/ CORNELL UNIVERSITY LIBRARY 924 057 187 183 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXJlJlETEHb BEHTEPCKOTO rEOJlOTHHECKOrO OB1HECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY ae Vek fii FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 116. KÖTET TARTALOMJEGYZÉK - CO^EP>KAHHE - CONTENU Dank Viktor: Elnöki megnyitó (1985. III. 1.) 1-3 Fülöp József: Vadász Elemér és a XX. századi magyar földtan. Vadász Elemér születésének 100. évforduló- jára 5 — 14 Martos Ferenc: Vadász Elemér és a Magyar Tudományos Akadémia 15 — 17 Rakonczay Zoltán: Vadász Elemér és a magyar természetvédelem 19—22 Bíró Gyula: Vadász Elemér a magyar— szovjet barátságért 23—24 Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett geológusok 1949—1984 25—30 ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbM - MÉMOIRES Rónai András: A magyarországi kvarter képződmények kifejlődése és szerkezeti helyzete — Quaternary formations of Hungary; geological features and stractural setting — reojionmecKHe uepTbi m CTpyKTyp- Hoe nojioweHHe ueTBepTHMHbix OTno>KeHHií BeHrpHH 31 — 43 Gábris Gyula: A vízhálózat és a szerkezet összefüggései — Relationship between drainage network and structure — B3aiíM0CBB3b rHnporpaífiHqecKOH cera h reo/iorHMecKoro crpoeHHH 45 — 56 Bisztricsány Ede: Magyarországi földrengések és törésvonalak — Hungárián fault zones and earthquakes — BeHrepcKHe 30Hbi pasnoMOB h 3eMJieTpnceHHíí 57 — 64 Földváry Szabolcsné— Miskolczy László— Rád ai Ödön: Törésvonalak vizsgálata geodéziai mikroháló- zatokkal — Surveying fault lines hy geodesic micronets — MccneflOBaHHe 30H pa3JiOMOB c noMombio reofle3HuecKoíí MHKpoceTH 65 — 74 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPHH HAYK — HISTOIRE DES SCIENCES ÜRBANCSEK János: dr. Ferenczi István emlékezete (1890—1966) — In memóriám dr. I. Ferenczi (1890— 1966) — K naMHTH n-pa M. OepemiH (1890 — 1966) 75 — 78 Kovács Sándor: A triász rétegtan másfél évszázada — Das anderthalb Jahrhundert dér triadischen Strati- graphie — nonTopa ctojicthh TpwacoBOíí CTpaTHrpa(J)HH 79 — 82 VITAFÓRUM — JU1H mHCKYCCHH - THÉMES Á DISCUTER Rónai András: Hozzászólás dr. Juhász József: A mérnökgeológia jelene és jövője c. előadásához 83 — 84 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOE1HEHMH, PEIJEH3MH — NOTICES, REVUE BIBLI- OGRAPHIQUE 85—89 TÁRSULATI ÜGYEK - X1EJIA OBIHECTBA — AFF AIRES DE LA SOCIÉTÉ 90—96 Földtani Ködöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1986) 116. 1—3. Elnöki megnyitó* dr. Dank Viktor Tisztelt Ünnepi Ülés ! Tisztelettel és megkülönböztetett megbecsüléssel köszöntöm a körünkben megjelent Vadász család tagjait, Vadász Zoltánt, Vadász Elemért és hozzá- tartozóikat, valamennyi megjelent kedves vendégünket. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Tudományos Akadémia Dr. h. c. Vadász Elemér egyetemi tanár, az egyetem egykori rektora, akadémikus, egykori osztályelnök, a Magyarhoni Földtani Társulat egykori elnöke, örökös díszelnöke születésének 100. évforduló- ja akalmából ünnepi ülésen kíván megemlékezni a nagy tudósról, a közéleti férfiról, az oktatóról. Ebből az alkalomból a képviseletek felkeresték és megtisztelték Vadász Elemér nyughelyét, Székesfehérvárott — szülőhelyén — mellszobrát és emlék- tábláját, Fülöp József akadémikus, az ELTE rektora leleplezte az egyetem épületében a Vadász emléktáblát, melyet Kubovics Imre tanszékcsoport- vezető egyetemi tanár avatott fel az ugyanott létrehozott emlékkiállítás meg- nyitásával egyetemben. Tisztelt Ünnepi Ülés ! Nem túlzás azt állítanunk, hogy a hazánk felszabadulása óta eltelt 40 eszten- dő alatt új világ született. Ennek az új világnak a születésénél Vadász Elemér meghatározó módon bábáskodott. Nagyon jól jelzik ezt a cezúrát tisztségei is: ő volt a Pázmány Péter Tudományegyetem utolsó, és egyben az Eötvös Loránd Tudományegyetem első rektora, a magyar geológusképzés megalapítója. Meg- határozó módon közreműködött az MTA X. Osztályának, a föld- és bányászati osztálynak létrehozásában, elnöke volt a Magyar —Szovjet Baráti Társaságnak, első és örökös díszelnökévé választotta az ország legrégebbi tudományos egye- sülete, a Magyarhoni Földtani Társulat. Elsők között kapta meg — két ízben — a Kossuth-díjat. * Elhangzott — az Eötvös L. Tudományegyetem aulájában, 1985. III. 1-én, a Vadász Elemér születésének 100. év- fordulóján — az Egyetem, Társulatunk és az Akadémia által rendezett ünnepi ülésen. Folytatólag következnek az ün- nepi ülésen elhangzott előadás és a megemlékezések. 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet A felszabadulást követő, siralmasan leromlott gazdasági állapotok közepette a 60 esztendős korában egyetemi tanárrá kinevezett Vadász Elemér volt egyik mozgósítója annak, hogy az ország a háborús veszteségeket a vártnál gyorsab- ban pótolni tudta, hogy az ehhez szükséges tudományos kutatómunka beindult, hogy létrejött a geológusokat oktató bázis, mely az ipart is el tudta látni kép- zett szakemberekkel. Ezek a szakemberek sokféle társadalmi rétegből jöttek, sokfajta körülmény kölcsönhatásaként kerültek az egyetemre, számtalan érdeklődési körrel és élet- pályavitellel jellemezhetők. Egyben azonban egyveretűek. A VADÁsz-iskola növendékei megtanulták az oknyomozó gondolkodásmódot, a földtani jelensé- gek megérteni -törekvését és a tudományágak iránti alázatos szeretet szüksé- gességét. Munkájuk nyomán a mai Magyarország az ásványi nyersanyagokban szegény országból, közepesen ellátott országgá vált és egyes ásványi nyersanyagfajták- ból jelentős készletekkel rendelkezik. Vadász Elemér tanítványait megtalál- hatjuk a tudomány, az oktatás, az ipar, a közélet vezető posztjain, irányító és meghatározó tevékenységük hivatott áthidalni az elmúlt évtized immár kor- szakváltásnak minősített változásaiból fakadó hiátusait, elviselni az ásványi nyersanyagkutatásra és prognóziskészítésre mindig is nehezedő hatalmas nyomást. Az elmúlt 40 év új világ-teremtő törekvéseinél 25 esztendőn át Vadász Elemér az élvonalban küzdött és alkotott ! És nem hiába. Tevékenységének jelentősége, gondolatainak, irányvonalának aktualitása szinte semmit nem fakult az elmúlt évtizedek alatt. Jelentőségének hangsúlyozását nem az udva- riasság, a kegyelet, a megszépítő messzeség mondatja velünk, hanem az a tudat, hogy akkoriban az úttörő szerepét kellett vállalnia, hiszen ahhoz az újhoz, amit ma művelünk, nem voltak meg sem a gazdasági, sem a társadalmi feltételek, de sok esetben a befogadásra alkalmas kiművelt emberfők sem. Meg kellett küzdenie a tudományos kutatásban csodatévő szert látó szem- lélettel éppúgy, mint a távlatvesztő szűk látókörű prakticizmussal. Nagyon jól látta, hogy a fejlődés elfogadott irányvonala is eltérülhet, maga a fejlődés meg- hiúsulhat, ha szembekerül a fennálló hierarchiával, struktúrával, és azt is látta, tudta, hogy le kell küzdeni az opponáló ellenállást és meg kell oldani az ebből fakadó konfliktusokat. Abban az időben pedig a merev, hierarchikus struktúrák fellazítására való törekvés nem volt éppen veszélytelennek nevezhető vállal- kozás. Ennek és az ehhez kapcsolódó törekvéseknek köszönhetően ma már tanúi lehetünk a termelés, a fogyasztás, a gondolkodás, egész életvitelünk átalaku- lásának. Ma már tudjuk és nem szégyelljük bevallani, hogy az emberi tényező milyen fontos akkor, amikor paradox módon tevékenységünkben az élőmunka aránya folyamatosan csökken. Tudjuk, hogy az alkotó ember működését kell elősegíteni. De azt is tudjuk, hogy az alkotás öröme mellett a hasznosságnak, az anyagi érdekeltségnek is primátusa van. Tudjuk, hogy nem elég a koncepciót megalkotni — a programot kimunkálni — a cselekvési rendet meghatározni, eredmény kell ! Az eredményeket pedig el kell ismerni súlyuknak, jelentőségük- nek megfelelően s ez fontos hajtóereje a fejlődésnek. Mindezek ma már természetesnek hatnak és ez jó dolog. Nekünk, idősebb tanítványainak, akiknek alkalmunk volt testközelben dolgozni Vadász pro- fesszorral, akiket olyan megtiszteltetés is ért, hogy velük gondjait megosztotta, láttuk, milyen gigászi küzdelmet folytat több fronton, hogy a földtant elismer- D a n k: Elnöki megnyitó 3 tesse, hogy tevékenységét lehetővé tegye, hogy kiszabadítsa az előítéletek, a közönyösség szorító markából. Ma is nagyon aktuális Vadász professzor útmutatása, mely kis aktualizálással a következőképpen fogalmazható meg: — Rendkívül fontos a helyes és racionális célkitűzés, tehát a feladatok pontos kijelölése; — a megfelelő módon és mértékben elvégzett vizsgálatok, az anyag megismeré- se, a folyamatok rekonstruálása, a teendők társadalmi vonatkozású elfogad- tatása; — az új felismerésekből fakadó lehetőségek használható módon való, közért- hető tálalása, megvalósításának sürgetése; — a teljesítményekhez kötődő elismerés megvalósítása, tárgyilagos értékelés alapján. Ügy gondolom, ha Vadász professzorunk ma közöttünk lehetne, örömmel venné tudomásul, hogy a magok, melyeket elvetett, termékeny talajra hullot- tak, hatalmas dús lombbá, fákká terebélyesedtek és bár különböző viharok itt-ott károkat, sebeket okoztak, egészében véve alkalmas arra, hogy a fokozó- dó és eltérő igénybevételeket jól elviselő, megújulva alkotni képes, versenytálló további geo-generációkat neveljen. Ezen gondolatok jegyében ünnepi ülésünket megnyitom. 1* Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1161magy Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Gcol. Soc. (1986) 116. 5 — 14. Vadász Elemér és a XX. századi magyar földtan Vadász Elemér születésének 100. évfordulójára* dr. Fülöp J ózsef* * (1 ábrával) De mortuis nihil, nisi bene necesse loqui ! — a halottakról igazat, vagy sem- mit nem kell mondani. Vadász Elemér mindenkire és mindenre vonatkoztatta ezt az elvet. Idegen volt számára a közhasználatban elterjedt , , jót, vagy sem- mit” torzítás. Ünneplés okán is kritikusan mérlegelt, jobbító szándékkal bírált és tanított. Szakmai működése századunk kétharmadát felölelte, történelmi korszakokat fogott át; tanítványai közül sokan megérik az ezredfordulót. Ezért Vadász Elemérre emlékezve, szellemi örökségének megőrzését is vállalva, emlékülésünket joggal szentelhetjük a XX. századi magyarországi földtan im- már történelmi tanulságainak értékelésére, nem hagyva szó nélkül jelen gond- jainkat és jövőbeni feladatainkat sem. Vadász Elemér 1902. szeptember 12-én iratkozott be a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemre, a Bölcsészettudományi Karon földrajz — termé- szetrajz szakra. Egyetemi végbizonyítványának kelte 1906. november 24. Bölcsészdoktori disszertációját, amelynek témája „Budapest-Rákos felső- mediterrán korú faunája”, 1907 januárjában védte meg „cum laude” minősítés- sel. 1907. május 1-től az egyetem Geológia és Paleontológiái Intézetének díjas gyakornoka. Ezek Vadász Elemér pályafutásának kezdő lépései, de milyen a környezet, melyek a magyarországi földtan — az oktatás, az elmélet és a gyakorlat — adottságai, jellemző vonásai ? 1907-ben a Budapesti Tudományegyetemen már 12 éve Koch Antal (1895 — 1913) a Geológia és Paleontológia! Intézet és Gyűjteménytár igazgatója. Vadász Elemér mindig nagy szeretettel emlékezett atyai barátjára. Nem kiemelkedően nagy egyéniség, de a szakma mestere, lelkiismeretes-gondos egyetemi tanár, aki előítéletektől mentes, alkotó légkört teremtett maga körül. Korábban 23 éven át a kolozsvári egyetemen volt az Ásvány és Eöldtani Intézet professzora. 1904 és 1909 között a Magyarhoni Eöldtani Társulat elnöki tisztét is betöltötte. A Budapesti Tudományegyetemen az Ásvány- és Kőzettani Intézetet és Gyűjtemény tárat 1907-ben Krenner József (1894—1913) vezette, aki Eran- zenatj Ágostonnal és Zsivny Viktorral együtt egyidejűleg a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárában is dolgozott. Az egyetemi Földrajzi Intézet igazgatói * Elhangzott 1985. III. 1-én, a Vadász Elemér születésének 100. évfordulója alkalmából tartott emlékülésen. * * A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. 6 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet tisztét ebben az évben még Lóczy Lajos töltötte be (1902—1908). A kolozsvári egyetem Ásvány- és Földtani Intézetének, valamint az Erdélyi Nemzeti Mú- zeum Ásványtárának igazgatója ugyanekkor Szádeczky-Kardoss Gyula (1886 — 1935). A Selmecbányái m. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola Ás- vány-Földtani Tanszékén BÖckh Hugó (1880 — 1913) és Vitális István ( 1904 — 1918 — 1941) tanítottak. A földtan egyetemi helyzetét Vadász Elemér pályakezdő évében tehát egé- szében kiválónak minősíthetjük. Böckh Hugó kétkötetes Geológia könyve is ezekben az években látott napvilágot (1903, 1909). A rendszeres geológuskép- zést a szaktanszékek által előírt vizsgákat és szigorlatokat (az ún. abszolutóriu- mot) követően doktori disszertáció elkészítése és megvédése pótolta. Kiemelésre érdemes, hogy a gimnáziumokban is kiváló tankönyvből oktatták az ásvány-, kőzet- és földtan alapjait. ,,Az ország részletes földtani felvétele és e felvétel eredményeinek a tudo- mány, a földmívelés és az ipar igényeinek megfelelő módon való megismerteté- se” a negyedik évtizedében járó Magyar Királyi Földtani Intézet működésének alapelve. Vezetője 1907-ben Böckh János, akit 25 évi igazgatói működés után 1908-ban, az akkor 60 éves Lóczy Lajos követett az igazgatói székben. A Föld- tani Intézet személyzete az igazgatón kívül mindössze 15 geológus, 2 vegyész, 1 térképész és 12 egyéb alkalmazott. Bányageológusi állás már 1883 óta volt az intézetben. 1891-ben a felügyeletet gyakorló Földmívelésügyi Minisztérium támogatásával agrogeológiai osztályt és talajtani laboratóriumot hoztak létre. 1892-ben pedig önálló osztálygeológusi állást szerveztek a gyógy- és ásványvizek védelme, a városok és községek vízellátási gondjainak megoldása, artézikutak létesítésének engedélyezése és szakszerű telepítése, végül a vasútépítéssel kap- csolatos földtani feladatok ellátása érdekében. 1893-ben Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter felhívására szénhidrogénkutatás kezdő- dött. A Földtani Intézet gyakorlati irányú munkájának legjelentősebb ered- ménye a kálisó -kutatáshoz kapcsolódóan, 1908-ben a mezőségi földgáz felfedezé- se volt. 1909-ben Lóczy Lajos Budapestre, a Földtani Intézetbe hívta össze a világ első nemzetközi agrogeológiai (talajtani) kongresszusát. A Földtani Inté- zet tehát széles körű, de egyre inkább felaprózódó gyakorlati, mindenekelőtt szakvéleményező tevékenységet folytatott, amit Lóczy igyekezett a legfonto- sabb időszerű feladatokra összpontosítani, mint — a legjelentősebb kőszénterületek kutatása, — cementgyártásra alkalmas kőzetek felderítése, — a kőolajkutatásra legalkalmasabb területeken fúráspontok kijelölése, — az épülő balatonfelvidéki vasútvonal környékének földtani felvétele, — tőzeg és lápterületek tanulmányozása és térképezése, — Magyarország ásványi nyersanyagait bemutató átfogó munka megírása. A közvetlen gyakorlati célú feladatokat az intézet keretein kívül javasolta megoldani, hogy az intézet hivatásának megfelelően teljes erejével a nagy gyakorlati célkitűzések tudományos megalapozásán dolgozhasson. A földtani térképezés mechanikussá vált, térképlaponként! rendszere helyett a felvételre kijelölt területek földtani egységek szerinti, sokoldalú vizsgálatát, az eredmé- nyek monografikus feldolgozását és közreadását jelölte meg az intézet elsőrendű feladatául. Számos külső munkatársat foglalkoztatott. Vadász Elemért az újonnan megindított Geologica Hungarica sorozat szerkesztésével bízta meg. F ü l ö p : Vadász E. és a magyar földtan 7 A Földtani Társulat által 1896-ban közreadott 1 milliós Magyarország áttekintő földtani térképét 360 000-es méretarányban újra elkészítette, amelyet az 1900- as párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntettek ki. Az 1910-ben szerkesztett újabb változatot Papp Károly saját átdolgozásában 1923-ban adta közre. Magyarország földtanának megírását, a Magyar Tudományos Akadémia nagy összegű SEMSEY-pályadíja ellenére, még nem tartotta megvalósíthatónak. Vadász pályakezdésével egy időre esik Eötvös Loránd természetben végzett torziós inga kísérleteinek eredményes befejezése, majd a gyakorlati célú fel- használás kezdete. Az első terepi körülmények közötti mérést 1891-ben a Ság- hegyen végezték, amit 1901 és 1903 telén a Balaton jegén végrehajtott mérések követtek. A harmadik jelentősebb méréscsoportra 1905-ben és 1906-ban Arad környékén került sor. Ezt követően Böckh Hugó az 1914-ben feltárt egbelli kőolajlelőhely kutatásánál vette igénybe az Eötvös-ingát. Ezzel kezdődött el a világon a geofizikai módszerek felhasználása a szénhidrogénkutatásban. Eötvös tanítványai közül Pékár Dezső és Fekete Jenő 1915-től kezdve, mint a pénz- ügyminiszter által kinevezett geofizikusok, állami státusba tartoztak. A magyarországi földtan század eleji áttekintésekor vessünk egy pillantást tudományágunk fejlődésének jelentősebb nemzetközi eredményeire is. Kiemel- kedő volt ezek közül az Alpok takaros szerkezetének felismerése. A takaró-el- mélet Bertrand 1884-ben megjelent munkájától veszi kezdetét. A Stjess által kikövezett úton továbbhaladva Bertrand a Glarusi -Alpok Heim által ,, kettős redőként” értelmezett szerkezetét (1878) egy messze északra előremozgott takaróredőnek fogta fel. A takaró (= nappe) terminust azonban csak öt évvel később, 1899-ben használta először. Az új tektonikai irányzat forradalmasította az Alpok szerkezeti megismerését. Schardt (1893) az Elő-Alpok takaros szerke- zetét ismerte fel, majd Lugeon (1896-tól) ért el ezen a téren kiemelkedő ered- ményeket. A takaróelmélet az 1903-as bécsi nemzetközi földtani kongresszuson aratott átütő sikert, aholTERMiER a Keleti-Alpok, Lugeon pedig aMagas-Tátra első takaros értelmezését prezentálta. Ennek hatására alkotta meg Uhlig (1907) — az 1903-as, takarókkal még nem számoló felfogását gyökeresen meg- változtatva — a kárpáti ív takaros szintézisét. A kori takaróelmélet Argand (1924) átfogó munkájában teljesedett ki, aki az alpi hegységrendszer felgyűrődé- sét a kontinensek közeledésével magyarázta. A Pannóniai-medence középhegy- ségeiben tapasztalt egyszerűbb szerkezeti felépítés ugyanakkor Lóczyban és tanítványaiban a belső területek eltérő fejlődéstörténet révén kialakult ,, köztes masszívum” koncepcióját alakította ki. Fokozatos, szinte észrevétlen volt az a fejlődés, ami a rétegtan területén a XIX. sz. második felében uralkodó litosztratigráfiai szemléletet és térképezési gyakorlatot — amely földtani képződményeink napjainkig fennmaradt veretes név-kincsét megalkotta — a századfordulót követően a beható paleontológiái vizsgálatokra alapozott bio- és kronosztratigráfiának engedte át az elsőbbséget. Mindez együttesen nagyívű fejlődés volt a XIX. század közepétől az első világháborúig, ami Vadász Elemér szakmai felkészültségét is megalapozta, és amiben életre szóló hivatástudata gyökerezett. Vadász Elemér számára az egyetem elvégzésétől 1919-ig terjedő egy tucat esztendő aktív szakmai munkában és társadalmi küzdelemben telt el. 64 publi- kációja jelent meg, aminek 70%-a szigorúan tudományos jellegű. A kudarcok- hoz is korán hozzászokott, de ezek nem a munkájával kapcsolatosak. Felvételi 8 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet pályázatát 1909-ben a Földtani Intézet, magántanári képesítésre irányuló kérését 1911-ben az egyetem utasította el. Koch Antal 1913-ban bekövetkezett nyugdíjazása, LŐrenthei Imre tanszékvezetőd megbízása, majd 1915-ben Papp Károly tanszékvezetői kinevezése kedvezőtlenné tették számára a légkört hivatásának gyakorlására. Mégis kitartóan dolgozott; küzdött az oktatás re- formjáért, a társadalmi igazságtalanságok és a tudománypolitika elmaradott- sága ellen. Az 1919-ben rövid időre megvalósult szép remény azonban hamar elhervadt. A Földtani Tanszék vezetésére április 10-én kapott megbízástól és az Őslénytani Tanszék élére május 3-án történt kinevezésétől az egyetemről októ- ber 4-én történt eltávozásáig érdemi működésre alig kerülhetett sor. Balleneg- ger Róberttel, Lambrecht Kálmánnal és Leidenfrost Gyulával együtt Va- dász Elemér ennek ellenére példa marad a társadalmi haladásért, az oktatás és a kutatás fejlesztéséért, az előítéletektől mentes szakmai közéletért tenni aka- rók számára. Generációk múltával is tisztelettel emlékeznek meg jobbító törek- vésükről. A világháború és annak elvesztése, a Tanácsköztársaság bukása, és végül a rendkívül súlyos trianoni béke tragédia volt az ország számára gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Kettősen az volt Vadász Elemér részére. Egzisztenciálisan is veszélyeztetetté vált, megélhetést biztosító rendszeres munkához is csak 1922-ben jutott, és nem folytathatta az egyetemi oktató- nevelő munkát, a tudományos kutatást, amit kezdettől fogva élete céljának és hivatásának tekintett. Vadász Elemért azonban nem törték meg a bekövetkezett események. A szá- mára teljesen új, gyakorlati szerepkörben is kimagaslót tudott alkotni. Különö- sen kőszén- és bauxitföldtani munkássága jelentős. Két világháború közötti földtani irodalmunk olyan gyöngyszemei kerültek ki kezéből, mint a Mecsek hegység ma is példamutató monográfiája, a Borsodi-medence bányaföldtani leírása, a ,, Kőszénföldtani tanulmányok”, és egy szakmai és pedagógiai szem- pontból egyaránt kivételes mű: ,,A geológus munkája”. Ez utóbbi jó példa a latin mondás igazságára: ,,Naturam expellas furca, tamen usque recurret” (űzd ki bár a természetet vasvillával, mégis visszatér). Aktivitására jellemző a 25 év alatt megjelent 114 publikáció; csak az első időszak nagyobbrészt tudo- mányos és pedagógiai munkáival szemben az ismeretterjesztő és a gyakorlati témájú tanulmányok aránya növekedett meg jelentősen. A földtan helyzete a Budapesti Tudományegyetemen Vadász Elemér távozá- sával számottevően romlott, az Őslénytani Tanszék ismét hosszabb időre el- veszítette önállóságát. Ugyanakkor az Ásvány- és Kőzettani Intézetben Mau- ritz Béla (1914—1949) működése elődjéhez képest jelentős fejlődést hozott. Szádeczky-Kardoss Gyula 1935-ben bekövetkezett haláláig a kolozsvári egyetemen működött. A Szegeden 1920-ban újraalapított m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Ásvány-Földtani Intézetét 1950-ig Szentpétery Zsigmond vezette. Áz 1940-ben felállított Ásvány-Kőzettani Intézet professzora Koch Sándor (1940 — 1968); az ugyanakkor létrehozott Földtan -Őslénytani Intézeté Ferenczy István lett (1940—1945). A debreceni tudományegyetem Ásvány- Földtani Tanszéke 1926-ban alakult meg Telegdi Roth Károly vezetésével. Az 1919-től kezdve Sopronban tovább működő Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskola — 1931-től a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara — Ásvány-Földtani Tanszékén Vitális István, majd a kettéosztott tanszéken (Ásvány-Földtani, F ül ö p: Vadász E. és a magyar földtan 9 70 60 Elvi-módszertani munkák Őslénytani tanulmányok Üledékföldtani tanulmányok Rétegtani-regionális földtani munkák Tektonikai munkák Alkalmazott földtani munkák Külföldi témájú munkák Szintézis, tankönyv Pedagógiai munkák Tudománypolitikai munkák Tudománytörténeti munkák és nekrológok Ismeretterjesztő munkák Közéleti publikációk 30- 10 - + + + yyfA CrZrJ o o c o o o o d D O O 1907-1919 1920-1945 1945-1970 db Vadász Elemér professzor publikációs tevékenysége illetve Földtan-Telepismerettani Tanszék) 1941-ig Vendel Miklós, illetve Vitális István tanítottak. Ekkor Vendel Miklós vette át a Földtan-Telep- ismereti Tanszéket, amelyet 1960-ig vezetett. Az Ásvány-Földtani Tanszéket ugyanitt 1941 — 1949-ig Szádeczky-Kabdoss Elemér vezette, aki később a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetern első rektora lett. A József Nádor Mű- szaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékét 1904-től 1926-ig Schafarzik Ferenc, majd 1926 — 1960-ig Vendl Aladár vezette. A Köz- gazdaságtudományi Karon 1923-ban Gazdasággeológiai Tanszéket szerveztek ifj. Lóczy Lajos számára (1923 — 1946). Az egyetemi képzés egészét illetően tehát a földtan-oktatás jelentős fejlődését állapíthatjuk meg. 10 Földtani Közlöny 116. kötet, 1 . füzet A Földtani Intézet a Tanácsköztársaság bukása után 5 éven át igazgaté), átfogó program és irányítás nélkül, bénultan várta a kibontakozást. A külföld- del alig volt kapcsolata. A kiadványok cseréje a háború alatti alacsony szinten maradt. A gyér számú új kiadványt csak az iparvállalatok támogatásával lehetett közreadni. Ezt követően két, csak rövid ideig működő igazgató, Nopcsa Ferenc (1925—1928) és Böckh Hugó (1929- 1931) váltotta egymást. Csak ezután stabilizálódott hosszabb időre a vezetés if.t. Lóczy Lajos igazgatói kinevezésével (1932 — 1948). Alapelve volt, hogy az Intézet vállaljon gyakorlati célú feladatokat, emellett végezzen tudományos célú reambuláló munkát, és a kétféle tevékenység ,,a kivitelezés során fejlődjék regionális jellegű tudományos térképfelvétellé”. Nem hanyagolta el az ország sík vidékeinek földtani térképe- zését és ezzel együtt a hidrogeológiai kutatást és az artézi kutak adatainak rend- szeres feldolgozását sem. Fejlődtek az intézet külföldi kapcsolatai. Gondosko- dott arról is, hogy a hazai tudományos fórumokkal (Magyar Tudományos Aka- démia, egyetemi tanszékek) az intézetnek kedvező kapcsolatai legyenek. Ennek a célnak az érdekében rendezett a Földtani Intézetben 1939-től kezdve ,, vita- üléseket”. Az intézet létszáma 1938-ban még mindig csak 15 geológus, 11 ve- gyész, 1 térképész és 21 egyéb alkalmazott. Az ipari gyakorlatban az 1923-ban talpraállt kőszénbányászathoz 1926-tól a bauxitbányászat kapcsolódott. Folytatódott az úrkúti mangánérc, a Mátra hegységi színesére- és a rudabányai vasércbányászat. Legnagyobb gyakorlati jelentőségű földtani eredmény 1937-ben a zalai kőolaj felfedezése volt. A bánya- vállalatok szakértői vélemények igénybevétele mellett geológusokat kezdtek alkalmazni. Kiváló geológus és geofizikus szakgárda dolgozott a Magyar— Ame- rikai Olajipari Részvénytársaság szolgálatában. A második világháború utáni időszak elég elevenen él még bennünk, hogysem annak gyökeres társadalmi és gazdasági változásait szükség lenne részletesen taglalni. A földtan oktatásának, gyakorlati és tudományos művelésének sokan az egész időszakra kiterjedően cselekvő részesei voltunk. A felszabadulás utáni negyed évszázad a magyarországi földtan számára a kiteljesedés időszaka; nagyarányú mennyiségi növekedés, de minőségi is. Az ipar, mindenekelőtt a nehézipar és a bányászat kiemelt fejlesztésére min- den rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőt mozgósított a kormányzat. Nyersanyagkutató expedíciókat, bányageológiai szolgálatokat és földtani ku- tató-fúró vállalalatokat szerveztek. Minden addig megismert ásványi nyers- anyag indikációt újra vizsgáltak, a legkisebb lelőhelyeket is bányászatilag feltárták. A színesére-, mangánérc- és vasércbányászat a lehetőségekhez igazo- dóan kisebb mértékben, a szénhidrogén-, a kőszén- és a bauxitbányászat több- szörösére növekedett. A fejlődés dinamikájára jellemző, hogy míg korábban 200 év alatt összesen mintegy 400 millió tonna kőszenet hoztak felszínre (beleértve az 1919 előtti három és félszer nagyobb országterület termelését is), addig a felszabadulást követően négy évtized alatt a kőszéntermelés együt- tes mennyisége megközelítette a 900 millió tonnát. A zalai kőolaj 1937-ben tör- tént felfedezését követően 1945-ig összesen 5 Mt szénhidrogént termeltek ki. Ez a mennyiség a jelenlegi évi termelés kétharmada. Az 1926-ban megkezdő- dött rendszeres bauxitbányászat 1945-ig, 18 év alatt, összesen 7 — 8 Mt ércet ak- názott ki; a jelenlegi termelés évi 3 Mt. Üj nyersanyagok egész sorát fedezték fel: uránérc, ritkafémek, zeolit, olajpala. Új, nagy lelőhelyek váltak ismertté, mint a szénhidrogénkutatás terén nemzetközi mércével mérve is jelentős Algyő, a recs- F ü l ö p : V adász E. és a magyar földtan 11 ki mélyszinti színesérclelőhely, aMáza-D feketekőszén terület, a mány— nagy- egyházai barnakőszén lelőhely, a Mátra — bükkaljai- és toronyi lignitterület; végül azúj bauxitlelőhelyek: Fenyőfő— Bakonyoszlop, Iharkút, Nagyegy háza — Csordákét. A szovjet földtani kutatás gyakorlatában kipróbált előírásokat al- kalmaztak a kutatás tervezésében, összefoglaló földtani jelentések és készlet- számítások elkészítésében, a készletváltozások rendszeres nyilvántartásában. Az ásványvagyon gazdasági minősítésére is sor került. Vadász Elemér számára 1945 többszörösen is a felszabadulást jelentette. 1946. február 1-től ismét a Földtani Tanszék professzora. 61 évesen, amikor mások már a visszavonulás gondolatával foglalkoznak, ha ugyan vissza nem vonultak, fiatalos hévvel, töretlen alkotásvággyal, eszméit és emberi méltóságát a mellőzés éveiben is megőrizve lépett ismét a katedrára. Első teendője a rend- szeres geológusképzés megszervezése volt; ennek ritka pedagógiai érzékkel és felkészültséggel haláláig vezető egyénisége maradt. Egyetemi előadásainak megtartása a legfontosabb feladat volt számára. Maga vezette a tanulmányi kirándulásokat, személyesen vizsgáztatott és nagy figyelemmel értékelt minden szakdolgozatot. 1965-ben történt nyugdíjazásáig közel 300 diplomás geológust nevelt. Élete példájával, lényegre törő, kritikus állásfoglalásaival értékálló útmutatást adott. A földtani tények pontos figyelembevételére, a megismerés folyamatában az anyag —alak— folyamat— történés következetes alkalmazásá- ra nevelt. Tömör kifejezésmódra, a magyar szaknyelv fejlesztésére és minden kérdésben átfogó tájékozódásra ösztönzött. Az 1948 — 49-es tanévben, a Ter- mészettudományi Kar létrehozásakor, annak első dékánja, majd a következő tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem utolsó rector magnificusa. Elismert vezetője és aktív irányítója volt a földtan magyarországi tudomá- nyos művelésének. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1950-től rendes tagja. 1958 és 1964 között a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagja: 1949-től 1965-ig az Akadémia földtani bizottságának elnö- ke. 1949-től 1958-ig a Magyarhoni Földtani Társulat aktív elnöke, majd 1958- tól örökös díszelnöke. Elnöke volt a Tudományos Minősítő Bizottságnak is 1958 és 1963 között. Közéleti tevékenységében szívéhez közeálló feladata volt a természetvédelem és a Szovjetunióhoz fűződő barátság ápolása. Az Országos Természetvédelmi Tanács elnöki tisztét 1950 és 1963 között, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság országos elnöki tisztét 1957 és 1961 között töltötte be. Vadász Elemér oktatásfejlesztő tevékenysége segítette újra indítani az Ős- lénytani Tanszék önálló működését 1948-tól kezdődően Telegdi Both Károly irányításával. Támogatásával alakult meg 1952-ben a Geofizikai Tanszék Egyed László vezetésével. Szádeczkat-Kardoss Elemér 1950-ben vette át az Ás vány-Kőzettani Intézet vezetését, amely 1953-ben az irányítása alatt műkö- dő Kőzettan-Geokémia Tanszékre és a Sztrókay" Kálmán professzor által veze- tett Ásványtani Tanszékre különült szét. 1949-ben geológus és geofizikus képzés kezdődött a soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karon, s az 1950-től a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatódott. Nehéz röviden áttekinteni a Magyar Állami Földtani Intézet és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet felszabadulás utáni fejlődését. Létszámuk sokszoro- sára növekedett (a Földtani Intézet 1938 — 1941. évi 28 — 29 diplomás és 20—40 12 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. f üzet egyéb dolgozójával szemben a jelenlegi 118 diplomás és 512 egyéb alkalmazott mintegy tízszeres, a Geofizikai Intézet 1940 — 1943 között tíznél nem több állan- dó alkalmazottjával szemben a jelenlegi 275 diplomás és 680 egyéb dolgozó közel százszoros növekedést képvisel). A két országos intézet fejlődése meglehetősen eltérő irányban ment végbe. A Földtani Intézet az évszázados megalapozottság és a kialakult munkameg- osztás továbbépítésével végzi az ország áttekintő, valamint a hegységek és a medencék részletes földtani térképezését és átfogó vagy tematikus vizsgálatát, a geológiai erőforrások megismerésének és feltárásának tudományos megala- pozását. Ez a fejlődés ma már földtani alapszelvényekre alapított korszerű litosztratigráfia révén a földtani viszonyok és törvényszerűségek kvantitatív kifejezésének lehetőségéig jutott. A geofizikai intézet működésének nagyobbik része a módszer és műszerfejlesztésre és a közvetlen gyakorlati célú feladatok megoldására irányult. A magyarországi földtan új ága az 1969-ben felállított területi földtani osztá- lyok. A helyi építőanyagigények kielégítési lehetőségeinek feltárásával, mér- nökgeológiai, illetve agrogeológiai problémák megoldásával, valamint a kör- nyezetvédelem földtani alapjainak rendelkezésre bocsátásával segítenek a területi szerveknek. Nagy értékű és pótolhatatlan kőzetmintát őriznek meg az egyre korszerűbb vizsgálatok számára a regionális központokban felállított fúrómag raktárak. Nemzetközileg elismert oktatási-kutatási és közművelődési bázisokká váltak az országos kiemelésű földtani természetvédelmi területek. Egyedülálló intézmény a sümegi oktatási és továbbképzési bázis. Ez utóbbiak már a Vadász Elemér halála óta eltelt másfél évtized időszakába vezetnek ben- nünket. A közelmúltnak és vele együtt a jelennek különösen tudományos és gazdasági tekintetben vannak markáns vonásaik. A földtudományi forradalom, amelyet az elmúlt 15 évben éltünk át — a le- meztektonika elméletének kidolgozásával, globális és regionális alkalmazásával - minden eddigi elgondolást messze meghaladó mobilitásúFöld-modellt állított elénk. A lemeztektonikához vezető elgondolások fejlődése alapvetően három kutatóintézmény szakemberei kölcsönhatásának köszönhetően jött létre 1955 és 1968 között; a lamonti és a princetoni laboratóriumok az Egyesült Álla- mokban, valamint az angliai Cambridge-ben. Lamont szenzációja az óceán - középi rift zóna felfedezése volt. A kéreg-köpeny határfelület elhelyezkedése alapján megállapították, hogy a kontinensek és az óceánok két külön nagy- szerkezeti egység. Összekapcsolták a rift, a spreading és az óceáni árkok szere- pét. A princetoni laboratóriumban Harry Hess fogalmazta meg a lemeztekto- nikai modell mechanizmusát. A paleomágneses mérések igazolták az elméletet. 1963-ban kidolgozták a lemeztektonika síkgeometriai szabályait, amelyet Bullard 1964-ben EvERTtel és SMiTHszel első ízben alkalmazott merev lemezek gömbön történő mozgására. Végül J. Morgan munkája révén vált a modell kvantitatívvá. Le Pichon 1968-ban mutatta be a kvantitatív modell globális alkalmazását. Egyidejűleg világszerte megkezdődött a lemeztektonika helyi viszonyokra való alkalmazása. A lemeztektonika elméletének első magyarországi képviselője Szádeczky- Kardoss Elemér volt, Vadász mellett az elmúlt négy évtizedben a magyar földtan kiemelkedő személyisége. 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1950-től rendes tagja; a X. Bányászati és Földtudományi Osztá- lyának 1965-től alapító titkára, 1970-től 1976-ig elnöke, az MTA Geokémiai Kutató Laboratórium megszervezője (1955 1974), a geokémia nagy hatású F ül ö p: Vadász E. és a magyar joldtan 13 magyarországi bevezetője, az Acta Geologica első főszerkesztője (1952—1982). A lemeztektonika azóta számos kutató munkássága révén — amiben különösen a fiatalabb generáció kiválóságai játszottak meghatározó szerepet — általáno- san elfogadott szemléletté és széleskörűen alkalmazott módszerré vált. Az év során nyomdába kerülő új Magyarország földtana szintézis már az új nagy- szerkezeti felépítést és fejlődéstörténetet mutatja be. A közelmúlt és a jelen földtani kutatását befolyásoló tényezők közül alapvető szerepű a gazdasági helyzet alakulása. Az új gazdasági mechanizmus a nehéz- ipar kiemelt fejlesztését megszüntette, és a beruházási igények elbírálásakor a mielőbbi és minél nagyobb arányú megtérülést helyezte előtérbe. Ennek egyik konzekvenciája, az olcsó és korlátlannak hitt szénhidrogén-importra való minél gyorsabb és minél nagyobb arányú áttérés mellett, a kőszénbányászat vissza- fogása, a gazdaságtalannak ítélt szénbányák bezárása volt 1968-ban- Mindez az anyagi eszközök erőteljes visszafogására vezetett a földtani kutatás területén is. Az olcsó szénhidrogén import azonban az 1973. évi olajárrobbanást követően megszűnt, és a korábbi gazdaságpolitikai korlátozást a nyersanyaggazdálkodás területén a megnövekedett gazdasági nehézségek vették át. A hazai energia- hordozók felértékelődtek, a szénhidrogénkutatás ismét kiemelt támogatást kap, a kőszén reneszánsza azonban nem következett be, mindenekelőtt azért, mert szénbázisú erőművek helyett a kedvezőbb fajlagos beruházásúnak ítélt atom- erőmű építésére került sor. Az ércbányászat helyzete kritikussá vált; a kiemel- kedően nagy ércvagyonnal rendelkező recski bánya építése szünetel. Az ásvány- bányászat korábban gyors ütemű fejlődése megállt. Az építőanyagtermelés a beruházások erőteljes csökkenése miatt visszaesett. A földtani kutatás pénz- ügyi fedezetét az inflálódás veszélye fenyegeti. A jövő elé tekintve nagyon fontos annak reális megítélése, hogy nő vagy csökken a geológia szerepe ? A várható fejlődés prognosztizálását megnehezíti, hogy a földtani kutatás a jövőben sem önmagában, a környezetétől függetlenül fejlődik, hanem a változó társadalmi-gazdasági adottságokba ágyazva. Ismerni kellene tehát a gazdasági fejlődés prognózisát. Ez azonban vagy nincs, vagy túlságosan általános, vagy nem vehető komolyan. Csaknem biztosra vehető azonban, hogy a gazdasági fejlődés alakulásától függetlenül, az átlagosnál nagyobb mértékben fejlődik több földtani szakterület, mint: — a vízföldtan — a környezeti geológia — az agrogeológia — a földtani anyagvizsgálat automatizálása — a számítógépes adatfeldolgozás, a földtani viszonyok modellezése és kvanti- fikálása - a források szűkössége miatt nő a gazdasággeológia jelentősége (a kutatás gazdaságossága és még inkább a kutatási eredmények gazdasági jelentőségé- nek vizsgálata). Az ásványi nyersanyagok kutatási feltételei és a bányászati adottságok tenden- ciájukban kedvezőtlenebbé válnak (növekvő mélység, növekvő bányászati nehézségek), csökken a hasznos alkotók koncentrációja. Emiatt nő a gyakorlati irányú geológiai kutatás és bányászati feltárás tudományos megalapozásának jelentősége és a termelési kutatás szerepe. Egészen biztosan évtizedek múltán is 14 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet kiemelkedő jelentősége lesz az ország, az egyes hegységek és medencék egyre korszerűbb, részletes és átfogó földtani megismerésének. Befejezésül még egyszer Vadász Elemér ránk hagyott örökségére szeretnék visszatérni. Kétségtelen, hogy személyében a XX. század egyik legnagyobb magyar geológus személyiségét tisztelhetjük, aki műveivel és tevékenysége révén nemcsak életében, hanem még hosszú ideig mértékadó jelentőségű lesz a magyar geológiában, aki azon kevesek közé tartozik, mint Szabó József, Lóczy Lajos, Mauritz Béla és Szádeczky-Kaedoss Elemér, akik iskola- teremtőként is megmaradnak mindannyiunk emlékezetében. Nem avul el emberi példamutatása és tudományos etikája. Amíg földtannal foglalkoznak ebben az országban, mindkettő ösztönző példa marad a szakmájukat szerető fiatalok számára. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 16 — 17. Vadász Elemér és a Magyar Tudományos Akadémia* dr. Martos Ferenc** Az MTA alapításának 150. évfordulójára megjelentetett, akadémiai „arc- képeket” bemutató ,,A Sas és a Serleg” című könyvében, Sőtér István — többek között — azt írja a Vadász Elemérről szóló fejezetben, hogy . a felszabadulás utáni Akadémiának ahhoz a nagy nemzedékéhez tartozik, amely kivette részét 1919 Tanácsköztársaságának feladataiból”. Ebben a néhány szóban, e mondattöredékben található a magyarázata, ezekben lelhető meg az oka annak a ténynek, hogy miért lett Vadász Elemér csak 1948-ban, 63 éves korában, az MTA levelező tagja. Nyilvánvaló, hogy amíg egy Habsburg József főherceg ült az Akadémia elnöki székében, addig egy „1919-esnek” nem nyíl- hattak meg a Duna-parti palota kapui. Mire 1950. május 8-án megtarthatta „Magyarország földtani szerkezeti képe” című székfoglaló előadását, már a lényegileg megújult Akadémia pulpitusáról szólhatott, és szavait, tudományos fejtegetéseit már új összetételű hallgatóság figyelte. De ekkor már — egyébként is — az a Rusznyák István az Akadémia elnöke, akinek befogadását a tagság soraiba, a visszahúzó erők, 1945-ben még ugyanúgy megakadályozták, akár- csak Vadász Elemérét. Az MTA felszabadulás utáni átalakulásának, demokratizálódásának nehéz időszakáról azért lehet, s talán kell is itt néhány szót szólni, mert ebből az egy- általán nem könnyű, sok munkát, áldozatot, elkötelezettséget kívánó küzde- lemből Vadász Elemér is bőven kivette részét. Igaz: ebből az élvonalban olyan fegyvertársak mellé állhatott, mint Szent-Györgyi Albert, Bay Zoltán, Kodály Zoltán, az ugyancsak ,,19-es” Bolgár Elek, Lukács György és még sokan má- sok. Az ország felszabadulása után a politikai és társadalmi viszonyok gyors vál- tozásával szemben — a forradalom törvényszerűségeinek megfelelően — a gaz- daság fejlődése nehezen indult, de még ennél is nehezebben a tudat, a gondol- kodás a szemlélet változása, még az egyébként jóakaraté, a néphez vonzódó emberekben is, hát még az alapvetően konzervatív, vagy a konzervatívok befolyása alatt álló elemekben; a kifejezetten antidemokratikus, reakciós erőkről nem is beszélve ! A demokráciáért, a szocializmus építése melletti kiállás- ért, a tudománynak az új Magyarország szolgálatába való beállításáért, az * Elhangzott 1985. III. 1-én, a Vadász Elemér születésének 100. évfordulója alkalmából tartott emlékülésen. * * A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának elnöke. 1G Földtani Közlöny 116. le ötét, 1. füzet Akadémián belül, a haladó erőknek ugyanúgy meg kellett vívni saját harcukat, mint a politikai-társadalmi élet minden más frontján de itt — a tudomány ,, fellegvárában” — néha talán még nehezebb körülmények között. A magyar társadalom számára a ,, fordulat évét” az 1948-as esztendőre tesszük. Az MTA szempontjából a ,, hogyan tovább” és a ,,kivel tovább” kérdésekre, valamilyen határozottabb körvonalú választ csak az 1949. október 31-én elfogadott új alapszabály és az 1949. november 29-i közgyűlés fogalma- zott meg. Az ekkor megválasztott új vezetőséggel veszi kezdetét az Akadémia valóságos megújulása, ettől kezdve lesz ez az intézmény a szocialista építés egyre meghatározóbb tényezője. Es — tegyük hozzá — ezzel teljesíti az Akadé- mia, egy új korszakban, egykori alapítóinak igaz szándékát: a nemzeti öntudat ápolását, a nép felemelkedésének szolgálatát. Vadász Elemér aktív részese ennek a forradalmi folyamatnak. Mint az akkori III. Osztálynak, a Matematikai és Természettudományi Osztálynak tagja, ő is egyik kezdeményezője annak az 1949. március 21-i nyilatkozatnak, amely sür- geti kiváló, haladó tudósok beválasztását, illetve — 1949. június 30-án — az Akadémia alapvető reformját. Az Osztály nevében Erdey-Grúz Tibor lép fel, de vele együtt Vadász Elemér és a hozzájuk hasonló más, haladó gondolkodású természettudósok jelentik azt a tudományos-társadalmi bázist, amely ennek a reformkövetelésnek határozott célokat, s szilárd elvi alapokat biztosít. Nem sokkal a már említett — történelmi jelentőségű — 1949. novemberi tisztújító közgyűlés után, 1950 decemberében Vadász Elemér az MTA rendes tagja lesz. A történelem — ha megkésve is — igazságot szolgáltat ! 1951. május 7-én megtartja székfoglalóját: ,, Adatok a laterites mállás kérdéseihez” címmel. Tudományos eredményeinek és érdeklődésének rendkívül széles skáláját már csak a két székfoglaló témaválasztása is jelzi. Olyan életkorban, amikor mások általában már nyugalomba vonulnak, legalábbis ami a közéleti szereplést és a vezető testületekben végzett munkát illeti, Vadász Elemér újabb és újabb tisztségeket kap, és az ezekből származó megterhelő feladatokat, a sokat megélt, sokat tapasztalt férfiú bölcsességével, és egy fiatalember lobogó dinamizmusával vállalja és teljesíti. 1958 novemberé- től 1964 áprilisáig tagja az Akadémia elnökségének. Ismét egy olyan korszak- ban vesz részt a magyar tudományos élet szervezésében és irányításában, ami- kor ugyancsak van mit rendbe tenni a kutatóhelyeken, az oktatásban és az 56-os ellenforradalom által megzavart fejekben. S miután nagyon jól tudja, hogy Magyarország, a magyar társadalom jövője nagymértékben függ a kiváló képességű fiatal kutatógárda felkészültségétől, a népi demokrácia iránti elkö- telezettségétől, számára mi sem természetesebb, mint az, hogy vállalja a TMB elnöki tisztét is, és öt éven át irányítja ennek a testületnek a munkáját. 80. élet- évében jár, amikor e nehéz — nála sokkal fiatalabbak számára is nagy próba- tételnek számító — tisztségekből visszavonul. A végére hagytam, bár — munkájáról szólva — az élre kívánkozna, s szá- munkra: földtudományokkal foglalkozók számára mindenképpen oda, az a tény, hogy nem kis szerepet vállalt abban, hogy a föld- és bányászati tudomá- nyok az Akadémia testületéinek sorában önálló osztályba — a X. Osztályba — szerveződhettek. Osztályunk 1965-ben alakult meg, jórészt annak is köszön- hetően, hogy Vadász Elemér minden fórumon, ahol csak tehette, meg tudta győzni az illetékeseket arról, miszerint a Földdel foglalkozó tudományokat nem lehet a fizika, a kémia, netán a biológia és bizonyos műszaki tudományok közé ,, rejteni”; önálló ismeretrendszerről van szó, ami az emberi környezet megisme- M a r t o s: Vadász Elemér és az MTA 17 rését, az ásványi nyersanyagoknak a társadalom fejlődése érdekében történő felhasználását van hivatva elősegíteni és szolgálni. A részletekre figyelő, analizáló tudósból ekkorra már régen a nagyívű folya- matokat átfogni képes, szintetizáló elmévé vált. S nemcsak tudományos mun- káiban, de tudományszervező tevékenységében is. Az MTA történetében Vadász Elemér a magasan kiemelkedő egyéniségek közé tartozik. 2 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 19 — 21. Vadász Elemér és a magyar természetvédelem* Rcilconczay Zoltán ** Tisztelt Ünneplő Közönség ! Vadász Elemérre, a felszabadulás utáni magyar földtan és természetvédelem kiemelkedő alakjára emlékezünk. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és a magam nevében a nagy tudósnak és közéleti személyiségnek egy, a korábbi megemlékezésekből méltánytalanul feledett — avagy éppen csak megemlített — tevékenységéről szeretnék szót ejteni. Az évszázados múlttal bíró magyar természetvédelem magasszintű jog- szabályai jelentőségükhöz méltó részletességgel és súllyal védik földtani érté- keinket. Természeti erőforrásaink sorát gyarapító ásványi nyersanyag-készle- tünket, energiahordozóinkat éppen úgy, mint a földtörténet eseménysorozatát megörökített és megőrzött, tájegységekre és adott időintervallumokra jellemző képződményeket, szelvényeket, felszíni és felszín alatti formákat és forma- együtteseket, kövületeket, ásványokat és ásványtársulásokat, vagyis a helyhez kötött, meg nem újítható és újuló, pusztulásukkal a végleges megsemmisülés- nek kitett tudományos értékeket. E közel sem teljes felsorolás természetszerűen magában hordozza és indokolja azokat a — ,, földtani érték-fogalom” sajátos kettősségében rejlő — ellentmon- dásokat (egyebek között a termelő ágazatok és a természetvédelem csaknem törvényszerű, időnként és esetenként elkerülhetetlen értékellentéteit), amelyek- kel a földtudományok képviselőinek ,, hovatartozásuktól” és szemléletüktől függően számolniuk kell. Az ökológiai szemléletet hirdető és követelő természetvédelem talaját és értelmét veszítené, ha nem foglalkozna kellő súllyal és arányban a természet abiotikus, élettelen elemeinek törvényszerűségeivel, a szilárd földkéregben és annak felszínén végbemenő összetett folyamatok és jelenségek számbavételével, hatásaik és kölcsönhatásaik elemzésével. Cseppet sem tulajdoníthatjuk tehát a véletlen „művének”, hogy a földtudományok kiemelkedő hírű és rangú kép- viselői a honi természetvédelemben kezdettől fogva jelentős szerepet vállaltak. Archívumunk egyik becses, ma is tanulsággal szolgáló rekvizítuma az a fel- jegyzés, amelyet Cholnoky Jenő geográfus professzor, az Országos Természet- védelmi Tanács öt esztendőn át volt egykori elnöke készített 1941-ben az akkori földművelésügyi miniszter számára. Előterjesztésében azokról a többnyire * Elhangzott 1985. III. 1-én, a Vadász Elemér születésének 100. évfordulója alkalmából tartott emlékülésen. * * Az Országos Környezet- ésTermészetvédelmi Hivatal általános elnökhelyettese. 2* 20 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet eredménytelen kezdeményezésekről adott számot, amelyek a Badacsony-hegy megmentését célozták. Ma már tudjuk, a Természetvédelmi Tanács és az Aka- démia együttes fellépése 35 esztendős „vesszőfutás” után, 1965-ben vezetett eredményre. A világégést közvetlenül megelőző esztendőkben védetté nyilvánítani gya- korlatilag csak a magántulajdon sérelme nélkül, a tulajdonosok nagylelkűsé- gében bízva lehetett. Szakavatott, a természetvédelem irányában fogékony és megértő tudományos háttér híján, olykor kifejezetten ellenséges közegben, a honi természetvédelem pártolói és csekélyszámú művelői csak a csodában bízhattak . . . A cselekvések sorát a történelem viharai átmeneti időre megszakították. A földtudományok „jogfolytonossága” azonban a háborús esztendőket kö- vetően is fennmaradt. Alapvetően megváltozott társadalmi és működési felté- telekkel az újjáalakult Országos Természetvédelmi Tanács irányítását 1950-től Vadász Elemér akadémikus vette át. Vadász professzor élni tudott az új helyzet adta lehetőséggel. A magántulaj- don szabta tradicionális korlátok jelentősége radikálisan csökkent, a természet- védelem irányában megnyilvánuló társadalmi érdeklődés szemmel láthatóan fokozódott. A Tanács olyan — szakmailag és társadalmilag kedvező — feltételek között kezdhette meg ténykedését, amelyek Vadász Elemér elnökségének 13 esztende- je során — nem utolsósorban a Professzor kiemelkedő tudományos és oktatói, politikusi és tudományszervezői tekintélyének, társadalmi befolyásának köszön- hetően — 132 természeti érték, csaknem kilencezer hektárnyi terület törvényes védelem alá helyezését tették lehetővé. Éppen e centenáriumi megemlékezés napjaiban jelenthetem be hazánk negyedik nemzeti parkjának megalakulását. Vadász professzor elévülhetetlen érdemeket szerzett a 20 ezer hektáros terület, a mai Aggteleki Nemzeti Park tudományos feldolgozása, egyedülálló karsztos formakincsének megóvása során. Nevéhez fűződik a Vass Imre-barlang, a Baradla-, a Béke- és a Szabad- ság-barlangok felszíni védőterületének, a tornanádaskai kastélyparknak, a keleméri Mohos-tavak Sphagnum-lápjának védelem alá helyezése. Országszerte sokat tett a földtani természetvédelem meghonosításáért: elnöksége idején kapott oltalmat a földtani oktatás és ismeretterjesztés később nemzetközi hírnévre szert tett bázisa, a tatai Kálvária-domb; nem csekély részt vállalt abban, hogy éppen születésének századik évfordulóján Ipolytarnóc is- mét a nemzetközi szakmai érdeklődés homlokterébe kerül. A nagyközönség nyilvánossága előtt idén „bemutatkozó” világhírű lelőhely-együttes védetté nyilvánítását 1954-ben írta alá. Védelem alá helyezte aVelencei-hegység híressé vált gránitlepusztulás-formáit , az úrkúti mangánbányászat során feltárult őskarsztot, a Kis- és Nagyszénás, a budai Sashegy dolomit-térszínét, a várpalotai Szabó-bánya kövületekben gazdag szelvényét, a szomolyai Kaptár-köveket, a lillafüredi barlangokat, az azóta kiépített és ugyancsak ez évben megnyíló Szemlő-hegyi barlangot — hogy csupán az ismertebbek és legjelentősebbek sorából említsek néhányat. Nevéhez fűződik Tihany szabadtéri földtani „paradicsomának” törvényes védelme: hazánk első tájvédelmi körzetének létrehozása. A minap adták át rendeltetésének a Tihanyi Tájvédelmi Körzet földtani-botanikai tanösvényét. Javaslom: a magyar földtan és természetvédelem állítson közös emléket Tihany- ban Vadász Elemér és nagyhírű elődje, Lóczy Lajos tiszteletére. Bak onczay: Vadász E. és a természetvédelem 21 Nem volna teljes a róla alkotott kép, lia csupán a földtani természetvédelem területén és érdekében kifejtett tevékenységét méltatnám. A szakterülete iránti elfogultságnak még a látszatát is elkerülve töltötte be elnöki tisztét. Irányító munkája során a földtani természetvédelem az általános természet- védelmi munka szerves részévé vált. Felismerte, hogy a gazdaság felemelkedését szolgáló, de kellően át nem gon- dolt technikai fejlesztés — megfelelő összhang hiányában — szükségképpen a természeti értékek, későbbi folyamatában társadalmi értékek és érdekek ve- szélyeztetését eredményezheti. Közéleti elkötelezettsége, magasfokú műveltsége és humanitása arra késztette, hogy a természetvédelmet, a védett természeti területeket és értékeket a korszerű gazdasági szerkezet egységes egészének al- kotó részeként fogadtassa el. Elnöksége idején kerültek hatósági védelem alá az akkor többnyire gazdát- lan, vagy méltatlanul kezelt nagy parkok, arborétumok: Erdőtelek, Kámon, Körmend, Szeleste, Sárvár, Zirc,Vácrátót, Alcsut, Martonvásár, Cégénydányád, Jeli, Pannonhalma és az ELTE Botanikus kertje. Vadász Elemér sokoldalú, a magyar természetvédelem egészét szolgáló munkássága nélkül e nagyszerű alkotások ma már talán csak irodalmi hivat- kozások formájában élnének a botanikusok és a művelődéstörténészek emlé- kezetében. Hosszasan sorolhatnám azokat az intézkedéseket, amelyek megalapozták a magyar természetvédelem későbbi, nagy eredményeket hozó korszakát. 1985-öt írunk. Olyan időszakot élünk, amelyben mindennél fontosabb a Vadász pro- fesszortól átöröklött gondolkodásmód tettekben történő kifejezése. A termelő ágazatok geológus-vezetőinek nagyérdemű hazai reprezentánsaként, a hazai szénbányászat és bauxitgeológia elismert és szakavatott művelőjeként képes volt egy személyben megtestesíteni azt a sajátosan kettős funkciót és szemléle- tet, amely a földtani értékek jellegéből, illetőleg a termelés és a természetvéde- lem ,, alapállásából” fakad. Ez tette lehetővé a korábbi eredmények átmentését, a természetvédelemnek a világégés utáni újra szervezését, a modern társadalmi és technikai feltételekhez igazodó, térszerkezetében és védelmi előírásaiban európai színvonalú magyar természetvédelem megalapozását. Ez az oka annak, hogy ha mai természetvédelemről, természetvédelmi gon- dolkodásról, annak szerepéről bárhol szót ejtünk, azt mindig és mindenütt Vadász Elemér nevével és működésének méltatásával tesszük. ■ ■ Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 23-24. Vadász Elemér a magyar— szovjet barátságért* Bíró Gyula** Tisztelt Díszülés ! A Magyar— Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége és a magam nevében szeretnék köszönetét mondani azért a nemes kezdeményezésért, hogy díszülésen emlékezünk meg Vadász Elemér kiemelkedő, sokoldalú munkásságáról. Örömünkre szolgál, hogy Vadász Elemér akadémikus születésének 100. évfordulóján, a professzor nemzetközi jelentőségű geológiai munkássága mellett — e megemlékezés keretében — fő vonásaiban felidézhetjük e nagy tudósnak a magyar— szovjet barátság erősítése érdekében kifejtett politikai tevékeny- ségét is. Vadász Elemér hazánk és a Szovjetunió közötti tudományos együtt- működés szószólója és támogatója volt, s mint a Magyar — Szovjet Baráti Társa- ság elnöke, elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar— szovjet barátság és együttműködés elmélyítésében. A köztiszteletben álló tudós 1949-ben kapcsolódott be az újjászervezett Magyar— Szovjet Társaság munkájába, s az Országos Vezetőség tagjaként tevékenykedett. A Társaság ez időben a szovjet kultúra hazai népszerűsítése során számottevő eredményeket mutatott fel. — Emellett mind nagyobb figyel- met szentelt a szovjet tudományos tapasztalatok megismertetésére is. Szervezetünk az 1956-os ellenforradalmat követően, 1957. június 15-én ala- kult újjá Magyar— Szovjet Baráti Társaság néven. A Társaság elnöki tisztét Vadász Elemér professzor jó néhány évig töltötte be. A későbbiekben — 1970- ben bekövetkezett haláláig — alelnökként tevékenykedett a népeink közötti barátság és együttműködés erősítésén. Az volt a véleménye, hogy legyünk büszkék a felszabadulás óta elért kultu- rális és tudományos eredményeinkre, és ezekkel együtt ismertessük meg né- pünkkel a szovjet kultúra és tudomány eredményeit. ,,A Társaság működése által legyen még bensőségesebb és őszintébb a magyar— szovjet viszony” — hangoztatta. Óvott egy korábbi korszakban elkövetett hibák megismétlésétől. Ezért arra hívta fel a figyelmünket: ,,Ne utánozzuk, hanem kövessük a mi lehetőségeink- nek, helyi adottságainknak megfelelően a Szovjetuniót.” * Elhangzott 1985. III. 1-én, a Vadász Elemér születésének 100. évfordulója alkalmából tartott emlékülésen. ** A Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtitkára. 24 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet Vadász Elemér akadémikusnak az MSZBT-ben végzett politikai és tudomá- nyos tevékenységéről szólva el kell mondanunk, hogy azt is a tudósi és tanári munka magasra tett mércéjéhez igazítva végezte. Vadász Elemér professzor politikai tevékenységében fontos szerepet kapott a békéért vívott harc is. A béke, a tudományos tevékenység lehetősége, az élet — szorosan összetartozó dolgok voltak számára. Ezt ő maga így fogalmazta meg: ,, Szocialista országépítésünk léte, lehetősége, életeleme nélkülözhetetlen biztosítéka a tartós béke, amiért a Szovjetunió harcol, s amelynek megterem- téséért mi is küzdünk. E békeharcban a tudomány fegyverei nem hallgathat- nak el, hanem megnövekedett jelentőséggel működnek”. A Társaság munkájában fontosnak tartotta a tömegekkel való szoros kapcso- latot. A mozgalom egyik alapvető feladatának a politikai nevelőmunkát tekin- tette. „AzMSZBT akkor fogja jól betölteni hivatását, ha egész népünket arra neveli, hogy saját szemével lássa meg a dolgokat, a saját gondolataival jusson el a megismerésig, a meggyőződésig” — vallotta. Mint ismeretes — a földtan történetében alapműként számon tartott alkotá- sát — a „Magyarország földtanát” — 1964-ben orosz nyelvre is lefordították, amelyet a következő szavakkal ajánlott a szovjet olvasóknak: ,, . . . fogadják a szovjet elvtársak a magyar— szovjet barátságunk szerény jelképéül a szerző részéről, aki ennek a baráti kapcsolatnak egyik legrégibb, meggyőződéses ma- gyar híve, hirdetője és szervezője is.” Ügy gondolom, hogy a Vadász vezette Országos Elnökség és a mozgalom tényleges teljesítményének elismerését legjobban jellemzi az a kimagasló kitüntetés, amelyet az MSZBT III. Kongresszusán jelentettek be: a Magyar— Szovjet Baráti Társaságot eredményes tevékenységének elismeréseként a Mun- ka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. Vadász Elemér, a Társaság elnö- ke ugyancsak 1960-ban eredményes tudományos és közéleti tevékenysége elis- meréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetésben részesült. Amikor Vadász Elemér professzor emlékét idézzük, akkor személyében, a nemzetközi jelentőségű tudósra, a fiatalokért, a jövőért dolgozó pedagógusra, a reformerre, a humanistára, a békeharcosra, a magyar— szovjet barátság nagyszerű képviselőjére egyaránt emlékezünk. Munkásságát, életművét törek- szünk megismertetni mozgalmunk aktivistáival, napjaink és a jövő nemzedéké- vel is. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986 ) 116. 25 — 30. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett geológusok* 1949- 1984 1949 1. Benkő Ferenc, 2. Czabalay Lenke, 3. Géczy Barnabás, 4. Hőgye Ilona, 5. Jakucs László, 6. Kiss János, 7. Kocsis Árpád, 8. Kopek Gábor, 9. Nagy Károly, 10. Neubrandt Erzsébet, 11. Sidó Mária, 12. Venkovits István 1950 1. Bíró Ernő, 2. Endrei György, 3. Fejér Leontin, 4. Gondos György, 5. Gyo- vai László, 6. Ivanov G. Aranka, 7. fKaszanitzky Ferenc, 8. Lakatos Tibor, 9. Magas István, 10. Moldvai Loránd, 11. Osváth Emilia, 12. Pusztai Gyula, 13. Reményi K. András, 14. Sikabonvi László, 15. Siklósi Sándor, 16. Siposs Zoltán, 17. f Szénás György, 18. Szép Béla, 19. Varrók Kornélia 1951 1. Barabás Andor, 2. Bárdossy György, 3. Boda Jenő, 4. Czimboray Lajos, 5. Csordás István, 6. Dallos Ernő, 7. Dank Viktor, 8. Dedinszky János, 9. Dévé- nyi Magda, 10. Hadnagy Lajos, 11. jKriván Pál, 12. Nyíró M. Réka, 13. Ottlik Péter, 14. Reményi Péter, 15. Szabó János, 16. Szabó Imre, 17. Vörös Zoltán 1952 1. Alföldi László, 2. Csillag Pál, 3. Farkas László, 4. Fehérvári Miklós, 5. Fü- löp József, 6. Imreh László, 7. Jamnitzky Kázmér, 8. Kisvarsányi Géza, 9. Ko- vács Zsolt, 10. Lieszkovszky Zsuzsa, 11. Máté Klára, 12. Mészáros Mihály, 13. Rásonyi László, 14. SaáryÉva, 15. Vándorfi Róbert, 16. Vitális György, 17. Völ- gyi László, 18. Willems Tibor, 19. Zilahy Lidia 1953 1. fBalkav Bálint, 2. Deres Ferenc, 3. Dubay László, 4. Füzessy László, 5. Ga- bányi Imre, 6. Gerber Pál, 7. Gombos Jolán, 8. Kilényi Tamás, 9. Kókay János, 10. Kubovics Imre, 11. Márton Gyula, 12. Meizl István, 13. Németh Gusztáv, 14. Petrov, Borisz Davidov, 15. Teplánszky Erika, 16. fVarga Imre, 17. Ve- reszky Erzsébet, 18. Zolnay Gergely * 1950-ig Pázmány Péter Tudományegyetem Földtani Közlöny 116. kötet, 1. f üzet 26 1954 1. Czirfusz Imre, 2. Dedinszky Filoména, 3. Dér István, 4. Drubina Magda, 5. Fehér János, 6. Gidai László, 7. Kovács Zoltán, 8. Kővári József, 9. Láng József, 10. Miklós Mária, 11. Párák Tibor, 12. Pesty László, 13. Szabó Elemér, 14. j*Varga Gyula, 15. Végh Sándor, 16. Vincze János, 17. Vizsolyi Márta, 18. Wéber Béla 1955 1. Balogh István, 2. Baranyai Lívia, 3. Boskovits Gábor, 4. Erhardt György, 5. -j-Grossz Ádám, 6. Hernyák Gábor, 7. Honig Gyula, 8. Jámbor Áron, 9. Kness Mária, 10. Konda József, 11. Komáromi Erzsébet, 12. Kovács Barna, 13. Laczó Ilona, 14. Láng Gábor, 15. Medgyesi Imre, 16. Mikó Lajos, 17. Nardai Zoltán, 18. Oláh Mihály, 19. Ozoray György, 20. Perlaki Elvira, 21. Radócz Gyula, 22. Regéczi Edit, 23. Scheuer Gyula, 24. Szabó Ferenc, 25. Széles Margit, 26. fSzőts József, 27. Sztyehlik Károly, 28. Szűcs Sándor, 29. j-Tóth Ibolya, 30. Tuska József, 31. Vecsernyés György, 32. Virág József, 33. Vörös István, 34. Zenkovits Ferenc, 35. Zentay Tibor 1956 1. Csongrádi Béláné, 2. Deák Margit, 3. Dudich Endre, 4. Elsholtz László, 5. Földi Miklós, 6. Goda Lajos, 7. Harnos János, 8. Hámor Géza, 9. Hetényi Rudolf, 10. Kárpáti Lajos, 11. Kaszap András, 12. Károly Gyula, 13. j-Kelemen István, 14. Klespitz János, 15. Komjáti János, 16. fKrizsán Pál, 17. Landesz István, 18. Lédeczi Erzsébet, 19. fLucza Vilmos, 20. Magyari Gábor, 21. Nagy Elemér, 22. Nagy Géza, 23. Nagy István, 24. Nagyfejű (Török) Kálmán, 25. Sántha Pál, 26. Somlai Ferenc, 27. Subái Márta, 28. Stuhl Ágnes, 29. Szerecz Ferenc, 30. Szilágyi Albert, 31. Szófogadó Pál, 32. Szűcs Károly, 33. Tamási György, 34. Tapody Zsuzsa, 35. Tima Zsuzsa, 36. Várkonyi József, 37. Vermes Gábor, 38. Zsinka József 1957 1. Király Ernő 1958 1. Albert Eszter, 2. Báldi Tamás, 3. Bérces Sándor, 4. f Cseszkó Mihály, 5. Csilling László, 6. Erdődi Erzsébet, 7. fFalu János, 8. Fazekas Gabriella, 9. Gellai Ágnes, 10. Gondozó György, 11. Guttmann György, 12. Gyarmati Pál, 13. Juhász Árpád, 14. Kiss Klára, 15. Kosa László, 16. Mach Péter, 17. Majoros György, 18. Müller Pál, 19. Oravecz János, 20. Ötvös Ervin, 21. Póka Teréz, 22. Rédei Kálmán, 23. Szabó Péter, 24. Szederkényi Tibor, 25. Tímár Margit, 26. Várszegi Károly 1959 1. Bállá Kálmán, 2. Bodzái István, 3. Buda Tibor, 4. Csalagovics István, 5. Dobai Ilona, 6. Fekete György, 7. Knauer József, 8. Kozma Károly, 9. Len- kei Albina, 10. Molnár János, 11. B. Nagy József, 12. Nagy István, 13. Pantó György, 14. Rózsavölgyi János, 15. Schef fér Anna, 16. Zelenka Tibor Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett geológusok 27 1960 1. Beke Mária, 2. Bondor Lívia, 3. Bubics István, 4. Bognár László, 5. Fábián Béla, 6. Gyarmati György, 7. Juhász István, 8. Kaszás Ferenc, 9. Sárközi János, 10. Wallacher László 1961 1. Czéhmester Margit, 2. Csalagovics Imre, 3. Hunyadi László, 4. fKáposzta József, 5. Kovács Teréz, 6. *j*Kőkáti Attila, 7. Érdi Krausz Gábor, 8. Makkay Klára, 9. Odor László, 10. Prantner Erzsébet, 11. Ság László, 12. Schmidt József, 13. Szeberényi Helga, 14. Szentirmai István, 15. Zuckermann Péter 1962 1. -j-Barbácsy Ákos, 2. Bodrogi Ilona, 3. Bohn Péter, 4. Havas Margit, 5. Hegyi József, 6. Kieb Béla, 7. Komlósy György, 8. Maucha László, 9. Mészáros László, 10. Rajetzky Mária, 11. Vető István 1963 1. Bilik István, 2. Csajági Zsuzsa, 3. Félegyházi Zsolt, 4. Gulyás István, 5. Horváth István, 6. Oszoly Gabriella, 7. Pálmai József, 8. Szalay Emőke, 9. Végh Anna, 10. Viczián István, 11. Borbás László 1964 1. Ákos Éva, 2. Bardócz Béla, 3. Benedek Pál, 4. Elek Júlia, 5. Gömöry István, 6. Monostori Miklós, 7. Nagy Béla, 8. Papp Sándor, 9. Pentelényi László, 10. Pordán Sándor, 11. dr. Vajda Álajosné, 12. Vidor Anna 1965 1. Baross Gábor, 2. Buda György, 3. Keresztes Csaba, 4. Lingauer János, 5. Máthé Mária, 6. Soóky Barna, 7. Szentes György, 8. Szentes Izabella, 9. Sze- nuszi Hoszin, 10. Szűcs László, 11. Tompa László, 12. Zaigouche Derradji 1966 1. Császár Géza, 2. Detre Csaba, 3. Farkas Péter, 4. Gajdos István, 5. Hódi Margit, 6. Korpás László, 7. Matyók Ilona, 8. Peregi Zsolt, 9. Szendrei Géza, 10. Szilczl Mária, 11. Tomschey Ottó 1967 1. Andó József, 2. Árkai Péter, 3. Badinszky Péter, 4. Balázs Endre 5. Baranyi József, 6. Bérezi István, 7. Brezsnyászky Károly, 8. Czakó Ti- bor, 9. f Csapiár Pál, 10, Csató Anna, 11. Csáki Ferenc, 12. Csillag János, 13. Dienes István, 14. Embey Isztin Antal, 15. Jankovich István, 16. Jaskó Tamás, 17. Makk Anikó, 18. Rassay Zsolt, 19. Vargha Márta, 20. Zaránd Csaba, 21. Zsillé Ákos, 22. dr. Haázné Rózsás Hajnal Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet 28 1968 1. Bogár Sándor, 2. Dávid Klára, 3. Farkas Árpád, 4. Felvári Gyöngyi, 5. Földvári Mária, 6. Galácz András, 7. Gyarmati János, 8. Gyémánt Piroska, 9. Havas Pál, 10. Horváth Zoltán, 11. f Iván Béla, 12. Jakus Péter, 13. Kollányi Katalin, 14. Lelkes György, 15. Somfai László, 16. Szilágyi Gábor, 17. Tan- czenberger Sándor, 18. Tóth Kálmán, 19. Ullmann Teréz, 20. Valcz Gyula, 21. Vörös Attila 1969 1. Alliquander Konrád, 2. Baksa Csaba, 3. Bcrényi Üveges István, 4. Csima Kálmán, 5. Csongrádi Jenő, 6. *|’Gecse Éva, 7. Havas László, 8. Kosáry Zsuzsa, 9. Mindszenty Andrea, 10. Moyzes Antal, 11. Raincsák György, 12. Szente István, 13. Szilvási Katalin, 14. Szőts András, 15. Sztrákos Károly, 16. Tormás- sy István, 17. Tóth Álmos, 18. Zsámbok István 1970 1. Bulla Judit, 2. Erdélyi Judit, 3. Fáy Miklós, 4. Földessy János, 5. Galicz Gergely, 6. Gasztonyi Éva, 7. Gazdik Éva, 8. Gellai Mária, 9. Gönczi Júlia, 10. Halmi Orsolya, 11. Horváth Mária, 12. Járányi Klára, 13. Kilián Iván, 14. Kneifel Ferenc, 15. Mészáros Ferenc, 16. Simon Magdolna, 17. Szörényi Júlia, 18. Tárcsái Cecilia, 19. Vargha Éva 1971 1. Antal^ Sándor, 2. Bartók András, 3. Bernhardt Barna, 4. Borza Tibor, 5. Fekete Ágnes, 6. Horváth Eszter, 7. Horváth Vera, 8. Jantsky György, 9. Já- szai Sándor, 10. Kincses Júlia, 11. Nagy Margit, 12. Németh Márta, 13. Orsovai Imre, 14. Scharek Péter, 15. Schultz Péter, 16. Szentirmai Gábor, 17. Szilágyi Eszter, 18. Szilágyi Tibor, 19. Tátray Magdolna, 20. Végh Ernő, 21. Zong Klára 1972 1. Bálint Katalin, 2. Edelényi Emőke, 3. Gyalog László, 4. Haas János, 5. Halmai János, 6. Horányi Ágnes, 7. Ivancsics Jenő, 8. Makk Ágnes, 9. Meszéna Bernadetté, 10. Mjatav Rinzán, 11. Nagy Péter, 12. Partényi Zoltán, 13. Pál- falvi Ferenc, 14. Síkhegyi Ferenc, 15. Szemethy Andrea, 16. Tóth Erzsébet, 17. Tóth György, 18. Zakó Teréz 1973 1. Ágoston Zoltán, 2. Chikán Géza, 3. Cságoly Éva, 4. Diószegi Ágnes, 5. Entz Ferenc, 6. Halász Rudolf, 7. Hidasi János, 8. Jedlovszky Mária, 9. Kertész Sándor, 10. Lhámzsár Dulma, 11. Mátéfi Tibor, 12. Mensáros Péter, 13. Papp Péter, 14. Pogácsás György, 16. Polychronakis Jean, 16. Puskás Zuárd, 17. Reiner György, 18. Sípos János, 19. Szemerey Huba 1974 1. Andriani A. Kylili, 2. Borbás Krisztina, 3. Dódony István, 4. Dulámin Szád, 5. Janis Charalambus, 6. Maria C. Riga, 7. Nagymarosy András, 8. Solti Gábor, 9. Szabó János, 10. Tichy Mária, 11. Váradi Mária Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett geológusod 29 1975 1. Balásházy László, 2. Dukán József, 3. Kovács Judit, 4. Lukács András, 5. Péró Csaba, 6. Róth László, 7. Elisa Zakayo Kaaya 1976 1. Gatter István, 2. Hartai Éva, 3. Lawson Stanislas Anani, 4. Sulejman Ha- mo, 5. Tahsin D. M. Lutfi 1977 1. Bihari György, 2. Bolner Katalin, 3. Gaál Zoltán, 4. Gömbös Attila, 5. Ró- naszéki János, 6. Szabó Piroska, 7. Tóth Zsuzsanna, 8. Varga Péter, 9. Wedra- ogo León 1978 1. Balog Anna, 2. Dobosi Ildikó, 3. Dobosi Klára, 4. Konrád Gyula, 5. Kraus Sándor, 6. Szabó Attila, 7. Szalai Erika, 8. Tóth Vera, 9. Farhad Azzam, 10. Omer Khamis Abdulla 1979 1. Braun László, 2. Dobosi Gábor, 3. Ferenc Béla, 4. Filácz Edit, 5. Gulyás Erzsébet, 6. Horeczky József, 7. Kázmér Miklós, 8. Kókai András, 9. Kókay Ágoston, 10. Koleszár Zsuzsanna, 11. Kővágó Attila, 12. Nagy Zoltán, 13. Nusszer András, 14. Paár Mária, 15. Pelikán Pál, 16. Szabó Csaba, 17. Szarvas Zoltán, 18. Varga Árpád, 19. Dales Reuben Lutauu, 20. Gray Lazarus Mwaka- lukwa, 21. Musa Majubu, 22. Oussane Issaka, 23. Dovdongijn Dzsargalszajhan, 24. Nasser Mohamed Nasser 1980 1. Dékány Péter, 2. Don György, 3. Drazsdik Lajos, 4. Harrach Orsolya, 5. Hídvégi Andrea, 6. Kovács Terézia, 7. Marsi István, 8. Martos Zsófia, 9. Mi- gály Béla, 10. Molnár Erika, 11. Nagy Enikő, 12. Pályi Imre, 13. Polgári Márta, 14. Szentpétery Ildikó, 15. Takács József, 16. Tálas Pál, 17. Veres József, 18. Wágner Antal, 19. Weiszburg Tamás, 20. Csültenszürengijn G. 1981 1. Bállá Márta, 2. Csepregi András, 3. Fábián József, 4. Hably Lilla, 5. Hajdú József, 6. Horváth János, 7. Koloszár László, 8. Korecz Andrea, 9. Kovács József, 10. Merzich Péter, 11. Miszlivecz Emőke, 12. Puzder Tamás, 13. Réti Zsolt, 14. Román László, 15. Südi Eszter, 16. Szakmány György, 17. Tóth Sándor, 18. Turczi Gábor, 19. Szamzsidin Gerel 1982 1. Bartha László, 2. Borka Zsolt, 3. Borsos Margit, 4. Bozsó Edit, 5. Budai Tamás, 6. Ficsor István, 7. Gondi Ferenc, 8. Kaszai Pál, 9. Madar Sándor, 10. Mándoki László, 11. Mátrai Erzsébet, 12. Miskolczi Erzsébet, 13. Orosz Imre. 14. Raáb Zoltán, 15. Selmeczi Ildikó, 16. Simon Erzsébet, 17. Szigeti Péter, 18. Szurkos Gábor, 19. Vasady Kornélia, 20. Vincze Péter 30 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet 1983 1. Csirik György, 2. Csontos László, 3. Dunkl István, 4. Félegyházy M. László, 5. Füredi Valéria, 6. Gyorgyovich Katalin, 7. Horváth Ágnes, 8. Józsa Sándor, 9. Kátai Dorottya, 10. Lakatos László, 11. Lóránt Miklós, 12. Máté Péter, 13. Nagy Tibor, 14. Pataky Nóra, 15. Stefán István, 16. Szabó Katalin, 17. Szántai Ágnes, 18. Szintai Margit, 19. Vértessy László, 20. A1 Khader 0. Hussin, 21. Mohamed Ali H. Nasser, 22. Sead Avadh Ba Matra, 23. Fahdle Mohamed Saleh 1984 1. Bakó Tamás, 2. Bálint Csilla, 3. Bognár Attila, 4. Bordás Márta, 5. Csernus- si Gábor, 6. Dezső Judit, 7. Egyed István, 8. Főzy István, 9. Futó János, 10. Hámos Gábor, 11. Jánosi Melinda, 12. Juhász László, 13. Kriván Bence, 14. Lantai Csaba, 15. Leél-Őssy Szabolcs, 16. Magyar István, 17. Nagy Tamás, 18. Papp Gábor, 19. Plakó János, 20. Rieth Margit, 21. Schlemmer Katalin, 22. Sinkó József, 23. Soós Miklós, 24. Szalay Judit, 25. Űjszászi Katalin, 26. Varanka Zoltán, 27. Kovács Éva, 28. Aaron Abska Essél, 29. Ali Abdulla M. Quinan ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. oj the Hungárián Oeol. Soc. (1986 ) 116. 31 — 43. A magyarországi kvarter képződmények kifejlődése és szerkezeti helyzete* dr. Rónai András ** (9 ábrával) Van-e kéregmozgás a negyedidőszakban? Jelentős vertikális mozgást bizonyít, hogy a pannóniai tó üledékképződését befejező rétegek ma a Dunántúlon 300—400 m magasban vannak a tenger szintje felett, a kisalföldi és alföldi területen pedig 300—600 m mélyen a mai felszín alatt, tehát 200 — 500 m mélyen a tenger szintje alatt. A mai helyzetből mérve a vertikális mozgás kétirányú volt, a domb- és hegyvidékek emelkedtek, a két alföld területe süllyedt. Van néhány olyan terü- letrésze az országnak, amely nem vett részt jelentősebb mozgásban. Ennek az a bizonyítéka, hogy a pannóniai tavi rétegek felett nem találunk jelentős folyó- vízi üledéket, tehát a terület nem süllyedt meg. Viszont a pannóniai felszín nincsen erodálva, hanem táblaszerű épségben található a lösztakaró alatt. Tehát nem emelkedett ki. A pannóniai tó szárazra került fenékszintje nem volt teljesen sík, de elsimí- tott domborzata a később történt elmozdulások nagyságához mérten nem számottevő. A pannóniai üledékképződést befejező tavi rétegek mai helyzete csak a meg- süllyedt medencében mutatja a süllyedés mértékét, a kiemelt hegyvidéki ré- szeken számolni kell a pannóniai rétegek eróziós pusztulásával. Az emelkedés tehát nagyobb mérvű lehetett, mint amit a pannóniai tetőrétegek mutatnak. Ez a hiba nem lehet nagy, mert a hegyvidékeken több olyan helyet találhatunk, ahol kis területeken az erózió nem bontotta meg a pannóniai rétegek szintjét számottevően. A horizontális mozgásnak kevés bizonyítéka van a negyedidőszakban. He- lyenként kimutattak gyűrődéseket a negyedkori rétegekben és vannak egyéb jelei is a horizontális elmozdulásnak, de az irányokról és méretekről nincsen elegendő adatunk. Jelenkori geodéziai mérések azonban az utolsó alig száz év- ről ilyen elmozdulásokat is kimutattak. A függőleges irányú negyedkori mozgások nem voltak egyirányúak. Hegyvi- dékeken is kimutathatók helyi süllyedések az általános emelkedés mellett és az alföldi medencerészek is emelkedtek időnként, míg más területek süllyedtek. * Elhangzott 1984. márc. 19-én „A törésvonalak meghatározása” című akadémiai előadóülésen. * * Magyar Állami Földtani Intézet H-1143 Budapest, XIV. Népstadion út 14. 32 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet 1. ábra. A negyedkori süllyedések mérete. Szerkesztette Rónai A. 1982. A szintvonalak méterben Fig. 1. Size of Quaternary depressions Plotted by Rónai A. 1982. Contour lines in m Rónai: A magyarországi kvarter 33 2. ábra. Az Alföld negyedkori szerkezeti tájai. 1. A Duna jelenkori völgye, 2. A Bodrog— Tisza jelenkori völgye, 3. A Tisza— Szamos jelenkori völgye, 4. Monori dombok, 5. Hajdúság, 6. Hegylábi lejtők, 7. Kecskeméti homokhátság, 8. Halasi homokdombság, 9. Nyírség, 10. Jászság, 11. Dél-Tiszai medence, 12. Körös medence, 13. Hortobágy -nagy- kunsági tábla, 14. Orosházi tábla, 15. Kiskunság, Mezőség. Jelmagyarázat: a — kavics altalajú jelenkori árterek: Dunasík, Számos-Beregi síkság, Bodrogköz, b — negyedkori mély medencék: Dél-Jászság, Dél-Tiszavidék, Körös medence, c — magas helyzetű pannon dombok löszborítással: Gödöllői dombok és Hajdúság, d — Központi pannon tábla folyóvízi üledék borítással: Hortobágy, Nagykunság, e — Központi pannon tábla folyóvízi üledék borí- tással: Orosházi tábla, f — kiemelt homokhátságok: Kecskemét, Kiskunhalas, Nyírség, g — az Alföldre benyúló pannon tábla pereme, vékony folyóvízi vagy eolikus takaróval: Mezőség, Kiskunság, h — hegylábi törmeléklejtők: Mátraalja, B ükkai ja Fig. 2. Quaternary structural regions of the Great Hungárián Piain. 1. Present-day valley of the Danube Piver, 2. Pre- sent-day Bodrog— Tisza valley, 3. Present-day Tisza— Szamos valley, 4. The Monor hills, 5. The Hajdúság, 6. Piedmont slopes, 7. The Kecskemét Sand Ridge, 8. The Halas Sand Hills, 9. The Nyírség, 10. The Jászság, 11. S Tisza Basin, 12. Körös Basin, 13. The Hortobágy-Nagykunság Tableland, 14. Orosháza Tableland, 15. The Kiskunság, Mezőség. Explanation:a — present-day floodplains with a gravel substratum: Dunasík, Szamos-Bereg Piain Bodrogköz, b — Quaternary deep basins: S Jászság, S Tisza Region, Körös Basin, c — high-situated Pannonian hills covered by loess: Gödöllő Hills and the Hajdúság, d — Central Pannonian Tableland with a fluviatile cover: Hortobágy, Nagy- kunság, e — Central Pannonian Tableland with fluviatile cover: the Orosház Tableland, f — elevated sand ridges: Kecskemét, Kiskunhalas, Nyírség, g — margin of the Pannonian tableland extending intő the Great Hungárián Piain with a thin fluviatile or eolian blanket: the Mezőség, Kiskunság, h — piedmont talus slopes: Mátraalja, Bükkalja 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. jüzet Legjelentősebb ilyen mozgás a Nyírség kiemelkedése a pleisztocén végén, hosz- szú idejű és erőteljes süllyedés után. A negyedkorban süllyedő területeken folyóvízi és tavi képződményeket ta- lálunk a lejtésnek és a mozgás sebességének megfelelő durvább vagy finomabb szemcseösszetételben, a kiemelkedő területeken terasz kavicsot és homokot, lejtőagyagokat, mállási termékeket, forrásmészköveket és nagy területekre ki- terjedően hulló port, löszt találunk. Milyen területegységekben történt az emelkedés és süllyedés a negyedkorban ? Sem az emelkedés, sem a süllyedés nem terjedt ki egyenletesen az egész hegyvidéki, illetve síkvidéki területre. Mindkét irányú mozgás tömbökben, üs- tökben szétdarabolódva ment végbe. A kisalföldi süllyedék alig több mint 5000 km2 kiterjedésű, de legmélyebb negyedkori öble, a Mosoni üst csak 200 km2. A déljászsági negyedkori süllyedék mélysége meghaladja a 400 métert, kiterjedése ebben a mélységben nem több 300—400 km2-nél. A Körösi süllye- dék mélye, ahol a negyedkori képződmények vastagsága a 400 m-t meghaladja, nem sokkal nagyobb kiterjedésű 2000 km2-nél. A legnagyobb terjedelmű és legmélyebb negyedkori süllyedék kiterjedése sem több 3000 km2-nél, ha az át- lagosnál mélyebbre süllyedt részeket vesszük számításba. Lyukszerű mélyedés a Sajó patak eltemetett hordalékkúpja. A hegyvidékeken még jobban felszab- dalt blokkokban történt a kiemelkedés vagy süllyedés, többfelé kimutattak diapirszerű negyedkori mozgást (Moldvay L. 1966.) A Nyírség pleisztocén végi kiemelkedése is szigetszerű és magja nem nagyobb 1000 km2 kiterjedésnél. A függőleges irányú mozgás sebessége, szakaszai Egyes mély medencékben, ahol az üledékanyag túlnyomóan finomszemű, te- hát a süllyedés általában lassú volt, meglepően egyenletes mozgást lehet ki- mutatni, ha nagy időközöket vizsgálunk. így pl. a Körös medencében az el- múlt 3 millió év alatt a süllyedés sebessége hosszú távban kereken 0,2 mm volt évente. Ugyanilyen helyzet mutatható ki a dél jászsági süllyedékben. A süllye- dés időbeni menetét a Körös medencében végrehajtott paleomágneses mérések- ből ismerjük. A hosszú idő alatt egyenletes sebességű süllyedés folyamán azonban voltak gyorsuló és lassuló szakaszok, amit mutatnak az üledékek szemcseösszetételé- ben mutatkozó ritmusos változások. A rétegek részletes szemcseelemzései cik- lusokat mutatnak az üledékképződésben. Egyenletesen finomodó és durvuló üledékszakaszok váltják egymást, mutatván a folyók hordaléksz állító képessé- gének növekedését vagy csökkenését. A mozgások szakaszosságát hegyvidéken a folyóteraszok egymás feletti sora mutatja. A bevágódás és völgyfeltöltés folyamata váltakozik itt a kiemelkedés tempója szerint. Ebbe a folyamatba azonban az éghajlati változások is belejátszanak. A hegyvidékeken összesen 7 — 9 terasz -szintet tudtak megkülönböztetni, folyóvölgyenként és vidékenként többet vagy kevesebbet. A medencékben a folyóvízi üledéksorokban kimutatható nagyobb szedimentációs ciklusok teljes Rónai: A magyarországi kvarter 35 száma 9 — 10. Természetesen ennyit csak azokon a területeken találunk, ahol a süllyedés állandó, megszakítatlan volt, mint ahogy teljes terasz számot is csak olyan hegyvidéken találhatunk, amely folyamatosan, végig emelkedett a ne- gyedkor folyamán, ingadozó, de nagyjából hasonló sebességgel. Máshol a ciklu- sok és teraszok száma kevesebb, vagy szabályos ciklus — esetleg terasz — nem is fejlődött mindenütt ki. 3. ábra. Eltemetett kavics törmelék kúpok az Alföld peremén. Jelmagyarázat: A számok az eltemetett kavics testek talpának átlagos mélységét mutatják m-ben, a tenger szintjéhez viszonyítva; 1. A medenceközepi kavicsos homokrétegek vastagsága, 2. Északi hegyperem Fig. 3. Buried gravel cones on the margin of the Great Hungárián Piain. Explanation: The numerals indicate theaveragedepthofthebottomoftheburiedgravel bodies, in m referred to sea level, 1. Thickness of basin-cen- tre gravelly sand beds, 2. Northern mountain margin A teraszok magasságkülönbségei időben visszafelé haladva növekednek, legmagasabb jai 200 m körüli magasságot érnek el a mai folyóvölgyek felett. A medence nagy üledékciklusai 30 — 70 m vastagságú összletekbe tagozódnak, egy-egy üledékciklus kifejlődésének ideje 150 000 — 300 000 esztendő. A függőleges mozgások irányítottsága Határozott vonalszerű irányítottság a negyedkori vertikális mozgásokban nagy távolságokat felölelően nem fedezhető fel. Nincsenek országos átmenő negyedkori lineamensek. Sok kisebb -nagyobb mozgás összeköthető vonalakkal, vagy besorolhatók mozgási övekbe, de ezek legtöbbször erőszakolt egyeztetések 3* 30 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet és még úgy is kisebb területdarabokra vonatkoznak. Határozott vonalszerű mozgással alakult ki a Nyírség nyugati és keleti határa. Vonalszerűek a Rába és Marcal völgyszakaszai, a Mezőföld tagozódása, vonalszerűek a dél-zalai É— D-i dombok és völgyek és a somogyi harántirányok. A Balaton-fel vidék 4. ábra. A negyedidőszaki rétegek vastagsága és tagozódása az Alföld észak— déli tengelyében. Szerk.: Rónai A. 1982 Jelmagyarázat: Qi — legalsó pleisztocén, Q2 — alsó pleisztocén, Q3 — középső pleisztocén, Q4 — felső pleiszto- cén, PÚ — alsópannon, Pl2 — felsőpannon, Pl» — legfelső pliocén Fig. 4. Thickness and subdivisions of Quaternary beds along the N-S axis of the Great Hungárián Piain. Plotted by A. Rónai 1982. Explanation:Qi — Lowermost Pleistocene, Q2 — Lower Pleistocene, Qs — Middle Pleistocene, Q4— Upper Pleistocene, Pl,— I.ower Pannonian, Pl2— Upper Pannonian, Pl*— Uppermost Pliocene vonala is behúzható a Dunáig és tovább az északi hegyek lábainál a Sajó torko- latig, sőt tovább a Nyírség csücskéig, ha nem is egyenes vonalban, de fűrész - szerűen ki-be törve. A Zagyva és Tárná hegyvidéki szakaszainak merev vonalai tovább nyomozhatok folytatólagosan azután is, hogy a folyók ettől az iránytól elkanyarodtak. A Duna nagy törmelékkúpjának határai, tektonikus mozgási övék Budapest és Szeged között, legyezőszerűen nyílnak DK felé. Földrengések és fiatal kéregmozgások Az a kézenfekvőnek látszó összefüggés, ami a legfiatalabb kéregmozgások és az ország területén kipattant földrengések epicentrumai között várható, nem igazolódik a konkrét adatokból. Igaz, hogy ilyen aszeizmikus területen, mint Hónai: A magyarországi kvarter 37 Magyarország, az a 100 év, amióta a földrengésekről műszeres észleléseink van- nak, igen rövid megfigyelési időnek számít. Adattári, okmánytári feljegyzéseink több száz év óta vannak a földrengésekről, de ezek sem szolgálnak támasztékul a lezökkenések vagy emelkedések határainak vagy központjainak magyaráza- 5. díjra. X negyedidőszaki rétegek vastagsága és tagozódása az Alföld nyugat - keleti tengelye mentén. Szerk. : Rónai A . 1982. J el magyarázat: lásd a 4. dóránál Fig. 5. Thickness and subdivisions of Quaternar3r beds along the W-E axis of the Great Hungárián Piain. Plotted by A. Rónai 1982. Eor e x p 1 a n a t i o n s, see Fig. 4 tához. Egyetlen tény világlik ki az összegyűjtött adatokból és ez a Tiszántúl területének szeizmikus némaságát mutatja. Újabban az ország területének különböző fokú szeizmikus érzékenységéről adataink vannak az Alföld területén létesített mélységi vízfigyelő kújaink víz- járási görbéi révén is. Ezeknek a kutaknak az érzékeny mérőműszerei jelzik a különböző irányokból jövő földrengéshullámokat több ezer km távolságból is. De a földrengés okozta vízlengés amplitúdója ugyanazon mélységben más és más nagyságú egyes tájak szerint. így a Duna vonala Budapesttől délre az Alföld szeizmikusán legérzékenyebb pontja. (A kunadacsi kutak észlelései.) Ugyanakkor a Tiszántúl területe ebben a vonatkozásban is érzéketlen, ill. kis érzékenységű. (A szarvasi kutak észlelési adatai.) 400 38 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet 6. ábra. A negyedkori emelkedések és süllyedések menete Fig. ö.Quaternary uplift and subsidence history Rónai: A magyarországi kv ártér 39 7. ábra. Negyedidőszaki üledékciklusok és éghajlati szakaszok az alföldi alapfúrásokban. Szerk.: Róítai A. 1982. Jelmagyarázat: 1. Rétegtani határok. 2. Hideg száraz, 3. Hideg nedves, 4. Temperált száraz, 5. Temperált nedves, 6. Meleg száraz, 7. Meleg nedves. A rétegtani egységek jeleit lásd a 4. ábránál Fúj. 7. Quaternary sedimentation cycles and climatic changes from key boreholes in the Great Hungárián Piain. Plotted by A. Róxai 1982. Explanat ion: 1. Stratigraphic boundaries, 2. Cold-dry, 3. Cold-humid. 4. Temperate- -dry, 5. Temperát e-humid, 6. Arid, 7.Hot-hv.mid. Por the symbols of stratigraphic units, see Fig. 4 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet 8. ábra. A negyedidőszaki felszínmozgások vonalai és a földrengések elterjedése Magyarországon. Szerk.: Rónai A. 1983. A földrengések BisztricsXny Ede térképe (1982) alapján. Jelmagyarázat: A földrengések erőssége a Richter skála szerint 1. 2—3°, 2. 4—5°, 3. 6—7°, 4. 8—9° Fig. 8. Fault lines of surface movements in Quaternary and distribution of earthquakes in Hungary. Plotted by A. Rónai 1983. Earthquake data are based on the map of E. Bisztricsány (1982). Explanation: Earthquake magnitudes according to the Richter scale 1.2—3°, 2. 4— 5°, 3. 6—7°, 4. 8—9° Rónai: A magyarországi kvarter 41 9. ábra. Az 1977. március 4-i romániai földrengés hatása a M.Á11. Földtani Intézet alföldi kútjainak vízjátékára Fig. 9. The effect of the earthquake of Mareh 4, 1977 inRomania as reflected in the water level variation in the wells of the Great Fiain registered by the staff of the Hungárián Geological Institute Jelenkori geodéziai mérések és kéregmozgások A többször megismételt felsőrendű geodéziai szintezések közel egy évszázadra vonatkozó eltéréseiből a jelenkori kéregmozgások mérete nagy pontossággal és területileg jó terítésben megállapítható. Sajnos azonban e nagy pontosságú mérések igen kicsiny hibái is bizonytalanná teszik a következtetést. Az iroda- lomban eddig Gárdonyi Jenő (1932), Bendefy László (1964) és Joó István (1979) közöltek adatokat és térképeket a geodéziai mérések alapján megálla- pított felszínmozgásokról. Ezek a térképek és adatok egymástól jelentősen el- térnek. 42 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet Irodalom — References Bendefy L. (1958): Szekuláris mozgások Budapest térségében — Budapest Természet i Képe, pp. 325 — 331. Bendeft L. (1964): Geokinetic and Crustal Structure Conditions of Hungary as Recorded by Repeated Precision Levelling — Aeta Geol. 8. pp. 395 — 411. Cooke H. B. S.— Hall J. M.— Rónai A. (1979): Faleomagnetic Sedimentary and Climatic Records from Boreholes Dévaványa and Vésztő, Hungary — Acta Geol. Tóm XXII. pp. 7 — 34., 89 — 109. Csömör D.— Kiss Z. (1962): Magyarország szeizmicitása — Geofiz. Közi. XI. pp. 1 — 11. Földvári A. (1931): Pannonkori mozgások a Budai-hegységben és a felsőpannon tó partvonala — Földt. Közi. 61. pp. 51-63. Franyó F. (1966): A Sajó— Hernád hordalékkúpja a negyedkori földtani események tükrében — Földr. Értesítő. 15/2. pp. 153—178. Gárdonyt J. (1932): A régi felsőrendö szintezési alappontok magasságainak változásai — Áll. Földm. Közi. II. pp. 93-106. Joó I. és tsai. (1979): Map ofrecent vertical crustal movements in theCarpatho-Balkanic region — Cartogr. Inst. Bpest. KÉZ A. (1934): A Duna Győr— Budapest szakaszának kialakulásáról — Földr. Közi. 62. pp. 173 — 193. Kriván P. (1953): A pleisztocén földtörténeti ritmusai — Alföldi Kongr. MTA. Bpest. pp. 71 — 87. KÖRÖSSY L. (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete — Földt. Közi. 93. pp. 153— 172. Mike K. (1963): A szerkezeti mozgások morfogenetikai szerepe és gyakorlati érzékelése a Dunántúl ÉK-i részén — Földr. Ért. 12 (2). pp. 145-166. Moldvát L. (1966): A negyedkori szerkezetalakulás kérdései a Mecsek hegységben és a Magyar Középhegységben — Földt. Int. Évi Jel. 1964-ről, pp. 209 — 221. Molnár B. (1973): Az Alföld harmadidőszak-végi és negyedkori feltöltődési ciklusai — Szeged Acta. pp. 294 — 310. Pávát Vájná F. (1917—1925): A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól. I— II. — Földt. Közi. pp. 47 és 55, 249 — 253 és 63 — 85. Pávát Vájná F. (1930): Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata — Földt. Közi. 60. p. 7. PÉCSI M. (1959): A magyarországi Duna völgy kialakulása és felszínalaktana — Akadémiai Kiadó Bp. 346 p. Réthlt A. (1952): A Kárpátmedencék földrengései — Budapest. 510 p. Rónai A. (1973): Negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon — MTA. X. Oszt. Közi. 6/1. pp. 241 — 243. Urbancsek J. (1965): Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete — Hidr. Közi. 45. 3. pp. 111-124. Wein Gt. (1972): Magyarország neogén előtti szerkezetföldtani fejlődésének összefoglalása — Földr. Közi. 20/a— b. pp. 302— 328. A kézirat beérkezett: 1984. VI. 27. Quaternary formations of Hungary: geological features and structural setting Dr A. Rónai Quaternary crustal movements are proved by the present-day differences in elevation of the terminál lacustrine deposits of the Pannonian sedimentary cycle. Subsidence was the common feature of basins and uplifts were common in the moun- tainous regions. These movements were confined to comparatively small independent blocks. The vertical movements took piacé in several phases. This is evidenced by the fluviatile sedimentary cycles in the basins and by the terraces in the mountainous areas. No major persistent directions of movement can be identified in the Quaternary history. The epicentres of earthquakes are nőt aligned with the tectonic zones. Varying seismic sensitivity of the study area is reflected by the amplitudes of water level fluctuations ob- servable in artesian wells. Manuscript received: 27th June, 1984 reojiornnecKHe Mep™ m CTpyKTypHoe nojiowemie leTBepTimHbix 0TJI0>KeHHH BeHrpHH d-p A. Ponau O TeKTOHHHecKiix KOJieöaTejibHbix ABiDKeHHHX qeTBepTOTHoro nepifo/ia cBHAeTejibCTByioT paJIHHHbie OTMeTKH n0J10>KeHHH 03epHbIX CeRHMeHTOB, KOTOpbIMH 3aBepUIIIJI0Cb OCaflKOHaKOn- JieHne naHHOHCKoro oca/iOHHoro ifiiKJia, no OTHouiemHO k ypoBino Mopn. Rónai: A magyarországi kvarter 43 B to BpeMH KaK b öacceHHax npOHCxoAUJio b ochobhom onycKaHiie, b ropnbix panoHax npe- oőiiaAaJio noAHHTiíe noBepxnocTH. 3th bií/kchuh nponcxo^HJiH b npe^ejiax cpaBHirre.ibHO He- ŐOJIblIiHX CaMOCTOflTejlbHblX ŐJIOKOB. BepTHKajibHbie BAH>KeHiiH npOTeKajni noaTanHO. B őacceHHax oö stom CBuneTejibCTByioT (J)jnoBHajibHbie UHKJibi ocaAKOHaKonjieHHH, a b ropHbix paíkmax HajiHqwe Teppac. HpiKeHHan h BbiAep>KaHHaH HanpaBneHHOCTb a,Bii>KeHHH 3a.MHofí Kopbi b HeTBepTiiHUbiH nepnoA He öbuia ycTaHOBJieHa. 3riHueHTpbi 3eMJieTpHceHiiH He npnypoqeHbi k 30Ha.\i pa3pbiBHbix HapymemiH. noKa3aTejie.u CTeneHH cencMimecKOH HyBCTBHTejibHOcra paccAiaTpiiBaeAioro panoHa hbjihctch aAtnjiHTyAa KOJieOaHHH ypOBHH nOA3eMHbIX BOA B apTe3liaHCKHX CKBa>KIIHaX, Bbl3B3HHbIX OTAeAeHHbIMH 3e.MJieTpHCeHMHMH. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 45—56. A vízhálózat és a szerkezet összefüggései* dr. Gábris Gyula ** (12 ábrával) Összefoglalás: A vízhálózat különböző jellemzői (rajzolattípusok, sűrűség, irá- nyítottság, szögletesség stb.) fontos adatokat szolgáltathatnak egy adott terület geomor- fológiai viszonyainak feltárásához. A vízfolyások irányítottsága mérhető tulajdonság, amely a korábbi kutatások megállapításai szerint többé-kevésbé szoros kapcsolatban van a terület szerkezetével, földtani viszonyaival. A hazai vizsgálatok eddig a vízfolyások ill. a szintvonalakból meghatározható völgy vonalak (morfológia?) és a mélyszerkezet, vala- mint a diszjunktív törések felszíni nyomvonalai között keresték a kapcsolatot. A külföldi munkákban a litoklázisrendszer, valamint a földrengéssíkok és a vízhálózat összefüggé- seire mutattak rá. Néhány magyarországi középhegységben folyó kutatásaink során a hagyományos terepi módszerekkel meghatározott törésvonalak, a légifényképeken, ill. űrfelvételeken interpretált szerkezeti vonalak (esetleg lineamensek), valamint a rétegtele- pülési (dőlés-csapás) viszonyok és a vízhálózat irányítottsága között kerestünk összefüg- géseket. A Tokaji -hegység, a Vértes hegység, valamint a Cserehát-Aggteleki hegység geoló- giai-geomorfológiai alapokon kijelölt egységeinek völgyhálózat-iránystatisztikai vizsgá- lata a szerkezeti viszonyokra enged következtetni. A vízhálózat geomorfológiai jelentősége régóta közismert. Különböző jellem- zőit, mint pl. a rajzolattípusok, sűrűség, irányítottság stb. gyakran használták a geomorfológiai és geológiai kutatások során mint bizonyos jelenségek jelzőit vagy éppen bizonyítékait. A légifényképek földtudományi célú kiértékelésekor pedig éppen az interpretálás egyik leghasznosabb, legtöbbet mondó elemeként vizsgálják a vízhálózatot. Mégis általánosságban is kimondható, hogy a gyakori használat nem jelent még rendszeres alkalmazást. Nem rendszeres, mert az ilyen irányú kutatások többé-kevésbé elszigetelten, esetlegesen folytak, illetve mert legtöbbször megrekedtek a vízhálózat jellemzőinek minőségi megálla- pításainál. Az elmúlt időben olyan programot kezdtünk ebben a témában, amelynek során a magyarországi középhegységek (és előterük) jelentős részére kiterjedő és a vízhálózat tulajdonságait nemcsak minőségi jelzőkkel, hanem mennyiségi adatokkal is értékelő kutatások vannak folyamatban. Ebből a munkából most a vízhálózat és a szerkezet irányítottságának összefüggéseire vonatkozó néhány részletet mutatunk be. Egy adott terület összes állandó és időszakos vízfolyása adja a vízhálózatot, amely tulajdonképpen az erózió vonalas elemeinek összessége. Meghatározására * Elhangzott 1984. márc. 19-én „A törésvonalak meghatározása” című akadémiai előadóülésen. ** Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszék H -1083 Budapest VIII. Kun Béla tér 2. 46 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet 1. ábra. A fő törésirányok és a völgyhálózat irányítottsága közötti összefüggés a Mátra hegyse'gben. Jelmagyará- zat: 1. Triász mészkő, Kisvárhegy. 2. Kréta ( ?) diabáz. Hosszúvölgyi kőfejtő, 3. Eocén andezit. Recsk, Lahóca, 4. Kö- zépső oligocén agyag, Mátraderecskei téglagyár, 5. Alsómiocén konglomerátum, Darnó, 6. Középső miocén andezit, Gyöngyöspata, 7. (Post vulkáni) felsőmiocén, Landsat, 8. Pliocén, Landsat, 9. Vízhálózati iránygyakoriságimaximuraok, előfordulásuk száma szerint, 10. Iránygyakorisági maximumok, hosszúságuk szerint (1—5 Zelexka T. 1971., 6 Máté K. 1972., 7-8 CZAKÓ T. 1980., 9-10 GÁBRIS Gy. 1984) F ig. 1. Kelationship between main fault directions and valley network orientation in the Mátra Mountains. L e g e n d: 1. Triassic limestone. Kisvárhegy, 2. Cretaceous ( ?) diabase, Hosszúvölgy quarry, 3. Eocéné andesite, Recsk, Lahóca, 4. Middle Oligocene clay, Mátraderecskebrick-yard. 5. Lower Miocéné conglomerate, Darnó, 6.Middle Miocéné andesite, Gyöngyöspata, 7. (postvolcanic) Upper Miocéné, Landsat, 8. Pliocene. Landsat. 9. Maxima of frequencies of hydro- graphic network directions according to their occurrence number, 10. Direction frequency maxima according to their length (1-5 T. Zelexka 1971, 6 K. Máté 1972, 7-8 T. Czakó 1980, 9-10, Gy. Gábris 1984) napjainkban a légifényképet tartják a legjobb eszköznek, mégis topográfiai térképet alkalmaztunk munkánk során azért, mert a magyar l:10 000-es méretarányú térképek légifényképről készültek és néhány lap összehasonlítása után bizonyítást nyert, hogy a térkép — azon túl, hogy könnyebben kezelhető, torzulásoktól mentesen illeszthető szomszédjával — mindazokat az elemeket megrajzolva tartalmazza, amelyeket a légifényképről kell kiértékelni. Ugyan- akkor az időszakos vízfolyások közé nemcsak a horhosokat (a gyakran víz- gyűjtő terület nélküli meredek falú eróziós vízmosásokat), hanem a topográfiai térkép szintvonalaiból kiadódó völgyvonalakat is bevettük (a szintvonalak 120°-os vagy kisebb szögű megtörése szolgált kritériumként az amerikai szak- irodalom megállapítása nyomán a térképre még felkerülő völgyvonal megraj- zolásához). A topográfiai térképről lemásolt vízhálózatot lekicsinyítve hegysé- genként 1:100 000-es méretarányú lapokat szerkesztettünk, amelyek a további vízhálózati analízis alapjául szolgáltak. A vízhálózat elemeit bizonyos szabálytalanságoktól eltekintve geometrikus formákkal lehet többé-kevésbé összehasonlítani. Az irányítottság a vízhálózat- nak ezen egyszerű, vonalas elemekkel (mégpedig főként egyenesekkel és csak ritkán görbült vonalakkal) való megfeleltetését jelenti. A hasonlóság különböző fokú lehet és különféleképpen is fejezhetjük ki. Az értékelő szubjektív, viszonylagos kategóriákat állíthat fel a megfeleltetés mértéke szerint. így egy adott terület vízhálózatát irányítottnak, gyengén irányítottnak vagy irányítatlannak (szabálytalannak) is minősítheti. Megfelelő gyakorlat után ezen minőségi osztályok számát növelni lehet ugyan, de ezt más területekkel és más kiértékelők eredményeivel nehéz vagy éppen lehetetlen összevetni. A geometriai elemek (egyenesek) rendszere és a vízhálózat rajzolata között fennálló hasonlóság, megfelelés mértékét mennyiségileg, számszerűen is ki lehet fejezni: a vízhálózat térképéről a „kiegyenesített” folyó, ill. völgyszakaszok (pl. 9. ábra) irányát (az É-hoz viszonyított azimutját) és hosszát lemérhetjük Gábris: A vízhálózat és a szerkezet 47 360° / / / \ \ \ 2. áJjra. Dőlésirányok a Börzsönyben légifénykép alapján (151 mérés, Czakó T. 1974) Fig. 2. Dip directions in the Börzsöny on the hasis of aerial photograplis (151 measun ments, T. Czakö 1974) és az így kapott szög- és hosszúságértékeket táblázatban és grafikusan is kiér- tékelhetjük. A vizsgálandó vonalrendszer a irányához és a /la sávszélességhez tartozó Ia / , /la /la , , előfordulási-iránygyakoriság értékén az a és a-] irányok közé eső 2 2 vonaldarabok számát, míg I*a összhossz -iránygyakoriságon pedig az ugyanezen irányba eső összes elemi ds hosszúságú vonaldarab hosszának összegét értjük. A táblázatban összefoglalt mérési eredményeket célszerű poláris koordináta- rendszerben feltüntetni. Erre két lehetőségünk is van: Ia értékét kifejezhetjük a 27Ia százalékában, illetve a maximális gyakoriságot mutató tartományhoz is viszonyíthatjuk szerint. Az utóbbi különösen akkor vezet célhoz, ha egy Ia bizonyos területen különböző tényezők között keresünk kapcsolatot, még az előbbit inkább regionális összehasonlítások és általánosabb összefüggések kuta- tása esetében lehet jól használni. A statisztikai ingadozásokat kiegyenlítendő ajánlatos az egyszerű mérési eredmények helyett a hármas ölelkező közepek kiszámítása és feltüntetése az j _ I«— Az 3 formula szerint. Vizsgálataink során az iránygyakorisági diagramok szerkesztéséhez Aot érté- két 5°-nak választottuk és általában a mérések ölelkező hármas középértékét tüntettük fel 27Ia százalékában. Néhány kísérlet megmutatta, hogy a 10°-os tartományok szerinti számítás jóval kevesebb munkát jelent (az ölelkező köze- pek számítása sem feltétlenül szükséges) és még kielégítő pontossággal jelzi a terület vízhálózatának irányítottságát. 48 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet 360° 3. ábra. Törésirányok a Börzsönyben légifénykép alapján (C76 mérés, Czakó T. 1974) Fig. 3. Fault directions in the Börzsöny Mts on the basis of aerial photographs (C76 measurements, T. Czakó 1974) É 4. ábra. A Börzsöny -hegység Nógrád— Ipoly- völgyi monoklinális területére eső vízhálózatának százalékos irányrózsája; a — az előfordulások száma szerint, b — hosszúsága szerint Fig. 4. Percentage direction rosette of hydrographic elements falling on the Börzsöny Mts— Nógrád— Ipoly Valley monocline area; a — according to the number of occurrences, b — according to length Természetesen az előfordulási- és összhossz-gyakorisági irányrózsák ugyan- azon területen is különbözhetnek, és az eltérésekből fontos következtetések olvashatók ki. Ezért a két értékrendszernek egyetlen diagramon való feltünte- tése hasznos módszernek bizonyult. A felszíni vízfolyások — a vízhálózat elemei — igen gyakran kapcsolódnak a terület szerkezetéhez, tektonikai viszonyaihoz. A földkéreg mindenféle defor- mációját a kisebb szilárdságú rátelepült üledékek is átveszik és bennük az erő- hatásoknak megfelelő törésrendszerek jönnek létre. A vízfolyások eróziója gyorsabban és hatékonyabban pusztít e vonalak mentén és így a tektonikai viszonyok mintegy előrejelzik a vízhálózatot. A kérdés csupán az — hiszen a jelenség magyarázata általánosan ismert és elfogadott — , hogy milyen mértékű Gábris: A vízhálózat és a szerkezet 49 és jellegű ez az összefüggés az egyes területeken. Erre a kérdésre a szerkezeti előrejelzés (kontroll) mértéke a válasz, amely mérték a kérdéses terület tekto- nikai és vízhálózat-iránygyakorisági diagramjainak összehasonlításából álla- pítható meg. Az irányítottság ugyanis többféle vízhálózati rajzolatnak jellemző tulajdonsága, de a szerkezeti kontroll v. előrejelzés közülük csak egyesekben van meg. Egyed L. (1957) több mint negyedszázada megjelent dolgozatában megálla- pította, hogy az általa vizsgált kevesebb mint 150 km2-nyi területen a morfoló- gia (értsd a topográfiai térkép 50 m-es szintvonalai) irányítottsága eltér (ugyan) a mélyszerkezet (vagyis a gravitációs izogrammák) irányítottságától, mégis a patakok mindkettőt tükrözik. Nagy E. és Nagy I. (1965) Keleti-Mecsekben E 5. ábra. A Dorogi-medence földtani térképeiről lemért csapásirányok grafikonja Fig. 5. Grapk of strike directions as inferred from Dorog Basin geological maps végzett hasonló vizsgálatai jó összefüggést bizonyítottak a völgyirányok (állan- dó folyók és időszakos vízmosások irányai) és az észlelt, ill. szerkesztett törések felszíni nyomvonalainak iránystatisztikája között. Az összehasonlításból az is következett, hogy a törésirányokkal nem egyező völgyiránymellékmaximumok feltételezhetően — de nem bizonyosan — újabb, esetleg még fel nem ismert szerkezeti elemekre utalhatnak. A legutóbbi 4 — 5 évben sorozatban jelentek meg a külföldi geomorfológiai irodalomban az e témába vágó írások. Pl. E. Bannister (1980) DNy-Pennsyl- vaniában a litoklázisrendszert és vízhálózatot hasonlította össze és meg- állapította, hogy egyes területeken magas (0,688) másutt jóval alacsonyabb a két tényező közötti korreláció értéke. Véleménye szerint a vízfolyások iránya nem csupán a szerkezeti viszonyokkal kapcsolatos, hanem a jelenlegi dombor- zati viszonyokkal és az átöröklött völgyek irányaival is. A. E. Scheidegger hasonló eredményekre jutott Svájc (1979/ A) és Ausztria (1979/B) területén 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet végzett kutatásai alapján, majd kimutatta (1980), hogy ezen összefüggés alapján a vízhálózat irányítottságából a fő horizontális stressz (presszió és tenzió) irányai is kiszámíthatók. Tibeti tanulmányában (1981) a földrengés- síkok irányítottságával is jó megfelelést talált. A számításoknak és a szerkezeti, tektonikai értékelésnek már jelentős irodalma van (pl. Watson G. S. 1970., F. Kohlbeck A. E. Scheidegger 1977). E I E 6. díjra. A. A Pilis-hegység völgy hálózatának iránystatisztikai diagramja, a— az előfordulások száma, b hosszúsága százalékban. B. A Dorogi-medence völgyhálózatának iránystatisztikai diagramja Fig. G. A. Orientation statistics of the valleys in the Pilis Mts. a - number of ooeurrences, b - their length, in % B. Orientation statistics of valleys in the Dorog Basin Gábris: A vízhálózat és a szerkezet 51 A következőkben néhány magyarországi középhegység példáján vizsgálom a vízhálózat irányítottságának összefüggéseit a hagyományos terepi módsze- rekkel meghatározott törésvonalakkal, a légifényképen, ill. űrfelvételen inter- pretált szerkezeti vonalakkal (esetleg csak lineamensekkel), valamint a réteg- települési viszonyokkal. Az 1. ábra a Mátra különböző rendszerekhez tartozó fő törésvonalainak össze- sített irányait mutatja, amelyek részben terepi mérések, részben Landsat felvételek értékelése alapján lettek meghatározva. A Mátra vízhálózatának irányrózsája több maximumot mutat, amelyek többféle, különböző korú törés- iránnyal is összekapcsolhatók és a Czakó T. (1980) által posztvulkáninak tar- tott törésrendszer mindkét főiránya is (35°— 215° és 308° — 128°) egybeesik a völgyhálózat irányítottságával. A Börzsöny kutatási programja során Czakó T.— Nagy B. (1974) a vulkáni tömegek körül elhelyezkedő Nógrád— Ipoly- völgyi monoklinális területén légi- fényképértelmezés alapján határozták meg az oligocén-miocén üledékek tele- pülésviszonyait és törésrendszereit. A 2. ábra e rétegek fő dőlésirányát 20-35°- ban határozza meg. A fő törésirányok statisztikája két maximumot mutat (3. ábra): a 295°— 305° közötti azimut éppen merőleges az általános dőlésirányra és pontosan egybeesik a vízhálózat irányrózsájának fő maximumával, míg a kisebb mellékmaximum (35°— 40°) a vízhálózatban nem tükröződik (4. ábra). Figyelmet érdemel, hogy a hegység ÉK-i szegélyén több, az analóg kiértékelés során jellegzetes anomáliának ítélt csaknem K— Nv-i vízfolyás az iránystatisz- tika szerint alig jelentkező csúcsot (95°) ad csupán. Az előbbiek során már érintettünk egy olyan eddig nem vizsgált szerkezeti elemet, amely kapcsolatban látszik állani a vízhálózattal. A rétegtelepülési (dőlés-csapás) viszonyokról van szó. A Dorogi-medence nyomtatásban megje- lent 1:10 000-es méretarányú és a Pilis hegység területére eső térképlapjairól kimért csapásirányok grafikonját (5. ábra) a Pilis hegység vízhálózatának irány- rózsájával (6/A ábra) összehasonlítva megállapítható, hogy a csapásirány maximuma 115°-nál jelentkezik, ami 10°-kal eltér az egész hegységre kiszámított leggyakoribb völgyiránytól. Ha csupán a szóban forgó részterület vízfolyásait vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ezen a grafikonon (6/B ábra) két kisebb csúcsot találunk (105° és 115°-nál), de ez tulajdonképpen az ölelkező hármas közepek- kel számított értékekben mutatkozik kiugrónak és a valóságban igen erős 110°-os (és gyenge 100°-os) maximumot jelent. Itt kell rámutatni arra, hogy az ölelkező hármas közepek kiszámítása általában hasznos, mert áttekinthetőbb képet nyerhetünk általa az iránymegoszlásokról, de néhányszor ez a számítás az alapmérésekhez viszonyítva 5°-kal elcsúsztathatja a maximumok, ill. a mini- mumok irányát. Ezért szükségesnek tartom, hogy a számított irányrózsa ki- értékelésekor ilyen esetekben az alapadatokat is figyelembe vegyük. Eszerint a csapásirány 115°-os vízhálózati irányhoz kapcsolódik. A csapásirányban je- lentkező másodmaximum (95°) a vízfolyások esetében is pontosan érzékelhető kitüntetett irány. A 65°-os csapásirány gyakori jelenléte viszont nem kapcsol- ható a vízfolyások irányítottságához, úgy látszik, nincs szerepe a vonalas erózióban. A vízhálózatból adódó fő maximum 125°— 130°-os, amihez 35-40°- os mellékcsúcs járul. Ez utóbbi gyakoriságának számított értéke nagyobb, való- di méréseredménye megegyező az ÉNy — DK-i középhegységi iránnyal, míg az összhosszakat tekintve jóval kisebb jelentőségű a 125°-os maximumnál. Vilá- gosan bizonyítja, hogy a keskeny sávban húzódó Pilis hegységben a hosszú 4* Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet K9 völgyek a keresztiránnyal függnek össze, és középhegységünk fő csapásában csak rövid, de igen nagyszámú vízfolyás alakult ki. A vízhálózat irányítottságának és a rétegtelepülési viszonyoknak az össze- függése korántsem olyan egyértelmű tehát, mint első megközelítésben gondol- ható volt, de kétségtelenül létezik és további kutatásokat igényel. Már csak azért is, mert az egymásra merőleges középhegységi fő szerkezeti irányok É 7. ábra. A Visegrádi-hegység vízhálózatának iránystatisztikai diagramja; a — az előfordulások száma, b — hosszúság százalékban Fig. 7. Orientation statistics of hydrographic data from Visegrád Mts; a — number of occurrences, b — length, in % mellett — legalábbis a Pilisben — két főmaximumuk a vízhálózaton is nyomoz- ható és csupán a harmadik csapásirány hiányzik a 6/B grafikonból. Az előző példa ugyanakkor rávilágít a homogénnek, vagy legalábbis nagyjá- ból egyöntetűnek ítélt régiókban, mint egységekben, történő vizsgálatok fon- tosságára. Előfordulási- és összhossz -gyakorisági irányrózsákat különböző területegységekként szerkeszthetünk, amely területek önkényesen is kijelöl- hetők ugyan, de természetesen előzetes komplex geológiai, geomorfológiai is- meretek birtokában — vagy akár az irányítottság minőségi kategóriáinak, ill. a vízhálózat rajzolattípusának elhatárolása alapján is — lehatárolva jobban értékelhető és használható adatok nyerhetők. A kicsiny és elég egységes Vise- grádi-hegységben például a valóságot jól tükrözőnek fogadhatjuk el a vízháló- zat csaknem izomorf irányrózsáját (7. ábra), míg a változatosnak ismert Cser- hát hegység és Tokaji -hegység semmitmondó összesített iránystatisztikái jelen- tős regionális különbségeket takarnak, amelyeket érdemes elkülönítve meg- vizsgálni. A Tokaji -hegység területét a vízhálózat rajzolata alapján 6 egységre osztva és azokra külön-külön vízhálózati iránystatisztikát szerkesztve (8. ábra) meg- állapíthatjuk, hogy a legészakibb (az országhatár és a Bózsva völgye között) I.-es területen a főirány ÉÉNy DDK-i (345°— 165°) és második helyen szere- I 9. ábra. A Vértes hegység „kiegyenesített” vízhálózata és földtani egységeinek iránystatisztikai diagramjai. Jelmagyarázat: S — az egész hegység, I — harmadidőszaki — , II — mezozóos kőzetek Fig. 9. „Straightened" hydrographic network of the Vértes Mountalns and orlentation statistlcs of its geological units. Legend: 27 — the whole inountain rangé, I — Tertiary, II — Mesozoic roekS 8. ábra. A Tokaji-hegység vízhálózatának térképe és egységeinek iránystatisztikai diagramja. Jelmagyarázat: 1. Vízfolyás, 2. Területegység határa, 3. Országhatár Fig. 8. Hydrographlc map of the Tokaj Mountalnsandorientationstatistlcsofitsunits. L e g e n d: 1. Kiver, 2. Boundary of régiónál unit, 3. National boundary 10. ábra. A Sajó- és a Hernád-völgy valamint az országhatár közé esó terület vízhálózatának térképe és egységeinek iránystatisztikai diagramja. J elmagyarúzat: mint a 8. ábrán Fia. 10. Hydrographic map of the area surrounded by the Sajó and Hernád Valleys and the national boundary and orlentation statistics of its unlts. L e g e n d: the same as In Fig. 8. Gábris: A vízhálózat és a szerkezet 53 pel az ún. Szamos- vonalnak megfelelő 320°— 140°-os irány. Érdekes, hogy a vízhálózatban pontosan ez a legerősebb maximum a IV. egység (Erdőbénye— Mád között) területén is (egybeesve az andezitfeltörés irányával), míg a kettő közötti III. régióban szerepe jelentéktelen (2,77% az átlag és ettől alig tér el: 3,1%). A többi elemet tekintve is jelentékeny hasonlóság található az I. és a IV-es régiók vízhálózati iránystatisztikájában (pl. a K— Ny-i elemek gyakorisá- ga), míg a közöttük elhelyezkedő III-as egység a 340°— 160°-os gyönge maximum mellett (a riolit-feltörés iránya) jellegtelen irányrózsájával tűnik ki. A sátor- aljaújhelyi Sátor-hegyek (II. egység) fő vízfolyásiránya 50°— 230°-kal ÉK— DNy-i és második helyen szerepel az É-i területekre jellemző 340° — 165° (ÉÉK— DDNy) rendszer. Jelentős még a 95°— 275°-os, csaknem K— Ny-i irány is. Az V. terület — a Szerencsi-dombság — teljesen elütő sajátosságai a vízhálózatban is jelentkeznek: É— D-i és 30°— 210°-os iránygyakorisági maxi- mum mellett a K— Ny-i vízfolyások teljes hiánya jellemző. Az előző területek irányai némiképpen elcsavarodva (330°— 140° és 305°— 120°) gyenge csúcsokat adnak. A tokaji Nagykopasz (VI. egység) teljesen különálló tömege egyik előző területhez sem kapcsolódik, sugaras vízhálózata a domborzat elsődleges hatását mutatja. Egy vulkáni hegység után példaképpen vizsgáljuk meg egy egyszerűbb rög- hegységünket a Vértest. A hegység területét két alapegységre bontva és külön- külön mindkettőre, majd összesítve az egészre vonatkoztatva is elkészített iránystatisztika (9. ábra) jelzi, hogy a két egység — a mezozóos (II.), ill. a har- madidőszaki képződmények (I.) területei — szinte teljesen azonos irányított- ságot mutatnak: az ÉNy— DK-i vízfolyások uralkodnak (a Vértes É-i részén a 165°-os irány is fontos töréseket jelölhet). Érdekes, hogy az összesített irány- rózsán az É-i irány is kiemelkedő, legalábbis a hosszúság %-arányában, de ezen túl újabb információval nem gazdagítanak a grafikonok. A 9. ábrán a valóságos vízhálózat helyett annak ,, kiegyenesített”, tehát mérhető változata szerepel. Végezetül két különböző jellegű hegység vizsgálata után egy főleg dombsági terület — a Sajó és a Hernád völgye, valamint az É-i országhatár közötti vidék — vízhálózati iránystatisztikájának sajátosságait tekintjük át röviden (10. ábra). A vízhálózattípusok alapján 9 területi egységre bontott vidék valamennyi régiója jellegzetes egyéni tulajdonságokkal rendelkezik, de ugyanakkor bizo- nyos mértékig közös vonásokat is mutatnak. Nyugaton — az I-es terület kivé- telével, melynek diagramja elég izomorf — az ENy— DK-i (32°— 145°) és mel- lette az NyÉNy— KDK (290°— 110°) irányok mindenhol jellegzetesek, míg K felé haladva az É — D-i irány felerősödése után a maximumok határozottan ÉK— DNy-ra váltanak (25°— 50° közé!). Az egyedi jellegek értékelése még további vizsgálatokat igényel. Az iránystatisztikai maximumoknak megfelelő folyószakaszokat a vízháló- zati térképről kiemelve újabb adatokkal segíthetjük a szerkezeti kutatásokat. Példaképpen a Tokaji-hegység és a Sajó— Hernád köze különböző részeiben jellegzetes folyóirányok térképét mutatjuk be (11—12. ábra). A vízhálózat irányítottsága többféle tényező hatására alakulhat ki. Kétség- kívül ezek közül a törésvonalaknak van legnagyobb szerepe, de hatással vannak a vízfolyások kialakulására a tektonikai igénybevétel következtében kialakult litoklázisrendszerek, a területre jellemző rétegtelepülési viszonyok, sőt a szerkezettől többé-kevésbé független topográfiai, domborzati viszonyok is. Végső soron egy-egv konkrét terület esetében a helyi viszonyok részletes isme- rete szükséges a vízhálózati iránystatisztika értelmezéséhez. 54 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet N (' Vr 12. ábra. Az iránystatisztikai maximumoknak megfelelő egyenes vízfolyásdarabok térképe (Sajó— Hernád köze). J elmagyarázat: mint a 11. ábrán Fig. 12. Map ofstraightstream stretches corresponding to maxima on orientationstatistics (Sajó— Hernád Interfluve). L e g e n d: the same as in Fig. 11 G á b r i s: A vízhálózat és a szerkezet 55 Az előzőekben bemutatott néhány példa elsősorban a módszer használható- ságát van hivatva alátámasztani. Munkánk tovább folyik, hiszen jelenleg már középhegységeink és előterük nagyobbik részéről rendelkezésre állnak az alap- adatok. Egy számítógépes program is elkészült a statisztikai és grafikus fel- dolgozás meggyorsítása érdekében, így e vidékeken bármely területegységre kiszámíthatók és ezután értelmezhetők az iránystatisztikai jellemzők. Irodalom — References Ai, N. S. — Scheidegger, A. E. (1981): Valley trends inTibet— Zeitsclir. fiir Geomorpli. NF. 25. pp. 203—212. Banntstee, E. (1980): Joint and drainage orientation of S. W. Pennsylvania — Zeitschr. für Geomorph. NF. 24. pp. 273 — 28G. CzakóT.— Nagy B. (1976): Fototektonikaiés ércföldtani adatok korrelációja a Börzsöny-hegységben — MÁFI Évi Jel. 1974-ről, pp. 47-60. Czakó T. — Zelexka T. (1980): New data about the neotectonics of tlie Mátra Mts — COSPAR A. 2. 4. 1. Budapest. Egyed L. (1957): Vízfolyások, morfológia és tektonika kapcsolata — Földt. Közi. 87. pp. 69 — 72. Fezee, F. E. (1983): Einige Bemerkungen über Klüfte, Verwitterung, Blockbildung und Talnetz — Zeitschr. für Geomorph. NF. 27. pp. 105—110. Gyarmati]?. (1977): ATokaji-hg intermedier vulkanizmusa — MÁFI Évkönyv LVIII. pp. 195. Kohlbeck, F. — Scheidegger, A.E. (1977): On the theory of the evaluationof joint-orientationmeasuremeDt — Rock. Mech. 9. pp. 9—25. Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához M-34-XXXIV. Sátoraljaújhely — MÁFI. Bp .pp. 199. 1966. Nagy E.— Nagy I. (1965): Völgyiránystatisztikai vizsgálatok a Mecsekben — Földr. Ért. 14. pp. 147—148. Oravecz J. (1978): Északmagyarországfototektonikai vázlata — Ált. Földt. Szemle 11. pp. 35—46. Pantó G. (1968): A Tokaji-hegység és előtere szerkezeti vulkanológiai kapcsolata — MÁFI Évi Jel. 1966-ról pp. 215-223. Scheidegger, A. E. (1979/A): Orientationsstruktur derTalanlagen in dér Schweiz — Geogr. Helv. 34. pp. 9—15. Scheidegger, A. E. (1979/B): Beziehungen zwischen Orientationsstruktur dér Talanlagen und Kluftstellungen in österreich — österr. Geogr. Ges. 121. pp. 187 — 195. Scheidegger. A. E. (1980): The orientation of valley trends in Ontario — Zeitschr. für. Geomorph. NF. 24. pp. 19—30. Varga Gy. (1975): A Mátra-hegység földtana — MÁFI Évkönyve LVII. 1. pp. 480. AVatson, G. S. (1970): Orientation statisticsin the earth Sciences — Bull. Geol. Inst. Univ. Upsala N. S. 2 (9) pp. 73—87 A kézirat beérkezett: 1984. VII. 10. Relationship between drainage network and structure Dr. Gy. Gábris The characteristics of a hydrographic network (types of pattern, density, orientation, angularity, etc.) may provide important data fór the understanding of the geomorpholo- gical conditions of a particular area. The orientation of streams (a measurable property which, as shown by earlier research) is closely related with the structure and the geological setting of an area. Hungárián scientists involved in such research have so far sought the relationship between watercourses and valley lines as inferred írom the contour lines (morphology ?) on the one hand and the deep underground structure and the surface reflections of tensile faults, on the other. In foreign works, attention was called to the relationship between Systems of lithoclases and hydrographic network. During our in- vestigations in the Hungárián highlands we sought to find a relationship between fault lines identified by conventional field-survey methods and structure lines (possibly li- neaments) inferred írom aerophotographic or satcllite imagery interpretations on the one hand and the orientation of dip and strike of strata and the hydrographic network on the other. The statistical analyses of the orientation of the valley network in geological- geomorphological units of the Tokaj Mountains, Vértes Mountains and the Cserehát- Aggte- lek Rangé can be used fór drawing conclusions as to the struc tural setting. Manuscript received: lOth July, 1984. 56 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet BsanM0CBH3b rHAporpatjmqecKOH cera h reojionmecKoro CTpoeHHH JJ-p JfbWACL raőpuui Ha 0CH0B3HIIH xapaKTepHCTHK rimporpa^HnecKOÍi cera (KOH(j)Hrypai;iiH, rycTOTa, h3bhjihc- TOCTb, HanpaBjieHHOCTb h t. n.) mo>kho nojiy^HTb ueHHyio HHíJiopMaijHK) o reoMop^ojiornqecKHx ycjiOBiiHx paiiOHa. HanpaBjieHHOCTb bo^otokob HBJineTCH H3MepneM0H xapaKTepHCTHKOH, KOTOpan Ha OCHOBaHHH npeAUieCTByiOmHX HCCJieflOBaHHH, HaXOflHTCH B flOBOJIbHO TeCHOH CBH3H co CTpyKTypoíí h reojiornnecKHM cTpoeHHeM paííoHa. OTenecTBeHHbie Hccjie^oBaHHH no nocJiea- Hero Bpe.MeHH npecJie^oBajin uejibio onpeneneHHe cbh3h Me>K,ziy HanpaBJieHHeM bo/jotokob II cyxnx flOJIHH (MOpíjlOJIOrHfl?), rJiyÖHHHblMH CTpyKTypaMH H nOBepXHOCTHbIMH CJie^aMII AH3i>K)HKTiiBHbix pa3ji0M0B. 3apyoe>KHbie paőoTbi yiK,ay chctcmoh jiHTOKJia- 30B, n.nocKOCTHMH, k KOTopbiM npnyponeHbi 3eMJieTpHceHHH, h rHAporpa(J)HHecKOH ceTbio. He- KOTOpbie TeKymiie HCCJiejjoBaHHH Ha TeppHTopnn BeHrepcxoro CpejjHeropbn HanpaBJieHbi Ha BHHBJieHIie B3aiIM0CBH3H Me>K,Zjy JIHHHHMH TCKTOHHHeCKHX pa3JI0M0B, OnpefleJieHHblX TpaflHUHOH- HbiMH nojieBbiMH cnocoöaMH ii MeTO^OM aapo- h KOCMHnecKOH cT>éMKH, 3ajieraHHeM nopoA (jihhhh naneHHH, jiiihhh npocrapaHiin), h HanpaBJieHHeM rHAporpa(|)HHecKOH cera. Hccjie^oBaHiiH flOJiHH ii hx HanpaBJieHHH, BbinojiHeHHbie Ha TeppHTopnn ToKaíiCKHX rop h ropHbix paííoHOB BepTern h MepexaT— ArnrejieKH, yKa3biBaiOT Ha hx CBji3b c reojiornnecKHMH CTpyKTypaMH. Földtani Közlöny, Bull. of thc Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 57 -64. Magyarországi földrengések és törésvonalak* Biszlricsány Ecle** (7 ábrával) E dolgozat keretében a Kárpát-medencék törésvonalai és az itt történt föld- rengések közötti kapcsolatot vizsgáljuk. A múltban is történt kísérlet a Kárpát- medencék rengéses és nyugodt zónáinak elkülönítésére (Réthly 1952, Biszt- ricsány et al. 1961). E tanulmányok 455-től a dolgozatok elkészültéig tapasz- talt földrengések helyeire és az akkor elfogadott tektonikai elképzelésre alapul- tak. A csekély számú fúrás-adat — különösen a vastag takaróréteggel fedett területeken — a valóságos viszonyok megállapítását igen megnehezítette. A mélyfúrások számának növekedése és a nyersanyagkutatások során nyert adatok alapján úgy gondoltuk, időszerű egy újabb alapos vizsgálati anyagon nyugvó tanulmány elkészítése. Ha azt vizsgáljuk, vannak-e kitüntetett zónák a Föld felületén, ahol a rengé- sek gyakorisága nagyobb mint máshol, minden fenntartás nélkül állíthatjuk: igen, léteznek ilyen területek. A tapasztalat szerint a földrengés aktivitás igen alacsony például az afrikai és brazil pajzsokon és igen magas a törésekkel, gyűrődésekkel teli, nem egyensúlyban levő helyeken mint a Csendes- óceáni öv, vagy a mediterrán zóna. Ebből is már megállapítható, hogy a töréses zóna és a földrengések között kapcsolatnak kell lennie. E kapcsolat magyarázata azonban nem olyan kézenfekvő. A lemezdarabok viszonylagos elcsúszásakor keletkező rengéshullámok mate- matikailag megfogalmazhatók, mégis e folyamat tapasztalatainak tanulmányo- zásánál — nevezetesen ha azt vizsgáljuk, hogy a kár mértéke milyen kapcsolat- ban van a felszínen is kimutatható törésvonallal — számos, egymásnak ellent- mondó állításba ütközhetünk. Evison 1963-ban példaként említi az 1906-os San Franciscó-i rengést, ahol is a makroszeizmikus hatás nem tükrözte azt, hogy a rengéshullámok forrása a törési sík mentén történő súrlódás következ- ménye. Több helyen emlegetett példa az 1. ábrán látható farmépület, amely a felszínt is átmetsző töréstől néhány méterre feküdt és annak ellenére, hogy a tö- rési sík mentén a viszonylagos vízszintes elmozdulás mintegy 4 méter volt, az ablakok sem törtek be és az épület kéménye sem sérült meg. Más szerző (Louderback 1942), is megállapította, hogy a felszíni törés mentén igen sok esetben a károsodás kisebb volt, mint attól 15 — 30 km-re. * Elhangzott 1984. márc. 19-én ,.A törésvonalak meghatározása” című akadémiai előadóülésen. ** MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet Szeizmológiai Osztály H-1112 Budapest XI. Meredek u.18. Földtani Közlöny 116. kötet, 7. füzet 58 A vizsgálatok szerint az a régebbi elképzelés sem állja meg egyértelműen a helyét, hogy a rengés utórengései a főrengésnél felhasadt kéreg egyensúlyba törekvésének a következményei. A Kern County rengés a kb. 40 km-re levő Bakersfieldben (Richter 1058) kisebb károkat okozott, mint e rengés utóren- 1. ábra. Az 1900. évi San Francisco-i rengésnél keletkezett felszíni törésfelület egy része Fig. 1. Part of surface fault pláne formed during the San Francisco earthquake of 1906 gései, mégpedig azért, mert az utóbbiak fókusza közelebb esett Bakersfieldhez, mint a főrengésé. Tehát a kéregben felhalmozódó feszültség feltehetően nem egy törési sík mentén oldódik fel, ráadásul nem egy régi törési sík mentén, hanem esetleg egy eddig ép szerkezeti elemen. A felhalmozódott energia egy-egy ki- oldódása újra és újra keletkező kisebb-nagyobb hasadással kapcsolható össze. A rengéses vidékeket tehát törési sík sokaság jellemzi, a földrengéseket így nemcsak egy nagy törésvonal többször megújuló kisebb-nagyobb elmozdulása- ként, hanem kisebb törések továbbszakadásaként és újabbak keletkezésével is elképzelhetjük. Mindezeket figyelembe véve is fennáll az, hogy a rengések mozgó geológiai szerkezetek környékén pattannak ki. A rengések számának csak töredéke jár együtt azonban felszíni felszakadással és a tapasztalatok alapján nagy való- színűséggel tételezhetjük fel, hogy a felszabaduló kinetikus energia nagyobb mélységben tönkremenő kéreg környezetéből sugárzódik szét. Elméleti és ta- pasztalati meggondolásból (Fiedler 1967) a törésvonal hossza és a felszabaduló energia mérőszámára M = A+B logL Bi 8 ztricsány: Földrengések és törésvonalak 59 összefüggés írható fel, ahol M a rengés magnitúdója és L a törésvonal hossza, A és B állandók. Számértékkel helyettesítve A és B-re több formulát számítot- tak ki, ezek közül az egyik M = 5,2 -f- 1,5 logL. Ebből néhány L, M érték a következő táblázatban látható: L (km) 0,2 0,5 1 1,5 2 2,5 3 M (magnitúdó) 4,2 4,75 5,2 5,46 5,65 5,8 5,92 Ismerve egy törésvonal hosszát, megbecsülhetjük az abból származott leg- nagyobb rengés magnitúdóját. Ez a becslés egy nem mindig teljesülő feltétele- zésen alapszik, nevezetesen minden törésvonalhoz egyetlen rengést rendelünk. Ha feltételezzük — és az eddigi tapasztalat alapján ezt megtehetjük — , hogy Magyarországon M < 6 rengések keletkezhetnek, akkor az előbbi formula alapján a kéreglemez szakadási hossza L < 3 km. Természetesen hazánkban lehet ennél hosszabb törésvonal is, de a történelmi adatok szerint nagy a való- színűsége annak, hogy ezek, amennyiben földrengést okoztak — olyan geológiai korban történtek, amelyeknél rengésekre jelenleg nincs bizonyítékunk, többszöri szakadás következményei voltak, a törési sík menti kúszás révén keletkeztek, melyek rengéssel nem jártak. Az utóbbira is számos példa van. Megemlíthetjük a San Andreas törésrendszert, melynek néhány töréssíkja évi 1 — 3 cm viszonylagos sebességgel csúszik anél- kül, hogy rengés történt volna az utóbbi néhány évtizedben e helyeken. Ha pillantást vetünk Magyarország földrengési epicentrum térképére (2. ábra), melyen 100 év eseményeit ábrázoltuk megállapíthatjuk, hogy a pontok ez idő szerint, néhány csendes területet kivéve, minden rendszeresség nélkül, bármilyen kitüntetett iránytól függetlenül szórják be a Kárpát-medencék területét. Több-kevesebb erőszakkal természetesen némely epicentrumot jelző pont hozzárendelhető a korábban Kőrössy — Balogh által szerkesztett szerke- zeti vonalakhoz — mint ahogy a móri rengés nagy valószínűséggel egyértelmű- en hozzárendelhető a Móri-árok környezetéhez — de a teljes szóráskép semmi- képpen nem tükrözi a korábban szerkesztett szerkezeti vonalak elhelyezkedését. Néha megtévesztő lehet a térképszerkesztési mód is. Tekintsük a következő példát (3. ábra). Ha a móri és a tőle északra levő rengések — mint amilyenek a Komárom környékiek is — epicentrumait térképen ábrázoljuk, mégpedig úgy, hogy a többszöri rengések epicentrumait kis csoporttal jelöljük, akkor azt gon- dolhatjuk, hogy néhány rengés közelítőleg észak — déli vonal mentén pattant ki, azaz létezik valamilyen észak — déli irányú törésvonal. Ha azonban a kitüntetett pontokat nem sokszorozzuk meg ezekkel a csoportokkal, hanem csupán egy körrel jelöljük, az észak — déli törésvonal létezése nem olyan nyilvánvaló (4. ábra), ami természetesen nem zárja ki a törésvonal létezését, de a rengési epi- centrumok nem is bizonyítják. Az előbbiekből következik, hogy meg kell változtassuk a Kárpát-medencék földrengéseiről alkotott korábbi elképzelést ; nem kell a rengések epicentrumait a hosszú törésvonalakhoz rendelni. Az elmúlt 1000 — 1500 év történelmi feljegyzéseiből semmi jel nem utal arra, hogy M = 6-nál nagyobb rengés kipattant volna a Kárpát-medencék területén. Ehhez pedig — mint korábban megállapítottuk, — hosszabb mint 3 km törés- 60 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. f üzet 5 2. fára. Magyarországi földrengések epicentrumai Körössy L.— Balogh K. tektonikai térképén. Jelmagyarázat: A római számok a tektonikai egységeket jelölik. 1. Rátolódások, 2. Vetődések, 3. Törések, 4. Antiklinális, 5. Szinklinális Fig. 2. Epicentres of Hungárián eartliquakes in L. Kőrössy— K. Balogh’s tectonic map. Legend: Román nume- ralsindicate tectonic units. 1. Overthrusts, 2. Normál faults, 3. Faults, 4. Anticline, 5. Syncline 3. ábra. Az I0 ^ 3 intenzitású rengések epicentrumai (1859 — 1982) Fig. 3. Epicentres of shocks of an intensity of I# ^ 3 (1859—1982) Bisztricsány: Földrengések és törésvonalak 61 4. ábra. Az I„ ^ 3 intenzitású rengések epicentrumai (1859—1982) Fig. 4. Epicentres of shocks of I0 ^ 3 intensity (1859—1982) vonal nem tartozhat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek alapján extrapolálhatunk az elmúlt vagy a következő tízezer évre. Az extrapolálás igen ingoványos talajra visz. Ezt a következő példákkal mutathatjuk be. Az első adatsor Kínából származik és mintegy 2500 évet ölel fel (Lomnitz — Rosenblueth 1976). Az 5. ábrán a vízszintes tengelyen az időt ábrázoltuk, a füg- gőlegesen az energia (ergben) gyökét szorozva 1012-vel. Ha magnitúdóban gon- dolkodunk, az ábra bal felső negyedében látható vonalsor ad tájékoztatást. 5. ábra. Kínai rengések energiaértékei az idő függvényében Fig. 5. Energy values of Chinese earthquakes versus tinié 62 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet Kansu és Észak-Kínára állították össze az összegzett energia feloldódási ábrát. Ez a terület kb. 7-szer akkora mint Magyarország. A szeizmikus aktivitás az idő- számítás kezdete környékén és az utóbbi 800 — 1000 évben volt magas, 200— 1000-ig nagy rengések nem fordultak elő. A szeizmikus kockázatot nem vehetjük alacsonynak itt, hiszen legalább két 8,5 = M rengés volt már. Egy 1556-ban (kb. 820 000 ember halt meg), egy másik 1668-ban, de sem előtte, sem után a nem volt magas az aktivitás. Neg3^edkori törések vidékén történt mindkét esemény. Hasonló a helyzet Törökország területén. A 6. ábrán 8 rengés epicentruma látható (M > 7). Az összes rengés mintegy 30 év alatt történt. Az epicentrumok 6. ábra. Az 1939—1970 időszakban történt M ;> 7 törökországi rengések Fig. 6. Earthquakes of M ^ 7 magnitude in Turkey between 1939 and 1970 majdnem egyenletesen vándoroltak keletről nyugatra. Hosszú ideig azonban az egész terület nyugodtnak volt tekinthető. A történelmi adatok szerint mintegy 150—200 évi nyugodt periódus után erősen aktív időszak következett. A két példa nyomán állíthatjuk, hogy a földrengés gyakoriság, azaz új törések kiala- kulása inkább fluktuáló mint monoton függvénye az időnek. Az eddig elmondottak arra figyelmeztetnek, hogy a jelenkori rengések gya- koriságát ne tekintsük minden időre érvényes számnak és a törésvonalak jelen- létét vagy hiányát (ami hiányos ismeretből is eredhet) a rengési aktivitás mindenkorra szóló csalhatatlan bizonyítékának. Egy terület rengési aktivitásának becslésére, amíg a kutatás más módszereket nem ismer, a legújabbkori geofizikai, geodéziai, geológiai módszerekkel bizo- nyítható kijelölhető törésvonal rendszerek nyújthatnak támpontot, hiszen ha nem is ugyanazon a helyen, de a már meglevő törések környékén várhatók a rengések. A továbbiakban tehát ezeknek a törésrendszereknek a feltérképezése nélkülözhetetlen eszköz, fontos, sürgős feladat. Bisztrics dny: Földrengések és törésvonalak 63 A mélyfúrási adatok, a szeizmikus mérések szaporodása, a légi és űrfelvételek alapján a tényleges mozgásokat pontosabban leíró elképzeléshez juthatunk. Ha megnézzük azokat a térképeket (7. ábra), melyeket a kőolajkutatás során nyertek láthatjuk (Lomxitz 1976), hogy L ~ 3 km-es törésvonal szinte behálóz- za a bemutatott területeket. 7. ábra. A kőolajkutatás során meghatározott délkelet-magyarországi törésvonalak (ZSÍROS T. után). Jelmagya- rázat: 1. Felemelkedés 0,5 mm /év, 2. Törésvonal Fiy. 7. Fault zones in SE Hungary located during oil exploration (after T. ZSÍROS). L e g e n d: 1 . Bate of uplift p.5 mm/year, 2. Fault Az előbbiek alapján azt gondolom, nem megalapozatlan az a megállapítás, hogy a Kárpát-medencék területén a következő néhány évtizedben sokkal több helyen történhet M 6 magnitudójú rengés, mint azt korábban gondol- tuk. Irodalom — References Béthly A. (1952): A Kárpát-medencék földrengései (455 — 1918) Akadémiai Kiadó (Térképmelléklet) Bisztricsáxy E.— Csömör D.— Kiss Z. (1961): Earthquake zones in Hungary — Magyar Geofizika pp. 10—16. Evison, F. F. (1963): Earthquakes and faults - BSSA. pp. 873-892. Lottderback, G. D. (1942): Faults and earthquakes — BSSA pp. 305—330. ItlCHTER, C. F. (1958): Elementary Seismology — W. H. Freeman and Company. Fiedler, G. E. (1967): Somé notes on Earthquake Faults, Magnitude and Strain Energy — BIIS and Earthciuake Engineering pp. 47—61. Lomnitz, C.— Bosenbltjeth, E. (szerkesztők) (1976): Seismic Bisk and Engineering decisions — Elsevier Se. P. C. A kézii*at beérkezett: 1984. VTI. 10. 64 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet Hungárián fault zones and earthquakes E. Bisztricsány In tlie paper a relationsliip between fault zones and maximai earthquakes (to be expec- ted) in Hungary was looked fór. In these studies, fault zone maps compiled írom oil exploratory drilling information, earthquake epicentre maps and fault zones explored in the com’se of tectonic research were taken intő consideration. In the light of the results, Ihe conclusion can be drawn that the probability of occurrence in the future of M ^6 earthquakes will be mucii higlier than supposed in earlier studies on this subject. Manuscript received: lOth July, 1984 BenrepcKHe 30Hbi pa3Ji0M0B m 3eMJieTpHceHHH E. Bucmpmanb UejibK) flaHHOH paöoTbi öbijio onpe^ejieHne 3aBnciiM0CTH Mencay 3oh3mh pa3jioMOB h MaKCH- MaabHbiMH 3eMJieTpjiceHHHMH (Bepo^THbiMH) Ha TeppHTopHH BeHrpHH. B npouecce nccjieAOBa- hhh öbuiH yHTeHbi KapTbi 30H HapymeHHH, cocTaBJieHHbie no AaHHbiM pa3BeflonHoro öypeHHH Ha He(j)Tb h ra3, KapTbi annueHTpOB 3eMJieTpHceHiin h 3ohm pa3pbiBHbix HapymeHHH, BbinBjieHHbix b npouecce TeKTOHimecKHx uccjie^oBaHHH. Ha ocHOBaHmi nojiyneHHbix pe3ynbTaT0B mo>kho C^eJiaTb BblBOA, ÍTO BepOHTHOCTb 3eMJieTpflCeHHH, IIHTeHCHBHOCTbIO M < 6 ÖyfleT 3HaHHTejIbH0 öojibme b Oy^ymeM, He>Kejin sto npe^nojiarajiocb b paHee onyöJiHKOBaHHbix no flaHHoií TeMe paöoTax. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986 ) 116. 65—74. Törésvonalak vizsgálata geodéziai mikroliálózatokkal* Földváry Szabolcsúé** — Miskólczi László*** — Rádai Ödön**** (7 ábrával) Összefoglalás: Napjainkban a recens kéregmozgás horizontális komponensét világszerte leginkább az ismert törésvonalak környezetére telepített geodéziai kishálóza- tok, az ún. mikrohálózatok ismételt mérésével határozzák meg. E hálózatok kis — néhány száz méteres — mérete a vízszintes helymeghatározás pontosságának fokozása végett szükséges. Rendkívül fontos a mikrohálózatok helyének megválasztása avégett, hogy a hálózat pontjai mélyreható, vélhetőleg élő törésvonalakat fogjanak közre. A vizsgálandó törés- vonal-szakasz lokalizálására a kutatásban alkalmazott módszer a légifényképek és az űrfelvételek interpretációja. Az űrfelvételek interpretálásával a regionális szerkezeti összefüggéseket, a légifényké- pek tanulmányozásával a felszínen levő és az üledékkel fedett lokális szerkezeti elemeket vizsgálhatjuk. Ezek az elemzések önmagukban is igen figyelemreméltó módon gazdagít- ják eddigi ismereteinket. A kiválasztott törésvonal-szakaszok mentén telepített geodéziai mikrohálózatok ismé- telt mérései alapján belátható időn belül megállapítható az esetleges horizontális mozgá- sok iránya és sebessége. A legutóbbi évtizedekben geodéziai módszerekkel is számos mérést és vizsgá- latot végeztek a jelenlegi tektonikus eredetű felszín-mozgások megismerése ér- dekében. Ennek eredményeként már kontinensnyi területekre sikerült a moz- gások vertikális komponensének sebesség-térképét megszerkeszteni. A mozgások horizontális komponensének meghatározása azonban világszerte leginkább az ismert törésvonal-rendszerek környezetére szorítkozik. Ennek legfőbb oka az, hogy a geodéziai mérések horizontális értelemben még csak viszonylag kis területen tudják az ilyen vizsgálatokhoz szükséges pontosságot biztosítani. E kis területeket befedő vizsgálati hálózatokat geodéziai kis- vagy mikrohálózatoknak nevezik. A magyarországi kéregrész tekintetében a recens tektonikus mozgások sebes- sége várhatóan csekély. Ezért a megkívánt nagy pontosság miatt szükségszerű - * Elhangzott 1984. márc. 19-én „A törésvonalak meghatározása” című akadémiai előadóülésen. ** Budapesti Műszaki Egyetem, Felsőgeodézia Tanszék, 1111 Budapest XI. Műegyetem rakpart 3. *** 1114 Budapest XI. Villányi út 1. **** Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, I. Vízrajzi Intézet, 1095 Budapest IX. Kvassay Jenő út 1. 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet Földváryné et dl.: Törésvonalak geodéziai vizsgálata 67 en kis területekre korlátozott geodéziai mikrohálózatok helyét igen gondosan kell kiválasztanunk. Olyan helyeken érdemes ugyanis mikrohálózatot telepí- teni, mégpedig nagy állékonyságú kó'zetre, ahol valamely jelentősnek ítélt tekto- nikai törésvonal egy — a geodéziai mérések és pont-elhelyezések számára hozzá- férhető' — szakasza jól lokalizálható (Földváryné— Miskolczi 1982). A vizsgálat első lépése tehát szükségszerűen a törésvonal minél pontosabb lokalizálása. E feladat megoldására több módszer is számításba jöhet, de leg- inkább az látszik megfelelőnek, amelyik nemcsak a törésvonalak felszíni beha- tárolását oldja meg, hanem esetleg arra is ad információkat, hogy milyen mélyre terjedhetnek azok a szerkezetek, amelyek törésvonalként jelennek meg a fel- színen. Mindezt leginkább a légifénykép- és űrfelvétel interpretáció tudja nyúj- tani (Rádai 1969 a, b, 1970, 1973, 1976 a, b, 1978 a, b, c, 1979). A Pannon- és a Kárpát-medence interpretációjának ,, történetében” határ- vonalat jelent az űrfelvételek hozzáférhetővé válása. Az űrfelvételek interpre- tációja ugyanis mennyiségi és minőségi értelemben is gyökeresen új eredménye- ket hozott, amelyek fényében a légifénykép-interpretáció korábbi eredményei is mintegy átértékelődtek. Az űrfelvételek használata előtti interpretáció alkalmas volt kisebb -nagyobb hegység-részek, valamint hegységek szerkezetének minden eddiginél részlete- sebb megismerésére (1. ábra). A jelenkori kéregmozgás- vizsgálatok szempontjá- ból legfontosabb megállapítások erre az időszakra a következők: 1. A légifotóinterpretáció a terepi és a bányabeli mérésekkel, valamint a fúrás- sal és a különböző geofizikai módszerekkel feltárt szerkezeti képet jelentős új információkkal egészítheti ki. A szerkezeti vonalak korábban nem ismert nagy száma mellett olyan vonalak nagy összefüggései váltak felismerhetők- ké, amelyek hegység-részeket, vagy egész hegységet is átszelnek. Az ilyen jellegű regionális vizsgálatok során ismertük fel először a görbült, a zárt idomokat körülhatároló és a koncentrikus szerkezeti vonalakat. 2. A zárt és koncentrikus idomok ún. diapiroid szerkezeteket fognak körül, és feltehetően igen fiatal, vagy éppen jelenkori függőleges kéregmozgás helyei (2. ábra). 3. A légifényképeken jól követhetők a szerkezeti vonalak fedett szakaszai is (a talaj-, ill. a növény-fedés ellenére). 4. A zegzugos, fűrészfogszerű lefutású szerkezeti vonalak általános iránya éppúgy felismerhető, mint az egyes rövidebb, merevebb szakaszok futása. 5. A széles zúzott zónák, amelyek a terepen járva nehezen vagy semmiképpen nem követhetők, világosan kirajzolódnak, és kijelölhető általában a két olda- lukon húzódó, sértetlen kőzettömb helye is. 6. Gyakran megállapítható, hogy milyen relatív mozgás volt a két szomszédos kőzettömb között, vagyis felismerhető az elvetés ténye. 7. A szerkezeti vonalak mentén elvált kőzettömbök között megkereshető az a vonalszakasz, amely a legkeskenyebb, ahol tehát a legkisebb távolságon vé- gezhető el a geodéziai mérés. 8. Az interpretáció révén nemcsak az állapítható meg, hogy hol célszerű a jelen- kori kéregmozgás megfigyelésére vizsgálati pontokat telepíteni, hanem az is — hogyha egy adott távolságon vagy területen belül már megállapított a mozgás ténye — , hogy mely vonalak mentén zajlik az. Így a mérési eredmé- nyek is jobban értelmezhetővé válhatnak. 5* 68 Földtani Közlöny 116. kötet , 7. f üzet 1 2 - - — 3 — 4 5 6 D -9- 7 - 2. ábra. A Dunántúli-középhegység lineáció térképe légifényképek és űrfelvételek interpretációja alapján. Szerk.: Rídai ö. 1979. Jelmagyarázat: 1. Fontos, jól követhető vonal, 2. Valószínű szerkezeti vonal, 3. Vétó, levetett oldal, 4. Feltolódás, 5 Horizontális vető, 6. „Zárt” idom („diapiroid”, vagy depresszió), 7. A vonal a területen túl is folytatódik F ig. 2. Lineament map of the Transdanuhia Central Rangé as shown hy interpretation of aerial photographs and satel- lite imagery. (Editor: ö. Rádai 1979). Explanation: 1. Important, well-traceable fault, 3. Kormai fault, down- -thrown side, 4. Reverse fault, 5. Transcurrent fault, 6. Confined geometric form (“diapiroid” or depression), 7. The fault extends the beyond study area Az űrfelvételek interpretálása révén nyert új szerkezeti adatok a következők: 1. Az űrfelvételeken olyan lineációk is felismerhetők, amelyeket korábban nem ismertünk. Ezek között meglepően hosszúak is feltűntek. 2. A vonalak egy része egyenes , vagyis merev futású (3. ábra). 3. Sok a görbült vonal. A görbült vonalak ívei gyakran ágaznak szét, illetve olvadnak egymásba. 4. Több helyen jelentkeznek zárt idomot közrefogó ívelt vonalak (4. ábra). A zárt idomok lehetnek orsó alakúak, de gyakran kör vagy ellipszis formá- júak. Legfeltűnőbbek a koncentrikus körökből, ellipszisekből álló lineáció- együttesek. 5. Az egyenes vonalak nem rendszertelenül helyezkednek el, hanem a Pannon- medencén mintegy legyező alakban terülnek el, melynek képzelt fókusza a Kisalföld területén vehető fel (5. ábra). A legnyugatibb vonalak még ÉÉK— DDNy-i irányúak, majd fokozatosan fordulnak át meridionális, onnan pedig ÉÉNy— DDK-i irányba, végül a Börzsöny és a Dunazug-hegység területén latitudinális csapásává lesznek. Földváryné et cd. : Törésvonalak geodéziai vizsgálata 69 6. A nagy zárt idomok, a koncentrikus ellipszisek elsőként a Mátra területén tűntek szembe. Itt nagy jelentősége volt a gyűrűs szerkezet felismerésének, hiszen először vált láthatóvá és helyhezköthetővé a főleg elméleti alapon keresett beszakadt kaldera. 7. Az egyenes és az ívelt vonalakról megállapítható volt, hogy térrövidüléssel, vagy lazulással kapcsolatos horizontális mozgások hozták létre azokat. 18c 19° 48° 47c 3. ábra. A Dunántúlt hatalmas, merev egyenes vonalak szelik át, amelyek egy része sugarasan fut szét úgy, hogy nyugaton meridionálisak a vonalak és kelet felé egyre közelítenek a latitudinálishoz Fig. 3. Transdanubia is traversed by huge, rigid, straight lines a part of which diverge radially so that the lines in the west are meridional tending to become more and more close to the latitudinal farther east Az űrfelvételek interpretációjának kezdeti szakaszában — amikor még nem állt rendelkezésre a teljes Pannon-medencét lefedő képanyag — kiderült, hogy a Kárpát-medence eredeti (szabályozás előtti) vízrajzát ábrázoló térképek segítségével meghatározott szerkezeti kép nagy hasonlóságot mutat az inter- pretációval kapott szerkezeti képhez. 70 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet 19 20 4. ábra. A Mátra hatalmas, kettős-hármas egymásba illő ellipszisei jekik a kaldera-szerkezetet. Jellegzetesek a „szilva- mag” idomok, amelyek vízszintes, de egy oldalon akadályozott elmozdulásra utalnak Fig. 4. The huge, double to triple ellipses of the Mátra are indicative of the presence of a caldera structure. Note the “plumstone” forms suggesting a horizontal displacement hindered on one side Az űrfelvétel-interpretáció (a légifotó -interpretációval és a hidrográf iával való folytonos egybevetés révén) lehetővé tette a hegységszerkezet összefüggé- seinek, rendszerének megrajzolását a teljes Kárpát-medencére, és ezen belül a Dunántúli Középhegység lineáció-térképének igen részletes megrajzolását is. így bontakozott ki a diapir- és diapiroid-szerkezetek és a depressziók sajátos — eddig nem ismert — képe, tehát a kiemelkedő és a behorpadó jellegű felszí- nek együttese (2. ábra). A Magyar Középhegység számos pontján bizonyította az interpretáció a merev-egyenes vonalak és a zárt felszíneket körülfogó vonalak szoros kapcsola- tát. Több helyütt az egyenesekre mintegy felfűződnek a zárt idomok. Az tény, hogy az egyenes vonalakra illeszkedő zárt idomok kisebbek, mint az országrész- nyi területeket átfogók; mondhatni bizonyos hierarchia állapítható meg a vo- nalak között. Földvár y né et cd.: Törésvonalak geodéziai vizsgálata 71 5. ábra. A Kárpát-medence lineációi űrfelvételek és az eredeti hidrográfia alapján. Jelmagyarázat: 1. Mátra 2. Bükk, 3. Solti síkság, 4. „Sugaras” vonalak képzeletbeli kiindulási pontja, 5. Egymást átszelő ellipszisek, 6. és 7. Nagyobb ellipszisekre „támaszkodó” idomok, 8. Fertő Fig. 5. Lineaments of the Carpathian Basin as seen on satellite imagery and as reflected by the original hydrography. Explanation: 1. Mátra, 2. Bükk, 3. Solt Piain, 4. Imaginary origin of „radial” lines, 5. Intersecting ellipses, 6. and 7. Forms leaning against major ellipses, 8. Laké Fertő (Neusiedler) Ügy látszik, hogy a Balaton-vonal és a vele többé-kevésbé párhuzamos vona- lak kialakulása a lemeztektonika horizontális mozgásaival magyarázható. Egyébként szinte az összes zárt idomot körülülelő vonal létrejötte konvekciós cella jelenlétével magyarázható, még a vulkáni területeken is, legfeljebb itt magma-kamráról szokás beszélni. Vannak 100 km-es nagyságrendbe eső zárt idomok, amelyek nagy, önálló életet éld cellákhoz kötődnek, és vannak sugaras elrendezésű egyenes vonalak, amelyek az ilyen nagy elliptikus szerkezet legmélyebb pontjából futnak szét (5. ábra). Ebben az esetben a sugaras egyenest tekinthetjük másodlagosnak. Az egyenesekre felfűződő zárt vagy félig zárt idomok az egyeneshez képest másodlagosak (6. ábra). Ezt látszik bizonyítani az a megfigyelés, hogy az egye- nesek mentén sorakozó zárt idomok mintegy vándorolni, csúszkálni látszanak. Tehát az első generációs vonalak az ÉK— DNy-i csapásúak (a Balaton-vonal, a zágráb— kulcsi vonal, vagy az, amely Pozsonyon fut keresztül); a második generáció a 100 km nagyságrendű átmérővel jellemezhető zárt idomok; a har- madik nemzedék a sugaras elrendeződésű egyenes vonalak és a negyedik generáció a sugaras vonalakhoz kötődő zárt idomok. A lemeztektonika alapján magyarázható az első nemzedék létrejötte — az összes többi konvekciós cellák hatására alakulhatott ki. Ezek azonban nem klasszikus értelemben vett diapirek, vagy például aszteroida-, meteor-becsapó- 72 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. f üzet A. B. 6. ábra. A hosszabb egyenes vonalakra mintegy felfűződő zárt, vagy félig zárt idom együttesek létrejöttének egy lehetsé- ges magyarázata: konvekciós cella vékonyítja el a kérget („szubkrusztális erózió”), majd a felszín megrogy: a mélyre ható és a hosszú egyenes szerkezeti vonal mentén a cella vándorol és a kandeláberre emlékeztető rajzolat megismétlő- dését okozhatja Fig. 6. One possible explanation of the birth of confined or semi-closed geometric form assemblages controlled by com- paratively long straight lines: the crast is, reduced in thickness by a convective cell (“subcrustal erosion”) and subse- cpiently the surface collapses, subsides. The cell migrates along the deep-penetrating straight structure line (fault) and may lead to repetition of the candelabrum-shaped pattern dás hatására kialakult idomok, hiszen ezek véletlenszerű elhelyezkedésűek len- nének, míg a Kárpát-medence eddig megismert zárt idomai egy egységes rend- szerbe illeszkednek. Kétségtelen tény, hogy a légi- és űrfelvételeken mindezeket a vonalakat azért lehetett felismerni, mert a medence vastag üledékein is mintegy átütnek. Az eltemetett morfológiát tónusbeli eltérés jelezheti, mert a talajjal, növényzet- tel elfedett törésvonalak, zúzott zónák az alaphegységen és/vagy a fedőn eltérő talaj vastagságot, más vízgazdálkodású talajt, eltérő vegetációt okoznak. Ez vo- natkozik a kitöltött törésekre is, mint amilyen egy dájk (dike). Mindezek alapján — mindaddig, míg a tényleges geodéziai eredmények mást nem igazolnak — jogosnak tartjuk a megállapítást: a légi-, űrfelvételek segítsé- gével megismert szerkezeti vonalak mentén van vagy várható jelenkori kéreg- mozgás. A kéregmozgás- vizsgálat szempontjából fontos, hogy jelzéseket kapunk arra vonatkozóan is, hogy milyen mélyre terjedhetnek a szerkezeti elemek (törések, vetők), amelyek törésvonalként jelennek meg a felszínen. Megállapítható, hogy a jelentősebbek átszelik a kérget, és amennyiben ma is ,, élnek”, úgy van vagy lehet mozgás az általuk kijelölt felület mentén. A légifényképek és űrfelvételek beható tanulmányozásával számos olyan terepet jelöltünk ki, ahol a szerkezeti vonal markánsan jelentkezik, maga a szerkezet mélyreható, és a szerkezeti vonal mentén jelenleg is várható kéreg- mozgás. A kiválasztott terepeket helyszínelve megállapítottuk, hogy melyek azok, amelyek a geodéziai mikrohálózat pontjainak telepítésére a legalkalma- sabbak. A geodéziai válogatás főbb szempontjai a következők: a pontok távol- sága, a hálózat alakja, a pont meg jelölhet őségé, az alkalmazandó mérési mód- szer, és mindezek függvényeként a meghatározásban elérhető pontosság. A mikrohálózatok tervezésénél rendkívül fontos szempont emellett a hálózat időállósága, és a mérések több év vagy évtized utáni szabatos ismételhetősége. A mozgásvizsgálatra kiválasztott területen a geodéziai pontokat a terepen áthúzódó törésvonal-szakasz két oldalán helyezzük el. A pontok célszerűen egy összefüggő négyszöghálózatot alkotnak. Első mozgásvizsgálati terepünkön pél- F öl d vár y né et ál.: Törésvonalak geodéziai vizsgálata 73 7. ábra. A Sóskút területén telepített mikrohálózat vázlata Fig. 7. Sketch of the micronet located in the Sóskút area clául a 7. ábrán látható négyszöghálózatot terveztük. A szomszédos pontok közötti távolság 3 — 500 m, a hálózat teljes hossza mintegy 1000 m. A négyszög- oldalak hosszát és az irányok közötti szögeket bizonyos időközönként újramér- ve, megállapíthatók a törésvonal-szakasz mentén bekövetkezett elmozdulások. Ezzel a módszerrel, ilyen méretű hálózatokban mintegy 2 mm horizontális elmozdulás már megbízhatóan megállapítható. így belátható időn belül (né- hány év va-gy néhány évtized alatt) választ adhatunk arra, hogy az illető törés- vonal vizsgált szakasza valóban élő-e, s ha igen, milyen irányú és mekkora sebességű horizontális mozgások zajlanak le környezetében. Bár a szóban forgó mikrohálózatokat elsősorban a mozgás horizontális komponensének mérésére tervezzük, a hálózatokban természetesen másfajta mérések (pl. magasságmérések vagy geofizikai mérések) is végezhetők. Irodalom — References Földváryné dr. Varga M.— Miskolczi L. (1982): Kissebességű vízszintes kéregmozgások geodéziai. vizsgálatának jelenlegi lehetőségei — Geodézia és kartográfia 34. évf. 1. szám. Kádai Ödön (1969a): Légifotó-értelmezés alkalmazása karsztvízföldtani térképezéshez — VITUKI Tanulmányok és kutatási eredmények 28. kötet Budapest — 82 old.+melléklet: 63 old., 100 ábra, 62 fotó, 2 térkép (Angol nyel- vek is) 74 Földtani Közlöny 116. kötet , 1 . füzet — (1969b): A Zsidó- völgy— kólyuki terület geomorfológiai értékelése légifelvételek alapján — VITUKI Téma- beszámoló — 16 old. 27 ábra, 3 térkép. — (1970): Légifényképek értelmezése a Márkói tározó tervezése céljából — Hidr. Közi. 10. szám, pp. 469—471. 2 térkép. — (1973): A karsztvíz-rendszert befolyásoló kőzetmozgások mérőhálózatának felállítása és üzeme — Kutatási téma- javaslat, VITUKI témaszám I. 3—29. Kézirat. — (1976a): Recent crustal movements registered by tlie aid of airphoto interpretation — Presented paper — XlIItli International Congress fór Photogrammetrv — 1976 Helsinki. — (1976b): Preliminary partial report on the karsthydrogeological research in the Vietnamese Democratic Republic — VITUKI, 4 kötet. — (1978a): Environmental protection of karst^ater by the interpretation of aerospace images — Proceedings: International Karsthydrological Symposium Budapest — 8 old. 5 ábra. — (1978b): Töréses szerkezetek nyomozása kéregmozgás vizsgálat céljára — Készült a BMF Felsőgeodéziai tanszék megbízásából (kiegészítve 1979-ben) összesen 36 old. + 23 térképvázlat. Kézirat. — (1978c): Subsurface water environment and the reconnaissance of it by aerospace methods in Hungary — Proce- edings of the ISP — IUFRO Symposium in Freiburg 13 old., 7 ábra. — (1979): Űrfelvételek és légifényképek interpretációja a felszínalatti víz kutatásban — A Magyar Hidrológiai Társaság Országos Vándorgyűlése anyagai III. C. 6. Keszthely — 13 old., 3 ábra. A kézirat beérkezett: 1984. VI. 27. Surve3Ting fault lines by geodesic micronets Mrs. Sz. Földváry—L. Miskolczi — Ö. Rádai Nowadays, the horizontal component of present-dav crustal movements has been worldwide determined mostly by repeated surveying of geodesic micronets located in the vicinity of well-known faults. The small size, a few hundred metres, of these nets is needed to add precision to determining the horizontal position of a point. The choice of the size of these micronets is extremely important so as to enable the points of the net to delineate deep-penetrating and supposedly faults. The location of a fault stretch to be examined is based on the interpretation of aerial photographs and satellite imagery. The interpretation of satellite imagery enables us to study régiónál interrelations of structures, while by interpreting aerial photographs we can study local structural ele- ments in outerop or buried by deposits. These analyses in themselves will add remarkable contributions to the evidence hitherto available. On the basis of repeated surveys of geodesic micronets located along selected fault stretches the direction and velocity of potential horizontal displacements to be expected within reasonable time can be determined. Manusciipt received: 27th June, 1984 Hccjie^OBaHne 3oh pa3Ji0M0B c noMombio reoAe3HuecKOií MHKpOCeTH OeAbdeapune- JIücao MauiKOAbiiu—ÉdeH Padau B Hamu /mii ropH30HTaJlbHbie COCTaBJlHKHUIie MOJIOflblX RBII>KeHHH 3e.MH0H KOpbl OŐblMHO onpe/ie.iHioTCH c noMouibio cepnu 3a.MepoB Ha TaK Ha3bmae.M0H reogesipiecKOH MHKpoceTH, pacnojiarae.MOH b panoHe ii3BecTHbix TeKTOHHnecKiix 3oh. MaJibie raöapiiTbi ceTH, paBHbie Bcero Jiimib HecKOJibKiiM COTHRM .MeTpoB, H.MeiOT 3HaneHHe rjih yBejiHHeHHH tohhocth onpe/iejieHHH ropn30HTaJibHbix napaMeTpoB crpyiKeH BepHbiii Bbiőop MecTa pacnojio- >KeHHH MHKpoceTH /ijih Toro, HToSbi ee TOHKa.viH nojiHOCTbio OKpy>KHTb npe/mojiarae.Mbie jihhiih pa3ji0M0B. JX.in jiOKa-iH3aiiHii uccjie/iyeMbix TeKTOHiuiecKHx 3oh Hcnojib3yioT mcto/i flemiKjipn- poBaHHH aapo- h kocmhhcckhx chhmkob. C noMombio kocmhhcckhx chhmkob otkp biBaeTCH B03M0>KH0CTb aHa;iH3a CTpyKTypHbix 3aBHCHM0CTeil b perHOHaJibHOM Macurraőe, b to Bpe.wn Kan aapOCHHMKH ZiaiOT B03M0>KH0CTb HCCJieROBaHHH JIOKaJIbHblX SJie.WeHTOB CTpyKTyp KaK Ha 3eMH0H noBepxHOCTH, TaK h no/i nexjio.M oca/iKOB. 3th aHajiH3bi h comh no ceőe HrpaioT Ba>KHyio pojib b HaKanjiHBaHHH onbrra. C noMombio cepHH 3aMepoB Ha reo/ie3HHecKHx mhkpoccthx, pa3.MemeHHbix BROJib BbiöopaH- Hbix jihhhíí pa3Jio.MOB b őy/iymeM öy/iyT onpe/je.iflTbCfl HanpaBJieHiie n CKOpocTb BepOHTHOCTHbix r0pH30HTa.lbHbIX RBH>KeHHH. TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Gcol. Sec. (1986) 116. 75 — 78. Dr. Ferenczi István emlékezete dr . Urbancsek János* (1 ábrával) Dr. Ferenczi István 1890. október 21-én született Erdélyben, az Alsó-Fehér megyei Zalatnán. Édesapja, a történelem folyamán sokat szenvedett bánya- város református lelkésze volt, aki gyermekét gondos nevelésben részesítette, hazaszeretetre és kálvinista puritánságra nevelte. 1900 — 1908 között a szászvárosi református főgimnázium tanulója, ahol kitüntetéssel érettségizett. Az érettségi biztosa Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula volt és így feltételezhető, hogy pályaválasztásában későbbi, szeretett professzora is irányította. 1908-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Matematikai- és Ter- mészettudományi Karának hallgatója és nyolc félév lehallgatása után, 1912-ben abszolutóriumot szerzett. 1913-ban letette földtanból a bölcsészdoktori szigor- latot, aminek alapján 1914. június 13-án sub auspiciis regis avatták a bölcsész- tudomány doktorává. * 1141 Budapest XIV. Fogarasi út 89. 76 Földtani Közlöny 116. kötet, 1 . füzet Egyetemi tanulmányainak második félévében kari ösztöndíjat kapott és így, már mint hallgató, az egyetemi Ásvány- és Földtani Intézetben dolgozott. 1912. január 1-től megbízott, majd rendes gyakornok, a következő tanévben pedig második, illetve 1914. október 16-tól első tanársegéd Szádeczky-Kardoss Gyula professzor mellett. 1918. március 9-én lett geológus tagja a budapesti M. Kir. Földtani Intézet- nek, mint I. osztályú geológus. 1924. március 1-én osztálygeológussá nevezték ki. A kolozsvári Alma Maternek Budapestre, majd Szegedre való áttelepülése után megkapta a Ferenc József Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Inté- zetétől a tiszteletbeli tanársegédi címet is. A földtani tudomány iránt érdeklődése már VI. gimnazista korában jelent- kezett, amikor a természetrajzi pályázaton, ,,A víz geológiája” című dolgoza- tával első díjat nyert. Egyetemi hallgatói évei alatt kezdte el a szülőföld föld- tani viszonyainak tanulmányozását, amelyet egészen 1913-ig folytatott. Eh- hez a munkához a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József emlékalapjából anyagi támogatást is kapott és az elért eredmények alapján pálya-díjat nyert. Zalatna környékének geológiája volt a doktori értekezésének a témája is. A Földtani Közlönyben megjelent első dolgozata ,, Zalatna Nagyalmási harmad- kori medence” címen (1915) is ezzel a területtel foglalkozott. 1914—1917 között részt vett a Földtani Intézet országos terepi felvételeiben. Az Északnyugati Kárpátokban, az Inovec hegység geológiai feldolgozására kapott megbízást, amit 1918-ban már, mint intézeti tag tovább folytatott. Az első világháború után, a Dorog-Tokodi szénmedencében, majd a Budai-hegy- ségben vállalt részletmunkát, 1925-ben pedig a Börzsönyben végzett általános földtani térképezést. Közben 1920-ban és 21-ben részt vett a tervezett Duna — Tisza csatorna földtani előmunkálatainál és ugyanezekben az években közre- működött a Kisalföld déli részén lehetséges olaj- és gázelőfordulások morfoló- giai, tektonikai, sztratigráfiai vizsgálataiban is. 1922-ben és 1923-ban hasonló jellegű munkát végzett BöcKHHugó ajánlatára egy magántársaság megbízásá- ból Felső- Ausztriában, ahol a Passau, Linz és Salzburg közötti területen tér- képezett. Majd pedig Lengyelország galíciai részén, valamint Ausztria Magyar- országgal határos területén folytatott olaj geológiai vizsgálatokat. Sokrétű földtani kutatása felöleli még a Pécs környéki medencerész, az Ipoly-medence, a Zempléni-szigethegység, a Bereg-Szatmári síkság földtani viszonyainak leírá- sát, nemkülönben Pécs, Balassagyarmat és más helységek vízellátásának tanul- mányozását. 1928-ban ,, általános földtan” tárgykörből a Szegedi Tudományegyetemen nyert magántanári képesítést. 1937-ben a debreceni Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézete élére tanszékvezető egyetemi tanárnak nevezték ki. 1940-ig volt az intézet profesz- szora. Nagy gonddal fejlesztette az intézet állományát, oktatási demonstrációs anyagát. Mindig készült, gondos jegyzeteket írt előadásai számára. Tanítványai mind az órákon, mind az általa vezetett, gondosan előkészített tanulmányuta- kon sokat tanultak tőle. Mellette dolgozó hallgatói, majd díjtalan gyakorno- kai Balogh Kálmán, később Fux Vilma nála tettek doktori szigorlatot. A földtani kutató- és terepmunkát itt sem hagyta abba, a nyári szünetekben az Ipoly völgyében és a Zempléni-szigethegységben dolgozott. 1940-ben, amikor a szegedi geológus professzorok visszatelepültek Kolozs- várra, áthelyezték a szegedi egyetem Földtani Intézetének élére. Debreceni hallgatói közül Tímár Lajos és Kulcsár László követték, mint díjtalan gya- Urbancsek: Ferenczi István emlékezete 77 kornokok. E sorok írója, Urbancsek; János is hallgatója, majd doktorandusa volt. Tőle kapta a Szilágyság területéről értekezésének témáját. Nyári megbí- zási munkáinál több alkalommal két hónapig is kísérője volt. Sokat tanult tőle és meleg atyai, baráti viszony alakult ki köztük. Az 1944—45. tanév első hónapjaiban a természettudományi kar dékánja. Mint a szegedi egyetem Földtani Intézetének igazgatója, a nyári iskolai szünetekben ismét Erdélyben dolgozott, ahova mindig magával vitte néhány hallgatóját is. 1941-ben az Iparügyi Minisztérium megbízásából bányaföldtani felvételt végzett a Szilágy megyei Szurduk, Zsibó, Szamosőrmező és Kettős- mező környékén. 1943 és 1944 nyarán kutatási területe a szilágysági Egregv- völgy és a máramarosi Visó völgye. Az előbbi területen kőszénkutatást végzett, az utóbbin pedig a tervezett völgyzáró gát földtani előmunkálatait irányította. Szeretett szülőföldjének kutatásával kezdte élete pályáját Zalatnán és a tágabb értelemben vett szülőföldön, a máramarosi Kárpátokban búcsúzott a hazai földtani kutatástól. 1944 őszén a második világháború eseményei külföldre sodorták. 1946 — 1950-ig a müncheni Földtani Intézetnek dolgozott, mint külső munkatárs. Ez idő alatt feltérképezett csaknem egy 1 : 100 000-es térképlapot. 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokba települt. A kezdeti nehézségek után — Teleki Géza támogatásával — 1952-ben már a Virginiai Állami Egyetemen, Charlot- tesville-ben kapott kutató munkát, de elsősorban bibliográfia készítésével fog- lalkozott. 1955. szeptember 15-én nyílt meg előtte ismét az oktatói munka, a North Carolina-i állami műegyetemen, Raleigh-ben, ahol szerkezeti földtant és gazdasági geológiát oktatott és vezette az ezzel kapcsolatos laboratóriumi foglalkozást. Itt sem tagadta meg tőle a sors legkedveltebb témájának, a tör- téneti földtannak az oktatását, amit Tőle idehaza is mindig nagy érdeklődéssel hallgattunk. Gyermekeket nem nevelt, de szerető felesége gondoskodása végig kísérte életét. Meghalt Washingtonban 1966. november 27-én. Szellemi hagyatéka mint a cseppkő, az idő múlásával egyre nagyobbra növekszik. Távol van ugyan a sírja, de az, aki a hazai szülőföld szeretetével száll sírba és egész életében a földtani kutatást szolgálta, megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, bemutas- suk személyiségét, irodalmi tevékenységét. így él tovább Ferenczi István geológus, egyetemi tanár, születésének 95. évfordulóján a magyar geológusok és tanítványai emlékezetében. Dr. Ferenczi István irodalmi munkássága Nyomtatásban megjelent szakirányú dolgozatok 1. Zalatna környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel a harmadkon eruptivus kőzetekre. — Múzeumi F űze- tek, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtárának Értesítője, EL k. 1913, 1. szám pp. 1—59. Ugyanez németül is. 2. A Zalatna-Nagyalmási harmadkori medence. — Földtani Közlöny, XLV. k., 1915, pp. 1—17. Ugyanez németül is. 3. Adatok az Erdélyi Medence t erületén előforduló sókivirágzások ismeretéhez. — Múzeumi Füzetek stb. III. k., 1915 pp. 25 — 28. Ugyanez németül is. 4. Galgóc és környékének földtani viszonyai — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése, 1914-ről pp. 208—229. 1915. Ugyanez németül is. 5. A Nagyhugyin „trachit”-jának kőzettani vizsgálata — Múzeumi Füzetek stb., III. k., 1916, 2. sz., 1916, 2. sz., pp. 217— 224. Ugyanez németül is. 6. Az Inovec-hegység PÖstyéntől K-re eső részének geológiai viszonyai — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1915-ről pp. 131— 159. 1916. Ugyanez németül is. 7. Földtani megfigyelések az Inovec-hegység középső részén — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1916-ról pp. 138—169. 1917. Ugyanez németül is. 8. Az Inovec D-i felének földtani viszonyai — Földtani Közlöny XLVIII. k., pp. 381 — 388. Ugyanez németül is. 9. Az Erdélyi Érchegység K-i részének egynéhány barlangjáról — Barlangkutatás, IX. k., pp. 22—29. 1921. Ugyanez németül is. 78 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet 10. Adatok az Inovec -hegység É-i részének geológiájához — A M. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1917— 1918-ról, pp. 208—212. 1923. Ugyanez németül is. 11. A Tinnye-vidéki harmadkori medencerészlet földtani viszonyai — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1919 — 1923-ról, pp. 40—49. 1924. Ugyanez németül is. 12. Geomorfológiai tanulmányok a Kis Magyar Alföld D-i öblében — Földtani Közlöny, LIV., pp. 17—38. 1921. Ugyanez németül is. 13. A tardosi őstelepen talált kőszerszámok anyaga — Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archeoló- giái Intézetéből, 1925, I. k. ,pp. 94-96. 1926. 14. Adatok a Buda-Kovácsi hegység geológiájához — Földtani Közlöny, LV. k., pp. 196—221. 1926. Ugyanez németül is. 1 5. Magyarország hévizei és azok felkeresése — Bányászati és Kohászati Lapok, LXI. k., 5. sz. 1928. 16. Bemerkungen auf einige Zeilen in dr. Scherf-s Aufsatz „Hydrotermale Gesteinsmetamorphose . . . etc” — Hid- rológiai Közlöny, IX. k. 1930. 17. A Balaton környéke vízellátásának hidrológiai lehetőségei (dr. Bockh Hugó-val közös név alatt) — Orvosi Hetilap Tudományos Közleményei, LXXV. évf., 18. sz. 1931. 18. Adatok a Börzsönyi Hegység geológiájához — M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1925— 1928-ról, pp. 131 — 142 1934. Ugyanez németül is. 19. Adatok Bákosszentmihály környékének geológiájához — M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1925— 1928-ról, pp. 63. 1934. Ugyanez németül is. 20. Magyarország legrégibb ártézi kútjáról — A Természet, XXX. k., 13—14. sz. pp. 154—155. 1934. 21. Die geologischen Verháltnisse des tertieren Beckenabschnittes von Tinnye— Páty— Jahresbericht d. Ung. Geol. Anst. für 1917 - 1924, pp. 79-86. 1934. 22. A rákospalotai sós-jódos-gázos kút. Adatok a magyarországi só-, olaj- és földgázlehetőségek ismeretéhez — Bányá- szati és Kohászati Lapok, LXVIII. k. pp. 115—118., pp. 125—129., pp. 141 — 145. 1935. 23. Beitrage zűr Geologie des Ipoly-Beckenteiles in dér Umgebung Sóshartyán-Karancsság und Balassagyarmat — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1935. 24. Über ein bisher unbekanntes Auftauchen des aus kristallinischem Schiefer bestehenden Grundgebirges neben Ipolyság — Földtani Közlöny, LXVI. k., pp. 68—69. 1936. 25. A Csonkaszatmár és Csonkabereg megyében végzett földtani kutatómunka eredményei — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1929-1932-ről, pp. 301-328. 1937. 26. Adatok a Pécs-környéki harmadkori medence földtani viszonyainak ismeretéhez — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1929-1932-ről, pp. 365-408. 1937. 27. Űjabb adatok az Ipoly-medence földtani viszonyainak ismeretéhez — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1936-1938. évekről, pp. 1035-1075, 1942. 28. Érdekes magnetit-kőzet előfordulás a hunyadmegyei Nagyalmás községből — Közlemények a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetéből, 10. sz. 1938. Ugyanez németül is. 29. Űjabb adat Budapest földtani felépítéséhez — Közlemények a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Ásvány - és Földtani Intézetéből. 14. sz. 1939. 30. Oligocén és miocén üledékeink elhatárolásának kérdése — Közlemények a Debreceni Tisza István Tudomány- egyetem Ásvány- és Földtani Intézetéből, 16. sz. 1940. 31. A Zempléni Szigethegység földtani viszonyai — A M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1939—1940. évekről, I. k., pp. 393—496. 1943. Ugyanez németül is. 32. Beköszöntő. Geologica Szegediensis, 1. sz. 1944. Ugyanez németül is. Különböző jelentések, amelyek a hivatalos, vagy kereskedelmi titoktartás kötelezettsége miatt nem jelenhettek meg 1. Adatok a Kába és Rábca folyók mentén elterülő vas- és sopronmegyei dombvidék geológiájához — Benyújtva a m. kir. Pénzügyminisztériumhoz 1921. 2. Jelentés az 1922. évi gáz- és olajgeológiai felvételi munkákról — Benyújtva a m. kir. Pénzügyminisztériumhoz 1922. 3. Bericht über die erdői- und gasgeologischen Aufnahmsarbeiten in Oberösterreich — Benyújtva az Erdgas u. Erdői Syndicat für Westösterreich, Wien cégnek, 1922. 4. Gas- und ölgeologische Forschungen in Oberösterreich 1923 — Benyújtva az Erdgas u. Erdői Syndicat für West- österreich, Wien cégnek, 1923. 5. Jelentés a Duna-Tisza csatorna Budapest— csongrádi vonalának mélyvezetés változata mentén Izsák és Bugac- monostor között végzett talajkutató fúrásokkal kapcsolatos geológiai vizsgálatokról — Benyújtva a m. kir. Föld- mívelésügyi Minisztériumhoz, 1924. 6. Szakértői javaslat Parádfürdő és ásványos vizeinek védőterülete ügyében — Benyújtva Parádfürdő Igazgatóságá- hoz, 1924. 7. Gas- und ölgeologische Forschungen in galizischen Karpaten-Vorlande — Benyújtva az A.G. Galicja, Wien, igazgatósághoz. 1928. 8. A Balaton ÉK-i, veszprémmegyei parvidékének vízellátási lehetőségei. A triász karsztvíz kérdése — Benyújtva a Balatoni Intéző Bizottsághoz, 1931. 9. Bericht über die im Jahre 1933 in dér Umgebung von Drohobycz durchgefühten ölgeologischen Aufnahmen — Be- nyújtva az A. G. Galicja, Wien, igazgatósághoz. 1933. 10. A m. kir. Hadianyaggyár lőporüzeméhez szükségelt vízmennyiség feltárásának hidrogeológiai lehetőségéről — Be- nyújtva a m. kir. Honvédelmi Minisztériumhoz. 1934. 11. Adatok az Ipoly-medence Sóshartyán körüli részének geológiájához. Jelentés az 1934. évi felvételről — Benyújtva a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságához. 1935. 12. Az oligocén kifejlődése Karika, Bréd, és Zsák vidékén, Szilágy m. Jelentés az 1941. évi bányaföldtani felvételi munkáról. Szakfolyóiratokban, napilapokban megjelent ismeretterjesztő és egyéb cikkek | 1. Amiről az ivóvíz mesél — Szózat, 1923. IV. 26., 94. szám. 2. Epour si mouve — Szózat, 1925. II. 12., 34. szám. 3. A Szantorin-sziget vulkánjának 1925. évi kitöréséről — Természettudományi Közlöny, 1926. pp. 335—339. 4. A tűzhányó hegyek életéről — Természet, XXI, pp. 85—91. 1928. 5. Fűtsünk természetes meleggel ! — Budapesti Hírlap, 1929. II. 10. szám. 6. A Balaton-környék vízellátásának hidrogeológiai lehetőségéről — Balneológiái Értesítő, XV., ápr. 20. pp. 4 — 5.1931. 7. Emlékezés Iíakusz GYULÁról. Földtani Közlöny, 1933. LXIII. pp. 1—4. A kézirat beérkezett: 1985. I. 12. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 79—82. A triász rétegtan másfél évszázada clr. Kovács Sándor * (1 ábrával) 1984-ben ünnepeltük a triász rendszer felállításának 150. évfordulóját: Friedrich August von Alberti (1795—1878) württembergi bányamérnök, geológus és sóbányatulajdonos az 1834-ben megjelent monográfiájában (1. ábra) a tarkahomokkő , a kagylósmészkő és a keuper képződményeket egyetlen ,, formációba” (ma: rendszer) vonta össze, amelynek a háromosztatúság kifeje- zésére a ,, triász” elnevezést adta. A gyakorlatban — elsősorban a kősóbányá- szatban és -kutatásban — már korábban kialakult három elnevezés ( Bunt- sandstein = tarkahomokkő: Heim, 1800; Muschelkalk = kagylósmészkő: Füchsel, 1761; Keuper: Hornschuch, 1789) együvé foglalását ugyancsak a gyakorlat igénye tette szükségszerűvé. Alberti DNy-Németországban végzett alapos kőzettani és őslénytani vizsgálatok, valamint több országra kiterjedő adatgyűjtés alapján vezette be valamennyi, réteg tanilag a Zechstein és a liász között elhelyezkedő képződményre a ,, triász” fogalmát. Az általa pontosan, de kifejezetten litológiai értelemben definiált terminus eredeti jelentésében ter- mészetesen csak a Germán-medence kifejlődési területére érvényes. Az elsősorban a triász megalapítójaként tisztelt Alberti maradandót alko- tott mint bányamérnök és kősógeológus is. Sikeres fúrásokkal új kősómezőket tárt fel, működése alatt új bányák nyitásával jelentősen fellendült a würt- tembergi sóbányászat. A kősónak a nagyobb mélységben elhelyezkedő telepek- ből történő kioldásához forró gőzt vezetett be. Egyik fő műve, az 1852-ben megjelent ,,Halurgische Geologie” hosszú időn át a kősó-földtan alapvető kézi- könyve volt. A mai triászos nemzedék iránta érzett tiszteletét fejezi ki, hogy az IUGS Triász Albizottságának nemrégiben beindult ,,newslettere”, az Alber- tiana az ő nevét viseli (vö. Virgili— Yisscher, 1983). Az Alberti által provizórikusán „triász”- nak elnevezett rendszer negyed- század alatt világszerte elfogadottá vált. A szaporodó őslénytani — elsősor- ban Ammonites — vizsgálatok világméretű korrelációt tettek lehetővé. A múlt század utolsó harmada és a századforduló utáni évek a triász rétegtan hőskora voltak. A tethyális triásznak így előbb a germán triász mintájára alsó-, középső- és felsőtriászra való felosztása vált lehetővé, majd a század végére, 1895-ben Mojsisovics, Waagen és Diener megjelentették a triász első standard Ammonites- zonációját (amely jórészt ma is érvényes) és emeletekre, ill. aleme- * Magyar Állami Földtani Intézet. 1143. Budapest XIV. Népstadion út 14. 80 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet Abb. BEÍT&A& llilii tú Á : : Ilii ',-yyyyyyyyy-. .-yyy. ON OCR APHI] i tód Gehítde FOEMATIOJí, Y*k jFrmMlrk van Alberti ■ ■M7v 3 $:to>aiiT«ÍjiL. aíuttgart «qa$ T ?áííhgéitv | ^|||Í|:Í 'V >-c?rr.tv ^M ü.eWw,^^ . :é?íy- 1. ábra. Alberti 1834-ben megjelent monográfiájának címlapja. (Az Albertiana 1983. évi 1. számából) Titelblatt dér im Jahre 1834 erschienenen Monographie Alberti’s (vöm Heft 1 des Jahrgangs 1983 dér Albertiana) Kovács: A triász rétegtan másfél évszázada 81 letekre történő beosztását. Ebben az időben váltak világhírűvé ammoniteszek- ben gazdag balatonfelvidéki középsőtriász szelvényeink is. A germán triásznak a tethyális triásszal való korrelációja azonban ma sem minden részletében kielégítően tisztázott. A középső- és felsőtriász — elsősorban északi-mészkő-alpi és dél-alpi sztra- totípusok alapján felállított — emelet- és alemelet-beosztása hamar megszi- lárdult és ellentétben például a karbon és a perm beosztásával, világszerte elfo- gadottá vált. Kivételt csak a rhaeti képezett, amely körül két ízben is magasra csaptak a viták. A 60-as évek elején francia és angol rétegtanosok a jurába való átsorolását szorgalmazták, míg a 70-es években több A mmojiiíes-specialista éppen ellenkezőleg, a nóriba alemeletként történő beolvasztását, sőt teljes eltörlését kívánta. Az alsótriásznak azonban egészen 1984-ig nem alakult ki egységesen elfoga- dott beosztása. Megoldást az IUGS Triász Albizottságának a legutóbbi, moszk- vai földtani világkongresszuson tartott ülése hozott, ahol a szovjet beosztást (vö. Kovács, 1984) fogadták el standardnak. Ugyancsak ott született hatá- rozat a rhaeti kérdéséről is, miszerint az önálló emeletként benne marad a triász kronosztratigráfiai skálában, bár a nóri -rhaeti határ megvonása egyelőre nyitott kérdés maradt. A Keleti- Alpokban és a Belső-Nyugati-Kárpátokban különösen nagy jelen- tősége volt a triász rétegtani vizsgálatoknak, lévén, hogy a takarókat elsősor- ban a triász fáciesek alapján definiálták. Az alpi litosztratigráfiai elnevezések (wettersteini mészkő, dachsteini mészkő, hallstatti mészkő stb.) nemzetközi használatba mentek át az alpi kifejlődési területen. Az utóbbi két évtizedben a triász rétegtan — elsősorban a tethyális régióban — • reneszánszát éli. A modern szedimentológiai vizsgálatok és új mikrobio- sztratigráfiai módszerek alkalmazása valóságos információrobbanást idézett elő. Ma már az Ammonites- zonációhoz (amelyen az ortokronológia változatla- nul alapul) hasonló részletességű, ám a gyakorlatban sok esetben könnyebben alkalmazható zonációt sikerült kidolgozni más ősmaradvány csoportokra is, vagy kevésbé részletes, de nagy távkorrelációs értékű zonációt olyan fáciesekre, melyek nem tartalmaznak a hagyományos biosztratigráfiai taglaláshoz szük- séges ősmaradványokat. A korábbinál részletesebb vagy biztosabb rétegtanra épülve ugrásszerű fejlődésnek indult a triászban is a fáciesanalízis, az ősföld- rajz, az alpi iskolaterületen kívül is megteremtődtek az esemény-rétegtan (event-stratigraphy) kidolgozásának lehetőségei. Aligha lehet véletlen a triász reneszánsz egybeesése a lemeztektonika korával, hiszen a mezozóos Tethys óceán első felnyílási időszaka a triászban volt, amelynek rekonstruálásában az előbbieknek kulcsszerepe van. Az új hullám összefogására indult be 1973-ban a Nemzetközi Geológiai Kor- relációs Program (IGCP) 4. sz. projectje ,,A Tethys régió triásza” címmel. Az elsősorban biosztratigráfiai irányzatú project végterméke a benne résztve- vők többsége által elfogadott standard Ammonites- időskála volt (lásd in Kovács, 1984), amely egységes alapul szolgál a jövő triász rétegtani kutatásai- hoz. Az utóbbi 10 évben két nemzetközi jelentőségű magyar eredmény is szüle- tett: az egyik Végh Sándorné (1982) világszerte keresett Megalodontida- mono- gráfiája, a másik Balogh Kálmán (1981) összefoglalója, amely a nemzetközi szakmai közvélemény számára prezentálja a magyar triász rétegtan 1980. évi állását. A triász rétegtannak minden valószínűség szerint a közeljövőben is 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet folytatódó világméretű pezsgésébe magyar vonatkozásban mindenekelőtt az anizuszi/ladini határkérdés megoldásában, a Conodonta-, Foraminifera- éspaly- nosztratigráfiában kapcsolódhatunk be, illetve elsősorban e területeken vannak lehetőségeink nemzetközi érdeklődésre számottartó eredmények elérésére. Irodalom — Literatur Balogh K. (1981): Correlation of the Hungárián Triassie — Acta Geol. Hung., 24, 1, pp. 3—48. Budapest. Carlé, W. (1982): Friedrich August von Alberti. Schöpfer des Formationsnamens Trias — Geol. Rundschau, 71, 3, pp. 705—710. Stuttgart. Kovács S. (1984): Beszámoló az IGCP 4. sz. projectjének („A Tethys régió triásza”) és az IUGS Triász Albizottságának munkaértekezletéről — Földt. Közi., 114. 1. pp. 127—131. Budapest. Mojsisovics, E. V.— Waagen, W.— Diener, C. (1895): Entwurf einer Gliederung dér pelagischen Sedimente des Trias- System — Sitz. bér. Akad. Wiss., Math.-Naturw. KI., Abt. 1, 104. pp. 1271 — 1302. Wien. Végh-Netjbraxdt, E. (1982): Triassische Megalodontaceae — Entwicklung, Stratigraphieund Paláontologie — Akadé- miai Kiadó, 526 p., Budapest. Vergili, C.— Visscher, H. (1983): Albertiana — a tríbute to the founder of the Triassie system — Albertiana, 1, p. 1. Utrecht. Visscher, H. (1984): 150 years of chronostratigraphical subdivision of Triassie rocks — Albertiana, 2, pp. 1—4. Utrecht A kézirat beérkezett: 1985. II. 19. Das anderthalb Jahrhundert dér triadischen Stratigraphie S. Kovács* In 1984 feierten wir die 150. Jahreswende dér Aufstellung des Trias-Systems: in seiner, in 1834 erschienenen Monographie (siehe Titelblatt in Abb. 1) fasste Friedrich August von Alberti die Formationen Buntsandstein, Muschelkalk und Keuper zu einer einzigen , ,Formation“ (heute: System), dérén Dreigliederung er mit dem Namen ,,Trias“ zum Ausdruck zu bringen suchte, zusammen. Verfasser erörtert aus diesem Anlass Alberti’s Lebenswerk und gibt eine kurze Übersicht über die anderthalb Jahrhundert lángé Ent- wicklung dér triadischen Stratigraphie. Eingang des Manuskripts in dér ítedaktion: 19. II. 1985. ílojiTOpa cTOJieTHH TpnacoBoü CTpararpa(j)HH 111. Koean B 1984 r. OTMe^ajiacb 150-JieTHRR roROBiRUHa ycTaHOBJieHHR TpuacoBoii cucTeMbi: b moho- rpa^HH OpHRpHxa Ayryara <})0h AjiGepra, onyŐJWKOBaHHOH b 1834 r. (cm. o6jio>Ky, Ha piic. 1), (JiopMauHH GyHT3aHRiiJTeHH, MymejibKajibK h Kennep öbuin oöBeAHHeHH b eflHHyio «(J)opMaiiiiio» (Hbme — cHCTeMy), rjir Bbipa>KeHHH TpexHJieHHOCTii KOTOpoií öbuio BBeneHO noHHTiie «Tpnac». no 3T0My noBORy b cTaTbe paccMaTpHBaeTCH TBopnecTBo Ajiöepra h RaeTCíi KpaTKHií oö3op nojiyTopoBeiezése az alföldi atlaszok mintáján indult meg. Talán nem sért ildomosságot ha megemlítem, hogy az Angol Mérnökgeológiai Egyesület előadásra kérte fel e sorok íróját, az atlaszok szerkesztőjét, az 1979-ben New Castle-ban tartott mérnökgeológiai szimpózium alkalmából és előadásomat a szimpóziumon kiemelve ismertették, majd az teljes terjedelmé- ben és 21 ábrájával megjelent nyomtatásban a Nemzetközi Mérnökgeológiai Egyesület (IAEG) hivatalos Bulletinjében: Fundamentals of EngineeringGeolo- gical Maps. 1979. N° 19. pp 62—68. Nem sorolom fel más hazai és külföldi kiadványokban és folyóiratokban megjelent tanulmányaimat, nem az önreklámozás a cél. De azt, hogy a Föld- tani Intézetben 30 éven át végzett munkánk eredményei, térképeink és atla- szaink, előadásokon és kiállításokon az európai országok kongresszusain kívül eljutottak (meghívás alapján) Kanada és az USA nagy földtani intézeteibe is (Montreal, Toronto, Reston, Denver, Menlo Park, 1972, 1981, 1983) mégsem lehet úgy értelmezni, hogy ezek nem érdemelnek említést az egyetlen magyar szakfolyóiratban. Ez a nyilván sietségből származó hiba a folyóiratot magát is sérti. A kézirat beérkezett: 1985. VI. 19. hírek, ismertetések Hírek A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa Dr. Bárdossy Györgynek, a Magyar Alumíniumipari Tröszt önálló osztálya vezetőjének a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. (Magyar Közlöny 1985/3.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa Barabás Antalnak, a Központi Földtani Hivatal főosztályvezető-helyettesének, és Pantó Györgynek, a földtudomány dok- torának, az MTA Természettudományi Kutatólaboratóriumai Geokémiai Kuta- tólaboratóriuma igazgató j ának a Munka Érdemrend arany fokozata kitün- tetést, Rumpler Jánosnak, a Geofizikai Kutató Vállalat osztályvezetőjének a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitün- tetést, Bállá Kálmánnak, a Kőolajkutató Vál- lalat kutatási igazgatóhelyettesének a Munka Érdemrend bronz fokozata kitün- tetést adományozta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa Bese Vilmosnak, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nyugalmazott vezérigaz- gatójának, Dr. Marczis Józsefnek, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatár- sának, és Dr. Vándorfi Róbertnek, az Országos Kőolaj - és Gázipari Tröszt vezérigazgató - helyettesének az Április Negyediké Érdemrend kitüntetést adományozta. (Magyar Közlöny 1985/15.) Márton Péter: Kontinensrekonstruk- ciók és a paleomágneses tér szerkezete c. doktori értekezésének nyilvános vitája 1985. június 28-án de. 10,30 h-kor volt a MTESz székházában (Budapest V. Kossuth L. tér 6-8.). Az 1984-es esztendő viszonylag nyugodt év volt a földrengések szempontjából. Csu- pán 77 halálos áldozatot követeltek a külön- böző földmozgások. Ez pedig a legkisebb érték 1949 óta, amikor is 80 ember halálát okozták a földrengések. 1984-ben 47 súlyo- sabb esetet jegyeztek fel, az előző évben 70 nagyobb földrengés volt. (AP) Könyvismertetés Fülöp József: Az ásványi nyersanyagok története Magyarországon — Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984. 180 oldal, 102 ábra, 10 színes tábla, 8 táblázat. 170.- Ft. Az előszó tud túl adja, hogy a könyv a szerző Magyarország geológiája c. könyvé- nek bevezető fejezeteként készült s csak az anyag felhalmozódása következtében érett önálló munkává. A kezdetektől nap- Földtani Közlöny 116. kötet, 1 . füzet 86 jainkig fogja át az ásványi nyersanyagok felhasználását, bányászatát és ennek a kér- déskörnek teljes áttekintését adja. Az átfogott nagy időintervallum mellett a könyv terjedelme csaknem szűkösnek tűnik, mindaddig, amíg olvasás közben fel nem tűnik az egyes fejezetek rendkívüli tömör- sége, fegyelmezett lényegre törése. Ebben a tekintetben érződik hiánynak az, hogy a legújabb időkig nyúló fejezetek adatai 1 980-ban érnek véget. Ezt nyilvánvalóan a könyv kinyomtatásához felhasznált — köz- ismerten hosszúra nyúló — idő magyarázza. A kőkorok fejezete a szokásos felosztás- ban (paleolitikum, mezolitikum, neolitikum) olvasható, szép ábraanyag kíséretében. Megjegyezzük, hogy az áttekintést nagyon megkönnyítő táblázatokban (a 20 — 21 és 30 — 31 oldalakon) felül van az alsó tagozat és alul a felső, ami kortáblázatokban némi- leg szokatlan. A további fejezetek a fémkorok (réz-, bronz- és vaskor), időszámításunk kezde- téig, majd a római kor, népvándorlás, honfoglalás kora. Ezek is feszes-röviden, válogatott ábrákkal illusztrálva. A legfon- tosabb irodalom felsorolása a fejezetek végén található. A középkori magyar királyság c. feje- zetben az érc és a kősó bányászat, továbbá a mélybányászat körén kívül eső ásványi nyersanyagok (agyagipar, fazekasság, kő- bányászat, építészet, üveggyártás) alfeje- zetei foglalnak helyet, külön irodalmi felso- rolással. A három részre szakadt ország c. fejezet hasonló szerkezetben adja a XYI. és XVII. század ide tartozó történéseit, ugyancsak irodalmi felsorolással zárva. Mindez oldalszám szerint a könyv felét tette ki. A következő nagy fejezet — a XVIII. századtól napjainkig — ugyanilyen terjedelmű. A terjedelmesebb alfejezetek korszakok szerint oszlanak részekre, s vezetnek át a mába. Ebben a részben a tárgyalás területi tagolása értelemszerűen kettős: 1920 előtt a történelmi Magyaror- szág területéről van szó, az után a mairól. Az energiahordozó ásványi nyersanya- gokkal kezdődik ez a rész, a fejlődés egész menetének felvázolásával, jól eligazító ada- tokkal és nagyon instruktív térképekkel és diagramokkal. Napjaink bonyolult energia helyzetének felvázolása után kitekintést kapunk 2000-ig az energiatermelési prog- nózissal. Az érc- és ásványbányászat fejezete ko- rok és az egyes anyagok szerint oszlik meg s olyan kisebb jelentőségű területeket is átfog, mint a kéntermelés, opálbányászat, salétromtermelés, szódagyártás és timsó- termelés. A Bauxitbányászat és alumíniumipar fejezete ennek az ásványi kincsünknek a jelentőségéhez mérten ad rövid, de teljes összefoglalást, a megfelelő adatok felsoro- lásával és ábrázolásával alapozva meg a történet tárgyalását. Az Építőipari ásvá- nyi nyersanyagok, a Finomkerámia és a Felszín alatti víz hasznosítása c. fejezetekre ugyanez érvényes. A könyv végén ábrajegyzék, a színes mel- lékletek és a táblázatok jegyzéke, továbbá név- és tárgymutató segíti az eligazodást a könyvben és forrásaiban. A könyvet végigolvasva nem marad az olvasóban hiányérzet. Úgy érzi, mindent megtalált a szövegben és az ábrákon, ami ide tartozik. Ha mégis további adatok, vagy nagyobb részletesség után kutat, a fejezetvégi irodalomjegyzék eligazítja. Az ábraanyag éppúgy nem kevés és nem sok, mint a szöveg tartalma, hanem éppen annyi, amennyi szükséges. Az ábrák na- gyon gondos válogatás után kerülhettek a könyvbe, kivitelük kifogástalan. Egyetlen hiba tűnt fel: a 13. oldalon a Szelim-barlang ábrája és a jelmagyarázat nem kongruens. A recenzensnek feltűnt, hogy a könyv- ben, korunk divatja szerint, gyakorta esik szó égetett agyagról, másutt kerámiáról, de alig fordul elő a divatból valahogyan kiment cserép szó. Azaz csaknem kizárólag a tetőfedő cserép, a cserépzsindely értelmé- ben fordul elő a könyvben. Azzal viszont, hogy a szerző is kerüli ezt a mellőzött köz- keletű szót, rákényszerül az agyag szó némi- leg kifogásolható használatára olyan esetek- ben, mikor cserépről van szó (agyagedény, agyagpecsételő, agyagoltárka stí>.). Összegezésként rá kell mutatnunk, hogy szakirodalmunk jelentős összefoglaló mun- kával gyarapodott, amikor ez a könyv (5000 példányban) megjelent. Minden ér- deklődő szakember könyvespolcára oda kívánkozik. Kaszap A. Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 326 oldal, 45 ábra és 60 oldal fénykép-tábla melléklet Ez a mű a földtudományi irodalmunk- nak egyik régóta fennálló hiányát pótolja a hazai barlangok összegyűjtött adatainak tudományos színvonalú ismertetésével. Kordos László, a könyv szerzője, verteb- rátákkal foglalkozó paleontológus s így jó ismerője az ősi csontmaradványok lelőhe- lyeinek, a barlangoknak. ^Egy-egy fejezet- részt társszerzők írtak. így az általános barlangtani részben Jakucs László a bar- langok keletkezéséről és pusztulásáról, Gádoros Miklós a karsztvíz mélybeli áram- Hírek, ismertetések 87 lásáról, Tardy .János pedig a légzőszervi betegségek barlangi gyógyításáról szá- molt be. Mint a könyvből is kitűnik, a barlangtan interdiszciplináris tudomány: a karsztmor- fológia, karszthidrológia, ásványtan, ősál- lattan, biológia stb. tárgyköréhez kapcso- lódik. Kordos László és társszerzői mind- ezeket a kérdéseket mind a szakemberek, mind a laikus barlangkutatók számára egy- formán jól megérthető módon tárgyalják, lehetőséget nyújtva az egymáshoz kapcso- lódó vonatkozások felismerésére. A széles skálájú problémakörből csupán a földtani vonatkozású részekkel kívánok foglalkozni könyvismer tetésemben . A könyv terjedelmének több mint a felét teszi ki Magyarország ötvenöt főbb bar- langjának részletes ismertetése. Ezek a leírások sok földtani adatot is közölnek jó szövegközti ábrákkal illusztráltan s így segítséget nyújtanak hegységeink felépí- tése és a karsztvíztömegek mélvbeli áram- lásirányai közötti kapcsolatok felismerésé- hez. Az olykor 100 méternél is mélyebb és több kilométeres hosszúságot meghaladó üregrendszerekben, mint természetes (mély- beli) feltárásokban, jól megfigyelhető az egyes üledéksorok kifejlődése és a tekto- nikus töréssíkok iránya. Az ismertetett könyvben jó példa erre az Égerszögi-bar- lang hosszmetszete (120. old.), a Létrási- barlang földtani térképe (151. old.), továbbá a Fekete-barlangban előforduló anizuszi és kampili korú dolomit, mészkő, agyag- pala és porfirit földtani leírása (162. old.). Mineralógusainkat érdekelheti, hogy a könyv számos ásványlelőhelyről számol be, s igen szép fényképeket közöl a barlan- gokban található aragonit, kalcit, barit és gipsz kristályokról, valamint különleges cseppkőképződmény ékről . A magyar barlangkutatás történetét tartalmazó fejezetben (9 — 25. old.) mosta- náig kevéssé ismert adatokra bukkanha- tunk Kadic Ottokár, Vigh Gyula, Tas- nádi Ktjbacska András, Papp Ferenc és más geológusok hajdani barlangkutatói tevékenységéről. A későbbi fejezetekben említést érdemlő részek: az évszázad for- dulóján kialakult nagy vita a miskolci sza- kócákról (51. old.), az első magyarországi ősemberi koponyatöredékek felfedezése a Suba-lyukban 1930-ban (54. old.), id. Lóczy Lajos szerepe a Tapolcai-tavasbar- lang és a Hévízi- tó forráskürtőjének meg- ismerésében (252. és 254. old.), Koch Antal professzor 1870. évi kísérlete a solymári Ördöglyukba való leereszkedésre (210. old.). A könyv igen részletesen ismerteti az 1950— 1980-as évek barlangkutatásait is, sorra felsorolva a kutatások időpontjait, a feltárt barlangok méretadatait, valamint a kutatók nevét is. A kutatások eseményei- nek jó stílusú, izgalmas leírása általában jóval terjedelmesebb, mint az elért tudo- mányos eredmények tárgyilagos, száraz felsorolása. Ez a beosztás megfelel a könyv népszerűsítő, olvasmányos jellegé- nek és hozzájárul a könyvpiaci nagy sike- réhez is. A könyvben akadnak olyan részletek, amelyekkel nem mindenki ért egyet. így például vitatható az az állítás, hogy ,, Ma- gyarországon hosszú távra szinte kizáró- lag a karsztvíz jelenti az egyetlen jó minő- ségű ivóvíz bázist” (66. old. felülről 17 — 18. sor). A könyv szerzői itt talán nem gon- doltak arra, hogy városaink vízmüvei fő- leg a folyami teraszkavicsokból és mélyfú- rású kutakkal feltárt artézi víztároló réte- gekből táplálkoznak. A könyv 16. oldalán két hivatkozást is találunk Horusitzky Henrik és Sieg- meth Károly: ,,A magyarországi barlan- gok és az ezekre vonatkozó irodalmi ada- tok jegyzéke” c. könyvére. A 191. oldalon pedig az olvasható, hogy Takácsné Bol- ner Katalin 1981-ben közölte a Pálvölgyi- barlang földtani leírását. Az irodalom- jegyzékben azonban nem szerepel sem Horusitzky Henrik, sem Takácsné Bőr- nek Katalin munkája. Ehhez hasonló pontatlanságok több helyen is akadályoz- zák azt, hogy a szóban forgó szakkérdések- ről bővebb tájékoztatást kereshessünk a régebbi szakirodalomban. A magyarországi barlangok jegyzéke (271 —309. oldalakon) összesen 1788 bar- lang nevét sorolja fel hegységenként! cso- portosításban. Ezek hozzávetőleges terü- leti eloszlását hat darab áttekintő térkép - vázlat tünteti fel. A jegyzék az 1981. évi állapotnak felel meg. Mivel azonban Ma- gyarországon évente átlagosan 30 — 40 új barlangot fedeznek fel kutatóink, s csak- nem minden évre jut egy kilométeres nagyságrendű új barlangszakasz feltárása, ezért a jegyzékben közölt adatok már néhány év elmúltával jelentős kiegészí- tésre fognak szorulni. A könyv végéhez csatolt irodalomjegy- zékben (311 — 326. old.) több mint négy- száz kinyomtatott és kéziratos mű van fel- sorolva. Ezek kétharmad része az 1960 és 1980-as évek közötti időszakból való, ta- núsítva hogy a szerző tájékozott szaktudo- mányának legújabb eseményeiben is. Dr. Jaskó Sándor Bohn, H. L.— McNeal, B. L.-O’Con- nor, G. A.: Talajkémia (Soil Chemistry) 363 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Gondolat Kiadó. 1985. Ára 111 Ft. 88 Földtani Közlöny 116. kötet , 1. füzet A könyv az Egyesült Államokban első ízben 1934-ben jelent meg. Sikerét jelzi, hogy az elmúlt 50 év folyamán, az újabb kutatási eredményeknek megfelelően át- dolgozva, többször kiadták. A magyar nyelvű fordítás a legutóbbi, 1979-es kiadás alapján készült. Címe szerint a könyv tárgyköre túl távo- linak, esetleg érdektelennek tűnhet Bal- lenegger klasszikus talajtani kollégiumán felnőtt, hazai geológus generációk számára. Ha azonban a könyvbe bele is lapozunk, kiderül, hogy a földtudományokhoz, első- sorban a geokémiához és mineralógiához szorosan kapcsolódó munkát tartunk a kezünkben. A korszerű szemlélet szerint ugyanis a talaj első közelítésben háromfá- zisú, szilárd-, folyadék- és gázfázisból álló rendszer, amelynek szilárd része ásvány- fázisokból és szerves anyagokból áll. A talajkémia elsősorban a fázisok közötti bonyolult kölcsönhatásokat és ehhez kap- csolódva a kémiai elemek, illetve különbö- ző ionformáik talajbeli eloszlását vizsgálja. Elméleti oldalról alapvető adatokat szol- gáltat, esetenként törvényszerűségek felis- merésével együtt a talaj genetika részére, így közvetve a mállási folyamatok ismere- téhez is, gyakorlati oldalról pedig a talajt, mint a növénytermesztés alapvető eszkö- zét, a növények tápanyagfelvételi közegét jellemzi. A tíz fejezetre tagolódó könyv 1. feje- zete a történeti előzményeket, a talaj és növény kémiai össze oételét, az elemek kör- forgalmát valamint a talaj és a külső geo- szférák (hidroszféra, atmoszféra, bioszféra) kapcsolatát tekinti át. A kémiai eleme- ket esszenciális, toxikus és közömbös ele- mekre osztja, a növényélettanban betöl- tött szerepük alapján. A 2. fejezet a talajkémiai szempontból fontos fiziko-ké- miai és termodinamikai alapfogalmakat és törvényeket ismerteti, különösebb mate- matikai apparátus nélkül. A fősúly az olda- tok kémiáján van, mivel a növények a talaj oldatból táplálkoznak. A 3. fejezet a ,, Szilárd fázis” címet viseli. Itt kerül sor a talaj alkotó ásványok, elsősorban a sziliká- tok és szervesanyagok (humusz) rövid ismertetésére. A Koch— SzTRÓKAY-féle Ás- ványtan és Nemecz Agyagásványok c. könyve után sok új ismeretet ugyan nem találunk ebben a fejezetben, tanulmányo- zása mégis hasznos, mert az ásványok, első- sorban agyagásványok olyan fontos saját- ságaira világít rá, amelyeket a mineralógiai szakkönyvek többnyire csak érintenek. Pl. a rétegszilikátok állandó és pH-tól függő töltésének kialakulása, felületmérések stb. Véleményem szerint, jelentőségükhöz ké- pest túl röviden tárgyalnak a szerzők olyan talajtani szempontból is fontos ásványo- kat, mint a kalcit, gipsz, vas-szulfidok, szulfátok és foszfátok. A 4. fejezet a mállással és talaiképző- déssel foglalkozik. Szerencsésen ötvözik egybe a mállás elméleti, termodinamikai aspektusát az empirikus, tapasztalati meg- figyelésekkel, adatokkal. A mállás során oldatba ment ionok további viselkedését az ionpotenciálokkal jellemzik. Szokatlan azonban, hogy az általánosan elfogadott vegyérték/rádiusz hányadosok helyett , ezek reciprokját használják. Ennek az a követ- kezménye, hogy ami más szakkönyvekben kis értékként szerepel, itt nagy érték lesz és fordítva. Ugyancsak problematikus a 4.4. számú, JACKSONtól átvett táblázat, amely szerint különböző ásványok előfor- dulási sorrendjéből a talajok mállót tsá- gára, érettségére lehet következtetni. A legkülönfélébb génét ikájú ásványok sora- koznak itt egymás után, olyan vitatható megállapítások kíséretében, hogy az old- ható sóásványok, a gipsz, a kalcit a talaj - képző kőzetből öröklődtek át a talaj agyagfrakciójába. Az 5. és 6. fejezet a szű- kebb értelemben vett talajkémia legsajá- tabb szakterületével, a talajok kation- és anioncserélő képességével foglalkozik. Az itt érvényesülő törvényszerűségek túlmu- tatnak a talajkémián. Á szilárd- és oldatfá- zis közötti kölcsönhatásoknak, az adszorp- ciónak-deszorpciónak meghatározó sze- repe van számos üledékes ásvány- és kőzet- képződési folyamatnál, a ritka elemek elosz- lásánál, dúsulásánál is. A 7. és 8. fejezet két talajdegradációs folyamat kémiai aspektusával foglalkozik, nevezetesen a talajok savanyúságával és szikesedésével. — Á légkör szennyeződése miatt fellépő savas esők és az intenzív mű- trágyázás hatására a talajok savanyodása hazánkban is népgazdasági szintű gond. A savanyodás és az agyagásványok minősége és mennyisége között összefüggés van, mi- vel a mészmentes talajok pufferkapacitása elsősorban ezektől függ. A különböző agyag- ásványok szerepe a talaj savanyodás mecha- nizmusában vajmi kevéssé ismert a hazai mineralógia számára, jóllehet ez nemcsak agrogeológiai, hanem környezetföldtani szempontból is fontos lenne. — A szikese- désről szóló fejezetben elsősorban az Egye- sült Államokban használatos osztályozási rendszerekről, vizsgálati paraméterekről és javítási elejárásokról kapunk ké- pet. Az oxidációval és redukcióval foglalkozó 9. fejezet a könyv egyik legsikerültebb ré- sze. A szerzők világos, jól áttekinthető módon ismertetik a redoxfolyamatok mé- rőszámait, a redoxpotenciál, az elektród- potenciál fogalmát és a kapcsolódó számí- tásokat. Pourbaix, valamint Garrels és Hírek, ismertetések 89 Christ nyomán sorra tárgyalják a nitrogén, kén, szén, vas, mangán EhpH diagramját, kitérve ezek talajtani vonatkozásaira is. A 10. zárófejezet az esszenciális és toxikus elemeket, valamint komplexiono- kat tárgyalja a talajkémiai folyamatokkal összefüggésben. Agrogeokémiának is nevez- hetnénk ezt a részt, mivel itt több mint 20 elem exogén fázisainak agronómiái szem- pontú részletes és korszerű ismertetését kapjuk. Minden fejezet végén ellenőrző kérdések és feladatok találhatók. Ezek a rezümé szerepét is betöltik, mivel tudato- sítják és összegzik az olvasóban az adott tárgykör lényegesebb tudnivalóit. Végül nem mellőzhetünk néhány kriti- kai észrevételt. Sajnálatosan gyakoriak a nyomdahibák, esetenként értelemzavaró elírások vagy magyartalan mondatok. Mindezek korrigálása egy esetleges újabb kiadás esetén növelné a könyv használha- tóságát. Mint összefoglaló jellegű és rend- szerezett, korszerű talaj kémiai ismereteket nyújtó munkát ajánljuk a geokémia, agro- geológia, üledékes kőzettan és szedimen- tológia iránt érdeklődő hazai szakemberek és felsőbb éves egyetemi hallgatók számára. Dr. Rózsavölgyi János Térképismertetés Isamu Kobayashi: Hidrogeological Maps of Japan (Japán vízföldtani térképsoro- zata.) Kiadó: Geological Survey of Japan. Kawasaki. 1961-től folyamatos Az ásványi nyersanyagokban nem önel- látó, de óriási ipart kifejlesztett 100 milliós Japán a jelentős út, vasút hálózat, tengeri és légikikötő rendszer, valamint a modern városépítés mellett nagy súlyt fektet a víz- gazdálkodásra. Az elektromos energia 28% -a vízierőművekből származik. Az or- szág sűrűn lakott területein nagy az igény a vízellátásra. A Japán Földtani Intézet geológusai japán módszerű jó szervezéssel és irányí- tással végzik a Magyarországnál közel négyszer nagyobb területen a munkát. Az 1961. évben megjelent a japán hidro- geológiai térképsorozat első lapja 1 : 1 00 000-es méretben. Továbbiakban é- venként megjelenik 1—2, illetve 3 térképlap a kív ánalomnak megfelelően 1 : 50 000-es vagy 1 : 100 000-es méretarányban. A soro- zatban előfordul l : 25 000-es és l : 200 000- es méretarányú vízföldtani térképlap is. 1980-ig 30 vízföldtani térkép jelent meg. A térképek színezése élénk pasztell. A jelkulcs japán és angol nyelvű. A térkép- lapon a térkép mellett a körülményeknek megfelelően található ábrázolások a követ- kezők: fúrási szelvények, földtani szelvé- nyek, vízföldtani szelvények, tömbszelvé- nyek, víztermelési adatok, vízkémiai elem- zések táblázata, áttekintő geofizikai karo- tázs szelvények, különféle változatú átte- kintő vízföldtani kis térképek, néhány ré- tegtani-őslénytani megjegyzés és rövid ja- pán nyelvűi magyarázó szöveg. A jelkulcs- ban feltüntetve található ábrázolások a következők: forrás, artézi vízfúrás, vízfú- rás, melegvíz feltárás vagy előfordulás, víz- szint egyenlő vonalai (izohipszák), külön- féle víztartó vagy vízzáró képződmények. A vízföldtanilag elkülöníthető fontosabb képződmények, illetve kőzetek megneve- zése mellett feltüntetik a vízre vonatkozó adatokat: Pl. folyómeder és gyűjtőterülete, talajvízből fúrásonként napi 500 m3 termel- hető, talajvízből fúrásonként napi 100 — 3000 m3 nyerhető, artézi vízből 500—1000 m3/nap, vagy 100 — 500 m3/nap, vagy kevesebb mint 200 m3/nap termelhető, ta- lajvíz kevés, talajvíz termelése gazdaság- talan, nincs artézi víz övezet. A térképlapokhoz 15 — 30 oldal terje- delmű japán szövegű és angol összefogla- lású magyarázó füzetek tartoznak. Dr. Siposs Zoltán TÁRSULATI ÜGYEK Az Alföldi Területi Szervezet 1985. január — június havi ülésszakán elhangzott előadások Január 22. Előadóülés Szolnokon a Kőolaj- kutató Vállalatnál Elnök: Völgyi László Tatár Andrásné: Líbiai útibeszámoló A résztvevők száma: 15 Február 25. Előadóülés Elnök: Mezősi József Karaoglanova Jelena — Harmath Já- nosné— T. Kovács Gábor — Kiss István: A dorozsmai terület földtani és szénhidrogén- földtani viszonyai Szalóki István — Szentirmai Gábor: Al- földi szénhidrogén telepek volumetrikus készletszámításával kapcsolatos tapaszta- latok Szentgyörgyi Károlyné et ah: Kőolaj - földgáz készletek statisztikai eloszlása az Alföldön Vita: Juratovics A., Völgyi L., Fábián Gy., Szalóki I., Pap, S. A résztvevők száma: 22 Március 12. Előadóülés a Magyar Hidroló- giai Társaság Szegedi Területi Szervezetével közös rendezésben Elnök: Vágás István Csorba István: Anyagkihozatal nélküli geotermikus energiatermelési eljárás A résztvevők száma: 60 Március 21. Előadóülés Szolnokon a Kőolaj- kutató Vállalatnál Elnök: Völgyi László Szalay Árpád: A neogén medencefej- lődés szimulációs modellje Fábián Gyula: Továbbkutatási lehető- ségek Tótkomlós térségében Vita: Fábián Gy., Vető I., Csicsely Gy., Pogácsás Gy., Szentgyörgyi K., Völgyi L., Horváth F., Katona I., Szalay Á., Sajgó Cs., Hajdú D., Fábián Gy. A résztvevők száma: 28 Március 27. Előadóülés az MTA SZAB Földtudományi Szakbizottságával közös ren- dezésben Elnök: Mezősi József Mátyás Ernő : A hazai természetes zeoli- tok kutatásának, hasznosításának legújabb irányai és eredményei Szabó Péter: A természetes zeolitbázison kifejlesztett Zeodry-készítmények bőrgyó- gyászati alkalmazásának eredményei Gaál Lajos: A természetes zeolitok parazitológiai hatásának vizsgálata Mátyás Tibor: A természetes zeolit ás- ványok detektálása szerves indikátorokkal Mátyás Ernőné: Természetes zeolitbá- zisú kozmetikai externák A résztvevők száma: 57 Április 17. Előadóülés Szolnokon a Kőolaj- kutató Vállalatnál Elnök: Székyné Füx Vilma Völgyi László — Szalay Árpád : Medence- alj zatimezozoos képződmények szénhidro- gén perspektívája Kelet-Magyarországon Vita: Szókyné Fux V., Vető I., Tóth S., Tanács J., Fábián Gy., T. Kovács G., Völgyi L., Szalay Á. Á résztvevők száma: 21 Április 30. Vezetőségi ülés Elnök: Zentay Tibor Napirend: 1. 1985. évi feladatok meg- beszélése 2. Tisztújító és küldöttválasztó ülés előkészítése 3. Egyebek A résztvevők száma: 7 Társulati ügyek 91 Május 9 — 10. Tudományos konferencia „A Maros folyó Makó — Szeged szakaszával összefüggő hidrológiai , hidraulikai, árvízvé- delmi és folyami kérdésekről ” a Gsongrád megyei Műszaki Hónap keretében, az MHT Szegedi Területi Szervezetével, valamint Hid- raulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztá- lyával közös rendezésben Elnök: Simándy Béla Vágás István: A Maros folyó hidrológiai jellemzése ifj. Szilléry László: A Maros árvízvé- delmi műveinek fejlesztése Szűcs Borbála: A marosi töltéserősítések tervezése Tóth István: A marosi töltéserősítések építése Török Imre György — Hegyesi Ferenc: Folyószabályozás a Maroson A résztvevők száma: 48 Május 10. Terepbejárás egyes szegedi vízi létesítmények, valamint a Maros menti árvíz- védelmi töltéserősítések megtekintésére A terepbejárás vezetője: Török Imre György A résztvevők száma: 25 Május 23. Előadóülés Elnök: Juratovits Aladár Hangyáé János: Megnyitó Hingl József: Ülléstől Algyőig Pápa Aladár: Az algyői mező termelőbe- rendezéseinek fejlődése Baela Kálmán: További szénhidrogén- kutatási perspektívák T. Kovács Gábor: Mit adott Algyő a magyar földtannak? K. Szabó Sándor: 1000 kút a szegedi szénhidrogén medencében Juratovics Aladár: Az NKFV szegedi üzemének kialakulása és fejlődése A résztvevők száma: 124 Június IS. Előadóülés Elnök: Molnár Béla Molnár Sándor: Az alföldi alsókréta vulkánitok kőzetkémiája Bertalanné Balogi Margit: Az agya- gos kőzetek dia- és epigenetikus állapotá- nak jellemzése szervetlen geokémiai ada- tok alapján Hetényi Magdolna: Ásványos kompo- nensek szerepe a szénhidrogének képződé- sében Vita: Pap S., Szederkényi T., Molnár B., Molnár S., Mucsi M., Bertalanné Balogi M., Hetényi M. A résztvevők száma: 23 A Budapesti Területi Szervezet 1985. január — június havi ülésszakán elhangzott előadások Január 23. Beszámoló a 27. Nemzetközi Geológiai Világkongresszusról (Moszkva) Elnök: Zelenka Tibor Rónai András : Kvartergeológia , geomor- fológia Császár Géza: Sztratigráfia Pantó György: Geokémia és kozmoké- mia Embey Isztin Antal: Mineralógia Póka Teréz: Petrológia Szerecz Ferenc: Kőolaj és földgáz A résztvevők száma: 20 Február 27. Előadóülés az Ásványtan-Geo- kémiai Szakosztállyal közös rendezésben Elnök : Zelenka Tibor Bállá Zoltán — Csontos László — Hor- váth Ágnes — Havas László: A Bükk-fenn- sík D-i peremének és előterének rétegsora és szerkezete Cseh-Németii József: A recski bánya- beli kutatás eredményeinek egy kiértéke- lési módszere Vita: Kiss J., Cseh-Németh J., Baksa Cs., Brezsnyánszky K., Balogh K., Bállá Z., Kovács S. A résztvevők száma: 38 Március 27. Előadóülés a Mérnökgeológia- Környezet földtani Szakosztállyal közös rende- zésben Elnök: Zelenka Tibor Hámor Géza: Magyarország földtani tér- képének bemutatása Raincsák Györgyné: Budapest föld- tani-mérnökgeológiai térképének bemuta- tása Vita: Paál Á., Balázsházy L., Molnár J. A résztvevők száma: 30 Április 24. Előadóülés Elnök: Végh Sándorné Jaskó Sándor: Ásvány és kövület lelő- helyek a Budai-hegységben Dudkó Antonina: Velence -Balatonfő terület variszkuszi szerkezetalakulása 92 Földtani Közlőn y 116. kötet, 1 . füzet Tóth Almos: A Pilis-hegységben 1980 — 82-ben folyt bauxit előkutatás első ered- ményei Vita: Bállá Z., Jaskó S., Végh S.-né., ZelenkaT., Kázmér M., Dudkó A., Pozsgay K., Mindszenty A., Tóth A., Bernhard B., Klespitz J. A résztvevők száma: 29 Április 27. Terepbejárás a Budai-hegység- ben Vezető: Jaskó Sándor Útvonal: Margit kórház (Újlaki tégla- gyár) — Kiscelli kastély (édesvízi mészkő) — Központi Bányászati Fejlesztési Inté- zet — Mátyáshegyi kőfejtő A résztvevők száma: 20 Május 22. Szakmai Nap a Kárpát- Balkán Geológiai Asszociáció 1986. évi krakkói ülé- sén elhangzó magyar előadások bemutatására Elnök: Zelenka Tibor és Kleb Béla Ivovách Ádám— Svingor Éva— Sze- derkényi Tibor: A Dél- Alföld kristályos aljzata metamorf geokronológiája Kovách Ádám — Svingor Éva: A Sop- roni-hegység kristályos kőzeteinek Bb-Sr geokronológiá j a Árkai Péter — Kovách Ádám — Svin- gor Éva: Rb-Sr kormeghatározások a Bükk hegység felsőtriász kvarcporfir jain Balogh Kadosa — Pécskay Zoltán — Székyné Fux Vilma: A miocén vulkaniz- mus radiometrikus kronológiája a Tiszán- túlon Székyné Fux Vilma — Balogh Kadosa — Pécskay Zoltán — Gyarmati Pál: A Tokajihegység miocén vul kanizmusa és kronológiája Árva-Sós Erzsébet — Balogh Kadosa — Partén yi Zoltán — Pécskay Zoltán — Jámbor Áron: A magyarországi tercier és kvarter bazaltos kőzetek K/Ar kronológiai vizsgálatainak áttekintése Árva-Sós Erzsébet — Balogh Kadosa — Ravaszné Baranyai Lívia — Ravasz Csa- ba: A mezozóos magmás kőzetek K/Ar kora és petrográfiája Magyarország egyes területein Székyné Fux Vilma — Kozák Miklós: Kelet-Magyarország mélyszinti miocén vul- kánossága Szili György: Tapasztalatok a magyar- országi olaj és gáz készletszámítás megbíz- hatóságát illetően Vita: Szabó Cs., Balogh K., Kovách Á., Kiss J., Gyarmati P., Szili Gy.-né., Svingor É., Zelenka T., Pordán S., Jaskó S., Pécskay Z. A résztvevők száma: 52 A Déldunántúli Területi Szervezet 1985. január — június havi ülésszakán elhangzott eló'adások Február 26. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Vincze János: Réz-uránórcesedés a me- cseki felsőpermben Pordán Sándor: A magyaregregyi vas- érckutatásról Vita: Barabás A., Vincze J., Fazekas V., Somogyi J., Mikolai J., Kassai M. A résztvevők száma: 52 Április 26. Ankét az MHT Baranya megyei Csoportjával , az MGE Mecseki Csoportjá- val, az MKBT Déldunántúli Területi Szer- vezetével és a Pécsi Akadémiai Bizottsággal közös rendezésben Elnökök: Dank Viktor és Tóka Jenő Tóka Jenő: Megnyitó Dank Viktor: Bevezető Mach Péter: Az ásványi nyersanyagbá- zis és a földtani kutatás megítélésének kér- dései (a nemzetközi nyersanyagpiacok és a hazai gazdaságpolitika tükrében) Barabás Andor: Az uránérckutatás sze- repe a délkelet-dunántúli régióban Kovács Endre — Szilágyi Tibor: Új feketekőszén-kutatási eredmények, régi és új perspektívák Németh Gusztáv: A DK-dunántúli ré- gió kőolaj- és földgáz-potenciálja, a kuta- tás és felhasználás perspektívája Tóth István: Az építőanyag-ellátás földtani alapjai Baranya megyében Rónaki László : A mecseki karsztf orrások kataszterezése és a karsztforrások jelentő- sége a vízellátásban Kaszás Ferenc: Ásványi nyersanyago- kat pótló ipari melléktermékek felhaszná- ási lehetőségei Baranyai István — Kassai Miklós: Se- kély-geofizikai módszerek szerepe és lehe- tőségei a települések környezeti fejleszté- sében Bunyevácz József —Törzsök Ágnes — Várszegi Károly: Baranya megye hulla- dékai és szennyvizei elhelyezésének föld- tani alapjai Társulati ügyek 93 Barabásné Stuhl Ágnes— Koch László — Wéber Béla: A Mecseki Ércbányászati Vállalat kutatási és fúrási tevékenysége eredményeinek felhasználása Baranya me- gye fejlesztésében Dányi Pál: Ásvány vagyonunk felhasz- nálásához és feltárásához fűződő megyei érdekeink Daxk Viktor: Zárszó Vita: Musitz L., Rónaki L., Koch L. A résztvevők száma: 120 Május 7. Előadóülés közös rendezésben az Ásványtan-Geokémiai Szakosztállyal Elnök: Barabás Andor Baranyi István: Az U, Th és radiogén Pb izotoparányainak alakulása keletkezé- süktől napjainkig (Földkéregbeni átlagok, korszámítás) Vita: Virágh K., Honig Gy., Barabás A., Majoros Gy., Baranyi I. A résztvevők száma: 19 Május 21. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Chikán Gézáné — Kókai András: Pécs város földtani viszonyai Vita: Barabás A., Wéber B., Kókai A., Barabásné Stuhl Á., Hónig G\\, Bóna J., Chikán G., Mach P., Koch L. A résztvevők száma: 27 Június 4. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Hámos Gábor: Felsőkarbon konglome- rátum kavicsainak vizsgálata a Diósviszló 3. sz. fúrásban Sütőné Szentai Mária: Pannóniái mik- roplankton a Szentlőrinc XII. és a Nagy- kozár 2. sz. fúrásból Vita: Barabás A., Hámos G., Pordás S., Wéber B., Barabásné Stuhl Á., Sütőné Szentai M. A résztvevők száma: 17 Június 7. Előadóülés a MAE Baranya me- gyei Szervezetével , az MGE Mecseki Cso- portjával, az MHT Baranya megyei Cso- portjával közös rendezésben Elnök: Tarcsay Imre Kassai Miklós: A geotermikus meleg- víz-hasznosítás Baranya megyei földtani lehetőségei Hornyos János — Őri Viktor: A geoter- mikus energia használatának kiterjesztési lehetőségei Ötvös Károly: A geotermikus energia feltárásának és felhasználásának vízjogi kérdései Vita: Tarcsay I., Kassai M., Mach P., Hornyos J., Ötvös K., Kovács I., Koch L. A résztvevők száma: 30 Jtínius 10. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. Vezetőségválasztással kap- csolatos kérdések, tagrevízió 2. 1985. évű megvalósított programok értékelése 3. 1985. év hátralevő rendezvényei (Ásvány- gyűjtő Találkozó — Bányásznap stb.) 4. Javaslatok, egyebek A résztvevők száma: 7 Június 11. Előadóülés a Kőolajbányászati Szakcsoport rendezésében Elnök: Németh Gusztáv Mészáros László: Újabb adatok a Balaton-vonaltól délre (Sávoly — Somogy- sámson) Zaráxd Csaba: A Vaszar— Tét és Tét — Pásztori terület miocén és alsópannóniai vulkáni képződményeinek rétegtani prob- lémái Németh Gusztáv: A neogén medence- aljzat kifejlődési és korproblémái a Barcs Ny-i kutatási területen Vita: Barabás A., Majoros Gy., Wéber B., Sütőné Szentai M., Bódogh É., Zaránd Cs., Mészáros L., Németh G. A résztvevők száma: 20 Az Északmagyarországi Területi Szervezet 1985. január— június havi ülésszakán elhangzott előadások Január 24. Előadóülés Elnök: Juhász András Bállá Zoltán: Beszámoló a 27. Geoló- giai Világkongresszusról (Moszkva) és a kaukázusi kirándulásról Az ülés keretében ismertették az 1985. évi munkatervet A résztvevők száma: 14 Február 28. Vezetőségi ülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Napirend: 1. Az első félévi munkaterv részletes megbeszélése 2. A ,, Borsodi Mű- szaki- és Közgazdasági Hetek” program- jának megbeszélése 3. Aktuális ügyek A résztvevők száma: 5 94 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet Február 28. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Szentpéteri Ildikó: Az Aggtelek-Ruda- bányai-hegység és környezetének oligocén- alsómiocén képződményei Hirs János: Kvart ergeológiai vizsgála- tok a serény falvai téglagyár feltárásában és annak környékén Vita: Némedi Varga Z. A résztvevők száma: 18 Március 28. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Juhász András — Némedi Varga Zol- tán: A kárpátién kérdése a Borsodi-meden- cében Szlabóczky Pál: A magfúrás színvona- lának hatása a földtani információra Vita: Bohnné Havas M., Jámbor A., Radócz Gy., Kerbolt T., Juhász A. A résztvevők száma: 21 Április 25. Kerekasztal beszélgetés Elnök: Juhász András Kun Béla — Baksa Csaba: A gyöngyös- oroszi ércbányászat múltja és jelene, külö- nös tekintettel a bánya jövőjének alakulá- sára Hernyák Gábor: A rudabányai vasérc- bánya területén előforduló barit minősége és termelési lehetősége Vita: Cseh-Németh J., Juhász A., Nagy I., Baksa Cs. A résztvevők száma: 19 Május 23. Ankét ,,E szakmag yarország újabb földtani kutatási eredményeiről ” Elnök: Juhász András Elnöki megnyitó Hámor Géza: Magyarország új átte- kintő földtani térképeinek bemutatása S zalai István: Az ELGI geofizikai ku- tatásainak eredményei Észak-Magyaror- szágon a VI. ötéves tervben Takács Ernő — Csókás János— Hursán László — Ferenczy László — Gyulai Ákos — Ormos Tamás: A tanszéki kutatások szerepe a VI. ötéves terv feladatainak megoldásában Nagy Elemér: A VI. ötéves terv nyers- anyagkutatási eredménye Észak-Magyar- országon Radócz Gyula: Eszak-magyarországi kőszénelőkutatási eredmények Egerer Frigyes: A Bükk hegység víz- földtani megismerésének jelenlegi helyzete Juhász András — Szlabóczky Pál : Ener- giahordozók feltárásának lehetőségei, külö- nös tekintettel a termálvízkutatásra Vita: Hegedűs K., Bohn P. A résztvevők száma: 41 Június 3. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Deák János: A Mátra— bükkaljai felső- pannon lignittelepes formáció elterjedése és korrelációs szintezése Szokolai György — Huszár József— Nagy Gábor: A számítógépes földtani adatbázis alkalmazási lehetőségei a terve- zésben és termelésirányításban Vita: Juhász A., Goda L., Szokolai Gy. A résztvevők száma: 16 A Közép- és Északdunántúli Területi Szervezet 1985. január— június havi ülésszakán elhangzott előadások Február 11. Előadóülés Elnök: Szabó Elemér Császár Géza: A Nemzetközi Kréta Albizottság állásfoglalása a kréta emelet- határok kérdésében Budai Tamás — Koloszár László: A fő- dolomit triász fedőképződményei a Keszt- helyi-hegységben Báldiné Beke Mária: A dunántúli eocén fejlődéstörténete a nannoplankton flóra alapján Kókay József: A várpalotai eocén Buda Tibor: A külszíni geofizikai méré- sek és a mélyfúrásos kutatás eredményei- nek összehasonlítása a csetényi terület tek- tonikai viszonyainak értékelésében Vita: Mándoky L., Szabó E., Budai T., Knauerné Gellai Mária, Tóth K., Viczián I., Báldiné Beke Mária, Molnár P., Császár G., Kókay J., Nyitrai T., Szomszéd E.-né, Buda T. A résztvevők száma: 25 Március 5. Előadóülés Elnök: Knauer József és Haas János Haas János — Budai Tamás: A Kara- vankák és a Dunántúli-középhegység tri- ász kifejlődéseinek összehasonlítása (beszá- moló) Mártonné Szalay Emőke: A gánti és a halimbai bauxit paleomágnessége Társulati ügyek 95 Jocháné Edelényi Emőke — Szörényi Zoltán: A Keszthelyi-hegység ÉNY-i elő- terében végzett bauxit előkutatás Bernhardt Barna — Lantos Miklós — Majkuth Tamás— Táborszki Gyula: A bokod-pusztavámi reménybeli eocén szén- terület előkészítő kutatásának eredményei Kneifel Ferenc: A szennyeződés-érzé- kenységi térkép újraértékelése a Kisalföld komplex földtani vizsgálatával kapcsolat- ban Vita: Posgay K., Knauer J., Mind- szenty A., Haas J., Molnár P., Nyerges L., Jocháné Edelényi E., Szabó E., Bernhardt B. A résztvevők száma: 32 Március 28. A Közép- és Eszakdunántúlon működő földtani szervezetek közös beszámoló ülése, a VE AB Földtani Munkabizottságá- val közös rendezésben Veszprémben Elnök: Szantner Ferenc Magyar Állami Földtani Intézet Bernhardt Barna — Császár Géza — Gidai László— Haas János— Jocháné Edelényi Emőke— Tóth Álmos — Solti Gábor: A MÁFI prognosztikai és előkuta- tási tevékenysége a Dunántúli-középhegy- ségben Kovácsné Bodrogi Ilona — Konda Jó- zsef—Haas János— Császár Géza: A MÁFI alapszelvény vizsgálata a Dunántúli-kö- zéphegységben Császár Géza és munkatársai: Földtani térképezés és monografikus munkák a Dunántúli-középhegységben Marsi István— Ttjllner Tibor: Síkvi- déki felvétel a Kisalföldön Természettudományi Múzeum Föld és Ős- lénytár Kecskeméti Tibor — Nagy István Zol- tán—Vörös Attila — Szabó János: Őslény- tani és rétegtani vizsgálatok a Dunántúli- középhegység mezozoós és eocén képződ- ményein Magyar Állami Eötvös Loránd Geof izikai Intézet Szabadváry László — Sztlasi György — Hoffer Egon — Nemesi László és munka- társaik: Az ELGI tevékenysége a Közép - és Eszakdunántúlon 1984-ben Geofizikai Kutató Vállalat Dávid Gyula— Nagy Zoltán— Pogá- csás György: A szénhidrogénkutató fel- színi geofizikai mérések új mélyföldtani eredményei a Kisalföldön VITUKI Liebe Pál — Lorberer Árpád: Beszá- moló a VITUKI 1984. évi középhegységi hidrogeológiai kutatásáról Déldunántúli Kőbánya Vállalat Klespitz János: A DÉLKŐ földtani szolgálat feladatköre és a komlói porfúrá- sos földtani kutatás ismertetése OFKFV Dunántúli Üzem Szomszéd Elemérné: Az OFKFV 1984. évi földtani kutatási tevékenysége OFKFV Komlói Laboratórium Sütőné Szentai Mária: A Magyaror- szági pannon szintezése mikroplankton alapján Bauxitkutató Vállalat Ludas Ferencné — Popity József— Mol- nár Pál — Baross Gábor— Takács Péter: A bauxitkutatás fontosabb eredményei 1984-ben Országos Érc- és Ásványbányák Bihari György: A dunántúli kvarcho- mok kutatások eredményei és a további feladatok Dorogi Szénbányák Tervező Iroda Guttman György — Szűcs J ózsef — Muntyán István: A kutatások eredményei a dorogi barnakőszén-területen Veszprémi Szénbányák Makrai László— Tóth Péter: Az 1984. évi kutatási eredményekről és az 1985. évi tervekről Tatabányai Szénbányáik Gerber Pál: A Tatabányai Szénbányák bányaföldtani helyzete és eredményei Bakonyi Bauxitbánya Vállalat Nándori Gyula: Az 1984. évi termelési kutatás fontosabb földtani eredményei Fejér megyei Bauxitbányák Bárdos B. Miklós— Markó Béla — Fe- kete István: A Fenyőfő-I. koncentráció bányabeli kutatásának eddigi eredményei OKTH Középdunántúli Felügyelőség Kopek Annamária: A felügyelőség föld- tani vonatkozású tevékenysége Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Horváth Lajos: A Nyugatdunántúli VÍZIG tevékenysége Vita: Tóth P., Szabó I., Császár G., Knauer J., Kecskeméti T., Szantner F., Szabadváry L., Pogácsás Gy., Jocháné Edelényi E., Gerber P., Klespitz J., Hor- váth L., H. Koncz M., Posgay K., Bili ári Gy., Tóth Á., Erdélyi T., Kopek A., Molnár P., Farkasné Darányi I., Makrai L. A résztvevők száma: 82 Április 11. A Bakonyi Bauxitbánya Válla- lat Szakmai Napja az OMBKE Tapolcai Csoportjával közös rendezésben Tapolcán és Nyirádon Bányajárás Nyirádon (Deáki Bánya) Kirándulás vezető : Nyírő Tamás Előadóülés Tapolcán Elnök: Véber Ferenc Szantner Ferenc: A bauxitkutatás perspektívái a Bakonyi Bauxitbánya terü- letén 96 Földtani Közlöny 116. kötet, 1. füzet Fazekas János: A bakonyi bauxitbánya termelési feladatai és az elkövetkezendő évek fejlesztési lehetőségei Kis István: A nyirádi vízemelés jövője Vita: Pataki A., Nyerges L., Szantner F., Kiss I., Heged űsné Koncz M., Orbán T., Szabadváry L., Gerber P., Bíró B. A résztvevők száma: 55 Április 16. Előadóülés Veszprémben Elnök: Knauer József Böcker Tivadar: A karsztos beszivár- gás többváltozós elméleti modellje^ Várhegyi Győző: A veszprémi Ásvány- gyűjtő Szakcsoport megalakulása (bejelen- tés) Olaszi Vendel: Ásványgyűjtő körúton Kanadában Csordás Tóth Anna— Vörös István: Kincsesbánya-bittói bauxitok komplex mikromineralógiai és mikroszöveti vizsgá- lata Vita: Knauer J., Andó J., Böcker T., Posgay K., Olaszi V., Juhász E., Vörös I., Csordás Tóth A. A résztvevők száma: 23 Május 16. Előadóülés Veszprémben Elnök: Knauer József Kiss János: Allitásványok laborató- riumi modellezése és genetikai értelmezése Posgay Károly: Vitális István bauxit- földtani tevékenysége Pogácsás György: A szeizmikus sztra- tigráfia alkalmazásának lehetőségei, elvi és gyakorlati kérdései Vita: Molnár P., Kiss J., Knauer J., Posgay K., Fábián J., Pogácsás Gy. Á résztvevők száma : 1 7 Május 28. Vitadélután „A Móri, a Halim- bai és a Csabrendelci Formáció egymáshoz és a határoló eocén formációhoz való viszo- nya, kifejlődése, rétegtani tartalma és tagol- hatósága ” tárgykörben az MTA MBB Eocén Munkabizottsággal közös rendezésben Orosz- lányban Elnök: Dudich Endre Knauer József: Vitaindító Referátumok: Kopek G., Bernhardt B., Gidai L., Bondor Lívia, Kerekesné Tüske Márta, Horváthné Kollányi Ka- talin, Kecskeméti T., Kecskemétiné Körmendy Anna, Tóth K. (írásban)^ A vitaülést mintasorozatok (Szépvízér, MÁFI kőzetmintaraktár) megtekintése egészítet- te ki. Vita: Kopek G., Knauer J., Kecskeméti T., Kerekesné Tüske M., Dudich E., Bern- hardt B. Résztvevők száma: 21 Június 13. Előadóülés Elnök: Knauer József és Oravecz János Dudko Antonyina: A velence-balaton- fői terület variszkuszi szerkezet alakulása Góczán Ferenc — Oraveczné Scheffer Anna: Mikrobiosztratigráfiai perm-triász, szkíta-anisusi és anisusi-ladin határ a Dunántúli-középhegységben Knauer József — Szőts András — Kna- uerné Gellai Mária — Harrach Orso- lya—R. Szabó István — Horváth István — Bodri Gyula — Nagy Judit: A pápavár- gáthegyi bauxitkutatás első eredményei Vörös István: Iráni és egyiptomi él- ménybeszámoló Vita: Knauer J., Dudko A., Oravecz J., Posgay K., Góczán F. Szőts A. Á résztvevők száma: 18 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat a nyomdába érkezett: 1985. X. 23. - Terjedelem: 8,40 (A/5) ív 86.15026 Akadémiai Kiadó és Nyomda, Budapest. — Felelős vezető: Hazai György Ára: 24 Ft Előfizetési díj egy évre: 96 Ft ISSN 0015-542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: KASZAP ANDRÁS A szerkesztőbizottság tagjai: GÉCZY BARNABÁS, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, RONDA JÓZSEF, MÁTYÁS ERNŐ, NÉMETH GUSZTÁV, SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE, ZELENKA TIBOR * A Társulat címe — Address of the Society: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VI., Anker köz 1. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzle- teiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900, Buda- pest V., József nádor tér 1., közvetlenül vagy postautalványon, valamint át- utalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadó nál (1363 Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 111-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Város- ház utca 1., tel.: 382-440) könyvesboltjaiban. Előfizetési díj egy évre: 96 Ft Egy szám ára: 24 Ft Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. I A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJlJlETEHb BEHTEPCKOTO rEOJiornqECKoro oeihectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T. 116. ENKINEERIM LIBRARY APR 0 3 ,1987 CÖRNftL UNíVERSITY No. 2. (1986) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 116. KÖTET TARTALOMJEGYZÉK - CO^EP>KAHHE - CONTENU Dank Viktor: A rétegtan és a nyersanyagkutatások — Stratigraphy and mineral .exploration 97—110 ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Selmecziné Antal Piroska— Vincze János: A szénült és ásványosodott növényi maradványok szerepe a mecseki uránércesedésben — The role of coalified and mineralized plánt remains in the uránium őre mineralization of Mecsek — Ponb oőymeHHbix n MHHepajiH30BaHHbix pacTHTejibHbix ocTaTKOB b ypaHOBOM opyAeHeHHH rop Meuen 111—136 Sző őr Gyula— Hetényi Magdolna— Balázs Éva— Bohátka Sándor: Az Észak-borsodi Karszt előteré- ben lévő jellegzetes szervesanyag-tartalmú pannon rétegek geokémiai fáciensanalízise — Geochemical facies analysis of the typical organic matéria! bearing Pannonian layers at the foreground of North Borsod Karst (Hungary) — r eoxHMi-mecKHM 4>auHanbiHbiH aHanH3 TMnHMHbix naHHOHCKHx otjio- HceHHfí, c conep>KaHHeM oprammecKoro BemecTBa, b nepeAOBOH 30He CeBepo — EopinoACKoro napcTa (BeHrpHH) 137—146 Jaskó Sándor: A Mátra, a Bükk és a Tokaji-hegység neotektonikája — Neotectonics of the Mátra, Bükk and Tokaj Mountains — HeoTeKTOHHKa rop MaTpa, Eiokk h Tonafi 147—160 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KPATRHE COOBLHEHMH - NOTICES Bércziné Makk Anikó: A verpeléti (É -Magyarország) perm-triász kifejlődésének mikrofaunája — Micro- fauna of Permian-Triassic deposits at Verpelét (N Hungary). — MHKpocjjayHa nepMo-rpHacoBbix OTnomeniiPi b paííOHe c. BepneneT (CeBepHan BeHrpnfl) 161—172 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - MCTOPMH HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES Kovács Sándor: A takaróelmélet centenáriumára — Zum Zentenarium dér Deckentheorie — K cto- jieTHK) TeopHH o noKpoBax HaABHra 173—177 Lisztes Edit: A magyarországi földtantanítás története Mária Terézia uralkodásától az 1848/49. évi szabad- ságharcig — History of geology teaching in Hungary from the reign of Maria Theresia up to the 1848/49 War of Independence — Mctopma reonorrmecKoro oöyneHHfl co BpeMeH npaBneHHH MapHH-Tepe- 3HH no peBOjuouHH 1848—49. rr 179—184 Posgay Károly sen.: A magyar bauxitirodalom fejlődése a statisztika tükrében (1903—1981) — Develop- inent of Hungárián bauxite literature in the light of statistics (1903—1981) — Pa3BHTne b CBeTe eTaTHCTHMecKHx ARHHbix BeHrepcKOü jiHTepaTypbi, nocBnuieHHOH k 6okcht3m (1903 — 1981) 185—201 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOE1HEHMH, PEUEH3MM - NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 202—203 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJ1A OB1HECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 204—211 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oecl. Soc. (1986) 116. 97—110. A rétegtan és a nyersanyagkutatások* Dr. Bank Viktor EN01NEERIH6 LIOllARY APR 0 3 19R7 cornell mmin Rétegtani ismereteink, legújabb eredményeink áttekintésére olyan időben kerül sor, amikor országszerte megemlékeznek hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. Ezek a megemlékezések csak részben politikai jellegűek, melyek demonstrálják a II. világháború 40 évvel ezelőtti befejezését, a szocialista tábor kialakulását, az akkori demokratikus erők gigászi harcát és áldozat- vállalását, más részük alapos és kritikai analízissel tekinti át a megtett utat, 40 év alatt elért eredményeinket, elkövetett hibáinkat, meglévő hiányossá- gainkat. Ezek az elemzések kiválóan alkalmasak arra, hogy a tanulságokat levonjuk és meghatározhassuk azokat a tennivalókat, amelyek országunk jóléte, fejlődése szempontjából alapvetőek, meghatározók, tehát halasztha- tatlanok. Ezekbe az elemző értékelésekbe a Központi Földtani Hivatal is bekapcsolódott, hiszen fejlődésünk egyik záloga, egyben fokmérője az ipar haladása és helyzete és ennek meghatározó bázisát képezik azok a földtani kutatások, melyek eredményeként a hazai föld hasznosítható ásványi nyers- anyag előfordulásai ismeretessé válnak. A rétegtan tudományának avatott művelői és jeles képviselői értekezéseik- ben a vizsgált tárgykörhöz kapcsolódó magas szintű előadásokban fejthetik ki itt és publikálják a jövőben mindazokat a szakismeretekkel kapcsolatos nóvumokat, melyeket kutatásaik eredményeként, kitekintve a világra is, meg- alkothattak. Én most szeretném ezeknek a munkálatoknak a fontosságát és szükségessé- gét alátámasztani azáltal, hogy egyrészt röviden áttekintem a hazai földtani kutatótevékenység jellemző diszciplínáit, másrészt azokat az eredményeket, melyet a hazai földtani kutatások az elmúlt 40 esztendő alatt produkáltak. — A magyar földtani kutatásoknak alapvető feladatuk az ország földtani felépítésének, a földkéreg magyarországi szakaszának minél valósághűbb megismerése. Ez az alapkutatások kategóriájába tartozó tevékenység azt célozza, hogy sokoldalú, a társtudományokat is igénybevevő elemző munka * Előadásként elhangzott 1985. május 21-én Mályiban, a Társulat Ifjúsági Bizottsága és Őslénytan-rétegtani Szak- osztálya által rendezett rétegtani ankéton. 1 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet eredményeként folyamatosan megalkothassuk a mind korszerűbb földtani modellt, rekonstruálhassuk annak fejlődéstörténetét. Nos, a rétegtan tudo- mánya ebben vezető szerepet visz, hiszen a rétegek egy másrakö vétkezésé- nek, korának, eredeti, majd megváltozott térbeli elhelyezkedésének meg- állapítása a sztratigráfiai és a tektonikai kép kialakításának elengedhetetlen feltétele. Nagyon lényeges a nemzetközi képbe való beilleszthetőség, mert egyrészt e nélkül nem tudunk nemzetközi kapcsolatokat létesíteni, mint- hogy a földtani képződmények elterjedése független a közigazgatási hatá- roktól; másrészt csak egy nyelven beszélve, a korszerű nemzetközi eredmé- nyeket megismerve, a nomenklatúrát és annak módosításait elfogadva tudunk egymással szót érteni. Az ismeretek közlésének leghatékonyabb módja e területen a különböző szempontok és rendező elvek szerint, de egységesen elfogadott nemzetközi konvencióknak megfelelően szerkesztett megjelenítés: a térkép és a metszet. Ez lehet papíron nyomdai úton elő- állított, fénymásolt, fényképezett, mágnesszalagon vagy mágneslemezen tárolt és képernyőn megjelenített grafikai anyag. A különböző vizsgálatoknak a nemzetközi normák szerinti értékelése, az eredmények értelmezése és elnevezése, valamint megjelenítése, ezek fejlő- dése, ül. fejlődésével való lépéstartás egyik nagyon fontos feltételrendszere a sztratigráfiai együttműködés nemzetközi szintű megvalósításának. — Egy másik nagyon fontos és az ipar számára legközvetlenebbül ható és érezhető földtani tevékenység az ipari nyersanyagkutatások irányítása, megtervezése, végrehajtásának földtani ellenőrzése, dokumentálása. Az együttműködés itt is nagyon fontos ugyanúgy, mint a nemzetközi meg- állapodásoknak, nomenklatúrának, szín-jelkulcsnak ismerete. Gyakran tapasz- talható, hogy egyes helyeken még az elavult nevezéktant, korbeosztást és terminus technikusokat használják, és számos fogalmat összekeverve találunk a jelentésekben, földtani összefoglalókban. Ez itthon sem kívánatos jelenség, de nemzetközi fórum elé lépni ezekkel ma már nem lehet. Nagyon hasznos lenne, ha a korábban kiadott ismertetőkhöz hasonlóan az ipari szakemberek és a más szakterületeken dolgozó geoszok folyamatos információkat kapnának összefoglalásokban részben arról, hogy milyen a legújabb érvényben lévő beosztás, részben arról, hogy milyen új nemzetközi eredmények, egyben fel- adatok, problémák vannak ezzel kapcsolatban. Legutóbb a Földtani Intézet beszámoló ülésén hallottam, hogy pl. a Bükk hegység képződményeinek korára vonatkozó ismeretanyagok bűvülése egészen új, az eddigiektől eltérő korbeosztást eredményezett. Az ipari kutatások esetében gyakran még táj- egységi jellegzetességenkénti eltérések tapasztalhatók az egész országra kiter- jedő képződmények esetében is. A kisebb -nagyobb munkakollektívák által készített anyagokon is az összesítő-szintetizáló gyakran megfigyelheti a táj- jellegen kívül azokat a jegyeket, amelyek az illető szakemberek diploma évjára- tára jellemzőek. Ennek azután az a következménye, hogy az információk kimeríthetetlen kincsestáraként számontartott ipari adattárak, archívumok, dokumentációs központok csak azok számára adnak használható anyagot, akik a korszerű ismeretek birtokában az átértékelést el tudják végezni. Bizonyos fogalmak, nevek, definíciók eltűnnek, mások megjelennek, vagy megváltoznak. Az adattárak viszont mindig csak a tárgyidőszakban érvényes dokumentációkat vételezik be, így azután az anyagok mindenütt nagyon heterogének. D a n k: A rétegtan és a nyersanyagkutatás 99 Célszerű arra törekedni, hogy az ipari közhasználatba is a helyes meghatáro- zások kerüljenek. Az ipar hajlandó is erre és szívesen veszi át a földtani szak- kifejezéseket. Az olajipar pl. a medencebeosztásokat, a szénbányászat eocén programról vagy liász programról beszél, melyek mind-mind konkrét geológiai fogalmat takarnak. A sztratigráfiai munkák átértékelései során egyes földtani képződmények perspektivikusakká változnak, olyanok is, amelyek korábban nem voltak azok; mások veszítenek prognózis értékükből. Igv kutatási ráfordítás-átcso- portosítások hajthatók végre, és az ősföldrajzi viszonyok tisztázásával együtt- járó megtakarítások érhetők el. Bármely ásványi nyersanyag kutatása akkor a leghatékonyabb, ha minél többet tudunk annak anyagáról, képződési és felhalmozódási körülményeiről. Ezen ismérvek alapján tehát feladatunk a földkéreg olyan pontjait kutatni, ahol a szükséges és elégséges feltételrendszer adott volt. Minthogy a réteg- tani ismeretek bővülnek, információink gyarapodnak, ugyanazon terület meg- ítélése változhat, vagy az új ismeretek nyomán más egyéb területek léphetnek előre a perspektivitási sorrendben — és viszont. Fontos a rétegtani nomen- klatúra pontos alkalmazása az esetben is, amikor bizonyos fizikokémiai sajá- tosságokat bizonyos földtani korhoz kötöttünk: pl. a túlnyomást a miocén korú szénhidrogén tároló képződményekhez. Ha az alsópannóniai képződmé- nyeket az új kutatások és nemzetközi összehasonlító vizsgálatok alapján a miocénhez soroljuk, akkor a régebbi beidegződést a fúrósoknál meg kell szüntetni, mert a felszínhez viszonyítva más mélységekben kell elkezdeniük a túlnyomás leküzdésére való felkészülést. Vagy bizonyos szénminőség és földtani korbeosztás kapcsolata átértékelésre szorul az új megállapítások szerint. Ezt is tudatosítani kell, mielőtt költséges bányászati ráfordításokat eszkö- zölnénk. Ha egy bauxitfedő korbeosztása megváltozik, a kutatás is új megvilágításba helyezi az adott területet. De sorolhatnám tovább a bányászattal nagyon szorosan összefüggő földtani tevékenységeknek számos, a sztratigráfiát érintő, a rétegtannal összefüggő példáját. — Az ásványvagyon-védelem, ásványvagyon-gazdálkodás területén is fontosak a rétegtani megállapítások. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk és nem árt tudatosítani sem, hogy csak azzal lehet gazdálkodnunk, ami megvan, amit felfedeztünk, megkutattunk, megismertünk. Ezek az ásványi nyers- anyagvagy onok bizonyos képződményekhez kapcsolódva jelennek meg, mely kőzettesteket a sztratigráfia bizonyos földtani korokhoz rendelt. Ha ez a megállapítás idővel változik, változnia kell a kapcsolódó összes többi értékelésnek is. A szénhidrogéniparban pl., amíg nem vált konkrét adattá a metamorf medencealjzat tárolóképessége, nem fúrtak bele több száz vagy ezer m. hosszban, mint ahogyan ma ez már természetes. Arra is ügyelnünk kell, hogy bizonyos fizikokémiai sajátosságokkal rendel- kező repedezett tárolók nem értékelhetők a granulált-szemcsés tárolók mód- szereivel sem anyaguk, sem hidrodinamikai sajátosságaik, sem a végső kiho- zatal tekintetében. Ugyanez vonatkozik pl. az üledékes, a teléres, a szkarnos, a hintett ércelő- fordulás-típusok egyedi értékelésére, a velük való gazdálkodásra. Az ásványvagyon gazdálkodáshoz tartozó szelektív célkutatás sem képzel- hető el sztratigráfiai előkészítés nélkül. 1* 100 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet A sztratigráfia anyaghoz, konkrét kőzethez kapcsolódó, fizikai, kémiai, paleontológiái, ásványkőzettani, üledékképződési stb. vizsgálatainak haszno- sítása, kiterjesztése, értékelése, értelmezése a kombinált felszíni és kútgeo- fizikai vizsgálatokkal adják a korszerűbb, olcsóbb szeizmosztratigráfiai iránv- zatot; minél több konkrét anyagvizsgálatot tudunk helyettesíteni közvetett vizsgálatokkal, annál folyamatosabb az egyébként pontszerű megismerési rendszerünk, annál mélyebbre hatolhatunk a földkéregbe és költségeinket is így tudjuk csökkenteni. — Nem vitás, hogy a környezetvédelem földtani vonatkozásai is elsősorban sztratigráfiai jellegűek. Milyen jellemző záró, izoláló kőzettestek különít- hetők el, amelyek káros, mérgező anyagok tárolására alkalmasak, vagy milyen permeabilis képződménykomplexus segíti annak veszélyét, hogy a veszedelmes anyagok messzire elkerülhetnek, miközben a benne tárolt vizet fogyasztásra alkalmatlanná teszik. Számos kérdéscsoport, beleértve a környező országoknál általában mélyebb földrajzi fekvésű pannon medencét, az uralkodóan ÉNy-i, az iparvidékről fújó szélirányt, a mérnök- geológiai, építésföldtani témaköröket — mind- mind réteg tani problémákat is tartalmaz. Ezek megoldása a szükségszerűség sorrendjében és gyorsasá- gával prominens feladatunk ma is es még inkább az lesz a jövőben. Tény az, hogy a mai közgazdasági szemléletű világban az ásványvagyon értékelése, műre valóságának megítélése meghatározó módon determinálja: — az ásvány vagyonunk objektív számbavételét, — az egyes lelőhelyek rangsorolását, — a távlati nyersanyag-politika reális kialakítását, — a földtani kutatási tervek összeállítását, — az egyes bányászati ágazatok fejlesztési irányait, mértékét és tartalmát, — mindezek megvalósulását célzó vállalati szabályozórendszer idevonatkozó részét. Minden ország gazdasági növekedésének egyik alapvető kritériuma termé- szeti erőforrásainak minél alaposabb megismerése és gazdaságos hasznosítása. Az ipari termelés fokozása, hatékonyságának növelése azt célozza, hogy nyersanyagszükségletünk kielégítésénél minél nagyobb mértékben támaszkod- hassunk az importnál olcsóbban hozzáférhető hazai ásványi nyersanyag- vagy ónra. A jelenlegi nyersanyagárak a mértékadó prognózisok alapján lé- nyegesen csökkenő tendenciát a jövőben sem fognak mutatni. Ezért különö- sen fontosak azok a gazdaságpolitikai határozatok, melyek arra irányulnak, hogy nyersanyag adottságainkat hatékonyabban hasznosítsuk, ezáltal csök- kentsük az importot, sőt exportlehetőségeink bővítésére törekedjünk. Országunk a két világháború között Európa legelmaradottabb, leglassabban fejlődő országai közé tartozott, túlnyomórészt mezőgazdasági termeléssel, alá- rendelt iparral jellemezhetően. A II. világháború pusztításai ebben a viszonylag fejletlen iparban is óriási károkat okoztak. Az ország nemzeti jövedelme az 1945 — 1946-os gazdasági évben az 1938 — 1939. évinek mindössze 46%-át érte el. Viszonylag igen gyorsan indult meg és bontakozott ki a helyreállítás a gaz- daságban, bár nagymértékű nyersanyag- és fűtőanyag-hiány volt ezekben az években, ami akadálya volt a fejlődésnek. Az akkori politikai vezetés 1945- től indította el az államosítási folyamatot. Helyesen ismerte fel, hogy a nyers- anyag termelést, bányászatot, a bankokat államosítani kell. 1946. január 1-től vették állami kezelésbe a bányákat és a hozzájuk tartozó melléküzemeket. D a n k: A rétegtan és a nyersanyagkutatás 101 Ekkor az energiaellátás bázisintézményei a szénbányák voltak. 1947. június 1-én állami ellenőrzés alá vonták a nagybankokat, 1948-ban pedig a szénhidrogénipar is állami kezelésbe került. Ezen a bázison indult meg az első hároméves terv. Bár az elmúlt 40 évet ipari-gazdaságpolitikai vonatkozásban egyaránt főleg 5 éves tervekre szokás szakaszolni, mégis a különböző értékelé- sek más rendező elveket is figyelembe vettek. Az ipari, tudományos, műszaki, világgazdasági környezet-, gazdaságirányítás-, nemzetközi kapcsolat ok-vonat- kozású értékelések egyaránt megegyeznek abban, hogy az 1945—1949. közötti helyreállítási szakasz igen eredményes munkát tartalmazott. Ipari termelésünk 1949- ben már 28%-kal nagyobb volt, mint 1938-ban, sőt meghaladta a háborús évek 1943. évi legnagyobb termelését is. Ebben az időszakban újra megindult a háború idején leállt, megsérült bányák termelése. Mind a szén, mind a kőolaj -földgáz, bauxit, érc, ásvány- bányászatunk fejlődésnek indult. Meg kell említeni, hogy 1946-ban kezdődött a szervezett, célraorientált geo- lógusképzés is Vadász Elemér professzor elgondolásai és tervei alapján és az ő irányításával. Erre az időszakra esik annak kezdete, amikor az üzemek, válla- latok földtani szolgálatai megszervezésének igénye felmerült. Az 1949—1953. évek közötti szakaszt a túlzott követelések, a feszített tervek időszakának nevezi valamennyi szempontú értékelés. Ez nemcsak politikai indíttatású volt, hanem a megelőző gyorsütemű fejlődést akarták stabilizálni a gazdasági haladásban. Az ipar 1953-ban már 79%-kal termelt többet, mint 1950- ben. Mint később kiderült, a követelmények nem álltak arányban az ország teherbíró képességével. Nagyon sok olyan intézményt, vállalatot, üzemet, tudományos társulatot alapítottak ekkor, amelyek mindmáig terjedően ma is lényeges elemei nép- gazdaságunknak . 1949-től kezdődően a KGST-ben tömörült országok földtani adatbázis cse- réje is megindult. A kétoldalú együttműködésekkel együtt ez olyan nyitás volt, amely nagyon hasznos volt az addig izoláltságban élő fiatal szakemberek számára. Az idősebb generáció a két világháború között és előtt főleg a német nyelvterület vonzáskörében tehetett ismeretekre szert és a magyar földtan rétegtani, tektonikai irodalma is javarészt ezt tükrözte. Csodálattal láthattuk az addig ismeretlen keleti és szovjet irodalmi adatok alapján azt a gigászi munkát, melyet a különböző nemzetiségű szovjet kutatók végeztek. Megingott az az addigi sziklaszilárd törekvés, mely mindenfajta korrelációt nyugatról vezetett be és etalonnak is csak nyugati normákat kívánt elfogadni. Megszűnt az a téves földtani szemlélet is, amely szerint az ország földtani megismerése megoldható az ország határain belül a környező államok informá- ciós anyagai, a velük való együttműködés nélkül is. Mindenesetre az a politikai törekvés, mely az elmaradott feudális agrárországból fejlett nehéziparral ren- delkező korszerű mezőgazdasági országot kívánt formálni, kedvezett a hazai földtani kutatásoknak. Az a felhívás, melynek nyomán a célkitűzés az lett, hogy ásványi nyers- anyag igényeinket minél nagyobb mértékben hazai földről elégítsük ki, fel- lendítette a kutatásokat, és talán túlságosan is nagy igényeket fogalmazott meg. Mangán érctermelésünk pl. ekkor kulminált, bauxittermelésünk is felfelé ívelt, bár nem érte el még az lMt évi termelést sem, kőszéntermelésünk is a széncsatákra való mozgósítás és a bányászokkal való kiemelten figyelmes 102 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet bánásmód következtében meghaladta az évi 20 Mt-t; színesérctermelésünk csökkenő volt, kőolaj- és földgáztermelésünk visszaesett és nem érte el a háború előtti 1942 — 1943-as csúcsokat. De intenzív földtani kutatások indultak és ekkorra tehető az ország rendszeres földtani kutatásának megindulása, melynek eredményeként számos új kőszén és bauxit előfordulás vált ismeretessé. Ekkor találták meg a mindmáig legnagyobb kezdeti kőolajkészletekkel rendelkező Nagy lengyel környéki kőolaj -előfordulást (1951), mely nagyot lendített később az ország energiaellátásán. Emiek az olaj mezőnek a felfedezése azért fontos rétegtanilag is, mert az első olyan igazán nagy előfordulás, amelynek mezozóos (felsőkréta mészkő, triász dolomit) képződmények a tárolói. Az eddigi nagyobb készletű telepek (Budafa, Lovászi) főleg pannóniai homokkövekben helyezkedtek el. Nagy lendületet adott ez a körülmény a medencealj zati kutatásoknak. Az üzemek geológiai szolgálatai pedig a bányákat járva rendkívül sok, hasznos új információt gyűjt- hettek, ezáltal lényegesen valósághűbb lett a földtani kép. Megindultak a rend- szeres térképezési munkálatok a hegy- és síkvidéken egyaránt. Kialakultak az ásványvagyon nyilvántartás és gazdálkodás alapjai. Különö- sen sokat jelentett az a körülmény, hogy a bányászati és kutatási élet beindítá- sára magyar— szovjet vegyesvállalatok alakultak, és szovjet tanácsadók segí- tettek nemcsak szakmailag, de emberileg is átplántálni a magyar ipari és polgári szemléletbe egyaránt a földtan fontosságát, szerepének jelentőségét. A geoló- gusok, geofizikusok nálunk korábban egy kis létszámú, relatíve az ismeretlen- ség homályában működő csoportot jelentettek, afféle „földkóstoló csodaboga- rak”, „drótokkal, műszerekkel máguskodó” megszállottak kasztjának számí- tottak. A szovjet bányatörvény előírásai szerint a főgeológus a vállalat egyik igazgatóhelyettese és a geológiai szervezet annak fontos, hasznos és elismert része. Az említett vegyesvállalatoknál ez a séma meg is valósult és ennek köszönhetően soha nem látott perspektívák nyíltak a Budapesten, Sopronban, Miskolcon, Szegeden képzett geológusok, geofizikusok előtt. Nagyon jó együtt- működés is alakult ki a szovjet tanácsadók és a magyar szakemberek között és számos intézmény szakmai, tudományos, műszaki alapjai, metodikája ekkor formálódott máig fennálló objektummá. A magyar— szovjet bauxit- expedíció vagy a magyar— szovjet olajipar földtani rendtartása ma is köve- tendő és helytálló, mind szervezeti, mind dokumentatív vonatkozásban. Erre az időszakra a kemény, koncentrált központi irányítás, a tervutasításos rend- szer volt a jellemző és ez együtt járt annak minden előnyével és hátrányával. Erőteljesen fejlődött az ásványi nyersanyagokat igénylő vegyipar és a kohászat. Az anyag- és energiaigényességgel párhuzamosan szűkültek hazai lehetőségeink, melyeket fokozott nyersanyag importtal pótoltunk. Ehhez még hozzájárult egy pazarló technológia is. A fejlett ipari országoknál jelentősen nagyobb volt fajlagos anyag- és energiafelhasználásunk. 1953-ban kinyomtattak egy újabb, korszerűbb földtani térképet az országról. 1953 után a mennyiségi mutatók hajszája az erőltetett központi irányítás, a nem kellően összehangolt fejlesztések és feltételek következtében előállott terhelések meghaladták a lakosság tűrőképességét és a kibontakozás csak 1956 után indulhatott meg. Az ezt követő időszak legnagyobb eredményeként a világba való kitekintési lehetőségeket könyvelhetjük el, és az 1962 — 1963-ig eltelt 10 éves szakasz az útkeresés és a félmegoldások időszakának tekinthető, annak ellenére, hogy a 60-as évek közepére hazai iparunk fejlettségi szintje és szerkezete az európai középmezőnybe tartozott. D a n k: A rétegtan és a nyersanyagkutatás 103 De túlságosan nőttek a nagyvállalatok, és a centralizáció egyre fokozódott. Az erőteljesen folytatott földtani kutatások eredményeként új, eddig soha nem ismert nagyságú földgáz-előfordulásokat fedeztek fel (Hajdúszoboszló, Puszta- földvár, Battonya), a nagylengyeli mező racionális művelésbe fogása révén olaj- termelésünk is növekedőben volt, meghaladta a másfél millió tonnát évente. Kőszéntermelésünk elérte, majd meghaladta a 25 millió tonnát, bauxit- termelésünk megközelítette az évi 1,5 millió tonnát, mangánérctermelésünk elérte a 300 Kt csúcsot. Színesérctermelésünk is lassan, egyenletesen emelke- dett. A földtani kutatás által megtalált építőipari nyersanyagkészletek jó bázist adtak az építéshez, a lakásépítési programokhoz. Kitekintve a világba azonban ekkor azt láthattuk, hogy a nagy anyag- és energiaigényes ágazatok fejlesztése a tőkés országokban már csökkenő ten- denciájú, és feljövőben van a gépipar, az automatizálás, az elektronika, az informatika, és a mikrostruktúra szolgáltatási szektora. Ekkor már fel- merült annak szükségessége, hogy a vállalati önállóság növekedjék, mert a központi irányítás figyelme nem terjedhet ki mindenre. A politikai vezetés 1966-ban megfogalmazta és 1968-ra kidolgozták azt az országos irányítási rendszert, mely „új mechanizmus” néven ment át a köztudatba. Ez a gazdaság- irányítást mind tartalmában, mind módszerében megváltoztatta. Nagy fejlő- dést eredményezett ez és közgazdászaink az 1968 — 1972 közötti időszakot a magyar ipar aranykorának tartották. A tervezés nyitottabbá vált, a válla- latok önállósága megnőtt. A naturális mutatók helyébe gazdálkodási szabály- zók kerültek. Erre az időszakra esik a szénbányászat átmeneti jellegű restrik- ciója, a sikeresen végrehajtott alumíniumprogram, a közúti járműgyártás, a számítástechnika központi fejlesztési programja és a gyakran vitatott petrol- kémiai program kidolgozása, ill. megvalósítása. A szénhidrogének felhasználása növekedésének nagyfokú intenzifikálása volt jellemző erre az időszakra. A vezetés ekkor az olcsó szovjet szénhidrogén import korlátlan rendelkezésre állásának tévhitében preferálta a szénről való átállást szénhidrogénekre. Sajnos nálunk éppen akkor terjedt legnagyobb mértékben az olajfelhasználás, amikor az olaj világszerte hiánycikké és drágává vált. Az ország szénhidrogénkészletei az alföldi (Algyő, Üllés, Szeged) új kőolaj és főleg földgázlelőhelyek felkutatásával jelentősen, eddig soha nem tapasztalt mértékben megnőttek és megnőtt ezzel kapcsolatosan a termelés is. A kőolajtermelésünk évente a 2 Mt körül alakult, ugyanakkor földgáztermelé- sünk meghaladta a 4 Gm3-t, ami 10 esztendeje csupán 100 Mm3-es nagyság- rendű volt. A fiatal medencealakulatra vonatkozó megismerések mind réteg- tani, tektonikai, mind szénhidrogén- és vízföldtani vonatkozásban hatalmasat léptek előre. Űj nyersanyagvagyon és perspektivitási térkép készült, és az olaj- iparban készülő prognózisok már a hazai lemeztektonikai modell bázisán álltak ekkor. Ugyancsak a szisztematikus bauxitföldtani kutatások nyomán ipari bauxit vagyonunk tovább növekedett, elérte a 80 Mt-t és évi bauxit- termelésünk is meghaladta az évi 2,0 Mt mennyiséget. Kőszéntermelésünk 1965-ben 31,5 Mt-ás évi teljesítménnyel kulminált, ez a hetvenes évek elejére éppen az erőltetett szénhidrogén felhasználási programok hatására évi 25 Mt-ra esett vissza. Mangánérc termelésünk annak ellenére, hogy az ércvagyon a 60-as években a karbonátos mangánérc készletek mérlegbevitelével jelentősen növekedett, fokozatosan és folyamatosan csök- kent. Színesérctermelésünk körülbelül azonos szinten (250 Kt) stagnált csupán, annak ellenére, hogy a 70-es évek elejétől jelentős vagyonnövekedést 104 Földtani Közlöny 116. köteti 2. füzet eredményeztek a kutatások. Földtani megismeréseinket nagyban gyarapí- tották az intenzifikált szénhidrogén, bauxit- és érckutatások. Erre az időszakra esik az ország legmélyebb fúrásának a Hód.-I. 5840,5 m lemélyítése a Dél- Alföldön és számos sikeres földtani probléma megoldása. 1973 az első kőolajárrobbanás. Erre mi későn reagáltunk és azt hittük, hogy nem korszakváltásról, hanem csupán átmeneti jelenségről van szó. Ez a helyzet kőolaj- és földgázvagv ónunkat és általában az energiahordozókat ugyan jelen- tősen felértékelte, de rámutatott ipari fejlődésünk hiányosságaira, melyek ugyan már korábban is ismertek voltak, de a kedvező külső és belső feltételek mellett sürgető módon megoldásuk igénye nem jelentkezett. Biztos és olcsó nyersanyagbeszerzés forrásai és egyúttal termékeinknek elhelyezési területei voltak a KGST országok, elsősorban a Szovjetunió. Termékszerkezetünk elavultsága, gyártástechnológiánk alacsony színvonala, magas fajlagos költségeink ellenére eddig prosperálni tudtunk. De most mindennek vége szakadt. Nem lehetett továbbra is az olcsó import nyersanyagokra alapítani az elma- radott gyártásokat és elhelyezni korszerűtlen termékeket, pontatlan, meg- bízhatatlan szállítással és alkatrészellátással, bürokratikus gazdálkodási gya- korlattal. Vége lett az extenzív fejlődés szakaszának hazánkban. Mindezek végül is 1978-ban oda vezettek, hogy az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozata levonta a következtetéseket és igen kemény programot adott, melynek lényege a külgazdasági egyensúlyunk helyreállítása, nemzet- közi fizetőképességünk megőrzése volt. Az iparvállalatokat megfelelő szabályozókkal olyan módon kell ösztönözni, hogy nagyobb kockázatvállalással, nagyobb nyereségért, hatékonyabb ter- meléssel, a világpiacon eladható áruval lendítsék fel a gazdaságot. Nem lehet a jövőben a jól működő vállalatok jövedelmeit átcsoportosítani az alacsony hatásfokkal működő gazdasági egységekhez. Ebben a súlyos helyzetben ért minket az 1979-es újabb olajárrobbanás, melyre azonban már jobban fel- készültünk. Azóta, napjainkig terjedően tart az egyensúlykeresés és a gazdasági kátyúból való kilábalásra való törekvésünk. Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy barátaink, a szocialista országok, hasonló gondokkal küzdenek, mint mi, sőt egyeseknek problémái a miénknél lényegesen súlyosabbak, így egymás hathatós támogatására e vonatkozásban nem számíthatunk. Az ipari és közgazdasági elemzések ugyanis rámutatnak arra, hogy a szocialista országok az elmúlt évtizedben is változatlanul a nagy anyag- és energiaigényes, klasszikus iparfejlesztési struktúrát preferálták, maga az iparirányítás is e tekintetben konzervatívnak bizonyult. Közben átrendeződött az országok rangsora, a gazdasági fejlettségben elfoglalt helyzet- kép, a mi rovásunkra ! Átrendeződött a piaci helyzet és az ottani áruk ára és csereértéke. Ez a csereérték romlás hazánkat is erőteljesen érinti. Felértéke- lődött viszont a magas színvonalú szellemi munka és a munkakultúra. A szel- lemi munka alapvető értéktermelési tevékenység lett. Ezt láthatjuk Japán esetében pl., mely közismert nyersanyagszegénységgel jellemezhető. De hogy mit jelent egy relatíve alacsony mukakultúrájú és kevés ipari hagyományokkal rendelkező ország számára, ha vezetése arra szánja el magát, hogy meghono- sítja a legmodernebb technikát, technológiát és gyártásmetodikát, arra jó példák a harmadik világ egyes csendes -óceáni országai, melyek közismert gyors fejlődésükkel elhagyták a nagyobb ipari hagyományokkal rendelkező, de konzervatívabb európai országokat — minket is. D a nk: A rétegtan és a nyersanyagkutatás 105 Ez a helyzet jelenleg és ennek megváltoztatása érdekében folytatnunk kell a világhelyzethez való mielőbbi és minél gyorsabb alkalmazkodást, a fejlett országokhoz való felzárkózást. Itt szeretnék rámutatni arra, hogy nem elsősorban az a döntő, hogy egy országnak milyen a földrajzi fekvése, az éghajlata, vagy hogy mennyi és milyen ásványi nyersanyagkészletekkel rendelkezik, hiszen akkor a zord klímájú skandináv államok vagy Japán gazdasági helyzete, potenciája elképzelhetet- lennek, lehetetlennek minősül. Az emberi tudás és az alkotások keresettsége, eladhatósága a döntő és meghatározó. Ehhez kapcsolódik az a gondolatsor is, mely az oktatással, a műszaki és természettudományi pályák szakmai, foglal- kozási értéksorrendjével, annak devalvációjával, értéktelenedésével foglalkozik. Ismert és többször tárgyalt jelenségek ezek, de megoldásuk égető, mert a kivezető út megtalálásának lehetőségét jelenti nehéz gazdasági helyzetünkből. Jelenleg az ásványi nyersanyagok tekintetében azok jellegétől, anyagától függően különböző módon ellátott ország vagyunk. Az ellátottság természetesen nemcsak az évi termelési mennyiség és a vagyon függvénye. A feldolgozási és felhasználási technológia, technika nagymérték- ben megszabja, hogy mit nevezhetünk egyáltalán ásványi nyersanyagnak és milyen hatásfokkal alkalmazzuk, mennyi kell fajlagosan belőle bizonyos pro- duktumok előállításához. Kőolaj és földgáz készleteink általában jó minősé- gűek. Prominens érdekünk mindent elkövetni újabb készletek felkutatása és racionális, nagyfokú kihozatalának biztosítása érdekében. Nagy szerepük van itt a perspektívák felmérésének, a prognózis készletek precíz előrejelzésének a sztratigráfiai, tektonikai, geofizikai, geokémiai isme- reteknek, egyszóval a tudásnak, szellemi munkának. Termelésünket az elmúlt évtizedben átlag évi 2,0 Mt kőolaj mennyiség körül teljesítettük, ennek ellenére ipari kőolajkészletünk csak kismértékben csökkent. Földgáztermelésünk átlagban 7 — 7,5 Gm3 között mozgott évente. Földgázkészleteink konstansan a 120 Gm3 körül stabilizálódtak az intenzív igénybevétel ellenére. Ellátott- ságunk 10 éves nagyságrenddel mérhető. Mind fejlettebb koncepció, földtani modell, eszköz, módszer segítségével mindaddig kutatnunk és termelnünk kell, míg e tevékenység gazdaságos. A gazdaságosságot pedig a világpiaci ár, a számunkra való hozzáférhetőség determinálja. Minden tonna kőolaj és köbméter földgáz felfedezése, feltárása, kitermelése jelentős importmegtakarítást jelent és meghatározó módon deviza- kímélő tevékenység. Szénbányászatunk alapját az a fekete-, barnakőszén és lignitvagyon képezik, amely szintén az elmúlt évtizedek alapos, rendszeres földtani kutatótevékenysége révén vált ismeretessé. Kőszén termelésünk az 1965-ben elért 30 Mt csúcstermelés óta folyamatosan csökkenő, átlagban 25 Mt/év körül mozog. A termelést meghatározzák azok a tényezők, melyek részben külsők (szabályzók), részben belső, a szénbányászat sajátosságaiból fakadnak. Az évi termelési mennyiségben egyre kisebb a feketekőszén és a barnakőszén, egyre nagyobb a lignittermelés aránya. Az ellátottság itt a kőszeneknél általában 10 éves, a lignitnél 100 éves nagyságrenddel mérhető a mai éves termelési volumeneket és a ma nyilvántartott ipari vagyonokat figyelembe véve. Ez az ellátottsági megítélés azonban átértékelésre szorul, ugyanis nagymértékben függ az iparinak, műrevalónak minősített vagyon- hányadtól, az pedig az élő és holt munka, gépesítés, technológia, felhasználási igények, feldolgozási technika fejlettségi állapotától és még néhány rendező elvtől. 106 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet Várhatóan a jövőben a szénnel való ellátottságunk csökken. A hazai sztra- tigráf iái— tektonikai viszonyok csak limitált helyeken teszik lehetővé a fejtési komplex gépek alkalmazását. A vékony, rosszminőségű, karsztvíz alatti telepek művelésére nem kerül sor. így tehát a földtani szénvagyonból eleve leírandók majd azoknak a telepeknek készletei, melyeknek művelését meg sem kezdik, másrészt a gépi fejtésből fakadó, a kézi módszereknél nagyobb mértékű a ter- melési veszteség is. Ha a vállalatnak gazdaságtalan egy bizonyos tevékenysége, senki sem kény- szerítheti arra, hogy azt folytassa. Ha viszont egy terület vagy teleprész bányászata a vállalati szinten is gazdaságos, azt semmiképpen nem lehet otthagyni, mert az káros a népgazdaságnak. Vannak az ipari mérlegben nyil- vántartott széntelepeink között olyanok, melyek géppel nem művelhetők, kézi munkaerő pedig nincs, vagy olyanok a fizikokémiai paraméterei, hogy a jelenlegi technológia nem teszi alkalmassá a hasznosításra (fűtőérték, hamu-, kéntartalom), akkor annak ipari készletként való nyilvántartása értelmetlen. Marad a földtani vagyonnyilvántartásban. Mindez olyan feladatokat ró a földtani kutatásra, hogy intenzifikálja azon területek, ill. már felfedezett telepek megismerési munkálatait, amelyek kedvező települési és tulajdonság- paraméterekkel rendelkeznek és amelyekre az iparnak érdemes bányát nyitni és azokat művelni. Minél pontosabbak a földtani modellek, a választás és az irányok -arányok, a sorrendiség kialakítása annál egyszerűbb, a kutatás annál gazdaságosabb lesz. Külön kérdéscsoport a szénbányászattal és általában a mélvbány ászát tál kapcsolatos karsztvíz-probléma. Ennek megítélése sem lehet reális, alapos sztratigráfiai tanulmányok és az azokból lemérhető össze- függések, tapasztalatok nélkül. Bauxitbányászatunkat általában úgy emlegetik, hogy az ipari készletekkel jól ellátott, nemzetközi vonatkozásban is elismert alumíniumiparunk biztos bázisa. Valóban: bauxittermelésünk a 70-es évek közepétől évi átlagban 3 Mt körül állapodott meg és hasonló egyenletességet mutat exportunk is, valamint a hazai timföldgyárakban feldolgozott bauxit mennyisége is. Mindez a sikeres, tudományosan megalapozott bauxitföldtani kutatások eredménye is. De, ha a bauxit minőségét vizsgáljuk, úgy a modulus alakulása alapján folyamatos romlás állapítható meg, az 50-es évek 15-nél nagyobb modulusú bauxit- minősége kereken a felére csökkent. Ezt figyelembe véve az ellátottság, 10 éves nagyságrenddel mérhető. Intenzív kutatása tehát szintén indokolt. Hatékony kutatását itt is a valósághű földtani modellre kell alapoznunk. Tennünk kell ezt annál is inkább, mert bauxitvagvonunk települési adottságai általában — Iharkút kivételével — nem mondhatók kedvezőeknek. És ez a bauxit- vagyon, ha nem is a szénhidrogéneknél tapasztalható mértékben, de erősen igénybe van véve bányászattal. Külön téma, de idetartozik a hévízi üdülőkörzet és a vízszintsüllyesztéses bauxit mélybányászat földtani, hidrogeológiai viszonyainak tisztázása és a természetes vízforrások gyógyvizének megóvása. Ez a kérdés sem oldható meg sztratigráfiai elemzés és szintézismunkák nélkül. Színesfémbányászatunk mintegy 30 éve kezdődött Gyöngvösoroszi térségé- ben. Bár készlete a kutatások során ma nagyobb, mint amikor a bányát tele- pítették, a jelenleg érvényben lévő gazdasági szabályzók miatt az ércbányászat itt gazdaságtalan és a bányászatot ezért bizonytalan ideig szüneteltetik. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az ércbányászat itt már régebben is gazdaság- D a n k: A rétegtan és a nyersanyagkutatás 107 tálán volt, de a közelmúltban az ezt kompenzáló források megszűntek. Ezzel szemben a Recsk környékén már több mint egy évtizede megismert réz, ólom, einkérc előfordulás és a környéken még valószínűsíthető ércvagyon potenciális lehetőséget teremt jelentős bányászat létesítéséhez, és ez hosszú távon fedezné az ország színesfém szükségletét, egy — az alumíniumiparhoz hasonló — verti- kum létrehozásával. A hatalmas ércvagyon növekedés ellenére tőke híján jelenleg nincs színesércbányászat, ill. hamarosan a meglévő is megszűnik. A feladat itt kisebb mélységben, kedvező települési viszonyok között fel- fedezhető polimetallikus ércvagyonok megkutatása és gazdaságos termelésbe állítása. Vasércbányászatunk megszűnt, mert a rudabányai pátvasércet kohásza- tunk nem fogadja. Mangánércbányászatunk hasonló módon csökkenő. Építő- ipari nyersanyagok vonatkozásában a bányászathoz megfelelő mennyiségben és minőségben megkutatott anyagok rendelkezésre állnak. Cement-, mész- gyártáshoz, téglagyártáshoz szükséges anyagok, homok, beton kavics, építési, út, vasút vízépítési kő termékekhez, díszítőkövekhez elegendő ipari készletekkel rendelkezünk. Uránércbányászatunk a Mecsek környékén alakult ki. Jelenlegi érckészlete az ezredforduló után is fedezni látszik a hazai szükségleteket, de a kutatásokat folytatni kell, mert új bányák létesítéséhez lelőhelyeket kell találni. Szólni kell még a legnagyobb természeti kincsünkről a termőföldünkről, amivel ugyan számos tudomány- és bio-, mezőgazdasági zoo-, fito-ágazat foglalkozik, de azért valójában geológiai képződmények mállásából képződött, és sajátosságait alap-kiinduló anyaga determinálja. Jelentős munka vár ezen a területen ma is, vagy így is fogalmazhatnám, hogy ma újra a földtanra, hiszen az agrogeológia szerepe a „természethez való visszatérés” folyamatában ismét jelentős lesz. Arról a közismert helyzetről beszélek, amikor a növényi tápszerek és növényvédő kemikáliák már a természetes biofolyamatokra veszélyes méreteket öltöttek. Egyre nagyobb teret hódítanak a természetes szerves- és természetes ásványi anyagok (kőzetek) újra alkalmazási lehető- ségei. A nemrégen felfedezett és nagy készletekben bizonyított alginit, és a zeolitok széles körű lehetőségeket tárnak a mezőgazdaság elé, a talaj közeli földtani formációk fizikokémiai sajátosságai, a talajvíz jellege, mozgása, mélysége mind-mind determinálják az optimális növénykultúra kiválasztását, egyben szorosan a földtanhoz, a geológiai munkához kapcsolódik. Meg kell említenem a környezetvédelmet, melynél az ipari ásványi nyers anyagok anyagának, káros elemei emissziójának ismerete éppolyan fontos mint a mérgező, veszélyes hulladékok tárolási, elhelyezési problémája. Mindezekneknek a kérdéskomplexumoknak megoldása a földtani alap: a formációk sajátosságainak ismerete nélkül nem lehetséges. Prominens feladatunk annak a földkéregdarabnak, melyen élünk, minél jobb, alaposabb megismerése, a végbement fejlődési folyamatoknak minél valósághűbb modellezése. Munkaterületünk a felszíntől az elérhető legnagyobb mélységekig terjed és célszerű a vizsgálati körbe mindent bevonni, ami a távo- labbi jövőben hasznos lehet az országnak. Ezért érdemes néhány szót szólni a kutatásról általában, az abban résztvevő kutatókról és a kutatókat felkészítő képzésről, oktatásról. 108 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet A kutatás általánosságban azt jelenti, hogy valami ismeretlent keresni vagy ismert objektum tartózkodási helyét felderíteni. A magyar nyelv jelzővel konkretizálja a tevékenységet: tudományos kuta- tás, ipari kutatás, geofizikai kutatás, fúrásos kutatás, földtani kutatás. Régeb- ben, ahogy az iparban is ágazatokat különítettek el, a kutatásnál is meg- különböztették az alapkutatást, az alkalmazott és a fejlesztőkutatásokat. Az alapkutatás és az ipari nyersanyagkutatás a földtanban rendkívül szorosan kapcsolódik egymáshoz. A földkérget felépítő kőzetek, földtani képződmények tanulmányozása egy másrakö vétkezésük, koruk megállapítása, keletkezési körülményeik rekonstruálása, az ősföldrajzi viszonyok megrajzolása pl. alap- kutatás jellegű tevékenység. Ugyancsak ilyennek tekinthetők azok a vizs- gálatok, melyek egy hasznosítható ásványi nyersanyagról, pl. bauxitról kiderítették, hogy az szárazföldi-áthalmozott üledék, a széntelepről, hogy a tengerpartmenti vagy mocsári erdőkből képződött, a kőolajról, hogy az tengeri zoo- és fitoplanton eredetű ősanyagból származik. De hozhatnék még példákat a paleontológia vagy geokémia, a geofizika vagy hidrodinamika témaköreiből is. Az ipari célkutatás feladata ezeknek az alapkutatási ismereteknek alapján olyan metodika, vagy kutatásra alkalmas műszer, eszköz megalkotása, amely- nek segítségével keressük azokat a képződményeket, melyek a bauxit felhalmo- zódás vagy kőolaj csapdázódás szempontjából számításba jöhetnek. Röviden megfogalmazva, az alapkutatás új tudományos megállapításokat eredményez, az ipari célkutatás pedig ezeket használja fel az ásványi nyersanyagok fel- fedezéséhez. Miután ezek a módszerek, eszközök, elméletek változnak, fejlődnek, azonos területek újra- és újra-kutatása mind elvi alap-, mind ipari célkutatás tekin- tetében indokolt és eredményeket is hoz. Korábban egy elnöki megnyitómban már szólottám a kutató típusú emberekről. Arról, hogy ezek megtalálják egy- mást, ezeket szenvedélyesen, éjjel-nappal az érdeklődésük tárgya foglalkoz- tatja, hogy ezek állandó feszültségben, nyugtalanságban élnek, hogy ezek informáltsága és érdeklődési szomjúságuk kielégítése belülről fakadó indítta- tásból táplálkozik. Ugyanitt beszéltem és írtam a hivatali hierarchiáról és az ottani munka, fegyelmi, függelmi helyzetről és azt is megkockáztattam, hogy az embereket adminisztratív úton nem lehet „kutatónak” vagy „iparosnak” kiválasztani s ezáltal determinálni jövő életüket. Én ahhoz a generációhoz tartozom (1951-ben végeztem az ELTE-n), amelyiknek, ha nem volt szeren- cséje, bizony el kellett szenvednie a központi rendező elvekből fakadó átirányí- tást. Volt eset, hogy egyetemi férőhelyeknek és más szempontoknak figyelembe- vételével a természettudományi karra felvett hallgató végül is jogászként végzett és számos más variációt is említhetnék. Visszatérve a kutatásokhoz és a kutatókhoz: az alapkutatások jellegüknél fogva bizonytalanok, hosszantartó, menetközben sok módosítást, vissza- csatolást igénylő tevékenységek, sok esetben nincs kézzelfogható gyakorlati hasznuk, eredményük. De nem is ez a feladatuk, céljuk. Földtani vonatkozás- ban szerencsére elég jól definiálható ez a tevékenység és nem áll fenn az a veszély, hogy olyan, pl. fizikai vagy kémiai témát kutatunk, amit már másutt megoldottak. Itt inkább az alapkutatással foglalkozók létszámával, az alap- kutatás arányával kapcsolatosan lehetnek egyensúlyi zavarok. Alapkutatásra nem mindenki alkalmas, mondhatnám viszonylag kevés az ilyen jellegű, a kutatómunkánkban ilyen módon hivatást látó embertípus. Mesterségesen D a n k: A rétegtan és a nyersanyagkutatás 109 felduzzasztott alapkutatástól pedig érdemi eredmény nem várható. Szeretném megjegyezni, hogy fejlett ipari országokban az a tapasztalat, hogy az igazán jó és eredményes alap-kutatók azok, akik bizonyos időt a gyakorlatban is eltöl- töttek és utána foglalkoznak tisztán a kutatással. Az ipari célkutatások már meghatározott feladatok időre való megoldására, elvégzésére hivatottak. A kutatási témák kiválasztása itt, szemben az alapkutatásokkal, már a fel- adatot kézbentartó, az egész tevékenységet áttekintő központi szerv feladata és a finanszírozás, valamint az irányítás is így kell, hogy történjék. Ezeknek a kutatásoknak záros időn belül eredményt kell elérniök. A cél- kutatások a már ismert alapkutatási eredményeket alkalmazzák, használják fel, de előfordulhatnak olyan problémák menet közben, hogy bizonyos terü- letek tisztázására további alapkutatásokra van szükség. Az alap- és célkutatá- sok itt szervesen összefonódnak. Ilyen esetekben az ipari célkutatásokat irá- nyítók rendelik meg a szükséges alapkutatásokat és terjesztik elő igényeiket az alapkutatásokkal szemben. Ehhez a feladathoz jószemű, nagy tapasztala- tokkal rendelkező gyakorlati kutatók szükségesek, akik az elvi alapkutatókkal jól együtt tudnak működni és gyorsan át tudják venni az új eredményeket. Nagy örömmel és várakozással vettem részt a MÁFI* és MAELGI** beszá- moló ülésein. Sok újdonságot lehetett ott hallani, sok érdekes új kutatási eredményről adtak számot a kutatók. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy milyen fontos dolog az információcsere, az új eredmények minél szélesebb körű ismertetése, közkinccsé tétele. Ugyanezt mondhatom el a nem- régen Balatonszemesen rendezett bányageofizikai ankétről is. Ott is rendkívül sok új műszert és módszert ismertettek. A magam részéről igen sokat kaptam ezektől a szakmai összejövetelektől, mely ismeretanyagokat jól tudom hasz- nosítani a napi munkámban. Ami még jobbá tenné ezeket a tanácskozásokat, beszámolókat, az annak szorgalmazása, hogy minél többen vegyenek részt, hogy ne az azonos szakma- beliek vitakozzanak csupán egymásközt, hanem más ágazatok, munkaterüle- tek, az ipar, a gyakorlat vonaláról jöjjenek el és tájékozódjanak. A hazai gya- korlatban kissé merevek is ezek a rendezvények, elhangzanak az előadások, és nem mindig marad idő pezsgő vitára, illetve olyanok vitatkoznak, akik másutt is megvitathatnák problémáikat, hiszen azonos munkaterületeken dol- goznak. Célszerű tehát az interdiszciplinaritás szem előtt tartásával minél szélesebb körű invitációt eszközölni. Ezzel talán lerövidülhetne a tudományos eredményeknek a gyakorlatban való alkalmazásbavételének néha indokolat- lanul hosszú útja és megszűnne az a nemkívánatos állapot, hogy területileg közeli munkahelyeken dolgozók egyes esetekben nem ismerték egymás tevé- kenységét, munkájuknak eredményét. A kötetlenebb viták módot adhatnának arra is, hogy kifejezésre juthatnának azok a szempontok, melyek a gyakorlat vonatkozásában merülnek fel, és azok az aspektusok is, melyeket az alapkutatással foglalkozók vetnek fel. Nagyon elősegítené szakmánk hatékonyságának növelését, ha mindezeket a közeljövőben megvalósítanánk, gyakorlattá tennénk. Gazdasági életünk irányításában szintén folyamatos változásoknak lehetünk tanúi. Bizonyos területeken integráció tapasztalható, nagyobb lett a vállalatok önállósága. * Magyar Állami Földtani Intézet. ** Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet. 110 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet egyben felelőssége. Az ásványi nyersanyagkutatások hatékonyságának, gaz- daságosságának megítélése elsősorban a megbízható, valósághű földtani modellen alapulhat, ezért az egyre korszerűbb módszerekkel és eszközökkel végzett megfigyelések és mérések alapján alkotott elemző és szintézis munkák kerülnek előtérbe. Olyan tevékenységekre van szüksége az országnak, amelyek nyomán kézzel- fogható eredmények (nyersanyagok, tonnák, köbméterek) születnek. Ez az, amit ma fiatal szakembereinknek, kollégáinknak figyelmébe ajánlha- tok és amelynek megvalósításához, hatékony műveléséhez valamennyiüknek sok sikert kívánok. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 111—136. ÉRTEKEZÉSEK A szénült és ásványosodott növényi maradványok szerepe a mecseki uránércesedésben* Selmecziné Antal Piroska — Vincze János** (5 ábrával, 4 táblázattal, 7 táblával) Összefoglalás: A szerzők bemutatják a kővágószőlősi formációban a szerves- anyag eloszlás típusait, ércesedését és nyomelemtartalmát. Sokoldalúan vizsgálják a szénülési fokot, állást foglalnak a szervesanyag szénkőzettani-kőzetkémiai jellegét, valamint az urán nem ásványos, finomdiszperz megjelenésének kötésmódját, továbbá a szénülési, ásványosodási és ércesedési folyamatsor kapcsolatát illetően. Bevezetés Az uránérc bányászata során a mecseki permből gyakran kerülnek elő kovásodott fatörzsek, kőszéncsíkok, amelyek különböző mértékben nemcsak saját maguk ércesedtek, hanem kiterjedt ércesedési udvar is kialakult körü- löttük. A szénült növényi anyagot hin tetten tartalmazó érces vagy urán- anomális homokkövek és finomtörmelékes kőzetek a mecseki terrigén felső- permi üledékösszlet (kővágószőlősi formáció) reduktív (szürke és zöld színű) kifejlődéseinek jellegzetes kőzettípusai. Mindez már a lelőhely kutatásának és bányászatának kezdetén indokolta az uránércesedés és a szénült növényi anyag kapcsolatának ásványtani-geo- kémiai tanulmányozását. Méhes K. (1958, 1959, 1960, 1968) megállapította, hogy növényrendszer - tanilag a nyitvatermőkhöz tartozó kovásodott fatörzsek („uszadékfák”) szö- vete még sok helyen felismerhető, de nagyobb részük metaszomatikusan ásvá- nyosodott (kovásodott, karbonátosodott), és az ásványok részben a sejtürege- ket, részben pedig a repedéseket töltik ki. Az uránt a környező gránithegységek lepusztult anyagából származtatja. A medence reduktív közegének talajvizé- ben az uranil-ion komplexek lebomlottak és az urán „fekete érc” alakjában kicsapódott. Határozottan állást foglal a szervesanyag urántartalmának epigén eredete mellett. Az urán kicsapódását előidéző kénhidrogén a szulfátok reduk- ciójának eredményeként képződött akkor, amikor a szulfátoldatok kölcsön- hatásba léptek a kőszén szerves anyagával. Bababás A. és Verágh K. (1964, 1966) az uránredukció kiterjedt közegeként az elmocsarasodó holtmedreket és ártéri tavakat jelölik meg. A laza üledékben * A Déldunántúli Területi Szervezet 1966. nov. 2-i szakülésén elhangzott előadás (Selmeczi B.-icé: „Szénült és ásványosodott fatörzsek ércesedése a mecseki uránérclelőhelyen”) újabb vizsgálatokkal kiegészített és kéziratos jelentések alapján átdolgozott anyaga. A kézirat lezárva: 1983. XH. •• Mecseki Ércbánya Vállalat, Kutató-Fejlesztő Üzem, 7673 Kővágószőlős. 112 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet eltemetett szervesanyag részben megköti, részben kicsapja az uránt már a korai diagenezis során; majd a szénülés előrehaladtával a megkötött urán is felszabadul és újabb uránás vánvosodást hoz létre. Az ásványosodott és a szénült növényi anyag ércesedése Ásványosodon és szénült fatörzsek , ágdarabok Allochton uszadékfaként többnyire durvaszemcsés folvómedri zátony- és sodorvonal- üledékekben találhatók. Leggyakoribb a kovásodott változat, de előfordulnak kovásodott-karbonátosodott, valamint karbonátosodott fatör- zsek, többnyire szénült kéreggel. Színük sötétszürke-fekete, oxidált környezet- ben vörös foltokkal tarkított, sőt vörös is lehet. Egy részletesen vizsgált fatörzs ércesedése Selmecziné Antal P. (1965, 1967) szerint (1. ábra) a fatörzs harántszerkezetét követő szimmetrikus-öves felépítést mutat: belsejében meddő, tömör kovás zónával, amelyet kioldási üregekkel átjárt urán- és szulfidérces kovás öv vesz körül, majd az ugyancsak urántartalmú szénült kéreg következik. Körülötte a beágyazó homokkőben dúsan ércesedett, távolodva fokozatosan elmeddülő udvart találunk. A félmennyiségi színképadatok (Juhász S.-né, Pálfi E.-né 1965, 1979) alapján a fatörzs keresztszelvényében az uránnal együtt dúsulnak a Co, Ni, Cu, As, Zn, Pb, Ge, V. A tömör kovás zóna nemcsak uránban, hanem nyom- elemekben is szegény; a szulfidgömbös zóna nyomelemekben — elsősorban kovandfémekben — is a leggazdagabb. A kőszenes kéreg ugyancsak szegény nyomelemekben: az As, Co, Ni, V, Mn, Mo, Cu mutatnak némi dúsulást; az agyagos kőszénben még az Ag, Ba, Ga, Cr, Ti, Zr is megjelennek. A hamuban a Ge is kimutatható (I. táblázat). A vanádium jellegzetesen nem kőszénben, hanem az agyagásványokban, hidrocsillámokban dúsul. A mecseki permi urántartalmú kőszén átlagos nyomelemtartalma (Félmennyiségi színképadatok alapián g/t-ban, MÉV Analitikai Labor elemzései) Average trace element content of Permian uraniferous coal from the Mecsek (Based on semiquantitative spectral analvtical results, g/t, measurements by the Analytical Laboratory of MÉV) I. táblázat — TabU I. Co Ni Ag Cu As Pb Zn Ge Kőszénhamu Coal ash 300 300 10 1000 3000 300 300 1 Kőszén Coal Beágyazó U-érces 30 30 1 300 1000 30 30 homokkő Enclosing U-ore- mineralized sandstone 100 100 10 300 100 1000 30 10 Ba Be V Cr Mn Ti Mo Zr Kőszénhamu Coal ash 1000 3 300 300 300 300 1000 1000 Kőszén Coal Beágyazó U-érces 100 1 100 30 100 100 100 300 homokkő Enclosing U-ore- minerailzed sandstone 300 10 1000 100 300 1000 30 1000 S el m e c z i n é — V in c z e: Növényi maradványok az uránércesedésben 1 13 Kova (kvarc) Karbonát Anyagásvány, hidröcsillám □ Ercásvány Kőszén U •x X X X Zn — - Pb As Mo Co Ni. 1. ábra. Kőszenes-kovás fatörzs anyagvizsgálati szelvénye (Selmecziné Antal P. 1965) Fig. 1. Cross-scetion of a coalified-silicifíed tree-trunk as inferred from analytical resnlts (Selmeczi— Antal, P. 1965) A fatörzs belső , tömör Jcovás zónája átkristályosodott kovaanyagú xylit, amelyet vékony kvarc és kalciterek járnak át. Kioldási üregek itt is elő- fordulnak: falukat füstkvarc kristályok borítják, koromszerű uránoxiddal, néha hematittal. A tracheidális sejteket átjáró kova mozaikos illeszkedésű kvarcszemcséket alkot, de a sejtfalak majdnem teljesen épek (III. tábla 1.). Vitritesedett szövetfoszlányok is megmaradtak; főleg a sejtüregekben. A derivatogram 2— 3%-nyi, 400—800 C° között elbomló, magas szénülésfokú kőszenet mutat (4a ábra). A sejtfalak a maradék vitriten kívül ércásványokból — szfalerit, hematit, galenit, fakóérc — állnak. Pirit mmdenütt előfordul egész sejtsorokat (II. tábla, 2.), vagy hajszálrepedéseket kitöltve. A zóna urán- tartalmának hordozója finomdiszperz uránoxid. 2 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet A fatörzsek kvarccá kristályosodott kovaanyaga mikroszkóposán a /?- kvarcra, a tridimitre és a krisztobalitra jellemző kristályformákat mutatja. Finom rutiltű zárványok is megfigyelhetők. Bárdossy Gy. (1963) röntgen- diffrakciós vizsgálatai alapján a felsőperm korú fatörzsek kvarc-, krisztobalit- tridimit, ill. kalcedon anyagúak. A szulfidgömbös övét kovavázon ülő pirit -gélpiritből és markazitból álló héjas-sugaras, ezüstösen vagy aranysárgán csillogó gélszerkezetek alkotják (I. tábla, 1—3.); középpontjukban gyakran szfalerittel, galenittel, hematittal (I. tábla, 4 — 5.). A galenit és a kalkopirit önállóan vagy fakóérccel, kalkozinnal és covellinnel társulva is kiválik. Ritkábban tűs-szferolitos pirrhotin (III. tábla, 6.) és arzenopirit is megfigyelhető. Az uránércesedés tömör szurokérc- ki válás, amely részben a kovásodott faszövetet is helyettesíti, vagy hajszál- repedés hálózatot kitöltő (III. tábla, 5., IV. tábla 1 — 2). Az üregek falát korom- szerű uránásványhalmaz vonja be. Röntgendiffrakcióval Kisházi P. (1972) a zóna átlagmintájából sok markazitot, közepes mennyiségű piritet és igen kevés kvarcot, továbbá — bizonytalan elegyrészként — szideritet, vaesitet és kalkopiritet mutatott ki (2. ábra). Derivatográfiás felvétel alapján (4b ábra: Selmeczi B. 1966) a szulfidok összmennyisége kb. 15%. A 630 °C-on jelentkező exoterm csúcs szurokérctől eredhet. 1 — 2%-nyi magas szénülésfokú kőszén és kevés kalcit is kimutatható. Megjegyezzük, hogy az 1. ábrán bemutatott szelvény kivételével a vizsgált ásványo- sodott fatörzsekben a szulfidgömbös zóna kifejlődése hiányos (pl. csak tömör szurokórc- kiválás van) vagy szegényes, esetleg teljesen elmarad. A szénült kéreg a fa hosszanti irányát követő matt és fényes fekete kőszén- sávokból áll. Szulfid, kvarc és karbonát mikroerek járják át, amelyek az elválási felületeken bevonatokat alkotnak. Vékony csiszolatban fekete, opak, erősen repedezett, oxidált vitrinit, ill. szerkezeti vitrinit. Ércmikroszkópban barnás-szürkék, jelentős vitrinitreflexióval. Az eredeti kéregszövet — peribli- nit — teljesen szénült, részben kovásodott és karbonátosodott (III. tábla 2., 4c ábra). Szénült állapotban gyakran csak a sejtfalak maradtak meg. Míg a kovásodásra jellemző, hogy megőrzi a faszövetet, a karbonátosodás mindig roncsolja azt (II. tábla, 3.). A kéreg egy része fuzitból áll, lyukacsaiban szulfid- ásványokkal. Jelentős a kéreg agyagásvány-hidrocsillám tartalma is (II. tábla, 5.); vagy a szénült kéreg helyett kőszenes agyagot találunk. Nem ritkák a fatörzs- és ágdarabokon a króm-illit és hidrocsillám bevonatok, sőt bekérge- zések sem. A fatörzseknél jóval gyakoribbak a homokkőbe ágyazott ágdarabok. A ková- sodott és karbonátosodott példányok megőrizték eredeti alakjukat, többségük azonban köszéncsíkként , kőszénzsinórként figyelhető meg. A szénült fatörzs- kéreghez hasonlóan hidrocsillám tartalmuk sem ritka (II. tábla, 4 — 5.). Érce- sedési bélyegeik és nyomelemtartalmuk a fatörzsekéhez hasonlóak. A szénült részek ércmikroszkópban barnásszürke, izotróp vitrinitek, amelyek az alfa- sugárzás hatására többé-kevésbé anizotroppá váltak. Vékony csiszolatban — nagyon ritkán — repedéskitöltéseket és orsó alakú zárványokat alkotó sárgás színű gyantaszármazékok (?) is megfigyelhetők. A karbonátosodott fatörzsek és ágdarabok derivatogramjain (4 e. ábra) a kevés, magas szénülésfokú szénen és a piriten kívül a fő alkotóként jelenlevő karbonát csúcsai a dolomitra jellemzőek, de a CaC03 és MgC03-fázisok bomlá- S e l m e c z i n é—V i n c z e: Növényi maradványok az uránércesedésben 115 1.500 1.513 1.561 1.599 1.634 1.654 1.719 1.913 1.992 2058 2.151 2.20 2.412 2.583 2.70 2.86 2.915 •3.119 3.311 3.424 3.491 3.639' 3.88 3.95 4258 4.516 4.961 7.496 9.82 11.992 13.147 14.097 markazit markazit naszturán , grafit? markazit naszturán pirít -markazit melni kovit - pirít uraninit, pirit illit hidrocsi ll^muszkovit grafit i Ili t , coff í n i t grafit illit, pirit-markazit muszkovit, hidrocsill., illit uraninit, pirit-markazit illit, dolomit naszturán illit , kvarc grafit ? coffinit illit illit .muszkovit, hidrocsillám kvarc illit, hidrocsillám illit- hidrocsillám muszkovit, hidrocsillám illit — hidrocsillám illit-hidrocsi llám . klorít 2. ábra. A kovás fatőrzs szulfidgombös-zónájából készített dúsítmány röntgendiffraktogramja. (Kisházi P. felvétele 1971, az értékelést kiegészítette VmczE J., 1978) Fig. 2. X-ray diffraction pattem of a concentrate from tbe sulphide-spherulitic zone of a silicified tree-trunk. (Measure- ment by P. Kisházi 1971, evaluation by J. VmczE 1978) 2* 116 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet 1.72 a *76 1.911 1.940 2.001 2.061 2.214 2.318 2.414 2.551 2.59 2.659 2.689 2.708 2.971 2.989 3.035 3.131 3.342 3.439 3.495 3.792 4.067 4.372 4.529 4.805 5.193 5.562 pirrhotin , markazit , vaesit markazit , arzenopirit.melnikovit markazit, naszturán, szfalerit arzenopirit, markazit arzenopirit pirrhotin arzenopi rit, pirit markazit , vaesit markazit, arzenopi rit arzenopi rit, markazit sziderit arzenopirit, pirit, coffinit arzenopirit naszturán, pirit melni kovit, markazit , tennantit pirrhotin kalkopirit naszturán galenit, kvarc markazit, kvarc coffinit markazit, melnikovit ccpiapit ? itlit Iliit Copiapit ? copiapit ? illit 3. ábra. Egy szénült és ércesedett ágdarab kőszénanyagának röntgendiffraktogramja. (EÉMKUT felv., 1970. értékelte VlNCZE J. 1978) Fig. 3. X-ray diffraction pattem of the coal matter of a|coalified and ore-mineralized twig-fragment (Measurement by FÉMKUT 1970, evaluation by J. Vincze 1978) S el m e c z i n é—V in c z e: Növényi maradványok az uránércesedésben ^17 saihoz tartozó DTA csúcsok területaránya eltér a TG-görbe alapján számított Ca/Mg aránytól; így a DTA-görbe ankeritesedésre utal (Selmeczi B. 1966). A kovásodott fatörzsek, ágdarabok felaprózódott anyaga intraformációs áthalmozódási törmelékként is megjelenik a homokkőben, mint aprókavicsos beágyazás vagy a homokkő szemcsenagyságának megfelelő szemcsemérettel. A fatörzseket és ágdarabokat beágyazó homokkő ércesedése gyakran olyan mértékű, hogy a piritből, uránoxidokból, coffinitből, hidrocsillámokból álló : ;; DTG 900 C° 'i b) c) d) C° 1100 900 700 500 300 100 0 4. ábra. Derivatográfiás felvételek a kőszenes-kovás fatörzs különböző zónájából (Selmeczi B., 1966). a) A fatörzs legbelső, kovás zónája (az 1. ábrán 6/1 minta). A főalkotó kvarcon kívül jelenlevő 2— 3%-nyi magas szénülésfokú kőszén hosszantartó égése (400—800 °C) elnyomja a kvarc csűcsát (580 °C). b) Szulfidgömbös zóna (az 1. ábrán 5. minta). A minta nagymennyiségű (kb. 15%) szulfidásványt tartalmaz (400— 560 °C közti nagy exoterm csúcs). Ezt követően a 680 °C-nál levő kis exoterm csúcs — valószínűleg — szurokérctől ered, a 700 °C-feletti elmosódott csúcs pedig galenit nyomoktól, c) A fatörzs szénült kérge (az 1. ábrán 4. minta). A minta a kőszénen kívül sok karbonátot tartalmaz, d) Beágyazó homokkő (az 1. ábrán 9. minta). A 10—20% illit, sok kvarc, 2—3% pirít és 3—4% karbonát (főleg kaiéit és kevesebb dolomit), e) Egy karbonátosodon fatörzs átlagmintájának derivatogramja: dolomit ankerite- sedő jelleggel: A minta kevés piritet is tartalmaz Fig. 4. Derivatographs from different zones of a coalified-silicified tree-trunk (B. Selmeczi 1966). a) The innermost* silicified zone of the tree-trunk (sampe 6/1 from Fig. 1). Lasting ignition (400—800 °C) of high-rank coal (2—3%) present along with rockforming quartz will reduce the peak of quartz (580 °C) b) Sulphide-spherulitic zone (sample 5 from Fig. 1). The sample contains much sulphide (about 15%) (large exothermal peak between 400 and 560 °0). The minor exothermal peak that is to be observed next at 630 °C probably derives from pitchblende, indistinct peak above 700 °C is due to traces of galena. c) Coalified cortex of tree-trunk (sample 4 from Fig. 1). In addition to coal, much carbonate is containedjin the sample. d) Enclosing sandstone (sample 9 from Fig. 1). Hlite 10 to 20%, much quartz, pyrite 2 to 3%, carbonate '3 to 4% (mainly calcite and lower amount of dolomité), e) Derivatograph of the búik sample of a carbonatized tree-trunk: dolomité withfa kind of ankeritization. Somé pyrite is contained in the sample, too bazális kötőanyag a törmelékes kőzetalkotó ásványokat majdnem teljesen felemészti (IV. tábla, 3.). Kőszenes mikrorétegzés homokkőben (II. tábla, 6.). Az ártéri homokkövekben a réteglapokon nagy beágyazási sűrűséggel előforduló szénült levéllenyomatok, vékony szártöredékek, agyagos -szenes pecsétszerű lenyomatok a rétegzésre merőleges metszetben papírvékony mikrorétegezést alkotnak, amelyek kőszén- anyaga gyakran uránanomális, vagy uránoxidok és pirit pszeudomorf módon különböző mértékben helyettesítik. A szenes-érces mikrorétegek közötti homokkő is hintetten ércesedett. A kőszénsávok anyaga izotróp vagy többé- kevésbé anizotrop vitrit és fuzit; a mindkettőnél sorosan elhelyezkedő bak- tériumpirit és kristályos piritszemcsékkel, amelyet szurokérces sáv szegélyez vagy kitölti a fuzit lyukacsait. 118 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet A szénült növényi maradványokat finoman szórt törmelékként tartalmazó homokkő hintett ércesedése részben pszeudomorf — különösen oxidatíwá vált közegben — , részben pedig a reduktív környezeti hatásra a kötőanyagban kivált ércfészkek, hintések. Kőszenes sötétszürke-fekete aleurolitok Finomeloszlású szénült növényi anyag és pirittartalomtól sötétszürke- fekete ártéri mocsár- és tavi üledékek. A rétegzetlen, tömör pelitek gyakran erőteljesen karbonátosodtak, ill. karbonát konkréciókat is tartalmaznak. A szervesanyag és ércesedés (uránoxid -f- pirit) egyenletes eloszlású vagy sávosan váltakozó, mikroréteges. A pirit jelentős része baktériumpirit, amelyek gömbhalmazos szerkezete legjobban a karbonátosodott részeken figyelhető meg. A homokkövek — főleg a durvaszemcsések — jellegzetes elegyrészei lehetnek az eróziósán áthalmozott aleurolit tömbök, „kavicsok”, törmelékek, amelyek az új, oxidált környezetbe kerülve ércesedtek: egy részük csak a szegélyen, befelé csökkenő urántartalommal; más részük teljesen telített uránoxidokkal. Ércesedésük gyakran öves, sávos. A szénülésfok vizsgálata Szabad szemmel a mecseki permi kőszén sötétszürke vagy fekete színű, többnyire matt vagy selymes fényű, szilánkosan kagylós törésű. Karca fekete. Nátronlúggal forralva nem ad szabad huminanyagok jelenlétére utaló barna színeződést, tehát feketekőszénnek minősül. Átlagos sűrűsége 1,3— 1,6 g/cm3. Az ércásvány tartalmú szervetlen részleg (S > 1,8) leválasztása után az S = 1,8 — 1,4 közötti részleg — huminit — 2/3 részt képvisel. S = 1,2-nél könnyebb részleg — bituminit — nem volt. Vékony csiszolatban opak, ércmikroszkópban barnás árnyalatú szürke. A vitrinitek levegőben mért nagy — az uránoxidokéhoz közelálló — fény- visszaverő képessége is magas szénülésfokot jelez. Fehér fényben szelén fény- elemmel, valamint FEU— 79. típ. elektronsokszorozó csővel (FMLE — 1 típ. fotométer) 9,5% és 13,5% közötti értékek mérhetők. Iharosné Laczó /. (1978) a formáció 8 jellemző kőszén-, ill. kőszéntartalmú mintáján olajimmerzióban 2,13% és 2,63% közötti (átlagosan 2,4%-os) vitrinitreflexiót mért Reichert fotométer-mikroszkóppal. A nagyszámú pontmérés szélső értékei: 1,60 és 3,36%. Ezek az értékek a szénülésfokot illetően a sovány feketekőszén- szemiantracit állapotnak felelnek meg. Derivatográfiás felvételek alapján Selmeczi B. (1966 — 1967) szerint a szénülésfok — mintánként — a közepestől a magasig változik (5. ábra). Az egyik ércesedett kőszénminta röntgen diffraktogramján (3. ábra) az érc- ásvány- és illittartalmon kívül határozottan észrevehetők a grafitosodást jelző csúcsok is (3,424, 2,20, 2,058, 1,56 Á). Két kőszénmintából szénkémiai elemzés is készült a Mecseki Szénbányák Minőségellenőrző Laboratóriumában (Ács Z. 1965, II. táblázat). Ugyanitt mellékeljük egy ércesedett kőszenes aleurolit zárvány szénanyagának mikro- vegyelemzési adatait is, amely mintát a VIMSZ-ben elemezték (Fiszenko, L. V. és Szekgejeva, A. M. 1965). S el m e c z in é — V in c z e: Növényi maradványok az uránér cesedésben H9 K L -1680 KL -1561 a) b) B -1009 L KL-1197 c) • d) ' • 5. ábra. Fatörzsek szénült részeinek derivatogramjai (Selmeczi B. 1966). aj Magas szénülésfokú kőszén. A magas szénü- lésfok jele, hogy a minták égése széles hőmérséklet-tartományban megy végbe és csak egészen magas hőmérsékleten válik teljessé. 6. c. és d.: magas szénülésfokú kőszenek, a d. mintában hidrocsillám-tartalommal Fig. 5. Derivatographs of coalified parts of tree-tmnks (B. Selíieczi 1966). Coal of high ránk. A high coalification ránk is suggested by the fact the buming of the samples takes piacé in a wide temperature rangé and that it comes to completion only at extremely high temperatures. b, c and d: coals of high ranki with a high hydromica content in sample d 120 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet A mecseki permi kőszenek teljes vegyelemzésének adatai (Mecseki Szénbányák Minőségellenőrző Labor 1965) Serial Chemical analyses of Pemiian coal írom the Mecsek (Quality Checking Laboratory, Mecsek Coal Mines, 1965) II. táblázat — Table II. A minta jele és lelőhelye — Sample symbol and locality Elemzési adatok súly%-ban Analytical data in % by weight Nedves- ség TTnmid- ity Hamu Ash Éghető Combus- tible Fix C IUÓ Volatile Fajsúly Specific weight g/cm* C H KL-1S84 (Bakonya, bánya) 3,78 15,65 80,57 71,60 8,97 1,48 67,00 2,04 mine KL-1957 (Kővágószőlős, bánya) 3,53 15,10 81,37 75,36 6,01 1,51 60,42 1,70 mine X-X-1960* (Bakonya, bánya) mine 8,55 91,45 77,02 3,27 * Mikro vegyelemz éssel vizsgálták (YIMSZ, Moszkva 1965) az előzetesen 105 °Ora szárított mintát. Pre-dried to 105 °C, the sample was_subject to microchemical analysis (V1MS, Moscow 1965). Ha az alfa-sugárzás oxidáló hatását — melynek révén csökken a C és nő az O — nem vennénk figyelembe, a szénülésfok a C-tartalom (73,39%) alapján a láng- és sovány feketekőszénnek, az O-tartalom alapján a kemény, fénytelen barna- és a fekete zsírkőszénnek felelne meg. Tehát a valódi szénülésfok ennél csak magasabb lehet. Szergejeva A. M. a kőszenes aleurolit zárvány kőszén- anyagát úgy jellemzi, hogy az „összetétele és tulajdonságai szerint hasonlít mind a magasabbrendű impszonitokra a kerit csoportból, mind az alacsonyabb- rendű antraxoli tokra az antraxolit csoportból”. Jurcsik I. véleménye szerint a növényi anyag szénülése során nyílt szén- láncú (alifás) valódi bitumenek nem képződnek, azonban a jelenlevő hidro- aromás, telített, zárt szénláncú gyanták és származékaik tulajdonságaikban közel állnak a bitumenekhez. Nagy szénülésfoknál (C = 80 — 90%) viszont kondenzálódás következtében már nem mutatható ki különbség az eredetet illetően. A bituminitekből és a huminitekből egyaránt keletkezhetnek terpének (pl. menthol, thymol), amelyek összekötő kapcsot alkotnak a huminitek és a bituminitek között. A minták gázégő lángjában hevítésekor észlelhető pörköltcukorszag furán jelenlétére utal. A porított kőszén hevítve megolvad és kátrány képződik. A kémiai bitumenelemzések teljesen egybevágnak azzal, hogy a kőszénből nem vált le 1,2-nél kisebb sűrűségű részleg, így a Kőolajipari Tröszt Labora- tóriumában (Nagykanizsa, 1965) a kőszénzárványos homokkőben 0,0165%, a kőszénben pedig mindössze 0,0399% bitument találtak (III. táblázat). Hasonlóképpen a Földtani Intézetben (Bihari D. 1977) szénült növényi maradványokban gazdag homokkőből (Corg=l,57%) Sohxlet-edényben kivont bitumentartalom 0,018% volt. Novak Gy. (1978 — 79) elemzései sze- rint az ércesedett homokkövek átlagos Corg-tartalma 0,145%, a fekete aleuro- litoké 1,25%, amely értékekhez 0,005 — 0,014% MAFI-ban elemzett bitumen- tartalom tartozik. Összefoglalásként ezért úgy véljük, hogy a mecseki perm szénült növényi anyagai olyan huminitek, amelyek az urántartalommal arányos mértékben oxinitesedtek. S el m e c z in é—V in c z e: Növényi maradványok az uránércesedésben 121 Elemi összetétel COH alapra Elementary composition on a COH base Súly % Percentage by weight Atom % Atomié % s 0 N C H O C H O 5,81 5,27 0,45 90,20 2,71 7,09 70,5 25,3 4,20 5,16 13,72 0,38 79,60 2,24 18,16 66,3 22,4 11,30 3,85 5,04 2,27 90,27 3,83 5,90 64,2 32,7 3,10 Bitumen tartalom elemzési adatai (OKG-T Labor, Nagykanizsa, 1965) Analytical data of bitumen content (OKGT Laboratory, Nagykanizsa, 1965) III. táblázat — Tahié III. Mmtaszám, minta anyaga Sample number matériái of sample Bemért minta g Measured, sample Bitumen- tartalom g Bitumen cont. Bitumen- tartalom % Bitumen cont. KL-I szürke homokkő keverék 389,8 0,0588 0,0151 grey sandstone mixture KL-H zöld meddő homokkő keverék 215,0 0,0308 0,0143 green barren sandstone mixture KL-IH zöld érces homokkő keverék 73,9 0,0122 0,0165 green ore-bearing sandstone mixture KL-IY zöld érces homokkőből kőszén 33,2 0,0121 0,0364 coal írom green ore-bearing sandstone KL-V zöld érces homokkőből kőszén 34,6 0,0138 0,0399 coal from green ore-bearing sandstone A kőszén finomdiszperz urántartalma kötésének kérdései A számában és terjedelmében egyaránt bőséges szakirodalomban található ellentétes felfogások ismertetése meghaladja dolgozatunk kereteit. Hazai vonatkozásban úttörők Szalay S. (1945, 1958, 1964, 1967) kísérletei, ame- lyekkel kimutatta, hogy a tőzeg és a barnakőszén huminanyaga nagyon híg alkálifém-uranilkarbonát oldatból mohón és nagy mennyiségben adszorbeálja az uránt és a vanádiumot. A mecseki permi kőszenekről készített mikroautoradiográfiák azt mutatják, hogy a szénült növényi anyagban ott is van urán, ahol fénymikroszkóppal 122 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet nem láthatunk ércásványokat. Ez olyan kérdéseket vet fel, hogy a fekete- kőszén tartalmaz-e, és ha igen, milyen koncentráció határig valamilyen nem ásványos alakban uránt; továbbá: a szórt, finomeloszlású urántartalom rész- ben vagy egészében eredhet-e szubmikroszkópos uránásvány hintésektől ? A finomdiszperz urándúsulás jellemző koncentrációszintje a permi kőszénben néhány század-, esetleg tizedszázalékos. A mikroautoradiográfiákon az egyen- letes alfa-nyomsűrűségen belül uránásvány hintésre utaló gócok igen hosszú — 2 hónapos — expozíció után sem jöttek létre. Az urán elektron-mikro- szondás területi röntgenképei nagy nagyításnál is egyenletes eloszlást mutatnak (VII. tábla) (Gálné Sólymos K. 1983). Uránkoncentrálódás csak a kőszén szövetét átjáró hajszálrepedésekben figyelhető meg. Szubmikroszkópos urani- nit jelenlétének lehetőségét Jurcsik: I. sósavas extrahálási kísérletei (IV. táb- lázat) is valószínűtlenné teszik, mivel ily módon az uránoxidok nem oldhatók ki a permi kőszénből. Továbbá: az extrahált kőszén képes újra felvenni ugyan- azt az uránmennyiséget, mint amit leadott ; sőt, a nem extrahált, természetes urántartalmú kőszén magas szénülésfoka ellenére még számottevő további uránmennyiséget is fel tud venni. Mivel a vitrit huminanyaga az oldatban molekuladiszperz állapotban van — a fizikai adszorbció sem valószínű — , ezért mind az extrahált, mind az újra felvett uránt kémiailag kötöttnek kell tekintenünk. A mecseki permi kőszenek urán-extrahálási és felvételi kísérleteinek eredményei (JURCSIK I. 1965) Résül ts of uránium extraction and assessement from Permian coals in the Mecsek Mountains (I. JURCSIK, 1965) IV. táblázat. — Table IV. A kőszénminta Maradék U. tart. g/t Residual U content Extrahált TJ g/t Extracted IT Extrahálási hatásfok %-ban Efficiency of extraction in % Újra felvett TJ tart. g/t Reabsorbed U content Újra felvett maradék T7 tart. g/t Reabsorbed residual U cont. A nem extrahált kőszén Coal nonaffected by extrac- tioa jele symbol of coal í TJ. tart. g/t U cont. sample további TJ felv. Additional U intake eredeti 4- felvett TJ tart. original + reabsorbed TJ-cont. KL-1884 590 460 130 22,0 400 860 270 860 KL-1957 1480 1260 220 14,8 860 2120 1900 3380 KL-1685 120 98 22 18,3 122 220 200 320 EX-1561 70 53 17 24,3 467 520 500 570 B-972 L 800 350 450 56,2 690 1040 330 1130 Jurcsik I.— Upor E.— Hohmann J.— Juhász S. (1963) — az urán- és a huminsav kapcsolatának jellegét vizsgálva — megállapították, hogy ellen- tétben a Ca-huminsav kapcsolattal, amely fővegyérték kötés, az urán komplex kötésű. Az U-huminsav komplex fontos jellemzője, hogy H+ -ionnal nehezen bontható meg és ez lehetővé teszi az urán változatos pH-viszonyok közötti feldúsulását. Határesetben, amikor a kőszén uránnal túltelített (U > 1 %), optikai refle- xiója megközelíti a naszturánét (13 — 16%), amit az U-tartalom szerint változó erős anizotrópiahatás is kísér (V. tábla). Ugyanezen hely elektronmikroszondás területi röntgenképein (Gálné Sólymos K. 1983) az urándús részek sávokba rendezett foltokat alkotnak. Az uránnal korrelációban álló Fe, Ti, Si, A1 eloszlásképek a szénben sávosan váltakozó V-, ill. U-Fe-Ti-oxid tartalmú agyagásványos gócokra utalnak. A szénanyagot metsző kalcitér szegélyén UAartalmú rutilgócok körül brannerit vált ki. Selmecziné — V in c z e: Növényi maradványok az uránércesedésben 123 A szénülés és az ércesedés kapcsolata Az üledekösszletet lerakó vízfolyások által szállított U6+ először szorbeáló- dott, majd komplex vegyi kötésbe lépett a medrekben és az ártéren lerakott és az ártéri mocsarakban, tavakban tenyészett tőzegesedő növényi részek huminany agával. Ahol a közeg anaerob — pl. mocsárlápi baktériumos kén- hidrogén termelés — volt, az urán egy része redukálódott. A szénülés előre- haladtával fokozatosan felszabaduló urán is — stabilan reduktív közegben — önálló ásványos formát öltött. Így a szénülő növényi anyagban kiterjedt finomdiszperz U-anomáliák és kisméretű oxidos ércindikációk jöttek létre. Az üledékösszletben a redox-front mozgásának sokszoros oszcillációja mel- lett, általános mozgásiránya a szénült növényi maradványos rétegek belseje felé haladó feloxidálódást eredményezett. A stabilan oxidátíwá vált övezet- ben a szénülő növényi anyag részlegesen vagy teljesen eloxidálódott. A fel- szabadult urán nagyobb része a mindenkori redox-front homlokterében szűk sávokba koncentrálódva oxidos ipari ércesedésként kivált; az urán másik részét az átmeneti redox öv és a stabilan redukált zóna szegélyének szénülő növényi anyaga szűrte ki és részben redukálta is. A redoxfrontok homlok- terében az uránmegkötés az epigén hidrocsillámképződés szorbciós- és ion- cserés geokémiai gátján is végbement, ami a reduktív közegben gazdag naszturán -j- coffinit ásványosodást eredményezett. A vázoltaknak megfelelően a szénanyag és az áthalmozódás övezetének érce vagy szórt anomális urántartalma lehet maradék urán, de lehet áthal- mozódott urán vagy a kettő együttese is, attól függően, hogy a redoxfronthoz és annak időbeli— térbeli változásaihoz viszonyítva milyen a jelenlegi és milyen volt az egykori helyzetük. Ez határozta meg az ércesedés mértékét is. Ugyanakkor a törmelékes üledékösszlet eredeti szervesanyagtartalma messze- menően visszahatott a helyi redoxfrontok kialakulására. Irodalom — References Adler, H. H. (1974): Concepts of uránium őre formation in reducing environments in sandstones and other sediments. „Formation on U őre deposits”, pp. 141—167. IAEA kiadvány, Bécs. Barabás A.— Jurcsik I.— Upor E. (1963): Urántartalmú érc- és széntelepek I— II. Természettudományi Közi., VII. 9-10. Barabás A.— Virág K. (1966): Mekhanizm obrazovaniya osadochnykh uranovykh rúd na primere Mechekskogo mestorozhdenya (Vengriya) — Litol. i pol. isk. No 2. BÁRDOSSY Gy. (1961): Kovásodott fatörzsek röntgendiffraktom éteres vizsgálata. — Földt. Közi. XCI. pp. 442—444. Breger, J. A.— Deul, M. — Rubinstein, S. (1955): Geochemistry and mineralogy of an uraniferous lignité — Econ. Geol. Vol. 50. Nb. 2. Breger, J. A.— Deul, M.— Meyrowitz, R. (1955): Geochemistry and mineralogy of an uraniferous subbituminous coal — Econ. Geol. V. 50. Nb. 6. Breger, J. A. (1974): The role of organic matter in the accumulation of uránium — The organic geochemistry of the coal-uranium association „Formation on U őre deposits”, pp. 99—123. IAEA kiadv., Bécs. Dtjbinhuk V. T. i dr. (1977): 0 zameshchenii nasturana keritom i koffinitom — Geokhimiya No 2. Dymkov, Ytj. M. (1973): Priroda uranovoy smolyanoy rudy — Atomizdat, Moskva. Ettre L.— Romwalter A.— Szádeczky E.— Takács P. (1952): A kőszén képződése, kémiája és bányászata — Nehéz- ipari Kiadó, Bp. Földvári A. (1952): Radioaktív anyagok geokémiája a Mecsek hegységben — MTA Műszaki Oszt. Közi. Grttner, J. W. (1956): Concentration of uránium by carbon compounds — Econ. Geol., V. 51. Nb. 3. Jurcsik I.— Upor E.— Hohmann J.— Juhász S. (1963): Radioaktív elemek megkötődése ásványi szeneken és az urán-huminsav kapcsolat jellege — Acta Chimica Hung. Tóm. 35. 225. Kubovics I.— G. Sólymos K.— Puskás Z. (1983): A mecseki permi kőzetekben levő urán- és egyéb ércásványok, valamint a hidrocsillámok geokémiai vizsgálata — Kutatási jelentés, Kézirat, ELTE Kőzettani-Geokémiai Tanszék. Méhes K. (1957): Urántartalmú kőszenek genetikai típusai — Kézirat. MÁFI Könyvtára. Méhes K. (1958): Előzetes jelentés — Kézirat, MEV. Méhes K. (1960): Szürke (szenes és egyéb) anyagok részletes ásványtani vizsgálata — Kézirat, Mecseki Ércb. Váll. Méhes K. (1959): Kovás fatörzseket körülvevő üledékes anyag részletes ásványtani vizsgálata — Kézirat, Mecseki Ércb. Váll. Méhes K. (1968): Az urán és a szerves anyag geokémiai kapcsolata — Földtani Kutatás. XI. 1. Moore, G. W. (1954): Extraction of uránium from acpieous solution by coal and somé other materials — Econ. Geol. V. 49. No. 6. 124 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet Nekrasoya, Z. A. (1937): Voprosy uranovoy geologii — Atomiadat, Moskva. Nekrasoy Z. A. (1958): K voprosam o formakh nakhozhdeniya urana v nekotorykh uglyakh — 2-ya Mezhdunarodn. Konf. po mirovomu ispolzovaniyu at. energii. Polyoküya V. M. (1972): Koffinit iz rudoproyavleniya brannerita — Tr. Mineralog. muzeya AN SSSR, Vyp. 21. Pierce, A. P.— Mytton, J. W.— Barnett, P. R. (1958): Geochemistry of uránium in organic substances in petroli- ferous rocks — (A II. Nemzetközi Atomenergia Konf. anyaga: A) CONP. 15/P/780. Selmeczi B.-xé Antal P. (1965): Az urándúsulás és a szerves anyag (szenes maradványok) kapcsolatának vizsgálata kovás fatörzsön — Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Selmeczi B.-xé Antal P. (1966): A hulladékgyanta tisztítása során leválasztott kőszén urán- és nyomelem tartalom eloszlásának ásvány-kőzettani vizsgálata — KIM-KIT dóig. Kézirat, MÉV. Selmeczi B.-né Antal P. (1967): Ásványosodott fatörzsek anyagának derivatográfiás vizsgálata a mecseki uránérc lelőhelyen — KIM-KIT dóig.. Kézirat, MÉV. Selmeczi B.-xé Antal P.— Jurcsik I. (1968): Az uránfelhalmozódás formái a mecseki permi kőszenekben — KIM-KIT dolgozat, kézirat, MÉV. Soós L. (1966): New methods of coal petrography in coal chemistry and coal technology — Acta Chim. Acad. Se. Hung., T 47 F. 1. pp. 67-81. Szádeczky-Kardoss E. (1952): Szénkőzettan — Akad. Kiadó, Bp. 1952. Szalay A. (1954): The enrichment of uránium in somé brown coals in Hungary — Acta Geol. Acad. Hung. V. 2. No. 3-4. Szalay A. (1958): The significance of humus in the geochemical enrichment of uránium — Proc. 2-nd U. N. Intern. Conf. on the Peaceful Uses of Atomié Energy, Genova, Vol. 2. pp. 182—186. Szalay A. (1964): Cation exchange properties of humic acids and their importance in the geochemical enrichment of UO,+ and other cations — Geochim. et Cosmochim. Acta, 28. pp. 1605—1614. Szalay A.— Szilágyi M. (1967): The association of vanadium withpmmic acids — Geochim. et. Cosmochim. Acta, 31. Szergejeva, A. M. (1966): Az XX-1960. minta leírása (szerves anyag vizsgálat) — VIMSZ, Moszkva (magyar fordítás kézirata, MÉV.). Vadász E. (1963): Magyarországi kövesedett famaradványok földtani kérdései — Földt. Közi. XCIII. pp. 505—544. Vincze J. (1965): Érclencse típusok meghatározása a Mecseki lelőhelyen ásvány-kőzettani-, fácies- és ércmorfológiai bélyegek alapján — Kézirat. Mecseki Ércb. Váll. Vincze J.— Opauszky I.— Horváth I. (1970): 31S/34S-izotópok eloszlása és szerepe a mecseki uránércesedésben — Földt. Közi. 100. pp. 55-65. Vixe, J. D. (1956): Uranium-bearing coal in the United States — Geol. Surv. Prof. Paper 300. Vine, J. D.— Swanson, V. E.— Bell, K. G. (1958): The role of humic acids in the geochemistry of uránium — Proc. 2nd U. N. Int. Cont. on the Peaceful Uses of Atomié Energy. Geneva. Vol. 2. pp. 187—191. Virágh K.— Vincze J. (1967): A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai — Földt. Közi. XCVEL pp. 39—59. Virágh K.— Szolnoki J. (1970): Baktériumok szerepe a mecseki uránérc keletkezésében és későbbi áthalmozódásában - Földt. Közi. 100. pp. 43-54. A kézirat beérkezett: 1984. VIII. 16. The role of coalified and mineralized plánt remains in the uránium őre mineralization of Mecsek P. Selmeczi- Antal* and J. Vincze * The morphogenetic types of distribution of vegetál remains — mineralized and coalified tree-trunks, twig fragments, coal-bearing microlamination, disseminated flórái matter, earbonaceous black siltstones, reworked and redeposited debris of tree-trunks and siltstones — , their vertical and horizontal rangé, their őre mineralization and trace element content are présén ted. Belonging to the fluviatile macrofacies, the Kővágószőlős Sandstone Formation contains coalified and őre mineralized tree-trunks and twig fragments present as drift- wood. The larger driftwood fragments have mineralizations, metallic and nonmetallic, showing a symmetrically zoned structure (Fig. 1 ) in cross-section. They include a silicified, compact and practically barren inner zone surrounded by a porous-cavernous ore- mineralized zone and a coalified cortex. The enclosing sandstone is intensively ore- mineralized. In the cross-section of the tree-trunk the enrichment of uránium is coupled with that of Co, Ni, Cu, As, Zn, Pb, Ge and V. The tree-trunk surface is frequently coated by chrome- hydromica. Vanadium gets enriched in hole-fills and the hydromicaceous mátrix of the sandstone. The richest in sulphide minerals is the porous-cavernous, so-called „sul- phidespherulitic zone” (marcasite, pyrite, vaesite, chalcopyrite, tennantite, galena- clausthalite, sphalerite, arsenopyrite and pyrrhotite) (see Plates I — II). Pitchblende and coffinite are segregated as cell-cavity- and cell-wall fill in silicified vegetál tissues in which they form a compact őre mineralization. In addition, they are segregated in microveinlets as well (Plates III— V). Somé of the uránium content is contained in a finely dispersed — submicroscopic — distribution in the coalified segments. In spite of its high coalification ránk, the coal Address of the authors: Mecseki Ércbánya Vállalat, Kutató-Fejlesztő Üzem, H-7673 Kővágószőlős. S el m e c z i n é—V in ez e: Növényi maradványok az uránér cesedésben 125 matter has a considerable U absorbing capacity. After extraction of U by hidrochloric acid, the coal becomes again capable of absorbing its original U content írom the solution, moreover, the U content of coals, natural U content nőt affected by extraction, can be further increased (Table IV). This fact suggests that the carriers of finely disperse U are nőt likely to have been submicroscopic U minerals. Experimental results by I. Jurcsik (1963) have shown quite ciearly the presence of a complex U-humnic acid bond. Microautoradiographic and eleetron microprobe results have alsó proved that fine-grained U-Ti-oxide mixtures appear only in a coal super- saturated with uránium (Plate V— VI). On the basis of coal-microscopic, derivatographic, X-ray diffraction and coal-che- mistry results (Figs 2 — 5, Tables II — III), the coal matter is a black-coal of high ránk, bút in U-rich tissues, as a result of radiation, the ránk of coalification may reach even the subanthracite-metaanthracite grade (heavy optical anisotropy) and the coal-rock gets exinitized. The notions „antraxolite”, „bitumen” and „kerite” usedy widelv in the literature cannot be used here, since the matter we have to do with is, in fact, a derivative of humine. The extractable bitumen content is of trace-quantity. Furthermore, because of the homogeneization taking piacé at a high coalification ránk, even the bituminites of vegetál wax and resin origin have been converted intő huminite. After being buried, the vegetál remains were first coalified and then, during diagenesis, carbonatized which distintegrated the vegetál tissues preserved by silicification and coalification. That fractionj of the uránium winnowedjby the humine matter of the peat which was released in the course of coalification would be mineralized as nasturan and coffinite. The progress of the oxidation-reduction front towards the interior of beds containing coalified vegetál remains resulted in an upgrading of the oxidation in that direction. The uránium that was released in the upgrading oxidation zone was concentrated in narrow bands in front of the oxidation-reduction front, being segregated as a nasturan- coffinite őre. Consequently, the rather large finely disperse U anomalies developed intő őre bodies. The reductive environment fór U őre mineralization was initially provided by the pore-filling Solutions containing biochemical H2S and Then Fe2+ ions and by the oxidation of the coal. Manuscript received: 1984. VIII. 16. Pojib oöymeHHbix h MHHepajm30BaHHbix pacTHTejibHbix ocTaTKOB b ypaHOBOM opy^eHeHHH rop MeneK n. UIejiMei}u-AHmaA u Fi. Bumje P a ccMaTpn Ba iotch MopíJjojiornnecKHe ranbi pacnpe/iejieHHfl pacTHTejibHbix ocTaTKOB — mh- HepajiH30BaHHbix h oöyrjieHHbix ctbojiob ^epeBbeB, oöjiomkob BeTBen, yrjieHocHOH njioibia- tocth, BKpanjieHHoro pacTHTejibHoro BemecTBa, yrjincTbix qepHbix aJieBpojiHTOB, nepepaöoTaH- Hbix h nepeoTJio>KeHHbix oöjiomkob ctbojiob ziepeBbeB h aJieBpojiHTOB — , hx pacnpocTpaHenne no BepTHKajin n ropH30HTajin, hx opy^eHeHne h co/jep>KaHHe b hhx paccenHHbix sjicmchtob. OTHocnmancn k pe^HOH MaKpo^aijHH KeBarocéjuiémcKan necHaHHKOBan OopMannn coflep- >kht oöyrjieHHbie h opyaeHejibie ctbojim jjepeBbeB h oöjiomkob bctok, npncyTCTByiomHx b BH/je nepeHeceHHoií apeBecHHbi. KpynHbie oöjiomkh nepeHeceHHOH flpeBecHHbi hmciot py^Hyio h Hepy^Hyio MHHepajiH3ai^HK), oÖHapy>KHBaiomyK) CHMMeTpnnecKH 30HajibHoe CTpoeHHe b no- nepeqHOM ceqeHHH ((Jwr. 1). Ohh BKJnonaioT b ceön OKpeMHeHHyio, njioTHyio h npaKTHnecKH öe3pyAHyio BHyTpeHmoio 3ony, OKpy>KaeMyio nopHCTOH-H03flpeBaTOH opyaeHejion 3ohoh h oö- yrjieHHyio KOpKy. BMemaiomHe nec^aHHKH hbjhhotch hhthhchbho opy/ieHemibiMH. B nonepenHOM ceneHHH CTBOjia A^peBa oöorameHHe ypaHa coneTaeTcn c oöorameHHeM 3Jie- MeHTOB Co, Ni, Cu, As, Zn, Pb, Ge h V. noBepxHocTb CTBOjia aepeBbeB Hepe/jKO noKpbrra xpoMHCTo-rHflpocjiiOflflHOH KopKOH. BaHa/jHH oöoramaeTCH b th/ipocjiioahhom lieMeHTe necqaHHKa. Hanöojiee oöorameHHon cyjib(|)HflHbiMH MHHepajiaMH HBjineTcn nopHCTaH-H03/ipe- BaTan, TaK Ha3biBaeMan «30Ha c uiapHKaMH cyjib<|)Hfla» (MapKa3HT, nnpHT, BaacHT, xajib- KonnpHT, TeHHaHTHT, rajieHHT-KJiaycTajiHT, c^ajiepHT, apceHonopHT h nHpporaH) (cm. Ke BbwejiHiOTCH b npo>KHJiKax MHKpocKonn^ecKHX pa3Me» pOB (KaHHfl ypaHa co/jepnmTCfl b tohko paccenHHOM — cyÖMHKpocKonHnecKOM — pacnpe^ejieHHii BMyTpH oöyrjieHHbix HacreH. HecMOTpn Ha noBbiiueHHyio cTeneHb yrjie<|)HKauHH BemecTBa, yro.ibHoe BemecTBo xapaKTepH3yeTcn 3HanHTejibH0H — norjiomaiomeH cnocoö- HOCTbio. Óocjie H3BJieHeHHH ypaHa cojihhoh khcjiotoh yrojibHoe BemecTBo őyn,eT CHOBa cno- coőHbiM norjiOTMTb h 3pacTBopa Taxoe >xe KOJinnecTBO h ypaHa, KOTOpoe coaepnojiocb b hcm nepBOHanajibHo. Eojiee Toro, co^ep>KaHHe ypaHa b HeaKCTparnpoBaHHOM yrjie c npHpoflHbiM Coaep>KaHHeM ypaHa MO>xeT 6brrb eme öojiee yBejiHHeHO (Taöjinua IV). 3tot 4>aKT yiKe ^0K33aJIH, HTO T0HK03epHHCTbie CMecii OKiicen U— Ti npoHBjifliOTCfl jinuib b yrjie, nepeHacbimeHHOM ypaHOM ({JjoTOTaÖJiHUbi V-VI). Ha 0CH0B3HHH ynneneTporpa(j)HHecKHx, ^epHBaTorpaíJjHHecKHx, peHTreHHO-mi^paKijH- OHHbix h yrojibHO-MHKpocKonHnecKHx pe3yjibTaTOB (4>nr. 2—5, TaÖJiHijbi II — III), yrojibHoe BemecTBo npeacTaBjiHeT coöoh KaMeHHbiü yrojib bhcokoh cTeneHH yrjie<})HKauHH, ho b öora- Tbix ypaHOM TK3HHX — b pe3yjibTaTe pa^nauHH — ypoBeHb yrjie^HKauHH MO>xeT /jocTHrHyTb cyöaHTpauHTOBo-MeTaaHTpaHHTOBoro coctohhhh (cHJibHan ormmecKan aHH30Tponnfl), npHneM yrojibHan nopo^a CTaHeT 3K3HHHTH3npoBaHHOH. TepMHHbi «aTpaKCOJiHT», «ÖHTyMbi» h «KepHT», umpOKO ynoTpeojineMbie b jiHTepaType, 3/jecb He MoryT öbiTb npHMeHeHbi, Tan Kan BemecTBo, C KOTOpbIM Mbl HMeeM flCJIO, flBJIfleTCfl (J)aKTHHeCKH np0H3B0flHbIM ryMHHa. H3BjieKaeMbie co/jep>KaHHe ömyMOB npHcyTCTByeT TOJibKO b paccenHHOM KOJinnecTBe. Bnpo- qe.M, nocKOJibKy roMoreHH3auHH ocymecTBjineTCfl npn bmcokoh CTeneHH yrjie<})HKaHHH, aa>Ke ÖHTyMHHHTH, npOHCXOflflmne OT paCTHTeJIbHOrO BOCKa H CMOJIbl, npeo6pa30BaJIHCb B ryMHHHT. FÍocjie 3axopoHeHHH pacTHTejibHbie oct3tkh öujih CHanajia oöynieHbi, a 3aTeM, b npouecce flnareHe3a, ohh öhjih KapöoHaTH3HpoBaHbi, hto npHBejio k pa3ApoÖJieHHio pacTHTejibHOH tk3Hh, He pa3pymeHH0H OKpeMHeHHeM h yrjietJwKaijHeH. Ta nacTb ypaHa, KOTopan oT(J)HJibTpo- BbiBaJiacb ryMHHHbiM BemecTBOM Top<})a h ocBoöo^HJiacb b npouecce yrjie^HKaiíHH, öbuia mh- HepajiH30BaHa Kan HacTypaH h ko^hhht. no Mepe npo^BHHceHHH (JjpoHTa OKHCJWTejibHO- BoccTaHOBHTejibHoro npoijecca k nopo/jaM, co;jep>KaBuiHM pacTHTejibHbie oct3tkh, npOH3ouuio OKHCJieHHe MaTepnajra, npOHBHBiueecfl b tóm >xe caMOM HanpaBJieHHH. YpaH, ocBoöo>KAaBmHHCH b 30He OKHCJieHHH, CKOHueHTpnpoBajiCH b y3KHx nojiocax nepe# OKHCilHTeJlbHO-BOCCTaHOBHTejIbHbIM (})pOHTOM, BbI,ZjeJIflflCb B BHfle HaCTypaHOBO-KO(J)(J)HHHTOBOH py^bi. CjieaoBaTejibHO, öojiee KpynHbie TOHKOflHcnepcHbie aHOMajinn ypaHa npeoöpa30Bajmcb b py/íHbie Tejia. BoccTaHOBHTejibHyio cpe/jy #jih ypaHOBoro opyzjeHeHHH nepBOHanajibHO npe^- CTaBJiHJiH pacTBopbi, co«ep>KamHe H28h 3anojiHHBume nojiocra nopoflbi, a 3aTeM pe/tyKUHfl őbuia oöecneqeHa pacTBopaMH c co#ep>KaHHeM hohob AByxBajieHTHoro >xejie3a h OKHCjieHneM yrjiH. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I 1 . Mintadarab a kovás fatörzs üreges, . szulfidgömbös részéből, fennőtt, gömbös szulfid- ásványokkal. Méret: a természetes nagyság 2/3-a. 1. Sample from the porous-cavernous, sulphide-spherulitic part of the siliceous tree trunk, with overgrown sulphide minerals. Size: 2/3 of natural size. 2. Sugaras-gyűrűs szerkezetű markazitgömb metszete. Ércmikroszkópi felvétel, N = 40 X . 2. Cross-section of marcasite spherulite of radial-annular structure. Ore-micrograph, N = 40 X . 3. A szulfidgömbös zóna részlete, gömbökkel. Sztereomikroszkópi felvétel, N = 20 X. 3. Detail of sulphide-spherulitic zone, with the spherulites. Stereomicrograph, N = 20 X. 4. Zónás felépítésű gélpirit-markazit gömb. Ércmikroszkópi felvétel, N = 40 X . 4. Zoned spherulite of gel-pyrite— marcasite. Ore-micrograph, N = 40 X. 5. Szfalerit körül kivált gömbös markazit. Ércmikroszkópi felvétel, N = 40 X . 5. Spherical marcasite segregated around sphalerite. Ore-micrograph, N == 40 X. S el m e c z i n é—V in c z e: Növényi maradványok az uránércesedésben 127 H. tábla — Plate II 1. Vitrinitben pirít sejtüregkitöltés (fehér) fakóérc szegéllyel (vil. szürke). Ércmikroszkópi felvétel, N = 200 X. 1. Cavity-filling pyrite (white) in vitrinite, with a fahlore rim (light grey). Ore-micrograph, N = 200 X. 2. Pirittel kitöltött, hosszirányú sejtsorok, kovásodott faszövetben. Ércmikroszkópi felvétel, N = 200 X. 2. Pyrite -fiiled, longitudinal cell-rows in a silicified wood fabric. Ore-micrograph N = = 200 X . 3. Szénült- és karbonátosodott ágdarab részlete. A szénülés megőrizte a növényi szövetet (fuzit) a karbonát viszont felemésztette (a kép bal alsó része). Ércesedés: a sejtüregek egy részében galenit (fehér). Ércmikroszkópi felvétel, N = 200 X. 3. Detail of coalified and carbonated twig fragment. The coalification has preserved the plánt tissue (fusite), while the carbonate has consumed it (bottom left). Őre mine- ralization: galena in somé cell cavities (white). Ore-micrograph, N = 200 X. 4. Krusztifikációs szerkezetű vanádium-hidrocsillám a hosszirányú sejtsorokban, szénült ágdarabban. Vékony csiszolat felvétel, -f- nikolokkal, N = 200 X . 4. Vanadium-hydromica of incrustation structure in longitudinal cell-rows, in a coalified twig fragment. Micrograph of a thin section, + nicols, N = 200 X . 5. Vanádium-illit (szürke) szénült (fekete) és kovásodott faszövet foszlányokkal és naszturánnal (szintén fekete). Vékonycsiszolat felvétel + nikolokkal, N = 75 X. 5. Vanadium-illite (grey) with coalified (black) and silicified wood tissue remains and nasturan (alsó black). Micrograph of a thin section with -f- nicols, N = 75 X. 6. Hidrocsillámos kötőanyagú, ércesedett homokkő, szenes mikrorét egekkel. Vékony- csiszolat felvétel, -f- nikolokkal, N = 75 X. 6. Ore-mineralized sandstone with a hydromicaceous mátrix and coalified microlayers. Micrograph of a thin section, with -f- nicols, N = 75 X. III. tábla — Plate III 1. Kovásodott xilit keresztmetszete, bélsugarakkal. A sejtfalak kissé huminitesedtek, majdnem épek. Vékonycsiszolat felvétel, -f- nikolokkal, N = 100 X. 1. Cross-section of silicified xylith with medullary rays. The cell-walls are a little bit huminitized, being almost fresh. Micrograph of a thin section, with -f- nicols, N = 100 X . 2. Kéregszövet karbonátosodott fatörzsben. Ércmikroszkópi felvétel, N = 200 X . 2. Cortex tissue in a carbonatized tree trunk. Ore-micrograph, N = 200 X . 3. Szulfidkiválás fuzitban. A fuzit lyukacsait kvarc (sötétszürke) és galenit (fehér) N tölti ki. Ércmikroszkópi felvétel, N = 200 X. 3. Sulphide segregation in fusite. The pores of fusite are füled with quartz (dark grey) and galena (white). Ore-micrograph, N = 200 X. 4. Tömör szulfidérc kiválás a fatörzs szulfidgömbös zónájában: kalkopirit (vil. szürke) + pirít (szürkésfehér, érdes) tennantit (középszürke). Ércmikroszkópi felvétel, N = 200 X. 4. Compact sulphide őre segregation in the sulphide-spherulitic zone of a tree trunk: chalcopyrite (light grey) -f pyrite (greyish-white, rough to the touch), tennantite (medium-grey). Ore-micrograph, N = 200 X. 5. Naszturán (vil. szürke) kalkopirittel (fehér) kovásodott faszövetben (sötétszürke). Ércmikroszkópi felvétel, N = 200 X . 5. Nasturan (light grey) with chalcopyrite (white) in a silicified wood tissue (dark grey). Ore-micrograph, N = 200 X. 6. Sugaras irányi tottságú pirrhotin kiválás kovásodott faszövetben. Ércmikroszkópi fel- vétel, N = 200 X. 6. Pyrrhotite segregation of radial orientation in a silicified wood tissue. Ore-micrograph, N = 200 v . IV. tábla — Plate IV Vékony csiszolatok mikroszkópi felvételei (a) és a megfelelő nyomdetektoros auto- radiográfiák. Az lb és 2b mikroautoradiográfiák Kodak LR — 115 — II. típ. filmre (exp. idő: 1 hét), a 3b radiográfia Kodak CA — 80 típ. filmre készült. (Exp. idő: 2 nap). N = 75 X . 128 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet Micrographs of thin sections (a) and the corresponding trace-detector autoradiographs. Microautoradiographs lb and 2b on Kodak LR — 115 — II film (exposure: 1 week) and radiograph 3b on Kodak Ca — 80 film (exposure: 2 days), N = 75 X. 1. Kovásodott faszövet hosszmetszete (-f- nic.) és helyettesítése naszturánnal. 1. Longitudinal section of silicified wood tissue (-f- nic.) and its replacement by nasturan. 2. Ércesedett repedéshálózat kovásodott faszövetben* (érintőleges hosszmetszet). || nikol- állású felvétel. 2. Ore-mineralized System of cracks in a silicified wood tissue (tangentional longitudinal section). || nicols in plane-polarized light. 3. Bazális uránoxid (fekete) kötőanyagú homokkő, a törmelékes kőzetalkotó ásvány- szemcsék nagymérvű felemésztésével, — szénült ágdarab mellett. || nikolállású felvétel. 3. Basal sandstone with a uránium oxide (black) mátrix, the detrital rockforming mineral grains being largely consumed, beside a coalified twig fragment. Plane-polarized light. V. tábla — Plate V 1 .a. Szénült ágtöredék ércmikroszkópos részlete, az urántartalomtól függő anizotrópiával és karbonát harántérrel (meddő). Majdnem keresztezett nikolállású felvétel. N = = 75 X. (A kép bal alsó sarkában a felületi csiszolat (a beágyazó, ércesedett apró- finomszemcsés homokkő és az ágtöredék természetes méretű fényképe található), l.a. Ore-micrograph of a part of a coalified twig fragment with a U-dependent anisotropy and a transversal carbonate veinlet (barren). Almost crossed nicols. N = 75 X. (Note, lower left, the natural-size photograph of the polished section (the ore- mineralized, small- to fine-grained enclosing sandstone and the twig fragment). l.b. Az l.a. ércmikroszkópi képnek megfelelő mikroautoradiográfia részlet. A felvétel A— 2a -magemulziós lemezre készült. Exp. idő: 2 hét. l.b. Detail of a microautoradiograph corresponding to ore-micrograph l.a. A nuclear emulsion plate has been used fór registration. Exposure: 2 weeks. VI. tábla — Plate VI Elektron-mikroszondás felvétel (Gálnú Sólymos K. 1983) JEOL JXA — 50 — A. mikroszondával az V. táblán látható ércmikroszkópi és autoradiográfiás fényképpáron a szénült ágtöredék karbonátérrel átmetszett két részletéről. A kisebb nagyítású elektron- képek (205. és 222. felv.) bal oldali részén látható szürke sáv a szenes mezőt átmetsző kalcitér, amit a 224. felvételen a Ca eloszlása szemléltet. A szénült mezőn belül az uránt hordozó fehér foltok enyhén sávos rendezettségűek. A jobb oldali, szénült terület U-elosz- lása ennek megfelelő enyhe inhomogenitást mutat (206 felv.). A nagy nagyításnál (210. felv.) felvett uráneloszlásképen az inhomogenitás erős kontrasztja és a 212 — 216. fel- vételeken az U-eloszlással korrelációban álló Fe, Ti, Si, A1 eloszlásképek alapján a szén- anyag finomdiszperz U-tartalmán kívül a sávosan elhelyezkedő agyagásvány tartalomhoz megnövekedett mennyiségű — szintén finomdiszperz — U tartozik, feltehetően Fe— Ti tartalmú oxidként, esetleg coffinitként is. A szénanyagban az önálló U —Ti ásványosodás kapcsolatát a 222 — 226. felvételeken a kalcitér határán U-tartalmú rutilgócok körül kivált diszperz brannerit mutatja. Electron micrographs registered (K. Gál — Sólymos, 1983) by mieroprobe JEOL JXA — 50 — A and showing to details of a coalified twig fragment from the ore-micro- graph and autoradiograph pair of Plate V. The grey bánd visible in the left part of the electromicrographs of lower magnification (No 205 and No 222) is a calcite veinlet inter- secting the coalified area which is visualized in No 224 by the distribution pattern of Ca. The white, U-containing patches in the coalified area show a slightly banded ordering. The right-side coalified area has a U distribution pattern showing a correspondingly slight inhomogeneity (No 206). On the U distribution pattern obtained with higher magnifi- cation (No 210), on evidence of the marked contrast of the inhomogeneity and the distri- bution patterns of Fe, Ti, Si and A1 correlating with the U distribution pattern from micrographs Nos 212 — 216, the finely disperse U content of the coal matter is coupled with an increased — and alsó finely disperse — U content belonging to the banded clay minerals and supposedly present in the form of Fe— Ti-containing oxides or possibly as coffinite. The independent U— Ti mineralization relationship in the coal matter on micrographs Nos 222 — 226 is exhibited by the disperse brannesite segregated around U-containing rutile nuclei at the contact with the calcite veinlet. Selmeczin é — V i n c z e: Növényi maradványok az uránércesedésben 129 VII. tábla - Plate VII l.a. Szénült kéreg szövettöredék (recés periblinit) U-tartalmú apró -középszemcsés homokkőben. Az egykori légzőnyílások helyén gócszerűen dúsul a szórt U-tartalom. Ércmikroszkópos felvétel, 1 nikollal. N = 75 X . l.a. Fragment of coalified cortex (reticulate periblinite) in U-containing sandstone of small to médium grain size. In the piacé of what used to be the respiratory apertures (stomates) the disperse U content is enriched in form of nuclei. Ore-micrograph, 1 nicol. N = 75 X. l.b. Az l.a. ércmikroszkópi képnek megfelelő nyomdetektoros mikroautoradiográfia Kodak CA — 80 típ. filmen. Exp. idő: 3 hét. l.b. Trace-detectored microradiograph corresponding to ore-micrograph l.a. on Kodak CA — 80 film. Exposure: 3 weeks. 3 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet I. Tábla— Plate I. 4 S el m e c z in é—V in ez e: Növényi maradványok az uránércesedésben 131 H. Tábla— Plate II. 3* 132 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet III. Tábla — Plate III. 5 6 S el m e c z i n é—V in ez e: Növényi maradványok az uránércesedésben 133 IV. Tábla — Plate IV. 3 3a 134 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet V. Tábla — Plate V. 1 a 1b S el m e c z i n é— V in ez e: Növényi maradványok az uránércesedésben 135 VI. Tábla— Plate VI. N--3» * 2z!t 221 136 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet VII. Tábla- Plate VII. 1b Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geöl. Soc. (1986) 116. 137—146. Az Észak-borsodi Karszt előterében lévő jellegzetes szervesanyag-tartalmú pannon rétegek geokémiai fáciesanalízise* Szöőr Gyula ** — Hetényi Magdolna*** — Balázs Éva** — BohátJca Sándor**** (6 ábrával) Összefoglalás : Az Észak-borsodi Karszt előterében (Szőlősardó, Teresztenye) mélyített sekélymélységű fúrásokban jellegzetes szervesanyag-tartalmú rétegek fordulnak elő a felsőpannon ingressziós lagúnaüledékekben. A szerzők műszeres analitikai vizsgá- latokkal (DTA, DTG, TG, EGA — QMS, GC, IR, Rock Eval pirolízis) a szervesgeokémiai módszerekkel két jellegzetes diagenetikus folyamatot és fáciest tipizáltak. Bevezetés A közelmúltban végeztük el az Észak-borsodi Karszt előterében telepített Szőlősardó 3/12, Teresztenye 1/10 és 2/11 fúrások kőzettani, geokémiai vizs- gálatát és földtani értékelését (Székyné Fux V. et al. 1981). A fúrási anyag geokémiai feldolgozását Balázs É. (1981) végezte el részletesen. A Teresztenye 2/11. fúrás 47,8 — 48,9 m mélységközében világos színárnya- latú, karbonátos, Mollusca héjtöredékes, néhol növénylenyomatos agyagos aleuritot határoztunk meg. A képződmény fekűjében és fedőjében lignitcsíkos agyag rétegek találhatók. Tájékozódó vizsgálataink azt bizonyították, hogy a közbülső réteg szénhidrogén vegyületeket tartalmaz. Jelen dolgozatunkban a geokémiai fácies tipizálása céljából ismertetjük kutatásunk eredményeit. Módszer A légszáraz állapotú fúrómagokból átlagoltunk, majd FuiTSCH-féle achát malomban (melegedés lh/l °C), 0,1 — 0,06 mm 0 szemcsetartományra porí- tottuk az anyagot. A mintákat előzetesen nem iszapoltuk, kemikáliákkal nem kezeltük. A termoanalízist Derivatograph készülékkel (Pattlik: F.— Pattlik J. 1981) végeztük el, ill. a készülékhez kapcsolt Quadrupol-tömegspektrométerrel (Berecz I. et al., 1983) egészítettük ki vizsgálatainkat. A mérések levegő, ill. He-áramban (15 l/h), 10 °C/perc hevítési sebességgel, Pt-tányérkás minta- tartóval készültek. * Elhangzott a MTA Termoanalitikai Munkabizottság debreceni előadóülésén, 1981. X. 28-án. **4010 Debrecen, Egyetem tér 1. KLTE. *** 6701 Szeged, Egyetem u. 2. JATE. **••4001 Debrecen, Bem tér 18/c, ATOMÉI. 138 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet T (°C) I.'ábra. A Teresztenye-2/11. fúrás 48,70 m-ről mintázott agyagos aleurit derivatogramja. Org = szerves anyag, Si, Si(g) = sziderit, gélsziderit, Ca = kaiéit, KI = kaolinit. Röntgen elemzés: sziderit (35%), kaiéit (39%), Iliit (9%), flkvarc (17%). Sziderit- (oxy-) fácies Fig. I. Thermoanalytical curves of argillaceous aleurite from Teresztenye-2/11 borehole 48.70 m. Siderite (oxidized) facies. Org = organic matériái, Si, Si(g) = siderite, gél siderite, Ca = calcite, KI = kaolinite. X-ray analysis = siderite (35%), calcite (39%), illite (9%), quartz (17%) A minták IR-spektrumait Perkin— Elmer 283 típusú nagy felbontású készü- lékkel vettük fel. A vizsgált anyagot KBr-ba (Merck Uvasol) pasztilláztuk. A megadott hullámszám értékek pontossága ±0,3 cm-1. Elvégeztük a kőzetminták tájékozódó röntgenanalízisét is. A kőzetminták oldhatatlan szerves anyagát (kerogén) Rock Eval pirolízissel jellemeztük. A fő szénhidrogénképződési zóna laboratóriumi értékeinek meg- felelően, 400° és 500 °C-on szimulációs kísérleteket végeztünk. Meghatároztuk a Soxhlet -bitumen mennyiségét is. A szokásos szervesgeokémiai extrakcióktól eltérően a feltételezett szén- hidrogén-tartalmú mintákból rázótölcsérben, hideg kloroformmal oldottuk ki a szerves anyagot. Az extraktumot Hewlett-Packard 5711 típusú számító- géppel kapcsolt gázkromatográfiái elemeztük, az integrálás 3385 A típusú berendezéssel történt. A mérésekhez N2- vivőgázt, 80 — 100 mesh szemcse- méretű Gas Chrom Q hordozón lévő 10% UCW 982 állófázist (kolonnacső 50 cmx2 mm 0), lángionizációs detektálást alkalmaztunk. Az elemzés 220 °-on izoterm körülmények közt történt. S z ö ő r et cd. : Pannon rétegek geokémiai fáciesanalízise 139 T (°C) 2. ábra. A Teresztenye-2/11. fúrás 48,25 m-ről mintázott agyagos aleurit derivatogramja. Org = szerves anyag, Ca = kaiéit. Röntgen elemzés: kaiéit (84%), kvarc (9%), pirít (4%), illit (3%). Gélpirites, kalcitos (reduktív-) fácies Fig. 2. Thermoanalytical curves of argillaceous aleurite from Teresztenye-2/11 borehole, 48.25 m. Gél pyrite, calcite (reduced) facies. Org = organic matériái, Ca = calcite. X-ray analysis = calcite (84%), quartz (9%), pyrite (4%), illite (3%) Az extraktumról nitrogén árammal eltávolítottuk a kloroformot, majd felvettük a KBr-on lévő preparátum infravörös spektrumát. Az abszorpciós sávok extinció értékeit alapvonal módszerrel (Kissntd Erős K. 1974) hatá- roztuk meg. Eredmények A Teresztenye-2/11. fúrás 47,80—48,90 m mélységközében lévő világos színárnyalatú, Mollusca héj töredékes, agyagos aleurit nem egy veretű. Már makroszkóposán is megkülönböztethető az alsó szint enyhén barnás szín- árnyalatú, tömöttebb konzisztenciájú anyaga, a felső rétegeket alkotó világos - szürke, könnyű, levelesen elváló, porózusabb kőzetanyagtól. Ez utóbbi meg- gyújtható és kormozó lánggal ég. A derivatográfiás és röntgen vizsgálatok bizonyították a két képződmény eltérő ásványtani összetételét. Ezt a 48,70 és 48,25 m mélységközökből min- tázott kőzetanyag összehasonlító elemzésével igazoljuk (1. és 2. ábrák). További vizsgálataink a kőzetfáciesek eltérő szervesanyag- tartalmának tipi- zálására irányultak. Már a makroszkópos teszt (éghetőség) és derivatográfia is utalt az eltérő összetételre, de ezt nem tartottuk elegendő információnak. 140 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet 3. ábra. A Teresztenye-2/11. fúrás 48,25 m-ről mintázott agyagos aleurit termogáz-tömegspektrometriás elemzése H20, C02, H2S, M = 41 és 55 tömegszámok hőmérséklet függvényében folyamatosan detektálva, 390 °C hőmérséklet ponton vett teljes tömegspektrum (He-áramban, kis levegőszennyezéssel) Fig. 3. Thermoanalytic and QMS analysis of argillaceous aleurite from Teresztenye-2/11 borehole, 48.25 m. H20, COt, H2S, mass number (M) 41 and 55 were continously detected, complete mass spectrum at 390 °C (in the stream witb somé air-contamination) S z ö 6 r et dl. : Pannon rétegek geokémiai fáciesanalízise 141 A derivatográfhoz csatlakoztatott kvadrupol tömegspektrométeres elemzés bizonyította, hogy a 48,70 m mélységközből származó minta hevítése során csak szervetlen gázkomponensek (H20, C02, CO) távoznak el. Ezzel ellentétben a 48,25 m-ről mintázott kőzetanyag esetében szerves komponensek is detek- tálhatok (3. ábra). Az ábrán szemléltetjük az inért atmoszférában lejátszódó termobomlási folyamatot, a DTA-, DTG-, TG-görbék mellett a hőmérsékleti függvényben megszerkesztett H20, H2S, C02, valamint a szénhidrogének Micrometens 2.5 3.0 4.0 5.0 6.0 7.0 8.0 9.0 10 20 50 4. ábra. A Teresztenye-2/11. fúrás 48,25 m-ről mintázott agyagos aleurit LEt-spektruma. Org = szerves anyag, Ca = kaiéit, Q = kvarc Cl = agyagásvány Fig. 4. Iít-spectrum of argillaceous aleurite from Teresztenye-2/11 borehole, 48.25 m. Org = organic matériái, Ca = calcite, Q = quartz, Cl = clay mineral eltávozását jellemző 41 és 55 tömegszámú produktumok változási görbéjét, ill. a 390 °C hőmérsékleti ponton felvett teljes tömegspektrumot. A felvétel tipizálja a hevítés során eltávozó szénhidrogéneket, felhívja a figyelmet, hogy kéntartalmú vegyületek (merkaptánok, kénnel szubsztituált szénhidrogének) is kimutathatók. Az eltávozó kénhidrogén egy része a gélpirit bomlásához rendelhető. A 48,25 m-ről származó porított kőzetminta infravörös spektrumán meg- jelennek a szerves anyagra utaló sávok (4. ábra), és a mintából egyszerű hideg kloroformos kirázással jellegzetes szerves anyag oldható ki (5. ábra). Bár az extrakció nem a hagyományos Soxhlet-módszerrel történt, értékeltük az eredményeket. Az extinció arányok közül az E 1460/1710-, E1460/1730-értékek az autochton, illetve az E1460/720-érték a huminites származás eldöntését segítik (Sajgó Cs. 1971, 1975, 1978, 1980), valamint éretlen szerves anyagra, migráció hiányára (Brukneené Wein A., 1985, magánközlés) utalnak. Tájékozódó céllal felvettük a szervesanyag- tartalmú extraktumunk gáz- kromatogramját. A 6. ábra az elemzés teljes spektrumát szemlélteti, C30— C35- tartományú homológ sorra utal. A szerves anyag jellemzését a hagyományos geokémiai módszerekkel is elvégeztük. A minták szerves kötésben lévő szén tartalma (Corg) nagy. A 48,70 m mély- ségből származó minta esetében (2,37%) is nagyobb, mint a hazai üledékek 142 Földtani Közlöny 116. kötety 2. füzet átlagos Corg tartalma, a 48,25 m mélységből származó minta szerves szén tartalma pedig az előbbinek kb. tízszerese (23,33%). A Rock Eval pirolízis eredményei alapján mindkét minta éretlen, az evolúciós folyamat kezdeti stádiumában lévő szerves anyagot tartalmaz (Tmax: 418 CC, ill. 428 CC). A szén- hidrogén potenciál jelzi, hegy megfelelő mélység, ill. hőmérséklet interval- lumban kerülve a kisebb szerves szén tartalmú minta „közepes minőségű gáz anyakőzet”, a másik minta „nagyon jó minőségű gáz anyakőzet” lehetne. A jelentős szervesanyag-tartalmú mintából 0,44% Soxhlet-bitumen extra- hálható, a csoportösszetételi vizsgálat alapján a ACH=CHte]ítetien + ^^aromás= — 30%-nak adódott (BErKEEEEÉ Wein A., 1985, magánközlés). Micrometers 2.5 3.0 4.0 5.0 6.0 7.0 8.0 9.0 10 20 50 5. ábra. A Teresztenye-2/11. fúrás 48,25 m-ről mintázott agyagos aleuritból kloroformmal kioldott szerves anyag IR-spektruma Fig. 5. IR-spectrum of organic matériái extracted bv chloroform from the argillaceous aleurite of Teresztenye-2/11 borehole, 48.25 m 6. ábra. A Teresztenye-2/11. fúrás 48,25 m-ről mintázott agyagos aleuritból kloroformmal kioldott szerves anyag gázkromatográfiás elemzése Fig. 6. Gas-chromatograph analysis of organic matéria! extracted by chloroform from argillaceous aleurite of Teresz- tenye-2/11 borehole, 48.25 m S z ö 6 r et al.: Pannon rétegek geokémiai jáciesanalízise 143 A nagyobb szerves szén tartalmú mintával szimulációs kísérleteket végez- tünk 400° és 500 °C-on, a fő szénhidrogénképződési zónát képviselő labora- tóriumi hőmérsékleten. Olajképződést nem tapasztaltunk, csak 500 °C-on jelent meg néhány csepp olaj hártyaként a képződött víz felszínén. A degra- dáció után szilárd fázisban visszamaradt anyagot Soxhlet extraktorban kimerítő extrakciónak vetettük alá. Az oldható szerves anyag (bitumen) mennyisége 400 °C-os termikus degradáció után 0,5 %, 500 °C-os hőkezelés után kisebb, mint 0,1 %. A Rock Eval pirolízis és a laboratóriumi szimulációs kísérletek eredményei egybehangzóan ún. III. típusú szerves anyagot jeleznek. A III. típusú szerves anyag döntően huminites eredetű, olajat csak kis, gazda- sági szempontból jelentéktelen mennyiségben szolgáltat, megfelelő feltételek (mélység, hőmérséklet) közé kerülve jó gázforrás lehet. A vizsgált minták ez utóbbi szempontból jó minőségű szerves anyagot tartalmaznak, szénhidrogén potenciáljuk nagy. Következtetések A fúrások földtani értékelése (Székyré Fux V. et al. 1981) szerint az üledék- képződési viszonyokra rövid folyóvízi szállítást követő, változó vízmélységű lagúnákban végbemenő felhalmozás volt a jellemző, amely a felsőpannon oszcillációs szakaszában játszódott le. Az elmocsarasodó lagúnák jellegzetes üledéke az általunk vizsgált protobitumen-tartalmú kőzet. A hazai olajpala kutatás kőzettani, településföldtani irodalmát tanulmá- nyozva, Jámbor Á. 1975, 1980, Radócz Gy. 1981, Ravasz Cs. 1976, Solti G. 1981, Bercze G., Jámbor Á. és P artér yi Z. 1979, Jámbor Á. és Solti G.jil975, 1976, Ravasz Cs. és G. Solti 1980 munkássága alapján kutatásunk kezdetén jogosan vetődött fel, hogy alginit indikációt mutattunk ki, ezt a feltételezést részletező vizsgálataink nem igazolták. A Teresztenye-2/11. fúrás 47,80—48,90 m mélységközében feltárt képződ- mény fáciestani szempontból érdekes. Errst W. (1970, p. 56) alapján a kép- ződmény alsó szintjét oxidatív gélsziderit fáciesnek, felső részét reduktív huminites származású autochton protobitument tartalmazó, gélpirites-karbo- nátfáciesnek határozzuk. A diagenezis során a szerves anyag és autochton ásványparagenezis szoros kapcsolatban van (Sztrahov, N. M. és E. Sz. Zalmarzor 1955; Uszperszelj, V. A. 1970; Erdmar, J. G. 1975 a és b; Nerucsev, Sz. G. et al. 1975, Teh Pu Yer és G. V. Ctttltrgariar, 1976 stb.), jellegzetes szekunder ásvány- paragenezis, indikátorásványok keletkeznek. Az oxidatív-fácies indikátorásványa a gélsziderit, képződésekor a keletkező protobitumen származékok eloxidálódnak: 2Fe203 -f 4C + 302 4FeCOs A reduktív-fácies indikátorásványa a gélpirit, amely a szerves anyag oxidá- ciójával, a szulfátásványok redukciójával keletkezik bonyolult biotikus, abiotikus folyamatban (Sharks, W. C. et al. 1977, p. 83): 2CH20 + SO|" -* H2S + 2HCOj‘ Fe2+ + H2S + S° — FeS2 + 2H+. 144 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet A hidrokarbonát anion kalciumhoz kötődik és CaC03 precipitálódik. Az elemi kén kiválását a közelmúltban bizonyítottuk recens tavi képződményeink szapropélesedő iszapjában (Dévai I. et al. 1984), kénnel szubsztituált proto- bitumenek jelenlétében. Howarth, R. (1984, p. 13) a szediment felületén lejátszódó folyamatokat elemezve tipizálja az oxidatív (02) és reduktív (H2S) fáciesek ciklus jellegű \rált ozását * FeS2 + 3,7502 + 2,5H20 — FeOOH + 2S02- + 4H + , illetve 2FeOOH + 2H2S + 2H+ FeS2 + 4H20 + Fe2+ . Az oxidatív zónában a vasoxihidroxidból gélsziderit csapódik ki. A felsőpannon mocsarasodó limnikus rendszer eltemetett öblözeteiben a reduktív fáciesben a szerves anyag igen csekély átalakultsági foka mellett, csak nagyon kis mennyiségű szénhidrogén található. A szerves anyag éretlen, a mélységnek megfelelően az evolúciós folyamat kezdeti stádiumában van. A kerogén III. típusú, gazdaságilag is számottevő mennyiségben olajat nem generál. Kellő mélységbe kerülve, megfelelő hőmérsékleti feltételek mel- lett jó gázanyakőzet lehet, annál is inkább, mert a vizsgált minták alapján, a szervesanyag nemcsak jó minőségű, de a mennyisége is jelentős. Feltételezhető, hogy a Nagyalföld mélyszinti gázadó rétegei hasonló fácies- típusokhoz kapcsolhatók. Kezdeti eredményeink a hazai olajpalák szervesgeokémiai kutatásához (Hetényi M. és Varsányi I. 1976, Varsányi I. és Liszkai M. 1976, Hetényi M. és SraoKMÁN K. 1978, Hetényi M., Maitz K. és Tóth É. 1977, Hetényi M. 1983) némi adalékot nyújtottak, a fiatal pannon rétegekben található jelleg- zetes fácies tipizálásával. A szervesgeokémiai kutatási gyakorlatba bevezetett termoanalízis (Gras- selly Gy. és M. Agócs 1971; Grasselly Gy. et al. 1972, 1973, 1977; Föld- vári M. 1975) módszertani továbbfejlesztésének tartjuk, az új lehetőségeket feltáró Derivatograph-kvadrupol tömegspektrométerrel történő gázelemzést. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetét mondanak Bruknerné Wein Alicénak (MAFI) a rendelkezésünkre bocsátott kísérleti eredményekért, valamint hasznos szak- mai tanácsaiért. Irodalom — References Balázs É. (1981): A Szőlősardó 3/12, Teresztenye 1/10 és Teresztenye 2/11 fúrások mintaanyagának geokémiai vizsgá- lata — Diplomamunka, KLTE Debrecen. Bencze G.— Jámbor. Á.— Partényi Z. (1979): A Várkesző és Malomsok környéki alginit (olajpala) és bentonitkutatá- sok eredményeiről — M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1977. évről, pp. 257—267. Berecz I.— Bohátka S.— Langer G.— Szöőr G. (1983): Quadrupole mass spectrometer coupled to Derivatograph — International Journal of Mass Spectrometry and Ion Physics 47. pp. 273—276. Dévai I.— C. Heim— I. Wittner— G. Dévai— Z. Dinya— J. Harangi— G. Szöőr (1984): Detection of elementary sulphur in freshwater sediments — Environmental Pollution (Series B) 8. pp. 155—160. Ebdman, J. G. (1975a): Geochemical formation of oil — in Petroleum and global tectonics (Eds: A. G. Fischer et S. Hudson) — Princeton Univ. Press, p. 226. Erdman, J. G. (1975b): Relations controlling oil and gas generation in sedimentary basin — 9th World Petr. Congr. Proc. Vol. 2. p. 139. Ernst, W. (1970): Geochemical facies analysis — Elsevier Publ. Co. Amsterdam. Földvári M. (1975): in Jámbor á.— Solti G. 1975, p. 20. Grasselly Gy.— Agócs, M. (1971): Remarks the thermal investigation of sedimentary rocks containing organic matéria! — Acta Miner.-Petr. Szeged, XX/ 1. pp. 71—84. S z ö 6 r et dl.: Pannon rétegek geokémiai fáciesanalizise 145 Grasselly Gy.— Agócs M.— Nagy K. (1972): Characterization of insoluble organic substance of sediments by thermal and infrared investigation — Acta Miner.-Petr. Szeged, XX/2. pp. 241—253. Grasselly Gy.— Hetényt M.— Agócs M.(1973): Contributions to the alkaline permanganate oxidation of the kerogen, lignité and peat. — Acta Miner.-Petr. Szeged, XXI/1. pp. 55—71. Grasselly Gy.— Bertalan M.— Sajgó Cs. (1977): Contributions to the knowledge of the Hungárián oil shale kerogen II — Acta Miner.-Petr. Szeged, XXm. pp. 177—196. Hetényi M. (1983): A kerogén evolúció laboratóriumi szimulálásának eredményei — Kandidátusi értekezés. MTA Könyvtára. Hetényi M.— Sirokmán K. (1978): Structural informations on the kerogen on the Hungárián oil shale — Acta Miner.- Petr. Szeged, XXin/2. pp. 211-222. Hetényi M.— Varsányi 1.(1976): Contributions to the isolation of the kerogen in Hungárián oil shale — Acta Miner.- Petr. Szeged, XXII/2. pp. 231 — 239. Hetén yi M.— Maitz K.— Tóth É. (1977): Contributions to the knowledge of the Hungárián oilshale Kerogen I — Acta Miner.-Petr. Szeged, XXUI/1. pp. 165—175. Howarth, R. W. (1984): The ecological significance of sulfur in the energy dinamics of salt marsh and Coastal marine sediments — Biogeochemistry, 1. pp. 5—27. Jámbor Á. (1975): Olajpala Magyarországon — Élet és Tudomány 1975. XXX. évf. 36. sz. pp. 1688—1693. Jámbor A. (1980): A magyarországi olajpalakutatások eredményei — Földtani Kutatás 1980. XXUL évf. 4. sz. pp. 5 — 8. Jámbor Á.— Solti G. (1975): Geological conditions of the Upper Pannonian oil-shale deposit recovered in the Balaton Highland and at Kemeneshát — Acta Miner.-Petr. Szeged, XXII/1. pp. 9—28. Jámbor Á.— Solti G. (1976): A Balatonfelvidéken és a Kemenesháton felkutatott felsőpannóniai olajpala előfordulás földtani körülményei — M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1974. évről, pp. 193—219. Kissné Erőss K. (1974): Az infravörös spektroszkópia analitikai alkalmazása — Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Nerucsev, Sz. G.— Parparova, G. M.— Fajzullina, J. M. - Beljaeva,L.Sz.— Zsurova, A.V. — Stjmenkova,|J. M. (1975): Preobrazovanie szapropelevovo rasszejannovo organicseszkovo vescsesztva na sztadii diageneze oszadkov — Izv. Akad. Nauk SzSzSzR, Szer. Geol. No. 1. p. 126. Pa ette J.— Paulik F. (1981): Simultaneous Thermoanalytical Examinations by Means of the Derivatograph, in the series Wilson Wilson’s Comprehensive Analytical Chemistry, edited by G. Svehla of vol. XII. Advisory editor W. W. Wendlandt, Elsevier Sci. Publ. Comp. Amsterdam. RadóCZ Gy. (1981): Alginitindikáció a szarvaskői miocén barnakőszéntelepes rétegsorban — M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1979. évről. pp. 115—119. Ravasz Cs. (1976): A pulai és gércei olajpala kőzettani vizsgálata — M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1974. évről, pp. 221—229. Ravasz Cs.— Solti G. (1980): Sulphur-, Gypsum- and alginite-bearing strata in the Zsámbék basin — Acta Miner.-Petr. Szeged, XXIV/2. pp. 191-207. Sajgó Cs. (1971): Komplexe geochemische Untersuchung einiger angenommener Muttergesteine in Algyő — VII. Geochemische Konferenz, Bd. 1. pp. 604—626. Budapest. Sajgó Cs. (1975): Complex geochemical investigation of the clastic sediments of the Algyő structure — Acta Geolo^ica, 19. pp. 131-156. Sajgó Cs. (1980): A HÓD-1. jelű fúrásban lejátszódott kőolajképződés geokémiai vizsgálata — Doktori értekezés. NME. Bp. Sajgó Cs.— Nagy-Balogh I. (1978): Organicseszkoje i neorganicseszkoje isszledovanije oblomocsno-oszadocsnoj tolscsi Algyő — Prace vyzkumného ustavu geologického inzenyrstvi, 35/1B. pp. 565—584. Shanks W. C.— Seyfried, W. E.— Craig Meyer, W.— O’Nell, T. J. (1976): Mineralogy of oil shale — in Oil Shale, edited by The Fu Yen and G. V. Chilingarian — Elsevier, p. 83. Solti G. (1981): A várpalotai olajpala — M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1979. évről, pp. 249—265. Székyné Frx V.— Kozák M.— Gyuriczy Gy.— Szöór Gy.— Barta I.— Balázs É. (1981): A Teresztenye 1. és 2., Szőlősardó 3. sz. fúrások komplex földtani-üledékkőzettani feldolgozása — KLTE Ásvány- és Földtani Tanszéke, Debrecen, MÁFI Adattár, Budapest. Sztrahov, N. M.— Zalmanzon, E. Sz. (1955): Raszpredelenije autigenno-mineralogicseszkihform zseleza v oszadocsnih porodah i evő znacsenie dija litologii — Izv. Akad. Nauk SzSzSzR, Szer. Geol. No. 1. p. 35. Teh Fu Yen— Chilingarian, G. V. (1976): Oil Shale — Elsevier Sci. Publ. Co. Amsterdam Chapter 1.— 5. Uszpenszkij, V. A. (1970): Vvedenie v geohimiu nefti — Nedra, Leningrad. Varsányi I.— Piszkai M. (1976): Sediment volume of the Hungárián oil shales in organic solvents — Acta Miner.-Petr. Szeged, XXH/2. pp. 221-229. A kézirat beérkezett: 1985. III. 14. Geochemical facies analysis of the typical organic matériái bearing Pannonian layers at the foreground of North Borsod Karst (Hungary) G. Szöőr—M. Hetényi —É. Balázs — S. Bohátka At the foreground of North Borsod Kaist (Teresztenye and Szőlősardó villages), there are somé shallow boreholes, which have organic matériái bearing layers in the Upper Pannonian ingression lagoon sediments. Two characteristic diagenetic processes and facies were distinguished by instrumental analytical investigations (DTA, DTG, TG, EGA — QMS, GC, IR and Rock Eval pyrolisis). In the siderite facies, the organic matériái was disintegrated under oxidative circum- stances, while in the case of calcite and gél pyrite facies, typical aliphatic protobitumens accumulated in a reductive environment. Manuscript received: 14th March, 1985. 4 Földtani Közlöny 146 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet reoxHMmecKHH (J)auHajibHbiH aHajiH3 THnH^Hbix naHHOHCKHx ouio>KeHHH, c coflep>KaHHeM opraHHqecKoro BemecTBa, b nepe^OBOH 30He CeBepo-Eopmo/jCKoro Kapcia (BeHrpufl) r. Ceep—M. XemeHbu—3. EaAajtc—C. EoxamKa B nepeaoBOH 30Ha CeBepo-Eopmo/jCKoro napCTa (cejia TepecreHbe h Céjiémapflo) npoőypeHO HecKOJibKO HerjiyöoKHx CKBa>KHH, KOTopbiMH npoHAeHbi cjioh c coflep>KaHHeM opraHuqecKoro BemecTBa b BepxHenaHHOHCKHx oca/jKax HHrpeccHOHHOH JiaryHbi. HHCTpyMeHTaJlbHbIMH aHaJIHTHqeCKHMH HCCJieAOBaHHHMH (AH^epeHUHaJTbHO-TepMHqeCKHH, ^H(J)(})epeHUHajTbHO-TepMorpaBHMeTpHqecKHH, TepMO-rpaBHMeTpnqecKHH aHajiH3bi, EGA— QMS, GC, IR h lapomra MeTOflOM Rock Eval) őbuio BbinBjieHo flBa xapaKTepHbix fluareHeTnqecKHX npouecca h rbq cooTBeTCTByiomHe xapaKTepHbie (JmiíHH. B CHflepHTOBOH (})aUHH OpraHHHeCKOe BemeCTBO 6bIJIO pa3JI0>KeH0 B OKHCJIIlTeJIbHblX yCJIOBHflX, B to BpeMH Kax KajibUHTOBofi h rejib-nHpHTOBOH THnHqHbie ajiH({)aTHqecKiie ŐHTyMbi Ha- KanJiiiBajiHCb b ycjioBHnx BoccTaHOBHTejibHOH cpe/jbi. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 147—160. A Mátra, a Bükk és a Tokaji-hegység neotektonikája dr. Jaskó Sándor* (5 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: A szerző az összegyűjtött mélyfúrási adatok alapján áttekintő leírást ad Észak-Magyarország neotektonikai nagyformáiról. Felvázolja a vulkánitok és üledékek elterjedését, lithofácieseit és vastagságát befolyásoló vertikális mozgások időszakos megváltozásait. Bevezetés A Mátra, a Bükk és a Tokaji-hegység földtani képződményeiről több mono- gráfia is megjelent az utóbbi két évtized folyamán (Balogh K. 1964, Kubo- yics I. — Pantó Gy. 1970, Yabga Gy.— Cslllagné T. E.— Félegyházi Zs. 1975, Gyarmati P. 1977). Ezek a művek azonban nemigen foglalkoztak a hegységek további sorsával a miocén vulkáni működés megszűntét követő időkben. E hiány pótlására készítettem alábbi dolgozatomat több száz mélyfúrás adatait összegyűjtve és kiértékelve, az említett hegységek, valamint azok déli előterének területéről. Munkámban — elhagyva az aprólékos részletezést — az egész terület egységes, áttekintő leírását kívánom nyújtani. A posztmiocén változások felismeréséhez szükséges az azokat megelőző állapot ismerete is. Ezért legelsőként röviden kitérek az észak-magyarországi vulkánitok rétegtani helyzetére és hthofácieseinek elterjedésére is. Megjegyzések az észak- magyarországi miocén vulkánitok rétegtani helyzetéhez A Magyar Rétegtani Bizottság 1983-ban közzétette Magyarország lithosztra- tigráfiai táblázatát. Ezen több részre bontották az Északi-középhegység vulka- nitjait: „Tokaji Vulkánit Formáció”, „Tari Dácittufa Formáció”, „Mátrai Vulkánit Formáció”. Ezek a felsorolt formációnevek valójában egyugyanazon hatalmas, összefüggő kőzettest egyes felszínre kibúvó kisebb részleteit jelölik. Ezért jogosult egy egységes lithosztratigráfiai főegységbe való összevonásuk ,,E szak-magyarországi miocén vulkáni formáció-csoport ” megnevezéssel. Egyet- • 1122 Budapest XII. Pethényi köz 4. 4* 148 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet len közös lithosztratigráfiai főegységként való tárgyalásuk már azért is szük- séges, mert a nagy mélységekbe lesüllyedt részeket harántoló mélyfúrások rétegsorrend leírásai többnyire nem alkalmasak olyan részletes rétegtani fel- osztáshoz, mint amilyent a felszíni kibúvásokra szoktak alkalmazni. A vulkáni formációcsoport alsó és felső határa nyugatról kelet felé haladva fokozatosan keresztezi a kronosztratigráfiai határokat. A lithosztratigráfiai és kronosztratigráfiai határvonalak különbözősége nincs ellentmondásban a rétegtani osztályozás alapelveivel (Fülöp— Császár— Haas— Edelényi 1975: 12. o. 2.2 és 2.5a pontok). MÁTRA (Varga Gy- - Csillagné • 1974) BÜKK (Balogh K. 1963) TOKA J 1 - HG. (Gyarmati R- Perlaki &-) Pentelényi L. 1975) Pannon ~ \ \ '1 1 1 7T+T“ 4 4 4 4 4 Szarmata ^ ’ ^ 4, 4 4 4 4 4 T^_4_4 ±_± Tortonai (Badeni) 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 -h++++++-4+++ .4 4*4 4 4, 4 4 4 4 4 H elvéti (Kárpáti) 4 4 44 4 4 +V+4V+ ■=r; 4 4 4 4,4, +V4++V + 7^ ./ 1 3 1. ábra. Leegyszerűsített vázlatrajz az észak-magyarországi vulkánitok rétegtani helyzetéről. J elmagyarázat: 1. A vulkáni kőzetek tömeges fellépése a rétegsorban, 2. A lithosztratigráfiai főegység határai, 3. Kronosztratigráfia határok Fig. 1. Simplified sketch showing the stratigraphic position of the N-Hungarian volcanics. Legend: 1. Abundant occurrence of volcanie rocks in the sequence, 2. Boundaries of lithostratigraphic unit, 3. Chronostratigraphic boundaries Az észak-magyarországi miocén vulkánit formációcsoport alsó és felső határát a vulkáni kőzeteknek a rétegsorban való tömeges megjelenése, illetve kimara- dása alapján húzhatjuk meg. így például a Mátrában a felső határnak a bádeni korú lajtamészkő bázisát, az alsó határnak pedig a slir képződmények legtetejét vettem. Ez a beosztás azonban a Bükkben és a Tokaji -hegységben már nem alkalmazható, a vulkáni működés időtartamának megváltozása miatt. A lithosztratigráfiai és kronosztratigráfiai határok kereszteződését az 1. ábra szemlélteti. Ezen az ábrán a Mátrát Varga Gy. és Csillagné, a Bükköt Balogh K., a Tokaji -hegységet pedig Gyarmati P., Perlaki E. és Pente- léxyi L. nyomtatásban kiadott térképeinek jelkulcs beosztása szerint tüntet- tem fel. Megjegyzendő, hogy ezeknek az egymással szomszédos hegységeknek a réteg- sorai fokozatos átmenettel kapcsolódnak egymáshoz, így közöttük nincs olyan éles különbség, mint azt a leegyszerűsített vázlatrajz lépcsőzetes rétegoszlopai szemléltetik. A valóságot inkább a lithosztratigráfiai határ szaggatott vonala közelíti meg. J a s k ó: Az E szaki-középhegység neotektonikája 149 Az észak-magyarországi miocén vulkánitok lithofáciesei Az észak-magyarországi miocén vulkánitokat vertikális és horizontális irányban egymással váltakozó lávakőzetek, tufák és üledékes lerakódások építik fel. Ezek elterjedését és sorrendjét több tényező befolyásolhatja. Ilye- nek: az azokat létrehozó földtani folyamatok eltérő volta, a krátertől való távolság, a vulkáni működés szakaszossága, az időnként fellépő lepusztulási folyamatok stb. Nagy általánosságban mégis felismerhető a hajdani erupciós centrumok területe, ahol a lávakőzetek dominálnak. Ezt gyűrű alakban veszi körül az a területrész, ahol a lávakőzetek mennyisége fokozatosan lecsökken a tufák- hoz képest. Még távolabbra haladva, mind több üledékes képződmény figyel- hető meg a tufarétegek közé települten. Így nagy vonalakban elkészíthető volt a lithofáciesek térképvázlata az egyes területrészeken előforduló láva- kőzetek, tufák és üledékes kőzetek mennyiségének egymáshoz való aránya alapján (2. ábra). Térképem megszerkesztésénél dominánsnak fogadtam el, ha ezek valamelyike több mint 66 százalékát tette ki a rétegsornak. Ahol egyik sem érte el a 66 százalékot, ott a két leggyakoribb kőzetfajtát együttesen vettem tekintetbe. Az így kialakított hat kőzetfácies típusnak egymáshoz kapcsolódó helyzetét a lithofácies térkép sarkában elhelyezett KuuMBEiN-féle segédháromszögön láthatjuk a következőképpen: 1. túlnyomóan lávakőzetek, 2. láva- és tufakőzetek váltakozása, 3. túlnyomóan vulkáni tufák, 4. vulkáni tufák és üledékes kőzetek váltakozása, 5. túlnyomóan üledékes kőzetek, 6/a üledékes és lávakőzetek váltakozása. Az 1 — 5. sz. kőzetfácies típusok a ter- mészetben hasonló sorrendben települnek, oldalirányban összefogazódással vagy fokozatos, lassú átmenettel kapcsolódva egymáshoz. Az általam alkalmazott lithofácies- beosztásnál követtem Botvinkina L. N. terjedelmes tanulmányának alapelveit. Eszerint három fő típust és ezen belül több altípust különíthetünk el. A főtípusok: 1. tulajdonképpeni (kiömlési) lávakőzetek, 2. vulkáni szórástermékek (piroklasztikumok), 3. üledékes (áthal- mozott) vulkanogén és üledékes kőzetek. Botvinkina a kőzetalkatokon kívül a keletkezési módot is tekintetbe veszi az egyes alcsoportok beosztásánál: az anyagszolgáltató és szállító hatótényezők, a lerakódás fizikai-földrajzi körülményei stb. (Botvinkina L. N. 1974: 49 — 55). A hthofácies-térkép elkészítéséhez olyan fúrásokat választottam ki, amelyek lehetőleg egyenletesen elosztva találhatók a vizsgált területen s a vulkánitokat teljesen átharántolták, vagy legalábbis több száz métert fúrtak bele. Ezeknek a fúrásoknak a helyét fekete pontok jelölik a térképen. Mindegyik fúrásnál külön-külön kiszámoltam, hogy a benne átfúrt vulkáni összletnek hány szá- zalékát teszi ki a lávakőzet, a tufa és az üledékes kőzet s ennek megfelelően besoroltam az illető fúrást az előzőekben leírt hat lithofácies valamelyikébe. Az így kapott értékekből megszerkeszthető volt a lithofáciesek elterjedése. A térképvázlaton az is látható, hogy a vonulat tengelyvonala Petőfibányától Mezőkövesden és Szerencsen át Telkibánya irányában húzódik. A tengely- vonal mentén a vulkáni formációcsoport ossz vas tagsága több helyen meg- haladja az ezer métert is. Ettől a vonaltól észak, illetőleg északnyugat felé haladva mindenütt csökken a vastagság. A most közölt térképvázlat (2. ábra) a jövőben még finomítható lesz az ezután készülő újabb fúrások adataival. A jövő feladata lehetne az is, hogy a vulkáni képződményeket nem együttesen, hanem kőzetfajtánként (bazalt. 150 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet andezit, riolit) szétbontva, külön-külön térképlapokon próbálnánk meg fel- tüntetni. A földtani emeletekre szétbontott ábrázolás már nehezebben volna megoldható. Ugyanis az Északi-középhegység előterében régebben lemélyített kutatófúrások riolittufa-komplexusában a bádeni-szarmata réteghatár meg- vonása bizonytalan volt (Kubovics— Pantó 1970: 62., Juhász Á. 1971: 3., Hámor — Jámbor 1971: 96.). Legújabban sikerült több miocén piroklasztikum- előfordulás abszolút kormeghatározása K— Ar módszerrel (Hámor et al. 1980: 65.). Az eddig ily módon megvizsgált előfordulások száma azonban kevés ahhoz, hogy belőlük megszerkeszthessük az Északi-középhegység és déli elő- terének részletes lithofácies-térképét. A lithofácies-térkép megszerkesztéséhez felhasznált fúrások földrajzi táj- egységek szerint összevont adatait az I. táblázat mutatja be. A lithofácies térkép megszerkesztéséhez felhasznált fúrások száma és az átfúrt kőzetek folyóméter mennyisége területenkénti bontásban feltüntetve Number of boreholes used fór plotting the lithofácies map and metrage data of sedimentary, tuff and lava rocks intersected by them as given separately fór each particular area I. táblázat — Tahié I. Tájegység A megvizsgált fúrások Examined boreholes Üledék Sediment Tufa Tuff Lávakőzet Lava rock Régiónál unit száma p.c. rétegsor- vastagsága thickness m m % m % m % 1. Mátra 21 8 210 246 3 3 818 47 4146 50 2. Déli-Bükk South-Bükk 14 5 015 542 11 4 394 87 79 2 3. Tokaji-hegység Tokaj Mts 4. Mátra — Bükk déli 19 11 066 2 206 20 4 879 44 3 981 36 előtere S-foreland of Mátra and Bükk Mts 20 16 846 3 313 20 11 979 71 1 554 9 5. Cserehát 12 3 541 3 038 86 503 14 — — összesen 86 44 678 100% 9 345 21 25 573 57 9 760 22 A táblázat és a térkép szerint a Csereháton az üledékes kőzetek vannak elterjedve. A Bükk hegység peremén, valamint az attól délre fekvő (pannonnal fedett) előtéren a tufák az uralkodóak. A Tokaji -hegység és a Mátra területén a láva- és tufakőzetek azonos arányban fordulnak elő. Éz nagyjából megfelel annak a régebbi megállapításnak, hogy a Mátra felépítésében a vulkáni törme- lékes képződmények részaránya 38—40% (Varga— Csillagné —Félegyházi 1975: 190.). Hangsúlyozni kívánom, hogy a bemutatott térképvázlat és a táblázatban közölt számadatok csupán hozzávetőleges tájékoztatásul szolgálhatnak. Jelen- tős hibaforrás, hogy a felhasznált fúrások egy része nem tükrözi a vulkánitok teljes vastagságát; vagy azért, mert némelyik fúrás nem hatolt le teljesen a formációcsoport talpáig, vagy pedig azért, mert a fúrás helyén a képződ- mények felső részei már lepusztultak a pliocénben és a negyedidőszak alatt. Azt is tekintetbe kell venni, hogy ezek a fúrások egymástól eltérő céllal, eltérő módon és eltérő időpontokban készültek, így tehát a rétegsorrend leírásaik sem fogadhatók el egyenlő értékűeknek. J a s k ó : Az E sza ki- középhegység neotektonikája 151 Neotektonika Kőrössy László közlése szerint: „A Muraköz irányából az Eperjes— Tokaji- hegységig hatalmas eltemetett vulkáni lánc húzódik a pannon üledékek alatt. A medenceszegélyi vulkanizmus ennek a vulkáni vonulatnak csak töredéke, éspedig az a része, amely a pliocén medence süllyedésében már nem vett részt, ezért a medence szélén a felszínen maradt.” (Kőrössy L. 1980: 481.) A vul- káni vonulat mélybesüllyedt, eltemetett részeiről aránylag kevés adattal rendelkezünk. Ezért az irodalomban mostanáig csupán olyan vázlatos térképei jelenhettek meg, amelyek csak egészen hozzávetőlegesen, nagy vonalakban tüntetik fel határait és vastagságát (Kőrössy L. 1956: 398., Kőrössy L. 1957: 494., Kőrössy L. 1970: 422. és 4. ábra. Hámor G. — Szentgyörgyi K. 1981: 53., 15. ábra, Stegena L.— Horváth F. 1976: 334., Boccaretti et al. 1976 : 51 — 52.). Ennél részletesebb vizsgálatokra nyújtanak lehetőséget a Mátra, Bükk és a Tokaji -hegység felszíni kibúvásai, valamint a hozzájuk dél felől csatlakozó terület. Ez utóbbi helyen átlag 4 — 5 kilométerre vannak egymástól azok a fúrások, amelyek lehatoltak a pannon fekűjét alkotó vulkánitokig. Ennél jóval sűrűbb hálózatot találunk a bányaterületeken (Rózsaszentmárton, Demjén, Mezőkeresztes). A bányavidékek kiterjedése azonban csekély a többi rész nagyságához képest. A 2. és 3. ábrákon a Mátra, a Bükk és a Tokaji - hegység fúrásokkal megkutatott környéke látható. A terület déli és délkeleti szélén húzott eredmény vonal nem a vulkánitok elterjedésének határát jelzi, hanem a megkutatott és kevésbé ismert részeket választja el egymástól. Ennek a vonalnak mentén a pannon fedőrétegek hirtelen úgy kivastagodnak, hogy a vonal túloldalán már csak kevés mélyfúrás érte el a fekűj ükben lévő vulká- nitokat. A legközelebbi ilyen fúrások (Túra, Tóalmás, Balmazújváros, Nyír- egyháza, Nagyhalász stb.) 15 — 20 kilométerre vagy még annál is távolabb fekszenek a sűrűn megkutatott terület szegélyétől. Imién keletre, a Nyírségben a mélyfúrások közötti távolság 10—15 kilo- méter, ami a vulkáni hegységekben nyert tapasztalatok szerint és a miocén változatos kifejlődése miatt már igen megnehezíti az interpolálást (Székyné Fux V. — Kozák M. 1984: 147.). A vulkáni formációcsoport területünkön mindenütt megtalálható a pannon fekűj ében, s felső határa jól felismerhető lithosztratigráfiai vezérszint mind- egyik fúrás rétegsorában (Jaskó S. 1985). A Mátra, a Déli-Bükk és a Tokaji- hegység déli és délkeleti előterében a miocén vulkánitok felső határát elérő fúrások átlag 4 — 5 kilométerre fekszenek egymástól. Az ilyen sűrűségű fúrás- hálózat elegendő a tektonikai nagyformák hozzávetőleges körvonalainak fel- ismeréséhez. A felsorolt körülmények lehetővé tették, hogy a felszíni kibúvások és fúrások adatainak összegezésével megszerkesszük a terület neotektonikai térképét (3. ábra). Ez a térkép a vulkánit formációcsoport felületének a pan- nonban és a negyedidőszakban végbement tektonikai elmozdulásait mutatja be. Közbevet őleg reá kell mutatnom egy érdekes ellentmondásra. A jelentős vastagságú (1000—2000 méteres) vulkáni kőzettömegek keletkezését a kör- nyezetből jelentősen kimagasló, meredek lejtőjű tűzhányókból szokták fel- tételezni. Ezzel szemben az volt a helyzet, hogy a vulkáni működés végén területünkön sehol sem emelkedett ki hatalmas vnlkáni hegységlánc. Ennek magyarázata a következő. A vulkáni működés átmeneti szüneteiben a piroklasztikumok áthalmozódásai egyengették a felület szintkülönbségeit. flilll 3SSÍS*. — p S.V- í ' 2 -- ^ ŰzsU IÜÜI s 5 ál5 1 £ *a® 2 — sr ■ =*:ií “§■2*3 = 2= == S» §*2.*í 5 S|||5-S E^l^-őc g < .í3 £.2 ®.p 2.® 5*2 « 3- ^ § * §. ® ?C -« T3 2 N. ® ? ^ i w X e* ^ 35 * " O* £ =: s-3 i a. o ,916. crse gÉ^So^S' laB ® cag el * 3g 2--s 3 s a ót?* e o x h- £p * S'3 -o bb-sH^Ií , • » 3L í © p* S^gsg.|E 8 C . - t: 2 rP" ? S- .*•• » ® g s. r* llllíl •ss*ls:S 3 ? ^ - ® ^ ~ ~ £ 3^ p. * «® * x = p. J3 ®i ~ « S 3 §>££=; s s?3*S I ** |l||s4 5~>S |Sp "2* = 2 K 3 ® -5 S.iis|&| g2.§‘!*‘|S aj|s||S ® 5 i' _ 2s -> Z?a>&2Z 8t-|s sa£t|--s- o £® g*® >- ti1 53 M 5 r\»3§ a?3 .®>g.g:^g:| IllSill - g* e- Pf*íg 3 sfsr 5 *" ® ‘ 5- CL ^ 1 Q» : S;S® i r-s 1 S^sí ® ; «T' . ® i í»* I ilfc-*! |Sg|fí Q.p«5 g.® p £.§ -^ŐEssr 22:55=3 S/-.P itj-P1 &a 2 S ő ° ® gS-S’í's? '!.§3?sS-= íí* ^ c p _ • P a í® ® g. - g=H-§~g-i “ i I .»g:g £?o 5!3 Er® =- P —• • £: x «- aő mist* »g=|f ®| • a.3 = B »g 3 ® g’a? " - 2. - = oi a • h? >o * — — p ® K CL^ g8> "“15 §f3®*32. 51 sl?2® ig^lill * Sas * 3 3. c-S » 3? o. 3 2 ~f a5^?£: «• ® »g 3 S Í2Í ^ B S. ® s ® 2. 2 2 g. Illlh í5’|®|i góc? ® S:^ £.3 _X o * ??»P5 3 J a s k ó: Az Északi-középhegy ség neotektonikája 15a Még jelentősebb volt az a körülmény, hogy a hajdani tűzhányók egy akkoriban folyamatos süllyedésben lévő hatalmas kiterjedésű mélyedésben helyezked- tek el. Itt a vulkáni kőzettömeg gyarapodása folyamatosan lépést tartott a besüllyedés mértékével. Ha a terület földtani szelvényrajzait (4. és 5. ábra) úgy átszerkesztenénk, hogy a vetődések mentén elmozdult részeket a rajzokon ismét visszatolnánk egymás zavartalan folytatását képező helyzetbe, akkor a vulkánit formációcsoport felső határa nagyjából egyenletes felszínt mutatna. Azt is látnánk, hogy a vulkánit formációcsoport mindenütt csak az aljzat besüllyedéseit kitöltve vastagodik meg, s az aljzat aránylag kiemelkedő része felett pedig arányosan kivékonyodik. Ez a helyzet tükröződik a más szerzők által készített földtani szelvényrajzokon is (Varga Gy. 1974: 407., 2. ábra). A vulkáni működéssel lépést tartó süllyedésre és annak következményére már többen is reámutattak (Radócz Gy. 1971: 217., Gyarmati P. 1977: 124., Jaskó S. 1985). ősföldrajzi és üledékföldtani bizonyítékaink vannak arra, hogy a vulkáni működés megszűnte után a terület nagy része lankás felületű dombvidék lehetett. A mélyedéseket helyenként kisebb tavak, mocsarak borították el (Mátyás E. 1966: 29.). A vulkánit formációcsoport felületének több száz méteres, sőt helyenként ezer métert is meghaladó jelenlegi szintkülönbségei csak utólag, a pannon és negyedidőszak tektonikus mozgásainak hatására keletkeztek. A továbbiakban kizárólag ezzel a jól kimutatható legfiatalabb tektonikával fogok foglalkozni. Nem kívánom tárgyalni az olyan — egyelőre még nem egyértelműen eldöntött — kérdéseket, mint a hajdani vulkánok helyét és mű- ködését meghatározó mélytörések (linaementumok) iránya és földtörténeti szerepe. Ezeknek a mély töréseknek a legfiatalabb mozgásokban való újraéle- dése sem bizonyítható kellően. A neotektonikai főtörésvonalakat, valamint az általuk körülhatárolt neo- tektonikai területegységeket a 3. ábra mutatja be.* Megjegyzendő, hogy ez a 3. ábra erősen leegyszerűsített, összevont képet nyújt. A valóságban egv -egy neotektonikai főtörés rendszerint nem egyetlen szabályos síkfelület, hanem több kisebb-nagyobb egymással párhuzamos vagy egymáshoz hegyes szögben csatlakozó vetődés összefonódó hálózata. A Cserhát, Mátra, Bükk és a Tokaji-hegység szerkezeti formái hasonlóak a tőlük délre fekvő, pannon takaróval elborított szerkezeti formákhoz. Vagyis a pannóniai üledékek elterjedésének a szegélye nem esik egybe olyan nagy- szerkezeti határvonalakkal, amelyeknek mentén egymástól eltérő hegység- szerkezetek érintkeznek egymással. Ezzel szemben jelentős szerkezeti válto- zások észlelhetők a hegységeket elválasztó, nagyjából É— D irányú határ- vonalak két oldalán (Jaskó S. 1985). Ezek a szerkezeti határok a következők: A) A Mátra nyugati szélét a Zagyva-ároktól elválasztó Zagyvavölgyi- vető. B) A Mátra és a Bükk között húzódó tamavölgyi vetőrendszer. C) A Bükk keleti oldalán, Miskolctól Edelényig követhető Sajó-bodva- völgyi vetőrendszer. D) A Tokaji-hegység és a Cserehát között húzódó Hemádvölgyi-vető. • A törésvonalakat szögletes alsó kerettel ellátott betűk, a területegységeket pedig körökbe írt számok jelölik. A rajzon levő jelölések egyeznek a szövegben olvashatókkal 154 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet DDNy^- ÉÉK Mátra -hegység Msz ÉNy^- — ^ DK Matra-hg. Vatta-tardi Lárok 4. ábra. I. Földtani szelvény a Nyugati-Mátráról, valamint annak déli előteréről, II. Földtani szelvény a Keleti-Mátrá- ról, valamint annak déli előteréről, III. Földtani szelvény a Bükk -hegység délkeleti tövéről, valamint az attól dél- keletre levő síkságról. A szelvényeken feltüntetett fúrások betűjelzései a 2. ábra aláírásaival azonosak. Jelmagya- rázat: Q = negyedidőszaki üledékek, P = pannon üledékek, V = vulkánit formációcsoport (bazalt, andezit, dácit és riolit lávakőzetek és piroklasztikumok), Sx = szarmata és felsőbádeni üledékek a vulkánitok fedőjében, S, = a vul- kánitokhoz laterálisán csatlakozó és azokba átmenő, szarmata és bádeni üledékek, KM, = kárpáti és ottnangi üledékek, KM, = kárpáti és ottnangi üledékek vulkáni telérkőzetekkel sűrűn behálózva, O = oligocén üledékek, M = mezozóos- alaphegység, Pál = paleozóos alaphegység Fig. 4. Geological section from the W Mátra and its southem foreland, II. Geological section from the E Mátra and its S foreland, III. Geological 3ection from the SE foot of the Bükk Mountains and from the piain SE of it. The symbols of the boreholes shown on the profües are the same as in Fig. 2. Légén d:Q = Quaternary deposits, P = Pannonian deposits, V = volcanic group (basalt, andesite, dacite and rhyolite lava rocks and pyroclastics), S, = Sarmatian and Upper Badenian deposits overlying the volcanics, S, = Sarmatian and Badenian deposits laterally adjoining the volcanics and passing laterally intő them, KM, = Karpatian and Ottnangian deposits, KM, = Karpatian and Ottnan gian deposits densely laced by volcanic dyke rocks, O = Oligocene deposits, M = Mesozoic basement, Pál = Paleozoic basement J a s k ó: Az Északi-középhegység neotektonikája 155 Ny Szikszó Tokaji- hg. DNy — — ^ EK Mz Me Enn Sa Sa20 Hn 5. ábra. IV. Földtani szelvény a Csereháton és a Tokaji-hegység déli részén keresztül a Tiszáig, V. Földtani szelvény a Mezőkövesd -sajóhídvégi sasbércvonulat hosszában. A szelvényeken feltüntetett fúrások jelzései a 2. ábra aláírásaival azonosak. A képződmények betűjelzései a 4. ábránál láthatók Fig. 5. TV. Geological section through the Cserehát and the S part of the Tokaj Mountains as far as the Tisza Kiver, V. Geological section along the Mezőkövesd— Sajóhídvég horst rangé. The symbols of the boreholes given in the profiles are identical with the captions of Fig. 2. The formation symbols are given in Fig. 4 A Tokaji -hegység keleti szegélyén végighúzódó Sárospatak — sátoraljaújhelyi törés (E) mentén csak kisebb elmozdulás történt. Az eruptívum felszínét a Bodrogtól keletre is csak egész vékony pannon és negyedidőszaki üledékek fedik el (IV. szelvény). A vulkánit formációcsoport felületének több száz méterre való lesüllyedése csak a Tokaji-hegységtől a Zempléni-szigethegység délkeleti végéig húzódó törésvonal mentén (F) történt meg. A Tokaji -hegység csapásirányára merőleges az az ÉNy— DK irányú törésvonal (G), amelynek túloldalán a Zempléni-szigethegység mezozóos-paleozóos képződményei kiemel- kednek a felszínre. A felsorolt vetőrendszerek által elválasztott területek jellemző részletformái — nyugatról kelet felé haladó sorrendben — a következők: A Cserhátban és a tőle délkeletre eső Zagyva-árokig terjedő részeken (11) egyaránt megtalálhatók az ÉÉK— DDNy csapású törések. Itt egyformán délkeleti irányban dőlnek a neogén üledékek. A Mátra hegytömege (1), lépcsős törések mentén lezökkenve, nagyjából dél felé lejtő tömböt alkot. Ez változatlan csapás- és dőlésiránnyal tovább folytatódik a mélyben is, egészen a Hatvant Kápolnával összekötő vonalig (I. szelvény). A Bükk hegység déli részében (2), Egertől majdnem Miskolcig KÉK-NyDNy csapású hosszanti törések az uralkodók. Ilyen törések határolják a Bükktől dél- re fekvő, pannonnal fedett előtér két szerkezeti főelemét, a Vatta— tardi árkot (7) és a Mezőkövesd— sajóhídvégi sasbér cvonulatot (8) is. 156 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet A Cserehát (4) neotektonikai szerkezetéről aránylag kevés adatunk van. Úgy tűnik, hogy a bodva-völgyi és hernádvölgyi főtörések közé zárt terület- részen a neogén rétegek lépcsős törések mentén lezökkenve fokozatosan süllyednek nyugatról kelet felé. A pannon és szarmata rétegek itt a Hernád völgyében érik el a legnagyobb vastagságukat (lásd a IV. szelvényrajzot). Az infra- és poszt pannon mozgások nem a miocén vulkánitok besüllyedését okozó középsőmiocén mozgások újraéledései, sőt azok helyenként éppen for- dított irányúak voltak. Ezt legjobban a Hernád-törés példájával igazolhatjuk. A Hernád folyó nyugati oldalán a szarmata képződmények hirtelen mélvre- süllyedve eltűnnek a pannon üledékek alatt. Itt tehát a posztpannon elmoz- dulás ellentétes irányú volt a miocén képződmények talpának kelet felé süllyedő tendenciájával. A vulkánitok és az üledékes kőzetek egymáshoz viszonyított aránya sem olyan hirtelen változik meg a Hernádnál, amint azt egyesek régeb- ben feltételezték. A lávakőzetek és tufák aránya fokozatosan csökken a réteg- sorban keletről nyugat felé haladva (IV. szelvénvrajz). A Hernád- törésnek ezt az ellentmondásos jellegét már Radócz Gyula is feltüntette egy szelvény- rajzon (Radócz Gy. 1971: 214. o., 1. ábra). A jelenség magyarázatával azonban adós maradt. A Hernád-törés (D) és az Edelénv— miskolci törésrendszer (C) déli irányban haladva mindinkább közelít egymáshoz. Miskolc és Hemádnémeti között már csak 9 — 10 kilométerre vannak egymástól. Itt mindkét törésrendszer elkanya- rodik délnyugat felé s a kb. 80 km hosszú, 6— 7 km széles és 600 — 800 méter mély Vatta-tardi tektonikus árokban (7) folytatódik. Ez az árok sem az eruptívumot magába záró nagy középsőmiocén besüllyedés újraéledéseként keletkezett; ugyanis nem azonos a két süllyedék hossztengelyének iránya és fekvése. A Vatta— tardi árok süllyedése a pannon üledékképződéssel lépést tartva folyamatosan ment végbe. Ezért az árokban ugyanazon idő alatt jóval vastagabb üledéksor keletkezett, mint a vele szomszédos, de kevésbé besüly- lyedő peremrészeken. A Vatta — tardi árok süllyedő mozgása nem tartott tovább a pannon végénél. Ezért a negyedidőszaki lerakódások már nem vastagodnak meg az árokban, hanem egyenletes, vékony lepelként egyformán borítják a tektonikus árok és az azt szegélyező sasbérc felszínét. Összhangban van ezzel az is, hogy a Sajó és Hernád folyóhordaléka Miskolc tájékán még vékonyabb 40 — 50 méternél és csak innen dél felé haladva kezd a negyedidőszaki folyami törmelékkúp fokozatosan megvastagodni (Franyó F. 1966); Lenin városnál már a 200 m vastagságot is meghaladja jelezve, hogy körülbelül itt van az Alföld negyedidőszaki nagy süllyedőkének a legszéle (3. térkép és III. szel- vényrajz). Ha térképünkre (3. ábra) felrajzoljuk a negyedidőszaki üledékek izopachjaiU akkor szembetűnik, hogy a negyedidőszaki süllyedék tengelyvonala keresztezi a pannon törésrendszer csapásirányát. A Tokaji-hegységet nyugatról és keletről lehatároló peremtörések (D és F) Hemádnémeti tájékán erősen közelítenek egymáshoz, de nem záródnak össze teljesen. Innen kiindulva egy 80 km hosszú és 7 — 8 km széles sasbércvonulat (8) tart délnyugat felé. A sa jókeresztúri, mezőkeresztesi és mezőkövesdi mélyfúrások kimutatták, hogy ez a sasbércvonulat nem egységes, hanem kereszttörések széttagolják aránylag mélyebb és sekélyebb fekvésű részekre (V. szelvényrajz). Az elmondottakból következik, hogy a Tokaji-hegység és a Bükk kiemelkedő hegytömegei nincsenek kapcsolatban egymással, mert elválasztja őket aVatta — J a s k ó: Az Északi-középhegység neotektonikája 157 tardi árok besüllyedése. Miskolc délkeleti szomszédságában több, különböző irányú nagy törésvonal fut össze, feltehetően igen bonyolult mozaik-szerkeze- tet eredményezve. Egyelőre nincs magyarázatunk arra, hogy a csereháti és a Tok aj -hegy ségi peremtörések észak— déli csapásiránya miért kanyarodik el a Bükk hegység peremén (Miskolctól délre) NyDNy felé. A neogén hegységszerkezet kialakulásának fő szakaszai a következők: 1. A vulkáni kőzettömegek keletkezése és az azokat befogadó nagy kiterje- désű teknőszerű mélyedés fokozatos besüllyedése (bádeni-szarmata). 2. Meredek vetőrendszerek, sasbércek és árkok kialakulása s ezzel egyidejű- leg jelentős mennyiségű szinorogén szedimentáció (pannon). 3. A hegységek magasra kiemelkedése és a jelenlegi völgyhálózat bevágó - dása. A területünktől délre fekvő alföldi süllyedék további feltöltődése fluviati- lis hordalékkal (felsőpliocén — negyedidőszak). A felsőpliocén és negyedidőszaki lepusztulás hatása a vulkánitok elterjedésére A kiemelkedés mértéke és a lepusztító folyamatok erőssége területrészenként eltérő volt. Ennek megfelelően jelentős különbségeket találunk a hegységeink domborzatában is: a) A lemélyített kutatófúrások tanúsága szerint vulkáni hegységeink tövé- ben több helyen is előfordulnak olyan területek, ahol a riolittufa felületét csak vékony (átlag 150 — 200 méternél nem vastagabb) üledék borítja be. A felsőpliocénben és negyedidőszakban simára letarolt, majd lefedett részek a következők: Bodrogköz a Tokaji-hegységtől keletre, a Tokaji-hegységtől délre lévő rész Szerencs, Gesztely és Sajóhídvég között, a Bükk hegységtől délkeletre lévő rész Demjén és Feldebrő között. b) Ahol a hegytömeg aránylag kevéssé emelkedett ki, ott lankás dombor- zatú felszínt látunk a vulkáni formációcsoport legfelső képződményeiből fel- építve. Ilyen a Tokaji -hegység déli részén Mád és Rátka környéke, a Mátrában a Gyöngyöspatai-medence. c) A hegységek legmagasabbra emelkedő részeiről a vulkáni formáció- csoport teteje lepusztult, s általában csak az alsóbb részek maradtak vissza. Ilyen a Tokaji -hegység északi része és a Mátra északi pereme. d) Ahol a vulkáni kőzetek teljes tömege lepusztult, ott ma már csak a haj- dani fékük őzetek találhatók meg. A vulkáni kőzettömegnek hajdan nagyobb területre elterjedt voltát több érvvel is bizonyíthatjuk. Egyik érvünk az, hogy a vulkáni formációcsoport észak felé hirtelen szakad meg a Miskolctól Egeren át Kisterenyéig húzható vonal mentén. Itt ugyanis nem észlelhető a lithofácieseknek olyan egymást követő fokozatos sorrendje, mint a Tokaji- hegységtől nyugat felé haladva a Csereháton (2. ábra). Egy másik érv az, hogy a hajdani vulkáncentrumok szomszédságába eső lepusztult részeken még ma is megtalálhatók a fekűkőzetekbe lenyúló, kürtőket és hasadékokat kitöltő, szub vulkáni telérek maradványai. (Ilyen a Mátrától északra lévő terület.) Végül a vulkáni kőzetek letaroltságát bizonyítja az is, hogy a Borsodi-medence felszínére települt törmelékkúp anyagában igen jelentős mennyiségű áthalmo- zott piroklasztikum törmelék van (Jaskó S. 1960: 185.). A Bükk-platón több helyen megtalálhatók a hajdani riolittufa-lepel roncsai. Vulkáni telérek azonban itt nincsenek, mert a Bükktől délre lévő részeken sehol sem volt jelentős erupciós centrum. 158 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet Befejezésül reámutatok, hogy az itt közöltek az Északi-középhegységnek csak a keleti részére vonatkoznak. Elvi megállapításaim azonban általában érvényesek a szomszédos vidékekre is. Ezért érdemes lenne a következőkben hasonló módon megvizsgálni a Visegrádi-hegység, a Börzsöny és a Cserhát neotektonikai kialakulását is. Irodalom — References Bállá Z. (1967): A Magyar Középhegység szerkezeti főirányai — Földt. Közi. XCVII. pp. 257—277. Bállá Z.-Havas L. (1982): A mátrai eltolódás - Földt. Közi. 112. köt. pp. 197-207. Balogh K.'(1961): A Bükkhegység földtani képződményei — Földt. Int. Évk. 48. köt. 2. rész. pp. 245—719. Boccaletti M.— Horváth F.— Doddo M.— Mongelli F.— Stegena L. (1976): The Thyrrhanian and Pannonian basins: a comparison of two Mediterranean interarc basins — Tectonophysics Vol. 35. pp. 45—69. Botveíeiísa L. X. (1974): Geneticseszkie tipü otlozsenij oblasztej aktivnogo vulkanizma. Moszkva. Nauka. pp. 1—318 CsiKY G. (1961): Az észak-magyarországi szénhidrogén kutatások kőolajföldtani eredményei — Földt. Közi. XCI. pp. 95—120. Franyó F. (1966): A Sajó— Hernád hordalékkúpja a negyedkori földtani események tükrében — Földrajzi Értesítő XV. pp. 153—178. Fűlöp J.— Császár G.— Haas J.— Edelényi E. (1975): A rétegtani osztályozás, nevezéktan és gyakorlati alkalmazá- suk irányelvei. A MÁFI kiadása, pp. 1—32. Gyarmati P. (1977): A Tokaji-hegység intermedier vulkanizmusa — Földt. Int. Évk. LVIII. köt. pp. 1—195. Hámor G.— Jámbor á. (1971): A magyarországi középsőmiocén — Földt. Közi. 101. pp. 91—102. Hámor G. et al. (1980): A magyarországi miocén riolittufa szintek radiometrikus kora — Földt. Int. Évi el. 1978-ról. pp. 65—73. Hámor G.— Szentgyörgyi K. (1981): Magyarország szerkezetének és földtörténetének vázlata — Földtani kirándulá- sok a magyarországi molasz területeken. A MÁFI kiadása, pp. 41—54. Jaskó S. (1960): Pliocén korú kéregmozgások a Borsodi barnakőszén-medencében — Földt. Közi. XC. pp. 184—191. Jaskó S. (1985): A Mátra és a Bükk déli tövének áttekintő szerkezetföldtana — Gyakorlati szerk. vizsgálatok, A. M. Földt. Társ. kiadványa, pp. 195-236. Juhász Á. (1971): A Duna— Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai — Földt. Közi. 101. pp. 1—12. Kőrössy L. (1956): A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei — Földt. Közi. LXXXVI. pp. 390- 401. Kőrössy L. (1957): A Tiszántúl mélyföldtani és ősföldrajzi viszonyai a kőolajkutatás kilátásai szempontjából — Bány. Lapok. pp. 491—503. Kőrössy L. (1970): Entwicklungsgeschichte dér Neogenen-Becken in Ungam — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. Tóm. XIV. pp. 421—429. Kőrössy L. (1980): Neogén ősföldrajzi vizsgálatok a Kárpát-medencében — Földt. Közi. 110. pp. 473—484. Kubovics I.— Pantó Gy. (1970): Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és a Börzsönyben. Budapest, pp. 1—302. Láxg S. (1952): A Mátra morfológiája — Földr. Értesítő. 1. évf. 3. fűz. pp. 512—572. Mátyás E. (1966): A rátkai felsőszarmata édesvízi medence földtani és teleptani viszonyai — Földt. Közi. XCVI. pp. 27-41. Kadócz Gy. (1971): A Cserehát pannóniai képződményekkel fedett területének mélyföldtani felépítése — Földt. Int. Évi Jel. 1969-ről. pp. 213-233. Stegena L.— Horváth F. (1976): The Pannonian Basin: a Mediterranean interarc hasin — in: History of the Mediter- ranean basins. XXV. e. Congress Intemat. Split — Yougoslavie. pp. 333—340. Székyxé Fux V.— Kozák M. (1984): A Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa — Földt. Közi. 114. pp. 147—159. Varga Gy. (1974): Tectonic conditions of the Mátra Mountains — Acta Geol. Tóm. 18. pp. 401—419. Varga Gy.— Csillagáé T. E.— Félegyházi Zs. (1975): A Mátra hegység földtana — Földt. Int. Évk. LVII. köt. 1. fűz. pp. 1—575. A kézirat beérkezett: 1985. III. 8. Neotectonics of the Mátra, Bükk and Tokaj Mountains Dr. S. Jaskó* The Neogene and Quaternary geohistory of the Mátra, Bükk and Tokaj Mountains in N Hungary included, as a rule, three main periods. 1. The Badenian and Sarmatian ages were witnessing the accumulation of volcanics locally attaining even 1000 to 1500 m in thickness. Several lithofacies are distinguished within the volcanic complex in dependence on the percentages in which lava rocks, pyroclastics and sediments are present (Fig. 2). The volcanism was accompanied by simultaneous subsidence. During ephemeral breaks in volcanic activity the surface relief was planated by redeposition of unconsolidated pyroclastics. That was the reason why no huge mountain chain could form here. With the completion of the volcanism much Adress of the author: H-1122 Budapest XII. Pethényi köz 4. J a s k ó: Az Északi- középhegy ség neotektonikája 159 of the study area became a rolling hilly landscape with gentle slopes. The sag-depressions were fiiled up by locally by minor lakes. 2. During the Pannonian, steep fault systems, horsts and grabens were fonned (Fig. 3). The tectonic movement was slow, bút continuous, lasting fór a comparatively long time. Synorogenic sedimentation kept piacé with the tectonic movements. Thick masses of sediment were accumulated in the subsiding grabens. During the same span of time only a thin blanket was deposited on the tops of the horsts. 3. It was in Laté Pliocene and Quaternary times that the Mátra — Bükk and Tokaj Mountains rose high and the present-day valley pattern evolved by incision. The Great Hungárián Piain basin farther south of the study area continued to subside and was gradually fiiled up with fluviatile sediment worn away from the mountains. The outlines of the Quaternary depression are nőt identical with the main directions of the mountain structure originated in Pannonian time. Manuscript received: 8th March, 1985 HeoTeKTOHHKa rop MaTpa, Eiokk h ToKaíí 111. Huj ko HcTopnfl reojiornnecKoro pa3BHTHH rop MaTpa, Eiokk h ToKan b HeoreHOBoe n neTBepranHoe BpeMeHa BKJiionajia b ceőji KaK npaBHJio Tpu rnaBHbix nepnofla. 1 B öaaeHCKOM h capMaTCKOM BeKax oöpa30Bajiacb ByjiKaHHHecKan TOJima, MecTaMH /joc- Turaioman 1000— 1500 m. BHyTpH ByjiKaHHnecKOH tojiujh Bbi/jejifliOTCfl pa3JiHqHbie JiHTOíjiauHH B 3aBHCHM0CTH OT COOTHOUieHHfl npHCyTCTByK)IU,HX JiaBOBblX HOpOfl, nHpOKJiaCTHTOB H OCa/JOH- HblX 0TJI0>KeHMH (pHC. 2). OflHOBpeMCHHO c ByjIKaHHHeCKOH fleflTeJl bH 0 CTb K) np0H30LUJI0 Mefl- jieHHoe onycKaHue. B 3nH30£HHecKHx nepepbmax ByjiKaHHnecKOH aeHTenbHOCTii HepoBHOcTH pejibetjia BbipaBHHBajiHCb nepeoTJio>KeHHflMH pbixjibix nnpoKJiacTHTOB. no 3toh npimuHe oő- pa30BaHne bmcokhx ropHbix MaccHBOB h uenen 3£ecb öbino hcbo3mo>kho. no OKOHnaHHio Byji- KaHH^ecKOH AeHTejibHocTH öojibiuafl nacTb paccMaTpHBaeMbix panoHOB npeACTaBJuuia coőoh XOJIMHCTblH JiaHAUia(j)T C nOJIOTHMH CKJ10H3MH. EOJiee rJiyÓOKHe HaCTH nOBepXHOCTH B HeKOTO- pbix MecTax öbiJiH 3anojiHeHbi mcjikhmh 03epaMH. 2. B naHHOHCKOM BeKe oöpa30BajiHCb KpyTbie cncTeMbi cőpocoB, ropcTbi h rpaöeHbi (pHC. 3). TeKTOHHMecKHe abhjkchhh .zjJiHJiHCb npoAOJi>KHTejibHoe BpeMfl h npoHCxoAHJiH MeaJieHHO u öecnpepbiBHO. CnHoporeHHan ce^HMeHTaunH npoHCxo^HJia napajuiejibHO c TeKTOHunecKHM ABH>KeHHHMH. B onycKaBiiiHXCH rpaöeHax HaKanjiHBajincb MomHbie tojiiuh oca/jOHHbix otjio- >kchhh. B to >Ke caMoe BpeMH Bepxu ropcTOB öbijin noKpbiTbi tojiko tohkhm cjioeM ocaflKOB. 3. B no3flHenjiHOuenoBoe h neTBepranHoe BpeMeHa hmcjio mccto noAHnrae rop MaTpa— Eiokk h ToKaHCKHx rop, a T3K>Ke pa3BHrae HacTonmeH aojihhhoh cera. BnaflHHa Eojibiuon BeH- repCKOH Hh3mchhocth io>KHee paccMaTpHBaeMOH TeppHTopHH npoAOJiwajia onycKaTbcn h nocTeneHHO 3anojiHHJiacb oca^KaMH, CHeceHHbiMH penHbiM TpaHcnopTOM c ropHoro oöpaMJieHHH. KoHTypbi neTBepTHHHOH ^enpeccHH He coBna/jaiOT c rjiaBHbiMH HanpaBjieHHHMH TeKTOHnnecKHx CTpyKTyp, C(})OpMHpOBaBmHXCH B naHHOHCKOM BeKe. ' ■ RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Gzol. Soc. (1986) 116. 161—172. A verpeléti (É-Magyarország) perm-triász kifejlődésének mikrofaunája dr. Bércziné dr . Makk Anikó * (4 ábrával, 3 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás: A verpeléti fúrások éppen úgy, mint a Búkkal ján mélyült szénhidrogénkutató fúrások többsége, a Bükk hegység mélybesüllyedt D — DNy-i foly- tatását, a triász időszak utáni tektonikai fázisok mozgásának hatására rögökre daraboló- dott paleozóos-mezozóos aljzat lépcsősen lesüllyedt maradványait tárták fel. A harántolt legidősebb képződmény a Bükk hegységből jól ismert felsőperm, sekély- tengeri, lagúna fáciesű, fekete színű márga, mészmárga. A verpeléti területen megismert triász összlet jól azonosítható a Bükk hegység azonos korú kifejlődéseivel. A legteljesebb triász rétegsort a Verp-2. sz. fúrás közel 1000 m vastagságban harán tolta. Bevezetés A Tárná völgyében, a Bükkalja— Mátraalja határán, a Heves megyei Ver- pelét (1. ábra) községtől D-re, a demjéni kutatási területtől DNy-ra mélyített szénhidrogénkutató fúrások perm és triász időszaki képződményekből álló aljzatot tártak fel, harmadidőszaki rétegek fekvőjében. A 70-es évek elején végzett gravitációs, mágneses és geoelektromos mérések bonyolult tektonikájú területet mutattak ki, amelyben a paleogén aljzat rögökre darabolódott, a Bükk hegység folytatásaként D— DNy felé fokoza- tosan, lépcsősen lesüllyedt. Felsőperm A Verpelét-1. (Verp-1.) sz. fúrás (2. ábra) 236 m-t haladt a Bükk hegységből leírt nagyvisnyói mészkő formáció képződményeivel jól azonosítható összletben. A fekete színű, kemény, egyenetlen, szilánkos törésű, fehér kristályos kalcit kitöltésű, repedésekkel sűrűn átjárt, bitumenes közbetelepüléseket tartalmazó márga, mészmárga erősen préselt, ősmaradvány asszociációja teljesen meg- egyezik az ómassa— lillafüredi út bevágásának bitumenes mészkő biomikrit- jének flórájával, faunájával. A Verp-1. fúrás 12. magmintájának (2990,0 — 2995,0 m) ősmaradvány együttesére jellemző a mészalgák jelenléte (Gymnocodium bellerophontis Rothpletz; Vermiporetta sp.), a foraminifera nemzetségek közül az Agathammina és Hemigordius taxonok gyakorisága [Ammovertella inver sa (Schellwien), Hemigordius aff. H. ovatus Grozdilova, Hemigordius spv * Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet 2443. Százhalombatta Pf. 32. 5 Földtani Közlöny 162 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet Verps-5 O Verp ~4 o Verps-4 O Verps-1 Verps-2 ^ O Demjén 0 Verps-3 Verp-3 O Verp-1 O 01 2 3 km Verp-2 o 1. ábra. A verpeléti kutatási terület térképvázlata Fiff. 1. Location map-scheme of the Verpelét exploration area Hemigordius sp2, Hemigordius sp3, Hemigordius sp., Agathammina pusilla (Geinitz), Agathammina sp.]. A megismert agathamminás — hemigordiu- szos — mészalgás mikrobiofácies jól jelzi az egykori felsőperm tenger meleg és sekély voltát. A litofácies kissé megemelkedett sótartalmú, szublitorális környezetre utal (Pubser, B. 1973). Jól azonosítható a Budapesttől DK-re mélyített Bugyi 5. (Bu-5) sz. szén- hidrogénkutató fúrás felsőperm glomospirás-agathamminás-mészalgás mikro- biofácieseivel (Bérczi I.-né 1979; Sidó M.— Zalányi B. — Schréter Z. 1974). A fentiek ismeretében a Verp-1. sz. fúrás fontos tájékoztatást ad a Bükk hegység újpaleozoikumának DNy-i folytatásairól. Bércziné: A verpeléti perm-triász mikrofaunája 163 1. 9 a 2. ábra A Verp-1. sz. fúrással harántolt perm-triász aljzat földtani jellemzői. Jelmagyarázat: 1. Magmintavétel helye a magminta számával Fig. 2. Geological characteristics of the Permian-Triassic basement cnt by borehole Yerp-1. Explanations: 1. coring point with core sample number Triász A legteljesebb triász rétegsort a Verpelét-2. (Verp-2.) sz. fúrás tárta fel közel 1000 m álvastagságban (3. ábra). A szakaszos magmintavétel messze- menő következtetéseket nem tesz lehetővé, de ahhoz elegendő, hogy az összlet krono-, lito- és biosztratigráfiai értékelését elvégezzük. Szkíta A legidősebb triász rétegeket a Yerp-1. sz. fúrás harántolta 2458 — 2600 m között, felsőperm összlet fedőjében. A vörösbarna színű, kemény, szilánkos törésű, kaotikusán repedezett, préselt, agyagos mészkő csak Ostracoda marad- ványokat tartalmaz. Dőlése kb. 50°. 5* 164 Földtani Közlöny 116. köteti 2* füzet 3. ábra. A Verp-2. sz. fúrással harántolt perm-triász aljzat földtani jellemzői. Jelmagyarázat: 1. Magmintavétel helye a magminta számával Fig. 3. Geological characteristics of the Permian-Triassic basement cut by borehole Verp-2. Explanations: 1. Coring point with core sample number Bércziné: A verpeléti perm-triász mikrofaunája 165 A fiatalabb szkíta korú rétegeket a Verp-2. 2237 — 2600 m és a Verpelét sekély-4. (Verps-4.) 1612—1670 m között tárta fel. Ez a sorozat fekete, sötét- szürke, helyenként világos szürke (Verps-4.) színű kalciteres, 25— 40°-ban palás, agyagos, homokos márga, mészmárga, mészkő váltakozásából áll. ősmaradványai: Foraminifera : Ammodiscus sp., Meandrospira pusilla (Ho); Echinodermata váztöredék. A verpeléti területen feltárt szkíta képződmények a Bükk hegység ablakos- hővölgyi formációiéval azonosíthatók. A verpeléti fúrások perm — triász időszaki magmintáinak jellemzői Characteristics of Permian — Triassic core samples from the boreholes of Verpelét I. táblázat — Tahié I. Fúrási terület Fúrás jele, száma Magminta száma mélysége m-ben mny m-ben képződménye kora Verpelét Verp-1. 9/b. 2415—2420,5 5,5 dolomit anizuszi 10. 2577—2582 5,0 mészkő szkíta 11. 2831—2836 4,0 márga felsőperm 12. 2990—2995 2,8 mészmárga felsőperm Verp-2. 2. 1882—1887 5,0 mészkő felsőtriász 3. 2004—2008,5 3,6 dolomit anizuszi 4. 2110—2115 2,5 dolomit anizuszi 5. 2210—2215 5,0 dolomit anizuszi 6. 2297—2302 4,0 márgapala szkíta 7. 2452—2458 4,0 márgapala szkíta 8. 2595—2600 5,0 mészkő szkíta Verpelét sekély Verps-1. 2. 760—763 1,0 mészkő felsőtriász 3. 800—804 3,8 mészkő felsőtriász Verps-3. 8. 1495—1500 0,2 mészkő felsőtriász Verps-4. 3. 1563—1568 2,6 dolomit amzuszi 4. 1665—1670 3,0 mészkő | szkíta Anizuszi Az alsótriászra települő (Verp-1, -2; Verps-4), váltözó vastagságú, közép- szürke és fehéresszürke színű, vörös foltos, repedezett, dolomitmárga törme- léket tartalmazó dolomit, breccsás dolomit dőlése 45°. A terület D-i peremén, a Verp-1. sz. fúrásban erősen lepusztult (2417 — 2458 m), amíg a Verp-2. sz. fúrásban 1966 — 2237 m mélységközben találtuk meg ezt a rétegsort, a Verps-4. (1555—1612 m) 78 m vastagságban harántolta. Az előkerült foraminifera fauna (Trochammina cf. almtalensis Koehn— Zaninetti, Meandrospira dinár ica Kochansky— Devidé et Pantic, Meandro- spira pusilla (Ho), Diplotremina astrofimbriata Kbistan— Tollmann) a dolo- mit összlet anizuszi korát bizonyítja. A verpeléti fúrásokban átfúrt dolomitösszlet a Bükk hegység hámori dolomit formációiéval azonosítható. 166 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet A verpeléti fúrások perm — triász képződményeinek szerkezeti helyzete Structural position of the Permian — Triassic formations from the boreholes of Verpelét II. táblázat — Tahié II. Fúrás jele, száma Verp-1. Verp-2. Verps-1. Verps-3. Verps-4. Befejezett 1978 1979 1978 1978 1979 Fatszfm 130 m 138,5 m 237 m 154 m 182 m v felső H w alsó c! maim u dogger liász felső 1661—1966 m 750 — 804 m 1395—1500 m fehéresszürke fehéresszürke fehéresszürke 1 mészkő 305 m mészkő > 44 m mészkő > 105 m S középső 2417—2458 m 1966—2237 m 1555—1612 m középszürke breccsás sötétszürke dolomit középszürke dolomit 41 m 271 m dolomit 57 m alsó 2458—2659 m 2237—2600 m 1612—1670 m vörösbama, agyagos sötétszürke, márga- szürke, agyagos mészkő 201 m pala agyagos mészkő > 58 m g : felső 2659—2995 m fekete, préselt mészkő > 363 m £ ; alsó márga, mészmárga > 336 m Karbon Talp 2995 m 2600 m 804 m 1500 m 1670 m Közép ső-felsőtriász Az elmúlt négy évtizedben a Bükkalján mélyített szénhidrogénkutató fúrásokból jól ismert ladini-felsőtriász korú, zátonyfáciesű, világosszürke, breccsás mészkövek (Bércziné Makk A. 1979; BércziI.-né 1980) a verpeléti területen is általánosan elterjedtek. A Verp-2. (1661 — 1966 m között) és aVerps-1. (760 — 804 m között), Verps-3. (1395—1500 m között) jelű fúrásokban magmintával feltárt fehéresszürke színű, szilánkos törésű, fehér, helyenként vörös kaiéit kitöltésű, repedésekkel sűrűn átjárt, porózus, üreges, breccsás mészkövet a Bükk hegység bervavölgyi mészkő formációiknak képződményeivel azonosítjuk. Az előkerült ősmarad- vány asszociáció ( A Iga maradványok; Foraminifera: Trochammina cf. alpina Kkistan— Tollmann, Endothyra cf. malayensis Gazdzicki, Nodosaria sp., Aulotortus sinuosus Weynschenk; Echinodermata váztöredék; Ostracoda héj- töredék) alapján ladini-felsőtriász korú, szűkebb kronosztartigráfiai besorolás nem adható. összefoglalás A verpeléti kutatási területen feltárt legidősebb képződmény a Bükk hegy- ségből jól ismert felsőperm, sekély tengeri, lagúna fáciesű, fekete színű márga, mészmárga. A perm összletre üledékfolytonossággal (2. ábra) települnek a triász időszak képződményei. Valószínűleg a teljes bükki rétegsor kifejlődött a verpeléti területen. A triász időszak utáni szerkezeti mozgások blokkokra tagolták az alaphegységet, amelynek csak eróziós foszlányai maradtak meg (III. táblázat) (Hakmai J. et al. 1980). Az elmúlt 40 évben mélyített szénhidrogénkutató fúrások a Bükk hegység mélybesüllyedt D— DNy-i folytatásában, a rögökre darabolódott paleozóos- Bércziné: A verpeléti perm-triász mikro faunája 167 168 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet A verpeléti fúrásokból származó perm — triász időszaki magminták krono- és litosztratigráfiai egységei Chrono- and lithostratigraphic units based on Permian and Triassic core samples írom the Yerpelét boreholes III. táblázat — TdbU III. Krono- sztratigráfiai egységek Litosztratigráfiai egységek Elterjedés Litofácies Mikrofauna Triász Ü 2 0 0 1 & Bervavölgyi Mészkő Formáció Verp-2/2 Yerps-1/2 — 3 Yerps-3/8 fehéresszürke, kemény, szilánkos törésű, kalcit kitöltésű repedésekkel sűrűn átjárt mészkő Alga-maradványok Trochammina sp. Endothyra cf. malayensis Nodosaria sp. Aulotortus sinuosus középső •o J3 QD 1 1 Hámori Dolomit Formáció Verp-l/9b. Verp-2/3 — 5 Verps-4/3 Középszürke, foltos, repedezett, tektonikus dolomitbreccsa (dőlés 45°) Trochammina cf. almtalensis Meandrospira dinarica Meandrospira posilla ! % | •3 szkíta Ablakoekővölgyi Formáció Yerp-2/6 — 8 Yerps-4/4 fekete, kalciteres, palás, agyagos márga, mészmárga, mészkő (dőlés 25—45°) Ammodiscus sp. Meandrospira pusilla Echinodermata- váztöredék Yerp-1/10 vörösbama, préselt, agyagos mészkő (dőlés 50°) Ostracoda Perm felső Nagy visnyói Mészkő Formáció Yerp-1/11 — 12 fekete, kalcit kitöltésű repedésekkel sűrűn átjárt, vékony kőszenes köz- betelepüléseket tartalmazó márga, mészmárga Ammovertella inversa Agathammina posilla Hemigordius sp. Gymnocodium bellerophontis Vermiporella sp. mezozóos aljzat lépcsősen lesüllyedt maradványait tárták fel. A különböző tektonikai fázisok mozgásainak hatására kialakult mai helyzet a demjéni területtől DNy-felé mély besüllyedt medencealakulatot eredményezett (4. ábra). Irodalom — References Bérczi I.-né (1979): Magyarországi karbon-perm mikrobiofáciesek szénhidrogénkutató fúrások alapján — Kézirat. OKGT Adattár, Budapest. Bérczi I.-né (1980): A Dunától K-re eső országrész triász mikrobiofáciesei a szénhidrogénkutató fúrások alapján — Kézirat. OKGT Adattár, Budapest. BÉRCZINÉ Mattt? a. (1979): A K-i országrészben (kivéve Tiszántúl) szénhidrogénkutató fúrásokkal feltárt triász üledé- kes kőzetek^biosztratigráfiai és biofácies vizsgálata — Doktori értekezés. ELTE TTK, Budapest. Hat, mát J. et ál. (1980): A verpeléti Verp-4. sz. fúrás földtani vizsgálatának értékelése — Kézirat. OKGT Adattár, Budapest. . Magyarország litosztratigráfiai formációi (1983) — MATT kiadvány. PURSER, B. (1973): Aspect de la diagénése carbonatée précoce et ses rapports avec les milieux sédimentaires actuels et anciens — Sciences de la Térré, 18. 3, pp. 299—314. Nancy. Sedó M.— Zalányi B.— Schréter Z. (1974): Neue palaontologische Ergebnisse aus dem Oberpalaozoikum des Bükk- gebirges. Akadémiai Kiadó, 311 p. Budapest. A kézirat beérkezett: 1984. IX. 26. Microfauna of Permian-Triassic deposits at Yerpelét (N Hungary) Dr. A. Bérczi- Makk* The boreholes pút down in the Verpelét exploration area (N Hungary) (Fig. 1) exposed a substratum composed of Permian and Triassic rocks underlying Tertiary beds. Bércziné: A verpeléti perm-triász mikrofaunája 169 The oldest formation is represented by Upper Permian, heavily compressed, black maris and calcareous maris deposited in a warm, shallow-water sea lagoon. The fossil assemblage recovered írom this formation corresponds to the flóra and fauna of the Nagy- visnyó Limestone Formation (Algáé: Gymnocodium bellerophontis Rothpletz and Vermi - porella sp.; Foraminifera: Ammorvetella inversa (Scheleaveen), Hemigordius aff. H. ovatus Gkozdllova, Hemigordius spx, Hemigordius sp2 , Hemigordius sp3, Hemigordius sp.f Agathammina pusűla (Geenitz), Agathammina sp.). The most complete Triassic sequence was cut by borehole Verpelét-2 (Fig. 3). The oldest Scythian beds are composed of red-brown argillaceous limestone (Ostracoda remains). The younger Scythian beds are constitute by dark grey sandy limestones (Foraminifera: Ammodiscus sp., Meandrospira pusilla (Ho); skeletal elements of echino- derms). The Scythian formations of Verpelét are correlable with the Ablakoskővölgy Formation described from the Bükk Mountains. The light grey, red-mottled, breccious dolomites overlying the Lower Triassic can be readily correlated with the Hámori Dolo- mité Formation of the Bükk Mountains (Foraminifera: Trochammina cf. almtalensis Koehx — Zanenetti, Meandrospira dinarica Kochansky — De vedé et Paktic, Meandro- spira pusilla (Ho), Diplotremina astrofimbriata Keistan— Toixmann). The Ladmian- Upper Triassic, light-grey, breccious reef limestone beds well-known from hydrocarbon- exploratory wells pút down in the Bükkalja area at the foot of the Bükk Mountains are common to the Verpelét area, being identified with the Berva völgy Limestone Formation of the Bükk Mountains (algal remains; Foraminifera: Trochammina cf. alpina Kristax — Toulmann, Endothyra cf. malayensis Gazdzicej, Nodosaria sp., Aulotortus sinuosus Weyííschene:; skeletal elements of Echinodermata). Similarly to the case with the other hydrocarbon-exploratory wells from the Bükkalja, the boreholes of Verpelét exposed the deeply buried extension of the Bükk Mountains, i.e. the stepwise downfaulted remainders of a Mesozoic to Palaeosoic basement affected by post-Triassic block-faulting (Fig. 4.; Table III). Manuscript received: 26th September, 1984 MHKpo$ayHa nepMo-TpHacoBbix OTJio>KeHHíi b paííOHe c BepnejieT (CeBepHaa BeHrpHfl) JJ-p A. Eepqu-MaKK L'KBa>KHHbi, noöypeHHbie b paííOHe c. BepnejieT (CeBepHan BeHrpHH) (<})Hr. 1), BCKpbuiH cjio- >KeHHbIH nepMO-TpHaCOBblMIl OTJIO>KeHHHMH (JjyH^aMCHT, nOflCTHJiaiOmHH TpeTHHHyK) TOJimy. ^peBiuemuee oőpa30BaHHe npeflCTaBjieHO BepxHenepMCKHMH CHJibHO c>KaTbiMH, nepHbiAui h H3BeCTK0BHCTbIMH MepreJIHMH, OTJiaraBUIHMHCH B yCJlOBHHX TenJIOH xMeJlKOBOflHOll MOpCKOH jiaryHbi. KoMiuieKC HCKonaeMbix opraHHnecKHX oct3Tkob, H3BJieqeHHbiH H3 aaHHbix oő- pa30B3HHH, COOTBeTCTByeT <})JIOpe H (})ayHe HaflbBHLUHbOCKOH H3BeCTHHK0B0H OopMamiH (BOflopocjin: Gymnocodium bellerophonthis Rothpeetz, u V ermiporella sp . ; (J)opaMHHH(J)epbi: Ammovertella inversa (Scheexween), Hemigordius aff. H. ovatus Geozdilova, Hemigor- dius sp.x, Hemigordius sp.2, Hemigordius sp.z, Hemigordius sp., Agathammina pusilla (Geenttz), Agathammina sp.). CaMbifí nojiHbiü pa3pe3 TpnacoBOH tojhiíh öbui npoiifleH b CKBa>KiiHe BepnejieT-2 ((J)iir. 3). ^peBHenuiHe cjioh, OTHOCHmnecH k CKH<|)CKOMy npycy, c;io>KeHbi KpacHOBaTo-KopitHHeBbruH rjiHHHCTbiMH H3BecTHHK3MH (c ocTaTKaMH ocTpaKOfl). Bojiee MOJio/jbie oTJio>KeHHH npeACTaBAe- Hbi TeMHOcepbiMH, necnaHHCTbiMH H3BecTHHK3MH (KHx). CKH^CKHe o6pa30BaHim Bepne- JieTa conocTaBjiHiOTCH c ÁöjiaKOiuKéBéjibCKOH OopMaunen, onncaHHOH b ropax Eiokk. Cbct- jiocepHbie c KpacHbiMH nHTHaMH öpeKnneBbie aojiommtm, 3ajieraiomHe Ha hhhchcm Tpnace, xoporno no/maiOTCH conocTaBjieHHio c XaMopcKoii ^ojiomiitoboh OopMauneH rop Biokk ($o- paMHHH(J)epbi — Trochammina cf. almtalensis Koehn — Zanixetti, Meandrospira dinarica Koceajstsky — Devedé et Pantic, Meandrospira pusilla (Ho), Diplotremina astrofibriata Kristan— ToLLMANisr). JlaflHHCKO-BepxHeTpuacoBbie cBeTJiocepbie őpeKHHeBbie pii^oreHHbie H3BecTHHKH, xoporno H3BecTHbie H3 pa3BeflOHHbix ckb3>khh Ha HetJjTb h ra3, npoőypeHHbix y noflHo>KbH rop Bhdkk, iimpoico pacnpocTpaHeHbi b BepnejieTCKOM paííOHe. Ohh othochtch k Hungárián Hydrocarbon Institute. H-2443. Szászhalombatta, POB 32, Hungary. 170 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet EepHaBéjIbflbCKOH H3BeCTHflK0B0H OopMaiJHH rop EiOKK (BOflOpOCJIH); (J)OpaMHHH(J)epbI — Trochammina cf. alpina Kristan — Tollmann, Endrothyra cf. malayensis Gazdzicki, Nodosaria sp., Aulotortus sinuosus Weynschenk; ajieMeHTbi CKejieTOB hiuiokídkhx). Kan 3to HaŐJiiOAaJiocb h b /jpyrux He(J)Tera3opa3BeAOHHbix CKBa>KHHax, npoőypeHHbix b 30Ha n03H0>Kbfl rop Eiokk BepnejieTCKHe CKBa>KHHbi BCKpbuiH rjiyőoK03aJieraiomee non3eMHoe npo- flOJDKeHiie rop Eiokk K)— K)3 HanpaBjieHHH, a hmchho CTyneHeoöpa3HO yxo^mne Brjiyöb ocTaHUbi Me3030HCK0-najie030HCK0r0 (JjyHAaMeHTa, HapyiueHHoro nocjieTpHacoBbiM pa3ApoÖJie- HiieM Ha rjibiöbi ((Jjnr. 4.; Taö. III). Táblamagyarázat — Explanation of plates I. Tábla — Plate I 1. Ammovertella inversa (Schellwien) Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 100 X Upper Permian calcareous mari 2. Hemigordius spx Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 120X Upper Permian calcareous mari 3. Hemigordius spx Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 110X Upper Permian calcareous mari 4. Hemigordius spx Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 110X Upper Permian calcareous mari 5. Hemigordius sp. Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 100 X Upper Permian calcareous mari 6. Hemigordius sp2 Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 100 X Upper Permian calcareous mari 7. Hemigordius sp3 Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 120X Upper Permian calcareous mari 8. Hemigordius aff. H. ovatus Grozdilova Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 120X Upper Permian calcareous mari 3. Hemigordius sp2 Verp-1. 12. 2990 — 2995 m. Felsőperm mészmárga. N 120 X Upper Permian calcareous mari II. Tábla - Plate II 1 • Meandrospira pusilla (Ho) Verp-2. 8. 2595 — 2600 m. Szkíta mészkő. N 130X Scythian limestone 2. Meandrospira dinarica Kochansky— Devidé et Pantic Verp-2. 5. 2210 — 2215 m. Anizuszi dolomit. N 100 X Anisian dolomité 3. Meandrospira dinarica Kochansky — Devidé et Pántig Verp-2. 4. 2110 — 2115 m. Anizuszi dolomit. N 100 X Anisian dolomité 4. Diplotremina astrofimbriata Kristan— Tollmann Verp-2. 4. 2110 — 2115 m. Anizuszi dolomit. N 100 X Anisian dolomité 5. Endothyra cf. malayensis Gazdzicki Verps-3. 8. 1495 — Í500 m. Középső-felsőtriász mészkő. N 130 X Middle to Upper Triassic limestone 6. AulotoHus sinuosus Weynschenk Verps-1. 2. 760 — 763 m. Középső-felsőtriász mészkő. N 40X Middle to Upper Triassic limestone Bércziné: A verpeléti perm-triász miJcrofaunája 171 I. Tábla— Plate I. 172 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet II. Tábla — Plate II. TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 173—177. A takaróelmélet centenáriumára Dr. Kovács Sándor * (1 ábrával) 1984-ben ünnepeltük a takaróelmélet százéves évfordulóját: az Eduard Suess (1875) által kikövezett úton tovább haladva, az ő levélbeli útmutatásait felhasználva (vö. Tollmann, 1982) a francia Marcel Bertrand 1884-ben tette közzé a világon az első takaros értelmezést. Az 1. ábra szerinti módon a Glarusi- Alpoknak (Svájc) Albert Heim (1878) által ellenirányú „kettős redős- ként értelmezett szerkezetét egy messze észak felé előremozgott takaróredőnek minősítette. [Magát a takaró (=najpjpe) terminust azonban csak öt évvel később, 1889-ben használta először; megjegyzendő viszont, hogy az „Über- schiebung” szó már 1846-ban EscHERnél felbukkan.] Az új tektonikai irányzat forradalmasította a Nyugati- Alpok, majd kissé később a Keleti- Alpok és a Kárpátok szerkezeti megismerését. Hans Schardt (1893) a svájci Elő-Alpok takaros szerkezetét ismerte fel, majd a fiatal Maurice Lugeon (1896-tól) az új koncepció legfőbb szószólója lett. Az elmélet az 1903-as bécsi nemzet- közi földtani kongresszuson aratott átütő sikert, ahol id. Pierre Termier a Keleti-Alpok, Lugeon pedig — egyebek mellett — a Magas-Tátra első takaros értelmezését adta elő. Az utóbbival lefolytatott vita indította Viktor UHLiGot (1907) — 1903-as, takarókkal még nem számoló felfogását gyökeresen megváltoztatva — az egész kárpáti ív takaros szintézisének megalkotására. Az elmélet korai szakasza Emilé ARGANDnak az 1922-es brüsszeli nemzet- közi földtani kongresszuson előadott és 1924-ben megjelent „Ázsia tektoni- kája” c. művében csúcsosodott ki. Lényegében wegeneri alapokon nyugvó, a modern lemeztektonika számos elemét magában hordozó elképzelésében az alpi— himalájai orogén felgyűrődését az eurázsiai és az afrikai— indiai konti- nensek összeütközésével magyarázta, akárcsak R. Staub (1928) is. ^Mindezen zseniális szintézisek ellenére távolról sem mondható, hogy a takaró- elmélet bevonulása a tektonikába diadalmenet lett volna, még az Alpokban sem ! Ugyanis amíg a Nyugati- Alpok takaros szerkezetét többezer méteres sziklafalak pompás feltárásai megcáfolhatatlanul bizonyították, addig számos — elsősorban Alpokon kívüli, főleg német — geológus kétségbevonta, hogy a Nyugati-Alpok képződményei folytatódnának a Keleti-Alpok hatalmas takarórendszere alatt, ill. hogy az alól előbukkannának az Engadini- és a Tauern-ablakokban. Klebelsberg (1940) jura Ammonites- lelete a Tauern- ablakban azonban végérvényesen eldöntötte a vitát. * Magyar Állami Földtani Intézet 1142 Budapest XIV. Népstadion út 14. 174 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet E Glarusi kellős redö 1. ábra. A glarusi „kettős redő” Heim (1878) szerint és Bertrand (1884) takaros átértelmezésében (Haller, 1982 alapján) Abb. 1. Die „Doppelfalte” von Glarus nach Heim (1878) und im Sinne derDeckentheorie reinterpretiertdurch Bertranp (1884), (nach Hailer, 1982) Az elmélet korai, ill. két világháború közötti szakaszának magyar vonat- kozásai is vannak. Id. Lóczy Lajos már Bertrand előtt, 1878-ban takaró- redőket ismert fel a Himalájában, de eredményeit csak 1907-ben publikálta. A Nyugati-Kárpátok szerkezeti megismerésében fontos szerepet játszott az 1910-es évek elején ott dolgozó magyar felvételező csoport a Choc-dolomit korának (Vigh Gy., Dornyai B.) és helyzetének tisztázásával: az ÜHLiG-féle középső-szubtátrai takaró létét a Magas-Tátrán kívül ifj. Lóczy Lajos (1915)* és Kulcsár Kálmán (1915) bizonyították be. Maga a „< Choc-takaró ” terminus — megelőzve a szlovák geológusokat (Matejka 1935, in Andrusov 1966) — először Telegdi Both Károlynál (1929) fordul elő. A Bihar-hegységcsoport takaróit ugyancsak az 1910-es években Pálfy Mór és Rozlozsnik Pál ismerték fel elsőként (Pálfy M., 1916; Rozlozsnik P., 1915), bár részletesebb ismerte- tésükre az I. világháború és egyéb okok miatt csak jóval később kerülhetett sor (Rozlozsnik P. 1936 és in Pálfy— Rozlozsnik 1939). Nopcsa Ferenc — Kossmat mellett — az Albán- Alpok tektonikájának alapjait derítette fel és annak takaros felépítése mellett foglalt állást (Nopcsa F., 1916, 1929). Munkássága alapvető mérföldkő volt a Dinaridák— Hellenidák szerkezetének megismerésében, a nemzetközi szakirodalomban ma is gyakran idézik. A két világháború között az Uhlig (1907)-féle szintézist a Nyugati-Kárpá- tokban Matejka és Andrusov (az 1931-es kárpát --balkán kongresszusra), a Keleti- és Déli-Kárpátokban pedig Murgoci (már 1905-től) és Mrazec fejlesztették tovább. A II. világháború után azonban a Kelet-Európai-tábláról • Tudománytörténeti érdekesség, hogy ifj. Lóczy L. az atyai intelmek (id. Lóczy L., 1914) ellenére vált az Uhlig (1907)-féle kárpáti takaróelmélet követőjévé. Kovács: A takaróelmélet centenáriumára 175 érkező vertikális iskola képviselői (Satszkij, Bogda:nov, Mtjratov, Pejve, Szla ven stb.) — valamint korai munkáiban a szlovák Mahel’ is — a takaró- elmélet ellenében vertikális tektonikával igyekeztek magyarázni a Kárpátok szerkezetét. A kérdést végérvényesen a szaporodó mélyfúrási adatok döntötték el a 60-as évek elejére. Ugyanakkor — az 1920— 1950-es években — az alpi tektonikát a lényegében már a mai lemez tektonika útját egyengető Wegener — Argakd -iskolával szemben a kontrakciós elmélet csúcsát jelentő Köbér— Stíllé -iskola határozta meg. Az orogén ívek zonalitásának (extemidák— metamorf idák— cent ralidák — intemidák) és a tektonikai fázisok felismerésével — egyebek mellett — döntő hatással voltak a kor tektonikai szemléletének alakulására. Az ő munkájuk nyomán divatossá vált „internida ” vagy köztes masszívum szemlélet találkozott az Uhlig (1907)-féle elmélet túlzásaitól visszarettent magyar geológus-közvé- leménnyel és több, mint félévszázadra meghatározta a Pannon-medence aljzatáról alkotott szerkezeti képet. Jelentős szerepet játszott ebben az a tény is, hogy a medence akkor már ismerten takaros szerkezetű hegységkerete a trianoni békeszerződés után határainkon kívülre került. A köztes kratón eszméje a II. világháború után további megerősítést nyert a más alapokon álló, már említett kelet-európai iskola részéről, amely a taka- rókat az Alpokra szorítkozó különlegességként kezelte — annak ellenére, hogy pl. a Kaledonidákban Skandináviában és Skóciában, valamint Kanadában a Sziklás -hegységben már BERTRANDnal egyidőben, tőle függetlenül eljutottak a nagyméretű áttolódások felismeréséig (vö. Haller, 1982). A lemeztektonika megjelenése gyakorlatilag elsöpörte mind a koberi köztes tömeg koncepciót, mind a takaros szerkezeteknek más hegységekben való léte körüli kétkedéseket. A lemezek kollíziójakor fellépő hatalmas megtorlódás és kipréselődés elfogadása egyúttal annak szükségszerű elismerését is jelentette, hogy a takaros áttolódások kialakulása a hegységképződés természetes vele- járója. A szovjet geológusok újabb nemzedéke kimutatta a Kaukázus, a Pamír, a Tien-San, az Urál és más hegységek takaros szerkezetét. Bebizonyosodott, hogy a Szerbo-Macedon, a Pelagóniai- és Menderes- „masszívumok” tulajdonképpen hatalmas aljzattakar ó-komplexumok, sőt közülük az utóbbi kettő jelentős alpi metamorfózist is szenvedett. Még a Bodo- péról is kiderült, hogy legalábbis a peremein komoly alpi áttolódások vannak, amelyek eredményeként a prealpi képződmények metamorf mezozoikum feletti helyzetbe kerültek. A legújabb értehnezésekben (vö. Karagjttleva et al., 1982; Gocsev, 1984) ezért már a Bodope sem úgy szerepel, mint az alpi orogén klasszikus köztes tömege, hanem mint a Kyugati-Alpok külső kristályos masszívumainak (Mont Blanc, Aar, Gotthard stb.) nagyobb méretű analó- giája. A lemeztektonika által keltett forradalom Magyarországon is a köztes tömeg koncepció szükségszerű feladásához vezetett. A 70-es évek végére — 80-as évek elejére elfogadottá vált, hogy a Keleti- Alpok takarórendszerei a Bába- vonaltól ÉNy-ra folytatódnak a Kisalföld medencealjzatában; bebizonyosodott az észak-magyarországi paleo-mezozóos hegységek komplex takaros szerkezete és az Erdélyi-középhegység takarórendszereinek NyDNy felé való folytatódása az Alföld medencealjzatában. Ma már csak a Dél-Dunántúl és a Dunántúli- középhegység az a két régiója az országnak, ahol alpi takarószerkezeteket eddig nem sikerült bizonyítani. A Villányi-hegység közismert É-i vergenciájú pikke- lyeződése és a Mecsektől való faciológiai különállása, valamint a Dunántúli- 176 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet középhegység alatt geofizikai módszerekkel kimutatott magas fajsúlyú tömeg léte azonban arra figyelmeztet, hogy azok létezését itt se zárjuk ki a lehetőségek sorából. Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti Dr. Balogh Kálmánt és Dr. Reich Lajost a kézirat átnézé- séért és a szerző figyelmének egyes irodalmi adatokra történt felhívásáért. Irodalom — References Andrusov, D. (1966): Sut la classification et la nomenclature des unités tectoniques des Carpathes septentrionales — Geol. sborn., 17, 2, pp. 171—189. Bratislava. Argand, E. (1924): La Tectonique de l’Asie — Congrés géol. intern., Belgique, 1922, Rep. 1. pp. 171—372. Brussels. Bertrand, M. (1884): Rapports de structure des Alpes de Glaris et du Basin houiller du Nord — Bull. Soc. géol. Francé (3), 12. pp. 318—330. Paris. Dennis, G. J. (1982): Orthodoxy and Creativity in Theories of Mountain Building before 1922 — Geol. Rundschau, 71, 2, pp. 421—426. Stuttgart. Goöev, P. M. (1984): On the structure of the Alpine orogene on the Balkan Peninsula — Abstr. 27th Intern. Geol. Congress, 3. pp. 213—214. Moscow. Haller, J. (1982): Heretical views on mountain building in Europe and North America: Harbingers of modem tec- tonics — Geol. Rundschau, pp. 427 — 440. Stuttgart. Karagjuleva, J.— Goöev, P.— Pironkov.P. (1982): Types and features of Alpine nappes in Bulgária, In: Mahel’, M. (Ed.): Alpine structural elements: Carpathian— Balkan— Caucasus— Pamir orogene zone, pp. 57—74. Veda, Publishing House of Slov. Acad. Sói., Bratislava. Klebelsberg, R. (1940): Ein Ammonit aus dem Hochstegenkalk des Zillertales — Z. dt. geol. Ges., 92, pp. 582—586. Berlin. Kovács S. (1983): Az Alpok nagyszerkezeti áttekintése — Ált. Földtani Szemle, 18, pp. 77—155. Budapest. Kulcsár K. (1915): Csavajó, Villabánya, Csicsmány és Zsolt környékének földtani viszonyai — M. Kir. FÖldt. Int. Évi Jel. 1914-ről, pp. 112-133. Budapest. Lóczy L. id. (1907): Megfigyelések a Keleti-Himalájában — FÖldr. Közlemények, 35, 6, pp. 228—310. Budapest. Lóczy L. id. (1914): Az északnyugati Kárpátok reambulációja — M. Kir. FÖldt. Int. Évi Jel. 1913-ról, pp. 98—101. Budapest. Lóczy L. ifj. (1915): Az Északnyugati Kárpátok Vágújhely— Ószombat— Jablánc között fekvő vidékeinek földtani viszonyai — M. Kir. FÖldt. Int. Évi Jel. 1914-ről, pp. 141—207. Budapest. Lugeon, M. (1903): Les nappes de recouvrement de la Tatra et l’origine des Klippes des Carpathes — Bull. Láb. géol. géogr. phvs. min. et petrogr. Univ. Lausanne, 4. pp. 1—51. Lausanne. Lugeon, M. (1904): Les grandes nappes de recouvrement des Alpes suisses — 9th Int. geol. Congr., Vienna, 1903, Rep. 1, pp. 477—492. Wien. Matüjka, A.— Andrusov, D. (1931): Apercu de la géologie des Carpathes occidentales de la Slovaquie centrale et des regions avoisinantes — Guide des excursions dans les Carpathes occidentales. Kníhovna St.géol.úst. sv. 13A, pp. 19 — 163. Praha. Nopcsa F. (1916): Adatok az északalbán parti hegyláncok geológiájához — M. Kir.FÖldt. Int. Évk., 24, 5, pp. 367—392 Budapest. Nopcsa F. (1929): Geographie und Geologie Nordalbaniens — Geol. Hung., Ser. Geol., 3, 704 p. Budapest. Papanikolaou, D. J. (1984): Introduction to the geology of Greece: the Pre-Alpine units — Field Guide, IGCP Project 5, Part I, pp. 3—36. Athens. Pálfy M. (1916): Geológiai jegyzetek a Biharhegység és a Királyerdő csatlakozásáról — M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1915-ről, pp. 278—294. Budapest. Pálfy M.— Rozlozsnik P. (1939): A Bihar- és Bélihegységek földtani viszonyai. I. rész: Rozlozsnik P.: Alaphegység és paleozoikum — Geol. Hung. Ser. Geol., 7, 200 p., Budapest. Reich L. (megjelenés alatt): Suess Eduardról, születésének 150. évfordulóján — Földt. Tud. történeti Évkönyv Rozlozsnik P. (1915): Földtani megfigyelések a tágabb értelemben vett Bihar hegycsoport különböző tagjain — M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1914-ről, pp. 287—292. Budapest. Rozlozsnik P. (1936): A Bihari-hegycsoport tektonikai helyzete a Kárpátok rendszerében — Math. Term. tud. Értesítő, 55, 1, pp. 46 — 74. Budapest. Sándulescu M. (1980): Analyse géotectonique des chaines alpines situées autor de la Mer Nőire occidentale — An. Inst. Geol. Geof., 56, pp. 5—54. Bucuresti. Sengör, A. M. C. (1982): Eduard Suess’ Relations to the Pre-1950 Schools of Thought in Global Tectonic s — Geol. Rundschau, 71, 2, pp. 381—420. Stuttgart. Suess, E. (1875): Die Entstehung dér Alpen. 168 p., W. Braumüller, Wien. Termier, P. (1903): Les nappes des Alpes orientales et la synthése des Alpes — Bull. Soc. Géol. Francé (4), 3, pp. 711—765, Paris. Tollmann, A. (1973): Grundprinzipien dér alpinen Deckentektonik. Eine Systemanalyse am Beispiel dér Nördlichen Kalkalpen. 404 p., Deuticke, Wien. Tollmann, A. (1981): Die Bedeutung von Eduard Suess für die Deckenlehre — Mitt. Österr. geol. Ges., 74/75, pp. 27-40. Wien. Uhlig, V. (1903): Bau und Bild dér Kárpátén. In: Bau und Bild Osterreichs, pp. 651—911. Wien— Leipzig. ühlig, V. (1907): Über die Tektonik dér Kárpátén — Sitz. bér. Akad. Wiss. Mát. Nat. KI. 116, Abt. 1, pp. 871—982. Wien. A kézirat beérkezett: 1985. II. 19. K o v á c s : A takaróelmélet centenáriumára 177 Zum Zentenarium dér Deckentheorie Dr. S. Kovács * Verfasser gibt eine kurze Übersicht dér Geschichte dér Deckentheorie aus dem Anlass, dass die hundertjáhrige Jahreswende ihrer Begründungi n 1984 gefeiert wurde (M. Bert- eand, 1884). JSTach dér Geschichte dér Erforschung dér alpinen und karpatischen Decken erörtert er die Zwischengebirge-Konzeption, die mehr als eine halbes Jahrhundert láng das Bild über den Untergrund des Pannonischen Beckens detorminierte. Die zunehmen- den Tiefbohrdaten, dér qualitative Sprung in dér Erkenntnis dér Geologie Ungarns — gefördert auch durch die durch die Plattentektonik erregte Revolution — führten zum Ende dér 1970-er bis Anfang 1980-er Jahre zum Ergebnis, dass die Idee des panno- nischen Zwischengebirges aufgegeben werden musste. Die komplexe Deckenstruktur dér nordungarischen Gebirgszüge (Aggtelek — Rudabány a- Gebirge, Bükk- Gebirge), die Fortsetzung dér Deckensysteme des Apuseni-Gebirges im Beckenuntergrund dér Grossen Ungarischen Tiefebene sowie die Fortsetzung dér tektonischen Einheiten dér Ostalpen im Untergrund dér Kleinen Tiefebene NW von dér Raab-Linie sind heute schon völlig bewiesene Tatsachen geworden. Es sind nur noch das Transdanubische Mittelgebirge und Süd-Transdanubien zwei solche Régiónén Ungarns, wo bisher keine alpinen Decken- strukturen nachgewiesen werden konnten, obwohl ihre Existenz im Untergrund auch hier nicht ausgeschlossen werden kann. Eingang des Manuscripst in dér Redaktion: 19. II. 1985. K cToneTHK) TeopHH o noKpoBax HaflBHra JJ-p III. Koecm ,11a eTCH KpaTKHH oő3op HCTopHH pa3BHTHH TeopHH o noKpoBax Ha^BHra no cjiyqaio CTOJieraeH roflOBLUHHbi ee oőochob3Hhh, OTMeqaBiuencfl b 1984 r. (M. EepTpaH, 1888). FIomhmo H3Jio>KeHHH HCTopnn H3yHeHiin ajibnHHCKHx h KapnaTCKnx noKpOBOB HagBHra paccMaTpHBaeTCH KOHuenunn cpegiiHHbix MaccHBOB,KOTopaH Ha npoTH>KeHHH őojiee nojiOBHHbi cTOJieTHH onpe^ejiHJia B3rjiHAU Ha xapaKTep (JjyH/iaMeHTa naHHOHCKoro öacceÜHa. B pe3yjibTaTe nocTeneHHoro yBejiHneHHfl 6a3bi AaHHbix r.iyŐHHHoro öypeHHH h KanecTBeHHoro cxa^Ka b reojionmecKOH H3yneHH0CTH TeppHTopHH BeHrpHH (neiuy cnocoocTBOBan TaK>Ke nepenoM bo B3rjiHgax, Bbi3BaHHbin noHBJie- Hiie.u TeopHH TeKTOHHKH njiHT) b KOHije ceMHgecHTbix h Hanajie BocbMHflecnTbix roflOB reojiora ÖblJIII BbIHy>K3eHbI 0TK33aTbCH OT HgeH CyigeCTBOBaHHH naHHOHCKoro Cpe^HHHOTO MaCCHBa. B HacTonmee Bpe.MH CTajio y>xe nojiHocTbio A0Ka3aHHbiM, hto ropHbie MaccnBbi ceBepHOH nacra BeHrpHH HMeioT KOMnjieKCHyio noKpoBHyio, to ecTb mapbíDKHyio CTpyKTypy (ropbi ArrrejieK— PygaőaHbH, ropbi Ek>kk), h hto 3th CTpyKTypbi h CHCTeMa noKpbiBOB rop AnyceHb (PyMbiHHfl) npOAOJDKaiOTCH B 0CH0B3HHH EOJIbUIOH BeHrepCKOH HH3MeHHOCTH, aHaJIOrHHHO TOMy, KaK npo- cjie>KHBaeTCH npo^ojDKeHHe cTpyKTypHbix eflHHHíj BocTOHHbix Ajibn b ochob3hhh Majioö BeHrepCKOH Hiismchhocth ceBepo-3anaa;Hee jihhhh Paöa. £0 HacTonmero BpeMeHH Jinuib b AByx pernoHax cTpaHbi: b 3a^yHaiiCK0M Cpe/jHeropbe h b IO>khoh 3aracaHCK0H oÖJiacTH He y^ajiocb BbiHBiiTb noKpoBbie, to ecTb inapbH>KHbie cTpyKTypbi ajibnHHCKoro rana, xoth hx cymecTBO- B3HHe He HCKJIíOHeHO. • Anschrift des Verfassers: Ungarische Geologisehe Landesanstalt H-1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 6 Földtani Közlöny . ' Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geöl. Soc. (1986) 116. 179—184. A magyarországi földtantanítás története Mária Terézia uralkodásától az 1848/49. évi szabadságharcig* Lisztes Edit** (1 ábrával) Összefoglalás: A szerző a magyarországi középiskolai földtantanítás történe- tével foglalkozik. Ebben az első részben a 18. század végétől a 19. század közepéig terjedő időszak hazai ásványtani tanterveiről, tankönyveiről, különösen a debreceni Református Kollégium ásvány-földtani oktatásáról és híres ásványgyűjteményének kialakulásáról ad képet. A Ratio Educationis Az a folyamat, amely a közoktatás révén a XVIII. században mindenütt reformokat szült Európa-szerte, Ausztria közvetítésével jutott el hozzánk. A közoktatás egyetemes rendezését az 1777. évi Ratio Educationis kibocsátása indította meg. Ennek az oktatási szabálykönyvnek a pontos címe: „Ratio Educationis totiusque Rei Literariae per Regnum Hungáriáé et Provincias eidem adnexas” (A nevelés és az egész oktatásügy rendszabálya Magyar- országon és kapcsolt tartományaiban). Benne öltött először testet nálunk az a kormányzati elv, hogy a közoktatás közügy, rendezése állami feladat, ezért azt maga az uralkodó, Mária Terézia kezdeményezte. Az állami tan- tervek végrehajtói a katolikus iskolák lettek, bár a Ratiót a protestánsok iskoláira is ki akarták terjeszteni. A protestánsok azonban tiltakoztak az új tanulmányi rend oktrojálása ellen, s meg tudták őrizni iskoláik függetlenségét. A Ratio általános jellemzői: 1. Az előző korokhoz képest igen nagy számban képviseltetik magukat a reáliák. 2. A szemléltető tanítás nagy hangsúlyt kap. 3. Rendelkezik a Ratio a gimnáziumi tankönyvekről is, szakítva a korábbi diktáló módszerrel. Az 1. Ratio Educationis tantervében a hétéves középiskolai oktatásnak 3 foka volt: A Latin, azaz grammatikai iskolák (3 évf.). B Magyar királyi főgimnáziumok és gimnáziumok (2 évf.). C Filozófiai kurzus (2 évf.). * Elhangzott a Tudománytörténeti Szakosztály 1985. ápr. 15-i ülésén. ** Vasváry Pál Gimnázium 4401 Nyíregyháza, Pf. 112. 6* 180 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet RATIO EDUCATIONIS TOTlUSQUE R El LITERARLE P ER RZGyUM HTJ. GA. XtlAJH E T PROVXNCXAS E I D E M ADNEXAS. TOMUS I. VIlíD OBO NiE. rvris fOAN. THOM nob. de TRATTNERN. SAC. C.ES REG y..Kj. TVPOGR ET EiBL. MDCCLXXVTL A Ratio az ásványtant a természetrajz keretében oktatandónak írta elő, méghozzá a grammatikai tagozat 3. osztályában. A Ratio a tanulmányokat a gyakorlati élet kívánalmai szerint, a belőlük remélhető haszon szerint válo- gatta. Szükségesnek tartotta az ásványtan felvételét még az első 3 évben, azoknak a tanulóknak az érdekében, akik a grammatikai tagozat után nem tanultak tovább: „Minthogy a tanulók közül a legtöbben a latin iskola-tanfolyam elvégzése után tanul- mányaikat teljesen abbahagyják, s új foglalkozás ösvényére térnek, szükséges, hogy már zsenge korukban oktatást nyerjenek abban a tudományban, amely elismert tárgyi gazdagságánál és hasznosságánál fogva csaknem mindenkinek előnyére válik. Éspedig annyival inkább, minél bizonyosabb, hogy a magyar királyság területén bőségesen elszórt természeti kincsek többnyire csak azért maradnak eltemetve, mert nem ismerik őket.” Lisztes: A hazai földtantanítás története 181 Az ásványtan anyaga — a kor színvonalának megfelelően — a következő volt: „1. a sók különböző fajáról; 2. földgyantákról és kőszenekről; 3. a külön- féle talajokról; 4. a kőzetek osztályairól; 5. a nemes és nem nemes kövekről; 6. a fél ércekről; 7. az ércekről és telér jeikről; 8. ezen osztályok egyikébe sem sorozható kövületekről.” Külön hangsúlyt kaptak a birodalomban megtalálható ásványok és kőzetek. A gimnázium első osztályának második félévében (heti 2 órában) újra fel- bukkan az ásványtan. Anyaga a latin iskolában tanultak ismétlése, pontosí- tása. A Ratio Educationis főleg külső körülményekből adódó nehézségek miatt nem bontakozhatott ki teljes mértékben. A hazai viszonyok ilyen nagy hord- erejű reform végrehajtására nem voltak eléggé érettek. Hiányoztak a meg- felelő tankönyvek és felszerelések. A problémákat tetézte II. József 1784. évi nyelvrendelete, mely a németet tette hivatalos nyelvvé Magyarországon. Az iskolai oktatásban 3 év alatt kellett volna áttérni a német tanítási nyelvre. A rendelet azonban az alacsonyabb hatóságok (elsősorban a vármegyék) és a társadalom ellenállása miatt nem valósulhatott meg. A felmerült és a gya- korlatban is hamarosan mutatkozó nehézségek miatt bocsátották ki 1806-ban az igényeket jelentősen leszállító II. Ratio Educationist. A II. Ratio Educationis A II. Ratio iskolaszervezete ugyancsak hármas felépítésű: kisgimnázium, humaniórák, bölcseleti tanfolyam. Az I. Ratio túl sokféle tárgyat próbált a rövid grammatikai és gimnáziumi kurzusban összehozni. Ezért az 1806. évi Ratio nemcsak elhagyott bizonyos tárgyakat, hanem a megmaradtak óra- számát is csökkentette. A kisgimnázium 4 éve alatt már nem szerepelt ásvány- tan, csak a humaniórák tanfolyamában található meg az ásványtan a 2. év 2. félévében. Mindkét Ratio Educationis ideje alatt gondot okozott a jó tankönyvek hiánya. A meglevők nagy hibája, hogy enciklopédiaszerűek, az egyetemi tan- könyvek kivonatai. Magyar nyelvű, kifejezetten a nagy gimnázium használa- tára írt s az állami tantervhez alkalmazkodó tankönyvek csak az 1840-es évek elejétől jelentek meg. í 842-ben írta tankönyvét Bigelbatter (Békefy) Károly kegyesrendi oktató „A földtan alaprajza, azaz a földnek mathematikai, physikai és a világ öt részeinek igen rövid politikai leírása” címmel. A 92 oldalas könyv a követ- kező fejezeteket tartalmazza: Topográfia, csillagászat Szárazföldek, tengerek A föld, s a tenger mineműségéről (51 — 65.1.) — ebben a fejezetben a hegye- ket így osztja fel: „őshegyek, réteghegyek, összehordott hegyek, tűzokádó hegyek”. (Ez a tagolás a W EKNER-féle osztályozásnak felel meg.) A természet terményeiről (91 — 92. 1.) — az állatok és növények mellett néhány érc felsorolása. A sokat ígérő fejezetcímek után csak puszta tény felsorolásokat, kaotikus anyagömlesztést találunk. Az ábrák teljességgel hiányoznak a könyvéből. Illusztrációként mindössze Gustav Rauschmann „A Eöld keleti és nyugati féltekéit” ábrázoló térképét mellékelte. 182 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet Ásványtannal és kőzettannal foglalkozott az ugyancsak 1842-ben megjelent, Peregriny Elek által írt „Természettörténet” című, 109 oldalra terjedő tan- könyv. Peregriny „a pesti királyi egyetemen a bölcsészeti kar beiktatott és a magyar tudós társaság levelező tagja” volt. Könyvében három részre osztotta fel a természet világát: „állatok, növények és ásványok országára”. Az az ásvány-fogalom, amellyel dolgozott, korában már teljességgel kor- szerűtlen volt: „Ásványok azon termények, melyek inkább tapadás vagy reájok külről ható vagy belerők által növekedő, életműszeretlen, vagy tulajdon- képpen élettelen és mozgástalan testek.” Ásványok, kőzetek együtt szerepelnek rendszerében, melyet négy osztályra tagolt: „földek, sók, égvények, ércek”; ezeken belül kisebb egységekbe, rendekbe sorolta az „élettelen testeket”. Ásványtanához még nem kapcsolódik se kristálymorfológia, sem kristálykémia vagy -fizika. 1847-ben újra átdolgozta könyvét „Természettörténet az ifjúság tanítására és házi használatra” címmel. Az átdolgozás során a könyv 458 oldalassá bővült, a harmadik, az ásványtani rész is jócskán gyarapodott. Belekerült néhány kristály morfológiai, kristályfizikai fogalom, valamint toldalékként „kövület- tan”, „földisme” és „hegyisme”. Könyvének nagy hiányossága, hogy sem térképet, sem ábrát nem mellékelt. A református gimnáziumok tantervei Külön életük volt ebben az időben a katolikus és az állami, illetve az auto- nóm, felekezeti (református, evangélikus, unitárius, görögkeleti) iskoláknak. Tanterveik az állami tantervektől erősen eltértek. A felekezeti gimnáziumok közül az alábbiakban a debreceni református gimnázium földtantanítását ismertetem részletesebben. Az erősen humán irányzatú kollégium nem a reáliákat állította ugyan elő- térbe, mégis a reál tárgyak oktatása is igen színvonalas volt. Míg az állami iskolák többnyire csak követték a külföldi (főként német) iskolák kezdemé- nyezéseit, addig a kollégiumok a reál tárgyak oktatásában is előremutató újításokat hoztak. 1848 után néhány évig a kormány erőteljesen beleszólt a tantervi felépítésbe, de az 1870-es évektől újra maguk alkották tanterveiket. A 18 — 19. század fordulóján a református iskolák számára az 1770-ben meg- jelent MARÓTHY-féle „Methodus” volt a meghatározó. Ez egyértelműen a humán tárgyak dominanciáját biztosította. A debreceni kollégiumban már a századfordulón szó esett bizonyos ásvá- nyokról és kőzetekről a tanítás folyamán. De nem a természetrajzban, mint az állami iskolákban, hanem a fizika tantárgyi keretében. Híres ásvány- gyűjteményük alapjait is ebben az időben vetették meg. Az 1793. évi egyház - kerületi gyűlés utasítása szerint: „A physices Professornak szükséges lassan - lassan CoHectiot tenni a Naturális Históriára.” Ennek az igénynek 1798-ban Sárvári Pál és Lengyel József, a kollégium tanárai, eleget is tettek. Az álta- luk Biharban gyűjtött ásványtani anyagot bővítették tovább aztán utódaik. A humán tárgyak elsőbbsége a századfordulón még változatlanul meg- maradt. 1801-ben még nem sikerült életbe léptetni az egyházkerületi tantervkészítő bizottságnak azt a javaslatát, miszerint a gimnáziumok 1. és 2. osztályában tanítsanak természetrajzot. Lisztes: A hazai földtantanítás története 183 A II. Ratio Educationis érvényessége alatt a Ratio Institutionis (1804) alapján tanítottak a református kollégiumban. Ebben a tervben sem volt sem természetrajz, sem vegytan, hanem szempontunkból a legtöbb figyelmet érdemli „A földnek természethistóriai leírása” nevet viselő tantárgy a III. osztályban. Ez főként természeti földrajzot, de jelentős számú földtani isme- retet is közölt. A következő tantervi rendezés a Norma Discendi (1820) volt, melynek alapján a „naturális história” keretében tanítottak ásvány- és földtant a II., III. és a IV. osztályban. A döntő fordulat, tantárgyunkat illetően, 1823-ban következett be a deb- receni kollégiumban. A földtant nagyon kedvelő Sárvári Pálnak, a trigono- metria tanárának szorgalmazására felállították az ásványtan-növénytan-kémia tanszéket. Ennek első professzora Kerekes Ferenc volt. A tanszék ásvány- gyűjteményének nagyságáról az első, 1839-es leltár alapján alkothatunk fogalmat. Eszerint a szertárban 200 db ásvány és geometriai test volt talál- ható. 1839-ben a tanszékre Csécsy Nagy Imre természetrajz professzor került, aki a szertár állományát több ezerrel gyarapította. S mivel a kollégium nem volt híve a diktáló módszernek, a professzorok egymás után adták ki a kor színvonalán álló tankönyveiket. így: Gáti István, Földi János és Csécsy Imre professzor. Csécsy Imre a kollégium falain kívül is méltán híres tudós professzor volt. 1839-ben iktatták be „a debreceni főoskola füvészet, kövészet, mű és vegytan rendes tanítószékébe”. Ünnepélyes beiktatása alkalmából értekezést tartott „A természet ösmeretének jótevő befolyása a tudományos míveltségre álta- lában” címmel. „Földünk s néhány nevezetesebb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári, s közép tudós iskolák szükségeire” (1842) című könyvét alapozó tankönyvnek szánta. Erre épülnének a korábbig osztályokban már tanult tárgyak: földrajz, matematika, fizika, agronómia. Ásványtanából kihagyta a kristallográfiát, ami egészen egyedülálló volt a korabeli külföldi, s a következő évek magyar tankönyveinek terjedelmes morfológiáját tekintve. Sőt a polgári iskolák több évfolyamon át szereplő alaktanát is kisebb terje- delművé szorítandónak tartotta. Bár a tankönyv ismeretanyaga elavult az évek folyamán, szerkesztése logikus és átgondolt volt. Oknyomozó gondol- kodásra, a fejlődés tényének felismerésére nevelte a tanulóifjúságot. Érdemes vázlatosan megismerkedni e mű tartalmával: „1. Rész: Földünkről I. szakasz: A földről, mint égitestről II. szakasz: A föld kiegészítő részei (légkör, tenger, stb.) III. szakasz: A szárazföld jelen állapot ja (kőrétegek, fekvésük, kőnemek, kövületek) IV. szakasz: Múlt idők történetei V. szakasz: Földünk jövendője 2. Rész: Egyes ásványokról a) leírás (kristályok, sófélék, ércfélék, éghetők, tulajdonképpen való kövek, azaz drágakövek) b) rendszeres áttekintés Csécsy minden földtani fogalmat, jelenséget konkrét hazai példán is bemutat. Ezt a tankönyvet megjelenése után csakhamar több állami középiskolában is használták, egészen 1848-ig. Az 1850-es években az osztrák kormány új tan- 184 Földtani Közlöny 116. kötet. 2. füzet könyvek (többségükben német nyelvűek) használatát írta elő, és csak az 1860-as évek elejétől tanítottak újra ebből a kiváló könyvből. A 18. század 2. és a 19. század 1. felében, mint láttuk, az ásvány-, kőzet- és földtan nem tartozott a favorizált tantárgyak közé. Kis óraszámban, gyak- ran megfelelő tankönyv híján tanították a középiskolában. Ennek oka csak részben rejlik a reáltárgyak általános háttérbeszorítottságában, hiszen maga az ásvány- és kőzettan tudománya is csak fejlődésének kezdetén járt. Gyökeres változásokat a 19. század 2. fele fog hozni: a Magyarhoni Földtani Társulat megalakulása (1848), kiemelkedő tudósunk, Szabó József fellépése, s tanítványaiból egy kitűnő geológusgárda félné velődése. De ez már a magyar- országi középiskolai földtantanításban is egy újabb fejezetet jelent. Irodalom — References Bigelbauee, K. (1842): A földtan alaprajza, azaz a földnek mathematikai, physikai és a világ öt részeinek igen rövid politikai leírása. Buda, Egyetemi Nyomda pp. 1—92. Csécsy I. (1842): Földünk, s néhány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári, közép tudós iskolák szükségeire. Debrecen, Telegdi, pp. 1—95. Csécsy I. (1839): A természet ösmeretének jótevő befolyása a tudományos míveltségre általában. Debrecen, Tóth, pp. 1—19. Csendes J. (1938): Reáliák tanítása a 400 éves debreceni református Kollégiumban — Theológiai Szemle, 14. évf. 3. sz. pp. 183—208. Az 1777. évi Ratio Educationis (1913) Ford. Friml. A. Budapest, Katholikus Középiskolai Tanáregyesület, pp. 1—271. Az 1793. ápr. 28-i egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyve. Debrecen FlNÁCZY E. (1902): A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában II. kot. Budapest, Homyánszky, pp. 1—210. Klímájuk J. (1893): A magyarországi középiskolák újabb szervezete történeti megvilágítással. Budapest, Eggenberger, pp. 1—640. Pekegriny E. (1842): Természettörténet műtudományi jegyzékekkel. Buda, Olmicer J. pp. 1—109. Pebegriny E. (1847): Természettörténet az ifjúság tanítására és házi használatára. Pest, Geibel K. pp. 415—458. A kézirat beérkezett: 1985. III. 14. History of geology teaching in Hungary írom the reign of Maria Theresia up to the 1848/49 War of Independence E. Lisztes The history of secondary school geology teaching in Hungary is discussed. In this first part, the Hungárián mineralogy-geology curricula and especially the mineralogy- geology teaching of the Calvinist College of Debrecen and the development of its famous mineralogical collection over the period írom the end of the 18th to the middle of the 19th century are outlined. Manuscript received: 14th March, 1985. Hctophh reojiortmecKoro oöyaeHHH co BpeiweH npaBJieHHH MapHH- Tepe3na flo peBOJnogHH 1848 — 49 ír. 3dum Jlucmeui B paöoTe ocBemaiOTCH Bonpocbi hctophh npenonaBaHHH reojiorHH b BeHrepcKHx cpe^HHX uiKOJiax. Abtop naeT 0Ö30p nenarornnecKHX ruiaHOB no MMHepajiornn h reojiornn h yneöHoro MaTepnana cpe/jHHX iiikoji b nepnon ot KOHiia XVIII no cepennHbi XIX Béna, nonpoŐHO ocTa- HaBjiHBancb Ha npenonaBaHHH othx HayK b ^öpeueHCKOM npoTecTaHTCKOM Kojuien>Ke u Ha HCTOpHH C03naHHH H3BCCTH0H KOJIJieKUHH MHHepaJIOB B CTCHaX 3T0T0 yHeŐKOTO SaBeneHHH. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 185—201. A magyar bauxitirodalom fejlődése a statisztika tükrében (1903 — 1981)* Dr. Posgay Károly sen.** (5 ábrával, 4 táblázattal) Összefoglalás: A tanulmány elkészítéséhez az ötletet a szerző által évek során összegyűjtött „Magyar bauxitföldtani irodalom jegyzéke” nyújtotta. A jegyzék a magyar bauxit 1903-ban történt felfedezésétől 1981-ig terjedő 78 éves időszak alatt készített bauxit-irodalmi műveket (értekezések, könyvek, dolgozatok, előadások stb.) tartal- mazza. Ezeknek holt statisztikai adataiból — a megfelelő csoportosítás után — a magyar bauxitföldtani irodalom fejlődése és története tűnik elő. A növekvő fejlődés, illetve alkalmi süllyedés okainak megvizsgálására a magyar nemzet történelmének változásai, életfolyamata kínálkozott és a kiértékelésükhöz alapot nyújtottak. A fejlődés változásait ábrák (grafikonok) érzékeltetik. Az ábrák a bauxitgeológia és külön-külön a szakma- ágazatok (bauxitkutatás és bányászat, kémia-timföldgyártás-kohászat, geofizika, víz- földtan, anyagvizsgálat-geokémia, őslénytan-ősföldrajz) fejlődését mutatják. A grafi- konok az I. és II. világháborúk ideje alatt, továbbá a két háború közötti gazdasági válság miatt bekövetkezett fejlődés növekedését, ill. lassulási mértékét tüntetik fel. A német megszállás után, ill. a szovjet hadsereg felszabadítási harcai után a rendszeres, terv- szerű, részletes kutatások és a folyamatosan előrehaladó bányászat következtében a szak- irodalom állandóan növekvő fejlődésnek indult. A tanulmány kitér — érdekességként — a bauxitföldtani irodalom szerzőinek szám- és történeti időszak szerinti megoszlására és ismerteti azt. Módszer Az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet (Aluterv— EKI) megbízásá- ból 1979-ben nyilvánosságra került „A magyar bauxitföldtani irodalom jegy- zéke”. E jegyzék az 1903 — 1977. évek bauxittal kapcsolatos tanulmányait, értekezéseit, szakvéleményeit, diplomadolgozatait tartalmazza. Ennek foly- tatása az 1978—1982. közötti években bauxitföldtannal foglalkozó munkák jegyzéke. , . , Az adatokat keltezési évszám szerint foglaltam össze és összehasonlítás cél- jából csoportokra osztottam szakma-ágazat szerint. Mindegyiket a szerzők műveinek évszám szerint elkészített kimutatásába soroltam és grafikonjába állítottam be. Minthogy a tanulmány több mint 3/4 évszázadot ölel fel, az anyagot a könnyebb áttekintés céljából további alcsoportokba osztottam, a történelmet, kutatási szerveket, vezetőket és az irodalom mennyiségi válto- zásait tekintve oknyomozási alapnak. * Előadta a Középdunántúli Területi Szervezet szakülésén, 1983. december 1-én, Veszprémben. Kézirat lezárva 1983. VII. ** 1215 Budapest XXI. Duna u. 2. 186 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet Az alcsoportok időszakai a következők: 1903 — 1913 Erdélyben a bauxit magyar felfedezése, szervezések, kísérletek ideje 1914—1919 Az I. világháború időszaka 1920—1939 A Dunántúlon 1920-tól Aluérc Rt., 1935-től a Magyar bauxit- bánya Rt., 1941-től a svájci Bakonyi bauxit Rt. -ok működése 1940—1947 A II. világháború német hadiiparral; a Rt. -ok működése 1948 — 1955 Maszobai (1946-től) Bauxitkutató Expedíció (1950-től) 1956 — 1981 Bauxitkutató Vállalat (BKV), mint az Expedíció utódja, Alu- terv, FKI, MÁT, MÁFI, ELTE, ELGI, KFH, BKI, egyéb intéz- mények A beosztás bizonyos mértékig önkényes. Az egyes dátumok eltérésének oka az, hogy a kutatás eredménye még egy-két évvel később is mutatkozik, amíg az utódvállalat érvényesülni kezd. Pl. a szovjet csapatok 1945 márciusá- tól kezdve a bauxi telőfordulások területeit és bányáit sorjában felszabadították, de a Magyar— Szovjet Bauxit Alumínium Rt. (Maszobai) csak 1946 áprilisában alakult meg. A bauxitelőfordulásokon és bányákban működő magyar, német, svájci érdekeltségű Rt-okat 1949 végéig fokozatosan szüntették meg, álla- mosították. A Maszobai 1950-ben szervezte meg a Bauxitkutató Expedíciót. Az átmeneti idő alatt még az átadó vállalat eredményessége érvényesül, amíg az átvevő vállalat a tervét elkészíti, szervezetét megalapítja, termelése meg- indul. A magyar bauxit felfedezése és kutatása A magyar bauxitföldtani irodalomba tartozó munkákról évszámkeltezésük szerint grafikon készült, amely 1903 — 1981 között, 78 év alatt, 2086 db munkát tartalmaz. Az alcsoportok szerinti megoszlásukat az I. táblázat tünteti fel. Az 1. ábra az első magyar bauxit felfedezésével kezdődik. A szenzációs felfedezés hazánkat, sőt a Monarchia államgépezetét is várat- lanul érte. A termelés megindítása szakképzett vezetőség és munkásság hiánya miatt nem sikerült. A Monarchiának timföldgyára sem volt. A bauxitföldtani irodalom az első világháborúig főképpen a bauxit vegyészeti adatait közölte (Finkey, Jákob y), valamint a terület megkutatását, a földtani térképezés eredményeit ismertette (Szádeczky Gy., Pálfy M., SzontághT., Rozlozsnik P.). A vastermelés bányáit felhasználva, újabb feltárások megkezdéséhez megalakult a Jádvölgyi Alumíniumbánya Társulat. Szorgalmazták zártkutat- mányok létesítését, de tőkehiány miatt sem rendszeres kutatást, sem szer- vezett termelést nem folytattak. A világháború kitörésével a német hadiipar a magyar bauxitot haszonbérleti szerződéssel biztosította magának. Német geológusok és bányamérnökök jelentései alapján egyezséget kötött a Jádvölgyi Társulattal, a kitermelt bauxitot Németországba szállítva ott dolgoztatta fel timfölddé, ill. alumí- niummá. Bauxit-irodalmunk mind a geológia, mind a bányászat terén lassú emelkedést mutat. 191 7/1 8-ban a Magyar Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. (Aluérc) átvette a Jádvölgyi társulat bauxitelőfordulásait és bányáit. A trianoni béke megkötése után Magyarország megmaradt területe szén- ás érc vagyonának alaposabb megkutatása vált fő feladattá. Nagyarányú munka indult meg. Ebben a munkában az osztrák geológusok is részt vettek P o 8 g ay sen. : A magyar bauxitirodalom fejlődése 187 1. ábra. A magyar bauxitföldtani (geológiai) irodalom fejlődése 1903—1981 között) Fig . 1. Progress of Hungárián bauxit e geological literature between 1903 and 1981 a régi jóbarátság bizonyítékaként, mint pl. Síje ss Ede professzor. A kutatások Dunántúlon eredménnyel jártak. Ekkor fedezték fel Szőc, Halimba, Gánt bauxittelepeit, Erdélyben a Királyerdői bauxitelőfordulásokat és a bányákat Románia vette át; az Aluérc bányavállalattal azonban nem óhajtott egyez- séget kötni. Magyar részről, mint úttörőket a Dunántúlon Taegeb, Henrik geológust. Balás Jenő bányamérnököt és Telegdi Roth Károly geológust kell meg- említenünk. Ők a Vértes és a Bakony hegység környékén végeztek földtani térképezést és kutatást. A fellendülés elsősorban zártkutatmányok megvásár- lásában, társulatok megalakulásában mutatkozott. 1920-ban a Tapolcai Bánya Rt. 1925-ben a Nemzeti Hitelintézet, ill. a Magyar Általános Kőszénbánya (MÁK) segítségével az itt megindult Aluércbánya és Ipari Rt. 1930-ban Nagy harsány környékén kutattak. Á dunántúli bauxit felfedezése a szakirodalom terén néhány értekezést és szakvéleményt eredményezett. Az általános gazdasági válság a bauxit irodal- mában és a termelésben egyaránt éreztette hatását. Az 1930-as évek derekán a bauxit-témát a német haditőke mozdította ki a gazdasági válságból. A kitermelt bauxit 75%-át Németországba szállították. A bauxitbányászatba bekapcsolódott, 1935-ben megalakult Magyar Bauxit- bánya Rt. a Harsányhegyen kezdte meg működését, később a nyírádi bauxit- előfordulások területére is kiterjesztette a kutatását. Ez a tőkeerős, jól szer- 188 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet vezett Rt. a nyírádi térségben komoly kutatást végzett, amelynek alapján kitűnő minőségű bauxitelőfordulásokat fedeztek fel és termeltek ki. A Rt. indította meg az ajkai timföldgyár létesítését is. Ezt az időszakot méltán nevezhetnők a Rt. -ok vetélkedése korszakának (1. ábra és I. táblázat). 1941-ben újabb Rt. kapcsolódott be a kutatásba és a termelésbe. A svájci érdekeltségű Bakonyi Bauxit Rt. főleg Szőc területén folytatta működését. A három Rt. működése ellenére a magyar bauxitipar a német hadiiparnak ki volt szolgáltatva. Ez meggyorsította a bányák művelését, majd a német megszálláskor közvetlen vezetése alá vonta azokat. Mind a geológiai, mind a bányászati irodalom kisebb süllyedést mutat (1. ábra és I. táblázat). A magyar bauadtföldtani irodalom darabmennyisége és százaléka Totál number and percentages of Hungárián bauxite geological references I. táblázat — Tahié /. Időszak Darab % 1903—1913 13 0,6 1914—1919 7 0,3 1920—1929 43 2,1 1930—1939 116 5,6 1940—1947 54 2,6 1948—1955 243 11,6 1956—1960 129 6,2 1961—1965 162 7,8 1966—1970 250 12,0 1971—1975 287 13,7 1976—1981 782 37,5 összesen 1903—1981 2086 1 100,0 Megjegyzés: az 1976 — 1981. évi csoport 782 darabszámában 43 olyan cikk, dolgozat, jelentés stb. szerepel, amelyek már az előző években íródtak, de késői megjelenésük vagy késői tudomásunkra jutásuk miatt a megfelelő csoportba helyezni nem tudtuk, s ezért ide vettük be. E e m a r k: The 782 items given fór the period 1976 — 1981 include 43 papers, articles/reports, etc. that were written in the preceding years, bút which, because of their delayed publication or because of the retarded receipt of the relevant information, we could nőt insert in the proper group and which, thus, have had to be included here. 1945 márciusában a szovjet csapatok felszabadították a dunántúli bauxit- bányákat. 1946 tavaszán megalakult a Magyar— Szovjet Bauxit Alumínium Rt. (Maszobai) és megindult a német vezetőség által a berendezéseiktől meg- fosztott bányák helyreállítása. Ebben a Szovjetunióból érkezett geológusok és bányamérnökök is részt vettek. A Maszobai 1950-ben újabb lépést tett a bauxit kutatása és bányászata terén. Megalakította a Bauxi tkutató Expedíciót Balatonalmádiban. Ennek vezetésében szovjet és magyar szakemberek közösen vettek részt. Megindult az előfordulásokon a részletes szervezett kutatómunka, a távolabbi részeken a felderítő kutatás, a reménybeli területeken a földtani térképezés, a készletek számbavétele. A kutatáshoz a Magyar Állami Földtani Intézet nyújtott segítséget több geológusának az Expedícióhoz való átirányításával. Á szer- vezett munka eredményes volt. A földtani és a bányászati irodalomban meg- mutatkozott a hatása (1. ábra és I. táblázat). 1954-ben a Maszobai megszüntette működését. Helyette a Nehézipari Minisz- térium főhatósága alatt önálló vállalatok létesültek. A Bauxi tkutató Expedíció utódja a Bauxitkutató Vállalat (BKV) lett. A bányák önálló hatáskört kaptak. Később a négy bányavállalatot két nagy bányavállalattá vonták össze. P o s g a y sen. : A magyar bauxitirodálom fejlődése 189 1963-ban megalakították a Magyar Alumíniumipari Trösztöt (MÁT) és ezen belül az 1955-ben megalakult Alumíniumipari Tervező Vállalatot (Aluterv). A Bauxi tkutató Vállalat (BKV) felderítő fúrásai eredményesnek bizonyultak. Az évek folyamán újabb és újabb előfordulásokat fedeztek fel. A megkutatott készleteket zárójelentésben adták át bányatervezésre. A Bauxitbánya Válla- latok is hatalmas iramot diktáltak. Újabb bauxitbányák létesültek. Ez a nagy- arányú szervezett munka tükröződik a bauxi tirodalom fellendülésében is. Az ötéves tervek egyre fokozottabb fejlesztést írtak elő, a vállalatok a nagy követelményeknek mindenkor megfeleltek. A geológiai munkák jelentős sikere elsősorban dr. Barnabás Kálmán, dr. Bárdossy György személyéhez fűződik. A BKV székháza és telephelye szűknek bizonyult a vállalt cél és feladat elvégzéséhez. 1965-ben elkészült az új központi telephely és székház. A válla- laton belül a geológiánál új osztályokat létesítettek. Munkásságuk az irodalom terén is megmutatkozik; a BKV munkájának a Központi Földtani Hivatal (KFH) által történt elismerése Szantner Ferenc főgeológus személyéhez fűződik, aki lankadatlan munkásságával, vezetői képességével biztosította a sikert kitűnő gárdájának. Külön elismerést érdemelnek a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI), valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) földtani tanszékei, hogy terveik elkészítésénél figyelemmel voltak a bauxitkutatás támogatására. Lényegesen közreműködött a kutatás terén az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) is (törésvonalak kimutatásával, a bauxitelőfordulások mére- teinek és mélységének megállapításával). 1955 — 1960-ig a bauxitirodalom némi csökkenést mutat. Ez csak átmeneti jelenség, amely a Maszobai megszűnésével, a NIM működésével, a MÁT meg- alakulásával járó átszervezésre vezethető vissza. A BKV-tól a MAFI-hoz visszatérő geológusok által előidézett geológushiány is átszervezést tett szük- ségessé. Ez elérte célját, és azóta a grafikon vonala is hirtelen emelkedő irány- zatot mutat. Kiemeljük Vadász Elemér professzort, aki ernyedetlen tevékenységével mind az erdélyi (1927 és 1942), mind a dunántúli bauxitlelőhelyeket bejárta és sokoldalú kimagasló tudásával 1951-ben megjelentette a „Bauxi tföldtan” c. könyvét. A 2. ábra a földtan és a rokontudományok irodalmának fejlődését közös táblázaton mutatja be. Fejlődésük történetét szakmánként az alábbiakban egyenként méltatjuk. a) Bauxitbányászat és bauxitkutatás A bauxitkutatás és a bauxittermelés szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ez a bauxi tirodalomban is megmutatkozik. A 2. ábrán is érzékelhető. A történelmi Magyarország területén a bihari Királyerdőben fedeztek fel először bauxitot, ahol már az 1880-as évek óta több helyen vasérctermelés folyt. A vasérc gyenge minősége a bányatulajdonosokat alaposabb elemzésre késztette. A nagybányai főiskola és a kolozsvári egyetem vegyészeti tanszékén 1903-ban a beküldött ércmintákról megállapították, hogy azok 50—55% A1203 és 4—9% Si02-t tartalmaznak. Ezt az alumíniumvasércet bauxi tnak minősítették. Á rendelkezésre álló tőke csupán a zártkutatmányok megszer- zésére volt elég. A bányászat megindulása elé komoly akadályok tornyosultak: a szakmunkások, gépi berendezések hiánya. 190 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet 2. ábra. A magyar bauxitföldtani irodalom főbb csoportjainak fejlődése időszakonként és százalékban 1903—1981. Jelmagyarázat: 1. Geológia, 2. Bányászat, 3. Vegyipar, 4. Vízföldtan, 5. Geofizika Fig. 2. Development of the major groups of the Hungárián bauxite geological references by periods and in percentage» 1903—1981. Explanation: 1. Geology, 2. Mining, 3. Chemical industry, 4. Hydrogeology, 5. Geophysics Ez az áldatlan állapot az első világháború kitöréséig tartott. A német hadi- ipar az itt működő Jádvölgyi Alumíniumbánya Társulattal haszonbérleti meg- állapodást kötött a bauxit kitermelésére és Németországba szállítására. Német geológusok és bányamérnökök közreműködésével 1915-ben megindult a termelés. A kezdeti nehézségek a tőkeerős Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. megalakulásával megszűntek. A két és féléves „háborús” gazdálkodás során 150 000—200 000 t bauxitot termeltek ki, amely teljes egészében külföldre került. A bauxitbányászat irodalmát a háború előtt és alatt néhány hazai szakemberen kívül (Szádeczky Gy., Fabinyi R., Rozlozsnik P., Mikó B.) főleg külföldi bányamérnökök képviselték. A trianoni békekötés után az alumíniumiparban általános pangás állt be. Bányászatunk élénk figyelemmel kísérte geológusaink bauxitkutatásainak dunántúli eredményeit. A segítségükre siető osztrák geológusok (Suess E.) 1920-ban Halimba— Szőc környékén a korábban készült földtani felvételek alapján bauxi telőfordulásokat fedeztek fel. Aknaszlatinai György Albert bányamérnök a kutatások eredményét 1923-ban ismertette a Bányászati és Kohászati Lapokban. Magyar részről szintén az 1920-as évek elején a Vértes hegységben, Gánt község határában egy kisebb bányász-csoportnak, a székely származású Balás Jenő bányamérnök vezetése mellett, kezdetleges felszere- P o s g a y sen. : A magyar bauxitirodalom fejlődése 191 léssel és fúró berendezéssel sikerült a bauxit felfedezése. A bauxitkutatásban Telegdi Roth K. geológus tanácsaival és személyesen is részt vett. A zárt- kutatmányok jogát azonban tőkehiány miatt kénytelenek voltak eladni az Aluérc Rt.-nak. Ennek a vállalatnak külföldi tőkecsoport nyújtott fede- zetet. Figyelmet érdemel az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület vezetőségének a magyar kormányhoz intézett felterjesztése, amelyet az álta- lános felháborodás tolmácsolásának tekinthetünk. Ebben kérték, hogy állítsák le a bauxitnak országunkból való további kivitelét. A tőkeszegény ország azonban csak annyit ért el, hogy a német tőkeérdekeltség elismerte a kérelem jogosságát és hozzájárult, hogy az évi bauxittermelés 25%-a visszamaradjon az ország bauxitszükségleteinek biztosítására. A következő időszakot kisebb -nagyobb cégek kutatása és termelése kép- viselte. 1927-ben megalakult egy svájci (lausanne-i) cég. Alumínium Industrie AG. névvel Halimba, Szőc, Nyírád községek térségében. Ez 1941-ben a Bako- nyi Bauxit Rt. céggé alakult át. Szőc vidékéről J.-G. de Weisse svájci geológus térképet készített. 1935-ben Magyar Bauxitbánya Rt. néven további kutató és bányavállalat alakult. Ez a Nyírád község környékén lévő felületesen megkutatott zárt- kutatmányokat kapta meg. A cég kitűnő eredményeket mutatott fel a kutatá- sokban és utána a termelésben is. Kisebb cégek is alakultak, amelyek évek múlva beolvadtak a nagyobbakba. Ezt az időszakot a próbálkozások, kísérle- tezések időszakának nevezhetnők. Szervezettség csupán a nagyobb cégeknél volt tapasztalható. A gyors gazdagodási vágy a rendszeres, átgondolt kutatást mellőzte. A II. világháború alatt a német hadiipar fokozatosan átvette a bányák vezetését, igénybe vettek minden olyan bauxitelőfordulást, ahol csekély fedő- leműveléssel juthattak bauxithoz. A felszabadulás után, 1945-ben kedvező változás történt. A grafikon hirtelen emelkedést jelez. A szovjet hadsereg felszabadította a németek által a beren- dezéseitől kifosztott bauxitbányákat. 1946 tavaszán megalakult a Magyar — Szovjet Alumínium Rt. (Maszobai). A Szovjetunióból érkezett bányamérnökök és geológusok segítségével pótolták a bauxitbányák gépi és felszerelési veszte- ségeit és a bauxittermelést megindították. A bányák termelőképessége az álla- mosítással rohamosan emelkedett. A Szovjetunió baráti segítsége mellett az egységes irányítás és vezetés megtette kedvező hatását a kutatás és termelés terén egyaránt. 1950-ben a Maszobai megalapította a Bauxitkutató Expedíciót, Balaton- almádi székhellyel. Ez kettős, szovjet és magyar gárdával eredményesen működött. A zárójelentések feldolgozása, a bányatervezés, a vízszintsüllyesztés megoldása a bányászatot nagy munka elé állította. Ez a szakirodalomban is megmutatkozott . 1954-ben a Maszobai megszűnt. Helyette önálló vállalatokat alakítottak a Nehézipari Minisztérium felügyelete alatt. A bauxitbányákat önálló válla- latokká fejlesztették. Területi elhelyezés szerint két nagy bauxitbánya válla- latot alapítottak: Tapolca székhellyel a Bakonyit és Iszkaszentgvörgy- Kincsesbánya székhellyel a Fejér megyeit. A grafikon emelkedése különösen az 1967 — 1980 közötti időszakban feltűnő. 1962-ben a Magyar— Szovjet Timföld- Alumínium Egyezmény a timföld- szállítási kötelezettség mellett a bauxitbányák fejlesztésére helyezi a hang- 192 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet súlyt. Az Egyezmény 50%-ban határozta meg a timföldszállítmányok után nekünk járó alumíniumtömbök mennyiségét. 1963-ban megalapították a Magyar Alumíniumipari Trösztöt (MÁT). Az Aluterv— FKI tanulmányokat készített a tervezett bauxitbányák kon- centrációk útján történő összevonására és feltárására, ezek beruházására, a bányák által kitermelt víz hasznosítására. A terv szerint a kiemelt víz ivóvíz minőségű kell, hogy legyen, mély vízaknák és vágatok létesítésével (Alli- quander E., Tóth S., Pohl K.). A Bányászati Kutató Intézet (BKI) és utódja a Központi Bányászati Fej- lesztési Intézet (KBFI) a bauxitbányák munkáját is figyelemmel kíséri és segítséget nyújt különböző osztályainak eredményes működése útján. Az egyes témacsoportok irodalmának alakulása Progress of literature devoted to particular topics II. táblázat — Table II. Témacsoportok Évek 1903—13 1914—19 1920—29 1930—39 1 o C5 1948—55 1956—60 1961—65 1966—70 1971—75 1976—81 a 3 m 1903—1981. Explanation: 1. Analytical studies, 2. Geochemistry, 3. Chemical Industry 7 Földtani Közlöny 194 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet 1950-ben Bauxitkutató Expedíció megalakításával a zártkutatmányokat államosították. A kutatási eredményeket és a készletszámítással kimutatott bauxitvagyont feltüntető zárójelentések megjelenése nemcsak a bányaipart, hanem a kémiai iparágat is fellendítette (2. ábra). Az ajkai timföldgyár fel- építése (1941 — 43) és működése biztosította az iparág jövőjét. A Magyar Alumíniumipari Tröszt (MÁT) létrehozásával (1963. július) kap- csolatban az átszervezés átmeneti csökkenést idézett elő a szakirodalomban. Az önállósított vállalatok munkája rövidesen fellendült. A tervezésnél különös figyelmet fordítottak a tudományos és adminisztrációs munka biztosítására, a rangos műszaki telep létrehozására. A BKV az anyagvizsgálat teljességének biztosítására korszerű laboratóriumot létesített 1965-ben. A 2. ábra folyamatos fejlődést jelez. A vegyipari fejlődést 1950-től a Fémipari Kutató Intézet működése bizto- sította. Ez kiterjedt a bauxitok kataszteri vizsgálataira (Magyarossy I., Máriássy M., Üveges J.), a kéntartalmú bauxitok vizsgálatára (Bárdossy Gy., Gedeon T., Komlóssy Gy.), a fő alkotórészek és a jellemző nyomelemek korrelációs vizsgálatára (Magyarossy J.,Dudich E., Siklósi L.-né). (A Fém- ipari Kutató Intézet 1948-ban alakult és 1950-ben a színesfémkutatási terü- lettel bővült.) Az ICSOBA (International Comittee in the Studies of Bauxites and Alu- minium-Oxide-Hydroxides) 1963-ban alakult meg. A 2—4 évenként meg- rendezett szimpóziumokkal, nemzetközi konferenciákkal széles körben fej- leszti a bauxittal kapcsolatos tudomány előrehaladását (Bárdossy Gy., Solymár K., Zámbó J.). Nemzetközileg általánosan elismert az ICSOBA magyar albizottságának tudományos működése. A timföldgyárak közül elsőnek felépített magyaróvárinak a Műkorund- gy ár telepe 1951 óta működik. A bauxit nyomelemei közül a vanádiumot nyeri ki és hasznosítja. Ajkán a Timföldgyárat és Alumíniumkohót 1941 — 43 között a Magyar Bauxitbánya Rt. építette. Ez az ország egyetlen timföldgyára, amely ezúttal helyben állítja elő az alumíniumot is. A nyomelemek közül a galliumot nyeri ki. Az almásfüzitői Timföldgyár építését már a II. világháború alatt elkezdték és 1950 óta működik. Főképpen az alumíniumkohók részére alkalmas tim- földet gyártja. Az alumíniumkohók közül a tatabányait építették fel először. Építése 1938-ban kezdődött, termelése 1940-ben indult. Energiaellátási nehézségekkel küzdött: többször szünetelt. Jelenleg különleges terméke a finomított, nagy tisztaságú Al. Az Inotai Alumíniumkohó 1952-ben kezdte el a kohófém terme- lését. c) Geofizika A gyakorlati geofizikai kutatás Magyarországon indult meg először, Eötvös Loránd úttörő munkásságával. A századfordulón Eötvös által kifejlesztett torziós ingához fűződik az első geofizikai siker a szénhidrogén-kutatásban. Az egbelli olajmező megtalálási idejétől (1915—16) beszélhetünk szénhidrogén- kutató geofizikáról. Eötvös 1919-ben bekövetkezett halálakor alakult meg munkatársaiból a világ egyik legidősebb alkalmazott geofizikai intézménye: az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI). A szénbányászati alkalmazást már 1920-ban elkezdték. P o s g a y sen. : A magyar bauxitirodalom fejlődése 195 A hazai bauxitkutatásban való geofizikai részvétel kezdete a Maszobaihoz kapcsolódik: a Dunántúli-középhegységben, szovjet geofizikusokkal. Az ELGI az 1950-es évek elejétől kezdve kapcsolódott be a bauxitkutatásba, amikor a geofizika egyes módszerei lehetőségeit felmérte. A bauxitipar részére hasz- nálható eredményeket az 1960-as években ért el, amikor több módszert együt- tesen kezdtek el alkalmazni a bauxitkutatásban. Ezekben az években alkal- mazták a bauxitminták alumínium és szilícium tartalmának gyors meg- határozására kifejlesztett neutronaktivációs analízist is (Tatár J. 1964). A hazai geofizikai bauxitkutatással foglalkozó első, jelentősebb cikk (Szénás Gy.) 1955-ben jelent meg. Az ELGI bauxitirodalmát a Geofizikai Közlemények, a Magyar Geofizika, az Évi Jelentések és a Geophysical Transactions közlik. A fejlődést a 2. ábra érzékelteti (Szabadváry L., Morvái L. gárdája és Nyerges L.). A Bauxi tkutató Vállalat új telephelyén geofizikai csoporttal bővült. Ezt a szükséges műszerekkel, gépi berendezésekkel felszerelték: a bauxitkutatásban tevékenyen részt vesz (Nyerges L. és gárdája). d) Vízföldtan A vízföldtannak jelentős szerepe van a bauxitkutatásnál és a mélyműveléses feltárásoknál, amikor a munkálatok elérik a karsztvízszintet. A karsztvízszint alatti művelésnél a vízveszélyes törések váratlan megütése által jelentkező víz veszély szükségszerűen megkövetelte az előzetes vízföldtani szolgálat bevezetését, működését. A Bauxitkutató Vállalatnál az önálló víz- földtani szolgálatot 1957-ben vezették be. A termelés teljes, biztonságos sza- vatolása miatt az Aluterv javaslatára és vele egyetértésben döntöttek amellett, hogy a termelés folyamatossága érdekében a vízveszély bekövetkezését az aktív vízszintsüllyesztéssel abszolút biztonsággal megelőzzék. Az Aluterv tanulmányt készített a vízszint regionális süllyesztésére (Pohl K., Balka y B., Tóth S.). A Bauxitkutató Vállalat eredményes aknafúrási kísérleteit figyelembe vette (Kiss J., Hőriszt Gy. és H. Koncz M.). A víz- kitermelést nagyátmérőjű fúrt aknakutakban elhelyezett búvárszivattyúkkal tervezte. A nagy mennyiségű bányavíz elvezetését burkolt mederben, mérő- bukó segítségével, a Bakonyi Bauxitbánya vezetősége rendezte. A vízszintsüllyesztéssel keletkezett depressziók a környéki községek, városok kútjaiban vízhiányt idéztek elő. Az Aluterv tanulmányai több hektárnyi területeken összegyűlt víztömegek segítségével látják el a lakosságot. Más- részt a bauxitbányákból kiemelt bányavizet burkolt csatornákon át szállítják a Balaton-menti, vízhiányban szenvedő lakosság és a mezőgazdaság vízszük- ségletének kielégítésére. Nyírád térségében 1969 végén kitűnő minőségű és tisztaságú ivóvizet ter- meltek. A bányavíz hasznosítását Pohl K. bányamérnök szakszerűen „víz- bányászatnak” keresztelte el. A MÁT a víz hasznosítása céljából vízvezetéke- ket épített (Nyírád— Ajka, Kincsesbánya— Inota— Pét, Rákhegy— Székes - fehérvár). 1969 októberében Budapesten rendezték a II. ICSOBA konferenciát. A nemzetközi résztvevők nagy elismeréssel nyilatkoztak timföldgyártásunk fejlettségéről, bauxitkutató tevékenységünk magas színvonaláról és újszerű, a nehéz hidrogeológiai helyzetet áthidaló vízvédelmi rendszereinkről (Pohl K.). 7* 196 Földtani Közlöny 116. kötet, 2. füzet e) Anyagvizsgálat Az anyagvizsgálat, és ezen belül a bauxitgeokémia fejlődéstörténetét ugyan- azok a tényezők határozták meg, amilyeneket az előző fejezetekben felsoroltam. A bécsi egyetem kémiai tanszéke (Leitmeier H.) az osztrák geológusokhoz hasonlóan segítségüket ajánlották fel és a hozzájuk küldött bauxitmintákat díjmentesen, sürgősen megelemezték. A Maszobai megalakulásáig nem volt mód sem az anyagvizsgálat fejlesztésére, sem a a geokémiával való foglalko- zásra- A Bauxitkutató Expedíció vezetősége a főbb alkotórészek elemzésének meg- indítását is célul tűzte ki. Erre az Expedíciónak nem volt megfelelő labora- tóriuma, ezért a budapesti Fémipari Kutató Intézettel kötött egyezséget. Az egyes bauxitelőfordulások és az említett fővárosi intézet közti nagy távolság azonban nehézséget okozott. Balatonalmádiban a műszakiakat is kellemetlenül érintette a telephely szűk és kicsi volta. A fúróberendezéseinek, nélkülözhetet- len eszközeinek javítása lassúnak bizonyult, hosszú időt vett igénybe. A nehéz- ségek azáltal küszöbölődtek ki, hogy 1965-ben felépült új telephelyén a BKV korszerű vegyi laboratóriumot létesített, ahol nemcsak a bauxit fő alkotó- részeinek vizsgálatát végezték, hanem a nyomelemekét is. A bauxitminták gyors sorozat elemzése is eredményesen megoldódott. Az anyagvizsgálati osztály kitűnően megszervezett, pontos munkája, elismert hírnevet szerzett (Dudich E., Horváth I., Siklósi L. -né, Selényi A. -né, Tóth K.). E munka az irodalom terén is fellendülést eredményezett (3. ábra és III. táblázat). A bauxitföldtani szakmai ágazatok irodalmának darabszáma és százaléka körfokokban kifejezve. 2086 darab 1903 — 1981 között. Lásd az 5. ábrát Xumbers of references to professional branches of bauxite geology and their percentages as expressed in circle- degrees. 2086 items of references between 1903 and 198Í. See Fig. 5 III. táblázat — Table III. Darab Százalék Körfok Kutatás 156 7.5 27 Záró- és összesítő jelentés 175 8.4 30 Szakvélemények, rövid jelentés Értekezések, egyetemi szakdolgo- 276 13,2 • 48 zatok 60 2,9 11 Kutatási prognosztika 46 2,2 8 Geokémia 105 5,0 18 Anyagvizsgálat 223 10,7 39 Genezis 30 1,4 5 Vízföldtan 186 8,9 32 Őslénytan 88 4,2 15 Ősföldrajz 41 2,0 7 Geofizika 203 9,7 35 Vegyiipar, kohászat 254 12,2 44 Bányászat 238 11.4 41 Összesen: 360° A BKV műszaki csoportjánál is megszűntek a régi telephelyen észlelt nehéz- ségek. Az új telephelyen tetszésüknek megfelelő, teljesen modern gépi beren- dezéseket állítottak fel és képesek az egyes előfordulások gépezetének, felszere- lésének működését biztosítani. Az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriuma Szádeczky-Kardoss E. akadé- mikus, majd Pantó Gy. vezetése alatt jelentős sikereket ért el a bauxit nyom- elemeinek, ritkafém tartalmának elektron-mikroszondás vizsgálataival, radio- aktív elemek meghatározásával. A nyomelemek ipari használhatósága terén P o 8 g a y sen. : A magyar bauxztirodalom fejlődése 197 az FKI játszott fontos szerepet (Bárdossy Gy., Csókás J., Komlóssy Gy., Mindszenty A., Solymár K., Várhegyi Gy., Vörös I.). A bauxitok ólom- izotóp-eloszlásának tömegspektrométeres vizsgálata terén Viczián M. (KBFI) végzett úttörő munkát. Fig. 4. Development of the paleontological and paleogeographical disciplines of the Hungárián bauxite geological literature, 1903—1981. Explanation: 1. Paleontology, 2. Paleogeography f) Őslénytan és ősföldrajz Az őslénytan a felszabadulás óta állandóan emelkedő irányzatú. Különösen erősen fejlődött az utolsó években. A BKV zárójelentéseiben az ősmaradvá- nyokra is ki terjeszkedik. A Tudományegyetem Őslénytani Tanszékével, a Terin. Tud. Múzeum Őslénytárával, továbbá a MÁFI Őslénytani Osztályával rend- szeres munkakapcsolatot tart fent (Bogsch L., Kecskeméti T., Sidó M.). A BKV minden kutatási zárójelentésében részletesen kitér a megkutatott bauxitelőfordulás területének ősföldrajzi fejlődésére. A 4. ábra az ősföldrajz görbéjének többszöri ingadozását mutatja. Ez azzal a ténnyel magyarázható, hogy a zárójelentéseken kívül önállóan e tárggyal ritkán foglalkoznak. Az utolsó 198 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet években mutatkozó eró'teljes fellendülés a vizsgálati eredmények „beérését” jelzi. Ezek közül méltányos kiemelni a három ciklusban történt bauxitképző- désről írt és elfogadott elméletet (Dtjdich E. és Komlóssy Gy.). A világ- viszonylatban ismertetett bauxitkeletkezési elméletek között Dtjdich E. kitért ezek magyar vonatkozásaira is. A bauxitföldtani irodalom megoszlása szerzők szerint 1903-tól az első világháború végéig megjelent cikkek magyar, osztrák* német és svájci szakférfiaktól származnak. A német és svájci szerzők nemcsak tudományos szempontból értékelték az erdélyi bauxitot, hanem az őket kiküldő cégüknek a bauxit hasznossági és kereskedelmi értékéről is beszámolni tartoztak. 5. ábra. A bauxitföldtani szakmai ágazatok irodalmának darabszáma és százaléka körfokokban kifejezve, az összesített 2086 darabhoz viszonyítva Fig. 5. Distribution of references by'professional’branches of bauxite geology and as expressed in circle-degrees relatíve to a totál sample of 2,086 items 1920-ban a dunántúli bauxitok felfedezése a magyar bauxitirodalom terü- letén is jelentős változást hozott. Egyes szerzők cikkeinek száma három- szorosára nő, de akadnak már társszerzős tanulmányok is. 1940— 1945-ig a német hadiipar nyomasztó fölénye „csendet” eredmé- nyezett. 1946-ban a Maszobai Rt. megalakulása, majd az 1950-ben létrehozott Bauxitkutató Expedíció működése ismét kedvezően befolyásolta a szerzői tevékenységet. P o s g a y sen. : A magyar bauxitirodálom fejlődése 199 A BKV munkája során, különösen az új székház felépítésével, az írói kedv minden irányban fellendült. Az egyéni írói munka 1981 végén már 442 db-ra növekedett. A főszerzők szívesen fogadták segítő társakat is maguk mellé; a kollektív munkák száma fokozódott. A szerzők száma szerinti megoszlás Distribution by number of authors IV. táblázat — Tahié IV. Irodalom 1 főszerző 1 főszerző és 1 társ 1 főszerző és 2 társ 1 főszerző több társ Kollektíva összes 1903—1913 13 (100%) - - — — 13 1914—1919 7 — — — — 7 1920—1929 37 (86,1%) 5 (11,6%) 1 (2,3%) — - 43 100% 1930—1939 108 (93,1%) 7 (6,0%) 1 (1,0%) 116 100% 1940—1947 60 (76,9%) 9 (11,6%) 4 (5,1%) 4 (5,1%) 1 (1,3%) 78 100% 1948—1955 190 (86,8%) 21 (9,6%) 4 (1,8%) — 4 (1,8%) 219 100% 1956—1960 97 (75,2%) (17,0%) 4 (3,1%) 2 (1,5%) 4 (3,1%) 129 100% 1961—1965 119 (73,5%) 31 (19,1%) 5 (3,1%) 1 (0,6%) 6 (3,7%) 162 100% 1966—1970 162 (64,8%) 44 (17,6%) 13 (5,2%) 6 (2,4%) 25 (io,o%) 250 100% 1971—1975 179 (62,4%) 50 (17,4%) 20 (7,0%) 9 (3,1%) 29 (10,1%) 287 100% 1976—1981 442* (56,5%) 123** (15,7%) 60 (7,7%) 54 (6,9%) 103*** (13,2%) 782 100% összesen 1414 (67,8%) 312 (16,0%) 112 (5,4%) 76 (3,6%) 172 (8,2%) 2086 100% Megjegyzés: az 1976 — 81 terjedő csoport adatai között az egy * és a két **-gal darabszámokban olyan cikkek, dolgozatok, jelentések szerepelnek, amelyek már az előző években íródtak, de késői tudomásunkra jutása miatt i le soroltuk. A 442 adatszám 65 darabbal 377-re, a 123 adatszám 122-re, és a 103 adatszám 15 darabbal 88-ra csökken. Remark: The data of the group spanning 1976 — 1981 include, labelled * ** respectively, such papers, articles and reports which were written already in the preceding years, bút which have been included here because of our retarded receipt of the relevant information. The figure 442, if 65 items be substracted, will be reduced to 377, the figure 123 to 122 and the figure 103, with 15 substracted, to 88. A IV. táblázat kimutatása szerint az 1976 — 81 közötti időszakban a 442 db egyéni szerzői mű mellett az egy társsal írt művek száma 123 db-ra, a kollektív műveké pedig 103 db-ra növekedett. Az egyéni irodalmi munka 1414 db számmal szemben a társ- és kollektív dolgozatok együttes 672 db. Azaz 68% az egyéni írók száma, míg a társas működésé 32%. Figyelemre méltó, hogy a társszerzős és csoportos munkák tért hódítanak az egyéniekkel szemben. (Megjegyzem, hogy 1976— 81-es rovatban jelzett 442 db egyéni és 103 db kollektív munkák között olyan cikkek, dolgozatok, jelentések szerepelnek, amelyek az előző években íródtak, de a késői megjelentetésük vagy késői tudomásunkra jutásuk miatt ide soroltuk be. A 442 adatszámban 43 db és a 103 darabszámban 12 db korábbi évkeltezésűek.) 200 Földtani Közlöny 116. kötet , 2. füzet Köszönetnyilvánítás Szerző hálás köszönetét nyilvánítja dr. Bárdossy Györgynek, a Magyar Alumíniumipari Tröszt főgeológusának tudományos szaktanácsaiért, a munka során tapasztalt érdeklődő figyelmességéért; dr. Dudich Endrének, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóhelyettesének, hasznos, értékes észrevéte- leiért és a rajzdokumentáció elkészíttetéséhez nyújtott segítségéért. Irodalom — References Apor E. (1908): A magyarországi alumíniumércekről — Vegyészeti Lapok, 3. évf. Baleay B. (1966): A magyar bauxittelepek megismerésének története és földtani sajátságai — Bány. Lapok, 99/9 pp. 599—603. Barnabás K. (1955): A magyarországi bauxitbányászat földtani feltételei — Bány. Lapok 88/9, pp. 455—466. BÁRDOSSY Gy. (1968): A bauxitföldtan jelenlegi állása a nemzetközi irodalom tükrében MTA— X. Oszt. Közi. 2, pp. 97—117. Bárdossy Gy. (1977): Karsztbauxitok. Bauxittelepek karbonátos kőzeteken — Akadémiai Kiadó, 413. o. Budapest Dózsa L. (1979): A timföld-alumínium egyezmény hatása a magyar alumíniumipar fejlődésére — Előadás a Ma- gyar-szovjet tudományos együttműködés 30. évfordulója alkalmából, Székesfehérvárott (Kézirat). Dudich E.— Komxóssy Gy. (1969): Ősföldrajzi szerkezeti szempontok a magyar bauxit korkérdéséhez — Földt. Közi. 99/2, pp. 155 — 165. Dudich E. (1972): Beitráge zum geochemischen Vergleich dér Spurenelementgehalte dér Karstbauxite von Ungam, Rumánien, Bulgarien und Jugoslawien — KBGA IX. Kongr. IV. Budapest 47—55. Dudich E. (1981): Régiónál effects on the development of theories on bauxite genesis — Acta Geol. Se. Hung. 24. (2—4) pp. 247—255. Budapest. Fülöp J. (1961): Magyarország kréta időszaki képződményei — MÁFI Évk. 49. pp. 577—587. Gebhardt J. (1981): A magyarországi bauxitbányászat története — Előadás az ICSOBA konferencia részére Tapolcán (Kézirat). György A. (1922): Erdélyi bauxittelepek — Bány. Lapok 55/24 pp. 347—348. Kasnyik J. (1942): Jelentés a Kalota-Várfancsika bauxitelőfordulásról — Orsz. Levéltár, Budapest (Kézirat). Pálfy M. (1912—15): Geológiai jegyzetek a Bíhar-hegység és a Vlegyásza keleti oldaláról — M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1914-ről, pp. 293—302. Pohl K. (1970): A magyar bauxitbányászat története és a felszabadulás utáni fejlődés — Bány. Koh. Lapok 103/6, pp. 361-376. Posgay K. (1981): Az első magyar bauxitelőfordulás kutatástörténete és földtani-teleptani viszonyai (Királyerdő, Erdélyi Középhegység, Román SzK) — Földt. Közi. 111. pp. 1—25. Rozlozsnik P. (1917): Előzetes jelentés a bauxit előfordulási körülményeiről az Északi Biharban — M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1914-ről pp. 290—292. Szantner F. és mtsai (1978): Az Északi Bakony bauxitprognosztikai célú rétegtani, hegységszerkezeti, bauxitföldtani újraértékelése és földtani térképsorozata — BKV Adattár, Balatonalmádi (Kézirat). Szádeczky Gy. (1905): A Bihar hegység alumíniumérceiről — Földt. Közi. 35/5, pp. 213—231. Szénás Gy.— Gereben L. (1955): Szeizmikus refrakciós mérések alkalmazása a bauxitkutatásban — ELGI Geofizikai Közi. 4, pp. 67—74. Tatár J. (1964): Bauxitminták alumínium és szilícium tartalmának gyors meghatározása neutronaktivációs analízis- sel — Geofizikai Közi. 13/4 pp. 463—375. Vadász E. (1927): Jelentés a bihari bauxitelőfordulásokról — Országos Levéltár, (Kézirat). Várhegyi Gy. (1978): Bauxitok és velük kapcsolatos kőzetek radioaktív és radiogén nehézfém tartalmának prognosz- tikai és genetikai vizsgálatai — BKI Izotóp oszt. 24—84/78, (Kézirat). Várhegyi Gy. (1981): Alumíniumipar — MÁT Kiadv. Bauxitföldtan és ásványgazdálkodás, pp. 21—78, Bauxit- bányászat pp. 81—121., Timföldgyártás pp. 125—318., Alumíniumkohászat pp. 323—400. Viczián M. (1978): A középdunántúli bauxitok anomális ólomizotóparányának tömegspektrográfiásvizsgálata — Földt. Közi. 108/1. pp. 47-52. Zámbó J.— Solymár K. (1973): Fázisátalakítási lehetőségek a Bayer-eljárásban III. ICSOBA Konferencia, Nizza Zámbó J. (1974): A Bayer-féle timföldgyártás fejlődési irányai — Előadás Freibergben az FKI 25 éves jubileuma alkalmából (Kézirat). A kézirat beérkezett: 1985. III. 22. Development of Hungárián bauxite literature in the light of statistics (1903 — 1981) Dr. K. Posgay Sr* The idea of this study has atemmed from the ,,BibliographicList of Hungárián Bauxite Geological Literature” compiled by the author fór several years. The list contains works published on bauxite subjects during the 78 years between 1903, the year of discovery of bauxites in Hungary, and 1981. (The works involved include essays, books, papers, Address of the author: H-1215 Budapest XXI. Duna u. 2. P o s g a y sen. : A magyar bauxitirodalom fejlődése 201 studies, etc.) When properly grouped, the „dead” figures of these files give an idea in the development and the history of the Hungárián bauxite-geological literature. A base of an analysis of the causes responsible fór progress and growth or, conversely, fór occa- sional dechne or depression was provided by the changes in the history of the Hungárián nation and these have been relied on fór their evaluation. The changes involved in this development are illustrated by figures (graphs). The figures show the development of bauxite geology in generál and the various professional branches (bauxite exploration and mining, chemistry— alumina production — alumínium smelting, geophysica, hydro- geology, laboratory testing and geochemistry, paleontology-paleogeography) in parti- cular. The graphs illustrate the rate of progress or decline between the First and Second World Wars as controlled by economic upswing and decline, respectively. After the invasion by Nazi Germany and the Soviet Army’s nation-liberating combats, detailed explorations and progressive mining exploitation brought about a steadily increasing development of the relevant professional literature. As a curiosity, the distribution of authors of works devoted to bauxite geology, as reflected in the number of the resulting publications and the particular historical periods is discussed and illustrated (Table IV). Manuscript received: 22th March, 1985 Pa3BHTHe b cBeie CTaTHCTmecKHx AaHHbix BeHrepcKOH jniTepaiypbi, nocBHiueHHOH k SoKCHTaM (1903 — 1981) J\-p K. noyiczau, cm. noBOA k coCTaBjieHHio ashhoh paöoTbi AaAO onyÖJiHKOBaHiie «CnHCKa BeHrepcKOíí Jiirrepa- Typbi, nocBflmeHHOH k Ö0KCHTaM», cocTaBJieHHoro aBTopoM b pe3yjibTaTe cöopoB ÖHÖJiHorpa<})H- ^ecKHx AaHHbix Ha npoTH>KeHHH pHAa JieT. B cnHCKe coAep>KaTCH AaHHbie o paőoTax, cociaBjieH- HblX Ha npOTH>KeHHH 78 JieT, CO AHH OTKpbITHH nepBOrO ÖOKCHTOBOrO MeCTOpOKAeHIIA BeHrpHH b 1903 r. ao 1981 r. (cohhhchhh, khhth, CTaTbH, AOKAaAW h t. n.). H3 öe3>KH3HeHHbix AaHHbix 3thx paöoT — nocAe cooTBeTCTByioineH rpynnnpoBKH — BbipncoBbiBaeTCH pa3BHTne h hctophh BeHrepcKoií jiHTepaTypbi, nocBnmeHHOH k öokcht3m. TeMnbi pocTa h BpeMeHHbie nepeőon b 3T0M pa3BHTHH OŐyCJIOBJIHBaAHCb nepeMCHaMH, H3MeHeHHHMH B HCTOpHH BeHrepCKOrO HapOAa H B >KH3HH HaeeJieHHH, npHHCM COOTBeTCTByiOIHHe AaHHbie nOCAy>KHJIH OCHOBaHHeM A-HH OHeHKH AHTepaTypbi. Hsmchchhh b xoAe pa3BHTHH OTOÖpa>KaK)TCH Ha rpa(})HKax. Ha pncyHKax no- Ka3aH0 pa3BHrae reojiorHH öokchtob b oömeM h oTAejibHbix npo^eccHOHajibHbix oTpacnen (nOHCKH ÖOKCHTOB, pa3paŐ0TKa ÖOKCHTOBblX MeCTOpO>KACHHH, XHMHH ÖOKCHTOB, np0H3B0ACTB0 rjiHH03eMa h erő MeTajuiypranecKaH nepepaöoTKa, reo(j)H3HHecKHe, rHAporeojiorHHecKan nepe- paöoTKa, reo(J)H3HHecKHe, rHAporeojiornnecKHe, aHajiHTHnecKO-reoxHMHHecKHe, najieoHTO-iorn- qecKHe h najieoreorpaKAHHE - CONTENU P vn'Tó György: Szádeczky-Kardoss Elemér 1903— 1984 — In memóriám Elemér Szádeczky-Kardoss 1903—1934 213—221 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Eülöp József— Benkő Ferenc: A geológia a társadalmi és gazdasági modellekben — modellek a geológi- ában — Geology in socialand economic models: models in geology — reonornn b counajibHbix h sko- HOMHnecKHX Monejinx — MOflenH b reononiH 223—237 Bérczi István— Somfai Attila: Adatok a szénhidrogén másodlagos vándorlási és felhalmozódási feltéte- leihez — Contribution to an understanding of the conditions of secondary migration and accumulation of hydrocarbons — HaHHbie k ycjioBHHM btophhhoíi MHrpanHH h aKKyMyjimiHH yrjieBonoponoB . . . 239—247 Geiger János: Üledékes homokkőtestek szöveti és morfogenetikai vizsgálata — A textúrái and morpho- genetic study of sedimentary sandstone bodies — H3yneHHe TeKCTypbi h Mop$oreHe3Hca necuaHHKO- Bbix Ten 249—266 Juhász Erika— Szentandrássyné Polgári Márta: A Mn egyik megjelenési formája és a konkréció- képződés néhány kérdése a németbányái bauxitban — A Mn-bearing phase and somé questions of con- cretion forming procesess in the bauxite of Németbánya — Mn-coAepHOinan Qs&a n HenoTopbie Bonpocu s npoqeccax oöpa30BaHHH KOHKpeijHií b öoKCHTax MecTopo>KAeHHH HeMeTÖaHbn 267—282 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATRHE COOEIHEHHH - NOTICES Bidló Gábor: Gibbsit előfordulása a Bátori-barlangban — Occurrence of gíbbsite in the Bátori Cave (Bu- dapest) — HaxoAKa rnSöCHTa b nemepe EaTopn (EynaneuiT) 283—285 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPHfl HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES Dank Viktor: Adalékok Vadász Elemér portréjához — Contribution to the portrayal of Elemér Vadász 287—298 Benkö Ferenc: A vadászi örökség — Vadász’s legacy — HacneflCTBO Banaca 299-306 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOEIHEHHH, PEREH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIOGRA- PHIQUE 307 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 213—221 Szádeczky-Kardoss Elemér 1903 — 1984 Pantó György * Fájdalmas veszteség érte a magyar és nemzetközi tudományos életet, amikor 1984. augusztus 23-án, életének 81. évében váratlanul elhunyt Szádeczky- Kardoss Elemér akadémikus, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott professzora, az MTA Geo- kémiai Kutatólaboratórium volt igazgatója. Pályafutásának töretlen íve, tudományos eredményekben gazdag élete, közéleti tevékenysége és nem utolsósorban a művészetek szere te tével átitatott egyénisége e rövid megemlékezés keretén belül csak igen hiányosan idézhető fel. Szádeczky-Kardoss Elemér 1903. szeptember 10-én született Kolozsvárott. Édesapja Szádeczky Gyula geológus professzor vezette be a természettudomá- nyos gondolkodás rejtelmeibe és a tudós Szádeczky családtól kapott indíttatás rendkívül dinamikus, sikeres életet alapozott meg. • Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatólaboratóriuma, 1112 Budapest, XI. Budaörsi út 45. 1 Földtani Közlöny 216 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet majd 1976-ig elnöke volt. Hosszú éveken át az ő szerkesztősége mellett jelent meg az „Acta Geologica” folyóirat. Nevéhez fűződik „Az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása” című kutatási főirány első koncepciójának kidolgozása, amely különböző fejlesztésekkel a mai napig tovább él a tudo- mányirányítás és szervezés terén. Közvetlen szakterületén messze túlnyúló munkásságot fejtett ki országgyűlési képviselőként, az Országos Béketanács Elnökségének tagjaként, az Országos Béketanács Tudományos Bizottságának elnökeként is. Tudományos és közéleti tevékenységét Népköztársaságunk a már említett két Kossutli-díjon kívül számos kitüntetéssel ismerte el. 1953-ban és 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1978-ban a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, 1983-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetéseket nyerte el. Szakmai tevékenységének elismerését jelzi a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagsága és a Szabó József -emlékérem (1958), a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagsága, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteleti doktorsága (1981) és a Leopold von Buch Emlékérem (1983) is. Munkássága nemzetközi szinten is sok elismerést szerzett a magyar tudo- mánynak. Számos nemzetközi szervezet tagja, tiszteleti tagja, ill. elnöke volt. Tagja volt a World Academy of Art and Science-nek, több tisztséget töltött be a Kárpát— Balkáni Geológiai Asszociációban, levelező tagja volt az Osztrák Tudományos Akadémiának és tagja volt számos külföldi (csehszlovák, finn, szovjet) földtani társulatnak is. Tanítványai, pályatársai és tisztelői tudják, hogy a nagy alkotók műveikben tovább élnek, így az ő tanári munkássága és tudományos életműve is jelentős része marad a magyar földtudománynak. Szádeczky-Kardoss Elemér tudományos munkái Könyvek 1. Geologie dér Kleinen TJngarischen Tiefenbene. Sopron, 1938. 2. Szénkőzettan. Budapest, 1952. 3. A kőszén képződése, kémiája és bányászata (Társszerzők: Ettre L., Romweter A. és Takács P.) Budapest, 1952 4. Geokémia. Budapest, 1955. 5. Barnakőszenek szénkőzettani gyorselemzése és a lápöves rendszer. Budapest, 1964. 6. A Föld szerkezete és fejlődése. Budapest, 1968. 7. Geonómia. Az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriuma kiadása, Budapest, 1974. Geológia — hidrológia 1. A gipszes eocén a Gyalui Havasok szegélyén — Földt. Közi. Lili. pp. 151—154. 1923. 2. Adatok az Alsójára-szászfenesi eocénterület és környékének geológiájához — Földt. Közi. LVI. pp. 93—98. 1924. 3. Zűr Geologie dér Gegend von Szászfenes-Alsójára (Siebenbürgen) — Földt. Közi. LIV. pp. 202—204. 1924. 4. Adatok az Alsójára-fenesi eocénterület geológiájához II. — Földt. Közi. LV. pp. 144—149. 1925. 5. Beitráge zűr Geologie dér Gegend von Alsójára-Fenes II. — Földt. Közi. LV. pp. 324—327. 1925. 6. Az erdélyi eocén petrogenezise. I. — Földt. Közi. LVI. pp. 83—118. 1926. 7. Zűr Petrogenesis des siebenbürgischen Eozáns. I. Petrographischer Teil — Földt. Közi. XVI. pp. 221—242. 1926. 8. Contributiuni la geológia ardelaului de NW — Dári de Seama ale Sedintelor Institutului Geologie XIV. pp. 1—20 1926. 9. Adatok Kolozsvár legfiatalabb üledékeinek ismeretéhez. Zűr Kenntnis dér jüngsten Ablagerungen Kolozsvár — Földt. Közi. LVII. pp. 74. resp. 155. 1927. 10. Az erdélyi tengeri eocén üledékek mechanikai összetételéről és fácies viszonyairól — Földt. Közi. LX. pp. 109—121. 1930. 11. Über die mechanische Zusammensetzung und die Faziesverháltnisse dér marinen Eozánablagerungen von Sieben- bürgen — FÖldt. Közi. LX. pp. 216-241. 1930. 12. Zűr tektonischen Kenntnis dér Umgebung von Meszesgebirge (Siebenbürgen) — Die Petrographischen Fazies- gebiete des nordwestsiebenbürgischen Eozáns und dér Innertransylvanische Block — Bányász, és Kohász. Oszt. Közi. pp. 334-352. 1930. P ant 6: Szádeczky-Kardoss Elemér 217 13. Adatok Északnyugat Erdély mediterrán konglomerátjainak ismeretéhez — Zűr Kenntnis dér mediterránén Kon- glomerate von NW-Siebenbürgens — FÖldt. Közi. LXII. pp. 165 — 186. 1932. 14. összehasonlító elemzések az új iszapolókészülékkel (Társszerző: Vendl M.) — MTA Mát. és Természettudomány Ért. LI. pp. 403-423. 1933. 15. Hydrológiai szakvélemény Dr. Farkas Mózes Egerbegy melletti birtoktestén létesítendő üdülőtelep vízellátása ügyében. Kolozsvár, 1934. (Kézirat) 16. Über Diagonal- und Kreuzschichtung, insbesonders bei fluviatilen Ablagerungen — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. VII. pp. 111-137. 1935. 17. Pleistozane Strukturbodenbildung in den Ungarischen Tiefebenen und im Wiener Becken — Földt. Közi. LXVI. pp. 213-258. 1936. 18. Sopron vármegye Zsira-kömyéki (délnyugati) részének geológiája és morfológiája — Geologie und Morphologie dér Umgebung von Zsira im SW-Teile des Soproner Komitates — Soproni Szemle. I. 3—4. pp. 245—258. 1937. 19. A Lajta folyó kialakulásáról. — Földrajzi Közi. LXV. pp.1-3. 1937. 20. Über die Entwicklungsgeschichte des Leithaflusses — Földr. Közi. LXV. pp. 50—54. 1937. 21. Tanulmányok a ferderétegzésekről I. A fluviális ferderétegzések fajai és szemnagysági-eloszlási viszonyai — MTA Mát. és Természeti. Ért. LVII. pp. 799-815. 1938. 22. Tanulmányok a ferderétegzésekről II. Az egykori folyásirány meghatározása a ferderétegzések alapján — MTA Mát. és Természeti. Ért. LVII. pp. 817—829. 1938. 23. A Gereese-hegység magas terraszairól — Petrographische Untersuchungen dér hochgelegenen Terassen des Gerecse- Gebirges (Ein Beitrag zűr Entwicklungsfrage dér Urdonau) — Földt. Közi. LXIX. 279—290. 1939. 24. A Keszthelyi hegység és Hévíz hidrológiájáról — Hidr. Közi. XXI. 1 — 6. pp. 18—28. 1941. 25. Über die Hydrologie des Keszthelyer Gebirges und seiner Umgebung — Hidr. Közi. XXI. 7—12. pp. 237—241. 1941. 26. Die Haupttypen des artesischen Wassers dér Ungarischen Grossen Tiefebene — Hidr. Közi. XXI. 7—12. pp. 237— 241. 1941. 27. ősi folyók a Dunántúlon — Földt. Ért. 4 — 6. pp. 1 — 5. 1941. 28. A nagyalföldi ártézi vizek főtípusai és azok szintjelző értéke — Bányász, és Kohász. Lapok. LXXIV. pp. 305— 308. 1941. 29. A Visk-kömyéki bányafőldtani vizsgálatok (Summary: Les recherches des gites minéraux dans les environs de Visk) — Földt. Int. Évi Jelentése, pp. 65-70. 1941-42. 30. Máramarosi vasércelőfordulások bányaföldtani vizsgálata — Földt. Int. Évi jelentése, pp. 73—80. 1941—42. 31. Sopron és a Kisalföld a déleurópai hegyláncok keretében — Földr. Ért. 12. pp. 15—19. 1947. 32. A vízelemzések ábrázolásáról és a magyarországi vizek főtípusairól — Hidr. Közi. XXVII. 9—12. pp. 123—124. 1947. 33. Die Darstellung dér Vasseranalysen und die Haupttypen dér ungarischen Wásser — Hidr. Közi. XXVII, 9—12. pp. 140-145. 1947. 34. Szénbányászatunk karsztvízveszélyének leküzdéséről (Társszerzők: Esztó P., Tarczy-Hornoch A. és Vendel M. — Bányász, és Kohász. Lapok. II. LXXX. 8. pp. 225—227. 1947. 35. A Dunántúli Középhegység karsztvíz térképe — Hidr. Közi. XXVIII. 1 — 4. p. 3. 1948. 36. Karstwater contour map of the Transdanubian Mountains in Hungary — Hidr. Közi. XXVIII. 1 — 4. pp. 4—5. 1948. 37. Übersicht des geologischen Bau von Ungarn — KBGA IX; Kongr. Kiadv. (Budapest, IX. 11—19.) 1969. Ásványtan 1. Űj cölesztinelőfordulás Szindről — Földt. Közi. Lili. pp. 94—97. 1923. 2. Die kristallographischen Verháltnisse einiger Methylglucosen — Zeitschrift f. Kristallographie. 83. 5—6. pp. 501 — 502. 1932. 3. Beitráge zűr Kenntnis des Chromglimmer — Bánva- és Kohóm. Oszt. Közi. IX. pp. 186—191. 1937. 4. Adatok a fuchsitek optikai ismeretéhez — MTA Mát. és Természeti. Ért. LVI. pp. 346—351. 1937. 5. A ferde megvilágítás néhány hatásáról párhuzamos poláros fényben — MTA Mát. és Természeti. Ért. LVII. pp. 380-388. 1938. 6. Mineralgenetische Studien an Máramaroser Erzlagerstátten — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. XII. pp. 107—140. 1940. 7. Ein Verkommen an Antimon- und Arsenmineralien in dér Flyschzone dér Máramaroser Karpathen — Zentr. f. Min. A. No. 12. pp. 225—228. 1941. 8. Antimon- és arzénásványok az Ökörmező-vidéki flisből — MTA Mát. és Természeti. Ért. LX, 2. pp. 488—493. 1941. 9. Ásványtani vizsgálatok Máramarosi ércelőfordulásokon — Mát. és Természeti. Ért. LX. 3. pp. 865—880. 1941. 10. Ércmikroszkópia — Mérnöki Továbbképző Int. Kiadv. XTV. 2. pp. 1 — 23. 1942. 11. Stubachtivorkommen aus den Nordost-Karpathen — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. XTV7. pp. 1—11. 1942. 12. A Balaton -felvidéki bazaltok zeolitjainak képződéséről. (Germán summary) (Társszerző: Erdélyi J.) — Földt. Közi. LXXXVn. pp 302-308. 1957. Kőzettan 1. Az üledékes kőzetek struktúrájáról — Über die Struktur dér Ablagerungsgesteine. (Germán summary) — MTA Mát. és Természeti. Ért. XLVII. pp. 677—692. 1930. 2. Flusschotteranalyse und Abtragungsgebiet I. — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. IV. pp. 214—241. 1932. 3. Flusschotteranalyse und Abtragungsgebiet II. (English summary) — Bánya- és Kohómémöki Oszt. Közi. V. pp. 249-271. 1933. 4. Die Bestimmung des Abrollungsgrades — Zentralbl. f. Min. Abt. B. No 7. pp. 389—401. 1933. 5. Über Habitus verháltnis se mechanischer Sedimentkomponenten — Bánya- és Kohómérn. Oszt. Közi. VI. pp. 253— 294. 1934. 6. Über den sogenannten grundsátzlichen Fehler dér mechanischen Analyse nach dem ODÉN’schen Prinzip (Társ- szerző: Vendl M.) — Kolloid-Zeitschr. 67. 2. pp. 229—233. Leipzig, 1934. 7. Adatok a görgetési határ kérdéséhez — Beitráge zűr Frage dér Abrollungsgrenze — Földt. Közi. LXV. 1—3. pp. 38-50. 1935. 8. Vorláufiges über den Kristallinitátsgrad dér Eruptivegesteine und seine Beziehungen zűr Erzverteilung — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. XIII. pp. 251 — 272. 1941. 9. Über Struktur und Klassifikation dér Eruptivgesteine. (Hungárián summary) — Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. XXXVII. pp. 66-78. 1944. 218 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet 10. Üjabb irányzatok az üledékes kőzetek rendszerezésében — Földt. Közi. LXXXII. 7—9. pp. 227—236. 1952. 11. On the petrology of volcanic rocks and the interaction of magma and water. (Germán summary) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. V. pp. 197—233. 1958. 12. A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. (Germ. summary) — Földt. Közi. LXXXVIII. 2. pp. 171-200. 1958. 13. A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai — MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. XXIII. 3—4. pp. 385—410. 1959. 14. A genetical system of igneous rocks — Intern. Geol. Congr. Kép. XXI. Sess. pp. 260—274. Copenhagen, 1960. 15. A preliminary proposition fór developing a uniform nomenclature of igneous rocks. (Társszerzők: Pantó G. és SzÉ- KY-FüX V.) Intern. Geol. Congr. Rep. XXI. Sess. pp. 287—292. Copenhagen, 1960. 16. Ein verfahren zűr exakten Auswertung dér Magmatittexturen (Társszerző: Pesty L.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. VII. 1 — 2. pp. 39—45. 1961. 17. Ignimbrit kérdés — MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. XXIX. 1—4. pp. 295 — 297. 343—346. 1962. 18. Wasser und Magma — Berichte dér Geol. Gesell. Sonderb. I. pp. 49—65. 1963. 19. Contribution á la conaissance de la tectonique magmatique du vulcanisme tertiaire des Carpates Internes — Assoc. Géol. Carpatho-Balkanique, Ve Congrés 1961. Bucarest. Com. Stiint, Sectia III. Tectonica. pp. 269—274. 20. Vorláufiges über quantitative Klassifizierung dér subalkalischen Orthomagmatiten (Társszerző: D. GlUSCA) Acta Geol. Acad. Sci. Hung. IX. 3-4. pp. 161 — 175. 1965. 21. Die Berechnung dér mineralischen Zusammensetzung magmatischer und nichtmagmatischer Gesteine aus de chemischen Analyse — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. X. 1—2. pp. 69—103. 1966. 22. Metamorphose in Ungarn (Társszerzők: Btjbics I., Juhász á., Oravecz J., Pantó G. és Szepesházy K.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XI. 1 — 3. pp. 49—58. 1967. 23. Dér sog. ophiolitische Magmatismus in Ungarn (Társszerzők: Juhász Á., Pantó G., Szepesházy K. és Széky- Fux V.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XI. 1 — 3. pp. 71—76. 1967. 24. Die Neovulkanite üngams (Társszerzők: Pantó G., Széky-Füx V., Pantó Gy., Póka T., Kiss J. és Kubovics I.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XI. 1-3. pp. 161-180. 1967. 25. On igneous rock textures, mineralogical composition and cooling curves — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XI. 1—3. pp. 227-252. 1967. 26. Erláuterung zűr Karte dér Metamorphite von Ungarn (Társszerzők: Balázs E. és Juhász Á.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XIII. 1—4. pp. 27—35. 1969. Szénkőzettan 1. Adatok a szénkeletkezés elméletéhez — Szénképződés az erdélyi paleogénben — Bányászati és Kohászati Lapok. XL. 22. pp. 485-491. 1927. 2. Über Karstkohlenarten und die Frage ihrer Schwefelanreicherung — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. XI. PP- 207-215 1939. 3. A szénkőzettan a bányászat szolgálatában — Die Kohlenpetrographie im Dienste des Bergbaues — Bányászati és Kohászati Lapok. 6. pp. 85—96. 1940. 4. Altverschiedene Durittypen und paláobotanische Entwicklung dér Geschlechtszeilen — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. XV. pp. 323-329. 1943. 5. A szenek öngyulladása és mállása kőzettani megvilágításban. Die Selbstendzündlichkeit und die Verwitterung dér Kohlén in petrographischer Beleuchtung — Bányászati s Kohászati Lapok, 16—17. pp. 1—6. 1944. 6. Zűr Koksbarkeit von Stein- und Braunkohlen — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. XVI I.pp. 170—175. 1948—49. 7. Über Systematik und Umwanglungen dér Kohlengemengeteile — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi. XVII. pp. 176— 193. 1948-49. 8. Újabb irányzat a kokszképződés elméletében — MTA Műsz. és Tud. Oszt. Közi. I. 2. pp. 71—77. 1950. 9. Kőzetátalakulás és szénkőzetek — MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 1. pp. 86—113. 1950. 10. Gesteinsumwandlung und Kohlengesteine — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. I. 1—4. pp. 205—225. 1952. 11. Hozzászólás Szalay S.: Vizsgálatok nagy atomsúlyú kationok adszorpciójára humusz kolloidokon — MTA Mát. és Fizikai Oszt. Közi. IV. pp. 340-342. 1954. 12. Geokémiai vizsgálatok magyarországi kőszenek hamuin (Társszerző: Földváriné V. M.) — Földt. Közi. LXXXV. 1. pp. 7-43. 1955. 13. A délmecseki liász kőszén származása az új kollektív vizsgálatok tükrében — Földt. Int. Évkönyve. XLV, 1. pp. 315-354. 1956. 14. On the determnation of swamp zones in coal deposits — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. IV, 2. pp. 157—174. 1956. 15. Tervezés a szénkőzettani vizsgálat alapján — MTA Kémiai Tud. Oszt. Közi., 16. 1. pp. 3—9. 1961. 16. Barnakőszenek szénkőzettani gyorselemzése és a lápöves rendszer (Társszerző: Soós L.) — Kőszén és kőolaj anyag- ismereti monográfia sorozat I. Akad. Kiadó Bp. pp. 7—69. 1964. 17. Inkohlungsverháltnisse unter verschiedenen Druckbedingungen — Freiberger Forschungshefte, C. 235. pp. 35— 44. 1969. Geokémia 1- Geokémiai irányelvek a nyersanyagkutatásban — Földt. Közi. LXXXI. pp. 353—364. 1951. 2. A geokémia szerepe a korszerű ásványi nyersanyagkutatásban — Magy. Kém. Lapja I. pp. 3—11. 1952. 3. Két új geokémiai vegyértékszabály és az elemek geokémiai csoportosítása — MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., 5, 3. pp. 137-166. 1952. 4. Über zwei neue Wertigkeitsregeln dér Geochemie und die geochemische Gruppierung dér Elemente — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. I. 1-4. pp. 231-267. 1952. 5. Darstellung des periodischen Systems in Funktion dér Ionradien — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., I. 1—4. pp. 227-229. 1952. 6. A geokémia feladatai (Francia és orosz Összef.) — Földt. Közi. LXXXIII, 7—9. pp. 305—312. 1953. 7. Studien über die geochemische Migration dér Elemente I. Die Ionenwichte und ihre geochemisch-geologische Rolle. (Orosz Összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., II. 1 — 2. pp. 135—144. 1953. 8. Studien über die geochemische Migration dér Elemente II. Die Absonderung dér Magmaprovinzen (Orosz összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., II. 1 — 2. pp. 145—167. 1953. 9. Studien über die geochemische Migration dér Elemente III. Über die Rolle dér Oxydationsgrade dér Ionenwichten und dér Ionenpotentiale in dér Gesteinsmetamorphose (Orosz összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. II. 3—4. pp. 269-283. 1954. 10. Vorláufiges über Anionenpotentiale und Verbindungspotentiale — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., II. 3—4. pp. 285— 298. 1954. jl. Vegyületpotenciál és geokémiai alkalmazása — MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., XIV. 1—3. pp. 103—158. 1954. P a n t ó : Szádeczky-Kardoss Elemér 219 12. Das Verbindungspotential und seine Beziehungen zum Schmelzpunkt und zűr Hárte — Acta Geol. Acad. Sci* «ung., III. 1-3. pp. 115-161. 1955. 13. Bemerkungen zu einer Arbeit von F. Leutwein und K. Doerffel — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., V. 3—4. pp. 360—380. 1958. 14. O vlijanyii vmecsajuscsih párod na raszpredelényije elementov v magmatiah — Geochimija redkih elementov v szvjazi sz problémoi petrogenezisza. Izdatyelsztvo Akademii Nauk SSSR. Moszkva, pp. 85—95. 1959. 15. Über Migrationserscheinungen magmatischer und metamorpher Gesteinsbildungsprozesse — Freib. Forsch. H. C. 58. pp. 66-92. 1959. 16. Seltene Elemente und Geochemie — Freib. Forsch. H. C. 58. pp. 5—19. 1959. 17. Eléments rares et géochimie — Ext. de la Chron. Rech. Min. No 288. p. 165—172. 1960. 18. A geokémiai tudományok fejlődésének néhány új iránya — Magyar Tudomány, 10. pp. 609—621. 1960. 19. On the present stage of development of the potential concept in geochemistry (Társszerző: Grasselly Gy.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., IX. 3—4. pp. 313—328. 1965. 20. Sinn und Anwendung mineralogisch-geochemischer Modellé — Bér. d. deutschen. Gess f. geol. Wiss. B. 1. Bd. 13. pp. 43-58. 1968. 21. Darstellung und Auswártung von Paragenesen dér Elemente — Freib. Forsch. C. 266. pp. 101—106. 1970. 22. Az olvadékos, oldatos és disszipációs mobilitás — MTA X. Oszt. Közi. Geon. és Bány. 6. 1—4. pp. 111 — 116. 1973. Ércek geokémiája 1. Über sekundare Umwandlung des Goldes in den Donauablagerungen des ungarischen Kisalföld (Angol Összef.) — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi., VIII. pp. 285 — 300. 1936. 2. Erzverteilung und Kristallinitát dér Magmagesteine im innerkarpatischer Vulkanbogen. (Angol összef.) — Bánya- és Kohóm. Oszt. Közi., XIII. pp. 273-306. 1941. 3. Érceloszlás a Kárpátok vulkánkoszorújában — Bány. és Kohászati Lapok. 16. pp. 1—6. 1942. 4. Note on tectonics and conditions of ore-bearing of alkaline rocks — Bánya* és Kohóm. Oszt. Közi. XIV. pp. 336- 341. 1944-47. 5. Über die Energetik dér magmatischen Gesteins- und Erzgebilde. (Orosz összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., III. 1-3. pp. 163—172. 1955. 6. Űj szempontok az ón- és ólom-cink ércesedés geokémiájához (Orosz és francia összef.) — Földt. Közi. LXXXVI. pp. 3-11. 1956. 7. A magmás kőzetek és ércek képződési mélységének meghatározásáról — MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., XX. 3-4. pp. 235-251. 1957. 8. Ércképződés és lepusztulási mélység — MTA Mfisz. Tud. Oszt. Közi., XX, 3—4. pp. 253—293. 1957. 9. On the determination of the depth of crystallization of igneous rocks and magmatic őre deposits — Acta Geol. Acad. Sci., Hung. IV. 3-4. pp. 341-360. 1957. 10. Hydrated ionic radii and hydrothermal őre genesis from the point of view of the geochemical potentials — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., V. pp. 351—357. 1958. 11. Zűr Verteilung dér Elemente in den sedimentáren and magmatischen Sulfiderzen — Freib. Forsch., C. 79. pp. 106-125. 1960. 12. A geokémiai érckutatás alapelvei — Mérnök Továbbképző Int. előadássorozata. 4232. pp. 3—22. Bp. 1964. 13. On the origin of heavy metallic ions of hydrothermal ores — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., VIII. 1—4. pp. 189— 192. 1964. 14. Über die Herkunft dér Schwermetalle dér Erzgánge — Freib. Forsch. H., C. 186. pp. 237—256. 1965. 15. Evolution of őre lodes of igneous origin — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 14. 1—4. pp. 217—222. 1970. 16. Metallogenesis and distribution of elements in the zones of subduction — Symp. Leoben. Abstracts. p. 94. 1973. 17. Metallogenesis and distribution of elements around the zones of subduction — Metallogenetische und geochemische Provinzen Symp. Leoben. Springer Veri. Schriftenreihe dér Erdwissensch. Komm. Bánd 1. pp. 68—69. 1974. 18. Őre Prospection by Combination of Plate Tectonical and Geochemical Parameters — „Metallogeny and Plate Tectonics in the NE Mediterranean” c. IGCP kiadványban. Belgrade, pp. 383—388. 1977. Tektonika - kísérleti kőzettan 1. Grosstektonische Betrachtungen über Magmatektonik und Magmachemismus des innerkarpatischen Vulkanism —Acta Geol. Acad. Sci. Hung., VIII. 1-4. pp. 433-454. 1964. 2. Coraplex experimental petrologic investigations on the interchange of rocks and magma — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. VIII. 1-4. pp. 71-82. 1964. 3. Geoturmotektonik und Gesetze- und Erzbildung im Pannonischen Becken-Carpatho-Balkan Geol. Áss. VII. Congress. Reports Part I. 165—168. Sofia, 1965. 4. Experimental measurements of igneous contamination of volcanic masses (Társszerző: Pesty L.) — Extráit du Bull. Volcanologique, Tome XXVIII. pp. 1 — 12. 1965. 5. Development of the ideas about the inter-relation of volatiles, magma and the crust of the Earth (Orosz Összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., X. 3—4. pp. 249—262. 1966. 6. On the migration of volatiles and the Chemical changes at igneous contacts (Orosz összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., X. 3-4. pp. 263-283. 1966. 7. Magmachemismus, Magmatektonik und UnterstrÖmungen im Karpatischen-Beckensystem (Orosz összef.)— Acta Geol. Acad. Sci. Hung., X. 3-4. pp. 371-395. 1966 8. Elgondolások a Kárpáti medencerendszer mélyszerkezeti és magmatektonikai vizsgálatához — MTA X. Oszt. Közi. 1. 1-2. pp. 41-65. 1967. 9. A map of geologica.1 evolution of South Eastern Europe — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XI. 1—3. pp. 187—203. 1967. 10. Rock formation and the evolution potential of Continental structures (orosz összef.) — Acta Geol. Acad. Sci Hung. XI. 1-3. pp. 205. 1967. 11. Rock fabrics and the changes in volatiles during the Earth’s evolution — Chemistry of Earth’s crust. 2. pp 20— 34. Jerusalem, 1967. 12. Experimental simulation of rock metamorphism (Társszerzők: Kliburszky B., Pesty L., Tömör E. és Tomschey O.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 12. 1—4. pp. 51 — 60. 1968. 13. On the montmorillonite facies (orosz összef.). Társszerzők: Bárdossy Gy., Fürst I., Klibursky B., Tömör E. és Tomschey O.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 12. 1—4. pp. 61—65. 1968. 220 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet 14. Kísérleti vizsgálatok medencéink mélyén lefolyó kózetátalakulásokról — MTA X. Oszt. Köziem. 1. 3—4. pp. 251-274.1968. 15. Gesteinsmetamorphose nnd Tektonik im Karpat-Balkan-Dinarischen Gebiet — KBGA IX. Kongr. Kiad. (Buda- pest, IX. 11-19.) 1969. 16. Vorláufiges über Messung des Dampfdruckes als Funktion des Belastungsdruckes und dér Temperatur (orosz összef.) (Társszerzők: Kliburszky B., Pesty L., Tömör E. és Tomschey O.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 13. 1-4. pp. 353-359. 1969. 17. A kéreg és köpeny kölcsönhatása a Kárpáti-medencék környezetében. — MTA X. Oszt. Közi. 2—3. pp. 197—206. 1969. 18. Zűr Dynamik des Obermantels erláutert am Beispiel des Karpat-Pannon-Dinarischen Gebietes — KBGA. IX. Kongr. Kiadvány. Budapest. 11 — 19. 1969. 19. Subsidence and structural evolution mechanism in the Pannonian Basin (orosz összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., XIV. 1—4. pp. 83—94. 1970. 20. On the laws governing lithologic cycles and on changes in rates of deposition (orosz összef.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung., XV. 1 — 4. pp. 265 — 274. 1971. 21. Mechanismus des „Oceanie Spreading” im Lichte von Hochdruckexperimenten — Acta Geod. Acad. Sci. Hung. 6. 1-2. pp. 203-221. 1971. 22. Az új globális tektonika mozgásmechanizmusa és kapcsolatai a Föld és az Élet fejlődésével — Geon. és Bányászat. 4. 1. pp. 3-71. 1971. 23. A Kárpát -Dinarid terület az új globális tektonika szemszögéből e. vitaindító tanulmány tézisei. Theses of the study introducing a discussion entitled „The Carpatho-Dinarid area from the point of view of the new global tectonics” — Geonómia és Bány. 4. 1. pp. 71—82. 1971. 24. The process of oceanic spreading as follows from the high pressure experiments — Abstract of reports Intern. Geochem. Congr. USSR, Moscow. July 20—25. 1971. vol. 1. pp. 58—59. 1971. 25. Agyagásványok viselkedése süllyedő területen a hőmérséklet és a terheléses nyomás egyidejű emelkedésekor (Társszerzők: Pesty L., Tömör E. és Tomschey O.) — Geon. és Bányászat, 4. 2—4. p. 281. 1971. 26. Az óceánok tágulási mechanizmusa a nagynyomású kísérletek fényében (orosz nyelven) — Nemz. Geokémiai Kongr. tézisei. Moszkva, 1971. júl. 20-25. I. 59-61. 1971. 27. A mediterrán típusú szubdukció és a Kárpát-Pannon-Dinarid szerkezet modellje — Geon. és Bányászat. 5. 1—2. pp. 113—122. 1972. 28. Transformations and volatile pressures of kaolinite and montmorillonite at elevated temperatures and under load pressure (orosz összef.) (Társszerzők: Pesty L., Tömör E. és Tomschey O.) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 16. pp. 91—113. 1972. 29. A gőznyomás és a kőzetek keletkezése — Ocserki szovremennoj geohimii i analiticseszkoj himii, Moszkva, 1972. 30. Mean and actual rates of migration — KBGA IX. Kongr. TV. pp. 249—250. 1973. 31. 1. Hauptthema „Gesteinmetamorphose and Tektonik im Karpatisch-Balkanisch-Dinarischen Gebiet — KBGA IX. Kongr. IV. pp. 445-464. 1973. 32. Die chemische Zusammensetzung dér natürlichen Kohlenwasserstoffe und die geologische struktur — „Vortráge zu geochemischen und chemisch-physikalische Problemen dér ErdÖl-Erdgas-Erkundung und Főrderung, Bánd I. : Geochemie” c. kiadv.-ban. pp. 154—184. 1973. 33. Szublitoszferikus gőzpámamagmatizmus és klímaingadozás — Geon. és Bányászat. 6. 1 — 4. 1973. 34. A kárpát-pannon terület szubdukciós övezetei — FÖldt. Közi. 103. 3—4. pp. 224—244. 1973. 35. A természetes szénhidrogének kémiai összetétele és földtani szerkezete — Kőolaj és Földgáz. 7. (107.) 10. Bányá- szati és Kohászati Lapok, 1974. 36. A módszeres szubdukcióvizsgálat a hasznosítható telepek kutatásának szolgálatában — Földtani Kutatás, XVII 3. pp. 1-10. 1974. 37. Alpiner Magmatismus und Plattentektonik des karpatischen Beckensystems — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 18. pp. 213-234. 1974. 38. The belts of subduction in the Carpathian-Pannonian-Dinaric Area — (Tectonic problems of the Alpine system c. kiadványsorozatban). Szlov. Tud. Akadémia. Bratislava. pp. 69—85. 1975. 39. A kéregmozgásvizsgálatok nemzetközi mérlege — MTA X. Oszt. Közi. 8—12. pp. 13—20. 1975. 40. Plattentektonik im pannonisch -karpatischen Raum — Geol. Rundschau. 1. pp. 143—161. 1976. 41. Metallogeny in the Northeastem Mediterranean as Interpreted by Plate Tectonics — „Metallogeny and Plate Tectonics in the NE Mediterranean” c. IGCP és Faculty of Mining and Geol. kiadvány, pp. 201—214. 1977. 42. Tisia és lemeztektonika — Földrajzi Közlemények, 1978. 4. pp. 305—316. Geonómia 1. A Föld anyag- és energiahálózatának rendszere c. ankéthoz: Bevezetés — Geon. és Bány. 3. 1—3. pp. 1—5.1970. 2. A szilárd Föld felszínközeli áramlásai — Geon. és Bány. 3. 1—3. pp. 239—257. 1970. 3. A litofáciesek ciklusossága, az üledékképződés sebessége és az endogén folyamatok paleoklimatikus hatásai — Geon. és Bány. 3. 1. pp. 259—267. 1970. 4. Hozzászólás az üledékes, vulkáni, kontinensvándorlási és mágneses pólusátcsapási folyamatok kapcsolataihoz Geon. és. Bány. 3. 1 — 3. pp. 351 — 356. 1970. 5. A Föld kozmikusán különleges sajátságai és a geonómiai szemlélet alapvonásai — Geon. és Bány. 5. 1—2. pp. 9Q ni. 1972. 6. Reflexiók az 1971. évi geonómiai vitákról — Geon. és Bány. 5. 1 — 2. pp. 185—188. 1972. 7. Geonómia és társadalom — Bányászat 105. 8. pp. 545—550. 1972. 8. Bevezető a II. Anyag- és Energiaáramlási Ankéthoz. Akadémiai Kiadó Budapest, 1—4. pp. 1972. 9. A II. Anyag- és Energiaáramlási Ankét fő eredményei. (Zárszó). Akad. Kiadó, Budapest, pp. 251—254. 1972. 10. Geonómia és társadalom — Geon. és Bányászat. 5. 3—4. pp. 223 — 235. 1972. 11. Geonomy and Society — Acta Geol. Akad. Sci, Hung. XVII. 1 — 3. pp. 163—176. 1973. 12. Megnyitó a III. Anyag -és Energiaáramlási Ankéthoz — Geon. és Bány. 6. 1—4. 1973. 13. Kopernikuszi kérdések a geonómiában. Elnöki megnyitó a Kopernikusz emlékülésen — MTA X. Ősz. Közi. 7. 1—2 pp. 2-5. 1974. 14. A nemzetközi geodinamikai program jelen állásáról — MTA X. Oszt. Közi. 7. 1 — 2. pp. 63—68. 1974. 15. Changes in composition of the atmosphere since 4,5 billión years — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XVIII. 1—2. pp. 45-54. 1974. 16. The role of subduction in geodynamic computations — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. XVIII. 1—2. pp. 3—12. 1974. 17. A Föld geokémiai evolúciója — Fizikai Szemle. 12. pp. 450—460. 1975. P an t ó : Szádeczky-Kardoss Elemér 221 18. Az univerzális ciklustőrvény — A Nemz. Geodin. Progr. Magy. Nemz. Biz. 1974. évi munkaértekezlete. MTA X. Oszt. Közi. 8. 1 — 2. pp. 1—12. 1975. 19. Az Akadémia szerepe a földtudományok 150 éves fejlődésében (Társszerző: Tákczy-Hokkoch A.) Az MTA 1975. évi közgyűlésének osztályülési előadásai — MTA X. Oszt. Közi. 8. 1 — 2. pp. 111 — 127. 1975. 20. Megnyitó a Föld és anyag* és energiaáramlási V. Ankétjén — MTA X. Oszt. Közi. 8. 3—4. pp. 234—236. 1975. 21. Ciklus-ritmus összefüggések és a természeti rendszerek hierarchiája — MTA X. Oszt. Közi. 8. 3—4. pp. 237—251. 1975. 22. Az V. Anyag- és energiaáramlási ankét eredményeinek összefoglalása — MTA X. Oszt. Közi. 8. 3—4. pp. 439— 443. 1975. 23. Geochemical-biological equilibria and the clay-mineral cycle — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 19. 1—2. pp. 157— 177. 1975. 24. Geonómia és filozófia — Acta Philosophica 3. pp. 7—42. 1976. 25. Ásványi nyersanyagaink felismerése a földtudományi kutatás új szemléletének tükrében. (Az MTA 1976. évi közgyűlési nyilvános osztályülésén elhangzott előadás) — MTA X. Oszt. Közi. 9. 1 — 2. pp. 1—8. 1976. 26. Elgondolások az MTA egy új szerve, a Geonómiai Tudományos Bizottság működéséről — MTA X. Oszt. Közi. 9. 1-2. pp. 117-120. 1976. 27. Geothermal energy and plate tectonics computation of heat distribution in geothermal area — Accademia Nazio- nale dei Lincei, Róma, 1977. 28. A földi élet kialakulásának elméleti és kísérleti modellezése — Magyar Tudomány 10. pp. 745—754. 1977. 29. The law of the Universal Cyclicity and the Hierarchy of Natural Systems (In: Cyclicities. Theory and Practice) Az MTA Geonómiai Tudományos Bizottsága és a MTESZ Asztronautikai Szakosztályának közős kiadványa. Buda- pest, 1978. pp. 5—48. 30. Rendszerelmélet és ciklus szemlélet — Előadás a „Rendszerelmélet ’79” konferencián Sopronban. Nyomt.-ban: A rendszerelmélet alkalmazásai. Rendszerelmélet mint gondolkodási stílus. Neumann János Számítógéptudományi Társaság. MTESZ pp. 18-39. 1979. 31. The Universal Cyclicity Relation — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 23. 1—4. pp. 5—33. 1980. 32. Space and Matter in the Cycle View (Preliminary Report) — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 23. 1—4. pp. 33—65. 1980. 33. Cycle Parameters and System Theory — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 23. 1—4. pp. 65—83. 1980. 34. Cycle View and Cosmology — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 23. 1—4. pp. 83—89. 1980. 35. A másodlagos nyersanyagfelhasználásról — Magyar Tudomány 1983/2. pp. 81—83. 1983. 36. A kultúra geonómiai gyökerei — Acta Philosophica 1983/10. pp. 159—166. 1983. 37. Appendix: The fundamental theses of the universal law of cyclicity. Id : Ben’kő: Geological and cosmological cycles. Akadémiai Kiadó Budapest. 1985. pp. 352—362. A kézirat beérkezett: 1985. X. 25. ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1986) 116. 223— 237 A geológia a társadalmi és gazdasági modellekben — modellek a geológiában* Fülöp József ** — Benkő Ferenc ** (3 ábrával) 1. A geológia a társadalmi és gazdasági modellekben*** 1.1. Az ember nemcsak társadalmi, hanem — bár mintha erről egyre jobban eltechnikásodó korunkban olykor hajlamosak volnánk elfeledkezni — természe- ti lény is. A természetből született; nemcsak biológiai, hanem társadalmi léte és gazdasági tevékenysége is a természetben gyökerezik, és azzal elszakíthatatla- nul össze van nőve. Emberré válásától kezdve tudatosan hat a természetre, s az emberiség egész fejlődése, illetve fejlődésének színvonala azon keresztül mér- hető le, hogy a természetet milyen mértékben, annak milyen elemeit és milyen hatékonysággal tudja elsajátítani. Érthető, hogy minden olyan Tgm, mely az ember (é. : társadalom) és a természet kapcsolatával foglalkozik — s az anyagi termelés szférájába eső tevékenységek közül nehéz lenne olyat említeni, amelyik nem ilyen — , szükség- szerűen tartalmaz természeti, illetve amennyiben ezek geológiai jellegűek, geológiai elemeket is. Ez a nagyméretű világmodellektől kezdve a regionáliso- kon át a mikroszférákra vonatkozó lokális modellekig egyaránt érvényes. 1.2. A természet geológiai elemei közül legáltalánosabban — nemegyszer szinte kizárólagosan — az ásványi nyersanyagokat szokás a modellek legfon- tosabb, illetve nélkülözhetetlen elemeinek tekinteni. Valójában azonban indo- kolt, hogy legalább egyenrangú jelentőséget tulajdonítsunk a talajnak (termő- földnek) és a víznek, s nem hagyhatók figyelmen kívül ilyen szempontból a földkéreg egyes térbeli alakulatai sem. A földtani elemek jelentőségét mi sem hangsúlyozza jobban, mint az, hogy a Római Klub első jelentésében szereplő, mindmáig legismertebb világmodellnek az emberiség jövőjét fenyegető öt tényezője közül egy — az ásványi nyersanyagok — közvetlenül geológiai jelle- gű, de közvetve, a talajon (termőföldön) keresztül ilyen az élelmiszertermelés, amint vannak földtani vonatkozásai a környezetszennyezésnek és a rohamos ipari növekedésnek is (Meadows 1972). 1.3. A földtannak a Tgm-ekben kettős szerepe van, s ennek megfelelően egy- aránt megjelenhet a modellek be- és kimeneti oldalán (1. ábra). 1.31. A Tgm-ekben a földtani elemek általában a bemeneti oldalon jelennek meg, s jelenthetik azt a rendszert, mely a gazdasági transzportfolyamatok során * Elhangzott a „Társadalmi-gazdasági folyamatok modellezése” c. konferencián, 1985. V. 28-án. ** Eötvös L. Tudományegyetem, Földtani Tanszék, 1088 Budapest VIII. Múzeum körút 4/a * * * A következőkben : Tgm 224 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet Bemeneti A modell Kimeneti oldal tartalma oldal 1. ábra. A társadalmi és gazdasági modellekben megjelenő geológiai elemek. Jelmagyarázat: a = a bemeneti oldalon megjelenő földtani elemek, b = a kimeneti oldalon megjelenő földtani elemek hasznosított földtani erőforrást, anyagot (pl. ásványi nyersanyagok, víz), objektumot (vö. a földkéreg nem ásványi nyersanyagtermelési célból való igénybevételét biztosító földtani tér), jelenséget vagy folyamatot szolgáltatja. Ugyancsak a bemeneti oldalon jelennek meg a természeti környezetnek azok a földtani elemei, melyek a társadalmi, illetve gazdasági folyamat megvalósulá- sához elengedhetetlenül szükséges feltételeket jelentik (vö. felszín alatti víz, földtani tér, műszaki értelemben vett alapkőzet stb.). 1.32. Megjelenhet azonban a földtan (illetve: földtani elem) a Tgm kimeneti oldaléin is, amikor pl. a termelési transzport-folyamat hasznos vagy káros termékeinek elhelyezésére szolgáló közeget, illetve teret biztosítja, vagy a tár- sadalmi igények kielégítéséhez szükséges geológiai tevékenységet jelöli meg. 1.4. A Tgm-ek az inputként szereplő geológiai elemeket általában konkrét adottságnak tekintik, s mint ilyet, zárt és sztatikus rendszerként kezelik. Való- jában azonban — mint erre a későbbiek során rámutatunk — egy földtani rendszer sohasem zárt és sztatikus, hanem mind természeti, mind társadalmi és gazdasági oldalról állandó és sokszoros hatásoknak van kitéve (1. 3.2. és 3.3. pont), s azoktól függően állandóan változik. Különösen érvényes ez a kimeneti oldalon megjelenő, befogadó földtani rendszerekre. A Tgm-ekben szereplő geológiai rendszerek — ha e modellek hűen kívánják tükrözni a valóságot — sohasem passzív résztvevői a modellben ábrázolt fő- rendszernek, hanem a természeti, esetünkben a földtani, valamint a gazdasági és társadalmi rendszerek közti kölcsönhatásnak megfelelően állandó oda- és visszacsatolást kívánnak meg. A földtan, illetve annak anyagai, objektumai, jelenségei és folyamatai résztvevői, egyszersmind aktív összetevői e modellek- nek. Fülöp — Benkő: Geológia a modellekben , modellek a geológiában 225 2. A modellezés szerepe a geológiában A geológia sajátos szakmai problémáinak megoldására maga is széleskörűen felhasználja a modellezésben rejlő lehetőségeket, illetve előnyöket. 2.1. A geológia szerencsés helyzetben van a társadalomtudományokhoz ké- pest, mert mint természettudománynak, lehetősége van arra, hogy az általa vizsgált objektumokról, folyamatokról és jelenségekről konkrét anyagi modelle- ket készítsen, ha nincs is módja arra, hogy ezek a zavaró tényezőket kiküszöbölő fizikai modellek pontosságát és egyértelműségét, illetve determináltságát elér- jék. Közismert sztatikus geológiai modell maga a földtani térkép és szelvény, vagy — három dimenzióban — a különböző földtani makettek, tömbszelvé- nyek. Van azonban mód az egyes földtani folyamatokat bemutató dinamikus anyagi modellek készítésére, azaz modellkísérletek végzésére is. 2.2 Nem nélkülözheti azonban a geológia a Tgm-ekben alkalmazott elméleti modellezést sem. A továbbiakban (nehogy az a vád érjen bennünket, hogy tisz- tességtelen előnyökre próbálunk szert tenni pusztán szakmánk sajátosságainak kihasználása révén) a geológiai modellezésnek csak ezekkel a kérdéseivel foglal- kozunk. A geológiai folyamatok ilyen modellezése lényegében elméleti (eszmei) úton végzett kísérletnek tekinthető. A modellalkotást szükségessé teheti pusztán az is, hogy a földtani tények (adatok) közt el tudjunk igazodni, azok kapcsolatait, ezen keresztül a földtani folyamatok törvényszerűségeit megértsük, s rekonstru- álni tudjuk az egykor, évmilliókkal, de akár évmilliárdokkal ezelőtt lejátszó- dott földtani folyamatokat. Mindenekelőtt szükségessé teszi azonban a föld- tani modellalkotást a tudományosan megalapozott szakmai előrelátás igénye, akár az ásványi nyersanyagok, akár a technogenezis következményeinek föld- tani prognózisára irányul ez. Sok esetben — főleg az időtényező modellezésének méretbeh korlátái miatt — még a konkrét (anyagi) modellkísérletek értelme- zéséhez is szükséges elméleti modellek kidolgozása. 2.3. A földtani modellek* tartalmilag vagy a földtan saját területére vonat- koznak, vagy pedig a geológia- társadalom, illetve gazdaság kapcsolattal fog- lalkoznak. 2.31. A földtan saját területére vonatkozó, szoros értelemben vett Fm-ek leggyakrabban geodinamikai vagy geokémiai folyamatok, vízföldtani, mér- nökgeológiai, környezetföldtani jelenségek, ásványi nyersanyaglehetőségek tisztázására irányulnak, amint ilyenek az egykori földtani folyamatok re- konstruálását célzó Fm-ek is. Ezek a modellek kizárólag természeti jellegűek, s mint ilyenek a természeti rendszer részei, bár mint erre utalni fogunk, sok esetben implicitként ezek is tartalmaznak gazdasági elemeket. Bemeneti oldalaik a földtani megismerésből származó, vagy feltételezések alapján kikövetkeztetett földtani elemek, ki- meneti oldaluk hasonlóan földtani (2. ábra). Ha azonban a modell beépül a Tgm-ekbe, a kimeneti oldal azokban bemenetivé alakul, s a természeti mellett társadalmi vagy (és) gazdasági vonatkozásúvá válik. 2.32. A tágabb értelemben vett Fm-ék közé tartoznak az előzőkön kívül azok is, melyek a földtani kutatás révén feltárt használati értékek, a geológiai erőforrá- sok társadalmi igénybevételének folyamataira, illetve a társadalmi, főleg azon- ban a gazdasági tevékenység geológiai következményeire vonatkoznak (= a * A következőkben: Fm 226 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet a) bl b2 b3 Bemeneti A modell Kimeneti oldal tartalma oldal 2. ábra. A földtani modellek típusai. Jelmagyarázat: a = a természeti (= szoros értelemben vett) földtani modell vázlata, b = a hasznosítási jellegű (= tágabb értelemben vett) földtani modell vázlata technogenezis geológiája). Ennek megfelelően a lényegében, illetve céljukban és funkciójukban hasznosítási jellegű Fm-ek a természet-gazdaság (sőt: gazda- ság és társadalom) rendszer kapcsolataival foglalkoznak, azaz egyaránt tartal- maznak természeti és mesterséges elemeket. E modellek bemeneti oldala egyaránt lehet mesterséges (gazdasági-társadal- mi) és (vagy) földtani elem, kimeneti oldaluk gazdasági (társadalmi) vagy földtani jellegű. Az utóbbiak azonban rendszerint mindig gazdasági-társadalmi visszacsatolást igényelnek (vö. a gazdasági tevékenység hatása a geológiai anyagokra, objektumokra, jelenségekre és folyamatokra; a társadalmi-gazda- sági igény alapján végzett földtani kutatás révén előállított használati érték, a megismert földtani erőforrás társadalmi hasznosítása stb.). 2.4. A Fm-lcészítésne k több szakasza van. 2.41. A Fm-készítés első lépcsője az ismert tényezők, illetve jelenségek közti összefüggések, hatások és ellen-, illetve kölcsönhatások elsősorban ok- okozati kapcsolatának tisztázása, s ennek alapján a vizsgált (vizsgálandó) jelen- ség minőségi összefüggéseit bemutató logikai modell kidolgozása. Ebben sokat segíthet az analógiák felhasználása (analóg-logikai modell). Ennek azonban feltétele, hogy legyen etalonként felhasználható ismert jelenség, objektum stb., s helyesen ismerjük fel az analógiát. Az egyes tényezők, illetve jelenségek közti kapcsolatok tisztázása lényegében a ,, minőségi modell ” kidolgozását jelenti. Ez a Fm-készítés legnagyobb szakmai ismereteket igénylő, legnehezebb és legnagyobb felelősséggel, egyszersmind legsúlyosabb következményekkel járó része. A szaktudás ahhoz szükséges, hogy a folyamat szempontjából lényeges, illetve meghatározó jelentőségű tényezőket válasszuk ki, kapcsolatukat a valóságnak megfelelően állapítsuk meg, illetve — mint gyakran csak erre van lehetőség — tételezzük fel, s a ki- választott paraméterek későbbi méretezése minél jobban megközelítse a való- ságot. A jelenségek közti kapcsolatok téves megítélésének, lényegében a földtani értelmezési hibának a következményei nagyságrenddel meghaladhatják a Fülöp—Benkő: Geológia a modellekben, modellek a geológiában 227 modellezés későbbi szakaszai során elkövethető hibákat. (Nb. a jelenségek közti kapcsolatok téves értelmezése a Tgm-ekben sem zárható ki teljesen.) Ezt kü- lönösen az olyan véleményekkel szemben szükséges hangsúlyozni, melyek szinte misztikus jelentőséget tulajdonítanak a számoknak, s egy számszerűen meg- adott összefüggést automatikusan pontosabbnak is tartanak annál, mely csu- pán minőségileg írja le a kapcsolatokat. A számok mögött ti. minden esetben vizsgálni kell, milyen meggyőzőerejű az a minőségi összefüggés, melyet a szá- mok képviselnek — vagy éppen takarnak. A számok ti. kiválóan alkalmasak lehetnek a gondolatok hiányának elleplezésére is (Leontief). 2.42. A modellezés másik lépcsőjében a „minőségi modellt” mennyiségivé alakítjuk. Ez a modellben szereplő tényezők mérete zését kívánja meg. Ez sze- rencsés esetben tényleges méréseken, illetve vizsgálatokon alapulhat. Ha — amint sok esetben — erre nincs mód, kénytelenek vagyunk ebben is analógiá- kat alkalmazni, mint — legalábbis részben — erre úgyszólván mindig szükség is van. 2.43. A méretezett modell rendszerint átalakítható matematikai modellé. Ez lehetővé teszi a vizsgált folyamat során várható eltérések nagyságának és bekövetkezési valószínűségének meghatározását is. Ha a Fm-t sikerül matema- tikai modellé alakítani, alkalmassá válik számítógépes feldolgozásra is. Ez újabb előnyökkel jár: nemcsak a munka végezhető el gyorsabban, hanem több tényezőt vonhatunk be a vizsgálatba, ezek sokoldalú kapcsolati változatai is tisztázhatóvá válnak — erre a szokásos „gyalog” módszerekkel egyszerűen nincs lehetőség — , kedvező esetben a jelenség lefolyása többváltozós számító- gépes szimulációval is reprodukálható. A vázoltak jelzik, hogy az Fm nem azonos a matematikai modellel. Eljuthat addig, s az említett előnyök, a könnyebb kezelhetőség, általánosabb megítélés és világosabb érthetőség stb. miatt még a megbízhatósággal kapcsolatos fenn- tartások ellenére is (1. később) törekednünk kell erre, de számolnunk kell azzal is, hogy a második és harmadik, olykor már az első és második lépcső közti küszöböt nem mindig, legalábbis nem könnyen tudjuk átlépni. 2.5. A Fm-készítés feltétele bizonyos adatok ismeretén, mint conditio sine qua non-on kívül azok kapcsolati rendszerének megállapítása. Ezért a geológiai folyamatok modellezése csak a jelenségek rendszer-szemléletű megközelítésével lehetséges. A vizsgált folyamat mindig része egy nagyobb folyamatnak, egy- szersmind azonban maga is részfolyamatokra bontható. A folyamatot alkotó alrendszerek, illetve a belőlük felépített főrendszerek helyes felismerése és meg- különböztetése, a folyamatok hierarchikus rendszerének meghatározása a modell-alkotás nélkülözhetetlen feltétele. A rendszer-szemlélet viszont a folyamatok sokoldalú megközelítését követeli meg: sok esetben ti. maga a feladat dönti el, hogy az adott esetben mi tekint- hető fő-, és mi alrendszernek. Lehetséges, hogy ami az egyik feladat szempont- jából főrendszer, más oldalról való megközelítés esetén alrendszerré válhat és megfordítva. 3. A földtani modell-alkotás sajátos vonásai A társadalom- és a gazdaságtudományok a vizsgálati körükbe tartozó folya- matok modellezésére a természettudományoktól kaptak iniciatívákat. A ter- mészeti, főleg biológiai és a fizikai folyamatok modellezésének lehetősége jelen- 228 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet tett ösztönzést arra, hogy a kísérletekkel nem vizsgálható társadalmi és gazda- sági folyamatok jobb megismerésére, egzaktabb megközelítésére és várható jövőbeli alakulásuk kikövetkeztetésére törekedve megkíséreljék modellezés útján szimulálni őket, messzemenően alkalmazva ehhez a természettudományi modellezésben használatos módszereket, hasznosítva az ezekkel szerzett tapasz- talatokat. A természettudományi, illetőleg a Tgm-készítés közti kapcsolat mindmáig megmaradt, de egyre inkább kétirányúvá vált: a Tgm-ezés ma is figyelemmel kíséri a természettudományi modellezés új eredményeit, módszereinek töké- letesedését, ezzel párhuzamosan azonban fokozatosan kifejlesztette saját mód- szereit, s az önálló fejlődés útjára lépve maga is tapasztalatok átadójává vált. Ma már a természettudományok számára éppoly fontos és magától értetődő a Tgm-ezés eredményeinek figyelemmel kísérése, módszertani tapasztalatainak hasznosítása, mint megfordítva. A Tgm-ek készítésének a természettudományi modellezésből eredő gyökerei, a módszerek jelentős részének kölcsönös alkalmazhatósága jelzi, hogy a geoló- giai, illetve a társadalmi és gazdasági folyamatok modellezése eltérő, de nem egymással ellentétes feladatot jelent, s a kétféle modellezésnek sok tekintetben közös sajátosságai vannak. Amikor a következőkben ki kívánjuk emelni a természettudományi, esetünkben a földtani modellek néhány sajátos vonását, ezt nem azért tesszük, mintha a geológia, illetve a geológiai megismerés specifi- kumaiból következően különös sajátosságok jellemeznék őket — természetesen ilyenek is vannak — , hanem sokkal inkább azért, hogy a Tgm-ek készítőinek figyelmét felhívjuk arra, hogyan kezeljék a modelljeikben beépített Fm-eket, milyen sajátosságaikat szükséges szem előtt tartani azok felhasználása, illetve kezelése során. Mindenekelőtt hangsúlyozzuk azonban, hogy a Tgm-ekhez hasonlóan a Fm- ek is mindig térbeliek, anyag- és energiaáramlási (transzport) folyamatokat tük- röznek, s egymással hierarchikus kapcsolatban álló rendszer-elemekből állnak. Sajátosan az Fm-ekre jellemző vonásokként — a teljesség igénye nélkül — a következőket emelhetjük ki azzal, hogy a kifejtettek nem azt jelentik, mintha a felsoroltak kizárólag a Fm-ekre jellemző sajátosságok lennének, hanem csupán arra utalnak, hogy azok a vonások, amelyek a Tgm-ekben többféle jellegűek is lehetnek, a Fm-ekben az egyik oldal irányába tolódnak el, s vagy kizárólagossá, vagy általánossá, illetve uralkodó gyakoriságúvá válnak (vö.: dinamikus-szta- tikus; zárt-nyílt; reverzibihs-irreverzibilis stb.). 3.1. A geológiai folyamatokra általánosan jellemző az irányítottság. A Föld egész története annak egyirányú (bár nem egyenes vonalú, hanem ciklusos) fejlődését bizonyítja. Az irányítottság, de maga a fejlődés ténye jelzi, hogy a földtani folyamatok jellegzetesen nem egyensúlyban lévők, s mint ilyenek, irreverzibilisek. Az az objektum, amely keletkezik, fejlődik, majd elmúlik, nem lehet reverzibilis folyamat terméke, s ha annak anyaga nem izotróp és homogén eloszlású, folyamatai sem lehetnek egyensúlyban lévők. Márpedig a Földre akár mint égitestre, akár mint földtani objektumra, egyaránt ez jellemző. Irreverzibilitás jellemzi az élő rendszer folyamatait is, amint alaposabban meggondolva ilyenek lehetnek a társadalmi és gazdasági folyamatok is (1. Kornai). A valóságban talán nincsenek is egyensúlyban levő rendszerek, legfeljebb elvont zárt rendszerekben képzelhetők el. A geológiai folyamatok során kétségtelenül van bizonyos kiegyenlítődési tendencia is: ennek során a rendezetlenség nem nő, hanem csökken. Á folyamat F ül ö p — B e n k 6 : Geológia a modellekben, modellek a geológiában 229 azonban a teljes egyensúlyi állapotot sohasem éri el, hanem ciklusos megújulás- sal új folyamat indul el. Ezért a geológiai folyamatok esetében legfeljebb dina- mikus (kvázi) egyensúlyról beszélhetünk, mely rövid időtartamra vonatkozóan, de akkor is csak gyakorlati okok miatt kezelhető látszólagos egyensúlyban levő- ként. 3.2. Az előzőből, de általános elméleti megfontolásokból is következik, hogy a geológiai folyamatok modellezési szempontból nyílt rendszernek felelnek meg. Mivel egyetlen földtani folyamatot sem lehet zártan, környezetétől elszige- telten kezelni, illetve tőle tökéletesen elszigetelni, már a „tiszta” (s.s.) geológiai rendszerek is csak nyílt rendszerként foghatók fel; többek közt éppen ezért olyan nehéz a pontos modellezésük. Más kérdés, hogy a Tgm-ek — meghatá- rozott szempontból és viszonylag rövid időre nézve — praktikus okok miatt a geológiát az előzőhöz hasonlóan esetleg zárt rendszerként kezelik. A természeti sajátosságokon kívül nyílttá teszik a geológiai rendszert a gya- korlati tényezők is. Az ti., hogy mit tekinthetünk geológiai (természeti) erő- forrásnak, azaz a természet gazdaságosan elsajátítható részének, a természeti tényezőkön kívül a társadalmi és gazdasági fejlettség színvonalától, vagyis a (s.s.) Fm-en kívüli tényezőktől is függ. Maga az ásványi nyersanyag is földtani és gazdasági fogalom: a földtani feltételeken és ismereteken kívül a műszaki és gazdasági színvonaltól is függ. Ezért a hasznosítási modellekbe beépülő Fm-ek két szempontból is nyílt rendszert jelentenek. 3.3. A geológiai rendszert alkotó tényezők az előzőknek megfelelően termé- szetes okok és mesterséges beavatkozás következtében egyaránt változnak időben, függetlenül attól, hogy a mesterséges beavatkozás hatásában tükröző- dik-e annak céltudatossága, vagy az különböző, e helyen nem részletezett okok miatt spontán jellegű. Földtani idők, évmilliók vagy éppen évmilliárdok alatt a fizikai „állandók” is változnak, olykor igen tekintélyes mértékben. A föld- tanra különösen érvényes az a marxi megállapítás, hogy ha van valami állandó a természetben, az csakis a változás állandósága lehet. Az egyensúlyi helyzet hiánya, s az ebből eredő irányítottság, valamint a rendszer nyitottsága és tényezőinek változásai miatt a geológiában mindig dinamikus modellekkel kell számolnunk, s ezek a Tgm-ekben mindig csak prak- tikus meggondolásokból, de akkor is csak viszonylag rövid időszakra nézve kezelhetők sztatikusan, adottságként. A dinamikus változás jellemzi a Fm-ek kutatásbeli szerepét is. Mivel a model- lek jelentős része analóg-logikai jellegű, a kutatásra gyakorolt hatásukat jelleg- zetes szigmoid („S”) görbe jellemzi: az új felfedezéseken alapuló általánosítás (resp.: új modell alkotás) kezdetben jelentősen bővíti a kutatási perspektívá- kat, bizonyos határ után azonban a bővülés üteme egyre csökken. Az analóg modell ismeretelméleti hibája ti. az, hogy a kutatási koncepció egy irány úsítá- sával előbb -utóbb beszűkíti a gondolkodást, illetve a kutatási lehetőségeket, s ezzel bizonyos idő után a kutatási eredményesség gátjává válik. Ebből a kény- szerpályából csak a modell megújításával lehet kitömi (3. ábra). 3.4. A 2.5. pontban már utaltunk a Fm-ek, illetve rendszerek viszonylagos- ságéira: egyetlen modell sem abszolút érvényű, hanem csak a megoldandó fel- adat függvényében értékelhető, illetve alkotható meg. Ez szabja meg, hogy az adott jelenség szempontjából mi tekinthető fő-, illetve alrendszernek, nélkülöz- hetetlen vagy elhanyagolható paraméternek, az adott, objektíve nyílt, dina- mikus, antiequilibrius és irreverzibilis rendszer bizonyos vonatkozásban esetleg zártnak, sztatikusnak és egyensúlyban levőnek stb. 2 Földtani Közlöny 230 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet A viszonylagosság a geológiai és a Tgm-ek egymáshoz való viszonyában is érvényes lehet: a Fm a feladattól függően adottságként kezelheti pl. az egyéb- ként állandóan fejlődő technikát, amint a műszaki és gazdasági transzport- folyamatot ábrázoló modell adottságként kezelheti a Fm-ben foglaltakat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindkét viszonylagosság általában meg- lehetősen behatárolt szempontokra, s azon belül is rendszerint csak meglehető- sen korlátozott időszakra vonatkozik. 3.5. A geológiai és a Tgm-ezés fő elvi eltérését az időtényező használata jelenti. Mint a világmodellek bizonyítják, a Tgm-ek is az egész Földet átfoghatják, s számos Fm-hez hasonlóan globális térméretűek lehetnek. Ebben tehát — ha a 3. ábra. A kutatási dinamika alakulása (tetszőleges léptékben). Jelmagyarázat: ABCDE = a kutatási dina- mika szigmoid (S-alakú) görbéje, AB = új előfordulási típusok felfedezése, B = a kutatási eredmények általánosí- tása, új földtani-kutatási modell kidolgozása, BC = a kutatási eredményesség „virágzó” időszaka, CD = a kuta- tási eredményesség csökkenési időszaka, D = új modell-alkotás szükségessége, DE = a régi modell alapján várható szórványos sikerek, DE* = az új modell-alkotás révén várható új eredményességi ciklus kezdeti szakasza, I = inflexiós pont kozmogeológiai modellektől eltekintünk — nincs különbség a kétféle modelle- zés között. Merőben más a helyzet a modellek időméretével. A Tgm-ek rendszerint néhány évtizedet, de inkább még egy évtizednél is rövidebb időt fognak át, különösen a kisebb térméretű regionális és lokális modellek; egyedül Kahn H. és munkatársai mertek vállalkozni a következő 200 év modellezésére. Az emberi beavatkozás hatásával foglalkozó, illetve a Tgm-ek oldalán megjelenő Fm-ek átfogta diapazon valóban megegyezik ezzel. Az „igazi”, tiszta, azaz a természeti folyamatokat tükröző földtani modellek időmérete azonban Tgm-ek 10°— 102 évével szemben 106, de akár 108, sőt 109 év nagyságrendű lehet. Nb.: ez okozza azt is, hogy főleg a hosszan tartó földtani folyamatok anyagi modellezési eredményeit is mindig fenntartással kell kezel- nünk, illetve elméleti modellekkel kell kiegészítetnünk: hiába csökkentjük a térméretet pl. 10 000 km-ről 1 cm-re, azaz 9 nagyságrenddel, az azonos pontos- ság eléréséhez az időt yTÖ^-edére kellene csökkentenünk. Ez pedig megvalósít- hatatlan. F ü l ö p — B e n k 6 : Geológia a modellekben, modellek a geológiában 231 3.6. Az időparaméter nagyságából is következik a Fm-ek sajátos kétarcúsága,. ATgm-ek a modell-készítés előtt lejátszódott társadalmi és gazdasági folyama- tok esetében konkrét adatokra támaszkodva azokat tényként, adottságként kezelhetik, s csupán kimeneti oldaluk vonatkozik a jövőre, azaz prognosztizált.* A Fm-nek a múltra vonatkozó része sem kizárólag ismert és determinált elemekből áll, hanem maga is folyamatmodellt képvisel. A Fm tartalmilag tulajdonképpen kettős prognózisnak felel meg, mert nem- csak a jövőbeli, hanem a földtörténeti múltban lejátszódó folyamatokat is prognosztizálnia kell. (A történészek a megmondhatói, milyen nehéz, hálátlan és bizonytalan feladat a múlt prognosztizálása.) Amint a geológiai prognózis valójában kettős prognózis, a hasznosítási mo- dellekbe beépülő, illetve a földtan társadalmi és gazdasági kapcsolataira vonatkozó Fm is valójában olyan kettős modellezésnek tekinthető, amely a múltból indul ugyan ki és a jövőre vonatkozik, de a modell két oldala közt időben olyan nagyságrendű különbségek vannak, melyek messze meghaladják a Tgm-ek hasonló különbségeit. 3.7. Minden modell bizonyos egyszerűsítést jelent a valósághoz képest. Ennek nem elsősorban méretbeli okai vannak, végső soron a modell lehet nagyobb méretű is a modellezett jelenségnél, hanem az, hogy a modellekben nem lehet minden tényezőt, mégkevésbé azok minden lehetséges kapcsolati lehetőségét figyelembe venni. Minden tényező meghatározására egyébként márcsak anyagi és időbeli korlátok miatt sincs lehetőség, egyes tényezőket pedig esetleg eleve nem is lehet pontosan meghatározni. Ezen kívül a Fm is tartalmaz ismeretlen tényezőket; ezeket érthetően eleve nem lehet figyelembe venni a modell meg- alkotásakor. Mindezek következtében a Fm is csak közelítő jellegű: hasonlít a valóságra, de nem azonos vele. Nem a való hát: annak égi mása lesz, amitől függ a modell varázsa — mondhatnánk némi költői szabadsággal parafrazeálva a költő (Arany J.) szavait. 3.71. A földtani események determinisztikusak olyan értelemben, hogy ha a megvalósulásukhoz szükséges minden feltétel megvan, szükségszerűen be is fognak következni, illetve végbe fognak menni (Koch). Az azonban, hogy az említett összes feltétel megvan-e, nagymértékben véletlen jellegű (azaz nem maga az esemény, hanem annak feltételei véletlen jellegűek), nem beszélve arról, hogy a folyamatok sokkal összetettebbek annál, semhogy az őket meg- határozó minden tényezőt akárcsak elméletileg is számba tudnánk venni. Ezért a földtani folyamatok , események, illetve jelenségek elméletileg is véletlen (sztochasztikus) jellegűek , melyeken belül szerencsés esetben esetleg kimutatható, illetve kikövetkeztethető a kauzális főelem, de arra annyi vélet- len, illetve nem ismert és nem tisztázható tényező rakódik rá, hogy a folyama- tot kénytelenek vagyunk sztochasztikusként kezelni, illetve annak tekinteni. Méginkább érvényes ez a földtani ismeretekre, illetve kutatási eredményekre. A geológiai adatok a kutatás sajátosságai következtében sohasem teljesek, * Az előadásnak ez a megállapítása nem találkozott a közgazdászok egyetértésével. Kamarck (USA) szerint az előadás túlbecsüli a közgazdasági adatok megbízhatóságát. Azok ti. koránt sincsenek olyan szinten, hogy tényként lehetne kezelni őket: az adatok eleve az adatgyűjtés (-szerzés) céljától függően motiváltak, s a legtöbbször nem méré- sen alapulnak. Még a fogalmaik sem pontosak: a közgazdasági modellek meglehetősen laza kategóriákkal dolgoznak. Thtjnberg (USA) szerint eleve kérdésesek a feltételek, s külön kérdés, hogy tudnak-e ezekhez konkrét adatokat kapni. A gyors megoldás érdekében feltételezik, hogy minden adatuk megvan, holott ez koránt sincs így; rendszerint önké- nyes korrekciókat használnak, ha a várt eredmény csak így közelíthető meg. Ezért mindig kérdőjelezzük meg a fel- tételeket. Carter (USA) szerint kevés a kormánystatisztika, s a becslések nem közvetlen méréseken alapulnak. A természettudományban az elmélet igazolható kísérletekkel; a közgazdaságban csak elmélet van, de a modell nem ellenőrizhető kísérletekkel. Márpedig van jó, és van rossz analógia. Klein (USA) ugyancsak a kísérletezési lehetőség, pontosabban: az ellenőrző kísérletek hiányát emelte ki. Ezért módszerként csak a dedukció alkalmazható: az ered- mény ismert, s azt keresik, mi volt, illetve lehetett az azt létrehozó ok. 2* 232 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet s a teljes halmazra nézve csak annak töredékét képviselik. Olyan reprezentatív mintavételnek felelnek meg, ahol a mintasokaság 6 — 8 nagyságrenddel is kisebb lehet az alapsokaságnál. Olyan ez, mintha Magyarországon tíz évenként egyet- len, vagy jó esetben 10 lakos évenkénti vizsgálatából vonnának le statisztikai következtetéseket az ország egészére vonatkozó érvényességgel. 3.72. Mindezek miatt minden Fm bizonytalansággal terhelt, és a teljes meg- bízhatóságot elméletileg sem érheti el. Ezért még ha a modell pontosan a várt eredményt adja is, ez nem ok sem a megelégedettségre, mégkevésbé az elbiza- kodottságra; tisztában kell lennünk azzal, hogy a modell a valósággal való teljes egyezés esetén is elvileg csak közelítő érvényességű. Kétségtelen, hogy a bizonytalanság további kutatásokkal, a Fm tökéletesítésével csökkenthető, ennek azonban gyakorlati okok miatt, is jól megfogalmazható pénzügyi vagy időbeli korlátái vannak. Megjegyzendő, hogy a teljes pontosság nem is feltétlenül szükséges. Sok esetben ti, maga a modellezett folyamat mérete eleve megszabhatja az ésszerű- en megkívánható pontosságot. Egy ásványi nyersanyag prognózis, vagy hasz- nosítási modelljétől pl. nyilvánvalóan nem várható el, hogy kg, vagy akárcsak t pontossággal készüljön. Az általánosítás és áttekinthetőség igénye, a modellezés két fő indoka tehát a folyamat egyszerűsítésével, némi idealizálásával fizetteti meg az új ismeret- szerzés lehetőségét. 3.73. Az előzőkből következően elvileg hibás álláspontot képvisel az, aki azt hiszi, hogy a teljes megbízhatóság elérése pusztán kutatási ráfordítás kérdése, vagy éppen azt gondolja, hogy a modell teljesen megbízható. A geológus feladata , hogy arra adjon választ: modellje, illetve annak ered- ményei (következtetései) — milyen kiinduló (alap) feltételek mellett — milyen peremfeltételek mellett — milyen tér- és időtartományban — milyen megbízhatósággal és valószínűséggel érvényesek. 3.8. A (s.s.) Fm-ek a megközelítés módjából eredően természeti 'paramétereket használnak a Tgm-ek értékparamétereivel szemben, de ezt használják a s.l. Fm-ek is, amikor a társadalom felvetette geológiai kérdésekre a maguk szak- területén keresik a választ. Amikor a Fm a Tgm-be épülve annak részévé válik, nélkülözhetetlen, s nem mindig könnyen megoldható feladatot jelent a természeti paraméterek átala- kítása értékmutatókká, holott erre többször is szükség lehet a modellalkotás folyamán. A társadalmi -gazdasági oldalon megjelenő érték, illetve használati érték igényt ui. a szakmai megoldás érdekében „le kell fordítani” földtani nyelv- re, a szakmai módszerekkel kapott földtani eredményt pedig újra „vissza kell fordítani” a társadalom és a gazdaság használta nyelvre, használati érték- és értékmutatókra. A természeti paraméterek használatának szükségessége okozza azt is, hogy ha a Fm-ek méretezhetők is, nem mindig, s akkor is csak az azonos típusúak összegezhetők. 3.9. Végül megemlítjük, hogy a Tgm-ek azzal a kifejezett igénnyel készülnek, hogy tegyék lehetővé a modellezett folyamatba való beavatkozást , s ezen keresz- tül annak irányítását. A Fm-ek ezt az igényt nem, illetve csak korlátozott mér- tékben tudják kielégíteni. Nyilvánvalóan nincs módunk arra, hogy a már le- játszódott földtani folyamatok alakulásába beavatkozzunk, noha ezek megér- Fülöp—Benkó: Geológia a modellekben, modellek a geológiában 233 tésére is szükség lehet modellek készítéséhez. Ezért a természeti folyamatokkal és jelenségekkel foglalkozó (s.s.) Fm-ek csupán a jelenség jobb megértését vagy megértetését teszik lehetővé, a beavatkozást azonban nem, mert az tőlünk függetlenül, sőt rendszerint azelőtt lejátszódott, mielőtt az ember egyáltalában megjelent volna a Földön. Bár a sci-fikben, sőt egyes világképek szerint elvileg nincs akadálya annak, hogy a múltba visszamenve módosítsunk, vagy akár megakadályozzunk egy már végbement eseményt, gyakorlatilag megvalósítható realitásként mégis csak azt mondhatjuk, hogy beavatkozni csak a folyamat még hátralevő részébe lehet. Ezért csak a Fm révén megismert, illetve pontosabban megismert jelen- ségek létrehozta anyagok, termékek, földtani alakulatok hasznosításába lehet beavatkozni, azaz amikor a Fm természeti modellből hasznosítási modellé alakul. Ennek a folyamatnak az irányítása azonban — a technogenezis földtani következményeibe való beavatkozás kivételével — nem közvetlenül a Fm révén történik, de az ad lehetőséget, jelent tudományosan kidolgozott objektív alapot a megfelelő folyamatba való beavatkozásra, annak befolyásolására, illetve céltudatos irányítására. 4. Az Fm -alkotás néhány időszerű hazai kérdése A bevezetőben hangsúlyoztuk, hogy a Tgm-ek jelentős részében szükségsze- rűen szerepelnek Fm-ek — a Tgm szempontjából részmodellek — , illetve ezek eredményei. Ezért indokoltnak látszik, hogy röviden kitérjünk arra is, melyek azok az időszerű feladatok, amelyek jelenleg a legnagyobb mértékben hozzá tudnak járulni hazánk társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. 4.1. Legfontosabb konkrét modellezési feladatokként a következőket említ- hetjük: — Magyarország földtani modelljének továbbfejlesztése; ez mint az országra vonatkozó minden más földtani modell alapja, különleges fontosságú feladat — az ország szénhidrogénföldtani modelljének kidolgozását, illetve revízió- ját nemcsak a szénhidrogének kiemelkedő népgazdasági jelentősége indokolja, hanem az is, hogy az analógiás-logikai modellnek tekinthető térfogatgenetikai módszer kutatási szempontból valószínűleg már túljutott az áthajlási ponton, s a perspektívák bővítése csak a feltételek megújításával lehetséges. Külső paraméterekként a kőolaj kihozatali tényezőjére vonatkozó műszaki modellek bekapcsolása indokolt — hasonló feladatok mutatkoznak hasonló okok következtében a bauxit- prognózisban is; itt extenzív tényezőként a feldolgozási technológia megújítását lenne indokolt figyelembe venni — a sok, területi (regionális) modellnek tekinthető részmunka után kidolgo- zást igényelne az ország kőszénföldtani modellje is, mégpedig a külső feltételek remélhető állandó kedvező változása miatt az állandó megújítás igényével — közvetlen bány ászati rendeltetésük miatt az előző, főleg földtani kutatási hasznosítású modellekkel szemben minőségileg más irányú feladatot jelent egyes kiemelt fontosságú területek (vö. Recsk, Máza-D, Bükkábrány stb.) lokális Fm-jeinek elkészítése — a technogenezis geológiájának feladatai Fm-ezés nélkül nem is oldhatók meg. Az ezzel kapcsolatos tennivalók kétirányúak: alapként szükséges az ország környezetföldtani modelljének elkészítése, majd a földtani szférákat érő külső 234 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet hatások szimulálása Fm-ezés útján. Ezen belül kiemelkedő jelentőségű azoknak a geokémiai folyamatoknak a vizsgálata, melyek révén a nem megújuló erő- források minél nagyobb része megújíthatóvá válhat. 4.2. A Fm-készítés feladatai között említhetők olyan megoldásra váró mód- szertani kérdések is, mint pl.: — hogyan hidalhatok át az ország mérete (é. kicsinysége) okozta nehézségek, hogy ti. viszonylag szűk az analógiás kiválasztásra alkalmas háttér, azaz szűk a lehetséges földtani típusok köre, s azoknak is kicsi az ismétlődése. Bizonyos reményt jelenthet azonban az, hogy a természetben nemcsak az általánosból lehet következtetni az egyesre, hanem olykor az egyedi, a kis gyakoriság is lehetővé tesz általánosítást — a Fm-ezésben, de általában a geológiai kutatásban is indokolt általánossá tenni a minőségi oldal mellett a mennyiségiek tisztázásának igényét. Ez magá- ban foglalja egyrészt a Fm-ek, illetve rendszerek kiinduló és peremfeltételeinek, valamint a modellezett folyamatok érvényességi tartományainak rögzítését, másrészt a modellezés, illetve általában a földtani eredmények bizonytalansá- gának (resp.: megbízhatóságának) meghatározását (1. 3.7. pont), mindenek- előtt pedig azoknak a módszereknek a kidolgozását, melyekkel ez ésszerűen elviselhető mértékűvé csökkenthető — a földtani és a Tgm-ek az ember — természet viszonyon keresztül szorosan kapcsolódnak egymáshoz; tartalmilag különösen jelentős pl. a geológia szerepe az ásványi nyersanyagok hasznosításával kapcsolatos transzport-folyamatok modellezésében. Mint a 3. pont bevezetésében utaltunk erre, egyértelműen megvan a módszertani kapcsolat is a kétféle modellezés között. Ez mindkét oldal számára gyümölcsöző lehetőségeket jelent modellezési módszereik és el- járásaik továbbfejlesztéséhez, illetve tökéletesítéséhez, s tudatos alkalmazással ez realizálható vá is válik. Ezért fontos feladat, hogy a Fm-alkotás folyamatosan kísérje figyelemmel a társadalmi, gazdasági és műszaki folyamatok modelle- zését, s tudatosan használja fel az ennek során, illetve révén szerzett tapaszta- latokat. 4.3. Mint megelőzően rámutattunk (1. 3.7. pont), a modellek elméleti alapon kidolgozott, a valósághoz képest egyszerűsített, sok tekintetben idealizált esetekre vonatkoznak, ezért a konkrét feltételektől függően mindig viszonyla- gos érvényűek. Mivel sem elvi, mégkevésbé gyakorlati okok miatt nem képesek arra, hogy pontosan tükrözzék a valóságot, mindig van lehetőség, de szükség is arra, hogy tökéletesítsük őket. Ez visszacsatolásként magában foglalja annak rendszeres ellenőrzését, vajon — a folyamat szempontjából mértékadó tényezőket választottuk-e ki a modellezés alapjául — ezek tényleges nagysága megegyezik -e a modellezés során választott méretezéssel — helyesen állapítottuk -e meg az egyes paraméterek közti kapcsolatokat. A modell-készítéshez rendelkezésre álló paraméterek, a köztük levő kapcso- latok felismerését lehetővé tevő általános elméleti színvonal nemcsak feltételt, hanem egyszersmind korlátot is jelent minden modell-alkotás számára. Ezért a Fm-ek megalkotása mellett fontos feladat, hogy az új ténybeli adatok birto- kában és a geológia általános elméleti fejlődésének, mint belső tényezőknek, valamint a társadalmi, gazdasági és műszaki fejlődésből következő követel- mények, mint külső paraméterek változásának — természetesen fejlődésének, gazdagodásának — megfelelően rendszeresen kiegészítsük, módosítsuk, s a Fülöp— Benkő: Geológia a modellekben, modellek a geológiában 235 minőségi oldal állandó felülvizsgálatával, vagy szükség szerinti újrafogalmazá- sával állandóan tökéletesítsük, teljesebbé és megbízhatóbbá tegyük Fm- jeinket. Ha arra gondolunk, hogy a folyamatos továbbfejlesztés során modelljeink megbízhatósága csak aszimptotikusan közeledik a valósághoz, de a teljes megbízhatóságot nem, illetve elvileg csak a végtelenben érheti el, megnyugtató lehet a Fm-ek készítői számára az az ebből levonható következtetés, hogy vár- hatóan még sokáig nem fenyegeti őket a munkanélküliség réme. Irodalom — References Arany J. (1967): Vojtina ars poétikája in: Arany J.: összes költeményei. I. k. 341 — 347. o. 1861. Budapest, Szép- irodalmi Könyvkiadó, 912. p. Balandin, R. K. (1978): Geologicseszkaja dejatyelnoszty cselovecsesztva. Tehnogenez. Minszk, Vüsejsaja skola, 304. p. Benkő F. (1977): Az ásványi nyersanyagprognózis alapvető elvi és módszertani kérdései — Magyar Állami Földtani Intézet, Módszertani Közlemények, 1. sz. 63. Benkő F. (1978): Természeti környezet — természeti erőforrások — geonómia — Geonómia és Bányászat. A MTA X. Osztályának Közleményei, 11. kot. 3—4. sz. pp. 277—293. Benkő F. (1979): A természeti erőforrások értelmezésének és vizsgálatának három oldala. (Hozzászólás a MTA 1978. évi közgyűlése X. osztálya tudományos ülésszakának bevezető előadásához.) — A Magyar Tudományos Akadémia X. Osztályának Közleményei, 12. kot. 1 — 3. sz. pp. 62—73. 1979. Benkő F. (1986): A természet, mint a kultúra forrása — a természeti erőforrások, mint a kultúra feltételei. — In: Természettudomány és kultúra 45- 66. o. A (filozófia időszerű kérdései 68. sz. Budapest, Művelődési Min! Marxizmus — Leninizmus Oktatási főosztálya. 97 p. Carter, A. (1985): A legjobb gyakorlat elég-e a modellezéshez? — Előadás a „Műszaki és gazdasági folyamatok modellezése” c. konferencián. (Balatonfüred, 1985. május 28.) Sajtó alatt. Fülöp J. (1979): Az ország természeti erőforrásainak átfogó tudományos vizsgálata — Geonómia és Bányászat. A MTA X. Osztályának Közleményei, 12. köt. 1 — 3. sz. pp. 5 — 13. Fülöp J. (1982): Az ország természeti erőforrásainak átfogó tudományos vizsgálata — A MTA Föld- és Bányászati Tudományos Osztályának Közleményei, 15. köt. 1—2. sz. pp. 113—121. Kahn, H. — Brown, W.— Martel, L. (1977): The next 200 years. A scenario fór America and the World. London, Associated Business Programmes Ltd: A. Wheaton and Co. Exeter XIX+241 p. Kamarck, A. M. (1985): A pontosság határai a közgazdaságtudományban; a valóság megragadása — Előadás a Műszaki és gazdasági folyamatok modellezése” c. konferencián. (Balatonfüred, 1985. május 28. ).S Sajtó alatt. Kapolyi L. (1981): Ásványi eredetű természeti erőforrások rendszer és függvényszemlélete. Budapest, Akadémiai Kiadó, 768 p. Kapolyi L. (1983): A természeti erőforrások hasznosítása rendszermodelljének alapjai, különös tekintettel az ásvá- nyi nyersanyagokra. In: Természeti erőforrások. Bp. MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya — Köz- ponti Földtani Hivatal, pp. 26—47. Kapolyi L. (1984): Nyersanyag- és energiagazdálkodásunk. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 341 p. Klein, L. (1985): Társadalmi-gazdasági folyamatok megközelítési lehetőségei természettudományi analógiák alap- ján — Előadás a „Műszaki és gazdasági folyamatok modellezése” c. konferencián. (Balatonfüred, 1985. május 28.) Koch S. (1984): Mi a természettudományos világnézet? — Előadás a Természettudomány— világnézet— kultúra c. konferencián. (ELTE TTK Filozófiai tanszék. Visegrád), Acta Philosophica Koch S. (1985): A tökéletlenség és korlátosság dicsérete. — Világosság XXVI. 7. pp. 448 — 455. Kornai J. (1971): Anti equilibrium. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Leontieff, W. (1981): A döntéshozók szolgálatában. (Interjú Wassily Leontieffel) Figyelő, 25. évf. 00. sz. 5. p. nov. 25 Meadows, D. H.— Meadows, D. L.— Randers, J. — Behrens, W. W. (1972): The limits to growth. A report fór the Club of Rome’s project on the predicament of mankind. New York, Earth Island Limited, 205. p. Perelman, A. I. (1975): Geohimija tehnogeneza. In: Problemü mineralnogo szürja, 199—208. p. Moszkva, Nauka, 344. p. Szedov, L. I. (1984): Naucsnüje teorii, modeli i realnoszty Priroda, 11 (831) sz. pp. 3—10. november Tanner, W. F. (1967): Models. In: Fairbridge, R. W. (szerk.): The encyclopedia of atmospheric Sciences and astro- geology. Encyclopedia of Earth Sciences Series, Volume II. pp. 609—613. New York— Amsterdam— London,' Reinhold Publishing Corporation, XVI+1200. p. 1967. Thunberg, P. H. (1985): Gazdasági és műszaki folyamatok és rendszerek modellezésének általános vonásai. Előadás a „Műszaki és gazdasági folyamatok modellezése” c. konferencián. (Balatonfüred, 1985. május 29.) A kézirat beérkezett: 1985. VII. 2. 236 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet Geology in social and economic models: models in geology J. Fülöp— F. Benkő In models dealing with the man-nature relationship, geology must appear too in the form of generally known mineral resources, bút alsó as other geological elements of the natural resources and natural environment, respectively. Its appearance is observed as a rule on the input side of the system, though it so on the output side as well. In these models the geological elements are usually treated as definitive features, i.e. as confined and static Systems, though such an approach is incorrect from the geological point of view, the geological elements being at the same time active constituents of the system. In geology the possibilities offered by modelling have been made use of fór a long time now: a geological map itself is a model. And in geology there are possibilities fór assessing the matériái involved when modelling processes, as this is practised in a number of special fields of geology. Similarly to the social and economic models, the problems of geological models have alsó been examined. The stages of model-making are discussed. Like the social and economic models, the geological models are spatial ones. They reflect processes of flow (transport) of matériái and energy and they consist of system-elements that are in a hierarchical relationship with one another. The trends involved in the geological processes, the presence of an open and dynamic system, its being relative, the orders of magnitude of deviation of the time factor as compared to the social models, the need fór prognosticating both the future and the pást, the stochastic natúré of the evidence available and, consequently, the incertitude involved in making models and, last bút nőt least, the limitations of humán interference (its impossibility back intő the pást) are pointed out as specific features of a model. Social and economic modelling was developed by using the principles and methods of model-making in natural Sciences and the process has resulted in stepping on the road of an independent development. The connection between the two kinds of modelling is now already a reciprocal one: either of the two is making use of the other ’s achievements in order to improve its own methods. The authors have outlined the principal tasks of geological modelling in Hungary and the problems of methodology including the need fór regularly comparing the empirical facts with the models involved and consequently, the necessity fór making continuous efforts towards improving the methods of model-making. Manuscript received: 2nd July, 1985. TeOJlOrHH B OÖmeCTBeHHblX H SKOHOMHHeCKHX MO/jejiflx — MO/jejiH b reojiorHH Ffovcecp OwAen h &epemj Beme B COUHaJIbHblX H 3K0H0MHH6CKHX MOfleJIflX, oriHCblBaiOIHHX CBfl3b HejIOBeKa C npupOflOH, 3aK0H0MepH0 noflBJifleTCfl h reojiornn, b (JiopMe oöm,eH3BecTHbix bhjjob MHHepajibHoro cbipbn, ho TaK>Ke h b KanecTBe npoHHx reojiorHnecKHx ajieMeHTOB npnpoflHbix pecypcoB h OKpy>Kaio- men cpe/jbi, name Bcero Ha Bxo/je, ho HHor/ja h Ha Bbixojje MO/iejibHOH cncTeMbi. reojionmecKHe SJieMeHTbl B T3KHX MOflejIflX OÖblHHO paCCM3TpHBa K)TCfl B KaneCTBe 33MKHyT0H H CTaTHHeCKOH CHCTeMbi, xoth c reojiornnecKOH tohkh 3peHHH 3to HecocTOHTejibHO, höo reojiornnecKHe ajie- MeHTbl B TO >Ke BpeMfl HBJI5H0TCH aKTHBHbIMH KOMnOHeHTaMH MOAeJIbHblX CHCTeM. B reojiorHH a^bho Hcnojib3yK)TCH bo3mo>khocth Mo^ejinpoBaHHH : MOAejibK) HBJineTCH caMa reojiorHHecKan KapTa, h b reojiorHH HMeeTCH B03M0>KH0CTb BemecTBeHHoro MojiejiHpoBaHHH, peajiH3yeMan b pn^e reojiorHHecKHx ahcuhhjihh. B CTaTbe paccMaTpHBaiOTCH npoÖJieMbi TeopeTHnecKHx MOflejieíí b reojiorHH, nojioŐHO COUHaJIbHbIM H 3K0H0MHHeCKHM MOüejIHM. B HCH H3JI0>KeHbI 3TanbI COCTaBJieHH' I MOAeJieH. no- F ü l ö p — B e n k 6 : Geológia a modellekben, modellek a geológiában 237 flOÖHO OÖmeCTBeHHbIM H SKOHOMH^eCKHM MOflejtfLM, reOJIOHlHeCKHe MOfleJIH HBJIHIOTCH npOCT- paHCTBeHHbLMH, ohh OTpa>KaK)T npoijeccbi nepeHOca BemecTBa h SHepran h coctoht H3 chctcm- Hbix ajieMeHTOB, Haxoflflmnxcfl b wepapxHBecKOH cbh3h apyr c apyroM. noflBepKHBaiOTCH b KanecTBe ocoöbix nepT reojioniHecKHx MO/jene#: HanpaBjieHHOCTb reo- JlOrHMeCKHX npOUeCCOB, OTKpblTOCTb H /ÍHHaMHHHOCTb CHCTeMW, OTHOCHTejIbHOCTb CHCTCMH, OTJIHBHe (|)aKTOpa BpeMeHH Ha HeCKOJIbKO nOpHAKOB no CpaBHeHHIO C COUHaJlbHbLMH H 3K0H0MH- qecKHMH MO^ejiHMH, HeoöxoAHMOCTb nporH03a HapHfly c öyaymHAi Taioxe h npoiunoro, cto- xacTHnecKHH xapaKTep 3h3hhh h cooTBeTCTBeHHO He^ocTOBepHOCTb cocTaBjineA\bix MO^ejieH, Hcnojib30BaHHe npHpo/jHbix napaAieTpoB, orpaHnneHHbie bo3.mo>khocth (^jih npoiunoro: HeB03- MO>KHOCTb) BMemaTejibCTBa b npoueccbi. Mo^eJIHpOBaHHe OÖmeCTBCHHblX H 3K0H0AlHHeCKHX HBJieffllH B03HHKJI0 Ha OCHOBe HCIl0JIb30- BaHHH npHHUHnoB h MeTOflOB MOAejinpoBaHiiH b ecTecTBeHHbix HayKax h BCTano Ha nyTb ca- MOCTOHTeJlbHOrO pa3BHTHH. B HaCTOflllíee BpeMH HMeeTCH B3aHMH3H CBH3b AlOKfly MOAe.THpOBa- Hhhmh oöohx ranoB: Ka>K£oe ncnojib3yeT pe3yjibTaTbi /jpyroro b uejinx ycoBepmeHCTBOBaHHH CBOHX MeTO/JOB. B CTaTbe H3jiaraiOTCH BajKHenimie 3a/jaHH OTenecTBeHHoro reojiornnecKoro AioaejiHpoBaHHH, a Taione MeTo/mnecKHe Bonpocbi, b t. h. cHCTeAiaranecKoe cpaBHeHHe Ato/jenen c (JjaKTiraecKHM MaTepHaJioM h nocpe/jCTBOAi 3Toro HeoőxoflHMocTb nocTonHHoro ycoBepmeHCTBOBaHiiH npouecca MOAeJlHpOBaHHH. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 239—247 Adatok a szénhidrogén másodlagos vándorlási és felhalmozódási feltételeihez Bérezi István 1 — Somfai Attila 2 (5 ábrával, 9 táblázattal) A másodlagos migráció a szénhidrogén mozgása a kőzetek vízzel kitöltött pórusain, repedésrendszerein, rétegfelületein át az elvándorlási helytől a telep- ig. Az elvándorlási hely az anyakőzet és a tárolókőzet határfelületén van, ahová elsődleges migráció eredményeként jutott el a szénhidrogén az anyakőzetből. A telep az olaj és a gáz csapdázódási helye, ahol a szénhidrogén fázisok szerint többé-kevésbé differenciálódik. A másodlagos vándorlás akkor indul meg, ha a permeabilis kőzetben kiala- kuló összefüggő szénhidrogén szál (oszlop) magasságától és sűrűségétől (illetve a szénhidrogén és a tároló vizének sűrűség különbségétől) függő felhajtóerő és az esetleg áramló tárolóvíz hidrodinamikai hatásából (pozitív vagy negatív érték az áramlási iránytól függően) eredő együttes erő legyőzi a kőzet kapilláris hatását. A migráció az eredetinél alacsonyabb potenciálú helyek felé irányul, távol- ságának csak felső határa van, amely kedvező körülmények között több tíz kilométer is lehet. A másodlagos vándorlás irányát alapvetően a következő tényezők határozzák raeg: — a felhajtóerőből eredő mozgási irány ellentétes az impermeábilis fedőkőzet dőlési irányával, ferde helyzetű áteresztőképes kőzetekben. A rétegdőlés növekedésével kedvezőbbé válnak a migrációs feltételek, — A tároló vizének mozgási iránya befolyásolja (segíti, gátolja, eltéríti) a felhajtóerőből, illetve a fedőkőzet dőlési irányából eredő szénhidrogén mozgási irányt, — a tároló litológiai változásaiból adódó kapilláris hatás változások (részle- ges vagy teljes migrációs gátak, nyílt repedezések stb.) befolyásolják a migrációs útvonalak kialakulásának helyét. A migráció tényleges irányát a tároló dőlésiránya, a rétegek áramlási iránya és a tároló kőzetfizikai tulajdonságai együttesen határozzák meg. Legkedvezőbb migrációs útvonalak a vetők, a diszkordancia felületek és a jó áteresztőképes- séggel rendelkező (lehetőleg kőzetfizikailag homogén) tárolók. A telepekben felhalmozódó olaj és gáz minőségi jellemzőit a genetikai táp- terület és a migrációs közeg geokémiai tulajdonságai határozzák meg alapvető- 1 Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet 2443 Százhalombatta, Pf. 32. * Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan-Teleptani Tanszék 3315 Miskolc Egyetemváros 240 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet en, de a szénhidrogén a tárolóban differenciálódhat a migráció folyamán szer- kezeti vagy litológiai okok miatt. Az üledékes kőzetekben lejátszódó másodlagos szénhidrogén vándorlási folyamatokat, illetve a migrációs tulajdonságok meghatározását a csapdák fel- töltődésének törvényszerűségeit, hézagtér-szedimentológiai vizsgálatokkal lehet megközelíteni. Az ide vonatkozó irodalmi előzmények részletes ismertetése nélkül, néhány alapvető külföldi és hazai munka felsorolása érzékelteti a témakör érdekességét és fontosságát (Arps, 1964; Aschenbrenner-Achauer, 1960; Berg, 1975; Bérczi, 1981, 1982; Habermann, 1960; petróleum Research Corporation, rés. rept.-s AO-A15, 1958 — 1962; Schowalter, 1979, 1982; Smith, 1966). A másodlagos migráció alapegyenletét abból a meggondolásból kiindulva lehet felírni, hogy a szénhidrogén és a rétegvíz közti sűrűségkülönbségből eredő felhajtóerő van egyensúlyban a kőzetpórusok és pórusszűkületek kifejtette, a kapilláris nyomás formájában megjelenített ellenerővel (Schowalter, 1979), ha nincs hidrodinamikai hatás : tí?vr ~ É?CHr] — Pd (1) ahol: Z = a folyamatos szénhidrogénszál vertikális hosszúsága m-ben, g = gravitációs állandó, 9,81 m • sec-2 É?vr» Ochr — a v^z a CH sűrűsége rétegviszonyokon, kg/m3 pd = kiszorítási nyomás, Pa-ban A telep feltölt ődésének, vagyis a fedőkőzet csapdázó kapacitásának, a tároló- kőzetben kialakuló átmeneti zónák vastagságának a meghatározására az elvek ismertetésén túl néhány példát is bemutatunk. A feltöltődés folyamatában két döntő, kőzethez kötött fizikai paramétert különítünk el: 1. a belépési nyomás (pe) az a minimális nyomásérték, amelynél nem ned- vesítő folyadék (szénhidrogén) lép be a víznedves folyadékkal kitöltött leg- nagyobb pórusba. 2. a kiszorítási nyomás (pd) az a legkisebb nyomásérték, amelynél a migráló szénhidrogén a legkisebb pórusszűkületből is kiszorítja a vizet és ily módon folyamatos olaj szál alakul ki. Mindkét nyomásértéket viszonylag egyszerű és bőséggel rendelkezésre álló vizsgálatból, a higanyos kapilláris nyomás meghatározásból lehet meghatároz- ni, a 2. ábrán feltüntetett módon. Ahol ez a nem megfelelő görbelefutás miatt lehetetlen, ott a 10%-os nem-nedvesítő folyadéktelítettséghez tartozó kapillá- ris nyomást tekintjük kiszorítási nyomásnak (Schowalter, 1979). A pe és pd fogalmi meghatározásából a kapilláris nyomás és a relatív áteresztőképesség görbékből a szénhidrogén telítettség térbeli megoszlása levezethető (1. ábra). A csapdakőzet (fedőkőzet) csapdázó kapacitása (I— II. táblázat) az (1) formu- la átrendezésével meghatározható és ugyancsak megadható az átmeneti zóna (2. ábra) várható vastagsága is (III— VI. táblázat). relatív permeabilitás görbék B é r c z i—S o m fai: A szénhidrogének másodlagos vándorlása 241 Viztelitettség (Sw) 242 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet 2. ábra. A kiszorítási nyomás (Pd) meghatározása Hg-kapilláris mérésből Fig. 2. Determination of the displacement pressure (Pd) by capillary measurements A bemutatott mintaszámítások jelzik a tömöttebb alsópannon márgák kiugró csapdázóképességét, az alsó- és felsőpannon homokkövek és ezen belül is a kedvezőbb (kisebb) A = ' í ® I — hányadossal jellemzett változatok várhatóan vékonyabb zónáját. Az extrém magas érték (VI. táblázat) arra utal, hogy víz- mentes olajtermelés az adott szakaszon nem várható. A jó tárolókapacitású kőzettestbe betelepülő alacsony porozitású és permeabilitású (= nagy átmeneti zónával rendelkező) részek okozzák a szabálytalan vertikális telítettség elosz- lást, amely a heterogén homokkőtárolóinkban gyakran megfigyelt jelenség (VII— VIII. táblázat). 3. ábra. Litológiai csapda kiterjedésének számítása a rossz áteresztőképességű tetőzóna magvizsgálati adataibó Fig. 3. Calculation of the extension of a lithological trap from the results of the analysis of drill-cores from the top zone of poor perraeability Bérczi-S o m f ai: A szénhidrogének másodlagos vándorlása 243 Schow altér (1979) a hézagtér szedimentológiai paramétereiből olyan gya- korlati fontosságú adatokat számol, mint a litológiai csapdák vertikális kiter- jedése (= etázs előrejelzés) (3. ábra), a fázishatár helyének előrejelzése (4. ábra), illetve a vízmentes olajtermelés alsó határának előrejelzése (5. ábra). Hazai példánk a fázishatár és etázsmagasság előrejelzésre (9. táblázat) a mód- szer használható voltára utal. A másodlagos vándorlást befolyásoló hidrodinamikai hatás meghatározását a tároló víz szalinitásának és nyomásrendszerének elemzésével lehet elvégezni. 4. ábra. Litológiai csapda fázishatár helyzetének számítása az olajos zónában vett mag adataiból Fig. 4. Calculation of the position of the oil— water contact in a lithological trap by relying on the data of a core frora the oil-bearing zone Ismerni kell • a tárolákozet -kapilláris tulajdonságát - olajtelítettségét t . ■ Vízmentes olajtermeles Olaj -víz átmeneti zóna Olaj -víz határ 5. ábra. A vízmentes termelés alsó szintjének számítása átmeneti zónában vett magminta adataiból (3—4—5. ábrák Schow altér (1979) nyomán) Fig. 5. Calculation of the lower level of water-free production by relying on the data of core samples from the transi- tional zone (Figs 3—4—5 after Schowalter 1979)) 244 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet Felsőpannon A-19 0 = 3,8 k = 0,01 Pio = 18; 1, Fedőkőzet zárókapacitás számítása Algyő-2 telep 2/1/6. 1998,0 — 2015,5 Tiszta agyagmárga en = 1004 kg/m* Sor = 705 kg/m* P dcsr 0 • (Ott — 6ot) 1,698 • 10» 1Ö8 1,698 • 10s 57,88 m 9.81 • (1004 — 705) 9,81 • 299 2933,19 A fenti tiszta agyagmárga csapdakapacitása az A-2 telep olajára 58 m. I. táblázat Alsópannon-13 B A-537. 2/19. 0 = 3,07 k =-■ 0,01 A = 17,52 72; Zárókőzet csapdázó kapacitás 2438,70—2438,75 márga övr = 1008 kg/m* Qot = 735 kg/m* 6,79 • 108 1,79 • 10s Pa 6,79 • 108 679 000 9,81 • (1008 — 735) 9,81 • 273 2678,13 Az alsópannon márga csapdakapacitása tehát: 253,53 m. 253,53 m n. táblázat Algyői felsőpannon, Szeged-2 telep A-530. 1870,60 — 1870,70 m tiszta laza homokkő 0 = 30,6 k = 539,1 A = 0,24 P1# = 0,20; 0,03 • 108 Pa 3000 85ÍÍJ =°-35m A kérdéses homokkő átmeneti zónája: 0,35 m. III. táblázat Algyői felsőpannon; Szeged-2 telep A-533 1870,33—1870,43 m 0 = 24,3 k = 21,46 A = 1,06 Pio = 3,00; 0,19 • 108 Pa 0,19 -108 19 000 z - 8534,7 8534,7 IV. táblázat A kérdéses homokkő átmeneti zónája: 2,22. Algyő, Alsópannon 13-B homokkőcsoport A-537. 2/12 0 = 20,17 k = 41,31 A = 0,70 Pl 0= 1,95; 0,18 • 108 * “ 2678,13 2437,05—2437,16 0,18 • 108 Pa = 6,72 m aleurolitos homokkő V. táblázat A fenti alsópannon aleurolitos homokkő átmeneti zónája: 6,72 m. B é r c z i— S o m f a i : A szénhidrogének másodlagos vándorlása 245 Algyő, Alsópannon 13-B homokkőcsoport A-537. 2/20. 2439,23 — 2439,32 aleurolitos homokkő 0 = 11,4 k = 1,31 A = 2,95 Pl0 = 16; 1,51 • 10s Pa 1,51 • 10* 56,38 m 2678,10 A kérdéses aleurolitos homokkő átmeneti zónája: 56,38 m. VI. táblázat Kútszám: Algyó-532 Algyői Szeged-2 telep, átmeneti zóna vastagságok VII. táblázat Magfúrás Porozitás Áteresztőképesség (10-*^ml) Kiszorítási nyomás (pd bar) levegő — Hg rendszer Átmeneti zóna VQ qf ojryoorvQ seáma helye Hg-os hagyom. vízszintes függőleges v aooagnaga (m) 2. 2/8. 1875,00—1886,00 1879,10—1879,17 25,13 27,93 234,88 90,86 1,70 —0,83 2/9. 1879,35—1879,47 35,84 29,78 118,18 — 0,30 0,15 2/10. 1879,60—1879,73 26,32 27,86 110,66 — 1,75 0,86 2/10. 1880,10—1880,20 31,46 27,97 40,32 — 1,00 0,49 2/12. 1880,50—1880,60 33,33 28,85 158,39 50,08 0,30 0,15 2/14. 1881,00—1881,10 24,89 27,14 56,76 22,75 1,90 0,93 2/15. 1881,25—1881,38 25,39 26,68 54,43 48,16 1,65 0,81 2/16. 1881,70—1881,80 25,25 29,04 173,72 82,49 1,65 0,81 2/17. 1882,05—1882,20 25,33 26,88 92,52 46,44 1,65 0,81 2/18. 1882,25—1882,35 19,76 19,57 1,13 — 4,65 2,27 2/19. 1883,30—1883,45 26,71 18,33 1,55 — 1,65 0,81 2/20. 1883,45—1883,55 23,14 25,52 7,10 — 2,00 0,98 2/21. 1883,75—1883,85 4,02 3,57 0,0098 0,0098 47,00 23,00 Kútszám: Algy 6-491 Algyői Alsópannon-13 B telep átmeneti zóna vastagságok VIII. táblázat Magfúrás Porozitás Áteresztőképesség (10-*/ün*) Kiszorítási nyomás (pd bar) levegő — Hg rendszer Átmeneti zóna min, vastagság (m) száma helye Hg-os hagyom. vízszintes függőleges 1. yi7. 2436,00—2454,00 2440,05—2440,15 8,45 9,22 1,19 36,0 30,80 1/18. 2440,30—2440,40 6,04 3,63 0,0098 0,0098 22,0 18,69 1/19. 2440,54—2440,63 6,58 7,10 0,0098 0,0098 38,0 32,28 1/20. 2440,80—2440,91 7,23 5,73 0,0098 0,0098 30,0 25,48 1/21. 2441,14—2441,20 4,86 3,21 0,0098 0,0098 17,0 14,53 1/22. 2441,30—2441,39 8,73 2,11 0,0098 — 6,0 5,13 1/23. 2441,51—2441,63 7,27 3,51 0,0098 — 36,0 30,76 1/24. 2441,78—2441,89 6,86 3,54 0,0098 0,0098 36,0 30,76 1/25. 2442,10—2442,20 7,71 9,50 0,0098 0,0098 22,0 18,80 1/26. 2442,30—2442,40 7,67 1,79 0,0098 0,0098 8,0 6,84 1/27. 2442,58—2442,64 20,76 21,42 113,89 70,35 1,25 1,07 1/27. 2442,72—2442,81 19,55 14,49 123,60 70,66 1,50 1,28 1/29. 2442,88—2443,00 4,47 4,81 0,0098 0,0098 13,00 11,11 1/30. 2443,23—2443,33 18,62 17,18 42,23 67,23 3,20 2,73 1/31. 2443,52—2443,60 19,60 23,30 47,60 119,46 1,55 1,32 1/32. 2443,68—2443,79 9,20 13,70 2,16 1,97 5,40 4,61 1/33. 2443,98—2444,06 16,20 20,34 15,76 13,61 4,15 3,55 Az izoszalinitás térképek kijelölik a tároló víz mozgásának irányát, amely egybeesik az összsó, valamint a Cl- tartalom növekedésének, illetve a hidro- karbonát tartalom csökkenésének irányával. A horizontális nyomáseloszlás izovonalas térképén az esésgradiensek kijelölik a potenciális vízáramlási irányok vízszintes összetevőit. A tényleges áramlási sebesség vízszintes irányú kompo- 3 Földtani Közlöny 246 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet Fázishatár + etázs magasság számítás Algyő, Alsópannon — 17 telep % * Pc /0 10-3/un2 % bar 2610,8—2612,6 m (2525,2—2527,0 m) 15,3 7 74 0,25 Ppg 155 900 m* Fpo 141,1 ms Por = 615 kg/ms evr = 980 kg/m3 = 365 1. Fázishatár _ Pd tároló 0,25 • 10* g g ^ g Jg 10 m/sec2 • 365 kg/m3 * A kérdéses legalsó rétegszakasztól tehát 6 — 7 m-re van a várható olaj — víz határ IX. táblázat A tárolóhoz tartozó már mobilizálható szénhidrogént nem tartalmazó kőzet (márga aleurit) tulajdonságai (lyukszelvény alapján): k Pc 9,1 10 8,73 PkCzet 9 Aq 0,873 • 10* 10 - 365 = 23,9 m teljes (számított) etázs: 23,9 m valóságban: 24,2 m nense (Fh) számítható a kőzetek vízszintes áteresztőképességének (Kh) és a térképről leolvasható horizontális nyomásgradiensek ( Ih) az ismeretében Vh = Kh- Ih Az áramlási sebesség függőleges komponense ( FVJ a vertikális nyomásgradiens térképről leolvasható /v segítségével határozható meg Fv = Kw • 7V Kv értékét tapasztalati képlettel, vagy az összlet homokossági százalékának figyelembevételével (diagramról) lehet meghatározni. A tárolón belüli tényleges vízmozgási irányt a Fh és Fv vektorok eredője adja meg. A hidrodinamikai hatás elemzéséhez, a vízáramlási irányok meghatározásá- hoz további információkat adhatnak a nyomás-sótartalom, a hőmérséklet-só- tartalom, a nyomás-hőmérséklet diagramok. A fentiekben a másodlagos vándorlást befolyásoló alapvető paraméterek vizsgálatával foglalkoztunk csupán. A migráció hatékonysága ezen kívül még számos tényezőtől függ, úgy mint a vándorlási útvonalaktól, a csapadék típu- sától, méretétől, a tároló vizében diszpergálódott vagy feloldódott „elveszett” szénhidrogén mennyiségétől stb. Irodalom — References Arps, J. J. (1964): Engineering concepts useful in oilfinding — AAPG Bull. v. 48. pp. 157—165. Aschenbrenner, B. C.— Achauer, Ch. W. (1960): Minimum conditions fór migration of oil in water-wet carbonate rocks — AAPG Bull. v. 44. pp. 235 — 243. Berg, R. R. (1975): Capillary pressure in stratigraphic traps — AAPG Bull. v. 59. pp. 939—956. Bérczi, I. (1981): A nem-hagyományos tárolók kialakulásának kőzettani, kőzetfizikai alapjai I. 86. p. SZKFI kézirat. B é r c z i — S o m f a i : A szénhidrogének másodlagos vándorlása 247 Bérczi, I. (1982): A nem-hagyományos tárolók kialakulásának kőzetteni, kőzetfizikai alapjai II. 78. p. SZKFI kézirat. Bérczi, I.— Phillips, R. L. (in press): Preliminary sedimentological investigation of a Neogene depression in the Great Hungárián Piain (SE-Hungary) Habermann, B. (1960): A study of the capillary pressure-hydrodynamic relationship to oil accumulation in strati- graphic traps — Bull. of CMMS. v. 43. pp. 561 — 567 Middleton, G. V.— Southard, J. B. (1977): Mechanics of sediment imovement — Soc. Econ. Paleont. Mineral. Short Course 3. 246. p. Petroleum Research Corporation: Research Reports AO-A15 Denver, Co. 1958—1962. Schjűdt, V.— McDonald, D. A. (1979): The role of secondary porosity in the course of sandstone diagenesis. In: Aspect8 of Diagenesis; Eds: Schole, P. A.— Schluger, P. R., SEPM. Spec. Publ. No. 26. p. 175—208. Schow altér, T. T. (1979): Mechanics of Secondary Hydrocarhon Migration and Entrapment — Bull. AAPG. v. 63. Wo. 5. p. p723— 760. Schowalter, T. T.— Hess, P. D. (1982): Interpretation of Suhsurface Hydrocarhon Shows — AAPG Bull. v. 66. No. 9. pp. 1202-1327. Smith, D. A (1966): Theoretical considerations of sealing and non-sealing faults — AAPG Bull. v. 50. pp. 363—374. A kézirat beérkezett: 1984. X. 4. Contribution to an understanding of the conditions of secondary migration and accumulation of hydrocarbons I. Bérezi 1 — A. Somfai 2 A summarizing review of the lithological and pet rophysical factors influencing the secondary migration crucial fór the generation of hydrocarhon reservoirs is given. Based on Hungárián case-histories, the geometrical paraméter calculations that are crucial fór the forecast of the main economic geological characteristics (saturation distribution, oil- water interface), especially in the case of nonanticlinal-type accumulation, are discussed. Manuscript received: 4th October, 1984. 1 Hungárián Hydrocarhon Institute, H-2443 Százhalombatta, P.O. Box 32, Hungary * Technical University fór Heavy Industry, Dept. of Geology, H-3515 Miskolc-Egyetemváros, Hungary J^aHHbie K yCJlOBHHM BTOpHMHOH MHTpaUHH h aKKyMyjiHUHH ymeBOflopoflOB Muimean Eepijii— AmuAAa IUoMfiau B CTaTbe RaeTCH cboahmh oö3op JiHTOJionmecKHx h (JjHSH^ecKHx napaMeTpoB nopOR, bjihjho- mnx Ha BTOpHHHyio MHrpauHio h onpeRejiHiomHx aKKyMyjiHUHK) 3ajie>KeH yrjieBORopoROB. Ha npHMepax aHajiH3a hctophh KOHKpeTHbix nccjie^oBaHUH b BeHrpiiH noKa3biBaiOTCH pacneTbi reoMeTpH^ecKHx napaMeTpoB, onpeAejiHiouiHx nporH03 ochobhwx xapaKTepHCTHK 3ajienKHbix ajih HaKonAeHHH He-aHTHK- AHHaAbHoro THna. 3* - . Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1986) 116. 249—266 Üledékes homokkőtestek szöveti és morfogenetikai vizsgálata* dr. Geiger János** (10 ábrával, 2 táblázattal) 1. Bevezetés Udden, J. A. (1914) munkája hívta fel a geológusok figyelmét a törmelékes (elsősorban homok) üledékek szemcseméret eloszlása és az üledékképződési környezet megfeleltethet őségére. E témakörben különösen kiemelkedők Folk, R. L. (1954), Folk, R. L. — Ward, W. C. (1957), Mason, C. C.— Folk, R. L. (1958), Friedman, G. M. (1961, 1962), Duane, D. B. (1964) és Passega, R. (1964, 1972) munkái. Az említett szerzők az üledékek szemcseméret eloszlását jellemző különböző statisztikai paraméterek alkalmazásával megkísérelték a felhalmozódás különböző környezeteit elkülöníteni. Friedman, G. M. (1961, 1962), SpenCER, D. W. (1963) és Visher, G. S. (1967, 1969) munkái elsőként bizonyították be, hogy az egyes szemcseméret eloszlásoknak a lognormális eloszlástól való eltérése különösen jellemző lehet a felhalmozódási környezetek- ben lejátszódó folyamatokra, és utal a hordalékszállítás módjára is. A 60-as évektől kezdve kissé mérséklődött az érdeklődés az ilyen egyszerű statisztikai vizsgálatok irányában. Ennek egyik oka az a felismerés, hogy a környezet elkülönítésének ilyen statisztikai módszerei csak akkor használhatók, ha az elemzés időpont jában a felhalmozódás környezete ismert ...” (Klovan, J. E. 1966, p. 115). Nagy tekintélyű szakemberek (Clifton, Huter, Miall, Singh stb.) továbbá tételes vizsgálati eredmények arra is rámutattak, hogy diageni- zált törmelékes üledékek szemcseméret eloszlását a diagenetikus szöveti változások erősen módosították. így ezek szöveti paramétereinek a recens adatokkal történő összehasonlítása értelmetlen (Bérczi I.— Geiger J.— Révész I. 1983). A többváltozós statisztikai módszerek, így a diszkrimináns analízis (Sahu, B. K. 1964), a faktor analízis (Klovan, J.E. 1966) és a cluster analízis (Parks, J. M. 1966) alkalmazása új lendületet adott a szöveti-szemcseméret eloszlási vizsgálatoknak. Ezeken belül a cluster analízissel kapott elméleti meggondolá- sokat tekinthetjük a leglényegesebb eredményeknek. Park, R. A. (1974), Htjmphreys, M. — Friedman, G. M. (1975) munkái megmutatták, hogy a fel- halmozódási környezetek természetes hierarchiája a dendogramokon megjele- níthető. Mindemellett az automatikus osztályozási eljárásokat kizárólagosan csak területi (térképi jellegű) üledékföldtani vizsgálati eljárásnak tekintették (Merriam, O. F. 1976). Jelen dolgozat ebben kíván előrelépni és olyan vizsgálati és értelmezési eljá- * Előadta a Budapesti Területi Szervezet szakülésén, 1984. IV. 25-én. * * Magyar Szénhidrogénipari Kutató -Pej lesztő Intézet Szegedi fióktelepe, Szeged, Pf. 30. 250 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet Lábra. A vizsgált terület homokkővastagság viszonyai (Révész 1. 1979 nyomán). Jelmagyarázat: 1. (3—6 m); 2. (6-9 m); 3. (9-12 m); 4. (12 m). Fig. 1. Sandstone thickness pattem of the study area (after I. Révész 1979). Explanation: 1. (3—6 m); 2. (6-9 m); 3. (9-12 m); 4. (12 m). rást mutat be, amely a szöveti paramétereken és a szöveti elemeken alapulva több fúrással (feltárással) érintett szelvény mentén meghatározza és korrelálja a felhalmozódási környezetek különböző kőzetekvivalenseit*. Ugyanakkor bemutatja azt is, hogy automatikus osztályozási eljárásokkal hogyan adható meg a geofizikai lyukszelvény adatokból valamely üledékes kőzettest morfo- genetikai térképe. Az eljárással az üledékes kőzettestek komplex szöveti és morfogenetikai elemzése végezhető el. 2. A szemcseméret eloszlások feldolgozása 2.1. A vizsgált képződmények A vizsgálati módszerrel az algyői szénhidrogéntároló szerkezet Szeged- 1. telepének (pannóniai s.str.) egy részét dolgoztuk fel (1. ábra). A képződmények, amelyeket az adott területen az A-211. sz., A-294. sz. és A-213. sz. fúrások majd- nem teljes magnyereséggel harántoltak, a Törteli Homokkő Formáció egyik üledékritmusát alkotják. A Szeged- 1. az algyői „felsőpannon,, telepes összletben jellegzetes háromosztatú kifejlődést mutat. Alul agyagmárgából, valamint finom- és alárendelten durva aleurolitból álló sorozattal kezdődik, amelyre homokkőcsíkos aleurolit, majd vastag homokkőtest települ (Révész I. 1982). * Az azonos felhalmozódási környezetben keletkezett kőzettípusok vertikális sorozatai. G e i g e r : Homokkő szöveti és morfogenetikai vizsgálata 251 Ez az általános törvényszerűség a vizsgált fúrások rétegsorában is meg- mutatkozik (2. ábra). Mivel sem a mintavétel, sem pedig a vizsgálatsor nem folytonos, az ábrázolt szemcseösszetétel interpolációval készült. Az alsó agyagmárga, aleurolit sorozatot az A-294. sz. és az A-213. sz. fúrás kőzetanyaga tárta fel. A kőzetek szürke, sötétszürke színűek, leveles, lemezes elválásúak. A sorozatot uralkodóan finom- és durva aleurolit alkotja. Felfelé haladva egyre jellemzőbb a bioturbáció , valamint a durva aleurolitos réteg- lemezesség. A réteglemezekben növényi törmelék és csillám dúsult. Az üledékritmus második, homokkőcsíkos aleurolit sorozatát mindhárom mag- fúrás feltárta. A képződmény az A-211. sz. fúrásban háromosztatú: a szemcse- méret felfelé történő növekedésével alul finom- és durva aleurolit váltakozik, amelyre vastagabb durva aleurolit települ. Ezután durva aleurolit és finom- homokkő váltakozása a jellemző. A kőzetek a szemcseméret függvényében sötétebb és világosabb szürke színűek. A bioturbáció továbbra is jellegzetes marad. A homokkő aleurolit határon terhelési szerkezetek figyelhetők meg. A ho- mokkőcsíkokra az egyirányú réteglemezek párhuzamos sorozatokba rendező- désével létrejött ferderétegződés jellemző. A finom- és durva aleurolit szintén laminált, a réteglemezekben itt is szenesedett növényi törmelék és csillám dú- sult. Ez a sorozat az A-294. sz. fúrásban durva aleurolit és finomhomokkő válta- kozásával jelentkezik. Ebben a homokkő egységeket a nagy amplitúdójú hullá- mos rétegződés , az aleurolit tagokat bioturbáció, valamint finomhomokkővel alkotott összefüggő vagy szaggatott lencsés rétegződés jellemzi. A két kőzettípus határán terhelési szerkezetek láthatók. Az A-213. sz. fúrásban szürke színű durva aleurolit adja az analóg rétegtani kifejlődést, amelynek üledékszerkezeti jegyei megegyeznek az eddig tárgyal- takkal. A Szeged- 1. üledékritmus harmadik, homokköves szakasza a fúrásokban szin- tén egyedi kifejlődésben jelentkezik. Az A-211. sz. fúrásban a homokkőtestet alul apróhomokos finomhomokkő, majd apróhomokkő alkotja. Az alsó egységre az „S” alakú réteglemezekből felépülő ferde rétegződés , valamint a homokkövek speciális síkmetszetében jelentkező látszólagos sík párhuzamos rétegződés jellem- ző. A kőzetben néhol szabálytalan elrendeződésű finom aleurolit és agyag- márga intraklasztok láthatók. Ugyanitt felfelé haladva az örvénylabdák , majd a felszakadt réteglemezek válnak meghatározóvá. A felső apróhomokkőben a koráb- biakhoz képest megnő az aleurolit, agyagmárga intraklasztok száma. Az ör- vénylabdákat és a felszaggatott réteglemezeket felfelé haladva ferde rétegződésű lemezsorozatok váltják fel. Az A-294. sz. fúrásban a homokkőtestet apróhomokos finomhomokkő, finom- homokos apróhomokkő, finomhomokkő és finom aleurolit váltakozása, felette apróhomokkő építi fel. Az alsó apróhomokos finomhomokkő egységre a párhu- zamos sorozathatárok közötti ferde rétegződés , majd örvénylabdák, felszakított réteglemezek és agyagmárga intraklasztok jellemzőek. Az utóbbiak itt és a felette megjelenő finomhomokos apróhomokkőben is még szórtan fordulnak elő. A homogénebb apróhomokkő réteg eróziós felülettel települ az alsó finomhomo- kos apróhomokkőre. E felett az apróhomokkő szövetében megjelennek a kvarc anyagú aprókavicsok. A finomhomokkő és finom aleurolit váltakozásából álló egységben a kb. 10—20 cm-es összetett lencsés rétegződés jellemző. A kifejlődést záró apróhomokkőben függőleges növénymaradványok , limonitos bevonatok és limonitkonkréciók láthatók. 1920- 252 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet QS-' S SS- w |-£ csa 03 ® 03 »í> S - s ^ 3 O’ ®-§ g E fcl « M® S-j ^ o a S 1 fiC« 5; ® "D fJi, i ogc •• i ■S5§5: i|lii ■Slsfí ® a £ fl ** 0’ a.SgS bD ® E >> ’sgSS. Isii , Cö C' h 3 g£ aí !V >h al • M® >> ® “ fí Of ^ ^ ® <1> — TJ S S a5 £-2- <8-*^ » ^il*- Ilii 53 rt-C g, -*=> ® ü a: a *r| i od TJ 9- ®| & s-s-S O.S «<« ”S 2 5 in >-c be O ® a 0' ^.S’S ö ® d- o, 5 CD O ® fl — 83 .>3 4=i: ® a T1 2 g-g -ó E -S ® . >®.H bc.cö 2í a as-aj §!&* ■GJS ®^ O > -O • t p, © 00 c ® fl • - c £«gí fj*' Cí ü O ö&i; iü * sg C3 « O e i g e r : Homokkő szöveti és morfogenetikai vizsgálata 253 6.0 3 11 15 10 2 • 12 13 15 7 8 1 6 9 Í7 5 14 4 mintaszám ^11! A1l2 A11 a12 Ái A 5.0 '§ 40 3.0 2.0 - 1.0 3. ábra. Az A-294. sz. fúrás 2. magjának dendogramja. Jelmagyarázat: A, A1 stb. a mintaosztályok jelzései Fig. 3. Dendograph of core No. 2 of borehole A-294. E x p 1 a n a t i o n: A, Al, etc. are symbols of sample classes Az A-213. sz. fúrásban ez a homokkőtest finomhomokköves kifejlődésben jelentkezik, amelyet ferde rétegződésű sorozatok egymásutánja jellemez. A 2. ábrán az A-213. sz. fúrás felső hiányos magnyereségének kőzettani meg- felelőjét, az elektromos szelvényekkel történt egyeztetés alapján. Révész I. aleurolit és agyagmárga váltakozásában adta meg. A fúrások kőzetanyagából összesen 49 db olyan vizsgálat készült az NKFÜ Üledékföldtani Laboratóriumában (Mucsi M., Magyar L., Révész I., Tanács J.), amelyeknek Folk, R. L. — Ward, W. C. (1957)-féle szöveti paraméterei (Mz, <7,, Skj, K0l) meghatározhatók voltak. 2.2. Az elemző módszer Minden olyan kőzetmintát, amelynek szöveti paraméterei meghatározhatók voltak, rajtuk kívül a szemcseméret eloszlás Md (= médián) és C (= 1%-hoz tartozó szemcseméret mm-ben) értékével (Passega, R. 1964), valamint kar- bonáttartalmával (= K%) és agyagfrakciójának súlyszázalékával (= A%) jellemeztünk. Követketzésképpen minden mintát egy-egy Vj = (Mzj, ou, SKn, Md,, Cj, A%j, K%j) 8 dimenziós vektornak feleltettük meg az elméleti hiper térben. A paraméterek közötti nagyságrendi különbségek megszüntetése miatt a további feldolgozás már azokon a Wf vektorokon történt, amelyek a Vj vektorokból származnak oly módon, hogy a Vj minden komponensét elosztot- tuk a komponens teljes adatsorra eső szórásával. Ezzel az eljárással az osztályo- zás súlypontja éppen az Md-ra és C-re tolódik. Ezeket viszont a diagenezis a többi paraméternél kisebb mértékben változtatja meg (Geiger J. 1981, 1982), így az osztályozás eredménye a CM -diagramon ellenőrizhető. 254 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet 4. ábra. Az A- 294. sz. fúrás 2. magja vizsgált mintáinak CM-diagramja. Jelmagyarázat: A}j, A^ a cluster analízissel elkülönített mintaosztályok jelzése. Fig. 4. CM-diagram of core No. 2 of borehole A-294. Explanation: A^, Afx, symbols of sample classes distinguished by cluster analysis P =10% 5. ábra. Az A-295. sz. fúrás 2. magja A csoportjának totális szöveti képe. J elmagyarázat: DA%: durva aleurolit frakció súly százaléka; FA%: finom aleurolit frakció súlyszázadléka; Mz, a, SK, K0: szöveti paraméterek (Folk, R. L.— Wabd, W. C. 1957); Md: médián; C: az 1%- hoz tartozó szemcseméret Fig. 5. Totál textúrái pattéra of core No. 2 of borehole 2-294. Explanation: DA% : weight% of coarse siltstone fraction; Mz, a , Sg, Kq: textúrái parameters (Folk, R. L.— Wakd, W. C. 1957); Md: médián; C: grain size pertaining to 1% A Wj vektorok feldolgozását cluster analízissel végeztük el. Hasonlósági mértékként a Wrk közötti vektoriális távolságot, redukciós mértékként a cso- portátlag módszer összefüggését használtuk (Sokal, R. R.— Michener, C. D. 1958). Az osztályozás eredményét dendogramok mutatják (3. ábra, 5. ábra). Az itt is alkalmazott vektortér modellt, mint a felhalmozódási körülmények és a felhalmozódási környezet megfeleltetésének egyik lehetőségét, egy korábbi munkában már ismertettük (Molnár B.— Geiger J. 1981). 2.3. Az eredmények üledékföldtani értelmezése 2.3.1. Egyedi fúrás vizsgálata Kiindulási megállapításunk az, hogy a dendogram hierarchikus osztályozást mutat. Ez azt jelenti, hogy a gráfon különböző hasonlósági mérőszámokkal jel- lemzett, különböző magasságokban húzott vízszintesek a mintaosztályok hier- G e i g e r Homokkő szöveti és morfogenetikai vizsgálata 255 archiájában különböző hasonlósági szinteket jelentenek. így pl. az A-294. sz. fú- rás mintáinak dendogramján az An és az AJX vagy Afx osztályok* tartalmilag nem állíthatók szembe egymással, hiszen különböző hasonlósági szinteket kép- viselnek (3. ábra). Egy magasabb és egy alacsonyabb szintű mintaosztályt csak úgy lehet jellemezni, hogy pl. „az Au csoportnak az A^ az a speciális esete, amely . . .”. Ugyanakkor az azonos hasonlósági szinten különvált minta- osztályok tartalmilag egymással szembeállíthatok, úgy mint a 3. ábrán az A\r és az A\x mintaosztály. A dendogram legmagasabb hasonlósági szintjén egye- sült csoportok a mintatér legalapvetőbb genetikai típusait képviselik. Valamely cluster az őt tartalmazó — és ezért nála magasabb hierarchia szintű — mintaosztály által képviselt üledékképződési körülmény speciális esete (pl. sodor- vonal a mederüledéknek vagy övzátony a folyóvízi üledéknek). A kapott osztályozás realitása matematikailag több eljárással ellenőrizhető: az osztályok kovariancia mátrixa, az osztályok átlag vagy súlyponti vektoraira felállított hipotézisvizsgálat stb. Mindezek mellett azonban nélkülözhetetlen az osztályozás üledékföldtani realitásának ellenőrzése. Korábbi munkánkban már bebizonyítottuk, hogy a CM-diagram szedimentációs tartalma diagenizált minták esetében is elfogadható továbbá, hogy a Passega, R. (1964) által szer- kesztett CM-diagramon bármely elkülönülő csoport egyedi leülepedési jelenséget fejez ki (Geiger J. 1981, 1982). Ilyen meggondolás alapján történt az osztályo- zás súlyozása erre a két paraméterre, következésképpen az üledékföldtani elle- nőrzés a mintacsoportok CM-diagramon történő ábrázolásával elvégezhető (3., 4. ábra). Ha a csoportok matematikai definiálása sem a CM-diagram, sem egyéb földtani meggondolás alapján nem értelmezhető, új algoritmust választva megismételjük az eljárást. A dendogramon definiált és szedimentológiailag ellenőrzött mintacsoportok üledékföldtani tartalmának megállapítása, a mintacsoport korrelációs mátrixá- ból a paraméterek közötti feedback rendszerek feltárásával lehetséges (5. ábra). Kiválasztó algoritmusként a cluster analízis „kapcsolt láncok” módszere alkal- mazható (Méltón, M. A. 1958, Miller, R. L. — Kahn, J. S. 1962; Geiger J. 1981). Ennek kapcsán lehetőség nyílik a diagenetikus állapotot mutató feed- back rendszerből az elméleti szedimentációs helyzet visszaállítására is (Geiger J. 1982). A felhalmozódási környezet és a leülepedési körülmény definíció szerinti különbségéből (Molnár B. — Geiger J. 1981) az következik, hogy egy felhal- mozódási környezet a leülepedési körülmények ( mint minőség ) és azok kőzetekviva- lenseinek ( mint mennyiségek ) bizonyos rendszeréből áll. (A clusterek a leülepedési körülményeket jelentik !) Példaként a folyóvízi környezet övzátony alkörnye- zete és a benne megjelenő legkülönfélébb törmelékes üledékek szolgáljanak. Ezekben az üledéktípusokban az a hatásmechanizmus közös, amelynek ered- ménye az övzátony üledék test. Az azonos hidromechanikai rendszer kilengésé- nek eredményei a különböző szemcseméretű (homok, aleurit) üledékek. Ha tehát a cluster analízissel osztályokba sorolt, és az osztályok szimbólu- maival megjelölt mintákat mélységhelyesen visszahelyezzük a fúrás/feltárás rétegsorába, akkor ezek valamilyen rendszere fogja adni az üledékes kőzetgene- tikai egységeket , illetve ezek kőzettani megfelelőit az üledékes kőzetfácieseket (ezek nem azonosak az üledékes kőzettípusokkal, vö. 2. ábra). A feladat ezután a ré- tegoszlop mellett levő jelsorozat elemzése. * A továbbiakban az egyszerűbb fogalmazás kedvéért a cluster, osztály, mintaosztály, csoport fogalmakat szino- nimákként fogjuk használni. 256 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. f űzet 2 E c-o b n £ IA 1 o * >s O "3 öi S i 2 2 1" S 00 S I 0D CC -íl se ■£ -4^ CÍ * c8 ^ C “ C8 eő r-.- £ X ® W l-S s C 3 2 u a o « ■O .G C •*» * s ^ £ § 2 £ g> >> c G 5 fi é UUDZSOJdUJ |6DSO)UOSDH G e i g e r : Homokkő szöveti és morfogenetikai vizsgálata 257 2.3.2. Az üledékes kőzetgenetikai egységek szelvénymenti korrelációja A korrelációs probléma megoldásához a Walter-/c7c fáciestörvényből követ- kezően azt kell megvizsgálni, hogy az előzőekben elhatárolt időbeli fejlődés hogyan tükröződik a térben. A vektortér modell meggondolásai elég általánosak ahhoz, hogy vele a szelvénymenti változásokat is értelmezzük. Ennek érdekében az A-211. sz., A-213. sz. és A-294. sz. fúrások azonos üledékritmusba tartozó fúrási maganyagának szemcseösszetételi eredményeit együttesen is elemeztük. A dendogramot és a definiált mintaosztályok jelzéseit a 6. ábra mutatja. A 2. ábra a kőzetek szöveti kifejlődését, a minták mélységhelyes visszaillesztését és az osztályok betű- és szám jelzéseit tartalmazza. A kőzetoszlopok bal oldalán álló jelzések a fúrásokra külön-külön végrehajtott cluster analízis eredményeit mutatják (2. ábra). A 2. ábra szöveti oszlopainak jobb oldalán látható betű- ás számkombináoiók az összes minta együttes cluster analízisekor definiált osztályozást mutatja (2., 6. ábra). A fúrások mintáit tehát két rendszerben osztályoztuk. A 2. ábrát tekintve látható, hogy ez a kétfajta osztályozás minden fúrásra nézve általában ekvivalens eredményt adott. Ezen azt értjük, hogy valamely fúráson belül egy osztályba került minták a három fúrás összességére kapott dendogramon is egy osztályba kerültek (3., 6. ábra). Az is látható, hogy ez az ekvivalencia nem azonos hasonlósági szinten teljesül (azaz nem szükség- képpen azonos hasonlósági szinten definiált osztályokról van szó). Ez termé- szetes is, hiszen egy-egy áramlástani állapotnak a speciális, csak az adott min- tára jellemző tulajdonságait is hordozza. Ez a tény összhangban van a leülepe- dési környezetek hierarchiájával. A 2. ábra azt is mutatja, hogy egy adott mintaosztály elemei mindhárom fúrásban előfordulhatnak. Ez úgy is megfogalmazható, hogy a szóban forgó mintaosztály által képviselt üledékes kőzetfácies valamilyen formában mind- három fúrásban megjelenhet, amely tény a földtani korreláció alapja. Válasz- szűk ki a legszűkebb olyan mintaosztályt , amelybe az egymás felett megjelenő minták még beleférnek ! A 2. ábrán az A-294. sz. fúrás III. esetében ez az A}j lesz. Vizsgáljuk meg a felette és az alatta levő kőzettípusok osztályát ! Az A-294. sz. fúrás III-ban alul A2, felül A12 határolja az A{x mintákat (2. ábra, A-294. sz. fúrás III). Amennyiben ezek tartalmilag szembeállíthatok az emlí- tett legszűkebb mintaosztállyal, akkor ez utóbbi egy önálló üledékes kőzetgene- tikai típus lesz. Az előző példánál maradva, az A}x szembeállítható A12-vel, hiszen az AJX az An-nek speciális esete (3. ábra). Az ilyen önálló üledékeskőzet- genetikai típusok a 2. ábrán római számot kaptak. Egy adott felhalmozódási mód által létrehozott üledékes összlet nem feltétlenül egynemű. Ezt a tulajdonságot felhasználva lehetett elkülöníteni a II. jelzésű kőzetgenetikai egységet (2. ábra II). Az üledékes kőzetgenetikai egységek szelvénymenti elhatárolása az előzőek- ben kifejtett gondolatmenettel teljesen megegyezően történik. A fenti eljárással létrehozott földtani szelvény, úgy véljük, az egyes üledékes kőzetgenetikai típusok korrekt földtani korrelációját tartalmazza. A leveze- tett szelvény menti korreláció kifejezi, hogy az egyes fúrások kőzetoszlopában hol, milyen sávban helyezkednek el a leghasonlóbb szöveti elrendeződésű min- ták, amelyek összessége az üledékes kőzetfácies. Az ismertetett eljárással a felhalmozódás történetének azonos minőségei von- hatók össze az üledékes genetikai egységekbe , amelyek természetesen különböző 258 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet mennyiségi elemekből, azaz különböző kőzettípusokból épülnek fel. E tény alap- ján lehetséges a genetikai egységek és a felhalmoz ódási környezetek azonosítása. 2.4. Szedimentológiai eredmények (2. ábra) A 2. ábrán megjelenő nyolc üledékes kőzetgenetikai egység egy folyóvízi tor- kolati rendszer kialakulásának folyamatát mutatja. Ezen belül az I. még partközeli, beltavi üledékképződési környezet, amelyben a progradálódó deltamozgás már érezteti hatását. 11-ben egy delta mellékág me- derüledékét (distributary channel) lehetett azonosítani. A 111. és IV. egy torko- lati zátony (mouth bar) épülését mutatja a turbulens mag fokozatos közeledé- sével (Wright, L. D. 1978). Az V . genetikai egység az A-294. sz. fúrásban a mederáttörés (crevasse channel) durva törmelékeit foglalja össze és ezáltal kife- jezi az áramlási rendszer súlyponti eltolódását. A VI. a III-mal analóg delta mellékág mederüledék, de felső üledéktípusai már a feltöltődés befejeződését mutató ártéri (overbank) üledékképződésből származtatható. A VII. genetikai egység a váltakozó, homokot ülepítő áramlások képződményeit, majd a Vili. a mederáttörés (crevasse channel) után épülő új hordalékszállító ág (sublob) és az áttörés helyén kifejlődött kis zátony (minor bar) üledékeit foglalja össze. Az A- 213. sz. fúrásban az előzőekben vázolt fejlődéstörténet mocsári ( swamp ) üledékképződéssel zárult. A 2. ábra egyértelműen mutatja, hogy a három fúrás alapvetően két, külön- böző fejlődésmenetű területet képvisel függetlenül attól, hogy nem lényegesen különböző kőzeteket harántoltak. Az A-211. sz. és A-294. sz. fúrás egy torkolati rendszer közvetlen környezetének fejlődésmenetét mutatja, amelyben az A-294. sz. fúrás kifejlődése egy torkolati rendszerben épülő ún. torkolati zátony kiala- kulását tükrözi egészen a lezáródást jelző néhány dm-es vízborításig. Az A-213. sz. fúrás a lineáris vízfolyás(ok) természetes gátján (natural levee) túli mocsári (swamp) üledékképződési környezet kialakulásáig valószínűsíti a fejlődéstör- ténetet. A szöveti— szemcseméret eloszlási vizsgálatok fenti megállapításaival meg- egyező eredményt adott az üledékszerkezeti jegyek elemzése is (Bérczi I.— Révész I. — Geiger J. 1981). 3. Az üledékes kőzettest morfogenetikai vizsgálata A vizsgálatokat a három fúrás nagyobb (kb. 3 km2-es), összesen 62 fúrást tartalmazó környezetében mutatjuk be. Az üledékes kőzettestek morfogenetikai jellemzéséhez és leírásához, a szöveti vizsgálatokhoz hasonló, genetikai azonosságot kifejező eljárás alkalmazására, a mélyfúrási geofizika mikrolog szelvényeinek matematikai feldolgozásával adunk példát. A vizsgálat alapgondolata, hogy egy adott terület geofizikai lyukszelvényeinek elemzésével az ottani kőzettest (ek) makrogenetikai egységei jelölhetők ki (Spencer, D. W. 1963). 3.1. Földtani modell Révész I. (1976) a mikrolog szelvények és a kőzetkifejlődés azonosítása során az algyői felsőpannóniai képződményekben különböző szelvénytípusokat különített el, a geofizikai szelvényképek megfelelő „tiszta homokkő vastag- G e i g e r: Homokkő szöveti és morfogenetikai vizsgálata 259 ság” alapján (I. táblázat). Ezeket az azonosításokat felhasználva, a földtani modell a következőképpen fogalmazható meg: — a mikrolog szelvény (zavartalan viszonyok mellett) az adott mélységköz földtani felépítését valamilyen szinten kifejezi ; — a szelvényképben megjelenő homokkő típusok változása genetikai változás , és az adott időkeret fejlődéstörténetét tükrözi; A mikrolog szelvények kalibrálása és az egyes elektrolitológiák kódjai (Révész I. 1979. nyomán) Calibration of micrologs and codes of the individual electrolithologies (after I. Révész 1979) I. táblázat — Tahié I. 1 m-re eső 1 m-re eső összhomokkő homokkő : ale— Homokkőtípus vastagság urolit arány Sandstone type Totál sandstone Sandstone : silt- thiekness per stone ratio 1 m per 1 m Jó kifejlődésű Well-developed 0,9 9,00 Közepes kifejlődésű Fairly developed 0,8 4,00 Gyenge kifejlődésű íítESw Poorly developed £££££ 0,7 2,33 0,6 1,50 very poor Homokkő — aleurolit váltakozása Sandstone — siltstone in altemation 0,5 1,00 — az adott földtani időkeret leghasonlóbb fejlődéstörténetű területein a mikrolog szelvények is nagyon hasonló képet mutatnak; — a mikrolog szelvények genetikai csoportjai a leghasonlóbb fejlődésmenetű területeket fogják jelenteni. 3.2. Az elemző módszer A szedimentológiai igényeknek megfelelően a mikrolog szelvények leírásá- nak tükröznie kell (II. táblázat): — az adott mélységintervallumban a vizsgált kifejlődés teljes vastagságát; — az ún. elméleti homokkő vastagságot (H/10); — a teljes vertikum homokkő: aleurolit arányát (H/A); — a megjelenő homokkőtípusok leírását (LIT); — a homoktartalom változásának irányát (J, A). Ilyen módon minden egyes fúrás mikrolog szelvénye egy adatsorral jelle- mezhető (II. táblázat). Az adatsor elemeit vektoroknak tekintve ismét meg- alkotható az n-dimenziós mintatér.* A mikrolog szelvények üledékföldtani meggondolások szerint a 7. ábra elemi lépéseinek rendjében osztályozhatók. Ugyanakkor a cluster analízis csak akkor tudja kielégíteni a 7. ábra kívánal- mait, ha a paraméterek megfelelően súlyozottak. A redukció mértékének ismét a csoportátlag módszer Sokal, R. R. — Mi- chener, C. D. (1958)-féle mértékét használtuk. * Minthogy a fúrásokat nem azonos számú homokkőtípus építi fel, n nyilván a legtöbb nem nulla komponensű vektor komponenseinek száma. START 260 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet '.ábra. A mikrolog szelvények csoportosításának elemi földtani lépései. Jelmagyarázat: R: „regresszív kifejlődés” ; A: „átmeneti kifejlődés”; T: „transzgressziv kifejlődés” Fig. 7. Elementary geological steps of grouping micrologs. Explanation: R: „regressive facies”; A: „transitional facies”; T: „transgressive facles” G e i g er : Homokkő szöveti és morfogenetikai vizsgálata 261 E ^ S62-V 8 L E-V 7 1 E-V 862-V 7Z7-V 972-V 2 E7-V 0Z2-V IE7-V 182-V 25 E-V SIE-V 2SI-V 58 -V Z7E-V SOE-V S12-V E62-V 772- V S2E-V U2-V 77E-V 261- V 2SE-V OEE-V ElE-V E27-V 282- V 7 - V U2-V 19E-V E72-V 76E-V E7E-V S72-V 212-V 16 l-V 827-V 692- V IEE-V 6EE- V 62E-V 262- V 27E-V 762- V 7 12— V 90E-V 962 -V EE7-V ZIE- V 70E-V 9LE-V 07E-V 101-V 6 -V SSl-V 787 -V IZl-V £2 -V 167 — V 667— V E 12- V I ^ «- O CD CD UD ujDzsojauu i6dsoioreHe3Hca Teji ocaaoHHbix nopoA nyTeM MaTeMaTHnecKoro MeTOAa, ocHOBaHHoro Ha KJiacTep-aHajiH3e. B TeKCTypHbix HCCJiezjoBaHHHX Kanban npoöa xapaKTepH3yTecn TeKCTypHbiMH napaMerpaMH OojiKa h Yop^a (Főik, R. L. and Ward, W. C., 1957), a TaKHKaHHeM iuihhhctoh (})paKUHH u KapöoHaTHoro BemecTBa b BecoBbix npo- ueHTax. llocjieAOBaTejibHOCTb THnoB ocaAOHHbix nopoA, cooTBeTCTByiomHx onpeAejieHHMM oöcTaHOBKaM ocaAKOHaKonjieHHH, MO>xeT öbiTb ycTaHOBJieHa nyTeM aHaJiH3a cepHH CHmajioB, npHBH3aHHbix k cooTBeTCTByfomHM myÖHHaM, no KJiaccaM npoö, nojiyneHHbiM KJiacTep-aHa- JIH30M. í(aHHbIH MeTOfl MO>KCT npHMeHflTbCfl KaK A^H HCCJieAOBaHHfl pa3pe3a eAHHHHHOH CKB3- >khhw, Tax h ajih reHeranecKOH KoppejiHUHH ocaAOHHbix nopoA BAOJib reojiorHHecKHX pa3- pe30B H, Te.M CaMbIM, B COOTBeTCTBHH C 3aK0H0M BaJIbTepa, AJIH H3yneHHH npOCTpaHCTBeH- HOH H BpeMeHHOH nOCJieAOBaTeJTbHOCTH OÖCTaHOBOK OCaAKOHaKOnJieHHH. OöpaöoTKa BeKTOpoB, nojiyneHHbix koahp OBaHHeM kphbnx conpoTHBjieHHH MHKpojior npn KapoTa>Ke öypoBbix ckb3>khh, ocymecTBjieHO TaK>xe KJiacTep-aHajiH30M. PacnpeAejieHne ochob- Hbix KJiaccoB npoö Ha KapTe h3ao>kho OTMenaeT npoCTpaHCTBeHHoe pa3MemeHne OTAejibHbix (JjauHií h, TeM caMbiM, oöecnenHBaeT B03M0>KH0CTb H3yqeHHH pernoHajibHoro pa3MemeHHH reHeTHnecKHx MaKpo-eAHHHU. nyTeM napajuiejibHoro BbinojmeHHH oöpaöoTKH oöohx THnoB CTaHOBHTCH bo3mo>kh hm öonee TOHHoe, He>KejiH paHee, no3HaHne npoueccoB HaKonjieHHH Teji ocaAOHHWx nopoA, pacno3Ha- BaHHe ApeBHHX OÖCTaHOBOK ocaAKOHaKonneHHH h H3yneHHe hx npocTpaHCTBeHHoro pa3Me- meHHH. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Ged. Soc. (1986) 116. 267 — 282 A Mn egyik megjelenési formája és a konkrécióképződés néhány kérdése a németbányái bauxitban* Juhász Erika ** — Szentandrássyné dr. Polgári Márta*** (7 táblával, 1 táblázattal) Összefoglalás: A németbányái bauxitterület Xl-es lencséjében a bányából gyűjtött mintákban, az elektron-mikroszondás vizsgálatok során az eddig ismertektől eltérő, gyakori megjelenésű Fe, Ti, Mn tartalmú fázist figyeltünk meg, amely az erősen vasdús ooidok magjában, gömbös és szögletes törmelékszemcsékben található. Egyes esetekben a fenti elemösszetétel mellett a lamutatási határ közelében kobaltot is sikerült kimutatni a fázisban. A mikroszondás vizsgálatok szerint a Mn kizárólag a Fe tartalmú fázishoz kötődik, ami az ooidokra dúsított minták röntgendiffrakciós elemzése szerint hematit. A Mn meg- jelenési formájának tisztázása, ásványfázisának pontos meghatározása további kutatások feladata. Az ismertetett Mn tartalmú fázis véleményünk szerint a mállásnak kitett területeken képződött és erősen vasdús ooidok és egyéb lepusztuló mállási termékek részeként érke- zett a karsztos üledékgyűjtőbe, végig megőrizve származási helyének jellemzőit. A bauxitban levő másik típusú — kisebb vastartalmú — szemcséket a laterites terüle- teken zajló konkrécióképződéshez hasonló folyamatok hozhatták létre. A vizsgált németbányái mintákban utólagos elemvándorlás során képződött Mn tar- talmú érkitöltést nem találtunk. Bevezetés A karsztbauxitok a főelemek mellett általában kisebb nagyobb mennyiségű mangánt is tartalmaznak (átlagosan 760 ppm), a dunántúli-középhegységi bauxitok Mn tartalma azonban ennél több, közel a kétszerese, 1326 ppm (Dttdich, Mindszenty 1984). Az irodalmi adatok szerint a mangán oxidos, vagy hidroxidos formában van jelen, és kizárólag utólagos elem vándorlás ered- ményeként keletkezett. Bárdossy az eplényi bauxittelep felső részében több helyen talált fészkekben dúsuló lithioforitot és todorokitot. Hasonló ásvány- előfordulást figyelt meg a halimba-malom völgyi X. számú lencsében is. Több bauxittelep alján — Nyírád, Szőc, Kislőd, Iszkaszentgyörgy, Eplény — 3—5 cm vastag koromfekete kérgeket talált, amelyeket lithioforitnak határozott meg. A lithioforitról, mint a karsztbauxitok leggyakoribb mangánásványáról Bárdossy megállapította, hogy többnyire másodlagos szöveti elemekben dú- sul. Dél-franciaországi bauxitok tanulmányozása során azt tapasztalta, hogy •Elhangzott az Általános Földtani Szakosztály előadóülésén, 1985. II. 6-án. •* Magyar Állami Földtani Intézet, 1443 Budapest XIV. Népstadion út 14. •** MTA Geokémiai Kutató Laboratórium, 1112 Budapest XI. Budaörsi út 45. 268 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet „a lithioforit részben az alapanyagban található, részben néhány milliméteres, szabálytalan alakú kiválásokat alkot, részben a bauxit ooidjainak kérgében dúsul ... az ooidokat borítja néhány mikron vastag hártya formájában” (Bárdossy, 1977). A MÁFI megbízásából 1981- és 82-ben az MTA Geokémiai Kutatólaborató- riumában végzett elektronmikroszondás vizsgálatok fenyőfői, dudari és német- bányái bauxitmintákban a Bárdossy (1977) által leírt típusú, az alapanyagban utólagos érkitöltésként megjelenő mangánkiválást mutattak ki (Polgári; 1981, 1982). Mintavétel és módszerek Vizsgálatainkhoz a mintákat az iharkút -németbányái bauxit területről, a Németbánya Xl-es lencséből gyűjtöttük függőleges szelvény mentén egymás- tól kb. 40 cm távolságról. A szelvény 380—370 m tengerszint feletti magasság- ban húzódik a lencse középső harmadában. A mintákból készült vékony csi- szolatokat előzetesen optikai mikroszkóp alatt vizsgáltuk, és megállapítottuk szöveti sajátságaikat. A vékony csiszolatokból nyert tapasztalatok alapján az elektron-mikroszon- dás vizsgálatokat az alapanyag és az ooidok, valamint a különböző típusú ooidok, illetve töredékek és törmelékszemcsék közti különbségek vizsgálatára irányítottuk. Célunk az volt, hogy a bauxit egyes szöveti elemeinek és elemi összetevőinek kapcsolatát tisztázzuk és ezekből keletkezésének körülményeire és a minőséget befolyásoló tényezőkre következtessünk. A mintákra, az elektron-mikroszondás vizsgálatokhoz, vacuum gőzölőben kb. 200 Á vastagságú szénréteget párologtattunk. A szondás elemzések Jeol JXA 5 típusú, japán gyártmányú műszeren készültek, 25 kV gyorsítófeszültség és 10"7— 10-8 Á nagyságrendű mintaáram mellett. Szondás vizsgálataink célja a törmelékes ooidos bauxit mikromorfológiájá- hoz kapcsolódó elemösszetétel meghatározása volt. A rossz, egyenetlen minta- felület, valamint az elektronsugár hatására távozó könnyemlló tartalom a kvantitatív elemzéseket megfelelő pontossággal nem tette lehetővé. Vizsgálati eredményeinket fényképfelvételekkel dokumentáltuk. Az elektron-mikroszondás vizsgálatok során azonosított Fe,Ti, Mn, (Co) tar- talmú fázis ásványi összetételének meghatározására röntgendiffrakciós elem- zéseket végeztünk. A mintákból válogatott ooidokat porrá őröltük, és a dezo- rientált mintákat PW-1730 Philips típusú diffraktométeren vizsgáltuk meg. A felvételeket Tóth Mária készítette és értékelte a Geokémiai Kutató Labora- tóriumban, amelyért ezúton mondunk köszönetét. A vizsgálati eredmények leírása A vékonycsiszolatok optikai mikroszkópos vizsgálata során a következő szö- veti sajátosságokat figyeltük meg. A minták a törmelékes ooidos bauxi tszöveti típusba tartoznak. A szemcsék kétfélék: koncentrikus szerkezetű, vasdús, opak szemcsék (a koncentrikus felépítésést a vas és alumínium tartalmú gömb- héjak okozzák), a továbbiakban ooidok; és kevésbé, vagy egyáltalán nem koncentrikus, kisebb vastartalmú és méretű gömbszemcsék (I. tábla a. kép). A vasdús ooidok körül általában világosabb vörös, vagy egészen fakó színű J u h á s z—S z e n t a n d r á s s y n é : Mangán és konkréció bauxitban 269 I. Tábla — Plate I. gyűrű található, különösen a szelvény felső szakaszán. A vasdús ooidok és ooidtöredékek mennyisége a lencse alsó részén különösen megnő. A kollomorf szöveti elemeket alkotó fluidális vas-hidroxid több-kevesebb jelenléte a szel- vény egészére jellemző (I. tábla b. kép). A vasdús ooidok mellett nagy szám- ban fordulnak elő szögletes vagy kerekített szélű opak törmelékszemcsék, amelyek épek vagy zsugorodási repedésekkel sűrűn átjártak lehetnek. Az ooi- dok és az egyéb opak szemcsék zsugorodási repedéseit igen szép kristályos gibb- sit tölti ki. Előfordulnak olyan nagyméretű (0,5— 0,6 cm) komplex szemcsék, amelyek több kisebb méretű koncentrikus szerkezetű ooidot foglalnak maguk- ba (II. tábla a. kép). 270 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet II. Tábla - Plate II. Az ooidok magja vasdús, viszont az elektron-mikroszondás vizsgálatok alap- ján az ooidok és az önálló törmelékszemcsék többségében a Fe mellett Ti-t, kisebb -nagyobb mennyiségű Mn-t és egyes esetekben a kimutatási határ köze- lében Co-t is sikerült azonosítani (III— VII. táblák). A mangán mennyisége a vashoz és a titánhoz képest alárendelt és megjelenése kizárólag a vasdús fázis- hoz kötődik. A Mn az alapanyagban, a kisebb vastartalmú gömbszemcsékben, valamint a vasdús ooidok Al- tartalmú héjaiban elektron-mikroszondával nem mutatható ki. A Mn utólagos vándorlási folyamataira utaló bekérgeződést, érkitöltést stb. nem tapasztaltunk. Egy esetben olyan Fe, Ti, Mn tartalmú fázist is sikerült azonosítanunk, ahol a Mn a Ti-nal együtt az ooid vasdús hé- jaiban is megjelent. Az ooid magja az elektronsugár hatására repedezett. J u h á s z— S z e n t a n d r á s s y n é : Mangán és konkréció bauxitban 271 III. Tábla — Plate III. 272 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet ellentétben a többiekkel (VI. tábla, d., e., f. képek). A minták között, vala- mint egy mintán belül is az ooidokban a Fe, Ti, Mn, Co mennyiségi aránya változó volt. Egyes esetekben az ooid magját alkotó szemcséről egyértelműen törmelékes eredet volt feltételezhető (VII. tábla f. kép). Az eddigi tapasztalatoktól eltérő formában előforduló Mn tartalmú fázis ásványtani meghatározására ooidokra dúsított minták félkvantitatív röntgen - diffrakciós elemzését végeztük el. A minták fő ásványos összetevője a hematit, amely mellett sokkal kisebb mennyiségben gibbsit, böhmit, anatáz, rutil, kvarc és crandallit található. (Meg kell jegyeznünk, hogy a dúsítás tökéletlensége miatt a minták az alapanyagból is tartalmazhattak kisebb-nagyobb mennyisé- get-). Mivel a Mn mennyisége a mintákban kicsi, egyértelműen nem lehetett meg- határozni milyen ás vány fázisban található. A kérdés eldöntése további vizsgá- latokat igényel. A Ti, mint az a fényképfelvételeken is látható, kisebb-nagyobb területeken dúsul. Nagyon finom eloszlású rutil, és/vagy anatázszemcsék for- májában található elsősorban a hematitban, de a minták más területein, és az alapanyagban is megfigyelhető. Az eredmények értelmezése A Mn a megvizsgált németbányái mintákban a vasdús ooidok magjában, néha héjaiban és más gömb- és törmelékszemcsékben kizárólag a vastartalmú fázishoz kapcsolódik, amely a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján hematit. Mennyisége alárendelt, kizárva azt a lehetőséget, hogy oxidos mangánérc töredékeként került volna az üledékgyűjtőbe. A mintákból készült vékonycsi- szolatok optikai mikroszkópos vizsgálatával a vasdús ooidokat szöveti jelle- geik — sérült, töredezett ooidok — alapján törmelékes eredetűnek határoztuk meg (II. tábla, b. kép). Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy a Mn az ooidok hematitjában a karszton kívüli területről érkezett a karsztos üledékgyűjtőbe. A vas- és vas-mangán tartalmú konkréciók a mállási területen keletkeztek és innen halmozódtak át a karsztos csapdába, ahol napjainkig szinte változatlan formában megőrződtek. A laterites és más területeken levő konkréciók (ooidok, gömbszemcsék, szabálytalan alakú szemcsék stb.) vizsgá- latával a talajtani kutatások régóta foglalkoznak, és keletkezésük tekintetében már korán egységes álláspont alakult ki, amelyet az újabb területeken, újabb módszerekkel végzett vizsgálatok megerősítettek. Ezek szerint a vas-, illetve vas-mangán konkréciók és kérgek felszíni körülmények között olyan éghajlaton képződhetnek, ahol száraz és nedves periódusok váltakoznak (Sherman és Kanehiro 1954). Ilyen körülmények között a talajban periodikusan válta- kozva oxidációs és redukciós, illetve hidrációs és dehidrációs viszonyok alakul- nak ki, amelyek a konkréciók képződésének lényegi feltételei. A konkréciók lehetnek szférikusak is. Ezek arról tanúskodnak, hogy a vasellátás periodikus volt, vagy meg-megszakadt (Cescas, Tyner, Harmer 1970). Az akkréciós növekedés során a talajvízből, illetve a laterálisán vándorló csapadékvízből a vas-hidroxid egy-egy mag felszínére válik ki. Nagyon gyakran mag nélküli konkréciók is előfordulnak. Ilyen esetekben a vasas mangános oldatok valószí- nűleg az éppen jelenlevő mállási maradékban, a talaj mátrixban létrejövő sűrű- södések köré válnak ki (Chauvel, Bocquier, Pedro 1978). A vizsgálatok sze- rint sem a talajvízben, sem a laterálisán vándorló csapadékvízben nem állandó J uhász — Szentandrássyné: Mangán és konkréció bauxitban 273 az oldott vas és mangántartalom, hanem minden periódusban más és más. Ennek eredményeként a keletkezett koncentrikus felépítésű konkréciók övei vastartalmúkban egymástól különböznek. Ha két, vagy több konkréció egy- mással érintkezik, akkor mindkettőt, illetve az összesét körbeveszi az újonnan érkezett oldat és egy konkrécióként nőnek tovább a szemcsék. A kicsapódott vasas, mangános oldatok a talaj mátrixot cementálják a konkrécióra (Eswa- ran, Lim, Sooryanarayana, Daud 1978). A laterites talaiok esetében a megfigyelések szerint a konkréciók képződése az ún. „bekérgezett” szintekhez kötődik. Az erózió során a kéreg lepusztulásával kerekített törmelékdarabok is keletkezhetnek. Ezek azonban nem igazi kon- kréciók, azoktól vas, alumínium, szilícium stb. tartalmuk alapján egyértelműen megkülönböztethetők (Sherman és Kanehiro 1954) (I. táblázat). I. táblázat — TabU I. Lateritkéreg erodált darabjai SiOa A1,0, FetO, TiO* 1. minta 7,4 12,8 60,2 16,4 2. minta 9,7 13,6 52,8 16,0 3. minta 4,7 17,8 54,4 13,0 Hawaii lateritből Valódi konkréciók SiOj AlsOs Fe*Os TiOa FeO 1. minta 0,85 6,75 80,97 10,30 4,70 2. minta 2,59 6,90 73,63 18,50 4,83 3. minta 2,93 0,00 79,25 14,80 5,15 Hawaii lateritből (Sherman és Kanehiro után) Bárdossy (1977) több dunántúli-középhegységi és franciaországi bauxitte- lepből említett feltehetően laterites kéreg eredetű törmelékszemcséket. Az álta- lunk vizsgált szelvényben csak részletesebb elemi összetételbeli vizsgálattal lehetett volna eldönteni, hogy a törmelékszemcsék közül melyek valódi konkré- ciók és melyek a vasas (mangános) kéreg darabjai. A szemcsék másik csoportja, amely kisebb vastartalmú, és általában nem koncentrikus felépítésű, feltehetően a karszt térszínen keletkezett. E szemcsék képződési folyamatai valószínűleg hasonlóak a laterites területek konkréció képződéséhez. Ugyanis a karsztos üledékgyűjtőben is fennállhattak szakaszosan ismétlődő hidrációs-dehidrációs, oxidációs-redukciós körülmények. A különböző típusú szemcsék képződésének pontosabb meghatározása to- vábbi vizsgálatokat igényel. Következtetések 1. A vizsgált lencsében tömegesen előforduló vasdús és vas-, titán-, mangán- tartalmú ooidok, gömbszemcsék stb. a laterites mállási területen képződhettek s onnan a „vaspáncél” és a konkréciós zóna közvetlen áthalmozódásával kerül- 274 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet IV. Tábla - Plate IV. J uh, á s z—S zentandrássyné: Mangán és konkréció bauxitban 275 V. Tábla - Plate V. 276 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet VI. Tábla — Plate VI. J uh á s z—S zentandrá8syné : Mangán és konkréció bauxitban 277 5 Földtani Közlöny 278 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet tek a karsztos üledékgyűjtőbe, ahol változatlan állapotban megőrződtek, és a bauxit anyagát szolgáltató mállási terület sajátosságait mutatják. 2. A helyben képződött kis vastartalmú, nem koncentrikus szerkezetű szem- cséket a karsztos üledékgyűjtőbe került laza bauxitos üledékben ugyanolyan folyamatok hozhatták létre, mint amelyek a laterites területen képződött kon- kréciókért felelősek. 3. A fenti eredmények újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra a már Vadász E. (1946) óta többek által hangoztatott véleményre, mely szerint karszt-bauxit- jaink kiinduló anyagához a környező területek laterites mállási termékei hoz- zájárultak. Irodalom — References Bárdossy Gy. (1977): Karsztbauxitok — Akadémiai Kiadó, Budapest. Cescas M. P.— Tyner E. H.— Harmer R. S. (1980): Ferromanganiferous Soil Concretions: A Scanning electron- microscope study of their microscope structures — Soil. Sci. Soc. Amer. Proe. 34. Chauyel A. — BocqdterG.— Pedro G. (1978): La stabilité et la transformation de la microstructure des sols rouges ferallitiques de Casamance (Senegal) — Micromorfologia de Suelos, Granada, 5th Int. Working Meeting on Soil Micromorphology. Dudich E.— Mijídszenty A. (1984): Ásványkózettani-geokémiai adatok a Villányi-hegység és az Erdélyi-középhegy- ség bauxitjainak összehasonlításához — Földtani Közlöny 114. pp. 1—18. Eswarax H.— Lim C. H.— Sooryanarayana V.— Daud N. (1978): Scanning electron microscopy of secondary minerals in Fe-Mn glaebules — Micromofrologia de Suelos, Granada, 5th Int. Working Meeting on Soil Micromor- phology. Hidasi J. (1978): Ooidic textúrái textúrái elements in Hungárián bauxites — Proc. 4th Intern. Congr. ICSOBA, Athens, pp. 312—332. Hidasi J.— Mensáros P. (1976): Electron microprobe analyses of karstic and lateritic bauxites — Annál. Univ. Sci. Bp. Sect. Geol. Tóm. XVIII. pp. 3—28. Hidasi J.— Paár M. (1980): Investigation of the texture-forming effect of oxidation/reduction processes in somé Hun- gárián bauxites — Annál. Univ. Sci. Bp. Sect. Geol. Tóm. XXI. pp. 81—95. Komlóssy Gy. (1969): Az iszkaszentgyörgyi bauxitterület földtani és teleptani viszonyai — Dokt. ért. ELTE, TTK. Kézirat Mixdszenty A. — Kiíauer J. — SzantnerF. (1984): Az iharkúti bauxit üledékföldtani jellegei és felhalmozódási körül- ményei - Földtani Közi. 114. pp. 19-48. Polgári M. (1981): Magyarországi bauxitok nehézásványainak és szöveti elemeinek elektronmikroszondás vizsgálata — Kutatási jelentés (kézirat): MÁFI-Adattár. Polgári M. (1982): Magyarországi bauxitok szöveti elemeinek elektronmikroszondás vizsgálata — Kutatási jelen- tés (kézirat): MÁFI-Adattár. S HERMÁK G. D.— Kakehiro Y. (1954): Origin and development of ferruginous concretions in Hawaiian latosols - Soil Sci. 77. (1) Szabó E. (1976): A dunántúli karsztbauxittelepek genetikai kérdései — Alt. Földtani Szemle. 9. pp. 21—66. Szentakdrássyké Polgári M. (1984): Magyarországi bauxitok elektron-mikroszondás vizsgálata — Kutatási je- lentés (kézirat): MÁFI-Adattár. Vadász E. (1946): A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata — MAFI Évkönyve, XXXVII. k. 2 f. Budapest. Valeton I. (1972): Bauxites, Developments in Soil Science I. — Elsevier, Amsterdam, pp. 1 — 226. Vörös I. (1981): A bauxitgenetika néhány kérdése — Földtani Közlöny. 111. pp. 159—161. Zauyah S. — Bisdom E. B. A. (1983): SEM-EDXRA investigations of tabular features and iron nodules in lateritic soilsfrom Malaysia — Geoderm, 30. pp. 219—232. Elsevier Sci. Pub. B. V. Amsterdam. A kézirat beérkezett: 1985. III. 6. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. Tábla — Plate I a) Közepesen sűrűn illeszkedő vasdús, jól szeggregált (1) ooidok közötti kötőanyagban kis méretű, kisebb vastartalmú szegregálatlan gömbszemcsék (2), IN Clastic oolitic texture with ooids (1) and round grains (2), IN b) Fluidális megjelenésű kollomorf vashidroxid kiválás, IN Collomorphous precipitation of iron-hydroxide, IN II. Tábla — Plate II a) Sűrűn illeszkedő mikroklasztos alapanyagban levő vasdús opak gömbszemcsék, jól szeggregált ooidok és komplex szemcse, mely három kisebb ooidot foglal magába, IN J u h á s z— S z e n t a n d r á s s y n é : Mangán és Iconkréció bauxitban 279 A complex grain in the microclastic mátrix which include three highly segregated coids, IN b) Igen sűrűn illeszkedő vasdús ooidok és törmelékük. Az ooidok töröttek és deformáltak, IN Fe-rich ooids and their clastic fragments. The ooid/matrix ratio is very high, IN III. Tábla - Plate III a) Kompozíciós elektronkép. A felvételen kettétört törmelékszemcse látható, amely Fe, Ti, Mn, Co tartalmú (világos fázis). A Mn és Co mennyisége csekély, a kimutatási határ közelében van, a Co röntgenképpel ezért nem is dokumentálható. A törött szemcsét kör- nyezeténél kissé Fe dúsabb gömbszemcse veszi körül. A fekete részek A 1 -gazdagok. Back scattered electron picture. The broken clastic grain contains Fe, Ti, Mn and Co (light parts). The amount of Mn and Co appears near the detection level. X-ray area scans fór Co could nőt be made because of its small amount. The broken grain can be found in a spherical grain the Fe content of which is higher than that of its surroundings. The black parts are rich in Al. b) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Fe röntgenkép. X-ray area scans fór Fe, of pictur a. c) Az a. kompozíciós képnek megf< lelő Ti röntgenkép. X-ray area scans fór Ti of picture a. d) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray area scans fór Mn of picture a. e) Kompozíciós elektronkép. A felvételen levő törmelékszemcse (világos fázis) Fe, Ti, Mn tartalmú. A környezet Al-dús alapanyag, amelynek sávozottsága a mintaelőkészítés tökéletlenségéből eredhet. Back scattered electron picture. The light parts are rich in Fe, Ti and Mn (clastic gra- in), the surrounding dark parts are rich in Al. f) Az e. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép X-ray area scans fór Mn of picture e. IV. Tábla - Plate IV a) Kompozíciós elektronkép. A felvételen egy vasdús ooid részlete látható. Az ooid magja Fe, Ti, Mn, Co tartalmú, a Ti, Mn és Co mennyisége csekély, a kimutatási határ közelében van. A Co kis mennyisége miatt fényképfelvétellel nem dokumentálható (világos fázis). A mag körüli fekete gyűrű Al-gazdag, a világosabb sávban az Al mellett Fe is kimutatható. Back scattered electron picture. A part of an Fe-rich ooide can be seen on the photo. The core of the ooide contains Fe, Ti, Mn and Co. The amount of Ti, Mn and Co is small, near the detection level, X-ray area scans fór Co could nőt be made because of it. The black ring around the core is rich in Al, in the lighter grey parts near Al appears Fe, too. b) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Fe röntgenkép. X-ray area scans fór Fe of picture a. c) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray area scans fór Mn of picture a.1| d) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Ti röntgenkép. X-ray area scans fór Ti of picture a. e) Kompozíciós elektronkép. A képen egy vasdús ooid magjának részlete látható, amely Fe, Ti, Mn, Co tartalmú (világosszürke fázis). A Mn és Co mennyisége a kimutatási határ közelében van. A mag erősen repedezett. A mag mellett kisebb gömbszemcse figyelhető meg, amely a környező részeknél kissé Fe dúsabb. Back scattered electron picture. The light part is the core of an Fe-rich ooide which contains Fe, Ti, Mn and Co. The amount of Mn and Co is very small near the detection level. The core is full-of fractures. Near the core a little spherical grain can be seen the Fe content of which is a little higher than its surrounding parts. f) Az e. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray area scans fór Mn of picture e. 5* 280 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet V. Tábla — Plate V a) Kompozíciós elektronkép. A törmelékszemcse, amely a képen a legvilágosabb fázis, Fe, Ti, Mn tartalmú. A Mn mennyisége csekély, a kimutatási határ közelében van. Back scattered electron picture. The clastic grain contains Fe, Ti and Mn (lightest phase on the photo). The amount of Mn is near the detection level. b) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Fe röntgenkép. X*rav area scans fór Fe of picture a. c) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray area scans fór Mn of picture a. d) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Ti röntgenkép. X-ray area scans fór Ti of picture a. e) Kompozíciós elektronkép. A felvételen egy vasdús ooid Fe, Ti, Mn tartalmú magjának részlete látható (világos fázis). A mag körüli fekete részek Al-dúsak, a szürke fázis a kép szélén az A1 mellett Fe-t is tartalmaz. Back scattered electron picture. A part of an Fe-rich ooide can be seen on the photo. The core of the ooide contains Fe, Ti and Mn (light phase). The black phase around the core is rich in Al, the grey parts contain Fe and Al. f) Az e. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray area scans fór Mn of picture e. VI. Tábla - Plate VI a) Kompozíciós elektronkép. A felvételen töredezett, Fe, Ti, Mn és Co tartalmú törmelék- szemcsék láthatók. Back scattered electron picture. The broken clastic grains contain Fe, Ti, Mn and Co. (b Az a. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray area scans fór Mn of picture a. c) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Co röntgenkép. A Co mennyisége csekély, a kimu- tatási határ közelében van. X-ray area scans fór Co of picture a. The amount of Co is verv small, near the detection le vei. d) Kompozíciós elektronkép. A felvételen látható ooid magja és a képen világos héjai Fe, Ti, Mn tartalmúak. A mag az elektronsugár hatására repedezett. Back scattered electron picture. The core of an Fe-rich ooide and the light parts (rings) around it contain Fe, Ti, Mn. e) A d. kompozíciós képnek megfelelő Ti röntgenkép. X-ray area scans fór Ti of picture d. f) Ad. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray raea scans fór Mn of picture d. VII. Tábla - Plate VII a) Kompozíciós elektronkép. A képen kerekített és kettétört Fe, Ti, Mn tartalmú törme- lékszemcse figyelhető meg. A szemcsét Al-gazdag kéreg veszi körül, majd egy szintén Al-tartalmú, de Fe-t is tartalmazó fázis burkolja. Back scattered electron picture. A rounded and broken grain can be seen on the photo which contain Fe, Ti, Mn. The grain is covered by an Al rich and an Al and Fe-bearing phase. b) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Fe röntgenkép. X-ray area scans fór Fe of picture a. c) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Ti röntgenkép. X-ray area scans fór Ti of picture a. d) Az a. kompozíciós képnek megfelelő Mn röntgenkép. X-ray area scans fór Mn of picture a. J u h á 8 z — S z e n t a n d r á s s y n é : Mangán és konkréció bauxitban 281 e) Az a. kompozícióé képnek megfelelő A1 röntgenkép. X-ray area scans fór A1 of picture a. f) Kompozícióé elektronkép. A felvételen levő Fe, Ti, Mn, Co tartalmú, kissé gömbölyített szemcse alakja alapján törmelékes eredetűnek feltételezhető. A későbbi anyagrárakódás a szemcse alakját szabályos gömbbé igyekezett alakítani. Back scattered electron picture. The little rounded grain contains Fe, Ti, Mn, Co. It has a clastic origin based on its shape. The later precipitation tried to make its shape a regular spherical form. A Mn-bearing phase and somé questions of concretion forming processes in the bauxite of Németbánya E. Juhász* and M. Szentandrássy —Polgári** In the samples of the Németbánya bauxite area, a Fe*Ti-Mn-Co bearing phase was found by electron- microprobe investigation with a Jeol JXA-5 microprobe. This phase, which was unknown untü now, occurs in Fe-rich fragments, in the coree of ooids, in round grains and angular clastic grains. The electon-microprobe investigation shows that the Mn appears only in the Fe-bea- ring phase represented by hematite, identified by an X-ray diffraction analysis of the ooids. The exact determination of the Mn-bearing mineral phase needs further investigation. The described Mn-bearing phase could be formed on the surface, where weathering took piacé. It arrived at the karst-sedimentary basin as a part of the Fe-rich ooids and other eroded products of weathering that had preserved the characteristics of the source area. It is supposed, that the Fe -Ti- Mn-Co- bearing fragments in the investigated bauxite profilé originated in a lateritic area as a part of the cuirasse and zone of concretions and got the karstic area by direct transport or accumulation. Since the bauxite is of excellent quality and contains a large amount of Fe-Ti-Mn-Co-bearing fragments, we suppose, that it originated in a lateritic area and that the matériái reached the karstic area already as a bauxite of good quality. The small iron-bearing grains in the bauxite deposit of the karstic accumulation surface are produced by the same processes which are responsible fór the development of iron rich ones in the lateritic area. Because of the slightly alkaline environment of the karstic area the deposit is poor in dissolved Fe and thus the grains formed here contain less Fe than the others which originated in the lateritic area. Manuscript received: 6th March, 1985. Address of the authors: * Hungárián Geological Survey H-1443 Budapest XIV. Népstadion út 14. ** Laboratory fór Geochemical Research of the Hungárián Academy of Sciences, H-1112 Budapest XI. Buda- örsi út 45. Mn-co;jep>KamaH (J>a3a h HeKOTopbie Bonpocbi o npoueccax o6pa30BaHHH KOHKpeunH b öoKCHTax MecTopo>KAeHHH HeMeTÖaHbH 3. K)xac—M. CeHmaHdpaiumu-rioAeapu B o6pa3iiax, B3RTbix Ha öokchtobom MecTopo>KfleHHH HeMeTŐaHbR, b pe3yjibTaTe Hccjieao- BaHHfl C nOMOIRbK) 3JieKTp0HH0r0 MHKp030HRa THna íbKeOJI JXA— 5 yaaJIOCb BblflBHTb HaJlHHHe (j)a3bi c co,aep>KaHHeM Fe— Ti— Mn— Co. 3Ta ro chx nop HeH3BecTHan (J)a3a, HaxoAHTCH b oőjiom- Kax, öoraTbix >Kejie30M, b napax oohrob, b npyrjibix 3epHax h yrjioBaTbix, HeoKaTaHHbix KJiaCTHHeCKHX OÖJlOMKaX. 282 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet MccjieflOBaHiie c noMombio 3JieKTpoHHoro MHKpo30HAa noKa3ajio, hto MapraHeu nponBAjieTCH TOJibKO b >Ke;ie3ocoaep>KameH (})a3e, npeflCTaBjieHHOH reMaTHTOM, BbiHBneHHHM peHTreHOBCKHM Aii4x})paKTOMeTpHHecKHM aHaJIH30M oohaob. ToMHoe onpeaejieHHe MHHepajibHOH <})a3bi c coAepwaHHeM Mn TpeőyeT AaAbHemiiHx hccac- AOBaHHÍí. PaccMaTpHBaeMajj 4>a3a oöpa30Banacb Ha noBepxHOCTH ropHbix nopOA, noABepraio- mnxcH BbiBeTpHBaHHio. OHa nocTynajia b KapcroBbin ocaAOHHbifi őacceíiH Kan nacTb öoraTbix >Ke.ie30M OOHAOB H ApyrHX pa3MbITbrX npOAyKTOB BblBeTpHBaHHH, COXpaHHBUIHX XapaKTep- hcthkh oÖAacTH CHOca ocaAOHHoro MaTepHaAa. FIpeAnoAaraeTCH, hto oöaomkh, C0Aep>KamHe Fe— Ti— Mn— Co b H3yqeHH0M öokchtobom pa3pe3e npon3oniAH H3 oÖAacTH AaTepHTH3auHH, npeACTaBAHBmeH coöoh nacTb KHpacw h 30Hbi KOHKpeuHH, h nonaAH b KapcTOBbin panoH nocpeACTBOM nepeHOca hah aKKyMyAHUHH. FIo- CKOAbKy ŐOKCHT HMeeT OTAHHHOe KaHCCTBO H COAep>KHT ÖOAbUIOe KOAHHeCTBO OÖAOMKOB C COAep- >KaHne.M Fe— Ti— Mn— Co aBTop npeAnoAaraeT, hto oh c<})opMHpoBaACH b oÖAacTH AaTepuTH- 33uhh h nocTynHBiunH b KapcTOBbiH paiíoH MaTepHaA y>Ke hbahach öokchtom xopomero KanecTBa. MeAKne >KeAe30C0Aep>KamHe 3epHa b öokchtoboh 3aAe>KH Ha KapCTOBoií noBepxHOCTH aKKy- MyJIHUHH B03HHK3IOT B pe3yAbTaTe TCX >Ke CaMblX npOUeCCOB, KOTOpwe OŐyCAOBHAH (})OpMHpO- BaHiie öoraTbix >KeAe30M 3epeH b oÖAacTH AaTepHTH3auHH. H3-3a HecKOAbKO iacaohhoh cpeAbi KapcTOBoro paftoHa, 6okchtob3h 3aAe>Kb öeAHa pacTBopeHHHM >KeAe30M. TaKHM oőpa30M, oö- pa30BaBuiHecH 3Aecb 3epHa C0Aep>KaT MeHbiue >neAe3a, new 3aAe>KH, oőpa30BaBuiHecH b oÖAacTH AaTepnTH3amiH. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Köüöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1986) 116. 283 — 285 Gibbsit előfordulása a Bátori-barlangban Dr. Bidló Gábor * (1 ábrával) A Budai-hegyek hidrotermális ásványai igen régóta ismertek. A kaiéit, barit, fluorit előfordulásai mellett agyagásványok jelenlétéről először Schafarzik F. (1921) számol be, majd Scherf E. (1922—25) ismerteti az általa halloysitnak tartott előfordulásokat, amelyek közül a budaörsi „piktor-tégla” bánya anya- gáról Almássy B. (1956) igazolta a halloysit jelleget. Az összefoglaló monog- ráfiák (Pécsi M. 1958 és 1959; Schafarzik F.— Vendl A.— Papp F. 1962; Jámbor Á.— Moldvay L.— Rónai A. 1966) agyagásványok előfordulásáról nem számolnak be. Az irodalmi adatok hiánya ellenére is közismert, hogy több — melegvizes eredetű — kaolinit vagy fire clay előfordulás van a Budai-hegyekben. Ezek közül a legtisztábbnak tartott, hófehér színű kaolinit előfordulását a Bátori- barlangból ismerjük. A legutóbbi mintagyűjtések során begyűjtött anyag vizsgálata során kide- rült, hogy a barlang „Kuszoda” nevű részéről származó hófehér anyag jelentős mennyiségű gibbsitet is tartalmaz, a kaolinit mellett. A helyszínen az eredmény ismeretében sem sikerült elkülöníteni a gibbsitet a kaolinittől, a hófehér, ned- vesen plasztikus agyag mellől. A két, eltérő idejű, mintagyűjtés során begyűjtött agyag összetétele eltér egymástól, így látható, hogy a gibbsit nem egyenletes eloszlásban van jelen (I. táblázat). I. táblázat — Table I. 1. minta sample 2. minta sample % h2o 1,7 1,0 Gibbsit 14,9 25,3 Kaolinit 79,3 72,4 Termikusán inakt. 4,1 2,3 * Budapesti Műszaki Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék, H-llll Budapest XI. Stoczek u. 2. 284 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet Az agyagról készült röntgendiffrakciós vizsgálat szerint a gibbsit 0,481 nm-nél megjelenő reflexiója 410-es intenzitású, míg a kaolinit 0,713 nm-es bázisreflexiója 1609-es intenzitást jelez. A derivatográf segítségével készült felvételen a gibbsit csúcs 310°-on jelenik meg, a kaolinit és gibbsit második endoterm csúcsa — egybeolvadva — 565 °G-on található meg (1. ábra). A gibbsit feltételezhetően hidrotermálisán keletkezett, amit alátámaszt a barlang jellegzetes hévízi kialakulása (Kokdos L. 1984), valamint az is, hogy a hasonló hévizes barlangokban (Gellért-hegyi barlang) a kaolinit megtalál- ható, de gibbsit nélkül, így a hévizes hatás nem bontja el a kaolini tét gibbsitté ezekben a barlangokban. Megjegyezhető még, hogy a barlang más részein talál- ható vörösagyag gibbsitet nem tartalmaz, kaolinit tartalma azonban jelentős. Irodalom — References Almássy B. (1956): Adatok a budaörsi festékföld ismeretéhez - Földt. Közi. LXXXVI. pp. 473-475. Jámbor Á. — Moldvay L.— Rónai A. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. Buda- pest. Magyar Áll. Földtani Int. kiadása, Budapest Kordos L. (1984): Magyarország barlangjai. Gondolat Kiadó, Budapest. Pécsi M. (szerk.) (1958): Budapest természeti képe. Akadémiai Kiadó, Budapest. PÉCSI M. (1959): Budapest természeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest. Schafarzik F. (1921): Budapest székesfőváros legújabb geológiai térképezéséről — Math. Term. tud. Ért. 39. pp. 181-198. Schafarzik'-F.-Veítdl A.— Papp F. (1963): Geológiai kirándulások Budapest környékén. Műszaki Kiadó, Budapest. 185. p. Scherf E. (1922): Hévforrás okozta kőzetelváltozások a Budai-Pilisi-hegységben — Hidr. Közi. 2. (megj. 1925). 470. p. A kézirat beérkezett: 1985. III. 14. B i dl 6: Gibbsit a Bátori-barlangban 285 Occurrence of gibbsite in the Bátori Cave (Budapest) G. Bidló The presence of clay minerals amid the hydrothermal minerals of the Buda Hills known fór a long time now was first published in 1921. The purest, snow-white kaolinite occurrence is known from the Bátori Cave. During the examination of samples the matéria! turnéd out to contain a considerable amount of gibbsite, in addition to kaolinites. Gibbsite does nőt show a uniform distribution in the matériái (Table I). As shown by X-ray diffraction measurements, the reflexión of gibbsite at 0.481 nm has an intensity of 410, while the base reflexión of kaolinite at 0.713 shows an intensity of 1609. In Fig. 1 the derivatographic results are presented. Gibbsite is supposed to be of hydrothermal origin which is supported by the typically thermal origin of the cave itself . Manuscript received: 14th March, 1985. HaxoflKa rn66cHTa b nemepe BaTopn (Bysaneiirr) raőop Euöao Cpe^H rHflpOTepMajibHbix MHHepaJiOB, aaBHO H3BecTHbix b EyaaiícKHX ropax, rjiHHHCTbie MHHepajibi BnepBbie őmjih ormcaHbi b 1921 r. HaHÖojiee hhctmh, 6ejiocHe>KHbiH KaojiHHHT H3BecTeH h3 nemepbi EaTopn. HccjieflOBaHne oöpa3uoB noKa3ajio, hto Hapnay c k30jihhhtom b 3HawrejibH0M KOJiH^ecTBe npncyTCTByeT h rHÖőcHT. Pacnpe/iejieHHe rnőöcHTa b rjiHHax HepaBHOMepHO (Taöji. I). PeHTreHOBO-CTpyKTypHbIM aH3JIH30M yCT3H0BJieH0, HTO OTpaXKeHHH ot KaojiHHHTa npH 0.713 hm npo- HBJ1HIOTCH C HHTeHCHBHOCTbK) 1609. Ha pHC. 1 nOKa3aH CHHMOK, CAejiaHHblH C nOMOllíbíO AepH- BaTorpaKAeHHe, ^rro noaTBep>KflaeTCH Taione h oöpa30BaHHeM nemepbi b pe3yjibTaTe aenTejibnocTH ropn^HX hctomhhkob. TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. 1986) (116. 287—298 Adalékok Vadász Elemér portréjához Dr. Bank Viktor Minden személyiséget, még a legnagyobbakat is életükben, a mindenkori politikai, gazdasági, társadalmi környezetben, annak változásait figyelembe- véve kell megítélnünk, értékelnünk. Ezt még akkor is így célszerű megtennünk, ha még nem a hivatalosan elfogadott történelmi távlatból hívjuk elő emlékei- ket. Nagyon sok magatartásforma, a felületes ismeretek alapján, érthetetlennek tűnik vagy mai mértékkel mérve ellentmondás mutatkozik a kiváltó ok és a reagálás között. Bizonyos nézetek, felfogások és az abból fakadó cselekedetek a történelmi fejlődés során igazolódtak, mások hamisnak, értéktelennek bizo- nyultak. Földtani vonatkozásban is, mint megannyi más területén az életnek, nem mindig és nem valamennyi, a tárgyidőszakban a hatalmon levő hivatalos képviselet koncepciója nyert a későbbiekben a történelem által igazolást, bizo- nyítást, vitte előre a földtan ügyét, a megismerést, hanem éppen a kisebbség, az ezzel szemben álló nézet, amely gyakran meg is szenvedte ezt a pozíciót. Az is tény, hogy a hátrányba került fél gyakran nem érte meg (élve) az elis- merést, az általa képviselt álláspontok, nézetek rehabilitációját, a személyes elégtételt. Sajnos tapasztalható az élet számos területén, a társulati, a tudományos terrénumokon is, hogy egy megalapozott háttérrel indított ellenvélemény, bírálat, igen kellemetlen helyzetbe hozza annak gazdáját, a szerzőt is. Egzisz- tenciális kérdések, sőt az egész életpályára kiható torzulások is jöttek, jönnek, jöhetnek így létre, esetleg többé-kevésbé súlyos egészségi károsodással egybe- kötve — kinek-kinek karaktere, érzékenysége, vérmérséklete szerint. A bírálat, a nézet helyességének bebizonyosodása azonban korántsem kap hasonló értékű revansot ! Rendszerint az utódok tudják csak konstatálni „az igazsághoz tar- tozó személyt”, akit ez már nem érinthet. Mindezek a normális, a békés életvitel közben is előforduló jelenségek. Ha ehhez hozzávesszük azokat a társadalmi, politikai és egyes esetekben promi- nens indítékként meghúzódó felekezeti ellentéteket, melyek a hatalmi erővi- szonyok változásaival egyetemben — némi eltolódással — kialakultak, hatot- tak, harcoltak egymással nézetként, politikai, gazdasági megnyilvánulásként, akkor rendkívül bonyolult képsorozat áll elő. Ebben benne élve eligazodni, nem volt könnyű feladat sohasem, és ma sem az. Mindezeket azért bocsátom előre, mert Vadász Elemér mai, tudományos, szakmai, oktatási, szervezői, emberi értékelése csak ebbe a sokrétű színes miliőbe helyezve, folyamatában vizsgálva lehet valamennyire is reális. 288 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet Emberi sajátosság, javítandó, kiküszöbölendő sajátosság, hogy közöttünk élő valóban nagy, értékes emberekről szinte tudomást sem veszünk, vagy éppen akarva-akaratlan akadályozzuk munkájukban, tevékenységükben. Ha eltávoz- nak az élők sorából, időben és módozatban is eltérő értékelést kapnak. Tárgyi- lagosan vizsgálva a meglehetős nagyszámú esetet, kegyetlen statisztika alakul ki. A halál utáni megdöbbenés (a halál mindenkit megdöbbent, mert emlékez- tet arra, hogy e tekintetben mindenki esélyes lehet), a gyászbeszédekben, sírnál elhangzott végső búcsúztatásoknál a legnagyobb elismerés szavait adja a szó- nokok szájába. A később megjelenő nekrológok már jóval tárgyilagosabbak, összeszedetteb- bek, áttekintést adnak a teljes életpályáról, és szakmai tevékenységről, a készítők irodalmi búvárkodása, személyes tapasztalatai alapján. Itt már hig- gadtabban értékelik az életműveket is és a kisebb horderejű alkotásokat egya- ránt, és meg-megpendül egy-két más véleményre, álláspontra utaló hang is. Ez természetes. Hiszen azzal, hogy valaki elhalálozott, lényegében retrospek- tíve nem tudja megváltoztatni korábbi énjét, cselekedeteit és azok következ- ményeit. Az emberek önmagukkal szemben udvariasak ilyenkor. A későbbiek során, a már évtizedes, a történelmi távlatokból végzett értékelésekből viszont állandóan hiányoznak a személyes élmények, hiszen a készítők személyesen eset- leg nem is ismerték az illetőt, írott, esetleg hallott adatok alapján tárgyilagos- nak tűnő képet állítanak elő, de az írott anyagok szubjektivitásával terhelten, amit visszakeresni és kompenzálni lehetetlen. így talán azt is mondhatjuk, hogy a személyiséget tükröző, reálisnak tartott kép is változik az idők folyamán. A tudományos vonatkozású értékelések ezen kívül nem mentesek a kor divat- jától sem. Ahogy a nyelv fejlődik, ahogy a szín- és képzőművészetekben kife- jezésre jut a pátosz, az impresszió, a naturalizmus, úgy találjuk meg a szakmai tevékenységben és ennek írott nyomaiban is ugyanezt. Gyakran a régi világ tudományos értékelési nyelvezete, körülményesnek, körmönfontnak, homályos- nak tűnik a későbbiek számára. A viták menete helyenként finomkodó, lénye- get kerülgető, helyenként durvának ítélhető — ugyancsak mai mértékkel mérve. Nem mentesek a politikai-gazdasági hatalom befolyásától sem a szak- emberek megnyilatkozási módozatai, kifejezési erőssége, és maga a mondanivaló sem. Volt idő, amikor bizonyos vitákat nem is lehetett nyilvánosan lefolytatni, nemhogy publikálni és az ellenvéleményt nyilvánítók gyakran hosszú ideig a „fekete bárány”, a persona non grata savanyú kenyerén tengődtek — szellemi- leg is. Kitiltva működési területekről, megnyilvánulási fórumokról, publiká- ciós lehetőségekből. Tudjuk, ez a legnagyobb büntetés azok számára, akiknek van mondanivalójuk, akiket a közlés kényszere feszít, akik meg vannak győ- ződve igazukról. Ez idő tájban a szakmai kérdésekben a hivatalos álláspont, a „Roma locuta, causa finita”* elv alapján történt, a hatalom jogán. De ezt a döntést befolyásolták azok a tényezők, amelyek az illető döntnökök nevelteté- sével, képzésével, olvasottságával, irányzathoz tartozóságával kapcsolatosak. Mai szemnek olvasva, fülnek hallva igen furcsák azok a becsmérlő vita stílu- sok is, amelyek a régi hitviták nemegyszer mocskolódó hangvételét idézik. Tetszetősek viszont azok a magas színvonalú szakmai, tudományos indítta- tású nézetkülönbségi konfliktusok, melyek korrekt vitákban nyertek feloldást, vagy maradtak kultúrált módon változatlanul differenciák. Voltak időszakok, amikor virágozhatott a szakma művelése, a tudomány fejlődése, és nemcsak •Róma nyilatkozott, az ügy be van fejezve. D an k: Adalékok Vadász portréjához 289 egy helyen alakultak ki erős vonzáskörű gócok, iskolák, körök egy-egy kiváló- ság környezetében. Követték ezeket olyan periódusok is, amikor mindent köz- pontilag, hatalmilag akartak intézni és eldönteni. Tudunk olyan esetekről, ami- kor a szakma valóban legkiválóbb ja került vezető kulcspozícióba, de szervezési, ráhatási készsége hiányozván, mégsem volt képes pozitívan befolyásolni szak- mánk, tudományunk helyzetének, fejlődésének, elismerésének, elismertetésé- nek alakulását. És ismerünk „szürke eminenciásokat”, akik saját karrierjüket is feláldozva a köz javára hatalmasat lendítettek a földtan ügyén. Vezették a földtant, mér- tékadó szinteken nem kifejezett szakemberek is, de jó emberismerettel, szer- vezőkészséggel megáldva, akik nem akartak szakmai kérdésekbe beavatkozni, tudományos problémákat megoldani, de akik „zöld utat” biztosítottak hala- dásunk számára. Ezek a periódusok is a fejlődés, a haladás örvendetes időszakai voltak. Hogy melyik a jobb és mikor hasznosabb, azt az utókor eseményei már bizonyították, a jövő pedig éppúgy sok-változós függvény, mint eddig. Mon- dom ezt azért, mert vannak, voltak olyan tapasztalatok, hogy a szakmailag világos tennivalókat más rendezőelvek szerint oldották meg és a személyi állo- mány ezzel kapcsolatos alakulása is eltér az eméletileg meghatározott optimális- tól. Befolyásolták a megítéléseket a nézetekhez való tartozás (-izmusok és -isták), de ezen kívül a haladottabb módszerekkel, fejlettebb eszközökkel rendelkező országok hozzánk eljutott irodalma (német, osztrák, francia, olasz, szovjet) és azok hazai adaptálására való törekvést képviselők vitái is. Voltak idők, amikor mindent a német nyelvterületi irodalom alapján próbáltak meg- oldani, csak a nyugati kapcsolatokat, földtani összefüggéseket magyarázva, esetenként belemagyarázva az analógiát e tényékbe. Ennek ellenkezője később az olyan irányzatok előtérbe kerülése, amikor minden megoldás kulcsát a keleti összefüggések magyarázatában látták. Voltak ezekben a tendenciákban poli- tikai elemek is kétségtelenül, de meghatározó mégis az irodalmi publikációk és az információkhoz való hozzájutás lehetősége volt a döntő. A ma jóval a nyugdíjkorhatáron túl levő, a századforduló után született generációk egyre gyérülő tagjai még személyes tapasztalatok alapján ismerték, látták a törté- nelmi Magyarország geológiai felépítését, vagy annak egy-egy kisebb-nagyobb részét. Esetleg dolgoztak is ott egyik-másik „nagy öregünk” famulusaként. Megcsodálhatták munkabírásukat, lényeglátásukat, lankadatlan munkaked- vüket, pubhkáció-információ éhségüket, vitakészségüket még hajlott koruk- ban is. Ézek a szakemberek vagy otthonról hozták 1 — 2 idegen nyelv ismeretét, vagy vándorlásuk, tanulmányútjaik során módjukban állt elsajátítani azokat. A mai Magyarország területén kívül levő magyar nemzetiségeknek létalapjuk volt a nemzeti hivatalos nyelv elsajátítása. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy a szláv nyelvek erős rokonsági jellegeik alapján nagy százalékban egymásközti kommunikációt tesznek lehetővé az általános emberi kapcsolatokban, a szak- mában pedig szinte 100%-os-nak tekinthető az érthetőség. Részben az Osztrák— Magyar Monarchia hagyományaként, részben a nem- zetiségi területek egyes népcsoportjaként a német (sváb, szász, osztrák, zippser) nyelvcsaládhoz tartozó területeken adott volt a német nyelv elsajátítása. Románia területén, annak erőteljes francia orientáltsága következtében a gall irodalom, közte a földtani szakirodalom a nyelv segítségével szinte általánosan vált közkinccsé a tanult rétegek régióiban. Az akkori középiskolák, gimnáziumok, főleg a humán jellegűek, de a reál irányzatúak is kötelezővé tették a különböző nyelvek elsajátítását. A humán 290 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet gimnáziumok, különösen az egyházi oktatógárdával rendelkező tanítórendek iskolái az 1 — 8 gimnáziumi osztály tagozatban kezdettől kötelezővé tették a latin (részben a görög) nyelv tanítását és 1 — 2 idegen nyelv (német, francia, angol, olasz) elsajátítását fakultatíve. A latin nyelvismeret a tudományos pályán kötelező volt, ezért is népiesen „deák nyelvinek nevezték és a „deákul beszélő” tanult emberek hallatlan előnyt élveztek az orvostudományi, botanikai, zoológiái, paleontológiái, geoló- giai, stb. szakokon, ahol a terminus -technicusok javarészt ma is latin és részben görög eredetűek. Ezek a nemzedékek tehát könnyedén fel tudták venni a kör- nyezetből származó és hozzáférhető információkat, minden külső segítség nélkül. Geológusképzés nem lévén, önszántukból a Föld ismeretére vonatkozó tan- tárgyak felvételével látogatták az egyetemeket, de egyébként bölcsészek, taná- rok, sőt bányászok, orvosok voltak eredeti foglalkozásukat tekintve. A Magyar- honi Földtani Társulat közismert alapítás-története is ezt a tényt, helyzetet tükrözi. Később, politikai indíttatásból kifolyólag, egyes nyelvek használata és a hozzájuk tartozó emberekkel való kapcsolat nem kívánatossá, gyanússá tette az egyént, aki ettől ugyan nem felejtette el az elsajátított nyelveket, barátait, szakmai ismerőseit, de elhallgatott, megszakította a kapcsolatokat, befelé fordult. Ez a befelé fordulás eredményezte azután azt a köldöknéző szemléletet, amely annak meghirdetésében csúcsosodott ki, hogy a hazai geológiai problé- mákat a tárgyidőszaki, mai magyarországi határokon belüli ismeretekkel meg lehet, sőt kell oldani, és semmi szükség a környezet földtanának ismeretére. A második világháborút követő geológus nemzedéknek ez már szinte nem is esett nehezére, mert latint nem tanult, a görögöt nem ismerte, a német— angol nyelvek elsajátításának igénye vörös posztóként hatott, ily módon a környező országokkal a régi „váltó” -nyelvek egyikét sem tudta elsajátítani. Nagyon érdekes, hogy az egyébként hasznos kelet felé való nyitás és az azt igénylő orosz nyelv preferálása, szakirodaimának esetenként hibás, eltúlzott kommentálása olyan kedvezőtlen hatást fejtett ki, melynek eredményeként e nyelv elsajátítása területén, azt hiszem mindmáig terjedően igen alacsony hatásfokról adhatunk számot. És ismét az idősebb korosztályok jártak élen e tekintetben is, akik hadifogságuk idején alaposabban elsajátították az orosz nyelvet, mint azok, akik már az általános iskolában, majd az azt követő középiskolákban, techni- kumokban és az egyetemen is tanulták, de nem sajátították el kellően. A második világháborút követő geológus-évfolyamok tanulmányi kirándu- lásait zömmel a Budai-hegység jelentette és csak nagy ritkán kerülhetett sor vidéki bejárásokra, külföldre menésről még álmodni sem lehetett. A megalakult KGST-ben az állandó bizottságok, munkacsoportok hivatalos nyelve az orosz lett. Évek, évtizedek után is itt mutatkozott meg, hogy nálunk nem megfelelő ennek a nyelvnek az oktatása, mert eltekintve azoktól a szakemberektől, akik a Szovjetunió egyetemein szerezték geológusi diplomájukat, nem sokan beszélik szakmai tárgyaló szinten ezt a nyelvet. Hasonló a helyzet Romániában és az NDK-ban is. A csehek, lengyelek, jugoszlávok és főleg a bolgárok viszont min- den nehézség nélkül kommunikálnak egymással. Ez a körülmény nemcsak azzal jár, hogy tolmácsolással tovább tart a tárgyalás, hanem azzal is, hogy gyakran elvész a mondanivaló szelleme, sava-borsa a gyakran körülírással lefordított anyagokban. A magyar nyelv nagyon tömör, szép célraorientált D ank: Adalékok Vadász 'portréjához 291 fogalmazást tesz lehetővé, amit még az anyanyelvi színtű fordítás sem tud visszaadni, ezért ez a körülmény hátrányt is jelent számunkra. Esetenként nem a lényeg kerül megfogalmazásra és a folyékonyan tárgyalók veszik át a vezető szerepet, ami néha bizony kacskaringós körmondatokban rögződő szakmai fecsegéssé válik. Azután lassan megindult az idegenforgalom és megnyílt a magyar szakem- berek számára is a kiutazási, a világlátási lehetőség, és nem kis vívmánynak könyvelhetjük el, hogy ma ezen a téren a KGST országok között hazánk politikai-gazdasági vezetése nyújtja a legnagyobb eredményt. A szocialista országokban minden nehézség nélkül, mint magánemberek is utazhatunk, a tőkésországokba való kiutazást pedig döntően a gazdasági- valutáris lehetőségeink határozzák meg, bármely más szocialista országnál kedvezőbb módon és mértékben. Megnyílt tehát a kommunikációs lehetőség nyugat és kelet felé, helyesebben a szocialista és a tőkés országok viszonylatá- ban egyaránt. Sikeresen szerepelnek szakembereink a külföldi rendezvényeken, világkongresszusokon, szimpóziumokon. Jelentős visszhangot keltő nemzetközi nagyrendezvényeket tudhatunk magunk mögött és készülünk továbbiak meg- rendezésére, mivel a nemzetközi vezető bizottságok ide ítélték a rendezés jogát, ami a szakmai elismerés és a bizalom jele is egyúttal. Nem szerénytelenség, ha megemlítem, hogy a szocialista országok szakemberei is szeretik a magyarorszá- gi rendezvényeket. Szívesen jönnek ide a delegációk és jól érzik magukat ná- lunk. Elismerően nyilatkoznak a szakmai színvonalról, a rendezésről, a baráti légkörről, a vendéglátásról és a nyíltságról, őszinteségről, amit itt tapasztalnak. Tért hódított a két alapvető nyelv (orosz, angol) egyre fokozottabb mértékű elsajátítása, már nem a tiltás, de a serkentés a divat és a többnyel v-ismeret pre- ferálása az ösztönzés egyik eszköze, az utazások, kiküldetések egyik rendező- elve. Beáramlik folyamatosan a nyugati és a keleti irodalom. Megismerhetjük az új elméleteket, módszereket, eredményeket a tudományos és a gyakorlati szak- irodalomban egyaránt. És még valamit megismerhettünk, hogy tudnillik az átmeneti nyelvi-szegény, nemzetközi szerepléstől mentes időszak eredménye- ként kezdik „nélkülünk megoldani a mi területünk földtani problémáit”. Egyre-másra jelennek meg innen-onnan olyan irodalmi összefoglalások, melyek térkép, szelvény és szöveganyaga egyaránt foglalkozik hazánk területével, belemagyarázva valamiféle saját felfogást, gyakran magyar szerzőkre való hivatkozás nélkül. Vonatkozik ez a szocialista országból eredő munkákra is, de megtalálható ez a tendencia az információhiánnyal küzdő és rendszerint ezért elnagyolt cikkeket megjelentető nagy nyugati cégek kiadványaiban. íme itt a másik véglet, a párja, ellentéte annak, hogy „mi a környezet ismerete nélkül is boldogulunk”. Előttünk ma világos, hogy egyik sem járható út és rajtunk múló- an oda kell hatnunk, hogy ezt azok is megtanulják, akik saját szakállukra raj- zolatnak be országunk területére képződményeket, tektonikai vonalakat, földtani képződményeket képviselő jelzéseket ! A nemzetközi kapcsolatok révén ismeretessé váló, a világkongresszusok határozatai nyomán a hazai kutatások során felismert földtani képződményeink nevezéktana és beosztásmetodikája is változott az idők folyamán. Változott, finomodott, pontosabbá vált. A nyugati kapcsolatok után a keleti, a szocialista országokból származó információáramlás megtermékenyítőleg hatott a magyar geológiára is. A kezdeti és elég hosszan tartó törekvések nyomán a földtani képződményein- ket elhelyeztük az általánosan elfogadott nemzetközi kor-beosztásokba és jól 292 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet definiált monográfiák is születtek e tárgykörben. Később a korrelációs nehézsé- gek rámutattak az esetleges módosítási igényekre és korrekció -szükségletekre, és nálunk is folyamatosan finomodtak a rendszerek, néhány akutan vitás problémakör is megoldódott. Ezt követően a lemeztektonikai elmélet térhódí- tásával csaknem egy idő ben nálunk is megkezdődött a litosztratigráfiai tagolás preferálása, mely azóta is folyamatban van. Itt csak megjegyezni kívánom, hogy a kőolaj -geológusok már kezdettől fogva elsősorban a litosztratigráfiai tagolásra voltak utalva, hiszen a sporadikus fúrási információk pontszerű ada- tai nem tettek lehetővé megalapozott biosztratigráfiai és erre alapozott kro- nosztratigráfiai tagolást, az esetek túlnyomó többségében. És itt be is fejezném ezt a gondolatsort, hiszen Vadász Elemér 1970-ben bekövetkezett halála, az ezt megelőző években pedig fizikai állapotában beállott gyengülése következtében ebben a fejlődési szakaszban már nem fejtett ki aktív tevékenységet. Ezen gondolatsor után is. Vadász Elemérrel való első találkozásom 35 éves távlatából is — ami már történelmi messzeségként tekinthető — legfőbb ered- ményének és erényének summázható, hogy tanítványait, környezetét megtaní- totta gondolkodni. Földtanilag gondolkodni a földtani folyamatok logikája szerint. Ez tükröződik aztán később könyvében is, de már a fiatal Vadász oktatási törekvéseiben is megnyilvánul. A földtan iránti szeretet és a már elsajátított ismeretek, felismert igazságok átadásának kényszere azután sok kellemetlenséget is okozott neki, különösen életének abban a szakaszában, amikor nem volt módjában tanítani, amikor el volt tiltva a tanítástól. Külföldre került, és főleg az 1956. őszén határainkon túlra vándorolt valamennyi tanítványa megállta a helyét, és az otthonmaradot- tak is felelős vezető pozíciókat töltöttek, töltenek be évtizedek óta. Sokszor megkérdezték tőlük különböző alkalmak során, hogy miben látják a lényegét annak a hasznos útravalónak, amit az egyetemen kaptak, mint VADÁsz-tanít- ványok. Szinte kivétel nélkül valamennyien azt a választ adták, adják ma is (jómagam is), hogy megismertette a földtani gondolkodást, az oknyomozó logikát. Valamennyien tudják, tudjuk, akik hallgattuk, hogy nem volt briliáns előadó, és előadásait általában olvasta, szemléltető anyagára néha csak oda- bökött, hátrafelé a hüvelykujjával. De maga az anyag arányos felépítésű, logikus, modern, az ábrák szintén korszerűek, szemléletesek, színesek voltak. És nem volt jegyzet ! Valamennyien jegyzeteltünk, lázasan írtunk, rajzoltunk és figyeltünk. Nagyon praktikus elvet fogadott el az akkori hallgatói többség: ha már el kell tölteni az időt az egyete- men, hát töltsük el hasznosan. Tanuljunk meg mindent ott lehetőleg, hogy az egyetemen kívüli időnket egyéb dolgokkal foglalkozva tölthessük el. Ézzel szemben nem ritka ma az a paradox helyzet, hogy a szülők és a diák is mindent megmozgatnak az egyetemre bekerülés érdekében, azután a diák igyekszik keveset ott-tartózkodni, amikor már benn van. Nagyon hasznos volt az is, hogy Vadász meghívta külön a hallgatóit a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Tudományos Akadémia előadásaira, akkor is, ha történetesen ő maga nem adott elő. Ezeken az előadásokon meg- jelenni rangnak, megtiszteltetésnek számított. Nagyon sokat lehetett ott tanul- ni, nemcsak a földtan tárgyát, a vizsgálati metodikát illetően, hanem vitakész- séget, előadói-érvelési stílust is. Esetenként viharos vitáknak lehettünk tanúi és D a n k: Adalékok Vadász portréjához 293 Vadász professzor vitakészségének, nemegyszer dühös kifakadásainak, vérmes megnyilvánulásainak is, de minden esetben vitathatatlan tekintélyének. Tanúi lehettünk annak is, hogy látszólagos keménysége csak a szakmára korlátozódott, egzisztenciálisan sem ellenfeleit, sem a korábban neki kellemet- lenkedőket nem érintette. Nagy dolog volt ez és ma is az. Nagyon sok energiát emészt — feleslegesen — az a helyenkénti gyakorlat, mely a beosztások változá- sával, a pozíciócserékkel járó villongások, törlesztések formájában nyilvánul meg. Sok keserűséget, bánatot, nemegyszer betegséget, idegi megpróbáltatást, infarktust okoz az ilyesmi. VADÁsznak mindezen megpróbáltatásokban része volt, és becsületére válóan megőrizte saját egészségét, később sem pocsékolta energiáit a „visszafizetésekre”. Látnunk kell a történelmi távlatból is világosan, hogy a nagy társadalmi átalakulások idején, mint a vesztes első világháború, az azt követő 1919-es forradalmi átalakulás, majd annak leverése utáni időszak, mint „történelmi keret”, tartalmazott olyan embercsoportokat, amelyek tag- jai kiálltak elveikért, odaálltak a jónak tudott irányzathoz és szenvedték követ- kezményeit rendszerük alulmaradása esetén. Nehéz ilyenkor tisztán látni és nehéz a szakmai értékeket egy emberen belül a politikai állásfoglalástól külön- választani. Vadász egyetemi tanár lett ! Vágyai beteljesültek. Taníthatott. De 1919 bukása után mennie kellett. Szájhagyományi anekdotákon kívül jegyzőkönyvek is rögzítik, hogy vele is, mint más akkor nem kívánatos elemmel mi lett. Tény az, hogy jó tudományszervező volt, tudós, szakember, mégsem marad- hatott. Később mint láttuk, a másik nagy változás, a II. világháborút követő felszabadítás nyomán végbement politikai változások ismét visszahelyezték a katedrára és bizonyított ! Megteremtette a magyar geológusképzést, előkészí- tette, megtervezte a képzési tanmenetet. Róla is nagyon sok anekdota és adoma kering mint általában az olyan kollé- gákról, pályatársakról, akik már nem élnek, nincsenek közöttünk. Ezek egy részénél még megvan a visszacsatolás lehetősége, hiszen a kortársak, az együttműködők, egykori munkatársak, tanítványok még aktívak vagy elér- hetők, más részénél már nem kontrollálhatók a legendák, anekdoták eredete, valós alapja. Vadász Elemérnél az előbbi helyzet állt elő, hiszen számos tanít- ványa a hazai geológus társadalom derékhadát képviseli és aktív tevékenysé- gük a földtan valamennyi területén nyomon követhető. Ez Vadász oktatói tevékenységének hatása. Nyilvánvaló, hogy a tanítványok másképpen viszo- nyulnak egykori professzorukhoz, mint azok akik nem voltak vele ilyen kap- csolatban. Tény és való, hogy még azok is mindig szívesen és tisztelettel jártak hozzá vissza, akik időközben sokat fejlődtek, magas beosztásokba kerültek, jelentős vagy vele azonos tudományos, állami elismerésben részesültek. Mindenkinek tudott nyújtani valamit. Valamit, amire éppen szüksége volt. A rászorulókat sohasem utasította vissza. A diákoknak éppen úgy tudott taná- csokat adni, mint minisztériumi vagy minisztertanácsi feletteseinek. De azért ne gondolja senki, hogy valamiféle mikulásos, télapós nyájasságról, csupa derűs jóakaratról volt itt szó. Nem ! Igen kemény, sokszor mogorvának tűnő magatartás mögé rejtette jóinpulatát. A lényeg itt a magatartás eredménye és nem a módja, nem a külső- sége. Láttam haragos dühkitöréseit, majd hirtelen pianissimóba átcsapó, megfontolt, okfejtő megnyilvánulásait. Mellette dolgozva ismertem az elmé- ly ültén dolgozó embert, a munkájában minduntalan megzavart tudóst, a lázas ügyintézőt, az oktatás terén tréfát nem ismerőt szervezőt, a fáradhatatlan, 6 Földtani Közlöny 294 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet teherbíró terepi geológust. Volt humorérzéke ! Gyakran gúnyolta saját magát és munkáját. Emlékszem egyszer reggel, amikor a földtan kapcsolatáról írt tanulmányának vázlatáról kérdezte az asszisztenciát, a szokásosan felsorako- zott fehérköpenyesek rang szerinti sorrendben válaszoltak. Nagy összefüggése- ket tár fel — így az egyik, hatalmas koncepció — mondta a másik, egyedülálló rendszerkapcsolati felismerések — folytatta a harmadik, én az egészet nem ér- tem — csúszott ki a számon. Apró szemei ravaszul felcsillantak, és felnevetett: én sem értem ! de gondol- kodásra késztet ! És úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult, hatalmas öklei- vel dörzsölte el az arcán. Azután hirtelen elkomolyodva kezdte kiadni a fel- adatokat. Mindent alárendelt a geológiának. Magánéletét, saját érdekeit, idejét, min- dent ! A legfiatalabbak zsenge földtani megfigyelését éppolyan komolyan hall- gatta, mint az elismert tudósokéit. Nagy érdeklődéssel faggatott szófukar, szerepelni nem tudó vagy nem szerető embereket, ha úgy vélte, hogy tudnak újat mondani, ugyanakkor vérig sértve torkolta le az ismert szakembereket is akár a Társulat vagy az Akadémia széles hallgatósága előtt. Ami minket akkor leginkább megragadott, az egységes szemlélet, a logika, a módszertan, a követ- kezetesség és követhetőség a földtani gondolkodásmódban és munkában. Egységes szemléletű általános és elemző földtant és földtörténetet adott elő, kiérlelt és mégis folyamatosan korszerűsített egységes, azonos nézőpontból feldolgozott Magyarország földtanát oktatott. Kőszénföldtana, bauxitföldtana a kor élvonalába tartozó ragyogó összefog- lalások. Ténylegesen megvalósította a geológusképzést. Könyveibe, tananya- gába bevette a legfrissebb ismereteket és kritikailag is értékelte azokat. Ez a képzés tette azután lehetővé, hogy az egységes ismeretekre szert téve meg tudtuk keresni a tovább vezető utat. A problémalátás nagy előny volt szá- munkra — tanítványai számára — azokkal szemben, akik különböző mozaikok- ból voltak kénytelenek összerakni ismereteiket és ezek a mozaikok korántsem jelentőségüknek megfelelően súlyozottak, vagy fontosságuk szerinti terjedel- műek. A mozaikok írói, előadói (természetesen), a saját témájukat, anyagukat, mondanivalójukat tartják a legfontosabbnak és nemhogy diák, de felnőtt tapasztalt szakember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük, mérlegel, át- értékel és szintetizál ezekből. Nos, Vadász Elemér ilyen szakember volt és mi ezt a szintézist készen kaptuk tőle. Készen kaptuk az összes előnyével és hibái- val együtt. Kétségtelen viszont, hogy előnyei nagyságrendekkel felülmúlták a fogyatékosságokat. Előnyös volt, akár a tudományos pályán helyezkedett el valaki, akár az ugyancsak általa forszírozott ipari geológiai szolgálatoknál. Aki ez utóbbiaknál nyert alkalmazást tapasztalhatta, hogy a helyi ismeretek gyors elsajátítása után mennyi előnye van másokkal szemben a földtani mun- kálatok területén akár a jelenségek megléte, akár perspektívák értékelése, kutatási tervek készítése terén. Tanítványai is, de azok is, akik idősebbek vol- tak és azok is akik nem kedvelték, rendszeresen vissza- vissza jártak hozzá konzultációra, beszélgetésre, eszmecserére, vagy azért, mert szükségük volt valamire, valamilyen támogatásra, valaminek elintézésére. Már kora reggel láttam benn ülni nála idősebb generációink egyikét-másikát. Azokat is, akiket a nyilvánosság előtt gorombán leintett és azokat is, akiket kedvelt. Nem volt válogatós az információforrások tekintetében, de az adat helyességére, valódiságára kényes volt. Több oldalról is ellenőrizte a számára D a n k: Adalékok, Vadász portréjához 295 gyanús híranyagot. Noha német alapossággal dolgozott, nagyon nem szerette a germanizmust a nyelvezetben és kínosan igyekezett mindennek a magyar megfelelőjét kitalálni. Hatalmas jelentőségű tette volt, hogy keletre nyitott, akkor, amikor hosszú ideig hazai geológusaink mindent a nyugati irodalom és tapasztalatok alapján próbáltak megoldani. Emlékezetes Varencov professzor meghívása, aki az első szovjet földtan-tudósként tartózkodott hazánkban és éppen Vadász ismertetése alapján alkothatott átfogó fogalmat országunk föld- tani viszonyairól. — Ennek a találkozásnak később is nagy hatása volt az egész magyar földtanra. Ezt állapíthatjuk meg még akkor is, ha ennek az irányzatnak is voltak „kinövései” és egy időben a mindent innen származtatóknak korábban tett megállapításai később revízióra szorultak. Ezután volt egy olyan nézet is, mely a magyar föld geológiai problémáit magyar földön akarta megoldani, a kitekintést az országhatárokon túlra nem tartotta szükségesnek. Ez is egyfajta megmagyarázása volt a tényhelyzetnek, mert az elzártság előbb keletkezett, mint az annak szükségességét igazoló magyarázat. Igen, volt ennek az időszak- nak valamiféle szelleme, szokása, amit úgy fejezhetnék ki legjobban, hogy úgy „illett tenni, úgy illett viselkedni”. Ehhez tartozott ez a jelenség is. A fiatalok már nem emlékeznek, nem emlékezhetnek rá, mi idősebbek sem szívesen. Nem is beszélünk, nem is írunk róla. Korábban sem tettük ! De most VADÁsz-emlékezésünk nem is lenne korhű, ha nem említenénk néhány jelenséget, ami most bizarr, de akkor valóság és elfogadott, elfogadta- tott tény volt. A centrális irányítás, és a mindenre kiterjedő központi akarat érvényesítése idején pl. ha a főnökök benn maradtak a hivatalban, jóval mun- kaidő után, a beosztottaknak sem „illett” korábban távozniok. Nem volt ez kimondva, leírva sehol sem, de „jegyezték” azt, aki kilógott a sorból. Ilyen volt a munkaidő előtti megjelenés igénye is, újságolvasás, ill. az újság- hírek megvitatása céljából. Ez nem különösképpen megvetendő nevelési törek- vés, de nem sokat ér, ha a termelékenység nem nő, a hatékonyság nem fokozó- dik utána, hanem a korai hivatali megjelenést békés csevegés és házon belüh munkanélküliség követi. Ennek az időszaknak volt terméke az a szituáció is, melyet csak akkor, azon körülmények között lehetett létrehozni, hogy ti. a Magyarhoni Földtani Társulatnak évekig nem volt összehíva a közgyűlése, választmánya, és nem az alapszabályoknak megfelelően történt irányítása sem. Egy időben a patinás „magyarhoni”, az 1848-as ősi elnevezés is valamilyen reakciós képzetet keltett egyesek felfogásában és a „hont” elhagyták, csak „magyar” Földtani Társulat volt az elnevezés. Hogy miért? Hát ezt nehéz volna megmagyarázni. Én a nehéz és az egyre nehezedő gazdasági és politikai helyzetről való figyelem elterelő pótcselekvésnek minősítem. Nem tudom, ma élő szaktársaink közül, visszavetítve a múltba, melyik hogy csinálta volna — akkor. Mindenesetre a földtan ügyét szilárdítani szándékozott Vadász Elemér, amikor a kor szellemében, annak lehetséges eszköztárát felhasználva irányította a Társulat munkáját. Minden korszaknak, történelmi időszaknak meg van a követelményrendszere. Szerencsés, ha az igények és a vezetők sajátosságai megegyeznek. Vannak ki- mondottan rendcsináló típusú vezetők, akik nagyszerűen eligazodnak a zűr- zavarban és világosan látják a kiutat. Amikor rend van, akkor már nem tudnak mit kezdeni ezzel és magukkal és jobb híján egy rendteremtésre igényt tartó helyzetet produkálnak. Vannak viszont olyanok, akik a békeidő rendjéből aranykort varázsolnak, és ahhoz értenek legjobban, hogy a zavaró körülmé- nyektől mentes légkört hogyan fordítsák a köz javára. A régi rómaiak egy kiváló 6* 296 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet hadvezéri tulajdonságokkal rendelkező férfiút az eke szarva mellől hívtak el diktátornak, aki miután megnyerte Róma számára a háborút, visszatért a föld- műveléshez. Vadász Elemérnek a magyar geológusképzés megteremtésében meg kellett vívnia a harcot az órákért, a tanítandó tárgyakért, nyilván mások rovására. Senki nem mondott le (és ma sem mond le) önként az általa oktatott és leg- fontosabbnak tartott tárgyak tanításáról egy változásnál. Ma, sajnos pontosan egy reciprok folyamatnak lehetünk tanúi: a természettudományok művelésé- nek és ezzel kapcsolatban a természettudományi pályák, munkahelyek társadal- mi devalválódásának. Sajnos, olyan embercsoportok részéről is, akik igényük, birtokolják és használják a természettudományok és a műszaki tudományok által nyújtott szolgáltatásokat, eszközöket, előnyöket természetesen idegen, külföldi gyártmányok révén. Nagyon sok intő szó, és az utóbbi időben vészjel- zés hangzott el arra vonatkozóan, hogy ha nem zárkózunk fel vagy legalább nem igyekszünk műszaki-természettudományi lemaradásukat mérsékelni, ak- kor katasztrofális helyzet állhat elő fejlődésünkben, és nem sok reményünk lehet — nem a felzárkózásra — , hanem az elmaradás növekedésének mérséklé- sére sem. Hasonló a helyzet a mi szakmánkat, a geológiát is erőteljesen érintő alapanyagtermelés és bányászat területén is. Az a körülmény, hogy a második világháborúból vesztesként kikerülő Ma- gyarország meg tudta indítani amúgy is elmaradt iparát, abban nagyon nagy szerepe volt a hazai bányászatnak és az alapanyag- termelésnek. Nem véletlen, hogy az új társadalmi és gazdasági rend alapjait lerakó politikai vezetés első- ként a bányákat, majd a bankokat államosította. Vadász Elemér tanítványai munkája nyomán valamennyi korábban ismert ás vány fajtáink készlete meg- többszöröződött sőt, új ásványfajták, hasznosítható nyersanyagforrások fel- fedezésére és számbavételére is sor került. Ha csak a legfontosabb energiahor- dozót, a szénhidrogéneket említem, elmondhatom, hogy a ma ismert és ipari mérlegben nyilvántartott összes szénhidrogénkincs 95%-át a felszabadulás után kutattuk fel, ismertük meg és vettük birtokba. De említhetném a szénbányászatot is, hiszen Vadász maga is bányageológus volt azokban az időkben, amikor tanítani nem engedték. Tapasztalatait egyik alapvető munkájában, a Kőszénföldtanban szintetizálta. Nagyon figyelemre méltó tevékenysége volt, hogy ajánlotta, szorgalmazta, megszerveztette a bá- nyavállalatokkal (a kutató és termelő jellegű munkát végzőknél egyaránt) a geológiai szolgálatot. Erre az időre esnek az első készletkataszterek, készletmérlegek, majd prog- nózisok elkészítésének és ezekre alapozva a földtani kutatási tervek, ötéves tervek és távlati tervek összeállításának nagy-nagy munkálatai, hatalmas erő- próbája az újszerű, szisztematikus földtani tevékenységnek. Azóta a történelem fényesen igazolta ezek szükségességét és helyességét. A „matematikát nem szerető” Vadász Elemért gyakran emlegetik olyan eseteknél, amikor a „klasszikus” földtani módszerek pejoratív idézgetése kerül szóba. Sokan talán már, mások esetleg még nem tudják, hogy a VADÁsz-tan- széken és az ő segítségével nőtte ki magát önálló tanszékvezetővé és indult a világhír felé a sajnos nagyon korán elhúny t Egyed László geofizikus akadémikus is, aki a Vadász vezette földtani kirándulások, terepi bejárások szorgalmas, diákosan fürge és érdeklődő résztvevője volt. Vadász hívta meg az ELTE-re az igencsak számszakian műszaki beállítottságú kiváló bányamérnököt, a szintén idő előtt eltávozott Káposztás Pált is. Mi, volt hallgatói, munkatársai tudjuk D ank: Adalékok Vadász portréjához 297 elbeszéléseiből, hogy a tőkés bányavállalatnál a földtani ismeretek értékét és hasznát nagyon is a számok tükrében kellett vizsgálni és előterjeszteni a tulaj- donosok számára. És itt érdemes megállni egy pillanatra és javasolni annak vizsgálatát, hogy lehettek a magánkézen levő bányák gazdaságosak, sőt tulaj- donosaiknak, családjuknak, környezetüknek kifizetődőek, a maiak (az államo- sítás és a fejlődés egy gyors szakasza után) gazdaságtalannak minősülőek. Félreértés elkerülése végett nem a rossz minőséget, kis mennyiséget nehéz, költséges módszerekkel művelő, fogyasztót nem találó, sok embert feleslegesen foglalkoztató bicska-bányákról beszélek. Nem ! Azokról a korábbi gazdaság- politikai koncepciók (XI., XII. MSZMP Kongresszus határozatai) alapján módszeres, tudományos földtani kutatómunkával felfedezett lelőhelyekről, vagy bővített készletű bányákról, melyek egyike-másika, s hovatovább zöme alapvető nehézségekkel küzd: gazdaságtalanná vált, bizonyos rendezőelvek alapján foganatosított szabályzók következtében. Nem szakmám, mélyebb összefüggéseit sem ismerem okainak. Sok cikk jelent meg, elemzés történt gaz- dasági vonatkozásban. A bányák informátorai műszaki vonatkozásban pedig gyakran hivatkoznak a megkutatottság hiányára, a nem várt és rosszabbodó vagy a vártnál rosszabb geológiai viszonyok okozta nehézségek bekövetkezésé- re. Egy azonban tény, és sajnos egyelőre nem reverzibilis jelenség, a bányák vonzerejének csökkenése, a munkaerő vándorlás kritikus méreteket öltött egyes helyeken. Okainak felderítése, orvoslására terápia kimunkálása ma már nem- csak bányászati-műszaki-gazdasági feladat. Ami a földtani kutatásokra ebből vonatkozik, az is sokrétű. Néhány szem- pontot talán érdemes megemlíteni. Az egyik idevágó tény, hogy a régóta művelt szénbányák szénkészleteinek növelése volt az igény korábban, ami szinte vala- mennyi bányaterületen meg is történt. Felvetődik a kérdés azonban, hogy ha a mikrostruktúrával rendelkező bánya működtetése gazdaságtalan, a közelében megkutatott közel azonos kondíciójú telepekre bányát nyitni nem érdemes, akkor mi szükség van földtani kutatásokkal tovább bővíteni a ,, gazdaságtalan” készleteket. Véleményem szerint meg kell vizsgálni, mely művelések miért gazdaságtalanok, mennyi ebből a szervezés, vezetés, bérgazdálkodás stb. rovására írható és mennyi a természeti adottságok, a világpiaci viszonyokból származó szituációk bűne. Ha a tőlünk függő tevékenységeken javítunk, kom- penzálja-e az általunk nem befolyásolható tételek hatását. Egy másik kérdés a geológiai viszonyok romlása, a megkutatottság hiánya stb. Itt is precízen meg kell különböztetni a bányatervezéshez szükséges ismeretek megszerzésének tudatos mellőzését, attól, hogy nem volt pénz, vagy másra (fontosabbra) kellett a pénz, kellett a szén és szükségből indult a bánya telepítés, vagy tudtak ugyan a nehézségekről, de időközben más technológia-technika került be az országba és az nem hozta a kívánt eredményt, sőt problémákat okoz. Mindezeket azért mondom, mert Vadász professzor szokta emlegetni, hogy a kutatás és a prognó- zis nem „béljóslás” amit a régi rómaiaknál a papok műveltek. Ennek a munká- nak a megfigyelések alapján megállapítható tények, ezeknek csoportosításából fakadó tapasztalatok, és azon vizsgálati metodikákkal alátámasztott ismeretek halmazán kell alapulnia, melyhez az ismeret többletet a szellemi munka adja. Minél nagyobb számú a korrekt adat, minél biztosabbak az összefüggések prog- ramjai, annál alkalmasabbak a matematikai formulák a valóság modellezésére. Vadász professzor az előbbiekre tanított, az utóbbiakra pedig számos kiváló matematikai vénájú szakember, alkalmazott matematikus, számítógép specia- lista áll rendelkezésre. Kétségtelen, hogy mi is elérkeztünk a gazdálkodó-szem- 298 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet léletű, piacorientáltságú és igényű fejlődési szakaszhoz. Érdemes tehát azt is vizsgálni, hogy másutt (hasonló nagyságrendű országban és azonos vagy közel azonos, sőt lényegesen kevesebb termelési produktumú államban) miért éri meg a bányászat és minek, milyen mértékű, típusú földtani viszonyú nyersanyagá- nak kitermelése miért lukratív. Említhetem Ausztria, Olaszország, Csehszlová- kia, Jugoszlávia, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Törökország, Portugália stb. példáit. Nagyon tanulságos eredményre vezethet pl. az ÖMV (osztrák olajipar) — OKGT (Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt) ilyen jellegű összehasonlító vizsgálata. Vagy akár a lignitbányászat összehason- lítása másokkal. Az elmúlt évtizedek földtani kutatásai nyomán megismert lignit vagy ónunk jóval nagyobb felhasználást, igénybevételt tesz lehetővé. Ismeretesek gazdasági nehézségeink, melyek a tőlünk független világpiaci viszonyok — számunkra kedvezőtlen — változásai miatt állottak elő. De isme- retesek azok a hibáink, hiányosságaink is — lassú reagálás, a pazarlás eltűrése stb — melyek kijavításával sok mindent kompenzálhatnánk. Mai szóhasználattal élve Vadász Elemér innovatív egyéniség volt a tekintet- ben, hogy felismerte az újat, a jövőben fontossá válót és erre környezetét is ösztönözte; kreatív is volt abban az értelemben, hogy szorgalmazta az új fel- ismerések nyomán fakadó tennivalók elvégzését, megvalósítását. Ma ezeket a kifejezéseket mindenki könnyedén hangoztatja (talán túl sokat is !) és tehet is a megvalósításáért valamit. Hivatalos támogatásban részesül minden vonalon. Vadász idejében ez nem így volt, sőt ! Ezért is és a kor általános gyakorlatá- nak megfelelően is pressziót gyakorolt a geo-társadalomra és környezetére a megvalósítás érdekében. És nemcsak a legendás szlogenjei, aforizmái, hanem a keményen következetes magatartás miatt is, elsősorban nem kedvelői nevezték el „geocézámak”. A gyors történelmi változások, az egyszer fenn, egyszer lenn időszakok átélő részesei gyakran saját magukkal is szembe kerülnek. Mert valójában ki lehet „császár” ? ! Sokan megfogalmazták már, hogy aki felismeri korának általános követelményeit, a néptömegek igényeit, azt ki tudja fejezni, tud az akkoriban elvárt hangnemben szólani (meg tudja lovagolni a szituációt), olyan hatással van az emberekre, hogy követik. Mert nagyon sok „cézár” beleszületett a császárságba és nem tudott vele mit kezdeni, mások csak saját hasznukra voltak képesek fordítani ezt a lehetőséget. Vadász Elemért művei, eredményei, hatása a magyar földtanra vitathatatlanul a magyar föld nagy kutatói a magyar geológia nagy egyéniségei — a legnagyob- bak közé — emelik. Ez akkor is igaz, ha egykori vizsgálódásainak eredményei mai szemmel nem nagy jelentőségűek vagy egyszerűen másnak minősülnek, megállapításainak egy része módosításra szorul. Úgy gondolom azonban, hogy személyiségének értékelése egyre tárgy ilagosabb, tisztultabb lesz és abban biztos vagyok, hogy a vadászi modellnek tökéletesítése mit sem változtat azon a tényen, hogy a második világháborút követően az ő hatása volt a magyar földtan egészére vonatkozóan mindmáig terjedően a legnagyobb és legmaradandóbb. A kézirat beérkezett: 1985. XI. 20. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeól. Soc. ( 1986) 116. 299—306 A vadászi örökség Dr. Benhő Ferenc* T Száz éve született Vadász Elemér, a hazai földtan kiemelkedő egyénisége, az iskolateremtő geológus. Hazánkban szinte már hagyományossá válik a kerek évfordulók megünneplése. Gyakran tapasztalható azonban, hogy ezek az ünne- pi megemlékezések sok tekintetben formális jellegűvé válnak, mintha csak ak- tuálisan teljesítendő feladatot jelentenének. A mostani megemlékezés, sőt: megemlékezés-sorozat azonban nem ilyen demonstráció jellegű. Lehangoló lenne, ha Vadász Elemér-formátumú egyéni- ségekről csak minden 25, 50 vagy 100 évben emlékeznénk meg. Akkor szép és hasznos, akkor indokolt a megemlékezés, ha a jeles évfordulókat arra használ- ják fel az érdekeltek és érintettek, hogy hitet tegyenek valakinek vagy valami- nek a megbecsüléséről, mi több: személyes vállalásáról. Akkor van lehetőség ilyen megemlékezésre, ha az a személy vagy esemény, akiről vagy amiről meg- emlékezünk, méltó arra, hogy hitet tegyünk mellette, illetve az általa képviselt értékek mellett. Odi seu amo (= gyűlölök vagy szeretek), mondhatnánk, költői szabadsággal némileg módosítva Catulltjs dilemmáját. Mert Vadász Elemért lehetett és lehet szeretni vagy nem szeretni, csak egyet nem lehetett és nem lehet: nem venni tudomást róla, vagy éppen vitatni, hogy személyében olyan egyéniséggel van dolgunk, akinek működése meghatározó jelentőségű az ország XX. századi geológiájára. Vadász Elemér: korszakos jelenség a magyar geológiában. Élete és működése maga is több történelmi időszakot és tudománytörténeti korszakot fog át, s hatása tanítványain keresztül legalább az ezredfordulóig közvetlenül érvénye- sül. Halála óta 15 év telt el. Ez maga is történelmi méretű idő (ha meggondoljuk, az egész HoRTHY-korszak békés időszaka nem volt sokkal hosszabb ennél). Ez lehetővé teszi, hogy mintegy történelmi távlatból szemléljük életét és hatá- sát, annak minden oldalával együtt, ahogyan ezt a természettudományos vizs- gálat általa is mindig hangoztatott tárgyilagossága megkívánja, s ahogyan már a klasszikusok megfogalmazták: de mortuis nil, nisi bene. (= A halottakról vagy jól, vagy semmit.) Nálunk, ahol ezer emberből jó, ha tíz tud valamit lati- nul, de ezer latinul tudóból 990 rosszul tud, ehelyett azt szokták mondani, * Eötvös L. Tudományegyetem, Földtani Tanszék, 1088 Budapest VIII. Múzeum körút 4/A. 300 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet hogy a halottakról vagy jót, vagy semmit. Pedig a klasszikus felfogás nem ilyen- féle hamis kegyeletet kíván. Nem bonum szerepel a mondásban, hanem bene: jól, azaz igazságosan, tárgyilagosan, félretéve immár a személyes érzelmeket.* Tehát: harag és részrehajlás nélkül. Ezt kívánja meg a gentleman magatartás is: az érintett már nem tud reagálni sem az émelyítő dicséretre, sem az esetleges elfogult támadásra, vagy arra a mértéktelen, túlzó magasztalásra, amit életében nem kapott meg, — de nem is igényelt, amint nem is lett volna rá szüksége. Vadász Elemér tudományos tevékenységének, iskolateremtő és tudomány- szervező munkájának eredményeivel, közéleti szerepével, a hazai földtan műve- lésében és fejlesztésében betöltött jelentőségével számos kitűnő megemlékezés — előadás, tanulmány — foglalkozott, feltárva és értékelve mindazt, amit a vadászi örökség jelent a magyar tudomány számára. Nem lehet a célunk sem az, hogy ezt megismételjük, sem az, hogy gyarlóbb módon újrafeldolgozzuk. Megkíséreljük azonban, hogy rámutassunk a vadászi örökségnek arra a talán kevésbé tárgyszerű oldalára is: mit hagyott ránk örökül Vadász Elemér, a tudós és az ember. Mi az emberi magatartásában, emberségében és tudományos eti- kájában, ami segíthet bennünket feladataink megoldásában, nehézségeink le- küzdésében. II. Vadász Elemér, a tudós és az iskolateremtő geológus tudományos gondolko- dásával és a szakma megbecsülésével olyan örökséget hagyott tanítványaira, amely ma is hat, és még hosszú ideig hatni fog az egész hazai földtani tudomá- nyos életben és a gyakorlati munkában. Távolról sem a teljesség igényével, csupán — nem egészen önkényesen — néhányat kiemelve ezek közül: A problémalátás arra tanít, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibbnak tűnő rutinfeladat mögött is észre kell venni a szakmai problémát. Ez nemcsak széppé, érdekessé és vonzóvá teszi a feladatot, hanem céltudatossá is teszi a munkát: aki látja a problémát, látja a megoldás útjait is, ezért könnyebben és gyorsab- ban fog eljutni a megoldáshoz. A kritikai szemlélet arra tanít, hogy csak a tényeknek higgyünk, nem pedig az esetleg mégoly nagy tekintélyeknek. Minden ítéletet bíráljunk felül saját tapasztalataink tükrében, s ne fogadjuk el őket kritika nélkül (igaz, ezt olykor szinte túlzásba is vitte). A kritikai szemlélet alól saját magunk sem legyünk kivételek. Semmiféle presztízs- vagy tekintély-veszteségtől való félelem ne legyen ok arra, hogy ragaszkodjunk megelőző, akkor talán mégoly meggyőzőnek tűnő megállapí- tásainkhoz. Ha az új tények mást mondanak, ne restelljünk túllépni magunkon: magunk cáfoljuk meg magunkat. Ezzel tartozunk a tudományos igazságnak, de saját tudományos méltóságunknak is. A szintézis-teremtés igénye arra tanít, hogy minden tényt gondosan mérlegelve alakítsuk ki azt a földtani képet, melybe megfigyeléseink a legjobban beilleszt- hetők, illetve melyet legjobban alátámasztanak: minden rész valamilyen na- gyobb egység része (mintha csak ebben is, mint sok másban, korát megelőzve a „modern” rendszerelmélet prófétája szólna belőle). • Hogy a mondásnak ez a téves értelmezése mennyire általánosan elterjedt, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a BAKOS-féle Idegen szavak és kifejezések szótárában is a hibás magyar fordítás szerepel a helyes latin szöveg mellett, amint ez a fordítás szerepel a Boros Z. szerkesztésében megjelent Ab ovo usque ad mala c. valamint a közelmúltban megjelent Vademecum latin szólás- és közmondásgyűjteményben is. B e n k 6: A vadászi örökség 301 A szintézis azonban mindig analízisen alapuljon. A tudományt és a tudást csak a kritika viszi előre, hogy a tagadás tagadásával magasabb szinten jusson el az új szintézishez. A továbbfejlesztést mindig a gyenge pontok keresése, az új, meggyőzőbb magyarázathoz szükséges tények megszerzése és vizsgálata teszi lehetővé. A kritikai szemlélet és a tagadás tagadásán keresztül az új keresése arra tanít, hogy nem az a jó tanítvány, aki másolja mesterét, hanem az, aki megújítja azt, amit ő tett, hogy magasabb szinten más, egyéni módon folytassa azt, amit mestere elkezdett. Munkájával is, életével is arra tanít, hogy a földtan az elmélet és gyakorlat egységét jelenti: minden, még a legelvontabbnak tűnő elméleti munkának is megvan, vagy meglesz a gyakorlati vonzata, amint semmiféle gyakorlati feladat nem végezhető el megfelelő elméleti felkészültség nélkül. Jól, eredményesen és színvonalasan legalábbis nem. Életében is időben sajátos módon váltja egymást a földtan tudományos, gyakorlati és pedagógiai oldala, hogy annak utolsó szakaszában szerves egységgé ötvöződjék. „A lehetségest azonnal elvégezzük ” mottó annak a gyakorlattal foglalkozó szakembernek a vezérelve, aki tisztában van azzal, hogy a gyakorlati döntés legtöbbször időhöz kötött, ezért a gyakorlati geológusnak időre kell dolgoznia, és határozott választ kell adnia; ha alternatívákat ad, azokat neki kell rang- sorolnia. A szobatudós élete végéig elbogarászhat egy-egy részletkérdéssel (ha hagyják . . .), a gyakorlattal foglalkozó kutató ezt nem engedheti meg magának — mert mások sem engedik meg neki. A határozott állásfoglalás, az adott időben elért ismereti (tudás-) szinten való állás- és összefoglalás igénye , illetve vállalása arra tanít, hogy a tudomány soha- sem tud tökéleteset alkotni, ezért a tökéletességre és teljességre való törekvés nem lehet mentség, még kevésbé indok az adott időben lehetséges állásfoglalás mellőzésére. Egy művészeti alkotás a maga idejében befejezett és tökéletes (már amelyik). Egy Mona Lisa, Niké vagy Piéta úgy szép és úgy befejezett, ahogyan Leonardo, Paionios vagy Michelangelo megalkotta. Ezeket nem kell megújítani, — vagy erre csak egy őrült hazánkfia vállalkozhat, mint a Piéta esete tanúsítja. A tudomány minden megismeréssel gazdagodik, bővül, változik és megújul — talán ezért is olyan szép és érdekes a tudományos munka. A befejezettség nemcsak a természet, hanem a tudomány számára is maga a halál. A jelenségek okainak szenvedélyes keresésével az oknyomozó földtani gondol- kodás tudatos és következetes hazai megteremtője. Nem véletlenül választotta egyik legkiválóbb művének, A geológus munkájának mottójául a Vergilius- idézetet: Félix, qui potuit rerum cognoscere causas (= Boldog, aki meg tudta ismerni a dolgok okait). A földtani oknyomozás gyakorlati eszköze, az anyag — alak — folyamat megközelítési sor a tényeken alapuló logikus földtani gondol- kodásra, tanít — és tulajdonképpen a geológiai modellezés, illetve matematikai feladatmegoldás elvi alapját jelenti. Az anyag és alak kvantifikálása — a kvan- titatív geológia alapja. Ha ehhez megfelelő modell járul, a folyamat matemati- kai úton lejátszható. Az, hogy a matematikában nem túlságosan jártas Vadász Elemér a matema- tikai geológia, illetve számítógépes földtani feladatmegoldás megalapozójának tekinthető, csak azok számára lehet meglepetés, akik úgy vélik, hogy a mate- matikai geológiához a geológusnak egyben jó matematikusnak is kell lennie. Ez a polihisztor-ideál azonban aligha lehet korunk igénye. Mindenki a saját 302 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet szakmájának legyen mestere. A geológusnak jó geológusnak kell lennie, aki jól, azaz világosan, szabatosan és egyértelműen meg tudja fogalmazni a felada- tot, logikusan megkülönböztetve és sorrendbe szedve a megoldás egyes lépcsó'it. Matematikai nyelvre majd lefordítja ezt az alkalmazott matematikus; ez a fel- adata. Ki -ki maga mesterségét folytassa — de jól. (Vagy talán erre is érvényes, amit Leontieff a matematikai közgazdaságtanról mondott: ezzel azok foglal- koznak, akik nem elég jó közgazdászok ahhoz, hogy a problémát fel tudják ismerni és meg tudják fogalmazni, vagy pedig nem elég jó matematikusok ahhoz, hogy matematikával vagy fizikával foglalkozzanak.) Még a szakirodalmi aprómunkát sem adta ki soha albérletbe asszisztenseinek vagy hallgatóinak. Sok tudósunkkal szemben nem is volt szüksége sok társ- szerzős cikkre — ahol ő csak a nevét írta volna alá. (Talán nincs is társszerzős cikke ! ? ) Az aprómunka igénye és megbecsülése nem ellentétes a szintézis-te- remtés igényével, ő azonban csak a reális alapokon álló szintézist becsülte, nem a talán csillogó, de üres fantáziálást. Ahhoz pedig, hogy legyen mit szintetizálni, aprómunka kell, nem is kevés. Széles körű ismeretterjesztő tevékenysége arra tanít, hogy a tudományos munkának a tárgya ad rangot (persze az is, aki műveli . . .), nem pedig az, hogy kinek a számára készül. A szakmai munka minden szinten tudományos igényű. A tudományos ismeretek társadalmi tudatosításának igénye veleszületett demokratizmus&t tükrözi. Ebből következik a közérthetőség igénye és kettős követelménye: — képesnek kell lennünk arra, hogy a legelvontabb kérdésekről is úgy tud- junk beszélni, hogy a szakmában nem járatosak is meg tudják érteni őket; ha valaki nem tudja magát érthetően kifejezni, rendszerint azt jelzi, hogy maga sincs tisztában a dologgal, — a hazai szaknyelv, de vele a magyar nyelv művelése, az idegen szavak és kifejezések, a szakmai tolvajnyelv kerülése, elítélése, sőt szenvedélyes üldözése (tanításának ez a része bizony nagyon szégyellni való sorsra jutott, hallgatva és olvasva a mai zagyva mangol „szaknyelvet”). III. Nem kevésbé értékes az az örökség sem, melyet Vadász Elemér, az ember hagyott ránk. Tudatosan fel kell készülni a feladatokra: — tudatosan készült geológusnak; nem is tette le a tanári vizsgáját, ahogyan az akkoriban általánosan szokás volt, — tudatosan készült az oktatói pályára akkor is, amikor a két világháború között ez szinte teljesen irreális álomnak tűnt, hogy amikor üt az óra, teljes fegyverzetben állhasson elő. Másként aligha lett volna képes olyan átfogó művek hihetetlenül rövid idő alatti megalkotására, mint 1951 és 1957 közt, amikor nem kevesebb, mint hat kézikönyv került ki kezei közül.* Az egyetemi oktatást szinte szent elhivatottsággal végezte, ahol az előadások tartása jelentette a szertartást. Nem is mulasztott soha órát, pedig sok és magas • 1951: KŐ3zénföldtan (180 o.); Bauxitföldtan (130 o.) 1953: Magyarország földtana (402 o.); A földtan fejlődésének vázlata (120 o.) 1955: Elemző földtan (516 o.) 1957: Földtörténet -földfejlődés (848 o.) B e n k 6 : A vadászi örökség 303 közéleti elfoglaltsága volt. Számára azonban mindig az volt a mellékes, az okta- tás az első, a mindenekelőtt való szent áldozat. Egyszerűségre tanít — de nem együgyűségre; sem otyan értelemben, hogy akármiről van szó, csak egy üggyel tudunk előjönni (hány olyan „szakembe- rünk” van, aki akárhol van, mindig csak ugyanazt tudja hajtogatni), még ke- vésbé a primitívség értelmében. Az egyszerűség az ő számára a legmagasabb- rendű igényességet jelentette, nemcsak tartalmi (szakmai), hanem formai tekin- tetben is. (Vö. pl. az értelmes és magyar szaknyelv igényét.) Az állandó önképzés, a legmagasabbrendű továbbképzés szükségességére. Van, aki — a rá jellemző frazeológiát használva — magától „marha”, de szim- patikusabb, ha a nemtudásig, a magunk korlátainak felismeréséig az állandó megismeréssel jutunk el. Ez ti. magasabb szintű, s ezért magasabb rendű nem- tudás. Csak egy kicsit fáradságosabb úton lehet megszerezni. A tudomány iránti határtalan alázatra tanított, saját tudásunk véges és kor- látozott voltát — éppen saját személyére vonatkozóan — szinte túlzóan is hangsúlyozva. Tudatlanságunk végtelen; újra felfedezzük azt, amit előttünk már jobban tudtak, írja 1966-ban, egyik levelében. A tudomány és a tudo- mányos munka iránti szinte szerzetesi alázatának alapja talán az volt, hogy mindig tisztában volt azzal: — a természettudományban minden, mégoly látványos megismerés ellenére oly sok még a megismerésre váró, hogy ahhoz képest szinte semmit sem tudunk, — az öntelt technicista kérkedéssel ellentétben a természeten nem tudunk uralkodni. (A természet, mint Engels mondja, drágán fizettet meg minden rajta aratott győzelmet.) De ha megismerjük — illetve: minél jobban megis- merjük — , élni tudunk a természet felkínálta lehetőségekkel. Ezt a megismerést szolgálta minden erejével és igyekezetével. A tudományt a régiek a szabad művészetek közé sorolták. VADÁszt sokan vallják mesterüknek, pedig biztos, hogy nem mesteri, hanem művészi fokon művelte a tudományt. Óriási irodalmi tevékenysége nem felszínes fecsegés és nem szakmai ködösítés, hanem mindig mélyenszántó ismeretközlés. Ez nemcsak hihetetlen munkabírás- ró1 tanúskodik, hanem szorgalmáról, aprólékos és semmiféle részletet el nem hanyagoló ismeretszerzésről. Olyan tulajdonságokról, melyek bárki által elsajá- títhatók, ha van benne kellő akaraterő, következetesség, szakma-szeretet, a szakma iránti felelősség- és kötelességérzet. A zseni — Goethe szerint — 10% tehetség és 90% szorgalom. Benne mindkettő megvolt. Zseni talán nem volt, nem is akart annak látszani; a szorgalom azonban bőven megvolt benne. Mert mit hozott, mit is hozhatott magával otthonról a székesfehérvári 14 gyermekes kékfestőmester, az iparos fia a tehetségen kívül ? Azt, amiből az ipar szó maga is ered, amit eredetileg jelent: iparkodást, szorgalmat. Ez meg is maradt mind- végig benne — átplántálva tanítványaiba is (több-kevesebb sikerrel). Tehetséges volt-e a mai értelemben ? Gyenge tanuló volt. (Szerencséje, hogy akkor élt. Ma fel sem vennék geológusnak a hozott pontszámmal és azzal a matematikai-fizikai affinitással, amivel rendelkezett.) A szakmai beszűküléssel járó elmere védéssel szemben a rugalmasságra, a változások iránti fogékonyságra tanít. Ez teszi képessé az elvont tudományos munkával foglalkozó szakembert arra, hogy ha szükséges, hasonlóan magas szinten művelje a szakma gyakorlati oldalát, hogy amikor lehetséges és szüksé- ges, egységbe ötvözze ezt a kettőt. Már azzal pezsgésbe hozta a tudományos életet, hogy az akkor általános német nyelvű (és szellemű) szakirodalommal 304 Földtani Közlöny 116. kötet , S. füzet szemben (valójában: mellett) a francia szellem felé nyitott. Ez a nyitás jelle- mezte akkor is, amikor a hazai szakemberek az angol nyelvű szakirodalom bűv- körébe kerültek, ő a szovjet tudomány felé orientálódott. Arra is tanít, hogy soha , a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben sem szabad feladni. Mintha Hemingway korai hőse lenne az a Vadász Elemér, aki az egye- temről való eltávolítása után, valóban a mélyponton úrrá tudott lenni a mellő- zöttség bénító hatásán; nem vált hűtlenné a szakmához — de önmagához sem. Vállalta a keserves megpróbáltatásokat, mert tudta, hogy a megismeréstől, saját maga képzésétől és a szakma benső művelésétől senki sem tudja sem eltiltani, sem visszatartani. A Papp Simon-perben tanúsított személyes bátorsága,, amikor a felháborodás- tól, haragtól elkékült arccal öklével verte az asztalt a tárgyaláson, hogy hitet tegyen a szakma igazáról, konformista világunkban példát mutat arra, hogy az igazságért, a meggyőződésért mindent kockára lehet, sőt kell is tenni. Pedig akkor valamivel nagyobb volt a kockázat, mint napjainkban. Önzetlen segítőkészség jellemezte nagy és kicsi felé egyaránt. Az egyszerű hall- gató előtt is mindig nyitva volt az ajtaja (és a szíve, sőt ha a szükség úgy hozta magával, a tárcája is). Tudta, hogy a szellemi kincsek elajándékozása nem sze- gényít, hanem nagy hatásfokkal megtérülő befektetés. Az igaz — s ez is peda- gógiai érzékét dicséri — , segítése sohasem jelentette, hogy ő végzi el helyette a munkát. Rávezetett arra, hogyan lehet a feladatot úgy elvégezni, hogy az minden fáradságossága ellenére ne csak könnyűnek tűnjék, hanem érdekes és élvezetes is legyen — ez volt a nagy vadászi titok. IV. Kétségtelen, hogy Vadász Elemért, az embert és a tudóst nemcsak az elmon- dottak jellemzik. Sok más pozitív vonást emelhetnénk ki, amint nem hallgat- hatjuk el az árnyoldalakat sem — hiszen nagy fának az árnyéka is nagy — , egyes személyek olykor szubjektivitástól sem mentes megítélését, a kritikai szemlélet túlzásait, a tekintély-elv tagadásának olykor már szinte emberileg sértő, a másik lebecsüléséig terjedő megnyilvánulásait, kiegyensúlyozatlan, nemegyszer szinte szélsőséges érzelmi megnyilvánulásait, melyben jól megfér- tek egymással a féktelen dühkitörések a könnyes meghatódásokkal, érzékeny- ségét, a földtan talán túlzottan belterjes szemléletét, a szakma túlzottan nyitot- tá tételét, illetve tartását, az utódlás elhanyagolását stb. Mindez azonban csak arra int bennünket, hogy ne essünk ezekbe a hibákba. Az ember csak hibáival, gyarlóságaival együtt teljes és azokkal együtt emberi. Elmondhatta ő is a klasszikus mondást: Homo sum, nihil humani a me alienum puto. Nem is lehet célunk, hogy rideg emlékművé merevítsük örökét, hanem sokkal inkább az, hogy kiemeljük belőle mindazt, ami segít abban, hogy jobban el tudjunk igazodni problémáink között, s segít azok megközelítésében és meg- oldásában. Már életében geocézárként emlegették, amint emlegetik így ma is. Túlzás-e, vagy van valami reális mag is ebben a megállapításban ? Ha igaz, jellemző arra a korra is, mely ezt lehetővé tette. MADÁCHcsal szólva — igaz, ő a nőkre mondta — rá is érvényes lehet: „A jó sajátja, míg bűne a koré.” Azt azonban ne feled- jük: ha a „geocézárság” azt jelentette, hogy mindent kézben akart tartani, legalább valóban kézben is volt tartva minden, méghozzá — el kell ismerni — jó kézben. B e n k 6 : A vadászi örökség 305 Ha azonban mérlegre tesszük a két oldalt, aligha kétséges, hogy Vadász Elemér személyében a XX. század egyik legnagyobb magyar geológus-egyéni- ségét tisztelhetjük, aki művei és tevékenysége révén nemcsak életében, hanem még hosszú ideig meghatározó jelentőségű lesz a magyar geológiában, aki azok közé a kevesek közé tartozik, akik — mint Szabó József, Matjbitz Béla, Szádeczky-Kabdoss Elemér — iskolateremtőként is megmaradnak mind- annyiunk emlékezetében. S a költővel szólva ő is bízvást elmondhatná: Ifjú szívekben élek és mindig tovább . . . Művei és működése alapvető és iránymutató volt és marad még sokáig a magyar geológiában. Az ismeretek fejlődésével persze egyik sem kerülheti el sorsát: valamikor bizonyára túllép rajtuk az idő, s fokozatosan tudománytörté- neti emlékké válnak, amint ez a tudományos munka sajátossága. Amikor azon- ban ez bekövetkezik, valójában megújulnak, magasabb szinten születnek újjá tanításai. Nem avul el azonban emberi magatartása és tudományos (szakmai) etikája. Amíg földtannal foglalkoznak ebben az országban, mindkettő ösztönző példa marad minden szakmáját szerető földtani, természettudományi, de a tudomány bármely ágát művelő szakember számára. A kézirat beérkezett: 1985. VIII. 23. Vadász’s inheritance F. Bznkő On the centenary of the birth Elemér Vadász’s nőt the professional (geological) side of the intellectual heritage of this distinguished representative of Hungárián geology is focussed on, bút somé aspects rather the scientist and mán, who may be authoritative even today to fellow professionals in matters of scientific ethics and humán behaviour are stressed. It was Elemér Vadász, the scientist, who, by his personal example and his teaching, im- planted intő his disciples recognizing the problems; the need fór a critical attitűdé, self- criticism included; the need a synthetic way of thinking, at the same time valuing the minor jobs as well; to prefer the objective synthesis to the idle fiction; the unity of theory and practice in geology; the necessity of taking a position and of advocating it; the logical seaking the reasons behind the things by approaching the matériái, the form and the process; the democratism of the Science in the popularization of the knowledge by means of clear and simple composition. Elemér Vadász can be regarded as the first instinctive user and founder of the System theory in the Hungárián geology. By his logical and un- ambigous approach it was really Elemér Vadász who largely contributed to the introduc- tion of the modern mathematical methods in the various fields of Eearth-sciences altough he himself would ha ve ne ver admitted it. Elemér Vadász as a mán by his humán attitűdé has set an example of a conscious and devout commitment to a profession; of the need fór continous selftraining, of austerity, simplicity of expression, modesty and boundless humility towards Science; of being aware of the extreme limitations of one’s knowledge and of one’s having to be ready to admit this; of personal courage; of being firm in advocating one’s principles; of heaving the morál strength to overcome the difficulties and of being self-denyingly ready to help. It will be nőt marring of a feast if we do nőt refrain from mentioning Elemér Vadász’s less favorable characteristics, since it is essential fór the integrity of a portrait. This complex portrait will increasingly bring intő prominence that we can honour in Elemér Vadász one of the greatest representetive of the XXth century Hungárián geology, who brought about a school and started a new epoch in geological thinking. His scientific results and ideas may be outdated — this obeys the natural order of things in the Science — , bút the example he has set in scientific ethics and humán attitűdé will never go out of date. Manuscript received: 23th August, 1985. 306 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet Hacjie/icTBO Baflaca KAeHHH SneMepa Baaaca, BbmaiomeHCH jihhhocth Haiueií reo- jiornnecKOH HayKH, b CTaTbe oh noKa3aH He KaK cneanajiHCT, a paccMarpHBa iotch HeKOTOpbie erő nepTbi KaK y^eHoro h nejioBeKa, KOTopbie h cennac MoryT cjiy>KHTb opHeHTHpoM ajih coBpe- MeHHblX CneUHaJIHCTOB B OTHOUieHHH HayHHOH 3THKH H nOBeAeHHH. SjieMep Ba^ac coőcTBeHHbiM npHMepoM yqeHoro nepe^aBaji cbohm yqeHHKaM HCKyccTBo oŐHapyxKeHHe k mcjikoh paöoTe, HeoöxoflHMOCTb b cHHTe3a, OÖOCHOBaHHblX (J)aKTHHeCKHM M3TepHaJI0M BMeCTe nyCTOrO Ke- hhh. SneMep Baaac MO>KeT CHHTaTbcn nepBbiM b oÖJiacTH npHMeHeHHH CHCTeMHoro no^xo^a, a Taioxe erő ocHOBaTejieM b oTeqecTBeHHOH reojiornn b tóm, KaK oh nonyBCTBOBan Heoöxoa- MOCTb reojiornnecKoro o6ochob3hhh MaTeMamnecKOH reojiornn, /ja>Ke ecjin, mo>kct öbiTb, Hbme caM őbi cnopHJi pe3^e Bcero c T3khm yTBepjK^eHneM. Cbohm nejioBeqecKHM noBe/jeHHeM SjieMep Ba/jac noKa3biBaJi npHMep, KaK Hy>KHO co3Ha- TenbHO h c HyBCTBOM flojira öpaTb Ha ceön BbinojmeHHe 3aflan, KaK Hy>KHO nocTOHHHO yBejniHH- BaTb 3anac coöcTBeHHbix 3H3HHH, noKa3biBaji npHMep npocTOTbi, ckpomhocth h aa>Ke 6e3rpa- HHMHOrO CMHpeHHH nepe/J HayKOH, C03HaHHfl CHJIbHOH OrpaHHneHHOCTH COÖCTBeHHblX 3H3HHH, HeyCTaHHOrO Tpy/JOJIIOÖHH, BOCnpHHMMHBOCTH K H3MeHeHHHM H COOTBCTCTBeHHOH peaKHHH Ha HHX, JIHHHOH CMCJIOCTH, nOKa3bIBaJl npHMep, KaK npH JHOÖblX yCJIOBHHX 0TCT3HBaTb CBOH npHH- UHnbi, KaK oÖJia^aTb hcoöxoahmoh aymeBHOH chjioh rjih npeoflOjieHHH npennTCTBHH, KaK OKa- 3bIBaTb ÖeCKOpbICTHyK) nOMOIlíb. He őy^eT HapyuieHHeM naMHTH, ecjin He CKpbiTb HeKOTOpbie OTpnuaTejibHbie nepTbi SneMepa Baaaca; c hhmh nenoBeK mo>kct paccMaTpHBaTbcn KaK uejibHan jnnmocTb. ConocTaBJieHne oöenx cTopoH eme öojiee no^MepKHBaeT, mto b HeM mo>kho BH/jeTb o^Horo h3 KpynHeimiHx JiHHHOCTen BeHrepcKOÍi reojiornn XX-ro BeKa, C03aaBineH cboio HOByio uiKOjiy. Erő aocth- >KeHHH MoryT ycTapeTb — b HayKe 3to HopManbHoe ^BjieHHe, — ho He ycrrapeeT npHMep erő HayHHoft 3thkh h HejioBenecKoro noBeaeHHH. HÍREK, ISMERTETÉSEK Kaszanitzky Ferenc 1927-1985 1985. augusztus 29-én kaptuk a szomorú hírt, hogy Kaszanitzky Ferenc okleveles geológus meghalt. A kegyetlen sors nem engedte tovább egy ígéretesnek induló, időnként megtorpanó, majd újból fel-fel villanó szellem szárnyalását. Korán búcsút kellett vennie mindazoktól, akik körülvették jó szív vei- barátsággal, és akiknek Ő önzetlenül a szívét tárta ki. Derűs, nyugodt, jó kollégaként marad meg emlékezetünkben. Élete önfeláldozó, küzdelmes élet volt, amely 1927. április 2-án indult Csongrádon. A csongrádi gimnáziumban tett érettségi után a Szegedi Tudományegyetemen kezdte meg szakmai tanulmányait. Az első két év után átszervezés folytán a budapesti Tudomány- egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1950-ben kapta meg geológusi oklevelét. Az Ásvány-Kőzettani Tanszék tanársegédjeként kezdte meg pályafutását. Professzora, Szádeczky-Kardoss Elemér felismerte tehetségét és bevonta munkájába, ösztönözte a szakmai fejlődését. Egyetemi évei alatt szakértőként többek között a gyöngyösoroszi érckutatásban nyúj - tott segítséget. 1957-től a Nemzeti Múzeumhoz került át, ahol a tönkrement ás vány - és kőzetgyűjteményt kellett újból létrehozni. Ezzel egyidőben foglalkozott az alacsony hőmérsékletű hidrotermális ércek genetikájával. 1963-ban pártfeladatként a Népművelési Intézethez kerül, ahol a Művelődési Miniszté- rium a Módszertani Osztály vezetésével bízta meg. 1965-ben a Tatabányai Szénbányák hívta meg az akkor beinduló ércdúsítási feladatok- hoz szakértőként. A kísérleti laboratórium egyik vezetője, ahol több jelentős technológia kidolgozásában hasznosították magas elméleti tudását. A 70-es évek elején belső átszer- vezések folytán a Bányaföldtani Osztályra került, ahol 1983-ban történt nyugdíjazásáig dolgozott. A sokszor fárasztó, sablonosán ismétlődő, rendszeres munka mellett számára felüdülés volt mindig az ásványtani, geokémiai értékelés. Az új szénterületeink összefoglaló értéke- lése során barnakőszén- és bauxittelepek nyomelemeivel foglalkozhatott. Nagyobb vizs- gálat-sorozatot indított be javaslatával, de befejezni már nem tudta. Betegsége miatt nyugdíjazását javasolták. Erre az időre készített terveit sem tudta már megvalósítani. Emlékezetünkben sokáig köztünk marad ! Dr. Gerber Pál 308 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet Személyi hírek A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa a mérnökképzésben, a tudományos ku- tatásban, valamint a kutatási eredmények hasznosításában kifejtett sokoldalú tevé- kenysége elismeréseként, a magyar műsza- ki felsőoktatás megindításának 250. évfor- dulója alkalmából a Nehézipari Műszaki Egyetemnek a Munka Vörös Zászló Ér- demrendje kitüntetést adományozta. (Magyar Közlöny 1985/39) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa dr. Kovács Györgynek, a Vízgazdál- kodási Tudományos Kutató Központ ku- tató-professzorának közel négy évtizedes kiemelkedő tudományos és vezetői mun- kássága, közéleti tevékenysége elismerése- ként, 60. születésnapja alkalmából a Szo- cialista Magyarországért Érdemrend kitün- tetést adományozta. (Magyar Közlöny 1985/39) A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa a Nagy Októberi Szocialista Forra- dalom 68. évfordulója alkalmából dr. Morvái Lászlónak, a M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Intézet igazgatóhelyettesének a Munka Érdemrend arany fokozata kitünte- tést adományozta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa a Na gy Októberi Szocialista Forrada- lom 68. évfordulója alkalmából dr. Horn Jánosnak, a Központi Földtani Hivatal osztályvezetőjének, szakszervezeti bizott- sági titkárnak a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta. (Magyar Közlöny 1985/45) 1985. XII. 18-án a MTESz elnökségi ülé- sén átadták az év MTESz-díjait. Tagtár- saink közül Juhász András, a Borsodi Szénbányák Vállalat főgeológusa, Kecs- keméti Tibor, a Természettudományi Mú- zeum osztályvezetője és Müller Pál, a Magyar Áll. Eötvös L. Geofizikai Intézet igazgatója kapta. Nagy Béla: ,,A Börzsöny hegységi hidrotermális ércesedések komplex ércföld- tani és geokémiai vizsgálata” c. kandidátusi értekezésének nyüvános vitája 1985. XII. 20-án du. 14 h-kor volt az Ákadémia fel- olvasótermében . Dobróka Mihály: ,, Szén telepes összletek inhomogenitásának és tektonikai zavarai- nak vizsgálata telephullámok abszorpciója útján” c. kandidátusi értekezésének nyüvá- nos vitája 1986. I. 7-én de. 10.30 h-kor volt az Akadémia kistermében. Szidarovszky Ferenc: „Ásványi nyers- anyagok optimális kutatási programja kia- lakításának matematikai módszerei” c. doktori értekezésének nyilvános vitája 1986. I. 22-én du. 14 h-kor volt az Aka- démia nagytermében. Tárczy-Hornoch Antal, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyu- galmazott tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet nyugalmazott igazgatója 86 éves korában elhunyt. Temetése 1986. I. 24-én volt a soproni Pozsonyi úti Szent Mihály új temetőben. Gazsó Miklós: „Uj eredmények a geodé- ziai gravimetriában és mérési-adatfeldol- gozási módszerek fejlesztése az asztrogeo- déziától a térképezésig” c. kandidátusi értekezése, munkásság tézisszerű össze- foglalásának nyüvános vitája 1986. I. 23. du. 14 h-kor volt az Akadémia kistermé- ben. Földess y János: ,,A recski paleogén vulkáni és intruzív képződmények kőzet- tani és vulkanológiai jeUegei” c. kandidá- tusi értekezésének nyüvános vitája 1986. III. 7-én de. 10 h-kor volt az Akadémia kistermében. * * * 1985. december 13-án a Farkasréti teme- tőben volt dr. Kriván Pál egyetemi do- cens, Társulatunk volt főtitkárának teme- tése. Novemberben, 59. évében elhunyt geológus kollégánkat szakmai közösségünk és a barátok, tisztelők rendkívül számosán kísérték el utolsó útjára. A ravatalnál Báldi Tamás egyetemi tanár az Eötvös L. Tudományegyetem Földtani Tanszéke nevében az alábbi sza- vakkal búcsúzott kollégánktól: Kedves Pali, megrendültén emelkedem szólásra, hogy végső, utolsó Istenhozzádot mondjak Ne- ked nemcsak a magam, hanem egyetemi munkatársaid, barátaid nevében is. Mély gyászomban kristály tisztasággal merültek fel emlékezetem homályából a rég és közelmúlt Veled kapcsolatos képei és hangjai. Valamikor az ötvenes évek közepén, mikor az ELTE szolgálatába léptél, én még tanítványod voltam. Te voltál az a Hírek , ismertetések 309 tanárom, akihez bármikor benyithattam és okos ötleteket kaptam nem egy geológiai problémámra, melyekkel mint kezdő küz- ködtem. Te voltál az, aki az A épület lép- csőházában, nekem, a fiatal diáknak, meg- lett kutató létedre jókedvűen és szívbéli udvariassággal előre köszöntél. Majd változik a kép: a Magyarhoni Földtani Társulatban vállvetve, barátság- gal küzdöttünk ötleteink, a jó ügy szolgá- latában. Bámultam nagystílű kezdeménye- zéseidet, széles szakmai és emberi horizon- todat. Végül olyan szerepkörbe kerültünk, mely egyikünknek sem volt túl hálás, és nehezen birkóztunk meg vele: a tanszék- vezető és a beosztott docens viszonya. Az emberi emlékezet védekező mecha- nizmusa azonban kirostálja a feszélyezett helyzeteket, és a legnagyobb megrendü- léssel észleltem magamon a gyász napjai- ban, hogy egy szuggesztív erejű jó barátot, igaz kollégát vesztettem el Benned. Azt hiszem, ezen a katarzison a Földtani Tan- szék más dolgozói is átestek. Eszembe jutnak régi meghitt beszélge- téseink egy pohár bor mellett falusi kocs- mákban, pesti kávéházakban, és amit most a következő hevenyészett méltatás- ban elmondok utolsó búcsúként, jórészt ezekre a beszélgetésekre való visszaemléke- zésekre épül. A Nagy Magyar Alföldről indultál el. A kő itt bizony a természet különleges, importált jelensége. Felelevenítetted egy- szer, hogy milyen élmény volt számodra a vasúti töltés köveinek megfigyelése, a sírkövek csodálata — még gyermekfejjel. Magaddal hoztad a kitűnő megfigyelő- készséget, az indukcióra való hajlamot és az intuitív készséget. Bizony tudósnak és művésznek egyaránt szüksége van ezekre a tulajdonságokra. És benned a tudós min- dig egy kissé művész is volt és a tudomány számodra egy kissé művészet is. A szépség iránti fogékonyság és a geológiai érdeklő- dés magas fokon Szegeden bontakozott ki Benned, ahol a piarista atyák, majd az egyetemen Koch Sándor lelkes ásvány- szeretete, Horusitsky Ferenc ragyogó dialektikája, ötletessége megszabta ké- sőbbi életutadat. Ez az út azután Budapestre vezetett, Vadász Elemér iskolájába. Itt a módszeres 7 Földtani Közlöny 310 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet földtani elemző megfigyelés, az erre ala- pozódó logikus következtetés tudományos intuícióval párosult gyakorlata kutató és oktató tevékenységed „ars poeticájává” vált. így lettél az „Elemző földtan” 30 éven át oktatója. Hazánk szép fővárosa úgyszólván szerelmeddé vált, de mivel az Alföldhöz sem lettél hűtlen — mintegy kompromisszumként — a kvarter-geoló- giát választottad szűkebb kutatási terüle- teddé. Megszületnek maradandó felfede- zéseid, tudományos értekezéseid a lösz, az édesvízi mészkő témaköréből. A kvarter-geológia rendkívül sok ága- boga, komplexitása a paleoklimatológia és ezen keresztül az égi mechanika problémái, valamint a régészet irányába is elvitte kutató kíváncsiságodat. Életed utolsó év tizedében egyre jobban kiterjedt érdeklődésed az alaptudományi kvarter- ismeretek gyakorlati hasznosítása felé. Az építés-földtan és műszaki földtan hasznosíthatta tapasztalataidat. Különö- sen szeretted a Budai-hegységet, és ennek építésföldtani - mérnökgeológiai térképezé - sében igen jelentős feladatokat oldottál meg. De nem csak a kövek, az amúgy is komplex kvarter-geológia érdekeltek, ha- nem még ennél is jobban talán a Termé- szet legkomplexebb teremtményei: az em- % berek. Bámultuk emberismeretedet, azt a társasági és társalgási könnyedséget, mely- lyel a szakmán belül és kívül barátok lé- gióit szerezted és — bátran mondhatom — érdeklődéssel szeretted. Az emberek szeretete kiterjedt az ifjú- ság, tanítványaid, a szakmai és lakóhelyi társadalmi környezetre egyaránt. Föld- tani Társulati, választókerületi tanácstagi és ki tudja még hány más funkciódban öltött formát az érdeklődés és szeretet. Egyéniséged egy kissé a művészeké is volt: a társasági csillogás, a könnyed bohémság, mely üde színfolt volt egyre szürkébb bürokratizmusba és egyéni bezár- kózásba burkolódzó társadalmunkban. A konvenciók gyakori félretolása nem mindig hatott hasznosan karrieredre. Kétségtelen azonban, hogy nagy szimpátiával fogadta az ifjúság, mely szeretett és szeretettel fogja őrizni emlékedet. Nosztalgiával gon- dolnak azokra a kirándulásokra is, melye- ket a tantermi órák prelegáló merevségé- vel szemben előnyben részesítettél. Itt a terepen tanulták Tőled a legtöbbet. Szere- tett Budai-hegységedben, ahol most végső nyugovóra térsz. Az utolsó 15 — 20 év belső küzdelmek- kel volt terhes számodra. A külső dina- mizmus, lendületes megjelenésed, belső szorongásokat, küzdelmeket takart. Csak sejtettük azt a kemény harcot, melyet korán jelentkező szívbetegséged által kivál- tott halálfélelmek, az alkotást gátló görcs fölötti belső elégedetlenség, ideges feszült- ség leküzdése érdekében vívtál. Ez sok energiádat emésztette fel. Egyelőre még csak sejtjük, hogy sok ér- tékes kéziratos feljegyzésed, jelentésed, megfigyelésed és dokumentációid bújik meg íróasztalod fiókjaiban, mind megany- nyi befejezetlen mű. A váratlan halál most már utódaidra hárítja azt a felelősséget, hogy ezek ne men- jenek veszendőbe. Kedves Pali, ezen a szép helyen, mely- nek geológiáját oly jól ismered, ahonnan elláthatunk a Nagy Magyar Alföld tág horizontja felé, búcsúzom tőled. Nyugodjál békében — a küzdelem véget ért. Ugyancsak a ravatalnál Bérczi István főtitkár Társulatunk képviseletében mon- dott búcsú beszédet: A Magyarhoni Földtani Társulat tag- sága, választmánya és elnöksége nevében búcsúzom dr. Kriván Páltól, volt főtitká- runktól. Személyében egy nagy korszak nagy egyénisége távozott, váratlanul és méltánytalanul korán. Az emberi okosko- dás nehezen nyugszik bele a változtatha- tatlanba, nehezen békéi meg a visszafor- díthatatlannak Különösen így van, ha olyan munkatárstól, baráttól kell megválni, akinek társadalmi pályafutása, munkássága is jelentős, akinek az emberekkel való mindennapos foglalkozás lételeme volt Dr. Kriván Pált, mint egyesületi tisztségvise- lőt előbb, 1958 — 63 között mint titkárt, majd 1963—72 között, három trienniu- mon keresztül mint főtitkárt mindnyájan, idősek, középkorúak és fiatalok, így ismer- tük meg. Jellemző, hogy a gyász szomorú perceiben is újdonságként morzsolgatjuk teljes nevét, hisz ő mindenkinek a „Pali” vagy a „Pabló” volt. És hiszem, hogy a megszólításban mindig benne foglaltatik az egyén és a külvilág kapcsolata. De ki volt Ő és honnan eredt képessége, hogy meg tudta osztani idejét és magát a szakmája, a szaktársadalom és családja között ? Kellett hozzá a szülői ház szeretete és szeretetre, tiszteletre nevelése. Kellettek hozzá példaképek: a szülői házon kívül felvillan egy gimnáziumi tanárának, dr. Maklári Lajosnak a képe, aki maga is kiváló mineralógus volt, a felejthetetlen professzoré, Koch Sándoré, aki nemcsak tanította, hanem a teljes élet szeretetére nevelte hallgatóit, s akit szintén inkább csak „Sanyi bácsinak”, mint Koch profesz- szornak ismert az egyetem, a város, s kel- Hírek , ismertetések 311 lettek a Társulat történetének azok a ma már legendává magasztosult alakjai (Va- dász Elemér néhai örökös díszelnök, Ker- tai György néhai elnök) , akiktől ő az egye- sületi munka alfáját és ómegáját, a szak- mai síkon másokért való szolgálat szépsé- gét elsajátította. És kellett az a mélyről jövő egyéni meggyőződés, hogy amit tőlük kapott, azt reájuk visszaszármaztatni úgy sem lehet: adósságát úgy törlesztheti, hogy törődésüket, szerete tűket továbbsu- gározza a külvilág felé, pályatársai irá- nyába. ízig- vérig közösségi ember volt, aki han- gulatot tudott teremteni, stílust tudott adni a legegyszerűbb tevékenységnek is. Szemünk előtt felsejlik feszült tisztelettel figyelő alakja, amint a közgyűlések főtit- kári székéből az előadóra tekint. Fülünk- ben csengenek veretes mondatai, amelyek a klasszikus retorika örök szabályai szerint egyetlen nagy ívben ölelik körül a rendkí- vül tömör mondanivalót. Ez a gondolat- fűzés párosulva alapos latin műveltségével eredményezte azt, hogy főtitkári beszámo- lói szóban és írásban egyaránt élvezhető miniatűr remekek, üdítő kivételt jelente- nek napjaink sajnálatosan sivár, ellaposo- dott hivatali nyelvezetében. Hivatali idejére esett az ország, a gaz- daság fejlődésének napjainkat is döntően befolyásoló szakasza, amely a Társulat életében is máig ható változásokat hozott. Kialakult a területi csoportok hálózata, amelyek napjainkra területi szervezetté izmosodva a társulati élet fellegváraivá lettek. A geológus hallgató utánpótlás érdekében is aktívan működik a „Geológus Szakkör”. Az ezzel kapcsolatban az 1965-ös közgyűlésen elhangzott szavai akár a má- nak is szólhatnának. A jelenért és a jövőért munkálkodva sosem felejtette a múltat, a Társulat múlt- ját, amelynek értékeit nem szűnt meg hangsúlyozni. Nem felejthetjük, hogy már mint visszavonult főtitkár milyen szere- tettel, gyermeki rajongással vett részt a Társulat megalapítása 125. évfordulójának 1973-as megünneplését előkészítő bizottság munkájában. Jó kimondani, ennél is sokkal többet jelentett, milyen tisztelet és becsület áradt belőle a Társulat múltjának élő tanúi, a Társulat nagy öregjei felé. Nagy tisztelettel emlékezett meg róluk, jubileumaikról éves főtitkári jelentéseiben, így személyes gon- doskodásával teljes ívet vonva az öregek, a múlt és a fiatalok, a jövő közé. Kedves Pali ! Még mindig nehezen küsz- ködünk a gondolattal, hogy nem látunk többé a titkárságra berobbanva, magaddal hozva jókedvedet és csodálatos szolgálat- ként felderítve az éppen búslakodót is: hogy nem hallgathatjuk mélyen szántó történeti vagy geológiai fejtegetéseidet vagy éppen kedves történeteidet tudomá- nyunk jeles képviselőiről. Valami azonban velünk marad, az amit ránk hagytál, mint példát: hogyan kell egymásért, a közös célért sokmindent feledve együtt munkál- kodni. Rád is vonatkoztatjuk kedves latin költőd halhatatlan sorait: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul” Kedves Pali, sokunk kedves Pablója. Isten veled, nyugodjál békében. Barátai nevében a sírnál Kaszap András mondta el a búcsú szavait: Szeretett Pali barátunk ! Összegyűlt barátaid megrendültén ál- lunk nyitott sírod előtt. Váratlan feladat elé állítottál bennünket, akik karácsonyra készültünk már, sietős távozásoddal — magam összeszoruló szívvel gyűrtem össze a neked megcímzett üdvözlő lapot. „Látjátok feleim, egyszerre meghalt. És itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Szív volt, a mi szívünkhöz közelálló. De nincs már. Jaj, összedőlt a kincstár.” Kosztolányi veretes szavai ezek. ,, — okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember, egyedüli példány. Nem élt belőle több, és most sem él. S mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” Ez az, amiben biztosak lehetünk. Hoz- zád hasonlóan eredeti, csak sajátmagad — úgy érezzük — a szokásosnál is ritkáb- ban akad. Istenáldotta tehetséged és a nyomában járó kiválasztottság közvetlen, kitárulkozó egyéniségbe fészkelte magát. Nagy szíved tárva-nyitva állt. Számtalan barátod számára volt benne hely. De óh mire jutottál vele ! Úgy tűnik, ez állt ritka képességeid kibontakozásának útjába. A paksi monográfiát néhány na- gyon eredeti cikk követte még, aztán véget ért a sorozat. Magad is azt hitted, mi is abban voltunk, hogy ez átmeneti időszak. E periódus térképezései felvillantottak valamit géniuszodból — ez a kifejezés itt nem ünnepélyes túlzás, hanem a valóság pontos leképezése — , de ez csak környeze- ted számára volt nyilvánvaló. Messzebbre ez a fény nem sugározhatott, csak a gya- korlat megkövetelte mezőre vetült sugara. 7* 312 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet Ez sem csekélység, hiszen akikkel össze- kötött a munkád, tanúsíthatják, hogy geológusi invenciód rendkívüli volt. Ho- rusitzky Ferenc és te, két különleges tehetséget tartunk nyilván e század ma- gyar geológusai között. Közhely, hogy sziporkázó volt szellemed — „mindenki tudta és hirdette, ő volt.” És a nyelv megbotlik ebben a sok volt- ban. Volt, volt ! Sok ígéret, mennyi vára- kozás maradt örökre az: nem teljesült, be nem váltott, meg nem valósult, testté nem lón ige. Bennem a csaknem pontosan egy év előtti Moszkva-téri búcsúzás, másokban más, pillanatfelvételen rögzített kép — régebben vagy később — ez maradsz, álló- képpé rögzültén. Geológus generációk őriz- nek, nem öregedőén, téged, akinek sok- sok, nagyon sok barátja volt s aki, lám, maga maradt az elszámolás nagy percé- ben is. A búcsú súlyos órájában nem érdemeid- ről, csakis a magunk veszteségéről adha- tunk számot. „Keresheted őt, nem leled, hiába. Sem itt, sem Fokföldön, sem Ázsi- ába’. A múltba’ sem ! És a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem!” Ez a bizonyosság szomorít el bennün- ket, barátaidat. Ezzel a bizonyossággal búcsúzunk tőled, barátunktól. S szinte hal- lom búcsúszavaidat a régi költővel: Mit mondhatok ? Éltem. Hol bátran, hol féltem, Kedvvel, búval, panasz val. Hol méltó vádlásban, Több rágalmazásban, Mert egész föld foly azzal. Vétkemben rettegtem, Jómban örvendettem S vigadtam az igazzal. Nyugodj békességben ! Egy igaz ember emlékére ! És jött ! Jött, mint az üstökös ! Széles ívben a földtan egén. Azt hihettük: szüle- tőben a magyar geológia legfényesebb csil- lagainak egyike. A Hódmezővásárhelyről a szegedi gimnáziumba bejáró bodroshajú, világosszőke kisdiák már akkor többet tudott a történelmi Magyarország ásvá- nyairól, mint tanárai Tisztelettel és bor- zongással néztük, mint határozza meg pil- lanatok alatt — az általunk csak csillogó kőnek tekintett — érceket lelőhely szerint, kémiai összetételüket is felsorolva. De nemcsak ezt tudta ! Széles körű humán műveltsége kiterjedt a zenére is. Míg a többiek a pad alatt pus- káztak, vagy levelezgettek, ő zeneirodal- mat, zeneesztétikát olvasott, KoDÁRYt, BARTÓKot tanulmányozta — kottából. Később keresetkiegészítésként és hobbyból is zenekritikákat írt a szegedi lapokban. Mindig és mindenütt az idősebb diákok is elfogadták társaságát. Szívesen hallgatták gyönyörűen fogalmazott, kőbe véshető mondatait, érces baritonját, figyelték nyo- matékot adó gesztusait, nem szabadulhat- tak pajkosan kutató szeme varázsától ! Az egyetemen is nyilvánvaló volt, hogy társainál jobban ismerte a föld titkait, náluk messzebb látott és villámgyorsan a lényegre tapintott. Elemző és gondos vizs- gálatokon nyugvó szintézisei mindig újat hoztak, meghökkentően logikus okfejté- sekbe keretezve. Érdekes, hogy a csillogó ásványok, súlyos ércek avatott ismerője — talán az alföldi származásától indí- tottan — mégis a pleisztocénnel, a lösszel foglalkozott. Zömök alakja, sietős járása mindenütt feltűnt, ahol ez a képződmény jelen van az országban. Mintaszerű mind didaktikailag, mind tartalmilag, amit erről ragyogó formába öntve a földtan asztalára tett. Amit megfigyelt, feldolgozott, azt rendszerezte, közzétette — sajnos nem sokáig. Pályája során a férfikorba érve elaprózta magát, lényegtelen dolgokkal is a kelleténél többet foglalkozott. Túlterhelt lett, sokat vállalt, sziporkázva ontotta ötle- teit és állandó időzavarban volt ! A Tár- sulat főtitkáraként beszámolóit, jelentéseit, híreit a retorika órákon lehetett volna taní- tani, beszédei hatalmas szónoki képessé- gekről tanúskodtak. És micsoda pedagógus volt ! Tessék csak meghallgatni tanítvá- nyait, akiket emberöltőnyi időn át okta- tott. Az alsó fokon, a kezdőket akiket ott és akkor kell(ene) megnyerni elhivatott geológusnak. Mindenkit egyenrangú és -jogú félként kezelt, mindenkinek a problé- máival foglalkozott, mindenkin segített ! Csak a saját szakmai és magánéletét nem tudta rendezni. Több ideje volt mások szá- mára, mint saját szakmai és családi ügyei számára. Ez okozta sajátos és mondhatni tragikus sorsalakulását. Visszaéltek vele ! Visszaéltek és jól jártak a nála kisebb kapa- citásúak, mert volt, lett bűnbak a külön- böző közösen elkövetett szabálytalanságok miatt. Ő mindig a gyengéket védve a tárgy- időszaki hatalommal harcolt, azzal ke- rült ellentétbe, legyen az saját közvetlen főnöke, vagy a kar dékánja. Bátran meg- küzdött igazáért, a többiek érdekeiért, és Hírek , ismertetések 313 persze mindig alulmaradt, csak neki kel- lett vállalni a névnapi koccintgatások ódiumait is. Viszont szabályszerű, hogy ezt követően a hatalomból kilépőket, im- már gyámolításra szorulókat segítette, ve- lük a legteljesebb harmóniában együttmű- ködött. Nagy műveltsége, megnyerő személyi- sége, ragyogó stílusa, gyönyörű orgánuma, szép magyar beszéde országszerte, a szak- körökön kívül is rendkívül népszerűvé tet- ték a kortársak krivánpaliját, a tanítvá- nyok Kriván tanár urát. Számos lehető- séget mulasztott, dobott el magától egy- egy hangulatért, egy-egy valóságnak hitt délibábért. Mikor a löszbabákba élő figurá- kat álmodott bele, még csak hobbynak tűnt, de a régészet területére tett kirándu- lásai sejtették, hogy valami nincs rend- ben ! Most már nincs, aki a születési dátum birtokában színes horoszkópot varázsol a legszomorúbb, elesettebb embert is felvi- dítva, nincs, aki emiatt lekésik egy másik találkozóról, nincs aki negyedannyi idő alatt elkészít egy precíz földtani térképet, és nincs, aki egy érdekes geológiai jelensé- get önfeledten tanulmányozva lekési a vonatot, az óráját, a találkozóját — saját karrierjét ! Nyitott volt, őszinte és mégis titokza- tos, talányos. Még legjobb barátai sem is- merték igazán. Más srófra járt az agya ! Nem a megszokott normák szerint visel- kedett, dolgozott, élt ! Ezért ütközött oly sokat a fennálló rend korlátáival, ezért zsa- rolta ki a végsőkig szervezetét, amelyik keményen visszafizetett ezért a bánásmó- dért ! Ki tudta nála jobban a régiek .dol- gát? Ki tudott a legtöbbet ,,az Öreg Vad Ászról” ? Ki őrizte féltve a mások által már néhányszor zúzdába szánt értékes dokumentumait a magyar geológiának ? Ki szervezte hallatlan lelkesedéssel és sze- retettel egykori ellenlábasainak is a honor- ját, a „megzengő” megemlékezéseket ? Ki kereste fel az öreg, mozgásképtelen, ott- honhoz kötött kollégákat, hogy derűt, fényt, vigasztalást és egy kis szakmát vi- gyen nekik ? Ő az, Kriván Pali, aki örökifjú maradt, akinek szellemén nem fogott az idő, akit nem mindig lehetett követni, magatartását megérteni, de akit mindenki szeretett, sokan tiszteltek, sőt becsültek is. Bőréből senki nem bújhat ki ! ő nem is akart. Vállalta önmagát és gyengülő szervezetét is erre stimulálta egészen a megrokkaná- sig ! Súlyos műtétje után átmeneti kímé- lete nem sokáig tartott. Továbbra is úgy élt, dolgozott, ahogyan jónak látta és olyan tempóban ahogyan maga megszabta. És a mércéje igen magas volt ! Képtelen volt alkalmazkodni — saját magához ! Nem vált melegítő, ragyogó csillaggá, elfogyott időnek előtte hajtóenergiája. Nem hajtotta már ez az energia korábban sem a kívánt, az elvárt módon, ahogy a pályakezdését figyelők hihették. Nem törekedett címre, rangra, hír- névre ! Anyagaiakra sem különösebben. A „tanár” titulusát becsülte a legtöbbre, az oktató emberét, mást nem. Nos ez a „nem törekvése” beteljesedett, hiszen elérhette, hogy több mint három évtizedes egy helyen töltött munkaviszo- nyát követően „nem tekintették az intéz- mény halottjának”. De az egész geo-, bányász-, természet- tudós társadalom tudja, érzi, hogy a magyar szakgárda egy nagyon színes, sziporkázó egyénisége, a földtan jeles tudósa, kiváló művelője és oktatója szállt sírba és hall- gatott el örökre. Bizarran szomorú paradigma, hogy a másokat vidító, az elesetteket segítő, a "tár- saságok középpontja egyedül vívta meg haláltusáját, utolsó perceinek néma tanúja a telefon, melyet már nem tudott fele- melni ! Lefutott a csillag ! Széles ívet, fényes pályát húzva maga után. Idő előtt ! Mint számos más társa az augusztusi égbolton, nem tudott magasra emelkedni, nem tu- dott megkapaszkodni, elégette önmagát ! Pályáját talán a Horusitzky Ferenc professzor koordinátáival lehetne legin- kább definiálni, akinek buzgó tanítványa, lelkes híve, nagy-nagy tisztelője volt ! Similis simili gaudet !* Biztosak lehetünk benne, hogy sokáig emlegetjük majd, az idősebbek is, a kor- társak is és az utókor is legendává neme- sedő tetteit, az idő által letisztított, szub- limált, valóban értékelt személyiségét. Nyugodj békében a Földben, melynek szerehnese voltál ! Szerk. „Előtér-medencék” című nemzetközi szimpózium 1985. szeptember 2 — 4. között a svájci sins) címmel. A szhnpóziumot a helyi Fribourgban nemzetközi szimpóziumot tar- egyetemnek a svájci Molassz -medencével tottak „Előtér-medencék” (Foreland Ba- foglalkozó kutatócsoportja szervezte a * A hasonló a hasonlónak örül. 314 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet Nemzetközi Szedimentológiai Asszociáció támogatósával. A kutatócsoport vezetője és a konferencia fő szervezője Dr. Peter Homewood volt. A szimpózium előtt több kirándulást szerveztek, amelyek különböző útvonalakon az Alpok szerkezetével, vala- mint a molassz-üledékek szedimentológiá- jával ismertették meg a résztvevőket. A résztvevők száma mintegy 200 volt, jelen- tős számban amerikaiak. Magyarországot egyedül képviseltem. A 3 nap alatt mint- egy 100 előadást és postert mutattak be. A szimpózium hatalmas szedimentoló- giai és tektonikai ismeretanyagot muta- tott be a vüág minden részéből. E meden- cék kutatása elsősorban a szénhidrogén- lelőhelyek szempontjából folyik. Néhány ilyen előtér-medence a következő: a Mo- lassz-medence, a Kárpátok É-i és K-i elő- tere (mindkettő miocén), az Appeninek Adria felé eső előtere (plio-pleisztocén), Perzsa-öböl (recens), Siwalik-rétegek a Himalája D-i előterében (miocén-pleiszto- cén), Ny-Tajvan (plio-pleisztocén), Pata- gónia-Tűzföld (felsőkréta), É -amerikai Cor- dillerák K-i előtere (felsőkréta — paleo- cén), Kentucky-medence az Appalache- hegységben és a Saar-Nahe-medence Euró- pában (mindkettő felsőkarbon). Közös tu- lajdonságuk, hogy felgyűrődő lánchegysé- gek előterében jönnek létre, üledékanyaguk azok lepusztulásából ered, és a lánchegy- ség részben rá is tolódik a régebben lerako- dott medenceüledékekre. A medencén belül elsősorban összenyomódásos tektonika ér- vényesül, feltolódásokkal, gyűrődésekkel. A szimpózium tematikus kiegészítője lesz 1986-ban a ,, Hegyközi medencék” (Intermountain Basins) című szimpózium, amelyet Thaiföldön rendeznek. Az ,, Előtér-medencék” című szimpózium abstract-jait tartalmazó kötet, valamint a kirándulásvezető megtalálható a MAFI Könyvtárában . Viczián István Beszámoló a Világ Földtani Térkép Bizottság (CGMW) Tektonikai Térképek Albizottsága üléséről. Moszkva, 1984. augusztus A Tektonikai Térképek Albizottsága kétnapos ülést tartott, melyen a működési beszámoló mellett munkacsoport ülésekre és egyes tektonikai térképek feletti vitákra is sor került. Az eredmények közül kiemel- kedik az 1 : 15 milliós méretarányú, a Világ tektonikai térképének elkészülte, ami próbanyomat formájában a GEOKARTA kiállításon már látható, az 1 : 45 milliós egyszerűsített változat pedig bárki szá- mára megvásárolható volt. A térkép szer- kesztésének vezetői V. E. Khain profesz- szor és Yu. G. Leonov a ,,C.07 Tektonika” szekcióban ismertették a térkép legfőbb eredményeit. A térképhez tartozó magya- rázó szervezési nehézségek miatt kb. egy év múlva jelenik meg. A másik fontos kérdés Európa új tekr tonikai térképe kiadásának előkészítése volt. Az 1 : 5 milliós méretarányú térkép topográfiai alapjai elkészültek, és az Albi- zottság ülésén részt vevők között kiosztot- ták a jelkulcs tervezetet is. A jelkulcs a gyűrődések idejét (konszolidáció) veszi a tektonikai osztályozás alapjának, és szá- mos kérdésben alapvetően különbözik Európa előző tektonikai térképén alkalma- zott megoldásoktól. A térkép szerkesztésénél valamennyi érdekelt ország képviselőjének részvételére számítanak. Brezsnyánszky Károly Beszámoló a moszkvai 27. Geológiai Világkongresszus „C.07. Tektonika” szekciójának üléseiről, Moszkva, 1984. augusztus A ,,C.07 Tektonika” szekció a bejelen- tett 245, és a több tucat tartalék előadást tekintve, az egyik legnépesebb szekció volt. Az előadások hat napon keresztül párhuza- mosan, két teremben (217, illetve 128 férő- hely) hangzottak el. A két helyiség megválasztása nem volt a legszerencsésebb, számtalan esetben a férőhelyek nem bizonyultak elegendőnek, a hallgatóság egy része állni kényszerült. A rendezés fenti sajátosságai, valamint az előadások nagy száma lehetetlenné tette az elhangzottak teljes áttekintését. A szervező bizottság a szekció előadá- sait az előzetes kiírásnak megfelelően hat téma köré csoportosította: Hírek, ismertetések 315 1.1 A kontinensek tektonikai zónációjá- nak alapjai; 1.2 A kontinensek és óceánok közötti átmeneti övék; 1.3 A kontinensek gyűrt öveinek tekto- nikája; 1.4 A litoszféra szerkezeti rétegzettsége; 1.5 Kontinentális és óceáni rift rend- szerek; 1 .6 A kőzetdeformáció folyamata. Ezen kívül két szekcióközti szimpóziu- mot is rendeztek az alábbi témákban: 2.1 A földkéreg mélyszerkezetének hete- rogeneitásai és tektonikai magyarázatuk; 2.2 Az É-Pacifikum tektonikája és szer- kezeti felépítése. A legtöbb előadás az 1.3 témában hangzott el, ami a tektonika hagyományos témakörének ismételt térhódítását jelzi. A lemeztektonika ,, romantikus” kor- szakának lezárulása a tényszerű elemzések túlsúlyát eredményezte. Elsősorban szovjet szerzőcsoportok vagy egyének részéről nagy összefoglaló előadások, egy-egy globális téma szintézise (kontinensek szerkezeti zónációja, kontinensperemi és belseji geo- szinklinálisok stb.) hangzott el. Fontos, többször visszatérő téma v olt a deszkriptív geoszinklinális fogalomnak a genetikus le- meztektonikai modellbe való beillesztési le- hetősége. Ugyancsak nagy szerepet kapott a kontinensek riftesedésének problemati- kája a jelentől a prekambriumig vissza- menő példák alapján. Viszonylag kevés előadás foglalkozott a kőzetdeformáció, a mikro- és mezőszerkezetek elemzésének kérdéseivel, és hiányolhatok a ténylegesen újat hozó, előremutató elméleti előadá- sok is. A regionális elemzések közül számunkra a Kárpátok és a Kárpát-medence, tágab- ban az Alpi rendszer fejlődésével foglal- kozók voltak a legfontosabbak. Az e témá- ban elhangzott előadások felfogásukban gyakran oly mértékben különböztek egy- mástól, hogy az a tényszerű elemzés lehe- tőségét is kizárta. Ismételten rávilágítot- tak viszont a Kárpát-medence fejlődéstör- ténetének kulcsfontosságú helyzetére, a szisztematikus, komplex földtani kutatá- sok folytatásának szükségességére. Az 1.1 témakör keretében Nagy E. szerzőtársammal közös előadást tartottam ,, Kelet Kuba tektonikai és deformációs idő térképeinek összehasonlító vizsgálata” címen. Az előadás kedvező fogadtatásra talált. A szekció egyik délutáni ülésén társ- elnökként működtem közre. A magyar delegáció tagjai közül ugyanez a megtisz- teltetés érte Bállá Z. kollégát. Brezsxyánszky Károly Könyvismertetések Rétháti László: Valószínűségelméleti meg- oldások a geotechnikában. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1985. Érdekes és fontos új kötettel jelent meg a szakkönyvek piacán a szerző. Könyvét a tőle megszokott alapossággal szigorú logi- kai felépítéssel és világos, tárgyszerű meg- fogalmazásban adta közzé. A 393 oldalas könyvet szerzője tizenkét fejezetre osztotta. A fejezetek között az olvasó kapcsolatrendszert talál. Az első három fejezet a fizikai jellemzőkkel, a 4 — 7. fejezet a vizsgálatokkal, míg a 7 — 12. feje- zet a valószínűségelméleti alapon való ter- vezéssel és ellenőrzéssel foglalkozik. A szerző könyvében a statisztikai feldol- gozások alapjait is elmondja tömören, fel- frissítve az olvasó emlékezetét és megköny- nyítve a megértést. Az első fejezetben a rétegek fizikai jel- lemzőinek statisztikai feldolgozását mutat- ja be a szerző. Figyelme a közvetlenül meg- határozott jellemzők mellett kiterjed a köz- vetve meghatározottakra is. A második fejezetben a geotechnikában használatos eloszlásfüggvényekkel, ezek kiválasztásával és illeszkedésének ellenőr- zésével foglalkozik. Bemutatja a jellemzők eloszlásának vizsgálatát. A harmadik fejezet igen figyelemre méltó módon tárgyalja a korrelációs kapcsolato- kat. Különösen tanulságos ebben a feje- zetben a többváltozós kapcsolatok vizsgá- lata. A könyvnek a második száz oldala a vizsgálatokkal és azok eredményeinek való- színűségelméleti feldolgozásával foglalko- zik. Ez az egyébként statisztikai, valószí- nűségelméleti szempontból korrekt fejezet sajnálatos módon nélkülözi a földtani szem- léletet, s így tulajdonképpen a vizsgált rétegek genetikai, üledékföldtani, petrog- ráfiai vizsgálata, és ennek az egész vizsgá- lati rendszerre kiható következményeinek tárgyalása elmaradt. A vizsgálatok elvégez- hetősége szempontjából először szét kell választanunk a különböző korú, genetiká- jú, petrográfiájú rétegösszleteket és csak ezeken belül szabad az adatokat a valószí- 316 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet nűségelmélet bármely módjával tovább vizsgálni. Kár, hogy ezek az alapvető kér- dések nem kaptak kellően hangsúlyos he- lyet az anyagban. így a negyedik fejezet csak ezekkel a megszorításokkal értelmez- hető. Az ötödik fejezet a minták minősítő jel- lemzőire vonatkozó eddigi vizsgálatokat foglalja össze egységes szemlélettel, jól követhetően. Érdekes és a második részben kiemel- kedő fejezet az anyagjellemzők meghatáro- zásában mutatkozó eltérések miértjét vizs- gáló hatodik fejezet. Ezen belül is a körvizs- gálatokkal kapcsolatos pont hívja fel ma- gára a figyelmet. A hetedik fejezetben a szerző a már egyenként átvizsgált adathalmaz újravizs- gálatához ad világos, alaposan átgondolt és kipróbált megoldásokat. A könyv harmadik része, a 8—12. feje- zet a tervezés és ellenőrzés során felmerülő kérdésekkel foglalkozik. Ez a rész terjedel- mében, fontosságában is a legnagyobb. A nyolcadik fejezetben a szerző a valószínű- ségelméleten alapuló tervezés alapelveibe vezeti be az olvasót. A fejezetben sok is- mert módszert egészen új megvilágításban találunk és nem egy mindennap használt fogalomnak, például a biztonságnak, a geo technikában csak néhány éve felvető- dött módon való, új, korszerű megközelí- tésével ismerkedhetünk meg. A szerző ebben a fejezetben is gondoskodott arról, hogy az alkalmazott eljárások rövid, tömör össze- foglalását megadja. A könyvnek ez a része a hazai geotechnikai tervezés számára még hosszú ideig mutatja a követendő utat. A kilencedik, tizedik és tizenegyedik feje- zetben a szerző a nyolcadikban ismertetet- tekből kiindulva bemutat különböző geo- technikai feladatok megoldására konkrét módszereket. A küencedik fejezetben a határfeszült- ség meghatározásával foglalkozik. Bemu- tatja a síkalapok és a cölöpök teherbírásá- nak számítását a valószínűségelmélet sze- rint, a gazdasági szempontokat is figyelem- be véve. A tizedik fejezetben a süllyedések elő- rejelzését mutatja be. A véletlen jellegű mozgáskomponenseket is számítja. A tizenegyedik fejezetben a szabadon álló és a megtámasztott rézsűk állékonysá- gát vizsgálja valószínűségi alapon való mé- retezéssel. A könyv tizenkettedik fejezete a földmű- vek minőségellenőrzésével foglalkozik való- színűségelméleti alapon. Természetes anyag- ból készült földműnél elsősorban a tömör- ségellenőrzés matematikai statisztikai mód- szereit mutatja be. A stabilizált anyagok- nál a szilárdság vizsgálatára is kitér. A könyvben nagy értéket jelent az, hogy a hazai és a világirodalomból vett, valamint saját maga által készített számos példán konkrét alkalmazást mutat be és konkrét eredményeket is közöl. így az ol- vasót a leírt sok új anyag alkalmazásába és értékelési rendszerébe is bevezeti. Külö- nös fontosságúak azok a megjegyzések, amelyek a példák ellentmondásaira, vagy általánosíthatóságuk korlátáira hívják fel az olvasó figyelmét. A könyvet a mélyépítő, út-vasútépítő mérnökök igen jól használhatják a kuta- tás, tervezés és építés területén egyaránt. De hasznos útmutatást nyújt az építész - mérnököknek is. A könyv hézagpótló a magyar iroda- lomban, de e témában ilyen átfogó mű még sehol sem jelent meg. Remélhető, hogy megindít egy olyan folyamatot, ami a jövő- ben gazdaságosabb és a biztonságot sokré- tűbben értelmező tervezési és építési mun- kához vezet. Dicséret illeti a szerzőt, hogy egy igen aktuális témában ilyen gondos, pontosan fogalmazott, jól érthető és alkalmazható, esztétikailag is szép kiállítású könyvet adott a szakemberek kezébe. Juhász József Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 1985 szeptemberében jelent meg Mezősi József szerkesztésében Koch Sándor Ma- gyarország ásványai című könyvének máso- dik, átdolgozott kiadása. Az Akadémiai Kiadó (Budapest, 1985.) gondozásában megjelentetett kötet 562 oldalra bővült, szemben az első, 1966. évi kiadás 419 olda- las terjedelmével. Az első kiadás szerkezeti felépítésével azonos szerkesztésű kötet a magyar ásványtan rövid történetét is ismerteti az előszó és a bevezetés mellett, mielőtt csaknem 530 oldalon át részletesen tárgyalja — tematikus sorrendet tartva — a magyarországi ásványlelőhelyeket. A könyv tartalmát külön ábra jegyzék (307 db), ásványcímszó és lelőhelylista, vala- mint névmutató egészíti ki. Az irodalom- jegyzék az egyes lelőhelyek ismertetése után külön-külön található, jobban összponto- sítva így az olvasó figyelmét a tárgyalt lelő- helyre vonatkozó munkákra. A második kiadás szerkesztője ebben is helyesen ala- pozott az eredeti munkára. A kötet csak- nem négyszáz ásványcímszót tartalmaz — szemben az első kiadásban tárgyalt 260 ásványfajjal — és ezek 1200 lelőhelycím- szóra oszlanak meg, természetesen egy -egy Hírek, ismertetések 317 lelőhely ásványasszociációit is beleértve. Az újabb kiadás átdolgozásában a szer- kesztő Mezősi Józsefen kívül többen is részt vettek, úgy mint Bárdossy György, Fazekas Via, Grasselly Gyula, Nagy Béla, Selmeczi Béláné, Szabó Zoltán és Vdstcze János. Munkájukat dicséri a leg- utóbbi évtizedek mineralógiai eredményeit is feldolgozni próbáló kötet. Hogy legjobb szándékú törekvéseik ellenére is sok- sok helyen hiányérzetünk marad a könyv ol- vasása közben, az talán mégsem egészen az ő hibájuk. Nagyon nehéz feladatra vállal- kozik ugyanis az, aki Koch Sándor profesz- szor életművét azonos színvonalon kísérli meg folytatni. A legmélyebb tárgyismere- ten kívül, aprólékos pontosságra és fárad- hatatlan szorgalomra is szükség van. És, ha mégoly tökéletes is a kézirat, a könyvet formába öntő, és komoly anyagi eszközö- ket is igénylő nyomdatechnika tönkretehet mindent. Amikor az olvasó, a tárgyszerető geológus kezébe veszi a könyvet, ilyen gondolatok kavarognak a fejében olvasása közben. A mű három fő részre oszlik. A magmás eredetű kőzetekhez kötött ásvány- előfordulásokat 333 oldalon tárgyalja a szerző és ez a rész egyben a legbővebb egysége is a kötetnek. A második rész a mállás és üledékképződés útján létrejött ásványtársulásokat tartalmazza 154 olda- lon, míg a harmadik részben az átalakult (metamorf) kőzetekhez kötött ásványelő- fordulások kaptak helyet. Külön fejezet foglalkozik röviden a magyarországi me- teoritokkal. Az egyes részek Koch Sándor eredeti genetikai rendszerét követve a föld- tani korok időrendi sorrendjében tájegy- ségenként taglalják az egyes lelőhelyeket. Az egyes fejezetekben rendre helyet kaptak az ásványképződések földtani kereteit is tárgyaló genetikai ismertetések. Kár, hogy a második kiadás átdolgozóinak figyelme (ideje ?) nem terjedhetett ki a szükséges korszerűsítések el végzésére, különösen azok- nak a lelőhelyeknek az esetében, amelyek- nek jobb megismerése, illetve felfedezése a legutóbbi évtizedek eredménye. Bár az egyes fejezetek utáni irodalomjegyzékek tartalmazzák a tárgyhoz tartozó hazai publikációk többségét, a szintézis nem mindig sikerült. Sajnos, szerkesztői figyelmetlenségek is rontják a könyv' értékét. Például a 259. oldalon a 161. ábrán apofillit kristályt lát- hatunk Recskről, de sem a lelőhely tárgya- lásánál a szövegben, sem az ásványcímszó alatt a lelőhelyre utalást nem találunk. A több helyen előforduló sajtóhiba — amely ásványnevek esetében nem megengedhető — szintén rontja a könyv hitelét. így pél- dául a 181. oldalon adulát nevű ásványról olvashatunk adulár helyett, a 236. oldalon pedig Parádsasvár község Nógrád megyébe került Heves megye helyett. A könyvben is megemlített és világrit- kaságnak számító csordakúti mellit meg- lelése az utóbbi évek eredménye és az ás- ványgyűjtők lelkes táborának büszkesége. Ugyanakkor egyik hiányossága a kötetnek a recski mélyszintről 1982-ben előkerült kapitális whewellit kristályok ismertetésé- nek elmaradása, amelyeknek a híre pedig gyorsan elterjedt ásványgyűjtő körökben. De csak példákat ragadtam ki, a lista nem teljes. A végére hagytam a könyv talán legnagyobb fogyatékosságát, amely mel- lett a nagyszabású munkában részt vevők tisztelete és fáradozásuk elismerése elle- nére sem mehetünk el szó nélkül. És ez a fényképek minősége, illetve a nyomda- technika. Tudjuk jól, milyen anyagi áldo- zatokkal jár egy ilyen mű kiadása és milyen drága a jó minőségű papír — de megenged- hető-e az a szakmai és esztétikai érték súlyos csorbítása nélkül, hogy pontosan a színes ásványvilágot tárgyaló csaknem egyetlen autentikus hazai munka ilyen csapnivaló fényképanyaggal szolgáljon ? Nem engedhető meg. És éppen ezért ezzel a kötettel ez a vállalkozás még nem zárult le addig, amíg ez irányú igénytelenségünket végleg le nem vetkőzzük. Mindezek ellenére köszönet a szerkesz- tőnek, munkatársainak és a kiadónak, hogy jól használható, áttekinthető kézikönyvet adott ismét a hazai szakemberek kezébe, egyszersmind nem engedi feledtetni a hazai ásványtan kiváló egyéniségének tisztelet- reméltó emlékét. Dr. Baksa Csaba Stratigraficky slovnik Západnych Kár- pát (A Nyugati Kárpátok rótegtani szó- tára). — A szerzői kollektíva vezetői Andrusov D. és Sámuel O. Felelős szer- kesztő Brocková I. Kiadta a Geologicky IJstav Dionyza Stura és a Szlovák Akadé- miai Kiadó. I. kötet, A-K, 440 old., Bra- tislava 1983; II. ^ kötet L— Z, 359. old., Bratislava 1985. Ára 60 + 60 Kcs. Tartalom: Oldal I. kötet. Bevezetés (Fusan O. — Sámuel O.) 17 A rétegtani nevezéktan és termi- nológia fejlődése (Andrusov D. — Sámuel O.) 19 A csehszlovák rétegtani osztá- lyozás alapjai (Andrusov D. — Sámuel O.) 29 318 Földtani Közlöny 116. kötet , 3. füzet A Csehszlovák Kárpátok réteg- tan i szótára összeállításának alapjai (Andrusov D. — Sá- muel O.) 38 A Csehszlovák Kárpátok földtani alkatának rövid áttekintése (Andrusov D. — Sámuel O.) 41 A Csehszlovák Kárpátok rétegta- nának és ősföldrajzának alap- vonásai (Andrusov D.— Fu- sán O.) 49 Karbon (Andrusov D. — Fu- sán O.) 50 Perm (Andrusov D. — Fusán O.) 52 A variszkuszi gyűrődés (An- drusov D. — Fusán O.) 52 Triász (Bistricky J.) 53 Jura (Andrusov D.) 58 Kréta (Andrusov D.— Sá- muel O.) 61 Paleogén (Sámuel O.) 67 Neogén (Sene§ J.) 73 Kvarter (Lozek V., Vaskov- SKY I.) 83 Alpi gyűrődés (Andrusov D.— Biely A.) 88 A rétegtani egységek betűrendes jegyzéke A-K, 537 tétel 92-440 21 táblázatot tartalmaz a kö- tet. A „BIOZÓNÁK” címszón belül az aláb- biakat tárgyalja: — a jura, kréta és triász Ammonites biozónái — a kréta Foraminifera biozónái — a szarmata és pannon Foraminifera- Ostracoda biozónái — a neogén Grill-féle Foraminifera biozónái — a neogén Foraminifera- Ostracoda bio- zónái — a paleogén Foraminifera biozónái — a triász Foraminifera biozónái — a titon és az alsókréta Galpionella biozónái — a triász Gonodonta biozónái — a kréta, a paleogén és a neogén nannoplankton zónái — a paleogén Nummulites zónái Magyar vonatkozású példaként emlí- tendők a „hárSjedsky pieskovec” (Hárs- hegyi Homokkő), a „Kiácel” (Kiscelli Emelet) és a „kiácelské ily” (kiscelli agyag). — A „budinsky vyvoj” (budai kifejlődés) csak a szövegben szerepel, cím- szóként nem. Kecskeméti T. Nummulites- szintjei (amelyeket a szerző összehasonlító cikkben Délszlovákiára is vonatkoztatott) nincsenek említve. II. kötet, L— Z (520 tétel) „med’hedsky dolomit” (megyehegyi do- lomit): lelőhelye Megyh egy ként, ill. Negy- hegyként (sic !) említve. „Salgótarjánska s’eria” (salgótarjáni sorozat), „Salgótar- jánske ulil’onosné súvrstvie” (salgótarjáni szenes rétegek). 1968-ban, a 23., prágai Nemzetközi Geológuskongresszus alkalmából jelent meg Csehszlovákia Sztratigráfiai Lexikonának 2. kiadása két kötetben (a Cseh Masszívum Chlupác J., a Kárpátok pedig Andrusov D. szerkesztésében), angol és francia nyel- ven. 1972-ben kezdte meg a pozsonyi Föld- tani Intézet (GUDS) a jelen munka előké- szítését. A címszavak nagy része az 1975 — 77-es ismere tességi szintet tükrözi. A még megjelenés előtt álló III. kötet számos rétegtani egység újra meghatáro- zását és a Kárpátok területére vonatkozó egységesítését fogja tartalmazni. Mint a példákból is látható, a mű bio- és litosztratigráfiai egységekre egyaránt kitér, a szerzők, irodalmi hivatkozás, típus- lelőhely, őslénytani jellemzés megadásával. Nagyon kívánatos lenne, hogy mielőbb legyen hasonló kiadvány Magyarország rétegtani egységeiről is, még akkor is, ha az nemcsak az egységeket, hanem a kétsé- geket is bemutatná. Dudich Endre Steininger, F. F.— Senes, J.— Klee- mann, K.— Rögl, F. ed.: Neogene of the Mediterranean Tethys and Paratethys. Stratigraphic Correlation Tables and Se- diment Distribution Maps. Vol. 1 — 2 (vol. 1: XIX -f 189 oldal, 80 ábra, 10 színes tér- kép, vol. 2: XXV -f- 524 korrelációs táblá- zat), Vienna Institute of Paleontology, University of Vienna Press — 1985. Ár: 2100. — schilling E kétkötetes munka a széles értelemben vett mediterrán térség, annak atlanti és indo-pacifikus kapcsolatait lefedő területek neogén j ének első átfogó szintézise, végső eredménye az IGCP No. 25 project „Stratigraphic Correlation Tethys-Para- tethys Neogene” 1973— 1983 között Senes J. vezetésével végzett munkának. A vállal- kozás nagyságát a 232 nevet tartalmazó szerzőlista bizonyítja. A sztratigráfiai korrelációs táblázatok és az üledék elterjedési térképek nyugaton az Ibériai-félsziget, keleten az Ural — Kazah- sztán— Üzbegisztán — Ny- India vonalával, északon Prága— Kazány (közelítőleg az É-i szélesség 5 6° -a), délen É- Afrika — Vörös- tenger északi részének vonalával Hírek, ismertetések 319 határolt terület 28 országának 250 neogén üledékgyűjtő területén 366 részmedencére bontva mutatja be. Az első kötet a célokat és a project megvalósulásának történetét tartalmazó Előszó és Bevezetés c. részek után hat fejezetre tagolódik. I. A mediterrán Tethys és Paratethys neogén emeleteinek korrelációja (Senes J., Steuítntger, F. F.) — összefoglalását adja a korrelációs táblázatok kronosztratigrá- fiai alapjainak, jól jellemzi a geokronoló- giában végbement fejlődést (8 táblázat) 1977 — 1985 között. II. Sztratigráfiai korrelációs táblázatok — a 28 ország 366 részmedencéjéről készült táblázatok szöveges jellemzése, melyet a 2. kötet táblázataiban számmal jelölt iro- dalmi hivatkozások (szerző + évszám) lis- tája egészít ki. III. Üledék elterjedési térképek (Stei- ninger, F. F., Röge, F., Nevesskaja, L. A.) — a 2 — 10. sz. térképek (az 1. sz. a medencék topográfiai elterjedését mutatja be) a korrelációs táblázatok továbbfejlesz- tése alkalmazhatóságának első kísérlete. A neogént 9 időtartamra bontva: aquitani — késő egri — kaukázusi (24 — 22 mül. év), középső burdigal — késő eggenburgi — késő sakarauli (20—18 mill. év), késő bur- digal — kárpáti — kocahuri (17— 16,5 mill. év), langhi — kora bádeni — tarchan (16,5 — 15,5 mill. év), kora serravalli — középső bádeni — karagan (15,6 — 14,5 mill. év), középső serravalli — késő bádeni — konka (14,5—13,5 mill. év), késő ser- ravalli — kora pannon — késő besszarab (12—11 mill. év), kora messinai — késő pont (6,5 — 6 mill. év), piacenzai — romá- niai — akcsagil (3,5 — 2,5 mill. év) mutatja be. A térképek marin-csökkentsósvízi-eva- poritos- kontinentális fáciesekre bontott, az egyes medencékre generalizált fáciestér- képek. IV. A táblázatok irodalmi hivatkozásai- nak listája. V. A munkában részt vett országok, azok nemzeti képviselőinek felsorolása, a szer- zők név- és címlistája. VI. A korrelációs táblázatok területszám és ország szerinti felsorolása. A második kötet a munka lényegi ered- ményét, az 524 sztratigráfiai korrelációs táblázatot és a hozzájuk tartozó jelmagya- rázatot tartalmazza Mediterrán, Paratet- hys, Atlanti, É-i Neogén, Indo-Pacifikus területi csoportosításban. A táblázatok bemutatják az egyes üle- dékgyűjtő medencék, részmedencék átla- gos neogén rétegsorának kőzettani össze- tételét, litosztratográfiai egységeit (cso- porttól a rétegig), azok települési-réteg - zési viszonyát, típusát, vastagságát, kap- csolatukat a standard és regionális kro- nosztratigráfiai egységekkel. A táblázatok különböző kolonnái információt adnak a fáciesről, a fosszília tartalomról, a kimutat- ható biosztratigráfiai egységekről és zó- nákról, a vulkanizmus típusáról, a tekto- nikai mozgások főbb jellemzőiről, a radio- metrikus és paleomágneses vizsgálati ered- ményekről, a transzgresszív -regresszív fo- lyamatokról, valamint tartalmazzák az egyes litosztratigráfiai egységek fontosabb irodalmi hivatkozását számmal, melyek azonosítása az 1. kötet II. fejezetében levő táblázat-magyarázatoknál található. Ezen hatalmas adatmennyiség össze- gyűjtésének és publikálásának célja volt, hogy segítséget nyújtson a Mediterráneum, a Középső- és Keleti Paratethys krono- sztratigráfiai egységeinek jobb meghatáro- zásához, korrelációjához, alapadatok szol- gáltatása a későbbi paleogeográfiai, geodi- namikai, eventsztratigráfiai szintézisekhez, az ipari nyersanyagok képződési-felhalmo- zódási-elterjedési kulcsproblémáinak meg- oldásához, összehasonlíthatók legyenek a kontinens területeken és a DSCP fúrások segítségével a Földközi- és Fekete -tenger medencéiben szerzett ismeretek. Összefoglalva megállapítható, hogy a táblázatok, a magyarázó szöveg és a tér- képsorozat jó áttekintést ad a circumme- diterrán terület 31,5—2,5 millió évének földtörténetéről. Annak ellenére, hogy az adatok zömükben 1980— 1983-as, kisebb részben 1978-as ismereti szintet tükröznek, ajánlom figyelmébe e nélkülözhetetlen se- gédeszközt mindazon szakember, kutató- intézet, ipari kutató vállalat (beleértve a geofizikával, vízkutatással, fúrási tevé- kenységgel foglalkozókat), laboratórium, egyetemi tanszék (oktató -hallgató) számára akik/ahol a neogén nemcsak mint sztrati- gráfiai alapkutatási, hanem a benne foglalt ásványi nyersanyagok szempontjából (ér- cektől a szénhidrogénekig) a napi termelő — kutató — oktató feladat. Hasznos infor- mációkkal szolgálhat az É -Afrikában, a Közép- és Közel-Keleten végzendő expedí- ciós, szakértői munkák során is. Dr. Haemai János Jaroszewsi, W.: Fault and Fold Tectonics (Töréses és gyűrődéses tektonika). Kiadók: PWN-Polish Scientific Publishers, War- szawa; és Ellis Horwood Limited Publish- ers, Chichester. 1984. (565 oldal, 351 ábra). A könyv 1980-ban már megjelent len- gyelül, s a mostani angol nyelvű kiadás — a kolofon tanúsága szerint — a szocialis- ta országokban való terjesztés céljából készült. 320 Földtani Közlöny 116. kötet, 3. füzet Annak ellenére, hogy a tektonika téma- körében számos kiváló angol nyelvű kézi- könyvet kínálnak a kiadók és a szakkönyv- tárak, Jaroszewski professzor könyvét témaválasztása, és annak teljességre törek- vő feldolgozása méltán teszi mind az elmé- leti, mind a gyakorlati szakemberek szá- mára az ismeretek jól használható tárává. A törések és gyűrődések létrejöttének, regionális kapcsolataik elemzésének kér- dését, a tektonikai elméletek gyors fejlő- dése helyezte ismét előtérbe. A globális lemezmozgások felismert mechanizmusa a szerkezeti földtan területén egyrészről meg- teremtette a kísérő jelenségek, a kőzetde- formáció módjának újra értelmezésére, másrészről a kőzetdeformáció jelenségeiből a nagyszerkezeti összefüggések tisztázására irányuló kutatások igényét. A könyv ezekhez a kutatásokhoz kíván segítséget nyújtani, főleg a terepen dolgozó geológu- sok számára. Az elemzés tárgyát képező szerkezetek, (törések, gyűrődések) első- sorban a közepes (mező), azaz az 1 cm és 10 cm közötti mérettartományba tartoz- nak. A Szerző rendszerezi a törések és gyű- rődések típusait, beleértve a legkomplikál- tabbakat is. Részletes magyarázatot szol- gáltat e jelenségek létrejöttének, kapcso- lataik kialakulásának megértéséhez. Ehhez igénybe veszi más tudományágak, elsősor- ban a fizika segítségét is. A három fő részre tagolódó könyv első harmada ,,A tektonika elméleti alapjai’* címet viseli, és a kőzetdeformáció modell- kísérletekkel alátámasztott jelenségeit a fizika alaptörvényeire vezeti vissza. Fog- lalkozik a kőzetek laboratóriumi környe- zetben nehezen modellezhető inhomogeni- tásával, valamint az olyan, fizikai tulaj- donságaikat erősen befolyásoló tényezők- kel, mind a pórusvíz tartalom, hőmérsék- let, és idő. A második rész ,,A törések tektonikája”. Fejezetről fejezetre, logikus sorrendben tárgyalja a törések geometriáját, a törés menti mozgások mechanikáját, létrejöt- tüknek eredetét és gyakorlati, terepi meg- jelenésük módozatait, az egyszerű szerke- zetektől a bonyolult rendszerek felé ha- ladva. Külön fejezet foglalkozik a nagy áttolódások mechanikai kérdéseivel, kie- melve a kőzetekbe zárt víz meghatározó, kenőanyagként viselkedő szerepét, érintve ezzel a szerző speciális érdeklődési területét. A harmadik rész az előzőhöz hasonló logikai sorrendben ,,A gyűrődések tekto- nikáját” tárgyalja. A redő alapelemeinek ismertetése és a formai alapokon nyugvó osztályozás után egy sor módszert idéz, sajnos csak irodalmi hivatkozás szintjén, a gyűrődések matematikai leírására és elemzésére vonatkozóan. Részletesen tár- gyalja azonban a gyűrődések grafikus re- konstruálásának lehetőségeit. A fejezet végén számos példát idézve elemzi kőzet- testek gyűrődését kiváltó okok és mecha- nikai módozatok bonyolult kölcsönhatását és ezek észlelhető azonosító jegyeit. A könyv egyes részeit gazdag irodalom- jegyzék, magát a kötetet tárgy- és névmu- tató zárja. A hivatkozott irodalom jelentős hányada a környező országok kiadványai- ban jelent meg, ugyanez jellemző az ábra- anyagra is. A Varsói Egyetem professzorának köny- ve világos felépítése, didaktikus szerkezete miatt jól használható az oktatásban. To- vábbi erényeként említhető, hogy a szer- kezeti földtannak olyan területével foglal- kozik, aminek művelése nem eléggé elter- jedt hazánkban, pedig egy-egy kőzetössz- let mezőszerkezeteinek elemzése révén olyan, az összletre jellemző deformációs jellegek ismeretének birtokába juthatunk, amik éppolyan azonosító értékkel bírnak, mint egyéb, a sztratigráfiáiban alkalma- zott tulajdonságegyüttes (kőzettani azo- nosság, ősmaradvány tartalom stb.). Brezsnyánszky Károly A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat a nyomdába érkezett: 1986. V. 12. — Terjedelem: 9,45 (A/5) ív 86.15673 Akadémiai Kiadó és Nyomda — Felelős vezető: Hazai György Ára: 24 Ft Előfizetési díj egy évre: 96 Ft ISSN 0015-542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: KASZAP ANDRÁS A szerkesztőbizottság tagjai: GÉCZY BARNABÁS, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, MÁTYÁS ERNŐ, NÉMETH GUSZTÁV, SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE, ZELENKA TIBOR * A Társulat címe — Address of the Society: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VI., Anker köz 1. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzle- teiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELLR) 1900, Buda- pest V., József nádor tér 1., közvetlenül vagy postautalványon, valamint át- utalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 111-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Város- ház utca 1., tel.: 382-440) könyvesboltjaiban. Előfizetési díj egy évre: 96 Ft Egy szám ára: 24 Ft Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOTO OEIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIÉTY No. 4. (1986) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 116. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - CO^EP>KAHHE - CONTENU Dank Viktor: Elnöki megnyitó (1986. III. 12.) — Presidential address 321—325 Bérczi István: Főtitkári jelentés az 1981 — 1985-ös időszakról (1986. III. 12.) — Secretary General’s report 327—345 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Sztrókay Kálmán Imre: Mullit a celli Sághegy buchitos bazaltjában — Mullite in the buchitic basalt of the Sághegy at Cell — MyjuiHT b öyxhtobmx 6a3ajibTax ropbi LLIar npw cene Uejui (3anaflHa« BeHrpHB) 347-351 Baksa Csaba: A recski és a rudabányai ércesedések eredetének összehasonlító elemzése — A comparative analysis of the origin of the őre mineralizations of Recsk and Rudabánya (Hungary) — CpaBHH- TejibHbiíí aHajiH3 reHe3Hca opyneHeHHH MecToponcneHMH Pem< h PyaaőaHHH (BeHrpnfl) 353—361 Schefer Gyfla— Schweitzer Ferenc: A lejtői édesvízi mészkőképződés formái és típusai — Forms and types of limestone deposition on slopes — OopMbi h ranbi npecHOBOAHbix h3bccthhkob, OT/iaraio- iuhxcb Ha CKjiOHax 363-376 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPHfl HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES Reich Lajos: Id. Lóczy Lajos belső-ázsiai felfedező útjainak tudománytörténeti jelentősége — Lajos Lóczy Sr’s voyages of discovery to Central Asia: importance fór the history of Science — McTopHKO-Hayq- Hoe 3HaueHHe 4eHTpajibH0-a3HaTCKHíí aKcneflHUHfi Jlaííoma JIouh CTapmero 377—391 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1985 - EHEJlHOrPAOHH JlHTEPATYPbl rEOJlOrHMECKMX H CME>KHbIX HAYK B BEHrPHM 1985 — RÉPERTOIRE BIBLIO- GRAPHIQUE DES PUBLICATIONS Dü DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE, 1985 393-431 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOE1HEHHR PEUEH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIOGRA- PHIQUE 433-437 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJ1A OE1HECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 439-448 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1986) 116. 321—325 Elnöki megnyitó* Dr. Dank Viktor Tisztelt vezetőségválasztó küldöttközgyűlés ! Kedves tagtársak, kedves vendégeink ! A Magyarhoni Földtani Társulat tagsága, választmánya, elnöksége nevében tisztelettel üdvözlöm közgyűlésünk valamennyi résztvevőjét, tiszteleti tag- jainkat, társegyesületeink képviselőit. Immár 131. alkalommal gyűlünk össze, hogy 138 esztendős társulatunkban közgyűlésen számoljunk be az elmúlt öt esztendő eredményeiről és a jövő tennivalóinak felvázolásán kívül megválasszuk új vezetőségünket, a központi szervek, a társulat vezetőségét, mert a területi szervezeteknél és a szakosztá- lyoknál ez már megtörtént, és programfüzetünkben közöltük is ennek ered- ményét. Ezúton is gratulálok az újonnan megválasztott területi és szakosztályi tisztségviselőknek, áldozatos társadalmi, tudományos munkájukhoz sok sikert jó egészséget, eredményes földtani kutatómunkát kívánok valamennyiüknek. Kedves tagtársak, kollégák, barátaim ! Öt esztendeje, hogy patinás társulatunk választási periódusát a korábbi három évről a népgazdaság tervezési lüktetésének ötéves ciklusához igazí- tottuk, a MTESZ többi tagegyesületéhez hasonlóan. Ha visszatekintünk erre az esemény dús időszakra megállapíthatjuk, hogy társulatunk tagsága, mely a hazai földkéreg szerkezetének, felépítésének, fej- lődésének tanulmányozására, hasznosítható ásványi nyersanyagainak, kin- cseinek kutatására tömörült szervezett egységbe elsőként a mai MTESZ tag- egyesületek közül f848-ban, megtette a magáét, és eredményesen munkálko- dott az elmúlt öt évben is, mégpedig lényegesen mostohább, keményebb kö- rülmények között, mint azt megelőzően. Szigorodtak a nemzetközi nyers- anyagpiac feltételei, minőségi követelményei. Csökkent számos ásványi nyers- anyag és fémfajta, legutóbb a kőolaj világpiaci ára, növekedtek a gazdaságos- ság, a hatékonyság követelményei, fokozódtak az önköltségcsökkentés kívá- • Elhangzott a Társulat tisztújító közgyűlésén, 1986. III. 12-én. 1 Földtani Közlöny 322 Földtani Közlöny 116. kötet, 4 . füzet nalmai. De fokozódott a felelősségünk is, hiszen az elmúlt évtizedek ásványi nyersanyag-politikájának a bányászattal összefüggő kritikai elemzései rámu- tattak a hiány osságokra, hibákra, tévedésekre és a váratlan világgazdasági eseményekre, valamint az ezekre való jó és kevésbé szerencsés reagálásainkra. Nagy hiba lenne a felismert tévedéseket megismételni. Ugyanakkor a társadalmi fejlődés ezen szakasza során a műszaki, termé- szettudományi pályák, szakmák, hivatások leértékelődtek, irántuk a fiatalság érdeklődése érthetően megcsappant. A vállalati törvény kiteljesedése számos gazdaságvezetési variációt hozott létre, és ez kihatott az ásványi nyersanyagkincsekkel foglalkozó szervekre is, annak ellenére, hogy ezek a központi irányítás szférájában maradtak. Fel- gyorsultak a keretfeltételek változásai, a gazdaságosság peremfeltételei pedig sürgetően igénylik a hatékony irányítást. Tavaly, 1985-ben, hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján áttekintettük a földtani kutatásokat és az ennek nyomán felfedezett ásványi nyersanyag- készleteinket, valamint az ezek bázisán létrehozott bányászati tevékenység növekedését. Megállapíthattuk, hogy a ma nyilvántartott, mérlegbe vitt ásvá- nyi nyersanyagkincsünk zömét a felszabadulás után fedeztük fel, állítottuk a népgazdaság szolgálatába, sőt a kőolaj, földgáz, szén, bauxit, urán, fekete- színesérceken kívül egyre szélesebb körben tártuk fel és termeltük ki a nem fémes ásványi anyagokat (dolomit, mészkő, kvarc-, üveghomok, kerámiai agyagok, zeolitok, perlit, gipsz, alginit stb.) és a modern korra jellemző ritka- fémeket és ezeket tartalmazó képződményeket. Ha csak a szénhidrogéneket tekintjük, akkor a ma ismert kőolaj- és föld- gázkészleteink 95%-át a felszabadulás után fedeztük fel, és a mai egyéves ter- melés volumene meghaladja a korábbi, 1945 előtti összes kitermelés menv- nyiségét. Leszögezhettük azt a dokumentumokkal alátámasztott tényt, hogy orszá- gunk ásványi nyersanyagok tekintetében a közepesen ellátottak közé tarto- zik, és ez nem kevés. A Párt és a Kormányzat felismerte a MTESZ-be tömörült társulatokban, egyesületekben rejlő hatalmas szellemi erőt, és rendszeresen igényli a nagy horderejű döntések előtti véleményét ennek a grémiumnak. A változást jól jelzi Kádáb János elvtárs MTESZ-nél tett látogatása, a MTESZ és a szakszerveze- tek között létrejött megállapodás, és az is, hogy társadalmi szerv lett a MTESZ és felemelte szavát a természettudományi — műszaki pályán dolgozók, az ifjú- ság, a képzés, továbbképzés, nemzetközi kapcsolatok — érdekvédelme, mű- ködésének racionalizálása — érdekében, eredménnyel ! Tisztelt közgyűlés ! Ma egyidejűleg, egymás mellett kell gondoskodnunk szénhidrogénekről, szén- ről, uránról, bauxitról, a különböző szerkezeti anyagok érceiről, ásványi nyers- anyagairól, építőipari és más igénybevételű anyagokról. És törekednünk kell, hogy minél több fajtáját hazai földből, gazdaságos körülmények között bá- nyásszuk, termeljük ki. Az elmúlt VI. ötéves tervben a sikeres és hatékony földtani kutatások nyo- mán, a fekete-kőolaj kivételével, valamennyi igénybe vett hasznosítható ásvá- nyi nyersanyagfajtából többet, esetenként többszörösét sikerült felfedeznünk, D a n k: Elnöki megnyitó 323 mint amennyit év közben kitermeltünk. Űj ásványi nyersanyagokként fedez- tük fel jelentős alginitlelőhelyeinket, gipszelőfordulásainkat, különféle finom- és durvakerámiai alapanyagunkat és más hasznosítható ásványi nyersanyago- kat. A zeolitok alkalmazása most kezd terjedni, és a közismert dolomit az érc- és ásványbányák legnagyobb bevételt hozó anyagává vált ! Igaz, hogy közben a rudabányai vas- és a gyöngyösoroszi színesércbányákban a készleteket le- művelték, a munka gazdaságtalanná vált, de az is igaz, hogy pl. Tatabánya fogyó szénkészleteit Nagyegyháza felfedezése bőségesen pótolta, hogy a ruda- bányai dolgozók az alsótelekesi dolomit- és gipszelőforduláson munkaalkalmat találtak. Tanúi lehetünk tehát egy élet megkövetelte struktúraváltásnak. Ide sorolhatjuk a sóskúti homokbányászat és előkészítés fejlesztését, a fehér várcsurgói üveghomok és a flotálása melléktermékeként nyerhető cirkon, titán, ritkaföldfém tartalmú ásványok termelését. A korszerű hő- és hangszi- getelő anyagok mellett a perliteJc, kőzetgyapot félék ma már fontos építőipari alapanyagok, hogy a néhol hiányzó kavicsot, mint betonadalékot vagy díszítő- köveinket ne is említsem. Jelentős eredményeket tudhatunk magunk mögött a környezetvédelem, építés- területfejlesztés, mérnökgeológia területén is. Mérgező, veszélyes hul- ladék anyagok biztonságos elhelyezéséhez és tárolásához alapvető bázist nyúj- tottak az erre készült geológiai térképek és az ezt szolgáló földtani vizsgálatok. Munkánkat igényelték a városok alatti pincerendszerek, üregek problémáinak megoldásánál. De ajánlhatjuk is új eredményeinket a mezőgazdaság számára, a természetes termésnövelő anyagok, a takarmányhasznosítás és állat higiénia vonatkozásában éppen úgy, mint a talajjavító anyagok területén egyaránt. Szinte az élet minden területén közvetve vagy közvetlenül megtalálhatók azok az ásványi nyersanyagok, melyek földtani kutató- és termelésgeológiai tevé- kenységünk során váltak ismertté, kibányászottá. Ezen gyakorlati eredmények bázisát szolgáló földtani alapkutatások, a hazai földtani, mélyföldtani modell, a kéregfelépítési és szerkezeti tanulmányok, a különleges tektonikai és geotermikai adottságaink területén végzett munkáin- kat összefoglaló és demonstráló eredményeink, melyeket számos nemzetközi világkongresszuson, nagyrendezvényen bemutattunk, méltán kivívták a nem- zetközi tudományos világ elismerését. A hazai földtani vizsgálati kapacitásunk, beleértve a hazai eszköz- és műszerfejlesztésünket, mindig keresett exportcikk volt és ma is az. Tudjuk, hogy a jövőben mind nehezebb feladatokkal kell szembenéznünk, hiszen a könnyebb geológiai problémákat részben elődeink, részben mi már megoldottuk. Most majd egyre bonyolultabb, rejtettebb, mé- lyebb geológiai viszonyok között kell új ásványi nyersanyagkészleteket fel- fedezni és leművelni. Ehhez újabb és újabb elméleti munka, geológiai koncep- ció, a földtan és a társadalomtudományok területén egyaránt korszerű mód- szerek és eszközök szükségesek. Nemcsak a nehezebb körülmények közötti felfedezéshez, hanem azért is, hogy a mélyben települt képződmények fiziko- kémiai jellemzőiről minél pontosabb, megbízhatóbb képet kapjunk. Ez ma már a modern számítástechnika, vizsgálati, adattárolási, komputergrafikai metodikák és eszközök nélkül elképzelhetetlen. Szeretném hangsúlyozni, hogy a feladat kettős: az egyik része a működő, meglévő bányák és ásványkincsek hatékony termelésére, választéknövelő mi- nősítésére irányul, a másik része új helyeken és újfajta ásványi nyersanyagok produktív kutatását célozza. Összetett és nagy feladat ez, a tudomány és gyakorlat szoros egységében végzett koordinált tevékenységet igényel. 1* 324 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet A VII. ötéves terv feladatai megoldásához nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy biztosítani tudjuk az évi 2,0 Mt kőolaj termelési, 0,7— 0,8 Mt párlatter- melési és 7 — 7,4 Mt földgáztermelési szintet. Tudomásul kell venni, hogy ehhez folyamatos és intenzív kutatás kell, modern eszközökkel és módszerekkel, a rejtett csapdák és a nagyobb mélységek meghódítása érdekében. Külfejtéses lignitvagyon az elmúlt évek földtani kutatásai következtében bőségesen áll rendelkezésre. Mélyművelésű fekete- és barnaszén vagyonunk is a mainál na- gyobb termelési volument biztosítanak (24 Mt, akár kétszerese is lehet). Urán- bányászatunk lehetővé teszi a bázist ahhoz, hogy befejeződjék a négyszer 440 MW-os paksi atomerőmű építése, nukleáris bázisú villamosenergia- termelésünk növelése céljából. Bauxittermelésünk (3 Mt /év) az elavult Bayeb, technológia alkalmazása miatt a jó minőségű bauxittestekből történik, ezek eléréséhez pedig jelentős karsztvízsüllyesztés szükséges. Ugyanilyen feladatokat kell egyes mélymű- velésű szénbányáknál is megoldani. Mindent egybevetve: mind a működő bányák, mind a szabad területek ku- tatása nem nélkülözheti a földtani munkát, sőt a jövőbeni prosperálás egyik alapfeltétele a korszerű geológiai szolgálat. Nagy feladatot ró ez az egész geo- társadalmat átfogó Magyarhoni Földtani Társulatra, annak tagságára, területi szerveire, szakosztályaira, tisztségviselőire egyaránt. Közgyűlésünket egy évvel a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. és kevés- sel a Szovjetunió Kommunista Párjának XXVII. Kongresszusa után rendez- tük meg. Mindkét kongresszus a munka hatékonyságát, a korszerű fejlődés meggyorsítását, a természeti erőforrásokkal való racionálisabb gazdálkodást tűzte ki, többek között, feladatul. Mindkét nagy megmozdulás leszögezte, hogy helytelen az alapanyag- termelő és a feldolgozóipart egymással szembeállítani, harmonikus, összehangolt együttműködésre ösztönöznek a határozatok. Biztosak lehetünk abban, hogy földtani feladataink megoldására jó alapokat nyújt Társulatunk, melynek immár közel másfél százados fejlődése tovább foly- tatódik, melynek során mindig megtalálta a módját, hogy hasznosan szolgálja a társadalmi haladás és a gazdasági gyarapodás ügyét. Emlékező tiszteletünk-köszönetünk szól tehát mindazon tag- és szaktársa- inknak, akik részben már nem lehetnek közöttünk, de munkájuk révén előre- vitték a földtani kutatások ügyét, nemzetközi tekintélyünket is megalapozva a szakmai világban. Köszönetét szeretnék mondani elsősorban azoknak az idősebb tagtársaink- nak, akik megalapozták mai tevékenységünket és akiktől átvettük a zászlót. Köszönet a derékhadi harcostársaimnak, akikkel átéltük és átéljük a nehéz gazdaságpolitikai időszakokat, és akikkel vállvetve harcoltunk és harcolunk a szakmánkért, ezen keresztül az ország, a lakosság jobblétének megvalósításá- ért. Köszönet a felnövekvő és egyre nagyobb terheket vállaló geofiatalságnak, akik letéteményesei és művelői a korszerű geo-tudományoknak, az operatív földtani kutatásoknak és majdani nevelői egy új generációnak. Köszönet a MTESZ egyre korszerűbb és harcosabb, egyben egyre nagyobb hatékonyságú és tekintélyű vezetésének, mely értékelte, támogatta törek- véseinket. Köszönet azon területi MTESZ-szerveknek, melyek a mi területi szakbizottságainkat is magukénak vallják. Köszönjük a bányatrösztök, vál- lalatok, üzemek támogatását, hisz belőlük nőttek ki, értük vannak a földtani kutatásokat végző egységek, szervek, intézmények. Köszönjük a Műszaki Fej- D a n Jc: Elnöki megnyitó 325 lesztési Bizottság, korábbi felügyeleti szervünk hozzáértő, méltányoló támo- gatását. Köszönjük az MTA X. Osztályának és vezetőségének iránymutató tudo- mánypolitikáját és hathatós erkölcsi támogatását. Köszönjük a helyi tanácsi- és pártszervezeteknek a körzetükbe tartozó geo-problémák felkarolását, meg- oldásának segítését, a szállást és támogatást sok esetben. Köszönjük a Bányász Szakszervezetnek elvtársi, munkatársi, gazdaságpolitikai támogatását, és azt, hogy egyre intenzívebben igényli munkánkat. Köszönet az egyetemeknek, melyek vezető professzorai, munkatársai nevelik utánpótlásunkat és helyet, eszközt, szellemi kapacitást bocsátottak rendelkezésünkre. Köszönet a Ma- gyar Állami Földtani Intézetnek, mely — mint annyiszor — most is otthont ad közgyűlésünknek és dolgozói a társulat tagságának mindig meghatározó tudományos, társadalmi tényezői voltak és ma is azok. A magam nevében szeretném megköszönni a Magyarhoni Földtani Társulat valamennyi tagjának azt a támogatást, szeretetet, együttérzést és erkölcsi erőt, melyet mind a Társulat, mind személyem nehéz időszakaiban nyújtott szá- munkra. Hitet adtak a jóban, erőt a harcban, az érdemes célok elérésében. Az elmúlt 5 — de tovább visszamenve — , a 14 év távlatában nyugodtan mond- hatom, hogy a társulati közakarat, melyet mindig képviseltem, zömében he- lyes irányt szabott, jó volt, beigazolódott ! Esetenként azok is, melyek a tárgy- időszaki hivatalos állásponttal ellentétben állva akkor alulmaradtak a vitá- ban és nem nyertek kellő figyelmet. Ez egyben megnyugtató is a jövőre vonat- kozóan, és tanulság is a megválasztandó új vezetőség számára. Szeretnék személyesen is köszönetét mondani közvetlen munkatársaimnak az elnökség, a választmány valamennyi tagjának, akiket mind itt felsor ohii nem tudok, de akik közül ki kell emelnem Hámor Gézát, Alföldi Lászlót, Géczy Barnabást, Bérczi Istvánt, Halmai Jánost, Balog Annát és Géber Zsuzsannát. Kedves tagtársak, tisztelt közgyűlés ! Nagy feladatok és mozgalmas körülmények várnak a hamarosan hivatalba lépő, megválasztott új vezetőségre. Keményen kell majd fogni a kormányrudat, hogy hajónk a kívánt irányban, optimális sebességgel és biztonsággal haladhasson. En biztos vagyok benne, hogy jó kezekbe kerül ez a kormány, és mint annyiszor, a kollektív társulati bölcsesség és az azt képviselő tisztikar sikerrel megoldja majd szép feladatait, és hazánk földjének újabb, eddig ismeretlen szépségei és értékei tárulnak fel közös munkánk során ! Ehhez kívánok a leköszönő vezetőség nevében sok sikert, jó egészséget, és sok jó szerencsét ! Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1986) 116. 327-345 Főtitkári jelentés az 1981 — 1985-ös időszakról* Dr. Bérezi István Tisztelt tisztújító küldöttközgyűlés, kedves vendégeink ! Jelentem a 131. tisztújító közgyűlésnek, hogy az alapszabály módosító ha, tározat értelmében 5 évre hosszabbított első hivatali időszak végére érkéz* tünk. A korábbi trienniumok végének szokását megtartva átfogó visszatekin- téssel kívánom kibővíteni az 1985-ös tevékenységet összefoglaló jelentésemet* természetesen messzemenően figyelembe véve és egyeztetve a tisztelt hall- gatóság türelmének határait, valamint az örvendetesen bőséges, beszámolóra váró anyagmennyiséget. Az évkönyvek számsorai közt a beszámolási időszak, a Társulat fennállásá- nak 134—138. éve úgy jelenik meg, mint az eddig tapasztalt legmagasabb taglétszámot mutató periódus: 1981 1982 1983 1984 1985 Taglétszám 1661 1680 1454 1510 1342 Az 1982-ben végrehajtott tagságidíj -revízió, amelyek eredményeként a tete- mes hátralékot ismételt felszólítás ellenére sem rendező tagtársainkat töröltük a nyilvántartásból, jelentős redukáló hatása után a taglétszámunk — ha visz- szaesésekkel is — de újra emelkedőben van, jelezve a Társulat és tevékenység iránt megnyilvánuló töretlen érdeklődést. Tízéves csomópontokhoz viszonyítva különösen látványos a létszám emelkedése: 1950 1960 1970 1981-1985 átlaga Taglétszám 248 662 942 1530 ! * Elhangzott 1986. III. 12-én, a társulati tisztújító közgyűlésen. 328 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Természetesen veszteségeink is voltak. A quinquennium során összesen 42 tagtársunktól kellett búcsút vennünk. Az elmúlt évi főtitkári jelentés óta Dr. Bogsch László Dr. Facsinay László Halász Árpád Káposzta József Dr. Kkiván Pál Mészáros József Dr. Takáts Tibor távozott örökre körünkből. Kérem, tisztelegjünk emlékük előtt néma felállással ! Természetesen a puszta számoknál többet jelent a mögöttük meghúzódó tartalom, a számok mögött rejtőző tevékenység. Célkitűzéseink hosszú távon változatlanok: az ország természeti erőforrásainak felkutatását és feltárását elősegítő gazdasági és tudományos tevékenységben való intenzív részvétel a népgazdasági tervekben, országos programokban rögzített elképzelésekkel összhangban. E feladatok két fő témakör köré csoportosíthatók: — nyersanyaghelyzetünk és az ebből fakadó alkalmazott földtan jellegű tevékenység; — tudományos és oktatási feladatok megoldásában való társadalmi szintű részvétel. A beszámolási időszak aktivitását tételesen vizsgálva a legfiatalabb (1,978), de létszámát tekintve legsúlyosabb Budapesti Területi Szervezet tevékeny- ségével kell kezdenünk. Tesszük ezt annál is inkább, mivel a taglátszámunk közel felét adó (840 fő) szervezet számszaki és szervezési-tevékenységi problé- mái jól mutatják az általános tendenciákat, amellyel egész Társulatunknak szembe kell néznie. A szakmai programok közül az elmúlt 5 évben a Budapesti Területi Szervezet előadóüléseket szervezett a működési területét érintő nyersanyagkutatásokról (Börzsöny hegységi, Velencei-hegységi érckutatások, felsőpetényi halloysit, sári- sápi kaolinos homokkő, Gerecse előtéri kőszén), amelyekhez mind a Börzsöny, mind a Velencei- és Gerecse hegységbe kirándulásokat is szerveztek. Ezen kívül bemutatták a budapesti mérnökgeológiai térképezés eredményeit és a nagy- marosi vízlépcső mérnökgeológiai helyzetét, a Budapest környéki földtani alapszelvények kutatási eredményeit. A Gerecse hegység előterében folyó föld- tani és geofizikai kutatások együttes értékelése is tevékenységük részét ké- pezte. Az általános témák között rétegtani, elvi kérdések (partközeli pelágikus üledékképződés, pannon-neogén rétegtan) szerkezetföldtani kiértékelések (Bükk, Mátra szerkezete, Pannon-medence kéregszerkezete, magyarországi neogén medencealjzat) nyersanyagprognózisok (Mátra hegységi érc, szén- hidrogén prognózis) és magmás-vulkanológiai értékelések (Szarvaskő, Börzsöny, Mátra, Velencei-hegység) szerepeltek témaköreikben. Nagyrendezvényeiket az illetékes területi szervezetekkel, illetve szakosztályokkal közösen bonyolítot- ták le, amelyek részben a külföldi kongresszusok magyar előadásainak zsűri- zéséből (XII— XIII. KBGA Kongresszusok és a Moszkvai XXVII. Geol. Világ- Bérezi: Főtitkári jelentés 329 kongresszus), illetve azok beszámoló üléseiből állt. Ezen kívül a bányaföld- tani, a környezetvédelmi és a geológus- továbbképzés témakörével foglalkozó ankétok emelhetők ki. Rendezvények adatai 1981 1982 1983 1984 1985 1981-1985 1978-1980 Szakülések (db) | 10 9 8 8 6 41/8 22/7 Előadások (db) 63/6,3 45/6 29/3,6 28/3,5 27/4,5 192/4,7 83/3,8 Résztvevők (fő) 531/53 478/53 344/43 241/30 224/37 1966/48 803/38 Hozzászólók (fő) 127/12,7 45/5,2 46/5,8 70/8,8 48/8 338/8,2 158/9 Kirándulások (db) 2 1 2 1 6 Kir. résztv. (fő) 88/44 35 — 40/20 20 183/30,5 A szakmai aktivitást nehéz számokkal mérni, mégis, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt öt évben 192 előadás hangzott el 190 szerzőtől, valamint, hogy szakülésenként átlagosan 8 fő volt a hozzászóló, akkor a szakmai érdek- lődést nem nevezhetjük rossznak. Az előző időszakhoz képest az 1981 — 1985. évi tevékenység mind az előadások számát, mind a résztvevők számát tekintve mintegy 20% -kai nőtt. Ugyanakkor a vizsgált időszakon belül két negatív irányú tendencia jelentkezik: időszakos mélypont a látogatottságban az 1984-es évben volt. Ennek okát a Területi Szervezet vezetősége többször vizsgálta és egyértelműen a témaválasztásban látja. A közérdekű ankétok maximális lét- száma elérte a 150 főt, de előadó üléseken is 80 fő feletti létszám jelentkezett. Viszont a lokális témakörök esetében a 15—20 fő részvétele az általános. A másik negatív vonás az, hogy a rendezvényeket rendszeresen csak 100 fő láto- gatja, ez pedig a taglétszám 12%-a. Az 1986-ban megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő Alföldi Területi Szer- vezet széles alapokon nyugvó tevékenységi kört kialakítva csatlakozott a táj- egység főbb problémáinak megoldásához, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze: a) a jelenlegi termelési mélységnél mélyebben elhelyezkedő nyersanya- gok kutatásának, kitermelésének előkészítése; b) a mezőgazdasági földtan kon- cepciójának kidolgozása, és ilyen irányú kutatások végzése; c) a földtudomá- nyokra háruló környezetvédelmi feladatok kimunkálása és részvétel ezek meg- oldásában, különös tekintettel a hulladékelhelyezés megoldásának földtani von- zataira; d) az egyik legfontosabb ásványi nyersanyag, a víz, felszín alatt elő- forduló részének földtani szempontból történő vizsgálata; ej településfejlesz- tési és városrendezési koncepciók kialakítása, különös tekintettel a síkvidéken végzett építésföldtani tevékenységre. Ezzel összhangban a jelentősebb rendezvények a következők voltak: 1981- ben társszervezői voltak Szolnokon, a ,,Kelet-Magyarország kutatási feladatai, különös tekintettel a miocén és idősebb szénhidrogéntároló kőze- tekre’ ’ tárgykörben megtartott 12. Geofizikai Vándorgyűlésnek. Ugyanezen évben ankétot rendeztek a medencealjzat metamorf kőzeteiben megismert szén- hidrogén-telepek rezervoár-geológiai és művelési kérdései” témakörben. 1982- ben Nagybaracskán, az MFT Dél-dunántúli Szervezetével, az MET Bács-Kiskun és Baranya megyei területi csoportjaival, valamint Nagyba- 330 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet racska községi tanácsával közösen ,, Dél-magyarországi geológiai-hidrogeoló- giai ankétot” rendeztek, amelynek keretében az ország déli részén végzett földtani-geofizikai, szénhidrogénföldtani és vízföldtani kutatások, a komplex melioráció, a tervszerű környezetgazdálkodás földtani eredményeivel, a ter- málvíz felhasználás problémáival foglalkoztak. Az Orosházán szervezett ,, Al- földi szénhidrogénkutatási ankéton” a szénhidrogénkutatások legújabb ered- ményeit tárgyalták meg. A XXII. Csongrád megyei Műszaki Hónap keretében, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága (MTA-SZAB) Földtudományi- és Műszaki Szakbizottságával, az MHT Szegedi Területi Szer- vezetével, valamint a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságával közös rendezésben Tudományos ülést rendeztek a ,, Hévizek hasznosításának kérdé- seiről”. 1983-ban Szolnokon ,,A szénhidrogénprognózis módszertani kérdései” tárgykörben ankétot rendeztek, bemutatva és megvitatva a szénhidrogén- prognózisok tapasztalatait, a továbbfejlesztés irányait, a kutatás szedimento- lógiai, geokémiai, paleogeotermikai, matematikai kutatási módszereit, a poten- ciális szénhidrogén- vagyon becslésének számítási eljárásait. A határterületek felé való hasznos és szakmapolitikailag igen fontos kite- kintést jelentett a számos társrendezővel, köztük a Csongrád megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségével, a Szentesi Korai Zöldségtermesztési Rendszer és a Mezőgazdasági és Elelmezésipari Tervező Beruházási Vállalat Csongrád megyei Kirendeltségével együttesen rendezett ,,A geotermikus ener- gia mezőgazdasági hasznosítása” tárgyú Nemzetközi Tudományos Konferen- cia. A Konferencia 33 előadása a plenáris ülésen, majd a termesztési-, mű- szaki- és környezetvédelmi szekciók ülésén hangzott el. Már az 1984-es év eseményét jelentette a hasonlóan interdiszciplináris jel- legű ,,Mit vár a mezőgazdaság a határtudományoktól” c. vitaülés, amelyet az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának és a MHT Szegedi Területi Szervezeté- vel közösen szerveztek. 1985. évben Szegeden az MTA-SZAB földtudományi Szakbizottságával közös rendezésben tudományos ülést tartottak. ,,A hazai természetes zeolitok kutatásának, hasznosításának legújabb irányai és ered- ményei ”tárgykörben. Az elhangzott előadások a zeolitok hasznosításának leg- újabb — elsősorban gyógyászati és kozmetikai — útjait mutatták be. A XXV. Csongrád megyei Műszaki Hónap keretében az MHT Szegedi Terü- leti Szervezetével, valamint az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szak- osztályával közös rendezésben a Maros Makó— Szeged szakaszával összefüggő hidrológiai, hidraulikai, árvízvédelmi és folyami kérdések tárgykörében tudo- mányos konferenciát szerveztek. Ugyancsak a Műszaki Hónap keretében Sze- geden, a Technika Házában az algyői szénhidrogénmező feltárásának és mű- velésbe állításának 20 éves évfordulója alkalmából az OMBKE Kőolaj-, Föld- gáz és Vízbányászati Szakosztály Alföldi Termelési Helyi Szervezetével, Al- földi Fúrási Szakcsoportjával és Szegedi Üzemi Csoportjával közös rendezés- ben a Csongrád megyei Műszaki Hónap keretében jubileumi előadássorozatot tartottak. Az imponáló aktivitáson kívül a szervezet és belső vezetősége munkáját minősíti az is, hogy az MTESZ Csongrád megyei Elnöksége 1983-ban tárgyalta és pozitívan értékelte a Területi Szervezet munkáját, s a ciklus folyamán a lelépő titkár, dr. Zentay Tibor, akit elnökként választottak újra, ,, Megyei Emlékérem” kitüntetésben részesült. A Területi Szervezetek között rangidős Déldunántúli Területi Szervezet tevé- kenységében hagyományosan az előadóülések jelentették a szakmai aktivitás Bérezi: Főtitkári jelentés 331 elsőrendű fórumait. Az egység két súlyponti helyén, Pécsett és Nagykanizsán összesen 29, külső illetve Társulaton belüli társrendezővel megvalósított ren- dezvények közül az alábbiakat lehet kiemelni: 1981- ben: 3 napos fúrásműszaki továbbképző, amely a geológusok számára fontos határterületi kérdésekben való tájékozottságot volt hivatva magasabb szintre emelni. — a sajátos színnel jellemzett szakmai napok sorában, amelyek révén az alap- és alkalmazott kutatás egy-egy jelentős bázisa mutatkozik be a szélesebb, érdeklődő szakmai közönségnek, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat került sorra. — a műszeres analitikai ankét a technológia, különösen az elektronikai forradalom eredményeképpen e rohamléptekben fejlődő ágazat legújabb ered- ményeit tette közkinccsé; 1982- ben kiemelkedő, országos esemény volt a Kaposvár— Nagykanizsa székhellyel rendezett vándorgyűlés, amely a szakmai paletta peremére szo- rult Somogy megye, továbbá az olajáról híres Zala megye jelenének és jövő- jének geológiai módszerekkel megközelíthető kérdéseivel foglalkozott; — társrendezői voltak egy regionális rendezvénynek, a dél-magyarországi geológiai-hidrogeológiai ankétnak (1. előbb); — ebben az évben sem maradt el a háromnapos fúrásműszaki továbbképzés; — az észak-magyarországi területi szervezetek közösen, a miskolci ankét keretében mutatták be az észak-bükki földtani kutatások eredményeit, 1983- ban tapasztaljuk az ötéves ciklus legnagyobb aktivitását. Ez a ren- dezvények, a résztvevők és hozzászólók számában egyaránt tükröződik (rendre 28, 1250, 155). Elsősorban az ankétok és kerekasztal-beszélgetések foglalkoz- tak átfogó jelleggel az aktuális problémákkal, így a kutatásfinanszírozás új rendjével, a mecseki szénvagyon kutatásának, feltárásának és termelésének, a megyei energiastruktúra átalakításának aktuális feladataival, az energia- gazdálkodás megyei feladataival, az ásványvagyon-gazdálkodás és -védelem időszerű kérdéseivel; a Máza-déli terület szénvagyonáról és annak kitermelési lehetőségeiről, és a számítógép szerepéről a földtanban. Ebben az évben sem maradt el a fúrásműszaki továbbképzés és a szakmai műhelyek bemutatása, amelynek során ezúttal a Magyar Állami Földtani Intézet Déldunántúli Terü- leti Szolgálata került sorra. 1984 kiemelkedő eseményeként a területi szervezet megalapításának 25. év- fordulóját méltató jubileumi ülésszakot tartjuk. Hasonlóan jelentős szerepet játszott a Mecsek-Villányi hegység és az Erdélyi-középhegység földtani össze- függésével foglalkozó előadássorozat. E terület újabb eredmények alapján a döntő láncszeme lehet a Pannon medence fejlődéstörténete rekonstruálásának. Az 1985. év, amely az 1984-ben tapasztalt látogatottsági mélypont után újra fellendülést mutat, a szűkebben vett szakmai kérdések mellett (ankét a Somogy megyei regionális problémákról; előadóülés ,,A szénhidrogének jelen- tősége az ország energiaellátásában”) gazdaságpolitikai kitekintéssel is jelle- mezhető (ankét a déldunántúli térség ásványi nyersanyagkutatásának és fel- használásának gazdaságpolitikai perspektíváiról). Az elmúlt ötéves ciklus a Déldunántúlon is igazolta, hogy az ipari szakemberek egyaránt képesek gya- korlati és tudományos értékű tanulmányok készítésére. Az 1986-ban fennállásának 25. évébe lépő Északmagyarországi Területi Szer- vezet ebben az 5 éves periódusban feltűnően sok nagyrendezvénnyel jeles- kedett. 332 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Ezek: 1981-ben: „Az ötödik V. éves terv kutatásainak földtani eredményei” * 1982- ben: A Borsodi Műszaki és Közgazdasági Hetek keretében meg- rendezett kétnapos „II. Bányaföldtani ankét” — közös rendezvény az MET Budapesti Területi Szervezetével, a Magyar Országos Bányászati és Kohászati Egyesülettel. 1983- ban: „Északmagyarország energiaásványainak és egyéb ásvá- nyainak földtana és ipari hasznosítása”. 1984- ben: „Újabb kutatási eljárások eredményei a földtani adatok megvalósításában’ ’ . 1985- ben: „Északmagyarország újabb földtani eredményei” Általában jellemző, hogy ezek sikeresen zajlottak le. Ezt a látogatottság is tükrözi. Legkevesebb 29 fő, legtöbb 250 fő volt az érdeklődők száma. Az évenként rendezett őszi tanulmányutak is nagy népszerűség mellett zaj- lottak le. Ezek célja az újabb feltárások földtani megismerése, az újabb ada- tok, elképzelések áttekintése. Évenkénti bontásban ezek a következők voltak: 1981- ben: Az OÉÁ Rudabányai Vasérc Művekkel közös rendezésben „Észak-magyarország VI. 5 éves tervi ércbányászati kuta- tási feladatai” 1982- ben: „Az V. ötéves tervidőszakban végzett észak-bükki kutatások eredményeinek megismerése”. 1983- ban: „Újabb kutatási eljárások a földtani adatok megvalósu- lásában”. (Visontai Konferencia) 1984- ben: „A bükkaljai terület földtani képződményeinek újabb is- mertetése és bemutatása”. 1985- ben: „a rudabányai külfejtés megnyitásának megtekintése és az új kutatási eredmények megismerése”. Kiemelkedően sikeres volt az 1984-ben a Területi Szervezet „fővállalkozásá- ban” lebonyolított vándorgyűlésünk, amelynek témája „Észak-Magyarország földtani kutatásának újabb eredményei”. Sikeresek voltak a tematikus szakosztályokkal, más területi szervezetek- kel együttesen kialakított rendezvények is, pl. a Budapesti Területi Szerve- zettel a „Szerkezetföldtani ankét”, a Déldunántúli Területi Szervezettel a Bükk hegység újabb földtani adatainak megismerésére szervezett bejárás, ill. az 1985 őszén megtartott VIII. Mediterrán NEOGÉN Kongresszus észak- magyarországi vonatkozású rendezvénye — ipolytarnóci tanulmányút, amely egyben Társulatunk 1985. évi vándorgyűlése is volt. A közép- és északdunántúli régióban sok, részben újonnan megismert orszá- gos és helyi fontosságú nyersanyag, valamint nyersanyaggá válható kőzet van. Ezért a barnakőszén, a bauxit, a különféle építő-, építőanyag-, kerámia- és üvegipari nyersanyagok, a mangánérc, a karszt- és rétegvíz, az alginit és a velük kapcsolatban álló képződmények vizsgálata, prognózisa, a földtani, geofizikai és más kutatási módszerek, az új nyersanyagelőfordulások lehetőségeit megha- tározó ún. előkutatás, a bányaföldtani kérdések, a földtani-környezetvédelmi problémák központi helyet foglalnak el a Területi Szervezet tevékenységében. A beszámolási időszak két kiemelkedő eseménye az 1982-ben, Zirc fennállásá- nak 800 éves évfordulóját köszöntő ünnepségekhez csatlakozva rendezett Telegdi-Roth Károly Földtani Napok és az 1983-ban, a Területi Szervezet Bérezi: Főtitkári jelentés 333 által, országos jelleggel rendezett vándorgyűlés voltak. Az előbbi témája a név- adó és első kiemelkedő tanítványai (Kovács Lajos, ifj. Noszky Jenő, Szörényi Erzsébet, Wein György) középhegységi tevékenységének bemutatása volt. Ez alkalomból avatták fel Telegdi-Roth Károly emléktábláját a zirci Bakony Pantheonban. Az 1983-as vándorgyűlés a közép-dunántúli térség földtani kutatásában elért jelentősebb eredményeket, valamint az eocén szénbányászat földtani problémáit vitatta meg, 2 napos, 12 helyszínt, felölelő illusztráció jellegű terepbejárással kiegészítve. 1984-ben olyan rendezvény formát vezettek be, amelyen egy szűkebb témát az érdekeltek, problémafelvető bevezetőből kiindulva, feltárások, kőzetminták megtekintésével egybekötött találkozón vitatnak meg. Az első ilyen ,, mini- vándorgyűlés” tárgyköre a sok tekintetben problematikus Iharkúti-Formáció volt, ezt 1985-ben az eocén medence-formációkkal kapcsolatos kérdések meg- vitatása követte. Elismerés illeti a Területi Szervezetet, az Általános Földtani Szakosztállyal közösen, a MÁFI hathatós támogatásával lebonyolított, 1984-es sümegi ,,Szedimentológiai Továbbképző” megszervezéséért. Az Agyagásvány tani Szakosztály ötéves tevékenységét 31 előadóülés és 4 an- két, 89 előadás, az ezeken szereplő 75 hazai és 8 külföldi előadó jellemzi. Ezek közül kiemelkedett a két ,,Illit-ankét” (1983, 1984). Mivel a szűk szakterületen hazánkban meglehetősen kevés specialista dolgozik, fokozott szerepe van a nemzetközi kapcsolattartásnak, amelynek tárgyai elsősorban a közeli országok (Csehszlovákia, Lengyelország, NDK), illetve a nemzetközi Agyagásványvizs- gálati Szövetség (AIPEA). Viszonylag kevés azonban az e témakörben megje- lent publikáció; nem világos azonban, hogy mennyi ebben a szerzők/előadók és mennyi a nyomdai lehetőségek ,, érdeme”. A tematikus szakosztályok sorában — most már bízvást állíthatjuk, hogy hosszú ideje — a nevében tulajdonképpen nem létező tudományág nevét hordozó Általános Földtani Szakosztály vonzza a legnagyobb érdeklődést. Te- kintsük át magyarázatképpen a nagyrendezvények címlistáját, az esetenként ezekhez kapcsolódó terepbejárások sorát, valamint az 5 év alatt elhangzott 67 előadás tematikus megoszlását. N agyrendezvények — a KBGA Bukaresti Kongresszusán elhangzó magyar előadásokTiazai be- mutatása (1981). A Budapesti Területi Szervezettel közös; — II. Bányaföldtani Ánkét (Miskolc, 1982) társszervezetekkel (OMBKE, MGE) közös szervezésben hangzott el; — Karsztmorfológiai Kerekasztal (1983); — Gyakorlati Szerkezetföldtani Módszertani Továbbképző a Budapesti Te- rületi Szervezettel közösen (1983); — A Geológiai Világkongresszus (IUGS) magyar előadásai egy részének (12) bemutatása; — ,, A Mecsek és Villányi-hegység valamint az Erdélyi-középhegység össze- hasonlításának problémái” (1984), a Déldunántúli Területi Szervezettel közös ; — ,,Szedimentológiai Továbbképző Tanfolyam” (1984), a Középdunántúli Területi Szervezettel közös; — , , Alginit a mezőgazdaságban” (1984) a MÁFI-val, a Magyar Agrártudomá- nyi Egyesület Talaj tani Társaságával és az Alginit Gazdasági Társulással közös; 334 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet — ,,Az Alföld harmadidőszak előtti képződményeinek áttekintése” (1985), a Déldunántúli Területi szervezettel közös; — A KBGA Krakkói Kongresszusán elhangzó, főleg tektonikai témájú ma- gyar előadások itthoni bemutatása (1985); ,,Lemeztektonika és ércképződés kapcsolata a mediterrán térségben” (1985). A terepbejárások — 1981-ben Rudabánya — Aggtelek környékének bemutatása, az Őslénytani és Rétegtani Szakosztállyal közösen; — 1983-ban a Szerkezetföldtani Módszertani Továbbképző keretében több alkalommal volt terepi bejárás és gyakorlat a Bükk hegységben; — 1984. májusában Iszkaszentgyörgy— Várpalota— Li tér környékének tek- tonikai viszonyait vizsgáltuk terepbejárás keretében; — 1984. szeptemberében ,,A pesti neogén alapszelvény” terepi bejárás, a Budapesti Területi Szervezettel közösen; — 1985-ben ,, Terepbe járás a balatonfői alaphegységi rögök területén”, az őslénytani és Rétegtani Szakosztállyal közösen. Az előadások tárgykör szerint vett megoszlása (db) 1 . Kongresszusi beszámoló 1 7 2. Tektonika (globális is) 10 3. Területi földtan 7 4. Útibeszámoló 7 5. Magmatizmus 4 6. Bauxit 4 7. Rétegtan 4 8. Geofizika 4 9. Egyéb 4 10. Ősföldrajz 2 11. Szedimentológia 2 12. Egyéb érc 1 13. Távérzékelés 1 A fenti száraz adatsor azt tükrözi, hogy a széles szakmai közönség érdeklő- désére számot tartó kérdések műsorra tűzése megfelelő részvételt vonz, még akkor is, ha a rendezvények csökkenő látogatottsága sokfelé gond: a kezdeti, átlagosan 15 — 20 fő részvétel 1984— 85-ben 30— 40-re nőtt (84 és 106 fős maximum) A körülhatárolt szakterület okozta mozgás tér- vonzáskör beszűkülés prob- lémái jellemezték az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály működését a beszámo- lási időszak során. Az előadóülés-centrikus működés mellett (egy előadóülés 1,5—2 havonta) ki kell emelni az Ifjúsági Bizottsággal és az Alföldi Területi Szervezettel közösen 1984-ben Szegeden lebonyolított anyagvizsgálati tovább- képzőt. A Társulat hagyományainak ápolására, valamint a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollégák megbecsülésére a szakosztályi emlékérmek (Vendl, Tokody, Semsey) alapítására tettek javaslatot. A VENDL-emlékérmet és alapítványt ezúttal másodszor, a SEMSEY-emlék- érmet pedig először ítéltük oda. Az Ásványgyűjtő Szakcsoport 1983 óta mint az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály társult, önálló vezetőséggel rendelkező szervezeti egysége működik. A Bérezi: Főtitkári jelentés 335 tevékenység jellegéből fakadóan elsősorban az ásványgyűjtéssel egybekötött terepbejárásokra helyezték a hangsúlyt (1983. Tokaj, 1984. Uzsabánya, 1985. Gyöngyösoroszi). Ezeken kívül az Ásványbarát Találkozók és Börzék (tavasszal Miskolcon, ősszel Budapesten) olyan alkalmak, amelyek közművelődési szere- pet is vállalnak a földtan szélesebb körökben való népszerűsítésével. A lassan népmozgalommá szerveződő ásvány-ősmaradvány gyűjtés ,, Etikai Kódex”-ét kidolgozva rögzítették az ország nemzeti értékeit védő gyűjtői magatartás írá- sos szabályait. Természetesen ez annyit ér majd, amennyit a szervezet, ill. magányos gyűjtők belőle megtartanak. A Mérnökgeológiai és Környezetföldtani Szakosztály vezetősége alapos előké- szítés után vágott neki az ötéves ciklusnak. Létrehozott egy 15 tagú, a főható- ságoknál, az iparban, állami vállalatoknál, az egyetemeken és kutatóintézetek- ben dolgozó szakemberekből álló Tudományos Tanácsot. A Tanács javaslatait meghallgatva és a vezetőség véleményét kikérve, még 1981 júliusában az elnök és két titkára kidolgozta a Szakosztály ötéves cselekvési programját, ami a Szakosztály munkájának öt éven át a vezérvonalát adta. A szakmai munka lényeges csomópontjait az alábbi rendezvénytípusok jelentették: — Munkahelyi látogatások: Négy látogatásra került sor az öt év alatt, éspedig a Központi Bányászati Fejlesztési Intézetben, a Földmérő és Talajvizs- gáló Vállalatnál, a Magyar Állami Földtani Intézetben és a Szilikátipari Köz- ponti Kutató- és Tervező Intézetben. A munkahelyi látogatások átlagos látoga- tottsága 32 fő volt. — Előadóülések: Ezt a fórumot használták fel a Moszkvai Földtani Világ- kongresszus és a Krakkói Kárpát— Balkáni Földtani Asszoció ülésein delegált előadások zsűrizésére, a kőzettan, az építésföldtani térképezés, a környezet- földtan, rézsüstabilitás, METRÓ- és autópálya- építéssel kapcsolatos mérnök- geológiai problémák és az üregkutatás kérdéseinek megvitatására. Az előadó- ülések átlagos látogatottsága 30 fő volt. — Tematikus ankétok: A népgazdaság számára kiemelten fontos kérdések kerültek terítékre. Az építőipari nyersanyagok, a mélyépítés, a külfejtések, az építésföldtani térképezés és az in situ mérések mérnökgeológiai problémáival 1 — 1 ankét, míg a környezetföldtani kérdésekkel 2 ankét is foglalkozott. Átlagos látogatottság 70 fő volt. — Mérnökgeológiai szemináriumok: Az oktatási jelleggel szervezett, regio- nális tematikájú szakosztályi rendezvények hazánk nagyobb tájegységeinek mérnökgeológiai, hidrogeológiai és környezetföldtani problémáit dolgozták fel, olyan városba telepítve a rendezvényt, ahová a határmenti területeken dolgozó külföldi szakembereket is meg lehetett hívni. Általában 2—3 napos előadás-sorozatot 1 — 3 napos terepi bejárás követett, nemegyszer a szomszédos ország területére. így került sor 1981-ben a pécsi szemináriumra, 1 napos Dráva-menti terepbejárással; 1982-ben a Győri Sze- mináriumra, 2 napos szlovákiai kirándulással; 1983-ban a soproni szeminá- riumra, fél napos Sopron környéki és 3 napos burgenlandi úttal. 1984- és 1985- ben az észak-magyarországi és a hozzá kapcsolódó szlovákiai terület mérnök- geológiai és környezetföldtani problémái voltak műsoron a 2— 2 napos salgó- tarjáni és miskolci szemináriumon. Átlagos látogatottság: 55 fő. — Klubestek és kerekasztal-beszélgetések: évvégeken kötetlen beszélgeté- sek formájában a mérnökgeológia jelentősebb külföldi (franciaországi, algériai, osztrák, csehszlovák és szovjetunióbeli) vagy belföldi rendezvényeiről esett szó. Látogatottság: átlag 21 fő. 336 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Az Őslénytani- Bétegtani Szakosztály szintén imponáló rendezvénysorozatot tudhat maga mögött, ö^nagyrendezvény mellett (1,981: Mikropaleontológiai Ankét, 1982: az ELTE Őslénytani Tanszék alapításának 100 éves jubileuma; 1983: ,,Az eocén/oligocén határ az alpi-kárpáti-pannon rendszerben. A kiscelli emelet definíciója” c. nemzetközi ankét terepbejárással; 1984: Biosztratigráfiai ankét; 1985: Rétegtani továbbképző; a Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció krakkói kongresszusára nevezett előadások zsűrizése) 35 előadóülés (ebből 7 külföldi előadókkal), 7 terepbejárás (1981: Uppony-Szendrői-Rudabányai- Agg- teleki hegység, Gerecse hegység; 1982: Cserhát és a Salgótarjáni medence; 1983: Villányi-hegység; 1984: Mecsek hegység; 1985 Kőszeg-Soproni hegység; Bala- tonié) és 1 munkahelylátogatás (1984: Természettudományi Múzeum őslény- tára) jelzik a főbb állomásokat. Az 1976 óta működő Szénkőzettani Munkabizottság 1984-ben a szerves geo- kémiai csoport csatlakozásával Szénkőzettani és Szerves Geokémiai Munkabizott- ságként folytatta tevékenységét. Az 1 ankét 19 előadóülés széles kört felölelő tematikája felölelte a szedimentpetrográfia e szűk területének csaknem vala- mennyi hazai szempontból érdekes elméleti és gyakorlati vonatkozását. A Tudománytörténeti Szakosztály tiszteletreméltóan sokszínű tevékenysége egyaránt felöleli az egyes földtudományi szakágak múltjának feltárását, illetve a Társulat történelmi értékei megőrzését és továbbadását a jelentősebb jubi- leumok, szakosztályi és összegyesületi rendezvények formájában történő méltó megünneplését. Az időszaki megemlékezések keretét a minden év első negyed- évében az utóbbi címekkel sorra került Földtani Tudománytörténeti Napok adták : — 1981: ,,A hazai földtudományok egyes ágainak története a kezdettől 1945-ig” — 1982: ,, A hazai földtudományok fejlődésének néhány fontosabb eseménye az 1848 — 1918 közötti időszakban”. — 1983: ,,A magyarországi földtani térképezés és térképszerkesztés törté- netéről”. — 1985: ,,A magyar ásványi nyersanyagok kutatásának története 1945-től 1975-ig” A beszámolási időszak 32 előadóülésén összesen 102 előadás hangzott el. Az előadóülések látogatottsága 10—35, a Tudománytörténeti Napoké 42—58 kö- zött változott. A Szakosztály tevékenységének nemzetközi elismerését jelentette, hogy a Nemzetközi Földtudomány Történeti Társaság (INHIGEO) X. szimpóziumát 1982. augusztus 16 — 22. között Budapesten rendezhettük, amelynek sikerét a 62 külföldi résztvevő, az elhangzott 46 előadás minősíti. Jelentős szerepet játszottak a 8. RCMNS kongresszusára (1985) kiadott ,, Tanulmányok a Kárpát- medencei neogén ásványi anyagok hasznosításának történetéről” c. 656 olda- las, angol nyelvű kiadvány megjelentetésében. Tisztelt küldöttközgyűlés ! A Társulat életében, napi működtetésében fontos szerep jut az Elnökség mellé rendelt bizottságoknak. Az Alapszabály Bizottság: (Elnöke: Alföldi László, tagjai: Bogsch László, Csíky Gábor, Juhász András, Knauer József, Kovács Endre, Zelenka Tibor, Zentay Tibor) regisztrálta, különösen a ciklus Bérezi: Főtitkári jelentés 337 időszakában a többnyire a Területi Szervezetek és a Tematikus Szakosztályok tisztújítását követő és a Tisztújító Küldöttközgyűlés közti időszakkal kapcso- latos tisztázandó ügyrendi kérdéseket. Ezeknek megoldása a következő elnök- ség feladata. Az Ellenőrző Bizottság (elnöke Vitális György, tagjai Jámbor Áron, Mátyás Ernő, Szantner Ferenc) feladata a Társulat szakmai tevékenységének ellenőr- zése, a számvizsgálás csak annyiban képezi érdeklődésének tárgyát, amennyi- ben a Társulat alapszabályszerű működését zavarja. Jelentésüket a tisztújító közgyűlés hivatalos dokumentumaként csatoljuk. Az Etikai Bizottság (elnök: Rónai András, tagjai: Benkő Ferenc, Dudich Endre, Knauer József, Tárkány Szűcs Ernő) elé a beszámolási időszakban érdemi kérdést sem tagtársaink közvetlenül, sem intézmények nem utaltak, elvi állásfoglalást sem kértek. A Fegyelmi Bizottság: (elnök: Nagy István, tagjai: Bartkó Lajos, Jantsky Béla) örvendetes módon munka nélkül maradt a beszámolási időszakban. Ezzel szemben a Gazdasági Bizottság (elnöke: Bohn Péter, tagjai Kókay József, Varjú Gyula, Vizy Béla) az elmúlt periódusban rendkívül aktív és sok- oldalú tevékenységet kellett kifejtsen. A legfontosabb munkaterület az MTESZ Gazdasági Bizottságában való rendszeres közreműködés volt, az egész Szövet- ség, azon belül a Társulat új gazdálkodási rendjének kialakítása érdekében. A társulaton belül a legfontosabb feladata a költségvetés véleményezése, az új gazdálkodási elv alapelveinek érvényesítése, a külső források — megbízásos munkák — fokozott bevonása a Társulati tevékenységbe. Elismerés illeti a Gazdasági Bizottságot ez utóbbi téren elért, különösen látványos előrelépésért, amelyre a későbbiekben még részletesen visszatérünk. Az Ifjúsági Bizottság (elnök: Balog Anna, tagjai Cserny Tibor, Deák János, Harangi Szabolcs, Korecz Andrea, Kuti László, Latrán Béla, Molnár Sán- dor, Puzder Tamás, Rózsa Péter, Seresné Hartai Éva, Somody Ágnes) tevékenységének három fő irányát kell kiemelnünk: — továbbképzők szerve- zése területi szervezetekkel és tematikus szakosztályokkal (matematika a földtanban 1982, Ásvány-Kőzettani 1,984, Tektonikai 1984, Rétegtani 1985.) — az ifjú szakemberek számára kétévenként ,,Első Előadói Ankét” szerve- zése (1982, 1984), — terepbejárások rendezése (Tokaji Napok 1984, Szlovákiai 1982, Mátra— Bükki Napok 1984) Ezeken túlmenően az MTESZ Központi Ifjúsági Bizottsága rendezvényein, programjaiban való részvétel a fiatalok síkján is megteremti a Társulat és az MTESZ hagyományosan jó kapcsolatát. A Nemzetközi Bizottság (elnöke: Hámor Géza, tagjai: Bárdossy György, Kertész Pál, Morvái Gusztáv, Rónai András, Tóka Jenő, Vándorfi Róbert, Végh Sándorné) feladatát, a hazai és külföldi nemzetközi szaktudományos események nyomon követését, az azokon való társulati részvételről való gondos- kodást, a rendelkezésre álló anyagi lehetőségekkel és nemzetközi kötelezettség- vállalásainkkal összhangban, sikeresen teljesítette. Az ötéves ciklus utaztatási adatai: Be Ki Szocialista Tőkés Szocialista Tőkés 156 255 103 14 2 Földtani Közlöny 338 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Nemzetközi aktivitásunk a hazai rendezésű nemzetközi események (INHI- GEO X. szimpózium, 8. RCMNS Kongresszus) előkészítését, rangos nemzetközi események (IAS European Meeting, Mikropaleontológiai Kollokvium 1989.) Magyarországra hozatalát célozták — sikerrel. Az Oktatási Bizottság (elnöke: Géczy Barnabás, tagjai: Bognár László, Juhász Árpád, Molnár Béla, Vitális György) javasolta, hogy a középiskolai módszertani üléseken geológusok is vegyenek részt, vezessenek földtani kirán- dulásokat a földrajzszakos tanárok továbbképző kirándulásain. Nyújtsanak demonstrációs oktatási anyagot a középiskolai oktatás számára. A technikumi és a földrajzi oktatás anyagának lektorálásába arra hivatott geológusokat von- janak be. Továbbá hasonlítsák össze a környező országok középiskolai földtani oktatását a teljesen és méltatlanul elhanyagolt hazai oktatási anyaggal. A továbbképzéssel kapcsolatban a Bizottság felkérésére Juhász J. professzor részletes felmérést készített a Társulat jogi tagjairól a szükséges igényekkel kapcsolatosan. Ezt a rendkívül értékes felmérést a Bizottság a megfelelő egye- temi szervek felé továbbította. A továbbképzés elősegítésére a Bizottság java- solta a földtani információ bázis kiszélesítését, a speciális kollégiumok profiljá- nak kibővítését és a társulati vándorgyűlések adta lehetőségek jobb kihaszná- lását. A Sajtó Bizottság (elnök Halmai János; tagjai: Juhász Árpád, Érdi-Krausz Gábor, Révész István, Molnár Dezső) rendszeres tájékoztató anyagokkal el- látva az MTESZ Sajtóirodát és az MTI-t, próbálta a megfelelő publicitást meg- teremteni. Miután a szaktudományi rendezvények kevéssé elégítik ki a tömeg- tájékoztatás szenzációigényét, sok esetben alig váltottak ki jelentősebb vissz- hangot. A Társulati tevékenységet felülvizsgáló ad hoc bizottság (elnök -.Vitális György, tagok: Balog Anna, Cserny Tibor, Csíky Gábor, Földvári Mária, Gatter István, Hahn György, Juhász András, Knauer József, Kocsárdy Éva, Kovács Endre, Majoros Lászlóné, Mindszenty Andrea, Nagymarosy András, Révész István, Zelenka Tibor, Varga Imréné) korrekt értékes vizsgálódásá- nak eredményeit tömören összefoglaló anyaga még bizonyára sokáig az Alap- szabály mellett a legfontosabb időszerű olvasmánya lesz a mindenkori vezető- ségnek. A Társulati Emlékérmeket Felülvizsgáló Bizottság (elnök: Alföldi László, tagok: T. Kovács Gábor, Némedi V. Zoltán, Rónai András, Szantner Ferenc, Tóka Jenő, Végh Sándorné) a tagság széles tömegeinek véleményével össz- hangban állapította meg, hogy az alkalmazott földtan gyakorlati szakembe- reinek emlékéremmel való elismerésének hiánya méltatlanul hátrányos megkü- lönböztetés a földtan szakembereivel szemben. Ennek felszámolására alapí- totta a ,,Pro geológia applicata” emlékérmet, amelyet először ebben az évben ítélt oda az alapszabálynak megfelelően Társulatunk elnöksége. Ugyanez a bizottság az Ifjúsági Bizottsággal karöltve bábáskodott az Ifjú- sági díj ,,Semsey Andor emlékéremmé” való átalakításán, megörökítve egy- szersmind a magyar geológia néhai halhatatlan mecénásának emlékét. Speciális ad hoc bizottság foglalkozott ,,a nagy gazdasági értékű lelőhelyek megtalálásában és feltárásában résztvevők jutalmazásáról szóló állami előírá- sok” módosítását szolgáló javaslattervezet kidolgozásával. Ennek elnöke: Há- mor Géza, titkára: Somos László, tagjai: Bardócz Béla, Juhász András, Karácsonyi Sándor, Szantner Ferenc. A dokumentum 1985 áprilisára elké- szült, és megfontolás tárgyát képezi. Bérezi: Főtitkári jelentés 339 A Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsága (elnök, felelős szerkesztő: Daítk Vik- tor, technikai szerkesztő Kaszap András, tagok: Géczy Barnabás, Klibuesz- kyné Vogl Mária, Koxda József, Mátyás Ernő, Németh Gusztáv, Székyné Fux Vilma, Szilvágyi Imre, Zelenka Tibor) rendszeresen ülésezve megterem- tette a szerkesztés oldaláról a Közlöny pontos megjelenésének feltételeit. Sajnos az Akadémiai Nyomda késedelmes munkája kb. 1 éves elmaradást^ ,, eredmé- nyezett” a beszámolási időszak végére. A Szakosztályi kiadványok (Őslénytani Viták, Mérnökgeológiai Szemle, Általános Földtani Szemle, Tudománytörté- neti Évkönyv) időszakos megjelenése rendben levőnek minősíthető. A belső ( Szövetségen belüli ) kapcsolatrendszerünket vizsgálva figyelemreméltó a társegyesületekkel, az MTÉSZ-en kívüli tudományos egyesületekkel, intézmé- nyekkel, szervezetekkel közös rendezvények nagy száma. Az utóbbi 5 éves periódus közel 100 ilyen rendezvénye nemcsak statisztikai adat, hanem annak az élet diktálta realitásnak a megnyilvánulása, hogy a megváltozott, nehezebb gazdasági körülmények között még kevésbé pótolható a gondolatok cseréje, az együttgondolkodás végső formában a mellérendelt helyzetű döntés, cselekvés kialakítása. A hagyományos társegyesületeken (OMBKE, MGE, MHT, MKBT, GKE) túl előrelépés történt más egyesületekkel való együttműködés terén. Közös rendezvényeink voltak a Magyar Kémikusok Egyesületével, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Talajtani Társaságával, a Szervezési és Vezetéstudomá- nyi Társasággal a Magyar Közgazdasági Társasággal, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülettel, a Szilikátipari Tudományos Egyesülettel, a Közle- kedéstudományi Egyesülettel, az MTA Központi Szervezeteivel és területi bizottságaival. A Társulat delegált és választott képviselői tagjai a MTESZ Végrehajtó Bizottsága, Országos Elnöksége, elnökségi és valamennyi szakmai bizottsá- gainak. Az immáron évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy az ezekben folyó, esetenként nem látványos, munka gyümölcsei hosszú távon beérnek: új gon- dolatok, elképzelések, tevékenységi formák kimunkálásához vezetnek. A szakágazati állami irányítószervekkel (Központi Földtani Hivatal, Orszá- gos Vízügyi Hivatal, Építési és Városfejlesztési Minisztérium, Ipari Miniszté- rium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal) az együttműködés korrekt. A közös célokon nyugvó megalapozottság a biztosíték a jövőbeni együtt munkálkodásra. Ebben az ötéves periódusban (1983. IX. 23.) került sor a Társulat bemutat- kozására a MTESZ Elnökség VB előtt. Ennek során minden sorra kerülő egyesület (mi a MTESZ megalakulása óta most szerepeltünk először) bemutatja szervezeti felépítését, munkamódszerét, felvázolja múltját, és beszél a jövő terveiről. A társulatunkról ily módon kialakult kép a jelenlevőkben kedvező benyomást tett, úgy az alaptevékenységünket, mint a MTESZ társegyesületek- kel és központi szervekkel való kapcsolatunkat illetően. A működés oldaláról mindezt megerősíti az ötéves periódus során lezajlott két rutinszerű MTESZ- ellenőrzés pozitív eredménye. A belső kapcsolatrendszerhez tartozóan kell megemlítenem azt a tényt, amelyet a MTESZ és a benne tömörült tagegyesü- letek feltétlen tekintély növekedésének minősítünk: a Szövetség és egyesületei immár társadalmi szervként működnek 1983 vége óta. Nemzetközi kapcsolatok. A földtudományok egyike a széles körű nemzetközi kapcsolatrendszert leginkább igénylő tudományoknak. Ez abból fakad, hogy: — az államhatárok ritkán esnek egybe a földtani képződmények határaival. 2* 340 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet A szomszéd országokba átnyúló képződmények és nyersanyaglelőhelyek teljes egészében tehát csak közösen, nemzetközi keretekben vizsgálhatók; — az összehasonlító elemzési módszerek alkalmazása olykor távoli területek- ről származó analógiák helyszíni tanulmányozását igényli; — a nemzetközi gazdasági és tudományos kapcsolatok rendszere más ága- zatokhoz hasonlóan sokrétű együttműködést kíván. Egy hosszabb időszak után talán nem időszerűtlen, hogy részletesebben ele- mezzük a nemzetközi kapcsolatainkat az alábbiak szerint: — a környező országokkal kialakított kapcsolatok; — érvényes államközi gazdasági és politikai szerződésekkel szabályozott kapcsolatokból fakadó kötelezettségek; — a nemzetközi tudományos szervezetekben végzett munka és az ezekből fakadó kötelezettségek. A környező országok közül Csehszlovákiával , azon belül is a Szlovák Földtani Társulattal a legintenzívebb a kapcsolat. Ennek a történelmi múltba vissza- nyúló alapja az, hogy a Szlovák Földtani Társulat az MFT-t mintegy anya- egyesületének tekinti. A folyamatos kapcsolattartás szakmai együttműködés és szakmai publikáció csere formájában mintegy 50 évre tekinthet vissza, annak ellenére, hogy formálisan rögzített együttműködés a mai napig sincs. Ez azon- ban nem zárja ki azt, hogy rendszeresen informáljuk egymást nagyrendezvé- nyeinkről, amelyek közül az utóbbi időszakban nem egyet közös problémák megoldására közösen szerveztünk (1982. Győr). Esetenként lehetőség kínálko- zik arra, hogy hazánkban felszínen nem ismeretes geológiai képződményeket szakembereink szlovákiai tanulmányutakon vizsgálhassanak, amelyek szervezé- sében aktívan közreműködik a Szlovák Földtani Társulat. A Szovjetunió tagköztársaságaiban, illetve autonóm területein számos helyi érdekeltségű és hatáskörű földtudományi egyesület működik. Kapcsolatterem- tést elsősorban a Kárpátokban, illetőleg a Kárpáton túli, e területeken működő szakembereket tömörítő egyesületek vonatkozásában szorgalmaztunk. Az eddigi eredmények szerények, és csak egy-egy meghívott szakember előadására, a pub- likációk cseréjére korlátozódnak. Ennek oka az eltérő szervezeti felépítésen túlmenően az is, hogy a szakmai kapcsolatok más csatornákon (minisztériumok, iparvállalatok, illetőleg tudományos intézetek együttműködése) évtizedek óta léteznek és könnyebben megvalósíthatók. Romániával társulati szintű kapcsolatunk eddig nincs. A szakembercsere és együttműködés más hivatalos csatornákon — de általában ott is akadozva — folyik. Jugoszlávia vonatkozásában az együttműködés a 60-as évek elejére nyúlik vissza. Akkortájt rendszeresek is voltak a kölcsönösen megrendezett határmenti geológus-találkozók. Az utóbbi évtizedben azonban a kapcsolattartásnak ez a rendszeresített formája — pénzügyi nehézségek miatt — megszűnt. A szakem- berek más csatornákon folyó együttműködés keretében találkozhatnak. Min- denképpen kívánatos lenne a korábbi intenzívebb kapcsolatok felélénkí- tése. Ausztriával hivatalosan megkötött társulatközi megállapodásunk nincs. A vállalat-, illetve intézetközi kapcsolatokban realizálható együttműködésen túl- menően a határmenti területek kölcsönös érdeklődésre számottartó, megoldásra váró geológiai problémáit közös nagyrendezvényeken mutatjuk be, vitatjuk meg. Ennek egyik első példája az 1983. évi őszi Sopron— burgenlandi mérnök- geológiai előadássorozat. Bérezi: Főtitkári jelentés 341 A nem közvetlen szomszéd országból a Lengyel Földtani Társulattal 1980 szeptembere óta van érvényben levő együttműködési szerződésünk. Ez kiterjed az információcserére, egymás programjairól való kölcsönös tájékoztatásra, az éves vándorgyűléseken 2 — 2 fő kölcsönös meghívására. Az együttműködés ki- terjesztését erősen korlátozzák a pénzügyi és gazdasági megszorító intézkedé- sek, ugyanis lengyel részről sokkal nagyobb létszám igényelné a devizamentes csereprogramokban való részvételt, beleértve egész csoportok számára terve- zett földtani tanulmányutakat. Bulgáriával hivatalos társulati kapcsolatunk nincs. Eddigi tapasztalataink szerint még a kapcsolatfelvétel is nehézkes, mivel a földtani tudományos együttműködési kérdésekben általában a Bolgár Tudományos Akadémia ille- tékes, és ezekbe a Bolgár Földtani Társulat nem folyik bele. Az Európán kívüli országokkal, csakúgy, mint a nem közvetlenül szomszédos európai tőkés és szocialista országokkal rendszeres kapcsolat nem alakult ki. Az egyedüli kivétel talán Kuba, ahol a 60-as évek óta nagyszámú szakértői és térképező gárda dolgozott, és ők az MFT önálló kubai szakcsoportját működ- tették Kubában. Ez is szerepet játszott abban, hogy a 70-es évek végén a kubai kollégák is kedvet kaptak tudományos egyesület alakítására. így jött létre a Kubai Földtani Társulat, amelynek szervezeti és működési rendszerének ki- alakításához kikérték a magyar szakemberek véleményét. A többi tengerentúli ország földtani egyesületeivel kereskedelmi és a mű- szaki-tudományos egyezmények révén, odalátogató tagtársaink révén igyek- szünk felvenni a kapcsolatot. így az utóbbi 5 évben a publikációk cseréjére és egymás szakembereinek egymás országaiban való kölcsönös támogatására vonatkozó megállapodást írtunk alá a török, az indonéz és az új-zélandi föld- tani társulattal. A nemzetközi tudományos egyesületek közül Társulatunk Magyarország képviseletében tagja a nemzetközi ásványtani asszociációnak (IMA: Inter- national Mineralogical Association). Tagtársaink munkája révén képviselve vagyunk olyan szervezetekben is, amelyek kollektív tagságot elismernek ugyan, de nem a Társulat, hanem más intézmény képviseli Magyarországot (IIJGS: International Union of Geological Sciences, Kárpát-Balkáni Geológiai Asszo- ciáció, KGST Szakmai Bizottságai), illetve több, csak egyéni tagságot elismerő tudományos szervezetben (IAS: International Association of Sedimentologists; IAGOD: International Association of Genesis of őre Deposits; IPA Interna- tional Paleontological Association; IAH International Association of Hydro- geologists; IAEG: International Association of Engineering Geologists; IASC: International Association fór the Study of Clays; IAMG: International Asso- ciation of Mathemathical Geology; COGEODATA). Erőfeszítéseink, a vállalatok, intézmények, az Ipari Minisztérium és az MTESZ megértő erkölcsi és anyagi támogatása lehetővé tették, hogy megfelelően nagy létszámú társulati delegált (70) kapjon helyet a 27. Nemzetközi Geológiai Kon- gresszusra Moszkvába utazó, valamint a Kárpát-Balkáni Geológiai Associáció Krakkóban rendezett 12. kongresszusán (1984, ill. 1985). E globális, ill. regionális összejöveteleken való ilyen mértékű magyar szereplés jelentős mértékben nö- velte a magyar geológia tekintélyét a rendező országokban, de azokon kívül is. Az IUGS több regionális és társulati szervezetében végzett magyar tevé- kenység elismeréseképpen az utóbbi időben Magyarországot több rangos nem- zetközi kongresszus megrendezésére kérték fel. így 1982 augusztusában ren- deztük meg az INHIGEO (a földtudományok történetével foglalkozó nemzet- 342 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet közi bizottság) X. szimpóziumát. 1985-ben mi rendeztük a 8. Mediterrán Neo- gén Rétegtani Kongresszust . Bizonyára nem tekintik elfogultságnak és a hazai résztvevők is megerősítik, hogy ez a rendezvény volt a beszámolási időszak kiemelkedő, magyar rendezésű nemzetközi eseménye. A résztvevők magas szá- ma (33 országból 470 fő), az elhangzott, illetve poszter formában közreadott előadások mennyisége (261) és minősége, a személyes képviselőt küldő nemzet- közi szervezetek és (International Union of Geological Sciences, International Commission on Stratigraphy, Subcomission on Neogene Stratigraphy, Régiónál Committee on Pacific Neogene Stratitraphy, UNESCO International Geological Correlation Program) végül, de nem utolsó sorban a kitapinthatóan jó légkör, amely utólag, a külföldi folyóiratokban publikált beszámolókból és a magán- levelekben megfogalmazott elismerő szavakból egyaránt lemérhető, egyértel- műen igazolják ezt. Köszönet illeti ezért a Hámor Géza vezetése, Halmai János titkársága alatt működő szervező bizottságot, amelynek ötéves szívós munkája fekszik a kongresszus előkészítésében, a Társulat titkárságát Géber Zsuzsa vezetésével, amelyre a technikai adminisztratív-pénzügyi lebonyolí- tás nagy része hárult, a Budapesti Kongresszusi Központot, amely a résztvevők elismerését kiváltó világszínvonalú hátteret adott a Kongresszusnak és végül, de nem utolsó sorban az MTESZ, a Magyar Tudományos Akadémia, a Központi Földtani Hivatal és a Magyar Állami Földtani Intézet vezetőségét, akik a fel- készülés során erkölcsi és anyagi támogatásukkal teljes mértékben mögöttünk álltak. A hazai nemzetközi rendezvények közvetlen (tudományos, anyagi) sikerén túl jószerével sokszor nehezen felmérhető az az erkölcsi töke , amely csak hosszabb távon kamatozik. Az INHIGEO és az RCMNS kongresszus esetében azonban abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy ez is majdhogynem közvetlenül mérhető: 1984-ben Dudich Endre tagtársunkat az INHIGEO főtitkárává vá- lasztották, Hámor Géza társelnökünk 1981 óta az RCMNS VB társelnöke; Halmai Jánost pedig előbb a ,,Neogén ásványi nyersanyagok” újonnan induló IGCP project, majd pedig a Nemzetközi Rétegtani Bizottság Neogén Albizott- sága ICS, SNS titkárává választották meg, míg Császár Gézát a KBGA Réteg- tani Bizottsága elnökévé jelölték. Nemzetközi tevékenységeink elemzésekor említést kell tennünk azokról a programokról is, amelyek nem közvetlenül társulati irányítással, de — sokszor vezető tisztségeket viselő — tagtársaink meghatározó mértékű, aktív részvé- telével folynak. Ilyen értelemben kell kiemelnünk a ,, Közép- és Kelet-Európa 1 : 1 000000 méretarányú neogén ősföldrajzi térképsorozata” c. IUGS progra- mot, amelynek vezetője Hámor Géza társelnök, és amelynek előzetesen is nagy visszhangot kiváltó végső változata várhatóan 1987-ben fog megjelenni. De említhetném a Kárpát-Balkáni Geológiai Asszociáció szedimentológiai albizott- ságának paleotranszport térképsorozatát, amelynek kiadója Magyarország (szerkesztők Császár Géza, Haas János, Jámbor Áron) vagy az IUGS— ICS Tethys munkacsoportjának munkáját (vezetője Császár Géza). Tisztelt közgyűlés ! Napjainkban gyakori a panasz, a területi szakosztályi tisztújításokon is gya- korta elhangzott, hogy a műszaki értelmiség szakmai tudományos társadalmi munkára egyre kevésbé fogható, a második (harmadik . . . X-edik) gazdaság, a nem tudományos jellegű társadalmi munka kedvezőbb (anyagi, erkölcsi) fel- B ér czi: Főtitkári jelentés 343 tételeket nyújtó körülményei elszívják attól. Ügy látjuk azonban, hogy ez csak az érdektelen, kellően ki nem munkált, elő nem vezetett témakörök esetében igaz. Valamennyi szervezeti egységünknél ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a közérdeklődésre számot tartó, megfelelő (nagy) rendezvény formában előveze- tett témák továbbra is tömegeket vonzanak. Nevezetesen — a vándorgyűlések — ankétok — továbbképzők — terepbejárások továbbra is a legkedveltebb rendezvényformáknak tűnnek, és megfelelő, 50— 100 fő hallgatóságot vonzanak, még akkor is, amikor a partikuláris, szűkebb kört érdeklő témák előadóülésein jó, ha 10 egynéhány résztvevő jelenik meg. Nem vitatjuk szükségszerűségét annak, hogy a specialisták is fórumot kell találjanak Társulatunkon belül, hangsúlyozni kell azonban az integrált meg- közelítési mód következtében vonzóbb működési formák fontosságát. Tisztelt küldöttközgyűlés ! Egy társadalmi egyesület működtetéséhez, ahogy mondani szokás, a föníci- aiak óta pénz szükségeltetik. Költségvetésünk ebben az ötéves ciklusban is öt forrásból táplálkozott: egyéni tagdíjbevétel, jogi tagdíjak, rendezvények bevé- tele, megbízásos munkák bevétele. Az első, a MTESZ revízió által javasolt és 1985 II. félévi hatállyal végrehajtott tagdíjemelés ellenére elenyésző részt kép- visel, sajnálatos módon a második is. Jelentősebb részt vállalnak az önfenntar- tóvá lett rendezvényeink is, változatlanul a legnagyobb bevételi hányadot a megbízásos munkák képviselik. Ez különösen fontos azóta, amióta a Miniszter- tanács, amelynek közvetlen irányítása alá a MTESZ, mint társadalmi szervezet tartozik, célul tűzte ki az állami támogatás jelentős csökkentését, majd hosz- szabb távon felszámolását. E számsorok a beszámolási időszakban az alábbiak- ban alakultak: Db 1981 1982 1983 1984 1985 Megbízásos munka 5 7 3 5 6 bevétel (MFt) 0,745 1,3 0,650 1,2 3,0 (becslés) Állami támogatás (MFt) 0,642 —0,235 1,240 — —0,067 A pénzügyi megfontolásokon túlmenően a megbízásos munkák rendszerét tart- juk az egyik lehetséges módszernek, amelynek segítségével a tudományos egye- sületek vonzását az említett körülmények között növelni lehet. 344 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Tisztelt közgyűlés ! Örömmel jelenthetem, hogy a beszámolási időszakban összesen 15 tagtársunk kapott Munka Érdemrend bronz fokozata vagy magasabb állami kitüntetést. 1985-ben Április 4 Érdemrend Marczis József; Bese Vilmos; Vándorfi Róbert; Munka Érdemrend arany fokozat: Pantó György; Munka Érdemrend ezüst fokozat: Falusi István; Munka Érdemrend bronz fokozat: Bállá Kálmán; Csalagovits Imre. 1985-ben néhány új állami díjast is köszönthettünk soraink- ban. Faller Gusztáv tagtársunk ,,a hazai szénbányászat irányításában és fejlesz- tésében végzett, több évtizedes kimagasló tevékenységéért” (Tamásy Istvánnal és Tóth Miklóssal megosztva) ; Hámor Géza, Kovács Endre, Nagy Elemér, Némedi-Varga Zoltán, Soms- sich Lászlóné tagtársaink ,,a hazai feketekőszén vagyon kutatásában és feltá- rásában elért kiemelkedő eredményeikért”; Stefanovits Pál tagtársunk ,,az általános talajtan és a környezetvédelem területén végzett kiemelkedő oktató, kutató és irodalmi munkásságáért”, része- sült e magas kitüntetésben. MTESZ díjat összesen 6 tagtársunk kapott a beszámolási időszakban; 1985- ben Kecskeméti Tibor tagtársunk, az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály elnöke szerepelt a kitüntetettek között. Valamennyiüknek ezúttal és e helyről is ismé- telten gratulálunk, és kívánunk további sikeres munkájukhoz jó egészséget. Az 1982-es közgyűlésen e helyről mutattam be Géber Zsuzsát, aki akkor került ügyvezető titkári munkakörbe nálunk. Sorsa úgy alakult, hogy most megint vele kapcsolatos bejelentést kell tennem: családi körülményei elszólít- ják körünkből a messzi Svédországba. Mi, akik nap mint nap együtt dolgoztunk vele, tudjuk igazán, hogy dinamikus egyénisége — amit talán néhányan és néhányszor dinamitosnak éreztek — milyen hasznára és javára volt az egye- sületi tevékenységünknek. De azt is tudjuk és ígérjük, magunk részéről úgy tekintjük, hogy csak megválik és nem elválik tőlünk, és a kapcsolat — mint azt az emlékgyűrű is jelképezi — eltéphetetlen, segít majd abban, hogy svédül is magyar lány maradjon. Kérem fogadják és segítsék a helyébe lépő Zimmer- mann Katalint olyan szeretettel, ahogy körünkben őt fogadták. Tisztelt közgyűlés ! Tisztújítás alkalmából íratlan szabály, hogy a jövővel, miután az az elkövet- kezendő tisztikar feladata, a befolyásolás vádját elkerülendő, nem illik foglal- kozni. A működés kereteinek további pontosítása terén szükség lesz az Alap- szabály végrehajtási utasításaként felfogható, a MTESZ hasonló jellegű sza- bályzásába illeszkedő ügyrend kidolgozására; a már folyamatban levő ügyek közül két bejelentett alapítvány-létesítési szándék — néhai Kriván Pál csa- ládja első előadóként szereplő fiatal geológusok, Géber Zsuzsa fiatal geológu- sok utaztatásának elősegítésére szándékozik alapítványt létesíteni — végső formába öntésére. Nekem nem marad más hátra, mint a leköszönő elnökség és választmány nevében köszönetét mondjak mindazoknak, akik segítették munkánkat: a terü- leti szervezetek, szakosztályok leköszönt vezetőségének, a bizottságok elnö- keinek, tagjainak, Fock Jenőnek, a MTESZ elnökének dr.TÓTH Jánosnak a MTESZ főtitkárának, dr. Jéke László főtitkárhelyettesnek, a társulati titkár- Bérezi: Főtitkári jelentés 345 ság dolgozóinak: Gébek Zsuzsanna ügyvezető titkárnak, Bánsági László - nénak és Wein Györgynének, valamint a MTESZ „névtelen dolgozóinak”. „Quidquid agis prudenter agas et respice finem” „Bármit teszel, bölcsen tedd, mert vissza kell nézned, ne feledd” (a szerző ford.) mondja a latin mondás. Ennél tömörebben megfogalmazni mi sem tudjuk, hogy mi vezérelt tetteinkben az elmúlt 5 év alatt. Ha úgy érzik, e mondás méltón minősíti munkánkat, kérem szíveskedjenek e jelentést elfogadni és a tisztikar- nak az Ellenőrző Bizottság jelentése után a felmentést megadni. Jó szerencsét ! Földtani Közlöny, BuU. of the Hungárián Oeol. Soc. (1986) 116. 347—351. ÉRTEKEZÉSEK Mullit a celli Sághegy buchitos bazaltjában Dr. SztróJcay Kálmán Imre * (2 ábrával) A szakirodalomból jól ismert az a tevékenység, melyet néhai Mauritz Béla, a Budapesti Tudományegyetemen az ásvány-kőzettan neves tanára a dunántúli bazalt kőzetek vizsgálata terén kifejtett. E munkálatok céljaira készült vé- kony csiszolatok jelentős részét a Természettudományi Múzeum Ásványtára őrzi. A becses hagyatéki gyűjtemény része az a mintegy félszáz csiszolat is, amely a Celldömölk melletti Sághegy (ma már felhagyott, ill. lefejtett) bazalt kőzeteiből készült. E gyűjteményből előkerült ama különös érdekességű készít- mények (eredetileg kb. 3—4 darab volt belőle) egyik példánya, amelyekben annak idején történt megállapítás szinte napjainkig kiható vita felidézője lett. A kérdésre a fellelt preparátum kapcsán érdemes visszatérni, mert rámutat- hatunk a körűié támadt akkori szakmai ,, köz játékra”, de egyben módunkban van a vita megnyugtató lezárására. Utóbbira azért is szükség van, mivel a nem tisztázott észlelés és arra hivatkozás még a legutóbbi, Kulcsár L. és munka- társa egyébként kiváló és részletezésében is dokumentum értékű monografikus feldolgozásában is (1962) helyet kapott, ill. sajnálatosan ismételt hivatkozás történik rá. Röviden az előzményekről. Emlékezetes epizódnak voltak tanúi az 1938 nyarán Grazban (Steier o.) tartott népes nemzetközi konferencia egyik ülésé- nek résztvevői: Mauritz B. a celli Sághegy bazaltjáról készült petrológiai tanulmányát adta elő. Annak elhangzása után szokatlanul kemény hangú hoz- zászólás következett az ülésen elnöklő P. Ramdohr, akkori berlini professzor részéről. Szinte bántó hangnemben kétségbe vonta a vizsgálat egyes megálla- pításainak helytállóságát. Főképp az előadásban ismertetett, az akkori kőfejtő ,, felső szintjének” (kontakt ?) bazaltjából leírt rutil beágyazások jelenléte ellen emelt szót. A felszólalás megfogalmazása, hangneme kínosan érintette az ülés résztvevőit. Elsősorban a meghívott vendégként előadó MAURixzot. Őaz elhang- zottakra nem reagált, azaz tüntetőleg néma maradt. A feszültség azzal oldódott, hogy éppen szünet következett, majd az ülés a napirend szerint tovább folyta- tódott. — Néhány hónap múltán azonban a jelen sorok írójának — aki éves ösztöndíjasként a berlini egyetemi intézetben dolgozott — Ramdohr megemlí- tette, hogy szeretné látni a kérdéses csiszolatokat, kéri MAURiTZot, küldené el * Eötvös L. Tudományegyetem Ásvány tani Tanszék , 1088 Budapest VIII., Múzeum körút 4/A. 348 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet a preparátumokat neki. Ramdohr megkapta a készítményeket, de hosszú hetek múltán azzal adta vissza azokat hogy nem tudja, az inkriminált elegyrész mi lehet ! (Az egyéb lényegtelen ellenvetését pedig visszavonja és elnézést kér). A lényeghez tartozik még, hogy ez alatt Mauritz az előadott cikket magyarul a Mát. Term. Tud. Értesítő LV. kötetében megjelentette. Ennek egynéhány szövegrészéből idézzünk fel szemelvényesen néhány mondatot: 943. o.: „A sághegyi kőbánya felső szintjének közepe tájáról rendkívül figyelemre méltó kőzet-anyag került elő. A bazalt szokásos elegyrészein kívül rutilt is tartalmaz. A kőzet elegyrészei: . . olivin szemek, magnetit, . . . plagioklász, anortok- lász, . . . augit, kevés biotit, . . . titánvas, . . . finom apatittűk, továbbá kevés kalcit és elég sok a rutil. Feltűnik erős fénytörésével, rendesen apró prizmák, ... a terminális lapok is megjelennek. E prizmák 20—60 [i hosszúak, 2—25 fi vékonyak, sötétbarnák, a vékonyabbak sárgásbarnán áttetszők; pleokroizmus kivehető: hosszirányban barnásabb, harántirány sárgás. Rutil mint a bazalt elegyrésze már ismert ugyan, de a legnagyobb ritkaságok közé tartozik.” Ezekre az adatokra, mint említettük, Kulcsár L. a Sághegyről készített elmélyült tanulmányában is hivatkozik, s azt írja, hogy a két lávafeltörés má- sodikának 5-ös kürtőjéhez csatlakozó ,, főcsatorna tengelyének táján sötétebb, kékesszürke bazaltot” figyelt meg, amelynek finom alapanyagában „halvány- zöld izotróp foltokat (üveg)” is észlelt . . ., „törésmutatója lényegesen nagyobb a kanadabalzsaménál. A kőzet különlegessége, hogy rutilt is tartalmaz ”( !) Ennyit mond az észlelésről, majd hozzáfűzi: „Valószínű, hogy a kőzet a Mau- ritz B. által leírt, szintén rutil tartalmú bazaltváltozat” megfelelője. Meg kell itt említenünk, hogy Jugovics L., aki több tanulmányt közölt a Sághegy kőzetéről, a Mát. Term. Értesítő LI. kötetében megjelent cikkében a bazalt egyik zárványféléjével foglalkozik, amit ő bazalt jáspis néven ismertet, (s az anyagát „a bánya különböző részein és különböző időkben találta”). A több cm-es üveges, kovagélből megszilárdult zárványnak látszó képződmény két „zónára” különül. Ennek külső (tehát a befogadó bazalttól távolabbi) részében cordieritet is vélt felismerni. (Meghatározása bizonytalan, ill. nem kielégítő). Ellenben az üveganyagban tűszerű, nagy fény törésű kristályokat is megfigyelt, de kis méretük miatt csak valószínűsíti, hogy szillimanit- tűk le- hetnek. ( !) Jugovics az elkülönülő zárvány anyagát közelállónak tartja a közismert ,,buchit”hoz, ill. ehhez átmenet-félének minősíti. E zárványok homokkövek, kvarcitok vagy pelites kőzetek darabjainak magmába olvadása útján termikus átalakulással képződnek (Harker, A. 1932). Valójában Jugovics közeljárt a helyes definiáláshoz, erre a zárvány-darab kémiai elemzési adatai is utalnak, de jóllehet sok éven át többször is felkereste a sághegyi kőfejtést, nem jegyezte fel, hogy a bazaltfalak és -ömlések melyik, vagy milyen pontjain akadt a vizsgált zárványokra. Kulcsár L. tanulmányá- ban viszont efféle — buchit-szerű — képződményekről nem tesz említést. Kár, mert még inkább identifikálni lehetne, hogy a MAURiTZ-féle „rutilos” példányok s a „bazalt jáspis”, ill. „szillimanitos” zárványok valójában azonos genezis termékei ! Mikroszkópban a Mauritz gyűjtötte bazalt eléggé sűrűn, helyenként zsúfol- tan tartalmaz hosszúra nyúlt teabarna, gyantabarna, lécalakú kristály-beágya- zásokat. (X. ábra) A hosszúságuk középértékben ^50 /im és 3— X0 ^m véko- nyak. Az ép prizmák egyik végén a tetőlapok élvonalai jól kivehetők. Kizáró- lag plagioklászba ágyazódnak, körülöttük magnetit szemek, augit és olivin, kevés ilmenit kristály mellett számos tűvékony, színtelen apatit-tű a jellemző Sztrókay: Vitás észlelések a Sághegyen 349 elegyrész. Optikailag e sötétbarna kristályok kioltása mindig egyenes (párhu- zamos). Pleokroizmusa nincsen! Jelleg: pozitív, interferenciaszín az állandó földpátközeg és a saját szín miatt nehezen meghatározható. A törésmutatók viszont a továbbiakhoz jó támpontot nyújtanak. A beágyazó földpáthoz (~X, 52— 1,53) viszonyítva a fénytörés nagyobb: 1,6-on felüli (de 1,7-et már nem éri el !), a rutil optikai adatai pedig: e == 2,903, co = 2,6X6, és A = = -f- 0,287 !. Csillám segédlemezzel a barna tűk kettőstörése jól megbecsülhető: addiciós és szubtrakciós helyzetben (25 /j,m vékony csiszolat esetén) a csillám- 1. ábra. Karcsú mullit-lécek csoportja plagioklászba ágyazottan. Fekete elegyrészek: magnetit. Nagyítás: 200 X Fig. 1. A group of svelte mullite laths embedded in plagioclase. Black component: magnetite. Magnification: 200 X 2. ábra. Mullit kristály négyzet-alakú (pszeudo-tetragonális) metszete (középen). Nagyítás: 600 X Fig. 2. Square-shaped (pseudotetragonic) cross-section of mullite crystal (centre). Magnification: 600 X 350 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet lemez 150 m^ útkülönbségével 0,0X5—0,020 kettőstörés adódik. A kettőstörés jelzi (Hintze,C. 1959), hogy az ásvány nem lehet szillimanit sem, mert ennek nagyobb a mérőszáma A = 0,025 — 0,030; s bár ásványunk színe némi Fe- és Ti-tartalmat jelez, s ez kissé nagyobb törésmutatót eredményez, az így sem éri el a szillimanitét, s jóllehet az ásvány színes, mégsem pleokroós (a színezett szillimanitnak kifejezett pleokroizmusa van) (Agrell and Smith, 1960). Az ásvány tehát, mely az éles kritikát kiváltotta — csakis mullit (3A1203 • • 2Si02) lehet. Határozottan ezt bizonyítja a kristályok harántmetszete is, amelyeknek négyzet alakú, pszeudotetragonális megjelenése csakis a mullitra jellemző. (2. ábra). Sajnálatos, hogy az ereklyeként őrzött készítményen mikroszondával méré- seket nem végezhettünk (az idős készítményről a fedőlemez eltávolítása bizto- san nagy sérüléssel vagy pusztulással járt volna). Egyébként megfigyeléseinkhez tartozik az is, hogy a mullit mérete és kifej- lődése alapján két generációja különíthető el. A nagyobb szemek hosszmetsze- tén a kifejezett növekedési zónásság lüktető anyag felrakodására vall. Külön- ben a mullit a kőzetanyag legkorábbi kiválásai közé tartozik ! Kulcsár L. cikkében négy kitörési terméket különített el, ezek 2. és 3. tagja a két alsó és felső bazaltömlés volt (az első tufaszórás, a negyedik a befejező dolerites vál- tozat). Lényeges az, hogy a két lávaszakasz második (sötétebb) kőzetéből az 5. kürtő mélyebb részét jelöli meg a (korábban rutilos) mullitképződés helyéül. Ismert, hogy a Kisalföld D-i szegély-övében tektonikai vonalak találkozásánál, a közös magmafészekből (Varrók K. 1950.) eredő kürtők és csatornák sora (Kis-, Nagysomlyó, Ság, Gérce stb.) jött létre. Töréses kéregszerkezetben az attikai vagy kárpáti rodáni mozgáshoz kapcsolódóan gyors feltörés indult meg. Mechanizmusa áttöréses asszimilációkkal járt: kovasavban gazdagabb (Jugo- vics) v. Al-dús, agyagos beolvasztással reziduális mullitos és buchit jellegű fészkek keletkeztek. Röviden nem külső (exogén) kontakt képződményekről hanem belső (asszimilált) átalakítások termékeiről lehet csak szó. Egybevág ezzel a kontinentális kéreg medence-szegélyi, pannon- végi kiemelkedő mozgása nyomán a felső köpeny közeléből felkerült bázisos xenolitok (Gérce, Sitke, Szigliget) megjelenése is (Embey-Isztin A. 1978.). így az egykori rutil-vita postumus lezárása, egyben a szillimanit jelenlét kizárása, aktuális témává mó- dosult. Irodalom — References Agrell, S. O, — Smith, J. V. (1960): Cell dimensions, solid solution and Identification of mullite and sillim- anite. - J. Amer. Ceram. Soc. 43, pp. 69—76. Embey-Isztin A. (1978): On the petrology of spinell-lherzolite nodules in basaltic rocks írom Hungary — Annales Hist. Nat. Musei Nationalis Hungaricí 70. pp. 27—44. Harker, A. (1932): Metamorphism. Methüen et Comp. London, p. 70. HlNTZE, C. (1959): Hdb. d. Min. Ergb. II. Lfg. 10. pp. 780—788. Jügovics L. (1934): Cordierit-tartalmú zárványok a sághegyi bazaltban — Math. Terin. tud. Értesítő 51. pp. 47/ 493. Kulcsár L.— Guzyné Somogyi A. (1962): A celldömőlki Sághegy bazaltja — Acta Geogr. Debrecina VIII/1. pp. 33 g3# Mauritz B.— Harwood, H. F. (1939): A celldömőlki Sághegy bazaltos kőzete — Math. Tér. tud. Értesítő 55. pp. Q3g 958. POSNJAK, F. — Greig, J. W. L (1933): Notes on the X-ray diffraction pattem of mullite - J. Amer. Ceram. Soc. 16. pp. 659—583. . . . 0 Varrók K. (1950): A Ny-dunántúli teraszok és bazaltok kőzetkémiai vizsgálata — Földtani Int. Évi Jel. p. Z85. A kézirat beérkezett: 1985. VII. 30. Sztrókay: V itás észlelések a Sághegyen 351 Mullite in the buchitic hasalt of the Sághegy at Cell K. I. Sztrókay * While studying the rocks (now already stripped off) of the Sághegy at Cell in Trans- danubia, B. Maubitz observed peculiar divergencies and a particular component, rutile, in the rock produced by the second eruption. (A few years earlier, L. Jugovics mentioned a sillimanite inclusion írom thesamelocality.) Maubitz ’s communication provoked sharp criticism abroad, bút the question of controversy remained unanswered by himself . During examination of Maubitz’s thin sections, the component under consideration abundantly present in the matériái turnéd out to be mullite. On top of putting an end to a long dispute this correction is essential mainly because it indicates that at the time of the Karpatian (Rhodanian) orogeny the rapidly extruding basalt lava must have taken along rocks originating írom great depth and that mullitization is the assimilated product of those rocks. This phenomenon is intimately linked with the xenoliths of near-upper-mantle origin observed in somé Hungárián basalts — a subject pút forward quite recently. Manuscript received: 30th July, 1985. * Mineralogical Department of Eötvös L. University, H-1088 Budapest, Múzeum körút 4/a, Hungary MyjuiHT b őyxHTOBbix 6a3ajibTax ropbi LUar npH cejie Uejui (3ana,HHa a E>eHrpna) d-p Kclamüh M. CmpoKau ripn HCCJieflOBaHMH ropHbix nopo/t, cjiaraiomHx ropy LUar npH cejie LJeim (k HacTonmeMy BpeMeHH OHa y>xe CHeceHa npn OTpaöoTKfi) noKOHHbin Béna Mayprnj b nopo/jax BTopon CTaflHH H3Bep>KeHHB 6a3ajibT0B Haömo/taji cBoeoöpa3Hbie otkjiohchhh h HeoöbiHHbin MHHepaii — pyran (3a HecKOJibKO JieT ao 3Toro Jl. lOroBHH ynoMHHajr bkjuohchhh CHJiJiHMaHHTa b sthx >Ke nopo- nax). CooömeHHe Maypnua no/jBeprajiocb pe3K0H KpHTHKe 3a rpaHHuen, ho c erő CTopoHbi OTBeTa Ha stot cnopHbin Bonpoc He nocneflOBajio. Llpn noBTopHOM npocMOTpe hijihíJjob h3 koji- jieKUHH MaypHua BbiHCHHJiocb, hto HaojnoflaeMbiií b őojibuioM KOJinnecTBe komhohcht npe/j- CTaBjiHeT coöoh MyjuiHT. 3Ta nonpaBKa — noMHMO 3aKpbiTHH cnopa — oneHb Ba>KHa rjiaBHbiM oöpa30M noTOMy, hto stot MHHepaii yKa3biBaeT Ha MyjuiHTH3auHio accHMHJinpOBaHHoro 6a3ajib- toboh MarMOH rjiyÖHHHoro MaTepHana, öbicTpo BbmeceHHoro Ha noBepxHOCTb bo BpeMH Kap- naTCKHX (pOflaHCKHX) TeKTOHHHeCKHX ABH>KeHHH. 3T0 HBJieHHe HaxOflHTCH BO B33HM0CBH3H c TeMoií HCCJieAOBaHHií nocjieflHHx JieT, KacaiomiixcH KcenojiHTOB, nonaBuinx b HeKOTopbie H3 HaiUHX Öa3aJIbT0B H3 CaMblX BepXOB M3HTHH. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1986) 116. 353—361 A recski és a rudabányai ércesedések eredetének összehasonlító elemzése* Dr. Boksa Csaba ** (3 ábrával) A jelen értekezés az Észak-Magyarország szerkezeti fejlődését analizáló, az újabb vizsgálatokkal új tektonikai, geodinamikai összefüggéseket kereső MÁFI munkacsoport tevékenységével kapcsolatosan jött létre, amelyet Szentpétery Ildikó, Less György és Grill József kezdeményezett. A két lelőhely összeha- sonlító elemzését kizárólag az ércképződéssel közvetlenül összefüggő tényezők vizsgálatán keresztül mutatjuk be, nem értékelve a még többoldalú elemzés alatt levő őslénytani, sztratigráfiai, tektonikai adatokat. A probléma teljes meg- oldása természetesen nem lehet mentes az utóbbiak vizsgálatától, de célom csupán az ércgenetikai ismeretek egybevetése volt. Ennélfogva nem térek ki a két lelőhely részletes földtani, teleptani ismertetésére sem. Az összehasonlító vizsgálatnál figyelembe vett tényezők a következők: 1. Az ércesedést generáló magmatizmus meghatározása. 2. Az ércképződés korának rögzítése. 3. Az ércesedések teleptani típusainak meghatározása. 4. Az ásványasszociációk, paragenezisek összehasonlítása. 5. Stabil izotóparányok összehasonlítása. 6. Az ércesedésben résztvevő kémiai elemek dominanciájának vizsgálata. 7. Ércképződési hőmérsékletek analizálása. 8. Metallogéniai hovatartozás meghatározása. A fent felsorolt vizsgálati módszerek nem egyenlő súllyal vehetők figyelembe az értékelésnél, tekintettel arra, hogy csak az esetek egy részében rendelkezünk egzakt adatokkal, összehasonlítható mérésekkel, míg más esetekben analógiák- ra, hipotézisekre is támaszkodnunk kell. Az ércesedést generáló magmás működésre vonatkozólag a recski ércesedés esetében az utóbbi évtizedek kutatásaiból következő eredmények biztos tám- pontot adnak. A recski ércesedés több lépcsőben keletkezett vertikuma a radio- aktív és sztratigráfiai kor adatokkal rögzített priabónai magmatizmushoz kap- csolódik. A legújabb értelmezések szerint (Csillag et al. 1980) a magmatizmus egy közép-magyarországi eocén szigetívhez kapcsolható (egyes adatok szerint kontinensperemi vulkanizmus, de itt a szigetív megjelölést használjuk a továb- • Előadta az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály 1985. november 13-i előadóülésen. •• Országos Ere- és Ásványbányák, 1406 Budapest, Pf. 34. 3 Földtani Közlöny 354 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet biakban is), amelynek dioritos intruzív és andezites extruzív folyamatai az eugeoszinklinális övék magmatizmus-ércesedés relációival mutatnak rokonsá- got (Baksa 1983). A recski ércesedés és a magmatizmus között közvetlen kap- csolat mutatható ki, amely a szigetív többi ismert pontján hasonlóan megta- lálható (pl. Velencei hegység K-i része). A recski priabonai intrúzió és vulkáni tevékenység eddigi ismereteink szerint triász korú alaphegységi üledékeket tör át, amelynek fácies-elemzései, geodinamikai rekonstrukciója a Darnó vonal menti litológiai egyezések sorát tárta fel (Bállá et al. 1980, 1982; Zelenka et al. 1983). Az alaphegységi kőzetek — jelenleg nem vizsgált — rokonsága a Darnó-Bükk hegységen át egészen a Rudabányai-hegységig feltételezhető. A recski lelőhelyen a magmás működés és a mellékkőzetek egymásra hatásá- nak következtében keletkezett kőzetelváltozások sorát ismerjük, amelynek Észak-Magyar országon ez ideig egyedüli különlegessége a szkarn. Ennek megléte vagy hiánya bárminemű kapcsolatkeresésnél tipomorf sajátságként értékelhető. A rudabányai lelőhely triász rétegsorában ismert ércesedés genetikájának megismerését kezdettől fogva nehezítette a magmás kapcsolat(ok) ismeretének hiánya. A távolabbi környezetben ismert mezozoos bázisos, valamint kvarc- porért eredményező magmatizmus ércesedéssel való kapcsolatai mindmáig tisz- tázatlanok. A rudabányai ércesedésnek és a regió szinkron magmatizmusának értelmezé- sét (Baksa et al. 1983) analógiák és hipotézisek szintjén vázolhatjuk a felső- perm és jura között lezajlott geodinamikai változások eredményeként, amely szerint a rudabányai lelőhely vulkáni szediment genezisű ércesedés. Ennek fel- tételezésére a boszniai (pl. Vares) korai mezozoos analógiák nyújtanak alapot, ahol a szingenetikus diabáz és porfirit vulkanizmussal kapcsolatos vulkáni szediment típusú telepképződéssel rokonítják a sziderites, hematitos, másutt polimetallikus, baritos ércesedést, a rudabányaival kísértetiesen azonos elem- háztartással. Az ércesedés korának rögzítésére csak Recsken találunk az eddigi kutatások adataiból minden kétséget kizáró bizonyítékokat. A radiogén kormeghatározá- sok bár a magmatizmus korát (kb. 35 mill. év Balogh, K. et al. 1975. Kézirat) jól körvonalazzák, de az ércképződés korát a relatív kor különbségek meghatá- rozásával kellett bizonyítani (Baksa 1983), mivel a hazai és külföldi szakembe- rek egy része a mai napig jobban szeretne miocén korú ércképződésről tudni. A hivatkozott dolgozatot itt nem kívánom ismertetni, csupán annyit szögezek le, hogy a dioritporfirit intrúzió által generált és az intrúziót is átjárt ércesedések után keletkezett, azokat metsző, ércmentes — tehát az ércnél fiatalabb — an- dezittelérek, dykeok stb. kora még szintén a priabonai emeletben rögzíthető. Tehát a recski ércesedés kora a sztratigráfiai szintjelző üledékeket is felhasz- nálva (Báldi T. 1970. Kézirat) minden kétséget kizáróan felsőeocén. Sem nem előbbi, sem nem későbbi. Ez összhangban van a Balaton- vonal menti ismert eo- cén ércindikációkkal és lelőhelyekkel. A rudabányai ércesedés kora nem ennyi- re meghatározott. A keletkezési időszak csak a triász befogadó kőzetek ko- rából következtethető, de csak a mellékkőzeteknél idősebb kor zárható ki, azoknál az ércesedés lehetne jóval fiatalabb. Bár a korábbi szerzők (Pantó G. 1956, Morvái G. 1966, Csalagovtts I. 1971) nem tételeztek fel triásznál fiata- labb ércképződést, a rendelkezésre álló adatokból ezt megtehetnénk. Itt nem- csak az üledékes rétegsor újabb kronosztratigráfiai besorolási próbálkozásaira gondolok (jura), hanem az ércképződés relatíve fiatalabb voltára. Ezt a köz- vetlen magmás kapcsolatok hiánya és az eddig publikált megbízhatatlan ra- B alc s a: A recski és a rudabányai ércesedés eredete 355 dioaktív kormeghatározás (galenitből) egyaránt alátámasztja (Kovách Á. 1966, 1970, 1972), amely szerint abszolút kor adatunk máig nincs. Más módszerhez kell nyúlni, ez egyelőre az analógiák keresése és a hipotézis. De erre a többi vizsgált tényező ismertetése után térek vissza. Teleptani besorolást tekintve a recski ércesedést a legutóbbi munkákból (Cseh-Németh J. 1985, Csongrádi J. 1975, Csillag et al. 1980, Baksa 1975 és 1983) egyértelműen a dioritos magmatizmussal jellemzett eugeoszinklinális menti szigetívek por fír os Cu-Mo telepei közé sorolhatjuk, amelynek kiegészítői a szkarn Cu-Fe és Cu-Zn telepei, a metaszomatikus és teléres hidrotermális Pb-Zn-Cu-Fe telepek, valamint a felszínközeli hidrotermális és vulkáni szedi- ment Cu -Fe -Au -As ércek is. Ennek analógiái mind DK-Európában, mind távo- labb (pl. Iranidák), hasonló geodinamikai helyzetben jól ismertek. A rudabányai ércesedést — a recskihez hasonlóan — korábban bonyolult genetikai rendszerből származtatták, de a teljes genetikai rekonstrukció máig várat magára több kísérlet (Pálfy M. 1924, Pantó G. 1956, Morvái G. 1966, Csalagovits 1971, 1973) után is. Valószínűnek látszik, hogy a ,, tényleges” geodinamikai helyzet ismerete nélkül megrajzolt teleptani-genetikai képek részleteiben igen sok valós, ma is helytálló elemet tartalmaznak, de a földtani keretek és kapcsolatok téves megítélései az elemzések egészét végül is helytelen konklúziókhoz vezették. A napjainkban folyó észak-magyarországi tektonikai interpretációk és az új sztratigráfiai eredményekből fakadó ősföldrajzi rekon- strukciók lehetővé teszik, hogy a teleptani besoroláshoz is bátrabban nyúljunk. Már az előzőkben is utaltam rá, hogy hasonló litológiai környezetben, mezozóos magmatizmushoz többé-kevésbé köthető lelőhelyek sorakoznak a környező or- szágokban. Ezek közül paragenetikai és teleptani hasonlóság a rudabányai ércesedéssel többel vonható (pl. a szlovákiai Sankovce, a boszniai Vares). Nincs okunk feltételezni, hogy a valószínűen allochton rudabányai lelőhely szá- mos azonossága az említettekkel egészen más fejlődéstörténetből fakad, mint a jól identifikált magmatizmussal szingenetikus ércesedések. Munkahipotézis- nek ezért — és a tényekkel nem ellentmondásban — a ,, kvázi” rétegtani szint- hez kötött, vulkáni szediment telepekhez sorolom a rudabányai ércesedést. Ez nem zárja ki annak a — tényekkel igazolt — mikrostrukturális sajátosságának a meglétét, hogy telérszerű és tömzsös felépítésű szulfidos és baritos teleprésze- ket is ismerünk a fő tömegű — főként FeC03 — metaszomatózis mellett. Az ásványasszociációk és paragenezisek mind a két lelőhelyen jól ismertek. A részletes ismertetést itt nem tekintem feladatomnak, de az azonosságok és különbségek vizsgálata elengedhetetlen. A recski lelőhelyre a savas dominanciájú metaszomatózis eredményeként létrejött szulfidos ásványasszociáció a jellemző. A pirit, pirrhotin, kalkopirit, molibdenit, szfalerit, galenit a mélyszinti ércesedés, míg az enargit, luzonit, különböző szulfosók és a kolloidális pirit (aranytartalmával) a felszínközeli paragenezisek tipomorf ásványai. Az ércek meddő kísérőjeként az intrúziót övező szkarnköpenyben egyedülálló mészszilikát ásványasszociáció (magne- tittel) ismert, amelyhez hasonló Észak-Magyarországról eddig nem került elő. A mélyszinti ércek anhidrit, gipsz, laumontit, kvarc kísérete a lelőhely jelleg- zetessége. A felszínközeli (Lahóca-hegy) vulkáni szediment érctelepekben viszont jelentős barittartalom ismert, ami a rudabányai előfordulásban is tipomorf és nagy tömegű ásvány. A rudabányai lelőhely fő ércásványai főként lúgos metaszomatózissal (Csa- lagovits 1971, 1973) létrejött, két eltérő összetételű oldatrendszerben kivált 3* 356 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet ásványasszociáció részei. A fő termék a sziderit, különböző vasoxidok. A szul- fidok — bár mennyiségük jelentős — az előzőekhez képest alárendeltek. Közös a pirit, kalkopirit, fakóérc, galenit, szfalerit, — mint fő ércásványok — jelen- léte a recski és a rudabányai ércesedésben. Kiemelkedő jellegzetessége a rada- bányai asszociációnak a higany -gyakorisága, ami nem mondható el a recski lelőhelyről. A néhány egyezés ellenére az ásványok tekintetében a két lelőhely közti különbségek szembeötlők. Leszögezhetjük, hogy a recski és a rudabányai ás- ványasszociációk az alapvető különbségek (pl. Recsken a szkarn ásványok, molibdenit, enargit, illetve Rudabányán a tömeges sziderit) miatt eltérő para- genetikai körülmények közt keletkeztek. Az eltérő genetikájú (származási helyű) ércesedések egyes elemeinek 1. ábra. Az ólomizotópok eloszlása Recsk és Rudabánya lelőhelyen Fii/. 1. Led isotopes in galenas of the Recsk and Rudabánya őre deposites B a k s a: A recski és a rudabányai ércesedés eredete 357 származására vonatkozólag megbízható módszernek látszik a stabil izotópok vizsgálata. A két lelőhely esetében a — kén — ólom — oxigén — szén — stroncium azok az elemek, amelyeknek tömegspektrometriás vizsgálatával az összehason- lításhoz szükséges eredményeket el lehetne érni. A vizsgálatot korábbi méré- sek értékelésével, valamint ismételten elvégzett ólomizotóp meghatározással tettük meg. Az elmúlt évtizedekben több recski és kevés rudabányai mintán elvégzett, kénizotóp eloszlásra irányuló tömegspektrometriás mérés (Cornides I. 1975, kézirat) nem vezetett eredményre, illetve ezek értékelhetetlenek. így összeha- sonlításra nincs mód. Hasonló a helyzet a nagyszámú recski, (ill. mátrai) és a rudabányai minták oxigén- és szénizotóp meghatározásaival is, amelyek több- nyire karbonátos mellékkőzetekből és nem szisztematikusan vett hidrotermális karbonátkiválásokból származtak. A jó összehasonlítást adó stronciumizotóp- vizsgálatot eddig tudomásunk szerint csak recski kőzeteken végezték el (Ko- vách Á. 1972), amely az olvadék felsőköpeny eredetére is utal (Sr. 87/86 = = 0,707). Egyetlen jó összehasonlítást az újólag elvégeztetett (Kapóst O. ÉLTE. Fiz. Kém. Tanszék 1984) ólomizotóp- meghatározás biztosított. Ehhez két-két recski és rudabányai galenit mintát használtunk fel, amelyet gondos előkészítés után tömegspekrométerrel elemeztek meg. Az összesen négy-négy mérés a Pb 204, Pb 206, Pb 207, Pb 208 izotópokra irányult, melyek közül csak az első a nem radiogén ólom és ily módon az összehasonlítás alapja. Az erre vonat- koztatott izotóparányokat az 1. ábrán értékeltük ki. Ezen, mint látható, a kis számú elemzés ellenére igen karakterisztikus eltérés mutatkozik a recski és a rudabányai minták ólomizotóp-arányai között. Az eltérés mind a származási hely, mind a keletkezési idő vonatkozásában szembeötlő. Ügy tűnik, a ruda- bányai ércesedés keletkezési ideje korábbi, amit analóg szlovákiai vizsgálatok (Cernysev et al. 1984) mellékelésével (2. ábra) is alá kívánok támasztani. Bár a kevés számú elemzésből származtatott következtetés mindig bizony- talanság forrása, úgy vélem, az ólomizotóp-arányok eltérései nem mondanak ellent a két ércesedés keletkezési különbözőségeire vonatkoztatott állításoknak. A két ércesedésben résztvevő elemek összehasonlító vizsgálata is jó kiegészí- tést ad a genetikai különbözőségek tisztázására. Mind a két lelőhelyen immár több ezer elemzés áll rendelkezésre a nyomelemek vizsgálatára is. A recski ércesedés (Csillag J. 1975) és a rudabányai lelőhely (Csalagovtts 1971) geokémiai értékelését alapos munkával már elvégezték, így újabb statisz- tikai számításokat nem végeztünk. A hivatkozott értékelések lehetővé teszik a szembeötlő különbségek megrajzolását. Ezek szerint Recsken a Cu, S, Mo, Zn, Pb, Fe, As, Sb, Au, Ag, Cd, Re, Te, Bi, Sn, Ba, Se, Si, a karakterisztikus ele- mek, míg Rudabányán a Fe, Mn, Ag, Ba, Cu, Pb, Sb, Be, In, Ti, W, Hg, Cd, Sr, Zn. Utóbbiak közül Csalagovits I. (1971) szerint kiemelkedő dúsulást ér el az Ag, Pb, Cu, Hg, Sb, Ba, Mn a rudabányai triász összletben. Ugyancsak Csala- govits I. (1973) szerint ,,aritkaelem-asszociáció alapján geokémiai hasonlóság mutatkozik a rudabányai és dunántúli alsó- és középsőtriász ritkafém-anomá- 358 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet. 2a. ábra. Holmes-Hottterman izokron diagram (Csernyiőev, I. et al. nyomán). Jelmagyarázat: T — Har- raadidőszak, C — Kristályos Összlet (Nyugati-Kárpátok), E — Anglia (Comwall-Devon) — variszkuszi, G — Németország — variszkuszi Fig. 2a. Holmes-Hofterman’s isochron diagram (after Cernyőev, I. et al.). Mean values: T — Tertiary, C — crystalline complex (West Carpathian), E — England (Comwall-Devon), Yariscian, G — Germany, Variscian liák között. A rudabányaihoz hasonló alsó- és középső triász érctelep Közép- Európa gyakori teleptípusa. (F-Szilézia, Jugoszlávia, Ausztria). Ezért a meta- szomatózis létrejöttében regionálisan ható okok játszhattak közre”. Csala- govits I. (1971) geokémiai vizsgálatai bizonyították a rudabányai vertikális ércásvány zonalitás létezését is. Szerinte a metaszomatózis kezdetben dolomi- tos-sziderites, később sziderites-baritos-galenites, végül sziderites-kalkopirites- fakóérces-bornitos-kalkozinos paragenezist eredményezett. Az ércesedés létre- jöttében nagy szerepet tulajdonít a permotriász litofáciesek nemzetközi analó- giákkal való egyezőségének. A recski lelőhelyen jól ismert kiválási sorrendhez (Csongrádi J. 1975, Csil- lag 1975, Baksa 1983) megfelelő elemasszociációk tartoznak, amelyek teljes vertikumban paragenetikailag is különböznek a rudabányaitól. A porfiros éle- sedéseknek a Cu-val negatív korrelációban álló, de jellegzetes Mo- tartalma (Re kísérettel) Rudabányáról teljesen hiányzik. Ugyancsak alárendelt Rudabá- nyán az Au, amely Recsken domináns ritkaelem. Lerögzíthető a két lelőhely geokémiai különbözősége. A keletkezési hőmérsékletek vonatkozásában megbízható adatok párhuzamo- san nem állnak rendelkezésünkre. Csalagovits I. (1971) a rudabányai ércese- dést 150 °C alatti keletkezésűnek (pszeudohidrotermálisnak) értékeli, míg a recski ércesedés mezo-epitermális genezisű, a fő ércásványokat tekintve. A két lelőhelyről egyidejűleg is készültek dekrepitációs vizsgálatok (Csillag J., kézi- rat 1975), de a mérési eredmények szórnak, és csak egyéb tényezők interpretá- ciójával együttesen értékelhetők. A dekrepitációs vizsgálatok nem támasztják alá Csalagovits I. (1971) feltételezését és a mezo-epitermális genezist sugall- ják. Ugyanakkor a számos recski minta vizsgálata folyamatos keletkezési hő- mérséklet levezetést tesz lehetővé (Baksa Cs. 1983). A recski szkarnköpeny B a k s a: A recski és a rudabányai ércesedés eredete 359 mészszilikátjainak, a magnetitnek és egyes molibdeniteknek relatíve magas (300 °C felett) dekrepitációs mérési adata jó korrelációban van a különbözőségre tett egyéb megállapításunkkal. _i i i i i i 1&0 19.0 206Pb 204pb 2b. ábra. A Nyugati-Kárpátok érctelepeinek és ércindikációinak galenit elemzéseiből származó ólomizotópok eloszlási diagramja (Csernyisev, I. et al. nyomán). Jel magyarázat: 1. Tatro-Veporidákból származó galenit, 2. A Rzepes-Gömöri Érchegység éroesedése, 2.1. Sziderites-szulfidos és antimonitos ércformáció a Gölnici csoportban, 2.2. Szingenetikus sztratiform ércesedés a Gölnici sorozatban, 3. Szingenetikus ércesedés a közép-szlovákiai neovulka- nitok területén, 3.1. A hodrusai intruzív Összlettel kapcsolatos ércesedés (szkam, porfiros réz, stockwerkes-hintett ércesedés granodioritban), 3.2. Teléres és metaszomatikus ércesedés (Selmecbányái típus) és teléres ezüsttartalmú ércesedés (Hodrusa típus), 4. Szulfidos ércesedés a magnezites szegélyek karbonátjaiban és mezozóos mészkövekben Fig. 2b. Evolution diagrams of isotopic composition of lead according to Stacby-Kramers (1975) and results of galena analyses from deposits and őre indications of the West-Carpathians. Explanations: 1. Galenas írom Tatro-Veporides, 2. Őre mineralization in the Spisko-gemerské rudohorie Mts., 2.1. Őre mineralization of siderite- sulphidic and antimonite őre formation in the Gelnica Group, 2.2. Syngenetic őre mineralization in the series of strata of the Gelnica Group, 3. Őre mineralization in the area of Central Slovakian neovolcanites, 3.1. Őre mineralization connected with the Hodrusa intrusive complex (skarns, copper porphyric ores, stockwork-impregnated őre mineraliza- ion in granodiorite), 3.2. Vein and metasomatic polymetallic őre mineralization (type Banska Stavnica) and vein ilver-bearing őre mineralization (type Banska Hodrusa), 4. Sulphidic őre mineralization in Mesozoic limestones and in carbonates of „magnesite bánd”. 360 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Metallogéniai hovatartozás vonatkozásában a recski lelőhely a Cu-Mo (-f Zn, Pb, Au, Ág) porfíros ércesedések kárpát-medencei családjával rokon a relatív korkülönbségek ellenére is (pl. Majdanpek és Bánát f. kréta, Hodrusa neogén). Azonban a jól identifikálható eocén vulkáni szigetívhez tartozó dioritos mag- matizmus részeként geodinamikailag is meghatározott (Csillag J. et al. 1980) A rudabányai ércesedést a szulfidkísérettel rendelkező Fe-Mn (Ba) sztrati- form, illetve vulkáni szediment ércesedések észak-magyarországi és szepes- gömöri metallogéniai provinciájába sorolhatjuk a relatív korkülönbségek figye- lembevétele mellett. A darnó-hegyi és észak-bükki permo — triász törmelékes kőzetekben és ún. ladini (újabb besorolás kérdésében itt nem foglalok állást) palákban több helyen az indikációk szintjét meghaladó Fe-Mn oxidos és szul- fidos (Cu, Pb, Zn) előfordulások ismertek (pl. darnói rézpala), amelyek jól korrelációba hozhatók a rudabányai és szlovákiai lelőhelyekkel is. Az újabb tektonikai elemzések, a rudabányai lelőhely allochton voltának bizonyítása (Grill et al. 1984) és a lehetséges geodinamikai interpretációk (Bállá et al. 1980, Baksa et al. 1983) ezeket az előfordulásokat egységes, korai mezozóos keletkezésű rendszerekbe foglalhatják. Összefoglalva megállapítható, hogy a két lelőhely minden vizsgált összehason- lításban különbözik egymástól, az egyes paragenetikai fázisokban meglevő ha- sonlóságok ellenére is. Á származási helyet tükröző Pb izotóparányok különbö- zősége, a teleptani felépítés sajátságai, az elemháztartás és metallogéniai hely- zetelemzés, valamint az analógiákra vonatkozó mai ismereteink alapján kizár- ható a két ércesedés közvetlen genetikai kapcsolata. Köszönetemet fejezem ki a recski és a rudabányai lelőhelyen dolgozó geológu- soknak, név szerint Szebényi Gézának és Harnos Jánosnak együttműködé- sükért, valamint Szentpétery Ildikónak az összehasonlító munkába való be- vonásért, és Kaposi Olivérnek az ólomizotóp-vizsgálatok elvégzéséért. Irodalom — References Baksa Cs. (1975): Űj enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a recski Lahóca-hegy É-i előterében — Földtani Köz- löny 105. pp. 58—74. Baksa Cs. (1975): A recski mélyszinti szubvulkáni andezittest és telérei. — Földtani Közlöny 105. Suppl. pp. 612— 624. Baksa Cs.— Cseh Németh J.— Földessy J.— Zelenka T. (1983): The relationship of the structure and metallogeny of N-Hungary — Geol. Zbomik-Geologica Carpathica 34. 4. pp. 423—427. Bratislava Baksa Cs. (1983): A recski ércesedés genetikai vázlata — Földtani Közlöny 114. pp. 335—348. Bállá Z.— Baksa Cs.— Földessy J.— Havas L.— Szabó I. (1980): The tectonic setting of the ophyiolite in the Bükk Mountains (N-Hungary) — Geol. Zbomik-Geologica Carpathica 31. 4. pp. 465—493. Bratislava Oernysev I.— Cambel B.— Kodéba M. (1984): Lead izotopes in galenas of the West Carpathians — Geol. Zbomik- Geologica Carpathica 35. 3. pp. 307—327. Bratislava Csalagovits I. (1971): A Rudabánya-környéki triász összlet geokémiai és ércgenetikai vizsgálatának eredménye — MÁFI Évi jelentés pp. 61—90. Csalagovits I. (1983): Rétegtani szinthez kötött ércesedés genetikai problémái, földtani feltételei, a hazai geokémiai vizsgálatok eredményei alapján — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. T. 17. (1 — 3) pp. 39—48. Cseh-Németh J. (1975): A recski mélyszinti színesfémére előfordulás és annak teleptani, ércföldtani képe — Föld- tani Közlöny 105. Suppl. pp. 692—708. Csillag J. (1975): A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei — Földtani Közlöny 105. Suppl. pp. 646-671. Csillag J.— Zelenka T. — Balázs E. (1980): The plate tectonic setting of the Eocéné volcanic beit in the Carpa- thian Basin — Proc. of the I7th Assembly of the ESC. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 589—599. Csongrádi J. (1975): A recski mélyszinti színesfémércesedés jellemzése ércmikroszkópi vizsgálatok alapján. — Föld- tani Közlöny 105. Suppl. pp. 672—691. Gbill J.— Kovács S.— Less Gy.— Réti Zs.— Róth L.— Szentpétery I. (1984): Az Aggtelek— Rudabányai-hegység földtani felépítése és fejlődéstörténete — Földtani Kutatás XXVII. évf. 4. szám Kaposi O.— Balthazárné Vass K. (1984): Pb izotóparány tőmegspektrometriás meghatározása — ELTE TTK Kézirat. Budapest B a Jc s a: A recski és a rudabányai ércesedés eredete 361 KovlCH Á. (1972): Izotópanalitikai-kormeghatározási jellegű mérések ítecskről — ATOMKI Kézirat. Budapest Zelekka T.— Baksa Cs.— Bállá Z.— Földessy J.— F.né Járínyi K. (1983): The role of the Daxnó line in the basement structure of NE-Hungary — Geol. Zbomik-Geologica Carpathica 34. 1. pp. 53—69. Bratislava A kézirat beérkezett: 1985. IX 12. A comparative analysis of the origin of the őre mineralizations of Recsk and Rudabánya Gs. Baksa The comparative analysis of the two localities is presented through an analysis of the factors directly connected with the őre genesis with a view to the following: — determination of the magmatism that has generated the őre mineralizations, — determination of the economic-gelogical types of the őre mineralizations, — comparison of the mineral associations, parageneses, — comparison of stable isotopes, — study of the predominance of Chemical elements involved in the őre mineralization, — analysis of the formation temperatures, — determination of the metallogenic province to which the őre mineralizations belong. The hypotheses and the comparison of the existing analogies have alsó been evaluated in this study. The conclusion could be drawn that, in spite of similarities in somé para- genetic phases, the two deposits differ from each other in every kind of comparison. In the light of the presentday knowledge, the existence of a direct genetic connection between the two deposits can be excluded. Manuscript received: 12th September, 1985. CpaBHHTejibHbiH aHajiH3 reHe3Hca opyAeHeHHfl MecTopcm/ieHHM Pew h PyaaöaHbfl *4. Bataua CpaBHHTejibHbift aHajiH3 flByx MecTOpo>KAeHHH npeflCTaBJieH H3yneHHeM (JiaKTOpoB, HenocpeA- CTBeHHO KOHTpojiHpyiomHx npouecc pyA00öpa30BaHHH, npHHHMan bo BHHMaHHe: — onpe^ejieHHe MarMara3Ma, reHepnpyiomero opy/jeHeHne; — Ji0KajiH3aiiHH B03pacTa py,n;oo6pa30BaHHH; — onpeflejieHHe reHeranecKoro rana opy/jeneHMH; — conocTaBJieHHe accounaiiHH, napareHe3HC0B MHHepajiOB; — CpaBHCHHe OTHOIIieHHH CTaÖHJIbHblX H30T0n0B; — H3y*ieHHe npeoÖJiaAaiomHx xhmhhcckhx 3JieMeHT0B, yqacTByiomHx b opyAeHeHHH; — aHajiH3 TeMnepaTyp BbmejieHHH; — ycTaHOBjieHne MeTajuioreHHHecKOH npHHaAJie>KHOCTH. npH npoBe^eHHH HCCJieflOBaHHií oijeHHBajiHCb Taioxe h cymecTByiomHe ranoTe3bi h cono- CTaBJieHHB HMeiOUÍHXCH aHaJIOrHH. MO>KHO ÖblJIO yCTaHOBHTb, HTO 3TH £Ba MeCTOpO>KfleHHfl OTJiHnaioTCB flpyr ot Apyra bo Bcex acneKTax conocTaBjieHHH, HecMOTpH Ha HeicoTopbie nepTbi cxo,ncTBa Ha ypoBHe OTAejibHbix napareHeTHnecKHx KAeHHH HCKJuonaeTCH. . Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. 1986) 116. 363— 376 A lejtői édesvízi mészkőképződés formái és típusai Dr. Scheuer Gyula * — Dr. Schweitzer Ferenc** (9 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: Az édesvízi mészkövek jelentős része különböző lejtős felszíne- ken képződött. Az ilyen édesvízi mészköveknél olyan alakulati formák, szerkezetek és rétegzettségi adottságok jöttek létre, amelyek az általános édesvízi mészkő képződési és formai jellegeken túlmenően egyedi jellem vonásokat mutatnak. 1. Bevezetés A lejtői édesvízi mészkövek a megfigyelések és vizsgálatok szerint e kőzet- féleségnek igen elterjedt típusát képviselik (1. ábra). A recens előfordulásoknál szerzett tapasztalatok alapján megkíséreltük össze- foglalni és rendszerezni azokat az adottságokat, amelyek a lejtői édesvízi mész- kövekre jellemzőek. Vizsgálataink során felhasználtuk Alföldi L. (1979), Bögli A. (1978), Jakucs L. (1971, 1980) Jakucs L. et. al (1983), Keith E. B. (1978), Kovanda J. (1971), Krakulec P. és munkatársai (1977), Krtván P. (1964), Maximovics G. A. (1969) Pécsi M. (1959) Schréter Z. (1953), Vitális Gy.— Hegyi I.-né (1982), Zötl J. (1974) adatait, továbbá figyelembe vettük a korábbi eredmé- nyeinket is (Scheuer Gy.— Schweitzer F. (1970, 1974, 1978, 1981, 1983). 2. A lejtői édesvízi mészkövek keletkezése A források által létrehozott édesvízi mészköveken belül lejtői típusként külö- nítjük el azokat, amelyeket az erózióbázis felett fakadó források raktak le a vízkilépés alatti lejtős felszínekre. A megfigyelések szerint a lejtői édesvízi mészköveknél is nagyfokú változé- konyság mutatható ki. Ezek összefüggésbe hozhatók, részben az őket létrehozó források igen eltérő típusaival, részben pedig lejtős felszínek változatos adott- ságaival. Figyelembe véve az édesvízi mészkőképződés általános adottságait, a lejtői mészkövekre vonatkoztatható keletkezési körülményeket az I. táblázatban foglaltuk össze. * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat H-1088 Budapest, Reviczky u. 4. ** MTA Földrajztudományi Kutató Intézet H-1062 Budapest, Népköztársaság útja 62. 364 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet 1. ábra. Nagy oldott sótartalmú forrásból keletkező lejtői édesvízi mészkő. A kiválásban a növényzetnek nincs szerepe, Hammam Meskoutine forrás (Algéria) Fig. 1. Slope-deposited freshwater limestone originating from springwater of high dissolved solids content. The vegetation does nőt play a role in precipitation. Hammam Meskoutine spring, Algéria A lejtői édesvízi mészkövek nagyon különböző mésztartalmú forrásvizekből válhatnak ki. Vannak olyanok, amelyek nagyon gazdagok oldott anyagokban és gázokban, így karbonátképző kapacitásuk igen nagy, így a forrás körül már azonnal intenzív mészfelhalmozódás történik. Az ilyen típusú vizek kémiailag nagyon labilis állapotúak. A kémiai egyensúlyi helyzet a felszínre lépés pillana- tában megbomlik és emiatt rögtön megkezdődik a kiválás. Ez olyan mértékig fokozódhat, hogy a forrásnál olyan mennyiségű mészanyag csapódik ki, hogy fokozatosan saját üledékanyagán keresztül tör át a víz, létrehozva a források- nak különböző megjelenésformáit (forrástölcsérek, forráskráterek, forrástavak). Az eredeti forrásfeltörési helyeken képződő édesvízi mészkő elősegíti a kon- centrált vízkilépés szétbomlását több kisebb forrásra. Minden ilyen pont újabb édesvízi mészkőképződési hellyé változva növeli az összlet bonyolultságát és felépítésének változatosságát. Megfigyelhetők ún. ,, szökevény” források is, amelyek nem az eredeti feltörés közelében lépnek a felszínre, hanem az édesvízi mészkőbeli hosszabb-rövidebb út után, attól távolabb bukkanak ki a mészkőből és ott kezdik meg mészfelhalmozó tevékenységüket. A kisebb oldott sótartalmú forrásvíznél (1000 mg/l alatt), csak egy bizonyos út megtétele után kezdődik meg a kicsapódás. E forrásvizekből képződött lejtői édesvízi mészköveknél a közvetlen és elsőd- leges kiválás alárendelt. Ezeknél a másodlagos vagy összetett kiválási módok az uralkodóak. Nagyon jelentősnek ítélhető a növényzet szerepe, mert miután a vizek karbonátkapacitása korlátozott, a növényzet meg tud telepedni és A LEJTŐI ÉDESVÍZI MÉSZKŐÖSSZLETEK KELETKEZÉSI KÖRÜLMÉNYEINEK ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZATA Synoptic tabulation of the genetlc clrcumstances of slope-deposited freshwater limestone sequences Scheuer—Schweitzer: A lejtői édesvízi mészkőképződés 02 5 H te £ g O ©. < SP iválás után azonnal kemény ard immediately after precipitation smentáció oldatok révén irough the Intor- mediary of cement- ing Solutions íztolenedéssel y dehadration incs oementáció, a lerakódott anyag nem cementálódott össze o cementation of the sediment deposited o5 « W í O EH | CD j CO CD CD CD | | CO Ü 1 ^ aj QH§, ◄ á ° p»ö a SWi : J QQ ! Helyben képződött (autochton) In situ (autoohtonous) A forrás közvetlen környezetében In the iminediate neiglibourhood of a spring A feltörési helytől tá- volabb Fór away írom the spring o O o ^ O o O s ÍH te GO m 3° ^ a j> B © 33 g®' 3 1 © 3 a» s § eí? © 2 A) 3 ^ d '-"O "© -S c 2 ° ® 2 -u> O, J-g £2 : 2 sszetett ( együtt) omposite combine í s 3 o o “T* c* co KELETKEZÉS MÓDJA Mode of depositiou Elsődleges Primary Másodlagos Sccondary CO CO 32 P M 1 d > s & GO <9 > SP 05 g H CV o © © X* eS ERAK KÖZF epositii ment Sí 5 3 >■ > S - Hl O ££ 02 d ö tH T3 S fl <2 £ o 3 3 d 8 go < -g a c o 05 33 3 o a 1“ <5 § «o & 11^ V © C ~ £ = 33 IhO g 2 ◄ EH H öS lg ^ 03 ^ A §3^3 j =0.3 «* Sí> rH co 365 366 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet többirányú hatásmechanizmusokkal elősegíti a kicsapódást. Az ilyen tra ver ti- nók esetenként lazák, könnyen törhetők, porózusak és nagy tömegben találha- tók bennük növénymaradványokra visszavezethető szerkezetek. Így többek között lenyomatok, hézagok és likacsok, amelyek az ott élt növények pusztulása után üledékfolytonossági hiányként jelentkeznek. 3. A lejtői édesvízi mészköveket létrehozó források vizsgálata Az édesvízi mészkő típusok és a források közötti genetikai összefüggést vizs- gálva egyértelműen megállapítható, hogy a folyóvízi (völgyi) édesvízi mész- kövek kisebb oldott sótartalmú primér karsz tforr ásókból keletkeztek, míg az édesvízi mészkőkúpok rendszerint posztvulkáni eredetű, nagy sótartalmú for- rások lerakódásainak tekinthetők. A lejtői édesvízi mészköveket felhalmozó forrásoknál már nem mutatható ki ilyen egyértelmű forrásgenetikai kapcsolat. 3.1 A lejtői édesvízi mészköveket lerakó források vízföldtani viszonyai A lejtői édesvízi mészkövek keletkezését és kialakulási formáit alapvetően a források feltörésének az a helyzete határozza meg, hogy az erózióbázis felett fakadnak. Megállapítható, hogy a lejtői édesvízi mészkövet lerakó források genetikailag lényegében majdnem minden típusát képviselik azoknak a forrásoknak, ame- lyek édesvízi mészkövet halmoznak fel. Így az egyszerű primér karsztvizektől kezdve — mint pl. hazánkban a Mecsekben a Tettye és a Bükkben a monosbéli Vízfő — a nagyon bonyolult, több ásványosodási folyamaton keresztül kiala- kult poligenetikus forrásokig gyakorlatilag mindenféle típus előfordulhat. 3.2 Lejtői édesvízi mészkövet lerakó források hidrológiai-hidrodinamikai adottságai E csoportosításon belül két alapvető és lényeges szempont szerint lehet a forrásokat vizsgálni. Az első a vízhozam és az ezzel kapcsolatosan jelentkező egyéb jelenségek, a másik a hidrodinamikai adottság. Miután a források természetes koncentrált vízkilépések, a vízhozam igen fon- tos típusmeghatározójuk. Ilyen szempontból vizsgálva a lejtői édesvízi mész- követ felhalmozó forrásokat megállapítható, hogy igen szélsőséges vízhozamok- kal rendelkeznek. Vannak források, amelyek kis vízhozamúak (5 l/min alatt), de ismeretesek extrém nagy vízhozamú források is. Kis vízhozamúak általában a talaj- és résforrások. E források hidrodinamikailag háromféle rendszerhez sorolhatók. Vannak nyílt tükrű hidrodinamikai rendszerekhez tartozó források, amelyeknek vizei sza- badon, nyomás nélkül folynak ki a rendszerből. A másik típusba a torlasztott vízűek sorolhatók. A források harmadik része azonban a nyomás alatti rend- szer megcsapolóiként funkcionálnak és ezek felszálló források. A források meg- jelenési formái sok esetben utalnak a nyomásviszonyokra és azok eredetére. A gázoktól erősen pezsgő vizek döntően a gáz felhajtó erejére mutatnak, míg a gázmentes felszökő vagy túlfolyó források a hidrosztatikai nyomással állnak kapcsolatban. Természetesen ezek esetenként keverednek és együttesen alakít- ják ki a nyomásviszonyokat. Scheuer—Schweitzer: A lejtői édesvízi mészkőképződés 367 3.3 A források fizikai-kémiai tulajdonságai alapján történő csoportosítás A lejtői édesvízi mészkövet lerakó források vízhőmérsékletében nagyon el- térő értékek tapasztalhatók, tág határok között változhat a hideg, a langyos és a melegen keresztül az egészen forróig (98 °C). A legtöbb forrás a hideg és hűvös kategóriába tartozik (II. táblázat). Az átlátszósági problémák a karsztforrásoknál jelentkeznek, mert ezek ese- tenként vagy időszakosan megzavarosodnak. A megzavarosodás azért jelentős, mivel a vízvezető járatokon keresztül kimosódó anyagrészecskék magját képez- hetik a forrásvízből kiváló mészanyagnak, elősegítve és növelve ezzel a karbo- nátkicsapódási hajlamot. A vizsgált források gáz tartalma is rendkívül változatos, mert a gázmentestől az erősen gázosig mindenféle típus előfordul. A táblázatban még foglalkozunk a gázok eredetével és minőségével (31, 32 jelű részek) is. A nagy C02-tartalmú vizek posztvulkáni genetikájúak és rendszerint igen erőteljes kiválás figyelhető meg környezetükben. A vízben levő oldott anyag mennyisége vonatkozásában az rögzíthető le, hogy az alacsonytól az extrém nagy értékig terjedhet (4/1 jelű rész). A táblázat 4/2 jelű része tartalmazza a recens lejtői édesvízi mészköveket lerakó forrásvizek kémiai összetétele alapján elkészített beosztást. A források négy nagy csoportra bonthatók az anionok uralkodó mennyiségi viszonyai sze- rint. Ezen belül a kationok egymáshoz viszonyított arányában további alosz- tályokra tagolhatok. A kationok közül csak azokat tűntettük fel, amelyeknek értéke meghaladta a 20 eé%-t. Az első csoportba az egyszerű hidrogénkarbonátos vizek tartoznak. E víz- típusban az anionok közül kiugróan nagy a hidrogénkarbonát (80 eé% feletti), a kationok közül pedig a kalcium. A dolomitból fakadó vizeknél megnövekszik a kalcium mellett a magnézium is, de a kiválásban nem vesz részt, tovább megy oldva a befogadóba. Egyes vizekben a Na mennyisége meghaladja a 20 eé%-t, és az ilyen vizek már átme- netet képeznek a következő csoport felé. A második csoportot az összetett hidrogénkarbonátos vizek képviselik. E vizeknél még uralkodó a hidrogénkarbonát, de mellette felszaporodik a klorid és a szulfát külön-külön vagy együttesen. A kloridban gazdagabb vizekben a Na dúsulása figyelhető meg jelentősen. A szulfátban gazdag vizeknél a kalcium egy része már a S04-hez kapcsolódik. A harmadik csoportba a szulfátos hidrogénkarbonátos vizeket soroltuk, mert igen gyakran előfordul, hogy a szulfát mennyisége meghaladja (50 eé% felett) a hidrogénkarbonát értékét. E vizeknél a Ca és a Mg egy jelentős része a szulfáthoz kötődik. A negyedik csoportba azokat az édesvízi mészkőképző forrásokat soroltuk, amelyekben az uralkodó anion a klorid, de jelentős mennyiségben van jelen a hidrogénkarbonát is. Az uralkodó kation a nátrium, nagy kalciumtartalom mellett, de előfordulhat ennek a fordítottja is, amikor a kalcium több, mint a nátrium. Természetesen az egyes csoportok közötti átmeneti típusok is megtalálhatók. A 2. ábrán néhány hazai és külföldi lejtői édesvízi mészkövet lerakó forrás kémiai összetételét dolgoztuk fel. Az előzőekben foglaltak alapján megállapítható, hogy a források egyik része primér víz, vagyis csak egyféle ásványosodási folyamaton esett át és csak a 368 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet tároló kőzetanyagával lépett kölcsönhatásba. Ezek kis oldott sótartalmúak és egyszerű kémiai összetételűek. A források második része már összetett vizű és lényegében kétféle ásványo- sodási folyamat révén keletkeztek. Először karbonátosodtak, majd más típusú vizekkel és esetleg gázokkal keveredtek a földalatti útjuk során, vagy útközben más típusú kőzetekkel is érintkezésbe kerültek és azokkal is vegyi reakcióba léptek. Az oldási folyamatot gáz (C02) hozzákeveredés felerősítheti. A források harmadik része poligenetikus származású, mert többféle ásványo- sodási folyamaton keresztül keletkeztek. Ilyen vizek rendszerint nagy sótar - 2. ábra. Néhány hazai és külföldi recens lejtői édesvízi mészkövet lerakó forrás vízkémiai összetétele. 1. Almásnesz- mély, 2. Tata, 3. Monosbél, 4. Pécs, Tettye, 5. Hamman Meskoutine (Algéria), 6. Yellowstone Nemzeti Park Mammut, forrás (USA), 7. Besenyő (Szlovákia) Fig. 2. Hydrochemical composition of somé Hungárián and foreign springs depositing freshwater limestone on slopes. 1. Almásneszmély, 2. Tata, 3. Monosbél, 4. Pécs, Tettye, 5. Hammam Meskoutine, Algéria, 6. Mammoth Spring. Yellowstone National Park, USA, 7. Besenyő, Slovakia libidóit - TabU II VÍZHÖMÉRSÉKLET "0 hideg 3 OiZTARTALOM (szabad mg/1) »ötent (free gas mg/l) 31 I GÁZ, EREDETE SZERINtI I Gas in terma of origin I kevert (különböző gázos neutral-indiíferent gaseous kémiai adottságok I kémiák I Chemical c ÍSZERŰ HIDROGÉN- KARBONÁTOS VIZEK HCO, kloridos (Ca -I- Na; Na + Ca) HCO, chloridic (Ca + Na, Na + Ca) HCO, azulfátoa (Ca + Mg) HÍD ItOG ÉNKARBONÁ- TOS Chloride-conta ining hydro- . Scheuer—Schweitzer: A lejtői édesvízi mészkőképződés 369 talmúak, gázosak és sokféle ásványi anyagot tartalmaznak oldva. E folyama- tok mögött rendszerint utóvulkáni jelenségek állnak. A legszebb és legismer- tebb mészfelhalmozódások ilyen forrásokhoz kapcsolódnak. 4. A lejtői édesvízi mészkövek főbb megjelenési és alakulati formái A források mészanyagából a lejtőn képződött édesvízi mészköveknek számos változatát, kifejlődésformáját lehet megfigyelni. A megfigyelések szerint a lejtői édesvízi mészkő-előfordulások lehetnek kicsik, amikor csak 5—10 m2-es nagyságban fejlődtek ki, de lehetnek hatalmasak is, amikor kiterjedésük meghaladja az 1 km2-t. A két szélső érték között természe- tesen mindenféle nagyságrendi érték előfordul. Ilyen szempontból vizsgálva a hazai recens és pleisztocén előfordulásokat megállapítható, hogy azok túlnyo- mórészben a kisebbek közé sorolhatók, de esetenként elérhetik a közepes nagy- ságot, mint pl. az egri, a tatai vagy a vértesszőlősi előfordulás. A források karbonát kapacitásától, a vízhozam nagyságától és a lejtő mor- fológiájától függően fejlődik ki különböző szélességben az édesvízi mészkő Egyedi forrásfeltöréseknél vannak olyan esetek, amikor a karbonátanyag csak keskeny sávban (3—10 m) képződik a lejtőn. Ilyen figyelhető meg a Bükkben az Eszperantó forrásnál. A másik kifejlődési forma az, amikor a forrás alatt a lejtőn legyezőszerűen szétterülve keletkezett az édesvízi mészkő, és így az alsó részének szélessége a 200 — 300 m-t is elérheti. E forma azt valószínűsíti, hogy a források feltörése szűk területre koncentrálódott és vizük a lejtőn szétágazva fejtette ki üledék- képző tevékenységét. Abban az esetben ha a források nagyobb területen (400—800 m) szétszórtan, több helyen törtek fel, akkor a források alatti lejtőn széles sávban képződik a travertínó. Ilyen kifejlődési formának a hossza szélső esetben elérheti a 2 km-t is. 3. ábra. Tetarátás kifejlődésű édesvízi mészkő. Pamukkale (Törökország) Fig. 3. Preshwater limestone of tetarata facies. Pamukkale, Turkey 4 Földtani Közlöny 370 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Ha az édesvízi mészkövek lejtőirányú kiterjedését vizsgáljuk megállapít- ható, hogy ennek is sokféle változata fordul elő a források és az erózióbázis közötti viszonytól függően. Ha a források a helyi erózióbázis közelében fakad- nak, akkor az édesvízi mészkő a lejtőt teljesen befedheti egészen a befogadóig. Azok a források pedig, amelyek magasan az erózióbázis felett fakadnak, a karbonátkapacitásuktól és koruktól függően hoztak létre a lejtőn különböző méretű előfordulásokat. Szélső esetben egészen befedheti a lejtőt a völgy talpig az édesvízi mészkő, de a gyakoribb az, hogy annak csak a forrás alatti részén fejlődik csak ki és nem éri el az erózióbázist. Megfigyelhető, hogy a lejtőn van egy optimális édesvízi mészkőképződési szakasz, ahol intenzív karbonátkiválás történik. Ezt a szakaszt elhagyva csök- 4. ábra. A tetaráta alakulati forma általánosított szelvénye. Jelmagyarázat: a. oldal-, b. felülnézetben. 1. tetaráta medence, 2. medence oldala, 3. belső gátoldal, 4. tetaráta medence aljzata, 5. tetaráta gáttest, 6. gátkorona, 7. külső gátoldal, 8. tetaráta test alsó része, 9. tetaráta test hosszúsága, 10. tetaráta test magassága, 11. a medence mélysége, 12. a medence hosszúsága Fig. 4. Generalized profile of a tetarata form. Explanations: a. in side-view, b. in top-view. 1. tetarata basin, 2. side of the basin, 3. side of the inner dam, 4. bottom of the tetarata basin, 5. tetarata dam-body, 6. dam-crown, 7. outer side of the dam, 8. lower part of tetarata body, 9. length of the tetarata body, 10. height of the tetarata body, 11. depth of the basin, 12. length of the basin Scheuer—Schweitzer: A lejtői édesvízi mészkőképződés 371 5. ábra. Tetaxáta metszet felsőpleisztocén édesvízi mészkőben. Jól látható a tetaráta gát függőleges és a tetaráta- medence vízszintes rétegezettsége. Tata Fig. 5. Cross-section of a tetaráta in Upper Pleistocene freshwater limestone. Note the vertical stratification of the tetarata dam and the horizontal stratification of the tetarata hasin. Tata 6. ábra. A tetaráta gát külső oldalán élő növényzet hatására keletkezett alakulati forma. Budakalász Fig. 6. Configuration produced by the effect of vegetation on the outer side of a tetarata dam. Budakalász 4* 372 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet ken a kiválás vagy teljesen megszűnik, de egyes helyeken megint kisebb méret- ben felerősödhet. Tehát szakaszos, az erózióbázis felé fokozatosan gyengülő, majd teljesen megszűnő üledékképződés mutatható ki. A lejtőn lefolyó forrásvizek különféle alakulati formákat hoznak létre. Ezek- nek számos változata fordul elő. Ezek közül a legjelentősebb alakulati típus a m 0.0 i.o- 2.0- 3.0- .0. o o I o o ooo|ooo|o6o|o cP®0« <=><=> ^ Ql^O Q 7. ábra. Tetaráta medencét kitöltő üledék rétegszelvénye. Vértesszőlős. Jelmagyarázat: 1. A tetaráta gát külső oldalán növényzet miatt függőleges szerkezetű édesvízi mészkő, 2. A tetaráta medencét kitöltő üledékösszlet, a. cementált édesvízi mészkőkavics, b. feketésbama talajdarabos mésziszap, c. inkrusztációs törmelék, d. homokos kvarckavics, e. laza mésziszap, f. homokos lösz, 3. növényekre kivált határozatlan irányítottságú édesvízi mészkő Fig. 7. Lithologic section of the deposit filling a tetarata basin. Vértesszőlős. Explanations: 1. Freshwater limestone of vertical structure due to vegetation on the outer side of a tetarata dam, 2. sedimentary sequence filling up the tetarata basin, a. cemented freshwater limestone gravel, b. calcareous műd with blackish-brown soil fragments, c. incrustation detritus, d. sandy quartz gravel, e. unconsolidated calcareous műd, f. sandy loess, 3. freshwater lime- stone of vague orientation precipitated onto plánt s Scheuer—Schweitzer : A lejtői édesvízi mészkőképzódés 373 te taráta, amely rendkívül formagazdag kifejlődésű. Atetaráta, mint az édesvízi mészkő egyik legjellegzetesebb alakulati formája ritkán jelentkezik önállóan, rendszerint csoportosan, összenőve vagy egymáshoz kapcsolódva különböző módon — egymás mellett — alatt — lépcsőzetesen elhelyezkedve keletkezik (3. ábra). Vizsgálva a tetarátát, mint önálló formatípust, különböző részekre bontható. Lényegében két főrészből tevődik össze: a gátból és a medencéből, amelyben a víz kisebb-nagyobb tavakban duzzad vissza. A 4. ábrán a tetaráta általánosí- tott formáját mutatjuk be. A tetarátának nagyon jellegzetes rétegzettségi viszonyai vannak. A meden- cében annak nagyságától függően megközelítően vízszintes rétegzettség van, a 8. ábra. A lejtőn lefolyó vízből kicsapódó recens mikrotetarátás kifejlődésű édesvízi mészkő. Besenyő (Szlovákia) Fig. 8. Freshwater limestone being deposited in form of a microtetarata as a result of precipitation from water run- ning downslope. Besenyő, Slovakia 9. ábra. Gömbös alakulatú kifejlődésformák. Pamukkale (Törökország) Fig. 9. Spherical configurations. Pamukkale, Turkey 374 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet gát belső oldalán a medence felé mutató dőlésűek a rétegek, a gát külső pere- mén pedig függőleges vagy közel függőleges a rétegzettség (5. ábra). Azoknál a forrásoknál, amelyeknek a mészlerakó képességük korlátozottabb, a tetarátáknál a megtelepedő növényzet részben elősegíti a kiválást, részben pedig jelentősen formálja, alakítja, sőt helyenként meghatározza a kiválás szerkezeti adottságait. A tetaráta medencében és a gáton megtelepedő nád, sás és mohák, és a bemosódó egyéb anyagok igen bonyolult üledékfelhalmozó- dást és szerkezeteket hoztak létre. A tetaráták nagysága és a medencék mélysége is sokféleséget mutat. Megfi- gyelhetők kisebb, I — 2 m nagyságúak, és vannak 20—25 m-es kitér jedésűek is, amelyeknél a medence mélysége 0,2 m-től egészen az 5 — 6 m-ig terjedhet. A gátakat jól rögzíti a növényzetre kicsapódott lehajló és függőleges irányí- tottságot és szerkezetet mutató mészanyag (6. ábra). Ezek az alakulati formák nem tekinthetők valódi rétegzettségnek, hanem növényzet okozta és befolyá- solta szerkezeteknek. A tetaráta medencékben igen változatos üledékfelhalmozódás történhet. Kitöltheti jól rétegzett kemény édesvízi mészkő, de sok esetben laza, kevésbé cementált mésziszap, mészhomok, pizolit, továbbá a növényeket bevonó in- krusztációs törmelék összemosott halmaza is, amelyet utólagosan a szivárgó vizek összecementálhatnak. A tetaráta medencék kitöltésében az édesvízi mészkőtől idegen anyag is részt vehet. így lösz, kvarckavics és homok, görgetett löszkonkréciók, talaj da- rabok stb. így a medencékben igen változatos összlet halmozódhat fel (7. ábra) A lejtői mészköveknek is jellegzetes alakulati formája még a mikrotetarátás kifejlődés. Ez jelentkezhet önállóan, amikor a lejtőn lefolyó víz vékony réteget képezve létrehozza e formát (8. ábra), de kisfor maként a nagy alakulatokhoz is kapcsolódhatnak. Ez a kifejlődés a pleisztocén lejtői előfordulásoknál is kimutatható a réteglapok felületén. Vannak helyek, ahol függőlegesen képződik az édesvízi mészkő. Ilyen helye- ken a travertíno függönyök, csipkék, orgonák, gerincek, bordák, oszlopok a jel- legzetes alakulati formák. Sok esetben nem tetaráták, hanem gömbös, (9. ábra) hullámos alakulati formák keletkeznek, színesítve ezzel az üledékképződést. Természetesen a felsoroltakon túlmenően megfigyelhetők még olyan szabály- talan, nem tipizálható formák is, amelyek rendszerint csak egy-egy előfordu- lásra jellemzők. Irodalom — References Alföldi L. (1979): Budapesti hévizek — VITUKI közlemények. Budapest, pp. 1—102. Baszkov E. A.— Szitrikov Sz. N. (1975): Gidrotermü Tyihookeanszkogo szegmenta zjemli. Nyedra kiadó, Moszkva Bögli A. (1978): Karsthydrographie und physische Speláologie. Springer Verlag, Berlin— New York Cholnoky J. (1914): Földrajzi képek. Budapest, pp. 137—149. Deák J. (1981): Az Eger környéki termális karsztvizek korának meghatározása — MHT kiadvány Eger pp. 70—81. Einczinger F. (1932): Esztergom melegforrásai — Hidrológiai Közlöny 15. pp. 82—84. Feth J. H. — Barnes J. (1979): Springs Deposited Travertine in Eleven Western States — Us. Department of the Interior Geological Survey Franko 0. et al. (1975): Tvorba a klasifikacia minerálnych vöd západnych Kárpát. Bratislava Jaktjcs L. (1950): Újabb hozzászólás a Budai hegység hidrotermáinak eredetéhez — Hidrológiai Közlöny 30. pp. 233-235. Jaktjcs L. (1971): A karsztok morfogenetikája — Földrajzi Monográfiák VIII. Akadémiai Kiadó. Budapest Jaktjcs L. (1980): A karszt biológiai produktum — Földrajzi Közlemények 28. pp. 331—344. Jaktjcs L. et al. (1983): A karsztkorrózió korszerű értelmezése — Földrajzi Közlemények 31. pp. 213—217. Juhász J. (1976): Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Budapest Keith E. B. (1978): Geology and Thermal History of Mammoth Hot Springs, Yellowstone National Park Wyoming — Geological Survey Bulletin 1444. pp. 1 — 55. KisgyöRGY Z.— Kriskó A. (1978): Románia ásványvizei. Bukarest Scheuer—Schweitzer: A lejtői édesvízi mészkőképződés 375 Kovanda J. (1971): Kvartérni vapence Ceskoslovenska — Antropozoikum Praha pp. 1—236. Krahulec P. et al. (1977): Minerálne Vody Slovenska. Bratislava Kriván P. (1964): Erózióbázis feletti édesvízi mészkőalakulatok földtani vizsgálatának elvi alapjairól — őslény- tani Viták pp. 13—18. Id. Lóczy L. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése — A Balaton Tud. Tanulmányozásának Eredményei I. k. Budapest pp. 1 — 617. Ifj. Lóczy L. (1930): A tihanyi hidrogeológiai kutatások és azok geológiai tanulságai — Hidrológiai Közlöny, 10 pp. 123-125. Lozek V. (1961): Travertines. INQUA. Warszawa. pp. 1—19. Makszimoyics G. A. (1969): Osznovü karsztovegyenyija I— II. Tóm. Perm. Pálfy J.— Horváth V. (1973): A balatonfüredi szénsavas savanyúvizek hidrológiai viszonyai — Földtani Kutatás 16. p. 52-59. Pálfy M. (1905): Borszékfürdő és Gyergyóbélkor geológiai és hidrológiai viszonyai — Földtani Közlöny XXXV. pp. 1—12. Pálfy M. (1907): A Maros-völgy jobb oldalának geológiai alkotása Algyógy környékén — Földtani Közlöny XXXVII 468-481. Pálfy M. (1925): A Zala megyei kékkúti savanyúvíz forrás hidrológiai viszonyai. Hidrológiai Közlöny 48. p. 3—8. Pécsi M. (1959): A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi Monográfiák 3. Akadémiai Kiadó, Budapest Rinehart J. S. (1980): Geysers and Geothermal Energy. Springer Verlag. New- York, Heidelberg, Berlin Pricajan A. (1972): Apele minerale si termálé din Románia. Editura Technika. Bukarest Schafarzik F. (1921): Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére — Hidrológiai Közlöny, 1. pp. 9—14. Scheuer Gy.— Schweitzer F. (1970): A karsztvízeredetű édesvízi mészkövek csoportosítása — Földrajzi Értesítő 19. pp. 356-360. Scheuer Gy.— Schweitzer F. (1974): Adatok a Balaton-felvidéki forrásüledékek vizsgálatához — Földrajzi Értesítő, 23. pp. 347-357. Scheuer Gy.— Schweitzer F. (1978): Az édesvízi mészkövet lerakó források sajátosságai — Földrajzi Értesítő 28, pp. 475-486. Schetter Gy.— Schweitzer F. (1981): A Kárpát-medence környéki édesvízi mészkőelőfordulások összehasonlítása a hazai adottságokkal — I. Szlovákia. Földtani Közlöny 111. pp. 453—471. Schetter Gy.— Schweitzer F. (1983): Az édesvízi mészkövek keletkezés körülményei és kifejlődés formái — Föld- rajzi Közlemények 31/108. pp. 241—246. Schmidt E. R. et al. (1962): Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához — MÁFI kiadvány, Budapest Schréter Z. (1953): A Budai és a Gerecse hegység peremi édesvízi mészkőelőfordulásai — A MÁFI Évi Jel. az 1951. évről. pp. 111-146. Schulhof ö. et al. (1957): Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó. Budapest Szalay M. L.—Sz. Juhász E. (1977): Grizly medvék, mammutfenyők, gejzírek világában. Natura kiadás. Budapest pp. 221 — 252. Vitális I. (1911): A Balaton-felvidéki bazaltok. A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. I.k. Függelék II. rész pp. 1—169. Vitális Gy. (1962): Földtani és vízföldtani megfigyelések a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanul- mányútján — Hidrológiai Tájékoztató, pp. 68—74. Vitális Gy.— Hegyi I.-né. (1982): Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához — Hidrológiai Közlöny 62. pp. 73—83. Zötl J. G. (1974): Karsthidrogeologie. Springer Verlag Wien— New York A kézirat beérkezett: 1985. VI. 24. Forms and types of limestone deposition on slopes Dr Gy. Scheuer and Dr F . Schweitzer On examining the mode of superposition of freshwater limestones, these are observed to be associated, in a considerable part, with different kinds of sloping surfaces. In freshwater limestones of such morphology the resulting configurations, structures and stratification characteristics are nőt only characterized by the generál genetic and morphological fea- tures typical of the freshwater limestones at large, bút they reflect somé individual distinc- tive features distinguishing them from other types of limestones as well. As shown by the results of tests and observations, the slope-deposited limestones represent a rather common and widespread type of freshwater limestones. Many well-known occurrences of worldwide fame can be assigned to this type (e.g. the Mammoth Springs, Yellowstone National Park, U.S.A.; Pamukkale, Turkey; Hammam Moskoutine, Algéria). Along with a good many of Hungárián occurrences, they are rather frequent in countries adjacent to the Carpathian basin, too. Manuscript received : 24th June, 1985. 376 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet OopMbI H THribl IlpeCHOBOAHblX H3BeCTHHK0B, OTJiaraiomHxcH Ha cKJiOHax d-p JfbWAa Uleüep u d-p KHO yCTaHOBHTb, MTO 3H3HHTejibHaH hx HacTb cBA3aHa c HaKJiOHHbiMH noBepxHOCTHMH pa3Horo po^a. B cjiynae npeCHOBOflHblX H3BeCTHHK0B TaKOrO MOp(j)OJIOrHqeCKOrO nOJIO>KeHHH B03HHKaK)T T3KHe xapaK- TepHbie (})opMbr, cTpyKTypbi h 3JieMeHTbi cjiohctocth, KOTopbie noMHMO oömnx reHeimecKHx H MOp(J)OJIOrHHeCKHX XapaKTepHCTHK npeCHOBOAHblX H3BeCTHHK0B OTpa>KaK)T H T3KHe HaCTHbie npH3HaKH, ÖJiaroAapn KOTopbiM ohh OTJiHHaiOTCH ot flpyrnx thiiob npecHOBO/jHbix H3BecTHHK0B. HaÖJiiOAeHH^ h HCCJieAOBaHHíi noKa3biBaiOT, hto AaHHbift ran npecHOBOflHbix h3bccth^kob HMeeT BecbMa uinpOKoe pacnpocTpaHeHue. K HeMy mo>kho othccth MHoro*mcjieHHbie BceMHpHO H3BeCTHbie MeCTOpO>KAeHHH: OTJIO>KeHHfl MaMOHTOBblX HCTOHHHKOB PfejIJIOyCTOHCKOrO HaUHO- HajibHoro napKa b CIHA, üaMyKKajie b TypijHH, XaMMaM MecnyraH b AjirepHH h t. Erő npeflCTaBHTejiH nacTo BCTpenaiOTCíi KaK b Hameíí CTpaHe, TaK h b coceflHHx cTpaHax KapnaT- CKoro perHOHa. TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeól. Soc. (1986) 116. 377—391 Id. Lóczy Lajos belső-ázsiai felfedező útjainak tudománytörténeti jelentősége* Dr. Reich Lajos** (5 ábrával, 2 térképmelléklettel) Bevezetés Id. Lóczy Lajos tartalmas életútjának kiemelkedő fejezete Belső-Ázsia geoló- giai megismeréséért kifejtett fáradhatatlan munkássága. A legnagyobb geológusok minden erényével felfegyverzett tudóst rendkívül érzékeny intuíciója vezette a Transzhimalája felismerésére, utolérhetetlen pon- tosságú térképező munkája a Himalájában a Tista- völgyi tektonikai ablak lehatárolására, biztos szintetizáló készsége és hatalmas intellektuális tudása Belső-Ázsia permo-karbon időszaki képződményeinek mindmáig alapvető réteg- tani elemzésére, illetve kiépítésére. Felismerve a Nan-sani Homokkő formációt és a kísérő ofiolitos kőzetasszociációkat, Id. Lóczy Lajos elsőnek vezette be a teljes ázsiai kontinensre kiterjedően a flis fogalmát. Kutatóútjai önálló és világszintű eredményeket produkáltak, és megalapoz- ták azt a földtani tudományos kapcsolatrendszert, amely lehetővé tette Belső- Ázsia tájföldtani arculatának legkorszerűbb megrajzolását. Id. Lóczy Lajos kezdeményezője és névadója az indiai szubkontinens előtere irányában vergáló takaros tektogén szerkezetek koncepciójának. Jóllehet terminológiai keletke- zése időpontjában a Transzhimalája posztulátum jellegű volt, a Tibeti Magas- föld szerkezetéről publikált konstrukció kétséget kizáróan bizonyítja a hima- lájai lineamensek tényét. Ezek a fogalmak a századforduló leghaladóbb föld- tani koncepció-irányzatának, a takaros-hegységek szemléletének pillérei. Egy- ben, a földtudományok történetének múlt századvégi szakaszában, éppen úgy kopernikuszi fordulatot jelentettek, mint napjainkban a lemez tektonika. Id. Lóczy Lajos 1876-ban értesült, hogy Széchenyi Béla, Suess Eduárd ajánlására, belső-ázsiai utazásra, kísérőül kéri fel. Ettől az időponttól kezdve munkáját előtanulmányainak szenteli. Becses földtudománytörténeti adat- gyűjtést jelentenek ezek az előtanulmányok. A tucatnyi neves felfedező közül csupán Ferdinand Richthofent és Ferdinand STOLiczKÁt említem meg. Richthofen hazánk effuzív kőzetcsoportjainak első klasszikus leírói közé tartozik. A Magyar Tudományos Akadémia és Társulatunk tiszteleti tagja volt. 1868-tól 1872-ig tartó kínai útjainak eredményei, leírásai nagy hatással vol- tak a SzÉCHENYi-expedíció szervezésére és az útvonal kitűzésére. Id. Lóczy belső-ázsiai munkaterülete nyugati irányban messze kibővíti Richthofen expedícióinak határait. * Előadta Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya 1985. IV. 15-i szak- ülésén. A kézirat lezárva: 1985. V. 1. ** H-1145 Budapest, Thököly út 117/B. 378 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet 1. ábra. A SzÉCHENYi-expedíció tagjainak csoportképe Kreitner művéből (1882) Fig. 1. A photograph of the crew of Széchenyi Expedition from the work of Kreitner, (1882) Stoliczka neve jól ismert a kréta időszaki faunával foglalkozó paleontoló- gusok előtt. De elmosódott ázsiai kutató emléke. A hatvanas évek elején a Geological Survey of India munkatársaként az Asiatic Society titkára volt Calcuttában. Jól ismert ennek a társulatnak a szerepe Körösi Csoma életében. Id. Lóczy, Stoliczka tibeti felfedező útjai eredményeinek kapcsán hivatkozik gyakran és megbecsüléssel a cseh-morva származású geológusra. Id. Lóczy Lajos felfedező szellemiségére és geológus alkotói intenzitására alpesi iskolázottsága volt hatással. Lóczy az 1869—1874. években tanult a zürichi műegyetemen, amelyhez egy életen át elszakíthatatlanul kapcsolódott gondolkozásmódja. 1874-ben szer- zett oklevelet. Ezután hazatért Magyarországra és a Nemzeti Múzeum ásvány- tárában segédőrként dolgozott. Innen indult belső-ázsiai útjára. A világ legszínvonalasabb főiskolái közé számított ETH-t (Eidgenössische Technische Hochschule) vagy EPT-t (École Polytechnique Fédérale) 1854-ben alapították. Erről a főiskoláról Telegdi Roth Károly a következőket írja: ,, Lóczy Lajos páratlan szellemi képességei és a zürichi műegyetemen Escher von dér Linth, majd Heim Albert iskolájában, a Svájci Alpokban szerzett kitűnő földtani szakképzettsége voltak azok az alapok, amelyeken tudományos munkássága megindult”. Emlékeztető szavaiban Lóczy Lajos gyakran vissza- tér az alpesi iskolázottságára. A Góbi kanszui síkságán, utazását ,, tantaluszi gyötrelemnek” nevezi. ,,Landzsou vidékének sziklás szakadékai és a Nan-San csillogó gleccserei keltettek benne égő vágyat, hogy sivatagbeli kutatásait alpesi iskolázottságával fölválthassa”. A későbbiek igazolták hogy az ETH-hoz hűséges Lóczy számára, az alma mater is gondoskodó maradt. Lóczy életében nem érte meg himalájai művének igazi győzelmét, jóllehet ez a mű vitathatatlan erővel igazolta és szolgáltatta a takaros-hegységek szemléletének alapdokumentumát: a szikkimi fekvőredők szelvényét, illetve térképi ábrázolását. Több évtizedes késéssel publikálták a Keleti-Himalájában tett megfigyeléseket (1907) és további fél évszázad telt R e i eh: Id. Lóczy L. belső-ázsiai felfedező útjai 379 2. ábra Augusto Gansser Himalája-kutató, az ETH volt tanszékvezető professzora Fig. 2. Himalaya explorer Augusto Gansser, one-time department head at ETH el, amikor Augusto Gansser, az ETH volt tanszékvezető geológus professzora életre keltette tetszhalottaiból Id. Lóczy Lajos Sikkim — himalájai takaró rend- szerét, gyönyörű monográfiájában (Geology of the Himalayas, 1964). Szólnom kell azokról is, akik elsőként méltatták Id. Lóczy Lajos belső-ázsiai útjainak jelentőségét. Princz Gyula szavait idézve Id. Lóczy Lajosról, ,,a magyar földtudományok vitán felül legelső képviselőjéről”, azoknak a megem- lékezései a leghitelesebbek, „akiknek megadatott, hogy tanítványai lehettek, közelében hosszú éveket töltsenek és érte rajongva, Mesternek tekintsék, nevez- zék őt”. Ebben a vonatkozásban Telegdi Roth Károly és Princz Gyula nagynevű professzorok nevét emelem ki. Ők klasszikus megemlékezéseikben valóban mint legilletékesebbek határozták meg Id. Lóczy Lajos helyét a magyar geológiában és földrajzban. A SzÉCHENYi-expedíció belső-ázsiai utazásának földtani és földrajzi eredmé- nyeiről Id. Lóczy Lajos akadémiai székfoglaló értekezésében, 1898. január 17 -én- tájékoztatta a tudomány világát. Telegdi Roth Károly „A geológus Lóczy Lajos” címmel születésének 100 éves évfordulója alkalmával tartott előadásá- ban, ebből a székfoglalóból merítette az alapadatokat Id. Lóczy belső-ázsiai munkássága eredményeinek ismertetéséhez. ,,A nyugat-kínai hegyláncolatokban Lóczy mutatta ki először a középső de- vonkorú tengeri üledékek jelenlétét éspedig a közép-európaira emlékeztető kifejlődésében. De kimutatta továbbá a Kuen Lün láncolatoktól északra fekvő 380 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet hegységekben, egészen a Góbi sivatagig, nagy elterjedésben a kőszéntartalmú felső-karbon képződést is olyan tengeri faunák közbeiktatódásával, melyek az oroszországi kifejlődés felé mutatnak”. „A belső-ázsiai munkában már a nagy Lóczy széles látóköre bontakozik ki”, állapítja meg teljes megalapozottsággal Telegdi Roth Károly. Amikor a revideált német kiadás is megjelent, művét a nagy európai nemze- tek tudományos élete is a legnagyobb elismeréssel fogadta. Az elismerés lát- ható jelei voltak később a francia akadémia CsmACSEV-díja, a londoni Royal Geographical Society tiszteleti tagsága, Lóczy nevének sokszáz oldalon tör- ténő szerepeltetése Suess Eduárd nagy szintézisében, az Antlitz dér Erde ben és Vladimír OBRUCSEVtől származóan a belső-ázsiai LóczY-hegység elnevezés beve- zetése a földrajzi nomenklatúrába. Kiemelt tudománytörténeti jelentőségű Id Lóczy Lajos belső-ázsiai munkája eredményeinek értékelése Suess életművének a csúcsát jelentő ,, Antlitz” -bán. E műnek az altaidákról írt klasszikus fejezetében Obrucsev mellett a LóczYét említi meg leggyakrabban a nagy nevű szerző. Ugyancsk SuESSnek köszönhet- jük — Obrucsev névadását követően — a Kukunor tava mellett húzódó LóczY-hegység első említését és vázlatos földtani leírását. A nyugat-kínai terület geológiai megismerése szempontjából igen fontos a flis fogalmával azonos Nan-sani Homokkő formáció felismerése az Eszak-Nan-san- ban, amelyet századunk első felében RiCHTHOFEN-hegység elnevezés alatt is- mert a nemzetközi földrajzi nevezéktan. Nem kevésbé jelentős a Brahmaputra és a Jangcekiáng felső szakasza közötti terület földtani térképábrázolása, amelynek összeállításához Medlicott, Oldham, Noetling és Lóczy adatai nyújtottak alapot. A. W. Grabau Kína rétegtanát tárgyaló művében hiánytalanul ismerteti Lóczy devon és karbon időszaki fauna együtteseit. Az Id. Lóczy által gyűjtött minták nagy foraminiferáit, Lőrenthey feldolgozásában, ugyancsak Grabau publikálta Belső-Ázsia földtani megismerése szempontjából nélkülözhetetlen kézikönyvében . Nem mulaszthatom el Princz Gyula és Telegdi Roth Károly neve mellett megemlékezni Szalai Tiborról is, a Tudománytörténeti Szakosztály néhai aktív tagjáról, aki a szakosztályi évkönyv 6. számában, meleg szívvel és átfogó tudo- mánytörténeti tényhűséggel publikált értékes tanulmányt Id. Lóczy Lajosról. Dolgozatom összeállításánál fő feladatnak tekintettem Id. Lóczy kutatási eredményeinek napjaink ismeretei keretében történő bemutatását. A témacso- portokat tehát időszerűségük szerint választottam ki. Belső-Ázsiára vonatkozó geológiai ismereteink Lóczy Lajos felfedező útja óta olyan mértékben bővültek, hogy méltán beszélhetünk földtani információ- robbanásról. Ez az adat-felhalmozódás nem értékelhető az eltelt évszázad egyenletes kutatásai összeredményének. A magyarázatot inkább a kutató- munka intenzitásának hirtelen növekedésében kell keresni. C. Weber kanadai geológus által közölt adatok alapján tudjuk, hogy 1982-ben a Kínai Népköz- társaságban 100 000 főre becsülték a geológus végzettséggel rendelkezők és ebben a munkakörben dolgozók létszámát. Kína jelenlegi geológiai megkuta- tottságáról, illetve a felvételi térképezések méret szerinti, területhez viszonyí- tott százalékos aranyszámáról az INHIGEO budapesti X. szimpóziumán el- hangzott kínai előadások nyújtanak világos tájékoztatót. Belső-Ázsia indiai területén, tehát a Himalájában, Nepál határainak a meg- nyitását követve, 1948-tól kezdődően a földtani kutatások hihetetlen méretben R e i eh: Id. Lóczy L. belső-ázsiai felfedező útjai 381 szintén felgyorsultak. Indiában a korszerű eszközökkel és módszerekkel dol- gozó kutatóintézetek hálózata nyújt a modern földtani koncepciók szellemé- ben összesített adatokat. Ennek kitűnő dokumentumait egyebek mellett az 1984. évi moszkvai 27-ik geológiai világkongresszus kiadványaiban tanulmá- nyozhatjuk. A témacsoporthoz, lehetőség szerint szó szerinti idézetekben, Id. Lóczy magyarázatát vagy megjegyzéseit fogom minél többször hozzáfűzni. A Szikkim-himalájai tektonikai ablak Id. Lóczy sok évtizeddel megelőzve Aubouin és Haarmann nézeteit, vilá- gosan megkülönbözteti a tektogenezis, az orogenezis és az izosztatikus mozgás fogalmait. ,,A Nyugati- Alpok szerkezetének mindinkább terjedő magyarázataihoz ké- pest, kifogástalan bizonyosságú ablak van a dardsilingi terület és Szikkim ha- tárán. Ez az ablak nem más, mint metamorf ikus palák területe, amelyet min- denfelől gnejsz, gnejsz-gránit magaslatok vesznek körül; csak a Tista alsó folyása mentén van a paláknak keskeny csatlakozása a hegység külső homlo- kán végignyúló fillitekkel. Tehát mint valami lékben, a gnejsz takaró alatti palák úgy lépnek elő. A lékekben fölemelkedő antiklinálisok magyarázatára MEDLicoTtal bízvást feltételezhetjük a későbbi gyűrődést, amely a Himalájában a mezozoi perió- dusban már kezdetét vette, de a miocén időben ráncolta össze a hegység déli alját. Bizonyosan most sem pihentek el a Föld hegyóriásain azok az erők, ame- lyek az izosztázia megváltozásából fakadnak”. Űjszerűek és tudománytörténeti szempontból nagy fontosságúak az egykor eljegesedett himalájai területek felismerése, és ehhez kapcsolódva az izoszta- tikus események igen érdekes leírásai. ,,A jégkorszakban vastagon takarhatta a jégár e magas fekvésű (3000 — 4000 m) lapályokat és sokáig megvédte azokat a vízvájástól. A Tista-völgy gleccsereinek elpusztulása után a bevágodó és hátráló erózió több, mint 1000 m vastagságú kőtömeget távolított el Szikkim medencéjéből és elhordta a gnejszgránit takarót, úgy, hogy a fillit ablak keletkezését tisztán a denudáció okozta. A sűrűségi különbséget figyelembe véve, háromszorta nagyobb nyomás kiseb- bedés állott elő, mintha ugyanannyi jég távolodott volna el. 1000 m jég és 1000 m kőanyag eltakarodása bőven elegendő volt a Tista völgy É— D irányú antik- linálisának felboltozódásához. Az izosztázia elmélet igazolására alig van a földkerekségen a szikkiminél alkalmasabb példa.” Id. Lóczy a szikkimi jelenségek megvilágítására geofizikai részletkutatáso- kat sürget. Az ötvenes években Assamban bekövetkezett katasztrofális föld- rengések serkentették az óhajtott komplex vizsgálatokat. Részben ennek is tulajdonítható az 1954-ben megjelent GuTENBERG-RiCHTER-féle nevezetes tanulmánykötet (Seismicity of the Earth, Princeton). Említettem, hogy Augusto GANSSERnek, a zürichi műegyetem volt geológus professzorának köszönhetjük a földtudomány- történetben oly fontos forduló- pontot jelentő LóczY-féle Himalája-tanulmánynak sok évtizedes késéssel tör- ténő felelevenítését. Mi okozhatta a késést ? 382 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Id. Lóczy himalájai észleléseiről először a Földtani Társulat 1883. május 2-án, Zsigmondy Vilmos elnökletével tartott szakülésén számolt be. Erről rövid közlemény is megjelent. Többet földtani vonalon himalájai témáról nem beszélt. (Az 1907-es cikke a Földrajzi Közleményekben jelent meg!) Megfejt- hetetlennek tűnik az indíték, amely magyarázatul szolgálhatna Id. Lóczy rezer- váltságára a takaróredős koncepcióval szemben, amelynek alkotója, megalapo- zója volt. A tudománytörténeti tény hűség jegyében megjegyzem, hogy Richt- hofen 1859-ben publikált a Rhátikonból takaróredős szerkezetre utaló szel- vényt. Ez közel két évtizeddel megelőzte Id. Lóczy szikkimi-himalájai szelvé- nyeit. Újabb tudománytörténeti tanulmányok (Szederkényit., Kovács Sándor) emlékeztetnek Id. Lóczy óvatosságára, ami megnyilvánul minden esetben, ha a tényanyaghoz képest a legkisebb feltételezés jelentkezik. Valóban Id. Lóczy stílusában nem ritka a ,, habozás”, „nem csekély kétség” stb. szóhasználat. Mivel a szelvényszerkesztésnél könnyebben folyamodnak ,, légnyergek” és ha- sonló fikciók alkalmazásához, Id. Lóczy elveihez igazodva, a szikkimi tekto- nikai ablak tárgyalásánál inkább az egyértelmű térképi ábrázolást használtam. Nem látom kizártnak, hogy Id. Lóczy későbbi tartózkodása a takaróredős koncepcióval szemben a gyakori elméleti konstrukció iránti idegenkedésben leli magyarázatát. A Transzhimalája A Transzhimalája a Himalájával párhuzamosan húzódó, attól a Felső-Indus és a Szanpo (vagy Felső-Brahmaputra) hosszanti völgyével elválasztott lánc- hegység. Eredetileg csak a lánchegység nyugati felén, a dél- tibeti Tadam telepü- léstől északra emelkedő Doktolt nevezte Lóczy Lajos Transzhimalájának. Sven Hédin tibeti utazásai során (1906 — 1908) kiderítette, hogy a Dóktól vagy Lungpo-gangri megszakítatlanul folytatódik nyugati irányban Ládákig, keletre pedig Lhasszáig. Az Ázsiai Földrajzi Társaság javaslatára Hedin-hegy- ség néven tűntették fel a gothai kiadású térképeken a hegyláncot, amelyet méltán neveznek a Föld egyik legnagyobb vízválasztójának, mert folyóvizei északra a tibeti fensík lefolyás nélküli tavaiba, délre pedig az Indiai-óceánba ömlenek. Napjainkban a hegység hivatalos neve Nyenchen Tangla. A „Transzhimalája” elnevezés körül a használat prioritását illetően némi vita alakult ki, amelyet nem Id. Lóczy kezdeményezett. Egyértelműen megál- lapítható, hogy az elnevezést először angol térképeken szerepeltetik a Szanpotól délre húzódó vonulatokkal kapcsolatban. Ezt követően Id. Lóczy a Szanpotól északra levő Dóktól hegységre alkalmazta. Majd harmadiknak Sven Hédin terjesztette ki az elnevezést arra a hegyláncra, amelyet rövidebb ideig Hedin- hegység néven jelöltek. A „Transzhimalája” műszó, jó hangzású gyűjtőfogalom vagy jelző, amelyet a tektonikai nevezéktanban használhatunk. Például a neogén vulkánitokból épülő Nyenchen Tanglát — Id. Lóczy, majd őt követően Hédin egykori „Transzhimalája” -hegyláncát — délre lezáró transzhimalájai pluton vonulatok esetében. A Belső-Ázsia hegyrendszereit ábrázoló vázlat (3. ábra) a Tibeti fennsík és a Himalája között lineamenseket tűntet fel. Ezek közül a Felső-Brahmaputra és az Indus forrásvidékét összekötő vonulat a legjelentősebb. Napjainkban ezt Yarlung-Zangbo szuturának nevezik. Két kontinensnek: az Angara és a Gond- vána ütközése sebhelyének (szuturának) tekintették ezt a vonulatot, amelyet R ei eh: Id. Lóczy L. belső-ázsiai felfedező útjai 383 ‘'Maí *HaUó-Ai3i«i ++++++4 .KaTejibHOH >kh3hh JlaHoma JIouh CTapinero HBjiHeTCH erő Hey- TOMHMan, caMOOTBep>KeHHaH fle^TejibHOCTb, HanpaBJieHHau Ha reojiornqecKoe no3HaHHe LfeH- TpaJIbHOH A3HH. YneHoro, oöJiauaBiuero uoöpoueTeneM Bcex KpynHenmHx reojioroB, npHBejia erő HeoöbwaHHO HyBCTBHTejibHan HHTyHunu k OTKpbiTHK) TpaHcrHMajiaeB, erő cbeMOHHau ueuTejibHocTb HeBe- POhthoh tohhocth — k OKOHTypHBaHHio TeKTOHHqecKoro OKHa b flOJiHHe p. TncTa, erő yBepeH- Han cnocoÖHOCTb k CHHTe3aM h orpoMHbie HHTejuieKTyajibHbie 3H3hhh - k flo chx nop aKT rHMajiaHCKHx jiHHeaMeHTOB. 3th noHHTHH cjiy>KHJiH onopoü ajih HaHÖojiee nporpeccHB- Horo b Hanajie Harnero Beua reojioranecKoro HanpaBjieHHH, KOTopoe paccMaTpHBajio ropHbie coopy>KeHHH b KanecTBe chctcm noKpoBOB. MTorn Me>KuyHapOAHoro reojiornnecKoro koh- rpecca 1903 r. (BeHa) OTpajxaiOT OKOHHaTejibHyio noöeuy 3Toro yneHHH. B stom OTHomeHHH KOHeu npouuioro cTOJierau b hctophh reojiorHnecKHx HayK 03HaMeH0Bajicu T3khm >Ke Konep- HHKOBbiM noBopoTOM ŐJiarouapu 3T0My yneHHK), Kanoe oöycjioBJieHO b HaniH uhh tcktohh- KOH nJlHT. Ejiazodapmcmu. YnoMHHeM c ÖJiarouapHOCTbio hmh uiopnxcKoro npo<})eccopa AyrycTa TaHcepa, 3H3MeHHToro HCCJieuoBaTejiH THMajiaeB, BHOBb oöpaTHBuiero BHHMaHHe HaynHoro MHpa Ha noHTH 3aöbiTbie pe3yjibTaTbi ueuTejibHOCTH Jlanouia JIouh CTapmero. Ejiarouapio npo^eccopa P. TpiOMnn 3a Bbicbuiny uaHHbix h (J)OTorpa(J)HH OTHOCHTejibHO IlojiHTexHHHecKoro YHHBepcHTeTa b IfiopHxe (ETH). Bbipa>KaK) őnarouapHOCTb npo(f)eccopy Jl. UlTereHa (Eyaa- neuiTCKHH YHHBepcHTeT) 3a nepeuany coBpeMeHHbix KapTorpa^HnecKHx MaTepnaJioB no KHTaio A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 BHÖJiHorpa^HH JiHTepaTypbi reojiorMMecKHX h cmokhmx HayK b BeHrpnn, 1985 Répertoire bibliographique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie, 1985 Ádám L.— Pécsi M. (szerk.): Mérnök- geomorfológiai térképezés. MTA FKI. Budapest 1985. 189 p. (Elmélet — mód- szer — gyakorlat, 33.) Ádám O.— Ráner G.— Haas J.: Az MK- 1/82. geofizikai alapvonal Dabrony- Devecser közti szakaszának földtani ér- telmezése — Geological interpretation of the Dabrony-Devecser stretch of the geophysival traverse MK-1/82. — Földt. Int. Évijei. 1983-ról 1985. pp, 117—120. 1. fig. eng R Ágh P.: Savanyú homoktalaj javításának lehetőségei alginittel — Possibilities fór the melioration of acidic sand soils with alginite — Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 49 — 52. 3 tables, eng, ger, rus R Agricola, Georgius: De re metallica libri XII. A bányászatról és kohászatról. Fordította Becht Rezső. Kiadja az Or- szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Budapest, 1985. 658 old. 292 ábra Albani R . — Lelkes-Felváry Gy.— Ton- giorgi M.: First record of Ordovician (Upper Arenician, Acritarchs) beds in Bakony mts., Hungary — Neues Jahr- buch für Geol. Paláont. Abh. 170/1. Stuttgart 1985. pp. 45— 65.6 figs, ger R Albu I. — Braun L. — Szalay I.: Geofizikai kutatás Észak-Magyarországon — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 29 — 33., 2 figs, eng, rus R AlBU I. — POLCZ I. — SzEIDOVITZ Zs.— Tímár Z.: Kőolajkutató szeizmikus mé- rések az Alföldön — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 51 — 53., 1 fig., eng, rus R Albu I.: lásd: Ráner G^ Alföldi L.— Loberer Á.: Régiónál hyd- rogeological characteristics of the Pre- Tertiary basement carbonate rocks in Hungary — Proc. reports XlIIth Con- gress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part H. p. 385. Cracow 1985 Almád y Z.: Magyarország ékkövei 1. — The gems of Hungary 1. — Föld és Ég XX. 9. 1985. pp. 263-266, 10 figs Almád y Z.: Magyarország ékkövei 2. — The gems of Hungary 2. — Föld és Ég XX. 10. 1985. pp. 297-300. 9 figs Almád y Z.: Magyarország ékkövei 3. — The gems of Hungary 3. — Föld és Ég XX. 11. 1985. pp. 326-329. 10 figs Almád y Z.: Magyarország ékkövei 4. — The gems of Hungary 4. — Föd és Ég XX. 12. 1985. pp. 361-364. 9 figs Anderson, W. L.: Fást evaluation of radial and vertical field near a rectangular loop source on a layered earth — A radiális és függőleges mágneses tér gyors számí- tása rétegzett földön fekvő, téglalap alakú hurokforrás közelében — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 4. 1985. pp. 339 — 357. 6 figs, hun, rus R Anderson, W. L.: lásd: Kakas K. Anderson, W. L.: lásd: Verő L. Andó J.: Relation between the mineralogi- cal composition and facies of the sedi- mentary formations of the northern and north-eastern Cserhát Mts. (Hungary) Acta Miner. — Petrogr. Szeged 25. 1. 1984. pp. 97-108. Andrássy L.— Baráth I.— Kovács N.: Neutronfizikai paraméterek meghatáro- zása — Determining neutron-physical parameters — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 109—114.; 193 — 195.; 259—261.; 4 figs, 2 tables, eng, rus R Andrássy L.— Baráth I.— Fehér S.— Korodi G.— Kovács K.— Körös Zs.: Novye metody opredeleniya fizicheskikh parametrov plastov i neutronno-fizi- cheskikh parametrov v skvazhinakh — New methods fór determining physical parameters of beds and neutron-physical parameters in boreholes — Proc. of the 30th Internat. Geophys. Symposium; 23 — 28 Sept. 1985, Moscow, Vol. A, Part 2, pp. 134—144., 10 figs, 3 tables, eng, rus R 394 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Andrássy L.: Neutron módszerek. Szén- bányászati Nukleártechnikai Tanfolyam Jegyzete, Pécs, 1985. pp. 147—164. Andrássy L.— Baráth I.: A neutron- és gammamódszerek helyzete és lehetősé- gei. Elektronhéj és magfizika a mély- fúrásgeofizikai fluidum és szilárdásvány- kutatásban. (Csopak, 1984. október), 1985. pp. 5-50., 26 figs, 11 tables, MGE kiadvány Anonymus: Vadász Elemér (1885—1970) — Föld és Ég XX. 4. 1985. p. 99. 1 ábra Anonymus: A földrengések anatómiája — Anatomy of earthquakes — Föld és Ég , XX. 1. 1985. pp. 7-10., 4 ábra Árkai P. — Kovács S.: Comparison of conodont alterations, carbonate texture, illite crystallinity and vitrinite reflec- tance in Nort-Hungary — 4th European Conodont Symposium, Nottingham. Publ. of Southampton University, 1985. , p. 16. Árkai P.— Nagy G.— Dobosi G.: Poly- metamorphic evolution of the South- Hungarian crystalline basement, Pan- nonian Basin: geothermometric and geo- barometric data — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., , Part I. p. 361. Cracow 1985. Árkai P.— Tóth N. M.: The variance method investigation of illite crystalli- nity — 5th Meeting of the European Clay Groups, Prague, 1983. Selected papers, pp. 91 — 98, 6 figs Árkai P.: lásd: KováchÁ. Árkai P.: lásd: Kovács Sándor Árva-Sós E.— Bauogh Kadosa— Ravasz- Baranyai L.— Ravasz Cs.: K/Ar age and petrography of Mesozoic magmatic rocks in several regions of Hungary — Proc. reports XlIIth Congress Car- patho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 362. Cracow 1985. Árva-Sós E.: lásd: Balogh Kadosa Árváné Sós E.: lásd: Balogh Kadosa Aujeszky G. — Scheuer Gy.— Szigeti P.: A 4. metróvonal Duna alatti átvezeté- sének mérnökgeológiai vizsgálata — Engineering geological investigation of the under-the-Danube stretch of the Budapest Metró Line 4 — Földt. Közi. 115. 1-2. 1985. pp. 163-172., 4 figs, eng, rus R Aujeszky G.: lásd: Scheuer Gy. Bácskay E.: Prehistoric mining and utili- zation of somé mineral raw materials in the Carpathian Basin and in the adjacent areas. In: Hála J. (ed.): Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. His- torical studies on their utilization. Hun- gárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 559-576. 9 figs Bácskay E.: Őskori tűzkőbányák a Dunán- túli-középhegységben — Prehistoric fiint mines in the Transdanubian Central Mountains — Iparrégészet — Industry Archeology, 1982. 9—11. pp. 11 — 20. 5 figs, eng R, Veszprém, 1985. Bakó F.: Popular stone architecture in the Carpathian Basin. In: Hála J. (ed.) Neogene mineral resources in the Car- pathian Basin. Historical studies on their utilization. Hungárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 427 — 450. 16 figs Baksa Cs.— Nagy Géza: Érckutatási hely- zetkép a Mátra-hegységről — Őre pro- specting in the Mátra Mountains: a situation portrayal — Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp. 17-19. ger, eng, rus R Baksa Cs.: lásd: Szebényi G. Balázs E.— Cserepesnú Meszéna B.— Szili Györgyné— Nusszer A.: Kísérlet az Alföld metamorf képződményeinek az Erdélyi-Középhegységgel való azonosítá- sára — An attempt at the Identification of metamorphic rocks of the Great Hun- gárián Piain with the metamorphic series of the Transylvanian Central Mountains (Mtii Apuseni, Románia) — Ált. Földt. Szemle (General Geol. Review) 21. 1985. pp. 223—231. 1 fig., eng R Balázs E.— Cserepes B.— Nusszer A.— Szili P.: Lithostratigraphic units of metamorphic rocks of the Great Hun- gárián Piain — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho Balcan Geol. Assoc. Suppl. p. 58. Cracow 1985. Balázs E.: lásd: Jámbor Á. Báldi T.: Eger, a geológusok zarándok- helye — Természet Világa 116. 7. 1985. pp. 313 — 315., 5 ábra Báldi T.: lásd: Hámor G. Báldi- Beke M.: lásd: Bernhardth B. Bállá Z.: Palaeoalpine geodynamics of the Carpathian-Pannonian region — Proc. 27th Internat. Geol. Congr. Moscow, August 4—14. 1984. vol. 7. Tectonics. VNU Sciencepress (Utrecht), pp. 139 — 164. 3 figs, 2 tables Bállá Z.: Doverkhnekamennougolnye ba- zity i ultrabazity Vengrii — in: Dob- recov, N. L. (red.): Rifeysko-nizhne- paleozojskie ofiolity Severnoy Evrazii. Nauka Sib. otd. Novosibirsk. pp. 136 — 148. 3 figs, 4 tables, eng R Bállá Z.: Possible Middle Cretaceous olistostrome in the Rechnitz Series (East-Austria) — Jahrb. Geol. Bundes- anstalt, Wien, 128. 1. 1985. pp. 5 — 7. 1 table, ger, eng, fre R Bállá Z.: The North Hungárián Mesozoic mafics and ultramafics — Acta Geol. Acad. Sci Hung. 27. 3 — 4. 1984. pp. 341 — 351. 4 figs, 4 tables, fre R A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 395 Bállá Z.: The Carpathian loop and the Pannonian hasin: A kinematic analysis — A kárpáti hurok és a Pannon-meden- ce: kinematikai elemzés — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 30. 4. 1984. pp. 313 — 353. 12 figs, 2 tables, eng, hun, rus R Bállá Z.: Szerkezeti formaelemek — in: Gyakorlati szerkezetföldtani vizsgála- tok. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 3—29. 24 ábra Bállá Z.: A magmatitok vegyi összetéte- lének tanulmányozásáról — in: Kőzet- tani szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 83 — 121. 14 ábra, 5 táblázat Bállá Z.: Cenozoic rotational history of the Carpatho-Pannonian realm — In- ternat. Assoc. on Geomagnetism and Aeronomy, 5th General Assembly (IAGA/TAMAP) vol. 1, Programme and abstracts (Division I.). Prague, Cze- ehoslovakia, August 5 — 17, 1985. p. 187. Bállá Z.: Palaeogeodynamic reconstruc- tion of the Carpatho-Pannonian region — Proc. rep. Carpatho-Balkan Geological Association 13th Congress, 5—10 Sept. 1985, Cracow, Part I: pp. 166 — 168. Bállá Z.: Pre-Senonian mafic and ultrama- fic complexes of Hungary — Proc. rep. Carpatho-Balkan Geological Association XlIIth Congress, 5—10 Sept. 1985, Cracow, Part I: pp. 363 — 366., 1 fig., 1 table Bállá Z.: The Neogene kinematics of the Carpatho-Pannonian region — Abstracts of the 8th Congress of the Régiónál Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy, Sept. 15—22. 1985. Buda- pest, p. 77. Bállá Z.: The middle section of the Alpine- Mediterranean beit in the Neogene — Abstracts of the 8th Congress of the Régiónál Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy, Sept. 15 — 22. 1985. Budapest, pp. 78 — 79. Bállá Z.— Havas L.— Verő L.: A Nyu- gat-Mátra fő gerincének földtani felépí- tése — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 33 — 44., 1 tábla, 2 mell. eng, rus R Bállá Z.— Hovorka, D.— Kuzmin, M.— Vinogradov, V.: Mesozoic ophiolites of the Bükk Mountains (North Hungary) — Acta Geodaet. Geophys et Monta- nist. Hung. 19. 1 — 2. 1984. pp. 35 — 36. Balláné Csáki I. — Sopronyi G.: Löszös téglaagyagok minősítő rendszereinek to- vábbfejlesztése — Development of qu- ality assurance methods fór loess-con- taining clays — Építőanyag, XXXVII. 5. 1985. pp. 139 — 145. 8 figs, 4 tables, rus, ger, eng R Balláné Csáky I.: lásd: Tóth N. M. Balogh Kadosa: A K/Ar módszer elve, alkalmazási lehetőségei, az eredmények értelmezésének szempontjai — in: Ás- ványtan-geokémiai szemelvények. A M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 49 — 58. 2 ábra Balogh Kadosa— Árváné Sós E.— Pécs- kay Z.: A K/Ar módszer hazai alkalma- zásának eredményei — in: Ásványtan- geokémiai szemelvények. A M. Földtani Társulat kiadása,, Bp. 1985. pp. 59 — 67. Balogh Kadosa— Árva Sós E.— Pécskay Z . — JÁMBOR Á. — PARTÉNYI Z . — R AVASZ- Baranyai L.— Solti G.— Nusszer A.: Review of K/Ar chronologic studies of Tertiary and Quaternary basaltic rocks in Hungary — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 367. Cracow 1985. Balogh Kadosa— Árva- Sós E.— Pécskay Z.— Ravasz— Baranyai L.— Jámbor Á . — Parté nyi Z.— Solti G. — Nltsz- szer A.: K/AR dating of post-Sarmatian alkaline basaltic volcanic activity in Hungary — In: Abstracts VHIth Con- gress of the Régiónál Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy 15—22 sept. 1985. pp. 82 — 83. Budapest Balogh Kadosa— Jámbor Á.: Radio- metrische Daten zűr Charakteristik postsarmatischer Ablagerungen in Un- garn — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 177—180., 1 Tab. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Balogh Kadosa— Pécskay Z.— Borsy Z. — Kozák M.: Recent contributions concerning the evolution of the Tapolca- basin — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 368 — 369. Cracow 1985. Balogh Kadosa: lásd: Árva-Sós E. Balogh Kadosa: lásd: Pécskay Z. Balogh Kadosa: lásd: Széky Ftjx V. Balogh Kadosa: lásd: Vass D. Bánhegyi M.: lásd: Radnainé Gyöngyös Zs. Bánné Győri E.: Az energiaelnyelés hatása a szeizmikus csatornára — The effect of the absorbtion on the seismic trace — Magyar Geofizika XXVI. 4. 1985. pp. 145 — 158. 9 figs, rus, eng R Barabás I.: A felszín alatti vízkutatás eredményei 1984-ben — Vízkutatás 1985. 3. pp. 7 — 8. 2 ábra Barabás I.: A kútfúrás történetéből. Nagykőrös, fúrási kudarc a Széchenyi téren — Vízkutatás 1985. 2. p. 19. 1 ábra Baranyai L.: lásd: Bohn-Havas M. B ARANYI I. — GeRZSON I.— VÁRHEGYI A.: Új radon migrációs hipotézis és ennek 396 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet gyakorlati alkalmazása az uránlelőhe- lyek emanációs módszerekkel történő kutatásában — A new hypothesis of Radon migration and its practical ap- plication in the emanational exploration method of uránium occurrences — Ma- gyar Geofizika XXVI. 5 — 6. 1985. pp. 226 — 232. 4 figs, rus, eng, R Baedócz B.— Völgyi L.— Tenkei S.— Szálát A.: Perspektivy uglevodorodov v osnovanii vengerskoy chasti Pan- nonskogo Basseyna — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part II. pp. 315—318. 2 figs, Cracow 1985. Báedossy A.: lásd: Báedossy Gy. Báedossy Gy.: A magyar bauxit és ásvá- nyai. In: Koch S.: Magyarország ásvá- nyai, 2. átdolgozott kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 384—409. 16 ábra Báedossy Gy.— Bájrdossy A.— Fodoe B. — Lengyel K.: Anwendung geostatisti- scher Methoden in dér ungarischen Bauxitprospektion und ihrEinfluss auf den Bauxitabbau — Erzmetall BRD. 38. I. 1985. pp. 18—22. 5 Fig., 2 Tab., eng R Báedossy Gy.— Csoedás-Tóth A.— Klug Annamária: Scanning electron micro- scopic and X-ray powder diffraction study of mangamferous bauxite, Kin- csesbánya, Hungary — Clay and Clay Minerals. 33. 6. 1985. pp. 532 — 538. 14 figs, 2 tables. Clarkson, New York, USA Báedossy Gy.— Fodoe B.— Lengyel Vné — Báedossy A.: Tapasztalatok szá- mítástechnikai és geostatisztikai mód- szerek alkalmazására a magyar bauxit- kutatásban és bauxitbányászatban — BKL Bányászat 118. 5. 1985. pp. 305 — 311. 10 ábra, 3 táblázat Baelai Z.: The electric conductivity of clayey-silty sandstones in the COM- WELL-B. R. model”, Part I: Theory. The Lóg Analyst, Vol. XXVI. No. 4, (July-August), 1985. pp. 14 — 20, 2 figs Part II: Applications. The Lóg Analyst, Vol. XXVI., No. 5, September-October, 1985. pp. 17 — 24., 7 figs Baelai Z . : Szénhidrogéntárolók értékelése a COMVVELL-B. R./ELGI interpretá- ciós rendszerrel — Evaluation of hvdro- carbon reservoirs by the COMWELL- B. R./ELGI^ interpretation system — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 120—123.; 199-201.; 266-268.; 1 fig., eng, rus R Baelai J.: lásd: Egoekov, A. N. Baeta I.: lásd Szalóki I. Baeta I.: lásd: Székyné Ftjx V. Baeta Gy. : A földmag és a Föld erőtereinek összefüggései — Természet Világa 116. II. 1985. pp. 495—498. 7 ábra Baetkó L.: lásd: Hámoe G. Békés T.: A nukleáris karotázs egyes mű- szertechnikai problémái (Part II.). In: Elektronhéj- és magfizika a mélyfúrás- geofizikai fluidum és szilárdásvány-kuta- tásban (Csopak, 1984. október), 1985. pp. 420—442., 13 figs, 1 table Bendeey L.: A Duna történeti múltja régi térképek és útleírások szerint — Hidr. Tájékoztató 1985. pp. 43—46. 1 táb- lázat Benkő F.: A természet, mint a kultúra forrása — a természeti erőforrások, mint a kultúra feltételei — in: Természettu- domány-világnézet-kultúra. Az ELTE TTK Filozófiai tanszéke szervezésében 1984. október 26 — 27-én (Visegrád) ren- dezett tudományos konferencia előadá- sainak kivonatai, pp. 121 — 122. Buda- pest, ELTE, 163 o. 1984. Benkő F.: Geological and cosmological cycles as reflected by the new law of universal cyclicity. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 401 p. 194 figs, 98 tab- les, 5 enclosures Benkő Z.— Gombos Z.— Hoedós G.: A szanki másodlagos földgáztelepek hely- zete — About the situation of the secondary natural gas reservoirs at Szánk, Hungary — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 9. 1985. pp. 257—263. 6 figs, eng, rus, ger R Benkő Z.— Gombos Z.— Szánthó I.— Voll L.: A Szank-mező szekunder föld- gáztelepei termelésének előrejelzése — Predicting the production fór the se- condary natural gas reservoirs in the Szánk Field — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 10. 1985. pp. 304-307. 1 fig., rus, ger, eng R Béeczi I.: Főtitkári jelentés (1984. III. 14.) — Secretary General’s report — Földt. Közi. 114. 1984. 4. pp. 417-423. Béeczi I.: A szénhidrogén prognózis szedi- mentológiai háttere — Sedimentological background of the hydrocarbon predic- tion - Földt. Közi. 115. 1-2. 1985. pp. 99 — 122. 25 figs, 9 tables, eng R Béeczi I. — Phillips, R. L.: Processes and depositional environments within Neo- gene deltaic-lacustrine sediments, Pan- nonian Basin, Southeast Hungary — A Pannon-medence neogén tavi delta üle- dékeiben megnyilvánuló üledékképződési folyamatok és üledékfelhalmozódási kör- nyezetek — Geofiz. Közi. (Geogphys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 55 — 74. 14 figs, hun, rus R Béeczi I.: lásd: Jámboe A. Béeczi J.: A neutronaktivációs analízis hazai alkalmazási eredményei és föld- tani jelentőségük — in: Ásványtani- geokémiai szemelvények. A M. Földtani A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1985 397 Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 37 — 48. 2 táblázat Bérczi J.: lásd: Horváth I. Bérczi Sz.— Bérczi J.: REE concentra- tions in peridotite inclusions, their miner- al separates and hőst alkali basalts from NW-Balaton Region, Hungary — Ab- stracts, vol. IX. Part 2 (Additional), p. 184. 27th Internat. Geol. Congress, Izd. Nauka, Moscow, 1984. Bércziné Marx A.: Adatok a Tritaxia hasringensis ( Cushman ) (F oraminifera) faj magyarországi előfordulásához — The occurrence of the foraminiferal species Tritaxia haeringensis (Ctjshman) in Hun- gary — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 193 — 198., 1 fig., 1 plate, eng, rus R Bércziné Marx A.: A Nagy- Alföld mezo- zóos kifejlődési típusai — Types of me- sozoic sequence in the Great Hungárián Piain — Ált. Földt. Szemle (General Geol. Review) 21. 1985. pp. 3 — 47. 13 figs, eng R Bércziné Marx A. — Pellrán P.: Jura- képződmények a Bükk-hegységből — MÁFI évi jelentése az 1982. évről, 1985. pp. 137 — 166. 1 ábra, 10 tábla, eng R Bernáth Z. — Kertész P. — Scheuer Gy.: Betonadalékanyag-kutatás Algériában — Építőanyag, XXXVII. 6. pp. 167-172. Bernhardt B.— Lantos M.— Márton P.— Báldi-Bere M.— Horváth-Kol- lányi K.— Kecsreméti T.: Magneto- and biostratigraphy of an Eocéné se- quence from borehole Somló vásárhely I. (SW Bakony Mts, Hungary) — INA Newsletter (International Nannoplank- ton Association) 7. 2. pp. 53—56. 1 fig. Utrecht, Hollandia, 1985. Bidló Gábor: Mineralogische Untersu- chung dér tonhaltigen Sedimente in Vil- lány er-Gebirge — Travaux du XII. Congres de PÁssociation Carpatho-Balca- nique, Vol 62. pp. 201 — 207. Bukarest, 1985. Bidló Gábor: Loczra József a magyar ásvány kémia megalapítója — Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 9. pp. 56 — 67., Budapest, 1985. Bidló Gábor: Schmidt Sándor életműve— Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 9. j>p. 49 — 55., Budapest, 1985. Bidló Gábor: Mineralogical investigation of middle pliocene and pliocene-pleisto- cene transitional clays — 5th Meeting of the European Clay Groups, Prague, 1983. Charles University 1985. pp. 111 — 115. Bidló G.: lásd: Zentay T. Bőd a J.— Bohn Havas M.— Farras Bul- la J.— Jámbor Á.— Korecz A.— Ko- recz Lary I.— Korpás-Hódi M.— Ra- vasz Cs.: Zsámbék Basin (Tinnye, Sőreg, Budajenő) — In: Geodynamic evolution of intramontane basins. Neogene stra- tigraphy in northern Hungary and in Budapest. Excursion Aj pp. 56 — 68. 2 figs, Budapest, 1985. Bodory T.— Cziller E. — Braun L.: Bá- nyabeli szeizmikus mérések a dorogi szénbányák vízvédelmének szolgálatában — Seismic measurements in Dorog Coal Mines fór water prevention purposes — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 80-84.; 178-180.; 242-244.; 2 figs, eng, rus R Bodory T. — Gerstner B.: Geofizikai módszerek alkalmazása a vízveszélyes dorogi XXI-es akna bányászatában — Bányászati és Kohászati Lapok Bányá- szat 118. 9. 1985 szeptember, pp. 606 — 610., 4 figs Bodrogi I. — Császár G.: Representatives of Munieria in the Cretaceous of Hun- gary — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Part I., p. 22. Cracow 1985. Bodrogi I.: Die stratigraphische Unter- gliederung dér Pénzeskúter Mergel-For- mation mit Hilfe von Foraminiferen — The stratigraphic analysis of the Pénzes- kút Mari based on Foraminifera — Schriftenreihe dér Erdwissenschaftlichen Kommissionen. (7) pp. 93 — 118. 4 figs, 4 tables. Österreichische Akademieder Wissenschaften, Wien, 1985. Bodrogi I.: lásd: Császár G. Bohátra S.: lásd: Szöőr Gy. Bohn P.: Hazánk geológiai értékeinek vé- delme — The protection of the geologi- cal treasures of Hungary — Föld és Ég XX. 4. 1985. pp. 98-103., 7 figs Bohn P.— Marcell Fné: Magyarország mélyfúrási alapadatai. Retrospektív-so- rozat IV. Dunántúl befejező rész. pp. 1-671., 32 mell., 1985. Bohn Péterné: A kelet-borsodi medence ottnangien képződményeinek molluszka vizsgálata — A study of Ottnangian molluscs from the Borsod Basin (N.- Hungary) — Geol. Hung. ser. Pál. 48. pp. 99-127, 129-147. 14 figs, 1 table, eng R, Budapest, 1985. Bohn-Havas M.— Janrovich I.— Jám- bor Á.— Korecz-Lary I.— Baranyai L.: Borehole Hidasnémeti- 1. — In: Geodynamic evolution of intramontane basins. Neogene stratigraphy in north- ern Hungary and in Budapest, Excur- sion Aj pp. 29 — 33. Budapest, 1985. Bohn-Havas M.— Radócz Gy.: Miocéné brown coal deposits in Hungary — Abstract. Symposium on European Laté Cenozoic Mineral Resources (VlIIth. Congress of the Reg. Com. on Mediter- ranean N eogene Stratigraphy) pp . 1 — 3 . 398 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet 1 fig. Hung. Geol. Survey (MÁFI), — Budapest, 1985 Bohn-Havas M.: lásd: Boda J. Bohn-Havas, M.: lásd: Cllfton, H. E. Bohn-Havas M.: lásd: Hámor G. Bóka J. — Gál M.: Kalkiges Nannoplank- ton im Pannonién Ungams — In: Chronostratigraphie und Neostratoty- pen. Miozán der Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 482—515., 1 Fig., 1 Tab., 13 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Bóna J.: lásd: Jámbor A. Borsy Z.— Félszerfal vi J.— FranyóF.— Lóki J.: A Tótkomlós IlI/P.-jelű mag- fúrás homokrétegeinek elektronmikrosz- kópos vizsgálata — Electron microscopic investigation of the sand profiles in the core drilling III/P. Tótkomlós — Acta Geogr. Geol. Meteorolog. Debrecina, Tomus XXII. 1983. pp. 47—64, 21 figs, Debrecen, 1985. Borsy Z.: lásd: Balogh Kadosa Bowen, R. W.— Csercslk F.— Zllahi- Sebess L.: Application of the geologic retrieval and synopsis (GRASP) prog- ram at the Eötvös Loránd Geophysical Institute of Hungary — A GRASP adat- bázis kezelő programrendszer alkalma- zása az ELGI-ben — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 331 — 335. hun, rus R Brandstátter, F.: lásd: Embey-Isztin A. Brassói-Fuchs H.: Jókai ősvilága — Ter- mészet Világa 116. 11. 1985. pp. 514 — 516. 4 ábra Braun L. — Kónya A.— Tímár Z.: A Me- csek és a Villányi-hegység környékének geofizikai vizsgálata — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 53 — 57., 2 figs, eng, rus R Braun L.: lásd: Miller, J. J. Brezsnyánszky K.: Magyar— finn föld- tani együttműködési tárgyalások — Földt. Kút. XXVII. 3. 1985. p. 62. Brezsnyánszky K.: A brief history of geological mapping in Hungary with special regard to the Neogene mountain- eous regions, in: Neogene mineral re- sources in the Carpathian basin, Histo- rical studies on their utilization, VlIIth RCMNS Congress-Budapest, 1985. pp. 27—43., 9 ábra Brezsnyánszky K. — Haas J.: General features of the pre-Tertiary basement of Hungary — MEGS 4., The evolution of the European Lithosphere, Abstracts, Edinburgh 1985. p. 11. Brezsnyánszky K.— Haas J.: The new tectonic map of Hungary — Prcc. re- pcrts XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 174—177. 1 fig. Cracow 1985. Brezsnyánszky K.: lásd: Cllfton, H. E. Bruknerné Wein A.— Vető I.: Organic geochemistry of an anoxic Upper Trias- sic sequence from W. Hungary — Abstracts 12th Internat. Meeting on Organic Geochemistry, p. 137. Kernfor- schungsanlage Jülich GmbH. Jühch NSZK, 1985. Bruknerné Wein A.— Vető I.— Dudich E.: Az anoxikus Tardi Agyag (Oligocén) üledékképződésének geokémiai vizsgá- lata — A geochemical study of the séd i- mentation of the Oligocene anoxic Tárd Clav (Hungary) — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, Budapest, 1985. pp. 271 — 301. 19 figs, 20 enclosures, eng. R . Brzobohatí, R. — Pana, I.: Die Fisch - fauna des Pannonién — In: Chrono - stratigraphie und Neostratotypen. Mi- ozán der Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 426 — 439., 3 Tab., 4 Taf. Aka- démiai Kiadó, Budapest, 1985. Buda Gy.: A granitoidok rendszerezése és genetikája — in: Kőzettani szemelvé- nyek. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 123—138. 3 ábra, 3 táblázat Budai T.: lásd: Gyalog L. Chikán G.: A balatoni kiterjesztett üdü- lőkörzet építésföldtani kutatásának prog- ramja — Baugeologisches Froschungs- programm des erweiterten Urlaubs- gebietes von Balaton — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 107—116. 2. figs, ger, rus R Cllfton, H. E.— Bohn-Havas M. — Müx- ler P.: Contrasting types of nearshore sands and gravels from semiprotected Mioecene coasts, Northern Hungary — Eltérő típusú homok- és kavicsüledékek az észak-magyarországi miocénből — Geofiz . Közi . ( Gephy s . Transactions ) 31. ' -3. 1985. pp. 101 — 129., 25 figs, hun, rus R Cllfton, H. E. — Brezsnyánszky K.— Haas J.: Lithologic characteristics and paleogeographic significance of resedi- mented conglomerate of laté Cretaceous age in northern Hungary — Az észak- magyarországi átülepített felsőkréta kon- glomerátum kőzettani jellegei és ősföld- rajzi jelentősége — Geofiz. Közi. (Ge- ophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 131 — 155., 19 figs, hun, rus R Cllfton, H. E.: lásd: Császár G. Csákó D.— Pető L.— Válást yán P.: Gáz- csapadék tartalmú mezők üzemeltetési kérdései — Gas processing in fields producing high condensate-content gases A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1985 399 — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 12. 1985. pp. 353—357. rus, ger, eng R CsaXiAGOvits I.— Elek I.— Góczán F.— Lechner M.— Móra-Czabalay L.— Partényi Z.— Ravasz-Baranyai L.— Rákosi L.— Rimanóczy Á.— Siegl A. — Vető I.— Viczián I.: Facial and pa- leoenvironmental changes shown by the basal formations of the laté Cretaceous cycle — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc. Part. I., p. 28. Cracow 1985. Csapó G. — Sárhidai A.: Gravimetriai há- lózatok tervezése szimulációs eljárások- kal — Planning of gravity networks by simulation methods — Geodézia és Kartográfia 1985/4. pp. 251 — 255. Csapó G.— Pollhammer M.— Sárhidai A. — Szabó Z.: Geodéziai gravimetria^ — Geodetic gravimetry — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 153-156.; 217—218.; 283—285.; 1 fig., eng, rus R Császár G.: A review of the Hungárián Middle Cretaceous key and reference sections — Übersicht dér Basis und Referenzprofile dér Mittelkreide Un- gams — Schriftenreihe dér Erdwissen- schaftlichen Kommissionen. (7) pp. 67 — 92. 21 figs, ger R. Österreichische Aka- demie dér Wissenschaften, Wien, New York, 1985. Császár G.: Middle Cretaceous paleo- geography and evolutionary history sketch of the Transdanubian Central in the light of key and reference sections — Paláogeographischer und entwicklungs- gechichlicher AbriB dér Mittelkreide des Transdanubischen Mittelgebirges an Hand von Basis- und Referenzprofilen — Schriftenreihe dér Erdwissenschaftli- chen Kommissionen, (7) pp. 173 — 192. 11. figs, ger R. Österreichische Akademie dér Wissenschaften. Wien, New York, 1985. Császár G.— Bodrogi I.: Munieriák a magyarországi krétában — Munienia in the cretaceous of Hungary — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, 1985. pp. 167 — 212. 8 figs, 2 tables, 14 plates, eng R Császár G.— Clifton, H. E.— Hunter, R. E.: Details of a Pleistocene Coastal succession, Golden Gate National Re- creation Area, California — Part menti pleisztocén rétegsor a kaliforniai Golden Gate üdülő körzetéből — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 169 — 189., 30 figs, hun, rus R Császár G.— Csereklei E.— Gyalog L.: A Bakony hegység fedett földtani tér- képe 1 : 50 000-es, MÁFI, Budapest, 1985. Császár G. — Czabalay L.— HorváthA.— Juhász M.— Kovács-Bodrogi I.: Va- riation of facies and ecological conditions in the Pénzeskút Mari formation on evid- ence of fossüs — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 29. Cracow 1985. Császár G.— Haas J.— Halmai J.— Há- mor G. — Korpás L.: The role of laté Alpine tectonic phases in the geological history of Hungary — Anuarul Institu- tului de Geol. si Geofiz. 60. pp. 51 — 56. 1 table — Tectonica-Petrol si Gazé, Bucuresti, 1985. Császár G.: lásd: Bodrogi I. Csath B.: Negyven éve fejezték be a Tiszakürt-1 kutatófúrást — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 10. 1985. pp. 316— 317. 3 ábra Csath B.: Adalékok a meddő szénhidro- gén-kutató fúrások felhasználására irá- nyuló tevékenységről — Vízkutatás 1985. 3. pp. 22—23. 6 ábra Csath B.: Állami szénhidrogén-kutatások Karcag térségében — Vízkutatás 1985. 5. pp. 25 — 27. 7 ábra Csath B.— Gilicz B.— Lorberer Á.: A Bábolna-Lobkowitz-erdei hévízkutatás eredményei — Vízkutatás 1985. 5. pp. 10—16. 5 ábra, 1 táblázat Csath B.— Radócz Gy.: The beginning of the Coal exploratory drillings in Hun- gary — Hungárián Mining and Metal- lurgical Society 19th Itinerary Congress Hajdúszoboszló, pp. 30—33. Hung. Min. Met. Soc. (OMBKE). Szolnok, 1985. Csath B. — Radócz Gy.: A mélyfúrásos szénkutatás kezdetei Magyarországon — OMBKE Kőolaj Földgáz és Víz Szak- oszt. 19. Vándorgyűlése pp. 28 — 30. Hung. Min. Met. Soc. (OMBKE). Szol- nok, 1985. Csathó B.— Kardeván P.— Szarka L.— Szigeti G.: Nekotorye rezultaty mate- maticheskogo u fizicheskogo modeliro- vaniya chastotnogo elektromagnitnogo zondirovaniya — Somé mathematical and physical modelling results fór the electromagnetic frequency sounding method — Proc. of the 30th Internat. Geophys. Symposium; 23 — 28 Sept. 1985., Moscow, Vol. C, Part 2. pp. 161 — 172., 6 figs, eng, rus R Csathó B.— Gémes M.— Kardeván P.— Prácser E. — Szarka L.: Induktív ger- jesztésű elektromágneses frekvencia- szondázás fizikai modellezése — Physical modelling of the inductive electromag- netic frequency sounding — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 90 — 96.; 185—186.; 249 — 251.; 4 figs, eng, rus R Csercsik F.: lásd: Bowen R. W. Csereklei E.: lásd: Császár G. Cserepes B.: lásd: Balázs E. Cserepesné Meszéna B.: A Duna— Tisza 400 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet köze kristályos alaphegységének lito- sztratigráfiai felosztása — The litho- stratigraphic division of the crystalline basement in the Danube— Tisza inter- fluve (Hungary) — Alt. Földt. Szemle (General Geol. Review) 21. 1985. pp. 117—194. 24 figs, 4 plates, eng R Cserepesné Meszéna B.: Az Erdélyi-kö- zéphegység metamorf kőzetekből felé- pülő takaróinak ismertetése — A review of the nappe Systems in the Trasylvanian Central Mountains (Mtii Apuseni) built of crystalline rocks — Alt. Földt. Szemle (General Geol. Review) 21. 1985. pp. 195 — 221. 1 fig., 2 tables, engR Cserepesné Meszéna B.: lásd: Balázs E. Cseri R.: Ezerarcú kristálybirodalom. Üj forrásbarlang Beremenden — Búvár XL. 3. 1985. pp. 98—100., 7 ábra Cséri D. — Kengyel M.— Szalai J.: Geo- fizikai műszerekben végzett mechanikai fejlesztések — Improvement of mechan- ical cpnstruction of sondes — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 129 — 130.; 205 — 206.; 272.; 2 figs, eng, rus R Cserny T.: A Balaton környékének építés- földtani térképsorozata építésalkalmas- sági (rayon) változat — MÁFI Buda- pest, 1985. Cserny T.: A Balaton-környék felső-pan- nóniai korú képződményeinek építés- földtani jellemzése — An engineering geological description of the Upper Pannonian deposits in the Laké Balaton region — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, Budapest, 1985. pp 81 — 94. 4 figs, eng R Cserny T.: lásd: Reich L. Csíky G.: Geological research in Hungary prior to 1825 and its significance in the exploration of neogene mineral resources — In: Neogene mineral resources in The Carpathian Basin (Historical studies on their utilization) . pp. 3 — 25. 12 figs, Hungárián Geological Survey, Budapest 1985. Csíky G.: A hazai kőolaj- és földgázkutatás úttörői (Zsigmondy V., Böckh, F., Böckh H., Papp S., Pávai-Vajna F.) — OMBKE kőolaj, földgáz- és vízszakosz- tály XIX. vándorgyűlése (Hajdúszo- boszló 1985. október) előadásai, pp. 51 — 55. Budapest, 1985. Csíky G.: Pioneers of the Oil and Gas exploration in Hungary (V. Zsigmondy, J. Böckh, F. Böhm, H. Böckh, S. Papp, F. Pávai-Vajna) — Hungárián Mining and Metallurgical Society, Oil, Gas and Water Section, 19th Itinerary Congress (Hajdúszoboszló, October 1985). pp. 59 — 65. rus, gerR, Budapest, 1985. Csíky G.: Bányai János centenárium — Évfordulók a műszaki- és természettudo- mányokban 1986. pp. 61 — 63. 1 ábra. MTESZ kiadvány. Budapest, 1985. Csíky G.; Papp Simon és Pávai-Vajna Ferenc centenárium — Évfordulók a műszaki- és természettudományokban 1986. pp. 88 — 91. 3 ábra. MTESZ kiad- vány. Budapest, 1985. Csillag G. : A Balaton környékének építés- földtani térképsorozata 1 : 50 000. 2. Geomorfológiai térkép — Földt. Int. Kiadv. 1983-ról, Budapest, 1985. Csilling L.— Jaktjs P.— Jaskó S.— MÁ- dai L.— Radócz Gy.— Szokolay Gy.: Magyarázó a Cserhát — Mátra — Bükk-al- jai lignitterület áttekintő gazdaságföld- tani térképeihez (1 : 200 000) pp. 1 — 78. 10 ábra,, 3 + 7 tábázat, 3 melléklet, 22 bibi. MAFI, Budapest, 1985. Csordás-Tóth A.: lásd: Bárdossy Gy. Csörgei J.— Draskovits P.— Hobot J.— Láda F.— Nemesi L.— Varga G.: Geo- elektricheskie metody v razvedke ugle- vodorodov — Geoelectrical methods in hydrocarbon exploration — Proc. of the 30th Internat. Geophys. Symposium, 23 — 28 Sept. 1985, Moscow, Vol. A, Part 2, pp. 114— 130. ‘ 10 figs, eng, rusR Csörgei J.: lásd: Verő L. Csuhái S.: A parádfürdői gyógyvíz-előállí- tás rekonstrukciója — Hidr. Tájékoztató 1985. pp. 75—77. 1 táblázat Czabalay L.: Die paláoecologische und paláogeographische Auswertung dér Mol- luscen-Fauna dér Zirc — Kalk-Forma- tion — Paleoecological biostratigraphic and Paleogeographic analys of the mol- lusc fauna of the Zirc Limestone Forma- tion — Schriftenreihe dér Erdwissent- schaftlichen Kommissionen 1984. (7) pp. 119—137. 5 figs, 6 tables, eng R, Öster- reichische Akademie dér Wiss. Wien, 1985. Czabalay L.: lásd: Császár G. Czabalay L.: lásd: Móra-Czabalay L. Cziller E.— Bodoky T.: Az Eötvös Lo- ránd Geofizikai Intézet tektonikai telep- hullám méréseinek rövid összefoglalása — Veszprémi Akadémiai Bizottság Ér- tesítő 1984. III. pp. 33 — 48. Cziráky J. szerk.: Hidrológiai Tájékoztató, az első húsz évfolyam (1961 — 1980) tar- talomjegyzéke. VIZDOK Szolgáltató Le- ányvállalat Nyomdája, Budapest, 1985. pp. 1 — 36. Dank V.: Társadalmi szerv lett a Magyar- honi Földtani Társulat. Elnöki megnyitó — Presidential address — Földt. Közi. 114.4. 1984. pp. 411 — 416. Dank V.: Bandat Horst 1895—1982 — Földt. Közi. 114. 4. 1984. p. 424. Dank V.: Meg nem újuló fosszilis energia- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 401 hordozóink — Magyar Tudomány 1985. 7-8. sz. XCII. pp. 528-536. Danx V.: Hydrocarbon exploration in Hungary. In: Neogen Mineral Resources in the Carpathian Basin. Bpest, VIII. RCMMS Congress-Hungary, 1985. p. 107-312. 53 fig. Danx V.: Kőolajföldtan. ELTE Termé- szettudományi Kar Tankönyvkiadó, Bpest, 1985. 508 oldal Danx V.: Mire képes a gáz- és olajipar ? — Hozzászólás a hajdúszoboszlói vándor- gyűlésen — Világgazdaság 1985. okt. 8. (kedd) XVII. évf. 192. (4195) szám Danx V. — Jámbor Á.: Übersicht dér pan- nonischen Ablagerungen in Ungarn — In: Chronostratigraphie und Neostra- totypen. Miozán dér Zentralen Para- tethys. Bánd VII. Miozán MG Pannonién. Red. A. Papp. pp. 158—160. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Daridáné Tichy M.: Velencei-hegység, Sukoró, kőfejtő — Velence Mountains, Sukoró, quarry — Magyarország geoló- giai alapszelvényei, a M. All. Földtani Int. kiadása, pp. 1 — 8., 8 figs, 1 table, in Hungárián and English, Budapest, 1985. Dávid I.: lásd: Juhász M. Detre Cs.: Morphological criteria of the uniqueness of progressive evolution — In: I. Mlixovsxy and V. J. A. NovÁx (eds) Evolution and morphogenesis. pp. 235 — 239. „Academia”, Praha, 1985. Detre Cs.: Pillantások az evolúció „meta- fizikai” lényegére — Biológia. 32. 2. pp. 163 — 166. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Diczházi B.— Kocsis J.— Marix J.: Víz- kőkiválás hévízkutakban — Scale for- mation in thermal water wells — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 12. 1985. pp. 358 — 364. 2. figs, rus, ger, eng R Dobos I.: Thermal mineral waters in Hun- gary — In: Romijn, E. et al (editorial committee) : Geothermics, thermal — mineral waters and hydrogeology. Theo- phrastus Publications S. A., Athens, 1985., pp. 121-140. 8. figs Dobos I.: Exploration of subsurface waters in the neogene basins — In: Hála, J. (editor): Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical studies on their utilization — VlIIth RCMNS Congress. Hungárián Geological Survey, Budapest, 1985., pp. 531 — 555. 16 figs Dobos I.: A Hévízi-tó — Vízkutatás, 1985. 1. pp. 15—17., 6 ábra Dobos I.: A Széchenyi-fürdő gyógyvize — Vízkutatás, 1985. 3. pp. 12 — 15., 8 ábra Dobos I.: Az Apenta ásványvíz — Vízku- tatás, 1985. 5. pp. 18—21., 7 ábra Dobos I.: A balfi fürdő és palackozó — Vízkutatás, 1985. 6. pp. 13 — 16., 10 ábra Dobos I.: A 100 éves vízjogi törvény — Hidr. Tájékoztató, 1985. p. 8. Dobos I.: Gondolatok Bél Mátyás születé- sének 300. évfordulóján — Hidr. Tájé- koztató, 1984. október, pp. 3—5., 3 ábra Dobosi G.: A mecseki alkáli bazaltok pi- roxén fenokristályainak geokémiai vizs- gálata — Geochemical investigation of clinopyroxene phenocrysts from alkali basaltic rocks of Mecsek Mountains, Hun- gary — Földt. Közi. 115. 1-2. 1985. pp. 80 — 90. 7 figs, 2 tables, 1 plate, engR Dobosi G.: Az elektron-mikroszonda és földtani alkalmazásai, elsősorban a szul- fidércek és szilikátásványok vizsgálatá- ban — in: Ásványtan-geokémiai sze- melvények. A M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 19 — 35. 2 ábra, 1 tábla Dobosi G.: Geochemistry of rock forming minerals in the Lower Cretaceous alka- line rocks, Mecsek Mountains, South Hungary — Proc. reports XlIIth Con- gress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part II. p. 10. Cracow 1985. Dobosi G.: lásd: Árxai P. Dobosi G.: lásd: Horváth I. Dódony I. — Soós M.: Recskit, das neue Glied dér Biopiribol-Reihe — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Bal- kan Geol. Assoc., Part II. p. 11. Cracow 1985. Dódony I.: Példák a TEM ásványtani lm tatásokban való alkalmazására — in: Ásványtan-geokémiai szemelvények. A M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 3 — 17. 23 ábra Dojcsáx Gy.: Híres őslénytemető: a Los Angeles-i La Brea — Természet Világa 116. 2. 1985. pp. 87—89., 5 ábra Dövényi P.— Horváth F. — Laczó I.: Északmagyarországi vulkánitok radioná- lis hőhatásának szerepe a szerves anyag érésében — The role of volcanic heat in the maturation of organic matter in North Hungary — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, Budapest, 1985. pp. 383-399. 9 ábra, eng R Drasxovits P.: Geoelektromos mérések Spanyolországban — Geoelectric meas- urements in Spain — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 157; 219; 286; eng, rus R Dudás J. — Fejes I.— Hobot J. — Nemesi L.— Varga G.: A Kisalföld regionális komplex kutatása — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 21 — 29., 10 figs, eng, rus R Dudich E.— Viczián M.— Tóth Á.: A Dunántúli Középhegység bauxitjainak ólomizotóp vizsgálata — Anomalous 6 Földtani Közlöny 402 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet lead isotope ratios in the bauxites of the Transdanubian Central Rangé and their paleogeographical implications — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, Budapest, 1985. pp. 111 — 117. 1 ábra, eng R Dudich E. — Varga Gné: Semsey Andor — Andor Semsey — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról: 25 — 29. eng R Dudich E.: lásd: Brukner-Wein A. Dudich E.: lásd: Viczián M. Dudko A.: lásd: Horváth I. Dudko A.: lásd: Lelkesné Felvári Gy. Edelényi E.: lásd: Haas J. Egerer F.: Dr. Pojják Tibor 1920—1983. -Földt. Közi. 115. 1-2. 1983. pp. 208 — 210., arcképpel és bibliográfiával Egerer F . — Namesánszki K.— Tóth Gy.: Hidrogeokémiai kutatások Észak-Ma- gvarországon — Hydrogeochemical stu- dies in N Hungary — Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp. 37-43. 13 figs, 2 tab. eng, ger, rus R Egorkov, A. N.— Fehérvári A. — Barlai J.— Solti G.— Fokin, V. V.: Issledo- vanie stuktury slancev mestorozhdeniya Pula metodom ozonirovaniya — Himiva everdogo topliva 1. pp. 30—33. 2 figs, 1 table. Akad. Nauk SSSR, Moscow, 1985. Egyed J.— Erdélyi Miklós: Hogyan lehet a nem műre való uránércek elhelyezését gazdaságosan, környezetkímélőén meg- oldani ? — Búvár XL. 12. 1985. mel- léklete, pp. 6 — 7., 2 ábra Elek I.: IJjabb radiohidrogeológiai adatok a budai hévforrásokról — Hidr. Tájé- koztató, 1985. pp. 73 — 75. 2 ábra, 1 táb- lázat Elek I.: lásd: Csalagovits I. Elsner M. — Komjáthy J. — Lazarovits Gy.— Méry T. — Páhi L.— Rajnai R.: Lebegőpontos speciális processzor to- vábbfejlesztése — Further development of the floating-point array processor — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 79-80., 178; 241-242; 1 fig., eng, rus R Elston, D. P.— Hámor G.— Jámbor Á.— Lantos M.— Rónai A.: Magnetostrati- graphy of Neogene strata penetrated in two deep core holes in the Pannonian Basin: preliminary results — A Pannon- medence neogén üledékeinek magne- tosztatigráfiai vizsgálata két mélyfúrás- ban: előzetes eredmények — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 75 — 88., 5 figs, hun, rus R Elston, D. P.: lásd: Hámor G. Elston, D. P.: lásd: Márton E. Embey-Isztin A.— Noske -Fazekas G.— Kijrat, G. — Brandstátter, F.: Genesis of gamets in somé magmatic rocks from Hungary — TMPM Tschermaks Min., Petr. Mitt. 34. 1985. pp. 49 — 66. 7 figs, 4 tables. Springer Verlag Berlin— Heidel- berg, New York. ger R Embey-Isztin A.— Peltz, S.— Póka T.: Petrochemistry of the Neogene and Quaternary basaltic volcanism in the Carpathian Basin — Fragmenta Min. et Pál. 12.1985. pp. 5 — 18. 7 figs, Budapest Erdélyi G.-né: lásd: Lakos K.-né Erdélyi Mihály: Geodynamics and the deep flow-system of the Hungárián Basin — Jornal of Geodynamics 4. 1985. pp. 321 — 333. 6 figs Erdélyi Miklós: lásd: Egyed J. Eszterhás I. : A Tési-fennsík —The plateau of Tés — Föld és Ég XX. 6. 1985. pp. 177-180. 9 figs Farkas I.— Gombár L. — Szörényi Z.— Pápa A.— Táborszki Gy.— Tóth A.: Uluchenye prognozirovaniya mesto- rozhdeniy boksitov na osnove litologi- cheskikh izmeneniy pokryvayushchikh i podstilayushchikh obrazovaniy, pros- lezhivajemykh s pomoshchyu geofizi- cheskikh metodov — Promotion of prognosis on the basis of the lithological changes of overburden and underlying formation by surface geophysical method — Proc. of the 30th Internat. Geophys. Symposium; 23 — 28 Sept. 1985, Moscow, Vol. B, Part 3, pp. 5—15., 3 figs, eng. rus R Farkas I. — Gombár L.— Pápa A. — Szöré- nyi Z.— Tóth Á.: Bauxit előkutatás a Gerecse hegység DK-i előterében — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 15 — 16., 3 figs, eng, rus R Farkas L . — Maksimovic Z.— Pantó Gy.: X-ray powder data and unit cell of natu- ral hydroxyl-bastnaesite- (Nd) — N. Jb. Mineral., Mh. 1985. 7. pp. 298-304, 3 tables, eng R Farkas L.: lásd: Földvári M. Farkas Z.: Az első modem mélyfúrás Magyarországon — The first modem deep-boring in Hungary — Föld és Ég XX. 4. 1985. pp. 114-115., 4 figs Farkas-Bulla J.— Jámbor A.: Jászbe- rényi Street, brickyard clay pit — In: Geodynamic Evolution of intramontane basins. Neogene stratigraphy in north- ern Hungary and in Budapest, Excur- sion Ar pp. 54—55. 1 fig. Budapest, 1985. Farkas-Bulla J.: lásd: Boda J. Fehérvári A.: lásd: Egorkov, A. N. Fekete Gy.: A Bakony és a Vértes bauxit - lelőhelyei — Localities of bauxite in the Bakony and Vértes Mountains — Föld- rajzi Közi. (Geogr. Review) XXXIII. (CIX). 1. 1985. pp. 66 — 68. 1 táblázat Félszerfalvi J.: lásd: Borsy Z. A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1985 403 Félszerfalvi J.: lásd: Kozák M. Félszerfal vi J.: lásd: Szöőr Gy. Fisch I. — Koncz I.: Estimation of kero- gene-type by time-temperature pyrolysis method — Kerogén típusának becslése idő — hőmérséklet pirolízis módszerrel — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 205—216. 4 figs, 5 tables, hun, rus R Fleck N.: Barlangóriás Svájcban: a Höl- loch — Hölloch: a giant-cave in Swi- tzerland — Föld és Ég XX. 10. 1985. pp. 312-315. 6 figs Flesser N.— Kántor J.— Koronthály L.: Karotázs direktíró regisztráló — Pen recorder fór well logging purposes — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 127-129; 203-205; 271-272; 2 figs, eng, rus R Fodor B.: lásd: Bárdossy Gy. Fodor B.: lásd: Solymár K. Fodor Tamásné— Józsa G. — Zsilák Gy.: Igenieurgeologische Vorbereitung dér re- gionalen Gebiets-Entwicklungs- oder Re- gelungspláne — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Part II. p. 461. Cracow 1985. Fokin, V. V.: lásd: Egorkov, A. N. Földi I.: lásd: Solti G. Földvári M. — Farkas L.: Műszeres ás- ványtani fázisanalítikai módszerek együt- tes alkalmazásának szempontjai — The joint use of instrument-based mineralo- gical phase-analytical methods — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, pp. 371 — 382. 8 figs, 3 tables, eng R, Budapest, 1985. Földvári M. — Nagy Béla: Diadochit és desztinezit Mátraszentimréről — Dia- dochite and destinezite from Mátra- szentimre (N-Hungary) — Földt. Közi. 115. 1-2. 1985. pp. 123-131., 2 figs, 6 tables, eng, rus R Főzy I.: A Kimmeridgian and Tithonian ammonite fauna from Bakony Mts. (Hungary) — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho -Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 30. Cracow 1985. Főzy I.: Vezérkövületek — korjelző ősma- radványok — Természet Világa 116. 9. 1985. pp. 397-400 4 ábra Főzy I.: Mésztufalépcsők Anatóliában — Calc-tuffterraces in Anatolia — Föld és Ég XX. 7. 1985. pp. 199-201., 9 figs Főzy I.: Kőzetek mikroszkóp alatt — Élet és Tudomány XL. 3. 1985. pp. 80—82., 5 ábra Főzy I. — Leél Őssy Sz.: Két kelet-mátrai alsómiocén konglomerátum molluszka faunájának összehasonlító vizsgálata — Comparative study on mollusc faunas of two Lower Miocéné conglomerates in the eastern Mátra Mts (N-Hungary) — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 181 — 192., 3 figs, 3 tables, 3 plates, eng, rus R Főzy I.— Leél- Őssy Sz.: Comparative study on the mollusc fauna of two Lower- Miocene conglomerates in the Eastern Mátra (M-Hungary) — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sect. Geol., XXV. 1985. pp. 117—130., Pl. 1 — 3. Főzy I. — Lantai Cs.— Schlemmer K.: Pliensbachian-Lower Cretaceoces profilé at Zobákpuszta (Mecsek Mts., Hungary) — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sect. Geol., XXV. pp. 97—116, Pl. 1—5. 1985. Főzy I.: lásd: Lantai Cs. Franyó F.: Meddig tartott a jégkorszak? — Élet és Tudomány XL. 39. 1985. pp. 1219-1221. 4 ábra Franyó F.: lásd: Borsy Z. Frischknecht, F. C.: lásd: Kakas K. Fuchs, R. — Schreiber, O. S.: Das Pan- nonién im östlichen Burgenland (See- winkel) — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 68—72., 2 Fig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Fügedi U. P.: lásd: Grosz, A. E. Füköh L. — Krolopp E.: A kőlyuk-II-bar- lang (Hillebrand Jenő-barlang) csiga- faunája — Fólia Hist. Musei Matraensis, 1985. 10. pp. 17—24. 1 ábra, 2 táblázat, eng R Füköh L. — Krolopp E.: Verzeichnis dér holozánen Molluscen Ungarns — A magyarországi holocén Mollusca-fajok jegyzéke — Soosiana 13. pp. 145 — 146. Budapest, 1985. Fülöp J.: Az ásványi nyersanyagok tör- ténete Magyarországon — Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984. 1 — 179 old., 102 ábra, 10 tábla Gajdos I.: lásd: Jámbor Á. Gál M.: lásd: Bóna J. Galácz A.: A Bathonian (Middle Jurassic) faunula from Monté Kumeta (Western Sicily) — Fragm. Min. Palaeont. 12. Budapest, 1985 pp. 19 — 26. Galácz A.: Paleobiogeographic implica- tions of Bathonian ammonite faunas from the Mecsek Mountains (South Hungary) — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 31. Cracow 1985. Galambos I. — Ilosvay Gy.: Ősfenyves és bauxit — Élet és Tudomány XL. 8. p.245. Gálos M.: Kőzettani rendszerezés a Nem- zetközi Mérnökgeológiai Egyesület (IAEG) ajánlása alapján — in: Kőzettani szemelvények. M. Földtani Társulat ki- adása, Budapest, 1985. pp. 257 — 269. 4 táblázat 6* 404 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Gálos M.: Bestimmung von gesteinsme- chanischen Kennzeichen mit Spaltzug- versuch zűr Konstruktionsarbeit für den Ingenieuranlagen — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho Balkan Geol. Assoc. Part II. p. 434. Cracow 1985. Gixos M.— Kertész P.: Kőzettani szab- ványunk a kőzetrendszertan tükrében — The Hungárián petrological Standard and rock systematics — Építőanyag, XXXVII. 8. 1985. pp. 225-232. 2 ábra, 3 táblázat Gálos M. — Kertész P.: Die Aufnahme dér Klüftigkeit aufgrund von Kernbohrun- gen für die Bauarbeiten dér Wasser- kraftanlange in Nagymaros — Travaux du XII. Congres de l’Association Car- patho-Balcanique, Bukarest, 1983. 1985. pp. 199-204. Gasztonyi É.: lásd: Szebényi G. Gatter I. (szerk.): Ásványtan-geokémiai szemelvények. Kiadja a M. Földtani Társulat. Budapest, 1985. 1 — 224 oldal Gatter I.: A folyadékzárvány vizsgálati technika alkalmazásának eredményei a Gyöngyösoroszi környéki ércesedés vizs- gálatában — in: Ásványtan -geokémiai szemelvények. M. Földtani Társulat ki- adása, Bp. 1985. pp. 151 — 170. 6 ábra Gatter I.: Paleokarszt fluidumok állapot- jelzőinek követése gáz — folyadékzárvány vizsgálatokkal — Hidr. Tájékoztató, 1985. pp. 47 — 50. 3 ábra, 1 táblázat Gatter I.: Endometamagmatic processes traced by fluid inclusion studies — Proc. report XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part II., p. 12. Cracow 1985. Géczy B.: Az Ediacara- fauna különböző megvilágításban — Természet Világa 116. 11. 1985. pp. 486 — 490. 10 ábra Géczy B.: Őslénytan (Interjú: Nádor Tamás) — Könyvvilág 30. 1. 1985. p. 5. Géczy B.: Toarcian ammonite zones in the Gerecse Mountains — Int. Symp. Jura, Strat. 1984, Copenhagen Vol. I. pp. 218-226, 1985. Géczy B.: The actual problems of bio- stratigraphy: the main types of biozones — Ann. Univ. Sci. Budapestinensis Sect. Geol. 25, Budapest 1983, pp. 131 — 138, 1985. Gedai I.: Minting of precious metál coins in Hungary. — In: Hála J. (ed.): Neo- gene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical studies on their utüi- zation. Hungárián Geol. Survey, Buda- pest, 1985. pp. 305 — 322. 36 figs Geiger J.: Diagenizált törmelékes üledé- kek szemcseeloszlásának ősföldrajzi érté- kelése — A Szeged 2. telep vizsgálata — Examination of the Szeged-2 reservoir — A paleogeographical evaluation of grain distribution in diagenesed clastic sediments — Kőolaj és Földgáz 15. (115.) Különszám 1982. május, pp. 13—16, 12 figs, 2 tables rus, ger, eng R Geiger J.: Morphogenetic System of the sedimentary in the Pannonian (s.l.) Formation of the Great Hungárián Piain — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho -Balkan Geol. Assoc. Suppl. p. 181. Cracow, 1985. Geiger J.: lásd: Jámbor Á. Gellai M.— Knauer J.— Tóth Kálmán— Szantner F.: Az iharkúti bauxitterület rétegtani viszonyai — Stratigraphy of the Iharkút bauxite deposit — Földt. Közi. 115. 1-2. 1985. pp. 23-44. 4 figs, 5 plates, eng R Gerei L.— Pécsiné Donáth É. et. al.: Mineralogical observations on the Paks — Dunakömlőd Loess Plateau — In: Pécsi M. (ed): Loess and the Quaternary: Chi- nese and Hungárián Case Studies, Aka- démiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 83 — 92, 3 figs, 2 tables, eng R Gerei L. — Zentay T.: Trace element sup- ply of calcareous sand soils in the great Hungárián piain — IX. Trágyázási Világkongresszus kiadványa, (CIEC Con- gress IX. Budapest) Göttingen, 1985. III. k. 12 oldal, 2 ábra, 1 táblázat Gerei L.: lásd: Pécsi M. Gerstenecker C.— Varga P.: On the dis- tribution of the residual vectors of Earth’s tide gravity observations in Central Europe — Veröffentlichungen des Zentralinstitus für Physik dér Erde. Nr. 81., Teil I., pp. 150-165., 11 figs, 8 tables Potsdam, 1985 Gerzson I.: lásd: B aranyi I. Gidai L.: Kocs — Tata — Dad környékének eocénképződményei — Formations eoc- enes de la région de Kocs — Tata — Dad (Transdanubie du N. Hongrie) — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 45-56. 9 figs, fre R Gidai L.: lásd: Haas J. Gilicz B.: lásd: Csath B. Góczán F.— Juhász M.: Monosulcate pol- len grains of Angiosperms from Hungá- rián Albian sediments. I. — Acta Bot. Hung. 30. 1984. pp. 299—329. 13 tables, Budapest Góczán F. — Juhász M.: Monosulcate pol- len grains of Angiosperms from Hungá- rián Albian sediments. II. — Acta Bot. Hung., 31. 1985. pp. 69 — 88. 7 tables, Budapest Góczán F.— Juhász M.: Comparative study of Albian monosulcate Angiosperm pollen granis — Acta Biologica Szege- diensis: 31. pp. 147 — 172. 6 tables, 1985. Góczán F.— Oravecz-Scheffer A.: New biostratigraphical subdivisions of Wer- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 405 fen Formation in the Transdanubian Central Mountains — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 36. Cracow 1985. Góczán F.: lásd: Csalagovits I. Góczán F.: lásd: Haas J. Góczán F.: lásd: Wein-Brukner A. Goda L.— Juhász A.— Radócz Gy.: Field- guide from Miskolc to Rudabánya — Field guide VlIIth. Congress of the Reg. Com. on Mediterránén Neogene Stra- tigraphy Excursion A 1. pp. 33 — 35. 2 figs. Hungárián Geol. Survey (MAFI) Budapest 1985 Gogola A.: Energia kontra környezet — Természet Világa 116. 1. 1985. p. 45. Gombár L.— György L.— Táborszki Gy.: Nagyfrekvenciás vibroszeiz módszertani mérések — High-frequency methodologi- cal VIBROSEIS measurements — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 71 — 72; 171 — 173; 233—235., 1 fig., eng, rusR Gombos Z.: lásd: Benkő Z. Gömöri J. — Kisházi P.: írón őre utiliza- tion in the Carpathian Basin up to Middle Ages with special regard to bloomeries in Western Transdanubia — In: Hála J. (ed.): Neogene mineral re- sources in the Carpathian Basin. Histo- rical studies on their utilization. Hun- gárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 323-355 20 figs Göncz G.: lásd: Lee, M. W. Grasselly Gy.: Koch Sándor 1896—1983 — In memóriám Sándor Koch 1896 — 1983 — Földt. Közi. 114. 1984. pp. 433 — 438. 1 fig., bibliography Grasselly Gy.— Polgári M.: Manganese nodules from the Bakony Mts., Hungary — In: Ktjznecov, A. A. (ed.): Endogen- noe rudoobrazovanie, pp. 159 — 166, Nauka, Moszkva, 1985, 3 figs, 2 tables Gregussné Sólyom I.— Schanzl R.: COROLLPRESS digitális színes meg- jelenítő berendezés program-rendszere — Seismic program package of the COROLLPRESS digital colour plotter — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 72—75; 173—175; 235 — 238. 6 figs, eng, rus R Grill J.— Kovács S.— Less Gy.— Réti Zs.— Róth L.— Szentpétery I.: Az Agg- telek— Rudabányai-hegység földtani fel- építése és fejlődéstörténete — Geological constitution and history of evolution of the Aggtelek-RudabányaRange — Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp. 49-56. 7 figs, eng, ger, rus R Grill J. — Less Gy. — Szentpétery I.: Geological and tectonic setting of the Aggtelek — Rudabánya Mountains (South- ern part of the Southern Gemerides — Proc. reports XlIIth Congress Car- patho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 186-187. Cracow 1985. Grosz, A. E.— Rónai A.— Lopez, R.: Contribution to the determination of the Plio-Pleistocene boundary in sediments of the Pannonian Basin — Közlemény a plioeén-pleisztocén határmegállapítás- ról az Alföld üledékeiben — Geofiz. Közi. (Geophys. Transaction) 31. 1 — 3. 1985. pp. 89 — 99., 4 figs, 1 table, hun, rus R Grosz, A. E.— Síkhegyi F.— Fügedi U. P.: Economic heavy minerals of the Danube river floodplain sediments and fluviolacustrine deposits of northwestern and Central Hungary — A Duna ártéri képződményeinek valamint ÉNy- és Közép -Magyarország folyami-tavi üle- dékeinek hasznosítható nehézásványai — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 157—167., 3 tables, hun, rus R G. Sólymos K.: lásd: Kubovics I. Gyalogh L. — Budai T.: Hévizes eredetű képződmények a Keszthelyi-hegység ÉK-i részén — Hot springs deposits in the northeastern Keszthely Mountains — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, 1985. pp. 359 — 370., 5 figs, 1 table, 2 plates, eng R Gyalog L.: lásd: Császár G. Gyarmati P.: A magmás kőzetek kémiai rendszerezése, kémiai elemzési eredmé- nyek átszámítási-ábrázolási módjai — in: Kőzettani szemelvények M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 61 — 82. 24 ábra Gyarmati P.: lásd: Pécskay Z. Gyarmati P.: lásd: Széky Fux V. Gyarmati P.: lásd: Székyné F. V. György T.— Rezessy G. — Szllasi Gy.— Szörényi Z.: Felszínről bányászható barnakőszenek kutatása — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 17 — 19., 1 fig., eng, rus R Gyuricza Gy.: A III. vüág országainak ásványi nyersanyag vagyona és bányá- szata III. kötet. Feldolgozó ipar és szál- lítási lehetőségek, pp. 1 — 192. 63 ábra, 59 táblázat. Villamosenergiai Kutató Intézet. 1985 Gyurkó P.— Kardeván P.— Tóth Cs.: Az elektromágneses frekvenciaszondázás és a kutatási információs rendszer lehető- sége a dinamikus nyersanyagkutatásban — Electromagnetic frequency sounding and exploration information System: pos- sibilities fór a dynamic mineral explora- tion strategy — Földt. Kút. XXVII 4. 1984. pp. 45 — 47. eng, ger, rus R Haas J.: A karbonátos kőzetek rendszere — in: Kőzettani szelvények. M. Földtani 406 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 189 — 200. 3 ábra Haas J.: Faciological analyses of the cyclical Dachstein Limestone Formation in the Bakony Mountains — Paper pre- sented at the 12th Congress of the Carpatho- Balkan Geological Association pp. 244 — 250. Bucharest, Románia, 1985 Haas J.: Magyarország geológiai mélyszer- kezetének kutatása — Természet Világa 116. 4. 1985. pp. 165—168., 4 ábra Haas J.: Balaton-felvidék, Balatonfüred, Arácsi vasúti bevágás — Balaton High- land, Balatonfüred, Arács railway-cut — Magyarország geológiai alapszelvé- nyei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6., 8 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1985. Haas J.: A Dunántúli- középhegységi sze- non ősföldrajzi kapcsolatai — Senonian paleogeographic relations of the Trans- danubian Central Rangé — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, 1985. pp. 95—109. 9 figs, eng R Haas J. — Edelényi E.— Gidai L.— Kai- ser M. — Kretzói M. — Oravecz J.: Ge- ology of the Sümeg area — Geol. Hung. ser. Geol. 20. pp. 1 — 365. 94 figs. 5 tables, 57 photos Bp. 1985. Haas J.— Góczán F.— Oravecz-Scheffer A. — Kovács S.— Szabó I.: Progress in the Triassic stratigraphy of the Trans- danubian Central Rangé — Proc. re- ports XlIIth Congress Carpatho -Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 45 — 46. Cracow 1985. Haas J.: lásd: Ádám O. Haas J.: lásd: Brezsnyánszky K. Haas J.: lásd: Clifton, H. E. Haas J.: lásd: Császár G. Hably L.: Ipoly tarnóc alsó-miocén korú flórája — Early Miocéné plánt fossils from Ipolytarnóc, N-Hungary — Geol. Hung. ser. Palaeont. 45. 1985. pp. 73 — 255. 27 figs, 39 plates Hably L.: The flóra of the Tárd Clay and climatologic changes around the turn of the Eocene/Oligocene — A Tardi Agyag Formáció flórája és éghajlati változások az eocén — oligocén határon — Őslény- tani Viták (Discuss. Palaeont.) 31. 1985. pp. 109—110. Hably L.: Catalogue of the Hungárián Cenozoic leaf-flora — Stud. bot. hung. 18. 1985. pp. 5-58. Hably L.: New data to the Eocéné flóra of Hungary — Annls hist.-nat. Mus. natn. hung. 77. 1985. pp. 25 — 33. 3 plates Hably L.: Stratigraphy of the Lower and Middle Miocéné floras of Hungary and their role as enviroment and climate indicators — VlIIth Congress of the Régiónál Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy, Abstracts, Hun- gárián Geological Survey, pp. 241 — 242. Budapest, 1985. Hably L.: lásd: Hámor G. Hahn Gy.: Problems of the granulometry of loess — In: Loess and the Quaternary. Akadémiai Kiadó Budapest, 1985. pp. 105-110. 1 fig. Hahn Gy. — Oswald Gy. — Ság L.: The economic geological importance of the lignité at the foreland of the Northern Hungárián Uplands — In: Problems of the Neogene and Quaternary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 115—128., 4 figs, 2 tables Hahn Gy. — Pécsi M. — Schweitzer F.: Environmental geomorphological inves- tigations of loess bluffs fór protection against landslides — In: Environmental and dynamic geomorphology. Akadé- miai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 85 — 96. 6 figs Hahn Gy.: lásd: Pécsi M. Hajós M.: Diatomeen des Pannonién in Ungarn — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 534 — 585., 2 fig., 4 Tab., 13 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Hajós M.: lásd: Hámor G. Hajós M.: lásd: Jámbor Á. Hajós M.: lásd: Kordos L. Hála J.: Quarrying and manufacturing of stones fór road construction in Hungary — Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical studies on their utilization, pp. 451 — 478. 23 figs, Hungárián Geological Survey, Budapest, 1985. Hála J.: Trades and popular crafts util- izing mineral resources in the Carpathian Basin — Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical studies on their utilization, pp. 577 — 622. 32 figs, Hungárián Geological Survey, Bu- dapest, 1985. Hála J. (red.): Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical studies on their utilization, pp. 1 — 656. — Hungárián Geological Survey, Buda- pest, 1985. Hála J.: lásd: Raincsákné Kosáry Zs. Halmágyiné Water T.— Halmágyi L.: Egy érdekes őslénytani múzeum, Holz- maden — Természet Világa 116. 5. 1985. pp. 237 — 238. 3 ábra Halmai J.: lásd: Császár G . Halmai J.: lásd: Hámor G. Halmai J.: lásd: Vass D. Hámor G.: A Nógrád-Cserháti kutatási terület földtani viszonyai — Geology of the Nógrád -Cserhát area — Geol. Hung. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 407 ser. Geol. 22. 1985. pp. 1-216. 86 figs, 56 tables, 15 enclosures, eng R, Műszaki Kiadó. Budapest, 1985. Hámor G.: A magyarországi miocén föld- tani megismerésének történeti vázlata — Geological understanding of the Hungár- ián Miocéné. A historical review — Minikönyv, pp. 7—53. Budapest, 1985. Hámor G.: Elnöki megnyitó — Presiden- tial address — Földt. Kút. XXVIII. 1 — 2. 1985. pp. 9—10. 3 figs Hámor G.: Preface in Hála J.: Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. pp. 5 — 6. Budapest, 1985. Hámor G.— Báldi T.— Bohn-Havas M.— Hably L.— Halmai J.— Hajós M.— Kókay J. — Kordos L.— Korecz-Laky I.— Nagy E.— Nagymaros y A.— Völ- gyi L.: The biostratigraphy of the Hun- gárián Miocéné — VlIIth Congress of the Régiónál Committee on Mediter- ranean Neogene Stratigraphy, Abstracts, Hungárián Geological Survey, pp. 252 — 257. Budapest, 1985. Hámor G. — Halmai J. — Jámbor Á.: Neo- gene evolution of the Hungárián Ter- tiary basins — MEGS 4 The evolution of the European lithosphere. 4th meeting of European Geological Societies (ab- stracts). pp. 36 — 37. E^dinburg, 1985. Hámor G. — Jámbor Á.— Lantos M.— Rónai A. — Elston D. P.: Magneto- stratigraphic correlations of somé Neo- gene strata of the Pannonian Basin, Hungary — In: Abstracts VlIIth. Con- gress of the Régiónál Committe on Me- diterranean Neogene Stratigraphy 15 — 22 Sept. 1985. p. 257. Budapest Hámor G. — Jámbor Á.: North Hungárián core depository of the Hungárián Geolo- gical Institute, Rákóczibánya-telep — In: Geodynamic evolution of intra- montane basins. Neogene stratigraphy in northern Hungary and in Budapest, 1985. Hámor G.— Kordos L.— Bartkó L.: Pa- leoenvironment at Ipoly tarnóc — VlIIth. RCMNS Congress, Excursion Guide pp. 1 — 32. 10 figs, Budapest, 1985. Hámor G.-Ravaszné- Baranyai L.— Halmai J.— Balogh K.— Árva-Sós E.: Dating of Miocéné acidic and interme- diate volcanic activity in Hungary — In: Abstracts VlIIth Congress of the Régiónál Commitee on Mediterranean Neogene Stratigraphy 15—22 Sept. 1985. pp. 258 — 260. Budapest Hámor G.: lásd: Császár G. Hámor G.: lásd: Elston, D. P. Hargitai L.: Az alginitek agrokémiai érté- kelése és felhasználási lehetőségük — Agrochemical evaluation and utilization possibilities of alginites — Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 29-33. 1 fig., 4 tables, eng, ger, rus R Hegyi I.: Chapters from the ethnography of mining. In: Hála J. (ed.): Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical studies in their utiliza- tion. Hungárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 625 — 648. 21 figs Hegyi-Pakó J.: lásd: Vitális Gy. Hegymegi L. — Körmendi A. — Lomniczi T. — Szabó Z.: A földmágneses tér vizsgá- lata — Investigation of the geomagnetic field — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 133-137; 202-211; 275-277. 3 figs, eng, rus, R Hermán Ottó: lásd: Lambrecht M. Hermész M.: Barnakőszén-kutatás a Nóg- rádi Szénbányák területén — Browncoal exploration in the Nógrád Coal Mines area — Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp 25 — 26. 1 fig., eng, ger, rus R Hernyák G.: Az alsótelekesi gipsz-anhid- rit előfordulás — in: Ásványtan-geoké- miai szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 191 — 201. 5 ábra Hernyák G.: Gipsz-anhidrit előfordulása aRudabánya-hegységben — Gypsum and anhydrite occurrence in the Rudabánya Mountains — Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp. 21 — 23. ger, eng, rus R Hetényi R.: lásd: Oswald Gy. Hír J.: A bánhorváti Damasa-szurdok — The Damasa-Canyon at Bánhorváti — Föld és Ég XX. 8. 1985. pp. 236-237, 5 figs Hoffer E . — J ÁN VÁRI NÉ Kántor I. — Nyitrai T. — Szörényi Z.: Felső kréta barnakőszén-kutatás — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 20—21. 1 fig., eng, rus R Hoffer E.— Nyitrai T.— Szörényi Z.: Felső kréta barnakőszén-kutatás — Az ELGI 1983. Évi Jel. pp. 16-17. 2 figs, eng, rus R Hoffmann L.: Kettős kapilláris rendszer alkalmazása: lehetőség ritkaföldfémek lángtechnikás atomabszorpciós és atom- emissziós meghatározásánál fellépő, nem spektrális zavaró hatásának tanul- mányozására és egyszerű standard addi- ciós módszer kivitelezésére — XXVIII. MSZV előadásai, pp. 119-125, Eger, 1985. Hordós G.: lásd: Benkő Z. Horn J.: A földtani kutatás területén hasznosítható újítások — Földt. Kút. XXVIII. 3. pp. 81 — 83., eng, rus, ger R Horváth A.: Á Balaton-felvidéki külszíni bányák felmérése és a rekultiváció lehe- tősége — Vermessung dér Tagebau- Bargwerke im Berggebiet von Balaton und die Möglichkeit dér Rekultivation — 408 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet Mémökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 117 — 124. ger, rus R Horváth A.: lásd: Császár G. Horváth F.: lásd: Dövényi P. Horváth I.— Dtjdko A. — Odor L.— Bér- czi J. — Dobossy G.: Alkaline ultrabasic rocks in the NE part Transdanubian Mts (Hungary) — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 376. Cracow 1985. Horváth-Kollányi K.: lásd: Bernhardt B. Horváth Lászlóné: Pest megye vízellá- tása, vízgazdálkodása — Vízkutatás 1985. 5. pp. 17—18. 1 táblázat Horváth Z. A.: Coal ránk pattem in the Mecsek coal field: coal petrology, as a tool fór tectonic and technological in- vestigation — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 188. Cracow 1985. Horváth Z. A.: lásd: Sajgó Cs. Horváth Zsolt: A balatoni magaspartok összehasonlító mérnökgeológiai értéke- lése — Engineering geological evaluation of the Balaton high banks — Mérnök- geol. Szemle (Engineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 125 — 143. 6 figs, eng, rus R Horváth Zs.: Települési szilárd hulladékok környezetkímélő elhelyezésének környe- zetföldtani szempontjai — Environment- al and geological aspects of an environ- ment- saving displacement of communal trash — Hidr. Közi. 65. 2. 1985. pp. 85 — 88. 3 figs, 3 tables, ger R Htjnter, R. E.: lásd: Császár G. Ifcsics M.: Olajgenetikai jellemzők kivá- lasztása könnyű kőolaj frakciók gázkro- matográfiás elemzési adatainak cluster- analízisével — Choosing petróleum gen- etical characteristics by cluster ana- lysis of the gaschromatographic data of light oil fractions — BKL. Kőolaj és Földgáz 18. (118). 6. 1985. pp. 179-182. 3 figs, 1 table, rus, ger, eng R Ikrényi K.: Újabb kísérleti eredmények az arzén hidrid technikájú AAS megha- tározása területén — XXVIII. Magyar Színképelemző Vándorgyűlés Előadásai (Eger, 1985) pp. 115—118. Ikrényi K.: lásd: Wein-Brtjkner A. Illés Gy.: 25 éves a Hidrológiai Tájékoz- tató — Hidr. Tájékoztató 1985. p. 3. Ivancsics J. — Kisházi P.: Kőszegi-hegy- ség, Cák, felső kőfejtő — Kőszeg. Kőszeg Mountains, Cák, upper quarry — Ma- gyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 8. 8 figs, in Hungárián and English, Budapest 1985. Ivancsics J. — Kisházi P.: Sopron, Brenn- bergbánya, Kovács-árok, nyugati oldal kőfejtő — Sopron Mountains, Sopron, Brennbergbánya — Magyarország geoló- giai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 8, 7 figs, in Hungárián and English. Budapest, 1985. Ivancsics J.: lásd: Kisházi P. Jakucs L.: Megkezdődött a cseppkőbar- langok pusztulásának korszaka — Ter- mészet Világa 115. 3. 1984. pp. 124— 125. 4 kép Jakucs L.: Reflexiók az Aggteleki Nemzeti Parkhoz — Természet Világa 116. 6. 1985. pp. 264 — 268. 4 ábra, 2 táblázat Jakus P.j lásd: Csilling L. Jámbor Á.: A terepi földtani anyagfeldol- gozás — in: Kőzettani szemelvények. M. Földtani Társulat Kiadása, Budapest, 1985. pp. 217 — 256. 4 ábra, 4 táblázat Jámbor Á.: Clay-pits of the Mályi brick- yards — Neogene raw materials in Hun- gary, Excursion C4. pp. 36—44. 1 fig., 1 table, Budapest, 1985. Jámbor Á.: Mályi — In: Geodynamic evo- lution in Northern Hungary and in Budapest, Excursion Ax. pp. 21 — 25. 1 fig., 1985 Jámbor Á.: A pannóniai (s.l.) képződmé- nyek megismerésének története — In: Hámor G.— Jámbor Á. — Selmeczi I.: A magyarországi neogén kutatástörténete 1806 — 1985 — History of understanding the Neogene in Hungary 1806—1985 — Földt. Int. Kiad. pp. 55 — 63. Bányászati Minikönyv Klub. Miskolc, 1985 Jámbor Á.: History understanding of Pannonian (s.l.) formations — In: Há- mor G.— Jámbor Á.— Selmeczi I.: A magyarországi neogén kutatás története 1806 — 1985.— History of understanding the Neogene in Hungary 1806 — 1985. — Földt. Int. Kiadv. pp. 65 — 74. Bányá- szati Minikönyv Klub. Miskolc— Buda- pest, 1985. Jámbor Á.— Balázs E.— Bérczi I.— Bóna J. — Gajdos I.— Geiger J.— Hajós M. — Kordos L.— Korecz A. —Korecz— Laky I. — Korpásné Hódi M.— Kőváry J.— Mészáros L.— Nagy E. — Németh G.— Nusszer A.— Pap S.— Pogácsás Gy— Révész I.— Rumpler J.— Sütő- SzENTAI M. — SzALAY Á. — SZÉLES M.— Szentgyörgyi K.— Völgyi L.: General characteristics of Pannonién s.l. deposits in Hungary — In: Abstracts VlIIth Congress of the Régiónál Committees on Mediterranean Neogene Stratigraphy 15—22 Sept. pp. 276 — 284. 4 figs, Buda- pest, 1985. Jámbor Á. — Balázs E.— Bérczi I.— Bóna J.— Gajdos I.— Geiger J.— Hajós M.— Kordos L.— Korecz-Laky I.— Kor- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 409 pIs-Hódi M.— Kőváry J.— Mészáros L. — Nagy E.— Németh G.— Nusszer A.— Pap S.— Pogácsás Gy,.— Révész 1. — Rumpler J.— Szalay Á. — Szent- györgyi K.: General characteristics of Hungary ’s Pannonién s.l. — In: Geo- dynamic evolution of intramontane ba- sins. Neogene stratigraphy in northem Hungary and in Budapest. Excursion Ax pp. 11—15. 4 figs, Budapest, 1985. Jámbor Á. — Korpás-Hódi M.— Széles M. — Sütő* Szent ai M.: Zentrales Mitt- leres Donaubecken: Bohrung Lajosko- márom Lk-1, S-Balaton — In: Chrono- stratigraphie und Neostratotypen. Mio- zán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 204—241., 2 Fig., 1 Tab., 11 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Jámbor A. — Wolf Gy.: A magyarországi kőszenek egyes kémiai tulajdonságainak földtani jelentősége — Geological im- portance of somé Chemical caractheristics of the Hungárián coals — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, 1985. pp. 263-268. eng R Jámbor Á.: lásd: Balogh Kadosa Jámbor Á.: lásd: Boda J. Jámbor Á.: lásd: Bohn-Havas M. Jámbor Á.: lásd: Dane V. JÁMBOR Á.: lásd: Elston, D. P. Jámbor Á.: lásd: Farkas-Bulla J. Jámbor Á.: lásd: Hámor G. Jankó vich I.: lásd: Bohn-Havas M. Jánosi M. — Papp G.:^ Sztibikonit és anti- monit Rátkáról — Asványgyűjtő Figyelő II. 4. 1985. pp. 18—21. 5 ábra Jánossy D.: Wildvogelreste aus archáologi- schen Fundstellen Ungarns (Neolithikum bis Mittelalter) — Fragmenta Min. Pál. 2. pp. 67-103., 2 Fig., 4 Taf. JÁNOSSY D.— Vörös I.: Revision dér mittelpleistozánen Sáugetierfauna dér ,,Feldachses” Szuhogy-Csorbakő (Nord- ungarn) — Annales hist. nat. Mus. natn. hung. 77. 1985. pp. 69—95., 3 Taf. Janssen A. W.— Müller P.: Miocéné Decapoda and Mollusca from Ramsel (Province of Antwerpen, Belgium) with a new crab genus and a new Cephalopod species — Scripta Geologica 75. 1985. pp. 1 — 26.4 figs, 1 table, 5 plates, Rijks- museum van Geologie en Mineralogie. Leiden, Hollandia Jaskó S.: Neogén hegységmozgás és leta- rolódás a Dunántúli-középhegység dél- keleti peremén — Neogene tectonic mo- vements and denudation on the south- east margin of the Transdanubian Cen- tral Rangé — Földt. Int. Évijei. 1982-ről, 1985. pp. 186-201. 8 figs, eng R Jaskó S.: A Budai-hegység XVIII. és XIX. századi bányászatáról — BKL Bányászat 118. 8. 1985. pp. 551 — 554. 3 ábra, eng, rus, ger, fre R Jaskó S.: A Mátra és a Bükk déli tövének áttekintő szerkezetföldtana — in: Gya- korlati szerkezetföldtani továbbképző, a M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 195 — 238. 12 ábra Jaskó S.: Neogene tectonics of the north- ern margin of the Pannonian Basin — — Abstracts. VlIIth Congress of the Reg. Com. on Mediterranean Neog. Stratigr. Budapest 1985. pp. 285 — 287, 3 fl£s Jaskó S.: Surface mining geological maps of the Neogene deposits in Hungary — In: Neogene Mineral Resources in the Carpathian Basin — Budapest, 1985. VlIIth RCMNS Congress — Hungary, pp. 69 — 86, 8 figs Jaskó S.: lásd: Csllling L. Jeneyné Jambrlk R.: A DK-Tiszántúl vízföldtani viszonyai — Magyar Vízgaz- dálkodás 1985. 3. pp. 8 — 10. 6 ábra Jeneyné Jambrlk R.: Druckverháltnisse dér Grund wasser am SO-Tiszántúl — Publications of the Technical Univ. fór Heavy Industry, Ser. A. Fasc. 1 — 4. pp. 111 — 126, 8 figs, eng, rus R Jeneyné Jambrik R.: Die Beschaffenheit des Grundwassers dér pleistozánen Was- serleiter im SO-Tiszántúl — Publications of Technical Univ. fór Heavy Industry, Vol. 40. Fasc. 1 — 4. pp. 127— 141., 7 figs, eng, rus R Jeneyné Jambrlk R.: A Sajómercse II. barnaszénterület vízvédelmi kérdései — BKL Bányászat 118. 9. 1985. pp. 611 — 619, 6 ábra, 1 táblázat, eng, rus, ger, fre R Jeneyné Jambrlk R.: Drainage of mining development in a Neogene lignité depo- sit in Hungary — Mine Water, Proc. of the second internat. Congress vol. 1. pp. 113—124., 6 figs, 7 tables, Granada, Sept. 1985 Jeneyné Jambrlk R.: Geothermische Verháltnisse im SO-Tiszántúl — Publi- eations of the Technical University fór Heavy Industry, Se. A. Mining. Vol. 40. Fasc. 1 — 4. pp. 95 — 111. 8 Fig., Miskolc, 1985. eng, rus R Jiricek, R.: Wiener Becken. Anteil in dér Tschechoslowakei — In: Chronostrati- graphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Mio- zán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 63 — 65. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Jiricek, R.: Dér Nordrand des Mittleren Donaubeckens — In: Chronostratigra- phie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Mio- zán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 410 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet 75 — 80. Akadémiai Kiadó, Budapest, J985. Jiricek, R.: Wiener Becken: Hodonin, Ziegelei I, Südmáhren (CSSR) — In: Chronotratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 201 — 204. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Jiricek, R.: Die Ostracoden des Pannonién — In: Chronostratigraphie und Neo- stratotypen. Miozán dér Zentralen Pa- ratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 378 — 425., 2 Tab. 8 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Józsa G.: lásd: Fodor Tamásné Juhász András: Kőszénkutatással kapcso- latos tektonikai értékelés — In: Gyakor- lati szerkezetföldtani vizsgálatok. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 89—101. 3 ábra Juhász András: Barnakőszénkutatás ered- ményei a borsodi kőszénmedencében — Browncoal exploration results in the Borsod Coal Basin — Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp. 27-29. 3 fgs, eng ger, rus R Juhász András: lásd: God a L. Juhász Árpád: A változó Türkménia — Természet Világa 116. 3. 1985. pp. 132 — 133, 4 ábra Juhász Árpád: Kárpátalja mélyf öld tana — Deep-geology of Sub-Carpathia — Föld és Ég XX. 2. 1985. pp. 42-43, 3 ábra Juhász Árpád: Hazánk ásványinyers- anyag-bányászata a harmadik évezred elején — Mining mineral raw materials in Hungary in the Third Millennium — Föld és Ég XX. 4. 1985. pp. 110-111. Juhász Árpád: lásd: Németh G. Juhász Gy. K.: The deposition of shoreline in the Great Hungárián Piain at the beginning of the Pannonian s.str. — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Suppl. p. 182. Cracow 1985. Juhász József: A mérnökgeológia jelene és jövője — The present and future of engineering geology in Hungary — Földt. Közi. 1 14. 1984. pp. 425-432. Juhász József: Hévízgazdálkodás — Ma- gyar Vízgazdálkodás 1985. 1. pp. 6 — 8, 1 ábra Juhász Miklós— Góczán F.: Comparative study of Albian monosulcate angiosperm pollen grains — Acta Bioi. Szeged, 31. 1985. pp. 147—172. Juhász Miklós— Smirnova, S. B.: Gre- gussisporites, a new spore genus from Albian — Acta bioi. Szeged, 31. 1985. pp. 217-219. Juhász Miklós— Szerdahelyi T.-^- Dávid I.: Comparative spore morphology of the living Lycopodiaceae. I. European spores — Studia Bot. Hung. 18. 1985. pp. 77 — 85. Juhász Miklós: lásd: Góczán F. Juhász M.: lásd: Császár G. Juhász T.: lásd: Solti G. Kádár Z.: Humboldt magyar kapcsola- tai — Természet Világa 116.1. 1985. p. 41. Kaiser M.: Formation and development of planation surfaces in the Transdanubian Central Mountains — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Part II. p. 523. Cracow 1985. Kaiser M.: lásd: Haas J. Kakas K.— Frischknecht, F. C.— Üjszá- szi J.— Anderson, W. L.— Prácser E.: Transient electromagnetic soundings- development of interpretation methods and application to bauxite exploration — A tranziens elektromágneses szondá- zások kiértékelési módszereinek fejlesz- tése és a szondázások alkalmazása a bauxitkutatásban — Geofiz. Közi. (Geo- phys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 295 — 310, 8 figs, hun, rus R Kakas K.— Rezessy G. — Szabad váry L.: Komplex geofizikai kutatás a Dunántú- li-középhegységben—ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 13 — 15, eng, rus R Kakas K. — Szörényi Z.: Bauxit előkuta- tás Nyírád körzetében— ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. p. 17. 1 fig., eng, rus R Kákay-Szabó 0.:lásd:TASNÁDi Kubacska A. Kalmár I.: A toronyi lignitterület mérnök- és hidrogeológiai adottságai — Inge- nieur- und Hydrogeologische Verhált- nisse des Lignitgebietes in Torony — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 53 — 73. 4 figs, ger, rus R Kardeván P.: lásd: Gyurkó P. Kassai M.: Mecsek, Kővágótöttös Tótvári feltárás — Mecsek, Kővágótöttös, Tót- vár — Magyarország geológiai alapszel- vényei, A M. Áll. Földtani Int. kiadása, pp. 1 — 6, 8 figs, in Hungárián and En- glish, Budapest, 1985. Kaszap A.: A 20. századi magyar földtan kiválósága: Vadász Elemér — Termé- szet Világa 116. 3. 1985. pp. 139—140., 3 ábra Kaszás M.: A számítástechnika geofizikai alkalmazásai. A Kutató Geofizikusok Európai Egyesületének konferenciája és kiállítása— Számítástechnika XVI. 8 — 9. 1985. augusztus — szeptember, p. 1, 1 ábra Kausay T.: Zúzottkő termékek szemmeg- oszlása a felhasználói igények szempont- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 411 jából — Grain size distribution of crush- ed stone products — Építőanyag, XXXVII. 12. 1985. pp. 353-363. 6 figs, 9 tables, rus, ger, eng R Kázmér M.: A budai felsőeocén mészkő microfácies -modellje — Őslénytani Viták, 31. 1985. pp. 59 — 64. Kázmér, M.: A folyamatos és hézagos felső- eocén rétegsorok tektonikai jelentősége a Budai hegységben — Őslénytani Viták 31. 1985. pp. 65—70. Kázmér M.: Paleobiogeográfia és lemez- tektonika: a Csendes-óceán fejlődéstörté- nete — Természet Világa 116, 3. 1985. pp. 115 — 118, 5 ábra Kázmér M.: Geológiai kisszótár. Angol — magyar és magyar— angol. Egyetemi jegyzet, Tankönyvkiadó Budapest, 1985. 396 p. Kázmér M.: Az eocén-oligocén határkép- ződmények szedimentológiája aKiscell-1. sz. fúrásban — Őslénytani Viták 31. 1985. pp. 71 — 74. Kázmér M.: Mikrofacies pattern of the Upper Eocéné limestones at Budapest, Hungary — Annales Univ. Sci. Buda- pestinensis, Sect. Geol. XXV. 1985. pp. 139—152. Kázmér M.— Kovács Sándor: Strike-slip tectonics in the Carpathian region and the origin of the Pieniny exotic cordil- lera — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 190. Cracow 1985. Kázmér M. — Kovács Sándor: Triassic and Jurassic oceanic/paraoceanic in the Car- pathian-Pannonian region and its sur- roundings. Tectonic Evolution of the Tethyan Regions — Advanced Study Institute, Abstracts p. 22, Istanbul Technical University Faculty of Mines, Istambul, 1985. Kázmér M.— Varga P.: The Kiscellian Stage (Oligocene). Faciostratotypes at Nősz vaj (Bükk Mountains, Hungary) — Anuarul Institutului de Geologie si Geofizica 59, (1983), pp. 199 — 206, Bucu- resti, 1985. Kecskeméti T.: Hazai földtudományi gyűjtemények helyzete és feladatai — Múzeumi Közlemények 1984/2. pp. 3 — 21. 2 ábra Kecskeméti T. — Kókay J.: Lepidocyclina- related form from the Ottnangian of Várpalota (Hungary, Bakony Mts.) — Proc. RCMNS VIII. Congress, Ab- stracts, pp. 297 — 299, 3 figs, MÁFI Budapest, 1985. Kecskeméti T.: lásd: Bernhardt B. Kedves M.: Cretaceous sporomorphs from Gubbio, Italy — Palaeontographica Italica 73. (n.s. 43.) Pisa, 1984. pp. 34— 40. 1 fig., 5 plates Kedves M.: Structural modification of degraded fossil sporomorphs — Micro- paleontology, 31, 2. 1985. pp. 175—180, 1 pl. New York Kedves M.: Étude palynologiques d’un lig- nité tertiaire de Blao, Vietnam — II. — Acta Bioi. Szeged 31. 1985. pp. 97—113, 2 pl. Kedves M.: The present day state of Up- per Cretaceous palaeophytogeography on palynological evidence — Acta Bioi. Szeged 31. 1985, pp. 115—127, 1 fig. Kedves M.: LM, TEM and SEM investi- gations on recent inaperturate Gymno- spermatophyta pollen grains — Acta Bioi. Szeged 31. 1985. pp. 129 — 146, 11 pl. Kedves M. — Szederkényi T.: The im- portance of the spore-pollen investiga- tions in the recognition of the radioac- tive element content of the laké műd — Acta Bioi. Szeged 31. 1985, pp. 215 — 216. Kerekes A.: Chapters from the history of rock-salt mining in Hungary — In: Hála J. (ed.) : Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical stu- dies on their utilization. Hungárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 359 — 381. 15 figs Kerekesné Tüske M.: N annoplankton vizsgálati eredmények dudari bauxit- kutató fúrások paleogén képződményei- ből — Results of N annoplankton studies in Paleogene rocks of Dudar bauxite prospecting boreholes — Földt. Közi. 115. 1. 1985. pp. 57-62. 2 figs, 1 table, eng R Kertész P.: Mérnöki Kézikönyv 3. kötet (Szerk.: Palotás L.) 3. fejezet: Mérnök- geológia pp. 103—132. Bp., Műszaki Kiadó, 1985. p. 1028 Kertész P.: Neogene ornamental and building stones in Hungary — In: Hála J. (ed.) Neogene mineral resources in the Carpathian Basin, Historical studies on their utilization. Hungárián Geol. Sur- vey, Budapest, 1985. pp. 397 — 425. 25 figs, 1 table Kertész P.: Az építési kőanyagok kuta- tása^ — Prospecting fór Building Rocks — Építőanyag, XXXVII. 10. 1985. pp. 309 — 313. 7 tables Kertész P. — Gálos M.— Greschik Gy. (szerk,): Kőzetmechanikai értelmező szó- tár. Kiadta a Központi Bányászati Fej- lesztési Int. Műszaki Tájékoztatási és Dokumentációs Osztálya, Budapest, 1985. 173 old. Kertész P.: lásd: Bernáth Z. Kertész P.: lásd: Gálos M. Késmárky I.: High resolution interval velocities — Nagyfelbontású sebesség- függvény-becslés — Geofiz. Közi. (Geo- 412 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet phys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 257—268., 4 figs, hun, rus R Kessler H.— Mozsáry G.: Barlangok út- jain, vizein — Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1985. 202 old., 28 oldal színes tábla, 34 ábra és 64 fénykép Kessler H.: Über den Versickerungs- beiwert in Karstgebieten, Höhlenfor- schung im Dienste dér Wasserversorgung - Die Höhle (Wien) 1984. 3/4. pp. 191- 198. 4 Fig., 1 Foto, 2 Tab. Kilényi É.— Rijmpler J.: Pre-Tertiary basement relief map of Hungary — Magyarország medencealjzati mélység- térképe — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 30. 4. (1984. megj. 1985.), pp. 425—428., 1 enclosure, eng, hun rus R Kilényi É.— Szabó Z.: History and pre- sent state of the őrt of geophysics in Hungary. First Break 3. (May 1985.), pp. 9-23, 21 figs Kilényi É.: lásd: Miller, J. J. Kisházi P. — Ivancsics J.: Egy újabb leukofillit-keletkezési elméletről — Ön a new theory of leucophyllite genesis — Földt. Közi. 115. 1-2. 1985. pp. 199- 204., 1 fig., 2 tables Kisházi P.: lásd: Gömöri J. Kisházi P.: lásd: Ivancsics J. Kiss Bertalan: A plot-technikán alapuló kvantitatív karotázs interpretáció és lo- gikája II. — Well logging interpretation and its logic based on cross-plot tech- nique. Part II. — Magyar Geofizika XXVI. 4. 1985. pp. 121-144. 18 figs, 1 table, rus, eng R Kiss J.: A hazai experimentális mineraló- gia eredményei és minerogenetikai-kris- tálykémiai értelmezései — in: Ásvány- tan-geokémiai szemelvények. A M. Föld- tani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 69-109. 15 ábra, 10 tábla Kiss László: Hidrológiai vizsgálatok a bagdadi metró feltárási munkáiban — Hydrogeological investigations perfor- med during surveying of the under- ground railway system of Baghdad — Hidr. Közi. 65. 5. 1985. pp. 306 — 310. 6 figs. eng R Klespitz J.: Észak-Magyarország nyugati részén található állami kőbányák mér- nökgeológiai és környezetföldtani viszo- nyai — Kő és kavicsipari Szakmai Tájé- koztató 1985/1. pp. 35 — 41. Klespitz J.: Diszel-Hajagos basalt quarry — Mediterrán neogén-kongresszus kirán- dulásvezetője 1985. pp. 80—83. 1 ábra Klespitz J.: Á kőbányászati kutatások és a földtani szolgálat működésének tapasz- talatai — Szüikáttechnika 1985. 1 — 2. pp. 21 — 26. 1 ábra, 1 táblázat Klug Annamária: lásd: Bárdossy Gy. Knauer J.: lásd: Gellai M. Kneifel F.: lásd: Kéry J. Knobloch, E.: Die Flórén des Pannonién im Wiener Becken und in dér Donauebe- ne — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratathys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 616 — 631., 1 Fig., 1 Tab., 3 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Koch S.: Magyarország ásványai. 2. átdol- gozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Buda- pest, 1985. 562 old. 307 ábra Koch S: lásd: Grasselly Gy. Kocsis J.: lásd: Diczházi B. Kóeaj A.— Nagy Elemér: A Vajta 3. sz. vízkutató fúrás által feltárt alsó-triász rétegsor jelentősége — Significance of the Lower Triassic sequence drilled by well Vajta 3. — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, 1985. pp. 135 — 141. 3 figs, eng R Kókay J.: Tektonikai geomechanikai vizs- gálatok a Bántapusztai-medence terü- letén (Várpalota) — Tectonic and geo- mechanical studies in the Bántapuszta basin Várpalota, Bakony Mountains — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, pp. 43—50. 4 figs, MÁFI Budapest, 1985. Kókay J.: Central and Eastern Para- tethyan interrelations in the light of Laté Badenian salinity conditions — A Középső- és a Keleti Paratethys kap- csolata a felső -bádeni tenger sótartalom — viszonyai tükrében — Geol. Hung. ser. Palaeont. 48v pp. 1 — 95. 8 figs, 6 tables, hun R, MÁFI. Budapest, 1985 Kókay J.: lásd: Hámor G. Kókay J.: lásd: Kecskeméti T. Komjáti J.— Pogácsás Gy.— Lukács Z. -né— Tóth S.— Lakatos L.: Szeizmikus szelvények és mélyfúrási adatok együt- tes felhasználásán alapuló korszerű szén- hidrogénföldtani információs rendszer lehetőségei és perspektívái — Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye- sület XIX. Vándorgyűlése, Hajdúszo- boszló 1985. október, Proceedings pp. 70 — 74. Koncz I.: lásd: Fisch I. Konda J.: Gerecse, Lábatlan, Nagypisz- nicei kőfejtő — Gerecse, Lábatlan, Nagypisznice quarry — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Föld- tani Int. kiadványa, pp. 1 — 8., 8 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1985. Kononova, V. A.— Janev, J.— Dzedzich, K.— Konecsny, V.— Pelc, S.— Nagy B.— Mizalikova, A.: Neogen-chetver- tichnye subshchelochnye i shchelochnye bazaltoidy alpiyskoy skladchatoy sis- temy — Izvestiya ÁN SSSR, ser. geol. I. pp. 23 — 34. Moskva, 1985. A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1985 413 Kontúr I. : A talajvízállás hosszú idejű elő- rejelzése — Long-term prediction of groundwater levels — Hidr. Közi. 65. 6. 1985. pp. 361 — 368. 9 figs, eng ít Kordos L.: Az első ötvenmillió év, ősök Rudabányán, pp. 1 — 206. — Gondolat, Budapest, 1985. Kordos L.: Lower Túróban (Neogene) Anomalospalax gén. n. from Hungary and its phylogenetic position — Frag- menta Miner. Paleont. 12. pp. 27—42. 6 figs, 5 tables, Budapest, 1985. Kordos L.: A Magyar -Középhegység ge- rinces faunájának fejlődése az elmúlt tíz- ezer évben — The Evolution in the pást ten thousand years of the Vertebrate of the Hungárián Central Mountain Rangé — Állattani Közlemények. 71. 1985. pp. 109—117. 7 figs, eng R Kordos L.: Lábnyomok az ipolytamóci alsó-miocén korú homokkőben — Foot- printe in Lower Miocéné sandstone at Ipolytarnóc, N. Hungary — Geol. Hung. ser. Pál. 46. 1985. pp. 261 — 415. 61 figs, 17 enclosures Kordos L.: Neogene Vertebrate Biostra- tigraphy in Hungary — VlIIth RCMNS Congress, Abstracts, p. 313. Budapest, 1985. Kordos L.: The Evolution of the Cenozoic Sirenian on the Basis of Hungárián Fos- sd Remains — VlIIth RCMNS Congress, Abstracts, p. 314. Budapest, 1985. Kordos L.: Rudabánya — A Prehominid Locabty — VlIIth RCMNS Congress, in Geodynamic Evolution of Intramontane Basins. Excursion Guide. p. 36 — 37. Budapest, 1985. Kordos L.: Evolution of the Holocene Vertebrate fauna of Central Europe — IGCP 158 Symposimn in Switzerland, p. 23. Bern, 1985. Kordos L.: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1983-ban — Ex- cavations and collecting activities fór vertebrate of caves — Beszámoló az MKBT 1983. évi tevékenységéről, pp. 8 — 10. Budapest, 1985. Kordos L.: Important Cardinal Points of the Hungárián Holocene — IGCP 158 Symposium in Switzerland, pp. 19 — 22. Bern, 1985. Kordos L.: Environmental reconstruction fór prehominids of Rudabánya, NE- Hungary — Schriften zűr Ur- und Frühgeschichte. 41. 1985. pp. 82 — 85. 2 Fig., Berlin Kordos L.: Miből lett a ló ? — Élet és Tudomány XL. 30. 1985. pp. 950 — 951. 3 ábra Kordos L.: Ha mammut, akkor hideg — Állatvilág, 1985. november, pp. 10 — 11. 5 ábra Kordos L.: Barlanglakok csontjai a halász- hálóban — Élet és Tudomány XL. 44. 1985. pp. 1387 — 1388. 3 ábra Kordos L. — Szöőr Gy.: Somé new Laté Cenozoic chronological data from Hun- gary tested by thermal analysis method — VlIIth RCMNS Congress, Abstracts. p. 317. Budapest, 1985 . Kordos L.— Hajós M.— Mütjykr P.— Nagy E.: Environmental change and biostratigraphy in the Carpathian Basin — VlIIth RCMNS Congress, Abstracts. pp. 315 — 316. 1 table, Budapest, 1985. Kordos-Szakády M.— Kordos L.: Mor- photypes of Hungárián fossil Celtis (Urticales) stones — Annál. hist. -nat, Mus. nat. hung. 77. 1985. pp. 35 — 63. 6 figs, 7 tables, 7 enclosures Kordos- Szakád y M.— Kordos L.: Mor- photypes of Hungárián fossil Celtis (Urticales) stones — VlIIth RCMNS Congress, Abstracts. p. 318. Budapest, 1985. Kordos L.: lásd: Hámor Gv Kordos L.: lásd: Jámbor Á. Korecz A.: Die Ostracodenfauna des Zsámbéker Beckens — In: Chronostra- tigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 173 — 177. 1 Fig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Korecz A.: lásd: Boda J. Korecz A.: lásd: Jámbor Á. Korecz-Laky I.: Foraminiferen im Pan- nonién Ungarns — In: Chronostrati- graphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 265 — 269., 1 Fig., 1 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Korecz-Laky I.: lásd: Bohn-Havas M. Korecz-Laky I.: lásd: Hámor G. Korecz-Laky I.: lásd: Jámbor Á. Koreczné Laky I.: A kelet-borsodi-me- dence ottnangi képződményeinek fora- minifera vizsgálata — A study of Ott- nangion Foraminifers from the Eastern Borsod Basin (N-Hungary) — Geol. Hung. ser. Palaeont. 48. pp. 180 — 237. eng R. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985. Koreczné Laky I.— Nagyné Gerdái Á.: A Börzsöny -hegység obgocén és miocén képződmények Foraminifera faunája — Foraminiferal faima from the Oligocene and Miocéné in the Börzsöny mountains — Földt. Int. Évk. 68. pp. 1 — 184. 14 figs, 11 tables, 171 photos, eng R, Mű- szaki Könyvkiadó, Budapest, 1985. Korim K.: A núbiai mélységivíz-tároló medence — Vízkutatás 1985. 1. pp. 7 — 8. 2 ábra, 1 tábl. 414 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Korim K.: Új hévízfeltáró fúrás Igaion — Vízkutatás 1985. 1. pp. 9 — 10. 4 ábra, 1 tábl. Korim K.: Új eredmények a repedezett, nem karsztosodott, szilárd kőzetek hid- raulikus paramétereinek vizsgálatában — Vízkutatás 1985. 1. pp. 10—12. Korim K.: A világ jelenlegi geotermikus energiatermelése — Vízkutatás 1985. 1. pp. 13 — 14. 2 tábl. Korim K.: Az izotóphidrológiai módszerek szerepe a mélységi vízkutatásban — Víz- kutatás 1985. 3. pp. 1 — 2. 1 tábl. Korim K.: A fosszilis vizek eredete és elő- fordulása — Vízkutatás 1985. 5. pp. 2 — 6. 2 tábl. Korim K.: Nagy hőmérsékletű (70—100 °C) hévizek búvárszivattyús termelése — Vízkutatás 1985. 6. pp. 2 — 4. 2 ábra Korim K.: Ausztria hévíz- előfordulási vi- szonyai a hazánkhoz közel eső területe- ken — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 6. 1985. pp. 186 — 188. 3 ábra Korim K.: A 27. nemzetközi geológiai kongresszus — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 9. 1985. pp. 283 — 285. 4 ábra Korpás L.: lásd: Császár G. Korpás-Hódi M.: Die Molluskenfaunen an den Gebirgsrándern im Pannonién von Ungarn — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán Me Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 161 — 172. 1. fig., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Korpás-Hódi M.: lásd: Boda J. , Korpás -Hódi M.: lásd: Jámbor Á. Korvin G.: A few unsolved problems of applied geophysics — Az alkalmazott geofizika néhány megoldatlan problé- mája — Geofiz. Közi. (Geophys. Trans- actions) 31. 4. 1985. pp. 373 — 389. 7 figs, 1 table, hun, rus R Korvin G.: lásd: Miller, J. J. Kovách A. — Svtngor E.: A Rb-Sr age study of crystalline roks in the Sopron Mountains, Western Hungary — Proc. Reports XlIIth Congress Carpatho-Bal- kan Geol. Assoc., Part I. pp. 383 — 384. Cracow 1985. Kovách A. — Svtngor E . — Árkai P. : Early Alpine resetting of Rb-Sr ages in the Upper Triassic quartz porphyries of the Bükk Mountains, Northeastern Hungary — Proc. reports XlIIth Congress Car- patho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 385—386. Cracow 1985. Kovách A. — Svtngor E.— Szederkényi T. : Geochronology ofmetamorphic events in the crystalline basement of the South- ern part of the Great Hungárián Piain — Proc. reports XlIIth Congress Car- patho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 387 — 388. Cracow 1985. Kovács-Bodrogi I.: lásd: Bodrogi I. Kovács-Bodrogi I.: lásd: Császár G. Kovács György: Szempontok a Dunántúli Középhegység vízforgalmát szimuláló modellek felülvizsgálatához — Somé as- pects fór analysing the models simulating the water régimé in the Transdanubian mountainrange — Hidr. Közi. 65. 6. 1985. pp. 335 — 348. 17 figs, eng R Kovács István: Érckutatás nagy mélység- ben kis átmérőjű irányított gyökérfúrá- sokkal — Vas őre exploration by small- diameter directional root drülings — BKLKőolaj és Földgáz 18. (118). 5. 1985. 19 figs, 10 tables, eng, ger, rus R Kovács J. — Müller P.: Órigin of the Hydrothermal Karstic Phenomene in the Buda-Hüls (Hungary) — Pochodzenie hydrotermalnych zjawisk krasowich W rejonie Wzgórz Budy (Wegry) — Kras i Speleologia. 5. 1984. pp. 77 — 84. 2 figs, eng, fre, pol R, Universytet Slaskiego. Katowice Kovács Sándor— Árkai P.: Comparison of conodont alterations, carbonate tex- ture, illite crystallinity and vitrinite reflectance data in North Hungary — Abstracts of the IV th European Cono- dont Symposium. p. 35. Nottingham, 1985. Kovács Sándor: lásd: Árkai P. Kovács Sándor: lásd: Grill J. Kovács Sándor: lásd: Haas J. Kovács Terézia: Lesz-e óceán a Bajkál- tóból ? — Természet Világa 116. 4. 1985. pp. 178 — 179. 3 ábra Kovács Terézia: Vulkánkitörések előrejel- zése — Természet Világa 116. 10. 1985. pp. 469 — 470. 3 ábra Kozák M. — Szöőr Gy. — Félszerfalvi J.: Teletermális markazit impregnáció és hozzákapcsolódó szekunder ásványpara- genezis az uzsai pleisztocén kavicsössz- letben — Acta Geogr. Debr. XXII. 1985. pp. 65 — 73. 1 ábra, 5 tábla, eng R Kozák M.: lásd: Balogh Kadosa Kozák M.: lásd: Kozákné Torma J. Kozák M.: lásd: Rózsa P. Kozák M.: lásd: Széky-Fux V. Kozák M.: lásd: Székyné F. V. Kozákné Torma J. — Kozák M.: A telki- bányai Csenkő -patak vízgyűjtőjének hid- rológiai vázlata és vízbeszerzési lehető- ségei — Acta Geogr. Debr., XXII. 1985. pp. 75—104. 7 ábra, 4 táblázat, eng R Koztjr, H.: Occurrence and tectonic signi- ficance of Penninic type Jurassic in the Western Carpathians — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 204—205. Cracow 1985. KŐRÖSSY L.: Az Alföld földtörténete a negyedidőszakig — In: Rónai A.: Az A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 415 Alföld negyedidőszaki földtana — Geol. Hung. ser, Geol. 21. pp. 57 — 66. 1 ábra. MÁFI. Budapest, 1985. Kővár y J.: lásd: Jámbor Á. Kőváry J.: lásd: Schreiber, O. S. Kraft J.: lásd: Scheuer Gy. Kresz M.: Pottery in the Carpathian Ba- sin — In: Hála J. (ed.): Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. His- torical studies on their utilization. Hun- gárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 479—501. 17 figs Kretzoi M. — Pécsi M. (eds.): Problems of the Neogene and Quaternary in the Carpathian Basin. Geological and geo- morphological studies — Contribution to the VlIIth Congress of the Régiónál Committees on Mediterranean Neogene Stratigraphy. Akadémiai Kiadó, Buda- pest, 1985. 128. p. (Studies in Geography in Hungary 19.) Kretzói M.: lásd: Haas J. Kriván P.: A geocézár — Élet és Tudo- mány XL. 9. 1985. p. 267., 1 ábra Krolopp E.: Az egri édesvízi mészkő réteg- sor pleisztocén Mollusca-faunája — The Pleistocene Mollusca-fauna of the fresh- water limestone sequence in Eger — Malakológiai Tájékoztató. 5 pp. 5 — 8. eng R, Dobó István Vármúzeum. Eger, 1985. Krolopp E.: lásd: Füköh L. Krstic, N.: Ostracoden im Pannonién dér Umgebung von Belgrad — In: Chrono- stratigraphie und Neostratotypen. Mio- zán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 103-143., S Fig., 1 Tab, 15 Taf. Akadé- miai Kiadó, Budapest, 1985. Kttbovics I.: Az alkáliák, az FeO- és az Si02-tartalom szerepe a magmás kőzetek genetikai osztályozásában — in: Kőzet- tani szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 19 — 60. 22 ábra Kubovics I.: Mesozoic magmatism of the Transdanubian mid-mountains — Acta Geol. Hung. 28. 3 — 4. 1985. pp. 141 — 158. Kubovics I. — Pécsi M.: In memóriám Elemér Szápeczky-Kardoss (1903 — 1984) — Acta Geol. Hung. 28. 3 — 4. 1985. pp. 115—121. Kubovics I.— G. Sólymos K.— Szabó Cs.: Petrology and geochemistry of ultramaf- ic xenoliths in mafic rocks of Hungary and Burgenland (Austria) — Geol. Car- pathica 36. 1985. pp. 433 — 450. Kulin Gy.: Ember és kozmosz — Mán and Cosmos — Föld és Ég XX. 1. 1985. pp. 11 — 13. Kúrát, G.: lásd: Embey-Isztin A. Kuti L.: lásd: Molnár B. Laczó I.: lásd: Dövényi P. Lakos K. -né— Erdélyi G. -né: A Magyar Állami Földtani Intézet munkatársainak publikációi 1981 — 1983-ban — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, pp. 437 — 458. Budapest, 1985. Lambrecht M.: Aki önmagától lett tudós. Hermán Ottó születésének 150. évfor- dulójára — Természet Világa 116. 6. 1985. pp. 249 — 253. 4 ábra Lantai Cs.— Főzy I. — Schlemmer K.: A Pliensbachian — Lower Cretaceous pro- filé at Zobákpuszta (Mecsek Mountains) Hungary — Ann. Univ. Sci. Budapesti- nensis de R. Eötvös nőm. sect. Geol., Tóm. XXV. pp. 97-115. 1983. 3 figs, 5 tables Lantos M.— T. Kovács Terézia: Szemcse- eloszlási görbék szétválasztása kiegyen- lítéssel — MÁFI Évi Jel. 1983. évről, 1985. pp. 401 — 406. 2 ábra eng R Lantos M.: lásd: Bernhardt B. Lantos M.: lásd: Elston, D. P. Lantos M. : lásd : Hámor G. Latinina L. A.— Szabó Gy.— Varga P.: Observations of the deformation of the Earth’s crust in the ,,Mátyáshegy”-cave near Budapest — Acta Geodaet. Geo- phys. et Montanist., 19. 3 — 4.pp. 197 — 205., 7 figs, 1 table, eng R Lechner M.: lásd: Csalagovits I. Léczfalvy S.: A Pápa— Rába térség regio- nális vízellátása — Vízkutatás 1985. 4. pp. 14 — 17. 3 ábra, 1 táblázat Leditzky, H. P.: Stand dér Geothermie im Österreichisch-Südburgenlándischen Becken — Az ausztriai dél-burgenlandi medence geotermikus helyzete — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 33. 1984. pp. 27 — 41. 3 figs, in Germán, hung, rus R Lee, M. W.— Miller, J. J. —Göncz G.: Measurement and processing of short- offset vertical seismic profilé data — Lyukközeli VSP mérések és feldolgozá- suk — Geofiz. Közi. (Geophys. Trans- actions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 269 — 293., 19 figs, hím, rus R Lee, M. W.: lásd: Miller, J. J. Leél-Őssy Sz.: A József-hegyi kristály- barlang ás vány csodái — Mineral wonders in the cristal-cave of the Joseph-Hill — Föld és Ég XX. 6. 1985. pp. 162-165. 9 figs Leél-Őssy Sz.: lásd: Főzy I. Legányi F.: Múzeumi naplóm. Szerk. Füköh L. Kiadja Dobó I. Vármúzeum, Eger, 1984, 61 old Lelkes Gy.: Az északi-bakonyi Tatai Mészkő Formáció mikrofácies vizsgálata — Quantitative petrography and depo- sitional environment of the Tata Limes- tone Formation (Aptian) in the northern 416 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Bakony Mountains (Transdanubie, Hun- gary) — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, pp. 303 — 319. 3 figs, 3 plates, 1 table, eng R, Budapest, 1985. Lelkes Gv.: Microfacies characteristics of somé Badenian-Sarmatian carbonates írom Hungary — Vllth Congress of the Régiónál Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy. Symposium on European Laté Cenozoic Mineral Re- sources. 15—22. Sept. 1985. Budapest. Abstracts, pp. 342—344. 1 fig Lelkes-Feltári Gy.— Sassi, F. P.— Visoná, D.: Pre-Alpine and Alpine developments of the Austricid basement in the Sopron area (Eastern Alps, Hungary) — Rendiconti della Societá Italiana di Miner, e Petrol. 39. pp. 593 — 612., 17 figs, 10 tables, Milano, 1985. ita, eng R Lelkes-Felvári Gy.: lásd: Albánt, R. Lelkessé Felvári" Gy.: Metamorf kőze- tek szöveti vizsgálata, polimetamorfózis — in: Kőzettani szemelvények. M. Föld- tani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 177—188. 3 ábra Lelkesné Felvári Gy.— Dudko A.: Ba- laton-felvidék, Balatonfőkajár, Somlyó- hegy — Balaton Highland, Balatonfőka- jár, Somlyó-hegy — Magyarország geo- lógiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 8, 9 figs, in Hun- gárián and English. Budapest, 1985. Lelkesné Felvári Gy.: Válasz Kisházi Péter— Iv ancsics Jenő: „Egy újabb leuchtenbergit- keletkezési elméletről” cí- mű vitaindító cikkére — Reply to the paper „on a new theory of leukophyllite genesis” bv P. Kisházi and J. Ivan- csics — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 205 — 207. Lengyel K.: lásd: Bárdossy Gy. Lengyel V.-né: lásd: Bárdossy Gy. Less Gy.: lásd: Grill J. Liebe P.— Mike K.— Székely F.: Hyd- raulic parameters of thermalwater aqui- ferous clastic sediments of Hungárián Basins — Proc. report XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Part II. p. 445. Cracow 1985. Llpovszki Gy.— Subái L.— Beszeda T.: FORTH programozási rendszer és nyelv. OMIKK, LSI Alkalmazástechnikai Ta- nácsadó Szolgálat, 245 p., Budapest, 1985. Liptai E. — Sajgó Zs.— Szilágyi G.: A talajvízháztartás módosulásai változatos terület beépítésekor — Modification of the groundwater household due to the bulding up of a diversified area — Hidr. Közi. 65. 5. 1985. pp. 311 — 319. 8 figs, eng R Lóki J.: lásd: Borsy Z. Lomniczi T.: Adatfeldolgozási kísérletek a plazmoszféra- ionoszféra csatolás követé- sére — Ionoszféra és magnetoszféra fizika XII. (Balatonkenese, 1984. október 30-november 2), 1985, pp. 99—122., 11 figs, MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztály kiadványa Lopez, R.: lásd: Grosz, A. E. Lorberer Á.: lásd: Alföldi L. Lorberer Á.: lásd: Csath B. Lueger, J. P.: Die Landschnecken des Pannonién — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zent- ralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 340 — 377., 1 Fig., 1 Tab, 6 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Madai L.: lásd: Csilling L. Madai L.: lásd: Oswald Gy. Maksimovic Z. — Pantó Gy.: Hydroxyl- bastnaesite-(Nd), a new mineral from Montenegró, Yugoslavia — Mineralogical Magaziné, 49. pp. 717—720. 1985. 2 figs, 2 tables Maksimovic Z. — Pantó Gy.: Occurence and genesis of bastnaesites and hydro- xyl-bastnaesites in the Mediterranean karstic bauxite deposits — ICSOBA Internat. Symp. on bauxite prospecting and mining, 1985. okt. 2 — 5. Tapolca, Abstracts, p. 42. Maksimovic Z,— Pantó Gy.: Neodymian goyazite in the bauxite deposits of Vlasenice, Yugoslavia — Tschermaks Mineralogische und Petrographische Mit- teilungen, Vol. 34. No. 2. 1985. pp. 159—165. 3 figs, 2 tables, ger R Maksimovic, Z.: lásd: Farkas L. Mályusz L.: A veszprémi vár rekonstruk- ciója — Rekonstruktion dér Burg in Veszprém — Mérnökgeol. Szemle (En- gineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 75 — 94. 6 figs, ger, rus R Marczis J.: A Dorogi-medence édesvízi mészköveinek gazdaságos felhasználási lehetőségei — Economic application pos- sibilities of freshwater limestones of the Dorog Basin — Építőanyag, XXXVII. 2. 1985. pp. 53 — 59. 8 figs, 1 table Marik J.: lásd: Diczházi B. Marinescu, FI.: Dér östliche Teil des Pannonischen Beckens (Rumánischer Sektor): Das Pannonién s. str. (Malven- sien) — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 144 — 148. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Markó L. — Kovács Gy.— Kovács József- né — Pandiné Szegedi Sz. — Pákozdi I.: A rétegdőlésmérés, új mélyfúrási geofizi- kai módszer a magyarországi szénhidro- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 417 génkutatásban — Magyar Geofizika 1984. XXV. 5 — 6. (megjelent: 1985.), pp. 208—225. 9 figs, hun, rus, eng, R Marton Gy.: A derecskéi mélyzóna szeiz- mosztratigráfiai vizsgálata — Seismic stratigraphic study of the Derecske- depression — Magyar Geofizika XXVI. 5 — 6. 1985. pp. 161 — 181. 11. figs, rus, eng R Márton E.: Tying basalts from the Trans- danubian Central Mountains (Hungary) to the standard polarity time scale. M. Kretzoi— M. Pécsi (eds). Problems of the Neogene and Quaternary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 99—108., 4 figs, 1 table Márton E.: Tectonic implications of pa- laeomagnetic results fór the Carpatho- Balkan and adjacent areas. Published in: The geological evolution of the Eastern Mediterranean (Ed. Dixon J. E. and Robertson A. H. F.) Spec. Publ. Geol. Soc. N. 17., Blackwell Scientific Publi- cations, Oxford, 1985. pp. 645 — 654., 11 figs Márton E. — Elston, D. P.: Structural rotations from paleomagnetic directions of somé Permo-Triassic red beds, Hun- gary — Magyarországi permo-triász vö- rös üledékek paleomágneses vizsgálata — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1-3. 1985. pp. 217-230., 7 figs, 1 table, hun, rus R Mártonné Szalay E.: Paleomágneses kutatás — Paleomagnetic studies — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp 147-153; 215-217; 281-283; 5 figs, 1 table, eng, rus R Márton P.: Valódi pólusvándorlás — Reál polar wandering — Magyar Geofizika XXVI. 5-6. 1985. pp. 217-225. 5 figs, 1 table, rus, eng R Márton P.: lásd: Bernhardt B. Márton P.: lásd: Pécsi M. Mattick, R. E.— Rumpler J.— Phillips R. L.: Seismic stratigraphy of the Pan- nonian Basin in southeastern Hungary — A Pannon medence szeizmikus sztratig- ráfiai vizsgálata DK-Magyarországon — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 13-54. 27 figs, 2 tables, hun, rus R Mátyás E.: A Tokaji-hegység alunitja, mint ásványi nyersanyag — BKL Bá- nyászat 118. 9. 1985. pp. 597 — 605. 14 ábra Mátyás E.: A Tokaji-hegység természetes zeolitvagyonának hasznosítási lehető- ségei — Natural zeolite resources of the Tokaj Mountains: possibilities fór use - Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp. 7 — 16. 8 figs, eng, ger, rus R Mátyás E.: The non-metallic mineral raw materials of the Tokay mountains and the possibilities of their utilization in the industry and agriculture — World Congress on Non Metallic Minerals, Belgrad, 15—19 April, 1985. Proceed- ings, pp. 1 — 14. McEvoy, J. lásd: Sajgó Cs. Meskó A.: Radioaktív jelenségek és a Föld — Radioactivity and the Earth’s internál heat — Földrajzi Közi. (Geogr. Review) XXXIII. (CIX). 1. 1985. pp. 27-37. 12 figs, 3 tables, eng R Meskó A.— Kis K.— Kovács F.: Die Interpretation gravimetrischer Messda- ten mit praktischen Anwendungen. Teil II. Die Analyse von Autokorrelations- und Leistungsspektren von gravimetri- schen und magnetischen Feldern — Zeitschrift für angew. Geol. 30. 3. 1984. pp. 127—135. 16 Fig., 2 Tab, rus, eng R Mészáros Cs.: ,, Volna 96” tengeri adat- gyűjtő rendszer — The ,, Volna 96” marine adata acquisition system — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 75 — 79; 175 — 178; 238 — 241; 2 figs, eng, rus R Mészáros F.— Bihari A.— Lach Zs.— Kovács N.— Bagi R. — Szalai M.— Karas Gy.: Kőszénkutató karotázs-szel- vények feldolgozása — Processing of coal-exploration logs — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 118—120; 197—199; 263 — 266. rus, eng R Mészáros J.: Módszertani útmutató a víz- szintes elmozdulások szerkesztéséhez. Bakony-hegység I. Neogén oldaleltoló- dások — in: Gyakorlati szerkezetföld- tani vizsgálatok. M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 59 — 88. 12 ábra Mészáros J.: Meteoritbecsapódás a Ba- konyban — Természet Világa 116. 6. 1985. pp. 279 — 280. 5 ábra. Mészáros L.: lásd: Jámbor Á. Mezősi G. lásd: Pécsi M. Mihály S.: Felsőbádeni Echinoideák buda- pesti új feltárásokból — Laté Badenian Echinoidea from new exposures in Buda- pest — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, Budapest, 1985. pp. 235 — 262, 3 figs, 5 plates Mihály S.: Present-day situation of re- search intő Miocéné Echinoidea in Hun- gary: a synopsis — VlIIth Congress of the Régiónál Committee on Mediterra- nean Neogenes Stratigraphy. 15 — 22. September. 1985. Budapest, pp. 392 — 395. 2 figs. Hung. Geol. Surv. Budapest, 1985. Mihály S.: A magyarországi „miocén Echinoidea-kutatás helyzete — Ásvány- gyűjtő Figyelő. Bp. ELTE-TTK. II. 3. 1985. pp. 18 — 22. 2 ábra, 2 térképvázlat 7 Földtani Közlöny 418 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Mihály S.: Magyarországi ősmaradvá- nyok. IV. A tengeri sünök — Ásvány- gyűjtő Figyelő. BP. ELTE-TTK. II. 3. 1985. pp. 12—17. 3 ábra Mihály S.: A Börzsöny-hegységi miocén zátony fáciesek — Ásványgyűjtő Figyelő, BP. ELTE TTK. II. évf. Tematikus szám, 1985. pp. 50 — 55., 12 ábra Miké K.: lásd: Liebe P. Miller, J. J.— Lee, M. W.— Kilényi É.— Petrovics I. — Braun L.— Korvin G.: Seismic modeling in a complex tectonic environment — Szeizmikus modellezés bonyolult tektonikai viszo- nyok között — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 213 — 255., 17 figs, hun, rus R Miller, J. J.: lásd: Lee, M. W. Miszlivecz E.: Studies on the Lower Cretaceous cephalopod-bearing beds of the „Merble-quarry” at Zirc (Transda- nubian Central Rangé) — Anneles Univ. Sci. Budapestinensis, Sect. Geol. XXV. pp. 153—160, Pl. 1 — 3, 1985. Miszlivecz E.: Early Barremian ammo- nites from the Bakony, Hungary — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 51. Cra- cow 1985. Molnár B.: Moderné hypersaline dolomité formation in the Danube— Tisza inter- fluve (Hungary): diagenetic and lithi- fication processes — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part II. pp. 166 — 167. Cracow 1985. Molnár B.: Földtani kutatások a Kiskun- sági Nemzeti Parkban — Geological Explorations in the Kiskunság National Park — In: Tóth Károly (szerk.): Tudo- mányos kutatások a Kiskunsági Nem- zeti Parkban 1975—1984. OKTH ki- adása Budapest, 1985. pp. 29 — 58. 15 figs, en R Molnár B. — Kuti L.: A mórahalmi Mada- rász-tó földtani viszonyai — The geolo- gical and hydrogeological conditions of Laké Madarász near Mórahalom) — Al- földi Tanulmányok IX, Békéscsaba, 1985. pp. 17-32. 1985. 10 figs, eng, rus R Molnár J.: Utilization of oil shales in Hungary — Mining Magaziné, June 1985. London, pp. 460 — 461. Molnár J.: 50 years of the Hungárián aluminium industry — Mining Magaziné, February 1985, London, pp. 113 — 115. Molnár J.: Hungary — International Mining 1985 Yearbook, August 1985. London, pp. 144—146. Molnár J.: Hungary — Mining Annual Review, June 1985. London, pp. 524— 525. Molnár K.— Pogácsás Gy.— Rumpler J.: Seismic reflection investigations in the Hungárián part of the Pannonian Basin Application to exploration fór oil and gas — Symposium on European Laté Cenosoic Mineral resources Budapest, 1985. Abstract pp. 397 — 399. Molnár K.: lásd: Tevanné Bartalis É. Monostori M.: Ostracodák rétegtani elter- jedése magyarországi eocén/oligocén ha- társzelvényekben — Stratigraphic rangé of Ostracoda in Eocene/Oligocene boundary sections in Hungary — Földt. Közi. 115. 1-2. 1985. pp. 149-161., 8 figs, eng, rus R Monostori M. : Eocéné ostracods from the Dorog Basin (Northern Transdanubia, Hungary). Akadémiai Kiadó Budapest, pp. 1 — 214 Pl. 1-17, 1985. Monostori M.: Eocén végi események ha- tása a magyarországi ostracoda faunákra — Őslénytani Viták, 31. 1985. pp. 11 — 114. Monostori M.: Ostracods of Eocene/Oli- gocene boundary profiles in Hungary — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sect. Geol. XXV. 1985. pp. 161-245. Pl. 1-8 Móra-Czabalay L.: lásd: Csalagovits I. Mozsáry G.: lásd: Kessler H. Müller P.: VIII. RCMNS Congress, Ex- cursion A 1 (Precongress) . Geodynamic evolution of Intramontane Basins. Neo- gene Stratigraphy in Northern Hungary and in Budapest, pp. 1 — 68. 30 figs, Hungárián Geol. Survey, Budapest, 1985. Müller P.: lásd: H. E. Cllfton Müller P.: lásd: Janssen, A. W. Müller P.: lásd: Kordos L. Müller P.: lásd: Kovács J. Nagy Béla: lásd: Földvári M. Nagy B.: lásd: Kononova, V. A. Nagy Béláné: A lézer-mikroszínképelemzés fejlődési irányai és a módszer alkalma- zása az ásvány-kőzettani anyagvizsgá- latban — Korszerű ásványtani és geoké- miai anyagvizsgáló módszerek. A Ma- gyarhoni Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1979. pp. 27 — 55. Nagy Béláné: A hazai ritkaföld fém -elem- zésről — A review on the rare-earth ele- ments analytical research in Hungary — Magyar Kémikusok Lapja 34. 6. 1984. pp. 254 — 258., 1 table, eng, rus R Nagy Béláné: Műszeres analitikai mód- szerek és alkalmazásuk a geológiai anyagvizsgálatban — Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. Jegy- zetszám J 3 — 1361., 219 old., 122 ábra, 19 tábl. Nagy Elemér: lásd: Hámor Gv Nagy Elemér: lásd: Jámbor Á. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 419 Nagy Elemér: lásd: Kókai A. Nagy Elemér: lásd: Kordos L. Nagy Eszter: A magyarországi neogén sporomorphái — Sporomorphs of the neogene in Hungary — Geol. Hung. ser. Paleont. 47. pp. 1 — 471. 118 tables, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985. Nagy Eszter: Palynofacies in the Hungár- ián Pannonian 1. 1. Sz. Roth 1879 — Palinologie continentale XIV. 2. pp. 371 — 376. 1 fig., Université des Sci. et Techniques du Languedoc, Montpellier, 1985. Nagy Eszter— Planderová, É.: Palvno- logische Auswertung dér Flórén des Pan- nonién — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Mizán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán Me Pan- nonién, Red. A. Papp. pp. 586 — 615., 8 Fig., 1 Tab, 5 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Nagy G.: lásd: Árkai P. Nagy G.: lásd: Pantó Gy. Nagy G.: lásd: Pécsiné Donáth É. Nagy Géza: lásd:,BAKSA Cs. Nagyné Gellai Á.: lásd: Koreczné Laky I. Nagymarosi A.: lásd: Hámor G. Namesánszki K.: lásd: Egerer F. Némedi Varga Z.: A kéregszerkezeti moz- gások szerepe a mecseki feketeszéntele- pek gázkitörés-veszélyességének kiala- kulásában — The role of tectonic move- ments in the origin of gas outburst haz- ards of black coal seams in the Mecsek- area — BKL Bányászat 118. 7. 1985. pp. 443 — 450. 5 figs, eng, ger, rus R Némedi Varga Z.: Ein neues, bedeutendes Steinkohlengebiet im Mecsek-gebirge- New significant hard coal deposit in the Mecsek monutains — Publ. of the Tech- nic. Univ. fór Heavy Ind. Ser. A Mining, Vol. 38, Fasc. 3-4. 1985. pp. 231-244, 7 figs, eng, rus R Némedi Varga Z.: Általános és szerkezeti földtan. Nehézipari Műszaki Egyetem, Bányamérnöki Kar. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Bp. 1985. 336 old. 152 ábra Nemerkényi A.: Vulkánok műholdfelvé- telen — Természet Világa 116. 9. 1985. pp. 427 — 428., 3 ábra Nemesi L. — Hobot J.— Varga G.: Telluric and magnetotelluric information about the geological structure of Transdanubia — Ácta Geodaet, Geophys. et Mon- tanist. 20. 1. 1985. pp. 135 — 150., 10 figs, eng R Németh Géza: A természet szökőkútjai, a gejzírek — Természet Világa 116. 1. 1985. pp. 42 — 44., 9 ábra Németh Géza: A hegymozgató. Néptanító ősök nyomdokain. Beszélgetés Juhász Árpáddal — Természet Világa 116. 5. 1985. pp. 201 — 205. 5 ábra Németh G.: lásd: Jámbor Á. Nepper F.: Untersuchungen des Grund - wasserregimes in dér Umgebung des N eusiedlersees — Biologisches Forsungs- institut für Burgenland: Bericht 55. 1985. Illmitz, Biologischer Station Neu- siedlersee. pp. 5—8. 4 Fig. Noske-Fazekas G.: Plagioclase twin law statistics of gabbroic inclusions originat- ing from the alkali basaltic rocks of the Balaton Highland (Hungary) — Annales hist.-nat. Mus. natn. hung., 77. 1985. 2 tables, 4 plates, pp. 17—24. Noske-Fazekas G.: lásd: Embey-Isztin A. Nusszer A.: A pusztaföldvári metamorfit területi egység képződményei — Forma- tions of the Pusztaföldvár metamoprhic areal unit — Ált. Földt. Szemle (General Geol. Review) 21. 1985. pp. 49—78. 1 fig., eng R Nusszer A.: lásd: Balázs E. Nusszer A.: lásd: Balogh Kadosa Nusszer A.: lásd: Jámbor Á. Nyikolszkij I. V. — Privalovszkaja G. A. — Runova T. G.: A Szovjetunió ter- mészeti erőforrásai — A TIT Földtudo- mányi Választmánya és a TIT Termé- szettudományi Stúdió közös kiadványa, Budapest, 1985. Ford.: Tiboldi L. Szerk. Zoltai M. 58 old. Odor L.: A Velencei hegységi kutatások néhány ércföldtani eredménye — in: Ásványtan-geokémiai szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. „ 171-187. 3 ábra Odor L.: lásd: Horváth I. Oravecz J.: lásd: Haas J. Oravecz-Scheffer A.: lásd: Góczán F. Oravecz-Scheffer A.: lásd: Haas J. Orsovai I.: “In situ” purification of sub-surface water form dissolved Fe and Mn contents — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Part II. pp. 449 — 450. Cracow 1985. Oswald Gy. — Hetényi R.: Forschungder paláozoischen Steinkohlen in Ungarn — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 60. Cra- cow 1985. Oswald Gy — Madai L.: Lignitvorkommen von Ungarn — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part II., p. 21. Cracow 1985. Oswald Gy.: lásd: Hahn Gy. Pais I.: A mikroelem-kutatás és a hazai nyersanyagok felhasználása — The study of microelements and the use of Hungár- ián mineral raw materials — Földt. Kút. 7* 420 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet XXVIII. 1 — 2. 1985. pp. 35 — 37. 1 fig., eng, ger, rus R Pál I.: lásd: Radnainé Gyöngyös Zs. Pantó Gy. — Nagy G.: Az elektronmikro- szonda (EPMA) és néhány alkalmazása — ATOMKI Közlemények. 27. pp. 74 — 78, Debrecen, 1985. Pantó Gy.: lásd: Farkas L. Pantó Gy.: lásd: Maksimovic, Z. Pap S.: lásd: Jámbor Á. Pap S.: lásd: Székyné Fux V. Papp, A. et al: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán MG Pan- nonién. Red. A. Papp. 636 p. 62 Fig, 30 Tab, 103 Taf. Akadémiai Kiadó, Buda- pest, 1985. Papp G.: Az erdőbényei antimonitról — Ásványgyűjtő Figyelő II. 1 — 2. pp. 9 — 11. 3 ábra Papp G.: Mineralogische Untersuchung ungarischer Serpentin-Assoziationen — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 389. Cracow 1985. Papp Klára: Alginit- és perlitkeverék hatása a termőközegben — The effect of algi- nite-perlite mixture in the productive soil layer - Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 39 — 48. 3 figs, 17 tables, eng, ger, rus R Papp Klára: lásd: Solti G. Papp L.— Puskásné Hőgye I.— Rózsa P.: Sárospatak környéki andezittestek kőbá- nyászati hasznosításának lehetőségei — Utilisation possibilities of andesites of Sárospatak from the point of quarrying — Építőanyag, XXXVII. 3. 1985. pp. 70 — 73. 3 figs, 1 table Partényi Z.: lásd: Balogh Kadosa Partényi Z.: lásd: Csalagovits I. Pataki N.: A hazai hévízhasznosítás né- hány időszerű kérdése — Vízkutatás 1985. 6. pp. 1 — 2. Pattantyús -Á. M.: Vízkutatás. ELGI 1984. Évi Jel. Budapest, 1985. pp. 65 — 68, 2 figs, eng, rus R Pattantyus-Á. M.: Régészeti célú geofi- zikai mérések — Geophysics in the ser- vice of archeology — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 96— 103; 187— 190; 252 — 255; 5 figs, eng, rus R Pázsit Á.: lásd: Szalóki I. Pécsi M.: The Neogene red clays of the Carpathian Basin — In: Problems of the Neogene and Quaternary in the Car- pathian Basin. Akadémiai Kiadó Buda- pest, 1985. pp. 89 — 98. 3 figs Pécsi M.: Die tektonische Bedeutung von Terrassendeformationen — Geograficky Casopis. Bratislava. 37. 2 — 3. 1985, pp. 252 — 267, 3 Fig., 4 Tab. che, rus R Pécsi M. (ed.): Environmental and dyna- mic geomorphology. Case studies in Hungary — Contribution to the First International Geomorphological Confe- rence. Manchester, Sep. 1985. Bp. Akad. K. 220 p. (Studies in Geography in Hungary. 17.) Pécsi M. (ed.): Loess and the Quaternary. Chinese and Hungárián case studies. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 125. p. (Studies in Geography in Hungary. 18.) Pécsi M.: Chronostratigraphy of Hungár- ián loesses and the underlying sub-aerial formation — In: Loess and the Quater- nary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp 33 — 49. 10 ábra Pécsi M.: Domborzatminősítő térképek — In: Mérnökgeomorfológiai térképezés. MTA FKI. Budapest, 1985. pp. 7 — 14. 1 táblázat Pécsi M.: Environmental geomorphology in Hungary — In: Environmental and dynamic geomorphology. Akadémiai Ki- adó, Budapest, 1985. pp. 3—15. 4 figs, 1 table Pécsi M.: Felszínmozgásos domborzat geomorfológiai térképezése — In: Mér- nökgeomorfológiai térképezés. MTA FKI. Budapest, 1985. pp. 43 — 64., 8 ábra Pécsi M.: Létezik-e egymillió évesnél idő- sebb valódi lösz ? — Is there typical loess older than one millión years ? — Földrajzi Értesítő. 33. 4. 1985. pp. 347 — 358. 5 figs, eng R Pécsi M. — Gerei L.: Effect of topography on development of salt-affected soils in Hungary — In: Environmental and dy- namic geomorphology. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 37—49, 2 figs, 5 tables Pécsi M.— Márton P. — Schweitzer F.— Hahn Gy.: The absolute chronology of the Plio-Pleistocene alluvial sequence overlying the pediment of the Mátra Mountains — In: Problems of the Neo- gene and Quaternary in the Carpathian Basin. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 109—114. 1 fig. Pécsi M. — Mezősi G.: Repeatedly buried and exhumed relict forms — In: Envi- ronmental and dynamic geomorphology. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 12—134. 7 figs Pécsi M.— Scheuer Gy.— Schweitzer F.— Hahn Gy. — Pevzner, M. A.: Neo- gene-Quaternary geomorphological sur- faces in the Hungárián Mountains — In: Problems of the Neogene and Quater- nary in the Carpathian Basin. Akadé- miai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 51 — 63, 2 figs, 2 tables Pécsi M.: lásd: Ádám L. Pécsi M.: lásd: Hahn Gy. A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1985 421 Pécsi M.: lásd: Kretzoi M. Pécsi M.: lásd: Ktjbovics I. Pécsiké Donáth É.: On the mineralogical and petrological properties of theyounger loess in Hungary — In: Pécsi, M. (ed.): Loess and the Quaternary: Chinese and Hungárián Case Studies, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. pp. 93—104, 3 figs, 6 tables, eng R Pécsiné Donáth É. — Nagy G.: Inves- tigation of zeolites, zeolite-bearing rocks (Tokaj Hills, Hungary) and of their Co(II) ion sorption properties — Zeolite ’85 Internat. Symp. Budapest, 1985. Abstract Pécsiné Donáth É.— Tomschey O.: Ex- cursion guide to the Haláp Mt., Trans- danubia — Zeolite ’85. Internat. Symp. Budapest, 1985. p. 8, 1 table Pécsiné Donáth É-: lásd: Gerei L. Pécskay Z. — Balogh Kadosa— Széky- Fux V.: Radiometric Chronology of Miocéné Volcanism in the Trans-Tisza Region — Proc. Report of the XIII. Congress of KBGA (Poland, Cracow 1985). Part I. pp. 390-391. Pécskay Z.- Balogh Kadosa- Széky-Fux V. — Gyarmati P.: Geochronological in- vestigations on the Miocéné volcanism of the Tokaj-Mountains — Geologicky Zbornik (Geologica Carpathica) 36. 4. 1985. 1 ábra, 6 táblázat Pécskay Z.: lásd: Balogh Kadosa Pécskay Z.: lásd: Széky-Fux V. Pelikán P.: Bükk, Szilvásvárad, Gerenna- vár — Magyarország geológiai alapszel- vényei, A M. All. Földtani Int. kiadása, pp. 1 — 6, 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1985. Peltz S.: lásd: Embey-Isztin A. Pesty L.: Kőzetüveg minták kísérleti- kőzettani vizsgálata — in: Ásványtan- geokémiai szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 111 — 1 35. 25 ábra Pesty L.: Simulation of diffusion and leaching processes in silicate glass phases — Proc. reports XlIIth Congress Car- patho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 392 — 393. Cracow 1985. Pesty L.: Interpretation of palagonitiza- tion on the basis of its experimental simulation — Geologicky Zbornik (Geo- logica Carpathica) 36. 4. pp. 475 — 484, 1985, 12 figs, 1 tables, eng, rus R Pető L.: lásd: Csákó D. Petrovics I.: lásd: Miller, J. J. Pevzner, M. A.: lásd: Pécsi M. Phillips, R. L. — Bérczi I.: Processes and depositional environments of Neogene deltanic lacustrine sediments, Pannonian Basin, southeast Hungary: core investi- gation summary — USGS Open-File Report 85 — 360. 66 p. Phillips, R. L.: lásd: Bérczi I. Phillips, R. L.: lásd: Mattlick, R. E. Pintér A. — Stomfai R. : Hegyvidéki gravi- tációs mérések kiértékelése — Interpre- tation of gravity measurements in moun- tainous terrains — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 103—104; 190 — 191; 255—256. eng, rus R Planderová, E.: lásd: Nagy Eszter Pogácsás Gy.: Szénhidrogénkutató szeiz- mikus mérések tektonikai és szerkezet- földtani értelmezése a Pannon-medencé- ben — in: Gyakorlati szerkezetföldtani vizsgálatok. M. Földtani Társulat kiadá- sa, Budapest, 1985. pp. 145—194. 20 ábra Pogácsás Gy.: Seismic stratigraphic feat- ures of Neogene sediments in the Pannon- ian Basin — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 30. 4. 1985. pp. 373 — 410. Pogácsás Gy.: Seismic Stratigraphv as a Tool fór Chronostratigraphy: the Pan- nonian Basin — VlIIth Congress of the R.C.M.N.S. Budapest, 1985. Abstract pp. 466-468. Pogácsás Gy.— Révész I.: Seismic stra- tigraphic and sedimentological analysis of Neogene delta features in the Pan- nonian Basin — VII Ith Congress of the R.C.M.N.S. Budapest, 1985 Abstract pp. 469 — 471. Pogácsás Gy.: lásd: Jámbor Á. Pojják T.: lásd: Egerer F. Póka T.: Changes in petrochemical com- position of the Miocéné and Quaternary basaltic volcanism in the Carpathian Basin formation — 8th Congr. of the Régiónál Committee on the Mediterra- nean Neogene Stratigraphy, Budapest, 1985. Abstracts. pp. 472 — 475. 2 figs Póka T.: lásd: Embey-Isztin A. Polcz I. — Szeidovitz Zs.— Tímár Z.: Seis- mic detection of the Neogene strati- graphic sequences between the Danube and Tisza Rivers — Abstracts, 8th Congress, Régiónál Committee on Me- diterranean Neogene Stratigraphy, 15 — 22 Sept. 1985. Budapest, p. 475. Polgári M.: lásd: Grasselly Gy. Polgári Szentandrássy M.: Manganese nodules from the Bakony Mts., Hungary (Electron-microprobe investigation) — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part II. pp. 22 — 23. Cracow 1985. Porta, de J.— Kedves M.— Solé de Porta, N.— Cívis, J.: Palinologia dél Maastrichtiense dél Barranco de la Posa (Lérida, Espana). Problemática régiónál — Rév. Inv. Geol. 40. 1985, pp. 5 — 28, 2 figs, 7 pl. Barcelona 422 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Posgay K.: lásd: Ráner G. Prácser E. — Baki Gy. — Kakas K.: Vy- chislenie kazhushchegosya udelnogo so- protivleniya pri metode perehodnykh processov, eksperimentalnye rezultaty v Vengrii — Computation of apperent resistivitv fór transient electromagnetic measurements; experimental results in Hungary — Proc. of the 30th Internat. Geophys. Sumposium, 23 — 28 Sept. 1985, Moscow, Vol. C, Part 2, pp. 150— 160; 4 figs, eng, rus R Prácser E.: lásd: Kakas K. Pruzsina J.-né: lásd: Szőcs M. Puskásné Hőgye I.: lásd: Papp L. Rabeder, G.: Die Sáugetiere des Panno- nién — In: Chronostratigraphie und N eostratotypen . Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán Me Pan- nonién. Red.: A. Papp. pp. 440—463., 6 Tab. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985 Rádai Ö.: Large-tectonic image of the Carpathian Basin interpreted on the base of remote-sensing data — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Bal- kan Geol. Assoc., Part I. p. 216. Cracow 1985. Radnainé Gyöngyös Zs. — BánhegyiM.— Pár I.: Az eruptív intrúzió hatása a kő- szenek fizikai és kémiai sajátosságaira — Pécsi Műszaki Szemle XXXI. 3. 1985. pp. 23-24. 1 ábra Radócz Gy.: A kubai szárazföldi csigák jellegzetes alakjai — Characteristic ter- restrial Gastropoda in Cuba -- Soosiana 13. pp. 69 — 77. 2 tables, eng R. Buda- pest, 1985. Radócz Gy.: Magyarország kőszénelőfor- dulásai — Cpal deposits of Hungary — Földt. Int. Évű Jel. 1983-ról, 1985. pp. 63—74. 1 table, 1 enclosure, eng R Radócz Gy.: The history of the discoverv and m ining of Neogene coal deposits in Hungary — Neogene mineral resources in the Carpathian Basin (Hist. stud. on their util.) VlIIth. RCMNS Congress- Hungary, pp. 215 — 257. 25 figs, 2 tables, Hungárián Geol. Surv. (MÁFI), Buda- pest, 1985. Radócz Gv.: lásd: Bohn-Havas M. Radócz Gy.: lásd: Csath B. Radócz Gy.: lásd: Csilung L. Radócz Gy.: lásd: Goda L. Rajncsák Gy.: Primenenie aerofotosnim- kov pri geologosemocsnykh i poiskovykh robotakh (na primere Vostochno-Gobij- skogo rayona) — Geologiya i poleznye iskopaemye Mongolskov Narodnoy Res- publiki. 1 ábra, 1 mell. Nedra, Moskva, 1984. Rajncsák Gy.: Fotogeológiai és fototekto- nikai kiértékelési lehetőségek és felhasz- nálásuk a földtani térképezésben, a Ba- latonfelvidéken és a Bakony hegység DK-i részén — in: Gyakorlati szerkezet- földtani vizsgálatok. M. Földtani Tár- sulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 103— 128. 9 ábra Raincsákné Kosáry Zs. — Hála J.: A Magyar Állami Földtani Intézet szerepe a földtani kutatásban — A ,, Budapest” c. lapmelléklete 1985. 3. pp. 14—15. 1 ábra Rákosi L.: lásd: Csalagovits I. Rálischné Felgenhauer E.: Mecsek, Pécs, Lapisi úti feltárás — Mecsek, Pécs, Exposure of Lapisi-út. — Magyar- ország geológiai alapszelvényei, A M. Áll. Földtani Int. kiadása, pp. 1 — 6., 8 figs, in Hungárián and English, Budapest 1985. Rálischné Felgenhauer E.: Villányi- hegység, Villány, Templomhegyi siklóbe- vágás — Villány Mountains, Villány, Sikló- cut of Templomhegy — Magyar - ország geológiai alapszelvényei, Á M. Áll. Földtani Int. kiadása, pp. 1 — 8, 9 figs, in Hungárián and English, Buda- pest, 1985. Ráner G.— Albu I.— Posgay K.— Varga G.: Somé results of the exploration of the lithosphere in Hungary with the seismic reflection method — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part II. p. 235. Cracow 1985. Ráner G.: lásd: Ádám O. Ravasz Cs.: lásd: Árva-Sós E. Ravasz Cs.: lásd: Boda J. Ravasz -Baranyai L.: lásd: Árva-Sós E. Ravasz-Baranyai L.: lásd: Balogh Ka- dosa Ravasz-Baranyai L.: lásd: Csalagovits I. Ravaszné Baranyai L.: lásd: Hámor G. Redlerné Tátrai M.-Gűthy T.: A Zagyva-árok — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 48 — 50., 2 figs, eng, rus R Reich L. — Cserny T.: Beszámoló a Mér- nökgeológiai és Környezetföldtani Szak- osztály 1983. évi soproni Mérnökgeoló- giai Szemináriumról — Rechenschaft über das ingenieurgeologische Seminar dér Fachabteilung für Ingenieurgeologie und Umweltgeologie in Sopron, 1983 — Mérnökgeol. Szemle(Engineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 9 — 25. Reich L.: Die Ausstrahlung von Eduard Suess auf die geologischen Ideen dér Doppelmonarchie um die Jahrhundert- wende — Mitt. österr. Geol. Ges. 77. 1984. pp. 355 — 367., 2 Fig., Wien Reiner Gy.: lásd: Tóth N. M. Renner J. — Siklós A.: Expressz analízis MTA 1527 — 2000 ipari gyorselemző automatával — The MTA 1527 — 2000 A magyar földtani irodalom jegyzéke ,- 1985 423 Industrial Rapid Analyser fór geophy- sical applications — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 126—127; 203; 270—271; eng, rus R Repcok I.: lásd: Vass D. Réti Zs.: Triassic ophiolite fragments in an evaporitic melange — Ofioliti, Confe- rence of Ophiolites in the time, Nancy, Francé 1984. spec. Vol. 16. 6 figs, 2 tables, 1 encl. eng R, Ofioliti, Bologna, 1985. Réti Zs.: Comparison of theMesozoic maf- ic compleces in northern Hungary. (Abstract.) — Geochemistry of ophiolites, abstracts, p. 36. University of Geneva, Genf, 1985. Réti Zs.: Ofiolitok Magyarországon — Természet Világa 116. 8. 1985. pp. 380 — 381, 3 ábra Réti Zs.: lásd: Grill J. Révész I.: lásd: Jámbor A. Rimanóczy Á.: lásd: Csalagovits I. Rische, H.: Frequency content of seismic waves as a function of charge — Szeiz- mikus hullámok frekvencia-tartalmának függése a töltetnagyságtól — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 4. 1985. pp. 391 — 403. 9 figs, hun, rus R Rónai A.: Limnic and terrestrial sedim- entation and the N/Q boundary in the Pannonian Basin — Problems of the Neogene and Quaternarv, Budapest, 1985. Rónai A.: The Quaternary of the Great Hungárián Piain — In: Pécsi M.: Loess and the Quaternary. 9 figs, Budapest, 1985. Rónai A.: Geological investigations in the lowland type regions — VIII. RCMNS Congr. Neogene Mineral Resources in the Carpathian Basin. pp. 45—68. 11 figs, Budapest, 1985. Rónai A.: Az Alföld negyedidőszaki föld- tana — The Quaternary of the Great Hungárián Piain — Geol. Hung. ser. Geol. Budapest, 1985. 446 p. 380 figs, 1 enclosure eng R Rónai A.: lásd: Elston, D. P. Rónai A.: lásd: Grosz, A. E. Rónai A.: lásd: Hámor G. Róth L.: lásd: Grill J. Rózsa P.: Adatok a vulkánitok kémiai osztályozásainak és a normatív összeté- tellel (CIPW) használt QPF-diagram összehasonlításához — Information on comparing the Chemical classifications of volcanites and the QAPF-diagram used with a normative composition — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 173—180., 5 figs, 2 tables, eng R Rózsa P.— Kozák M.: Genetic problems of mixed rocks from Tokaj Mountain (NE -Hungary) — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 395. Cracow 1985. Rózsa P.: lásd: Papp L. Rumpler J.: lásd: Jámbor Á. Rumpler J.: lásd: Mattick, R. E. Ruzsik M.: Kőpark a Somoskő lábánál — Búvár XL. 6. 1985. p. III. 3 ábra SÁG L.: Nigéria földtana, ásványi nyers- anyagai és bányászata — Bp. MÁFI. 169 p. 6 ábra, 23 táblázat. (Geoinform. A KGST Földtani Állandó Bizottsága Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Rendszere. Szemle.) SÁG L.: lásd: Hahn Gy. Sajgó Cs.— Mcevoy J.— Horváth Z. A. et al.: Influence of temperature and pres- sure on maturation processes — In: 12th Internat. Meeting on Organic Geochem- istry, 1985. Jülich, Abstract, p. 169. Sajgó Zs.: lásd: Liptai E. Salamon B.: A nukleáris karotázs egyes műszertechnikai problémái (Part I.) — In: Elektronhéj- és magfizika a mélyfú- rásgeofizikai fluidum és a szilárdásvány- kutatásban (Csopak, 1984. október), 1985. pp. 383—419., 11 figs Samu L.: A derecskéi medence neogén tek- tonikája szeizmikus szelvények alapján — Neogene tectonics of the Derecske- depression as reflected by reflection seismic sections — Magyar Geofizika XXVI. 5-6. 1985. pp. 182-199. 14 figs, eng, rus R Sásdi L.: Á Ha Long öböl — The Ha Long Bay — Föld és Ég XX. 5. 1985. pp. 135—137. 8 figs Sassi, F. P.: lásd: Lelkes-Felvári Gy. Sassi, F. P.: lásd: Lelkesné Felvári Gy. Scharek P.: Coherency between climatic factors and the ground water level — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho- Balkan Geol. Assoc. Part II. pp. 455 — 456. Cracow 1985. Scheuer Gy.— Aujeszky G. — Kraft J.: A pécsi Tettye karsztforrás hozamjárásá- nak összefüggése a csapadékviszonyok- kal — Interdependence between the water régimé of the karstic spring of Tettye at Pécs and precipitation — Hidr. Közi. 65. 2 1985. pp. 89—102. 11 figs, 2 tables, ger R Scheuer Gy. — Kraft J.: A pécsi források vizsgálata — Pécsi Műszaki Szemle XXX. 3. 1985. pp. 16 — 21. 3 ábra, 2 táblázat Scheuer Gy. — Schweitzer F.: Vízföld- tani megfigyelések a Gerecse hegység északi részén — Hidr. Tájékoztató. 1985. pp. 70—71. 2 ábra Scheuer Gy.— Schweitzer F.: A dunai magaspartok löszösszleteinek deformá- ciós formái és töréses szerkezetei — De- formationsformen und Bruchstrukturen 424 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet von Lössschichen dér Donauer Hochufer — Mémökgeol. Szemle (Engineering Ge- ol. Review) 33. 1984. pp. 145-162. 5 figs, ger, rus R Scheuer Gy. — Schweitzer F.: A Budai és Gerecse hegységi édesvízi mészkövek kózettöredezettségi jelenségei — Rock fracture phenomena of freshwater limes- tones — Építőanyag, XXXVII. 2. 1985. pp. 60 — 64. 8 figs, rus, ger, eng R Scheuer Gy— Schweitzer F.: A kavics- termelést befolyásoló, hévíz okozta ce- mentációs jelenségek — Hot-Water; in- duced phenomena in gravel quarries — Építőanyag, XXXVII. 7. 1985. pp. 205 — 210. 9 figs, rus, ger, eng R Scheuer Gy.— Schweitzer F.: Az édes- vízi mészkövek építőipari felhasználását befolyásoló mérnökgeológiai tényezők — Factors of engineering geology which af- fect the application of freshwater limes- tone in the building industry — Építő- anyag, XXXVII. 8. 1985. pp. 235-241. 8 figs, 1 table, rus, ger, eng R Scheuer Gy.— Schweitzer F.— Szentir- mai Lné: A törökországi pamukkalei édesvízi mészkőelőfordulás — Travertine at Pamukkale, Turkey — Földrajzi Közi. (Geogr. Review) XXXIII. (CIX). I. 1985. pp. 59 — 65, 16 figs Scheuer Gy.: lásd: Aujeszky G. Scheuer Gy.: lásd: Bernáth Z. Scheuer Gy.: lásd: Pécsi M. Schlemmer K.: lásd: Lantai Cs. Schőnviszky L.: Opredelenie topografi- cheskoy korrektsii na EVM — Calcula- ting the topographic effect on gravity by computer — Proc. of the 30th Internat. Geophys. Symposium, 23—28 Sept. 1985, Moscow, Vol. C, Part 3, p. 143., eng, rus R Schőnviszky L. — Zalai P.: A diósjenői diszlokációs öv — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 45 — 48., 1 fig., eng, rus R Schőnviszky L.— Stomfai R.: A topogra- fikus hatás számítógépes meghatározása — Determination of the topographic ef- fect by means of a computer — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 104 — 108; 191 — 192; 256 — 258; 3 figs, eng, rus R Schreiber, O. S.— Fuchs, R.: Müiam- mina subvelatina Venglenskij, eine unterpannone Foraminifere — In: Chro- nostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 270—273., 1 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Schreiber, O. S. — Fuchs, R.— Kőváry J. : Die Silicoplacentinen-Fauna des Un- teren Pannonién im Mittleren Dunau- becken Österreichs und Ungarns — In: Chronostratigraphie und Neostratoty- pen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 464 — 481., 2 Fig., 5 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Schweitzer F.: lásd: Hahn Gy. Schweitzer F.: lásd: Pécsi M. Schweitzer F.: lásd: Scheuer Gy. Seresné Hartai É.:Einige neuereFund- orte von sauren pyroklastischen Bil- dungen im Bükk-Gebirge — Publications of the Technical Univ. fór Heavy In- dustry. Ser. A. Mining, vol. 39. fasc. 1 — 4. 1985. pp. 61 — 76. 8 Fig., eng, rus R Siegl A.: lásd: Csalagovits I. Sieglné Farkas Á.: A zalagyömörő- gyapükajáni terület szenon képződmé- nyeinek palynosztratigráfiája — Paly- nostratigraphy of the Senonian in the Zalagyömörő-Gyepükaján area W. Hun- gary — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, 1985. pp. 213—218. 2 figs, eng R Síkhegyi F.: Kozmikus felvételek szerke- zeti értelmezése — in: Gyakorlati szer- kezetföldtani vizsgálatok. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 129 — 144. 4 ábra Síkhegyi F.: Cainozoic cosmolineaments of the Hungárián Basin — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part I. p. 221. Cracow 1985. Síkhegyi F.: lásd: Grosz, A. E. Simon, F. O.: lásd: Somos L. G. Simon L.: Oktatás a régi Selmecbányán — Természet Világa 116. 8. 1985. pp. 370 — 372, 5 ábra Simon Z.— Volkov V. A.— Dittfeld H. J.— Varga P.— Venedikov A.: A com- parison of results of the KAPG joint gravimetric earth tide measurements Sub-project 14. 3. Study of the Earth tides Bulletin No. 6., pp. 97—135., 8 figs, 6 tables, Budapest, 1985 Siposs Z.: The importance of Oligocene clays in the régiónál aquifers of N -Hun- gary — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc. Part II. p. 457. Cracow 1985. Siposs Z.: Nógrád megye építőipari nyers- anyagainak lyukkártyás nyilvántartása gazdaságföldtani programok készítéséhez és értékeléséhez — Punched-card stock- taking of raw materials fór the building industry to prepare and evaluate econ- omic-geological programs — Építőanyag XXXVII. 9. 1985. pp. 285-287. 3 figs, eng, ger, rus R Siposs Z.: Földtudományi térképek — Geowissenschaftliche Karten — Hidro- lógiai Tájékoztató. 1985. p. 79. Őkeruj, 7j.: Ablagerungen des Pannonién in Slowenien (Jugoslawien) — In: Chro- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 425 nostratigraphie und Neostratotypen. Mi- ozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 85 — 89., 1 Fig. Akadémiai Kiadó, Budapest 1985. Smith, B. D.: lásd: Verő L. Soininen, H.: Calculating galvanic anom- alies fór an inclined prism in a two- layered half-space — Kétréteges féltér- ben levő dőlt prizma galvanikus anomá- liáinak számítása — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 4. 1985. pp. 359 — 371. 8 figs, hun, rus R Sokaő, A.: Das Pannonién in Kroatien — In: Chronostratigraphie und Neostra- totypen. Miozán dér Zentralen Parate- thys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 89 — 95., 3 Fig., Aka- démiai Kiadó, Budapest 1985. Solt P.: Magyarországi ősmaradványok. V. A halmaradványok kutatása — Asvánv- tani Figyelő, Bp. ELTE-TTK. II. 4. 1985. pp. 12-17. 2 ábra Solti G.: Az alginit (olajpala) kutatása és felhasználási lehetősége Magyarorszá- gon — Alginite (oil-shale) exploration and utilization possibilities in Hungary — Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 11 — 20. 4 figs, eng, ger, rus R Solti G.: Agricultural utilization of Neo- gene mineral raw materials in Hungary — In: Neogene mineral resources in the Carpathian Basin, pp. 519 — 530. 1 fig., 2 tables, Budapest, 1985. Solti G.: Prospection and utilization of alginite and oil shale in Hungary — In: Neogene mineral resources in the Car- patian Basin. pp. 503 — 516. 5 figs, Buda- pest, 1985. Solti G. — Szabó Vid: A várpalotai szén- telepfedő olajpala mezőgazdasági hasz- nosítási lehetősége — Possibilities fór the agricultural use of the oil-shales over- lying the coal seam at Várpalota — Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 59-72. 6 figs, 10 tables, eng, ger, rus R Solti G. — Szabó Víd: Az egyházaskeszői alginites-bentonit talajtani vizsgálata — A pedological study of alginitic bentonite from Egyházaskesző — Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 95-111. 12 figs, 10 tables, eng, ger, rus R Solti G. — Szabó Víd— Papp Klára: Ma- rokkói, jugoszláv és svéd olajpalák mezőgazdasági hasznosítási lehetőségei- nek vizsgálata Magyarországon — Exa- mination of possibilities fór the agricul- tural use of Maroccan, Yugoslav and Swedish oilshales in Hungary — Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 73-94. 12 figs, 23 tables, eng, ger, rus R Solti G.— Szolnoky Gy.— Földi I.— Juhász T.: Meszes homoktalajok javítá- sának lehetősége alginittel Izsákon — Possibilities fór the melioration of cal- careous sand soils with alginite at Izsák — Földt. Kút. XXVIII. 1 — 2. 1985. pp. 53 — 57. 3 figs, 8 tables, eng, ger, rus R Solti G.: lásd: Egorkov, A. N. Solti G.: lásd: Balogh Kadosa Solymár K. — Fodor B.: Optimál utiliza- tion of bauxite reserves in correlation with quality and processing — World Congress Ön Non-Metallic Minerals, Belgrade, 1985. Summary 2. pp. 261 — 273 Somló Györgynél Kovasavészteres mű- emlékvédelem — Természet Világa 116. 12. 1985. pp. 559-560. 3 ábra Somos L. G. — Zubovic, P.— Simon, F. O.: Geochemical analyses of 12 Hungárián coal samples — 12 magyarországi szén- minta geokémiai analízise — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 191 — 203., 4 figs, 6 tables, hun, rus R Soós M.: lásd: Dódony I. Sopron yi G.: lásd: Balláné Csáki I. Spajió, O.: Das Pannonién zwischen Süd- karpaten und Mórává in Jugoslavien — In: Chronostratigraphie und Neostrato- typen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 101 — 102. Akadémiai Kiadó Budapest, 1985. Steininger F. F.— Rögl, F.: Die Pa- láogeographie dér Zentralen Paratethys im Pannonién — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zent- ralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 46—50., 5 Fig., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Stevanovic, P.: Discussion dér Unter- stufen Slavonien und Serbien — In: Chronostratigraphie und Neostratoty- pen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 82 — 85., 1 Tab. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Stevanovic, P.: Das Pannonién im Ko- lubara-Becken, West-Serbien — In: Chronostratigraphie und Neostratoty- pen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán Me Pannonién. Red. A. Papp. pp. 95 — 98. 1 Fig., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Stevanovic, P.: Die Entwicklung des Slavonien im Gebiet von Belgrad — In: Chronostratigraphie und Neostratoty- pen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII Miozán Me Pannonién. Red. A. Papp. pp. 98—101., 3 Fig., Akadé- miai Kiadó, Budapest, 1985. Stevanovic, P.: Das Kohlenbecken von Kreka bei Tuzla, Bosnien (Jugoslawien) 426 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet — In: Chronostratigraphie und Neo- stratotypen. Miozán dér Zentralen Para- tethys. Bánd VII. Miozán M6 Panno- nién. Red. A. Papp. pp. 242 — 250., 5 Fig., 1 Tab. Akadémiai Kiadó, Buda- pest 1985. Stevanovic, P.: Karagaca (Jugoslawien) Stratotypus des Serbien Stevanovic 1975 — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 256 — 258. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Stevanovic, P. — Papp, A.: Die Áquiva- lente von Ober-Bessarabien und Cher- sonien im Mittleren Donaubecken; Dis- kussion dér Grenze Sarmatien und Pan- nonién — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán MG Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 81 — 82. Aka- démiai Kiadó, Budapest, 1985. Stevanovic, P. — Papp A.: Beocin, Syr- mien (Jugoslawien) — In Chronostrati- graphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Mio- zán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 250 — 255., 1 Fig., 1 Taf. Akadémiai Kiadó, Budapest 1985. Stogicza I.-né: A tektonikai értelmezés lehetősége a Gerecse DK-i előterében űrfelvételek alapján — BKL Bányászat 118. 9. 1985. pp. 620—623. 6 ábra, ger R Süxlivan, W.: A vándorló kontinensek. Fordították: Kardeván P.— Szúró vy G. Gondolat, Budapest, 1985. 388 oldal, 83 ábra, 29 színes kép Süt öné Szentai M.: Szervesvázú mikro - plankton biozónák a Közép -Dunántúl pannóniai rétegösszletében — Földt. Int. Évi Jel. 1980-ról, pp. 309 — 344. 9 tábla Sütőné Szentai M.: A Tengelic-2. sz. fúrás pannóniai képződményeinek szerv esvázú mikroplankton és sporomorpha marad- ványai — Földt. Int. Évk. LXV. pp. 205 — 233. 6 tábla, Budapest, 1982. Sütő-Szentai M.: Die Verbreitung organi- scher IVIikroplankton-Vergesellschaftun- gen in den pannonischen Schichten Un- garns — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pan- nonién. Red. A. Papp. pp. 516 — 533., 1 Fig, 2 Tab, 4 Taf. Akadémiai Kiadó, Bu- dapest, 1985 Sütő-Szentai M.: lásd: Jámbor Á. Svtngor É.: lásd: Kovách Á. Szablyár P.: Óriásbarlangok — barlang- óriások 1 . — Giant caves — cave giants — Föld és Ég XX. 8. 1985. pp. 228— 229., 1 Fig. Szablyár P.: Óriásbarlangok — barlang- óriások 2. — Giant caves — cave giants — Föld és Ég XX. 9. 1985. pp. 268 — 270. 10 figs Szabó Csaba: Lamprofirok — in: Kőzettani szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 139—145. 1 ábra, 2 táblázat Szabó Csaba— Szabóné Balog A.: Eocén — oligocén határszelvények v ulkáni tör- melékes kőzeteinek ásvány- kőzettani vizsgálata — Őslénytani Viták. 31. pp. 85 — 86. Bp. 1985. Szabó Csaba: lásd: Kubovics I. Szabóné Balog A. (szerk.): Kőzettani szemelvények. Kiadja a M. Földtani Társulat. Budapest, 1985, 1 — 269 oldal Szabó Imre: Veszprém város támfalainak állapotvizsgálata — Bestandkontrolle dér Stützwánde dér Stadt Veszprém — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 95 — 106. 4 figs, 3 tables, ger, rus R Szabó I.: lásd: Haas J. Szabó J.: Stratigraphical studies on Lower Middle Jurassic gastropods from the Bakony Mts. (Hungary) in: Michelsen, O. & Zeiss, A. (Eds): International Symposium on Jurassic Stratigraphv, vol. III. pp. 848-862. 3 figs, 2 tables, Copenhagen, 1984. Szabó J.: The origin of the Pilismarót- Pálrét Paleolithic trinkets — In: Dobosi V. et al.: Upper Paleolithic settlement in Pilismarót-Pálrét — Acta Arch. Hung. 35. 1983. p. 306 Szabó Víd: Alginitekkel végzett növény- termesztési abszorpciós kísérletek — Crop production: absorption tests with alginites — Földt. Kút. XXVIII. 1-2. 1985. pp. 21 — 27. 1 fig., eng, ger, rus R Szabó Víd: lásd: Solti G. Szabó Zoltán: Gyűrt és tört szerkezetek szerkesztési és értelmezési problémái az úrkúti mangánércéé terület példáján — in: Gyakorlati szerkezetföldtani vizsgá- latok." M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 31 — 57. 10 ábra Szabó Z.: Geophysical exploration in Hun- gary — a historical review — In: Neo- gene Mineral Resources in the Carpath- ian Basin. Hungárián Geological Sur- vey, Budapest, 1985. pp. 87 — 102, 13 figs Szabó Z . — Kilényi É.— Bardócz B.: Bouguer anomaly — depth to basement relations in the Southern part of the Danube— Tisza interfluve, Hungary — Bouguer-anomália — medencealjzat- mélység összefüggések vizsgálata a Du- na— Tisza köze déli részén — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 30. 4. 1984. (megj. 1985.), pp. 411-424., 10 figs, eng, hun, rus R A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1985 427 Szabolcs L.: Mecseki Szénbányák a fel- szabadulástól a liász -programig — Pécsi Műszaki Szemle XXX. 3. 1985. pp. 10—15. 5 táblázat Szádeczky-Kardoss E.: lásd: Kubovics I. Szádeczky-Kardoss E.: lásd: Sz. G. Szakács I.: Újabb kén-hidrogénes termál- víz Szlovákiában — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 6. 1985. pp. 185- 186. 2 ábra Szakáll S.: Porkura — Die Eisenblüte 6. évf. 13. sz. 1985. pp. 11 — 16. Graz S zalai A. lásd: Bardócz B.^ Szalay Á.: lásd: JÁMBpR Á. SZALÓKI I. — PÁZSIT Á. — SZÉKYNÉ FüX V. — Barta I.: Kőzetminták RE A- vizs- gálata — ATOMKI Közi. 27. 1985. pp. 70 — 73. 3 ábra, 1 táblázat Szánthó I.: lásd: Benkő Z. Szantner F.: lásd: Gellai M. Szebényi G. — Gasztonyi É. — Baksa Cs. — Zelenka T.: Polimetallicheskie rudy skarnogo-metasomaticheskoj zony mes- torozhdeniya Recsk (Vengriya) — Proc. report XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part II. pp. 123—125. Cra- cow 1985. Szederkényi T.: A metamorfózis ténye- zői — in: Kőzettani szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 147-165. 7 ábra Szederkényi T.: Korszerű metamorf osz- tályozási rendszerek — in: Kőzettani szemelvények. M. Földtani Társulat kia- dása, Budapest, 1985. pp. 167—176 3 táblázat Szederkényi T.: lásd: Kedves M. Szederkényi T.: lásd: Kovách A. Székely F.: lásd: Liebe P. Széky P.: A vizek sótartalma és az élővi- lág — Természet Világa 116. 3. 1985. pp. 126—128., 6 ábra Széky-Fux V.: Covered Neogene Volcan- ism of NE-Hungary — Acta Geol. Hung. 28. 1985. pp. 127 — 139. 6 ábra Széky-Fux V. — Gyarmati P. — Pécskay Z. — Balogh Kadosa: Miocéné volcan- ism and chronology of the Tokaj Mts. — Proc. reports XlIIth Congress Car- patho-Balkan Geol. Assoc., Part I. pp. 401 — 402. Cracow 1985. Széky-Fux V. — Kozák M.: Dér miozáne Vulkanismus unterhalb dér Erdober- fláche Ostungarns — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geól. Assoc., Part I. pp. 403 — 404. Cracow 1985. Székyné Fux V.: Új szempontok a mag- más kőzetek rendszerezésében. A mag- más kőzetek legújabb nemzetközi rend- szerei — in: Kőzettani szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, 1985. pp. 5— 17. 5 ábra Székyné Fux V. — Pap S. — Barta I.: A nyírségi Nagyecsed-I. és Komoró-I. fúrá- sok földtani eredményei — Geological results of the boreholes Nagyecsed-I and Komoró-I from the Nyírség, NE Hun- gary (Deepsituated Neogene volcanics of the NE Hungary) — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 63 — 77. 2 figs, 4 tables, 2 plates, eng R Székyné F. V.: lásd: Pécskay Z. Székyné F. V.: lásd: Szalóki I. Széles M.: lásd: Jámbor Á. Szendrei G.: The stability and distribu- tion of clay minerals in Hungárián salt affected soils — 5th Meeting of the European Clay Groups, Prague 1983, 1985. pp. 471 — 476. 1 fig., 3 tables Szendrei G.— Tóth M. N.: Contribution to the study on the crystallinity degree of kaolinites — Annales hist. -nat. Mus. natn. hung., 77. 1985. pp. 5 — 16. 5 figs, 3 tables Szentandrássyné Polgári M.: Expedí- ció a Labrador -teknő szívében — Föld és Ég. XX. 11. 1985. pp. 336 — 338, 8 kép Szentgyörgyi K.: Az alföldi epikontinen- tális szenon kőzetrétegtani egységei — Epicontinental Senonian lithostrati- graphic units of the Great Hungárián Piain — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 133— 148., 5 figs, eng, rus R Szentgyörgyi K.: lásd: Jámbor Á. Szentirmai L.-né: lásd: Scheuer Gy. Szentpály M. — Korodi G.— Nagy M.: Nukleáris műszerfejlesztés — Construc- tion of nuclear instruments — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 123-126; 201 — 203; 268—270., 2 figs, eng, rus R Szentpétery I.: lásd: Grill J. Szerdahelyi T.: lásd: Juhász M. Sz. G.: Szádeczky-Kardoss Elemér — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 3. 1985. p. 91. 1 ábra Szigeti G.: Frekvenciaszondázás hatás- körzetének vizsgálata — A study of the domain of investigation ^of frequency sounding — ELGI 1984. Évi Jel. Buda- pest 1985. pp. 85 — 90; 181 — 185; 245— 249; 3 figs, eng, rus R Szigeti P.: lásd: Aujeszky G. Szilágyi G.: lásd: Liptai E. Szili Gy.: Somé experiences concerning the reliability of oil and gas reserves calculation in Hungary — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part II. p. 314. Cracow 1985. Szili Gy.: Mexikó szén hidrogén- előfordu- lásai — Földr. Közlemények XXXII. (CVIII) 2. 1984. pp. 146-156. 10 ábra Szili Györgyné: A tiszántúli Körös-Be- rettyó, álmosdi egységek metamorf kép- 428 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet zódményeinek kőzettani jellemzése szén- hidrogénkutató fúrások alakján — Me- tamorphic rocks of the Álmosd and Körös- Berettyó units — Ált. Földt. Szemle (General Geol. Review) 21. 1985. pp. 79—115. 4 plates, 7 figs, eng R Sziu Györgyné: lásd: Balázs E. Szili P.: lásd: Balázs E. Szokolai Gy.: Lignitkutatási eredmények a Mátra- Búkkal ján — Lignité explora- tion results in the Mátra -Búkkal ja re- gion — Földt. Kút. XXVII. 4. 1984. pp. 31 — 35. 4 tab. eng, ger, rus R Szokolai Gy.: lásd: Cselleng L. Szolnoky Gy.: lásd: Solti G. Szónoka M.: Gyakorlatok ,,A Föld és az élet fejlődése” c. kollégiumhoz. Jegyzet. 2. jav. kiadás. József Áttila Tudomány - egvetem kiadása, Szeged, 1984. 223 p. 169 ábra Szőcs M. — Fruzsina J.-né: A szénhidrogén- bányászat gazdasági szabályozása — Economic regulation in the hydrocarbon production — BKL Kőolaj és Földgáz 18. (118). 6. 1985. pp. 161 — 163. rus, eng, ger R Szöőr Gy — Bohátka S.: Derivatography- QMS system in Geochemical Research — Thermochimica Acta (Elsevier), 92. 1985. pp. 395 — 398. 3 figs Szöőr Gy. — Félszerfalye J.: Determi- nation of rare sulphate mineral-asso- ciation by electron microscopy — Pro- ceedings of the Hungarian-Austrian Joint Conference on Electron Microscopy. 1985. p. 75. (Abstracts of paper) Szöőr Gy.: lásd: Kordos L. Szöőr Gy.: lásd: Kozák M. Szulyoyszky I.: Computation and relia- bility of pseudo-porosity sections from seismic data — Pszeudo-porozitás szel- vények számítása szeizmikus adatokból és ezek megbízhatósága — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 4. 1985. pp. 405 — 4Í 7. 7 figs, hun, rus R Szurovy G.: Földünk érhálózata. A cső- vezetékek — Természet Világa 116. 1. 1985. pp. 12—15., 7 ábra Szűcs I.: lásd: Wein-Brukner A. Szűcs J.: Sopron és környéke építésföld- tani térképezésének tapasztalatai — Baugeologische Kartierungserfahrungen in dér Stadt Sopron und ihrer Umgabung — Mémökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 33. 1984. pp. 43 — 51. ger, rus R Szűts S.: Marokkó földtana, ásványi nyersanyagai és bányászata, pp. 1 — 72. 6 ábra, 1 táblázat, 23 bibi. MAFI (Prod- inform) Budapest, 1985. Takács E. — Laszlovszky E.: A zselici Zse-1/78 reflexiós szelvény újrafeldol- gozása — ELGI 1984. Évi Jel. Buda- pest 1985. pp. 50—51., 4 figs, eng, rus R Takács K.: Különböző elemzési eljárások kombinált alkalmazása kőzetminták egyes komponenseinek meghatározására — Pécsi Műszaki Szemle XXX. 3. 1985. pp. 21-23. Tardy J.: Huszonhárom millió év tanúi — Búvár XL. 9. 1985. pp. 398—400., 8 ábra Tasnádi Kubacska A. — Kákay-Szabó O.: Ásványok, II. átdolgozott kiadás. Bú- vár zsebkönyvek, pp. 1 — 63. 29 tábla. Móra Kiadó. Budapest, 1985. T. Bíró K.: Neogene rocks as raw mater- ials of the prehistoric stone artifacts in Hungary — In: Hála J. (ed.): Neogene mineral resources in the Carpathian Ba- sin, Historical studies on their utiliza- tion. Hungárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 383—396. 8 figs, 1 table Teleki P. G.— Ádám O. — Kelényi É.: Foreword — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31. 1 — 3. 1985. pp. 7 — 11. 1 fig. Tenkei S.: lásd: Bardócz B. Tevanné Bartalis É.— Molnár K.: Az Igmánd-Kisbéri-medence vízkészletének értékelése és öntözési szempontú minő- sítése — Hidr. Tájékoztató, 1985. pp. 64-65. Tikhomlrov, V. V.: Commemoration on B. C. Roy (1907-1984) - Inhigeo Newsletter 19. p. 7. Budapest 1985. T. Kovács G.: Milosz — a milói Vénusz szigete — Milos — the island of the Venus of Milo today — Föld és Ég XX. 3. 1985. pp. 75 — 77., 8 figs Tomschey O.: Trace elements in the me- tamorphic and granitoid rocks of the basement in the Central Danube— Tisza Interfluve (Hungary) — Proc. reports XlIIth Congress Carpatho-Balkan Geol. Assoc., Part II. pp. 25 — 28, 3 figs, Cracow 1985. Tomschey O.: lásd: Pécsiné Donáth É. Tongiorgi, M.: lásd: Albani, R. Tóth Álmos: A Gerecse hegység délkeleti előterének eocén ősföldrajzi övezetei és kapcsolatuk a bauxittelepek elterjedésé- vel — MÁFI Évi Jel. az 1983. évről 1985,. pp. 51 — 61., 1 ábra, eng R Tóth Álmos: lásd: Dudich E. Tóth Álmos: lásd: Farkas I. Tóth Álmos: lásd: Viczián M. Tóth Csaba: lásd: Gyurkó P. Tóth Géza: Szakaszos működésű karszt- források — Seasonal active karstic water- sources — Föld és Ég XX. 10. 1985. pp. 307-311. 12 figs Tóth Gy.: Groundwater balance of Hun- gary on the basis of the geohydrological investigation of the unsaturated zone A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 429 — Proc. reports XlIIth Congress Car- patho-Balkan Geol. Assoc. Part II. p. 462. Cracow 1985. Tóth György: lásd: Egerek F. Tóth Kálmán: lásd: Geeeai M. Tóth N. M.— Reiner Gy. — Baxláné Csá- ky I.: Agyagok duzzadásának okai — Földtani Kutatás, XXVIII. pp. 57—61, 1985. 2 ábra, 1 táblázat, eng, ger, rus R Tóth N. M.: lásd: Szendrei G. Tóth N. M.: lásd: Árkai P. Tóthné Makk Á.: Laboratóriumi elemzési eredmények felhasználása az üledék- földtani kiértékelésben — Módszertani Közlemények VIII. 1. 1985. MÁFI kiad- vány pp. 1 — 72. 23 ábra, 5 táblázat, 2 mell. Törzsök Á. 1985: A Szigetvár-Sellye tér- ség felszín alatti vízbeszerzési lehetősé- gei — Pécsi Műszaki Szemle XXX. 1. 1985. pp. 14—19. 4 ábra, 5 bibi. Üjszászi J.: lásd: Kakas K. Uzsoki A.: Gold panning in the Carpathian Basin. In: Hála J. (ed.): Neogene miner- al resources in the Carpathian Basin. Historical studies on their utilization. Hungárián Geol. Survey, Budapest, 1985. pp. 285 — 303. 7 figs Vadász Elemér: lásd: Anonymus Vadász E.: lásd: Kaszap A. Vadász E.: lásd: Kriván P. Valastyán P.: lásd: Csákó D. Varga G.: Magnetotellurikus műszerfej- lesztés — Magnetotelluric instrument development — ELGI 1984 Évi Jel. Budapest 1985. pp. 96., 186—187; 251- 252; 1 fig., eng, rus, R Varga G.: lásd: Ráner G. Varga J.: A balatoni üdülőkörzet mér- nökgeofizikai térképezése — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 57—65., 4 figs, eng, rus R Varga Lajos: Budapest természetes építő- anyagai — Természet Világa 116. 2. 1985. pp. 82—84., 4 ábra Varga L. Gy.: Gyógyító természet. Mit „tud” Miskolctapolca ? — Élet és Tudo- mány XL. 9. 1985. pp. 274 — 276., 2 ábra Varga P.: Influence of external forces on the triggering of earthquakes. Earth - quake Prediction Research Vol. 3. pp. 191 — 201., 4 figs, eng R. Tokyo, 1985. Varga P.: Geodinamikai vizsgálatok — Geodynamic investigations — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 137— 147; 211 — 215; 277—281; 5 figs, 2 tables, eng, rus R Varga P.— Hegymegi L.: Multichannel recording of different Earth tide com- ponents at Budapest station. Marees Terrestres Bulletin dTnformation No. 94. pp. 6263 — 6268., 5 figs, 1 table, Brux elles, 1985. Varga P.— Gerstenecker C.— Groten E. — Honig W.: Gravimetric earth tide observations in Tihany, reliability and interpretation — Annales Geophysicae, Vol. 3., No. 4., pp. 493 — 498., 1 fig., 5 tables, Paris, 1985. Várhegyi A.: lásd: Baranyi I. Varsányiné Tóth I.— Fődre Zs.— Kiss Piroska: A kémiai és bakteriológiai víz- minőség kapcsolata Csongrád megye talajvizeiben — Relationship between Chemical and bacteriological water qual- ity in the groundwater reserves of County Csongrád — Hidr. Közi. 64. 6. 1984. pp. 370 — 372. 4 tables, ger R Vass D.: Pannonian radiometric ages — In: Chronostratigraphie und Neostrato- typen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bánd VII. Miozán M6 Pannonién. Red. A. Papp. pp. 40 — 45. 1 fig., 1 table, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Vass D.— Repcok I.— Halmai J.— Ba- logh Kadosa: Contributions to the improvement of numerical time scale fór the Central Paratethys Neogene — In: Abstracts VlIIth Congress of the Régión- ál Committe on Mediterranean Neogene Stratigraphy: 15—22 Sept. p. 595. Buda- pest, 1985. Végh S.: Ecuador földtana, ásványi nyers- anyagai és bányászata, pp. 1 — 46. 5 ábra, 3 táblázat, MÁFI (Prodinform) Buda- pest, 1985. Végh S.: Egyiptom földtana, ásványi nyersanyagai és bányászata, pp. 1 — 73. 4 ábra, 6 táblázat, MÁFI (Prodinform) Budapest, 1985. Vendl A.: Véleményes jelentés a székes- főváros budai fürdőinek forrásairól — Hidr. Tájékoztató, 1985. pp. 72 — 73. Verő L. — Smith, B. D.— Anderson, W. L. — Csörgei J.: Comparison of inter- pretation methods fór time domain spectral induced polarization data — Időtartománybeli spektrális gerjesztett polarizációs adatok értelmezési módsze- reinek összehasonlítása — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 31.1 — 3. 1985. pp. 311 — 330., 11 figs, 2 tables, hun, rus R Vető I.: lásd: Bruknerné Wein A. Vető I.: lásd: Csalagovits I. Vető I.: lásd: Wein-Brukner A. Vetőné Ákos É.: Fluid-zárvány vizsgála- tok hozzjájárulása a földtan fejlődéséhez — in: Ásványtan-geokémiai szemelvé- nyek. M. Földtani Társulat kiadása, Budapest, ^1985. pp. 137 — 149. Viczián I.: Áttekintés a magyar szedimen- tológiai irodalomról (1978—1982) — Review of the Hungárián sedimentolog- 430 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet ical literature (1978 — 1982) — Földt. Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 91 — 98. eng R V tcztáist I.: Zűr Ausgangsphase dér diage- netischen Mineralreaktion Illit/Smektit — Iliit — The starting matériái of the diagenetic transformation reaction il- lite/smectite — illite — Z. geol. Wiss. 12. 4. pp. 469 — 475. 4 Fig., eng, rus R. Ber- lin, 1985. Yiczián I.: Diagenetic transformation of mixed-layer illite/smectite in deep zones of the Pannonian Basin (Hungary) — 5 th Meeting of the European Clay Groups, Prague 1983. pp. 135—140. 4 figs, Univ. Karlova, Praha, 1985. Viczián I.: Clay mineralogy of pelitic sedi- ments of the South Germán Molasse Basin — Ninth Conference on Clay Mineralogy and Petrology, Zvolen, Cze- choslovakia, 1982. pp. 101 — 105. 4 figs, Univ. Karlova, Praha, 1985. Viczián I.: lásd: Csalagovits I. Viczián M.— Dudich E.— Tóth Á.: A Dunántúli- középhegység bauxitjainak ólomizotóp vizsgálata — MÁFI Évi Jel. 1983. évről 1985. pp. 112—116, 1 ábra eng R Viczián M.: lásd: Dudich E. Vincze J.: Réz-urán ércesedés a mecseki felső permben — in: Ásványtan-geoké- miai szemelvények. M. Földtani Társu- lat kiadása, Bp. 1985. pp. 203—224. 4 ábra, 6 tábla Visoná, D.: lásd: Lelkes-Felvári Gy. Visoná, D.: lásd: Lelkesné Fel, vári Gy. Vitális Gy.: Az országos földtani adattár a földtani kutatás szolgálatában — The National Geological Data base in the service of the geological exploration — Bányászat. 118. 5. 1985. pp. 335 — 340. 4 figs, 2 tables, eng, fre, ger, rus R Vitális Gy.: A magyarországi triász dolo- mitok kő- és kavicsipari hasznosítható- ságának földtani adottságai — Geolog- ical circumstances of the stone- and gravelindustry uses of triassic dolomites from Hungary — Konferenciakiadvány: XIV. Szilikátipari és Szilikáttudományi Konferencia. II. (Sect. B -f E) pp. 270 — 276. 2 figs, 1 table, eng, ger, rus, R. Budapest, 1985. Vitális Gy.: A magyarországi kerámiai és kötőanyagipari nyersanyagkutatások történeti áttekintése a kezdettől 1945-ig — Raw matériái prospecting fór ceram- ics in Hungary a historical outline from the beginnings to 1945 — Építő- anyag. XXXVII. 1. 1985. pp. 8-14. eng, ger, rus R Vitális Gy. — Hegyi-Pakó J.: Contribu- tion to the genesis of freshwater lime- stones in the vicinity of Budapest — Acta Univ. Szegediensis, Acta Geographica, tóm XXV. pp. 97—107. 2 figs, 2 tables Voll L.: lásd: Benkő Z. Völgyi L.: lásd: Bardócz B. Völgyi L.: lásd: Hámor G. Vörös A.: Pliensbachian bracliiopod zones in the Bakony Mts. (Hungary) and their correlation with other European areas. In: Michelsen, O. & Zeiss, A. (Eds): Internat. Symposium on Jurassic Stra- tigraphy: Vol. I. pp. 295—301., 1 table, 1 fig., Copenhagen, 1984. Vörös I.: lásd: Jánossy D. Wéber B.: Paleogén rétegek Szigetvár kör- nyékén — Paleogene rocks in the vicin- ity of Szigetvár (S-Hungary) — Föld- tani Közi. 115. 1 — 2. 1985. pp. 1 — 21. 10 figs, 5 tables, 1 plate, eng R Wéber Z.: Szeizmikus csatorna általáno- sított lineáris inverziójának vizsgálata — Study of the generalized linear inver- sion of the seismic trace — Magyar Geofizika XXVI. 5—6. 1985. pp. 200— 216. 11 figs, rus, eng R Wein-Brukner A. — Góczán F. — Ikrenyi K. — Szűcs I.— Vető I.: Study of organic matter on somé Cenozoic samples from the DSDP Walwis Ridge Lég 75 holes with emphasis on its origin and its pet- róleum potenciál — Acta Mineralogica- Petrographica, Szeged, XXVII. 1985. pp. 175—183. 6 figs, 3 tables,. Wolf Gy.: lásd: Jámbor Á. Zelenka T.: Piroklasztok rendszerezése — in: Kőzettani szemelvények. M. Földtani Társulat kiadása, Bp. 1985. pp. 201 — 215. Zelenka T.: lásd: Szebényi G. Zentay T. — Bidló G.: A Duna— Tisza közi homoktalajok és fekvő kőzeteinek talaj ásványtani és kémiai vizsgálata. III. Oldási vizsgálatok — Agrokémia és Talajtan 33., 3 — 4. 1985. pp. 487 — 501. Zentay T.: lásd: Gerei L. Zilahi-Sebess L.: lásd: Bowen, R. W. Zilahi- Sebess L. Ifj . : Mágneses szusz- ceptibilitás mérések a kőszénkutatásban — Magnetic susceptibility measurements in coal exploration — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 114—118; 195—197; 261 — 263; 2 figs, eng, rus R Zubovic, P.: lásd: Somos L. G. Zsámboki L.: The history of the mining of Neogene noble- and nonferrous ores in Hungary — In: Hála J. (ed.): Neo- gene mineral resources in the Carpathian Basin. Historical studies on their uti- lization. Hungárián Geol. Survey, Buda- pest, 1985. pp. 261 — 283. 10 figs A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1985 431 Zsillé A.: Mongóliái Nemzetközi Földtani Expedíció — International Geological Expedition in Mongólia — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 157; 219; 286; eng, rus It Zsillé A.: Kubai Nemzetközi Földtani Expedíció — International Geological Expedition in Cuba — ELGI 1984. Évi Jel. Budapest 1985. pp. 157; 219; 286; eng, rus R Összeállította : Kaszap András hírek, ismertetések Hírek 1986. II. 18-án 80 éves korában Buda- pesten váratlanul elhunyt Dr. Bogsch László, társulatunk tiszteleti tagja, az Eöt- vös L. Tudományegyetem őslénytani Tan- székének nyugalmazott professzora, a föld- tudományok kandidátusa, a Munka Ér- demrend ezüst és arany fokozatának tulaj- donosa, az Eötvös L. Tudományegyetem Arany Emlékérme és az MTESZ Díj tulaj- donosa, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Tár- sulat tiszteletbeli elnöke, az Österreichische Geologische Gesellschaft levelező tagja. A halálhírt az Eötvös Loránd Tudomány - egyetem, annak Természettudományi Ka- ra, az Őslénytani Tanszék, a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat és a gyászoló csa- lád adta tudtul. Bogsch László halálával kiváló oktatót, fáradhatatlan tudóst és melegszívű humanistát veszítettünk el, akit családja és a magyar geológus, vala- mint bányamérnök társadalom mellett az osztrák és a német geológusok is gyászol- nak. Hamvasz tás utáni búcsúztatása III. 27-én volt a Farkasréti temetőben. Tanít- ványainak, kollégáinak, tisztelőinek népes serege kísérte el utolsó útján. A geológusok nevében Kecskeméti Tibor mondott bú- csúbeszédet. Dr. Oszlaczky Szilárd Kossuth-díjas geofizikus, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet nyugalmazott tudomá- nyos osztályvezetője, a Magyar Geofizi- kusok Egyesületének alapító és tiszteletbeli tagja 84 éves korában elhunyt. Hamvasz- tás utáni búcsúztatása 1986. VI. 13-án volt a Farkasréti temetőben. A BKL Bányászat című folyóirat nívó- díjának I. kategóriájában 1984-ben nívódí- jat kapott Dr. Gerber Pál oki. geológus, osztályvezető (Tatabányai Szénbányák, Tatabánya) ,,A nagyegyházi szénmedence eocén korú barnaszenei vanádium tartal- mának geostatisztikai vizsgálata” c. tanul- mányáért. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa hazánk felszabadulásának 41. évfordu- lója alkalmából, eredményes munkásságuk elismeréseként Dr. Cseh Németh Józsefnek, az Országos Érc- és Ásványbányák osztályvezetőjé- nek, Dr. Jakucs Lászlónak, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető tanárának, Dr. Rónai Andrásnak, a^ földtudomány doktorának, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos osztályvezetőjének a Munka Érdemrend arany fokozata ki- tüntetést adományozta . (Magyar Közlöny 1986/14) A Magyar Tudományos Akadémia elnök- sége 146. közgyűlése alkalmával, 1986. V. 8-án akadémiai dijban részesítette Hámor Gézát, a föld- és ásványtani tudomány kandidátusát, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóját, Társulatunk elnökét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki Dr. Székyné Dr. Fux Vilmát, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanárát, a földtudomány doktorát, tudományos munkássága, pedagógiai neve- lő tevékenysége elismeréseként, nyugállo- mányba vonulása alkalmából. (Magyar Közlöny 1986) Az építők napja alkalmából, 1986. VI. 6-án Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter átadta Dr- Laczkovics József geofizikusnak, a Földmérő és Talaj - vizsgáló Vállalat osztályvezetőjének az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. 8 Földtani Közlöny 434 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Varga Péter: A föld statikus rugalmas deformációi c. doktori értekezésének nyilvá- nos vitája 1986. IV. 14-én du. 14 órakor volt az Akadémia nagytermében. Kaszab Imre: Építésföldtani összefüg- gések Szeged és környéke felszínközeli üledékeiben című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1986;, VI. 3-án de. 10 óra- kor volt a Magyar Állami Földtani In- tézet dísztermében. Dömsödi János: A mennyiségi és minő- ségi változások szerepe a magyarországi tőzeglápok hasznosításában című kandidá- tusi értekezésének nyilvános vitája 1986. VI. 25-én du. 14 órakor volt az MTA Föld- rajztudományi Kutató Intézetének tanács- termében. 1986. május 12-én, hétfőn ünnepélyesen elhelyezték az Eötvös Loránd Tudomány - egyetem lágymányosi oktatási tömbjének alapkövét. Á beruházás alapító okiratát tartalmazó fémtokot Faluvégi Lajos mi- niszterelnök: helyettes helyezte el, majd Köpeczi Béla művelődési miniszter mon- dott beszédet. A Petőfi-híd és a déli összekötő vasúti híd, valamint a Bogdánfy utcai sporttelep által határolt területen épül fel az egyetem Természettudományi Karának épülettömb- je. Csakhamar megkezdik a vegyészeti épü- letek építését, miután két év alatt elkészült a terület előközművesítése és a három épü- let alapozása. Az új kémiai intézetet követi majd Lágymányoson a TTK fizikai és föld- tani intézetének, majd a matematika és általános szakterületi, illetve központi épü- leteinek felépítése. A Múzeum körúti épüle- teket a tervek szerint a bölcsészkar kapja majd meg, felújított állapotban. A Magyar Hidrológiai Társaság tagsága, a Fővárosi Tanács támogatásával, elkészít- tette volt elnökének, a hazai ásvány- és gyógyvizek Európa-hírű tudósának, De. Papp Ferencnek a mellszobrát. A bronz szobor Mészáros Mihály szobrászművész munkája. 1986. V. 19-én 19 órakor szoboravató ünnepség volt a Gellért strandfürdőben, ahol a hullámmedence fölött, terasz oldalá- ban áll a szobor. Horváth József, a Fővá- rosi Fürdőigazgatóság ny. főmérnöke, a tár- saság Balneotechnikai Szakosztályának el- nöke mondott bevezető szavakat és mél- tatta Papp Ferenc munkásságát, különös tekintettel az ásvány- és gyógyvizekre. Ezt követően Gádoros Miklós, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat főtit- kára mondott méltatást Papp Ferenc ez- irányú munkásságáról, majd Kleb Béla tanszékvezető docens leleplezte a szobrot. Társulatunk nevében Hámor Géza elnök és Bérczi István főtitkár koszorúzott. Az MKBT, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Fővárosi Fürdőigazgatóság koszorúit helyezték még el ünnepélyesen a szobornál. 1986. V. 23-án, pénteken, 14 órakorünne- pélyesen nyitották meg a ^Magyar Nemzeti Múzeum épületében az „Ásványritkaságok és drágakövek a Szovjetunióból” c. kiállí- tást. A Szovjetunió Tudományos Akadé- miája A. E. Ferszman Ásványtani Mú- zeuma elsőízben rendez vendégkiállítást külföldön. A Természettudományi Mú- zeum két termében szépen és szakszerűen bemutatott, válgatottan szép ásványok és kőtárgyak szeptemberig gyönyörködtették az érdeklődő múzeum-látogatókat. A megnyitó ünnepélyesen zajlott le. Matskási István, a Természettudományi Múzeum főigazgatójának üdvözlő szavai után A. Jansin akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, majd Nemecz Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudomá- nyok Osztályának elnöke mondtak meg- nyitó beszédet. A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal által alapított Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjat — a szokásnak megfelelően — két szakcikk szerzőjének ítélték oda 1986-ban is. Az egyiket Dr. Karácsonyi Sándor: „Az al- földi talajvizek metángázosságának prog- nózisa” címmel a Hidrológiai Közlöny 1983. évi 9. és 10. számú füzetében megjelent szakcikkéért kapta. A cikk a hazai szak- irodalomban elsőként, egységesen és teljes- ségre törekvőén foglalkozik a gáz kelet- kezésével és a gázosság területi eloszlásá- nak jellemzésével. Hírek , ismertetések 435 Könyvismertetés Papp, A.— Jámbor Á.— Steininger, F. F.: M6 PANNONIÉN (A Chronostratigra- phie und Neostratotypen, Miozán dér Zen- tralen Paratethys című sorozat VII. kötete). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Dr. Papp Adolf (Becs) főszerkesztő és 33 mun- katársának 636 oldalas munkája. Ezt a nagy tanulmány-sorozatot a Nemzetközi Geológiai Korrelációs Prog- rammnak a Mediterrán Rétegtani Bizott- ság, Paratethys Rétegtani Munkacsoportja készítette el. Az M6 Pannonién c. kötet im- már a VII. ebben a sorozatban. Az eddig megjelent kötetek a következők: I. Kár- pátién, II. Eggenburgien, III. Ottnangien, IV. Sarmatien, V. Egerien, VI. Badenien. A terv szerint a VIII. kötet, Pontién (fel- sőpannon) Belgrádban fog megjelenni. A most megjelent VII. kötet a Centrális Paratethys Pannon emeletét ismerteti, magyar, osztrák, csehszlovák, jugoszláv és román szakemberek közreműködésével, és öt részre oszlik: (1 ) Pannon, mint geokro- nológiai, kronosztratigráfiai egység, 31 ol- dal, (2) A Centrális Paratethys pannóniai rétegsorai, 91 oldal, (3) Közép-dunai Me- dence pannon rétegsora, 25 oldal, (4) a pannon sztrato típusai, 75 oldal és (5) a pannon őslénytani jellemzői, 353 oldal. Az első rész főleg Papp A. munkája, melyben meghatározza a pannon emelet új fogalmát: „Einer chronostratigraphischen Stufe, dérén Liegendes das Sarmatien und dérén Hangendes das Pontién bildet.”* A később részletezett kifejlődések, sztratotí- pusok, rétegtanilag fontos őslények alapján és a radiometrikus, paleomágneses kor- adatokkal, Martini (1971) félenannoplank- ton zónákkal, Blow (1969) plankton zó- nákkal, a gerinces faunával és a Papp A. (1951) -féle A — H zónákkal megkísérli azo- nosítani a mediterrán-térség, a centrális- és a keleti Paratethys rétegtani beosztását. Ez a régi törekvés, az említett módszerek fejlettebbé válásával úgy látszik, most sikerrel jár. A közelmúlt kutatásai szerint a pannon emeletet a felsőmiocénbe sorolják és a mediterrán térség tortonjának alsó részével párhuzamosítják. Radiometrikus kora 11,5—8,4 mill. év, ami a mi alsópanno- nunknak felel meg. Kora a Keleti-Para- tethys Malvensien emeletével azonos. Saj- nos, a száz éve bevált fogalmak megváltoz- tatására törekszenek és a medenceszegélyi, ősmaradványokban dús, de hiányos réteg- sorokra való támaszkodás, a Pannon-me- * Kronosztratigráfiai emelet, melynek fekűje a szarmata, fedője a pontusi. dence belsejének elnagyolt figyelembevéte- le csökkenti a kötet sikerét. Az 1975. évi pozsonyi 6. mediterrán neogén kongresz- szus határozata, hogy a magyar- és Bécsi- medencében már száz éve bevett elneve- zést csak az alsópannonra kell használni. A felsőpannonra a Centrális Paratethys medencében is a Keleti-Paratethysnek a Pontusi emeletnevét írják elő (Stevano- vic 1951). Ez aztán sok zűrzavart okoz, mert nem mindig világos, hogy mikor mi- lyen értelemben használják a megváltoz- tatott elnevezéseket. Sokszor jelzik ugyan, hogy szűkebb vagy tágabb értelemben használják a Pannon nevet, vagy idézőjelbe teszik, máskor külön jelzik, hogy a pontusi alatt a Keleti- vagy a Centrális Paratethys felsőpannonját kell-e érteni. A pontusi emeletnévnek a Centrális Paratethys terü- letén való használata azért sem szerencsés, mert a fejlődéstörténetük, kőzettani kifej- lődésük, faunájuk nem azonos a Keleti- Paratethysével, akkor sem, ha vamiak ős- lénytani hasonlóságok is (Dank-Jámbor 1983). A zűrzavar talán a romániai kolle- gáknál a legnagyobb (Pl. Marinescu, Paná), akik az Alföld K-i medenceszegé- lyére is alkalmazzák az újkeletű Malven- sien elnevezést, holott az a Keleti-Para- tethysre vonatkozik (Motas— Marinescu 1971). Papp A. szerint a ,, pontusi” használatát a felsőpannonra nem lehet kényszeríteni, csak ,,az értelemre lehet hivatkozni”. Hát éppen azt tesszük, amikor megmaradunk a felsőpannon elnevezésnél és nem keve- rünk be Keleti-Paratethys neveket: ami- nek a használata gyenge érveken alapszik. A második rész mely a Centrális-Para- tethys szélének rétegsorait ismerteti, arány- talanul részletezi a Bécsi-medencét, annak egy-egy öblével (mint a Hansággal, See- winkel) külön dolgozat foglalkozik, egyedi fúrásokkal, viszont a pannóniai medence belsejéről nagyon szűkszavú: a Kisalföld, Nagyalföld több mint 6000 fúrásának ered- ményeiről nem sok szó van. A könyv érdeme, hogy amit a szövegben említ, jóformán mindent ábrázol térképen, rajzon, fényképen. Jó áttekintő táblázato- kat tartalmaz. Ismerteti a szlovákiai pan- non öblöket, de a kassai, a latorca- síksági ismertetésnél nem ottani, hanem magyar- országi (Alsódobsza) fúrásokra hivatkozik. A Papp A. -féle Bécsi-medencebeli A— E zónákat próbálja kimutatni, ami kissé erő- szakoltnak látszik. A déli szegély vidéken a pannon emeletet szlovénien és szerbien alemeletekre oszt- ják, amit az 1978. évi szófiai kongresszus 8* 436 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet elfogadott. De ezek elhatárolása nehézsé- gekkel jár (p. 82). Kérdés, hogy a Pannon- medence belsejében ezeknek mi felel meg, mert ezt az alemelet-beosztást már Hor- vátországban sem használják (Sokaó, pp. 89 — 95). Az Alföld K-i szegélyét F. L. Marinescu ismerteti, melyben ,, nyugati síkságot” vagy ,, pannon síkságot” emle- get, használja az alsó- és felsőpannon elne- vezést is, meg a Malvensien emeletnevet is. Általában felváltva használja a Keleti- Paratethys medencében alkalmazott Mal- vensien, Bessarabien, Chersonien és a Centrális Paratethys Pannonién, Slavonien neveit, de kis figyelemmel meg lehet érteni. A Pannon- és Keleti- Paratethys medence közt összeköttetést tételez fel, de nem helyez súlyt bizonyításra. A harmadik rész foglalkozik hazánk terü- letével, amit Papp A. Közép-Duna-meden- cének nevez, viszonylag röviden, 25 olda- lon. Papp A. a bevezetőjében utal máshol megjelent magyar dolgozatokra, említi, hogy Magyarországon a felső congériás rétegeknek a déloroszországi pontusival való azonosságát nem ismerjük el. Daxk V. és Jámbor Á. fejezetében ere- deti munkájukat erősen lerövidítve talál- juk, melyben összefoglalják a kutatások új eredményeit, a pannóniai új ősföldrajzi egy- ségeket, a medencesüllyedés központjait, a medenceüledék szerkezetére, a hajdani víz- áramlásokra, a medencebeli vulkáni tevé- kenységre vonatkozó új adatokat, a lito-, bio-, kronosztratigráfiai módszerek alkal- mazásának lehetőségét egyenként jellemzik néhány szóval. Végül a beltengernek kisebb tavakká szétesését, feltöltődését írják le röviden és világosan. Korpásné Hódi M. a medenceszegély puhatestű faunáját tárgyalja, nyolc puha- testű-társulást állapít meg és ezeket ismer- teti, megadva földrajzi elterjedésüket, a gyakori és ritkább fajokat, a beágyazó kő- zetet, életkörülményeket-környezetet és kapcsolataikat. Korecz A. a Zsámbéki-medence ostra- codáit ismerteti és a pannon beltenger só- tartalom-változásaira következtet, mely a szarmata 15 — 20 %o-től a pannon folyamán fölfelé kiédesedik s ez nyomon követhető. Balogh Kadosa és Jámbor Á. a szarmata utáni képződmények radiomet- rikus korára összegyűjtötték a 14 — 1,4 mil- lió évek közti adatokat az ország terülété- ről és a pannon képződményeinket beillesz- tik a korszerű kronosztratigráfiai beosz- tásba. A negyedik rész a sztratotípusokkal fog- lalkozik. Az itt tárgyalt hét terület közül csak a lajoskomáromi fúrás esik hazánk területére, a többi medenceszegélyi viszo- nyokat ismertet. Nagyon részletes életké- pet nyújt a Bécsi-medencében Vösendorf vidékéről, mely kövületekben nagyon gaz- dag medenceszegélyi kifejlődése az alsó- pannon felső részének. Nagyon jó ismertetést találunk a Lajos- komárom-1 fúrásról, mely a jó megfigyelés, részletes és korszerű feldolgozás mintaképe lehet. Leírják az átfúrt kőzetrétegtani for- mációkat, faunát, fejlődéstörténetet. A medenceszegély kifejlődések közül a Kreka- szénmedence (Bosznia) alsópannon rétegeit P. Stevanovic azonosítja a Bécsi- medencei Papp A. féle zónákkal, ugyancsak ő a beocsini cementmárga előfordulását és faimáját ismerteti, ami megfelel a mi Tót- komlósi-, ill. Beleznai Mészmárga Formá- ciónknak. Aztán Karagaca előfordulás alsó- pannon alsó részének őslénygazdag, de csak pár 10 m vastag medenceszéli kifejlődését ismerhetjük meg. Papp A. ismerteti a bán- sági Szócsány (Soceni) alsópannon képződ- ményeit és gazdag faunáját (113 faj), Jekeltcts (1944) munkája alapján, ami „alapot adott Papp A.-nak arra, hogy a Bécsi-medence pannon taglalását (A — H zóna) a Közép-Duna-medence szélére is kiterjessze.” Az Alföld üledékeinek, faunájának stb. ismertetésére nem kerül sor a könyvben. Pedig ha talán hiányzik is a végig mag- fúrással mélyült, részletesen feldolgozott fúrás, vannak olyan területek az Alföld ön, ahol százával mélyültek fúrások, ezek héza- gos magfúrásából is összerakható szinte teljes szelvény és bizonyos, hogy a pan- nonnak szinte minden rétegét követni, azo- nosítani lehet nagyobb területen. Feldol- gozták az őslényanyagát is, az üledékkép- ződésre sok részletmegfigyelés, pontos ré- tegsorok, rétegfelületi jegyek, a delta-üle- dékképződés, a homoktestek vizsgálata, mágneses sztratigráfia, szeizmikus sztratig- ráfia, karotázs- diagramok részletekbe me- nő tanulmányai állnak rendelkezésre. Mind- ebből a könyv alig használ föl valamit a medencebeli pannon ismertetésére, szem- ben a sok medenceperemi leírással. Itt még gazdagabbá lehetett volna tenni a könyvet. Az ötödik rész: az alsópannon őslénytani vizsgálata, ez tűnik a könyv egyik legjobb részének, ahol hazai kutatók új eredményei is teret nyernek. Az alsópannon alján elő- forduló gyér foraminifera faimát ismerteti Koreczné Laki Ilona és társainak érdekes összefoglalása. A puhatestű faunát Papp A. foglalta össze, édesvízi folyami, endemikus, szint jelző csoportokat különítve el. Elő- nye, hogy sok ábrát közöl, jóformán min- dent ábrázol is, amit szövegben leír. Hátrá- nya, hogy főként csak a Bécsi-medence faunáját ismerteti. A szárazföldi csigákat I. P. Ltteger írta le a Bécsi- medence és Rudabánya faunája és a régebbi irodalom Hírek , ismertetések 437 alapján. Az ismertetés és ábrázolás alapos, körültekintő munka. Az alsópannon osztra- kódákat R. Jiriőek írta le; megkísérli azo- nosítani gerinces övékkel és a tengeri plankton faunával. A Centrális Parate- thysben két ostracoda faunatípust különí- tett el, a bécsi- sekélyvízi és a magyar- medence mélyebb és valamivel sósabb vízi kifejlődést. Az alsópannon alsó részébe 90, a felső részébe 16 osztrakoda fajt sorol, ezeket leírja és 8 táblán ábrázolja. Az alsó- pannon halfaunájában R. Brzobohat^ és I. Paná, 33 fajt ismertetnek, fogak, oto- lithusok alapján. A bádeni és szarmata ten- geri fajok a pannonban eltűntek és édesvízi endemikus fajok léptek fel, amelyek ma- radványait 4 táblán ábrázolják. A pannon emlősfaunát G. Rabeder is- merteti, Magyarországot és Ausztriát jelöli gazdag lelőhelynek, kiemeli a rudabányai kisemlős faunát, mely Kretzói M. és mun- katársai szerint több mint 70 fajt számlál. Ismerteti a fontosabb lelőhelyeket, a ha- zaiakat Kretzói M. munkái alapján. Meg- állapította, hogy az alsópannon szárazföldi éghajlatára a mérsékelt időjárás volt jel- lemző, fagynélküli telekkel, de vannak na- gyobb csapadék-szükségletű és füvespusz- tai szárazságkedvelő fajok is. A Hipparion- bevándorlás az alsópannon folyamán és a rudabányai kisemlős fauna jobb rétegtani tagolást tesz lehetővé. Jó áttekintést kapunk a silicoplacentí- nák előfordulásáról és rétegtani jelentősé- géről Kőváry J. és társai fejezetéből, tér- képpel, jó ábrákkal. Kőváry négy fajából kettőt (S. majzoni és irregularis) minden- képpen indokoltnak tartanak megtartani. Mészvázú nannoplanktont az alsópan- nonból Bóna J. és Gáe M. ismertet, avval a legújabb kutatási eredménnyel, hogy ezek már a 0,5 — 1,7 %q sótartalmú vízben is éltek, néhol olyan tömegben, hogy a kő- olajképződés forrásanyaga is lehetett. Elő- fordulásukat a Congeria banatica és C. czjzeki fauával figyelték meg. Alsópan- nonunkra jellemző új fajokat írnak le és 13 táblán ábrázolják ezeket. A pannon agyagos üledékeink organikus mikroplankton kutatásának legújabb ered- ményeit Sütőné Szektái M. ismerteti. Hat biozónát különített el és Jámbor Áronnal megállapította, hogy a Spiniferites bentori és S. validus alkalmas kronosztratigráfiai szintjelzésre. A fajokat 4 táblán ábrázolja. A pannóniai diatóm eákkal Hajós M. fog- lalkozik, aki a Közép-Duna-medence szé- leinek diatómeáit dolgozta fel (térkép), a medence belsejében eddig nem találtak. A fajok közt legtöbb plankton, epifita és kevesebb a bentosz életmódú. A víz hőfo- kára, sótartalmára, mélységére stb. követ- keztet, a tengeri fajok hiányoznak. A szarmata- alsópannon és az alsó-felsőpan- non határa a diatómea fajokban jelentke- zik. Végül 13 táblán bemutatja a marad- ványokat és több táblázat teszi áttekint- hetővé a megállapításokat. A pannon flóra palinológiai értékelésével Nagy Eszter és Pbakder É. munkája foglalkozik. Bizonyos növény földrajzi megállapításokra jutottak: a hegységek környékén a tűlevelűek, a sík- vidékeken mocsaras lomboserdők elterjed- tek, a növényvilág fajgazdag, meleg mér- sékelt éghajlat uralkodott szubtrópusi ele- mekkel, néhol az uralkodó széljárásra is következtetni lehet. A könnyen érthető, világos szöveget több táblázat és öt tábla egészíti ki. A Bécsi- és Kárpát- medence flóráját Knobeoch, E. ismerteti. Csak a faunával igazolható rétegtani helyzetű növényi maradványokat említi, főleg a Bécsi-medence hajdani beltengerének part- vidékéről. Mocsári, nyílt tófelszíni, parti, nedves síksági, erdei növényvilág jelentke- zik a pannon tájakon, de hazánkat alig említi, csak Andreánszey régebbi mun- káira hivatkozik néhol. Összefoglalva: az őslénytani rész nagyon figyelemreméltó. Több egészen új kutatási eredményt tartalmaz, rövidségre törekvő, világos szöveggel, jó ábrákkal. Az őslénytani részben helyet juttattak több magyar szerzőnek, ez tartalmazza a leg- több új ismeretet hazánk földjéről. Az egész könyv jó papíron kiváló nyom- dai termék, bár hibák is előfordulnak, pl. tördelési hibák (p. 344). Nagyon zavaró az, hogy a legtöbb táblázatot érthetetlen mó- don megfordítva, fejjel lefelé helyezték el. Kár, hogy nincs név- és tárgymutató, így nehéz valamit megtalálni. Az egész munka nagyon figyelemremél- tó. A pannóniai üledékek helyzetére, a mediterrán vidék és a Paratethys többi részéhez való viszonyára jó és korszerű ismereteket ad, de a sok szerző még nem egészen egyöntetű nézeteit és bizonyos mér- tékig a térség eltolódott erőviszonyait is tükrözi. Dr. Kőrössy László TÁRSULATI ÜGYEK Társulatunk CXXXI. közgyűlésén, 1986. III. 12-én, a tisztújítás eredményeként megválasztott tisztségviselőket az aláb- biakban soroljuk fel: Elnökség Elnök: dr. Hámor Géza. Társelnökök: dr. Juhász András; dr. Kleb Béla; dr. Mindszenty Andrea; dr. Vándorfi Róbert. Főtitkár: dr. Bérczi István. Titkár: dr. Halmai János. Ifjúsági titkár: Szabóné dr. Balog Anna. Területi szervezetek (a kibővített elnökség tagjai) Alföldi Területi Szervezet: Elnök: dr. Zentay Tibor. Titkár dr. Révész István. Budapesti Területi Szervezet: Elnök : dr. Zelenka Tibor. Titkár: Brezsnyánszky Károly. Déldunántúli Területi Szervezet : Elnök: Tóka Jenő. Titkár: Kovács Endre. E szakmagyarországi Területi Szervezet: Elnök : dr. Juhász András. Titkár: Majoros Lászlóné. Közép- ésE szakdunántúli Területi Szervezet Elnök: dr. Kéri János. Mb. titkár: dr. Tóth Imre. Választmány dr. Alföldi László dr. Barabás Andor dr. Báldi Tamás dr. Bárdossy György dr. Cseh Németh József dr. Dudich Endre dr. Gerber Pál dr. Géczy Barnabás dr. Haas János dr. Jámbor Áron dr. Karácsonyi Sándor dr. Kertész Pál Knauer József dr. Konda József dr. Kókai János dr. Kubovics Imre dr. Majoros György dr. Mészáros Mihály Morvái Gusztáv dr. Némedi Varga Zoltán Németh Gusztáv dr. Pantó György dr. Somfai Attila dr. Szantner Ferenc dr. Szederkényi Tibor Széles Lajos dr. Végh Sándorné dr. Vlrágh Károly dr. Vitális György dr. Völgyi László Póttagok: Goda Lajos dr. Egerer Frigyes Pap Sándor Vargáné Regéczi Edit A tematikus szakosztályok tisztségviselői (hivatalból a választmány tagjai) Agyagásványtani Szakosztály : Elnök: dr. Nemecz Ernő. Titkár: dr. Földvári Mária. Ellenőrző Bizottság Elnök: dr. Vitális György. Fegyelmi Bizottság Elnök: Morvái Gusztáv. Általános Földtani Szakosztály : Elnök: dr. Nagy Elemér. Titkár: dr. Baksa Csaba. 440 Földtani Közlöny 116 . kötet , 4. füzet Ásványtan-Geokémiai Szakosztály : Elnök: dr. Kiss János. Titkár: G áttér István. Gazdaságföldtani Szakosztály : Elnök: dr. Bohn Péter. Titkár: dr. Hahn György. M érnökgeológiai-Környezet földtani Szakosz- tály : Elnök: dr. Juhász József. Titkár : Cserny Tibor. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály : Elnök: dr. Kecskeméti Tibor. Titkár: dr. Vörös Attila. Tudománytörténeti Szakosztály : Elnök: dr. Cslky Gábor Titkár: dr. Bidló Gábor. Üj tiszteleti tagok dr. Balogh Kálmán dr. Csíky Gábor dr. Dank Viktor dr. Mezősi József dr. Strausz László dr. Varjú Gyula Ügyvezető titkár Zimmermann Katalin A Földtani Közlöny szerkesztőbizottsága (megválasztotta az elnökség) Elnök: dr. Hámor Géza. Titkár: dr. Kaszap András. Tagok: dr. Jámbor Áron; dr. Kecske- méti Tibor; dr. Kertész Pál; Kllbursz- kyné dr. Vogl Mária; Németh Gusztáv; dr. Némedi Varga Zoltán; dr. Szederké- nyi Tibor; dr. Székyné dR. Fux Vilma; dr. Zelenka Tibor. J elentés a Magyarhoni Földtani Társulat Ellenőrző Bizottsága 1981 — 1985. évi munká- járól és eredményeiről, valamint jövőbeni elképzeléseiről* Tisztelt elnökség ! Tisztelt vezetőség- választó küldöttközgyűlés ! Az Ellenőrző Bizottság feladata a Tár- sulat alapszabályával összhangban: — a Társulat alapszabályszerű működé- sének, — a közgyűlési határozatok és a választ- mány által két közgyűlés között hozott határozatok végrehajtásának, — a rendelkezésre álló eszközöknek az alapszabályban meghatározott célokra, kü- lönösen a tudományos célokra történő haté- kony és célszerű felhasználásának, — az állami előírások és az MTESZ belső szabályzatai szerint a Társulat pénzügyi gazdálkodásának, — a megbízásos munkák szabályszerű lebonyolításának, — a rendezvények elszámolásának fi- gyelemmel kísérése és ellenőrzése. Az MFT EB-a tevékenységét a „Szem- pontok az MTESZ tagegyesületek ellenőrző bizottságainak tevékenységéhez” c. és „A MTESZ tagegyesületek területi csoportjai- nak ellenőrzése” c., ugyancsak 1982. ja- nuárjában kelt vitaanyag, továbbá „Az * Előterjesztette Vitális György, az Ellenőrző Bi- zottság elnöke, 1986. III. 12-én, a társulati közgyűlésen. Ellenőrző Bizottság működési szabályzata’ ’ c. a MTESZ Egyesületek, illetve megyei szervezetek részére az 1985. évben közzé- tett ajánlás szempontjai, valamint az eddigi ellenőrzési tapasztalataink és hagyomá- nyaink szerint végeztük. Az elnökből és három tagból álló Elle- nőrző Bizottság munkamegosztása a követ- kező volt: A Balatonalmádiban lakó Szantner Ferenc EB-i tagunk a Közép- és Észak- dunántúli, valamint a Déldunántúli Terü- leti Szervezet; a Mádon lakó Mátyás Ernő EB-i tagunk az Északmagyarországi Terü- leti Szervezet; a Budapesten lakó Jámbor Áron EB-i tagunk a Budapesti és az Alföldi Területi Szervezet tevékenységét általános- ságban és alkalmilag részleteiben is ellenő- rizte. Vitális György az EB elnöke pedig a budapesti székhelyű tematikus szakosz- tályokat, a társulati tevékenység irányítá- sát, valamint az EB -tagok bevonásával a gazdálkodás ellenőrzését végezte. A bevezetőben említett ellenőrzési vita- anyag, illetve ajánlások értelmében az EB feladata elsősorban nem számvizsgáló mun- ka, hanem a Társulat érdemi tevékenysé- gének ellenőrzése. A gazdálkodással csak annyiban szükséges foglalkozni, ha az is a Társulat zavartalan működésének feltété- Társulati ügyek 441 lét képezi. Ez utóbbinál azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdálkodást a MTESZ Ellenőrzési Osztálya vonatkozó jogszabá- lyok alapján kétévenként hivatalból ellen- őrzi. Az elmúlt quinquennium munká járói és eredményeiről — a hivatkozott szempon- tok sorrendjében — az EB -tagok írásos beszámolója és a saját megfigyeléseim alap- ján a következőkben számolok be. 1.1. Az interdiszciplináris területeken va- ló egyesületközi együttműködési lehetősé- geket, annak ellenére, hogy például külö- nösen a Magyar Hidrológiai Társasággal számos közös rendezvény történt, és mi- ként azt ,,A földtannal kapcsolatos tudo- mányos társaságok, egyesületek magyar- országi helyzetképe” tárgyú, a KFH elnöke részére készített összeállításban tételesen is kifejtettem, még távolról sem merítettük ki. 1.2. Elnökségünk és választmányunk több tagja jelentékeny állami beosztásban tevékenykedik, ezáltal az ő révükön is sok- oldalú összhang és együttműködés volt lehetséges mind az állami szervekkel, mind a különböző intézményekkel és vállalatok- kal. Számosán más MTESZ tagegyesület- ben is tevékeny szerepet vállalnak, ezáltal mind a tudományos, mind a termelési hát- tér megfelelő volt. Ezért az eddigi gyakor- latnak megfelelően továbbra is élni kell minden lehetőségünkkel. Miként már más- kor is hangoztattam, az MFT-nak a jelen- legi körülmények között elsősorban a víz- gazdálkodás, a mezőgazdaság és a középfokú oktatás irányába kell az eddiginél sokkal erőteljesebben nyitni, azaz a földtan szak- területéről mindazokat az ismereteket átad- ni, amelyeket ezeknek a területeknek a fel- virágoztatása érdekében kizárólag mi nyújt- hatunk ! 1.3. A Társulat, valamint a területi szervezetek között jól bejáratott, rugalmas kapcsolatok vannak. Ezt döntő mértékben Gébek Zsuzsanna társulati ügyvezető tit- kár és a területi szervezetek titkárainak áldozatkész szerepvállalása tette élővé. A területi szervezetek tisztségviselői a helyi állami és társadalmi szervek vezetőivel és munkatársaival is eredményes kapcsolato- kat építettek ki. 1.4. A társulati tagok társadalmi aktivi- zálására, illetve a társulati munka korsze- rűsítésére Elnökségünk egy ad hoc bizott- ságot hívott életre, amely 12 pontos hatá- rozati javaslatban foglalta össze mind a hatékonyság, mind a korszerűsítés feltéte- leit és legfontosabb tennivalóit. Ezek ér- demi megvalósítása esetén az MFT tagsága az elit egyesületek élvonalába emelkedhet. 1.5. A fiatal szakembereknek az azonnali anyagi érdekeltség nélküli társadalmi mun- kára és helytállásra történő nevelése és szakismereteinek kibontakoztatása érdeké- ben a Társulat csak erkölcsi alapot adhat. 2.1. Az MFT hagyományainak megfe- lelően a vizsgált időszakban is teljesítette a gazdaság-, a tudomány-, a közművelő- dési és az oktatási politika követelményei- ből a szakterületére eső elvárásokat. Mind a tematikus szakosztályok, mind a területi szervezetek időszerű és népgazdasági szem- pontból is fontos munkaterveket dolgoztak ki, azokat maradéktalanul végrehajtották, de sajnos a rendezvények gyérebb látoga- tottsága miatt számos rendkívül fontos és érdekes információ nem juthatott el a tag- ság nagyobb tömegéhez. 2.2. A rendezvények szakmai színvonala megfelelő volt, de a technikai adottságokat illetően most is megjegyzem, hogy a jól felkészült előadók a kellő hátteret nem adó kezdetleges előadási lehetőségek miatt nem tudtak maradandó élményt nyújtó elő- adásokkal szolgálni. 2.3. Az MFT közművelődési tevékenysé- get (munkások, parasztok műveltségének fejlesztésére és világnézetének alakítására) nem folytatott. 2.4. Az állami, társadalmi szerveket, vál- lalatokat segítő munka keretében a Társu- lat összesen 23 külső megbízásos munkát vállalt, amelyek az előírásoknak megfele- lően és határidőre elkészültek. 2.5. Az MFT az időszerű politikai, gaz- dasági és tudományos feladatok megvaló- sítását — kis létszámú társulat lévén — tagjainak hivatali és egyéni munkája révén segítette. 2.6. A társulati folyóirat és a társulati kiadói tevékenység eredményessége nem a szerzőkön és a hivatásuk magaslatán álló szerkesztőkön, hanem a hosszú nyomdai átfutásokon múlott. 2.7. Az 1984. évi moszkvai XXVII. nem- zetközi geológiai kongresszus és az 1985. évi magyarországi neogén kongresszus szép példája volt a nemzetközi együttműkö- désnek. Mindkét kongresszus kifejezésre juttatta, hogy a nemzetközi szervezetekben való közreműködés a mi részünkről — a korlátozott anyagi lehetőségek ellenére is — maximális eredményességgel történt. Jelentős és megtisztelő esemény volt, hogy dr. Dudich Endre választmányi tagunkat az INHIGEO főtitkárává dr. Hámor Géza társelnökünket pedig ismételten az RCMNS társelnökévé választották. A Nemzetközi Mérnökgeológiai Egyesület Magyar Nem- zeti Bizottságának elnöke, titkára és 8 tagja társulatunknak is tagja. 2.8. A nemzetközi kapcsolatok erősí- tése keretében az előzőekben vázoltak jó alkalmat nyújtottak a saját tevékenysé- günk propagálására, az elhangzott beszá- 442 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet mólók pedig hazai körben is átadták a szerzett tapasztalatokat. 3.1. A társulati tevékenység irányítása az alapszabálynak megfelelően, a lehetősé- gek gazdaságos mérlegelésével céltudatos, korszerűségre törekvő, mindenre kiterjedő, széles látókörű volt. Itt emelem ki az ad hoc bizottságok életrehívását és tevékeny- ségét, ami igen eredményes és tudatot for- máló volt. 3.2. Az éves gazdálkodás ellenőrzését a MTESZ Ellenőrzési Osztálya kiküldött munkatársai két ízben végezték, melyekről részletes jegyzőkönyv is készült. Ezekből csak azt emelem ki, hogy megállapításuk szerint a jelenlegi tagsági díj összegét ala- pul véve, annak több mint háromszorosát nyújtjuk a tagságnak, amin változtatni kell, a túl óvatos tervezés sem vezet ered- ményre. Kérték a társulat elnökségét, hogy az egyes társulati funkciók ügyrendjét, illetve a hatásköröket, munkaköri leírások formájában rögzítsék. Dr. Tóth János MTESZ -főtitkár 1985. január 16-i levelében elismerését fejezte ki a Társulat társadalmi és apparátusi veze- tésének, tagságának, dolgozóinak a szer- ződéses munkák vállalása terén történt erőfeszítéseikért, amely az állami támo- gatási igényük mérséklését biztosítja. Itt is megemlítem, hogy mind a társulati tevékenység irányítása, mind a gazdálko- dás területén — munkatársaival együtt — igen kiemelkedő szerepet vállalt Gébek, Zsuzsanna szervezőtitkár, aki az aktívák és a tagok mulasztásaiból és hibáiból eredő nehézségeket szívós, önfeláldozó munkával áthidalta és a felmerülő kérdéseket — hiva- tali kötelezettségén túlmenően kiváló hoz- záállással— színvonalasan és eredményesen megoldotta. Itt mondok köszönetét Jámbor Áron, Mátyás Ernő és Szantner Ferenc EB-i tagoknak, akik erőteljes hivatali megter- helésük mellett időt szakítottak az ellenőr- zési tevékenység sok figyelmet és tapaszta- latot igénylő ellátására. Végül felhívom a figyelmet a havi prog- ramfüzetekben közölt értesítések, hirdeté- sek, időpontok gondos figyelésére. Ne jöj- jön senki sem azzal, hogy nem is olvasta a programfüzetet. Kézhezvételkor tessék a rendezvények időpontját vagy a jelzett határidőket a saját naptárba átvezetni és azokra mindig figyelemmel lenni ! * * * A jövőbeni elképzeléseket illetően meg- jegyzem, hogy 1. a megnövekedett ellen- őrzési feladatok jobb ellátása érdekében az EB 1 elnökből és 6 további tagból álljon (az elnök és 1 tag budapesti, a 4 további tag — a területi szervezeteknek megfele- lően — veszprémi, pécsi, miskolci, illetve szegedi illetékességű legyen), ezért az alap- szabály 8. § 6. pontja ennek megfelelően módosítandó; 2. az 1985. évi MTESZ-aján- lás alapján ki kell dolgozni az EB saját ügyrendjét, illetve működési szabályzatát; 3. nagyon komolyan kell venni a Társulat tevékenységének korszerűsítésére tett, 1984. november 21-én elfogadott és az 1985. januári programfüzetben közzétett határozati javaslatokat. Az Ellenőrző Bizottság nevében kérem a tisztelt vezetőségválasztó küldöttköz- gyűlés résztvevőit, hogy vitassák meg és fogadják el az elmúlt ötévi munkáról szóló beszámolónkat . A Magyarhoni Földtani Társulat 1985. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Augusztus 25. Az Ásványtan Geokémiai Szakosztály Ásványgyűjtő Szakcsoportja ál- tal rendezett Ásványbarát Találkozó Résztvevők száma: 50 Szeptember 9. A Tudománytörténeti Szak- osztály előadóülése Elnök: Bogsch László Martin Guntatj, az INHIGEO főtit- kára a Rostocki Egyetem (NDK) profesz- szora: Szembenálló elméletek a földtani tudományok történetében Vita: Barátosi J., Csíky G., Dudich E., Szurovy G., Nagy D., Póka T. Résztvevők száma: 10 Szeptember 16. Az Agyagásványtani Szak- osztály és a Szilikátipari Tudományos Egye- sület Szilikátkémiai Szakosztályával közös előadóülés Elnök: Nemecz Ernő Rédler László — Migály Béla; Rönt- gendiffrakciós fáziselemzés tapasztalatai a SZIKKTI-ben Résztvevők száma: 34 Szeptember 15—22. VlIIth GONGRESS OF THE RÉGIÓNÁL GOMMITTEE ON MEDITTERRANEAN NEOGENE STRATIGRA PH Y Az elhangzott előadások felsorolását 1987/2. számunk tartalmazza Társulati ügyek 443 Szeptember 19. Vándorgyűlés Ipoly tarnócon. Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 85 Szeptember 25. Az Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Dudich Endre Napirend: 1. Beszámoló a szakosztály öt éves munkájáról 2. A vezetőségválasz- tással kapcsolatos feladatok 3. Az 1986. évi munkaterv előzetes egyeztetése 4. Egyebek Résztvevők száma: 5 Október 7. Az Agyagásványtani Szakosztály vezetőségválasztással egybekötött előadóülése Elnök: Varjú Gyula Földvári Mária: Beszámoló a szakosz- tály elmúlt öt évi tevékenységéről Csákiné Tombácz Etelka: Agyagás- vány-humát kölcsönhatása Vita: Nemecz E., Stafanovits P., Bidló G., Rózsavölgyi J., Szendrei G. Résztvevők száma: 26 fő Október 8. Az Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Meghívott előadó: Prof. B. D’Argenio (Nápolyi Egyetem Földtudományi Tan- széke) The doctrineofneo-catastrophism as opposed to the gradualism of Lyell Elnök: Horváth Ferenc Résztvevők száma: 20 Október 8. A Szénkőzettani és Szerves Geo- kémiai Munkabizottság vezetőségválasztással egybekötött előadóülése Elnök: Horváth Zoltán Vető István: Dunazug-hegységi olaj- nyomok geokémiai vizsgálata " Varga Imréné: Beszámoló a Munkabi- zottság elmúlt öt évi tevékenységéről Vita: Zsebeházi Gy., Sajgó Cs., Hor- váth Z. Résztvevők száma: 7 Október 21. A Tudománytörténeti Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Csíky Gábor Napirend: 1. A szakosztályi vezetőség- választás előkészítése, 2. Az 1986. évi mun- katerv megbeszélése Résztvevők száma: 13 Október 21. A Tudománytörténeti Szakosz- tály előadóülése Elnök: Csíky Gábor és Dudich Endre Fejér Leontin: A magyar geológia tudománytörténeti bibliográfiája Zentay Tibor: 50 éve hunyt el Treitz Péter Vita: Csíky G., Dudich E., Vitális Gy., Póka T., Zentay T. Résztvevők száma: 10 Október 30. Az Általános Földtani Szak- osztály vezetőségválasztással egybekötött elő- adóülése Elnök: Dudich Endre, Nagy Elemér Síkhegyi Ferenc: A távérzékeléses föld- tani módszerek alkalmazása Magyarorszá- gon Baksa Csaba: Beszámoló a szakosztály elmúlt öt évi tevékenységéről Vita: Jocháné Edelényi E., Haas J. Résztvevők száma: 28 November 4. Agyagásványtani Szakosztály „ Korszerű vizsgalati módszerek az agyagás- ványtanban” c. ankét Elnök: Nemecz Ernő Prof. Dr. se. M. Störr (Greifswald) : Zűr Entwicklung moderner Untersuchungs- methoden in dér Tonmineralogie Gábor Péterné— Pöppl László: Termo- analítikai és szimultán tömegspektromet- riás módszerek alkalmazása az agyagásvá- nyok vizsgálatában Székely Tamás— Till Ferenc— Szabó Piroska— Nemecz Ernő: Termogravimet- ria — tömegspektrometria kombinált mód- szer adottságai és lehetőségei az agyagás- ványok vizsgálatában Szöőr Gyula: Derivatograph-quadrupol tömegspektrométer kombinációs alkalma- zása a szerpentinek vizsgálatán Paulik Ferenc: Derivatograph-c, az új mikroszámítógéppel működő termoanalí- tikai berendezés Hlavay József— Vassányi István— Csi- kósáé Hartyányi Zsuzsa— Szabó Sándor: Agyagásványok szerkezeti hidroxil-csoport- jainak vizsgálata orientált minta-előkészí- tés után, infravörös spektroszkópiás mód- szerrel Kristóf János— Vassányi István— Ne- mecz Ernő— Inczédy János: Agyagásvá- nyok dehidroxilációjának vizsgálata folya- matos, szelektív vízdetektorral Vassányi István— Kristóf János— Sza- bó Sándor— Csikósné Hartyányi Zsuzsa: Pirofillit — 1 Te dehidroxilációjának vizs- gálata komplex módszerekkel Dékány Imre: Nedvesedési és duzzadási hőmérések Fodor Péter: ICP módszer alkalmazása agyagásvány-tartalmú anyagok vizsgála- tán Tóth Mária: Izotóp vizsgálat a kaolinit genetikai kutatásokban Résztvevők száma: 51 November 13. Társulati Nap az Általános Földtani Szakosztály , az Ásványtan Geoké- miai Szakosztály és Őslénytan-Bétegtani Szakosztály közös szervezésében Elnök: Kiss János, Kecskeméti Tibor, Nagy Elemér 444 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet Szalay Sándor: Összehasonlító vizsgá- latok kéreg, valamint köpeny eredetű kő- zetek víz- és gáz tartalmáról Nagymarosi András: Biomé triai vizs- gálatok alsómiocén Sphenolitus populá- ciókra Bállá Zoltán: A dél-dunántúli ultrabá- zitok metamorfózisa Dobosi Gábor: Mezozoós bazaltok tek- tonikai helyzetének meghatározási lehető- ségei a piroxén összetétel alapján Baksa Csaba: A rudabányai és recski ércesedés összehasonlító genetikai vizsgá- lata Bihari György: A Káli-medence kuta- tásának földtani eredményei Vita: Embev-Isztin A., Bállá Z., Szalay S., Pesthy L., Nagymarosi A., Papp G. Résztvevők száma: 33 November 16. Az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály Ásvány gyűjtő Szakcsoportja ren- dezvénye: Ásvány gyűjtő körök vezetőinek baráti találkozója Várhegyi Győző: A budapesti ásvány- gyűjtő körök távlati koncepciója Kun Béla: A Gyöngyösi Ásványgyűjtő Kör munkája Takács Ferenc: A Fejér megyei Gyűjtő Kör tevékenységének tapasztalatai Fuxreiter Ándrás: Az Ásványgyűjtő Kör sajátosságai és problémái ^ Göőz Lajos: A nyíregyházi Ásványgyűj- tők Köre November 16. Az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály Ásványgyűjtő Szakcsoportja ve- zetőségi ülése Napirend: 1. A vezetőség új tagjainak bemutatása, 2. az 1985. évi ás vány gyűjtő tanácskozások tapasztalatai, 3. Az 1986. évi budapesti találkozó előkészítése, 4. Szovjet ásvány kiállítás Résztvevők száma: 10 November 18. A Tudománytörténeti Szak- osztály vezetőségválasztással egybekötött elő- adóülése Elnök: Bogsch László Csíky Gábor: Bél Mátyás és kora Vita: Kecskeméti T., Csath B., Csíky G., Dudich E., Bogsch L., Székyné Fux V. November 25. A Mérnökgeológiai-Környe- zetföldtani Szakosztály vezetőségválasztással egybekötött előadóülése Elnök: Rónai András Szörényi Júlia— Szentirmai László: A Rózsadombon folyó mérnökgeológiai te- vékenység ismertetése Cserny Tibor— Liptai Edit: Beszámoló a szakosztály 1981—1985. évi munkájáról Vita: Ács E., Kovács J., Juhász J., Pál T., Cserny T. Résztvevők száma: 20 November 29. A Gazdaságföldtani Szakosz- tály vezetőségválasztással egybekötött kerek- asztal-beszélgetése az ásványvagyon-igénybe- vételi-díj problematikájáról cl különböző nyersanyagféleségeknél Elnök: Tóth Miklós Vita: Bohn P., Ság L., Vitális Gy., Tóth M., Pogány L., Félegyházi I., Ver- r asz tó Z., Mészáros M. Résztvevők száma: 14 December 2. Az Őslénytan-Rétegtani Szak- osztály vezetőségválasztással egybekötött elő- adóülése Elnök: Bogsch László és Kecskeméti Tibor Nagy István Zoltán: A Turrilitidae (Cephalopoda, Ammonoidea) család né- hány nomenklatúrái kérdése és a család filogéniai, rétagtani viszonyai Kecskeméti Tibor: Beszámoló a XIX. Európai Mikropaleontológiai Kollokvium- ról Vita: Horváth M., Bogsch L., Nagy I. Z., Kecskeméti T. Résztvevők száma: 19 December 4. Általános Földtani Szakosztály ,, Lemeztektonika és ércképződés kapcsolata a mediterrán térségben ” c. továbbképzés Elnök: Dudich Endre Horváth Ferenc: Az alpi-mediterráni térség tercier lemeztektonikai modellje Ravaszné Baranyai Lívia: A lemez - tektonika és ércképződés elméleti vonat- kozásai Bállá Zoltán: Az újabb magyarországi tektonikai rekonstrukciók hatása az érc- kutatások elméleti megalapozottságára Raincsák György — Csirik György: Ma- gyarország metallogéniai térképszerkeszté- sének tektonikai vonatkozásai Majoros György: Az uráneloszlás me- tallogéniai kérdései Barabás Andor: A mecseki uránércese- dés tektonikai meghatározottsága Bárdossy György: Bauxitképződés és lemeztektonika Cseh-Németh József: A hazai színes- és feketefém ércesedések tektonikai felté- telei Zelenka Tibor: A lemez tektonikai egy- ségek és ércesedések típusainak kapcsolata Résztvevők száma: 109 December 9. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály vezetőségválasztással egybekötött elő- adóülése Elnök: Zelenka Tibor Társulati ügyek 445 Dódony István: Az antigorit-klorit talk ásványtani kapcsolatainak vizsgálata felsőcsatári mintákon Miszlivecz Emőke— Szentandrássyné Polgári Márta— Mindszenty Andrea: Al- só-kréta Fe-Mn konkréciók a zirci már- ványbányából Vita: Földvári M., Bidló G., Viczián I. Résztvevők száma: 31 December 10. A Szénkőzettani és Szerves- geokémiai Munkabizottság előadóülése Horváth Zoltán: Szénkőzettani adat- bank mecseki előfordulásra Varga Imréné: Beszámoló a Nemzet- közi Szénkőzettani Munkabizottság (ICCP) 1985. évi munkaüléséről Résztvevők száma: 15 December 11. A Gazdaság földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Bohn Péter O. Kovács Lajos: Agglomeratív kiasz - tereljárás a földtanban (matematikai osztályozó rendszer alkalmazhatóságának ismertetése) Vita: Hahn Gy., Bohn P., Ság L. Résztvevők száma: 15 December 16. A Mérnökgeológiai-Környe- zetföldtani Szakosztály klubnapja Elnök: Juhász József Cserny Tibor: Beszámoló a VIII. RCMNS Neogén Kongresszus kaukázusi kirándulásáról Hámor Tamás: Beszámoló a VIII RCMNS Neogén Kongresszus ,, Magyaror- szág ásványi nyersanyagai” c. utókirán- dulásról Vitális György: Útiképek a Magyar Hidrológiai Társaság 1985. évi ausztriai vízgazdálkodási szemináriumáról Résztvevők száma: 20 December 16. A Mérnökgeológiai Környe- zetföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök Juhász József Napirend: 1. Az 1986 — 1990. közötti cse- lekvési program kidolgozása, 2. 1986. évi terv összeállítása Résztvevők száma: 10 December 17. A Tudománytörténeti Szak- osztály előadóülése Elnök: Csíky Gábor Kecskeméti Tibor: A hazai földttudo- mányi gyűjtemények múltja, jelenlegi hely- zete és feladatai. Vita: Dudich E., Székvné Fux V., Csíky G., Barátosi J., Hála J., Mihalth Z.-né, Weiszburg T. Résztvevők száma: 20 December 20. Az Általános Földtani Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Nagy Elemér Napirend: Az 1986. évi munkaterv összeállítása Résztvevők száma: 12 Az Alföldi Területi Szervezet 1985. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 24. Vezetőségi ülés Elnök: Zentay Tibor Napirend: 1. A Jelölő Bizottság beszá- molója, 2. A választás előkészítése, 3. Az 1986. évi munkaterv előzetes megbeszélése, 4. Egyebek Résztvevők száma: 10 Október 8. Előadóülés Elnök: Mezősi József Geiger János: Az alföldi pannóniai üle- dékes formációk morfológiai vizsgálata Mucsi Mihály— Révész István— Gei- ger János: Az Algyő 731. fúrás 1 — 2. sz. magjainak üledékföldtani értékelése Kádárné Juhász Györgyi— Geiger Já- nos: A Békési Formáció szemcseösszetételi viszonyai Révész István: Delta üledékritmusok a Dél- Alföld pannóniai üledékeiben Kiss Balázs: A Tiszai hordalékmennyi- ség idősorainak genetikai szemléletű elem- zése, statisztikai módszerekkel Vita: Valcz Gy., Geiger J., Révész I., Mezősi J., T. Kovács G. Résztvevők száma: 35 November 12. Vezetőségi ülés Elnök: Zentay Tibor Napirend: 1. A Jelölő Bizottság beszá- molója, 2. A választás előkészítése, 3. Az 1986. évi munkaterv véglegesítése, 4. Jutal- mazások Résztvevők száma: 11 November 19. Vezetőségválasztással egybekö- tött előadóülés Elnök: Zentay Tibor, Mezősi József Napirend: 1. Zentay Tibor: Beszámo- ló a Területi Szervezet elmúlt öt évi tevé- kenységéről, 2. Küldött- és vezetőségvá- lasztás, 3. Földes Tamás— Hniszné Os- vay Mária: A biharkeresztesi kutatási terület földtani és szénhidrogénföldtani eredményei Vita: Valcz Gy., Révész I., Pap S., Földes T. Résztvevők száma: 27 446 Földtani Közlöny 116. kötet, 4. füzet A Budapesti Területi Szervezet 1985. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 16. Vezetőségi ülés Elnök: Végh Sándomé Napirend: 1. A vezetőségválasztással kapcsolatos feladatok megbeszélése, 2. Az 1986. évi szakosztályi munkaterv előzetes egyeztetése Résztvevők száma: 6 fő Október 23. A legújabb szénhidrogénprognó- zis néhány földtani tanulságáról ankét Völgyi László: A legújabb szénhidrogén- prognózis (1984. január 1-i állapot) néhány földtani tanulsága Pogácsás György: A felszíni geofizikai információk szerepe és jelentősége a szén- hidrogén-prognózisban Németh Gusztáv: A legújabb szénhid- rogén-prognózis készítésénél kialakított mélyföldtani, modell alapvonásai Jámbor Áron— Lackó Hona— Tanács János — Vető István: Észak-magvarország szénhidrogénprognózisának tanulságai Vita: ,Brezsnyánszky K., Laczó I., Jámbor A., Vető I., Németh G., Végh S. -né. Résztvevők száma: 33 November 27. Vezetőségválasztással egybe- kötött előadóülés Elnök: Kiss János Zelenka Tibor: Beszámoló az elmúlt öt év tevékenységéről. Küldött- és vezetőség- választás Bállá Zoltán: Kelet- magyarország neo- gén fejlődéstörténete paleomágneses vizs- gálatok tükrében Hámor Géza— Jámbor Áron— Rónai András— Lantos Miklós: Kaskantyú alap- fúrás paleomágneses vizsgálatának ered- ményei Vita: Bállá Z., Barátosi J., Szentai M., Kiss J., Zelenka T., Brezsnyánszky K., Baksa Cs,., Bernhardt B., Ság L., Nagy I., Jámbor A., Mártonné Szalay E. Résztvev ők száma: 70 fő A Déldunántúli Területi Szervezet X985. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Július 16. Előadóülés közös rendezésben az OMBKE és SZVT Zala megyei Csoportjá- val Elnök: Trombitás István Dank Viktor: A szénhidrogének jelen- tősége az ország energiaellátásában Vita: Udvardy G., Trombitás I. Résztvevők száma: 70 Augusztus 31. Koszorúzás. A XXXV. Bá- nyásznap alkalmából dr. Vadász Elemér pécsi emléktábláját megkoszorúzták. Társulatunk örökös díszelnökének tevé- kenységét Majoros György méltatta, majd a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Állami Földtani Intézet, a Mecseki Szén- bányák képviselői elhelyezték koszorúikat. Résztvevők száma: 23 Szeptember 21. Pécsi Ásványgyutjő Talál- kozó, közös rendezésben a Mecseki Ércbányá- szati Vállalattal A baranyai ásványgyűjtők kiállítása, földtani térképek bemutatása, börze A résztvevők száma: 300 Október lő. Regionális Ankét Kaposvárott, közös rendezésben a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy megyei Csoportjával Elnök: Majoros György Cht kán Géza— Chikán Gézáné— Far- kas Péter— Kókai András— Kurlmay Ág- nes: Adatok Külső-Somogy quarter-sztra- tigráfiájához Kassai Miklós— Törzsök Ágnes— Vár- szegi Károly: Somogy megye hulladék- lerakó-helyeinek földtani megalapozása Kókai András: Légifényképek komp- lex kiértékelésének tapasztalatai a bala- toni üdülőkörzet területén Lendvai Judit: Vízföldtani adatok a Balaton DNy-i előteréből Tomka Gyula: Geomorfológiai vizsgála- tok a Balaton DNy-i előterében Felkért hozzászóló: Szabó Imréné Vita: Ajtayné Csillag É., Chikán G., Kókai A., Orosz O., Majoros Gy., Szabó I.-né., Törzsök Á. Az előadások után a résztvevők üzem- látogatáson vettek részt a Balatonboglári Állami Gazdaságban, ahol a Gazdaság tevékenységét, különösen annak agro- és hidrogeológiai vonatkozásait ismerhették meg Résztvevők száma: 21 Október 29. Előadóülés Elnök: Majoros György BÓna József: Pannóniái képződmények nannoplankton vizsgálata Társulati ügyek 447 Fazekas Via: Újabb adatok a DK-Du- nántúl felsőpaleozóos vulkanizmusának megismeréséhez Vita: Szederkényi T., Fazekas V., Vi- rágh K., Vincze J., Wéber B. Pordán S., Majoros Gy., Bóna J. Résztvevők száma: 27 November 12. Vezetőségválasztással egybe- kötött előadóülés Elnök: Kaszat András Bóna József: Mikroplankton flóra a mecseki jurából Majoros György: A Mezőföld déli részé- nek földtani viszonyai Vezetőség- és küldöttválasztás Vita: Nagy I., Honig Gy., Majoros Gy., Barabás A., Barabásné Stuhl Á., Pordán S., Wéber B. Résztvevők száma: 60 November 19. Klubdélután Elnök: Németh Gusztáv Ráülik Dezső: Élménybeszámoló az USA -bán tett tanulmányútról Résztvevők száma: 17 November 26. Előadóülés közös rendezésben az OMBKE Mecseki és Mecsekaljai cso- portjával Elnök: Barabás Andor Csaba László: Külszíni kutatási eredmé- nyek felhasználása a bányászatban Balogh Zoltán: Önjáró technika felté- telei és kapcsolatai a földtani viszonyokkal Kiss József: Komplex fejtési berendezé- sek alkalmazásával kapcsolatos ásványva- gyon-veszteség és a hígulás kérdései Vita: Barabás A., Deák B., Balogh Z., Érdi-Krausz G., Virágh K., Kiss J., Papp I. Résztvevők száma: 37 December 2. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. Jutalmazások, 2. Családi est, 3. Az 1986. évi munkaterv, 4. Soron következő rendezvények, 5. Javaslatok, egyéb ügyek Résztvevők száma: 10 December 10. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Chikán Géza— Chikán Gézáné: A nyu- gatmecseki sekély szerkezetkutató fúrások földtani eredményei Honig Gyula: Analóg vonások a mecseki alsóliász — felsőtriász uránércképződés között Vita: Virágh K., Chikán G., Hegyi J., Barabás A., Wéber B., Honig Gy., Bara- básné Stuhl A., Vincze J., Bóna J. Résztvevők száma: 19 Az Északmagyarországi Területi Szervezet 1985. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 26. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Gasztonyi Éva : Kőzetmechanikai ésrepe- dezettség vizsgálatok a recski mélyszinti bányában Résztvevők száma: 6 Október 24. Tanulmányút Elnök: Némedi Varga Zoltán Program: 1. A rudabányai külfejtés meg- nyitásának megtekintése, 2. Előadóülés: Az új kutatási eredmények megismertetése Rebrie, Borisz Mihajlovics professzor, a Moszkvai Geológiai Egyetem dékánja: A mélyfúrási technológia fejlődése a Szovjet- unióban Résztvevők száma: 45 Október 31. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1986. évi munkaterv megbeszélése, 2. A tisztújító közgyűlés elő- készítése, 3. Aktuális kérdések Résztvevők száma: 7 Október 31. Előadóülés Elnök: Baxsa Csaba Harnos János: Alsótelekes gipsz-anhid- rit bányászatának hidrogeológiai viszonyai (kerekasztal-beszélgetés) Sóvágó Gyula (vitaindító előadás): A rudabányai ércbányászat múltja és jelene, különös tekintettel a bánya jövőjének ala- kulására. Vitavezető: Baksa Csaba Vita: Zelenka T., Juhász A., Józsa G., Cs. Németh J. Résztvevők száma: 16 November 28. Előadóülés Elnök: Goda Lajos N apirend : Molnár Miklós — Pelikán Pál: A szarvaskői diabázkutatás során nyert új földtani információk Kárpáti István— Latrán Béla— Ker- bolt Tamás: A teljesszelvényű fúrási kuta- tás lehetősége a részletes fázisú barnakő- szén-kutatásban Vita: Juhász A., Goda L. Résztvevők száma: 19 448 Földtani Közlöny 116. kötet , 4. füzet December 3. Vezetőségválasztással egybekö- tött előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Napirend: 1. Titkári beszámoló a Terü- leti Szervezet elmúlt ötévi tevékenységé- ről, 2. Jutalom, 3. Vezetőség- és küldöttvá- lasztás, 4. Kovács Sándor— Less György: Útibeszámoló a Krakkói KBGA Kongresz- szusról és a kirándulásról Vita: Juhász A., Vitális Gy., Némedi Varga Z. Résztvevők száma: 33 A Közép- és Északdunántúli Területi Szervezet 1985. július— december havi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 26. Vezetőségi ülés (Veszprém) Elnök: Knauer József Napirend: 1. Első félévi rendezvények és tevékenység, 2. Pénzügyi helyzet, 3. Tisztújítás, 4. Az 1984. december 11-i hatá- rozatok végrehajtása, 5. Jutalmazás Résztvevők száma: 9 Október 17. Előadóülés (Veszprém) Elnök: Knauer József Szabó Elemér: A plató típusú laterit- bauxit telepek kifejlődési formái Csőke Barnabás: A bauxitok szerkezeti, genetikai és kőzetfizikai tulajdonságai által meghatározott dúsítási lehetőségek Knauer József: Az iharkúti bauxit fel- fedezésének és kutatásának története Posgay Károly: A magyar bauxitföld- tani irodalom névjegyzék 2. sz. függeléké- nek és a statisztikai adatok egyik felhasz- nálási módjának ismertetése Vita: Knauer J., Elek I., Bíró B., Pos- gay K., Szabó E., Kakas K. Résztvevők száma: 17 November 12. Vezetőségválasztással egybe- kötött előadóülés (Veszprém) Elnök: Knauer József, Kéri János Knauer József: Beszámoló a területi szervezet elmúlt ötévi tevékenységéről Császár Géza: Szedimentológiai tanul- mányút Kaliforniában Haas János: Tájékoztató a KBGA XIII. (Krakkó) Kongresszusáról Szabó Elemér: Tájékoztató az ICSOBA 85. nemzetközi bauxitkutatási és bauxit- bányászati szimpóziumról Jámbor Áron: Tájékoztató az RCMNS VIII. Kongresszusáról Kakas Kristóf: Tájékoztató az Európai Geofizikusok Egyesületének 47. Kongresz- szusáról Vita: Gerber P., Szomszéd Elemérné., Császár G., Knauer J., Kéri J. Résztvevők száma: 40 November 26. Előadóülés (Veszprém) Elnök: Kanuer József Károly Gyula— Nyerges Lajos— Tóth Csaba: Bakonyoszlop-Fenyőfő környéké- nek baxitföldtani-geofizikai megkutatott- sága R. Szabó István: A fenyőfői bauxitelő- fordulás déli részének földtani-szerkezeti viszonyai és a bauxitkészletek gazdasági értéke Horváth István— Odor László: Kon- takt jelenségek a Polgárdi Mészkőben Marsi István— Síkhegyi Ferenc: Kísér- leti jellegű távérzékeléses-légifényképezéses munkák előzetes eredményei az E-i Bakony bauxitkutatási területein Molnár Pál— Takáts Péter: Kísérleti jellegű távérzékeléses légifényképezéses munkák előzetes eredményei az Iharkút- Bakonybél közötti bauxitkutatási terüle- ten Mindszenty Andrea: Az Északi Mész- kőalpok és a Dunántúli- középhegység bau- xitjainak litológiai összehasonlítása és pa- leotektonikai értelmezése Vita: Károly Gy., Posgay K., Tóth Cs., Bubics I., Klespitz J., Horváth I., Knauer J., R. Szabó I., Huszár Gy., Mindszenty A., Bartók A., Molnár P., Síkhegyi F., Bakó T., Nyerges L. Résztvevők száma: 32 November 27. Vízföldtani Ankét (Tata- bánya ) Elnök: Kéri János Jáki Rezső— Tóth József— Dankó Zsolt: Az eocén barnakőszéntelepek víztelenítése nagyegyháza-csordakút-mányi bányaüze- mekben Gerber Pál— Harsányi Alfréd— Kes- serű Zsolt— Szilágyi Gábor: Bauxittele- pek vízvédelme Nagyegyházán Schmieder Antal: A DMK főkarsztvíz tárolójának vízmérlege Vita: Posgay K., Balásházy L., Böcker T. Kesserű Zs., Schmieder A., Gerber P., Szilágyi G., Vizy B. Résztvevők száma: 105 TARTALOMJEGYZÉK — CO^EP>KAHHE - CONTENU (1986) Az Eötvös L. Tudományegyetemen végzett geológusok 1949 — 1984 25— 30 Bíró Gy.: Vadász Elemér a magyar— szovjet barátságért 23— 24 Bérczi I.: Főtitkári jelentés az 1981 — 1985-ös időszakról (1986. III. 12.) — Secretary General’s report. . 327—345 Dank V.: A rétegtan és a nyersanyagkutatások — Stratigraphy and mineral exploration 97—110 Dank V.: Elnöki megnyitó (1985. III. 1.) — Presidential address 1— 3 Dank V.: Elnöki megnyitó (1986. III. 12.) — Presidential address 321 — 325 Fülöp J.: Vadász Elemér és a XX. századi magyar földtan. Vadász Elemér születésének 100. évfordulójára 5— 14 Martos F.: Vadász Elemér és a Magyar Tudományos Akadémia 15— 17 Pantó Gy.: Szádeczky-Kardoss Elemér 1903—1984 — In memóriám Elemér Szádeczky-Kardoss 1903-1984 213—221 Bakonczay Z.: Vadász Elemér és a magyar természetvédelem 19 — 21 ÉRTEKEZÉSEK - HAYqHblE CTATbH - MÉMOIRES Baksa Cs.: A recski és a rudabányai ércesedések eredetének összehasonlító elemzése — A eomparative analysis of the origin of the őre mineralizations of Recsk and Rudabánya (Hungary) — CpaBHHTejib- Hbifi aHajiK3 reHe3Hca opygeHeHHH MecTopowgeHHfi Peun h PygaőaHH (BeHrpHn) 353 — 361 Bérczi I.— Somfai A.: Adatok a szénhidrogének másodlagos vándorlási és felhalmozódási feltételeihez — Contribution to an understanding of the conditions of secondary migration and accumulation of hydro- carbons — HaHHbie k ycjioEHsm btophmhoíí MHrpauHH h aKKyMyníuuHH yrjieBogopogoB 239 — 247 Bisztricsány E.: Magyarországi földrengések és törésvonalak — Hungárián fault zones and earthquakes — BeHrepcKne 30Hbi pa3Ji0M0B w 3eMJieTp«ceHHií 57 — 64 Földváry Szabolcsné— Miskolczy L, — Ráday ö.: Törésvonalak vizsgálata geodéziai mikrohálózatok - kal — Surveying fault lines by geodesic micronets — MccjiegoBaHHe 30H pa3Ji0M0B c noMombio reo- fle3HMeCK0H MHKpoceTH 65 — 74 Fülöp J. — Benkő F. A geológia a társadalmi és gazdasági modellekben — modellek a geológiában — Geo- logy in social and economic models: models in geology — reojiornn b couHanbHbix w skohomh uecKHX Mogerinx — MOgejiH b reonorHH 223 — 237 Gábris Gy.: A vízhálózat és a szerkezet összefüggései — Relationship between drainage netvork and struc- ture — B3aüMocBn3b rHflporpatjmnecKOH ceTH h reojiornnecKoro CTpoeHHH 45 — 56 Geiger J.: Üledékes homokkőtestek szöveti és morfogenetikai vizsgálata — A textúrái and morphogenetic study of sedimentary sandstone bodies — M3yneHHe TencTypbi h MopcjioreHe3Hca necMaHHKOEbix Ten 249 — 266 Jaskó S.: A Mátra, a Bükk és a Tokaji-hegység neotektonikája — Neotectonics of the Mátra, Bükk and Tokaj Mountains — HeoTeKTOHHKa rop MaTpa, Eiokk h ToKafí 147 — 159 Juhász E.— Szentandrássyné Polgári M. : A Mn egyik megjelenési formája és a konkrécióképződés néhány kérdése a németbányái bauxitban — A Mn-bearing phase and somé questions of concretion ferming proces- ses in the bauxite of Németbánya — Mn-conepmaman KeHHe ueTBepTHUHbix OT.no>KeHHíí BeHrpHH 31 — 43 Scheuer Gy.— Schweitzer F.: A lejtői édesvízi mészkőképződés formái és típusai — Forms and types in limestone deposition on, slopes — OopMbi h Tnnbi npecHOBogHbix HSBecTHHKOB, oTnaraiomHxcH Ha CKjioHax 363 — 376 Selmecziné Antal P.— Vincze J.: A szénült és ásványosodott növényi maradványok szerepe a mecseki uránércesedésben — The role of coalified and mineralized plánt remains in the uránium őre mineralization of Mecsek — Ponb oöyrneHHbix MHHepajiH30BaHHbix pacTHTenbHbix oeraTKOB b ypanoBOM opyneHe- hhh rop Ménén 111 — 136 Szöőr Gy. — Hetényi M. — Balázs É. — Bohátka S.: Az Észak-borsodi Karszt előterében levő jellegzetes szervesanyag-tartalmú pannon rétegek geokémiai fáciesanalízise — Geochemical facies analysis of typical organic matériái bearing Pannonian layers at the foreground of North Borsod Karst (Hungary) — Feo- XHMHnecKHfi (jjapHajibHbiií aHajiH3 THnHMHbix naHHOHCKHX OTJio>KeHHH, c cogepwaHKeM opraKHne- CKoro BeuiecTEa, b nepegOEOü 30He CeBepo-BopuioflCKoro napcTa (BeHrpHn) 137 — 146 Sztrókay K. I.: Mullit a celli Sághegy buchitos bazaltjában — Mullite in the buchitic hasalt of the Ság- hegy at Cell — MyjuiHT b őyxHTOBbix 6a3anbTax ropbi IHar npn cene Lfejui (3anagHan BeHrpHn) 347 — 351 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATRME COOELHEHRH - NOTICES Bércziné Makk A.: A verpeléti (É-Magyarország) perm-triász kifejlődések mikrofaunája — Microfauna of Permian-Triassic deposits at Verpelét (Hungary) — MnKpo$ayHa nepMO-TpnacoEbix otjiokchhíí b paftoHe c. BepneneT (CeBepHan BeHrpHn) 161 — 172 Bidló G.: Gibbsit előfordulása a Bátori-barlangban — Occurrence of gibbsite in the Bátori Cave (Budapest) HaxogKa rHÖőCHTa b nemepe EaTopH (EyganemT) 283 — 285 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPMH HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES BenköF.: A vadászi örökség — Vadász’s inheritance — HacnencTBO Baaaca 290 — 306 Daxk V.: Adalékok Vadász Elemér portréjához — Contribution to the portrayal of Elemér Vadász 287 — 298 Kovács S.: A triász rétegtan másfél évszázada — Das anderthalb Jahrhundert dér triadischen Strati- graphie — nojrropa CToneTHH TpuacoBotí cTpaTnrpacJ)HH 79— 82 Kovács S.: A takaróelmélet centenáriumára — Zum Zentenarium dér Deckentheorie — K ctojicthk)- TeopHH o nonpoBax HanBHra 173—177 Lisztes E.: A magyarországi földtanítás története Mária Terézia uralkodásától az 1848/49. évi szabad- ságharcig — History of geology teaching in Hungary from the reign of Maria Theresia up to the 1848/49 War of Independence — Hctophh reonorrmecKoro oöyueHHn co BpeMeH npaBjieHHH MapHH-Tepe3HH AO peBOJiiouHH 1848 — 49 rr 179—184 POSGAY K. sen.: A magyar bauxitirodalom fejlődése a statisztika tükrében (1903—1981) — Development of Hungárián bauxite literature in the light of statistics (1903—1981) — PasBHTHe b cbctc CTaTHCTH- uecKHX naHHbix BeHrepcKofl nHTepaTyp, nocBumeHHOM k öoKCHTaM (1903 — 1981) 185 — 201 Reich L.: Id. Lóczy Lajos belsőázsiai felfedező útjainak tudománytörténeti jelentősége — Lajos Lóczy Sr’s voyages of discovery to Central Asia: importance fór the history of Science — McTopHKO-Hayw- Hoe 3HaqeHHe qeHTpajibH0-a3HaTCKHft 3KcnennuHH Jlaiioma JIouh CTapuiero 377 — 391 Urbancsek J.: Dr. Ferenczi István emlékezete (1890—1966) — In memóriám Dr I. Fereyczi (1890— 1966) — K naMUTH A-pa ki. OepeHUH (1890 — 1966) 75— 78 VITAFÓRUM — HJIH HMCKVCCMM — THÉMES Á DISCUTER Rónai A.: Hozzászólás Dr. Juhász József: A mérnökgeológia jelene és jövője c. előadásához 83 — 84 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGY'ZÉKE, 1985 — EMEJlHOrPAOMH JIMTEPATYP rEOJIOrMMECKHX M CMEHCHblX HAYK B BEHrPMM 1985 - RÉPERTOIRE BIBLIO- GRAPHIQUE DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE, 1985 393—431 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOE1HEHHH, PEUEH3MM - NOTICES, REVUE BIBLIOGRA- PHIQUE 85— 89; 202—203; 307—320: 433-437 TÁRSULATI ÜGYEK — HEHA OEUIECTBA - AFF AIRES DE LA SOCIÉTÉ . . . 90— 96; 204-211: 439—448 SZERZŐTÁRSAINKHOZ ! Kérjük, hogy a Földtani Közlöny Szerkesztőbizottságához beküldött kéziratokat az alábbiak szerint szíveskedjenek elkészíteni: 1. Minden oldal (az esetleges apróbetűs szedések is) kettes sorközzel, soronként 50 leütés- sel, 25 sorral készüljön. 2. A fokozódó papírhiány miatt és a hosszú átfutási idő lerövidítése érdekében egy-egy cikk max. 15 szabvány oldal (lásd az 1. pontot) térj ed el mű lehet, beleértve a táblázatokat és az idegen nyelvű rezümé szövegét is, ami max. 2 — 3 gépelt oldal legyen. 3. A cikkhez max. 8—10 ábra tartozhat, a megfelelő feliratokkal és jelmagyarázattal (ez nem számít bele a 2. pontban említett 15 oldalba). Az ábracímeket és a jelmagyará- zatokat külön (tehát nem a szövegben !) kérjük. Az ábrák helye a szövegben megjelö- lendő. 4. Amennyiben fénykép-tábla melléklet szükséges, kérjük, hogy pl. egy ősmaradvány vagy kristály (stb.) csak egy fényképen szerepeljen, a táblák száma sem lehet több 5 — 8-nál. A fényképek minősége kliséképes kell legyen. 5. A gépelt szövegben a szerző által kívánt kiemeléseket kérjük ceruzával megjelölni, minden más megkülönböztetést (pl. csupa nagybetű stb.) mellőzni kérünk. 6. A Földtani Közlönyben csak olyan cikket közlünk, amelyet megelőzőleg a Társulat fórumán előadtak és megvitattak. Ezt a címhez tartozó lábjegyzetben minden esetben fel kell tűntetni. 7. A lektorok kijelölése a szerkesztőbizottság feladata. Mellékelt lektori véleményt nem veszünk figyelembe. 8. A szerkesztőbizottság csak a fentieknek megfelelő kéziratot fogad el. 9. Kérjük Szerzőtársainkat, szíveskedjenek a közlés céljából kívánt postacímüket (irányí- tószámmal) megküldeni. Továbbá közölni pontos lakcímüket és személyi számukat, amely adatokra a szerzői díj kiutalásához van szükség. 10. A korrektúrára visszaküldött levonatokat javítás után kérjük minden esetben Dr. Kaszap András címére, és nem a Társulat titkárságára eljuttatni, ill. ajánlott külde- ményként postára adni (1034 Budapest III. Nagyszombat u. 25. II. 87.). A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat a nyomdába érkezett: 1986. szeptember 4. — Terjedelem: 11,2 (A/5 ív) 87.15962 Akadémiai Kiadó és Nyomda, Budapest. — Felelős vezető: Hazai György Ára: 24 Ft Előfizetési díj egy évre: 96 Ft ISSN 0015-542X i Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: KASZAP ANDRÁS A szerkesztőbizottság tagjai: GÉCZY BARNABÁS, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, £ NÉMETH GUSZTÁV, SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE, ZELI Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzle- teiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900, Buda- pest V., József nádor tér 1., közvetlenül vagy postautalványon, valamint át- utalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 11 1-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Város- ház utca 1., tel.: 382-440) könyvesboltjaiban. Előfizetési díj egy évre: 96 Ft Egy szám ára: 24 Ft Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, * A Társulat címe — Address of the Society: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VI., Anker köz 1. Terjeszti a Magyar Posta II- 1 389 Budapest, Pf. 149. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST