Ég XVIII. évf. 12. sz. 1983. pp. 362-365., 8 ábra Tóth Gy.: lásd: Siposs Z. Tóth Imréné: lásd: Schetter Gy. Tóth Irén: lásd: Kiss Piroska Tóth J.: lásd: Kumpler J. Tóth K. — Pénzes Ilona: Duzzadóképes vulkáni üvegnyersanyagok minősítése — Qualitátspriifung bláhungsfáhiger vulkanischer Glasrohstoffe — Földt. Kút. XXV. 2. 1982. pp. 91 — 95., 2 ábra Tóth L.: lásd: Renner J. Tóth M.: A termelési technika és az ás- ványvagyongazdálkodás — Die Pro- duktionstechnik und die Mineralvorrats- wirtschaft — BKL Bányászat 115. 6. 1982. pp. 407 — 413., 4 ábra, or., ném., ang., fr. R. Tóthné Németh Ildikó— Scheuer Gy.: Pécs építésföldtani térképezése — The buikling geological mapping of Pécs — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 27. 1981. pp. 23-33., 2 ábra, ang., or. R. Tőrös E.: lásd: Bodoky T. TullnerT.: lásd: Síkhegyi F. Üjfaludi L.: lásd: Kovács Gy. Újfalusy A.: lásd: Szanyi A. Varga Á. Mózes G.: Az M-5 autópálya földművének építése száraz finomszemű homokból — Construction of earthwork of M-5 highway from dry finegrained sand — Mérnökgeol. Szemle (Enginee- ring Geol. Review) 30. 1983. pp. 107 — 1 14., ang., or. R. Varga E.: lásd: Szanyi B. Varga G.: lásd: Albu I. Varga Gy.: A Tirrén-tenger gyöngysze- mei — Természet Világa 114. évf. 1. sz. 1983. pp. 35 — 36., 3 ábra Varga Gy.: Megemlékezés id. Noszky Jenő születésének 100-ik évfordulójáról Remembrance of Jenő Noszky on the lOOth anniversary of his birthday — Földt. Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981 . pp. 211 — 215., ang. R. Varga I.: Fiatal mozgások szerepe a Pan- non-medence kialakulásában — The role of young tectonic movements in the development of the Pannonian basin. — Földt. Kút. XXV. 1. 1982. pp. 50 — 52., 6 ábra Varga I.: lásd: Lukács Zné Varga I.: lásd: Rumpler J. Varga P.: Earth Tides (Hungárián natio- nal IAG Report 1972—1982) — Report of the Hungárián National Comittee of IUGG fór the XVIIIth General Assemly, Hamburg 1983. pp. 23 — 27., 1 ábra, Sopron Varga P.: Stresses within the Earth gene- rated by external forces — Conseil de l’Europe, Journées Luxembourgeoises de Geodynamique, 53eme session, 1983, Comptes Rendus, pp. 53 — 59., 2 ábra, Bruxelles Varga P.: Connection between lunisolar and loading effects and the outbreak of earthquakes — Proc. of the Ninth Inter- nat. Symposium on Earth Tides (New York, 1981. aug.), pp. 663 — 668., 3 ábra, 1 tábl., E. Schweizerbartsche Verlags- buchhandlung, Stuttgart Varga P.: Potential free lőve numbers — Manuscripta Geodetica, Vol. 8. 1983. pp. 85 — 91., 1 tábl., ang., R. Kremers Verlag, Sindelfingen Varga P.: Geodinamikai vizsgálatok — Geodinamic investigations — Az ELGI 1982. Évi Jel., pp. 158-159; 237-238; 314 — 316., ang., or. R. Varga P.: lásd: Báldi T. Varga P.: lásd: Dittfeld, H. — J. Varga P.: lásd: Kecskeméti T. 470 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet Varga P.: lásd: Lichtenegger H. Vass I.: lásd: Csath B. Vastagh G.: Hozzászólás Benke I. telki- bányai cikkéhez — BKL Bányászat 116. 2. 1983. p. 134 Vastagh G.: Hozzászólás Dr. Kövess Gy. — Szenci Gy.: Adatok a dömösi szénbányászat történetéhez c. cikkhez — BKL Bányászat 117. 2. 1984. pp. 124-125 Vasti, K.: lásd: Csongrádi J. Veokinger L.: lásd: Gerber P. Végh S.: Peru földtana, ásványi nyersa- nyagai és bányászata — MAFI. Bp. GEOINFORM Szemle. 1983. pp. 1-55., 3 ábra, 1 térképmell. VÉGH S.: Venezuela földtana, ásványi nyersanyagai és bányászata — MAFI Bp. Prodinform különkiad vány. 1983. pp. 1 — 34., 2 ábra Végh S.: lásd: Ság L. Végh-Neubrandt E.: lásd: Balogh K. Veljoviö, D.: lásd: Márton Emő Verbőci J.: Bányageofizikai tevékenység a Mecseki Szénbányáknál — Montan- geo])hysikalische Tátigkeit in den Mecse- ker Kohlenbergwerken — Földt. Kút. XXVI. 2-3. 1983. pp. 23-24 Verő L.: lásd: Albu I. Verő L.: lásd: Csörgei J. Vértes Mária: Környezetvédelmi szem- pontok figyelembevétele az M-l-es autó- pálya nyomvonal kijelölésénél — The marking of the aspeets of the environ- mental protection of the line of the motorway N° — Ml. — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 79 — 87., ang., or. R. Vető I.: lásd: Iharosné Laczó Ilona Vető 1.: lásd: Wein-Brukner A. Vetőné Ákos Éva: lásd: Csillagné Tep- lánszky Erika Vetőné Ákos Éva: lásd: Kovács S. Vida T.: Niels Stensen 1669. évi tanul- mányútja az észak- magyarországi bánya- városokban — Voyage d’étude de Niels Stensen dans les villes miniéres de la Hongrie du Nord en 1669 — BKL Bá- nyászat 116. 9. 1983. pp. 613 — 616., ang., nem., or., fr. R. Vincze L. — Bátai J.: Üregkutatás geofi- zikai módszerrel — Cavity prospecting by geophysical method — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 27. 1981. pp. 59 — 67., 4 ábra, ang., or. R. Vinogradov, V.: lásd: Bállá Z. VlRÁGH K. — ZsiDAY GaLGÓCZY R. — I)RA- vecz J. — Rózsás F.: Ércparaméterek geostatisztikai becslésének néhány ta- pasztalata a Mecseki Ércbányászati Váll.-nál — Einige Erfahrungen dér geostatistischen Auswertung dér Erzpa- rameter beim Mecseker Unternehmen für Erzbergbau; — Földt. Kút. XXVI’ 1. 1982. pp. 32 — 38., 4 ábra Virágh K.: lásd: Mikolay I. Visoná, D.: lásd: Lelekes-Felvári Gy. Vitális Gy.: Földtani és vízföldtani meg- figyelések az algériai Sott -fennsíkon — Geological and hydrogeological obser- vations on the Hauts Plateaux in Algéria — Hidr. Közi. 63. 10. 1983. pp. 469 — 476., 14 ábra, ang., ném., R. Vitális Gy.: Hydrological implication of the geological block diagram of the Transdanubian Central Mountains — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 25. 1982. 3 — 4. sz. (1983.) pp. 421 — 427., 2 ábra Vitális Gy. — Hegyiné Pakó Júlia: Ho- mokkutatás gazdaságföldtani lehetősé- ségei a Hejőcsabai Cementgyár részére — Die ökonomischgeologischen Möglichkei- ten dér Sandforschung für das Zement- werk Hejőcsaba — Építőanyag. XXXV. évf. 8. sz. 1983. pp. 297 — 301., 2 ábra, 1 tábl., ang., ném., or. R. Vitális Gy.: lásd: Csókás J. Vitális I.: lásd: Roznai I. Vitálisné Zilahy Lídia: Monor vízszer- zési lehetőségei — Hidr. Tájékoztató 1983. ápr. pp. 24—26., 2 ábra Vitéz S.: Regionális rendszerek előkészí- tése és tervezése — Hidr. Tájékoztató 1983. ápr. pp. 17— 18 Vízi Zoltánné: Az M-3 autópálya terve- zésével kapcsolatos mérnökgeológiai ta- pasztalatok — Engineering geological experiences concerning planning of the highwav M-3 — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 30. 1983. pp. 35 — 45., 3 ábra, ang., or. R. V izy B.: lásd: Bárdossy A. V ogl Mária — Pantó Gy.: Geochemistrv of the voung alkaline basaltic volcanism in Hungary — In: Augustithis, S. S. (editor): The significance of trace ele- ments in solving petrogenetic problcms and controversies. Theophrastus Publi- cations S. A., Athens, 1983., pp. 223 — 256. 4 ábra és 8 tábl. Völgyesi I.: A vízvezető rétegek anizotró- piája. Az anizotrópia tényező mérése Anisotropy of aquifers. The measure- ment of anisotropy ratio — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 29. 1982. pp. 203 — 217., 8 ábra, ang., or. R. Völgyi L.: lásd: Hajdú D. Vörös A.: A bakonyi pliensbachi brachio- poda fauna rétegtani értékelése — St ra- tigraphic evaluation of the Pliensba- chian brachiopod fauna of the Bakony Mts. (Hungary) — Földt. Közi., 112. 