CORNELL UNI VERSITY LIBRARY CORNELl UNIVERSITY LIBRARY Digitized by the Internet Archive in 2017 with funding írom BHL-SIL-FEDLINK https://archive.org/details/foldtanikozlony2018magy FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT EGYSZERSMIND A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. STAUB MÓRICZ A TÁRSULAT ELSŐ TITKÁRA. HUSZADIK KÖTET. 1890. EGY ARCZKÉPPEL, NÉGY TÁBLÁVAL ÉS HAT A SZÖVEG KÖZÉ NYOMOTT ÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTHEELUNGEN. ) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. ZDGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIRT VON Dr. MORIZ STAUB E. SECRETAR DÉR GESELLSCHAFT. ZWANZIGSTER BÁND. 1890. MIT EINEM PORTRAT, VIER TAFELN UND SEOHS IN DEN TEXT GEDRUCKTEN ABBILDUNGEN. BUDAPEST, 1890. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTHUM DÉR UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. A közlemény ele tartalmáért és alakjáért a szerzők felelősek. Aj franklin-társulaT nyomdája. TARTALOMJEGYZÉK. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Lap Cseh Lajos : ... ... ... A selmeczi Ferencz-császár-altárna geológiai szelvénye ... _ ... ... ... ... 23 Faller Károly : ... _ A vas geológiája .. ... __ ... ... ... 41 Ilosvay Lajos : ... ... ... Adalék az ásványos vizek összetételének meg¬ változásához ... ... ... ... ... ... 388 A (i Saroltán ásványos víz chemiai elemzése 394 Ifj. Jankó János : ... ... A tuniszi Dzsebel-Bu-Kornein geológiájához 26 Primics György : ... ... ... A barlangi medve (Ursus spelseus Blumenb.) nyomai hazánkban ... ... ... ... ... 145 Schafarzik Ferencz : ... Adatok a Bakony geológiájához ... ... 1 Staub Móricz : ... ... Adatok Munkács környékének fosszil flórᬠjához ..... ... ... ... ... ... ... ... 14 Dicksonia punctata Stbg. sp. a magyarhoni fosszil flórában ... ... ... ... ... 174 A megkövesült erdőkről... _ ... ... ... 399 Szádeczky Gyula : ... ... Adatok Munkács vidékének geológiájához 5 Téglás Gábor :... _ ... Az erdélyi Érczhegység övében Zámtól az Ompoly völgyéig kinyomozott barlangok rövid áttekintése ... ... ... ... _ 36 Újabb adalékok a dácziai Érczhegység és bányászat epigraphiájához ... ... ... 182 Traxler László ... ... Nehány állítólagos ásványvíz Beregmegyében 381 o ... ... . A bányászati szakoktatás ... ... ... ... 97 IRODALOM. Benkő Gábor : ... ... Ásványtani közlemények az erdélyi Ércz- hegységből ... ... ... _ _ ... _ 201 Bittneb A. _ ... ... Ueber die Mündung dér Melánia Escheri Brongt. und verwandter Formen ... ... 422 — — Orygoceras aus sarmatischen Schichten von Wiesen ... _ ... ... ... ... 423 IV TARTALOMJEGYZÉK. Lap Böttger 0. ... ... ... Die Rissoidengattung Stossicliia Bilis, ihre Synonymie und ihre lebenden und fossilen Yertreter... ... ... ... ... ... ... 52 Drei neue Conus aus dem Miocán von Lapugy und von Bordeaux ... ... ... ... ... 53 Bürány János : ... ... ... Esztergom talajvizei s a vízvezeték ... 51 Hankó Vilmos ... __ A nagyági Sylvanit és Nagyágit chemiai elemzése ... ... ... ... ... ... ... 204 Hazai Gyula ... ... ... A « József főlierczeg barlangi) a Biharban 423 Koch Antal : ... ... ... A brassói hegység földtani szerkezetéről és talajvíz-viszonyairól ... ... _ ... 52 Uj cölestin-ésbarytelőfordulásTordaközelében 192 Ein neues Cölestin- und Barytvorkommen in dér Nábe von Torda in Siebenbürgen ... 195 Ergánzende Beobachtungen über das Cölestin und Barytvorkommen bei Torda in Sieben¬ bürgen ... ... ... ... _ ... ... 195 — — Újabb előfordulása rézbányái ásványoknak... 196 Ásványtani közlemények Erdélyből... _ 197 A málnási hyperstbéntartalmu augitandesit előfordulási viszonyairól ... ... ... ... 202 Koch Ferencz : ... ... ... A koppandi cölestin és baryt quantitativ elemzése ... ... ... ... ... ... ... 196 Krenner J. S, :... ... ... A tigrisszem ... ... ... ... _ ... ... 204 Mártonéi Lajos : ... ... Az adulárnak egy új élőfordulása a sz.-somlyói Magurán... ... ... ... ... ... _ 196 Neumayr M. : ... ... ... Beste von Listriodon aus dem Leitbakalke 53 Nyiredi Jenő : ... ... ... A koppándi cölestinréteg átlagos összetétele 196 Schuller Alajos : ... ... A senarmontit és valentinit chemiai alko¬ tásáról... ... ... ... ... ... ... ... 203 Szabó József : ... ... Göd környéke forrásainak geológiai s hidro- grafiai viszonyai ... ... .. . ... ... 48 Than Károly : ... . A tata-tóvárosi főforrás chemiai vizsgálata _ 50 Tömösváry Lajos : ... ... Különös alkotásu jégszemek ... ... ... 205 Wartha Vincze : ... _ A budapesti ivóvíz kérdéséhez ... ... ... 51 Wein János ... ... ... Emlékirat a fővárosi végleges vízmű tárgyᬠban, mint felelet a fővárosi közmunkák tanácsa műszaki osztályának jelentésére 50 ISMERTETÉSEK. Fouqué : .... ... ... ... A malacbit mesterséges előállítása ... ... 47 N. N. ... . . . A kőolaj eredete... ... ... ... ... ... 187 Zujovic J. M. ... ... ... Annales Geologiqües de la Péninsule Balka- nique ... ... ... ... . . . 404 TARTALOMJEGYZÉK. V Lap Gr. Széchényi Béla : ... Keletázsiai útjának tudományos eredménye Lkot. ... .. ... ... ... ... — 408 Dr. -J. Félix és Dr. H. Lénk .. Beitráge zűr Geologie und Palaeontologie dér Republik Mexico I. Theil ... ... ... 413 VEGYESEK. Dr. Schafarzik Ferencz ___ A magyarországi kárpátegyesület budapesti osztálya által 1890. május havában rende¬ zett műkedvelői fotográfiái kiállításról _ 415 Gezell Sándor ... _ ... Az 1888. szeptember 3 — 7-ikóig Bécsben tar¬ tott általános bányászülés ... ... ... 417 NEKROLÓGOK. Prugberger József 115. — Fried. Aug. v. Quenstedt 105. — Rómer Flőris 111. — Roth Samu 117. — Rónay Jáczint 113. — Wagner Dániel 116. — Zsigmondy Vilmos ... ... ... ... ... ... ... . . — — — ... 257 TÁRSULATI ÜGYEK. VI. Szakülés 1890. januárius 8-án. Titkári jelentés : Visi Imre s Jamniczky Lipót r. tagok elhunytáról. — Tagajánlás. — Dr. Fialó vszky Lajos : A Föld bel¬ seje. — - Dr. Staub Móricz : Stigmaria ficoides Brngt-ról. — Dr. Schafarzik Ferencz: Kőzetek a Vezuvról, Puzzuoli környékéről s a Róma melletti albanói hegységből. — Kalecsinszky Sándor: dr. Traxler László ((Állító¬ lagos ásványvizekről Beregmegyében » czimű munkájának ismertetése ... 54 Ko zgyűlés 1890. fébruánus 5-én. Elnöki megnyitó, titkári jelentés, pénztári jelen¬ tés, költségvetés 1890-re ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 103 I. Szakülés 1890. márczius 5-én. Tagajánlás. — Dr. Szabó József: Gróf Szé¬ chenyi Béla ((Ázsiai útjának tudományos eredményei# ez. munkájának megismertetése. — Dr. Posewitz Tivadar bemutatja dr. Félix Jánosnak ((Beitráge zűr Geologie und Paláontologie dér Republik Mexico# czimű munkájának I. részét. — Dr. Szontagh Tamás «A Sebes-Körös folyó és a Pecze patak (Biharmegyében) vízállásairól.# — Dr. Ilosvay Lajos ((Ásvány¬ vizek összetétele# ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 206 II. Szakülés 1890. április 9-én. Tagajánlás. — Dr. Ilosvay Lajos: «A Sarolta- forrás chemiai elemzése.# — Kocsis János: «A Diósgyőr környékén előfor¬ duló ó-harmadkori rétegek mikrofaunája.# — Dr. Szabó József: Skóczia egyik vulkáni szigetéről, a belső Hebridákhoz tartozó Mull-ról ... ... ... 207 111. Szakülés 1890. május 14-én. Elnöki jelentések : Hébert Edmond haláláról, .■ — ■ Neumayr Manó szobrának fölállítására alakult bizottság fölhívásáról, — dr. Schmidt Sándor -s dr. Posewitz Tivadar urakat ért kitüntetésekről s az TARTALOMJEGYZÉK. VI Lap. aggteleki barlang új bejárójának áttöréséről. — Tagajánlás. — T. Roth Lajos: 1-ször bemutatja a Lunácsek József által Felső-Esztergály határában (Nógrádmegye) legújabban gyűjtött és a társulatnak beküldött mediterrán kövületeket; 2-szor bemutatja Bene Géza r. tagnak «a resicza-dománi liasz- kőszénbányák és környékének geológiai viszonyait)) tárgyaló értekezését; 3-szor értekezett az alsó Duna mentén észlelt geológiai viszonyokról. — Erős Gyula bemutatja a dr. Szádeczky Gy. által a párisi medenezéből szár¬ mazó s az egy. ásv. intézetnek beküldött ceritliium giganteumot. — Dr. Staub Móricz bemutatja Miczynszky Kázmér dolgozatát, melyben ez Badács környékéről Eperjes mellett fosszil növényeket ir le. — Kocsis János: A Bükkhegység mészköveinek mikrofaunájáról... ... ... ___ 208, 209, 210 IV. Szakülés 1890. november 5-én. Titkári jelentés: Kubacska Hugó r. tag elliunytáról. — Tagajánlás. — Kalecsinszky Sándor : Fajsuly meghatározás valumenometerrel. — Dr. Schmidt S. : Délausztráliai zirkon és aknandin. Porkura község határában lelt pyrit kristályok. — Dr. Szádeczky Gy. : A Nagy-Bári (Zemplén m.) mellett lévő Piliskegy geológiai és kőzettani viszonyai. — Dr. Staub M. : Conwentz H. «Monograpliie dér baltisclien Bernsteinbáume» ez. munkának bemutatása— — — — . — ___ 424 V. Szakülés 1890. deczember 3-án. Titkári jelentés : Brzorád Bezső r. tag elliuny- táról. — Tagajánlás. — Dr. Szabó József: «Awaruit». — Melczer Gusztáv: Coloradói topáz-kristályokról. — Staub Móricz bemutatja ama fosszil növé¬ nyeket, melyeket Baeiborski M. krakói palfeophytologustól ajándékba kapott 425 Választmányi ülések : V. 1890 januárius 28-ikán ... _ ... ... _ _ ... ... ... ... 55- I. « márczius 5-én ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 21(> II. « április 9-én ... ... ... ... ... _ ... ... ... ... _ 211 III. « május 14-én ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 211 IV. « november 5-én ... ... .. ... ... ... ... ... ... ... ... 425 V. « deczember 3-án ... _ ... ... ... ... ... ... ... ... 426 A magyarhoni földtani társulat tisztviselői ... ... ... ... _ ... ... ... 124 « « « tagjainak névsora ... ... . ... ... ... 125 « « « csereviszonyosai ... ... ... ... ... ... ... 136 « i) « számára 1889 folytán beérkezett cserepéldányok és ajándékok jegyzéke ... ... ... ... 13S « « « alapítványi tőkéje az 1889. évben — — ... 141 A sekneezbányai fiókegylet szakülése 1889. márczius 27-én ... ... ... ... 56 Jelentés a selmeczbányai fiókegyesület 1890. évi működéséről — .... ... ... 426 Hivatalos Közlemények a m. kir. Földtani Intézetből _ ... 212, 428 SZEMÉLYNEVEK. Bene Géza 209. — Benkő Gábor 201. — Bittner A. 422, 423. — Böckh J. 257. - — Böttger O. 52, 53. — Burány János 51. — Cseh L. 'Ví. — Erős Lajos 210. — Faller Károly 41. — Fialowszky Lajos 54. — Hankó Vilmos 204. — Hazav Gyula 423. — Ilosvay Lajos 206, 207, 388, 394. — Ifj. Jankó János 26. — Kale¬ csinszky Sándor 54, 424. — Koch Antal 52, 192, 195, 196, 197, 202. — Koch Fe- rencz 196. — Kocsis János 207, 210. — Krenner J. S. 204. — Lunácsek J. 209. — - TARTALOMJEGYZÉK. VII Mártonfi Lajos 196. — Melczer Gusztáv 425. — Neumayr N. 53. — Nyiredi Jenő, 196. — Posewitz T. 206. — Primics György 145. — T. Kotli L. 209. — Schafarzik F. 1. 54. — Schmidt Sándor 424. - — - Sckuller Alajos 203. — Staub Móricz 14, 54, 174, 210, 399, 424, 425. — Szabó József 48, 206, 207. — Szádeczky Gyula 5, 47, 424. — Szontagh Tamás 206. — Tlian Károly 50. — Téglás Gábor 36, 182. — Tömösváry Lajos 205. — Traxler László 381. — Wartha Vincze 51. — Wein János 50. — Zimányi Károly 193. HELYNEVEK. Aggtelek 150. — Algyógy 39. — Alcsutli 286. — Alsó-Boj 36. — Alsó-Hrabonicza 382. — Alsó-Scliönborn 381. — Alsó-Szolyva 393. — Anina 151. — Antalócz 278. — Apát¬ falva (Erdély) 168. — Avala (Szerbia) 326. — Ardánháza 382, 385. Babina 405. — Babocsina 405. — Badacsony 1. — Bajna 271, 272. — Bakonybél 1, 4. — Bolsa 40. — Banczka (Zemplénin.) 42. — Batizpolyán 152. — Bátony 278, 293. — Bedellő 147, 153. — Bela-Reka 405. — Belgrád 406, 407. — Belaj-Steni 406. — Belőve 406. — - Benilova 153. — Benczencz 169. — Beremend 154. — Berczinka 382, 385, 387. — - Berszászka 278. — Beszterczebánya 260. — Bete 406. — Bécs 265. — Bélabánya 313. — Bogsán 268. — Boholt 39. — Bolcsevácz 406. — Brassó 202. — Brennberg 278. — Brogyán (Nyitram.) 169. ■ — Bucsum-Poen 201. — Budaörs 294. — Budapest 49, 50, 156, 273, 278, 293. — Budakeszi 294. — Budics (Turócz) 207, 394, 395, 397. — Buhuj 152. — Bukóvá 393. — Bukovinka 7, 8, 382, 386, 387. — Busclitilirad 266. - — Buziás 290. Corizza (Amerika) 399. — Csáklya (A.-Fehérm.) 169. — Cseb 40. — Csebe 197. — Csig- mo 39. — Csobánka 154. — Czegléd 259. — Czera 406. Debreczen 268. — Detrekő-Szt.-Miklós 154. — Diósgyőr 207. — Dognácska 44. — Donulesd 37. — Domán 209, 266. — Dragobertfalva 393. — Dunakeszi 48. — Dux (Cseliorsz.) 305. Eisenerz 266. — Erdőfalva 40. Facebaja 200. — • Felső-Boj 36. — Felső-Esztergály (Nógrádm.) 209. — Felső-Kere- pecz 5, 15. — Felső-Schönborn 382, 393. — Felső-Szolyva 393. — Feredő- Gyógy 40. — Fericse 155. — Fiume 289. — Füzeg 201. Glod 40. — Glovica 209. — Godinesd 36. — Golubácz 405, 406. — Golubin 209. — Göd 48. — Gradista 406, 407. — Guraszáda 36, 200. — Gavo 209. — Gyergyó- Szt.-Miklós 199. Haligócz 147, 157. — Harangláb (K.-Küküllőm.) 169. — Harkány 281. — Herma- necz 168. — Herkulesfttrdő 307. — Hidasd 278. - — Holubina 393. — Homoród- Almás 158. — Hondol 201. — Hormendefalva (Ormingya) 39. — Hosszú - Hetény 278. — Hrabonitza 393. Igricz (Pestyere) 146, 159. — Izsnyéte 382. — Ivezda 406. Jagodin 405. — Jász-Apáti 286. — Jászó 160. Kairó 404. — Kamendola 407. — Kapolcs 1. — Káposztás-Megyer 49. — Karács 201. — Karácsonyfalva (Krecsunyesd) 37. — Karoula 406. — Kardosrét 1. — Karnio- wice 425. — Kermazinesd 37. — Kétliely (Mannesdorf) 53. — Kis-Bánya (Boicza) 37, 38, 86, 199, 200, 201. — Kis-Kapus (Ivolozsm.) 199. — Kis-Kohó 166. — Kis- Ladna 164. — Kis-Rapolt 39. — Kis-Munesd (Hunyadm.) 200. — Kis-Sebes 198. — Kis-Ujfalu 273. — - Kiticza 406. — Ivlacsanó 383, 386, 387. — Klastromfalva 383, 386, — Kolozsvár 199. — Komárom 263. — Ivnyazsevácz 406. — Koppánd (Torda- vm TARTALOMJEGYZÉK. •Aranyosra.) 192, 196, 199, 200. — - Korond 199. — Koropecz 393. — Kőbánya 309. — - Körmöcz 331. — Kötelesmező (Szolnok-Dobokam.) 199. — Kragujevecz 405. — Krakó 425. — Kucsova 15. — Kúp toré 266. — Kustyánfalva 8, 9, 10, 14. — Kosutnyák 406. Latuska 393. — Lanka 383, 386, 387. — Likodra 405. — Lippik 286. — Lisz- kova 151. — Losoncz 278. — Loznicze 406. — Lúgos 268. — Lucsivna 160. Magúra 166, 201. — Majdan-Kucsain (Szerbia) 334. — Máda 40. — Málnás 202. — Medgyaszó 403. — Meziád 161. — Mlace 405. — Mogyoród 49. — Moravicza 44. — Morva-Ostrau 266. — • Mraznicza (Galiczia) 278. — Munkács 5, 174, 182, 383, 386, 387. — Murány 161. Nagyág 200, 204. — Nagy-Bári 424. — Nagy-Enyed 169. — Nagy-Kovácsi 278, 294. — Nagy-Kőrös 259. — Nagy-Rapolt 39. — Negotin Yelike Izvor 406. — Melipina (Hárs¬ fáivá) 393. — Neu-Berun (Porosz-Szilézia) 278. — Német-Kucsova 5, 11, 15. — Nyirmező (A.-Fehérm.) 199. Oberstein (Németorsz.) 400. — Oláh-Rákos (A.-Feliérm.) 199. — Olaszfalu 1, 4. — Olenyova 393. — Olmütz 270. — Oravicza 44. — Oroszvég 13, 383, 386, 387. — Orow (Galiczia) 278, 302. — Ó-Ruzsina 164. — Osztroluka (Zólyomra.) 259. Parcene 407. — Párva 200. — Peka 405. — Petersbourg (Amerika) 400. — Petro- zsény 184, 185, 288. — Pécs 169, 278. — Pénzeskút 4. — Pilis 258. — Plavcse- nicza 209. — Ploszko 393. — Podhering 383, 386, 387, 393. — Podhorszky-Rud- nik 408. — Polena 393. — Ponorics 165. — Porkura 199, 424. — Parács 165. — Poszika 393. — Pozsony 258, 260. — Pribram 203, 266. — - Promontor 294, 309. — Puszta-Kerepecz 384. Radács (Eperjes mellett) 210. — Radovencz (Csehorsz.) 403. — Rank-Herlány 287. — Ravincza 405. — Rákos (Beregm.) 384. — Ráska 407. — Rátót 48. — Resicza 167, 266, 209, 270. — Rétfala 423. — Rézbánya 156, 196. — Rgotina 408. — Rhonow (Csehorsz.) 403. — Ripány 406. — Rodna 200. — Roskány 200. — Rudne-Glane 406. — Ruschtilirad 266. — Ruszkócz 384, 386, 387. Sassin (Pozsonyin.) 169. — Saske 405. — Schwecliat 293. — Selesztó 13. — Selmeez- bánya 49, 50, 259, 264, 266, 313. — Sémii (Csehorsz.) 403. — Sibbon 209. — Solymár 154. — Somlyó-Csehi 196. — Sófalva 200. — Stubicza 408. Szalónak (Yasm.) 278. — Szászcsor 200. — Szászka 44. — Szcsavnicza (Galiczia) 305. — Szeged 268. — Szegestyel 423. Székül 270. — Szelistye 202. — Szenna 260. — Szent-Ilia 405. — Szt.-Ivány 278. — Szt.-György 1, 153, 259. — Szt.-Erzsébet (Hammer sdorf) 170. — Szt.-Miklós 384, 386, 387. — Szt.-Nikola 405, 407. — Szig- liget 1. — Szilvás (Borsodra.) 170. — Szinyák 393. — Szolocsina 393. — Szo- pot 406. — Sződ 48. — Sztanizsa t99. — Sztara-Planina 405. — Sztrajna 393. — Szurdok (Torda- Aranyosai.) 199. Tamasesd 36. — Tata 166. — Tekerő (Hunyadm.) 197, 198, 202. — Tekija 405. — Temesvár 268, 269. - — • Teplitz (Csehorsz.) 305. — Tiszolcz 167. — Topánfalva 197. — Topcsider 406. — Topola 40ö. — Torda 187, 192, 195. — Toroczkó 19S, 200. — Trieszt 289. — Tunisz 27. Vargyas 158. — Vácz 48. — Veczel 184. — Verciorova 209. — Verespatak 183, 197, 202. — Véghles 278. — Világos 269. — Visnicze 407. — Vizakna 186. — Vla- sziu 405. — Vranja 407. — Vulko 1 83, 200. Wiesen 423. — Wittenberga 260. Zajcsár 407. — Zajzou 200. — Zalatna 183, 184, 200. — Zám 36. — Zányka 393. — Závidfalva 384, 386. — Zircz 1. — - Zsdenyova 393. TARTALOMJEGYZÉK. IX ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNEVEK. Ackát 199, 399. — Adulár 196, 198, 201. — Alnqandin 424. — Ametliyst 197, 399. — Ampliibolit 405. — Antimonit 200, 201. — Apophyllit 196. — Arany 197, 201. — ■ Árkosa (Aplit) 24. — Arsenopyrit 201, 202. — Augitandesit 202. — Awaruit 425. — Azurit 200. Baryt 193, 195, 196, 200, 201, 202. — Biotit (Bazaltban) 1. — Biotit-tracliyt 23. — Borait 202. — Bournonit 201. — Brecciamárvány 197. Calcit 193, 200, 201, 202. — Carneol 198. — Cerussit 34. — Chalcedon 198. — Clial- eopyrit 200, 201, 202. — Corsit 407. — Cosalith. 196. — Cölestin 192, 194, 195, 196, 200. — Csillámos agyagpala 24. — Cnprit 200. Diabas 405. — Diabas-porpbyr 405. — Dolerit 407. — Dolomit 407. Eufotit 407. Faopál 199. — Feliér opál 13. — Filit 405. — Forráskő 199. Galenit 33, 200, 201, 202. — Gipsz 200, 201. — Gneisz 24, 405. — Grafit 405. — Gránit 407. Haematit 203. — Hemimorphit 190. — Hyperstlien 202, 203. — Hyperstben-augit- tracliyt 11, 12. — Hyperstlien-augit-amphibol-tracliyt 14. Jaspis 198, 199, 399. — Jáspopál 199. Kaolin 200. — Kőolaj 187. — Ivrokidolitli 205. Lampoforit 407. — Lanmontit 196, 198, 200. — Limonit 200. Magnetit 405, 407. — Malacbit 47, 200. — Markasit 405. — Márvány 405. — Mikasist 405. Nagyágit 204. Prasem 198. — Pyrit 201, 202, 424. — Pyrargyrit 201, 202. — Pyroxen-trachyt 11, 12, 23, 48. Quarz 202, 399. — Quarzit 24, 405. — Quarz-andesit 201. Realgár 201. — Rézércz 408. — Eliyolitli 48. — Bózsaquarz 198. Szabóit 203. — Szájbélyit 196. — Szarukő 198. — Senormontit 203. — Serpen- tin 407. — Sphalerit 197, 200, 201, 202. — Stephanit 202. — Sylvanit 204. Tajtkőtufa 49. — Talkisist 405. — - Tejquarz 198. — TelLurit 200. — Tetraedrit 201. — Tigrisszem 204. — Topáz 425, — Trachyt 407. Valentinit 203. ■ — - Vas 41. — Vas-csillám 196, 200. — Vörös vasércz 200. Zirkon 424. — Zöld opál 12. ÁLLATNEVEK. Ammonites 406. — - Aminonites (Phylloceras) ptyclioicus Q. 4. — Anomia costata Brocc. 48. Belemnites 406. — Belemnites paxillosus 408. — Bison ameri canirs 190. — Bős primigenius 169. — Bős taurus primigenius 163. Canis spelaeus Goldf. 165. — - Capra ibex 152. — Cardita 406. — Cardium cingula- tum 49. — C. apertum Miinst. 49. — Cerithium margaretaceum Brocc. 49. — Cervus elaphus 165. — C. megaceros 169. — ■ Clausilia 407. — Congeria subglobosa Partsch 49. — C. Czjzeki 407. • — ■ C. Zujovici Fuclis 407. — ■ Conoclypus plagioso- mus Ag. 209. — - Conus (Stepbanoconus) subcoronatus 53. — 0. (Cbelyconus) scep- toplioros 53. X TARTALOMJEGYZÉK. Dentalium Jani Hoern 423. Eleplias primigenius 167, 169, 407, 415. — Equus sp. 167. — Equus adamiticus Sehl. 169. Felis spaelea Goldf. 165, 167, 407. — Fusulina 210. — Fusus 406. Gervilia sp. 406. — Gobius brevis 406. — Gryphaea cympium 408. Helix 407. — Hippotherium sp. 169. — Hysena sp. 169. — Hyeena spelíea 167, 169. Inoeeramus 406. Listriodon 53. Mastodon arvernensis 406. — M. Borsoni 407. — Melánia Esc-beri Brongt. 422. — Miophora costata 406. — Modiola Zujovici 408. Natica 406. — Nerinea 406. Orbitulina 406. — Orygoceras dentaliforme Brus. 423. — Ostrea lamellosa Brocc. 192. Fecten 406. — P. Malvinae Dub. 49. — Poterioerinus 405. — Pupa 407. Rliinoceros tichorhinus Cuv. 169. — Byncbonella 406. — R. argotiensis 408. Sphserodus gigas 193. — Stossichia buccinalis Grat. 53. — St. costata 53. — St. mul- ticingulata 53. — St. semicostulata 53. — Succinea 407. Terebratula 406. — T. diphya 3. — T. triangulus 3. — T. grestenensis 408. — Tinnyea Vásárhelyi Hantk. 422. — Trochus 406. — Turrilites Bergeri 4. — Turitella 406. Unió 407. — Ursus arctos 146. — U. arctoideus 172. — U. priscus 172. — U. spe- lseus Blnmenb. 145, 146. 151 — 157, 160, 163, 165, 169, 172, 407. NÖVÉNY NEVEK. Acaeioxylon antiquum 402. — A. Vegse 402. — Acer integerrinum Viv. (A. trachy- ticum Kov.) 14. — Acer sp. 15. — Acer Sancfce crncis Stur 15. — Aeerinium aegypticum 402. — Alsophila australis R. Br. 175. — Annularia 405. — Arau- carioxylon segypticum 402. - — A. arizonicum 400. — A. Rbodeanuin (Göpp.) Kraus 400. — A. virginicum Knowlt. 400. — A. Blandorfi 403. — Araucarites Schrollianus Göpp. 403. — A. Tschibatscbeffianus Göpp. 403. — A. MoeMhausianus Göpp. 400. Bottgeria multiradiata 403. Calamites 405. — Calamopsis Bredana Heer 21, 22. — Capparidoxylon Geinitzi 402. — Carpinns grandis Ung. 15. — Carya Heeri Ettgsh. 15. — Cassioxylon indicum 403. — Castanea Kubinyi Iíav. 15. ■ — Caulopteris punctata Göpp. 178. — Cedroxylon indi- cum 403. — Celastrinoxylon affine 402. — Cupressioxylon taxodioides 401. — Cycadites salicifolius 16. — C. angustifolius 16. Dicksonia punctata Stbg. sp. 174, 181, 182. — D. antarctica Leb. 174, 175. — D. squamosa Szv. 1 75. — Dombeyoxylon íegyptiacum 402. Etheridgia indicum 403. Fagus sp. 15. — Ficoxylon cretaceum 402. — Filicites punctatus Mart. 178. Gallionella ferruginea 42. — Glyptostrobus Europseus Brgt. 7, 13, 15. Heliotoxylon indicum 403. Jordánia tunctana 402. Laurinoxylon primigenium 402. — Laurus primigenia Ung. vei. L. ocotsefolius Ung. 15. — Lepidodendron 405. Martinia elegáns 403. Nicolia tegyptiaca 402. — N. Oweni 402. Palseophoenix Aymardi 16. — Pahnacites Ascbersoni 402. — P. variáns 178. — Pal- moxyl°n Cassoni 402. — Pecopteris 405. — Perfossus punctatus 22. — Plicenicites TARTALOMJEGYZÉK. XI salicifolia Stg. 16, 19, 22. — Ph. angustifolia Stbg. 16, 22. — Ph. punctatus Brngt. 16, 22. — Pli. spectabilis Ung. 16, 17, 18, 22. — Ph. Pallavicinii 18, 22. — Pli. Wettinoides Mass. 18, 22. — Ph. Veronensis Mass. 18, 22. — Ph. Danteana Mass. 19, 22. — Ph. Sanmicheliana Mass. 19, 21, 22. — Ph. Italica Mass. 19, 21. — ■ Ph. Lorguana M. 19, 21, 22. — Phoenix borealis 20. — Ph. Eichleri Conw. 22. — Ph. Gaudryanus Crié 22. — Phy Hites sp. 15. — Ph. cf. Juglans 15. — Protopteris Sternbergi Corda 178. — Pr. Cottai Cord. 179. — Pr. microrrhiza Corda 179. — P. Buvingieri Corda 179. — Pr. Witteana Sehenk 179. — P. Singeri C. Presl. 180, ISI. Rhus sp. 15. Sapatoxylon indicum 403. — Sequoia Langsdorfii Brgt. 400. — Sigillaria 405. — Sigillaria punctata Brgn. 178. — Stigmaria ficoides Brngt 54. Taenioxylon indicum 403. — T. Heberti 403. — T. Medlicotti 403. — Taonurus ulti- mus Sáp. et Mar. 425. — Taxodium sempervirum Lamb. 401. INHALT DES SIJPPLEMENTES. Cseh Ludwig : Ilosvay Ludwig Jankó Johann jun. : ... Primics Georg : ... ScHAFARZIK FrANZ : ... Staub Moriz : SzÁDECZKY JuLIUS : ... Téglás Gábriel : Traxler Ladislaus: ... o Seite Uber elás geologisclie Profil des Scbemnitzer Kaiser Francisci Erbstollens ... ... ... 73 Ueber die Veránderlichkeit dér cliemiscben Zusammensetzung dér Mineralwásser ... 434 Die chemische Analyse dér Sarolta-Quelle 439 Zűr Geologie des Djebel-Bu-Kornein in Tunis 76 Spuren des Höblenbáren (Ursus spelaeus Blumenb.) in Ungarn ... ___ _ _ 213 Daten zűr Geologie des Bakony ... ... _ 57 Beitiáge zűr fossilen Flóra dér Umgebung von Munkács . . ... ... ... ... _ 68 Dicksonia punctata Stbg. in dér fossilen Flóra Ungarns ... ... ... ... ... ... ... 227 Ueber die sogenamren versteinerten Wálder 443 Beitráge zűr geologischen Beschaffenheit, dér Umgebung von Munkács ... ... 61 Ivurze Übersicht dér in dér Zone des Sieben- bürgisclien Erzgebirges von Zám bis zum Ompolythale erforschten Höhlen ... ... 84 Neuere Beiti áge zűr Epigraphie des dacisclien Erzgebirges und Bergbaues _ ... ... 233 Ueber einige vermeintliche Mineralquellen des Comitates Bereg ... ... ... ... 439 Dér bergmánnische Fachunterricht ... ... 143 LITTEEATIJE. Benkő G. : ... ... Mineralogisclie Mittkeilungen aus dem siebenbür- giseben Erzgebirge . . ... ._. — ... ... ... 247 Bittner A.:... ... ... Orygoceras aus sarmatiseben Scliickten von Wiesen 448 Böttiger 0. ... — Die Rissoidengattung Stossicbia Brus., ikre Synonymie und ifire lebenden und fossilen Vertreter ... ... 238 Drei neue Conus aus dem Miocán von Lapugy und von Bordeaux ... ... ... .. . ... ... ... ... 238 IN HALT DES SUPPLEMENTES. XI H Seite Burány Joh. : ... ... Die Grundwasser von Gran und die Wasserleitnng 237 Hankó Wilhelm: . Chemische Analyse des Sylvanits und Nagyágits von Nagyág ... ... — . ... — — 250 Koch Anton : ... ... Dér Fortscliritt dér Geologie und Mineralogie Sieben- bürgens wáhrend dér letztverflossenen 25 Jalire ... 89 — — Über die geologisclre Zusammensetzung und die Grundwasserverháltnisse des Kronstádter (Brassóer) Gebirges ... ... ... — — — — — — 237 — — Neues Cölestin- und Barytvorkommen in dér Náhe von Torda ... ... ... ... — — — — 239 — — Ein neues Cölestin- und Barytvorkommen in dér Náhe von Torda in Siebenbürgen ... ... ... .. ... 242 — — Neuere Mineralvorkommnisse von Rézbánya ... ... 243 — — Mineralogisclie Mittlieilungen aus Siebenbürgen ... 244 — — Gebei' die Verháltnisse des Vorkommens des hyper- stlienit-liáltigen Augitandesits von Málnás in Ost- siebenbiirgen ... ... .._ ... — ... ... — 249 Koch Franz : ... ... Quantitative Analyse des Cölestin und Baryts von Koppánd ... .. ... ... ... ... ... ... 250 Krenner Jós. : ... ... Das Tiegerauge ... ... ... ... ... ... — — 250 Mártonfi Lüdw. : Ein neues Vorkommen von Adular am Maguraberge bei Szilágy- Somlyó ... ... ... ... — — ... 243 Neumayr M. : ... Beste von Listriodon aus dem Leit-liakalke ___ 239 Nyiredi Eugen : .... Durchschnittliche Zusammensetzung dér Cölestin- schiehte von Koppánd ... ... ... ... ... ... 250 Schuller Alois: ... _ Ueber die chemische Zusammensetzung des Senar- montit und Valentinit ... ... ... ... — — 447 Szabó Jösef : ... ... Die geologisclien und hydrographischen Verháltnisse dér Quellén in dér Umgebung von Göd ... ... 91 ThanKarl:.— ... ... Chemische Untersuchung dér Tata-Tóvároser Hocli- quelle ... ... ... ... ... .... ... ... ... — 94 TömösvÁry Ltjdwig:... Eigentümlich geformte Hagelkörner ... ... ... 448 Wartha Vincenz : ... Zűr Trinkwasser-Frage in Budapest _ ... ... ... 94 Zimányi Karl:_._ ... Die kiystallographisclien Verháltnisse des Baryts und Cölestins vöm Dobogó-Berge... ... ... ... ... 241 BE Rí OH TE ÜBER DIE SITZUNGEN DÉR UNGAR, GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. VI. Fcichsitzung vöm 8. Januar 1890. Mit Beitrágen von L. Fialovszky M. Staub, Fr. Seliafarzik und A. Kalecsinszky ... ... ... ... ... ... ... ... 95 Generálversammhmg vöm 5. Február 1890 ... ... ... ... ... ... ... ... 143 I. Fcichsitzung vöm 5. Mcirz 1890. Mit Beitrágen von J. v. Szabó, Th. Pose- witz, Th. Szontagh und L. Ilosvay ... ... ... ... ... _ ... ... 251 II. lachsitzung vöm 9. Aprü 1890. Mit Beitrágen von L. Ilosvay, J. Kocsis und J. v. Szabó ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 252 III. Fachsitzung vöm 14. Mai 1890. Mit Beitrágen von L. v. Rotli, L. Erős, M. Staub und J. Kocsis ... ... ... ... ... ... _ ... ... ... ... 253 XIV IN HALT DES SUPPLEMENTES. Seite IV. Faclisitzung rom 5. November 1890. Mit Beitrágen von A. Kaleesinszky, A. Sclimidt, Jul. Szádeczky und M. Staub ... ... ... ... ... _ 449 T . Faclisitzung rom 3. Fezember 1890. Mit Beitrágen von J. v. Szabó, G. Mel- czer und M. Staub ... ... ... __ ... ... ... ... ... ... ... 450 V. Ausscliussitzung vöm 28. Jánner 1890 ... ... ... ... ... ... ... 96 I. « « 5. Marz « ... ... ... ... ... ... ... ... 254 TI. « « 9. April ii ... ... ... ... ... ... ... 254 III. « a 14. Mai « ... ... _ ... _ ... _ ... 255 IV. a a 5. Nov. a ... ... ... ... ... ... ... 450 V. « . antarctica Lub. 230. — D. squamosa Sw. 230. — Dombeyoxvlon segyptiacum 444. Etlieridgia indica 445. Fagus 69. — F. Deucalionis Ung. 68. — Ficoxylon cretaceum Scbenk 444. — Ficns tilisefolia Al. Br. 68, 69. Glyptostrobus Europaeus 66, 69. Helictoxylon indicum 445. Jordánia tunctana 444. Eaurinoxylon primigenium 444. — Laurus primigenia Ung. 69. — Liquidambar Europaeum Al. Br. 68, 69. — L. ocotsefolius Ung. 69. Martinia elegáns 445. Palaeoplicenix Aymardi 70. ■ — Palmacites Aschersoni 444. — Perfossus punctatus 72.. — Phaseolites sp. 68. — Phcenicites borealis Fr. 68, 69. - — Plioenicites salici fólia Stbg. 69, 73. — Pli. angustifolia Stbg. 69, 70. — Pír. pumilus Brgnt 69,70.- — Pli. spectabilis Ung. 70, 73. — Ph. Pallavicini Sism. 70, 72. — Pli. Veronensis M. 70. — Pli. Sanmiche- liana M. 70, 72, 73. — Ph. Lorgnana Mass. 71, 73. — Ph. rarifolia Viv. 71, 72.- — Ph. densifolia Viv. 71, 72. — Ph. Zignana Viv. 71, 73. — Ph. Gaudryanus b XVIII INHALT DES SUPPLEMENTES. Crié 72. — Pli. Wettinoides M. 70. — Pb. Danteana M. 70. — Pb. Italiea M. 71, 73. — Pb. Fracostariana Mass. 71, 72, 73. — Pb. Massalongiana Viv. 71. — Pb. magnipes Viv. 71. — Pb. Eicbleri Conw. 72, 73. — Protopteris Cottai Corda 230. — P. microrrbiza Corda 230. — P. Buvingieri Corda 230. — P. Witteana Sebenki 230. — P. Singeri C. Presl 230, 231. — P. punctata 231. Quercus Drymeja (Q. pseudoilex Kov.) 68. — Q. psendorobur Kov. 68. Rbus sp. Sapotoxylon indicum 445. Tsenioxylon indicum 445. — T. Herberti 445. — T. Medlicotti 445. — Taonurus ultimus Sáp. et Mar. 450. Die übrigen in diesem Bande vorkommenden Personen-, Orts-, Mine- ral-, Gesteins-, Tbier- und Pflanzennamen, auf welcke irn nicht ungariscben Texte unter Hin'weis auf den Originaltext Berufung geseliieht, findet mán im ungariscben Register I — Y zusammengestellt. SAJTÓHIBÁK. A 334 (248)-ik lapon az utolsó előtti bekezdés második mondata helyesbítve következőképen olvasandó : Oly nyilt főnél, mint minővel Zsigmondy Vilmos bírt, természetes, liogy az utazásai alkalmával látottak és hallottak nem tűntek el nyom nélkül s reá valóban alkal¬ mazható ama mondás, hogy gondolkozásának egész irányával európai műveltségű férfi volt. - FÖLDTANI KÖZLÖNY HAYI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. Megjelenik havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 5 írt évi dij fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 5 frt. XX. KÖTET. 1890. JÁNUÁRIUS-MÁRCZIUS. 1-3. FÜZET. ADATOK A BAKONY GEOLÓGIÁJÁHOZ. (Két ábrával.) Dl'. SCHAFARZIK FERENCZ-tŐl. 1 888 tavaszán volt, hogy dr. Szabó József egyetemi tanár úr néhány jelenlegi és volt tanítványával több napi geológiai kirándulást tett a Ba- konyba, a melyben magam is szerencsés valék résztvehetni. A déli Bakonyban a tihanyi félsziget, a Badacsony, Szigliget, Szent- György és a kapolcsi királybegy ; az északiban pedig Olaszfalu, Zircz és Kardosrét voltak azon pontok, melyeket dr. Szabó József tanár úr vezetése alatt meglátogattunk. Ezen kis utazást azután hárman : Gallik Oszvald, dr. Szádeczky Gyula urak es én magam meg megtoldottuk egy excurzióval Bakonybelre, a bőimét a Somhegyre és a Gerencze völgyébe irányítottuk lép¬ teinket. Azon néhány újabb adatot, a melyek birtokába ezen kőrútunk alkal¬ mával jutottunk, a következőkben terjesztem elő : I. Biotit a kapolcsi királyhegy bazaltjában. A kapolcsi szőlőkben kiásott bazaltrögökben tömérdek pneexistált elegyrész fordul elő. Uralkodó köztük az amphibol, mely olykor ökölnagy¬ ságú ; előfordulnak továbbá kisebb-nagyobb olivinbombák, valamint borsó-, sőt babnagyságu titánvasszemek és imitt-amott egyes nagyobb quarzzár- ványok is. A bazalt ezen ásványain kívül, melyeket részben már Beudant, teljesebb sorozatban pedig újabban Böckh János és dr. Hofmann Károly urak említettek a Bakonyról szóló munkáikban, mint ritkaságot még a biotitot is említhetjük, melyet két példányban találtunk. Tömött fekete bazaltanyagba foglalt példányunk barnaszinű, leveles, néhány milliméter vastag és vagy 2 cm átmérőjű kristályfoszlány. Lehasított vékony lemezkéi polárizált fényben izotrop viselkedésűek. A condensor segítségével jiedig poláris fényben kis optikai tengelyszög mellett negatív viselkedést, tehát a biotitra jellemző tulaj- Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (1) -j 2 SCHAFARZIK FERENCZ : donságokat konstatálhatunk. Magyarországi bazaltokban biotit a ritkaságok közé tartozik, s ilyen nagyságban egyáltalában még nem ismeretes. II. A Sombegy DK-i élgerincze mentén észlelhető geológiai profilról. A bakonybéli Somhegy környékén Hantken Miksa, egyet, tanár úr, a földt. intézet volt igazgatója eszközölte a geológiai felvételt. A mi megfigye¬ léseink pakeontologiai s stratigrafiai szempontból megerősítik ugyan a Hantken M. által kitüntetett geológiai képleteket, de azért feljegyzéseink mégis ezen képletek elbelyeződését, tehát a Somhegy tektonikai viszonyait illetőleg bővítik ki némileg eddigi ismereteinket. A mint a Pénzeskut és Somhegy községek közti út könyökéből a Som¬ hegy DK-i oldalélének tartottunk, legalul humusztalajon és különböző mészkövek törmelékén haladtunk fölfelé. Az első szálban lévő sziklát csak fejebb találtuk és pozitióját aneroiddal 480 m magasságúnak határoztuk meg. 1. Itt ugyanis 3° alatt É-ra diilő, tehát majdnem horizontálisan fekvő vastagabb világos, barnás, szürke, tömött mészkőpadok fordulnak elő, a melyekben apró Rhynchonella- és Terebr atilla - faj okát, egy Belemnit- töredéket és Crínoida- nyéltagokat találtunk. E mészkőtelep 20 m vastag. 2. 500 m magasságban ugyanezen crinoida-mészkő durvább szemű és concordans településű padjaira bukkantunk, a melyekben vastagabb crinoida- nyéltagokon kívül még egyes brachiopoda-töredékekre akadtunk. Ezen durvább crinoida-meszköpadok összes vastagsága 50 m. 3. 550 rn-nél a crinoida-mészkő legfelsőbb réteglapja által képezett párkányszerű kis laposra értünk, a melyen az alsó krétához tartozó caprotina- meszet találtuk. E mészkőben gyéren előforduló caprotinák mellett számos spharulitol gyűjtöttünk. E mészkövet 30 m vastagságban figyeltük meg. Fölötte 4. 580 m-nél hirtelen, majdnem függélyesen kiemelkedő, tömött, fehér, rétegzetlen mészkősziklák állották utunkat, a melyekben a legszorgo- (2) A BAKONY GEOLÓGIÁJÁHOZ. sabb keresés daczára sem bírtunk kövületekre akadni. Petrographiai kül¬ leménél fogva bizonyos liaszmeszekhez, vagy pedig némely Dachstein-meszek- bez hasonlítható. Vastagsága 40 m. 5. 620 m-nél mérsékelt vastagságú, halvány pirosszinű, majdnem szin¬ tesen fekvő mészkőpadok figyelhetők meg, a melyekben szórványosan apró crinoid- nyéltagok rhomboederes hasadáslapjai csillognak. E rétegekben néhány rossz megtartású s töredékes ammonit mellett túlnyomóan brachiopodákat gyűjtöttünk, a melyek főleg a Terebratula diphya fajhoz tartoznak. Előfordult továbbá egy példányban a T. triangulus is s végre még egy-két apró rhyncho- nella és néhány aptychus. Tudjuk, hogy a felsorolt két terebratula jellemző a legfelső jura tithon emeletére, s minthogy az alatta fekvő fehér mészkő (4. sz.) valószínűleg még idősebb, világosan következik, hogy ezen rétegek csakis egy CL Somhegy DK-i oldalának geológiai projilja . Caprotina-mésxkö Cnnoi3a-mÍ5í.. j ^ Dipbija-iuüis.. I ^ Ii4í/ Dacf?stei/nú m . (Kalksteine.) Qeoloűisdjes proJU Zer SO-Seite. Soruké. ÍV- vetődési sík mentén emelkedhettek térben a neocom caprotina-mészkövek fölé. A dipliya-padok vagy 20 m vastagak. 6. Fölöttük 640 m magasságban concordans településsel világos szürke, többó-kevésbbé tömött, vastag crinoida-mészkő-padok következnek, melyek a hegy tövében találtakkal (1. és 2. sz.) megegyeznek. Ezen település annyiban érdekes, mivel a Bakonyban csak kevés helyen észlelhető a crinoida- mészköveknek superpositiója a diphya- rétegek fölé olyan kézzel fogható módon, mint éppen ezen helyen. Fölfelé a lejtőn a erinoida-meszkőpadoknak rétegfejei még egy darabig láthatók, de azután a hegy hirtelen ellaposodik s csak valami 5 — 6°-nyi emelkedéssel közeledünk a tető felé ; a feltárás kedvezőtlenné válik. A cri- noida-mészkövek csak összefüggés nélküli kőhalmokban fordulnak elő és felü¬ leti határukat a hegyen át húzódó erdei vágásban találjuk meg. A vágáson túl 7. halvány hússzinti vagy élénkebb veres mészkövet látunk, a melyben olykor egy fehéres sárgás, régibb tömött mészkőnek vannak lekopott göm¬ bölyű zárványai, mi a daraboknak csomós kinezést kölcsönöz. A vereses mészkő anyagában egyes calcitlapocskák csillognak. Szálban lévő rétegeket (3) 4 SCHAFARZIK FERENCZ : itt sem láttam. Figyelemre méltóvá teszik e helyet a kövületek, nevezetesen az ammonitok sokasága, a melyek között legfontosabb az Ammonites ( Phyl- loceras) ptychoicus Quenst. mint olyan, mely a tithoni emeletre jellemző. Mellette rossz megtartású és csak töredékesen gyűjthető Perisphinctes (Malle- tianus?)-, Haploceras- és Lithoceras-nemek vannak képviselve, a melyek tár¬ saságát egy nagy Ncrivea és néhány aptychus kiegészítik. E mészkövek tehát a Phylloceras ptyclioicum vezérszerepénél fogva szintén tithonkoruak. Minthogy más helyeken a Phylloceras ptychoieum a Terebratula diphyá-val együtt is található, stratigraphice ezen két réteg egymástól itt sem különíthető el ; hanem mind a kettő a tithoni emelet alsó szintájába soro¬ landó. Felső tithonnak Hantken tnr. űr a Bakonyban egyelőre azon bracliio- podákban bővelkedő crinoid-mészköveket tekinti, melyek Olaszfalu mellett az Eperkes hegyen, a bakonybéli Feketehegyen stb. és végre a mi somhegyi profilunkban is két Ízben, a vetődés mindkét oldalán előfordulnak. Részle¬ tesen tanulmányozva azonban ezen rétegek ezidáig még nincsenek. 8. Fent a Somhegy tetején (653 m) világos sárga, tömött, repedezett mészkősziklák láthatók, a melyeknek telepedési viszonyait biztosan meg nem állapíthattuk. Egyetlen egy, közel félkrajczár nagyságú korall átmet- szeten kivűl másféle kövületnek nyomát sem találtuk, s e tekintetben legjobban hasonlít a 4. sz. alatt felsorolt fehér kövületnélküli mészkőhöz. Vájjon azonban ezen mészkő teljesen azonos-e a 4. számúval és ennél¬ fogva szintén idősebb- e az alsó tithon mészköveinél, azt biztossággal még a belőle készített vékony csiszolatok alapján sem merném eldönteni. III. Uj adat a Gault előfordulására vonatkozólag Bakonybél környékén. Midőn Bakonybélből utolsó kirándulásunkat a Gerencze völgyébe tet¬ tük, arról győződtünk meg, hogy Penzeskut felé az alsó krétához tartozó caprotina-mész a völgy mindkét partján fordul elő ; sőt hogy a patak néha szűk sziklaszorosokon át kénytelen útját keresni. Penzeskut felől a pataknak NyÉNy-i iránya van ; Bakonybéltől egyenes irányban DK-re azonban hirtelen könyökben megfordul a völgy DNy-íele. Ezen hajlás jobb partján kisebb ki¬ terjedésben ugyanolyan szürke meszes rnárgát figyeltünk meg, a milyenből a jásdi, olaszfalui, lókuti és az Akii major melletti gault kőzete áll. Sőt rövid keresés után egy kis turrilitre is akadtunk, mely a Turnhtcs Bergen- hez áll legközelebb s azonkívül még egy kis scaphytes- töredéket is leltünk. Az enuelfogva biztosan gaultnak vehető kis márgafoltocska tehát a Bakony jásd-lókuti gault-zónáját majdnem Bakonybélig hosszabbítja meg; másrészt pedig kitölti némileg azon hézagot, mely a térképen a Gerencze völgy ca- protina-mészkövei és a Bakonybél körüli eocén lerakódások közt létezett. A BAKONY GEOLÓGIÁJÁHOZ. ADATOK MUNKÁCS VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. Dr. SzÁDECYKV GYULA-tÓl.* 1. Sedimentek. 1887 nyarán egy hetet töltöttem Munkács vidékén, hová dr. Staub M. úr hívására mentem, hogy köviilt növényeket gyújtsunk a m. kir. földtani intézet számára és hogy főleg a növénylenyomatok geológiai előfordulását tanulmányozzam. Legtöbbet gyűjtöttünk a Munkácstól keletre Felső -Kerepecz (0. Scliön- born) és Nómet-Kucsova közti erdőcske nyugati szélén, a patak balpartján lévő növénylenyomatokból. Itt egy igen jó feltárásra bukkantunk, a melyet A Kustánfálva és N.-Kucsova közt lévő lignit-előfordulás. a) muskovitos agyag növénylenyomatokkal b) lignit c ) perlitkomok d ) perlites és korzsolóköves dara, közke-közbe lignittel e) veres quarzkomok. Huber József munkácsi ügyvéd úr ásatott néhány óv előtt, hogy egy közeli szénfurásából levezesse a belészakadt vizet. Ezen ásásnak ü2 ága van ; az egyik DDK-i (10 h.), a másik keleti irányú; a növényeket az előbbiből vettük. Lefelé ezen lyukak nem mennek 2 m-nél mélyebben, de hosszúságuk elég nagy. * Előadta az 1889. márczius 6-án tartott szakülésen. 6 SZÁDECZKY gyula: A közét, melyben a növények vannak, sárgaszinű, muskovitos agyag. Két szintből gyűjtöttünk növényeket. Az alsó kékes szürke, durvább agyagba megy át, a mely szintén tartalmaz növényeket ; ettől vagy 1 lh m magasan van a felső agyag, a melyből növényeket szedtünk. A kettőt különböző színű olyan muskovitos agyag választja el egymástól, a melyben kárpáti homokkő, quarzit, kemény agyag (mállott trachyt?) lekopott darabjai, továbbá quarzhomokszemek fordulnak elő. Felfelé a quarzhomokszemek szaporodnak, annyira, hogy a felső növényeket tartalmazó agyag már kon- glomerátos, agyagos quarzhomok közt fordul elő. E felett még tisztább lesz a quarzhomok. Ezen rétegek dőlése nem határozott, általában véve EEK-re ( 1- — 2 h) dőlnek 15° alatt. Hogy a növénylenyomatok ezen kőzetének geológiai helyére vonatkozó valami biztosabb adat birtokába jussak, bejártam a gazzal sűrűn benőtt kis patak környékét. Vagy 300 lépésre felette, a patak medreben vagy 3 m mély fúrt lyukat találtam, mellette pedig egy ca. 21/ 2 m magas falban körülbelül 40 cm vastag lignit- réteg van. A fal legalja kékes¬ szürke az előbbihez hasonló muskovitos agyag, a melyben szintén vannak növénymaradványok. Az agyag felett a lignit következik, a mely nem merev és az egyik végén vagy 15 cm vastag perlithomok ekeli közbe magát. A perlit-homok alatt lévő ága a lignit- rétegnek ca. 15 cm vastag, a felette lévő pedig ca. 25 cm. A lignit felett kevés muskovitot tartalmazó perlit- és horzsolókő-dara van, közbe-közbe vékony lignitrétegek által megszakgatva. A rhyolith-sediment felett vagy 50 cm. vastag, javarészben quarzszemekből álló veresre festett homok van fel egészen a növényzetig. Ezen rétegek álta¬ lában véve EK-re dőlnek 10 — 15° alatt. A lignit-rétegek képződését tehát itt a rhyolith -homok hullása szakította meg és úgy látszik, ez véget is vetett a lignit- képződésnek, vagy pedig azon domborzati változás, a mely ezzel együtt járt. Hasonló viszony ez ahhoz, a melyet a mehádiai barnaszén bányákban láttam dr. Schafarzik F. úr társaságában, a mely a mediterrán epochában képződött.* De nemcsak itt, hanem más nem ilyen jól feltárt helyen is lehet látni ezen patak mellett, hogy a lignit felett horzsolóköves perlit-breccia, alatta pedig muskovitos agyag van. A perlit gipsz nélkül is festi a lángot egy kicsit káliumra ; az egész lángkisérleti eredmény a következő : I. Na 3, K 0 — 1 , Olv. 3, II. Na 3, K 0 — 1, Olv. 4; III Na-4, K-3. A horzsolóköves részben valamivel kevesebb a Na és K (I Na- 2 — 3, K- 0, Olv. 3 — 4; II. Na 2- — 3, K 0 — 1, Olv. 4; III. Na 3 — 4, K- 3 — 2). Szeműt növenymaradványok ezen rhyolith-brecciában is előfordulnak. Ezek alapján kétséget nem szenved, hogy ezen lignit képződése a perlitbreccia képződése idejére esik, és hogy énnél idősebbek azon növény¬ maradványok, a melyeket mi a víz levezetésére ásott lyukban gyűjtöttünk. :: A. Schafarzik. A m. kív. föleit, intézet évi jelentése 1874-ről, 333. lapon. (6 MUNKÁCS GEOLÓGIÁJÁHOZ. 7 A tokaj- eperjesi hegység északi részén a rhyolith-breccia a szármát-epochá- bán képződött. Ha analógia alapján ezen perlit- és horzsolókő- brecciát is szármát-epochabelinek veszszük, akkor növénylenyomatainkat ennél időseb¬ beknek, talán felső mediterránbelieknek kell tartanunk. A második hely, lionnét növénymaradványokat hoztunk, maga az előbbitől D — DK-re pár száz lépésre eső, azon víz alá került szénfurás, a melynek kitisztítására kezdték ásni az előbb említett levezető csatornát. A kőzet itt is muskovitos agyag. A felső rétegeknek színe fehér, lefelé sárgás, veres, majd zöldes és kékes barna ; ezen utóbbiból hoztuk a növénymarad- ványokat. A rétegek dőlésé nagyjából megegyezik az előbbiekével. A szenet ezen a helyen mi nem láttuk a víz miatt, de a tulajdonos állítása szerint mindjárt a víz felső részen következik. Annyi bizonyos, hogy itt a muskovitos agyag alatt vagy talán közte fordul elő ; tehát ez minden valószínűség szerint mélyebben fekvő réteg, mint a patak másik ága mellett lévő fent leírt lignité. Munkácson időzésíink utolsó napjaiban megismerkedtünk Hubee József ügyvéd úrral. A tőle hallottak megerősítik azt, hogy ezen a vidéken szintén több szénréteg van. Elvezetett ő minket egy másik ásatásához is, a mely közvetlen Bukovinka deli oldalán az északra folyó patak kezdetén van. Ez is vízzel van tele és — a mint a mellette lévő tűzhely, a melegítésre szánt nagy görgeteg és a bokrokra aggatott sok rongy elárulja — a babonás köznépnek nagyon látogatott « gyógyfürdője)). A szén itt is mindjárt a felüle¬ ten van, de mi azt a víz miatt nem láthattuk.* Bukovinka utczáján az Obics nyugoti oldalán magunk is láttunk egy vagy 15 cm vastag lignit-réteget. Felette sárgás-szürke, olyanféle muskovi¬ tos agyag van, a minő az előbbi helyeken. Települését azon csekély ásásból, a melyet a nagy sárban sietve eszközöltünk, biztosan megítélni nem lehetett, de úgy látszott, hogy kis hajtással dől északra. Az Obics-hegy nyugati olda¬ lán elmenet láttuk, hogy legfelül itt is perlites és horzsolóköves trachyttufa és egyenletes szemekből álló dara van, a melyben dr. Staub űr növénylenyo¬ matokat is talált. Bukovinkától EK-re a Latorcza völgyébe leereszkedő domb oldalán szintén bukkantunk szénre, a mely azonban nagyon el van rejtve. Tufa alatt fordul elő itt is, de nem olyan durva perlit- és horzsolókő- brecciás tufa alatt, a minőt lent találtunk, hanem egyenletes, aprószemű, finom pyroxentrachyt- tufa alatt, melyben perlit-szemet csak elvétve találunk. Ebben is bukkan¬ tunk növénymaradványokra, a melyek között dr. Staub úr a Glyptostrobus Europaeus Brngt. sp. tobozát ismerte föl. A szén tisztátalan tufás és nagyon vékony rétegecskéket alkot helyenként. Egy arasznyi vastag tufában p. van * A munkácsi szenet elemezte Kalecsinszky Sándor úr. (V. ö. A m. kir. földtani intézet évi jelentése 1888-ról, 128 1.) (7) 8 SZÁDECZKY GYULA : 3 szenes réteg is. A rétegek K- és K— DK-re dőlnek 25° körül. A szén alatt muskovitos agyag van, helyenként szenült növénymaradványokkal. Ez tehát a legfelső szénréteghez tartozik. Kőzettani szempontból érdekes, hogy a tisztán rhyolithsediment helyett itt egészen hasonló viszony mellett már inkább pyroxentrachyt jel¬ legű sedimentet találunk, a miből azt következtetjük, hogy a pyroxentra¬ chyt- és a rhyolithsediment ugyanazon geológiai időben rakódtak le. Még egy helyen láttunk szenet, nevezetesen azon völgy ny. szélén, a mely Kucsova és Bukovinka keleti oldalán húzódik. Itt is perlites és horzsa- köves, gyéren pyroxentrachyt salakos sedimentje van a szén felett. Ez alatt azonban még több szónróteg következik, melyekre a völgyben több ízben fúrtak. Ezen fúrások most mind be vannak omolva, mindössze annyit látni rajtuk, hogy itt is ahhoz hasonló muskovitos agyag, minőt a falu másik oldalán már több helyütt találtunk a legfelső szén alatt. Huber úr közlése szerint vagy 15 év előtt furatott ezen völgyben egy bécsi vállalkozó, a ki azonban hirtelen elhalt. Utána mindjárt ő nyert sza¬ badkutatási jogot. Vagy 20 öl mélyre furatott le és 3 különböző szintben találtak szenet. Az első kb. IV2 öl nyíre van a felszíntől, a második 8 — 9 öl, a 3-ik 14 öl mélyben. A két felső szénréteg nem vastag, a 3-ikba 6V2 öl mélyen hatoltak be, a mikor a fúró beletört, meg mielőtt áthatoltak volna rajta. Tekintve, hogy az agyag felett is van egy szénréteg, a melynek szintje magasabb, mint a völgy talpa ; ezen a vidéken legalább is 4 szénréteget kell feltételeznünk. A szénkutatások, úgy látszik, itt minden rendszer és nagyobb tőke nélkül végeztettek, a minek természetes következménye, hogy praktikus eredményük még eddig nem lett. Növénylenyomatokat találtunk még pyroxentrachyt-brecciás tufában azon domb déli lejtőjén, a mely Kölcséntől egyenesen nyugatra esik. Innét valók azon szép lenyomatok, a melyeket egyetemünk ásvány- és kőzettani gyűjteménye dr. Traxler László szívességéből kapott, a melyek által csᬠbítva dr. Staub úr velem Munkácsra utazott. Mi csak egy futólagos kirándulást tettünk ide, mert a hely soványnak ígérkezett. Apróbb-nagyobb fekete és veresszínű salak és tömör pyroxentrachyt teszi brecciássá ezen tufát, mely- beu elvétve csöves-szálas horzsolókő is található. Helyenként a durvább darabok kimaradnak belőle, helyettük növénylenyomatok fordulnak elő a tufás részben. Ezen ponton a rétegek DDNy-ra(14 h.) dőlnek 60 — 70° alatt. Kustómf alvóitól északkeletre eső kőbányában kerestünk meg növény¬ maradványokat. A kőzet itt is pyroxentrachytsediment, a mely ajiró szürke és veresszínü pyroxentrachyt- szemekből áll csöves horzsolókő nélkül. A réte¬ gek DK-re dőlnek 30° alatt. Felső részén menilithféle zárványokat láttam. Dr. Traxler szívessége folytán meg feljebb északról Iglécz község hatᬠrából kaptunk pyroxentrachyttufát. (8) MUNKÁCS GEOLÓGIÁJÁHOZ. 9 2. Eruptív tömegkőzetek. Néhány eruptív tömegkőzet is akadt utamba kirándulásaink alkalmᬠval, melyek mind a trackytok (andesitek) közé tartoznak. a) Rustánfalva nyugati utczája irányában a felső úton a Kamen-domb oldalán nagyon tömör, zöldes szürke pyroxentrachyt van szálban, 2 — 3 mm átmérőjű földpátszemekkel. Mikroszkóp alatt kis nagyítással nézve nagyon meglep ezen kőzet, mert pyroxent így látni benne nem lehet. Két csiszolatban mindössze egyet¬ len nagyobb augitszemecskét találtam, ezt is földpátba bezárva. Erős nagyí¬ tás mellett (7 obj.) azonban látjuk, hogy az ajirószemű mikrokristályos alap¬ anyagnak körülbelől fele részét gömbölyű, vagy sonkaidomú vagy oszlop¬ alakú, de nem határozott körvonalú augit-mikrokristályok alkotják, melyek¬ hez nagyon sokszor apró magnctitszemek tapadnak. A magnetitoknak részben limonitos konturjok van. Limonitos sávok különben helyenként az alapanyagban is előfordulnak. Az augit-mikrokristálykák világos zöldszinűek, szög alatt sötétednek el. Határozatlan körvonaluk és színük által élesen különböznek a mikrokristályos alapanyag másik részétől, a fehér, merev léczekhez hasonló földiátoktól. Ezek nagy része 2 — 3 ikerlemezből áll, a melyek az összenövési síkoktól 30 — 40° -re sötétednek el. A mikrokristályok minden rend nélkül vannak összekuszálva, folyós¬ sági szerkezetük nincs ; közöttük helyenként szemcsés, fehéres alapanyag maradt vissza, a mely azonban nem isotrop, polárfényben földpátfélének látszik. A földpát, augit és magános magnetitszemeken kívül vannak még nagyobb magnetitcsoportok is az alapanyagban, a melyek szőlőfürthöz vagy egyéb bizarr alakhoz hasonlítanak. Ezek nem eredeti képződmények, hanem chemiai átalakulás által keletkeztek. Egyikökben egyközösen sötétedő pyro- xenmaradékot találtam, a miből következtetem, hogy ezeknek legalább egy része hypersthenből alakult át. A magnetitcsoportok némelyikét augitszemek veszik körül, épen úgy, mint a következő pyroxentraehytokban a corro- dált hyperstheneket. Az alapanyag lángkisérlete a következő : I Na 3, K 0, Olv. 4, zöldes barna, gipszszel Na 3 — 4, K 1. A mikrokristályos alapanyagból élesen, minden átmenet nélkül válnak ki a nagy /öíúpáí-kristályok. Ezek eléggé épek, csak a hasadási vonalak mentén vannak kaolinosodva. Zöldes barna, amorph foltokat látunk elvétve a földpátokban, továbbá találtam a kézi példány egyik elporlott földpátjában egy ép augitot, a melynek szétnyomott hasábkái mikroszkóp alatt szürkés, világos sárgaszínüek és elsötétedésük felmegy egész 48°-ig. A földpátok többnyire táblaalakuak, sokszoros ikrek, a melyek némelykor meg össze- huzódnak. Elsötétedésök többnyire 30 — 40° alatt következik be az iker¬ lemezektől. Lángban a következőkép viselkednek: I Na 2, K 0, Olv. 0 — 1 ; (9) 10 SZÁDECZKY GYULA : II Na 2, K 0, Olv. Ü — 1 ; III Na 3 — 2, K 0 — 1, sósavas oldata fest Ca 9, Na 3, K 1. Ezek alapján tehát a nagy földpátokat a northit- sorozatúnak kell tartanunk. Nevezetes dolog, hogy az alapanyag valamivel több Na- és K-t tartalmaz és sokkal könnyebben olvad, mint a belőle kivált nagy földpát. Ezen tiszta hypersthen nélküli augittrachyt felett pyroxentrachyt- sedi- ment látható. b) Tovább keletre az előbbi helytől Kustánfalva közepe táján nagyon likacsos sötétszürke és vereses salakot találtam szálban, a melyből nagyobb és pedig a lángban tökéletesen úgy viselkedő földpátszemek váltak ki, mint az előbbi augittrachyt-földpát szemei. A likacsos alapanyag is úgy festi a lángot és olyan könnyen olvad, mint a pyroxentrachyt alapanyaga. Kel¬ lően átlátszó lemezt nem lehetett ebből csiszolni. Úgy látszik, sok benne az amorph anyag, a melyben rendkívül apró tűalakú földpátkák vannak. c) A kustánfalvi augittrachvthoz nagyon hasonlít alapanyagára nézve azon pyroxentrachyt, a melyet ettől DK-re, a katonai térképen «Rotherbach- nak» nevezett patak medre felső részében, szálban találtam a szénfurások alatt. A hasonlatosság azonban csupán csak a mikrokristályos alapanyagra vonatkozik. Már makroszkoposan látjuk, hogy a szürkés alapanyagból sűrűb¬ ben vannak a földpátok kiválva, mint az élőbbemből, sőt egy 5 mm hosszú és 2 mm szeles hypersthen- oszlopkát is találtam benne, melynek egy részét leválasztván, meggyőződtem arról, hogy egyközösen olt ki, hogy pleocbro- ismusa ez irányban fűzöld, erre derékszög alatt zöldes olajbarna. Ezen hypersthen lángban így viselkedik: I Na 0 — 1, K 0, Olv 1 — 2; II Na 0 — 1, K 0, Olv. 1 — 2 barnásán áttetsző; III Na 1, K 0. A mikrokristályos alapanyagnak vagy Vs-részét alkotja az augit-mikro- litli, melyhez magnetitszemek épen úgy tapadnak, mint az előbbieknél. A földpát-mikrolithok is hasonlítanak az elöbbeniekbez, valamint az egész alapanyagnak lángkisérleti viselkedése. A nagy földpátok uralkodólag szintén anorthit- sorozatuaknak bizonyul¬ nak lángkisérleti viselkedésük és az elsötétedesi szögek alapján, ámbár vannak 15° körül sötétedő ikrek is, a melyek tehát a savasabb calciumföld- pátok jelenlétét sem zárják ki. Uj ezen földpátoknál az, hogy némelyiket magnetit-erezet hálózza be. Helyenként limonitos sávokat látunk a kőzet¬ ben, az ezekbe eső földpátokban is vannak a basadási vonalokon beszivár¬ gott limonitos foltok. Mikroszkóppal is találtam, de igen kevés, nagy, corrodált hypersthent> mely tulajdonságok alapján a kristályodás kezdetére kell gondolnunk kiválᬠsát. A magma későbbi állapota nem kedvezhetett a byperstbenek képződé¬ sének, sőt ellenkezőleg kimarta a meglevő byperstbeneket is. A byperstbenek sápadtak, de azért van pleoehroismusok. A legutoljára kivált ásványok közé tartoznak az augitok , a melyek olyan apró mikrokristálykák, hogy kis nagyí¬ tás mellett csak szürke pontoknak látszanak. (10) MUNKÁCS GEOLÓGIÁJÁHOZ. 11 Ezen hypersthen-augittrachytot jó darabon láttam szálban. A patak ebbe vájta ágyát. Elválási lapjai különböző irányban vannak. d ) Feljebb a patakban és az út mellett veres agyagot, találunk, a mely helyenként olyan tiszta, hogy festeni lehetne vele. Figyelmes kereséssel olyanra is akadunk, melyben még földpátszemek vannak, a melyek elárulják, hogy a veres agyag a pyroxentrachytnak eredeti helyén való mállási termé¬ nye. Találtam ezen a környéken még ép, kemény, veres pyroxentrachytot is, opálgömbökkel ; továbbá olyat, a mely részben fekete, részben veres. e ) Közel ezen helyhez EK-i irányban Német-Kucsova határában egy pyroxentrachyt kőbányát találunk, a melynek felső részén vékony táblás elválások dőlnek 20° alatt éjszakra. Ezen veresbarnás, szürke, tömör kőzet szabad szemmel nézve hasonlít az előbbeni kőzethez. Földpátján látjuk, hogy részben kaolinos. Ezeken kívül észreveszünk még pyroxeneket, melyek legnagyobbja se hosszabb négy mm-nél. Mikroszkóppal az alapanyagot mikrokristályosnak találjuk. A mikro- kristályok jóval nagyobbak, mint az előbbeni kőzetekben. Számra nézve első helyen említendők közülök a földpát- léczek, a melyek nagyobbára ikrek, 25° körül levő elsötétedéssel ; körvonaluk nem olyan eles, mint az előbbenieke. Nagyon sok az augit-mikrolithok száma is, a melyek szem-, nem pedig oszlopalakuak. Magnetit-szem, részben oxydálva, elég bőven van a mikrokris- tályok között. Helyenként kevés, nem kristálvodott, szürke, szemcsés magma maradt vissza, a mely azonban polár-fényben fehéres színnel kezd deren¬ geni. Az alapanyag hasonlóan festi a lángot a Na és K színével, mint az előbbeniek, de nehezebben olvad (olv. = 3. Szabó). A nagy ásványok között a földpátok minden tekintetben hasonlítanak az előbb leírt pyroxentrachytok földpátjához. Lángkisérletük alapján anor- thit- és biytownit-soToz&tm kell következtetnünk. Egyik földpátban az iker¬ lemezekkel egy közös helyzetben hypersthen- oszlopkát is találtam. Hypersthen ezen kőzetben sincs sok, és a mi van, az is elváltozott, erősen kimart felületű. Rendesen a hypersthenek egész külseje apró augit- szemekkel van ellepve kisebb-nagyobb vastagságban. Egyik hypersthenben augit- szemekkel környezett 38° alatt sötétedő augit- kristálykát találtam, a melyet azonban nem tartok idősebbnek a bezáró hypersthennél, hanem azt gondolom róla, hogy egy igen mélyre mart odúba telepedett augitka, a mely nézetet erősen támogatja az apró augit-mikrolith-ráma is. Az augit ezen kőzetben is az utolsó kristályodási terméknek látszik lenni, olyan mag¬ mából, a mely a hyperstheneket már inkább oldotta, mint újakat formált volna. E hypersthenek pleochroismusa c = zöld, b = sárgászöld a = vereses zöld. Hámatit van beléjök zárva. Augit- ból a sok mikrokristályon kívül elvétve nagyobb is fordul elő,, de ezek is többnyire szemcsés halmazoknak bizonyulnak polárfényben. (11) SZÁDECZKY GYULA : 12 Tehát ezen kőbánya kőzete szintén hypersthen-augittrachyt. f) Meg egy ponton találtam szálban pyroxentrachytot, t. i. a Latorcza túlsó, jobb oldalán. Kölcséntől egyenesen Ny-ra a kiugró hegyorron van egy pyroxentrachyt-kőbánya. A trachyt felett következik azon pyroxentrachyt- brecciás tufa, a melyben, mint fent említém, növenylenyomatokat találtunk. Szabad szemmel nézve ezen pyroxentrachyt hasonlít az előbbihez. Mikroszkóppal az alapanyagot szintén mikrokristályosnak találjuk. A mikrokristályok nem olyan igen aprók, mint a kustánfalviak voltak, hanem inkább a nagyobbszemti kucsovai pyroxentrachyt alapanyagához hasonlíta¬ nak. Az apró kristálykák ugyanazon ásványfajtákhoz tartoznak, melyeket az elöbbeni trachytokban is találtunk, tehát földpótok, augitok és magnetitek, de ezek nem válnak ki olyan tisztán, olyan eles határokkal, mint az előb- beniekben. A földpátkák többnyire zsindelyalaku ikrek, melyek egyik fele sokszor kinyúl a másik felett. Az augit aránylag kevesebb, mint az élőbbem¬ ben és nem annyira szem-, mint inkább oszlopalakú. Magnetit nincs benne sok, és nem szegődik olyan hűen az augithoz, mint az előbbeniekben. Úgy az augit, mint a magnetit részben oxydálódott. Az alapanyag lángkisérlete hasonlít az élőbbeméhez: I Na = 2 — 3, K = 0, Olv. 1 — 2; II Na = 2 — 3, K = 0, Olv. = 3 barna; III Na = 3 — 4, K = 2 — 1. A nagyobb ásványokat tekintve, már találunk különbségét ezen és a Latorcza másik partjáról leírt kőzetek között, mert földpátja a lángkisérlet szerint mindjárt labradorit sorozatú (I Na = 2 — 3, K = 0, Olv. = 2 ; II Na = 2 — 3, K = 0, Olv. 3 — 4; III Na = 3 — 4, K = 1). Egyeseknek elsötétedése 30° felett következik be, de vannak 20° alatt sötétedők is. Sok földpát a rendes iker-összenövés helyett összekuszált halmazokká csoporto¬ sul. Egyesek a hasadási vonalak mentén kaolinosodnak, másoknak belsejé¬ ben vereses barna, kaolinos alapanyag van, a melyet ép, tiszta földpátburok környez. Az alapanyag mikrokristályain kívül van benne néhány nagyobb augit, közöttük egy 1 1 ikerlemezből álló iker. Az augitok körvonala nem ép, össze vannak repedezve, egy helyütt szemcsés halmazzá csoportosulnak. Színük világos sárgás zöld, pleochroismusuk alig észrevehető, elsötétedésük felmegy 45°-ig. Nevezetes dolog, hogy ezen kőzetben hypersthcnt egyáltalában nem találtam, tehát ez augittrachyt. g ) Ugyanezen bányából hoztam nagyon tetszetős zöld opált is, a mely felületén vastag, fehér földes kéreggel, tripoli-v al van borítva. Belsejében is vannak vékony, világosabb színű erek, a melyek a kezdődő stádiumai egy olyanféle elváltozásnak, mely a felületen a vastag tripoli- kerget hozta letre. Mikroszkóppal meggyőződünk arról, hogy egészen isotrop anyagból áll. Helyenként zöldes sárgás limonitos foltok vannak benne. (12) MUNKÁCS GEOLÓGIÁJÁHOZ. 13 Ezzel összefüggésben megemlítem, hogy opál Munkács vidékének trachytkőzeteiben sok helyütt fordul elő. Oroszvégtől északra Traxler ur szőlőjében nagyon szép fehér opált gyűjtöttem, a melyben különböző növé¬ nyek, közöttük dr. Staub úr szerint Glyptostrobus Europaeus Brngt. sp. kövült maradványa foglaltatik. Traxler ur szívességéből Selesztó falu Zsornina hegyéről van egyetemi gyűjteményünkben hasonló faopál. h ) A munkácsi vár (Várpalánka) tetején a déli oldalon a belső bástyán találtam szálban, kekes és veres színben váltakozó trachytot, a mely likacsos, laza szerkezete és nagyobb (7 mm átmérőjű is) földpátjai által már szabad szemmel nézve is különbözik az előbb tárgyalt trachytoktól. Mikroszkóppal meg nagyobb a különbség. Alapanyaga először is nem mikrokristályos. Sárgás szürke magma uralkodik benne, a mely nem egészen amorph, nagyobb részben derengni kezd polarizált fényben ; másod¬ szor hiányzik a sok augit-mikrolith, a mely az előbbeni kőzetek alapanya¬ gának majdnem fele részét tette ; e helyett vékony, karcsú limonit-pálcziká- kat találunk benne, a melyek, úgy látszik, átalakult pijroxen-mikrolithok., Földpát-mikrolith van az alapanyagban, de nem válnak ki olyan élesen, mint az első pyroxentrachytokban. Bőven találjuk a magnetitot is szem, pál- czika és koczka alakjában, de egy részük a vastartalmú ásványok elbomlá- sából származott. Részben limonitosodva vannak. Az alapanyag lángkisérlete a következő: I. Na = 2 — 3, K = 0, Olv. — 1 — 2 ; II. Na = 2 — 3, K - - 0, Olv. : 3; III. Na = 3, K = 2—1. A nagyobb ásványok között a földpátok eleg épek, némelyek azonban kaolinosodni kezdenek, vagy alapanyagot tartalmaznak zárványként. A láng- kisérlet szerint az andesin- és labradorit- sorozatba látszanak tartozni (I. Na = 3—4, K = 0, Olv. = 3 ; II. Na = 3—4, IÁ = 0, Olv. = 4; III. Na — 4 — 5, IÁ = 1 — 2). Elsötetedésük 30° fölé emelkedik, de nagyon sok van, a mely 20° alatt sötétedik. A pyroxenek közül határozottan hypersthen van benne több. Előfordul¬ nak nagyobb kristályok is közöttük, de több az apróbb. Nem egészen épek; magnetit-keretjük van, vagy belsejükben is magnetit vált ki, főként a haránt- repedéseken. Pleochroismusuk erős: c zöld (mint az augité), b sárgás zöldes¬ barna, a veresbarna. Harántmetszetben a ooPoo (100) és ooPoo (010) lappárokat erősebben találjuk kiképződve, mint a oo P(110)-t. Angit a hypersthenhez hasonlítva nagyon kevés van. Kristályai nem epek, végeiken nagyon le vannak olvadva. Színük világos sárgás zöld, pleochroismusuk csekély. Már a sok hypersthen is új ezen kőzetben, de mint egesz új ásvány előfordul az ampáiból, habár csak nagyon alárendelten. Nagyon el van vál¬ tozva, vastag magnetit- keret veszi körül. Elsötétedése 15° alatt következik be, a jó hasadási irányhoz. Pleochroismusa c irányában tüzveres, erre derék¬ szög alatt zöldes sárga. (13) 14 STAUB MÓRICZ: Magnetitos és limonitos foltok varrnak még benne, a melyek vagy amphibol, vagy biotit elváltozásából származnak. A munkácsi vár kőzete tehát olyan hypersthen-augit-amphibol-trachijt, a mely lényegesen különbözik az előbbeni tiszta pyroxentrachytoktól. Ezek azon kőzetek, a melyeket Munkács vidékén magam gyűjtöttem. i ) Báthory Gusztáv mérnök úrtól kaptam néhány kőzetet, a melyek igen fontosak azért, mert ezeket használták a munkács-beszkidi vasút építé¬ sénél. Ezek részben megegyeznek a most vázolt kőzetekkel. Közülök most csupán csak egyet akarok megemlíteni, t. i. a munkácsi Kishegy kőzetét, a melyet a mérnök ur közlése szerint különösen koczkakövekre használtak, habár mállott volta miatt erre nem látszik valami nagyon alkalmasnak. Földpátja ennek is andesin. Egy apró vékony csiszolatban láttam, hogy alapanyaga szürkés amorph magma, a melyben csak néhány földpát van a sok apró magnetitszem mellett. A kisebb földpátok közt vannak az oldalok¬ kal egyközösen sötótedők. Ezenkívül vannak nagyobb magnetitos és hárna- titos halmazok, a melyek összeségükben tisztán mutatják, hogy valami jól hasadó ásvány, biotit vagy amphibol elváltozásából származnak ; valószí¬ nűbb azonban a biotit azért, mert szabad szemmel is látunk a kézi példány¬ ban veres biotitféle lemezeket. ADATOK MUNKÁCS KÖRNYÉKÉNEK FOSSZIL FLÓRÁJÁHOZ. Dr. Staub Móricz -tói.* (Egy táblával.) A vidék, melyen a következőkben fölsorolandó növénymaradványokat magam 1887-ben és a következő évben tisztelt tagtársunk, dr. Traxler László úr ritka buzgalommal gyűjtött, útitársam dr. Szádeczky Gyula tag¬ társunk ur értekezéseben van leírva.** Abban a reményben, hogy a Latorcza széles völgyét beszegélyező hegyek trachyttufájában gazdag gyűjtést eszkö¬ zölhetünk, csalódtunk ; de még a gyűjtött példányok többségének állapotja sem olyan, mely a kutató vágyait kielégíteni képes volna ; mindazonáltal a kirándulásnak olyan eredmenye is van, mely indokolja a közlést. Munkácstól EK-re a Latorcza jobb partján fekszik Kustánfalva községé, melynek környékén a következő növényfajokat gyűjtöttem : Phoenicites borealis Fr., cf. Quercus Drymeja Ung. (Qu. pseudoilex Kov.), cf. Quercus pseudorobur Kov., cf. Fagus Deucalionis Ung., cf. Carpinus grandis Ung., Ki cus tiliacfolia Au. Br., cf. Acer integerrimum Vív. (A. trachyticum Kov.), * Előadta az 1889. márczius 6-án tartott szakülésen. L. e füzet második czikkét. (14) MUNKÁCS FOSSZIL FLÓRÁJA 15 cf. Acer sp., an Acer Sanctae crucis Stur vei Liquidambar Europaeum Al. Br., Phaseolites an sp. n. E levéltöredékek közt Ficus tiliaefolia Al. BR.-éi még a legjobb meg¬ tartást mutatják. A Latorcza bal partján, EEK-re Munkácstól emelkedik a Kölesén nevű begy, ettől Ny-ra fekvő domb trachyttufájában a következő fajokat gyűjtöttem : Castanea Kubinyii Kov., cf. Carpinus yrandis Ung., Carya Heerii Ettgsh. sp., Phyllites sp., egy rhizoma- töredék. A fentartás legjobb állapotában voltak Castanea Kubinyii Kov. es Carya Heeri Ettgsh. sp. Nem sokkal szerencsésebb volt dr. Traxler László úr 1888-ban végrehajtott gyűjtése alkalmával, mert a Kölcséntől K-re fekvő hegy köze¬ lében nagy fáradsággal csak a következő, szinte igen hiányos állapotban levő növényeket szerezhette meg : Glyptostrobus Europaeus Brngt. sp. (galy és toboz), Carpinus gran- dis Ung., cf. Fagus sp., Laurus primigenia Ung. vei L. ocoteaefolius Ung., 2 Phyllites sp. A Kustánfalvától DK-re fekvő Kucsova község környékén mindenek¬ előtt meglehetős számmal és jó állapotban találtuk Ficus tiliaefolia Al. Br. leveleit, továbbá Castariea Kubinyii Kov., Glyptostrobus Euro¬ paeus Brngt. sp., Phyllites cf. Rhus sp., Phyllites cf. Iuglans sp. nevű leveleket és egy gyűmölcsmaradványt, mely minden valószínűség szerint Liquidambar Europaeum Al. BR.-hez tartozik és végre számos maradvány¬ ban a Kustánfalváról említett Phoenicites borealis Fr.-ű A Phoenicites borealis Fr. kivételével e növénymaradványok összese¬ gükben élénken emlékeztetnek hazai szármát- emeletbeli flóránkra, a melyet Stur Dénes annak idején össszeállított. (Y. ö. Jahrb. d. k. k. geol. Reichs- anst. XVII. köt. 110, 113. lap.) Ama növények leírását, melyeket Felső-Kerepecz és Német-Kucsova egy tárna fedőjében és feküjét képező muskovitos agyagban (V. ö. dr. SzÁ- deczky Gyula úr czikkét a 5-ik lap.) találtunk, más alkalomra halasztóm, mert alapos okom van, e florulát a szármát- emeletbelitől eltérőnek tekinteni. Phoenicites borealis Fr. Már 1887-ben gyűjtöttem Kustánfalván olyan levéltöredékeket, melyek az egyszikű levelek legtipusosabb jellegeit mutatták és akárkinek is kerül¬ tek volna kezébe, ez valamely sás- vagy fűféle növény levélmaradványát látta volna bennök. Nagy volt tehát a meglepetésem, midőn dr. Traxler László úr küldeményében e levéltöredékeken kívül egy olyan példányra is (15) 16 STAUB MÓRICZ: akadtam, mely minden kétséget kizáró módon mutatta, hogy a vélt fűleve¬ lek a legszebb pálmák egyikéhez, a datolyapálmához tartoznak. A legelső fosszil phcenix-leveleket leírta gróf Sternberg Gáspár 1855-ben, de sem a nemre, sem a fajra nézve nem ismerte föl azokat. A csehországi altsatteli barnaszén homokkövében találták és gróf Stern¬ berg a cycadeák leveleivel hasonlította össze. Az egyiket Cycadites salicifo- lius- nak (Versuch e. geogr. bot. Darst. d. Flóra d. Yorwelt II. p. 195. Tab. XL. fig. 1.) ; a másikat Cycadites angustifolius- nak (1. c. fig. 4.) nevezte el. A leírás szerint alig lehet e két töredéket egymástól megkülönböztetni ; mindkettőnél a keskeny szárnyak ülők, a mikben pedig eltérőknek látsza¬ nak, ezek oly lényegtelen dolgok, melyek mindenkor a fosszil maradvány megtartásának állapotától függenek. Unger F. e maradványokat a phoenix-hez tartozóknak mondotta (Gén¬ ét spec. plánt. foss. p. 333.), de ő is két egymástól különböző fajnak tekin¬ tette, és Phoenicites salicifolia- és Ph. angustifolia- nak nevezte el. Fried- rxch P. (Beitr. zűr Kenntniss dér Tertfl. d. Pr. Sachsen. — Abhandlungen z. geol. Specialk. v. Preussen u. d. Thür. Staaten, Bd. IV. Heft 4, pag. 1 9.) azt mondja e két maradványról, hogy az első egyáltalában az összehasonlí¬ tásra alkalmatlan pálmadarab ; a második pedig nagyobb levéltöredék, azonban megtartásának állapotja rossz. Phcenix-maradványt irt le 1858-ban Brongniart A. is. (Prodr. d’une hist. des vegét. foss. p. 151 et 508 [üde Unger, Gén. et spec. plánt. foss. p. 3331 és Tabl. d. genr. pag. 1 18 [üde G. de Saporta, Etud. sur la végét. etc. Suppl. I. p. 39. Adnot.J) Puy környékéről (Haute-Loire) származó arkose-ből, hol a kőzetben a szárnyalt levél mellett még a virágzat takarója is meg¬ volt. Brongniart eme érdekes példányt Phoenicites pumilus- nak; de Saporta pedig Palaeoplwenix Aymardi- nak (Essai de ser. s. les pl. des arkoses de Brives prés le Puy-en-valey. — Ann. Soc. d’agricult. se. árts. et comm. du Puy, 1879. vol. XXIII.) nevezte el. Unger F. az ismeretes radoboji márgákból leírta a Phoenicites specta- bilis-t (Chloris protogaea, p. 39—40, tab. XI.). A töredék a szárnyalt levél középső részének felelhet meg, mert az az élő phoenix-levél alsó meg felső részen elkeskenyedik és ugyanott szárnyai is kisebbednek. A levélorsó vastag¬ sága 9 mm és hossza 574 mm ; felső részén nem keskenj'ebb mint az alsón, mi szinten bizonyítja azt, hogy a töredék a levél közepéből való. Az orsó továbbá kidomborodó, a mint azt egyáltalában a szárnyalt pálma¬ levelek orsójának alsó felületén láthatni. Az oi só mindkét oldalából 11 — 50 mm-nyi közökben indulnak ki a szárnyak, melyek itt-ott egymással szemben állanak, de különben ott is, a hol egymással váltakoznak, csak csekély távolságban vannak egymástól. A szög, melyet a szárnyak az orsóval kepeznek, alig hegyes ; a rajz azonban, melyet Unger a levélről készített, nem tünteti azt föl, a mit a szövegben (16) MUNKÁCS FOSSZEL FLÓRÁJA. 17' mond, ugyanis azt, hogy az orsó a szárnyak tövét befödi. A rajz szerint a szárnyak töve kissé kiszélesedvén, csakhamar ismét szűkül és átmegy a nem — majd 12, majd 34 mm — széles lemezkékbe. E lemezkék egyike sincs egész hosszában megtartva, a leghosszabb köztük meghaladja a 150 mm-t és még letört végén is 20 mm-nyi szélességet mutatván, azt gyaníttatja velünk, hogy eredeti hosszúsága jóval nagyobb volt. Az élő szárnyalt pálmaleveleknél a szárnyak felső részükön elkeske¬ nyednek és kihegyesednek úgy, hogy az egesz szárny vonal-lándzsa idomot nyer. Az élőkkel való összehasonlításból még azt is megtudjuk, hogy a fosszil töredék a levél alsó lapját tünteti föl, mert az élőknél a felső lap tövén a szárny szélei összehajlanak, úgy, hogy a szárny ez által váluido- muvá válik és hátsó lapján a középér erősen kiálló elet képez. A radoboji levelek különben nagy nyomást szenvedhettek, mert a szár¬ nyak egészen lelapultak és a középér mentén foszlottak ; ez utóbbi sajátsᬠgot különben Unger az élő datolyapálma leveleinél is tapasztalta. A szárnyak középerével párhuzamosan menő finomabb ereket Unger nem láthatta példányain és megjegyezte azt is, hogy az élő szárnyalt pálma¬ levelek között nem talált egyet sem, melyet a fosszil töredékkel párhuzamba állíthatott volna. Ama jelentéktelen, 96 mm hosszú és 27 mm széles szethasadt szárny¬ töredékek, melyeket Unger F. a sotzkai flórából említ (Denkschrftn. d. k. Akad. d. Wiss. Bd. II. p. 156. Tab. XXIII. Fig. 9.), alig tartoznak biztossággal Phoenicites spectabilis- hoz* a mint ezt Unger állítja. Kétség, férhet Heer 0. levelehez is, melyet Unger elnevezése alatt a Svájcz harmadkori rétegeiből (a lausanne-i alagút felső kék márgájából, aHohe Rlionen. — FI. tért. Helv. Bd. I. p. 94. T. XXXIX.) ismertet. A levélből hiányzik mindenekelőtt az orsó, mely Heer szerint a kőzetben volna elrejtve ; a távolság, melyben ez okból a két szárnysor egymástól fekszik, 22 — 24 mm-t tesz és e szerint a szárnyak töve sem látható. Az éji levél jóval nagyobb is lehetett a radobojinál, mert a szárnyak egyike hosszúságára nézve meg¬ haladja a 228 mm-t ; szélessége pedig 36 mm. A mennyire ennek töve megmaradt, ez ép oly keskenynek bizonyul minta radoboji levél szárnyainál ; megvan a középere is, de a finomabb erek itt sem láthatók. Jellemző mind¬ két levelre nézve még az, hogy a szárnyak oly közel állanak egymáshoz, hogy a lenyomatban cserépszerűleg fedik egymást, mi Heer levelénél már az alsó szárnyaknál tapasztalható. Mindkét töredék azonban kétségtelenné teszi azt, hogy az ep levelek feltűnően nagyok lehettek és a szerzők egyetértőleg legalább 3‘2 m-re becsü¬ lik hosszúságúkat. * Schimper W. Ph. (Traité de pal. vég. II. p. 497) megemlíti, hogy Noulet Phoenicites spectabilis ÜNG.-t Toulouse környékéről az Ariege medré¬ nek jobb partján levő miocenkorú finom mollasse-homokkőből írja le Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (17) 2 18 STAUB MÓRICZ : (Quelq. pl. foss. de l’étage mioc. des env. de Toulouse, p. 9). Az idézetből az tapasztalható, hogy a fosszil maradványt nem rajzolták le. Feltűnő Olaszország harmadkorának gazdag pálmaflórája; onnét ismerjük a legtöbb phoenix-maradványt, de oly hiányos meg durva rajzokban lettek azok megismertetve, hogy alig lehet a faj különbségeket megállapítani. Itt mindenekelőtt megemlítendő Sismonda E. Phoenicites Pallavicinii nevű faja, melyet Cadibona mellett a lignitet befedő plastikus agyagban találtak. E maradékot kétszer rajzolták le. Először (E. Sismonda, Prodr. d’une FI. tért. du Piemont, p. 525, 537. tab. IV.) négyszer kisebbítve ; ezután (E. Sismonda, Matér. p. sérv. á la Pál. du tért. du Piemont, p. 26. T. XXXIII.) eredeti nagyságban. Ez utóbbi rajz IV2 m hosszú levéltöredé¬ ket tüntet föl, mely az ep levél felső részén egyik részletének felelhet meg és ennélfogva tekintélyes nagyságú levélre enged következtetni; azonban mindkét rendbeli rajz durva és csak nagyjában engedi meg a más fajokkal való összehasonlítást. A levél szárnyai keskenyek (szerző szerint «graminées») és mint Unger F. Phoenicites spectabilis-é nél fedik egymást, tövükön — a rajz már kevésbbé tünteti azt föl — válúsak (a középér tehát kiálló) ; a rhachis felső részén egymással szemben, alul váltakozóan, de egymáshoz igen közel állók. Mindig föltéve azt, hogy a rajz hű, a szárnyat keskenynek kell mondani, de semmi esetre oly keskenynek mint Phoenicites spectabilis- nél ; a szárnyak tehát Sismonda fajánál tövüktől kezdve egyenesen szélesed¬ nek el. A szárnyak lemezeire vonatkozólag a szerző még azt is mondja, hogy felületük chagrinnemü, mi, a mint ez a nagyítóüveg segítségével tapasztal¬ ható. majd köridomú, majd hosszúkás bibircsek jelenlétének tulajdonítandó ; de ez, a mint ezt Schenk A. (Zittel Handb. d. Pál.) több ízben kimutatja, nem mindig a növényi szövethez tartozó sajátság. A rhachis majdnem hengerdednek mutatkozik, de Sismonda nem tartja lehetetlennek, hogy a rhachis élei a megkövesülés folyamata alatt elpusztultak. Schimper W. Ph. (1. c. p. 497) megjegyzi e fajra, hogy sok hasonlatosságot mutat Phcenix dactylifera-val, de szárnyai nagyobbak. Massalongo A. leírja a következő fajokat: Phoenicites Wettinoides ( Paheophy ta rariores etc. p. 46), Vegroni mellett talált tekintélyes, de kétes maradvány. Hosszúságát 70—80 — 108 cm-, szé¬ lességet 10 — 40 — 50 cm-nyinek mondja a szerző. A szárnyak ülők, vonal- idomúak, bőrnemüek, válúsak. Massalongo maga mondja, hogy a levél inkább Flabellaria-ra, mint sem Phoenix-re emlékeztet, mit Schimper W. Ph. (Traité II. p. 498) is megerősít, liajza nincsen. Phoenicites Veronensis (1. c. pag. 48) ugyanazon lelethelyről. Szárnyai bőrnemüek, ülők, lefutók, a rhacbislioz simulok, merevek, lándzsa-sarló idomúak, a középér erős, számos, mellékérrel, a rhacbis 12 — 14 mm vastag, (18) MUNKÁCS FOSSZIL FLÓRÁJA. 19 négyélű. Massalongo hasonlónak mondja Sternberg Ph. salicifolia- jához. Eajza nincsen. Phoenicites Danteana (1. c.) ugyanazon lelethelyröl. Ez ismét igen tekintélyes levélmaradvány, mert hosszúságát 96 — 128 cm-nél nagyobbnak mondja a szerző. A szárnyak ülők, 18 — 20 — 35 cm hosszúak, 18 — 20 — 25 mm szélesek, sűrűén állók, éleik gyakran behajlottak. A fás rhachis félig hengeres, szélein gyöngén nyomott. Rajza nincsen. Salcedo vidékéről leírja Massalongo a következőket : Phoenicites Sanmicheliana (1. c. pag. 63). E fajt részletesen leírta és lerajzolta Visiani R. (Palimé pinnatse tertiariae agri Yeneti. — Mem. d. Inst. ven. d. ve. lett. est art. vol. XI. 1864. pag. 444. Tab. XIII. Fig. A. B.). Rajza fölötte durva; a levéltöredók 58 cm hosszú; szára feltűnően széles, alúl 22 mm és még középső részén is 20 mm széles ; egy kiálló vonal által éles. Szárnyai mind letörött végűek; a leghosszabb 13 cm-t ér el; szélessé¬ gük, a szerint, a mint kiterültek vagy visszahajlottak 5 — 10 mm. Alakjok tehát vonalas és tövükön széle behajlott. A köztük levő közök 11 — 26 mm-t tesznek ; fönt sűrűbben állanak. Phoenicites Italica Mass. (A. Massalongo, Synops. palm. foss. Nr. 5. és R. Visiani, 1. c. pag. 442. Tab. XII, XXIII.). Egy levél felső, 110 cm hosszú és 74 cm széles töredéke; a rhachis alúl 12 mm, fönt 6 mm széles, mellső felületén tompa él vonul végig. Egy szárnya sem ép, mind¬ egyiken hiányzik a csúcs ; 50 cm hosszúak, kiterülve legnagyobb szélessé¬ gük 28 mm ; a rhachis alsó részén egymással szemben, a csúcs felé váltogatóan állók ; vonalidomúak, tövükön behajlottak és ennélfogva majd¬ nem ékidomúak és nyélelteknek tűnnek föl. A rhachis oldalával majdnem derékszögben Ízűinek ; közepükön kiálló borda látható, melylyel számos finom ér párhuzamosan fut végig; 20- — -30 mm-nyi távolságban állanak egymástól. A XXIII. táblán e levélnek ép példánya xh nagyságban van lerajzolva. Phoenicites Lorgnana Mass. (A. Massalongo, Syn. Palm. foss. Nr. 4. — R. Visiani 1. c. pag. 445, Tab. XIV. Fig. 1, 2.). Két példány van lerajzolva, melyek közül az egyik (fig. 1.) a levél csúcsához közel fekvő részből való; a második (fig. 2.) pedig épen a csúcsot tünteti föl. Mindkettőnél a rhachis igen vékony, gyöngén négyélü ; csak az egyik példányon találunk egy szár¬ nyat, mely 25 cm hosszú; a szárnyak általános szélessége 10 mm-re tehető. Tövükön behajlottak es mintegy nyeleitek; 12 — 20 mm-nyi közökben álla¬ nak egymástól. Phoenicites Fracastoriana Mass. (A. Massalongo 1. c. Nr. 7. — R. Visiani, 1. c. pag. 447. Tab. XIV. Fig. 3. 3A.J. Egy kisebb hiányos töre¬ dék, mely a levél alsó részéből való lehet és az előtte való fajtól alig külön¬ böztethető meg. (19) 2* 20 STAUB MÓRI - Z : Phoenicites rarifolia Vis. (1. c. pag. 445. Tab. XIII. Fig. 2. A. B.)- Fölötte rossz állapotban levő példány, a rajz után alig írható le és nézetem szerint talán Pb. Sanmiclieliana-hoz tartozik. Phoenicites Massalongiana Vis. (1. c. pag. 447. Tab. XV. A. B. C.J. Nagyságára, nézve föltűnő példány, 86 cm hosszú és 29 cm széles; nyele majdnem bunkóidomu és átmegy a gyönge élű rhacbisba, melyen a szár¬ nyak váltogatóan és széles tővel ülnek; a letört hegyű szárnyak 34 cm-nyi hosszúságot és 22 mm-nyi szélességet érnék el; az erős középér irányᬠban majdnem válusak. Phoenicites densifolia Vis. (1. c. pag. 448. Tab. XVI. Fig. A. B.). Ez nagyságára nézve — P05 m hosszú — szinte föltűnő példány, de ha a rajz híven adja vissza megtartásának állapotját, akkor ezt más fajtól való helyes m, gkülönböztetésre nem tekinthetjük alkalmatosnak és mega nagyításban kiemelt részletek sem képesek Phoenicites densifolia-t Ph. Fra- castoriana-tól különbözővé tenni. Phoenicites magnipes Vis. (1. c. pag. 449. Tab. XVII.). Igazi ((speci¬ men giganteum», amint a szerző nevezi, mert 2‘2 m hosszú levél ; föltű¬ nően széles, lapos háromelű nyéllel és voualidomu szárnyakkal, melyek azonban tövükön nem beliajlottak, hanem az alsók ülők, a felsők pedig tövük egész szélességevei ülnek a rhachison es tövükkel egyesülvén, azt mintegy szárnyalttá teszik. Az egyes szárnyak az erősen kiemelkedő középső éren kívül még énnél gyöngébb, de még eleg erős eret tüntetnek föl. A szárny a közepér erőssége következtében válús lett. Nagyon valószínűt¬ lennek tartom, hogy e levél a phoenix-fajhoz tartoznék. Ismeretlen lelethelyről , de valószínűleg szintén Salcedoról írta le Visiani még a következő fajt: Phoenicites Zignana Vis. (1. c. pag. 450. Tab. XIV. A. B.). A töre¬ dék nem nagy ; nyele és rhachisa vastag hengerdedek, ez utóbbin a börnemű es vonalidomu szárnyak váltogatóan ülnek és mintegy háromszögű tövükkel a rhachison szárnyaltán lefutnak, a szárnyak középső vonalán végig megy egy erős ér. Ennek is pheenix-hez való tartozását joggal lehet kétségbe vonni. Visiani még a Hemiphoenicites elnevezés alatt is ír le nehány marad¬ ványt; de a durva rajzok, a melyekben az itt említett «fajok» vissza vannak adva, semmikép sem bírják ama érdekes adatot megerősíteni, hogy a har¬ madkorban Olaszországban a datolyapálma ama fajgazdagsága létezett volna. (V. ö. még Schenk A. in Zittel’s Handb. d Paláontologie II. Abth. 383. S.) 1883-ban ismét veszszük egy pheenix-faj leírását. Ez a Phoenix borca- lis, melyet FuiEnRicH P. az Aschersleben melletti Nachterstedt Knollen- stein-florájából ismertet ;Beitr. z. Kenntn. d. Tértik d. Pr. Sachsen. — Abhdlgn. z. geol. Specialk. v. Preussen etc. Bd. IV. S. 17. Taf. III.). E szép példányon jól van megtartva a rhachis, melynek kivájt, de középső részének hosszában kiálló ere van, melytől balra a szárnyak le vannak ugyan törve,. (20) MUNKÁCS FOSSZIL FLÓRÁJA. ele beilleszkedésük helyei megvannak és minthogy a jobb oldalon kilencz szárny megmaradt, fölismerhetjük váltogató állásukat és a közök nagyságát, melyek egymástól elkülönítik. A szárnyak tövükön szűkültek, szélei erősen befelé vannak hajtva, de a lemez nemsokára ismét ellapul és kiszélesedik és a középér, mely a szárny alsó részében még erős orom gyanánt kiemelke¬ dett, ismét a középér szokott minőséget veszi föl. A keskeny, vonalidomú szárnyak legnagyobb hossza 315 mm; legnagyobb szélességük 15 mm. A középérrel párhuzamosan menő finom mellékerek Friedrich példányán nem láthatók. A szerzőnek azonnal föltűnt, hogy levele leginkább ama typushoz szegődik, melyet a középoligocenhez tartozó olaszországi példᬠnyok, u. m. Phoenicites Italica Mass., Ph. Lorgnana Mass., Ph. Sanmiche- liana Vis., Ph. Fracastoriana Mass. es Ph. densifolia Yis. képviselnek. Ép oly nevezetes az, hogy a Munkácson talált példány, a mennyiben meg van tartva, tökéletes megegyezést mutat a németországi datolyapálmᬠval. A munkácsi példányon nem látható ugyan a vastag rhachis, mely, úgy látszik, a kőzetben el van rejtve ; de látható a rhachis középvonalát képező kiálló 14'5 mm hosszú ér, melynek oldalán a szárnyak megmaradtak. Ezek váltogatóan állanak és pedig 32 — 45 mm-nyi távolságban egymástól, ép úgy mint Friedrich példányán; tövükön elkeskenyedtek, be vannak hajtva, ugv» hogy orom szerűen állanak ki ; de nemsokára kiszélesednek. A leghosszabb szárnytöredék 170 mm hosszú és 20 mm széles és így 5 mm-el szelesebb volna mint Friedrich legszélesebb levele ; de megmervén a szászországi meg a magyarhoni szárnyak szélességét tövüktől számítva 10 mm-nyi hosszúság¬ ban, azt különbözőnek nem találom. A mi levélmaradványunkat kitünteti az, hogy a szárnyak nemcsak a rhachis mindkét oldalán maradtak meg, hanem a baloldali alsó szárnyakon jól láthatók a középérrel párhuzamosan menő mellékerek is, melyek egymástól 1 — 1 -5 mm-nyi távolságban állanak. A munkácsi példány mindezeknél fogva jelenlegi állapotában nézetem szerint nem mutat egy sajátosságot sem, melynek alapján a szászországi példánytól elkülöníteni kellene vagy lehetne. Kiegészíteni akarván phoenix ősvilági elődeire vonatkozó ismereteinket, fölhozom még a következőket : Sismonda (1. c.) lerajzolja a XVIII. tábla 6 ik ábrájában Phoenicites Pallavicinii levélhüvelyét is ; a phoenix-fajokhoz számítja még Schenk A. (Zittel, Handb. d. Pál. II. p. 373.) Heer Galamopsis Bredana- ját (FI- tért. Helv. III. p. 169. T. CXLIX.), mely keskeny fűlevelekre emlékeztető szár¬ nyalt leveleket Heer a közepéi- hiánya miatt Geonoma, Astrocaryum, Syagrus és nevezetesen a rotángpálmák Calamus, Plectocomia, Zalacca nevű genusaihoz tartozó fajokkal hasonlította össze; Schenk azonban csak a megtartás állapotának tulajdonítja azt, hogy ama még tökéletesen ki nem fejlődött levél a phoenix jellegeit nem tünteti föl szabatosan ; Erié L. meg¬ említi a Phoenicites Gaiulryanus- 1 (Essai s. les plánt. foss. de Cheffes (21) 22 STAUB MÓRICZ : (Main-et-Loire). — Bull. Soc. hist. nat. Angers. 1884. p. 462 és Compt. Rend. Tóm. 102. p. 184.) a cheffes-i eocenkorú homokkőből, de rajz és rész¬ letes leirás nélkül; Conwentz H. (Die FI. d. Bernsteins. Bd. II, p. 8. T. I. Fig. 6—9.) leírja Phoenix Eichleri virágját, mely szerinte az élő datolya- pálma virágjától meg nem különböztethető ; végre kimutatja Schenk A. (A. Engler’s Bot. Jabrb. III. p. 405.), hogy Cotta Perfossus punctatus nevű törzstöredéke (Cotta, Dendrolithen, p. 53. T. X. Fig. 4, excl. Fig. 5, 6.) leginkább phoenix törzsének boncztani szerkezetére emlékeztet. A fosszil phoenix- maradványok elterjedese: Eocén : Phoenicites pumilus Brngt. (Puy, Haute-Loire), Pb. Gaudryanus Crié (Cbeffes, Main-et Loire). Alsó Oligocen : Phoenicites borealis Fr. (Nachterstedt). Középső Oligocen : Pb. Pallavicinii Sism. (Cadibona). Pb. Wettinoides Mass. (Yegroni). Ph. Veronensis Mass. « Pb. Danteana Mass. « Ph. Sanmicheliana Mass. (Salcedo) Ph. Italica Mass. « Ph. Lorgnana Mass. « Ph. Fracastoriana Mass. « Pb. rarifolia Yis. « Pb. Massalongiana Vis. « Pb. densifolia Vis. « Pb. magnipes Vis. « Pb. Zignana Vis. « Pb. Eichleri Conw. (Gyantakő). Felső Oligocen :? Pb. angustifolia Stbg. (Altsattel). Pb. salicifolia Stbg. « Pb. spectabilis Ung. (Sotzka? Hohe Rbonen). Calamopsis Bredana Heer (Oeningen, im Kessel- • stein). Alsó Miocén: Pb. spectabilis Ung. (Lausanne, alagút, Toulouse). Középső Miocén : Pb. spectabilis Ung. (Radoboj). Felső Miocén : Pb. borealis Fr. (Munkács). Phoenix 1 1 élő faja mai nap egész Afrikában (Kobarit, a fokföldet és a keletafrikai szigeteket kivéve) ; továbbá Arábiában, Nyugat- Ázsiában az Eufrát és Tigris területén, a két Indiában a Szundaszigetekig és Cochin- cbináig van elterjedve ; a kultúra pedig a Phoenix dactylifera-t a legdélibb Európába és Amerikába is átvitte. A FERENCZ-CSÁSZÁR-ALTÁRNA. 23 A SELMECZI FERENCZ-CSÁSZÁR-ALTÁRNA GEOLÓGIAI SZELVÉNYE. Cseh LAJOs-tól. (Egy táblával.) Mielőtt a tárna geológiai leirását megkezdeném, az ezen tárnában fel¬ tárt kőzeteket irom le. Megkezdem a legfiatalabbal, a pyroxentrachyttal normál állapotban. Ez rendesen sötétfekete,1 de vannak átmenetek a világos szürkébe is. 2 Fekete színét igen gyakran zöldessel cseréli fel.3 A kőzet rendesen sürü és a normál állapot az eredeti, zöldkő pedig az elváltozott. Az ásvány-associátió rendes tagjai : bázisos földpát (anortbit, bytow- nit, olykor labradorit is), pyroxen és e mellett több-kevesebb magnetit, mely a szín sötétebb vagy világosabb voltát szabályozza. Biotit, quarz, ampbibol a nem lényeges elegyrészek közé tartoznak ; ha esetleg előfordulnak és akkor csak egyes nagy egyénekben láthatók. A pyroxentracbyt a trachyt-eruptió cyklusának legutolsó terménye. A miocénben kezdődve tartott egészen a pliocenbe benyúlva. Ezután következik a biotit-tracliyt orthoklassal és andesinnel, mely a porpbyros biotit- ortlioklas kőzetek sorába tartozik. De van azért nagyszemű is, olykor csaknem gránitos szövettel, melyet dr. Szabó J. syenites biotit- ortkoklastracliytnak nevez.4 Dr. Szabó egyáltalában minden trachytot, mely¬ nél a chloritosodás a kőzet küllemét megváltoztatja, zöldkőnek nevez, de azért ezen trachyt-typusnál korra nézve is tesz különbséget; a porpbyros és syenites szerkezetű között a syenites szerkezetű féleséget régibbnek, a por- phyros szerkezetűt pedig fiatalabbnak tartja, mivel a porpbyros mint későbbi eruptió áttörte az előbbi eruptió terményét. A biotit-orthoklastrachyt a legrégibb trachyt (van biotittrachyt orthok- las nélkül is, de ez mindig fiatalabb) és vele megkezdődött a tracliytok erup- 1 A sötétfekete színű igen tömött félesség aphanit név alatt volt ismeretes. 2 Azelőtt augit-andesit, grauer Tracliyt, andesittrachyt vagy egyszerűen tra- cliytnak nevezték. 3 A zöldköves módosulat propylit, Grünsteintrachyt vagy Grünstein nevet viselt. 4 Azelőtt quarzdiorit vagy nagyszemű syenitnek neveztetett; a nem gránitos szövettel biró porphyros azelőtt propylit, quarztartalmú zöldkő-trachyt, dacit, zöldkő- trachyt és zöldkő elnevezéssel bírt. (23) 24 CSEH LAJOS : tió-cvklusa. Eruptiója a felső-eocenben kezdődvén, benyúl a mediterránba. Elegyrészei orthoklas, biotit, amphibol és quarz, úgy szintén jelen van nátrium- calcium-földpát is. A kaliumföldpát legtöbbször vörösös. Vidékünkön a legrégibb kőzetek sorába tartozik a quarzit, az arkoza (aplit), csillámos agyagpala és gneisz. A quarzit quarz-szemekből áll ; az arkoza (aplit) quarz- és orthoklasból szemcsés szövettel és a réteges metamorf palák között foglal helyet. Ha az aplit quarz-szemei közt turmaliu is van, akkor a kőzetet « tig- risércznek » nevezik (Vihnye O-Antal-tárnában). E kőzet a gneiszszal térben összefügg. A csillámos agyagpala szinte ezen csoporthoz tartozik. A csillám vagy a quarz uralkodása szerint vannak olyan kőzetek, melyek majdnem kizárólag csillámból állanak, ez a csillámpala; vagy quarz - ból, mi a quarzitpala. E kőzetek a kristályos palákkal váltakozva fordulnak elő és vidékünkön is a csillámos agyagpalákat a gneiszok és quarzitok társa¬ ságában találtam. A gneisz a kristályos palakőzetek közé tartozik. Lényeges elegyrészei quarz, orthoklas és csillám, nagyon gyéren előfordúl benne még a plagioklas és amphibol is. Némely módosulat már gneisz-gránitnak nevezhető. Ezek volnának azon kőzetek, melyek a Ferencz-császár-altárnában fel¬ tára ttak. Áttérek most a Ferencz-császár-altárna által átvágott kőzetek telepü¬ lési viszonyainak leírására. A Eerencz-császár-altárna a hodrusi fővölgy jobb oldalán a Brenner- tárnai völgy alatt, közvetlen a Brenner-tárnai zúzómü mellett 375*521 m magasságban a tenger színe felett, aXV-ik század kezdetén lett megindítva és 1765-ben Pjergaknával összekapcsolva. Jelenleg ezen tárnának, mely a hodrusbányai, szélaknai es selmeczi bányaműveléseket alámélyíti, csak azon részéről akarok szólani, mely a tárna szája a Lili-, Zipszer- és Pjerg-akna között fekszik. Ezen köz 6400 m. A tárna szája syenites biotittraehytban lett megütve. Irányát kezdet¬ ben EK-nek veszi, mely irányban az ú. n. «Leithaus» alatt a hodrusi hegy¬ ség völgye alatt húzódik el, innét Iv-re fordul, átszeli 1000 és 1 135 m-ben a Mindszent-teléreket, 1300 m-ben a Wenezelért, ezután D-nek irányulva 1500 m-ben az úgynevezett Ercz-telért, míg 1680 m-ben a Lill-aknát eléri. E közben a tárna szájától átvájja a syenites biotittrachytot 220 m-ig, ezután 670 m-ig a pyroxentrachytot, innét pedig egész a Lili- aknáig a porphyros biotit- trachytban van hajtva. A telérek kizárólaga porphyros biotittraehytban vannak kifejlődve. Lill-aknától a Zipszer-akna felé a tárna iránya K-i. Ezen irányban atárnaLill-aknától 1 80 m-en át porphyros biotittraehytban lett hajtva; itt bele¬ jut azután a syenites biotittrachytba, a melyben folyton egész 670 m-ig marad, innét 20 m-en át a gneiszban és 60 m-en keresztül ismét porphyros biotittra- chytban hajtatott, míg 750 m-ben gneisz és kovás, zöldes palákat elér. Ez (á4) A FERENCZ-CSÁSZÁR-ALTÁRNA. 25 utóbbiakban marad 950 m-ig, azontúl 1 330 m-ig pedig ismét porpkyros bio- tittrachytba lép be, melyet azután a Zipszer-aknáig (1540 m-ig) a syenites biotyttrachit vált fel. Lili- és Zipszerakna között 1 1 50 m-ben a 2 m vastag ólomércztartalmu berenleitni telér táratott fel, de ezenkívül más felemli- tésre méltó telért nem találtam. Zipszer- aknától a Pjerg-akna felé a tárna DK-i irányában 2000 m-igen változatos kőzeteken megy keresztül. A legérdeke¬ sebbek közé tartozik azon köz, mely a Zipszer-akna rakodójában veszi kezdetét és 1020 m-ig tart. Érdekes annyiban, a mennyiben ezen részben a syenites biotittrachyt a kovás, zöldes palákban, aplitban és gneiszban részben fino¬ man elágazó, részben telérszerű irruptiókat képez. Több helyen, kivált ott, hol a syenites biotittrachyt nem bir telérszerű jelleggel, oly szoros összefüggésben van a kovás, zöldes palákkal, az aplittal és a gneiszszal, hogy ez utóbbiaktól el sem különíthető. Zipszer- aknától 1020 m-től 1780 m-ig felváltva már csak syenites es porphyros biotittrachytot találunk. Ezentúl 2000 m-ig ugyan akadunk még porphvros biotittrachytra, de csak mint a pyroxentrachyt által körülfogott zár¬ ványokra. 2000 m en tül pedig egész Pjerg-aknáig kizárólag csak pyroxen- trachyttal találkozunk, a melyben többi közt a Teréz-telér van kifejlődve. Felvételem alkalmával még észleltem, hogy a gneiszban, a kovás, zöldes palában és aplitban úgy mint a porphyros és syenites biotittracliytban pyrit, markasit, de kiválóan galenit fordul elő nagyobb mennyiségben, de ritkábban ; azért képeznek ezen ásványok szabályosan kifejlődött teléreket is. A Zipszer- aknától 360 m-nyire létezik egy 9 m-re terjedő kovandos telér, melynek fémtartalma egy métermázsában 4'0 kg rézés0'0]2 kg arany¬ ezüst. 400 m-nél egy 5 m vastag mészpáto-, quarzos telérnek fémtar¬ talma 0‘003 kg arany-ezüst 1445 méternél a syenites biotittracliytban pedig több helyen ólomércz-betelepüléseket látunk a nélkül, hogy szabályos telér alakult volna. Ez ólomércz vagy 60 m kiterjedésben észlelhető; fém¬ tartalma 19 kg ólom és 0'035 kg arany-ezüst. Az 1910 m-nél a Ferencz-ér quarzos telére fordul elő, melynek fémtartalma 0'048 kg arany- ezüst; 2000 m-nél egy 4m vastag mészpátos telért (Amália-ér ?), végre 280 m-ben a Teréz- telért találjuk. A Ferencz -császár- altárna vonalában a külszínen talált kőzetek a következők : A tárna syenites biotittracliytban van megütve, melyet nem sokára tőszomszédságában pyroxentrachyt vált fel. A tárna vonalában a külszínen a 180 m-ben lép fel és tart a brennertárnai völgyön túl, hol a 430 m-ben a porphyros biotittrachyttal érintkezik. 910 m-ben ismét pyroxentrachytot talᬠlunk, mely Hodrushelység völgyéig vagy 60 m-re még ezentúl is tart ; itt a mint a szelvény mutatja, a pyroxentrachyt lávái a porphyros biotittrachyt fölött terültek el. Innét egész közel Lill-aknához az úgynevezett «Zie- genleiten » -hegységet a metamorf palákhoz tartozó quarzit képezi, és a (25) JANKÓ JÁNOS: 26 mint a szelvényből látható, a porphyros biotittrachyt fölött nyugszik, tehát ezen trachyt által emelve lett. Lill-akna közvetlen környékén és tovább D-re és K-re a Zipszer-akna felé porhypros biotittraehytot jegyezhetünk fel. A Ferencz-császár-altárna vonalában Zipszerakna felé ezen porphyros biotittrachyt a 850 m-ben quarzittal határos ; Zipszerakna felé 1 380 m-ig tart, a hol ismét porphyros biotittrachyt következik. Zipszer- aknától vagy 60 m-re Ny-ra a porphyros és syenites biotitrachyt érintkezését találjuk. A mint a szelvény mutatja, a porphyros biotittrachyt a syenites bio- tittrachyton áttört es feltolta egyszersmind a quarzit-gneiszcsoportját. Zipszer-aknától a syenites biotittrachyt még vagy 130 m-re terjed, a hol quarzittal érintkezik, mely határon túl a tárna vonalában syenites biotit- trachyttal többé nem találkozunk. 300 m-re a Zipszer-aknától a quarzit újból érintkezik pyroxentrachyt- tal, mely eltart 790 m-ig, a hol ismét quarzittal találkozik. A quarzit ezen¬ túl még vagy 1 530 m-ig tart, és azután a pyroxentrachytnak engedi át a helyet, mely Pjerg-aknáig egyedül az uralkodó. E szelvényből látjuk, hogy pyroxen trachyt a quarzit közé behelyezke¬ dett és a syenites biotittraehytot, melyben sok gneiszzárvány van, fedi, más¬ részt pedig a quarzit és porphyros biotittrachyt mellett tört fel. A porphyros biotittrachyt a quarzit és a pyroxentrachyt alatt teriü el, másrészt pedig irruptiókat képez syenites biotittrachyttal együttesen fellépve a kovás, zöldes palákban, az aplitbau és a gneiszban. A TUNISZI I)ZSE BEL-BIJ-KO RNEIN GEOLÓGIÁJÁHOZ. Ifj. Jankó JÁNOs-tól. Előadatott a magyarhoni földtani társulat 1889. november 6-án tartott szakülésében.) A budapesti kereskedelmi és iparkamara megbízásából folyó (1889.) / evben is szerencsém volt egy tanulmány-utat tennem Eszak-Afrikában s ez alkalommal a tripolisz-tunisz-algiriai partvonalat látogatván meg, a tuniszi I)zsebel-Bu-Kornein geológiai viszonyait óhajtom megismertetni s a magam¬ mal hozott anyagból egyetmást bemutatni.* * Mielőtt azt tenném, ((Egyiptom geológiájához » czírnii czikkemhez (Földt. Közi. 1889. 336. 1.) kivánok két megjegyzést tenni. Credner (Elemente dér Geologie 1887. 249. 1.) és mások német munkáiban oly feljegyzéseket találtam, melyek szerint az Egyiptom deltája előtti keskeny földnyelv geológiai szerkezete, meszes alkata már régebben ismeretes volna. Tudomásom szerint Credner ezt nem a saját tapasztalata alapján állítja, de forrását sem nevezi meg, s minthogy én az egész általam ismert A DZSEBEL-BU-KORNEIN. 27 Kitűzött feladatomnak némi érdeket kölcsönöz az, hogy bár Tunisz városa a legismertebbek közé tartozik Észak- Afrikában, a közelében levő Dzsebel-Bu-Kornein, mely nemcsak Tuniszban és fővárosában, de a Gibral¬ tártól a Bosporusig mindenütt híres a tövében fakadó hammam-lifi hőforrᬠsokról, geológiai szempontokból eddigelé még csaknem terra incognita. így a kitűnő szerkesztésű PETERMANN-féle földrajzi füzetek egyike 1888-ban Boanckenhorn egy nagyszabású dolgozatának közlését kezdte meg,1 mely Afrika geognostikai viszonyainak eddigi ismeretét állítja egybe az egész irodalom segélyével, német alapossággal, de önálló kutatások nélkül. Az első közlemény az Atlas vidékeit foglalja magában s bár a szerző gondosan össze¬ állítja és felhasználja az egész irodalmat 1887-ig (bezárólag), adatai között szakirodalomban önálló megfigyelésről, melynek ily eredménye lett volna, sehol, még a kairói «Société Géographique Khédiviale» kitűnő szakkönyvtárában sem találtam, kénytelen vagyok feltenni, hogy Credner nem lett helyesen értesítve, és ennélfogvar az Alexán driától Abukirig terjedő mészvonulatot terjesztő ki Egyiptom északi part¬ vonalának többi részére is. — Ugyancsak e tárgyra vonatkozó s rendkívül érdekes megjegyzés az, melyet egy múlt századbeli magyar mérnök, Tóth Ferencz báró, ki tanulmányait a párisi hadmérnöki akadémián végezte s ki az európaiak közül legelső tervezte a Szuez-csatornát, a delta alapjának topographikus viszonyairól mond : « Fontos észlelet az, hogy a delta magasabb, mint Egyiptom többi része s a tenger felől a burluszi pálmaerdő szegélyezi, melynek talaja sokkal magasabb, mint a szom¬ szédos vizek, és ez a topographiai megjegyzés elegendő, hogy megdöntse azt az elmé¬ letet, mely szerint a delta üledék által keletkezett!) (Tott, Memoires sur les turcs et les tartares IV. k. 24. 1.). Tóth következtetése ugyan nem helyes, és ez már a geológia által igen könnyen bebizonyítható, de észlelése hű és igaz, a mint erről 1888-ban személyesen meggyőződtem ; ehez kiegészítésül csatolom azon megfigyelésemet, hogy az egész éjszaki partvonulat tengerszín alatti mészpadon nyugszik s a tenger és sivatag homokjából és a Nílus iszapjából lön felépítve, mely már azokban az időkben megvolt, mikor a delta területét tenger födte (1. Egyiptom északi partjain. Földr Közi. 1888, 595. 1.), bár akkor még csakis a burluszi szegély emelkedett ki, meg¬ jelölve az egykor felépülő delta éjszaki határát, melyen tényleg nem terjeszkedett, s ma sem terjeszkedik túl a delta, mint ez a tengerfenék méréseiből egész pontosan kimutatható, a parttól a tenger egészen egyenletesen mélyed minden különösebb zátony képződés nélkül, mert a folyam hét torkolatának zátonyépítő hatása alig 1 — 2 km-re terjed ki (Larousse, Annál. Hydr. 1860.). Ámbár különös, hogy Tóth után senkinek eszébe nem jutott e megfigyelésre súlyt fektetni, de ennek oka egy¬ részt az, hogy a deltára vonatkozó kutatásokat vagy a delta déli csúcsánál vagy az egyes torkolatoknál végezték ; másrészt az éjszaki partvonalat csakis vízrajzilag tanul¬ mányozták (Böttger, Das Mittelmeer 83. 1.), Linant de Bellefond óta pedig be nem járták s Ascherson, a ki megkísértette, vezetőt sem kapott e helyekre (Ascherson in litt.) ; mindez azonban nem vonja le Tóth érdemeit, mert ő volt az első, ki a delta- képződés helyes felfogásához az első útbaigazító adatot nyújtotta. (L. «Báró Tóth Ferencz egyiptomi utazásáról)) (1771) szóló czikkemet a Földr. Közi. 1889. 340 — 341. lapjain.) 1 Dr. A. Petermann’s Mitth. Ergánzungsheft Nr. 90. Blanckenhorn M., Die geognostische V erháltnisse von Afrika. I. Tlieil, Dér Atlas, das nordafrikanisclie Faltengebirge. Gotha, Justus Perthes, 1889. (27) 28 JANKÓ JÁNOS : sem a Dzsebel-Bu-Kornein kettős ormára, sem a tövében fakadó hőforrᬠsokra semminemű feljegyzést nem találtam. Holland 1 és Stache1 2 leírják ugyan Tunisz város környékének geológiai viszonyait, általános feljegyzéseik azonban a mi területünket alig érintik, míg részletesen az a Zaguán, ez a Dzsebel-Beszász hegvet írja le vagyis a Dzsebel-Bu-Kornein két töszom- szédját. A régi rómaiak, a Tuniszhoz közel fekvő Karthágó egykori urai már többet tudtak e hegyről és forrásairól, mint mi. Karthágóból látni lehet a hegy kettős ormát, melyet Virgilius is leír «gemini scopuli» név alatt,3 s bizonyára e két hőforrás az, melyet a rómaiak térképeiken «aquae Persia- nae»-nak neveznek s hol Appuleius, mint azt a kartliagóiknak elmondta, egészségét helyreállttá, megerősödött.4 Ugyanezen térképek szerint Karthᬠgóból kiindulva a part mentén két városra találunk, mindakettő Maxula, az egyik, a nyugati vagyis a közelebbi a Maxula Prates, melynek nevét a helyén álló mai Bades őrizte meg, a másik, a keleti, a melyik távolabb volt, Plinius szerint valóságos római colonia vala, mig Ptolomeus a Palea — ősi melléknévvel jelöli.5 * Grenville Temple szerint az nem más, mint a mai Hammam-Lif.B Sőt Karthágó híres búvára, az angol Davis szerint valószínű, hogy a hegyoldalban található márványbányákat, melyek értékesítését Mohamed bej megkezdte ugyan, de aztán abba is hagyta, daczára annak, hogy az innen kikerülő piros eres, fehér márvány elég lágy és csiszolva igen szép, már a rómaiak idejében feltárták.7 Minthogy pedig ez egyszersmind a legtöbb, mit a Dzsebel-Bu-Korneinról a régi és újabb írók feljegyez¬ tek, szabad legyen a saját vizsgálataim eredményeinek összefoglalására át¬ térnem . Afrika északi partvonalának nyugati szakasza, az Atlasz tömege Olasz¬ ország felé a Bon-fokkal végződik, ez előtt terül el a pompás tuniszi öböl, mely félkörszerűen hajlik a Blanc-fokig. Ez öböl nyugati partját a Medzserda jelenlegi és régi lefolyásának, jelenlegi és régi torkolatának negyedkori lera¬ kodásai és sósvizű maradványai, melyeket Tuniszban szebkhának neveznek, 1 Holland, Sur la montagne de la grande faille Zagliouau. Compte Rendű d. Acad. d. Sciences. 1885. 101. köt. 1189. 1. 2 Stache. Die Erzlagerstátte des Djebel Recas bei Timis. Verli. k. k. Geolog. Reicbsanstalt. Wien. 1876. 56. 1. 8 Aen. I. 163. 4 Appuleius Florida. 354. 1. Elmenhorst. — Barth, Wanderungen durch die Küstenlánder des Mittelmeers. I. 129. Berlin 1849. 5 D’Avezac, Esquisse générale de l’Afrique, 1844. p. 179. 1. 11 Ezt már Shaw is megállapította : Voyages dans plusieurs proviuces de la Barbarie et du Levant. 1743. I. k. 198. 1. 7 Davis, Karthágó und seine Ueberreste, Leipzig, 1863. 185. 1. (28) A DZSEBEL-BU-KORNEIN. 29 töltik ki.1 A tuniszi öböl keleti partját a Bon-félsziget képezi, melynek terü¬ letét Holland úgy jellemzi geologiailag,2 mint a melyen a legalsó kréta¬ emelet, a neocom az uralkodó, még pedig a Bon-foktól Zagánig mindenütt,, fossziliákban szegény, leveles, szürkés fekete márga, közbeékelt tömör mész- padokkal, melyen felsőbb fekvésben fekete glaukonitos mészmárga nyugszik kevés kövülettel,3 az aptienre emlékeztető ammonitekkel4, s e fölött még urgonien-márványmész is található. A Zaguán-csoport, mely Tunisz kontinentális részeben magva és kiinduló pontja azon begyvonulatoknak, melyek Bona felszigetét behálóz¬ zák, két redőt bocsát meg észak felé is, ezek egyike a Dzsebel-Reszász ; másika, mely a tuniszi öböl partjain uralkodik, a Dzsebel-Bu-Ivornein. A Dzsebel-Bu-Kornein vagyis a «Ketszarvu hegy » 5 tehát a tuniszi öböl déli partján fekszik, 14,500 méternyire Tunisz városától;6 a Páristól számított keleti hosszúság 8° 2' 3" és az északi szélesség 36° 44' 51” alatt,7 s a kikötőben Európa felől jövet már messziről feltűnik, a mint kétcsucsii A Dzsebel-Bu-Kornein a Karthagó-fokról. Mérték 1:46,428. alakjával, meredek falakkal hirtelen a tenger szilié föle emelkedik. A Dzsebel- Bu-Kornein külön csoportot látszik képezni, mely tömegével I)K- i irányban halad sdél felől a Milianának egy ága választja el a Dzsebel-Reszásztól, majd a zaguáni lapály a Zaguán-csoporttól. A hegyvonulat legnagyobb szelessége körülbelül a tengerpartnál van, a hol ez mintegy három km-nyi, egész hossza alig tehető 6—7 km-re, míg a csúcs maga a tengerparttól az alapon számítva alig van 2 km-re, a mi a hegy lejtőin s kanyargós ösvényein ter¬ mészetesen jóval tetemesebb. 1 Partsch, Peterm. Geogr. Mitth. 1883. 201. 1. — Fischer, u. o. 1 — 13., 33 — 34. 1. 2 Rolland, Compte Rendű Acad. Paris. 1885. 101. k. 1184 — -1187. 1. 8 Belemnites dilatatus, Ancyloeeras, Pliylloceras, Terebratula tamarindus. 4 A Placenticeras Nisus és a Desmoceras Emmerici rokonai. 5 A dzsebel arabril azt jelenti : hegy ; a bu a berber nyelv tuniszi szójárásában ép úgy birtokviszonyt fejez ki, mint különben a zu vagy du ; a kornein két szarvat jelent. J. J. Marcel, Tunis, Paris, 1885. 8 Dtjveyrier, La Tunisie, Paris, 1881. 73. 1. 7 Smyth, Galliano és másoknak a Cap Cartkagenára, Cap Bonre és La Gou- lettre vonatkozó meghatározásai alapján kiszámítva és a franczia tengerészeti munkᬠlatok alapján rectificálva. Zách, Corresp. Astron. 1819, I. k. 65. és 73. 1. (29) 30 JANKÓ JÁNOSI A tengerpart felől tekintve a kegy alakulásában négy övét különböz¬ tethetünk meg, a parttól a csúcsig vertikális irányban ; az első a parti rész ; a második a begy balmos alja; a harmadik a heg}7 meredeken felemelkedő egységes tömege, a negyedik a csúcs sziklakoronája. Az első szakasz a tengerparttól a kegyaljáig teljesen sik vidék, mely alig emelkedik 12 — lő m-nyire a tengerszin fölé, szélessége pedig egy km. A partszegélytől jó 800 rn-nyi szélességben a teret a legtisztább tengeri homok tölti ki, számos kagylóval, pocsolyáiban teknős békával, száraz helyein futó bogarakkal. E komokterületet szelíd emelkedéssel a Tuniszból Szulejmanba vivő országút választja el a begy aljában fekvő s mintegy 500 főnyi lakossággal kiró Hammam-Lif falucskától ; 1 itten van a dar-el-bej vagyis a bej nyaraló kastélya, mely jelenleg a fürdő helyiségéül szolgál, minthogy a két forrás itten buggyan ki. Az út maga már nem homokon keresztül vezet, hanem a begyaljának meszes, márgás talaját szeli át, mely¬ nek talaját Stache is vizsgálta ugyan, de bár kammam-lifi kirándulásának leírását megígérte, ez ideig Ígéretét be nem váltotta. Ez alsó régióban két érdekesebb geológiai jelenseg az, a mivel meg kell ismerkednünk : az egyik a part sülyedése. a másik a hőforrás. Ha a part hosszában kis sétát teszünk, kisebb római épületeknek, nya¬ ralóknak falalapjaira találunk, melyek a tengertől 30 — 40 rn-nyi távolság¬ ban állanak, hová ma a tenger hullámai is eljutnak, sőt a romokon túl is terjednek mintegy 200 m-nyire a hepehupás parton. A vasúti indulóbáznál, mely Tuniszból Hammam-Lifba visz, ott tartózkodásom idejében útépítési czelokból a gazzal benőtt homoktalajai felszaggatták s itt egy méternyi mélységben kemény mésztalajra találtak s ugyancsak innen egyes régészeti tárgyak is kerültek elő. A mész minősége ugyanaz volt, mint a mi a begyet alkotja. A homokos jjart és útvonal közt az emelkedés hirtelen mintegy 8 — 9 m, s a hol az ut szélén annak meszalapja a tenger felé feltárul, részint csigákban, részint egyéb jelekben oly nyomokra találunk, melyek igazolják, hogy a tenger nem ritkán az útig is felnyomúl s ezt a lakosság is bizonyítja. Annyi kétségtelen, hogy az úttól a tengerpartig oly mészpaddal van dolgunk, melyen egykor római nyaralók állottak, ott, hová ma az áradás hullámokat torlaszol fel s e mészpad jelenleg alásülyedése folytán, mely jelenség okai¬ nak magyarázatára eleg anyagom meg nincs, egy tengeri homokkal kitöltött medencze alapjává lön. A fürdöházban két forrás buggyan fel. Mindkettő hő- és ásványforrás 1 A két forrásnak külön neve van. Az egyik a Hammam-el-Lif (a csúcson, fokon levő fürdő), a másik Hammam-el-Enf. Az enf orrot jelent s ugyanazon értel¬ met fejezi ki, mint a lif, vagyis hogy a fürdő a part egy csúcsa alatt egy kis fokon áll. Mind a két név külön van meg s nem egyet jelent, mint azt Reclus hiszi (Nouv. Geogr. Univ. XI. k. 240. 1.). A vasúti állomás neve azonban csak Hammam Lif. (30) A DZSEBEL-BU-KORNEIN. 31 s úgy hőfokuk egyeulősége mint a vegyi elemzes eredményeinek azonos¬ sága szerint ugyanazon víztömegből számlázottaknak tekinthetők. A fürdő hőfokát előttem már Guyon mérte s azt 40°-nak találta,1 ez adatot közli Keclus is,2 3 mérte továbbá dr. Kleist, ki azt 48 — 49°-nak találta,8 mind¬ kettő Celsius szerint. Én 1889 juuius 5-én 46*5° C.-nak mértem, a mi persze az ily források részben periodikus hőfoki változásait figyelembe véve, nem zárja ki a másik két megfigyelés pontosságát. A források vizének tartalma Kleist es Schrenk szerint a következő : Egy kg vízben van chlornatrium (9*70), chlorcalcium ( 1 *09), chlormagnózium (0*55), kónsavas mész ( 1 *53), kensavas káli (0*1 1), kensavas nátron (0'109), szénsavas mész (0*28), szén¬ savas magnézium (0* 1 2), szénsav 220 Cc, ezenkívül kovasav, borsavas mag- nezia, chlorkalium és vas nyomai.4 A víz tehát sok chlorsavas és kénsavas sót valamint szabad szénsavat tartalmaz s így rheumatikus bajok ellen kétség¬ telenül igen jó.5 A második régió 6 * azon halmokból áll, melyek közvetlen a kis falu felett emelkednek a Dzsebel Bu Kornein előhegyeiként, hozzá nyugatról fűződnek s meredeken alátekintő lejtőjével együtt völgykatlant zárnak körül, melynek keskeny fenekén a hegyoldalból leszakadó görgetegek és törmelé¬ kek a járást-kelést szerfelett megnehezítik. A kis völgyben, melyet jó ideig kisértem, mindenütt az erosio nyomaival találkoztam, s bár júniusban egy csepp víz sem volt benne, télen azonban heves folyású patak rohan alá s csak a csendesebb szurdokokban találunk iszaplerakodásokat. Mindkét hegy¬ hát vonulatában a rétegek csapása, addig míg nyugaton a parttól el nem görbülnek, ugyanolyan m int a csúcsé, vagyis a déllövel kelet felé 7o — 80° szöget képez a dőlés. A két hegyhát közül az első, az alsó, legmagasabb pontján a 150m magasságot sem éri el s rétegeinek mintegy 22 fokos dőlésével (ÉÉNy) 1 Guyon, Eaux thermales de la Tunisie. 2 Reclus, Nouv. Geogr. Univ. XI. k. 240. 1. 3 Dr. Kleist und Schrenk von Notzing, Timis und seine Umgebung 1888. 137. 1 4 Kleist és Schrenk, i. k. 5 A hajón, melyen az utat Dzserbatól Tuniszig megtettem, egy sypkilitikus zenész utazott, ki Konstantinápolyból jött. A betegség elnyomorította kezét, lábát; baja családi volt s mint elmondá, bátyja is oly nyomorék volt, s az orvosok, kik bátyját megvizsgálták, kijelentek, hogy veszve van. Ekkor a halálra Ítélt elment Ham- mam-Lifbe, használta a fürdőt, minden táplálékát zöldség képezte s fél év sem telt bele s már meggyógyult, és — a mint mondja — ama egészséges mint a makk, erős mint az oroszlán#. A fürdő vendégei közt több bőrbeteget találtam, kik mindannyian dicsérték a fürdő jóságát. 6 A hegyet és bányáit Redon bányageologus úrral jártam be, kit egy franczia vállalat küldött ide, hogy a régi római ólom- és ónbányákat kémlelje ki. Megegyezé¬ sünk szerint ő az elemzéseket dolgozza ki, míg a vidék geológiai leírását én végez¬ tem el. [31] 32 JANKÓ JÁNOS : végig nyúlik a Dzsebel-Bu-Kornein előtt s átmegy abba a kis lapályba, mely a hegycsoportot kelet felöl elválasztja a Szoleiman városka körüli hegyektől, melyek egy szelid hulláma azonban mégis a hegy keleti aljáig lenyúlik egy 300 — 350 m magas előhegy alakjában ; az ezen hegy és a Kornein által kepezett 1250 — 280 m magas hágón kanyarodik el az út DK felé Gorumba- lián keresztül Hammamet irányában. — A magasabb hegyhát sokkal rövi- debb, egész hossza az 1600 m-t alig haladja meg, vadabb és szaggatottabb, mint az első ; a belső oldal pedig sokkal meredekebben bocsátkozik a völgy¬ katlanba ; a rétegek dőlési szöge is nagyobb, azt 38Va foknak határoztam meg, míg a rétegek vastagsága itt már a 3 — 4 decimétert is meghaladja; ennek a hegyhátnak keleti vége körülbelül a csúcs déllöjébe esik, úgy, hogy a közte és a hegy főtömege közt levő katlan észak felől fele részben nyitva marad s azt csak az alsó hegyhát zárja el teljesen, oly módon, hogy a völgy kelet fele a szolejmani útra és nem északra a tengerpartra nyílik. A felső hegyhát gerinczét követve csakhamar áttérünk a hegység főtö¬ megére, a mely 250 és 550 m között emelkedik, a melynek dőlési szöge immár 55°-t mutat. A hegytömeg ezen északi lejtőjébe van belevágva a (32; A DZSEBEL-BU-KORNEIN. 33 Lassú emelkedésű ösvény csaknem állandóan a rétegfejeken haladva folyton a csapás irányában majd átkanyarodik a keleti lejtőre s körülbelül 400 m magasságban egy állomáshoz ér az első régi római bányához. Hajdanában a rómaiak műveltek azokat, de a bányaművelés semmi esetre sem volt kiter¬ jedtebb, mert úgy ezen első mint a 20- — 50 m-rel magasabban fekvő máso¬ dik és harmadik akna sem mélyebb a 8 — 10 m-nél; ez aknák ma is meg¬ vannak és pedig egészen jó állapotban s ez alapon folytatta egy franczia társaság megbízásából Redon úr is a bányakómlelést. Határozottan téves Kleist amaz állítása, hogy e bányákat a rómaiak óta már művelték volna s hogy azóta azért hagyták el, mert az ólom értéke leszállt, a közlekedési esz¬ közök pedig itt rendkívül rosszak. Kleist, ki e bányákról ír, saját vallomása szerint azokat nem látta, nem kereste fel, legfeljebb hallott vagy olvasott róluk; e bányákat most vizsgálják először és Redon azt reméli, hogy rend¬ kívül gazdagon fognak fizetni. A bányaakna nyílása előtt fel volt halmozva egy rakás kő, két bányász egy napi munkája s Redon megmutatta, mennyi benne a galenit. A magammal hozott példányok is meggyőzhetnek arról, hogy ez a leggazdagabb ólomércztelepek egyike ; ugyané példányokon érde- Földtani Közlöny. XX. köt. 18S0. (33) Tengerpart. — Meercukmte 34 JANKÓ JÁNOS : kés cerussit-kristályok is vannak. A keleti lejtőn károm akna nyílik mind egymás fölött ; a csúcs sziklakoronájának egy csoportjában láttam egy töm¬ böt, melynek sajátságos alakulásából és színéből kétségenkívül lehetett következtetni a fémtartalomra, s midőn átmenve a nyugati lejtőn az ottani aknanyilás fekvését is megvizsgáltam, azon végeredményről is győződtem meg, hogy úgy a négy aknanyilás, mint a sziklakorona említett tömbje egy és ugyanazon rétegben fordulnak elő, azaz itt egy óriási teleptelérrel van dol¬ gunk, mely feküjével és fedüjevel együtt követte az egész hegyrétegösszletnek mozgásait s így e teleptelér dőlése 55°-nak méretett Redon és én általam. A nyugati oldalon levő aknanyilás azonban más szempontból is érde¬ kes. Bejáratát vagy 10 m mély természetes sziklahasadék képezte ; ennek a jobb oldala mintegy 1 5 m bosszúságban bolthajtásszerüleg hajlott fejünk fölé. Ez az oldal a leggyönyörűbb cseppkőképződményekkel volt tele, me¬ lyekből két szép példányt hoztam is magammal. A cseppkő többnyire mész- kristályok halmazát vette körül, melyek többnyire tompa rhomboederek s a víz vagy a még folyton csepegő kő hatása alatt legömbölyödnek s lencse - alakúak lesznek. Közelebbről megvizsgálván a falat, tövében mely és sötét árok volt, melyet eleinte valami aknának gondoltam ; az árok meglehetősen be volt hányva törmelékkel ; botommal piszkálván egyszerre azonban az üreg mélyén nyílásra találtam , a hol botom nem tudott szilárd talajra találni. Rögtön elhatároztam, hogy ha barlang van ott, behatolok ; ez azon¬ ban korántsem ment oly könnyen, mert a nyílás kitágítása a számtalan szúnyog, légy és denevér miatt alig-alig volt lehetséges. Végre ez akadályt is leküzdve elsőnek lebocsátkoztam egy kötélén, melynek bogjára Redon munkásai közül kettő ügyelt fel. Körülbelül 2 m magas üregben voltam, melyet a római bányaművek folytatásának akartam tartani, de a falakon sehol emberi kéz nyomaira nem akadtam. Az üreg 4 m hosszú s 2 m szé¬ les volt s már azt hittem, nem nyomulhatok előbbre, midőn kis lámpásom fényénél a keleti fal aljában mintegy 60 — 70 cm magas nyílást vettem észre ; e nyíláson még át tudtam kúszni s itt egy nem kevesebb mint 28 — 30 m hosszú folyosóba jutottam, a melyből azonban semmilyen irányban sem találtam folytatást vagy nyílást. Utánam még Redon szállt le, a ki meg- erősíté abbeli meggyőződésemet, hogy ez aknák nem emberi kéz müvei. Aligha emlékezem bűvösebb képre, mint e gyéren megvüágított szikla - alakra, melyeket a cseppkő fejnagyságú gömbjei sűrűn leptek el. Pedig e barlang nem az egyedüli és nem a legnagyobb, melyet a Dzsebel-Bu-Korueiu-on találni lehet. Egy arab kíséretében meglátogattam egyet, melyet csak két nappal előbb, junius 4-ikén fedezett fel Frederic Quirol ugyancsak ezen harmadik régióban, a uyugoti oldalon, kevéssel a két csúcs közti nyereg alatt. E helynek egy mondája volt s ez szerfelett érdekelt, mert épen ott tartózkodásom alatt nyerte megoldását. Ahmed bej uralkodásának első napjaiban az a hir terjedtél Tuniszban, hogy Hammarn- (34) A DZSEBF.L-BU-KORNEIN. 35 Lif lakói egy nagy kincs keresésére indultak, mely a hagyomány szerint a hegy mornaki oldalán vagyis a «Darbet m’ta Szidna Ali»-nál van elrejtve. A kincskeresők ott barlangra akadtak, melybe behatoltak, de e pillanatban egyiküket mély örvény nyelte el, a többiek pedig, hogy életüket meg¬ mentsék, azonnal visszafordultak és máig sem tudják, mit lett azzal a sze¬ gény társukkal, él-e, meghalt-e, megtalálta-e a nagy kincset vagy sem; ki tudta-e játszani a kincsőrző dzsineket, vagy azok elvesztették őt. Junius 4-én Frederic Quirol a barlangra csakugyan rátalált s kíváncsiságtól ösztö¬ nözve néhány arabot, fáklyákat s köteleket vitt magával s behatolt a bar¬ langba. A nyílás két méter magas, ez egy hat meter bosszú folyosóba vezetett, majd egy keskeny szakadékon, mely bárom méter bosszú, átha¬ tolva, 20 m bosszú, 10 m széles és 5m magas terembe jutott, melynek végén két méternyi széles nyílás 12 m bosszú terembe vezetett és ebben talált egy kutat, melynek területe csak 4, de mélysége 45 m volt. Ennek partján talált Quirol egy emberi tetemet, rajta volt ruhája, turbánja, czipője, egy kis táska is volt vele, benne papírokkal s néhány régi arany és ezüst pénzzel. Hajához egy zacskó volt kötve , melyben föld volt és egy papiros s rajta egy Gilena-ben-Ahmed Sbihi el Garbi nevében irt rende¬ let. A test bámulatos epen maradt meg. Quirol a leletről azonnal jelentést tett, melyet aztán Hammam-Lifbe szállítottak, hol az orvosi látlelet azt állapította meg, hogy ez az ember már negyven év óta feküdt holtan a bar¬ langban. Minthogy e barlangot magam is bejártam s Quirol méréseit ismé¬ teltem, megerősíthetem, hogy azok teljesen pontosak, s bár ő maga az érdekes barlangot eddig le nem írta,* a felfedezés érdeme kétségkívül az övé. E barlangban már cseppkövet nem találtam, annál érdekesebbnek tar¬ tom azonban az utolsó terem kútját, mely jelenleg ugyan vízteleníti áll, de ha a monda adatainak hihetünk, időközönkint meg szokott telni. A barlangok meglátogatása után befejezésül felkapaszkodtam a csúcsra, s ezzel bejutottunk a negyedik regióba. Valóságos sziklakorona ez. Iszonyú vad, kietlen, minden élet nélkül. 40 — 50 cm vastag rétegek fejein kell felkapaszkodni, oly rétegeken, melyek 73 Va foknyi dőléssel EENy felé már csaknem megmászhatlanok. De végre felértünk s fáradtságunkat bőven jutalmazta a felséges tájkép. A tetőn mintegy 10 — 15 négyzetméternyi fensik van, honnan 4 — 5 m magas alapon hosszú pózna nyúlik fel, melyet Hammam-Lifből is lehet látni. A francziák helyezték azt ide egy köbméteres kőkoczkával együtt. A sziklakorona kőzete ugyanaz a tömör, fossziliákban szegény neocom mészkő, a mely az egesz begy tömegét alkotja. Ezek azon adatok, melyeket a Dzsebel-Bu-Kornein geológiai viszonyai¬ ból utazásom alkalmával összegyüjthettem. * A barlangnak eddig csak a méreteit közölte egy tuniszi újság, minden rész¬ letező leírás nélkül, de a felfedező megnevezésével. (35) 3* TÉGLÁS GÁBOR : (Í6 AZ ERDÉLYI ÉRCZHEGYSÉG GYÉBEN ZÁMTÓL AZ OMPOLY VÖLGYÉIG KINYOMOZOTT BARLANGOK RÖVID ÁTTEKINTÉSE. Téglás Gábor. A magyar tudományos Akadémia támogatásával 1881-től 1885-ig végzett barlangkutatásaim eredményét egy terjedelmesebb monographia alakjában veszik legközelebbről az érdeklődők. Ama számos barlangüreg, dolina és búvópatak, valamint a minduntalan megujjuló sziklaszoros közül, melyeket a tudományos Akadémiához benyújtott terjedelmes jelentésemben felölelek, édes kevés szerepelt korábban az irodalomban s csupán Torma Zsófia úrnő tett a kolozsvári múzeum¬ egylethez 1879-ben benyújtott felolvasásában jelentést az algyógyi Kőalja barlang¬ járól és Bielz Albert, a nagyszebeni Karpathen- Verem évkönyveiben közölt barlang¬ jegyzékében a csigmói barlangot hozták volt említésbe. Még azt megelőzőleg Kőváry László Erdély földe ritkaságai ez. műve Boicza (Kisbánya) egyik barlangját tartalmazza Zeyk Jánosnak 1835-ki útleirása nyomán. E helyen legyen szabad részletes monographiám eredményét adnom a követ¬ kező rövid kivonatban. 1. Godinesdi völgy Zámtól északkeletre, egy kis hegyi patak mellett felfelé haladva érjük Godinesd helységet. Odáig utunk rövidítésével Tamasesdnél látha¬ tunk egy barlangos üreget. Godinesd több házcsoportból összeszövődő hegyi falu. A Szásza nevű házcsoportnál kimagasló balparti szirt (Colcu) jókora magasságban mindjárt egy barlanggal fogad. 1. A főcsarnok 62 m hosszú s ott a csepkövesedés egy emelvényt képezett. A lehulló vízcseppek ennek felületét medenczeformán kiöblösítik s az így képződő kis tócsákból barlangi gyöngyöt is gyűjthetünk. A balra haladó csarnok 3 keleti és egy északi ágra oszlik s mindenikben jelenté¬ keny cseppkővesedéssel találkozunk. A főág teljes hossza 100 méter. 2. Fennebb haladva a patak mentén, a legfelsőbb házcsoportnál Krisán Péter házával szemben ismét a balpavton fogad az a barlang, melynek prashistoricus cserép-, csont- és kőtárgyairól hivatolt jelentésemben szólottám. A barlangba egy patak zuhan be a Paltina Sirului kaszálóról s beszüremlései által is tetemes cseppkövesedés színhelyévé vált. II. Guraszádi völgy barlangjai : A) Felsö-Boj. 3. Zámtól felfelé a magyar államvasutak guraszádi megálló helyén álla¬ podunk meg. Guraszáda felett a balról kinálkozó második oldalvölgybe kell behatolnunk, hol csakhamar elérjük elébb Alsó-, majd Felső-Boj helységet. Utóbbi felett éles gerincz alakjában fejlődött ki az a mészvonulat, melynek egyes tömzsei, kúpos tagjai Godinesdre, Tamasesdre, sőt Zámnál a Maros bal partjára is átcsapnak. A felső-boji mészsziklák sorából különösen a Galbina s ettől keletre eső Vurvu Lucia válik ki. Ezektől délre, vagyis a helység által kitöltött nagy medencze felé egy patakkifolyás jelöli az első barlangot. A szűk barlangosodás csakis a vízkifolyás csatornájául szolgál s a mészpadok elválása következtében úgyszólva alakulóban van. (36) erdélyi barlangok. 37 4. Hatalmasabb barlanggal találkozunk a Vurvu Lucia mögött. Odáig délről északra kifejlett dolinasor mellett vezet ösvényünk. A dolinasor jelöli az elébb elhagyott barlanghoz lejtő földalatti vízfolyás útját s 20 — 30 méternyi átmérővel biró öblösödései megannyi vízelnyelők. A nyolczadik dolina szemlélteti a patak eltűnését. Itt jobbra egy ivezetes barlangnyílást pillantunk meg. A barlang csak¬ hamar két ágúvá fejlődik. A két ág azután ismét egyesül, s vastag szoborformákkal borított padlózata egy felsőbb emeletre magasul. Hátsó szakaszának boltozatát is gazdag cseppkövesedés díszíti. Hossza 100 m. 5. Pár méterrel odább egy kisebb 22 m hosszú, de jelentéktelen barlanggal találkozunk. A közelben s főleg nyugat felé több kútformán kialakult dolina nyílik meg. A Gorgona mószszírten egy mély dolinát Pestere -Barlang néven emleget egészen indokolatlanul a nép. B) Kermazinesd és Danulesd közé eső barlangok. 6. A megnevezett két helység határán a völgyi patak (Nagy vir-Valea more) egy nyílt barlangon, tehát természetes alagúton át végzi pályafutását. A nyílt barlang alsó kijárójánál egy vízimalom kelepelget. Benn több mellékodu és ág látható. Áradások idején olykor betömődik a barlang, úgy hogy mögötte az egész völgy tóvá alakul s erőszakosan magának utat nyitva, áradással borítja el Gruraszádáig le a völgyet. 7. Az imént említett barlang közelében egy jóval kisebb, 25 m hosszú barlangot találunk. Ördögbarlang elnevezése nagy reményekre jogosított; de se terjedelem-, se egyéb tekintetben nem igényel sok figyelmet s ásatása eredményte¬ len maradt. III. A karácsony falva-kisbányai szoros barlangjai. Déváról Maros-Németinél elhagyva a Maros tág völgyét, a Kaján patak lesz kalauzunk. Ehhez szegődik aKis- Bányára (Boicza) vezető postáéit is, mely Karácsonyfájától (Krecsunyesd) Kis-Bá- nyáig (Boicza) 3 kilométer hosszúságban egy vadregényes szírtszorosba (Intre Piatra) hatol. Az átellenes szírtfalak mindenike Magúra nevű mésztetőt határol s a magas¬ ból egész sor barlangnyílást tüntet fel. A) A karácsonyfalvi Magúra. 8. Helyrajzilag a Karácsonyfalvi Magurát kapjuk hamarább. Szédületes kecs¬ keösvényen majdnem a tetőig kell kikapaszkodnunk. Ott rézsut haladunk a szo¬ rosfölé s mindjárt elején egy kis barlangrés fogad. Ez tulajdonképen a vízfolyás rom¬ bolását jelzi, mely egy résen a hegytömegnek fordulva bontogatja annak anyagát. 9. Sokkal meglepőbb a bennebb feltáruló hatalmas Balogu barlang, melyet én a budapesti tud. egyetem tanára és barlangkutatásim irányítója, űr. Szabó József egyetemi tanár úr nevével tűntettem ki. A több mellékággal, öblösödéssel váltakozó barlang 81 méter hosszúságban hatol a hegy alá s első részleténél egy tág dolinával (Zdrindiginia-Csergettyű) nyílik a tetőre. A barlang három szakaszból áll, melyek egymástól a boltozat eltörpülései által vannak elválasztva. Egyik oldalága lejtősen kiszolgál épen a tetőre s ezen oly nyomokat észlelhetünk, melyek arra a feltevésre jogosítanak, miszerint az ősember is egyik kijárójául használj azt. A barlang gazdag őskori culturmarad- ványairól, az itt talált sokféle díszítésű és minőségű cserepekről, kis csontszerszᬠmokról már kellőképen megemlékeztem. (87) 38 TÉGLÁS GÁBOR : 10. Felső elfalazott barlang (Zida cél d in sus). A meredek szírtfalon tovább szédítő szakadékok felett kanyarog ösvényünk, mígnem újabb barlanghoz jutunk. Annak ivezetes nyílását falazat zárta el a török invasiók zivataros időszakában s erre vonatkozik az « elfalazás* megnevezése. A 76 méter bosszú barlang könnyű kanyargásokkal mélyed a tető alá. Boltozata helyenkint kürtőformára magasodik s ott egy-egy dolina beszűrődése vehető észre. Hátsó szakaszát denevérek népe¬ sítik be, a mint azt az előbbi barlangban is észrevehetjük. Prsehistoricus jelentősé¬ géről említett jelentésem szól. A barlangot Hunfalvy János jeles tudósunk nevével különböztetém meg. 11. A Magúra meredekjén még apró odvasodások láthatók, de azok alig érdemelnek említést. Le kell tehát kerülnünk a hegy lábánál tátongó alsó elfalazott barlanghoz (Zida cél d'in ios). Ennek tűzhelymaradványait, cserépmaradványait szintén leírtam. Alig 21 méternyire mélyed be s torkolata szintén el volt falazva. 12. A Feredő (Feredeo) nevű odú. Az alig elfalazott barlang felett egy Vurties nevű pinczeforma üregesedés és egy Feredő nevű beomlott barlang látható. B ) A kisbányai Magúra. Most a Magurának nyugati párkányára kell kerül¬ nünk, hol a Farkasverem (Gropa Lupului) nevű 20 méter hosszú barlang fogad. Odáig a Magúra tetőn a Szabóbarlangba (Balogu) hatoló Zdrindigmia (Csergettyű) nevű dolinát s több más tölcséres mélyedést érintünk. A barlang mély szakadék felett fekszik. A kisbányai oldalra (balpart) kerülve az odavaló Magúra meredekjét, ismét Karácsonyfalváról közelíthetjük meg legkönnyebben. Ennek nyugat és délre tekintő falában öblös üregesedések alakultak ki, melyek «Csűr» (Sure) néven jőnek a nép között említésbe. 14-. A legfelső Csűr a Magúra ikersziklájához a Vertuphoz tartozik s terje¬ delemre a legcsekélyebb. 15. A tulaj donképeni Felső-Csűr, vagy elnevezésem szerint «Báró Eötvös Loránd barlangi) csepkőképződéseivel tűnik ki leginkább. 65 m hosszú csarnoka két öblösödéssel végződik. Azok mindenikét szebbnél szebb csepkövesedés diszíti. A jobb felőliben mindazonáltal egy orgonához hasonló csoportozat érdemel figyel¬ met. A bányásznép oltárnak nézi s a bányaszellem tanyáját is ebbe helyezi. 16. Alább egy igazi csűr fogad. Hármas nyílás kínálkozik abba s negyedikül egy beomlott barlang tátongó űrje járul. Főleg utóbbi helyen őskori cserepeket gyűjthetünk. Különben cseppkövesedés nem mutatkozik. 17. Kevéssel alább egy előrugó sziklaszál mögött kell a görélyről az alsó Csűrhöz, vagy "gróf Kuun Géza barlangjához)) kikapaszkodnunk. Az öblös barlang¬ terem közepe felett egy kürtőforma dolina nyílik a szabadba s egy oldalágon át szintén odajuthatunk. Kettős nyílása közül a jobbfelőli egy sziklapárkányra nyílik. Ezen berendezés az ősember alkalmas tanyájává minŐsíté. IY. Kis-Bánya (Boicza) barlangja. 18. A bányaközség közvetlen szomszédságában délre a Somos Cornet tető alá nyúlik e kis barlang, melyet ott Tolvaj barlang név alatt ismernek. Erről Kőváry is megemlékezik "Erdély földe ritkaságai) művében. Y. Barlangfalva (Pestere) odúi. 19. A sokat ígérő helység felett a Karácsonyfájától oda szolgáló Magúra (38) ERDÉLYI BARLANGOK. 39 északi oldalában két jelentéktelen odúval kelle beérnem, bár abban is csodás vizeséseket helyeztek vezetőim kilátásba. VI. Hormendefalva (Ormingya) barlangja. 2 1 . Kis-Bányától Barlangfalva felé lialadólag a Dealu Ormindi nevű szikla¬ falban egy elérhetetlen barlang látható. Belsejét nem kereshettem fel. A nép Ördögbarlangnak nevezi. 22. Zsigmond király Világos várát tartozékaival együtt Brankovics György¬ nek ajándékozva, Kőrösbányával együtt Hormendefalvát is megnevezi. Az aradi káptalan 1444-ben Hunyadi Jánosnak adja át e birtokokat s a beiktatási oklevél Kis-Bányájából azóta Boicza, Hormendefalvából Ormingya (Ormindia) alakult át s az ősi nevek annyira feledésbe mentek, hogy hatóságilag is az utóbbiakat hasz¬ náljuk. A helység derekán épen a templom mellett balra, kikapva a lankás hegytető mögött egész váratlanul egy barlangra bukkanunk : Gaunosza Ormindi. A barlang íves nyílása alatt egy kis patak hatol be s utóbb alig járhatóvá keskenyül. A patak 95 méter távolságban eltűnik s a föld alatt teszi meg hátralévő pályáját. A barlang vége felé emelkedni kezd s egy szűk réssel a felszínre hatol. Esőzéskor itt is víz hatol bele s e két ellentétes rombolás idézte elő. Közép részén sok cseppkövesedést tartalmaz. Erdély jeles lyricusáról s a dévai reáliskola kitűnő tanáráról, «Jakab Ödönről" neveztem el. VII. Boholt. 23. Déva közelében az ismeretes vasas fürdőnél egy kis bar- langosodás jöhet említésbe. Közelében a Csutahegy őstelep. 24. Bánpataknál egy vízesés két partján egy nagyobb és 3 kisebb odú. VIII. Nagy- és Kis-B ápolt. 25. Az ikerhegységtől alig egy órányira egy kis barlang mélyed a Plesia szikla alá. Hossza 9'8 méter. 26. A Plesiától északra a Codru tetőig 3 hatalmas dolina. 27. Gaura-barlanguluj nevű dolina a Codrutól északra. 28. Medve odú (Gaura ursului). Innét egy kis üregesedés a Plesiához szol¬ gáló fővölgyben. 29. Legjelentékenyebb a Barlangpatak (Valea Pestere) mellékvölgyében lát¬ ható Goszruda, melyet «Szathmáry György » képviselő úr és disciplinám buzgó támo¬ gatója nevével különböztettem meg. Összesen 49 méter hosszú nyilt barlang. Előtornácza északdéli irányt követ s 20 m széles. Folytatása nyugatra irányul 40 méternyire s két résen vezet a szabadba. IX. Csigmo. 30. Nagy-Rápoltról a Maros jobb partján, Bábolna után Algyógy- nak utazva, balra marad el Csigmo és Algyógy érintkezési határán találjuk a római Germizora (Ptolemaeus — Sepuí^ipYa) katonai állomást. Csigmo felett az annyiszor ismétlődő Magurák egyike egy pinczetorok formán bemélyedő barlanggal fogad. A nép templomnak (besericuca) nevezi. Belső fülkéi az ősember ittlétének nyomait mutatják. Kijövet négy dolinát látunk nyugat- keleti irányban. X. Algyógy. 31. A Feredő-Gyógyra vivő úttól jobbra a szőlőkben egy mésztufa-magaslatot láthatunk több odúval. A kőalja egyikét gróf Kuun Kocsárd még 1876-ban kriptává alakíttatá s akkor szépen diszített, magasra hajló füleket viselő edényrészleteket és konyhamaradványokat ástak ki. Erről első Ízben Torma Zsófia szerzett tudomást. m -40 TÉGLÁS GÁBOR : ERDÉLYI BARLANGOK. XI. Feredö-Gyógy. 32. A rómaiak által is használt feredő-gyógyi thermák közelében egy rablóbarlang nevű alig 10 m hosszúságú kis barlang. XH. Máda. 33. Algyógytól völgyi patak mentén elég térés völgy vezet el Bozesig. Ott bárom irányból összefutó csermelyek egyesülnek u. m. Mada, Erdő¬ falva és Cseb-Bánya felől. Vándorutunkat a nyugati vagyis mádai völgyhöz szabva, Máda falunál egy szírtszoros és annak kivezető kapujánál egy elfalazott barlanghoz érkezünk. A falazat elég jó állapotban van s lőrései is megkülönböztethetők. A török-tatár portyázás idején búvóhelyül használták e különben nem nagyterje- delmü barlangot is. 33. APlesia maré (balpart) és Plesia mike közé ékelődő szorosban a jobbparti meredek falban elérhetetlen magasságban egy Besericuca (templom) nevű barlang beomlott állapotban. XIII. Balsa. 34-. Pestere Sincoisuluj, Balsa alatt a nagyági hegységből északra induló kis patak a Plesia mike szárnyát elmetszve, a szorosban egy barlang. XIV. Erdőfalva. 35. A középső völgyben Erdofalvánál két szírtszoros vár reánk. A falu alatt levő szorosból a Scopte sirgilor (Szerbek tanyája) nevű nagy barlangot gróf Kuun Kocsárd barlang néven előző jelentésemben bemutattam volt, a vele szembe eső sziklaerőddel (Cetecuja) együtt. 36. A kis helység felett véget érő szírtrepedés jobb kapuzatát a Raj u (Menny¬ ország nevű szírtbomlok képezi, mely alatt öt barlangnyílás különböztethető meg már jó meszsziről. Az ivezetes nyílások azonban nem hatolnak mélyebbre s egy elfalazott barlang kivételével a többi igen csekély kifejlődést mutat. 37. Közvetlen a Mennyország-szikla előtt egy Piatra Pestere (Barlangkő) nevű szikla egy beomlott barlanggal. XV. Glodi barlangok a Glod- erdőfalvi szorosban. 38. Ha Erdofalvánál a Muncsel tetőre kapaszkodva Glodra kerülünk át : onnan bemélyedbetünk a regé¬ nyes sziklaszorosba, melyet Erdőfalva felől nem közelíthetünk meg. A Ruptura-Hasadék nevű szoros jobb partján négy kisebb odút számláltam össze, melyek közül csupán a ((legények barlangjai* (Pestere ficoruluj) figyelemre¬ méltóbb. Ide menekültek a század elején gyakorolt katonafogdosás üldözöttjei. 39. A balparton egy kis odún kívül ismét egy elfalazott barlanggal (Pestere cu Zida ) találkozunk. A 90 méter bosszú barlang hátrafelé folyvást emelkedik és keskenyül. Előrészén teljes épségben fennmaradt a védőfal s csak egyik lŐrés kitörése után hatolhattunk be. XVI. Cseh. 40. A harmadik völgybe átmenve, Gseb falunál újabb szorosba érkezünk. E szoros alább Bakonyánál ismétlődik (bakonyai kulcs — Teja Bakéi). A csebi szoros vízzuhatagjai felett két odút említhetek fel. Távolról öblös barlang¬ nak képzelnők ; de ha rászánjuk magunkat az oda kijutás fáradalmaira, látjuk, hogy az atmospbseriliák lassú munkája bontja nagy lassan a mészpadok fejeit s két sütó'kemenczeformánál többet elé nem idézhetett. A nép Besericucanak nevezi ezeket is. 41. Valamivel figyelemreméltóbb a Szépek barlangja, Gaura Mandri nevű beomlott barlang, bár az se valósítja meg a liozzáfüződő meséket. Boltíve majdnem egészen szétzuzódott. Ezekben adhatom ötévi tevékenységem főbb eredményét. (40) FALLER KÁROLY : A VAS GEOLÓGIÁJA. 41 A VAS GEOLÓGIÁJA. Faller Károly- tói. A vas a természetben a legelterjedtebb anyagok közé tartozik, körülbelül 200 különböző ásványban található. A kőzetek- és földeknek sárga, vörös, barna, zöld és fekete színe majdnem kizárólag a vas vegyületeinek tulajdonítható. Álta¬ lában vas nélkül sokat veszítene a természet színes jellegéből. A legtöbb agyag és földfajta vasoxydhydrat által barnára vagy sárgára van festve, a homokkövek és porphyrok vörös színe a vasoxydtól ered, az eruptív kőzetekben lévő vasoxydulsilicat zöld vagy fekete színt hoz létre ; a mint az a bazalton, andesiten, augitporphyron, porphyriten, gabbron, szerpentinen, diabason észlelhető. Ezekből látható, hogy a vas, a hova csak tekintünk, majdnem mindenütt képviselve van. Ismeretes, hogy ezen anyag sok helyen oly tisztán is előfordul, hogy azt bányászni lehet, s értékesítik is. Ha a különféle vasfajok előjövetelét, és a ter¬ mészetes vasvegyületek keletkezését szemügyre veszszük, következő képződménye¬ ket különböztethetünk meg : I. Yizi eredetű képződmények. A vasérczeknek ezen neme legelőször ötlik szemünkbe. A szénsav tartalmú víz ugyanis feloldja a földben és kőzetekben lévő vasoxydult s carbonat alakjában lerakja. Különben a vasoxydulsilicat is képes bitumenes anyagok jelenlétében car- bonatokat létrehozni. Ha vastartalmú oldatok mészcarbonattal találkoznak, az alkatrészek kicserélődnek ; a mész helyébe vas lép. Ezen folyamatot legjobban igazolják a gyakran előforduló álalakok. Az oolithok és conchiliák, melyek erede¬ tileg mészcarbonatból állanak, ezen folyamat következtében gyakran egészen vaspátba mennek át. A vaspátlerakodások ennélfogva a vastartalmú kőzeteknek kilugzása következ- lében jönnek létre s ilyenkor concretiok, lencsék, telepek s telérek alakjában föllel- hetők vagy pedig, mint már említve volt, kiszorítják a mésztelepeket, s hatalmas ál¬ alakokat képeznek. A legtöbb érczfekvet ezen két csoportba tartozik. Az agyagos vaskőlencsék, — melyek gyakran szerves eredetű magot tartalmaznak — és a szénvaskövek (blackband) ugyan concretióknak tekintetnek ; de a pátvas köveknek legnagyobb része, mint utóbb látni fogjuk, határozottan álalaku képződményeknek tekintendők. Mind a két esetben az érczképződés csak akkor ért véget, a mikor a bezárt üledékek már rég lerakodtak. Tekintetbe véve a vascarbonatoknak további termékeit, látni fogjuk, hogy a feloldott carbonat a levegő oxygenjével érintkezvén, lassan oxydálódik s vasoxyd- hydrat foszlányok alakjában az oldatból kiválik. Ily úton szintén hatalmas ércz- fekvetek képződhetnek. Különben ugyanily változásnak van alávetve a már szilárd s elkülönített vascarbonat is. Innen magyarázható, hogy a vaspáttelérek kibúvásain s kévésbbé (41) 42 FALLER KAROLY : fedett repedékes helyem a körlég és nedv málasztó hatásának engedve, a pátvasko szénsavát s vízét fokozatosan elveszítvén, végre barna vaskövi vasoxydhydrattá vál¬ tozik át. A vascarbonat ily formán végbemenő átváltozása tömegének feltűnő lazulásával jár, s nem ritka eset, hogy közel egymás mellett a legszilárdabb pátvas- követ s a legporhanyósabb barna vaskövet találjuk. E lazulást az eredeti anyagból való veszteség okozza, mit következő egyenlettel fejezhetünk ki : 2 Fe C03 + 3 HOH + 0 = Fe., (OH), + 2 CO., A szénsavas vasoxydul különben akkor is oxydálódik, ha a levegőtől men¬ ten zárt térben hevítjük, ilyenkor a felbomlott szénsav egy része a vasoxydult oxyddá változtatja át a következő egyenlet szerint : 3 Fe C03 = Fe3 04 + CO + 2 CO,, A barna vaskő a vasnak leggyakrabban található vegye s valóban úgy lehet tekinteni, mint a vas rozsdáját a természetben. A pátvasköveken végbemenő gyors elmállás szemünk láttára is történik, nemcsak azoknak természetes telephelyein, hanem a gorczokon, egyáltalában a szabadon heverő darabokon is. A pátvaskőnek ily átváltozása barna vaskővé legjobban észre vehető minálunk Banczkán, Varranó- tól nyugatra Zemplénben (Maderspach). Itta vasérczek trachyttufában vannak telepszerűen 30°-nyi déli düléssel kiválva. Három telepet lehet megkülönböztetni összesen 5 — 6 méter vastagsággal, melyeket egymástól homokos conglomerat választ el. A legfelső telepben vésés, rostos barna vaskő van, a két mélyebb telep¬ ben szemcsés, csaknem homokkő szövezetíí vascarbonat, melyet a fedő s a fekü felé okkeres homokburkolat kísér. A legmélyebb telepben a vascarbonat egészen fehér. Ezen településű viszonyokból arra lehet következtetni, hogy kezdetben a vas mint szénsavas vasoxydul került ide s hogy abból a barna vaskő csak utólagosan kép¬ ződött. Bischof szerint a laachi tó környékén (Eifelben) a vascarbonat és okker, mely utóbbi vegyi összetételre nézve tökéletesen egyezik a barnavaskővel, — felváltva képződnek. Az ott kibugyogó savanyúvizek feloldván a kőzetben lévő carbo- natot, érez alakjában a föld felületére lerakják s idővel kis dombokat hoznak létre. A dombok külső felületén képződik az okker, mélyebb részeiben ellenben vascar- bouat található. Ezen vidéknek ásványvizei, ugyancsak Bischof számításai nyomán 1000 év lefolyása alatt képesek volnának egy 3 km-nyi területet 1 m vastag érczréteggel beborítani. A szerves eredetű savaknak oldó hatása egyezik a szénsavéval s emellett is oxydálás s okkerképződés állhat be. Ezen vegyi folyamaton alapszik a vastartalmú földnek szintelenítése növénygyökerek által, mely a természetben gyakran észlel¬ hető. Ha ilyenkor a feloldott vassó a levegővel érintkezik, oxydálódik s mint kocso¬ nyás alakú oxyd rakódik le. Növénygyökereken kívül nagy fontossággal vannak ilyetén érczképződésre bizonyos alacsony fokon álló szervi lények, bacillariaceák, mint pl. az úgynevezett Gallionella Jerruginea, mely növése közben hydratszövet- tel vétetik körül. így képződnek szemünk láttára, oldás, leülepedés és utólagos (4 á) A VAS GEOLOGI JA. 43 oxydálás útján földünknek számtalan helyein található vasérczfekvetek, milyenek a gyakran előforduló terjedelmes s fejtésre méltó mocsárércz s gyepvasérczfekve- tek. Végre megemlítendő, hogy a vastartalmú mészkövek kilugzása által tetemes mennyiségű vasércz gyűl össze s maradékot képez. Miután az egyszerű képződési módozatokat röviden szemügyre vettük, áttér¬ hetünk a bonyodalmasabb érez képződési viszonyokra. A vasoxydhydrat, ha vízzel érintkezik is, bizonyos körülmények közt idővel vízvesztés folytán folyton sötétebb és sötétebb színű lesz. Tapasztalják azt külön¬ ben a gyógyszerészek is, a mikor közönséges vasrozsdát orvosi czélokra palaczok- ban víz alatt eltesznek. Már közönséges bőmérséknél a hydrat, daczára a víz jelen¬ létének, majdnem egészen vörös színű vízment vasoxyddá változik át. Még töké¬ letesebben sikerül a kísérlet, ha a vasbydratot zárt térben víz alatt 160°-ig me¬ legítjük. A természetben ezen vegyfolyam különösen veres vasércz- álkristályokon tapasztalható, melyek eredetileg barna vasérczből keletkeztek. A mi az eredetileg lerakodott vasérczeki e érvényes, ez áll egyúttal a vascar- bonatokról is. Ez utóbbiak szintén átváltozhatnak vörösvasérezbe. Legjobban igazolják ezen átváltozásokat a vaspát, mész, dolomit után képződött barnavas- és vörös vasércz-pseudomorphok. A mennyire csodálatos a vízment vas- oxydnak vízalatfi képződése, annyival inkább meglep bennünket a mág¬ nesvaskőnek ugyancsak vízben való keletkezése, az okkeren felnőtt mágnesvas- kristályok ezen tüneményt legjobban igazolják. Sőt találhatni, habár csak ritkán vasfényiét mutató magnetit-álkristályokat is, melyeknek nedves úton való kelet¬ kezése kétségtelen. Mindezekből láthatjuk, hogy az érczek a víz befolyása következtében szénsa¬ vukat, víztartalmukat veszíthetik, bizonyos esetben desoxydalódhatnak is : másrészt azonban — látszólag ugyanazon körülmények között — azt is tapasztaljuk, hogy az alacsonyabb fokon álló vízment oxydok magasabb fokra oxydáltatnak és vizet vesznek fel. így találhatók magnetitet mutató veres vasércz-álkristályok, melyek¬ nek belsejében tisztán kivehető a mágnes vaskőmag. Elba sziget a magnetitekre nézve egyike a legjelentékenyebb helyeknek, a magnetit itt érintkezésben lóvén mészkővel ; azon a helyeken az oxyd teljesen hydrattá változott át, mely átválto¬ zást az ott előforduló gyakori álkristályok kétségtelenül bizonyítják. Ez utóbbi észleletek az előbbiekkel összehasonlítva ellentmondóknak látsza¬ nak ugyan, mert nem ismerjük még tökéletesen az okokat, melyektől ezen átvál¬ tozások függnek ; meglehet, sőt valószinű, hogy a bőkülönbség, továbbá a kőzetek¬ ben vagy oldatokban meglévő idegen alkatrészek szabják meg a vegyfolyamat lefolyását. Hátra volnának még a vasnak nedves úton való keletkezett kénvegyületei. A pyrit vastartalmú üledékből keletkezhetik, ha arra sulfatok jelenlétében korhadt szerves anyagok hatnak. A kovanddal bevont szerves maradványok legjobban iga¬ zolják az átváltozás ezen nemét. A vaskéneg (Fe S) is nem egy esetben szolgál¬ tatja az anyagot a barna vaskövek képződéséhez ; ilyenkor is oxygentartalmú víz változtatja át lassan a pyritet vasoxydul-kénsavsóvá, mely a kénsavat elbocsátván, oxygent és vizet köt meg. Bizonyságot tesznek erről a limonit- és pyritpseudo- morpliok. Yaskénegből eredt barna vaskőtelepek vannak minálunk Krassó-Szőrény (43) FALLEK KÁROLY : 44 megyében Dognácska és Moravicza, továbbá Oravicza és Szászka között, hol mészkő és csillámpala vagy gneisz közti határokon, contacttelepek vagy zömök fordulnak elő. A pyrithez hasonló vegyi magatarlású a vele dimorph markasit. II. Vasérczek eruptiv kőzetekben. Térjünk által a vasérczeknek azon előjövetelére, melyek eruptiv kőzetek tár¬ saságában fordulnak elő, s bizonyára magasabb hőfoknál képződtek. A vas ilyenkor vagy mint eredeti alkatrész vagy pedig mint másodrendű termék lép fel. Az eruptív kőzeteknek eredeti alkatrészei gyanánt tekinthetők : a vassilicat, mágnes vaskő, a vasoxydkovandok és a termés vas. Ezek közül a vassilicat a sili- catok képződésénél lép fel, míg ellenben a többi alkatrészek mint kivált anyagok szerepelnek. E kiválásoknak egyik vagy másik neme főkóp az elemek keverési arᬠnyától függ ; így, ha az izzó tömegben elegendő oxygen volt jelen, oxydsilicatok és oxydok keletkeztek, kevesebb oxygen mellett azonban csak a könnyű fémek és a silicium oxvdálódott,, a vas pedig fémes állapotban visszamaradt. Ezen arány földi magmában vajmi ritkán marad, ellenben a meteorok izzó tömegében igen gyakran fordulhatott elő. Innen van az, hogy a meteorokban, silicatok mellett sok mennyiségű termésvasat találunk ; a földi bazaltokban ellenben csak kivéte¬ lesen és csak igen ritkán. Ha oxygen mellett feles kén volt jelen a magmában, vaskovand képződhetett ; ha pedig a kén és oxygen mennyiségre nézve egymás közt vetélkedtek, akkor sul- fidok társaságában oxydok is keletkezhettek. A mágnes vaskő leginkább a pátvaskőből származtatható le, ha felteszszük, hogy az utóbbi hosszasan magas hőmérséknek — tűzeredetű kőzetek közelében - volt kitéve, úgy mint azt gyakran a vaskohászati pörkölő kemenczékben tapasz¬ talhatjuk, midőn magnetit minőségre változott. Pörkölő pestek hasadékaiban, hol a vaskő nyugodtan feküdve szintén hosszas hevítésnek volt kitéve, már több helyt találtak nemcsak alaktalan magnetittá változott pátvaskövet vagy barnavaskövet, hanem szépen kifejlett magnetit-kristályokat is. A veres vaskő szintúgy barna vaskövekből ered, ha ezekre tűzeredetű izzó kőzetek hosszasabb érintkezés folytán akképen hatottak, hogy egyrészt a barna¬ vaskő víztartalma kiüzetett, másrészt annak vasoxyd-moleculái másnemű csopor¬ tosulásra kényszerítettek. A képződés körülményei s a hatások foka és tartama sze¬ rint, a veres vaskőnemeknek is igen különböző fajai származtak ; milyenek a vas- fényle, vascsillám, ikrás vereskő, rostos veres vaskő, közönséges veres vaskő stb., melyek szín, fény s tömöttség által különböznek egymástól. Különösen érdekes a vasoxyd és mágnes- vaskő fellépésének egymásközti aránya ; ezeknek képződése nem annyira az oxygen mennyiségétől, mint inkább az uralkodó hőmérséktől függ, miként ezt a következő kísérletek bizonyítják : a) A vas s annak legtöbb vegyülete levegőn izzítva, oxyddá változik át. b ) Ha a vas vízgőzáramban erősen lievíttetik, keletkezik belőle mágnes vaskő. c) A vaspát, barna vaskő és okker magasabb hőnél pörkölve, mágneses tulaj¬ donságot vesznek fel. (44) A VAS GEOLÓGIÁJA. 45. d ) A vaspát és vasliydrat eruptív kőzetek szomszédságában, az érintkezés helyén, részben vagy egészben, mágnes-vaskővé vagy veres-vaskővé változnak át. Ezen észleletekből kiviláglik, hogy magasabb hőfoknál s felesleges mennyi¬ ségéi oxygen mellett, vasoxyd vagy mágnes vaskő származik ; az utóbbit akkor kap¬ juk, ha a vasoxydot erősen izzítjuk, ilyenkor a vasoxydon súlyveszteség is észlel¬ hető. A vasoxyd tehát ki nem állja az igen magas hőfokot, a mágnes vaskő pedig még a fehér izzásban is tűzálló. Ezeket előrebocsátván, könnyen megmagyarázhat¬ juk annak az okát is, hogy miért találni az eruptív kőzetekben majdnem mindig magnésvas követ s csak vajmi ritkán vascsillámot. III. A vasérczek előjövetele telérekben és contact telepekben. A szénképződést megelőzött korszakban vagy oly időszakban, melyben víz¬ áradások folytán összehordott nagytömegű növénytorlaszok tavakban, öblök vagy folyók torkolataiban elkorhadtak, a rothadás alatt nagymennyiségben fejlődött szénsav, a közvetlen érintkezésben lévő vizet túltelítette ezen szénsavban dús víz, ha azután folyása közben sziklanyilásokba s repedésekbe hatolva, húzamosabb ideig oly kőzetekkel érintkezett, melyek vasat tartalmaztak, ezekből az érintkezés tartama, a tartalom vagy oldhatóság s sok esetben kétségkívül a fennforgott nyomás¬ hoz képest, bizonyos mennyiségű bicarbonatot, azaz savanyú szénsavas vasoxydult vitt el magával, melyet később, a nyomásnak megszűntével, vagy a fölös szénsav¬ nak elillantával, újra szabadon bocsátott. így juthatott a vízeredetű vaspát az. üledékes és neptuni kőzetek repedéseibe, utólag kitöltvén azokat, miáltal pátvas- telérek és telepek keletkeztek. Nagyon természetes, hogy a szénsavas vizek oldó' képességüket más útba esett ásványokra is kiterjesztették, melyeket a későbbi kivᬠlasztásnál szintén szabadon bocsátottak. Ennél fogva a telepek kitöltési anyagába pátvason kívül mészpát, folypát, súlypát és quarz is juthattak, mely alkatrészek a pátvaskőnek technikai értékét nagyban apasztják. A quarz, vízben oldott kovasavas alkalisókból csapódhatott le és pedig vagy a fémcarbonatok hatása folytán lassan és kristályos alakban, vagy kocsonyaneműen. Azt pedig, hogy a vaspátok kisebb nagyobb mértékben chalkocitet, pyritet, arsenopyritet, vagy galenitet tartalmaz¬ nak, olykép magyarázhatjuk, hogy a kénsavas fémoldatok növényanyagok által reducálva, fémsulfidokká változnak. Az érczképződés nagy mértékben függ a tűzeredetű izzó kőzeteknek hosszasabb érintkező hatásától is, vagyis a coniact képződmények jönnek létre ; így nevezvén azon chemiai elváltozást, melyet két külön természetű kőzet érint¬ kező határán végbe menni tapasztalunk. Legjobban észlelhetni ezen hatást a vascsillámon, melynek föllengítés útján történt keletkezését már Delabbre bebizonyítá. Ismeretes ugyanis, hogy némely nehezen olvasztható anyagok nagyobb hőfoknál közvetlenül sublimálnak (Zn, Ag, Au stb.); más esetekben a sublimálás csakis bizonyos anyagok jelenlétében állhat be, a mikor azok a vtgyületek elpárolgását mintegy előmozdítják. Mitscherlich kisérletképen a fazekasok kemenczéjében vastartalmú agyagra kősót dobván, hae- matitkristályokat nyert ; szerinte a vasoxyd csakis clilor és vízgőz jelenlétében sub- limálhat. Ilyenkor vaschlorid képződik, mely illanása közben a vízgőz által bomlást szenved. így kapott tehát kerülő úton vascsillámot. Daubreé hasonlólag hevített (45) 46 FALLEK KÁROLY : porczelláncsövön keresztül ónckloridot és vízgőzt vezetett, ekkor cserebomlás következtében kassiterit képződött, ha pedig titanckloridot vett, akkor brookit (TiOs) jött létre. Daubbeé, Dewill, Cakón, Hautfeuille s mások ugyanily módon, t. i. a fémchloridok, fluoridok és a vízgőznek kölcsönös bontó hatása követ¬ keztében képesek voltak magasabb hőfoknál különböző oxydokat előállítani s az ásványok képződését ilyképen megmagyarázni. Ezen tapasztalatok alapján bát¬ ran állíthatjuk, hogy az érczanyag a telérekben képződés tekintetben vulkanikus föllengítéssel függ össze. A vaschlorid és vízgőz exhalatiója a föld szilárd kérgében szintén az előbb ismert mód szerint megy végbe, minek következtében az útba eső hasadékok vascsillámmal töltetnek ki. Sekély tengerben ugyanazon vegyfolyam képződhetik azon különbséggel, hogy a hasadékokból elillanó gázok a víz által részben sűríttetnek, részben pedig elnyeletnek. Azon ásványok pedig, melyek a hasadékbau nem váltak volna ki, utóbb a víz által oldatnak fel. Azon esetben, a midőn az eruptiv tömegeket, tufák s más egyéb üledékes kőzetrétegek borítják, utóbbiak mint sűrítők szerepelnek s az elgőzölgő anyagok felett vagyis a gőzt kibo¬ csátó lávatömegeken hűsítő kalap gyanánt fekszenek s az érczképződés számtalan hasadékban, erecskékben s hézagokban végbe fog menni. Eddigelé csupán a chlorvas exhalátióját kisérték szemmel, ismeretes azon¬ ban, hogy az exhalatiók alkalmával a szénsav is nagy szerepet játszik az érczképző- déseknél, különösen nagyobb nyomás alatt. Nagyobb nyomásnál a víz által elnyelt szénsav többet old fel a carbonatokból, mint más különben s így lehetséges azután, hogy a vascarbonat mint exsudát kiválik s az üledékes kőzetek fedőjében lévő hasadékait és hézagait kitölti. Ily módon keletkezhetett számtalan vastelep a tömegek lassú kihűlése alkalmával eruptiv kőzetek szomszédságában. Érdekesek továbbá a következő esetek is. Az eruptiv kőzetekre, mint ismeretes, idővel folyton ifjabb és újabb tufa és üledékes rétegek rátelepülhetnek, melyek együttesen .a hő kisugárzása ellen védő takarót képeznek s a hőmérsék ennek következtében alúlról- fölfelé sokkal jobban terjed s nagyon természetes, hogy a keletkező rátelepülésnél a hő annál inkább fölfelé hatolhat. Növekedő rátelepülések mellett beállhat azon eset, hogy az alsóbb rétegek hőmérséké, mely eredetileg csekély vala, most növe¬ kedni fog s ha ezen fokozódó hő vaspáttömegekre talál, úgy azok alacsonyabb hő mellett oxyddá, magasabb hőnél ellenben mágnesvassá változnak át. Az elillanó gőzök, illetve a föld mélyében keringő forrásoldatok kristályos településeket okozhatnak, a mint azt az e terén keresztül vitt kísérletek igazolják, (Senarmont, Ebeimen, Durocher) ; ennek következtében egész vaspáttömegek kristályos veresvassá, vascsillámmá s mágnesvaskővé változnak át. Hasonló módon szoríttatik ki a helyéből a chlorvas és vascarbonatok vála¬ dékai által a mészüledék is, mely eredetileg eruptiv kőzetek s tufák felületén rakó¬ dott le. Végre magától értetődik, hogy a contact telepek az .eruptív kőzeteknek teljes kihűlése után közönséges vizi folyamatok befolyása alatt szintén tovább képződhetnek, a milyen pl. a lugzás, ilyenkor ugyanazon vegyi folyamatok követ¬ keznek be, melyeket az első fejezetben már elősoroltam. Ha ezen említett tapasztalatokat mind egybevetjük, akkor nagyjában a következő képződési csoportokat különböztethetjük meg : 1 . A vaspátnak, gyepvasérczek eredeti lerakodásait, melyek idővel át is változhatnak. (46) A VAS GEOLÓGIÁJA. 47 2. Összetömörült és összegyűlt vaspátlencsék és telepek, melyek kvdrattá, oxyddá, illetőleg magnetitté változhatnak át. 3. Mészkőtelepeket kiszorító vaspáttelepek és lencsék idővel ugyancsak barnavaskővé, veresvaskővé vagy magnetitté változhatnak át. 4-. Vízi eredetű ércztelérek, melyeknek tölteléke nagyobb távolságból ered, vagy oldalból való kiválás (lateral secretio) útján keletkezett. 5. Vasérczfészkek és tömzsök, melyeknél az űr a hegy tömegében előbb kép¬ ződött s a vaskőanyag később jutott bele. 6. Oly ércztelérek, melyek mint maradványok, vastartalmú kőzetek kilugzá- sából keletkeztek. 7. Oly vasérczek, melyek az eruptív kőzeteknek eredeti alkatrészét képezik. 8. Az eruptiv tömegek szomszédságában előforduló contact vasércztelepek. 9. Utólagos vagy másodlagos fekhelyen előjövő vasércz-törgyületek (Trürn- morlagerstátten) . Végre legyen szabad megjegyeznem, hogy a világ összes vastermelését főleg a 2-ik és 3-ik csoport szolgáltatja és pedig ezek közt a vaspát- és barnavaskőtelepek aránylag sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint az ezekből eredő oxyd- és mág- netittelepek. Hazánk úgyszintén, Anglia vastermelése inkább az előbbenire, Ame¬ rikáé ellenben az utóbbira szorítkozik. A MALACÉT MESTERSÉGES ELŐÁLLÍTÁSA. Közli Dr. Szádeczky Gyula. A franczia tud. akadémia 1890 jan. 27-én tartott ülésében Foüqöé tanár bemutatta azon eljárást, amely szerint A. de Schulten a malachitot mesterségesen először előállította. Az egésznek lényege az, hogy egy edényben a rézoldatból ammoniumcar- bonát által kicsapjuk a malachitot, 8 napig melegítvén vízfürdőben. Az edényt (fiolát) egészen tele tölteni és az elpárolgó vizet időnként pótolni kell, hogy az ammonium- carbonát lassan párologjon el. A párolgással egyenes arányban malachitkéreg képződik az edény falán. Ezen malachit minden tulajdonságában megegyez a természetes malachittal- Vegyképlete 2Cu0,C02,H2Ü. Veres izzásnál a vizet és szénsavat elbocsátván, rézoxyddá alakúi. Tömöttsége = 3-86. A calcitot karczolja kissé, a íluorit által karczoltatik, tehát keménysége 3-5. Ezen malachitkéreg körülbelül 0‘05 mm hosszú, 0-015 mm széles és 0-008 mm vastag kristálykákból áll, a melyen a monoklin rendszer ©oPoo (100) ooBco (010), op (001) és ooP (1 10) lapjait lehet felismerni. A ooPoo és cogoo által képezett él irányában van megnyúlva. A mesterséges malachitnál is gyakoriak az ikerkristályok ooPoo lap szerint összenőve, ezen lapra merőleges forgatási tengely - lyel. Az ikrek főként az edény falán képződnek. Az opt. tengelyek a oo5oo lappal egyközös síkban feküsznek. Az elsötétedés (47) 48 IRODALOM. ezen a lapon a oo-goo és =>cPcno által képezett éltől 23° alatt következik be. A ocPoc lapon convergens poláros fényben látjuk a tompa bissectrixet és azt, hogy az optikai tengelyek ezen tompa szöglete nagy. A hegyes bissectrix, tehát maga a kristály, valamint a megnyúlás iránya negatív jellemű. A oogoo lap, — daczára annak, hogy a kristálykák csak 0008 mm vatagok, — mégis a Newton színfokozat első rendű zöld szinét mutatja polarizált fényben, tehát a legnagyobb kettős törésnek értéke = 0-080. Ezen tulajdonságok kétségen kivül helyezik, hogy a mesterséges malachit azonos a természetben előforduló malachittal. IRODALOM. (l.)Dr. Szabó -József: Göd környéke forrásainak geológiai s hidrografiai viszonyai. (Értekezések a természettudományok köréből, kiadja a m. tud. Akadémia, XVII. köt. 1. sz., 44 old. 1 térképpel.) A bevezető sorokban szerző kiemeli, miként a gödi magas partból feltűnő sok forrás bugyog ki, melyekkel tüzetesebben foglalkozva az derül ki, hogy ezen látszólag állandó mennyiségű források nem pusztán felületi vizek, hanem nagyobb mélységből felszökő források. Hogy ezt bebizonyítsa, szerző 1-ször a gödi források hőfoki viszonyait ; 2-szor pedig Göd és Dunakeszi vízmedenczéjének geológiai viszonyait tárgyalja. A gödi magas Dunapartnak csak azon forrásairól szól behatóbban, melyek 12 hónapi mérés alapján közel egyenleteseknek bizonyúltak be, és így oly horno- thermáknak vehetők, melyek közös medenczéből folynak ki. Ezeknek hőfoki mérés¬ adatai az 1. táblázatban vannak összeállítva, s ezen mérésekből kitűnik, hogy e forráscsoport átlagos hőfoka 12° C körül van. A 2. táblázatban a Dunakeszi, Szód és Rátót határában keresztülvitt talajfúrások eredményei vannak kimutatva. A hőfoki mérések itt is olyan fúrólyukakra vagy kutakra vonatkoztak, melyek vize nagyobb mélységből felfakadó homothermának tekinthető ; a víz átlagos hőmér - séke itt szintén közel 12° C-ra rúg. A fóthi medencze lapályának forrásai alacsonyabb hőfokot mutatnak, mint a göd- dunakeszi magas partiak ugyanazon időben mérve, de ezek is megközelítik a homothermákat. Azon nagy kiterjedésű területen, melyet a szóban levő források vízkörnyé¬ kének lehet tartani, előfordul kétféle trachyt ; a szediment-Ierakodások közül pedig az alsó és felső mediterrán, valamint a pontusi emelet rétegei lépnek tel, mely rétegsorozatot aztán a diluvium és itt-ott az alluvium üledékei borítanak. A régibb trachytfaj arhyolith (biotit-quarztrachvt), a fiatalabb a pyroxen trachyt, mely azon keresztültört. A fóth-dunakeszi medenczének keretét K-ről, É-ról és Ny-ról a trachyt képezi. Az alsó mediterránt agyag és homok képviseli ; az Anomia costata Brocc.-t tartalmazó homok Vácz környékén, de különösen a csörögi hegyen igen jól feltárva látható. A felületi lerakodások alatt, a gödi puszta fensíkjának éjszaki oldalától egészen a csörögi dombig, az alapot szakadatlanúl az anomia-homok (4S) IRODALOM. 49 képezi, s szintúgy a gödi magas part legnagyobbrészt abból áll. Az utóbbi helyen a homok nagyon agyagos ; számos Anomia costata mellett Cerithium margarita- ceum Brocc., Cardium cingulatum Goldj. stb. eredményezett. Az alsó mediterrán víz-neineresztő kavicsos és alárendelten homokos agyag hullámos felülettel bír, és láthatóan szerepel úgy, mint az alanti vizek szétválasztó,] a a sződ-rátóti és a fóthi völgyek között. A felső mediterrán kavics és homok, valamint homokos mészkő által van képviselve. E rétegekben Böckh szerint (Földt. Közlöny, II. köt. 6 — 18. 1.) gyakori a Beden Malvince Dub. A nevezett mészkő (lajtamész) a fóthi « Somlyón és Kőhegyem), úgy szintén a mogyoródi « Somlyó » tetején lép fel. A medi¬ terrán legfiatalabb tagját Böckh szerint (id. li.) nagy valószínűséggel a Fóth és Mogyoród közelében előforduló tajtkő-tufa képezi. Ezt Mogyoródon közvetlenül a Cardium apertum Münst. és Congeria subglobosa Partsch jellemezte pontusi korú agyag fedi. Az utóbbi rétegeket szerző ( Szabó ) a gödi fensík dunamelletti mere¬ dek partján is találta. Nagy szerep jutott a diluviális lerakodásoknak. Ezekhez számítja szerző; mint mélyebb szintet, azon a vizet át nem bocsátó rliyolithos agyagot, melyet a fúrᬠsok a fóthi medenczében, és csakis ebben konstatáltak. E rhyolithos agyag a fóthi és mogyoródi hegyek oldalán kezdődik, a Duna felé lejt, és — a talajfúrások tanú¬ sága szerint — úgy Káposztás-Megyer, mint Dunakeszi felé emelkedik. Összes vastagsága nem ismeretes ; szerző glaciál hatású, lokális képződménynek tartja. A nagyon elterjedt és vastag fiatalabb diluvium kavics- s fölfelé homokból áll. A kavics trachyt-törmeléket tartalmaz. Mogyoród és Fóth vidékén alárendelten lösz is van. A diluviális kavics és homok hullámos felületére alluvialis agyag rakó¬ dott le, mely kivált a Káposztás-Megyer, Fóth s Dunakeszi közt elterülő alsíkon nagyobb területet fog be. Ezen alluviális agyag keletkezése — szerző szerint — nagyrészt a felbugyanó források műve. A sződ-rátóti völgy fenekén lerakodott alluvium ellenben tisztán a patak műve. A közölt ábrákból és a kútszelvényből kitűnik, hogy alól települ az alluviᬠlis agyag, rajta pedig az alluviális homok. A futóhomok képződésére nevezetesen a diluviális homok adja az alkalmat. A vizet felfogó és áteresztő kőzetek (kavics, homok és alárendeltebben homokos mészkő) jelentékeny vastagságban vannak kifejlődve, úgy hogy azokon a víz tetemes mélységre képes lejutni, hol azután, az ott uralkodó hőfokot véve fel, jut a felületre. Erről meg lehet győződni 1 -szőr a mély kútnál a csömöri in Dresden, Jbrg. 1888. Juli — December. Dresden 1889. Smithsonian Miscellaneous Collections, Vol. XXXII. XXXIII. — Washing¬ ton, 1888, 1889. (99) 140 AJÁNDÉKOK. — GESCHENKE. Természetrajzi Füzetek. Kiadja a m. nemzeti Muzeum. XII. köt. Budapest, 1889. 1 — 3 füzet. Természettudományi Füzetek.. XII. köt. 3 — 4- füzet ; XIII. köt. Temesvár, 1888—1889. Transactions of the eightteenth and nineteentk Annual Meetings of the Kansas Academy of Science, (1885 — 86.). Yol. X.- — Topeka, 1887. Transactions of the North of England Institute of Mining and Meclianica. Engineers. Yol. XXXYIII. parte. I — III. — Newcastle-upon-Tyne, 1889. Transactions of the Geological Society of Australasia Yol. I. Part. IV. — Mel bourne 1890. Travaux de la Société des Naturalistes de St. Pétersbourg, Vol. XIX. 1888. Vol. XX. 1889 et Supplement. 1889. — St. Pétersbourg 1888 — 1889. Turisták Lapja. Kiadja a M. Kárpát-egyesület budapesti osztálya. I. évfolyam. Budapest 1889. Ungarische Montan-Industrie-Zeitung, V. Jahrg. Budapest, 1889. Verhandlungen und Mittlieilungen d. Siebenbürg. Vereins für Natunviesenschaften in Hermannstadt, XXXIX. Jhrg. Hermannstadt, 1889. Verhandlungen dér k. k. Geologischen Reichsanstalt. Jhrg. 1889. Nro. 1 — 17 Wien, 1889. Verhandlungen dér kais. königl. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. Bd. XXXIX. Wien 1 889. Verhandlungen des Naturforschenden Vereines in Brünn, XXVI. Bd. 1887. — Briinn 1888. Ajándékok. — (Geschenke.) Bieher V. Das Mineralmoor dér «Soos». — Marburg a/D. 1887. — Dr. Fialovszky Lajos tanár úr ajándéka. Blytt A., Additional note to the probable cause of the displacement of beach- lines. — A szerző ajándéka. Blytt A., The probable cause of the displacement of beachdines. Second additional note. — A szerző ajándéka. Boletin dél Instituto Geografico Argentino. T. X. Nro. VIII. IX. — Buenos Aires, 1889. Értekezések a mathematikai tudományok köréből. Kiadja a m. tud. Akadémia XIV. köt. 2. 3. szám, Budapest 1889. — A m. tud. Akadémia ajándéka. Értekezések a természettudományok köréből. Kiadja a m. tud. Akadémia, XVIII. köt. 4 — 7 szám; XIX. köt. 1— 6 sz. Budapest 1889. — A m. tud. Akadémia ajándéka. Félix J„ und Lénk H. Beitráge zűr Geologie und Paláontologie dér Republik Mexico. I. Theil. Leipzig 1890. Dr. Félix J. úr ajándéka. J ahrekbericht (52 — 55-ter) des Vereins für Naturkunde zu Mannlieim für die Jahre 1885 — 1888. Mannlieim, 1889. Jahresbericht (XIV — XV-ter) dér Gewerbescliule zu Bistritz. Bistritz 1888, 1889. 19. Mathematikai és természettudományi Értesítő. Kiadja a m. tud. Akadémia, VII. köt. 2 — 9. füzet; VIII. köt. 1 — 2. füzet. — Budapest. 1888 — 1889. — A m. tud. Akadémia ajándéka. Meunier St. M. Geologie régionale de la Francé. Páris 1889. — Aszerző ajándéka. Zujovic J. M. Le docteur Josef Pancic. Belgrade 1889. — A szerző ajándéka. Kelt Budapesten, 1889. deczember 31-én. Dr. Staub Móricz, első titkár. (1Q0) A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYI TŐKÉJE. 141 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT alapítványi tőkéje az 18S9. évben. 1850. 1851. 1856, 1858, 1860. 1864, 1867. 1872. 1873, 1876, 1877, 1879, 1881 1883 1884. 1884. 1884. 1885, (f) Gróf Anclrássy György ___ .... ... — ... ... készpénzben 105frt (f) Báró Podmaniczky János ... ___ .... ___ ... « 105 « (f) Báró Sina Simon ... ... ___ ... ___ ... « 525 « (f) Ittebei Kis Miklós ... ... .... ... ... .... « 105 « Prudniki Hantken Miksa, Budapesten... ... ... ... « 105 « Dr. Scbwarz Gyula, Székes-Fehérvárott _ ... ... kötelezvényben 300 « (f) Drascke Henrik lovag Bécsben ... ... ... ... készpénzben 100 « Pesti kőszénybánya- és téglagyár-társulat ... ... « 300 « Salgó-tarjáni kőszénbánya-társulat ... ... ... ... « 100 « Az első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat Buda¬ pest és Pécs _ ... ... _ ... _ ... ... « 200 « Kállay Benjámin, Bécsben ... ... ... ... ... ... « 100 « (f) Rónay Jáczint, Pozsonyban ... ... ... ... « 100 « M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében ... ... « 100 « (f) Gróf Erdődi Sándor ... ... ... ... ... ... « 100 « Gróf Karácsonyi Guido Rudolf- alapítványából ... ... « 100 « Budapest fővárosa ... ... ... ... ... ... ... « 200 « Okányi Szlávy József, Budapesten ... ... ... ... « 200 « és 1885. A pesti hazai első takarékpénztár- egyesület « 200 « A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamíí- vállalat ... ... ... ... ... ... ... ... ... « 200 « Bállá Pál, Újvidéken ... ... ... ... ... ... ... « 100 « Bállá Pál alapítványa az újvidéki magy. kir. főgym- názium nevére ... ... ... ... ... ... ... ... « Bezerédy Pál, Budapesten ... ... ... ... — ... « (f) Modrovits Gergely ... ... . . ... _ ... « (f) Zsigmondy Vilmos, Budapesten Dr. Kocli Antal, Kolozsvárott ... ... ... (f) Dr. Rotli Samu, Lőcsén ... _ _ Dr. Sckafarzik Ferencz, Budapesten Dr. Szabó József, Budapesten Dr. Uosvay Lajos, Budapesten ... ... ... Zsigmondy Béla, Budapesten _ . . Dávid Vilmos, Budapesten ... ... ... Gróf Andrássy Manó, Budapesten _ . Húsz Samu, Budapesten ... ... _ ... (f) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gráczban (101) « 1 00 « « 100 « « 100 « « 200 « állampapírban 100 « « 100 « állampapírban 100 « 200 « « 1 00 « « 100 « « 100 « _ készpénzben 200 « « 100 « ... állampapírban 100 « 142 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYI TŐKÉJE. 1885, 1885, 1886, 1887, 1888, (f) Klein Lipót, Budapesten ... ... ... _ ... Gróf Andrássy Dénes, Démon ... ... ... ... ... Észak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és ipar- vállalat-részvénytárulat, Budapesten _ ... _ Pdmamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Sál- gó-Tarjánban _ . ... ... _ ... ... _ ... Fülöp, szász-coburg-gótkai lierczeg ő fensége vasgyára Pohorellán ... _ ... .. ... _ _ _ _ Beszterczebánya sz. kir. városa ... _ ... ... ... Gróf Csáky László, Budapesten _ ... ... ... Osztrák- magyar szabadalmazott Államvasút-Társaság, Budapest és Bécs ... ... ... ... ... ... ... Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten ... _ ... Dr. Pethő Gyula, Budapesten _ ... ... ... ... Kempelen Imre, Mohán ... ... _ ... .. Dr. Kuné Adolf, Csorna ... ... ... ... ... ... Dr. Herick Károly, Budapesten ... _ ... _ Esztergomi főkáptalan _ ... ... ... .... ... Inkey Béla, Budapesten ... _ ... ... ... _ Dr. Staub Móricz, Budapesten ... . . . ... Dr. Szontagk Tamás, Budapesten ... _ _ ... Dr. Fischer Samu, Budapesten ... ... ... ... ... készpénzben 100 frt « 200 « « 200 « Scliistus pinoides major et minor, ibid. T. XXXV. F. 9. 10. Volkmann, Sil. snb. T. XV. F. 4. Strobilns laricinus ejusclem p. 127. T. XXIV. F. 4. Forte ic. nostro. T. XI. F. 2. a pictore ab similitudinem squamarum in figurám strobili coacta et app. I. IV. F. 4. 5. 6. Morand, Die Kunst auf Steinkoblen zu bauen. T. VI. F. 5. T. VIII. F. 3. 4. 5. 6. ex Museo D. Bomar et T. IX. F. 5. 6. Eme irodalmi adatokhoz nem juthattam, de már az idézetekből tapasztalható, hogy ezek valamennyien nem vonatkozhatnak a szóban levő növényünkre. — gr. Stern¬ berg növényének lelethelye gyanánt a Moldova jobb partján fekvő Iíaunitz uradalmat jelölte meg és ezt a kőszénformatióba tartozónak mondotta, noha maga is tudta, hogy e helyen mindaddig kőszéntelepet nem tártak fel, de az ott előforduló homokkövet tartotta a szenet kisérő homokkőnek. E téves adatot átvette 0. Heer is (Beitr. z. Steinkoklenfl. d. arct. Zone), de még a FI. foss. arct. Ill-ik kötetének, melyben ez értekezés foglalva van, előszavában kiigazította azt Feistmantel 0. közlése folytán. E szerző arra figyelmeztette ÜEER-t, hogy Ivrejci már 1853-ban kimutatta a «Ziva» nevű cseh folyóiratban, hogy a kaunitzi homokkő a cseh krétaformatió legalsó osz¬ tályába, a peruci rétegekhez tartozik és H. R. Göppert szerint Reuss már 1852-ben (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. III. p. 105.) közié, hogy a kaunitzi homokkő a Rotliliegend fölé rakódott le és kétségen kívül a középső kréta alsó rétegéhez vagyis az alsó quaderformatióhoz számítandó. 2 Brongniart idézetéből tapasztalhatni, hogy Sternberg növényét, mert ennek leírását és rajzát vette át művébe — Sigillaria-u&k mondja és így Martins nézetét (1. c.) nem ismerte, noha ő maga mondja, hogy a fossil törzs ornamentikája bizo¬ nyos harasztok levélnyeleinek tövével való hasonlatossága föltűnő, nevezetesen Dick¬ sonia rubiginosa és Pteris Plumieri volnának itt fölemlítendők. 3 Idézve a munka Il-ik 1867-ben megjelent kiadása után. (133) 176 STAUB MÓRICZ [1.] 1865. Protopteris Stembergii ... — Caulopterís punctata Goepp _ 1866. Protopteris Debeyi Schlüt. 1867. Protopteris Sternbergi Corda 1869. Protopteris Stembergii Corda ... 1870. « « <( _ 1873. « « « ... 1874. Protopteris punctata Stbg _ ... 1875. Protopteris punctata Stbg. sp _ 1879. Protopteris punctata Stbg. ... ... 1880. « « « ... _ — ] H. R. Göppert, Foss. Farrnkráuter, p. 449. F. Unger, Gén. et spec. foss. pt. p. 194. Corda, FI. prof. ed II. p. 78. T. XLIX. fig. 1 — 6. Találták Grossenhain mellett Szászországban a permben ; ez csak egy kis töredék, melyet Corda a törzs tetejének tart, s melyen a nyomás követ¬ keztében a spirális vonal megzavartatott. P. Sternbergi- tői az által külön¬ böznék, hogy a levelpárnákon a felsőbb, mélyebb bemetszés hiányzik ; hiányzanak továbbá az oldalt álló felső nyalábok, a fölülete finoman ponto¬ zott, nevezetesen az edénynyaláb alsó ivén át, mely itt finoman csipkézett. Nehéz az itt említett sajátságokat olyanoknak elfogadni, melyek faji érté¬ kűek volnának és igaza lesz CARRUTHERS-nek, ki Corda e fajában csak Stern¬ berg növényét látja. Pvotopteris microrrlviza Corda. 1845. Pvotopteris neonuta Unger ... ... F. Unger, Syn. plánt. p. 107. p. e. 1850. Pvotopteris Cottai p. p. ... ... F. Unger, Gén. et spec. pl. 194. [3] 1867. Pvotopteris microrrhiza Corda .... A. J. Corda, FI. prot. ed. II. p. 80. T. L. E törzsmaradványról a szerző még a lelethelyet sem ismeri biztosan, csak való szintinek tartja, hogy az Nenpaka Csehországban. Külső habitusát nem ismerjük és egészen chalcedonná változván át, csak histologiailag volt megvizsgálható. P. Cottai- tói az által különbözik, hogy nála a bélsugarak hiányzanak, a fahenger háncssejtjei szorosabban zárják körül az edénynya¬ lábot; a kéreg meg a bél szerkezete is más; külömbözik P. Sternbergi- tői még a légi gyökerek hiánya által is. Carruthers (1. c.) e faj önállóságát is vonja kétségbe. Pvotopteris Buvingieri Corda. .1849. Pvotopteris Buvingieri Brgt. ... A. Bronginart, Table des gern-es p. 111. 1859. « « « ... M. Debey et C. v. Ettingshausen, Denk- 14.] schrftn. d. kais. Akad. d. Wiss. Wien. Bd. XVII. p. 244. Ezen név alatt őriznek a párisi múzeumban egy törzstöredéket, melyet Granpré mellett Francziaországban krétakori homokkőben találtak. Le¬ írása nem ismeretes. Pvotopteris Witteana Schenk. 1871. A. Schenk, Palaontographica, Bd. XIX. p. 226. T. XXX. Fig. 6. 6a. (137) 12=1= [5.] « 1 80 STAUB MÓRICZ: A Hastings-homokkőből (középweald) Stemmen mellett Hannoveréből írta le Schenk A. eme a czímben megnevezett 19 cm bosszú, 5 cm széles, de erősen összenyomott törzstöredéket. A levélpárnák többé-kevésbbé jól vannak megtartva, de a rajzban az ollóidomú edénynyalábok nyomai egy¬ nek kivételével, nem láthatók. Ez az egy edénynyaláb alakjára nézve jól egyezik P. punctata Stbg. sp.-éivel. Jobban vannak megtartva a légi gyö¬ kerek sebhelyei a levéljmrnák között ; de ama külső edénynyalábok, me¬ lyek Sternberg növénye levélpárnájának alsó szélén láthatók, hiányzanak Schenk példányán. Hosius és v. d. Mark véleményéhez csatlakozhatunk (1. c. p. 206), mely szerint Schenk növénye nemcsak tüntet föl Sternberg növényétől elterö sajátságokat, mert rósz állapotban maradt meg, hanem mérvadó az ilyen haraszttörzsek töredékeknél még az, hogy az egész törzs melyik részenek felelnek meg. Protop teris Sing éri C. Presl. 1828. Protopteris Singeri C. Presl. ___ 1836. Caulopteris Singeri Göpp. ... ... 1842. Protopteris Singeri Presl ... — ... 1850. Protopteris Singeri Sternbg _ ... 1859. Protopteris Singeri Presl (Sternbg.) 1865. Caulopteris Singeri Göpp _ ... ... 1867. Protopteris Singeri Presl. ... ... C. v. Sternberg, FI. d. Vorw. Fasc. VII. VIII. p. 171. T. LXV. Fig. 7. H. K. Göppert, Foss. Farrnkráuter, p. 449. T. XLI. Fig. 1. 2. H. K. Göppert, Ü. d. FI. d. Quadersand- steinf. in Sclilesien. — N. Act. A. Leop. Carol. etc. vol. XIX. p. 2. p. 119. T. Lili. fig. 1. 2. F. Unger, Gén. et spec. pl. p. 193. M. Debey et C. v. Ettingshausen, Denk- sclirftn. d. kais. Akad. d. Wiss. Bd. XVII. p. 245. W. Carruthers, The Geolog. Magaz. etc. vol. II. p. 484. A. .1. Corda, FI. prot. ed. II. p. 78. T. XLVIII. fig. 2. Az ezen név alatt leirt törzstöredék Giersdorf mellett Sziléziában krétᬠkon; homokkőben találtatott, csak köbei alakjában ismeretes es Corda rajza szerint Sternberg fajától az egy spirális vonalban álló levélpárnák kisebb száma (10 — 12), a külső edenyuyalábok és a légi gyökerek hiánya által különbözik ; de e tekintetben is csatlakozunk Carruthers (1. c.) véleményé¬ hez, mely P. Singeri-t azonosnak tartja P. pxtnctata-v al, melylyel a levél¬ párnák és az edénynyalábok alakjában megegyezik és a miben különböző¬ nek látszik, ez csak a megtartás állapotjának és annak tulajdonítandó, hogy a törzs egész hossza melyik részletének felel meg a fosszil töredék. Geintiz (1. c.) is azt mondja, hogy P. punctata discoi és paulsdorfi pél¬ dányai szinte átmenetet kepeznek a giersdorfi és a kaunitzi példa ny okhoz ; Hosius és v. d. Mark (1. c.) basonlókép oda nyilatkoznak, hogy csak újabb leletek dönthetik el, vájjon P. Singeri külön fajnak tekinthető-e vagy nem;. (138) DICKSONIA PUNCTATA STBG. SP. 181 ez utóbbi fölvétel még az által erősbödik meg, hogy Kaunitz mellett a P. Singeri a P. punctata-\ al együtt fordul elő. (Y. ö. Corda 1. c.) Az itt fölhozott és Sternbeeg fajával egykorú, sőt minden valószínű¬ ség szerint azonos fajok áttekintése után ismét vissza akarunk térni a Mun¬ kácson talált példányra. Első tekintetre ez határozottan emlékeztet a giers- dorfi P. Singeri- re ; hiányzanak rajta a légi gyökerek és a külső edény¬ nyalábok nyomai, a levélpárnák karimája sem annyira duzzadt, a mint ezt P. punctata egyéb példányainál tapasztaljuk; de vannak megint a mun¬ kácsi példányon olyan jellegek, melyek, ha elődeimet az itt szereplő fajok leírásában követem, P. Singeri- tói különbözővé teszik. így mindenekelőtt fölemlíthető, hogy az egy spirális vonalba eső levélpárnák száma (egészen 18-ig) jóval nagyobb mint a sziléziai példánynál ; eme levélpárnák széles¬ sége ugyan majdnem megegyező, emitt 7 — 9 mm, amott 10 mm; de a levélpárnák hosszúsága föltűnően különböző. Ez a magyar növénynél 14 — 16 mm-t, a sziléziainál csak 8 — 9 mm-t teszen; az edénynyaláb haránt¬ metszete hossza 6 mm, szélessége 7 — 8 mm a sziléziai példánynál ; « 8—9 « Ez is Főtiszt. Bakk úr gyűjteményét díszíti. Y. Yégre Torda, a római Potaissa járul ide, honnan a feliratok hosszú sorát ismerjük s a honnan én is gyűjtöttem nehány érdekes feliratot. Minthogy azonban Torda feliratilag régóta ismeretes és az is tudva van : hogy a légió Y. Macedonica állomáshelyéül szolgált (ezért a sok bélyeg LYM), ezeket mellőzni kívánom, csupán azt jegyezve meg, hogy egy-egy felirat vagy jellegzetes házi készítmény sokkal kétségtelenebb emléke a római bányászatnak, mint akár egy üst pénz. A KŐOLAJ EREDETE. A tudósok egy része anorganikus testekből származtatja a kőolajat, úgy hogy az nagy mélységben és nagy hőmérséknél képződik ; igen sokan pedig azon nézet¬ ben vannak, hogy a kőolaj kedvező viszonyok között organikus testek maradvᬠnyaiból keletkezett. Az anorganikus testekből származtatást kiválólag chemikusok vallják, így Berthelot azt gondolja, hogy a föld belsejében a szénsav és alkálifémek egymásra hatásából acetylürök, ezekből hydrogen jelenlétében acetylen (C2 H2), miből azután kőolaj és kátrányszerű termények keletkeznének. Mendelejeff pedig fölteszi, hogy az izzón folyó föld belseje szénnel vegyült fémeket, különösen vasat tartalmaz ; ha már most ezen szénnel vegyült fémekre a repedéseken keresztül víz hatol, akkor oxydok és szénkönenyek keletkeznek. Ezekhez sorakoznak hasonló értelmű theoriájukkal Byasson és Cloez. Bozet, Prott és Thoeé a petróleum keletkezését bazalt- és ophiteruptiókkal hozzák össze¬ függésbe ; t. i. hogy ezen eruptiók valószínű okozói a föld belsejében levő éghető¬ anyagok destillatiójának. Mindezen búvárok fölteszik, hogy az olaj igen nagy mélységben képződik s- azután mélyen benyúló hasad ékokon fölliajtatik, megfolyósodik és természetes tartókban összegyűl. Ha ezen fölfogás megállja helyét, úgy az olajképződés folyamata állandó volna és az olajforrások nem apadnának ki, a mi azonban a tapasztalattal nem egyezik. He azon körülmény is, hogy a fölszínre kerülő olaj nem bír oly hőmér- sékkel, mint a minővel bírnia kellene, ha nagy mélységből származnék, szól ezen föltevés ellen. A fenti föltevésből az is következnék, hogy minden mély repedésnek (145) 188 A KŐOLAJ EREDETE. olajtartalmúnak kellene lenni, pedig a mély repedésekkel biró Alpokban olaj nincs. Továbbá a kőolaj oly területeken is fordul elő, hol vulkáni működés¬ nek nyoma sincs, pl. a Kárpátok déli oldalán kiterjedt eruptiók voltak, de ott vagy semmi vagy csak igen kevés kőolaj fordul elő ; holott az északi oldalon, hol eruptív kőzet nincs, gazdag olajterületek vannak. Mindezen tényekből következik, hogy a kőolaj anorganikus testekből nem keletkezhetett. A kőolaj földtani viszonyainak behatóbb tanulmányozása a kutatókat mind¬ inkább arról győzte meg, hogy a kőolaj organikus testek maradványaiból kelet¬ kezett. Itt ismét eltérők a nézetek. Vannak, a kik növényi maradványokból, mások növényi és állati maradványokból, s végre, a kik csak állati maradványokból szár¬ maztatják a kőolajat. Az alább felsorolandó tények folytán az utóbbi nézet a leg- valóbbszinű. A növényi anyagból, mint lejebb Engler chemiai szempontból is kifejti, kőolaj szén leválása nélkül nem keletkezhetett. Ha tehát a növényi maradványok¬ ból kőolaj és szén keletkezett, úgy nagyon csodálandó, hogy kőolaj a roppant nagy kőszéntelepekben vagy azok közelében egyáltalán nem, vagy csak alig emlí¬ tésre méltó mennyiségben található. Igaz, hogy Wombridgeben a XVIII. szászad elején a kőszénből naponta három hordónyit gyűjtöttek. Továbbá a Dawly és The Dingle kőszénbányában szintén erősen csepegett a kőolaj, de mind ezen esetekben a közelebbi vizsgálat¬ nál kitűnt, hogy a kőolaj nem magából a szénből, hanem a szénformatión belül létező homokkőből csepegett. Flintshireben a cannelszénből szintén kőolajszerű folyadék csepeg, de ez valószinűleg azon számtalan halmaradványból származik, mely a szénnel együtt előforduló palában jön elő. Pennsylvániában a kőszéntelepek mértföldekre vannak az olajterületektől. Észak-Amerika anthracit- és kőszéntelepeiben szintén nem találnak kőolajat, legalább említésre méltó mennyiségben nem, úgy hogy azon meggyőződésre jöt¬ tek, hogy Észak-Amerikában és Canadában a szén és kőolaj egymást majdnem teljesen kizárja és hogy e két test egymással semmi genetikus összefüggésben nincs. A tapasztalat másutt sem czáfolja meg ezen állítást. A mellett, hogy a kőolaj állati maradványokból keletkezett, a következő tények szólnak. Kőolajat primár fekhelyen állati maradványokkal találunk, de ott semmi vagy csak csekély mennyiségű növényi maradványok vannak. A gazdag bitumenes palák szintén sok állati, de vagy semmi vagy csak igen kevés növényi maradékot tartalmaznak. Azon kőzetek, melyek bőven tar¬ talmaznak növényi maradékokat, rendesen nem bituminosusak ; de azokká lesz¬ nek, ha állati maradványok is vannak a kőzetben. Állati maradványokból a kőolajéivel analóg szénkönenyek képződhetnek, mint ezt ENGLER-nek lejebb elősorolt kísérletei is mutatják. De ezeken kívül igen nagy bizonyító erővel bírnak T. Sterry Hunt é s 0. Fraas észleletei. T. Sterry Hunt ugyanis mondja, hogy Packenham mellett (Canada) a tren- tonmészben nagy orthoceratitok vannak, melyeknek kamrái néha több uncia kő¬ olajjal telvék. Továbbá Kiviére á la Kosé mellett (Mortmorency County Canada) a (146) A KŐOLAJ EREDETE. 189 Birdsey mészkő fosszil koralljaiból kőolaj csepeg. Az alsó devon corniferous mészkő szarualakú fosszil koralljainak kamrái kőolajjal telvék, ép úgy aHeliophyllum és Favosites kamrái Bertie mellett Buffalo átellenében. 0. Fraas észlelte, liogy a kőolaj a Vörös-tenger partján Djebel Zeitnál egy régibb korallszirtből cseppenkint folyik ki. A fölsorolt helyeken növényi maradványok nem fordulnak elő s így a kőolaj csak is az összehalmozott állati hullák zsírjából keletkezhetett. Azon ellenvetés pedig, hogy ha a kőolaj állati organismusokból képződött, akkor nitrogéntartalmú vegyúletekkel kellene bírnia, az által megczáfoltatott, hogy több kőolajban és földgázban már kimutattak nitrogént. Ezen ellenvetés különben sem állja meg helyét, a mint ezt lejebb Engler kimutatja. A kőolaj képződési folyamatát illetőleg föltételezik, hogy az destillatio volt ; de ennek módját, körülményeit, a nyomást és hőmérsékletet illetőleg nagyon elté¬ rők a vélemények, Doubree kísérleteiből annyi tűnik ki, hogy fából aránylag ala¬ csony hőmérséknél (de 100°-n felül) a természetes bitumenhez hasonló termények nyerhetők. Kramer is azt mondja, hogy a hőmérsék minden esetre kisebb volt, mint az, melynél a barnaszén lepárlási terményei nyerhetők. Orton azt mondja, hogy a kőolajnak aránylag alacsony hőnél (mindenesetre 200°-n alúl) kellett képződnie s a folyamatot azért nem destructiv, hanem spontán destillatiónak nevezi. Hogy ily folyamat egészen alacsony hőmérséknél lehetséges, azt Fraas észleletei Djebel Zeit-nál bizonyítják. A mi végre a kőolaj és bitumen előfordulását illeti, az e körül tett észlele¬ tek és tények alapján kiderült, hogy a kőolaj nemcsak másodlagos fekhelyen, hanem a primár vagy is a képződés helyén is előfordúl. Höfer * mindezekből a következő következtetéseket vonja le : 1 . A kőolaj állati eredetű ; az anyagot saurusok, téntahalak, korallok stb. szolgáltatták ; egyéb puha állatok is közreműködhettek, ezekről azonban kimutat¬ ható és meghatározható maradványok nincsenek. Míg a növényi anyagból átváltozás által kőszén, addig az állatiból kőolaj és a rokon bitumen keletkezett. 2. Hogy a kőolaj egészen különös feltételek mellett képződhetett állati maradványokból s mifélék voltak e föltételek, eddigelé egyáltalán nincs kipuhatolva. 3. Kőolaj minden földtani korszakban képződött, ezen korszakokból állati maradványok is fönmaradtak. Az archái rétegekben nincs kőolaj. 4. A kőolaj csak akkor maradhatott eredeti fekhelyén, ha keletkezésekor el nem szállhatott. 5. A kőolaj keletkezésénél nem valami nagy hőmérsék működött közre. 6. A kőolaj magasabb nyomás alatt keletkezett, a nyomásnak befolyása a chemiai folyamatra ismeretlen. 7. A kőolaj fekhelyei vagy primárek vagy secundárek, úgy hogy ezek egy¬ mással összeköttetésben vannak vagy voltak. A földgázok ugyanazon matériából és ugyanazon folyamat által képződhettek. * Hans Höfer: Das Erdői und seine Verwandten. (147) 100 KŐOLAJ EREDETE. A földviasz, földszurok és az aszfalt a kőolajból vagy részleges elpárolgás vagy a kőolaj oxydatiója folytán keletkeztek. A mit Höfer a kőolaj származására vonatkozólag geológiai tényekből követ¬ keztetve mondott, azt ENGLER-nek * a kalzsírral tett kísérletei is bizonyítják. Engler ugyanis a KsEY-féle destilláló készülékben (320 — 4-00°-nyi liőmérséknél és 10 — í légköri nyomásnál) halzsírt destillált, miből 60% nyers olajat nyert. Szerző ezen olajban normál pentánt, liesant, heptant, oktant és nonant kimuta¬ tott s a destillatio befolyása szerint kétségtelen, hogy a secundár szénköneny soro¬ zat tagjai is képviselve vannak, szóval mindazon szénkönenyek, melyek a kőolaj¬ ban is meg vannak. Minthogy a halzsírt főkép trióiéin, tripalmitin és tristearin alkotják, szerző ezeknek és a zsírsavaknak viselkedését tanúlmányozta ugyanazon körülmények közt, t. i. az egyes zsírokat és zsírsavakat tompa szögben meghajlított üvegcsőben négy órán át 350° -ra hevítette s minden egyes esetben olaj és gáz keletkezett. A trióiéin ily körülmények közt csak igen csekély maradékot hagyott hátra. Azon ellenvetés, hogy ha a kőolaj állati eredetű, akkor nitrogént is kellene tar¬ talmaznia, részint már megczáfoltatott, részint ez épúgy szólna a növényi szár¬ maztatás ellen, mert hiszen a növények is nitrogentartalmúak. Azonban nem is volna csodálandó, ha a kőolajban nitrogenvegyüiétek nem is találtatnának, mert az ezredéves érintkezés vízzel azokat a kőolajból eltávolít- hatta. Az állati testben két ellentétes viselkedésű test van, a gyorsan rothadó légenytartalmú rostos anyag, és az elbomlásnak ellentálló légeny nélküli zsírok. "S így föl lehet tenni, hogy az ősvilág állati hulláin a légenytartalmú részek elbom¬ lottak, a nitrogén mint ilyen vagy pedig mint ammóniák vagy más vegyület alak¬ jában elillant vagy a víz kimosta, míg a zsiradékok megmaradtak s csak később nyomás és hőség által kőolajjá változtak. Hogy a zsírok csakugyan igen soká megmaradhatnak, Giiegory és Wethe- rill vizsgálatai bizonyítják. Wetherill a Bison americanm fosszil csontjaiban zsírsavakat talált, továbbá nedves talajban a kövér hullákból szintén viasz-féle anyag marad hátra, mely 97 — 93% zsírsavakat tartalmaz, hasonlót talált egy már 10 évig elásott juhnál. De egyetlen egy esetben sem talált a maradékban ainmo- niakot. Gregory egy már 15 évig elásott sertésnél találta ezen viasz-féle mara¬ dékot, mely 1U részben stearinsavból és % részben palmitinsav- és olajsavból állott. Ezen esetben már a csontok is eltűntek volt. Wetherill kísérletileg is kimutatta, hogy ha légenytartalmú állati anyagot, pl. ökörszívet mesterségesen rothasztunk, akkor is eltűnik a nitrogéntartalmú rész és a zsír a fentemlített viasz-féle állapotban vissza marad. Ezen esetek eléggé bizonyítják az állati zsiradék tartósságát. Ezek után a kőolaj keletkezését úgy magyarázhatjuk, hogy az el rothadt álla¬ tok zsiradékát sedirnentar kőzetben ősszehalmozva képzeljük., hol utólag kellő liőmérséknél nagy nyomást szenvedvén, kőolajjá változik. A kőolajnak szerves testekből képződése ellen szenes maradékok hiányát is * C. Engler. Zűr Bildung des Erdöles. Bericlite dér deutschen ebem. Ges. XXXI. Jhg. Nr. 9. 1S88. p. 1816—1827. (148) A KOOLA.J EREDETE. 191 felhozták, de ezen ellenvetés inkább a növényi mint az állati eredet ellen bizonyí¬ tana ; mert lia a celluloseból (Ce H10 05 C = 44'4%, H — 6-2%, 0 = 49-4%) kiin¬ dulunk, s a hydrogennek csak csekély része vízzé egyesül a megfelelő mennyiségű oxygennel, úgy olyan hydrogenben szegény és szénben dús maradékot kapunk, hogy szénkiválás nélkül telített vagy a Cn Hm sorozathoz tartozó szénkönenyek képző¬ dését nem képzelhetjük. Kétségkívül a celluloseból is képződhetnek szénkönenyek, de szerző kizártnak gondolja, hogy az szenes részek hátrahagyása nélkül meg¬ történhetnék. Egészen máskép van ez az állati zsíroknál vagy a zsírsavaknál, ezeknek %-os összetétele : Tristearin Tripalmitin Trióiéin Stearinsav Palmitinsav Olaj sav G = 76-6 75.9 77-4 76-1 75-0 76-6 H = 12-4 12-2 11-8 12-7 12-5 12-1 0 = 11-0 1 1-9 10-8 11-2 12-5 11-3 A halzsír %-os összetétele körülbelül fenti határok közt mozog. Ha már most a zsírok- vagy a zsírsavakból az összes oxygent a megfelelő hydrogennel mint vizet kiküszöböljük, akkor a szén és hydrogen ((7=87%, H= 13%) oly viszonyban marad hátra, mely a kőolaj összetételéhez feltűnően közel áll, pl. Og-loblin és Markownikoef Bakuból kőolajat elemezvén, találtak : I. II. III. C = 86-65 87-01 86-89 H= 13-35 13-22 13-18 Továbbá St. Claire Deville is számos kőolajat elemzett, ha ezekből az oxygent mint vizet kiküszöböljük, majdnem mindig 87% C és 13% H marad vissza. Ebből azután ismét megmagyarázható, miért nem fordúlnak elő a kőolajjal szenes maradékok is. T. i. a zsírok illetőleg zsírsavak magas nyomás alatt szenes részek hátrahagyása nélkül változnak olajjá. Ezt bizonyítják szerzőnek a zsírok- és zsírsavakkal zárt csőben végzett kísérletei, melyeknél alig említésre méltó szenes maradékok keletkeztek. Engler kísérletei nagy mértékben támogatják azon nézetet, hogy a kőolaj állati maradványokból keletkezett. 192 IRODALOM. IRODALOM. (10.) Ivoch Antal: Új cölestin- és barytelcfordulás Torán közelében . (Mathem. és Természettudom. Értesítő, VI, Budapest, 1887/8. 78 — 83. 1.) E tárgyról szerző már előbb «Uj cölestinelöfordulás Túr mellett » czímen rövid közleményt írt, most pedig újabb vizsgálatait közli. A nevezett ásványokat Torda-Aranyosmegyében, Roppand község határában, a Dobogó nevű hegyol¬ dalon, a kolozsvár-tordai országúttól alig. 100 méter távolságban lelhetni. Túrból a Nagy-Kőhegy éjszaki lejtőjén végig az országúihoz vezető községi úttól kezdve, Tordának lefelé haladva az országúton, az út mentében négyféle rétegsorozatot tapasztalhatni, melyek, szerző szelvénye szerint, konkordansan4°-al éjszakkelet felé dőlnek, ámbár maga is megjegyzi, hogy direkte a kölcsönös helyzetet nem min¬ denütt figyelhetni meg; a legfelső kőzet a sziklás gerinczen kezdetben lajta-breccia (a közeli júramészkő meg diabasporphyrit törmelékeiből, melyeket kevés mésziszap lazán egybekapcsol s a melyben Ostrea lamellosa Brocc. kopott héjai elég gya¬ koriak), ezután barnás sárga, tömör, bitumenes mészkő (büdös mész) vastag pados rétegei következnek, melyeket mintegy 4 m mélységig föltártak, miután évek előtt e követ útkavicsoláshoz fejtették. E mészkő alatt vastag gipsz-telep, ez után pedig a kékes szürke mezőségi tályag következnek, úgy hogy e négyféle réteget a neogén sor felső mediterráni emeletébe sorozza szerző. A baryt meg cölestin a bitumenes mészkőben termettek, nevezetesen azon 1—2 m magas, barlangszerű odúkban lelni azokat, melyeket a kőfejtéshez vájtak ki. Nevezetesen az odúk fedő¬ jét formáló bitumenes mészkőben borsárga calcit-erek és kitöltések vannak, az oldalnak a rétegzéssel egyközesen elrendezett lapos hézagaiban ellenben mintegy 03 m vastag övben barytkristályokat, ezen öv alatt egy másik, körülbelül 035 — 05 m vastag, ugyancsak a rétegzés irányában elterjedő öv lapos üregeiben pedig a rostos-rudas vagy kristályosodott cölestint találni. A cölestin alatt végre a mészkő hézagaiban iijból csak calcit van. 1 . Cölestin. Ez oly bőven termett, hogy bányászásra érdemes. Leginkább fehér, rudas, melynek kristályvégei rágottak, gömbölyödöttek vagy pedig sárgás mószkéreg vonja be azokat ; világos kékesfehér színű, áttetsző kristályok is gya¬ koriak, de ezeknek lapjai rendesen megrágottak vagy sárgás fehér mész kérgezi be azokat ; e kristályok vastagsága 5, illetve 7 mm, hosszúságuk pedig 10 — 15 mm is. A víztiszta, átlátszó, jól tükröző apróbb kristályok csak csekélyebb mennyi¬ ségben találhatók ; ezek 0-5 — 2 mm vastagok, 4 — 6 mm hossziiak. Az említett három változat faji súlya : a fehér rudas cölestiné 3'89 a kékes fehér 1 3*93 a víztiszta 3.94 Dr. Koch Ferencz úr e cölestineket vegyileg megelemezvén, a következő eredményeket nyerte : (150) IRODALOM. 193 SrO SOs 2"366 gr. a rostos-rudas fehér cölestinnél 56-40 % 43-66 % = 100-06 2" 143 gr. a kékes fehér áttetsző kristályokban 56-34 % 43-61 % = 99-95 Középértékben obs. calc. SrO 56-37 % 56-39 SOs 43-63 % 43-61 100-00 100-00 Látható, hogy a koppándi cölestin csaknem absolut tiszta, a mi csakugyan sajátságos — mint szerző is megjegyzi, tekintve azt, hogy a baryt közelében termett. 2. Baryt. Szintoly bőven termett ez is, minta cölestin, nevezetesen vagy vas¬ kos fehér rétekben és erekben, vagy pedig szürkés sárgás fehér, félig átlátszó, igen fényes kristályokban. A kristályok rendesen apróbbak, a legnagyobbak 10 és 8 mm szélesség mellett 3 mm vastagok. Faji súlyát szerző két mérésből 2‘46-nak adja meg, ez a szám azonban Írási hiba következtében okvetlenül hamis, mert a baryt faji súlya ismeretesen 4-3 — 4-7 (megjegyezhetjük, hogy szerző egyéb, ezen barytra vonatkozó közléseiben is ez a hibás adat olvasható, mely valószínűen 4’26 vagy 4-62 helyett van). Dr. Koch Ferencz úr 2-537 gr.-al a következő elemzési ered¬ ményt nyerte : obs. calc. BaO 65-47 % 65-68 % S03 34-40 % 34-32 % 99-87 100-— Tehát a baryt is igen tisztának tekinthető. 3. Calcit. Ez vagy öregszemű, rudas, vagy pedig kristályokban termett, borsárga színű, félig átlátszó ; a legnagyobb kristályok 5 mm szélesek és 1 2 mm hosszúak is ; formáik a nagy R 3. x (231 1 [ meg — 2 R. x. [0221]. Szerző ezeken kívül SiCh kiválásról is megemlékezik, nevezetesen a büdös¬ mészkőnek a felületen kiálló legfelső padjában a lyukakat hamvas kék, szederjes chalcedon vagy víztiszta quarzkristályok kérgezik be, sőt helyenkint a SiOa a mész¬ követ annyira áthatja, hogy kalapácsütésre szikrázik. A cölestint meg barytot termelő mészkőben magában kevés Sr- és Ba-sulphát van, ezeken kívül meglehetős mennyiségű kovasav meg vasoxydul is ; a mészkő faji súlya nagy, 2-83. A sárgás szürke, tömör juramészkőben ellenben a Ba és Sr nyo¬ mát sem lehetett kimutatni ; ez utóbbi mészkő a Nagy-Kőhegy laposán alig pár száz lépésnyire ezen ásvány termőtől már megtalálható faji súlya 2"7 és abban elég gyakran Sphaerodus gigas félgömbös fogait lelni. Schmidt Sándor. (11.) Zimányi Károly: A dobogó-hegyi baryt és cölestin kristálytani vi¬ szonyai. (Mathem. és Természettud. Értesítő, YI, Budapest, 1887/88. 84—87. 1.) 1. Baryt. A víztiszta vagy fehér színű kristályok, a hasadási prizmát szo¬ kott módon az első prizmának szabván meg, a básis nagysága folytán táblásak és Földtani Közlöny. XX. kőt. 1890. (151) 13 194 IRODALOM. a rövid tengely irányában többnyire kissé megnyúltak ; méreteik átalában ; 1 — 5 mm bosszúság, 0-8 — 4- mm szélesség meg 03 — 2 mm vastagság, és leginkább a vastagabb táblás kristályok gyakoriak. A tapasztalt formák a következők : [1] a. b. c. m. u. d. {10°/- ;oi°). (ooi). (no). (101 102 ooPoo ooPoo oP ooP Poo i Poc 1. 0. Z. y- ij- 6. {104). (011). {111}- / 122'. {124}. iP2 [142}. 2 P4 P oo P oo p P2 E formák közül a c. {001 }, 0 . {011} Poo, d. { 102] . \ Poo meg az 1. [ 104}. ^ Poo nagysága szabja meg a kristályok termetét, a mennyiben a többiek és különösen a piramisok lapjai aprók. A brachyvéglap elég széles ugyan, de homályos, az 1 meg d dómák lapjai pedig igen rostosak, kivált a nagyobb kristᬠlyoknál a c. {001 ] -el való ismétlődés következtében a makrodomák lapjainak közepén varratszerű sávot tapasztalni. Szerző méréseiből néhány a következő : obs. [2] 1 : : d = (104) : (102) = 16° 1 50' 16° 55' u : a = (101) : (100) = 31 47 31 49 0 : b = (011) : (010) = 37 21 37 17 z : m = (111) : (HO) = 25 44 25 41 y : d - (122) : (102) = 45 35 45 39 u l d = (142) : : (102) = 63 52 63 57 tJ- : d = (124) : : (102) = 35 4ca 35 13 Az optikai 1 teng elyek síkja b. {010 }. ©o Poo, az első közéj: ivónál az optikai karakter ennél positiv. Az optikai tengelyek dispersiója szembeötlő, p < v. ; ezenkívül 2 E = 64° 39' Na lángnál. 2. Cölestin. Ennek kristályai, a barytnak imént közölt helyzetével analóg értelmezve, ugyanazon formákkal bírnak mint a baryt, csak szám szerint keveseb¬ bekkel. A tapasztalt formák ugyanis : oP [3] c. {001}. d. {102}. i Poo 1. {104}. i Poo O. 011]. Poo m, b. {110}. ooP {124}.*P2 A kristályok a brachydoma szerint a szokott domás, rendesen vékony domás termetűek, 1 — 6’5 mm hosszúak és 0‘3 — 2 mm vastagok; a legapróbbak víztiszták, a többiek egyaránt zavarosak s a legtöbb kristály felülete megtámadott. A prizma kivételével a többi lapok jól tükröznek ; egyes kombinálások a következők : o, d, m, c ; o, d, m, ö, c ; o, d, 1, m, ö, c. A kékes színű kristályokon szerző egy makró- prizma egyenetlen lapocskáit is tapasztalta, melyet közelítően a { 10.3.0}. ©cP 10/s formának szabott meg, (10.3.0): (10. 3.0)= 26° 31' ca, számolva pedig (152) IRODALOM. 195 26° 22' 40”, míg az egyszerűbb (310) : (310) kajlása számolva már 29° 11' 24”. ■Szerzőnek mért szögértékei egyébként a következők : obs. calc. c : 1 = (001) : (104) = 92° 14' 0)0)0 18' cl : d' = (102) : (102) = 101 14 101 16 o : o' = (011) : (011) = 75 57 75 55 m:m' = (110) : (1T0) = 76 6 75 59 «■ : d = (124) : (102) = 34 30 34 41 d : 1 = (124) : (104) = 30 35 30 40 F : m = (124) : (110) = 55 5 55 10 Az optikai orientálás az, mint a barytnál : optikai tengelyek síkja b. [010], az első (positiv) középvonal a brackytengely, 2 E = 88° 42', Na-láng, p < v. Schmidt Sándor. (12.) Dr. A. Koch : Ein neues Cölestin- und Barytvorkommen in dér Ndhe von Torda in Siebenbürgen. (G. Tsckermak, Mineralog. und petr. Mittk. Neue Folge. IX, 1888. S. 416—422.) (13.) Dr. A. Ivoch: Ergánzende Beobachtungen über das Cölestin- und Barytvorkommen bei Torda in Siebenbürgen. (U. o., X, 1888. S. 89.) Ezen dolgozatában szerző nemcsak e tárgyat taglaló magyar nyelvű közlését németül is publikálja, hanem egyúttal a nevezett két ásványt illető közelebbi kristálytani adatokat is közli. A cölestin kristályformáin a következőket határozta meg : c. {00l}. oP, o. {Oll}. Pckd, d. [102], Vs Poo, 1. {l04}. V* P^, m. {l lo). c^P (mint a melyeket Zimányi Károly is az imént megismertetett dolgozatában elso¬ rolt, a ref.) ezeken kívül azonban még az a. [lOO]. ooPoo (halványan csillogó, érdes), fa. [322] . 2/s P (új forma) meg a kérdésesen hagyott 0. [l3l]. 3 P 3 for¬ mákat is adja. Megjegyezhetjük, hogy ezen formákból az o, d, 1, c és m mérésekkel bizo- nyíttatnak, bár e mérések, Zimányi KÁROLY-nak közölt méréseihez szabva, igen eltérők ; az új forma adatában nemcsak azon Írási hiba gyökerezik, hogy a 2/s P indexei: [223}, míg a [322] indexeknek a 3/a P 3/a felelnek meg, és ez utóbbi az a forma valóban, melyet a szerző közölte [m : d] : [a : o] övék szabnak meg, hanem, egyátalán tévedett itt szerző, mint a czímben megnevezett második közlésében beismeri, mert ez a vélt új forma nem egyéb, mint a Zimányi Károly dolgoza¬ tában megszabott d. [124] . Va P 2. A baryt kristályain dr. Koch mindig együtt a következő formákat (a Miller- féle helyzetnek megfelelően átszámolva) tapasztalta: b. [ölő]. ooPoo, c. [OOlJ. oP, d. [102]. Va Poo, 1. [104]. V* Poo, m. {l 10}. ooP, o. {Oll}. Poo, f. [l 13]. Vs P. Ezen formákból szerző az [102], [l04|, [011 ] és [l 10}-t érintési szögmérős közelítő adatokkal megbizonyítja, ellenben az [ 1 1 3] piramist illető egyéb adatot nem közöl, a mit külön azért kell megemlíteni, mert Zimányi Karoly ezt a pira¬ mist egyátalán nem sorolja el. Schmidt Sándor. (158) 13* 196 IRODALOM. (14.) Nyiredi .Jenő : A koppándi cölestinréteg átlagos összetétele. (Vegytani Lapok. VI. köt. Kolozsvár, 1888, 56 — 58 1.) Szerző a nevezett réteg külömböző helyéről vett, összesen közel 4 kgr pró¬ bát vizsgált meg és a réteg közepes összetétele gyanánt a következő értéket nyerte: Sr SÜ4 87-L2 % Ca SO. 7-34 [1] Ca CO3 4-46 « Si O2 050 « Fe nyomok 99-72 % Schmidt Sándor. (15.) Koch Ferencz : A koppándi cölestin és baryt quantitativ elemzése . (Vegytani Lapok. VI. köt. Kolozsvár, 1888, 58 — 60 1.) Az e dolgozatban közölt eredményeket dr. Koch Antal úr fentebb megis¬ mertetett dolgozatában közölvén, e helyütt oda utalhatunk (1. a 193 (151). lapon). Schmidt Sándor. (16.) Dr. Mártonfi Lajos: Az adulárnak egy új előfordulása a sz.-somlyói Magurán. (Orvos-termeszettudományi Értesítő. XIII. Kolozsvár, 1888, 101—102 [239] 1.) Somlyó -Csehi község határában a szilágy-somlyói Magúra pokoltói részének alján talált szerző a vízhordalékok között egy quarzerekkel váltakozó csillámpala- darabot, melynek lencseformájú ürességében tejfehér színű, áttetsző, üveges fényes¬ ségű, jól hasadó kurta oszlopos kristályok termettek. A lángkisérleti meghatározás a többiekkel egybehangzóan kideríté, hogy ezek az adulár kristályai, a szokott T. [110.} ooP, P. {001}. oP, x. (101). íoo formákkal. Mártonfi úr valószínű¬ nek ítéli, hogy az adulár eredeti termője a Magúra kristályos paláinak ú. n. alsó gneiss övében van. Schmidt Sándor. (17.) Dr. Koch Antal: Újabb előfordulású rézbányái ásványok. (Orvos¬ természettudományi Értesítő. XIII. Kolozsvár, 1888.102 [240] 1.) a) Szajbélyit köridomú foltokban, sűrű mészkőben a művölgyi Bolf- tárnából, b) Cosalith, nagy, tiszta, vaskos darabokban a művölgyi Erzsébet tárnából; kisebb részleteit mészkőben, vagy mészkő meg quarz konglomerátjában valamint calcit és tremolitli keverékében behintve találni, c) Hemimorphit, csinos sárgás kris- tálykák a calcit hézagait kérgező malachiton a Beichenstein tömzsből. d) Vas¬ csillám, chalkopyrit, pyrit, galenit meg sphalerit keveréke a Művölgy Bolf-tárná- jából. e) Apophyllit, parányi fehér átlátszatlan kristályok, [ 1 1 1 } . P, |0()lj. oP formákkal a fehér wollastoniton, mely kék szemcsés c-alcittal és sárgabarna gros- sular szemecskékkel keverve az ismert kontaktképződést formálja. Ered a Valea Sacca-ból és szerző szerint Rézbányáról eddig nem ismerték, úgy- mint f) a Lau- montit- ot sem, mely szürkés-sárgás fehér, rudas kristálykák csoportjaiban, galenit (154) IRODALOM. 197 és sphalerit társaságában szemcsés mészkövein termett a IY. úgynevezett Mária- Anna zöldkő tárnában. Schmidt Sándor. (18.) Dr. Koch Antal : Ásványtani közlemények Erdélyből. (Orvos-termé¬ szettudományi Értesítő, XIII. Kolozsvár 1888. 181 — 196 [228 — 235] 1.) Szerző e közleménye folytatás az 1886-ban megjelent hasonló tárgyú dolgo¬ zatához * és a következőket tartalmazza. 28. Jegyzetek az 1885-iki óvsz. kiállításon szemlére kitett erdélyi újabb ásványelőfordulásokról. 1. Szép breedamárvány Teke- rőró'l. 2. Fekete sphalerit- kristályok csoportja arany levélkékkel Verespatakról. 3. Arany arsenopyriten és arany gipszkristályokon Verespatakról. 4. Amethyst nagyobb kristálya barnapát kéreggel Verespatakról. 5. Aranyos kavics, vagyis egy barnasárga, vasas quarz, finom aranyerekkel hálózva az Aranyos folyóból Topán- falvánál. 6. Aranylevélkék sphalerit és galenit társaságában Vulkojról. 29. A leg¬ újabb k ri stály arany -előjor áldásról Verespatakon. Ez a Nagy-Kirnyik hegy « Mária mennybemenetele (vagy felső-verkesi) » bányájában az úgynevezett «Spongya» tömzsben 1 886 augusztus havában lelt kristályokban termett aranyra vonatkozik. A « Spongya tömzs » az ismeretes Kirnyik kőzet üregében van, melyet a helyen¬ ként sárgás fehér barnapáttal kérgezett meg egyberagasztott, szürkés fehér — víz¬ tiszta, likacsos-hézagos quarz béllel ki ; ezen likacsos-hézagos quarz az, melynek következtében az ásványtöltelék a spongyához hasonlít és erről nevezték meg a tömzsöt is. A szabad aranykristályok többnyire rendetlenül nőttek egymásra, de néha a lapos hatszögletes táblaformák egyközesen sorakoznak ; az aranykristályok között igen elvétve apró fehér quarzszemeket találni, vagy pedig csekély sárgás fehér, kaolinos anyag tölti meg a közöket, úgy hogy csaknem tiszta arany volt az egész találtatás. Az aranykristályok formái : [ 1 1 1 ) . 0 ; [ 1 00] . ocOoo ; j 1 IC)] . ooO ; [ll2]. 202; ezekből rendesen az [ 1 1 1 ] meg [ 1 00 { megegyező nagyok, míg az { 1 10] és [ll2) csak mint keskenyebb lapok tapasztalhatók. A kristályok, ha kerek- dedek, legfeljebb 2 mm vastagok, különben az { 1 1 1 }• egy lapja szerint lapos táblák néha 4 — 5 mm hosszúak is ; a szokott ikreket is látni itt-ott. A kristálylapok egye¬ netlen, rágott vagy rovátkás minősége a méréseket akadályozta. Finom mohaszerű arany tapad még néha a kristálycsoportokra. Egy darabon az aranykristályok a termőkőzetben láthatók, nevezetesen a csoportosan összenőtt kristályok calcitba nőttek, mely utóbbi fehér, kissé vörhenyes, nagyszerűi! és pyritkristályokkal meg szürke vaskos quarz- czal a teljesen megkaolinosodott fehér quarztrachyt üregeit szabálytalanul tölti ki. Ezen aranykristályok legnagyobbjai 4 mm átmérőjűek és ugyanazon formákkal termettek mint az előbb közölt szabad kristályok. 30. Arany Csebéröl. Andesitnek Ítélt telérkőzetben a hézagok vagy vékony erek lapjain van a szép sötétsárga szinű arany, mely igen apró, legfeljebb V2 mm méretű, meggöm- bölyödött kristályokban vagy szemecskékben termett; a kristálykákon [lOOj. [ 1 1 1 J 0 formák megismerhetők. Az igen mállott kőzetben a sűrű, fehér földes földpáton kívül egyéb kiválást nem látni ; a repedéslapokat vasoxyd- hydrát teljesen barnára vagy pedig egy wad-nemű anyag feketére festi. Az aranyat quarz meg adulár kísérik, melyekből a quarz mint vékony kéreg a falakon, ugyan - * L. Földtani Közlöny, 1887, XVII. köt. 319 — 341. 1. (155) 198 IRODALOM. csak sárga meg barna foltos a vasrozsdától. A quarzon termett az aranynyal együtt a fehér aduid r, 1 — 2 mm nagy és lielyenkint sűrűn látható kristályokban, me¬ lyeken a szokott T. {110}. ooP, x. {TOl}. p oo es P. [001 J. oP formákat ta¬ pasztalni. Ez az újabb aranytaláltatás, szerző szerint, a régibbtől gyökeresen kü¬ lönböző ; az adulár tekintetéből hasonlít a verespataki Gauri-kegy bányáiból ismert előforduláshoz. 31. Laumontit a kis-sebesi dacitban. A mállott kőzet repe¬ déseiben látható egy zeolitli, mely mint legfiatalabb 1 mm vastag kéreggel borítja a már onnét ismeretes desrnin és calcit ásványokat. E zeolith fehér szinű, átlát¬ szatlan, legfeljebb 1 mm vastag rudacskákban termett, selymes-gyöngyfényű egybehalmozódással ; a rudacskák hosszúságukban láthatóan közel 90° szöggel két irányban kitűnően hasíthatok, de az ásvány porhanyó volta mérésnek való hasa¬ dási darabkákat nem szolgáltatott. Duzzadva habos zománcznak könnyen olvad meg, majd hólyagos üveggyöngygyé válik ; megnedvesítve kissé jobban áttetsző. Ezen sajátságok következtében Ítéli szerző e kérdéses zeolithot laumontitnak. A három ásvány eredési sora a következő. Mind a három 2 — 3 mm vastag ereket tölt ki úgy, hogy legalul a húsvörös szinű desrnin van, erre a szürkésfehér áttetsző calcit és legfelül a laumontit következnek ; ezen ásványok termőkőzetét ismeretesen kövezetkoczkáknak fejtik. 32. Laumontit, Toroczkóról. Ez a toroczkói Fejérpatak völgyének augitporphyritjében terem, mely utóbbi igen mállott és üregeiben meg repedéseiben találnia sárgás fehér szinű, porhanyó, finom szemcsés vagy Va — 1 mm hosszú kristályokban megformálódott laumontitot. A kristályokon a szokott 1 1 1 1 j . CvoP, {lOl}. — Pcvo formákat látni. Ez a laumontitnak harmadik előfordulása Erdélyben, melyet szerző konstatált és úgy látszik ez egyúttal a leggyakoribb erdélyi zeolith a heulandit után. 33. Erdélyi tömör quarzváltozatok csiszolva. Újabban az erdélyi-muzeum gyűjteménye 85 külömböző erdélyi termőkről származó csiszolt tömör quarzfajtával gyaporodott, melyekről szerző a következőket közli. I. Toroczkó vidékén a Fejérpatak és elvétve az Edeskő patakja meg a thor-szent-györgyi Vár¬ patak hordalékjaiból kerülnek a tömör-vaskos quarz-változatok, melyek az elrnál- lott augitporphyritból származnak. Az itt lelhető féleségek : a) rózsaquarz, apró- szemcsés, néha apró kristályokban, kissé ibolyásba hajló rózsaszínű, meglehetősen gyakori ; h ) elég gyakran lelni a tiszta fehér vagy kissé kékes szinű tejquarzot is, mely aprószemcsés — tömör ; c ) egy prasem féleség, t. i. delessit vagy seladonit megfestette, világosabb, néha habos zöld szinű tömör quarz ; d) szarukő elég gyakran sötét füstszürke — szürkés fehér színben, néha barnás zöld darabokban is : e ) vérpiros erekkel tarkázott okkersárga, meg tisztán sötét hagymazöld szinű jaspis ; f) Chalcedon, mely csak kékes fehér szinű és fokonkint szarukőnek vál¬ tozik ; g ) igen gyakran találni kisebb mennyiségben a világosabb vagy sötét vér¬ piros szinű, félig átlátszó — áttetsző carneolt is ; h) ritkábban lelhető a plasma, vagyis a sötét hagymazöld chalcedon változat ; i ) ellenben ökölnyi darabokban is elég gyakori a heliotrop, melynél sötétzöld jaspisban vérpiros karneol-pettyek és -foltok láthatók. Az aduitokat kiválóan a karneol, chalcedon, rózsaquarz, tejquarz meg a szarukő szerkesztik egybe és leginkább az úgynevezett felhő- és brecciaachát ered; a szalagachátok tej-, rózsaquarz meg karneol rétegeiből jóval ritkábbak. II. Tekerő vidéke (Hunyad megye). Ez Toroczkóval együtt a tömör quarz- változatoknak másik nevezetes helyisége, hol e változatok leginkább a quarz- IRODALOM. 199 porphyr és csak mellékesen a melapkyr meg brecciának repedéseit töltik ki. * Innét a következő kiválóbb csiszolt darabok erednek, a) Szalagachátok, kékes chalcedon, külömböző hús- meg vérvörösszinű karneol és tejquarz igen vékony rétegecskéiből egybeszerkesztve, melyek kiváló szép darabokat formálnak ; b) foltos és felhős cickátok igen gyakoriak ésesetenkint igen szépek, így egy darabon világos okersárga jáspis, sötét- meg világos kárminpiros karneol és fehér tejquarz apró¬ pettyes keveréke látható ; c) moha-achdt egy remek kis darabban, melynél indigó¬ kékes, felhős, foltos, kékes fehér chalcedonba fekete dendritek hintvék el ; d ) szé¬ pek és változatosak a jasp-achátok, így egynél világos okkersárga, narancsvörös, sötét ibolyás vörös, szürkés meg barnás zöld jáspis habos-foltosan keveredett ; e ) vé¬ gül igen szép egy karneolachát darab, melyen a vérpiros karneol világosabb hús¬ vörös meg rózsaszínű Unom rétegecskékkel váltakozik. Az egyszintíek közül sötét hagymazöld plazmát, sötétzöld meg vérpiros j áspist, okkersárga és külömböző vörös jáspopált, végre fehér opálerekkel átszőtt fekete faopált említ meg szerző. III. Az erdélyi Érczhegységnek még a következő helyeiről csiszoltak quarz féleségeket, a) Boicza, vörös jáspis meg szalagachát a Szfregyel hegyről ; b) Por- kura : mandolakőszerű achát meg breccia-achát ; c ) a brádi völgyből (Yalye Brád) jás opálok ; d) Sztanizsa : sárga szarukő elhintett fekete dendrites foltokkal. IY. Erdélynek egyéb helyeiről említi szerző a) Oláh-Rákosról (A. -Fejér m.) a toroczkói előfordulásokkal azonos breccia-achátot : b) Nyírmezőről (A. -Fejér m.) a sárga, vörös meg zöld jáspisereket az augitporphyrit repedéseiben ; c) Kop¬ pá ndr ól (Torda mellett) a melaphyrtuffa repedéseiből eredő jáspist meg chalce- dont ; d) Kis-Kapusról (Kolos megye) az augit-andesit repedéseiből való szalag- achátot^ e) Kolozsvárról a diluviális kavicsok közül külömböző sárga meg vöröses szinű breccianemű quarzitot ; f) Szurdokról (Torda- Aranyos megye) rózsaszinű- vérpiros, középszemcsés quarzot az agyagcsillámpalából ; g ) tiszta fekete szaru¬ követ a Sztrimba nevű hegynyeregről Rodna-Szt. -György és Besztercze között ; h) Kötelesmezőről (Szolnok-Doboka megye) az ismeretes smaltakék chalcedont, melyeken külömböző fehér-, kék- sárgás-rétek váltakozásával chalcedonachát ered ; a chalcedon rétek között víztiszta szemcsés quarzréteget is találni ; i) Gyergyó- Szt-Miklósról (Domuk h.) breccia-achátot; végre k) a Gyér gy óból eredő világos sárgás szürke porczellánjáspist. 34. Újabb adatok a korondfürdői forráskövek előfordulásához. Korond fürdő sósforrásainak üledékét szerző újabban megvizsgálta, korábbi tanulmányait (1878) bővítendő. A Sóspatakon a patak balpartján buzgó sósforrásig felfelé haladva, ott kivált fehér, borsárga vagy barnás sárga, finoman hullámos-réteges forráskő változatokat gyűjtött. A « Kerek sejk» nevű forráskő kúpnál az annak tetején fa¬ kadó « Bugyogó » nevű forráscsoport a régibb forrásüledéket folyton vastagodó újabb kéreggel vonja be ; e kúp éjszak-keleti alján a «Sósszejke» nevű forrásból kü- lömben egy kis tükörfürdőt rendeztek be. A kúp délnyugati lejtőjén jó vastag padokban föltárt legrégibb üledék feltűnő szép, halvány savózöldes, selymes fényű finomrostos forráskő, melyből 50 cm vastag táblákat is fejthetni ; ez vékonyra metszve igen tetszetős, halvány sárgás zöldes szinű díszkőnek beválik, melyből apróbb tárgyakat megmunkálni igen érdemes volna. Ezen legrégibb forráskövet Primics György: Földtani Közlöny, 1886, XV. köt. 308 lap. 200 IRODALOM. egy fiatalabb és jóval vékonyabb kéreg borítja, mely színekben és rétegecskéinek hullámzásaiban igen változatos ; így a fekete, szürke, sárgás fehér, olajzöld, zöldes sárga színek a legkülömbözőbb árnyalatokban lelhetők, melyek az élesen kiváló finom rétegecskék hullámzatos sokaságával igen szép köveket formálnak. Mint már 10 év előtt közölte szerző, a régibb forráskövek héjas rétegeit a kúp északi felében a patak alámosta, úgy hogy azok ott már réges régen ledőltek, ellenben a déli oldalon a kúp lejtőjéhez simulnak azok ; a Bugyogó forrásai pedig e ketté¬ szakadás vonalán emelkednek a kúp tetejéig, honnan minden irányban lefolyván, mindenfelé a mostani vékony kérget rakják le. Sófalván is a sóőrház hoszas dombja régibb meg újabb forráskőből való, hol a régibb forráskő rétegek ugyancsak éjszak felé leszakadoztak, merre a patak alámosta a dombot. Ezeknek rétegfejei közül fakadó gazdag forrás kékes zöld újabb keletű, redős meg csepegőköves rojtos, 5 — 6 cm vastag kéreggel vonta be a régibb forráskő lapokat. A csepegő kövek felü¬ lete finom szemcsés, megannyi apró calcit-rhomboéderek formálják azt, egyébként a kékeszöld színű, héjasán rostos forráskőben tejfehér mészrétegecskék hullámo¬ sán váltakoznak. A sófalvi domb alján van az utolsó és legbővebb forrás, mely forráskövet termel ; itt a forrás medenczéjében jtőborsók illetve borsókövek tᬠmadnak; külömben itt is a forrás körül közvetlenül vékonyhéjas üledék ra¬ kódik le. 35. Jegyzetek a nagyszebeni tervi. tud. társ. gyűjteményében észlelt néhány erdélyi ásványelőfordulásról. Szerző még 1880-ban a nevezett gyűjteményből a következőket jegyezte meg. Guraszada- ról kissé füstszürke színű hegyikristályok szép nagy csoportja ; tömör vörösvasércz a Pojána-rotunda-ról Rodnán ; finom¬ szemű antimonit, chalkopyrit, tejfehér quarzban Risbányáról ; finomszemű galenit fehér mészkőben Toroczkóról ; gömbös, sugaras kristálycsapatokban azurit Ki silᬠny ár ól, mely vaskos fakóérczczel szürke mészkövön termett ; laumontit és calcit Nagyágról; vascsillám, limonit, gipsz, galenit, sphalerit Roskányról; azurit, malachit, cuprit Kis- Műveseiről (Hunyad m.) ; calcit Zajzonról ; gipsz Szászcsorról. Ellen¬ ben a gyűjteményben foglalt igen szép calcitkristályokról, x J 1 01 1 ] . R, x { 0 1 í 2 J . — jE, x {2131 [. R 3, melyeknek termőjéül Zalatnát nevezik meg, határozottan állítja szerző, hogy azok Yulkojról valók. 36. Új adalékok a múlt évben Koppánd mellett felfedezett cölestin- és baryt- elÖforduláshoz. Szerző korábbi ide vonatkozó közleményére1 utalva, újabb vizs¬ gálatait írja le, a mennyiben a m. tud. Akadémiához intézett részletes jelentését 2 kivonatosan megismerteti. Egyúttal Zimányi IvÁROLY-nak ezen cölestin- és baryt találtatást illető kristálytani dolgozatát is eredményeiben közli, melyről külöm¬ ben ugyancsak előbb3 emlékeztünk meg. 37. Tellurit Facebajáról. Dr. Krenner JózsEF-nek ezen tárgyú dolgozatát ismerteti itt meg szerző, 4 úgy a 38. Hunyadmegyei vasérczek vegyi összetétele meg 39. A párral kaolin vegyi összetétele és egyéb tulajdonságai czímeken is 1 L. Földtani Közlöny, XVII. köt. 1887, 340 (372) 1. 2 L. a 192 (150) lapon. 3 L. a 193 (151) lapon. 4 L. Földtani Közlöny, XVI. köt. 18S6, 24S (295) 1. (158, IRODALOM. 201 Kerpely Antal, illetve Fabinyi Eudolf munkálatainak kivonatát közli, melyek közül az előbbi már olvasóinknak ismeretes [Földt. Közi. 1886 XVI. 253 (301)]. Ez utóbbihoz egyébként szerző megjegyzi, hogy a párvai kaolin hold. Herbich Ferencz vizsgálatai szerint az ottani quarz-andesitnek végső málladéka, mely ott mint telér az oligocen u. n. nagy illondai halpikkely-pala rétegei közé szorult. Schmidt Sándor. (19.) Dr. Benkő Gábor: Ásványtani közlemények az erdélyi Erczheyy- ségből. [Orvos- természettud. Értesítő, XIII. Kolozsvár 1888, 198 — 200, 236—238. 1.] Folytatásul korábbi közleményéhez * szerző az erdélyi Erczhegység terüle¬ téről a következőket ismerteti. Boiczáról : Gipsz a Rudolf! tárnában ; calcit (x. [2131]. B 3, x . [0441]. 4 B) kérgen, víztiszta vagy kissé borsárga színű kristályokban, }110|. coP, [Oio}. ooico [lll]. — P; arany, calcitba hintve a •Tosephi tárnában. Búcsúm- Poen-r öl : a «Baja de aramé » bányából pyrit ([100]. ojOoo, [lll]. O) 20 mm nagyságú szép kristályokban is ; tetraedrit (aczélszürke kristályokban) ; galenit ([lll]. O, [100]. coOoo). Az ércztelért itt a kaolinos quar- zos andesitben chalkopyrit, sphalerit, pyrit meg galenit formálja, melyből 1 00 mé¬ termázsa mintegy 25 — 30 gr aranyat tartalmaz. Füzesről : az Antoni tárnából aczélszürke táblás kristályokban bournonit, a szokott ikrekben (kerékércz), [llOj. cv=P, [010]. ooPco, {lOO}. o©P=«, [lOlj.Poo, [00l]. OP formákkal, melyeken kívül néha még [1 1 1|. P és [01 1 J. Poo is tapasz¬ talhatók. A telérkőzet a megszerzett ás vány darab okon melaphyrtufa s a telérben bournoniton kívül még sphalerit és chalcopyrit vannak a kristályos quarzon. Hondói- on a régi bányákat egy angol társaság művelteti újra és innét a következő ásványok származnak. 1. Arany, a Károli aknában, kristályos quarz- kérgen, lemezekben és gömbölyödött kristályokban. 2. Realgar, a Miklós bányᬠból, 18 mm hosszú és 20 mm széles üde kristályokban. 3. Pyrargyrit, a Péter bánya vaskos quarzában pyrittel és ritkán aranynyal együtt ; ugyanitt igen apró kristályokban arsenopyrit is található. 4. Sphalerit, a Leopoldina tárnában gale- nittel, úgy a Nicodemia tárnában is, hol a túlnyomó galenitot ezüsttartalma miatt bányászszák. 5. Pyrit, vaskosan vagy apró kristályokban a Péterbányában meg a Ziró tárnában. 6. Antimonit, kristályos quarzkérgen a Ludovika tárnában. 7. Baryt, vékony, áttetsző táblácskákban [ 1 1 0 ] . ooP, [001 ] . OP, tetraedittel a Kaiserkluft kristályos quarzkérgen. Karácsról a Péter és Pál bányából kristályos quarzkérgen finom lemezes arany, sphalerit, pyrit, chalkopyrit meg calcit társaságában ; egyúttal adular is található, a szokott [ 1 10}. ooP, [101 } . Poo, [001], OP formákkal. Magura-ról a Barbora bányából származnak 1 . Arany quarzon markasit- tal. 2. Antimonit. 3. Baryt, ■[ 1 10}. ooP, [00l]. OP. 4. Gipsz, jllO}. coP, [oio}. oo5oo, [lll}- — P- A Floriani bányából szerző héjas szerkezetű baryt-ot, [ 110}. ooP. [oo 1 }. OP, meg átlátszó, nem ritkán gipsz-ikerkristályokat, a Péter és Pál bányából pedig calcitot, szederforma kristálycsoportokban gyűjtött. : L. Földtani Közlöny, XIX. köt. 18S9, 182 (230) 1. (159) IRODALOM. 202 Szelistyén, a Drajka hegységbeli Francziska tárnából, a kristályos quarz- kérgen pyrit, sphalerit, galenit és arsenopyrit lelhetők ; ezeken kívül azonban még baryt, pyrargyrit és stepkanit is termett. A gyantasárga és barnás sphalerit iker¬ kristályokban, J 1 !0]. cvíO formában van, a galenit formái [lOü]. ocOoo, {l 1 t }. 0, a pyrit pedig aprócska koczkákban lelhető. A feketés aczélszürke pyragyrit meg¬ nyúlt oszlopos { 1 120). ooP2, x. (0112}, — Jr R ; a stephanit feketés ólomszürke szinű, igen rostos, vékony táblás kristályokat formál, a baryt formái pedig [001 }. OP, {lOl}. Psc, (1 10}. eoP, {01 1). Poc. Teker ön (Hunyad megyében) az Acre bányából eredő pyrit kristályoknak már közölt (1. c.) formáihoz szerző még a ~. { 102) . ooO 2, ~. {213}. 3 OV2, |l 1 1}. 0 kombinálást pótolja ; a jókora nagy kristályok részben szarukőbe nőttek. Tekerőn 1886 őszén egy angol társaság a Szentgyörgy bányát műveltette, lionnét szár¬ maznak : 1 . Pyrargyrit ; 2. quarz, vaskosan, és mint hegyi kristály ; 3. calcit, x. {0112} . — ö R formájú kristályok, egymásra egyközesen nőve, de a szokott OR szerint való ikrekben is, a calcit külömben kristályos quarzkérgen, sphalerit meg pyrit társaságában termett; 4. chalkopyrit ; 5. arsenopyrit , {llO}. o©P, {00l}. OP ; 6. bornit, a telércalcitban, gömbölyödött kristályokban is. Verespatakról a kincstári « Szentkereszt » bányából végre a quarz kristályait vastagon bekérgező markasitot említi meg szerző, mint a milyenre újabban akadakú Schmidt Sándor. (20.) Dr. Koch Antal: Amálnási hypersthéntartalmu augitandesit előfordu¬ lási viszonyairól. (Orvos-természettud. Értesítő. XIII. Kolozsvár, 1888, 249—252 [297—301] 1.) Szerző 1888-ban az Erdővidék földtani viszonyait tanulmányozván, a Málnás fürdőről ismeretes érdekes augitandesit * ** termőhelyét is megkereste. E kőzetet 1885-ben Brassóban látta volt először, hol a nagy-templom javításánál használták ; könnyen megdolgozható mivolta miatt egyébként újabb időben nagy¬ ban fejtik és messze szállítják. Meggyőződött, hogy e kőzet nemcsak petrographiai minőségében, hanem előfordulási körülményeiben is feltűnően hasonlít az aranyi- hegy augitandesitjéhez. A málnási augitandesit jó nagyban fordul elő, azt az erdő¬ vidéki iij út mellett mintegy 2 km távolságig, az Olt folyó árterén, a Boritó völgy sarkától kezdve, a Horcsio bérez meg a Harcsa hegy keleti kiágazásainak meredek szegélye tövén, a Málnás felett emelkedő Liget nevű erdő meredek magaslatáig mindenütt követhetni. A meredek hegyszegélyeken a kőzet szálban van, a kőbᬠnyát is itt művelik ; ellenben azok tövétől az útig a kőzet törmelékei terraszot formálnak, úgy hogy valószínűen egykor az Olt mosta alá a hegyet és támadhatott az omlás, mely a szálas kőzet domináló repedési irányából Ítélve, körülbelül dél- * Szerzőnek ezen érdekes közleményeihez meg kell jegyeznünk, hogy a kristály- formai adatokat legalább esetenkint részletezni, mérésekkel megbizonyítani kívánatos lett volna. Az olyan ásványoknál pedig, mint pl. a baryt, hol a kristályokat az egyes szerzők különféle módon értelmezik, elengedhetlen, hogy a választott értelmezést is közölje ; e nélkül az eligazodás legalább is kétséges marad. A ref. ** L. Földtani Közlöny, XVII. köt. 1887, 40 (131) 1. (160) IRODALOM. 203 keleti irányú lehetett. A régi liegyomlást kivált a gerebenczi malomnál jól meg¬ figyelhetni. E kőzet elterjedését a bérezek gerincze felé az idő rövidsége miatt szerző tovább nem nyomozhatta. A kőzet körül az úgynevezett kárpáti homokkő-képződményeket találni, melyek Herbich szerint a krétához (neocom) tartoznak, Herbich maga külömben székelyföldi munkájában e kőzetet nem említi. Szerző a korábbi vizsgálók véle¬ ményét egyelőre makroszkóposán erősíti meg, de egyúttal különböző kőzet zárvᬠnyokat is tapasztalt, melyekről csak később fog részletesen megemlékezni. A mi¬ kroszkóposán Schmidt S. megemlítette hcematit- ot szerző makroszkóposán, bő kivᬠlásokban megtalálta, nevezetesen a kőzet némely repedéseiben a falakat borító vékony kővelő-forma agyag kérgen a vascsillám fényes vékony kristálylemezkéi meglehetős sűrűn láthatók. Végre megemlíti, hogy a szétszórt darabok üregeiben ezen kőzetnél is találni a légbeliek mállasztó hatása következtében rozsdavörösnek megváltozott hyperstheneket, úgy mint az aranyi hegy kőzetében (Szabóit) is. Schmidt Sándor. (21.) Schuller Alajos : A Senarmontit és Valentinit chemiai alkotásáról . (Mathem. és term. tud. Értesítő. VI. Budapest, 1S88, 163 — 164 1.) Szerző antimonfémet porczellántégelyben pörkölvén, az így nyert oxygén- vegyiileteket légüres térben melegítette. A pörköléssel kétféle kristályos testet nyert, melyekből nevezetesen az egyik sósavban oldható, optikaian isotrop, a mᬠsik meg tűalakú, optikaian anisotrop és sósavban oldhatlan. Az isotrop test vacuum- ban annál a hőfoknál, melynél a fémantimon is átpárolog, tökéletesen sublimál és igen szép, a fényt tetemesen szóró, szabályos rendszerű kristályok, kiválóan okta¬ éderek származnak ; ez a test Sba Os-nak bizonyult. A másik, anisotrop kristályok azonban a vacuumban csak részben sublimál- nak, mikor szintén Sba Os ered, de a kristályok egyrésze, eredeti formáját meg¬ tartva visszamarad. Ez a nem párolgó rész azonban már csak áttetsző, színeket játszik és a kettős fénytörés jeleit ennél már nem tapasztalni; így megváltozva sem oldható sósavban, mig az átpárolgó rész mindkét esetben könnyen oldódik abban. Ha a tűalakú kristályokban visszamaradt testet antimonnal keverve a va¬ cuumban újból melegítjük, akkor ismét Sba Os párolog el, de egy rész most is hátra marad. Ezekből szerző azt következteti, hogy a tűalakú kristályok az anti- monnak valamely magasabb oxydálási termékei, valószínűen Sb2 Oi-ből valók, a mely bomlás közben Sba Os-at ad. Ezen tanulmányok után szerző az algíri senarmontit valamint az algíri és pribrami valentinit sublimálásával foglalkozott és úgy tapasztalta, hogy az algíri senarmontit csaknem tiszta Sbi O3. A pribrami valentinit, bár kettős fénytörést tapasztalni annál, a párologtatásnál csakúgy viselkedett, mint a senarmontit, azonban egy pehelyszerű, rendkívül könnyű maradékot hagyott meg, mely az eredeti formát megtartotta és optikaian is anisotrop maradt. Szerző úgy véli, hogy ez sem egyéb senarmontitnál (bizonyára vegyi tekintetben, a ref.), melynek kettős fénytörését kevés idegen anyag okozza, a mit támogat az is, hogy sósavban cse¬ kély pelyhek kivételével könnyen felolvad. Az algíri valentinit azonban eltérően viselkedik. Koncentrált sósavban csak (161) 204 IRODALOM. egy része oldódik, míg a nagyobb rész megmarad ; kettős fénytörést a homályos, csaknem átlátszatlan kristályokon nem lehetett tapasztalni. Vacunmban melegítve kisebb része párolog át, a mely sósavban teljesen felolvad ; a visszamaradó rész az eredeti formával bír és tiszta antimonnal melegítve, a vacuumban újból Sbí 03-at ad. Ezekből szerző azt következteti, hogy az algiri valentinit meglehet Sbs Ch-ből való. Végül megemlíthetjük, hogy szerző ezen utóbbi kutatásaihoz a nevezett ásványokat dr. KRENNER-től kapta. Schmidt Sándor. (22.) Hánkő Vilmos : A nagyági Sylvanit és Nagyágit chemiai elemezése. (Matkem. és térin. tud. Értesítő. VI. köt. Budapest, 1888, 340 — 349 1.) A megnevezett ásványokból az elemzéshez megkivántatott anyagot szerző Hültl József nagyági főbányatanácsos úrtól nyerte, a sylvanitnak egy részét pedig Kreidl prágai ásványkereskedőtől vásárolta. 1. A nagyági sylvanit elemzése. Faji súlya: 8*036, 18*25° C-nál, két megha¬ tározás közepe. A megelemzett anyag 0-710 gramm volt, mely a következő száza¬ lékos alkotást szolgáltatta : Au 26-08 % Ag 1 157 « Te 61-98 « [1] Fe 0-30 « Cu 0-09 XXV. és XXVI. rovatjelű lapokon, tavalyi területe közvetlen szomszédságában, Stájerlak környékén folytatja tanulmányait. Ez osztály tagjai közül Halaváts Gyula osztálygeologus, a 25. zóna, XXV. és XXVI. rovatjelű speciális lapokra Bogsán és Besicza közé eső hegységben ; Dr. Schafarzik Ferencz segédgeologus pedig mindenekelőtt a 27. zóna XXVII. rovatjelű speciális lap keretén belől teljesíti feladatái, Orsóvá környékén, azután áttérvén a szomszédos 27. zóna XXVI. rovat keleti felére. Éhez az osztályhoz csatlakozik Böckh János igazgató is, ki a felvételek Kive¬ zetését és a felvevő személyzetnek a munkaterületen való szükséghez mért meg¬ látogatása mellett még rendelkezésére álló időn át a 27. zóna XXV. rovatjeltí lapon Moldova és Coronini táján, tehát az Al-Duna mentén végzend geológiai fel¬ vételeket. A déli osztály területe Krassó-Szörény megyébe esik. Végűi Gezell Sándor, kir. bányatanácsos, bánya-főgeologus, ki tavaly Nagy¬ bánya bányáinak fölvételét kezdte meg, az idén nyugati irányban, tehát a veresvizi bányamű felé, folytatni fogja azt. A felvevő geológusok a múlt szokásához képest az idén is a nagym. földmi- velésügyi m. kir. minisztérium részéről nyílt igazolványnyal ellátva indulnak útra, míg a megyék és a kir. csendőrség a hivatalos kiküldetésről értesítve lezsnek. Budapest, 1890. évi május hó 16-án. (170) SUPPLEMENT ENTHALTEND DIE AUSZÜGE UND ÜBEESETZDNGEN DÉR IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUF SÁTZE UND VERHANDLUNGEN XX. BÁND. 1890 MAI-JULI. 5-7. HEFT SPUREN DES HÖHLENBÁREN (ORSDS SPELAEUS BLUMENB.) IN ÜNGARN. Von Dr. G. Prtmics. (Mit Tafel III.) Die in vielen Gegenden, in den Flussgebieten dér Donau, Theiss, Maros, Szamos und Alth in Hölilen und posttertiáren Ablagerungen aufge- fundenen fossilen Ueberreste verschiedener Sáugethiere weisen darauf hin, dass zűr Diluvialzeit, aus welcher in Ungarn nocb keine unzweifelliaí’ten Beweise dér Existenz des Menschen bekannt sind, zahlreicke, gegenwartig schon zum grössten Tlieile ausgestorbene Sáugethiere, wie Rhinoceros, Mastodon, Dinotherium, Tapir, Brachydiasthematerium, Urhirsche und Urpferde, Höhlenbáren, -löwen, -hunde, -hyánen ete. lebten. Mit Ausnalime des Höhlenbáren (und dér Hölilenhyáne), dér zu seinem stándigen Aufenthalte, wie es sclieint, mit Vorliebe Hölilen wálilte, dessen ganze Generationen dieselben bewohnten und dórt auch endeten, und dérén fossile Knoclienüberreste im Laufe dér Zeit sicli daselbst massenhaft anháu- fen konnten, geliören Ueberreste dér anderen Sáuger zu den grossen Selten- heiten, da letztere Thiere keinen bestimmten Wohnplatz besitzend wreit umher zerstreut lebten und endeten, und dérén fossile Beste nun auch zer- streut sind. In Ungarn wie im übrigen Európa lenkten die massenhaften Knoclien- überreste in den Hölilen die Aufmerksamkeit frühzeitig auf sicli. Mán liielt sie anfánglick für Riesen- oder Drachenknoclien, für die Ueberreste dér angeblichen Bewohner dieser Hölilen ; und letztere selbst nannte mán in den álteren Schriften Drachenliöhlen. Dies findet mán z. B. in J. Hain’s Arbeit: «de draconibus carpaticis et eorum cavernis (Mise. Acad. Nat. cur Dec. Anni III., 1672, p. 275 — 366); ferner in Dr. Brukmann's zahlreichen [43J 214 G. primics: 1750 — 1732 ersckienenen Abhandlungen ; unter anderen : Antra draconum Liptovensia (Epist. itiner. Nr. 77.) und «De antris draconum Liptovensibus (Ann. Phys. med. Yratisl. XXXII., p. 629 und Breslauer Sammlung, 1732). Die siebenbürgischen Gebirgsbewohner glauben auch jetzt nock an dergleichen Dinge, wie es die Benennung mancher Hokién als Teufelskökle, Nympkenkökle beweist. Zűr Erklárung dér massenkaften Ankáufung dér Bárenknocken katte mán auck andere Ansickten. So sollten die Bárén vor Eeuer- oder Wassergefakr (Bedellöer Hökle) sick in die Hökle gefiücktet und dórt massenkaft umgekommen sein (Igritzer Hökle), oder die Knocken aus allén Tlieilen dér Hökle in den grossen Baum, wo sie sick jetzt befinden, kingesckwemmt worden sein (Igritzer Hökle), oder die Tkiere seien zufallig in die Hökle gefallen und wáren dórt umgekommen (Haligóczer Hökle). Dass die obige Erklárung viel naturgemásser ist, brauckt nicht erst erwálmt zu werden. Cuviir verdankt mán die ersten Daten über die Ueberreste von Ursus spelaeus in ungarlándiscken Holdén. (Sur les ossements du genre de l’Ours qui se trouvent en grande quantité dans certains cavernes de l’Allemagne et de Hongrie . . . Ann. du Mus. d’kist. nat. VII, 1806] und «Sur les espéces des animaux carnassiers dönt on trouve les ossements mélés á ceux d’Ours dans les carrier’s d’AUemagne et de Hongrie. ]Ann. du Mus. d’hist nat. IX. 1839]). Nach Cuvicr begann mán sick eingeliender mit diesem Tkerna zu befas- sen, wie dies die reickkaltige Litteratur beweist. Hier sind besonders die ein- scklágigen Arbeiten von Paul Balogh und Fr. Orthmayer kervorzukeben, welcke in arckáologiscker, resp. paláontologiscker Beziekung wertkvolle Aufscklüsse gébén ;* ferner die Autoren G. Téglás und Dr. S. Roth. Die ersten Höklenknocken sollen im Jahre 1622 in den Liptauer Hokién Benitore und Okna aufgefundeu worden sein (nacli P. Balogh’s Angabe im Arekiv dér Urwelt II). lm allgemeinen sind unzweifelkafte Höklenfunde von 39 Ilöklen und aus 9 postteriáren Ablagerungen bekannt. Nimmt mán aber in Betraclit, dass nock viele Hokién — so z. B. im Ivrassó Szörényer Comi- tate — nock unerforsckt sind, aber wakrsckeinlick auck Knocken bergen ; so kommt mán zu dem Scklusse, dass dér Höklenbár allé gebirgigen Gegen- den Ungarns, insbesondere aber die liöhlenreicken Gebiete dér Hőben Tatra und des Bikarer-Gebirges bewoknte. Vöm Alföld, so wie von Kroatien und Slavonien besitzen wir keine Daten. * P. Balogh : Ueber die Knockenköklen bei Tufna. — Fr. Orthmayer : Die paláontologiscke und geschicktlicke Wicktigkeit dér Höklen, besonders dér ungarischen resp. südungariscken Höklen. Beide Publicationen sind blos in ungariscker Spraclie ersckienen. [44] URSUS SPELAEUS IN UNGARN. 215 Ich habé (lem nocli kinzuzufügen, eláss ich auf Kosten (les Herrn A. v. Semsey von Herrn J. Böckh, Director dér kgl. ung. geol. Anstalt (len Auftrag erhielt, fúr das Musenm dér genannten Anstalt ein womöglich voll- stándiges Skelett des Höhlenbaren zu erwerben und dass mich infoige (lessen eben das Stúdium dér sehr zerstreuten Litteratur dazu bewog, die Höhle von Oncsásza, eine dér hervorragendsten Knoehenhöhlen des Bihar ergebir- ges als Ziel meiner Excursion zu wáklen. Wie ich im Ferneren darlegen werde, wurde ich in meiner Voraussicht nicht enttáuscht. lm Folgenden gebe ich die Zusammenstellung dér bisher aus Ungarn bekannt gewordenen Fundstellen des Höhlenbaren. Kno chenhö lilén. 1. Die Höhle von Aggtelek, Baradla. Litt. s. auf S. J50 (108) cl. ung. Textes. Diese im Gömörer Comitate gelegene Höhle ist eine dér grössten bis¬ her bekannten dér ganzen Erde. Dér Eingang versekmálert sich, um sich rasek wieder zu erweitern. Die verschiedenen Báume habén besondere Namen : Knochenhaus, Moses-Altar. grosse Kirche etc. Die Lángé dér laby- rintháknlichen Gangé ist c. 8000 Meter. Im (iKnochenhause» wurden Knochen vöm Ursus spelaeus, Spuren des Urmenschen und angeblich auch Menschenknochen gefunden. 2. Die Höhle beim Aninaer Tűnnél. Litt. s. auf S. 151 (109) cl. ung. Textes. Im Bódén dieser im Comitate Krassó-Szörény liegenden Höhle, aus einer Breccie und Conglomeratlage bestehend, fand mán ausser Barenkno- chen auch andere interessante Sáugethierreste. — Ueber die Ausdehnung dér Höhle ist nichts in dér Litteratur bekannt. 3. Die Höhle vöm Berge Baráthegy bei Liszkova. Litt. s. auf S. 151 (109) d. ung. Textes. Die Höhle liegt am südlicken Abhange des Baráthegy (Mnich-) Berges bei Rózsahegy im Comitate Liptó. Dér schmale Eingang erweitert sich hald. Die zahlreichen Gangé sind 1 46 m láng. Knockenüberreste von vielen Thieren und Spuren des Urmenschen, Umen und Töpfe wurden gefunden ; nach B. Majláth auch Knochen des Urmenschen und Mammuthzáhne. [45] 216 G. PRIMICS. 4. Die Buhujer- (Bagolyvár) Höhle. Litt. s. auf S. 152 (110) d. ung. Testes. Liegt im Comitate Krassó-Szörény in dér Náhe von Stajerlak, mitten im Gebirge neben dein Buhuj-Bache. Ibr dreieckiger Eingangist 7*5 m kock, 6 m breit, sclimal, unter einem reckten Winkel in die Hauptkökle mündend Diese wird langsam köbér kis zum Csupor genannten Ausgange. Biektung Büdöst. 100 m vöm Eingange wurden besckádigte Knochen von Ursus spelaeus, und ein Sckádel von Capra ibex gefunden. Diese Hökle ist mit einer kleineren durck einen Gang verbunden. 5. Die Höhle von Batizpolyana. Litt. s. auf S. 152 (110) d. ung. Testes. Liegt auf dér südwestlicken Lekne des Láposer Gebirgszuges in dér Náhe des Dorfes Batizpolyán und dér Mündung des gleicknamigen Backes im Comitate Szolnok-Doboka mitten im Walde in einem Oligocán-Kalkfelsen. 4 — 5 Meter vöm Eingange entfernt, tkeilt sicli die Hökle in zwei Partién ; die reclitsseitige gleiclit einem Ellenbogen und ist Hm, die linksseitige, dér Hauptgang, in Form eines S, ist 38 m láng. Die Knockenüberreste des Ursus spelceus und anderer Sáuger finden sick in dem braunen fetten Bódén oder unterkalb desselben im Kalktuffe. In demselben Kalkgebirge existiren auek nock andere, nickt zugáng- liclie Hokién, in dérén einer bei einem Kalksteinbrucke augeblick zaklreicke Höklenbárenreste gefunden worden sind. 6. Die Höhle von Bedellő. Litt. s. auf S. 153 (111) d. ung. Testes. Liegt im Comitate Torda-Aranyos nordwestlick von Toroczkó, in dér Náhe von T.-Szt.- György, im Bereiche des Dorfes Bedellö im Kalkfelsen neben dem Aranyos-Fluss ; als Tropfsteinkökle in dér Umgebung schon seit langem bekannt. Dér sckmale, nack Osten sick kinziehende Eingang tkeilt sick in zwei Tkeile, die in geráumigen Hokién mit vielen Niscken ausmünden. Lángé dér Hökle 105 m, Breite 10 m, Höke 15 m. Den unebenen Bódén bedeckt eine Tropfsteinsckickt, unter welcker eine Sckickte ist, die Knochen von Ursus spelifius fükrt. 7. Die Höhle von Benilora. Nur P. Balogh erwálmt, dass im Archiv dér Vorwelt, Bd. II. diese im Comitate Liptó liegende Hökle benannt wird ; und dass in dieser und dér UESUS SPELAEUS IN UNGARN. 217 Aknaer Höhle die ersten Knochen des Höklenbáren in Ungarn gefunden wurden (1622). 8. Die Höhle von Beremend. Litt. s. auf S. 154 (112) cl. míg. Textes. Liegt im Comitate Baranya im Bereiche des Dorfes Beremend und wurde 1863 in einem zűr Dárdaer Herrschaft gehörenden jurassischen Kalksteinbruclie entdeckt. Nach Angabe Kubinyi’s barg sie im lebmigen Bódén 41 verschiedene Sáuger- und Reptilienknochen, darunter auch den Höklenbáren. 9. Die Höhle von Csobánka. Litt. s. auf S. 154 (112) cl. ung. Textes. Im Comitate Pest-Pilis- Solt-Kis-Kún zwischen den Ortschaften Cso¬ bánka und Solymár kommen mekrere Hokién vor, wie Hansels-Lock, Teufels-Lock, Macskajama und Kis -Kevélyliegyer- Hökle. In letzterer Hokié wurden blos Höhlenbárenüberreste gefunden. Diese Hökle besitzt zwei Stockwerke. 10. Die Höhlen von Detrekö-Szt. -Miklós. Litt. s. auf S. 154 (112) d. ung. Textes. In den Comitaten Pozsony und Nyitra sind die Jurakalke dér kleinen Karpatken und des Fekérliegység und ebenso die tertiáren Conglomerate reicli an Hokién. In zwei derselben wurden die Spuren des Höklenbáren gefunden ; und zwar : 1 . in dér Tmáwa- Skála- Höhle (eine kalbe Stunde von Detrekö-Szt.- Miklós entfernt, an dér rechten Mokra dolina genannten Tkallekne). Dér 5‘5 m breite, und 7*5 m liohe Eingang führt zu einer geráumigen Hökle, in dérén sandig lekmigem Bódén zaklreicke, docli sckleckt erkaltene Knoclien gefunden wurden ; 2. in dér Detrekö-Szt. -Miklós- Höhle (an dér linken Lekne eines klei¬ nen, westlick von dér genannten Ortsckaft sicli kinziekenden Tkales). Im lekmigem Bódén dér stockwerkartigen Hökle sind zaklreicke Knocken ver- sckiedener kleiner Tkiere, darunter anck die des Ursus spelseus vorliauden. 11. Die Höhle von Fericse. Lit. s. auf S. 155 (113) d. ung. Textes. Liegt im südwestlicken Theile des Biharer Gebirges, an dér Grenze zwischen den Comitaten Bihar und Arad am Ende des Fericse-Dorfes. [47] 218 G. primics: Dér 1 '5 m hőbe, und dreimal so breite Eingang beíindet sich in einer Höhe von 18‘20 m. Die sehr geráumige Höble hat zwei Gangé, dérén links- seitiger 200 m láng ist, wáhrend die Ausdebnung des rechtsseitigen noch unbekannt ist. lm lebmigen Bódén dér Höble bűdet mán gemengt mit Tropfstein- gebilden und Felsstücken fossile Knocben des Höblenbaren. 12. Die Höhle von Funácza. (Pestyere bulzuluj = Biesenböble im Yolksmunde.) Litt. s. auf S. 156 (114) d. ung. Textes. Liegt im Biharer Gebirge, in dér Nábe von Rézbánya. Die seit lángé bér bekannte Tropfsteinböhle (scbon im vorigen Jabrbundert durcb Nedeczky besebrieben) gleicbt einem sicb stellenweise erweiternden Gangé, dér irgendwo eine Gegenöífnung besitzt. Lángé 250 m, Breite 30 m, Hőbe 20 m. Ausser Höhlenbárenknochen fand mán angeblicb aucli Ueberreste von löwen-, panther- oder tigerábnlicben Sáugern. 13. Die Höble am Blocksberg (bei Budapest). Litt. s. auf S. 156 (114) d. ung. Textes. Beim Baue dér Citadelle stiess mán auf eine 3 — 4 m tiefe Höhle, Knocben des Ursus spelteus und einen entzweigespaltenen Schádel des Ursus arctoideus Cuv. bergend. 14. Die Höhle von Haligócz. Litt. s. auf S. 157 (115) d. ung. Textes. Aus dem nördlichen Theile des Comitates Szepes sind bei dér Ge- meinde Haligócz aus den nacb Norden ziebenden Kalkbergen von Cservena- Skala mebrere Höblen bekannt, von denen aber bisber nur eiuige untersucbt und nur in zweien die Knocben von Ursus spclaeus und Spuren des Ur- menschen gefunden wurden. Es sind dies 1. j Die Tropfsteinhöhle (polniscb Akszamitka; slovakiscb Mleczna járná), in welcber nacb S. Ront die Knocben des Höblenbaren, Steinsplitter, Thonscherben, Herdüberreste u. s. w. gefunden wurden. 2. Die Eauberhöhle an dér südlicben Seite dér Hruba Skala, wo S. Roth ábnliche Funde machte, wie in dér ersteren. Es scbeint, dass dies dieselbe Höble ist, die von S. Weber im Jahrb. d. ung. Karpathenvereines Bd. III von Haligócz als Michova-Dolinaer Höble besebrieben wurde. Derselbe Autor erwábnt, dass in früherer Zeit dórt Mathias Bodányi bátte Nacbgrabungen ausgefübrt, die Feuersteinmesser, [48] XJKSUS SPELAEUS IN UNGARN. 219 gefeilte, gebrochene und gebrannte Knocben, Topfscherben und unter dér Sinterdecke verkohltes Holz ergeben hátten. 15. Die Höhle von Homoród- Almás. Litt. s. auf S. 1 57 (115) cl. ring. Textes. lm Comitate Udvarhely koromén auf dem Gebiete zwischen den Ge- meinden Yargyas und Homoród- Almás im oberen Tkeile des Backes Yargyas in den Kalkbergen zaklreiche Höhlen vor, von denen die Höhle von Cso¬ dálókő die interessanteste ist. Mán nennt sie auch die Homoród- Almáser Höhle. Sie befindet sich auf dér westlichen Seite des Berges Csodálókő ; die gesammte Lángé ihrer Gangé betrágt 758 Meter. Die Beste des Hölilen- báren sind in derselben háufig genug. 16. Die Höhle von Igricz. Litt. s. auf S. 159 (117) d. ung. Textes. Diese Höhle liegt an dér Eisenbahnlinie Nagyvárad Kolozsvár gégén - über dér Station Élesd und in dér unmittelbaren Náhe des Dorfes Pestere im Comitate Bihar auf einer steilen Kalkwand in einer Höhe von 61 m.* lm lelimigen Bódén derselben ist eine ungekeure Menge von Knochen begra- ben. Themák entnahm derselben 1 2 Centner, circa 3000 Stück ; Johann Kovács 600 und Július Kovács beiláufig 1000 Stück Knochen. Ausser den Kesten des Hölilenbáren wurden dórt auch die des Höhlenlöwen, des Hölilen- hyáne und eines iltisartigen Thieres gefunden. 17. Die Höhle von Jászó. Litt. s. auf S. 1 GO (118) cl. ung. extes. Diese Höhle liegt im Com. Abauj-Torna in dér Náhe von Jászó; ist aber nock nicht gründlich durchforscht. Etwa 50 m vöm Eingang gelangt mán in eine Halle und von da in eine 16 m tiefer liegende Höhle, bei dérén Eingange im lehmigen Bódén dér Höhle Tkierknochen, darunter die des Hölilenbáren gefunden wurden. * Diese Höhle wird auch die von « Pestere » benannt. Beide Benennungen sincl von den in dér Náhe liegenclen Dörfern Igricz und Pestyere liergenommen. Nachdem das rumánische Wort pestyere eine Höhle bedeutet und auf mehrere andere in dér Litteratur bekannte Höhlen angewendet wird, so ist die Bezeichnung « Höhle von Igricz » clie richtigere. (49j 220 G. PRIMICS : 18. Die Höhlen von Lucsivna. Litt. s. auf S. 160 (118) d. ung. Textes. In dér Hőben Tátra, in dér Náhe von Lucsivna und auf dér rechten Seite des nach Csorba führenden Weges bemerkt mán sclion von weitem die Oeffnungen zweier in dér Kalkwand liegender Höhlen. In dér einen, oberhalb Lucsivna liegenden wurden die Knochen des Höklenbáren ; in dér zweiten viele Vogelknocken; etwas tiefer aber eine Sckicht mit Koblenstücken und Bárenknochen gefunden. 19. Die Höhle von Meziád. Litt. s. auf S. 161 (119) d. ung. Textes. lm oberen Tbeile des Jádtkales, welches IV2 Stunden vöm Dorfe Meziád und 60 km weit von Belényes im Comitate Bihar liegt, findet mán die schöne Höhle, die mit denen von Aggtelek und Adelsberg concurriren kann. Iu einem Nebengang derselben fand Peters zahlreiche Záhne des Höklenbáren und die Knochen eines klemen Wiederkáuers. 20. Die Höhle von Murány. Litt. s. auf S. 161 (119) d. ung. Textes. Liegt im Comitate Gömör am Fusse jener Kalkwand, die sicli auf dér südlichen Seite von Murány kinzieht. In ikrem Bódén fand S. Roth ausser den Knochen des Höklenbáren aucli Schafknochen. 21. Die Höhle von Növi. Litt. s. auf S. 162 (120) d. ung. Textes. In einem engen Thale zwischen dér Bergkette von Növi und einem Zweige dér Murány (Com. Gömör) entdeckte S. Roth drei Höhlen und in dér mittleren derselben die verwitternden Knochen des Höklenbáren. 22. Die Höhle von Okna. Litt. s. auf tí. 162 (120) d. ung. Textes. Im Comitate Liptó ; náhere Angaben fehlen aber. P. Balogh erwálmt von ihr. dass sie im zweiten Bande des «Archivs dér Urwelt» besckrieben und davon berühmt sei, dass in ihr und in dér Höhle von Benilora die ersten Reste des Höklenbáren in Ungarn gefunden wurden, und zwar im Jahre 1622. [50] URSUS SPELAEUS IN UNGARN. 221 23. Die Höhle von Oncsásza. Litt. s. auf S. 162 (120 d. ung. Textes. Diese Höhle heisst auch die von Vuncsásza und im Volksmunde «pes- tyere zmeilor, hudá zmeilor. » Sie liegt an dér südwestlichen Seite des Ylegyásza am westlichen Rande des Biharer Gebirges bei den Quellén dér Meleg-Számos, weit von allén bewohnten Orten tief im Gebirge. Sie ist eine dér reicbsten Fundstellen des Höblenbáren und Schmidl fand in ihr ausser diesen die Knoclien von Hyánen, Hunde- und Katzenarten ; -Joh. Kovács erwáhnt aus ihr den Backenknoclien von Bős taurus primigenius ; wir fanden dórt Knoclien und Zálme eines Hirscben. 24. Die Höhlen von Ó-Ruzsina. Litt. s. auf S. 160 (121) d. ung. Textes. Aus den triadisclien Kalkbergen an dér Grenze dér Gemeinden Kis- Ladna und O-Ruzsina am nördlichen Rande des Comitates Abauj -Torna sind drei Höhlen bekannt, in dérén zweien S. Roth auf die Spuren des Urmenschen und des Höhlenbaren stiess. In dér einen, dér Antons-Höhle fand er angeblich die 37 Tliierarten angehörenden Knoclien, darunter die des Höhlenbaren; in dér anderen, dér Grossen Höhle fand er unter einer 0-2— 0'3 m starken Kulturschicht an verschiedenen Punkten dér Höhle noch tiefer liegende, sehwáchere Kulturschichten, die das Hangende des die Knoclien des Höhlenbaren enthaltenden Láger bildeten. 25. Die Höhle von Petrosz. Litt. s. auf S. 164 (122) ti. ung. Textes. Die von G. Téglás auch in unserem « Földtani Közlöny », Bd. VII., S. 115 beschriebene Höhle ergab ebenfalls die Ueberreste des Hölilen- báren. 26. Die Höhle von Ponorics. Litt. s. auf S. 165 (123) d. ung. Textes. Liegt im Comitate Hunyad, östlich von dér Station Puj dér Petrozse- nyer Flügelbahn. Etwa 10 km weit von Puj liegt Ponorics, welche Colonie in einer ecliten Doline liegt, aus welcher drei Höhlen bekannt sind. In einer derselben fand mán die Ueberreste des Höhlenbaren. G. primics: 27. Die Höhlen von Porács. Litt.. s. auf S. 165 (123) cl. ung. Testes. Liegen im Comitate Szepes, südöstlick von Igló drei Stunden weit kinter dem Berge Zakura im Grenzgekiete des Dorfes Porács. In dér « kleinen Hökle» sind die Knockenfragmente des Höklenkáren káufig genug ; in dér agrossen Hokié » fand S. Both unter dér dér Cultursckickte folgenden Sckickte die Uekerreste vou Ursus spelaeus Goldf., Canis spelaeus Goldf., Fdis spclaea Goldf. und Cervus elaphus. 28. Die Erzkerzog Josefs-Hökle im Tkale Szegyesztyel. Litt. s. auf S. 166 (124) cl. ung. Texte. Diese Hökle des Bikarer Gekirges liegt nördlick von Piéz bánya, im oberen Tkeile des Tkales Szegyesztyeli im Grenzgebiete des Dorfes Magúra und in dér Nálie dér « Erzkerzog Albrechts-Höhle. » Jul. Hazay, dér sie zuerst besckrieben, untersckied in ihr elf Hallen und sind in ikrem Bódén, aber auck in dér Tropfsteinsckickte zerstreut die Ivnocken des Hoklenbáren und dér Hyáne zu finden. 29. Die Höhle von Szelimluka (Szemiluka.) Litt. s. auf S. 166 (124) cl. ung. Textes. Bei Tata im Comitate Komárom. Nákere Angaben feklen, nur P. Balogh erwaknt sie als Knockenkökle. 30. Die Höhle von Szkit la Jalomnicza. Litt. s. auf S. 166 (124) cl. ung. Textes, lm Comitate Brassó auf dér rumániscken Seite des Bucsecs im oberen Tkeile des Tkales Jalomnicza. In ihr steht ein Kloster und sollen in ihr früker sehr viele Ivnocken gefunden worden sein ; gegenwártig aber sind sie an dér Oberflácke nickt mekr auffindbar. 31. Die Hökle im Stirniktkale. Litt. s. auf S. 167 (125) cl. ung. Textes. Liegt in dér Náke von Besicza (Com. Krassó-Szörény) in einem Sei- tenthale des Tkales Sztirnik, beiláufig in eiuer Höke von 80 Meter vou dér Tkalsokle. In dér Sammlung dér kgl. ung. geol. Anstalt sind aus derselben die Zálme von Híjáén a spelaea, Felis spelaeus, Equus sp., Elephas primige- [52] TJRSUS SPELAEUS IN UNGARN. 223 nius und in überwiegender Zahl die von TJrsus spelaeus niedergelegt. Sie sind ein Gesclienk des Bergingenieurs M. Priborszky. 32. Die Höhle von Tiszolcz. Litt. s. auf S. 167 (125) cl. ung. Texte. In derNáhe von Tiszolcz (Com. Gömör) stiessen i. J. 1858 Steinbrecker auf eine Höhlung im Kalkstein, die mit den Knockenresten ausgestorbener Sáugethiere ausgefiillt war. Die Knochen gehörten TJrsus sp., Canis vulpes, Martes und Hyaena sp. an. Am háufigsten waren die von TJrsus spelaeus zu finden. 33. Die Knochenhöhlen von Tufna. Litt. s. auf S. 167 (125) cl. míg. Textes. Diese Hölilen Hegen im Comitate Zólyom, in dér Náke von Besztercze- bánya und zwar im oberen Theile des Tufnaer Thálchens, welclies ein rechtsseitiger Zweig des Tliales des Dorfes Hermanecz ist. In beiden Höblen (Bene-Höhle und die «grössere Höhle ») fanden sich die Ueberreste des Höhlenbáren vor. Palkovics, ein Biirger von Beszterczebánya, dér diese Höhle um 1770 entdeckte, soll in ihr einen mehrere Fuss lángén Zakn und einen ungekeuer grossen Schádel gefunden habén. B) Posttertidre Ab lagerungen, in w eleken die Ueberreste von Ursus spelaeus gefunden wurden. 1. Apátfalva (Absdorf, Com. Szeben). Litt. s. auf S. 168 (126) cl. ung. Textes. In den vierziger Jahren stiess mán hier ineinem Graben auf zahlreiche Knochen ausgestorbener Sáugethiere, unter denen sich aucli das Scliádel- fragment von TJrsus spelaeus vorfand. 2. Benczencz (Com. Hunyad). Litt. s. auf S. 168 (126) cl. ung. Textes. Im gelblichen, thonigen Sand wurden hier in den fünfziger Jahren die Unterkieferfragmente von TJrsus spelaeus und Elephas primigenius gefunden. 3. Brogyán (Com. Nvitra). Litt. s. auf S. 169 (127) cl. uug. Textes. Im Diluvial-Schotter wurden gefunden die Knochen von TJrsus sp., Cervus megaceros, Hyaena sp., Rhinoceros tichorhinus, Hippotherium etc. [53] 224 6. primics: 4. Csáklya (Com. Alsó-Fehér). K. Herepey fand dórt vor wenigen Jahren die Záhne von Ursus sp. und den Stosszahn von Elephas primigenius. Die Funde werden im Mu- seum des Collegiums von Nagy-Enyed aufbewahrt. 5. Harangláb (Com. K.-Küküllő). Litt. s. auf S. 160 (127) d. ung. Textes. lm siebenbürgischen Museum werden von diesem Fundorte die Knie- scheiben des flöhlen- Bárén aufbewahrt. 6. Pécs (Fiinfkirchen, Com. Baranya). Litt. s. auf S. 169 (127) d. ung. Textes. In dér Umgebung von Pécs wurden (wo ? und wann ?) nach dér Be- stimmung M. v. Hantken’s folgende Thierreste gefunden : Ursus spelaeus Blum., Hyaena spelaea Goldf., Equus adamiticus Schl., Bős primigenius Bonj., Rhinoceros tichorhinus Cuv. 7. Sassin (Com. Pozsony). Litt. s. auf S. 169 (127) d. ung. Textes. Bei diesem Orte wurden Záhne und Knochen des Höhlenbáren ge¬ funden. 8. Szent-Erzsébet (Hammersdorf, Com. Szeben). Litt. s. auf S. 170 (12S) d. ung. Textes. In den sog. «Vinczel-» und « Remete »-Gráben wurden die Knochen zahlreicher ausgestorbener Sáugethiere gefunden, darunter das Schádel- fragment des Höhlenbáren. 9. Szilvás (Com. Borsod). Litt. s. auf S. 170 (128) d. ung. Textes. Hier wurde dér Reisszahn eines Höhlenbáren gefunden. URSUS SPELAEUS IN UNGARN. 225 II. DIE NEUESTEN FOBSCHUN GSEBGEBNISSE IN DEB HÖHLE VON ONCSÁSZA. lm Auftrage dér Direction dér königl. ring. geol. Anstalt, aus einer ungarlándiscken Höhle ein vollstándiges Skelett eines Höhlen-Báren zu ver- sehaffen, wurde, wie schon erwáknt, die Höhle von Oncsásza zu diesem Zwecke ausersehen. Mein Reisebegleiter und Mitarbeiter war Herr Johann Klie, Cu- stosadjunct des siebenbürgischen Museums. Nach zweiwöchentlichen Abgra- bungen in dér Haupt- und den beiden Nebeuliöhlen war das Resultat fol- gendes. Es wurden gesammelt : 1 4 verselned enalterige Schádel mit den dazu gehörenden Unterkiefern ; 20Paar Extremitáten-Knochen ; unzáhligeZákne; ungefáhr hundert Wirbelknochen ; ungefáhr fünfzig Stück Rippen ; vier Becken-Knochen, einige Penis-Knochen und zahlreiche kleinere Knochen. Allé diese Knochen geliören dem Höhlenbáren an. Nur knapp am Eingange dér Höhle wurden auch zahlreiche Hirsch- knoclien und- záhne gefunden, die aber wahrscheinlich wáhrend einer spá- teren Zeit, als die des Höhlenbáren dahin gelangten, vielleicht zu einer Zeit, als schon dér Mensch die Gegend bewohnte. Bemerkenswerth ist auch, dass in dieser Partié dér Höhle viele künst- licli zerschlagene Kalkstücke und darunter ziemlich scharfe und teste Kalk- splitter sich vorfinden ; und ebenso, dass hier selbst die Höhlenwánde so schwarz erscheinen, als wáren sie mit Russ bedeckt. Es wáre auch vöm anthropologischen Standpunkte aus interessant die Höhle zu erforschen. Auffallend ist die Thatsache, dass in den Holdén Siebenbürgens und des Biharer Gebirges allé drei Höhlenbárenspecies * vorkommen, aber in ein und derselben Höhle immer blos eine Species überhaupt oder wenig- stens überwiegend. So gehören allé in dér Oncsászaer Höhle aufgefundenen Bárenschádel dem Typns des Ursas priscus an, wáhrend die Schádel aus dér Igritzer Höhle stammend (aufbewahrt im ungar. National-Museum, in dér kgl. ungar. geol. Anstalt und im Siebenbürger Museum) den Cliarakter des Ursus spelaeus tragen ; und die in dér Batizpolyánaer Höhle gesammelten zwei Schádel (gegenwártig im Siebenbürger Museum befindlich), auffallend kiéin, und dem Schádel dér jetzt lebenden Bárén sebr áhnlich sind. Mán könnte aus dieser Thatsache den Schluss ziehen, dass zűr Zeit des Höhlenbáren diese drei Species in verschiedenen Zeitperioden lebten ; * Bekanntlich untersclieidet Cuvier drei Höhlenbárenspecies : Ursus spelaeus : grosser Schádel und hervorstehende Stirnbeine. Ursus priscus : grosser lánglicher Schádel und flache Stirne. Ursus arctoideus : áhnlicher Schádel wie dér letztere, aber viel kleiner. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. [55] j 5 220 G. PRIMICS : aber die Möglickkeit sckeint nicht ausgescklossen. dass sie auek zusammen, gleicbzeitig in verschiedenen Gegenden gelebt babén könnten. Von den in dér Oncsásza-er Höhle gesammelten Knochen wurden drei Skelette zusammengestellt. das erste für die kgl. ung. geol. Anstalt, das zweite für das ung. Nationalmuseum in Budapest* und das dritte fiú- das Siebenbürger Museum in Klausenburg. Das in dér kgl. ung. geol. Anstalt befindbche Skelett, dessen vöm Geologen Iierrn .T. Halaváts aufgenommenes photographisches Bild in dér beibegenden Tafel vervielfáltigt wurde, ist vollkommen zusammengestellt und sucht in dieser Beziehung seines Gleichen. Die Maasse desselben sind folgende : Lángé des Skelettes von dér Nase bis zum Sckwanzende ... 2‘9 2 m Breite des Skelettes bei dér 12. Bippe ... ... ... ... ... 0.83 « Hőbe des Skelettes von den vorderen Extremitáten bis zűr Kopfspitze ... ... ... _ _ _ ... _ _ _ ... D18 « Lángé dér Wirbelsáule vöm Sckádel bis zum Sebwanzende ... 1 '90 « Scbádelmaasse : a) Lángé des Scbádels (erista sagitt. — pnemaxillar) ... ... 0’50 « b) Breite des Scbádels. áusserer Bánd dér Joekbögen... ... D2S « Vordere Extremitáten : a ) Lángé des Untersckenkels ... ... 0'40 « b ) Lángé des Oberschenkels ... ... 0'43 « Hintere Extremitáten : a) Lángé des Untersckenkels ... ... 0'30 « b J Lángé des Oberschenkels ... _ 0’43 « Lángé dér Beckenknoc-ken . ... ... ... ... . . 0'42 «* Lángé des Penisknockens ... ... _ ... ... ... ... 0‘22 « :: Das im ung. Nationalmuseum befindlielie Esemplar ist ebenfalls eines dér vollstándigsten. Seine Grössenmaasse stimmen ziemlicb mit den oben mitgetheilten überein. Das in báumender Stellung postirte Skelett bietet einen seln- imponii-enden Anbliek. M. STAUB : DICKSONIA PUNCTATA STBG. SP. 227 DICKSONIA PUNCTATA STBG. SP. IN DÉR FOSSELEN FLÓRA UNGARNS. Von Dr. M. Staub. * (Mit Taf. IV.) Bei Gelegenheit meines Aufenthaltes in Munkács ** erhielt icli von dem bereits verstorbenen Banunternelimer dér Munkács-Beszkider Eisen- balin, Herrn Friedrich Müller, das auf Tafel IY abgebildete Pflanzen- fossil zum Geschenke. Dasselbe wurde an einer Feuerstelle dér Eisenbalm- arbeiter gefunden und so bleibt uns freilich dér unmittelbare Fundort dieser Pflanze unbekannt. Dér Best gehört dér Dicksonia (Protopteris) punctata Stbg. sp. an, ist das Fragment des Stammes eines Baumfarrns, welche Pflanze sclion deshalb interessant ist, weil sie zu den am áltesten bekannten geliört, denn scbon 1820 beschrieb sie Gráf C. v. Sternberg, obwobl ilin die Unkennt- niss des geologiscben Plorizontes dér Fundstelle au cli zűr unrielitigen Inter- pretation des Fossils verleitete, und obwobl sie bis 1865 nur aus den cenomanen Scbicbten von Peruc in Bölimen bekannt war, ist heute ibr Yerbreitungsbezirk ein bemerkenswertb grosser. Das Exemplar von Munkács — ein Steinkern — ist 30-5 cm láng, auf dér Tafel aber nur bis zu einer Lángé von 20 cm reproducirt, und musste grossen Druck erlitten babén, denn dér grössere Durcbmesser des ursjirüng- licli cylindriscben Stammes betrágt 11, dér kiirzere dagegen nur 3 cm. Diesem Umstande ist es auch zuzuschreiben, dass die Spirálén dér auf dér Oberfláche des plattgedrückten Cylinders sichtbaren Blattnarben etwas gestört sind. Die Blátter mussten eine ansebnlicbe Grösse gebabt babén, denn dér Durcbmesser dér Blattpolster betrágt 14 — 16 mm. Nacli oben zu vertieft sich dér Eindruck viel mebr als nacli untén, und nimmt die Mitte dér Vertiefung die ihrer originellen Gestalt wegen scbon von A. Brongniart mit einer Schafsclieere verglichene Narbe des centralen Blattbündels ein. An dem ungarischen Esemplare sind aber, wahrscbeinlicli infoige des erlittenen grossen Druckes, nocli mehr aber infoige dér Bauh- lieit des Gesteins — Sandstein — die an den Exemplaren einiger andern Localitáten siclitbaren Bündelspuren des Blattes und dér zablreichen, den * Aus dér am 6. Márz 1889 dér ung. geol. G-esellscliaft vorgelegten Abhand. lung auszugsweise mitgetlieilt. ** Mau vgl. Földtani Közlöny Bd. XX. S. 68 [12] ff. [57] 15* M. STAUB : 228 Stamm becleckenden Luftwurzeln nicht sichtbar, und fügén wir dem gleich hinzu, dass sohon Carruthers den fossilen Stamm mit dem dér lebenden Dicksonia antarctica Láb. verglich. Von den 29 Arten des Genus Dicksonia habén 1 1 baumartigen Habitus, 9 von diesen gehören den Tropen an, 2 aber u. zw. Dicksonia antarctica Láb. und D. squarrosa Sic. gehören dér gemássigten Zone dér südlichen Hemispháre, namentlich Ostaustralien, Yan-Diemensland und Neuseeland an. Die grössten Baumfarrne Australiens und zugleich die Charakterbaume dér dortigen Farrnwalder sind eben Dicksonia antarctica Láb. und Also- phila australis R. Br. Sie erreichen eine Höhe von mehr als 12 Meter und bildet erstere in Tasmanien undurchdringliche Dickichte. Die auf Dicksonia punctata Stbg. sp. bezügliche Literatur s. m. auf S. 175 (133) und 176 (134) d. ung. Textes unter [1.] Unter den von dieser Art bisher beschriebenen Exemplaren ist beson- ders jenes hervorzuheben, welches in Bussland, im Gouvernement von Vol- hynien gefunden und von .J. Schmalhausen (1. c.) beschrieben wurde. Dér besonderen Gefiilligkeit des Herrn Autors verdanke ich die in russischer Spraehe verfasste Abhandlung und unserem Mitgliede Herrn Y. Legeza verdanke ich die getreue Uebersetzung derselben, die ich im Interessé mei- ner Fachgenossen ilirem wesentlichen Inhalte nach wiedergeben will. Schmalhausen schreibt Folgendes : «Der Stamm, welcher auf dér VIII. Tafel abgebildet ist, wm-de im volhyni- schen Gubernium nicht weit von Bomnics gefunden. Dér Bezirkshauptmann von Kővel, Z. Sz. Moeavszky übergab das Exemplar dem verstorbenen Professor A. Sz. Bogovics, und befindet sich dasselbe gegenwártig im Besitze dér Wittwe desselben, welche es mirnebst anderen Sammlungen zűr Untersuchung überliess » . «Das erwáhnte Exemplar ist dér untere abgebrochene Stammtheil eines Farns, und hat eine Lángé von 4lVa cm Auf jener Seite des Stammes, welche dem Beschauer zugewendet ist, ist eine lángliche Conea vitat zu seben, dérén obere Breite 8, die untere aber 6V2 cm betrágt. Diese Yertiefung entspricht dem Stamme, welcher in seinem ursprünglichen Zustande nicht erlialten blieb, aber an dér Oberflache seine Spuren zurückliess mit allén Details seiner Structur. Dér abgebildete Stamm besteht seiner ganzen Masse nach aus dickem Gewebe, welches einst den Stamm von allén Seiten umhüllte, jetzt aber in Kieselerde umgewandelt jst. Das Gewebe war von zahllosen Adventivwurzeln gebildet, die auf dér Ober- fláche des Stammes entsprangen.sich untereinander verflechteten, auf verschiedene Weise verkrümmten, dennoch aber ihre von oben nach abwarts geliende Bichtung beibehielten. Wahrend die Dicke des Stammes nach abwarts zu geringer wird, vergrössert sich in demMaasse die Dichte des Wurzelgewebes, wie wir dies an dér Stammbasis vieler jetzt lebender Baumfarrn seben können. Die Máchtigkeit des Wurzelgewebes betóigt oben 4 cm, untén 10 -11 cm; die Stárke dér einzelnen abgesondert stehenden Wurzelfáden übersteigt kaum 1 mm. In dér Vertiefung des Stammes, welche den Abdruck dér áusseren Theile des Stammes zeigt, ist das System von zwei sich sclmeidenden schiefen Beiben dér [58] DICKSONIA PUNCTATA STBG. SP. 2S>9 Blattnarben zu seben. Diese Blattnarben waren auf dér Oberfláche des Stammes erkökt, im Abdrueke aber erscbeinen sie als Vertiefungen. Sie habén die Form eines Eies, dessen un teres Ende ein wenig gestreckt ist, oder sie sind scbwack rhombiseh ; ihr unterer Theil ist nicbt scbarf umschrieben, ikr oberer Theil dage- gen ist durch eine tiefe, kleine Furche abgetrennt. Die Lángé dér Blattnarben betragt 47a cm. Eine jede Blattnarbe zeigt in ihrem Yordertheil einen eiförmigen oder schwach rkombiscken Hof, welcher die Narbe des Blattstiels zeigt. Dieselbe ist 18 mm láng, und 11 — 13 mm breit und wird besonders an ihrem oberen Theile von einer genug scharfen kreisrunden Furche umgrenzt. Entlang dér Ver- narbung ist eine sehr charakteristische Zeichnung zu seben, welche ein nach oben gekehrtes Hufeisen, in dessen Mitte ein Eindruck ist, darstellt. Diese Zeichnung wird von zwei dünnen, tiefen, kleinen Furchen gebildet, welche mit einander parallel gehen, und an einigen Punkten im Zickzack gebogen sind, wie dies die Figur c zeigt. Sie entspricht dem Gefássbündel, welches aus dem Stamm aus- und in das Blatt eintritt. A.m unteren Theile dér Blattbasen, wo die Vernarbungs- runzel nicht ist, sind lángliche, nicht tieíe Vertiefungen zu seben, die von nicht gleicher Grösse und Form, und in dér Richtung dér Langsachse des Blattstieles symmetrisch angeordnet sind. In dér Mitte dieser Vertiefungen sind kleine, in ikrei' Mitte mit einem kleinen Flecken (Gefássbündel) versehene Kreise — die Initialen dér Adventivwurzeln, die daker massenhaf't von dér Oberfláche dér Blatt- stiele austreten. An einigen Blattstielen ist um die Vernarbungsstelle ein kleineres oder grösseres, glattes Féld zu seben, welches nach untén zu breiter, nach oben zu enger ist und auf dem keine Spur von Wurzelvernarbungen ist. An anderen Blattbasen gehen diese Vernarbnngen auch auf das glatte Féld über, und sind auck am oberen Theile des Blattes zu finden. Auf dér Zeichnung b z. B. sind am oberen Theile dér Vernarbung die kleinen Furchen im Kreise zu seben, welche von den Adventivwurzeln gebildet wurden. Dér auf dér Tafel abgebildete Stamm ist zűr Hiilfte verkleinert, in natür- licher Grösse sind die Blattstiele zu seben in den Figuren a und b , die sich nur ihrer Form nach von einander untersclieiden ; eine Vernarbungsstelle ist unter c zu seben in beinahe doppelter Vergrösserung, damit die gekrümmte, zickzackige Form dér Gefássbündel sichtbar sei. In den Sammlungen West-Europas ist kaum ein Farrnstamm von so aus- gezeichneter Erhaltung. Die bisher besckriebenen Exemplare sind theils Stein- kerne des Stammes, oder Abdrücke dér Oberfláche desselben, oder die Ueber- bleibsel des Gewebes dér Wurzeln, aber sie wurden ölnie die Luftwurzeln be- schrieben, und infoige dessen werden diese Fragmente oft zu anderen Pflanzen- arten gerechnet, ja selbst unter dem Namen Palmacites (z. B. P. variáns) beschrie- ben. Nach unserem Exemplare kann mán sich aber zweifellos einen besseren Begriff von dem Farrnstamm verschaffen, als dies bisher möglich war. Ausserdem ist mit Rücksicht auf die übrigen Besclireibungen, unser Stamm- rest entschieden grösser als allé übrigen. Seine Lángé betragt 41 cm, seine grösste Breite oben 8 cm. Cobda sah auch solclie Stücke, die von einem und derűseiben Stamme kerrülirten, dessen Lángé 20 Fuss betrug, und im Umfang I2V2 cm erreichten (Cobda, Beitr. z. FI. d. Vorwelt, p. 77.) Dem ist zu entnehmen, dass wir es mit einem baumartigen Farm zu thun habén. Unsere Abbildung zeigt wahr- [59] ii. staub: 230 sckeinlick das untere Ende des Stammes. Darauf weiet die rascke Yerdickung des Wurzelgewebes kin. Dieser nack zu urtkeilen, müssen wir annekmen, dass oben zu dér Stamm nur zerstreut, mit nickt dickten Geűeckten dér Adventivwurzeln. kedeckt war, und es ist möglick, dass nock weiter kinauf, diese Wurzeln íiker- kaupt feklten. Bislier gelang es nickt zu ermitteln, welcke von den in dér Kreide- formation gefundenen Bláttern zu diesem Farrn gekörten. 0. Heee siekt an den Narben dér Blattstiele die Aeknlickkeit mit dér jetzt lebenden Dicksonia antar- ctica, aber er bemerkt, dass er die Zickzacklinie an den Vernarkungen des Blatt- gefássbündels nock an keinem fossilen Farn sak. An dem von uns kesckriebenen Farne ist sie aker zu seken, wenn auck nickt so deutlick, wie bei Dicksonia ant- arctica. Es ist nickt überflüssig zu bemerken, dass dér Stamm von D. antarctica untén ebenfalls von Wurzelgewebe bedeckt ist, welckes nack oben zu immer lockerer wird, und endlick den kakién Stamm zeigt. Wenn wir erst die Blatter des fossilen Stammes kennen werden, werden wir über seine Analogie mit den recenten Farmén ein endgiltiges Urtkeil abgeben komién. » In dér Litteratur finden wir nock andere Baumfarrn-Stammfragmente besckrieben. Es sind dies folgende : Protopteris Cottai Corda (Litt. s. a. S. 179 (137) d. ung. Textes u. [2.J gefunden im Perm von Grossenhain in Sachsen. Protopteris microrrhiza Corda (Litt. s. a. S. 179 (137) d. ung. Testes u. [3.] wahrscheinlicher Fundort Neupaka in Böhmen. Protopteris Buvingieri Corda. (Litt. s. a. S. 179 (137) d. ung. Textes u. [4.] aus dem cretacischen Sandsteine von Granpré in Frankreick. Seine Besckrei- buug ist unbekannt. Protopteris Witteana Schenk (Litt. s. a. S. 179 (137) d. ung. Textes u. [5.] aus dem Hastings- Sandsteine (Mittelweald) von Stemmen in Hannover. Bei allén diesen Stammen ist es schwer sickere Ckaraktere aufzufin- den, welcke sie von D. punctata Stbg. versc-kieden maciién. Dasselbe gilt auck von Protopteris Singeri C. Presl (Litt. s. a. S. 180 (138) d. ung. Textes u. 6. [60] DICKSONIA PUNCTATA STBG. SP. 231 Das unter diesem Narnen beschriebene Stammfragment wurde bei Giers¬ dorf in Schlesien in cretacischem Sandsteine gefunden, es ist aber nur als Stein- kern bekannt und unterscheidet sicli nack dér Abbildung Corda’s von dér Spe¬ cies Sternberg’s durch die geringere Zahl ( 1 0 — 1 2) dér in einer Spirálé stehen- den Blattpolster, aueli durch den Mangel dér aussern Gefássbündel und Luft- wurzeln, aber wir scliliessen uns auch betreffs dieses Esemplares Carruthers (1. c.) an, dér Protopteris Singeri C. Presl. fúr identisch mit P. punctata Stbcj. halt, mit welcher es in dér Form dér Blattpolster und Gefássbündel übereinstimmt, und in dem es sicli als verschieden zeigt, das ist nur dem besonderen Erhaltungszustande und dem zuzusckreiben, welchem Theile des ganzen Stammes das fossile Fragment entspricht. Geinitz (1. c.) sagt eben- falls, dass die Exemplare von Disco und Paulsdorf gleichsam den Uebergang bilden zu den Exemplaren von Giersdorf und Kaunitz; Hosius und v. d. Mark (1. c.) aussern sich daliin, dass nur neuere Funde es entscheiden können, ob P. Singeri als eigene Species zu betrachten sei oder nicht, und gewinnt letztere Auffassung auch dadurch an Kraft, dass bei Kaunitz P. Singeri mit P. punctata zusammen gefunden wurden (Corda 1. c.). Hiermit wollen wir wieder zu unserem Exemplare von Munkács zurückkehren. Auf den ersten Blick erinnert es entschieden an P. Singeri von Giersdorf, es feklen an ihm die Spuren dér Luftwurzeln und áussern Ge¬ fássbündel, auch ist dér Bánd dér Blattpolster nicht so gedunsen, wde wir dies bei den übrigen Exemplaren von P. punctata finden ; aber es fűiden sich an dem Exemjilare von Munkács wieder solche Merkmale vor, welche es, wenn icli dem Beispiele meiner Vorgánger in dér Beschreibung dér Arten folge, von P. Singeri verschieden machen. So ist vor allém zu erwálmen, dass die Zahl dér in eine Spirálé fallenden Blattpolster (bis 18) um vieles grösser ist als bei dem sclilesischen Exemplare ; die Breite dér Blattpolster zeigt sich zwar beinahe übereinstimmend, liier 7 — 9 mm, dórt 10 mm ; aber die Lángé dér Blattpolster ist auffallend verschieden. Dieselbe betrágt bei dem ungarischen Exemplare 14 — 16 mm, beim sclilesischen 8 — 9 mm; dér Querschnitt des Gefássbündels zeigt eine Lángé von 6 mm, bei einer Breite von 7 — 8 mm beim schles. ExempL, « « « 8 — 9 « « « « « 6'5 — 7 « « ungar. « All' dieses bringe icli nicht deshalb vor, um gleichfalls den speci- fischen Unterschied zwischen beiden Exemplaren zu erzwingen, meine Ab- siclit ist vielmehr, die Meinung jener zu erpriifen (Carruthers, Geinitz, Hosius), die P. Singeri von P. punctata für nicht verschieden haltén. Wenn wir von letzterer Pflanze auf áhnliche Weise wie früher die ver- schiedenen Maasse festsetzen, so begegnen wir áusserst schwankenden Wer- then. Bei P. punctata variiren dieselben námlich folgendermassen : 232 m. staub: Lángé des Blattpolsters zwischen 16 und 67 mm Breite « « « 10 « 22 « Lángé des Gefássbündels « 5 « 1 5*5 « Breite « « « 5 « 12 « und obwolil es auffallend ist, dass unter den heutigen Tages sclion in grös- serer Anzahl bekannten Stammfragmeuten gerade P. Singeri von Giersdorf die kleinsten Blattpolster hat (Lángé 8 — 9, Breite 7 — 9 mm), so können wis dem das Exemplar von Paulsdorf entgegenstellen, an dem die Lángé des Blattpolsters 19 — 22 mm, aber die Lángé des Gefássbündels nur 5 — 9 mm betrágt. Allé diese vorgebrachten Dinge sprechen nun sehr dafür, dass P. Sin - geri nichts anderes als P. punctata Stbg. sp. sei ; náheren Aufschluss wer- den wir aber nur von jenen Exemplaren erhalten, die, wie zu hoffen, in dér Zukunft, vielleicht aucli mit ihren Bláttern, aufgefunden werden dürften; bis heute stelit die Saclie so, dass mán zahlreiche, specifisch von einander verschiedene Dicksonia - Blátter kenut, aber nicht die ilmen zukommenden Stamme. Zum Schlusse müssen wir noch einiges über die wahrscheinliche Originallagerstátte des Munkácséi’ Exemplares erwáhnen. lm Jahre 1887 wurde dér Bau dér Munkács -Beszkider Bahn beendigt. Dieselbe führt von Munkács in NOÖ-licber Bichtung neben dér Latorcza nacli Galizien. Das Baumaterial wurde zumeist den nahegelegenen Bergen entnommen und auf Hauer’s grosser geologiscker Uebersichtskarte dér österreichisch-ungarischen Mouarchie fiúdén wir in einer Entfernung von 19 km und in dér von Mun¬ kács oben bezeichneten Richtung, bei dér heutigen «Paszika» benaunten Eisenbahnstation einen dér unteren Kreide zugerechneten Aufschluss, dem sich weiter nordwárts noch einige anschliessen. Das Stammfragment von Dicksonia punctata Stbg. sp., welches, wie im Eingange unserer Zeilen erwálint, an einer Feuerstelle dér Eisenbahnarbeiter gefunden wurde, ist von dér Einwirkung des Feuers ganz geröthet, dennoch aber bewahrte es in dér Vertiefung einiger Blattnarben die Ueberreste dér Kohlé seiner organi- sclien Substanz ; es ist daher wahrscheinlich, dass die Arbeiter beim Stein- brechen auf eine Kohlenschichte stiessen und das Matériái derselben zűr Feuerung benützten. Dér in dér Asche zurückgebliebene Steinkern beweist uns aber, dass dér práchtige Baumfarrn, Dicksonia punctata Stbg. sp. in dér Kreidezeit aucli unseren heimischen Bódén schmückte. Die Fundorte dér unter dem oben erwáhnten Namen beschriebenen Fragmente zusammenstellend, finden wir Folgendes : Turonien : Oppeln in Schlesien. Ccnomanien : Kaunitz in Bölimen, Romnics in Russland, Ujurasusuk auf Disco in Grönland. [62] D1CKS0NIA PUNCTATA STBG. SP. 233 Albien : Shaftesbury in England. Neocoviien : Paulsdorf in Sachsen, Tecklenburg in Westfalen, Munkács in Ungarn. NEUERE BEITRÁGE ZŰR EPIGRAPHIE PES DAOISCHEN ERZGEBIRGES UN]) BERGBAUES. Yon G. Téglás. Bei dér Untersnchung des Bergbaues im siebenbürgischen Erzgebirge im Altertbume bildet die Seltenheit scbriftlicher Denkmáler das fülilbarste Hinderniss. Sehr bald nalim mán allgemein manclie Bergwerke als römische an, von denen nacbtráglicb urkundlicli das Gegentbeil bewiesen wnrde, da es sicli herausstellte, dass ibr Anfang niclit einmal so weit lier ist und nur bis zu Bethlen Gábriel zurück reicht. Icb selbst bin auch beinalie das Opfer dieser Leicbtgláubigkeit geworden, bis ich nicbt durch aufmerksame Yergleichung dér Dimensionen und Tecbnik dér mit dem Vorhandensein unzweifelbafter römisclier Gegenstánde bekannt gewordenen Bergwerke zűr Erkenntniss gelangt bin, dass die Bergleute des Mittelalters, sogar nocli die dér Neuzeit bis zűr Anwendung des Pulvers sicli genau an die durcb den eisernen Zwang dér rö miseben Herrschaft allgemein gemachten Formenund Tecbnik liielten und nur mit Hilfe von Nebenfunden, von schriftlichen Denkmalern sind wir im Standé zu entscheiden, welclie unserer Bergwerke den Bömern zugeliören und welche wir auf die in ibre Fusstapfen getretenen Generationen übertragen können ? Das Altér und die Zngeliörigkeit unserer antikén Bergwerke ohne sicliere Schrift- denlunaler, charakteristisclie gewerbliche Erzeugnisse zu bestimmen, ist beinahe ein Ding dér Unmöglicbkeit. Darum müssen wir jeder neuen Insclirift — sei es ein Lampenziegel-Stempel oder ein grösseres schriftliclies Denlunal — besondere Wicbtigkeit zumessen. Solcbe Funde hatten wir früher nur von Ampelum (Zalatna, Corpus inserip. latin. Bd III., p. 215. XXI.) und von Alburnus maior oder mit dem ersten Namen vicus Pirustratum (Yerespatak, C J. L. Bd III., p. 213. XX.), da die Römer eine grössere und systematiscliere Colonisation in dér Nálie dieser zwei Ortschaften organisirten. Nun babén uns aber nicbt nur die Wachstafeln die Namen mebrerer anderer Bergwerke überliefert, so : Dustara1 Immenosum maius,2 Iíartum,3 Cernenum,4 Kavieretium .6 und die aus den im Genitiv stelienden Namen derZeugen zu folgerndenMarceniesi(s),8 Sclaietis7 und Tovetis,8 sondern es gelang mir nocli eine Beibe kleinerer Bergwerksansiedelungen zu erweisen, von denen icb au cli nacli emsigem Suchen einige neuere Inschriften aufweisen kann. leli lialte es alsó nicbt für uninteressant zűr Orientirung dér Facbkreise 1 C. J. L. Bd III., Taf. XII. <1 « « ti (( « X. 3 « « « « « « VI. « « « I. 5 C. J. L. Bd III. T. VI. (Arcli. Mitli. aus Oest. Ung. (Heb. 2). 0 C. J. L 8 Bd III T. VI. ti « « VI. « « « VI. épig. [63] (( (( « (( (( 234 G. TÉGLÁS : dasjenige Neue, womit meine secksjáhrigen Untersucbungen die Facklitteratur speziell aus dér Zone des siebenbürgiscben Erzgebirges bereicbern konnte, in dér Form eines kurzen Bericbtes zurammenzufassen. Und icb halté es nmso notbwen- diger, dies eben in dem Jabrbucbe dér praktischen Fachmanner zn tbun, als aucb dér im XYIII-ten Bande anf S. 219 des Földtani Közlöny erscliienene Bericbt von H. Edwaed Liveing über den siebenbürgiscben Goldbergbau das Inscbriften- Material nicbt anfnimmt und zum factiscben Beweise dér römiscben Hen'scbaft einen Silberdenar aus dér Zeit Claudius aus dem Yerespataker Cetate (Kastell) und eine Plantilla Auguste’sche Münze von Buda erwalint, wo docb den im Yerkelír •weit herumwandelnden und weit ausserbalb dér römiscben Grenzen erscbeinenden Münzen kaum eine Beweiskraf't zugescbrieben werden kann. I. Meine im vergangenen Sommer vorgenommenen Ausgrabungen auf dem durcb den jetzigen Staatssecretar im Handelsministerium, Béla v. Lukács,* im Sommer 1884 in dér Nacbbarscbaft dér Bergbau-Colonie von Yulkoj entdeckten Doppel-Grabfelde liessen micb zu einem Tbeile eines, leider nur in Bruclistücken vorgefundenen Grabdenkmales kommen. Das 45 cm lángé, 35 cm hőbe, 10 cm breite Grabdenkmal ist aus ungarischem Nummulitbkalk gefertigt, und stammt aus einem Frauengrabe. Vöm Texte ist soviel zu lesen: Mán s. S. 183 (141) d. ung. Textes uuter [1.] Die Buchstaben zeigen auf eine solide Arbeit, die Hőbe dér einzelnen Buch- staben ist 0-075 m. Die aus derselben Grabstatte durcb Hm. Béla v. Lukágs ausgegrabenen Ge- genstande konnte icb aus Zuvorkommenbeit des genannten Eigentbümers unter- suclien. Ausser dem durcb ibn bereits mitgetheilten Stempel FAOB ist dér Stempel FESTI zu erwáhnen. Fundort die Begrabnissstatte von Botes. Derselbe Stempel ist sclion bekannt aus dér Salona in C. J. L. Bd III., Nr. 3215 (Kenner, Antiké Thonlampen Nr. 355.) 13, 608. Nr. 22. Archaeologisch-epigrapbiscbe Mittbeilungen aus Oesterreicb, Bd. IV, Jahrgang 1880 von Mitrovitz, p. 119. Bei meinen eigenen Ausgrabungen fand icb in 4 Exemplaren den Stempel Optati, in Botes und am Szlevesoja, am südbchen Abbange des Korábia kommt er gleicb vor. Kael v. Torma tbeilte ibn im YI. Bd. dér Arcb. epigr. Mittbeilungen p. 145 von dér aus Veczel envorbenen Lampe dér Dévaer arcbaeologiscben Gesell- scbaft mit. Als vierten Stempel von dieser Grabesstiitte kann icb diesen : Mán s. auf S. 184 (142) d. ung. Textes un tér [2.] aufweisen ; seine Fundstatte ist das Szlevasojaer Grabfeld. Den Bánd dieses ganz neuen Lampendeckels ziert ein geschlungenes Linien-Ornament. Wir kennen den Stempel von Déva, resp. Veczel, Corp. inser. lat. Bd III, p. 260, Nr. 10. (Mitgetbeilt in Neigebauer Dacien p. 45, Ackner Müller Nr. 191). Gleicbfalls von Veczel tbeilte ibn, vöm dévaer Exemplar dér Hunyadmegyeer Gescbicht. arcbaeol. Gesellscbaft, in Arcb. épig. Mittb. aus Oesterr. Bd VI. p. 145 mit. II. Zalatna Ampelum. Dér Mittelpunkt des dacischen Bergbaues sorvobl im Altertbume als in dér Jetztzeit. Aucb heute ist liier dér Sitz des Oberbergamtes. Die Bömer beeilten sicli sogleicli in dér ersten Periode durch dalmatinische und pirustsebe Colonisten den Bergbau dér Gegend zu entwickeln und existirte dórt * Arcból. Értesítő 1S78, pp. 13 und 350. BEEGBAU IN DACIEN. 235' ein cóllegium aurariorum. Den Sitz des Procurator aurariorum zeigen mehrere Inschriften (proc. Aug. oder Angg. C. J. L. Bd III. 1293, 1295. 1298, 1310) proc. (nrator) aurariorum 1311, 1312, 1313) an.Doch indiesem kurzen Berichte dienáhere Beschreibung vermeidend, beschránke ich midi einfacb darauf, dass die römische Stadt zu beiden Seiten des Ompoly gelegen ist und ibre Ruinen von den benti* gén Goldscbmelzöfen bis binunter zum Dorfe Petrozsány zu finden sind. In dér Nacbbarschaft dér griecb. kathol. Kirche Petrozsány grub dér dortige Seelsorger Georg Popovits einen Kindersarcophag aus und von eben dórt sah icir im Sommer 1885 auch ein Epigrapbrudiment. Am recbten Ufer des Ompoly breiteten sich die Bauliclikeiten bis zum Berge Zsidovin aus und musste an den beiden gegenseiti- gen Abbángen das Stádtchen einen malerischen Anblick bieten ; die zablreiclien bearbeiteten Ueberreste sind in und um die Háuser des jetzigen Dorfes oft zu sehr profánén Zwecken venvendet zu finden. Neben all diesem babé ich mein Augenmerk aucb auf die hoch gelegene Kirclie ausgedehnt und entdeckte als dérén Altar eine ursprünglich Juno gewidmete Yotiv-Ara. Die Hőbe des Votiv-Altars ist 0-9 m, die Breite 0’46 m, das Matériái röth- licher Sandstein, welcber in dem Berge Bráza gebrocben werden konnte. Dórt mussten sie alsó einen Steinbrucb babén, nur dass icb ihn niclit finden konnte. Icb muss befürchten, dass er infoige nacbtráglicben Brechens auch niclit mebr zu entdecken sein wird. 1 )ie Aufschrift ist folgende : Mán s. auf S. 185 (143) d. und. Textes unter [3.] Das Matériái des in Rede stebenden Sarcopliages ist aucb ein quarzreicher, rötlilicber Sandstein vöm Bráza. Seine Lángé betrágt 09 m, die Hőbe 042 m, die Breite 055 m. Auch sein Deckel ist vorhanden. Zwisclien Zalatna und Petrozsány auf den Hőben des linken Ufers dér Ompoly wurde ein gewaltiger Grabstein gebrocben. Die Bearbeitung ist eine sorg- fáltige, nur ist es schade, dass das Matériái Nummulithkalk von dér AgenerGegend ist, dessen reicber Numulitb die Scbrift unleserlich maciit. Die Hőbe ist 0- 12 m. die Breite 08 m, die Dicke 0-6 m. Mán s. auf S. 1 85 ( 1 43) d. ung, Textes unter [4.] lm Sommer 1885 fand icb auf dem Grunde des griecb. katli. Seelsorgers Georg Popovits wieder eine, aber scliwer lesbare Insclirift auf entzwei gebrocbenem brázaer rotbem Sandstein. Dér vorhandene Tlieil ist 0'55 m liocli, 045 m breit, an den beiden Seiten ist je eine Art Schild eingemeisselt, an dér Sohle Acantbus- tlieile. In Zalatna sáli icb in dér Einfassungs-Mauer des Hauses des Ortsrichters Ste- fan Pioska eine Ara eingemauert aucb aus brázaer Quarzsandstein. Ibre Hőbe ist 048 m, die Breite 033 m. Die Buchstaben sind nocli unausgebildet. Mán s. auf S. 186 (144) d. ung. Textes unter [5.] In Zalatna konnte icb infulge des warmen Interesses des Kaufmanns Hrn. Zagóczi im Sommer 1 886 den ersten gestempelten Ziegel finden. Ziegel finden wir zwar dórt zu Hunderten und jedes Frülijalír werden tlieils zu Bauzwecken, tlieils aus Scliatzgráberei ganze Iiügel ausgegraben. Docb kein gestempelter Ziegel ist bisher in eine öffentliche Sammlung gelangt und in Mommsen’s Corpus Inscr. lati- narum finden wir es aucb nur als Vermutbung ausgesprocben, dass hier die XíII-te 236 G. TÉGLÁS : BERGBAU IN DACIEN. Légion die Waclie hielt. Dies bestatigt mein Stempel aucb, dér in den Typen des Originals folgender ist : Mán s. auf S. 186 (14-4) d. ung. Textes nnter [6.] Die Lángé dér Stempelzeile ist 015 m, die Breite sammt dér Umfassung 0‘05 m. III. Kis-Bánya (Boicza). Die am südlichsten Rande des Erzgebirges gelegene Grubenortschaft schenkte noclr im J. 1444 König Albert unter dem Namen Kis- bánya dem serbiscben Despoten Georg Brankovics. Von diesem übertrágt sie 1451 das Arader Capitel auf Hunyadi János als zum Yilágoser Castell gehörig und im Ein- führuugs-Document kommt dér Őrt mit Cliybebanya, Kisbánya alio nomine Medve- patbaka vor. Ueber dem lieutigen Grubenort fand icb zwiscben den Bergen Sfregyel und Cornyet die römisclie Colonie. Von bier sab aucb Alexander Moldován, derzeit Grubenbesitzer in Déva, am Anfange dér 70-er Jahre einen epigrapbischen Stein, dér aber leider spurlos verscbwunden ist. Dem Dévaer Oberstublricbter Béla von Bakcsay verdanken wir die erste Inscbrift von bier. Es ist dies eben eine Gruben- lampe, an dérén Solile wir den Na mén des Fabrikanten lesen können : MYRRI (arci) Urri. Dér Stempel ist bislier aucb in den übrigen Colonien Daciens noeb niclit vorgekammen. IY. Vízakna (Salzburg). Dass die Römer in Vizakna Salzbergbau batten, ist scbon lángé Gegenstand dér Yermutbung. Von Zeit zu Zeit taucbten bier auch Werkzeuge, Münzen auf. Solcbe erwábnt aucb Neigebauer, preussiscber Consul, dér 1846/7 die Colonien Daciens bereiste und seine wert.bvollen Notizen unter dem Titel Dacien 1851 in Brassó erscliei- nen liess. Neuerdingsrettete dér Eifer des Vizaknaer Pfarrers, Andbeas Baké v. Szent- katolna mehrere solcher Funde vor dér Yernicbtung. In seiner Sammlung sind ausser dyrrbachiumscben Dracbmen (mit saugender Kuli) aucb römisclie Münzen zu finden, unter anderen folgende Silbermiinzen : 1 . Imp, Caes. M. Aur. Antoninus Aug. — Revers: P. M. T. P. COS.P. P. (imSzt.-Páler Hofe). 5. Imp. PN. Antonius. — Cos Hl. (im Vörös'scben Hofe). 3. Faustina Aug. — ■ Saeculi Felicitas. (Simitrélyer Hotter). 4. Diva Faustine. — Auguste (am altén Wege gégén N.-Szeben). 5. Severus Pius Aug. Part. Mát. Victor Aug. (ebendort). 6. Imp. Alexander Pius Aug. — Spes Publica. 7. Imp. Sev. Alexander Aug. — Pius Trop Cos (im Szentpáler Hofe). 8. Endlich Imp. Sev. Alexander Aug. — Profectus Aug (im Orte). Interessanter als allé diese.ist ein aus Terra sigiilata gnt ausgebrannter Stem¬ pel, dessen Vordertbeil leider abgebroclien ist. Mán s. auf S. 187 (145) d. ung. Textes unter [7.] Aucb dieser ziert die Sammlung des bocbwürd. Herrn. Bakk. Y. Scliliesslicb kommt nocb Torda, das römisclie Potaissa binzu, von wo wir eine lángé Reibe Inscbriften kennen und wo aucb icb einige interessante Epigram- mate gesammelt babé. Da aber Torda epigrapbisch lángst bekannt ist und mán aucb weiss, dass es die Station dér Légion V Macedonica war (darum die vielen LYM Stempel), will icb diese obne Erwalmung lassen, nur nocb bemerkend, dass eine Inscbrift oder ein spezielles báuslicbes Erzeugniss ein viel sicliereres Zeichen des römiscben Bergbaues ist, denn ein ganzer Topf Münzen. LITTERATUR. 237 LITTERATUR. (6.) Johann Bura ny : Esztergom talajvizei s a vízvezeték. Die Grundwasser von Gran und die Wasscrleitung. (Separat-Abdruck a. d. Blatté ((Eszter¬ gom és vidéke# Gran, 1887. [Ungarisch ). Nach Aufzáhlung und Beleuchtung dér Ursachen, warurn die Graner Brun- nenwásser von sclilechter Qualitát sind, gekt Autor auf die Besprecbung d essen iiber, auf welcbe Weise es möglich ware, in Gran ein gutes Trinkwasser zu erlan- gen. In dieser Hinsicht reflectirt er vor Allém auf die Hineinleitung dér im Weich- bilde dér Stadt aufsteigenden warmen Quellén in die Stadt. Die Abkülilung dieses- Wassers würde aber noch eingehende Yersuche erfordern. Zweitens zieht er die Leitung des filtrirten Donauwassers in Betracht ; dies ware aber viel kostspieliger als das Vorerwáhnte. Als dritte Art dér Abhilfe führt er das Hineinleiten dér Quellén von den die Stadt umgebenden Bergen auf. Dér Wasserreichthum dieser Quellén ist indess nach dér Menge dér athmosphárischen Niederschláge wechselnd. Schliesslich richtet er seine Gedanken auf die Anbohrung eines artesischen Brunnens, den er — nach gebíihrender Würdigung dér geologischen Verhalt- nisse — als zweckmássigste Art dér Abhilfe direct in Yorschlag bringt. B. v. T. (7.) Anton Koch: A brassói hegység földtani szerkezetéről és talajvíz viszo¬ nyairól. Ueber die geologische Zusammensetzung und die Grundwasscr- Verhciltnisse des Brassóer ( Kronstadter) Gebirges. Mit einer Profil-TafeL (Értekezések a természettudományok köréből [Abbandlungen a. d. Ge- biete dér Naturwissenschaften], herausgegeben von dér ung. Akademie dér Wissensch., XVII. Bd. Nr. 3, 9 Seiten. [Ungarisch]). Ueber Aufforderung des Magistrates dér Stadt Kronstadt, dér die Versorgung dér Stadt mit Trinkwasser besclalossen hatte, machte Autor die tekt-onischen Ver- háltnisse des Kronstadter Gebirges zum Gegenstande seines Studiums. Die Schich- ten von oben nach abwárts besprechend, erwáhnt er bezüglich dér wasserdurch- lássigen alluvialen Geröll-Ablagerung, dass diese in dér Ebene eine selír namhafte Machtigkeit erreicht, derzufolge mán annelnnen muss, dass die Ebene ursprünglich ein sehr tiefes Einsenkungs-Gebiet des Barczaságer Gebirges gewesen sei. Dér diluviale sandige Lehm ist ziemlich wasserdurchlássig, seine Tlionunterlage aber sclieint ebenfalls gcgen die Ebene hin zu verÜáchen. Die Conglomerate und Sand- steine dér Kreidezeit spielen bei dem Aufbau des Gebirges die grösste Rolle. Dér Karpathensandstein liegt dem Oonglomerat auf, ist alsó jünger als dieses. Das Conglomerat scheint zum Theil dér unteren, zum Theil dér mittleren Kreide anzugeliören. Aus den Lagerungsverhaltnissen dieser máchtigen Schichten lásst sich folgern, dass sie einem in NW — SO-licher Pdchtung wirksam gewesenen Seitendruck zufolge melirfach zusammengepresst und wellig gefaltet wurden, in- [67] ‘■238 LITTERATUR. folge dessen quer durck das Gebirge Sckickten-Sáttel und Műiden abwechselnd auf einander folgen. Die oberen. verwitterten Scbichten des Conglomerates resultiren Oberflaclien-Sckichtquellen, ibrGebiet ist im allgemeinen aber an Quellén arm. Unter dem Conglomerat folgen neocome Mergel von geringer Macktigkeit. Dér unter den letzteren lagernde Jurakaik zeigt nack dem Conglomerat im Gebirge die grösste Verbreitung und tritt in secks parallelen Zügen auf. Diese Züge beginnen im Südwesten mit den liöchsten Erhebungen, werden nach NO allmaklig niedriger und verschwinden am Eand dér Ebene mit 1 50 — 300 M. Seeköke plötzlicli unter dér Ebene. Aus diesem Gesetze lasst sich folgern, dass am Bande dér Barczaságer Ebene, in SO — NW-liclier Eicktung, eine Querbruckslinie sick kinziekt. Das Ein- fallen dér Kalksckickten zeigt, dass wir es mit riesigen Faltenwürfen dér Sckicliten zu tkun kaben, welche Faltenwürfe auck die über dem Kaik lagernden Kreide- sckickten zu gleicher Zeit erreichten. Wir braucben blos eine Yerwurfs-Lángsspalte im Gebirge anzunekmen. Die starke Zerklüftung des Jurakalkes veranlasst die Aufnakme des Meteorwassers und dessen Eindringen bis auf die wasserundurck- lássigen Sckickten, dalier dieses Gestein als guter Wasser-Ansammler zu bezeick- nen ist. Von den Liassckickten bilden, als wasserundurcklassig, dér Tkon- und Koklensckiefer den Untergrund, dér dem im Jurakaik sick ansammelnden Wasser eine Grenze setzt. Das Auftreten des Trackytes legt fúr die enváknte Querbrucks¬ linie Zeugensckaft ab. Das Gestein ist ein rkyotitiscker Quarztrackyt. Die reicke, 6° E. zeigende «Honterus»- Quelle falit gerade in die Anticlinale einer Jurakaik - Falté und mag mitkin eine Spaltensquelle sein. E. v. T. (8.) Dr. Böttiger 0. : Die Rissoidengattung Stossickia Brus., ikre Syno- nymie und ikre lebenden und fossilen Vertreter. (Jakrbücker dér deut- scken Malakozoologiscken-Gesellsckaft. XIV. Jakrgang, 1887.; Taf. 6.; Fig. 3—5.) Die Gattung Stossickia Brusina verweist Verf. den Sckalen nack zu den Eissoiden und zwar zu Eissoina. Nack seinen Untersuckungen würden ausser vier lebenden Arten, folgende vier tertiáre liieker zu zaklen sein : Die von Mérignac bei Bordeaux, die von Sct.-Paul und Moulin de Cabannes bei Dax vorkommende Stossickia buccmalis Grat. ; die bei Lapugy auftretenden Stossickia costata n. /’., Stossickia multicingulata n. /., (welcke fraglick bei Steinabrunn und Modena, lebend am Senegal vorkommen soll), und Stossickia- semicostulata n. f. Von diesen sind die eine lebende, ferner die tertiaren Formen besckrieben, die drei von Lapugy auck abgebildet. August Franzenau. (9.) Dr. Böttger 0. : Drei neue Conus aus dem Miocán von Lapugy und von Bordeaux. (Jakrbücker dér deutscken Malakozoologiscken Gesell- scliaft. XIV. Jakrgang ; I. Heft ; Taf. II. ; Fig. 5 — 9.) Von Lapugy sind zwei Arten : Conus (Stepkanoconus) subcoronatus und •Conus (Ckelyconus) sceptophorus besckrieben. Erőtere Art ist mittelgross mit Knoten auf den einzelnen Umgángen. 5 on [68] LITTERATUK. 239 fossilen Arten kann sie liöckstens mit Conus (Dendroconus) austriacus E. Hoern. & Aug., von lebenden mit sohlankeren Formen dér mittelamerikanisclien Arten Conus (Stepkanoconus) brnnneus Wood. und Conus (Stepbanoconus) distans Brug. vergliclien werden. Die zweite Art ist kiéin, hat ein langes Gewinde mit convexen Seiten. Die Kielung aller Umgange ist stumpf. Von Jugendformen des Conus (Chelyconus) mediterraneus Hwass. untersclieiden sicli die Gekause durck eine eigentkümlicke Fárbung und Zeicknung. Letztere Art scheint in Lapugy nickt seiten zu sein, von obiger war dage- gen nur ein Exemplar vorkanden. Aügust Franzenau. (10.) Neumaye M. : Eeste von Listriodon aus dem Leitliakalke. (Verkand- lungen dér k. k. geologischen Eeichsanstalt. Wien, 1887, p. 302.) Von dieser interressanten Tkiergattung besprickt Yerfasser kurz zwei Un- terkiefer, dérén einer aus dem Leitliakalk von Kétkely (Mannersdorf), * dér andere aus dem von Loretto stammt. Yon ersterem ist die linké Halfte mit Ausnakme des vordersten Tkeiles, mit sammtlicken Molaren und einem Tkeil dér Praemola- ren vorkanden, die reckte Halfte tkeilweise, ausserdem Hegen die zwei mácktigen Eckzakne vor. Da dér Pi’4 nocli nickt zum Diu’ckbrucli gelang, mag dér Eest einem jungen eben im Zaknwecksel begriffenen Individuum angekört kaben. Bei dem von letzterem Fundort stammenden Eeste sind mit Ausnahme dér rückwarti- gen Enden beide Áste erkalten. Von den Zaknen sind die Molaren, dérén erstere zwei sekr abgekaut sind, ein Sckneidezakn und Bruchstücke von den Eckzak- nen vorkanden. Die besprockenen Eeste erganzen sick so vortrefflick, dass sie eine vollstan- dige Kenntniss dieses Skelettkeiles gewakren, welckes nack Yerfasser die meiste Aeknlickkeit mit Sus scrofa zeigt. Aügust Franzenau. (11.) A Koch: Neues Cölestin- und Barytvorkommen in dér Ncihe von Torda. (Mathem. és Termószettudom. Értesítő. VI. Budapest 1887/8. S. 78— 83. [Ungarisch.] ) Ueber diesen Gegenstand katte Verf. sekon früker eine kurze Mittkeilung « Neues Cölestinvorkommen bei Túr* publicirt, bei dieser Gelegenkeit aber sind seine neueren Untersuckungen wiedergegeben. Die genannten Mineralien smd im Comitate Torda-Aranyos im Gemeindekotter von Koppánd auf dér Berglekne Dobogó, in einer kaiun 100 m Entfernung von dér Klausenburg-Tordaer Land- strasse zu finden. Von Túr aus, auf dér nördliclien Seite des Nagy-Kőkegy, vöm Beginn des zu dér Landstrasse fükrenden Feldweges, nack Torda zu auf dér Land- strasse geliend. kann mán entlang dér Strasse viererlei Scliickten wakrnekmen, w’elcke nack Verfassers Profil concordant aufgelagert mit 4° nack NO einfallen, obwokl Verfasser selbst bemerkt, dass die unmittelbare Stellung dér Scliickten * Dieser Fundort ist in Bronn’s Letliaea geognostica, 6. Theil, p. 842 er- Eef. wahnt. [69] 240 LITTERATUR. nic-ht iiberall zu beobachten ist ; das oberste Gestein auf dem felsigen Rücken ist die Leitha-Breccia (aus den Bruchstücken des nahen Jurakalkes und Diabas- porphyrites gebildet, welche diu'ch spárliclien Kalkschlamm verbunden sind und worin die abgerundeten Schalen von Ont reá lamellosa Brocc. ziemlich háufig zu finden sind), nach diesen folgen die Schichtenbánke eines bráunlichgelben, dichten, bituminösen Kalksteines (Stinkkalk), welche auf etwa 4 m Tiefe aufge- schlossen sind, da vor einigen Jahren derselbe zu Strassenscliotter gewonnen wurde. Unter diesem Kalkstein folgt eine dicke Gypsablagerung und nacli diesel* dér bláulichgraue Mezőséger-Tegel. Verfasser reiht diese viererlei Schichten in die obere Mediterran-Stufe des Neogens ein. Die Fundstelle des Baryts und Cölestins ist dér bituminöse Kalkstein, und zwar sind dieselben in jenen, 1 — 2 m liolien Aushöhlungen zu treffen, welche zűr Steingewinnung ausgebeutet wurden. In dem das Hangende dieser Höklungen bildenden Kalkstein sind weingelbe Calcitadern und- ausfiillungen anzutreffen ; hingegen kominen die Barytkrystalle in den Aachen Zwischenraumen dér Wánde, welche mit dér Schichtung in paralleléi* Lage angeordnet sind, in einer circa 0*3 m máchtigen Zone vor. In einer ana¬ lógén, unter dieser folgenden, heiláuűg 0*35 — 0*5 m máchtigen Zone enthalten die Aachen Klüfte den faserig- stangeligen, oder krystallisirten Cölestin. Unter dem Cölestin ist schliesslich in den Zwischenraumen des Kalksteines wiederum nur Kalkspath zu űnden. 1 . Cölestin. Dieser ist so reichlich vorhanden, dass er eine bergmannische Gewinnung verdienen würde. Meistens ist er weiss, stangelig, mit angefressenen, abgerundeten oder aber mit einer gelblichen Kalkkruste überzogenen Endigungen. Durchscheinende Krystalle von hell bláulich weisser Farbe sind ebenfalls háuAg, aber die Fláchen derselben sind ebenfalls gewöhnlich angefressen, oder mit gelb- licli weissem Kaik überzogen ; die Dicke dieser Krystalle betrágt 5, d. h. 7 mm, die Lángé hingegen auch 10 — 15 mm. Wasserklare, durchsichtige, gut spiegelnde kleinere Krystalle sind nur in geringerer Menge zu treffen, dieselben sind 0*5 bis 2 mm dick, 4—6 mm láng. Das specifische Gewicht dieser drei Yarietáten betrágt : bei dem weissen stangeligen Cölestin 3*89 bei den blaulich weissen | ,, 3*93 . . wasserklaren I K,''ratalIm 3.94 Nach dér Analyse des Herrn Dr. Franz Koch ist die chemische Zusammen- setzung dieser Cölestine : dér faserig-stángelige, weisse Cölestin enthált SrO SO3 (aus 2*366 gr) 56*40 %> 43*66 % = 100*00 die bláulich-weissen, durchscheinenden Krystalle enthalten (aus 2*143 gr) 56*34 % 43*61 % = 99*95 lm Elittel obs. calc. SrO 56*37 0/° 56*39 % SOs 43*63 43*61 100*00 100*00 Wie ersiclitlich, ist dér Cölestin von Ivoppánd fást absolut rein, was jeden- [70] LITTERATDR. 241 falls bemerkenswertli ist, wenn mán, wie auch Yerf. bemerkt, die benachbarte Bil- dung des Barytes in Anbetracht nimmt. 2. Baryt. Dieses Mineral ist gleiclifalls in reichliclier Menge vorlianden, namentlicli entweder in derben, weissen Scliichten und Adern, oder in graulich- gelbliehweissen, halb durchsichtigen, sehr glánzenden Krystallen. Diese letzteren sind gewöhnlich kleiner, da die grössten bei einer Breite von 10 und 8 mm die Dicke von 3 mm besitzen. Das spec. Gewicht giebt Yerf. aus zwei Wágungen als 2’46 an, dies mag aber ein Schreibfehler sein, da das spec. Gewicht des Barytes bekanntlich 4-3 — 4‘7 ist (wir können noch bemerken, dass in allén, auf diesen Baryt bezüglichen Publicationen des Verf. diese falsclie Angabe vorkommt, statt 4-26 oder 4'62). Herr Dr. Fkanz Ivoch hat mit 2-537 gr Matériái die chemische Zusammensetzung desselben wie folgt ermittelt : obs. calc. BaO 65-47 % 65-68 % S03 34-40 34-32 99-87 100-00 Es kann daliéi- auch dér Baryt als sehr rein betrachtet werden. 3. Calcit. Entweder grobkörnig, stángelig, oder in Krystallen, weingelb, halb durchsichtig ; die grössten Krystalle sind 5 mm breit, 1 2 mm láng, mit den Formen von ít 3. íí [2131 ] und — 2 B tt {0221 ]. In seiner früher erwáhnten Publication erwáhnt Verf. ausser diesen noch die Ausscheidung von SÍO2, und zwar sind die Ivlüfte in den obersten ausgelienden Bünkén des Kalksteines mit bláulichen Chalcedon- oder mit wasserklaren Quarz- krystallen bekleidet ; stellenweise ist das Gestein von Kieselsaure derart imprág- nirt, dass dasselbe mit dem Hammer geschlagen, Fűnkén giebt. Bér Kalkstein des Cölestins und Baryts enthiilt selbst etwas Sr- und Ba- Sulpliat, ausser diesen auch Kieselsaure und Eisenoxydul in ziemlicher Menge ; das spec. Gewicht dieses Kalksteines betragt 2'83. lm gelblicligi-auem, dichtem Jurakalkstein liingegen konnte Ba und Sr niclit einmal in Spuren ermittelt werden ; dieses Gestein ist am Nagy-Kőhegy in einer Entfernung von kaum einigen 100 Schritten von dér Mineralfundstelle schon anzutreffen, das spec. Gew. betragt 2‘7 und es können darin ziemlich liaufig die halbkugeligen Záhne von Sphaerodus gigas gefiuiden werden. A. Schmidt. (12.) Kabl Zimányi: Die krystallographischen Verháltnisse das Baryts und Cölestins vöm Dobogó-Berge. (Mathem. és Természettud. Értesítő. Bd. VI. Budapest 1887/8, S. 84 — 87. [Ungarisch.]) 1 . Baryt. Die wasserklaren oder weissen Krystalle, nacli dér üblichen Stel- lung (alsó das Spaltungsprisma als 00P genommen) sind tafelartig durch die Grösse von [00 1 ] und sind nach dér Brachyaxe meist etwas verliingert ; die Dimensionen sind im Allgemeinen : Lángé I — 5 mm, Breite 0-8 — 4 mm. Dicke 0‘3 — 2 mm und sind die dicktafeligen Krystalle gewöhnlicher. Die beobachteten Formen waren die folgenden : Mán s. auf S. 194 (152) des ung. Textes unter [1]. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. [71"1 16 242 LITTERATUR. Von diesen Formen dér Krystalle wird dér Habitus durch die Fláchen dér Formen von c . [001 } . oP, 0 . jól 1 ] . Poo, d . [ 102} . Poo und 1 . { 104-J . 'U P©o bestimmt, da die übrigen Fláchen, insbesondere die Pyramiden kiéin ausgebildet sind. Die Bracbyendfláche ist zwar genügend breit, aber matt ; aucb die Flᬠchen von 1 und d sind nicht glatt, sondern stark gestreift, hesonders bei den grös- seren Krystallen, durch Wiederholungen mit c . [001 j ist in dér Mitte dér Fláchen des Makrodomas ein Streifen zu selien. Von den Messun gén des Verfassers sind einige wie folgt : Mán s. auf 8. 194- (152) d. ung. Textes unter [2]. Optische Axenebene : b. [010}. ooPoo, erste Mittellinie (positiv) die Bracliy- axe, 2 E = 64° 39', Na ; p < v. 2. Cölestin. Diese Krystalle, analóg gestellt mit den eben beschnebenen Baryt-Krystallen weisen dieselben Formen auf wie dér Baryt, nur in geringerer Anzahl. Die beobachteten Formen sind namentlich : Mán s. auf S. 194 (152) d. ung. Textes unter [3]. Die Krystalle sind, wie gewöhnlich nach dem Brachydoma gestreckt, mei- stens dünn-domatisch ausgebildet, 1 — 6-5 mm láng und 0‘3- — 2 mm dick ; die kleinsten sind wasserklar, die übrigen trübe und die Oberfláche dér meisten Kry¬ stalle angefressen. Mit Ausnahme dér Fláchen des Prisma, spiegeln die anderen gut ; einige Combinationen sind : o, d, m, c ; o, d, m, s, c ; o, d, 1, m, s , c. Auf den bláulichen Krystallen hat dér Yerf. auch die unebenen Fláchen eines Makro- prismas beobachtet, welches annáhernd als [10.3. ö) . ooP10/s bestimmt wurde, (10 . 3 . 0) : (10 . 3.0) = 26° 31' ca., berechnet liingegen 26° 22' 40" ; die Nei- gung dér einfaclien Fönn (310) : (310) betrágt berechnet sclion 29° 1 1' 24". Die gemessenen Neigungen des Verfassers sind übrigens wie folgt: Mán s. auf S. 195 (153) d. ung. Textes unter [4]. Optische Őrien tirung wie beim Baryt: optische Axenebene b . [010}, erste (positive) Mittellinie die Brachyaxe, 2 E = 88° 42', Na ; p < v. A. SCHMIDT. (13.) Dr. A. Koch: Ein neues Cölestin- und Baryt vorkommen in dér Ncihe von Torda in Sicbenbürgcn. G. Tschermak’s Mineralog. und petr. Mitth. Neue Folge, IX. 1888, S. 416 — 422.) (14.) Dr. A. Koch: Erganzende Beobachtungen übcr das Cölestin- und Barytvorkornmen bei Torda in Siebenbürgen. (Ebenda, X. 1888, S. 89.) In diesel- Mittheilung publicirt Yerf. nicht blos seine diesbezüglichen, unga- risch verfassten Untersuchungen auch in deutscher Sprache, sondern fügt noch ná- herekrystallographische Daten zuden benanntenzweiMineralien. Yon den Krystall- formen des Cölestins bestimmte Verf. : c . [00 1 } . oP, o . |0 1 1 } . Poo, d . [ 1 02} . V2 P 00, 1. [104}-. V* Poo, m. [110| .coP (als solche, w-elche sclion Herr Zim.vnyi in seiner eben besprochenen Untersuchung angegeben hat. Ref.), aber ausser diesen giebt er noch die Formen a. {l00}. 00P00 (matt schimmernd, drusig), fs [322] . 2/s P (neue Form) und eine fraglicli gelassene 0. [131 ] .sP 3 an. Yon diesen Formen werden o, d, 1, c und m mit Messungen augeführt, [72] LITTEBATUR. 243 welcke aber mitBezug auf die Wertke des Herrn Zimányi sekr abweickend sind ; in den Daten dér neuen Form finden wir den Sckreibfekler, dass die Indices von 2/sP = [223] angegeben sind, wákrend den Indices |322] die Form V2PV2 ent- sprickt, und ist dies auck jene Form, welclier die vöm Veri', angegebenen Zonen- verkáltnissen [m : d] : [a : 0] entspreclien ; aber wie es Verf. auck in seinen «Er- gánzenden Beobacktungen » anerkennt, kommt kiér ükerkaupt ein Irrtlmm vor, denn die vermeintlielie neue Form ist niclits anderes, als die von Zimányi be- stimmte 3 . {124} . VsP 2. A11 den Ban/t-Krystallen liat Dr. Koch immer die folgenden Formen (entsprecliend dér MiLLEE’scken Stellung) getroffen :b . [010] . 00P03, c . [00l] . oP, d. (102}.V2Poo, 1. {104} . V* Poo, m.(lio). 00P, 0 . {Oll } . Poo, f. {113}, VsP. Von diesen Formen sind { 102}, / 1 04}, (Oll) und {llO} mit durck das Anlege- -Goniometer erzielten annákernden Messungen aufgefülirt, aber es felilen die sonstigen Daten üker die Pyramide [ 1 13), was deshalb besonders zu erwáknen ist, da diese Form von Herrn Zimányi gar nickt angegeben ist. A. Schmidt. (15.) Dr. Ludwig Mártonfi: Einne.ues Vorkommen von Adular am Magura- bergc bei Szilágy -Somlyó). (Orvostermészettudományi Értesítő, XIII. Ko¬ lozsvár 1888, S. 101 — 102, [239 .) lm Hotter dér Gemeinde Somlyó-Cselú, am Fusse des Pokoltóer Tlieiles dér Magúra, fand Verf. zwiscken den Geröllen ein mit Quarzadern durckdrungenes Glimmersckieferstück, dessen linsenförmige Höklungen mit milckweissen, durck- sclieinenden, glasglanzenden, gut spaltbaren, kui'z-sáulenförmigen Krystallen be- deckt sind. Die Flammenreaktionen bewiesen im Zusammenkange mit denübrigen Kennzeicken, dass dieselben MdiíZar-Krystalle sind, mit den gewöknlichen Formen von T.[llOj,ooP, P. (001] .oP, x.JlOlJ.Poo. Verf. betracktet es als wakr- sckeinlick, dass derSitz des Adulars in dér un térén, sogenannten Gneiss-Zone dér krystalliniscken Sckiefern dér Magúra ist. A. Schmidt. (16.) Dr. Anton Koch: Ncuere Mimralvorkommnisse von Rézbánya. (Orvos- természettudományi Értesítő, XIII. Kolozsvár 1888, 102, [240.]) a) Szajbélyit, kreisförmige Flecken im dicliten Kalkstein des Bolf-Stollens, Werkthal. b) Cosalith in ziemlicli grossen, reinen, derben Stücken aus dem Eli- sabetli-Stollen des Werktkales ; kleiuere Partieen íindet mán eingesprengt im Kalk¬ stein, oder in einem conglomeratartigen Gemenge von Kaik und Quarz, wie auck in einem Gemenge von Galcit und Tremolitk. c) Hemimorphit, liübscke gelblicke Krystalle auf einer, die Höklenwande des Calcits bekleidenden Malackitkruste, im Reickenstein-Stock. d) Eisenglimvier, Ckalkopyrit, Pyrit, Galenit und Spkalerit in einem Gemenge, aus dem Bolf-Stollen des Werkthales. e) Apophyllit, winzige weisse undurcksicktige Krystalle von [lllj . P und [OOl] . oP auf dem weissen Wollastonit, welclier mit blauem körnigem Kalkspatk und gelblickbraunem Gos- sular gemengt, die bekannte Contactmetamorpkose bildet. Fundstelle ist die Valea Sacca und war bis jetzt nacli Verf. von Rézbánya nock nickt kekannt, wie auck f) dér Laumontit nickt, welclier in graulick-gelblickweissen stiingeligen Krystallen, [73] 16* LITTERATUR. 244 mit Galenit und Sphalerit auf dem körnigen Kaiké des IV. oder 60genanntert Maria-Anna Grünstein-Stollen vorkommt. A. Schmidt. (17.) Dr. Anton Koch : Mineralogische Mittheilungen aus Siebenbürgen. (Orvos-természettudományi Értesítő, XIII. Kolozsvár 1S88, S. 181 — 196, [228—235.]) Diese Mittheilung des Verf. ist die Fortsetzung seiner früheren Publikation* und entkalt Folgendes : 28. Notizen über einige Minerale , welche in elér 1885-er míg. Landesausstellung zu sehen ivarén. 1 . Schöner Breccienmarmor von Tekerő. 2. Ivrystalle von sckwarzem Sphalerit mit Goldbláttcken von Verespatak. 3. Gold auf Arsenkies und Gold auf Gypskrystallen von Verespatak. 4. Ein grösseror mit Braunspath überzogenor Amethyst- Krystall von ebendaher. 5. Goldhaltiges Gerölle, d. h. bráunlichgelber Eisenkiesel mit feinen netzförmigen Goldadem aus dem Flusse Aranyos bei Topánfalva. 6. Goldblattchen mit Sphalerit und Galenit von Vulkoj. 29. Ueber das neueste Krystallg old- Vor honimén in Verespatak. Diese Angabe bezieht sicli auf das Krystallgold, welches im August 1886 am Berge Nagy-Kirnyik in derGrube « Maria Himmelfakrt (oderOber-Verkes) » in dem sogenanntenSpongia- Stock vorkam. Dieser «Spongia-Stock» ist in dem bekannten Kirnik-Gestein (Quarz-Trachyt), dessen Höhlungen mit graulich-weissem wasserklarem, zelligem, Quarz und mit gelblick-weissem Braunspath ausgefüllt sind ; dieser zellige Quarz war die Ursache dér Benennung dieses Stockes. Die freien Gold-Krystalle sind ge'wöhnlick regellos aneinander gewacksen, aber es sind auch manchmal die dacken sechsseitigen Táfelchen parallel augeordnet ; zwischen den Goldkry- stallen findet mán sehr vereinzelt kleine weisse Quarzkörner, oder aber es sind die Zwischenráume mit wenig gelblich-weisser kaolin-artiger Substanz ausge¬ füllt, so dass das ganze Vorkommen beinahe aus reinem Golde bestand. Die For- men dér Goldkrystaile sind : { 1 1 1 ) . 0, J lOOj . ooOcn;, { 1 1 oj . ooO, {112} . 202 ; [11 l) und (lOO| sind gewölinlich im Gleicligewickt, [ 1 1 o} und (112} liingegen blos in schmáleren Fláchen ausgebildet. Die rundlicheren Ivrystalle sind kock- stens 2 mm diek, sonst sind die nack einer Flácke von (Hl) gebildeten Tafeln manchmal auch 4 — 5 mm láng ; die gewöhnliclien Zwillinge feklen kié und da ebenfalls nickt. Messungen konnten wegen dér ungünstigen Oberdáclienbeschaf- fenkeit dér Krystalle nicht ausgefükrt werden. Das Gold erscheint übrigens ver¬ einzelt moosförmig. Auf einer Stufe sind die Goldkrystaile im Muttergestem namentlick im Ivalkspath eingewacksen zu seken, welclT letzterer mit Pyrit und Quarz die Klüfte des vollsándig kaolinisirten weissen Quarztrackytes regellos ausfüllt ; die grössten dieser letzteren Goldkrystaile erreieken 4 mm im Durch- messer und weisen dieselben Formen auf, wie die früher erwáknten Goldkrystaile. 30. Gold von Csebe (Hunyader Comitat). In einem Andesit-Gestein, und zwar auf dessen Ivluftflácken kommt das sekön dunkelgelbe Gold in kleinen (höck- stens 1 2 mm grossen) abgerundeten Krystallen oder in Kórnern vor ; die Krystalle weisen die Formen von |100] . ocO-o, [111] . 0 auf. Das Ganggestein ist sekr * Földtani Közlöny, XVII. 1887, 371 — 374. LITTERATUR. 245 zersetzt, die Klüfte sind entweder mit einer dicken braunen Eisenrostkruste über- zogen oder aber durch eine wadartige Substanz sckwarz gefárbt ; das Gold selbst ist in diesel- Kruste in Gesellscliaft von Quarz und Adular eingesprengt. Dér Quarz ersclieint als dünne krystallinische Kruste, auf welcher die Gold- und Aludar-Krystalle sitzen. Dér Adular ist weiss, in 1 — 2 mm. grossen, stellenweise dicbt zusammengeháuften Krystallen, mit dér gewöhnlichen Combination dér Formen von T. [110} . ooP, x. [101} . Poo, P. [001} . oP. Dieses neue Goldvor- kommen ist nacli Vert. von dem álteren gründlicli verschieden ; mit Eücksickt auf den Adular ist es dem bekannten Vorkommen dér Gruben des Gauri-Berges in Yerespatak álmlich. 31. Laumontit irn Dacát von Kis- Sebes. In den Klüften des genannten zer- setzten Gesteines kommt ein Zeolith in Gesellscliaft dér von diesem Fundorte schon bekannten Desmin und Kalkspath vor. Unterst ist dér fleisckrothe Desmin, worauf dér graulickweisse Kalkspath und zuletzt dér Laumontit folgen. 32. Laumontit von Toroczkó. Diesel- kommt in dem Augitporpkyrit des Fejérpatak-Thales bei Toroczkó vor, ist gelblich-weiss, mit den gewöhnlichen Formen von [llOj.ooP, [lOl] . — 3?oo in Vs — 1 mm lángén Krystallen ausge- biklet und ist das dritte vöm Yerf. constatirte Laumontit- Yorkommen in Sieben- b ürgén. 33. Derbe Quarzvarietaten Siebenbiirgens in geschliffenem Zustande. Neuer- dings wurde die Sammhmg des Siebenbürgischen Museums mit 85 von verschie- üenen siebenbürgischen Fundorten stammenden gesckliffenen Quarzvarietaten bereichert, über welche Yerf. Folgendes mittheilt : I. Aus dér Umgebung von Toroczkó stammen aus den Augitporphyriten und Melaphyren des Fejérbaches und des Várpatak bei Tkor-Szent-György : a) Rosenquarz, etwas ins Violette spie- lend, ziemlich haufig ; b) Milchquarz, rein weiss oder etwas bláulich, ebenfalls ziemlich haufig ; c ) eine Art von Prasem, namliek durch Delessit oder Seladonit grün gefárbter derber Quarz ; d) Hornstein, dunkel rauchgrau-graulichweiss, auch bráunlich grün ; e) Jaspis, okkergelb mit blutrothen Adern, auch dunkel lauch- grün ; f) Chalcedon, bláulich weiss ; g) Carneol, kell oder dunkel blutrotk, haufig, jedoch in geringer Menge ; h) Plasma, d. h. eine dunkel lauckgrüne Chalcedon- Abart, seltener ; i) Heliotrop, ziemlich haufig. Zwischen den Achaten sind meistens Wolken- und Breccienackate zu finden, Bandachate aus Miiek-, Rosenquarz- und Carneolsckickten sind bedeutend seltener. II. Aus dér Umgebung von Tekerő (Comitat Hunyad). Ist neben Toroczkó dér zweitwichtigste Fundort für derbe Quarzvarietaten, welche in den Klüften des Quarzporpkyrs und untergeordnet des Melaphyi's vorkommen. * Yon diesel- Fund- stelle stammen : a) Bandachate , aus bláulichem Chalcedon, versekiedenem fleisch- und blutrothen Carneol und Milchquarz gebildet ; b) Flecken- und Wolkenachate, welche recht haufig und manchmal sehr schön sind ; so besteht ein Exemplar aus kell okkergelbem Jaspis, dunkel- und kell carminrothem Carneol und weissem Milchquarz ; c) Moosachat : auf bláulichweissem Chalcedongrund indigó bláuliche Wolken und in diesen schwarze Dendriten ; d ) mannigfaltige und schöne Jasp- Dr. G. Prbiics : Földtani Közlöny, XVI. 1886, S. 347. [75] L1TTER.4TUR. i>46 achate (z. B. ein wellig-gekecktes Gemenge von kell okkergeíbém, orangerotkem,. dunkel violett-rotkem, grünlickem und bráunlich grünem Jaspis ; e ) feingesckicli- teter Carneolachat mit blutrotken rosafarbigen Sckickten. Es sind ferner nock zu erwáhnen : dimkel lauckgrünes Masina, dunkelgrüner und blutrotker Jaspis, okkergelber und versekieden rotker Jaspopal, endlick sckwarzer Holzopal mit weissen Opaladern. III. Aus elem Gebiete des Siébenbürgischen Erzgebirges stammen nock : a ) von Boicza (Szfregyel-Berg) rotker Jaspis und Bandackat ; b ) von Porkura: Ackate ; c ) vöm Valye Brad .* Jaspopale ; d) von Sztanizsa : Hornstein. IV. Yon anderen siebenbürgischen Fundstéllen erwaknt Yerfasser: a) O-Rákos (U.-Albenser Comitat) : Breccienackat, áknlicli jenem von Toroczkó ; b) Nyírmező (U.-Alb.-Com.) : Jaspisadern in den Spalten des Augitporpkyrites ; c) Roppand (bei Torda) : Jaspis und Ckalcedon ; d) Kis- Kapus (Koloséi* Gom.) : Bandackat; e) Klausenburg aus dem diluvialen Sckotter versekieden melirter breccienförmiger Quarzit; f) Szurduk (Torda- Aranyoséi* Com.) : rosa —blutrotker Quarz ; g) Sztrimba-Pass (zwiseken Bodna-Szt. -György und Bistritz) : rein sckwarzer Hornstein ; k) Kötelesmező (Szolnok-Dobokaer Com.) : dér bekannte smalteblaue Ckalcedon, aucli in Ckalcedonackat-Ausbildung ; i) Gyergyó-Szent- Miklós (Domuk-Berg) : Breccienackat ; sckliesslick k) Gyergyó : kell gelblick- grauer Porzellanjaspis. 34. Neuere Daten ilber das Vorkommen dér Sprudelsteine bei dem Badeort Korond (Com. Udvarkely). Die Absátze dér Salzquellen des Badeortes Korond kát Yerf. neuerdings wieder untersuckt, um seine frülieren Studien (1878) zu erwei- tern. Dér Sprudelstein (grösstentkeils Aragonit, tkeilweise Calcit) lagerte sicli dórt aus kalten Salzquellen ab, wodurck sicli ganze Hügel aufbauten, an dérén Gipfel die Quellén nock kiessen und nock immer dasselbe Matériái absetzen. lm Sóspatak finden sick kauptsacklick weisse, weissgelbe oder versekieden braunlicligelbe Va- rietaten, welcke feinwellig-sclialig geformt sind. Am Sclieitel des « Kerek sejk»- Hügels quillt die « Bugyogó » -Quelle kervor, welcke den álteren Sprudelstein mit neuen Absiitzen überkrustet. Am nordöstlicken Fusse dieses Hügels, bei dér «Sós- szejke» -Quelle wurde ein kleines Spiegelbad eingericktet. Dér alté Quellenabsatz. ist am südwestlicken Abkang des Hügels in ziemlick dicken Bankén aufge- scklossen und bestekt aus einem aufiallend sekönen, blass grünlick gelben, seiden- glanzenden faserig-sckaligem Sprudelstein, welcker durck die dünnen Krusten des neueren überzogen, prácktig aussekende, mannigfaltig gefarbte Stufen liefert. Dér neuere Absatz bietet in seinen welligen Sckalen ebenfalls scliön gefarbte, grau -- graulickweisse, olivengrün-grünlickgelbe Sprudelsteine. Dér dritte Hügel befindet sick gégén Sófalva zu, an dessen nördlickem Steilabkange eine reiclie Salzquelle kinabrieselnd, dórt mitseinem Absatze eine einem reiek draperirtem Vorkange ákn- licke Bildung forint. Diesel* Absatz ist blaulickgrün an dér Oberkilcke, wákrend im Innern grüne und weisse Sckalen abweckseln ; an dér Oberkaclie bemerkt mán mit dér Loupe neben dem kerrsekenden faserig-sckaligen Aragonit die glán- zenden Fliicken kleiner Kalkspatk-Rkomboéder. Die grösste Salzquelle ist am nördlicken Fusse dieses Hügels gelegen, in dérén Bassin kndet mán eine Menge von Steinerbsen, welcke auck zu Erbsenstein zusammengekossen sind ; es bildet LITTERATUR. 247 eich aber aucli liier in dér nnmittelbaren Náhe dér Quelle eine dünnscbalige Ab- lagerung. 35. Notizen iiber einige siebenbiirgische Mineralvorkommnisse. InderSamm- lung dér Hermannsfcádter Naturwiss. Gesellsckaft bemerkte Yerf. die nackste- henden Yorkommnisse. Bergkrystall von Guraszada ; dichter Rotlieisenstein von Pojána-rotunda bei Rodna ; feinkörniger Antimonit, Clialkopyrit, Milchquarz von Kisbánya ; feinkörniger Galenit im Kalkstein von Toroczkó ; Azurit mit Fahlerz von Kisbánya ; Laumontit und Calcit von Nagyág ; Eisenglimmer, Limonit, Gyps, Galenit, Splialerit von Roskány ; Azurit, Malachit, Cuprit von Kis- Mancséi (Hu- nyader Com.) ; Kalkspath von Zajzon ; Gyps von Szász csór. Von den schönen Kalkspath-Krystalle aber (;u . [101 1 j . R, tr . [0112} . — Va R, ti . [2131] . R3), welcke als von Zalathna stammend angegeben sind, erwáhnt Yerf. mit Bestimmt- heit, dass ikr Fundort Vulkoj sei. 36. Neue Daten zu dem im vorigen Jalire von mir entdeckten netten Cölestin- und Barytvorkommen bei Koppánd. Auf seine frühere diesbezügliche Mitteilung liinweisend, 1 giebt Yerf. im Auszug seine neueren Untersuchungen 2 wie auch die Resultate dér krystallographiscken Untersuchungen des Herrn Karl Zimányi, über welclie wir im folgenden Ref. berickten.3 37. Tellurit von dacebaja, bringt im Auszuge die Arbeit des Herrn Dr. .Josef Krenner,4 wie auch 38. Die chemische Zusammensetzv/ng dér Eisenerze des Hu- nyader Comitates und 39. Chemische Zusammensetzung und sonstige Eigenschaften des Kaolines aus Párra (Szolnok-Naszóder Com.) die Bespreckung dér diesbezüg- licken Publicationen dér Herren A. Kerpely und Rúd. Fabinyi, von welchen dér erstere unseren Lesem bereits bekannt ist [Földt. Közlöny XVI. 1886, S. 301]. Dem fügt Yerf. hinzu, dass dér Kaolin vonPárva nach den Untersuchungen Fr. Herbich’s das Endprodukt dér Zersetzung des dortigen Quarzandesites ist, welcher als Gang in dem sogenannten Fischschuppen-Schiefer von Nagy-Illonda (Unteroligocen) eingeschaltet ist. A. Schmidt. (18.) Dr. Gábriel Benkő : Mineralogische Mitthdlungcn aus dem Sieben- bürgischen Erzgebirge. (Orvos-természettud. Értesítő, XIII. Kolozsvár 1888, S. 198—200 [236—238]). Als Fortsetzung zu seiner früheren Mittheilung,5 theilt Verf. noch Nack- stehendes mit. Von Boicza : Gyps im Rudolfi-Stollen, in wasserklaren oder etwas weingelben Krystallen, [ 1 1 0| . ocP, [ülő] . ooSco, { 1 1 1 ) . — P, auf Calcit , 7t.{2131).R3,7c. [0441 }.4R gewachsen ; Gold, im Kalkspath eingesprengt im Josefi-Stollen. Von Bucsum-Poen : aus dér Grube «Baja de aramé*. Pyrit [100] . ocOoo, ■[ 1 1 1 } . 0, auch in 20 mm grossen, scliön ausgebildeten Krystallen ; Tetrae- drit (stahlgraue Krystalle); Galenit, [lllj.O, [ 1 00 J .ocOoo; derErzgang ist kiér 1 Földtani Közlöny, XVII, 1887, S. 372. 2 S. pag. 239 [69] ff. 3 S. pag. 241 [71] ff. 4 Földtani Közlöny, XVI, 1886, S. 295. 5 S. Földtani Közlöny, XIX 1889, S. 230 [80], [77] 248 LITTERATÜR. im kaolinisirten quarzigen Andesit von Chalkopyrit, Sphalerit, Pyrit und Galenit góbiidét, wovon 100 m beiláuíig 25 — 30 gr Gold entbalten. Yon Füzes, aus dem Antoni-Stollen Bournonit, in stahlgrauen tafeligen Krystallen, welche die gewöhnliclien Radelerz-Zwillinge mit den Formen von (l 10] . ocP, (010} . ooPoo, { 1 00 } . ooPoo, (lOl} . Poo, (00l} . oP bilden, zu welclien sicli mancbmal { 1 1 1 } . P und (01 1 } . Poo gesellen ; das Ganggestein ist auf den erwáhnten Stufen ein Melaphyrtuff, und es kommen noch auf dem krystalli- sirten Quarz Sphalerit und Chalkopyrit vor. lm Hondol hat neuerdings eine englische Gesellschaft die altén Gruben in Betrieb gesetzt und von hier stammen : 1 . Gold aus dem Károli-Schacht, auf einer Quarzkruste in Lamellen und abgerundeten Krystallen ; 2. Realgar, aus dér Miklós (Niculai) -Grube, auch in 18 mm lángén, 20 mm breiten, frischen Krystallen; 3. Pyrargyrit im derben Quarze dér Peter-Grube mit Pyrit und manchmal mit Gold ; hier ist auch Arsenopyrit in sehr klemen Krystallen zu fiúdén ; 4. Sphalerit mit Galenit in dem Leopoldina-Stollen, wie auch in dem Nicodemia-Stollen, wo dér silberháltige Galenit bergmannisch gewonnen wird ; 5. Pyrit in dér Grube Peter wie auch in dem Ziró-Stollen, derb oder in kleinen Krystallen ; 6. Antimonit auf Quarz, in dem Ludovica-Stollen ; 7. Baryt, in dünnen durchscheinenden Kry¬ stallen, ( 1 1 0 J . ocP, (001 ; . oP, mit Tetraedrit auf krystallisirtem Quarz in dér Kaiserkluft. Yon Karács, aus dér Peter- und Paul-Grube, dünnbláttriges Gold, mit Sphalerit, Pyrit, Chalcopyrit und Calcit auf Quarz ; es kommt hier auch Adular mit den gewöhnliclien Formen von ( 1 10} . ocP, |T01] . Poo, (001} . oP vor. Von Magúra, aus dér Barbara-Grube stammen: 1. Gold auf Quarz, mit Márkáéit ; 2. Antimonit ; 3. Baryt, (1 10} . coP, (00 1 ] . oP ; 4. Gyps, ( 1 10} . ooP, {010} . ? cpoo, (lllj . — P. Yon elér Floriani- Grube erwáhnt Yerf. schaligen Baryt, (l 10} . ocP, |00l} . oP, durchsichtige, nicht selten verzwillingte Gyps- Krystalle, aus dér Peter- und Paul-Grube endlich brombeerenförmige Calcitaggre- gate auf Quarz. Yon Szelistye, Drajka-Gebirge, Franciska-Stollen, sind auf dér krystallisirten Quarzkruste Pyrit, Sphalerit, Galenit und Arsenopyrit zu fiúdén ; es kommen aber ausser diesen noch Baryt, Pyrargyrit und Stephanit vor. Dér harzgelbe und bráun- liche Sphalerit ist in Zwillingen, mit dér Form ( 1 0 1 } . coO ausgebildet, die For¬ men des Galenits sind ( 1 00 } . c^Ooo, (l 1 1 } .0, und dér Pyrit ist in Würfelchen zu finden. Dér schwarzlicli stahlgraue Pyrargyrit ist verlángert sáulenförmig, (1120} . ooP2, z . [01 12} . — V2R; dér Stephanit besitzt eine schwárzlich blei- graue Farbe, und bildet sehr geriefte díinn tafelige Krystalle; die Formen des Barytes sind scliliesslich <(00l} . oP, ( 1 0 1 } . Poo, {lio} . 00P, {011 } . Pco. V 011 Tekerő (Com. Hunyad) fügt Yerf. zu den Combinationen dér 1. c. beschrie- benen, aus dér Grube Acre stammenden Pí/nf-Krystalle noch die Combination " . (102} . oo02,u . (213} . 303/2, [ I 1 1 } .0 liinzu; die ziemlichgrossenKrystalle sind zum Theil in Hornstein gewachsen. Im Tekerő hat im Herbst 1886 eine englische Gesellschaft die Szont-György-Grube in Angriff genommen ; von dieser stammen : 1 . Pyrargyrit ; 2. Quarz, derb und als Bergkrystall ; 3. Calcit, in ~ - (01 12}. — V2IÍ, parallel übereinander gewachsen, aber auch in den gewöhnliclien, nacli oR gebil- LITTERATUll. 249 deten Zwillingen auf krystallisirter Quarzkruste, mit Sphalerit und Pyrit ; 4. Chal- kopyrit ; 5. Arsenopyrit, (lio) . o©P, (001 J . oP ; 6. fíornit, im Gangkalkspatk, auck in abgerundeten Krystallen. Von Veresptak erwáhntYerf. schliesslick aus dér árarischen « Szentkereszt »- Grube den neuerdings vorgekommenen Markasit, als dicke Kruste auf den Quarz- krystallen. A. Schjiidt. (19.) Dr. Anton Koch : CJebcr die Verháltnisse des Vorkommens des hy- persthenit-hciltiyen Augitandesites von Málnás in Ostsiebenbürgen. (Orvos- természettud. Értesítő, XIII. Kolozsvár 1888, S. 249 — 252 [297 — 301.]) lm Jahre 1888 die geologisclien Yerháltnisse dér Erdővidéker Bucbt studi- rend, besuchte Yerf. aucli die Fundstelle des vöm Badeorte Málnás bekannten interessanten Augitandesites. * Das Gestein sah er zuerst im Jalire 1 885 in Kron- stadt, wo classelbe in Bauquadern bei dér Restauration des Domes verwendet worden war. Da das Gestein leicht zu bearbeiten ist, wird es gleickfalls in neuerer Zeit im grösseren Maasstabe abgebaut und weit versendet. Verf. hat sich die Ueberzeugung versckafft, dass dieses Gestein niclit nur in seiner petrographischen Beschaffenheit dem Augit-Andesit des Arany-Berges auffallend áhnlich ist, son- dern auch die Umstánde des Yorkommens sind analóg. Dér Augit-Andesit von Málnás dürfte in Form eines grossen Stockes vor- kommen, die Erstreckung desselben kann mán entlang dér neuen Erdővidéker Strasse, auf beinalie 2 km Entfernung, in das Alt-Thal, von dér Ecke des Boritó- Thales beginnend, neben dem Steilrande dér östliclien Ausláufer des Horcsió- bércz und des Harcsa-Bergrückens, bis zűr steilen, «Liget» genannten bewaldeten Anhöhe bei dem Málnáséi- Bacle fortwáhrend antreffen. Das Gestein ist an den steilen Bergwánclen ansteliend vorhanden, dér Steinbrucli ist ebenfalls kiér im Betrieb ; jedock die Trümmer des Gesteines bilden vöm Fusse dér Steilwánde bis zűr Strasse eine Terrasse, so dass es wahrscheinlick ist, dass diesel- Zug einmal vöm Flusse Alt unterwascken wurde, und kierdurck eine Bergabrutsckung stattfand. Dies mag nach den vorkerrsckenden Spaltungsricktungen des anstekenden Ge¬ steines, und zwar in beiláufig südöstlicker Ricktimg gesckeken sein ; wie dies gegenüber dér Gerebenczer Mühle gut beobacktet werden kann. Wie weit aber dieser Stock sicli gégén den Gebirgsrücken kinauf erstreckt, konnte Verf. aus Mangel an Zeit niclit weiter verfolgen. Diesel- Augitandesit wird von dér sogenannten Karpatkensandstein-Forma- tion umküllt, welcke nack Herbich zűr Kreicle (Neocom) geköre ; Herbich erwáknt jedock dieses Gestein in seinem Werke über das Széklerland nickt. Verf. konnte vorláufig makroskopiscli die Besclireibung frükerer Autoren bestátigen, er fükrt aber versckiedene Gesteinsaufscklüsse auf, auf welcke er spater detaillirt zurückkommen wird. A. Schmidt erwáknte seinerzeit bei seiner mikroskopisehen Untersuckung Haematit in diesem Gesteine, den Verf. nun in reicklicher Aus- sckeidung makroskopisck vorfand, und zwar in manclien Spalten des Ge¬ steines auf einer dünnen, steinmark-artigen, tkonigen Kruste, wo die glánzenden : Földtani Közlöny, XVII. 1887, S. 131. [79] 250 LITTEEATUR. Krystall-Lamellen des Eisenglimmers ziemlich didit anzutreffen sind. Schliesslieh erwáhnt er, dass auch bei diesem Gesteine, in den Hohlráumen dér herumlie- genden Blöcke, die dureh den verwitternden Einfluss dér Atmosphárilien rostroth umgeánderten Hypersthen-Krystalle, so wie im Gestein des Arany-Berges (Szabóit) aufzufinden sind. A. Schmidt. (20.) Dr. Wilhelm Hankó : Chemische Analyse des Sylvanits und Nagyágits von Nagyág. (Matliem. es természettud. Értesítő, VI. Budapest 1888, S. 340 — 349. [Ungarisch.]) Das Matériái zu den genannten Analysen erhielt Vert. von Herm Josef Hültl, Oberbergrath zu Nagyág, einen Tbeil des Sylvanites kingegen kaufte er vöm Mineralienkándler Kreidl in Prag. 1. Analyse des Sylvanits von Nagyág, Spec. Gew. : 8-036, bei 18*25° C., Hittel aus zwei Bestimmngen. Das zűr Analyse verwendete Matériái betrug 0*710 gr, welches die folgende percentische Zusammensetzung ergab : Mán vergl. d. ung. Text auf S. 203 (161) unter fi]. 2. Analyse des Nagyágits. Spec. Gew. : 7 •317, bei 19-25 ° C., Hittel aus zwei Bestimmungen. Verf. analysirte zwei Proben, die eine (a) mit 0'621, die andere (b) mit 0* 6 1 0 gr Gewicht ; die Analyse hat die folgende percentische Zusammen¬ setzung geliefert : Mán vergl. d. ung. Text auf S. 201 (116) unter [2]. A. Schmidt. (21.) Josef Krenner: Das Tiegerauge. (Természettud. Közlöny, XIX. Buda¬ pest 1887, S. 182 — 183. [Ungarisch.]) Das sogenannte Tiegerauge, welches in Südafrika, im Capland am Orange Fluss gewonnen und in neuerer Zeit zu Ziergegenstánden im Grossen verwendet wird, hat Verf. mikroskopisch untersucht, wobei er constatirte, dass dasselbe aus aneinander dicht gereihten Quarzfáden oder Stengeln zusammengesetzt ist, welche gewöhnlich 0-08 — 0’3 mm Dicke besitzen. Die Quersclmitte dér Fádén sind nicht regelmassig abgegrenzt und in dér Mitte derselben, dér ganzen Lángé entlang sind sehr feine, asbestartige Fádén zu beobachten, welch’ letztere unter dem Namen Krokydolith bekannt sind. A. Schmidt. (22.) Eugen Nyiredi: Durclischnittliche Zusammensetzung dér Cölestin- schichte von Kopánd. (Vegytani Lapok, VI. Kolozsvár 1888, S. 56 — 58. [Ungarisch.]) Verf. untersuchte Proben von beinahe 4 km Gewicht, welche aus verscliie- denen Theilen dér genannten Schicht genommen waren, und als mittlere Zusam¬ mensetzung dér Schicht fand er die folgenden Werthe : Mán vergl. auf S. 205 (163) d. ung. Textes unter [3]. A. Schmidt. (23.) Franz Ivoch : Quantitative Analyse des Cölestins und Baryts von Koppánd. (Vegytani Lapok, VI. Kolozsvár 1888, S. 58 — 60. Ungarisch.]) Die in dieser Arbeit mitgetheilten Resultate hat bereits Dr. A. Koch in seiner oben besprochenen Arbeit mitgetheilt, es kann daher dorthin verwiesen werden (S. p. 240 [70].) A. Schmidt. [80] GESELLSCHAFTSBERICHTE. 251 BERICHTE ÜBER DIE SITZUNGEN PER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. I. FACHSITZUNG AM 5. MÁRZ 1890. In dér unter dem Vorsitze von Prof. J. v. Szabó abgelialtenen Sitzung wurde Herr Johann Andreics, Bergingenieur zu Salgó-Tarján, vöm Secretár des Scliemnitzer Filialvereines, Jul. Cseh, zűr Walil zum ordent- lichen Mitgliede vorgesclilagen. Die Reihe dér Yortráge eröffnete dér Vorsitzende mit dér Yorlage des I. Bandes des grossen AVerkes, in welchem die wissenscliaftliclien Resultate dér vöm Gráfén Béla Széchenyi ausgerüsteten und geleiteten Expedition nacli Mittel- asien niedergelegt sind und bespricht insbesondere den von Prof. Ludwig Lóczt verfassten geologisclien Tlieil. Dr. Th. Posewitz bespricht eingehend den ersten Theil des vöm corresp. Mitgliede dér Gesellschaft Dr. J. Félix im Vereine mit H. Lene verfassten AVer¬ kes: ((Beitrage zűr Geologie und Paláontologie dér Republik Mexico. » Dr. Th. Szontagh erörtert unter Vorlage zahlreicher vöm Oberingenieur dér Stadt Nagyvárad, Herr Dávid Busch sorgfáltig ausgeführter grapliischer Dar- stellungen die «AVasserstandsverháltnisse des Flusses Sebes-Körös und des Pecze- baches im Comitate Bihar. » Dr. L. Ilosvay hebt in seinem die «Zusammensetzung dér Mineralwásser» betitelten Yortráge die AVichtigkeit hervor, die die chemische Analyse dér Mine- ralwásser für die Geologie habé. Die von Zeit zu Zeit wiederliolte Analyse schom bekannter Mineralwásser wíirde die Aufklárung dér Bedingungen befördern, unter welchen die Veránderung dér chemischen Zusammensetzung dér Mineralwásser vorsich geht. Yortr., dér bereits i. J. 1877 das AVasser dér Margarethen-Heilquelle imCom. Bereg analysirte, unterzog dasselbe i. J. 1888 in dem semer Leitung unter- stelienden Laboratórium des kgl.Polytechnikums einer wiederholten Untersuchung, wobei sich herausstellte, dass nun ein Bestandtheil fehle, die Quantitát mehrerer anderer abnahm ; dagegen aber gerade das Nátrium, welches den Charakter des AVassers beeinílusst, dér Quantitát nach, zunahm. Das Gewicht sámmtlicher festem Bestandtheile war im J. 1888 um 21% mehr als im J. 1877. Aus diesen That- sachen gehe hervor, dass die vortheilhafte Veránderung des AVassers dér Marga- rethenquelle nicht von dér relativen Menge des AVassers, ein Resultat dér tech- nischen Pílege dér Quelle, abhángt, sondern mit dér Veránderung dér die Quelle náhrenden Bodenverháltnisse in Verbindung stehe. Dr. M. Staub auf die AVichtigkeit dér von Prof. L. Ilosvay angeregten Frage hinweisend, erinnert an die in dér vorigen Sitzung von Dr. L. Traxler vorgelegte Mittheilung,* dér zufolge mehrere in dér Litteratur als Mineralquellen angeführte * Földtani Közlöny. XX. Bd. 95. [39] S. [81] 252 GESELLSCHAFTSBERICHTE. Quellén des Bereger Comitates sicli heute überkaupt gar niclit mehr vorfinden, oder als gewölinliclie Quellwasser erweisen. Diese Erscheinungen mögen ebenso wenig dér Unkenntniss oder Beklamsucbt dér betreffenden Autoren ihren Ursprung danken, als vielmehr den in dér verflossenen Zeit in den Bodenverháltnissen vor sich gegangenen, aber unseren Augen unsicbtbar gebliebenen Verán derungen. II. FACHSITZUNG AM 9. APRIL 1890. Vorsitzender : Prof. Dr. J. v. Szabó. Zűr Aufnahme als ordentliche Mitglieder werden empfolilen : Wilhelm Biegel, Bergingenieur zu Székül, empfoklen durcli das ordentl. Mitglied Géza Bene ; Friedrich Gerber, Bergdirector zu Salgó-Tarján, und die kgl. staats-oberrealschule zu kaschau ; beide empfohlen durcli den e. Secretar Dr. M. Staub. Es werden folgende Vortrage gebalten : Dr. L.Ilosvay tbeilt « die cliemisclie Analyse dér Saroltaquelle von Budis im Comitate Turóez» mit. Dieselbe ist Eigenthum des Grundbesitzers Iván Bakovszky und wurde schon im Jahre 1777 von Báron Crantz in Wien untersucht, gerietli aber dann ganz in Vergessenheit. Die Quelle ist von organisclien Zersetzungs- producten gánzlicli frei, von angenehm prickelndem, erfrischendem Gesciimaek. Sie kann mit den Gewássern von Bilin, Krondorf und Salzbrunn (Kronenquelle) verglichen werden. J. Kocsis besprickt die «Mikrofauna dér in dér Umgebung von Diósgyőr vorkommenden alttertiaren Scliichten. » Diese Scliichten bestehen vorzüglicb aus Kalksteinen und -Mérgein marínén Ursprungs. Die Fauna derselben verweist sie in das obere Eocan, und parallelisirt sie dér Yortragendemit dem Horizonté dér Nummulites reticulatae von Kis-Győr und Buda-Nagy-Kovácsi. Dr. J. v. Szabó Iáiéit unter Demonstrtirung von Pkotograpkien mit Hilfe des elektriscben SkioptikonsLandsckaftsbilder und Gesteinscliliffe von dér Insel Mull. Im Anscblusse an diesen Yortrag erinnert Dr. M. Staub an die von J. S. Gardner von dórt bescBriebene Flóra, die niclit nur auf das eocane Altér des zwiscben dem Basalt eingeschlossenen Kalkes binweist, sondern aucb von dér grossen Yerbreitung dér Trapformation und dem eocanen Altér dér Flóra von Grönland zeugt. III. FACHSITZUNG AM 14. MAI 1890. Vorsitzender: Prof. Dr. J. v. Szabó. Dér Vorsitzende giebt traurige Nackrickt von dem am 8. April 1. J. erfolgten Ableben des Ehrenmitgliedes unserer Gesellscbaft E. Hébert, Professor und Mit¬ glied des Institut in Paris ; er fordert zugleich die anwesenden Mitglieder auf, sich an dér Subscription für das Standbild des verstorbenen ausgezeichneten Gelebríen Melchior Neumayr zu betheiligen ; er gedenkt ferner dér Auszeichnungen, welcher die m GESELLSCHA FTSBERICHTE. 253 Mitglieder dér Gesellschaft Dr. A. Schmidt und Dr. Th. Posewitz in jüngster Zeit theilliaftig wurden, indem Ersterer von Sr. Majestát zum ausserordentlicben Professor dér Universitát in Budapest ; Letzterer vöm kgl. hollándiscb-indischen Institute für Sprachforsclmng, Geograpliie und Etlmograpliie zu seinem auswár- tigen Mitgliede ernannt wurde ; sclüiesslich gedenkt dér Yorsitzende des glück- lichen Gelingens des Durclibruches eines neuen Einganges zűr Aggtelekéi' Höhle und besckliesst die Fachsitzung, das in S.-A.-Ujhely domicilirende Mitglied Karl Siegmeth, dessen Energie und Ausdauer vorzüglich dér Erfolg zuzuschreiben ist, zu begrüssen. Dér e. Secretár zeigt an, dass zum ordentlichen Mitgliede Herr Arthur Glos, Director des Bades Csiz, durch das A. M. A. Gezell empfolilen wird. Hierauf wurden folgende Vortráge gelialten : L. v. Roth legt 1. die von Herrn Josef Lunacsek, Correspondenten dér Gesellschaft in dér Umgebung von Felső-Esztergály (Com. Nógrád) gesammelten Fossilien vor. Die Collection enthiilt vorzüglich Fischzáhne (9 Arten), Ecliinoiden (3 Arten) 2 Muschel- und mehrere Knocbenfragmente. Unter den Ecliinoiden hat Conoclypus plagiosomus Ag. besonderen Wertli, indem er die jiingste Art seines Gesclilechte8 ist. Dér Vortragende legt 3. eine liingere Abhandlung des Mitgliedes Géza Bene vor, in welcher derselbe die «geologisclien Verháltnisse dér Steinkolilengruben von Piesicza-Domán» bespricht. Dér Abhandlung liegt ein Profil bei. Schliesslich tlieilt 3. dér Vortragende seine Beobaclitungen mit, die er an den beiden Ufern dér untern Donau maclite. In dér Umgebung des «Eisernen Tliores» treten mit übereinstimmendem Streichen krystallinisclie Schiefer auf, die ein schiefes Becken bildend, einen eingekeilten oder eingefalteten Schicliten- complex mesozoisclier kalkiger Gesteine einschliessen. In diese Zone kalkiger Gesteine gehört auch die «Prigrada» benannte Felsengruppe des eisernen Thores in seiner ganzen Ausdehnung vöm serbischen bis zum rumánischen Ufer. Die Donau verquert von Verciorova bis Guravoi, respective bis imterhalb Sibb am serbischen Ufer die Schichten dér krystallinischen Schiefer und kalkigen mesozoisclien Gesteine und bildet, wie dies entlang ihrem Laufe auch an anderen Punkten zu beobachten ist, ein reines Erosionstlial. Von Plavisevicza, u. z. von dér Stromschnelle «Jucz» bis zu dem westlich fallenden Og. Selski sind am ungarischen Ufer Serpentin und Gabbro zu beobachten. Die Fortsetzung dieses Serpentinzuges ünden wir am serbischen Ufer auf dem von Milanovac östlich liegenden Glavica-Berge, sowie südlicli von Golubinje. Auf den Serpentin folgen nacli W und NW die Schichten dér Dyas, des Lias, des Tithon und des unteren Neocom. Die Gesteine dér beiden letzteren sind Ivalksteine und streichen bei dér Stromschnelle «Greben» am serbischen Ufer auf den Berg Greben liinüber. Am ungarischen Ufer folgen dann auf’s neue die liassisclien und dann — bis zum südwestlichen Fusse des Treskovac - die dyadischen Schichten, die auch am serbi¬ schen Ufer fortsetzen und liegt hier dér Hauptunterschied nur darin, dass die kry- stallinischen Schiefer an einigen Punkten dér serbischen Seite unmittelbar an das Donauufer treten. Am rechten Abhange des Porecska-Thales (Serbien) und fortse- [83] ■254 GESELLSCHAFTSBERICHTE. tzungsweise gégén Golubinje zu ist am Donauufer die untere (erste) Gruppé dér krystallinischen Sckiefer entwickelt. Dieser Zug wendet síeli dann gégén W und NW bis zum Tliale von Boljetin und ist aucb weiter verfolgbar ; aucli an dér dér Donau zufallenden Mündung dieses Tbales sind jene Scbiefer zu beobaebten und iiberlagert sie bier unmittelbar dér titbonische Kalkstein. -J. Erős legt aus dem Pariser Becken Fossilien vor, darunter Cerithium giganteum . Dr. M. Staub legt die Abbandlung Herrn K. Mirczynszky’s in Krakau vor, •dér in derselben «Fossile Pflanzen von Badács bei Eperies» besebreibt. Staub knüpft an diese Abbandlung kritisebe Bemerkungen an und weist nacb, dass diese Pflanzen sehr an die Flóra des Zsiltbales erinnern, und daber daliin weisen, dass aucb in Oberungarn ansebnlicbe obgocáne Ablagerungen zu constatiren sind und dass dér bislang als eocan und cretaceiscb angesprocbene Karpathensandstein aucb oligocanen Alters sein kann. — Schliesslich bespracb J. Kocsis die « Mikro fauna dér Kalkgesteine des Bükkgebirges». Dér Yor- tragende fand in den, dem carbonischenSysteme angebörigenlvalkgesteinen, aus wel- clien bislier nur sehr wenige und fragmentáre Bracbyopoden und Crinoiden bekannt waren, und welcbe Kalkgesteine mit den Schiefern und Hornsteinen zusammen auf Grund dér petrograpbiseben Merkmale in die subcarbone Section gebracht wurden, Fusulinen ; aus den im centralen Tbeile des Gebirges vorkommenden Hornsteinen konnte er zablreicbe íiadiolarien naehweisen. Die an den mesozoi- schen Ivalkgesteinen ausgefübrten mikroskopiseben Untersuchungen ergaben ebei* ein negatives Resultat ; eine sehr reicbe und mannigfaltige Mikrofauna entbalten aber die kánozoiseben, namentlicb die alttertiáren Kaiké. Die Dünnschliffe der- selben zeigte dér Yortragende mit dem electrischen Mikroskope vor. I. SITZUNG DES AUSSCHUSSES AM 5. MÁRZ 1890. Nacb Erledigung mebrerer interner Angelegenheiten bericbtet dér e. Secretar femer darüber, dass dér Correspondent dér Gesellschaft, Herr Josef Lunacsek neuerdings eine Sammlung von Fossilien aus dér Umgebung von Felső-Esztergály eingesendet babé, und dass dér Bibliotbek zwei Werke als Gescbenk übergeben wurden, namlicb : Bilder von den Kupferkies-Lagerstatten bei Kitzbübel und den Scbwefel-Lagerstátten bei Swoszowicze (Gescbenk des bobén k. k. östr. Ministe- riums für Landwirtbschaft) und «Annual Raport of tbe Curator of tbe Museum of Comparative Zoology at Harvard College fór 1888 — 1 889 » (Gescbenk des Herrn Prof. A. Agassiz) ; scliliesslicb meldet dér e. Secretar, dass dér Gesellschaft die Anzeige von dem am 24. Február 1890 in Prag erfolgten Hinsclieiden Yiktgr v. Zepharovich zugekommen sei. II. SITZUNG DES AUSSCHUSSES AM 9. APRID 1890. Vorsitzender : Prof. Dr. .J. Szabó. Nacb Erledigung einiger laufender Angelegenheiten dér Gesellschaft legt dér e. Sekretár die Zuscbrift dér Pbysikaliscb-ökonomiscben Gesellschaft zu Kö- [84] ÁMTLICHE MITTHEILUNGEN. 255 nigsberg vor, in welcher dieselbe ikren Dank für die bei Gelegenbeit des liundert- jahrigen Jubilaums zugesendeten telegrapliischen Glückwünsclie ausspricht. Die Inhaber des kartographischen Institutes Artaria et Comp. in Wien übersenden den Nekrológ des verstorbenen hervorragenden Kartograpken Anton Steinhaüser. Die Gesellscbaft acceptirt das von dér Eedaction dér «La Nuova Notarisia» angebotene Tauschverhaltniss. Das ausserord. Mitglied L. Lóczy legt die Farbenskizze dér in Ausfübrung begriffenen geologischen Uebersichtskarte von Ungarn vor; schliesslicb meldet Dr. F. Schafarzik als Eeferent dér Erdbeben-Commission dér Gesellscbaft, dass Herr Prof. A. Koch seinen Bericbt für 1888, und Herr M Ivispatic in Agram den für 1887 eingesendet babén. III. SITZUNG DES AUSSCHUSSES AM 14. MAI 1890. In dér unter dem Vorsitze Prof. Dr. J. v. Szabó’ s abgelialtenen Sitzung wurden verscbiedene laufende interné Angelegenbeiten erledigt. Dér Aussclniss nabm mit Dank die von den Herren Dr. Gdido Stache in Wien und Dr. E. A. Wü lfing in Heidelberg eingesendeten Publikationen entgegen ; ebenso die Bericlite dér geograpliisclien und geologischen Commission von S. Paulo in Brasilien und die in Lima erscbeinenden « Boletin de Minős# . ÁMTLICHE MITTHEILUNGEN AUS DÉR KGL. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTAI/T. Programm dér geologischen Detailaufnahmen für 1890. Entsprechend dem Programm dér Direction werden die Mitglieder des kgl. Instituts im Laufe des diesjalirigen Sommers wieder in zwei Sectionen getbeilt die geologischen Detail¬ aufnahmen fortsetzen. Dér Leiter dér nördlichen Section, dér Cbefgeologe Dr. Karl Hofmann wird auf dem Specialblatte ~y^~xxvii ^em von dér Sebes-Körös südlicb lie- genden und im Anscblusse an das in den vorbergegangenen Jahren aufgenom- mene Gebiet seine Aufnalimen fortsetzen. — Von den iibrigen Mitgliedern dér Section wird dér kgl. Hilfsgeologe Dr. Theodor Posewitz nacb den Blattéra Zone 13 — 14 Col. XXX. im Anscbluss an das im Vorjahre begangene Gebiet entlang dér Fekete und Fehér Theiss und dér Iza, sowie im Comitate Máramaros fortsetzungsweise aufnehmen ; Dér Hilfsgeologe Dr. Thomas Szontagh wird entlang dér Maros jenes noch nicht begangene Gebiet des Blattes — Coí^^XXVI — ailfai'leiten, welcbes sicb nacb Norden an die dórt bereits ausgefiihrten Aufaalimen Ludwig Lóczy’s anschliesst. Sein Arbeitsgebiet falit in die Comitate Arad und Ivrassó-Szörénv. [85] 256 AMTLICHE MITTHEILUNGEN. Dei- in vorkergekenden Jahren in diese Section eingetheilt gewesene Seciionsgeologe Dr. Jülius Pethő ist infoige dér schweren Erkrankung seiner Gattin gezwungen, in diesem Sommer nm die Entkebung von den Aufnahmen zu ersuchen ; seinen Platz nimmt provisorisck dér Custosadjunct des siebenbürgischen Museums in Klausenburg, Dr. Geoeg Primics ein, dér in dem auf das Blatt Zone 19 Col. xxvil, xxvin. fallenden nnd südlich an den Vlegyászazug sich anscbliessenden Biharergebirge arbeiten wird. Dér Leiter dér s üdlichen Section, dér Chefgeologe Ludwig Both v. Telegd, wird in dér unmittelbaren Nachbarschaft seines vorjáhrigen Gebietes nach dem Specialblatt (,ol ~x x VI — *n ^er Umgebung von Steiurdorf seine Studien fortsetzen. Von den Mitgliedern dieser Section wird dér Sectionsgeologe Julius Halaváts in dem zwiscben Bogsán nnd Ptesicza fallenden Gebirge nach Blatt Col “^xvi arbeiten ; dér Hilfsgeologe Dr. Feanz Schafaezik wird vor allém innerhalb des Piahmens dér Blátter ,, in dér Umgebung von Orsóvá seine Aufgabe erfüllen und dann auf die östliclie Halfte dér benachbarten Blatter - „ .ony Col. XXVI. übergehen. Dieser Section scbliesst sich auch dér Director Johann Böckh an, dér ausser dér Oberleitung dér Aufnahmen und nach Bedürfniss das mit dér Ai;fnahme beschaftigtePersonal in seinem Aufnahmsgebiete besuchen várd, in dér ihm noch zűr Verfügung stehenden Zeit nach Blatt — < o'i^ xxV ' ™ ^er Umgebung von Aloldova und Coronini, daher entlang dér unteren Donau geologische Aufnahmen ausführen wird. Das Gebiet dér südlichen Section falit in das Comitat Krassó-Szörény. Schliesslich wird dér kgl. Bergrath und Bergchefgeologe Alexander Gezell, dér im Yorjahre die Aufnahme dér Bergwerke von Nagybánya begann, die¬ selbe in westlicher Bichtung, daher gégén den Bergbau von Yeresviz zu, fortsetzen. Die mit den Aufnahmen betrauten Geologen werden auch in diesem Jahre, sowie früher von Seite des hókén kgl. ung. Ministers fúr Landwirthschaft mit offenem Begleitschreiben verseken, ikren Weg antreten, sowie auch die Comitats- behörden und die kgl. ung. Gensdarmerie von dér amtlichen Function dér exmit- tirten Geologen verstandigt werden. Budapest, am 16. Mai 1890. FÖLDTANI KÖZLÖNY HAYI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE, Megjelenik havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 5 frt évi dij fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 5 frt. XX, KÖTET, 1890. AUGUSZTÜS-OKTÜBER. 8-10, FÜZET, ZSIGMONDI VILMOS. (lSát — 1888.) Irta Böckh János. A magyarhoni földtani társulat 1889. január hó 9-ón tartott szakülé¬ sen szomorú kötelességet teljesített igen tisztelt elnökünk, dr. Szabó József, midőn mely meghatottsággal jelente be nagyérdemű alelnökíink, Zsigmondy ViLMOs-nak az 1888. deczember hó 21-én történt gyászos elliuny- tát, kiemelvén azt, hogy az elhunyt társulatunknak mindenkor egyik leg¬ buzgóbb előmozdítója, a szakirodalom kitűnő művelője volt és hogy halálᬠval nemcsak a közélet, a bányászat, de különösen társulatunk igen sokat veszített. Minthogy továbbá ugyanekkor az 1890. évi közgyűlésén a Zsig¬ mondy ViLMOS-ról való megemlekezés személyemre ruliáztatott,* annál kevésbé habozhattam elfogadni e megbízást, mert kötelességemmé tette ezt egyrészt a társulat kitüntető bizalma, másrészt ama tisztelet és rokon- szenv, mely engem Zsigmondy Vilmos-Iioz az évek hosszú során át, mióta csak személyesen ismerni szerencsém volt, mindenkor vonzott, s a hála érzete ama kitüntető barátságért, melylyel a kitűnő férfi csekély személye¬ met élte végéig megtisztelni méltóztatott. Feladatom véghezvitelének súly¬ pontját nem abban keresem, hogy hosszú elmelkedesekbe bocsátkozva inkább saját elmefuttatásaimmal, mint Zsigmondy Vilmos tetteivel és gon- dolkozási módjával ismertessem meg az olvasót, s azért, mint vélem, czél- irányosabban inkább arra törekszem, hogy hűn egybeállítsam hosszú élete mozzanatait és teljes hitelességet érdemlő okmányok es közlések alapján * Földtani Közlöny XIX. kötet 1889, 53. 1. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (171) 17 258 BÖCKH JÁNOS : valóságában megismertessem Zsigmondy Vilmos életét és működését, mely szépítésre nem szorul, és azt hiszem, hogy egyszerű előadás mellett is fénye¬ sen ki fogja állani a legszigorúbb bírálatot is. A kinek eletében annyi a szép, a nemes tett, mint felejthetetlen alel- nökünkében, a kinek élte nyomát a becsületes munkálkodás hosszú lánczo- lata jelöli s nemcsak egy műve örökre legszebb emlékkövét képezi, az nem szőrűit az én gyenge toliam magasztalására, beérhetem én az egyszerű hű ecseteléssel; de előre is szívem mélyéből jelentem ki, hogy mindörökké büsz¬ kék lehetünk, hogy a férfit, a kinek életet vázolni fogom, teljes joggal a mienknek mondhatjuk és bizonyára szentnek kell lenni az ügynek, melyhez egy Zsigmondy Vilmos oly kitartással és hévvel ragaszkodott, mint ragasz¬ kodott a hazai geológia és bányászat ügyéhez. Zsigmondy Vilmos 1821. május 14-én* született Pozsony szab. kir. városában, hol atyja Zsigmondy Samu tanár volt az ágost. evang. lyceurn- ban. Anyja Friederika, született Fábri, Fábri István ugyancsak pozsonyi lyceumi tanár és ennek neje Teréz, szül. Beyer leánya volt. A közmondás szerint nem messze esik az alma fájától. A midőn tehát megírom Zsigmondy Vilmos életrajzát, nem lesz érdek nélkül, ha még oly röviden is visszapillantunk atyjának, a derék, köztiszteletben állott férfi életére is. Michaelis Vilmos úr, a pozsonyi lyceum rectorának kiváló szi- vessege folytán, azon szerencsés helyzetbe jutottam, hogy másolatban felhasználhattam ama latinnyelvű önleírást, melyet Zsigmondy Samu (Zsig¬ mondy Vilmosunk atyja) a lyceum tanárainak életleírását tartalmazó jegyzőkönyvbe iktatott, s így ez okmány alapján a következőt közlöm kivonatosan. Zsigmondy Samu 1788. márczius 2 ] -én született. Habár születésének helyét külön nem említi, az alábbiak szerint azt hiszem, hogy ez a pestme¬ gyei Pilis volt. Atyja Zsigmondy Gottfried, Pilis egyházközség lelkésze, anyja pedig szül. Polereczky Judith, az albertiek egykori lelkészének leánya volt. Zsigmondy Samu már gyermekkorától fogva beteges, gyengélkedő volt, s midőn atyja, a ki Samu születésekor már sorvadásban szenvedett, elhalᬠlozott, még csak 3 éves volt. Életének hatodik évében Gegus Gábriel, a pilisi iskola akkori igazgatója, oktatta az elemi iskola tantárgyaiban s tízéves korá- * Minthogy több ízben május 15-ikét mondják Zsigmondy Vilmos születés¬ napjának, meg kell jegyeznem, hogy ezzel szemben a fentebbi adatot Slubek Gyula unokaöcsém közbenjárása folytán főt. Fürst János úr, a pozsonyi ágost. ev. hitközség lelkésze a leghitelesebb forrásból merített szives közlésének köszönöm. A mi Zsigmondy Vilmos szülőházát illeti, ez a nővérétől nyert értesítés szerint a mostani konvent-utczai 17. számú egyemeletes ház, mert a pozsonyi lakosok idő¬ sebbjei előtt még most is mint ZsiGMONDY-féle ismeretes szél-utczai 10. számú, jelenleg kétemeletes házat Zsigmondy Vilmos atyja csak később vette meg. (172) ZSIGMONDY VILMOS. 259 bán rokonához Tessary Jánoshoz, a Prónay család provisorához Szt.-Györgyre került, hogy ennek fiaival, kiknek Greguss Mihály volt a házi tanitójuk, a latin és magyar nyelv elemeit elsajátítsa. IV2 év múlva hazaterve ismét a pilisi iskolát látogatta. 1798 őszen a magyar nyelv elemeinek részlete¬ sebb elsajátítása végett Czeglédre vitték, honnan azonban kérésére már 25 heti tartózkodás után ismét haza került s így újra a pilisi iskolába járt. 1799. október havában Nagy-Kőrösre jött, hol a ref. iskolában kezdetben a grammatisták osztályát látogatta, de már fél év múlva a syn- taxistákhoz, egy további év után pedig a poéták osztályába helyezték át. Itt is mindenkor jeles előmenetele által tűnt fel. 1801-ben visszatért anyjához, a ki azt akarta, hogy vasárú s legyen belőle, minthogy anyagi helyzete' folytán a fiúnak további iskolai nevelése nehezére esett. A fiú erről értesülvén, a tudományok iránt való hajlamára hivatkozott és a tanulás folytathatását kérte anyjától, mire 1801. augusz¬ tus végével Selmeczre ment, hol Polereczky János nagybátyja és egyház- maróti lelkész kívánalmára ismét a syntaxisták köze lépett, főleg azért, hogy a német nyelvet elsajátítsa. 1803. február 13-án, tehát 15 éves korában, anyját elragadta a halál s így Polereczky János nagybátyja és Benedicti Mihály sógora, szennai lelkész, viselték gondját az árván maradt fiúnak. Selmeczen szintén kitűnő előmenetelt tanúsított s innen I 804. augusz¬ tus vegével Pozsonyba ment, hol megvizsgáltatván, a primánusok közé osz¬ tották be s mert theologus akart lenni, a theologiai osztályba íratott be. Ez utóbbiban, mint mondja, a szakálosok közt mint szakáltalan ült, de a tudo¬ mányokban bármelyikükkel és bármikor megmérkőzhetett. Stanislaides tanárral gyakran megesett, hogy midőn a felhívottak azt felelték, hogy nem készültek el, az előbbeni, bízva Zsigmondy Samunak mindenkori készültségében, azzal fordúlt hozzá mohát gyere te Zsigmondy !» Pozsonyban való tartózkodásakor, kitünően tanulván, többször része¬ sült kitüntetésekben és reá bízták mások tanítását is. 1807. márczius ^4-ón Pozsonyt kitűnő bizonyítványokkal elhagyván, Osztrolukára (Zólyom megyébe) utazott, minthogy oda Osztroluczky Lajos két fiának, Miklós és Gusztávnak nevelésére meghívást kapott. Valamint iskolai évein át, úgy itt is gyakran gyengélkedett s bár időközben alkalom adtán a budai és pöstyóni hévvizeket hasz¬ nálta, ennek sem volt sikere. De fájdalmainak daczára minden idejet a tanul¬ mányoknak szentelé, s Osztroluczky gazdag és válogatott könyvtárát ottani tartózkodása alkalmával derekasan felhasználta, egyébként pedig, mint mondja, sovány és gyenge volt. Időközben tanulmányainak Németországban való folytatását határozván el, miután még előbb mintegy 4 héten át, de szinten Inában, a szklenói fürdőt használta, 1 808. szept. 1 9-én elhagyta Osztrolukát és mindenek előtt (173) 17* 260 BÖCKH JÁNOS : sógorához ment Szennára, bog}’ ott Geduly János és Benedicti Károly társaival a németországi útra való szükségeseket megbeszelje. Október 2-án nevezett társaival útnak indulván, még e hónap 22-én Wittenbergába szerencsé¬ sen megérkezett, hol kizárólag a tanulmányoknak szentelte magát. Német tanulótársai közűi a jobbakkal vitába bocsátkozván, ezek csakhamar felis¬ mertek fölényét, s közűlök nehányan fel is szólították, hogy adja elé nekik a dogmatikus tbeologiát latin nyelven díjért, mit ő azonban megtagadott, kijelentvén, miként ő nem azért jött Németországba, hogy a németeket tanítsa, hanem azért, hogy tőlük tandíjon. 1S09. május elejéig egészsége meglehetős jó volt, de azután ismét csak regi baja gyötörte. Az alatt, míg Wittenbergában tartózkodott, több levelet kapott Osztroluczkytól, melyekben ez neki jiénzbeli támogatást ajánlott fel, továbbá azon kérdést intézte hozzá, nem volna-e hajlandó űai nevelését újból átvenni, a mire ő bizonyos feltételek mellett hajlandónak is nyilat¬ kozott. Wittenbergát 1 810. márczius 19-én hagyta el s április 17-én sógorához Szennára érkezett. Itt két ízben keresték fel lelkészi állásra való meg¬ hívással, mit azonban el nem fogadván, 1810. május lb-án ismét az Osz- troluczky családhoz ment. Alig néhány napra megérkezte után Beszterc-zebányára hívták tanár¬ ságra, de oly csekély díjazás mellett, hogy ezt nem fogadta el. A következő telet tanítványaival, t. i. a fiatal Osztroluczkyékkal, Pesten tölte, s miután velük Osztrolukára visszatért, ezek ott a jelenlevők teljes megelégedésére vizsgáztak. Ezután 181 1. augusztus havában tanítványaival, kik időközben anyju¬ kat vesztették el, Pozsonyba utazott, hogy azok tanulmányaikat itt folytas¬ sák. Az idősbik a philosophiai osztályba került, a fiatalabbik syntacticai oktatásban részesült. Rövid idő múlva. t. i. november 27-én a nyitra-szerda- helyi lelkeszi állással kínálták meg, mire Zsigmondi' Samu kedvezőleg vála¬ szolt. Osztroluczky ezt megtudván, öt további maradásra akarta bírni, de ő adott ígéretére utalt, s csakis miután több befolyásos férfi közbenjárása folytán, a kik valamennyien inkább az iskolai oktatás terén kívánták őt látni, melyre kiváló hivatottsággal bírt, legilletékesebb helyről ígéretétől fölmente¬ tett ; továbbra is megmaradt ugyan a fiatal Osztroluczkyak mellett, de a maga részéről minden további lekötelezettség nélkül. 1812. január havában Fábri tanárt helyettesítette, s miután az iskolai szünidő alatt magyaror¬ szági útjáról Pozsonyba visszatért, itt szeptember 2-án a tanárok által a görög nyelv elemeinek előadására szólíttatott fel, mely kérésnek ő eleget is tett. 1813. márczius havában Osztroluczky elhunyt, s végrendeletében Zsigmondy SAMU-nak 1000 frtot hagyományozott, egyúttal fiai gyámjává Gosztonyi János tábornokot jelölte ki, a ki mindenekelőtt iparkodott Zsig- (174) ZSIGMONDY VILMOS. 261 mondy SAiiu-nak a fiatal Osztroluczkyaknál való megmaradását továbbra is biztosítani. Ez évben a szünidők alatt növendékeivel szintén több helyen fordult meg, s ez időben egészsége is kedvező volt. Ugyancsak 1813. szeptember havában folytatta a görög nyelv nyilvános tanítását, s külön felszólításra néhány hallgatónak a mathesisből is tartott előadásokat. 1814-ben Gosztonyi elhatározván, miként gyámfiait magához veszi Pestre, oda nyilatkozott ugyan, hogy örömest látná Zsigmondy- t ezek mellett itt is, de ez utóbbi kijelenté, hogy az Osztroluczkyékat Pestre nem követi. 1 814. augusztus hava utolsó napjaiban növendékeivel útra kelvén, az ország több helyén fordult meg, míg végre október 1 8-án tőlük elbú¬ csúzván, mindenekelőtt sógorához ment Szennára. Itt értesült arról, hogy tanárnak jelöltetett ki a pozsonyi evang. lyceumnál újonnan alapított tan¬ székre, s az erre szóló meghívó levél neki 1814. november 30-án kézbesít- tetett. Habár a jövedelmet, melyet itt kezdetben kapott, keveselte, mégis elfogadta a meghívást, minthogy a tanári pályához vonzalma volt. 1815. január utolsó napján Pozsonyba érkezvén, itt február 9-én ünne¬ pélyesen tanárrá avattatott fel, s e hó 13-án megkezdte nyilvános előadásait. A mint mondja, az új tanszék megerősítéséért sokat és sokáig kellett küz¬ denie, de azon tudat, hogy végre minden akadályt leküzdött és az igen gyenge alapra épített tanszéket megerősítették, saját bevallása szerint nem kis örömére szolgált. 1825-ben többi tanártársaiéval egyenlő fizetést is nyert. Tanári működése közt, mely 1833-ban történt haláláig tartott, Fábri Istvánnak 1817-ben történt elhalálozása után a lyceumi könyvtár kezelése és őrizete szintén őt terhelé 1 829-ig, s a könyvtár öregbedése körül is szerzett magának érdemeket. Zsigmondy Samu irodalmilag is működött. 1817-ben megírta Fábri István tanártársa életrajzát. 1823-ban a bőid. Stanislaides tanár tiszteletére és megemlékezésére beszédet mondott. 1826-ban görög, 1828-ban pedig héber grammatikát írt iskolai hasz¬ nálatra, mely könyvek közül az első Pozsonyban, az utóbbi Bécsben jelent meg. Megírta Magyarország történél mét is iskolai használatra. Ennek egyik részét, egész a mohácsi csatáig, Pozsonyban nyomták ki; a másik részével azonban, mely Magyarországnak az osztrák ház királyai alatt való törté¬ netét tárgyalá, 1829-ben a censura oly keményen bánt el, hogy, mint mondja, minden nagyobb fontosságú eseményt kitörültek belőle és bővebb elbeszéléseit oly csonka fragmentumokká változtatták át, hogy könyvét ily alakban nem akarta közölni ; azonkívül a benyújtott mű revisiója egyáltalán oly késedelmesen történt, hogy ezt meg 1832. márczius hava előtt sem kapta (175) 262 BÖCKH JÁNOS : vissza. Kéziratát ennek következtében kiadatlanúl a pozsonyi lyceum könyv¬ tárában helyezte el. Házasságra 1815. november 20-án lepett Fábri Friderikával, Fábri István tanár és Fábri Teréz, szül. Beyer leányával, mint fentebb említem, és hat gyermeke lett. A már gyermekkorától gyenge, ismételten szenvedő férfit élte utolsó éveiben a betegség különös mérvben gyötörte, több ízben vérhányása volt, s az 1832/33. iskolai évben, midőn, mint mondja, az első felév vizsgái alkalmával 6 — 7 órát kellett ülnie és beszélnie naponta, telje¬ sen elgyengűlt, míg végre 1833. április 19-én élte 45-ik évében jobb létre szenderült ; utóda, mint Kováts-Martiny Gábriel megjegyzi, Greguss Mihály lett. Ha áttekintjük az itt röviden összefoglaltat, akkor azt látjuk, hogy Zsig¬ mondy Samu már gyermekkorától fogva kötelességérző, rendkívül szorgal¬ matos és szép tehetséggel biró egyén volt, a ki, elég korán jutva árvaságra, kiváló, erélylyel párosult tulajdonságainak és alapos tudományának köszön- heté a szép állást, melyet a pozsonyi lyceumnál oly méltón foglalt el, hogy emlékezetét ma is kegyeletesen őrzik mindazok, a kik e derék férfit köze¬ lebbről ismerni szerencsések voltak. Ha ezek után a derék atyáról a nem kevésbbé derek fiúra, Vilmos- ra tekintek, azt hiszem, könnyű felismerni a kettő közt a több irányban mutatkozó hasonlatosságot, mert Zsigmondy Vilmos szép tulajdonságainak nem csak egyike megvolt már atyja jellem¬ vonásaiban, úgy hogy a fiú e tekintetben egyenesen jeles atyja örökösének mondható. A pozsonyi ágost. evang. hitközségnek a Kisfaludy Károly utcza vegén levő, gondosan ájoolt sírkertjébe az ez utcza felé néző kapun belépvén, balra az úttól, szemben a temető őrének lakházával, a sírok kisebb csoport- ára akadunk, hol a hitközség érdemes lelkészeinek és tanárainak hantjait kegyeletesen őrzi. Itt akadunk egy sírkőre, melynek felírása tisztán mutatja, hogy a kegyelettel ápolt szélesebb hant alatt, az 1833-ban elhunyt érdemdús Zsigmondy Samu és az 1868-ban megboldogult neje, Friederika, földi marad¬ ványai nyugszanak. A gúlaszerü sírkő hátlapja arra vall, hogy a közös sírban nyugszik továbbá a még 1817-ben jobb létre szenderült Fábri István tanár is. Itt van tehát a kegyeletes hely, hol Zsigmondy ViLMOs-unk szüleinek és anyai ágról nagyatyjának földi maradványai közös sírban őriztetnek. Legyen ez továbbra is így ! Már e sorokból látható, hogy Zsigmondy Vilmos szerény jövedelmű, de müveit szülők gyermeke volt, igazi tanári családból származott, s így ter¬ mészetes, hogy a kis Vilmos, testvéreivel együtt, már kezdettől fogva gondos nevelésben részesült. Az érdemdús, de korán elhunyt Zsigmondy SAMU-nak négy fi- és két (176) ZSIGMONDY VILMOS. 263 leánygyermeke volt ; név es kor szerint felsorolva mint legidősebbet első helyen említem Adolf-oí, a bécsi általános kórház főorvosát, a ki 1880-ban balt el; ezt követte a jelenleg mint ügyvéd Budapesten lakó Pál; a harma¬ dik testver Augusta, férjezett Sclmlek, szintén budapesti lakos volt, a ki azonban 1844-ben, sajnos, már 25 éves korában jobb létre szenderülvén, ugyancsak a pozsonyi ágost. evang. sírkertben nyugszik nem messze szü¬ leitől. Korra nézve következik ViLMOS-unk, kit azután követett a jelenleg Pozsonyban elő Carolina s végre a legfiatalabb, Gusztáv, jelenleg m. kir. főmérnök Budapesten. Az első oktatásban Vilmos a szülői háznál részesült s aztán a pozsonyi ágost. ev. lyceumhoz került, hol 1830-ban az első osztályba lépvén, ezt az 1 830/31. iskolai evben kitűnő sikerrel végze. A következő iskolai évben, tehát 1831/32-ben, a mennyiben — Carolina nővérétől nyert szíves értesítés sze¬ rint — atyjának óhaja volt, hogy gyermekei úgy a tót, mint a magyar nyelvben kellő jártassággal bírjanak, a szakolczai ágost. ev. iskolát látogatta, még pedig szintén kitűnő sikerrel. A következő iskolai évben, a magyar nyelv kellő elsajátítása végett a komáromi reform, gymnasiumba került, hol az 1832/33. iskolaévben a 3-ik osztályt látogatta* és a következő 1833/34. iskolaévet atyjának 1833-ban bekövetkezett elhalálozásának daczára is meg Komáromban töltötte, a mint a 4-ik osztályról kiállított, általam megtekintett bizonyítvány mutatja, mely szintén kitűnő eredményről tanúskodik. Komáromban ViLMOS-unk a Nigrini családnál volt « cserében ». Csak eddig terjedhetett az atyai befolyás a nevelesre, mert még a 4-ik osztály megkezdése előtt veget vetett a sors Zsigmondy Samu életenek, s így ViLMOS-unk további gondozása egyedül anyjára maradt. A következő két iskolaévet (1834/35 es 1835/36) Zsigmondy Vilmos ismét a pozsonyi lyceumnál töltötte, es ez időben az 5-ik es 6-ik osztályt végezte el.** Itt fejezte be lyceumi tanulmányait is a következő 1836/37 és 1837/38. években, még pedig az 1838. június 29-én kiállított végbizo¬ nyítvány szerint eminens sikerrel. Nővére az ifjú Zsigmondy Vilmos-í korántsem mondja vidámnak, inkább komolyabbnak, gondolkozónak ecseteli s ilyennek mondja őt sógo¬ rom, Slubek Gusztáv pozsonyi lakos is. Iskolatársai nem annyira vidámsága, mint inkább jeles tanulása következtében csatlakoztak hozzá, s e jellemvoná- * Ezt az adatot Pap Gábor rév-komáromi ev. ref. lelkész és dunántúli püspök úr O Nagyságának az illető iskolai alapkönyvben történt szíves utánnézése alapján közöl¬ hetem. ** Ezt Michaelis Vilmos úr, a pozsonyi lyceum rektorának az illető jegyzőköny¬ vekből való szíves kijegyzése alapján közölhetem. (177) 264 BÖCKH JÁNOS : sának csirája, melyet későbbi időben saját tapasztalatainkból is ismerünk, megvolt tehát már gyermekkorában. Említi továbbá Carolina nővére, hogy mindig bizonyos hálaérzet jel¬ lemző őt, s ez valóban egyebek közt kifejezést nyert abban is, miként hálásan megemlékezvén azon időről, midőn mint az egykori lyceumi tanár szorgalmas, de szegény fia, a pozsonyi ágost. ev. hitközség részéről bár csekélyebb ösz- szegü, de neki így is jól eső pénzbeli támogatásban részesült, később, midőn a szinten szorgalmas férfi sorsa már jobbra fordult, évek hosszú során át nem szűnt meg saját adakozásaival is gyarapítani a pozsonyi ágost. ev. hitközség iskoláinak szánt adományokat, mint ezt az imént említett hitköz¬ ség legújabb, 1889-ben kiadott újévi programm 7-ik lapja is tanúsítja. A mint Carolina nővérétől hallom, szülei szerény pénzbeli viszonyok közt éltek, úgy hogy a sok gyermek nevelése valóban gondot okozott nekik. Zsigmondy Samu-í (az atyát) szigorú, de igazságos férfinak mondja úgy Carolina mint Slubek Gusztáv scgorom, s az anyát művelt, jóságos asszony¬ nak említi Carolina, a kihez való belső ragaszkodásának jelei most is átrez- gik a leánygyermek beszédét. Azt mondja Carolina, hogy atyja, a ki élte korában gondosan vezeté a gyermekek nevelését, még halálos ágyán arra kérte nejét, hogy gyermekei¬ nek életpályájuk választásánál majdan szabad kezet engedjen, mert azt akarta, hogy mindegyikök saját belső hajlamát kövesse. Hogy mily körülmények érlelték meg Zsigmondy ViLMOs-ban, a nem bányavidéken szülöttben, a selmeczi akadémiára való vándorlást, előttem ismeretlen, de Carolina nővére arról értesít, hogy még atyjuk életében Pál testvérük nyilvánított hajlamot a selmeczi akadémiára való menéshez, mely óhajtás azonban nem tetszett atyjuknak, a mennyiben szerény anyagi helyzetökre való tekintettel, annak kivihetősége iránt komoly aggodalmai voltak. Zsigmondy Samu elhalálozása után, mint említém, Vilmos s a többi gyermek nevelésének vezetése teljesen az anya szorgos kezeire került, s a pálya választása már az atya végkivánalma szerint teljesen IÜ7mos-unktól függvén, ez 1838-ban, a pozsonyi lyceum elvégezte után, a selmeczi bányász- és erdészakadémiánál beiratkozott s a következő négy éven át, t. i. az 1838/42. tanévekben, ezen akadémia rendes hallga¬ tója volt. Az 1842. szeptember 30-án Selmeczen kiállított absolutorium mutatja, hogy Zsigmondy Vilmos az akadémián töltött éveket jól használta fel isme¬ reteinek bővítésére, nevezetesen a mineralogia-, geológiában és egyáltalán a bányaműveléssel kapcsolatos tantárgyakban tanúsított jeles előmenetelt úgy elméleti, mint gyakorlati irányban. Zsigmondy ViLMOS-t az akadémián töltött időben szintén csendes, (178) ZSIGMONDY VILMOS. 265 inkább visszavonúltnak említik előttem, a mi összhangzásban áll az élőb¬ bemben e tekintetben róla elmondottal. Az akadémiai tanulmányok bevégeztével az állami szolgálatba való felvételt kérelmezte, mire a kir. alsó magy. főbányagrófi hivatal 1842. deczember 7-én kelt 6004. sz. leiratával az akkor Pozsonyban időző Vilmosunkat arról ertesíté, hogy a legfőbb udvari hatóság az állami szolgᬠlatba való felvételét cs. kir. bányagyakornokkent megengedte s szolgála¬ tának megkezdési idejétől számítandó 30 p. kr. napidíjat is engedélyezett neki ; egyúttal szolgálattételre a szélaknai kir. bányagondnoksághoz osz¬ totta be. Egy későbbi, 1843. márczius 30-án Selmeezen, a kir. alsó magy. főbányagrófi hivatal akkori titkára, Berghoffer Ferdinand által kiállított bizonyítvány a mellett tanúskodik, hogy Zsigmondy Vilmos az imént említett napon mint kir. bányagyakornok a selmeczi főbányagrófi hiva¬ talnál hivatalos esküjét letette. 1843. márczius 30-a e szerint szolgálata megkezdésének ideje. 1843. junius 28-án kelt selmeczi főbányagrófi hivatali rendelettel Zsigmomty Vilmos mint bányagyakornok a Nándoraknai bánya¬ főnöki szolgálat teljesítésével bízatott meg, a más szolgálatra utasított nándor- aknabeli ideigl. bányafőnök, Ravasz Károly helyett. 1844. április 29-én kelt selmeczi főbányagrófi rendelettel Zsigmondy ViLMOS-sal közölték, hogy a cs. k. pénzverési és bányászati udvari kamara elnöksége 1844. április 24-én kelt 213/eln. rendeletével indíttatva érzé magát, Zsigmondy Vilmos-í kisegítő szolgálattételre a cs. k. központi bánya¬ igazgatósághoz 1 p. forint napidíjjal beosztani, egyúttal felmentette őt eddigi szolgálatától és az azonnal Bécsbe való utazásra utalta. Zsigmondy Vilmos fiatal, alig 22 eves korának daczára, a reá bízott teendőket komolyan s a legnagyobb lelkiismerettel végzé ; erről fényesen tanúskodik az alább következő okmány, mely a Zsigmondy Vilmosnak előbb említett, Bécsbe való behívása következtében szükségessé vált szolgálati átadásoknál működött hivatalos közeg jelentése. Auszug aus dem Windscliacliter Consultationsprotokolle vöm 18. Mai 1844. Nro. 859 Extraordinarium. Peter Rittinger k. Pocliwerksinspektor maciiét die Anzeige, dass er am 9-ten und 10-ten d. M. wegen Verkinderung des Herrn Bergratks und Oberbergverwalters Landerer die Uebergabe dér Ferdinandschackter Grube von dem bisherigen prov. Werksvorsteher Zsigmondy an den k. Scliichtenmeister v. Fail besorgt, und die Grube im wolilgeordneten Zustande mit zalilreichen, im regelrechten Betriebe stekenden Erz- und Gángstrassen vorgefunden habé, dieser Zustand dieses Grubengebáudes demnack (179) 266 BÖCKH JÁNOS: auf besonderen Fleiss und Eifer bindeute und dem Practicanten Zsigmondy zum Lobé gereiclie. Cunclusum. Diese Anzeige veranlasste die k. Bergconsultation dem zűr Dienstleistung bei dér k. k. Hofkammer in Münz- und Bergwesen nach Wien abberufenen k. Practicanten Wilhelm Zsigmondy für seine eifrige und pünktliehe Führung dér Grubengescháfte, die ámtliche Zufriedenheit zu eröffnen. Kari Kotzbek m. p., k. Amtsprotokollist. EVíböl látható, hogy ama kötelessegerzet, vasszorgalom és erély, mely Zsigmondy Vilmos későbbi életében oly szépen nyilvánult, meg volt már benne liatal korában is. A következő, közel 2 évi időszakot Zsigmondy Vilmos Bécsben tölté, miközben felsőbb hatósága bizalmát annyira elnyerte, hogy 1846. január I 1. kelettel a cs. k. központi bányaigazgatóságtól 53/17. sz. alatt arról értesíttetett, miként ez utóbbi a szolgálat érdekében megbízza a szabályszerű I írt 36 krnyi napidíj élvezete mellett a Domán melletti kőszénbánya vezetésével. Ezen szolgálatának megkezdése előtt azonban, tapasztalatainak kibővítése végett, lehetővé tette azt is, hogy Zsigmondy előbb Eisenerzet , Pribramot, Buschtihradot, Morva-Ostraut és Selmeezet látogathatta meg, az ottani bányászat megszemlelese végett, mi czélból 200 p. f. előlegben részesült. Zsigmondy eddigi működése további elismerést nyert, midőn 1846. junius 13-án Oraviczán kelt, a bánsági kir. bányaigazgatóság által kiadott rendelettel értesíttetett, hogy a magas k. magy. udvari kamara május 27-én kelt 22,855. sz. dekrétuma szerint ő Felsége 1846. május 1-én 139 sz. legmagasabb elhatározásával Zsigmondy- t a mondott év május 1-től ideigl. minőségű kir. bányagoudnokká és bányamérnökké nevezte ki 575 frt évi fizetéssel, 30 — 50, tehát 100 frt. lótartási illetmenynyel (2 ló tartására), 12 öl fa, vagy pedig 96 mázsa kőszén (24 frt) és természetbeni lakás elve- zetevel. Zsigmondy Vilmos kinevezési okmánya czimezéséből látható, hogy ennek kiállítása alkalmával mint kir. bányagyakornok már Kesiczán tartóz¬ kodott. Ha a fentebbi adatokat tekintjük, láthatjuk, hogy Zsigmondy Vilmos 25 éves korában, alig három évi szolgálat után, már bányagondnoki és bányamérnöki állásra jutott, mely körülmény, azt hiszem, eleg élénken bizo¬ nyítja ama bizalmat, melyet felsőbb hatósága ismereteibe, tehetségeibe és szorgalmába helyezett, melyeknek fényes jelét adta már első szolgálati evében, a mint azt Kittinger fentebbi nyilatkozata mutatja, s valamint azon körül¬ mény is, hogy újabb állásában új lendületet adott a teljesen hanyatlásnak indult szénbányáknak Dománon és Kuptorén, Resicza mellett. Bizonyítja ezt egy további, 1847. évi április 15 én Kesiczán 12. sz. alatt kiállított, s a resiczai vasmű igazgatója, Diettrich által aláírt okmány, melyben hivatkozással egy felsőbb hatósági rendeletre, Zsigmondy (ISO) ZSIGMONDY VILMOS. 267 felszólíttatik, hogy ez év május 1-ig Pécsre utazzék, hol Prugberger József segédbányatiszttel , egykori akadémiai társával találkozván , több heten át részt vett ama geológiai és bányászati vizsgálatokban, melyek czélja a vasasi vallásalap- uradalom bán előforduló szénlerakodás kizsákmányolᬠsára szolgáló tervnek kidolgozása volt. A szabadságharcz Zsigmondy ViLMOS-t meg regi állásában találta, s alkalmam volt eredetiben olvasni a következő okmányt, mely hozzá, mint bányagondnokhoz Piesiczára lett czímezve : 6859 IÖ8Ö Dittrich Antal, resiczai vasmű -igazgatónak, 4 heti szabadság engedményeztetvén, a resiczai vasmű ideiglenes igazgatásával Ont bízom meg, ismert ügyessége- s buz¬ galmától elvárván, hogy az érintettem vasmű érdeke az Igazgató távolléte alatt hát¬ ramaradást nem szenvedend. A bánsági k. bányaigazgatósági elnöktől. Oraviezabányán Deczember 2-án 1848. Oranzmatein m. p. Ez okmány, mely egyenesen Zsigmondy ismert ügyességére es buzgal¬ mára hivatkozik, meg pedig kiállítva egy oly férfi által, a ki, közismeretes dolog, maga is mintaképe volt a szorgalomnak, ismét csak erősíti azt, a mit ZsiGMONDY-nál különben már eddig is tajiasz faltunk, de mutatja egyút- tal azt is, hogy a bánsági bányaigazgatóság akkori elnöke feltétlenül bízott Zsigmondy ViLMOs-nak nemcsak ügyességeben és buzgalmában, hanem ennek erélyében és hazafiságában is, midőn a vészteljes napokban a hazánk délkeleti határ részén fekvő, az akkori háborús időkben kétszeres fontossággal biró resiczai vasmű ideiglenes igazgatását kezeibe tette le. A határőrvidék közelsége már előre is biztossá tette, hogy nem csekély feladatok azok, melyek az akkor 28 éves, ideiglenes vasműigazgató által megoldandók s a későbbi események tényekkel igazolták, hogy Zsigmondy Vilmos minden tekintetben megfelelt a beleje helyezett bizalomnak. Már két héttel később, hogy Zsigmondy Vilmos átvette a resiczai vasgyár ideig], vezetését, t. i. 1848. deczember 16-án, intéztek a határ¬ őrök Doda Traján akkori kapitány vezetése alatt támadást Eesicza ellen, melyet a Zsigmondy Vilmos, Diakonovics Adolf honvédőrmester, később uradalmi titkár az osztrák-magyar államvasút-társaságnál, és Fejér Károly honvedkapitány megbízottakból álló küldöttség nem leven kepes elhárítani, csakis az erélyes ellentállás maradt hátra, s ennek köszönhető, hogy Fejér 268 böckh jános: Károly kapitánynak a délutáni órákban sikerült a rendelkezésére álló hon¬ védek és a resiczai nemzetőrség élén a támadókat elűzni s így Resiczát ez alkalommal megmenteni. Resiczán ezután tovább gyártották ugyan az akkor jó kelendőségnek örvendő golyókat és ágyúkat, de a Resiczát mindig körüljáró ellenség éjjelenként nemcsak egy őrködő nemzetőrt ejtett fogságba.* Rohamosan közeledett azonban az újabb vész. 1848. deczember 24-én reggel 4 és 5 óra közt Resiczát a tetemes (főnyi határőrök- és népfelkelőkből álló, s ekkor Racsokrak kapitány által vezérelt csapatok a Tirnova-ferencz- falvi, tehát keleti oldalról újra megtámadták. Zsigmondy Vilmos ez újabb támadáskor is erősen résen állott. Egyik torlasztól a másikhoz sietett erélyes ellentállásra buzdítván, és őrködvén, hogy megvédetten pont ne maradjon. Személyesen gondoskodott arról is, hogy a templomtérről a lőszerek jionto- san eljussanak rendeltetési helyükre. Fejér kapitány ez újabb támadáskor véletlenül Bogsánon volt, úgy hogy a deczember 24-iki harczban helyette Rohrmann honvédfőhadnagy vezérelt a leginkább veszélyeztetett ponton. Habár a védelem hősies volt, Resicza délután 5 órakor, miután a védelmezőknek lőszere elfogyott, a túlerőben lévő támadók által bevétetett s így az e harczias időben annyira fontos vasmű az ellenséges határőrök kezébe jutván, a magyar kormányra nézve egy időre veszendőbe ment. Resicza elestevel csak a menekülés maradt hátra, de Zsigmondy Vilmos még ekkor sem feledkezett meg arról, hogy a reá bízott vasmű hiva¬ talos pénzéit a magyar állam részére megmentse, s ezeket saját hátán vive, mentette ki a betörő ellenség körmei közül. Többi tiszttársaival együtt legelő¬ ször is Oraviczára ment igazgatóságához, s onnan később Szegedre és Debre- czenbe, míg 1849. május havában Resiczára visszatérhetett. Bekövetkezett azon időpont, midőn tudvalevőleg Bem tábornok vitéz csapatait Erdélyből két vonalon átvezérelte a Bánság területére, és ezeket Lúgos táján ismét egyesítvén, 1849. április közepétől május közepéig oly erélylyel és sikerrel lépett fel, hogy a Leiningen vezérlete alatt a Bánságban álló ellenséges hadat visszavető Temesvárra, melyet egyúttal ostrom alá vevén, e közben az Orsovánál betört Malkovszky osztrák csapatait pedig szintén üldözte és Orsován át vissza űzte Oláhországba, a honnan betör¬ tek volt. Hazánk e délkeleti végrészei — Temesvár kivételével — így megszaba¬ dulván az ellenségtől, 1 849. május havában Zsigmondy Vilmos is vissza- Úgy ezen, valamint a deczember 24-én történtekre és Zsigmondy ViLMOsnak későbbi elfogatására vonatkozó adatokat Faber Gyula urnák, az osztr.-magy. állam- vasút resiczai könyvvezetője szives közlésének köszönöm. (182) ZSIGMONDY VILMOS. 269 térhetett Resiczára, hol újból elfoglalta előbbeni állását, és folytatta az ágyú- és golyóöntést a magyar hadsereg számára. Mellékesen legyen felem¬ lítve, hogy Zsigmondy Vilmos Resiczán való tartózkodása idejében eleinte a főúton, a 97-ik számú házban lakott, mely jelenleg az osztrák-magyar államvasút-társaság tulajdonában van, később pedig, midőn ez épület fen¬ tebb mondott megrohanások idejében főőrsógi szállás lett, a bányamér- nökségi éjiületbe költözött át. Ama lesújtó esemenyek után, melyek 1849. augusztus 9-en Temesvárnál és 13-án Világosnál lejátszódtak, tudjuk valamennyien, rémséges napok következtek hazánkra, melynek szerencsetlen sorsa hosszú időre el volt döntve. Ekkor, az uralomra jutottak, mint annyi más jelesünknek, Zsigmondy ViLMOs-nak is bűnül rótták fel a szabadságliarcz idejében tanusitott hazafias magatartását s egy nyári estén, epen midőn Faber Ignácz resiczai pénz¬ tárnok és az öreg Ortmeier, akkoriban szertárnok, tiszttársai társaságában játékkal szórakozott, az elfogatására kiküldöttek 10 óra tájt beleptek szobᬠjába, őt azonnal letartóztatván, Temesvár várába fogságba vitték, hol azután az ott megalakított haditörvényszék elé került. Előttem fekszik a «Temesvárer Anzeigem 1 849. deczember 1-én, szorn- oaton kiadott 14-ik száma, melynek hirdetései közt mindjárt első helyen a következő olvasható : Kriegsrechtliches Urtheil. Wilhelm Zsigmondy, von Pressburg im Comitate gleichen Namens, in XJngarn gebürtig, 28 Jalire alt, evangeliscli, ledigen Standes, Markscheider und Bergscbaffer im königlichen Eisenbergwerke zu Reschitza, ist bei gesetzlicli erliobenem Tbatbe- stande gestándig und überwiesen, sowohl vor, als nacli dem 14. April d. J., trotzdem er das a. k. Manifest vöm 3. Október v. J. publiziren hörte, für die Rebellen Waffen und Munition in grossen Massen als Werkfübrer des Reschitzaer Eisenwerkes erzeuget, mit den Rebellen im bestándigen Verkehr gestanden, auf Aufforderung dér kaiser- lichen Truppén die Uebergabe des Eisenwerkes Rescliitza absolut verweigert und auf Widerstand angerathen und gedrungen zu babén. Derselbe ist daher kriegs- recbtlicb dér Vorsclmbleistung zum bewaffneten Aufrulire scbuldig erkannt, und nebst Entsetzung von seinem Amte zu secbsjábrigem Festungs-Arreste in Eisen verurtheilt worden. Welches Urtbeil gerichtsberrlicli besfáttiget, und am heutigen Tagé kundgemacht worden ist. Temesvár am 26. November 1849. Vöm le. k. Banater Kriegsgerichte. íme, a sok közül ismét egy példa, hogy miképen jártak el akkorában azokkal, a kik hazánk igaz ügyét hű ragaszkodással és teljes odaadással szol¬ gálták. 270 BÖCKH JÁNOS : Mutatják a fentebbi tények, hogy Zsigmondy Vilmos a vészteljes, nehéz napokban is hű fia volt hazájának, s hogy tekintet nélkül személyére, teljes erejével iparkodott a felebbvalói által beléje helyezett bizalomnak becsületesen megfelelni, s hazájának igazságos ügyét tőle telhetőleg szol¬ gálni. Eliteltetése után Zsigmondy Vilmos Olmütz várába vitetett, hol távol hazájától, vasra verve élte keserves napjait mindaddig, mig 1850. julius 24-én megkegyelmezés folytán a következő okmánynyal szabadságát vissza nem nyerte. Nro. 4523. Certificat. Für Herrn Wilhelm Zsigmondi von Pressburg in IJngarn gebürtig, 28 Jalire alt, evangeliscb, ledig, geweséner Marksckeider in den königlicken Eisenwerken, welcker wegen Vorscliubleistung zum bewaffneten Aufrukr laut Urtkeil und Publi- kation Temesvár am 26-ten November 1849 nebst Entsetzung von seinem Amte zum secksjákrigen Festungs- Árrést in Eisen liieker verurtlieilt war, ist in Folge allerköck- ster Gnade Sr. Majestát des Kaisers und des kokén Kriegs - Ministerial - Erlass Nro. 4155 Wien am 11-ten Juli 1850 auf freien Fuss gesetzt und mit keutigem Tagé seines Arrestes entlassen worden. Gegeben zu Olmütz am 24-ten Juli 1850. Vöm k. k. Militár-Platz-Commando. Laimer m. p, Obrstlieut. Julius 24-én Zsigmondy Vilmos fogsága tehát véget ért és vissza tér¬ hetett hazájába. A temesvári haditörvényszék megfosztotta Zsigmondy-í szabadságától, állásától s így egyedüli jövedelmi forrásától, a mi a vagyontalan férfira bizo¬ nyára nyomasztó körülmény volt, de nem foszthatta meg őt szorgalommal párosult erólyétől és szellemi kincsétől t. i. szakismereteitől, melyek ezután egyedüli támaszai lettek. Szabadságának visszanyerése után mindenekelőtt előbbi tevékenységé¬ nek helyét, Eesiczát kereste fel, hol későbbi apósa, Hergloz György kőszén- bányatulajdonos szolgálatába, mint bányagondnok állt, havi 25 p. f. fizetés mellett. Az akkor kötött, 1850. október 6-án Resiczán kelt szerződés értelmé¬ ben Zsigmondy arra kötelezte magát, hogy a mondott hányatulajdonosnak a Kuptore mellett íSzekulon) fekvő kőszénbányáira kellőleg felügyel, s vala¬ mennyi bányaműveletről átnézetes térképet készít, mely utóbbinak a szer¬ ződés keltetői számítandó egy óv leforgása alatt készen kellett lennie. A szer¬ ződés egyelőre egy évre, t. i. 1851. október 6-ig lett megkötve. Ezen szerény, de ZsiGMONDY-ra nézve bizonyára fontos jövedelmi forrást, minthogy ez nyújtotta a szabadságát bár visszanyert, de kenyerétől (184) ZSIGMONDY VILMOS. 271 megfosztott férfinak az első keresetet, felcserélte Zsigmondy még a szer¬ ződési év letelte előtt egy másodikkal, mely bár szintén nem mondható gazdagnak, de a megélhetés feltételeinek jobban felelt meg. Egy 1851. márczius 29-én Bécsben kötött szerződés mutatja, hogy Zsigmondy Vilmos ekkor gr. Sándor Móricz szolgálatába lépett, a ki mint az esztergom megyei anna-völgyi barnaszénbánya tulajdonosa, Zsigmondy-í ez utóbbihoz hányagondnokká nevezte ki, neki egyúttal havi részletekben kiszolgáltatandó 800 p. f. évi fizetést, többféle nem jelentéktelen termeszet- beni járandóságot, a bányahivatali épületben szabad szállást, valamint egy szers mindenkorra az első berendezésre 400 p. f. biztosított. Ezen utóbbi összeg azonban a szolgálatból bármely időben önként való esetleges kilépése¬ kor visszatérítendő volt. Zsigmondy ellenben kötelezte magát arra, hogy teljes erejével azon lesz, hogy a rábízott bányát virágzó állapotba hozza, azt a hajnai uradalom területén megejtendő kutatások által lehetőleg ki fogja bővíteni vagy épensegesen új bányákat nyitand s hogy egyáltalán bányaurának érdekeit minden tekintetben hűn és lelkiismeretesen előmozdítandja. Érdekesnek tartom, mint az akkor uralkodó viszonyok kifolyását, felemlíteni azt, hogy a szerződés 3-ik pontja alatt ki volt kötve továbbá az is, hogy a szolgálatba álló politikai tekintetben soha nem vét a törvényes kormány ellen.* Zsigmondy ezen szerződés által, mely neki az esetre, ha szolgálatadója nem a gondnokon múló körülmények következtében a szolgálati viszonyt felbontaná, 2000 p. f. kártalanítást biztosított, legalább is 3 évi szolgálatra kötelezte magát, s gondoskodva lett arról is, hogy a bányagondnok a szak¬ ismerete és tevékenysége által elérendő pénzbeli eredményekből bizonyos százalékokban is részesüljön. E szerződésen, mint a tanuk egyike, Zsigmondy egykori oraviczai főnöke, Graenzenstein Gusztáv, cs. kir. udvari kamaratanácsos szerepel, a kinek része is voltakban, hogy Zsigmondy Vilmos ez állomásra került. Zsigmondy ezek után április 1-én és folytatólag 4-en átvette elődjétől, Seidel Károly bányagondnoktól az annavölgyi bányát és az ezzel kapcsola¬ tos tárgyakat s megkezdte ottani működését. Tevékenységének fonala, melyet a temesvári haditörvényszéknek ite- lete ketté vágott, ime újra össze volt kötve, s ha nem is nyílt meg előtte újra az állami szolgálat, szabadon állt előtte életpályája a magánbányászat terén, melyre ő bátran lépett s mint a fentebbiből látjuk, most már anyagi tekintetben is kedvezőbb feltételek mellett. Mint előre látható volt, Zsigmondy Vilmos új állásában is teljes mérvben megfelelt feladatának és kiérdemelte szolgálatadójának megelége- * A z eredeti szövegezés ekkép hangzik : 3-tens verpfliclitet sicli H. Wilhelm Zsigmondy . sich auch nie in polit. Beziehung gégén die rechtmássige Regie- rung verfanglich zu machen. (185) 272 BÖCKH JÁNOS : (leset, a mit tisztán mutat már azon körülmény, hogy a fent említett, csakis 3 evre szóló szerződés lejártával gr. Sándor neje, Leontina, szül. Metternich herczegnő és Hackler Antal, központi jószágigazgató egyúttal törvényszéki- leg megbízott gondnok, 1854. junius 7-én Bécsben új szerződést kötöttek Zsigmondy- val, még pedig 10 évi időtartamra, azaz 1854. április 1-től, 1864. április 1-ig. A bányagoudnok fizetése ezen szerződésben már évi 1:100 p. forinttal szerepel s megjegyezhetem, hogy a még az első szerződésben kitett terme- szetbeni járandóságok több irányban szintén javíttattak. Zsigmondy ez újabb szerződésben is magára vállalta a már korábbi szerződésben kikötötteket, s lekötelezte magát, mint említőin, 10 évi szolgálatra, s csakis ennek leteltével volt neki megengedve még pedig fél évi felmondás mellett, a szolgálatból való távozás. Egyéb, már az első szerződésben megállapítottak mellett lényeges vál¬ tozást tüntet fel azonban az újabb szerződés az irányban is, hogy az ott kitett feltételek mellett 5000 írttal megállapított kártalanítási összeg újab¬ ban 10,000 p. forintra lett fölemelve. Zsigmondy azonban javadalmainak ezen újabb javítása daczára sem töltötte ki teljesen a szerződésben kitett szolgálati időt, a mennyiben családi tekintetek változásra kényszerítők. 1859. november 30-án tehát átadván az annavölgyi barnaszénbánya további vezetését az oda újonnan kinevezett Ballus Zsigmond gondnoknak, egykori akadémiai tanulótársának, első Ízben Besiczára költözködött, hon¬ nan 1860. végén Budapestre menve, itt végleg letelepedett. Alkalmam volt eredetiben látni ama bizonyítványt, melyet Zsigmondy ViLMOs-nak a gróf Sándor szolgálatából való távozása alkalmából a központi jószágigazgatósága kiállított, s minthogy ez legtisztábban mutatja, mennyire meg voltak elegedve eddigi szolgálatadói annavölgyi bányagondnoki működésével, legczélirányosabbnak tartom e bizonyítvány eredeti szövegét teljességében ide iktatni. Nro 81 860 Dienst-Zeugniss. Dem Herrn Wilhelm Zsigmondy wird liiemit bestáttiget, eláss derselbe vöm 4-ten April 1851 bis Ende November 1859 auf dem gráflick Sándor 'seben Braun - kohlen-Bergwerke Annathal in Ungarn, Graner Comitat, als Bergverwalter angestellt war und in dieser Eigensckaft den ilirn obgelegenen Verpfliclitungen sowohl in teck- nischer Beziehung, als in seinem sonstigen Wirkungskreise vollkommen entsprocken kabe, so dass unter dessen Leitung dieses Bergwerk einen bedeutenden Aufsckwung genommen kát. Derselbe kann nickt nur als gesckickter Bergbeamte, sondern auck bezüglick seines untadelkaften Betragens und dér bewiesenen Treue und Redkckkeit bestens anempfoklen werden, was demselben mit dem weiteren Beisatze bestáttiget (186) ZSIGMONDY VILMOS. 273 wird, dass er aus Familien-Bücksichten diesen Dienstposten selbst gekündet und aufgegeben hat. Von dér graflich Sándor’schen Central- Güter-Direction. Wien am 23. Február 1860. Anion Hackler m. p., Cent.-Güter-Director. Hogy mennyire bírta a távozott bányagondnok, Zsigmondy egykori szolgálatadójának megelegedesét és bizalmát, ezt a fentebbi okmány mellett tanúsítja még ama körülmény, bogy midőn már Budapesten mint bánya¬ ügynök működött, a gróf Sándor-téle jószágfelügyelőség Bajnán egy ugyanott 1863. junius 1 1-én kelt, gróf Sándor által láttamozott átiratban arról értesíté ZsiGMONDY-t, mikent a gróf, jószágai administratiója ajánlatára, indíttatva erezte magát, annak oldala mellé az annavölgyi barnaszénbánya igazgatása czéljából bányászati tanácsadót adni és ez állást, utalással ZsiGMONDY-nak a bányászat terén köztudomású ismereteire, reá ruházta. Ez új tisztjében ZsiGMONDY-nak kötelességéve tétetett havonként egy¬ szer, sürgős esetekben pedig a hányszor szükséges, a bányagondnokságot megszemlélni, s e tekintetben teljes befolyás biztosíttatott neki a bányaigaz gatás valamennyi ágára. Kötelessége volt továbbá a bányagondnokság beadványait véleményével ellátni s a Budapesten előforduló ügyeket, a mennyire lehetséges, legombolyítani. Feladataihoz tartozott továbbá amaz indítványokat, melyeket a bányászat emelése és fejlesztése érdekében fek¬ vőknek tart, további elhatározás végett a jószágfelügyelŐ3eghez juttatni. Mind e szolgálatok fejében Zsigmondynak 1863. junius 1-től évi 600 frt. díj biztosíttatott egyeb kedvezményeken kívül, netalán előforduló utazási kiadᬠsainak megtérítése mellett. Eme megbízás bizonyára a legszebb bizonyítvány, melyet Sándor gróf a közel 9 éven át szolgálatában állott, egykori annavölgyi bányagondnokᬠnak onnan való eltávozta után kiállíthatott. Gyakrabban fordultak Zsig- MONDY-hoz az 1854—1859. időközben, tehát az ált. osztrák bányatörvény behozatala óta, a hatóságok is, hogy az esztergomi barnaszénterületen felmerült akár pörös bányaügyekben, akár egyéb a bányászatra vonatkozó eljárásokban mint szakértő részt vegyen. Az esztergomi és soproni cs. kir. járásbíróság, de különösen az akkori selmeczi cs. k. bányakapitányság kereste meg ez irányban gyakrabban, s ennek hivatalos felszólítására vál¬ lalta magára, ugyancsak mint annavölgyi bányagondnok, a nógrádmegyei Kis-Ujfalu melletti szénbánya vezetését, s ebből kifolyólag egy többfele fel¬ tételek nem épen könnyű összeegyeztetésének megfelelő üzemterv kidol¬ gozását. Ez új megbízás folytán kötelezve volt a szóban forgó bányát, a terv¬ szerű művelet ellenőrzése végett, havonként egyszer megszemlélni s úgy a bányatulajdonosnak, mint a selmeczi bányakapitányságnak a bányaüzemre es a létező hiányok orvoslása menetére vonatkozó jelentéseit megtenni. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (187) jg 274 BÖCKH JÁNOS : Midőn a selmeczi bányakapitányság a bánya ügyeinek műszaki veze¬ tése végett ZsiGMONDY-lioz fordult s ezt minden más beavatkozás kizárásával csakis öreá bízta, tette ezt Zsigmondy ViLMOs-nak « kipróbált szakismeretére » való utalással. Van tudomásom arról, hogy Zsigmondy e rendkívüli megbízatások egyikéből másikából kifolyólag írásbeli szaknyilatkozatokat is készített, de ezeket egyenként nem ismerem. Elképzelhető, hogy oly erélyes, alapos ismeretekkel és tapasztalatokkal biró férfi, minő Zsigmondy Vilmos vala, már rég óhajthatott tevékenységé¬ nek sokkal tágabb és szabadabb működést engedő teret, a hivatalnokénál függetlenebb állást, melyre már tulajdonságai folytán valóban képesítve és hivatva is volt. Az 1859. év vége Zsigmondy Vilmos életében tehát forduló pontot képez, a midőn a hivatalnoki pályát, melyet állami szolgálatban szép remeny- nyel megkezdett s a szabadságharcz utáni fogságból való visszatértével a magánbányászat terén ép oly sikerrel folytatott, végleg elliagyá és Pestre költözködvén, mint önálló bányaügynök kívánta szolgálni a közéletet. Még 1860. márczius 20-án Pesten kelt beadványával mindenek előtt azért fordult a budai cs. k. helytartósághoz, hogy neki engedély adassék nyilvános bányaügynökségi iroda megnyitására a budai bányakapitányság körében, még pedig Pesten való szeklielylyel. E beadványában utalván amaz új korszakra, mely az 1 854-ik évi általános osztrák bányatörvény behozatalával Magyar- ország bányászatára nevezetesen ennek szénbányászatára nezve kezdődik, midőn az elavult szabályok helyébe egy új, nyíltságra alapított, a birto¬ kot teljesen biztosító törvény lépett, Zsigmondy oly nézeteknek is adott kifejezést, melyek megérdemlik, hogy itt szóról-szóra feljegyeztessenek. A tapasztalt, éleslátású szakférfiú ezen véleményét későbbi tapasztalatai benne nemcsak hogy meg nem ingatták, hanem ellenkezőleg meg inkább megszilárdították, a mint ezt a sokkal később, az új bányatörvény megalko¬ tása végett a magyar kormány által egybehívott tanácskozásokban Zsigmondy által az ásványszénnek szabaddá bocsátása kérdésében elmondottak eléggé illusztrálják. Jelen folyamodvány különben egyéb irányban is bír történelmi értékkel. De kövessük beadványának ide vonatkozó sorait : «Bis zum Érsekemen dieses neuen Gesetzes bildete die fossile Kohlé in Ungarn ein Zugehör des Grundeigenthumes. Das Gesetz reihte auch die Mine- ralkohle unter das Bergregale ein, und ertheilte den ehemaligen Grundeigenthü- rnern eine fünfjáhrige Frist zűr Sicherung ihres bisherigen Eigentbumes iin Sinne des neuen Gesetzes. » « Mit dem letzten Október v. J. ist diese Frist zu Ende gegangen, es sind die Schranken gefallen, welclie den Bergbau auf fossile Kohlé von dér Willkür eines sein Interessé schlecht verstehenden Grundbesitzers abhángig mackten, und es steht nunmehr Jedermann frei, einen Bergwerksbetrieb auf Mineralkolilen zu (188) ZSIGMONDY VILMOS. 275 beginnen, dér hiezu den Beruf, das nöthige Geldcapital und den Unteimektnungs- geist besitzt, was für die riesigste Bntwicklung unseres Nationalwohlstandes die segensreichsten Folgen verspricht.» «Viele dér ebemaligen Grundbesitzer liaben von dér ibnen im Gesetze gewahrten Begünstigung Gebrauch machend wohl die nötliigen Gesuche um Scburfbewilligungen eingebraeht, jedoch nun eret beginnen für dieselben die grössten Verlegenheiten, da sie es nicht verstehen, wie — ohne sicli zwecklose Auslagen zu verursachen — die Untersucbungen in ikren Schurfterrainen vorzu- nekmen sind. — Ein Gleiches ist dér Fali mit Jenen, die brachliegende Capitalien gerne in Bergwerksunternebmungen anlegen wollten, wenn sie es verstanden, wie die Sache anzugreifen sei. » «Die betreffenden k. k. Berghauptmannscbaften sind wohl auf das Eifrigste bemübt, den Rathbedürftigen in jeder nur mögliclien Weise an die Hand zu gébén, jedoch ist durch anderweitige Gescbáfte dérén Zeit zu sebr in Ansprucb genommen, als dass sie den an sie gestellten vielfachen Anforderungen Genüge leisten könnten. Was muss nun die natürlicbe Folge sein ? Unberufene Adepten dér Bergbaukunst werden sich dér leicht zu Tauschenden bemáchtigen, — es wird einerseits das Yermögen von so Manchen in Unternekmungen, welcbe im Vorhinein als verfeblte zu bezeichnen sind, verloren gehen, — anderseits Berg- baubetriebe, welcbe allé Cbancen auf günstigen Erfolg babén, in Folge verfeblter oder gewissenloser Leitung verkümmern, in jedem Falle aber dem Nationalver- mögen empfindlicher Abbruch zugefügt werden. Dér ehrfurchtsvoll Gefertigte glaubt, dass den soeben dargelegten missliclien Verlialtnissen durch Errichtung von öffentlicben Agentialbureaus für Bergwesensangelegenkeiten gründlicb abge- holfen werden könnte.» «Die Bergbautreibenbenwürden vertrauensvoll sicli an jene Manner wenden, welche von einer bobén Landesstelle hiezu die nötbige Autorisirung erlangen, da eben diese Autorisirung ihnen Gewahr bietet für gewissenbafte, gescháftskun- dige Besorgung ibrer Angelegenbeiten. # «Die Bergbehörden liingegen würden nicht nur einen willkommenen Ver- mittler zwischen sicb und den Bergbautreibenden habén, und biedurcb einer Unzalil von zwecklosen, durch die Unkenntniss dér Partéién hervorgerufenen Arbeiten entgelien, sondern es standé denselben aucb jederzeit ein indifferenter Sacbverstándiger zu Gebote, wenn das Gesetz einen solcben bei den mannigfal- tigsten Amtshandlungen beizuzielien gebietet. Die Gescbáfte eines derartigen Agentialbureaus hátten nacli dem Pláne des Gefertigten im Wesentlicben zu bestehen : in dér Vermittlung zwischen den Bergbehörden und den Bergbautrei¬ benden, — in bergmánnisch geognostischen Erliebungen und Entwerfung von Betriebsplanen , — in Bergwerksinspectionen, — in Schatzungen von Bergwerks- objecten und Vermittlung von diesbezüglichen Verkaufen, — in dér Revision von Bergwerksrechnungen, — in dér Ertheilung von Rathschlagen behufs des vortheil- haftesten Ábsatzes dér gewonnenen Materialien und Producte, — schliesslick in dér Besorgung dér verschiedenartigsten markscheiderischen Arbeiten dér — zum Betriebe nöthigen Materialien , Gerdthe und Maschinen — sowie des erforderlichen Beamten- und Dienerschaftspersonales. « (189) 18* 276 BÖCKH JÁNOSI «Inwieferne dér ehrfurchtsvoll Gefertigte den Anforderímgen des soeben vorgelegten Programmes zu entsprechen im Standé ist, wolle Eine hőbe k. k. Statthalterei-Abtheilnng aus den znliegenden Betegen erseben.» Zsigmondy kérvénye végrészében azután hiteles okmányokkal mutatja ki a kert állásra való képességét. Bizonyára figyelmet érdemelt ZsiGMONDY-nak a fentebbiben előadott programmja s az ezt tárgyaló kérvénye. Hogy mennyire hézagpótló szerepre akart ő vállalkozni, azt legjobban mutatja az annyi évvel kesőb készült, bár törvényerőre még ma sem jutott magyar bányatörvényjavaslat, mely fejezeteinek egyikében a Zsigmondy Vilmos által a fentebbi beadványában fel¬ ölelt teendők tetemes részére nézve a felesketett bányamérnökök intézményét nálunk is meg akarja honosítani. Zsigmondy azonban korszerű kérésével elutasittatott. Pest városának tanácsa, hova a kérvény a cs. k. helytartóságtól tárgyalás végett leküldetett, a folyamodvány mellékleteinek visszaküldése mellett 1860. május 12 én 17957 sz. alatt arról értesíté őt, hogy tekintettel az 1859. deczember 20-án kelt új ipartörvény hirdetési pátense V-ik czikkelyének határozmányaira^ kérésé nem teljesíthető. Zsigmondy, lépesének e balsikere által korántsem lett visszariasztva. Egy újabb, Pestvárosa tanácsához intézett beadványában ellenvetésekkel élt e végzés ellen, es ennek alapján előbbeni kérését megújította. Igyekezett rész¬ letesen kimutatni, hogy az elutasító végzésben említett czikkely szerint kérelme épen nem volt elutasítható, valamint hogy a tekintetes tanács a folyamodó által kért vállalat czélszerűségét és sürgősségét egyáltalán nem vette tekintetbe. Még egyeb okok felsorolása mellett Zsigmondy azzal végzé ez újabb beadványát, miként az esetben, ha beadványának ez alkalommal sem adatnék hely, kéri, hogy az felfolyamodásnak tekintessék és a budai cs. k. helytartósághoz terjesztessék fel, ez utóbbit kérvén, miként esetleg a budai cs. k. bányakapitányság vélemenyezesének bekérése mellett, kérvényének hely adassék. Ezen újabb lepesnek meg volt a kellő sikere, mert Pest városa tanácsa 1860. október 13-án kelt 40309. sz. végzésével értesítette Zsigmondy-í arról, hogy a helytartóság szeptember 30-án kelt rendeletével fent mondott feleb- bezésenek helyt adva, a bányaügynökségi iroda felállíthatására kért enge¬ délyt megadta.* Hogy miként vélekedtek a szakkörök ama vállalatról, melyre Zsigmondy Vilmos az engedélyezést kérte, e tekintetben érdekesnek tartom szóról szóra idézni azon sorokat, melyeket az Österreicliisclie Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen az 1860-ik évfolyamának 414. lapján Zsigmondy vállata programmjának közléséhez a maga részéről fűzött : «Die Aufgaben, welclie sich Herr W. Zsigmondy gestellt liat, sowie die náhere Motivirung seines Unternehmens, scheinen uns kaurn einer noch klareren (190) ZSIGMONDY VILMOS. 277 Szabad volt most az út. Zsigmondy Vilmos megkezdhette tevékenysé¬ gét a kívánt irányban s ez időponttól kezdődik áldásos működésének ama része, mely fokról fokra emelkedve ama fénykort szülte, mely élte végéig tartott. Nem mondható azonban, hogy a sors új hatáskörében mindjárt kez¬ dettől fogva mosolygott volna feleje. Sok szorgalom, további kiképezés és nélkülözés árán érte csak el azt, a mi élte alkonyán megelégedéssel töltheté el keblét. Élénken emlékezem vissza arra, midőn a 70-es évek elején egy dél¬ után a budai lánczliidfő előtt Zsigmondy ViLMOs-sal találkozván, ez beszéd közben azt mondá nekem: amilyen rossz dolgom volt nekem egykor életemben, s íme a fúrás oly egyszerű dolog »>. Ehhez csak hozzátehető, igen is egyszerű annak, a ki érti, a mint értette Zsigmondy Vilmos, még pedig a sikeres fúrás alapfeltételeivel együtt. 1860. őszén bányaügynöki irodáját a fentebbi programra alapján Pesten megnyitván, a kezdetleg korlátoltabban vont munka¬ kört mindjobban kitágítá, mig végre főtevékenységének oly irányt adott, mely ugyan az eredetileg felállított programúitól mindjobban elterelé, de egyúttal azon térré vezeté, melyen szakismerete és szorgalma valóban nagy¬ szerű sikert ért el, mely meghozta ZsiGMONDY-nak eurójiai hírnevét, őt a követett új pályán elsőrangú szaktekintélylyé emelte. Azon időponttól kezdve, hogy Zsigmondy Vilmos ügynöki működését megkezdé, a közbizalom, szakkérdésekben véleményt kívánván tőle, évről- évre fokozódó mérvben fordult hozzá. Gesell Sándor barátom szívességé¬ nek köszönök egy összeállítást, melyről ugyan világos, hogy korántsem öleli fel ZsiGMONDY-nak bányaügynöki minőségében kifejtett összes tevékenységét, de mutatja legalább azt, mily különféle kérdésekben kerestek fel az érdekel¬ tek ügynöki irodáját. ZsiGMONDY-nak ide vágó dolgozatai, mint magánszemé¬ lyeknek szólók, részéről nyilvános közlésre nem kerülhettek, de kétség¬ telen, hogy vannak köztük olyanok, melyek szélesebb körök érdeklődésere is érdemesek. A következő, Zsigmondy ViLMOS-tól való dolgozatokról nyertem tudo¬ mást, melyeket Gesell Sándor, Zsigmondy kéziratai alapján közölt velem : Erörterung zu bedürfen, als ina angefülirten Circulár entbalten ist. Es gibt in unserem Faclie dér Unkundigen und Unberufenen leider nocli so viele, dass wir nur wünschen können, dass mindestens die Gelegenbeit geboten sei, sicli bei einem Bergwerkskun- digen von Fach und Erfabrung Eatb.es erholen zu können. Wir wiederholen, was wir sebon neulicli ausgesprocben babén (ugyancsak az 1860. évfolyam 398. lapján), dass wir Herrn Zsigmondy fül- den recliten Mann zu einem solclien Gescbáfte balten und wünscben demselben den besten Eortgang dieses Unternelimens. - - — — — — — — — Wir balten dériéi Unternelimungen für selír nützlicb, vorausge- setzt, dass sie eben von dem Facbe gewaclisener Mánner ausgeben und dadurcli Garantie gegeben ist, dass eine dem Scbwindel Vorscbub leistende Bergwerks-Máklerei unberufener Speculanten fern gelialten wird!» (191) 278 böckh jános: 1 . Jelentés a szt.-iványi szénbányáról. ( 1861 ) 2. Vélemény a petrószi vasmühez tartozó vaskőbányákról. ( 1861 ) 3. Az antalóczi vasmű értekének meghatározása. (1862) 4. Eder pesti kereskedő nagy-kovácsii szénbányájának becslése. ( 1863 ) 5. A losonczi vaspálya jövedelmezőségére vonatkozó nézetek. ( 1863 ) 6. A hidasdi szénbánya értekének megállapítása. ( 1867 ) 7. A briquette-gyár tulajdonát képező Györgybánya értékének kiszámítása a magyar -franczia bank számára. (1869 ) 8. Vélemény a Berzaszka melletti rudinai szénbányáról. (1869 ) 9. Vélemény a neu-beruni (Porosz-Szilézia) szénbányáról. ( 1869 ) 10. A vasmegyei Szólónak melletti «Glashiitte» völgyben lévő « Segen-Gottesberg » -i bánya- és kohómű becslésének felülvizsgála ta. ( 1870 ) 11. Jelentés Pécs városa, bányabirtoka értékéről. ( 1871 ) 12. A hosszú-hetényi szénterület becslése. (1872) 13. Szakvélemény a véglesi gránitokról. (1875) 14. Vélemény Drasche-nek Sopron városához intézett beadványa felett, mely a brennbergi bérleti szerződés módosítását czélozá. (1877 ) s e sorozatot részemről még a következőkkel toldhatom meg : 15. Ellőraj z egy társulat alakítására petróleumnak G ácsországban (Mraznicza és Orow táján) mély fúrás útján való nyerésére. ( 1873 ) 16. Vélemény a néhai gr. Károlyi Ede- féle bátonyi szénbányáról. (1881) 1 7. A szt.-iványi szénbányára vonatkozó vélemény. (1882) Megjegyzem, hogy Zsigmondy, mint fentebb említettük, 1863 óta a gróf Sándor jószágai administrátiójának az annavölgyi barnaszénbányára nézve bányászati tanácsadója volt. Felemlíthető továbbá, hogy a mátrai bánya- egyesületnek, melynek részvényese is volt, szintén bírta bizalmát, mint ezt az 1864 — 1866. időközre vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyvek mutatják. Zsig¬ mondy nemcsak több ízben lett a számadások megvizsgálására és az üzemnek a bányatelepen való megszemlélésére felkérve, de tagja volt ama négyes bizottságnak is, melyet a mátrai bányaegylet 1864. november 21-én Pesten tartott rendkívüli közgyűlése az egylet alapszabályainak újból való átdolgo¬ zására kiküldött. Ugyané közgyűlésen a választmányi póttagok számának szaporítása több tekintetben kívánatosnak nyilváníttatván, Zsigmondy Vilmos a választmányba póttagnak megválasztatott. Van tudomásom arról is, hogy midőn az 1865.julius 19-en Pesten tartott törvényszéki ülésben a cs. k. szaba¬ dalmazott pest-losoncz-beszterczei vasút es Szt.-István kőszénbánya társulat csődperében egy az összes hitelezők összejövetele, illetőleg a végleges csőd- képviselőség megalakulása idejéig fenálló öttagú ideiglenes tömeggondnok¬ ság alakíttatott meg, ebbe Zsigmondy Vilmos is kineveztetett; valamint nem ismeretlen előttem, hogy az 1875 — 1884. években, mint Drasche Henrik lovag, utóbb pedig mint Drasche Rikárd lov. megbízottja élénken részt vett a nagyági kir. és társulati bányamű társtanácskozásain, valamint az ezek részéről kiküldött hármas bizottságnak is volt tagja. (192) ZSIGMONDY VILMOS. 279 Miután ZsiGMONDY-nak jobbára bányaügynöki minőségeben kifejtett tevékenysége egyik ágával megismerkedtünk, mely bár független es minden tekintetben tiszteletreméltó állást, de már kezdettől fogva csak sze¬ rényebb jövedelmet biztosított neki, áttérhetek tevekenysegének egy másik irányára, mely mindjobban diadalutjává lett. Mielőtt ezen utóbbi irányban követnem, azt kívánom meg megjegyezni, hogy Zsigmondy azon szép tulajdonsággal bírt, miszerint tapasztalatait nem rejté el magában, hanem iparkodott azokat közkincscsé is tenni, s azért nem egyszer látjuk őt, a gyakorlat emberét, az irodalom terére lépni. E szerencsés tulajdonságának köszönjük, hogy legjelentékenyebb műveit maga irta le s így a legilletekesebb kéz által találjuk megismertetve hazai irodalmunkban. Még mint annavölgyi bányagondnok írt egy rövidebb közleményt, mely az « Osterreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen* V-ik, azaz 1857. évfolyamának 30 — 31. lapján « Feder n de Schachtbiíhne* czím alatt található, melyben Zsigmondy az 1856. november havában a gróf Sándor-fele anna¬ völgyi szénbányánál általa felállított ruganyos aknapadot ismerteti meg, melynek feladata a vaskosárnak a rakodó hely padjára való helyezkedésekor előidézett erős lökésnek a mellőzése. Ez ZsiGMONDY-nak tudtommal első , nyilvánosságra került közle¬ ménye ; mely reánk nezve e tekintetben nagyobb érdekkel bír ugyan, mégis sokkal jelentősebb ama műve, melyet 1865-ben Pesten bocsátott ki, « Bányatan kiváló tekintettel a kőszénbányászatra* czimmel, és melynek egyetlen megjelent I-ső része a kutatást, a fúrást s az ártézi kutakat tárgyalja. E műve előszavában maga Zsigmondy említi, hogy ez tekintettel arra, mikent túlnyomó része a fúrással foglalkozik, helyesebben talán « fúrás- tan*- nak lett volna ezimzendő, de megmondja azt is, hogy a fentebbi czímet azért választá, mert «ha a tisztelt hazai olvasó közönség ezen első részt pártfogására méltatja », szándéka a müvet folytatni. A megjelent első részre számosabb aláírás tényleg történt, de tekintve a könyvnek már nagyobb számú, mellékesen mondva, csinos kivitelű műmellekletei folytán költségesebb voltát, a végeredmény meg sem lehetett kielégítő, mert Zsig¬ mondy, kivált akkori szerény jövedelmei mellett, nem volt azon helyzetben, hogy a megkezdett munkát folytathassa. A szerző utalván a hiányra, mely a magyar irodalomban a bánya¬ tudományok terén létezik, megjegyze azt is, mikent evek óta várva várta, hogy kitűnő bányászaink valamelyike a hézag kitöltéséhez fog, de vegre, mint szerényen mondja, « avatottahb toll hiányában » maga tette meg a kísérletet. Azt hiszem, örök hálával tartozunk Zsigmondy ViLMOs-nak ezen kísér¬ letért, mely a magyar irodalmat igazán nehéz viszonyok közt egy valóban (193) 280 böckh jános: becses müvei gazdag! tá, mely reánk nézve irodalomtörténelmi értékkel is bír, a mennyiben az első, magyar nyelven irt bányatan. így valóban kettős okunk van sajnálni, hogy Zsigmondy szakavatott tolla a fent mondott körül¬ mények folytán nem állítliatá teljességében elénk a tervbe vett munkát. Azt írja Zsigmondy, hogy avató ttabb toll hiányában fogott a munka megírásához ; azt hiszem, bátran állítható, hogy Zsigmondy ViLMOS-nak kitűnő elméleti kiképeztetése és gyakorlati tapasztalatai folytán alig lehe¬ tett valaki hazánkban hivatottabb a czélba vett és első részében oly fényesen sikerült munka megírására, mint épen Zsigmondy Vilmos, ki alapos bányászati ismeretei mellett abba a helyzetbe jutott, hogy, mint mondja, egy pár ev előtt számosabb fúrás vezetésével lévén megbízva, a legczélszerűbb furóeszközökkel s azok bánásmódjával gyakorlatilag is megismerkedhetett. Érdekesnek tartom továbbá szóban forgó müve előszavában előforduló ama bekezdést is, melyben Zsigmondy az artézi kutaknak hazánkban az ivóvíz kérdésének szempontjából való fontosságára utal. Nem mintha Zsig¬ mondy előtt nem tétettek volna nálunk is már ez irányban hol eredmeny- nyel párosult, hol eredménytelen kísérletek, de oly határozott alakban, mint azt Zsigmondy teszi, tudtommal előtte nem mutatott hazánkban e fontos ügyre senki és ZsiGMONDY-nak a felvetett kérdésben való teljes tájékozott¬ ságára vall az is, hogy utal a földtani ismeretek ama kiváló szerepére, melyet ezek az ártézi kutak kérdésénél játszanak. Zsigmondy eredeti szavai a következők: « Pedig az artézi kutak kérdése vajmi fontos hazánkra nézve, melynek számtalan helyisége jó minőségű s mindennemű czélra használható vizet nélkülözni kénytelen, holott ezen bajnak orvoslása az érintett kutak előállítása által sok helyütt véglegesen eszközöltethetnek. Vájjon helyes utón indultak-e azok, kik víz hiányában szenvedvén — az újabb időben gombaként előtűnő úgynevezett « forráskeresők » ámításaira hajoltak, — arra az illetők, kik meghiúsított reményökkel egyszersmind pénzökkel is áldoztak, legjobban felelhetnének meg. Valamint áltáljában valamely forrás földalatti folyásának határozott megjelelése a lehetetlenségek közé tartozik, úgy szintén azon pontnak meg¬ határozása, melyen a siker némi valószínűségével artézi kút előállása várható, egyedül csak alapos földtani ismeretek mellett kisérthető meg, ezen ismeretek mellőzése s tekintetbe nem vétele sok keserű csalódásra szolgáltatván alkalmat. » * Arany szavak a mondottak , s midőn Zsigmondy Vilmos élte alkonyán bár, de megélte azon időt is, melyben alföldünk rónáin az újabb időben szaporábban kondúl meg jó ivóvíz felkeresése érdekében a földfúró tompa hangja, megelégedéssel gondolhatott vissza fentmondott útba- * Bányatan X — XI. 1. (194) ZSIGMONDY VILMOS. 281 igazító szavaira. Említettem már, hogy Zsigmondi -bán a hála érzete mindenkor erősen ki volt fejlődve s azért e munkája végén sem mel¬ lőzi köszönetét kifejezni mindazoknak, kik munkája megírásakor tanácsuk¬ kal segítették s ha felmerülő nehézségek felett csüggedni kezdett, azok legyőzésére bátorították, melyek közül külön kiemeli mélyen tisztelt elnö¬ künket, dr. Szabó .JózsEF-et. Zsigmondy a fentebbi művét, mint kéziratából látom, 1864. április 26-án fejezte be, előszavát pedig ugyancsak a nevezett év október 21-én írta meg. Azt hiszem, hogy alig tévedünk, ha e munka megjelenésére, melyben Zsigmondy Vilmos egy külön fejezetet szentelt az artézi kutak tárgyalásának, vezetjük vissza annak magyarázatát, hogy a közfigyelem innentől kezdve artézi kutakat, nevezetesen pedig thermákat illető kérdésekben mindjobban fordult Zsigmondy Vilmos felé, a ki, mint láttuk, bányaügynöki irodája megnyi¬ tásának első éveiben jobbára csak programmjálioz tartozó kérdésekkel foglal¬ kozott, s midőn munkakörét így szélesbedni látjuk, egyúttal remek alkotásai terére jutunk. Ugyancsak azon év elején, melyben utóbb említett müve megjelent, fordúlt a harkányi fürdő gondnoka Zsigmondy-üoz, tőle az ottani hévforrás állandósítása végett véleményt kérvén, a mennyiben ez úgy hőfokát mint kifakadási pontját illetőleg ingadozásoknak volt alávetve. Zsigmondy a hely¬ színén megejtett szakvizsgálat után az óhajtott czel elérésére mint legsike¬ resebbet, fúrást ajánlott, mely javaslata elfogadtatván, egy még 1865-ben megejtett, kis átmérőjű kísérleti fúrás után, mely Zsigmondy érvelései helyes¬ sége mellett szólt, 1866. június 12-én tényleg megkezdette a harkányi hév¬ víz állandósítását czelzó fúrást, és ezt 42 napi munka után 20 ölnyi mely¬ ségnél befejezte. Az eredmény fényes volt, a mennyiben nemcsak a víz hőfoka az előbb 42° és 18° R közt való ingadozásból az állandó 50° R-ot érte el, de a nyerhető vízmennyiség is tetemesen szaporodott és egyúttal a földszine fölé is emelkedett.* Ezen oly fényes eredménynyel bevégzett munkát nyomban követte egy második, melynek színhelye a főváros keretén belül esvén, általánosab¬ ban elterjedt feltűnést keltett. Értem a margitszigeti artézi kút fúrását. Zsigmondy saját előadásából tudjuk, hogy a margitszigeti artézi szökő- kútnak létesítése kapcsolatos ama eszmével, melyet ő egy a Margitszigeten felállítandó fürdő iránt megpendített. Szuborits Antal úr, főherczegi udvari tanácsos a javaslat keresztül- * Zsigmondy Vilmos : Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül. A har¬ kányi szökőkút. M. T. Akadémia Brtekez. a Természettud. kör. 1871. E fúrásról rövi¬ den még előbb értekezett a Magyarhoni Földtani Társulat 1867. évi február 6-án tartott szakülésén (Munkálatok IV. 101. 1.) s van erről egy rövid közlemény a bécsi földtani intézet «Verhandlungen» czímű folyóirata 1867. évfolyamának 114. lapján is. (195) 282 BÖCKH JÁNOS : vitelere a sziget jelenlegi birtokosa, József főherczeg ő Fensege jóváhagyását kieszközölvén, Zsigmondy Vilmos 1866. deczember 21-én megindította a fúrást a sziget felső vége nyugati oldalán, s 1867. május 13-án teljes siker koronázta fáradozásait, a mennyiben a 35° R-nyi hévvíz hatalmas sugár¬ ban tódult fel a mélységből. A fővíztartó (mert megelőzőleg a furlyuk már három, szökővizet szolgáltató víztartón hatolt át) 62 öl 3 láb mélységben éretett el, s a hévforrás emelkedese a sziget szintája föle Zsigmondy közle¬ ménye szerint meghaladja az 5 ölet. A különféle nehézségeket, melyeket a megnyitott hévforrás befoglalᬠsánál leküzdeni kellett, Zsigmondy,* ki ez ártézi kútra nézve is becses köz¬ leménynyel gazdagította irodalmunkat, részletesebben megismerteti, s ebből megtudjuk, hogy az ártezi kút időközben még 3 lábbal melyíttetvén, összes melysége tehát 63 ölre rúg, s a nyerhető vízmennyiség különböző magas¬ ságban természetesen különböző léven, de 4 lábbal a sziget felszíne alatt a 24 óránként kifolyó vízmennyiség meghaladja a 250,000 akót. Eme ártézi kút szerencsésen befejezett fúrása után 1868. július havᬠban meglett ugyan indítva alantabb a szigeten egy második fúrás is, de ez befejezetlenül maradt, a mennyiben 1873. deczember havában 260*58 m mélységnél az időközben beállt általános pangás következtében a fúrással felhagytak. (E második fúrlyukra vonatkozó adatot Zsigmondy Béla úrnak köszönöm). A margitszigeti ártézi szökőkút fúrásánál elért siker általában meg- kapóan hatott. El kell ismerni, hogy a látvány egymagában is páratlan, midőn a hatalmas Duna áljai körülövezte szigeten látjuk felszökni a hevvizet. Annak nemi illusztrálására, mily feltűnést és lelkesedést keltett Zsig¬ mondy Vilmos fent említett műve, legyen szabad p. o. társulatunk « Mun¬ kálatai i- IV. kötetének 105. lapjára utalnom, hol az 1867. évi márczius 27-ik szakülésenek eseményeit illetőleg a következő olvasható: « Szabó József úr előadja, hogy megtekintette a fúrást a Margitszigeten, melyet Zsigmondy úr vezet, s melyről mielőtt megkezdette, szaküléseink egyikén előadást tartott. Az eredmény meglepő és nagyszerű. A fúrás 60 ölnyire ment le (t. i. akkoriban addig hatoltak volt le) s eredménye az, hogy nagy¬ szerű artézi kutat látunk ott, melynek vize oly bő, hogy jelenleg ezernél több fürdőkádat láthatna el. Hőfoka 31° R. Felszökik magától a föld színe felett vagy két ölnyire. » Említem továbbá Hauer Károly lovagot, a ki a margitszigeti hévvíz- röl elemzést is készített,** s a ki az alant idézett folyóirat 208 — 209. lapján Zsigmondy V. i. k. A margitszigeti ártézi szökőkút. ** Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanstalt. Jakrgang 1867. p. 252. (196) ZSIGMONDY VILMOS. 283 a szóban forgó ártézi szökőkutunkkal foglalkozván, melyet személyesen látott, egyebek közt azt írja: «Ez ist bereits zum zweiten Male elér Fali, dass es Herr Zsigmondy unternahm, hauptsáchlich gestützt auf geologiseke Unter- suchungen, directe die zu Tagé Förderung von Thermalwasser durch Boh- rungen anzustreben. In beiden Falién war dér Versuch vöm glánzendsten Resultate begleitet, womit die von ibm als Basis gewáhlten theoretischen Yoraussetzungen eine bedeutende Stiitze gewannen.» Midőn Hauer aztán tovább folytatja rövid ismertetését, azt mondja: «es gewáhrt die Erscheinung in dér That einen imposanten Eindruck. — Die Thatsache, dass mit dér bestimmten Absicht Thermalwasser zu erreichen gebohrt wurde, ist in dér Geschichte dér artesischen Brunnenbohrung gewiss von höchster Bedeutung und um so interessanter in wissensckaftlieher, wie praktischer Beziekung, als allé Yoraussetzungen, welche zu dem Versuche führten, auch thatsách- lich Bestátigung fanden. Die Wichtigkeit dieser Springtherme in un- mittelbarster Náhe dér ungarischen Hauptstadt bedarf wohl kaum einer Betonung und Herr Zsigmondy hat sich in dieser Beziekung ein gewiss hoch anzuschlagendes Verdienst erworben.» Ezek a jeles, azóta, sajnos, már szinten elhunyt férfi szavai, melyeket a margitszigeti szökőkút meg¬ tekintése után közölt. Volt alkalmam betekinthetni egy 1867. julius 6-án kelt és Zsigmondy Vilmos-Iioz intézett levelébe is, melynek ide vonat¬ kozó sorai következőképen szólnak : « Ich muss sagen, dass dér Eindruck, den Ikre, im hohen Grade interessante Erbohrung einer Springtherme auf midi kervorgebracht hat, ein gewaltiger war ; mir erscheint das Ganzé als eine geglückte Unternekmung von grosser Tragweite, und die Thatsache wie dér Scköpfer sind wohl darüber noch nicht in dem Maasse gewürdigt worden, als es ein solcher wissenschaftlicher wie praktischer Triumph ver- dient. Allerdings ist die Sache noch zu neu, um erwarten zu können, das Verstándniss dafür habé sich schon in weiteren Schichten Bahn brechen können. » Igen megtisztelő méltánylásban és elismerésben részesültek a Zsigmondy Vilmos által eddig élért es a fentebbiben ecsetelt eredmények tudományunk jelese, Hauer Ferencz lovag, a becsi földtani intézet akkori igazgatója részé¬ ről, a ki a valódi tudós nemes gondolkozásával sietett hazánkfia sikerének hódolatát meghozni, de törekvéseit továbbá oda is ifányzá, miként Zsigmondy kiváló erdemei legfelsőbb helyen előadassanak, mi czélból egy memorandu¬ mot készített, melyet azután személyesen nyújtott át gr. Festetics György¬ nek, Ö Felsége személye körüli magyar miniszternek. A gondolatmenet, mely e memorandumból visszatükrözik s a tett maga bizonyára tiszteletére válik szerzőjének, de nem kevésbbé van okunk ezen okmányt Zsigmondy Vilmos fényes alkotásának kellő mérlegelése szempontjából is közölni. Hauer Ferencz lovag memoranduma következőképen szól : (197) 284 BÖCKH JÁNOS : Euer Excellenz ! Dér ergebenst gefertigte Director dér k. k. geologischen Reicksanstalt, eines Institutes, welches die Interessen dér geologischen Wissenschaft in dem Gesammt- bereiche dér österreicliischen Monarchie zu fördern und zu vertreten die Aufgabe hat, glaubt mit Zuversicht auf Euer Excellenz wohlwollende Nachsicht zálilen zu dürfen, wenn er sich im Folgenden erlaubt, Euer Excellenz Aufmerksamkeit auf einen Erfolg zu lenken, dér von einem Ungarn erzielt, ein wahrer Triumph wissen- schaftlicher Combinationsgabe genannt zu werden verdient, und einerseits von köchstem Interessé für die Wissenschaft, andererseits von nicht geringer practi- scher Bedeutung erscheint. Herr Ingenieur W. Zsigmondy in Pesth, schon früher durch mannigfaltige Arbeiten und Leistungen in seinem Vaterlande vortheilhaft bekannt, entwarf nach vorhergegangenem eingehendem Stúdium dér geologischen Verháltnisse dér Umge- bungen von Ofen und Pesth den Plán auf dér mitten in dér Donau gelegenen, Sr. k. Hoheit Erzherzog Josef gehörigen Margaretlien-Insel in Pesth eine Therme zu erbohren. Sein Vorschlag, gewiss von Yielen als Tráumerei verlacht, fand gliick- licher Weise doch genug Anklang, um zűr Ausführung gebracht zu werden. Dér glánzendste Erfolg rechtfertigte bald nicht nur die Unternehmung, sondern bestattigte aucli in allén Details die von Herrn Zsigmondy gemachten Angaben und Yoraussetzungen. In dér Tiefe von G3 Klafter stiess er auf eine Therme, die eine Temperatur von 35° R besitzt, sich in einem Strahl von 8 Zoli Durchmesser viele Klafter hoch über das Niveau des Bohrloches emporhebt und eine Wassermenge von ungefahr 70,000 Eimer táglich liefert. Dieser gewaltige Springbrnnnen lieissen Wassers wird fortan zu den bedeutendsten Sehenswürdig- keiten Pesth’s gezahlt werden müssen; dem Vernehmen nach soll derselbe unrnit- telbar zűr Anlage einer grossartigen Badeanstalt benützt werden. Vor Herrn Zsigmondy hat sich vielleieht Niemand das Problem gestellt, Thermen in grösserer Tiefe und mit entsprechender Steigkraft zu erbohren, selbst die bekannten analógén Arbeiten in Nauheim, die seiner Zeit so grosses Aufsehen erregten, können mit dem, was kiér geleistet wurde, nicht in Parallelé gestellt werden, wenigstens die ersteren dér dortigen warmen Sprudelquellen wurden zufállig bei Bolirungen auf Salzsoole aufgesclilossen. Nur die im vorigen Jalire ebenfalls von Herrn Zsigmondy beantragte und geleitete Bohrung in Harkány im Baranyer Comitate, die ebenfalls von dem giinstigsten Erfolge begleitet war, ist, mán möclite sagen, ein Vorbild dessen, was gegenwártig in so glánzender Weise in Pesth ausgefükrt wurde. Die Arbeiten Herrn Zsigmondy’s bezeichnen demnach eine neue und in ikren weiteren Folgen gewiss höclist bedeutsame Anwendimg unserer Wissen¬ schaft auf das practische Leben ; freudige Anerkennung wird derselben dafür von allén Fachgenossen im In- und Auslande in reichem Maasse zu Theil werden. Eine gewiss wohlverdiente Anerkennung und Auszeichnung anderer Art aber durch Euer Excellenz wohlwollende Fürspracke für Herrn Zsigmondy zu erwirken ist dér eigentliclie Zweck des vorliegenden ergebensten Schreibens. Dér unterthánigst Gefertigte, von dér Überzeugung ausgehend, dass jede Regierung in erster Linie sich selber elírt, indem sie bedeutsame wissenschaftliche Leistun- (198) ZSIGMONDI VILMOS. 285 gén beaclitet und anerkennt, glaubt nur einer in seiner Stellung liegenden Pflicht nachzukommen, indem er sieh erlaubt, die Ertheilung einer solchen Auszeichnung für Herrn Zsigmondi7 in Anregung zu bringen und Euer Excellenz untertliánigst zu bitten, Hochdieselben wollen für Herrn Wilhelm Zsigmondi in Anbetracht seiner im Yorigen dargestellten, für die Wissenscliaft wie für das practische Leben gleich wichtigen Leistungen die Verleihung eines Ordens von Sr. k. k. Apóst. Majestát erwirken. Genelimigen E. Exc. etc. etc. Wien, am 5. Juli 1867. Franz v. Hauer Director dér k. k. geolog. Eeichsanstalt. Hauer Ferencz imént közölt memorandumának elkészítéséről és benyuj - fásáról Zsigmondy Vilmos már csak utólagosan, ennek gróf Festetics György¬ höz való beadása után értesült, még pedig egy más ügyben Hauer Károly által ZsiGMONDY-hoz intézett levél útján, mire ő az alantabb következő leve¬ let intézte Hauer Ferencz lovaghoz. Minthogy e level, azt hiszem, Zsig¬ mondy Vilmos szerénységének egyik legszebb bizonyítéka és élénken illusztrálja azt, mily sokra becsié a nemes gondolkozása férfi szaktársai elismerését, czélirányosnak tartom tartalmát itt közölni, a mit annál könnyebben tehetek, minthogy ebbeli kérésemre az, a kinek a levél szól, a legnagyobb készséggel adta meg a felhatalmazást, miért fogadja e helyen is őszinte köszönetemet. A Hauer FERENCz-hez czimzett level a következő - képen szól : Hochgeehrter Freund ! Soeben erhielt ich ein Schreiben von Deinem geehrten Brúder Kari, das mich in Kenntniss setzt, welche Schritte Du in meinem Interessé bei Sr. Excellenz dem Minister Festetics getlian. Ich danke Dir von ganzem Herzen für deine freundlichen Bemühungen. nur muss ich Dir offen gestehen, — und meine Freunde wissen, dass ich jederzeit spreche, wie dies mein Innerstes gebeut, — eine schönere, meine geringen Bestre- bnngen im Interessé dér Wissenscliaft ehrende Anerkennung kann mir nie und nimmer werden, als mir durch Dich in deinem Memoire an Festetics geworden. Nach áusseren prunkenden Auszeichnungen geize ich nicht, den höchsten Lohn, — den Eurer Anerkennung meiner Bestrebungen vermochtet bloss Ihr, Ihr Manner dér Wissenscliaft, mir zu bieten. An meinen Erfolgen zu Harkány und Pest liabt ihr übrigens, verehrter Freund, Allé, die Ihr dér geologischen Erforsclmng umeres Vaterlandes Ener Leben gewidmet, den reichsten Antlieil, — denn Eure Arbeiten botén die alleinige Grundlage für die von mir aufgestellten und durch den Erfolg bewáhrten Thesen. leli liabe keinen innigeren Wunsch, als dass die Zeit nimmer férné sein möge, wo dem hohen — bisher leider so ungeahnten, nocli viel weniger erkann- ten Werthe Eurer Arbeiten für das practische Leben die allgemeine Anerkennung (199) 286 BÖCKH JÁNOS: und Würdigung zu Theil werden wird, und mögest Du und Allé verehrten Wiener Freunde überzeugt seiu, dass ilir keinen treueren Apostel habt, dér in dieser Richtung unermüdlicher predigen würde, als Dein Dir Dank. Gruss und Hand- scblag entbietender Pest, den 9, .Juli 1867. p.ufricktig ergebener Freuud Wilhelm Zsigmondy m. p. A következő fúrás, melyről szoknom kell, az alcsúthi artézi szökő- kutat létesítő. Ugyancsak azon év végén, melyben a margitszigeti első fúrás megkezdetett, tehát 1 866 végén, Zsigmondy Alcsúth környékét tanulmányozta földtanilag, minthogy -József Főherczeg ö Fensége alcsúthi kastélykertje tavának táplálását egy artézi kútnak fúrása utján tervezte. Zsigmondy abbeli véleménye alapján, hogy a kívánt eredmeny a legnagyobb valószínű¬ séggel remélhető, 1867. jul. 18-án megkezdetett a fúrás, de közbejött nehéz¬ ségek miatt csak 1870. ápril 25-én fejeztetett be 97 öl, 1 láb és 4 hüvelyk elért melység mellett. A kifolyó vízmennyiség a kifolyási pont magassága szerint váltakozik, de Zsigmondy * szerint, ki e fúrást is közelebbről megis¬ merteti, 2 öllel a föld színe felett 2598 köbláb folyt ki 24 óránként, a víz hőfoka pedig állandóan 12‘6° R. E szép siker ismét egy babérlevél Zsigmondy Vilmos érdemeinek koszo¬ rújában. Ily eredmények után csakis természetes, hogy akár thermák, akár egyéb fúrási ügyekben az érdekeltek mindjobban keresték fel őt. Ugyancsak 1867-ben Jász- Apátin végezett az ottani gőzmalom ré¬ szére 37‘51 m mély fúrást, mely 24 óránként 36,500 lit. vízmennyiséget szolgáltat, de szivattyúzás útján emeltetik (Zsigmondy Béla közlésének köszönöm).** Következnék most a budapesti városligeti ártezi kút fúrásának felemlí¬ tése, de minthogy ennek befejezése jóval későbbre esik, s vele Zsigmondy Vilmos lezárta működését mint fúró-technikus, czélirányosabbnak tartom, előbb még a többi ide való alkotásairól megemlékezni. 1868-ban a lippiki fürdő tulajdonosa kereste fel az ottani hévforrᬠsok vizének szaporítása végett, mire Zsigmondy a helyszíni tanulmányok megejtése után, itt is az óhajtott vízszaporítást fúrás útján jelölte ki bizton elérhetőnek. Ennek következteben a fúrás 1869. januárius 16-án megkezdetett s 1870. februárius 23-án a czél el volt érve. Zsigmondy V. i. li. Az alcsúthi ártézi szökőkút. : 1868-ban a második fúrlyuk mélyesztését kezdte meg a Margitszigeten, melyről kapcsolatosan az első ottani fúrással emlékeztem meg. (300) ZSIGMONDY VILMOS. “287 A mélység, a meddig lehatoltak, 1 23 öl, 4 láb, 9 hüvelyk s az itt meg¬ csapolt, felszökő hévvíz hőfoka állandóan 5 1 *5° E, holott az előtt a négy forrás ingadozó hősége a tett megfigyelések szerint még a Püspökforrásnál sem emelkedett 38*2° E felül. A Zsigmondy Vilmos által létesített ártézi szökő¬ kút vízmennyisége 3 lábbal a földszín alatt 24 óránként 68,040, s egy lábbal a földszín felett 48,600 köblábra rúg, holott azelőtt a négy letezett hévforrás 24 óránként összesen csak 162272 köbláb vizet adott. Zsigmondy* közlemé¬ nyéből, melyet e fúrására nézve is bírunk, tudjuk, hogy 2 ölnyi magas¬ ságban a felszín felett meg mindig 8000 köblábat meghaladó vízmennyiség folyik ki 24 óránként. Tudjuk továbbá, hogy a lippiki fúrásnál a fővíztartó- nak megcsapolását megelőzőleg 2 szintájban jelentkezett csekélyebb mennyi¬ ségű felszálló víz. Felemlítésre méltónak tartom, mert illusztrálja azt, mily szilárdan volt meggyőződve Zsigmondy tételei es javaslata helyességéről, hogy midőn a lippiki fürdőtulajdonos a 70-ik öl lemélyesztésénél czelját elérve még nem látta, s az eredmény felett kételkedni látszott, Zsigmondy, a mint előadja, nem¬ csak késznek nyilatkozott a fúrási költségeket a kút sikeres be végeztéig sajátjából fedezni, hanem a munka befejezte előtt a fürdőtulajdonostól egy¬ általán semminemű fizetést el nem fogadott. A megkezdés idejét követvén, a ránk-herlányi fúrásról kell szoknom. A magyar kincstár tulajdonát kepező ránk- lierlányi fürdő egyáltalában víz¬ hiányban szenvedvén, a magy. kir. jiénzügyminiszterium 1869. április havában Zsigmondy Vilmos-Iioz fordult, tőle véleményt kérvén az iránt, mikép lehetne a vízhiányon segíteni. Zsigmondy ennek következteben meg a mondott év junius elején a hely színére utazott a szükséges tanulmányok megejtese végett, s ezek követ- kezményeképen kimondta azt, hogy egy ártézi kút előállítása lehető lévén, ez által elegendő mennyisegű és felszökkenő víz érhető el. Zsigmondy Vilmos unokaöcscse és későbbi utóda, Zsigmondy Béla,** a ránk-herlányi ártézi szö- kőkutról egy ismertetést közölt, melyből megtudjuk azt, hogy nagybátyjᬠnak javaslata elfogadtatván, a fúrás 1870. junius 15-én tényleg megkezdetett s 1875. május 6-án 404*05 m mélységnél befejeztetett. Ismeretes továbbá, hogy e kutnál az első víz még 1871. január 4-én kezdett az akkor élért Ilim mélységnél és 1 *2 m a föld színe alatt a csőből eleinte cseppenkent, később szaporábban kifolyni, s hogy 1872. augusztus 16-án 172 m mélység- * Zsigmondy V. i. k. A lippiki ártézi szökőkút. ** Természettudományi Közlöny Vll-ik köt. (1875.) 417 — 430. 1. Egy rövi- debb, kivonatos közlemény megjelent az Oes' erreicliische Zeitschrift fúr Berg- und Hüttenwesen XXV. évfolyamának (1877) 10-ik lapján is. Lásd különben: Chyzer Kornél : A ránk-herlányi fürdő s Európában legnagyobb ártézi időszaki szökőkútjának ismertetése. Budapest, 1881. (201) 288 BÖCKH JÁNOS : nel köszöntött be aztán az első vízszökés, mely ugyan 4 m-re emelkedett a föld színe fölé, de csak 5 perczig tartott. Az els önagy vízkitörés, mondja Zsigmondy Béla, 1873. július 4-én mutat¬ kozott, midőn a fúrlyuk már 275 m-re hatolt le s ekkor a vízsugár minden akadálynak daczára áttörvén a faró torony tetejét, mintegy 26 m-re emel¬ kedett a föld színe föle, de szintén csak néhány perczig tartott. Deczember 17-én rendkívüli erővel ismét felszökött a víz, s innen kezdve a geyszirszerü rohamok már gyakrabban ismétlődtek. 404'05 m melységnél a vízmennyiség kielégítő lévén, a fúrást, mint mondám, beszüntettek s Zsigmondy Vilmos javaslata az eredmény által itt is fényesen igazoltatott. Nagyszerű a látvány, melyet a ránk-herlányi időszakos ártézi szökőkút az ő vasas savanyu víz kitöréseivel nyújt, s melyeket már Zsigmondy Béla ismertetett meg, dr. Chyzer Kornél pedig rajzban is bemutat,* bár hozzá teszi, hogy a közölt kép csak gyenge fogalmat nyújt a látvány nagyszerűsé¬ géről, s a kinek majd alkalom nyílik a helyszínén gyönyörködhetni hazánk e remek látványosságán, emlékezzék majd hálával vissza Zsigmondy ViLMOs-ra, mint Chyzer helyesen mondja, hazánk geniális bányamérnökére, a ki ott a fürdő felvirágzását czelzó fúrást tervezte és végezte. Dr. Chyzer azt mondja, hogy az előbbeni, ritkább kitörések tetemesen magasabbra szöktek, minthogy 60 rn-nyi magasságot is említenek, de ma, midőn a kitörések átlag 8 óránként ismétlődnek, ezeknek rendes magas¬ sága 1 8 m-re rúg. A kilökött vízmennyiséget szintén változónak mondja a vízeruptiók tartama szerint. Azelőtt dr. Chyzer szerint 1 500 — 1700 hectol. víz is felszökött, míg a mostani kitörések mindenkor 400 hectol. -t eredményeznek. A víznek hősége, még pedig csendes állapotban a csőben, úgy Zsig¬ mondy Béla, mint dr. Chyzer 15 — 17° C közt változónak mondják, az eruptiónál az utóbbi 20° C-t is figyelt, sőt 24° C is jegyeztetett föl. Ezután a petrozsényi fúrást kell szóba ejtenem, melyet a m. k. pénz¬ ügyminisztérium a zsilvölgy szénmedenczóje középtájának megvizsgálása vegett melyittetett le, a munka foganatosításával Zsigmondy Vilmos-í bíz¬ ván meg. A fúrást 1871. november 12-én kezdte meg s a fúrlyuk, melylyel 729*58 m-re hatolt le, 1870. november 28-án adatott át a kincstárnak. E fúr¬ lyuk keresztül hatolt a gazdag szenmedencze szeleiről a már dr. Hofmann Károly által behatóan megismertetett széntelepeken, ezeknek a medencze közepén való viselkedését derítvén fel, hol az úgynevezett hatalmas széntele¬ pet 6 1 7 • 7 S m mélységben fúrták meg, vastagsága a furtlyukban 13*45 m-re rúgván.** * Die namhafteren Kurorte und Heilquellen Ungarns 126. 1. ** Az e fúrásról készült tanulságos eredeti szelvény ki volt állítva az 1885-ik évi budapesti országos kiállításon, egy kisebbített vázlata pedig található Tallatschek (202; ZSIGMONDY VILMOS. 289 1874-ben Fiume- ben látjuk elfoglalva Zsigmondy ViLJios-t. Az ottani kikötőben a kormány megbízásából talaj fúrásokat végezett es megvizsgálta a kikötő építéséhez használt kőbányákat. A fiumei kikötőépítések folyamában t. i. szükségesnek mutatkozott a talaj megvizsgálása a végett, hogy az építmények ülepedése iránt biztos tájé¬ kozást nyerjenek s így az építési módozat a talaj tulajdonságához kepest álla- pittathassek meg. Habár az államvasutak igazgatósága a kikötő területén megelőzőleg már több fúrást eszközöltetett, mégis czélirányosabbnak mutatkozott a tervbe vett munkálatok keresztülvitelével egy kiváló szakférfiút bízni meg, s erre Zsigmondy YiLMOs-t szemelte ki. A közmunka- és közlekedésügyi magy. kir. minisztérium azzal bízá meg őt, mikent a fiumei kikötő területén és pedig a Zichy-molo és a második molo közötti területen, a tervezett rak¬ parttól mintegy GO m távolságban és a harmadik rakpart előtt a második es harmadik molo közötti területen, a tervezett rakparttól itt is mintegy 60 m távolságban, 2 fúrást mélyítsen. A fúrás 6 hüvelknyi átmérővel bíró hengerfuróval volt eszközlendő, s a fúrlyuknak a fenéktalajába annyira be kellett hatolnia, hogy vele a bár¬ mily melységben levő sziklatalaj legalább 3 láb melységig szintén feltáras- sek. A fúrt anyag hordképességének, valamint minősegének meghatározása szintén Zsigmondy ViLM0S-ra bízatott és az eredményt a szilárd anyagtarta¬ lomra vonatkozólag táblázatban kellett feltüntetni. Egy második feladatát kepezé, mint emlitém, a fiumei kikötő építéséhez használt köveket és kőbᬠnyákat szakértőileg megvizsgálni, s ezek jósága- és alkalmazhatóságáról véleményt adni, egyúttal pedig a kőbányákban az egyes kőzömök terme¬ lésére alkalmas helyeket kijelölni, de azonkívül még a Fiume vidékén külö¬ nösen nagyobb méretű zömök fejtésére alkalmas bányákat kijelölni. Zsigmondy a fentebbi feladatának eleget teendő, 1874. augusztus havᬠban megkezde a fúrást, s a két furtlyuk közül az egyik 46'5 m, a másik pedig 45 m mélységnél meg ez évben befejeztetett, egyúttal eljárt a kőbányák kívánt ügyében is. Zsigmondy úgy a véghezvitt fúrásokról, mint a kapcsolatos vizsgála¬ tokról jelentest készített, melyet a közmunka- és közlekedésügyi m. k. minisz¬ térium ele terjesztett. De 1882-ben megjelent az « Ellenőr » napilap tárczá- jában január 2 1 -ki kelettel Zsigmondy ViLMOs-tól egy rövidebb czikk — Fiume és Trieszt geológiai szempontból czím alatt — melyben a mondott jelen¬ tesnek a fiumei kikötőben végzett fúrások eredményére vonatkozó részére is kiterjeszkedik, s minthogy azt hiszem, hogy e tanulságos közlemény nem lesz Feeencz által közölve az Oesterreichische Zeitschriffc für Berg- und Hiittenwesen XXVIII. évfolyamának (1880.) IX. tábláján 10. ábra alatt, az imént említett kiállításra vonatkozó '(Hivatalos Jelentés# II. kötetének 503. lapján pedig tőlem lett megismertetve. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (203) 19 290 BÖCKH JÁNOS : mindenkire oly könnyen hozzáférhető, legczélirányosabbnak tartom azt az Ellenőr 1 tárczája szerint jelen megemlékezésem végen, a függelék¬ ben közölni. Ezután áttérhetek a buziási fürdőnél végzett fúrások ügyére. A ma¬ gyarhoni földtani társulat meg 1867. május 8-kán tartott szakülésén előadta Zsigmondi Vilmos Buziás vidékének földtani viszonyait, külö¬ nös tekintettel az ott lévő hévforrásokra, egyúttal kiemelte egy ott mé¬ lyesztendő fúrás nagy fontosságát, mely a nevezett fürdőt oly bő víz- mennyiséggel láthatná el, hogy a leghíresebb fürdők egyikévé válhat¬ nék.1 2 Ezzel kapcsolatban, Ktjbinyi Ferencz, akkor a földtani társulat elnöke, ugyancsak a társulat 1867. deczember hó 11 -ki szakülésén közié, hogy a vallás- és közoktatási magyar királyi minisztérium egy javaslatot, — mely a minisztérium felszólítása következtében nyújtatott be, s a buziási gyógyvizeknek ártézi kút furatása által való szaporítását ajánlja, — oly czélból küldött meg a földtani társulat elnökségének, hogy az említett javaslat a társulat részéről kinevezendő bizottmány által megvizsgáltatván, ez utóbbinak e részbeni nézetei a minisztériummal közöltessenek. A miniszteri átirat felolvasása után a kívánt bizottmányba Reitz Frigyes elnöklete alatt megválasztattak : dr. Szabó József, dr. Nendtwich Károly, dr. Hasenfeld Manó és Hantken Miksa urak.3 A fent idézett miniszteri megkeresés, mely 1867. november hó 29-én 7219. szám alatt érkezett a magyarhoni földtani társulathoz, mindenek előtt kiemelé, miként a közalapok birtokához tartozó buziási fürdőnél azon kedvezőtlen körülmény mutatkozik, hogy az ottani források gyógyvize az évről-évre növekvő számú fürdővendégek naponkénti szükségletére elég¬ telen. Felhozza továbbá, miként e baj orvoslására Zsigmondy Vilmos bánya¬ mérnök mint szakértő fölszólittatik, hogy a helyszínén megejtendő földtani vizsgálatok alapján egy ártézi kútnak furatása és az ez által remélhető víz¬ szaporodásra nézve nyilatkozzék. Zsigmondy e felhívás következtében benyújtotta nyilatkozatát, mely a fentebbiek szerint leküldetett a magyarhoni földtani társulathoz, még pedig a közlekedési m. kir. minisztérium ide vágó véleménye kíséretében ama megkereséssel, hogy Zsigmondy ViLMOS-nak e furatás esetleges eredményére nézve adott javaslata a mondott bizottság által megvizsgáltassák. A miniszter késznek is nyilatkozott, a mennyiben a fentebbi bizott¬ mány újabb helyszíni szemlét tartana szükségesnek, a földtani társulat által kijelölendő geologot az érdekelt alapítványi uradalom költségén azon kérdések megoldására kiküldeni, váljon a földtan eddig megállapított elvei 1 Az « Ellenőri) 1882. évi január 22-én megjelent 39. számának tárczaczikke : Fiume és Trieszt r teológiai szempontból. (Lásd a függelék 1. sz. mellékletét). 2 A magyarhoni földtani társulat Munkálatai IV. köt. 105. lap. 3 A magyarhoni földtani társulat Munkálatai. IV. köt. 108. lap. (204) ZSIGMONDY VILMOS. 291 s a szerzendő észleletek alapján várkató-e megközelítő biztossággal, hogy fúrás által bizonyos — nem felette nagy — melységben oly minőségű és fokú hévvizet fognak találni, mely a buziási gyógyforrás vízével mind vegyalkatra, mind hőfokra nézve azonos, vagy legalább attól lényegesen el nem térő ? — Tekintve továbbá Buziás földtani viszonyait, nem kell-e attól tartani, hogy ily fúrás által a jelenlegi források elapadnak, vagy vegyalkatukra nézve lényeges változást fognának szenvedni s váljon várliató-e oly viz- bőség, mely a fürdőnek — a helyszínén köblábtartalomban megállapí¬ tandó — fokozódott szükségletét fedezni képes? A minisztérium tehát, mint látható, elhatározása előtt nemcsak egy irányban óhajtott igen részletes felvilágosítást, habár nem tagadható, hogy a feltett kérdések egyikére-másikára a felvetett alakban megnyugvással választ adni nem lehetett. Tárgyunkat ezután folytatván, láthatjuk, miként a magyarhoni földtani társulat 1868. január hó 15-ki szakülésén Kubinyi Ferencz elnök jelenté, hogy a Zsigmondy Vilmos által tervezett, a buziási gyógyvizek szaporítására vonatkozó javaslat megvizsgálására kiküldött bizottság veleményes nyilatko¬ zatát előterjesztő, s ennek a vallás- és közoktatási m. kir. minisztériummal való közlese határoztatok el.* A buziási fúrások előzményeinek kiegészítésére szükségesnek és érde¬ kesnek tartom előadni ama nézetet is, melyet a kérdés tanulmányozására a magyarhoni földtani társulat kebeléből kiküldött bizottság magáénak vallott. A vélemény, melyet a magyarhoni földtani társulat 1867. deczem- ber 11-iki üléséből kiküldött bizottmány a Zsigmondy ViLMosnak a bu¬ ziási gyógyvizekre vonatkozó javaslata felett 1868. január 15-én nyilvání¬ tott, mindenek előtt kiemelő, hogy a bizottság, mielőtt tanácskozását meg¬ tartotta volna, szükségesnek találta az ide vágó ügyiratokat a kiküldöttek közt köröztetni, hogy a megtartandó közös tanácskozás alkalmával minden egyes tag már kellőleg tájékozva legyen a tárgy iránt. Ennek megtörténte után a bizottság még 1867. deczember 31-én egybegyült és fontolóra vévén Zsigmondy ViLMOs-nak, valamint a közlekedési minisztériumnak a szóban forgó tárgyra vonatkozó nyilatkozatait, a vallás- és közoktatási minisztérium fent mondott megkeresésének kérdéseire a következőképen válaszolt : <> Ismervén Zsigmondy úr képességét és szakavatottságát, a bizottmány nem találja szük¬ ségesnek, hogy a buziási vidék földtani viszonyainak behatóbb tanulmányo¬ zása végett a társulat részéről is küldessék ki egy geológus, minthogy nem remélhetni, hogy ez által a kérdéses tárgyra nézve uj földtani adatok szerez¬ tetnének és minthogy a Zsigmondy úr által közölt, saját észleletein és a cs. * A magyarhoni földtani társulat Munkálatai. V-ik köt. 211. 1. (205) 19* 292 BÖCKH JÁNOS: birodalmi földtani intézet felvételein alapuló adatok elegendők arra, hogy a, bizottmány e részben megállapíthassa véleményét. Tekintetbe véve a Zsig¬ mondy úr által megállapított vizmérsékleti és földtani adatokat, melyeknél fogva kitűnik, hogy a buziási gyógyforrások a felszállók sorába tartoznak és hogy ezek vagy 50 — 60 ölnyi mélységből fakadnak, mely melységben oly rétegnek kell elterülnie, melyben a gyógyvizek összegyűlnek, a bizottmány azon véleményben van, hogy csakugyan megközelítő biztossággal várhatni, miszerint a fentemlíett mélységre mélyesztett furlyuk által a gyógyvíztelep eleretik s ez által mesterséges útnyittatik, melyen át a gyógyvíz a felszínre sok¬ kal könnyebbén juthat, mint a mostani gyógyvizeket szolgáltató természetes utón t. i. repedéseken át. Az esetleg eszközlendö fúrlyukon át felszálló víznek pedig ennélfogva vegyalkatára nézve egyneműnek kell lenni a mostani gyógyvizekével, és minthogy a furlyukon át fakadó gyógyvíz nincs alávetve ama edesviz befolyásának, mely a gyógyviz-telep feletti rétegek né¬ melyikében kétségen kívül tartalmaztatik, feltehető, hogy a furlyuk által nye¬ rendő gyógyvíz hathatósabb lesz a mostani gyógyvizeknél. A nyerendő víz hőfoka valamivel magasabb lehet, ámbár nem várható jelentékeny eltérés. » ((Váljon pedig a furlyuk mélyesztése által a mostani gyógyforrások elapadnak-e, egyelőre biztossággal nem mondhatni, minthogy az azon nyo¬ más mértékétől függ, melynek a földalatti víz alá van vetve és mely nyomás a priori meg nem határozható. Az ártézi kút által nyerendő vízmennyi¬ ség mindenesetre nagyobb lesz a mostani forrásokból fakadónál s ennél¬ fogva az esetleg fúrandó ártézi kút következményeitől mit sem félni a felhasz¬ nálandó vízmennyiség tekintetében. » «A nyerendő vízmennyiség köbmértéket meghatározni a bizott¬ mány nem tartja lehetségesnek, minthogy a nyerendő vízmennyiség e tekintetben való meghatározása oly tényezőktől függ, melyek csak a fúrás után állapíthatók meg. A bizottmány tehát azon vélemény¬ ben van, hogy a buziási gyógyvizek csakugyan szaporíthatok egy ártézi kút furatása által, feltéve, hogy a fúrás a kellő szakismerettel, minő¬ vel Zsigmondy úr bir, eszközöltetik. E tekintetben a bizottmány azon fényes eredményeket hozza fel, melyeket Zigmondy úr a harkányi és a margitszi¬ geti fúrások által élért. » Habár az imént közölt bizottsági velemeny, a mint látjuk, úgy Zsig¬ mondy Vilmos szakismeretére mint benyújtott javaslatára nézve, igen kedve- zőleg nyilatkozott, akkorában a kissé széles kerékvágásban mozgott buziási fúrásügy mégsem nyerte a javasolt megoldást. Eziránt Zsigmondy egy ké¬ sőbbi közleményében mondja, hogy javaslata akkorában életbe nem lépte- tett, minthogy a fúrás sikerét csak valószínűnek jelezte.* Zsigmondy első indítványtétele óta időközben bet év múlt el,s Buziáson a vízhiány továbbra * Földtani Közlöny IY-ik évfolyam (1874), 165. 1. iáOC) ZSIGMONDY VILMOS. 293 is fennállván, őt 1874-ben a vallás- és közoktatási miniszter újra felszó¬ lította véleményadásra. Ekkor meg az 1867-ben adott véleményére utal¬ ván, ez alkalommal tényleg megbizatott az ajánlott munkálatok keresztül¬ vitelével, melyekről aztán a magyarhoni földtani társulat 1874. április hó 8-án tartott szakülésében » A buziási gyógyfürdő és az ott legújabban véghez¬ vitt fúrások » czim alatt felolvasást is tartott*. Ebből tudjuk, hogy 1874. februárius és márczius havában mindenek előtt 7 csekély mélységű kisérleti lyukat fúratott Zsigmondy, állításának ama bebizonyítására, hogy a für¬ dőnek szánt összes terület bármely pontján állítható elő savanyuvíz kút. E kísérletet teljes siker követvén, megfúrta az ottani uszodának feneket is, úgy hogy ez közvetlenül a fenekén feltóduló savanyúvízzel telhetett meg, holott Zsigmondy művelete előtt ez uszodának megtöltése az ivókutakból lefolyó víz által volt tervezve, a mi azonban némi nehézségre is akadt. Az uszoda megtelésének gyorsítása végett Zsigmondy Vilmos ezután egy második lyuk fúrását is ajáulá, valamint javasolta azt is, misze¬ rint a melegfürdői kutak valamelyikének alja szintén megfurassék, a meny¬ nyiben ez által a melegfürdő vízszükséglete, a javaslat idejében való beren¬ dezése mellett, mindenkorra fedezhető. Zsigmondy e javaslatai is elfogadtat¬ ván, a fúrások ez irányban is foganatosíttattak. Ez újabb fúrásokról bővebb adatokat ugyan már nem nyertünk, de megjegyezhetem, hogy Zsigmondy Vilmos unokaöcscse, Béla, kérésemre szíves volt egy jegyzéket közölni velem, melyből látom, hogy a Buziáson 1874-ben véghez vitt hírások közül az uszodában melyesztett 1-ső, Zsigmondy Vilmos közleményében már szin¬ tén bővebben tárgyalt fúrlyuk 15*17 rn-re, a 2-ik 14*43 m-re, a melegvíz forrás fúrlyuka ellenben 13*14 m-re hajtatott le. Zsigmondy ViLMOsnak Buziásra vonatkozó nézeteit az eredmény tehát szintén igazolta. 1874-ben azonban Zsigmondy még egy harmadik, bár csekélyebb fúrási műveletet is végzett; értem ama fúrást, melyet az imént mondott év junius havában kezdett meg Schwechaton, a Dreher-féle serfőző számára, s ugyancsak 1874. julius 25-én fejezett be 32*24 m mélységgel. E kútnak vize, mint a jászapáti-é, szintén szivattyuztatik. Ezek után áttérek Zsigmondy ViLMOs-nak a fúrás terén legmonu- mentálisabb alkotására, s ez a budapesti városliget ártézi kútja. Zsigmondy 1878-ban egy külön műben, melynek czíme «A városligeti ártézi kút Budapesten » ** ismertette meg e 91/2 évi időtartamot felölelő fárad¬ ságos munkát úgy részleteiben, mint az elért eredményeket technikai és tudományos tekintetben. A munka nagyszerűsége és azon általános érdeklő- * Földtani Közlöny IV-ik évfolyam (1874), 159. 1. ** Lásd továbbá : W. Zsigmondy, Dér artesisohe Brunnen im Stadtwáldchen zu Budapest. Jahrbuch dér k. k. geol. Reicksanstalt in Wien XXVIII. Bd. 1878. p. 659. (207) 294 BÖCKH JÁNOS : des, mely Zsigmondy Vilmos e remek alkotásához kezdettől fogva fűződött, nem teszi talán fölöslegessé előzményeit részleteiben is, az eddiginél kissé bővebben megismertetni. A ki a magyarhoni földtani társulat Munkálatainak III. köteté¬ ben lapozgat, az ennek 190 — 191-ik lapján az 1866-ik évi deczember 12-iki szakülés rövid megismertetésénél Zsigmondy Vilmos nevére akad, fel¬ jegyezve lévén ott, hogy «Zsigmondy Vilmos bányamérnök értekezett a város¬ ligetben tervezett fúrásról. Előre bocsátván Pest-Buda környékének földtani viszonyait tárgyaló tanulmányozásait, megfejti a budai begyek forráshiányᬠnak okait. Szerinte Buda környékének légbeli csapadekai egy Promontor, Budaörs, Budakeszi s Kovácsi területét befoglaló nagy medenczebe szivárog¬ nak be, melynek főlej tje Buda s illetőleg Pest városa felé van irányozva s mely egy, kisczelli agyagból s nummulitmárgákból álló vizkatlan rétegek által fedett, roppant nagy víztartó keletkeztére szolgáltat alkalmat. A budai begyek mind azon pontjain, hol a dolomit s a homokkő előtűnnek, források¬ nak kellene keletkezniük, ha az érintett területen képződött nagy földalatti víztartóban rés nem találkoznék, melyből a meggyűlt vizek egy nagy része kiömlenék. Ezen tényleg meglevő rest Buda s Ó-Buda városának 5200 ölnyi hosszúságú vonalon előforduló számtalan hévforrásai képviselik. Ezen hév¬ források naponta 1.500,000 köbláb vizet szolgáltatnak, mi azonban Buda környékének légbeli csapadékokból eredő földalatti vizének alig huszad részét teszi. A hévforrások s azon főrepedéknek, melybe a budai hegység majdnem összes vize jut, hogy onnan meghevítve ismét napvilágra jöjjön, bővebb meg¬ ismertetése után azon tételeket állítja fel ertekező : 1-ször. Az érintett nagy víztartó Pest alá húzódik ; itt a települési viszonyok alig térendenek el a budai hegyekben ismertektől; várható miszerint 2-szor, a Pest városa alatt elterjedő nagy vastagságú vízhatlan rétegeknek áttörése után hévvízre kellend jutni, mely azon okoknál fogva, hogy a budai hegyek tövében éjszaktól delre terjedő víztartó vízhatlan fedője miatt hideg vízzel többé érintkezésbe nem jöhet, a budai hőforrások ismeretes legnagyobb hőfokával bírnia kell; misze¬ rint vegre 3-szor, a Pesten tervezett fúrás által reménylhető hévforrás egy¬ szersmind felszálló forrás is leend.» Midőn Zsigmondy ezen, a « Munkálatok') említett helyén csak jegyző- könyvi kivonatban közölt előadását megtartá, rendelkezésére állottak már a harkányi fúrásnál szerzett tapasztalatai, valamint közel csak egy hét választá el a margitszigeti fúrás megkezdésétől. Midőn tehát Zsigmondy imént említett előadását megtartá, utalt ez utóbbi momentumokra is * s megemlíte, hogy máris folyamodott a fővárosi hatósághoz a mondott városligeti fúrás létesithetését czelzó engedélyért. Előttem fekszik Zsigmondy Vilmos egy beadványának kézirata, melyből * A városligeti artézi kút. 1. 1. (208) ZSIGMONDY VILMOS. 295 látom, hogy meg 1866. november 24-en fogalmazott egy Pest városa tanᬠcsához czímzett beadványt, melyben előadja, miként már több év óta foglal¬ kozván Budapest környékének vizi viszonyaival, megfigyelései alapján azon meggyőződésre jutott, hogy Pesten a siker legnagyobb valószinűsegevel állítható elő ártézi szökőkút, melynek vize azonban csakis hevvíz lehet. Hozzá teszi továbbá, hogy meggyőződését érvényesítendő, szándéka Pesten egy ártezi kutat saját költségen mélyeszteni, s minthogy az e czélra kisze¬ melt pontok közűi legalkalmatosabbnak mutatkozik a városligeti körönd, azon kérelemmel járul a tanácshoz, miszerint engedtessék meg neki a nevezett helyen a tervezett ártézi kút előállítása s a nyerendő hevvíz oly módon való használata, hogy a bimbóház mögötti szabad terek valamelyiken saját költ¬ ségén fürdőházat építhessen s annak jövedelmét egyelőre meghatározandó, de a harmincz evet semmi esetre sem túlhaladó időszakig élvezhesse, mely¬ nek leteltével a kút a fürdőházzal és csővezetéssel együtt ingyen a város bir¬ tokába szálland. Zsigmondy különben már egyelőre felajánlotta a kút összes vízmennyiségét, annak általa való használata után tiszta minőségben, kár¬ pótlás nélkül, a városligeti tó megtöltésére. Végre kérvényező kiemele, miszerint a városra fentebbi tervezetének létesítése esetében semmi veszély, sőt ellenkezőleg biztos nyereség várható leven, úgy hiszi, hogy kérésének hely adatik, s ez esetben a részletes feltéte¬ leknek megvitatását egy külön bizottmányra bizandja. ZsiGMONDY-nak ezen, Pest városa tanácsához czímzett és beadott kér¬ vényében kifejezésre hozott eszme teljes méltánylásra talált ugyan, de nem tartották czelirányosnak a város területén lemélyesztendő ártézi kutat s az ezzel kapcsolatos vízhasználati ügyet a város kezéből kibocsátva magános rendelkezésére engedni, ezert a felvetett kérdés továbbfejlesztését maga a város vette kezébe. Az 1867. junius 19-ki közgyűlés 15,378 számú végzésével az akko¬ rában már napi renden lévő vízvezeték ügyeben egy bizottmány küldetvén ki, ez utóbbi ezzel kapcsolatosan az ártézi kút kérdését is tárgyald, s így az 1867. julius 2-án tartott ülésében az illető jegyzőkönyben erre vonatkozó¬ lag a következő olvasható : "Egyúttal az Artesia-kut furatás ügyeben tartandó tanácskozmányra Rottenbiller Lipót, Zsigmondy Vilmos, Preuszner József, Fuchs Rudolf, Bürgermeister Antal és Kauser István urak bízatnak meg. » Az imént mondott albizottmányi tanácskozás 1867-ik évi julius hó 8-án Rottenbiller Lipót képviselő úr elnöklete alatt és Kauser István , Fuchs Rudolf, Preuszner József képviselő urak és Szumrák Pál főmérnök jelenlé¬ tében tényleg megtartatott, a mint ezt a jelen munka függelékében bemuta¬ tott jegyzőkönyvi másolat mutatja.* Czélirányosnak tartottam ezen érdekes * Lásd a függelék 2-ik sz. mellékletét. (209) 296 BÖCKH JÁNOS : okmányt, melyet Szumrák Pál úr kiváló szívességének köszönök, teljességé¬ ben közölni, a mennyiben leghívebben mutatja be az indokokat, melyek az ártézi kút létesittetése körül érvényre kerültek, de egyúttal méltányosnak tartom, hogy szélesebb körben ismerkedhessenek meg azon urak érdemeivel is, kik az artézi kút létesítése körül már az első stádiumban fáradoztak. Az imént nevezett albizottmány elkészülvén a függelékben közölt véle¬ ményével, azt benyujtá a vízvezeték ügyében a közgyűlés által kiküldött, fentebb mondott bizottmánynak, mely az 1867-ki évi augusztus hó 14-én tartott ülésében Szentkirályi Mór főpolgármester elnöklete alatt és Reitter Ferencz m. kir. miniszteri osztálytanácsos, Havas Ignácz, Rottenbiller Lipót, Bürgermeister Antal, dr. Preisz Mór, Kauser József, Schedl Károly, Fuclis Rezső', Preuszner József, Sárkány József, Harkányi Fillöp, Veisz Bernát képviselők, Szumrák Pál főmérnök és Cserhalmay Ferencz föszámvevő jelen¬ létében az illető jegyzőkönyv ide vágó sorai szerint következőképen járt el : ((Bemutatja végre a választmány azon albizottmánynak javaslatát is, mely különösen az ártézi kutak érdekében küldetett ki az összes választmány kebeléből, és melynél fogva a városliget területén alkalmas helyen, egy ily kút megásatása ajánl- tatik, és pedig részszerint azon czélból, hogy annak segítségével a városligeti tó megtöltése, a városligeti ültetvények, fasorok és írtak öntöztetése eszközöltessék, rész szerint, liogy ezen kútnak meleg vize fürdőkre, illetőleg magánvállalatokra használ¬ tassák : az alválasztmány irgy vélekedik, hogy egy ily ártézi kút már csak a tó meg¬ töltése által is, a reá fordítandó költség kamatait bőven kifizetné, azon többlet által, mely a tónak haszonbérlője részéről fizettetnék, ha azt rendesen mindig töltve, és hajózható állapotban lehetne tartani, ha pedig akár fürdőkre, akár magán vállalkozók által a víz a városba csövekben elvezettetvén, eladás tárgyává tétetnék, nemcsak a befektetett tőke kevés évek alatti amortisatióját lehetősítené, hanem még ezen kívül nevezetes évi jövedelmet is eredményezne a városi házipénztár részére.# «Az összes választmány osztja az alválasztmány nézetét és reményét, mind¬ azonáltal úgy kívánja az ártézi kutak ügyét tekinteni, mint a vízvezetéktől egészen külön álló vállalatot, mely a vízvezetékkel concurrentiába ne tétessék ; mert ha e két mű egyszerre és ugyanazon pénzforrásból lenne létesítendő, azt eredményezhetné, hogy az eszközök sem az egyik, sem a másik vállalat létesítésére elegendők nem lévén, vagy mind a két vállalat már kezdetben egymást akadályozná meg, vagy a kivitelben szenvedne mind a kettő hajótörést.# «Ha ellenben az ártézi kút ásatása tisztán mint hasznot hajtó vállalat fogna tekintetni, és azon pénzerő, mely a megásatásra és a csövezésekre szükséges, úgy számíttatik, miszerint ez a kút vizének eladásából haszonnal megtéríttetik, akkor egy¬ másnak akadályára a két vállalat nem lesz, sőt egymást elősegítheti, a mennyiben mindkettő a közönség firmája alatt készülvén, az ártézi kút a vízvezetéknek kiegészítő segéde gyanánt tekintethetnék, a víz tudniillik, melyet az ártézi kiít kiállít, oly bőségben lévén, melyből az eladott mennyiségen kívül még közczélokra is elég felesleg maradna. De hogy az ártézi kút e szerint nyereséges lehessen, egy előzmény kívántatik meg, mely egyébiránt közbiztossági tekintetből is szükséges, úgymint : bőgj- előlegesen a m. Minisztérium által eszközöltessék ki azon intézkedés, miszerint Pest város hatᬠrában artézi kutat ásni sem társulatnak, sem másnak senkinek, maga a városi közön¬ ségen kívül, vagy a városi közönség beleegyezése nélkül, szabad ne legyen, egy szóval, hogy az ártézi kút kezelése a községi haszonvételek közé soroltassék. » (210) ZSIGMONDY VILMOS. 297 «Indokoltathatnék ezen kérdés az által is, liogy azon roppant vízmennyiséget, melyet több artézi kutak adnának, a Duna vízállásának magasabb foka esetében a városra nézve különös felügyelet nélkül hagyni veszélyes is lehetne. » «Ezen nézetek alapján, elkülönítve az ártézi kutak ásatásának vállalatát, az összes választmány e tárgy kivitelére nézve egy külön bizottmány mielőbbi kikülde¬ tését vélné javasolliatónak.i) Szentkirályi Mór, s. k., Jegyzetté : Cserhalmay Ferencz , s. k.. Bürgermeister Antal, s. k. Rottenbiller Lipót, s. k. Harkányi Fülöp, s. k. Preisz Mór, s. k. Schedl Károly, s. k. Kauser István, s. k. Szumrák Pál, s. k. Az összes választmány az előbbeniek szerint teljesen magáévá tévén a kebeléből kiküldve volt albizottmány véleményét, az ártézi kút létesítését czélzó javaslata, nemkülönben azon ajánlata, hogy a tervbe vett munkálatok végrehajtására Zsigmondy Vilmos szólíttassók fel, a ki a Margitszigeten fúrt ártézi kuttal megmutatta azt, hogy ily mű létesítésére minden tekintetben képes, a közgyűlés elé kerülvén, ez utóbbi ezt szintén elfogadta s az ártézi kút furatási költségeire a gyámi tartalékalapból 50,000 irtot, Zsigmondy ViLMOs-nak pedig a mű sikerülese esetén 20,000 frt tiszteletdíjat szavazott meg.* Vele szerződésre lepvén, ezen az 1868. február 26-án tar¬ tott közgyűlés alkalmával megállapított szerződésnek Pest városa nevében való aláírása küldöttségre bízatván, a szerződés ugyancsak 1868. márczius hó 3-án sz. kir. Pest városa nevében Szentkirályi Mór főpolgármester, Havas lgnácz képviselő, Gerlóczy Károly főjegyző h. tanácsnok által alᬠíratott, szintúgy a vállalkozó Zsigmondy Vilmos által. Az így megkötött szerződés az 1868. évi márczius hó 4-én Pesten tar¬ tott közgyűlésnek bemutattatván, ennek részéről tudomásúl vétetett s ugyan¬ ekkor az ártézi kút fúrása gazdászati részének vezetésére és felügyeletére Rottenbiller Lipót képviselő elnöklete alatt Preuszner József, Sebastiani Frigyes, Dobos Ferencz, Nasztl Mór és Fuchs Gusztáv képviselők, Szumrák Pál főmérnök és Csendics Gyula tollnok, mint jegyzőkönyvvezetőből álló bizottmány küldetett ki azon utasítással, hogy az ártézi kút helye és a további teendők iránt mielőbb vélemenyes jelentést tegyen.** E bizottmány, mely később annyiban szenvedett változást, hogy elnö¬ kévé Gamperl Alajos s legutóbb Kada Mihály alpolgármester, valamint * Lásd az artézi kút furatására felügyelő bizottmánynak 1878. február 13 án Budapest fővárosa tanácsához intézett jelentését. (A függelék 3-ik száma). ** Az 1868. évi márczius hó 4-én Pesten tartott közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata 7587. sz. (211) 298 BÖCKH JÁNOS I pótlólag tagjaivá Havas Ignúcz, Haris Sándor és Déri/ Mihály, jegyzőjévé pedig Horváth Gyula és végre Kán Gyula neveztettek ki, működését még 1868. márczius 6-án kezdé meg és a fúrás befejeztéig folytatta.* Az ártezi kút bizottmánynak 1868. évi márczius hó 6-án tartott ülésé¬ ben Zsigmondy Vilmos újra kijelente, hogy a mi az előállítandó ártézi kút helyét illeti, erre a legczélszerűbb hely a városligetnek azon része volna, mely a nagy tó és az Aradi utcza között fekszik, a bizottmány pedig e véle¬ ményhez egyhangúlag csatlakozott, mert a mint mondá, az ottani vidék a Dunához közelebb esik, mint bármely más, a városliget bensejeben fekvő pont, s így hihetőleg kisebb mélységben is fogna a földalatti forrás eléretni, részint pedig a forrás vizét onnan bárhova is a ligetben, sőt az Aradi-utczán át egyenes irányban a Terézváros leglakottabb részébe vezetni és a felállí¬ tandó fürdőnél jövedelmezően használni lehetne, de ha ily fürdő fölállítása magában a városligetben szándekoltatnek, a kijelölt pont fölötte alkalma¬ tos voltánál fogva e czélnak is tökéletesen megfelelne. Ennek következ¬ teben a bizottmány kiküldé kebeléből a helyszínre Zsigmondy ViLMos-sal Fuchs Gusztáv, Nasztl Mór bizottmányi tagokat és Gsendics Gyula bizott- mányi tollnokot, kik aztán 1868. márczius hó 7-én kiküldetésükben eljár¬ ván, a fúrás pontját a nagy tótól mintegy 30 ölnyi távolságban, a tó és az Aradi utcza között határozták meg, azt a földbe vert czölöp által jelvényez- vén. Mindehhez az 1868. márczius 21-én tartott tanácsülésben a tanács is hozzájárult,** valamint Zsigmondy Vilmos határozott ajánlatára Dávid Vilmos mérnök úrnak a fúrásnál tervezett felügyelő mérnöki állásra való alkalmaztatásához is. Miután továbbá a munkához mindenek előtt szükséges kellékeket beszereztek s a további előkészületeket is megtették, Zsigmondy Vilmos a tulajdonképeni fúrást megkezdő az 1868. évi november hó 15-én. A mi magát a városligeti fúrási műveletet illeti, ez az imént mondott idő¬ ponttól 1878. január haváig tartott, de a foglalási munkálatokkal együtt csak 1878. május lö-en végezték be, még egyéb kapcsolatos munkák következtében a fúrás keresztülviteléről szóló számadásokat pedig a nevezett ev junius végével zárhatták le. Maga Zsigmondy Vilmos, mint mondám, részletesen megismertetvén a városligeti fúrás körül használt eszközöket, a fúrás történetét, a fúrás gazdasági viszonj'ait és a tudományos tekintetben élért eredményeket, az ez iránt érdeklődök a Zsigmondy Vilmos által közölt a A városligeti ártézi kút Budapesten » czimü műben gazdag tárházát találják az idevonatkozó tapasztalatok es eredményeknek s így egyenesen e műre utalhatok. A fúrás történetében lapozgatva, látható, mily roppant nehézségekkel * Lásd az artézi kút furatására felügyelő bizottmánynak 1878. február 13-án Budapest fővárosa tanácsához intézett jelentését (A függelék 3-ik száma). Az 1868. márczius 2 1-én Pesten tartott tanácsülés jegyzőkönyvi kivonata 9611/2. (212) ZSIGMONDY VILMOS. 299 kellett sokszor megküzdeni ZsiGMONDY-nak, mily kitartó türelemmel és lele¬ ményességgel kellett elhárítani a felmerült akadályokat, míg végre minden felmerült nehézségnek daczára geniális elmeje fényesen megoldá a maga ele tűzött feladatot. 1877. junius 4-én 924*80 m melységben kapták az első felszálló vizet, 1878. január 22-én pedig elérték a 970*48 m mélységet, melyen túl már nem haladtak. A vizmennyiseg ekkor fél méterrel a felszín alatt 1 1,917 hl-t tett ki 24 óránként, 73*875°C hőmersék mellett.* Minthogy a kút, tekintettel biztonságára, mintegy lOOm-enát tökélete¬ sen vízmentes, 80 mm belső átmérőjű fúrt facsövekkel beleltetett ki, a kifolyó vízmennyiség valamivel csökkentetett s ez jelenleg 0*5 meterrel a felszín alatt 7600 hectoliter, különböző magasságban azonban természetesen itt is különböző. Az emelkedési képesség a fölszín föle pedig 13*5 m.** A mi az ártezi kútra a főváros részéről fordított összes pénzkiadást illeti, ez 217,463 frt 52 kr-ra rúg, miből azonban levonva az időközben eladott és meg tovább is értékesíthető tárgyakra eső 8,358 frt 1 1 kr-ra becsült összeget, marad tényleges kiadás 209,105 frt 41 kr. Minthogy azon¬ ban ebből a kút foglalására 13,531 frt 25 kr esik, marad mint a tulajdon- kepeni fúrások költsége: 195,57 1 frt 16 kr, s ebből a csövezés 54,890 frt 86 krt igényelt.! A mint tudjuk, a kút mélységé, és ennek megt'elelőleg a reá fordí¬ tott költség a tervezettnél tetemesebb lett. Maga Zsigmondy utalt erre, kiemelvén a körülményeket, melyek ezt előidézték. ff 0 a tervezéskor koránt¬ sem tudhatta és nem vonhatta számítása körébe , legkevesbbé a mar¬ gitszigeti fúrásnál nyert szelvény alapján, hogy a városligeti fúrásnál fúrójának a mostkori rétegek után mindenek előtt a 330* I 3 m vastagságú, dülékeny mediterrán lerakodásokkal kell megküzdenie, s a várva várt kis-czelli agyagot csak a felső oligocenhez sorolt rétegek áthatolása után 579*84 m melységben éri el; ezen körülményre csak a tényleges fúrás figyelmeztette, mert ha csak¬ ugyan úgy találja a viszonyokat, hogy a kis-czelli agyag közvetlen a most- koriak alatt következik, a mint ezt tapasztalta a margitszigeti fúrásnál, akkor csakugyan a tervezett mélységén belül, t. i. 352'7 1 méternél nyitotta volna meg a víztartó retegeket. ZsiGMONDY-t ezert tehát vádolni bizonyára nem lehet, de a fokozott nehézségek, melyeket Zsigmondy -nak a fentebbi körül¬ mények folytán a kút fúrásakor leküzdeni kelle, csakis emelik létesített művének nagyszerűséget, melylyel fényesen bizonyítá be a magyarhoni földtani társulat még 1866. deczember 12-én tartott szakülésen, valamint a * Zsigmondy V. i. h. 58. és 77. 1. Zsigmondy V. i. li. 61. és 78. 1. f Zsigmondy V. i. h. 63. és 84. 1. ff Zsigmondy V. i. h. 76. 1. [213] 300 BÖCKH JÁNOS : m agy. tudományos akadémiában tartott székfoglalója alkalmával * tett abbeli nyilatkozatát, miszerint egy a pesti oldalon megindított fúrás hévvizet szol- gáltatand, melynek, ha nem magasabb, de mindenesetre a budai hévforrások ismeretes legnagyobb hőfokával kell bírnia, s hogy a Pesten tervezett fúrás által reményelhető hévforrás egyszersmind felszálló forrás is leend. A budapesti városligetben évekkel ezelőtt megkezdett nagyszerű mű, köszönet a főváros áldozatkészségének, ime szerencsésen be volt fejezve a főváros díszére és közönsége javára. Nem is habozott Budapest főváros tör¬ vényhatósági bizottsága 1878. évi márczius 6-án és folytatva tartott köz¬ gyűlésében, midőn tudomására hozatott az ártezi kút fentartására felügyelő bizottmány és a tanács előterjesztése a munkák eddigi eredményéről, e jelen¬ tést megelégedéssel tudomásul venni s « tekintettel azon , majd egy évtizeden át kifejtett szakadatlan és buzgó munkásságra, melyet a tervező mérnök Zsigmondi / Vilmos úr a mű végrehajtásánál, gyakran nehéz körülmények között, folytonosan tanúsított s tekintettel arra, hogy első sorban az ő tudo¬ mányának s kitartásának lehet az oly becses mű sikerét tulajdonítani, a köz¬ gyűlés elhatározza, hogy neki, mint a mű alkotójának, valamint Dávid J il- mos felügyelő mérnöknek, ki a hatóság részéről 1868. márczius óta a műszaki felügyeletet kifogástalan pontossággal, nagy buzgalommal és szak¬ értelemmel gyakorolta és Zsigmondi / Béla magánmérnöknek, ki 1872 óta a fúrási munkálatokban szakadatlanul résztvevőn, szakértelmével és kitartó tevékeny működésével a fúrási munkák jó eredményének előidézéséhez nagy mértékben hozzá járult, a hatóság elismerése kifejeztessék és a jegyzőkönyvbe foglaltassék. »** A közgyűlés különben, mint a függelék mutatja, nem feledkezett meg arról, hogy hálájának egyéb irányban is kifejezést adjon. Zsigmondy Vilmos, a ki a városligeti ártézi kutat tervezte és létesítette, nincs többe, örökre ellankadt a kéz, mely e monumentális mű megalkotása körül annyi kitartással fáradozott, de midőn polgártársai javára és a főváros díszére oda állitá annak legszebb útja végére tudománya eredményeként nemcsak országunk, de a messze föld egyik látványosságát, mondhatjuk, hogy ezzel egyúttal Zsigmondy legszebb emlékkövét is rakta le, melyre, az utókor emlékezetének ébrentartására, csak még a tervező és megalkotó neve vala illesztendő. És tényleg akadtak a főváros illetékes köreiben nemes gondolkodású férfiak, kik Budapest fővárosának Zsigmondy ViLMOsuak a főváros körül szer¬ zett érdemei iránti hálás elismerését és kegyeletét, enuek halála után is ma¬ radandóan es szemlelhetőleg óhajtják kifejezésre hozva látni. Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül II. A margitszigeti ártézi szökőkút 23. és 31. lap. ** Lásd a függelék 4-ik sz. okmányát. (214) ZSIGMONDY VILMOS. 301 Ez irányban a «Nemzct» 1889. márczius 1 1 -ki 3347- (70.) sz. reggeli kiadásában a fővárosi ügyek rovata alatt egy közlemény olvasható, mely sze¬ rint a fővárosi közmunkák tanácsának 1889. évi márczius 7-én tartott ülé¬ sében egyebeken kívül a következő tárgyaltatott: «Több külső dob- utczai lakos kérvényt intézett a tanácshoz, hogy a külső Dob-utcza * Zsigmondy Vil¬ mos érdemeinek elismeréséül Zsigmondy Vilmos utczának neveztessek el. A tanácsnak az a nezete, hogy vagy az egész utczát Dob-utczának kell elne¬ vezni, vagy ha az elnevezés szempontjából az utcza megosztatnék, ennek a kőrútnál kell történnie és ebben az esetben a körúton kívül levő utczaresz új elnevezést kapna. Miután azonban mindkét esetben változás áll be a hᬠzak számozásában, a mi a fővárosnak kiadást okoz, érdemleges határozat előtt a tanács a főváros véleményét kéri ki. » Ezzel kapcsolatosan ugyancsak a « Nemzet » 1889. május 18-ki 2413- 136.) sz. reggeli lapjában olvasható a fővárosi ügyeknél, hogy a közepitési bizottság Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt ülést tartván, tárgyalás alá került több külső dob-utezai lakos abbeli kérelme, hogy ezen utcza Zsig¬ mondy Vilmos — vagy rövidebben Zsigmondy -utczának neveztessek el. Említi továbbá e közlemény, miként: ((Indítványozták azt is, hogy a budai Zsigmond-utczát nevezzék el Zsigmondy-utczának, mert egy Zsigmondy- utcza a pesti oldalon sok postai zavarra adna okot. Eózsa Péter tanácsos ki¬ emelte, hogy a kérelmező polgárok főczélja az, hogy utczájok ne neveztessék külső Dob-utczának, hanem maradjon csak Dob utczának, ha esetleg a Zsig¬ mondy elnevezés nem fogadtatnék el. A bizottság többek felszólalása s Preusz- ner József és Gerlóczy Károly indítványai nyomán kimondotta, hogy a kérelemnek annyiban helyt vél adni, hogy az egész Dob-utcza egyszerűen Dob- utczának neveztessek ; Zsigmondy Vilmos, a nagynevű bányamérnök iránti kegyeletet pedig rójja le a város úgy, hogy az ártézi-kut környéket nevezze el Zsigmondy -térnek s helyezzék oda Zsigmondy mellszobrát. » Bizonyára a legszerencsésebbnek nevezendő a kérdésnek oly alakban való megoldása, mint ezt Preuszner J. bizottsági tag és Gerlóczy K. alpolgármester urak indítványára a bizottság kimondta. Tovább nyomozván ez ügyet, azt látjuk, hogy a fővárosi törvényható¬ sági bizottság f. é. julius elejen tartott közgyűlésének második napján, azaz 1889. julius 4-én, szintén magáévá tette a középitési bizottság fen¬ tebbi határozatát, oly irányban döntvén, miként a közmunkatanács elé pártolólag terjesztik azt az indítványt, hogy a Dob-utcza egész hosszᬠban Dob-utcza legyen, a « belső » es « külsőn megkülönböztetese nélkül. Egy¬ úttal ajánlja, hogy az ártézi kút körüli városligeti térség Zsigmondy- * Ez utczában áll t. i. néhai Zsigmondy Vilmos lakóháza, melyből örök nyu¬ galomra is vitetett. (215) BÖCKH JÁNOS : 302 térnek neveztessék el, a nemrég elhunyt kitűnő' bányamérnök, Zsigmondy Vilmos emlékére.* Midőn Budapest fővárosának törvényhatósága az imént mondott nemes határozatával néhai Zsigmondy Vilmos kitűnő hazánkfia igaz érde¬ meinek és emlékének ily szép alakban hódolt, csakis lélekemelő bizonyíté¬ kát adta annak, hogy teljes egészében tudta méltányolni a ritka férfi működését, melyet úgy hazája, mint a főváros érdekében nem egyszer kifejtett. A budapesti városligeti ártézi kút Zsigmondy ViLMOs-nak a mély fúrás terén kifejtett működésének koronáját képezi, ez irányban, ha szabad mon¬ danom, hattyúdalát jelöli, mert tekintve azon körülményt, hogy időközben polgártársai bizalma a törvényhozó testületbe küldé, ö az akkor már közel hét éven át folyt városligeti nagy műveletet még befejezte, de újabb efféle műveletekbe már nem bocsátkozott, a mint ezt egy 1876. márczius havában Budapesten kelt körözvénye tanúsítja, melyben Zsigmondy Vilmos tudatja, miszerint mindazon fúrási munkálatokat, melyekkel addig foglal¬ kozott, unokaöcscsére, Zsigmondy Béla mérnökre ruházta át s hogy ezentúl tevékenységét csakis bányászatra és ártézi kutakra vonatkozó földtani vizs¬ gálatokra fogja szorítani. Lelépett tehát azon útról, mely diadalutjává fej¬ lődött, s melyen elsőrangú, európai hírű szaktekintélylyé nőtte ki magát. Az előbbeniben megismerkedvén azon munkákkal, melyeket Zsigmondy Vilmos 1865-től 1876 elején történt visszaléptéig a fúrás terén végzett, kiegészítésül meg csak azt akarom megjegyezni, hogy van még tudomásom egy, ugyancsak Zsigmondy Vilmos által Orow táján (Borislaw mellett) Gali- cziában petróleumra foganatosított fúrásról, melylyel kapcsolatban áll ama bányaügynökségi működésénél felemlített előrajz, melyet Zsigmondy egy, az ottani petróleum nyerését czelzó társulat megalakítására 1873. február 24-én készített. Ezen időig, Zsigmondy jegyzete szerint. 113 öl 1 láb 6 hüvelyk mélységre hatoltak a fúrással.** Mielőtt áttérnék még nehány dolgozat megemlítésére, melyet a fárad¬ hatatlan Zsigmondy hévforrások körül végzett, itt tartom helyén lévőnek előbb meg egy más közleményét szóba ejteni. Midőn t. i. Zsigmondy 1871. április 17-én megtartá székfoglaló fel¬ olvasását a magyar tudományos akadémiában « Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül » czím alatt, értekezése vegén újból kifejezést adott ama meggyőződésének, miszerint az artézi kutak hazánkban nagy szerepre hivatvák, mint tette ezt a még korábban megjelent « Bányatan)) elősza¬ vában, nevezetesen az ivóvíz kérdésének szempontjából. * Nemzet, 1883 julius 5-ki, 2459 (182). sz. ; E fúrás Zsigmondy Béla szives közlése szerint megkezdetett 1868. junius 29-én s némi szünetelésekkel tartott 1871. május haváig. 216) ZSIGMONDY VILMOS. 303 Székfoglalója végén egy lépéssel tovább megy, s mondja, miként azt, hogy számtalan helyiség artézi kutak előállitása által jó minőségű s mindennemű czélra alkalmatos vízre szert tehet, mellékes kérdésnek tekinti. Az artézi kutak fontosságát hazánkra nézve még azok vizének öntözési czélokra való felhasználhatásában látja.* « Szükséges-e az Alföldre, hazánk e Kánaánjára utalnom, és az 1863-diki óv szomorú emléket felelevenítenem, hogy az öntözési kérdés megoldásának sürgősségét oda állítsam?)) kérdé Zsigmondy, kijelentvén, hogy e kérdés sikeres megoldásában előbb-utóbb az artézi kutaknak jut az oroszlánrész. Ugyanekkor röviden kifejté Zsigmondy indokait azon feltevésre, miként Magyarország nagy medenczéjében a congeria agyag alatt nagy földalatti víztartónak kell lenni, mely vizének öntözési czélokra való nyerését a nagy medencze bármely pontján lehetségesnek tartja, minthogy artézi szökő¬ kutakat itt mindenütt előállíthatóknak vei. Előadását azzal rekeszté be, hogy ez alkalommal egyéb czélja, mint eme hazánkra nézve — meggyőződése szerint — - felette fontos ügynek meg- pendítése, nem lehet. Mintegy 13A évvel később, hogy elhangzottak Zsigmondy ViLMOs-nak fent mondott szavai, a magyarhoni földtani társulat 1873. évi január 8-án tartott szakűlésén halljuk őt felszólalni, ekkor « Emlékirat az Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában » czímti nagyérdekű felolvasását tartván , mely teljességében megjelent a társulat Közlönyében is.** Felolvasása elején megjegyzé az értekező, hogy közleményének tar¬ talma nem volt ugyan a nyilvánosságnak szánva, a mennyiben emlékirat alakjában a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. minisz¬ tériumnak nyújtotta be, de hozzá tévé, miként akkori pénzügyi viszo¬ nyainknál fogva tervének megvalósítása hamarjában alig lévén várható, mi arra indította, hogy azt a földtani társulatnak bemutassa, « nehogy az eszme — ha a társulat azt helyesnek és üdvösnek elismerné — az akták között elporladozzék, hanem pénzbeli viszonyaink jobbra fordultával — akár évtizedek lefolyta után is — megtestesíttessék.» Ezután voltaképeni tárgyára térvén át, Zsigmondy ez alkalommal rész¬ letesen foglalkozott ama, bizonyára nagy figyelmet érdemlő themával, melyet 1871-ben az akadémiában tartott székfoglalója alkalmával csak futólagosán érintett. Eredeti közleménye, bárkire könnyen lévén hozzáférhető, az tel¬ jességében megtalálható az általam fentebb megjelölt helyen, s így a figyelmet csak ennek végén közölt indokolásra akarom irányozni, rnely- * Zsigmondy V., Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül, 44. 1. (Akad. Értekez. a term. tud. kör. 1871.) ** Földtani Közlöny III. évfolyam (1873), 20. 1. (217) 304 BÖCKH JÁNOS : lyel Zsigmondy szóban forgó emlékiratát meg 1872. január 27-én nyújtá be az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszter¬ nél, a mennyiben ebben a szerző nemcsak az öntözések, hanem ismét egy lepessel továbbá menve, a lecsapolások ügyevei is foglalkozik. Ez indokolás¬ ban Zsigmondy hangsúlyozza, mikent távolról sem vonja kétségbe úgy az öntözésnek, mind az ármentesítesnek folyamrendszerünkre alapított nagy¬ mérvű csatornázás utján való eszközlesének üdvös, sőt elkeriilketlen szük¬ ségét, de kiemeli azt is, miként Wallandt magyarországi vizszínmérési térkepére tekintve, látható, miszerint az imént említett csatornázás által a két bajnak (t. i. a nagy szárazság, valamint a túlságos nedves időjárás következmenyenek) elhárítása csak részben lehetséges. Utal arra, miként vannak sok négy szögmér tföldnyi terjedelmű fensíkok, melyekre a víz csator¬ názás útján fel nem vezethető, s kiemeli továbbá, hogy szintúgy vannak sok negyszögmértföldnyire terjedő mélyfekvésü lapályok, melyekről a földár vizei csatornák által le nem csapolhatok. Tervezetének jogosultságát a földöntözés szempontjából Zsigmondy elvitázhatlannak nyilvánítván, áttér annak kifejtésére, hogy a földár okozta veszélynek orvoslása számtalan esetben egyedül csak elnyelő artézi kutak előállításától várható, mint ilyenek Angol- és Francziaországbau évek óta sok helyütt letesitettek, s felvetvén a kérdést, vájjon Alföldünkön elnyelő kutak sikerrel alkalmazhatók-e, erre okainak előadása mellett határozottan igennel felel. Zsigmondy vegre az elnyelő artézi kutak kérdése szempontjából sür¬ gősen kívánatosnak jelente ki az Alföldön javasolt fúrásnak a foganatosítását, a mennyiben ez által annak földtani szerkezete legbiztosabban deríttetnék fel, a mi megint üdvösen hatna vissza az elnyelő kutak felvetett kérdése rész¬ leteinek megitelesere. A mióta Zsigmondy a fentebbieket közié, Alföldünk mind számosabb pontján keletkeztek s napról-napra keletkeznek sekélyebb-melyebb fúrások részben ivóvíz, részben egyeb használatra szánt artézi szökőviz nyerése czeljából, s e műveleteket csakugyan az eredmények fényes sorozata követte. A Zsigmondy Vilmos által óhajtott czel, t. i. Alföldünk geológiai szer¬ kezetének felderítése, legalább bizonyos fokig eleretett, de hamég nem mond¬ hatjuk azt, hogy az általa javasolt öntözési es lecsapolási mód nálunk már felkaroltatott, a mint hisz egyáltalán csak az évek rövid sora, hogy a föld¬ öntözések és lecsapolások nálunk is tért hódítanak, ennek daczára, azt hiszem, hogy javaslatai a legkomolyabb latozgatást megérdemlik oly ország¬ ban, melyről Érkövy Adolf az 1863. évi aszályosság tárgyalása alkalmából elmondhatta, miként a hazai Alföld mezőgazdaságának biztos sikerű haladᬠsát tekintve, egyen kívül minden miveletet másodrendűnek tart, «azon egy pedig: a földöntözés », — melyről elmondhatta, «hogy hazánk excessivus continentalis klímája szárazsággal, aszály ossággal ostorozza mezőgazdasá- (218) ZSIGMONDY VILMOS. 305 gunkat» s hogy «az olcsó termelésnek varázsvesszeje pedig az annyira száraz klímája magyar síkságon a csatornázás és öntözési)1, es csakis a legnagyobb bálával emlékezhetünk meg azon férfiról, a ki dús tapasztalatait és tudomᬠnyát, melyeket ásvány- és gyógyvizeink érdekében oly fényes sikerrel érvé¬ nyesített, mezőgazdaságunk megvédésére es emelésére is rendelkezésünkre bocsátá. Csudálatos lett volna, ha a források körül való kérdésekben oly szép hírnévnek örvendő, tapasztalt férfi — mint a minő Zsigmondy volt — tanácsát, csak hazája vette volna igénybe. Habár működésének oroszlánrésze hazája területére esik, mégis van tudomásom arról, hogy több esetben a külföld is fordult hozzá tanácsért. így nem ismeretlen előttem, hogy 1874-ben véle¬ ményt adott a gácsországi Szcsawnica fürdő .János-forrása foglalása érdeké¬ ben s ezzel kapcsolatos kérdésekben. Felkéretett továbbá egyéb külföldi fürdők részéről is, de leginkább megtisztelőnek vehető reá nezve ama meg¬ hívás, melyet az 1879-iki ev elejen Teplitz város polgármestere részéről kapott, midőn e híres csehországi fürdőhelyet az annak idején a napilapok¬ ban is közölt osseggi vízbetörés alkalmából főforrásának elveszte sújtotta. Zsigmondy Vilmos a táviratilag vett meghívás következteben azonnal a veszély helyére sietett, hol egyeb szakértők dolgozatai és saját tanulmányai alapján behatóan megismerkedvén a viszonyokkal, a látottak s a hévfor¬ rások körül szerzett sok évi dús tapasztalatai alapján meg is adta a kert tanácsát, a további veszélyeknek egyszersmindenkorra való elhárí¬ tása vegett mélyfúrást ajánlván. Véleményét emlékirat alakjába foglalta es a nagyérdekű művet « Dcnkschrift über die Thermen von Teplitz in Bölnmen verfasst für die Stadtvertretung dér Stadt Teplitz » czim alatt 1879-ben nyomtatásban közre bocsátotta s így e műve is bárkire nézve hozzᬠférhető. A teplitzi katasztrófa általános érdeklődést szült, s így Zsigmondy Vilmos onnan való visszautaztában, tehát még jóval az imént mondott műve megjelenése előtt, az osztrák bányászok es kohászok 1879. évi február 29-en az osztr. mérnök- es építész-egyletben Bécsben tartott szakűlesen az elnöklő Bossiwall kormánytanácsos felkérése következtében szólott a Teplitz es környékén gyűjtött tapasztalatairól es megfigyeléseiről;'2 1879. évi márczius hó 5-en pedig a magyarhoni földtani társulat szakülesén tartott szabad elő¬ adást a teplitzi hevvizek es a duxi szénbányák geológiai viszonyairól.3 Az 1879-iki év folyamában, meg pedig a fent mondott művének meg¬ jelenése után következő időszakban, a teplitzi forrásbizottság meghívására meg két ízben fordult meg Zsigmondy a veszélyeztetett hévforrások ügyében 1 Erkövy Adolf, Az 1863. évi aszályosság a magyar Alfölclön p. VII, 12, 67. 2 Öster. Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen, 1879. p. 134. 3 Földtani Közlöny IX. évfolyam (1879), 137. 1. Földtani Közlöny XX., köt. 1890. (219) 20 306 BÖCKH JÁNOS : Teplitzen, mégpedig 1879. augusztus 4-én, hogy egyéb akkorára meg¬ hívott szakértőkkel (Suess E. és Laube G. C. tanárok és Wolf H. bánya- tanácsos) közösen tartott tanácskozásban újra indokolja mélyfúrást tervező ajánlatát; valamint ugyancsak 1879. szeptember 17-én, midőn a forrásbi¬ zottság arra kérte fel, hogy a tervbe vett mélyfúrás és a forrásaknában léte¬ sítendő fúrás feletti tanácskozásban részt vegyen. ZsiGMONDY-hoz a teplitzi ügyben 1879-ben és a reákövetkező évben még számos kérdést intéztek, valamint megjegyezhetem azt is, hogy kikér¬ ték véleményét a brüxi bévvíz védterületének kérdésében is s ez irányban válaszát 1879. április 1 1-én adta meg. Jól tudom, hogy a felsoroltak bosszú sorozatával sem merítettem ki Zsigmondy ViLMOs-nak az 1865-ik év óta akár a hévforrások, akár egyeb források vagy ezekkel összefüggő hydrológiai kérdések körül kifejtett tevé¬ kenységét, de ez Z.-iGMONDY-t illetőleg, ennek roppant tevékenysége mellett, egy embernek majdnem lehetetlen is, egyik-másik esetben pedig tudomásom tényleg sokkal homályosabb, semhogy biztos adattal szolgálhatnék. Van azonban tudomásom Zsigmondy ViLMOs-nak még a következő, ide tartozó dolgozatairól és működéséről : 1. A gödi hideg források (1866). 2. Kútfúrás a Szép Jukásznénál (1866). 3. Vélemény dr. Heinrich úrnak a rudasfiirdő melletti házában megkezdett kútásása felett (1868). 4. Vélemény a budai Rudasfürdőben felállítandó gőzfürdő tárgyában (1868). 5. Vélemény az iránt, váljon a Gellérthegy délnyugati oldalán nyitandó kőbᬠnya a sárosfürdői hévforrásra káros hatással volna-e vagy nem (1868). 6. Vélemény a szepesmegyei szulini savanyúforrás vizének mi módon való szaporításáról (a kéziratban befejezetlen és kelet nélkül). Hertelendy Károly igazgató úrhoz Lipniken czímezve. 7. Válaszok a Rákos pataknak a legkedvezőtlenebb viszonyok közt való víz- mennyiségét, továbbá egy a régi Rákosmalom közelében mélyesztendő ártézi kút vízszolgáló képességét és a Duna vizének a pesti parton való tisztaságát illető kérdé¬ sekre (1869. május 8.). 8. A szepességi ásványforrásoknak 1876-ban Zsigmondy Vilmos által történt megvizsgálásáról és Gánoczról adott véleményéről Scherfel V. Aurél úr megjegyzé¬ seiből szerezhetünk tudomást,* és 9. Dr. Szontagh Tamás szives közlése szerint hozzá tehetem, hogy a mohai Kempelen-féle savanyúvíz feltárása és foglalása körül Zzigmondy V. tanácsaival szintén közbenjárt (1878).** S végül ama tanulmányát említhetem, melyet a Herkules-fürdői bev- * Scherfel V. A., A Gánoczi-fürdő és ártézi hévforrások vegyi viszonyai. — A magyarországi Kárpát-egyesület évkönyve. VILI. évfolyam. 1881. 182 — 183. 1. ** Lásd dr. Kaposi Albert, A mohai «Agnes-forrás» leírása 19- és 24. 1. és dr. Hattyuffy Dezső, Moha község történelmi vázlata 21- és 26. lapon a meg¬ jegyzést. ZSIGMONDY VILMOS. 307 források körül végzett, s melynek eredményét 1883-ben a magy. mérnök- és építész-egylet közlönye XVI-ikkötetének 154 — 169. lapján közölt « A Herkules- fürdői hévforrások » czím alatt. Ebben Zsigmondy Vilmos a Herkules-fürdő hóvvize mennyiségének szaporítását egy artézi szökőkút előállítása útján nyilvánítja lehetőnek s ennek szükség esetere a triaszkorunak mondott mész elértéig való lemélyesztését hozza javaslatba, mely utóbbit a Szemforrás táján mintegy 300 m mélységben vél elérhetőnek, habár megjegyzi, miként való¬ színű az is, miként a tervezett 300 m mélység elérte előtt már oly bőséges hévvíz fog eléretni, hogy a fúrás folytatása szükségtelenné válik. A Zsigmondy Vilmos által ajánlott fúrás 1883-ben Zsigmondy Béla által csakugyan tényleg megkezdetett s 1885. május havában 374'53m mélységgel szép sikerrel befejeztetett. Az így a Szemforrások táján létesített artézi szökő- kúttal nyert víz mennyisége 34 óránként 1.375,000 lit. , hőfoka pedig 48° C .* Ez képezi egyszersmind az utolsó dolgozatot, melyet tudomásom sze¬ rint Zsigmondy Vilmos a hévvizek terén végzett. Elhervadhatlan érdemeket szerzett ő magának azon úton, melyre 1865-ben a harkányi próbafúrással lepett s ezeket igen jól jellemzik Szumkák Pál érdemdús mérnök nesztorunk ama szavai, melyeket 1876-ban egyik közleményében mondott, hogy t. i. «a mennyiben a rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik, az artézi kútfúrás honunkban csak 1866-ban és pedig Zsigmondy Vilmos által vette kezdetet. Ezen idő előtt fúratott ugyan számos artézi kút honunkban, azonban ezek nagyobbrészt negatív artézi kutak. »** Azt lehetne vélni, hogy Zsigmondy ViLMOs-nak ily kiterjedt elfoglalt¬ sága mellett alig maradt ideje még egyébbel is foglalkozni, de jól tudjuk, hogy kiváló szorgalma és munkaereje még erre is képesítő őt. Szakavatott- sága, gazdag tapasztalatai és higgadt modora által csakhamar magára vonván polgártársai figyelmét, Zsigmondy Vilmos még 1861. évi április hó 2-án, tehát röviden a Pesten történt letelepedése után, megválasztatott Pest városa képviselő testületének tagjává, s a később egyesített főváros törvényhatósági bizottságának is tagja volt, még pedig élte végéig. Jeles szolgálatokat tett ő fővárosunknak e minőségében is számos esetben, mert tapasztalatait mindig annak érdekében érvényesítő. Különösen a főváros vízügyi kérdéseit kísérte mindenkor éber figyelemmel, s erre Zsigmondy csakugyan kiváló mérvben hivatva is volt. Nem ismeretlen p. o. az 1873. évi október 15-én tartott pestvárosi közgyűlésen történt felszólalása, midőn egy tartalékgép, illetőleg az ideiglenes vízvezeték nagyobbítására vonatkozó javaslat tárgyaltatott, mely tárgyalás * Zsigmondy Béla velem közölt adatai szerint. ** Szumkák Pál, Az artézi kutakról, különös tekintettel a hazai ilynemű kutakra. A magy. mérnök és épitész-egylet közlönye 1876. X. kötet. VII. füzet. 20* 308 böckh János : azonban Zsigmondy kérésére a legközelebbi közgyűlésig elhalasztatott, a meny¬ nyiben ez ügyre nézve a vízvezetéki bizottmánynál, hol a javaslat először tárgyaltatott, Zsigmondy különvéleményt jelentett be, de ennek benyújtásᬠban egyéb sürgős teendői által egyelőre még akadályozva volt. 1873. október 19-ki kelttel azonban elkészülvén a közgyűléshez intézett véleményével, ebben hosszabban fejté ki nézeteit, s oda nyilatkozott, hogy egy újahb vízvezetéki tartalékgép felállítását szükségtelennek tartja, s annálinkább ellenezte, a mennyiben ezen intézkedésekben a vízvezetéki provisoriumnak csak meg¬ hosszabbítását vélte láthatni, ő pedig a végleges vízmű mielőbbi kiépítésé hívének vallá magát s ezt sürgete, azonban egyelőre is a vízzel való gazdál¬ kodás szempontjából a már korábban általánosan alkalmazni elrendelt víz¬ mérőórák mielőbbi felállítását ajánlotta. A fentebb említett különvéleményét, melytől előrelátást, azt hiszem, eltagadni nem lehet, a következő szavakkal zárá be : «Engedje meg a t. közgyűlés végtére kifejeznem, miszerint alig hiszem, hogy Pest városában léteznék valaki, ki nálamnál nagyobb érdekkel fel¬ karolta volna a vízvezeték ügyét, minthogy 1 r? éve annak, hogy csekély erőm¬ hez képest, közreműködtem az eleintén felvállal fogadott eszme létesítésén. Nem érhet tehát ama vád, hogy ezen ügyet hátráltatni, a város közönségét legfontosabb életszükségletétől megfosztani törekednék. » Tudjuk továbbá azt is, hogy Zsigmondy Vilmos tagja volt ama szak¬ értő-bizottságnak, melynek 1874. évi május 12-en kelt 26397/1200 tanácsi végzéssel, épen a főváros vízzel való ellátása kérdésének minél sikeresebb megoldhatása végett, a főváros és közelebbi környéke talaj es éghajlati viszonyainak tanulmányozása tűzetett ki feladatúi. E dr. Szabó József, dr. Hofmann Károly, Balló Mátyás, Wein János bizottsági tagokból álló küldöttség munkálataiban, melyeknek nagy¬ becsű eredménye egybeállítva található «A fővárosi talajvizsgáló bizottság jelentésein czímű és nyomtatásban megjelent munkában, mint mondám Zsigmondy Vilmos is részt vett. Itt lesz talán leginkább helyen megemlékezni ama szerepről is, melyet Zsigmondy Vilmos a Duna budapesti szakaszának szabályozása kérdésében ennek a magyar mérnök- és építész- egylet fóruma előtt való tárgyalása alkalmával elfoglalt, A Duna budapesti szakaszának szabályozása, mely nemcsak a szak¬ körök, a közvetlenül érdekelt főváros és lakosai, de lehet mondani az egész ország figyelmét oly nagy mérvben lekötötte, a magyar mérnök- és építész- egyletben 1872. évi november 9-én és november 16-án tartott egyetemes szakülésein került megvitatásra.* * A magyar mérnök és épitész-egylet közlönye VI. kötet (1S72) 467 — 496 és. 508 — 520. 1. ZSIGMONDY VILMOS. 309 Ez ülések elsején legelőször is az azóta már szintén elbúnyt Herrich Károly szólalván fel s tárgyalván a szőnyegen lévő kérdést, utána Zsig- mondy Vilmos utalt a Dunának Budapest alatt, a Csepel-szigetnél, két ágra való szakadásának okára. Ezt a geológiai viszonyok sziikségkepeni következ¬ ményének jelentette ki, és a Promontorról Kőbányáig húzódó cerithium-mészkő hatásának tulajdonította, a mennyiben a szármát mészkő megakadályozá a Duna összes vizének egy ágban való lefolyására megkivántató mélységű meder kifejlőd hetesét, mely akadály szüksegképeni folyományaként következett be a folyam a soroksári és promontori ágra való megoszlása. Kiemeli Zsigmondy a mészkő-rétegeknek epen a promontori Duna-ágban a víz medrének mélyí¬ tése szempontjából kedvezőtlen dőlési viszonyait, kijelentvén, hogy ö a fővárosi vízveszélyt a promontori Duna alatt a mintegy 70 ölnyi bosszúságon elterülő sziklákban látja, a mennyiben a maga a termeszét által nyitott soroksári Duna-ág elzáratása által múlhatlanúl bekövetkezett duzzadásnak apasztását a promontori sziklás fené ; lehetetlenné teszi. Oda nyilatkozik továbbá, hogy a soroksári ágat kénytelen «mint a vízveszély ellen maga a természet által oda állított biztosító szelepet » tekinteni s minthogy ennek működése az elzárás által megszűnt, azon kérdést veté fel : «Vajjon tekintettel az imént előadott földtani viszonyokra, melyek Promontornál egy természetes kőgátnak lételet valószínűvé teszik : nem tartható- e attól, hogy ezen gát következtében a víz duzzasztása által szándé¬ kolt, homok és kavicsból álló zátonyok részben való eltávolítása a promontori ág torkolatánál meghiusíttathatik, és vájjon nem lett volna-e általában czél- szerűbb a soroksári ágat a promontori ágban eszközlendő szabályozási mun¬ kálatok ideje alatt nyitva hagyni, miután az mintegy biztosító szelepnek tartható ?» Zsigmondy felszólalása Herrich Károly akkori értekezönek előadására történvén, az utóbbi ismét szót emelt, egyebek közt azon kétségének adván kifejezést, hogy a Dunának fent mondott két ágra való szakadása egyedül a Promontoi'tól Kőbányáig terjedő sziklaréteg következménye volna. Erre Zsigmondy részletesebb földtani fejtegetés után végre kijelenté, hogy a szabályozási munkák által netalán növelt vízveszely iránt való aggo¬ dalmaiban magát az előadottak által megnyugtatva még nem érezheti. Habár a felvetett kérdések felett a vita így tovább folyt, nem lehet szán¬ dékom ezt itt részleteiben követni, annál kevésbé, minthogy az idézett helyeken * bárki felkeresheti és követheti. Piészemröl csak újra konsta¬ tálni kívánom azt, mily teljes elismerésre méltó buzgósággal iparkodott annak idején Zsigmondy Vilmos a maga részéről is hozzájárulni ahhoz, hogy a Duna budapesti szakasza szabályozásának kérdése, minden oldalról kellőleg * Lásd továbbá Hunfalvy J., A Duna budapesti szakaszának szabályozása 1877. 89—114. 1. 310 BÖCKH JÁNOS : megvilágítva a lehető legüdvösebb megoldást nyerje. E czélból Zsigmondy felkérte az egyetemes szakűlést, hogy ez a felvetett tárgynak kellő megvilágít- batására még egy napot fordítson, a mi meg is történt az 1872. november 16-iki ülésben, melyen Zsigmondy Vilmos ismét élénkén részt vett a vitában. Azt hiszem, elfogultság nélkül elismerhetjük Zsigmondy felszólalásának jogosultságát, sőt szükséget, már csak azért, mert semmiképen sem tagad¬ ható ama kiváló fontosság, melylyel a meder alkotásának földtani viszonyai magára a meder alakulására mindenkor bírnak; másrészt pedig épen Zsigmondy felszólalásai szolgáltattak okot a felvetett kérdések némelyikének beható megvitatására, felderítésére s így a támadt kételyek lehetőleg való elhárítására. Felemlíthetem végre, hogy Zsigmondy mint ama bizottság tagja is működött, mely a pesti Duna-part mindinkább növekedő feliszapolása alkal¬ mából, e visszás helyzet orvoslása végett, 1874-ben kiküldetett, s e bizottság¬ ban többed magával a fővárost képviselte és ennek érdekeit híven védte.* Zsigmondy még számos más esetben sem mulasztotta el akár albizott¬ ságokban , akár egyébként széleskörű ismereteivel Budapest fővárosának érdekeit szolgálni és előmozdítani, a mire különös alkalma is nyílt, midőn 1874. április havától kezdve, mint a főváros választottja, haláláig érdemdús tagja volt a fővárosi közmunkák tanácsának. Mint ilyen vett részt az 1879. évi deczember hó 15- és 16-án a közlekedési minisztérium kebelében tartott enquéte megbízásából működött műszaki albizottságban, melynek feladata volt Budapestnek árvíz ellen való megvédése végett szükségesnek talált végleges Dunaszabályozási munkálatok iránt javaslatot tenni. A közmun¬ kák tanácsának tevekeny tagja volt ama bizottsági ülésekben is, melyek ugyancsak a budapesti Dunarész szabályozása ügyében Ordódy Pál köz¬ munka- és közlekedésügyi m. k. miniszter elnöklete alatt 1880. május hó I 9-, 21- es 24-én tartattak meg. 1868-tól kezdve egész elhúnytáig a fővárosban székelő és virágzó hazai iparvállalataink legjelentekenyebbek egyikének, a Pesti kőszénbánya és téglagyár-társulat vezérlő köreihez tartozott, a meny¬ nyiben 1868 — 1875-ig mint kormányzó tanácsos, 1876 — 1877-ig pedig mint igazgatósági tag működött e társulat kötelékében, ez utóbbi éven túl élte végéig ellenben mint társulati elnök szerzett magának elhervadhatlan érde¬ meket ennek felvirágzása körül.** Zsigmondy Vilmos, mint a bányászat egykori növendéke, ennek ügyei iránt mindenkor a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett s ennek érde¬ keit mindenha szelleme teljes erejével iparkodott előmozdítani, bárhol Hunfalvy J., i. h. 131 — 135. 1. : :: Az imént közölt adatok hitelességét a pesti kőszénbánya és téglagyár társulat, szíves előzékenységének köszönöm. (SU) ZSIGMONDY VILMOS. 311 nyílt erre az alkalom. Erre meg ezután is találunk példákat, most csak a következőket akarom felemlíteni. A becsi világkiállítás alkalmával a bányászok és kohászok nemzetközi gyűlésének 1873. augusztus 24 — 27-ike közt a « Jury-Pavillon»-ban való megtartása szándékoltatván, Zsigmondy Vilmos tagja volt az e gyűlés elő¬ készítésére egybeállított bizottságnak. E gyűlés a tervezett alakban nem jött ugyan létre, de daczára ennek, rögtönözve azután mégis megtartatott a bécsi földtani intézet helyiségeiben. Az első augusztus, 24-én tartott összejövetelnél a meg¬ alkotott 2 csoport bányászati osztálya elnökéül Zsigmondi Vilmos válasz¬ tatott meg ; az augusztus 26-án tartott gyűlésben pedig Zsigmondy Vilmos es Stoll Károly Magyarországot illetőleg beválasztattak ama hattagú bizottmányba, melynek egy jövendő nemzetközi kongresszus elő¬ készítésé jutott feladatul. Az itt szóban forgó, a becsi földtani intézet¬ ben tartott összejöveteleknél 1873. augusztus 27- és 28-án a bányᬠszatot melyen érdeklő kérdések tárgyaltattak, így p. o. az osztrák-magyar monarchiában az érczekre, ásványszenekre és kohóterményekre vonatkozó vasúti tarifák megfelelő leszállítása , valamint a fémbányászat kőzetbeli munkálatainál a gepek alkalmazása. Miután a fenálló kedvezőtlen tarifabeli viszonyokat megbeszélték, kiemeltek, hogy e viszonyok alapos felderítése terjesztessek a kormányok és parlamentek ele, valamint lehetőleg oda kell törekedni, mikent ipari választókerületekből iparosok küldessenek a parla¬ mentbe. A jelenlevők azután, tekintettel a monarchia két államára, egy-egy kéttagú bizottságot választottak azon felhatalmazással, hogy a szükséghez mérten kiegészíthetik magukat s Magyarországot illetőleg Zsigmondy Vilmos es Bruimann Vilmos választattak meg. E bizottságok mindegyikének feladatául jutott a fent mondott emlék¬ irathoz szükséges adatokat államukban összegyűjteni s ezután az emlékirat megszerkesztése végett megállapodni. Elhatározták továbbá, hogy az emlék¬ iratnak így megállapított javaslata netalán még további, ez ügyben hasznos¬ nak tartott indítványokkal, egy az érdekelt iparosok köréből egybehívandó gyülekezet ele terjesztendő.* Annyi tény, hogy úgy az osztrák, mint a magyar bizottság részéről a bányavállalkozókhoz nyomtatott felhívás alakjában egyöntetű kérdések intéz¬ teitek, még pedig kérdések, melyek 1-ször a nyersanyagnak a vasutakon való hozatalára, 2-odszor a termelésnek a vasutakon való elszállítására vonat¬ koznak, végre 3-adszor általános természetűek, s hogy a magyarországi bᬠnyászati vállalkozókhoz szétküldött, 1874. január 15-en Budapesten kelt fel- * Lásd : Osterreichische Zeitschrift fiir Berg- und Hüttenwesen, XXI. Jahrgang (1873) p. 250—251, 277—279, 285— 2S6, 333—334. (225) 31-2 BÖCKH JÁNOS : szólítás Zsigmondy Vilmos és Bruimann Yilmos által van aláirva, de hogy ennél több történt-e egyáltalában, s mily irányban, arról biztos tudomásom ugyan nincsen, de magánúton nyert értesülés szerint ez ügyben minden további lépés elmaradt. Látható azonban már az előadottakból annyi, hogy Zsigmondy Vilmos nagy mérvben bírta pályatársai tiszteletét és bizalmát, melyet mindenkor méltán megérdemlett. Csakis természetes tünemény vala tehát, hogy midőn 1875-ben Sel- meczbánya sz. k. bányavárosa, bányászatunk e metropolja, Bélabányával együtt országgyűlési képviselőjének megválasztásához készült, Zsigmondy ViLMOs-t, a kitűnő hazafit és szakférfit kérte fel a jelöltség elfogadására, s öt, habár első ízben csak némi akadály elhárítása után, országgyűlési képviselő¬ jének meg is választá. Zsigmondy így a parlamentbe lépvén, ez benne egy munkabíró, szorgalmas és szakavatott tagot nyert, bányászatunk és a hazai geológia pedig ez új, befolyásosabb állásában is mindenkor legmelegebb párt¬ fogóját találta és tisztelhette ZsiGMONDY-ban. a ki bejutván a parlamentbe, ennek Selmecz-Belabánya sz. kir. bányavárosok hozzá való ragaszkodása folytán élte fogytáig tagja maradt. Mint országgyűlési képviselő Zsigmondy Vilmos nem a nagy szónok¬ latok embere volt, hanem inkább csendes, de annál tartalmasabb működésben látta feladatának súlypontját, habár, ha erre szükség volt, nem habozott véleményének őszinte és nyílt szónoklatban a ház plénuma előtt is kifejezést adni. Képviselőtársai tiszteletét és bizalmát teljes mérvben bírta az európai műveltségű, előzékeny és higgadt gondolkozása férfi, a ki 1880. május 7-én 156 szavazatból 149-el választatott meg a pénzügyi bizottság tagjává, az 1881/4-ki országgyűlés harmadik ülésszakában pedig a pénzügyi bizottság elnöke lett s mint ilyen a képviselőbáznak az 1884. évi október 11-én tartott ülésében jelentetett be.* Képviselői állását mindig csak a szép és jó fejlesztésére használta fel, ennek érdekében nemes lelke kész volt bármikor közvetítöleg fellépni. Zsigmondy Vilmos, mint említém, inkább a tett embere lévén, kép¬ viselői működésének nyoma inkább a bizottságokban található fel, s csak ritkán szólalt fel az összes ház színe előtt. Főképen hazánk bányászati és az ezzel kapcsolatos ügyeknek szentelt kiváló figyelmet. Ezek képezek 1878. évi május 6-án a kepviselőbáz ülésében az 1878. évi állami költségvetés pénzügyi tárcza-rovatának részletes tárgyalása alkalmával tartott nagyszabású beszédének tárgyát is, s a gondolatok, melyek e ritka szakértelemre, gazdag tapasztalatokra és széles látkörre valló beszédben nyilvánulnak, megérdemlik, hogy beszéde, melyet elmondása idejében a * Az utóbbi adatokat Semsey Andor útján Hermán Ottó képviselő ur szívessé¬ gének köszönöm. (5-26) ZSIGMONDY VILMOS. 313 magyar bányászkörök oly általános tetszessél fogadtak, a ritka férfi gondol¬ kozásának jellemzésére itt is teljességében megörökítve legyen.* Zsigmondy e felszólalását helyesléssel fogadták képviselőtársai is, s hogy fején találta a szöget s hűn ecsetelte a helyzetet és helyesen tolmácsolta a magyar bányászok nezeteit és érzelmeit, ezt tisztán mutatják ama üdvözlő nyilatkozatok és köszönetek, melyek Zsigmondy-Iioz fent említett beszéde következtében a bányászok köréből intéztettek, meg pedig: a kolozsvári bányaigazgatóság tisztviselői, a nagybányai bányakerület bánya- es kohó¬ altisztjei, az alsó-magyarországi bányabirtokosok, bányatársulatok és bánya- társaságok kemlő intézeti egyesülete, az erdélyi nemesfémbánya-vidék és Selmecz- Bélabánya sz. kir. városok közönsége részéről. Az utóbbi kettő¬ nek ide vonatkozó nyilatkozatát, mint hazai bányászatunk Zsigmondy Vilmos iránt érzett hálája egyik szép bizonyítékát, most, hogy az, kihez a szép sorok intézvék, nincs többé, s így szerénységet közlésük által nem sérthetem, a függelékben közlöm, hogy így tágabb körökre nézve is hozzáférhetők legyenek.** Zsigmondy ViLMOS-t a hálaerzet szavai, melyek a fentebbi alkalom¬ ból hozzá intéztettek, mélyen meghatották, és köszönő sorait, melyeket az illetőknek küldött, a következő szép szavakkal zárá be: « valamint eddigelé szerény működési körömben minden törekvésem oda irányult, hogy hazai bányászatunk jogos kívánalmai érvényre juttassanak, úgy fogadom, hogy ennek kivívásában lankadni nem fogok és hogy éltem hátralévő napjai csakis e fel adván ak kendnek szentelve* (Budapest, 1878). Zsigmondy Vilmos e fogadását hűn meg is tartotta, mert ha nem is fejlődött minden úgy, a mint ő azt a hazai bányászat érdekében kívánatosnak, sőt szükségesnek jelezte fent mondott beszédében, ez bizonyára nem rajta múlt, a mint másreszt történtek bányászatunkra nézve üdvös fejlödmenyek, melyeknél ZsiGMONDY-nak vezérszerep jutott. Midőn Zsigmondy Vilmos 1878-ik évi beszédében bányászatunk annyi fontos kérdésével foglalkozott, e nemes gondolkozású férfi jó szíve nem engedé, hogy megfeledkezzék a kincstári bányamunkások nyugbérének kér¬ déséről, bányászati életünknek akkorában meg e sötét pontjáról. « Protestálnom kellend a humanitás nevében a kincstári bányamunkᬠsoknak nagyobbrészt saját filléreikből alkotott nyugdíjintézete jelenlegi álla- votának hosszabb időre való fenntartása ellen*, mondá Zsigmondy Vilmos akkori felszólalásában, helyesen folytatván, hogy jó munkásnépre csak akkor tehetünk szert, « ha a munkást ki nem teszszük annak, hogy öreg napjaira családjával együtt koldusbotra szoruljon*. Jól tudta a szónok, mily szomorú állapotú tárgyat érintett itt beszédé¬ vel, s azért Zsigmondy ViLMOS-tól, a ki tudta azt is, hogy a szegény, * Lásd a függelék 5-ik számú mellékletét. ** Lásd a függelék 6- és 7-ik sz. mellékleteit. (227) 314 BÖCKH JÁNOS: de becsületes bányamunkás, a kit nehez kenyérkereseténél számtalan es sok¬ szor nem is sejthető veszély környez, s ennek daczára úgy személye, valamint esetleg özvegye es árvái nyugbéréről oly mostohán vala gondoskodva, jobb sorsot érdemel, ez ügyben, ismétlem, Zsigmondy ViLivios-tól más mint erelyes fellépés nem is volt várható. A selmeczbányai bányamunkások es bánya-őrszemelyzet még 1875 végen fordultak ZsigmondyTioz, mint képviselőjükhöz, nyugberük kérdésének végre- valahára méltányos irányban való megoldásának közvetítése végett, és szomorú szívvel olvashatta Zsigmondy az utóbbiak hozzá intézett soraiban ama nyilatkozatot, hogy « jaj annak , a kinek a kis nyugbérrel kell megelé¬ gednie » — mert hozzá tevék, miként csak két nyugbér- illetek létezik, t. i. 8 kiszolgált évtől kezdve 40-ig a kis nyugbér, s csak ezentúl nyerhető el a teljes nyugbér-illetmény. Kiemeltek továbbá, mikent a kis nyugbér oly csekély, hogy az, a ki erre van szorítva s egyéb támogatással nem bír, koldulás nélkül meg nem élhet, — « tehát a szegény bányásznak öreg napjaira a koldusbot a rendes sorsán, mert a nyugbéreknél 1818 óta, illetőleg ezeknek az 1824-ik évi bérek alapján való kiszámításánál, daczára az azóta lényegesen meg¬ változott viszonyoknak, változás nem történt. Nem is talált e fohász Zsigmondy ViLMOS-nál süket fülekre. Szövetkezve meg d8 képviselőtársával, miután még 1879. május havában a pénzügy - miniszter úrhoz fordultak azon kéréssel, hogy a kincstári bányamunkások társpénztárának szabályozási kérdése mihamarább megoldassek, mely kérés ott teljes méltánylásra is talált, Zsigmondy 1880. marczius havában a kincs¬ tári bányamunkások e fontos ügyében emlékiratot szerkesztett, mely azután, fent mondott képviselőtársai által is aláírva, gr. Szapáry Gyula akkori pénzügyminiszter úr ő nagymeltóságánál benyujtatott. Maga az emlékirat mindenekelőtt röviden előadja a társpénztári intéz¬ mény lényégét, hogy t. i. ennek legfontosabb czélja az elaggott és munkára képtelen bányamunkások nyugbérezése, azonkívül özvegyeiknek es árváiknak segélyezése. Hivatkozik a többi európai legkiválóbb bányamívelő országok, nevezetesen Poroszországnak a kincstári bányamunkások érdekében tett üdvös intézményeire, es ezekkel szembeállítja a mi bányamunkásaink sanyarú hely¬ zetét. Elmondja továbbá: « Daczára annak, hogy a társpénztári intézmény nálunk már évszázadok óta fennáll , s alapelvei helyesek, azok ferde alkalmazása folytán ma a szó legszorosabb értelmében elmondhatjuk, miszerint minden bányamunkás munkába lepte alkalmával úgy maga mint családja számára — munkaképtelenségének esetére — a koldusbothoz szegődött». Áttérvén Mária Terézia 176:2. márczius 5-én kelt legkegyelmesebb elhatározására, mely szerint, a mennyiben a társpénztárak a felvállalt köte- lezettsegeiket nem teljesíthetnék, a hiány a kincstár által pótoltassék azon főcímek szemben tartusa mellett, miszerint minden bányamunkás keresetkép- (228) ZSIGMONDY VILMOS. 315 telensége esetére 40 évi szolgálat után utoljára élvezett teljes bérével nyug- béreztessék, felemlíti a memorandum az időközben beállt visszás nyugbérezési állapotokat, melyek vegre az 1762. évi legkegyelmesebb királyi elhatározással semmiképen sem voltak összeegyeztethetők. így p. o. kimutatja, hogy a selmeczi nyugbérezési kiszabás alapján, mely az emlékirat megírásakor már 1785, illetőleg némi módosítással 1822 óta állt érvényben, az érezvájó 40 évi munka után heti nyugbérként 1 frt 76 krt kap, holott heti bére már a m. kir. pénzügyminisztérium 1870. évi 10,082. sz. rendelete szerint 3 frt 18 krra rúg, s így az 1762. évi fent mondott legkegyelmesebb elhatározás szerint a 40 évi szolgálat utáni nyugbérnek ez utóbbi összegre kellene emel¬ kednie. Ezután meg bővebben felsorolja az ez irányban letező visszás álla¬ potokat, tárgyalja az úgynevezett kisebb és nagyobb nyugbért, a majdnem minden kerületben más- más alap szerint való kiszámítási eljárást, a mi végre azt eredményezte, hogy egy és ugyanazon osztályzathoz tartozó s egyforma napibért elvező munkás minden kerületben más-más nyugbérben része¬ sült. A munkások társpénztári befizetéseiknek egyenetlenségét s a nyugbére¬ zési módozatok egymástól felette eltérő voltát szintén szóba hozta. Kiemelte, hogy az első magyar minisztérium 1848-ban a fentebbi szomorú állapoton ugyan segített, de hogy ez intézkedés később a bécsi cs. k. íöldmívelési es bányászati minisztérium által megsemmisíttetett, bár a nyugbérek rendezésének égető szükségét mindamellett elismertek, s az illetékes igazgatóságok 1853-ban a megállapítandó új nyugbérezési szabályzat iránt való nézetnyilvánításra felszólíttattak, nézeteltérések következtében azonban akkorában az ügy befejezéshez nem jutott. Az emlékirat ezután felemlíti a Kerkápolyi minisztersége alatt ter¬ vezett szabályzatot, mely 1S72 őszén az illetékes bányaigazgatóságoknak véleményezésre ugyan megküldetett, ezek gyorsan beérkezett nyilatkozatait azonban csak 1874-ben adták ki Divald -József pénzügyi tanácsos és bányaszámvevőségi főnöknek további átdolgozásra, a ki ebbeli megbízásának 1875-ben eleget is tett. Az így elkészített szabályzatot végre mégis csak azon sors érte, hogy, mint az emlékirat mondja, az 1875. október havában a pénzügyminisztérium részéről azon megjegyzéssel tették az irattárba, hogy miután a tervezett változtatás a kincstár részéről tetemes pénzkiadással van összekötve, es az új bányatörvény életbeléptetése után az egeszet megint újra át kellene dolgozni, czelszerübb, egyelőre az egesz ügyet az új bányatörvény életbeléptetéséig annál is inkább függőben tartani, minthogy ezen eljárást a kereskedelmi minisztérium is helyesnek véli. Miután az emlékirat benyújtói egyebek közt meg kifejezést adnak ama szent meggyőződésüknek, mikent a társpénztári ügy rendezése többé már el nem odázható, mint az illető bányakerületek népségének országos képviselői arra kérik a minisztert, hogy a társpénztári kérdésnek elintézését az 1875-ben (229) 316 BÖCKH JÁNOS : kidolgozott szabályzat alapján némi módosítással elrendelni kegyeskedjék. Eme a hazai bányászat történelmében bizonyára külön feljegyzést érdemlő nevezetes emlékirat, mely szegény bányásznépünk érdekét oly melegen felka¬ rolta, a következő sorokkal fejeztetett be: ((Nagyméltóságú miniszter úr! Alig létezik Európában bányamívelő ország, melynek bányásznépe oly keserves ellátásban részesülne, mint a mi kincstári bányamunkásaink.)) «Ha az országnak bányatelepein végig nézünk, alig találunk magán- bányát, hol a munkabér a kincstári munkás bérének legalább is kétszeresét ki ne tenné, minek folytán csak is az egyes bányász-családok évszázadok óta hagyományos röghöz kötöttségének köszönhető, hogy kincstári bányáink munkáshiány miatt még eddigelé ki nem pusztultak.)) »Azon áldozat, melyet a kincstár a társládák szervezése által magára vállaland, mindezeknél fogva elenyészik azon előnynyel szemben, mely a munkásnak oly felette csekély bérrel való megelegedeséböl a kincstárra háramlik.)) « íme egyszerű szavakban híven és elfogulatlanul ecseteltük kincstári bányászaink keserves sorsát. Egy ennek javítása érdekében kiadott fejedelmi parancs érvényesítése a bécsi kormány kislelkü tanácsosai által meg lett hiúsítva.)) (i Nagyméltóságod igazságszeretetétől elvárjuk, hogy dicsőségesen ural¬ kodott Mária Terézia királynénk 17G2-iki legmagasabb elhatározása valahára érvényesíttessek.)) (Kelt Budapesten, 1880. évi márczius hó 18-áu.) Az itt szóban forgó emlékirat alá, mely mint mondám, Zsigmondy Vilmos tollából származik, ez utóbbin kívül még a következő képviselők írták nevűket: gr. Lónyay Menyhért, Korizmics László, Probstner Arthur, Tisza László, Gyurgyik Gyula, Tiscbler Vincze, id. gr. Teleky Géza, Stoll Károly, Halassy Gyula, Dacsó Pál, Kazy János, Eles Henrik, Mocsáry Géza, K. Pap Sándor, Wieland Arthur, Csider Károly, Spóner Andor, Hegedűs Sándor, Lázár Lajos, Lázár György, Illyasevics János, Mara Lőrincz, Lukács László, görnöri Szontágli Pál, Lukács Béla, b. Kemény Géza, Babics István, Ormay Károly. Ezek közül azóta többen Zsigmondy ViLMOs-sal együtt elköltöztek már az élők sorából, de midőn a nevezettek egymással szövetkezve karolták fel bányásznépünk s így közvetve a hazai bányászat érdekét, valóban örök hálára köteleztek személyük iránt az összes magyar bányászatot. Zsigmondy Vilmos nemes szíve sugallatának méltó kifejezést adott a fentebbi emlékirat¬ ban, mely élénk visszhangra talált gr. Szapáry Gyula akkori pénz¬ ügyminiszter ő nagyméltóságánál is, ki az emlékiratban tárgyalt kérdést különös figyelemben részesítvén, nem késett szegény bányásznépünk méltᬠnyos ügyét hathatós pártfogásában részesíteni és üdvös megoldásra vezetni. 0 Felsége kegyéhez fordulván, pénzügyminiszter űr ő nagymeltósága még 1881. április hó 7-én kelt 18503. sz. alatt kérte fel Bruimann Vilmos m. k. (-30) ZSIGMONDY VILMOS. 317 bánya-főtanácsost és budapesti bányakapitányt, hivatkozással ennek kitűnő szakavatottságára s tekintettel arra, hogy 0 Felsége 1881. márczius 13-án Becsben kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni meltóztatott, miszerint bányásznépünk sanyarú helyzetének enyhítését czélzó nyugbérezési rendszer és ezzel kapcsolatban az érdekelt bányatárspénztárak részére egy új sza¬ bályzat dolgoztassák ki, egy a legfelsőbb elhatározásban kifejtett alapelveken alapuló társpénztári szabálytervezet kidolgozására es annak benyújtására. Bruimann Vilmos e felszólításnak eleget is tett s a kitűzött alap- elvek szem előtt tartása mellett kidolgozta a kincstári bányamunkásokra vonatkozó társpénztári szabályokat, melyeket a pénzügyminiszter úr ő nagy- méltósága kezeihez juttatván, ez utóbbi BmjiMAN-nak ((kiválóan sikerült munkájáért') 1883. január hó 17-en kelt 2332. sz. alatt elismerését nyil¬ vánította. A szabályzati tervezet benyújtása után ennek megvitatására br. Splényi Béla miniszt. tanácsos elnöklete alatt egy bizottság hivatott össze, melynek tagjai az egyszersmind mint előadó működő Bruimann ViLMOS-on kívül voltak : Belházy János, Stoll Károly, Zsigmondy Vilmos es mint a bánya¬ számvevőség képviselője Pfister Károly. Az ekkor nemileg meg módosított tervezet az érdekeltek által is elfogadtatván, szentesítést nyert. Az így érvényre jutott új nyugbér-rendszer korszerű voltánál fogva lényegesen javítván a kincstári bányamunkások eddigi helyzetet, Zsigmondy Vilmos azon kiváló szerepnél fogva, melyet e fontos kérdés újból való felvetésétől kezdve üdvös vegleges megoldásáig játszott, méltán kiérdemelte azt, hogy a hazai bányásznep, mely jogos panaszaival benne oly meleg es kitartó védőre talált, nemzedékről nemzedékre örökké szivében őrizze emlékezetét. Zsigmondy Vilmos az által, a mit bányamunkásaink rokkantjai korszerűbb nyugbere, valamint özvegyeik és árváik érdekében tett, valóban mint « ember », a szó legnemesebb értelmében áll előttünk, s egyedül már ez által is kiérdemelte legőszintébb tiszteletünket és rokonszenvünket. Zsigmondy így az 1878. évi országgyűlési beszédében óhajtottak leg¬ alább e pontját láthatta meg megvalósítva, de tudjuk, hogy ő ugyancsak akkor az új bányatörvény tervezete mihamarábbi életbeleptetésenek fon¬ tosságát is szóba hozta. Zsigmondy Vilmos e kívánalma mai napig is csak jámbor óhaj maradt, de ez nem változtat azon a tényén, hogy ő e kérdés fontosságát mindenkor kellőleg méltányolta s a bányászati törvénykezés terén tapasz¬ talataival és szakavatottságával, a hányszor csak hozzá fordultak, mindig In ven szolgálta hazáját. A ki áttekinti az 1861. évi országbírói értekezletben résztvettek név¬ sorát, annyi kitűnőségeink közt ott fogja találni Zsigmondy Vilmos bánya¬ ügynök nevét is, a ki akkor a bányaügybeli albizottság tanácskozásaiban vett részt.* (231) 318 BÖCKH JÁNOS : Zsigmondy Vilmos első sorban szénbányász levéu s a szénbányászat fej¬ lődésének főkellekeit kitünően ismervén, ez okból erdekes megismerkedni ama nézeteivel, melyek az ásványszénnek a bányaurjog alá rendelésére, vagyis a földbirtok tartozékául való tekintésére vonatkoznak. Oly kérdések ezek, melyek a legutóbbi időkig különböző szempontokból ítéltettek és vitattattak meg. Ebbéli vágyunkat azonban a fent mondott albizottság jegyzőkönyve kevésbbé elégítheti ki, a mennyiben a szóban forgó tanácskozások egyáltalán nem új törvények megalkotására voltak hivatva, hanem javaslattételre az iránt, hogy alkotmányos életünk visszaállítása alkalmából előbbeni törvényeink mennyiben volnának visszaállíthatok az időközben teremtett magánjogi viszo¬ nyok szem előtt tartása mellett, avagy pedig jogi életünkben miként kell eljárni addig is, míg alkotmányos utón hozandó szükséges törvényeink eziránt intézkedni fognak. Itt tehát csak annyit konstatálhatok, hogy a bányaügybeli albizott- mány tanácskozásainak jegyzőkönyvét (i. h. 132 — 1481.) Zsigmondy Vilmos szintén aláírta s így határozmányait elfogadta, melyekben különben kifejez¬ tek azon reményt is «hogy a törvényhozás, a fennforgó körülmények sür¬ gősségét számba véve, a kőszén iránt minél elébb törvényes intézkedést tenni fog».** Ismeretes, hogy a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisz¬ térium kebelében még 1869-ben április 5-től május 8-ig Fest Imre, az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár elnöklete és Reitz Frigyes akkori osztálytanácsosnak előadóként való szereplése mellett a magyar bányajog és bányatörvény tervezetének megállapítása végett egy szűkebb szakbizottság tanácskozott. E szakbizottságba Zsigmondy Vilmos szintén meghivatván, ennek tanácskozásaiban élénken részt vett. Az ekkor április 30-án megtartott ülésben Zsigmondy Vilmos, az illető jegyzőkönyv tanúsága szerint, a kőszén egészen szabaddá tételét elvként kívánta kimon¬ datni. bár hozzá tévé, hogy ezt kárpótlás nélkül tenni nem lehet. A földbir¬ tokosnak megszabott kedvezményi időt kívánt adni, s felszólalásaiból vilᬠgosan látható, hogy ő a földbirtokos jogát a kőszénhez megörökíteni nem akarta, egyáltalán a kőszénbányászatot hosszabb időn át megterhelni nem óhajtotta. Midőn e tanácskozások után 1870-ben az új magy. bányatörvény¬ javaslat tervezete elkészült s ennek végleges megállapítására 1871-ben újból bizottmány hivatott össze, ennek Zsigmondy Vilmos szintén tagja volt. E tanácskozásokban a kőszén és vele rokon ásványok regalitásának kérdésé !l Báth György Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. I. k. VIII, 62 és 132. 1. i'::; Báth György, i. h. 141. 1. (232) ZSIGMONDY VILMOS. 319 ismét élénk eszmecsere tárgyát képezé. Zsigmondy Vilmos ekkor is az ásványszen es vele rokon ásványok szabaddá tétele feltétlen kivének vallá magát, mint ezt ama vélemény dokumentálja, mely a magyar bányatörvény- javaslat végleges megállapítása végett egybehívott bizottmány többségének ellennyilatkozatát képezi a kisebbségnek különvéleményére s a kőszén és vele rokon ásványok szabaddá tétele mellett küzd. Ez 1871. május 15-en kelt vélemény, mint a kézirat is tanúsítja, Zsigmondy Vilmos tollából folyt, különben is általa van aláírva s az ő szakértelmére vall.* A törvényjavaslat, melyről itt szó van, a napirendről levétetven, törvényerőre nem emelked¬ hetett, s így később t. i. gróf Széchenyi Pál ő nagyméltósága minisztersége alatt egy második javaslat készíttetett, s ennek elbírálására 1884 elején egy újabb értekezlet liivattatván össze, Zsigmondy Vilmos ez utóbbiban is kez¬ dettől mindvégig élénken részt vett. Érdekesnek tartom itt ez értekezlet 1884. évi február hó 8-án tartott harmadik ülése jegyzőkönyvére utalni, mely ülésen épen a bányatörvényjavaslat a szabad ásványokat felsoroló 3. §-ának sokat vitatott c ) pontjának tárgyalása kezdetett meg. E jegyzőkönyv tanúsága szerint Zsigmondy Vilmos közvetlenül barátja és elvtársa Bruimann Vilmos után emelt szót, a ki szintén a kőszén szabaddá tétele mellett nyilat¬ kozott. A jegyzőkönyv a mondottakat következőképen örökíté meg: « Zsig¬ mondy Vilmos mindenekelőtt kijelenti, hogy ő a kőszén szabaddá nyilvání¬ tása mellett van s véleményének indokolásául hivatkozik azon memo¬ randumára, melyet a földmívelósi minisztériumhoz 1871-ben benyújtott. Elismeri, hogy a kőszén szabaddá nyilvánítása mellett törvénykönyveinkből nem hozhatunk fel érveket, de ellene sem, s így e kérdés szabályozásánál nem marad fenn egyéb, mint tisztán és kizárólag a közjó érdekeit venni irányadókul. S ha e felfogásból indulunk ki, kétségtelen az ő álláspontjának helyessége. Ugyanez elvnek kell most is irányadónak lenni, épúgy, mint ez elv volt irányadó akkor, midőn a fémek nyilváníttattak szabadoknak s neki semmi kétségé, hogy ha a kőszenet akkor is ismerik, amazok közé sorozták volna. Különben, hogy e felfogás nem újabb keletű, hivatkozik azon körül¬ ményre, hogy már e század elején a Bánátban, Oraviczán és Besiczán, a kőszénre adományozások történtek.# dZemlinszky e felfogás érvényesülése eseten vagyonelkobzásról beszél. E nézetét szóló nagyon különösnek találja, mert akár szabad akár meg¬ kötött maradjon a kőszén, absolute nem képzelhető, hogy annak birtoka adományozás nélkül megszerezhető legyen. A közjó az államhatalom e közre¬ hatását feltételezi. » * A bányatörvényjavaslat tárgyalására összehívott s a földművelés-, ipar- és keres¬ kedelemügyi m. k. minisztériumban 1884. február 4. — május 3. közti időközben megtartott értekezlet jegyzőkönyvei. Budapest 1884. 56 — 62. 1. (233) BÖCKH JÁNOS : 3 20 dZemliszky a szabad kutatások ellen is hozott fel érveket. Tény, hogy e tekintetben sok baj orvoslásra vár, de az új javaslat e bajokon segíteni akar, különben is előtte kétségtelennek tűnik fel, hogy az új bányatörvény feladataival szemben a bányahatóságok számát szaporítani kell.» « Zemlinszky többek között említette azt is, hogy a kőszén szabaddá tetele mily érzékenyen érintené pl. a nagy magyar róna , vagy Sornogy- megye birtokosait, mely helyeken kétségtelen, hogy nagy kiterjedésű szén¬ telepek vannak. Szóló e széntelepek létezéséről meg van győződve, sőt arról is, hogy Somogybán fekete kőszén van — de meg van győződve arról is, hogy ha ez enuntiátió az érdekeltek tudomására jutna, azért a földbirtokok értéke egy krajczárral sem emelkednek. » (•Érti Zemlinszky álláspontját. 0 egy nagy s általa a virágzás igen magas fokára emelt társulat élen áll. E társulat üzletébe igen nagy befek¬ tetéseket tett, s a kőszén szabaddá tétele esetén beálló árcsökkenésben jöve¬ delme kevesbúlését látja. » «Szóló azonban ez indokot nem fogadhatja el, nem, még méltányossági okokból sem, mert hisz e társulat befektetései nagyobb része már amorti¬ zálva van, s a kérdés csak az, nagyobb vagy kisebb lesz-e ez intézkedés mellett a nyerendő dividenda ! «Szóló szinten egy nagyobb társulat élén áll, egy oly társulat élén, mely a legnagyobb reszt bérbe vett földeken dolgozik s a bruttónak csaknem 7% -át fizeti. De szóló meg társulata érdekeit tartva szem előtt sem fel a kőszén szabaddá tételétől. » «Zemlinszky adatokkal mutatja ki, hogy Magyarországon legolcsóbb a kőszén, s ebből azon konklúzióra jut, hogy a szén ott, hol megkötött, olcsóbb mint ott, hol szabad. 0 ez adatokat elfogadja, de nem érti, hogy Szász¬ országban, hogy lehet legolcsóbb a kőszén, mikor 187G-ban Drezdába Aussig-Teplitzből 2Va, Magdeburgba 13A, Lipcsébe 3 millió q volt a bevitel. Erdély és Magyarország között is párhuzamot vont Zemlinszky ; amott drága, emitt olcsó a szén, mert itt megkötött, amott szabad ; feledi, hogy Erdély¬ ben csakis a Zsil völgyében van kőszén, lakatlan, minden közlekedési úttól távoleső helyen. Ha e bányák oly forgalmi góczpontok közelében lennének, mint a salgó-tarjáni, bizonyára az erdélyi kőszén is olcsóbb lenne.#* Itt tehát ép úgy, mint az 1871-ben szerkesztett véleményben őszinte¬ séggel es világosan ki van fejezve Zsigmondy ViLMOS-nak az ásványszén szabaddá tétele vagy a földbirtokhoz való kötöttségének sokat vitatott kér¬ désé feletti nezete s azt hiszem, hogy ez iránynak nyomai megtalálhatók már ama kérvényben is, melyet Zsigmondy bányaúgynökségi irodája érdekében 1860-ban nyújtott be, s így tehát feltehető, hogy ennek az 1861 -ki ország- A bányatörvényjavaslat tárgyalására összehívott 1884. február 4. — május 3. közti időközben megtartott értekezlet jegyzőkönyvei, 46 — 47. 1. (234) ZSIGMONDY VILMOS. 321 bírói értekezlet alkalmával is hódolt. A bányatörvényjavaslat, melyre Zsig- MONDY-nak imént közlött nyilatkozata vonatkozik, az 1884. deczember 9. — 1885. január 1 1-ikeig terjedő időközben került ugyancsak a földmiveles-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumban egybehívott értekezleten a második olvasásra, s ezen értekezleten Zsigmondy Vilmos szinten részt vett. Ismeretes, hogy az ennyi fáradozás után elkészült újabb magyar bányatörvényjavaslat törvényhozási tárgyalásra nem került s így Zsigmondy Vilmos, a ki meg 1878. évi parlamenti nagy beszedőben az új bányatörvénykönyv mihama¬ rabbi eletbeleptetését bányászatunk emelésének érdekében sürgeté, 10 évvel később beállt haláláig forró óhaját beteljesedni nem láthatta, de azért a magyar bányászat soha el nem felejtheti, a mit Zsigmondy annak érdeké¬ ben is tett. A közjó érdekében Zsigmondy mindig kész volt a tettre s nem fordultak hozzá hiába akár a kormány tagjai, akár polgártársai. Hazája tekintélye és fényének emelése érdekeben mindig fáradhatatlan munkás volt. Az 1873 óta lezajlott nagyobb kiállításokon elért sikereinkkel neve érőkké egybe van fűzve, s e tekintetben is sokat köszön a magyar geológia és bányászat Zsigmondy ViLMOs-nak, mert fáradhatatlan tevékenységével, körül¬ tekintésével és szakismeretével mindig biztos győzelemre vezeté azokat. Midőn 1873-ban a Bécsben megtartott világtárlat alkalmából nálunk is megtörténtek az előkészületek s a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium azon felszólítással fordult a magyarhoni földtani tár¬ sulathoz, hogy köréből is jelentsen be a magyar kiállítási bizottság szᬠmára alkalmas egyeneket, a társulat választmánya Bielz A., Hantken M., Pdegel A., Volny J. urakon kívül Zsigmondy ViLMOs-t is szemelte ki. A mi¬ nisztérium az ajánlottak közül a társulati elnökön, Reitz FiUGYEs-en kívül Hantken Miksá-í és Zsigmondy ViLMOS-t sorozta az országos kiállítási bizottság tagjai közé. Zsigmondy ennek működésében tényleg reszt vett, és tevékeny tagja volt ama szűkebb bizottságnak is, mely a földtani társulatnak a bánya-, kohó- és vasipar- csoportozatra nezve testületileg mint kiállítási albizottság e társulat nevében tényleg megindította a mondott csoportozatra vonatkozó kiállítási ügyek kezelését.* A bécsi nemzetközi kiállítás alkalmával hazája érdekében szerzett érde¬ meit legjobban tanúsítja ama körülmény, hogy a földmívelés-, ipar- és keres¬ kedelemügyi m. k. miniszter 1873. deczember 12-en kelt — sz.-al arról ertesíté Zsigmondy Vilmos-í, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége 1 87 3. évi deczember hó 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, miként ZsiGMONDY-nak a bécsi világkiállítás alkal¬ mával a magyar korona országainak kiállítása körül szerzett érdemeiért a legfelsőbb elismerés nyilváníttassek, s midőn a fent mondott miniszteri tárcza * Földtani Közlöny, II. évfolyam (1872) 64 — 65. 1. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (235) 21 322 BÖCKH JÁNOS : akkori vezetője, Zichy József gróf ő nagyméltósága a fentebbiről ZsiGMONDY-t értesítő, a maga részéről is kijelentette, bogv örömére szolgál ezzel egybekötni őszinte köszönetét azért, lmgy hazafias közreműködése által az elérni óhajtott közös czel megoldásában kiváló részt venni szíves¬ kedett. 1 878-banPárisban volt a kulturnemzetek békés mérkőzése s természetes, hogy ott Magyarország sem hiányozhatott. Hazánknak e világtárlaton való megjelenése elhatároztatván, s a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszter az egyes szakcsoportok szervezésére az illetékes testületek és egyletek közreműködéséhez fordulván, ama szakosztályokra nézve, melyek a földtant, a bányászat és kohóipart karolták fel, ismét a magyarhoni földtani társulatot kereste meg. A minisz¬ teri felszólítás következtében a társulati választmány hármas kijelölést tett, melynek alapján a miniszter ur az országos központi kiállítási bizottságban való előadói tisztséget Zsigmondy Vilmos szakavatott kezeire bízta. Minthogy továbbá a magyarhoni földtani társulat kebelében Eeitz Frigyes elnöklete alatt egy Belházy János , Bruimann Vilmos, Zsig- mondy Vilmos és Schmidt Sándor urakból álló külön kiállítási szakosztály alakult meg, ez megállapítá a bánya- és kohó ipari kiállítás szervezésénél követendő eljárást, s ennek értelmében felszólítást intézett a magyarhoni bánya- és kohó-iparosokhoz a kiállítás érdekében, míg az így egybegyült tárgyak tényleges rendezését Gesell Sándor foganatosítá.* E külön bizott¬ mány teljes erővel oda törekedett, hogy a magyar bányászat és kohászat egy egyöntetű terv szerint rendezendő csoportos kiállításban méltóan legyen kép¬ viselve a párisi világtárlaton, s így a sikerben, mely ott eléretett, Zsigmondy ViLMOs-nak ez alkalommal is meg van az érdeme. Elismerte ezt a magyarhoni földtani társulat elnöke a társulat 1879. január hó 29-én tartott közgyűlésén felolvasott jelentésében, midőn megemlékezett a társulatnak a párisi világtárlaton odaítélt aranyéremről, kijelentvén, hogy a magyarhoni földtani társulatnak a kiállítva volt ásvány¬ tani és bányászati gyűjtemény létrehozatala körül gyakorolt tevékenysége sikeres végrehajtásáért első sorban az e czélra alakult bizottság tagjainak: Zsigmondy Vilmos, Belházy János és Gesell Sándor uraknak tartozunk köszönettel.** De tanúsítják ezt br. Kemény Gábor földmívelés-, ipar- és kereskede¬ lemügyi m. k. miniszternek 1879. febr. hó 6-án — sz. alatt. Zsigmondy ViLMOs-hoz intézett sorai, melyekben utalással arra, hogy az utóbbi a párisi világkiállítás alkalmából szervezett országos központi bizottság működésében mint annak egyik tevékeny tagja részt vett és a nemzetközi bíráló bizottság- * Földtani Közlöny, VIII. évfolyam (1S78) 32 — 33. 1. Földtani Közlöny, IX. évfolyam (1879) 48. 1. (236) ZSIGMONDY VILMOS. 323 bán is a magyarországi kiállítók érdekeit képviselő, kijelenti, hogy nem mulaszthatja el teljes elismerését és őszinte köszönetét nyilvánítani Zsig- MONDY-nak azon buzgó és kitűnő tevékenységéért, melyet ez alkalommal is kifejtett és «a mely a kiállítás sikerét lényegesen előmozdította .». Tetőzte ez elismerést meg azon körülmény, hogy ugyancsak a fent megnevezett miniszter 1879. márczius 17-én -p6J9k sz. alatt Budapesten kelt levelében tudatá ZsiGMONDY-val, hogy 0 császári és apostoli királyi Felsége 1879. márczius hó 11-én kelt legfelsőbb elhatározásával Zsigmondy ViLMOs-nak, az 1878-ki párisi közkiállítás körül tett hasznos szolgálatai és ez alkalommal szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czímet méltóztatott díjmentesen legkegyelmesebben adományozni. Szintén a párisi nemzetközi kiállítás alkalmából történt, hogy Zsig¬ mondy ViLMOs-t még egy második kitüntetés is erte. 1 878. október 21-én Párisban kelt levélben, az akkori franczia kiilügyér, Waddington, értesíté ZsiGMONDY-t, hogy a köztársaság elnöke, méltányolván ama művek érdemet, melyeket Zsigmondy Vilmos a világkiállításra küldött, a külügyér javaslatára és a földmívelési és kereskedelmi miniszter előterjesztésére külön jelét akarván adni kegyének, ZsiGMONDY-nak a franczia becsületrend' lovag- keresztjét adományozta, egyszersmind ezt neki megküldte. A köztársaság elnökének ebbeli elhatározása 1878. október 19-én kelt, az illető oklevél ugyancsak 1878-ik évi november 15-ki kelttel bír. 0 császári és apóst, királyi Felsége az e kitüntetés elfogadhatására es visellietésére vonatkozó legkegyel¬ mesebb engedélyt 1879. évi január hó 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával adta meg (Földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszternek Buda¬ pesten 1879. január hó 24-én kelt ^nk sz. rendelete). Midőn a budapesti 1885-ki országos általános kiállítás érdekében megindult a mozgalom s az előkészületek ennek minél sikeresebb meg¬ tartására megtörténtek, a magyarhoni földtani társulat a kiállítás elnökének felhívására a bányászati, kohászati és földtani országos szakbizottságba a maga részéről is tagokat küldött ki, nevezetesen a bányászati szakra jeles alelnökét. Zsigmondy Vilmos-ü* A VI- ik, avagy bányászati, kohászati és földtani csoport szakbizott¬ ságának elnöki tisztsége Zsigmondy ViLM0S-ra ruháztatván, még élénkén szemünk előtt áll ama rendkívüli tevékenység, melyet ő a bányászat, kohászat és földtannak a kiállításon minél méltóbban való kepviseltetése érdekében kifejtett. Első sorban Zsigmondy Vilmos szakavatott eljárásának es buzdí- tólag ható fáradhatatlan működésének köszönhető, hogy a VI- ik csoport kiállítása, akár tárgyanként, akár összességében tekintve, az J 885-ki országos általános kiállítás fénypontjai közé tartozott. A nagy körültekintést igénylő, rendkívül fárasztó tevékenység * Földtani Közlöny, XIII. kötet (1883) 328. és 334. 1. ("237) 21* 324 BÖCKH JÁNOS : nem is maradt káros hatás nélkül Zsigmondy Vilmos egészségére. Az 1885. év nyarán egy időn át annyira gyengélkedett, hogy a VI ik cso¬ port jnryjenek tanácskozásaiban, melynek elnöke volt, csak időnként vehetett részt. Ugyancsak e kiállítás alkalmából az érdekelt körökben egy bányászati, kohászati és földtani kongresszusnak Budapesten való megtar¬ tása terveztetett, Zsigmondy Vilmos-í ennek érdekében is úgy az előkészítő, mint végrehajtó bizottság elnökeként láttuk a tárgy iránti szeretettel és nála megszokott erélylyel működni. Az 1885. szeptember 14-, 15- és 16-án Budapesten, még pedig a lajtántúli szaktársak impozáns részvéte mellett megtartott és szépen sikerült kongresszusban kiváló érdeme van ZsiGMONDY-nak. Az egybegyűlt kongresszusi tagokat 1885. szept. 14-én személyesen kalauzolta az országos kiállítás területén kitűzött tanácsko¬ zási helyre, hol szívből eredő szavakkal üdvözölte őket. Midőn ez alka¬ lommal beszede végén kijelenté, hogy « bízik abban az örvendetes remény¬ ben, hogy e szép összejövetel nem fog egymagában maradni » * ezzel mintegy előre jelzé az 1888 őszén Becsben megtartott általános bányászösszejövetelt, melynek 1887 vagy 1888 folyamában való megtartása aztán még a budapesti tanácskozásokon lett elhatározva. De ki sejthette volna azt, hogy a szaktár¬ saknak ez újabb összejövetele lesz egyszersmind az utolsó, melyben Zsig¬ mondy Vilmos egyáltalán még részt vehet. ZsiGMONDY-nak az 1 885-ik évi budapesti országos általános kiállítás körül szerzett kiváló érdemei ez alkalommal is találtak méltánylásra legfelsőbb he¬ lyen, mert gróf Széchenyi Pál, akkoriban földmívelés-, ipar- és kereskedelem¬ ügyi m. k. miniszter, 1885. november hó 34-én kelt - ^ - szám alatt közle Zsigmondy ViLMOs-sal, hogy 0 császári és apostoli királyi Felsége 1885. évi november hó 15-án kelt legfelső elhatározásával legkegyelmesebben meg¬ engedni meltóztatott, hogy ZsiGMONDY-nak a budapesti országos általános kiállítás alkalmából szerzett kiváló érdemei méltánylásául a legfelső elis¬ merés nyilváníttassék, s a miniszter úr szintén nem mulasztá el, ezen kiállítás létrehozatala körüli hazafias közreműködéséért a maga részéről is köszönetét mondani. Mint az eddig előadottakból eléggé kiviláglik, Zsigmondy Vilmos mindenek előtt a gyakorlati élet kérdéseivel foglalkozott, de a mellett mindig nagy tisztelője és meleg pártfogója volt a tudományos működés¬ nek is, hisz, a hol csak alkalom nyílt, mindig ott találjuk mint munkatárs hazánk természetvizsgálói sorában, amint ez már az előbbeniben meg¬ ismertetett műveiből látható. A fúrásai alkalmával a föld melyéből kikerült anyagot mindaddig, míg 1876-ban súlyos és felette fájdalmas szembaja egyik szeme látóképességétől meg nem fosztá, személyesen vizsgálta meg * Földtani Közlöny, XV. köt. (1885) 382. 1. Lásd továbbá ez ügyben 367 — 368. és 381 — 386. 1. (238) ZSIGMONDY VILMOS. 325 a mikroszkóppal palaeontológiai tartalmára, és csak az imént mondott fogyat¬ kozás beálltával kellett e vizsgálatokkal felhagynia. Azon nagyszerű eredmények pedig, melyeket Zsigmondy a fúrás terén elért, szintén abban lelik természetszerű megoldásukat, hogy a gya¬ korlati kérdések megoldásánál mindig a tudományos kutatások nyújtotta biztos alapra állt, a mint ezt maga szóval és tettel bizonyítá. Hisz e tekintetben egyszerűen csak idéznem kell ama szavait, melyeket egyebek közt 1881. szeptember 27-en Trefort Ágoston vallás- és közok¬ tatási miniszterhez intézett soraiban kifejezett, mondván: a Ha a gya¬ korlat terén némi elismerést kivívnom sikerült, ezt egyesegyedül geológiai s ezzel szövetséges palaeontologiai tanulmányoknak köszönhetem, melyek combinátióimnál mindig biztos alapúi szolgáltak. » Tudományos intézeteink fejlődését benső örömmel ügyeié, s a hol csak teheté, ezek gyarapításán fáradozott ; nevezetesen a m. k. földtani intézet gyűjteménye és szakkönyvtára az, mely neki úgy közvetlenül, mint közve¬ títve számtalan becses ajándékot köszön. Még 1 888 elején történt, hogy e ritka szép tulajdonságokkal bíró, nemesszí vű férfi egy napon azzal állít be hozzám, hogy ő élte végpontjához való közeledésének érzetében tulajdona feletti rendelkezésével foglalkozván, azon szándékban van, mikent az életében a különböző szerzők által munkáikból neki dedikált kúlönlenyomatok, a mennyire kívánatosnak tartom, halála beálltával ajándékaként a m. k. földtani intézet szakkönyvtárába kebeleztessenek, mert, tévé hozzá, soha sem kedvelte azt, hogy az efféle ajándékok az ódondászhoz kerüljenek. Valóban szívszorítólag hatottak reám nemeslelkű barátomnak eme hoz¬ zám intézett szavai, mert e nyilatkozata, egyesítve azon körülménynyel, hogy ö röviddel előbb önszántából szintén felette becses és ritka könyveket ajándékozott a m. kir. földtani intézet könyvtárának, csakugyan következ¬ tetni engedé azt, hogy erejének fogyását mind jobban érezvén, tényleg a hosszú útra készül. Zsigmondy Vilmos nagylelkű adománya elhalálozása után özve¬ gye által a földtani intézethez juttatván, azóta, óhajához képest, mint Zsigmondy Vilmos ajándéka és intézeti tulajdon őriztetik ép úgy, mint a foraminiferák ama becses gyűjteménye, melyet különféle fúrásai alkalmával az ezekből kikerült anyagból kiiszapolt és szorgosan összegyűjtött, s mely végakaratához képest szintén a rn. kir. földtani intézet birtokába jutott. Tudományos és egyéb közhasznú társulataink iránt Zsigmondy Vilmos mindig melegen érdeklődött. 1862 óta rendes tagja volt a k. magy. természettudományi társulatnak, 1864 óta pedig a magyarhoni földtani társulatnak,* mely utóbbinak * Megkell jegyeznem, hogy a « Munkál átok » Ill-ik kötetének 202. lapja, a IV-ik köt. 122. 1., és az Y-ik kötet 229. 1. szerint a földtani társulathoz való belépésnek (239) 326 BÖCKH JÁNOS : 1866. márczius 14-en tartott közgyűlésén és azután folytatólagosan választ¬ mányi tagjává,1 az 1883. január hó 24-ki közgyűlésén pedig alelnökivé \á. lasz- tatott meg2 s 1884-ben pártoló tagja is lett.3 1867. május 20. óta tagja volt a magyar mérnök- és építész-egyletnek > ennek alapítója is lévén.4 1868-ban a magy. tud. akadémia választá meg márczius 18-án tartott ülésében levelező tagjáúl a természettudományi osztályba, hol székfoglalóját 1871. április 17-én tartá meg « Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül » czímű becses tanulmányával; 1871. deczember 10-én a selmeezi gyógyászati és természettudományi egylet tiszteletbeli tagjai közé vette fel ; 1872-ben a magyar földrajzi társulat rendes tagjai sorába lépett; 1875-ben pedig fővárosunk állat- és növényhonosító társaságának alapítója lett; 1877-ben Hauer F., Neumayr M. és Hochstetter F. ajánlatára a német föld¬ tani társulat tagjai közé vétetett fel ; 1878-ban az erdélyi természettudományi egyesület Nagy-Szebenben választá meg junius 22-en tartott közgyűlésén levelező tagjává;5 1882-ben pedig, a február hó 5-én tartott közgyűlésén, a körmöczbányai magyar egyesület egyhangúlag tiszteletbeli tagjává. Ezen testületek és társulatok munkálkodásában Zsigmondy Vilmos. elenken vett reszt, közleményeivel is jobbára ezekhez fordult, de a magyarhoni földtani társulat volt az, melyhez különös vonzalommal visel¬ tetett, s melynek felvirágzása érdekében fáradhatatlanul buzgólkodott. Ennek folyóiratában legszaporábban találkozunk nevével és közleményeivel. Nyomtatásban megjelent dolgozatainak utolsója, «Az avalai higany- bánya Szerbiában » szinten a magyarhoni Földtani Társulat Közlönyében van megörökítve.6 E társulatnak igen, de igen ritkán volt olyan ülése, melyen Zsigmondy Vilmos hiányzott volna, mert roppant elfoglaltsága daczára lehetővé tette, hogy ennek tanácskozásaiban részt vehessen. Igen hosszúra nyúlnék a sorozat, ha részletezve akarnám egybeálli- éve 1866 volna. Ezzel szemben azonban figyelmeztetnem kell arra, bogy a "Közlöny Il-ik évfolyamának 100. 1. és így a közvetlenül következő kötetekben 1864 említtetik mint a belépésnek éve, s ez utóbbi adatot kell annál inkább megfelelőnek tartanom, mert Zsigmondy a « Bányatan» czímű művének czímlapján már mint a földtani tár¬ sulat rendes tagja szerepel, e műnek megírása pedig 1864 őszén fejeztetett be, meg¬ jelenésének éve ellenben 1865-re esik. 1 A magyarhoni földtani társulat Munkálatai, III. köt., 181. 1. 2 Földtani Közlöny XIII. (1883), 71. 1. 3 Földtani Közlöny XV. köt. (1885) 50-, 176-, és 178. 1. 4 A magy. mérnök- és építészegylet évi jelentése 1876-ról 34- és 37. 1. 5 Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürg. Vereins für Naturwissen- schaften in Hermannstadt XXIX. évfolyam, 19. 1. c Földtani Közlöny XVII-ik kötet (1887), 156. 1. (240) ZS1GM0NDY VILMOS. 327 tani mindazt, a mit ő a magyarhoni földtani társulaton belül foganatosított s minthogy ez ennek folyóiratában különben is feljegyezve található, nem tartózkodom egyenként amaz eseteknél, midőn becses ajándékokat engedett át e társulatnak, mint p. o. a bánsági, jelesül resiczai kőszenképletből való palaeontologiai tárgyakat, a hárshegyi homokkőben talált levellenyomatot,1 vagy pedig a számos és ritka szépségű példányokból álló, 165 fajt felölelő ama nagybecsű kövületgyüjtemenyt, melyet tagtársunk Lapugyon gyűjtött es a földtani társulatnak adományozott 2 stb., s mely ajándékokat, a meny¬ nyire régibb keltnek, a földtani társulat a nemzeti múzeumnak engedte át. Csak futólagosán utalok arra is, hogy Zsigmondy Vilmos a föld¬ tani társulat üléséin a már az előbbeniben megnevezetteken kívül tartott oly értekezéseket vagy rövid közleményeket, melyek társulatunk folyóira¬ tának régibb köteteiben jobbára csak czimükkel és alig egy pár a tartalomra vonatkozó sorral örökíttethettek meg, mert a társulat akkori szerény pénzbeli viszonyai a teljes kinyomatást már nem engedék. Ilyen p. o. az 1867. novem¬ ber 27-iki társulati szakülésen tartott értekezés, melyben Zsigmondy Belgrád es Kutsajna földtani viszonyairól szólott ; midőn továbbá bemutatott egy igen szép, Alcsuthon talált bazaltból készült éket, melyet ö cs. és kir. Fensége József fó'herczeg a magyar nemzeti múzeumnak ajándékozott;3 vagy pedig midőn bemutatta az alcsuthi fúrás 78 ölnyi mélységéből felkerült kőzet¬ darabot4 es a zsilvölgyi vastagtelep fedőjéből magával hozott, szépen meg¬ tartott levellenyomatokat 5 stb. A mit különösen hangsúlyozni kívánok, az ama jó akaratú készség, melylyel Zsigmondy mindenkor megfelelt a föld¬ tani társulat részéről hozzá intézett megkereséseknek es a reá ruházott teen¬ dőknek. így számos even át ő volt egyike a számvizsgálóknak, a kik a társu¬ lat megkeresésére ennek pénztárát és számadásait megvizsgálták. 0 és Hantken Miksa voltak azok, a kik a társulatnak 1867. évi február 7 -en tartott választmányi üleseben megbizatván a megelőző évi társulati leszámolások megvizsgálásával, a meg 1867. február 24-én Zsigmondy által szerkesztett es közösen előterjesztett jelentésben a társulati vagyon lehető legnagyobb biztosítását czelozván, a társulat összes tőkepénzének mihamarább a takarék- pénztárban, avagy, mind mondák, a kereskedelmi bankban, vagy egyéb meg¬ felelő biztos helyen való elhelyezését javasolták. Tagja volt ama bizottságnak, mely dr. Rózsay JózsEF-nek, mint a budapesti kir. orvosegylet járványbizottmánya tagja és a cholerakórház igazgató főorvosának a járványbizottmány neveben emelt keresére 1866-ban 1 A magyarhoni földtani társulat munkálatai III. köt. 51- és 182. 2 « Munkálatok® IV. köt., 103. 1. 3 ((Munkálatok » IV. köt., 107. 1. 4 ((Munkálatok)) V. köt., 220. 1. 5 Földtani Közlöny III. évfolyam, 101. 1. (241) 328 böckh jános: a magyarhoni földtani társulat kebeléből kiküldetett oly czelból, hogy bizo¬ nyos helyeknek, illetőleg házaknak, hol nagyobb mérvben fordultak elő megbetegedések és halálozások, talaját megvizsgálja s így a bizottmány¬ nak, melynek a cholerajárvány lefolyásának és természetének tanulmá- zása volt feladata földtani téren segédkezet nyújtson. E bizottságnak tagjai voltak még Hantken Miksa, Reitz Frigyes és dr. Szabó József urak. 1 Tagja volt továbbá amaz állandó kőszénbizottságnak, melyet a föld¬ tani társulat a magyarhoni barnaszéntelepek átkutatására vonatkozó tervnek elkészítése és a megállapított terv foganatosítása czéljából szükséges munkᬠlatok elrendelésére 1 867-ben Reitz Frigyes indítványa folytán megalakított.2 1871-ben, midőn a magyarhoni földtani társulat vidéki gyűléseit Selmeczbányán tartotta és Zsigmondy is részt vett e vándorgyűlésben, megválasztatott ama bizottságba, melynek czélja volt a Selmeczbányán felállítandó földtani társulati fiókegylet iránt a módozatokat megállapí¬ tani . 3 Nem akarván felemlíteni újra amaz eseteket, midőn, mint fentebb már előadtam, a kiállítások ügyében szintén a magyarhoni földtani társulat megbízatásában járt el, utalnom kell amaz éber figyelemre, melylyel a földtani társulat összes tevékenységét kiséré. Foglalkozott ennek költ¬ ségvetéseivel, s a hol meggyőződése szerint czelirán37osabb eljárásnak látta szükségét, javaslatait jóindulatúlag megtevé, mint p. o., hogy a társulati vagyon kimutatásában az alapítványok külön mutatandók ki, mert ez összegeknek, melyek, mint mondá, a társulat egyik létalapját képe¬ zik, minden körülmények között érintetleneknek kell maradniok.4 A tár¬ sulati alapítványok amaz örvendetes gyarapodása, mely az újabb korban konstatálható, nem csak egy esetben Zsigmondy Vilmos közbenjárására vezethető vissza. 0 volt az, a ki tekintettel a földtani társulat szorult anyagi helyzetére, mely közhasznú működésére lépten- nyomon benitólag hatott, utalással arra, hogy a hazában több tudományos társulat részesül állami segélyben, a földtani társulat 1885. február 5-én tartott közgyűlésén azon tetszéssel és közhelyesléssel fogadott indítványnyal lepett fel, hogy küldjön ki a közgyűlés háromtagú bizottságot, mely a társulat helyzetét egy rövid memorandumban megismertetve, s az állami segély hasznos és kívánatos vol¬ tát kifejtve, küldöttségileg járulna a társulat kérelmével Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter elé,5 a mi kecsegtető körülmények közt meg is történt.6 1 Munkálatok III. köt., 188. 1. 2 Munkálatok IV. köt., 102. 1. 3 Földtani Közlöny I. évfolyam, 167. 1. 4 Földtani Közlöny VIII (1878), 39. 1. 5 Földtani Közlöny XV. köt. (1885), 171 — 172. 1. 0 Földtani Közlöny XV. köt. (1S85), 358. 1. (242) ZSIGMONDY VILMOS. 329 Valamennyien tudjuk, hogy eme Zsigmondy Vilmos ajánlatára tett lépé¬ sünket a siker koronázta, s azt hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy Trefort Ágoston Ő Excellentiájának ügyünk iránt tanusitott jóindulata mellett első sorban Zsigmondy Vilmos hathatós közbenjárásának köszönhet¬ jük az állami segélyt, melyben társulatunk azóta szakadatlanul részesül. Azt hiszem, hogy a tények ily hosszú lánczolatával szemben alig szük¬ séges még külön kiemelnem ama kiváló szerepet, mely Zsigmondy ViLMOs-nak a magyarhoni földtani társulat életében jutott, ama kiváló érdemeket, melye¬ ket magának ügy e társulat megszilárdítása, mint tevékenységének fokozása, egyáltalában pedig a geológiai vizsgálatoknak és ismereteknek hazánkban való fejlesztése körül szerzett. Ne felejtsük el, hogy ő volt az, a ki még 1880-ban az országos költ¬ ségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottságban a palaeontologiai tanszéknek budapesti egyetemünkön való felállítását sürgette, es a ki annak idején meleg szószólója volt a kir. József műegyetemen az 1886. január első napjaiban megnyitott geológiai rendkívüli tanszék felállításának. De hogy is lett volna ez máskép Zsigmondy ViLMOS-nál, a ki a már előbb megemlített, Trefort Ágoston-Iioz 1881-ben intézett iratában kiemelé azt is, hogy « különben eltekintve bányászatunktól, mind vasútépítéseink, mind folyam- szabályozásaink, mind végre kultúrmérnöki intézményünk alapos geológiai tanulmányokat követelvén, a réteges kőzetek viszonyos korának felismerése tekintetéből a palaeontalogia által nyújtott biztos vezérfonalat nem nélkü¬ lözhetik. » Azért iránta érzett hálánkat kifejezni kötelességünk és erős meg¬ győződésem, hogy emlékezete e társulat tagjainak szivében örökké meg¬ marad. Itt kívánom szóba ejteni amaz érdemeket is, melyeket magának Zsigmondy Vilmos, társulatunk testvére, a m. kir. földtani intézet felállítása és fejlesztése körül szerzett. Midőn hazánk sorsának jobbra fordultával a foldmívelés-, ipar- és kereskedelmi ügyeknek vezetését Gorove István vette át, a jeles hazafi teljes mérvben méltányolá hazánk részletes geológiai átkutatásának rend¬ kívüli fontosságát, mint ezt tisztán mutatják az 1868. január 16-án 12514. sz. alatt a magyarhoni földtani társulathoz intézett ügyiratának bevezető sorai: «Az ország részletes földtani ismeretének nem csak a tudomány érdekében, de különösen közgazdasági szempontból is nagy fontosságot tulajdonítok. Ez érdekeltségnél fogva kötelességemnek tartom a földtani felvételek, és kutatások lehető előmozdítását a végre, hogy az ország az elérendő tudományos eredményeknek értékesítésében mielébb részesül¬ hessen. » Gorove István az eddigi országos földtani felvételeknek hazánk űj politikai helyzetével és függetlenségevel inkább összeegyeztethető kérdésé- (243) 330 BÖCKH JÁNOS nek merlegelesevel foglalkozván, e czelból a fentebbi bevezető sorokkal a földtani társulat véleményét kerte be. 1868. márczius 5-en azonban Zsigmondy ViLJios-hoz is fordult bizalmával, véleményt kívánván tőle az iránt, mi módon lennének a becsi földtani intézet által honunkban meg¬ indított, akkorában mintegy 4 év óta szakadatlanul folytatott geológiai munkálatok, tekintettel országunk változott politikai viszonyaira, ezentúl foganatositandók. Zsigmondy Vilmos, a ki hivatva volt úgy a bécsi földtani intézet, vala¬ mint a magyarhoni földtani társulat részéről beterjesztett javaslatokat egy¬ mással mérlegelve, a miniszter ele saját véleményével együtt juttatni, e fel¬ adatának 1 868. márczius 1 3-án kelt írásbeli nyilatkozatával tett eleget, s el nem tagadható, hogy a miniszter bizalmát a javaslatok beható méltatásával viszonzá, s habár általában inkább a társulat javaslatához hajlott, nézeteinek ettől eltérő pontjaiban teljes őszinteséggel és indokoltan adott kifejezést. / Általában mondhatjuk, hogy Zsigmondy ViLMOs-nak teljes szakavatott- sággal irt és czélirányos javaslata képezte az alajiot, melyben az országos földtani felvételeknek 1868-ban a magyar kormány részéről való megindí¬ tása gyökerezik s így e férfinak neve az egy evvel később létesített magy. kir. földtani intézet történetével örökké egybe van fűzve. A magy. kir. földtani intézetnek továbbfejlesztése Zsigmondy Vilmos- nak mindenkor különös gondját képeze, híven azon szavaihoz, melyeket még a fentebbi javaslata folyamában a létesítendő intézetet illetőleg kifejezett, hogy «ne legyen az üvegházi plánta, hanem nöjje ki magát az a sza¬ badban zsenge csemetéből terebélyes fáivá. » Intézetünket gyakran tisztelte meg látogatásával, s mindig örömmel kisérte ennek megizmosodását, gyűj¬ teményeinek fejlődését, melyeket mindig iparkodott a maga részéről is gya¬ rapítani. Midőn lS82-ben báró Kemény Gábor, akkorában földmiveles-, ipar¬ os kereskedelemügyi m. kir. miniszter, a m. k. föltani intézet érdekében teendő intézkedések megbeszélésere elnöklete alatt tanácskozást hivott egybe, erre Reitz Frigyes miniszt. tanácsos, Kuntz Péter osztálytanácsos és sze¬ mélyemen kívül Zsigmondy Vilmos is meghivatott es tapasztalatból mond¬ hatom, hogy a szeles látókörű férfi ekkor is legmelegebben szólalt fel úgy az intézet, mint személyzetének érdekében. A m. k. földtani intézet elhelyezésének kérdésé elte vegéig élénkén foglalkoztatta, jól tudván, hogy az az intézet fejlődhetésere és üdvös irányban való működésére nezve életkérdést kepez. Nem volt ismeretlen előtte, hogy ily intézet tevékenységére nezve nincsen benitóbban ható körül¬ mény, mint a helyszűke és a sok költözködés, azért, ha tőle függött volna, a magy. kir. földtani intézetnek ma már meg volna az, a mi elhelyezése kér¬ désének egyedül üdvös megoldása, t. i. egy külön, habár meg oly egyszerű, de czéljának megfelelő epiilet. Az országos földtani intézet geológusai ZSIGMONDY VILMOS. 331 Zsigmondy ViLMOS-nak különben egyeb irányban is tartoznak hálával, s ezt soha sem titkoltuk el, mert tudjuk, hogy amaz anyagi támogatás, melyben az intézet szakszemelyzete 1882 óta 0 Felsége és törvényhozásunk kegye alapján az ötödéves korpótlékok alakjában részesül, akkori miniszterünk, br. Kemény Gábor irántunk érzett jó indulata mellett Zsigmondy Vilmos kezdeményező hathatós pártfogásában gyökerezik. Nem kétkedem, hogy az egykor utánunk következő intézeti tagok is meg fogják őrizni ama hálaérzetet, melyet az intézet jelenlegi tagjai br. Kemény Gábor es Zsigmondy Vilmos iránt táplálnak. Közel állok feladatom befejezéséhez, kiegészítésül azonban előbb meg nemely megjegyzendőt tartok szükségesnek. Már az elöbbeniben láttuk, hogy Felséges Urunk és koronás királyunk Zsigmondy Vilmos-í kitűnő és közhasznú működése elismereseül többszörösen részesítette kegyében, de a közlőitek kiegészítéséül felemlíthetem, hogy Zsigmondy Vilmos meg 1868-ban a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszíttetett fel ;* 1885. évi szeptem¬ ber 17-en kelt 3781./belügymin. eln. sz. alatt pedig Tisza Kálmán minisz¬ terelnök, mint magy. kir. belügyminiszter értesítő Zsigmondy-í, miként 0 Császári és Apostoli Királyi Felsége ugyancsak 1885. szeptember 5-en kelt legfelső elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Zsigmondy ViLMOS-nak, mint Körmöcz sz. k. es fő bányavárosban az 1879-ik evben való földmozgás tovább terjedésének meggátlása czeljából szükségessé vált es szerencsesén befejezett vedmunkálatok tervezése és veze¬ tése körül érdemeket szerzett szakbizottság tagjának legfelső elismerése nyilvánittassék. A kiváló es nem személyes veszély nélküli szolgálatok, melyeket Zsigmondy Vilmos kormányunk felszólítására karöltve szaktársᬠval, Péch Antal miniszt. tanácsos és selmeczi bányaigazgatóval, székhelyi Mailáth István barsmegyei főispán, mint kormánybiztos elnöklete alatt a vészteljes napokban Körmöcz sz. k. és főbáinyaváros megmentése érde¬ kében kifejtett, megítélhetők amaz előterjesztésből, melyben Körmöcz szab. kir. és főbányaváros közönsége, a kormány részéről a kritikus helyzet¬ ben neki gyorsan es erélyesen nyújtott támogatást hálásan elismerve es megköszönve, 1885. február hó 25-én tartott közgyűléséből 8/1786. sz. alatt intézett a belügyminiszter úrhoz. Körmöcz szab. kir. és főbᬠnyaváros, következőkepen nyilatkozik: «Nem találunk szavakat, hogy feljebb nevezett bizottsági tagok szerzett érdemeit kellően ecseteljük; a felszin alapos megvizsgálása s a meglévő bányatérképek áttanulmᬠnyozása után ismetelten a bányába leszállván, a legveszélyeztettebb pontokat kerestek fel, és ha ezen — valóban a vakmerőség határát érintő lelkiismeretes eljárás bennünket a bizottság hivatásszerű bányásztagjait * A Budapesti Közlöny 1868. évfolyamának ápril 25-én szombaton kiadott 96. száma. (245) 332 BÖCKH JÁNOS : illetőleg méltó bámulattal töltött el, — főispán úr ő méltóságának vala¬ mennyi bánya- és felszíni eljárásban részvételét, — miután tudvalevőleg nem bányász — igaz érdeme szerint magasztalni sem vagyunk képesek. Kör- möcz városa évkönyveiben ezen érdemes hazafiak emléke örök időkre arany betűkkel feljegyezve marad, valamint hálánk irányukba soha megszűnni nem fog. A bizottság egész eljárásának helyességét és üdvös eredményét fényesen igazolja azon körülmény, hogy a bizottság által javasolt intézkedé¬ sek alkalmazása óta a talajsülyedések terjedése megszűnt.') Midőn Körmöcz szab. kir. és főbányaváros tanácsa 1885. szeptember 26-án tartott illésében a polgármester előterjesztése alapján örömmel vette tudomásul a Zsigmondy ViLMOS-sal egyidőben Péch Antal miniszteri tanᬠcsost is ért legfelső elismerést, egyúttal elhatározta azt is, miszerint azon javaslati határozattal járul a közgyűlés elé, hogy a város ez alkalomból az imént nevezett két férfinak örömmel párosult háláját fejezze ki (4129. sz.), mely javaslat az 1885. évi november 2-án tartott közgyűlésben elfogadtat¬ ván, Zsigmondy Yilmos-í illetőleg a függelékben a 8. sz. alatt közölt alakban nyert méltó kifejezést.* íme ismét szemben állunk Zsigmondy- nak egy polgártársai érdekében feláldozó készséggel teljesített működésével, mire életében ismétlődnek a példák, csakis természetes jelenseg tehát, hogy a már az előbbeniben említett kitüntetésein kívül még egyebek is felemlíthetők. így szab. kir. Erzsébetváros közönsége még 1877. évi február 6-án tartott közgyűlé¬ sén választá meg díszpolgárává « kitűnő hazafias érdemei és a város iránt különösen tanúsított barátságos jó indulata és jó akaratú törekvései mél¬ tánylása szempontjából" (11 kgy/1877.); a budapesti kereskedelmi és ipar¬ kamara 1881. évi november hó 28-án tartott közös ülésében «azon nagy érde¬ mek méltánylásában, melyeket magának hazánk közgazdasági érdekeinek buzgó ápolása és fejlesztése körül szerzett", egyhangúlag megválasztá levelezd tagjának (1881 . deczember hó 2-án kelt 2999. sz. Zsimondy Vilmos-Iioz intézett budapesti kereskedelmi és iparkamarai átirat) ; végre ismé¬ telve meg kell emlékeznem azon kitartó, benső ragaszkodásról, mellyel választókerülete iránt mindvégig viseltetett , valamint utalnom ama másik kitüntetésre, melyben választókerülete székvárosának közönsége tisztelete és hálája kifejezéséül díszpolgárává való megválasztatása által részesíté. Zsigmondy Vilmos, Selmecz- Bélabánya szab. kir. bányaváros választó kerületének országgyűlési képviselőjévé első ízben 1875. évi október hó * Úgy ezen okiratok, valamint a fentebb emli'ett, ide vonatkozó beadvány szövegének közlését Gesell Sándor barátom közbenjárása folytán Chabada József körmöczi polgármester úr kiváló szivességének köszönöm. (246) ZSIGMONDY VILMOS. 833 4-én, másodízben 1878. évi november hó 1 8-án, továbbá 1881. évben, 1884. évben es vegre 1887. evben választatott meg. E városok díszpolgárává a törvényhatósági bizottságnak 1884. évi január hó 10-én tartott rendes havi közgyűlésében választatott meg azon kimagasló érdemeknél fogva, melyeket magának e város több fontos¬ ságú ügye körül, jelesül pedig azáltal szerzett, hogy hathatós pártfogásával a bányatárspénztárnak a helyi viszonyoknak megfelelő s a magánbányászat érdekeit megóvó rendezését, továbbá az úgynevezett rezervált erdők ügyé¬ nek a város előnyére lett eldöntését, továbbá a várost a hadi szolgálmá- ny okból eredt tetemes teher (51,000 frt) alól való felmentését, végül pedig a vihnyei fürdő emeléset — az ott sikerrel eszközölt fúrás által — s ezen kívül a város egyéb, úgy társadalmi mint egyesületi és magánérdekeit elismerésre méltóan előmozdította. Végül kiemelendő , hogy az erdé¬ szeti akadémia Selmeczbányán való megmaradásának biztosítása s ennek számára megfelelő épületnek emelése szintén Zsigmondy Vilmos érde¬ meihez tartozik.* Az előadottak után még csak nemi megjegyezni valóm van. Zsigmondy Vilmos kitűnő szakismerettel finom társadalmi műveltséget egyesített magában s hogy e szép tulajdonságokat oly nagy mértékben bírta, azt élénk, gyors felfogású elméje mellett kitartó szorgalmának köszöné, melylyel azok öregbítésére áldozatok árán is törekedett. Hosszú és fárasztó tanulmᬠnyokon kívül beutazta világrészünk tetemes területeit. Láttuk, mikent meg mint fiatal embernek Becsben való alkalmaztatása következteben alkalma nyílt bővíteni tanulmányait, s ez időben bányásztársain kívül sűrűbben érintkezett a szakmájával szorosabb kapcsolatban állókkal, tüzetesen a miueralogia-geologiai kutatásokkal foglalkozókkal, kik közül nem egyhez az igaz barátság erős köteléke fűzte élte vegéig. Bécsben való tartózkodásakor az ottani cs. kir. bir. földtani intézet meg nem letezett, de meg volt ennek — mint Híidinger mondta- — magva, t. i. a cs. k. bányászati múzeum , s midőn ebből 1849. november 15-én az előbb említett intézet fejlődött ki, mely azóta mindjobban terebélyes fává nőtt, s midőn ez új tudományos intézetbe ZsiGMONDY-nak régi becsi barátai és isme¬ rősei is belekerültek, ő nehéz viszonyai közt sem szűnt meg meleg rokon- szenvvel kisérni az új tudományos intézet közhasznú működését és szivében hűn megőrizni a régi jó barátság szent tüzet, mely különben ott is nem¬ csak egy ízben talált viszonzásra. Midőn a bécsi földtani intézet 1875. január 5-én, fenállásának 25-ik évfordulóját ünnepié, nem mulasztá el a tudományos intézetnek a becsületes munkálkodásban elért sikerekért * Az itt legutóbb felbozottat Ocsovszky Vilmos polgármester úr szivessége folytán sz. kir. Selmecz-Bélabánya város tekintetes tanácsától 1889. évi deczember lió 21-én 7350. sz. alatt beérkezett szives értesítés alapján közölhetem. (247) 334 BÖCKH JÁNOS : hódolatát személyesen megvinni. Az ünnepélyen egyúttal a magy. tudom, akadémiát is képviselte* Tudjuk, hogy még fiatal korában volt alkalma úgy Ausztria mint Magyarország nevezetest) bányahelyeit meglátogatni, s ez irányban még később is tett több ízben utazásokat. Szerbiát többször látogatta meg, nevezetesen ennek bányáira és geológiai alkotására fordított nagy figyelmet, mint erről a társulatunk kebelében megtartott előadásai és ama, 1874-ből eredő úti jegyzetei tanús¬ kodnak, melyeket röviden halála előtt kezeimhez juttatott. Ez ország egyik hírnevesebb bányájánál, t. i. Maidan-Kucsainánál különben mint bányatárs személyesen is érdekelve volt. Olaszországban tudtommal két ízben fordult meg, mégpedig 1869-ben, midőn mélyen tisztelt elnökünkkel, dr. Szaró JózsEF-fel, Nápoly és Ischia útbaejtésével Szicziliáig terjesztette ki utazását, egyebeken kívül együtte¬ sen látogatták meg a Vesuvot és az Aetnát, látták ez utóbbi szept. 26-ki kitörését** és közvetlenül utána, Szept. 27- és 28-án, meg is mászták a hegyet. Zsigmondi- ez utazasa alkalmával különös figyelmében része¬ sítő a bejárt olasz föld hévforrásait es hévfürdőit, mint ezt az 1869. szep¬ tember 20- ától október 15-ig terjedő időközre vonatkozó jegyzetei tanúsítják, a melyekből látom, hogy visszautaztában leginkább a Pisa es Lucca kör¬ nyékbeli, valamint az Eugaueák alján lévő thermákkal foglalkozott. 1872. őszen ismét meglátogatta Olaszországot s ekkor Fötterle Ferencz barátjával, a bécsi földtani intézet tagjával, másodízben kereste fel az Euganeák thermáit, nevezetesen az Abano és Battagliánál levőket. Külö¬ nösen érdekes, hogy Zsigmondi- Vilmos az itt szóba ejtett, különben röviden jelzett megfigyeléseinél több esetben a források vízszaporíthatására vonatkozó véleményét is nyilvánítja. Német- és Francziaországban szintén megfordult, saját hazájának pedig oly különböző és számos pontját kereste fel és kutatta át természet- tudományi szempontból, hogy annak legalaposabb ismerőihez számíthattuk. Oly nyílt főnél, mint minővel Zsigmondi- Vilmos bírt, természetes, hogy az utazásai reá valóban alkalmával látottak és hallottak nem tűntek el nyom európai alkalmazható ama mondás, hogy gondolkozásának egész irányával nélkül s műveltségű férfi volt. Hazájának mindenkor rendületlenül hű fia volt, ezt Zsigmondi Vilmos- nál bizonyítgatni teljesen feleslegesnek tartom, mert fenyesen kiállta a ttiz- próbát a legnehezebb viszonyok közt s ez irányban testtel és lélekkel a régi * Verhandlungen cl. k. k. geol. Reicksaustalt. Jahrgang 1875. pag. 13. ** Dr. Szabó József. Az Etna utolsó kitörése alkalmával tett tapasztalataim. Természettudományi Közlöny. V. köt. 1873, 337. 1. Lásd különben a Pester Lloyd 1873. április 8-ki számának tárczaczikkét is. (248) ZSIGMONDY VILMOS. 335 maradt szemének örökre való lezártáig. Hazája közművelődésének és jóllé¬ tének emelését sohasem tévesztette szem elől, ezert teljes erejével küzdött és bátran állíthatom, hogy a tudományos működés egyáltalán, de különösen a természettudománybeli, hazánkban melegebb pártfogóra nem számítha¬ tott, mint épen Zsigmondy ViLMos-unkra, ki maga is oly jeles művekkel gaz- dagítá hazai tudományos irodalmunkat, és a kinek azonfelül az ereklyeként megőrzendő első magyar bányatant köszönjük. Hogy mi volt ő tüzetesen a magyar geológiának és bányászatnak, azt szerény nézetem szerint előbbeni soraim — legalább őszinte ohajom, hogy így legyen — kellőleg kimutatták, de meg szebben tanúsítja azt ama tisztelet es igaz benső ragaszkodás, melylyel ennek művelői Zsigmondy ViLMOS-t éltében környezek, s amaz általános feljajdulás, mely halálának hírére ezek körében hazánk határain belül és kivid felhangzott. Zsigmondy Vilmos az emberi tulajdonságok igaz gyöngyei közűi a háladatosságot és szívjóságot nagy mérvben bírta. Igazságtalanságot nem tűrt s a ki igazságos ügyével hozzá fordult, az a részéről való támogatásra bizton számíthatott. Jelleme mintaképül szolgálhatott. Nyilt jellemű férfi volt, s azért másokban is kedvelte, kereste és megbecsülte az őszinteséget. A munka és tett embere volt, a kiben hangzatos, de üres beszedek rokonszenvet sohasem ébreszthettek. Szerény fellépése és barátságos, szívélyes társalgási módja — hisz tudjuk mindnyájan — legjellemzőbb tulajdonságai köze tartoztak, valamint higgadt gondolkozása és eljárása tanácskozások alkalmával, mely tulajdonságok ezek vezetésére különös mérvben képesíték, és melyek által reg megnyerte mindenki rokonszenvét. Kitüntetések, bármely oldalról jöttek, Zsigmondy ViLMOS-t sohasem kábították el; ő ünnepeltetése tetőpontján is mindig megmaradt a szerény, barátságos férfi, ki legszebb jutalmát lelkiismerete megnyugvása mellett, szaktársai elismerésében látta. Zsigmondy Vilmos, egykori munkaadója, Hergloz GyÖRGY-nek Ida nevű leányát bírta nőül, kivel 1855-ben Resiczán kelt házasságra. Benne mindenkor feláldozó, hű eletpáiját találta, kitől csakis a halál választ- hatá el. Hogy mit vesztett a derék nő mélyen gyászolt férjében, azt családján kívül biz legjobban bírjuk méltányolni mi, kik annyira közel álltunk Zsig¬ mondy ViLMOs-hoz, s mely gyászában sajgó szívvel osztozunk. Zsigmondy ViLMOs-nak édes gyermekei nem voltak, de azért nem nélkülözte a családos élet ez örömét sem, mert rokonai gyermekei közűi vett egynéhányat maga mellé, s ezeket szeretetevel elhalmozva nevelésük¬ ről és eltartásukról is atyailag gondoskodott. A fúrászat teréről való vissza¬ lépése esetére még jó eleve utódról gondoskodott, és ezzé a fúrászat terén (249) 336 BÖCKH JÁNOS azóta legelőnyösebben ismert unokaöcscsét, Zsigmondy Bélá-í szemelte es kepezte ki. Zsigmondy Vilmos meg a 70-es évek elején szívós természetű férfinak látszott, de 1876-ik évi hosszadalmas, fájdalmas és súlyos szembaja óta, mely mint említem, egyik szeme használhatóságától végkép meg is fosztá, már nem mutatá regi ruganyosságát. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmából kifejtett, túlfeszített műkö¬ dés szinten megboszulá magát, s azóta Zsigmondy ismetelten betegeskedett, de azért meg mindig nem gondolva testének kíméletével, fennmaradt erejét továbbra is teljesen hazája ügyének szentelé. Bekövetkezett az 1 888-iki év, mely meg a budapesti bányászati kon¬ gresszus alkalmával a szaktársaknak Becsben ujravaló összejövetelére sze- meltetett ki, s az általános bányászgyülés ott a szeptember 3 — 7-iki időköz¬ ben nagy részvétéi mellett tényleg meg is tartatott. Zsigmondy Vilmos, a ki testtel-lélekkel bányász volt, s a szaktársaival való érintkezést kedvelte, ez összejövetelről gyengelkedése daczára elmaradni nem akart, s régi barátjával, Brujmann Vilmos főbányatanácsossal felrán- dult Bécsbe. Igazi öröm sugárzott Zsigmondy arczárói, midőn a szeptember 2 án a becsi kertészeti társaság épülete vendéglőjében első találkozásra ösz- szegyült díszes bányásztársaságban annyi régi jó barátra és ismerősre akadt es ez alkalommal Bécsbe rándult földijeit is meleg kezszontással üdvözlé. A bécsi általános bányászgyülés tagjai egytől- egyig igen jól ismervén Zsigmondy ViLMOs-nak mint szakferfi és embernek kiváló becsét és érde¬ meit, ez alkalommal is feléje fordultak kitűntető bizalmukkal s az 1 888. szep¬ tember 3-án reggel tartott első teljes ülésben az egyik alelnöki tisztségre választották meg. Zsigmondy e gyűlésben reszt vett, szintúgy a szeptember 7-en tartott ünnepélyes zárülesen is, de egyéb ülésezésektől és a kirándulásoktól távol maradt. Halálsápadtan ült az alelnöki széken, úgy hogy ezt többen észre is vettek és világosan volt látható, miként csakis az őt soha el nem hagyó köte- lességerzet tartja helyen. A fényes, a résztvevőkre emlékezetes bécsi napok elmúltak, kiki visz- szasietett kötelessége helyere, s így magam is hazaterve, egyik verőfényes szeptemberi napon Gesell Sándor szaktársam- es barátommal a kir. földtani intézet gyűjteményeiben valánk elfoglalva, midőn egyszerre Zsigmondy Vil¬ mos lepett elénk. 0 akkorában még péczeli nyaralójában tartózkodott. Arczszme ekkor is a legnagyobb aggodalomba ejtett bennünket ; még mindig halálsápadt volt és daczára a rendkívüli szép, meleg szeptemberi napnak, bokáig erő teli öltönybe volt burkolva. Látszott, hogy biz ez a férfi nem jól érzi magát. (250) ZSIGMONDY VILMOS. 137 Habár arczra nezve nagyon, de nagyon megváltozva, belőle változat¬ lanul a régi nyájas, jóakaró barát szólt. Meg egyszer körültekintett Magyar- ország geológiai gyűjteményében, s az ő páratlan, buzdító kegyességével nyilvánította a végzett munka feletti megelégedését. Baráti jobbját nyújtva távozott az intézetből s habár sejteni sem mer¬ tük volna, hogy örökre, mégis ez volt Zsigmondy ViLMOs-unk búcsúja amaz intézettől, melynek megalkotóihoz ő a szó teljes értelmében számítandó s mely¬ nek történelmében, úgy mint az idősb testvér, a magyarhoni földtani társu¬ latéban, Zsigmondy ViLMOs-nak neve a legfényesebb lapok egyikén kell, hogy aranybetűkkel legyen feljegyezve. Zsigmondy e találkozás után mindjárt ágyban fekvő beteg lett; remegve kellett hallanunk péczeli nyaralójából budapesti lakására való rögtöni átköl- tözködésének súlyos okát, s habár betegsege alatt egy ízben látszólag a javu¬ lásnak gyenge sugara kecsegtetett, ez csakhamar csalekonynak bizonyult és Zsigmondy Vilmos, a ki a bonczolási eredmény szerint chronicus tüdőlob és nagymérvű gyomorhuruton kívül, a légcsőnek kezdődő elrákosodásában is szenvedett, a táplálkozási zavarok miatti kimerülésben * 1888. évi deczember 21-én hajnali 2 órakor jobb létre szenderült. Mélyen megrendülve vették úgy az elhúnytnak személyes barátai és ismerősei, mint közéletünk egyáltalán, a kitűnő, érdemdús hazafi gyászos elhunytának hírét. A politikai napilapok siettek is kifejezést adni az általᬠnosan érzett gyásznak, a tudományos szakirodalom pedig szintén hűn tol¬ mácsold tudományos köreinkben a nagy veszteség felett érzett mély fájdalmat, s e fájdalom nemcsak hazánk határáig terjedt, hanem ezen túl is messze földre hatott ki. Zsigmondy Vilmos elhunyta alkalmából családján kívül még a pesti kőszénbánija és téglagyár társulat és a magyarhoni földtani társulat bocsátot¬ tak ki gyászjelentéseket, s úgy a politikai mint társadalmi életünk legkülön¬ bözőbb rétegeiből érkeztek az igaz részvét szavai a gyászoló családhoz. Nem emlékezhetem meg részletesen valamennyiről, de kötelességem¬ nek tartom megjegyezni, hogy képviselőházunk ama bizottsága, melynek eleg alkalma volt teljes valóságában méltányolni Zsigmondy ViLMos-nak hazánk parlamentjében kifejtett tevékenységét, meg pedig nemcsak nagyjᬠban, hanem legkisebb részleteivel együtt, ertem a pénzügyi bizottságot, Wahrmann Mór helyettes elnöke és Hegedűs Sándor előadója útján sietett kifejeztetni melyen érzett részvétét, a mint az elhunyt koporsójára, a boldogult iránt erzett tisztelete és szeretető jeléül, díszes koszorút is helyez¬ tetett: «Nagyr abecsült, szeretett elnökének, a képviselőház pénzügyi bizott¬ ságát) felírással.** * Nemzet, 1888. deczember 22-én kiadott 2269 (352)-iki száma. ** Nemzet, 1888. deczember 21-én kiadott 2268 (351 ) -iki száma. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (251) 22 338 BÖCKH JÁNOS : Sclmecz-Bélabánya szab. kir. bányaváros tanácsa sok évi és érdemek¬ ben megőszült képviselőjének elvesztét mélyen gyászolva, polgármestere útján nyilvánítá részvétét ; bányász- és erdészakadémiánk pedig nem késett érzelmeinek szintén távirati utón adni kifejezést ama súlyos veszteség felett, mely a szomorú csapás következtében úgy a családot « valamint a hazai bányászatot és egyáltalán véve a közügyeket érte”1 s hogy a magyarhoni földtani társulat, valamint a m. kir. földtani intézet tisztviselő kara, bár maguk is lesújtva, belső érzelmük sugallatát követve, a részvét meleg sza¬ vával fordultak a gyászoló özvegyhez, azt külön hangsúlyozni nem kell. 1888. deczember 23-án délután 3 órakor temettük el drága halottunkat külső dobutczai 53. számú házából, s mint a napi lapok helyesen emliték, impozáns részvétel mellett. Állami és társadalmi életünk annyi kitűnősége környezte ravatalát, hogy az idegen szemlélő is láthatta, hogy Magyarország legjelesebb fiai egyiket kiserik itt örök nyugalomra. A Selmeczbányáról és Körmöczbáuyáról megérkezett küldöttségeken kívül2 a magyarhoni földtani társulat és kir. földtani intézet testületileg teljesítek szomorú kötelességüket, a mint ama koszorúk képezte virágövhez, melyet a szeretet kegyelete csoportosított a koporsó körül, nevezetesen a gyászoló család, a képviselőház és pénzügyi bizottsága, az országgyűlési szabadelvű pártkor, a magy. tudom, akadémia, a kőszénbánya- és téglagyár- társulat igazgatósága és tisztviselő kara és egyebek,3 köztük számos barát és baráti család, a magyarhoni földtani társulat és a kir. földtani intézet tiszt¬ viselő kara sem tagadta meg a hozzájárulást. Midőn a gyászmenet a ház kapujának bejáratához érkezett, ott várta már Zsigmondy ViLMOS-t esztergomvidéki bányászainak küldöttsége, dísz- oltönyben, gyászszal bevont zászlóval s az égő bányamécscsel kézben, hogy ősi bányászszokás szerint adják meg mesterüknek a végtiszteletet: s midőn végre Zsigmondy Vilmos, a ki életében annyiszor bocsátkozott hivatásszerü- leg a föld mélyébe, a kerepesi temetőben sírjába szállt, az égő bányamécsek búcsút jelző felhajtása és a hosszú útra szóló háromszoros p.Jószerencse ! » megérteték velünk, hogy íme egy igaz bányász utolsó szakmáuyára kelt. 1 Melléklet, a Nemzet 1888. deczember 23-án kiadott 2270- (353)-ik számához. 2 Selmecz-Bélabánya sz. kir. bányaváros képviseletében megjelentek Ocsovszky Vilmos polgármester és Bernhardt Adolf városi tanácsnok, az ottani evang. lyceumot Jezsovits Károly ; Körmöcz sz. kir. és főbányavárost pedig Chabada József polgár- mester és Palkovits rendőrkapitány képviselték. Ezekhez csatlakoztak még Péch Antal miniszteri tanácsos és selmeczi bányaigazgató, Farbaky István bányatanácsos és akadémiai igazgató, végre ifj. Kachelmann Károly. (Lásd Bányászati és Kohászati Lapok, XXII. évfolyam, 6. 1.1. 3 Melléklet a Nemzet 1S88. deczember 23-án kiadott 2270- (353)-ik számához. (252) ZSIGMONDY VILMOS. 339 A magyarhoni földtani társulat megtisztelő bizalmából engem ért feladatot ezennel befejezettnek tekinthetem, csak még azt jegyzem meg, hogy a képviselőház elnöke az 1889. évi január hó 8-án tartott ülésen jelent¬ vén be érdemekben megőszült három tagnak, köztük Zsigmondy ViLMOs-nak halálát, a ház az elhunyt férfiak fölött részvétteljes fájdalmának jegyzőköny¬ vileg adott kifejezést (A képviselőház 1889. évi január hó 8-án tartott 156-ik ülésének jegyzőkönyve) ; a képviselőház pénzügyi bizottsága pedig 1889. február 18-án tartott ülésében örökíté meg elhunyt elnökének, Zsigmondy ViLMOs-nak emlékét a bizottság jegyzőkönyvében.1 Az Oesterreichische Zeitschri/t für Bért]- und Hüttenwesen (Beilage),2 3 valamint a V erhandlungen dér k. k. geologischen Reichsanstalt 3 külön soro¬ kat szenteltek emlékének, a furó-technikusoknak 1889. junius 9 — 11 közt Budapesten megtartott gyülekezete pedig junius 9-én tartott első ülé¬ sében hódolt Noth Gyula úr indítványára Zsigmondy Vilmos, «a mélyen tisztelt bányász és a furászat nagymestere » emlékének.4 Hazai irodalmunkban a napi sajtón kívül a Bányászati és Kohászati lapok,5 a k. m. természettudományi társulat ,6 a magy. kir. földtani intézet évi jelentése 1888-ról (7 -ik 1.) teljesítették ezt; a magyar tudományos akadémia pedig az 1890-re szóló almanachjának 378 — 382-ik lapján közölt, általam írt rövid megemlékezésen kívül, úgy mint társulatunk, emlékbeszéd meg¬ írását rendelte el. A magyar mérnök- és építészegylet 1888. évi deczember 22-én tartott rendkívüli választmányi ülésén a titkár meghatottan jelentven be Zsigmondy Vilmos gyászos elhunytát, a választmány egyhangúlag elhatározta, hogy « az elhunyt kitűnő tagtárs » halála fölötti mély fájdalmának jegyzőkönyvileg kíván kifejezést adni, s hogy az elköltözött hátramaradt családjához az egye¬ sület nevében részvétirat intézendő. A gépészeti és bányászati szakosztályok együttes, 1889. január 11-én tartott ülése, elnöke útján nyervén jelentést Zsigmondy Vilmos «a bányászati és kohászati társosztály kiváló tagjának » elhunytáról, szintén jegyzőkönyvileg adott kifejezést a veszteség feletti mely sajnálatának. (A m. Mérnök- és Építész Egylet heti értesítője VIII. évfolyam <1889) 3. és 19. 1.) 1 Nemzet, az 1889. február 19-én kiadott 2327- (50)-ik száma. 2 XXXVII. köt. 1889. Vereins-Mittkeilungen p. 9 — -10. (E meleghangú, F. M. v. F. jelzésű megemlékezés Friese F. M. lovag miniszteri tanácsos úr tollából folyt.) 3 Jahrgang 1888. p. 329. 4 Allgemeine öster. Chemiker- und Techniker-Zeitung 1889. VII. Jahrgang Nr. 12. p. 359. 5 XXII. évfolyam (1889), 6. és 13. 1. 6 A Természettudományi Közlöny XXI. kötetének (1889) 610-ik lapján, az 1888-ban elhunyt természettudósok nekrológjában. (253) 22* 340 BÖCKH JÁNOS : Mikó Imre gróf, egyik erdélyi jelesünk, Bőd Péter élete és munkáinak méltatásánál azt mondja, hogy « korunk két nagy igazság feltétlen és álta¬ lános elismerését sürgeti') : « Kiki annyit ér, a mennyi a jó és szép életében*.* Alkalmazzuk ezt minden elfogultság nélkül Zsigmondy Vilmos életére, ebben annyi jót és annyi szépet látunk , hogy bátran állíthatjuk, miként hazánk , nevezetesen pedig ennek geológiája és bányászata, benne egy drága kincsének elvesztését siratja, miért is áldott lesz az ö emléke, a meddig él magyar geológus, él magyar bányász széles e hazában. Jegyzet. Zsigmondy ViLMOs-tól a fentebbiben megemlített közleményein kívül jelentek meg még egyéb kisebb czikkek is, melyeket itt, a mennyire ezekről tudo¬ mással birok, a teljesség okáért szintén fel akarok említeni. így 1879-ben a dél¬ magyarországi földrengések alkalmából «Das Erdbeben von Moldovai czím alatt közölt egy rövidebb czikket, melyre dr. Scliafarzik F. a Földtani Közlöny X. évfolyamának 57-ik lapján hivatkozik. Dr. Sckafarzik P. szivessége folytán közölhetem, hogy Zsigmondy Vilmos fentebbi közleménye a Pestet' Lloycl 1879-ik évi november 4-én kiadott 304. sz. mellékletében foglaltatik. 1880- ban ugyancsak a Pester Lloycl május 29-ki 121. sz. esti lapjában, a szer¬ kesztőséghez intézett levélben, egy a promontori Dunaág szabályozását érintő és ezzel Zsigmondy Vilmost illetőleg téves tartalmú közleményt, mely a Pester Lloycl 1880. május 22-ki 5660. sz. közöltetett, igazít helyre Zsigmondy. 1881- ben a Pester Lloycl márczius 20-án kelt 78. sz. mellékletében « Martin Kiáss über elén Promontorer Donau-Arm » czím alatt hoz Zsigmondy ViLM0S-tól egy közleményt, melyben Klass elhunyta alkalmából megismerteti ennek a promon¬ tori Dunaágban fennforgó viszonyokra, nevezetesen az ott létező szikláknak bizonyos mélységig való eltávolítására vonatkozó nézetét, melyet Klass M. sajátkezüleg ír, véleményben közölt Zsigmondy Vilmos kérésére az utóbbival. Az előadottakhoz pót¬ lólag sorozhatom, hogy : Zsigmondy V. jegyzeteiből látom, miként 1872. junius 24-én Varasd-Töp- liczen, jun. 28-án pedig a Keszthely melletti Hévvizen fordult meg s érdekes, hogy az e helyekre vonatkozólag tapasztalt rövid feljegyzéseit az ottani thermák vízmennyi¬ ségének szaporíthatását illető véleményével kiséri. 1877. szeptember 12 — 14. közt Szegszárdon tartózkodván, az ottani, a 30-as években fúrt artézi kútra, a szomszédos kutak vizeire és a környék földtani viszo¬ nyaira nézve az e vidéken előállítható artézi kutak kérdésének további mérlegelése szempontjából tett megfigyeléseket. Az e megfigyelésekre vonatkozó jegyzetekre tehát SEintén felhívom a figyelmet. * Gr. Mikő Imre. Bőd Péter élete és munkái 2. 1. (-54) ZSIGMONDY VILMOS. 341 FÜGGELÉK. 1. sz. melléklet. Az « Ellenőr » 1882. évi január 22-én megjelent 39-ik számának tárcza- czikke. «' Fiume és Trieszt geológiai szempontból. » Az általános figyelem mind inkább Fiúméval foglalkozván, mely kivitelünk és egyáltalában külkereskedelmünk közvetítésében főszereplőül van hivatva, nem leend talán érdek nélküli, megvizsgálni egyrészt, vájjon geológiai szempontból indokolt-e az ott megkezdett nagyszabású kikötőépítés vagy sem, és másrészt : vájjon a természetadta geológiai viszonyok folytán a trieszti, vagy a fiumei kikötőt illeti-e meg az elsőbbség ? A trieszti öböl — Trieszt városát kiindulási pontul véve — északnyugati irányban 1772 kilométernyire s délnyugatra egészen Pizanoig, tehát 20 kilométer¬ nyire az úgynevezett «Flysch» által van szegélyezve. Csakis Isolánál mutatkozik a Flyschben egy 372 kilométernyire terjedő nummulitmész-szigetecske. Trieszttől Optschina felé lép fel a Flysch által fedett nummulitmész, mely krétamészre van települve. A Flysch agyagos palakövekből áll, mely számos homokkőpadokat tartalmaz. Főlejtje Triesztnél délnyugatnak van irányozva. Trieszt környékének imént rövideden jelzett geológiai viszonyaiból kikötő¬ jének két nagy baja könnyen kimagyarázható. Először vízhiánya, miután a partjait szegélyező Flysch vízhatlan természeténél fogva források képződésére nem alkal¬ mas, és a megette lévő nummulit- és kréta-mészre hulló meteorvizek ezek üregeibe beszivároghatván, belőlök csakis a tenger partján Duino és Monfalcone között juthatnak ismét napvilágra. Másodszor tengerfenekének páratlan iszapos volta, mely könnyen megérthető, ha tekintetbe veszszük, hogy a Flyschbe hulló meteorviz geológiai időszakok óta mossa annak agyagos rétegeit, és viszi a lemosott részeket finom iszapként a tengerbe. A fiumei tengeröböl partjai Novitól elkezdve Kallinán, Szt.-Elenán, Porto- Eé'n, Fiúmén, Voloscán, Lovránán, Moscheniczán és Manzinán keresztül min¬ denütt krétamészből állanak. Csakis Fiúméban a tengerészeti akadémia közelében étezik egy kis völgy, melyben a Trieszt partjait szegélyező Flysch igen csekély kiterjedésben mutatkozik. Ezen ponton kívül még igen vékony nummulitmész által két oldaláról szegélyezett szalagban fordul elő a Flysch éjszakkeletnek a Novitól Ivlaricon, Poderveynen keresztül Podgrajéig terjedő vonalon, — s úgy szintén Yeglia szigetén Castelmuschiótól Dobrigno felé. Ezen földtani viszonyoknak köszönheti Fiume, hogy ellentétesen Trieszttel, egyrészt tengeröblének feneke kevésbé lehet beiszapolva, másrészt pedig bő édesvíz¬ források állanak rendelkezésére. Habár az idáig mondottak az illető vidékről készült bármely geológiai tér- (355) 342 BÖCKH JÁNOS : képből könnyen kiolvashatók, mindamellett a magyar kir. közlekedési miniszté¬ rium 1874-ben — meggyőződést kivánván szerezni, vájjon a Fiúméban szándékba vett nagyobb szabású kikötő-építésnél nem fordulhatnak-e elő oly bajok és sülye- dések, mmt az akkor munkában levő triesztieknél, a fiumei tengeröbölnek fúrás iitjáni sondirozását rendelte el. Az ezen munkálatokról szóló s a minisztériumhoz intézett jelentésben a következők foglaltatnak : «Az ide mellékelt fúrási jegyzékből, mely a keresztülfúrt rétegek sorozatát, azok vastagságát és iszapolási viszonyait magában foglalja, világosan kivehető, miszerint a fiumei kikötő talaja a lehető legjobbak közé tartozik, melynél a trieszti kikötőben észlelt sülyedésekhez hasonló bajok absolute elő nem adhatják magokat. » «Mig a trieszti kikötőben eszközölt talaj fúratások ugyanis Bömches ottani építési főnök közlései szerint huszonkét méternyi fúrási mélységben még mindig oly finom iszapot eredményeztek, melynek iszapolása után alig megmérhető isza¬ polási maradék találtatott, addig a fiumei talaj legfelsőbb rétege, közvetlenül a víz alatt négy tized* százaléknyi iszapolási maradékot eredményezett, mely lassan¬ ként a második réteg elértéig 3 százaléknyira emelkedett.# «Az ezután következő rétegek, még pedig az első fúrásnál tervezett Zichy és a II. molo között a 32 métertől a 41-dik méterig 22 — 52 százaléknyi a 41 « a 45-dik « 3 « a 45 « a 45-8 « 25 « a 45-8 « a 46‘5, a hol a legszilárdabb kőzetben hagyatott el a fúrás, 18 — 25 százaléknyi iszapolási maradékot eredményezett.# «A 2-dik fúrás a leendő II. és III. molo között hasonnemű eredményt mutat fel, miután az iszapolási maradék : a 29'4 métertől a 40 méterig 26.6 százalék a 40 « a 43 « 2.5 « a 43 « a 44'7 « 1 1 .6 « a 44’7 « a 45 « a hol a fúrás a legszilárdabb mész¬ kőben elhagyatott, 23.5 százalék.# «Ha már most tekintetbe vétetik, miszerint Triesztben a fentérintett 22 méternyi fúrás alja még mindig a felsővel azonos finom iszapból áll, holott Fiúmén majdnem hasonló mélységben mészsziklák léteznek, melyek fölé 14 — 15 méter vastagságú, nagyobbrészt olynemű rétegek települnek, melyekre Budapesten négy- emeletes házak építtetnek, akkor a fentebbi állítás, miszerint a fiumei kikötő alja a legjobbak közé tartozván és a triesztivel semmi módon összehasonlítható nem lé¬ vén, a fiumei kikötőépítésnél a triesztiekhez hasonló sülyedések ahsolute elő nem for¬ dulhatnak, tökéletesen igazolt.# A fiumei kikötő- építéseknél beállott sülyedések tényleg majdnem semmi¬ seknek mondhatók, kivéve a diga végét, a hol ezelőtt két évvel az egész 40 méter magas töltés körülbelül 50 méternyi hosszban 1 8 méternyire leülepedett. Ez azon * Az « Ellenőr# közleményében négy százalék szerepel, de ez határozottan téves, mert Zsigmondy általam betekintett kézirata csak 04 százalékról szól. (Böckh J.) (256) ZSIGMONDY VILMOS. 343 völgyelet irányára esik, melyben a tengerészeti akadémiánál is a trieszti veszedel¬ mes Flysck mutatkozik, a melyről a priori némi bajtól tartani lehetett. Miután azonban az érintett pontoni siilyedés két év óta tovább nem terjed, a szükséges vízmélységet meg nem zavarta, s végre a kikötőre praeliminált költsé¬ geket nem alterálta, őszinte örömmel constatálhatjuk, miszerint alig létezik ma nagyobb szabású kikötő, melynek építése körül a természet adta szerencsés viszo¬ nyok folytán oly fényes eredmény eléretett volna. Ha ehez hozzá vesszük, miszerint a Fiúméba érkező hajók a legczélszerűbben alkalmazott készülékek segélyével a legkitűnőbb forrásvízzel a lehető legkényel¬ mesebben elláthatók, akkor úgy hiszem Fiúménak Trieszt felett való elsőbbsége geológiai szempontból könnyen megérthető. Zsigmondy Vilmos. 2. sz. melléklet. Az 1867-iki július hó 8-án Rottenbiller Lipót képviselő úr elnöklete alatt, Kanser István, Fuelis Rudolf, Prcitszner József képviselő urak és Szumrák Pál főmérnök jelenlétében Pest városában létesítendő artézi kút iránt tartott a Ibizottmá n y n a k jegyzőkönyve. Alúlirott bizottmány azon czélra lévén kiküldve, hogy egy Pesten létesí¬ tendő artézi kút iránt véleményt adjon — mindenekelőtt feladatáúl tűzte ki ezen kérdést minden oldalról, főképen tekintettel Pest városa jövőjére — tanulmᬠnyozni s ezen tanulmányainak eredményét a következőkben terjeszti elő : Miután minden nagyobb városi községnek feladata oda törekedni, hogy minden czélra használható jó minőségű víz a legnagyobb bőségben rendelkezésére álljon, legislegelőbb azon kérdést vitatta meg, — minő czélokra szükséges légyen Pesten a víz és mi módon legyen az a czélnak megfelelően a legolcsóbban szállít¬ ható ? Pest városa, mint az évek óta folytatott tárgyalásokból tudjuk — első helyen jó minőségű ivó, mosó és gyári czélokra alkalmatos vizet nélkülözni kénytelen. Ennek megszerzése kizárólag és egyedül egy artézi kút furatása által Pesten elér¬ hető nem lévén, annak megszerzésére más mód mint a tervezett vízvezeték által nem kínálkozik. Pest városa ennélfogva egy vízvezetéknek előállítását semmi módon sem kerülheti lei. Vannak azonban Pest városának másnemű vízszükségletei, melyek igenis épen csak egy artézi kút által a legolcsóbban s legczélszerűbben fedezhetők, az pedig a városerdei locsoltatás, fürdők felállítása és a városerdei tónak megtöl¬ tése. Valamely városnak ilynemű czélokra szükségelt haszonvize, ha talajának geológiai szerkezeténél fogva artézi kutak furatása után szerencsés eredmény vár¬ ható, mindenkor a legczélszerűbben ily kutak előállítása által szerezhető meg. A fúrt kút ugyanis befejezése után semminemű költséget sem igényel többé, míg ellenben egy vízvezetéknél nem csak a gépeknek és tartalékmedenczéknek jó karban tartása, hanem a nagy mennyiségben szakadatlanul szükséges tüzelő anyagnak beszerzése is folytonos pénzáldozatokat vesz igénybe. Páris városában mindamellett, hogy négy vízvezetékkel bír, melyek részint folyam-, részint forrásvizet szolgáltatnak, talajának imént említett szerencsés szer¬ kezete épen csak haszonvizek megszerzése végett két nagyszerű világhírű artézi kút furatására szolgáltatott alkalmat, — melyek egyike, a grenellei, már ezelőtt (257) 344 BÖCKH JÁNOS : 16 évvel befejeztetvén, főképen az ezen városrész vágóliídjainak vízzel való ellátᬠsára ; a második, 9 év óta közhasználatban lévő passyi kút pedig leginkább a Bois de Boulogne-féle park vízszükségleteinek fedezésére állíttatott elő. Páris városa még azzal sem elégedvén meg, újabb időben arra határozta magát, hogy tekintettel a már fenálló két artézi kút kitűnő eredményeire — még három új artézi kutat furasson, melyek tettleg kivitel alatt lévén, rövid idő alatt be leendnek f jezve. Ha a Páris városában létrejött artézi kutaknak előállítási költségei más modorú vízvezetékeivel összehasonlíttatnak, akkor a legegyszerűbb számításból kiviláglik, miszerint egy artézi kút legfeljebb két esztendő alatt nem csak kamattal együtt téríti meg a befordított tőkét és ez idő után úgy szólván semmibe sem kerül, hanem hogy az ezentúl használt víz tiszta nyereség, holott minden más¬ nemű vízvezetéknél — a mint fent is már megérintetett — folyvást drága tüzelő anyag, gépek, felügyelet és költséges javítások igényeltetnek. Szolgáljon ennek okadatolására Párisnak fenemlített 300 öl mélységű Passy-i artézi kútja, mely minden 24 órában 316,500 köbláb vagyis 175,833 akó 25Va lábnyira felszökő vizet szolgáltat. Ezen kútnak előállítása rendkívüli nehézségekkel lévén összekötve, egy millió frankba került, ellenben egy esztendő alatt a párisi vízárak szerint (egy köbméterre 80 frankot számítva) 800,000 frankot jövedelmezett. Tekintettel a fentebbiekben elősoroltakra, alulírt alválasztmány azon meg¬ győződésre jutván, miszerint egy artézi kútnak Pesten való előállítása — habár annak létesítése a vízvezetéket nélkülözhetővé nem teendi is — bizonyos vízszük¬ ségletek fedezésére nem csak felette kívánatos, hanem hogy az a városra nézve egyszersmind jövedelmező is leend, — egyedül azon kérdésnek fejtegetésére indí¬ tották : milyen költséget igényelhetne egy ily kútnak furatása, miután a főkérdést : váljon a siker némi valószínűségével Pesten egy artézi kútnak előállítása meg- kisérthető-e s minő vizet eredményezend, a Zsigmondy Vilmos úrnak a Margit¬ szigeten a folyó évben a legfényesebb sikerrel végbe vitt kút fúrása véglegesen megfejtette. A margitszigeti artézi kút ugyanis csak is 7 küvelyknyi átmérővel bírván, 24 óra alatt 18 lábnyi magasságban a földszín felett 60,000 vagy 107,400 köbláb, 2 lábnyira a földszín felett pedig 180,000 köbláb, vagyis 100,000 akó, és a mint ezt Molnár gyógyszerész úr vegybontásának 7. alatt ide mellékelt eredménye bebi¬ zonyította, igen tiszta, a legkülönszerűbb czélokra használható 35 B. fokú hévvizet szolgáltat. Mielőtt Zsigmondy Vilmos úr a kút fúrásához hozzá fogott volna, mely is a múlt év deczember 23-án indíttatott meg, általa már két héttel korábban, azaz ugyanazon hó 12-én egy, a magyar földtani társulatnál tartott értekezésben a 7. alatt ide mellékelt évkönyv 208-ik lapja * szerint kimutatta volt, miszerint Pest városában egy artézi kútnak fúrása a siker legnagyobb valószínűségével kisért¬ hető meg. Mind ez, mind pedig Zsigmondy úrnak Pest városa tanácsához a múlt év november 14-én a városligeti rondeauban saját költségén mélyesztendő artézi * Itt tévedés van, s azt hiszem, hogy a Munkálatok III. kötetének 190 — 191. lapja értetik. ZSIGMONDY VILMOS. 345 kút engedélyérti folyamodványa — mind végre a margitszigeti fúrás eredménye, mely Zs. úrnak elméletileg felállított tételeit a legfényesebben bebizonyította, s melyről a birodalmi földtani intézet is 2/a alatt mellékelt idei évkönyvének* 208-ik lapja szerint a legkedvezőbben nyilatkozik, csakugyan elegendő biztosítékot nyúj¬ tanak arra, miszerint egy Pest városában megkezdendő artézi kút furatása nem¬ csak sikertelen kisérlet nem leend, hanem hogy az egyszersmind hévvizet ered- ményezend. Általánosan ismert tény: hogy a föld belterületén a melegség minden 115 lábnyi mélységre 1 Reaumur fokkal nő. Pesten azonban ez némi változást szenved, mivel itten oly tényezők szerepelnek, melyek a melegségnek sokkal nagyobb fokozatát idézik elő, úgy hogy Pesten minden artézi kút által hévforrások nyit¬ tatnak meg. Ha már a közönséges artézi kút nagy előnyöket nyújt, világos, hogy egy hévforrás, mely tiszta egészséges vízzel szolgáland, megbecsülhetlen, mivel ily kút által nemcsak locsolásokra, mosásokra és más nyilvános czélokra, de egyszers¬ mind gyógyfürdőkre alkalmas víz is nyeretik, mely ezen felül kertek öntözésére felhasználva tropikus növényeket táplálhat és a legszebb vegetatiót hozhatja létre. A Pesten fúrandó artézi kút a fennálló viszonyoknál fogva különben nemcsak hévvizet szolgáltatand, hanem egyszersmind természetes szökő forrást is képezend, mely a földszín fölébe fel fog emelkedni. Tekintettel a Margitsziget vizét szállító rétegre, mely 63 ölnyi mélységben találtatott, továbbá a rétegeknek lejtezetére, mely jelenleg már ismeretes, végtére az újból fúrandó kútnak a Margitszigettől számítandó távolságára, az újból Pesten fúrandó kútnak mélysége valószínűleg 204 ölre fog terjedni, a mint ez az előbb elésorolt vázlatból és számításból kitűnik. ac = 1 600° = távolság a Margitkúttól a városligeti rondeauig, ab = 63° = a margitszigeti kút mélysége, <(3 = 5° fok = a vízér lejtezete, cd + de = M — az újból fúrandó kútnak mélysége, M = 63° + bd tg. (3 = 2029/io ül ; ehhez hozzá adandó még a Margitsziget és a Városliget közti földfelület lejtezet különbsége l6/ío öl ; 202-9 + 1-6 = 2045/iu öl. * Itt a YerhandI ungen 1867. évfolyam értendő. (259) - m;,, 346 BÖCKH JÁNOS : Ennek folytán feltéve, liogy az újból fúrandó kút 12 hüvelyknyi átmérővel előállíttatnék, a Margitszigeten jelenleg 18 lábnyi magasságban kifolyó víznek négyszeres mennyisége azaz 60,000 x 4 = 240,000 akó fogna e szerint minden 24 órában kifolyni és a víz 10 lábnyi magasságban a földszín fölébe felszökni. Az ekkép 1 2 hüvelyknyi átmérővel fúrandó artézi kút előállítására szükséges költségek Zsigmondy Vilmos számítása szerint következők lennének : a) A fúró háznak és gőzgépnek előállítására, úgymint szükséges fúró esz¬ közök beszerzésére . ___ ... ... ... _ ... ... ... 15,000 frt. b) Csövek beszerzésére ... .... ... ... .. ... ... ... 8,000 frt. c) Fúrási költségek és munkabér ... ... ... ... ... ... ._ 27,000 frt. Összesen : 50,000 frt A kútnak tökéletes előállítása legfeljebb két esztendőre terjedne, de nagyon valószinű, hogy a fúrás egy esztendő alatt is foganatosítható lészen, mivel rend¬ kívüli nehézségek alig fordulhatnak elő, mely feltevésnek bizonyítékául egyrészt a Margitszigeten rövid idő alatt történt 63 ölnyi mély kút fúrása, másrészt a körül¬ belül 30 évvel ezelőtt az Orczy-házban a legtökéletlenebb fúró eszközökkel 105 ölny. mélységig végrehajtott fúrás szolgál. Miután minden artézi kút oly helyen fúrandó, a hol tőszomszédságában vagy elegendő nagy vízmedencze, vagy leesapolási árkok, vagy vízvezető csatornák léteznek, melyek a befejezett fúrás után a roppant mennyiségben kiszökő vizet vagy megemészteni, vagy pedig elvezetni képesek, ezen czélra alkalmasabb hely a Városligetnél alig választható, melynek tava egy — egészen a Dunáig vezetendő és a városon kívül a Dunába torkoló — leesapolási árokkal van összekötve. A belvárosban fekvő utczai csatornák képesek volnának ugyan a nyári hóna¬ pokban az artézi kútból keletkezett roppant mennyiségű vizet elvezetni, de koránt¬ sem a téli hónapokban, midőn a csatorna-zsilipek elzárvák és a város saját költ¬ ségén 240,000 akó vizet naponta a csatornákból kiszivattyuztatni kénytelen volna. Miután a javaslatba hozott artézi kút legelső feladata leend a városliget tavat a szükséges vízzel táplálni, szükségesnek látjuk erre vonatkozólag a követke¬ zőket felemlíteni : A városligeti tó, mely 27,000 Q ölnyi vízterülettel bír, a nyári hóna¬ pokban kipárolgás által 24 óra alatt középszámban 12,096 köbláb vagy 6720 akó vizet veszít. Hogy a városligeti tónak vízszine mindig egyformán magas maradjon, szük¬ séges, hogy az naponta legalább 6720 akó vízzel tápláltassék. Azon esetre, ha a városligeti tó egy részvénytársulati vízmű által vízzel tápláltatnék, ennek költségei 6048 írtra rúgnának még akkor is, ha egy akó víznek ára 6 hónapon át csak 90 krral számíttatnék és feltéve azon rendkívüli kedvező esetet, hogy egy akó Dunavíz hat hónapon át csak 50 krba kerülne, a tónak 6 havi táplálása mégis 3,360 írtba kerülne. Miután pedig a városligeti tónak vízzel való ellátására terve¬ zett Rákos pataki vízvezeték legalább is 61,891 írtba kerülne és illetőleg évenkint 3094 frtnyi kamatot igényelne, a városligeti köriiti fasor és egyéb utaknak jelen¬ legi hiányos locsolása továbbá évenként 3000 frt költséget okoz és daczára annak, a Városliget kevés kivétellel poros és homokos oly annyira, hogy szeles napokon a (260) ZSIGMONDY VILMOS. 347 közlekedés lehetetlen, — ezen két kiadás magában már 6094- frtnyi évi kamatot vagy 121,880 frt tőkét képvisel. Az artézi kútnak furatása és tökéletes előállítása Zsigmondy úrnak számítása szerint azonban csak 50,000 írtba kerülvén, világos : mily nagyszerű haszonban és megtakarításban részesül Pest városa az által, ha egy artézi kutat furat, mivel 8 esztendő alatt a liget belocsolása és a tónak táplálása mellett, még az eddigi kiadások is tökéletesen megfizettetnek és a város ezen kiadásokat jövőben tökéle¬ tesen megtakaríthatja. De mindezeken kívül az artézi kút vizéből a városnak bármely pontján a víz hévfokának c-ekély leszállításával s a terep természetes lejtezetének felhasz¬ nálása mellett igen czélszerűen több fürdő felállítható, mely fürdők szintén nem csekély hasznot hajtandnak. Az ezen felül felmaradó, valamint a fürdőkből lefolyó víz utczáink köveze¬ tének oly nagy mértékben szükséges locsoltatására s csatornáink részbeni öblíté¬ sére leend fordítandó, végtére a Városligetnek összes ültetményei és növényei — melyek jelenleg csak lézengnek — a könnyű modorú öntözés következtében virá- nyosabbakká és dúsabbakká átváltoztathatok. A fentebbiekben előadottak alapján kötelességüknek ismerik alulirottak a tisztelt közgyűléshez azon indítványnyal járulni, méltóztatnék egy artézi kútnak furatását annál inkább mielőbb engedélyezni s életbe léptetni, minthogy attól lehet tartani, hogy azon esetre, ha a városi közönség ezen vállalat foganatosítᬠsával sokáig késedeznék, könnyen megtörténhetnék, hogy megalakulván egy a fentemlített előnyöket felkaroló magán társulat, azokat a közönség kizárásával saját hasznára kiaknázza, mi által Pest városa közönsége nem csak jelenleg, hanem a jövőben is azon jogtól megfosztatnék, hogy az artézi kutak előnyeit kizárólag élvezhesse. A kivitelt illetőleg, — úgy hiszszük — mást Zsigmondy Vilmos úrnál, kinek eddigi fúrásai Harkányon és a Margitszigeten bebizonyították, miszerint ezen ügyben elméletileg és gyakorlatilag egyiránt jártas, a tekintetes közgyűlés alig fog megbízni. Tekintetbe véve, miszerint ily nagyszerű mű vezetése és kezelése szerfelett terhes és fáradságos és miszerint az egyedül csak alapos tudománynak leggyönyö¬ rűbb eredménye, melyre már is nem csak honunkban minden mívelt ember büszkén tekint, de melyet a külföldnek összes szakemberei is figyelemmel kisérnek, alulírott bizottmányi tagok méltányosnak tartják, hogy Zsigmondy Vilmos bánya¬ mérnök úr azon esetre, ha a tervezett kút sikeres befejezése következtében a fent elősorolt feladatoknak meg leend felelve, 20,000 frtnyi tiszteletdíjban annál inkább részesíttessék, miután alulírott albizottmány előtt kinyilatkoztatta, mi¬ szerint a fúrás vezetését annak egész tartamára ingyen elvállalni kész s miszerint tiez tel etdíj t csakis teljes sikerű eredmény mellett hajlandó elfogadni. Zsigmondy V. úr az imént előadottak elfogadása esetére arra lenne kötele zendő, hogy Pest városa határában magánosok számára vagy magántelkeken kút- fúratást nem eszközlend. Magántelkeken eszközlendő kútfúratásokra nézve különben a bizottmány véleménye oda járul, hogy miután Pest városa terepi viszonyai és fekvésénél fogva (261) 348 BÖCKH JÁNOS : téli árvizek alkalmával, midőn a lecsapolási utczai csatornák elzáratnak, a nagy- mennyiségű vizeknek az elzárt zsilipekből való kiszivattyúztatása szerfeletti nehéz¬ ségekkel és költségekkel van egybekapcsolva, artézi kutaknak magán telkeken való furatása egyátaljában nem lenne megengedendő. Midőn végre ajánlatunkat újból a tisztelt közgyűlés felkarolására a legmele¬ gebben ajánlanék, felkérjük egyszersmind is, méltóztatnék a tervezett artézi kút kivitelére vonatkozó részletes tárgyalásokkal és intézkedések megtételével, nem különben a szükséges pénzösszeg előteremtése iránt egy külön bizottmányt meg¬ bízni. — Rottenbiller Lipót (s. k.) elnök. — Preuszner József (s. k.). — Fucks Rudolf (s. k.). — Kauser István (s. k.). — Szumrák Pál (s. k.) főmérnök. 3. sz. melléklet. Az artézi kút furatására felügyelő bizottmánynak jelentése Budapest fővᬠrosa tanácsához, a munka megindításától a jelentés napjáig történtekről. Tekintetes Tanács ! A városligeti artézi kút fúrása már annyira előre haladott-, hogy a befejezést tekintettel az eddig is elért sikerre, rövid idő alatt várhatjuk. Szükséges tehát, hogy időhaladék nélkül megtétessenek azon előzetes intézkedések, melyek a kút furatása által nyert és még nyerendő víznek közhasznúvá és a fővárosra jövedel¬ mezővé tételére vezetnek. A munkálatokra felügyelő bizottmány nem tarthatja feladatának azt, hogy az említett irányban megbízás nélkül javaslatot tegyen, vagy tervet készítsen, de meg lévén győződve arról, hogy a mű keletkezési körülményeinek megismertetése a jövőben teendő intézkedések útjának egyengetésére szolgál, s kötelességének vélvén a mű keletkezésének és eddigi fejlődésének szakait előadni, helyén látja a tek. tanácsnak a következő történeti vázlatot bemutatni. A főváros balparti részén a te mészetes meleg forrásvíz-fürdők hiánya már e század első évi izedében báró Brudernt arra indította, hogy az akkori városi tanácstól a Rákos torkolatával szemben eső, most már elkotort úgynevezett fürdő¬ sziget bérletét kérje, mely szigeten kérelmező az ott levő forrásokból meleg fürdőt kivánt létesíteni. A bérlet megköttetett, azonban a fürdők építése elmaradt. Az 1861-ik évben Dr. Siklósy ugyancsak ezen sziget meleg- vizét kivánta a városba bevezetni, azonban a vele megindított tárgyalások is eredménytelenek maradtak. Csak midőn 1866-ban Zsigmondy Vilmos bányamérnök a földtani társu¬ latban tartott előadásában kimutatta, hogy a pestvárosi területen egy artézi kút fúrása sikerre vezetne, s ezen kijelentése alapján még ugyanazon évben az akkori városi tanácsnak azon ajánlatot tette, hogy engedtessék meg neki a Városliget valamelyik pontján egy artézi kút fúrása, — csak akkor kezdett tulajdonképen azon meggyőződés uralkodóvá lenni, hogy a Városligetnek vízzel való ellátását artézi kúttal legczélszerűbben lehetne elérni. Midőn 1867-ben Pest város alkotmányos hatósága megalakult, ez legelső teendőjének tekintette gondoskodni arról, hogy az előző években, különösen pedig 1866-ban a kolera- járvány alatt annyiszor sürgetett városi vízvezeték életbelép¬ téi) ZSIGMONDY VILMOS. 349 tetését előmozdítsa, — egyúttal azonban belátván azt, liogy a városnak és a magᬠnosoknak mindennemű akár háztartási vagy tisztasági, akár ipari vagy fényűzési összes vízszükségletéről a vízvezeték maga elegendően és czélszerűen nem gon¬ doskodhat, az artézi kút furatásának eszméjét is felvette, s a vízvezeték létesítési előmunkálataira kiküldött bizottmányt arra is utasította, hogy egy artézi kút mi módon leendő fúrása iránt javaslatot tegyen. Ezen bizottmány jelentését 1867. míg. hóban bemutatván, ebben azt java¬ solta, hogy a Városligetben egy artézi kút ásassék, és pedig részint azon czélból, hogy a nyerendő vízzel a városligeti tó megtöltessék, részint pedig hogy a víz a növényzet és utak öntözésére, mindenek felett fürdői czélokra felhasználható legyen. A bizottmány kijelenté, hogy meggyőződése szerint a kút furatására fordí¬ tandó pénz rövid idő alatt meg fog téríttetni. Egyúttal a bizottmány tekintettel arra, hogy Zsigmondy Vilmos a Margitszigeten fúrt artézi kúttal megmutatta azt, hogy ily mű létesítésére minden tekintetben képes, azt javasolta, hogy ő szólít- tassék fel a mű végrehajtására. A közgyűlés ezen javaslatokat elfogadta, és a kút furatási költségeire a gyámi tartalék-alapból 50,000 frtot és Zsigmondy Vilmosnak a mű sikerülése esetén 20,000 frt tiszteletdíjat szavazott meg, egyúttal pedig 1868. évi márczius hó 8-án 7587. sz. a. utóbb nevezettel szerződést is kötött, melynek főbb pontjai a kö¬ vetkezők : a) Zsigmondy Vilmos az artézi kút furatási összes terveket készíti és a mun¬ kákat vezeti, a város mindenféle kiadásra összesen 50,000 frtot szavaz meg. b) Ha ezen összegen a kút furatása sikerül, akkor Zsigmondy Vilmos 20,000 frt jutalomdíjat kap, ha az 50,000 frt a furatási költségeket nem fedezné, a 20,000 frt jutalomdíjból fog a többi költség fedeztetni. c) A fúr lyuk átmérője 1 2 hüvelyk, a 24 óránként kifolyó víz mennyisége 50,000 akó, mely víznek a föld felszine felett 4 öl magasságra kell emelkedni. A kút-furatási munkák fehigyeletére 1868. márczius hó 4-én a közgyűlés külön bizottmányt küldött ki, Bottenbiller Lipót elnöklete alatt, melynek tagjai voltak Preuszner József, Sebastiany Frigyes, Dobos Ferencz, Nasztl Mór és Fuchs Gusztáv képviselők, Szumrák Pál az akkori főmérnök és Csendics Gyula tollnok mint bizottmányi jegyző. Ezen bizottmány, mely később annyiban szenvedett vál¬ tozást, hogy elnökévé Gamperl Alajos s legutóbb Kada Mihály alpolgármester, továbbá pótlólag tagjaivá Havas Ignácz, Haris Sándor és Déry Mihály, valamint jegyzőjévé Horváth Gyula és végre Kún Gyula neveztetett ki, működését még 1868. márczius 6-án megkezdette s mai napig folytatja. A bizottmány a fúrandó kútnak helyét még 1 S68. évi márczius havának első felében az akkori aradi utcza és a tó között, utóbbitól mintegy 30 öl távolságra kitűzvén, azonnal hozzálátott a munkához szükséges kellékek beszerzéséhez, neve¬ zetesen gondoskodott a fúrtorony felállításáról, fúró eszközök és csövek beszerzé¬ séről ; megrendelte a gőzgépet, de addig is, míg utóbbi elkészülhetett volna, a fúrás már 1868. évi november hó 15-én 18" + 6'" átmérőben, kézi munkával megkez¬ detett, mely alkalommal az I. sz. cső, a veres fenyőből készült iránycső, 9° 0' 8" mélységre lesülyesztetett. A következő 1869-ik évben júliusig még mindig csak kézimunkával lehetett haladni, ily módon lett ápril hóban a II. számú bélelet-cso 16" 5"' belső átmé- (263) 350 BÖCKH JÁNOS : rővel 35° 1' 6" mélységre lesülyesztve. Július hóban a gőzgép már fel lévén állítva, a munka gyorsabban indult, azonban szeptember hóban a II. sz. cső behorpadván, október végéig, midőn a horpadás kiegyenlíttetett, a fúrás nem igen haladhatott, mindennek daczára azonban ez év deczember haváig mégis annyira gyarapodott a munka, hogy a III. számú 14" 9"' belső átmérőjű bélelő cső sülyesztését deczember hó végén meg lehetett kezdeni. Az 1868/9-ik év végéig furatott összesen 36° 3' 3" s a felhozott iszap hőfoka 15‘8 E. fokot mutatott, mi az alvíznek 8-8 E. fokával szemben 7 hőfok gyarapodást képvisel. Az 1870-ik évben daczára annak, hogy munkaközben többféle baj adta magát elő, úgymint február hóban a gépen nagyobb törés fordult elő, júliusban pedig a csövezés alkalmával a láncz szakadt el, azután mindjárt a bővítő olló törött el, a fúrás mégis tetemesen haladt, mert ez év végén a fúrlyuk mélysége 82° 5" volt, tehát az előző évvel szemben 45° 3' 2”-et haladt, s a felhozott iszap hőfoka 24- et mutatott, vagyis 8’ 2-vel többet, mint az előző évben. Ez év augusztus havában lett a IV. számú bélelő cső 13" 6"' belső átmé¬ rővel lesülyesztve. A következő 1871 -ik év képe egyáltalán nem mutat nagy haladást, mert ezen évben a fúrás csak a 100° 2' 8" mélységig haladt. Az év folyamán inárczius hóban az V. számú 12" 3"' belső átmérőjű, sdeczemberben a VI. számú 11" 1"' átmérőjű bélelő cső lett lebocsátva; megjegyzésre méltó, hogy a VI. számú béllelet a külföldön készült előbbiektől eltérő szegecselt kettős vaslemezekből áll s az utána következő többi béllelet is hasonló módon van szerkesztve. Ezen csövek Kachelmannak vichnyei vasgyárában készíttettek. Az előirányzott összegek elfogyván, szükséges volt a munkának folytathatása végett a volt pestvárosi közgyűléshez folyamodni, s miután adatokkal kimutat- tatott az, hogy a fúrásnak sikerre kell vezetni, a közgyűlés a szükséges költségeket a következőkre megszavazta. Az 1872-ik évben apróbb javításokra s kisebb eszközök készítésére a fúr- torony mellett kovácsműhely rendeztetett be, miáltal sok idő s pénz lett meg¬ takarítva. Ugyanezen évben lett a tisztítás módja is megváltoztatva ; ugyanis előbb a tisztító cső a fúrórudazaton lett lebocsátva, mi tetemes időt és fáradtságot igé¬ nyelt, mi az által lett megkímélve, hogy a tisztító cső egy dobon futó sodrony- kötélre alkalmazva, önsúlyánál fogva futott le a fenékre, honnan kézi erővel vona¬ tott fel ; nevezetes haladás volt ez, ha meggondoljuk, hogy az előbbi mód mellett minden tisztításnál a rudazatot egybecsavarni s ismét szétszedni kelletett. Ugyanez évben a fúrás 125° 1' 6" mélységig haladt, a VII. számú 10" 2'" belső átmérőjű csövezet lebocsáttatott. Az előbbi években tett javítások és munkakönnyítések eredményét már a következő 1873-ik év megmutatja, mert ez évben a fúrás 170° 5' 2" mélységet éi*t el, 45° 3' 8"-el többet, mint az előző évben, sőt többet, mint a két megelőző év folyama összevéve. A felhozott iszap hőfoka is ekkor kezdett nevezetesebb emel¬ kedést mutatni ; ugyanis mint már felemlíttetett, 1868/9-ben 1 5‘S, 1870-ben 24, 1871-ben és 72-ben 25-5 volt a hőfok, azonban 1873-ban már 32. (2G4) ZSIGMONDY VILMOS. 351 A munka további könnyítésére a rudazat, mely eddig darabonként 2° hosszú s tetemesen vastag volt, a műhelyben átalakíttatott 6 öles darabokra, miáltal az éretett el, hogy a ki- és becsavarási munka egy harmadrészre szállíttatott. Továbbá ugyancsak a munka könnyítésére a tisztító kötél a géppel össze¬ köttetésbe hozatott, minélfogva a készülék felhúzásánál a kézi munka mellőz¬ hetővé lett, alkalmaztatott ütés-számláló, gondoskodás történt, hogy a himba ütései elliáríttassanak s a Vili. sz. 9" 3"' átmérőjű bélelő cső beeresztetett. A következő 1874-ik év még nagyobb eredménynyel végződött, mert az elért mélység ez évben már 289° 3' 2” volt, s a gyarapodás ez évben csaknem elérte az összes előző évek eredményét. De nem csak a mélység, hanem az iszap hőfoka is haladott az előző évihez képest 13'9 fokkal, úgy hogy m. év végén már 45-9 volt. A fúrtorony megerősíttetett ez évben, a munka éjjel sem szünetelt ; lebo- csájtatott a IX. sz. 8” 4"' és a X. sz. 7" 8"' átmérőjű bélelő cső, megjegyzésre méltó ezen évről még az, hogy február 28-ától kezdve az iszapból gázbuborékok felszállása tapasztaltatott. A következő 1875-ik évben sok akadály lyal kellett megküzdeni, mellőzve azon további bajt nem okozott eseményt, hogy július 2-án délután a villám a fúró¬ toronyba csapott, említést érdemel a szeptember 14-iki rudazat-szakadás 120° mélységben, de ezen baj is elháríttatott s a munka folyt. Deczember 20-án éktörés következtében a véső lenn maradt s ez évben ki sem szedetett. Mind e bajok daczára, a fúrás 402° 4"-ig haladt, s a felhozott iszap hőfoka 58’7 fokot mutatott 12-8-al többet mint az előző évben, s augusztus 22-én sikerült a felszálló gázt meggyujtani. Az 1876-ik év első két havában a múlt évi bajok elhárításával kellett meg¬ küzdeni. Január 28-án sikerült a vésőt kihozni, de a hosszú állás folytán a csövek annyira megszorultak, hogy a XI. számú 6" 6"' átmérőjű bélelő cső csak nagy nehézségekkel volt lesülyeszthető, ehhez még hozzájárult az, hogy a gépen egyik csapágy eltörött, s a szalagcsiga szintén megromolván, kicserélése elkerülhetetlenné vált; mégis a fúrás az év végéig 858-51 méterig (458° 4' 6") haladt, s az iszap hőfoka 61-6-ra emelkedett. Említésre méltó, hogy augusztus 31-én tétetett kísérlet a hengerfúrással, s ez szép eredményre vezetett, s hogy a XII. számú 152ram (6" 3"') belső átmérőjű bélelő cső, úgynevezett vendégcső, lesiilyesztetett. Ily haladás mellett a következő 1877-ik évre már biztosan lehetett várni az eredményt; az iszap magas hőfoka, mely a 8-8° alvízliez képest az elmúlt évvégén már 52-8° haladást mutatott, legkevésbé sem engedett kétkedni a végleges siker¬ ben, a minek első jelei június 4-én tűntek fel, midőn először mutatkozott felszálló víz, a mi június 24-én már oly nagy mennyiségre gyarapodott, hogy sürgősen kellett gondoskodni annak elvezetéséről, s a forrás-foglalási munkákról. E végre a felszálló víz, mely egy darabig kézi munkával távolíttatott el, a furháztól kezdett ideiglenes esőcsatornán a sugárúti csatornába vezettetett ; az akna kimélyíttetett, a bélelő csövek levétettek, a csövek közötti üregek finom szemű kavicscsal kitöltettek, az akna kifalaztatott, s a foglaló csőnek beton alapja elkészíttetett ; mindezen munkák július derekáig befejeztettek ; ekkor már a fel¬ szálló víz 30'1° hőfokot mutatott. (265) BÖCKH JÁNOS : 352! Július 25-én kezdetett meg a belső bélelő cső elvágása ; az e czélra szerkesz¬ tett műszer a kísérletnél igen szép eredménynyel működött, úgy hogy a tervezett nagy mélységű vágásnál is biztos sikerre lehetett számítani. A vágás 720 méter mélységben sikerült is, azonban midőn a levágott csőrakat kiemeltetett, s már 42 méter hosszaságban július 31-én ki is szedetett, a többi rész saját súlyánál fogva elszakadván lezuhant, és az alsó csőrakatba hosszan bevágódott. Nagy szeren¬ csének mondható, hogy ez alkalommal, midőn a zuhanás folytán az egész csőtartó állvány darabokra hullott szét, a nyílt aknában lent dolgozó öt egyén közül négy sértetlenül maradt, s csak egy szenvedett nem nagy mérvű zúzódást. Most már arról kellett gondoskodni, hogy a leszorult cső kihúzassák, a tapasztalatok után arról gondolni sem lehetett többé, hogy ismét 600 — 700 méter hosszaságban emeltessék meg a csőrakat, e helyett czélszerűnek mutatkozott az, hogy 60 — 70 méter darabokban szedessék ki, a mely munka augusztus 24-én 722*18 méter mélységig meg is történt. Szeptember 7-én a négy ágú foglaló szerkezet elhelyeztetett, de ekkor midőn a fúrást kellett volna folytatni, az tapasztaltatott, hogy a csőközök kitöltésére fel¬ használt kavics jó részben a fúrlyuk fenekére szállott, honnan azt csak október 1-én lehetett az időközben leszakadt kavicsfúró felhúzásával együtt végleg eltávo¬ lítani, s most már hozzá foghattak a nagy akna építéséhez, mi csakhamar be is fejeztetett, s jelenleg a 140mm- belső átmérőjű veresfenyő bélelő cső sülyesztetik. Folyó évi január hó 21-én a fúrás egyelőre befejeztetett, s most az utolsó bélelő cső, mely veres fenyőből készült, bocsájtatik le, 970-48 méter mély¬ séggel. Az 59’ 1 0 R. víz naponkint körülbelül 1 2,000 hektoliter vagyis mintegy 38,000 köbláb mennyiségben ömlik ki; az átfúrt rétegek fővonásokban véve 8° 3' 7"-ig alluvium, 305°-ig mediterrán réteg (lajtha képlet), 916-1 7 méterig kisczelli agyag és márga, 917-02 méterig barnaszén, ettől kezdve végig dolomit. A bizottmány jelentését be is fejezhetné az elmondottakkal, de czélszerűnek tartja a következő fejezetekben a műre vonatkozólag a költségeket is felemlíteni, valamint megemlékezni azokról, kik a munkában részt vettek. Az artézi kút összes költségeire, mint már említettük, eredetileg 50,000 űrt lett megszavazva, és csak azon esetre, ha ez nem mutatkoznék elegendőnek, volt még 20,000 írt tartalékban, mint a vezető mérnöknek biztosított tiszteletdíj. Ezen együttvéve 70,000 frtnyi összeg két évi munkára volt számítva, holott valóságban a munka kilencz éven túl tartott, s az eredetileg számított 204° mély¬ ségből lett 970-48 méter, vagyis az előbbinek több mint négyszerese. Nagyon természetes, hogy anégyszeres mélységa több mint négyszeresmunka időtartam, a nagyobb mélységben veszett munkának nagyobb költsége az összes költségek mérvét általában tetemesen felemelték, úgy hogy az 1 877 -ík évvégén az összes kiadás az eredeti 50,000 frt négyszerese volt, mi azonban tisztán megmu¬ tatja azt, hogy az elein tén két évre számított munka költségei egészen helyesen voltak számítva. Belátta ezt a volt pestvárosi, s a mostani fővárosi hatóság is, mert a bizott¬ mánynak indokolt előterjesztéseire, melyekben kimutattatott, hogy a margitszigeti fúrás eredményéhez képest szükségképen kellett ugyan következtetni azt, hogy (266) ZSIGMONDY VILMOS. 353 300 öl mélységben akis czelli márgára akadunk, s bogy ennélfogva egyszerű csöve¬ zéssel is beérjük, de azért mivel ezen eredmény el nem éretett, a végleges sikerről lemondani nem kell, évről évre megszavazta a szükséges költségeket. Ennek jobb megvilágítására czélszertí lesz, az eredeti költségtervezet és a tényleges kiadási táblázat tételeit összehasonlítani, a miből kitűnik az, hogy fen¬ tebbi állításunk helyes. Két évi munkára számíttatott. Tényleg kiadatott. 1. fúrházra _ 3. gőzgépre, ka- ... ... 4000 frt... ... ... ... 7807 frt 30 kr. zánkürtőre 3. a ) rudazatra , - - .. ... 8000 frt 9635 frt 94 kr. b ) eszközökre c) javításokra 10750 frt ... ... ... 33393 frt 34 kr. 4. a ) iránycsőre b ) csövezetre _ ... 6340 frt _ ... ... 54890 frt 86 kr. 5. felügyelő mérnöknek 6. munkásokra a ) két munkavezető 3000 frt ... - 18168 frt 11 kr. b ) « gépvezető c ) « kazánfűtő cl) « 8 segédmunkás 10800 frt .. .... ... 60319 frt 9 kr. 7. Kőszénre ... ... ... ... Í000 frt ... ... ... 11931 frt 60 kr. 8. Tűzifára _ _ ... ... 90 « 505 « 65 « 9. Kenőszerekre _ _ ... 3000 « ... ... ... 1379 « 33., « 10. Világításra _ _ ... 378 « 1538 « Is « 1 1 . Előre nem látható költségekre a ) Kötélre _ _ _ _ ... ... ... 3387 frt 61 kr. b ) szerszámra ... ... ... ... ... .. 603 « 76 « c ) vasnemtíekre ... ... ... 1115 « 5 « d ) fanemtíekre . ... ... 1387 « 86 « e ) szállításokra ... 1743 frt ... 346 « 95 « f ) biztosításra ... ... ... ... .. 00 GO i a g ) irodára 355 « 45 « h ) különfélékre .. . ... ... 4056 u 80 « i) foglalásra _ _ _ _ — ... ... 6747 « 91 « Összesen 50000 frt 308658 frt 50 kr. Érdemes lesz ezen tételek egynémelyikét bővebben elemezni és az eredeti költségvetés és a számadási eredmény közötti külömbözetet kimutatni. Az 1. szám alatt a fúrházon 4000 frt vétetett fel, ezzel szemben tényleg kiadatott 7807 frt 30 kr, tehát 3807 frt 30 krral több mint az előirányzat, ezen többköltséget az okozta, hogy az eredetileg csak két évi használatra szánt s tényleg 5146 frt 18 kr költséggel felállított épületet 1874-ben tetemesen meg kellett erő- Földtani Közlöny. 5X. köt. 1890. (267) 9Q 354 BŐCKH JÁNOS síteni, s részben átépíteni, hogy az a munka folytatásánál biztosan használható legyen. Hasonlóan a gőzgép és alkatrészeire 2. szám alatt felvett 8000 frtot a tény¬ leges kiadás 1635 frt 44 krral haladja meg, mely többletet az okozta, hogy a gépet a fokozódó szükséghez képest, tetemesen át kellett alakítani. A «rudazat», « eszközök », ((javításoknál)) a többlet-kiadás csak 12,543 frt24kr, holott a munkára fordított idő és a mélység arányához képest ezen többletnek legalább is kétszeresnek kellene lenni, mi azonban az által kerültetett el, hogy a javításokra és kisebb eszközök készítésére már 1872-ben műhely lett felállítva, és hogy 1873-ban a régi rudak a műhelyben csekély költséggel átalakíttatván, mind¬ végig használhatókká lettek. A csövezésre az eredetileg számításba vett 6240 frt helyett 54,890 frt 86 kr adatott ki, ez az átfúrt rétegek miatt volt szükséges, mert a fúrlyuk falai mind¬ untalan omlottak, s így eredményt csak az által lehetett biztosítani, ha a fúrással egyidejűleg a csövezés is folytattatott. A többi tételek részletes összehasonlítása azért nem szükséges, mert azok személyi és apróbb szükségleti költségek természetével bírván, igen természetesen annyival nagyobbak az előirányzatnál, a mennyivel hosszabb ideig tartott a munka, a számításba vett időnél ; csak azt említjük még meg, hogy a kút fúrására 1868/9-től 1877 végéig megszavaztatott összesen 211,600 frt s 1877. év végéig kiadatott 208,658 frt 50 kr s e szerint a folyó évre, a melyre külön költség már nem adatott, még rendelkezésre áll 2941 frt 50 kr. Az artézi kúthoz szükségelt munkákról számot adván, helyén levőnek tartjuk, hogy felemlítsük azon iparosokat is, kik a szükséges szállításokat eszközölték, és pedig : a fúrházat építette Gregersen Guilbrandt, a gőzgépet és tartozékait szállította az első magyar gépgyár, a rudazatot, és a fúrószereket eleintén Bablicsko gépgyáros, később Láng és Rock gépgyárai, a bélelő vascsöveket eleintén Schenk és Tatzel mersendorfi gyára, később a Kachelmann-féle vichnyei gyár és a fabélelő csöveket Strokoő’er István. Feladatunk az volt, hogy az artézi kút keletkezéséről történeti vázlatot adjunk, belefoglalva ebbe a pénzügyi eredményeket is. A műnek szigorúan tudo¬ mányos ismertetése a tervező feladata, ki ennek külön értekezésben meg fog felelni. Részünkről csak azt javasoljuk egyelőre, hogy a kút vizének mielőbbi érté- kesíthetése végett, küldessék ki egy szakértőkből álló külön bizottmány, melynek feladata lesz, az értékesítés módja vagy módjai felől beható részletes munkálatot készíteni. Midőn jelentésünket befejezzük, kötelességünknek ismerjük megemlékezni azokról, kik eme nagyszerű mű létesítésében éveken át a legnagyobb elismerésre méltó buzgalommal fái'adoztak, s a többször felmerült akadályoktól es bajoktól meg nem ijedve, szellemi tehetségük és anyagi munkájuk megfeszítésével, mindig csak arra törekedtek, hogy a kitűzött czél eléressék. A mű tervezője és fő intézője mellett Dávid 4 ilmos kirendelt felügyelő (-68) ZSIGMONDY VILMOS. 355 mérnök 1868 november 15-től és Zsigmondy Béla magánmérnök 1872-től kezdve — mostanáig kifejtett szakértő és buzgó munkásságukkal a hatóság elismerését teljes mértékben kiérdemelték, valamint azon munkások, kik majd egy évtizeden át hűséggel és szorgalommal végezték feladatukat, érdemesekké tették magukat arra, hogy a bizottmány őket a t. hatóságnak különös figyelmébe ajánlja. Budapesten az artézi kút furatására felügyelő bizottmány 1878. február 13-án tartott üléséből. Kun Gyula s. k. Kada Mihály s. k. az artézi kút furatására felügyelő alpolgármester, mint az artézi kút fura¬ bizottmány jegyzője. tására felügyelő bizottmány elnöke. 4. sz. melléklet. Budapest főváros törvényhatósági bizottsága 1878. évi márczius 6-án és folytatva tartott közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 155. Tárgy. Az artézi kút fentartására felügyelő bizottmány s tanács előter¬ jesztése a munkák eddigi eredményéről s a jövőre nézve teendők iránt. A közgyűlés megelégedéssel veszi tudomásul a városligeti artézi kút furatᬠsára felügyelő bizottmány jelentését, mely szerint a mind tudományos, mind gya¬ korlati tekintetben egyiránt nagy értékű s kiváló mű már elkészült, s még csak a végbefejezéshez szükséges apróbb munkák lesznek elvégzendők. Minthogy pedig a volt pestvárosi hatóság ezen artézi kút furatását főleg azon czélból határozta el, hogy a nyerendő víz fürdő létesítésére használtassák fel s a jelentés szerint a teljesen sikerült fúrás eredménye az. hogy most naponként mint¬ egy 40,000 köbláb 59 '4 B. fokú víz ömlik ki, mely vízmennyiségnek mielébbi érté¬ kesítése és felhasználása mind a fővárosi hatóság mind a közönség érdekében áll, a közgyűlés a tanács javaslatához képest Kada Mihály alpolgármester elnöklete alatt az artézi kút furatására felügyelő bizottmányt és a városligeti házi bizottmányt együttes működés végett kiküldi oly utasítással, hogy a szükséghez képest szak¬ értők véleményének meghallgatásával a kút vizének értékesítésére vonatkozólag javaslatot tegyenek. Ez alkalommal tekintettel azon, majd egy évtizeden át kifejtett szakadatlan és buzgó munkásságra, melyet a tervező mérnök Zsigmondy Vilmos úr a mű végre¬ hajtásánál gyakran nehéz körülmények között folytonosan tanúsított s tekintettel arra, hogy első sorban az ő tudományának s kitartásának lehet az oly becses mű sikerét tulajdonítani, a közgyűlés elhatározza, hogy neki mint a mű alkotójának, valamint Dávid Vilmos felügyelő mérnöknek, ki a hatóság részéről 1868. márczius óta a műszaki felügyeletet kifogástalan pontossággal, nagy buzgalommal és szak¬ értelemmel gyakorolta és Zsigmondy Béla magánmérnöknek, ki 1872 óta a fúrási munkálatokban szakadatlanúl részt vevén, szakértelmével és kitartó tevékeny működésével a fúrási munkák jó eredményének előidézéséhez nagy mértékben hozzájárult, a hatóság elismerése kifejeztessék és a jegyzőkönyvbe foglaltassák. Egyúttal már most kijelenti a közgyűlés, hogy úgy a tervező mérnököt, vala- (269) 23* BÖCKH JÁNOS : 356 mint a most megnevezett segédkező mérnököket az elért eredmény mérvéhez és a teljesített munka nagyságához arányos illő tiszteletdíjazásban s illetőleg jutalom¬ ban kivánja részesíteni, s utasítja a kút értékesítése tárgyában Kada Mihály alpol¬ gármester elnöklete alatt mai napon kiküldött bizottmányt, — hogy a jutalmazás tekintetében javaslatát mielőbb mutassa be. Végre felhatalmazza a közgyűlés a tanácsot arra, hogy azon munkásokat, kik az artézi kút fúrásánál majd egy évtizedig elismerésre méltó szorgalommal és hűséggel foglalkoztak, megfelelő jutalomban részesítse. Miről a tanács az iratok kiadásával értesíttetik. Ezen közgyűlési jegyzőkönyv kivonata Kada Mihály alpolgármester úrral, mint a mai napon kiküldött bizottmány elnökével, Andreanszky Zsigmond tanács¬ nok úrral, mint a városligeti házi bizottmány elnökével, továbbá Zsigmondy Vilmos, Dávid Vilmos és Zsigmondy Béla urakkal közöltetni rendeltetik. Kmft. Hobvát János, s. k. főjegyző. 5. sz. melléklet. 387. országos ülés, 1878 évi május 6-án. Ghyczv Kálmán elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1878. évi állami költségvetés (pénzügyminiszteri tárcza) részletes tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak : Bedekovich Kálmán, Péchy Tamás, Perczel Béla, Széli Kálmán, Szende Béla, Tisza KálmáD, Trefort Ágost, b. Wenckheim Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) (Tarnóozy Gusztáv után felszólal) Zsigmondy Vilmos : T. ház ! Előre kijelentem, hogy a költségvetést elfoga¬ dom. Felszólalásomnak czélja, hogy némelyeket, mik hazánk bányászati viszonyaira, s főképen kincstári bányászatunk mostoha viszonyainak felderítésére vonatkoznak, elmondhassak. Ki kell kérnem e czélra a t. ház türelmét, melyet eddigelé nem fárasztot¬ tam, kijelentvén : hogy előadásomat a lehető legszűkebb korlátok közé szorí- tandom. Kincstári bányászatunknak kétségen kívüli — s nem a jelenlegi általános pangásból eredő — hanyatlása évek óta foglalkoztatja a törvényhozást. Figyelem¬ mel kisérvén az erre vonatkozó tárgyalásokat, azon meggyőződésre kellett jutnom, miszerint ezen hanyatlás ókai kellően fel nem lettek ismerve. Azok sem bányáink kimerültségében, sem ezeknek és a hozzájok tartozó gyárműveknek netalán nem elég szakértelemmel való kezelésében keresendők. Ercztelepeink, t. ház, még évszázadokon keresztül haszonnal leendnek mível- (270) ZSIGMONDY VILMOS. 357 hetők, — bányatisztviselőink általán véve szorult anyagi viszonyaink daczára híven és becsülettel teljesítik kötelességüket és olyanoknak sem vagyunk hiányában, kiket a külföld tőlünk méltán irigyelvén, a legfényesebb jövőnek biztosítása mellett igyekezett magának megnyerni, de a kik mindezt visszautasították, miután dús tapasztalataikat csakis hazájok érdekében kivánták érvényesíteni. Ha mindezek mellett kincstári bányászatunk hanyatlásnak indult : az egyes- egyedlil azon téves nézet kifolyása, mely a kincstári bányászat momentán pénzügyi helyzetét tekintvén egyedül mérvadónak, a múltat szintúgy, valamint a jövőt is ignorálja. Mit értek ez alatt? Egyszerűen azt, hogy vetés nélkül nincsen aratás, és hogy minden jó gazda birtokát a kimerültség elől megóvandó, földjének okszerű mívelés által visszaadja azt, a mi rendes jövedelmét biztosítja. A hasonlat nem sántikál. Mert habár kétséget nem szenved, hogy a bánya¬ telepek substantiája a fejtés által vész és újból nem pótolható, mindamellett ezen telepek kimerülése, nagy terjedelmüknél fogva, csakis évszázadok következménye és azoknál a vetés azonos a hozzáférhetés czéljából eszközölt investitiókkal. Ha a miiltból eredő haszon egy részét nem fordítom rendesen az ilynémű investitiókra, ha tehát a jövő számára nem vetek, ha továbbá a bányatechnika haladásait nem érvényesítem folytonosan műveimnél, — s ezeknél fogva az előre¬ látó gazda példáját nem követve — - bányáimat okszerűen nem mívelem, akkor csakhamar be kell hogy álljon a hanyatlás. És ez t. ház. nálunk tényleg megtörtént ! Nem okozhatjuk érte hazai kormᬠnyunkat, mert a hanyatlás magvai el valának hintve már vagy 10 — 15 évvel annak - előtte, hogy kincstári bányászatunk önálló rendelkezésünk alá jutott. T. ház ! Negyven év óta működvén a bányászat terén, pályám kezdetén egé¬ szen az 1848-iki évig számos, hazánkban megforduló külföldi bánvászszal volt alkalmam megismerkedni, kik daczára az akkori bajos közlekedésnek, csakis azért látogatták meg hazánkat, hogy nálunk alkalmazásban lévő és az akkori időben jogosan a legtökéletesebbeknek tartott érczelőkészítési és feldolgozási bányamű¬ veinkkel megismerkedjenek. És 1848 után? Félvállal tekint azóta reánk a külföld, mert hajdanta korszakot alkotott műveink elavultak és a külföldnek e téren új, nagyfontosságú találmányait ignoráltuk. Pedig nem azért, mintha bányaigazgatóságaink ezen találmányok fontossᬠgát be nem ismerve, azoknak alkalmazása végett a szükséges lépéseket ismételve meg nem tették volna, hanem csakis azért, mert 1867 előtti 10 — 15 évben illetékes helyről előterjesztéseikre azon stereotyp választ nyerték, miszerint szorult pénz¬ ügyi viszonyainknál fogva az úgy is csekély bányajövedelemből új beruházások nem engedélyezhetek. Kincstári bányászatunk hanyatlása ezeknél fogva t. ház, egyes-egyedül az 1867 előtti időkből reánk maradt szomorú örökségnek tekintendő. Hazai kormányunk azonnal megalakulása után felismervén a múltból eredő mulasztásokat a bányászat terén, iparkodott a lehetőségig javítani a létező bajokon, mi természetesen csakis nagyobb pénzáldozatok igénybe vétele mellett volt eszkö¬ zölhető. Mielőtt azonban beszédem második részére áttérnék és kormányunknak bányászatunkra vonatkozó működéséről szólanék, engedje meg a t. ház röviden (271) 358 BÖCKH JÁNOS : elmondhatni nézetemet a felett, mi itt a házban ismételve hosszabb vitákra szol¬ gáltatott alkalmat, vajon minden körülmény között helyes vezérfonalul szolgálhat-e- azon nemzetgazdászati elv, mely szerint az iparűzés nem tartozik az állam felada¬ tai közé ?! Helyesnek tartom ez elvet igenis ott, hol az állam- és magánipar versenye kikerülhetetlen, de nem azon esetekben, midőn az állam mint kezdeményező meg¬ indít oly vállalatot, melyre magánosok nem vállalkoznak, s melynek segélyével — ha talán csekély veszteséggel is, terméketlen vidékek lakóinak keresetet nyújt — sem pedig ott, hol az állami és magánipar által előállított termények eladási árára különbség elő nem állhat. Helyesnek találom az elvet tehát a vasiparra és a kőszén-, de nem a fém- bányászatra nézve. Vasgyárak és kőszénbányák rendesen gyorsan berendezhetők lévén, a befek¬ tetett tőke rövid idő alatt kamatot hoz. Másként van ez a fémbányászatnál. Itt az érczek nagyobbrészt csak kis tömegekben és elszórtan lévén nyerhe¬ tők, a hozzéjokférhetés czéljából megindított előmunkálatok roppant munkán és költségen kívül hosszú időt is vesznek igénybe. Kihalnak gyakran nemzedékek, míg ily előmunkálat czélját éri. A selmeczi II. József altárna például, mely 1782-ben indíttatott meg, mely¬ nek eddigi hossza a két mértföldet megközelíti, mely évenként 288,000 frtnyi víz¬ emelési költséget megtakaritand és a selmeczi fémbányászat jövőjét hosszú időkre biztosítandja, csakis ez év vége felé vagy legfeljebb a jövő év elején, tehát 96 — 97 évi szakadatlan munka után fogja befejezését találni. Ilynemű munkára — unokái számára — sem magánember vagy társulat vállalkozni sohasem fog, és annak keresztülvitelére csakis az állam van hivatva, melynek érdekei állandóak. Magánvállalkozó továbbá azt, miként él meg valamely terméketlen vidék lakos¬ sága, tekintetbe venni szintén sohasem fogja. Az államnak ellenben szem elől tévesz¬ tenie nem szabad, hogy a bányamívelés reája nézve — bizonyos korlátok között — még akkor is előnyös, ha közvetlen nyereséget nem ad is, miután rendesen termé¬ ketlen vidékek népességének alkalmat nvujt keresetre, azt adófizetésre képessé teszi és távolabb fekvő termékeny vidékek számára biztos fogyasztási piaczot fentart. Ha ezeknél fogva kincstári bányatelepeink eladása kerülne itt a házban ismét szóba, akkor nem ellenezném vasgyáraink és kőszénbányáink óvatos és alkalmas időben — tehát a jelenlegi üzleti pangás megszüntéveli eladását, de határozottan tiltakozni kellene fémbányáink áruba bocsátása ellen. És most áttérek beszédem második részére, melyben hazai kormányunknak kincstári bányászatunkra vonatkozó működéséről kívánok röviden szólani. Érintettem volt már, miszerint kormányunk a múltak mulasztásait felismerve, sok üdvöst hozott létre, a minek gyümölcseit részben már most élvezzük, részben rövid idő múlva élvezni fogjuk. A marosujvári sótelepnek árvízmentesítése, s az ottani sóbányáknak a leg¬ gazdaságosabb módon való újbóli berendezése, mely a maga nemében páratlan lévén, a külföld figyelmét is magára vonta ; az új selmeczi egyesített kohónak, úgyszintén a zalathnai kénsavgyárnak felépítései, az új érczbeváltási rendszer élet- (272) ZSIGMONDY VILMOS. 359 beléptetése, végre a selmeczi II. József altárnának a legnagyobb erélylyel való haj¬ tása. mind megannyi áldást hozó és mind kincstári, mind magánbányászatunk emelkedését czélzó míveletek és intézkedések, melyek a kormány erélyéről és előre¬ látásáról tanúskodnak. De a mint egyrészt a legkészségesebben elismerem mind¬ ezeket, úgy másrészt csakis kötelességemet teljesítem, midőn egész nyiltsággal kijelentem, miszerint a kormánynak egyik administrativ intézkedése a bányászat terén, mely különben annak idején a t. ház helyeslésével is találkozott, nemcsak annak javát elő nem mozdította, hanem egyenesen annak még nagyobb mérvbeni hanyatlását idézte elő. Értem ezalatt a kormány azon rendszerváltozását, melynél fogva azon termé¬ szetes viszony, mely kincstári erdeink egy része s a bányászat között az 1870-ki évig fennállott, meg lett szakítva. Kincstári erdemk egy része ugyanis az érintett évig bányaigazgatóságaink által kezeltetett. Oly erdők voltak ezek, melyek nem csak a kincstári bányászat és kohászat, de azonkívül a magán fémbányászat szükségleteinek fedezésére is szol¬ gáltak és melyek terményeiket nagyobbrészt máskép nem is értékesíthették volna. 1870-ben azon nézet jutott érvényre, hogy ezen erdők administratiója a bányászok kezéből, kik ahhoz nem értenek, elvétessék s külön jószágigazgatóságokra bízassák. Megtörtént ! A selmeczi, nagybányai, szomolnoki, soóvári és erdélyi erdők, melyek addig a selmeczi. nagybányai, szomolnoki, soóvári és kolozsvári bányaigaz¬ gatóságok által kezeltettek, külön jószágigazgatóságokra bízattak, melyek Soóváron, Beszterczén, Nagybányán és Kolozsvárt felállíttattak és melyekből az utolsó három még most is fenáll. Mi volt az eredmény? Majdnem nyolcz év telt el ezen rendszerváltozás óta és ma képesek vagyunk «sine ira et stúdió » felette Ítéletet hozni. Hisz előttünk fekszenek a zárszámadások. Engedje meg a t. ház, hogy ezen zárszámadásokból nehány számot idézhes¬ sek, melyek a ház minden tagját képessé teendik a tárgy felett saját Ítéletet hoz¬ hatni. (Halljuk !) Mig bányászatunk pénztári eredménye azon időben, melyben az az illető erdőrészekkel egyesítve kezeltetett, tehát 1868-tól 1870-ig a diósgyőri vasgyár és a zsilvölgyi szénbányák kivételével, kitett évenként átlag +747.854- frtot, addig 1871-től 1876-ig, mely időben ezen erdőrészek a jószágigazgatóságok által kezeltet¬ tek, ezen eredmény leszállt átlag évenkénti — 885,354 írtra. Azt kellene hinnünk, hogy a bányászatnál mutatkozó ezen évenkénti 1.633,208 frtnyi jövedelemkülömbözet kifejezését fogná találni az illető erdők maga¬ sabb jövedelmében. Sajnálom, hogy ezt illusiónak kell declarálnom, mert míg az illető erdők 1868-tól 1870-ig, tehát a rossznak hitt bányaigazgatósági kezelés ideje alatt — mér¬ sékelt faárak mellett — évenként átlag 156,075 forintot jövedelmeztek, addig az önálló administrátió alatt ezen jövedelem — a túlcsigázott faárak daczára — átlag évenként csak 68,008 frtot, tehát az előbbinek alig felét tette ki. Az évi veszteség kitett ezek szerint a bányászatot és az érintett erdőrészeket együttvéve és az első 1868 — 1870-ki időszakhoz arányitva, Diósgyőr és Zsilvölgy kizárásával, évenként átlag 1.721,274, vagyis liat év alatt 10.327,644 frtot. Kétséget nem szenved ugyan, (273) 360 BÖCKH JÁNOS : miszerint ezen tiz millió és 300,000 frt nem tekinthető olyan összegnek, mely az állami pénztárba tényleg befolyt volna, miután az 1873-ban beállott általános üzleti pangás folytán itt is tetemes külömbözet állott volna elő. De annyi mind¬ amellett bizonyos, hogy legkevesebbet számítva, annak egy harmada meg lett volna takarítható. A jószágigazgatóságok elkülönitéséveli experimentum kerül ezeknél fogva kincstárunknak 1870 óta évenként 500 — 600,000 forintba. Hozzájárul ehez még az is, hogy a túlságosan felcsigázott faárak folytán a kohóköltségek is nagyban emelkedvén, sok bánya, melynek érczei ezen rendszer változásai előtt haszonnal voltak mívelhetők, üzletét beállítani volt kénytelen. (Úgy van ! a középen.) T. ház ! Egész objecti vitással ecseteltem azon káros közetkezményeket, me¬ lyek azon természetes viszony megszakasztásából eredtek, mely erdeink egy része és a bányászat között 1870-ig fennállott. Habár készségesen elismerem, miszerint erdőgazdálkodásunk újbóli rende¬ zése az annak előtte úgynevezett « cameralis » erdőkre nézve égető szükségnek bebi¬ zonyult : mindazonáltal tagadnom kell azt, hogy ezen szükség a bányaigazgatóságok által kezelt erdőkre nézve is előállott volna. Hiszen ugyanazon szakférfiak jelenté¬ seinek alapján, kik az új rendszer inaugurálásában főszereplők voltak, következőket mondotta volt Lónvay pénzügyminiszter ő Felségéhez, 1869. junius 30-án intézett felterjesztésében, melyben kincstári erdőgazdálkodásunk hiányait ecsetek : «Ezen hibás eljárásból egyes kivételek egyedül a magyarországi bányaigaz¬ gatóságok kerületeiben fordultak elő, melyek némileg nagyobb hatáskörrel ellátva, többnyire az 1848. év előtti korszakból fenmaradt szakképzett férfiakból állottak s ezek igyekezetének és ügybuzgóságának sikerült az általános hiányos eljárás és rendelkezés mellett is némi eredményt előmutatni. » Úgy hiszem, t. ház, hogy ehhez nem kell commentár! Bányaigazgatóságunk faszükséglete állandó lévén, legfontosabb feladatuknak kellett mindig tekinteniük, hogy erdeik folytonosan jó karban tartassanak. T. ház ! Nem tartozom azok közé. kik be nem ismernék, hogy azon idő óta, melyben gyártelepeink keletkeztek, melyek czélja erdeink értékesítése volt, sok vál¬ tozás állott elő. Közlekedéseink szaporodásával megtörténhetett, hogy némely helyütt a fát jó áron közvetlenül az erdőből eladhatván, az ottan létező gyártelep existentiája kérdésessé válhatott. Ily esetben egyszerű számítás dolga : vájjon fen- tartassék-e a gyár vagy sem. De ellenkezőleg, t. ház, határozottan szót kell emelnem az ellen, hogy oly helyütt, a hol a fát ma sem vagyunk képesek másként értékesíteni, gyárainkat tönkre tegyük reájok szabott ideális faárak által. Mit értek ideális faár alatt.? Egy¬ szerűen azt, ha példáúl valami gyár közelében összesen évenként' 100 öl fát bírván magánosoknak eladni ölenként 8 írtjával, netalán termelt többi 3000 — 4000 öl fámat, melyet eladni absolute képtelen vagyok, a gyárnak ölenként 6 — 7 forinttal beszámítom. A gyár ily esetben tönkre van téve, de többi fám is ott rothad az erdőben. (Helyeslés.) Elődeink, t. ház, igen bölcsen cselekedtek, midőn bányászatunknak adminis- tratióját erdeink egy részének kezelésével együtt egy és ugyanazon kézre bízták. Az egyöntetű s egy közös czél elérésére irányzott kezelés mellett elő nem állhatták azon káros következmények, melyeket az újabb időben a bányászok és erdészek (-74) ZSIGMONDY VILMOS. 36 1 között felmerült vita — - mondhatnám harcz — előidézett, mely szerint az elsők is, az utóbbiak is egyes egyedül saját szakuknak vindikálják az illető bánya- vagy gyártelep jövedelmét. Hisz sem az érez, melyet olvasztás nélkül értékesíteni nem tudok, sem pedig a levágott fa, melyet eladni nem birok, magukban véve nem jövedelmezhetnek, és a jövedelem csakis a kettőnek együttes felhasználása folytán állhat elő. Pedig, t. ház, csakis az ilyen meddő viták szolgáltatták az első alkalmat az általam hosszasabban jellemzett rendszerváltozásra. Tökéletesen értem és helyes¬ lem az erdészek azon kívánságát, hogy saját szakukat illető ügyek elintézésében nekik a szükséges befolyás megadassák ; de megkívánom azt, hogy ez csakis bányᬠszatunk és erdészetünk közös érdekeinek koczkáztatása nélkül történjék. Soha sem fognám ellenezni, sőt inkább természetesnek és helyesnek találni, ha valamely közös bányászati és erdészeti igazgatóság élére erdész állíttatnék, fel¬ téve, ha a két szakból választandó egyének között általános administrationalis tehetségeinél fogva őt illetné meg az elsőség. Bocsásson meg a t. ház, hogy ezen tárgygyal hosszasabban foglalkoztam, de annak fontossága kötelességemmé tette azt. (Halljuk!) És most, t. ház, áttérek beszédem utolsó részére, melyben jelezni szándékom azon teendőink legfontosabbjait, melyeknek életbeléptetését bányászatunk érdeke sürgősen megkívánja. Beszédem elején elmondottam már, miszerint kincstári bányászatunk hanyatlását egyedül azon téves nézet kifolyásának tartom, melynél fogva annak momentán pénzügyi helyzete tekintetvén egyedül mérvadónak, a múltat szintúgy, valamint a jövőt is igazoljuk. És ezen téves nézet irányadónak be fog bizonyulni mindaddig, míg a jelenlegi rendszer fennállván, kincstári bányászatunk és összes állambirtokunk kezelése a pénzügyminisztériumra leend bízva. T. ház ! Minden pénzügyminiszter összes minisztertársai költségvetésének természetes ellenőrzője és moderátora lévén, működését kell, hogy minden körül, mény között a legszigorúbb takarékossági szellem lengje át. Ezen feladata termé¬ szetesen fokozódik akkor, midőn az államháztartásban meg van ingatva az egyen¬ súly. Ilyenkor szemben az eléje tátongó deficittel, állambirtokunk és bányászatunk legjogosítottabb berendezéseit is a legtöbb esetben elodázható kiadásoknak fogván tekinteni, akarata ellen is azok megállapodását illetőleg hanyatlását idézi elő. Ezek ellenében egyetlen egy óvszer kínálkozik, és ez mind bányászatunk mind összes állam birtokunk kezelésének más — érdekük megvédését eszközlő — minisztériumra való átruházása. Erre pedig csakis a földmivelési, ipar- és kereske¬ delmi minisztérium, még pedig annál inkább van hivatva, miután egyik főfeladata az államélet minél egészségesebb fejlődésére a tisztán nemzetgazdasági érdekeket is érvényre juttatni. Első postulatumom ezeknél fogva, t. ház, összes állambirtokunk és bányᬠszatunk kezelésének a földm., ipar- és kereskedelmi minisztériumra való átruhᬠzása. (Élénk helyeslés.) Ennek természetes consequentiája csakis egy külön, államjavainkat és bányᬠszatunkat magában foglaló osztálynak felállítása lehetvén, egy és ugyanazon kéz intézné el az összes ide tartozó ügyeket, kincstárunk közös érdekeinek egyedüli szemmeltartása mellett. (275) 362 BÖCKH JÁNOS Nem kívánom, hogy ezen osztály élére kizárólag bányász állíttassák, — bízas¬ sák meg annak vezetésével az, a ki administrationalis tehetségeinél fogva a legtöbb garancziát nyújtja. Mindenekelőtte azonban, míg az általam imént javaslóit rendszerváltozás életbeléptettetnék, ajánlom, miszerint a beszterczebányai, nagybányai és kolozsvári jószágigazgatóságoknak felhagyása mellett az 1870-ig fennállott egyesített bánya- és jószágigazgatóságok állíttassanak vissza olymódon, hogy a meglevő máramaros- szigetin kívül újból szerveztessék bárom ilynemű egyesített igazgatóság, t. i. Sel- meczen, Nagybányán és Kolozsvárott. Az ezen szervezés folytán egész positivitás- sal várható 500 — 600,000 forintnyi jövedelemszaporulaton kívül, mint azon beszédem második részében ecsetelt és a két különböző szak közötti surlódásokbó eredő baj el leend hárítva. Második postulatumom az, hogy vasgyáraink és kőszénbányáink óvatos eladásának előkészítése mellett a fémbányászatunk érdekében szükségelt befekteté¬ sek egyelőre meghatározott rendszer alapján a legközelebb 10 év alatt eszközöltes¬ senek. Midőn, t. ház, vasgyáraink és kőszénbányáink eladásának óvatos elkészíté¬ séről szólok, azt értem az alatt, hogy jelenleg — a létező általános üzletpangás súlya alatt az ily eladási mívelet absolute keresztülvihető nem lévén, hacsak oly árak elfogadására nem szánjuk magunkat, minőket csakis egy csőd alatti birtok eladása eredményezhet, — vasgyáraink és kőszénbányáink körül nemcsak nagyobb- szerű — százezrekre menő — befektetések ne tétessenek, hanem minden törekvés oda irányoztassék. miszerint azok magukat saját erejükből fenntartsák. Még az itt e törvényhozásban emlegetett diósgyőri vasgyár eladására vagy bérbeadására nézve is ez lenne szem előtt tartandó. Zsedényi Ede : Tessék reá megmutatni a fedezetet. (Derültség.) Zsigmondi Vilmos : Privative szívesen fogok szolgálni a szükséges adatokkal. T. ház ! Nem tartozom azok közé, a kik ezen gyár építésébe helyezett vérmes reményekben valaha osztoztak volna. Ellenkezőleg ! De jelenleg, midőn abba mil¬ liókat befektettünk, midőn végre oda vittük, hogy annak gyártmányai egész Európa legkitűnőbbjei közé számítandók, midőn ezen vasgyárak aczélgyárrá való átalakítása mindössze csak 10 — 1 5,000 frtnyi befektetést igényel, midőn az a lefolyt év tanúsága szerint magát saját erejéből fentartani tényleg képes : akkor, t. ház, annak a jelenlegi szomorú üzletviszonyok közötti könnyű módoni eladása vagy bérbeadása valóságos bűnnek tekintendő. A mi már az általam felemlített és fémbányászatunk érdekében a legköze¬ lebbi 10 évben eszközlendő rendkívüli befektetéseket illeti, megnevezem azokat. A selmeczi II. József-altárna befejezése után előáll a körmöczi Nándor- altárnának, a körmöczi fémbányászat megmentése végetti kiépítése, továbbá összes ércz-elő- készíté.si és feldolgozá-i műveinknek, úgyszintén fémolvasztóinknak a technika jelenlegi állásának megfelelő átalakítása. Mindezek tíz éven keresztül évenként 250.000 frtnyi rendkívüli költséget fogván igényelni, befejezésük után fémbányᬠszatunknak jobb jövőjét minden további eshetőség ellen biztosítandják. Honnan vegyük mindezekre a szükséges költséget ? Úgy hiszem, hogy a t. ház minden tagját kielégítendi azon kijelentésem, miszerint ezen imént elkerül¬ hetetlen szükségesnek jelzett befektetések csakis azon megtakarításokból eszközöl¬ tessenek, melyek az általam javaslatba hozott három egyesített bánya- s jószág- (276) ZSIGMONDY VILMOS. 363 igazgatóságnak újbóli felállításából egész positivitással várhatók, és melyek, a mint ismételve kijelentem, legalább is évenkénti 500 — 600,000 frtra becsülhetők. (He¬ lyeslés a középen.) Utolsó, bányászatunk emelésére czélzó postnlatumom végre új bányatörvény¬ könyvünk mihamarább! életbeléptetése. Az erre vonatkozó törvényjavaslat, t. ház? még a múlt országgyűlés elé terjesztetvén, akkor a ház határozata folytán a keres¬ kedelmi és pénzügyminisztereknek véleményadás végett adatott ki, miután a kép¬ viselőháznak akkori bányaügyi bizottsága az új bányatörvény tárgyalása alkalmával azzal a bányászat czéljaira szolgáló erdők iránt felmerült kérdéseket is szoros kap¬ csolatba hozta és ezen kérdéseknek ugyan e törvényben való megoldását elhatᬠrozta. Tudomásom van arról, miszerint a kereskedelmi minisztériumban ezelőtt két évvel megindíttattak a tárgyalások ezen és a pénzügyminisztérium közegei közben- jöttével az érintett ügyek elintézése végett, de hogy ezek mindekkorig befejezve nincsenek. T. ház ! Mai felszólalásomnak czélja nem lehet az úgynevezett «reservált erdők» -re vonatkozó kérdések tárgyalásába bocsátkozni, melyeknek méltányos és bölcs elintézésétől magán-fémbányászatunk léte vagy nemléte függ ; elégséges¬ nek tartom most csak annak jelzését, miszerint ez egyike azon kérdéseknek, melyek elintézése új bányatörvényünk életbeléptetésétől van feltételezve. (Helyeslés a középen.) Egy másik el nem odázható kérdés, mely tudomásom szerint szintén az új bányatörvény életbeléptetésétől várja megoldását, a kincstári bányamunkások nyugdíjintézetének kérdése. T. ház ! Habár elismerem, miszerint az úgynevezett «társládák» végleges rendezése csakis az új bányatörvény alapján eszközölhető, mind a mellett protes¬ tálnom kellend a humanitás nevében a kincstári bányamunkásoknak — nagyobb¬ részt saját filléreikből alkotott — nyugdíjintézete jelenlegi állapotának hosszabb időre való fentartása ellen. Nem lehet feladatom ma, ezen tárgyat bővebben fej¬ tegetni, de ki kell fejeznem, miszerint ezen kérdésnek mihamarábbi megoldását, még pedig számos magánbányatársulatnál tényleg alkalmazásban lévő méltányos rendszer alapjáni megoldását, saját érdekünk sürgősen követeli, mert jó munkásnépre, t. ház, csak akkor tehetünk szert, ha a munkást ki nem teszsziik annak, hogy öreg napjaira családjával együtt koldusbotra szorúljon. T. ház, befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) mert nem akarok a t. ház türelmével továbbá visszaélni! (Halljuk ! Halljuk!) Pedig mennyi felette fontos és bányászatunk fejlődésére vonatkozó tárgyról meg sem emlékeztem. Fel nem emlí¬ tettem bányászati és erdészeti akadémiánkat, - — nem földtani intézetünket, melyek¬ nek csekélyleg nagyobb költséggel való rendszeres további fejlesztése hazai bányᬠszatunknak és erdészetünknek jövőjével — emelkedésével vagy hanyatlásával — karöltve jár. Mai felszólalásom feladatáúl azonban csakis azt tekintem : hogy a t. házzal kincstári bányászatunk legközelebbi múltját és jelenjét egész objectivitással meg¬ ismertetvén, jobb jövőjének miként létesítésére vonatkozó és hazai bányászatunk körül szerzett negyven évi tapasztalatokon alapuló nézeteimet nagy körvonalokban előadhassam ! T. ház ! Lelkem mélyéből kívánom, hogy felszólalásom ne hangozzék el a (277) 364 BÖCKH JÁNOS pusztában, és hogy a t. kormány az általam kifejtett javaslatokat érvényesítse azon¬ nal, mihelyt a legilletékesebb szakférfiak meghallgatása után azok helyessége felől meggyőződött. Ma, t. ház, kincstári bányászatunk jövője az általam javasolt eljárás mellett még minden újabb pénzáldozat nélkül is biztosítható, de jót nem állok « a hol¬ napért* ! Emlékezzék meg a t. kormány a sybillai könyvek történetéről ! (Elénk helyes¬ lés balfelől.) (Az 1875. évi augusztus 28-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója 17. köt., 148 — 153. 1.). (>. sz. melléklet. Nagyságos képviselő Úr ! Az erdélyi nemesfémbánya-vidék közönsége őszinte örömmel olvasta Nagysᬠgodnak a képviselőház egyik utóbbi ülésén a bányászat érdekében tartott, ép oly alapos szakképzettségről, mint a bányászat érdekei iránt táplált meleg rokon- szenvről tanúskodó jeles beszédét. Nagyságodnak minden szava a legélénkebb viszhangra talált bányász-közön¬ ségünk keblében, — mely ennélfogva elhatározta legőszintébb elismerésének és hálájának e szerény nyilatkozatban adni kifejezést. Kérjük Nagyságodat, méltóztassék elhagyatott bányászatunkat ezentúl is hathatós támogatásában részesíteni, és legyen meggyőződve, hogy nemes törek¬ véseit az egész bányász-közönség hálás érzelmei fogják kisérni. Kelt Zalathnán. 1878. május hó 16-án. Lukáts László s. k. bányaigazgató. Wenelschek Mihály s. k. m. k. kohótiszt. Barna Kálmán s. k. segédtiszt. Maksai János s. k. in. k. II. oszt. számtiszt. L. Oelberg Frigyes s. k. m. k. koliónagy. Pipos Lázár s. k. m. k. I-sö koliótiszt. Posch Lipót s. k. m. k. kiv. tiszt. Lukáts János s. k. bányaigazgató. Mihellyes Zsigmond s. k. Trőthenn János s. k. bányaigazgató. (278) ZSIGMONDY VILMOS. 365 7. sz. melléklet. Tekintetes Úr! Törvényhatóságunk f. évi június hó 3-án tartott rendes havi közgyűlésében e városok közönségének alkalma nyilván azon nagyhatású s jeles beszédnek muni- cipalis figyelembe vételére, melylyel Tekintetességed az országgyűlés f. évi május 6-án tartott ülésében az összes bányászat és különösen az ezen városok létérdekét képező' fémbányászat törvényhozási gondozása s elősegítése iránt elmondani szí¬ veskedett, indíttatva érezte magát annak, mit a közönség egész összeségében már rég érzett bensejében, vagyis a közelismerésnek törvénybatóságilag is méltó kife¬ jezést adni, azon határozat kapcsában, hogy a fenn jelzett alkalomból üdvözlő nyilatkozat intéztessék Tekintetességedbez e város közönsége részéről. Ismerve, vallva s osztva azon elveket és tanokat, melyek eme emlékezetes felszólalásában alaposan, meggyőzőleg s jogosult reményeket ébresztőleg kifejtvék, valamint tudva, hogy ilyen lelkes — hozzá szakértelmüségre fektetett nyilatkozatot a bányászat érdekében az előtt még senki sem hangoztatott a legilletékesebb helyen : annál inkább kellett e feletti örömünk s elismerésünket nyilvánítani, mivel a bányászat s így közvetlen érdekeink ezen tántoríthatlan bajnokában nemcsak saját országos képviselőnket van szerencsénk tisztelni, hanem az ország oly jeles szakférfiát, kit méltán irigyel tőlünk a külföld, s mivel az eddigelé elha¬ nyagolt, s mostoha sorsra kárhoztatott bányászat érdekében a fenti kedvező auspi- ciumok alatt megindított kezdeményezés azon kecsegtető reményt ébresztette s táplálja keblünkben, hogy annak üdvös hatása nem fog elmaradhatni, és hogy a javallott intézkedések törvényhozási vagy kormányhatósági megtétele, mint a bᬠnyászat lendítésére s felvirágoztatására czélzó, hivatva s képes leszen e városok anyagi jólétének hathatós s tartós biztosítására s gyarapítására. S midőn mindezeknek remélt bekövetkezéséhez Tekintetességed is hozzᬠjárult, — fogadja kegyesen e városok közönségének elismerését az annak jóléte körül szerzett érdemeiért azon óhajunk kapcsában, hogy áldásos pályáját a polgár¬ társai nyilvánított közelismerésén felül üdv és felhőtlen boldogság kisérje. Selmeczbányán 1878. évi július hó 8-án. Ocsovszky Vilmos s. k. polgárra estei’. 8. sz. melléklet. Nagyságos Zsigmondi/ Vilmos, kir. tanácsos cs országgyűlési képviseld úrnak ! A midőn 0 császári és Apostoli királyi Felsége legkegyelmesebb igazságos¬ ságától indíttatva Nagyságodnak egy város végromlását előidézhető veszély eltᬠvolítása körüli érdemei méltatásául legmagasb elismerését nyilvánítani legkegyel- (279) 366 BÖCKH JÁNOS: ZSIGMONDY VILMOS. mesebben móltóztatott, felköltve lett újból e város közönségének köszöneté s hála¬ érzelme Nagyságod azon nemes ügybuzgalma s fáradozásáért, melyet Körmöcz városát fenyegető és 1879. évben beállott földmozgás tovaterjedésének gátat vetett védmunkálatok vezetése körül kifejteni méltóztatott. Körmöcz városának közönsége teljes érzetében azon veszélynek, mely által fenyegetve lett, mélyen érzi azon jólétet, melyet Nagyságod részéről a veszély nap¬ jaiban élvezett, örömmel ragadja meg az alkalmat, mely a legmagasabb kitüntetés által nyujtatott s kevésnek tartva köszönetének évkönyveiben történt megörökí¬ tését, jelen köszönő sorokban kifejezést kiván adni hálás érzelmének. Fogadja Nagyságod szivesen köszönetünk e kifejezését s azon Ígéretünket, hogy Körmöcz jelen s jövendő lakosai mindig hálára kötelezetteknek tekintendik magokat azon nagy férfiak iránt, kik a romlás örvényének szélén mentő jobbal tisztelték meg. Kelt Körmöczbányán 1 885. évi november 2-án tartott közgyűlésből. Körmöcz szab. kir. és főbányaváros közönsége nevében : Chabada József s. /,.. polgármester. SUPPLEMENT ENTHALTEND DIE AUSZÜGE UND ÜBEESETZUN GÉN DÉR IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN OKIGINAL-AUF SÁTZE UND VERHANDLUNGEN XX. BÁND. 1890 AU GUST— OKTÓBER. 8“ 10. HEFT. WILHELM ZSIUMONDY.* (1821—1888.) Wilhelm Zsigmondy wurde am 14. Mai 1821 in dér königl. ung. Freistadt Pressburg geboren, wo sein Vater Sámuel Zsigmondy als Professor am evangelisclien Lyceum wirkte. Audi seine Mutter Friederica war die Tocbter eines Professors dieser Lehranstalt, Namens Stefan Fábri. Die Éhe Sámuel Zsigmondy’s war mit vier Söhnen und zwei Töditern gesegnet, unter ihnen war Wilhelm das dritte Ivind. Den ersten Unterricht genoss Wilhelm Zsigmondy theils im váterlichen Hause, theils am evangelisclien Lyceum zn Pressburg, theils an den protestantischen Lehranstalten von Szakolcza und Komorn, an welch’ letzterem Orte er bis zum Tode seines Yaters (19. April 1833) verblieb. Zsigmondy kehrte hierauf zu seiner Mutter nach Pressburg zurück, und beendigte dórt am Lyceum seine Studien im Jalire 1838. Zsigmondy verbrachte seine Jugendjahre niclit in glánzenden Verhaltnissen ; es mangelte ilim auch die Fröhlichkeit des Kindes; er war eher ernst und in Gedanken versünkén, und wenn er die volle Anhánglich- keit seiner Schulgenossen besass, so hatte er dies vorzüglich seiner geistigen Hervorragung zu verdanken. Das Dankgefühl war aber in ihm in bohém Grade entwickelt, denn er vergass nie die geringe materielle Unterstützung, die ihm die Lehranstalt seiner Vaterstadt zukommen lassen konnte, und als in spáteren Jaliren das Gluck seine Unternehmungen begünstigte, vergass er nicht, auch mit seinem Gelde den Fond dér Lehranstalt seiner Confession durch eine lángé Reihe von Jahren zu unterstützen. Ohne von irgend welch er Seite beeinŰusst zu werden, und ohne, dass mán wüsste, was ihn zu diesem Entschlusse bewogen, wálilte Zsigmondy den Beruf des Bergmannes. Im Jahre 1838 Hess er sicli an dér königl. uug. * Aus dér am 5. Február 1890 in dér geologisclien Gesellscliaft vöm zweiten Prasidenten Johann Böckh gelialtenen Gedáchtnissrede im Auszuge mitgetlieilt. Bed. 368 JOHANN BÖCKH: Bergakademie zu Schemnitz inscribiren, und absolvirte den vierjáhrigen Cursus am 30. September 1843 mit glánzendem Erfolge. Noch in demselben Jahre trat er als kais. königl. Bergpraktikant mit einem Diurnum von 30 Kreuzer Conventions-Münze in den Staatsdienst, und wurde dér Berg- verwaltung von Windschacht zugetheilt. Den Dienst trat er erst am 30. Márz 1843 an, wurde aber scbon am 38. .Juni desselben Jahres mit oberstkammer- gráflicher Yerfügung mit dér Verseliung des Vorstandsdienstes beim Fér dinandstollen betraut. lm folgenden -Jahre wurde er nach Wien in die kais. königl. Central-Bergbaudirection zum Aushilfsdienste mit einem Diur¬ num von 1 Gulden Conv.-M. einberufen; schon nach zwei Jahren aber wurde er mit dér Leitung des Kohlenbergbaues bei Domán betraut und sein Diurnum dabei um 36 Kreuzer Conv.-M. erhöht; zugleicli erkielt er den Aut'trag, vor Antritt seines Dienstes die Bergorte Eisenerz, Pribram, Buschtihrad, Máhriscli-Ostrau und Schemnitz zu besuchen In Anerkennung seiner erfolgreichen Dienste wurde er mit allerhöch- ster Entschliessung Sr. Majestat am I . Mai 1 846 zum provisorischen Berg- verwalter und Bergingenieur ernannt, und traf ihn diese Ernennung bereits in Besicza, wohin er noch als Bergpraktikant gesendet wurde. Zsigmondy hatte dalier schon nach kaum dreijahrigem Staatsdienste sich um eine lei- tende Stelle verdient gemacht, und verstand es auch in seiner neuen Stel- lung, den dem Verfall entgegengehenden Kohlenbergwerken von Domán und Kuptore bei Besicza neuen Aufschwung zu gébén. Das Vertrauen, welches ihm von seinen Yorgesetzten entgegengebracht wurde, erwies sich ferner in dem, dass erim Jahre 1847 in Gemeinsamkeit mit -Josef Prugberger zűr geologischen und bergmánnischen Untersuchung dér Kohlenablagerungen von Vasas bei Fünfkirchen exmittirt wurde. Dér Freiheitskampf fand Zsigmondi’ wieder in seiner amtlichen Stel- lung, in welcher er auch mit dér interimistischen Leitung dér Eisenwerke von Besicza betraut wurde. Schon zwei Wochen nach dieser Ernennung, am 16 December 1848 hatte er einen Angriff dér gegnerischen Grenztruppen Trajan Doda’s energisch zurückzuweisen ; aber beim zweiteu, am 34. De¬ cember 1848 ausgeführten Angriff wurde dér Widerstand dér Vertheidiger gebrochen, und die wichtigen Eisenwerke von Besicza gelangten in die Hánde dér dér ungarischen Begierung feindlich gesinnten Partéi. Zsigmondy flüchtete nun mit den árarischen Geldern nach Oravicza, von dórt spáter nach Szegedin und Debreczin, von letzterer Stadt kehrte er im Mai 1849 nach Besicza zurück, um nunmehr das Giessen von Kánonén und Kugeln ruhig fórt zu setzen. Nach dér Ivatastrophe von Világos wurde er aber festge- nommen, in die Festung Temesvár abgeführt und dórt am 37. November 1849 mittelst kriegsgerichtlichem Urtheil «nebst Entsetzung von seinem Amte zu sechsjáhrigem Festungsarreste in Eisem verurtheilt. Nach seiner Aburtheilung wurde Zsigmondy nach Olmütz eskortirt, WILHELM ZSIGMONDY. 369 welchen Őrt er aber infoige kaiserlicher Gnade schon am 24. .Juli 1850 verliess. Zsigmondy kehrte nun zuerst nach Resicza zurück, wo er bei dem Kohlenbergwerksbesitzer Georg Hergloz, seinern nachmaligen Schwieger- vater Verwendung als Bergverwalter fand; aber schon im .Jahre 1851 verliess er diesen Dienst, um die Leitung des Braunkohlenbergwerkes in Annathal bei Gran, das im Besitze des Gráfén Moriz Sándor war, zu übernehmen. Zsigmondy wusste sicli aueh in dieser Stellung so sehr das Yertrauen seines Dienstgebers zu erwerben, dass sein Dienstvertrag im Jahre 1 854 auf fernere zehn Jahre verlangert wurde ; trotzdem verliess Zsigmondy diese nicht schlecht dotirte Stelle schon nach fünfjahren; aber die graflich Sándor’sche Giiterverwaltung wusste Zsigmondy’s Dienste so sehr zu schatzen, dass sie ihn noch 1863 als Bergconsulenten berief. SeitEinführung des allgemeinen österreichischen Berggesetzes wandten sicli in den Jahren 1854 — 1859 selbst die Behörden oft an Zsigmondy, und seinern Ratlie ist die zufriedenstellende Ausgleiehung mancher strittigen Angelegenheit zu verdanken. Es ist daher nicht zu wundern, dass es Zsig¬ mondy drángte, aus dér Spháre des Beamteten auf ein Féld unabliangiger Thátigkeit gelangen zu können. Er übersiedelte in dieser Absicht im Jahre 1859 nach Pest, um sicli liier als Bergagent zu etabliren. In dieser Absicht wendete er sicli an die damalige kais. kön. Statthalterei mit dér Bitté um das Recht zűr Eroffnung. einer öffentliclien Bergwerksagentur-Kanzlei für das Gebiet dér Ofner Berghauptmannschaft und mit dem Sitze in Pest, und motivirte dies Gesuch mit Berufung auf das neue, oberwáhnte Berggesetz vor- züglich damit, dass «die Gescháfte eines derartigen Agentialbureaus im We- sentlichen zu bestehen hátten : in dér Yermittlung zwischen den Berg- behörden und den Bergbautreibenden, in bergmánnisch geognostischen Erhe- bungen und Entwerfung von Betriebsplánen, in Bergwerksinspectionen, in Schátzungen von Bergwerksobjecten und Vermittlung von diesbeziiglichen Verkaufen, in dér Revision von Bergwerksrechnungen, in dér Ertheilung von Rathschlagen behufs des vortheilhaftesten Absatzes dér gewonnenen Materia- lien und Producte, schliesslich in dér Besorgung dér verschiedenartigsten markscheiderischen Arbeiten, dér zum Betriebe nötliigen Materialien, Gerathe und Maschinen, sowie des erforderlichen Beamten- und Dienerschaftspersona- les.» Die Folge lelirte es, dass Zsigmondy’s Idee eine dér praktischesten war; trotzdem wurde er von dér hőben Behörde mit seiner Bitté abgewiesen, und es bedurfte neuerlicher Schritte und Aufklarungen, bis ihm endlicli die nachgesuchte Erlaubniss gewahrt wurde. Von dieser Zeit an erweitertfo sich immer mehr sein Thátigkeitskreis, und ward ihm das Glück in seinen Unter- nehmungen immer günstiger. Aus dieser Zeit seiner Bergwerksagenturschaft lasst sich eine lángé Reihe fachmánnischer Gutachten aufzalilen, die aus seiner Feder flossen und in weiteren Kreisen bekannt zu werden verdienen. Auch [89] Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. 24 370 JOHANN BÖCKH : als Fachschriftsfceller trat er in clie Oeffentlichkeit ; so veröffentliclite er nock als Leiter des Braunkohlenwerkes in Annathal im Y. Bande dér Oesterreichischen Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen einen vFedernde Schachtbühne» betitelten Aufsatz ; im Jahre 1865 begann er die Yerfassung einer « Bngbaukundc, mit besonderer Berüchsichtigung des Kohlenbergbaues» . Von diesem Werke ist leider nur dér erste Bánd erschienen, in welcliem er das Schürfen, das Bohrén und die artesischen Brunnen behandelt, und wenn das Werk aueh unvollendet blieb, so bildet es dennoch eine Zierde dér ein- schlágigen ungarischen Fachlitteratur. Dieses Bucii wird auch den Anstoss dazu gegeben habén, dass Zsigmondy nunmehr in neue Bahnen gedrángt wurde, delin in derűseiben Jalire, als es erschien, wandte síeli die Verwal- tung des Bades Harkány an Zsigmondy um die Abgahe eines Gutaclitens bezüglich dér Fixirung dér Temperáiul- und Wasserergiebigkeit dér dortigen Therme. Nach sorgfáltig angestellten Terrainstudien wurde die Bohruug heschlossen und thatsácklich am 12. Juni 1866 begonnen, und nach 42 Tagén und nach Erreichung einer Tiefe von 20 Klaftern heendigt. Das Besultat war ein glánzendes. Die Temperatur des Wassers, die früher zwi- schen 18 und 42° R. schwankte, erhielt sicli von nun an in einer Höhe von 50° R. ; zugleich vermehrte sicli auffállig die Wassermenge, die sicli auch betráchtlicli ülier den Erdboden erhob.1 Diesem glánzend durchgeführten Unternehmen folgte alsbald ein zweites, námlich die Bohrung des artesischen Brunnens auf dér Margarethen- Insel bei Budapest. Es stand diese in Verbindung mit dér ebenfalls von Zsigmondy angeregten Idee, dórt ein öffentliches Bad zu errichten. Im Auftrage des Besitzers dér Insel, Sr. kais. kön. Hókéit Erzherzog Josef, begann Zsigmondy die Bohrung am 21. Dezember 1866, und schon am 13. Mai 1867 war dieselbe mit ausserordentlichem Erfolge beendigt. Das Wasser strömte in macii tigem Strakl und mit einer Temperatur von 35° R aus dér Tiefe von 63 Klafter empor. Die Quelle liefert 4 Fuss unterhalb dér Oberíiácke dér Insel innerhalb 24 Stunden eine Wassermenge von 250,000 Eimern. 2 Die Litteratur dieser Zeit zeugt von dem máchtigen Eindrucke, den diese Unternehmung auf allé Kreise ausübte, und brachte dem Ausführer derselben viele Ebre ein. Wir wollen aus Kael Rítt. v. Hauers’s dies- beziiglicher Mittkeilung3 nur den einzigen Satz mittlieilen : «Die That- saclie, dass mit dér bestimmten Absicht Thermalwasser zu erreichen gebohrt wurde, ist in dér Geschichte dér artesischen Brunnenbohrung gewiss von 1 Eine kurze Mittkeilung über diese Bohrung érsekién in deutsclier Spracke in den « Verliandlungen dér k. k. geol. Reiclisanst.» Wien, 1867. p. Ili. 2 W. Zsigmondy : Dér artesische Springkrunnen dér Margaretken-Insel. 3 Verliandlungen dér k. k. geol. Beiclisanst. Wien. Jakig. 1867, p. 252. f90J WILHELM ZSIGMONDY. 371 [höchster Bedeutung und um so interessanter in wissenschaftlicher. wie prak- tischer Beziehung, als allé Voraussetzungen, welche zu dem Versuehe führten, auch thatsáchlich Bestáttigung fanden.» Bie dritte Bohrung fiihrte Zsigmondy in Alcsútk wieder im Auftrage des Erzherzogs Josef aus, um Wasser zűr Speisung des Parkteiches zu gewinnen. Nachdem Zsigmondy die Umgegend Alcsuth’s Ende 1866 geolo- gisch studirte, sprach er sich dahin aus, dass das gewünsckte Resultat mit allerWahrscheinlichkeitzu erreichen ist. Die Bohrung wurde am 18. Juli 1867 begonnen, aber verscliiedener Zwisclienfálle wegen erst am 25. April 1870 in einer Tiefe von 97 Klafter beendigt. Die Menge des ausíliessenden Was- sers amiért sich nach dér Hőbe des Ausflusspunktes, aber zwei Klafter ober- halb dér Erdoberfláche flossen innerhalb 24 Stunden 2598 Kubikfuss aus, und hatte das Wasser eine standige Temperatur von 12'6° R.1 Dem folgte im Jalire 1867 die Bohrung eines 37*5 1 m tiefen Brun- nens in Jász-Apáti ; 1869 die im Bade Lippik. Letztere wurde am 16. Ján- Íner 1869 begonnen, und am 23. Február 1870 beendigt. Dér Bohrer drang in eine Tiefe von mehr als 123 Klafter, und hatte das dórt angezapíte Wasser eine Temperatur von 51 ‘5° R, wáhrend früher die schwankende Temperatur dieser Quellén sich selbst im Maximum nicht über 38'2° R erhob. Dér nun erbohrte artesische Brunnen gab innerhalb 24 Stunden 3 Fuss unterhalb dér Erdoberfláche 68,040 Kubikfuss Wasser ; wáhrend früher die vier Thermen zusammen nicht mehr als 1622‘5 Kubikfuss lieferten. Ein Beweis, wie sicher Zsigmondy sich in dem Eintreffen seiner Yoraussetzungen fühlte, liegt darin, dass, als dér Besitzer dér Quelle, nach¬ dem die Bohrung bis 70 Klafter Tiefe vorgeschritten, von dem ferneren Un- ternehmen zurücktreten wollte, Zsigmondy sich erbot, die ferneren Kosten dér Bohrung bis zu ilirer glücklichen Beendigung aus seinen eigenen Mitteln zu bestreiten, wie er dies überhaupt schon von Anbeginn dér Arbeit an that. Am 15. Juni 1870 wurde die Bohrung des artesischen Brunnens von Ránk- Her lány begonnen, und am 6. Mai 1875 beendigt. In einer Tiefe von 404'05 m ergab dieselbe schon eine genügende Menge von Wasser.2 Dér An- blick, den die periodisch aufsteigende Quelle dieses Brunnens bietet, ist grossartig,3 und bildet eine dér schönsten Sehenswürdigkeiten Ungarns. Die Wassereruptionen wiederholen sich durchschnittlich jede achte Stunde, und erheben sich bis zu einer Hőbe von 18 m. Diese Eruption ergiebt eine Wassermenge von 400 Hl ; dérén Temperatur bei dér Eruption 20 — 24° C, im ruliigen Stádium aber 15 — 17° C betrágt. Zu erwáhnen ist nocli die Bohrung, die Zsigmondy bei Petrozsény im 1 W. Zsigmondy : Dér Brunnen zu Alcsúth. 2 OesteiT. Zeistchrift f. Berg- und Hüttenwesen, Jalirg. XXV, p. 10. 8 K. Chyzer : Die namhaftereu Kurorte und Heilqueflen Ungarns. p. 126. [91] 24* 372 JQHANN BÖCKH : Zsilthale ausführte, um die Máchtigkeit dér dortigen Koklenflötze zu erfor- scken. Dieselbe wurde am 12. November 1871 begonnen und nack Errei- cliung einer Tiefe von 729*58 m am 28. November 1879 beendigt. Das Bohrloeh erreichte in dér Mitte des Beekens in einer Tiefe von 617*78 m das sogenannte máclitige Kohlenílötz, welches dér Bohrer in einer Máchtig¬ keit von 13*45 m durcksank. * lm .Jakre 1874 wurde Zsigmondy mit dér Untersuchung des Unter- grundes und des Baumateriales dér Hafenbauten von Fiume betraut, worüber er im Budapestéi* Tagblatte « Ellenőr » bériek tete. In demselben Jakre begann Zsigmondi die Bokrung im Badeorte Buziás, und auck kiér krönte seine Voraussetzungen allén Befürcktungen gegenüber dér schönste Ert'olg; ** auck die Bokrung des Brunnens in Schivechat fül* die DREHER’scke Bráuerei gelang. Nunmelír gelangen wir aber zűr grossartigsten Scköpfung Zsigmondy’s auf dem Gebiete dér Bohrtecknik ; námlick zűr Erbokrung des artesischen Brunnens im Stadtwáldchen von Budapest. Am 12. Dezember 1866 kiélt Zsigmondy in dér Sitzung dér ung. geolo gischen Gesellsckaft einen Vortrag iiber den im Stadtwáldchen zu erboh- renden artesischen Brunnen. Nack eingekendem Stúdium dér geologischen Yerkáltnisse von Budapest, erklárte er den Mangel an Quellén in den Bergen am reckten Donauufer dér Hauptstadt. Seiner Ansickt nack sickern dórt die atmosphárischen Niedersckláge in ein grosses, die Gekiete von Pro- rnontor, Budaörs, Budakeszi und Kovácsi umfassendes Becken, dessen Haupt- einfallen gégén Buda und respectivePestzu gericktet ist und zui Bildung eines ungekeuer grossen, von den aus Kleinzeller Tkon und Nummulitmergel bestekenden wasserundurckdringlicken Sckickten bedeckten Wasserbehálter Veranlassung giebt. An allén jenen Punkten dér Ofner Berge, wo dér Dolomit und dér Sandstein kervortreten, müssten Quellén entsteken, wenn in dem im erwáhnten Gebiete beíindlichen grossen unterirdischen A asser- bekálter sick nickt eine Spalte vorfánde, aus welcker ein grosser Tkeil dér angesammelten Gewásser ausfliesst. Diese thatsáchlich existirende Spalte vertreten die zwischen Buda (Ofen) und Ó-Buda (Altofen) in einer Lángé von 5200 Klaftern vorkommenden zaklreichen Tkermen. Dieselben ergeben táglick eine Wassermenge von 1.500,000 Kubikfuss, was aber kaum demzwan- zigsten Tkeil dér aus den atmosphárischen Niederschlágen von Buda entsprin- genden unterirdischen Wassermenge entsprickt. Nackdem \ ortragender diese Tkermen und jeneHauptspalte,in welckebeinake die gesammte A assermenge dér Ofner Berge gelangt, um von dórt erwármt wieder an das Tagesliekt zu kommen, náher besekrieben, stellte er folgende Tkesen auf : 1. Dér erwáknte : F. Tallatschek : Oesterr. Zeitsclir. f. Berg- und Hiittenwesen, XX\ III. Jalng. ** Földtani Közlöny, Jakrg. IV, p. 159. [92] WILHELM ZSIGMONDY. 373 grosse Wasserbekálter ziekt sicli unterkalb Pest kin, wo síeli die Lagerungs- verkaltnisse kaurn von jenen dér Ofner Berge untersckeiden dürften; es ist dalier 2. zu erwarten, dass nack Durckbruck dér unterkalb Pest sicli ausbreitenden sekr mácktígen, wasserundurckdringlicken Schickten mán auf Tliermalwasser stosse, welclies, indem es infoige des wasser- dickten Hangenden des am Fusse dér Ofner Berge von Norden nack Silden sicli erstreckenden Wasserbassins mit kaltem Wasser nickt melír in Berüli- rung kommen kann, den köcksten bekannten Temperaturgrad dér Ofner Tkermen kaben muss ; und 3. dass die durck die in Pest geplante Bokrung zu gewinnende Tkerme zugleicli eine Springquelle sein werde.» Zsigmondy fülilte sicli in dem Eintreffen seiner Yoraussetzungen so sicker, dass er in seiner an die Stadtbekörde gerickteten Eingabe sicli erbot, den Brunnen auf dér bezeichneten Stelle auf eigene Kosten zu erbohren, insoferne ikm erlaubt wird, dass er auf irgend einem dér freien Plátze im Stadtwáldcken ein Badekaus errickten und das Einkommen desselben we- nigstens 30 Jakre liindurck alléin geniessen dürfe, nack welcker Zeit dér Brunnen, das Badekaus und die Bökrenleitung in den unentgeltlicken Besitz dér Stadt übergeken würde. Die Stadtgemeinde nakm das Anerbieten mit Freuden an, aber mit dér Bedingung, dass sie die Kosten dér Unter- nekmung selbst bestreite, und natürlick nack glückliclier Beendigung der- selben auck in den alleinigen Besitz dér Nutzniessung gelange. Am 15. JSiO- vember 1868 lourde die Bohrung in Angriff genommen, und wahrte bis zum Janner 1878 ; aber die Einfassungsarbeiten wurden erst am 15. Mai 1878 beendigt. * Aus Zsigmondy’s lekrreiekem Buche erfaliren wir, mit welcken Scliwie- rigkeiten und Widerwartigkeiten er wákrend dieser Zeit zu kámpfen katte ; wie sekr er aller seiner Ausdauer, Zakigkeit und Erfindungsgabe bedurfte, um das begonnene Werk auck gliicklick zu Ende zu fükren. Obvvokl er sclion am 4. Juni 1877 bei einer Tiefe von 924’8 m auf- steigendes Wasser er kiélt, so wurde die Bokrung dennock bis 22. Janner 1878 bis zűr Tiefe von 970'48 m fortgesetzt, worauf er dann einen lialben Meter unterkalb dér Erdoberflacke innerhalb 24 Stunden 1 1,917 Hl Wasser mit einer Temperatur von 73'875° C erkielt. Dér Wasserstralil erliebt sich über die Erdoberflacke bis zu einer Hőbe von 1 3*5 m. Die grossen Kosten ** und die lángé Zeit, die diese geniale Bokrung erforderte, fiúdén ikre Erkláruug in dem, was Zsigmondy bei dem Entwurfe seines Unternelimens nickt vorausseken konnte. Er konnte nickt wissen, dass sein Bokrer nack Durckbruck dér recenten Ablagerungen mit den 330'13 m * W. Zsigmondy : Dér artesisclie Brunnen im Stadtwaldclien von Budapest. ** Die Kosten dér Bohrung betragen mit den Einfassungsarbeiten zusammen 195,574 Gulden 16 Kreuzer. [93] 374 JOHANN BÖCKH : starken, losen Ablagerungen dér mediterránén Zeit werde kámpfen müssen, und dass er den ungeduldig erwarteten Kleinzeller Tegel erst nach dem Durch- bruch dér oberoligocánen Schichten in einer Tiefe von 579*84 m erreichen werde. Bei dér Quelle dér Margarethen-Insel stiess er unmittelbar nach dér Durchbohrung des Alluviums auf den Kleinzeller Tegel, und so konnte er erwarten, dass er im Stadtwaldchen schon innerhalb 352*71 m, wie er es berechnete, das Wasser antreffen werde. Das zűr glücklichen Ausführung gebrachte Unternehmen brachte Zsigmondy neue Ehren ein. Die Stadtgemeinde drückte ihm und seinen beiden Gehilfen, den Ingenieuren Wilhelm Dávid und Béla Zsigmondy — seinem Neffen und Nachfolger auf dem Gebiete dér Bobrtecbnik — proto- kollarisch ibren Dank aus, und bescbloss nacb seinem Ableben den öffent- licben Platz, auf dem sich dér Brunnen befindet, ZsiGMONDY-Platz zu benen- nen, und denselben mit dér Büste des Verstorbenen zu scbmücken. Die Bobrung dieses Brunnens war die letzte Unternehmung — mán konnte sagen das «Schwanenlied» — Zsigmondy’s. lm Jabre 1876 übertrug er allé ferneren Auftrage seinem Neffen Béla Zsigmondy, und bescliránkte sich nur mebr auf geologischen Untersuchungen, sofern sie sicli auf den Bergbau und die artesiscben Brunnen beziehen. Zűr Erganzung des bisher Mitgetbeilten ist nocli zu erwábnen, dass Zsigmondy im Jabre 1868 auch bei Orow in Galizien eine Bohrung auf Petroleum ausfübrte. Zsigmondy zögerte nicbt, in seinem bei dér ungarischen Akademie am 17. April 1871 gebaltenen Antrittsvortrage «Meine Erfabrungen auf dem Gebiete dér Bohrung artesischer Springquellen » auf die nationalöko- nomische Wicbtigkeit derselben hinzuweisen ; denn es waren im gesegneten Tieflande Ungarns nicbt nur zahlreiehe, gesundes Trinkwasser liefernde Brunnen zu schaffen, sondern auch die so nothwendigen Berieselungswásser zu gewinnen.» Auf diese Frage griff Zsigmondy zwei Jahre spáter wieder zuriick in einem bei dér ungarischen geologischen Gesellschaft gebaltenen Vortrage,* in welchem er seine ursprüngliche Ansicht nocli dabin erweiterte, dass durch Bobrung von Abzugsbrunneu dem schadlichen Ueberfluss von Grund- wássern im ungarischen Tieflande abgebolfen werden kann ; abgeseben von dem wissenschaftlichen Gewinn, den die Bohrung zahlreicher Brunnen im ungarischen Tieflande fin* die Geologie Engarns resultiren würde. Seit jener Zeit, als Zsigmondy dies schrieb, ist zum Wohle dér betref- fenden Bevölkerung und zum Gedeihen dér Wissenschaft schon mehr als ein Brunnen im Tieflande gebohrt worden. Dér Name Zsigmondy’s drang bis über die Grenzen seines Vaterlandes * Földtani Közlöny. Jhrg. 1S73. [94] WILHELM ZSIGMONDY. 375 weit liinaus. Von elén zahlreicken Falién, in denen sich das Ausland an seine Fachkenntnisse wandte, wollen wir nur erwáhnen, das mán im Jahre 1870 in Teplitz bei Gelegenheit dér Katastrophe des Wassereinbruches bei Ossegg auch seinen Eath in Anspruch nabm. Das Eesultat seiner Untersuchun- gen legte er in dér in Druck erschienenen und « Denkschrift über die Thermen von Teplitz in Böhmen, verfasst für die Stadtvertretung dér Stadt Teplitz » betitelten Arbeit nieder.* Aehnlicher Gutachten liesse sich nocli eine ganze Eeilie anführen, das letzte derselben ist im XYI. Bande des Fachorgans des ungarischen Ingeuieur- und Architectenvereines unter dem Titel « Die Thermen des Herkidesbades» erschienen. Damals sprach sich Zsigmondy dahin aus, dass die Wasser menge dér Thermen durch Erbokrung eines artesischen Brunnens zu ver- mehren sei und meinte, dass dieses Ziel durch Bohrung bis zu dem als triassisch bezeichneten Kalkgesteine, beilaufig in einer Tiefe von 300 m, aller Wahrscheinlichkeit nach aber sclion bei geringerer Tiefe erreicht werden könnte. Die Bohrung wurde im Jahre 1882 thatsáchlich durch Béla Zsig¬ mondy begonnen und im Mai 1885 bei einer Tiefe von 274.53 mauch glück- licli beendigt. Das gewonneue Wasserquantum betrágt 1 .275,000 L inner- lialb 24 Stunden, die Temperatur desselben aber 48 ° C. Zsigmondy fand bei so intensiver Beschaftigung dennoch genügend Zeit, umsichauch in jenen Aemternzubewáhren, mit denen ihn dasVertrauen seiner Mitbürger auszeichnete. So wurde er schon im Jahre 1861 zum Mitgliede des hauptstádtischen Eeprásentantenkörpers gewáhlt, welches Ehrenamt er bis zu seinem Tode bekleidete. Er hatte als solcher lebhaften Antheil anderErrich- tuug des Wasserwerkes dér Hauptstadt ; ebenso war er in dér Donauregu- lirungsfrage, die im ungarischen Ingenieur- und Arcliitektenverein erörtert wurde, engagirt. Den Interessen dér Hauptstadt diente er auch seit 1874 als Mitglied des hauptstádtischen Baurathes ; seit 1 868 gehörte er dem Directorium dér Pester Kohlenwerk- und Ziegelfabriks-Gesellschaft an, dérén Prásident er im Jahre 1877 wurde; im Jahre 1873 war er Mitglied dér Vorbereitungs- commission für den bei Gelegenheit dér Wiener Weltausstellung abzuhal- tenden internationalen Congress dér Berg- und Hiittenleute. Dieser Congress kam zwar nicht in seinem geplanten Umfange zu Standé, wurde aber in veránderter Gestalt dennoch am 24. August 1873 in den Eáumlichkeiten dér Wiener k. k. geol. Beiclisanstalt abgehalten und Zsigmondy bei dieser Gelegenheit wieder in jenes sechsgliederige Comité gewáhlt, dem die Vorberei- tung des náchsten internationalen Congresses zűr Aufgabe gemacht wurde.** * Mán s. ferner: Oesterr. Zeitsclirift für Berg- und Hlittenwesen, 1879, p. 134. und Földtani Közlöny, Jlirg. IX. (1879) p. 137. ** Oesterr. Zeitsclirift für Berg- und Hüttenwesen, XXI. Jhrg. p. 250 — 251, 277—279, 285—286, 333—334. 376 JOHANN BÖCKH : lm Jahre 1875 wahlten ikn die kgl. ung. Bergstadte Schemnitz und Belabánya zu ihrem Vertreter im ungarischen Abgeordnetenhause und er verblieb dies bis zu seinem Tode. Das Abgeordnetenhaus gewann in Zsig- mondy einen eifrigen, tkátigen Arbeiter, dér selten sprach, aber mit den Worten nicht kargte, wenn es sicb um die Vertheidigung dér Interessen des Bergbaues bandelte. Er wusste sieh das Vertrauen seiner Abgeordneten- kollegen in so bobem Grade zu gewinnen; dass er im Jabre 1880 zum Mitgliede des Finanzausschusses und 1884 zum Prásidenten desselben gewáblt wurde. Am 6. Mai 1878 bielt er bei Gelegenbeit dér Budgetdebatte eine Bede, die bei allén Bergleuten Ungarns lebliaften und dankbaren Wiederball fand. Zsigmondy sprach ilber den Verfall des ungarischen Bergbaues, dér nicht in dér Erschöpfung dér Bergwerke seine Ursache fande, aber auch nicht im Mangel an Fachkenntniss bei den Leitern dér den Bergwerken zugehörigen Werken. Die Bergwerke sind nach dem Prinzipe des Land- mannes zu leiten; ein Theil des Nutzens muss zu neuen Investitionen ver- wendet werden. Nocb vor dem Jahre 1848 sucbten die auslandischen Fach- leute unsere Arbeitsstátten auf, um zu lemen, und seit 1848? Immer und wieder wurden die drückenden Finanzverhaltnisse als Hinderniss dér Pflege des Bergbaues in den Yordergrund gesckoben. Nicht immer ist die Ansicbt dér Nationalökonomen die richtige, die verlangt, dass dér Staat sicb nicht mit industriellen Unternebmungen befasse. Wo sicb für ein solches Unter- nehmen Priváté nicht vorfinden und wo mán durcb ein solches Unterneh- men, wenn es auch sonst nicht nutzbringend ist, dér Bevölkerung eines unfruchtbaren Gebietes Verdienst bieten kann, dórt ist esPflicht des Staates als Industrie-Unternekmer aufzutreten. Er wendet sich entsckieden gégén das Project dér Yeráusserung dér staatlichen Erzbergwerke. Er leugnet nicht, dass die neue vaterlándische Begierung bereits viel Nützliches für die Hebung des ararischen Bergbaues gethan ; andererseits aber verschweigt er nicht die Schádlichkeit jener administrativen Verfügung, durch welche das natürliche Verháltniss, welches bis zum .Jahre 1870 zwiscken einemTheile dér ararischen Wálder und dem Bergbaue bestand, unterbrochen wurde. Seit jener Zeit habén weder die Bergwerke, aber auch nicht die Waldungen eine nennenswerthe Einnahme aufzuweisen. Mán hat seit jener Zeit mit idealen Holzpreisen manches Werk zu Grunde gerichtet, wonach aber auch das Holz in den Waldern verfaulte. Die Uebelstande werden sich erhalten, solange dér ararische Bergbau unter dér Leitung des Finanzministeriums verbleibt. Sie gehören dem Minister für Landwirtksckaft, Industrie und Handel zu, dér berufen ist, bei dér um so gesunderen Entwicklung des staatlichen Lebens die einfacken nationalökonomischen Interessen zűr Gel- tung gelangen zu lassen. Die für den Erzbau nothwendigen Investitionen sind für die náchsten zehn Jahre nach einem bestimmten Systeme auszu- [96J WILHELM ZSIGMONDY. 377 führen und dabei die Vorbereitung zum Yerkaufe unserer Eisen- und Kohlenwerke vorsichtig einzuleiteu. Die durch Eedner bezeichneten drei vereinigten Berg- und Güterdirectionen sind auf’s neue zu errichten, und mán wird dadurch die Mittel gewinnen, um die nothwendigen Investitionen fíir den Erzbergbau ausfiiliren zu können. Schliessbch fordert er das sclileu- nige Inslebentreten des neuen Berggesetzes, ebenso ist die Lösung dér Frage betreffs des Versorgungs-Institutes für die árarischen Bergarbeiter unauf- schiebbar. Zsigmondy beschloss unter lauter Zuatimmung seine Kede, und dass er mit derselben den Nagel auf den Kopt getroffen, dies beweisen die ihm aus bergmánnischen Kreisen zugekommenen Dankesadressen, und wenn die Zukunft aueh nieht alles so brachte, wie es Zsigmondy wünschte, so liegt die Schuld daran sicher nicht an ihm. lm Jahre 1880 verfasste Zsigmondy im Interessé dér Erricbtung des Versorgungs-Institutes dér árarischen Bergarbeiter ein Memorandum, wel- ches von 28 seiner A bgeordneten- Collégén unterschrieben, und dem dama- ligen Finanzminister überreicht wurde. Gráf .Julius Szapáry verscbloss sich auch niclit den warmen und eindringlichen Worten dieser Denkschrift gegen- iiber. Mit Bewilligung Sr. Majestát betraute er noch im Jahre 1881 den kön. ung. Oberbergrath und Berghauptmann für Budapest, Wilhelm Bruimann mit dér Abfassung eines neuen Reglements für die Bergbruderladen. Brui¬ mann entsprach dieser Aufforderung mit bestem Erfolge und reichte sein Elaborat ein, welches auch die allerhöchste Sanction erhielt. Zsigmondy hat darnit eine seiner humansten Tliaten vollbracht. Die Schaffung des neuen Berggesetzes ist aber bis keute noch ein frommer Wunsch geblieben. Sebőn im Jahre 1861 war Zsigmondy Mitglied jener Judex-Curial- Enquéte, welche sich mit dér wichtigen Frage bescháftigte : inwiefern mit dér Restituirung unseres constitutionellen Lebens auch die Milleren Gesetze wieder mit Rücksicht auf die wáhrend jener Zeit sich geánderten Privat- besitzverháltnisse herzustellen seien, oder welcher Vorgang in unseremjus- tiziellen Leben zu befolgen sei, bis diesbeziiglich auf constitutionellem Wege un sere nothwendigen Gesetze verfügen werden. Zsigmondy erhob in dieser En- quéte seine Stimme vorzűglich im Comité für Bergbauangelegenheiten und forderte, dass dér gesetzgebende Körper mit Rücksicht auf die Dringlichkeit dér obwaltenden Umstánde, bezüglicli dér Mineralkohle je elier gesetzliche Verfügungen treffe. Im Jahre 1869 verhandelte im damaligen kön. ung. Mini- sterium für Landwirthschaft, Handel und Gewerbe eine Commission den Entwurf des neuen ungarischen Bergrechtes und Berggesetzes, und Zsigmondy verlangte damals, als Mitglied dieser Commission, die vollstándige Eman- cipirung dér Kohlé, freilich gégén Entschádigung dér rechtlich erworbenen Ansprüche. Er wollte das Recht des Grundbesitzers an die Kohlé nicht ver- ewigen. Diesen Standpunkt vertrat Zsigmondy auch 1871, als dér Gesetz- 378 JOHANN BÖCKH : entwurf definitiv festgesetzt, dann aber leider von dér Tagesordnung abgesetzt wurde. 1 884 wurde ein zweiter Gesetzentwurf verfasst, bei dessen ¥erhandlung Zsigmondy wieder mit voller Kraft dér Ueberzeugung für seine Ansicbt eintrat, aber auch dieser Gesetzentwurf gelangte nickt zűr Ver- handlung vor den gesetzgebenden Körper. Ebenso mackte sick Zsigmondy um die glánzende Vertretung dér ungarlándiscken Geologie und des Bergbaues auf dér Wiener Weltausstel- lung 1873 verdient, wöfür ikm von Sr. Majestát die allerhöckste Anerken- nung ausgesproclien wurde. Auck 1878 war Zsigmondy bei Gelegenkeit dér Pariser internationalen Ausstellung um die würdige Vertretung Ungarns bemükt : als Anerkennung seiner eifrigen Tkátigkeit wurde ikm von Sr. Ma¬ jestát dér Titel eines königlicken Ratkes; von dér französiscken Regierung dagegen das Ritterkreuz dér Ekrenlegion verlieken. lm Jakre 1885 war Zsig¬ mondy die Gelegenkeit gegeben, seine reicken Erfakrungen auf dem Gebiete dér Ausstellungen bei dér damals arrangirten ungariscken Landesausstellung zu verwertken, und ist die allgemeine Anerkennung, die sick die sogenannte VI., oder die Gruppé für Bergbau, Hiittenwesen und Geologie erwor- ben, vorzüglick dér eifrigen Tkátigkeit Zsidmongy’s, als Prásidenten dieser Gruppé zu verdanken. Er nalim lebkaften Antkeil an dér Vorbereitung des bei dieser Gelegenkeit in Budapest abgekaltenen internationalen berg- mánniscken Congresses. Nack Sckluss dér Ausstellung wurde Zsigmondy abermals dér allerköcksten Anerkennung tkeilkaftig. Zsigmondy, dér sick so kauptsácklick auf dem praktiscken Gebiete bewegte, war aber auck ein grosser Freund und Beíörderer wissensckaft- licker Tkátigkeit ; er selbst besckáftigte sick viel mit Naturwissensckaften, und erst als er im -Jakre 1876 durck ein áusserst sckmerzkaftes Augen- leiden dér Selikraft des einen Auges beraubt wurde, unterliess er die fernere Besckáftigung mit dem Mikroskope. Er zögerte nie es öfl'entlick auszu- sprecken und es auck niederzusckreiben, dass, «wenn es ikm gelungen sei, auf dem Gebiete dér Praxis einige Anerkennung zu erringeu, so kabe er dies einzig und alléin den geologisclien und mit diesen verbundenen paláontolo- logiscken Untersuckungen zu verdanken, die ikm bei seinen Combinationen immer als glücklicke Fükrer dienten.» Er verfolgte mit Freuden die Ent- wickelung unserer wissensckaftlichen Institute, und die kön. ung. geolo- giscke Anstalt und dérén Sammlungen verdanken ikm mancken wertken Zuwaclis. Zsigmondy war seit 1862 ordentlickes Mitglied dér ung. kön. natur- wissensckaftlicken Gesellsckaft ; seit 1864 jenes dér ungariscken geolo- giscken Gesellsckaft, die ikn 1866 zum Mitgliede ikres Aussckusses, 1883 aber zum zweiten Vorsitzenden erwáklte. Seit 1867 war er auck Mitglied des uugariscken Ingenieur- und Arckitekten-Vereines. lm Jakre 1868 erwáklte ikn die ungariscke wissensckaftlicke Akademie zu ikrem correspon- WILHBLM ZSIGMONDY. 379 direnden Mitgliede; im Jahre 1871 nahm ihn dér Véréin dér Pharmaceuten und Naturforsclier in Sehemnitz in die Eeihe seiner Ehrenmitglieder auf; 1872 wurde er Mitglied dér ungarisclien geographischen Gesellschaft; 1875 gründendes Mitglied dér Thier- und Pflanzenacclimatisations-Gesellschaft ; 1877 Mitglied dér deutschen geologischen Gesellschaft ; 1878 Correspondent des naturwissenschaftlichen Vereines in Hermannstadt ; 1882 Ehrenmit- glied des ungarisclien Vereines in Kremnitz. Unter allén Corporationen aber, denen Zsigmondi’ angehörte, war es vor- züglicb die ungarische geologiscbe Gesellschaft, dér er seine volle Aufmerksam- keit widmete. Die Liste wáre láng, in dér wir allé jene Moinente aufzahlen würden, in denen Zsigmondy seine segensreicke Thatigkeit um die ungarische geologiscbe Gesellschaft entwickelte und von seinen verscbiedenenMittbeilun- gen wollen wir nur die letzte von ilirn verfasste und « Dér Quecksilberbergbau von Av a la in Serbien» betitelte Publication* erwahnen. Dér fmanzielle Aufscbwung, den die Gesellschaft in letzterer Zeit genommen, ist vorzüglich Zsigmondy zu verdanken. In seiner Stellung als Mitglied des Abgeordneten- liauses wendete er allén seinen Einfluss dazu an, um die Errichtung des ordentliclien Lehrstuhles für Paláontologie an dér Universitát und des ausser- ordentlichen Lehrstuhles für Geologie am kön. Josefs-Polyteclinikum zu Budapest zu befördern. Ebenso maclite sich Zsigmondy um die Gi'ündung und fernere Entwickelung dér kön. ung. geologischen Anstalt höchst ver- dient, und bewahrte er dem Institute bis an sein Lebensende die aufrich- tigste Zuneigung. Unter den ihm von allerhöchster Stelle zugekommenen Auszeicli- nungen ist nocli zu erwabnen, dass er noch im Jahre 1868 mit dem Pdtter- kreuze des Franz Josef-Ordens dekorirt, und dass ihm im Jahre 1885 als Mitglied jener Commission, die mit dem Entwurfe und dér Leitung dér in Kremnitz in Folge einer gefahrdrohenden Erdrutsehung nothwendig gewor- denen Schutzarbeiten betraut war, abermals die allerhöchste Anerkennung Sr. Majestat ausgesproclien wurde. Die kön. Freistadt Kremnitz selbst sprach in einer an Zsigmondy gerichteten Zuschrift ihren Dank aus. Im Jahre 1877 erwahlte die königl. Freistadt Elisabethstadt Zsig¬ mondy zu ihrem Ehrenbürger ; die Handelskammer von Budapest im Jahre 1881 zu ihrem eorrespondirenden Mitgliede; 1884 erwáhlten ihn die seit 1875 durch ihn im Abgeordnetenhause vertretenen königl. Freistadte Sehemnitz und Belabánya zu ihrem Ehrenbürger als Anerkennung für die vielen nützlichen Dienste, die er im Interessé ilires Aufblühens den beiden Stadten geleistet. Wenn wir nacli all’ dem Vorgebrachten Zsigmondy noch náher als Menschen schildern sollen, so míissen wir in ihm noch den eifrigen Natur- * Földtani Közlöny. Bd. XVII, p. 249. [99] 380 johaxn böckh: wilhelm zsigmondy. forscher hervorheben, dér von Jugencl an sicb auszubilden fortwábrend bestrebt war. Er war in Wien ein fleissiger Besucher des in den vierziger Jahren bestandenen kais. königl. montanischen Museums ; in fortwábrender Berübrung mit den Gelehrten seines Facbes ; macbte weite Beisen in seinem Vaterlande, welcbes er besser kannte als Yiele andere; ferner in Serbien, Italien, Deutschland und Frankreicb. Herzensgiite und Dankbarkeit sind ber- vorragende Zugé seines Cbarakters. Er duldete keine Ungerecbtigkeit, und dér sich in gerecbter Sacbe an ibn wendete, konnte auf seine Unterstützung recbnen. Sein offenes, liebenswürdiges und bescbeidenes Auftreten vergrös- serte nur den Kreis seiner Freunde und Verebrer. Zsigmondy lebte seit 1855 in dér glücklicbsten Ebe mit seiner Gattin Ida Hergloz, dér Tocbter seines einstigen Brodherrn, aus welcber Verbin- dung aber keine Kinder bervorgingen. Als Ersatz für den Mangel dieses Familienglückes pflegte und hegte er mit váterlicher Liebe die Kinder seiner Verwandten. Bevor er sicb vöm Gebiete dér Bobrtechnik zurückzog, erzog er sicb in seinem Netten Béla Zsigmondy einen würdigen Nacbfolger. Die Krankheit, die Zsigmondy den Tód bracbte, zeigte schon im Jahre 1885 ibre ersten Keime ; als kranker Mann und mit dem Vorgefülile seines bevorstebenden Endes versab er noch im Jahre 1888 das Amt eines Vice- prásidenten bei Gelegenbeit des in Wien im September abgehaltenen allge- meinen Bergmannstages. Bald nach seiner Bückkebr warf ihn sein Leiden auf das Krankenlager, auf welchem er am 21. Dezember 1888 verschied. FÖLDTANT KÖZLÖNY HAVI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE, Megjelenik havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 5 írt évi dij fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 5 írt. XX. KÖTET. 1890. NOVEMBER DECZEMBER, ü 12. FÜZET, néhány állítólagos ásványvíz beregi egyeben/ Dr. Traxler László-íóL Több óv óta érdeklődvén Beregmegye ásványvizei iránt, bő alkalmam volt tapasztalni, mennyi téves adat kering az irodalomban ezek cliemiai alkata felől, mennyi sok forrás említtetik illetéktelenül a beregmegyei ásványvizek sorában. Ezen utóbbiak egy részéről czélom most tényekkel kimutatni, hogy ezeket részint csak a nép hite folytán tartják ásványvizek¬ nek, részint pedig daczára a szerzők állításának, nem is léteznek. Czélszerűségi szempontból külön fogom felsorolni a források lelőhelyeit, a cliemiai vizsgálat adatait, és a hőfok-méréseket. I. A források lelőhelyei. Az itt felsorolt adatok megszerzésére az egyes forrásokat mind a hely¬ színen kerestem fel, a közvetlen tapasztalás folytán tehát nem valószínű, hogy valamiben tévedhettem volna. Felsorolom a szerzők adatait is. A helyek, a melyekre többször fogok hivatkozni, Crantz, La Langtje, Kitaibel, Wachtel, Linzbauer, FIardtl és Bernátii általánosan ismert művein kívül a követ¬ kezők : Turóczy L. Ungaria snis cum regibus etc. Nagy- Szóra hat, 1768. Tognio L. Tekintetes Bercgvármegye ásványos vizeiről. Orvosi tár, 1841. évf. II., 889—400 1.** Lehoczky T. Beregmegye monográfiája. Munkács 1883. * Bemutattatott a m. föltani társulat 1890. januárius hó 8-án tartott szak - ülésen. *'•' Tognio ezen értekezésében azon adatokat sorolja fel, a melyekhez másod¬ kézből, levelezés útján jutott. Földtani Közlöny XX. köt. 1890. (481) 24 a TRAXLER LÁSZLÓ : HS2 1. Alsó- Hrabonicza. Ide tartozó ásványvizeket említ Crantz. La Langue, Hardtl és Lehoczky, utóbbi szerint ez vasas és kénes, 1832-ben dr. Cserszky, 1843-ban pedig Tognio elemezte volna. Mindezen adatok azonban a szinyáki forrásokra vonatkoznak, a melyek régente Alsó-Hrabo- nicza határába tartoztak. 2. Alsó-Schönborn. Tognio szerint némely régibb írók itt ásványvizet említenek. Crantz valóban szól a (fons) Sckönbornensis-ről, de nekem a leg- tüzetesebb utánjárással sem sikerült sem Alsó-, sem Felső-Schönborn hatá rában oly forrást találnom, a melyet a Crantz által gondoltnak lehetne tar¬ tani. Minden valószínűség szerint összetévesztés ez vagy az izsnyétei forrás¬ sal, vagy ha Crantz Schönborn alatt Felső-Schönbornt értette, az- ehhez igen közel eső, de a munkácsi határba tartozóval. 3. Ardánháza. Itteni vizet Wachtel említ először ; Linzbauer savanyú- vizet, Lehoczky pedig konyhasósat gondol itt. Eddigelé innen csupán egy forrást ismerek, a melynek vizéből Kossey Elek úr szíveskedett részemre próbát küldeni. Ez a papiak szomszédjában lévő ház kútja, a melynek vizét a köznép gyógyerejünek tartja, de mely ennek daczára nem ásványvíz. 4. Berezinka. Tognio említi, hogy « itten egy kénes vizű forrás van» ; Linzbauer és Hardtl berezinkai savanyiivizet emlegetnek : Lehoczky pedig részletesen elmondja, hogy a «zdorova kernicza» — egészség kútja — vasas és kénes, és hogy ez már egy 1781-iki összeírásban is említtetik. A nevezett forrást a falutól északkeletre, mintegy 1000 lépésnyire találtam meg az erdőben, a patak partján trachyttufából fakad. Van ezenkívül itt még egy gyógyhírben álló forrás, az országúitól nyugotra, a munkácsi « Város-erdő » szélén, a Pleszl patak jobb partján. 5. Bukovinka. Crantz szerint «Bukován» megvizsgálatlan ásványvíz van ; La Langue jóllehet előszavában határozottan megmondja, hogy minden adatot Crantz- tói vett át, ezt savanyúvízforrásnak mondja; a későbbi szerzők közül csak Fényes említi a «bukova»-i savanyúvizet. Teljes biztossággal mondhatom, hogy Bukovinkán, valamint ennek közelében sehol savanyúvíz- forrás nem létezik, hanem egész sereg oly közönyös, hideg forrásvíz, a me¬ lyeknek a nép hite gyógyhatást tulajdonít. Ezek a következők : a) A «Nededa Polyánka» nevű hegyi kaszáló mellett: «Nededa kernicza»>. b) Az élőbbem¬ től nem messze, lent a völgyben, a Bepedéről Bukovinkára vezető út jobb¬ oldalán, ez a tulajdonos neve után «Hózanova- kernicza»-nak neveztetik. c) A Bukovinkáról Piepedére vezető hegyi út mentén: «Háneszova ker- nicza. » 6. Felső'- Schönborn. Az összes szerzők közül egyedül Crantz és La Langue említ itt ásványvizet. Felső-Schönborn határában nem sikerült nekem semmiféle forrás nyomára jutnom. (L. Alsó-Schönborn ez. a. is.) 7. Izsnyéte A Szilas és Felső-erdő közötti tisztáson , a pataknak Izsnyéte felé eső partján van egy gyógyhatásúnak tartott forrás. Ezt sehol (282) BEREGMEGYEI ÁSVÁNYVIZEK. 383 nem találtam ugyan az irodalomban említve, de feljegyzem, mert úgy lát¬ szik, liogy azonos Crantz (fons) Schönbornensis-ével. A forrást oly állapotban találtam, hogy chemiailag egyáltalán nem vizsgálhattam meg vizét. 8. Klacsanó. Az itteni ásványvizet Baronyai közlései után Tognio hozta forgalomba, a melyet Linzbauer és IIardtl már savanyúviznek tar¬ tanak. Ez a «Nefelejts» nevű erdőcske alatt fekszik, mintegy 6 m mély kút, a mely az időjárás szerint majd színig van vízzel, majd pedig csak a feneken van egy kevés iszapos lé. A Hunfalvy által említett «Háromkép» Munkács¬ hoz tartozik. 9. KI astroyn falva. A Hát- hegység délnyugati oldalán van a ((Bur¬ dánké)) forrás, a melyet Tognio dkönkénegszeszt és sókat» tartalmazónak, Hárdtl savanyúvíznek, Lehoczky pedig salétromosnak és kénesnek tart. Lefolyás nélküli forrás, a melyben a hegyről lefutó iszapos esővíz is meg- gyülemlik. 10. Lanka. Eddig egy szerző sem említette a laukai forrást, a mely itt nagy hírben áll ; csekély vastartalma okozta azt, hogy egyes vállalkozók itt fürdőt alapítottak, a mely azonban csakhamar megszűnt. 11. Munkács. Négy ásványvíznek is kellene itt lenni. Egyet Tognio említ a Nagy-Hegy alatt, de a szerző leírása után pontosan feltalálható helyen jelenleg semmi forrás sincs. A másik a Felső-Schönborn felé vezető út jobb oldalán az erdőszélén van («Rizsóka»), és Lehoczky szerint «kön- kéneg szagú)). A harmadik a várbeli kút, a melynek vizet Hárdtl szerint mint savanyúvizet emlegetnek ; mindenkit biztosíthatok róla, hogy ezen vízből naponta több száz ember meríti ivóvizét, a nélkül, hogy csak eszébe is jutna valakinek ezt savanyúvíznek tartani. A negyedik a « Háromkép » mellett van, hajdan fürdőhely volt (« Város-fürdő »), ez idő szerint kútja oly módon van beszegezve, hogy chemiai vizsgálatra belőle vizet nem meríthettem. 12. Oroszvét). A Zsornina-hegy alatti bő lefolyású «Szvjata kernicza»-t már Tognio említi, és értesülése szerint ez kénes és vasas ; Bernáth ezen¬ kívül említ itt még két fürdőt, amelyek egyike 10, másika 16 kádas lenne. A Szvjata kernicza mellett épült ugyan 1872-ben egy szerény épület, a mely azután két év múlva el is hamvadt, de távol állott attól, hogy 10 — 16 kádas fürdőnek lehetett volna nézni ; ezenkívül nem volt Oroszvégben semmiféle fürdő, hacsak nem a Munkács melletti « Új- fürd ő» van itt értve, a melyet azonban Munkácson nem tart senki sem gyógyfürdőnek; a Hárdtl által említett savanyúvíznek sincs itt híre sem. 13. Podhering. A mint Túróczy írja, vannak források, a melyek daczára annak, hogy nem savanyúnk, tiszták és iszap talanok, mégis «vim liabent medicam » . «In Beregiensium plaga, supra Munkacsinum eo in monte, qui Oroszvégiensi opponitur, habuitque Basilianos olim Moniales, est fons, qui sommum conciliat, articularibusque medetur morbis. » Ezen forrás most is létezik (Na tenu kernicza), Tognio értesülése szerint kénes (283) 24* 384 ÍRAXLER LÁSZLÓ : és vasas, Hunfalvy «égvényes savanyú víznek» tartja, Hardtl pedig — bizonyára mert Podhering mellett timsógyár volt, a hol hajdan a Muzsaly- ból hozott timkövet dolgozták fel — gyanakszik ezen vízre, hogy nem-e timsótartalmú savanyúvíz?! Chemiai alkatáról egyedül Túróczy mond valót, «nec acidus, et purus praeterea ac illimes», hogy ha t. i. van benne víz ; az legtöbbször azonban ki van száradva. A másik forrást Lehoczky említi elő¬ ször, szerinte ez vasas lenne (Kaszás-forrás, Bálint-forrás). A harmadikat (szentiniczi két forrás), a melyet levéltári adatok után * szintén ezen szerző említ, biztosan nem tudtam feltalálni. Létezik ugyan a Kamen hegy alatt, ennek keleti oldalán két közvetlen egymás fölött fakadó forrás, a melyeket gyógyczélokra használnak, de «szentiniczi forrás»-nak nem hallottam ezeket nevezni ; a kettő közül csak a felsőt vizsgáltam meg chemiailag, mert ezt inkább használják. 14. Puszta- Kér epecz. Tognio szerint némely régibb irók itt ásvány¬ vizet emlegetnek. Crantz ugyan felsorolja a (fons) Koropetzensis-t, de ez bizonyára a Felsö-Schönborn (más néven Felső-Kerepecz) melletti, vagy pedig az izsnyétei lesz, a mely közel esik Puszta Kerepeczliez. 15. Rákos. Linzbauer hozza fel az itteni ásványvizet. A temető mel¬ letti árok partján van egy kutféle üreg, a melynek vizét kuruzslásra hasz¬ nálják, de a midőn ezt felkerestem (1888. jun. 9.), egészen kiapadva talál¬ tam. Kitaibel aqua rákosiensis-e nem egyéb mint a ruszkóczi forrás. 16. Ruszkócz. ((Munkácstól nem messzire, több erekből fakad egy víz, a mely vasrozsdát rak le, szaga olyan, mint a vassók gyönge oldatáé, íze is hasonló. Van benne szabad szénsav, szénsavas és sósavas szikéleg, csekély mennyiségű és szénsavas vasélecs.» Ezeket mondja Kitaibel (TooNio-nál), a melyekhez még hozzáteszi: <(Pnecipitatum acidi carbonici totius e vol. gr. 18-700 = 13^ gr.» Fel kell tenni, hogy azon forrásból fakadt ezen Kitaibel megvizsgálta víz, a mely a Nyomás patak balpartján volt, de már sok év óta be van temetve, mert a jelenleg gyógyczélokra használt jobbparti kút vize nem felel meg Kitaibel elemzésének, több ilyféle forrás pedig nincsen Ruszkóczon. 17. Szent- Miklós. «A Holiczi vagy Holicski erdőben levő forrás, a mely Hadzsegükának, vagy Szjata kerniczának neveztetik, úgy látszik vasat foglal magában.w (Tognio). Lehoczky szintén vasasnak, és az iványiihoz hasonlónak véli. 18. Závidfalva. Itt a szerzők hol konyhasós, hol savanyúvizet emle¬ getnek. Én egyetlen forrást láttam itt, ez nem ásványvíz, a többiek közt * A munkácsi uradalmi levéltárban őrzött liatárj árási okmányokban, gazda¬ tiszti jelentésekben a beregmegyei ásványvizekre nézve igen sok érdekes adat, régi elemzés foglaltatik ; kétségkívül kivánatos lenne, hogy ezek egész teijedelmükben közzé tétessenek. (284) BEREGMEGYEI ÁSVÁNYVIZEK. 385 azonban - — mert több is van ott — - lehet, hogy van sós forrás is ; savanyú- vízről azonban az odavalók közül senki sem tud semmit. II. A chemiai vizsgálat. A vizsgálatra szánt vizet az árdánházi kivételevei a szokásos vigyázat¬ tal mind magam mentettem. A chemiai vizsgálatot a következő módszerek szerint végeztem : Az összes szilárd részek mennyiségét 100 cm3 víznek elpárologtatása es a maradék megmérése által határoztam meg. A csészeben levő maradó¬ kot 5 cm3 vízben feloldván (lehetőleg), Vio normál ezüstnitrát-oldattal tit- ráltam meg benne — káliumchromáttal indikálván — a chlort * 100 cm3 vízben Vio normál sósavval főzés közben — cochenillel indi¬ kálván — titráltam meg a kötött széndioxydot. A lehűlt elegynek Clark módszere szerint határoztam meg a keménységét, a melyet egyszerűség végett csupán mésztől származónak számítottam.**' Végül 100 cm3 vízben határoztam meg a szabad és u. n. félig kötött széndioxydot Pettenkoffer szerint. Az így nyert számok, ha nem is mondhatók teljesen szabatosaknak, mégis a hozzáértőnek teljesen elegendők arra, hogy belőlük a víz chemiai jel¬ legét megítélhesse. A hol ezeken kívül még minőségi vizsgálatra is volt szük¬ ség, azt az általánosan elfogadott módszerek szerint végeztem, és csupán azt kell megjegyeznem, hogy nem vettem számba avas, kénsav stb. oly csekély mennyiségeit, a mennyi minden természetes vízben előfordul. A vizsgálatok eredményét 1 1-re számítva a következő táblázatba fog¬ laltam össze : A forrás lelőhelye és neve Megjegyzés Szilárd részek összege Cl Kötött C02 Ca Szabad és f. k. C02 Ardánliáza — 0,165 0,029 0,039 0,021 0,000 Berezinka, Zdorova-Kemicza Vasat és ként nem tartal¬ maz 0,250 0,005 0,173 0.041 0,086 Berezinka, a « Városerdőn mel¬ letti forrás — 0,155 0,025 0,088 0.029 0,064 * A kis mennyiségű viz által lehetőleg elkerültem azon hibát, a melyet ezen módszernél az ezüstchromat oldékonysága okoz. ** Clark módszerének ezen módosítása által elkerültem azon sokszor jelenté¬ keny hibát, a melyet a szabad szénsav okoz. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (285) 25 386 traxler laszlo: A forrás lelőhelye és neve Megjegyzés Szilárd részek összege Cl Kötött C02 Ca Szabad és f. k. C02 Bukovinka, Nededa- Kernicza . . — 0,165 0,007 0,086 0,003 0,056 Bukovinka, Hózánova- Kernicza — 0,230 0,005 0,155 0,060 0,168 Klacsanó, Nefelejts.- ... ... — 0,165 0,005 0,001 0,004 0,001 Iílastromfalva, fíurdankő ... Ként és salét¬ romot nem tartalmaz 0,270 0,086 0,061 0,036 0,035 Lauka ___ . Literenkint 0,012 gr. vasat tartalmaz 0,120 0,025 0,037 0,035 0,121 Munkács. Rizsóka Nem kénes 0,176 0,005 0,029 0,009 0,086 Oroszvég, Szjata-Kernicza ... Nem kénes és nem vasas 0,240 0,032 0,078 0,036 0,099 PocLkering, Bálint- forrás ... Nem vasas 0,175 0,017 0,049 0,044 0,059 Pocfkering, Szentiniczi- forrás. . ■ (( (( 0,100 0,003 0,069 0,01 1 0,048 Ru.szkóez ... <1 (( 0,165 0,025 0,034 0,015 0,026 Szent-Miklós, Iladzser/iiha (( « 0,150 0,007 0,057 0,017 0,033 Závidfalva __ — ? 0,142 0,158 0,096 0,207 III. Hőmérsék-megfigyelések. A hőfok meghatározására jénai normál üvegből készült hőmérőt hasz¬ náltam, a mely 2/io fokokra volt osztva, és a melynek hibái a fagyási és for- rási pont, továbbá a eső egyenetlenségeinek pontos meghatározása után gon¬ dosan számba vétettek. Nem minden elősorolt forrásnak hőfokát jegyeztem ide fel, mert régebbi meghatározásaimnál több különböző, nem ellenőrzött hőmérőt használtam, a nyert adatokat megbízhatlanságuk miatt nem tehe¬ tem közzé. (286) BEREGMEGYEI ÁSVÁNYVIZEK. 387 A forrás lelőhelye és neve A megfigyelés A levegő hőfoka A forrás hőfoka éve hónapja napja órája Berezinka, Zdorova-Kernicza. 1888 junius 9 a. e. 9 18,0 12,3 Berezinka, a « Város erdőn mél- 1888 « « 11 a 9,4 letti forrás ... ... .... ... Bukovinka, Nededa-Kernicza 1888 julius 29 d. u. 1 27,0 10,5 Bukovinka, Hózánova k. ... 1888 (( « déli 12 (( 14,6 Klaosanó, Nefelejts ... ... 1888 (( 7 d. u. 3 9 16,2 Lanka ... _ ... ... 1888 május 5 ? ? 8,5 1887 szept. ? ? 9 14,0 Munkács, Rizsóka ... ... 1888 nov. 3 ? 12,0 8,8 1889 junius 18 ? ? 14,4 1887 aug. 28 ? 9 14,4 Oroszvég, Rzojata - Kernivza ... 1887 junius 12 ? 15,0 14,2 1888 május 19 ? 21,0 14,3 1889 febr. 17 ? —4,0 14,4 1887 szept. 9 ? 9 14,0 1888 május 19 9 28,0 8,3 Podhering, Bálint-forrds ... 1888 julius 29 d. u. 6 9 11,8 1888 szept. 5 d. e. 7 9 12,0 1889 márcz. 31 d. e. 10 9 7,2 1889 junius 28 d. e. 1 1 9 10,8 Podkering, Szcntiniczi forrás, 1888 szept. 16 d. u. 4 12,6 alsó ... ... ... ... 9 Podhering, Szentiniczi forrás, 1888 « (( « ? 12,0 felső... ... ... ... ... Ruszkócz... .... ... ... ... 1888 junius 9 d. u. 5 20,0 13,9 Szent-Miklós, Hádzsegüka... 1888 « 30 d. u. 5 20,0 9,3 388 D? ILOSVAY LAJOS : ADALÉK AZ ÁSVÁNYOS VIZEK ÖSSZETÉTELÉNEK MEG¬ VÁLTOZÁSÁHOZ. Dr. Ilosvay Lajos- tói.* Az ásványos vizek elemzésének közönségesen ismert feladata az, hogy ezeket a természetadta kész termékeket, mint a kereskedelem jövedelmező czikkeit, az általok elérhető haszon kedvéért mutassuk be. Az elemzéseket leginkább az orvos méltányolja, és hogy hazánkban is az ásványos vizek megvizsgálása iránt érdeklődés mutatkozik, csupán csak annak a haszonnak lehet tulajdonítani, melyet az elemzésektől közegészségi és közgazdasági tekintetekből várni lehet. Az ásványos víz elemzéseknek, ámbár nem egy érdekes felfedezésre szolgáltattak alkalmat, — miként a rubidium, carbonyl-oxysulphid tanúsít¬ ják, — mint jól kidolgozott módszerek alapján végzett munkálatoknak tudományos becset nem is tulajdonítanak, és úgy szólván egyetlen tudo¬ mány, mely ásványos víz elemzésekből igazságokat kideríteni törekszik : a geológia. A geológia jól tudja azt, hogy az ásványos víz a föld életében nem szerep nélküli, egy a földre nézve felesleges valami, mely a föld titkos rejte- kéből felbuggyan s tova iramlik, hogy végre eltűnjék abban az óriási reser- voirban, melynek tenger a neve; tudja jól, hogy az ásványos víz, a víznek mint anyag- és alakváltoztató tényezőnek terméke, és hogy képződésé köz¬ ben az oxygen és szénbioxyd tartalmú víz, később az ásványos víz maga, habár nem serényen, nem mindig rögtön láthatólag, de folytonosan mun¬ kálkodik. Az ásványos vizek képződésekor a víznek munkája elenyészőleg cse¬ kély aboz képest, a mit egy begyről gyorsan lerohanó patak, egy maga előtt mindent szétromboló lavina, avagy egy iszapoló folyam végez ; — nem ver¬ senyezhet azzal a hatással sem, melyet a sziklába szívódó vizcseppek kellő feltételek közben kifejtenek : de ki tudná megmondani, hogy az a forrás, mely évenként csak 5000 m3 olyan vizet vet a föld színére, melyben i'Ü q különféle só van feloldva, felbuggyanásának a múltban elveszett első pil¬ lanatától máig, hol és mekkora üreget vájt, hol és mekkora basadékokat töltött ki, és általában mifele anyag- és alakváltoztatásokat idézett elő ? Következtetéseiben a geológia sem támaszkodhatik mindig elég számú felvilágosító adatra. Mert ismeretes ugyan, hogy az a víz, a mely ma mint * Előadta a m. földtani társulat 1890. márczius hó 5-én tartott szakülésén, m) AZ ÁSVÁNYOS VIZEK ÖSSZETÉTELE. 389 ásványos víz tör elő, talán napokkal ezelőtt, mint eső hullott alá, de arról beszelni, hogy az az eső hol hullott le, milyen utakon haladt a víztartó rétegig, hogy a benne oldva levő szilárd alkatrészeket a víztartó rétegig vagy a víztartó rétegtől a forrásig terjedő vándorlása közben szedte-e fel, hatᬠrozott meggyőződéssel csak azokban a ritka esetekben lehet, midőn a talajba ivódott víz útja, lehullásának helyétől forrásáig, geológiai tekintetben ismeretes. Pliniustól kezdve napjainkig áll az axióma: «Tales sunt aqu:e, qualis terra per quam íluuntw, de nekem nincs tudomásom róla, hogy azok az összes feltételek, a melyektől valamely ásványos víz keletkezése függ, annyira sza¬ batosan meg volnának állapítva, hogy a csalódásnak útja el legyen vágva teljesen. Ha ásványos vizek képződéséről beszélünk, rendszerint általánosságban nyilatkozunk. Tudjuk, hogy oxygennel és szenbioxyddal terhes víz szülője lehet számtalan chemiai átalakulásnak, melyeknek következteben a vízbe különböző sók, főleg hydrocarbonatok kerülnek ; tudjuk, hogy növények korhadása, rothadása következtében képződő vagy vulkanikus származású szenbioxyd a víz szénbioxyd-tartalmát növelheti, s az ilyen víz nagyobb mennyiségű ásványos alkatrészt oldhat fel ; magyarázatunkban hatha¬ tósan támogathat a forrás körül levő talajviszonyok megfigyelése is ; de vajmi ritkán kerül szóba, hogy az ásványos víz képződését a forrás közelében vagy sokkal távolabb fekvő talajviszonyok és egyéb feltételek szabták- e meg. A nélkül, hogy ismereteink értékét kisebbíteni akarnék, beismerhet¬ jük, hogy az ásványos vizek képződésére vonatkozó magyarázataink még hézagosak. És figyelemre méltó a geológiai ismeretek fejlődésében, hogy mig az ásványos vizek szerepe ásványfekttk, kőzetek képződése, vagy átvál¬ tozása körül behatóan tanulmányozva van, addig az ásványos vizek meg¬ változását jóformán alig figyelték meg. De ezt a kérdést tisztázni a nélkül, hogy valamely ásványos vizet lehetőleg nagyobb időközökben és többször meg ne elemezzenek, elképzelhetetlen. Vannak ugyan egy-egy ásványos vízről különböző időből származó elemzési adataink ; azonban ezeket inkább a víz alkalmazhatóságának megítélésére, mint arra használták fel, hogy belő¬ lük a víz összetételének és képződési feltételeinek megváltozására vontak volna következtetéseket. Azt hiszem, hogy ez a tér egészen elhanyagolt ; pedig eppen a geológia érdekében sokkal több figyelmet érdemel, mint a mennyi¬ ben eddig részesült. A chemiai elemzésre szánt ásványos vizek összegyűjtésére vonatkozó¬ lag azt az utasítást adjuk, vagy követjük, hogy a vizet lehetőleg száraz idő¬ járáskor kell meríteni ; mert feltesszük, hogy az ásványos vízben minden alkatrész mennyisége és minősége állandó és töménysége csak a víz viszony¬ lagos mennyiségétől függ. A forrás vizének összetétele mindenesetre meg¬ változhat, ha esővíz akár közvetetlenül, akár a forrás közelében fekvő patak (á89) D: ILOSVAY LAJOS: 390 vagy folyóvíz felduzzasztása következtében közvetve, beleszivároghat. De a víz egymagában csak akkor lehet megváltoztató feltétele valamely ásványos víz összetételének, ha képződésében más tényezőnek, mint a víz oldó hatᬠsának, nincs szerepe. Minden más esetben, midőn a vízben feloldott szén- bioxyd is részt vesz a szilárd reszek feloldásában, vagy szulfidok oxydatiója folytán képződött és oldható szulfátok töményithetik a vizet, e föltevésnek csak akkor volna jelentősége, ha a szénbioxyd mennyisége állandó volna, ha a szénbioxydos víz állandóan ugyanazon nyomás alatt végezné munkᬠját s ha a szulfátok képződése és feloldódása is mindig egyforma körülmé¬ nyek között történnék. Változzék meg a szénbioxyd mennyisege es a nyomás, változzék meg az oxydatio körülménye, meg kell változni a feloldott szilárd részek meny- nyiségének is, meg pedig olyan törvény szerint, melyről ma inkább elméleti mint tapasztalati alapon szólhatunk. Az ásványos vizekben feloldott szilárd alkatrészek mennyisége nem¬ csak a víznek és a benne feloldott szénbioxydnak mennyiségétől függhet. Elképzelhető, hogy némely kőzetben egyes alkatrészek, melyek kis nyomás alatt nem oldódnak fel, feloldódhatnak nyomás vagy hőmérséklet növeke¬ déskor. S vájjon lehetne-e minden esetben azt állítani, hogy egy ásványos víz olyan hőmérsékleten képződött, mint a minővel a föld színére került? Azt pedig egészen bizonyosra vehetjük : hogy ha megváltozik az ásványos víz főgyűjtőjéből a víz folyásának iránya, es a víz más talajrétegekkel érintkezik, meg kell változni az ásványos vizek minőségének is. Minthogy nincs biz¬ tosítékunk az iránt, hogy valamely ásványos víz a föld belsejében változat¬ lanul ugyanazon rétegekkel érintkezik, merész állítás volna, hogy az ásványos vizek szilárd maradékának minőségileg állandó összetételűnek kell lenni. Ha már most a szilárd alkatrészek mennyisege ugyanazon talajréteg¬ ben a víz és szénbioxyd mennyiségétől (sok esetben az oxydatio folyamattól is), minősége pedig eme tényezőkön kívül a talajrétegtől is függ, ámbár ogosült követelésünk, hogy az ásványos vízforrásokat jól kell gondozni, hogy a palaczkozásnak kifogástalanul kell történni, mindazáltal eme követelések a víz minőségére nézve a chemiai elemzés tekintetéből csak másodlagos fon¬ tosságúak, mert az ásványos víz megváltozásának olyan okai is lehetnek, minőket elhárítani nem áll hatalmunkban. A geológiát éppen ezek az ásvᬠnyos víz gondozásától független megváltozások érdeklik. Es az ásványos vizek elemzésével a geológiának fontos tudományos szolgálatot teljesítenénk, ha azokat meghatározott időszakokban megelemezvén, meg állapit an ók, hogy összetétel ök állandó-e vagy nem ? s ha nem, a változás oka miben rejlik? Egy másik nem kevésbbé fontos feladat lenne, azt keresni, hogy az ásványos viz és a velők érintkező rétegek összetétele között van-e olyan összefüggés, h gy bizonyos alkatrész vagy alkatrészek megjelenéséből ugyanazon geológiai szerkezetre lehetne következtetni ? (290) AZ ÁSVÁNYOS VIZEK ÖSSZETÉTELE. 391 Még a föld színén történőknek megismerése is nebez, mennyivel nehe¬ zebb azoknak az átalakulásoknak felderítése, melyek megfigyelésünk elöl hozzáférhetetlenül el vannak zárva. Jól tudom, hogy éppen a kijelölt irányú vizsgálódások nálunk nem egyhamar indulhatnak meg, mert nincs elegendő erőnk, de ez a körülmény nem zárja ki, hogy az anyag-gyűjtést megkezdjük s a figyelmet rajok irányítsuk. Ilyen adattal kívánok szolgálni én, midőn a luhii «Margit forrásának két külömböző időben végzett elemzését mutatom he. Egyiket én végeztem 1877-ben október hóban merített vízből, másikat Pfeifer Ignácz úrral végeztettem 1888 október havában gyűjtött vízből. Pfeifer úrral minden alkatrészt legalább kétszer meghatároztattam, s az eredmény összeállításánál a középértéket használtam fel. Egyetlen egy adat maradt ki a meghatározásból, t. t. a félig kötött és a szabad szénbioxyd. E szénbioxyd mennyiségét palaczkokból szállított vízből meghatározni, a felvetettem kérdésben czéltalan lett volna, mert a « Margit- forrás » vize szál- litásközben, miként erről a palaczkok feneken összegyűlt vastartalmú csa¬ padék is tanúskodik, sok szénbioxydot veszít. A Margit-gyógyforrds vizének fajsúlya: 1887-ben 10,l°-on 1888-ban 20,0°-on: 1,0042 1,00316 1. A Margit-gyógyforrás alkatrészei 1000 s. r. vízben. 1877 1888 egyenérték °/o egyenérték °/o Nátrium, ... ... ... 1,1709 79,96 1,5968 85,79 Calcium ... ... ... 0,1900 14,92 0,1688 10,45 Kálium.. 0,0467 1,84 0,0115 1,32 O 0 Magnézium. ... 0,0140 1,83 T_ 1 0,0102 1,05 T“H Lithium... ... ... 0,0037 0,83 0,0032 0,65 Vas __ ... ... ... ... 0,0109 0,62 0,0168 0,74 Szénsavcsoport (C03) ... 1,7816 93,27 2,3802 98,24 Cblor ... .. ... ... 0,0749 3,31 0,0450 1,57 © © Bórsav (BO.J 0,0864 3,16 rH — Iíénsavcsoport (S04) _ ... 0,0079 0,26 0,0072 0,19 Kovasavhydrát : H4 Si 04 0,0459 0,0653 3,4329 4,3350 (991) 392 W ILOSVAY LAJOS : Ellenőrző kísérletek : 1000 sr. vízből kapható 180° -on szárított maradék 1877-ben : 3,4259. 1888-ban: 4,2594. Az elemzés adataiból számított maradék • 1877-ben: 3,4087. 1888-ban: 4,2922. 2. Az alkatrészeket sókká csoportosítva 1000 sr. « Margit gyógyforrás)) - vízben volt : 1877-ben 1888-ban Natriumcarbonat__ ... ... ... ... ... 2,5333 3,6416 Calciuincarbonat ... ... ... ... ... 0,4752 0.4219 Magnesiumcarbonat ... 0,0491 0,0356 Ferrocarbonat.. ... ... ... ... _ 0,0228 0,0347 Lithiumcarbonat.. ... ... ... ... 0,0197 0,0194 Kaliumchlorid. 0,0749 0,0473 Natriumchlorid ... ... ... ... ... 0,0648 0,037 1 Natriummetaborat... ... ... ... ... 0,1327 — Kaliumsulpliat ... ... ... ... ... ... 0,0145 0,0130 Iialiumcarbonat ... _ .. ... ... — 0,0191 Orthokovasavhydrát, H4Si04- ... ... 0,0459 0,0653 Összeg... ... ... 3,4329 4,3350 A közölt adatok szerónt a « Margit gyógyforrás)) összetétele 1888-ban az 1877-ben merített víz összetételétől a következőkben tér el: 1. A szilárd alkatrészek súlya több 24,03%-al; 2. a legtöbb alkatrész mennyisége észrevehetőig csökkent ; 3. egyik alkatrész — a bórsav — eltűnt; * 4. a szilárd alkatrészek mennyiségének növekedése a nátriumtól, tellát eppen attól az alkatrésztől származik, mely a víz jellemét megszabja. A tulajdonosnak f. é. márczius 2-án kelt leveléből megtudtam, hogy a forrás gondozása érdekében sok áldozatot hozott; a forrás körül a régi iszapos talajt kihordatta, feltöltette, s a telepet alagcsövezéssel látta el. Ezek az intézkedések kétségtelenül közre működtek, hogy a vizet a forrás közelé¬ ből bele szivárgó esővíz ne hígítsa, de azt a változást, melyen a « Margit gyógyforrás)) keresztül ment, nevezetesen, hogy a legtöbb alkatrész meny- nyisége csökkent, a bórsav pedig egészen eltűnt, meg nem magyarázza. Ezt csak az az egyetlen feltevés fejtheti meg, hogy az 1888-ban merített ásvá- : 4,5 Ií víz maradékában még nyomokat sem sikerült megállapítani. (292) AZ ÁSVÁNYOS VIZEK ÖSSZETÉTELE. 393 nyos víz más talajréteg hozzájárulásával képződött, mint az, melyet 1 877-ben elemeztem. Arra a kérdésre, hogy vájjon a víz a regi rétegnek bórsavat adó alkat¬ részeit oldotta- e már ki, vagy még mielőtt ásványos vízzé alakult volna, folyásának irányát megváltoztatta s más minőségű víz létrehozására alkal¬ mas talajjal érintkezett, most még nem felelhetek ; és miután Beregmegyé- nek geológiai szerkezete alig ismeretes, azt sem lehet megmondani, hogy a «Margit gyógyforrás# nemkülönben a többi közelében fekvő és hasonló ösz- szetételü ásványos vizek bórsav-tartalmnkat miféle ásványnak köszönhették, illetőleg köszönhetik. Annyi azonban bizonyos, hogy Beregmegye az ásványos vizek képző¬ désének és megváltozásának bámulatos példáit állítja élőnkbe. H. F. von Chantz 1777-ben « Gesundbrunnen dér oesterreichisclien Monarchie# czímü munkájában a 200-ik lapon a következő helyeken említ fel ásványos vize¬ ket: Bukóvá, Dragobertfalva, Holubina, Hrahonitza, Koropetz, Laturka, Nelipina (most Hársfáivá), Paszika, Polena, Podhering, Felső-Schönborn, Szolocsina, Alsó- és Felső-Szolyva, Sztrojna, Zsdenyova; ezek közül ma ásványos vízről ismeretesek: Hársfáivá, Polena, Szolyva és Szolocsina, mely utóbbi községnek határában van a luhi Erzsébet-, a luhi Margit- és a bila- soviczi Irma-forrás. H. J. von CRANTz-nál nem fordulnak elő az olenyovai, ploszkoi, szinyáki és zánykai vizek, s ezeken kívül az újabb irodalom még vagy 25 helyet nevez meg, hol ásványos víz található.* H. J. von Crantz annyira lelkiismeretes kutató volt, Magyarországnak olyan kitűnő hírben állott megyei physicusaitól kapta a felvilágosító adatokat s a hozzá elemzés végett küldött vizeket, hogy leírásának helyességében kételkedni a legna¬ gyobb tiszteletlenség volna. Azok az ásványos vizek megvoltak; de hogy belőtök mi lett ? végleg ((eltűntek-e, vagy folyásirányt változtatva, más helyen bukkantak elő, ma még talány, s hihetőleg az is fog maradni. Az éppen nem lehetetlen, hogy némely régebben ismert forrás fakadáshelyet vál¬ toztatott s a régihez közelebb vagy távolabb került felszínre; mert a bereg- megyei ásványos vizeknek nagy része s éppen azok, a melyek az alkalis vizek csoportjába tartoznak, különös módon a megye északkeleti felében — mondhatni északnyugatról délkeletre húzható egyenes vonalban, Szolyvától északnyugatra a Pinye- és délkeletre a Dusina-patak völgyében, — nehány pedig a Latorcza balpartján fekszik. Utóbbiak között van a zánykai, hárs¬ falvi, szolyvai és paszikai forrás. De ha e források egymással nem közleked¬ hetnek is, feltehető, hogy képződésökben ugyanazon geológiai réteg vesz részt ; mert az eddig közölt elemzések szerint a hársfalvi és szolyvai, továbbá a szolyvaitól északnyugatra eső polenai és a szolocsinai határ három forrásᬠnak fontosabb alkatrészei azonosak. Ezeknek mindenikében meghatározható * Lehoczky Tivadar : Beregmegye monograpliiája 62 — 63. 1. (293) 394 DE ILOSVAY LAJOS : mennyiségben van kimutatva a bórsav, és a luki Erzsébet- forrást kivéve, mindenikben előfordul a litliium is. Nem szükségképpen, de valószínű, hogy ezeknek a különböző helyen fakadó, de hasonló összetételű források vizének minősége szintén meg fog változni, ha már eddig meg nem változott. Miután közülök csak a szolyvai víz van forgalomban, eddig csak ezt vizsgálhattam meg bórsav-tartalmára és benne a bórsavat meg is találtam. Későbbi vizs¬ gálatok deríthetik ki, hogy ez és a többi ásványos vizek a luhi Margit- gyógyforrás vizéhez hasonlóan, meg fognak-e valamikorra változni vagy nem és hogy a luhi Margit-gyógyforrásban is megjelenik-e ismét a bórsav vagy nem. A (< SAROLTA" ÁSVÁNYOS VÍZ CHEMIAI ELEMZÉSE. Dr. Ilosvay LAJOs-tól.* A «Sarolta» ásványos víz Budison Turócz megyében fakad, Bakovszky Iván úr birtokán. Ez az ásványos víz már régen ismeretes. Első elemzését v. Crantz végezte, és az eredmény az ö «Gesundbrunnen dér Oesterreichi- schen Monarckie» czimű müvének 159-ik lapján van közölve, 1777-ben. Adataiból csak azt említem fel, hogy 1000 s. r. vizben 2,057 s. r. szilárd rész van savizet úgy írja le mint egyikét a legkitűnőbb alkalis savanyú vizeknek. Valószínűleg már v. Crantz nyomán dolgozott Kitaibel, ki 180G-ban a bu- disi vizet is részletesebben leírja, de ezt az ismertetést nem olvastam, mert a Schuster egyetemi tanártól kiadott Kitaibel-féle «Hydrograpkica Hun¬ gáriáé)) czimű munkában a hivatkozáson kívül bővebb ismertetés nincs. Az elemzett víz 1884. november havában volt merítve. Ugyanazon év november 18-áu én is voltam Budison a forrásnál végzendő munkák miatt. Akkor a luftban 2,3 m mély víz volt. A kút átmérője 1,48 m, a levegő nyomása d. e. 10 órakor 097,8 mm, a levegő hőmérséklete 0,2° C, a víz hő¬ mérséklete a vízoszlop minden rétegében 13,6 °C volt. A víz bősége napon¬ ként 54,720 1. I. A víz minőleges vizsgálata. A víz színtelen, szagtalan, kellemesen savanyú, gyengén lúgos ízű ; belőle sok gáz buborékol fel. A vízbe mártott kék lakmuszpapiros színe mulólag megveresedik ; a veres szin azután ismét kékre változik. A megvere- sedés szabad szénsavtól származik; a kék színnek ismét előtünése alkali-car- bonatra vall. Ugyanezt bizonyítja az is, hogy a vízbe mártott veres lakmusz- Előadta a m. földtani társulat 1890. április lió 9-én tartott szakülésén. (-94) A SAROLTA -FORRÁS 395 papiros állásközben meMiékül, a sárga kurkumapapiros pedig gyengén meg¬ bámul. A palaczkok fenekén több hónapi állása közben barnaveres üledék gyűlt össze, A minőleges elemzés módszerei szerént a víz tartalmaz : nátriumot, káliumot, calciumot, magnéziumot, vasat, alumíniumot, kovasavat, chlort, kénsavat és szénsavat. Ritkábban előforduló alkatrészeket 29,122 kiló víz maradékából ered¬ ménytelenül kerestem. E vízben lithiumnak, ammóniának, salétromos sav¬ nak , salétromsavnak , foszforsavnak , bórsavnak még nyomai sincsenek, valamint hiányoznak belőle szénsav kivételével más széntartalmú vegyületek is. Hydrogensulphidtól vagy vízben oldható fémsulphidtól is mentes. A víz fajsúlya 18,9 °C-on meghatározva 1,00284. II. A víz mennyileges elemzése. A vízben foglalt alkatrészeket általánosan ismert módszerek szerént meghatározván, az eredményt a következő táblázatban láthatjuk : 1. Elemzési adatok összefoglalása: 100C s. r. vízben : egyenértéi Siliciumbioxyd 0,0583 — Aluminiumoxyd 0,0027 — Vas (Fe) 0,0095 0,83 Calcium 0,2394 29,20 Magnézium 0,0602 12,24 Kálium 0,052 1 3,25 Nátrium 0,5147 54,48 Chlor... 0,0201 1,38 Kénsavcsoport (S04) 0,4759 24,17 . Szénsavcsoport (C03) 0,9154 74,45 100 = 100 Félig kötött és szabad szénbioxyd 2,3483 2,4463 271,29 egyenérték % A vízből felbuborékoló gáz a kútnál volt összegyűjtve és üvegcsőben leforrasztva hoztam haza. A gáz-elemzés módszerei szerént megvizsgálva, az eredmény a következő : Szénbioxyd Nitrogén Oxygen térfogat százalék : ... 96,69 o/o 3,27 « ... 0,04 « 100,00 — (-295) 396 Dt ILOSVAY LAJOS ! III. Ellenőrző kísérletek. 1. 459,615 g vizet platinacsészében bepárologtatván, 180 °C-on szán¬ tottam mig súlya állandó lett. Súlya = 1,0866 g. Ebből számítva 1000 q vízben van 2,3642 g szilárd maradék. 2. Az elemzés adataiból számított szilárd maradék a vasat és alumí¬ niumot oxydoknak. a kovasavat siliciumbioxydnak tekintve 1000 g víz¬ ben — 2,3422 g. 3. A 459,615 g vízből kapott maradékot tömény kénsavval leöntvén, a chloridokat, carbonatokat sulphatokká változtattam ; most a maradékot ammonium-carbonattal hevítettem, míg állandó súlya lett. A sulphátok és kovasavanhydrid köz vetetlenül talált súlya 1,3353 g volt; 1000 g vízre számítva 2,9053. 4. Az elemzés adataiból számított sulpbátolmak és kovasavanliydridnek súlya 1000 g vízben 2,9086. 5. 345,92 g vizet kiizzitott natriumcarbonattal platinacsészében 180°-on addig szárítottam, mig súlya nem változott. A maradék nyomott 2,9528 g-ot. Gyenge izzítás után a maradék súlya 2,9505 g volt. Miután hőmérséklet¬ emelésre a maradék szine nem változott, s az izzítás okozta veszteség is felette csekély, egy újabb bizonyítékát találtam annak, hogy a vízben szén- tartalmú bomlástermékek nincsenek. Érdekesnek tartom azt felemlítni, hogy ez a forrás 108 évi időközben sem minőségére, sem a szilárd részek meny - nyiségére nézve lenyeges változáson nem ment keresztül. Hiszen a szilárd maradékban észlelhető többlet (0,3072 g 1000 g vízben) annak is tulajdo¬ nítható, hogy ma pontosabban dolgozhatunk. IV. A budisi víz összetétele, az alkatrészeket sókká csoportosítva. Az alkatrészeket sókká csoportosítván, azt a régóta követett felfogást tartottam szemem előtt, hogy a nagyobb chemiai erélylyel bíró alkatrészek¬ nek egymással kell összekapcsolva lenniük. A chlort és kénsavat, melyek a jelen esetben szereplő, bázist képző elemek közül a nátrium- és káliummal szemben tanúsítanak viszonylag nagyobb rokonságot, e két alkatrész között egyenlő mennyiségben osztottam meg; mert azt tudjuk, hogy e fémek chloridjai és sulphatjai hig oldatban mind jelen lehetnek, de hogy milyen viszonyban vannak jelen, még két¬ séges. A carbonatokat a félig kötött szénbioxyd rovására liydrocarbonatokra. a siliciumbioxydot orthokovasavhydrátra, az aluminiumoxydot aluminium- hydroxydra számíttotam át, mert a lehetséges állapotnak ezek a vegyület- alakok felelnek meg legjobban. E számítások szerént a budisi víz összetéte¬ lét a következő táblázat tünteti fel : (296) A SAROLTA -FORRÁS. 397 1000 g vízben : Kaliumchlorid KC1 0,0211 Natriumchlorid ... ... Na Cl 0,0166 Kálium sulphat _ _ k2 so4 0,0913 Natriumsulphat ... ... Na2 S04 0,6298 Ferrohydrocarbonat Fe2 H, (C03)2 0,0302 Magnéziumhydrocarbonat Mg H2 (C03)2 0,3662 Calciumhydrocarbonat ... Ca H2 (C03)2 0,9696 [2] Natriumhydrocarbonat ... Na H C03 1,1085 Orthokovasavhydrat _ H4 Sí 04 0,0932 Aluminiumhydroxyd ai2 (OH)6 0,0041 Feloldott vegyületek súlya : 3,3306 g. Szabad szénbioxyd (szénsavanhydrid) 1,7756 g. 903,19 cm.8 Ha — miként még mindég látjuk — az elemzés szerént talált bázist képző elemeket csak szabályos sóknak számítjuk ki, s a siliciumbioxydot és aluminiumoxydot változatlanul megtartjuk, a víz összetétele lesz : 1000 g. vízben : Kaliumchlorid ... _ _ KC1 0,0211 Natriumchlorid _ ... Na Cl 0,0166 Kaliumsulphat _ ... ... K, S04 0,0913 Natriumsulphat ... Na2 S04 0,6295 Ferrocarbonat ... Fe2 (C03)2 0,0197 Magnéziumcarbonat Mg C03 0,2107 Calciumcarbon at Ca C03 0,5985 [3] Natriumcarbonat .... __ Na2 C03 0,6996 Siliciumbioxyd ... ... _ sí o2 0,0583 Aluminiumoxyd _ ... ai2 ó3 0,0027 Szilárd alkatrészek súlya : = 2,3483 g. Félig kötött szénbioxyd co2 = 0,6713 g. Szabad « « = 1,7756 g. (( « (i térfogata = 903,19 cm3. V. Vélemény. A budisi «Sarolta» ásványos víz szilárd alkatrészekben nem bővelke¬ dik. Az alkatrészek egyenértékszázalékát tekintve határozottan jellemezhető, még pedig a hideg alkali- alkali földfémes savanyú vizek közé tartozik. A savalkatrészeket tekintve, a sóknak 74,45 °/o-a carbonat, 24,17 %-a sul- phat, következőleg gyenge alkalis kénsavsós víznek is minősíthető. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (297) 25a 398 DS ILOSVAY LAJOS: A SAROLTA-FORRAS. A chloridok és a vas alárendeltebb mennyiségben vannak benne, hogy- sem ezek a víz jellemzésében érdemleges szerepet játszhatnának. Szokásos az ásványos vizeket ismertebb honi és külföldi ásványvizekkel összehasonlítani, hogy mind az orvosok, mind a közönség a víz használha¬ tósága felől jobban tájékoztatva legyen. Ilyen összehasonlítás kedvéért van összeállítva az alábbi táblázat : 1000 s. r. vízben : Alkatrész neve Budisi Sarolta- forrás 1. Tarosai Miksa- forrás 2. Szántói savanyú - víz 3. Bilini 4. Salz- brunni Kronen- quelle 5. Krondorfi 6. Kaliumcblorid ... .... ... 0,0211 _ Natriumchlorid 0,0166 0,5616 0,5012 0,3823 0,0589 — Litbiumcarbonat — — — — 0,0066 0,0035 Lithiumcblorid ... ... — — — 0,0188 — — Kaliumsulphat... ... ... 0,0913 0,0737 0,1718 0,1283 0,0408 0,0466 Natriuinsulpbat ... ___ 0,6298 0,7027 0,4283 0,8269 0,1801 — Ferrocarbonat ... 0,0197 0,0200 — 0,094 0,0059 0,0140 Calciumcblorid ___ — — — — — 0,0248 Calciumcarbonat 0,5985 1,0181 1,0884 0,4024 0,4399 — Magnéziumcarbonat ... 0,2107 0,4583 0,2473 0,1431 0,2329 0,2751 Natriumcarbonat Félig kötött és szabad 0,6996 0,8855 0,2604 3,0055 0,5508 0,8873 szónbioxyd : C0;, _ ... 2,4463 2,6950 1,8739 3,2339 2,4323 3,0846 Ámbár az alkatrészeknek sókká csoportosítása szerént az ásványos vizek összehasonlítása nagyon gyenge alapon történik, mert a csoportosítás¬ nál hiányzik az egységes elv, mind az által e táblázat meggyőzhet arról, hogy ha a lithiumtartalmat nem elsőrendű ható alkatrésznek tekintjük, akkor mindazokban az esetekben, midőn a bilini, ober-salzbruuni (Ivronenquelle), krondorfi, tárcsái (Miksa-forrás) és szántói ásványos vizet javasolni lehet, figyelemre érdemes a budisi Sarolta- forrás vize is. Külföldiek közül watn?ímcar5o/?af-tartalomban a bilinitől távol áll, de a krondorfit már nagyon megközelíti, a Kronnenquelle-t pedig felülmúlja, nem különben sulphattartalomban is, a hazaiak közül pedig a tárcsái Miksa- forrás és a szántói között foglal helyet. Kiváló jó tulajdonsága a budisi Sarolta-forrás vizének, hogy organikus anyagoktól mentes, kellemes, üdítő ízű, tisztán vagy borral elegyítve kitűnő ital, s huzamos ideig állva sem lesz izevesztett. Dr: STAUB MÓRICZ : A MEGKÖVESÜLT ERDŐKRŐL. 399 A MEGKÖVESÜLT ERDŐKRŐL. Dr. Staub Móiucz-tól.1 Mélyen tisztelt elnökünk szívességéből van szerencsém a tisztelt szakülés¬ nek az új világ egy új csodáját bemutathatni. A folyó évben (1889) Párisban tartott nemzetközi tárlaton méltó csodálkozást keltettek ama szép megkövesiilt fatörzs darabok, melyek egyikét tisztelt elnökünk a tud. egyetem ásványtani intézete számára megszerezte és most közszemlére teszi ki. Tudjuk, hogy hazánk földje bővelkedik a megkövesiilt fatörzsmaradványokban, a jászjnszokban, achátokban és calcedonokban ; a föld egyéb pontjairól is ismeretesek az ásvány gyűjtemények eme díszei; de szépségben fölülmúlja mindezeket az északamerikai Egyesült Álla¬ mok eme uj kincse. A bemutatott fatörzsdarab lelethelye Arizona territóriumban van, mely Uj-Mexiko és California között fekszik és pedig a Corriza nevű vasúti állomástól délre mintegy 8 km-nyire és Holbrooktól délkeletre mintegy 15 km- nyire az úgynevezett Apache-Countyban, több mint 1500 m.-nyi magasság¬ ban. Az amerikai geológusok stratigrafiailag a chinaroump group névvel illetik a harmadkor eme rétegsorozatát, mely nevet a novajo indiánusok nyelvéből vet¬ ték. Ezen nép nyilainak hegyét nevezi chinaroump-nak és azt az e vidéken bőven előforduló achátizált fából készíti. Maga az amerikai nép ama területnek, melyet a megkövesűlt erdő — mert tényleg az, — elfoglal, a kissé magas hang¬ zású «Chalcedony Park» vagy «Forest of Jasper» nevet adta, mert 2000 acre kiterjedésében akadunk a fatörzsek oly rendkívüli mennyiségére, hogy súlyu¬ kat egy millió tonnára becsülik.2 A különböző nagyságú fatörzsek ott vul¬ kánikus tufában és minden irány felé szétszórtan vannak eltemetve. Az ép törzsek ritkák, ilyen például az Agate- vagy Natural Bridge (az achát vagy természetes híd) nevű, mely nem egyéb, mint egy mély szurdokot áthidaló 45 angol láb hosszú és 4 — 5 láb vastag fatörzs, mely azonban hosszabb is lehet, mert mindkét vége homokkőben van elrejtve. Emlékeztet ez minket a mi híres « gyer¬ tyánkő lóczánkra» Nógrádmegyében. Különben a fadarabok mennyiségét nem tud¬ ják még jól, mert azoknak csak egy kis része jutott eddig kimosás és kiásás folytán napfényre. Az említett tufát ugyanis 20 — 30 lábnyi vastag homokkő födi. A fatör¬ zsek igazi szépsége csak akkor tűnik föl, ha fölületiiket csiszolják és simítják ; de akkor a legszebb színpompában ragyognak, melyet a kovasav különböző változatai idézik elő. A sejtfalak és farostok helyét rendesen jászpisz és achát foglalják el, a sejtek üregeit pedig a quarz és amethyst, azokban gyakran apró kristályok hal¬ mazát képezvén. A különböző színek változatát pedig a benne levő vegyületeknek köszönik, a vöröst a vasoxyd, a barnát meg sárgát a vashydrát, a zöldet a vassi- licat, a feketét a manganoxyd idézik elő. 1 Előadta az 1889. deczember 4-én tartott szakülésen. 2 Gurut, Ueber die verkieselten Coniferenstámme in Apache County. — Ver- handlungen d. naturálist. Ver. d. pr. Rheinlande etc. Jlirg. 44. Sitzgsb. p. 235. ff. (299) 25* D! STAUB MÓRICZ : 400 Amerikai botanikusok iparkodtak e fatörzsöknek, melyek némelyike még az évgyűrűket is megőrizte, systematikai helyzetét is megállapítani. Dudley P. H. azt találta, hogy a fák egy része az Araucaria nevű tűlevelűek typusát tűnteti föl ; Knowlton J. H. azok egyikét fajilag is tudta megkülönböztetni és Araucario¬ xylon arizonicum- nak nevezte el és megjegyezte, a mi további fejtegeté¬ seinkre nézve fontos, hogy e faj sok hasonlatosságot mutat az Araucarites Moehlhausianus Göpp., Araucarioxylon Rhocleanum (Göpp.) Kraus, A. virginiaiul Knowlt. nevű és még egyéb e typushoz tartozó fosszil fatörzsekkel.1 Lesquereux L. a fatörzsök egyikében fölismerte az ismeretes és a harmadkorban nagyon elterjedt Sequoia Langsdorfii Brngt. sp. nevű tűlevelű fát, mely a californiai mocsári cyprusnak vagyis a «redwood»-nak előde. Lesquereux ezenkívül még pál¬ mákat és tölgyfákat is vélt fölismerni. Tisztelt elnökünk szivessége folytán én is megvizsgáltam a Párisból hozott tüsköt, de reményemben csalatkoztam. A silificatio folyamata t. i. annyira tönkre tette e fadarab növényi szerkezetét — a mi különben a megkövesedés e módjánál nem ritka jelenség, — hogy csak a radiális irányban készített csiszolatban lehetett a farostok gyenge falazatát észre¬ venni és csak egyetlen egy sárgára, tehát vashydrattól festett helyen nehány megrongált, a tűlevelű fákat annyira jellemző pettyet. Igen valószínű e szerint hogy az általam bemutatott példány is az Araucaria typusához tartozik. A vállalkozó amerikaiak rögtön fölismerték e megkövesült erdő gyakorlati értékét ipari tekintetben. Asztallapok, mozaikmunka, levélnyomók, vázák, csészék és egyéb tárgyak készítésére könnyen földolgozható anyagot nyújt, mely hivatva van a szibériai malachittal, az angol fluorittal és acliátokkal versenyezni, a mint tényleg a németországi Oberstein nevű helységben már föl is dolgozzák. Ily körülmények között e megkövesült erdőben óriási tőke fekszik ; az már abból is kitűnik, hogy egy petersbourgi (Amerikában) kőmetsző egy 30 liüvelyknyi hosszú és 25 liüvelyknyi széles törzsdarabért, melyből asztallapot készített, 500 dol¬ lárt fizetett. Az ilyen megkövesült fatörzsekkel borított területek nem is ritkák a föld felületén. Mindjárt Arizona territóriumától keletre fordulván, Uj-Mexiko terri¬ tóriumáról azt írja Humboldt Sándor, hogy a Eio Secco mellett szétszórtan talál¬ hatók fosszil fatörzsek, melyeket Göppert H. R.2 Araucarites Moehlhausianus- nak határozott meg, tehát ugyanazon faj, melyről Knowlton azt állítja, hogy igen közel áll az ő Araucarioxylon arizoniacum nevű fajához. Arizonától nyugatra fekszik California, melynek egyik völgyében, a Napa völgyében, közel a San Francisco öbölliez Calistoga nevű gyógyhely fekszik. Ez utóbbi helytől kiindulva a Napa völgyből Santa Rosa felé vezető úton, körül¬ belül 7 km-nyi távolságban Calistogától és 14-km-nyirea Mt. Helena nevű kialudt vulkántól egy olyan területre akadtak, melyen körülbelül 10 ha-nyi kiterjedésben száznál több fatörzs található, de ezeknek még sokkal nagyobb száma van a tufában elrejtve. E fatörzsek is föltűnnek rendkívüli méreteik miatt. Marsh az 1 Knowlton, J. H., New species of fossil woocl (Araucarioxylon arizonicum) írom Arizona and new Mexikó. Proceed. of tlie Unit. Stat. Nat. Museum. XI. 1888. p. 1—4. 2 Göppert, H. R., 37. Jaliresber. d. scliles. Ges. f. vaterl. Cultur 1858 — 9. (300) A MEGKÖVESŰLT ERDŐKBŐL. 401 ^egyiknek hosszát 19,2 m-nek találta és felső végén még 2,1 m vastag volt. Úgy mint az arizonai törzsek, ezek is több darabra vannak töredezve, de a töredékek olyformán sorakoznak egymás után, hogy összetartozásukat illetőleg nem lehet kételkedni. Marsh egyes törzseken még a gyökereket is megtartva találta ; sőt itt-ott — a mi még érdekesebb — a kérget is ; valamennyi pedig vízszintes helyzetben és északkeleti irányban feküdt. Conwentz H.1 megvizsgálta e fákat és azt találta, hogy szintén egy tűlevelű typuslioz, a Taxodium sempervivum Lamb. nevű typushoz tartoznak és Cupressioxylon taxodioides- nek nevezte el. Az egyik példányon konstatálhatta azt is, hogy legalább 1000 éves korában érte utói a halál, de idősebb is lehetett, minthogy a fa külső rétegei már hiányoztak a törzsön. Conwentz említi továbbá azt is, hogy három fokkal északra Napatói, már ezelőtt Meyer K. fedezett volna föl hasonló megkövesűlt erdőt, melyet töl¬ gyek, juharok, fenyők, czedrusok, pálmák és mások alkottak. Északra az eddig említett területektől fekszik Wyoming territóriuma, melyről Holmes azt írja, hogy ott 10,000 angol □ mértföldnyi területen találha¬ tók helyenként elkovásodott fák in situ ; 2 * ez egyszersmind ama nevezetes terri¬ tórium, melyen a hetvenes években a most már világhírű Yellowstone parkot fedezték föl, mely még ma demonstrálja a gájszirok működését és részben a megkövesítő folyamatot.8 Ezek után csak azt konstatálhatjuk, hogy Északamerika nyugoti partján a geográfiái szélesség több mint 12 fokán át egy olyan terület létezik, melyen a harmadkor erdősségének maradványai nagy mértékben végbe menő silificatio folytán a mi napjainkig megmaradtak. Amerika keleti vidékéről csak a kis Antil¬ lák közt fekvő Antigua sziget az, a melyről fosszil fatörzsek nagyobb mennyiség¬ ben való előfordulásáról tudomásunk van.4 * * De ezen lerakodás fiatalabb. És ezzel áttérünk a keleti félgömbre, hol a régi világ klasszikus földjén s az ős Afrikában egyszersmind a legrégebben ismeretes megkövesűlt erdőkre akadunk. Alig van turista, ki eddig Kairót meglátogatván, elmulasztotta volna, az e várostól keletre a Charchab nevű sivatagban levő megkövesűlt erdőt is meg¬ látogatni ; de itt, az úgynevezett «kis megkövesűlt erdőben*) többnyire csak kis 272 — 3 láb hosszú törzstöredékek találhatók ; ellenben az ettől keletre fekvő «nagy erdőben# hatalmas méretű törzsek fordulnak elő. Newbold 48 és 61 láb hosszúakat és 272 — 3 láb vastagokat látott ott ; Orlebar 52, 57, 62, 68 láb hosszú- akról beszél ; Unger ölnyi hosszúakat említ és Fraas 20 — 30 méter hosszú meg 1 méter vastag törzsöket ír le. Helyenként bámulatos mennyiségben hevernek e fák a laza homokban, azonban hiányzik rajtok a kéreg ; ág és gyökér nélküli tuskók azok, melyek szétszórtan, többnyire vízszintes, ritkán ferde, nagyon ritkán álló, egyenes helyzetben találhatók. Szinük barnás, feketés, szürkés vagy világos rózsaszínű és a dilettáns utazók, minthogy Afrikában jártak, nem láthat- 1 Conwentz, H., Schriften d. naturh. Gfes. in Danzig, IV. Bd. 3. Heft. 2 Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Ges. 1882. p. 171. 8 Kuntze, O., Ausland, 1880. p. 261. 4 Göppert, H. R., Jalirb. dér k. k. geol. Reiclisanst. Wien, 1857, p. 725. — -Fei.ix, J. Die fossilen Hölzer Westindiens. — Sammlung pal. Abhdlgn. Ser. 1. Földtani Közlöny. XX. köt. 1890. (301) u)0 D.t STAUB MÓRICZ: 402 tak bennük mást, mint megkövesedett pálmákat. Unger volt az első,1 2 ki e tör¬ zsöket tudományos vizsgálatnak vetette alá, de a rendelkezésére álló anyag után azt állította, hogy az ősvilági erdőt csak egy a Sterculiaceákhoz tartozó és általa Nicolia aegyptiaca-mik elnevezett fa alkotta ; későbben Carruthers 2 e fajhoz még a Nicolia Oweni-t csatolta ; Schenk A.3 újabb vizsgálatai szerint azonban ez erdőben 9 különböző fát lehet megkülönböztetni, ugyanis a már említett két Nicolia fajon kívül még az Araucarioxylon aegyptiacum-ot — tehát megint az Amerikából előt¬ tünk már ismeretes typus — a Palmacites Aschersoni-t, Acacioxylon antiquum-ot, Laurinoxylon primigenium-ot, Capparidoxylon Geinitzi- 1, Dombeyoxylon aegyp¬ tiacum-ot és Ficoxylon cretaceum- ot. Ezekhez járulnak Schenk A. legújabb köz¬ leménye szerint 4 még Celastrinoxylon afjine, Acerinium aegyptiacum és Acacio¬ xylon Vegae. Ezek közűi a leggyakoribb fát, a Nicolia aegyptiaca-t és az Arau¬ carioxylon aegyptiacum-ot a lybiai sivatag és Nubia krétakori homokkövében is találták és visszamenve Kairóba, e várostól nyugatra Zittel ide vonatkozó térké¬ pén még egy nagy kiterjedésű fosszil Nicolia-erdőt látunk jelezve.5 Azonban ez erdőterület még ennél tovább is folytatódott nyugat felé ; leg¬ alább Fliche P.6 megvizsgálhatott olyan fatörzstöredékeket, melyeket Tuniszban a fensík déli régiójában találtak. Fliche a következő fajokat írja le: Araucario¬ xylon aegyptiacum. Kraus, Palmoxylon Cossoni sp., Ficoxylon cretaceum Schenk, Acacioxylon antiquum Schenk, Jordánia tunctana sp. De ez a tuniszi erdő, mely világosan az egyptomihoz csatlakozott, még tovább terjedhetett, mert déli Oran- ból is írhatta le Fliche a Cassioxylon Bartholomaei- 1. Elhagyván Afrika északi partját és átmenvén annak keleti partjára, Livingstone kutatásai folytán a Zambesi folyó vidékéről is van tudomásunk egy megkövesűlt erdőről. Tschipongától keletre a Zambesi partján, körülbelül a déli szélesség 15-ik foka alatt a dombsorok csillám- és agyagpalából vannak alkotva. E dombok tövén akadt Livingstone a megkövesedett fák nagy erdejére. A fák szerinte a dombok kiemelkedése alkalmával kidőltek és a folyó felé estek. E fák ismét az Araucaria-typust képviselik. Délre a Zambesitől, a Tschicora területen Livingstone ismét talált sok megkövesűlt fát ; köztük egyet, melynek átmérője 4 láb 8 hüvelyket tett.7 Ázsiából is birunk a megkövesedett fák tömegesebb előfordulására vonat¬ kozó adatokat. Göppert8 említi, hogy Előindia keleti partján a franczia államhoz tartozó területen, Pondicheryban, 10 mértföldre annak főhelyétől 2 angol mért¬ föld hosszú, Ví mértföld széles és 30 — 4-0 láb magas dombon fatörzsek nagy 1 Unger, F., Sitzungsber. dér k. Akad. d. Wiss. Bd. 33. 2 Carruthers. Geolog. Magaziné, 1870. vol. VII. p. 306. 3 Schenk, A., Paláontographica, XXX. 4 Schenk, A., Fossile Hölzer aus Ostasien und Aegypten. — Biliang tili Kongl. Svenska Vet. Akad. Handb. Bd. 14. Afd. III. Nr. 2. 1S8S. 5 Zittel, K. A., Beitráge zűr Geologie u. Paláontologie d. lyb. Wüste. — Palaeontograpliica, XXX. 0 Fliche, P., Compt. Bendus etc. T. CVII. p. 569. 7 Petermann’s Geogr. Mittkeilungen 1858. p. 185. 8 Göppert, H. R., Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 1857. p. 725. (303) A MEGKÖVESÜLT ERDŐKBŐL. 403 mennyisége találtatott és hasonlót jelent Junghuhn F.'1 2 Jávából, hol Lebak mel¬ lett a Bantam nevű kormányzóság belsejében harmadkorú rétegekben megköve- síílt fák fordulnak elő, melyekről közelebbi vizsgálat nélkül azt állítják, hogy kétszikű növények voltak. A pondicbery-i fák a legújabb időben Ceté L. beható tanulmánya folytán lettek ismeretesek. Obié 2 két gymnosperm fát sorol föl, u. m. Araucarioxylon BlanforcLi és Cedroxylon indicum és a következő angio- sperm fákat : Etheridgea indica, Helictoxylon indicum, Bottgeria multiradiata, Taenioxylon indicum, T. Heberti, T. Mecllicotti, Sapotoxylon indicum és Martinia elegáns. Valamennyien új faj, de nevezetes, hogy köztük az Araucarioxylon szin¬ tén előfordul. Európa harmadkorából nem ismerünk a megkövesült fák egy helyen és nagyobb mennyiségben való előfordulását, ha csak Megyaszó nem ilyen silifi- kált erdő ; de Csehország északi vidékén, Rohnowtól Sémiiig, tehát körülbelül 10 mértföldnyi hosszú és Vs — 3 mértföldnyi széles területen ősvilági erdő sűrű nyomaival találkozunk. Utszéleken és szántóföldek mellett, ösvényeken és víz- hasadékokban, mindenütt akadunk a fatörzsök 1 — 3 láb hosszú és ép annyi átmérőjű, többnyire vizszintesen és élesen töredezett tuskóira. Legnagyobb mennyiségben és legnagyobb darabokban Radowencz mellett találhatók, hol Gőppebt, ki ez erdőt megismertette 3 négy, egyenes vonalban fekvő töredékre akadt, melyek összeállítva legalább 30 láb hosszú törzsöt alkotnak. A kőzetek, melyekben a fák előfordulnak, mutatják azt, hogy amazok részint a szénhomokkő, részint pedig a perm lerakodásaiban tenyésztek és túlnyomó többségük ismét az Araucaria- typusba való ( Araucarites Schrollianus Göpp.). Ugyané korba tartozhatnak ama fatörzsök is, melyeket P. v. Tschihatscheff az Altai régibb szénformati ójából említ és melyek Göppert meghatározása sze¬ rint szintén az Araucaria typusához tartoznak ( Araucarites Tschihatscheffia- nus Göpp.)4 5 Ha mi most mind azokat, miket az úgynevezett megkövesedett erdők fölsorolásánál tapasztalunk, összegezzük, akkor először ama jelenséget konstatál¬ hatjuk, hogy a harmadkor eme maradványai egy övbe esnek, mely az egyenlítőtől északra majdnem a 40-ik ; az egyenlítőtől délre pedig körülbelül a S20-ik fokig terjed ; másodszor megismerkedünk ama nevezetes ténynyel, hogy az Araucaria typusa, mely mai nap csak 10 faj által van Délamerikában és Eeletázsiában képviselve, a Föld harmad, de még ennél idősebb korában majdnem az egész földfelületen volt elterjedve ; harmadszor még ama kérdéssel is kell foglalkozni, hogy honnan származott a kovasavhydrat ama rengeteg mennyisége, mely e fák óriási tömegét jászpiszszá, chalcedonná, acháttá tudta átváltoztatni. Mióta Kuntze O.6 1880-ban a Yellowstone Parkban tett megfigyeléseit közzé tette, egy ideig az a vélemény maradt érvényben, hogy mindenütt, hol ilyen fosszil fatör- 1 Junghuhn, F.. Java etc. Bd. III. cap. VII. 2 Crié, L., Paléontologie des Colonies Fran^aises et des pays de Protectorat. 1889. 3 Göppebt, H. R., Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. 1857. p. 725. 4 Göppert, H. R., Jahresb. d. sehles. Ges. f. vaterl. Cultur, 1858—9. 5 Kuntze, O., Ausland. 1889. 26* (303) 404 zujovic j. m. : zsök találhatók, gájezirok jelenlétét is kell feltételeznünk; azonban Zittelnek 1 Egyptomban tett tanulmányai nem szólanak e föltevés mellett. Ő ugyanis azt mondja, lia e fák silificatiója tényleg gájszirok forró vizének műve volna, akkor a fatörzsöknek más külsőt kellene mutatniok és a silificatio helyén kovatufát is kellene találni ; pedig Kairó mellett ez utóbbinak még nyomát sem fedezték föl; de nem lehetetlen, hogy a vulkánikus eruptióval járó vagy azt kísérő kovasavas vizek beszivárogtak a fákat borító hamuba és ezt kilúgozván, előidézték a silificatio folyamatát, mely egyáltalában gyorsan nem mehetett végbe, sőt végtelen sok időt vehetett igénybe, míg a növényi állományt kiszorítván, helyében a silikát kristályait kiképezte. De ezen kovasavas vizek jelenléte sem szükséges minden egyes esetben, maga a fákat eltemető trachytos anyag is szolgáltathatta a meg- kövesedés anyagát. Neumayr M.2 szerint a szénsavval telt víz képes a kovasav- vegyületeket is megtámadni ; nevezetesen, ha a vegyületek mészszel, vasoxydullal, kálival és nátronnál vannak társulva. A szénsavas víz az ilyen vegyületekből elviszi a carbonatokat, szóval minden az ilyen vegyületekből kilúgozható alkat¬ részt végkép elszállítja. Tudva van ugyan, hogy a kivált kovasav is némileg old¬ ható vízben, nevezetesen ha ez kálit vagy nátront tartalmaz, de a folyamat sokkal lassabban megy végbe mint a carbonátoli kilúgozása, és ily esetekben egyedül a kovasav marad hátra. ANNALES GÉOLOGIQUES DE LA PÉNINSULE BALKANIQUE. Ily czímű munkának I. kötete jelent meg Belgrádban 1889-ben; szerkesztve I. M. Zujovic, a belgrádi főiskola tanára által. A munka két részből áll, s összesen 408 lapra terjed; hozzá van mellékelve két tábla, melyen RADOVANOvic-nak Rgotina liasz kövületei láthatók, és egy Szer¬ bia geológiai vázlatszerű térképe Zujovic által összeállítva. A térképnél, mely a bécsi geogr. társ. fölvétele alapján készült, nyomban meg is jegyezhetjük, hogy Szerbia éjszaki részén, tehát ott, hol határos Magyar- országgal s a hol Mehádia, Oravicza, Yersecz, Ruma stb. magyar városok látha¬ tók, On erwiesen. Dieanderen anisotropenKrystalle sublimiren aber nur tlieilweise im Vacuum damals entstebt gleiclifalls Sba O3, jedocli ein Tbeil dér Krystalle bleibt in seiner ur- sprünglicben Form zurück. Dieser nicbt Űücbtige Tbeil ist aber nur mekr durch- sebeinend, spielt Farben und zeigt die Doppelbrechung nicht; auf diese Art ver- andert ist er selbst in Salzsaure unlöslicb, wogegen dér sublimirte Tbeil sicb in beiden Falién mit Leiclitigkeit lösen lásst. Wird dér in nadelfönnigen Kry- stallen zurückgebliebene Körper mit Antimon gemischt im Vacuum neuerdings erwarmt, dann sublimirt wiederSbí O3 ; aber ein Tbeil bleibt aucb diesmals zuriiek. Aus diesen Versuchen ziebt Verfasser den Scblnss, dass die nadelförmigen Kry¬ stalle eine böbere Oxydationsstufe des Antimons, wahrsckeinlick Sba O4 bilden, welcbe bei dér Zersetzung Sb2 O3 abgiebt. Verfasser besebáftigte sicb nocb mit dem Senarmontit von Algier, wie auch mit dem Valentinit von Algier und Pribram, und erfukr er bei dér Sublimation, dass dér Senarmontit von Algier beinabe ganz reines Sb-2 Os ist. Dér Valentinit von (1191 28* 448 LXTTEEATÜE. Pribram, obwohl er Doppelbrechung besass, zeigte sich beim Verflüchtigen so, wie dér Senarmontit, nur blieb ein flockenartiger, ausserordentlich leichter Rück- stand zurück, welcber die ursprüngiiche Form beibebielt und aucli optiscb anisotrop geblieben ist. Verfasser meint, dass dies ebenfalls Senarmontit ist (jedenfalls in chemischer Beziebung. Ref.), dessen Doppelbrechung durch wenig fremde Sub- stanz verursacht sei, was auch durch den Umstand bekraftigt wird, dass derselbe m Salzsaure mit Ausnahme von wenigen Flocken, leicht löslich ist. Dér Valentinit von Algier zeigt aber ein verschiedenes Yerhalten. In conc. Salzsaure ist nur ein Theil desselben löslich, ein überwiegender Theil bleibt zurück ; Doppelbrechung konnte durch die triiben, beinahe undurchsichtigen Erystalle nicht constatirt werden. lm Yacuum erwarmt, verflüchtigt nur ein geringer Theil, welcher in Salzsaure vollstandig löslich ist ; das Zurückgebliebene besitzt die ursprüngliche Form, und giebt mit remein Antimon erwarmt, im Va- cuum wiedér Sb2 Os ab. Aus diesem Yerhalten folgert Verfasser, dass dér Valen¬ tinit von Algier möglicherweise aus Sb2 O4 zusammengesetzt sei. A. Schmidt (25.) Ludwig Tömösváry : Eigenthümlich geformte Hagelkörner. (Természet¬ tudom. Közlöny, XX. Budapest 1888, S. 273 — 274. [Ungarisch.] ) Verf. beschreibt die eigenthümlichen Formen dér am 18. Juni 1885 in Klau- senburg (von 1 1 Uhr Vorm. bis 2Vs Uhr Nachm.) gefallenen Hagelkörner. Die ein- zelnen Körner waren von verschiedener Grösse (erbsen — taubeneigross), von wel- chen die auffallenderen auch bildlich in natürlicher Grösse dargestellt sind. Die grössten Hagelkörner sind brombeerförmig, von regelmassiger kugeliger Gestalt, wobei einige auch Stacheln besassen, áhnlich den Gálién dér Cynips hungarica; andererseits waren auch unregelmassigere kugelige Körner. Zwischen den klei- neren besassen welche die Form von Pflaumenkernen und halbconvexen Linsen. Kein einziges bestand aus reinem Eis, ein Theil derselben war ganz schneeartig, mit einer schmalen Eiskruste umgeben, andere wieder waren ganz aus Schnee- substanz ; bei einigen bekleidete den Schneekern eine 4 — 5 mm dicke Eisschicht. Ein pflaumenkernförmiges Hagelkorn bestand aus abwechselnder Schnee- und Eisschichte, welche über einem Eiskern lagerten ; die aussero Schneekruste war homogén, die innere jedoch zeigte eine concentrische Lagerung einzelner Stábokén (prismatischer Eiskrystallchen). A. Schmidt. (26.) Bittner A. : Orygoceras aus sarmatischen Schichten von Wiesen. (Verliandlungen dér k. k. geologischen Reichsanstalt, Wien, 1888. p. 177.) Bei einer vergleichenden Durchsicht dér sarmatischen Conchylien von Wiesen (Oedenburger Komitat) in dér Sammlung dér k. k- geol. Reichsanstalt fand Verfasser ein mit dér Bezeichnung Dentalium Jani Hoern. versehenes Stück vor, welches sich aber als ein gut erhaltenes Exemplar einer, dem Orygoceras dentali- forme Brus. áusserst nahestehenden Form erwies. Diese sonderbare Gattung wurde ursprünglich aus Dalmatien beschrieben 1 1 Brusina : Orygoceras, eine neue Gasteropoden- Gattung dér Melanopsiden- mergel Dalmatiens. Beitráge zűr Palaeontologie Oesterreich-Ungarns und des Orients. II. Bd. p. 33. SITZÜNGSBERICHTE. 449 ihr Verbreitungsgebiet erweiterte sich aber lediglicli durch neuere Funde in Ungarn1 . Durch den Nachweis des Vorkommens dieser Porra in den sarmatischen Ab- lagerungen iát eine directe Yerbindung von Orygoceras mit den marínén Cáciden angedeutet, für welche Böttger8 eintrat, wieauclidie Benennung Brusina’s «Süss- wasser-Cáciden» für die Orygocerasformen gerechtfertigt ist. Aügust Franzenau. BERICHTE IJBER PIE SITZI INGEN DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. IV. F ACHSITZUN Gr AM 5. NOVEMBER 1890. Vorsitzender : Prof. Dr. J. v. Szabó. Dér Vorsitzende begriisst warm dienacliden Sommerferien wieder erschie- nenen Mitglieder. Dér e. Secretár zeigt das Hinsclieiden des ord. Mitgliedes Hugó Kubacska, Director des Miinzprágamtes in Körmöczbánya an, dér seit 1872 dér ungarischen geologischen Gesellscliaft als ord. Mitglied angehörte. Zűr Wahl als ordentliche Mitglieder werden durch das ordentl. Mitglied A. Kremnitzky empfohlen die Herren : Dr. Heinrich König, königl. Gerichts- und Badearzt in Nagyszeben ; Zoltán László v. Kászonjakabfalva, Oekonom in Kolozsvár. Die Reilre dér Vortráge eröffnet A. Iyalecsinszky, dér einen von ihm construirten, neaen zűr genauen Bestimmung des speziftschen Gewichtes dienenden Volumenometer demonstrirt. Dr. K. Muraközy knüpft an diesen Vortrag die Bemerkung, dass er sich schon seit 1887 bei dér Untersuchung von Lebensmitteln ebenfalls eines eigenen von ihm construirten Volumenometer s bediene, den er sogleich erklárt. Dr. A. Schmidt zeigt jene südaustralischen Zirkonite und Almandine vor, die fálschlich als Rubiné bergmánnisch gewonnen wurden. Dér Vortragende legt aucli die von Dr. J. Primics bei Porkura im Comitat Hunyad gesammelten und vorzüglich schön ausgebildeten Pyritkrystalle vor. Dr. J. Szádeczky schildert die geologischen und petrographischen Verhalt- nisse des Berges Pilis bei Nagy-Bari im Comitat Zemplén. Die Andesitlava dieser Iíuppe hat eben nur die jraláozoischen Sedimente durchbrochen; an den Seiten des Berges ist keine Spur des Lavastromes zu űnden. Dr. M. Staub legt das von H. Conventz verfasste und aMonographie dér baltischen Bernsteinbaume » betitelte Prachtwerk vor und bespricht den Inhalt desselben. 1 Pethő J. Dr. : Jaliresbericht dér königl. ungarischen geologischen Anstalt. 1886. p. 109. 2 Böttger: Ueber Orygoceras Brus. Neues Jahrbuch für Mineralogie. 1884. II. Bánd, p. 44. Földtani Közlöny. X.X. köt. 18S1U [1211 29 450 SITZUNGSBERICHTE. V. FACHSITZUNG AM 3. DECEMBER 1890. Vorsitzender : Prof. Dr. J. v. Szabó. Dér e. Secretár theilt das Ableben des ord. Mitgliedes Rudolf Bkzokád iu Táth mit. Zűr Wahl zu ordentl. Mitgliedern wurden vöm Mitgliede des Ausschusses L. v. Roth die Herren Valentin Singer, Montaningenieur dér öst.-ung. Staatsbakn-Gesellschaft in Auina ; Adolf Voyta, Architekt in Pápa, empfohlen. Es gelangten folgende Mittheilungen zum Vortrage : Dr. J. v Szabó sprickt über den « Awaruit » , jenem Minerale, welches von einem maorischen Worte seinen Namen erhielt und im siidliclien Theile von New-Zealand in Olivingestein und in aus letzterem entstandenen Serpentin gefunden wurde. Seine Bestandtheile sind Nikel und Eisen, daher seine Substanz dieselbe ist, wie die des Meteoreisens, und welclie bisker auf dér Erdoberfláclie nicht gefunden wurde. G. Melczer besclireibt « Topaskrystalle von Colorado », welche mán bei Nathorp findet. Diese und analógé Vorkommnisse verdienen besondere Aufmerk- samkeit, indem sie beweisen, dass dér bislier nur aus álteren krystallinigchen Gesteinen bekannte Topas auch in jüngeren Eruptivgesteinen vorkommt. Dr. M. Staub legt eine Serie von fossilen Pflanzen vor, die er von Herrn M. Raciborski in Krakau zum Geschenke erhielt. Diese Pflanzen habén für die Geologie Ungarns um so hóhérén Wert, da sie den galizischen Karpathen ent- nommeu wurden und zwar von folgenden Fundorten : aus dem dem Rothliegen- den angehörigen krystallinisclien Kaiké von Karniowice ; aus den am Fusse dér Hohen Tátra im I oscielisko-Thale liegenden Iieupermergeln ; aus den bei Krakau (Grojec) vorkommenden und walirscheinlick dem mittleren Jura angehörenden feuerfesten Thonen, welche sich erst seit einem Jahrzehent als reicher Pflanzen- fundort erweisen. Raciboeski hat dórt bereits 70 Species gesammelt ; schliesslick ist noch Taonurus ultrmus Sáp. et Mar. zu erwáknen, einer jener problematischen Organismen, welcher erst vor drei Jahren in oberen Miocánschichten Spaniens gefunden wurde und nun nach Raciborski in den walirscheinlich dem Schlier angehörigen Sandsteinen Ostgaliziens káufíg ist. IV. SITZUNG DES AUSSCHUSSES AM 5. NOVEMBER 1890. Nach Erledigung einiger interner Angelegenlieiten legt dér e. Secretár die als Geschenke eingelaufenen Publicationen von Dr. E. A. Wülfing, dér natur- wissenschaftlichen Gesellschaft in Danzig u. a. vor. Dieselben wurden fait Dank angenommen. Dér Ausscliuss behált sich vor über die Annahme des von dér Specula Vaticana in Rom angebotenen Tauschverháltnisses spáter zu entscheiden. [122] KGL. UNG. GBOL. ANSTALT 451 V. SITZUNG DES AUSSCHUSSES AM 3. DECEMBER 1890. In dér unter dem Yorsitze von Prof. Dr. J. v. Szabó abgehaltenen Sitzung des Ausschusses legte dér e. Secretár nacli Erledigung einiger interner Ange- legenbeiten dér Gesellschaft die von Karl Siegmeth und Dr. J. Félix als Gesclienk eingegangenen Publicationen und die Berichte des Filialvereines von Scbemnitz über dessen Thátigkeit irn Jalire 1890 vor. Die Zuschrift des Schatzmeísters dér Gesellschaft, Josef Czanyüga, dér infoige seines hohen Alters und seiner Kránklichkeit das von ihm 22 Jahre hiu- durch gewissenhaft verwaltete Amt niederlegen musste, wurde mit Bedauern zűr Kenntniss genommen und mit den Agenden des Scliatzmeisters bis aul weiteres dér erste Secretár Dr. Moeitz Staub betraut. BEEICHT ÜBER DIE THÁTIGKEIT DES FILIALVEREINES IN SCHEMNITZ IM JAHRE 1890. Dér Filialverein iáiéit am 1. Február 1890 unter dem Vorsitze des königl. ung. Ministerialrathes und Mitgliedes des ung. Abgeordnetenhauses, Anton v. Péch seine Generalversammlung ab. Dér Yorsitzende gedenkt dér Thátigkeit des Vereines in dér Yergangenlieit und seiner Aufgabe für die Zukunft. Als solche bezeichnet er die Ausfülirung jener zwei Blátter dér Berggegend von Kremnitz, welche die Herausgabe dér montangeologischen Ivarte dieses Gebietes vorbereiten sollen. Hierauf hielt Dr. A. Cserey einen Vortrag über die <(Classificirung dér fossilen Farrenkráuter auf Grund ihrer Fructification». Dér Secretár L. Cseh legt die Schlussrechnungen für das Jahr 1890 vor, welche nach Ueberprüfung durch die Mitglieder Róbert Schelle und Paul Hegedűs zűr Kenntniss genommen und zugleich dem Secretár Decharge ertheilt wurde. Die Versammlung schritt hierauf zűr Neuwahl dér Functionáre des Ver¬ eines. Anton v. PEch wurde zum Ehrenprásidenten ; dér königl. Ministerialrath und Bergdirector Josef Hültl zum Prasidenten und Ludwig v. Cseh auf’s neue zum Secretár erwáhlt. In dér am 1. April 1890 abgehaltenen Sitzung besprach Géza Richter «die Lagerungsverháltnisse dér Erzgange von Kapnikbánya» und in dér am 29. Október 1890 abgehaltenen Sitzung hielt Kari, Fallee einen Vortrag über die nEiszeit dér Erde». ÁMTLICHE MITTHEILUNGEN AUS DÉR KGL. UNG GEOL. ANSTALT, lm verflossenen Sommer wurden dem im Földtani Közlöny auf S. 255 [85] mitgetheilten Programme strenge entsprechend, die geologischen Detail- aufnahmen mit Erfolg durchgeführt. Die Geologen kehrten Ende September in die Hauptstadt zuriick und werden ihre diesbezíiglichen Erfahrungen in dem im Frühjalire 1891 erscheinenden « Jaliresberichte» mittheilen. Vorliiufig können wir die interessante Mittheilung machen, dass die Aufnahme einiger Ivarten- blátter erganzt wurde und diese so zűr Herausgabe vorbereitet werden können. Geschenke. Seit unserem letzten Berichte habén wir wieder von vielen Seiten Zeichen des lebhaften Interesses empfangen, dem unsere Anstalt begegnet. So wurde unsere Sammlung durch folgende Geschenke vermehrt : Herr Arthur Glosz, Director des Jodbades Csíz im Com. Gömör iiberliess [123] 452 KGL. ÜNCr. GEOL. ANSTALT uns die aus dem neuen Jodbrunnen stammenden und dem unteren Mediterrán (Schlier) angehörigen Petrefacten ; Herr Johann Gregus, Director des Bergbaues bei Köpecz im Com. Három¬ szék, dér schon friiher aus den lignitischen Braunkohlen von Köpecz verscliiedene Sáugerreste einsandte, iibergab uns jüngst von ebendort den positiven und nega- tiven Abdruck eines Schildkrötpanzers ; Herr Árpád Zsigmondy, Beamteter dér öst.-ung. Staatseisenbahn-Gesell- scbaft, schenkte uns aus den Sckiefern von Mannsfeld einen Palaeoniscus- artigen Abdruck, kupferháltigen Scliiefer, böhmisclie Trilobiten und einen Perisphinc- tes von Predett im Com. Krassó- Szörény ; Herr Nicolaus Stoczek einen in den Schottergruben von Sct.-Lőrincz gefundenen verkieselten Baumstrunk ; die Herren Franz Koch, Géza v. Bene und Dr. Ladislaus Traxler fossile Pflanzen aus den Liaschichten von Fünfkirchen und Resicza ; letzterer aus dér Umgebung von Munkács ; Herr Prof. Dr. M. Staub 39 Exemplare von galizischen Pflanzen ; Herr Bergdirector Rafael Hopmann Auripigment von Allchar in Mace- donien ; Herr Sámuel Rusz, Oberingenieur a. D. dér öst.-ung. Staatseisenbahn- Gesellschaft eine an Bauxit erinnernde Tbonart von Pomáz ; die Werkleitung dér königl. ung. Eisen- und Stahlfabrik von Diósgyőr ver- mehrte mit einer Collection von feuerfesten Ziegeln, Thon und áhnlichen Gegen- stánden unsere berggeologische, respective technologische Sammlung ; Herr Andor v. Semsey vermekrte unsere Bibliothek auf’s Neue mit zahl- reichen, werthvollen Werken, wodurch hauptsáchlich die auf die vorweltlichen Sáugethiere bezügliche Litteratur ergánzt wurde ; Herr Szilárd Ivukuk, Bergleiter dér öst.-ung. Staatseisenbahn-Gesellschaft in Vaskő sendete uns zablreiche im Juliannen-Tagbau bei Dognácska gefundene Kupfersicheln und Armbánder ein, die wir dér Antiquitátensammlung des Nationalmuseums iibergaben. Die benanuten Spender sollen auch an dieser Stelle den Dank dér Direction dér königl. ung. geol. Anstalt empfangeu. Ámtliche Expertisen. Die Mitglieder dér königl. Anstalt wurden auch in dér jüngsten Vergangenheit in mehreren ámtlichen Angelegenheiten mit ikrem fachmánnischen Rath in Anspruch genommen und hat unsere Anstalt auch den in dieser Hinsicht an sie gestellten Anspriichen Genüge geleistet. So hat die Direction in zaklreichen auf Quellen-Schutzterrain bezüglichen An¬ gelegenheiten die Ueberprüfung ausgeführt; dér königl. Bergrath und Bergchefgeologe Alex. Gesell gab sein fach- mánnisches Gutachten bezüglich des Schutzgebietes dér das Eigenthum des Herrn Ludwig Balási bildenden Heilquelle von Kászon-Jakabfalva ab ; dér Chefgeologe Ludw. v. Roth fungirte als Fachmann bei einer Lokalschau in Várpalota (Com. Veszprém) und war auch bezüglich des Schutzgebietes des Sct.-Ladislausbades thátig; dér Sectionsgeologe Jul. Halaváts untersuchte das «Deliblát» benannte Sandterritorium bezüglich seiner Immunitát gégén die Pliylloxera und áusserte sich hinsichtlich dér Frage dér Wasserbeschaffuug ; schliesslicli gab dér Hilfsgeologe Dr. Franz Schaparzik im Interessé dér durch die Pariser Firma Hirsch u. Hőmmel in Ungarn zu errichtenden Spiegelglasfabrik Auf- klárung und bereiste mit dem Chef dér benannten Firma die zűr Errichtung dér Fabrik auserlesenen Gegenden. Budapest, am 13. December 1890. Ende des xx. Bandes 1880. LD24] Cseh L. FERENCZ-CSÁSZÁR-ALTÁRNA GEOLÓGIAI SZELVÉNYE. Földtani Közlöny XX. köt I. Tátla. GEOLOGISCHES PRO FI L des KAI SER FRANZ ERBSTOLLENS. 1 'x'Ím- " %0. -u-ve-t CAS, i • Z 0.0 00. S~cí'c-cc It í^fitícc ii^91 Z'ioce íí'l’t o c ci 1 u9!Zlo. C<\. 1 V . 1 : f?ijzoxeu.tzioliL~(^ttíit>ívl’ao- c> y ei vttco G löt üt - oz Uvolatao- • tttxclvtj t. .*> ij^hví tlr» Itcx ff) ioltb - - ff-x O-dvi) t>. £Pa_Ceoxo i -(?.-> o| tort. ífaCőoxö Laciié -b x.tL|i|tc'. ^nazt^ü-t; arllo^a. (ajitit. | ííliKXa.s-i't íilxílö.Tc . Cl telte l-&o|tott. 6lacívöuL-.-Í) x*t|v|vc'. £?o iCCűLiiiJioíá-/, í/tvtvi.oTc . 0 iteLa-r Hyora Grund Vutodai Budapest STAUB, Phoenicites borealis Fr. Földtani Közlöny, xx. t n PRIMICS, Ursus spelaeus. Fénynyomat Díváid Károly és fia, Epevjei STAUB, Dícksonia punctala Slbg. sp Földtani Közlöny XX. t. IV. Halaváts fényképe után. IFénynyomat Díváid Károly és fia, Eperjes. ■ iiFMI | w £ ÉL / /! JMjaKH' ‘KKf 'rí/ . /SWs^^áKíjBjuísMÍ - / rMHBSsy i* v !■• Jf / L' > '/j&Mmmíímtí'l M M wmHrTtf^. lila1/ ;l WáPm fefgm Wf ÍR i£j J JLíTj/ / /rjy^jpnÜM// if/lHF WWfum w AjMprjjj WíllíHi Nnm#' wÉSriJfáSB&Ll f./6 ffioM.ySn L V’/'Jtá rmlliinr Já m