1982. pp. 351 — 361., 6 ábra, 2 tábl., ang. R. Vörös A.: The Pliensbaehian brachiopods of the Bakony Mts. (Hungary): a stra- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S3 471 tigraphical study — Fragm. Min. et Fal. 11. Budapest, 1983. pp. 29 — 39., 4 ábra, 1 tahi. Vörös A.: Somé new genera of Brachio- poda froni Ihe Mediterránján Jurassic Annls hist.-nat. Mus. natn. Hung., 75. 1983. pp. 5 25., 21 ábra Vörös I.: lásd: Bácska y Erzsébet Wagner Zs.: lásd: Bálint P. Wallner A.: Felszínközeli kavicsréteg ki- mutatása és vastagságának meghatáro- zása geofizikai módszerekkel Kapuvár környékén - Tracing of near-surface gravel layers and the estimát ion of their thickness by geophysical methods near Kapuvár — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Revievv) 29. 1982. pp. 191 — 202. 9 ábra, 2 tábí., ang., or. R. Wallner Á.: lásd: Ádám A. Wéber B.: A thorium területi eloszlása az Északi-középhegységben (légi ganuna- spektrometriai mérések alapján) — Areal ditribution of thorium in the North Hungárián Highland Hangé in the liglit of gammaspeet romét ric results — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 197- 200., 6 ábra, ang. R. Wein-Brükner A.— Erőss-Kiss K. — Bez- zegh A.: Geoehemieal evaluation of ÍR spectra of asphaltenes extraeted from rocks — Spectrochimica Aeta, Part B: Atomié, sp. Vol. 38B. Pergamon Press. Oxford. 1983, 358 pp. Wein-Brukner A.— Vető I.: Extraets from the Open and Olosed Pores of an Upper Triassie Sequence from W. Hun- gary: a Contribution to Studies of Pri- mary Migration — Advances in Orga- nic Geochemistry. 1981. J. Wiley and Sons Ltd. Chichester. 1983. pp. 175 — 182., 7 ábra Wiegand Gy. Az energetika helyzete — The situation of energetics — Föld és Ég XVIII. évf. 1. sz. 1983. pp. 9-13., 6 ábra, 1 tábl. AVinter J.: lásd: Molnár Gy. Zelenka T.: 50 éve hunyt el Pálfy Mó- ricz—M. Pálfy died 50 vears ago — Földt . Tudománytörténeti Évk. 1979. (8. sz.), 1981. pp. 217—223., ang. R. Zelenka T. Baksa Cs. — Bállá Z.— Földessy J. — Földessyné Járányi Klára: Mezozóos ősföldrajzi határ-e a Darnó vonal? — Is the Darnó line a palaeogeographic boundarv of Mesozoie age? — Földt. Közi. 113. 1983. pp. 27 — 37., 7 ábra, ang. R. Zelenka T. — Baksa Cs. — Bállá Z. Földessy J. — Földessy-Járányi Klá- ra: The role of the Darnó line in the basement structure of north-eastern Hungary — Geol. Zborn., Geol. Carp., Bratislava, 1983. 34. 1., pp. 53—69., 7 ábra Zentai P. — Bertalan Éva: Standard kőzetmintáink minősítése és tartósságuk vizsgálata — A XVIII. Dunántúli Ana- litikai Konferencia Előadásai, Pécs, 1983. MKE. p. 5. Zentay T.: A meszes altalajterítés alkal- mazásának lehetőségei a szikes talajok javításában — MTA Debreceni Akad. Biz. Mezőgazd. Szakbizottsága és a Szolnok Megyei Tanács V. B. különkiad- ványa. DATE Kutatóintézete, Karcag. 1982. pp. 33-40 Zergi I.: lásd: Füst A. Zerginé Savanyú Katalin: A Nemzet- közi Bányavíz Szövetség (IMWA) 1. kongresszusa (Budapest, 1982. ápr. 19 24.) — Hidr. Tájékoztató 1983. ápr. pp. 51-52 Zilahy-Sebess L.: lásd: Steiner, F. Zflahy-Sebess L. ifj.: lásd: Karas Gy. Zólomy M. — Fodor B.: A mélyműveléses bauxitbányászati termelési veszteség op- timumának számítási rendszere — Sys- tem dér Bereohnung des Optimums des Verlustes an Bauxitförderung bei Unter- tageabbau — Földt. Kút. XXVI. 1. 1983. pp. 20-26, 8 ábra Zsámbok I.: lásd: Pentelényi L. Zsámboki L. (szerk.): A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735—1918 — A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem kiadása, 1983. pp. 1 — 370 Zsámboki L.: lásd: Csíky G. Zsengellér G.: lásd: Dobosi I. Zsiday Galgóczy B.: lásd: Mikolay I. Zsiday Galgóczy B.: lásd: Virágh K. Zsigmondy V.: lásd: Csath B. Zsigmondy V.: lásd: Dobos Irma Zsíros T.: lásd: Bisztricsány E. A szerzők által beküldött anyag alapján összeállította: dr. Kaszap András 472 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet (folytatás a 424. oldalról) Személyi hírek Kiegészítés az 1982. évi főtitkári beszá- molóhoz (1983. III. 16., Földtani Közlöny 113. 4. pp. 289 — 296): A Magyar Tudomá- nyos Akadémia elnöksége De. Dank Vik- tornak, Társulatunk elnökének, az Orszá- gos Kőolaj- és Gázipari Tröszt főgeológu- sának az Akadémia 25 000 forintos díját ítélte oda a szénhidrogén-prognózisok és az ipari kutatások alapjául szolgáló tudo- mányosan megalapozott, korszerű mély- földtani és kőolaj földtani modell megalko- tásáért. Az Akadémia elnöke a díjat az MTA 1982. évi közgyűlésén adta át. 1)r. Greguss Pál, a szegedi József Attila Tudományegyetem növénytani tan- székének több évtizeden át volt profesz- szora, a biológiai tudományok doktora, az egyetem díszdoktora, a Magyar Természet - tudományi, a Magyar Biológiai, az Indiai Paleontológiái, a Nemzetközi Morfológiai, a Német Botanikai és a Nemzetközi Faana- tómiai Társulatok tiszteleti tagja, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje, a Munka Érdemrend és a Kossuth-díj kitüntetettje 1984. március 23-án, 95. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása április 16-án, 11 órakor a szegedi egyetem köz- ponti épületének előcsarnokában volt. Pesty László: A víz szerepe a kőzetüve- gek kristályosodási folyamataiban e. kan- didátusi értekezésének nyilvános vitája 1984. IV. 12-én de. 10h-kor volt az Akadé- mia kistermében. Az értekezés opponensei Kubovics Imre Dr. Se. és Mátyás Ernő kandidátus voltak. Szalay Árpád: A rekonstrukciós szem- léletű földtani kutatás lehetőségei a szén- hidrogén perspektívák előrejelzésében a DK-alföldi neogén süllyedékek területén c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1984. IV. 24-én de. 10h-kor volt az Aka- démia nagytermében. Szendrei Géza: Gyakori alföldi talajfő- típusok, elsősorban szikes talajok mikro- morfológiája és annak anyagforgalmi és talajgenetikai vonatkozásai c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1984. IV. 25-én de. 10h-kor volt az Akadémia kister- mében. Az értekezés opponensei Hargitai László, a mezőgazdasági tudományok kan- didátusa és Filep György, a mezőgazd. tud. doktora voltak. Márton Péter geofizikus, a műszaki tudomány kandidátusa, az Eötvös L. Tudományegyetem Geofizikai Tanszéké- nek docense és Márton Péterné szül. Szalay Emőke geológus, a M. All. Eötvös L. Geofizikai Intézet tudományos főmun- katársa megosztva akadémiai díjat kaptak az MTA 144. közgyűlésén, a kőzetek paleo- inágneses tulajdonságainak meghatározá- sára kidolgozott eljárásért, a mérésekhez szükséges műszercsoport kialakításáért; az így nyert és feldolgozott adatok eredmé- nyes — nemzetközileg is elismert — fel- használásáért összetett tektonikai szerke- zetek meghatározására, magnetosztratig- ráfiai azonosításokra, ezek nemzetközi kor- relációjára földtani és erőforrás-kutatási feladatokhoz. Felolvasó ülés a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében 1984. Ili. 30-án Délelőtt negyed tizenegykor Nyikolaj K. Bajbakov, a Szovjetunió miniszterta- nácsának elnökhelyettese, az állami terv- bizottság elnöke tartott előadást. A vendé- get Szentágothai János, az Akadémia el- nöke' üdvözölte. Az előadás címe: A kőolaj és szénhidrogén kitermelés fejlesztésének fő irányai volt, de a több, mint kétórás elő- adás jóval tágabb témakört fogott át. Mint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tervbizottságának vezetője Ny. K. Bajbakov már több napja Budapestre érkezett. Tárgyalt az Orsz. Tervhivatalban, továbbá vezető párt- és állami szervek kép- viselőivel. Tt tartózkodásának célja az volt, hogy aláírják a szovjet— magyar együtt- működési szerződést az 1986 — 1990. évekre. Ebben szerepelnek közös vállalatok alapí- tásának lehetőségei, a takarékosság külön- féle formái és a hazai szénhidrogén terme- lés fokozása. A Szovjetunió fejlesztésében is az egyik fontos ágazat az energetikai program és annak végrehajtása az 1981 — 1985. közötti XI. ötéves tervben. Megálla- pítható. hogy a fejlődés megfelel a 26. párt- kongresszus előírásainak: a nemzeti jőve- , delem 17 18 százalékos növekedése mel- lett a reálbérek 13— 14%-kal növekedtek. | Teljesítették a lakásépítési tervet is s ez 50 millió embert érintett. A másik nagy Hírek, ismertetések 473 program az élelmiszeripari, amely az ener- giaprogrammal együtt az összes szovjet beruházások 50°o-át köti le. Sajnos, a mezőgazdaságban elért növekedés 1983- ban csak 5% volt, ami a kedvezőtlen éghaj- lati viszonyoknak és 1983. különösen száraz nyarának volt betudható. A Szovjetunióban is előtérbe került az a szemlélet, amely alapján az energia ellá- tást nem csak az új előfordulások felfede- zésére alapozzák, hanem megvalósítják a regionális fűtőanyag-hasznosítást, azaz a kutatáson túlmenően a takarékosságra is súlyt helyeznek. A Szovjetunióban is véget ért az olcsó kőolaj korszaka, és itt is a meg- levő telepek nagyobb fokú leművelése kerül egyre inkább előtérbe. Erőteljesen fejlesztik az atomenergiából nyerhető elektromos energia termelését és az egyéb (nap-, szél- energia, organikus energia) lehetőségek kihasználását. Egymillió kW atomenergia két millió tonna szénhidrogén megtakarí- tását jelentheti, ezért ezt a szektort tovább növelik, úgy, hogy a ma 20 milliós teljesít- mény 1985 után 220 milliárd kWh-ra növe- lendő. A tervek szerint a szocialista orszá- gok is bekapcsolódnak ebbe a programba. Reaktort gyárt a Szovjetunió és Csehszlo- vákia, a többi ország kiegészítő berendezé- sek előállításával járul hozzá a program- hoz. Sajnos, vannak időbeli eltolódások és csúszások az építésben ma is. A tervek sze- rint urán helyett urán-hulladékok is fel- használhatók. Az urán-hasznosítás csak 2 — 3% -os, ezért a gyorsító neutronos erő- műveket forszírozzák, amelyek amannál eredményesebbek. Mangislak gyorsító neut- ronos reaktorait a Kaspi-tenger vízéből édesvíz előállítására használják: 120 — 130 ezer m3/nap édesvizet állítanak elő. A gázipar sokoldalú fejlesztése azt jelenti, hogy nemcsak a kutatást, de a ter- melést és a felhasználást is korszerűsítik. Fokozzák a gáznak motorüzemanyagkénti felhasználását. 1946-ban a Szovjetunióban 12 millió tonna olajat termeltek ki és a gáztermelés 3 milliárd köbméter volt. Í984-ben az olajtermelés 624 millió t volt és 578 milliárd m3 gázt termeltek. Az óriási növekedés nem járt együtt a racionális műveléssel és a takarékos felhasználással. A beruházások 90%-át, sőt 95%-át fogják a termelés szintentartására fordítani, ami 60—70 milliárd rubelt jelent. Ez igen nagy feladatokat ró mind a kutatókra, mind a termelőkre. A kutatók a kedvezőtlenebb éghajlati körülmények és a komplikáltabb, nehezebb geológiai viszonyok területére kényszerülnek, a termelőknek pedig mind nagyobb hányadot kell kitermelniük a geo- lógiai készletekből. A Kaspi-tenger medencéjében pl. a nagy mélységek bonyolult földtani viszo- nyokkal járnak együtt: nagy a nyomás, vastagok a képződmények és nagy a kén- tartalom. Asztrahányban 3500 m mélység- ben, új, nagy lelőhelyen, 3 billió in3 gázt találtak, amelynek fele szénhidrogén, ne- gyede kénhidrogón és 20% -a C02; ehhez komoly tisztító berendezések szükségesek. Az arányokra jellemző, hogy évi 46 — 48 Gm3 gázt termelnek és bocsátanak a Szojuz gázvezeték-rendszerbe. Ny. K. Bajbakov a közelmúltban, terv- hivatali munkatársaival, látogatást tett Nyugat-Szibériában. Ez a terület ma a Szovjetunió kőolajtermelésének 60%-át, a földgázénak 51%-át adja. 14 000 km-t utaztak repülőgépen, 46 alkalommal száll- tak fel és le, míg ezt a hatalmas területet áttekintették. Különösen a termelési kiho- zatal helyzetét vizsgálták. Hatalmas kőo- laj és földgáz készletek találhatók ezen a területen, de rendkívül nagy beruházások szükségesek a gazdaságos kitermeléshez. A szovjet geológusok szerint a potenciális készleteknek mintegy 25 — 26% -át ismer- ték meg és földtani szerkezetből mintegy 130 előfordulás ismeretes. Megállapították, hogy a szovjet geológusok többet foglal- koztak az elmúlt időben az ismert előfor- dulásokkal, mintsem hogy az új területekre helyezték volna a hangsúlyt. A látogatás nyomán határozat született arról, hogy a fúróberendezéseket új, fúrással még meg nem kutatott területekre viszik, fokozzák a geofizikai csoportok hatékonyságát, és ezeket új, részben az Egyesült Államokból vásárolt műszerekkel, berendezésekkel lát- ják el. Sajnos, a hazai gyártást tekintve, nem elegendő a rendelkezésre álló geofizi- kai műszer és berendezés Nvugat-Szibé- riában. Ez a hatalmas terület észak — déli irányban mintegy 1200 km hosszú és nyu- gat-keleti irányban 500 — 800 km széles. Sok rajta még a fehér folt, nagy munka vár még a kutatókra. Ehhez a szocialista országok segítségét is várják. Fokozni kell a kutatási tevékenységet. Intenzifikálni kell a fúrási munkálatokat. Forszírozni kell a hozamcsökkenések megakadályozását. Szamotlor kőolajmező a negyedik legna- gyobb a világon. Készlete 3 milliárd tonna. 150 millió t/év kőolajtermelés folyik itt, de a kitermelt mennyiség csökkenőben van, ezért új lelőhelyeket kell keresni. A meglevőn pedig a kihozatali hányadost másod-harmadlagos termelési módszerek- kel növelni kell. Egész Nyugat-Szibéria 370 millió tonna kőolajat adott 1983-ban. Egy- millió munkás dolgozott ezen a területen és olyan nagyvárosok létesültek, mint Szurgut. Urengoj 280 Gm3 földgázt ter- melt 1983-ban. A kutatások, sajnos, egyre inkább a mostoha sarkvidéki övezet felé tolódnak el, ami nehezíti, lassítja és drá- 474 Földtani Közlöny 114. füzet, 4. füzet gítja ezt a munkát. Ezért is nem növelhetők a baráti országokba irányuló kőolajszállítá- sok. Ma már ki kell mondani, hogy a gáz egyenértékű az olajjal. Maga is azért van itt most Magyarországon, hogy megálla- podjanak abban, mit kellene közös erővel tenni, hogy a gáz hasznosítása minél inkább előtérbe kerüljön. A Szovjetunióban azt tervezik, hogy egymillió ZIL-teherau- tót átállítanak gázüzemre és ugyanezt tervezik a traktorokkal is a közeljövőben. Már a benzinről dízelüzemre való átállás is 25 — 30% megtakarítást jelent. A gorkiji autógyárban fokozzák a Diesel-motorok gyártását . A kőolajat alaposabban kell feldolgozni. Jelenleg 50% a fehéráru kihozatal, amit a katalitikus krakk módszerrel 75% -ra szán- dékoznak növelni. 12— 13 Mt kőolaj feldol- gozása során 5 — 7 Mt benzint nyernek. A gáz felhasználása a dieselesítésnél is rentá- bilisabb. A sűrített gázt a Szovjetunióban először 1948 — 49-ben hasznosították. Hasz- nálatban voltak olyan gázgenerátorok is, amelyek fából állították elő a 4000 kalóriás gázt. Ismerték a németeknek azt a techno- lógiáját, amely a szénből állított elő folyé- kony üzemanyagot. Később, a második világháborút követően, újra előtérbe került a gáz hasznosítási lehetősége, de immár a 8500 kalóriás földgázé. Nyugat-Európában — főleg Olaszor- szágban, Hollandiában, a Németországi Szöv. Köztársaságban — több százezer gépkocsi működik gázzal. Példamutató ez és ő javasolni fogja, hogy a szocialista országokban is meg kell ezt szervezni. Május elején lesz egy konferencia, amely akcióprogramot hirdet az ilyen berendezé- sek gyártására. A Német Dem. Köztársa- ság ennek a programnak a keretében kom- presszorokat gyárt. Előreláthatólag 1 t ben- zin 200 rubelnek vehető. Moszkvában mintegy 13 000 gépkocsi működik pb-gáz- zal, mert ez könnyebben használható és kezelhető, mint a sűrített gáz. De foglal- koznak a gáz, a metán cseppfolyósításával, amelyet — 162 °C hőmérsékletre hűtve, vagonokban szállítanak. A sűrített gázt először teherautókon szándékoznak alkal- mazni, ahol egy töltés mintegy 400 km futást tesz lehetővé. A tartályok súlya 500 kg körüli. A gáz felhasználásával a kör- nyezetvédelem szempontjából javul a gép- kocsi paramétere, csökken a kenőanyag fogyasztás. A világon mintegy 32 Mt csepp- folyós gáz állítanak elő, főleg Algériában és Indonéziában, és ezt exportálják, töb- bek között Japánba is (10 millió tonnát). Örményországban kezdtek hozzá egy ilyen tároló építéséhez. Fontos ez azért is, mert ebből a cseppfolyós gázból metanol is gyártható, ami ugyancsak 5000 kalória fűtőértékű, de 5% -bán a benzinhez kever- hető, sőt felületaktív anyagok alkalmazá- sával 9— 15%-ig keverhető benzinnel. Ez a Szovjetunióban önmagában is 4 Mt ben- zin megtakarítását jelenti. Fontos a gáz a műtrágyák előállításánál is. A gáztermelés és felhasználás intenzifikálását alternatív fűtőanyag felhasználási program keretében tovább fejlesztik. A kőolaj kihozatal növelése nagyon fon- tos minden országnak. A Szovjetunió 1976-tól az első helyet foglalja el a világon olajtermelésben. 1979-ben aSzovjetunióban 570 Mt kőolajat termeltek ki, ugyanakkor az Egyesült Államokban 513 Mt-t. A Szov- jetunióban az olajkutak száma 1/8-a an- nak, ami az Egyesült Államokban van, mert ott aktív másodlagos termelés folyik, amihez vízbesajtoló kutak kellenek, és ott a kisebb hozamokat is megbecsülik. A Szovjetunióban kezdetben sok vita volt a vízvisszasaj tolás módszerének bevezetésé- ről, mert a konzervatív szemlélet helytele- nítette a víznek, mint idegen anyagnak a besajtolását olajkinyerés végett. Azóta per- sze változott a helyzet és a vízvisszasajto- , lás vezető szerepet játszik. A termelés 90% -a vízvisszasaj tolást is alkalmazó terü- letekről származik. Kontúr és területi víz- elárasztást alkalmaznak Tatáriában és Bas- kír iában. A roinaskinói területen a kontúron kívüli elárasztás különösebb eredményt nem adott. Ekkor Krilov és Mircsink akadé- mikusok s mások rámutattak arra, hogy közvetlenül a rétegbe sajtolt vízzel kell a művelési rendszereket kialakítani. Ma már széles körben elterjedt a vízvisszasaj tolás, amelyet másodlagos termelési módszernek is neveznek. Harmadlagos módszernek nevezik azo- kat a termelési rendszereket, amikor felü- letaktív anyagokat és vizet sajtolnak be a kontúron belül, vagy a kontúron kívül (az olajtestbe, ill. az olaj-víz határon kívül), de ide sorolják a termikus módszereket is. Az Egyesült Államokban az előfordulások produktumából mintegy 50%-ot vízelá- rasztásos és termikus műveléssel bányá- szott területről kapnak, és a kihozatali hányados 44 45%-ot is elérhet. A Szov- jetunióban mintegy 10 éve volt ez 50% is, de a viszkózus kőolajok és a komplikált geológiai viszonyok miatt csökkent a kiho- zatal. Az Egyesült Állainokbuo jelenleg 33 34% az átlagos kihozatali hányad. Terjednek a termikus módszerek és ez a nehéz olajoknál nagy lehetőség a kihoza- tali százalékok további növelésére. Ny. K. Bajbakov már 20 évvel ezelőtt miniszter volt, és most megállapíthatja, hogy azét a lényegében nem nőtt a kihozatal, mert Hírek, ismertetések 475 mindig új lelőhelyeket találtak. Nagy lelő- helyeket: a második, majd a harmadik Baku elnevezésű területeket, és nem fordí- tottak kellő gondot a kihozatali hányadok érdembeli növelésére. Most meg kell állapí- tani, hogy ez igen nagy mulasztás volt. Az előailó Bakuban született és gyer- mekkorát azokon a területeken töltötte, ahol abban az időben nem volt kőolaj. Később, a nagy kőolajtelepek felfedezésé- vel, napi 400 — 500 tonnát termelő kutak is voltak. Ugyanezen a területen később, 1938-ban, a tröszt főmérnöke volt. Jelen volt , a második Baku feltárásánál, a kuj- bisevi, a baskír iái, a tatáriai és a Perm tartománybeli szénhidrogén lelőhelyek fel- tárásánál. Később Moszkvában népbiztos volt és 1940-től az egész kőolajiparral fog- lalkozott. Most, annyi tapasztalat birtoká- ban, sajnálkozva állapít ja meg, hogy ezek- ből a hatalmas lelőhelyekből csak igen kevés kőolajat hoznak felszínre és igen sok marad vissza a földben. Míg a szénnél, ércnél 60 — 90% a kihozatal, a kőolajnál ez átlagban 30% csupán. Havazani, az első olyan terület, ahol szülőföldjén olajat találtak, már nem termel. Javasolták a ter- mikus módszerek bevezetését. Nojariszk a Komi autonóm köztársaság- ban van, s itt 200 Mt földtani vagyon volt, amiből mindössze 3% volt a kihozatal. Mintegy 6 Mt készlet kitermelése után 194 Mt kőolajat otthagytak. Később bánya- műveléssel próbálkoztak a 25 m vastag, viszkózus olajjal átitatott homokkő össz- letben. Ekkor mintegy 400 000 t/év ter- melést értek el, majd vágatból alulról fel- felé fúrtak, és gravitációs módszerrel 7%-al növelték a kihozatalt. Ezt követően java- solták a gőzbesaj tolást, 160— 1 70 °C hőmér- sékletű gőzzel, és ezzel 43% kihozatalt értek el, és mintegy 80 Mt kőolajat termelnek ki gőz és felületaktív anyagok besaj tolásával. Bakuban, a jariki lelőhelyen, égési gócot alakítottak ki. Ezáltal gáz képződött és újra megindult a már leművelt lelőhelyen a termelés. A már leírt kutak újra működni kezdtek. Egy besajtoló kút 9 kutat táplált és 5 — 25 t/nap termelést értek el hután- ként, 40 működő és 9 levegő visszasajtoló kúttal. A kihozatal 80 — 85%-os, a készlet 15% -a pedig elég. Ez tehát a leghatéko- nyabb módszer. Kintyák Kazahsztánban, Uzeniben, Szahalinon, Garzsanban 10 lelő- helyen folytatnak ilyen termikus művelést, és évi 3,2 millió tonna olajat nyernek. Ennek fele termikus, fele víz -f- felületak- tív hatásnak tudható be. 1990-re 20 — 25 Mt/év, majd később, a tervek szerint, 40 Mt/év olaj nyerhető ki e módszerek elter- jesztésével. Jarikban 1 t olaj önköltsége 34 — 35 rubel (a világpiacon 140—144 rubel). Kemikáliákkal a kihozatal kétszerese lehet a szabadon kifolyó termelésnek. Emánukl és Szemjonov akadémikusok a bakteriológiai módszerekben is lehetősége- ket látnak. A Szovjetunióban minden lehe- tőségei meg kell ragadni a kőolajtermelés növelésére, mert a kőolaj igen fontos exportcikk, és a gáz is fontos valutahozó nyersanyag. A valutára pedig nagy szük- ségük van, hiszen élelmiszerből nem önel- látóak. Magyarországon pl. évente 1,5 t gabona jut egy főre, ami természetesen annyit jelent, hogy Magyarországon igen intenzív állattenyésztést is lehet folytatni, és a nép élelmezése is bőven biztosított. Klimatikus okokból a Szovjetunióban 700 — 800 kg gabona jut egy főre, ez pedig azt jelenti, hogy az állattenyésztés nem ak- tivizálható a szükségnek megfelelően, sőt száraz években 40 — 50 Mt/év behozatalra szorulnak. Mindenképpen meg kell olda- niuk a lakosság élelmiszerrel való ellátását. Éppen ezért a szója helyettesítésére meg- kezdik a szénhidrogén alapú fehérjék gyár- tását, a paraffin alapon történő fehérje elő- állítás és alkalmazás technológiájával. Ko- rábban voltak viták Koszigin akkori miniszterelnökkel ezeknek negatív hatá- sairól, amelyektől a miniszterelnök tar- tott. A 10 éve folyó kísérletek alatt azon- ban káros hatás nem volt kimutatható. Ez nagy jelentőségű, mert 1 t paraffinból 800 kg, 62% proteint tartalmazó, vitaminos fehérje állítható elő. 700 000 t/év előállí- tása lehetséges, és ennek paraméterei csak- nem azonosak a szójáéval. Egy tonna ilyen anyagból 1 t sertéshús állítható elő. A paraffint gázzal metanollá alakít ják, és a lizin -gyárt ást is megszervezik. Egy tonna lizin előállításához 700 m3 földgáz szüksé- ges. Kereken 2 t gázból 1 t vitaminos fehér- jét lehet előállítani. A továbbiakban száz- ezer tonna kapacitású üzemek felépítését tervezik. Ha érdeklődés mutatkozik, a Szovjetunió hajlandó átadni a dokumen- tációt és a gyár építését is vállalja. Ilyen együttműködés van már Finnországgal, ahol is a termelés 80% -át a Szovjetunió kapja a beruházás törlesztésének lezárul- táig. Az előadó Kapolyi László ipari minisz- ternek a termikus szénhidrogén kitermelési eljárások fejlesztésével kapcsolatos doku- mentációkat adott át, mert a jelenlegi 33% -os átlagos kihozatal igen alacsony. Tervbe vették a magyar és a szovjet tudo- mányos akadémiák között olyan együtt- működés kialakítását, amely az olajkihoza- tal növelését célozza. A Szovjetunióban lét- rehoznak egy akadémiai kőolajipari inté- zetet. A munkába valamennyi akadémiai intézetet be akarják vonni és feltölteni az intézetet megfelelő emberekkel. Az intéz- 5 Földtani Közlöny 476 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet mény feladata a tudomány és a gyakorlat összekovácsolása lesz a kőolajkihozatal fokozása érdekében. Nv. K. Bajbakov magyarországi tar- tózkodása is ismételten bebizonyította, hogy jó, ha a szerződő felek, az országok képviselői gyakrabban találkoznak. így van ez a vállalatok esetében is, ahol a talál- kozók után mindig születik valami új . Erre pedig most nagy szüksége van nem- csak a Szovjetuniónak, hanem valamennyi szocialista országnak. Hiszen a szénhidro- gén iránti igények változatlanul növeked- nek, s kielégítésük egyre nehezebbé válik. Az előadó reméli, hogy ezzel az előadással a magyar szakemberekben olyan gondola- tokat sikerült ébreszteni, amelyek elősegí- tik a kihozatal növelése érdekében teendő intézkedések meggyorsítását és hatékony- ságuk növelését. Végezetül Ny. K. Bajbakov megkö- szönte a meghívást s hogy módja volt a Magyar Tudományos Akadémián előadást tartani. Megköszönte a dísztermet meg- töltő hallgatóság megjelenését és figyelmét, és a magyar energiagazdálkodás terén működő valamennyi szakembernek sok sikert — és ahogy náluk mondani szokás — szibériai egészséget és kaukázusi hosszú életet kívánt. Dr. Dank Viktor Jubilált a Társulat Déldunántúli Területi Szervezete A fennállásának 25. évfordulóját ünnep- lő Déldunántúli Területi Szervezet 1984. március 2-án tartotta jubileumi ülését a Mecseki Ércbányászati Vállalat pécsi köz- pontjában. Az ülés témája a Délkelet- Dunántúl földtani modellje, a régió föld- tani ismereteinek fejlődése, szerepe a ter- mészeti erőforrások kiaknázásában, további kutatásában volt. A Dél-Dunántúl természeti erőforrásai hazánk földjének nagy természeti értékeit képviselik. Kutatásuk, feltárásuk, kiterme- lésük a geológus, geofizikus, fúrós és bá- nyász szakemberek együttes feladata. Ered- ményes kutatást ugyanis csak az általános földtani viszonyok alapos ismeretében lehet remélni, tervezni és megvalósítani. Ezen a téren a közelmúltban jelentős előrehala- 1 . ábra. Somssioh Lászlóké geológus (M8ZMP Baranya megyei VB) a bevezető előadást tartja: A földtani háttőr sze- repe a Dél-Dunántúl gazdasági fejlődésében Hírek, ismertetések 477 dóst értünk el, annak ellenére, hogy a Dél- Dunántúl regionális földtani problé- máinak közvetlen vizsgálata nem szerepelt alközponti intézmények kiemelt feladatai között. A jövő érdekében végzett munká- val együtt vállalt kockázat észszerűségét az eredmények eddig messzemenően igazolták. Földtani problémáink felismerésében, megfogalmazásában és megoldásában is elismerésre méltó szerepe volt 25 éves terü- leti szervezetünk sokoldalú tevékenységé- nek, szakmai közösségének, mivel alkotó, kritikai fórumot biztosított a kutatási eredmények ismertetésére, összevetésére, ütköztetésére. Az előadóülések — és egyéb szakmai programok — az elmúlt 25 év alatt sajátos, mással nem pótolható módon szolgálták a szakmai fejlődést és továbbképzést . A pécsi Bányászati Múzeum földtani kiállításainak létrehozásával tagságunk a társegyesületekkel közösen — a földtani kultúra széles körű terjesztésében is jelentős szerepet vállalt. A jubileumi ülés programja — az időn- ként elkerülhetetlen — szintézisre való felkészülés jegyében készült, nem nélkü- lözve annak a gazdasági közegnek az isme- retét, amelyben a földtani célok megvaló- sulnak, az eredmények hasznosulnak. Ugyanakkor célunk volt visszatekintést adni az elmúlt 25 év jelentősebb földtani eredményeire a déldunántúli régióban. Területi szervezetünk tevékenységét a három kiemelkedő nyersanyagbázis kuta- tásával és termelésével foglalkozó nagyvál- lalatnál (Mecseki Szénbányák, Mecseki Érc- bányászati Vállalat, Kőolaj- és Földgáz - bányászati Vállalat) végzett munkák alap- jaiban meghatározták. Természetesen a társulati-szakmai élet színesebbé tételét nagyban elősegítették azok az általános érdeklődést és elismerést kiváltó, eredmé- nyes munkálatok, tanulmányok, melyek a régió földtani, környezet- és építésföld- tani térképezésével, az ivó- és termálvíz- nyerés lehetőségeinek feltárásával, térképi ábrázolásával, az építőipari nyersanyagok felkutatásával kapcsolatosak, hogy csak néhányat emeljünk ki a fontosabb témák közül. És akkor még nem is szóltunk az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat területünkön folytatott kutatási munkái- ról, központi földtani laboratóriumának szerteágazó, tudományos értékű tevékeny- ségéről. Társulatunk Déldunántúli Terület i Szer- vezete a maga sajátos eszközeivel mindig eredményesen szolgálta a gazdaságpolitikai célok megvalósulását. Az általa biztosított fórum adta a lehetőséget az ország geoló- giailag egyik legnehezebb területén dol- 2. ábra. Fejér Leontin alapító tag, a Déldunántúli Terület i Szervezet első titkára átveszi a Kiváló munkáért kitünte- tést Dank Viktortól, Társulatunk elnökétől 5* 478 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet gozó, ott nevelődő fiatal ipari szakemberek alkotókészségének, tudományos tevékeny- ségének kibontakoztatásához. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azon tagtársaink, akik jelenleg már a gazdasági élet külön- böző területein és a felsőoktatásban végzik a jövő érdekében — vezető beosztásban — elismert munkájukat. Ezen kollégáink, bár területileg többnyire elszakadtak tőlünk, továbbra is részt vállalnak szervezetünk munkájában. Közreműködésükkel nem egy olyan rendezvényt tartottunk, melynek során a földtant érintő több kérdésben nemcsak a hivatalos irányvonal ismerte- tése, hanem annak bírálata, ellenvélemé- nyeket kifejtő tanulmányok bemutatása is helyet kapott. Igaz, hogy ezzel nem min- den esetben vívtunk ki magunknak osztat- lan „elismerést”, de az eredmények a ké- sőbbiekben több esetben igazolták tevé- kenységünk helyességét, a vitás kérdések- hez való alkotó, pozitív hozzáállásunkat. Ennek tudható be, hogy nem egy esetben — gyakran utólag — méltatták bátor kez- deményező készségünket. Úgy érezzük, hogy az elmúlt 25 év ered- ményei önbizalmat adnak, és további bá- tor, a szakmai haladást szolgáló tevékeny- ségre ösztönöznek. Bízunk benne, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi vezetés- től ezután is megkapjuk a szükséges segít- séget, mint ahogy azt Társulatunk elnök- ségétől eddig is megkaptuk. A jubileumi ülés szervezői tisztában vol- tak azzal, hogy egy ülésszak keretei nem teszik lehetővé 25 mozgalmas év esemé- nyeire, eredményeire való maradéktalan visszaemlékezést, a célok és feladatok tel- jeskörű megfogalmazását. E hiány kikü- szöbölésére adott lehetőséget az esti baráti találkozó, ahol a jubileumi ülésszak részt- vevői fehér asztal mellett idézhették fel a múltat, annak eseményeit, mélyíthették el a baráti-szakmai kapcsolatokat. Az esti rendezvény messzemenően bizonyította a Dél-Dunántúlon dolgozó — és dolgozott — geológus szakemberek összetartozását. A közös vacsora, a beszélgetés és a tánc ered- ményezte kiváló hangulat a jelenlevőkben afölötti sajnálkozás érzetét keltette, hogy ritkán van jubileum. Ismerve tagságunk ügyszeretetét, joggal bízunk benne, hogy több is lesz ! Tagságunk jó hangulatban és töretlen lendülettel vágott neki a következő 25 év- nek. Kovács Endre Beszámoló az Európai Agyag-csoportok 5. találkozójáról Az európai agyagásványtani csoportok 5. konferenciáját 1983. augusztus 31. és szeptember 3. között Prágában tartották meg. 28 országból 375 regisztrált résztve- vője volt, Európán kívüliek is. 11 magyar résztvevője volt a konferenciának, közülük öten tartottak előadást, ketten poszterrel szerepeltek. A konferencia két bevezető plenáris elő- adással kezdődött: Konta egészen általá- nosan foglalkozott az agyagásványokra vonatkozó ismeretekkel. Mackenzie külö- nösen azt emelte ki, hogy a talaj alkotóré- szeinek és az azokat létrehozó folyamatok- nak a sokféleségét meg kell őrizni a mintá- zás és a vizsgálatok során. Ezután az előadások 8 szekcióban (-)-l poszter szekció) folytak, részben egyidejű- leg. Kb. 140 előadás hangzott el és 40 — 50 között volt a bemutatott poszterek száma. Az alábbiakban ezek közül emelünk ki néhány számunkra fontosnak látszó témát és irányzatot: 1. Az agyagásványok kristályszerkezete és kristály kémiá ja. A szerkezet i alapelemek, a tetraéderek és oktaéderek torzulására vonatkozólag már általános törvényszerű- ségeket lehet levonni a csillámokra vonat- kozó elég nagyszámú szerkezetfinomítás eredményeiből (Weiss et al.). A szerkezetkutatás fő témája az okta- éderes és tetraéderes koordinációjú katio- nok, ill. oktaéderes koordinációjú üres kationhelyek eloszlásának kutat ása. Ennek korszerű módszerei az infravörös spektrosz- kópia, a nagy felbontású nukleáris magre- zonancia (NMR), valamint a röntgen abszorpciós spektrum finomszerkezetének vizsgálata (EXAFS = Extended X-Ray Absorption Fine Structure) (Sanz és Sto- ne, Sanz és Serratosa, Manceau, Decar- reau). Közvetett kémiai módszerekkel is értékes adatokhoz juthatunk az oktaéderes kationeloszlásra vonatkozóan: Clieto- és Wyoming-típusú montmorillonitok hevítése (őlŐEL et ah), ill. őrlése -f- hevítése (Kranz és Ciöel), vagy rétegközi Ni kation behú- zodása az oktaéderes helyekre hevítés hatá- sára (Ben II adj et ah). A másik szerkezeti probléma, ami iránt továbbra is komoly érdeklődés mutatko- zik. az azonos típusú elemi rétegek egy- másrakövet kezésének rendezett és rende- zetlen volta, ill. a rendezett rétegsorrend különböző változataiból kialakuló polití- pia. Elméleti geometriai alapon kidolgoz- ták a politíp módosulatok rendszerét, vala- mint ezek szimbolikáját ( fiuROviő, Weiss, Figueiredo). Itt a vizsgálat fő módszere a röntgen- és elektrondiffrakció, számított Hírek, ismertetések 479 pordiffraktograinok összehasonlítása a kí- sérleti mérésekkel, valamint a diffrakciós kép kétdimenziós FouRiER-analízise (Ben Brahim et al., De la Gallé et ah). Kísér- letileg a ferde textúrájú elektrondiffrakció és transzmissziós röntgendiffrakció a leg- célravezetőbb módszerek a politíp módosu- latok kimutatására (Drits, Tsipursky et ah, Wiewióra et ah). További érdekes szerkezet i kérdés a hid- rogénkötések iránya és erőssége. Az infra- vörös spektroszkópiát alacsony hőmérsék- leten (150 °K = — 123 °C) alkalmazva jobb felbontást lehetett kapni a kaolinit és dickit vonalairól (Prost). A kevert szerkezetű agyagásványok szerkezeti kutatásában is fontos előrelépés a nagyfelbontású transzmissziós elektron- mikroszkópia (HRTEM) alkalmazása (Kös- ter, Vali). Vermikulit komponenst tartal- mazó kevert szerkezet röntgendiffrakeiós vizsgálatát alifás aminokkal való kezeléssel kombinálták (Dóval et ah). Korszerű scanning transzmissziós elekt- ronmikroszkópokra (STEM) olyan feltét szerelhető, amely már néhányszor tíz A3 térfogat kémiai elemzését is el tudja vé- gezni (Steinberg és Rautureau). Az agyagásványokkal párhuzamosan mind jobban kifejlődik a talajok amorf és kristályos vas- és alumínium-oxid-hidro- xid ásványainak szerkezeti kutatása is (Schwertmann és munkatársai, R ÜSSÉL, Farmer stb.). 2. Agyagok és agyagos kőzetek fázisanalí- zise. A fázisanalízis pontossága és összeha- sonlíthatósága alapvetően a mintaelőké- szítés megfelelő és egységesített módjától függ. Az előkészítés szabványosítására az AIPEA bizottságot alakított (Thorez). Jelentősen befolyásolja pl. a montmorillo- nit röntgenes meghatározását a relatív ned- vesség-tartalom (van dér Gaast és Küh- nel). A röntgendiffrakciós kvantitatív fázisanalízisbe mindinkább bekapcsolják a számítógépes értékelést oly módon, hogy már etalon-adatként is számított diffrak- togramokat használnak (Krajicek et ah; Korecky et ah). Teljesen általános, hogy legalább 3 — 4 különböző módszert kombinálnak a fázis- analízis gyakorlati kivitelezésére (röntgen, termikus, IR, elektronmikroszkópos, ké- miai stb.). így például röntgenes elemzést ellenőrizni lehet a kémiai összetétel ásvány- tani összetételre való számítógépes átszá- mításával (Srámek). Egy eddig agyagásvány szempontból viszonylag ismeretlen terület elemzését te- szi lehetővé a lignit szerves anyagának alacsony hőmérsékleten (150 °C alatt) való eltávolítása (lovv temperature ashing, Adolphi és Störr). 3. Agyagásványok mineralógiája és föld- tana. Egyes agyagásványok mineralógiája terén a legnagyobb érdeklődés a követ- kező, elsősorban Fe-Mg tartalmú ásványok iránt mutatkozott: a corrensit rokonsági köre (Brigatti et ah, Hauff et ah), a nontronit és volkonszkojit (= Cr-nontro- nit) (Vitovszkaja; Mackenzie), valamint a szeladonit és a glaukonit határterülete (Loveland és Bendelow). Tovább folyik az amorf imogolit kutatása (Farmer). A dioktaéderes illit-szmektit rokonsági kört inkább a létrehozó földtani folyama- tok szempont jából vizsgálták. Ilyen gene- tikai szempontok a mállás és átöröklés kapcsolata (Róbert és Jamagna; Peder- stad és Jorgensen; Stoch és YVii.gat), a vulkanogén eredet (Lippmann és Zim- mermann), valamint a diagenezis (Bruse- witz, Viczián) és anchimetamorfózis (Gá- lán, Králík et ah). Több szemcsefrakció vizsgálatával a klorit mállását és aprózó- dását is nyomon lehetett követni (Bain). A kémiai környezet és az agyagásvány- képződés folyamatai közötti kapcsolatot főleg speciális sós talajokban vizsgálták. Mg-ban gazdag környezetben szepiolit és paligorszkit képződik (Güzel és Wilson), Na-ban gazdag szikes talajokban a degra- dáció és alkalinizáció párhuzamosan figyel- hető meg (Szendrei). A kaolin-telepek elterjedéséről és korre- lációjáról Störr tartott jelentős összefog- laló előadást. Az általa kijelölt fő kaolin- képződési időszakok egy-egy konkrét pél- dáját szolgáltatták az egyes üledékes kao- lin- és tűzállóagyag-telepeket bemutató előadások (felső karbon a Kladno — Rakov- ník-szénmedencében, Kcívart et ah; ba- jóci-bath Szardínián, Mattias; csehországi harmadidőszaki telepek, pl. a mosti lig- nit-medence, Srámek et ah). Kazahsztán- ban közelebbről meg nem határozott me- zozóos inállási kéreghez kapcsolódnak a kaolin, valamint a reziduális Ni-szilikát telepek. Az oligocén-miocén kontinentális üledékek száraz éghajlat alatt képződött paligorszkit telepeket tartalmaznak (Ta- ZHIBAYEVA és SERALIN). A kongresszushoz szept. 3-án egynapos kirándulás csatlakozott, amelyen a követ- kező lelőhelyeket mutatták be: Ejpovice — Kysice: Plzen közelében levő oligocén-miocén korú, kb. 2 km2 nagyságú kerámiai nyersanyag lelőhely. Itt tarka kaolinites agyag található. A telep felső- proterozói ésordoviciumipalára és grauwac- kéra, valamint karbon arkózára és agyagos kőzetekre települ, közvetlen fekűje har- madkori homok. Kaznejov: a legnagyobb kaolintelep a Plzeni-medencében. Aljzata felső protero- zóos, gyengén metamorfizálódott kőzetek- 480 Földtani Közlöny 114. kötet, 4. füzet bői áll, amelyekre karbon kontinentális jel- legű, folyóvízi és édesvízi fáciesű üledékek települnek. A karbon üledékek kaolinite- sedtek. Mosás után a kibányászott kaolin egy részét a kerámia-ipar, másik részét a papíripar használja. Bozicany-Dél Osmosa: a híres zettlitzi kaolin lelőhely környezetében, az azonos genetikájú előfordulások egyike. A kaolin a variszkuszi gránitok meleg, nedves klíma melletti mállási terméke. A kaolinosodás 30 — 50 m vastag felső részén érte a gráni- tot. A legfelső 10 — 15 m vastagságban tel- jes a kaolinosodás. Fedőjében harmadkori homok, széntelep és vulkanoklasztos agya- gos üledékek vannak, 3 — 30 m vastagság- ban. A telepben 3 kaolin típust különítenek el. Az agyagban kaoliniten kívül primer muszkovit és kvarc van kis mennyiségben. A primer muszkoviton finom illit bevonat van. Vastartalma finom diszperz vasoxid pigmentek alakjában van jelen, részben pedig a csillámban. Kis mennyiségben szi- derit és pirít is lehet a mintákban. A Kar- lovy-varyi medence első osztályú kaolinit- jét (pl. Zettlitz) porcelángyártásra, a meg- látogatott lelőhely másodosztályú kaolinit- jét elektromosipari és orvosi kerámia készí- tésére használják fel. A felsoroltakon kívül számos más ipari hasznosítása is van és számos országba exportálják. A konferencia kiváló alkalom volt sző- kébb szakmai területünk szakembereinek találkozására, amelyen jelen voltak a szakma legjelentősebb személyiségei. A következő találkozót 1987-ben Spanyolor- szágban rendezik. Földvári Mária— Viczián István Friedricli Bachmayer és munkatársai: Erdői und Erdgas in Östérreich (Kőolaj és földgáz Ausztriában). Kiadó: Naturhistori- sches Museum Wien und F. Berger, Horn, Wien, 1980. A könyv 312 oldalt, 1 14 ábrát, 18 táblá- zatot és 12 térképvázlatot tartalmaz. A monográfiaszerű kézikönyv ismerteti az ország kőolaj és földgáztelepeinek föld- tani, kőzettani, kémiai, őslénytani, ősföld- rajzi, tektonikai, rótegtani, termelési és statisztikai adatait, illetve áttekintését. Megismerhet jük a szénhidrogén telepeket kísérő víztartó telepek viszonyait, vala- mint. az alkalmazott fúrástechnikai mód- szereket. A Kisalföld ÉNY-i pereme Ausztriával határos és e földtani egység egy kisebb része osztrák területen van. így az osztrák határvidék mély földtani kutatása kőolaj, földgáz, geotermikus energia és ásványvíz feltárása céljából a magyar területre vonat- kozólag is nagyon hasznos információkat nyújt. A szénhidrogén fekvő és mélyfekvő kép- ződményei között található: kristályos alap- hegység, devon, karbon és perm képződ- mények. Szénhidrogén- és víztároló rétegek a triász, jura, kréta, eocén, oligocén, mio- cén és pannon összletekben települnek. A földtani térképezés vonatkozásában az áttekintő 50 000-es, valamint a spe- ciális és részletes 25 000-es, 10 000-es és 5000-es lapok munkáit ismerteti a könyv. Az alkalmazott geofizika felhasználja a mágneses, gravirnéteres, szeizmikus és a geoelektromos módszereket. A fúrási geofi- zika, a fúrás-feldolgozás és a rétegtani kutatás szerepel a speciális feladatok kö- zött. A kiadvány megjelenését tá)nogatta az Osztrák Állami Ásványolaj Rt. Dr. Siposs Zoltán Konecny V. — Pristas J.— Vass D.: Vys- vetlivky ku geologickej mape Ipelskej kotliny a juznej casti Krupinskej pla- niny 1 : 50 000 (Magyarázó az Ipoly- medence és a Korponai-fennsík déli részé- nek 1 : 50 000-es térképéhez). A pozsonyi Geol. Ustav Dionyza Stura kiadása, 1983. 126 oldal, 10 szövegközti ábra, 17 táblá- zat. Konecsny V.— Pristas J.— Vass 1).: Geo- logical map of the Ipel’basin and the Southern part of the Krupina plateau. 1 : 50 000. Bratislava 1979. (Az Ipolv- medence és a Korponai-plató déli részének földtani térképe (angol nyelvű változat). A térképmagyarázó, valamint a hozzá tartozó 1 : 50 000-es színes földtani térkép- lap az Ipoly-völgy szlovákiai oldalát mu- tatja be Balassagyarmat, Széosény és Nógrádszakál vonalától északra. Erről a vidékről 1979-ben már megjelent egy szép kiállítású, vaskos monográfia. (Ismerteté- sét lásd a Földtani Közlöny 1 13. k. 3. füzet (1983) 272-273. ldalán). Az 50 000-es földtani térkép és a térképinagyaráző csak a déli felét mutatja be a monográfiában ábrázolt területnek. Ennek ellenére a tér- kép, a térképmagyarázó és a monográfia tartalma szervesen kapcsolódik, jól kiegé- szíti egymást . A színes földtani térkéj) részletes kidol- gozását bizonyítja, hogy a negyedidőszaki képződményeket 28, a miocént 56, az oligo- miocént és az oligocént 8 különféle jelölés ábrázolja. A térkép szegélyén (túlmagasí- tott) szelvényrajzok mutatják a képződ- mények vastagságát és tektonikus elmoz- dulásait . Dr. Jaskó Sándor A 85.1345' A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója , . . Műszaki szerkesztő: Sándor István kézirat nyomdaija érkezett: 1984. VI. 25. - Terjedelem: 6,30 (A/5) ív ' Akadémiai Kiadó es Nyomda, Budapest. - Felelős vezető: Hazai György TARTALOMJEGYZÉK — COJJEP>KAHHE - CONTENU (1984) BÉrczi I.: Főtitkári jelentés (1984. III. 14.) 417-423 Daxk V.: Társadalmi szerv lett a Magyarhoni Földtani Társulat (Elnöki megnyitó, 1984. III. 14.) 411-418 QRASSELLY Gy.: Koch Sándor (1896—1983) 433 - 438 Juhász J.: A mérnökgeológia jelene és jövője 425-432 ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbll - MÉMOIRES Baksa Cs.: A reeski éreesedés genetikai vázlata — Genetic aspeets of the Itecsk mineralized complex 335 - 348 Brezsnyánszky K. — Haas J.: A szenon nekézsenyi konglomerátum formáció sztratotipus szelvényének szedi- mentológiai és tektonikai vizsgálata — The Nekézseny Conglomerate Formation of Senonian age: a sedi- mentological and tectonic study of the stratotype section 81 — 100 Dudich E.— Mindszenty A. Ásványkőzettani-geokémiai adatok a Villányi-hegység és az Erdélyi-közép- hegység bauxitjainak összehasonlításához — Contribution to the comparative geochemistry, mineralogy and petrology of bauxites in the Villány Mts (SE-Transdanubia, Hungary) ami in the Pádurea Craiului — Bihor Mts area (W-Transylvania, liumania) 1—18 Elkk I.: Adalékok a honi bauxitok radiogeokémiai vizsgálatához — Contributions aux recherches radio- géochimiques des bauxites hongroises 321—334 Embky-Isztin A. — Noskkjjé Fazekas G.: Adatok a börzsönyi vulkánitok magmafejlődésének korai, bazal- tos szakaszához — Data on the presence of basaltic magmatism at greater depth in the Börzsöny Mts., Géozy B.: Európa jura ammonitesz provinciái — Jurassic ammonite provinces of Europe 257-262 Gidai L.: A Héreg-tarjáni medence eocén képződményei — Les formations éocénes du Bassin de Héreg- Tarján 297-308 Kókay J. — Mihály S. — MCllkr P.: Bádeni korú rétegek a budapesti örs-vezér tere környékén — Bade- nian layers at the Eastern part of Budapest 285 - 298 Kozur, H.: A Nagybátony-324. sz. fúrás oligocén előtti képződményeinek rétegtani besorolása és tekto- nikai értékelése — Die strat igraphische Einstufung dér voroligozanen Schichtenfolge dér Bohrung Nagy- bátony-324 und ihre tektonische Auswertung 61 — 79 MÉKES K.: Urántartalmú kőszenek genetikai típusai — Genetic types of uraniferous coals 215-223 Mihály S.— Vincze P.: Újabb paleoökológiai megfigyelések a gánti középsőeocénből — New paleoecologi- cal remarksconcerning the Middle Eocéné beds of the Bagoly-hegy at Gánt , Transdanubia, Hungary 263 - 284 Mindszexty A. — Kn'auf.r J.— Szantmer F.: Az iharkúti bauxit filedékföldtani jellegei és felhalmozódási körülményei — Sedimentological features and the conditions of accumulation of the Iharkút bauxite deposit 19-48 Székyné Fux V. — Kozák M.: A Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa — Deep-situated Neogene volca- nism in the Nyírség, NE Hungary 147—159 Szentgyörgyi K.: Adatok az alföldi cenomán és túron képződmények ismeretéhez — Contribution to the knowledge of the Cenomanian and Turonian in the Great Hungárián Piain 49-60 Vincze J.— Somogyi J.: A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedési formaelemei (I. rész) — The Upper Permian sandstones of the Mecsek: form elements of uránium őre mineralization and facies relations (Part I) 189-213 Vincze J.— Somogyi J.: A mecseki felsőpenni homokkő uránércesedési formaelemei és fácieskapcsolatai (II. rész) — The Upper Permian sandstone of the Mecsek: form elements of uránium őre mineralization and facies relations (Part II) 309 - 320 Völgyi L.: A Nyírség potenciális szénhidrogénföldtana — Potential hydrocarbon geology of the Nyírség, NE Hungary 161-169 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — ' KPATKIdE COOELHEHMH - NOTICES Czabalay L.: Ohondrodonták a zirci mészkő formációban — Chondrodonten in dér Zirc-Kalk Formation 369—374 Csonörídi J.: Hidrotermális kőzetelváltozások és színesfém eloszlás a gyöngyössolymosi üstökfői higany- indikációs zónában — Hydrothermale Gesteinsveránderungen und Buntmetallverteilung in dér Queck- silberindikationszone von Gyöngyössolymos-Üstökfő 113-121 Havas L.: A perkupái szerpentinit eredete és helyzete — ürsprung und Lage des Serpentinits von Perkupa (N-Ungarn) 109-112 KozUR, H.: Megjegyzések a Bükk hegység felsőperm orthocon Nautiloideáival kapcsolatban — Bemerkungen zu den orthoconen Nautiloidea des Bükk-Gebirges (Nordungarn) 357 — 352 Lelkes Gy.— Müller P.i Foraminifera-alga onkoidok a budapesti miocénben — Foraminiferal-algal oncoids from the Miocéné of Budapest 349—356 Méhes K.: Orbitolinás képződmények korrelációja a Tethys övezetében— Correlation of Orbitolinabearing- deposits in the Tethyan realm 363-368 Sohever Gy.: Atektonikus deformációs és tőréses szerkezetek a gerecsei és a budai-hegységi édesvízi mészkövekben — Atektonische Deformations- und Bruchstrukturen in den Süsswasserkalken des Gerecse- und Budaer-Gebirges 101—108 Wéber B.: Kőszéntelepes összlet a Mecsek hegységi felsötriászban — Kohlenserie in dér Obertrias des Mecsek-Gebirges 225 — 230 TUDOMÁNYTÖRTÉNET — HCTOPMH HAYK - HI8TOIRE DES SCIENCES OsIky G.: Megemlékezés Zipser Keresztély Andrásról, születésének 200. évfordulóján — In memóriám A. K. Zipser, on the 200th anniversary of his birth 231-234 Embey-Isztin A.: Megemlékezés Semsey Andor születésének 150. és halálának 60. évfordulóján — Zum Gedáchtnis an den 150. Geburtstag und die 60. Jahreswende des Todes von A. Semsey 385 — 386 Naoy B.: A nagybörzsönyi ércbányászat és érckutatás története — Die Geschichte des Erzbergbaues und dér Erzprospektion von Nagybörzsöny (Deutsch Pilsen) 387—404 Szederkényi T.: Prinz Gyula és a magyar földtan — Gyula Prinz und die ungarische Geologie 375 - 385 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1983 - EMEJlHOrPAMfl JlMTEPATYPbl rEOJIOrMMECKMX M CME>KHbIX HAYK B BEHIPMM 1983 r.-RÉPERTOIRE BIBLIOGRA- PHIQUE DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE 1983 439 - 471 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOEHÍEHMH - NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 80, 121-133, 235-251, 405-410, 424, 472-480 TÁRSULATI ÜGYEK — HEJIA OEIHECTBA — AFFAIRE3 DE LA SOCIÉTÉ 134-143 160, 170, 188, 214, 224, 252 - 256 Ára: 19 Ft Előfizetési díj egy évre: 76 Ft ISSN 0015— 542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: KA8ZAP ANDRÁS A szerkesztő bizottság tagjai: GÉCZY BARNABÁS, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, MÁTYÁS ERNŐ, NÉMETH GUSZTÁV, SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE, ZELENKA TIBOR Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Buda- pest, Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010). Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Buda- pest, Váci utca 22. Telefon: 185-881), a PKHI Hírlapboltjában (1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116-269) és minden nagyobb árusítóhelyen. i Előfizetési díj egy évre: 76 * A Társulat címe — Address of the Society: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VI., Anker köz 1. Terjeszti a Magyar Posta 1 szám ára: 19 Ft Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Váll) t, H-1389 Budapest, Pf. 149. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST