ANNEX LIBRARY \ 088247 CORNELL UNI VERSITY LIBRARY CORNELL UNIVERSITY LIBRARY (S}É~ P-bío F \], c? I Digitized by the Internet Archive in 2017 with funding írom BHL-SIL-FEDLINK https://archive.org/details/foldtanikozlony2118magy FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK Dr. STAUB MÓRICZ És Dr. SZÁDECZKY GYULA A TÁRSULAT TITKÁRAI. HUSZONEGYEDIK KÖTET. 1891. ÖT TÁBLÁVAL ÉS ÖT A SZÖVEG KÖZÉ NYOMOTT ÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN. ) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. ZUGLEICH AMTLICHES OBGAN DEB K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIRT VON Dr. M. STAUB und Dr. J. SZÁDECZKY. SECRETARE DÉR GESELLSCHAFT. EINUNDZWANZIGSTER BÁND. 1891. MIT FÜNF TAFELN UND FÜNF IN DEN TEXT GEDRUCKTEN ABBILDUNGEN. BUDAPEST, 1891. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. - MGENTHUM DÉR UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. A közlemények tartalmáért és alakjáért a szerzők felelősek. 2b ^ I 0 7 C- Hl 3 TARTALOMJEGYZÉK. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Lap Bene Géza : ... ... .... A. resicza-dománi liasz kőszénbányák és kör¬ nyékének geológiai viszonyairól (Egy táb¬ lával) ... ... ... ... ... ... ... ... 289 Halaváts Gyula : ... ... Adatok Torontálmegye viszonyainak ismer¬ tetéséhez (Egy táblával) ... ... ... ... 165 Kalecsinszky Sándor : . ... Fajsuly meghatározás módosított szerkezetű volumenometerrel (Egy ábrával) ... ... 109 Kocsis János: ... ... ... Adatok a kis-győri (Borsod m.) ó-harmadkori rétegek foraminifera faunájához (Egy táb¬ lával) ... ... ... ... ... ... ... 99 Loczka József : ... ... Ásványelemzések ... ... ... ... _ ... 353 Muraközt Károly : ... ... Fajsuly meghatározás volumenometerrel (Egy ábrával) ... __ ... ... ... _ 117 T. Roth Lajos : _ ... ... Mediterrán kövületek Felső-Esztergályról ... 119 — A malakói földcsuszamlás ... ... ... 363 Staub Móricz : ... ... _. Magyarország jégkorszaka és flórája (Egy ábrával) ... ... _ _ ... ... _ ... _ 10 — — Fosszil növények Galicziából (Egy ábrával) 120 Új adatok a Kolozsvár melletti Felek fosszil flórájához (Egy táblával) ... 358 Szabó József : ... _ ... Elnöki megnyitó beszéd ... ... _ ... 2 Awaruit (nikelvas) ásványról ... ... ... 97 Mozgások a selmeczi teléreken geológiai tekintetben ... ... ... ... ... ... 161 Szadeczky Gyula : _ ... . A Pilishegy Nagy-Bári mellett (Egy táblᬠval) ... ... ... ... ... ... ... 225 Téglás Gábor : . ... .... Újabb adatok a verespataki bányászat legré¬ gibb történetéhez __ ... ... ... ... 181 Zimányi Károly : ... ... ... Ásványtani közlemények (Egy ábrával) ... 178 Zsigmondy Vilmos : ... ... Mélyfúrás Orow mellett Gácsországban 184 IV TARTALOMJEGYZÉK. Benkö Gábor : Bieltz E. A. : . ... Braun Gyula : Dregeb Julius : . Fabinyi Budolp : __ Franzenau Ágost : ... Hankó Vilmos : ... Herbich Ferencz : Inkey Béla : ... K. Karlovszky Geyza : . Kispatics M. : ... . Kjttl Ernst : ... ... Koch Antal : ... Koch Ferencz : . ... ... Gorjanovic-Kbamberger : ._ IRODALOM. Lap Mineralogiai közlemények az erdélyi Ercz- hegységből ... ... ... ... ... ... .... 196 Die in Siebenbürgen vorkommenden Minera- lien und Gesteine _ ... ... ... ... 315 A budai hegyek ásványai különös tekintettel a calcitra ... ... .... ... ... ... ... 312 Die tertiáren Brachiopoden des Wiener Be- ckens. ... ... ... ... ... ... ... 257 Besztercze-Naszódmegyei Kaolin _ ... ... 316 A bácstoroki mészkő _ _ ... .... ... 366 A vízaknai sósforrások ... ... ... ... ... 367 Adalékok a Borsodmegyei Apátfalva környé¬ kének geológiájához ... _. ... 197 Kolozsmegye ásványvizei ... ... ... ... 317 A nagyági sylvanit és nagyágit ebemiai elemzése... ... ... ... ... ... ... 319 Néhány új ásványvíz elemző készülék ismer¬ tetése ... ... .. ... _ ... ... 322 Paláontologiai adatok a romániai Kárpátok ismeretéhez . ... .... __ ... ... ... 253 A kérői kénes ásványvizek és a kolozsi nagy sóstó vizének ebemiai elemzése __ ... 322 Az erdélyi havasok az Oltszorostól a Vas¬ kapuig _ ... ... __ ... ... 309 Néhány újabban kristályosított vegyületről _ 314 Die Glaukopbangesteine dér Fruska-gora in Eroatien... ... ... _ ... __ ... 252 Beste von Listriodon aus dem Miocán Nie- der-Oesterreicbs ... ... ... ... ... ... 257 Új adatok a kolozsvárvidéki diluviális faima ismeretéhez ... ... ... ... ... ... 255 Negyedik pótlék Erdély ősemlősei és az ős¬ emberi eszközök leleteinek kimutatásához 256 A kornál diluviális kavicsában legújabban talált ősemlős maradványok ... ... 258 Új palaeontologiai adatok Erdély ifjabb har¬ madkon képződményeiből ... .. .... 259 Budapest környékéről való alaktalan ásvᬠnyok vegyi elemzése _ . — ... ... ... 315 Palaeoichtyologische Beitráge _ . .... ... 257 Ueber einen tertiáren Budisten aus Podsused bei Agram ... ... _ ... ... ... ... 258 TARTALOMJEGYZÉK. V Lap Gorjanovic-Kramberger : Berichtigung zu «Ueber einen tertiáren Ru- disten aus Podsused bei Agram»___ ... 258 Ludwig E. : ... ... ... A Tárcsán (Yasmegye) előforduló savanyú vízforrások cbemiai elemzése ... ... 324 Pantocsek J. : ... ... ... Beitráge zűr Kenntniss dér fossilen Bacilla- rien Ungarns. II. Theil : Brackwasser Ba- cillarien _ ... ... ... ... ... _ 306 Petrik Lajos : ... ... ... A Seger-porczellán összetétele ... ... 326 — — A perlitnek alkalmazása a palaczküveg gyár¬ tásban ... ... ... ... ... _ ... 262 Primics György : ... ... ... A kőkori emberre vonatkozó új adatok Ko¬ lozsvár környékéről ... ... ... 259 Steiner Antal : _ .... ... Ásványvíz elemzések _ ... _ ... _ 320 Szabó József : ... _ ... Új opállelet Yörösvágáson ... ... ... ... 197 — — A párisi 1889-iki tárlat tudományos szem¬ pontból .. ... ... ... ... _ ... 197 Téglás Gábor ; _ .. ... Újabb barlangok az erdélyrészi érczhegység délkeleti övéről ... ... ... ... ... ... 199 VEGYESEK. M. Draghicenu és G. Stefanescu : Románia két földtani térképe ... ... 191 Hermann Gusztáv : ... ... ... Levél a szerkesztőhöz ... ... ... 195 Höfer H. : ... ... ... ... A kőolaj eredetéről ... ... ... ... _ 301 Schafarzik Perencz : ... _ Kőiparunk az 1891. évi budapesti agyag-, czement- és kőiparkiállításon ... ... 241 Szont agh Tamás : ... ... ... A fúrótechnikusok az 1 89 1 -ik évnek okt. hó 17 — 20. Prágában tartott V-ik gyű¬ léséről . ... ... ... ... ... ... 187 — a... ... ... ... ... ... A geológia az 1891. temesvári kiállításon 364 NEKR0L0G0K. Pettko János 4. — Sir Warington W. Smyth 5. — E. Hébert 7. TÁRSULATI ÜGYEK. Közgyűlés 1891. februárius 4-én. Elnöki megnyitó, titkári jelentés. — Pénz¬ tári előirányzat 1891-re___ ... ... ... ... ... ... ... ___ _ _ 42 1. Szakülés 1891. januárius 7-én. Titkári jelentések: Rieger János elhunyta Sebeshelyen. — Tagajánlás. — Dr. Szabó József: Mozgások a selmeczi teléreken geológiai tekintetben. — - Zimányi Károly : Ásványtani közle- VI TARTALOMJEGYZÉK. Lap- menyek (Brookit Tyrolból). — Dr. Lörenthey Imre: Szegszárd vidéké¬ nek pontusi faunája. — Petrik Lajos : A cliromoxyd vörös módosulatai 50 11. Szakülés 1891. márczius 4-én. Elnöki jelentés: gr. Gsáky László pártoló és Hofmann Károly vál. tagok elhunyta. — Tagajánlás. — Dr. Szabó József : Selmecz környékének geológiai leirása. — Dr. Szontagh Tamás : Magyarország vizeinek tanulmányozásáról és ismertetéséről. — Dr. Mura- közy Károly: A telegráf szigetelőinek anyagáról ... ... ... ... ... 125 III. Szakülés 1891. április 1-én. Titkári jelentések: Wieszner Adolf, Déry Miliály és Bornschegg Keresztély elhunyta. — Tagajánlás. — Halaváts Gyula : A szegedi két ártézi kút. — Kalecsinszky Sándor : Higany seis- mometer. — Dr. Braun Gyula: Pennsylvániai csillámok _ .. ... 128 IY. Szakülés 1891. május 6-án. Titkári jelentések: Húsz Samu örökitő és gr. Andrássy Manó pártoló tagok elliunyta. Uj örökitő tag : Poradai dr. Kapoport Arnót Bécsben. — Tagajánlás. — Loczka József : Ásvány elemzések. — Dr. Schmidt Sándor : A nagybányai bournonit. — - Erős Lajos: Keleti Szerbia trachytjai és gránitjai. — Kalecsinszky Sándor: Magyarország agyagai. — Dr. Muraközy Károly : A porczellán földek okszerű elemzése. — Hozzászólások : Petrik Lajos ... ... ... ... ... 129 V. Szaküles 1891. november 4-én. Titkári jelentés: De Adda Sándor el¬ hunyta. — Tagajánlás. — Dr. Muraközy Károly : A nagymihályi (Zemplén- megye) rhyolith-trackytok elmállásáról. — Dr. Staub M. : A Kolozsvár melletti Felek mészmárgapalájában gyűjtött két növényről . . ... ... 367 VI. Szakülés 1891. deczember hó 2-án. Titkári jelentés: ifj. gr. Batthyány Géza és Dr. Eissen Ede r. tagok elliunyta Bpesten. — Tagajánlás. — Loczka József: Adalékok a pyrit chemiai consti tuti ójához. — Zimányi Károly : A lunkányi (Hunyadmegye) baryt. — Inkey Béla bemutatja Litschauer Lajos értekezését «a fémes ásványok telepeinek érczesedési viszonyairól!) ... ... ... — - ... ... ... — - --- --- — — — 368 Választmányi ülések : I. 1891. januárius 9-én . _ ... ... ... ... . — — — — 51 II. « márczius 4-én ... ... ... ... ... ... ... ... — ... — 132 III. « április 1-én _. . ... ... --- --- --- --- --- 132 IV. a május 6-án ... ... .. . ... ... - - --- --- --- --- — 132 V. « november 4-én .... ... ... ... ... ... --- — --- — — 371 VT. « deczember 2-án ... ... ... ... ... ... ... ..... ... ... 372 A magyarhoni földtani társulat tisztviselői 1890-ben ... ... ... ... ... ... 59 « « a tagjainak névsora 1890-ben ... .. . — ... 60 « « « csereviszonyosai 1890 ... ... ... .... ... 53 « « « számára 1890 folytán beérkezett cserepéldányok és ajándékok jegyzéke ... ... ... ... 54 ii « (i alapítványi tőkéje az 1890 évben ... __ ... 71 A selmeczbányai fiókegyesület közgyűlése 1891 januárius 7-én ... ... ... 133 A m. földtani társulat selmeczbányai fiókegyesületének 1891 április 11-én tartott szakülése . . ... .. ... ... ... ... ... ... ... ... ... — 372 Meghivók ... ... .... .... ... ___ ... ... ... ... ... ~. — --- 134 Hivatalos Közlemények a m. kir. Földtani Intézetéből ._. ... ... ... 200, 372 TARTALOMJEGYZÉK. VII I. SZEMÉLYNEVEK. Bene Géza 289. — Benkő Gábor 196. — Bielz E. A. 315. — • Bignio H. 372. — Böckh J. 364. — Braun Gyula 128, 312. — Dreger J. 257. — Erős Lajos 129. — Fabinyi Rudolf 316, 366, 367, 373. — Franzenau Ágost 197. — Halaváts Gyula 128, 165, 364. — Hankó Vilmos 317, 319. 322. — Herbich Ferencz 253. — Hoffmarm Raf. 374. — Höfer FI. 301. — Inkey Béla 309, 369, 372. — - Kalecsinszky Sándor 109, 128, 130. — K. Kar- lovszky Geyza 314. — ■ Kispatics 252. — Kocli Antal 255, 256, 258, 259. — Kocli Ferencz 315. — Kocsis János 99. — Gorjanovic-Kramberger 257, 248. — Litschauer Lajos 369, 372. — Loczka József 129, 354, 368. — Lőrenthey Imre 51. — Ludwig E. 324. — Muraközy Károly 117, 127, 130, 367. — Pantocsek I. 306. — Posewitz T. 373 — 374. — Petiik Lajos 51, 262, 263. — Primics György 259. — T. Rotk Lajos 119, 363, 364. — Semsey Alidor 373. — Schafarzik Ferencz 364, 373. — Scbmidt Sándor 129. — Staub Móricz 10, 358, 368. — Steiner Antal 320. — Szádeczky Gyula 225. — Szabó József 2, 50, 97, 125, 161, 197. — Szontagh Tamás 127, 374. — Siegmeth K. 374. — Téglás Gábor 181, 199. — - Themák Ede 365. — Teschler Gy. 374. — Treitz Fr. 372. ■ — Zimányi Károly 51, 178, 369. II. HELYNEVEK. Abauj-Szántó 307. — Alibunár 166. — ARcbar (Macedónia) 374. — Almád 250. — Almás (Jabuka) 175, 373. — Alsó-Kubin 251. — Alsó-Szkálnok 251. — Alsó-Mislye (Aba- ujm.) 374. — Alwernia 121. — Andrásháza (Kolozs m.) 256. ■ — ■ Ananino (Orosz- orsz.) 308. — Anina 298. — Antalfalva 166, 175. — - Apádia 290. — Apátfalva (Borsod m.) 197. — Aranyos (Abauj m.) Awarua 97. — Aranyidka 371. Bálincz 171. — Bars-Geletnek 247. — - Bavanyistye 175. — Beodra 171. — Berettyó¬ újfalu 247. — Beszterczebánya 247, 250. — - Békés-Csaba 247. — - Bia 119, 245. — Bogsán 364, 373. — Boicza 199, 370. — Borislaw (Gácsország) 185. — Bory (Hont m.) 307. — Botli 245. — Botos 173. — ■ Bremis (Arad m.) 307. — Bresztovácz 175. — Brassó 36, 365. — Brezoio 310. — Buda 312. — Budapest 51, 129, 180, 315. — - Buják 362. — Buda-Ujlak 374. Chineni 310. — Csáklya 261. — Csákovár 364, 373. — Csamato (Ugocsa m.) 247. — Csár (Nyitra m.) 247. — Csatád 166. — Cselnik 298. — ■ Csenta (Leopoldova) 166, 167, 173. — Csipkés (Sáros m.) 307. — Czekeliáza (Abauj m.) 307 — Czrepoja 175. — Csonthegy (Kolozs m.) 317, 318. Danzig 31. — Dascbitz 31. — • Debreczen 242. — Deésakna 129, 353. - — • Dobricza 166. — Dobsina 162, 370. — Dognácska 365. — Dőlje 362. — Dolova 166. — Domán 289. — Dörgő (Kolozs m. 324. — Drenkova 365. — Duna- Almás 246. Duna-Bogdán 373. Egeres (Kolozs m.) 246. — Egres 170. — Eickalm (Tyrol) 51, 178. — Ercsi 373. — Erdőbénye (Zemplén m.) 307, 362. Farkasd (Farkasdin) 167. — - Felek 21, 32, 34, 38, 362. — Felménes (Arad m.) 307. — Felső-Derna 251. — Felsőbánya 370. — Felső-Esztergály (Nógrád m.) VIII TARTALOMJEGYZÉK. 119. — Felső-Kajanel 196. — Felső-Szkálnok 251. — Felső-Visó (Mármaros m.) 195. — Ferdinandsdorf 166. — Ferenczfalva 173, 247. — Fiume 37. — Fonlak 170. — Fraknó-Váralja 257. — Franzfeld 175, 176. Gánócz (Szepes m.) 374. — Geletnek 247. — Glogon 175- — Golotreni 310. — Grabócz 167. — Grajec 121. — Greben 374. — Gyöngyöspata (Heves m.) 307. Harangláb (Kis-Kiiküllő m.) 256. — Hasfalva (Sopron m.) 119. ■ — - Hódmezővásárhely 128, 177, 247. — Hodos 256. — Hollóháza 263. — Homolitz 175. — Hondol 196. — Horka (Szepes m.) 321. — Höflány (Sopron m.l 257. — • Hunyad-Boicza 196. Illáriesa 166. — Istvánvölgy (Hajdosicza) 173. Jabolcsa 297. — Jarkováez 173. — Jazova 170. — Jönköping 31. Kaláz 246. — Komica 121. — Kanak 173. — - Karancskesz 247. — Karánsebes 173, 310. — Karniowice (Galiczia) 120. — Kavna (Arad m.) 307. Kevő-Szellős (Szelens) 166. — - Kérő (Szolnok-Doboka m.) 323. — Kézsmárk 32. 35. — Kirsucz 373. — Kis- czég (Kolozs m.) 319. — Kis-Győr 99. — - Kis-Margita (Margitica) 173. — Kis- Márton 257. — Kis-Sármás (Kolozs m.) 319. — Kis-Zombor 170. — Kiszetó 171. • — - Klagenfurt 31. — Klek 171. — - Ivolozs-Monostor 245. — Kolozsvár 255, 259, 358, 368. — Kostej 257. — Kőhalom (Kis-Kiiküllő m.) 256. — Kőmái 258. — Königs- berg 31. — Köpecz (Háromszék m.) 256. — Körmöczbánya 370. — - Krakó 31. — Krassova 294. — Kuptore 294. — Kusnetzk (Oroszorsz.) 308. liajosfalva 166. — Lapugy 257. — Lorettom 257, 258. — Lovrin 170. — Lubló 321. — Lubatin (Sáros m.) 243. — Lúgos 173. — Lunkány (Hunyad m.) 362. — Lutilla (Bars m.) 246. Makó 247. — Malakó (Zólyom megye) 363, 373. — - Mehádia 310. — Melencze 166, 167. — Mező-Túr 177. — Mirow 121. — Móes (Kolozs m.) 319. — Módos 173. — Moldova 364, 372. — Monostor 170. — Mraznitz 185. — Murány 168. Nagybánya 129, 370. — Nagy-Bári 225. — Nagy-Becskerek 167, 170. — - Nadap (Fehér m.) 249. — Nagyág 319. — Nagy-Enyed 259, 362. — - Nagy-Gája 173. — Nagy- HöÜány (Sopron m.) 119. — - Nagy-Kikinda 166, 167, 170. — Nagy-Komlós 166, 167, 170. — Nagylak 247. — Nagymihály (Zemplén megye) 367. — Nagy-Ölyves (Ko¬ lozs m.) 319. — Nagy- Szt.- Miklós 170. — Nákófalva 170. — Nándorfehérvár 247. — - Német 171. — Német-Csanád 170. — Nógrád-Szakál 245. — Novaly (Kolozs m.) 319. O-Besenyő 170. — - Ohabicza 290. — Oktibbckia (Amerika) 99. — Oláb-Lapád 262. — Opova 173. — Orovicza 242, 364, 365, 373. — Orlovát 167. — Oroszlámos 247. — Orsóvá 316, 465. Pádé 170. — Pancsova 170, 173, 175, 247, 364, 373. — Partos 173. — Párva 316. — - Pennsylvania (Pennsbury) 128. — Perjámos 170. — Periasz 170. — Peszak 170. — Petris 373. — Petrovoszelo 166, 167. — Piszke 243, 244. — - Pfitscli (Tyrol) 178. — Podsused (Horvátorsz.) 257, 258, 362. — Polgárdi (Fehér m.) 243. — Poremba 121. — Privigye 247. — Püspök-Ladány 189. Radoboj 362. — Rácz-Szt. Péter 170. — Rákos 171, 353, 357. — Reguliee 121. — Resica 289. — Rézbánya 13 ’. — - Réva-Ujfalu 166, 167. — Robesti 310. — Rusz- kicza 242. Ság 173. — Sándorfalva (Séndorf) 173, 174. — Scbwerin 31. — Sefkerin 173. — Selmecz 125, 126, 161, 369, 370. — Sézanne (Francz. orsz.) 122. — Skala miin 362. — Somos-Újfalu 248. — Sóskút 119, 245, 258. — Sós-Újfalu (Novszelicza) 195. — Stájerlak 297. — Siklós 373. — - Sused 362. — Siittő 244. — Svinicza 365. Szádok (Nyitra m.) 374. — Szakadat 257, 362. — Szamos 166. — Szamosfalva 255. — Szárafalva 170. — Szarvas 177. — Szárazvám (Sopron m.) 245. — Szászváros 373. — Szeged 129, 171, 177, 191. — Szegszárd 51. — Szelistye 262. — Szentes 177. — Székely-Udvarhely 130. — Szodol 296. — Szokolya (Hont m.) 307. — Szomolnok 162. — Szőreg 170. — Sztanizsa 196. — Sztarcsava 175. — Szt. András TARTALOMJEGYZÉK. IX (Szepes m.) 320. — Szt. Mária 250. — Szt. János 173. — Szucság (Kolozs m.) 256. — ■ Szűcsi (Heves m.) 307. Tarosa (Vas m.) 324. — Tálya (Zemplén m.) 307. — Tardos 243 — Tavarnok (Nyitra m.) 374. — • Tekerő 196. - — ■ Temesvár 171, 242, 364, 465. — - Thallieim 362. — Tirnova 290. — Tiszaföldvár 247. — Tiszolcz 243. — Tokaj 242. — Tomosovácz 173. — Topolya 171. — ■ Torontál-Vásárhely (Debelyácsa) 175. ■Újbánya 247. — Új-Pécs 173. — Új-Tátrafüred 36. — • Ürménykáza 174. — Üröm 251 Vácz 251. — Vaja 256. — Valkány 170. — Varasd 245. — Várpalota (Veszprém m.) 245. - — Verespatak 181, 370. — Verőcze 250. — Verpelét (Heves m.) 248. — Versecz 177. — Vékeny (Baranya m.) 244. — Vinga 166, 167. — ■ Visegrád 373. — ■ Vizakna 367. — Vládháza (Cacova) 261. — - Vörösvágás 197. — Vulkoj 370. Winden (Sásong) 257. Zadova (Nyitra m.) 374. — Zicliyfalva 173, 174. — Zombor 177. — Zöblitz (Szász- orsz.) 374. — Zsarnócza 247. — Zsibó 246. — - Zsidóvár (Krassó-Szörény m.) 242, 248. — ■ Zsobok (Kolozs in.) 246. — ■ Zsombolya 166. — Zürich 31. III. ÁSVÁNY- ÉS KÖZETNEVEK. ikllemontit 196. ■ — - Ampliibol -gránit 129. — Amphibol-labradorit-andesit 129. — Andesit 241, 248. — Andesittufa 241, 250. — - Antimonit 374. — - Aplit 126. — Aragonit (Borsókő) 312. — Arsenopyrit 196. — Aszbeszt 365. — Aszfalt 241, 251. — Augit-hyperstken-andesit 129. — Auripigment 374. — Awaruit (Nickelvas) 97. Barnakő 195. — Baryt 196, 312, 314, 369. — - Bazalt 241, 126, 249. — - Biotit-ortkoklas- trackyt 126. — Biotit-ortkoklas-quarz-trackyt 129. — - Biotit-ortkoklas-trachyt 129. — Biotit-oligoklos-quarz-traohyt 129. — - Biotit-oligoklas-trachyt 129. — Biotit-labrado- rit-quarz-trachyt 129. — Biotit-granit 129. — Biotit-muskovit-granit 129. — - Blackband 293. — - Bournonit 129, 196. — Brookit 51, 178. Calcit 196, 312. - — - Chromit 98, 162. — Chromoxyd 51. — Csillámpala 290. Dacit 241. — Daclistein mészkő 243. — Diorit 126. Edesvizi quarz 241. — Enstatit 98. Fehér kristályos mészkő 243. — Fluorit 312. Galenit 162. — - Gipsz 196, 241, 246, 312. — Glaukophanit 252, 253. — Gnájsz 240. — - Gyémánt 198, 199. Halloysit 316. — - Homokkő 241, 250. — - Hyperstlien- andesit 228. Kaolin 316. — Konyhasó 129. — Kősó 353. Xjabradorit-andesit 237. — Liasz mészkő 243. — Limonit 51. — Limonit pseudo- morpliosa 180. Mangan vas-érez 195. — Markasit 127, 196, 312. — Mészkő 366. Nagyágit 319, 320. — Nemes opál 197. — - Nickelvas 97. — Nummulit mész 244. Obzidian (Marckanit) 339. — Olivin 129. — • Opál 129, 197, 353, 357. — - Orthoklas- oligoklas-quarz-trackyt (hydroquarzitos módosulata) 247. — Orthoklas- quarz - trachyt 241. Picotit 98. — Pyrargyrit 196. — - Pyrit 127, 162, 312, 368. — Pyroxen-andesit 126, 129. Quarz 162, 246. 312. Rhyolitli- trachyt 367. X TARTALOMJEGYZÉK. Smaltit 162. — Spkaerosiderit 195. — Szarukő 163. — Szerpentin 97, 98. 374. — Sylvanit 319. Talkpala 290. — Termés arany 196. — Termés arzén 196. — Termés ezüst 196, 197. — Tetraedrit 196. — Turmalin 127. Zirkon 129, 353, 356. IV. ÁLLATNEVEK. Acantkoceras angulicostatum d’Orb. 254. — A. romanum Herb. 255. — Acantkocyathus transylvanieus Ess. 261. — Acanus croaticus Kramberger. 257. — Adacna Szabói 51. — A. Kochi 51. — Agabus 31. — • Aleetryomia 249. — Alveolina meló Fickt. et Moll. 105, 262. — Ammonites biplex 121. — Am. radians 295, 296. — Am. Murckisonse 295, 347. — Am. Humphresianus 297. — ■ A macrocepkalus 121, 297. — ■ Ancillaria obsoleta Brocc. 260, 262. — A glandiformis Lamk. 260. — Anomalina aspera Hantk. 102, 104, 106. — Anomya costata Eichw. 261. — Arca diluvii Lamk. 261. — A. lactea Linné 125. — - Arctomys Bobac Sclireb. 255, 256. — A. primigenia Iiaup. 255. — Argiope decollata Gmel. 257. — Arvicola 13. — Ai’vicola nivalis 14. — A. ratticeps 14. — A. gregalis 14. — Auxis minor Kramb. 257. Baculites neocomiensis d’Orb. 254. — Belemnites dilatatus Blainv. 254. — B. cana- liculatus 295. — B. polygonalis Bl. 254. — Bombidium 31. — Biloculina ringens d’Orb. 105. — - B. bulloides d’Orb. 105, 106. — Bős taurus 258. — B. buba- lus 258. — B. priscus 258. — B. primigenius 255, 258. — Boscovicia n. sp. 51. — Broemius elongatus Kramb. 257. — Buccinum Toulai (Aug) 197. — Buccinum (Nassa) restitutionum Font. 197, 260. — B. (Zeuxis) badense Parisok 260. — B. (Caesia) lima- tum Ckemn. 260. — B. (Caesia) subprismaticum H. et A. 260. — B. (Eburna) Bruga- dinum Grat. 260. 261. — Bulimmá truncana Gümb. 102. — B. pulckra Terq. 105, 106. — B. ílexa Terq. 105. — Bulimus tridens Müll. 167, 255. Callionymus macrocepkalus Kramb. 257. • — • Cancellaria Bellardii Mich. 260. — C lyrata Brocc. 260. — C. spinifera Grat. 260. — C. canaliculata M. Hoern. (?) 260. — C. cfr. calcarata Brocc. var. 260. — C. ampullacea Brocc. 260. — Canis lagopus 14. — Capra avis L. 256. — Carckarodon megalodon Ag. 119.— C. productus Ag. 119. — Cardium edule L. 262. — C. pectinatum Linné 261. — C. discrepans Bast. 261. — C. vindobonense Partsch 359. — C. sp. (turonicum, May?) 119. — C. sp. 197. — C. sp. indet. 261. — Cassidaria (Galeodea) echinopkora L. 260. — C. (Galeodea) cingulifera Hoern. et Auing. 260. — C. sp. indet. 261. — Cassis (Cassidea) Haueri Hoem. et Auing. 260. — Cassis saburon Lamk. 260, 261 — Castor fiber L. foss. 128. — Cellepora tenella Köméi' 261. — Ceratoconcka costata 258. — - Cervus capreolus L. foss. 256. — Ceritkium crenatum Brocc. var. 260. — Cer. pictum Bast 359. — Cer. rubiginosum Eichw. 359. — C. Bronni Partsch 262. — C. cfr. Mich előtti M. Hoern. 260. — C. elaplius foss. 256. — C. tarandus 14. ■ — C. alces. 14. — Ckenopus pes pelecani Phil. 260. — Ckilostomella cykndroides Reuss. 102, 103. — Cionella (Zua) lubrica Müll. 167.- — ■ Cistella Neopolitana Scace. 257. — C. squamata Eichw. 257. — C. interponens Dreger 257. — Clausilia pumila Zieg. 167. — Clavagella bacillaris Desk. 261. — ■ Clavulina cylindrica Hantk. 101, 103. — Cl. cfr. cocena H. 104. — Cl. ratundata Hantk. 101, 103. — Clupea (meletta) intermedia 257. — Clypeaster crassicostatus Ag. 261. — C. acuminatus Desk. 261. — C. pyramidalis Mich. 261. — C. cfr. gibbosus Reuss sp. 261. — C. TARTALOMJEGYZÉK. XI cfr. foliurn Ag. 261. — C. Herepeyi Koch 261. — Columbella (Mitrella) subu- lata Brocc. 260. — - C. (Mitrella) fallax Hoern. et Auing. 260. — C. curta Duj. 260. — C. (Anachis) cfr. moravica Hoern. et Auing. 260. ■ — - Congeria sp. 176. — Conoclypus plagiosomus Ag. 119, 261. — Conus (Litho) Neumayeri Hoern. et Auing. 260. — ■ C. (Lepto) Dujardini Desh. 260. — • C. (Lepto) antedilu- vianus Brug. 260. — C. (Leptoconus) Puscbi Mart. (?) 260. — C. (Dendroconus) cfr. Steindaclmeri Hoern. et Auing. 260. — C. (Dendroconus) sp. indet. 260. — ■ C. (Lithoconus) Karreri Hoern. et Auing. 261. — C. sp. Dujardini Desh. (?) 261. — - C. (Chelycanus) cfr. Enzesfeldensis Hoern. et Auing. 260. ■ — C. sp. aff. Cheliconus Lapugyensis H. et A. 262. — C. sp. indet. 260. — Corbula sp. carinata Duj (?) 261. — C. exarata Desh. 100. — C. gibba (Olivi) 197. — • Crioceras Duvalianum d’Orb. 254. — • 0. obliquatum d’Orb. 254. — C. Duvalii Léveillé 254. — ■ C. Emerici Lév. 254. — C. annulare d’Orb. 254. — C. pulcherrimum d’Orb. 254. — C. Villier- sianum d’Orb. 254. — Cristellaria cfr. arguta Hantk. 101. — C. fragaria Gümb. 102, 103. — ■ C. minuta Hantk. 102. — Creusia costata 258. — Cypraca amygdalum Brocc. 260. — • Cyrena semistriata 359. ■ — Cytherea sp. indet. 262. — • Cytilus 31. Dentalina approximata Beüss 101. — D. sp. 101. — Dentalium Badense Partsch 260. — D. sp. 197. — ■ Dendritina elegáns d’Orb. 105. — Discorbina eximia Hantk. 101, 103. — D. parisiensis d’Orb. 105, 106. — D. sp. 104. — Donacia 31. Echinanthus scutella Goldf. sp. (?) 261. — Echinolampas Laurillardi Ag. 261. — Elephas primigenius 255, 256, 258. — Ervilia pusilla (Phill.) 197. Feronia 31. — Foetorius lutreola Keys. et Blas. 255, 256. — Frondicularia sp. 101. — Fusus bilineatus Partsch 260. — • F. Burdigulensis Bast. 261. — F. corneus Lin- 260. — F. cfr. virgineus Grat. 260. — F. sp. indet. 261. Galcoeerdo aduncus Ag. 119. — Gastrochsena cfr. intermedia M. Hoern. 261. — • Globi- gerina 101. — Gl. bulloides d’Orb. 102, 106. — Gl. triloba Beüss. 102. 197. — Globulina gibba d’Orb. 104. — Glycymeris pilosus L. 125. — Gryphaea 295. — Gypsina 101. — G. globulus Beüss. 102, 103, 104, 105. Hamites attenuatus So'w. 254. — ■ Haploceras Nisus d’Orb. 254. — H. bicurvatum Midi. 254. — H. Grassyanum d’Orb. 254. — H. belus d’Orb. 254. — H. Parandieri d’Orb. 254. • — H. cassida Raspail 254. — H. Beudanti Brong. 254. — H. mui- erense Herb. 254. • — ■ H. difii cile d’Orb. 254. — Hauerina eocena Kocsis 105, 108. — Heliastraea Lucasana Defr. 100. — Helix frumentum 255. — ■ H. striata 255. — H. hortensis var. 255. — H. pulehella 255. — H. liispida 167, 197, 255. — H. orbicularis Klein 197. — Hemicardium sp. indet. 261. — Hemipatagus sp. indet. 261. • — Hemipristis serra Ag. 119. — Heterolepa Dutemplei d’Orb. sp. 102, 197. — Heterostegina costata d’Orb. 261. — Hét. sp. indet. 104. — H. (?) sp. 102. — Hoplites Castellenensis d’Orb. 254. — H. cryptoceras d’Orb. 254. ■ — ■ H. Dida- ganus d’Orb. 254. — ■ H. neocomiensis d’Orb. 254. — ■ H. Emilianus Herbicli 254. Isastraea cfr. affinis Beüss. 100. — ■ Isis melitensis Goldf. 261. — Isocardia cor Linné 258, 260, 261, 262. Lagena globosa "Walk. 104. — L. apiculata Beüss. 104. — Lagomys liyperboreus 14. — Lagopus mutus 14. — ■ L. alkus 14. — Lamna elegáns Ag. 260, 262. • — ■ L. (Odon- taspis) contortidens Ag. 119. — L. sp. 125. — Léda cfr. nitida 125. — Lepto- phragma sp. indet. 254. — Lepus variábilis 14. — Lingula Suessi Dreger 257. — Listriodon 257. — Lucina dentata Bárt (?) 262. — Lunulites sp. 261. — Lutraria oblonga (Chemin) 197. — Lytoceras quadrisulcatum d’Orb. 254. , — L. Stefanes- cuanum Herb. 254. — L. recticostatum d’Orb. 254. — L. insequalicostatum d’Orb. 254. — L. striatosulcatum d’Orb. 254. — ■ L. subfimbriatum d’Orb. 254. — • L. Honno- ratianum d’Orb. 254. — L. strangulatum d’Orb. 254. Mactra podolica Eichw. 359. — Marginulina Behmi Reuss. 101, 103. — Mastodon XII TARTALOMJEGYZÉK. arvernensis Cuiv. 168, 374. — • Megerlea oblita Michelott 257. — Membranipora angulosa Rss. 260. — M. chatrata Rss. 261. — - M. sp. 261. — Miliolina (Quin- quelo’culina) Kis-Győrensis Kocsis 107. — Modiola Hörnesi Rss. 262. — Mód. volhynica Eichw. 359. — Morrliua extensa 257. — M. minima Krainb. 257. — Mitra (Nebularia) scrobiculata Broc-c. var. 260. — M. ( Costellaria) intermittens Hoern. et Auing. 260. — M. Belardii Hoern. et Auing. 260. - — M. (Callitbea) cupressina Brocc. 260. — M. goniophora Bell. 258. — M. (Nebularia) striatula Brocc. 260. — Murex spinicosta Bronn. 260. — M. Aquitanicus Grat. 260. — • M. (Troplion) geniostomus Partseb 260. — M. intercisus Micb. 261. — M. strise- formis Micb. 261. — • Myades lemnus 14. — M. targantus 14. Natica belicina Brocc. 260, 262. — N. sp. 197. — N. sp. indet. 262. — - Nautilus neocomiensis d’Orb. 254. — N. pseudoelegans d’Orb. 254. — Nerita expansa Rss. 261. — Nodosaira bacillum Defr. 101. — N. bacillum var. minor Hantk. 101. — N. sp. 197. — Nonionina communis d’Orb. 197. — N. Soldani d’Orb. 197. — - N. granosa d’Orb. 197. — N. communis d’Orb. 102. — N. propingua Hantk. 104, 106. — • N. eocena Hantk. 104, 106. — N. sp. 104. — Nucula nucleus (Linné) 197. — - Nmnmulites Ficliteli Micb. 101, 102. — N. intermedia 101. 102. — N, Baucberi de la Harpe 102. — N. Tournoueri de la Harpe 102. — N. Tcbicba- tcbeffi d’Arcb. 102. — N. cfr. subplanulata Hantk. et Mad. 104. — N. sp. 104. Oncopliora gregaria 125. — Operculina ammonea Leym. 102, 104. — O. granulosa Leym. 102, 104. — O. sp. 102. — O. sp. indet. 104. — Olcostepbanus Asterianus d’Orb. — O. Carteroni d’Orb. 254. — O. Jeannoti d’Orb. 254. — Orbitoides appla- nata Gümb. 102. — O. tenuicostata Gümb. 102. — O. sp. 102. — Ostraea cocb- lear Poli 261, 262. — O. cfr. crassicostata Sow. 261. — O. cfr. Camellosa Brcc. (?) 261. — O. digitalina Dub. 125, 261. — O. cfr. digitalina Dub. 262. — 0. cymbula Lám. 101. — 0. gigantica Brand. 101, 103. — 0. gingensis 125, 197. — Oxyrliina bastalis Ag. 119. — 0. Desori Ag. 119. — - 0. Mantelli Ag. 119. — - 0. cfr. leptodon Ag. 125. — 0. quadrans 125. Panopea cfr. Menardi Desb. 260. — P. sp. indet. 262. — Patellina Bradyi Hantk. 106. — Pecten Malvinae Dub. 261. — P. cingulatus 295, 296. — P. cfr. septem- radiatus Müll. 262. — P. duodecim Smallatus Bronn. 262. — P. eristatus Bronn. 261. — P. latissimus Brocc. 261. — P. (Vola) Felderi Fucbs et Karrer 261. — P. Besseri Andrz 261, 262. — P. elegáns Andrz. 260. — P. biplex 296. — Pectun- culirs pilosus Linné 261, 262. — P. sp. (pilosus, Lom ?) 119. — Periaster (v. Lintbia) Kocbi Herepey 261. — Perispbinctes petrae regis Herb. 254. — Per. funatus Opp. sp. 296. — Per. aurigerus Opp. sp. 296. — Pboladomya alpina Matb. 260. — Pb. sp. 101 . - — Pbylloceras Calypso d’Orb. 254. — Pb. semistriatmn d’Orb. 254. — - Pb. Gregorianum Herb. 254. — Ph. Morelianum Herb. 254. — • Pb. Velledae Mieb. 254. — Pb. Guettardi Raspail 254. — Pb. Terverii d’Orb. 254. — Pb. nodoco- statum Herb. 254. — Pb. infundibulum d’Orb. 254. — Pbvllodas umbonatus Münst. 119. — Pinna 295. • — Planorbis sp. 255. — Platidia animoides Scaccbi 257. — Plecanium 101. — Pl. elegáns Hantk. 101, 103. — Pleurocera Radmanesti Fucbs 176. — Pleurotoma obtusangula Brocc. 260. — Pl. Sandleri Partscli 260. • — Pl. asperula Lamk. 260. — Pl. submarginata Bon. 260. — Pl. catapbracta Brocc. 260. — Pl. trifasciata Hoern. 260. — Pl. cfr. recticosta Bell. 260. — Pl. plicatella Jan. 260. — Pl. subterebralis Bell. 260. — Pl. obeliscus Desm. 260. — Pl. cfr. turricula Brocc. 260. — Pl. monilis Brocc. 260. — Pl. dimidiata Brocc. 260. — Pollia exculpta Duj. 260. — Polymorpbina communis d’Orb. 104. — P. sp. 404. — Polystomella obtusa d’Orb. 197. — Posidonomya 295. — Paretes sp. 262. — Psammecliinus monibs Desb. 261. — P. Ducici Wrigbt. 261. — Pseudodiadema (?) 299. — Pulvinulina Haidingeri Hantk. non d’Orb. sp. 102. — P. Haidingeri TABTALOMJEGYZEK. XIII d’Orb. 104. — P. buclensis Hantk. 102, 103. — P. umbonata Eeuss. 104. — P. sp. 101. — P. sp. 105. — Pupa muscoram Linné 167, 197, 255. — P. tridens (Drap) 197. — Pyrula clava (?) 261. — P. geometra Bass. 260. — P. condita Brongt. 261. Quinqueloculina navicularis Terq. 104, 105. — Q. laevigata d’Orb. 105, 106. — Q. striata d’Orb. 105, 106. — Q. prisca d’Orb. 105, 106. — Q. Kis-Győrensis Kocsis 105. Ranella (Assia) marginata Mart. 260. — R. (Apollón) gigantea Lmk. 260. — ■ Rbyn- chonella 299. — Rhinoceros tichorrhinus 255, 256. — Ringicula buccinea Desh. 260. — Robulina princeps Reuss. 102. — R. arcuato striata Hantk. 102. — R. depau- perata Reuss. 102. — R. sp. 102. — R. 105. — R. eocena Hantk. 104, 106. — R. sp. 104. — Rotalia 101. — Rotalia Soldanii d’Orb. 102. — R. cfr. armata d’Orb. 102. — R. acutidorsata Kocsis 102, 108. — R. spinosa Hantk. 104, 106. — R. sp. 104. Scaphites Meriani Pict. et Camp. 254. — Se. aequalis Sow. 254. ■ — • Se. apertus Herb. 254. — Se. difficilis Herbicli 254. — Schizaster Karreri Laube 119. — Scli. cfr. Karreri Laube 261. — - Scolopax sp. 14. ■ — • Scutella Yindobonensis Laube 261. — Serpula cfr. Humulus Münst. 261. — S. sp. 262. — Solarium carocollatum Lamk. 260. — Spatangus austriacus Laube 119, 262. — Sp. cfr. austriacus Laube 261. — Spliaerium rivicolatum Leach. 171. — Spiroloculina sp. 105. — Stoma- topora sp. 261. — Strombus Bonelli Brngt. (?) 260. — Stryx nyetea 14. — Succinea oblonga Drap. 167, 197. 255. — S. putris Linné 197. Tapes gregaria Partseb 359. — Teliina planata L. 262. — Terebra (Acus) fuscata Brocc. 260. — T. (Acus) pertusa Bast. 260. — T. (Acus) acuminata Bors. 260. — Terebratula 299. — T. Styriaca Dreger 257. — T. maerescens Dreyer 257. — ■ T. grandis Blurnb. 258, 261. — T. cfr. grandis Blumb. 202. — Textularia 101. — T. agglutinans d’Orb. 104. — T. conica d’Orb. 104. — Textularia carinata d’Orb. 102. — Thracia convexa (Sow.) 197. — Th. sp. 197. — Toxobrissus cfr. cresten- ticus Wriglit. 261. — Triloculina affinis d’Orb. 105. — T. inÜata d’Orb. 105. — T. deformis d’Orb. 105. — T. trigonula d’Orb. 105, 106. — T. sp. 105. — - T. sp. 101. — ■ Trionyx austriacus Pét. 100. — Triton (Sassia) Appenninicum Sassi 260. — Trochus sivularis Gyll. 31. — Tr. patulus Brocc. 262. • — Tr. cfr. patulus Brocc. 261. — Tr. sp. (papilla v. pictus) 359. — Tr. sp. indet. 260. — Truncatulina 101. — Tr. Acneriana d’Orb. 197. — Tr. eocena Hantk. 106. — Tr. granosa Hantk. 102, 103. — Tr. Bauéana d’Orb. 197. — Tr. Ungeriana d’Orb. 102. — Tr. variábilis d’Orb. 102, 104. — Tr. lobatula d’Orb. 104. — Tr. sp. 104. — Turri- tella Arcliimedis Brongt. 262. — T. Riepeli Partseb 260, 262. • — • T. bicarinata Eichw. 260, 262. — - T. subangulata Brocc. 260. — T. turris 260. — T. cfr. verrni- cularis 260. — T. sp. indet. 260. Unió szegedensis 128. — Uvigerina pygmaea d’Orb. 102. Venus cincta 125. — Y. islandicoides (Lám.) 197. — V. marginata M. Hoern. 261. — V. cfr. Haidingeri N. Hoern. 261. — V. cfr. Dujardini M. Hoern. 262. — V. sp. indet. 261. — Verneuilina sp. 102. — Virgulina Sclireibersii Cziz. 102. — V. cfr. bungarica Hantk. 105, 106. — Vivipara Böckbii 128. — V. Szegszardiensis 51. — Voluta rarispina Lamk. 260, 261. — V. taurinia Bon. 260. Xenophora cumulens Brongt. 260. XIV TARTALOMJEGYZÉK. V. NÖVÉNYNEVEK. Acer 195. — Aloconeis Castracanee n. sp. 308. — Ampliora 307. — Ampli. coffeae- formis (Ag) Kütz. 309. — Aetinoptyehus Szontagliii n. sp. 308. — Aulacodiscus 308. — A. reticulatus Pánt. 308. — A. Haynaldii 308. Betula nana L. 22, 25, 27, 28, 29. — Biddulpliia 308. Calamites Lehmannianus Göpp 121. — Carex Goodenouglii Gay. 22, 23, 27. — Ceratophy Iliim demersum L. 22, 25, 27, 28. — - Clatoplilebis Bartonecii Stur. 122. — Cl. lobata Old. et Morr. 120. — Cl. recentior Pliill. sp. 122. — Cl. subulata Bac. 122. — A. vobitbyensis Brngt. 122. — Cl. Bösseri Presl. sp. (Aletbopteris Bösseri Presl. Asplenites Bösseri Sclienk) 120. 121. — - Clathropteris platyphylla Brgnt. 120. — Cocconeis biharensis n. sp. 308. — Cocc. Pediculus (E) Grün. 309. — Coccino- disus Doryanes 308. — C. Weisflogii 308. — Confervites sp. 359. — Ctenis Potockii n. sp. 121. 122. — Cymbella Sturii Grün. 308. — Cyperites ef. senarins Heer. 359. — - Cystoseria Partscliii Stbg. sp. 359, 362. Davallia Saportana. Bac. 122. — Dav. (?) recta n. sp. 121. — Dav. (?) ascendens n. sp. 121. — • Dicksonia lobifolia Pkill. sp. 122. — Dicks. Heeri Bac. 122. — Dictyo- phy Iliim off. Dunkeri Natb. 120. — Dryas octopetala L. 22, 25, 27, 28, 29. Endectya Baryana n. sp. 308. — - Engelbardtia Brongniartii Sáp. 359, 360. — - Epitbemia cruceeformis Pánt. 307. — ■ Equisetnm Cbalubinszkii n. sp. 120. — Equis. an Bunburyanum Zigno 120. — Equis. Bénául ti 122. Fragilonia bituminosa n. sp. 307. — • Frag. bituminosa n. sp. et. n. var. minor. 309. — Fr. brevistriata Grün. n. var. fossilis 309. Galium palustre L. 22, 24. — Gál. uliginosum L. 22, 24. — Glossifungites saxicava n. g. et. sp. 125. — • Gloss. ultima Sop. et. M. sp. — 125. Grammatopbora bunga- rica n. sp. 308. Hydrosira Buryana n. sp. 308. — Haynaldia antiqua n. g. d. n. sp. 309. Klukia exilis Pliill. sp. 122. Lutbotbamnium ramosissimum Bss. sp. 261, 262. Marcliantia polymorpha f. fontana Wablb. (aquatica Nees, turfacae Bbst) 122. — ■ Ma- stogloia Szontagbii n. sp. 308. — Myrsine coracea B. et Scli. 361. — Myrs. Pbilip- pensis Dsf. 361. — Myrs. flocculosa Murt. 361. — Myrs. sabeifolia DC. 361. — Myrsinites Transsylvanica 361. — M. Bhabonensis 361. — Myrsinopbyllum Fele- kiensis n. sp. 360, 368. — - Melosira bituminosa n. sp. 308. — M. undulata Kütz. 308. Navicula 307. — Nav. sculpta 307. — Nav. balionata Pánt. 307. — Nav. bivittata n. sp. 307. — Nav. interrupta Kütz. 309. — Nav. interrupta Ktz. var. fossilis n. sp. 307. — Nav. Yarrensis Grun. 307. — Nav. Herri n. sp. 307. — Nav. bitumi¬ nosa n. sp. 307. — Nav. beteroflexus n. sp. 307. — Nav. Kelleri n. sp. 308. Nav, Szabói n. sp. 307. — Nav. Hauerii Grun. et. var. elliptiea var. grandis Grun. 308. — Nav. bacibifera n. sp. 308. — Nav. Lóczyii n. sp. 308. — Nav. microrbyncbus Grun. 309. — Nav. ovális Hilse 309. — Nitzscliia Frustulum Grun. 307. — Nitzscbia Frus- tulum (Kütz) Grun. et var. acuta, n. var. minuta 309. — Nitzscbia speetabilis (E.) Grun. 308. — Nitzscbia neogena Grun. 309. Odontopteris obtusa Brgnt. 120. — Oligocarpia (?) Grojecensis n. sp. 121. Palaeobepatica Bostatinskii 122. — Palissya Braunii Endl. 120. — Pbragmites Oenin- gensis Al. Br. 359. — Pbyllites fagiformis n. sp. 359. — P. Cembra L. 22. - — - P. Fele- kiensis n. sp. 359, 360, 36S. — Pinus Pumilio Háuke 22, 24, 27, 28, 29. — P. liepios TARTALOMJEGYZÉK. XV Ung. 359, 360. — P. montana Mill. 28. — P. longifolia Roxb. 360, 368. — P. tri- chophylla 360. — Potamogeton crispus L. 22, 26, 27. — Pterophyllum cfr. medianum Beán. 121. Quercus ilex L. 37. cfr. Rhododendron ferrugineum L. 22, 26, 28. — cfr. Rumex v. Polygonum sp. 22. Salacia Buryana n. g. et. n. sp. 308. — Salix myrtilloides L. 22, 23, 27, 28, 29. — S. repens L. 29. — cf. S. Lapponum L. 22, 36, 27. — - cf. S. lierbacse L. 22, 26, 27. — Schizoneura lioerensis His. sp. 120, 122. Sclieuchzeria palustris L. 22, 26, 27. — Sequoia Sternbergii Goep. sp. 359. — Speirocarpus Bartoneci n. sp. 121. • — ■ Sp. Grojecensis n. sp. 121. — Sp. (?) Potockii n. sp. 121. — Spliserium rivicola- tum Leaeli. 208. - — Spongelia sudolica Zaverny 125. — • Sp. iberica Sáp. 125. — - Steplianodiscus matrensis n. sp. 307. — St. bikarensis 307. — • Staurosira Harri- sonii v. ampliitetras Grun. 308. — St. mormonorum Grun. 309. — St. venser (E.) Grun. n. var. fossilis 309. — Surirella costata Neup. 307. — - S. rotunda Pánt. 307. — S. striatula 307. — S. fastuosa E. n. var. fossilis 308. — S. Olementis Grun. 308. Synedra 307. — ■ Synedra salinarum n. sp. 309. Tóeniopteris multinervis Weiss. 120. — Taonurus ultimus Sáp. et. Mar. 123, 124. — T. marginatus Lég. 124. — T. Panescorsii Sáp. 124. — T. mellensis Sáp. 124. — T. Saportai Dew. 124. — T. Brianteus Vili. 124. — - T. flagelliformis F. O. 124. — - Tliinfeldia rbomboidalis Ettgsb. sp. 122. • — - Tli. n. sp. 151. — ■ Toíieldia borealis Walil. 22, 25, 27, 31. — Triceratium liorridum n. sp 308. — Tr. Lócyi n. sp. 308. Vaccinium uliginosum L. v. Oxycoccus palustre Pers. 22. Widdringtonites sp. 120. Zamites 293. INHALT DES SUPPLEMENTES. Bene Géza : _ . Halaváts Julius : _ _ Inkey B. : ... ... _ Kalecsinszky Alexander : Kocsis Johann : ... Loczka Josef : Muraköz y Karl : ... — Roth L. v. : ... ... ScHAFARZIK Fr. : . ... ... Staub M. : Szabó -J. : ... ... ... Szádeczky J. : _ ... Téglás Gabr. : ... L. Roth y. Telegd : Zimányi Karl : .... ... Seite Ueber die geologischen Yerháltnisse dér Lias- kohlengruben von Resicza-Domán und ihrer Umgebung (mit einer Tafel) ... . _ 325 Beitrage zűr Kenntniss dér geologischen Yerháltnisse des Comitates Torontál (mit einer Tafel) . ... ... . ... 204 Ueber die zwei geologischen Ivarten Rumá- niens ... ... ... ... ... ... ... _ 216 Die Anwendung eines modificirten Yolu- menometers zűr Bestimmung des specifi- schen Gewichtes (mit einer Abbildung) 142 Beitrage zűr Foraminiferenfauna dér altter- tiáren Schichten von Kis-Győr (Comitat Borsod) (mit einer Tafel) ... ... ... ... 136 Mineralanalysen _ ... ... ... 375 Die Bestimmung des specifischen Gewichtes mit einem Volumenometer (mit einer Abbildung) ... ... ... ... ... ... 148 Mediterráné Petrefacte von Felső-Esztergály 150 Die ungarische Steinindustrie auf dér im J. 1891 in Budapest arrangirten Thon-, Ce¬ ment- und Stein-Industrie-Ausstellung ... 275 Die Flóra Ungarns in dér Eiszeit (mit einer Abbildung) ... ... ... ... ... ... 74 NeueDaten zűr fossilen Flóra von Felek bei Klausenburg (mit einer Tafel) ... ... 380 Awaruit ein Nickeleisen-Mineral _ ... _ 135 Die Bewegungen auf den Schemnitzer Erz- gáűgen in geologischer Beziehung ... 202 La montagne de Pilis dans la Szigethegység du Comitat de Zemplén (mit einer Tafel) 265 Neuere Daten zűr áltesten Geschichte dér Verespataker Bergbaue _ ... ... 214 Die Erdrutschung bei Malakó ... ... ... 385 Mineralogische Mittheilungen (mit einer Abbildung) ... ... ... ... .... ... 211 IN HALT DBS SUPPLEMENTES. XVII LITTERATUR Seite Benkő Gábriel : _ ... ... Mineralogische Mittheilungen aus dem Sie- benbürgischen Erzgebirge ... ... ... 221 Bielz E. A. : . ... ... ... Die in Siebenbürgen vorkommenden Mine- ralien und Gesteine ... ... ... ... ... 348 Bittner A. : ... . . Ueber die Mündung dér Melánia Esckeri Brongt. und verwandter Formen . ... 220 Braun Julius : ... _ ... Die Minerale dér Ofner Berge mit besonde- rer Bücksicht auf den Kalkspatli ... ... 344 Dreger Julius : _ ... ... Die tertiáren Bracbiopoden des Wiener Beckens ... ... ... ... ... ... ... 284 Fabinti Rudolf : ... ... _ Kaolin aus dem Comitate Besztercze-Naszód 347 — A bácstoroki mészkő. Dér Kalkstein von Bácstorok ... ... ... ... ... ... 386 A vizaknai sósforrások. Die Salzquellen von Vizakna ... .... ... . ... _ 387 Franzenau August : ... Daten zűr Geologie dér Umgebung von Apát¬ falva im Comitate Borsod ... ... ... 278 Hankó Wilhelm : _ ... ... Die Mineralwásser des Klausenburger Comi- tates _ ... ... ... ... ... ... ... 348 Chemische Analyse des Nagyágéi- Sylvanit und Nagyágit . ... ... ... ... _ 349 — — Chemische Analyse dér scbwefelháltigen Mi¬ neralwásser von Kérő und des Wassers des grossen Salzteiches bei Kolozs _ ... ... 351 Hazat Gvula : ... ... ... Die Erzherzog Joseph-Höhle un Comitate Bihar. ... ... ... ... ... ... _ 221 Herrich E. : . ... ... ... Paláontologische Beitráge zűr Kenntniss dér rumánischen Karpathen : I. Kreidebildun- gen im Quellengebiet dér Dumbovitia ... 279 Inkex B. v. . ... ... ... Die siebenbürger Alpen von dér Oltenge bis zum Eisernen Thore ... ... ... ... 341 Karlovszky Geyza : ... ... Ueber einige neuerdings krystallisirte Ver- bindungen ... ... ... ... ... ... ... 346 Kispatics M. : _ ... ... Die Glaukopliangesteine dér Fruska-gora in Kroatien... ... ... ... ... ... ... 223 Kittl Ernst : . ... ... ... Beste von Listriodon aus dem Miocán Nie- derösterreichs ... ... ... ... ... ... 285 Koch Anion : _ ... ... Neuere Höhlen aus dem südlichen Theile des siebenbürgischen Erzgebirges ... ... 281 Neue palaeontologische Daten aus den jün- geren Tertiárbildungen Siebenbürgens _ _ 282 * xvm INHALT DES SUPPLEMENTES. Seite Koch Anton: __ ___ ... Die im diluvialeu Schotter des Kőmái neue- stens gefundenen Sáugethierreste . ... 285 K°ch Feanz : _ — - ... ... Ckemiscke Analyse amorpher Mineralien aus dér Umgegend von Budapest ... ... ... 347 Gobjanovic-KeambeegekDeag. : Paleo-icktyologiscke Beitráge ... ___ ... 283 Ludwig E. : ... ... _ Ckemische Untersuckung dér Sáuerlinge von Tatzmannsdorf (Tarosa) im Eisenburger Comitat in Ungarn ... _ ... — ... 352 Pantocsek J. : ... _ . _ Beitráge zűr Kenntniss dér fossilen Bacilla- rien Ungarns II. Tlieil ; Brackwasser-Bacil- laria. Ankang : Analyse dér marinen De- pots von Bary, Nagy-Kürtös in Ungarn ; Anino und Kosnetzk in Russland . ... 338 Peteik Ludwig : ... ... Uober die Yerwendung des Perlit in dér Flasckenfabrikation _ ... ... ... 286 Ueker die Zusammensetzung des Seger-Por- zellans _ ______ 287 Peimics Gr. : __. ___ ... __. Neue Daten über den Menscken dér Stein- zeit aus dér Umgebung von Klausenburg 286 Steinee Anton : _ ___ ___ Mineralwasseranalysen _ _ _ .__ _ 350 Szabó J. :_ __ _ ___ Ein neuer Opalfund von Vörösvágás ___ 223 Téglás G.: _ _ ___ .._ Neuere Hokién aus dem südlicken Tkeile des 8Íebenbürgiscken Erzgebirges .._ _ 281 BERIOHTE ÜBER DIE SITZUNGEN DÉR UNGAR. GEOLOGISCHEN GEBELLSGHAET. (íeneralversammlung vöm 4. Február 1891 ... ... ... ... ... ... ... ... 94 I. Vortragssitzung vöm 7. Jánner 1891. Mit Beitrágen von J. v. Szabó, Kari Zimányi, Em. Lörentkey und Ludwig Petrik ___ ___ ___ ___ ___ 95 II. Vortragssitzuug vöm 4. Mdrz 1891. Mit Beitrágen von J. v. Szabó, Tk. Szontagk und K. Muraközy ... ... __. __. __. ... __. ___ __. 151 III. Vortragssitzung vöm 1. April 1891. Mit Beitrágen von Julius Halaváts, A. Kalecsinszky und J. Braun. . ___ ... ___ ___ .__ .__ .__ ___ ... 154 IV. Vortragssitzung vöm 6. Mai 1891. Mit Beitrágen von F. Loczka, A. Sckmidt, L. Erős, A. Kalecsinszky und A. Muraközy ___ .__ _ .__ __ _ _ __. 155 V. Vortragssitzung vöm 4. November 1891. Mit Beitrágen von Kari Muraközy und Moritz Staub __ _ ... __ _ .__ ... .__ ___ ... ... 388 VI. Vortragssitzung vöm 2. Dezember 1891. Mit Beitrágen von Josef Loczka, K. Zimányi und B. v. Inkey ___ ___ ___ ... ___ ... ... ... ... 389 I. Ausscliusssitzung vöm 7. Jánner 1891 ... ... ___ ___ . ___ 96 II. u « 4. Már’z « _ ___ ... ... _ _ _ ... 158 INHALT DES SUPPLEMENTES. XIX Seite III. Ausscbusssitzung vöm 1. April 1891 ___ ___ — --- — 159 IV. « « 6. Mai « ... ... ... ... ... -- 159 V. « « 4. November « ... ... ... ___ ... ___ OOO VI. « « 2. Dezember « ... ... ... ... ... ... ... 000 Functionáre dér ung. geol. Gesellsc-haft ... ... ... ... ... ... ... ... 59 Verzeiehniss dér Mitglieder dér ung. geol. Gesellschaft___ ... ... ... ... — 60 Verzeiebniss jener gelelirten Corporationen, mit denen die ung. geol. Gesellscliaft in Schriffcenaustausch steht ... ... ... ... ... ... ... ... — — 52 Verzeiebniss dér im Jabre 1890 durch Schriftenaustausck und Geschenke einge- laufenen Druckwerke ... ... ... ... ... ... ... — ... ... ... 54 Bericbte über die Sitzungen des Filial-Vereins zu Scliemnitz ... ... ... 160, 390 Oeffentliche Mittheűungen aus de r königl. ungar. geolog. Anstalt ... — — 224, 390 ALPHABETJSCHES REGISTER. PERSONENNAMEN. Bene Géza 325. — Benkő Gábriel 221. — Bielz A. B. 348. — Bignio 391. — Bittner A. 224. — Braun Julius 155, 344. — Dragkiecenu 216. • — - Dreger Julius 284. — Erős Ludwig 156. — Fabinyi Rudolf 347, 386, 387. • — Franzenau Aug. 278. — Inkey B. 341, 390. — Halaváts Julius 154, 204, 391. — Hankó Wilbelm 348, 349, 351. — Hazay Julius 221. — Herbicli Franz279. — Hofmann K. — 391. Hofmann Raf. 392. — Gonda D. 392. — Kalecsinszky Alexander 142, 155, 156. — Kar- lovszky Géza 346. — Kispatics M. 223. - — ■ Kitti Ernst 285. — Kocb Anton 280, 282, 283, 285. — Koch Franz 347. — Kocsis Joliann 136. — Gorjanovic-Kram- berger Drag. 283, 344. — Loczka J. 155, 375, 389, 392. — Lörenthey Emericb 96. — Ludwig E. 352. — Muraközy Kari 148, 153, 156, 388. — - Pantocsek F. 338, 392. — Petiik Ludwig 96, 157, 286, 287. — Poscwitz Tli. 391. — Primics Georg 286, 391. — Rotli T. 150, 385, 391. — Scbafarzik Fr. 391, 392. ___ Semsey A. 391. — Schmidt Alexander 155. — Staub M. 74, 95, 380, 389. — Stefanescu G. 210. — Steiner Anton 350. — Szabó J. 6, 94, 95, 135,151,201,223. — Szádeczky J. 265. — • Siegmetb K. 392. — Szontagb Tliomas 153, 391. — Téglás Gábriel 214, 281. ■ — Treitz P. 390. — Zimányi Kari 96, 211, 389. ORTSNAMEN. Abauj- Szántó (Com. Abauj) 338. — Alibunár 264. — Allchar (Macedonien) 392. ■ — Alsó- Kubin (Com. Árva) 278. — Alsó-Mislye (Com. Abauj) 392. — Ananino (Russland, Gouv. Simbirski) 340. — Andrásháza (Kolozser Com.) 284. — Antalfalva 204. — Apadia 326. — ■ Apátfalva; (Borsoder Com.) 278. — Aranyos (Com. Abauj) 338. Bars-Geletnek 277. — Beszterczebánya 278. — Bia 151. — Bory (Com. Hont) 339, 340. — Botos 20S. — Brezoia 341. — - Bucar 279. — Budapest 96, 155, 213, 344, 347. ■ — - Buda-Neustift 392. — Buják 384. Csáklya 283. — - Csenta (Leopoldova) 204. — Csik-Somlyó 91. — Csipkés (Com. Sáros) 338. — Cuptarc 331. — Czekeháza (Com. Abauj) 338. XX IN HALT I)ES SÜPPLEMENTES. Deés 91. — Deésakna 155, 375. — Dobricza 204. — Dőlje 384. — Dolova 204. — Domán 325, 32G, 327, 334. — Duna-Almás 277. — Duna-Bogdán 391. Egeres (Com. Kolozs) 277. — Eichalm (Tirol) 96, 211. — Eisenstadt 284. — Ercsi 391. — Erdőbénye (Com. Zemplén) 338, 384. — Élesd 340. Felek 80, 84, 87, 89. 90, 384, 389. — Felménes (Com. Arad) 338. — Felső-Derna 278. — Felső-Esztergály (Com. Nógrád) 150. — Felső-Kajanel 222. — Felső-Lapugy 282. — Felső-Orbó 282. — Ferdinandsdorf 204. — Fiume 93. — Forchtenau 284. — Franzfeld 210 — 212. — Fünfkircken 285. Garam Szt.-Kereszt 277. — Gánócz (Com. Zips) 392. — Golotreni 341. — Grubácz 205. — Gross-Hüfllein (Com. Oedenburg) 151. — Gyöngyös-Pata (Com. Heves) 335. — Gyulafehérvár 91. Harangláb (KI. Kokelburger Com.) 284. — Hasfalva (Hasckendorf, Com. Oeden¬ burg) 151. — Hermannstadt 91. — Hodos (Maros-Tordaer Com.) 284. — Holló¬ háza (Com. Abauj) 287. — - Hondol 222. — Hoflein 284. — Hösbacli (Schafferberg mellett) 88. — Hunyad-Boicza 221. — Hunyad-Kristyór 222. Kapnikbánya 156. — Kavna (Com. Arad) 339. — Kérő (Kolozser Com.) 351. — Kés¬ márk 89, 90, 91. — Kirsucz 391. — Kis-Czég (Kolozser Com.) 349. — - Kis-Győr (Borsoder Com.) 136, 137, 138. — Kis-Sármás 349. — Klausenburg 91, 277, 280, 284, 286, 380, 386. — - Kostej 282. — Kőhalom (Reps) (Gr. Kokelburger Com.) 284. — Kőmái 285. — Köpecz (Háromszékei Com.) 284. — Kronstadt 91. Eajosfalva (Torontaler Com.) 204. — Lapugy 284. — Lemberg 86. — Loretto 284, 285. — Lubló 350. — Lunkány (Com. Hunyad) 389. — Luttilla 277. Mócs (Kolozser Com.) 249. — Malakó (Com. Zólyom) 385, 391. Nagyág 349. — Nagybánya 155. — - Nagy-Becskerek 207. — Nagy-Enved 282, 384. — Nagy-Kikinda 204. — Nagy-Komlós 204. — Nagy-Kürtös (Neograder Com.) 339. — Nagy-Miliály (Com. Zemplén) 388. — Nagy-Ölyves (Kolozser Com.) 399. — Nagy¬ várad 278. — Nemesesty 282. — Neu-Schmecks 91. — Nis (Serbien) ^277. — Novaly (Kolozser Com.) 349. — Novy (Gömörer Com.) 76. Ohabitza 326. — Ofen 344. — Olák-Lápad 283. — Opova 208. — - Ó-Ruzsina (Com. Abauj) 76. Pancsova 208, 210. — Párva (Com. Besztercze-Naszód) 397. — Pásztó 75. — Petris 391. — - Petrovoszelo 205. — Piszke (Graner Com.) 277. — Podsused (Croatien) 283, 344, 384. — Polgárdi 277. Hadoboj 384. — Rákos (bei Budapest) 379. — Resicza 325, 326, 327. — Rézbánya (Biliarer Com.) 221. — Réva-Ujfalu 204, 205. — Robesti 341. — Rox 86. Ság 208. — S.-A.-Ujkely 265. — - Sándorfalva 208. — Schemnitz 95, 151, 291. — Siklós 391. — Schwerzenbacli 84. — Skala miin 384. — Sóskút 151, 285. — Szaka¬ dat 283, 384. — Szamosfalva 280. — Szádok (Com. Nyitra) 392. — Szászváros 391. — Szegedin 154. — Szegszárd 96. — Szelistye 283. — Szokolya (Honter Com.) 339. — Szt.-András (Zipser Com.) 350. — Sztanizsa 222. — Sztarcseva 210. — Szu- cság (Kolozser Com.) 284. — ■ Szm'dok-Püspöki (Com. Heves) 339. — Szűcsi (Com. Heves) 339. Tálya (Com. Zemplin) 339. — Tata 277. — Tatzmannsdorf (Tarosa, Eisenburger Com.) 352. — Tlialkeim 384. — Tekerő 222. — Tyrnowa 326. Újbánya 277. — Ürményháza 208. Vaja 284. — Verespatak 214. — Verpelét (Com. Heves) 277. — Vékáry (Com. Ba¬ ranya) 277. — Vinga 204. — Visegrád 391. — Vizakna 387. — Vládliáza(Cacova) 283. — Vörösvágás (Sároser Com.) 223. Wmden (Leithagebirge) 284. Zadova (Com. Nyitra) 392. — Zöblitz (Saclisen) 392. — Zicliyfalva 209. — Zsidovár (Com. Krassó- Szörény) 277. — Zsabok (Kolozser Com.) 277. — Zsombolya 209. INHALT DES SUPPLEMENTES. XXI MINERAL- IJND GESTEINSNAMEN. Allemontit 222. Ampkibol-Chloritosckiefer 341. — Ampliibol- Gránit (Syenitischer, Gránit) 156. — Ampkibol-Labradorit-Andesit 156. — Andesit 277. — Aragonit (Erbsenstein) 344. — Arsen 222. — Arsenopryt 222. — Asplialt 278. — Augit- Andesit 156. — Augit-Hyperstlien-Andesit 156. — Awaruit 135. Baryt 222, 344, 389. — - Basalt 152, 277. — Biotit-Granit 156. — Biotit-Labradorit-Quarz- Tracbyt 156. — Biotit-Orthoklas-Quarz-Tracliyt 156. — Biotit-Ortkoklas-Trachyt 156. — Biotit-Oligoklas-Quarz-Trackyt 156. — Biotit-Oligoklas-Tracliyt 156. — Biotit-Muskovit-Granit 156. — Blackband 329. — - Bournonit 155, 222. — Braun- spath 322. — Brookit 96, 211. Calcit 96, 213, 222, 344. — Chloritschiefer 341. — ■ Cliromoxyd 96. Edelopal 223. Fluorit 344. Galenit 222. — Glaukophan 223. — Gold 222. — Gránit 156. — Gyps 222, 277, 344. Hyperstlien-Andesit 156, 277. Kalkspatli 344. — Kalk-Glimmerschiefer 341. — Kaolin 347. Limonit-Pseudomorphose 96, 213. Malachit (?) 327. — Markasit 153, 222, 344. — Melapkyrtuffe 222. — - Muskovit, gránit 156. Nagyágit 349, 350. Obsidian 274. — Opal 155, 223, 379. — Orthoklas-Oligoklas-Quarz-Tracliyt 277. Perlit 286. — Pliyllit 341. — Pyrargyrit 222. — Pyrit 153, 222, 344, 389. — Pyroxen- Andesit 152, 156. Quarz 222, 344. — Quarzit 341. Rliyolithtrachyt 388. Serpentinschiefer 341. — Silber 222. — Splialerit 222. — Steinsalz 375. — Süss- wasserquarz 277. — Sylvanit 349. Talkschiefer 341. — Tetraedrit 222. — Trachyt 152, 156. Zirkon 155, 377. THIERNAMEN. Acanus Croaticus Kramb. 282. — Adacna Szabói 96. — A. Kochi 96. — Agabns 88. • — Alectryonia 336. — - Ammonites radians 332, 333, 334. — Amm. Murclii- sonae 332, 334. — Amm. Hemispliericum 334. — Amm. macrocepbalns 334. — Anas crecca 76. — • Anatina 333. — Arctomys Bobac Schreb. 280, 281, 284. — Agriope decullata Gmel. 284. — Arvicola 76. — Auxis minor Kramb. 283. Belemnites canalioulatus 333. — Bembidium 88. — Bibio Kochii n. sp. 380, 383. — Bős priscns 285. — Bős primigenius 280, 285. — Boscovicia 96. — • Bros- mius elongatus Kramb. 283. — Buccinum Toulai Ang. 279. — B. restitutia- num Font. 279. — Bulimmá tridens 280. Callinymus maciocephalus Kramb. 283. — • Oanis lagopus 76. — Capra ovis L. 284. — Cliarcharodon megalodon Ag. 150. — C. productus Ag. 150. — Cardium sp. (turonioum May ?) 000. — Cardium sp. 299. — Cardium vindobonense Partsch XXII IN HALT DBS SUPPLEMENTES. 381. — Castor fiber L. foss. 155. — Ceratoconcha costata n. gén. et sp. 344. — Ceritliium pictiim Bast. 381. — Cer. rubiginosum Eicbw. 381. — Cervus capreolus L. fossilis 284. — C. elaphus fossilis 284. — C. tarandus 76. — Cliiton sp. 332.. — Cistella Neapolitana Seacc. 284. — Cistella squamota Scacc. 284. — Cistella inter- ponens Dreger 000. — Clupea (Meletta) intermedia 283. — Clypeaster 282. — Congerla sp. 211. — Conoclypus plagiosomus Ag. 151. — Corbnla gibba Oliv. 279. — Creusia costata 344. — Cyrene semistriata 380. — Cytilus 88. Donacia 88. — Dentalium sp. 279. Eleplias primigenius 280, 284, 285. — Ervilia pusilla Phil. 279. Faunus 220. — Feronia 88. — -Foetorius lutreola Keys et Blos 281. Galeocerdo aduneus Ag. 150. — Globigerina 137. — Globigerina bulloides d’Arb. 279. — Gl. triloba Rss. 279. — Goniomya 333. — Grypbaea 332, 333. — Gypsina 137. Hanerina eocena Kocsis 141. — - Heliastraca Lucasana Defr. 137. Helix 279. — - Helix frumentuin 280. — - H. striata 280. — H. liortensis var. 280. — H. pulchella 28. — H. hispida 280. — Hemipristis serra Ag. 150. — Heterolepa Dutemplei d'Orb. 279. — Heterostegina sp. 140. Isastraea cfr. affinis Beüss 137. — Isocardia cor. 282. Lagomys byperborus 76. — Lagopns albus 76. — L. mutus 76. — - Lamna (Odontaspis) contortidens Ag, 150. — Lepus variábilis 76. — Lima 333. — Lingula Suessi Dreger 284. — • Listriodon 285. — Lutraria oblonga Chemn. 279. Mactra podolica Eichw. 389. — Marder 76. — - Mastodon arvernensis Cuiv. 207, 392. — Megerlea oblita Miclielotti 000. — Melánia Escheri Brongt. 220. — Mela- natria 220. — Miliolina (Quinqiieloculina) Kis-Győrensis Kocsis 140. — Mocliola volhynica Eicbw. 380. — Morrbna extensa 283. — M. minima Krarnb. 283. — Myodes lemnns 76. — M. torquatus 76. Natica sp. 279. — Katica sp. 333. — Nodosaria sp. 279. — Nonionina communis d’Orb. 279. — Non. Soldaníi d’Orb, 279. — Non. granosa d’Orb. 279. — Nucula nucleus Lin. 279. — Nummulites Ficliteli Midi. 137. — Numm. intermedia d’Arch. 137. Oppelia 335. — Opercnlina sp. 140. — Ostraea cymbula Lám. 137. — O. gigantica Brand. 137, 139. — Oxyrbina hastalis Ag. 150. — O. Desorii Ag. 150. — O. Man- tellii Ag. 000. Pecten 282. — P. biplex 333. — P. fibrosus Sow. Goldfuss 333. — P. cingnlatum Goldf. 333. — Pectunculus sp. (pilosus) Lan. (?) 000. — Peltoceras 335. — Peri- spliinc-tes 332. — P. hinatus Opp. sp. 333. — P. aurigerus Opp. sp. 333. — Pliola- domya 333. — Pboladomya sp. 137. — Pinna 332. — Planorbis sp. 280. — Pla- tidia animoides Scacchi 284. — • Plecanimn 137. — ■ Pleurocera Radmonesti Fuchs 211. — Polystomella moerda Ficbt. et Moll. 279. — P. obtnsa d’Orb. 279. — Posidonomya 332. — Pseudodiadema (?) 336. — Pupa 279. — P. muscorum 280. Rbinoceros ticborrbinus 280, 284. — Rhyncbonella 336. — Botalia 137. — Botalia Beccarii L. sp. 278, 279. — Botalia acntidorsata Kocsis 141. — R. simplex d’Orb. 279. Schizaster Karreri Laube 151. — Scolopax 76. — Spatangus cf. austriacus Laube 151. — Stryx nyctea 76. — Succinea 279. — S. oblonga 280. Tapes gregaria 380. — Terebratula 335, 336. — T. grandis 282. — T. macrescens Dreger 284. — T. Styriaca Dreger 284. — Textularia 137. — Tbracia sp. 279. — Tinnyea Vásárhelyi Hantk. 224. — Trochus rivularis Gyll. 84. — Trocbus sp. (papilla v. pictus) 380. — Truncatulina Ackneriana d’Orb. 278. — Tr. Bouéaua d’Orb. 279. — Unió Szegedensis 155. Venus islandicoides Lám. 279. — Vivipara Szegszardiensis 96. — V. Böckbi 154. INHALT DES SUPPLEMENTES. XXUi PFLANZENNAM EN. Actinoptyclius Szontagliii n. sp. 339. — • Alloconeis Castracanea n. sp. 339. — Am- pliora 338. — Amphora coffeseformis (Ag.) Kütz. 340. Betula nana L. 82, 83, 84, 86, 87. — ■ Biddulpliia 339. — Carex Goudenougki Gay. 82, 83, 84, 85. — Ceratopkyllum demersum L. 82, 84. — Cocconeis bikarensis n. sp. 339. — ■ C. Pediculus (E.) Grun. 340. — Confervites sp. 380. — Coscinodiseus Boryanus 339. — C. Weissflogii 340. — Cymbella Sturii Grun. 339. — Cystoseria Partscbii Stbg. sp. 380, 383, 384. — Cyperites cf. senarius Heer, 380. Dryas octopetala L. 82, 83, 84, 86. Endictya Boriana n. sp. 339. — Engelhardtia Brongniartii Sáp. 380, 382. — Epi- tbemia erucaeformis Pánt. 338. Trugilosia bituminosa 338, 339. — Fr. bituminosa n. sp. et minor n. var. 340. — Fr. brevistriata Grun. var. fossilis n. var. 340. Galium palustre L. 82. — G. uliginosum L. 82. — Grammatophora liungarica n. sp. 339. Haynaldia antiqua n. g. et sp. 340. — • Hydroseres Boryana n. sp. 339. Mastogloa Szontagkii n. sp. 339. — Melosira bituminosa n. sp. 339. — Melosira undulata Kütz 339. • — Myrsine coriacea R. et Seb. 382. — - Myrs. Philippensis Def. 383. — Myrs. tíocculosa Mart. 383. • — Myrs. salicifolia DC. 383. — Myr- sinites Transsylvanica 383. — M. Rhabonensis 383. — Myrsinopliyllum Felekiensis n. sp. 382. Navicula bivittata n. sp. 339. — Nav. bacillifera n. sp. 339. — Nav. bituminosa n. sp. 339. — Nav. lialionata Pánt. 338, 339. — Nav. Heerii n. sp. 339. — Nav. Hauerii Grun. et var. elliptica var. grandis Grun. 339. — Nav. interrupta Kütz 340. — Nav. interrupta K. Z. var. fossilis n. v. 339. — • Nav. Kellerii n. sp. 339. — Nav. Lóczyi n. sp. 339. — Nav. microrhynchus Grun. 340. — Nav. ovális Hilse 340. — Nav. sculpta 338. — Nav. Szabói n. sp. 339. — Nav. Yarrensis Grun. 339. — • Nitzschia bituminosa n. sp. 339. — Nitz. Frustulum Grun. 338, 339, 340. — Nitz. Frustulum et nov. var. acutae n. var. minuta 340. — • Nitz. neogena Grun. 340. — Nitz. pumilum Sm. 82, 83, 87. — • Nitz. speetabilis Grun. 339. — Nuphar pumilum Sm. 82, 85, 87. Phragmites Oeningensis Al. Br. 380. — Pkyllites fagiformis n. sp. 380. — Pinus Cembra L. 82, 84, 85. — P. Felekiensis n. sp. 381, 382. — P. longifolia Roxb. 381, 382. — P. montana Sm. 84. — P. Pumilio Hanke 82, 84, 85. — P. liepios Ung. 380, 382. — Potamogeton erispus L. 82, 83. Rliododendron ferrugineum L. 82. — cf. Bumex oder Polygonum sp. 82. Salacia Boryana n. g. et sp. 339. — Salix Finnmarckica W. (S. onusta Bess.) 83. — ■ Salix myrtilloides L. 82, 84, 86. • — S. repens L. 86. — cf. Salix lierbacea L. 82. — cf. S. Lapponum L. 82. — cf. Seheuckzeria palustris L. 82. — Sequoia Sternbergii Goepp. sp. 380. — • Spkaerium rivicolatum Leack. 208. — Stairrosira Harrisoni var. ampkitetros Grun. 339. — St. mormonorum Grun. 340. — St. venser (E.) Grun. n. var. fossilis 340. — ■ Stepkano diseus bikarensis 339. — Stepli. matrensis n. sp. 339. — Surirella ambigua Sendt 339. — Sur. Clementis Grun. 339. — Sur. costata Neup. 338, 339. — - Sur. fastuosa E. N. var. fossilis 339. — • Sur. rotundata Pánt. 339. — Sur. striatula E. 339. — Synedra 338. — Syn. saknarium n. sp. 340. XXIV INHAXíT DES SUPPLEMENTES. Tofielclia borealis Wablb. 82, 87. — Triceratium horridum n. sp. 339. — Tr. Lóczyi n. sp. 339. Vaccinium uliginosmn L. oder Oxycoccus palustris Pers. 82, 83, 84, 85. Zamites 329. Die übrigen in diesemBande vorkommenden Personeu-, Orts-, Mineral-, Gesteins-, Thier- und Pflanzennamen, auf welche in) nichtungariscben Texte unter Hinweis auf den Originaltext Berufung geschieht, findet mán im ungarischen Register unter I — V zusammengestellt. FÖLDTANI KÖZLÖNY HAYI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. Megjelenik havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 5 frt évi dij fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 5 frt. XXL KÖTET. 1891. JANUARIUS-MARCZIUS. 1—3. FÜZET. Dí HOFMANN KÁROLY a m. kir. földtani intézet főgeologusa, a in. tud. akadémia levelező tagja, az olasz koronarend lovagja, a bécsi cs. kir. földtani intézet levelezője és a magyar földtani társulat választmányi tagja több heti szenvedés után elhunyt 1891. februárius hó 21-én. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (1) 1 2 Dr; SZABÓ JÓZSEF.* ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD ELMONDOTTA Dr. Szabó József a magyarhoni földtani társulat közgyűlésén 1891 februárius 4-én. Tisztelt közgyűlés ! A magyarhoni földtani társulat alapszabályai előírják, hogy egy köz¬ gyűlés tartassák, melyen a társulat múlt évi munkálkodásáról tétessék jelentés, hogy annak alapján irányt kapjunk a jövő évi munkatervezetre és egyéb intézkedésekre nézve. Beszámolunk az imént lezáródott 1890-re a tudományos beléletröl, valamint az anyagi viszonyokról, mint a választmány működésének ered¬ ményéről s ez a titkári jelentésben van egybefoglalva. Tudományunk azon¬ ban a küléletliez is van kötve s innét ki kell terjeszkednünk azon mozza¬ natokra, melyek színhelye bár másutt van, de bennünket közelebb érdekel¬ nek. Ilyen eseményeit 1890-nek az elnöki beszédnek van fentartva emlé¬ kezetbe hozni. Az általános geológiai mozgalomnak egyik kimagasló nyilvánulása Európa nemzetközi geológiai térképe, melyről múlt évi elnöki beszédemben volt szerencsém jelenteni, hogy egy lap J 888-bau Londonban a térkép ki¬ adásával megbízottak által be lett mutatva, a többi 48 lapnak megjelenése pedig kilátásba helyezve. Eddig azonban sem uj lap elkészüléséről értesítve nem vagyunk, sem pedig arról, hogy a Londonban bemutatott egyszersmind véglegesen kinyomva és szétküldve lett volna a kiadás költségeit biztosító kormányoknak, melyek ez esetben egyszersmind felszólítva lettek volna a második részlet befizetésére. Szabadjon itt újra emlékezetbe hozni, hogy a nagyobb országok száz példány vételére vállalkoztak és hogy az osztrák¬ magyar monarchia egyik és másik fele ötven példányt kap. Magyarország részéről a közvetítő szerepet eddig én viseltem, minél fogva az ügyet éber figyelemmel kisérni kötelességemnek érzem.* Szintén fontos intézkedés a Nemzetközi geológiai kongressus, melybő a negyedik 1 888-ban Londonban tartatott meg s ott az amerikai geologok * Magyarország részéről eddig csak az első részlet van befizetve közösen a vallási és közoktatási meg a földmívelési minisztérium által ; Bécsben több részlet, mert az illető miniszter azt a költségvetés állandó rovata gyanánt akarta szerepeltetni. (-2) ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. 3 meghívásának engedve, az lett határozva, hogy az ötödik kongressus Észak- Amerikáhan, a jelenlevő amerikaiak által ajánlott helyen, Philadelphiában tartassák meg, úgy mint az alapszabályok előírják, három év múlva, tehát 1891-ben. Volt szerencsém a múlt évben jelenteni, hogy ezen határidő az amerikaiak által 1892-re tétetett, tekintve, hogy ezen évben világkiállítást szándékoznak rendezni, összekötve egyéb ünnepségekkel Amerika fölfede¬ zésének 400 eves emlékére. Később azután a világkiállítás évet és helyét is megváltoztatták, a mennyiben 1893-ra van tervezve, még pedig Chicagó¬ ban. Ezen változás folytán várunk értesítést az iránt, hogy a világtárlat miatt történvén a halasztás, ez új intézkedés kihat-e a geológiai kongressus megtartására. Semmi tudósítás : ellenkezőleg értesítés arról, hogy a geolo- gok meghasonlottak, mi egyik-másik amerikai szaklapba bejutott s abból különlenyomat gyanánt hozzánk is kiszivárgott. A meghasonlás első oka volt a hely ; nevezetesen Philadelphia és Washington között, ez utóbbi hely az állami geológiai intézet és múzeumok székhelye lévén, méltán meg¬ felelőbbnek tartja Európa geologjait ott fogadni. Még sujtóbh azon tudósí¬ tás, melyet az ((American Naturálist)) 1890 októberi számához, hol az mon¬ datik, hogy az « American Association fór the Advancement of Science » 1890-ben Indianopolisban tartott vándorgyűlésén a Londonban általunk megválasztott amerikai bizottságot feloszlatta. Feloszlatta azért, mert ezen a vándorgyűlésen egy állandó bizottság van a geológiai nemzetközi kon¬ gressus ügyére nézve, a mely ezen vándorgyűlésen 1876 Buflaloban kelet¬ kezett, hol azzal volt megbízva, hogy a geológiai nemzetközi kongressus eszméjét valósítsa meg Európában s legalkalmasabban Párisban az 1878-ban ott tartandó világtárlat alkalmával. Már minthogy a természettudósok ezen vándorgyűlésén egy állandó bizottság létezik a geológiai nemzetközi kongressus ügyében, melynek körében az eszme valamint megfogamzott, úgy annak ébrentartása és főleg rendezése Amerikában is feladata, ennél¬ fogva az Európában választott amerikai bizottság fölösleges és így elbocsᬠtandó. Hogy ezen határozat Európára nézve némileg sértő, az tagadhatatlan, hogy miként fogja az új bizottság magát az európai választmánynál bemu¬ tatni, nem tudom, létezéséről mindeddig tudomást némileg hivatalos alak¬ ban nem kaptunk ; de annyi bizonyos, hogy ezen fordulat a Londonban nagy számmal jelen volt amerikai szakkollegák sima és szívélyes meghívᬠsának megfelelő folytatását nem képezi.* Két nappal későbben jött tudósítás illetőleg meghívás Washingtonban január 33-án postára adva, mely szerint a szervező bizottság (elnöke Newberey, titkárok Williams, Bmmons) a Washingtonban tartandó V. nemzetközi geológiai kongressus meghívást küld szét 1891 augusztus 26-ára. Ezt megelőzi egy héttel ugyanott az (3) |* 4 d; szabó .tózsef : A geológiai munkásság világszerte erélyesen folv. Jules Marcon második kiadása mutatja, hogy mennyire megfogyott a fehér terület, melyen geolog még nem járt, az átkutatott roppant területek által pedig a tudo¬ mány épülete mennyivel megszilárdult. A geológia mivelői nemzedékről nemzedékre megújulnak, a lelépő mesterek helyébe újak, felkentek lépnek. A tudomány kimúlt jelesei azonban egy-egy szakaszát képezvén a fejlődéi¬ nek, érdekes és tanulságos is tevékenységüket szemünk elé varázsolni. Három ilyen tudósról teszek itt említést, kiket szélesebb körünkből a halál I 890 folyamán kiragadott, ezek Pettko .János, Sir Warington Smyth és Edmond Hébert. Pettko János részt vett a tanácskozásokban 1848-ban Yidefalván Kubinyi Ágoston birtokán , hol a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban 1847-ben tartott vándorgyűlésén Zipser által tett indítvány következtében egy magyarhoni földtani és bányászegylet megalakulásának módja először beszéltetett meg. A másodszor és véglegesen Budapesten 1850-ben történt megalakuláskor tagja lett társulatunknak és geológiai dolgozatra vállalkozott, mely a Munkálatok 1. füzetében látott napvilágot (Jelentés Magyarországnak March folyóval határos részéről, melyet a Magyarhoni Földtani Társulat megbízásából (1852) vizsgálat alá vett Pettko János bányatanácsos és akadémiai tanár Selmeczen). Ezen időt megelőző¬ leg Bécsben jelent meg tőle két fontosabb értekezés, egyik Selmecz, másik Körmöcz vidékének geológiai leírása és térképe, melyek Beudant után ezen fontos tájról az elsők voltak és valóban haladásról tanúskodnak. Kár, hogy későbben abba hagyta a foglalkozást a geológiával. Pettko mint tanár is kivált. Nekem volt alkalmam meggyőződni azon különbségről, mely volt az ásványtan előadásában Pettko előtt és alatt. 1842-ben menvén Selmeczre az ásványtant az első félévben a helyettes tanártól hallottam még most sem elmosódott kedvezőtlen benyomással, míg a második félévben rend¬ szeresen mívelt tudós előadásában gyönyörködtünk. így volt ez a földtannal is, melynél a kirándulásokat fiatal korában nagy szorgalommal tette tanít¬ ványai társaságában. Pettko az akkori időnek megfelelő modern képzett¬ séggel bírt ; a selmeczi bányászakadémiát elvégezvén, ugyan is nehány más jeles tanulóval együtt Bécsbe küldetett további kiképeztetés végett, mi Haidinger vezetése alatt történt, és midőn a tanszék betöltéséről volt szó, őt találták erre a legmegfelelőbbnek. Felső-drietliomai Pettko János, nyugalmazott m. k. bányatanácsos, a m. tud. akadémia 1. tagja, született 1812-ben Felső Driethomán Trencsén American Association fór advancement of Science, valamint az amerikai geologok gyűlése ugyanott. Kirándulások vannak tervezve, de még nem megállapítva . A tagdíj két és fél dollár (vagy frt 0,20). (4) ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. megyében, hol atyja a megye táblabírája volt ; meghalt Pozsonyban 1 890 okt. 26-án, élte 78. évében. % % Sir Warington W. Smyth (M. A., F. K. S., F. G. S., F. E. G. S., F. E. M. S. etc) Magyarország iránt mindvégig rokonszenvesen érzett és a magyar geologok és bányászoknak sok ízben tett jó szívvel szolgálatot. Egy évvel előbb (1889) a Londonban megjelenő ((Mining Journal# -bán élet¬ rajzi adatok voltak közölve, mint olyan férfiúról, kiről általánosan el van ismerve, hogy egyike a legkiválóbb élő bányamérnököknek. Távolról sem gondoltam, hogy ezen számot, melyet szives volt nekem — kit hozzá régi lankadatlan barátság fűz — megküldeni, egy évre reá 1890 június 19-én bekövetkezett halála következtében nekrológjához használjam. Minden jeles ember élete érdekes és tanulságos lévén, lássuk, miként emelkedett ő Angliában azon magas polczra, melyet elfoglalt. Született 1817-ben Nápolyban. Atyja mint tengernagy az időben a Földközi tenger felvételével volt megbízva, mit nagyon jelesen be is fejezett. Magasabb iskoláit Cambridge-ben végezte. A szakképződés utazási módját érdekesen látjuk nála megindulni. 1839-ben Berlinbe ment, hol Humboldt, v. Buch és v. I>ECHEN-nel ismerkedett meg. Onnét a Harz-ba rándult, a telet pedig Freibergben töltötte, hol magát beíratta Neumann, Breithaupt és Beich előadásaira s kikkel, mint előkelő angol, személyes érintkezésbe is lépett. 1840-ben Szászországban Zwickau és Plauen-sclier Grund táján a kőszéntelepeket, Freiberg vidékén pedig a főfémbányákat tanulmányozta. Megtekintette Bráunsdorf vidékén az érdekes ezüst és antimon bányászatot, mit nem sokára aztán beszüntettek ; átment az ónbányákba Marienberg és Schlaggenwald mellett, onnét Schneeberg- es Johann-Georgenstadtra az Oder- gebirg ezüstbányászatát tanulmányozni. Ezután északnyugati Csehországban járt s az ott levő vas- és antimonbányászatot nézte meg, onnét Franconiába, északi Bajorországba az ottani híres csontbarlangot megtekintendő, melylyel azon időben sokat foglalkozott Angliában Buckland (akkor tanár Oxfordban). Ismét a Harzba ment, hol Clausthal, Goslar és Andreasberg bányáit nézte meg tüzetesebben. Megtekintette ezután Mansfelden a híres réztelepet a permi rétegekben, azon bányában, melyben egykor Luther Márton atyja is dolgozott. 1840 nyarán egy philadelphiai bányásztanulóval az osztrák és bajor Alpokban fordult meg, ugyan ekkor megtekintvén a reibli és bleibergi ólombányákat, valamint Karnioliában az idriai higanybányát. Tettek kirándulást a Fassavölgyben is Tirolban. A következő tél megoszlott Berlin, Freiberg es Drezda között. A tavasz Przibramban találta, hol a telé¬ rek mélyfejlődését volt alkalma tanulmámyozni, itt, mint mindenütt, sokat jegyzett s alkalmilag gyűjtött is. Przibramból Bécsbe ment, hol a török nyel- (5) 6 d; szabó józsef : vet kezdte tanulni ; Bécsből Florenczbe költözött, honnét az Elba sziget tanulmányozására vállalkozott. Innét a Monté Cristo lakatlan szirteket vizsgálta vagy 14 napig. Ezután a jeles hannoveri tudóssal, báró Walters- hausennel Siciliába rándultak az Etna tanulmányozására. Az Etnán három hetet töltöttek, a melyből egy a tetőre esett, hol a «Casa Inglese » volt a hajlékuk. Etnáról Florenczbe ment, hogy átránduljon újból Elbára, ott annyi adatot gyűjtendő, hogy geológiai térképet készíthessen. Az ásvány- és kőzettani meghatározások végett Bécsben telepedett le, hol Haidinger vezetése mellett dolgozott. Bécsből Selmeczre ment, hol tanulmányozásokat tett. Selmeczről Budapestre jött 1842-ben, hol éppen a lánczhíd épült és Clark útmutatása szerint megtekintette mindazon bányᬠkat, melyekből a köveket és a liidrauli meszet szállították, ezek Sóskút, Yácz (Naszál) és Beocsin Szerémben. A következő kirándulási időszakban Hauer és Patera társaságában Ur völgyet, Magurkát és a Garamvölgyet járta be ; aztán délnek tartva, meglátogatták Oraviczát, Szászkát és a stájer¬ laki szénbányászatot. Ezen hosszú és fontos kirándulás után egy másikat tervezett Ivacskovics selmeczi bányásznövendékkel, ki neki kalauza és tol¬ mácsa volt. Erdély déli és keleti hegységeit járták be. Székelyföldön a határőrök kísérete mellett mammaliga koszton geologizáltak, a bánya¬ helyekből ezen körutjokba esett Borsa, Kapnikbánya, Felsőbánya, Nagy¬ bánya, Nagyág és Verespatak. Magyarországgal most végezve, az utolsó gőzhajót felhasználta arra, hogy Konstantinápolyba menjen, itt azonban soká nem időzött, hanem egy amerikai barátja társaságában Alexandriába ment s a telet Nilutazásra használta fel. 1843-ban a telet ismét Selmeczen töltötte, hol nekem is alkalmam volt vele megismerkedni s emlékezem, hogy mily buzdító volt reám nézve a társalgás egy ilyen világlátott szakemberrel arra, hogy belőlem is utazó váljék. 1844-ben Németországba ment megtekinteni és jelentést tenni kőszén- és vasbányákról Nassauban egy angol társaság részére. Onnét vissza¬ tért hazájába, hol a Sir H. de la Beche vezetése alatt álló geológiai intézet tagjává lett s mint ilyen a nyarat már felvételekkel töltötte el. Nagy tevé¬ kenységet fejtett ki úgy hivatalos állásában, mint egyéb geológiai s bányᬠszati megbizásokban. Ezen idő alatt sem szűnt meg utazni a kontinensen, megnézte déli Erancziaország, nyugati Németország, Spanyolország, Olasz¬ ország és Norvégia nevezetesebb fémbányáit, Francziaországban és Bel¬ giumban azon kívül a kőszénfejtés újabb módjait tekintette meg. 1851-ben előadások tartására hivatott meg a királyi bányaiskolába Londonban, akkor Anglia ezen új intézetébe, hol később tanárrá lett s az maradt halálig. A londoni geológiai társulat 1856-ban tiszteleti titkárává, majd (6) ELNÖKI MEGNYITÓ BESZED. 7 1866-ban elnökévé választotta. Sok magas megbízatás között egyike volt a legfontosabbaknak, bogy azon királyi bizottság elnökévé választották, mely eleinte a Boyal Society körében (melynek Sir Wabington Smyth szintén tagja volt) később önállóan foglalkozott azon kérdés megoldásával, bogy a sok bányaszerencsétlenségnek mi módon lehetne elejét venni. E fontos fel¬ adaton 1879- — 1886 években dolgoztak. E közben nagy számmal csinált ő és társai kísérleteket több mint kétszáz-féle biztonsági bányalámpával ugy a természetes gázzal, mely a kőszénbányában fejlődik, mint mesterségessel a 'wookwichi arzenálban. Az irodalmi téren legjobban van elterjedve a kő¬ szénről és annak bányászatáról (1861) írt munkája (Rudimentary Treatise on Coal and Coal Mining), mi azóta hat kiadást ért, és az európai főnyel¬ veken kívül a chinaira is át van téve. Sir Wabington Smyth a korona bányáinak inspectora volt Cornwallban, hova már e miatt is kellett neki sokszor ellátogatni, s hol egyszersmind a tengerparti vidéken («Marazion») nyaralója volt kipihenésre a nagyvilág zajától. Ennyi jelesség elismeréséül több külföldi érdemjelen és tudományos tagságon kívül 1881-ben az angol nemességet kapta. En 1851-ben Londonban 9 hónapig időzvén az első világkiállításon az ő barátsága és szüleinek, de az egész családnak jósága megnyitotta az angol előkelő tudományos társadalom élvezetét s ez minden alkalommal ismétlődött valahányszor akár világtárlat, akár nemzetközi geológiai kon- gressus volt, mert ilyen alkalomkor Sir Warington Smyth a küldöttek között nem hiányzott. Budapesten is volt azóta még kétszer nejével együtt. Igen jó viszonyban volt elhunyt Zsigmondy Vilmossal és több más hasonkoruak- kal. Két évvel ezelőtt volt szerencsém közölni egy angol bányamérnök jelen¬ tését a budapesti országos kiállításról (1885), melyet Londonban egy előkelő estélyen (Society of Árts) olvasott fel, arra elnökül Sir Wabington Smyth volt felkérve, és a ki azon, de minden alkalommal, midőn Magyarországról volt szó, rokonszenvének és helyszínen nyert ismeretének bő tanúságát adta. * * * E. Hébert (Membre de l’Institut, doyen honoraire de la faculté des Sciences de Paris, commandeur de la légion d’honneur) társulatunk tiszte¬ leti tagja volt. Halálát gyászolja nemcsak Francziaország, hol ő iskolát alapított, de az egész geológiai világ, mert ő részint mint tanár, részint mint geológiai kutató, részint mint a nemzetközi kongressusok legszorgal¬ masabb tagjainak egyike a szakkörökben általában ismeretes és általában a tisztelet tárgya volt. Hébebt egész életét a stratigrafiai geológiának szentelte, s félszázados munkálkodása alatt sokat végezett. Tanulmányai a Francziaországban elő¬ forduló minden sistemára és az ország minden vidékére kiterjeszkednek. (P 8 Dí SZABÓ JÓZSEF : Kiindulása a párisi medencze, hol a harmadkori sistemák rétegeit vette li tanulmányozás alá nagyobb részletezéssel és pontossággal, mint előbb történt. Ö volt az első, ki a kréta-sistemát felosztotta, daczára, hogy annak kövületei oly kétségbeejtő egyformaságot árultak el ; ő azonban fölfedezett a micrasterek között némi eltéréseket s ezen alapon Angliában és Csehországban is keresz¬ tülvihető volt a felosztás. Folytatta aztán, biztosabb alapot nyerendő, a kréta¬ tanulmányozást nevezetesen még Skandináviában, Oroszországban. Majd azután a mediterrán provinciák tanulmányozására adta magát. Itt a nagy eltérések az összehasonlítást nehézzé tették, tanulmányát aPireneákon kezdve folytatta a Provence-ban, innét átment Olaszországba, sőt Magyarországba is. Magyarországba 1876-ban jött azon alkalommal, hogy itt az antliro- pologiai és práhistoriai nemzetközi kongressus tartatott, melyre különösen Francziaországból oly sok jeles ember jelent meg. Reánk nézve hizelgő, hogy kísérője és legjelesebb tanítványainak egyike Munier-Chalmas míg a többi útjáról csak névleg emlékezik, erről a Montparnasse temetőben tartott halotti bucsuzáskor részletesen így emlékezik meg: «Párisból előbb Jurába ment, hol augusztust töltötte geológiai tanulmányozással ; szeptember elején Pécsbe utazott, hol a geologok nagy tisztelettel fogadták. Megnézte az inté¬ zeteket és a múzeumokat építési szempontból, mert tervben volt új Sor- bonne-t építeni. Bécsből Budapestre rándult, liol szintén oly fogadtatásban részesült, melyből az iránta táplált nagy tisztelet tűnt ki. Itt Hantken úr, az osztrák-magyar monarchia legjelesebb geologjai egyikének vezetése alatt csakhamar megkezdette azon nagy és szép kirándulásokat, melyeket a bejárt szaggatott lapos terület nyújt. A magyarhoni geológiai intézet igazgatójának tekintélyes állása következtében lehetségessé vált, nemcsak Budapest kör¬ nyékén, de a Bakonyban, Vértesben fel Esztergomig a legszebb és legérde¬ kesebb kirándulást tenni, melyre egy geolog csak számíthat.* E. Hébert 1812-ben született Auxerre közelében Villefargea község¬ ben, hol atyja kiszolgált katona és bérlő volt. Első iskoláit Auxerre-ben oly jelesen végezte, hogy jobbnak látták a földmívelés helyett Párisba küldeni. 1830-ban jött az École Normale-ba, szerény anyagi viszonyain segítendő tanított magánintézetekben, lassankint az École Normale supérieure tanít¬ ványa, majd később ezen magas iskolában sous-directeur des études lett. További emelkedései: tanár a Sorbonne-ban, tagja az Institut-nek (Membre de 1' Académie des Sciences), doyen de la faculté des Sciences. A franczia geológiai társulat bárom ízben választotta elnökévé. Delafosse idejében akkor, midőn Hébert tanuló volt, a termek és gyűjtemények csak néhány választottnak állottak rendelkezésére. Hébert * II peut, gráce á la liaute position qu’occupe le directeur de 1 Institut Géolo- gique, fairé dans les comitats de Gran, de Testli et daus la Bakony, le pilis beau et le pilis intévessant voyage, qu’il sois donné á un géologue d’accomplir. (8) ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. 9 1849-ben a négy fal között tartott előadások illustrálására kirándulások ■vezetésére vállalkozott önkéntesen és ezen kirándulások vasárnapon át Páris környékén oly népszerűekké váltak, hogy az akadémia szépirodalmi tagjaiból is csatlakoztak, azok voltaképen szabad társalgások voltak a fölött, a mit a természet lapjain olvastak. A mint a Sorbonne-ba jött mint tanár, első volt, hogy mindent megnyitott és hozzáférhetővé tett a tanulónak, a szakembernek és az amateur-nek. Vonzó és világos előadása, melyben ész¬ leleteken alapuló meggyőződését határozottan fejezte ki, tanítványokat gyűjtött, nemcsak hazájából, de a külföldről is. A meggyőződés nyelvén szólott mindenkor és így magára vonta a figyelmet akár éltesebb kollegákkal állt szemben ú. m. Elie de BEAUMONT-nal, ki ellen védelembe vette Lyell elméletét, hogy a földön a változások előidézésére a most működő tényezők elegendők ; vitatta ő ellenében a nummulitokat is, hogy azok a harmadkorhoz számítandók, vitatta végre a glecser-elméletet és az ember negyedkori vol¬ tát ; D’Archiac és CoQAUND-al vitatkozott a kréta-sistema felosztása felett ; máskor fiatal tudósokkal bocsátkozott szóba, ha ezek elégtelen tapasztalattal valami szögletes nézettel léptek fel. Bármily élénk volt is vitatkozása, soha sem sértett s ha nem sikerült valakit az ö nézetének megnyerni, akkor oda nyilatkozott, hogy végre eltérő felfogások is lehetnek. Nem mulaszthatom el az elhunytnak azon érdeméről megemlékezni, melylyel a nemzetközi geológiai kongressusokon tudta magát igen megked- veltetni. Az első ilyen kongressus Parisban volt 1878-ban s annak elnökévé választatott. A következő kongressuson Bolognában (1881) szintén nagyban szerepelt, úgy szintén megjelent még Berlinben is (1885), de már Londonba (1888) nem jött. Párisban, a kiállítás évében (1889), a geológiai társulat ugyan ötét választotta elnöknek, de csak azért jelent meg, hogy megköszönje e megtiszteltetést, de nem viselte. Egészségi állapota szívbaj fejlődése követ¬ keztében erősen meg volt rendülve. Hébert erős alkatú testén az arányosan kifejlett fej jóságos nyugodt kifejezéssel bírt, beszéde kellemes nemcsak hangja, hanem kitűnő articulá- tiojánál fogva is : ötét nem francziának is egészen könnyű volt megérteni. Az elnöki tisztet kitünően vitte. Salonjában épen oly jól éreztük magunkat, mint a kirándulásokon, s itt lehetetlen meg nem emlékezni páratlan ked- vességü nejéről, ki férjét minden későbbi kirándulásán kisérte, Budapestre is vele jött, s ki, miként Gaudry a búcsúztatásnál megjegyezte, férjével elfe¬ ledtette az öregséget és a legmeghatóbb ápolás után szelíden zárta le sze¬ meit. Ugyan ő kért meg, hogy mint elnök jelentsem be férjének mint egyik tagnak a kimultát, kit a halál 1890 april 8-án ragadott el családjᬠtól, barátaitól és a tudománytól. 10 STAUB MÓRICZ : MAGIAK ORSZÁG- JÉGKORSZAKA- ÉS FLÓRÁJA. Dr. Staub MÖRicz-tól.* Nemzetünk és hazánk sorsára elöntő befolyással volt a múltban és lesz a jövőben is ama hatalmas hegyöv, melylyel a geológiai tényezők éréivé körülvette. Erős és széles véclbástyát emelt ott, megkezdvén e kör¬ ívet a Duna egyik partján és mindinkább megerősödvén, hosszú út után ismét a hazánk mellét áthömpölygő folyam partjaihoz szegődik. Eme sziklagerincz északon legnagyobb hajlásában képezte a legmagasabb csigo¬ lyáit is, felülmúlván velők a 3500 m-t és e magasságokban olyan góez- pontokat alkot, melyeknek bordáiban a 2000 m-t is fölülmúló csúcspontok bizonyságot tesznek arról, hogy nincs mértékünk, melylyel ama geológiai erő nagyságát megmérni tudnók. E hatalmas bástya véd kelet felé is, és oda tette Vulkán erős keze hazánk délkeleti esdéli határaira is. A hegy óriᬠsok sorában az első helyet itt a 2536 m magas Negoj foglalja el ; tőle keletre fekszik a 2520 m magas Coltiu Yisl°a maré, és nyugatra a 2420 m magas Budislav. Es e hegyek mind valaha jóval magasabbak lehettek, mert szét¬ zúzott tetői lent a völgyek aljában feküsznek, jeléül annak, hogy az erő, mely őket aprította, nem volt gyöngébb annál, mely fölépítette. Bég tudják már, hogy Európa nagyobb hegységeit apasztották a jég¬ korszak hatalmas glecserei; de Kárpátjainkba sokáig nem tévedett el lm vár, ki itt is kereste volna ama nevezetes korszak nyomait. Az ötvenes években történt, hogy egy lengyel geológus, Zeusch- ner1 ** a fehér Dunajec felső, a Bysztre nevet viselő völgyébe eljutott, és midőn barangolásában a völgy torkolatától, ott, hol a Zakopanéi vasgyár házai épültek, tovább haladt, közvetlenül a vasgyár mögött kisebb-nagyobb sziklatuskókra. akadt, melyeket a völgyben fölfelé mén vén, de még tovább a Goryczkova völgyben is, fölszaporodni látott és ez csakhamar világossá tette előtte azt, hogy itt szikladarabokból álló sánczczal van dolga, mely az egész völgyön áthúzódott. Eme sáncz kövei majdnem 6 m hosszúak és szélesek és csak kevésbé vastagok voltak, de voltak köztük méreteikben - a 7 m-t is meghaladók ; azonban valamennyien éles élüek voltak, fölü- letük pedig durva, mi csak bizonyossá tette Zeuschner előtt azt, hogy nem a völgy vizeinek ereje lehetett az. mi e hatalmas köveket helyükből kimozdította és föltorlaszolta 20 — 25 m magas gáttá. * Előadta a szerző a társulat 1891 februárius 4-én tartott közgyűlésén. Lásd az értekezéshez csatolt irodalmi jegyzéket az 39. (39.) lapon. (10) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 11 Ez volt az első biztos fölfedezés, mely kétségtelenné tette, hogy Kár¬ pátjaink is a jégkorszak behatása alatt állottak, noha Partsch 28 később ki¬ mutatta, hogy a Bysztre völgy glecsere a Tátra legkisebb glecsereinek egyike volt és az 50 m-nyi vastagságot nem sokkal múlta fölül. Ugyanabban az időben járt az Alpok hírneves kutatója, v. Sonklar 3 is a Tátrában. 0 is gyönyörködött a Tarpatak természetes szépségeiben ép úgy mint ma a tátrai fürdők vendégeinek most már nagy serege. A Tar¬ patakot egy félköralakú dombvonulat zárja el, mely a völgy felé nyílik, kifelé pedig meredeken lejtősödik. Nyílásán belül a kőtörmelék óriási meny- nyiségét lehet látni. E kősáncz a Tarajká-ban 1266 m-nyi magasságot is ér el és ez, de még inkább a tőle mintegy húsz percznyi távolságban fekvő « Haramiakő » hatalmas gnájszsziklái megerősítették v. SoNKLAR-ban ama meggyőződést, hogy csak a glecser rendkívüli ereje rakhatta a sziklákat ama csoportokká, melyek most a táj szépség egyik remekéül szolgálnak. Hasonló ampliitheatrumra emlékeztető dombvonulatot látott ezután v. Sonklar a Felkavölgy alsó vegén is. Az ezen elszigetelt megfigyeléseket követő évtized nem vitte sokkal előbbre a Kárpátok régi glecsereinek kutatását. Ez időben a bécsi cs. kir. földtani intézet tagjai már jártak hazánkban ; azonban az intézet ama törekvése, hogy minél előbb a monarchia átnézetes geológiai térképét szerkeszthesse, mi tagadhatlan égető szükség volt, nem engedte meg az osztrák geológusoknak, hogy rendelkezésükre állott idejüket kisebb területek behatóbb és részletes tanulmányozására fordítsák. Ennek tulaj¬ donítandó, hogy Stache G.,4 a gránittuskók és törmelékek ama óriási fölhalmozódását, melyet a Magas-Tátra déli tövén látott és mely tör¬ melék a Magas-Tátra gránittömzsét még az északi lejtőn is, noha nem abban a kiterjedésben mint amott, körülveszi, másnak mint a gle- cserek romboló és mozgató erejének terméke gyanánt tekintse ; de eme régi glecserek útjainak és medreinek fölkeresésére már nem jutott neki idő. És hogy az említett kőtermelék fölhalmozódása mennyire impo¬ náló, kitűnik Fuchs F.,3 a Kárpátok ama kitűnő kutatójának vélemé¬ nyéből, mely szerint a Farcsíkot (Stösschen), a Fehérvíz völgyéből való kijáratánál 1531 m magasságra emelkedő kúpot a gránitduczok, homok¬ kövek, palák és mészkövek törmelékéből fölépültnek velte, mely kőzetek mindnyájan jóval följebb a Fehérvíz völgyében találhatók. Eliász 6 lengyel geológus akkor Kárpátjaink nyugati részeiben, Zakopanén felül, a Kopa Krolava és a Magúra magas mészgerinczén át, a Sucha woda ölgy felé menvén, csodálkozott a gránittömzsök ama mennyiségén, melyek ilyen magasságra jutottak és honfitársa Alth,17 ki a Sucha woda egy kis nyugati völgyében, az Olczyskopatak völgyében járt, melyben már üledékes kőzeteket látott szálban állani, e völgyet szintén gránitduczokkal találta megtöltve ; a miből ő már akkor is helyesen következtetett arra, hogy e kő- (11) STAUB MOBICZ : 12 tuskók a Suclia woda régi glecserének egyik oldalágából származhatnak, és a vízválasztó gerinczen át jutottak mai helyűkre. Az egész, a mit ez évtized végén a Kárpátok jégkorszakbeli állapot- járói megtudtunk, csak abból áll, hogy a Magas-Tátra déli oldalán a csorbái tavat dél felől egy hatalmas végmoréna veszi körül (Emericzy G.u), bog}' a Felkavölgyben két oldalmoréna látható, és hogy a tarpataki völgy egyik lejtőjét is oldalmoréna foglalja el. A Tátra északi oldalára vonatkozólag a magyar kutatók csak annyit tudtak, hogy a Halastó is egy glecser meden- czéjét foglalja el. Egyél) jeleket és bizonyítékokat mindaddig nem ismer¬ tek ; csak Roth Samu 15 említi, hogy csiszolt vagy karczolt kőzetlapok is lát¬ hatók. csakhogy nagyon ritkán; Matyasovszicy Jakap, 111 ezeket sem látta, hanem hivatkozik dr. Posewitz TiVADAR-ra, ki a tarpataki völgyben kimuta¬ tott ilyen karczolatot. Általános eredmény gyanánt azt mondották ki, hogy a glecsermorénáknak nagy szerep jutott a Kárpátok tavainak és tenger¬ szemeinek képződésénél : a harántvölgyek lépcsőzetes alakzata is mutat a glecserek működésére, de tény az is, hogy a Tátra glecserei igen rövidek és meredekek voltak. De el nem hagyhatjuk ezen időszakot, mielőtt meg nem emlékeztünk még egynéhány ez időben tett megfigyelésről, melyek kétségtelenekké teszik azt, hogy a jégkorszak hatása a központi Kárpátokon túl is érvényesítette magát. Dr. Szabó József 7 tanár, a Mátrában kutatván, Pásztó mellett kavicsbányára akadt, melynek anyagát a vasút czéljaira használták és máig talán már végkép elhordották. E bányában a hömpölyök rendesen ököl-, sőt fejnagyságúak voltak, de akadtak két lábnyi átmérőjüekre is ; anya¬ guk ugyanazon anorthit-trachyt (mátrait), mely a völgy oldalait, nevezetesen a Hasznos völgyét kiválóan alkotja es mely völgy nyugati oldalán Szabó tanár a trachyt-hömpöly kiindulási pontját is fölfedezte. Ott a völgy nyílása előtt azután 25 lábnyi magasságra és patkó alakjában torlaszol¬ tattak föl, sőt még az oldalmorénák nyomai is megmaradtak. De nem mindenki járt szerencsével hazánkban a jégkorszak nyomainak fölkeresésében ; legkevésbé ama két utazó angol geológus Jack R. és Horn John,11 kik 1877-ben a Tisza vidékén jártak és azt állították, hogy :i Tisza medrét egy ilyen 45 angol mérföld hosszú glecser töltötte ki, noha elismerik azt is, hogy a keleti Kárpátokban a gleesernyomok ritkák. Csak egy kételyük volt ezen uraknak, vájjon ezen glecser előre nyomult-e a magyar síkságba vagy nem? Eme szép fölfedezést mint «a tények tökéletes nem ismerésén# alapulót csakhamar tönkre tette a Kárpátok geológiai szerkezetében annyira jártas osztrák geológus, Tietze E.1S ítélete mérvadó lehet már azért is, mert szaktársával, Paul M. szinte osztrák geológussal egyetemben tényleg a keleti Kárpátokban is kimutathatták a jégkorszak kétségbevonhatlan jeleit. A Czernahora vidékén kis völgykatlanra akadtak, melynek vizei a Pruth egyik patakját képezvén, nagyot esve egy lejebh fekvő katlanba vetik le (iá) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 13 magokat. Ennek neve «Zaroslak» es közepén keresztül húzódik törmelékből és tüskökből álló, meglehetősen szeles torlasz, melynek a katlan keleti és nyugati szélen kisebb mérvű törmelékfölhalmozódások felelnek meg ; észak¬ kelet felé ezeket ismét egy hatalmas kőgát határolja és ennél fogva itt a moréna minden nemét láthatták. Hasonlót tapasztalhattak ezután a Czerna- hora keleti részében, a Danczes csúcson. Tietze és Paul eme megfigyeléseit megerősítették későbben Zapalowitz37 és dr. Posewitz Tivadar ; 43 45 ez utóbbi a glecsertüneményeket a Hoverla-csúcs délnyugati oldalán még szebben látta és a szwidowiczei havasokon is olyan tektonikai viszonyokat talált, melyek élénken emlékeztették a Magas-Tátrában látottakra. A megnevezett angol geológusoknál nem sokkal szerencsésebb volt Pilae György10 sem, ki a zágrábi hegységet is glecserekkel bontottnak állította ; mire Paul és Tietze 13 azt jegyezték meg, hogy már maga ama tény. mely szerint Zágráb környéke jóval melegebb éghajlatú, mint a Kárpᬠtok vidéke, nem igen teszi hihetővé azt, hogy a körülbelül 1000 m magas hegység tövén glecsernyomok forduljanak elő és hogy elesre koptatott közet- töredékek, ha nincsenek morénákká fölhalmozódva, még nem bizonyítanak jégkorszakbeli származás mellett ép oly kevéssé, mint karczolt vagy csiszolt felületű köveknek az említett körülmények között való előfordulása. Kárpátjaink jégkorszakának kimerítő ismeretét végre a lefolyt évtized¬ nek köszönjük, hála egyfelől Partsch J.,28 másfelől Kora Samu * fáradliatlan kutatásaiknak. Egy fölötte nevezetes lelet vezette be ez időszakot. Mig eddig csak egyes morénák szóltak a hajdani glecserek működése mellett, addig most a szerves világból is ama kétségbevoniiatlan bizonyítékok birto¬ kába jutottunk, melyek hazánkban a negyedkorban a maitól eltérő, azaz jóval zordabb éghajlatról tanúskodnak. E bizonyítékok gerinczes állatok ama számos csontmaradványa, melyeket Koth Samu egyfelől a Gömör- megyében fekvő Novy-i, másfelől az Abaújmegyében fekvő Ó-Kuzsina mel¬ letti Antal-barlangban talált, és melyek Nehring A.** tanár meghatározása szerint körülbelül 37 különböző állatnak maradékai. A mi e faunát rendkívül becsessé teszi, ez az a körülmény, hogy a havasok és a magas észak állat¬ világának képviselőiből áll, melyeknek egy jó része alkalmazkodni tudván a jégkorszak megszűntével beálló jelenlegi éghajlati viszonyokhoz, mai napig megmaradtak Kárpátjaink lakóinak ; egy másik részük azonban el¬ hagyta azokat és elvándorolt oda, hol még ma is úgy, mint ezelőtt, a dilu- viális időben Kárpátjainkban alacsonyabb liőmérséket és dúsabb csapadé¬ kot találnak. A rágcsálók Arvicola nevű genusza nagyon sűrűn lakhatta Kárpát- * 15. 27. 33—35. 37—39. 41. ** 18. 19. 24. 26. (13) 14 STAUB MÓRICZ: jaink hegyi rétjeit, mert nem kevesebb, mint nyolcz fajának csontmarad¬ ványát lehetett megkülönböztetni ; ezek közül az Arvicola nivalis még ma is tartózkodik az Alpok egész lánczolatán, de az 1000 m-nyi magasság¬ nál alacsonyabban fekvő régióban nem lehet látni, annál sűrűbben van azon¬ ban a hóhatár közelében, melyet túl is lép. Arvicola ratticeps ma Svéd- és Oroszország erdeiben lakik ; Arvicola gregalis Európát végkép elhagyta és törzsbeli rokonával a Lagomys hyperboreus- sál együtt északi Ázsiába költözködtek át. Myodes lemmus, a lemming számos maradványa bizonyítja, hogy hazánkban is valaha oly szapora állat volt, mint ma a Skandináviái félszigeten, hol a legmagasabb, az 1000 — 2000 m között fekvő, vagyis a fenyvesek övétől az örökös hó határáig elterülő régióban tartózkodik ; rokona pedig, a Myodes torquatus, hazánkat elhagyván, az Ural felé vette útját. Megemlítjük még az alpesi nyulat is, Lepus variábilis , mely az Alpo¬ kon az 1600 — 2600 m-t meghaladó magasságban tartózkodik, de még magasabbra is megy, ellenben az 1000 m-nyi magasságot lefelé soha sem lépi át. És mind eme kisebb meg gyengébb testalkatú állatok csontjai erősebb ellenfeleik földi maradványaival együtt feküsznek közös sírban. A nyestek megmaradtak ugyan nálunk, de a sarki róka (Canis lagopus) az észak felé vándorlókat követte útjukon és elszéledt az ó- és új-világ északi vidékein, dél felé már nem jön az északi szélesség 60-ik fokán át. Ezek után nem feltűnő, hogy az érdekes csontleletben a rénszarvas (Cervus tarandus) is hátrahagyta nyomait, noha most vadon Skandináviától kezdve az ó- világ északi vidékein át Grönlandban is és a szárazföldi Amerika legészakibb hegységein lakik. Az 1889 év nyarán az Olcziskó völgy Jaszczuróvka mel¬ letti barlangjában tett felfedezés után megtudtuk azt is, hogy az élen (Cervus alces) is volt Kárpátjaink lakója, noha most Eszak-Európa, de leginkább Észak-Ázsia és Észak- Amerika mocsaras erdeit lakja. A glecserek közelsége még a madarakat sem riasztotta el zord hegyeinkről, hiszen már a kis rág¬ csálók mennyisége adhatott nekik bő táplálékot. A lemmingek leghevesebb üldözője volt bizonyosan akkor is, úgymint most, a hóbagoly (Stryx nyetea), melyet Brehm találóan «a tundra gyermekének » mond és eddig az északon és a sark felé utazók mindegyike találkozott még vele. A tundrák lakója, a mocsári fájd. (Lagopus albus) is, ellenben rokona, a havasi fájd (Lagopus mutus) még most is Európa magasabb hegységeit lakja, hol mindig azok¬ nak kopár, tehát a fahatár fölött fekvő részeit választja tartózkodási helyéül és e helyeket keresi északi Ázsiában és Amerikában is ; csak Irlandon meg Grönlandon megy a költés szándékából az alacsonyabban fekvő tájakra. A tundra és az északi vidékek lakója egy kacsa, az Alias crecca is, noha vándorlásaiban elmegy északi Afrikába is. Ha most tekintetbe vesszük azt, hogy a csontmaradványok között a szalonka (Scolopax sp.) csontja is előfordult , és ha még egyszer végig tekintünk az állatvilág eme közös¬ ségén, akkor nem kételkedünk többé abban, hogy a magas észak éghajlata (14) MAGYARORSZÁG- JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. O valaha minálunk is érvényesítette magát a szerves világ nyilvánulásaiban ; de ez életközösség bizonyít ama egy más alkalommal már kifejezett föltevé¬ sem mellett, hogy a jégkorszak alatt és ennek megszűntével hazánk alföldje olyan képét mutathatott, mint most a szibériai tundrák ».* Ha a tátrafüredi turisták egyik kedvencz útját a felkai völgyön át a Hosszú-tóig követjük, akkor nem sokára a 3196 m magas Lengyelnyeregre jutunk, honnét a központi Kárpátok legnagyobb glecserterületébe tekint¬ hetünk. 3000 m-nél magasabb gránitgerinczen állunk itt, mely a Bialka nagy vízterületének hátterét képezi. Ez a Magas-Tátra legkiterjedtebb, — mert 65 km nagyságú — völgy területe, mely egyszersmind vízben is a legbővebb (Halastó, Tengerszem). Itt volt egyszersmind a Magas-Tátra leghosszabb glecsere is, mert a Bialka jégtömege a Poduplaszki völgyből jövő gle- cserével egyesült, sőt a Rosztokavölgy glecsertömegét is fölvette, mire a jégtömegeknek szűk völgyben kellett előre haladniok, minek egyik követ¬ kezménye az volt, hogy kőhömpölyét jó magasra emelhette, helyenként 153 m-re és óriási, néha a 30 m3-t meghaladó gránittömböket is hagyott ott fönn. A Bialka-völgy eme hatalmas glecsere vetélytársa gyanánt tekinthető a tőle keletre fekvő Javorinka-völgy glecsere, mely körülbelül 13 km hosszúságot ért el es képződéséhez a Zöld-tó, a Fekete-tó, a Kolove-tó és a hátsó Rézaknák völgyeinek jégtömegei járultak. Ekkor vastagsága 7 — 800 m szélesség mellett fölülmúlhatta a 100 m-t és kikerülvén a völgy tágulatába, vastagságának apadása mellett 1500 m-nyi szélességűvé lett,, de azért még elég hatalmas volt arra, hogy a gerinczet, mely a Bialka-völgytől elválasz¬ totta, a Polana pod Gombosovi-t túlhaladhatta és rajta át a hegyhát túlsó oldaláig nyomult. Ezek voltak a Magas-Tátra északi oldalának és egyszersmind az egész Tátrának leghatalmasabb glecserterületei, melyekhez nyugat fele a már jóval kisebb, 33 km2-nél alig nagyobb területű Sucha woda völgy , továbbá a 17 km2 területű Bysztre-völgy glecserei sorakoztak; utóbbi egyszersmind az, melyben Zeuschner, a mint már mondva lett, a Tátra hajdani jégárai¬ nak első nyomait találta. A Bysztra-völgyből fölmenvén, délfelé a Goryczkowa hágón át a Tycha-völgybe jutunk, melyben Roth Samu nem akadhatott a jégkor nyomaira, mit a völgyet körülzároló alacsonyabb hegylánczoknak tulaj¬ donit, de innét a szomszédos, egyszersmind a Magas-Tátra déli olda¬ lának legnagyobb völgyébe, a Koprova-völgybe jutván, ismét hömpöly- tömegek és morénamaradványok gyaníttatják velünk, hogy itt glecser med¬ rében vagyunk. A déli Tátra legnagyobbik tava, a csorbái tó vette föl a Mlinicza-völgy jégárát, mely homlokmorénával járult a csorbái tó bájos * Földtani Közlöny, XVIII. köt. 371.1. (15) STAUB MÓRICZ : 16 környékének alkotásához. Fejlettségre nézve fölülmúlja azonban szomszéda a poprádvölgyi glecser. A 2300 m-nél magasabb hegyóriások szoros sora képezi ama szűk völgyet, melyet a 16 ha-nyi hinczói tó foglal el. Előtte fekszik a kisebb tavak raja és lefolyó vizük alkotja a hinczói patakot, melyet a balpartján levő hatalmas moréna elválaszt a Poprád-tóból jövő Krupa- tól, míg végre az akadály megszűntével egyesülve Poprád név alatt rövid futás után délkelet felé fordulnak. Ezt az utat tette meg annak idején a mostani folyómederben mozgó glecser is. mert útját hatalmas hordalékkal, sőt helvenkint 50 m3-nyi nagyságú gránittuskókkal jelölte meg. Egészen a magasság 1000-ik m-éig ereszkedett lefelé és nemcsak a Magas-Tátra déli oldalának legnagyobb glecsere, hanem egyáltalában az egész hegvtömzs legnagyobb glecsereinek egyike volt. Ama csillámpalahömpölyök gránátzárványnyal, melyeket Partsch és PiOth a Kereszthegyen nem messze a fürdőhelyektől találtak, bizonyítják, hogy a jégár hozta őket le a felkai tó környékéből, a Magas-Tátra egyetlen helyéről, hol az úgynevezett gránátfalon ilyen csillámpalát találhatni. Tud¬ juk továbbá, hogy a Tarpatak völgyének gyönyörű moréna tájképe már rég figyelmeztette a kutatókat a glecsereknek a Kárpátokban is végzett mun¬ kájára és a glecservölgvek gyűrűjét bezárja végre a Fehérvíz völgye. Ez ama félköralakú völgyterületben veszi eredetet, mely a Morgástól (2040 m) a Febér-tó csúcsáig (2235 m) terjed és magában foglalja a Magas-Tátra 2500 m-nél magasabb csúcsait is, köztük a 2634 m magas lomniczi csúcsot. E völgykatlanban most kisebb tavak feküsznek (Fehér-tavak, Vörös-tó, Zöld¬ tó), melyeknek vizei a Rézaknákból jövő vízzel egyesülve, a Fehérvizet alkotják. E völgyben is hátra hagyta a jégár óriási erejének nyomait. Az úgynevezett Fehérfal ugyanis a Fehérvíz tükre fölé csak 60 — 70 m-nyire emelkedik, de absolut magassága jóval fölülmúlja az 1000 m-t és nem egyéb, mint egy hatalmas homlokmoréna baloldali szárnya, melynek óriási törmeléke bizonyítja, hogy a Farcsík (Stösschen, 1531 m) a Fehérvíz felé néző oldalát 1200 m-nél nagyobb magasságig jégár borította. E felületes áttekintésből megtudjuk, hogy a Magas-Tátra ősi fejét körkörös vonalban követhető jégsapka borította, mely súlyával, mozgató erejével a nevezetes jégkorszak megszűntével romboló munkájának eredmé¬ nye gyanánt hazánk eme gyöngyének természeti szépségeit hagyta mi reánk. Mindazonáltal tudjuk azt is. hogy Kárpátjaink glecserei a legkisebbek közé tartoztak, mert az északi oldalon a tenger fölötti magasság 950-ik és a déli oldalon körülbelül csak 1000-ik méteréig terjedtek; míg / ellenben nyugaton, a német hegységekben, az Oriáshegység kivételével e határ jóval lejebb fekszik; így a Fekete-erdőben 600, a Harz-hegvségben 500 és a Wasgenwald hegységben 424, illetőleg 360 m-ig. De meg ezek is szerényeknek mondhatók, midőn meggondoljuk, hogy a Rhoneglecser egyfelől Lyonig, másfelől Baselig nyújtotta ki jégnyelvét. Világos tehát, (16) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 17 hogy Kárpátjainkon csak tetemesebb magasságban, szükebb határok közé voltak azon tén}rezők szorítva, melyek a glecserkepződésnél szerepelnek. Azonban mi most új kérdés előtt állunk : Vájjon hazánk délkeleti és déli határain, liol hasonló hegyóriások emelkednek, fölmutathatjuk-e a jégkor¬ szak kőbe vésett nyomait? Oly kérdés előtt állunk, melyre még mai napig sem kaptunk a kielégítő feleletet. Lehmann Pál,22 berlini geológus, 1882-ben a Buteanu (2510 m) és Builea között a Builea-tóhoz vezető völgyben, a törpe fenyő régiójában nagy szögletes tüskékből álló kőrakásra akadt, mely fölött körülbelül 25 m-rel magasabban a quarzban dús kőzet rétegzettségén harántúl átmenő víz¬ szintes csiszolatokat vett észre. Az Árpás völgyében 1957 m-nyi magasság¬ ban fekszik a Podragelu-tó, közel a 2455 m magas Podraguhoz. E tó fölött Lehmann a völgy legmagasabb lépcsőzetén három oldalról bekerített cirkusra akadt, melynek negyedik oldalát egy homlokmoréna íve foglalta el. Lehmann mindeme megfigyelései azonban nem tudták Primics György- öt ki saját tapasztalatából igen jól ismeri a fogarasi havasok tektonikáját, meg¬ győzni arról, hogy a Lehmann látta dolgok tényleg a jégkor nyomai volnᬠnak. Lehmann 29 1884-ben a berlini földrajzi társulat megbízásából és a Bittér- alapítvány támogatása mellett, újból bejárta hazánk déli havasait, és daczára annak, hogy saját vallomása szerint számos viszontagságon ment keresztül, két hónapot töltött ott ; újabb megfigyeléseket tett és számos adatot gyűjtött, melyekkel korábbi állítását megerősíteni véli. Meglehetős nagy területet járhatott akkor be, mert a Királykőtől kezdve a Betyezátig mindenütt akadt a régi jégárak nyomaira, a milyeneknek különösen a min¬ den magasabb völgyben kiálló sziklapupokat és kádszerű mélyedéseket, valamint a kisebb-nagyobb tavakat tekinti. így a S árián (2061 m) alatti cirkust kis glecser töltötte ki, mely 1 650 m-nyi magasságig terjedett lefelé es visszavonulása alkalmával 1800 m-nyi magasságban morénát hagyott hátra. A Pareng-e n Lehmann szerint a cirkusok nagyobb méreteket tüntetnek föl és sűrűén feküsznek egymás mellett, de a hegytömzs csak északi és keleti lejtőire szorítkoznak ; ellenben a Retyezát- on a déli oldalon is lát¬ hatók, noha az észak felé fekvő cirkusok száma itt is nagyobb. A Teunegru- tól keletre fekszik 1922 m-nyi magasságban a Gemeni-tó, egy olyan területen alul, melynek kis sziklamedenczék, sziklapúpok és egyes szögletes, saját¬ ságosán elhelyezkedett sziklatuskók határozott glaciális typust kölcsönöz¬ nek. Különös súlyt fektet Lehmann a cirkusok elterjedésére, melyeket a glecserek a jég által kialakított és valamely különös kőzetfajhoz nem kötött gyüjtőmedenczéinek tart. Szerinte a 2000 m-nél alacsonyabb hegyeken a typikus cirkusképződés egyáltalában elmaradt, a 2061 m magas Surián a hegyek legalacsonyabbika, mely alatt cirkus-völgy van. Mindeme sziklafülkékre nézve az észak és kelet felé való fekvés közös és valamennyi a főgerinczekből délfele kiinduló lánczokon a keleti lejtő az, melyet leginkább Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (17) 2 18 STAUB MÓRICZ : tagolják a cirkusok és díszítik a kis tavak. Végre azt találta Lehmann, hogy a déli lejtőkön a cirkusképződés a 2400 m fölé emelkedő, tehát a legmaga¬ sabb régiókra szorítkozik, ugyanott vannak a kis hegyi tavak túlnyomó számmal és pedig 1900 és 2000 m között; az északi lejtők valamivel mélyebben, 1900 m alatt feküsznek. Lehmann itt összhangzásban találja magát HELLAND-dal és PARTSCH-sal. Az elglecseredés alsó határát Lehmann még eddig nem tudta megállapítani, de emliti azt is. hogy a Királykövön az elgleeseresedésnek nyomát sem találta ; elmaradt ott a tóképződés is, ép úgy, mint a szomszédos Bucsecsen. Minthogy a déli Kárpátokban a cirkusok átlagosan 2000 m-nyi magas¬ ságban feküsznek, azt hiszi Lehmann, hogy a hóhatár is magasabban feküdt itt. mint a Magas-Tátrában, azaz 1520 m-nél magasabban. Ez volna röviden Lehmann tanulmányi útjának eredménye, melyhez az adatokat ugyanabban az időben gyűjtötte, midőn én az Olt síkságán a jégkor flórájának és rovarfaunájának maradványait szedegettem. Inkey Béla44 is foglalkozik e kérdéssel, de kár, hogy akkor, mikor nyilatkozott, még nem ismerte Lehmann eredeti dolgozatát. Inkev-í saját tapasztalatai arra a végeredményre vezették, hogy «ez nem egészen kielé¬ gítő és a gyér adatok, melyeket e tárgyra vonatkozólag gyűjtött, bizonyító erejűkre nézve nem kifogástalanok ». A terület topographiája nem zárja ugyan ki a glecserek keletkezésének lehetőségét, de épen ott, «liol a leg¬ világosabb jeleket várta volna, sem morénaszerű torlaszokat, sem szikla- simitásokat vagy horzsolásokat soha sem talált, ellenben más pontokon, hol a topographiai viszonyoknál fogva a jégerosió nyomait bajos volna föl¬ tételezni, rábukkant egy-két olyan jelre, minőket csakugyan jégár-nyomok¬ nak szoktak tekinteni)). így a Sibisel völgyének középső főágában, a Petrile völgyben, magasan fönt, az utolsó két lépcsőfokon, egy hosszú törmelék¬ halmaz húzódik le a völgy nyugati falának hosszában, mint valami régi jégár oldalmorénája ; szintúgy a szomszéd Lolaja-xölgy felső részében. Ott az utolsó előtti völgyfokon egy szálban álló szikla felületét simára kopva és oly karczolásokkal ellátva talált, minőket a glecserjég szokott vésni. A karczolások a völgy irányát követvén, egymás között nem szigorúan pár¬ huzamosak, hanem igen hegyes szög alatt vágódnak össze mint a valódi glecsererosiók. Ellene csak az az egy, de nagyon nyomatékos körülmény szól, hogy a föltételezendő jégárnak e helyen már nem lett volna elegendő háttere vagyis gyüjtőmedenczéje, mivel a horzsolt szikla, körülbelül 2000 m magasságban, már csak 6 — 700 m vízszintes távolságban van a fögerincztől, melyen túl a Bukura regiója fekszik. Hasonló körülmények között talált Inkey a Scorota nevű havason a liaszpalákhoz tartozó vöröses quarzliomokkő sima felületén éles karczo- lásokat, de mindkét esetben lehetséges, hogy a lecsúszó hólavinák a bennök ékelt törmelék segítségévei karczolták a sziklát. (18) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 19 Inkey végre a Bor eskü havason egy északra nyíló völgyben egyik falᬠtól a másikig húzódó törmelékgátat (homlokmorénát) vélt felismerni, de noha itt a topographia talán megengedi egy hajdani jégár létezését feltenni, lehet, hogy az, a mi itt morénának látszik, egyszerűen egy hegyszakadás eredménye. Mint Lehmann úgy Inkey is látott a felső lépcsőfokokon és kat¬ lanokban sok helyütt simára és gömbölyűre koptatott sziklafalakat, de csak oly helyeken, melyek inkább a Író gyűjtésére alkalmasak, mintsem hogy a jéggé tömörült tömegnek medréül szolgálhattak volna. Inkey igen valószínűnek tartja, hogy déli Kárpátjaink, következtetve ezeknek az Alpok és a Kaukázus közötti fekvéséből, szintén el voltak jege- sedve, de kötelességének tartja kijelenteni azt, hogy saját tapasztalatai nem jogosítanak föl ezt a kérdést végkép eldöntöttnek nyilvánítani. Mielőtt azonban most saját tanulmányaim eredményére áttérnék, szük¬ ségesnek találom Lehmann úr értekezésének egy kitételére (1. c. pag. 364) visszatérni. Lehmann úr ott szóba hozza a köztem és a néhai Herbich Ferencz között a feleki palaszén miatt fölmerült polémiát, és azt mondja, hogy leleteinkkel «a déli Kárpátok elglecseresedését egészen az Olt síkságáig akartuk bebizonyítani, mit nehezen fognak nekünk elhinni)).* Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én az idézett czikkemben ezt vagy hasonlót nem állítottam ; hogy egyáltalában e kérdést meg sem érintettem, melylyel, hogy komolyan akartam foglalkozni, bizonyítja épen az, hogy a kezembe került anyag és a vele kapcsolatos kérdés tanulmányo¬ zásának eredményét csak most “bátorkodom nyilvánosságra hozni; köteles¬ ségemnek tartom továbbá kijelenteni azt is, hogy Herbich sem állította azt, a mit Lehmann nekünk felró, hacsak nem véli ezt Herbich czikkének egyik mondatában látni. Herbich ugyanis a következővel végzi be köz¬ leményét: «Mindeme megfigyelésekből következik az, hogy a fogarasi hava¬ sok ama részében olyan jelenségek vannak, melyek minden valószínűséggel glecserműködésekre vallanak és ezek ama kőzetliömpölyben lehetnek kép¬ viselve, mely a szén- és agyaglerakodások alatt települnek)).** Ez a nyilatkozat mysztikus ugyan, de az Öltsikság elglecseresedését nem akarja bizonyítani. Ezzel ismét visszatérvén a minket leginkább érdeklő kérdésre, azt hiszem, hogy a fogarasi hegyek alján tett fölfedezésem, melyről a már Leh- * ... Wer . . . gelesen hat und weiss, rlass Herbich und Staub . . . aus den Sehieferkohlen bei Freck eine Vergletscherung dér Südkarpathen bis in die Altebene hinein bewiesen habén, wird diesen letzten Satz schwerlich uuterschreiben. ** «Aus diesen Beobachtungen geht hervor, dass in diesem Theile dér Foga- raser Alpen Erscheinungen vorhanden sind, welche mit aller Wahrseheinlielikeit auf Gletscherwirkungen liinweisen, und diese würden in dem Gesteinshaufwerke, welches unter den Kohlén- und Lettenbildungen lágert, reprasentirt sein». (19) 2* (-20) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 21 mann által fölemlített közleményemben 31 2 előzetesen nyilatkoztam, nem egészen értéktelen járulékot fog képezni ; megjegyzem azonban, hogy most, miután tisztelt barátom, clr. Koch Antal kolozsvári egyetemi tanár szíves¬ sége folytán azon anyagot is átnézhettem, melyet néhai Herbich Ferencz gyűjtött és melynek alapján említett közleményét irta 30, még nagyobb mértékben jutottam ama bizonyítékok birtokába, melyek az előleges közleményemben elmondottak egész teljességükben való fentartására báto¬ rítanak. Ezen kitérés után áttérek tanulmányom tulaj donképeni tárgyára. Nyugatra a Negoitól emelkedik a 2420 m magas Budislav, * melynek kúpja alatt fekszik a Feleki-tó (Lacu Avrigului). Környéken veszi a Feleki patak is eredetét, mely a feleki völgyben körülbelül 23 km-nyi útjában kiérvén az 1000 m-nyi magasságból a 2288 m magas Szurul vizével (Riu Dsibli) egyesül és most nyugatnak folyván, Felek (Freck, Avrigu) nevű községnél az Oltba szakad. E község nyugati határában, a Riu Dsibli nevű patak bal partjától nem messze a Vale Dicate vízmosásban fekszik ama föltárás, melyről a következőt mondhatom.** Közvetlenül a 4 — 6 m vastag kavicsreteg alatt következik Va m vastag, plasztikus, kékes szürke agyag, mely a levegőn csakhamar megszárad és azután barnás színt vesz föl ; alatta fekszik a 0,6 m-nel vastagabb palaszénréteg a növény- és rovarmaradványokkal és ennek fekűjet ismét az említett kekes szürke agyag képezi, melynek vastagsága azonban csak 1 — 1,5 m-ig volt követhető. A palaszén maga feketés szürke, puha. Friss állapotban a késsel könnyen faragható, de a levegőn csakhamar megszárad, leveles lesz, sőt szét is esik. Kalecsinszky Sándor tagtársunk és a m. kir. földtani intézet chemikusa szíves volt e szenet megelemezni es a következő eredményt nyerte : 100 s. r.-ben van Eléghető rész _ ... ... ... ... ... 38,404 Hamu... _ _ ... ... _ ... _ 54,513 Nedvesség ... ... ... ... ... ... ... 7,083 Összesen 100,000 Fütőképesség (Berthier szerint) 1428 caloria. E szén tehát iszapból és abenne tenyésző növények gyökerei, rhizomái, szárai, gyümölcsei és farészei keverékéből áll. Ez utóbbiak oly nagy nyomást * Lehmann (i. h. 335. 1.) szerint e hegy tulaj donképeni neve Csórta volna, és csak tévedésből került a Budislav név a törzskari térképre. ** A lelethely fekvését mutatja az ide mellékelt térképvázlat, melybe egyszers¬ mind egy-kettőnek kivételével valamennyi hegycsúcs és völgy van főivé ve, hol Lehmann és Inkey jégkorszakbeli nyomokra akadtak. (21) l22 STAUB MÓRICZ : szenvedtek, hogy mind laposra vannak nyomva és a mikroszkopikus meg¬ határozást lehetetlenné tették ; de egyéb farészek ismét a humussavak beha¬ tása következtében sajátságos maeeration mentek át. Némely széndarab széthasítása után olyan képét nyertem, mintha a szénből a moszatok zöldes fonadéka állana ki; a mikroszkóp azonban kimutatta, hogy ezen vélt moszat- fonalak nem egyebek, mint a fatöredék maceráit szövete, melynek alkotó elemeit tisztán lehetett megkülönböztethetni. A levelek és gyümölcsmarad¬ ványok fentartásának állapota is különböző ; mig az utóbbiak egyáltalában igen jól vannak conzerválva, addig ez a leveleknek csak egy kis részére mondható. Némelyek már nem is ismerhetők föl. A növényekkel együtt aránylag véve számos rovarmaradványra, nevezetesen bogarak szárnyfedőire akadtam, melyek díszítésükét is jól megtartották. Bevallom, hogy a legbe¬ csesebb példányok egynémelyike járatlanságom áldozata lett, mert nem ismervén a szénnek és még inkább szerves zárványainak a levegőn való viselkedését, csakhamar azt kellett tapasztalnom, hogy a fáradsággal kipre¬ parált es itatópapirosba csomagolt kék meg zöld szmenek egész élénkségét mutató bogár a napon rövid idő alatt vépkép elpusztult. Gyűjteményemet csak úgy hozhattam össze, hogy a talált példányokat hamu- papirosba csomagolván, ismét elástam. Előfordulásuk gyakoriságára és megtartásuk állapotára való tekin¬ tettel akarom a következőben a talált növényeket fölsorolni : Cár ex Goodenoughi Gat ... ... — magvak Nuphar pumilum Sm . ... ... magvai. Salix myrtilloides L. ... ... ... ... — levelei. Galium palustre L. ... — . magvai. Galium uligiriosum L. ... ... ... ... magvai. Pinus Pumilio Hanke r._ ... ... ... magvai. Pinus Cembra L.— ... ... _ ... — levele. Betula nana L. ... ... ... ... ... Vaccinium uliginosum L. vagy Oxycoccus levele, magva, kérge. palustre Pers. ... ... ... ... ... bogyója. Dryas octopetala L. __ — — — levele. Tofeldia borealis Wahl. ... ... ... ... gyümölcse. Ceratophyllum demersum L . . ... magva. cf. Rum ex vagy Polygonum sp. — ... magvai. cf. Potamogeton crispus L. ... . levele. cf. Salix Lapponum L. ... . . levele. cf. Salix herbacca L. ... _ ... ... levele. cf. Rhododendron ferrugineum L. ... — levele. cf. Scheuchzeria palustris L . . >, meghatározhatlan növényi maradvány. (22) gyümölcse és még MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 23 Cár ex Goodenoughi Gay. A legnagyobb számmal talált maradványok kis, 2 mm hosszú, ovális, tetejükön hegyes és majd erősebb, majd gyengébb karimát feltüntető mag¬ vak, melyek a megnevezett sáséival megegyeznek. A szenvedett nagy nyo¬ másnak tulajdonítandó az, hogy laposak es ennélfogva a karimát élesebben tüntetik föl, mint az élő növényéi. Hogy csakugyan earex-magvak. arról még akként győződhetünk meg, hogy gyenge kálilugban főzzük, mire az utricu- lus a tulaj donképeni magtól elválik ; de hogy nem tartozhatnak Menyan- thes trifoliata L.-hoz, a mint ezt Herbich (i. h.) vélte, ezt már a legfelületesebb megtekintés mutatja. A mikroszkóp alatt tisztán kivehető az utriculus sejt¬ szövete, mi világosan a maceratio következménye, mert az élő magvakon azt nem látjuk. Napkor pumilum Sm. Az előbbeniek után a leggyakoribb maradvány. 3 — 3,5 mm liosz- szú, tojásalakú magvak, melyeknek burka kérges, barna, tisztán látható rajtok a vékonyabb sarkon levő mikropyle, az ellenkező vastagabb sar¬ kon a fekete folt; a mikropyléből kiindulva végig fut az anatrop mag raphéje. Az e fajból talált legtöbb példány egyes magvakból áll, de vannak egész csoportok is, mert — mint a tavi rózsáknál egyáltalában — a bogyóidomú sokrekeszű gyümölcsnek külső fala két különböző sejtrétegből áll, egy külső zöld és egy belső fehér, szöveteben sok levegőt tartalmazó rétegből. A gyümölcs fölrepedése alkalmával eme belső réteg elválik a külsőtől és körülzárván a sok magvat, dús levegőtartalmánál fogva addig úszik a víz felületén, míg végre elkorhadván, a magvak társasága is felbomlik, mire leszállván, a víz iszapjában eltemetkezik. Salix myrtilloides L. A legjobb állapotban levő levéllenyomatok e fajhoz tartoznak. A leve¬ lek hosszúkás ovalisok, hegyükön egy kissé redősök, vállukon elkeskenye- dők, kissé ékidomúak, 20 — 25 mm hossznak, közepük fölött legszéleseb¬ bek, ugyanis 16 mm szelesek. Az ép szél hátrahajlónak mutatkozik. Az igen jól látható erezet erős és előálló; a legerősebb ér a középső, kissé kígyózó irányban fut a levéllemezen végig, belőle indul ki félderékszög alatt 7 — 7 másodrendű ér, melyek közel a level széléhez ívekben egyesülnek egy¬ mással. A másodrendű erek alkotta mezőket alig hegyes szög alatt kiinduló és meglehetősen sűrűén álló harmadrendű erek hidalják át. A level nyele hiányzik. E levelek minden jellegükben tökéletesen megegyeznek ama fűzfa- (23) 24 STAUB MÓRICZ: levelekkel, melyeket Heer 0. a bovey traeey-i diluviumból leírt és lerajzolt. (On the íossil flóra of Bovey Tracey. — Phil. Transact. 1862p. 1081.T. LXXI. fig. le — h, 6, 7b) és melyeket Salix repens L.-nek nevezett el, de kérdőjelet is tett hozzá, jeléül annak, hogy az összehasonlítást nem tekintette biztos¬ nak, sőt még azt is mondja, hogy a Salix ambigua Ehrh. és S. ambigua Sendt. (S. aurito X myrtilloides) nevű fűzfalevelek szintén igen hasonlók a fosszil levelekhez. Szerény nézetem szerint sem az angol, sem az erdélyi levelek nem tartozhatnak Salix repens L.-hez, de igenis megegyeznek azon levelekkel, melyek Salix myrtilloides L. és ennek állítólagos hybridjeinél találhatók, és Schröter C. «Die Flóra dér Eiszeit» czímű értekezésében (pag. 25. fig. 31 — 33) a bovey tracey-i levelet tényleg Salix myrtilloides L.- sel állítja párhuzamba. Salix Finnmarchica W. (S. onusta Bess.), melyet Reichenbach Jconeseiben DXCIV alatt lerajzolt, szintén megegyezik a mi levelünkkel, de ez a fűz Wimmer F. szerint (Salices Europ. p. 249) nem egyéb mint Salix repens X myrtilloides ? ; Salix onusta Bess. pedig (1. c. p. 245) S. aurita X myrtilloides hybrid fajok, melyeknek synonymái: S. finnmar' chica Er. Hant. l.p. 68 (S. myrtilloides (í finnmarchica Maximov. fi. amur. p. 244); S. rugulosa Andr. (Monogr. Sál. I. p. 97). Ez egyszersmind a feleki palaszén leggyakoribb levélmaradványa. Galium palustre L. és G. uliginosum L. Számos gömbölyű mag található a palaszénben, melyek átmérője meghaladja az 1 mm-t és ezek Galium palustre L. kettős acheniumainak szétvált magvai. De vannak ezeknél kisebb gömbök is és ezek G. uliginosum L.-hoz tartoznak. Pinus Pumilio Hanke. Találtam egy magvat, mely Pinus montana Mill. alakköréhez (Schlecht endal, Willkomm, Christ és az újabb szerzők értelmében) tar¬ tozik és pedig megegyezik Pinus Pumilio Hanke magvaival. Ezt mutat¬ ják a szárnyas mag alakja, nagysága és a makknál háromszor hosszabb szárny. A néhai Herbich Ferencz által gyűjtött anyagban egy olyan fenyő- magvat találtam, melyet az élő és nálunk honos fenyőfajok egyikével sem tudtam összeegyeztetni és valószínű, hogy rendellenes képzödésű. A mag ugyanis 3 mm hosszú, 2 mm széles, tojásidomú, szárnya közvetlenül a mag keskenyebb végével érintkezik és 10 mm-nel hosszabb, vége a szénben van elrejtve és innét nem volt kiszabadítható; alsó végén 1 ‘5 mm szélesése szélességet, a mennyire látható, megtartja vége felé is. Azt a benyomást teszi a szemlélőre, mintha a makkocska ki lenne fordítva. (24j MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 25 Pinus Cembra L. Két tűlevél megmaradt felső és 1 mm széles része, mely gyengén kihe- gyesedik és közepén kiálló eret mutat, kétségtelenné teszi, hogy e fa is volt a feleki flórában képviselve. Betula nana L. A gyakori maradványok közé tartoznak a nyír peridermának fosz¬ lányai is, melyek különben igen jól vannak megtartva; színűk világos és a keskeny lenticellák jól észrevehetők. Találtam egy levélmaradványt is, melynek csak középső része van megtartva, de töredékes állapotának daczára kétségtelennek látszik, hogy Betula nana L., a törpe nyír levele, mely különben is olyan jellemző, hogy más levéllel össze nem téveszthető. A gyűjteményemben van még egy kis mag lenyomata is, mely szintén ide tartozik. Vaccinium uliginosum L. vagy Oxycoccus palustris Pers. E két növény valamelyikének bogyója exocarpiumának foszlánya. Dryas octopetala L. E növényből csak egyetlen egy levelet találtam, mely a dryas-levelek szabását és erezeteben a másodrendű edenynyalábait mutatja. A levél erősen össze van nyomva, annyira, hogy még fogai sem maradtak épségben és a még fölismerhető fogak szele is szakadozott. Azon fontosságnál fogva, melylyel a levél az általam gyűjtött Hondában bír, szükségesnek találtam, azt Na- thorst tanár urnák Stockholmban is bemutatni, ki, a mint tudom, Dryas octopetala L. fosszil levelei nagy mennyiségét gyűjtötte. Nagy hálára kötelezett engem a tudós tanár, hogy eredeti meghatározásomat minden fentartás nélkül helyeselte. Tojieldia borealis Wahlbg. E növény gyümölcslombjának egy példányát találtam. A három, körben álló tok egészen megegyezik az elő növény ama szervével még alakjokra nézve is. A tokon végig menő hátvarrat a fosszil gyümölcsön is tisztán látható. Ceratophyllurn demersum L. E mag, melyet szintén csak egyetlen egy példányban találtam, tökéle¬ tesen megegyezik Ceratophyllurn demersum L. magvaival. Gyönge csőre azonban le van törve, de a lenyomaton helye látható. (25) STAUB MÓRICZ : 26 cf. Potamoc/eton crispus L. A gyűjtött lenyomatok között volt egy olyan is, mely határozottan Potom ogeton crispus L. lombjára emlékeztetett. A lenyomat gyenge volta- okozta, hogy e példány gyűjteményemből elveszett. Gyűjteményemben még egynéhány fogyatékos és csak nehezen föl¬ ismerhető levélmaradvány van. Az egyik keskenj- lándzsaidomú levél lehe¬ tett, melyen a váll és a hegy hiányzik ; a főér és a mellékerek egy része láthatók és mind e sajátságok élénken emlékeztetnek Salix Lapponum L. leveleire. A másik levélmaradványon hiányzik köröskörül a szél, de a lenyo¬ mat mutatja, hogy a levél alakja majdnem köridomú, mi Salix herbacea L. leveleinek az alakja. A középér es a mellékerek erősen kiállók; ez, valamint a szög nagysága, melyet az utóbbiak a főérrel kepeznek, szintén fölötte valószínűvé teszik azt, hogy a fosszil maradvány a nevezett fűz levele lehet és e magyarázatomat Nathokst tanár úr is elfogadta, kinek e levelet is bemutattam. A harmadik csak fele részében megmaradt levél alakja hosszúkás lándzsás lehetett, nyele rövid és széles es láthatni, hogy rajta a lemez lefut. E töredék élénken emlékeztet Rhododendron ferrugineum L. leveleire ; de az e leveleket jellemző erezetből vajmi kevés maradt meg ; a nagyító üveg¬ gel nagynehezen fölismerhetjük egy-két másodrendű ér fölötte gyönge lenyomatát. Egy 5 mm hosszú bogyónemü testet találtam, melynek felülete finom chagrinre emlékeztet. Ez nagyságára, alakjára és gyümölcsburkának minő¬ ségére nézve leginkább Scheuchzeria palustris L. gyümölcséhez hasonlít, de megtartásának egyéb állapotja nem engedi meg nekem az azonosítást. Kitűnő állapotban vannak ama háromszögű magvak, melyek kétségen kívül a polygonaceák valamely fajához, nevezetesen a Rumex és Polygonuvi nevű genusok fajainak magjaival egyeznek meg. Az egyik példányon még a (külső?) perigon maradványa is látható, de bevallom, hogy a rendelkezé¬ semre álló herbariumbeli anyag nem engedte meg a biztos összehasonlítást az élő fajok valamelyikevei. Van a gyűjtött anyagom között még egy sajátságos lenyomat, mely egy széles egyszikű levél rongyának mondható. A szabályosan lefutó edény¬ nyalábok az ellen szólanak, hogy a lenyomat esetleges csuszamlás nyomait tüntetné föl ; mindazonáltal a lenyomat még sem mutat oly tiszta képet, hogy az erek különfóleségét lehetne biztosan megállapítani. Helyenként úgy tűnik föl, mintha két erősebb edénynyaláb között 1 — 2 igen finom ér húzód¬ nék végig. Végre a n. Herbich Ferencz által gyűjtött anyagban akadtam két olyan maradványra, melyeknek egyike valamivel jobban van megtartva és mohágacskára emlékeztet; a másik csak lenyomatát mutatja egyes kis (á6) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 27 hegyes, mohlevelekre emlékeztető képleteknek. Ezek lesznek talán Hekbich mohai (i. h.), melyeket közleményében fölhozott. A növények eme társasága után könnyen elképzelhetjük magunknak a szinteret is, melyen tenyésztek. Ott, a hol most a kristályos kőzetek törme¬ lékének hatalmas tömegei mintegy terasszokat képeznek, ott nagyobbmérvű medencze is volt, melybe aviz eleinte a szomszédos hegység kristályos kőze¬ teinek porát belehordozta es talán hosszabb időn át lerakta. A tó vizét csak¬ hamar vizi növények foglalták el, a Ceratophyllum demersum L., de különö¬ sen a Nuphar pumilum Sm. és (talán) a Potamogeton crispus L. is. De a tó partjain nagy kiterjedésű láp lehetett, melyen a nedves, turlas talajt kedvelő növények ütöttek föl tanyájukat. Sűrűén lepte el a sás, a Garex Goodenouyhi Gay, mely gyöktörzsével szilárdította a süppedékes vizes talajt, mely ilyformán alkalmatos lett a fák nagyobb terhének elviselésere is. De nem éghajlatunk sudartörzsű fái, hanem törpe, a tenyésztés időszaka rövid tartamának következtében a földön heverő girbe-görbe törzsöket fej¬ lesztő fák ezek, mint a minők a törpe nyír (Betida nana L.) ; az áfonya¬ levelű fűz ( Scdix myrtilloides L.), a törpe fenyő ( Pinus Pumilio Haenke) és a ma is társaságában növő havasi fenyő (P. Gombra L.) is. A láp sása és fái közötti területet foglalhatta el a cserjés áfonya (Vaccinium) és engedett helyet a mocsári galajnak ( Galium), Tnfíeldia borealis Whlbg.- és talán Scheuchzeria palustris L.-nak is. A palaszénbe zárt maradványok még arra is vallanak, hogy a tavat körülvevő lápot valamely helyen tör¬ melék szakította félbe, melyen Dryas octopetala L. virágjai díszlettek; az alpin füzek ( Scdix Lappomon L. és S. herbacea L.) és az alpesi rózsa ( Bho- dodendron ) kúszó törzseikkel pedig a merev kőhöz simultak. Nem kell elénk képzelet e kép alkotásához ; mert Iáiható mai nap is magas hegyeink csúcsai alatt és látható földrészünkön az északhoz közel fekvő vidékeken. Meglepő e képben csak az, hogy olyan helyen létezett, melynek mai vegetatiója nyomát sem mutatja ama kornak. Egyhangú, komor kép lehetett az, melyet nem élénkített a virágoknak a költők által annyira dicsőített színpom- pája, mert a ködös színezetbe csak egy időre hoztak a sárga tavi rózsa nyíló virágjai vagy a lejtő hömpölyében gyökeredző Dryas fehér szirmai válto¬ zást. Nem határozhatjuk meg az időt, a meddig e vegetatio ott megtalálta létezésének föltételeit ; de tény az, hogy fönt a hegyeke n valamely változás¬ nak kellett végbe mennie, mely egyszerre megint iszappal temette be a tavat csendes lakóival együtt és hogy soha föl ne ébredjenek meg új nemzedékben sem, a kavicshömpöly óriási súlyát sírkő gyanánt rakta a Hóra szemfödelére. Fosszil glacialnövények még csak a hetvenes évek óta kerülnek mind¬ inkább napfényre és e tekintetben Svédország, Svájcz, Németország és Anglia szolgáltatták eddig a legnagyobb és legfontosabb anyagot ; de az irodalomból előttem ismeretes lelethelyek közül egy sincs, mely az erdélyi lelethelyemmel tökéletesen megegyeznék. Az általam biztosan meghatároz¬ ta?) 28 STAUB MÓRICZ : ható növények közül az eddig ismeretesekké lett úgynevezett postglacialis lelethelyeken Betula nana L. az egyedüli, mely leggyakrabban találtatott (Svájcz [6 lelethely], Nagybrittania [4 , Németország [2], a déli Svédország [2], Dánia 1]); vele versenyezik gyakoriságra nézve Dryas octopetala L. (Svájcz 3], déli Svédország [2], Dánia [1], Németország 1 ); Salix myrtil- loides L.-t ismerjük, a mint már említve lett, Bovey Tracey-ról, de Schwer- zenbacli-ról is a Svájczban ; Pinus Cembra L.-t a Mura folyó hömpölyéből Stiriában ; Vaccinium uliginosum L.-t a bajorországi Kolbermoor-ból ; Cera ■ tojthyllum demersum L.-ot Hoxne-ből Angliában ; Pinus Pumilio Hanke a Pnrus montana Mill. gazdag alakkörébe való rokonaival a szász Erczh egy¬ ségben. Irlandon és Jarville-ban Francziaországban volt képviselve. Scliwerzenbach a Svájczban az egyedüli helyiség, hol Salix myrtil- loides L., Betula nana L. és Dryas octopetala L. szintén előfordul; ellen¬ ben Carex Goodenoughi Gay, Nuphar pumilum Sm. és a két említett Galium- faj eddig az ilyen postglacialis lelethelyek egyikén sem találtattak. De midőn a hullákat es ezeknek biológiai sajátságait figyelemmel vizs¬ gáljuk; föltárul előttünk egy reg múlt idő minden titkával együtt. Kísértsük meg azt megfejteni és kezdjük meg a szemlet az eltemetett flóra azon képviselőivel, melyek meg ma is hazánk földjenek lakói. Itt vau első sorban a Ceratophyllum demersum L. Ez egész Európában van elterjedve ; hazánkban a Királyhágón innen keleten és délen elszórtan ; a Királyhágón túl is a deli és keleti mezei tájon, de itt is elszórtan fordul elő. A központi Kárpátokon meg az erdélyi havasokon eddig nem találták ; ez tehát nem alpesi növény, de Izland szigetén is honos és így e növény hömérséki igényei 8,5 és 2,6° C évi hőmérsék között mozognak. Európában szintén mindenütt található a feleki palaszén leggyakoribb maradványainak egyike, a Carex Goodenoughi Gay. Központi Kárpátjaink¬ ban folmegy a 2000 m magas regióba, mert még az Öttónál és a Mlinicza- völgyben is találhatni ; a Királyhágón túl csak ennek keleti részén levő ned¬ ves lápos helyein, 1000 rn-nél magasabb, de csak kevés helyen fordul elő; nő azonban Grönlandban is az északi szélesség 61-ik foka alatt és így hőmér- séki igényei +8 es — 8° C közé esnek. Nagy elterjedésü a Galium palustre L. (és G. uliginosum L.) is, mert a melegebb délvidékét kivéve egész Európában honos nedves és mocsaras helyeken a havasalji tájig (900 — 1350 m). Az áfonya (Vaccinium és Oxycoccus) Európában nagyon el van ter¬ jedve; sőt Helvetiában Vaccinium uliginosum L. lemegy a lapályra is, különben alpin növény, mely központi Kárpátjainkban az erdők lápos talaját szereti, de fölmegy a törpe fenyő régiójába is, így a Felkavölgyben 1900 m-nyi magasságba. Hasooló elterjedése van az erdélyi havasokban is, de mindaketten Grönlandban a 64-ik fokig, sőt a foltos áfonya « micropliylla Lge. » nevű alakjában egészen a 78-ik fokig. (28) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 29 Pinns Pumilio Haenke már szűkebb területet foglal el Európában mint az eddig fölhozottak. Főszékhelye Kárpátjaink, hol a központi Kárpᬠtokban Kolbenheyer szerint 1330 — 1880 m átlagos magasságban előfordul, de helyenként mélyebbre is megy le, igy Podspady körül (908 m) ; másreszt 2000 m-nél magasabbra is megy, így a Tupan 2230 m-nyi magasságban is jól érzi magát. Ennek megfelelne az, a mit Simonkai mond könyvében,* hogy Erdélyben 600 — 1000 m magasságban többnyire csak kisebb csepőté- ket alkot, de a Királykövön 2000 m-nél nagyobb magasságiján is látható. Előfordul meg a bajor fensik lápjain, hol Sendtner szerint legalacsonyab¬ ban tenyészik, 466 és 550 m között. Nálunk a Javorinán a törpe fenyő évi 2,99°-nyi évi hőmérsékkel elégszik meg. Pinus Cembra L. a havasi fenyő még ma található központi Kárpát¬ jainkban Kolbenheyer szerint 1295 — 1612 m-nyi magasságban, de gyéren, legtöbb tenyészik még a Nagy Halastó, a Bialka- és a Rosztokavölgyben. Erdélyben is ritka, de úgy látszik, ott magasabbra megy, mert a Retyezát havasain, a Czibin forrásvidékén, a Bucsecsen és a rodnai havasokon elő¬ fordul. Kárpátjainkon ép oly kevéssé képez összefüggő csepőteket, mint előfordulásának másik területen, az Alpokon, hol a stilfsi hágón legfelsőbb határát, ugyanis 2560 m-t éréi; a tiroli központi Alpokon pedig 1572,9 m-nél van alsó határa. E fenyő tehát igazi alpesi növény, mely az említett stilfsi hágón a következő hőmérsékben részesül: Jan. Febr. Márcz. Ápril. Máj. Jun. Jul. Aug. —12,44 —9,5 —6,94 —4,89 —1,05 +5,17 +7,69 +7,80 Szept. Okt. Nov. Decz. Év** + 5,47 +0,9 —9,60 —11,69 — 2,37°C Dryas octopetala L. biológiai sajátságaira nézve igazi poláris növény. Elfoglalja az európai magas hegységeket, elég gyakori központi Kárpátjain¬ kon és itt is a havasi, a 2000 m fölötti tájba megy föl; szintúgy elég gya¬ kori a Királyhágón túli havasokon, a hol a sziklás törmeléken szinten a 2000 m fölüli magasságban található. De gyakori növény Spitzbergán is, hol az északi szélesség 80° 24' -ig megy és Grönlandban honos, hol deli határa a 73 ik fok. Salix myrtilloides L. már nem fordul elő a Királyhágón túl es a köz¬ ponti Kárpátokon is csak egyetlen egy helyen, ugyanis a Tátra deli lejtőjén Rox mellett mocsaras erdőkben találták. E vidéken először Wahlenberg fedezte föl, utána soká hiába keresték mások ; míg végre Sagorski E. 1888-ban Salix repens L. társaságában a Rox melletti egererdőben újra megtalálta.*** * Enumeratio Flóra Transsilvanicse p. 598. ** A 2472,3 m magasságban fekvő Szt.-Mária nevű állomás után. V. ö. Will- komm M., Forstliche Flóra von Deutsckland-Oesterreicli p. 152. *** Sagorski E. u. Schneider G., Flóra d. Centralcarpatken, 1891. II. p. 461. (29) 30 STAUB MÓRICZ: Előfordul Galicziában Lemberg közelében turfás erdőkben és onnét tovább megy Oroszországon át Finnlandig és egészen a lappok földjére. Elszigetelt tartózkodási helyei, de mindig turfás erdőkben vannak még nyu¬ gaton is, így Sziléziában, a Cseherdőben, hol — ami figyelemre méltó — Betula nana L. társaságában 632 — 948 m-nyi magasságban tenyészik; Bajorországban a fensíkon a Chiemtó mellett és északnyugat felé mind¬ inkább gyakoribb lesz, úgy hogy Kelet- és Nyugat-Poroszországból 1885-ben már 13 termőhelyét ismertek és innét megy a skandináviai felszigeten át a lappföldre, hol legbővebben van. Hőmérséki igényei e fűznek tehát a 8° és 2° között mozognak. Hazánkbán már nem fordul elő a törpe nyír ( Betula nana L.). Közép- európában egyes elszigetelt helyeken a hegyek lakója; így a Brocken-en, a Szudetákban, Bajorország nagyobb lápjain (420 — 475 m), a svájczi lápo¬ kon (itt körülbelül 1 000 m magasságban) ; továbbá Írországban és Orosz¬ ország középső és északi vidékein. A szamojédek tundráiban törpe füzekkel együtt nagy területet foglal el: Skandinávia havasalji tájain általánosan van elterjedve; Spitzbergában (a «flabellifolia Hook» nevű alakja) es Grön- landban az északi szélesség 78-ik fokáig terjed, az utóbbi földségen a 62-ik foktól kezdve messze észak felé az egyedüli nyírfa. Sarkköri növény tehát ez is, mely 6° és — 8° C évi bőmérsék között találja meg a szükséges meleget. Szintúgy kihalt hazánk flórájából Nuphar pumilum Sm., az érdekes sárga tavi rózsa. Elterjedésének legnagyobb területe Eszaknémetországban kezdődik, hol az ottani tavakban az északi szélesség 53°-ától és a keleti hosszúság kb. 28 — 40°-a között bőven fordul elő. Svédországban a68°50'-ig. Norvégiában pedig a 69° 30'-ig megy. Valamennyi délebbre fekvő termő¬ hely távol fekszik ama főterülettől és valamennyien szétszórtan is feküsznek, mert nem egyebek mint a geológiai korból fenmaradt egyes elszigetelt terü¬ letek.* Ilyen a legdélibb termőhely, az Ossiach-tó Karintliiában, a nemet Alpok legnagyobb tavainak egyike, mely 500 m-re fekszik a tenger színe fölött (az ész. sz. 46,5° es a kel. h. 32°); továbbá Ivrakó környéke; azután a cseh-morva íenföld, melynek legmagasabb pontjai 869,8 és 767,7 m magasak, különben nem igen emelkedik 632 m fölé es nem igen ereszke¬ dik 280 m alá. E fentold déli részét két síkföld különíti el, a wittingau-i (442,4 m) és a budweis-i (379,2 m), melyek ezelőtt édesvízi tavak fenekét képezték. Előfordul a mi növényünk e vidéken meg a czernitz i tóban is Neulmus környékén, tehát az esz. sz. 49- ik és a kel. hossz. 32 — 33°-a között. Találták még a Svájczban is, de csak két helyen, ugyanis a Gráppelen-tóban (ész. sz. 47,5°, kel. h. 27°) és Freiburg mellett az ú. n. Lac des Joncsban ; : V. ö. «A tavi rózsák múltja és jelenje# czimű értekezésemet a m. orvosok és ter¬ mészetvizsgálók XXV- ik ■vándorgyűlésének munkálataiban. Budapest, 1891. 446 — -455 1. (30) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 31 végre Skócziában Chaitness mellett egy alpin flóra társaságában. Éghajlati igényeit e növénynek a 6 és 8 fok közötti évi hőmersek elégíti ki.* Végre Tofddia borealis Wahlb. sem a Királyhágón túl, sem a Király¬ hágón innen már nem fordul elő; található az Alpokon, de leginkább van Nyugateurópában és Finnlandon és a lappok földjén is elterjedve; honos Izlandon, Spitzbergábau és Grönlandban is, de mindenütt nedves, füves helyeken vagy lápokon. E növény tehát szintén arktikus eredetű. Ha most még egyszer áttekintjük ez érdekes növénytársaságot, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez egészen megfelel ama faunának, melyet a felső magyarországi barlangokban fölfedeztek és melynek biológiai jellemzését részletesen előadtam. A feleki palaszén is olyan növényeket zár magában, melyek részben megmaradtak máig hazánkban, de olyanokat is, melyek ma határozoitan az észak vagy a havasok lakói : vegre több mint a fele a sark¬ vidékét vallja otthonának. E biológiai sajátságot megerősíti a feleld palaszén faunája is, mely, a mint említettem, kizárólag bogarak ama testrészéből áll, mely a pusztulás¬ nak legjobban tud ellentállani, ugyanis a szárnyfedőkből, a melyekből annyit gyüjthettem, hogy tanulmányom lényegéhez nevezetes járulékot kepeznek. Dr. Elach Károly úr Aschaffenburgban, ki szíves e töredékes maradvᬠnyok meghatározását magára vállalni, már nyomban a küldemény vétele után a következőt írta nekem : A küldött gyűjteményben leginkább Trechus rivularis Gyll. van kép¬ viselve, egy olyan bog ír, mely ma Erdélyben már nem fordul elő, hanem a magas észak illetőleg északkelet lakója. Ezenkívül megállajűthattam a fölületes áttekintés alkalmával, hogy a többi maradványok a következő fajok¬ hoz tartoznak : Bembidium, Feronia, Cytilus, Donacia, Agabus. E fauna igen közel áll a hösbachihoz.** Heim A *** szerint a sarkköri és alpin szerves lényeknek a mér- Hőmérseki közepek Ész. sz. Kel. hossz. 1 Teng. f. mag. Jan. Apr. Jul. Okt. Ev Klagenfurt 46° 37' 14° 18' 440 m — 5,0 8,6 18,2 8,5 7,3 Daschitz 49 5 15 26 465 —4,0 6,9 17,7 7,6 6,9 Krakó 50 4 19 57 259 _ 8,3 19,1 9,4 8,5 Zürich 47 23 S 33 470 — 1,2 9,1 18,7 8,5 8,6 Danzig 54 2i 18 40 22 — 1,5 6,4 17,9 8,8 7,6 Königsberg Zj'l & co 20 30 23 —3,9 5,6 17,3 8,0 6,6 Schwerin 53 38 11 25 57 —0,6 7,1 17,6 9,0 8,3 J önköping 56 47 14 11 89 —2,0 4,0 16,1 6,5 5,9 Hann J., Handbueh dér Klimatologie. ** Flach K., Die Káfer dér unterpliocánen Ablagerungen bei Hösback unweit Aschaffenburg. — Verhcügn. d. pliys. med. Ges. zu Würzburg. XVIII. Bd. Nr. 11. — • Dr. Flach kilátásba helyezte a megküldött anyag behatóbb tanulmányozását. *** Heim A., Gletseherkunde, p. 548. (31) 32 STAUB MÓRICZ : sekelt, sőt talán a subtropikus vidékek typusaival való ezen keveréke alig tekinthető többé olyan idegenszerünek, ba meggondoljuk azt, hogy Ujsee- landban még most is subtropikus növények a glecserek közvetlen közelében tenyésznek es hogy a glecserek kevésbé nagy hidegre, mint inkább nedves telekre utalnak. Milyenek lehettek tehát akkor, mikor a leirt flóra és rovarfauna élt, Felek vidékének éghajlati viszonyai ? Ennek megitélésénel két szélsőség között állunk. Grönland — 8°-nyi évi hőmérsékét nem fogadhatjuk el, mert fölötte valószínű, hogy ez lehetetlenné tette volna egynéhány olyan nö¬ vénynek létezését, melyek megmaradtak nemcsak Európában, hanem Erdélyben is meg alacsonyabb fekvésű helyeken, másrészt a grönlandi növényeket Európa alpin vidékein is föltaláljuk ismét. A flóra összeségében pedig megint határozottan kizárja azt, hogy Felek vidékének mai éghajlata mellett létezhetett volna, ellenben oda mutat, hogy akkor hazánk déli vidé¬ kén olyan éghajlat szabta meg a szerves világ képét, mint a minőt ma Európa északibb vagy alpin vidékén találunk. Fogadjuk el a legkedvezőbb esetet ; tegyük föl, hogy akkor Felek évi hőmerséke 6° C-ot tett, akkor körülbelül a hőmérsék azon évi menetét nyernők, melyet ma Késmárkon (49° 8' é. sz. és 38° 6' f. h. ; tenger f. mag. 636 m) tapasztalunk és mely a következő : Jan. Febr. Márcz. Apr. Máj. Jun. Jul. —5,2 —2,9 0,2 6,5 11,3 16,1 17,5 Okt. Nov. Decz. Év* 7,6 1,2 —3,7 6,4. minek alapján most a szomszedhegyeken a hőmérsék apadását könnyen kiszámíthatjuk. v. Sonnklar** vizsgálataiból tudjuk ugyanis azt. hogy a keleti Alpokon 219 m-rel való emelkedesnel a hőmérsék 1° C-al apad; Hann Gyula,*** ki ugyanezt a viszonyt a nyugoti Alpokra, az északi * Az 1873 — <85. években tett megfigyelések szerint a m. kir. meteor, központi intézet évkönyveiből. Nagy- Szeben, melytől Felek délkeleti irányban kb. 20 km-nyi távolságban, de a tenger fölött majdnem egyforma magasságban (Nagyszeben 408 m, Felek 394 m) fekszik, az 1871 — 1885-ig terjedő meteorologiai megfigyelések szerint a következő hő- mérséki viszonyokat tűnteti föl : Jan. Febr. Márcz. Ápr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept. Okt. Nov. Decz. Ev -4,7 —2,0 3.4 10,1 13,9 17,8 19,5 18,8 14, S 9,6 3,1 —2,2 8,5. ** Sonklar, Ueber d. Aenderungen d. Temperáim- m. d. Höhe. — Denkscliriften d. k. Akad. d. Wiss. Bd. XXI. p. 57. *** Hann J., Die Wármeabnahme mit dér Höhe an dér Erdoberfláche und ifire jahrliche Periode. — Stzgsb. d. k. Akad. d. Wiss. Bd. LXI. Abth. I, 1870. (32) Aug. Sept. 16,7 12,7 MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 33 Svájczra, az Erez- és Harezhegysegre vonatkozólag számította ki, arra az eredményre jutott, hogy 100 m emelkedésre 0,566° C hőapadás esik, vagyis 1° C hőapadásnak megfelel 177 m tengerszín fölötti emelkedés; vagyis az év folyamában esik 100 — 100 m emelkedésre Jan. Felír. Márcz. Ápr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept. 0,403 0,491 0,601 0.677 0,695 0,676 0,652 0,633 0,599 Okt. Nov. Decz. 0,532 0,445 0,388 °C vagyis 1 ° C.-ra .Tan. Febr. Márcz. Ápr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept. Okt. Nov. Decz. 248 204 166 148 144 148 153 158 167 188 225 258 m. Beissenberger Lajos * az erdélyi déli hegységre nézve HANN-éval megegyező eredményhez jutott. Szerinte ugyanis 100 — 100 m emelkedésnek a következő hőmerséki apadás felel meg : Jan. Febr. Márcz. Ápr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept. 0,305 0,475 0,545 0,576 0,635 0,657 0,606 0,560 0,534 Okt. Nov. Decz. 0,423 0,239 0,173° C. Különbség csak abban mutatkozik, hogy míg Hann területén az apa¬ dás maximuma és minimuma közötti különbség 0,307 °-ot tesz, addig az erdélyi déli Kárpátokon e különbség 0,484°, mely jelenséget Beissenberger a Királyhágón túli földség kontinentális fekvésének tulajdonítja, mely mindig éghajlati szélsőségekben nyilvánul. Heim A.** is azt találja, hogy 172 m emelkedéssel az évi hőmérsék közepe 1 ° C-al apad és pedig majdnem egyforma arányban a hegység mélyebb és magasabb lejtőin. Kolbenheyer Károly*** a központi Kárpátokra számította ki a hőm ér- sék szóban levő apadását és 100 m emelkedésre nézve a következő ered¬ ményt nyerte : Jan. Febr. Márcz. Ápr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept, 0,389 0,478 0,629 0,713 0,629 0,675 0,719 0,703 0,687 Okt. Nov. Decz. 0,543 0,570 0,535 °C. A maximum és a minimum közti különbség 0,324°-ot tesz. * Beissenberger L., Ueber clie Abnakme dér Wárme mit dér Hölie nack Beobachtungen in Hermannstadt und an einigen Orten auf dem südl. Grenzgebirge von Siebenbtirgen. — Yrbdlgn. u. Mitthlgn. d. Sieb. Ver. f. Naturw. in Hermann¬ stadt. Jhrg. XXXII. 1882, p. 95. ** Heevi A., Handbuck dér Gletsclierkunde, pag. 8. *** Kolbenheyer K., A központi Kárpátok klimatikus viszonyai. — A Magyar Kárpátegyesület Évkönyve. XVII. köt. 1890. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (33) 3 34 STAUB MÓRICZ : Az ily módon nyert adatokat egyesítvén, Középeurópára nézve a hő- mérséknek 100 m-rel való emelkedés melletti apadását illetőleg a következő számokat nyernők : J an . Febr. Márcz. Apr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept. 0,365 0,481 0,592 0,655 0,653 0,669 0,659 0,632 0,606 Okt. Nov. Decz. 0,508 0,418 0,365 °C, mi megfelelne annak is, mit Hann * egyáltalában a trópusokon kívüli vidé¬ kekre nézve egészen az északi szelesség 60°-áig megállapított ugyanis 0.57° hőapadást 100 m emelkedés mellett. A nyert eredményt most Felek vidékére nézve fölvett hőmérséki viszo¬ nyokra alkalmazván, a déli Kárpátok 1000 m-nyi magasságában a hőmérsék a következő lehetett: Jan. Febr. Márcz. Apr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept. Okt. Nov. Decz, Év —7,4 —5,8 2,6 2,6 7,4 12,1 13,5 12,9 9,1 4,5 —1,3 5,89 3,7 °C és 2000 m magasságban : Jan. Febr. Márcz. Apr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szept. Okt. Nov. Decz. Év -11,0 —10,6 —3,3 —3,9 0,8 5,4 6,9 6,6 3,0 —0,5 —5,5 —9,5 1,8 °C. Mindenki meg fogja engedni, hogy ilyen havi hömersékek mellett meg van már a lehetőség arra is, hogy dús csapadék mellett a 2000 m-nyi magasság¬ ban tetemes hótömegek gyűlhettek össze és ezen állítás megérdemli a hitelt, midőn meggondoljuk azt, hogy Felek volt éghajlatára nezve a hőmérsék legkedvezőbb közepét vettem föl ; pedig a flórájában föltalálható sarkvidéki növények nagy száma megengedte volna azt, hogy e közepet jóval alacso¬ nyabbnak tekinthessük. Megingathatnák állításom hitelességet talán a nyári hónapok arány¬ lag magas közepei (junius 5,4, julius 6,9, augusztus 6,6° 2000 m magasság¬ ban es junius 12,1, julius 13,5, augusztus 12,90 1000 m magasságban) ; de hasonló eredményhez jutott Partsch is (1. c.) a központi Kárpátokra nezve ; ki a régi glecser végét az északi lejtőn 950 m magasságra teszi és itt az évi hőmérséki közepet 4,2°-nyinak; a déli lejtőn pedig körülbelül 1000 m magasságban a glecser végénél az évi hőmérséki közepet 3,9°-nyinak mondja. Figyelmeztethetem továbbá a kételkedőt még arra is, hogy a Felek mellett talált növények határozottan rövid ideig tartó és hűvös nyárra valla¬ nak és ennélfogva az említett magasságokban is a nyári hóuapok hőmér- seki közepei is jóval alacsonyabbak voltak a fentebb számbelileg nyert értékeknél és végre hozzátehetem még azt is, hogy Kolbenhever (1. c.) a 2663 m magas gerlachfalvi csúcsra nézve januárius hőmérséki közepét — 12,8; a julius- ét 1,5° C-ra teszi. * Hann, Haudbueli dér Klimatologie, p. 114. (34) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 35 Az előadottakban azt hiszem sikerült nekem bebizonyítani azt, hogy akkor, mikor a Felek mellett talált flóra virult, az erdélyi havasokon olyan hőmérséki viszonyok uralkodtak, melyek a glecserképződésnek csak kedvezhet¬ tek. Azonban a modern glecsertudomány az éghajlat nem eme tényezőjére fekteti a fösúlyt, mert tudjuk, hogy Európában a jelenlegi hőmérséknek csak 3 — 4 fokkal való sülyedése elegendő volna a jégkorszak jelenségeinek újból való előidézésére. A glecser keletkezésénél nagyobb fontosság jutott ama éghajlati tényezőnek, mely a glecsert fentartja, azt táplálja és nö¬ veszti; ez a szilárd alakban való lehulló csapadék: a hó. E tekintetben a jelenlegi viszonyok nem szolgáltatnak nekünk eléggé nyomatékos bizonyítékot. Jelenleg a központi Kárpátokban Grisinger K.* sze¬ rint a téli csapadékok nem növekednek úgy mint Középeurópában a magasság¬ gal és a magasan fekvő állomásokon a csapadék évi periódusa ugyanaz mint a hegyeket környező lapályon. Ennek oka az ottani tél magas légnyomásᬠban volna keresendő és minthogy a központi Kárpátok a nyugati szelek vonalában feküsznek, mindkét lejtőjén az esőmennyiség is ugyanaz. Abban az időszakban, tudniillik, a teli hónapokban (november, deczern- ber, januárius, februárius), melyek a glecserek táplálására a legtöbb és legalkal- matosabb anyagot szolgáltatják, Késmárk évi csapadékának 1 7,6 % -át kapja ; abban az időszakban, melynek csapadékviszonyai a glecser növesztésére pro¬ blematikus értékűek, ugyanis az őszi és tavaszi hónapokban (márczius, ápri¬ lis, szeptember, október) 40%-át és ama időszakban, mely a glecserekre nézve legkevésbé előnyös, az úgynevezett nyári harmadban (május, junius, julius augusztus), az évi csapadék javát, ugyanis 51 ,9°/o-át kapja.** Könnyen belát¬ hatjuk, hogy ilyen csapadékviszonyok glecser táplálására nézve nem alkal¬ matosak ; de ón mindjárt hozzá tehetem azt is, hogy Kézsmárk a Magas Tátra úgynevezett « esőárnyékában » fekszik, azaz mély völgyben, hol az eső- mennyiség általában mindig csekély.*** A Kárpátok csapadékviszonvairól jobb képet nyújt az 1005 m magas- * Grisinger K., Die Regenverliáltnisse in den Zentral-Karpathen. — Bér. d. Ver. d. Geogr. a. d. Univ. Wien, 1887. p. 26. — SüPAN-nak a Petermann’s Geogr. Mitthlgn.-ban XXXIV. 1888. Litt. p. 57 megjelent referátuma után. Nov. Decz. Jan. Febr. Márcz. Ápr. Szept. Okt. Máj. Jun. Jul. Alig. Év 30 33 17 20 30 41 57 44 60 83 72 80 568 mm *** Ilyen esőben szegény vidék még a keleti határon fekvő Osik-Somlyótól Gyergyó-Szent-Miklósig húzódó földség, melyet a Hargitta árnyékol be és hasonló sorsban részesül még a Kis- meg Nagy-Alföld, valamint a Deéstől Kolozsváron át Gyulafehérvárig elterülő vidék, a mennyiben hazánk ama vidékeire a legkisebb eső¬ mennyiség, u. i. 500 — 600 — 700 mm jut. (Schenzl G., A magyar korona országainak csapadékviszonyai, 22. 1.) 3* (35) STAUB MÓRICZ : 36 ságban fekvő Uj-Tátrafüred, hol az említett évi közökre a csapadék követ¬ kezőkép oszlik el : Télen Nyáron Átmeneti időszak Nov. Deez. Jan. Febr. Máj. Jun. Jul. Aug. Márcz. Ápr. Szept. Okt. Ev 52 51 26 30 87 121 131 114 47 50 102 62 880 mm °/o- okban : 18,7 51,4 20,1 A mire nezve a központi Kárpátok sajátságos kivételt kepeznek, az másutt már véglegesen megállapított tény, ugyanis, hogy a hegység¬ ben jóval több csapadék hull (eső, hó) mint környékükön (Hann, fínnii és hogy az emelkedéssel a csapadék is növekszik, ezt, úgy hiszem, mutatja a déli Kárpátok közelében fekvő két város is : Nagyszeben és Brassó. Ezt tűn¬ tesse fel a következő táblázat : Teng. f. m. Nov. Decz. Jan. Febr. " o Máj. Jun. Jul. Aug. n / ,0 Nagyszeben 408 m 33 34 22 22 (16,6) 96 1 14 111 66 (58,2) Márcz. Ápr. Szept. Okt. °/o Év 33 49 45 42 (25,4) 665 mm Teng. f. m. Nov. Decz. Jan. Febr. o/« Máj. Jun. Jul. Aug. 0 u Brassó 554 m 50 42 14 36 (20,4) 58 127 148 66,5 (57,41 Márcz. Ápr. Szept. Okt. % Ev 26 48 76,5 47,5 (28,4) 694 mm A magasra emelkedő földtömegek megindítják a levegő fölszálló moz¬ gásait is, melynek következmenve a vizpára lehűlése és sűrűsödése: más¬ részt a hegységek az éjjeli akadálytalan kisugárzás folytán gyorsan lehűlnek es erre az őket környező melegebb levegőben ködöt idéznek elő (Heim) ; de hogy a jégkorszakban egyáltalában és így hazánkban is a csapadékviszonyok jóval kedvezőbbek voltak, bizonyítja 1 -szőr az, hogy e korszakban Kárpát¬ jaink jóval magasabbak voltak mint most ; 2- odszor a régi glecserek kiterjedése ; 3- adszor a régi glecsereken a hóhatár alacsony fekvése. Ez Paktsch (1. c.) szerint most a Magas Tátrára nézve 2300 m magasságban fekszik: Inkey (1. c.) pedig az erdélyi havasokon 3000 m-re teszi ; minthogy azonban a Javorinka-völgy glecserénekvége 970 m, a bialkavölgyi glecsere 930 — 940 m, a tarpatak- es poprád völgyi glecserek vége pedig körülbelül 1000 m magas¬ ságban feküdt, ez a központi Kárpátokra nézve a hóhatár vonalának sülye- desét legalább 800 m-re engedi becsülni és így az erdétyi havasokban 2000 m fölött feküdt volna. Hogy a jégkorszakban dúsabb csapadék hullott mint most, az ellen még azt is lehetne fölhozni, hogy e kor liőmérséke alacsonyabb és ennek következtében az elpárolgás erélye is csekélyebb volt. Hazánk viszonyai e tekintetben látszólag még kedvezőtlenebb világításban állnak előttünk. Neu- (36) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 37 mayr M. figyelmeztetett minket arra, hogy a Földközi tenger még csak a diluvális korban terjeszkedett ki kelet felé, és a miocanben még nem mosta a dalmát partot. Ebhez járul még azon körülmény is, hogy Alföldünk meg¬ szűnt a nagy ponti tenger medenczéje lenni és így a negatív bizonyítékok hosszú sorával állunk szemben. Ezek ellenében azonban a geológia ismét annyi közvetett bizonyítékot szolgáltat kezűinkhez, melyek kétségtelenné teszik, hogy mai szárazföldünk a diluviális korban bőven volt vízzel elárasztva. A ponti tenger elvonulása után a levantei leletek bizonysága szerint, melyek az évről-évre szaporodó talajfúrások következtében mindinkább napfényre kerülnek, Alföldünket szᬠmos nagyobb-kisebb édesvízi tó borította; a számos a Duna és Tisza felé irᬠnyított most száraz vízfolyás is tanúskodik arról, hogy folyók hatolták át ama tavakat és kiédesítették azokat ; a diluviális kor kőzeteinek hatalmas lera¬ kodásai, mint a minők a homok és a lösz, mindezek a jelenségek szólnak a vízben való nagyobb gazdagságáról és a valószínűség nagy, hogy a Fekete tenger és az Araltó környékei is hasonló hydrographiai viszonyokat tüntet¬ tek föl, mert a szármát tenger óriási, Bécstől Trójáig terjedő területet foglalt volt el. A nyugatra nézve is Zittel K. ketségbevonliatlan ténynek mondja, bog}' a szárazsága és kietlensége miatt elhirliedett Szahara még nem rég vízben való bőségnek és termékeny éghajlatnak örvendezett. Erről tanús¬ kodnak az erosio rendkívüli jelenségei, melyek ott láthatókés melyekhez hasonlókat az egész földkerekségen alig találunk : a barlangokban látható cseppkőkepzödmények és a mésztufa kolossális lerakodásai ma végkép vízsze¬ gény vidékeken, mely tufákban a télizöld tölgy (Quercus ilex L.) egy Afrikában már nem, de a Földközi tenger környékén honos faleveleit találták. Azállat- ésa növénygeographia a Szahara mai állat- és növényvilágában is olyan föl¬ tűnt typusokat talál, melyek határozottan a maitól eltérő éghajlatra vallanak. Mind eme jelenségek megczáfolhatják a csekélyebb elpárolgásra támaszkodó ellenvetést is, mert a nagyobb vízterület bizonyosan kiegyen¬ lítette az elpárolgás csekélyebb intenzitását is. A fogarasi havasok vidéken most is annyi csapadék hull mint a Magas Tátrában és minthogy a diluviális korban az európai szárazföldnek már meg volt mai alakja, biztosan föltehető, hogy mindkét vidék a jégkorszakban is egyforma csapadékban részesült. A glecsertudomány legjelesebb képviselői megegyeznek abban a nézetben, hogy a gíecser tünemény nyugatról, azaz az oczeán területé¬ ről kiindulva kelet fele, a szárazföld belseje felé mindinkább apadt ere¬ jében. Ezt mutatják a hóhullás mai viszonyai is, de mutatják a csapadék¬ viszonyok egyáltalában, a mint ez hazánk esőtérképen is látható (Schenzl). Fiume mellett az évi csapadék mennyisége 1600 mm, a fiumei tengeröböl hát¬ terét képező Kapellahegységben fölmegy 2000 mm-re, de az erdélyi havasok legfelsőbb régiójában már csak 1500 mm. (37) 38 STAUB MÓRICZ : Helyes az az állítás is, hogy kelet és délkelet felé a téli csapadék és a nyári csapadék közti arány az elsőnek hátrányára megváltozik, a mint ezt a következő összeállítás mutatja : Csapadék (az évi összeg %-aiban kifejezve) Nov. Decz. Jan. Febr. Máj. Jun. Jul. Aug. Tátracsoport. 5,9 6,4 4,4 4,7 10,6 13,5 14,8 12,5 Márcz. April. Szept. Okt. 6,1 6,7 8,1 6,2 Nov. Decz. Jan. Febr. Máj. Jun. Jul. Aug. Béli erdélyi vidék 5,3 5,5 3,4 4,3 12,7 17,0 14,8 10,2 Márcz. April. Szept. Okt, 6,4 7,7 7,5 5,3 A glecsertünemény ezen vázolt tüneményét bizonyítja az is, a mire szinten Partsch figyelmeztetett, hogy a legjelesebb kutatók (Viquesnel, F. v. Hochstetter, Neumayr M.) a Balkánfélsziget török- és görögországi havasaiban sehol sem tudtak glecsernyomokra akadni. Vájjon ama finom, világos kékes szürke, plastikus agyag, mely Felek mellett a palaszen feküjét és fedőjét képezi, az elolvadó glecservégnek iszapja-e? Ezt állítani részemről merészség volna; de tény az, hogy az iszap hosszabb időn át zavartalanul lerakodhatott, mire a hidegebb hőmérsékletet és a nedves levegőt kedvelő növények foglaltak rajta helyet, megéltek ott hosszabb időn át, mert elég vastag palaszénréteget alkottak. Erre ismét a havasok porrá zúzott kőanyaga került a lápos tóba, megsemmisítette a bús¬ komor növénytársaságot; zajló, rohanó viz vitte reá a hömpölyburkot és végkep eltemette ama flórát, mely bizonyítja, hogy a jégkorszak hatása elterjedt a deli Kárpátokra is, noha ezek talán még gyöngébb glecser -folya¬ moknak adtak szülőhelyet, mint az északi Kárpátok , miről nemcsak az álta¬ lam vázolt és föltételezett hőmérséki és csapadéké viszonyok tanúskodnak, hanem a glecserek mechanikai munkájának gyenge, még mindig kételyt keltő jelei, melyekre vonatkozólag Inkey Béla oly kritikus észszel nyilatkozott* * Kedves kötelességemnek tartom e helyen hálás köszönetét mondani a ni. tud. Akadémia matli.- és természettud. bizottságának az anyagi támogatásért, továbbá Porsche Emil urnák, teleki birtokos- és üveggyárosnak, ki Feleken való tartózkodásomkor mindenben a legelőzékenyebb módon elősegítette vállalkozásomat ; továbbá clr. Beck Günther lovag urnák, a bécsi cs. kir. udvari természeti', muzeum növénytani osztᬠlyának őrének és dr. Wettstein Rikhárd lovag urnák, a bécsi cs. kir. egyetem füvészkerti adjunktusa és egyet, magántanárnak, kik Bécsben való tartózkodásomkor az őrizetük alatt álló herbáriumokat a legnagyobb liberalitással bocsátották rendelkezésemre. Staub. (38) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 39 1. 1856. Zeuschner ... ... IRODALOM. Ueber eine alté Lángsmoráne im Thale des Bialy Dunajeoz. — Stzgsb. d. kais. Akad. d. Wiss. Bd. XXI. Heft 2. pag. 259—262. 2. 1857. Sonklar K. A. V. 3. 1863. Fuchs F. ... ... Eeiseskizzen aus den Alpen und Karpathen. p. 112. Die Centralkarpathen mit den náclisten Yoralpen, p. 177. 4. 1868. Stache G. Die Sedimentárscbichten dér Nordseite dér Hohen 5. 1869. Hauer F. ... Tátra. — Verhdlgn d. k. k. geol. Beicksanst. Wien. 1868. p. 324. Geologische Uebersichtskarte dér östr.-ung. Mon- archie. — .Jahrb. d. k. k. geol. Reiclisanst. Wien, Bd. XIX. p. 533. 6. 1870. Eliasz W. Illustrowany przewodnik do Tatr, Piennin i Szczaw- nie. Posen. 7. 1873. Szabó J. .... ... Egy moréna, -képződés a Mátrában. — Földtani Közlöny, II. köt. p. 233 — 241. 8. 1875. Török J. ... ... A jégkorszak nyomai Magyarországon s különösen Debreczen vidékén. — Természettud. Közlöny, VII. köt. 462—467. 1. 9. 1876. Peters F. K. 10. - PlLAR G _ ... Die Donau und ihr Gebiet. Spuren dér Eiszeit im Agramer Gebirge. — Verhdl. cl. k. k. geol. Eeichsanst. Wien, 1876. p. 233. 11. 1877. jACKE.andHoRNJoHNGlacial Drift in the North-Eastern Carpathiens. — Quart. Journ. of the Geol. Soc. of London. Vol. XXXIII. p. 673 — 681. 12. — Paul M. u. Tietze E. Studien in dér Sandsteinzone dér Karpathen. — 13. 1878. Tietze E. ___ ___ Jahrb. d. k. k. geol. Eeichsanst. Wien, Bd. XXVII. p. 87. Verhdlgn d. k. k. geol. Eeichsanst. Wien, 1878, 14. — Emericzy G. ___ p. 142—146. A magy. Kárpát-Egyes. Évkönyve. V. köt. 388. 1. — Jahrb. d. Ung. Karpathen- Ver. Bd. V. pag. 189. 15. — Eoth S. ... ... A völgy- és tóképződés a Magas Tátrában. — A magyar Kárpát- Egyesület Évkönyve. V. kötet 140—145. 1. 16. 1879. Matyasovszky J. A Magas Tátra geológiai vázlata. — A magy. Kár pát-Egyes. Évkönyve. VI. köt. 13 — 15. 1. - Jahrb. d. Ung. Karpathen- Ver. Bd. VI. pag. 17. 17. — Alth A. Sprawozdiania z badán geologicznych, przedsigw- zigtych w r. 1878 w Tatrach galicyskicli. — A lerakói physiogr. bizotts. kiadványa. XIII. 18. 1880. Xehring A. ... Ein Höhlenfund aus dér Hohen Tátra. — Glóbus, Bd. XXXVII. p. 312—314. (39) 40 STAUB MÓRICZ : 19. — Nehring A._ _ ___ 20. 1880. Kolbenheyer K. 21. 1881. Emericzy G. 22. — Lehmann P. 23. — RoTHPLETZ A. 24. — Roth S. 25. — Roth S. 26. — Roth S. 27. 1882. Roth S. 28. — Partsch J. 29. 1883. Primics Gy.„_ ... 30. 1884. Herbich F. 31. — Staub M. ... ... 32. — Staub M _ ... 33. 1885. Roth S. ... .„ Uebersicht über 24 mitteleuropáische Quartár- Faunen. — Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. Bd. XXXII. p. 484- — 486. Die Hőbe Tátra. — Tesclien. A Királyon- csúcsa. — A rnagy. Kárpát-Egyes. Évkönyve, VIII. köt. 432. 1. — Jahrb. d. Ung. Karpathen-Ver. Bd. VIII. pag. 445. Beobachtungen über Tektonik und Gletsclierspuren im Fogarascher Hochgebirge. — Zeitschr. dér Deutsch. Geol. Ges. Bd. XXXIII. p. 109. Das Diluvium um Paris und seine Stellung im Pleistocán. — Denkschr. d. Schweiz. Ges. f. d. ges. Naturw. Bd. XXVIII. 2. p. 106. Anm. 1. Az ó-ruzsini barlangok. — Természettud. Közlöny. 1881. évf. 138. füzet. Szepesmegve nehány barlangjának leírása. — Math. és Természettud. Közi. Kiadja a M. Tud. Akad. XVI. köt. 6. sz. Felső-Magyarország néhány barlangjának leírása. — A m. Kárpát-Egyes. Évkönyve. VIII. köt. 367. 1. — Jahrb. d. Ung. Karpathen-Ver. Bd. VIII. pag. 399. A Magas-Tátra és környéke barlangjainak leírása. — A m. Kárpát-Egyes. Évkönyve. IX. köt. 309. 1. — Jahrb. d. Ung. Karpathen-Ver. Bd. IX. pag. 333. Die Gletscher dér Vorzeit in den Ivarpathen und den Mittelgebirgen Deutschlands nach fremden und eigenen Beobachtungen. — Breslau, mit 4 Karten. A Fogarasi Havasok és a szomszédos Romániai Hegység geológiai viszonyai. — A m. kir. Földt. Intézet Évkönyve, VI. köt. 9. fűz. — Die geolo- gischen Verháltnisse dér Fogarascher Alpen u. d. benachbarten rumán. Gebirge. - Mitthlgn. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. VH. p. 283. Schieferkohlen bei Frek in Siebenbürgen. — Ver- lidlgn d. k. k. geol. Reichsanst. Wien, 1 884. p. 284. Adalék a feleki palaszén kérdéséhez. — Földtani Közlöny, XIV. köt. 522 -524. 1. Ein Beitrag zu den Schieferkohlen bei Frek in Siebenbürgen. - Verhdlgn d. k. k. geol. Reichs¬ anst. Wien, 1884. pag. 306. A Magas-Tátra déli oldalának hajdani jégárairól. Földtani Közlöny, XV. köt. 9 — 31. 1. (Magya¬ rul). — Die einstigen Gletscher auf dér Südseite dér Hohen Tátra (1. c. pag. 53 — 75). (40) MAGYARORSZÁG JÉGKORSZAKA ÉS FLÓRÁJA. 41 34. — Roth S. ___ 35. — Roth S. 36. — Lehmann P. .. 37. 1886. Zapalowicz H. 38. 1887. Roth S. ___ 39. 1888. Roth S. 40. — Roth S. _ 41. — Szabó J. 42. — Roth S. ... .. 43. 1889. Posewitz T. 44. — Inkey B _ 45. 1890. Posewitz T. Egykori jégáraktól karczolt kövek a Magas-Tátra déli oldalán. — Földtani Közlöny. XY. köt. p. 377 — 378 (Magyarul). — Gekritztes Geschiebe von dér Südseite dér Hohen Tátra (1. c.) p. 557 — 558. Egykori jégárak nyomai az Alacsony-Tátrában. — Földtani Közlöny. XY. köt. p. 378 — 380 (Ma¬ gyarul). — Spuren einstiger Gletscher in dér Niederen Tátra (1. c.) p. 558 — -560. Die Südkarpathen zwischen Retyezát und Königs- stein. — Zeitschr. d. Ges. f. Erdkunde Berlin. Bd. XX. p. 325. Jalirb. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien, Bd. 36. p. 582. A Magas-Tátra tavai. — Földrajzi Közlemények, XV. köt. p. 545. A hajdani jégárak nyomai a Magas-Tátra déli olda¬ lán. — Math. és Természettud. Közi. Kiadja a M. Tud. Akad. XXII. köt, 1. sz. A Magas-Tátra északi oldalának hajdani jégárjai. — - Földtani Közlöny. XVIII. köt. 337 — 367. 1. — Spuren einstiger Gletscher auf dér Nordseite dér Hohen Tátra (1. c.) pag. 395 — 431. A jégkorszak hatása Magyarországban. — A m. orvosok és természetvizsgálók Temesvárott tar¬ tott- vándorgyűlésének munkálatai 233. 1. — Földt. Közlöny. XVIII. köt. 367 — 372. 1. — Die Action dér Eiszeit in Ungarn (1. c.) pag. 431 — 437. A Magas-Tátra jégárairól. — ■ A m. orvosok és ter^ mészetvizsgálók 1888. aug. 21 — 27-éig Tátrafüre- den tartott XXIV. vándorgyűlésének munkálatai. 209—215. 1. A F'ekete-Tisza területe. — A m. kir. Földt. Intézet évi jelentése 1888-ról. 73 — 74. 1. — Jahrber. d. kgl. ung. geol. Anstalt für 1888. pag. 72. Az erdélyi havasok az Olt-szorostól a Vaskapuig. — Értekezések a Természettud. köréből, kiadja a M. Tud. Akadémia. XIX. köt. 1. sz. A Fehér Tisza területe. — A m. kir. Földtani Inté¬ zet évi jelentése 1889-ről 83 — 84. 1. — Jaliresb. d. kgl. ung. geol. Anstalt für 1 889. (41) 42 TÁRSULATI ÜGYEK. TÁRSULATI ÜGYEK. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1891. FEBRUÁRIUS 4-ÉN TARTOTT KÖZGYŰLÉSE. Jelen voltak : Dr. Szabó József elnöklete alatt Böckli János alelnök, dr. Ilos- vay Lajos, Lóczy Lajos, Gezell Sándor, T. Roth Lajos, dr. Sclimidt Sándor, dr. Petbő Gyula, Leutner Károly, Guckler Győző, dr. Szontagli Tamás. Petrik Lajos, Bernáth József, dr. Posewitz Tivadar, Franzenau Ágoston, Loczka József, Erős Lajos, dr. Braun Gyula, Melczer Gusztáv, Zimánvi Károly rendes tagok, dr. Staub Móricz első és dr. Szádeczkv Gyula másodtitkár. I. Elnök megnyitja a közgyűlést. (Az elnöki megnyitót lásd e füzet elején). II. Elnök bemutatja az 1890 februárius 5-én tartott közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét. III. Elnök felkéid Gezell Sándor és dr. Posewitz Tivadar tagtársakat a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére. IY. Első titkár fölolvassa az évi jelentését : Tisztelt Közgyűlés ! Midőn ötödizben van szerencsém hivatalos kötelességemnek megfelelően társulatunknak a lefolyt 1890 évben kifejtett tevékenységéről és állap óljáról jelen¬ tést tenni, teszem azt ama jó gazda érzetében, ki vagyoni mérlegének lezárásakor a jó sáfárkodás fölötti örömében sem fojtja el az aggályokat, ha az ismeretlen jövő esetleges baleseteit is számba veszi ; de félre tevén most az aggályokat, mondha¬ tom, hogy különös szerencsémnek tartom egy olyan társulatot tisztviselő minő¬ ségben szolgálhatni, mely mindenben a komoly munka jeleit adja -és fokozódó erővel vesz részt hazánk kulturális haladásában. Ha már a lefolyt évben tartott hat szakülésünk mindegyikén gyönyörködhettem azoknak változatos és tartalom- dús tárgysorozatán, még nagyobb az örömöm, midőn az évi mérleget összeállítom, íme nem kevesebb mint 26, a geológiát és ennek minden egyes segédtudományát felölelő előadást hallgattunk meg, melyekkel hazánk föld-, ásvány- és őslénytani viszonyainak ismeretét jelentékenyen elősegítettük. így megismertette dr. Szᬠdeczky Gyula a zemplénmegyei Nagy-Bári melletti lévő Pilishegy sajátságos szerke¬ zetét ; Bene Géza a resicza-dománi liasz kőszénbányák és környékének geológiai viszonyait és T. Roth Lajos bemutatta az alsó Duna mellett tett geológiai ész¬ leleteit. Kocsis János két előadásban közölte velünk a Bükkliegységnek a budako- vácsii környékbelivel egykorú faunáját és palaeozoi meg mezozoi mikrofaunáját és T. Roth Lajos meghatározta ama érdekes mediterránkorú kövületgyüjteményt, melyet levelezőnk Lunacsek József Felső-Esztergály környékéről küldött be tár¬ sulatunknak ; dr. Staub Möricz Myczinski Kázmér-nak a radácsi kárpáthomokkő¬ ből származó növénylenyomatokról szóló dolgozatának bemutatása alkalmával saját kritikai megjegyzéseit is előterjesztette, bizonyítani iparkodván, hogy e kárpát- homokkő dórája valószínűleg a zsilvölgyi lerakodásokkal egykorú. (42) TÁRSULATI ÜGYEK. 43 Hazánk ásványairól a lefolyt évben csak egy előadó, dr. Schmidt Sán¬ dor emlékezett meg, midőn a porkurai pyrit érdekes alakbeli sajátságait fejtegette. Fölötte érdekesek voltak a hazai ásványvizekre vonatkozó előadások. Dr. Traxler LÁszuó-nak a bereghmegyei ásványforrásokról szóló közleménye alkalmat szolgáltatott dr. Ilosvay Lvjos-nak az ásványvizek ismételt elemzésének a geológiára nézve fontos voltát fejtegetni és azt a Margit forrás vizének az 1877 és 1888 években végzett elemzése alapján meggyőzően bizonyítani. Ez előadása után dr. Ilosvay Lajos bemutatta a Sarolta- forrás chemiai elemzését. A hazánkra nézve oly fontos vizi kérdéshez dr. Szontagh Tamás a Sebes-Ivörös és a Pecze patak (Biharm.) vízállásáról szóló előadásával adott becses adalékot. Két vegyész tagtársunk, Kalecsinszky Sándor és dr. Muraközt Károly, kiki saját szerkezetű volumenometerét mutatták be, mely készülékek segítségével sike¬ rült nekik a testek fajsúlyának pontos meghatározása. Eme előadásokhoz sorakoznak azok, melyek hazánkon kivüli vidékekre vonatkoznak. E tekintetben élvezettel hallgattuk végig dr. Szabó József elnökünk¬ nek Mull szigetéről és azután az awaruitról szóló előadásait ; Erős Lajos bemu¬ tatta a párisi medenczéből a Cerithium giganteum ritka példányát ; dr. Staub Móricz pedig gácsországi fosszil növények érdekes sorozatát. Yégre megemlítjük dr. Schmidt Sándor értekezését a délausztráliai zirkon- és almandinról ; valamint Melczer GuszTÁv-ét a coloradói topázkristályokról. Szaküléseinken ezeken kivül még egynéhány jeles munka lett bemutatva, így referált dr. Posewitz Tivadar dr. Félix .János és Lénk H. Mexikó geológiájᬠról szóló munkájok első részéről ; dr. Staub Móricz Conwentz H. a borostyánkő flóráját tárgyaló klasszikus munkájáról és dr. Szabó József elnökünk gr. Széchenyi Béla ázsiai útjának tudományos eredményeit magában foglaló nagy munka első kötetéről. E könyv tartalmának oroszlánrészét tisztelt tagtársunk, Lóczy Lajos írta, ki vele méltó helyet vívott ki magának báró Richthofen Ferdinánd oldala mellett. Valahányszor ezentúl China geológiájáról lesz szó, e két tudós nevét mindig együttesen fogják fölemlíteni. Tisztelt elnökünk különös örömmel mutatta be a fiatalabb nemzedék egyik tagjának e jeles művét és figyelmeztette ez által társulatunk titkárát arra a kötelességére is, hogy társulati beszámolójában ama kiváló dolgokról is emlékezzék meg, miket tagtársaink a társulat körén kivül is miveinek és midőn ez intést megértem, azt hiszem, tisztelt közgyűlés, hogy nem követek el indiscretiót, ha bemutatom ama klasszikus munkát, melyet tisztelt elnökünk fejezett be a lefolyt évben. íme tisztelt közgyűlés, itt fekszik előttünk Selmecz környéke geológiai leirásának vaskos kötete, mely ép úgy mint Lóczy munkája nemcsak a magyar geológiai irodalomnak fogja díszét képezni. Tisztelt elnökünk e művével legméltóbban üli meg negyven, illetőleg negyvenegy évi tanároskodásának és kutatásának ünnepét. 0 tavaly visszautasította hódolatunk és szeretetünk minden zajosabb nyilvánítását és ma viszonozza jó indulata szándékunkat egy klasszikus munkával. A tisztelt közgyűlés bizonyosan velem egyetértőleg azt kivánja, hogy tisztelt elnökünknek legyen megadva az erő és az idő, hogy e munkáját követhesse még egynéhány. Nem mellőzöm hallgatással dr. Schmidt Sándor a Drágakövekről irt csi¬ nos munkáját sem, mely különösen oktató irodalmunkban érzékeny hézagot (43) 44 TÁRSULATI ÜGYEK. tölt ki és ezer meg ezer olvasó kezébe kerülvén, az élettelen világ iránt föl fogja kelteni az érdekeltséget. A közlemények ama bősége, melyet szaküléseink nyújtottak, a meny¬ nyire csak lehetséges volt, Közlönyünk tavalyi kötetében meg is jelent; azonban engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy arra is figyelmeztessem, misze¬ rint Közlönyünk tavalyi, azaz XXik kötete tulajdonkép jubiláris kötet, mert a társulat kiadványainak XXY-ik kötetét képezi. Társulatunk 1850-ben kez¬ dette meg működését, de csak 1856-ban adhatta ki közleményeinek első köte¬ tét (Munkálatok első füzete) és még ez sem látott volna akkor napvilᬠgot, a mint azt az akkori első titkár az előszóban mondja: «Ezen füzettel kezdi meg a magyarhoni földtani társulat tudományos munkálatainak kiadᬠsát ... és még ezen kiadás is lehetetlenné vált volna, ha ezt magas pártfogójᬠnak, herczeg Eszterházy Pál 0 Nagyméltóságának fényes bőkezűsége lehetővé nem teszi. » Közlönyünk eme előfutárja összesen nem egészen öt íven csak három eredeti közleményt tartalmaz, ugyanis Kováts GYULÁ-tól az erdőbényei és tállyai fosz- szil növények leírását és Pettkó JÁNos-tól a Morva partján fekvő területnek geológiai fölvételét. A kötethez azonban 7 tábla és egy földtani térkép van mellékelve ; - Közlönyünk XXY-ik kötete pedig tartalmaz 15 eredeti közleményt, 7 ismertetést és irodalmi rovatában 26 referátumot. Terjedelme meghaladja a 30 ivet, melyhez 5 tábla van mellékelve. A nagyobb dolgozatok közül különösen egy vette Közlönyünk terjedelmét nagyobb mértékben igénybe és ez Böckh János alelnökünk által néhai Zsigmondy YiLMüs-ról írt életkép. Ez örökre Közlönyünk egyik díszét fogja képezni, mert alelnökünk ez életképben nemcsak az embert, a hazafit és a tudóst jellemezte, hanem korunknak hű képét is adta, mely kor, ha itt nem találnék ecsetelve, talán feledésbe ment volna. Zsigmondy Vilmos pedig, ki oly szerencsés volt, hogy még halála előtt hazáját boldognak, tudományát haladni és törekvéseit megjutal¬ mazva láthatta, még ebben a tekintetben is a boldogok közé számíthatná magát, hogy sikerült neki olyan baráti szívet is megnyerni, mely önzetlen nemesség sugalta tollal örökítette meg emlékét. Közlönyünk mintegy negyedrészét az idegen nyelvű pótlék foglalja el és midőn tisztelt tagtársaim azt átlapozgatják, ama elismerést reméli a szerkesztő, hogy a Közlöny ezen részével eleget tesz ama okvetlenül kielégítendő szükséglet¬ nek, hogy társulatunk intenzív tevékenységéről a külföld is tudomást vegyen. Az elismerés kifejezését annál inkább kéri a szerkesztő, mert fölmerültek han¬ gok, melyek eljárását germanizálásnak mondják. Kérdem, tisztelt közgyűlés, hazafiatlan dolog-e az, ha a magyar tudós munkájának biztosítjuk a nagyobb olvasókört ? Hazafiatlan dolog- e az, ha a magyar tudós kiteszi munkáját a nem¬ zetközi bírálatnak és hazafiatlan dolog-e az, ha ezt egy nagy nemzet nyelvén tesz- sztík, melynek kultúrájából átvettük és átveszszük azt, a mit jónak és saját boldo¬ gulásunkra alkalmasnak tartunk ? Hivatalbeli elődöm és szaktársam Kováts Gyula imént említett két dolgozata még most is teljesen megőrizte becsét a világ- irodalomban, a mit annak köszön, hogy társulatunk vezérférfiai már akkor is bölcs belátásukban elhatározták, hogy két nyelven publikálják a társulati tagok köz érdekű munkálatait. A Közlöny melléklete gyanánt vettük a lefolyt évben is a m. kir. földtani (44) TÁRSULATI ÜGYEK. 45- intézet «Évi Jelentését 1889-re» és a m. kir. földtani intézet «Évkönyve» YlII-ik kötetének 9-ik, és IX-ik kötetének 1-ső és 2-ik füzetét. Mindkét rendbeli kiadvány becses adalékokat szolgáltatnak hazánk geológiai ismeretéhez. A «Jelentés» sze¬ rint tisztelt tagtársaink, a m. kir. földtani intézet tagjai az 1889 évben 1853,oi km2-nyi területet térképeztek, mihez járul még a bányafőgeolog által föl¬ vett 14,38 km2. így serényen folyt a munka Krassó-Szörénym egyében, hol T. Roth Lajos a Majdán, Lissava és Stájerlak közt elterülő vidéken, Halaváts Gyula Bogsán környékén, dr. Schafarzik Ferencz a Csernavölgyben és Böckh János igazgató is foglalkoztak a geológiai fölvételekkel. Dr. Szontagh Tamás különösen Nagyvárad környékén és a Sebes-Körös völgyének bal partján folytatta tanulmányait ; dr. Primics György mint volontár Bihar- és Iíolosmegye határán a Ylegyásza vonulatában járt ; Aradmegyében dr. Pethő Gyula a Kodru hegység legmagasabb tömegének az Izoi gerincznek környékén és a Fehér-Körös jobb partján munkál¬ kodott. Hazánk északkeleti vidéke is mindinkább pontosabb fölvétel alá kerül most már, mert dr. Posewitz Tivadar Máramarosmegyóben a Fehér-Tisza területét tanulmányozta. Gesell Sándor folytatta a nagybányai bányavidék bányageologiai fölvételét, melynek eredménye rendkivül érdekesnek Ígérkezik, minthogy e terü¬ let a fölszínen már évekkel ezelőtt dr. Hofmann Károly által lett fölvéve. Az Évi Jelentés-ben beszámol Kalecsinszky Sándor a m. kir. Földtani intézet chemiai laboratóriumában végzett munkálatairól is. Bányász tagtársaink dolgozatai ama három értekezés, mely a m. kir. föld¬ tani intézet Évkönyve IX-ik kötetének első füzetét foglalja el. Ott értekezik Martiny István a Szent-Háromság-aknai mély mívelésről Yihnyén ; Bothár Gyula az O-Antaltárnai Ede-Reményvágat geológiai szerkezetéről és Pelachy Ferencz adalékot szolgáltat a Nándor Koronaherczegtárna geológiai szelvényéhez. Sel- meczbányai tagtársaink különben a lefolyt évben is buzgó tevékenységet fej¬ tettek ki. Az Évkönyv idézett kötetének második füzetében dr. Lörenthey Imre a nagy- mányoki (Tolna-m.) pontusi emeletről és faunájáról értekezik ; végre az Évkönyv YlII-ik kötetének 9-ik füzetében dr. Jankó János terjedelmes tanulmányt közöl a Nilus deltájáról, melyet részint saját tapasztalatból, részint a reá vonatkozó irodalom alapos tanulmányozásából ismer. Szépen jellemzi a harczot, mely ott évszázadok óta a természet és az ember között fenáll és a mint mindketten a Nilus torkolatᬠnak átalakításán fáradoznak. A m. kir. földtani intézet eme kiadványai mindössze 20 nyomtatott ívet foglalnak el és 5 tábla van ezekhez mellékelve. Társulatunk tagjai ennél fogva a lefolyt évben mindössze 50 nyomtatott ivet és 10 táblát vettek évdíjuk fejében. És most, tisztelt közgyűlés áttérek jelentésem kevésbé örvendetes részére. Sajnálattal kell jelentenem, hogy a lefolyt évben is tagjaink száma nemcsak hogy nem szaporodott, sőt ellenkezőleg apadt. Az örökítő tagok sora ugyan növekedett egygyel ; de míg az 1889 év végén rendes tagjaink névjegyzéke 341 nevet foglal magában, addig a lefolyt év végén csak csak 339 nevet igtatkattam a névsorba. A legtöbb áldozatot követeli tőlünk a halál, a közömbösség és talán az anyagi viszonyok szűk volta is. Halottjainkhoz, kiknek elhunytét már a múlt év elején voltam kénytelen a tisztelt közgyűlésnek tudomására hozni, sorakoztak (45) 46 TÁRSULATI ÜGYEK. még az év folyamában tiszteleti tagjaink díszes sorából elnökünk részéről meg¬ nyitójában méltóan ünnepelt Hébert Edmond ; rendes tagjaink sorából pedig Brzorád Rezső földbirtokos Mogyoróson, dr. Kubacska Hugó m. kir. bányatanᬠcsos és a körmöczbányai pénzverő hivatal igazgatója és végre Rieger .János, m. kir. bányatanácsos Sebeshelyen. Rendkívül sajnálom, hogy elhunyt társaink életpᬠlyájáról oly keveset bírtam megtudni, hogy emlékük iránt nem róhatom le a szokott módon tiszteletemet. Tisztviselő karunk is érzékeny veszteséget szenvedett. Elhagyta negyed¬ évszázadon át buzgólkodó pénztárosa, Czanyuga József. Társulatunk levéltárában kutatván, arra bukkantam, hogy Czanyuga József társulatunk ügyét mint könyv- tárnok máraz 1866 évben kezdette szolgálni; legalább az idézett évben tartott közülésen mint könytárnok tett a társulat könyvtáráról jelentést ; ez alkalommal újra lett könyvtárnoknak megválasztva és e minőségében szerepelt még az 1867-ben tartott közülésen. Az 1869 februárius 27-én tartott közgyűlésen meg- bizatott a visszalépő dr. Wagner Dániel helyébe a társulati pénztár kezelésével és e tisztségben egészen a lefolyt év deczember haváig hiven és lelkiismere¬ tesen szolgálta társulatunk ügyeit. Nem annyira agg kora mint inkább szem¬ baja, mely miatt műtétnek is kellett magát alávetnie, kényszerítették arra, hogy viselt tisztségét visszategye a választmány kezébe. Ez utóbbi őszinte sajnᬠlattal vette tisztelt pénztárosunk e lépését tudomásul és azzal tűntette ki csekély¬ ségemet, hogy titkári tisztségemet a pénztároséval is egyesítette. A választmány kéri a tisztelt közgyűlést, hogy ezen ténykedését helybenhagyni méltóztatnék és a tisztelt választmány e kéréséhez csatolom a magamét is, már csak azért is, mert a bizalom ama kitüntető nyilvánulását a társulat iránt odaadó szolgálattal kívᬠnom viszonozni. A választmány továbbá a tisztelt közgyűlésre bízza azt, hogy Czanyuga József volt könyvtárosunk- és pénztárosunknak a negyedévszázadot meghaladó kitűnő szolgálataiért köszönetét fejezze ki. Két bizottságunk, a térkép- meg a földrengési bizottságok is buzgólkodtak a lefolyt évben. A körülményekben rejlik a késedelem, melynek következtében még nem mutathatom be kiadandó geológiai térképünket. Lóczy Lajos tevékeny tagtársunk a munka oroszlánrészét akarta magára vállalni és mi örömmel is engedtük azt neki át, mert tudtuk, kire bízzuk ; azonban időközben Lóczy élet¬ folyásában nevezetes fordulat állott be. A tudományos egyetem geográfiái tan¬ székére való meghivatása folytán, mi mellett még műegyetemi tanszékét is meg kellett tartania, a bizottság részéről kíméletlenség lett volna, ha Lóczy tagtársunk vállaira nehezedő terhen nem könnyít. Nem örömest látta a bizottság kebelé¬ ből való távozását és annak nevében ismétlem köszönetét a térképünk körül kifejtett fáradozásáért. Az előkészítő munkálatok most javában folynak és néhány hét múlva hozzáfoghat a kivitellel megbízott mtíintézet a végleges munkához. Földrengési bizottságunk két előadója, dr. Schafarzik Eerencz és dr. Koch Antal is sziinetlenűl végezik a bizottság teendőit és rövid idő múlva kimerítő jelentést várunk. Mint eddig, a lefolyt évben is fenakadás nélkül állott főn a bel- és külföldi testvértársulatokkal való csereviszony, melyet a «LaNuova No tarisi a » és a «Köny- vészeti Lapok" szerkesztőségeivel is megkötöttünk, úgyhogy 1890 végén 59 tudós (46) TÁRSULATI ÜGYEK. 47 testülettel cseréltük kiadványainkat. E szám azonban jóval nagyobb, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a m. kir. földtani intézet utján is állunk egyéb, a százat meghaladó testülettel csereviszonyban. Es midőn így jelentésem végéhez jutok, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy még azokról is megemlékezzem hálával, kik nagyobb, kisebb mérték¬ ben támogatták társulatunkat. Itt első sorban országunk képviselőtestületét, magas pártfogóinkat, hg. Eszterházy Miklós ő Főmagasságát és a m. tud. Aka¬ démiát kell fölemlíteni. A cs. és kir. Dunagőzhajózáú társulat budapesti vezér- igazgatóságának 1890-ben is köszöntünk egy személyre szóló szabad menetjegyet ; tiszteletbeli tagunk Semsey Andor fedezte n. Zsigmondy Vilmosnak a Közlönyhez mellékelt arczképét ; Inkey Béla alaptőkénk javára átengedte irói díját és özv. Tóth Agostonné ő nagysága a lefolyt évben is évdíjjal szaporítja boldogult férjének alapítványát. Könyvadományokat köszönünk a danzigi természettudo¬ mányi társulatnak, az osztrák cs. k. földmivelésügyi minisztériumnak, levelező tagunknak dr. Félix János úrnak Lipcsében, tiszteleti tagunknak dr. Stache Guido urnák Becsben, dr. Wülfing E. A. urnák Heidelbergában ; tagtársunknak Szigmeth Károly urnák Debreczenben, Agassiz A. tanár urnák New-Yorkban, tiszteleti tagunknak James Hall urnák New-Havenben, Vadona János urnák és a m. orvo¬ sok és természetvizsgálók vándorgyűlése állandó központi bizottságának. Fogadják az illetők e helyen is köszönetünket. Ezzel bevégezem hivatalos jelentésemet. V. Az elnök a közgyűlés elé terjeszti a titkári jelentésben foglalt következő indítványokat, ugyanis : a ) Czanyuga József úrnak a társulat volt pénztárnokának hosszú és buzgó működéséért köszönet szavaztassák, mit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. b ) dr. Staub Móricz első titkár, kit a választmány a társulat pénztárának ideiglenes kezelésével megbízott, maradjon továbbra is pénztárnok, mit a közgyűlés szintén helyesléssel fogadott. c ) Mondjon a közgyűlés köszönetét Lőczy Lajos választmányi tagtársnak, Magyarország geológiai térképének érdekében tett fáradozásáért. A közgyűlés örömmel szavazza meg a köszönetét. d ) Mondjon a közgyűlés köszönetét a m. tud. Akadémiának a gyűlésterem átengedéséért. A közgyűlés ezen indítványhoz is hozzájárul. VI. Ezzel kapcsolatban elnök jelenti, hogy árvíz esetén az akadémiának föld¬ szinti három termére szüksége lesz, ez esetben tehát az ülések megtartására más helyiségről fog kelleni gondoskodni. Tudomásul szolgál. VII. Első titkár bemutatja a tavaly kiküldött pénztárvizsgáló bizottság jelen¬ tését, a mely szerint a pénztári könyvek és a pénztári kezelésre vonatkozó okmᬠnyok rendben találtattak. Tudomásul vétetik. VIII. Első titkár bemutatja az 1890 évi pénztári forgalomról való jelentését. Észrevétel nélkül tudomásul vétetett. (47) 48 TÁRSULATI ÜGYEK. PÉNZTÁRI JELENTÉS a magyarhoni földtani társulat 1890-ik évi pénztári forgalmáról, pénztárának és vagyo¬ nának állásáról az 1890-ik év deczember hó 31-én. I. Az alaptőke állása 1890. végén. Értékpapír Készpénz Kötelezvény ] . Az 1 889 évről áthozatott 9700 frt - -kr. 44 frt 57 kr. 525 frt — kr. 2. Kaufmann Camill örökítő tag- díja . - « - - « 1 00 « — « — « — (( 3. Adományok ... _ ... _ - H - « 25 « — « — « — <( 4. Örökítő díj után eső kamatok ... - « - ■ <( 15 « — • « — (i — (t 5. Részletfizetés örökítő nyilatko- zat alapján _ ... ... _ - (( - ■ « 25 « — « — « — « Összesen ... 9700 frt — kr. 209 frt 57 kr. 525 frt — kr. Ebből levonandó : 1. A vásárolt értékpapírok ára ... - « - « 200 « 7 9 « — « — « 2. A részletfizetés által történt törlesztés _ . ... ... _ — « — « — « — « 25 « — « Marad 9700 frt — kr. 8 frt 78 kr. 500 frt — kr. Ehhez hozzáadandó : A vásárolt értékpapírok névértéke 200 « — « - « - (( - « - « Az alaptőke tényleges állása 1890. végén : ... ... ... ... ... 9900 frt - kr. 8 frt 78 kr. 500 frt — kr. Az alaptőke ezek szerint az 1889 évhez képest 139 frt 21 krral szaporodott. II. A forgó tőke 1890 évi bevételei és kiadásai, összehasonlítva az előirányzattal. a) Bevétel: Előirányozva lett Tényleges bevétel 1890-re. 1890-ben. 1. Pénztári maradék 1889 végén ... ... ... 6 frt 78 kr. 6frt 78 kr. 2. Herczeg Eszterházy Miklós évi adománya 3. Országos segély ... ... .. . ... ... .. 4. Alapítványi kamatok.. .. ... ... 5. Takarékpénztári kamatok ... ... ... _ 6. Evdíj -hátralékok ... . . ... 7. Evdíjak ... . . ... ... ... _ ... - 8. A selmeczbányai fiókegyesület járuléka ... 9. Előfizetések ... . . ... .. 10. Oklevéldíjak ... _ ... ... — ... 1 1 . Eladott kiadványok _ ... ... — — 12. Megtérült postaköltség ... _ ... — 13. Rendkívüli bevétel (Semsey Andor adománya) 420 « — (( 420 « — 1000 (( — « 1000 (( — 495 (( — « 500 « - — 15 (( — )) 12 « 44 50 « — (( 40 « — 1350 (( — (( 1381 « 05 116 « — « 105 <( — 225 (( — (( 180 (( 89 20 « — (( 30 « — 25 « — « 13 « 50 10 « — « 8 « 04 — « — (( 40 (( — 3732 frt 78 kr. 3737 frt 70 (48) TÁRSULATI ÜGYEK. 49 b) Kiadás. «Földtani Közlöny# ... — — — M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentésének különlenyomatái ... - — Tisztviselők tiszteletdíja Titkársegéd tiszteletdíja ___ ... — — Szolgák fizetése és jutalomdíja ... ... — Postaköltségek ... .... — — — — Oklevelek kiállítása és egyéb nyomtatványok Iroda- és vegyes költségek Előre nem látott kiadások Előirányozva lett Tényleges kiadás 1890-re. 1890-ben. 2300 frt — kr. 2215 frt 96 la- 200 « - « 155 « 58 (( 700 « - « 700 « — Isis » in Dresden, Jhrg. 1889. Januar — December. Dresden 1889- 1890. Smithsonian Institution Bureau of Ethnology : Pilling J. C., Bibliography of the Iroquoian Languages. Washington 1888. H. Holmes William, Textilé Fabrics of ancient Peru. Washington 1889. Thornas Cyrus, The circular, square, and octogonal Earthworks of Ohio. Washington 1889. Pilling James Constantine, Bibliography of the Muskliogean Languages Was¬ hington 1889. Thornas Cyrus, The problem of the Ohio Mounds Washington. 1889. Természetrajzi Füzetek. Kiadja a m. nemzeti Múzeum. XII. köt. 4. füzet ; XIII. köt. 1 - 3 füzet. Budapest, 1 890. Természettudományi Füzetek.. XIV. köt. 1 — 4 füzet. Temesvár, 1890. Transactions of the XX. and XXI. Annual Meetings of the Kansas Academy of Science, (1887 — 88). Vol. XI. — Topeka, 1889. Transactions of the North of England Institute of Mining and Mechanical Engineers. Vol. XXXVIII. parte. IV -V. — Newcastle-upon-Tvne, 1890. (56) AJÁNDÉKOK. 57 Transactions of the Geological Society of Australasia Yol. I. Part. Y. — Mel¬ bourne 1891. Transactions of the Wisconsin Academy of Sciences, Art, and Letters Vol. YII. 1883 — 87. Madison, Wisconsin 1889. Transactions of the Wagner Free Institute of Science of Philadelphia Yol. 2. Philadelphia 1889. Turisták Lapja. Kiadja a M. Kárpát-egyes, budapesti oszt. II. évf. Budapest 1890. Ungarische Montan-Industrie-Zeitung, YI. Jahrg. 1 — 21. Nr. Budapest, 1890. Verhandlungen dér k. k. Geologischen Reichsanstalt. .Jhrg. 1890. Wien, 1890. Verhandlungen dér kais. königl. zoologisch-botanischen Gesellscliaft in Wien, Bd. XL. Wien J 890. Verhandlungen des Naturforsclienden Vereines inBrünn, XXVII. Bd. 1887 — 1888. Brünn 1889. Ajándékok. — (Geschenke.) A m. tud. Akadémiától : ((Akadémiai Értesítő#. I. köt. Budapest 1890. ((Matliematikai és Természettudományi Értesítő# VIII. köt. 3 — 9. sz. IX. köt. 1. fűz. Budapest 1890. Értekezések a Természettudományok köréből. XIX. köt. 7 — 10. sz. XX. köt. 2 — 3. sz. Budapest 1890. Siegmeth Károly úrtól Debreczenben : Az aggteleki cseppkőbarlang. Eperjes 1890. A m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének áll. közp. bizottságától : A m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének története 1840-től 1890-ig. — S.-A.-Ujhely 1890. Az osztrák cs. kir. földművelésügyi miniszteri unit ól : Bilder von den Kupferkies-Lagerstátten bei Ivitzbühl und den Schwefel-Lager- státten bei Swoszowice. — Wien 1890. Hébert Edmond családjától : Discours prenoncés sur la tömbe de M. Edmond Hébert. Stache Guido úrtól Bécsben : Die liburnische Stufe und dérén Grenz-Horizonte, Wien 1889. Fragmente emer afrikanischen Kohlenkalkfauna aus dem Gebiete dér West- Sahara. Wien 1883. Die Wasserversorgung von Pola. Wien 1889. A danzigi természettudományi társulattól : Conwentz H., Monograpliie dér baltischen Bernsteinbáume. Danzig 1890. Agassiz A. úrtól Cambridgeben : Annual Beport of the Ourator of the Museum of comparative Zoology et Havard College etc. fór 1888 — 89. Cambridge 1889. Draghicenu M. M. úrtól : Erláuterungen zűr geologischen Uebersichtskarte des IvönigreichesBumánien. Wien 1890. Wülfing E. A. úrtól Heidelbergben : Beitrag zűr Kenntniss des Krvokonit. (57) 58 AJÁNDÉKOK. Berechnung dér chemischen Formel dér Turmaline nacli den Analysen von R. B. Riggs. Ueber einen Apparat zűr Herstellung von Krystallschl ifién in orientirter Lage. Ueber eine Yorricbtung zum raschen Wechsel dér Beleuchtung am Mikroskop. Dr. Félix János úrtól Lipcsében : Beitráge zűr Kenntniss dér Gattung Protosphyraena Leidy, Berlin 1890. Hall James úrtól Albanyban : Report of the State Geologist giving an account of tlie condition of the work upon which he is engaged. — Albany, 1884. Report of the State Geologist fór the year 1883, 1884, 1885, 1886. (4 köt.) Albany 1884 — 1887. Annual Report (30-, 31-, 35-, 36-, 37-th) on the New-York State Museurn of Natural History by the regents of the University of the State of New-York (1879- 1886). Report of the State Geologist. fór the year 1882. Albany. 1883. Annual Report (41 -, 42-th) of the trustees of the State Museum of Natural History fór the year 1887, 1888. Albany 1888 — 9. Annual Report (33- and 34-th) of the State Museum of Natural History. Albany 1880 — 1. Natural-History of New-YTork. vol. V. part. I. (1, 2) vol. Yí. VII. Albany 1884—1888. Vadona János úrtól : Report of the RoyalSocietv of Tasmania fór the year 1885, Tasmania 1886. Papers and proceedings of the Roval Society of Tasmania fór 1884 and 1885- (két kötet). The official Hand-book of Tasmania bv Thomas C. Just, 2m. Edition 1883. A Study about the River Murray by S. Pollitzer C. E. Adelaide 1883. The Atlantic and Gulf Coast Canal and Okeechobee Land Company. Phila¬ delphia 1885. 40-tli Annual Report of City Trusts, Philadelphia 1884. Végre még a következő kiadványokat : Boletin dél Instituto geografico Argentino N. kötet 10 — 12. füzet. Buenos- Ayres 1889. Boletin da Commissao geografica e geologica da provincia de S. Paulo No. 1 — 3. S. Paulo 1889. Rules fór Electrical Installations. Melbourne 1889. The Transactions of the Academy of Science of St. Louis. vol. Y. No. 1 et 2. 1886 — 1888. St. Louis 1888. Boletin de Minas etc. Anno VI. Nro. 1. 2. Lima 1890. CBeT0CTe$aHCKH XpttcoByjL y Eeiiy. 1889. Kelt Budapesten, 1890 deczember 31-én. Dr. Staub Móricz. első titkár. (58) A TÁKSULAT TISZTVISELŐI. 59 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselői, A . választattak az 1 889 februárius 1 3-án tartott közgyűlésen az 1 889 — 1 892 tiienniumra. FUNCTIONÁRE DÉR UNGAR. GEOLOG. GESEL LSCHAET, gewahlt in dér am 13. Február 1889 abgehaltenen Generalversammlung für das Triennium 1889 — 1892. Elnök (Prasident) : Dr. szentmiklósi Szabó József, kir. tanácsos s több bel- és külföldi rend lovagkeresztese, az edinburgi és bolognai tud. egyetem tiszt, tudora, a budapesti m. kir. tud. egyetemen az ásvány- és földtan ny. r. tanára ; a magyar tudom. Akadémia igazgató tagja és Ill-ik (mathematikai és termé¬ szettudományi) oztályának titkára ; számos bel- és külföldi tudományos társu¬ lat tiszteleti, külső, rendes és levelező tagja, stb. Alelnök (Viceprasident) : Böckh János, m. kir. min. osztálytanácsos, a m. kir. földtani intézet igazgatója, a m. tud. akadémia levelező tagja ; a bécsi cs. kir. földtani intézet levelezője. Titkárok (Secretáre) : Első titkár dr. Staub Móricz tanár; másodtitkár dr.. Szádeczky Gyula. Pénztáros (Cassier) : Czanyuga József. Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.) Gezell Sándor. dr. Hofmann Károly. dr. Ilosvay Lajos. Kalecsinszky Sándor. dr. Krenner József Sándor. Lóczy Lajos. dr. Pethö Gyula. Petrik Lajos. Koth Lajos (telegdi). dr. Schafarzik Ferencz. dr. Schmidt Sándor. Semsey Andor. A földrengési bizottság tagjai: (Mitglieder dér Erdbeben-Commission.) Elnök (Prasident) : Dr. szentmiklósi Szabó .József. Előadó (Referent) : Dr. Schafarzik Ferencz. Tagok (Mitglieder) : pmdniki Hantken Miksa. Lóczy Lajos, dr. Szontagh Tamás, Válya Miklós. Az erdélyrészi előadó : (Referent für die siebenbürgischen Landestheile.f Dr. Koch Antal. (59) 60 TAGOK NÉVSORA. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK NÉVSORA az 1890-iki évben. VERZEICHNISS DÉR MITGLIEDER DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESEL LSCHAFT mi Jahre 1890. Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag választási évét jelenti. A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. Pártfogó. (Protektor.) Galanthai herczeg Esterházy Miklós, Edelstetten herczegi grófja, Fraknó örökös ura, az Aranygyapjas Rend Vitéze, a Magyar királyi Szent-István rend középkeresztese, a Hannoverai Gnelpk-rend kardos nagy keresztjének birto¬ kosa, a császári orosz Szent- Anna-rend commandeurje, cs. kir. kamarás, Sopronmegye örökös főispánja, cs. és kir. őrnagy sz. k. — Bécsben, 1856. Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitg’lieder.) Bevrich E., a berlini egyetemen a palaeontologia tanára, Európa geológiai térképe ügyének egyik igazgatója stb. Berlin 1886. Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geológiai társulat titkára, London 1886. Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geológia tanára, a nemzetközi geológiai kongresszus és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886. Dana .James, Dwiglit, a Yale-College-on a mineralogia és geológia tanára, New- Hawen, Connecticut államban, 1886. Daubrée A., az Institut tagja s a természetrajzi múzeumon a geológia tanára, Páris 1886. Ettingsbausen Constantin báró, cs. és kir. kormánytanácsos, egyetemi tanár, Graz 1883. Hall James, állami geológus s az állami természetrajzi múzeum igazgatója Al- banyban, New- York államban 1886. Iiauer Ferencz, lovag, csász. és kir. udvari tanácsos, a cs. k. természetrajzi udvari múzeum intendánsa, Becs 1867. (60) TAGOK NÉVSORA. 61 (t) Hébert E., az Institut tagja s a Sorbonneban a geológia tanára, Páris 1886. (meghalt 1890. április 4-én). Prestwich J., az oxfordi egyetemen a geológia tanára, a londoni Ptoyal Society tagja s a londoni geológiai társulat alelnöke, London 1886. Riehthofen Ferdinand báró, egyetemi tanár, Lipcse 1883. Semsei Semsey Andor, földbirtokos, am. nemz. múzeum ásványtári osztályának tiszt, fó'-ó're, a m. tud. akadémia és a kir. m. természettudományi társulat tiszteleti tagja, Budapest 1876. Stacbe Guidó, cs. k. főbányatanácsos és a cs. és k. geológiai intéz, aligazgatója, Bécs 1872. Stur Dénes, cs. és kir. udvari tanácsos, a cs. és k. geológiai intézet igazgatója, - Bécs 1880. Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geológia tanára s az osztrák Reichsrath tagja stb., Bécs 1886. Zittel Károly Alfréd, a müncheni egyetemen a geológia és palasontologia tanára,. München 1883. Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.) Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. Buda Adám, földbirtokos, Bea (1866) 1885. Dr. Félix János a palseontologia magántanára a lipcsei egyetemen. 1888. Hazslini Hazslinszky Frigyes, collegiumi igazgató, a m. tud. akadémia rend. tagja,. Eperjes 1888. Korniss Emil gróf, Budapest 1880. Majláth Béla, Budapest 1873. Müller Károly, Villány 1875. Dr. Boccatagliata Péter, Nápoly 1885. Báró Splény Béla, ny. min. tanácsos, Budapest 1888. Széllé Zsigmond, Dunaföldvár 1882. Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. Andrássy Manó gróf, országgv. képviselő, Budapest 1885. Budapest fővárosa 1881. Csáky László gróf, v. b. titk. tanácsos, országgy. képviselő, Budapest 1885. Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. Eszakmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság, Budapest 1885. Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. Kőszénbánya és téglagyár részv. -társulat, Budapest 1872. Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamtí-vállalat, Nagyág 1883. Osztrák magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885. Pesti hazai első takarékpénztár- egyesület, Budapest 1883. Rimamurány-Salgó-Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó-Tarján 1885. (61) 62 TAGOK NÉVSORA. Dr. Sckwarcz Gyula, a m. tud. akadémia rend. tagja, országgyűl. képviselő, Buda pest 1864. Szentmiklósi Dr. Szabó József, (L. elnökség) Budapest (1850) 1886. 42 Szlávy József koronaőr, Budapest 1 883. Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) Bállá Pál, ügyvéd, Újvidék 1883. Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterczebánya 1885. Bezerédy Pál, földbirtokos, Budapest 1884. Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884. Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, áll. felsőbb leányiskolái rendes és tud. egyet, magán¬ tanár, Budapest ( 1877) 1885. Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. Dr. Fiscker Samu, gyógyszertár-tulajdonos, Budapest 1888. Hantken Miksa (prudniki), lovag, egyetemi tanár, Budapest (1860) 1873. Dr. Herick Károly, nyug. m. kir. miniszteri osztálytanácsos, Budapest 1886. Húsz Samu, az osztr.-magv. államvasut ny. bányamérnöke, Budapest (1867) 1885. Dr. Ilosvay Lajos, műegyetemi tanár, Budapest (1883) 1885. Inkey Béla, magánzó a m. tud. akadémia lev. tagja, Pozsony (1875) 1886. Kaufmann Kamilló, ru. kir. bányakapitány (1866) 1890.1 Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs 1859. Dr. Kock Antal, egyetemi tanár, Kolozsvár (1866) 1884. Dr. Kuncz Adolf, csornai praslatus, Csorna (1880) 1886. Dr. Petkő Gyula, m. k. osztálygeologus, Budapest (1873) 1886. Salgó-Tarjáni kőszénbánya részvény-társaság, Budapest 1872. Dr. Sckafarzik Ferencz, m. kir. geológus, Budapest (1875) 1884. Dr. Staub Móricz, tanár. (1868) 1887. Fíilöp, Szász - Coburg - Gotkai kerczeg vasgyárai, Poliorella 1 885. Dr. Szontagk Tamás, m. kir. geológus 1887. Tengerészeti liatóság, Magyar királyi, Fiume 1876. Újvidéki m. kir. katk. főgymnasium (Bállá Pál alapítványa), Újvidék 1883. «7 Zsigmondy Béla, mérnök, Budapest (1871) 1875. Rendes tagok. ( Ordentliche Mitglieder. ) a) Budapesti rendes tagok. Almásy Andor (szentannai), magyar királyi központi főerdőmester 1888. Bakos János, főgymnasiumi k. tanár 1887. Ifj. gr. Batthyány Géza, birtokos 1885. Báthory Nándor, főreáliskolai igazgató 1875. (62) TAGOK NÉVSORA. 63 Bedő Albert (kálnoki), országos fó'erdőmester, miniszteri tanácsos 1888. Belházy János, m. kir. miniszt. osztálytanácsos 1867. Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolái igazgató 1866. Bernáth József, vegyész 1864. Böckh János, m. k. osztálytanácsos, a m. k. földtani intézet igazgatója 1868. Dr. Braun Gyula, egyet, tanársegéd 1885. Bruimann Vilmos, m. k. főbányatanácsos és ny. bányakapitány 1870. Burchard Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. Czanyuga József, a m. nemzeti múzeum irattárnoka 1850. Déchy Mór, birtokos 1875. Dr. Dékánv Rafael, főreáliskolai igazgató 1867. Déry Mihály, plébános 1871. Dr. Dulácska Géza, fővárosi főorvos 1882. Duma György, főgymnáziumi tanár 1872. Dr. Eissen Ede, magánzó 1874. Eötvös Loránd báró, egyetemi tanár, a m. tud. akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. Erős Lajos, egyetemi tanársegéd 1885. Earkass Róbert, m. kir. hivataltiszt 1876. Fábry Gyula, pestvidéki kir. törvényszéki biró 1886. Dr. Fialowsky Lajos, kir. főgymnáziumi tanár 1887. Fillinger Károly, polg. fiúiskolái igazgató 1871. Franzenau Ágoston, nemzeti múzeumi segédőr 1877. Frivaldszky János, kir. tanácsos, nemz. múzeumi igazgató -őr 1853. Gerenday Béla, márvány műgyáros 1888. Gezell Sándor, m. kir. bányatanácsos, bányafőgeologus 1871. Ghyczy Géza, kir. tanácsos, a kereskedelmi akadémia igazgatója 1868. Gianone Adolf, főmérnök 1878. Gombossy János, m. kir. miniszt. osztálytanácsos 1872. Graenzenstein Béla, m. k. miniszteri tanácsos 1872. Gschwandtner Albert, m. kir. pénzügymin. titkár 1889. Gnckler Győző, m. kir. bányabiztos 1878. Dr. Haag Ödön, ügyvéd 1881. Halaváts Gyula, m. kir. osztálygeologus 1874. Dr. Hasenfeld Manó, egyetemi magántanár 1866. Dr. Hofmann Károly, m. k. főgeologus, 1861. Dr. Hoitsy Pál, országgyűlési képviselő 1 885. Htittl Ernő, egyetemi hallgató 1890. Dr. Iszlay József, fogorvos 1880. (j ) Jamniczky Lipót, m. kir. curiai biró 1877. (meghalt 1890 január 6.) Dr. Jankó János, főv. statiszt. hiv. tiszt 1888. Dr. Jurányi Lajos, egyetemi tanár 1879. Kachelmann Farkas, m. kir. miniszt. titkár 1885. Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtani intézet vegyésze 1 882. Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. Klein Gyula, műegyetemi tanár 1873. (63) 64 TAGOK NÉVSORA. Kocsis János, egyetemi tanársegéd 1883. Dr. Koller Gyula, orvos 1885. Kossuch János, üveg- és favence-gyáros 1880. Kozocsa Tivadar, állami tanitóképezdei tanár 1874. Dr. Krenner József Sándor, műegyetemi tanár és n. múzeumi őr 1864. Kunez Péter, nyug. m. kir. miniszteri osztálytanácsos 1868. Láng Sándor, mérnök 1885. Legeza Viktor, polgári iskolai tanár 1874. Dr. Lendl Adolf, nemzeti múzeumi segédőr, műegyetemi magántanár 1887. Leutner Károly, nyug. miniszt. térképtári igazgató 1867. Loczka József, a nemzeti múzeum vegyésze 1883. Lóczy Lajos (Lóczi), egyetemi ny. r. tanár 1874. Lukács László, országgyűlési képviselő 1885. Dr. Lutter Nándor, kir. tanácsos, tankerületi főigazgató 1867. Melczer Gusztáv, tanárjelölt 1889. Dr. Molnár Nándor, gyógyszertár-tulajdonos 1877. Dr. Muraközy Károly, műegyetemi tanársegéd 1886. Nagy Dezső, műegyetemi tanár 1884. Nagy László, állami tanitónő-képezdei tanár 1880. Dr. Nendtvich Károly (Cserkuti), kir. tanácsos, nyug. mtíegy. tanár 1850. Ney Ede és társa, kőfaragóműhely- és kőbányatulajdonosok 1890. Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai tanár 1873. Petrik Lajos, m. kir. ipar-középiskolai tanár 1887. Pfiszter Károly, m. kir. pénzügyi tanácsos 1869. Dr. Posewitz Tivadar, m. kir. segédgeologus 1877. Preuszner József, háztulajdonos 1867. Prélyi István, magánzó 1854. Probstner Arthur, országgyűlési képviselő 1879. Pioth Lajos (Telegdi), m. kir. főgeologus, 1870. Piybár István, állami tanitónő-képezdei tanár 1871. Dr. Schmidt Sándor, egyetemi rendkivüli tanár, múzeumi segédőr 1876. Dr. Schulek Vilmos, egyetemi tanár 1875. Schuller Alajos, műegyetemi tanár 1874. Semsey Andor (Semsei), földbirtokos, 1876. Siehmon Adolf, mérnök 1874. Szathmárv Béla, m. kir. pénzügyi min. osztálytanácsos 1869. Szauer Arnold, kir. stat. hiv. tisztviselője 1888. Dr. Szádeczky Gyula, tanár 1883. Szontagh Pál (Gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. Dr. Téry Ödön V., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. Dr. Thirring Gusztáv, fővárosi statiszt. hiv. tisztviselő 1883. Tirscher Géza, magy. kir. bányakapitány 1886. Válva Miklós, polgári iskolai tanár 1876. Dr. Vángel Jenő, egyetemi tanársegéd 1887. Dr. Velics Antal, magánzó 1890. Vécsey József, báró 1868. (64) TAGOK NÉVSORA. 65 (t) Dr. Wagner Dániel, gyógyszerész 1850. (meghalt 1890. jan. 10.) Dr. Wagner Jenő, vegyész 1885. Wallenfeld Károly, bányabirtokos 1885. Dr. Wartka Vincze, műegyetemi tanár 1868. Wein János, fővárosi vízvezetéki igazgató 1867. Wettstein Antal, curiai bíró 1866. Wieszner Adolf, ny. társ. bányaigazgató 1870. Zenovitz Gusztáv, a m. kir. főfémjelző- hivatal ellenőre 1885. 27i Zimányi Károly, műegyetemi tanársegéd 1885. b) Vidéki rendes tagok. Dr. Abt Antal, egyet, tanár, Kolozsvár 1867. Adda Kálmán, m. kir. bányagyakornok, Nagybánya 1887. Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889. Andreics János, bányamérnök, Salgó-Tarján 1890. Ágh Timót, cist.-r. főgymnasiumi tanár, Pécs 1885. Árkosi Béla, kir. bányatiszt, Körmöczbánya 1886. Baczoni Albert, főreáliskolai tanár, Kassa 1874. Baumerth Károly, m. kir. bányatiszt, Bartos-Lehotka 1887. Bene Géza, bányamérnök, Besicza 1885. Benes Gyula, bányamérnök, Esztergom 1867. Dr. Benkő Gábor, gymnasiumi tanár, Zilah 1885. Bertalan Alajos, kegyesrendi urad. pénztáros, Mernye 1886. Bibéi János, műépítész, Oravicza 1886. Bothár Dániel, lyceumi tanár, Pozsony 1866. Bothár Gyula, m. kir. bányamérnök, Ózd 1886. Dr. Bothár Samu, városi orvos, Beszterczebánya 1885. Bózer Károly, m. kir. bányatiszt, Körmöczbánya 1886. Bradofka Frigyes, m. kir. bányatiszt, Felsőbánya 1890. (f) Brzorád Rezső, földbirtokos, Mogyorós 1867. (meghalt 1890 máj. 14.) Burány János, ügyvéd, Esztergom 1870. Biíza János, collegiumi tanár, Sárospatak 1872. Dr. Chyzer Kornél, Zemplénmegye főorvosa, S.-A.-Ujhely 1879. Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. alispánja, Nagy-Enyed 1867. Dr. Cserey Adolf, lyceumi tanár, Selmeczbánya 1881. De Adda Sándor, m. kir. bányatanácsos, Akna-Szlatina 1867. Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879. Dérer Mihály, m. kir. vaskohó-mérnök, Libetbánya 1874. Dologh János, kir. bányatanácsos, Zalathna 1883. Ebleitner Károly, bányamérnök, Tokod 1888. Eichel Lipót, okleveles bányász, Anina 1883. Eisele Gusztáv, bányagyakornok, Vashegy 1885. Dr. Farkas János, orvos, Duna-Pentele 1874. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (65) TAGOK NÉVSORA. 66 Fischer Samu, m. kir. bányagyakomok. Felső-Csertés 1883. Fritz Pál, m. kir. bányanagy, Rónaszék 1885. Dr. Gallik Géza, gyógyszerész, Kassa 1878. Gallik Oszvald, benedek-rendi tanár, Pannonhalma 1887. Gerber Frigyes, bányaigazgató, Salgó-Tarján 1890. Gerő Nándor, bányamérnök, Salgó-Tarján 1883. Gianone Virgil, m. kir. bányatiszt, Pécs 1883. Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874. Glos Artkur, fürdőigazgató, Csíz 1890. Gotkárd -Jenő, birtokos, Herénv 1880. Gólián Károly, m. kir. bányatiszt, Nagyág 1876. Görgey Lajos, m. k. vasgyári liiv. főnök, Zólyom-Brézó 1879. Greguss János, bányaigazgató, Köpecz 1872. Gyürkv Gyula (Gyürki), társulati bányamérnök, Dorogk 1885. Haala .József, bányaművezető, Dorogk 1888. Halmay Albin, bányafőnök, Bánszállás 1 884. Hellwig Nándor, m. k. bányatanácsos és bányahivatali főnök, Körmöczbánya 1 885-. Hermann Gusztáv, bányaigazgató, Márkusfalva 1879. Hesky János, bányaigazgató, Zalatkna 1885. Hickl József, gymnásiumi tanár, Nagybánya 1876. Hlavacsek Kornél, m. kir. bányatiszt, Pjerg 1883. Hoffmann Richárd. bányamérnöksegéd, Steyerlak-Anina 1883. Holletsckek Károly, bányagondnok, Nemtibánya 1885. Dr. Hollósy Jusztinián, dömölki apát, Kis-Czell 1869. Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871. Huffner Tivadar, m. kir. főbányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. Jakn Vilmos, uradalmi igazgató, Boros-Sebes 1885. Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885. Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881. •Joós Lajos, m. kir. bányatiszt, Felső-Bánya 1883. Junker Gusztáv, ev. gymnáziumi tanár, Beszterczebánya 1887. Kail Béla, m. kir. pénzverő-hivatali ellenőr, Körmöczbánya 1876. Dr. Kanka Károly, kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. Kantner János, bányamérnök, Borszék 1886. Keller Emil, gyógyszerész, Vág-Ujkely 1864. Dr. Kocli Ferencz, egyetemi magántanár, Kolozsvár 1875. Kondor Sándor, m. kir. bányatiszt, Rézbánya 1883. Kovács Dömjén, cisterc. rendi főgymnásiumi tanár. Eger 1885. Dr. Ivönig Henrik, kir. törvényszéki és vízaknai fürdőorvos, Nagy-Szeben 1890. Krausz Nándor, bányamémöksegéd. Ózd 1886. Dr. Krászonyi József, orvos, Nyir-Bakta 1880. Krecsarevics Márk, szerb főgymnásiumi tanár, Újvidék 1878. Kremnitzky Amandus, m. kir. sóbányakivatali főnök, Vízakna 1887. Kremnitzky Jakab, bányatiszt. Nagybánya 1876. Ki'émer György, m. kir. bányahivatali főnök, Torda 1885. Krivány János (Ivriványi), aradmegvei pénztári ellenőr, Arad 1877. (66) TAGOK NÉVSORA. 67 Krutkovszky Károly, kir. kohótiszt, Zalathna 1887. ■(■)) Dr.Kubaceka Hugó, m. kir. bányatanácsos, pénzverő-hivatali igazgató, Könnöcz- bánya 1872. (meghalt.) Kupecz István, m. kir. bányatiszt, Körmöczbánya 1887. Lajos Győző, m. kir. bányagyakornok, Nagyág 1885. Lájer Nándor, cisterci rendi tanár, Székesfehérvár 1885. László Zoltán, Kászonjakabfalvi gazdász, Kolozsvár 1890. Leithner Antal, báró nyug. min. tanácsos, Körmöczbánya 1884, Liedermann József, mérnök, Munkács 1875. Dr. Lörenthev Imre, egyet, tanársegéd, Kolozsvár 1885. Ludwig József, kir. bányagyakornok, Szomolnok 1887. Lux József, bányatiszt, Kotterbach 1888. Maderspach Antal, vegyész, Resicza 1885. Dr. Markó László, Borsodmegye főorvosa, Miskolcz 1882. Matyasovszky Jakab (mátyásfalvi), nyug. m. kir. osztálygeologus, Pécs 1872. Id. Márkus Ágoston, nyug. m. kir. bányatanácsos, Nagy-Bocskó. 1867. Márkus Károly, bányamérnök, Sajókaza 1889. Dr. Mártonfi Lajos, gymnasiumi tanár, Szamos-Ujvár 1880. Mészáros Gyula, m. kir. bányatiszt, Nagybánya 1881. Miháldy István, esperes-plébános, Bakony-Szt -László 1872. Milkovics Zsigmond, földművelő, Szent-Mikály 1866. Molnár Károly, reáliskolai tanár, Székely-Udvarhely 1874. Dr. Munkácsy Pál, orvos, Nagy-Bocskó 1887. Murzsnay'Ferencz, kir. bányagyakornok, Aranvidka 1888. Dr. Nagy Károly, főbányaorvos, Abrudbánya 1879. Dr. Nemes Félix, főgym. tanár, Csik-Somlyó 1886. Nyirő Béla, m. kir. bányagyakornok, Akna-Sugatag 1886. Nyulassy Antal, szt. benerendi lelkész, Tárkány 1869. Oelberg Gusztáv L., m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867. Okolicsányi Béla, m. kir. főbányakivatali fogalmazó, Akna -Sz lati na 1875. Dr. Pantocsek József, kerületi orvos, Tavarnok 1885. Parragh Gedeon, tanár, Kecskemét 1873. Pálffy József, m. kir. bányabiztos, Szepes-Igló 1885. Pálffy Sándor, köz- és váltóögyvéd, Arad 1878. Petrovits András, bányamérnök, Ózd 1 884. Péter János, reáliskolai tanár, Pécs 1875. Philippovits Sándor, a rudariai vaskőbányatársaság igazgatója, Majdán 1X87. * Piczek Gusztáv, m. kir. hivatali tiszt, Abrudbánya 1887. Dr. Plichta Soma, Nógrád megye tiszt, főorvosa, országos egészségügyi tanácsos, Losoncz 1883. Pocreanu György, társulati bányatiszt, Yaskó-Moravicza 1886. Pongratz Gusztáv lovag, bánya- és gyártulajdonos, Zágráb 1885. Poor János, kegyesrendi áldozó pap és tanár, Nagy-Kanizsa 1886. Dr. Primics György, múzeumi segédőr, Kolozsvár 1880. Priviczky Ede, m. kir. főarany választó, Körmöczbánya 1 880. Dr. Profanter János, kir. bányamű- orvos, Akna-Sugatag 1885. (67) 5=1= TAGOK NÉVSOKA. 68 Prunner Róbert, kir. bányagyakornok, Körmöczbányán 1883. Rakus Pál, főherczegi főbánvatiszt, Gölniczbánya 1886. Reicli Henrik, bányaművezető az osztr. -magy. áll. vasúttársaságnál, Resiczabánya 1 890. Riegel Vilmos, bányamérnök. Székül 1890. (f) Rieger János, m. kir. bányatanácsos, Sebeshely 1867. (megír. 1890. nov. 30.) Rombauer Emil, kir. főreáliskolai igazgató, Brassó 1 886. Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872. Ruzitska Béla, tanárjelölt, Kolozsvár 1888. Dr. Sárkány Miklós, Szent-Benedekrendi apát, Bakonvbél 1869. Sckmidt Géza, kir. bányatiszt, Nagyág 1885. Sckmidt László, m. kir. főbányahivatali segédfőnök, Akna-Szlatina 1890. Sclmeider Gusztáv, vaskohó-igazgató, Szomolnok 1872. Schwartz Gyula, városi bányaművezető, Körmöczbánya 1881. Schwicker Alfréd, tanár, Pozsony 1 889. Siegl József, műépítész és téglavető-tulajdonos. Fehértemplom 1886. Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasúti felügyelő, Debreczen 1879. Starna Sándor, bányaigazgató, Vörösvágás 1885. Steinhausz Gyula, bányaigazgató, Szomolnok-Hutta 1871. Stempel Gyula, m. kir. bánya-esküdt, Zalathna, 1887. Dr. Sterényi Húgó, m. kir. főreáliskolai tanár, Székesfehérvár 1879. Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869. Szabó Samu, tanár, Kolozsvár 1855. Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Kapnikbánya, 1889. Dr. Székely József, városi orvos, k. a. érd. kereszt tulajdonosa, Tokaj 1885. Széles Géza, kir. bányaesküdt, Szomolnok 1887. Szikszay Lajos, kir. tanácsos, ahspán, Zilah 1878. Szontagh Aladár, m. kir. bányabiztos, Zágráb 1885. Tallatschek Ferencz, bányaigazgató, Petrozsény 1883. Teschler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. Téglás Gábor, állami reáliskolai igazgató, Déva 1872. Tliemák Ede, reálisk. tanár, Temesvár 1869. Torma Zsófia úrhölgy, Szászváros 1867. Dr. Traxler László, gyógyszerész, Kalocsán 1889. Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Körmöczbánya 1886. Ifj. Veress József, m. kir. bányagyakornok, Körmöczbánya 1885. Dr. Vutskits György, kath. gymnasiumi tanár, Keszthelyen 1 885. Wagner Vilmos, m. kir. főbányatanácsos, m. kir. hivatali főnök, Rónicz-Brezova 1881. Waldherr József, polgári iskolai tanár, Versecz 1880. Wallenfeld Mihály, magánzó, Duna-Bogdán 1885. 433 Zorkóczy Lajos, tanító, Újvidék 1887. c) A seltneczbányai fiókegyesület tagjai. Akadémiai általános társaság, Selmeczbánya 1876. Breznyik János, kir. tanácsos, evang. lyceumi igazgató, Selmeczbánya 1876. Broszmann Jenő, m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878. (08) TAGOK NÉVSORA. 69 Burdács Lajos, kir. bányagyakornok, Vihnye 1890. Cseh Lajos (Szt-Katolnai), m. kir. bányageologus, Selmeczbánya 1871. Faller Károly , bányásziskolai tanár, Selmeczbánya 1883. Farbakv István, főbányatanácsos, bányászakademiai igazgató, Selmeczbánya 1871. Fox Károly, kir. gépfelügyelő, Szélakna 1888. Gretzmacher Gyula, kir. bányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. Hegedűs Pál, m. kir. bányatiszt, Selmeczbánya 1 885. Hültl József, m. kir. min. tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1878. Ifj. Kachelmann Károly, gépgyáros, Yihnye 1871. Kamenár József, m. kir. bányamérnöksegéd, Szélakna 1887. Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár, Selmeczbányán 1886. Martiny István, m. kir. bányatiszt, Vichnye 1883. Mialovich Elek, kir. kohótiszt, Selmeczbánya 1888. Müller Sándor, m. kir. bányagyakornok, Hodrusbánya 1890. Pelachv Ferencz, m. kir. bányagyakornok, Selmeczbánya 1887. Péch Antal, m. kir. min. tanácsos, nyug. m. kir. bányaigazgató, országgy. képvi¬ selő, Selmeczbánya 1867. Platzer Jenő, magy. kir. számtanácsos, Selmeczbánya 1885. Rákóczy Samu, m. kir. zuzómű-felügyelősegéd, Selmeczbánya 1883. Beitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1874. Rennert Gyula, pénztárnok, Selmeczbánya 1875. Richter Géza, kir. bányagyakornok, Selmeczbánya 1888. Schelle Róbert, m. kir. vegy elemző, Selmeczbánya 1876. Dr. Schenek Gusztáv, m. kir. főbányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmecz¬ bánya 1871 . Dr. Schwartz Ottó, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. Selmeczbánya város tanácsa 1875. Svehla Gyula, m. kir. zuzómű-felügyelő, Selmeczbánya 1880. Szlovikofszky Emil, m. kir. bányagyakornok, Selmeczbánya 1890. Tirscher József, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1876. Veress József, m. kir. bányatanácsos és bányaügyi előadó, Selmeczbánya 1867. Wagner József, társulati kohófőnök, Selmeczbánya 1881. Wieszner Adolf, m. k. bányatiszt, Selmeczbánya 1S80. 46s Winkler Benő, m. kir. bányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1867. d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. Állami főreáliskola, Arad 1880. Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1872. Egri Ó-Kaszinó, Eger 1876. Esztergom város tanácsa 1873. Fehértemplomi állami gymnasium 1880. Gyulafehérvári nagy gymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881. Iglói evangélikus főgymnasium könyvtára, Igló 1873. (69) 70 TAGOK NÉVSORA. Iglói felsőmagyarországi bánya-polgárság, Igló 1 866. M. kir. áll. főreáltanoda, Kassa 1890. Kecskeméti reform, főiskola, Kecskemét 1873. Miskolczi polgári iskola 1 883. Miskolczi reform, főgymnasium 1 880. Nadrági vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. Brassói bánya- és kohó-részvénytársaság, Buszkabánya 1884. Kuun-reform. collegium, Szászváros 1875. Szombathelyi premontrei főgymnasinm 1880. 486 Zombori m. kir. állami főgymnasium 1885. e) Magyarországon kívül lakó tagok. Ascker H. Ferencz, bányaigazgató, Grácz 1884. Bornschegg Keresztély, bányaigazgató. Voitsberg (Steiermark) 1883. Dávid Alajos, Metternich hg. udvari tanácsosa, uradalmi főkormányzó, Bécs 1885. Defrance Károly, bányavállalati főigazgató, Antwerpen 1873. Dr. Delmár Tivadar, mérnök, Klein- S eh eidegg 1890. Dr. Duka Tivadar, orvos, London 1882. Ehrenlechner B. -János, bánya- és üveggyári gondnok. München 1885. Dr. Fuchs Tivadar, cs. és kir. termr. udv. múzeumi őr, Bécs 1879. Hofmann Rafael, bányabirtokos, Bécs 1867. Dr. Hörnes Rudolf, egyetemi tanár, Grácz 1884. Maass Bernárd, a Dunagőzhaj. társaság kőszénbányák vezérigazgatója, Bécs 1882. Mednyanszky Dénes báró, Bécs 1851. Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. Posepny Ferencz, cs. kir. bányatanácsos és bányászakad. tanár, Bécs 1871. Schröckenstein Ferencz, bányafőgondnok, Brandeisl (Csehország) 1867. Stach Frigyes lovag, cs. kir. építészeti tanácsos, Bécs 1885. Özv. Felső szopori Tóth Ágostonná, Grácz 1890. Dr. Vichmann Artliúr, egyetemi tanár, Utrécht 1884. Zsigmondy Árpád, bányamérnök, Bécs 1883. so6 Zujovic J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886. Levelezők. Brunner Antal, állami útmester, Keszthely 1888. Kovách Károly, polgármester, Zalaegerszeg 1888. 609 Lunácsek József, néptanító, Felső-Esztergály 1888. (70) A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYI TŐKÉJE. 71 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT alapítványi tőkéje az 1890 évben. 1850. 1851. 1856. 1858. 1860. 1864. 1867. 1872. 1873. 1876. 1877, 1879, 1881 1883. 1884. 1884. 1884, 1885, (f) Gróf Anclrássy György ... .... ... ... .... ... készpénzben 105frt (f) Báró Podmaniczky János ... ___ .... ... ... « 105 « (f) Báró Sina Simon ... ... ... ... ... ... ... « 525 « (f) Ittebei Kis Miklós ... ... . .. ... .... « 105 « Prudniki Hantken Miksa, Budapesten ... ... ... ... « 105 « Dr. Schwarz Gyula, Székes-Fehérvárott ... ... _ kötelezvényberj 300 » (f) Drasche Henrik lovag Bécsben ... ... ... ... készpénzben 100 « Pesti kőszénybánya- és téglagyár-társulat ... ... « 300 « Salgótarjáni kőszénbánya-társulat ... ... _ ... « 100 « Az első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Buda¬ pest és Pécs ... ... ... _. _ ... ... ... ... « 200 <« Kállay Benjámin, Bécsben ... ... ... ... ... .... « 100 « (f) Rónay Jáczint, Pozsonyban ... ... ... « 100 « M. kir. tengerészeti hatóság, Fűimében ... ... ... « 100 « (f) Gróf Erdődi Sándor ... ... ... ... ... .... « 100 « Gróf Karácsonyi Guido Rudolf-alapítványából ... ... « 100 « Budapest fővárosa ... ... _ ... ... ... « 200 « Okányi Szlávy József, Budapesten ... ... ... « 200 « és 1885. A pesti hazai első takarékpénztár- egyesület « 200 « A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű- vállalat ... ... ... ... ... ... ... ... ... <( 200 « Bállá Pál, Újvidéken ... ... ... ... ... ... __ « 100 «■ Bállá Pál alapítványa az újvidéki magy. kir. főgym- názinm nevére ... ... ... ... ... ... _ _ « 100 « Bezerédy Pál, Budapesten ... ... ... ... ... ... « 100 « (f) Modrovits Gergely ... ... . _ ... _ ... « 100 « (t) Zsigmondy Vilmos, Budapesten ... ... ... ... « 2Q0 « Dr. Kocli Antal, Kolozsvárott ... ... ... ... ... állampapírban 100 « (f) Dr. Roth Samu, Lőcsén ... ... ... _ ... ... « 100 <> Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten ... _ ... állampapírban 100 « Dr. Szabó József, Budapesten ... ... ... ... ... « 200 « Dr. Uosvay Lajos, Budapesten ... ... ... ... ... « 100 »■ Zsigmondy Béla, Budapesten ... ._ ... ... ... « 100 « Dávid Vilmos, Budapesten ... ... ... ... « 100 « Gróf Andrássy Manó, Budapesten _ _ ... .... készpénzben 200 « Húsz Samu, Budapesten ... ... ... _ ... _ « 100 « (f) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gráczban ... ... _ állampapírban 100 « (71) 72 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYI TŐKÉJE. 1885. (f) Klein Lipót, Budapesten ... ... ... ... ... készpénzben 100 írt — Gróf Andrássy Dénes, Dernőn ... ... ... ... ... « 200 « — Eszak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és ipar- vállalat-részvénytársulat, Budapesten _ ... ... « 200 «. 1885. Rimamurány-Salgótarjáni vasmü-részvénytársaság, Sál- • gótarjánban _ _ ... .... _ ... ... _ ... ... « 200 « — Fiilöp, szász-coburg-góthai herczeg ő fensége vasgyára, Pohorellán ... ... ... ... ... ... ... ... ... « 100 « Beszterczebánya sz. kir. városa ... .... ... ... ... « 100 « — Gróf Csáky László, Budapesten _ ... ... ... « 200 « — Osztrák-magyar szabadalmazott Allamvasút-Társaság, Budapest és Bécs ... ... ... ... _ ... _ ... « 200 « — Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten ... ... ... kötelezvényben 100 « — Dr. Pethő Gyula, Budapesten _ ... ... ... ... « 100 « — Kempelen Imre, Mohán ... ... _ ... ._ ... készpénzben 200 « 1886. Dr. Kunc Adolf, prépost Csorna ... ... ... ... « 100 « — Dr. Hericli Károly, Budapesten ... ... ... _ « 100 « — Esztergomi főkáptalan _ .... ... ... ._ ... « 100 « — Inkey Béla, Budapesten ... _ ... ... _ _ « 100 « 1887. Dr. Staub Móricz, Budapesten ... ... . . . « 100 # — Dr. Szontagh Tamás, Budapesten ... ... ... ... « 100 « 1 888. Dr. Fisclier Samu, Budapesten ... ... _ ... ... « 115 « 1 S90. Kaufmann Kamilló Budapesten ... ___ ... ... « 100 « SUPPLEMENT ENTHALTEND DIE AUSZÜGE UND Ü BE ESET Z U N GÉN DÉR IM FÖLDTANI KÖZ LÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUF SÁTZE UND VERHANDLUNGEN XXI BÁND. 1891 JÁNNER— MÁRZ. 1-3. HEFT. Am 21. Február 1891 verschieci nacli mehrwöchentlichem Leiden Dr KARL HOFMANN Ohefgeologe dér kgl. ung. geol. Anstalt, corresp. Mitglied dér kgl. ung. Akademie d. Wissenschaften, Ritter des Ordens dér "Corona d’Italia » ; Oorrespondent dér k. k. geol. Reicks- anstalt in Wien und Mitglied des Ausschusses d. ung. geol. Gesellschaft. [i] 74 M. STAUB : DIE FLÓRA UNCIA RNS IN I)ER EISZEIT. Von Dr. M. Staub.* Das an Naturschönheiten reiche Karpathengebirge umsáumt Ungarn vöm westlichen Einbruche dér Donau au in weitem und festem Bogén zuerst gégén den Norden gerichtet, dann sich dem Osten zuwendend, um schliesslich im Síiden beim Austritte des máchtigen Stromes aus dem grossen Becken in Fühlung mit dem Gebirgssysteme des Balkans zu treten. Bieses Gebirge uberschreitet in seinen liöchsten Gipfeln die Höhe von 2000 Meter, doch var es einst, so wie allé Gebirge Európa’ s höher, dérén ehemalige höchste Kámme nun als Trümmerwerk in den Thálern Hegen. Es ist dies das Werk dér mechanischen Kráfte, die die Eiszeit entfesselte und diese Trümmer habén uns auch zűr Erkennung jener merkwürdigen Epoche dér Diluvialzeit geführt. Es vergingen aber Jahrzehente, bis end- lich auch die Karpathen diesbezüglich zűr Durchforschung gelangten und es sind gerade 35 Jahre, dass dér polnische Geologe Zeuschner 1 * im Thale dér Bysztra, das ist das obere Thai des weissen Dunajec, die erste Morfiné entdeckte. Zu gleicher Zeit durchstreifte v. Sonklar 2, dér rükrn- lichst bekannte Erforscher dér Alpenwelt die Südseite dér Hőben Tátra, und schon bekannt mit den Reliefen dér Eiszeit, konstatirte er, dass das Kohlbacht.hal seine heute so hoch gerühmten landschaftlichen Reize dér zerstörenden und bauenden Kraft dér Gletscher dér Yorzeit ver- danke. Doch es vergieng mehr als ein Jahrzehent, bis wir wieder sichere Nachricht über die Gletscher dér Tátra erhielten. Die Gründung dér k. k. geol. Reichsanstalt in Wien brachte erfahrene und tüchtige Geologen in unser Land, doch da das Bestreben dér Anstalt in erster Linie dahin gerichtet war, in möglichst kurzer Zeit die geologische Uebersichtskarte dér österreichisch-ungarischen Monarchie construiren zu können, so blieb ikren * Aus dem in dér Generalversammlung am 4. Február 1891 gelialtenen Vor- trage auszugsweise mitgetheilt. Mán vgl. die im Anhange auf S. 39 (39) d. ung. Textes zusammengestellte Litteratur. [2] FLÓRA DÉR EISZEIT IN ÜNGARN. /O Fachmánnern nicht die Zeit, sich in Specialstudien einzulassen. Wir verdanken dieser Zeit nur den Ausspruch Guido Stache’s,4 dass die riesige Anháufung von Granitblöcken und Gestein^schutt am südlichen Fusse derHohen Tátra, die sicli aber, wenn auch in geringerer Ausdehnung auch am nördlichen Fusse dieses Gebirgsstockes constatiren lásst, nur das Produkt dér zerstörenden und bewegenden Kraft dér Eisströme sein könne. Noch am Scblusse dér 70-er .Jabre, als dér uugariscbe Geologe .J. v Matyasovszky 16 einen Gesammtüberblick über den geologiscbe n Bau dér Hőben Tátra gab, war das Endergebniss, insofern es sich aut‘ die Zeichen dér Eiszeit bezog, als kein erschöpíendes zu betracbten. G. Emericzy 14 sab. in dem Riesenwall, dér den Csorba-See vöm Síiden umgiebt, eine mách- tige Endmoráne, im Felkaer und im Kohlbacher Tbale bemerkte mán, dass ihre Wánde von Seiteumoránen occupirt seien; ebendort sab Dr. Th. Posewitz gekritzte Gesteinsflácben , was aucb Dr. S. Roth 15 bebauptet ; von dér Nordseite des Gebirgstockes wird uns mitgetbeilt, dass das Becken des Fischsee’s einst von einem Gletscber ausgeíüllt war, wie denn überhaupt den Gletschermoránen in dér Bildung dér Seen und Meeraugen dér Karpathen eine wichtige Rolle zufiel. Aucb die Tt-rrassenform dér Quertháler weise auf die Thátigkeit dér Gletscber bin ; es sei aber auch Thatsacbe, dass die Gletscher dér Tátra sebr kurz und steil waren. In die Decadeder 70-er Jabre fallen aber noch andere Beobachtungen. So bebauptet J. v. Szabó 1 in dér Mátra bei Pásztó eine Moráne, dérén Gesteinsschutt schou damals beim naben Eisenbahnbaue verwendet wurde und beute wahrscheinlicb schon gánzlicb weggetragen ist, erkannt zu babén, dérén theils faust , tbeils kopfgrosse Gesteinstrümmer aus dem die Wánde des Hasznos-Tbales bildenden Anortliittrachyt bestanden ; die engliscben Geologen R. Jack und J. Horn 11 glaubten in den Ostkarpathen Gletscherspuren entdeckt zu babén und meinten, dass das Bett dér Theiss ein wenigstens 45 engl. Meilen ianger Gletscber ausgefüllt babé ; J. Pilar 10 glaubte, dass aucb das beiláufig 1000 m bobé Gebirge von Agrarn von Gletschern bedecktwar; aber diese letzteren Angaben fanden in den öster- reicbiscben Geologen E. Tietze und M. Paul 12, 13 ibre Widerleger ; obwohl beide den Beweis liefern, dass in dér That auch in den Ostkarpathen die Spuren dér Eiszeit nachweisbar sind, wie sie das in íhren Mittbeilungen über die Czernahora beweisen. Ihnen habén sich in neuester Zeit H. Zapalowic 37 und Th. Posewitz 43, 45 angeschlossen, insbesondere letzterer, dér seit einigen Jabren im Gebiete dér «Schwarzen» und «Weissen Theiss» mit geologischen Betailaut’nabmen bescháftigt ist. Er bebauptet, dass er auf dér südwestlicben Seite dér Hoverla-Spitze die Gletscbererscbeinungen noch besser entwickelt antraf und auf den Alpen von Szwidowicze solche tektoni- [3] 76 M. STAUB : sebe Verháltnisse vorfand, die ihn lebhaft an die dér Hőben Tátra erin- nerten. Die erschöpfende Kenntniss dér Ausbreitung dér altén Gletscher in unseren Karpatben verdanken wir eret dem abgelaut'enen Jahrzebent und zwar den unermüdlichen Forschungen J. Partsch”28 und S. Roth’s.* Ein ausserordentlich wichtiger Fund leitete diese Zeiti^eriode ein. S. Roth fand in dér Höble von Novj (Com. Gömör) und in dér von Ó-Ru- zsina (Com. Abauj) zahlreiche Ivnocbenreste, die von dem ausgezeichneten Forscher, Prof. A. Nehring** bestimmt wurden. Diese Knochenreste gehören einer Fauna an (melirere Arten von Arvicola, Lagomys hyperboreus, Myodes lemmus, M. torquatus, Lepus variábilis, Marder, Canis lagopus, Cervus tarandus, Stryx nyetea, Lagopus albus, L. mutus, Anas crecca, Scolopax u. s. w.), die auf ein von dem heuti- gen bedeutend abweiekendes rauheres Kiima binweist ; denn sind von dieser Tbierassociation einige tbatsácblich bis auf unsere Tagé Bewolmer dér Karpathen geblieben, so ist dennocb dér grösste Tbeil derselben ausgewan- dert in die alpinen und arktiseben Régiónén dér nördlicben Halbkugel, in ein Kiima, das sie alléin für die Erbaltung ihrer Art als zutráglick finden. Es kommen aber in dieser Fauna auch Vertreter dér Tbierwelt dér Tundren vor, die, wie icb glaube, meine anderwárts ausgesprocbene Ansicbt, dér zufolge wábrend und nacb dér Eiszeit das Tiefland Ungarns ein solcbes Bild geboten habén möge, wie heute die sibiriseben Tundren, bestá- tiget.*** Wir wissen nunmebr, dass die Tháler sowohl dér Süd-, wie dér Nord- seite dér Hőben Tátra von Gletschern erfüllt wareu, wir kennen zum Tbeil ihre Máchtigkeit und die Wege, die sie gezogen und wissen schliesslich, dass aucb das alté Haupt dér Hohen Tátra einst mit einer Eiskappe bedeckt war, die mit ikrem Gewúchte und ihrer bewegenden Kraft am Scblusse dér Eiszeit als das Resultat ihrer zerstörenden Macht, die landscbaftlichen Schönheiten unseres beimatlicben Gebirges zurückliess. Wir wissen aber aucb, dass die Gletscher dér Karpathen zu den kleinsten des europáischen Continentes gehörten, denn ikre Enden reicli- ten nach dér Nordseite nur bis 950 m und auf dér Südseite nur bis beilaufig 1000 m Meeresköke, wáhrend im Westen mit Ausnahme des Riesengebir- ges diese Grenze viel tiefer falit, so im Schwarzwalde auf 600, im Harz auf 500 und im Wasgenwald bis auf 424, respective 360 m. Aber aucb diese Gletscher sind noch besebeiden, wrenn wir nocb weiter westwárts die Aus- * 15. 27. 33—35. 37—39. 41. ** 18. 19. 24. 26. *** Földtani Közlöny, Bd. XVIII. S. 436. FLOEA DER'ÉISZEIT IN UNGARN. 77 breitung dér altén Gletscher dér Alpen in Yergleich ziehen, von denen zum Beispiel dér Rhonegletscher einerseits bis Lyon, andererseits bis Basel seine Znngen ausstreckte. Es ist daher klar, dass auf den Karpathen die Thatigkeit jener Factoren, die bei dér Gletscherbildung thátig sind, auf bedeutend engere Grenzen beschránkt blieb und so tritt uns unwillkürlich die Frage entgegen, wie mögen nun in den siidlichen Kárpátén diese Ver- háltnisse zu Tagé treten? lm Jahre 1882 besucbte dér Berliner Geologe, P. Lehmann 22 die Karpathen unserer siidlichen Grenze. Er stiess auf dem zwischen dem Buteanu (2510 m) und Builea zum See Builea führenden Tbale in dér Region dér Legefobre auf einen aus grossen, eckigen Blöcken bestehenden Trümmerbaufen ; in einer beiláufigen Hőbe von 25 m über diesem Trüm- merfelde entdeckte er deutlich borizontale Scbliffe quer über die Schieferung des mit Quarzbándern reich durchsetzten Gesteins. lm Árpás-Tbale liegt in einer Meeresböbe von 1957 m dér See Podragelu, nabe zűr 2455 m bobén Spitze des Podragelu. Oberbalb dieses See’s stiess Lehmann auf dér obersten Thalstufe auf einen von drei Seiten umrakmten Circus, dessen vierte Seite dér Bogén einer Stirnmorane einnahm. Diese Beobachtungen scbienen Lehmann gemigend, um in ilmen die Spuren dér ehemaligen Gletscberthátigkeit zu erkennen ; leider wollte dies G. Primics, 29 ein genauer Kenner dér Fogaraser Alpen, niclit zugeben; worauf Lehmann 36 im Jabre 1884 im Auftrage dér Berliner geograpbiscben Gesellschaft und mit Unterstiitzung dér Ritter-Stiftung seine Studien in den Südkarpatben auf’s neue aufnabm. Er brachte dórt volle zwei Monate zu, wáhrend welcher Zeit er trotz vielen Ungemachs, als auffallende üngunst des Wetters, Krankheit und Yerlust des Aneroid’s ein grosses Gebiet durchgangen habén mag, denn er spricht in seiner Mittbeilung von dem östlich liegenden Ivönigsstein bis zu dem weit westlicb sich erbe- benden Retyezát. Ueberali stiess er auf die Zeichen dér Eiszeit, namentlich fand er überall in den Hocbthálern Rundböckev dér Felsen und wannenartige Vertiefungen in den letzteren vor, und zahlreiche, bald grössere, bald kleinere Seen. So habé den unterhalb des Surian (2061 m) liegenden Cirkus ein kleiner Gletscher ausgefüllt, dér bis 1650 m Meereshöhe binab- stieg und bei seinem Rückzuge in dér Höhe von 1800 m eine Moráne zurückliess. Am Pareng treten die Cirken in viel grösseren Dimensionen auf und hegen dichter beisammen, aber sie beschránken síeli blos auf die östlicben (hier vorzüglich) und nördlichen Abhánge dieses Gebirgsstockes; dagegen sind sie am Retyezát aucb bei südlicber Exposition zu finden, obwohl die Zahl dér nordwárts liegenden Cirken auch bier grösser ist. Oestlich vöm Teu negru liegt in einer Hőbe von 1922 m dér See Gemeni, [5] 78 M. STAUB : unterhalb eines Gebietes, dem kleine Felsbeeken und Rundhöcker und einzelne eckige, eigentkümlich gelagerte Felsblöcke einen entschieden glacialen Typus verleihen. Besonderes Gewicht legt Lehmann auf die Verbreitung dér Cirken, die er als die durcb Eis umgestalteten und an keine Gesteinsart gebundenen Sammelbezirke dér Gletscber betrachtet. Seinen Beobacbtungen nacb sei auf den weniger als 2000 m Höhe babenden Bergen die typiscbe Cirken- bildung überbaupt weggebbeben ; dér 2061 m bobé Surián ist dér nied- rigste dér Berge, dér, wie Fcbon erwáhnt, einen Circus trágt. Allén diesen Felsenniscben ist die Exposition nacb Norden und Osten gemeinsam und auf allén von den Hauptkámmen dem Süden zu gehenden Ausláufern ist es dér östliche Abbang, den die Cirken reiclier gliedern und kleine Seen schmücken. Scbliesslieb fand Lehmann, dass auf den südlichen Abbángen die Circus- bildung sich auf die sicli uber 2400 m erhebenden, oder auf die böchsten Régiónén beschránkt; ebendort sei aueb zwiscben 1900 und 2000 m die überwiegende Zabl dér Gebirgsseen, die auf dér Nordseite etwas tiefer, unter 1900m liegen, zu fiúdén. Lehmann befindet sich diesbezüglicb inüeber- einstimujung mit Helland und Partsch. Die untere Grenze dér Vergletscberung konnte Lehmann bis jetzt nicbt festsetzen, aber er erwáhnt, dass er am Königsstein keine Spur dér Vergletscberung fand, ebenso unterblieb dórt die Seenbildung, wie auch auf dem benacbbarten Bucsecs. Nachdem nun auf den Südkarpathen die Cirken in einer durcbscbnitt- lichen Höhe von 2000 m liegen, so meint Lehmann, dass hier auch die Schneegrenze höher gelegen sein müsse, wie in dér Hohen Tátra, und zwar über 1520 m. Das wáre in gedrángten Umr issen das Resultat dér Studienreise Lehmann ’s, zu dem er sich in derselben Zeit die Daten sammelte, als ich in dér Altebene die Flóra und Káferfauna dér Eiszeit zusammentrug. Béla v. Inkey 45 bescháftigte sich mit derselben Frage, nur schade, dass er sich damals áusserte, als ibm die Arbeit Lehmann’s in ihren Einzel- heiten noch nicbt bekannt war. Seine eigenen Erfabrungen fübrten ihn zu dem Endresultate, dass diese noch nicht genügenden und vereinzelten Daten, die er diesbezüglicb sammelte, hinsichtlich ihrer beweisenden Kraft nicbt einwurísfrei seien. Die Topograpbie des Gebietes scbliesst die Mög- lichkeit dér Gletscherbildung zwar nicht aus, aber eben dórt, wo mán die deutlicbsten Zeicben erwarten dürfte, fand er weder moránenartige Anháu- fungen, weder Schlifffláchen, noch gekritzte Steinflácben; dagegen an solcben Punkten, wo infoige dér topograpbischen Verháltnisse die Zeicben dér Gletscbererosion kaum vorauszusetzen waren, stiess er auf einzelne solche, die mán thatsáchlicb als Gletscberspuren betrachtet. So zieht sich im Putriié- Thai, dem mittlerem Hauptaste des Sibisel -ThsXes, in bedeutender [6] FLÓRA DÉR EISZEIT IN UNGARN. 79 Höhe, auf den beiden letzten Terrassenstufen entlang dér westlichen Tkal- vnnd eine lángé Gesteinsanháufung hin, wie die Seitenmoráue eines altén Eisstromes; ebenso auch ina oberen Tlaeile des Lolaja-Thalea. Dórt fand er auf dér vorletzten Thalstufe die abgeglattete Oberflácbe eines zu Tagé ste- henden Felsens mit solchen Schrammen versehen, die nur das Gletschereis zu erzeugen vermag. Die Schrammen verfolgten die Richtung des Thales, verliefen nicht strenge parallel mit einander, sondern trafen sich in sehr spitzen Winkeln wie die echten Gletschererosionen. Dagegen spricht nur dér eine, aber sehr gewichtige Umstand, dass dér liypotlietisch vorausgesetzte Eisstrom aiaf diesem Gebiete kanna genügenden Eückhalt, das ist ein Sam- melbecken gehabt hat, nachdem dér geritzte Felsen beilaufig in eiiaer Höhe von 2000 m, in einer horizontaleia Entfernung von aaur 6 — 700 m vöm Hauptkamme lag, jenseits welchem die Region des Bukura liegt. Unter ahnlichen Umstánden fand v. Inkey auf dér Alpe Scorota auf dér glatteaa Fláche des zu den Liasschiefern gehörigen röthlichen Quarz- sandsteines scharfe Schrammeaa, aber in beiden Fallen halt er es fúr mög- lich, dass die ha die abrutschenden Lawiiaen eirageschlossenen Gesteins- fragmente die Felsen ritzten. v. Inkey glaubte sckliesslick auf dér Alpe Boresku in einem sich nach Norden öffnenden Thale einen von einer Wand bis zűr anderen sich hinziehenden Trümmerdamm (Stirnmoráne) erkannt zu habén, aber obwohl hier die Topographie vielleicht die ehemalige Existenz eines Glet- schers zulassen würde, so ist es dennoch möglich, dass das, was hier als Moráne erscheint, einfach das Resultat eines Bergbruches sei. Sowie Lehmann, sah auch v. Inkey auf den hóhérén Terrasseaastufen und Kesseln aia vielen Punkten glatt und rund abgeriebene Felsen wande, aber nur an solchen Stellen, welche eher dér Ansammlung des Schnee’s günstig sind, als dér sich zu Fis verdichtenden Masse als Bett zu dieiaen. v. Inkey halt es für sehr wahrscheinlich, dass unsere Südkarpathen, wie sich dies aus ihrerLage zwischeia den Alpen und dem Kaukasus folgern lasse, ebeiat'alls vergletschert waren, aber er hált es für seiiae PÜiclat zu erkláren, dass seine eigenen Erfahrungen ihaa aaiclat dazu berechtigen, diese Frage als definitiv gelöst zia betrachten. Bevor ich aber jetzt auf das Resultat meiner eigenen Studien übergehe, sebe ich rnich gezwungen, auf einen Satz dér Abhaaadluug Lehmann’s (1. c. pag. 364) zurückzugreifen. Lehmann bringt dórt die Pole- mik zűr Sprache, die zu meiuem Bedauern dér Feleker Schieferkohlen wegen zwischen mir und dem verstorbenen F. Herbich auftauchte, und sagt Folgendes : «Wer die Verhandlungen dér k. k. geol. Reichsanstalt 1884 Heft 13 und dér ungarischen, Heft 13 und 15 gelesen hat und weiss, dass Herbich und Staub aus den Schieferkohlen bei Freck eine Vergletscherung dér Síid- so M. STAUB : karpathen bis in die Altebene biliéin bewiesen habén, wird dicsen letzten Satz schwerlich unterscbreiben.)) Ich halté es für meine Pflicht, hiemit zn erklaren, dass icli in meinen citirten Artikeln das mir von Lehmann imputirte oder ahnliches niclit behauptet habé; dass ich überhaupt diese Frage gar nicht berührte, mitwel- cher ich mich ernstlich beschaítigen gewollt zu habén, eben dadurch beweise, dass ich das Eesultat des Studiums des von mir aufgesammelten Materials und dér mit diesem in Zusammenhang stehenden Frage erst heute zűr Veröffentlichung bringe ; ich halté es ferner für meine Pdiclit zu erklaren. dass auch Herbich nicht das geschrieben hat, was ihm Lehmann in den Mund legt, wenn nicht ein Passus des Aufsatzes von Herbich ihn zu jenem Ausspruche verleitet. Herbich sagt námlich : «Aus diesen Beobachtungen geht liervor, dass in diesem Tiieile dér Fogaraser Alpen Erscheinungen vorhanden sind, welche mit aller Wahrsclieinlichkeit auf Gletscherwir- kungen hinweisen, und diese würden in dem Gesteinshaufwerke, welches unter den Kohlén- und Lettenbildungen lágert, reprásentirt sein.» Dieser Ausspruch Herbich’ s ist zwar sehr mystisch, aber die Verglet- scherung dér Südalpen bis in die Altebene will er kaum beweisen. Nach Erledigung dieser Angelegenheit kehre ich wieder zu dér uns zunachst interessirenden Frage zurück, indem ich glaube, dass meine nahe zum Fusse dér Fogaraser Alpen gemachte Entdeckung, über welche ich mich schon írülier in dér von Lehmann erwahnten Publication31, 32 áusserte, ein nicht zu unterschatzender Beitrag zűr Lösung dér Frage über die ehe- malige Vergletscherung dér Südkarpathen sein wird; erwahne aber zuglei eh, indem ich jetzt durcli die Güte meines geehrten Freundes, Prof. A. Koch in Klausenburg auch das von F. Herbich gesammelte Matériái durchsichten konnte, aufgrund welchem er seine erwahnte Mittheilung machte,30 noch mehr in den Besitz jener Beweise gelangte, die mich zűr integren Aufrechterhaltung meiner damals ausgesprochenen Meinung ermáchtigen. Damit übergehe ich zum eigentlichen Gegenstande meines Studiums. Westlich vöm Negoi (2536 m) erhebt sich dér 2420 m hohe Budislav* unterhalb dessen Kuppe dér Feleker See (Lacu Avrigului) liegt. In dessen Umgebung nimmt auch dér Bach Felek seinen Ursprung und durchtliesst das Thal von Felek in einer Lángé von beiláufig 23 km und nachdem er die Höhe von 1000 m verlassen hat, vereinigt er sich mit dem vöm 2288 m hohen Szúrni kommenden Wasser (Biu Dsibli), worauf er seinen Lauf nach Westen nehmend, sich bei elér Gemeinde Felek (Freck, Avrigu) in den * Nacli Lehmann (1. c.) sei dér eigentliche Naine dieses Berggipfels die «Csorta», dér oberwahnte Name sei nur aus Verselien auf die Generalstabskarte gelangt. [81 FLÓRA DÉR EISZEIT IN ÜNGARN. 81 Altfluss ergiesst. An dér westlic.hen Grenze dieser Gemeinde, nicht weit vöm linken Ufer des Páli I)sibli liegt im Vedé Dicate benannten Einschnitt. dér Aufschluss, von dem ich Folgendes sagen kann.* Unmittelbar unter dér 4 — 6 m máchtigen Ablagerung des Gerölles liegt eine 1h m machtige Schicht plastischen, bláulich grauen Lettens, dér an dér Luft rasch trocknet und dann eine bráunliche Farbe annimmt ; unter dieser Schichte liegt die etwas mehr als 0,6 m machtige Schicht dér Schieferkohle mit den Pflanzen- und Insek- tenresten, dérén Liegendes wieder dér früher erwáhnte Letten bildet, dessen Máchtigkeit nach untén zu aber nur bis 1 — 1,5 m ver- folgbar war. Die Schieferkohle selbst ist schwárzlich grau, weich. lm frischen Zustaude lásst sie sich leicht mit dem Messer schneiden, trocknet aber an dér Luft sehr rasch, wird blátterig und zerfállt. A. Kalecsinszky, dér Che- miker dér kgl. ung. geol. Anstalt war so gütig, diese Kohlé zu analysiren und theilte mir folgendes Resultat mit : In 100 G. Th. Yerbrennbare Tlieile _ ___ 38,404 Asche ... _ ... ... _ 54,513 Feuchtigkeit ... ... _ ... 7,083 Zusammen 100,000 Brennwerth (nach Berthier) 1429 Calorien. Die Kohlé setzte sich daher aus dem Schlamme des Wassers und den Fragmenten dér in ihm gedeihenden Pflanzen, aus Wurzeln, íthizomen, Holztheilen und Früchten zusammen. Die Holztheile sind allé platt gedrückt; a n dere aber scheinen von den Humussauren eine eigenthümliche Maceration erlitten zu habén, denn bei dér Spaltung einzelner Kohlenstücke erhielt ich solche Fragmente, die ausserordentlich an das Gewirre von Algen- fáden erinnerten, die sich aber bei dér mikroskopischen Untersuehung als Holzelemente erwiesen. Dér Erhaltungszustand dér Früchte ist ausge- zeichnet ; dasselbe lásst sich aber nicht von allén Blattéra sagen. Einige derselben sind vollstándig unerkennbar. Mit den Pflanzenresten zusammen fanden sich zahlreiche Beste von Káferflügeldecken vor, die selbst ihre Ornamentik vollstándig bewahrten. Mit dem Stúdium derselben ist gegen- wártig Herr Dr. K. Flach in Aschaffenburg bescháftigt. * Mán vgl. die Kartenskizze anf S. 20 (20) d. ung. Testes, auf welcke mit Ausnakme von einem oder zweien, allé Punkte eingetragen sind, von denen Lehmann und v. Inkey in iliren Publicationen Erwáhnung macheu. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. f 9] 6 82 M. STAUB : Die gesammelten Pfianzen will ich nach dér Haufigkeit ihres Vorkom- mens und ihrem Erhaltungszustande entspreckend in folgender Reihenfolge aufzáhlen : Carex Goodmoughi Gay ... ... ... Samen Nuphar pumilum Sm. ... Samen Salix myrtilloides L. ... _ ... Blatter Galium palustre L. . ... ... ... Samen Galium uliginosum L. __ _ _ ... Samen Pinus Pumilio Hanke ... _ . . Samen Pinus Cembra L _ . ... ... Blatter Betida nana L. ... _ _ _ Blatt, Samen, Rinde Vaccinium uliginosumh. oder Oxycoccus palustris Pers . ... ... Beere Dryas octopetala L. ... ... ... Blatt Tofieldia borealis Wahlbg — . Fruckt Ceratophyllum dernersum L. ... _ Same ej. Burnex oder Polygonum sp. ... ... Samen cf. Potamogeton erispus L. _ ... Blatt ej. Salix Lapponum L. _ ... ... Blatt cf. Salix herbacea L. ... ... ... Blatt cf. Rhododendron femigineum L. Blatt cf. Scheuchzeria palustris L. _ _ Blatt und noch einige zweifelhafte, unbestimmbare Pflanzenreste. Ueber die aussere BesckaÖenheit dér Pflanzenfossilien habé ich wenig zu sagen. Sie stimmen mit den entsprechenden Resten ihrer recenten Nach- kommen vollstándig überein, wo ich diese Vollstándigkeit des zu fragmen- tarischen Zustandes wegen nicht constatiren konute, dórt enthielt ich mich dér definitiven Bestimmung. Ich beschránke mich daher nur auf folgende Bemerkuugen. Die Blatter von Salix myrtilloides L. stimmen vollkommen mit jenen Bláttern überein, die 0. Heer aus dem Diluvium von Bovey Tracey beschrieb und abbildete (Phil. Transact. 1862. p. 1081. T. LXXI. fig. le — h, 6, 1b), und die er damals Salix repens benannte; doch fügte er dem Namen auck ein Fragezeiclien bei, mit dem er gewiss die Unsicherkeit seiner Bestimmung anzeigen wollte, denn er erwáhnt auch im Texte, dass seine fossilen Blatter sekr áhnlich seien denen von Salix ambigua Ehrb. und S. ambigua Sendt. (8. aurito X myrtilloides). C. Schröter (Die Flóra dér Eiszeit, pag. 25. Fig. 31 — 33) hat die Correctur durchgeführt und was auch ich bestütigen kann, die Blatter von Bovey Tracey als Salix myrtilloides L. bezeichnet. [10] FLÓRA DÉR EISZEIT IN UNGARN. 83 Salix Finnmar chica W. (S. onusta Bess.), welche Reichenbach in seinen Icones DXCIV abbildete, stimmen ebenfalls mit den siebenbürgi- schen Bláttern überein; diese Weide sei aber nach F. Wimmer (Salices Europ. p. 249) nichts anderes als Salix repens X myrtilloides ; Salix onusta Bess. dagegen Salix aurita X myrtilloides ; dérén Synonyma S. finnmar - chica Fr. Mant. I. p. 68 (S. myrtilloides (3 finnmarchica Maxim. fi. annor. p 244) und S. rugulosa Andr. (Monogr. Sál. I. p. 97) sind. Diese Blátter sind die in dér Blatterkohle von Felek am haufigst vorkommenden ; an Haufigkeit übertrefi'en sie nur die Samen von Carex Goodenoughi Gay und die von Nuphar pumilum Sm. Es fand sich auch ein Coniferensamen vor, den ich mit keinem dér unserer einbeimischen Nadelhölzer vergleichen konnte. Das Nüsscben hat eme Lángé von 3 mm und eine Breite von 2 mm, ist eiförmig, sein Flügel sitzt unmittelbar dem schmaleren Ende des Niisschens auf, und ist lán¬ géi- als 10 mm, indem sein Ende in dér Köble steckt und aus derselben nicht betVeibar war. An seinem un térén Ende ist er 1,5 mm breit und sclieint diese Breite, soweit er eben verfolgbar ist, bis gégén sein oberes Eude beizubebalten. Von Betula nana L. fand sicb nur ein íragmentarisehes, aber seiner guten Characteristik wegen leicbt erkennbares Blattchen vor; ebenso ein Same, dagegen zablreiche Fetzen des Periderms. Das Exocarpium einer Beere ist deutlicb als zu Vaccinium uliginosum L. oder Oxyeoccus palustris Pers. gebörig zu erkennen. Von Dryas octopetala L. fand sicb nur ein Blatt vor, dessen Erhal- tungszustand überdies nicbt dér beste iet. Bei dér Wicbtigkeit, die dieses Blatt fúr unsere bier in Rede stebende Flóra bat, übersandte ich es Herrn Prof. A. G. Nathorst in Stockholm, dér bereits, wie bekannt, eine grosse Menge von fossilen Bláttern dér Dryas octopetala L. gesammelt bat. Ich bin so glücklicb gewesen, durch Herrn Prof. Nathorst meine Bestimmung be- statigt zu finden und danke ibm dafür hier am besten. Dér Abdruck von Potamogeton crispus L. wurde von mir sogleich als solcher erkannt, als ich ihn seiner Lagerstatte entnnbm; leider schwachte sicb derselbe aber so sehr ab, dass er dann infoige ungenügender Aufmerk- samkeit aus meiner Sammlung verloren gieng. ín einem ausgezeicbneten Erbaltungszustande befinden sicb aucb die Samen, die mit, denen von Rumex und Polygonum iibereinstimmen ; an einem derselben sind sogar Ueberreste des (áusseren?) Perigons erbalten ; dennoch gelang es mir nicbt mit Hilfe des mir zu Gebote stelienden Her- barmaterials, jene mit einer definitiven Bestimmung zu versehen. Unter dem von mir gesammelten Matériái fand sicb nocb ein eigen- tbümlicher blattartiger Abdruck vor. Erbebungen und mit diesen correspon- dirende Vertiefungen (Fibrovascularstránge?) widersprechen ibres regel- fll] 6* 84 M. STAUB : mássigen Verlaufes wegen dér Meinung, sie als die Zeichen einer zulalligen Rutschung zu betrachten ; dennooh ist dér Abdrack so schlecht erhalten, dass die Verschiedeaheit dér Gefassbundel nicht zu coustatiren war. Stel- lenweise erscheint das Bild so, als wenn zwischen zwei starkeren Gefáss- bündeln 1 — 2 bedeutend feinere Hegen würden. Sckliesslich fanden sich in dem von F. Herbich gesammelten Maté¬ riáié zwei solche Fragmente vor, von denen das eine besser erhaltene sich gut als das Bruchstück eines Mooszweigleins erkennen lásst ; dagegen trágt das andere Gesteinstück nur die schwachen Abdrücke von einzelnen, klei- nen, spitzen Bláttchen, die an die dér Moose erinnern. Die Vergesellschaftung dieser Pflanzen lasst uns nun leicbt das Vege- tationsbild dér einstigen Flóra in dér Nahe dér Siidkarpathen constatiren. Es ist dies das Vegetationsbild, welches jedem im Nordosten und den hochalpinen Régiónén Europa’s reisenden Naturforscher entgegentritt. Es war ein ruhiger, stiller See, dessen Ufer ein weites Moor umsaumte, bis auf eine Stelle, wo das Steingerölle dér nachst liegenden Alpen auck den diese Bodenunterlage liebenden Pflanzen Raum bot. Es ist bekannt, dass erst seit den siebziger Jahren reichlichere Funde von í'ossilen Glacialpflanzen gemacht werden. Es steben in dieser Bezie- kung Schweden, die Sehweiz, Deutschland und England obenan : doc-h kenne ich keine dieser Localitáten, die mit unserer siebenbürgischen voll- standig übereinstimmen würde.Unter ihren mitSicherheit bestimmb argewe- senen Pflanzen wurden bisber in den sogenannten postglacialen Fundorten Betula nana L. noch am baufigsten gefunden (Scbweiz [6 Fundorte], Gross- britannien [4], Deutschland [2], Südschweden [21, Danomark [1]); an Hau- figkeit wetteifert mit dér Zweigbirke Dryas octopetala L. (Sehweiz [3], Südschweden [2], Dánemark [1], Deutschland [1]) ; Salix myrtilloides L. ist, wie sebon früher erwabnt, von Bovey Tracey, aber aucb von Schwer- zenbacb in dér Sehweiz bekannt; Pinus Gembra L. aus dem Gerölle dér Mur in Steiermark ; Vaccinium uliginosum L. aus dem Kolbermoor in Bayern ; Ceratophyllum demersum L. von Hoxne in England ; Pinus Pumilio Hanke ist in ihren náchsten Formen aus dem Kreise dér P. montana Mill. im sách- sischenErzgebirge,iu Irland und bei Jár vilié inFrankreich gefunden worden. Schwerzenbach ist die einzige Localitát, die Salix myrtilloides L., Betula nana L. und Dryas octopetala L. mit Felek gemeinsam hat ; dagegen wurden Cár ex Goodenoughi Gay, Nuphar pumilum Sm. und die beiden Galium- Arten bisber noch in keiner mir aus dér Litteratur bekannten postglacialen Fundstátte gefunden. Ein, wenn aucb flüchtiger Ueberblick iiber die Biologie dér Epigonen unserer fossilen Flóra von Felek wird uns nun die Aussickt in neue Dinge eröfl’nen. Vor allém habén wir Ceratophyllum demersum L., welche Wasser- [12] FLÓRA DÉR EISZEIT IN UNGARN. 85 pflanze heute in ganz Európa verbreitet ist ; in Ungarn kommt sie diepseits des Königssteigs im Osten nnd Síiden, aber zerstreut vor; auch jenseits des Königssteigs findet sie sich an vereinzelten, niedriger liegenden Orten dér südlichen und östlichen Gegenden vor. In den Centralkarpathen und auf den siebenbürgischen Karpalhen wurde sie bisher nicht gefunden; aber sie kommt auch auf Irland vor und so schwanken ihre Ansprüche an die Temperatur zwischen dtn Jahresmitteln von 8,5 und 2,2° C. Ebenso ist in Európa die haufigste Pflanze dér Schieferkolilen von Felek, Cár ex Goodenoughi Gay weit verbreitet. In den Centralkarpathen gelit sie bis in die Region von 2000 m, denn sie wurde noch bei den Fünfseen und im Mliniczathal gefunden; jenseits des Königssteigs kommt sie nur im östlichen Gebiet an feuchten, moorigen Orten vor; an 1000 m überschreitenden Localitáten ist sie selten ; aber sie gedeiht auch in Grön- land unter dem 61° nördlicher Breite und so schwankt ihr Temperatur- Jahresmiítel zwischen -j-8 und — 8° C. Eine weite Yerbreitung habén auch die beiden Galium-Arten, denn mit Ausnahme des warmeren Südens sind sie in ganz Európa an feuchten und moorigen Orten bis zűr subalpinen Region (900 — 1350 m) anzutreffen. Auch die beiden Beerenfriichtler ( Vaccinium und Oxycoccus ) sind in Európa weit verbreitet; ja in dér Schweiz gelit Vaccinium uliginosum L. bis in die Ebene hinab ; im übrigen ist sie eine alpine Pflanze, die in den Centralkarpathen den moorigen Waldboden liebt, aber auch bis in die Region des Krummholzes hinauígeht, so im Felkathale bis 1900 m. Eine ahnliche Yerbreitung hat sie auch auf den siebenbürgischen Bergen. Beide Geschwister gehen in Grönland bis zum 64°; ja die «microphylla Lge.» dér Torfpreiselbeere geht bis zum 78°. Pinus Pumilio Hanke nimmt in Európa schon ein bedeutend kleine- res Gebiet in Anspruch. Ihr Hauptsitz sind die Karpathen, wo sie nach Kolbenheyer im Hauptstock in einer mittleren Hőbe von 1330 — 1880 m vorkommt ; stellenweise aber tiefer geht, so bei Podspady bis 908 m ; anderwarts aber wieder über 2000 m, so fühlt sie sich an derTupan in einer Hőbe von 2230 m noch sehr wohl. Dem würde das entsprechen, was L. Simonkai * über die Yerbreitung dieses Nadelholzes in Siebenbürgen sagt; dórt bilde sie in dér Hőbe von 600- — 1 000 m meistens nur kleinere Gruppén ; aber am Königsstein liegt sie auch höfcer als 2000 m. Sie kommt noch in denMooren dér bayerischen Hochebene vor, wo sie nach Sendtner am tiefsten zwischen 466 und 550 m liegt. In den Karpathen begnügt sich die Legföhre am Javorina mit einer Jabrestemperatur von 2,99°. Pinus Cernbra L. ist ebenfalls in den Karpathen heimisch und zwar nach Kolbenheyer in einer Höhe von 1295 — 1612 m, aber vereinzelt und * Enumeratio Flóráé Transsilvanicae, p. 598. [13] 86 m. staub: zerstreut ; die meisten Zirbelkiefern findet mán noch beim grossen Fisch- see, im Bialka- und Rosztokatkale. Sie ist au eh jenseits des Königssteiges selten, aber dórt scheint sie köher zu gehen, indem sie auf den Alpen des Retyezát, im Quellengebiet des Czibin, am Bucsecs und auf den Rodnaer Alpen vorkommt. Sie bildet in den Karpathen ebenso wenig zusammen- hángende Bestánde, wie in ihrem anderen Verbreitungsgebiete, in den Alpen, wo sie am Stilfser Joch ikre köckste Grenze (2560 m) erreicht; in den Centralalpen liegt ihre untere Grenze bei 1572,9 m. Die Arve ist daher eine áckte alpine Pílanze, die am Stilfser Joch folgende Temperatu- ren geniesst: Ján. Febr. Marz April Mai .Tűni Juli Aug. — 12,44 —9,5 —6,94 —4,89 —1,05 +5,17 +7,69 +7,80 Sept. Okt. Nov. Dec. Jahr:: +5,47 +0,9 —9,60 —11,69 — 1,37°C Dryas octopetala L. ist bezüglich ikrer biologiscken Eigenthümlich- keiten eine eckte polare Pílanze. Sie occupirt die kokén Gebirge Europa’s, ist auch in den Centralkarpatken háuiig genug und geht auch kiér in die alpine, über2000 m kochliegende Region über; ebenso ist sie auch jenseits des Königsteins zu Hause, wo sie sich ebenfalls auf dem Felsensckutt dér über 2000 m erreiehenden Bergkuppen vorfindet. Sie ist ferner káufig auf Spitzbergen, wo siebis zűr nördlicken Breite 90° 24' gekt, und heimisch in Grönland, wo ihre südlicke Grenze auf den 73° falit. Salix myrtilloides L. kommt nicht mehr in Siebenbürgen vor und auch in den Centralkarpatken hat sie einen einzigen verborgenen Aufent- haltsort, námlich am Südfusse dér Hőben Tátra bei Rox in moorigen Wál- dern. Dórt entdeckte sie zuerst Wahlenberg; nack ikm wurde sie von vielen, aber vergebens gesuckt, bis sie endlich E. Sagorski im Jakre 1888 in dér Gesellsckaft von Salix repens L. in den Erlenwaldungen bei Rox wieder auffand.** Sie kommt auch in Galizien in derNábe von Lemberg in torügen Wáldern vor, geht von kiér über Russland bis nack Finnland. Isolirte Standorte, aber immer in torfigen Wáldern hat sie nock im Westen, so in Scklesien und im Bökmerwalde, wo sie in dér Gesellschaft von Betula nana L. in einer Höke von 632 — 948 m gefunden wurde ; ebenso kommt sie in Baiern beim Ckiemsee vor, wird im Nordwesten immer káufiger, so dass mán aus Őst- und Westpreussen im Jahre 1885 sekon 13 Standorte záhlte und gekt von kiér über die skaudinavische Halbinsel nach Lappland, wo sie am háufigsten sei. Ihre Temperaturansprüche würden sick daher zwiseken den mittleren Jakrestemperaturen 8° und 2° bewegen. :: Nach dér in 2472.3 m Meereshöhe liegenden Station Sct. Maria. Mán vgl. M. Willkomm, Forstliche Flóra von Deutscbland-Österreich, p. 152. * E. Sagorski u. Schneider G., Flóra d. Centralkarpathen, 1891. II. p. 461. [14] FLÓRA DÉR EISZEIT IN UNGARN. 87 In Ungarn kommt die Zwergbirke (Betula nana L. ) nicht mebr vor. In Mitteleuropa ist sie an einzelnen isolirten Orten Bewohnerin dér Berge, so am Brocken, in den Sudeten, in den grösseren Mooren Baierns (420 — 475 m), in den schweizer Mooren (hier in einer Höhe von beilaufig 1000 m) ; ferner in Irland und in den mittleren und nördlichen Gegenden Buss- lauds. In den samojedischen Tundren nimmt sie mit den Zwergweiden grosse Gebiete ein ; ist in den subalpinen Gegenden Skandinaviens allge- mein verbreitet und geht auf Spitzbergen (in ilirer Form «flabellifolia Hook.) bis zum 78° nördl. Breite und ist in Grönland vöm 62. ° an bis Aveit zum hőben Norden die einzige Birkenart. Es ist dies daber eine polare Pflanze, die bei den mittleren Jabrestemperaturen von 6° und — 8° C die ihr nöthige Wárme íindet. Ebenso ist aus dér Flóra Ungarns Nuphar pumilum Sm. verschwun- den. Ibr grösstes Yerbreitungsgebiet beginnt in Norddeutschland, wo sie in den dortigen Seen vöm 53° n. Br. an und zwischen dem c. 28 — 40° ö. L. am háufigsten ist. In Schweden geht sie bis zum 60° 50' und in Norwegen bis zum 69° 30'. Allé südlicher liegenden Standorte Hegen weit von diesem Hauptareal und entfernt von einander, denn sie sind nichts anderes als die aus geolo- gischer Zeit zurückgebliebenen Pleimstátten dieser Pflanze.* Ibr süd- lichster Standort ist dér grösste See dér deutschen Alpen, dér Ossiacher See inKarntben, dér in 500 m Meereshöhe (46,5° n. Br. 32° ö. L.) liegt; ferner fand mán sie bei Krakau, im böbmisch-mabriscben kaum 700 m mittlere Höhe erreichenden Hocbland ; ebendort auch im Czernitzer See (49° n. Br. 32 — 33° ö. L.). Mán fand sie auch in dér Schweiz, aber nur an zwei Orten, im Gráppelensee (47,5° n. Br., 27° ö. L.) und bei Freiburg im sog. Lac des Jones ; schliesslich in Scbottland bei Cbaitness in dér Gesell- schaft einer alpinen Flóra. Ihre klimatischen Ansprüche erfüllt eine zwischen 6 bis 8° schwankende mittlere Jahrestemperatur.** * Mán vgl. meinen Aufsatz «Die Vergangenheit und Gégén wart Aer Seerosen» in den Arbeiten dér XXV. Wanderversammlung dér ung. Aerzte und Naturforscher. (Bisher nur in ungarisclier Sprache publicirt). ** Nörd. Br. Oest. L. Meeresli. in m Jan. Apr. Jul. Okt. Jahr. Klagenfurt 46° 37' 14° 18' 440 m —5,0 8,6 18,2 8,5 7,3 Daschitz 49 5 15 26 465 —4,0 6,9 17,7 7,6 6,9 Krakau 50 4 19 57 259 _ .2 2 8,3 19,1 9,4 8,5 Zürioh 47 23 8 33 470 —1,2 9,1 18,7 8,5 8,6 Danzig 54 21 18 40 22 —1,5 6,4 17,9 8,8 7,6 Königsberg 54 43 20 30 23 —3,9 5,6 17,3 8,0 6,6 Schwerin 53 38 11 25 57 —0,6 7,1 17,6 9,0 8,3 Jonköping 56 47 14 11 89 -2,0 4,0 16,1 6,5 5,9 J. Hann, Handbucli dér Klimatologie. [15] 88 M. STAUB : Zum Schlusse folgt Tofieldia borealis Whlbg. die ebenfalls weder diesseits nocli jenseits des Königssteiges gefunden wird. Sie kommt aber auf den Alpen vor, vorzüglich in Westeuropa, ist aber auch in Finn- und Lappland verbreitet; ebenso ist sie auf Island, Spitzbergen und Grönland heimisch, aber überall auf feuchten, grasigen Orten oder Mooren. Diese Pfianze ist daher ebenfalls arktischen Ursprunges. Werfen wir nocb einmal einen Blick auf diese Pflanzengesellschaft, so werden -wir erfahren, dass sie vollkommen jener Fauna entspricbt, die mán in den oberungarischen Höhlen entdeckt hat. Auch die Schieferkohlen von Felek schliessen solche Pílanzen ein, die zum Theil in ihrer damaligen Heimat verblieben, aber auch solche, die heute Bewohner des Nordens und dér Hochgebirge sind und schliesslich ist mehr als die Hálfte polaren Ursprungs. Diese biologische Eigenthümlichkeit bestáttigt auch die Káferfauna dér Feleker Schieferkohle, von welcher Herr Dr. K. Flach bei Empfang dér Sendung mir umgehend mitzutheilen die Güte hatte, dass die háu- figsten Beste Trechus rivularis Gyll. angehören, einem Káfer, dér heute in Siebenbürgen nicht mehr vorkommt, sondern ein Bewohner des hohen Nordens, respective Nordostens ist. Dr. Flach konnte bei ílüchtiger Durch- sicht des übersandten Materials ferner constatiren, dass die übrigen Beste folgenden Arten angehören dürften : Bembidium, Fér orda, Cytilus, Donacia, Agabus. Diese Fauna stünde sehr nahe jener von Hösbach.* Wie waren nun zu jener Zeit, als diese Flóra grünte und diese Fauna sie umschwirrte, die klimatischen Yerháltnisse dér Altebene beschaffen? Bei dér Beurtheilung derselben stehen wir vor zwei Extrémén. Die mittlere Ja-hres*- temperatur von — 8° Grönland können wir nicht voraussetzen, denn es ist höchst wahrscheinlich, dass dies die Mitexistenz jener unmöglich gemaclit hátte, die bis auf unsere Tagé nicht nur in Európa, sondern auch in Sieben¬ bürgen und zwar auf verháltnissmássig niedrig liegenden Orten verblieben, andererseits finden wir ja die Pílanzen Grönlands in den alpinen Gegenden Europas wieder. In ihrer Gesammtheit schliesst aber diese Flóra wieder die Annahme aus, dass sie in dem heutigen Ivlima dér Altebene le'oen hátte können ; vielmehr Aveist sie dahin, dass damals in dér Altebene ein solches Kiima die Charakterzüge dér organischen Welt bestimmte, welchem mán heute im nördlichen Theile Europas oder in alpinen Régiónén wieder begegnet. Nehmenwir den günstigsten Fali an ; setzen wir voraus, dass damals * K. Flach : Die Káfer dér unterpliocánen Ablagerungen bei Hösbach unweit Ascliaffenburg. — Verlidlgn. d. phys. med. Ges. zu Würzburg. XVIII. Bd. Nr. 11. — Herr Dr. Flach liatte die Güte, mir die eingeliendere Untersucliung meines ibm übersaudteu Materials in Aussiclit zu stellen. FLÓRA DÉR EISZEIT IN ÜNGARN. 89 • die mittlere Jahrestemperatur bei Felek 6° C. betrug, so würden wir unge- fáhr jenem Gang dér Temperatur begegnen, wie wir ihn heute in Ungarn bei Késmárk (49° 8' n. Br. ; 38° 6' ö. L., 636 m Meereshöhe) kennen. Ján. Febr. Márz Apr. Mai Juni Juli Aug. Sept. Okt. Nov. Dez. Jahr. — 5,2 —2,9 0,2 6,5 11,3 16,1 17,5 16,7 12,7 7,6 1,2 —3,7 6,4°C.* und wollen daran unsere ferneren Combinationen knüpfen. Aus den vorzüglichen Studien v. Sonklar’s, J. Hann’, L. Reissenbbrger’, A. Heim’ undK. Kolbenheyer’ ** construirte ich mir das Maass dér Tempe- raturabnahme mit aufsteigender Hölie und erhielt folgende Zalilen ; auf je 100 m Erhebung sinkt die Temperatur um Ján. Febr. Márz April Mai Juni Juli Aug. Sept. 0,365 0,481 0,592 0,655 0,653 0,669 0,659 0,632 0,606 Okt. Nov. Dez. 0,508 0,418 0,365 °C. Diesen Werthen entsprechend müsste nun bei Berücksichtigung dér oben lur Felek angenomtneneu Temperaturverhaltnisse auf den Südkarpathen in einer Höhe von 1000 m Ján. Febr. Márz April Mai Juni Juli Aug. Sept. Okt. Nov. Dez. Jahr. —7,4 —5,8 2,6 2,6 7,4 12,1 13,5 12,9 9,1 4,5 —1,3 5,89 3,7 °C 2000 m Ján. Febr. Márz April Mai Juni Juli Aug. Sept. Okt. Nov. Dez. Jahr. -11,0 —10,6 —3,3 —3,9 0,8 5,4 6,9 6.6 3,0 —0,5 —5,5 —9,5 1,8°C Temperaturen gewesen sein. Mán wird zugeben, dass schon bei solchen Mitteltemperaturen die Möglichkeit vorhanden ist, dass sick bei reichlicliem Niederschlag in dér Höhe von 2000 m bedeutende Schneemasseu ansammeln konuten. Die Glaubwürdigkeit meiner Behauptung dürfte freilich durch die verhaltnissmassig liohen Sommertemperaturen (Juni 5,9, Juli 6,9, Aug. 6,6° in 2000 m, und Juni 12,1, Juli 13 5, August 12,90 in 1000 m Höhe) vieles leiden ; ich habé aber nochmals darauf liinzuweisen, dass ich die * Nacli den Beobachtungen aus den Jaliren 1873 — 85 in den Jahrbücliern dér kgl. ung. Meteorok Centralanstalt. ** v. Sonklar, Denkschriften d. kais. Akad. d. Wiss. Bd. XXI. — • I. Hann, Die Wármeabnahme mit dér Höhe an dér Erdoberfláclie und ilire jáhrlielie Periode. (Sitzgsb. d. k. Akad. d. Wiss. Bd. LXI. Abtli. I. 1870. — L. Beissenberger, Ueber die Abnahme dér Wárme mit dér Höhe nacli Beobachtungen in Hermannstadt und an einigen Orten auf dem stidl. Grenzgebirge von Siebenbürgen. (Yerhdlg. u. Mitthlg. d. Sieb. Ver. f. Naturw. in Hermannstadt. Jlirg. XXXII. 1882. p. 95.) — • A. Heim, Handbuch dér Gletsclierkunde, pag. 8. — K. Kolbenheyer, Die klimatischen Ver- liáltnisse dér Centralkarpathen. (Jalirb. des Ung. Karpathenver. XVII. Bd. 1890.) 90 M. STAUB : günstigste Basis zu dieser Berechnung wáhlte ; dass aber auch die Pílanzen dér Schieferkohlen von Felek entschieden dahin weisen. dass sie ein Kiima mit kiihlen Sommern und infoige dessen mit milden Wintern verlangten und all dies würde meine berechneten Somrr ertemperaturen schon für die Höhe von 1000 m um ein Bedeutendes herabdrücken. Icb habé noch her- vovzuheben, dass Partsch (1. c.) für die Centralkarpathen zu einem áhnlichen Resultate gelangte; denn er setzt das Gletscherende am nördlichen Abhang in eine Höhe von 950 m und berecdmet dabei eine mittlere Jahrestempe- ratur von 4,5° und am südlichen Abhang reichten die Gletscher bis zűr mittleren Höhe von beiláufig 1000 m und sei dórt die mittlere Jahrestem- peratur 3,9° gewesen ; schliesslicli will ich des Vergleiches halber noch erwáhnen, dass Kolbenheyer (1. c.) für die 2663 m hőbe Gerlsdorfer Sjútze das -Jánnermittel auf — 12,8° und das Julimittel auf 1,5° C bestimmte. Ich denke, dass es mir nach dem Vorgebrachten gelungen sei, zu beweisen, dass damals, a Is in dér Altebene die von mir beschriebene Flóra grtinte, auf den Siidkarpathen solche Temperaturverhaltnisse vorherrschtcn, die dér Gletscherbildung mir (jünstig sein konnten; aber die moderné Gletscherwissenschaft legt nicht auf dicsen einzigen Faktor des Klimas das Hauptgewicht, denn wir wissen, dass weun sich die Temperatur Europas nur um 3 — 4° erniedrigen würde, dies hinreichend wáre, um das Gletscher - phánomen wieder hervorzuzaubern ; eine viel grössere Bedeutung kommt dem anderen Faktor des Klimas zu, jenem, dér die Gletscher erhalt, ernáhrt und wachsen lasst, námlich dem in fester Gestalt erscheinenden Niederschlay. Diesbezüglieh aber bieten uns die gegenwartigen Verhaltnisse wenig Handbabe ; ja die Centralkaipathen scheinen sogar von dér allgemeinen Begel, derzufolge in den Gebirgen immer mehr Niederschlag falle, als in dér Tiefe, eine Ausnahme zu maciién, 'wenigstens will dies K. Greisinger* beweisen, indem er fand, dass in den Centralkarpathen dér Winternieder- sclilag nicht mit dér Höhe zunehme und dass an den hochliegenden Statio- nen die jáhrliche Periode des Niederschlages dieselbe sei, wie auf dér die Berge umgebenden Ebene. Die Ursache dieser Erscheinung sei in dem hohen Luftdrucke zu suchen und nádidéin die Centralkarpathen in dér Linie dér westlichen Winde hegen, so sei die Niederschlagsmenge auf beiden Abhángen ebenfalls die gleiche. In jenem Zeitraum, namlich in den Wintermonaten (November, Dezember, Jánner, Február), welche zűr Ernahrung dér Gletscher das meiste und das geeignetste Matériái lieíern, erhalt Kasmark nur 17,6% seines jahrlichen Niederschlages; in jenem Zeitraum dagegen, dessen Nie- Iv. Gbeisinger, Die Regenverháltnisse in den Centralkarpathen. — Bér. d. Ver. d. Geogr. a. d. Univ. Wien. 1S87. p. 20. Nacli dem Ref. Supan’s in Petekmanx s Geogr. Mittlilgn. XXXIV. 1888. Litt. p. 57. US] FLÓRA DÉR EISZEIT IN UNGARN. 91 derschlagsverháltnisse für das AVachsthum des Gletschers nur probléma- tischen AVertb habén, námlich in den Herbst- und Früblingsmonaten (Márz, April, September, Október) 40% und in dér für den Gletscher am wenigsten günstigen Zeit, in den Sommermonaten (Mai, Jnni, Juli, August) den Hauptantheil des Niederscblages, námlich 5], 9%.* Mán sieht, dass solcbe Niederschlagsverháltnisse für die Gletscher- ernahrung nicht geeignet sind ; aber icb kann gleich hinzufügen, dass Kas- mark im sogenannten «Regenschatten» dér Hohen Tátra liegt, das heisst in einem tiefen Tbale, wo die Regenmenge immer gering ist.** Yon den Regenverbáltnissen dér Hohen Tátra giebt uns das in einer Meereshöhe von 1005 m liegende Uj -Tátrafüred schon eine bessere An- schauung. Dórt betrágt dér Niederschlag in den erwáhnten Zeitráumen : AVinter Sommer Uebei’gangsperiode Nov. Dez. Ján. Febr. Mai Juni Juli Aug. Márz April Sept. Okt. Jahr. 52 51 26 30 87 121 131 114 in % 47 50 102 62 880 mm, 18,7 51,4 20,1 Es wird allseitig behauptet, dass auf den Bergen viel mehr Niederschlag (Regen, Schnee) falle, als auf ilire Umgebung (Hann, Heim) und dass mit dér Erhebung dér Niederschlag auch zunehme, das beweisen, wie icb glaube, auch zwei in dér Náhe dér Südkarpathen liegende Stádte : Hermannstadt und Kronstadt. Es demonstrirt uns dies íolgende Zusammenstellung. Meeresh. inm. Nov. Dez. Ján. Febr. o/0 Mai Juni Juli Aug. o/0 Hermannstadt: 408 33 34 22 22 (16,6) 96 114 111 66 (58,2) Márz April Sept. Okt. o/0 Jahr. 33 49 45 42 (25,4) 665 mm Meeresh. inm. Nov. Dez. Ján. Febr. o/0 Mai Juni Juli Aug. o/u Kronstadt: 554 50 49 14 36 (20,4) 58 127 148 665 (57,4) Márz April Sept. Okt. o/0 Jahr. 26 48 76,5 47,5 (28,4) 694 mm Hoch sich erhebende Erdmassen beeinflussen die Bewegungen dér aufsteigenden Luft, was die Abkühlung und Verdichtung des AVasserdam- Nov. Dez. Ján. Febr. Márz April Sept. Okt. Mai Juni Juli Aug. Jahr. * 30 33 17 20 30 41 57 44 60 83 72 80 568 Mm ** Eine solcbe regenarme Gegend ist in Ungarn auch die an dér östlichen Grenze liegende von Csik-Somlyó bei Gyergyó-Szent-Miklós sich erstreckende, die von dér Hargitta beschattet wird ; áhnliche Regenverháltnisse habén das Iileine und das Grosse Alföld und das von Deés iiber Klausenburg bis Gyulafehérvár sich aus- dehnende Gebiet. Hier fallen die geringsten Regenmengen in Ungarn, námlich 500 — 600 — 700 Mm. (G. Schenzl, Die Niederschlagsverháltnisse d. Lándér d. ung.. Krone, 1885.) [19] 92 m. staub: pfes zűr Folge hat ; andererseits ist die náchtliche Ausstrahlung dér Bergmas- sen eine ungehinderte ; diese kühlen síeli dalier rasch ab und erzeugen in dér sie umgebenden wármeren Luft Nebel (Heim) ; dass aber wáhrend dér Eis- periode auch in Ungarn die Niederschlagsverháltnisse urn vieles günstiger waren, beweisen erstens, dass zu jener Zeit die Karpathen um vieles höher waren als jetzt ; ziveitens, die Ausdehnung dér altén Gletscher; drittens, die niedrige Lage dér Schneelinie. Dieselbe Inge nach Paktsch (1. c.) auf dér Hohen Tátra jetzt in dér Höhe von 2300 m ; Inkey (1. c.) verlegt sie in den Südkarpathen in 3000 m Höhe ; nachdem aber im Javorinka-Thale das Gletsc-herende in einer Höhe von 970 m, im Bialkathal bei 930 — 940 m, im Kohlbacher- und Popperthal bei beiláufig 1000 m Höhe lag, so würde dies für die Centralkarpathen ein Sinken dér Schneegrenze von wenigstens 800 m bedeuten und moge sie dann in den Südkarpathen bei 2000 m Höhe gelegen habén. Dass in dér Eiszeit reichlichere Niederschláge gefallen seien als jetzt, dagegen liesse sich aber noch ein nicht zu ignorirender Einwand erheben. Ist námlich die Temperatur dieser Periode eine niedrigere gewesen : so muss auch die Verduustung im allgemeinen eine geringere gewesen sein und will icli in dieser Beziehung wieder nur Ungarn vor Augen haltén, so zeigen sich die Yerháltnisse in einem scheinbar noch ungünstigeren Lichte. M. Neumayr hat uns darauf aufmerksam gemacht, dass das mittellándische Meer erst in dér Diluvialzeit sich gégén Osten ausbreitete und im Miocán noch nicht ein- mal die clalmatinische Küste erreicht hat; dazu tvitt noch jener Umstand, dass unser Alföld aufhörte ein Theil des grossen pontischen Beckens zu sein und somit stehen wir nun einer Reihe von negativen Beweisen gegen- über. Dagegen bietet uns aber wieder die Geologie eine solche Fülle von indirecten Beweisen, die es unzweifelhaft machen, dass unser Festland in dér Diluvialzeit reichlicher mit Wasser bedeckt und reichlicher von Wasser durchströmt war. Nach Abzug des pannonischen Meeres zeigen uns die Thatsachen, die sich infoige dér immer háufiger zűr Ausführung gelan- genden Tiefbohrungen von Jahr zu Jahr mehren, dass unser Alföld von zalilreichen grösseren und kleineren Süsswasserseen bedeckt war; die zahlreichen, nun trocken liegenden zűr Dunau und Theiss gerichteten Was- serláufe zeigen, dass Fiüsse und Ströme die Seen durchströmten und sie aussüssten ; die máclitige Anháufung dér Gesteine dér Diluvialzeit, so Sand und Löss spreehen auch für den grösseren Wasserreichthum und die Wahr- scheinliehkeit ist gross, dass auch die Umgebungen des Schwarzen Meeres und des Aralsee’s álinliche hydrographische Yerháltnisse zeigten, denn das sarmatische Meer hatte ein riesiges Gebiet, von Wien bis Trója, occupirt. Aber auch für den Westen stellt es K. Zittel als eine zweifellose Thatsache FLÓRA DÉR EISZEIT IN UNGARN. !-i3 hin, dass die ihrer Dürre und Unwirthsamkeit wegen verrufene Sahara sich vor nicht gar langer Zeit ebenfalls des Reichthums an Wasser und dér Fruchtbarkeit des Klimas eríreute. Die ausserordentlichen Erscheinungen dér Erosion, die dórt zu sehen sind, findet mán auf dem Erdenrund nicht so rasch wieder; für seine Ansicht sprechen auch die in den Höhlen anzu- treffenden Tropfsteinbildungen und die kolossalen Ablagerungen von Ivalk- tufi’in heute gánzlich wasserarmenGegenden. In diesen Kalktuffen sind auch die Blátter dér Steineiche eingeschlossen, die heute in Afrika nicht mebr, wohl aber in dér Mittelmeergegend heimisch ist. Dér Thiergeograph und dér Pflanzengeograph finden noch heute in dér Thier- und Pflanzenwelt dér Sahara auffallende Typen, die für das einst vöm heutigen abweichende Kiima dér Sahara zeugen. Allé diese Erscheinungen können aber auch den Einwurf dér geringe- ren Verdunstung widerlegen, denn die grössere Wasserfláche ist gewiss dér geringeren Intensitat dér Verdunstung ausgleichend entgegen getreten. Damit kehren wir wieder zu den Fogarascher Ivarpathen zurück ; wir finden dórt, dass heute in den Südkarpathen ebenso viel Niederschlag falit wie in den Centralkarpathen und da das diluviale mitteleuropaische Fest- land in seiner Gestaltung kaum merklich von dem heutigen abweicht, so mag dieses Verháltniss dér gleichen Niederschlagsmenge für beide Gebirge auch damals giltig gewesen sein. Die vorzüglichsten Vertreter dér Gletscherwissenschaft stimmen darin überein, dass das Gletscherphánomen vöm Westen, das ist vöm Óceán ausgehend nach Osten, dem Inneren des Kontinentes zu immer mehr an Kraft verlor. Dies beweisen auch die Niederschlagsverhaltnisse sowohl in dér Form von Schnee wie von Regen, wovon uns ein Blick auf die von Schenzl (1. c.) construirte Begenkarte Ungarns belehrt. Bei Fiume betrágt die jáhrliche Niederschlagsmenge 1600 mm, auf dem den Hindergrund des Meerbusens von Fiume bildenden Kapellagebirge 2000 mm, aber in dér höchsten Region dér Südkarpathen nur mehr 1500 mm. Richtig ist auch die Behauptung, dass gégén Osten und Südosten zu das Verháltniss zwischen Winterniedersclilag und Sommerniederschlag sich zu Ungunsten des ersteren verándere ; wie dies folgende Zusammenstellung beweist. Niederschlag in °/o-en dér Jahressumme Nov. Dez. Ján. Febr Mai Juni •Juli Aug. Tátragruppe 5,9 6,4 4,4 4,7 10,6 13,5 14,8 12,5 Márz April Sept. Ökt. 6,1 6,7 8,1 6,2 Nov. Dez. Ján. Febr Mai Juni Juli Au Südkarpathen 5,3 5,5 3,4 4,3 12,7 17,0 14,8 10, Márz April Sept. Okt. 6,4 7,7 7,5 5,3 [21] 1)4 SITZUNGSBERICHTE. Schliesslich macht uns ja ebenfalls Partsch darauf aufmerksam, dass diese Absch’wáchuiig des Gletscherpbánomens gégén Osten zu scbon dadurcb sich manifestirte, dass die besten Forscber (Viquesnel, F. v. Hoch- stetter, M. Neumayr) in den türkisehen und griecbischen Alpen dér Bal- kanbalbinsel auf keine Gletscberspuren stiessen. Ob jener feine, lichte, bláulicb graue, plastiscbe Lebm, dér bei Felek das Hangende und Liegende dér Scbieferkohle bildet, dér Scklamm des iibschmelzenden Gletscherendes sei ; darauf eine Antwort zu gébén, wáre meinerseits eine Kühnheit; aber Tbatsache ist es, dass dieser Scblamm síeli lángere Zeit ungestört ablagern konnte, woraufdie küblere Temperatur und feuchtere Luft bevorzugenden Pilanzen síeli auf demselben ansiedelten, um dórt umscbwirrt von Insekten gleiclier Lebensgewohnbeiten, lángere Zeit zu verbleiben, bis sie wieder von dem zu feinem Staub zerriebenen Maté¬ riáié dér Gebirge bedeckt wurden, dér die düstere Lebensgemeinsamkeit in •ein gemeinsames Grab versebloss ; das dann von den wilden Bergwássern mit grobem und scbwerem Gesteine bedeckt wurde bis auf unsere Tagé, um jetzt zu bezeugen, dass die Eingrife dér Eiszeit sich auch his auf die Südkarpathen erstreckten ; obwohl sie dórt noch schwachere Eisslröme erzeugt habén mochten, als auf den nördlichen Karpathen , wofür nicht nur die von mii geschilderten Temperatur- úrid Feuchtigkeitsverhaltnisse sprechen ; son- dern auch jene verludtnissmdssig schwachen, nocli immer Zweifel erregenden Spuren dér mechanischen Wirkung dér Gletscher, dem Béla v. Inkey auf so ausgezeiebnet kritiscbe Weise Ausdruck verlieh. BEPJCHTE IJBER DIE SITZUNGEN DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. GENEEALVEESAMMLUNG AM 4. FEBRUÁR 1891. Dér Vorsitzende Prof. Dr. J. v. Szabó eröffnete die General versammlung mit einer lángeren Rede, in welcher er einen Eückblick wirft auf die im verflos- senen Jahre bezüglicli des internationalen geologisclien Congresses und dér internationalen geologisclien Karte Eui-opa’s aufgetaucbten Ersclieinungen. Er .gedenkt ferner dér im Yorjahre verstorbenen liervorragenderen Geologen, nament- lich Sir Warington Smith und Edmond Hébert, welcb letztérer Ehrenmitglied dér ung. geologiscben Gesellsckaft war. Einen warmen Nacliruf sendet dér Vorsitzende seinem einstigen Lehrer, dem vöm Scbicksal bárt verfolgten ungariscben Geologen Johann v. Pettkő nacb. v. Pettkó nabm scbon im Jahre 1848 auf dem Gute August v. Kübinyí’s in Videfalva an jenen Berathungen Tbeil, die infoige eines von Zipser bei Gelegen- lieit dér im Jalire 1847 in Oedenbm-g abgehaltenen AVanderversammlung ungari- scber Aerzte und Naturforscber eingebracbten Antrages belmfs Griindung einer Gesellschaft ungariscber Geologen und Bergleute abgelialten wurden. Bei dér Constituirung dieser Gesellschaft im Jahre 1850 wurde auch v. Pettkó Mitglied der- selben und nalim auch den Auftrag zűr Ausführung einer geologisclien Untersu- chung an. (Bericht über die im Auftrage dér geol. Gesellschaft fúr Ungarn im [22] SITZUNGSBEKICHTE. 95 Herbste 1852 ausgeführte geologisclie Untersuchung des an die Marcii grenzenden Theiles von Ungarn. — Arbeiten d. geol. Ges. f. Ungarn, I. Heft.) Sebőn vor diesel- Publikation erschienen von ihm in Wien zwei wiclitigere Abhandlungen, námlicli die geologischeBeschreibnng von Schemnitz und Kremnitz nebst einer geologisclien Karte, die nacli Beudant die ersten waren. die von diesel- interessanten Gegend erschienen und von einem wirklichen Fortschritte zeugen. Es ist Sckade, dass er sich spáter mit dér Geologie nickt mehr bescháftigte. Audi als akademischer Lehrer in Schemnitz leistete er Vorzügliches. v. Pettkó wurde namlich schon nach Absolvirung dér Bergakademie noch mit einigen anderen vorzüglichen Mitschülern zűr ferneren Ausbildung nach Wien gesendet, wo er unter Haidingek’s Leitung studirte, und als die Besetzung dér Lelirkanzel in Schemnitz zűr Entsclieidung kam, wurde er als dér Berufenste dahin ernannt. •Johann Pettkó v. Felső- Driethoma, kgl. ung. Bergrath a. D.. corresp. Mitglied d. ung. wiss. Akademie wurde 1812 in Felső Driethoma (Com. Trencsén) geboren, wo sein Vater Tafelrichter war, und starb am 26. Október 1890 in seinem 78-ten Lebensjahre. Nach dér Eröffnungsrede des Vorsitzenden verlas dér e. Secretar Dr. M. Staub seinen Bericht iiber die Thatigkeit dér Gesellschaft im verflossenen Jahre 1890. Er hielt eine Rundschau über die litterarische Thatigkeit dér ungarischen Geologen in diesem Zeitramne, in welcliem die Gesellschaft 506 Mitglieder zahlte. Er gedenkt fér¬ nél- dér mit Tód abgegangenen ordentlichen Mitglieder Hugó Kubacska, Johann Riegee, Rudolf Bbzobád und des Ekrenmitgliedes Edmond Hébekt und dér Abdán - kung des langjáhrigenScliatzmeisters Josef Czanyuga, demdie General versammlung Dank votirt und zugleich mit dér provisorischen Cassagebahrung den e. Secretar Dr. M. Staub betraut. Ferner berichtet er über die Thatigkeit dér beiden Comrnis- sionen (Geologische Karte von Ungarn und Ungarlándische Erdbeben). Das Vermö- gen dér Gesellschaft betrug am 31. December 1890 : 11,592.07 Gulden ö. W. Nach Erledigung dér amtlichen Agenden dér Generalversammlung hált Dr. M. Staub seinen Vortrag über «Die Eiszeit in Ungarn und ihre Flóra. » I. VORTRAGSSITZUNG AM 7. JÁNNER 1891. Vorsitzender : Prof. Dr. J. v. Szabó. Dér Vorsitzende begrüsst die erschienenen Mitglieder mit warmen Worten beim Eintritte des neuen Jahres. Dér e. Secretar zeigt an, dass das ord. Mitglied Johann Riegee, kgl. ung. Bergrath in Sebesliely mit Tód abgegangen sei. Zűr Wahl zu ord. Mitgliedern werden folgende Herren vorgeschlagen : Josef Nuexcsán, Universitátsassistent in Budapest, empf. durch das gr. Mit¬ glied Prof. L. Ilosvay ; Josef Pláne, Wiesenmeister in Végliles, empf. durch das gr. Mitglied Dr. Th. v. Szontagh ; Johann Beelich Oberingenievu- in Leányvár, empf. durch das A. Mitglied A. Gezell. Die Reihe dér Vortráge eröffnet: Prof. Dr. Josef v. Szabó mit seinem Vortráge über die «Bewegungen aufden Gangén von Schemnitz in geologisclier Hinsicht. » Dieselben verratlien sich durch Streifen auf den Rutschíláchen. Vöm bergmánnischen Gesichtspunkte aus hat diese Studien Julius Geetzmachee begonnenp' derVortragende hebt aber die geologische Wichtigkeit derselben hervor und giebt dem Wunsche Ausdruck, dass diese Unter- suchungen auch in den östlichen Haupterzgángen ausgeführt werden mögen, indem diese Bewegungen die Knotenpunkte dér Eruption constatiren lassen. * Földtani Közlöny. Bd. 20. S. 96 [40]. [23] 96 SITZUNGSBERICHTE. Kakl Zimánti bespricht die krystallographischen Verháltnisse des Brookxt von Eichalm bei Pregratten in Tyrol. Die dünntafelförmigen .Krystalle habén gelblicli braune Farbe, nur die klemen sind gánzlich durchsichtig. Beobachtete Formen : a ( 100) ooPoo; b (010) ooPoo; c (001 )o P ; M (110) oo P; 1 (210) P2 ; t(021)2Poo; d (043) 4/s P oo ; y (104) V* P oo ; e (134) •/* P3 ; e (122) P2. Unter den terminálén Fláclien herrscht nur e (134) vor. Zimánti zeigt ferner vor eine Limonitpseudomorpliose vöm klemen Schwabenberge bei Budapest. Auf einerSpalte des Conglomerat-Kalksteines bildeten sich kleine Pyrithexaéder, welche nacliher in Limonit umgewandelt wurden. Als begleitendes Matériái kommt durchsichtiger, etwas gelblicher Calcit in abgerundeten Skalenoédern vor. Dr. Emerich Lórenthey bespricht die «pontische Fauna von Szegszárd.» Vortr. kennt aus derselben nacli seiner eigenen Aufsammlung 60 Arten, von denen er Adacna Szabói, Adacna Kochi, Vivipara Szegszardiensis und eine Boscovicia als neue Arten beschreibt. Lüdwig Petrik hált über die « rőtben Varietáten des Chromoxyd» einen Yortrag. Die von ibm ausgeführten Experimente beweisen, dass mán eine dér pink-couleur áhnliche rőtbe Farbe ohne Zinn mit Tbonerde oder Magnesiathon- erde etc. erbalten kann. I. SITZUNGr DES AUSSCHUSSES AM 7. JÁNNER 1891. Yorsitzender : Prof. Dr. J. v. Szabó. Die in dér Vortragssitzung angemeldeten Herren wurden zu ordentlichen Mitgliedern gewáhlt, worauf dér e. Secretár den Austritt dér ord. Mitglieder Johann Krivánt (Arad) und Ritt. Gustav v. Ponratz (Agram) anzeigt. Nach Erledigung einiger laufender Angelegenheiten legt dér e. Secretár die am Wege des Geschenkes eingelangten Publikationen dér Herren Anton Hencz, M. Draghicenu (Bukarest) und J. Hall (New-York) vor. Dér e. Secretár legt ferner die Berichte dér mit dér Cassarevision betrauten Comité’s mit, die von dem Ausschusse zűr genehmigenden Kenntniss genommen werden ; ebenso wird dem gewesenen Schatzmeister Josef Czantuga und dem gegenwártigen provisoriscben Schatzmeister Dr. Moritz Staub Decharge ertbeilt. Dér vöm e. Secretár vorgelegte Budgetentwurf für 1891 wird ebenfalls genebmigend zűr Kenntniss genommen. Dér e. Secretár legt einen vöm A. M. Alexander Kalecsinszky eingebrach- ten Antrg vor : Es wáre wünscbenswert, wenn die im Donaubett und im Plattensee auf- sprudelnden Quellén einer wissenscbaftlichen Untersucbung unterworfen würden. Dér Ausschuss empfielt, bevor er sich in die detaillirte Yerhandlung dieses Antra- ges einlásst, derselbe möge im ((Földtani Közlöny » publizirt werden, um die Auf- merksamkeit dér interessirten Fachgelehrten auf diese wichtige Frage zu lenken. Auf S. 2 (2) d. ung. Textes befindet sich die Eröffnungsrede des Prásiden- ten; auf S. 52 (52) das Verzeichniss jener gelehrten Corporationen, mit denen die Gesellschaft im Vorjahre in directem Schriftenaustausch stand; auf S. 54 (54) das Yerzeichniss jener Publikationen, die die Gesellschaft im Jahre 1890 durch Schriftenaustausch oder Geschenk erliielt ; auf S. 59 (59) das Namensverzeichniss seines Beamtenkörpers ; auf S. 60 (60) das Namensverzeichniss seiner Mitglieder im Jahre 1890 und schliesslich auf S. 71 (71) das Namensverzeichniss seiner unterstützenden und gründenden Mitglieder. FÖLDTANI KÖZLÖNY HAVI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ES ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. Megjelenik havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 5 írt évi dij fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 5 frt. XXI. KÖTET. mi ÁPRILIS- MÁJUS, 4-5. FÜZET. AWABUIT (NIKELYAS) ÁSVÁNYRÓL. Dr. Szabó József -tői.* New-Zealand déli részében a nyugati partvidék egy tájának maori neve « Aivarua » s ott fedeztek fel öt évvel ezelőtt egy ásványt, melyet Mr. Skey, a kormányi elemző, nikclv ásnák, tehát egy új ásványnak határo¬ zott meg. Valami fekete, nehéz homokban találta szemekben és apró leme- / zekben, melyeket a bányászok az alluviumból szedtek ki. Értekezést tartott róla a new-zealandi Philosophical Society (Wellington) ülésén, a hol előadta, hogy összetétele Ni G7,63, Co 0,7o, Fe 31, 02, S 0,22, SiCL 0,43 = 2 Ni -f- Fe. Tömöttsége 8,1. Keménysége vagy 5. A nyomtatásban megjelent dolgozatᬠban (Transactions of the New Zealand Institute, 1855.) említi, hogy az anyakő szerpentin lehet, melyben az kinőve fordul elő hasonló módon, mint a fémréz Nelson vidékén (Aniseed Valley) szintén szerpentinben ismeretes. Az ausztráliai tudományos folyóiratok nem igen forogván közkézen, ezen leletről említés is alig történt; újabban azonban Londonban Ulrich tanár ezen nevezetes ásványról a geológiai társulat előtt előadást tartott (1890 junius),** kifejtvén, hogy mi módon sikerült neki azon nehezen hozzᬠférhető vidékről oly anyaghoz jutni, a mely képessé tette Skey mine- ralogiai közlésén kívül az előfordulás geológiai viszonyairól is tájékozást kapni. New Zealand azon partvidéke metamorph palákból (gnájsz, csillám- pala, cliloritpala) áll, melyeken itt-ott pevidotit és abból eredő szerpentinek, * Előadta az 18'. KJ deczember 3-án tartott szakülésben. On the Discovery, Mode of Occurence. and Distribution of the Nickel-Iron Alloy Awaruite, on the West Coast of the South Island of New-Zealand. By Professor G. H. F. Ulrich. Quarterly Journal of the Geological Society. London. 1890. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (73) 7 98 SZABÓ JÓZSEF: AW ÁRUIT. másutt gránit- és quarzporphyr teléresen törnek fel. Ott a hol a magas hegység nem bocsát sarkantyút az Oczeánba, homokkőjiala- meg mészkő- retegek települnek a régi kőzetekre, melyek régi harmadkoriak lehetnek. Ezek a hegységet fel jó messzire követik, míg a völgyek fenekét törmelék tölti ki, mindkét oldalon magas terrasszokat képezve, melyek egy része moréna jellegű. A patakok torkolatjánál zátony- vagy delta-szerű torlódások vannak, melyekben aranyat kerestek és a mosás alkalmával tűntek fel a nikelvas fényes szemei vagy pikkelyei. A helyszínen jártak leveleiből, valamint egy mellékelt térképvázlatból azt venni ki. hogy az olivinkőzet szinten a magas hegység alakításában vesz részt, még pedig oly kiterjedésben, mely ED irányban 25, KNy-iban 16 angol mérföldnek mondatik. A peridotit példányok szerint annak petro- grafiai tulajdonságairól Ulrich ezeket mondja : « mindig holokristályos, a fő ásványok olivin es enstatit allotriomorfok. Ezen két ásvány közül a külön¬ böző példányokban hol az egyik, hol a másik uralkodik. Van mellettük chromit, néha felismerhető oktaéderben, de elég gyéren; meg kevésbbe fel¬ tűnően picotit vehető ki a vékony csiszolatban. Az olivinkőzet átmegy szerpentinbe s a kettő között szoros határt a helyszínen senki sem említ; ellenkezőleg egyik a másikat minden szabály nélkül váltja fel. Van példány gabbrokőzetből is, minek közelebbi viszonya az olivinkőzethez nincs megállapítva. Ulrich tanár helyesen gyanította, hogy a völgy talpán elterülő törme¬ lékbe ezen nikelvasszemek a magasról jutottak és hogy ez legvalószínűbben az olivinkőzetből szabadult ki. Fölkérte az ottani szakembereket, hogy a magas hegységben a szerpentin és peridotit területen legyenek figyelmesek annak előfordulására. A feltevés helyes volt, az olivinkőzet területének sok pontján találták s ezen helyeket a kis vázlatos térképen Mr. Paulin látha¬ tóvá is tette. Egy helyen a tenger felett 2400 láb magasságban van az elő¬ fordulás feljegyezve. Az awaruitszemek felismerését könnyíti azon tulaj¬ donsága, bog}7 a mágnes erősen vonzza és nyújthatók. Ulrich előadására Judd tanár megjegyezte, hogy a petrografiai tanul¬ mányozásra hozzá küldött szerpentinekben az awaruit meg volt ; ellenben egy helyről (Red Hill) a peridotitban volt gránát, chlorit, chrisotil, talk, magnetit, de awaruitot nem vett észre, mi tán abban leli magyarázatát, hogy a szerpentin lágy anyagában a feltalálás könnyebb ; említi tovább, hogy nemrég arról értesült, hogy egy nikelvas-vegyiiletet Norvégia szerpen¬ tinjeiben is fedeztek fel. Az awaruit felfedezése nem csak azzal szaporítja az ásványország ismeretét, hogy egy új fajjal több van, előfordulási körülményei ezen fajt geológiai szempontból is nevezetessé teszik. Eddig ugyanis azt mondottuk, hogy a nikelvas -vegyület kizárólag a meteoritekben van s ezt a meteorvasak chemiai kritériumának tartottuk. Kis ideig az irodalomban az oktibbehit (74; KOCSIS JÁNOS : KIS-GYŐKI FORAMINIFERÁK. 99 említtetett mint nikelvas ásvány, de kiderült, hogy az meteorvas, melyet Éjszak- Amerikában Oktibbehia város környékén találtak. Az awaruit tehát eddig az első és egyedüli lelet, melynek anyaga olyan mint a meteorvasaké. Már most, ha hozzá vesszük, hogy a peridotitban fordul elő, tehát oly kőzet¬ ben, melyet a földkéreg legmélyebb szintjén képződöttnek kell tekintenünk, akkor az a meteoritek némely osztályával jön kapcsolatba, azzal, melyet a földkéreg meg mélyebb szintjeinél elméletileg teszünk fel, és a mely foko¬ zatosan egy olyan vasszintre vezet át, mely mint egy szilárd hurok a kőzet felnyomulásában már nem vesz részt, de a melyre némileg emlékeztetnek azon vasszernek vagy vastömegek, melyek a bazaltban ismeretesek. A bazalt a peridotit felső szintje gyanánt tekinthető, az a peridotit-szintből néha darabokat hoz fel azon olivin szemcsés aggregátok alakjában, melyeket a bazaltban picotit tartalommal nem ritkán találunk. A bazalt gyakori, a peri¬ dotit sokkal gyérebb. Azonban a bazaltban előforduló vas, ha néha tömegre nézve jelentékeny is u. m. Grönlandban az Ovifak táján a bazalt egy dole- rites kőzetzárványában előforduló, nem mondható nikelvasnak, mert benne a vas a túlnyomó (Fe 93 — 95%); nikel pedig elenyésző kevés (Ni 1—3%). Ez tehát még nem volt alkalmas arra, hogy a meteoritek analógiáját támo¬ gassa, mig az awaruit lerontja azon tételt, hogy a földi ásványok között meteorvas összetételű nincs, és egyszersmind erősebb támpontot nyújt elméletileg arra, hogy a Föld szerkezetét befele bizonyos határig szilárdab¬ ban állapítsuk meg, a mennyiben azon peridotitot, melynek típusa olivin- enstatit, tehát egészen bizonyos meteorkövek ásványai, úgy engedi tekin¬ teni, mely a földkéreg oly szintjéből került fel, mely a meteoritekben előfor¬ duló nikelvas-szinthez közel áll s a melyben tehát — úgy mint a meteoritek bizonyos osztályában — a nikelvas hintve fordul elő. ADATOK A KIS-GYŐKI (BORSODI.) Ó-HARMADKORI RÉTEGEK FORAMINIFERA FAUNÁJÁHOZ, Dr. Kocsis jÁNOs-tól.* (Egy táblával.) A Bükk-hegység földtani viszonyait tárgyaló irodalomban csak igen kévés adat jutott napvilágra a kis-győri régibb harmadkori rétegek fosszil- faunájáról es mindössze csak a következők vannak följegyezve : Peters K. F. (cBeitráge zűr Ivenntniss dér Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiárablagerungen » czímü munkájában** a kis-győri ; Előadta a m. földtani társulat 1887 jan. 5-én tartott szakülésén. Haubr : Beitráge zűr Faleeontographie von Oesterreicli, Heft II. 61. Wien u. Olmütz 1858. (75) 100 KOCSIS JÁNOS : eocenrétegekből egy a Cheloniák rendjébe tartozó Trionyx austriacus Peters-í ír le s szerinte ezen rétegek - — melyekben Corbula exarata Desh. is előfordul — a tokodi, bajóthi és a monte-promina-i eocenretegeknek felelnek meg. I)r. Stache G. és Bögkh János, kik 1866-ban a Bükk- hegység föld¬ tani felvetelet eszközölték, a « Yerhandlungen dér k. k. geol. Beichsanstalt# czímü folyóiratban szintén megemlítik a kis-győri nummulitrétegeket.* A 70-es evek elejen Hantken Miksa is tanulmányozta a kis-győri nummulitrétegeket s « Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez# czímü értekezésében** az ott tömegesen előforduló nummulitokat a reczés nummu- litok osztályába helyezi s ezen rétegeket teljesen megegyezőknek mondja a Pestmegyében Nagy-Kovácsi és Solmár vidékén, nemkülönben Erdélyben Kolozsvár vidékén aNummulites intermedia által jellegzett retegcsoporttal. Az 1883, 1884 s 1885 évek nyarán számos kirándulást tettem Kis- Győr környékére, hogy az ottani nagy vízmosásokban kövületeket gyűjtsék. A gyűjtött palseontologiai anyagnak egyik részét, jelesül a foraminifera- faunát behatóbban tanulmányoztam s legyen szabad kutatásaimnak ered¬ ményét a következőkben összefoglalni.*** / r A szóban forgó nummulitrétegek Kis-Györtöl EENy-ra az ú. n. Bét- mány árokban vannak szépen föltárva s itt az egyes rétegek alulról fölfelé a következők : világos szürke mészkő, világos sárga mészmárga, sárgaszínü agyagos márga, rhyolittufa. A rhyolittufa csakis az árok alsó részében fedi a szedimenteket, annak felső részében a sárgaszínű, agyagos márga takarja az alsóbb rétegeket. A rétegek 10 — 12° alatt EK-ről DNy-ra dőlnek. A mészkő- és mészmárgában kövületek bőven találhatók, melyek azonban, néhány korallt kivéve, kőmagvak s fogyatékos állapotuknál fogva biztosan meg nem határozhatók. A gyűjtött nagyobb fossziliák közül idáig a következőket sikerült meghatározni: Anthozoa. Heliastraea Lucasana I)efr. Isastraea cfr. a f finis Beüss. * J. Böckh : Die geologisclien Verháltnisse des Bück-Gebirges und dér angren- zenden Vorberge. Verlidl. d. k. k. geol. Beichsanst. 1867. 17. Bd. ** Értekezések a Természettud. köréből VIII. köt. Budapest, 1877. *** Az egész faunának részletesebb ismertetését egy következő értekezésben kívᬠnom adni. (76) KIS-GYŐRI FOKAMINIFERÁK. 101 Lamellibranchiata. Ostrctea cymbula Lám. 0. gigantica Brand. Pholadomya sp. A mészkő leginkább apró nnmmulitokból van alkotva, melyek reczé- zett felületüek s a Nummulites Fichteli Mich. fajhoz tartoznak. E mészkő vékony csiszolatait mikroszkóp alatt vizsgálva kitűnik, miszerint ennek összetételében a nummulitokon kívül számos egyél) foraminifera és litho- thamnium is lényeges részt vesznek. A foraminiferák közül biztosan föl- ismerhetők : Plecanium, Textularia, Truncatulina, Globigerinn, Rotalia, Gypsina és a Mitiolidcák. A mészkő helylyel-közzel homokos s könnyen iszapolható s az iszapolási maradék túlnyomólag a Nummulites Fichteli Mich. jól fentartott példányaiból áll, ellenben társuló nagy alakja, a Num¬ mulites intermcdia d’ARCH. abban csak ritkán fordul elő. A sárgaszínű, agyagos márgában nehány jobb fentartású ecbinoideát is találtam, iszapolási eredménye pedig nagyszámú foraminiferák-, echinid táblácskák- és tüskékre, alárendelten bryozoa törzsöcskék-, apró brachiopo- dák- és ostrakodákra szorítkozik. A Rétmány-hegy DDNy-i oldalán a szőlők alatt, a Nummulites Fich¬ teli tartalmú mészköveket az előbbihez hasonló sárgaszínű, agyagos márga borítja, melyben túlnyomólag orbitoideák, operculinák s alárendelten vona¬ lazott nummulitok, a poralakú iszapolásban pedig apró foraminiferák és ostrakodák fordulnak elő. ügy ezen, mint a fent említettem helyeken előforduló agyagos márgarétegből a következő foraminifera-faunát határoztam meg : Plecanium elegáns Hantk. ... ... _ ... gy.* Clavulina cylindrica Hantk. ... ... ... gy. C. rotundata Hantk. in litt. ... ... i. gy. Verneuilina sp. ... ... ... ... ... r. Triloculina sp. ... ... ... ... ... i. r. Nodosaria baci ílum Defr. . ... ... gy. N. bacillum var. minor Hantk. ... ... gy. Dentalina approximata Reuss. ... ... e. gy. D. sp. ... ... ... ... ... ... r. Frondicularia sp. ... ... ... ... ... r. Margimdina Beírni Reuss. ... ... ... ... i. gy. Cristellaria cfr. arguta Reuss.... ... ... i. gy. [1] * gy. = gyakori, e. gy. = elég gyakori, i. gy. = igen gyakori, r. = ritka, i. r. = igen ritka. (77) 102 KOCSIS JÁNOS: Cristellaria fragaria Gümb. ... ... ... ... i. gy. C. minuta Hantic. ... ... ... r. Robulina princeps Beüss. ... ... _ ... gy. R. arcuato-striata Hantk. ... .... e. gy. R. depauperata Reuss. ... . r. R. sp. ... ... ... . ... r. Uvigerina pygmaea d’Orb. ... ... _ ... i. gy. Bulimina truncana Gömb. .... ... ... i. gy. Virgulina Schreibersi Cziz . . ... i. gy. Chilostomella cylindroidcs Reuss. .... ... gy. Bolivina semistriata Hantk.... ... ... ... e. gy. Textularia carinata d’Orb. ... ... ... i. gy. Globiyerinabulloides d'Ürb.... ... .... .. gy. G. triloba Reuss. ... ... ... e. gy. Heterolepa Dutemplei p'Orb. sp.... ... ... i. gy. Truncatulina TJngeriana d’Orb . . e. gy. T. granosa Hantk. ... ... i. gy. T. variábilis d’Orb. ... ... r. T. sp. ... ... ... ... _ ... i. r. Discorbina eximia Hantk. ... ... i. gy. [1] Pulvinulina Haidingen Hantk.^ou, d’Orb.)s/l i. gy. P. budensis Hantk. ... ... ... e. gy. P. sp. ... ... ... . . r. Anomalina aspera Hantk. in litt. ... _ e. gy. Rotalia Soldanii d’Orb. . _ ... i. gy. R. cfr. armat-a d’Orb. ... ... ... gy. R. acutidorsata n. sp. ... ... e. gy. R. sp. ... ... ... ... _ ... r. Nonionina communis d’Orb. ... ... _ e. gy. Gypsina globulus Reuss. ... ... _ _ i. gy. Nummidites Boucheri de la Harcé _ ... i. gy. N. Tournoueri de la IIarpe ... e. gy. N. Fichteli p’Arch. ... .. ... r. N. intermedia d’Arch. ... ... ... i. r. N. Tchichatcheffi d’Arch. (2 péld.) i. r. 0 per Ciliin a ammoneu Leym _ ... ._ ... i. gy. O. gramdosa Leym. ... .... ... e. gy. 0. sp. ... .... ... ... ... ... i. gy. Heterostegina (?) sp. .. . ... ... ... gv. Orbitoides applanata Gümb. ... ... ... ... i. gy. 0. tcnuicostata Gümb . ... i. gy. 0- sp. ... ... ... ... . gy. (78) KIS -GYŐRI FORAMINIFERÁK. 103 Összehasonlítva e faunát más vidékek ugyanazon képződményeinek foraminifera-faunájával , látni való, hogy ez legjobban hasonlít a budai márgáéhoz, melynek két igen jellemző alakja, a Glavulina cylindrica Hantk. és a Nummulites Boucheri de la Harpe e rétegben is előfordulnak. Kiemelendők különösen a következő fajok : Plecanium elegáns Hantk. Glavulina cylindrica Hantk. C. rotundata Hantk. in litt. Marginidina Behmi Keuss. Cristellaria fragaria Gömb. Chilostomella cylindroides Beüss. [2] Bolivina semistriata Hantk. Truncatulina granosa Hantk. Discorbina eximia Hantk. Pidvinidina hűden sis Hantk. Gypsina globidus Beüss. Ezen fölsorolt fajok a magyarországi alsó-oligocen, illetőleg a felső- eocen jellemzőbb foraminiferái, beleértve a fölsorolt nummulitokat, oper- culinákat és orbitoidákat is, a Gypsina globidus kivételével, melynek igen nagy függélyes elterjedése van sa buda-nagykovácsi-i hegység ó-barmadkori rétegeiben is általánosan van elterjedve. Ezek alapján tehát a tárgyalt sárga- színű, agyagos márgaréteg — foraminifera faunájára nézve — alsó-oligocen illetőleg felső- eocenkorú s az abban uralkodó nummulitok után Ítélve a vonalozott nummulitok felső rétegcsoport] áriak vagyis a buda-vidéki Glavu¬ lina Szabói rétegek alsó-osztályzatának, a budai márgának felel meg, mely itt közvetetlenül fekszik areczés nummulitok rétegcsoportján s azzal őslény¬ tani tekintetben szorosan összefügg. Ivis-Győrtöl egy óra járásnyira a Bekény felé vezető úton haladva, a Bemete-kúttól ENy-nak egy kis haránt-völgybe, az ú. n. Palabánya- völgybe jutunk. Az 1884 és 1885 évek nyarán e völgyben tett kutatásaim felettébb becses eredményüek , a mennyiben itt az eocen-képződménynek alsóbb emeletére bukkantam, mely igen gazdag s változatos mikrofaunával bír s ez p alse o nt o 1 ogiail ag különbözvén a fent leírt felsőbb rétegcsoporttól, itt külön tárgyalom. A Bemete-kúthoz levezető nagy vízmosásban helylyel-közzel sárgás színű agyagos márgára akadunk, melyben puhatestűek nagyon jó fentar- tású héjai, különösen pedig nagyszámú kis ostreák és turritellák is előfor¬ dulnak. Ugyané vízmosásban találtam az Ostraea gigantica BRAND.-nak is néhány óriási példányát. (79) 104 KOCSIS .TÁNOS : A márga iszapolási maradékában találtam töméntelen sok nummulitot, számos egyéb foraminiferát, spongiatüket, echinidtüskéket és -táblácskákat, annelidákat, lamellibrancliiákat, gasteropodákat és ostrakodákat. E földes és könnyen szétmálló márgából jókora mennyiséget kiisza- poltam s az átvizsgált anyagból a következő 30 foraminiferafajt határoz¬ tam meg : Clavulina cfr. cocena Gümb... . ... i. r. Quinqueloculina navicularis Terq. .. . i. gy. Lagena globosa Walk. ... ... ... i. gy. L. apiculata Reuss. ... ... ... ... i. r. Robulina eocén a Hantk. in litt. . ... i. gy. R. sp. ... — ... ... ... r. Polymorphina commums d’Orb _ r. P. sp. ... — ... ... r. Globulina gibba d’Orb ... ... . . ... r. Textularia agglutinans d’Orb.... ... i. gy. T. conica d’Orb. ... ... ... ... gy. Globigerina minuta Hantk. in litt _ ... i. gy. Truncatulina variábilis d’Orb. ... ... _ r. 3j T. lobatula d’Orb. ... .. i. r. m i. sp. ... ... .... — . gy. Anomalina aspera Hantk. in litt. .... ... i. r. Discorbina sp. ... ... ... ... ... 1. gy. Pulvinulina I fáid ingni (1’Orb. . i. gy. P. umbnnata Reuss. ... ... ... gy. Rotalia spinosa Hantk. in litt. ... gy. R- sp. . . ... ... ... gy. Nonionina propingua Hantk. in litt. >•— i. gy. N. eocena IIantk. in litt. ... ... i. gy. N. sp. ... ... ... ... - . r. Gypsina globulus Reuss. ... . gy. Nummiditcs cfr. subplanulata Hantk. et Mad. i. gy. N. sp. ... ... ... . . i. gy. Ü per culi na gr a uniósa Leym. gy. (). sp. ind. ... ... gy. Hcterostegina sp. ind. ... ... ... gy. Az 1885 év nyarán a vízmosásban azon a helyen, a hol a foraminife- rákban gazdag márga a felszínre kerül, e márgarétegen keresztül 25 in mélységig furattam s az iszapoló kanál már a 0-ik m után egy, az előbbi sárga márgától petrografiailag némileg eltérő kékes szürke agyagot hozott fel, mely agyagréteg tetemes vastagságú lehet, minthogy az utolsó, a (25-ik) m-ből is csak egy és ugyanazon próbát kaptam. (80) KIS-GYŐRI FOKAMINIFERÁK. 105 A fúrás által nyert 32 próbát kiiszapoltam s az iszapolás eredménye igen nagy számú foraminifera, sok ostrakoda, anomiák, turritellák és rák¬ olló töredékei s csak igen kevés ásványi részecske. E kékes szürke agyagrétegből a következő 24 foraminiferafajt határoz¬ tam meg, melyek közül kettő új faj : Biloculina ringens d’Orb. ... .. ... ... gy- B. bulloides d’Orb. ... . . gy- Spiroloculi na sp. ... ... ... ... ... i. r. Triloculwa affinis d’Orb.— ... .... ... gy- T. trigonula d'Orb. gy- T. inflata d’Orb. ... ... gy- T. deformis d’Orb. ... ... ... r. T. sp. ... r. Quinquclo Ciliin a laevigata d’Orb. gy- Q. striata d’Orb.... í- gy- Q, prisca d’Orb. í- gy- Q. navicularis Terq . . gy- Q, Kis- Győrén sis n.sp,... ... gy- Hauerina eocena n. sp. ... ... .... ... gy- Alveolina meló Fichtel et Moll . „ ... gy. Dendritina elegáns d’Orb. ... — — i. gy. Yirgulina cfr.hungarica Hantk — ... .. i. r. Bulimin a puklira Terq. ... . ... ... i. gy. B. flexa Terq. ... . ... ... r. Discorbi na párisién sis d’Orb. ... ... ... i. gy. Gypsina globulus Beüss. ... ... ... ... gy. Pulvinulina sp. ... ... ... ... ... ... r. Rotalia sp. ... . . ~ — ... — r. Poly&tomella latidorsata Beüss. ... ... i. gy. 4 1 A kékes szürke agyagrétegben ismét más foraminiferák vannak mint az annak fedüjét képező 9 m vastag márgarétegben ; a kettőnek fora- minifera-faunája közti különbség pedig abban van, hogy az előbbiben a vonatozott nummulitok uralkodnak, utóbbiban pedig ezek teljesen hiányoz¬ nak, s helyettük a miliolideák lépnek fel nagy számmal. Egyéb szerves zárványok azonban a két réteg szoros együvé tartozását kétségtelenné teszik. Ha most a két réteg foraminifera faunáját együttvéve összehasonlítjuk a vonalazott nummulitok felső, illetőleg a reezés nummulitok rétegcsoport¬ jának faunájával, kitűnik, miszerint ezek teljesen elütnek egymástól s hogy az egész rétegsorozatból fölsorolt összesen 108 foraminiferafaj közül — - leszá- (81) KOCSIS JÁNOS : 106 mítva a három új fajt, melyeknek a következtetésre befolyásuk nincsen — csakis három közös faj van s ezek általában eocenrétegekre kevésbbé jel¬ lemző fajok. A Palabánya-völgyből tárgyalt ezen két réteg foraminifera- faunája fel¬ tűnően hasonlít a buda-nagykovácsi-i s az esztergomi vidék középső és alsó eocen tengeri rétegek faunáihoz. Kiemelendők különösen a következő foraminiferafajok : Biloculina bulloides d'Orb. Triloculina trigonula d’Orb. Quinqueloculina laevigata d’Orb. Q. striata d'Orb. Q. prisca d’Orb. Robulina eoccna Hantk. in litt. Virgulina hungarica Hantk. Bulimmá pulclira Terq. Globigerina mimita Hantk, in litt. [5] Ti uncatulina eocen a Hantk. in litt. Anomalina aspera Hantk. in litt. Gypsina globulus Beüss. sp. Discorbina párisién sis d’Orb. Botalia spinosa Hantk. in litt. Nonionina propmgua Hantk. in litt. N. eoccna Hantk. in litt. Polystomella latidorsata Keuss. Patcllina Bradyi Hantk. in litt., mint a melyek a nagykovácsi-i és budakeszi tengeri eocenrétegek legjellem¬ zőbb alakjai s a kérdéses két rétegben is az uralkodó fajok. A tömegesen fellépő vonalozott nummulitok részben megegyeznek az esztergomi alsó-eocen ú. n. subplanulata- vagy operculina-emeletében, részben pedig a nagykovácsi-i eocen tengeri képződmény alsó osztályzatában előfordulókkal. Ha továbbá tekintetbe veszszük, hogy a kérdéses rétegekben a forami- niferák nagy része a párisi durvamész középső osztályában is honos, a leg¬ nagyobb valószínűséggel föltehetjük, miszerint ezen rétegek a párisi középső durvamész rétegeivel egykorúnk s legingább a nagykovácsi-i s budakeszi eocen tengeri rétegeknek felelnek meg. Igen fontos még ez utóbbi emelet jellemzésére egy kis operculina-féle alak, mely a Nummulites subplanulatával saNummulites sp.-el együtt igen nagy mennyiségben jön elő. Ezen operculina-féle alakok közt számos olyan m KIS -GYŐRI FORAMINIFERÁK. 10 alakot is észleltem, melyek inkább a beterosteginákhoz állanak közelebb, a mennyiben külső felületükön a heterosteginát jellemző másodlagos válasz¬ falvonalak is láthatók. Mintán azonban a vízszintes irányú tinóm csiszola¬ tokon e másodlagos válaszfalvonalak rendszerint eltűnnek s így ezek nem felelnek meg másodlagos válaszfalaknak, s csakis a héj felületén párhuza¬ mosan menő csíkoknak látszanak; a kérdéses alakok nem azonosíthatók a heterostegina genussal sem s alighanem az operculina s a heterogestina közötti átmeneti alakokkal van dolgunk, melyeket azonban más alkalom¬ mal fogok megismertetni. Legyen megengedve e helyütt megemlíteni ama nevezetes körülményt, hogy a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár igazgatósága az általam a Pala- bánya-völgyben 25 m mélységű fúrólyuk által elért kecsegtető eredmények alapján, 1887-ben szénkutatások czéljából próbafuratásokat rendelt el. Remélhetjük tehát, hogy e fúrások a kisgyőri ó-harmadkori rétegekre vonatkozó eddigi ismereteinket tetemesen gyarapítani fogják és hogy ezek által ezen rétegek stratigrafiai helyzete még biztosabban lesz megállapítható. Végül kedves kötelességemnek ismerem e helyen is mélyen tisztelt főnökömnek Hantken Miksa egyetemi tanár úrnak legőszintébb köszönete- met kifejeznem, mint a ki jóakaratú buzdításával mindig segítségemre volt ; úgyszintén köszönettel tartozom Kovács Lajos polgáriskolai és Szabó Barna főgymnasiumi tanár uraknak Miskolczon, kik a helyszínen tett kutatásaim¬ ban támogatni szívesek voltak. Az új fajok leírása. Miliolina ( Quinqueloculina) Kis-Gijörensis n . sp. (I. Tábla, 1. 2. 3. ábra.) Háza tojásdad, az egymást átfogó kamarák háta s oldala erősen dom¬ ború, a kamaraválasztó vonalak mélyek, az egyik oldalon négy, a másikon három kamara látható, a médián kamara csak alig kivehető, az utolsó kamara fent kissé kiálló s ferdén tompító és rajta kerekalakú, bunkóala- kúlag megvastagodott foggal ellátott nyílás van. A héj felülete a kamarák hosszában lefutó bordákkal van díszítve. Hossza 2 mm, szélessége 1 mm. Alakunk igen közel áll a Quinqueloculina costata TERQ.-hez (Terquem : Les foraminiféres de l’eocéne des environs de Paris » Memoires d. 1. soc. Geol. d. Francé, 3-e ser. T. II., Pl. XXVIII., íig. 8 et 9), melytől azonban a nyílás s a kamarák másnemű elrendeződése által különbözik. Ezen faj szembeötlő alakjánál fogva könnyen felismerhető s csakis a a miliolidea-dús kékes szürke agyagrétegben fordul elő. Gyakori. (83) 108 KOCSIS JÁNOS : KIS-GYŐRI FORAMINIFERAK. Hauerina eocena n. sp. (I. tábla, 4. 5. C. 7. 8. ábra.) A héj nautiloid alakú, egyenlő oldalú, hátszéle nagyon domború, az utolsó kanyarulat négy erősen duzzadt kamarából áll, melyek mély s csak mérsékelten hajolt kamaraválasztó vonalak által vannak egymástól elkülö¬ nítve. A septálfelület merőleges s azon van a szájnyílás, mely íves sorokban s a septálfelület külső szélével párhuzamosan menő, sűrűn egymás mellett álló kerekded lyukakból áll. A héj átmérője 0,8 — 1 mm, felülete síma, porczellán- nemti, a kopottabb példányoknál ( 7. ábra ) azonban a héj csiholtnak látszik, mely csíkok első tekintetre másodlagos válaszfalaknak tűnnek fel. Nehány példányból csiszolatot készítettem, melyeken nagyon szépen látni a héjnak miliolina-féle szerkezetét, s melyek meggyőznek arról, hogy a héj külső burokja alatt lévő csíkok nem másodlagos válaszfalak. A csiszolatok egyiké¬ nek képét az I. tábla 8. ábrájában adom. Alakunk hasonlít a Hauerina circinnala Brady-Iioz (Brady : Report on tlie Foraminifera collected by H. M. S. Challenger during the years 1873 — 7G. Report on the scientific results of the voyage of H. M. S. Chal¬ lenger, London, 1884. Zoology. Yol. IX. p. 191, Pl. XI., fig. 14 — 16), mely¬ től azonban nagyon duzzadt alakja, az utolsó kanyarulaton látható kama¬ rák csekély száma s a nyílásoknak szabályos elrendezése által határozottan különbözik. Ezen sajátságos alak csakis az alsóbb rétegekben, nevezetesen a kékes szürke miliolidea-dús agyagban fordul elő. Gyakori. Botalia acutidorsata n. sp. (I. tábla, 9. 10. 11. ábra.) A héj kerekded, egyenlőtlen oldalú, a köldök-oldalon kissé összenyo¬ mott, hátszéle éles s nagyon keskeny karimájú. A kanyarulatok teljesen fedik egymást s az utolsó kanyarulatot 8 — 9 kamara alkotja, melyek kissé görbült vonalas kamaraválasztó vonalak által egymástól élesen vannak elkülönítve. A félholdalaku s öblös nyílás úgy simul az utolsóelőtti kanya¬ rulathoz, hogy nagyobb fele a héj köldökoldalára esik. A septálfelület majdnem merőleges s csak egy kissé domború. Az 0,8 — 1,2 mm-nyi átmé¬ rőjű héj pórusai igen finomak. Ezen faj csak a felsőbb rétegcsoportban fordul elő. Gyakori. (84) KALECSINSZKY SÁNDOR : YOLUMENOMETER. 109 FAJSüIiYMEGHATÁBOZÁS MÓDOSÍTOTT SZERKEZETŰ V OUT M ENOMETERRE L. Kalecsinszky Sándor- tói.* (Egy ábrával.) A szilárd halmazállapotú testek fajsúlyát úgy szokás meghatározni — mint ismeretes — hogy megmérjük a test súlyát és meghatározzuk a térfoga¬ tát, e kettőnek a viszonya azután adni fogja a fajsúlyt. A térfogatmeghatᬠrozást többféle módon lehet eszközölni. Ha testünk szabályos alakú és elég nagy, továbbá mindenütt egyenlő tömöttségü azaz nem likacsos, akkor a térfogat meghatározása egyszerűen a hosszmérésből volna kiszámítható, a mi azonban a gyakorlatban ritkán esik meg. A szilárd testek térfogatát az által lehet meghatározni, hogy megmer¬ jük, mennyi vizet vagy más folyadékot szorít ez ki a helyéből, vagy pedig, hogy mennyit veszít a súlyából, ha a víz alá merítjük. A szilárd testek tér¬ fogata tehát meghatározható vagy a hydrostatikai mérleg segélyével, vagy a Nicholson-aráometerrel, vagy pedig a pyknometerrel. A térfogat meghatározható végül a volumenornct érrel. Ezen módszer a BoYLLE-MARioTTE-fele törvény alkalmazásában áll, a mely azt mondja, hogy a gázok térfogata a reá gyakorolt nyomással fordított viszonyban van. Ha egy elzárt levegőtömegnek (A = v) a térfogatát egy ismert térfo¬ gattal (B = a) megváltoztatjuk, pl. ha nagyobbítjuk, akkor a levegő nyo¬ mása ennek megfelelően kisebbedni fog. Ha megmérjük a levegő nyomását (barometerállás) és ismerjük azon edény térfogatát, a melylyel megnagyob¬ bítottuk és az elzárt levegőnek a megnagyobbítás utáni nyomását, akkor ezen adatokból pontosan kiszámíthatjuk az elzárt levegőnek a kezdetleges térfogatát, a következő számítás szerint, a hol v0 jelenti az A edény térfogatát az 1 jelig üresen ; p0 = a levegő nyomását ; a = B edény normális térfogatát = 126,42 cm3; d = nyomáskülönbséget a térfogatnagyobbítás után. * Előadta a magyarhoni Földtani Társulat 1890. évi november 5-én tartott szakülésén. (85) 110 KALECS1NSZKY SÁNDOR : (1) Vo Po Vo + a P,— d vu Po = (V0 + a) P„— d ; p0 — d Vo Po = (Vo + a) P Vo Po = Vo P + aP (Po— P) = aP ap p — d Po— P d Ha most az A edénybe a megvizsgálandó testet belehelyezzük, akkor ez a neki megfelelő térfogatú levegőt fogja kiszorítani es ha ezután az edényben visszamaradt es elzárt levegőt = v, ugyanazon ismert térfogattal (B = a) nagyobbítjuk, akkor a levegő nyomása meg kisebb lesz mint az előbb volt. Ezen ismert adatokból megint ki lehet számítani azon levegő térfogatát, a mely most az edénybe volt elzárva. Vj = jelenti az A edényben foglalt levegő térfogatát, a midőn a vizs¬ gálandó test is benne volt. x = a vizsgálandó anyag térfogata dj = nyomáskülönbség a térfogatnagyobbítás után V. = Vo~X Po V, + a Po-d, (2) V: Po = K + a) Po— d, 5 Po— di = P i v — a ^ = Po— P> d, Ha e két térfogatot, vagyis azon levegő térfogatát, a mely kezdetben volt az A edényben = v0, azután azon levegő térfogatát, a mely az A edény¬ ben volt, a vizsgálandó test betevése után = r, egymásból kivonjuk, nyerjük a vizsgálandó test által az edényből kiszorított levegőnek a térfogatát, a mi tulajdonképen azonos a megvizsgálandó test térfogatával A volumenometerrel tehát voltaképen a vizsgálandó test által kiszo¬ rított levegő térfogatát határozzuk meg. Ismerve a test térfogatát és a súlyát kiszámíthatjuk a fajsúlyát is. 8 = a test fajsúlya P = a test súlya P s = — X A Mariotte-Boylle-féle törvényt gyakorlatilag először alkalmazta a franczia physikus Sav, 1 azután Leslie, Regnault, Ivopp; későbben Palzow,1 2 3 Rüdorf,8 Tschaplovitz.4 * 1 Ann. de Chirnie T. 33, J 797, p. 1. 2 Wiedemann Annáién 1881. év, 13. k. 322. 3 Annál. d. Pliys. u. Cliemie. N. F. 6. 28S. v. Fresenius Zeitschr, f. Analyt. Chemie 187!). 18. kötet 4t7. 1 Fresenius Zeitschr. 18. 440. * (86) VOLUMENOMETER. 111 Mindezeknél a készülékek úgy vannak berendezve, hogy kísérletezés közben vagy a térfogat változása vagy pedig a nyomáskülönbség mindenkor ugyanaz legyen ; az egyiknél pl. a térfogatnagyobbításból, tehát nyomás- kisebbítésből (pl. Eegnault), más esetben térfogatkisebbítésből, azaz nyomás- nagyobbodásból (Kopp) számítják ki a kezdetleges térfogatot. A midőn 1883 — 84. évben Németország nevezetesebb egyetemeit és tudományos intézeteit tanulmányoztam, figyelmemet kiterjesztettem arra is, hogy hol és mire használják a volumenometert és azon tapasztalatra jutottam, hogy a physikai intézetek szertárában rendszerint megvan a Regnault-féle volumenometer, a melyet évenként egyszer az előadáson bemutatnak és legfeljebb néhány haladottabb tanuló tesz vele egy-egy meg¬ határozást azért, hogy a módszert tanulmányozza. így van az nálunk is. Vegytani, mineralogiai és más intézetekben sehol sem találkoztam ilyennel, a mi azt mutatja, hogy a kapható Regnault-féle készülék nem felel meg egészen a gyakorlatnak 1-ször azért, mert elég drága, 2-szor a meghatáro¬ zás kissé nehézkes és nagyon óvatosan kell eljárni, hogy pontos eredményt nyerjünk. Minthogy pedig a volumenometerrel való fajsúly-, illetőleg térfogat¬ meghatározásnak igen sok előnye van, ha az elég gyorsan es pontosan végezhető, sok esetben pedig nélkülözhetetlen, már régen foglalkoztam egy ilyennek szerkesztésével és módosításával. Módosított készülékemet 1886 év tavaszán elkészítettem; 1888 évtől pedig a készüléket rendszeresen használom. Módosításaimnál elvül kitűztem, hogy a készülékkel lehetőleg pontos eredményt nyerjek és a meghatározás sok időbe ne kerüljön, mentői keve¬ sebbet kelljen mérlegelni és higanyt be- és kiönteni, szóval manipulálni. Módosított készülékem keresztmetszetét mutatja a rajz. (Lásd a követ¬ kező oldalon). Főalkatrészét képezi az U alakú csőszerkezet (kb. 13 mm belső átmé¬ rővel), a melynek C szára nyitott és a melyre függélyes helyzetben milli¬ méteres osztályzat úgy van alkalmazva, hogy ennek első vonása pontosan megfeleljen a másik száron levő második jel magasságának. A cső másik szára középen és fent tágasabbra van elkészítve, mely utóbbi (A) a vizsgálandó anyag befogadására szolgál. Ezen felső (A) rész¬ hez üvegcsapos (a) vastag üveglemez van rácsiszolva, a mely különösen, ha viasz és faolaj keverékéből készült kenőcscsel gyengén meg van kenve, kitűnően zár; az edény alsó részén pedig három helyen horpadás van azért, hogy igy csatornát képezve B edényrészszel, a közlekedése akkor is jó legyen, ha a vizsgálandó anyag betevésére szolgáló üveghengert is behelyezzük. Igen sok esetben czélszerű, ha a vizsgálandó testet olyan üvegdugós edénykébe teszszük, a melynek a dugója át van fúrva. Ez azért jó, mert a test a kísérletezés alatt nedvességet nem igen szívhat magába ; másodszor (87) 112 KALECSINSZKY SÁNDOR: ha a higanyt gyorsan bocsátjuk le vagyis a nyomást hirtelen csökkentjük és az edényben poralakú test van, akkor a levegő gyors felszabadulásakor könnyen port is ragadhatna fel, de a dugó ezt megakadályozza, miáltal a készülék tiszta marad ; végül az edénykét könnyebb a készülékbe betenni és kivenni. Az U alakú cső alsó részére két csap van forrasztva, az egyikkel (b) vászonnal bevarrott vastag kaucsukcső közvetítésével D üveggömb van összekötve, a mely a készülék megtöltéséhez szükséges higany mennyiségét fogadja magába. A D gömböt Bunsen-féle vasállvány tartja. Ha Dt edény a felső helyzetben van, vagyis az állvány az asztalon áll, akkor az egész készü¬ lék a íelső (J ) jegynél valamivel magasabban higanynyal megtölthető, ha pedig a Ih2 edényt az alsó helyzetbe viszsziik, vagy is az állvány a padlóra van helyezve, és a (b) csapot kinyitjuk, akkor a higany a készülékből a második (2) jegyig lebocsátható. Az U alakú csőhöz forrasztott másik csap (c) ugyancsak erősfalú es kb. 2 m bosszú kaucsukcsővel, a leolvasási távcső mellett elhelyezett, vékonyra kihúzott, csapos csőhöz (e) vezet, mely arra szolgál, hogy a készü¬ lékben a jegyen felül levő higanyt a távcsövön keresztül tekintve a jegyig pontosan lebocsássuk. A c csap az egész kísérletezés alatt nyitva maradhat, tulajdonképen tehát nem képezi a készülék lényeges részét, el is marad¬ hatna, csupán biztonsági szempontból czélirányos. (88) VOLUMENOMETER. 113 A kibocsátott higaíiy F gyűjtőedénybe folyik. A kaucsukcsövet egy kis emeltyű-szerkezettel megszoríthatjuk, mi által a higany az egész szerke¬ zetben mozgásba jön. Ennek következtében a kapilláris depressiót legyőzzük, illetőleg mindenkor ugyanazzá teszszük, továbbá a higany meniskusa min¬ denkor szépen domború lesz. Ha ezt nem teszszük, úgy tapasztalás szerint elég nagy hibát követünk el. A B edényrész térfogatát vagyis a 1 jeltől a 2- ig meg a reáforrasztás előtt higannyal kikalibriroztam. 21 °C-nál 1712, 08 g higany fért bele két kisérlet középértéke szerint, a melyet 1712,08 + (1+0.0001815,21) 13,596 képlet szerint kiszámítva B edény normális térfogata kitesz 126,42 cm3-t. A készülék mellé tizedfokokra beosztott hőmérő es Bunsen-féle baro¬ méter van elhelyezve es hogy a test kisugárzó melegétől megvédjük, az egesz készülék üveges szekrénynyel van körülvéve, úgy azonban, hogy a két csapos cső kint legyen. Hogy pedig a készülék eltérése esetében a hi¬ gany a szobában szét ne folyjon, az egészet egy nagy vasbádogtálba helyeztem el. A két illetőleg három alsó üvegcsap (b, c, e) jól le van kötözve, hogy a higany nyomásának ellent tudjon állami. Minden leolvasást és a pontos beállítást a kb. 2 m távolságban elhelyezett távcsőből végezzük el, mi a leolvasás pontossága végett és azért is jó, hogy testünkkel a készüléket fel ne melegítsük. A készülékbe mindig teljesen száraz levegőt bocsátunk es a vizsgᬠlandó testet is előbb megszárítjuk. Minthogy az egész készülék üvegből van, továbbá ez valamint az üvegbarometer mindenkor egyenlő hőmérsékletű térben van, ezért a külön¬ ben szükséges korrektiók elmaradnak. A meghatározás menete. Az A részbe beleteszszük a kis üveghengert, a mely a vizsgálandó test betevésére való, a reácsiszolt lemezt jól ráillesztjük és a kis a csapot nyitva hagyjuk. D higanynyal telt gömböt a felső állásba helyezzük, a b csapot kinyitjuk, hogy a higany a készülékbe az 1 jel fölé emelkedjék, azután a b csapot elzárjuk, mostan a távcsőbe benézve az e csapon át annyi higanyt bocsátunk le, a míg ez pontosan a jelnél marad, közbe-közbe a csövet meg¬ szorítjuk. Ha ez megtörtént, akkor a felső kis a csapot elzárjuk, a D göm¬ böt az alsó helyzetbe állítjuk, b csapot kinyitva annyi higanyt bocsátunk le a készülékből, míg a 2-ik jelhez közel jön, azután b csapot megint elzár¬ juk és a távcsövön át a 2-ik jelig úgy mint fentebb pontosan beállítjuk. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891 . (89) g 114 KALECSINSZKY SÁNDOR : Ekkor a higany a C csőben nem lesz a 2-ik jelnek megfelelő magasságban, hanem pl. 369 mm-nél. Ugyanekkor leolvassuk a barométer és a hőmérő állását. Mostan a D edényt a felső helyzetbe állítjuk és a készülékét a 1 jelig megtöltjük. Az edenykebe teszszük a vizsgálandó testet. A jelig való pontos beállítás után az a csapot elzárjuk, azután a higanyt a 2-ik jelig előbb köze¬ lítőleg, azután pontosan beállítjuk, akkor a higany a C csőben pl. 384 mm jelnel fog állani. Végül megmérjük a vizsgálandó testsúlyát = P. Kiszámítjuk a v0 és Vj térfogatokat és nyerjük a faj súlyt P 8 = - X A meghatározás, valamint a számítás menetének bemutatására közlök jegyzőkönyvemből egy lapot, a hol a poralakú és száraz kősó faj sulyát határoztam meg. Budapest, 1888. nov. 9-én. Kősó. Poralakban és megszárítva. d = 369,0 mm 359,7 d, = 384,0 mm 399,6 p0 = 759,3 mm t = 14,2°C A vizsgála thoz vett kősó súlya P = 22,6278 g. = 126,42 + 390,3 369,0 lóg 126,42 = 2,1018158 lóg 390,3 =+2,591.3986 4,6932 1 44 lóg 369,0 = — 2,5670264 2,1261880 133,72 cm3 = v0 v Po— d: d 126-42 + 375,3 384,6 lóg 126,42 = 2,1018158 lóg 375,3 = +2,5743786 4,6761944 lóg 384,0 =—2,5843312 2,0918632 X = V,,— v. P __ 22,6278 x ~ ~ 10, 1 6 Másik esetben : s 2,2271 2,2262 (90) 123,56 cm3 = v, = 16,16 cm3 VOLÜMENOMETER, 115 A készülék fűtetlen és ha lehetséges északra néző szobában legyen elhelyezve, vagy legalább abban az időben dolgozzunk, a midőn a szobába a nap bele nem süt, azaz kerüljük mindazt, a mi a szoba hőmérsékletét észrevehetőig megváltoztatja. Minthogy a készüléket az egyik helyről a másikra átvinni nehézséggel jár, ezért ennek hx helyet keressünk ki és úgy rendezzük be, hogy közvet¬ lenül a készülék közelében helyezhessünk el nagyobb számú vizsgálandó anyagot, valamint több anyagtartó edénykét, a melyek, ha itt hosszabb ideig állottak és igy egyenlő hőmérséklettel I árnak, számos meghatározást végezhetünk el egymás után. A kísérlet kivitelénél időt kell engedni arra, hogy a midőn a higanyt a i-ik jelre lebocsátottuk, a pontos beállítás ne azonnal történjék, hanem várjunk néhány másodperczig. A pontos beállítással ekkor sem kell meg¬ elégedni, hanem a kaucsukcsövet az emeltyűszerkezettel többször meg¬ nyomni, hogy ez által a higany az egész készülékben mozogjon, fel és alá szálljon s így egyrészről a kapilláris erőket a minimumra redukáljuk, más¬ részt hogy domború meniskust nyerjünk. A higany lebocsátása után a pon¬ tos beállítással azért is kell egy ideig várni, mert a levegőnek tömege a gyors kiterjedésnél egy kissé lehűlt, a mit ezen készülék igen jól megmutat. Ha t. i. a higany lebocsátása után azonnal a jelre pontosan beállítjuk, azután egy rövid idő múlva pedig a távcsőbe tekintünk, akkor, különösen ha a kaucsukcsövet megszorítottuk, azt látjuk, hogy a higany a jel fölé emelke¬ dett, vagyis a térfogat kisebbedet!, a mi elmarad, ha elegendő ideig azaz addig vártunk, a mig a lehűlt levegőtömeg a szoba hőmérsékletét felvette. A vizsgálandó anyagnak tökéletesen száraznak kell lenni, azaz hygro- skopikusnak lenni nem szabad, mert ezen esetben a vízgőz tensiója zavaró¬ lag hat. Nagyon helyes tehát, ha nemcsak az anyag meg van szárítva, hanem az edényben levő levegő is teljesen vízgőzmentes, a mit elérhetünk úgy, hogy chlorcalcium és foszforpentoxydon keresztül ment levegőt vezetünk be, illetőleg ezzel több ízben mintegy kiöblítjük. Ha a vizsgálandó testet megszárítani igen nehezen lehet, úgy gondos¬ kodni kell arról, hogy a készülékben levő levegő telítve legyen vízgőzzel, hogy ezáltal a hőmérsékletnek megfelelő legnagyobb tensióját felvegye. A kristályvizet tartalmazó testek is a nagyobb ritkításnál jelentékeny mennviségű vízgőzt bocsátanak el magukból, a melynek tensiója szintén zavarólag hat és ilyen esetekben ugyancsak arra kell törekedni, hogy a készülékben az egész kísérlet alatt, tehát kezdettől végig, vízgőzzel telített levegő legyen jelen. így jó eredményt nyerhetünk és correctio hasznᬠlata sem szükséges. Ha a netalán jelenlevő vízgőznek a tensióját tekintetbe nem veszszük, úgy igen nagy hibát követünk el. A vizsgálandó anyagot az edénykébe, ha ez nagyobb darabokból vagy (91) 8* 116 KALECSINSZKY SÁNDOR : VOLtJMENOMETER. kristályokból áll, egyszerűen pincettel viszsziik be, ha pedig poralakú, úgy ezt szélesebb nyílású tölcsércső segélyével végezzúk. Az ily módon megtöltött edénykét visszahelyezzük, azután egy ideig várunk, hogy a kezünk melegétől felmelegedett edényke hőmérsékletét kiegyenlítse és ha netalán kételyünk volna, úgy a második megfigyelési soro¬ zatot ismételhetjük, a mi nem jár nagy nehézséggel. A távcsőhöz vezető hosszú csövet egy deszkára erősítettem meg, hogy az mindig ugyanazon helyzetben maradjon, mert különben ennek folytán a készülékben levő higany niveauja is megváltoznék, a mi hiba¬ forrás volna. A barométer nyitott csövet hosszabb kaucsukcsővel kötöttem össze, úgy hogy ez az üveges szekrényből kinézzen, ennek a megszorítása a higany mozgását okozza, a mit a barométer állásának pontos leolvasása miatt min¬ den leolvasás előtt meg kell tenni. Nagy viharoknál, a midőn a barométer állása láthatólag folytonosan ingadozik, a volumenometerrel dolgozni nem tanácsos. Ezen készüléknek előnyei közé számítom azt, hogy higanynyal mani¬ pulálni tulajdonképen nem kell, sem pedig azt mérlegelni, mint pl. a Reg- nault és RÜDORF-féle volumenometereknél. A testek térfogatának meghatározásánál tehát súly szerint mérni nem kell, csupán néhány skála leolvasását kell végezni, csak ha a test fajsúlyát akarjuk meghatározni, kell a vizsgálandó testnek a súlyát ismerni. A módosításokkal elértük azt, hogy a készülék a kísérletezés alatt nem melegedik fel, a mi az eredményre nézve igen lényeges befolyású, továbbá a két állandó jelig való gyors és pontos beállítás igen könnyen megtör¬ ténik. Készülékemnél a lényeges rész, t. i. a hová a vizsgálati test betétetik és azon rész, a hol a nyomáskülönbség leolvastatik, fix és csupán a higany mozog benne. A nagy higanytartó edény (D), a mely csappal elzárható, csupán a higany közelítő beállítására és a távcső mellett levő kis (e) csap a pontos beállításra való. Ezen készülékkel egymás után számos meghatározást végezhetünk és az eredmény pontosságával meg lehetünk elégedve. Ha egymás után kétszer határozzuk meg a test fajsúlyát, úgy azt találjuk, hogy a két eredmény közötti különbség csak is a harmadik decimᬠlisban tér el egy keveset, a mint azt az alább felsorolt példák mutatják. Kősó poralakban faj súlya ... ... ... ... ... 2,2271 « más esetben « ... ... ... ... ... 2,2262 Salétrom (KN03) száraz pora ... ... ... 2.1167 « más esetben ... ... ... ... ... 2,1143 Kén száraz pora ... ... ... ... ... ... ... 2,0357 « más esetben _ ... ... „. ... 2,0202 m MURAKÖZY KÁROLY : VOLUMEN OMETEÍL 117 A volumenometerrel való térfogat illetőleg fajsúlymeghatározás sok esetben nélkülözhetetlen. Használhatjuk úgyszólván minden szilárd testnek fajsúlymeghatározására, még azokénak is, a melyek különben vízben vagy más folyadékokban oldódnak vagy pedig ezekben felbomlanak, vegyileg vál¬ tozást szenvednek ; használhatjuk, ha a testek likacsosak, poralakúak, vagy ha a víznél könnyebbek. Végül jelzem, hogy az itten felsorolt valamint más irányú kísér¬ letek folyamatban vannak. FAJSÚLYMEGHATÁROZÁS VOLUMENOMETERREL Dr. Muraközy Károly- tói.* (Egy ábrával.) Évek óta szabad időmben élelmi szerek megvizsgálására ajánlott mód¬ szerek átdolgozásával foglalkozom, hogy közülök a legmegbizliatóbbakat és gyorsan végezhetőket kiválogassam. Sok élelmi szer jóságát közelítőleg már a fajsúlyból meg lehet állapí¬ tani, ilyenek a kávé, liszt, zsír, vaj stb. Mivel a fajsúlymeghatározás ennyire fontos, én pedig tapasztaltam, hogy sok esetben a szokásos fajsúlymeghatározási módszerek épen meg nem bízhatók, szerkesztenem kellett egy olyan készüléket, melylyel a mel¬ lett, hogy gyorsan, pontoson is lehessen dolgozni. Volumenometeremmel már 1887 deczember havától dolgozom, de azt eddig sehol le nem írtam, mert annak kiválóbb tudományos értéket nem tulajdonítottam és mert 1888 április havában közösen Pavlicsek Sándor úrral ajánlkoztunk a Term. tud. társulat könyvkiadó vállalata részére az élelmiszerek minőségének megállapítását tárgyaló munka meg¬ írására, — ajánlatunkat a társulat választmányi ülése el is fogadta, — én tehát úgy ennek a készüléknek leírását, mint több más ezen a téren tett tanulmányaimnak eredményét, illetőleg azoknak közlését, megírandó mun¬ kánk részére tartottam fenn. Ma azonban Kalecsinszky Sándor úr bemutatott egy ő általa szer¬ kesztett volumenometert. Felhasználom az alkalmat és pár szóban leirom én is a magamét. * Előadta az 1890 november 5-én tartott szakülésen. (93) 118 MUEAKÖZY KAROLY : VOLUMEN O M K'í K K . Készülékem 1 m hosszú közlekedő cső. Az egyik szár felső végén egy 60 — 70 cm8 űrtartalma üvegedény van (a), melyet nagy felületen köszörült dugóval zárhatok he ; (a) edénybe helyezem el a tárgyat, melynek térfogatát keresem, meghatározott térfogatú üvegvederbe (b) ; (b) veder platinafülénél fogva a dugó alján levő horogra van felakasztva. Az (a) edény az alatta lenyúló csőtől egy liáromfuratú csappal van elválasztva (c). Ez a szár hosszᬠban mm osztályzattal van ellátva és pontosan kalibrálva (d). A másik szár hasonló hosszú, erre a hajlítás felett egy 60 — 65 fokkal lefelé hajló csapos cső van forrasztva (e, f). A (e) szárba öntöm fel a kénesőt addig, míg az (d) szárban a csapig emelkedik, azután a csapot úgy fordítom el, hogy a (d) szárat csukja és az (a) edény belsője közleked- hetik a levegővel. Ha most (f) csapot kinyitom, (e) szárból lefolyik a kéneső mindig pontosan a csapig. Azt a pontot a (d) száron, mely az így képződött kéneső meniskussal egy síkban van, o-val jelölöm s innét fölfelé osztom be a (d) szárt mm-ekre. Mivel (d) szár hossza az (o) mm-től (c) csapig több mint 800 mm bosszú, természetes, hogy mikor e szárból a kénesőt lebocsátom, (d) szárban is fog az esni, még pedig olyan mélyre, hogy a benn maradt oszlop magassága (o)-tól számítva, elenyésző csekély eltéréssel a barométer állásával vág össze. Ilyen módon a barométer is feleslegessé válik, pár pillanatig várok és leolvasom (d) szárban az osz¬ tályzatot, a hol a kéneső meniskusa áll, s ezt az értéket használom az uralkodó barometerállás meg¬ állapítására. Ezután c csapot úgy fordítom, hogy közleke¬ dést hozok létre általa (a) edény és (d) szár között. Az (a) edénybe zárt levegő ilyenkor a nyomás csök¬ kentésére kiterjed, (d) szárban a kénesö-oszlop alább esik és (f) csapon lefolyik a kéneső feleslege. Ha nyugalom állott be, ismét leolvasok (d) szár osztályzatán. Ha (a) edényben csak levegő volna, úgy az a nyomás csökken¬ tésével kiterjedne Y térfogatra, de mivel valamely testet is tettem bele, a mely (a) edényből levegőt szorított ki, hasonló nyomáscsökkentésre a vissza¬ maradt levegő kevesebb térfogatra terjed, azaz V- — v térfogatú lesz. A két érték közötti külömbség v. Ez az érték visszaszámítva az uralkodó baronie- terállásnak megfelelő térfogatra, nem más, mint a vizsgálandó testnek kere¬ sett térfogata. (94) T. ROTH LAJOS : FELSŐ -ESZTERGÁLYI KÖVÜLETEK. 119 Ezt az értéket egyszerűen megkapjuk a következő egyenlet alapján : a mely egyenletben : v = az anyag keresett térfogata. V = a edény térfogata, mikor a b veder is benne van. Ezt ismerjük, v = az a térfogat, a mivel a nyomás csökkentésére az a edényben volt levegő kiterjedt. Ezt leolvassuk a d cső kalibrálási táblájából. P = a barometerállás. Pj= a nyomás a kísérlet második részében, melyet megkapunk, ha a nyomás csökkentése után a kénesőoszlop magasságát levonjuk a barometerállásból. Eeá tapadt nedvességet nem tartalmazó testeknél így pontos ered¬ ményt kaphatunk, de az élelmi szerek rendesen viztartalmúak, hogy ott is pontos eredményt nyerjünk, nedves levegővel kell dolgozni, a mikor hogy járok el, arról annak idején a már említett helyen óhajtok számot adni. MEDITERRÁN KÖVÜLETEK FELSŐ-ESZTERGÁLYRÓL A magy. földtani társulat megbízása folytán 1889 év nyarán Lunácsek József, néptanító úr, Felső-Esztergály (Nógrád m.) határában újból gyűjtött kövü¬ leteket, melyeket a társulatnak beküldött. Az előbbi gyűjtésekre s részben a helyi földtani viszonyokra nézve a Földtani Közlöny XIII. köt. 207., 264-., 395. 1., továbbá a XIV. köt. 574-. 1. és XY. köt. 139—140. lapján találunk jegyzeteket közzétéve. Az ez alkalommal gyűjtött kis köviilet-suite túlnyomóan lialfogakból, azonkívül nehány echinoidából és két kagyló kőbeléből áll. Halak : Carcharodon megalodon Ao. « productus Ao. Oxyrhina hastalis Ao. « Desorii Ag. « Mantellii Ag. Lavina ( Odontaspis ) contortidens Ag. Galeocerdo aduncus Ag. Hemipristis serra Ag. Phyllodus umbonatus Múnst. (fogai). Echinoideák : Conoclypus plagiosomus Ag. Schizaster Karreri Laube. Spatangus ej. austriacus Laube. Bivalvák : Pectunculus sp. ( pilosus , Lám. ?) Cár dium sp. ( turonicum , May. ?) (kőbelek). Érdekes a Conoclypus plagiosomus fellépése, a mennyiben ez a Conoclypus - nem legfiatalabb faja, minthogy csaknem kivétel nélkül valamennyi másConoclypus- faj az eocénben és a krétában fordul elő. A bécsi földtani intézet gyűjteményeiben lévő példányok Nagy-Höflányról (Sopron m.) lajtamészkőből valók. A Schizaster Karreri Magyarországon Bián, Sóskúton és Hasfalván (Haschendorf, Sopron m.) fordult elő. A Spatangus austriacus Nagy-Höfiányról (Sopron m.) származó példᬠnya a magy. nemzeti Muzeum gyűjteményében van. T. Roth Lajos. (95) 120 STAUB MÓRICZ : FOSSZIL NÖVÉNYEK GÁLICZIÁBÓL. Dr. Staub MóRicz-tól.1 Raciborski Maryjan krakói palaeopliytologus úr szívességének köszönöm a szomszédos Galicziából a fosszil növények egy szép és érdekes sorozatát, melyre a tisztelt szakülés becses figyelmét már csak azért is kívánom irányítani, minthogy e növények egyrészt Kárpátjaink rétegeiből kerültek ki, másrészt geológiai koruk¬ nál fogva hazai geológusaink teljes figyelmére méltók. 1. Növények a karniowicei kristályos mészből. Már társulatunk 1888 április hó 11-én tartott szakülésén2 volt szeren¬ csém Krakó környékén Karniovice község mellett előforduló és a Bothlieyend- hez számított kristályos mész érdekes növényeit bemutathatni. E növények kis számát szaporítja most Raciborski úr ajándéka két érdekes fajjal, ú. m. Taeniopteris multinersis Weiss és Odontopteris obtvsa Benőt. -val, mely mindkettő a megtartás ép oly kitűnő állapotját tűntetik föl, mint e lelethely növényei egyáltalában.3 2. Növények a koscieliskoi völgyből. Ha az osztrák-magyar monarchia átnézetes geológiai térképét megtekintjük, akkor a Magas Tátra óriási gránittömzsének tövén az üledékes rétegek egész soro¬ zatával találkozunk. Az ú. n. Tomanowa -rétegekben, melyek a kösseni márgák és meszek alatt feküsznek, Raciborski a Koscielisko völgyben, alig 100 lépésre a magyar határtól növénymaradványokat talált, melyek a következő fajokhoz tar¬ toznak : Equisetum Chalubinskii n. sp., E. an Bunbu ryanum Zigno, Schizoneura hoerensis His. sp., Clathropteris platyphylla Brngt. Dictyophyllum a ff'. Dimkeri Natu., Clatophlebis lobata Old. et Morr., *0. Eoe&serti Presl., PaHssya Braunii Endl., Widdringtonites sp. (A -al jelöltekből köszönök egynéhány példányt Raciborski úr szívességének.) Ezek a növények és a Tomanowa-rétegeknek a kösseni rétegek alatt való fekvése bizonyítják, hogy azok a rháthez tartoznak és úgy látszik, hogy a rétegek megfelelő sorozata Németországban Seinstadt mellett található.4 1 Előadta a m. földtani társulat 1890. deczember 3-én tartott szakülésén. 2 Földtani Közlöny, XIX. köt. 4-16—419. lap. 3 Tietz E. (Verhdlgn. d. lt. lt. geol. Reichsanst. 1890. p. 317) azt mondja, hogy a karniowicei mész épen ama részletei, melyek az eddigi felfogás szerint ama képződés főtömegét képezték, a jövőben már nem számíthatók ide, hanem a szénmész szikláinak tekintendők, melyek a tarkahomokkő lerakodásaiból kiemelkednek. 4 Időközben Raciborski úr a növények részletes leírását a krakói akadémia kiadványában közzé tette. Lásd : Maryjan Raciborski : biora retycka w Tatra eh. A krakói akadémia matti, pliys. oszt. közleményei XXI. köt. 18. 1. egy kettős táblával; továbbá Anzeiger d. Akad. d. Wiss. in Krakau Oetober 1890, p. 210 — 232. (96) gÁcsorszagi NÖVÉNYEK. 121 3. Növények a krakói tűzálló agyagból. Römek FERDiNAND-nak már 20 évvel ezelőtt írt «Geologie von Oberschlesien» czímű munkájából 1 tudjuk azt, hogy Krakó környékén a Regulice, Alwernia, Grojec, Poremba, Mirow, Kamica községek mellett fehér színű tűzálló agyagot bányásznak, mely mirow-i agyag elnevezés alatt a felső sziléziai hutákba került, hol muffeleket készítettek belőle. Römer az agyag előfordulásának körülményeire vonatkozólag azt mondja, hogy a rétegsorozat, melynek egyik részét a szóban levő agyag képezi, a kagyló- mészen fekszik ; a fehér homokok, homokkövek és fehér tűzálló agyag váltakozó rétegeiből áll, melyek fedőjét az Ammonites macrocephalus rétegei képezik. Az egész lerakodás nem haladja meg a 100 lábat. Jobb betekintést engedett a grojeci föltárás, hol következő rétegeket ástak át. Fölül feküdt a fehér jura Ammonites biplex-xel 70 lábnyi vastagságban, ez alatt következett a barna jura mészmárgája Ammonites macrocephalus- sál 18 lábnyi vastagságban; ezután 12 lábnyi vastagság¬ ban a valószínűleg még a barna jurához tartozó homokos rétegek meszes közbe- fekvetekkel és végre 80 — 100 liüvelyknyi vastag fehér liomokróteg, melyet a fehér tűzálló agyag áthatol. Két silány növenymaradványon kívül semmi egyéb szerves zárványt nem találtak e rétegsorozatban. E növények egyikében fölismerte Schenk A. Gladophlebis Rösserti Presl. sp.-t (Alethopteris Rösserti Presl., Aspleni- tes Rösserti Schenk) ; a másik Oalarnites Lehmannianus Göpp.-re emlékeztetett. A szerves zárványok eme szembetűnő szegénysége oka annak, hogy a réteg¬ sorozat korának pontos meghatározása fölötte nehéz volt. Zeuschner L. a tarka keuperagyagokhoz számította; Hohenegger L. csak annyit mondott, hogy a barna jura macrocephalus rétegének van alárendelve ; Römer pedig valószínűnek mondja, hogy a keuper legfelsőbb osztályzatához tartozik ; mindenesetre fiatalabb a kagyló- mésznél, de idősebb az Ammonites macrocephalus középjurabeli rétegeinél. A grojeci föltárások azonban az idővel fölötte gazdag és érdekes flórát szol¬ gáltattak tudományunknak, minek első hírét Stur D. egy 1 880-ban írt közleményé¬ ből vettük.2 Stur a neki beküldött növények között sok új alakot talált ; így nevezetesen a következőket : Thinnfeldia n. sp., fítenis Potockii n. sp., Oligocarpia (? ) Grojecen- sis n. sp., Speirocarpus Bartoneci n. sp., Sp. Grojecensis n. sp., Sp. (? ) Potockii n. sp., Davallia ( ? ) recta n. sp., D. ( ? ) ascendens n. sp., Pterophyllum cf. medianum Beán. Stur akkor azt a nézetet is nyilvánította, hogy nem lehetetlen, hogy Grojec az osztrák Scarborough (Oolith). Még gazdagabb eredményt mutathat azonban föl Raciborski M. úr gyűjtése, mert négy előleges közleményéből megtudjuk, hogy eddig 70 növényfajt gyűjtött.3 1 Id. h. 206. lap. 2 I>. Stur, Ueber die Flóra dér feuerfesten Tlione von Grojec in Galizien. — Vlullgn. dér k. k. geol. Reiclisanst. Wien, 1880. 106 — 108. lap. 3 Ueber denjetzigen Zustand unserer Kenntnisse dér fossilen Flóra dér Rrakauer feuerfesten Tlione. — Bér. d. phys. Comm. in Krakau. Bd. XXIII. 1888, p. 129 — 140. (Lengyel nyelven.) Ueber die Flóra und das Altér dér Krakauer feuerfesten Tlione. (Ugyanott lengyel nyelven). Flóré fossile des argiles plastiques dans les environs de (97) 122 STAUB MÓRICZ : E szép flórában a harasztok viszik a vezérszerepet, mert 4.5 faj által vannak kép¬ viselve ; hozzájok csatlakozik 1 5 cycadea-faj, 4 conifera, 4 zsurló, 1 korpafű és ami fölötte érdekes egy máj moh is, melyről a szerző azt mondja, hogy annak lenyo¬ matai a mostan élő Marchantia polymorpha f. fontana Wahlb. (aquatica Nees, tur- facea Rbhst.) telepének alakjával, elágazási módjával és nagyságával tökéletesen megegyeznek, de az élő faj meddő alakjában. Raciborski az érdekes növényt Palaeohepatica Rosta fimkii-mdi nevezte el. Az említett élő fajjal való rokonságot már egyéb a harmadkori rétegekben fölfedezett mohmaradvány mutatja és legré¬ gibb lelethelye eddig Sézanne, Francziaország egy régi harmadkori lokálitása volt. A grojeci növények a tudományra nézve nagybecsűek lesznek, mert nemcsak sokaságuk, hanem megtartásuk állapotja, számos eddig csak meddő lombjuk után ismeretes kárászt most szaporodási szerveivel együtt kerülvén napfényre, sok kételyt fognak kideríteni. Raciborski úr szívességének a következő növényeket köszönöm. Harasztok : Cladophlebis whitbyensis Brngt., C. recentior Phill. sp., C. Bartonecii Stur, C. subalata Rác., Ctenis Potockii Stur, Davallia Saportana Rác., Dicksonia lobijaiba Phill. sp., D. Heerii Rác., Klukia exilis Phill. sp., Thinnfeldia rhomboidalis Ettgrh. sp. Ezek közűi Cladophlebis whitbyensis Brngt. a legelterjedtebb növények közé tartozik. Yorkshire-től Angliában Persiáig, Keletszibéria és az Amurföldön találták már. A Keletszibériában és az Amurföldön tett leletek most kétségtelenné teszik, hogy a fosszil, Brongnurt által fölállított genus az élő Asplenium- hoz tartozik. A CAwús-fajok megint olyanok, melyeknek rokonait sem az élő, sem a kihalt harasztfajok között mindeddig nem sikerült megtalálni, ellenben a Davallia és a Dicksonia-ffíjok epigonjai a trópusok legszebb faharasztjai közé tartoznak, de még a déli félgömb mérsékelt övében is laknak. Végre Klukia exilis Phill. sp. is az ősvilág nagy elterjedésű növényei közé tartozik. Anglián kivül a spitzbergai Cap Bohemanról, valamint a japáni jurából is ismerjük, de eddig sehol oly számos példányban nem találták mint Grojecen. A Thinnfeldia rhomboidalis ETTGRH.-t lombjának a Oymnocladus nevű tűvelelű leveles ágaival való hasonlatossága miatt a coniférákhoz számította szerzője ; Schenk A. cycadeát látott benne, de Braun F. fölismerte harasztnak. Találták eddig a bayreutlii rháthben és a stájerlaki liaszban. A zsurlók közül köszönjük Raciborski úrnak a régi Schizoneura hoerensis Schmp. egy példányát, mely első ízben a svéd rhátből lett ismeretes, de Hanno¬ verben és a badeni nagyherczegségbeu is találták. Raciborski úr új Equisetum Renault!- ja is van a küldeményben. Raciborski áttekintvén grojeci növényeit, azt hiszi, hogy e flóra idősebb ugyan a scarboroughi flóránál, de valamivel fiatalabb a stájerlaki alsó liaszfló- ránál.* Cracovie. I. Filicinées, Equisetacées. (Bull. internat. de l'Acad. d. se. d. Cracovie. Jan. 1890, 4. pag). — Ueber die Osmundaceen und Schizaeaceen dér Juraforination. (A. Engler's Bot. Jahrb. Bd. XIII. 1890, 9. p. 1. t). Raciborski úr egy újabb hozzám intézett levelében azt írja nekem, hogy leg- újabban orosz Lengyelországban is találtak a tűzálló agyagban növényeket, melyek a rhátre utalnak. Podozamites distans köztük a leggyakoribb növény. (98) GACSOBSZÁGI növények. Í23 4. Taonurus ultimus Sáp. et Mar. A bilobiták alatt olyan sajátságos szervezőteket értünk, melyek közönsége¬ sen két egymást érintő vagy átfogó hengerből állván, ez érintés helyét egy a közepére eső barázdával tűntetik föl és kidomborodó felületükön a kiálló bordák elágazása és az ágak egyesülése által keletkező hálózatot hoznak létre. E bordák lefutásának változó módja és ennek következtében a hálózat változó minősége szerint a bilobiták különböző fajait is különböztették meg. E szervezeteket néhol óriási mennyiségben, sokszor több méternyi vastag rétegeket áthatolva, leginkább Amerikában, a Bretagne-ban és az ibériai félszigeten találták. Jelenleg nagy és heves vitának tárgyát képezik, mióta Nathorst A. G. kisérletileg is kimutatta, hogy ama fossziliák egy jó része, melyeket eddig moszatoknak tekintettek, nem egyéb mint tengeri állatok mozgási szerveinek nyomai. Az ellentábor vezetője, a hírneves franczia palaeophytologus, gróf Saporta Gaston az empirika és az eszélyes- ség minden fegyverével támadja meg Nathorst tanát. Sajátságos, hogy a büobita elnevezés szerzője, Deiíay J. E. az 1823-ban megjelent közleménye szerint maga sem látott moszatot aCatskill-liegyekben talált fossziliákban, hanem valamely kihalt cardium lenyomatának magyarázta, mi mellett egy másik szerző, Say véleményét is idézte, ki a bilobitákat a prodvctus- hoz, egy bracliiopod genushoz számította. Ki az érintett vitát figyelemmel kíséri, nem tagadhatja, hogy mindkét párt olyan érveket tud fölhozni, melyek az ellenfél részéről is figyelemre méltatandók (99) 124 STAUB MÓRICZ: GÁCSORSZAGI NÖVÉNYEK. és egyelőre jól teszszük, lia ama fossziliákat a «problematikus szervezetek" elne¬ vezése alatt a jövőre is a kutatás tárgyává teszszük. Egy ilyen problematikus szerve¬ zet a Taonurus nevű is, melyet Schimper még az Alectorurideae, a «Kakasfark moszatok» csoportjába sorolja. Régen ismerik az ide tartozó alakokat; mert ilyen a Taonurus marginatvs Lég. az amerikai Ckemnung groupból ; T. Panescorsii Sáp. a kagylómészből, T. mellensis Sáp. és T. Saportai Dew. a jurából meg a krétából ; továbbá T. Brianteus Vill. és T. fiageUiformis F. 0. a Flyschból van leírva. Min¬ denesetre föltűnő dolog, hogy a harmadkor fiatalabb rétegeiből, melyek flórája határozottan összefügg a mai flórával, is kikerült egy ilyen Taonurus faj, mely körülmény nézetem szerint már magában véve is hatalmas érv azok kezében, kik a Taonurus növényi származását tagadják. A szóban levő Taonurust Spanyolországban Alcoy környékén (Alicante tartományban) durva kavicsos mészban találták, mely Villanova szerint határozottan felső mioczenkorbeli. Ez a körülmény bírta ama faj leíróit, gróf Saporta és M árion -t, arra, hogy az ultimus fajnévvel ruházták föl, mintegy ezzel jelezni akarván azt, hogy ez a Taonurus nemzetségének sorát befe¬ jezi. Mindössze csak három éve, hogy e rejtélyes szervezetet elkeresztelték ; de Saporta a franczia geológiai társulat 1887 februárius 27-én tartott ülésén mutatta be. : Rendkívül érdekes ez okból Raciborski úr lelete, ki Taonurus ultimus t a gali- cziai Kárpátokban is fölfedezte és az itt lerajzolt példánynyal nekem kedveskedett. Megismerni rajta, hogy a bilobiták jellegeit mutatja, a duzzadt hengerded karima eleinte félkörben hajlik, egy darabig két szára egymással majdnem párhu¬ zamosan megy, de csakhamar közelednek egymás felé és valószínűleg, a mint ezt a spanyol példányoknál is láthatni, egymásra feküsznek. E duzzadt karima vas¬ tagsága körülbelül 2 cm és felületén látjuk a kiálló finom bordák sajátságos rend¬ szerét, mely különböző elágazása és az ágak különböző módon végbe menő egyesülése folytán létre hozzák a bilobitákra nézve jellemzőnek mondott hálózatot. A karima által bezárt téren pedig kifeszített hártya gyanánt sajátságos lapos részt lehet látni, melynek vastagsága körülbelül 8 mm-nyi és mely felületén hasonló¬ képen mint a karima a finom bordák létre hozta hálózatot mutatja. Saporta szerint ama sajátságos pliyllom (lomb, a minek e szerző magyarázza) még az elágazás nyomait is mutatja ; legalább azoknak mondja a duzzadt kari¬ mából kiinduló ágcsonkokat és domború mélyedéseket, melyek azonban a lengyel példányon nem láthatók. De Saporta nem kételkedik azon, hogy a szervezet tengeri moszat, noha a mi tengereinkben nem találhatók ; de találhatók hozzájok habitusra meg szerkezetre nézve hasonlók ; nevezetesen a Siphoneák alsóbbrendű és egysejtű alakjai között. Az úgynevezett «en demi-relief»-féle megkövesedést, kiválóan a moszatok sajátságának mondja és ő nem ismeri azt az állatot, akár mozgó akár nyugvó állapotban, mely a bilobiták borda-kálozatához hasonló nyomokat hagyhatna hátra a kőzetben. Én azt hiszem, a megfejtéshez közelebb áll Raciborski úr, ki hozzám intézett levelében a Taonurus- 1 valamely fúró szervezetnek, tehát valószínűleg szivacsnak tartja. Gálicziában való előfordulására nézve azt írja nekem Raciborski úr, hogy sok helyen, de mindig a fehér senonmeszek csak legfelsőbb rétegeiben található a : De Saporta, Nouveaux documents relatifs aux organismes problématiques des anciennes mers. — Bulletin de la Société Géolog. de Francé. 3-e sér. t. XV. pag. 286. (100) TÁRSULATI ÜGYEK. 125 hol ezek a mioczén homokkövekkel határosak, mely homokkövekben homokkal kitöltött lyukakat fúr. Az említett homokban és homokkövekben Lomnicki Maryan lembergi tanár a következő köviileteket találta: Lavina sp., Oxyrhina cfr. leptodon Ag., 0. quadrans, Verni s cincta, Oncophura gregaria n. sp., tílycymeris pilosus L., Arca lactea L., Léda ej. nitida, Ostrea digitalina, Ü. gingensis.1 E homokok és homokkövek fedőjét sok helyen mioczén édesvizi lerakodások képezik, melyeknek faunáját Lomnicki és Sandberger határozták meg. Ez a fauna, úgy látszik, ama édesvizi lerakodásokat az első és második mediterrán közé helyezi ; mert a felső mediterránhoz tartozó lajtamész és szármát lerakodások még magasabban fekiisz- nek. A Taonurus-rétegek megfelelnek talán a Scklier- nek, a középmioczénnek. E sajátságos szervezetet találták Bieniasz E. és Lomnicki M. urak ; ez utóbbi Glossifungites saxienva n. g. et sp.-nek nevezte el 2 és minthogy tényleg v. Fischer- Ooster C. által Taonurus név alatt leírt szervezettel semmi közössége nincsen, ennélfogva Glossofnngites altima Sáp. et M. sp.-nek nevezendő. A Spongeliomarpha Sai>. nevű genusz is találtatott Krakó mellett. Ez Spongelia sudolica Zaverny), 3 mely a cenomanban fordul elő és a mioczénkorú Alevy mel¬ lett előforduló S. iberica SAP.-tól nem igen különbözik. Racieorski úr további közleményének így bizony nagy várakozással nézünk elébe. TÁRSULATI ÜGYEK. II. SZAKÜLÉS 1891 MÁRCZIUS HÓ 4-ÉN. Elnök : Dr. Szabó József. Az elnök meleg szavakkal emlékszik meg társulatunk két elhunytjáról, ugyanis gróf Csáky László pártoló és dr. Hofman Károly választmányi tagról. Ez utóbbi a legképzettebb geologok egyike volt. Első titkár jelenti, hogy rendes tagságra ajánltatnak : dr. Uhlig Viktor egyetemi magántanár Bécsben, ajánlja Bückh János alelnök ; a pannonhalmi főmonostori könyvtár, ajánlja Gallik Oszválo rendes tag. Ezután következtek az előadások. Dr. Szabó József bemutatja «Selmeez környékének geológiai leírásán czímtí nagyszabású könyvét és annak mellékleteit. A nagy geológiai térképnél, hogy az 1885-ki országos kiállításra elkészüljön, Gesell Sándor és Cseh Lajos urak is segí¬ tettek. Minthogy ezen térkép nemcsak a felületre, hanem a bányászatra is kiterjed, a katonai helyett a kataszteri térkép vétetett alapúi, a melyre (kicsinyítve 1"=200°) 1 A krakói physiographiai bizottság jelentésében, XX. köt. 96. lap. 2 A krakói phys. bízott, jelentésében XX. köt. 99. 1. 3 A krakói phys. bízott, jelentésében XII. köt. 1878. (lói) 126 TÁRSULATI ÜGYEK. Péch miniszteri tanácsos rávezettette a magassági görbéket, teléreket, bányamíve- lési helyeket. A mellékletek közt van még Selmecz panorámája és a világ legna¬ gyobb alagutjának, a Il-ik József császár altárnának geológiai szelvénye is. A munka elkészítése 14 esztendőt vett igénybe. A szöveg 59 ivet tesz ki és két részre oszlik. Az első rész, a mely a történelmi résznek volna nevezhető, a kirándulásokat tartalmazza. Ezek összes száma 12, a melyek közűi 8 a felületre vonatkozik, a többi földalatti. A felületre vonatkozó kirándulások a következők : 1. A kozelniki völgy és Bélabánya. 2. Kalváriahegy, a mitől keletre Kisiblye és Kolpach között régi barlangszerű fejtésben arany tartalmú, veres, rhyolitos trachytot találunk, a mi mutatja, hogy ez nem egyedül a zöldkőhöz és telérekhez van kötve. 3. Vereskút és a Tanád, melynek gerinczével párhuzamosan mennek a főtelérek. 4. Hodrusvölgy, hol régi időktől fogva nagyon élénk bányászat van. 5. Vihnyevölgy, melynek bányᬠszata gyarapszik az újabb időben. Geológiai szempontból nevezetes nummulit réte¬ gei által, a melyek alapján Pettkó 1853-ban kimondotta, hogy a trachyt nem mezozoos, hanem harmadkorú. Vannak gyógyforrásai is. 6. A gyógyforrásáról és rhyolitjairól híres Szklenó és Geletnek völgy. 7. A Szitna hegy. Ez itt a legmaga¬ sabb hegy, pyroxenandesitja egy másik trachytból tört fel. 8. Selmecz völgye, hol a legrégibb bányaművelések vannak. A földalatti kirándulások között legnevezetesebb és legfáradságosabb 9. a 16.334 m hosszú Il-ik József- altárna. 10. Az Istvánakna bányatelep Stefultón híres rendkívüli gazdagsága által, mely szempontból Amerika leggazdagabb teléreiliez hasonlítható. 1 1. A bélabányai Györgytárna fent és lent a Nándortárna. Itt fordul elő a pyroxenandesithez hasonló diorit. 12. Utolsó kirándulás O-Antaltárna (Vilmyén). Itt a diorit mellett még egy régibb eruptív kőzet, az aplit játszik furcsa szerepet, benne a turmalin, mint telérkőzet fordul elő és átmegy a szomszéd dioritba valamint a gnájszba is. A második részben a kőzetek vannak rendszeresen leírva olyan sorrendben, a minő ez a térképen meg van állapítva. A trachytok szolgáltatják itt a legtöbb anyagot. Ezeknek petrografiai beosztását a szerző geológiai alapra fekteti. Itt nem egyes kézipéldányok, hanem a hegység tömege szolgált egységes alapúi, a mely¬ nek korát jól ismerni. Ezen az alapon ajánlja, hogy neveztessék traehytnak mind azon tracliytos kőzet, a melyben biotit van és pyroxenandesitnek, a melyben nincs biotit, hanem a pyroxencsalád veszi át a vezérszerepet. A biotit-tracliytok ismét két csoportra oszolnak, a szerint, a mint a biotit a soha nem hiányzó plagioklason kívül ortho- klassal vagy csupán csak plagioklassal van társulva. A biotit- ortlioklás trachyt a legrégibb, a pyroxenandesit a legfiatalabb. De Selmeczen maga a biotit orthoklas- trachyt is kétféle : az egyik sienites vagy gránitos kiképződésü, ez régibb korú, mint a másik, a közönséges porfiros kiképződésü. A vulkáni eruptió legfiatalabb tagja, a bazalt, Selmeczen és a közeli szomszéd területen összesen 18 helyen található. A tektonikai viszonyoknak a szerző külön fejezetet szentel ; végül a harmadik fejezetben a teléreket tárgyalja. Ezek korra nézve kétfélék : fiatalabbak azok, a melyek a pyroxenandesittaj vannak összeköttetésben ; régibbek azok, a melyek a. TÁRSULATI ÜGYEK. 127 pvroxenandesittal nincsenek összeköttetésben. Érdekes a telérekben lévő mozgások és a chemizmus tárgyalása. Ez utóbbinál a víz játsza a logfőbb szerepet, a melynek pontosan meg lehet különböztetni egy magasabb hőfok és oxygén hiánya által jellemzett felszálló oszlopát és egy oxygént, és egyéb anyagokat is tartalmazó leszálló oszlopot. Részletes példa gyanánt fölhozta a szerző a pyritet és markasitot. A kőze¬ tekben soha nem fordul elő más vassulíid, mint a felnyomuló vízből kivált pyrit, a sok markasit kivétel nélkül a vassulfátoknak desoxydatiói terménye a vájatokbán, hol a sulfát-oldat korhadó ácsolattal érintkezik. Dr. Szontagh Tamás "Magyarország vizeinek tanulmányozásáról és ismerte¬ téséről') értekezett. Felolvasásában különösen foglalkozott az állami technikai és vízrajzi osztály működésével, a kultúrmérnöki intézmény eddigi tevékenységével és a vízjogi tör¬ vénynek kezelését ismertette, különös tekintettel az ásványos források védő terüle¬ tének megállapítására. Az állami vízrajzi osztály eddig derék munkát végezett és különösen a Tisza és mellékfolyóinak mederképződésével, vízállásaival és víz-sebességi méréseivel foglalkozott. Az árvízjelzés czéljából állandó jelző állomásokat állított fel s a Tiszára nézve 45 ilyen állomással van távirdai összeköttetésben. Nemkülönben a Dunával és a Balatonnal is foglalkozott. Továbbá az állami hydrographiai osztály az 1886-ik év óta igen becses tartalmú évkönyveket ad ki, a melyben tanulmányait ismerteti. Az országos kultúrmérnöki hivatal különösen a talajjavításokkal, városok csatornázásával és víz-vezetékek valamint szabályozások tervezetének elkészítésével és keresztülvitelével foglalkozik. A kultúrmérnöki hivatal hatáskörébe jelenleg 62 vízszövetkezet tartozik, körülbelül 222.000 kát. holddal és 1879 — 1889-ig össze¬ sen 13.383.000 köbméter földet mozgósítottak. Az előadó továbbá a vízjogi törvény azon paragrafusairól szól, a melyek az ásványos és gyógyforrások védő területének engedélyezésére vonatkoznak s itten különösen kiemeli a m. kir. földtani intézet igazgatóságának ide vonatkozó működését. Végül rövid összehasonlítást tesz a franczia és magyar állami vízügyi kezelés között s e helyütt saját meggyőződésének is ad kifejezést. Felolvasását azzal végzi, hogy a magyar vízügyek kezelése az újabb időben sok tekintetben igen-igen helyes utón halad s biztosan reményelhetjük, hogy vízügyi bajainknak kikutatásánál, mint igen fontosat a geológiai tényezők ismeretét is a kellő méltatásban fogja részesíteni. Dr. Muraközt Károly «atelegráf szigetelőinek anyagáról') értekezett. Három¬ féle szigetelőt vizsgált meg, a melyek közül csak egy valódi jó porczellán. Mikrosz¬ kóppal is vizsgálta a szigetelőket. Az irodalom ismertetése után eredményként említi, hogy eddigelé nincs pontosan megállapítva, milyen cliemiai átalakuláson mennek át égetésnél a porczellán nyers anyagát képező elegy alkotó részei. Vernadsky kimutatta, hogy a sévres-i porczellánban mintegy 30% Sillimanithoz hasonló kristályos subsilikát képződik, de nem szól bővebben a 70%-nyi amorf anyagról. Értekező fajsúlyúk segítségével szándékozik izolálni e különböző anyago¬ kat, hogy azokat részletes vizsgálat alá vethesse. Fajsulyra nézve nincs különbség a 3 szigetelő anyaga között. A szigetelők elektromos vezető képességét Kolozsvárt és Bállá mérnökök végezték. A nem porczellánok között is akadnak, a melyek ellentállása nagyobb a (103) 128 TÁRSULATI ÜGYEK. porczellán szigetelőktől megkövetelt legkisebb ellentállásnál, 2500 É-nál (Q Meg- ohm ; \ Q-\ .000-000 Ohm) ; de a porczellán szigetelők kivétel nélkül meghaladják ezen minimális ellentállást, sőt a legtöbb a 125,000 Q is. Kisérletileg megállapították továbbá azt, hogy a valódi porczellán anyaga, ha a glazura rajta megsérült is, a minimális követelménynél nagyobb ellentállásu, mig a másik kettő, a melynek ellentállása ép glazurával meghaladta a 2500 íi ot, a glazura megx-eszelése után 15, illetőleg 600 Í2- ra sülyedt. A chemiai elemzés adataiból kimutatja értekező, hogy a két első féleség inkább kőedény számba mehet. Ezek tehát távirdahuzalok szigetelésére sem alkal¬ masak annál kevésbbé távbeszélőére. A valódi porczellán e czélnak megfelel. III. SZAKÜLÉS 1891 ÁPRILIS HO 1-ÉN. Elnök : Dr. Szabó József. Első titkár jelenti, hogy a halál a múlt hónapban három rendes tagot raga¬ dott ki társulatunk kebeléből, ú. m. Wieszner Adolf nyug. bányaigazgatót (Buda¬ pesten), Déry Mihály r. kath. plébánost (Budapesten) és Bornschegg Kebesztély bányaigazgatót (Gráczban). Új tagnak ajánlja Hollós József mérnököt Pécsett, dr. Muraközt Károly rendes tag. Sztáncsek Zoltán egyetemi assistenst Budapesten, dr. Szontagh Tamás örökítő tag. Az előadások sorát megnyitja Halaváts Gyula, ki a szegedi két artézi kútról értekezik. Mind a kettőt Zsigmondy Béla fúrta. Az egyik bent a városban a budapesti sugárút és Tisza Lajos-körút sarkán van, 253 m mély s naponkint 656.637 liter 21,25 C°-nyi vizet ád ; a másik a magyar államvasutak pályaudvarában van 217,22 m mély és 8 m magasságban kifolyatva 392.000 liter víz ömlik ki belőle 24- óránként. Mind a két fúrólyuk az alluvialis, diluvialis rétegeket teljesen feltárva a neogén levantei emelete üledékébe hatol, s ebből kapja vizét. A levantei eme¬ letet, melynek felső határa itt magasabban van, mint pl. Hódmező-Vásárhelyen, a Vivipara Böckhi- szintje képviseli és belőle számos, jól fentartott fosszilia került napfényre. A fauna főjellege még mindig az, hogy az unió- és vivipara-genusoké az uralkodó szerei), de módosul annyiban, hogy hiányoznak az amerikai szabású uniók és hogy még több most is élő faj társul hozzájuk. Új faj csak egy találkozott, az Unió Szegedensis, van azonban egy emlős is, a Castor fiber L. foss. bal állka¬ pocs töredéke két zápfoggal és a metszőfog gyökerével. Kalecsinszky Sándor egy egyszerű higany seismometert mutatott be, a me¬ lyet úgy tökélesbített, hogy a földrengés haladó irányán és viszonylagos erősségén kívül jelzi elektromos utón az időt és folytonos csengetés által jelt ád. Dr. Braun Gyula, pennsylvaniai (Pennsburv) csillámokat mutatott be (elek¬ tromos mikroszkóppal) az egyetemi ásványtani gyűjteményből, melyek vasoxyddal vannak infiltrálva. Az infiltratio, mint ezt Bőse Gusztáv kimúl atta, a cohiisio irá- TÁRSULATI ÜGYEK. 129 nyaiban, tehát kristálytani tekintetben szabályos rendezkedéssel történt. Erről a Reusch- féle íitési idomok segélyével meggyőződhetni, amennyiben az előállított ütési idomok sugaraival egyközesen haladnak. IV. SZAKÜLÉS 1891 MÁJUS HÓ 6-ÁN. Elnökök : Böckh .János, később Dr. Szabó József. Első titkár bejelenti Húsz Samu örökítő tag és az osztr.-magy. állam- vasút társaság nyug. bányamérnökének, továbbá nagymélt. Andrássy Manó gróf pártoló tag halálát , mi szomorú tudomásul vétetett. Örökítő tagnak ajánltatik poradai Dr. Bapoport Arnót úr, a körmöczbányai Egyesült Károly- és Városi bányaművek birtokosa Bécsben, ajánlja Hofmann Báfáel r. tag. ; továbbá Zlatarski György N. úr geolog és bányafőnök Sofiában (Bulgária), aj. Halaváts Gyula rendes tag. Ezután következtek az előadások : 1. Loczka -József a deésaknai konyhasó, egy austráliai zirkon és egy budapest- kőbányai közönséges opál belsejében talált fehér hyalitféle képződmény elemzéseit mutatta be. Ez utóbbi, melynek fajsulya 2,197, tartalmaz 92,28% SiCh-t, 0,36% Fe20s-t, 0,22% CaO-t, 0,18% MgO-t, 5,39% HsO-t. 2. Dr. Schmidt Sándor a « nagybányai bournonitról* tartott előadást. Ezen érdekes ásványt előadó a múlt évben gyűjtötte Nagybányán a kereszthegyi bánya¬ műben, honnét még ismeretlen volt. A komplikált kristályok részletes megvizsgᬠlásából kiderült, hogy ezen új előfordulás méltán csatolható a hazai többi bourno- nitokhoz, a mennyiben a nagybányai kristályok úgy a formáik sokaságát, mint pedig ikerösszenövéseiket és termetüket tekintve egyaránt igen érdekesek. Előadó a nagybányai kristályokon 23 formát tapasztalt, közöttük 2 újat is, úgy hogy a bournoniton eddig most 75 egyes forma ismeretes. Az ikerkristályok a kapnikbányai híres «kerékércz» módjára alakultak, melyekről előadó részletesen megemlékezett. 3. Erős Lajos bemutatja « Keleti Szerbia trachyt- és gránitjainak petro- graphiai vizsgálata* czímtí dolgozatát, a melyben dr. Szabó József egyet, tanár többszöri tudományos kirándulása alatt gyűjtött szép anyagot ismerteti. Közelebb¬ ről érdekel ez bennünket, mert a leirt hegyek bánsági hegyeink folytatását képezik. A Belgrád-raska-i vonaltól keletre eső területről az előadó a következő kőzet- typusokat írja le. Trachytok : 1. Biotit-orthoklas-quarz-trachyt. 2. Biotit-orthoklas-trachyt. 3. Biotit- oligoklas-quarz-tracliyt. 4. Biotit-oligoklas-trachyt. 5. Biotit-labradorit-quarz-tra- cliyt. 6. Amphibol-labradorit-andesit. 7. Pyroxen-andesitek és pedig a) augit- hypersthen-andesit, b ) augit-andesit és c ) hypersthen-andesit. Gránitok : 1. Biotit- gránit. 2. Biotit-Muskovit- gránit. 3. Muskovit-gránit. 4. Amphibol- gránit (Syenites-gránit). 9 Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (105) 130 TÁRSULATI ÜGYEK. 4. Kalecsinszky Sándor « Magyarország agyagairól » tartott előadást. Először bemutatta az általa megvizsgált összesen 93-féle magyarországi, hor- vát- és szlavonországi agyagokat. Az agyagok tűzállósága és a velejáró fizikai saját¬ ságai háromféle gázkemenczében vétettek kísérlet alá és pedig 1-ször 1000°C, 2-odszor 1200°C és 3-adszor 1500°C hőmérsékletnél. A megvizsgáltak között van 33 elsőrendű tűzálló agyag, 27 másodrendű tűz¬ álló agyag ; továbbá sok jó anyag, amely ;a kőedénygyártásra, közönséges fazék¬ edények és tégla gyártására alkalmas. A fehér porczellánszerü agyagok közül külö¬ nösen két uj lelőhelyet emelt ki : Székely-Udvarhelyt és Rézbányát. Előadó azután bemutatta a Magyarkirályság megvizsgált és ismeretesebb agyagainak a térképét. A megvizsgált agyagok — a melyek száma mintegy 300 — a földtani intézet gyűjteményében vannak elhelyezve. A térképet úgy állította össze, hogy kiilön vannak feltüntetve a tűzálló, a ttíznemálló, a fehér és a közön¬ séges agyagok. Ezen térképen látni lehet, hogy az ország jobb minőségű porczel¬ lánszerü vagy kőedénygyártásra alkalmas agyagai nagyobbára a trachytvidékeken fordulnak elő, továbbá hogy országunknak sok jó minőségű, tűzálló, porczellán, kőedény és közönséges agyagárúk előállítására alkalmas anyaga van és mégis az 1886. évi statistikai kimutatás szerint kb. öt millió forint értékű agyagárú hozatott be külföldről éspedig 2.554.007 frt áru porczellánedény, 746.328 frt tűzálló tégla, 271.130 frt közönséges cserépedény, 424.360 frt kőedény, majolika, fayence ; 223.695 frt kályha, 41.879 frt agyagcsövek, 58.220 frt gázretorta s tégelyek s végül 354.039 frt áru agyagföld, chamotte. Ezzel szemben a kivitel leginkább kelet és délfelé 815.290 frt áru. Minthogy a különböző agyagáruk gyártására szolgáló nyers anyag hazánk¬ ban bőven meg van, ezért kívánatos volna, ha mentői több szakképzett gyárosunk akadna ezen anyagok okszerű feldolgozására. 5. Dr. Muraközt Károly a porczellán- földek okszerű elemzéséről értekezik : A porczellán-földeket úgy tekintjük mint olyan elegyet, melyben kaolin, föld- pát és quarz van. Az okszerű elemzés czélja valamely porczellánföldben ezeknek a vegyületek- nek egymáshozi vizsonyát megállapítani. Különösen a kaolin mennyisége az, mely a porczellánföld értékét befolyásolja. Ez ideig hosszas és fáradságos chemiai műveleteket használtak. Felolvasó szerint czélt lehet érni, ha a 130°-nál megszárított földet kiizzítva, meghatᬠrozzuk sulyveszteségét vagyis a kaolinban mindig egyenlő mennyiségben jelen levő kötött víz százalékos mennyiségét. Számítási adatainak helyességét mások elemzési adataival is igazolja. Petrik L. erre megjegyzi : «Hogy az agyag víztartalma a benne lévő agyaganyagával egyenes viszony¬ ban áll, és hogy a víztartalmáról már az agyag tűzállóságára és tisztaságára következtethetünk, az elismert tény, de előadó úr javaslatával még sem barátkoz¬ hatom meg, mivel feltevésekre alapított számításokkal az elemzést nem tehetjük feleslegessé. A feltevés szerint az agyag jellemző főalkatórésze az agyaganyag, melynek összetétele A1203 . 2Si02-b2H2ü. De ilyen agyaganyagot a kaolinból eddig tisztán (io«) TÁRSULATI ÜGYEK. 131 még nem választotta le senki, és a fentebbi képlet csakis a teljesen elmállott, ideális anyagnak jelképe, a milyen a természetben alig fordul elő, mivel az elmálás egy még mindig végbe menő vegyfolyam és a legtisztább kaolinokban még mindig alkaliák vannak jelen. De ha fel is teszszük, hogy a kaolinok agyaganyaga már teljesen elmállott, még se tehető fel az, hogy minden kaolinban lévő agyaganyag egyforma össze¬ tételű, mivel a kaolinok nem, mint előadó úr azt felteszi, csak az orthoklasból, hanem minden más földpátból (albit, sanidin, oligoklas stb.) is származhatnak, és mint a különböző földpátokban különböző a kovasav és az aluminium-oxyd közötti viszony, a szerint más összetételű agyaganyag is fog belőlök keletkezni. A természetben egyféle földpátfaj tisztán alig is fordul elő és a földpátok száza¬ lékos, azaz tényleges összetétele nagyon is eltér azoknak elméleti összetételétől. Eltekintve tehát a földpátokban előforduló idegen alkatrészektől, az elmállás terménye, — az agyaganyag összetétele minden egyes agyagfajban más- más lesz. Az eddig alkalmazott Seger-Aron-féle elemzésnek hibája az, hogy csak a kénsavban oldható agyaganyagot határozhatjuk meg közvetlenül ; a földpát mennyiségére pedig csak következtethetünk az oldhatlan anyagban lévő alkaliák és a timföld mennyiségéről, feltevén, hogy ezek kali-földpát alakjában jelen vannak, tényleg pedig más földpátok vagy általában más alkalitartalmú szilikátok is lehetnek benne. Előadó úr tehát egy hiba helyett kettőt követ el, a midőn nem csak a quarz és a földpát közötti viszonyt, de magát az agyaganyagot is feltéte¬ lezett képletek alapján számítja ki. Ha végre még arra is utalok, hogy az agyag égetése által meghatározott vízmennyiség nemcsak az agyaganyagból származhatik, hanem esetlegesen az agyagban lévő amorf- kovasavból, víztartalmú, el nem mállott szilikátokból és szerves anyagból is ; az oldható aluminiumhydroxydot és vashydroxydot, — mely utóbbiakat előadó úr különben a hiba elkerülése végett égetés előtt sósavval ki akarja oldani, — nem is említve, akkor azt látjuk : hogy a javaslatba hozott eljárás elméleti alapja teljesen téves, és a kivitelnél is a hibáknak teljes sorozata befolyásolhatja az eredményt.* **) Dr. Muraközt Károly : «Petrik tanár úr ideális dolognak mondja az előbb bemutatott számításaimat, mert kétségbe vonja, hogy a felírt képleteknek meg¬ felelő földpát és kaolin léteznék, sőt azt állította, hogy ezekben a testekben az alkotórészek súlyviszonya ingadozik. Feleslegesnek tartottam felolvasásomat azzal az előrebocsátással kezdeni, hogy úgy az orthoklas, mint a kaolin valóban vegyületek, — arról sem akartam szólani, hogy az ortlioklasnak elmállási terméke a kaolin. Ezek felett a tények felett vitába sem bocsátkozom, csupán Tschermák : munkáira hivatkozva azt említem fel, hogy valóban absolut tiszta, — a képletnek megfelelő földpát és kaolin a természetben nem fordul elő, habár a számított értékeket megközelítő összetételű vegyületek számosán meg is vannak elemezve. ':í;: Hogy ezek a testek a képletnek meg nem felelnek, annak az okát ne abban * Mineral. Mittheil. 1871. 100 1. ** Rammelsberg, Handbucli cl. Mineralchemie, 547. és 642. lapok. (107) 9* 132 TÁRSULATI ÜGYEK. keresse a tanár úr, hogy azok nem vegyületek, hanem ahban a körülményben, hogy a megnevezett vegyületek mellett fertó'zmények vannak, melyek azonban magának a vegyületnek alkotását, százalékos összetételét meg nem változtatják. Nem fogadhatom tehát el, hogy ezen az alapon nyilvánítsa helytelennek eljárásomat a tanár úr, hanem inkább tessék a saját elemzéseit ilyen módon kiszámítva meggyőződést szerezni róla, hogy mennyire és mennyire nem használ¬ ható az ajánlott módszer a porczellánföldek elemzésénél. » II. VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS 1891 MÁRCZIUS HÓ 4-ÉN. Elnök : Dr. Szabó József. A szakülésen ajánlott urak rendes tagokká választattak. Megboldogult dr. Hofmann Károly özvegyéhez a választmány részvétiratot intéz és az 1892 évi közgyűlésen tartandó emlékbeszéd megtartására a választmány T. Roth Lajos vál. tagot kérte föl. Pláne József levélben köszönte meg rendes taggá való választását. Kilépett a társulatból: Piczek Gusztáv, Gianone Virgil, Stacli Frigyes lovag, Mialovich Elek és 1892-től dr. Haag Ödön. A selmeczi fiókegyesület 1891 január 7-én tartott közgyűlésének jegyző¬ könyve szerint rendes tagokká ajánlt urak, névszerint Makkávé Miklós kir. bánya¬ tiszt Szélaknán, Ebergényi Kálmán kir. hányatiszt Selmeczhányán, Hofmann Géza kir. bányaakad. hallgató Selmeczhányán, megválasztatnak. Az első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társulat az 1891 évre egy személyre szóló szabadjegyet engedélyezett, mit a választmány köszönettel vesz tudomásul. Stefanescu G. (iCursu Elementaru de Geológián czímtí könyvét és a m. orvosok és lermészetvizsgálók vándorgyűlésének állandó választmánya által szer¬ kesztett «A Nagyváradon tartott 25-ik vándorgyűlés munkálatai » czimü könyvet, mint ajándékokat köszönettel vette a társulat. III. VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS 1891 ÁPRILIS HÓ 1-EN. Elnök : Dr. Szabó József. A szakülésen bejelentett urak rendes tagokká választatnak. Az e. titkár je¬ lenti, hogy dr. Hofmann Károly özvegye meleghangú levélben köszönte meg a társulat részvétnyilatkozatát ; továbbá, hogy a társulat megbúvót kapott a «Deutscher Geographentag»-ra Bécsbe, a nemzetközi geológiai congressus 1891 augusztus 26-án Washingtonban tartandó összejövetelére és a nemzetközi ornitbo- logiai congressus 1891 május 17 — 20-ig Budapesten tartandó üléseire és az azt követő kirándulásokra. Ez utóbbi kéri a társulatot, hogy magát a congressuson képviseltesse. A választmány erre az elnököket és az első titkárt kéri föl. E. titkár beterjeszti az 1891 év első negyedéről a pénztári kimutatást. A következő könyvek érkeztek : «Das Pbospboritlager von Steinbach# szerző¬ jétől, Delmár TiVADAR-tól, «A m. kir. tudományos egyetem állattani és összehason- litó boncztani intézetének múltja és jelen állapota#, beküldte szerzője dr. Vángel Jenő. Mindkettőt köszönettel veszi a társulat. (108) TÁRSULATI ÜGYEK. lOü Dr. Schafarzik Ferencz a földrengés] bizottságnak előadója jelenti, hogy 10 drb. Lepsius-féle seismometert vásárolt. Ezeket a választmány a megfelelő tudo¬ mányos intézeteknél elhelyezni határozza. Az elnök dr. Schafarzik Ferencz előterjesztése folytán Kalecsinszky Sándor választmányi és Bernáth József rendes tagokat kinevezi a földrengési bizottság tagjaivá. IV. VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS 1891 MÁJUS HÓ 6-ÁN. Einök : Dr. Szabó József. A szakülésen bejelentett két új tag megválasztatott. Első titkár jelenti, hogy Voyta Adolf épitész Pápán, ki T. Both Lajos vál. tag ajánlatára 1890 deczember 3-án tartott választmányi ülésében rendes tagnak megválasztatott, egyáltalában nem teljesíti a rendes tagok kötelezettségeit a társulattal szemben, ennek alapján inditványozza, hogy ne vétessék föl a tagok sorába. A választmány ez indítványhoz hozzájárul. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium kiutalványozta az országos segélyt 1891 -re. A m. földtani társulat könyvtára átvette a múlt évben érkezett könyveket ; a visszaküldött duplicatumok az egyetem és műegyetem geológiai tanszékei könyv¬ tárainak adatnak át. Csereviszonyt ajánl « The Colliery Enyineerv (Scranton Pa.) czítnű bányászati szaklap és a Geological Survey (Sydney) kiadványaival. Az ajánlatot elfogadja a vᬠlasztmány. Ajándékul kapta a társulat «Descripcion Fisica Geologica y Minera de la Isla de Pany» czímű könyvet az Inspecion General de Minas-tól. Bernáth József r. tag levélben köszöni meg a földrengési bizottságba való megválasztatását és egyúttal véleményének ad kifejezést, mely szerint a bizott¬ ságban változtatásokat látna üdvösnek. A választmány ennek megállapítását a bi¬ zottságra bízza. A pénztár kezelésére teendő javaslat szerkesztésére kiküldött bizottság egyik tagja, dr. ScmurDT Sándor terjedelmes javaslatot nyújtott be, melyet a választ¬ mány köszönettel vesz, és kéri a bizottságot, hogy arról az októberi ülésen jelen¬ tést tegyen. A M. FÖLDTANI TÁRSULAT SELMECZBÁNYAI FIÓKEGYESÜLET 1891 JANUÁRIUS 7-ÉN TARTOTT KÖZGYŰLÉSE. A fiókegyesület Hültl József min. tanácsos elnöklete alatt 1891 januárius hó 7-én tartott közgyűlésén Pelachy Ferencz r. tag « A Grünertelér és mélyműve¬ letei » czimü értekezését mutatta be. Közölte a mélyművelet feltárását, fejlődését és termelését és megmutatta a térképen a feltárt és fejtésre méltó közöket ; végre leirta a telér mellékkőzeteit és a telértölteléket. Cseh Lajos bemutatja az 1890 évi zárszámadást, melynek megvizsgálására Veress József és Reitzner Miksa rend. tagok kérettek föl, kik a zárszámadást rendben találván, a til kárnak a felmentvényt megadni indítványozzák. Ennek (109) TÁRSULATI ÜGYEK. 1.34 megtörténte után az elnök az 1891. évi számadás vizsgálatára újra a megnevezett rendes tagokat kéri föl. Következvén a tisztnjitás, Hültl József min. tanácsos és bányaigazgató újból elnöknek és Cseh Lajos kir. bányageologus titkárnak lettek megválasztva. MEGHÍVÓK. I. A magyarhoni földtani társulat tagjai megkivást kaptak az V-ik nemzetközi geológiai eongressusra, a mely f. évi augusztus 26-dikán fogja megkezdeni üléseit Washingtonban (Észak- Amerikában). Az ezt megelőző héten az amerikai termé¬ szettudományi és a geológiai társulat is ott fogják évi üléseiket megtartani. Ez alkalomból több nagyon érdekes kirándulás van tervbe véve, a melyek közül kétségen kívül legszebb és legérdekesebb a yellowstonepark-i gájzirokhoz tervezett, a mely 20 napot venne igénybe és érintené a Niagara vízesést, a nagy tavakon át Chicagót és St.-Pault, Dakota síkságát. A Yellowstone parktól délre a Snake River bazalt területén át a Great Salt Laké Citybe (Nagy Sóstó város) vezetne az út; innét kelet felé a Wasatch lánczán, Colorado River fensíkján és a Sziklás hegység canonjain át Denver városába, onnét egyenesen Washington vagy New-YTorkba. A költség a vasúton személyenként mindent beleértve 10 dollárnál többe nem fog kerülni egy napon. A tagságdíj 272 dollár, a melyért a congressus kiadványait a tagok ingyen kapják. Kedvezményes hajó és vasúti jegyekért lépéseket fognak tenni. II. A német geográfusoknak vándorgyűlése « Deutscher Geograplientag » , a melyre társulatunkat is meghívták, ápril 1-, 2- és 3-án tartotta meg üléseit Bécsben. Ezután kirándulások következtek, a melyek egyike Budapesti-e volt. III. A II-dik nemzetközi ornithologiai congressus 1891 május 17-től 20-ig fog ülésezni Budapesten. Társulatunkat dr. Szabó József elnök, Böckh János alel- nök és dr. Staub Móricz első titkár fogják képviselni. A congressus tiszteletére a magyar nemzeti múzeumban a magyar szent korona országainak ornisa ki lesz állítva, és egyéb madárkiállítások is lesznek ; továbbá egy emlékkönyvet ad ki a magyar bizottság, a mely Petényi Salamon Jánosnak, a magyar tudományos ornithologia előliarczosának életképét fogja tar¬ talmazni. A megnyitó ülésen, osztályüléseken és a külön bizottsági üléseken jeles szakférfiak fognak előadásokat tartani. Május 21-dikén lesz az indulás a kirándulásokra és pedig a) a (.Kis Balaton «- hoz, b) A Fertőtavához, c) Mezőhegyesre, d) Drávátokra, Bellyére. A congressusra társulatunk tagjai meghivattak. Beiratási dij 10 frt, melyért a tagok díjtalanul kapják a közleményeket és kiadványokat is. Magyar középiskolai tanárok és tanítók a díj felét fizetik. Minden bejelentés és kérdés a nemzeti múzeumban berendezett központi irodában történik. Divald Károly fényképész katalogot küldött a Központi Kárpátokról, Pienninekről, Keleti Kárpátokról, Bártfa-, Lubló-, Stoósz-, Czeméthe-fürdő és vidé¬ keikről, a bélai csepkőbarlangról készített nagyszámú fényképeiről, melyeket részint darabonként (30 krtól 3 frt árral), részint pedig albumokba rendezve (1 — 12 frt) bocsát kereskedésbe. (110) SUPPLEMENT ENTHALTEND DIE AUSZÜGE UND ÜBEESETZUN GÉN DÉR IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUF SÁTZE UND VERHANDLUNGEN XXI. BÁND. 1891 APRIL— MAI. 4-5, HEFT. AWABUJT, EIN NICKELEISEN-MINERAL. NOTIZ. von Prof. J. v. Szabó. Die erste Nachricht über clieses interessante Mineral, enthalten in den Transactions of the New Zealand Iustitute (1885), wo Mr. Skey aueh das Resultat seiner Analyse (Ni 07.63, Co O.70, Fe 31. 02, S O.22, SiOa O.43 = 2 Ni -j- Fe) mittheilte, wurde durch einen Yortrag von Prof. Ulrich in London (•Tűni 1890) dér Vergessenheit en frissen, indem wir im Quarterly Journal of tbe Geological Society (London 1 890) aucli weitere, namentlich petrogra- phische und geologische Daten fiúdén, welche nns nun in den Stand setzen, die Bedeutung dieses Fundes zu wiirdigen. Mán fand das Mineral zuerst in einem schwarzen Sand, welcher an dér Westküste von New Zealand in jener Gegend, welche in dér Maori-Sprache «Awarua» genannt wird, einen Teil des Alluviums bildet. Es bildet darin schwarze Körner oder glánzende Schuppen, welche delinbar sind und vöm Magnete angezogen werden. Prof. Ulrich richtete sicli mit dér Bitté an die Betreffenden in jener entlegenen Region, die Gesteine dér Gebirge, welche in das Wassergebiet jenes Alluviums gehören, zu sammeln und ihm zuzu- senden, so wie aucli darauf bedacht zu sein, ob sich Awaruit-Körner darin nicht auffinden lassen Das Resultat war, dass dér hóhéré Teil des Gebirgs- zuges von metamorphisclien Schiefern gebildet wird, welche hie und da durch Peridotite und daraus entstandene Serpentine, zuweilen durch Gránité und Quarzporpliyre durchsetzt werden. In den Serpentinen sowohl wie auch in den Peridotiten ist die Gegenwart dér Awaruite nachgewiesen worden, mithin ist da3 Muttergestein dieses Minerales festgestellt, und somit habén wir eiue sichere Basis, das Mineral auch geologiscli zu wiirdigen. Bis jetzt ist das Nickeleisen nur im Meteoreisen bekannt gewesen, und es galt als das sichere Kritérium des meteorischen Ursprunges. Es ist das [*5] joh. kocsis : J 30 erste Mai, (láss diese Verbindung als terrestriscbes Vorkommen angetroffen wird. Wenn mán nun bedenkt, dass es im Peridotit eingesprengt vorkommt, alsó in einem Gestein, welches wir Grund habén als eines dér in tiefster Zone dér Erdkruste entstandenes anzuselien, so sind wir berechtigt, dieses Gestein mit einer Classe dér Meteoriten in Verbindung zu bringen, mit jener, dérén entsprechende Gebilde in einer noch tieferen Zone dér Erdkruste theo- retisch angenommen werden kőimen, und welcke uns zu einer Eisenzone kinabführt, dérén Trümmer wir wolil in den Meteoriten finden, in dér Erd¬ kruste jedocli als eine lixe Basis angenommen werden darf, welche an den Eruptionen keinen Autheil hat, auf dérén Existenz wir jedocli durch die Eisenkörner oder sogar Eisenmassen des Basaltes liingewiesen werden. Dér Basalt kann als die obere Decke des Peridotit angesehen werden, welchem es demzufolge möglich ist nicht selten Theile von dér Peridotit: - Zone mitzureissen ; als solche können die zuweilen eckigen und picotit- haltigen Einschlüsse von Olivinaggregaten angesehen werden. Dér Basalt ist káufig, dér Peridotit viel seltener. Das Eisen im Basalt, selbst wenn es in bedeutender Masse vorkommt, wie in dem doleritischen Einschlüsse des Basaltes von Ovifak, kann als Nickeleisen nicht angesehen werden, indem dér Nickelgelialt nur 1 — 2% betrágt. Dér Basalt hat alsó noch keinen Grund geliefert für die Analogie mit den Eisenmeteoriten, es ist erst durch die Entdeckung des Awaruit möglich geworden den Satz auszusprechen, dass das Nickeleisen auch in den terrestrischen Bildun- gen hekannt ist, und somit können wir in dér Hypothese dér Geotektonik um einen Schritt weitergehen, námlich den Bildungshorizont des Peridotits als solchen anzuselien, dessen untere Grenze die Nickeleisen-Zone bildet, aus welcher es dem Peridotit von dér Westkiiste New Zealands möglich war, die Awaruit-Körner und Schuppen mitzureissen, und beim Empordriingen es sogar extratellurisch zu verrathen. BEITRAGE ZŰR FORAMINIFEREN-EAUNA DÉR ALTTERTIAREN SCHICHTEN VON KIS-GYŐR (COM. BORSOD.) Von Dl'. JoHANN KOCSIS.* (Mit einer Tafel.) In den Soiumermonaten dér Jahre 1883, 1884 und 1885 machte iek in die Umgebung von Kis-Gyor zalilreiche AusHiige, um die dortselbst vor- kommenden Nummulitenschichten an Őrt und Stelle zu studieren und Petre- * Aus dem am 5. Jannuar 1887 gehalteuen Vortrage auszugsweise mitgetlieilt [26] FORAMINIFEREN VON KIS-GYŐR. 137 factep und Gesteinsarten zu sammeln. Einen Theil des aufgebrachten palae- ontologisclien Materiales unterwarf ich einer eingehenden Untersuchung und im Folgenden veröffentliche ich die Eesultate derselben, wcdche sicli hauptsáclilich auf die Foraminiferenfauna bescbranken.* Die in Rede stehenden Nummulitenschichten erstrecken sich nord- westlich von Kis-Győr und sind im sog. Rétmány-Graben schön auf- geschlossen. Die Schichten-Reihe ist hier von untén nacli oben die folgende : a ) lichtgrauer, fester Kaik, b ) lichtgelber, weiclier, stellenweis sandiger Mergelkalk, c ) weicher, erdiger Mergel, d ) Rhyolittuff. Die Schichten scheinen hier gégén SW zu streichen und verfláchen sich unter circa 10 — 12°. Grössere Yersteinerungen sind sowohl in den testen Kaikén, als auch in dem weicheren Mergel háufig zu finden, dér grösste Theil dieser organi- schen Reste bestelit aber - — ausgenommen einige besser erhaltene Korallen — aus nur schwer bestimmbaren Steinkernen. Bis jetzt konnten nur folgende mit Sicherheit náher bestimmt werden, und zwar : Heliastraea Lucasana Defr. Isastraea cfr. affinis Retjss. Ostraea cymbula Lám. 0. gigantica Brand. Pholadomya sp. Die festen Kaiké sind zum grössten Theil aus klemen Nummuliten ( Niimrnulites Fichteli MicttJ zusammengesetzt. Die mikroskopische Structur dieser Kalksteine ist höchst interessant, indem an dér Zusammensetzung derselben auch kleinere Foraminiferen und Lithothamnien wesentlich theil- nehmen. Von den Foraminiferen konnten folgende Gattungen beobachtet werden : Plecanium, Textularia, Globigerina, Gypsina, Rotalia und Müio- lideen. Dieser Kalkstein wird stellenweise sandiger und daher auch leicht schlemmbar. Die Schlammriickstánde dieser sandigen Kaiké bestehen fást ausschliesslich aus Nummuliten, welche grösstentheils dér Art Nummulites * Beziiglich dér auf dieses Gebiet bezüglichen Litteratur vergleiche mán : Hauer: Beitrage 7Air Palaeontographie von Oesterreicb, Heft II. 61. Wien und Olmütz 1858. — J. Boeckh : Die geologischen Verlialtuisse des Btick-Gebirges und dér angrenzenden Yorberge. Verlidl. d. k. k. geol. Pi.eiclisanstalt. 1867. 17. Bd. — Hantken Miksa: Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez. Naturwiss. Ablian dlungen herausg. v. d. ung. wiss. Akademie, Budapest, 1877, Bd. VIII. [27] JOH. KOCSIS : 138 Fichteli Mich. angehören. Nummulites intermedia d’Arch. komrnt nur untergeordnet und sehr spárlich vor. Dér erdige Mergel, welclier stellenweise auch gut erbaltene Echiniden enthált, ist sehr reich an Foraminiferen und anderen mikroskopisch klemen organischen Resten. An dér südwestliclien Seite des Rótmány-Gebirges sind die dureb Nummulites Fichteli gekennzeichneten testen Kaiké von áhnlickem erdigen Mergel überdeckt, dérén Scblámmrückstand ausser den zahlreichen Forami¬ niferen und Ostracoden, in grosser Menge aucb Orbitoiden, Operculinen und gestreifte Nummuliten enthált. Die in den Scblámmrückstánden dér fraglicben Mergel bisber gefundene Foraminiferenfauna ist die folgende : Mán vgl. S. löl — 2 (7 — 8) des ung. Textes unter [1 ]. Vergleicben wir nun diese Fauna mit den gleichalterigen Bildungen anderer Localitáten, so ist daraus ersichtlich, dass jene am besten mit del¬ im Ofner Mergel vorkommenden übereinstimmt. Hervorzuheben sind folgende Arten : Mán vgl. 8. 103 (79) des ung. Textes unter [2]. Die bier aufgezáhlten Arten, als ancli die oben angefiibrten Nummu¬ liten, Operculinen und Orbitoiden — mit Ausnabme dér Gypsina globulus, welche Art ein grosses verticales Verbreiten bat und in den alttertiaren Scbicliten des Ofen-Nagy-Iíovácsier Gebirges allgemein vorkommt — sind als charakteristische Formen dér unteroligocánen resp. obereocánen Bil¬ dungen Ungarns gekennzeichnet. Es unterliegt demnacli keinem Zweifel, dass die eben besprochenen rner- qeiiqen Schichlen in das Unteroligocan einzureihen sind, und dass diese in¬ foige dér darin vorkommenden gestreiften Nummuliten (Nummulites Bou- cheri de la Harpe) mit dér un térén Abtheüunq dér Clamdina- Szabói Schich- ten, dem Ofner Mérged zu parallelisiren sind, welche bier unmittelbar dem Schiclitencomplexe dér genetzten Nummuliten (Nummulites Fichteli und Num. intermedia) aufliegeu und mit diesen palaeontologisch im engsten Zusammenliange stehen. Ungefálír 3 Km von Kis-Győr, auf dem Wege, welcber vöm Dorfe nacb Bekény túlírt, gelangen wir zu dem sog. Remete-Brunnen. Hier beginnt das nacb NW streicliende Quertbálcben von Palabánya. Die Resultate meiner in diesem Tbale in den Jabren 1884 und 1885 durchgeführten For- schungen sind von grosser Wichtigkeit, da icb in diesem Tbale auf tiefere Schichten dér Focánformation stiess, welche Scbicliten eine sehr reicbe Mikrofauna entbalten, dérén palaeontologiscber Cbarakter jedocb von den oben angefiibrten abweicbt, und daher muss icb diese von jenen getrennt bebandeln. lm Graben, welcber dem Tbale von Palabánya entlang zu dem Brunnen [28] FORAMINIFEREN VON KIS-GYŐR. 139 führt, koromén stellenweise gelbliche thonige Mergel zn Tagé, in welchen sehr gut erhaltene Mollusken, insbesonders Ostreen, Turritellen háufig vor- kommen. Hier sammelte ieli auch einige schöne Exemplare dér riesigen Art Ostrea gigantica Bband. Dér Schlámmrückstand dér in Rede stehenden gelblichen Mergel beschránkt sicli hauptsáclilich auf zahlreiche gestreifte Nummuliten und andere Foraminiferenarten, eiuzelne Spongiennadeln, Echinidentáfelchen und Stacheln und untergeordnet, aber noch immer genug hantig, auf Ostra- codenschalen. Aus den zahlreichen Proben dieser Mergelschickte konnte ich 30 Fora¬ miniferenarten bestimmen. Mán vgl. S. 104 (80) des ung. Textes unter [3]. lm -Talire 1885 Hess ich im Graben an dér Stelle, wo die in Rede stehende Mergelschichte am besten aufgesclilossen ist, ein 25 m tiefes Bohr- locli abteufen und schon die neunte Bolirprobe erwies es, dass das unmittel- bar Liegende vöm Mergel ein grünlich blauer Tegel von betráchtlicher Mách- tigkeit ist. lm Ganzén wurden von diesem Tegel 32 Bohrproben geschlemmt und das Resultat dér Schlámmrückstánde ergab eine reiehe, vorwaltend aus sehr gut erlialtenen Foraminiferen, Mollusken, Ostracoden und vielen Bruch- stücken verschiedener organischer Reste bestehende Fauna. Aus dieser Schichte wurden im Ganzén 24 Foraminiferenarten bestiramt, darunter zwei neue Arten. Mán vgl. S. 105 (81) des ung. Textes unter [4j. Obwohl dér in Rede stehende Tegel verglichen mit dem ihm unmittelbar aufliegenden gelblichen Mergel in Bezug auf die Foraminiferen darin ahweiclit, dass diesem die Nummuliten und Operculinen gánzlich fehlen, so können wir dennoch nach den iibrigen organischen Resten, welche sie gemeinschaftlicli habén, unzweifelhaft auf die Zusammengehörigkeit beider Schichten folgern. Vergleichen wir nun die gesammte Foraminiferenfauna dér im Voran- gehenden beliandelten Schichten mit dér Fauna dér oberen Schichten des Rétmány-Grabens (Horizont d. Nummulites Boucheri und Nummulites Fich- teli), so erhellt daraus, dass diese wesentlich von einander abweichen, indem von den 1 8 Arten — abgerechnet die drei neuen Arten, welche auf die Folge- rungen keinen Finfluss habén — bloss nur drei Arten gemeinschaftlicli sind. Die aus dem Tliale von Palabánya oben angeführten Foraminiferen stimmen zum grössten Tlieil mit den in den marínén Ablagerungen des in dér Ofen-Nagy-Kovácsier und dér Graner Gegend verbreiteten mittleren und unteren Eocánschichten vorkommenden überein. Hervorzuheben sind : Maii vgl. S. 106 (82) des ung. Textes unter 5]. Die angeführten Arten geliören zu den charakteristischen Formen dér [29] 140 JOH. KOCSIS : bei Nagy-Kovácsi und Budakeszi vorkommenden eocánen marínén Ablage rungen und sind auch die vorherrsckenden Arten unserer Schichten. Die in dér gelblichen Mergelschichte massenhaft auftretenden gestreif- ten Nummuliten stimmen tlieils mit deu in dér untereocánen, dér sog. Sub- planulata- oder Operculina-Schichte dér Graner Gegend, tlieils aber mit den in dér unteren Abtheilung dér aus Nagy-Kovácsi bekannten eocánen marínén Bildung vorkommenden überein. Betrachten wir ferner den Umstand, dass ein betráchtlicher Theil dér angeführten Foramiuiferen dieser Schichte aucli in dér mittleren Abtheilung des Pariser Grobkalkes vorkommt; so unterliegt es keinem Zweifel, dass dieser Schichtencomplex mit jener Abtheilung des Pariser Grobkalkes gleieh- alterig ist und demnach entsprechen selbe vollkommen den bei Nagy-Kovácsi und Budakeszi vcrbreiteten eocánen marínén Ablagerungen. Als selír charakteristisch für diesen Schichtencomplex muss ich noch zuletzt eine dér Gattung Opcrculin a sehr nahe stehende Form erwáhnen, welche mit Nummulites subplanulata und Nummulites sp. gemeinschaftlich sehr háufig vorkommt. Unter diesen Operculina-Formen sind von mir auch solche heobachtet worden, welche mehr dér Gattung Heterostegina áhnlich sind, indem an dér Oberfláche derselben die cliarakteristischen Merkmale, d. i. die secundáren Septallinien wahrzunehmen sind. Nachdem aber diese Merkmale bei den von mir selbst angefertigten zahlreichen Diinnschliffen verschwunden und demzufolge diese nicht als Fortsetzungen dér die Gattung Heterostegina charakterisirten Secundársepta zu betrachten sind ; so kőimen wir diese fragliclien Formen nicht mit dér Gattung Heterostegina identi- ficiren und wahrscheinlich habén wir es hier mit einer Uebergangsform zu tinin, welche zwischen Operculina und Heterostegina zu stehen scheint. Zum Schlusse erlaube ich mir zu erwáhnen, dass die Direction dér königl. ung. Stalil- und Eisenwerke zu Diósgyőr, ermuntert durch die giin- stigen Resultate meiner im Tliale von Palabánya durchgeführten Bohrung im Jahre 1887 Kohlenschürfungsarbeiten und Tiefbohrungen unternommeu hat, und wir können demnach in dér náchsten Zukunft erwarten, dass unsere geolog. palaeontologischen Kenntnisse über die alttertiáren Schichten von Kis-Győr infoige dieser Aufschliisse noch weiter ergánzt und die strati- graphische Lage dieser Schichten noch sicherer festgestellt werden können. Beschreibung dér neuen Arten. Miliolina (Quinqueloculina) Kis-Györensis n. sp. (Tab. I. Eig. 1. 2. 3..) Das Geháuse láng eiförmig, untén mássig abgerundet; die mittlere Kammer ist auf einer Seite ansehnlich breit und gewölbt ; die Ránder dér [30] FORAMINIFEREN VON KIS-GYŐ . 141 ánss roii Kamuiéin abgerundet, die Náhte sehr vertieft, die letzte Kammer oben hervorspringend und schráge abgestutzt. Die Mündung ist gross, rund- lich und mit einem lappenartigen Zalm versehen. Die Schalenoberíiáche mit Langsstreifen verziert. Liinge des Geliáuses 3 mm, Breite 1 mm. Diese Art hat einige Aehnlichkeit mit Quinquelocidina costata Terq. ( Terquem : «Les foraminiféres de l’eocene des environs de Paris.* Memoires d. 1. Soc. geol. d. Francé 3° ser. t. II. pl. XXVIII. Fig. 8. 9.), von dér sie sich aber durch die Mündung und Anordnung dér Iíammern sehr gut unter- scheiden lásst. Diese verháltnissmássig grosse und durch ihre auffallende Gestalt leicht erkennbare Art kommt háufig, und nur in dem blaulicli grünen Tegel im Thale von Palabánya vor. Hauerina eocena n. sp. (Tab. 1. Fig. 4. 5. 6. 7. 8.) Schale nautiloidförmig, gleichseitig, mit stark abgerundetem Rande ; die letzte Windung besteht aus vier stark aufgeblasenen Kammern mit ver- tieften, aber nur scliwach gebogenen Náhten. Septalfláche ein gleichseitiges Dreieck bildend mit abgestumpften Ecken. Die Mündung besteht aus zalil- reichen mit dem Septalrand parallel verlaufenden Oeffnungen. Durchmesser des Geliáuses : 0,8 — 1 mm. Schalenoberíiáche glatt, porzellanartig, bei abge- riebenen Exemplaren kommen aber Langsstreifen zum Yorschein (7), aus welchen mán beim ersten Anblick auf Secundársepta folgern könnte. Die feinen Dünnschliffe verrathen die miliolinaartige Structur dér Schale (Tab. I. Fig. 8.) Unsere Form stelit am náchsten dér Hauerina circinnata Brady. (Brady : Report on the Foraminifera collected by H. M. S. Challenger during the Years 1873 — 76- Report on the scientitic results of the voyage of H. M. S. Challenger. London 1884. Zoology. vol. IX. p. 191. Pl. XI. figs 14 — 16), von dér sie sich aber durch die stark aufgeblasene Gestalt, die kleine Anzahl dér am letzten Umgange sichtbaren Kammern und die regelmássige Anordnung dér Oeffnungen unterscheidet. Die eigenthümliche Form kommt háufig, und nur in den tieferen Schichten in dem bláulich grünen Tegel im Thale von Palabánya vor. Botolta acutidorsata n. sp. (Tab. I. Fig. 9. 10. 1 1 .) Schale fást kreisrund, ungleichseitig, auf dér Nabelseite scliwach zusammengedrückt ; dér scharfe Rand mit einem sehr schmalen diinnen peripherischen Saum versehen. Dér letzte Umgang besteht aus 8 — 9 Kam- [31] 142 AL. KALECSINSZKY: mern, welche von einander durch etwas gebogene und schwach vertiefte Náhten getrennt sind. Mündung halbmondförmig, dessen grössere Hálfte mehr auf die Nabelseite falit. Septalíliiche schwach gewölbt. Die Schalen- oberfláche sehr fein poros. Durchmesser 0,8 — 1,2 mm. Diese Art kommt háufig, aber nur in den oberen Schicliten (Horizont dér Nummulites Boucheri) vor. Zum Schlusse erlaube ich mir meinem Chef, Herrn Prof. M. v. Hantken fúr seine freundliche Unterstützung und den Herren Mittelschulprofessoren L. Kovács und B. Szabó in Miskolcz fúr die mir auf meinen Excursionen geleistete Hilfeleistung meinen besten Dank abzustatten. DIE ANWEXDENG EIXES MODIFICÍRTEN VOLUMENOMETERS ZŰR RESTI MM IJNG DES SPÉCI FlSCHEiX GEWICHTES. Von Alexander v. Kalecsinszky.* Die Bestimmung des specifischen Gewichtes, respective des Volumens mit dem Volumenometer hat viele Vorzüge und ist in vielen Fallen sogar unentbehrlich, weshalb ich mich mit dér Construction und Modificirung eines solchen schon lángé bescháftigte. Meinen modificirten Apparat habé ich im Frühjahre 1 88G verfertigt und benütze ilm vöm Jahre 1888 an systematisch. Bei dér Modificirung liahe ich das Princip vor Augen gehalten, mit dem Apparate ein möglichst genaues Resultat zu erreichen, was so wenig wie möglich Zeit in Anspruch nehme. Das Schema meines Apparates zeigt die Abbildung auf S. 112 (8S) des ungarischen Textes. Seinen Hauptbestandteil bildet die U-förmige Röhren-Construction (innerer Durchmesser c. 13 mm.), dessen Schenkel G offen und an den in senkrecliter Stellung eine Millimeter-Scala derartig angebracht ist, dass dérén erster Strich genau correspondire mit dér Iiöhe des am zweiten Schenkel sichtbaren Zeichens. Dcr zweite Schenkel dér Bohré ist in seiner Mitte und oben erweitert, die obere Erweiterung A dient zűr Aufnahme des zu untersuchenden Mate- riales. Dasselbe ist mit einer einen Glashalm a tragenden daraufgeschliffenen • Alis dér am 5. November getheilt. 1890 vorgelegten Abhandlung auszugsweise mit- [32] VOLUMENOMETER. 143 Glasplatte bedeckt, welehe, besonders wenn sie mit einem Gemenge von Wachs und Olivenöl schwach bestrichen wird , ausgezeichnet schliesst. Dér untere Teil ist an drei Stellen verengt damit die Communication mit dem darunter liegenden Gefásse B auch dann sicher sei, wenn wir einen zűr Aufnahme des zu untersuchenden Materiales dienenden Glascylinder in dasselbe légén. In vielen Falién ist es zweckmássig, wenn wir den zu untersuchenden Körper in ein mit einem durchbohrten Glasstöpsel versehenes Gefáss gébén. Dér dem Experimente unterworfene Körper kann dann niclit so leicht Feuch- tigkeit aufnehmen ; ferner, wenn wir das Quecksilber rasch biliéin lassen d. h. den Druck plötzlich verringern und in dem Gefáss ein staubförmiger Körper ist, dann kann die Luft bei ilirem schnellen Freiwerden leicht Staub mit sich reissen, aber dér Stopsel verhindert dies, wodurch dér Apparat rein bleibt; schliesslich kann mán das kleine Gefáss in den Apparat leiehter liineinlegen und wieder herausnehmen. A11 den unteren Teil dér U-förmigen Köbre sind zwei Háhne angebracht, mit dem einen b ist mittelst einer mit Leinwand vernáhten dicken Kaut- schukröhre die Glaskugel I) verbunden, welehe die zűr Füllung des Appa- rates nöthige Quecksilber-Menge enthált. Sie wird von einem Bunsenstativ getragen. Ist das Gefáss Di in dér oberen Stelláiig, d. li. wenn das Stativ am Tische steht, dann ist dér ganze Apparat etwas über das Zeichen 1 mit Quecksilber zu füllen ; bringen wir aber die Glaskugel Da in die untere Stel- luiig, d. h. stellen wir es mit dem Gestelle zugleich auf die Erde, und öffnen wir den Halni b, dann ist das Quecksilber aus dem Apparate bis zu dem unteren Zeichen 2 herabzulassen. Dér an die U-förmige Köbre angebrachte zweite Halni c führt mittelst einer dickwandigen und c. 2 m lángén Kautschukröhre zu dér neben dér Ablesungsscala angebrachten, fein ausgezogenen, mit einem Halni ver- sehenen Köbre e, die dazu dient, dass wir das im Apparate über dem Zeichen befindliche Quecksilber durch das Fernrohr beobaebten und genau bis zum Zeichen einstellen. Dér Halni c kann wábrend dér ganzen Dauer des Expe- rimentirens offen bleiben, er bildet daber kehien wesentlichen Teil des Appa- rates und ist nur dér Yorsicht lialber zweckmássig. Das herausgelassene Quecksilber Hiesst in das Sammelgefáss F. Die Kautscbukröbre können wir mit einer klemen Hebelconstruction zusammen- drücken, wodurch das Quecksilber im ganzen Apparat in Bewegung gerátb, infoige dessen wir die capillare Depression besiegen, respective jederzeit zűr gleicben maciién, ferner wird dér Meniscus des Quecksilbers immer scliön convex sein. Tliun wir dies nicht, so hegelien wir dér Erfahrung gemáss einen grossen Feliler. Das Volumen des Gefásstheiles B, d. h. vöm Zeichen 1 bis 2 habé ich noch vor seiner Fixirung mit Quecksilber auskalibrirt. Bei 2 1 0 C gébén [33] 144 AL. KALECSINSZKY : 1712,08 gr Quecksilber hinein, was nach dem Mittelwert zweier Versuche nach dér Formel 1712,08 + (1 + 0.0001815,21) 13,596 berechnet fúr das Gefass B ein uormales Volumen von 126,42 cm3 ergiebt. Neben dem Apparat ist ein in Zehntelgrade getheilter Thermometer und ein Bunsen’scher Barométer angebracht und damit wir den Körper gégén die ausstrahlende Wárme schützen, ist dér ganze Apparat mit einem Glaskasten umgeben, aber so, dass die beiden mit Hábnen verselienen Röhren aussen bleiben. Damit aber im Falle dér Beschádigung des Apparates das Quecksilber sicli nicht im Zimmer zerstreue, so stelle ich das Ganze in eine Schüssel von Eisenblech. Um dem Drucke des Quecksilbers zu widerstehen, sind die drei Glas- lialine b, c, e gut verbunden. Jede Ablesung und die genaue Einstellung führen wir mit dem in einer Entfernung von beiláuiig 2 m stehenden Fern- rohre aus, dies ist nicht nur dér Genauigkeit dér Ablesung halber gut, sondern aucli deshalb, damit wir mit uuserem Körper den Apparat nicht erwármen. In letzteren lassen wir immer vollstiindig trockene Luft eintreten und auch dér zu untersuchende Körper ist vorher gut zu trocknen. Nachdem dér ganze Apparat aus Glas ist und sicli ebenso wie dér Glasbarometer immer in einem Raume von gleicher Temperatur beíindet, so bleiben die sonst nothwtudigen Correcturen weg. Dér Gang dér Bestimnmng. In den Theil A gébén wir den kleinen Glascylinder, dér zűr Aufnahme des zu untersuchenden Körpers dient, befestigen gut die darauf geschliffene Glasplatte und lassen den kleinen Halni a offen. Die mit Quecksilber getüllte Glaskugel D bringen wir in die obere Stellung, öffnen den Hahn b, damit sicli das Quecksilber im Apparate bis über das Zeiclien 1 erliebe ; dann sperren wir den Hahn b ab, seben in das Fernrohr und lassen dabei durch den Hahn e so viel Quecksilber abÜiessen, bis es genau bei dem Zeiclien stchen bleibt, dabei verengern wir mitunter mittelst Druck die Röhre. Ist dies geschelien, so sperren wir den oberen Hahn a ab, bringen die Glaskugel D in die untere Stellung, öffnen den Hahn b und lassen so viel Quecksilber aus dem Apparate ablliessen, bis es nalie zum Zeiclien b sinkt, sperren dar¬ auf den Hahn b wieder ab und stellen mittelst des Fernrohres wieder genau ein. Damals wird das Quecksilber in dér Röhre C nicht in dér dem Zeichen 2 entsprechenden Ilolie sein, sondern z. B. bei 369 mm. Zugleicli lesen wir den Stand des Barometers und Thermometers ab. Nun bringen wir das Gefass I) in die obere Stellung und füllen den Apparat bis zu dem Zeichen 1. In das kleine Glasgefáss gébén wir den zu [34] VOLÜMENOMETER. 145 untersuchenden Körper. Nach dér genauen Einstellung bis zum Zeichen sperren wir den Hahn a ab ; fixiren dann das Quecksilber zuerst nahe, dann genau bis zum Zeichen 2, worauí jenes in dér Röhre C z. B. bei 384 mm stehen wird. Schliesslich bestimmen wir das Gewicht = P des zu untersuchenden Körpers; berechnen die Yolume vu und vl und erhalten das specifische Gewicht P s = — . X Zűr Darlegung des Vorganges dér Bestimmung und dér Berechnung theile ich aus meinen Aufzeichnungen folgendes mit, das sich auf die Bestimmung des specifischen Gewichtes des pulverisirten und trockenen Steinsalzes bezieht. Steinsalz. Pulverisirt und trocken. d = 369,0 mm 359,7 dt — 384,0 mm 399,6 Budapest, am 9. Nov. 1888. 14,2° C. Das Gewicht des zűr Untersuchung genommenen Salzes = P= 22,6278 g. lóg 126,42 = 2,1018158 lóg 390,3 = + 2,5913986 4,6932144 lóg 369,0 = — 2,5670264 2,1261880 lóg 126.42 lóg 375,3 lóg 384,0 2,1018158 = + 2,5743786 4,6761944 — 2,5843312 2,0918632 126,42 390^3 369,0 126,42 133,72 cm3 = v0 375,3 384,0 1 23,56 cm3 vx 10,16 cm3 P 22,6278 q - - - - - 0) 0)0) 7 ' X ■ 10,16 ■ In einem anderen Falié : s = 2,2262. Dér Apparat soll in einem ungeheizten, und wenn möglich nach N°rc*en zu liegendem Zimmer untergebracht werden, oder wenigstens arbeite mán mit demselben zu einer solchen Tageszeit, in welcher die Sonne nicht in das Földtani Közlöny XXI. kot. 1891. [35] 10 ÁL. KALECSINSZKY 146 Zimmer scheint, d. h. mán vermeide alles, was die Temperatur des Zimmers merklich verándern kann. Nachdem dér Apparat nur sehwer von eiuem Orte zum anderen trans- portirbar ist, so gébén wir ihm eine fixe Stelle, an dér uns Ralim genug bleibt, nm in seiner Náhe das Untersuclmngsmaterial so wie mehrere Aufnahms- gefásse dórt niederlegen zu können, welche wenn sie allda lángere Zeit kin- durch verbleiben und so gleiche Temperatur annehmen, so die aufeinander folgende Ausführung zahlreicher Bestimmungen ermöglichen. Wenn wir bei dér Ausführung des Experimentes das Quecksilber bis zum Zeichen 2 niedersinken lassen, hat die genaue Einstellung nickt sogleich zu geschehen, sondern erst nach einigen Secnnden. Wir babén uns ferner mit dér genauen Einstellung niclit zu begnügen, sondern rnüssen die Kautsckuk- röhre mittelst des Hebelwerkes mehrmal drücken, damit das Quecksilber sich im ganzen Apparate bewege, auf-und absteige und so einestheils die capillaren Krat’te auf ein Minimum reducire, andererseits einen convexen Miscus gebe. Mit dem Sinkenlassen des Quecksilbers habén wir bei dér genauen Einstel¬ lung auch deshalb einige Zeit zu warten, indem die Masse dér Luft bei dér raschen Ausdehnung sich ein wenig abkühlt, was dieser Apparat sehr gut zeigt. Wenn wir námlich sogleich die genaue Einstellung vornehmen, und kurze Zeit darauf mit dem Fernrohre beobachten, dann sehen wir, besonders wenn wir die Kautschukrökre gedrückt habén, dass sich das Quecksilber über das Zeichen erboben hat, oder dass sich das Volumen verringerte, was weg- bleibt, wenn wir genügend, d. h. so lángé warteten, bis die abgekühlte Luft- masse die Temperatur des Zimmers angenommen hat. Das zu untersuchende Matériái muss vollkommen trocken sein, d. h. es darf nicht hygroskopisch sein, weil dann die Tension des Wasserdampfes störend einwirkt. Es ist daher nothwendig, dass nicht nur das Matériái ge- trocknet sei, sondern auch die im Gefáss enthaltene Luft sei vollstándig dampffrei, was wir so erreichen können, wenn wir durch Chlorcalcium und Phosphorpentoxyd gestrichene Luft hineinfükren, respective mit derselben wiederholt gleichsam ausspülen. Sollte sich das zu untersuchende Matériái nur sehr sehwer trocknen lassen, so sorgen wir dafür, dass die im Apparate befindliche Luft mit Wasserdampf gesáttigt sei und dadurch die dér Temperatur entsprechende allergrösste Tension annehme. Die Krystallwasser enthaltenden Körper gébén ebenfalls bei dér gros- seren Verdünnung betráchtliche Wasserdampfmengen ab, dérén Tension ebenfalls störend einwirkt und in solchen Falién habén wir dahin zu trach- ten, dass im Gefáss wáhrend des ganzen Experimentes, d. i. alsó vöm Anfang bis zum Ende desselben, mit Wasserdampf gesáttigte Luft vorhanden sei, wobei wir ein gutes Resultat erreichen können und die Anweudung dér Cor- rection nicht nothwendig wird. [361 VOLUMENOMETEB. 147 Wenn wir die Tension des vielleicht vorhandenen Wasserdampfes nicht in Betracht nehmen, so hegelien wir einen sehr grossen Fehler. Das Untersucliungsmaterial bringen wir, wenn es aus grösseren Stucken oder Krystallen besteht, einfach mit dér Pincette in das kleine Gefáss, ist jenes aber pulverförmig, so führen wir dies mit Hilfe einer Trichterröhre an breiterer Oeffnung ein. Das so angefiillte Gefáss bringen wir an seinen Őrt zurück, warten dann einige Zeit, damit jenes die von unserer Hand angenommene Temperatur aus- gleiche und sollten wir etwaige Zweifel babén, so können wir die zweite Reilie dér Beobachtungen wiederholen, was nicht sehr schwierig ist. Die zum Fernrohr führende lángé Röhre habé ich an ein Brett befe- stigt, damit sie immer in gleicher Lage bleibe ; sonst würde síeli bei etwaiger Veránderung derselben das Niveau des im Apparate befindlichen Queck- silbers ándern, was eine Fehlerquelle wáre. Die oífene Röhre des Barometers habé ich mit einer lángeren Kaut- schukröhre verbunden, so dass diese aus dem Glaskasten herausreicht ; ein Druck auf dieselbe verursacht die Bewegung des Quecksilbers, was mán vor jeder genauen Ablesung des Barom eterstandes nothwendigerweise aus- führen muss. Bei grossen Stürmen ist es wegen dér Unbestándigkeit des Barometers nicht rathsam mit dem Apparate zu arbeiten. Unter die Vortlieile dieses Apparates rechne ich den, dass mán eigentlich mit Quecksilber nicht zu manipuliren, auch dasselbe nicht zu wágen braucht, wie dies z. B. bei den Volumenometern Rbgnault’s und Rüdoef’s dér Fali ist. Bei dér Bestimmung des Volumens dér Körper braucht mán daher nicht nach dem Gewiclite zu messen, mán hat einfach nur einige Scala-Ablesungen zu machen ; nur wenn wir das specifische Gewicht des Körpers bestimmen wollen, müssen wir das Gewicht des zu untersuchenden Körpers keimen. Mit den Modificationen habén wir das erreicht, dass dér Apparat wáhrend des Experimentes sicli nicht erwármt, was für das Resultat von wesentlichem Einflusse ist ; ferner geschieht die rasche und genaue Einstel- lung zu den definitiven Zeichen sehr leicht. Bei meinem Apparate ist dér wesentliclie Theil, námlich derjenige, in den das Untersucliungsmaterial gelegt wird und jener Theil, an welchem die Druckdifferenz abgelesen wird, fix und blos das Quecksilber bewegt sich in demselben. Das grosse, das Quecksilber enthaltende Gefáss D, welches mit einem Halin verschliessbar ist, dient blos zűr annahernden Einstellung des Queck¬ silbers und dér kleine neben dem Fernrohr befindliche Hahn c zűr genauen Einstellung. Mit dicsem Apparate kann mán zahlreiche Bestimmungen nach ein- [37] 10* 148 K. MTTKAKÖZY : ander ausführen und mit dér Genauigkeit des Resultates können wir zu- frieden sein. Wenn wir die Bestimmung des specifischen Gewiclites des Körpers wiederholen, so finden wir, dass die Differenz zwischen den erhaltenen Besultaten nur in dér dritten Decimalstelle eine kleine Abweichung zeigt, wie dies Folgendes beweist : Spec. Gewicht des pulverisirten Steinsalzes (1) ... ... _ ... 2,2271 ti « « « « (2) _ _ _ 2,2262 « « « trockenen Sa-lpeterpulvers (KNOg) (1) ___ 2,1167 « -< « « « (2) ..1 2,1U3 « « « « Schwefelpulvers (1) ... ... 2,0357 o « « « « (2) _ _ _ 2,0202 Die Bestimmung des Volumens, resp. des specifischen Gewicbtes mit- telst Volumenometers ist in vielen Fiillen unentbehrlich. Wir können ifin sozusagen bei jedem testen Körper, ja auch bei jenen in Anwenduug bringen, die sonst im Wasser oder in anderen Flüssigkeiten löslich sind oder sich in diesen zerlegen, chemisch verándern, schliesslich bei porosén, staubförmi- gen Körpern, oder solchen, die leichter als das Wasser sind. Schliesslich bemerke ich, dass ich die Experimente mit meinem Apparate fortsetze. DIE BESTIMMUNG DES SPECIFISCHEN GEWICHT ES MIT EINEM YOLUMENOMETER. Von Dr. Karl Muraicözy.* Seit Jahren beschaftigte ich mich mit dér Ueberprüfung dér zűr Unter- suchung dér Lebensmittel empfohlenen Methoden. Die Güte mancher Lebensmittel lasst sich schon aus ihrem specifischen Gewiclite erkennen, so Mehl, Kaffee, Fett, Butter u. s. w. Nachdem die Bestimmung des specifischen Gewichtes sich als wichtig erwies, ich aber erfahren habé, dass in vielen Fiillen die gewöhnlichen Unter- suchungsmethoden nicht sehr vertrauenswürdig sind, so musste ich mir schon im December 1887 einen solchen Apparat construiren, mit dem ich rasch und genau arheiten kann. (Mán vgl. die Abbildung auf S. 118 (94) d. ung. Textes). Mein Apparat ist ein 1 m lauges Communicationsrohr. Am Ende des * Aus dem am 5. November 1890 gelialtenen Vortrage auszngsweise mit- getheilt. [38] VOLUMENOMETEK. 149 einen Schenkels ist ein Glasgefáss von 50 — 70 cm 3 Raumgehalt, welches ich mit einem an grosser Oberfláche geschliffenen Stöpsel verschliessen kann. In das Gefáss a bringe ich (len in das kleinere Glasgefáss b von be- stimmtem Volumen eingeschlossenen Körper un tér, dessen Volumen ich be- stimmen will ; das Gefáss b ist mit einem Platinökrclien an den am unteren Theile cles Stöpsels befindlichen Haken eingehángt. Das Gefáss a ist von dér unteren Röhre durch den dreimal durchbohrten Hahn c abgetrennt. Jene ist in ilirer Lángé nacli mit einer Milliméter- Skala verseken und genau kalibrirt d. Dér zweite Schenkel ist áhnlich láng, auf denselben ist oberhalb dér Bieguug eine unter einem Winkel von 00 — 05° sich abwárts neigende und mit einem Halm verseliene Röhre eingeschmolzen (e, f). In den Schenkel e giesse ich so lángé das Quecksilber, bis es im Schenkel d den Hahn erreicht, worauf ich mit demselben den Schenkel d absperre und das Innere des Gefásses a kann nun mit dér Luft communiciren. Oeffne ich jetzt den Hahn /, so fiiesst aus dem Schenkel e das Queck¬ silber immer genau bis zum Hahn. Jenen Punkt am Schenkel d, welcher so mit dem Meniscus des Quecksilbers in einer Ebene ist, bezeichne ich mit o und von hier an aufwárts theile ich den Schenkel d in Milliméter. Nádidéin die Lángé des Schenkels d von o mm bis zum Hahn c mehr als 800 mm betrágt, so ist es natürlick, dass damals, als ich das Quecksilber ausfliessen lasse, dasselbe auch im Schenkel d sinken wird und zwar so tief, dass die Höhe dér zurückgebliebenen Sáule von o au gerechnet mit ver- schwindend kleiner Abweichuug mit dem Standé des Barometers zusammen- f allén wird. Auf diese Weise wird auch das Barométer überflüssig, nacli Verlauf weniger Zeit lese ich am Schenkel d die Skala ab, bei welchem dér Meniscus des Quecksilbers steht und diesen Werth benütze ich zűr Bestimmung des herrschenden Barometerstandes. Darauf drehe ich den Hahn c. um zwischen dem Gefáss a und dem Schenkel d die Communication herzustellen. Infolge dér Druckverringerung dehnt sich die in das Gefáss a eingeschlossene Luft aus ; im Schenkel d fállt die Quecksilbersáule und durch den Hahn/ fliesst dér Ueberfluss an Queck¬ silber ab. Ist Ruhe eingetreten, so lese ich wieder die Skala am Schenkel d ab. Wenn in Jem Gefásse a nur Luft wáre, so würde sich diese bei dér Druck¬ verringerung auf das Volumen V ausbreiten, da sich aber auch ein Körper in dem Gefásse befindet, welcher aus diesem Luft verdrángt hat, so wird bei gleicker Druckveránderung die zurückgebliebene Luft sich auf kleineres Volumen ausdehnen, d. h. ihr Volumen wird V — v sein. Die Differenz zwi¬ schen diesen beiden Werth en ist v. Dieser Werth zurückberechnet auf das entsprechende Volumen des herrschenden Barometerstandes, ist nichts anderes, als das gesuchte Volumen des zu untersuchenden Körpers. [39] L. V. ROTH : 150 Diesen Werth erhalten wir einfach auf Grund folgender Gleicbung : in welclier Gleicbung v = das gesuchte Volumen des Materiales. V = das Volumen des Gefásses a ist, wenn es aucb das kleine Gefáss b ent- halt. Dasselbe ist uns bekannt. v — ist jenes Volumen, iim welcbes sicb infoige dér Druckverringerung die im Gefasse a befindlicbe Luft ausgedebnt bat. Dieses lesen wir von dér Kalibrir- tabelle dér Röhre d ab. P = ist dér Barometerstand. 7 1 = dér Druck im zweiten Tbeile des Experimentes, den wir erhalten, wenn wir nacb dér Druckverringerung die Hőbe dér Quecksilbersáule vöm Baro- meterstande subtrabiren. Bei Körpern, die niclit anhal'tende Feuclitigkeit besitzen, können wir so ein genaues Resultat erhalten, aber die Lebensmittel sind gewöbnlicb wasser- haltig, wesbalb icli dann einen anderen Vorgang befolge, den icb an einem anderen Orte erklaren werde. MEDITERRÁNÉ PETREFACTE VON FELSO-ESZTERGALY. Im Auftrage dér ungar. geologisclien Gesellscliaft sammelte im Sommer d. J. 1889 dér Volksscbnllebrer Herr Josef Ldnacsek náchst Felső-Esztergály (Gom. Nógrád) neuerdings Petrefacte, die er dér Gesellscliaft eiusendete. Hinsicbt- licb dér früheren Aufsammlungen und zum Tlieil aucli auf die localen geologisclien Verhaltnisse bezliglicli íinden wir im «Földtani Közlöny# Bd. XIII. pag. 207, 261, 395, ferner Bd. XIV. pag. 574- und Bd. XV. pag. 139- 140 Notizen mitgetkeilt. Die diesmal gesammelte kleine Petrefacten-Suite bestebt vornebmlicb aus Fiscb- zálinen, ausserdem aus einigen Ecbiniden und Steinkernen zweier Musclieln. Die Liste dér Petrefacte ist folgende : FiscJie : Záhne von Carcharodon megalodon Ag. « <( « prodvctus Ag. « « Oxyrliina hastalis Ag. « « « Desorii Ag. H 1 o M . (110) . oo P s. (134) . | P3 1 . (210) . ooP2 e. (122). P2 Ezek közül v. Zepharovich b . (010), 1 . (210), t . (021) d . (043) ala¬ kokat nem constatálhatta. A mellékelt rajz a kristályok combinatióját ábrázolja. A tetőző lapok közűi uralkodik s . (134), hasonlóan mint v. Zapharo- vich kristályainál (v. ö. 1. c. XIII. tábla 1 ábra), de az eichalmi kristályo¬ kon a lapok mindig többé-kevésbbé homályosak, érdesek. E brachy pyramis a brookit ritkább alakjaihoz tartozik; először Des Cloizeaux** említi a dau- phinei kristályokon. A d . (043) brachydomát csak két kristályon észlel¬ tem, kicsi, de fényes lapokkal. A többi alakot minden kristályon észleltem ; c . (001), b . (010), y . (104), alárendelt fejlettségűek. A harántlap mint a brookitnál majdnem általánosan, merőlegesen rostos. A nagy kristályokra ki¬ csinyek (1 — 4 mm hosszú) nőttek hypoparallel állásban, a. (100) lap felületéről * Neues Jalirb. f. Min. 1856. p. 15. ** Des Cloizeaux, Mamiéi de Mineralogie. II. p. 203. (129) 12* 180 ZIMÁXYI KÁROLY : kissé kiemelkednek és néha görbültséget eredményeznek ; szembeötlő továbbá a nagyobb egyéneknél, hogy a két harántlap a kristályok fennőtt vége felé egy éles ék lapjaiuak módjára összehajlik. Nem ritka a kristályok szagga¬ tottsága, illetőleg párhuzamos tovább növése. A nagyobb táblákra egészen szabálytalanul kicsik nőttek, a melyek jól tükröző lapjai mérésre különösen alkalmasak ; ezeket kísérik viztiszta quarzkristályok és chloritpikkelyek. Az alábbi táblázatban méréseimet v. Kokschakow* számított szögerté- keivel állítottam össze, ez utóbbiak a : b : c = 0,841 581 : 1 : 0,944 386 tengelyarányból következnek. a . b = 100.010 — obs. 90° 2' 90° calc. t n M. b = 110.010 = 49 56 49 55 — 1 . b = 310.010 = 67 12 67 10 45 a . c = 100.001 = 89 57 90 — — y • a = 104.100 = 74 28 74 19 45 t . b = 021.010 = 27 57 27 53 55 d . b = 043.010 = 38 36 38 27 19 d . t' = 043.021 = 66 Q5 66 21 14 e . e' = 122.122 = 44 22 44 23 — e . t = 122.021 = 28 42 28 44 12 e . M= 122.110 = 45 41 45 42 22 / _ 134.134 = 25 43 25 47 22 e * b = 134.010 = 55 43 55 42 27 £ -y = 134-104 = 34 12 34 17 33 £ . C = 134.001 = 37 13 appr. 37 18 4 £ . M = 134.110 = 57 52 57 45 22 £ . t = 134.021 = 29 28 29 31 30 A mért és számított hajtások egészben véve jól egyeznek, némely na¬ gyobb elteres a nem elég erősen tükröző apró lapoktól ered. 2. Limonit pseudomorphosa a budapesti Kis-Svábhegyröl. Budapest környékén a pyrit, de a markasit is az agyagba vagy márgába ágyazva elég gyakran található, majd egyes kristályok vagy kristálycsopor¬ tok, majd apró szemek alakjában. Emez előfordulásból könnyen érthető,, hogy e sulfidok nem ritkán limonittá átváltozva sokszor pseudomorphosák * Verhand. d. miner. 1850. LXXIX. p. 454. Gesell. z. St. Petersburg. (130) 1848 — 49. p. 2. és Poggen. Ann._ ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 181 alakjában lelhetők. Ezek többnyire sárgás vagy rozsdabarna színűek, néha laza összefüggésük léven, könnyen szettörhetők. A limonit a kis-svábliegyi mészkőbányákban is rendesen található ; hol a kőzet hasadékait helyenkint kitöltő meszes agyagban szabálytalan alakú agyagos limonit eoncretiókként, hol a hasadékok és üregek falára ra¬ kódott nagy calcit- kristályok felületének bekérgezéseként fordul elő. A múlt év nyarán egy kirándulásom alkalmával egy csinos pseudo- morpliosát sikerült gyüjtenem. Az átalakult apró kristályok conglomerátos mészkőnek calcittal részben kitöltött liasadékán képződtek. A limonit sötét barna, csaknem fekete színű; a hexaederek elei 0,3- — 1,2 mm hosszúak és egy {0—12 cm hosszú és 5 — 7 cm szeles felületen egy kristálydruzát alkot¬ nak. Legnagyobbrészt egyszerű hexaederek, de a legnagyobbak csúcsait az oktaéder lapok is tompítják. Ahol kristályok nem fejlődtek ki, ott a limo¬ nit 0,2 — 0,5 mm vastag kéreg módjára bevonja a conglomeratot. Mint ifjabb generatio a limonitra rakódtak 2 — 13 mm nagyságú le¬ gömbölyödött calcit skalenoéderek ; színtelenek vagy kissé sárgásak és áttet¬ szők, egyszerű kristályok és ikrek o R szerint egyaránt megfigyelhetők. Com- binatiójuk: x (2131) . R3 , x (0221) — 2 R; (0112) — | R; (lOlO)ooR. Budapesten, a József-müegyetem ásványtani intézetében. ÚJABB ADATOK A VERESPATAKI BÁNYÁSZAT LEGRÉGIBB TÖRTÉNETÉHEZ. Téglás GÁBOR-tól. A rómaiak által Dacia hegyeiben folytatott, kiterjedt nemes fémbányászat emlékeit gyűjtögetve, lassankint nemcsak a bányaművek helyrajzairól nyerünk fel¬ világosítást, hanem a bányagyarmatok lakosságainak társadalmi szervezetét, művelt¬ ségi állapotát, vallási felfogását és gondolkozásmódját is bővebben s az eddiginél világosabban megismerjük. Legutóbb öcsém, Téglás István kőhalmi igazgató társa¬ ságában az Erczhegységben tett több rendbeli utazásunk e tekintetben különösen jutalmazó vala, mert épen a római bányászat központjában, Verespatakon, vagyis túlnyomó priusta lakosai miatt Vicus priustarum, avagy Alburuus maior * (görögül a IY-ik számú viasztábla szerint viVX(3oupvo; p.£yáXr]) maradványai közt összesen hét darab oltárkövet sikerült fölfedeznem, holott azelőtt csupán két verespataki felira¬ ton találtunk vallási vonatkozást. A feliratok anyaga a Verespatakon ismeretes kárpáti homokkő quarzos félesége. Ebből kitetszőleg ott helyben állították fel azokat egyes hitbuzgó bᬠnyászok áldozatkészségéből. A vallásos kegyelet által megszentelt területet egy aránylag nem nagy kiterjedésű cserjés hegynyulvány képezi a Verespatakról kifelé az Abrudvízhez szolgáló völgy balparti területének ama részén, hol a kincs¬ tári Orla altárna közeléből a Ferdinánd bányákhoz ki kell haladnunk. Itt két * Corpus inscriptionum latinarum, III. köt. I. rész 313. lapján XX. (131) 182 TÉGLÁS GÁBOR : egymással párhuzamos s egyaránt a verespataki fővölgyhöz lejtő oldalvölgy tárul fel előttünk. A fővölgyhöz közelebb eső, a Bányapatak völgye (Pereu de la baji), mely az alsó és felső Ferdinánd bányák vízereit vezeti le. Ezen völgytől a veres¬ pataki fővölgyig emelkedő magaslat Pap erdeje (Padure popi).* A Bányapatak és a mögötte lefutó Valye Nanuluj nevű keskeny völgy közt emelkedik a Czarina nevű cserjés emelkedés, mely Verespatak legrégibb és legbecsesebb felirati emlékeit szolgáltatá. Itt terülhetett el a vagyonosabb római családok temetkező helye s itt találta a Gritti család a múlt század utolsó negyedében azokat a síremlékeket^ melyek Verespataknak egyik nevezetességét képezik. így több rendbeli sírkő, fara¬ gott kőoroszlán, kőtoboz (pinea) díszíti most is onnan a Grittik épületének hom¬ lokzatát. Az öreg Gritti sírja fölé egy hatalmas sarcophag fedelét helyezték, mely¬ nek hossza 2,1 m, szélessége 1,1 in, s mely a Verespataktól 80 km-re fekvő Magyar- Igen mellől (Gyulafehérvár közelében) bányászott nummulitmészből készülvén, már ez által is jelzi az egykori lakosság jólétét, miután oly messze földről csak vagyonos egyének rendelhettek síremlékeket. A Czarina szolgáltatá azt a sarcophagot is, mely a Felső Ferdinánd bányᬠhoz Verespatakról befordulólag a szögletkereszt melletti udvaron látható s kicsiny¬ sége miatt valamely serdülő bányászivadék porait fogadhatá magába. De a Czarina nemcsak a síremlékek által vált nevezetessé. Ennek lejtőit egykor vallási szentélyek díszítek s az alább bemutatandó négy oltárkő épen a Valye Nanuluj felé iréző, tehát délnyugati oldalról került 1870-ben felszínre. Sze¬ rencsére Ebergényi Mózes bányatulajdonos, és a Ferdinánd bányatársulat igazga¬ tójának ügyszeretete nem engedé ezeket elkallódni, hanem az általa vezetett FelsŐ- Ferdinánd-bánya homlokzatába illesztve, megmenté azokat az érdeklődők és a tudomány számára. Mostani ellrelyeztetésük se bizonyult azonban alkalmasnak s oly kiváló műveltségű bányász, minőnek Ebergényi Mózes urat alkalmam vala megismerni, bizonyára módját találja annak, hogy a hazai bányászatnak nagy¬ érdekű documentumai valamelyik nyilvános gyűjteményben hirdethessék Veres¬ patak Ősiségét s odavaló bányászatunk majdnem két ezredéves virágzását. A négy felírás mindenike vallási emlék lévén, a lakosság lelki világára és. származására is világot derít. Első helyen említjük az államvallás áldozóját Vezo Pnblius Antoninust, I • O • M SACR VEZ • P -AKT V • S • L - M • I(ovi) o(ptimo) M(axino) Sacr(um) Vez(o) P(nblius) Anto(ninus) V(otum) S(olvit) L(ibenter) M(eritum). [1] Ez a Vezo név élénken emlékeztethet bennünket a szintén Verespatakról ismeretes viasztáblák egyikén : a 6. számún megörökített Dasius Verzonis priusta ex Kaveretio, kitől Maximus Bato fia Passia rabszolgaleányt megvásárlá. Apollónak is valának tisztelői a verespataki aranyhegyek közt és pedig épen a bányaközség környékét mívelő falusi lakosságból : a feliraton megnevezett castellanik, kik Apollo mellett úgy látszik Pannak is hódolni kívántak. A nem kellően olvasható és értelmezhető felirat így szól: Bálint Simon nevű csak nemrég elhunyt gör. kath. papról elnevezve. (132) A VERESPATAKI BÁNYÁSZAT. 183 Apolloni (nem olvasható biztosan) ex voto Castellani v(otum) s(olvunt) l(ibenter) [2] m(eritum) Hogy az erdős magaslatok közt Panról sem feledkeztek meg ; azt szinte természetesnek vehetjük. Pano Genio Ael(ius) Bliheus Plató v(otum) [3] s(olvit) l(ibenter) m(eritum) A Pan cultussal kapcsolatosan virágzott a Silvanus és Diana tisztelete is. Silvanusnak két oltárát találtam Yerespatakon és pedig az egyiket a Felső Ferdi- nánd bányatorkában befalazva következő szöveggel : Silvano Libanostius et Col(l)eg(ium) D(onum) [4] D(at). A kővetkező Silvanus oltárt már Abrudbánya határában a Szelistye nevű házcsoportnál találtam meg egy falusi lakház (Lesa Parastia háza) tűzpadkája alá támasztva. Ezt is a Czarinából vitték egy órányi távolságra eső jelenlegi helyére. Sí LV ^ ^ ^ Silvvan(o) Rufistiin(us) [5] R V F I S T I I N D(orum) D(at). D • D - S I L V A No LIBANOS TI VS ET COLEG D ■ D • PANO GENIO AEL BLI BEVS PLATÓ V • S • L • M ÁPOLNIA BO RP ANEN TISEXVOTO CASTELLANI V • S • L • M A Silvanus vésője vagy tévedésből, vagy tudatlanságból használt kétV-t, s valószÍDiileg az áldozó neve is Rufistinus vala. A Diana cultust egy Abrudbányán látható oltárkő tartja fenn, melyet Hirsch- feld Ottó volt bécsi egyetemi tanár is felvett volt 1873-ban * Abrudbánya piaczán a Sulii ez ház előtt találtam. Saját gyűjtésem eredményéből még egy Jupiternek szóló oltárt kell kiemel¬ nem, melyet a Felső Ferdinand bánya mögött s a Czarina közelében, de kissé keletre találtak 1868 körül s helyeztek a gör. kel. templom oltároszlopává. I • O • M AX I ■ M • Pl AI VS LINS A NT V • S • L • M • I(ovi) O(ptimo) M(axino) I(ulius) M(arcus) Piaiuslinus Ant(oninus) V(otum) S(olvit) L(ibenter) M(eritum) [6] * Benndorf Ottóval együtt az osztrák cultusministerium segélyével végrehajtott tanulmányi útjok eredményében. (133) ZSIGMONDY VILMOS: 184 Midőn a daciai bányavidék njabb feliratkészletéböl ezeket az érdeklődő szak¬ társak tudomására hozni szerencsés vagyok, örömmel és jóleső érzéssel constatálom végkövetkeztetésül, hogy a bányásznép a rómaiak idejében is ép oly vallásos vala, mint napjainkban s hogy idáig ez irányban alig valánk tájékozódva* az a régibb emberek gondatlanságának tulajdonítható, kik az útjokba került feliratokkal nem törődve, azokat legtöbbször pusztulásnak engedték át. Ez a pár figyelemreméltó adat szolgáljon buzdításul bányászköreinknek arra nézve, hogy az érczek szorgos kutatása és gyűjtése mellett az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljenek a művelő¬ dési emlékeknek, mert kétségtelenül lélekemelő tudattal tölthet el minden művelt embert, ha okmányszerű bizonyítékait mutathatjuk fel erdélyrészi nemes fémbᬠnyászatunk majdnem kétezer éves múltjának, egyúttal abból az ősrégi időkből magasabb eszmélkedés és erkölcsi haladásnak ily megkapó tanujeleit mutathatjuk fel a külföld előtt. Azért a bányászat minden igaz barátját újból is kérnem kell vállalatom támogatására, mert ez adatok egyúttal mtívelődéstörténelmileg is hasz¬ nos felvilágosításokat nyújtanak s új világot vetnek hazarészünk legrégibb múltjára. MÉLYFÚRÁS OROW MELLETT GÁCSORSZÁGBAN. Néhai Zsigmondy Vilmos barátom hátrahagyott iratai között « Bohrloch von (Jroiv in Galizien » czímmel egy rendkívül érdekes közleményt találtam, mely¬ ben szerző a hely színén tett tanulmányai alapján a petróleumnak mélyfúrások által való feltárását és ez irányban való tapasztalatait a meggyőződés meleg hangján rövid vonásokban elénk tárja. Özv. Zsigmondy Vilmosné ő nagyságának szives beleegyezésével, e közle¬ ményt a következőkben ismertetem meg. A Gácsországban előforduló és a termelés tárgyát képező petróleumot ille¬ tőleg nevezetes irodalom áll rendelkezésre, melyben a legalkalmatosabb nyerési módra nézve a legheterogénebb nézetek vannak. Minthogy a petróleum a legtöbb esetben csak meredeken álló rétegeknél jön a felszínre, számos esetben szabályúl tartották, hogy sikeres kiaknázása csak ily pontokon eszközölhető. Ezenkívül több oldalról a legcsodásabb elméletek keletkeztek az iránt, hogy a petróleum előfordulása mértföldekre terjedő olajvona¬ lak vagy olaj övékhez lenne kötve. Helyes támpontokat a földolaj termelésére nézve egyedül részletesen kidol¬ gozott földtani térképek és szelvények szolgáltatnak, melyekbe az illető vidék olajleletei lelkiismeretesen fel vannak jegyezve. A kőzeteknek Gácsországban sok helyen ismert áthajolása következtében idővel számos egymástól elkülönített, kiaknázásra érdemes olajmedencze válik ismeretessé. ’ Epigrapliisclie Naclilese zu Corpus Inscriptionuin latinamra Volumen III. Sitzungsbericht dér philosophisclien Classe dér kais. Akademie dér Wissenschaften LXXVII. Bd. 1874. MÉLYFÚRÁS OROW MELLETT. 135 A földolaj eredetétől eltekintve, magától értetődik , hogy ez bármely ponton, de mindig csak ott fog jelenkezni, hol az olajjal megtelt rétegfejek a külszínre kibúvnak, leggyakrabban tehát meredek rétegállás mellett. Nagy és kitartó eredményt az ily pontokon megindított fúrások és akna- míveletek azonban sohasem szolgáltatnak, miután mindig egy és ugyanazon réteg¬ ben kell mozogni és a földolajjal telt többi párhuzamos rétegek kiaknázatlan maradnak. Szökőforrások megnyitására — úgy mint a Kaukázusban és Észak- Amerikᬠban - — magától érthetőleg nem is gondolható, miután ezekhez a természetes felté¬ telek hiányoznak. Szökőforrások neptunikus képződményekben egyáltalán csak ott nyithatók meg, hol a hegység rétegzésének kibúvó részei a légbeli csapadék beszivárgását megengedik és a hol átható, áthatlan rétegekkel váltakoznak. Ha ily települési viszonyok mellett egy vidék bármely pontján, mely mélyebb mint a rétegek kibúvó részei, fúrnak, bizonyos, hogy szökőforrást kapnak. Fúrás- közben a legtöbb esetben azt találjuk, hogy átható rétegek átnemhatókkal válta¬ koznak és ennek folytán több egymás fölött levő vízgyülemlés csapoltatik meg, és e mellett minden mélyebb fekvésű nagyobb vízmennyiségeket szolgáltat. Azon feltevés, hogy a földkéregben levő petróleum mint folyékony test föld¬ alatti mozgására nézve ugyanazon törvényeknek van alávetve, mint a földkéreg¬ ben levő víz, évek előtt a gácsországi petroleumterületek földtani viszonyainak tanulmányozására indított. Véleményt akartam magamnak alkotni a fölött, miszerint, tekintettel az ottani petroleumtartalmú rétegek települési viszonyaira, valószinű-e, hogy mély¬ fúrás által szökő petroleumforrást lehessen kapni. Hogy egy ilynemű szökőforrásnak idővel ki kell apadnia, miután nem póto- lódik hasonló módon a légbeli ágentiák által mint a víz, azzal tisztában voltam nemkülönben azzal is, hogy a petróleum rendkívül nagy illékonysága mellett gázok képződnek tömegesen, és e miatt eltérő viszonyok keletkeznek mint egy vízre való fúrásnál, — mindamellett az amerikai petróleum termelési viszonyai, hol fúrások által rendkívüli sikert arattak, és hol a megfúrt szökőforrások éveken át szakadatlanul folytak, kecsegtető precedenst szolgáltattak. Először Boryslaw-ot és annak környékét három mérföldnyi kerületben láto¬ gattam meg. Konstatálom, hogy az ottani petroleumtartalmú rétegek váltakozva , többé-kevésbbé vastag agyagpalák és szilárd homokkövekből állanak, hogy ezen rétegek helyenként meredeken, más helyeken meg laposan települnek, hogy meredek rétegekben mindenütt földgyanta és sűrű folyékony sötét barna olajok vannak, ellenben lapos rétegtelepülésnél soha sem gyanta, de kizárólag híg¬ folyékony, világos barna olaj termeltetik ; hogy az olajtermelés végett lehajtott olajoknak lemélyesztésével, mindig nagyobb olajmennyiségeket tárnak fel és hogy végre az agyagpalarétegek keresztültörésével és a homokkövek megütésével az olaj mennyisége szintén növekedett. Azon tény, hogy egészen hasonló körülményeket találtam, mint a minők a szökővízforrások előállításánál mérvadók, arra indítottak engemet és több baráto¬ mat, hogy két olyan helyet, melyek közelében petróleumot nyertek, u. m. Mraz- nitz-ím V2 órányira Boryslawtól nyugotra és Orowon IV2 mérföldre Boryslawtól (135) ZSIGMONDY VILMOS : MÉLYFÚRÁS OROW MELLEIT. 1 86 délre és IV2 mérföldre délnyugofcra Stryitó'l eső helyet fúrásra kiszemeljem. Ez utóbbi ponton a fúrást azonnal meg is kezdettük. Az orowi fúrási pont választására nézve mérvadó volt azon körülmény, hogy tőle pár száz ölnvire a Stynavka mellékvölgyben egynéhány csekély olajakna lemé- lvesztetett, melyek sok olajat szolgáltattak, de a Stynavka patak áradása következ¬ tében elpusztultak. Tekintettel a kőzetrétegek dőlésére e fúrlyuknak az olajtartalmú rétegeket érintenie kellett. A fúrás a következő eredményt szolgáltatta : Az 58-ik m-ben mutatkoztak az első gázkiömlések és a 60-dik m-ben a sűrű- folyékony sötét petróleum nyomai, melyek a 138-dik méterig mind szaporábbak, a 144-ik m-ben híg- folyékonyak és vörösbarna színűek lettek és a 198-ik m-ben a legnagyobb híg-folyékonvság mellett világossárga, az amerikai petróleumhoz hasonló színt mutattak. Az 58-ik m-ben a petróleumnak csak nyoma mutatkozott, a 1 26-ik m-ben egy kg, a 140-ik m-ben 2V2 kg és a 198-ik m-ben 5 kg termeltetett naponta a nem víztelenített fúrlyukból. Azon föltevés, hogy mint a vízre való fúrásnál, úgy a petroleumfurásnál is a mélységgel nagyobb mennyiség éretik el, az orowi fnrással fényesen bebizonyítta- tott, a mennyiben a fúrlyuk növekedésével nem csak nagyobb, hanem egyúttal minőségre nézve is értékesebb földolajmennyiség mutatkozott. Kár, hogy egy felszálló sóvízforrás is meg lett fúrva, a melyet szerény víz- mennyisége daczára sem tudtak emberi erővel kiszivattyúzni, illetőleg a fúrlyukat vízteleníteni. A legutóbbi tökéletlen szivattyuzási kísérlet alkalmával több ízben 170 méter mélységből 1 -P/2 hl olajat termeltek. Nézetem szerint a borovi fúrás sikere iránt a legkisebb kétely sem támad¬ hat, de a mélységet illetőleg bizonyosat előre mondani nem lehet. Az eredmény esetleg egy pár méterben, de esetleg csakis nagyobb mélységben fog eléretni. A Ropianka-rétegek települési viszonyait Orownál tekintve, a mélység¬ maximumot, melyben a remélt eredmény elvárható, vagy 500 m-re tehető. A rétegek 32 foknyi dőlése mellett a ténylegesen átfúrandó kőzetvastagság 314 m-t tenne ki. Meggyőződésem, miszerint azon esetre, ha a víznek kiszivattyúzása loco- mobil által eszközöltetik, e fúrt lyuk már ma is jelentékeny olajmennyiséget és így a további fúrásra szükséges pénzt is szolgáltatná. Közli : Gesell Sándor. (136) A FÚRÓ TECHNIKUSOK Y-IK GYŰLÉSE. 187 A FÚRÓ TECHNIKUSOK AZ 1890IK ÉVNEK OKTÓBER HÓ 17— 20-IKÁIG- PRÁGÁBAN TARTOTT V-IK GYŰLÉSÉRŐL* (Kivonatosan összeállítva az Alig. Österr. Chemiker und Techniker Zeitung-ban közölt jegyzőkönyvek és előadások után.) A prágai összejövetelen Friedrich Steiner tanár és mérnök elnöklése alatt 23 tag gyűlt egybe. Magyarországból Zsigmondy Béla és Iíarafiath Tivadar fúrótechnikusok voltak jelen. Steiner elnöklete alatt október hó 18-ikán kezdődtek meg az előadó gyűlé¬ sek, a melyeken először is Albert Fauk mérnök értekezett a különböző Járási rend¬ szerekről ; Bruniczki báró a csehországi teplitzi fúrással foglalkozott ; Paul Stein mérnök a lökeses fúró erejének fokozásánál egy ütőemeltyü által czímtí tanulmᬠnyát mutatta be, a melyhez élénkebb eszmecsere fűződött. Zsigmondy Béla mér¬ nök a budapesti IV-ik gyűlésen** tartott előadásának befejezőjéül először a kettős csősorozat közé fölemelkedő, illetőleg a vízkiömlés által beiszapolt lebegő homok kiemeléséről s ezután pedig szükebb területen, több egyidőbeni fúrásnál a fúrások haladásának graphikus jelzéséről szól. Steiner tanár egy bilini (Csehor¬ szág) fúrt forrást ismertetett, a mely két különböző cliemiai összetételű vizet tar¬ talmaz ; de sajátságos elgátolás által a két víztartó réteg kétféle vize egymástól egészen elkülönítve száll fel. Ismertet továbbá egy esetet, a hol a fúrás végeztével nem voltak képesek a vizet felszínre kapni annak daczára, hogy annak bugyogását és moraját egészen tisztán hallották. A fúrólyuk fenekének czementirozása után azonban kiderült, hogy itten csak gáz-kiömlésekkel volt dolguk. Foglalkozik még azon módozatokkal, a melyek segélyével valamely fúrólyuk vízmennyisége a fel¬ szálló görbékből kiszámítható. Végül v. Blumencron főhadnagy az általa feltalált fúrási eljárást ismer¬ tette meg. Az előadásokat október hó 19-ikén folytatták és pedig először is dr. Puluj, német polytechnikumi tanár, kísérletekkel egybekötött értekezését hallgatták meg a kutakban és fúrólyukakban való elektromos hőmérésekröl. Köbrich főbányafel- ügyelő egy 321 m mélyre tervezett beszálló-aknáról szól, a melynek ily mérvű lemé- lyesztését a talajvizek akadályozták meg. A talajvizek levezetésére az akna 244- m mély fenekéről az alant 321 m mélységben haladó tárnába fúrtak, 318 m mélyben azonban a fúró vésője megakadt és betört. A véső eltávolítása sok ered¬ ménytelen kísérletezésre adott alkalmat. Végre is kisebb átmérőjű, de a legfinomabb stájer öntött aczél koronával ellátott fúróval 7 napi folytonos munka után sikerült magát a vésőt átfúrni és most * Az 1889-ik évi budapesti gyűlésről a Földtani Közlöny 1889-ik évi (11 — 12-ik) füzetében emlékeztünk meg. ** Földtani Közlöny 1889. (11 — 12-ik) füzet 423 — 424. lap. (137) 188 A FÚRÓ TECHNIKUSOK V-IK GYŰLÉSE. már a további munkát 72 mm-es gyémántkoronájú fúróval folytatták. Alig halad¬ tak az új fúróval 1,5 m-nyire, a midőn a mintegy 1,5 m vastag alant levő nyilám tető a fúrólyuk körül mintegy 1 8 m-nyi kerületben beszakadt s a víz rohamosan hagyta el a fúrólyukat és a tárnát. A víz a fúrógyémánt koronáját valamint a hosszában átfúrt, betört vésőt is magával ragadta ; de mindkettőt megtalálták. Az érdekes előadáshoz Faük, Zsigmonby Béla és Steiner szóltak hozzá. Ezzel kapcsolatban előadó még azt is bizonyítja, hogy a valóságban egyenes fúrások nem léteznek. Egy gyémántos koronájú fúróval lemélyesztett fúrólyuk 510 m-nyire olyan parabolás eltéréssel birt, a mely e mélységnél a merőleges irányra vonatkozólag 1 2 m-nyit tesz ki. Az elhajlás a rétegek dülésének irányával ellentétes. Hasonló példát említ fel Zsigmondy Béla is. Stein Pál bemutatja a Fauck-féle « Perforire» -t, a mely a csövezésben eset- aeg szükséges lyukaknak kifúrására szolgál. Ez által lehetővé tétetik a netalán elzárt olaj- vagy vizrétegeknek a csőbe való behatolása. Karafiath Tivadar mérnök érdekes előadását a püspök -ladányi artézi kút gázáról alább terjedelmesen közöljük. Végül Boczek mérnök tartott rövid előadást a Mannesmanner-féle csőhen¬ ger esésről. Ezzel az ülés véget érvén, elhatároztatott, hogy az 1891 évben tartandó Vl-ik gyűlés szeptember hó 1 — 15-ike között Drezdában lesz. Elnöknek Köbrich főbánva- felügyelőt, alelnöknek Steiner Friedrich tanárt választották meg. A meghivót a kellő időben ismét a Chemiker und Techniker Zeitung fogja közölni. Az összejövetel után a fúrótechnikusok egy része a bilini forrásokhoz rándult ki, a hol a Steiner tanár által ismertetett kettős forrás után még más két forrást néztek meg. Ez utóbbiak naponként 20.000 1 vizet adnak. Hogy a keserű vizek¬ nek a leszivárgó csapadék vizekkel való keveredését megakadályozzák, a forrás- terület körül tárna hajtatott. E művelettel nemcsak a felületi vizeket fogták fel, de még egy igen bővizű forrásra is akadtak. Az így összegyűjtött édesvizet egy magas vízgyűjtőbe emelik és ipari czélokra felhasználják. A kirándulók Bilinből Cseh- Teplitzre utaztak, a hol John Webber fúrási műveleteit szemlélték meg. Webber zl egyszerű szerkezetű fúróval 500 m mélységre fog lefúrni s a felmerülő nehézsé¬ gek daczára a fúrótechnikusok ottlétekor épen a 256- ik m-t érte el. A minket különösen érdeklő előadásokból a következőket közöljük : Az úgynevezett egyenes ( merőleges ) fúrások a valósáéiban nem léteznek. Köbrich főbánvafelügy élőtől. A fúrótechnikusok értekezletein gyakran foglalkoztak már a ferdén menő fúrásokkal. Annak bebizonyítására, hogy még a gyémántfúrókkal sem érünk el absolut merőleges fúrásokat, Köbrich a többek között tapasztalataiból a következőt mondja el. Stassfurtban a (bibe-féle út mentén az 1886 évben a kősót.est megvizsgálására gyémántfúróval fúrtak le. A fúrást 1886 julius lió7-kén kezdték meg és szeptember hó 29-én 510 m mélységben bevégezték. Miután e vidéken úgyis egy rendes akna mélyesztése volt tervben és a fúrólyuk netaláni közelsége a sóbányászásra veszedel¬ mes lehetett, legczélszerűbbnek tartották a fúrólyuknak egy rendes akna mélyesz¬ ti 38) A FÚRÓ TECHNIKUSOK V-IK GYŰLÉSE. 189 tése által való megszüntetését; még pedig akként, liogy az az aknakör központjának vétessék. Az aknamélyesztésnél azonban csakhamar azt tapasztalták, hogy a fúrólyuk az aknakor középpontjától mindinkább távozik. 215 m mélységben a fúrólyuk már kilépett az aknakörből s ezentúl csak nyilámok kivájása által volt feltalálható. A ferdén menő fúrólyuk hajlásúnak iránya nem felelt meg a rétegek dőlésének, hanem a mint az már másútt is többször bebizonyúlt, annak irányával ellenkezőleg haladt lefelé. Az eleintén DNy-i eltérés a 172-ik m mélységtől kezdve D felé és a 215-ik m-től DK felé fordúlt úgy, hogy a fúrólyuk egy hosszan njuíló spirali svonalnak felelt meg. A fúrólyuknak a merőleges vonaltól való eddig bebi¬ zonyított elhajlása 406 m mélységnél a jelen esetben már is 7,65 m-nyit mutat és kalkulus szerint a legmélyebb 510 m-nyi pontján mintegy 12 m-nyit tenne. Felemlítendő, hogy a fúrás alatt nem észleltettek olyan tünemények, a melyek a fúrólyuk ilyen nagymérvű ferdeségére engedtek volna következtetni s a munka minden fennakadás nélkül folyt le. Előadó mindezekből azt következteti, hogy a fúrólyuk merőlegességeért sza¬ vatosságot vállalni, még a gyémántfúró alkalmazásánál is, — a mely pedig az összes fúrószerszámok között a legegyenesebben képes lehatolni — merész dolog. A püspök-ladányi artézi kút égő gázának világításra való felhasználásáról , Karafiath Tivadar mérnöktől. A magyar államvasutak püspök-ladányi állomása Budapesttől K-re, 179 km-nyire fekszik. Az élénk forgalom arra kényszerítette a magyar államvasutak igazgatóságát, hogy ez állomáson a mindenek felett fontos vízkérdést gyökeresen rendezze. A mi Püspök-Ladány vízkérdését illeti, az valamint a többi alföldi városoknál, helyesen csak is artézi kútak fúrásával oldható meg.* A magyar államvasutak igaz¬ gatósága ezt belátván, 1879-ben az állomáson artézi kútat fúratott, a mely 209,12 m mélységből tiszta és egészséges vizet ad. Az újólag felmerülő 300 — 400 m víz napi szükségletet az igazgatóság egy másik artézi kút segélyével fedezte, a mely 1887 év tavaszán készült el és 277,40 m mély. A pályatest felszintje felett mintegy 3 m magasságban szabadon kifolyó víz mennyisége 24 óra alatt 414.720 1-t tesz ki. A víz hőfoka 22,3° C. Eltérőleg a többi alföldi artézi kútaktól a püspök-ladányi második kútból a vízzel még nagy meny- nyiségű mocsárgáz is száll fel, a mely a csövezés felett meggyújtva szakadatlanul ég. E kedvező és ritka körülményt a magyar államvasutak igazgatósága a pálya¬ udvarnak természetes gázzal való világítására használta fel. Mielőtt azonban a gázzal tüzetesebben foglalkoznánk, nem lesz érdektelen a második artézi kút vizének chemiai elemzését is bemutatni.** 1 1 vízből direct kapott eredmény g-okban : Izzítási veszteség ... ... ... ... ... 0,002 Elpárolgási maradék 180° C-nál 0,698 * Az artézi kútak geológiájával T. Roth Lajos foglalkozott. «Adatok az Alföld altalajának ismeretéhez.)) T. Roth Lajos, Földtani Közlöny 1879. 312 — 317. 1. és Földtani Közlöny 1880. 121 — 131 -ik 1. ** Grittner Albert államvasuti vegyész elemezte. (139) 190 A FÚRÓ TECHNIKUSOK V-IF GYŰLÉSE. A maradékok kénsavvali kezelés után ... 0,91 1 Calciumoxyd ... _ ... ... ... 0,017 Magnéziumoxyd _ ... ... . _ 0,006 Chlor ... ... ... ... ... ... ... 0,04-3 Siliciumdioxyd ... ... ... ... ... 0,020 1 1-re számított alkotórészek g-okban: Kősó NaCl ... ... ... ... ... ... 0,071 Szénsavas nátrium _ ... ... ... _ 0,577 Szénsavas calcium ... ... ... ... 0,030 Szénsavas magnézium ... ... ... ... 0,013 Siliciumdioxyd ... ... ... ... ... 0,020 a szilárd alkotó részek összege 0,7 1 1 A víz keménysége a német fokozat szerint ... _ 3. E vegvelemzésből látni, hogy a szilárd alkotó rész és a víz keménysége igen jelentéktelen. Legtöbb benne a szénsavas nátrium, a többi só pedig calciumkoz és magnéziumhoz van kötve. A gáz összetétele a BuNSEN-féle gázelemző módszer szerint határoztatok meg. 100 térfogat gázban van : * Mocsáréleg = methán ... _ CÉL 83,64 Széndioxyd . . . ... CO2 1,38 Nitrogén ... ... _ ... ... N 14,98 100,00 A meggyújtott nyers gáz majdnem szintelen, kékes, lánggal ég és 150 1 órán¬ kénti fogyasztásnál a világító képessége egy (angol) spermacet gyertya lángjának felel meg. Az artézi kútból naponként 38 — 40.000 1 methán-gáz ömlik ki. A gázgyűjtés 3 helyen történik s innét egy 4040 m3 térfogatú főgyűjtőbe vezettetik. A csővezetés és a főgyűjtő között, miután a világítás alatt a gáz közvetlen vezettetik a lángokhoz s a főgyűjtő csak kiegészítésre szolgál : a szükséges egyenletes nyomás elérésére egy szabályozó van alkalmazva. A kitóduló gáz némi vizet is ragad magával s ezért a csővezetésen vízfogók vannak alkalmazva, a melyek időről időre kiüríttetnek. A világító képességet két módon fokozzák : 1- ször a gáz carburizálása által, a mihez olyan lámpák szolgálnak, a melyek¬ ben a nyers gáz naphtalin gőzökön hatol át és ezekkel egyesülve élénken világít ; 2- szór az AuER-féle gázizzító lámpákkal. A világítási idő megállapításánál 8 órai égés vétetett alapúi. A pályaudvar külső helyiségeit 4-es számú lámpákkal világítják, a melyek egyenként véve minden órában 50 — 60 1 gázt fogyasztanak ; bent 5-ös számú lámpák égnek, a melyek óránként 65 — 65 1 gázt szükségeinek. Végűi az Argand- és AuER-féle lámpák * Előadó elfelejtette megemlítem, hogy e gázzal és elemzésének ismertetésével dr. Muraköz y Károly is foglalkozott. Lásd : Földtani Közlöny 1888. (XVIII. kötet, 461—465.1. (140) 191 A FÚRÓ TECHNIKUSOK V-IK GYŰLÉSE. 70—80 1 gázt fogyasztanak el óránként. Ez idő szerint a püspök-ladányi vasúti állomáson összesen 85 ilyen gázláng világit. A püspök-ladányi artézi kút gázkiömlése és különösen ennek ilyen ügyes felhasználása egyike a legritkább eseteknek, mert habár a felszálló édesvizekkel máshelyeken is emelkednek ki mocsárgázok, de ezek gyakorlatilag sehol másutt nem értékesíttetnek. Adatok a szegedi kút fúrásához Zsigmondy BfiLÁtól. Zsigmondy Béla e fúrásról már Budapesten az 1889 évben tartott gyűlésen értekezett s akkor érdekes előadását azzal végezte, hogy a két csősorozat közötti tért a rohamosan felszálló lebegőhomok teljesen kitöltötte. A lebegőhomok eltávo¬ lítása eleintén nem sikerült, mig végre Zsigmondy felismervén az eddig le nem győzhető akadályokat, 280 mm külső átmérőjű vendég-csősorozatot épitett be. Az első feladat volt azon kavics eltávolítása, a mely a lebegőhomok megkötése végett bocsájtatott be a fúrólyukba. Ez azonban a közönséges golyós és szelepes tisztítók¬ kal nem ment, a miért is a dugós tisztitó alkalmaztatott, a mely azután, két nap alatt, az összes kavicsot a felszínre hozta. Evvel a kifolyó víztömeg is kevesebb lett s az ezelőtt olyan sok bajt okozó lebegőhomok sem mutatkozott. A tisztítócső ezentúl homok helyett agyag és márga rögöcskéket hozott fel, a mi azt jelentette, hogy a homokot fedő márgaréteg beszakadt és úgy a homoknak, valamint a víznek is rohamos kiemelkedését meggátolta. Minthogy a 280 mm-es csöveket nem lehe¬ tett többé mélyeszteni, 250 rnrn-es csősorozatot bocsájtottak le s ezzel el is érték a 217 m mélységet. A 192 m mélységben mutatkozó finomszemű homok egyre durvább lett s igy a fúrást 217 m mélységben abba hagyták. A kiömlő kristálytiszta víz mennyisége naponként 800 m3. Az artézi vizet a fúrt kútból 51 m hosszú szintes csövezés vezeti a vízfogyasz¬ tóhoz, a hol az a 8 m magas tartókba emelkedik. 24 óránként az államvasutnak 392.000 liter víz áll rendelkezésére. Dr. Szontagh Tamás. ROMÁNIA KÉT FÖLDTANI TÉRKÉPE i. M. Draghicénu : Erláuterungen zűr geologischen Übersiclitskarte des König- reiches Rumánien. Mit einer in Farben gedruckten geologischen Karte. .Jahrbucli des k. k. geolog.Reichsanstalt XL. B. 2. H. Wien, 1890: (A román királyság átnézeti földtani térképeinek magyarázata. Egy színnyomatú geológiai térképpel.) Az előttünk fekvő műnek szerzőjét már korábbi földtani munkálatai révén ismerik a szakkörök, és emlékezetünkben van még az ő szép tanulmánya Romániᬠnak legnyugotibb kerületéről (judetu Meliedintii), mely egy kis térképpel ellátva, ezelőtt vágyhat évvel jelent meg. A mit jelenleg nyújt a szerző, az még becsesebb, mert nem egy kerületnek, hanem az ő egész hazájának átnézetes földtani térképét tárja fel előttünk, melyen az ő 1 7 évi kutatásainak eredményei számos külföldi (141) 192 INKEY BÉLA: geológus (Paul, Hebbich, Fotterle, Peters) adataival egy egységes képpé vannak összeolvasztva. Európa földtani ismeretének mily jelentékeny hézagát tölti ki egy ilyen térkép és mily fontos lehet ez főleg reánk mint szomszédokra nézve, ezt már több ízben hangoztattam, nevezetesen azon alkalommal, midőn egyszer — ezelőtt hét esztendővel — a román földtani intézet által kiadott térképlapokat a magyar föld¬ tani társulatnak bemutathatni volt szerencsém.* Előadtam akkor, hogy ez az ország, mely sokáig Európa országai között földtanilag csaknem a legkevésbé ismeretes volt, ez utolsó évtizedben egyszerre feltárult előttünk, kezdetben egves külföldi kutatók közlései által, majd pedig az ujonszületett románországi földtani intézet rendszeres fölvételei által is. Az ezen intézet által 1889-ig kiadott átnézeti térképlapok az ország legnagyobb részére terjedtek ki, mértékük pedig nem nagyon különbözik az előttünk fekvő térképétől, úgy hogy közel fekvő és csábító gondolat e két egymásra következő és mégis egymástól egészen független munka között megkisérleni az összehasonlítást. E feladatra persze csak olyan kritikus lenne igazán hivatva, a ki az egész országot és annak földtani viszonyait alaposan ismerné ; minthogy pedig én ezen teljes ismerettel nem rendelkezem, hanem csu¬ pán Kis-Oláhország hegyi vidékének némely részeit láttam, le kell mondanom e vállalatról és tovább nem terjeszthetem észrevételeimet mint arra az egynéhány pontra, melyekre nézve már a fentemlített értekezésemben nyilvánítottam véle¬ ményemet aromán geologok eltérő nézetei között. Akkor ugyanis rá kellett utalnom Dbaghicénu első munkájára és megemlítenem a közte és a román állami geologok nézetei között felmerült ellenkezésre. Úgy látszik, hogy ez az ellenkezés az évek folyamában még élesebbé vált és a mint az előttem fekvő munka előszavából kitűnni látszik, a román földtani intézet teljes beszüntetése részben a nevezett szerzőnek is tulajdonítható. Bármiként legyen ez, annyi bizonyos, hogy Draghicénu az ő térképének ki¬ dolgozása közben a honfitársai működésével, mint a melynek eredményeit ő tel¬ jesen hibásoknak és hiányosaknak nyilvánítja, nem igen törődött. Az ország három negyedére nézve beérte, a mint ő maga mondja, a saját maga gyűjtötte adatokkal, de a hol azokra nem támaszkodhatok, úgy mint a Dobrudsára és Moldova északi részére nézve, ott a bécsi geológusok (Paul és Peters) munkálataiból nyeri ő a ki¬ egészítő adatokat. A képződmények határainak szabatosabb vonására segítségül veszi a határos országok földtani térképeit, ú. m. a Székelyföld térképét Her- BiCH-től és Bukovináét Paul KiROLY-tól. Felhasználja továbbá HERBicH-nek azon kézirati térképét, melyet hazánk e jeles geológusa a magyar kormány megbízásából az 1884. évben Román ország bizonyos részéről, nevezetesen a Dimbovitza, Prohova és Buzeu nevű kerületekről felvett ; és bizonyosnak vehetjük, hogy a fogarasi havasoknak Románország jó nagy részére is kiterjeszkedő térképe, melyet Primics György a magyar tud. akadémia értekezéseiben közölt, szintén nem kerülte el Draghicénu figyelmét, habár ő ezt, valamint HERBicH-en kívül más magyar kutató műveit egy szóval sem említi. Ellenben hivatkozik még Fotterle, Paul, Uhlig, Cobalescu és Poni egyes dolgozataira. * Inkey B., Román földtani kutatások Magyarország határszélén. Földtani Köz¬ löny XIX. köt. 312. 1. ROMÁNIA KÉT FÖLDTANI TÉRKÉPE. 193 Az ily módon keletkezett átnézeti térkép mértéke 1:800,000; színkulcsa 20-féle jelzést mutat a képzó'dmények sorozatában, azonfelül meg vannak jelölve a különféle érczfekkelyek, ásványforrások, kősó-, barnaszén-, anthracit- és petró¬ leum-telepek, valamint az iparilag értékesített kőzetek fekvőhelyei. A rövid magyarázó szöveg alig több mint a topographiai és geológiai térképnek szóval való megfejtése, de az egésznek behatóbb tárgyalását a szerző Ígérete szerint tőle még remélhetjük. A jelen értekezés bevezetése a térkép keletkezésének történetét vázolja, magába foglalva magának a szerzőnek 1 7 évi földtani tevékenységének leírását. Mellette ki is emeli az ő helyzetét szemben az országos fölvétel működésével, mely¬ ről, úgy mint általában a rövid életű román földtani intézet működéséről igen kedvezőtlenül nyilatkozik. Már ezen sorokból is, még inkább pedig a földtani adatok feldolgozásának módjából, az általa használt beosztás- és nomenclaturából felismerhető az, hogy Draguicénu úr az ő geológiai tanulmányait és dolgozatait első sorban a bécsi geológusok eredményeivel hozza kapcsolatba és hogy e tekin¬ tetben szántszándékkal tér el a legtöbb honfitársától, kik tanulmányaik és nyelv- ismeretük folytán inkább a franczia iskola felé hajlanak. Nem tagadhatjuk, hogy nézetünk szerint Draghicénu választotta a czélszerűbb módot, a melyen sikerült neki saját ismereteit egyenesen a bécsiek által Bukovinában, Erdélyben és a a Bánságban nyert eredményekhez csatolni és ez által szilárdabb alapra támasz¬ kodni, mint a minőt a nyugoteurópai viszonyokhoz való közeledés nyújthatott volna. Csakhogy ha ezen az úton következetesen haladni akar, nem volna neki szabad az idevágó magyar geológiai munkálatokat annyira ignorálni, mint a hogy teszi ; mert Herbich dolgozatain kívül, melyekhez ő Mojsisovich úr által jutott, más magyar munkát nem is említ, pedig ott vannak Primics dolgozatai a fogarasi hegylánczról, Inkey kutatásai a Páring- és Vulkány-hegységekben, Hofmann pon¬ tos felvételei a Zsil-medenczében és a környező hegyeken, Koch és Schafarzik sike¬ res tanulmányai Mehádia és Herkules-fürdő vidékéről — mind megannyi munka, mely Románország földtanát igen közelről érdekli és melyeket Draghicénu annál könnyebben használhatott volna fel, minthogy többnyire német nyelven is kiadattak. Ámde ha Draghicénu úr azt hiszi, hogy ezen segítség nélkül is boldogúlhat, nem vitatjuk ezen egyéni nézet jogosultságát, csakhogy a mi részünkről sem válunk meg abbeli meggyőződésünktől, hogy az említett magyar, valamint az egyidejű román kutatások eredményei, akár egyszerűen felhasználva, akár kritikailag helyre¬ igazítva Draghicénu munkájának tökéletességére igen fontos hatást gyakorolhat¬ tak volna Mindamellett így is készségesen ismerjük el az előttünk fekvő munka érde¬ meit és szomszédországunk tudományos életének örvendetes jelensége gyanánt fogadjuk azt. Valóban meg is érdemli a geológusok odaadó tevékenységét ez a szép ország, mely az ásványvilág kincseivel bővelkedik s geológiai szerkezetének ritka harmóniájával dicsekedhetik. Ott van a szélén egy hatalmas hegyláncz, melynek felét az archéi palák nagy redői alkotják, magukban rejtvén még számos ismeret¬ len érczkincset ; folytatásukban a liasz, jura és kréta változatos üledékei ; továbbá a krétáig leérő tíyschnek hatalmas boltozatai, felső eoczénkorú részében kősót és petróleumot nagy mennyiséggel tartalmazván ; ezen, az alaphegységet képező idő- Földtani Közlöny XXI. köt. 1891. (143) 13 INKEY BÉLA : 194 sebb képződményekhez csatlakozik a soktagú neogén dombvidék, melyen túl a diluvium roppant terjedelmű lapos térséget foglal el, le egészen az újabb alluviu- mok termékeny alföldjéig. Ilyenek körülbelül a földtani képnek főbb vonásai, a mint egyelőre még csak nagyjában az új térképen elénk tárulnak. Mennyire óhaj¬ tandó, hogy az ország bennszülött tudósai minél előbb lássanak hozzá ezen érde¬ kes kép részleteinek gondos és a szomszédország haladását is tekintetbe vevő kidolgozásához ! II. G. Stefanescu : Cursü elementáris de geológia. Carte pentru clasele liceale- coprindánd 442 figurl intercalate in textu si o hartá geologicá coloratá a Eománneí.Bucuresti 1890. (A geológia elemi tankönyve, liczeumi osztályok számára, 442 a szöveg közé iktatott ábrával és Romániának színes föld¬ tani térképével. Bukarest 1890.) A geológiának egy elemi tankönyve, idegen nyelven és idegen iskolák szᬠmára írva, nem vonná magára különös figyelmünket, ha nem eredne azon szom¬ szédországból, mely hazánk délkeleti részét mintegy átkarolva vele elválaszthatatlan geológiai összefüggésben áll. Már pedig ez a tankönyv nemcsak a földtannak álta¬ lános tételeit tartalmazza, hanem mindenütt a románországi viszonyokat is említi, azonfelül pedig az egész országnak kisméretű földtani térképével, és ehhez mintegy magyarázó szövegként, az ország földtani viszonyainak rövid áttekintésével van bővítve. Szerzője azon jeles román geológus, kinek nevét már korábbi munkák révén ismerjük s kiről tudjuk, hogy az ország földtani felvételének élén állott mint a romániai földtani intézet (biruoul geologicu) vezetője. E több évi működése közben szerzett bő tapasztalatait Stefanescu úr igen czélszerűen alkalmazza ebben a tankönyvben, minden földtani jelenség tárgyalása alkalmával rámutatván a románországi előfordulásokra és ily módon felköltvén tanítványai figyelmét az előttök is ismeretes jelenségekre. Hasonlóképpen járt el nálunk Szabó tanár úr, midőn geológiai tankönyvét irta. A könyvhöz csatolt térkép lényegében nem egyéb, mint a román földtani intézet fölvételeinek kisméretű másolata. Amazokról volt már alkalmam bővebben nyilatkozni és azon eltérésekre, melyeket Stefanescu új térképe és a majdnem egy időben megjelent DiuGHicÉNU-féle térkép között észrevehetők, a megelőző czikkben is utaltam. A mondottakhoz még csak azt az óhajt szeretném csatolni, hogy szűnjenek meg a szomszédország tudósai egymás ellen meddő harczot vívni, inkább ismerjék el kölcsönösen érdemeiket és közös erővel lássanak az előttök még nagy számmal fekvő feladatok megoldásához. Tekintettel arra, a mit Stefanescu és társa ily rövid idő alatt hazájuk föld¬ tani átkutatása iránt tettek, igazolatlannak tekintem Draghicénu kárhoztató Ítéle¬ tét. De abban igazat adok neki, hogy Románország geológusaira nézve hasznosabb, előrehaladottabb szomszédjaik földtani működésére terjeszteni figyelmüket, mint¬ sem a nyugoteurópai népek zászlói alá állani és franczia meg olasz minták szerint dolgozni. A geológiának nincs Beunni köze ethnographiai kérdésekhez, és a leszár¬ mazás vagy nyelv rokonsága még nem hidalja át a térbeli széles űrt, mely (144) ROMÁNIA KÉT FÖLDTANI TÉRKÉPE. 195 a románokat külön választja latin fajú vérrokonaiktól. Ennélfogva inkább ajánljuk a román geológusoknak a német, jobban mondva ausztriai földtani irodalommal való megismerkedést, mert ebben számtalan vonatkozást találnak honi viszonyainra nézve. De ezenkívül alig lehet reájuk nézve fontosabb irodalom, mint a magyar, melyet eddig oly feltűnő' módon kerültek. Inkey Béla. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Herrmann Gusztáv jelenleg Berlinben tartózkodó tagtársunk, a szerkesztőhöz levelet intézett, melyből a következőt közöljük : Olvasván «A megkövesült erdőkről* czímü czikkét,* a következőt van sze¬ rencsém önnel közölni. Nem messze Huszttól Máramarosmegyében, a Tiszán túl fekszik a Tisza vize által mosott hegylejtőn Csamatő nevű kis falu (Ugocsa megyében). E falucska északi végén, Huszt felé, egy liarántvölgyecske vagyon, melyből erdei út a nem egész magas hegyen át Sós-Ujfalura (Novoszelicza) vezet. Útközben Csamatőn felől, balra az úttól, vizhasadékban szálban áll meg¬ lehetős kiterjedésben sphaerosideritek laza toriadéba, melyre annak idején Fischer Simon, a dolha-rókamezei vasbányamű igazgatója, a kutatás jogát magának megszerezte, de tudtommal művelés alá soha sem vette. Az említett hegy nyergétől jobbra, a Királyháza felé lejtősödő völgy felé az erdőben magában álló sziklára akadtam, mely juharnak (acer) a kőzetbe zárt kövületeiből állott. A fa és a kéreg tisztán mutatták, hogy az említett növényhez tartoznak. Magára a kőzetre már nem emlékszem, csak annyit tudok, hogy Fischer úr nagy tüzállósá- got tulajdonított neki és az olvasztó kemencze falazatára való anyagnak mondotta. Ez előfordulás kiterjedése tudtommal eddig még nem vizsgáltatott. Megemlítem még, hogy Felső-Visó környékén Máramarosban mangánvasérczek és barnakő nagyszerű telepei vannak, melyeknek előfordulási viszonyait igen jól ismerem és kész vagyok a dolog iránt érdeklődőknek bármikor fölvilágosít-ással szolgálni. Herrmann Gusztáv. A Máramarosban lakó tagtárs urakat kérem ; szíveskedjenek a Herrmann úr által említett előfordulást kikutatni és a kövületekből nehány darabot beküldeni, mit nagy köszönettel fogadnék. Dr. Staub Móricz. Földtani Közlöny XX, 399. 1. 13 (145) IRODALOM. 196 IRODALOM. (1). dr. Benkű Gábor: Mineralogiai közlemények az erdélyi Erczhegységbó'í (Orvos-természettud. Értesítő, 14, 1889, 163 — 166, [183— 186], Kolozsvár). Hunyab-Boicza : Termés arany a Boiczaer Rudolf! Gold- und Silber Berg- werk bányájából, melyet The Boicza Goldmining Co. Limited bérel ; az egyik darabon az arany barnapáton termett, ágas-bogas formában, a másikon pedig az mint lemez a calcit, sphalerit, barnapát és quarz keverékében látható, mely keverék mint telér- töltelék a pyrittel impregnált melaphyrtufában van. Felső- Kajanel, a berlini Handels-Gesellschaft bányájából, a) Pyrargyrit : oo P2. {1120}, °°_)K {ioto;, — Va B 7. { 1012}, feketés ólomszürke kristályokban, pyrittel, quarz kristálykér¬ gen ; b) Gyps: oo P { 1 10}, oo P oo {010 J, — P {111}, viztiszta kristályok quarz kristálykérgen, sphalerit, pyrit, tetraedrit társaságában ; c) Tetraedrit : o 202 o -•/.(] 1 1 },— ( % [ 1 12}, oo 0 (110), aczélszürke, sphalerit, pyrit és barnapát társaságában quarzon ; d) Termés ezüst, kószált finom szálakban, rendesen pyrittel együtt a quarzon. Hondái : a) Termés arzén a Miklósbányából, quarzon termett szürkésfekete színű, héjjas szerkezetű gömbökben ; b) Bournonit, igen rovátkás feketés ólom¬ szürke színű kristályok baryt társaságában a quarzon. Hunyod- Kristyár : a Paltyin hegy Szt. -János bányájából termés arany, finom drótokban és lemezekben a rho- doclirosittól áthatott quarzban. Muszariu hegy: a Dániel bányából (a másik a Szt.-Háromság bánya) erednek a) Termés arany, kristályos quarz-kérgen arseno- pyrit és sphalerit társaságában szép tektonikájií lemezekben, melyeken apró kris¬ tályok ifinek ; az arany vagy szép aranysárga vagy pedig barnás-vöröses (rézhez hasonló) színű; b ) Arsenopyrit : oo P { 1 10}-, X/2 P oo {012}, aczélszürke színű kristályokban quarz-kristálykérgen, pyrit és sphalerit társaságában; c) Calcit: R 3. r. [2131}, tejfehérszínű kristályokban, vagy igen finom tűkben a quarzon ; d) Markasit: vékony lemezekben a quarzon. Sztanizsa : a « Magyar-német bányatársulat » Papp bányájából allemontit, ónfehér színű szemcsés, gömbös darabokban, antimonit társaságában ; a szemek mák-borsószem nagyságiíak, görbén héjas szerkezetűek, faji súlyuk 6*15 (3 mérés közepe) ; a Biró bányából calcitba finom drótok módjára nőtt termés arany. Tekerő: a « Magyar Goldmining Co. Limited, London » Szén tgyörgy bányᬠjából a) Termés arany, ágas-bogas formában quarz-kristálykérgen, de finom lemezes szálakban is, calcitba nőve, vagy pedig sphalerit, galenit és calcit társaságában, quarzon. b) Baryt, c. [001 }. o P, d. (102). V-2 P oo, m {110}. ooP.z {Hl}. P, b. {010}. oo P oo a. { 100). oo P oo és ekkor a bázis szerint táblás, vagy pedig a c. {001}. o P, d. [102). V-2 P oo, o. (011). P oo, m. 110 P, z. {111}. P és b. {010}. oo P oo formákkal, de inkább dómás termettel ; a kris- (146) IRODALOM. 197 tályok quarz-kristálykérgen, vagy pedig tarkára futtatott színű pyriten és sphale- riten nőttek ; c) Termés ezüst, hajforma szálakban, quarz -kristálykérgen, pyrit, arsenopyrit és pyrargyrit társaságában. Schmidt Sándor. (2). Franzenau Ágost : ('Adalékok a borsodmegyei Apátfalva környékének geológiájához » (Természetrajzi Füzetek, XI. köt. Budapest, 1889. 61 — 641.). Ezen értekezésben a szerző az Apátfalva (Eger mellett) szomszédságában talált marin tályagot ismerteti, a mely az ismert kövületek alapján régebbinek bizonyúlt, mint az ugyanitt előforduló s már Böckh által leírt tengeri homok ; a mely ugyancsak egy homokos ; de csillámdús és sárga tályag réteget tartalmaz, Rotalia Beccarii (Linné) sp.- és Truncatulina Aclmeriana- (d'Orb.) -val s felette pedig egy ostriga-pad van, a melyet hihetőleg az Ostrea gigensis (Schloth.) alkot. A régebbi szürkés marin tályagból — melynek fekvése az előbbeni fiatalabb homokhoz nem volt megállapítható — a szerző a következő 1 1 kövületfajt ismer¬ teti : Buccinum Toulai (Aog.), Buccinum restitutianum (Font), Katica sp., Den- talium sp., Corbula gibba (Olivi), Thracia sp. et Thracia convexa (Sow.), Lutraria oblonga (Chemin), Ervilia pusilla (Phil.), Cardium sp., Venus islandicoides (Lám.), Nucula nudeus (Linné) ; a melyek, minthogy a II. mediterrán emeletben honosak, arra is vallanak s így a szerző ezen réteget jogosan a II. mediterrán emeletbe osztja be. Ezen tájvagoknak a kövületekben dúsabb rétege a mikroszkóp alatt számos ostracodát és 9 foraminifera fajt szolgáltatott, úgymint : Nodosoria sp., Nonionia communis (d’Orb), Polystomella macella (Ficht és Moll.), Rotalia , sivi- plex (d’Orb), Rotalia Beccarii (Linné) sp., Globigerina bulloides (d’Orb), Globi- gennatriloba (Ess.), Truncatulina Bouéana (d’Orb), Heterolepa Dutemplei (d’Orb). Egy másik a tulajdon völgy felső részéből való s kevésbbó kövületdús réteg iszapo- lási eredménye, szintén ostracodákat és a következő foraminifera fajokat eredmé¬ nyezte : Nonionina communis (d’Orb), Nonionina Soldani (d’Orb), Nonionina granosa (d’Orb), Rotalia simplex (d’Orb), Rotalia Beccarii (Linné) sp. Ugyanitt a Verencse völgyben, a honnan a szerző ezen iszapolásra szánt tályagot vette, egy 15 cm vastag széntelepet is talált, melynek fedűje egy kékes tályag : Polystromella obtusa (d’Qrb)-, Rotalia simplex (d’Orb)- és Rotalia Beccarii (Linné) sp.-el. S végre itt a Verencse völgyben, ennek alján a diluviális agyag is föl van tárva, a melyben : Helix hispida (Linné), Helix pulchdla (Mull.), Helix orbicularis (Klein), Papa tridens (Drap), és Succinea putris (Linné) fordúlnak elő. — AKis-Piszko aljában ugyancsak diluviális agyagban találta a szerző a Papa muscorum (LiNNÉ)sp.-t és a Succinea oblonga- 1. (Drap.). Dr. Lőrenthey Imre. (3.) Dr. Szabó József : Új opállelet Vörösvágáson. (Természettud. Közlöny 1889. XXL köt. 166. L) (4.) Dr. Szabó József : A párisi 1889. tárlat tudományos szempontból. ( Opál és gyémánt.) (Budapesti Szemle 1889., 154. szám.) 1. Magyar és mexikói nemes opálok. A magyar opálok régi nevezetes termő¬ helyén, Vörösvágáson (Sáros in.), illetve Dubnik puszta határában, 1889 elején a nemes opál egy új telepére bukkantak. Az opál tudvalevőleg rendesen kisebb- (147) 198 IRODALOM. nagyobb fészkekben fordul elő ; ez alkalommal pedig egy 15 m bosszú töltelékre akadtak, melynek vastagsága vagy 0,2 m. Teteje helyenkint vízszintes lap, beszá- radás közben keletkezett idomokkal, vagy laza fehér opálporral. E tömeg, mely vagy két métermázsát nyomott, nagyobb részében tejopál, melyet azonban vagy két Ízben nemes opálréteg szel át, sőt olykor a tetején is «vakult» nemes opál van, melyet «oculus»-nak mondanak. Ez opál előfordulásának sajátsága a színfoltok nagyságában áll, ellentétben a szokottabb esettel, midőn azok aprók. Ilyen az ausztráliai opál, mely szép, nemes, de csak vékony lemezben fordul elő, s ennél¬ fogva értékesebb köszörülésre nem alkalmas. A vörösvágási opálok az 1889-iki párisi tárlaton Egger urak, mint a bányák jelenlegi bérlői által ki is voltak állítva,1 s ugyanott voltak láthatók a mexikói előfordulások is;2 az ausztráliai meg a hondurasi (Közép-Amerika) ellenben nem. Dr. Szabó József párisi tartózkodása alatt megragadta az alkalmat, hogy az «Association franqaise pour V avancement des Sciences » ott tartott congressusán egy előadásban lígy a magyar, valamint vele összehasonlítólag a mexikói nemes opálról is szóljon. Ez alkalomra mindkét kiállító átengedte bemutatásra opálkincseinek legbecsesebb darabjait, a mikor is kitűnt, hogy a mexikói nemes opálok között akadnak ugyan a magyarnak versenytársai, de azért a bemutatott 15.000 frank értékű vörösvágási opál mégis föntartotta «a világ fensőséget» e honi drágakö¬ vünkre nézve. Különben a mexikói opált szintén már bányászszák, s az előfordulási viszo¬ nyai a miéinkhez hasonlók. A mexikói trachyt, melyben a nemes opált találják, olyan, mint a nagymihályi, melyből gr. SzrÁRAVNÉ-nak egész gyűjteménye van köszörült nemes opálból, noha azt csak a felületen találták s a komoly bányászatot még csak meg sem kisérlették. Végül még megemlíthetjük, hogy a vörösvágási opálbányákban az eddig is ismert pyriten, markasiton és antimoniton kívül legújabban még sárgás baryt- kristályok is találtattak. 2. Gyémántok. Impozáns képet nyújtott a párisi tárlat gyémántkiállítása is, mely minden egyéb e téren látottat tetemesen felülmúlt. Kelet-India, Golconda és Vizapur, valamint Brazília gyémánttelepei azonban szegényesek Dél-Afrikához képest. Cap vidéke meglepő mennyiségben és nagyságban szolgáltatja a drágakövek e királyát. Látható volt sok szabad nyers gyémánt-kristály, közöttök 2 — 3 cm átmérőjű kopott octaederek. Külön szekrényben kőzetdarabok voltak egymásra halmozva, de mindegyikben néhány nagy gyémánt fordult elő benőve. A régi gyémánttelepek homok- és kavicsban nyújtották a gyémántot, Cap vidéke szilárd kőzetben 3 is. Be volt mutatva a gyémántköszörülés is, melynek főfészke hagyományosan még ma is Amsterdam. A régi eljárás mellett összehasonlítás végett ott volt lát- 1 Sajátságos, hogy e kiállítás Breztina A. iir figyelmét kikerülte. — Ann. d. k. k. nat. Hofmus. IV. Nőt. Reisebericlit. 2 Lelethelye : Hacienda Esperanza. Queretaro államban, Mexikó. Kiállítójok pedig Jósé G. de Cosio. 3 A Oapvidéki gyémántok tudvalevőleg sötét szerpentinbreccia-féle kőzetben for¬ dulnak elő. (148) IRODALOM. 199 ható haladottabb stádiuma is, mert most már gázmotort is alkalmaznak, mi a köszörülés munkáját tetemesen könnyíti és gyorsabbá teszi. De nemcsak a nyers gyémántok dolgában volt a párisi kiállítás rend¬ kívüli, de a briliánsok dolgában is. A franczia ékszerészek osztályában külön asz¬ talon volt kitéve a legnagyobb köszörült gyémánt, mely szépségre nézve sem enged semmit a fejedelmi gyémántoknak. Súlya 180 karát, tehát 44-el több, mint a Regent, 74-el több, mint a Koliinoor. * Cap szülöttje. Nyers állapotban súlya 457 karát volt, de hogy jobb alakot kapjon, leválasz¬ tottak belőle 45 karátnyi darabot, melyből magából is kikerült egy 20 karátos briliáns. Tulajdonosa egy syndikátus, angol és franczia ékszerészekből. Amsterdam¬ ban köszörülték. Hollandia királynéja jelen volt, midőn az első lapot (facetté) adták meg neki. A köszörülés tizennyolcz hónapi munkába került. A walesi ber- czeg megnézvén, e megjegyzést tette : «C’est un diamant impérial». Ezt keresz¬ telésnek vették és ezentúl «Imperial» lesz a neve. A Cap-gyémántok fordulatot hoztak be az ékszerek dolgában. Mióta oly sok a gyémánt, az arany- ékszerészet háttérbe szorul és előtérbe nyomul a drágakő¬ ékszerészet, kiterjedve egyéb drágakövekre és a gyöngyre is. Azon monopol, melyet egykor a párisi ékszerészet élvezett, megszűnt ; a világtárlatokon mindinkább kitűnik, hogy e mesterség művészete az egyes nemze¬ teknél saját hazai motívumok alapján fejlődik ; csak egyben tartotta meg Páris az ő fensőségét : ez az imitatió-ipar. A drágakövek és általában az ékszerészet után¬ zása oly magas fokra emelkedett, hogy e tekintetben eddig Francziaországgal semmi más nemzet nem versenyez. Statisztikai adatok alapján ki van mutatva, hogy az ékszer-utánzás iparának évi forgalma vagy 60 millió frank, s foglalkozást ad közel 30,000 embernek. Dr. Schafarzik Ferencz. (5) Téglás Gábor : Újabb barlangok az erdélyrészi érczhegység délkeleti övéből. (Mathematikai és természettudományi Értesítő. Kiadja a magy. tud. Akadémia. 1886/7, V. kötet; p. 180.) Téglás Gábriel : Neuere Höhlen aus dem südöstlichen Teile des siebenbür- qischen Erzqebirqes. (Math. u. naturw. Berichte aus Ungarn. 1886/7 ; Bánd V. p. 191.) Szerző e czikkében egyrészt Boicza és az Ompoly völgy közti területen vég¬ zett folytatólagos barlangkutatásainak eredményeit közli, másrészt a Nagyági- Csetrás hegység dél, kelet és észak felől köritő völgyei barlangjait, sziklaszorosait és dolináit Írja le. Valamennyien csak prsehistoricus jelentőséggel bírnak. Franzenau Ágoston. * A kohinoor, mely eredeti csiszoltatásában 186 karátot nyomott, második csiszoltatása után (Voorsanger által Amsterdamban 1852-ben először gőzerő segítségé¬ vel 36 nap alatt) IO6V16 karatra fogyott. A Regent súlya 1363At karát, a bécsi «Elo- renczi»-é pedig 1 331/s. Ez új gyémántot az ismertebbek közül csakis az Orloíf múlja föl, a mennyiben súlya 1943/4 karát ; de ennek formája nem briliáns, hanem rozetta. (149) HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 200 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIK. FÖLDTANI INTÉZETBŐL Az 1891-ik évi országos részletes geológiai felvételekről. A földmívelésügvi m. kir. Miniszter a m. kir. földtani intézet igazgatóságᬠnak 1891-ik évi felvételi tervezetét jóváhagyván, az intézet tagjai az alant felsorolt 3 csoportban a következő helyeken fognak dolgozni. Az első osztály tagjai Gesell Sándor hányatanácsos (osztályvezető) és dr. Posewitz Tivadar kir. s. geológus. Gesell Sándor bányatanácsos Szatmár megyé¬ ben, a nagybányai bányakerületben, a Nagybányától keletre, Felsőbánya felé foly¬ tatja bányageologiai felvételeit ; dr. Posewitz pedig Máramarosm egyében, a Yissó és egyesült Tisza mentén fog geológiai tanulmányokat- és térképezést végezni. Dr. Pethő Gyula kir. osztálygeologus vezeti a második osztályt, a melynek tagja dr. Szontagh Tamás kir. s. geológus. Pethő Gyula folytatni fogja a múlt évben megszakadt feladatát, a Fehér-Körös folyó jobb oldalán, először is Boros-Sebestől EK-re ; azután pedig nyugatról-keletre tartva, a szomszédos térképlap feldolgozását kezdi meg. Szontagh Tamás munkaterve mindenekelőtt az Aradmegyébe eső Maros¬ völgy jobb oldalán, Tótvárad környékének geológiai részletes felvétele ; azután Arad-Krassó-Szörénymegyében a Maros baloldalán Labasincz, Zabalcz környékét tanulmányozza s esetleg még folytatja az 1889-ik évben megszakadt munkáját Biharmegyében, a Királyerdőben, Kopacsel-Drágcséke környékén. A harmadik osztály vezetője telegdi Roth Lajos kir. főgeologus. Tagjai Halaváts Gyula kir. osztálygeologus és dr. Schafarzik Ferencz kir. s. geológus. Roth Lajos folytatja geológiai felvételeit Krassó-Szörénymegvében Stajerlaktól ENy-ra és E-ra. Roth Lajos szomszédságában, de inkább északra, Halaváts Gyula dolgozik, még pedig szintén Krassó-Szörénymegyében, a Resiczától Ny-ra elterülő hegységben. Schafarzik Ferencz az Alsó-Duna mentén az O-Ogradina és Szvini- cza közti hegységben végezi felvételi munkálatait. Böckh János kir. osztálytanácsos és a földtani intézet igazgatója, szintén az Alsó-Duna mentén a Szikevicza és Berszászka közti hegységben folytatja geológiai felvételeit és ezenkívül ellenőrzi az összes felvételi munkálatokat. Böckh igazgató¬ hoz szándékozik csatlakozni, hogy a felvételi munkálatokban részt vegyen, az inté¬ zet nemeslelkü pártfogója, semsei Semsey Andor úr is. Az országos geológiai felvételeket illetőleg úgy a meg}Tei hatóságok, mint az illető csendőrparancsnokságok hivatalból vannak értesítve. Az igazgatóság még azt is tervezi, hogy a rendes felvételi munkálatokon kívül dr. Schafarzik Ferencz kir. s. geológus, Svéd- és Norvégországba tanul¬ mányútra menjen, a hol a kőbánya-ipart fogná tanulmányozni és az intézeti kőkoczka-gyüjtemény kiegészítésére összehasonlító anyagot is gyűjtene. SUPPLEMENT ENTHALTEND DIE AUSZÜGE UND ÜBEESETZUNGEN DÉR IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUF SÁTZE UND VERHANDLUNGEN XXI. BÁND. 1891 JUNI-JULI 0-7. HEFT. DIE BEWEGUNGEN AUF DEN SOHEMNITZER ERZGÁNGEN IN GEOLOGISCHER BEZIEHÜNG. Von Prof. Dr. J. v. Szabó.* Dér Geologe hat háufig Gelegenheit zu beobacliten, eláss die Continuitát dér Bergmasse Unterbrechungen erleidet, und dass auf solchen Spalten eme Bewegung erfolgt, wobei dér eine Tlieil dér Masse auf den anderen gleitet, oder wie mán sich ausdrückt, eine Yerwerfung in dér Richtung dér Verwerfungs- spalte erleidet. Bei diesen Verwerfungen ist nicht nur das zu bemerken, ob dieselben irgendwo einfacli oder treppenartig angetroffen werden, sondern bei eingehender Betrachtung kann auch ihre höliere Bedeutung zűr Geltung gebracht werden. Die Bergbauten bieten für ahnliclie Studien gute Gelegenheit. Bei den Lagerstátten sind dieselben seit jeher berücksiehtigt worden, da das Auf- suchen des verworfenen Ganges nicht selten eine Lebensfrage bildet. Bei den Schemnitzer Gangén sind solche Disloeationen háufig, aber nirgends so grossartig zu beobacliten, wie in dem unteren Hodritscher Thale im Schöpferstollen. Hier befindet sich die Yerwerfungsspalte im Gangé selbst und durch die Bewegung des Hangendgebirges hat sich eine glatte Fláche gebildet, welche als das Hangende in grosser Ausdehnung entblösst ist. Das Liegende ist eine ahnliclie Fláche, nur wird dieselbe durch den Abbau sofort entfernt. Bei dér zurückgelassenen Hangendfláche ist eben die Grösse impo- sant. Die Rutschfláche ist matt. dagegen auf dér linken Thalseite dem Schöpferstollner Gang gegenüber auf dem Antoni-Gang ist eine Fláche mehrere Quadratmeter entblösst, welche spiegelglatt ist, und auf dér dunklen Farbe nehmen sich die verwischten Pyritinterpositionen mit ilirer lebhaften Gold farbe recht nett aus. * Yom Verf. dér Gesellscliaft am 7. Janner 1891 vorgelegt. [51] 202 J. v. SZABÓ : Solche Rutschfláchen sind zuweilen mit parallelen Streifen oder Linien versehen, welche ebenso, wie die Linien dér Gletscherschliffe, das Ergebniss dér Massenbewegung darstellen. Das Streichen und Verfláchen dieser Linien stimmt nicht immer mit dem Streichen und Verfláchen dér Eutschfláche überein, die Abweichungen sind manchmal unbedeutend, zuweilen aber namhaft, und bei náherer Betrachtung von bohém Interessé. Angeregt durch das Stúdium dér Rutschstreifen, welche Höfer an den Erzgángen von Pri- bram beobachtete, hat J. Gretzmacher (Markscheider in Schemnitz) an den westlichen (Hodritscher) 5 Hauptgángen áhnliche Bestimmungen systema- tisch durchgeführt, und das Resultat derselben im ungarischen montanisti- schen Fachblatte * 1889 veröffentlicht. Er wies daselbst ihre Wichtigkeit in montanistischer Beziehung nach ; ich versuche dies hier in geologischer Beziehung. Ich fiihre hier nur die Durchscbnittszahlen dér Bestimmungen Gretz- macher’s an : 1. Moderstollner Gang. Er ist dér südlichste von den untersuchten Gan¬ gén, das Streichen dér Rutschstreifen durchschnittlich . ... _ 5h 8° 2. Neu Anton-Gang. Liegt etwas nördlicher, die Rutschstrei¬ fen habén ein Streichen von ... ... . . . ... ... 7h 0° 3. Schöpfergang. Liegt noeh nördlicher, das Streichen ... 7h 10° 4. Alt-Allerheiligengang. Yom vorigen abermals nördlicher ... 8h 0° 5. Elisabeth-Gang. Liegt am nördlichsten unter den Hodrit- schergángen. Das Streichen dér Rutschstreifen... ... ... ... 9h 14' In den Zahlen ist eine gewisse Progression nicht zu verkennen ; Gretz¬ macher hat die Richtungen aufgetragen, und es stellt sich eine Convergenz heraus, indem die Linien in einem Punkte sich treffen, welcher in die Gegend von Windschacht und Schittrisberg falit. Hier scheint die Hauptöffnung zu sein, von welcher die genannten fünf Hodritscher Gangé radial ausgehen. Auf dér Oberflache habén wir in Windschacht und Schittrisberg eine Unter- brechung des Tanádrückens, eine Depression dér Pyroxenandesitinasse, und unterirdisch befindet sich daselbst ein ganzes Netz von schmalen Gangén, Adern, Schnüren u. s. w. im Pyroxenandesit, welche in dér Art dér Lagerung von einander sehr abweichen, aber allé stimmen darin überein, dass sie ein und dasselbe System bilden, welches einen dér oberÜáchlichen Depression entsprechenden Raum einnimmt. Die Rutschlinien oder manchmal Rutschstreifen habén aber nicht immer eine gerade Richtung, dieselbe ist zuweilen in so complicirter Weise gekrümmt, dass die Hauptrichtung kaurn erkannt werden kann. Ich habé Belege hiefür in dér Sammlung von Gretzmacher gesehen ; dagegen besitze ich ein Exemplar vöm Neu-Antoni-Gang, námlich eine spiegelglatte Horn- * Bányászati és Kohászati Lapok, 1889. m BEWEGUNGEN ATJF DEN SCHEMNITZER ERZGÁNGEN. 203 steinfláche, auf welcher undulatorisch gebildete und parallel laufende Fur- chen als Ergebniss dér Massenbewegung vorkommen. Nun kann hier aber auch von einer zweiten Periode dér Bewegung gesprochen werden, in welcher ganz feine parallelé Linien entstanden sind, welche nur die Wellenberge be- riibren, olme sich in die Wellenthaler im mindesten einzusenken. Dieselben bilden mit den primáren Furchen einen Winkel von 22°. Spater hat sich demnach die Richtung in dér Massenbewegung geándert, die Zeit war aber kurz, hat eben nur hingereicht, um die Wirkung in ganz feinen parallelen Ritzlinien anzudeuten. Gretzmacher fand in Hodritsch auf jenem Theile des Neu-Antonstollner Grubenreviers, wo dér Abban auf dem Colloredogang erfolgt, auf dem Hori¬ zonté des Josephi II. Erbstollens, wo spiegelglatte Rutschfláchen háufig vor¬ kommen und viele Bestimmungen möglich waren, dass ausser dér geraden auch eine drehende Bewegung dér Bergmasse stattfindet, wie es auch Höfer beobachtete. Die Daten sind bis jetzt nur auf einigen dér westlichen Haupt- gangen gemacht worden, aber selbst bei diesen, namentlich auf dem Elisa- bethgang, auf dem Moder-, Allerheiligen- und Finsterortgángen habén sich solche Abweichungen gezeigt, welche auf das Vorhandensein von mebr als einem Fokalpunkt hinweisen. Wenn mán einen Blick auf die Topographie von dér Umgebung von Schemnitz wirft, so falit es auf, dass das Hangende dér Hodritscher funf Hauptgánge durchaus nicht westlich, wo doch das Alluvium sich in dér grössten topographischen Depression ausbreitet, sondern östlich gégén die dórt befindlichen höchsten Pyroxenandesitberge rutscht. In den Linien des Streichens dér genannten Hodritscher fünf Gangé ist die Convergenz gégén jene Gegend, welche dem SW-Steilabhang des Tanádrückens entspricht, interessant. Die Bedeutung dér Tanádkette zeigt sich schon darin, dass die Scliemnitzer Hauptgange mit dem Tanádzuge sámmtlich parallel laufen. Die Bestimmungen Gretzmacher’s lassen aber jene Auffassung zu, dass sich dér Fokalpunkt dér Eruption auf dem Terrain von Windschacht und Schittrisberg befindet, das Liegende dér alteren Hod¬ ritscher Gangé zeigt in dieser Richtung die grösste Depression, wahrend die jüngeren Schemnitzer Hauptgange aus ihr radial auslaufen. Mit jeder Eruption hángt die Hebung und Senkung dér umgebenden Erde zusammen ; die Senkung erfolgt als das Resultat des Ersatzes dér aus- itrömenden Lavamasse, und steht damit quantitativ in directem Verhiilt- nisse. Die Gesteinsbildung in dér Tiefe ist in dér Umgebung von Schemnitz noch durchaus nicht zum Abschlusse gelangt, ebensowenig ist ein Stillstand in dér langsamen Hebung gewisser Theile eingetreten, welche eine langsame Senkung anderer Theile zűr Folge hat. J. HALAVÁTS : 204 BEIT RAGÉ ZŰR KEN-NTNISS DÉR GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DES COMITATES TORONTÁL. Von Julius Halaváts. (Mit einer Tafel). Das von drei Seiten von natürlichen Grenzen — im N die Maros, im W die Theiss und im S die Donau — umgebene Comitat Torontál ist in geologischer Bezieliung eines dér einfachsten Gebiete. Die nicht gestör- ten Gebilde von «G-estern» und «Hente» im geologischen Sinne setzen es zusammen. I. Dilu viliin. Hieher gehören jene mehr oder weniger wellenförmigen Erdrücken, die sicli plateauartig aus dem Alluvium erheben und zugleich die liöchsten Punkte des Comitates bilden. Drei solcher Erdrücken kőimen wir unter- scheiden. Dér eine zielit sicb von dér Maros, eigentlich zwiscben dér Aranka und dér Bega vöm Gebiete des benachbarten Comitates Temes und zwar aus dér Umgebung von Vinga lier in W-licber Bichtung gégén Zsombolya, Nagy-Komlós und Nagy-Kikiuda zu. Seine Meeresböbe, die bei Vinga nocb 140 m betrug, sinkt bier állmaiig bis auf 83 in; dann nimmt er seine Bicbtung nach S zu mit einer kleinen Unterbrechung bis zűr Umgebung von Melencze. Dér zweite und bier böcbste, weil in einigen Puukten 87 m bolie Erdrücken liegt zwiscben dér Bega und dér Temes und gebt bis Csenta (Leo- poldova); dér dritte kommt wie dér erste, aus dem Comitate Temes herüber, liegt zwiscben dér Berzava, respective dér Temes und dér Donau und ist zugleicb die böcbste Erbebung des Comitates (100 — 150 m). Er wird von zwei, petrographiscb verscbiedenen Gesteinen, von Löss und Sand gebildet, die aber durcb Uebergange eng zusammenbángen und gleic-ben Alters siud. Dér Löss tritt aus dem Comitate Temes in zwei Zügen lierüber ; dér nördlicbe ist von Alibunár bis Dobricza verfolgbar ; dér südlicbe Zug reicbt in die Umgebung von Dolova, Róva- Újfalu, Lajosfalva und Antalfalva. Zwiscben diese beiden Züge ist Sand eingescblossen, so dass zwiscben Ferdi- nandsdorf und Lajosfalva und in dér Umgebung dér Szamos nur melír [54] GEOL. YEEHÁLTNISSE DES COM. TORONTÁL. 205 Löss an dér Oberflache erscheint. Diese beiden Bildungen des Diluviums sebeiden sich aucb orographisch vöm alluvialen Gebiete los und aus dessen Ebene sich mehrere Meter hoch erhebend, bilden sie ein welliges Plateau, dessen Wellen von SO — NW streichen. Von Réva-Újfalu und Petroveszolo mitgebraclite Löss- und lössige Sandproben unterzog dér Chemiker dér kgl. ung. geol. Institutes, Herr A. Kalecsinszky dér mechanischen Analyse und konstatirte folgende Zusam- mensetzung dér beiden Proben. r. u. P. Scblamm ... ... 69,60% 55,85% Kohlensaure Balze 33,20 « 23,60 « Quarzsand — ___ 7,20 « 21,55 « Den Untergrund dieses Gebietes lemen wir aus den Profilén dreier bei Grabácz 1889 erbohrter Brunnen kennen. Bie hieher bezüglichen Daten verdanke ich dem Gemeindenotár, Herrn G. Fischer. Die Gemeinde liegt 88 m über dem Meere. Dér artesische Brunnen I befindet sich bei dem Schulgebáude, wurde vöm 16. April bis 3. Mai 1889 bis zu einer Tiefe von 85 m erbohrt und giebt innerhalb 24 Stunden 0,5 ra über die Bodenfláche herausfliessend 40.000 Liter 12° R warmes Wasser. Dér Bohrer durchlief hier folgende Schichten : Yon m an Machtigk eit dér Schielite 0,00 m 4,5 m Humus, 4,50 d 4,5 « gelber Lehm (vielleicht Löss), 9,00 « 5,2 <( grauer Lehm, 14,20 <( 3,3 gelber, lehmiger Sand, 17,50 <( 3,0 a blauer Quarzsand, 20,50 « 12,5 « bláulich grauer Lehm, 33,00 <( 3,0 blauer Quarzsand, 36,00 « 9,0 <( gelblicher, biáunlich grauer Lehm, 45,00 (( 1,5 « grauer, sandiger Lehm, 46,50 « 4,9 « glimmeriger Quarzsand, 51,40 « 12,4 <( blauer Lehm, 63,80 a ú) 9 1 « grauer, sandiger Lehm, 66,00 (( 9,0 « bráunlicher, grauer Lehm, 75,00 1,3 a glimmeriger Quarzsand, 76,30 « 2,0 (( dunkelgrauer Lehm, 78,30 « 6,7- « Quarzsand. Dér artesische Brunnen II liegt vor dem Hause, welches die Nummer 193 trágt. Die Bohrung dauerte vöm 6. Mai — 4. Juni 1S89; erreichte die [55] 206 J. HALAVÁTS : Tiefe von 104 m und giebt innerbalb 24 Stunden 0,6 m über die Bodeu- flache berau8fliessend 50.400 Liter 14° R. warmes Wasser. Von m an Máchtigkeit dér Schichte 0,0 m 1,3 m Humus, 1,3 « 9,2 « gelber Lehm (vielleicbt Löss), 10,5 4,8 « bráunlicb grauer Lebm. 15,3 « 1,3 « gelber, lebmiger Sand, 16,3 « 8,7 « schotteriger, blauer Quarzsand, 25,0 « 25,5 « abwechselnd schwárzlicb grauer, gelber, blauer Lebm, 50,5 2,3 « grauer, sandiger Lebm, 52,8 « 11,0 <( blauer Lebm, 63,8 1,7 0 grauer, sandiger Lebm, 65,5 « 4,5 « grauer Lebm, 70,0 « 1,4 « lebmiger Sand, 71,4 « 8,6 « scbwarzer und gelber Lebm miteiuander abwecbselnd, 80,0 2,0 glitnmeriger Quarzsand, 82,0 « 9 e; (í Schotter, 84,5 « 10,5 « abwechselnd grauer und scbwarzer Lebm, 95,0 (( 5 2 « grauer, sandiger Lebm, 100,2 « 3,8 grauer, feinerer Quarzsand. Dér artesiscbe Brunnen III liegt vor dem Hause mit dér Nummer 101, wurde vöm 6. .Juni bis 27. Juli 1889 bis zu einer Tiefe von 120 m erbobrt, worauf mán die weitere Bohrung, als bisher resultatlose, sistirte. Die Sichtenreihe ist folgende : Von m an Máchtigkeit dér Schichte 0,0 m 2,0 m Humus, 2,8 (i 5,9 « gelber Lebm (vielleicbt Löss), 8,7 (( 5,8 scbwarzer und griinlicber Lebm, 14,5 « 1,8 « gelber Lebm (vielleicbt Löss), 16,3 « 2,7 « blauer Quarzsand, 19,0 « 7,0 « Lehm, 26,0 2,0 « grauer, sandiger Lebm, 28,0 <( 5,5 « blauer Quarzsand, 33,5 « 3,0 « gelber, Lehm, 36,5 « 2,0 « blauer Quarzsand, 38,5 « 6,9 (( blauer, scbwarzer, grauer Lebm, 45,4 u 7,8 Quarzsand, 53,2 0,37 x0,32 m nagyságú koczka alakjában volt kiállítva Hudecz József kaposvári kőfaragó által. Ezen kőzet a foltos márványokhoz tartozik, alapszíne világos¬ zöldes szürke, a foltok pedig sötétbarnák ; az összbenyomás rendkívül kedvező. Ezen jeles kőzet lelőhelyő a m. kir. földtani intézet kőzetgyüjteményében lévő koczka, valamint a később megjelent katalógus tanúsága szerint Vékeny , Baranya m. 1 6) Juramészkő, vörös, a siklósi hegység -bői (Baranya m.), melyből Hausmann S. állított ki egy szépen faragott és polírozott lépcsőfokot. 17) Léderer Márton Elesden egy mesozoos mészkövet mutat be szabálytalan tuskó alakjában, melyet alighanem mészégetőire kivan felhasználni. 18) Nummulit-mészkő (N. perforata et N. Lucasana) pompásan csiszolt levélnehezék alakú és 0,10 ms méretű minta-koczkákban voltak bemutatva a futat uradalom¬ ból grf. Eszterházy Miklós által. 19) Középeocenbeli felső durvamészkő a Bácsi torok-i kőbányából Kolozsvár mel¬ lett. Kiállító Maetz C. W. Frigyes és társai. Ezen durva- mész, mely szépen, egyenletesen engedi magát faragtatni, gyönyörű karcsú íveket ad. Egy ilyen 0, 1 2x 0,08 m keresztszelvénynyel és 2.25 m hosszú ívrészlet belső magassága 0,63 m volt. Be volt még mutatva egy régi 1 ,08x 1 ,00 nagyságú emléktábla szépen faragott alakokkal, egy régi időkből fenmaradt, jól kifaragott sisak; egy 202 évig a szabadban állott, és egy 1600 éves római sírkő, annak a bizonyítására, hogy e kőzet hosszú idő múlva is a koptatásnak csak igen csekély fokát mutatja. Maetz Frigyes a bácsitoroki bányában nyers és faragott köveket termel, a hulladékból meszet éget, a kőrétegek feletti palából és agyagból téglákat gyúrt. A bácsitoroki alsó kő rétegmagassága 0,60 m, volumsulva köbméterenként 1980 kg; átlagos törési határérték 245 kg I négyzetcentiméterre. A felső pad réteg- magassága 0,80 m, volumsulya 2080 kgr pr. cm2. A vistai kő rétegmaga^sága pedig 1,50 m, vol. súly 240 kg átl. tör. határérték cm. “ ként 240 kg. 20) Középeocen-beli durva-mészkő Kolos- Monostorról. Hausmann Sándor kiállítᬠsában láttunk egy pompásan faragott lépcső-félkövet oszloplábbal, valamint egy pillér-lábazatot. 2 1 ) Felső eocen-mészkő az ürömi bányából Ney Ede kiállításában 0 20 mn 0,45 m3 koczkák alakjában volt képviselve. 22) Felső eocen-beli orbitoid-mészkő a Csillaghegyi kőbányából, Békásmegyer határában. Budapest, Andrássy-út (képviselője: Pollák Miksa V., Kálmán- (170) KOIPARUNK. 245 utcza 21.) Üröm közelében. Ki volt állítva egy igen jól kidolgozott 4m hosszú, 1,30 széles és 0,17 m vastag balkonlap, mely nagysága és egyenletes anyagánál fogva méltán általános feltűnést keltett. Igen figyelemreméltó az a két lépcsőfok is, mely 0,38 m szélesség és 0,16 m vastagság mellett 3,75 m bosszú volt. Ezen bánya anyaga, mely egy részvénytársaság állal fejtetik, a közelmúltban nyílt meg s úgy hisszük ezen kiállításon lett először bemutatva. Ezen mészkő anyaga rendkívül szilárd. A Nagy Dezső, m. kir. József-műegye- temi tanár által megejtett szilárdsági próbák ugyanis kimutatták, hogy ezen mészkő természetes állapotban összenyomva törési határát pr. cm2 csak 825,8 — 1200.1 kg megterheltetés után érte el ; vízzel telített állapotban pedig 80,73 — 908.1 kg-nyi súly alatt. Szilárdsága vetélkedik tehát némely tömeges kőzetével. 23) Mediterrán mészkő Biá-vól és 24) Varasd- ról («varasdi szobrászkő») Ney Ede által bemutatva 0,20 m3 és 0,45 m:i-es koczkákban. Mind a kettő kitűnő, különösen pedig a varasdi gyönyörű. 2,5) Lénk Samu, Sopronból egy tömött lithothamnium mészkövet mutatott be Szárazvámról, Sopron m, mely zúzott kavics és égetett mész előállítására szolgál. 26) Havkanek Antal, kép- és kőfaragó-mester és bányatulajdonos Székesfehér¬ várott a bánfai kőbánya (Várpalota, Veszprém m.) lithothamnium mészkövét mutatta be egy jól kifaragott, 0,30x0,20x0, 10 m nagyságú párkányzatdarab alakjában. Az I. minőségűnek ára köbméterenkint méret szerint alakítva 32 frt, a II. rendűé 28 frt. 27) Bántai mészkövet gr. Sztáray Antal bányakezelősége, Várpalotán is állított ki. 28) Mediterrán mészkövet, falkőnek valót állított ki továbbá Veres Imre Nógrád- Szakálról 2 db. 0,10 m3 koczka alakjában. 29) Szarmata mészkő. Mindenek előtt a «Sóskút-Páty-Kalázi kőbánya vállalat » (Budapest VIII. Szűz-utcza 5.) sóskúti köveit említjük meg, a melyből finomabb A. minőségű 0,65x1,06x1,15 és 2,05x0,50x0,65 m nagyságú nyersen ki¬ faragott tömbökben és durvább szemű B. minőségű 1,80x1.10x0,30 m mé¬ retű darab volt látható. A sóskúti anyag Ilire régi és anyaga kitűnő. Sóskút közelében 30 ) Botit puszta mellett fejtik a « Botlii kövein, finom szemű ikraköves szar¬ mata durvamész, melyet Ney Ede 0,20 m3 és 0,45 m3-es koczkákban mutatott be. Hausmann Sándor kiállításából pedig ugyancsak ebből a « Botfa kő » -bői remekül gyalult bordát és gyalult ívkört láttunk. Ezen kőzet felette becses egy anyag. 31 ) Valósziníileg szintén a mioczén mészkövek csoportjába sorolandó azon szép fehér, aprószemű durvamész is, mely Ney E. kiállításában mint « Málnahegyi kő» (megye, község ?); továbbá az, mely Hausmann S. tárgyai közt pedig mint «Máléliegyi kő» vet láttunk (megye, község?). Ez utóbbiból egy remekül eszter- gályozott, fejezettel ellátott baluszter díszítette a kiállítást. 32) Nagy valószínűséggel ide sorolhatjuk azt a foraminiferás mészkövet is, melyet a felsőbb jászom márvány kőbánya társaság állított ki. A telep 2 órányira fekszik a turócz-szt. mártom vasúti állomástól ; szállítás oda mmá- zsánként 30 kr. (171) 24 6 SCHAFARZIK FERENCZ : 33) A bécsi «Unió» építő társaság egy 0,40x0,55x0,90 m-es fehér szobrászkövet állított ki, mely valószínűleg a Lajta-hegységből való és szintén ezen csoportba tartozik. 34) Valószínűleg ide sorolhatjuk még azt a mészkövet is, melyet a lelőhely meg¬ nevezése nélkül állított ki Ivohn Lipót, Miskolczról. Diluviális mészköveink közül két kitűnőségünk volt kiállítva, még pedig: 35) a duna-abnási, mely fiatal kora daczára olyan tömött, hogy a mesozoos mész¬ kövek módjára polírozható. Ney E. kiállításában 0,20 m® és 0,45 m3-es kocz- kákat láttunk, Hausmann S. díszmű collectiójában pedig egy fejezettel ellátott esztergályozott ballisztért. 36) A kaldzi mésztufából pedig, a melyből a kalvintéri szökőkút is készült, Ney E, állított ki 0,20 m3 és 0,45 m3-es koczkákat és esztergályozott karzatosz¬ lopokat. 37) Idegen származású műfaragványokat, fehér és színes laazi és sterzingi (Tyrol) márványokból és szerpentinekből állítottak a bécsi « Unió » társaság" , a buda¬ pesti Pezzano E. C., Baümgartner Adolf Zágrábban (grisignanoi karstmészkő), Senger Béla, műkőfaragó Budapesten és részben Gerenday és Fia. Igen szép és műfaragásokra kitünően alkalmas követ mutatott be Armand von Wylick Bruxellesben (Rue le Brabant, 21.), mely egész egyenletes aprószemtí forarni- niferás mészkő a Morley-községben lévő kőbányákból (Bar-le-Duc járás, la Meuse departementben Francziaországban). 38) Égetésre való mészkövet kiállított az első sümegi mész és téglagyár és Epstein Vilmos A. ugyanonnét. Gipsz, Alabastrom. 1 ) Színes gipsz, színjátékában főleg a sárga és barna árnyalatok az uralkodók. Lelő¬ helye Zsobok (Kolozsmegye) a középeocenben. A kiállítók, kik elég helytelenül mint zsoboki « márvány »-t viszik a kiállításokra, most is ezerféle csinos apró¬ sággal gyönyörködtették a szemet s a legnagyobb asztallapocska, a melyet lát¬ tunk 0,80x0,60x0,03 m nagyságú volt. 2) Hasonló korú lerakodásokból kapja Kkamer J. a gipszet Egeresen (Ivolozsmegyé- ben). Ez a gipsz fehér színű s láttunk belőle egy 0,30x0,65x0,08 m méretű asztallapot, továbbá egy 0,65 m átméretű ovális darabot. Főleg azonban őrölve, mint trágyagipszet, gipszmunkákhoz pedig égetve értékesíti a czég. 3) Zsibói gipszet kiállított még Linassi Antal, zsibói kőfaragó V* — V 2 m 2-es lapok és mintakoczkák alakjában. Édesvízi quarz két magyar és egy külföldi lelőhelyről lett bemutatva. 1) ABeszterczebányai püspökség erdőhivatala Lutillán (Bars m.) 0,25 — 0,30 m hosszú tégla- és ékidomú darabokban állított ki olyan édesvízi quarzokat, melyek franczia malomkövek előállítására valók. Láttunk továbbá egy m-nyi átmérőjű egyetlenegy darabból álló forgó követ, továbbá 2 db. 1 ,35 m átmérőjű és 1 db. 0,95 m-nyi franczia módra összerakott és abroncsolt padkövet. Hogy nevezett erdő- (172) KŐIPARUNIC. 247 hivatal az édesvízi quarz kiaknázásában szakszerűen jár el, bizonyítja az a geo¬ lógiai térkép is (az egyetlen az egész kiállításon !), mely a « beszterczebányai r. k. püspökség erdejének C/i és C/2 üzem osztályaiban található kő- és agyagtalaját, nemkülönben kőbányáit# átnézetes módon feltünteti. Mérete [" = 320°. Ezen a térképen Lutillától EK-re trachyttufa-területen 2 nagy édesvizi quarzitfoltot láthatunk. 2) Schwarcz, Behrlb & Társa, Garam-Szt-Keresztről '(kárpáti m 1 lomkő » neve alatt édesvízi quarzból franczia módra összerakott és abroncsolt köveket állítot¬ tak ki. 2 felső (forgó ko) és 1 alsó (padkő) volt látható 1,10 m átmérővel, 0,26 — 0,33 m vastagság mellett. Ez az anyag alighanem geletneki. Szakértői nyi¬ latkozatok szerint, melyek a kiállító czégnek a nagy-laki, makói, oroszlámosi, hódmező-vásárhelyi, zsarnóczai, privigyei, pancsovai, beszterczebányai, tisza- földvári, karancskeszi, békés-csabai, csári (Nyitra), ferencz-falvai, (Pancsova mellett), berettyó-ujfalui és a nándorfehérvári malom és gőzmalomtulajdonosok¬ tól kiállíttattak, gyártmányuk sikeresen versenyez a híres franczia La-Ferté malomkövekkel. Arak részletesen a katalógusban. 3) Redlich, Ohrenstein és Spitzer újvidéki czég (Budapest, Akadémia-utcza 6) szerbiai édesvízi qüarzot dolgoz fel s 6 db. 1,25 átmérőjű összerakott és abron¬ csolt malomkövet állított ki; kettejüknél belül durva quarzithomokkő volt alkalmazva. Hallomás szerint a nyers kőzet Szerbiában Nis-től D-re fordul elő. Kivitel Ausztriába, Németországba, Belgiumba, Szerbiába, Romániába stb. Arak részletesen a katalógusban. Orthoklas- oligoklas- quarz-trachyt, hydroquarzitos módosulata. Ezen vöröses színű, quarzosodott alapanyagú,- rendkívül keménységű anyag már régi idők óta használtatik malomkőgyártásra ; a benne imitt-amott látható fehér kaolinosan mállott oligoklas-szemek szilárdságát épenséggel nem alterálják. Likacsossága érdessé teszi. A kiállításon képviselve volt az 1 ) újbányái quarz-trachyt, a melyből az újbányái malomkőgyár 0,64- m és 0,95 m és 1,05 m átmérőjű, egy darabból álló malomköveket, továbbá egy 4- rész¬ ből összerakott és abroncsokkal összetartott 1 m átmérőjű követ állított ki. 2) Ugyancsak orth. ólig. quarz-trachytot Újbányáról mutatott be Újbánya szab. kir. bányaváros tanácsa. A trachytbánya Va km-nyire fekszik a vasúti állo¬ mástól, terjedelmes kihasználást engedne, de ipari czélokra ez ideig még nem használtatik lel. 3) Bars-Geletnekről pedig Majerszky Károly és Társai a bars-geletneki malomkő¬ gyár készítményeit mutatták be, melyek egy darabból 0,64- m, 0,95 m és 1 m átmérővel és 0,23—0,36 m vastagsággal készültek. Ugyanezen czég egyéb tárgyakat is faragtat e trachytból, nevezetesen láttunk egy 0,80x0,4-5 m átmérőjű ovális vízteknőt 0,25 m mély vájással, továbbá 0,48x0,48x0,25 m-es és 0,55x0,80x0,09 m-es kőlapokat és végre 2 db. 1 m hosszú lépcső¬ fokot. Szállítás mmázsánként a garam-berzenczei vasúti állomáshoz 40 kr., Lévára 60 kr, Esztergomba 1 frt 20 kr. Arak részletesen a katalógusban. 4) Normál quarztrachytot csak egy kiállító mutatott be, még pedig Sckatteles M. Temesvárott. Köveinek lelőhelye nincs megnevezve, de a katalógusból kitűnik, (173) 24S SCHAFARZIK FERENCZ : hogy Zsidóvárról (Krassó- Szörény m.) valók. A kőbánya 4 km-nyire fekszik Gavosda állomástól ; szállítási költség az állomásig 20 kr, mtrmázsánként. Lát- tnnk 2 db. 1,00 x 0,27 x 0,20 m-es közönséges szegély köve' et; 0,35x0,45 x 0,17 m-es kivájt vízcsatorna alá való követ; továbbá 0,40 x 0,30 x 0, 13 m dimenzióju kőlapot és végre 0,18 köbméter nagyságú kövezési koczkákat. Andesit és Bazalt. 1 ) Braun József nógrádmegyei Somosujfalu melletti Sátorosi kőbányájából mutatta be jól faragható és elég jól polírozható gránáttartalmú amfibol andesit- jét. Egy 0,84 x 0,58 x 0,24 m nagyságú emlékkövön kívül kisebb nagyobb köve¬ zési koczkát, 0,40 x 0,25 m dimenzióju járdakövet és zúzott kavicsot láttunk. A bánya 4 km-nyire fekszik a vasúti állomástól. 1000 db koczkakő 200 frt. 2) Siern Lajos gőzmalom- és kőbányatulajdonos Verpeléten, (Heves m.) a verpeléti várhegy likaesos, de szilárd hypersthen andesitjéből állított ki többféle mintákat, még pedig egy 0,90 m magas és 0,58 x 0,58 kereszt¬ metszetű kút elé való medenczét (ára 25 frt); továbbá egy 1,40 és egy 1,30 m magas vasúti kilométer jelző követ (ára G frt); végre 0,70 x 0,50 m lapterülettel bíró kőlapokat. Stern úr úgy erről, valamint a többi kőbᬠnyájáról is dicséretre és utánzásra méltó módon egy kis ismertető füzetet adott ki, melyből bányaterményeire vonatkozólag teljes útbaigazítást nyer¬ hetünk. A verpeléti várhegy bányája, illetőleg a kiaknázható kőzet e szerint 57.GOO m 3-nyi területet foglal el. Fekvése igen kedvező, egy izoláltan álló csonka kúphegy oldalán, mely a hypersthen andesit eruptiójának köszöni létrejöttét. E bánya, mely ma már meglehetős terjedelmű, még csak három év óta létezik ; megnyitásához ugyanis a mátrai vasút építése adá meg az első lökést. Ezen vasúthoz szükségelt alapépítményekhez és partbiztosításokhoz az akkoriban még érintetlen hegyen talált kődarabok és kiálló sziklák szolgáltatták az anyagot, s miután a felületen már nem találtak alkalmas követ, ugyanezen hegyen rendes kőbányát nyitottak. A robbantások nagyban végeztetnek, a mennyiben a robbantóaknák 30 métermázsa carboazotinnal is töltetnek, mi azután természetesen óriási kőtömeget eredményez. Az első három robbantás tömegei szolgáltatták a hatvan-miskolczi második vágányának lerakásához a szükséges aprított követ, valamint a műtárgyakhoz való faragott követ. 1889-ben a tokaji nagy Tiszahíd építéséhez is nagyobbára a várhegyi követ használták ; a szárnyfalak és a pillérek belső falazatai egészen ezen kőből épültek. A most épülő Debreczen- Füzes- Abonyi li. é. vasút alapépítménye és műtárgyai is jó¬ részben ezen bánya kövéből kerültek ki. Ugyancsak ezen vasút 270 m hosszú, nagy Tisza hídjának két hatalmas kőpillérje szintén a várhegyi hyper¬ sthen andesitből valók. Végül még megemlítendő, hogy még a győri vasúti állomás raktárépületeihez is innét szerezte be a magy. kir. államvasutak igaz¬ gatósága az építőanyagot. Eddigelé e bányában mintegy 50.000 köbméter követ fejtettek. A füzethez csatolva van Nagy Dezső kir. József- műegyetemi tanár és amecha- nikai laboratórium főnökének bizonyítványa a szóban forgó verpelét-várliegyi hyperszthen-andesiten megejtett szilárdsági kísérletek eredményeiről, a melyből (174) KŐIPARUNK. 249 kitűnik, liogy a koczkaalakra faragott és felületükön lehetőleg párhuzamosan csiszolt kövek természetes állapotukban összenyomásnak vétettek alá és pedig 4- db a padozottságra függélyesen és 2 db azzal párhuzamosan, mely alkalom¬ mal azok a következő eredményeket adták. A padozottságra függélyesen a törési határ kilogrammokban négyzetcent.i- meterenként 981,42-, 087,73-, 655,64- és 580,99-nél éretett el. A padozottsággal párhuzamosan pedig 526,41- és 556,97-nél. Továbbá összenyomatott 2 db kő vízzel telítve ily nedves állapotban, míg másik 2 db 25-ször ismételt fagyasztásnak tétetett ki, midőn a hőfok legalább is — 7 C fokra sülyedt alá. A fagyasztott kő mindegyike a 25 fagyási minden látható változás nélkül állotta ki és közülök 1 db az utolsó fagyás után felenge¬ dett, de nedves állapotban töretett össze, míg a másik db kiszárítva nyoma¬ tott szét. Vízbe mártva a kő súlyához képest 2,3% vizet vett fel és ilyen nedves álla¬ potban eléretett a törési határ négyzetcentimeterenként 059,98 és 763,05 kilo¬ grammnak megfelelő nyomásnál. 25-szöri fagyasztás után nedvesen 807,09 kilogrammnyi nyomás mellett, 25-szöri fagyasztás után szárítva pedig 732,97 kg-nyi nyomás mellett éretett el a törési határ. » Ezen általában magas törési quotiens, valamint előnyös viselkedése a fa¬ gyasztással szemben mindenesetre kedvező módon szólanak a verpelét- várhegyi kőbánya kőzetének használhatósága mellett. 3) Havranek Antal a Nadapi (Fehér m.) augit-andesitből állított ki 0, 1 8 m 3 és 21,0 x 21,0 x 0, 15 m nagyságú kövezési koczkákat valamint 0,25 x 0,40 x 0, 14 m mértékű járdaköveket. 1000 db I. járdakő a nagyobb fajtából 300 fi t, a kisebb alakúból 230 frt; szegélykő folyómétere 1 frt 80 ; 1000 db ren¬ des koczkakő 280 frt; 1000 fejkő 100 frt; falkő köbméterje 1 frt 80; 1 m3 macadara kavics 2 frt 50 kr. 4) Reichmann Ármin Debreczenben pedig útburkolásra való koczkaköveket kül¬ dött be 0, 18 m 8 és 0,18 X 0,18 x 0,27 m dimenziókkal, valamint egyes kő¬ lapokat 0,34 x 0,34 x 0,05 és 0,50 x 0,50 x 0,05 m méretekkel. Ezen quarztartalmu pyroxen-andesit a tokaji hegyről való. 1000 db. koczkakő ára 280 frt. 5) Báró Perényi Zsigmondné Nagy-Szőllősön (Ugocsa m.) a feketehegyi kőbányᬠból, mely a királyházai vasúti állomással külön vasúti vágánynyal van ellátva nyers pyroxen andesitet állított ki. Ugyanezt a követ 6) Reichmann Ármin (bérlő?) is mutatta be m :'-ként 1 frt 50 krnyi árban. 7) Volka József, körmöczbányai kőfaragó 2 db. 0,10 m 3-as andezit koczkát állít ki, a mely anyagból idomított épületkövet, különböző czélokra szolgáló lapokat és 1 — 3 m hosszú faragott lépcsőket szokott előállítani. -8) Bazaltot csak egy kiállító mutatott be, még pedig Kubinyi Gáspár Rimaszom¬ baton, a vár gedi várhegyi kőbányájából. A salakos, likacsos, közönséges falazásra való bazaltot köbméterenként 1 frt 80 krjával állítja elő. (475) SCHAFAEZIK FF.RF.NCZ : 250 Andesittufa. Andesittufát a következő czégek állítottak ki : 1 ) A Taraczkvölgyi kőipar vállalat Budapesten. Taraczkvölgyi kőbányáiból (Már- maros) pompás lépcsőfokokat állított ki, még pedig : zöld andesittufából 1,10, 1,50, 1,60, 2,05 m hosszú, 0,30 — 0,40 m széles és 0,10 — 0,12 m vastag lép¬ csőket, melyek az éleken némileg polirozva is voltak. Egy 0,45 x 0,40 x 0,05 m félig polírozott kőlap különösen jól juttatta érvényre e kőzet szép zöld szí¬ nét. Világos zöld tufából 2,15 x 0,45 x 0,15 m méretű lépcső és egy 1,75 m hosszú alzatkő volt látható. Ezen almazöld színű tufa hordképessége 1300 kg-nak felel meg cm 2-ként, minélfogva kivált lépcsőkre, erkélylapokra, erkélypillérekre, oszlopokra és tet¬ szetős színénél fogva pedig külső díszítésre is ajánlatos. 2) Herzum János és Fia Persányból világos sárgás szürke andesittufából 0,60 m magas csinosan faragott kis oszlopokat küldöttek be ; továbbá egy 0,55 m magas keresztet is. A bánya legközelebbi vasúti állomás Homoró, 36 km-nyire fekszik; szállítási költség m 3-ként 9 frt. Egy oszlop ára 6 frt, a kereszté pedig 12 frt. 3) Lőwy Dávid és Fia Budapesten tajtköves andesitbrecciát állított ki, melyről privát informátió folytán tudom, hogy Veró'cze község határában a Nagy-Ma- gyarmáli kőbányában fejtetik. Ezen kőzet mint falkő könnyű és jó épületanya¬ got szolgáltat. Be volt küldve több kisebb-nagyobb (0,18 m 3) nyersen faragott, falba való koczka. Faragatlan állapotban 1 köbméter 2 frt 20 kr., Budapesten 2 frt 60 ki-. 4) Stern Alajos a Szt. Máriái (Mátra) Lajosbányából egy sárgás andesit-brecciát állított ki 0,55 x 0,50 x 0,35 in es nyers darabban, a melyet a környéken épületfalkő gyanánt használnak. Homokkövek. 1 ) Havranek Antal alsó triaszlcoru almádi (Veszprém m.) veres színű, finom szemű, jól faragható homokkövet állított ki 0,29 x 0,24 x 0,09 m-es, kivált az egyik élén csinosan faragott darabban. Köbm-je az I. osztályúból méret szerint alakítva 30 frt, a II. osztályú pedig 28 frt. 2) Pécsről Piacsek Károly küldött vörös, sárga és szürke homokköveket, a me¬ lyekből 0,30 x 0,30 x 0,20 jól kifaragott műköveket állított elő. Ezen homok¬ kövek alighanem a Mecsek hegység alsó triász képződményéből a Szt. Jakab- liegyről valók. 3) Kárpáti homokkövet Kobilitz Frigyes, eperjesi kőfaragó állított ki, még pedig egy 1,10 x 0,30 x 0,16 m nagyságú lépcső és egy 0,80 x 0,50 x 0,07 mé¬ retű kőlap alakjában. Lelőhelye közelebbről nincsen megnevezve. Készít síremlékeket kandallókat, erkélylapokat, oszlopokat, lépcsőket folyosó¬ lapokat. Évi termelése 200 m3 finomabb kőfaragómunka. 4) Léderer Márton Élesdről, sárgás és vöröses homokkövet küldött be 0,30 x 0,20 x 0,20 m-es nyers darabokban. 5) Kiváló figyelmet érdemel azonban mint műfaragványokra alkalmas kő a már régi hírnévvel bíró beszterczebányai e ocen homokkő, melyet finomszeműségénél (170) KŐIPARUNK. 251 fogva igen pontosan ki lehet faragni ; azonkívül még az 1885-iki országos kiállításról tudjuk, hogy óriási darabokban fejthető. Hausmann Sándor, budapesti építész mutatta be e követ az új parlamenthez való műfaragványok collectió- jában. Egy baldaeliinum falba nyúló része, egy baldacliinum végződése és egy baldachinum remekül faragott középső része gyönyörködtette a szemlélőt. 6) Ugyancsak eocen korú a közönségesen «váczi kő»- nek mondott homokkő, mely valószínűleg a Yácz mellett Naszáli kőbányákból származik. E kőből a Sóskút- Páty-Kalázi kőbánya vállalat (Bpest VIII. Szüz-utcza 5) 2,35 x 0,35 x 0,20 m és 3,50 x 0,35 x 0,20 m dimenziójú lépcsőfokokat küldött be. 7) Schwarzmann Sebő és Ehleitnf.r György kőfaragómesterek Csobánkán, az ú. n. mrömi » kőbánya finomabb szemű oligoceu homokkövéből három lépcsőfokot 1,92 x 0,40 x 0,16 m dimenziókkal; a durvább quarzconglomerátos homok¬ kőből pedig 2 db. 1 m átmérőjű és 0,46 m vastag malomkövet állítottak ki. Az I. rendű forgó kövek (36” — 48”) ára 150 írttól 384 írtig emelkedik, a padkö- veké 108 — 384 írtig, a Il-od rangú forgó kőé (36 — 38”) 108 frt, a padkőé (36 — 38”) 90 frt. Fuvar Budára vagy Pestre a vasúti állomáshoz minden kis kő után (36 — 38”) 4 frt. A lépcsők méterje 6 frt. 8) Megemlítendő továbbá Kubinyi Gáspár, rimaszombati vállalkozó, felső- és alsó-szkálnoki homokköve, mely valószínűleg a mediterrán emeletből való. 0,23x0,23x0,15 m-es, építkezési munkálatokhoz való koczkává faragva és vaggonba rakva ára köbméterenként 22 frt. 9) Dicsérettel kell végre felsorolnunk Freund A. és fia Első magyar köszörű és fenőkő gyárát Alsó Kabinban (Árva m.). A telep székhelye Kralova. Készít árvái és külföldi anyagokból, főleg homokkövekből köszörűköveket, asztalos fenőköveket és kaszaköveket, azonkívül finom beretvafenőköveket is. A leg¬ nagyobb kiállított homokkő köszörűkövek 1 m átmérőjüek voltak. Aszfalt. Függelékül megemlítem még, hogy úgy a Magyar Aszfalt Részvény- Társa¬ ség Felső-Dernán , mint pedig a tatarosi Kőolaj és Aszfalt Részvénytársaság Nagy- Váradon igen szépen állított ki. Itt láthattuk ezen rendkívül fontos anyagot, mely mint utczaburkolási anyag, mint járdaburkolat, mint pa iló és folyosó-burkolat, mint aszfalt macadam, és azonkívül az építkezésnél a nedvesség elzárására egyformán fontos szerepet játszik. Ki volt állítva a pontusi emeletbe tartozó bitumenes homok mint nyerstermény, láttunk aszfalt-briquetteket, tiszta aszfaltot, goudront, kocsikenőcsöt, aszfaltlakkot és nyersolajokat. Csinos volt a The Neuchatel Asphalte Compagny (Budapest V., Ferencz József-tér 6) kiállítása is, mely a nyers anyagot a val de travers- ból mutatta be, s azonkívül aszfalt-briquetteket, valamint az aszfalt alkalmazását feltüntető mintᬠkat küldött be. Legvégül feljegyzem még, hogy a m. kir. Földtani Intézet magyar- országi mű- és építő-ipari szempontból fontosabb kőzet-koczka-gyűjteményét is ki- állítótta. Ezen gyűjtemény, mely még a nyolczvanas évek elején megszületett, s az 1885-iki országos kiállításon 420 számmal szerepelt, immár 750 darabot foglal (177) IRODALOM. 052 magában. Ezen gyűjtemény czélja köbdecimeteres koczkákban nemcsak a meglévő' kőbányáink anyagát feltüntetni, hanem még olyan helyekét is, hol az illető kőzet fejtésre méltó mennyiségben előfordul, de kőbánya még nincsen. Ezen részben polírozott kőzet soi-ozat állandóan megtekinthető a m. kir. földtani intézet lielyisé- ségében (Nádor-utcza 33. a földmivelésügyi minisztérium palotájában) és tanulságát még emeli egy az első 4-20 darabra vonatkozó részletes katalógus, a melyben egyes rovatokban a kőzet petrografiai és geológiai neve, keménysége, volumsúlya, színe, lelő¬ helye és tulajdonosának neve van felsorolva ; továbbá azon körülmény, hogy léte¬ zik-e kőbánya vagy sem, valamint az ára, fuvardíj, kelendőségének területe, azon ismertebb épületek felsorolása, melyek ezen anyag felhasználásával épültek, végül a rendesen termelt kövek átlagos nagyságát, az évi termelés és a kőzetnek visel¬ kedése megmunkálás közben foglaltatik. Örömmel konstatálhatjuk, hogy e gyűjteményünk az utóbbi években mind sűrűbben magára vonta az építész és vállalkozó körök figyelmét. Dr. Schafarzik Ferencz. IRODALOM. (fi.) Dr. M. Kjspatics : Die Gkmkopha nyesi eine dér Fruska -gór a in Kroatien. (Jalirbueli derk. k. geol. R. A. Wien, Bd. 37. 1887. 35. ff.) A glaukophan, ezen érdekes amfibolszerű, lényegesen nátron alumínium silicatból (Na-O, AI2O3, 4Si0a) álló, sötétkékszínű, erősen pleochroos ásvány, mely eddig főleg Syra és Euböea szigeteiről lett ismeretessé, továbbá a nyugoti alpesekben (Aosta, Locauo), úgyszintén Bern mellett a vándorkövek között és végre a breton i Groix-szigeten is találtatott, újabban hazánkban a Frusca-gorában is fel lett fedezve. Görögországban a glaukophan-kőzetek csillámpalával váltakoz¬ nak s igen valószínű, hogy a frusca gorai kőzetek geológiai előfordulása is hasonló. Legtöbbször a glaukophan-kőzet ugyanis a patakok törmelékében találtatott, úgy a hegység északi, mind pedig déli oldalán, és csak Jazalc felett bukkant szerző a Kozár hegyen szálban lévő kőzetre is, mely körül azonban a kristályos palák annyira elmállottak, hogy a velük való szoros összefüggést inkább csak sejteni, mintsem biztosan látni lehetett. A fruska-gorai glaukophanitok lényeges elegy¬ részei : glaukophan, epidot, rutil, legtöbbjében quarz és gyérebben még gránát is. Mint igen ritka járulékos ásványok előfordulnak : muscovit, augit, amfibol, föld- pát és turmalin ; a chlorit ellenben eredetre nézve mindenkor másodlagos, úgy¬ szintén a biotit, mely glaukophanból származik, és végre egy esetben maga a glaukophan is, augitból keletkezve. 1 . Legszebb előfordulása a glaukophanitnalc azon szikla, mely a Beocsin- Jazaki ösvényen, vagy száz lépésre a vízválasztótól délre található. Ezen kőzet főképen víztiszta quarzból és egészen 2 cm nagyságú glaukophan -kristályok szemcsés elegyéből áll, mely közé gyéren apró gránátok és mint zárványok a glau- kophanban még rutilok is láthatók. 2. Az előbb említett helytől Ií-re találjuk a Dubocsás patakot, a melyben glaukophanitok a törmelék közöt t gyakran fordulnak elő. Az innét származó pél- (178) IRODALOM. 253 dányok palás szövetű amfibolitboz hasonlítanak, a melynek glaukophan szálkái közé Sárgás epidotszemek vannak behintve. Ritkán található benne még egy iker- rovátkos 20° ni kioltással bíró földpát, továbbá rutil és leggyérebben quarz. 3. A Kozár hegytől (Kozarski csőt) nyugotra ellenben a Srnjevacski patakra akadunk, a melyben paláshasadású, fekete színű glankophanit rögöket lelhetünk, a melyek lényegesen glaukophan, epidot és alárendelten plagioklasból állanak. 4. A Ledinczei patakban talált glankophanit rögök mind epidot tartalmúak. E patakban háromféle változat volt képviselve : a ) vékony palás, cliloritos epidot glankophanit, kevés quarzzal és pyrittel, a melyben a clilorit a glaukophan elváltozásából keletkezett ; b ) kevésbbó palás, muscovittartalmú epidot glankophanit, a melyben a sötétkék glaukophan szintén clilorittá változik át. E kőzet vékony csiszolatában az említett elegyrészeken kívül még kevés quarz és magnetit figyeltetett meg ; előfordult továbbá a rutil mint zárvány a glaukophanban, valamint egy példány¬ ban egy benőtt liemimorpli turmalin kristály is ; c) a harmadik módosulat váltakozva glaukophan és epidot csíkokból áll ; főelegyrészei a glaukophan, a clilorit és epidot, melyek még a vékony csiszolatban is kíilön-külön szalagosán vannak elrendezve, továbbá alárendelten egyes quarz, calcium, plagioklas szemek és muscovit lemezek, végre mint zárvány rutil, pyrit és apatit. 5. A Beocsini patak olivin szerpentin törmeléke között található epidot- glaukophanitok pedig ötfélék : a ) tarkafoltos epidot-glaukophanit, a melyben a két főelegyrész a glauko¬ phan és az epidot külön-külön szemcsés halmazokban csoportosult. A glaukophan itt clilorittá változik át. Turmalin és quarzszemek ritkán fordulnak elő; b ) foltos, amíibol tartalmú epidot-glaukophanit. Pyrit, titánvas és quarz mint ritka elegyrészek ; rutil mint zárvány a glaukophanban ; c) epidot-glaukophanit accessoricus gránátszemekkel. Ezen kőzetben a fel¬ említett elegyrészeken kívül még biotit is található a járulékos ásványok során ; d ) augittartalmú epidot-glaukophanit, járulékos gránáttal, a melyben az augit gyakran clilorittá és glaukophánná változik át ; e ) gránátban gazdag epidot-glaukophanit. Glaukophan, epidot és quarz mellett gránát képezi ezen változat főelegyrészét, mely olykor szabályosan kifej¬ lődött kristályokban fordul benne elő és piros színével különösen kedvessé teszi ezen kőzetet. Dr. Schafakzik Ferencz. (7.) Dr. Hekbich Ferencz : Palaont ologiai adatok a romániai Kárpátok ismeret éhez. I. A Dáimbovitia forrásvidékének krétaképzödményei. (Az erdé¬ lyi Muzeum-Egylet kiadványai. Értekezések 1. sz. 1887. 17 kőnyomatú táblával. Kolozsvár). Bucartól északi irányban Erdély határa felé a Dámbovitia völgyében, a Podu Dámbovitinél a juramész tömegei közé és fölé homokos konglomerátok települnek. A Cetate Niamcului romjait hordó magaslaton e konglomerát alá világos sárgás fehér, rétegzett mészképződmények települnek, melyek a juramésztől csak meg¬ lehetős szabályos rétegzettségüknél fogva különböznek. (179) 254 IRODALOM. E helytől északra aValea Muierié-ben ismét a rétegzett mészkő mutatkozik, mely folytatásában világos, sárgás szürke márgába megy át s homokos konglomerát által van fedve. A nevezett márga szerves zárványokban leggazdagabb helyisége a Yalea Mueric és a Dámbovicióra patak egyesülésénél van, hol ez utóbbi több mint 100 lábnyi magas sziklafalak közt kanyarog. A falakat képező kőzet csekély déli haj¬ tással bir és hatalmas pados. Közvetlenül a tithonképződmény mészkövére telepszik. Szerző azon reményének ad kifejezést, hogy részletes tanulmányozás alap¬ ján itten több szintáj lesz kijelölhető, minthogy a márgaképződmény nem egyforma egész vastagságában. Egyelőre ő csak azt konstatálhatta, hogy a legalsó lerakodás vastag rétegű fehér, kovadós, szarukövet és spongitákat tartalmazó márga, melyen világos sárgás szürke, többé vagy kevésbbé tömör, a repedések szerint törékeny váltakozva vastagon és vékonyan rétegzett márga nyugszik s melyet végre sötét¬ szürke, kissé homokos, szintén törékeny márga fed. Ez elszenesedett növényrésze¬ ket is tartalmaz és az idősebb kárpáti homokkőre emlékeztet. Az említett márgaképzodmények valamennyiéből a következő 57 faj van ismertetve és legtöbbje le is rajzolva : Belemnites dilatatus Blainv., B. polygonalis Blainv., Nautilus neocotnimsis d’Orb., X. pseudoelegans d’Orb., Phyüoceras Calyp.su d'Orb., Pk. semistriatum d'Orb., Ph. Gre¬ goriánul)) Herb., Ph. Morelianum d’Orb., Ph. Velledae Mich., Ph. Guettardi Baspall., Ph. Tervem d’Orb., Ph. nodatocostatum Herb., Ph. infundibulum d’Orb., Haploceras Grasanum d’Orb., Pl. Belus d’Orb., H. Parandien d'Orb., IP Beudanti Brong., I], muie- rense Herb., H. cassida Raspail., II. diffidle d’Orb., Pl. Nisus d’Orb., Pl. bicurvatum Mich., Lytoceras quadrisulcatum d’Orb., L. Stefanescuanum Herb., L. recticostatum d’Orb., L. inaequalicostatum d’Orb., L. striatosulcatum d’Orb., L. subjimbriatum d’Orb., L. Honno- ratianum d’Orb., L. strangulatum d'Orb., Perisphinctes petrae regis Herb., Hoplites Castellanensis d’Orb., H. eryptoceras d’Orb., H. Didayanus d'Orb., H. Xeocomiensis d’Orb.. Pl. Emüianm Herb., Acanthoceras angulicostatum d’Orb., A. románam Herb., Olcoste- phanus Jeannotii d'Orb., 0. Asterianus d’Orb., 0. Carteroni d'Orb., Crioceras Ducalia- num d’Orb., C.óbliquatum d’Orb., C. Duvalii Léveillé., C. Emeriei I.éveillé., C. annu- lare d'Orb., C.pulchen'inum d'Orb., C. ViUiersianum d’Orb., Scaph ites Meriani Pict. & Camp., Scaph ites aequalis Sow., S. apertus Herb., S.difficüis Herb., Hamittes attenuatus Sow., Baculites neocomiensis d’Orb., Turrilites Bobertianus d'Orb., T. elegáns d’Orb., Leptoq)hragma sp. indet. Az uj fajok kivételével a többinél fel van említve előfordulásuk Franczia- országban és Helvétiában. A felsorolt fajok összehasonlításából kitűnik, hogy nagyobb részük azonos a nevezett országok neocomjában előfordulóival, de hogy egyesek még a gaultra, de sőt még magasabb emeletekre is emlékeztetnek, mi tekintettel arra, hogy ezen krétakorú lerakodásban a fajoknak ily keveréke aligha jött létre, valószínűbbé teszi a szerző azon feltevését, hogy ezen eredmény a gyűj¬ tés azon módjától származik, mely nem volt tekintettel a lerakodások egymás¬ utánjára. Fkanzenau Ágoston. IRODALOM. 255 (8.) Dr. Ivoch Antal : Új adatok a kolozsv ár vidéki diluvialis fauna isme¬ retéhez. (Orvos-természettudományi Értesítő. 1888. Terra. tud. sz. Kolozs¬ vár, p. 13 ; 1 táblával). A kolozsvári külső Középutcza egyik mellékutczájában, melynek neve Köves- padutcza, valamint annak végén, nemkülönben Szamosfalva előtt fejtik nagy kavicsbányákban a Szamos völgyét szegélyező párkánysikokat képező diluvialis kavicsot, melyet 1 — 2 m-nyi vastag homokos, kavicsos agyag, úgynevezett párkány - vályog fed. Főként e képződmények azok, melyekből az eddig ismert kolozsvárkörnyéki negyedkori emlősök maradványai kerültek ki, úgymint Rhinoceros tichorrhinus zápfogai, Bős primigenius egy zápfoga, Elephas primigenius zápfog töredéke, vala¬ mint más csontmaradványai, azonkívül Félix frumentuni H. striata, H. hortensis var., H. pulchella, 1 1. hispida, Papa muscomm, Planorbis sp., Bulim us tridens, Buccinea oblonga héjai. Az 1886 és 1887 években sikerült szerzőnek ezekhez még a külső közép- utczai városi kavicsbányából az Arctomys Bobac Schkeb. és a Kövespad-utczai kavicsbányából a Foetorius lutreola Iveys. et Blas. csontmaradványait találni. Az elsőnek csontjait a bánya kavicsát fedő 1 — IVa m vastag finom kavicsos, porondos, barnás-sárga agyag vagyis a párkányvályogban 1 m-nyire a felülettől beágyazva találta egy kis helyen együttesen. Az előtalált csontvázrészek voltak : az állat koponyája az alsó állkapocs egyik felével, a gerinczoszlop kis része 5 hátcsigolyával, a medenczeövből egy ülőcsont töredék, végre nehány lábszárcsont és töredékei. Ezen csontok némelyeire a porondos agyag utólagosan, beszűrődött és lerakodott szénsavas mész által oda van ragasztva. A lábszárcsontból vett darabkák hígított sósavban erős pezsgés közt oldódtak, kevés csontenyv hátrahagyásával. Ez utóbbi a csont izzitásánál elébb feketére égett, aztán kozmás szaggal teljesen elégett, visszahagyva a fehér csont- meszet. Ebből kitetszik, hogy a csontok calcinatiója (szénsavas mészszé átalakulása) nagymérvű ugyan, de a kövesülési folyamat még sem haladt annyira, hogy a szer¬ ves alkatrész (csontenyv) is mind eltávolodott volna belőlük. Ezen a marmotánál nagyobb elterjedéssel biró állat mainap Galicziától, déli Lengyelországtól és Bukovinától keletnek déli Oroszországban déli Szibériáig min¬ denütt fátlan síkságokon vagy alacsony dombos vidékeken lakik, hol a szilárd talajban mély csöveket sok kitáguló üreggel és kamrával ás magának, melyekben az állatok családonként nagy számmal együtt élnek, gyökerekkel, füvekkel és gyommal táplálkozva és a telet átaludva. Hazánkban úgy látszik ez idő szerint sehol sem fordul már elő. Azon tény azonban, hogy kövült állapotban előfordul, azt bizonyítja, hogy a jelenkort meg¬ előzőleg ez állat elterjedése déli határa Erdélybe is belenyúlt, miből igen valószinííen következtethető, hogy Magyarország egyéb területein sem hiányzott, csakhogy még nem sikerült a diluviális vagy ó-alluviális üledékeiben fellelni. Az irodalmi adatokból megvilágíttatik még azon tény is, hogy a Bobac elter¬ jedésének határa a negyedkorban nem csak nálunk, de egész Közép-Európában is jóval messzebb délnek és nyugatnak nyúlt. A mi a diluvialis Arctomys primigenia KAUP-ot illeti, úgy szerző azon néze- (181) IRODALOM. 256 tének ad kifejezést, hogy ez valószínűleg szintén csak az Arctomys Bobae, mint¬ hogy az arról közlött rajz alakra és nagyságra egészen hasonló a kolozsvárihoz. A Foetorius lutreola Keys. et Blas. (Mnstela lutreola L. vidra- menyét Petényi szerint) csontjai az előbb említett párkánysíknak a város felé beljebb fekvő részén, szintén a kavicsot fedő 2 m vastag, barnás sárga, kavicsos porondos agyag¬ ban, a kavics határán egy csomóban voltak, úgy hogy feltehető, hogy az elhalt állat egészben került a diluvialis iszap közzé. A teljesen ép koponyán kívül sok egyéb része a csontváznak került meg, de még sem minden. Minthogy az alsó állkapocs ízülete a járomcsont hátsó végében levő izgödörből nem szabadítható ki, azonfelül a varrányok a koponyán teljesen hiányzanak, kinőtt öreg állaté voltak a csontok, melyeknek maguktartása a sósavval és izzitással szemben egészen egyező az elsőben említett emlőséhez. Ez állat hazája Finnland, Lengyelország, Litvánia, Oroszország a Keleti tengertől az Uraiig, a Dwinától a Fekete tengerig és Bessarábia is. Nyugotra ugy- látszik Holsteinban és a Harzhegységben honos. Hazánkban a Poprád, Vág, Garam és a Maros mellett fordulna elő. Tápláléka kiválóan a rák, de eszik békát, halat, puhatestüt, vizirovart, mada¬ rat, sőt vizi patkányt is. Folyók és tavak partjain szeret önmagának vájt odúkban tartózkodni. Legvégül szerző abbeli kételyét adja elő, hogy habár a párkányvályog és az alatta fekvő kavics kétségén kívül negyedkorú : nem lehetetlen, hogy a két benne talált állat életmódjánál fogva került a mélybe és csak az ó-alluvialis korszak alakjait képezik. Franzenau Ágoston. (!).) I)r. Koch Antal : Negyedik pótlék Erdély dsemló'sei és az ősember i esz¬ közök leleteinek kimutatásához. (Orvos-term. tud. Értesítő. 1888. Term. tud. sz. Kolozsvár, p. 274.) A harmadik pótlék közzététele óta : nyert adatok összeállítását foglalja ma¬ gában e rövid közlemény, melyből a következőket véljük felemlíthetőnek : Flephas primigenius zápfop töredékeit a maros-tordamegyei Vajá-ról és Hodos-ról és a n.-küküllőmegyei Kőhalom vidékéről. Ugyanez állat lábszárcsont¬ ját a Nyárád folyó mellékéről. Az udvarhelymegyei Vargyas vizéből a Cervus elaphus fossilis agancstövét a homlokcsont töredékével. A kolozsmegyei Szucság és Andrásháza közti forráskút melletti árok ó-allu- viális törmelékdús sárga agyagából a Capra ovis L. alsó állkapocstöredékét. A káromszékmegyei Köpecz pannoniai emeletü lignitjéből a) a Cervus cap- reolus L. fossilis alsó állkapcsának töredékét b) nagy szemfogtöredékeket, melyek valami nagy ragadozó, valószínűleg macskafélétől származnak. A kis-küküllőmegyei Harangláb helység környékéről a Rhinoceros tichoihi- nus felső állkapocsbeli zápfogát. A kolozsvári Kövespad-utczai kavicsbánya diluvialis sárga porondos pár¬ kányvályogából, a felülettől körülbelül 1 méternyi mélységből az Arctomys Bobae Schkeb. fajnak felső és alsó állkapocstöredékeit egyes fogakkal. Franzenau Ágoston. V. ö. Földtani Közlöny. XVII. kötet. Budapest. 1887. p. 208. (1S2) IRODALOM. 257 ( 1 0.) Dr. Gorjanovic-Kramberger : Palaeoichtyologische Beitrage. (Glasnik hrvatskago naravoslovnoga druztva. Godina 1. Zagreb, 1886, p. 123.) Szerző ezen közleménye kivonatát képezi egy 1884-ben, liorvát nyelven a a délszláv akadémia «Rad» kiadványa 72-ik kötetében megjelent értekezésének. A magyar korona országainak két helyiségéről, úgymint a Királyhágón túli Szakadat-ról és a horvátországi Podsused ről vannak halmaradványok leírva. Az elsőről két uj faj, a Morrkua extensa és a Clupea (Meletta) intermedia közelebb¬ ről jellemeztetik ; az utóbbiról csak a fajok nevei soroltattak fel. Ezek volnának : Acanus Croaticus Ivramb., Auxis minői ' Kbamb., Calliony- mus macrocephalus Kramb., Brosmius elongatus Kramb. és Morrkua minima Kramb. Az Acanus Croaticus és Morrkua minima a tudományra újak. Franzenau Ágoston. (l 1.) Dr. Dreger Julius : Die tertidren Brachiopoden des Wiener Bechens, (Beitrage zűr Palaon. Oesterr.-Ung. und des Orients. Bánd VII. Wien. 1889. p. 179, mit drei Tafeln.) A brachiopodáknak az osztrák-magyar monarchia tertiaer-rétegekben való ritkább előfordulása hozzájárulhatott, hogy ezen maradványok nem méltattak ez ideig eléggé. Szerző ez irányú palaeontologiai ismereteinket lényegesen bővítette fennemlített munkája által, kinek Suess tanár e tárgyú régibb feljegyzései rendel¬ kezésére állottak, melyek közül egynéhány változatlanul vétetett át. A fajok elterjedését feltüntető táblázatból kivehető, hogy hazánkból követ¬ kezők ismeretesek és pedig : Lingula Suessi Dreger Lorettom-ról, Argiope decollata Gmel. Kis Márton¬ ról, Fraknó-Váraljá-ról és Lapugy-ról, Cistella Neapolitana Scacc. Lapugy-ról és Kostej-ről, C. squamata Eichw. Lapugy-ról, C. interponens Dreger Fraknó-Váraljá- ról és Lapugy-ról, Terebratula Styriaca Dreger Höflány-ról Sopronmegyében, T. macrescens Dreger Kis-Marton-ról, Megerlea öblít a Michelotti a lajtahegységi Winden (Sásony)-ról és Platidia animoides Scacchi Kis-Marton-ról. A Lingula Suessi Dreger kivételével, mely a lajtamészből származik, a többi mind homokos és márgás lerakodásokból került ki. Három alak, úgymint az Argiope decollata, Cistella Neapolitana és a Plati¬ dia animoides még a mai tengerek iakói közt vannak. Az egyes fajok leírását illetőleg az eredeti közleményre kell utalnunk. Franzenau Ágoston. (12.) Kittl Ernst: Resté von Listriodon aus dem Miocan Niederösterreichs. (Beitrage zűr Palaon. Oesterr.-Ungarns und des Orients. Bánd VII. Wien, 1889. p. 233 mit zwei Doppeltafeln.) Kitünően conzervált állkapcsok szerzőt azon kedvező helyzetbe juttatták, hogy a Listriodon- nem fogazatát teljes képben előállítani volt képes, miből viszont azon már Bayle és Kowalewsky által hangoztatott eredményre jutott, hogy ro¬ konsági tekintetben e nem a disznófélékhez áll legközelebb. A nem eredetileg a Lophiodon-hoz, később az utolsó molárok egybevágó- Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (183) {7 258 IRODALOM. sága folytán, a Hyotherium-lioz állíttatott, nemkülönben kísérletek tétettek a Listriodon maradványokat a Tapm félékkel egyesíteni. Hazánkból a Suess által említett zsilvölgyi Krivadia és Gyalu Mendru-i* és a pécsi lajtamészből származó darabokon kívül** még a lorettomi*** és Soóskut- ról egy alsó állkapocsbeli utolsó zápfog kerülnek megbeszélés alá. Franzenau Ágoston. (13.) Dr. Koch Antal: A Komái dűuviális kavicsában legújabban talált ősemló’s maradványok. (Orvos-term. tud. Értesítő. 1889. Terra. tud. sz. Kolozsvár, p. 281.) A Komái szőlőin át vezető út mellett, az unitárius collegium kertjében nyi¬ tott kavicsbányából beküldetett szerzőnek az Elepbas primigenius zápfogtöredéke, mire ő és Primics György a helyet megszemlélve, több a mammuthnak könnyen felismerhető széttöredezett végtag-csontjain kívül még a lóláb középcsontját és alsó fél állkapcsát, mely ugyan porhanyós voltánál fogva szétesett, gyfíjthette. Utóbbi vagy 1 méternyire feküdt a kavics felső határától, mely fölött még 7s m vastag televényos föld terült el. Körülbelül ily mélységben fordúlhattak elő a többi csontok is, miből kétségtelenné válik, hogy ezen csontok mind egyszerre kerültek diluviális kavicságyukba. Pár napra reá a vasúti közraktárak felett fekvő Kőváry telepen történt ásás¬ nál, mintegy 3 m mélységből, kavicsból, szintén kikerültek csontrészek, melyeket szerző az Elephas primigenius- hoz tartozó egy csigolyatestének és a medencze- csont egy töredékének ismert fel. Előfordult azonkívül egy hengeres végtagcsont is, mely a Bős taurus és B. bubalus lábszárcsontjaihoz hasonlít ugyan, de azoké- nál tetemesen erősebb, miből a Bős priscus vagy primigenius valamelyikére lehet következtetni. Ezen leletek által egyszersmind azon kavicsúledékek diluviális kora is el¬ döntetett, melyben előfordultak és melyek a Nádas-völgy talpához már igen közel fekszenek. Franzenau Ágoston. (14.) Dr. D. Gor.janovic-Kramberger : Ucber cinen tertiárcn Rudisten aus Podsused bei Agram. (Glasnik krvatskoga uaravoslovnoga druztva. Godina IV. Broj. 1 — 5. Zagreb. 1889. p. 48, mit einer Tafel.) (15.) Dr. D. Gorjarovic-Kramberger : Berichtigung zu «Uebcr cinen tertiárcn Rudisten aus Podsused bei Agram. » (Glasnik, 1. c. p. 230.) Első értekezésében szerző Ceratoconeha costata név alatt a podusedi, Zág¬ ráb környéki lajtamészből egy kövületet ír le, mely a külsőleg látható sajátságok alapján a rudisták családjához tartozónak látszik lenni, a nélkül azonban, hogy a kréta-kor eme alakjaihoz volna sorozható. Utóbbiban - miután a szükséges irodalom birtokába jutott — a kérdéses kövületeket a Creusia- nem alakjaihoz tartozónak mondja és Creusia costata név¬ vel jelöli. Franzenau Ágoston. : Jahrbucli dér k. k. geol. Reichsanstalt. 1870. p. 28. Verliandlungen dér k. k. geol. Reichsanstalt. 1859. p. 51. *** Földtani Közlöny. XX. kötet. Budapest. 1890. p. 53. (184) IRODALOM. 259 (16.) Dr. Primics György: A kőkori emberre vonatkozó új adatok Kolozsvár környékéről. (Orvos-term. tud. Értesítő. 1889. Term. tud. sz. Kolozs¬ vár, p. 169.) A királyhágóntúli részben az ember ősi állapotára valló különböző marad¬ ványok, mint a kőből készült eszközök vagy igen durva anyagú, puszta kézzel készült cserepek általában nem tartoznak a ritkaságok közé, sőt viszonyítva eze¬ ket más országok ilynemű leleteihez, gyakoriaknak mondhatók, úgy, hogy méltán feltehetjük, miszerint e földet az Ősi időben sűrűn lakta az ember. A leletek azon¬ ban többnyire oly viszonyok közt fordultak elő, hogy geológiai koruk meghatáro¬ zása egészen lehetetlen volt. Szerző egy pontot fedezett fel, mely a diluvialis kort nagyobb biztossággal eldönthetné. A kolozsvári Fellegváron ugyanis, melynek tetejét diluviumbeli kavicsréteg képezi, ebben egy kulturréteg van települve. Ujabbi földmunkálatok ezeket igen jól feltárták. A fedőkavicsban homályosan ész¬ lelhető rétegzési irányoknál fogva, valószínűnek tartja szerző, hogy az a kultur- réteggel együtt eredeti háborítatlan állapotban van, de hozzáteszi, hogy e nagy horderejű kérdést ezutáni észleletek s főleg ásatások vannak hivatva végleg eldön¬ teni és megállapítani, hogy váljon tartózkodott-e azon időben az ember Kolozsvár környékén, mikor a ((Fellegvár tetejét borító kavics-telep lerakodása folyamatban volt, azaz mikor a Szamos és a Nádas mély völgyei még nem léteztek s a Szamos hullámai oly magas színben görgették a kavicsokat, mint a Fellegvár teteje. A Fel¬ legvár és a Szamos mostani medrének niveau különbségénél a víz elhordó hatásᬠból azután valószínűséggel ki lehetne számítani, hogy hány százezer év óta tartóz¬ kodik már az omber Kolozsvár területén.!) Franzenau Ágoston. (17.) Dr. Koch Antal: Uj palaeontologiai adatok Erdély ifjabb harmadkon képződményeiből. (Orvos-term. tud. Értesítő. 1889. Term, tud. sz. Kolozs¬ vár, p. 140.) Az értekezés három részre oszlik, elsőben a felső mediterrán rétegek kövü¬ letei, a másodikban a lajtamészkövületek Nagy-Enyed vidékének egyéb helyiségei¬ ről, a harmadikban szintén lajtamészkövületek Szelistye falu határából vannak leírva. A mi a Felső Orbó környéki felső mediterrán rétegeket illeti, úgy ezek a a Pereu Zsijilor a la Hancu, a Peren Pietri és a Pereu Bobi árkokból ismeretesek. A Pereu Zsijilor a la Hancu és a Pereu Pietri árkokat szerző maga nem ismervén, Herepey Károly leírását közli, mely szerint a felső-orbói patak (Valje Girbovi) baloldalán a Pereu Pietri és Pereu Bobi-ban felülről lefelé következő kép¬ ződmények fordulnak elő : a ) Mintegy 5—8 dm vastag mészmárga Terebratula grandis és Isocardia cor- ral, b) 4 5 m vastag tömör, alsó részében kavicsokkal bővelkedő durva mészkő, mely szerves zárványokban szegény, miután csak ritkán található egy egy Clypeas- ter vagy Pecten benne, c ) homokos, laza összefüggést! sárgás mészkő, mely az ecliinidek és acepliala puhatestűek gazdag tárháza, és (185) 17* 260 IRODALOM. d) kékes szürke 4 — 5 m vastag nagyobb kavicsokat hordó keményebb össze¬ tartáséi durvamészkő, ugyanoly szerves zárványokkal mint az előbbi. A felső-orbói patak jobb oldalán felülről lefelé homokos márga, laza ho¬ mokkő és egy 4 — 5 dm vastag, kavicsos mészkőréteg van kifejlődve. A Yalje Girbovi-tól jobb oldalra terjedő Peren Zsijilor a la Hancu nevű árokban talált fajok a következők : Conus (Litho) Neumayri Hoern. & Auing., C. (Lepto) Dujardini Desh., C. (Lepto ) antediluvianus Brug., C. sp. indet., Ancillaria obsoleta Brocc., A. glan- diformis Lamk., Ringicula buccinea Desh., Voluta rarispina Lamk., Mitra ( Nebu- laria) scrobiculata Brocc. var., M. ( Costellaria ) intermittens Hoern. & Auing., M. Bellardii Hoern. & Auing., M. ( Callithea ) cupressina Brocc., M. goniophora Bell. , M. (Nebularia) striatula Brocc., Columbella (Mitrella) subulata Brocc., C. (Mitrella) fallax Hoern. & Auing., C. curta Duj., G. (Anachis) cfr. Movavica Hoern. & Auing., Terebra ( Acus )fuscata Brocc., T. ( Acus ) pertusa Bast., T. ( Acus ) acuminata Bors., Buccinum (Nassa) restitutianum Font., B.(Zeuxis) badense Partsch., B. (Caesia) limatum Chemn., B. ( Caesia ) subprismaticum Hoern. & Aijing., Cassis saburon Lamk., Chenopus pes pelecani Phil., Kandia marginata Mart., Murex spinicosta Bronn., M. Aquitanicus Grat., M. (Trophon) geniosto- mus Partsch., Pollia exsculpta Duj., Fusus cfr. virgineus Grat., F. corneus Lin., F. bilineatus Partsch, Cancellaria Bellardii Mich., 6'. lyrata Brocc., C. spinifera Grat., C. cfr. calcarata Brocc., var., Pleurotoma obtusangula Brocc., P. Sandleri Partsch., P. asperula Lamk., P. cataphracta Brocc., P. trifasciata Hoern., P. cfr. recticosta Bell., P. plicateüa Jan., P. subterebralis Bell., P. obeliscus Desm., P. cfr. turricula Brocc., P. monilis Brocc., P. dimidiata Brocc., Cerithium crena- tum Brocc. var., C. cfr. Michelotti M. Hoern., Turritélla Riepeli Partsch, T. bicarinata Eichw., T. subangulata Brocc., T. turris Bast., T. cfr. vermicularis Brocc., Trochus sp. indet., Solarium carocollatum Lamk., Naticia kelicina Brocc., Dentalium Badense Partsch, Arca diluvii Lamk., Pecten elegáns Andrz. E helyiség puhányfajai csaknem megvannak mind Felső-Lapugyon és a Kostej és Nemesesty községek közti árkokban, míg Bujturral a közös fajok száma aránylag kevés. A Peren Pietri nevű árok kövületei köbéi állapotban vannak meg, világos, hogy ezek már a lajtamészben magában fordulnak elő. Meghatározás alá a következő formák kerültek : Lamna elegáns Ag., Conus (Leptoconus) Puschi Mart. (?), C. ( Dendroco - nus ) cfr. Steindachneri Hoern. & Auing., C. ( Dendroconus) sp. indet., C. ( Chely - conus) cfr. Enzesfeldensis Hoern. & Auing., C. sp. indet., Cypraea amygdalum Brocc., Voluta 'parispina Lamk., V. taurinia Bon., Buccinum ( Eburna) Bruga- dinum Grat., Cassis ( Cassidea ) Haueri Hoern. & Auing., Cassidaria ( Galeodea) echinophora L., C. ( Galeodea ) cingulifera Hoern. & Auing., Strombus Bandii Brngt. (?), Chenopus pes pelecani Phil. (?), Triton (Sassia) Appenninicum Sassi, Ranella ( Assia) marginata Mart. sp., R. ( Apollón) gigantea Lmk., Cancellaria canaliculata M. Hoern. (?), C. ampullacea Brocc., Pyrula geometra Bors., Pleuro¬ toma submarginata Bon. a ff., Turritélla cfr. Riepeli Partsch., T. sp. indet., Xenophora cumulans Brongnt., Turbo cfr. Serr., Teredo norvegia Spengl., Pano- paea cfr. Menardi Desh., Pholadomia alpina Math., Isocardia cor Linné., Cár- (186) IRODALOM. 261 dium cfr. pectinatum Lin., Hemicardium sp. indet, Pectunculus pilosus Linné, Arca diluvii Lamk., Pecten cristatus Bronn, P. (Vola) Felderi Fuchs & Iyarrer., Ostrea digitalina Dub., Anomya costata Eichw., egy tengeri ráknak mellpaizs töre¬ déke, Psamviechinus monilis Desm., Toxobrissus cfr. crescenticus Wright., Perias- tér ( v. Lintliia) Kochi Herepey, Hemipatagus sp. indet., Acantliocyathus transyl- vanicus Rss., Isis melitensis Goldf. és még két határozatlan alak. A Pereu Bodi nevű árok, melyet szerző az « Erdély felső-tertiaer üledékei echinidjei# (Orvos-term. tud. Értesítő. 18S7. Term. tud. sz. Kolozsvár p. 131.) czímű értekezésében* közelebbről ismertetett, ez ideig a következő alakokat szol¬ gáltatta : Fusus Burgidalensis Bast., Murex intercisus Mich., M. striaeformis Mich., Nerita expansa Ess., Cassis saburon Lám., Fusus sp. indet., Cardium discrepans Bast., Pectunculus pilosus Linné, Isocardia cor Linné, Pecten latissimus Brocc., P. Besseri Andrz., P. Malvinae Dub., P. cristatus Bronn, P. (Vola) Felderi Fuchs & Karreb, Ostrea cochlear Poli, O. cfr. crassicostata Sow., Terebratula grandis Blumb., Membranipora angulosa Ess., M. chathrata Ess., M. sp., Stomatopora sp., Cellepora tenella Eömer, Lunulites sp., Psammechinus Duciéi Wright, Scutella Vindobonensis Laube, Clypeaster crassicostatus Ag., C. acuminatus Desh., C. pyra- midalis Mich., G. cfr. gibbosus Eisso sp., C. cfr. folium Ag., C. Herepeyi Koch, Fchinanthus scutella Goidf. sp. (?), Echinolampas Laurillardi Ag., Gonoclypus plagiosomus Ag., Schizaster cfr. Karreri Laube, Spatangus austriacus Laube, Ser- pula cfr. Humulus Münst, Heterostegina costata D’Orb., Lithothamnium ramo- sissimus Ess. sp. Az itt közlött jegyzékek alapján szerző a Pereu Zsijilor a la Hancu árok képződményeit mély tengerinek, a Pereu Pietri árokét a tengerpart és az öböl mélyebb része közöttinek, a Pereu Bodi képződményeit pedig egészen parti lera¬ kodásnak tekinti. Nagy-Enyed vidékének egyéb helyiségeiről ösrnert lajtamészbeli kövületek¬ ként felsorolja szerző a következőket : a) Csáklya határából : Conus sp. Dujardini Desh. (?), C. sp. indet., Voluta rarispina Lám., Pyrula condita Brongt., P. clava Bast. (?), Cassidaria sp. indet., Buccinum ( Eburna ) Brugidanum Grat., Trochus cfr. patulus Brocc., Venus sp. indet., Pectunculus pilosus L., Pecten Besseri Andrz., Ostrea cfr. lamellosa Brocc. (?), O. cochlear Poli, Lithothamnium ramosissimum Ess. sp. b) Vládháza (Cacova) határából : Gastrochaena cfr. intermedia M. Hoern., Clavagella bacillaris Desh., Venus cfr. Haidingeri M. Hoern., Corbula sp. carinata Düj. (?), Pecten Malrinae Dub., P. cristatus Bronn, Cardium sp. indet. Ostrea cfr. lamellosa Brocc., Clypeaster pyramidalis Michelin, Echinolampas Laurillardi Ag. * V. ö. Földtani Közlöny XIX. kötet. Budapest. 1889. 176. i. (187) 262 IRODALOM. c) Oláh-Lapád vidékéről : Isocardi cor L., Pecten cfr. septemradiatus Mull., Ostrea cochlear Poli, Terebratula cfr. grandit Blum. A Szelistye falu határában előforduló kövületek ismertetése alkalmából em- líttetik, hogy ezeket Dr. Primics György a boiczai medencze keleti szélén a Drajka hegy éjszaki oldalán a Nagy-Csetrás alá vezető szekérút táján fedezte fel, a hol a mészkövek egyes rögei az andesittufa és a nyiroktakaróból Idáiknak. A világos sárgás, kissé homokos, csillámos, foraminiferadús mészkőből kö¬ vetkező fajokat lehetett meghatározni : Latrina elegáns ka., Serpula sp., Conus (Lithoconus) Karreri Hoern. & Auing., C. sp. aff. Cheliconus Lapugyensis Hoern. & Auing., Ancillaria obsoleta Brocc., Cerithium Bronni Partsch, Turritella bicarinata Eichw., T. Archimedis Brongent., T. Riepeli Partsch, Trochus patulus Brocc., Natica helicina Brocc., N. sp. indet., Pectunculus pilosus L., Cardium edule L,, Venus cfr. Dujardini M. Hoern., Teliina planata L., Panopaea sp. indet., Cardium cfr. pectinaturn L., Dosinia lincta Pult aff., Diplodonta sp. indet., Cytherea sp. indet., Pecten Besseri Andrz., Ostrea cfr. digitalina Dub., Venus marginata M. Hoern., Lucina den- tata Bast. (?), Modiola Hörnesi Ess., Pecten duodecimlamellatus Bronn, Spa- tangus austriacus Laube, Schizaster sp. indet., Parit es sp., Alveolina meló D’Orb., Lithothamnium ramosissimum (Gömb.) Ess. sp. Franzenau Ágoston. (18.) Petrik Lajos: A perlitnek alkalmazása a palaczküveg gyártásban. (Tech¬ nológiai Lapok. 1, p. 09. Budapest, 1889.) Az üveggyártás legdrágább nyers anyagát : a szódát és hamuzsírt már régen törekedtek olcsóbb nyers anyagokkal pótolni, mi különösen a palaczkgyártásra nézve nagy fontosságú volna.. A pótlásra konyhasót, glaubersót és alkali tartalmú silicatokat, u. m. gránitot, bazaltot és trachytot ajánlottak. A konyhasó alkalma¬ zása még nem vált be; a glaubersót 1820 óta használják szóda helyett finomabb üvegnemtíek gyártásánál is. Az alkali tartalmú kőzeteket vastartalmúk miatt csak palaczkgyártásra használják, de rendszerint csak mint adalékot. Az utolsó évtize¬ dekben azonban Siemens természetes silicatokból mészkő hozzáadásával jó palaczk- üveget állított elő. Hogy a természetes silicatokkal tett kísérletek régebben nem sikerültek, annak oka részint az, hogy ezen kőzetek lelőhely szerint változnak, továbbá az empiristák nem ismervén az üveg összetételét, állandó összetételű üveget nem készíthettek. A természetes silicatok alkalmazásánál ezeknek nagy timföld tartal¬ mát nagy akadálynak tartották, mivel a timföld az üveget nehezen olvadóvá teszi és az üveg jegeczedését (rühességét) idézi elő. De az újabb kutatások bebizonyították, hogy a kellő összetételű üveg nagyobb mennyiségű timföldet is tartalmazhat anélkül, hogy az üveg jegeczesednék. A gyakorlat is kimutatta, hogy a jó palaczk- üvegben a timföld 10%-ot is tehet, de akkor a keverékhez aránylag több meszet kell venni. A természetes silicatokat a timföldtartalom tehát nem teszi alkalmatlanná a palaczküveggyártásra, csakhogy ezek némelyikéből, pl. trachyt- vagy bazaltból előállított üveg a vastar tál ómnál fogva igen sötét. Azonban hazánk az üveggyár - (188) IRODALOM. 26 3 tásra igen alkalmas nyersanyaggal : a rhyolittal és perlittel bővelkedik. Az igen tiszta rkyolit a porczellán- és kőedénygyártásban, a kevésbbó tiszta az üveggyártás¬ ban alkalmazható. Szerző a perlittel, mint az üveggyártásra legalkalmasabb anyaggal kísérlete¬ zett és pedig a hollóházai (Abaujmegye) perlitből háromféle keverék szerint állí¬ tott elő üveget, u. m. : 1. 70 s. r. perlit; 2 s. r. vasércz vagy tisztátalan barnakő ; 41 s. r. mészkő ; 7Vg s. r. homokkő. Ezen arányok szerint nyert üveg tisztán olvad. 2. E kísérlethez a Hollóházával szomszédos radványi határban lévő ceri thium meszet alkalmazta következő arányok szerint: a) 70 s. r. perlit; 44 s. r. cerithium mészkő ; 7 s. r. homok, b) 70 s. r. perlit ; 44 s. r. cerithium mészkő ; 5 s. r. homok ; 2 s. r. barnakő, vagy vasércz. Ezen üvegpróbák is tisztán olvadtak. 3. Hogy a szerző az üvegkeverékben a homok hozzáadását is kikerülje, csak perlit és mészkő keverékéből állított elő üveget. Ezen üvegben a timföld valamivel több mint az előbbiekben, de minthogy ezen üveg is tisztán olvadt, valószínű, hogy a gyakorlatban szintén beválik. Mindezen üvegpróbák csekély vastartalmúk miatt világos színűek ; 2 — 3 cm vastag darabok meg teljesen átlátszók. A perlittel szépen sikerült kísérletek alapján ezt és a rhyolitot az üveggyár¬ tásra jól használhatjuk, mi annál fontosabb ránk nézve, mert rhyolit felső vidé¬ künkön sok helyen található. (A nyers anyagra és a belőle gyártott üvegre vonatkozó elemzéseket illető¬ leg az eredeti dolgozatra utalunk.) Loczka József. (19.) Petrik Lajos : A Seger-porczellán összetétele. (Művészi Ipar. III. évf. 112. 1. Budapest, 1888. — Centralbl. f. Glas-Industrie u. Keramik. III. Jlirg. 1888. 105.) Bár az európai porczellángyártás igen nagy haladást mutat, azért e téren még mindig a chinaiak mögött állottunk, a mennyiben egyebek közt a színes por- czellánok és a tűzálló festékekkel díszített porczellán újabb időig még ismeretlen volt. Egyes gyárak foglalkoztak ugyan tűzálló festékekkel, de a nélkül, hogy kiváló eredményt tudtak volna mutatni. A sikertelenség oka az, hogy a közönséges európai porczellánt sokkal maga¬ sabb hőfoknál égetik, mint a chinaiak ; ezen nagy hőnél a festőfémélegek nagy része vagy elillan, vagy a redukáló égési termények hatása által színét változtatja. Minthogy pedig a porczellánt a magas hőmérséklet elérése czéljából rendesen redukáló lánggal égetjük, a festő fémélegeknek legnagyobb része tűzálló festéknek nem alkalmazható. Régen törekedtek már a földpátos vagy kemény porczellánt tömegében szí¬ nezni és tűzálló festékekkel díszíteni, s újabban is több gyár foglalkozott több¬ kevesebb sikerrel ezen kérdéssel, de a legszebb sikert Seger érte el. A Seger porczellánt körülbelül 300° -al alacsonyabb hőmérséknél égetik, mint a közönséges porczellánt, s minthogy ezen alacsonyabb hőfokot oxydáló lánggal is elérhetni, a tűzálló festékek számát Seger szaporíthatta. (189) IRODALOM. 264 Seger az általa előállított porczellánon festékül rézéleget, uranéleget és pin- ket is alkalmaz, azon kívül még a chinai rézvöröst is előállította. A Seger porczellán a berlini gyár titkát képezvén, szerző e porczellán össze¬ tételét elemzés által kipuhatolta. Az elemzésből kitűnt, hogy a Seger-féle porczel¬ lán valódi fóldpát porczellán, mely a szokottnál kevesebb timföldet tartalmaz, miért is igen alacsony hőfoknál kiég és vagy kovasav tartalmánál fogva igen áttetsző, mely tulajdonságánál fogva finom áru előállítására is alkalmas. A Seger- féle porczellán a chinaitól abban különbözik, hogy ez utóbbi rendesen meszes por¬ czellán. Szerző a Seger porczellánt az elemzés alapján kisérlé meg előállítani, zett- litzi kaolint, földpátot és quarzot használván nyers anyagúi. Több próba után, melynél a keverék soványnak mutatkozott, szerző követ¬ kezőleg járt el : 75 s. r. földpátot 25 s. r. hamuzsírral olvasztott össze és ezen olvasztott tömeget használta a következő keverékhez : 38 5 s. r. zettlitzi kaolin ; 14,8 s. r. olvasztott tömeg ; 52 s. r. quarz. E keverék jobban idomítható és a belőle készült porczellán minden tekin¬ tetben az eredeti Seger-féle porczellánnal megegyezik. Mivel a Németországban használt kaolinok a zettlitzinél soványabbak, nagyon valószínű, hogy Seger is mes¬ terséges, sok alkálit tartalmazó olvasztott tömeget használ. Szerző a kovászói rhyolittal is kisérletezett s szintén igen jó porczellánt nyert. A Seger porczellán mázát illetőleg szerző meggyőződött, hogy az valódi por- czellánmáz s azt ogy Seger által közölt képlet alapján elő is állította. Ezeken kívül színes mázak és tűzálló festékek előállításával is kísérletezett, s kitűnt, hogy a rézéleg, uranéleg és pink oxydáló láng mellett tényleg alkalmazhatók, rózsaszínt a Míiller-féle magnézia-biborral nyert. Ezek szerint a tömegben festett porczellán előállítása nehézségekbe már nem ütközik. A Seger-féle porczellán hazai agyagiparunkra nagyon fontos, t. i. nálunk valódi kaolinföld nem fordul elő, hanem a fehér kaolinszerű földek mind rhyolit- hói származnak, melyek néha sok alkálit tartalmaznak s így sokkal alacsonyabb hőfoknál olvadnak, semhogy magas hőmérséknél égetett porczellán készítésére alkalmas volna, de a Seger-féle porczellán gyártásához nagyon jól lehetné fölhasz¬ nálni. Azon kívül a Seger porczellán volna a legnemesebb anyag, melyre a magyar fayence díszítéseket, vagy is pécsi decort átvinni lehetne. Szerző a hollóházai földdel kísérletezett s alacsony hőnél szép áttetsző por¬ czellánt nyert, mely színre nézve a zettlitzi kaolinból készített porczellánnal is versenyezhet. Loczka József. SU PPL EMENT ENTHALTEND DIE AUSZTJGE UND ÜBEESETZÜNGEN DÉR IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUF SÁTZE UND VERHANDLUNGEN XXI BÁND. 1891 AÜGÜST SEPTEMBER. 8-9. HEFT. LA MONTAGNE DE PILIS DANS LA SZIGETHEGYSÉG DU COMITAT DE ZEMPLÉN. Pár J. de Szádeczky clocteur és Sciences naturelles.* La Szigethegység du comitat de Zemplén est située á l’est du milieu de la chaine de Tokay-Eperjes. La montagne de Pilis y forme un trés joli cóne, qui se trouve á 5Va km. au nord-est de la vilié de S.-A.-Ujhely. II est d’une hauteur de 283*3 m. au-dessus du niveau dó la mer, et de 173 m. au-dessus de la riviére Ronyva. Le sommet du Pilis se compose de deux petits cönes trés réguliers de lahradarit.es ( andesites) áhypersthéne, qui s’élévent d’une hasé de sédiment muscovitique de cailloux de quartz d’un ágé palaeozo'ique. Le cóne de labradorite qui se trouve á l’est n’a plus de 15 — 20 m. de hauteur du cóté du nord, aux autres cőtés de ce cóne et á l’autre cóne entier le labradorite descend plus bas. Aussi l’enfoneement entre les deux cönes est composé de labradorites. Notre montagne de Pilis est un petit volcan isolé, d’une matiére vol- canique á peu prés égale, qui á peine a traversé sur quelques poiuts le sédi¬ ment palaeozo'ique, ainsi ses relations semblent beaucoup plus simples que celles des autres volcans de cette chaine, ou de célúi de Tokay-Eperjes qui est trés proche, dans lesquels on trouve une grande quantité de différentes éruptions, intimement mixtes. La netteté de construction de ce petit volcan et la pensée, qu’il peut me servir de guide dans des circonstances plus difficiles, m’encourageait á étudier en détail la composition des roches volcaniques de cette petite mon¬ tagne, qui donne une vue superbe sur la chaine de Tokay et sur la grande plaine de la Hongrie, au hord de laquelle s’éléve le Pilis. * Présenté dans la séance dn 1. octobre 1890. f7B] j. szádf.czky: 266 Sédiments palaeozo'iques. La partié inférieure, la plus grande du Pilis — comme je viens de ruentionner — se compose de sédiments palaeozo'iques, des grés qui sont plus argileux du cótó de l’ouest, contenant plus de cailloux de quartz et de musco- vite (conglomérats de quartz) du coté du nord et de l’est. II y a entre autre, dans le bas au nord-ouest du Pilis, une carriére abandonnée d’une dimension plus grande, dans laquelle on voit que les schistes trés argileux d’une couleur brune et bleu foncé alternent avec celles d’une couleur gris clair et avec des schistes trés quartzeux. On y trouve aussi des schistes graphitiques, qui bouillonnent vivement á leur surface avec l'acide hydrochlorique et qui sont par-ci par-lá couverts de groupes de cristaux de dolomité bruns, en forme de lentille. Les schistes ont une inclinaison de 30 — 50° á V est-nord-est. La direction de ces couches correspond parfaitement á la direction des sédiments qu’on trouve dans les irton tagnes, qui sont au nord du Pilis; j’ai trouvé mérne prés de N.-Toronya des schistes graphitiques avec des fossiles végétaux, en contact avec des anthracites. Pár cette raison il est vraisemblable que les couches palaeozo'iques au bas du Pilis appartiennent au systéme carbonifére (Culm). Ces schistes sont trés semblables á ceux provenant de Dobsina, dans lesquels on trouve les fossiles caractéristiques de Culm. II faut mentionner que, sur les pentes du nord du Pilis, on trouve dans les graviéres des sédiments argileux a muscovite et a quartz , qui contiennent des conglomérats argileux parfaitement arrondis. II faut donc supposer l'action de quelques grandes eaux comme cause de l’arrondissage. On voit avec le microscope que ces sédiments psammitiques contiennent en plus grande quantité des muscovites, avec des lames recourbées et placées pour la plupart dans la mérne direction, avec laquelle peu de lames forment un angle droit. Aprés le muscovite suivent les grains cassés de quartz qui for¬ ment á peu prés un quart de toute la masse et quelques grains d'oligoclase fortement caolinisés, dönt les lames de maele ne sont que difficiles á recon- naitre. Ils contiennent aussi des détruits feldspathiques sans les lames de maele, qui sont probablement des orthoses. Ces minéraux sont dans une masse fondamentale, d’une couleur jaune verdátre, pár suite de l’oxydation et la susception d’eau des éléments chro- mogénes, composés presque entiérement de petits crystaux micacés, entrefilés. Labradorite ;'i hyijerstliéne (amlesite k liypersthéiie). Les labradorites du sommet du Pilis ne sont pás bien développés; on n’en trouve généralement de plus grands blocs que le diamétre d’un pied. Les rochers du cóne de l'ouest et ceux du cőue de l’est se ressemblent, [76] LA MONTAGNE DE PILIS. 267 regardés á l’oeil nu: leur couleur est gris fon cé en état normál, gris clair quand ils sont altérés. On trouve dans l’un comme dana l’autre des grains grands de quartz, provenant sans doute des conglomérats palaeozo'iques ; et sur l’un comme sur l’autre une croüte d’hyalite. Entre les décombres, sur la pente occidentale, j’ai trouvé du jaspis aussi couvert d 'hyalite. Avec le microscope on voit aussi quelque ressemblance entre les deux labradorites, mais outre cela ily a entre eux des diffórences tellement impor- tantes que je crois étre obligé de les décrire á part. 1. Labradorites semivitreux du cőne de l’ouest. II y en a des variations compactes et poreuses. a ) Les labradorites compacts ont une structure porphyrique pár suite des cristaux simples et des gronpes de cristaux du premier temps de cristalli- sation, en plus grande partié pár suite des feldspaths et le peu de pyroxéne. Les pyroxénes sont les premiers produits de la cristallisation. Ils ont subi ici - — comme partout au Pilis — une transformation mécanique trés prononcée, et ils ont une position qui reste beaucoup derriére les feldspaths, tant á leur quantité qu’á leur qualitó. Les hypersthénes sont plus nombreux. On y trouve aussi peu d'augite du premier temps. Les hypersthénes sont arrondis et ils sont souvent entourés d’une mince bordűré de petits augites transformés en bastites. Les hypersthénes forment quelquefois des groupes, trés rarement des macles suivant a1 (101). Les augites du premier temps sont petits, semblables a ceux du deuxiéme temps, mais ceux qui sont du ler temps se font remarquer pár l’état allo- triomorphe. II y en a des macles en forme d’une croix, dönt les bras sont courbés. Les feldspathes sont des bytownites, comme l’extinction l’indique. Ils forment des macles suivant la lói d’albite. On y voit aussi les résultats de la déformation mécanique; ils forment quelquefois des groupes, sans une orien- tation cristallograpliique. Ils contiennent des iuclusions de vérré. D’aprés la méthode de M. le Prof. Szabó les feldspaths semblent appartenir á une série un peu plus acide que les bytownites (I Na = 3 — 2, K = 0, F* = 1—2; II Na = 3, K = 0, F = 2 — 3; III Na = 3, K = 1) dönt la cause est que les feldspaths contiennent des inclusions de vérré. J’ai pulvérisé plusieurs cri¬ staux des feldspaths et je les ai examinés dans la lumiére convergente á leur axe optique, et dans la lumiére polárisáé á leur extinction. Le résultat est ce que le plus souvent les feldspaths sont des bytownites, mais il y en a qui semblent étre des labradores, et d’autres qui semblent étre des anorthites. Les spinellides sont en partié aussi des minéraux du ler temps. Ils ne * Degré de fusibilité. [77] J. SZÁDECZKY : 268 se trouvent pás en grande quantité et il y a entre eux qui sont un peu trans- parents, d’une couleur brune dans une larae dönt l’épaisseur est de 0’03 mm ; ils ne se dissolvent pás avec l’acide chlorhydrique conceutré et se colorent en vert pár l’oxydation ; c’est pourquoi je les crois étre des chromites. Les minéraux du 2-e temps sont des microlithes d' kypersthéne et d’augite. Les microlithes d’augite entourent une partié des hypersthénes arrondis du 1-er temps. Les microlithes de feldspath sont pour la plupart des lobra dór es ; ils torment des macles doubles, sont allongés, en sections transversales ils ont la forme quarrée. Mais il y en a aussi quelques aiguilles trés minces d’andesine. Les microlithes de feldspath dominent entre les minéraux du 2-e temps. On ne remarque qu’avec le microscope que la matiére vitreuse est composée d’une partié verte et d’une partié brune, qui sont intimement mixtes entre elles. La partié brune domine. La couleur vert jaunatre est la conséquence de la susception d’eau des éléments chromogénes. Quelques microlithes de pyroxéne se sont aussi changés en bastites. La plus grande partié de la masse íondementale reste dans l’état vitreux ; elle donne avec le procédé de M. le Prof. Szabó le résultat suivant: I Na = 2 — 3, K = 0, F = 3 ; II Na = 2 — 3, K = 0, F = 4 (brun et des vésicules á la surface) III Na = 3—4, K = 3. M. le professeur Petrik a bien voulu analyser cette roche. Le résultat en est le suivant : SiO2 59,52 A1203 ... . 20,18 FeO G,G8 CaO ... . . - ... G,81 MgO . . . 1,34 Iv20 ... ... ... ... ... 1,26 Na‘20 2,82 Perte au feu ... ... _ 1,77 100,38 Nous donnons (Pl. III, fig 1) la microphotographie de cette roche vitreuse, fait pár M. Halavács geologue en chef. b ) On trouve sur le cöne de l’ouest des labradorites por eux semivitreux, qui sont d’une particularité remarquable. Une de ces particularités est qu’ils contiennent, par-ci par-lá dans les cavités, de jolis cristaux de baryte. Ce sont de prismes petits longs jusqu’á 4 mm, larges jusqu'á 3A mm, allongés suivant la brachydiagonale. il/. Melczer a mesuré ces petits cristaux et il a trouvé les forrnes suivantes : (001 ) o P, (01 1) P oo, (010) oo P oo. Les angles de (01 1) et (01 1 ) eont de 74° 3G'. Les faces de (001) dominent et elles sont [78] LA MONTAGNE DE PILIS. 269 inégales ; on voit sur ces faces des clivages suivant le prisme dönt l’angle obtus est d’environ 74°. Les faces de (010) sont trés petites. Ayant eu peu de matiére a ma disposition. j’ai pulvérisé un trés jDetit grain de ce baryte, et j’ai obtenu des lames avec deux bons clivages rectan- gulaires, dönt l’extinction est parallelé. La direction du plán des axes optiques est toujours positive, p < v. La plupart des lames ne sont pás formees pár la pulvérisation dans la direction du bon clivage, mais il y a pourtant des lames avec des clivages qui torment un angle d’environ 74°. Pour fairé une comparaison, j’ai pulvérisé un grain de baryte de Svábhegy (Buda) et j’en ai trouvé les memes propriétés optiques. Une autre propriótó remarquable de cette roche est qu’elle contient des inclusions de roche d’une forme de noix. Ces inclusions sont aussi bien curieuses. Elles sont composées de grains de quartz* des feldspaths, qui sont en partié des bytownites (comme dans les labradorites), en partié des andesines, des hypersthénes et des spinellides, surtout des chromitcs, qui tor¬ ment une structure granitique. Les andesines se composent de beaucoup de lames minces maclees. Les grains de chromite torment de longues lignes. La couleur des hypersthénes qui se trouvent autour des grains de chromite est vert grisátre, ils semblent étre des produits du contact. On trouve dans cette inclusion aussi de tréspetits grains d’obsidienne qui, regardés á l’seil nu, ressemblent beaucoup aux grains de quartz. La composition chimique de cette obsidienne diliére beaucoup de la composition du labradorite qui l’enferme ; elle montre suivant la méthode de M. le Prof. Szabó I Na = 3 — 4, K = 0, F — 4, spongieux, III Na — 4, K = 3 — 2. Ce fait démontre que la composition chimique peut altérer subitement et trés fortement dans une mérne roche. Avec le microscope on trouve qu’elles sont colorées de diffé- rentes couleurs et qu’elles contiennent des trichites courts de différente qualité. On voit aussi des verres presque noirs, sur lesquels se deposent des microcristaux de feldspath d’une extinction de 6 — 8°. Le labradorite encaissant contient aussi plus d’ hypersthénes que d'augite. Les hypersthénes sont arrondis et forment souvent des groupes, comme aussi les feldspaths du 1-er temps, ils ont des inclusions de vérré avec des vésicules d’air. Dans une lame d’une épaisseur de 004 mm. les hyper¬ sthénes ont un íaible pléochro'isme : np (c) = est vert clair nm (b) = jaune verdátre, np (a) = jaune rougátre. Comme dans les hypersthénes communs np est rougebrun et nm = jaune rougátre, on peut supposer qu’il y a ici une difference entre les elements chromogenes, peut-étre le clirome entre dans la * Dans le sable (le ce labradorite, qui se trouve sur la pente occidentale. on trouve beaucoup de grains de quartz, qui sont des minéraux préexistants, provenant des sédiments palaeozoiques, mais aussi des eristaux bipyramidés, qui se cristallisaient dans le labradorite. [79] 270 j. szádeczky: composition, et produit la couleur verdátre. L’hyperstbéne contient aussi des grains de chromite et il commence ca et la se cbanger en bastite. On voit dans 1’intérieur de l'byperstbene des parties en forme de filament qui ne s’éteig- nent pás parallélement, ce sont des produits des actions mécaniques. Un grain olivátre d’hypersthéne donne avec la métbode de M. le Prof. Szabó le resultat suivant: I Na — 1, K = 0, F = 0 — 1 ; II le merne que lel; III Na = 1—2, K = 1—0. II y a peu d'augites, qui aient subi une forte alteration mécanique. Les grains sontpresque entierement comprimes, les macles ont des polari- sations trés confuses. Les feldspnths du 1-er temps sont en genéral comme ceux des labra- dorites compacts. Les macles suivant la lói d' álhite et de péricline se trou- vent en grand nombre, comme aussi celles, ayant une structure zonaire, avec des parties interieures plus basiques (angle d’extinction plus grande). Outre les bytownites il y a aussi des anorthites ; je m’en suis convaincu pár l’allon- gement positif et négatif et parce qu’on voit dans les lames, obtenues pár la pulverisation, sortir l’une des axes, de merne que pár la métbode de M. le Prof. Szabó. Cette roche contient un peu plus de spinellides que la précédente, qui sont pour la plupart des magnétites. Ils forment des petits grains, quelquefois allongés et aussi des groupes spéciales. On voit entre eux des taches verddtres, produits susception d’eau ; mais il y a aussides tacbes rouges (hématites). Les microlithes de pyroxéne sont beaucoup plus nombreux que les grands eristaux. II est remarquable que ce sont des aiguilles d'hyper- sthénes, d’un contour précis qui y dominent. Ils sont plus grands que les plus petits microlitbes du feldspatbe. Leur section transversale donne des octogones, dans lesquels les faces du prisme sont moins dóveloppées que celles des pinacoides. Ils contiennent souvent des grains de magnétite. II y a peu de microlitbes d’augite qui forment des grains pás bien déterminés. Les microlithes de feldspath sont encore plus nombreux que les hyperstbénes. Ils appartiennent aussi pour la plupart au groupe des labra- dorcs. Leurs formes sont assez différentes, les plus grands forment des groupes semblables aux escaliers, outre cela il y en a qui imitent la forme des aiguil¬ les, des fourchettes. Leur section transversale est souvent rectangulaire. II y a aussi des trichites trés petits dans le vérré brun qui forme la masse fondamentale. Ils s’allongent quelquefois en direction droite, ou bien se piacent transversalement ; quelquefois ils sont joints pár un long tri- cbite, sur les cótós de laquelle ils sont placés, comme s’ils étaient placés sous l’influence du magnétisme. La base amorpbe y compris les microlitbes fait plus de moitié de la masse de toute la rocbe. Elle donne dans la ílamme le résultat suivant: I [80] LA MONTAGNE DE TI I .IS. 271 Na = 2, K = 0, F = 3 (blanc grisátre avec cles taches noires) II Na = 2, K = 0, F = 4 vésicules a la surface III Na = 3 — 4, K = 2 — 3. 2. Labradorites augitiques a hypersthéne du cőne orientál. Les différences microscopiques entre les labradorites de ce cőne, qui est le plus élévé et entre célúi que je viens de décrire, sont : a ) que les labrado¬ rites du sommet du Pilis ont une couleur plus foncée b ) qu’ils ne sont pás semivitreux, c ) leurs feldspaths du ler temps sont beaucoup plus petits, d’une couleur rouge ; on n'y trouve qu’exceptionellement des grains plus grands. Entre ces minéraux je mentionne en premier lieu les grands grains (jusqu’a 1 cm.) fendillés de quartz qu’on trouve rarement, comme enclaves des sédimentes palaeozoiques. Les minéraux du I er temps sont les pyroxcnes, qui sont pour la plupart ortorombiques. On les trouve aussi comme inclusions dans les feldspaths, mais pás beaucoup. Ayant tous souffert une forte action mécanique, les cristaux sont comprimés, d’un bord frangé. Les hypersthénes ont toujours une bor¬ dűré de microlithes d’augite, qui sont ou de petits graius, ou bien de petits prismes. En ce second cas la majeure partié de la bordűré a la mérne extinction. On y trouve aussi des groupes d’hypersthéne avec une bordűré de microlithes d’augite. Les hypersthénes contiennent comme inclusion du magma, ou d ’hématite ou bien de chromite. Les augites du ler temps sont trés rares dans cette roclie. Les feldspaths du ler temps torment génóralement des macles. On les voit selon la lói d' álhite et de pcricline assez souvent ensemble. II y en a aussi quelques-uns d’une structure zonaire, dans lesquels les parties cor- respondantes aux diffórentes faces du cristal, sont d’une différante ópaisseur. II arrive aussi que les zones extórieures ont moins de faces que le cristal, qui en forme la base. Ils appartiennent aux séries des bytownitcs et des anorthitcs, leur allongement est positif et négatif. Comme inclusions ils contiennent des hypersthénes, d’un vérré brun foncó, quelquefois avec des spinellides. Ils ont aussi des taches d’liématite ou de limonite qui, vues á l’oeil nu, causent la couleur rouge dans la roclie. Sa réaction de flamme est I Na — 2 — 3, K = 0, F = 2, devient blanche ; II Na = 3, K = 0, F 3 — 4, incolore ; III Na = 3, K = 0—1. II y a peu de spinellides du 1-ertemps, qui sont des magnétites, et dans les feldspaths comme dans les hypersthénes les chromites. Mais il y a des parties ou on les trouve en plus grande quantité, formánt une structure granitique avec des feldspaths et des hypersthénes, qui sont vraisemblablement les produits du contact. Les circonstances pour la cristallisation étaient trés favorables dans [81] 272 j. szadeczky: le deuxiéme tenqjs, parce que la páte a presque entiérement disparu, il n’y restait que trés peu de vérré. L’autre différence qui existe entre cette roche et celle du cóne Occidental est que ce sont les augites qui sont en plus grande quantité comme microlithes et pás les hypersthenes, qu' semblent étre cri- stallises aprés les microlithes de feldspath, et font ainsi une transition a la structure ophitique. On peut conclure de ce fait que le refroidissement de la lave etait lent etse faisait ici successivement, ceci semble etre evident, par¬ ce que la lave ne coulait pás ici en grande quantité, la plus grande partié des labradorites etant couverte pár les sédiments palaeozoiques. II n’existe pás une transition entre les cristaux du 1-er et ceux du 2- iéme temps. Les derniers forment avec le jieu de vérre un peu plus de moitie de toute la roche. Les microlithes suivent en gónéral la mérne direc- tion, mais pourtant ils n’ont pás une structure fluidé prononcée. Les microlithes de feldspath sont les plus nomhreux, aussi dans cette roche sont ils pour la plupart des labradores. II y a seulement quelques taches dans lesquelles les microlithes d’augite se multiplient. 11 n’y a que trés peu de microlithes d'hypersthene , les grains et les petits prismes de microlith e d’augite dominent, ils contiennent dans leur partié extéri- eure quelquefois beaucoup de grains de magnétite. Outre ces deux pyroxénes j’en ai trouvé qui, en ce qui concerne leurs propriétés, semblent tenir le milieu entre les hypersthenes et les augites. Ce sont des pyroxénes d’une couleur vert clair, d’une forme pour la plupart prismatique, qui ressemblent aux augites pár l’extinction trés ohlique et leur forte biréfringence dans une section pa¬ rallelé de la 2?lane des axes optiques, mais ils ressemblent aussi aux hyper- stbénes pár leur faible réfringence et pár leurs bons clivages (surtout dans les sections prismatiques). Cependant ils différent de tous deux, parce qu’ils ont des sections, dönt les biréfringences sont á peine remarquables. II me semble que les rófringences des deux axes se ressemblent beaucoup, taudis que celle de la troisiéme est beaucoup plus grande. Ces microlithes sont trop petits pour pouvoir en fairé des recherches plus détaillóes. Entre les microcristaux il reste un peu de vérré, dönt la couleur ressemble dans la lumiére ordinaire á la couleur des augites. II montre dans le bee Bunsen beaucoup de káli et de nátron et il fond facilement, I Na = 3 — 2, K = 0, F = 4 vérré noir sans vésicules ; II Na = 3, K = 0, F = 5 ; III Na 4—5, K = 2—3. M. le professeur Petrik avait eu l’obligeance d’analyser cette roche. Le resultat en est le suivant: SiO2 A1203 ... FeO CaO LM] 55,19 20,24 8,18 8,68 LA MONTAGNE DE PILIS. 273 MgO ... ... ... ... 4,97 K20 ... ... ... ... ... 0,27 Na20 ....... 1,83 Perte au feu . . ... 0.79 100,15 Nous sornmes obliges a M. Halavács geologue pár la (PL III, lig 2), qui donne la microphotographie de cette roche. 2. J’ai exatnine encore une roche de labradorite poreuse, couverte d’hyalite, provenant du cóne orientál du Pilis. Cette roche est d’une couleur grise, beaucoup plus claire que l’autre que je viens de décrire, elle semble étre altéróe. Ce labradorite — quant á ses propriétés microscopiques — fait une transition aux labradorites compacts du cóne Occidental. On peut reconnaítre dans tousles minéraux du 1-er terups les resultats de l’action mécanique. II ne contient pás beaucoup de pyroxcnc. L'hypersthéne forme quel- quefois des groupements ; il y en a un qui est composó de six cristaux d’orientation diffórante qui ont á la lumiere ordinaire l’aspect d’un seul cristal. L’un de ces hypersthenes contient des inclusions bexagonales ou rbombiques de vérré, qui suivent avec leurs axes longitudinales la mérne ligne droite. Presque toutes les inclusions du vérré ont une vésicule d’air. II contient trés peu d’augite : je n’en ai trouvó que les débris d’une maele suivant hl (100). Les pyroxénes se sont en partié changés en bastite. Les feldspaths d’une longueur de 1 — 2 mm. ne sont pás purs, torment des macles suivant la lois d’albite et de péricline. Ils semblent étre des bytőwnites et des anorthites. Le bee Bunsen donne la róaction du labradore, á cause de la grande quantité des inclusions du vérré qu’on y voit avec le microscope. I Na = 2 — 3, K = 0, F = 1 — 2 ; II Na = 3, K = 0, F = 3; III Na = 4, K = 1. Elle a des grains de magnctite de difíórente grandeur et de chromitc en assez grande quantité. Entre les minércmx du 2-eme temps il n’y a pás tant de microlithes d'augite que dans la variéte compacte et elle n’a pás du tout la structure opliitique. Les hypersthenes du 1-er temps n’ont pás une bordűré d’augite. Les plus grands microlithes de feldspath sont pour la plupart des labradores, qui torment souvent des macles á deux lames. Mais il y en a aussi des aiguilles trés minces, qui ont une extinction parallelé ou á peu prés pa¬ rallelé, ce sont des microlithes cl'andesine. Les taches et les lames feldspa- thiques de la masse fondamentale sont aussi de la mérne faqon. Cette roche n’a pás du tout une base amorphe, elle est holocristalline et montre le moins d’alcali et le moins de tusion dans la flamme I Na = [83] Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. 18 274 J. SZÁDECZKY : LA MONTAGNE DE PILIS. 2— 3, K = 0, F = 2 ; II Na = 2—3, K = 0, F = 2—3 ; III Na = 3— 4, K = 2. Outre le bastite, il faut encore mentionner comme produits secondaires de trés jolis groupes de (ridymite de la forme d’un éventail. Ils tapissent les cavités et sont dans une matiére amorphe brune, vraisemblablement d’opale. On trouve aussi des tacbes jauues de limonite. Obsidiennes (Marekanites). C’est une des partiéul arités remarquables du Pilis qu’on trouve sur le sominet des obsidiennes ellipso'ides ou semblables aux eristaux arrondis d’un diamétre de 1 — 2 cm. avec quelques grains de rhyolite (liparite) á quartz blanc, sans lustre et des cailloux de quartz. Quand on les examine attentive- ment, on voit des lignes droites trés réguliéres, produites pár des minces raies grises, dévitrifiées ou boursouflées dans le vérré noir. La couleur des plus grandes obsidiennes est nőire, est celle des plus petites est gris de fumée. II est remarquable que, dans les cavités j’ai trouvé sur la surface quelques petits rósidus d’un rhyolite á quartz, qui s’effacent facilement en les frottant. On voit avec le microscope que les obsidiennes sont des verres amorphes incolores, dans lesquelles on ne trouve que pár distance des microlithes et des groupes de microlithes, de feldspath, des microlithes de biotite, de trés petits trichiies et des groupes primitifs de trichite et des vésicules d'air trés allongées. Tous ces produits sont arrangés avec leurs axes longitudinales dans la direction d’une ligne droite. La matiére des groupes trichitiques consiste en biotites altérós. II y a aussi une transition entre les deux formes. Le pléochroisme des trichites est noir dans la direction de leur allon- gement, brun jaune transversalement á cette direction. Outre les microlithes on y voit aussi quelques dóbris de grands feld- spaths et des dóbris de biotite du 1-er temps. Les obsidiennes sont en partié minces limpides comme les verres arti- ficiels. Elles se gonflent dans la flamme et deviennent aussi cinq fois si gran¬ des qu’elles n’étaient auparavant, mais elles perdent de leur volume, quand on les chauffe plus fortement. Le procédé de M. Szabó montre qu’il contient beaucoup de potasse I Na = 3 — 4, ív = 0 — 1, F = 4, spongieux II Na = 3 — 4, K = 0 — 1, F = 5 ; III Na = 4, K = 3. La question la plus interessante est l’origine de ces obsidiennes. Elles ne peuvent pás provenir des labradorites du Pilis, quoique le labradorite con- tienne de petits grains de vérré, parce que ces obsidiennes ont une structure fluidé trés prononcée et quelquefois des croűtes minces de rhyolite. II páráit le plus vraisemblable, qu’elles y étaient lancées pendant l’érup- [84] F. schafarzik: ungarische steinindustrie. 275 tioD de perlite du viliágé de Szőllőske, qui se trouve á 4 km. au sud du Pilis. Supposant que cette conclusion sóit vraie, les labradorites du Pilis sont antérieures aux rhyolites des environs de Szőllőske. Budapest (l’Institut minéralogique de 1’Université), le novembre 1890. DESCEIPTION DES FIGUBES DE PLANCHE III. I Labradorite du cóne de l'ouest de Pilis. 1. Magnetite, augite, liypersthéne, bytownit-feldspath. 2. Magnetite. chromite (?), augite, liypersthéne, labradorite et andesine feldsp., base vitreuse. II Labradorite augitique d liypersthéne du cóne orientál de Pilis. 1 . Magnetite, chromite (?), augite, hyperstliéne, anorthite et bytownit feldsp. 2. Magnetite, chromite (?), labradorite feldsp., augite. 1 — 9 D'obsidienne du sommet de Pilis. 1—3 biotite, 4 — 5 tricliite, 6 — 8 micro- lithe de feldspath, 9 bulié d’air allongée. DIE UNGARISCHE STEININDUSTRIE AUE DÉR IM J. 1801 IN BUDAPEST ARRANGIRTEN TH0N-, CEMENT- UND STEIN-INDUSTRIE- AUSSTELLUNG. Dér fachkundigen Peder unseres geelirten Mitgliedes, Herrn Dr. Franz Schafarzik verdanken wir jenen ausführlichen Bericht (Ygl. S. 241 — 252 d. ung. Textes) tiber die im Titel benannte Ausstellung, insofern sie síeli auf die Stein- Industrie bezielit. In diesel- Gruppé betheiligten sicli 50 ungarlandische Stein-Industrielle ; 2 inliindiscbe Asphalt-Firmen ; 2 auslandische Stein-Industrielle und 1 auslán- disclie Aspbalt-Firma. Dieselben bracliten zűr Ausstellung : 32 ungarlandische und einige ausliindische Kalksteine, 1 Gypse, Süsswasserquarze, Orthoklas-Quarztrachyte, Dacite, Andesite und Basalte, Andesittuffe, Sandsteine, Asplialte. Diese Zalilen entsprechen keineswegs dem gegemvartigen Standé dér ungarlandischen Stein -Industrie, denn ausser den erwahnten 52 Ausstellern exi- st.iren gewiss noch ebenso viele Stein-Industrielle, die mit ikren ausgezeiclineten Prodncten zum Glanze und praktischen Werthe dér Exposition liatten beitragen können. Wir suchten vergebens unsere Marmore von Seárhegy (Com. Csik) und Dognácska, den Kalkstein von Predett, den schwarzen Kalkstein von Nyitra, die miocanen Grobkalke des Bárányáéi- Comitates und des Laytliagebirges ; wir sahen [85] 18* 276 F. SCHAFARZIK : ferner nicht weder den Gránit von Pressburg noch andere Gránité des Landes; es blieben férné die Dacite von Kis-Sebes, Vaskő und Ponyászka, von unseren Ande- siten fehlten die von Bogdán, Visegi’ád, Szobb und Mária-Nostra. Unsere vorzüg- liehete Mühlsteinfabrik, die von Sárospatak, liess sicli ebenfalls nicht vertreten. Kroatien, Slavonien und Fiume stellten nicht aus. Mán sollte glauben, dass unsere interessirten Stein-Industriellen es wissen sollten, dass die geringen Kosten, die die Bescliickung dér Ausstellung verursacht, in den meisten Falién durch dér Aus- stellung nachfolgende reichlichere Bestellungen sehr bald ersetzt sind. Unsere einheimischen Producte können wir nicht háufig genug an die Oeffentlichkeit bringen, da sie das grosse Publikum noch immer nicht genügend kennt und für den Stein-Industriellen gibt es keinen Őrt, wo er seine Erzeugnisse besser und billiger zűr allgemeinen Ansicht bringen könnte, als eben eine solche Exposition. Wir müssen freilich dabei bemerken, dass dafür die Exposition, - und dies ist eine conditio sine rpia non — sich nicht mit dér Ausstellung dér scliön geavbeiteten Objecte alléin begnügen darf, sondern dass dieselbe auch fachgemáss arrangirt werden muss. Dér Consument muss dórt vollstándige Orientirung gewinnen und aus dem vielen das ihm entsprecliendste leicht lierausfinden können. Wir sind davon über- zeugt, dass viele unserer lieimischen Steinproducte auch dem Auslande gegenüber concurrenzfáliig sind. Wie ausgezeichnet auch immer dér « Málnahegyer Stein» sein mag, so ist es nur zu bedauern, dass wir auf dér Exposition von ihm nicht einmal so viel erfahren können, in welchem Comitate und bei welcher Ortschaft dér Stein- bruch sich befindet ; und es wird sich jemand woLl nur damals dazu hereit finden, den Stein in praktische Verwendung zu nehmen, wenn er ihm petrograpliisch richtig beschrieben und mechanisch erprobt vorgeführt wird. Die Fundorte wurden bei unserer Exposition im allgemeinen sehr vernach- lássigt. Einige Aussteller habén blos den Sitz ihrer Firma, nicht aber den Fundort ihrer Producte angegeben ; ebenso wenig verwendeten sie gehörige Sorgfalt auf die richtige Benennung ilires Materiales. Dér Collectiv-Name « Stein » ist wohl nicht genügend. Mitunter finden wir wohl eine Benennung, aber eine unrichtige; so begegnen wir dem Ivalksteine von Sóskút unter dem Namen «Sóskúter Sandstein» und dem Gyps von Zsobok unter dem Namen «Zsoboker Marmor (!)». Die Benen¬ nung dér Gesteine, einerlei, ob in wissenschaftlicher oder in praktischer Beziehung sollte immer correct sein, und ist in dieser Beziehung leider auch dér vöm Handels- museum herausgegebene Catalog nicht vorwurfsfrei. Mit lobenswerther Ausnahme Weniger habén die Aussteller die Festigkeits- verháltnisse ihrer Gesteine nicht untersuclien lassen ; ebenso erfahren wir nur in selt.enen Falién den Preis weder des rohen noch des bearbeiteten Productes. Die meisten unterliessen es die Entfernung ihrer Steinbrüche von dér letzten Eisen- bahn- oder Schiffsstation, sowie die Hölie des Fuhrlolines bis zu jenen Stationen anzugeben. Itn Interessé des guten Rufes dér einzelnen Gesteine wáre dér Nacli- weis dessen, wo sie bereits grössere Verwendung gefunden, wie dies z. B. Anors Steun in seiner kleinen Broscliüre thut, wünschenswerth gewesen. Die Brüsseler Firma Wylick ging in dieser Beziehung noch weiter, indem sie von ihren «Mor- ley»-Kalksteinen 2,5 cm8 grosse Würfeldem besuchenden Publikum zűr Verfügung stellte. Unter den Ausstellern von Kalksteinen habén wir besonders die Budapestéi- [86] UNGAPJSCHE STEININIjUSTKIK. 277 Firmen A. Hausmann, E. Ney & Comp., E. Ney, Gerenday u. Sohn, E. Parsch zu erwáhnen. Ersterer stellte das Steinmaterial, welches beim Baue des neuen Parla- mentsgebáudes verwendet wird, aus. Dér lichtgraue, rhátisclie Kalkstein wird bei Piszke in den Brüclien des Berges Pisznicze gebroclien. Aus derselben Gegend stellte Hausmann auch Liaskalk, vöm Siklóser Gebirge im Bárányáéi- Comitate Jurakaik aus ; ferner unter dem Namen «Stein von Máléliegy» (Wo ? Ref.) aus wahrscbeinlicb miocánem Kalkstein behauene Baluster mit Capital und dasselbe aus dem diluvialen Kalk¬ stein von Duna- Almás. Allgemeines Aufsehen erregte auch die aus dem eociinen Orbitoid-Kalkstein vöm Berge Csillaghegy bei Békásmegyer in dér Nálie dér Hauptstadt angefertigte 4 m lángé Balkonplatte. Yon den übrigen habén wir noch die in geringerer Entfernung von dér Hauptstadt gewinnbaren Kalksteine zu erwáhnen; so weisser, krystallinischer Kaik vöm Szárhegy bei Polgárdi (Gráf G. Batthyány) ; rhátischer und liasischer Kalk¬ stein von Tata (Gráf M. Eszterházy). Dér rőtbe Marmor von Piszke wurde auch von A. Holzdampf in Süttő und von Ormody in Süttő ausgestellt. Aus anderen Gegenden des Landes habén wir den scliönen Marmor von Ruszkicza bei Karánsebes (Aussteller Johann Bibel in Oravicza) ; Fleckenmarmor von Vékény im Comitate Baranya. Er ist lichtgrünlich grau mit dunkelbraunen Flecken und ist ein sehr dichter Crinoidenkalk, welcher dem oberen Dogger (Ivlausschichten) angeliört. Aussteller: Jós. Hudecz in Koposvár. Aus dem Steiu- bruche von Bácsitorok bei Klausenburg sendeten C. W. F. Maetz & C. rnittel- eocánen Kalkstein ein, dessen Widerstandsfáhigkeit gégén die Atmosphárilien eine alté, scliön gemeiselte Gedenkt-afel, ein ebenso verfertigter altér Helm und ein 1 600 Jalire altér römisclier Grabstein, dér 202 Jalire láng im Freien stand, bewiesen. Wir müssen es uns wegen Baummangel versagen, die übrigen in dieser Gruppé vorfindlichen Objecte eingeliender zu bespreclien. Aus dem bunten Gyps von Zsobok (Comitat Kolozs) fiúdét mán zalilreiche scliöne gesclmitzte Gegenstiinde ; in demselben Comitate kommt bei Egeres auch weisser Gyps vor, dér aber vorziiglich zűr Düngung anempfohlen wird. Dér Süsswasserquarz war von unseren bekannten Fundorten Luttilla und Garam-Szt. -Kereszt durch montirte Mülilsteine vertreten. Solche waren auch aus Serbien ausgestellt. Dieselben sollen südlich von Nis gewonnen werden und sich eines grossen Absatzes erfreuen. Dieselbe Yerwendung findet die hydroquarzite Modification des Ortlioklas- Oligoklas-Quarztrachytes, dér bei Újbánya und Bars Geletnek gebroclien wird. Quarztracliyt wurde nur von einem Aussteller, von M. Schatteles in Temesvár eingesendet. Derselbe findet sich bei Zsidóvár im Comitate Krassó-Szörény und wird zu Randsteinen und Steinplatten verarbeitet.. Von den zu dér Gruppé dér Andesite und Basalte gehörigen Gesteinen er- regt unsere besondere Aufmerksamkeit dér Hypersthen-Andesit, den L. Stern in Verpelét (Comitat Heves) ausstellte. Herr Stern maciit uns mit seinen Steinbrüclien und dérén Matériái in einem besonderen Heft bekannt. Dér Schlossberg von Verpelét ist ein isolirt stehender, stumpfer Bergkegel, dér seine Entsteliung dér Hypersthen- Andesit-Eruption verdankt. Gesprengt wird mit Carboazotin, von dem mán bis zu 30 Metercentner zu jeder Sprengung benützt. Das Matériái findet sclion zahlreiche [87] 278 LITTERATUR. Verwendung, wir erwálinen vor allém die zwei mácktigen Pfeiier dér 270 m lángén Theissbriicke. Andesittuff wnrde aus dem Taraczktkale (Máramaros), Persány, Yeröcze und Szt. -Mária (Mátra) eingesendet. Derselbe erweist sicli ebenfalls als vorzügliches Matériái, denn die Festigkeit des apfelgrünen Tuffes vöm Taraczkthale soll für je einen cin3 1300 Kilogramm betragen. Audi nnsere Sandsteine gébén viel brauchbares Matériái ab. Unter den aus- gestellten Objecten verdient dér sclion lángst in gutem Rufe stekende eocáne Sand- stein von Beszterczebánya besondere Aufmerksamkeit. A. Hausmann, Arckitect in Budapest, verwendet dieses Matériái ebenfalls bei dem neuen Parlamentsgebaude, wie dies dér ausgestellte Baldackinum beweist. Erwáknen wollen wir nock die Erste ungarische Sehleifstein-Fabrik in Alsó-Kubin (Comitat Árva) von A. Freund u. Sohn, die aus in- und auslándiscken Sandsteinen selbst feine Rasirsckleifsteine erzeugt. Auf dér Ausstellung fand mán aucli Sckleifsteine von einem Meter Durcli- messer vor. Unsere beiden inlándiscken Asphaltunternehmungen babén die Exposition ebenfalls gut besckiekt. Es sind dies die Ungarische Asphalt-Actien-Gesellschaft in Felső- Derna und die Tataroser Steinöl- und Asphalt-Actien-Gesellschaft in Nagy¬ várad. Aber aucli die Sckweizer Neuchatel Asphalte Company betkeiligte sick als Concurrentin an dér Ausstellung. Zum Scklusse wollen wir nock erwáknen, dass die königl. ungarische geolo- gisclie Anstalt ikre Collection von für die Kunst- und Bau-Industrie wiclitigen Gesteinen ausstellte. Diese Sammlung entstand zu Beginn dér 80-er Jalire, entkielt bei Gelegenkeit dér 1885 stattgefundenen Landesausstellung 420 Nummern und umfasst kente bereits 750 Stücke. Dér Zweck dieser Sammlung ist in polirten, einen Cubikdecimeter grossen Würfeln niclit nur das Matériái unserer sclion in Betrieb stekenden Steinbrücke vorzufükren, sondern aucli jenes solclier Oertlickkeiten, wo es in des Aufbruckes würdiger Menge vorkommt, aber nock nicht angebrocken wurde. Diese Collection ist in den Localitáten des königlicken iDstitutes (Buda¬ pest, Y., Palais des königl. ung. Ministeriums für Ackerbau) jederzeit den Besuckern zugánglicli und gewinnt dadurcli nock mekr an instructivem Wertli, da von 420 Stücken ein Detailcatalog vorliegt. Staub. LITTERATUR. (6.) Franzenau A. : Daten zűr Geologie dér Umgekung von Apátfalva im Comi- tate Borsod. (Természetrajzi Füzetek. Budapest, 1888. vol. XI. 1887 — - 1888. pag. 90—94.) In dér Umgekung von Apátfalva bei Erlau fand Verf. in dem im nordwest- lichen Tlieile des Bükkgebirges ziemlick verbreiteten marínén Tegel Rotalia Bec- carii L. sp. und Truncatulina Ackneriana d’Orb. Im oberen Tlieile des Verencse-Tkales fand Yerf. in dem sckeiubar álteren, [88] LITTERATUR. 279 glimmerreichen, marínén Tegel : Buccinum Toulai Aug., B. restitutianum Font. Natica sp., Dentalium sp., Corbula gibba Oliv., Thracia sp., Lutraria oblong Chemn., Ervilia pusilla Phil., Cardium sp., Venus islandicoides Lám., Nucula nucleus Linn. Diese Fossilien verlegen diese Ablagerung in die zweite mediterráné Stufe. Die Scblemmproben dieses Tegels, dessen Rückstand hauptsáchlich aus Quarzkörnern bestebt, lieferten aus dér versteinerungsreiclien Scliicht folgende Foraminiferen : Nodosaria sp., Nonionina communis d’Orb., Polystomella moerda Ficht. <£■ Moll., Rotalia simplex d'Orb., R. Beccarii L. sp., Globigerina bulloides d'Orb., G. triloba Rss., Truncatulina Boneana d'Orb., Heterolepa Dutemplei d'Orb. und aus dem oberen Theile des Thales : Nonionina communis d'Orb., N. Soldani d’Orb., N. granosa d’Orb., Rotalia simplex d’Orb., R. Beccarii L. sp. und Ostracoden-Schalen. Ebendort tritt auch eine kamu 15 cm machtige Koblenlage zu Tagé, dessen Hangendes ein bláulicher Tbon ist, in welchem Yerf. Polystomella obtusa d'Orb., Rotalia simplex d'Orb., R. Beccarii L. sp. fand. lm andtren Theile dieses Tliales stiess Verf. auf diluvialen Thon mit Helix-, Papa- und Succinea- Formon . a — (7.) Dr. Herbich F. : Palaontologisclie Beitrage zűr Kenntniss dér rumanischen Karpathen. 1. Kreidebildungen im Quellengebiet dér Dambovitia. (Klau- senburg 1887, gr. 8. 48 S. in. 17 Tfln.) Von Bucar nördlicli dér Grenze Siebenbürgens zu, sind im Thale Dám- bovitia bei Podu Damboviti zwisclien und auf den Jurakalkmassen Conglomerate gelagert. Auf dér Anliöhe mit den Ruinen dér Cetate Niamcului lagern unter diesen Conglomeraten lichtgelblich weisse, geschichtete Kalkbildungen, welclie sicb vöm Jurakaik nur durch die gleiclimiissige Schiclitung unterscheiden. Nördlicli von letzterem Orte im Valea Mueric tritt wieder dér geschichtete Kaik auf, welclier in seiner Fortsetzung in einen lichtgelblich grauen Mergel übergeht und von sandigem Conglomerat überdeckt wird. Die reichste Localitiit von organischen Ueberresten dieses erwalmten Mer- gels liegt bei dér Vereinigung des Valea Mueric mit dem Bach Damboviciora, \vo letzterer sich zwisclien Felswánden bewegt, dérén Hölien mehr als 100 Fuss betragen. Das Gestein, welches diese Wande bildet, falit gégén Síiden gelind ein und ruht direct auf dem Kalkstein dér Tithonbildung. Verf. gibt dér Hoffnung Ausdruck, dass es möglich sein wird, hierorts meh- rere SLufen auszusclieiden, da die Mergelbildung in ihrerganzen Máchtigkeit nicht gleich ist. Einstweilen konnte er nur constatiren, dass die unterste Ablagerung ein didit geschichteter, weisser, kieseliger, Hornsteine und Spongiten führender Mergel ist, auf welchem ein lichtgelblich grauer, mehr weniger dichter, nur nach den Sprüngen brechender, abwechselnd dick und dünn geschichteter Mergel ruht und welchen wieder ein dunkelgrauer, etwas sandiger, gleichfalls brücliiger Mergel überlagert. Dieser führt auch verkohlte Pflanzenreste und erinnert ungemein an den iilteren Karpathensandstein. [89] 280 RITTERATUR. Die im Folgenden angefülirten und auch grösstentheils abgebildeten 57 Arten stammen aus sámmtlichen Mergelablagerungen : Mán vergl. auf S. 254 (180) d. ung. Textes unter [1] Mit Ausnalime dér neuen Arten wurde bei allén anderen ibr etwaiges Vor- komraen in Frankreich und dér Scliweiz angefübrt, woraus ersicbtlicb wurde, dass die meisten dér angefíibrton Arten dem Neocom dér erwahnten Lánder eigen sind, dass aber einige aucb noch auf den Gault, aber aucli noch auf höhere Stufen scbliessen lassen. Inanbetracbt aber, dass in dór bescbriebenen Kreideablagerung eine solcbe Mischung dér Arten wabrscbeinlicb nicbt zustande kam, gewinnt die Ansicht des Verfassers an Wahrscheinlichkeit, dass dies Eesultat aus dér Art und Weise des Ansammelns des Materials entstanden ist, bei welcher das Aufeinanderfolgen dér Schicbten ansseracht blieb. Augost Franzenau. (8.) Dr. KochA.: Neue Daten zűr Kenu tniss dér diluvialen Fauna dér Gegend ron Klausenburg. (Aus (len Ausziigen und Uebersetzungen des Orvos- természettudományi Értesítő. 1888. Terin. tud. sz. Kolozsvár, pag. 111 ; Taf. III). In dér sogenannten Kövespad-utcza, einer Nebengasse dér áusseren Mittel- gasse in Klausenburg, ferner am Ende derselben, wie auch vor Szamosfalva wird dér diluviale Scliotter, welclier durch 1 — 2 m máchtigen gelben, sandigen, schot- terigen Terassenlebm überlagert ist, aus den das Szamosthal einsaumenden Teras- senflacben in grossen Gruben gewonnen. Diese erwahnten Bildungen sind hauptsáchlicb jene, aus welcben die bis jetzt dér Umgegend Klausenburgs entstammenden diluvialen Sáugethier-Ueber- reste gewonnen wurden und zwar Backenzaline vöm Rhinoceros tichorrhinus, ein Backenzabn von Bős primigenius, ein Bruclistück des Backenzalines sowie andere Knoclientheile von Elephas primigenius, sowie Schalen von Ilelix frumentum, H. striata, II. hortensis var., II. pulchella, II. hispida, Papa muscorum, Pla- norbis sp., Bulimmá tridens, Succinea oblonga. In den Jahren 1886 und 1887 gelang es dem Verf. zu diesen aus dér stad- tischen Scliottergrube dér áusseren Mittelgasse Knoclienüberreste des Arctomys Bobac Schreb. und aus dér Scliottergrube des Gasse Kövöspad die von Foetorius lutreola Keys. et Blas. zu finden. Die Knocben des ersteren traf er beisammen an einer klemen átelle von dér Oberfláclie in 1 m Tiefe, in den den Scliotter 1 — lVa m raácbtig überla- gernden feinen, scbotterigen, sandigen, bráunlicb gelbliclien Tbone oder dem Terassenlebm an. Diese, ein ansgedebnteres Verbreitungsgebiet besitzende Al t als das Alpen- murmeltbier, bewobnt gegenwártig Galizien, das südliche Polen und die Buko¬ vina ; östlich das siidlicbe Bussland und Südsibirien. Hauptsáchlicb liebt dies Thier baumlose Ebenen oder niedrige Hügelgegenden, wo es sicli in festem, trocke- nem Bódén mit Kammern und enveiterteii Hőiden verbundene Röbren grábt, in welcben ganze Fatnilien zusammen leben, sicli von Wurzeln und Grásern ernáh- rend und Winterscldaf baltend. In Ungarn sclieint es boutzutage nicbt mehr vorzukommen ; die Tbatsacbe aber, dass es in petrificirtem Zustande angetroffen wurde, beweist, dass die süd- [90] LITTERATUR. 281 liche Yerbreitung dieses Thieres in dér geologischen Vorzeit sicli bis in das Mittel- land Siebenbürgens erstreckte, woraus dér Scliluss gezogen werden darf, dass es aucli in andern Tlieilen Ungarns niclit gefelilt habén mag, „obzwar es liier noch nicht gelang, seine Ueberreste in den diluvialen oder altalluvialen Ablagernngen anzutreffen. Was das diluviale Arctomys primigenia Kaup anbelangt, drückt Verf. seine Ansicht dahin aus, dass dieses wahrscheinlicli au eh nur Arctomys Bobac sei, da die Abbildungen von jenem dér Fönn und Grösse nach ganz dem Klausenburger entsprechend sind. Durch Litteraturangaben wird aucli noch die Thatsache erwahnt, dass die Grenzen des Yerbreitungsgebietes des Bobac in dér diluvialen Zeit nicht nur bei uns, sondern aucli im ganzen mittleren Európa sicli bedeutend weiter nach Síiden und Westen erstreckte. Die Knoclien von Foetorius lutreola Iveys. et Blas. (Mustela lutreola L. - Nörz oder Wasserwiesel) waren an dér Grenze des Scliotters und diesen überla- gernden 2 m machtigen, bráunlich gelben, schotterigen, sandigen Tlion dér früher erwáhnten Terrasse, aber in dem dér inneren Stadt naher gelegenen Tlieile in eiiiem Háufchen gelegen, so dass anzunehmen ist, dass das umgekommene Thier mit erlialtenem Körper in den diluvialen Schlamm gerieth. Das Vaterland dieses Thieres ist Finnland, Polen, Lithauen und Bussland von dér Ostsee bis ziun Ural, von dér Dwina bis zum Scliwarzen Meer, aber aucli Bessarabien. Gégén Westen sclieint es bis nach Holstein und dem Harzgebirge verbreitet zu sein. In Ungarn soll es an den Flüssen Poprád, Vágli, Gran und Maros vorkommen. Die Hauptnahrung des Nörzes sind Krebse, er frisst aber aucli Frösche, Fisebe, Mollusken, Wasserinsecten, Vögel sowie Wasserratten. Er hált sicli liaupt- sáchlich in selbstgegrabenen Erdhöhlen an Ufern von Flüssen und Teiclien auf. Schliesslich giebt Verf. seinem Zweifel Ausdruck, dass, wenngleicli dér Terras- senlehm und derunterihm liegende Schotter quaternár ist, so ist es dennocb nicht unmöglich, dass die in ihm gefundenen zwei Thiere vermöge ihrer Lebensweise liineingerietlien und nur Formen des Altalluviums bildet.en. Aogüst Franzenau. (9.) Téglás G. : Újabb barlangok az erdélyrészi érczheyység délkeleti övéből. (Mathematikai és természettudományi Értesítő. Herausg. v. d. ung. wiss. Akademie. 1886/7. Bd. V ; p. 180. [Ungarisch]). Téglás Gábriel : Neuere Hőiden aas dem südlichen Theile des Siebenbürgi- schen Erzgebirges. (Mathematische und naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. 1886/7, Bánd V; p. 191.) Verf. schildert einestlieils die Resultate seiner fortgesetzten Hölilen-Unter- suchungen zwischen Boicza und dem Ompolythale, anderseits beschreibt er die Holdén, Felsklippen und Dolinen derTháler, welclie das Nagyáger Csetrás-Gebirge südlich, östlicli und nördlich nmsáumen. Allé diese sind aber nur von práhistori- scher Wiclitigkeit. Aügust Franzenau. [91] 282 LITTERATUR. (10.) Dr. Kcch Antal: Uj palacbntologiai adatok Erdély ifjabb harmad¬ kori képződményeiből. (Orvos-term.-tud. Értesítő 1889. Terin. -tud. sz. Kolozsvár p. 140.) Anton Koch : Neue palaeontologische Dalén aus den jüngeren Tertiarbil- dungen Siebenbaryens. (Revue aus dein Inhalte dér naturwiss. Abtheilung des Orvos- térin. tud. Értesítő (Kolozsvár 1889. p. 176.) Dér Aufsatz zerfállt in áréi Theile. lm ersten sind die Yersteinevungen dér ober- mediterránén Ablagerungen von Felső- Orbó, im zweiten die Leitkakalkverstei- nerungen von einigen Fundstellen dér Umgegend von Nagy-Enyed, im dritten eben- falls Leithakalkvei'steinerungen aus dér Umgebung des Dorfes Szelistyebeschrieben. Was die ober-mediterranen Ablagerungen von Felső-Orbó anbelangt, so eind diese aus den Peren Zsijilor a la Hancu, Pereu Pietri und Peren Dobi benann- ten Wasserrissen bekannt. Da Yerfasser die Wasserrisse Pereu Zsijilor a la Hancu und Pereu Pietri selbst niclit kennt, theilt er die diesbezügliclien Bescbreibungen Kari Herepey’s mit, nacli welchen die linksseitigen Ablagerungen des Felső-Orbóer-Baches (Valje Gir- bovi) in den Wasserrissen Pereu Pietri und Pereu Bobi von oben nack untén sicli folgend zusammenstellen : a) 5 — 8 dm máchtigerKalkmergel mit Terebratula grandis und Tsocardia cor, b ) 4 — 5 m macbtiger, dicbter, nach untén zu állmaiig scliotterig werdender Grobkalk, dér an organiscben Einsclilüssen ziemlicb arm ist, da nur bie und wie- der ein grosser Clypeaster oder eine grosse Pccfm-Schale darinnen anzutreffen ist, c) sandiger, gelber, mürber Kalkstein, dér mit Yersteinerungen ganz erfüllt ist, d) blíiulich-grauer 4 — 5 m macbtiger, groben Scbotter fübrender festerer Grobkalk mit denselben Versteinerungen wie frülier. Zűr rechten Seite des Felső-Orbóer Bacbes sind von oben nacb untén san- dige Mergel, miirbe Sandsteine und eine 4 — 5 dm máclitige, scbotterige Kalk- scbicbt entwickelt. In dem von Valje Girbovi recbts gelegenen Pereit Zsijilor a la Hancu Wasser¬ risse wurden folgende Arten gesammelt. (Mán s. S. 260 ( 1 86) d. ung. Textes unter [1]). Die Molluskenarten dieser Lokalitát sind beinabe sámmtlich in Felső-Lapugy und in den Gráben zwiscken Kostej und Nemesesty vertreten, walirend mit Bujtur die Zalil dér gemeinsamen Formen verbáltnissmassig gering ist. Die Versteinerungen des Pereu Pietri benannten Wasserrisses sind meisten- tlieils Steinkerne und gebören bereits dér Leitbakalkbildung an. Zűr Bestimmung gelangten folgende Formen : (Mán s. S. 260 (186) des ungariscben Textes unter [2]). Dér Wasserriss Namens Pereu Bobi, welchen Verf. in seiner Arbeit über «Die Ecbiniden dér obertertiáren Ablagerungen Siebenbürgens» (Revue aus dem Inbalte dér natnrw. Abtheilung des Orvos-term. tud. Értesítő 1 887. Kolozsvár p. 255) náker erörterte ; , lieferte bis jetzt folgende Arten : (Mán s. S. 261 (187) des ung. Textes unter [3]). * Földtani Közlöny. Bánd XIX. Budapest, 1889. p. 224. [92] LITTERATUR. 283 Ans den erwáhnten Verzeiclmissen ziebt Yerf. den Schluss, dass die Gebilde des Peren Zsjilor a la Hancn dér Tiefseeablagerung, die des Peren Pietri einer Mittelstelle zwiscben dem Ufer nnd dér See ; bingegen die des Peren Bobi ganz dér Uferablagernng entsprechen. Von andern Fundstellen dér Umgebnng Nagy-Enyed’s werden ale Leitba- kalkversteinernngen folgende nambaft gemacbt : a ) aus dér Umgebnng von Csáklya: (Mán s. S. 261 (187) d. nng. Textes nnter [4]). b) ans dér Umgebnng von Vládháza (Cacova) : (Mán s. S. 261 (187) des unga- risclien Textes nnter [5]). c) aus derUmgebung von Oláb-Lapád : (Mán s. S. 262 (188) d. nng. Textes nnter [6]). Bei dér Bescbreibung dér Versteinerungen naclist dem Dorfe Szeli stye erwábnt Vert., dass selbe von Dr. Georg Primics am östlicben Rande des Boiczaer Beckens, am nördlicben Abliange des Drajka-Berges, am Wege, welcher am Fusse des Nagy-Csetrás sicb daliinziebt, entdeckt wurden, dórt, wo einzelne Scbollen eines Kalksteines aus dér Decke des Andesittuffes und des Nyiroké liervorragen. Aus dem licbtgelbliclien, etwas sandigen, glimmerigen dichten, foraminiferen- führenden Gesteine wurden folgende Arten gesammelt : (Mán s. S. 262 ( 1 88) des ungar. Textes nnter [7]). August Franzenau. (11.) Dr.Drag. Gorjanovic-Kramberger: Paleo-ichtyologische Beitrage. (Glas- nik hrvatskago naravoslovnoga druztva. Godina I. Zagreb. 1886. p. 123.) Diese Mittbeilung bildet den Auszug einer in kroatischer Spracbe verfassten Abbandlung, welcbe im 72-ten Bande des "Rad», dem Organe dér südslaviscben Akademie dér Wissenscbaften und Künste im Jahre 1884 erscbien. Fischreste von Lokalitiiten aus den Lándern dér ungariscben Krone sind von Szakadat aus dem südöstlichen Tbeile Ungarns und von Podsused aus Kroatien angefülirt. Von ersterer Lokalitát werden : Morrhua extensa und Clupea (Meletta) intermedia naber erörtert; von letzterer bingegen nur die Namen dér Arten wiedergegeben. Diese sind : Acanus Croaticus Kramb., Auxis minor Kramb., Callionymus macrocephalus Kramb., Brosmius elongatus Kramb. und Morrhua minima Kramb. Acanus Croaticus und Morrhua minima sind für die Wissenscliaft neu. August Franzenau. (12.) Dr. Koch Antal: Negyedik pótlék Erdély ó'semló’sei és ősemberi eszkö¬ zök leleteinek kimutatásához. (Orvos-term. tud. Értesítő. 1888. Term. tud. sz. Kolozsvár, p. 274.) Anton Koch : Viertes Supplement zu dem Verzeichnisse dér siebenbürgischen Funde von Ursáugethier-Besten und praehistorisclien Artefacten. (Revue aus dem Inhalte dér naturwiss. Abtheilung des Orvos term. tud. Értesítő. Kolozsvár. 1888. p. 303.) Es werden die seit dem Erscbeinen des dritten Supplementes * zűr Kennt- niss gelangten neueren Daten angeführt, von welclien wir folgende erwábnen : * Földtani Közlöny XVII; Budapest 1887. p. 291. L93] 2S4 LITTF.RATUR. Bruchstücke von Backenzáhnen des Elephas primigenius aus Vaja und Hodos aus den Maros-Tordaer Comitat und aus dér Gegend von Kőhalom (Reps) des Gr.-Iíokelburger Comitates. Ein Fussknochen desselben Thieres aus dem Nyárád-Thal. Aus dem Vargyas-Thal des Udvarhelyei’ Comitates die Ivrone eines Geweibes sammt dem Bruchstück des Stirnbeines von Cervus elaphus jossilis. Aus dem gelben, scbotterigen Lehm neben dér Quelle an dér Landstrasse zwisclien Szucság und Andrásháza im Kolozser Comitat ein Bruchstück dér unteren Kinnlade von Capra ovis L. Dér Lignit dér pannonischen Stufe von Köpecz des Háromszékei' Comitates lieferte a ) das Bruchstück dér unteren Kinnlade von Cervus capreolus L. fossilis und b ) Bruchstücke grosser Hauzahne eines grossen, wahrsckeinlich katzenartigen Raubthieres. Von Harangláb des Klein-Ivokelburger Comitates ein Backenzahn aus dem oberen Kiefer von Rhinoceros tichorrhinus. Aus dem diluvialen, kiesigen, gelben Terrassenlehm dér Schottergrube, welche sich in dér Kövespadgasse dér Stadt Kolozsvár befindet, aus beiláufig 1 m Tiefe Bruchstücke dér oberen und unteren Kinnlade von Arctomys Bobac SCHREB. AuGÜST FRANZENAU. (13.) Dr. Jijlius Dreger: Die tertiaren Brachiopoden des Wiener Beckens. (Beitráge zűr Palaon. Oesterr.-Ung. und des Orients. Bánd VII. Wien. 1889. p. 179, mit drei Tafeln.) Das minder zahlreiche Vorkommen dér Brachiopoden in den Tertiár- schichten Oesterreicli-Ungarns mag dazu beigetragen habén, dass diesen Resten bis jetzt nicht die gebülirende Aufmerksamkeit gesclienkt wurde. Verf. füllte die Lücke unserer palaeontologischen Kenntnisse in dieser Riclitung durch obgenannte Arbeit aus, bei welclier ihm Prof. Suess’ altere Aufzeichnungen zu Gebote stan¬ dén, dérén einige unverandert aufgenommen wurden. Aus dér beigefügten Verbreitungstabelle entnelimen wir, dass aus Ungarn folgende Arten bekannt sind und zwar: Lingula Suessi Dreger aus Loretto, Argiope decollata Gmel. aus Eisenstadt, Eorchtenau und Lapugy, Cistella Neapolitana Scacc. aus Lapugy und Kostej, C. squarnata Eichw. aus Lapugy, C. interponens Dreger aus Forchtenau und Lapugy, Terebratula Styriaca Dreger aus Hődéin, T. maerescens Dreger aus Eisenstadt, Megerlea oblita Michelotti aus Winden am Leitliagebirge und Plati- dia animoides Scacchi aus Eisenstadt. Mit Ausnahme dér Lingula Suessi Dreger, welche aus dem Leithakalke stammt, gehören allé andern den sandigen oder mergeligen Ablagerungen an. Drei Forrnen u. z. Argiope decollata, Cistella Neapolitana und Platidia ani¬ moides kommen nocli lebend vor. Betreffs dér Bescbreibung dér einzelnen Arten müssen wir auf das Orginal- werk verweisen. August Franzenau. [94] LITTERATUR. 285 (14.) Ebnst Kittl : Beste von Listriodon aus dem Miocan Niederösterreiclis. (Beitráge zűr Paláon. Oesterr.-Ung. und des Orients. Bánd Vll. Wien. 1889. p. 233 mit zwei Doppeltafeln.) Durch trefflicli erlialtene Kieferatücke war Yerf. in die Lage versetzt, über den Zahnbau dér Gattung Listriodon ein vollstándiges Bild zu entwerfen und kommt zu dem sclion von Bayle und Kowalewsky betonten Schluss, dass die Gat¬ tung zu den Bűiden die nachsten verwandtschaftlichen Beziehungen besitzt. Ursprünglich war die Gattung zu Lophiodon, spáter wegen dér grossen Uebereinstimmung dér letzten Molaren zu Híjotherium gestellt, dann wurde ver- sucht die Listriodon -Beste den Tapiren anzuscliliessen. Von Ungarn sind neben den schon von Süess erwálinten Besten von Kn- vadia und Gyalu Mendru im Zsilthale* und aus dem Leitbakalk von Fünf- kirchen,* ' nocli die von Loretto*** und ein letzter Backenzahn des Unterkiefer’s von Soóskut angeführt. August Franzenau. (15.) Db. Koch Antal: A Kómái diluviális kavicsában legújabban talált ösemlos maradványok. (Orvos-term. tud. Értesítő. 1889. Term. tud. sz. Kolozsvár, p. 281.) Akton Ivoch : Die im diluvialen Schotter des Komái neuestens gcfundenen Sáugethierreste. (Revue aus dem Inhalte dér naturw. Abtheilung des Orvos-term. tud. Értesítő. Kolozsvár. 1889. p. 304.) Aus dér Sckottergrube im Garten des unitarischen Collegiums, welcher neben dem Wege durch die Weingiírten des Kőmáls liegt, erliielt Yerf. das Bruch- stíick eines Backenzalmes von Elephas primigenius. Dies veranlasste ilm und Geokg Primics, den Fundort naher zu besichtigen, bei welcher Gelegenheit sie neben einigen leicht erkennbaren Bruchstücken von Fussknochen des Mammuth’s nocli einen Fussknochen und die untere Kinnbacke mit dér halben Zahnreihe des Pferdes antrafen. Letzterer Best lag beilaufig 1 m tief unterhalb dér oberen Grenze des Schotters, welclien eine V* m machtige Schichte Humus deckt. Beilaufig in der- selben Tiefe kamen auch die andern Knochen vor, woraus unstreitig hervorgeht, dass allé Knochen gleichzeitig in das diluviale Schotterbett gelangten. Ein paar Tagé darauf wurden in dér Náhe dér Eisenbalinstation bei einer Grabung in beilaufig 3 m Tiefe im Schotter ebenfalls Knochen gefunden, welche Verf. als einen Wirbelknoclien und ein Bruchstück des Beckenknocliens von Elephas primigenius erkannte. Es kam nocli ein cylindrischer Gliedmassenknoclien vor, dér dem Schienbein des Bős taurus und bubalus zwar ahnlich, aber liedeu- tend stárker ist, woraus auf Bős priscus oder primigenius gesclilossen werden kann. Durch diese Funde wurde zugleicli auch das diluviale Altér dér Schotter- ablagerung entschieden, in welcher sie gefunden wurden und welche schon sehr nalie an dér Sohle des Nádas-Thales liegt. August Franzenau. * Jahrbuch dér k. k. geol. Reichsanstalt. 1870, p. 28. ** Verliandlungen dér k. k. geol. Reichsanstalt. 1859, p. 51. *** Földtani Közlöny XX. kötet. Budapest 1890, p. 238. [95] LITTERATUR. 286 (16.) Dit. Peimics György : A kőkori emberre vonatkozó új adatok Kolozsvár környékéről. — Neue Daten iiber den Mmschen dér Steinzeit aus dér Umgebung von Klausenburg. (Orvos-term. tud. Értesítő. 1889. Terra. tud. sz. Kolozsvár, p. 169.) [Magyarisch.] Jenseít des Köaigssteiges geliören in Ungarn die den Urzustand des Menschen verrathenden verschiedenen Ueberreste, als Steingeráthe oder aus sehr groben Matériái, mit freier Hand erzeugte Geschirre gerade nicbt zu den Seltenbeiten, ja sogar, wenn wir die Anzalil dér Funde mit denen anderer Lander vergleichen, zu den verháltnissmássig háufigen Yorkom mnissen. Dies berechtigt anzunehmen, dass das Land schon in dér Urzeit von Menscben dicht bewohnt war. Die Funde wurden aber meistens unter solchen ungünstigen Umstánden angetroffen, dass die Bestimmung des geologischen Alters derselben ganz unmöglich war. Verf. traf endlicb einen Punkt an, wo er es für möglich eraebtet, das diluviale Altér mit grösserer Sicherheit bestimmen zu können. Am Klausenburger Fellegvár námlicb, dessen Spitze diluvialer Scliotter bedeckt, entbált dieser eine Kulturschicht ein- gebettet, welcbe durcb Erdarbeiten aufgeschlossen wurde. Gestützt durcb die im Hangendschotter bemerkbaren Scbichtungsricbtungen glaubt Yerf. annebmen zu können, dass dieser mit dér Kulturscliicbt sicb in ungestörter Lage betűidet, bemerkt aber, die bocbwiclitige Frage wáre nur durcb weitere Beobaclitungen zu beant- worten und dass liauptsácblicb Grabungen berufen sind zu entsebeiden, ob dér Menscli sebon in dér Umgebung von Klausenburg lebte, als die den Fellegvár bedeckende Scbotterschicht zűr Ablagerung gelangte, das heisst zu einer Zeit, wo die tiefen Tháler dér Szamos und des Nádas nocli nicht existirten und die Weben dér Szamos in einer solchen Höhe den Schotter führten, welche derjenigen des Fellegvár entsprechen würde. Aus dér Niveaudifferenz des Fellegvár und des beüti - gén Flussbettes dér Szamos, wie auch aus dér erodirenden Wirkung des Wassers könnte nach Verf. mit grosser Wabrscheinlicbkeit berecbnet werden, vor wie viel Jahrtausenden dér Menscli schon das Territórium von Klausenburg bewohnt hat. August Franzenau. (17.) Petrik Ludwig : TJbcr die Verwendung des Feriit in dér Flaschenf abri- kation. (Technológiai Lapok I, B. p. 69. Budapest 1889. Ungarisclij). Sebőn lángé ist mán bestrebt die theuersten Bobstoffe dér Glasfabrikation, Soda und Pottascbe durch billigeres Matériái zu ersetzen, was überbaupt für die Flascbenfabrikation von grosser Bedeutung wiire. Es wurden hiezu Kocbsalz, Glau- bersalz und alkaliháltige Silicate wie Gránit, Basalt und Tracliyt alsErsatzmittel in Vorschlag gebraebt. Das Ivochsalz hat sicb nocli nicbt bewáhrt ; Glaubersalz wird statt Soda sclion seit 1820 auch bei dér Fabrikation feinerer Glassorten gebraucbt. Die alkaliliálti- gen Silicate werden wegen des Eisengehaltes nur zűr Flascbenfabrikation und hier auch nur meistens als Zuscblag genommen. In den letzten Decennien aber gelang es Siemens aus natürbeben Silicaten unter Zugabe von Kalkstein gutes Flasclienglas zu erzeugen. Die Ursacbe, dass die frühéren Versucbe mit natürbeben Silicaten obne Besultat ausfielen, begt theils in dem Umstand, dass die Zusammensetzuiig dér [96] LITTEKATUR. 287 Gesteine nach Fundorten variirt, und dass die Empiriker unbekannt mit dér Zusammensetzung des Glases, ein solclies von bestándiger Zusammensetzung nicht produciren konnten. Als ein weiteres Hinderniss Iliéit mán den Thonerdegehalt dér Silicate, da die Thonerde das Glas scliwerschmelzend maciié und Rauhwerden des Glases venirsache. Nach neueren Forschungen aber kann ein gutes Flaschen- glas auch 10% Thonerde entlialten, dann muss aber zűr Mischung verháltniss- mássig mehr Kaik genommen werden. Verfasser stellte mit dem zűr Glasfabrikation geeignetstem Matériái, dem Feriit, (Perlit von Hollóháza, Comitat Abauj) Versuclie an. 1. 70 Tli. Perlit 2 Th. Eisenerz oder unreiner Braunstein, 41 Th. Kalkstein, VU Th. Sandstein. Das nach obigem Yerháltniss liergestellte Glas schmolz sehr rein. 2. In diesem Versuclie wurde Cerithiumkalk nach folgendem Yerháltniss gemischt : a) 70 Th. Perlit, 44 Th. Cerithiumkalk, 7 Th. Sand; b) 70 Th. Perlit, 44 Th. Cerithiumkalk, 5 Th. Sand, 2 Th. Braunstein oder Eisenerz. Diese Glasproben schmolzen auch rein. 3. Um das Zumischen des Sandes zu vermeiden, wurde Perlit bloss mit Kalk¬ stein gemischt und geschmolzen. In diesen Proben ist dér Tlionerde-Gehalt etwas grösser als in den vorigen, da aber auch dieses Glas rein schmolz, so wird es sich wahrscheinlich auch in dér Praxis bewáhren. Auf Grund dér mit dem Petiit angestellten gut gelungenen Vetsuche, kann dér Rliyoht in dér Glasfabrikation sehr nutzbringend verwendet werden, was für Ungarn von desto grösserer Bedeutung ist, da in Oborungarn an vielen Orten Rhyolit vorkommt. (Bezüglicli dér Analysen des Rolimaterials und des daraus erzeugten Glases wird auf die Original-Abliandlung verwiesen.) Josef Loczka. (18,) Pbtrik Ludwig: Übcr die Zusammensetzung des Seger-Porzellan's. (Művészi Ipar. III. évf. 112. 1. Budapest, 1858. — Centralbl. f. Glas- industrie u. Keramik. IIL Jhrg. 1888. No. 105. Budapest, 1889. [Ungarisch ]). Obschon die Porzellan-Fabrikation in Európa einen grossen Aufschwung und Eortscln itt aufzuweisen hat, so standén wir in mancher Hinsiclit noch weit liinter den Chinesen zuriiek, indem uns bis zűr neueren Zeit sowolil das Fárben des Porzellans in dér Masse, wie auch die Herstellung feuerfester Farben unbe¬ kannt war. Einzelne Fabriken befassten sich zwar mit derFrage dér feuerfesten Farben ohne einen besonderen Erfolg erzielt zu habén. Die Ursache dieses Misserfolges war, dass das gewöhnliche Porzellan in Európa bei weit höherer Temperatur gebrannt wird als in China. Bei einer hohen Tempe- ratur verflüchtigt sich ein grosser Tlieil dér fárbenden Metalloxyde oder ándert durch Einwirkung reducirender Producte die Farbe. Da das Porzellan zűr Errci- chung liolier Temperatur gewöhnlich mit reducirender Flamme gebrannt wird, so kann dér grösste Theil dér fárbenden Metalloxyde als feuerfestes Fárbemittel nicht verwendet werden. Neuerdings habén sich mehrere Fabriken damit befasst, die Frage, das [97] 288 LITTEKATÜR. Porzellan in dér Masse zu fárben und die dér Erzeugung feuerfester Farben zu lösen ; bÍ8 endlich die Versuche Seger's mit dem schönsten Erfolg gekrönt wurden. Das Seger-Porzellan wird bei urn beiláufig 300° niederer Temperatur gebrannt als das gewöhnliche Porzellan, und da diese Temperatur auch mit oxydirender Flamme erreicht werden kann, so konnte Seger die Zahl dér feuer- festen Farben vermehren. Seger benützt als Farbemittel Kupferoxyd, Uranoxyd uml Pink, ausserdem gelang es ilim aucli das Kupferroth dér Cliinesen zu erzeugen. Da die Erzeugung des Seger-Porzellan's Geheimniss dér Berliner Faluik ist, so überzeugte sich Verfasser durch Analyse, dass dieses ein eclites Feldspath- Porzellan ist, nur cm thai t es weniger Thonerde als das gewöhnliche Porzellan ; daher es bei niederer Temperatur gebrannt werden kann und infoige seines grossen Kieselsáuregehaltes ist es durchscheinend, welche Eigenschaft es zűr Erzeugung feiner Waare geeignet macht. Verfasser versuchte das Seger-Porzellan auf Grund dér Analyse darzustellen. Nach mehreren Versuclien, wo sich die Mischungen als zu mager erwiesen, ver- fuhr er folgendermassen: 75 Th. Feldspatli wurde mit 25 Th. Pottasclie zusammen- geschmolzen und diese Fritte wurde zu folgender Miscliung genommen : 38,5 Th. Zettlitzer Kaolin, 14,8 Th. Fritte und 52 Th. Quarz. Diese Miscliung ist bildsamer und das daraus erzeugte Porzellan entspricht in jeder Hinsicht dem Seger-Porzel¬ lan. Da die in Deutschland gebrauchten Kaoliné magerer sind als dér Zettlitzer Kaolin, so gebraucht wahrscheinlich auch Seger diese viel Alkáli enthaltende Fritte* Verfasser machte mit dér Khyoliterde von Kovászó Versuche mid erhielt sehr gutes Porzellan. Weiter constatirte er, dass die Glasur des Seger-Porzellans echte Porzellan- glasur Bei, dérén Darstellung auf Grund einer von Seger publicirten allgemeinenFor- mel auch gelang. lm Laufe dér weiteren Versuche überzeugte er sich, dass Kupfer¬ oxyd, Uranoxyd und Pink bei oxydirender Flamme als feuerfeste Farben verwen- det werden können. Rosenfarbe erhielt er mit dem Müllersclieu Magnesiapurpur. Nach diesen stösst die Fárbung des Porzellans in dér Masse auf keine Schwierigkeiten mehr. Die Fabrikation des Seger-Porzellans ist für die ungarisclie Thonindustrie von grosser Bedeutung, da in Ungarn kein echtes Kaolin vorkommt, die kaolin- artigen Érden aber von Bhyolit lierstammen, die manchmal nocli alkaliháltig und für Hartporzellan unbrauchbar sind, hingegen zűr Fabrikation des Seger-Porzellans sehr gut verwendet werden könnten. Weiter wáre das Seger-Porzellan dér edelste Stoff, auf den die ungarisclien Fayence-Verzierungen oder eigentlich dér Pécser (Fünfkirchen) Decor übertragen werden könnte. Verfasser stellte auch mit dér Erde von Hollóháza (Comitat Abauj) Versuche an und erhielt bei niederer Temperatur ein durchscheinendes Porzellan, das hinsichtlich dér Farbe dem aus Zettlitzer Kaolin liergestollten Porzellan nicht nachsteht. Josef Loczka. [98] FÖLDTANI KÖZLÖNY HAVI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE, Megjelenik havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 5 írt évi dij fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 5 frt. XXI, KÖTET. 1891. OKTOBER-NOVEMBER. 10 11, FÜZET. A RESICZA-D0MÁN1 LIASZ KŐSZÉNBÁNYÁK ÉS KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL. Bene GÉzÁ-tól. (Egy táblával). A Resiczabányától — Krassó-Szörény megyében — délre fekvő Arsi- czahegy déli dűlője, illetőleg a dománi völgy alatt elterülő, liasz korbeli széntelepek a jelen század elejétől kezdve, különösen azonban 1855-től fogva — a midőn a jelenlegi Krassó-Szörény megyébe tartozó, hajdan ((bán¬ sági)) uradalom, mely 23,4 négyzetmyriaméternyi területet képvisel, a bányákkal és kohótelepekkel egyetemben a kincstárról az osztrák-magyar államvasúttársaság birtokába származott által — nevezetes bányászat tár¬ gyát képezik, a mennyiben kitűnő minőségű, kohászati czélokra előnyösen alkalmazott kőszenet szolgáltatnak. Régóta azon nézet uralkodik, miszerint ezen széntelepek az anina-stájer- laki telepekkel együtt ugyanazon medenczében, mégpedig ennek legészakibb öblében telepedtek le. E tekintetben a nézetek igen eltérők, de a tetemes kiterjedésű, mindkét helyen tett feltárásoknak daczára, sem teljes meg¬ egyezést a telepek között, sem azt, hogy ezen két helybeli előfordulás egyátalán összefüggésben nincsen, ez időszerűit biztosan állítani nem lehet. A dománi szénbányák hajdan főképen tárnabányászattal műveltettek, mely bányászati módszer a külfelület alakzata és a telepek fekvése mellett igen előnyös volt, míg a fejtések nem jutottak a dománi völgy talpa alá. De még ezen mozzanat bekövetkezése előtt mélyítettek előrelátó elődeink két aknát, ú. m. az Almásy-aknát Domán falu nyugoti és a Szécsen-aknát a falu keleti végénél. A nevezetesebb tárnák (Ferdinand, Károly, Herczeg és Caro- lina) szintjei a 60-as években teljes lefejtésre kerültek. 1852-ben a Berzava- Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (191) 19 BENE GÉZA : 290 völgyből megkezdetett a Ferencz- József- altárna ; ezen szintet a Szécsen- akna 1855-ben érte el. Később a nevezett altárna egy a Budinik völgyben mélyített 68,27 m mély segédaknából két ellenvágattal, a Szécsen-akna 1 47 m-nyi mélységből és a resiczai vájvéggel, összesen 4 váj véggel hajtatott. Az utóbbi lyukasztás 1864-ben történt, a mióta ezen altárna képezi a szál¬ lítás útját a dománi aknákból a resiczai vasgyárhoz, mely szállítás 1874 óta az altárnán közlekedő kis gőzmozdonyok alkalmazása által tetemes lendületet nyert. Az altárna hossza a Szécsen-aknáig 2322 m vagy 2,322 km ; 1878-1 ran az Almásy-akna, 1880-ban pedig a két Lipót-akna köttetett össze a Ferenez-József-al tárnával. Ma azonban az összes bányaüzem már az altárna alatti mélyszinteken folyik. Kristályos palák. A Berzava-völgyben, különösen Resicza keleti végénél, kristályos palák nagy kiterjedésben és tetemes vastagságban lépnek a külszínre. Itt a Berzava mindkét partján több kőbányában és a Szekulba vezető vasút bevágásaiban vannak föltárva. A csillámpala és talkpala itt jobbára zavaro¬ dottan vannak települve. A nevezett vasüt mentében, közel a «Lánde» neve¬ zetű faszenítő helyekhez, a csillámpala fekvője, a gnájsz lép fel. A Berzava balpartján, Stavila külvároska táján, a csillámpala délfelé rajta fekvő vörös homokkő által van határolva, mely szabályosan D felé dől és az Arsiczahegy főtömegét képezi. Az említett gnájsz Resiczától EK-re Tirnova, Oliabicza és Apádia községekben mangándús barnavasérczeket tartalmaz, melyekre Tirnova községben a Tilfa-Finetului és Tilfa-Galbina táján az osztrák¬ magyar államvasűttársaság bányászatot üz. Diasz, vörös homokkő. A Ferencz-József-altárna szájának közelében, az igazgatósági park bevágott utain és a kastélyhoz vezető vasút bevágásaiban, általában az Arsicza északi dűlőjében sötét vörös, vastagon rétegzett, igen csillámdús homokkövek láthatók, melyek több helyen sötétebb, ibolyaszínbe játszó pikkelyes szövegű palákkal váltakoznak, és szabályosan D felé dőlnek. Ezen rétegek a Ferencz József-altárna által is föl vannak tárva, de megfigyelésük a falazat folytán igen nehéz. Az Arsicza-hegy két csúcsa közötti nyereg alatt, az északi oldalon egy régi kőbánya van, melyet egy nagy tisztás vesz körül. Itt a vörös homokkő circa 10 m vastagságban van feltárva. A kőbᬠnya alján durva quarzconglomerat ; ezen finomabb, csillámdúsabb, zöldes szürke homokkő látható, melynek repedései rézre erősen reagáló, világos (192) A BESICZA-BOMÁNI LIASZ -KŐSZÉNBÁNYÁK. 291 zöld táblás kristályokkal (malachit?) vannak kitöltve, sőt helylyel-közzel az egész kőzet dúsan van evvel impregnálva. Ezen, I)-re 42° alatt dűlő réte¬ gekre vöröses, majd sárgás és szürkés homokkövek települnek, melyek a kőbánya falának felső részében többször váltakoznak époly sötétvörös palákkal, mint minők az Arsicza-hegy lábánál találhatók. A hegygerincz mentében Ií felé haladva, kényelmesen elérjük az Arsicza- csúcsot (571 m teng. mag.), honnan 1) felé ismét kőbányákat találunk, melyekből dománi lakosok malomkövet fejtenek. Az Arsicza-csúcson a quarzconglomerat ökölnagyságú, sőt nagyobb quarzgörgetegeket tartalmaz, és D felé (fedő) finomabb szemű homok¬ kövekkel, majd fehér (csillámdús), szürke (bitumenes) és vörhenyes (vastar¬ talmú) palákkal váltakozik. Sok helyt igen feltűnően látható a rétegeknek minden átmenet nélküli foltozottsága. A fehér palák 0,05 — 0,2 m vastag padokban lépnek fel, és majdnem tisztán fehér csillámból és kaolinos íold- pátanyagból állanak. Mindezen kőzetekben eddig szerves lényeknek nyomait sem találtam, daczára annak, hogy ezen kőbányákat Dománból Resiezára menve igen gyakran jártam he. A sötét vörös, palás homokkőben, különösen a váladéklapokon gyak¬ ran találni babszemnagyságú, a laza, palás kőzetnél keményebb szemeket, melyek azonban közelebb vizsgálat mellett ugyancsak az anyakőzet anya¬ gával megegyezőknek látszanak lenni. Yasoxyd tartalmú homokkövek nemcsak itt, az Arsicza D-i dűlőjén, határozottan diasz-korbeli rétegekben, de a liaszban is, a széntelepek köze¬ lében ismeretesek. így én is tapasztaltam,* hogy a vasoxydtartalom, vagy annak hiánya nem lehet kritérium arra, vájjon diasz- vagy liasz-korbeli kőzetekkel van-e dolgunk. Legjellemzőbb szerény véleményem és tapasz¬ talásom szerint az, hogy a diasz-homokkőben többnyire már szabad szemmel és dúsan látható a földpát, továbbá igen jellemző a nagy tömegeknek folto¬ zottsága, mig a liasz-korbeli homokkövekben a földpát legföljebb mint kötőszer látható. Az említett kőbányákban D fele leereszkedve, azoknak leg¬ alján (legfedőbb homokkőrétegek a külszínen), csillámdús, palás váladékú homokkőben oly növénylenyomatokat találtam, minők az Almásy-akna fekü- rétegeiben, az i-ső széntelephez közel is találtattak. Ezen lelőhelytől a fekvő felé élénken foltozott, durva conglomeratok és az említett palák lép¬ nek fel. En tehát azt vélem, hogy az említett lelőhely (200 m-nyire D-re az Arsicza háromszögpontjától) körülbelül a diasz és liasz határán fekszik. A leírt vörös homokkövek a Berzava- völgytől kezdve egészen felső határukig szabályosan D felé dőlnek, dőlési szögüket 26° — 42°-al mértem. Az említett növénylenyomatok lelőhelyétől (diasz fedőhatára), kb. 50 m-nyire Föleit. Intézet évi jelentése 1887, T. Rotii fölvételi jelentése, 110. 1. (193) l(j. 2 H. Höfer, 1. c. p. fűi. 3 Orton, Econom. Geology Ohio VI, 409. CC. Howard, Mineral Resources U. tí. 1888, 490. A KŐOLA EREDETE. 303 Földgázok Ohio- és Indiánéban. CH4 N II C,Ii, 0 CCL CO H3S Össze¬ sen 0 egész¬ ben Ezen 0 hez a levegő képzé¬ séhez szüksé¬ ges nitrogén 1. Findlay Ohio1 03,35 3,41 ; 1,64 0,35 0,39 0,25 0,41 0,20 100,00 0,80 2,66 Fostaria « 02,84 3,82 1,89 0,20 0,35 0,20 0,55 0,15 100,00 0,81 2,70 3. St. Marys « 93,85 2,08 , 1,74 0,20 0,35 0,23 0,44 0,21 101 >,00 0,77 2,56 4. Muncie Indiana'2 02.67 3,53 2,35 0,25 0,35 0,25 0,45 0,15 100,00 0,79 2,62 5. Anderson « 93,07 3,02 ' 1,86 0,49 0,42 0,26 0,73 0,15 100,00 1,02 3,34 6. Kokoma « 94,16 2,80 1,42 0,30 0,30 0,29 0,55 0,18 100,00 0,82 2,73 7. Marion « 93,58 3,42 1,20 0,15 0,55 0,30 0,60 0,20 100,00 1,11 3,69 Egy másik kőolajterületet, mely az említett genetikai kérdésben eddig köze¬ lebbről tekintetbe nem vétetett, Italia képez, különösen az északi Apenninek’ északkeleti lábán elterülő Emília név alatt ismeretes vidék. A földgázok (Paludite). melyek itt az ismeretes iszapvulkánokat kivetnek, ismételten megvizsgáltattak A következő tabella G. .Jervis * különböző helyeken közölt adatai nyomán állít¬ tatott egybe. Olasz földgázok. a ^ ervis ch4 N CO., C,H-J CS3 m pag. Provincia Előfordulási hely Elemző neve i. 130 Bologna Monté Sasso Cardo Poretta 94,82 3,13 2,05 _ Fouqué és Gorceis 2. « « Fosso dei Bagni « 91,35 8,04 0,61 — « 3. « « Sorgente dei Bovi « 92 22 2,06 5,72 — (( 4. « « « di Marté « 92,16 2,78 5,06 — <( 5. « « « dél Leone « 89,42 4,61 5,97 — « 6. 132 « Poretta Veccliia « 90,75 7,23 2,02 — ? 7. « (( Sorgente de Puzzolla _ 91,48 6,68 1,84 — 8. 146 <( Torrente Sillaro . 80,60 0,39 1,14 17,87 9. 154 Flo rencz Firenzuola (Pietre mala) 96,19 2 27 1,54 — 10. « <( 97,48 0,77 1,75 — 1 1. « <( « 98,85 0,41 0,74 — 12. 155 Bologna Bergullo 98,93 0,59 ( ),48 — 13. 157 Ravenna Rio dei Bagni (Riolo) 97,35 1,64 1,01 — > I tessori sotteranei deli' Italia, Parte II., Régióné dél Apennino. C. F. Zénókén a «Das Vorkoiumen dér natürliclien Kolilenwasserstoff- und dér anderen Erdgaseu czím alatt Fouq.ué és Gorceis analysiseit egészen helytelenül közölte, a mennyiben a tabella elején a N-t C3H5J-dal, C3H4-t CO,-dal G4Ha-ot N-nel és CO-t CH4-nal felcse¬ réli. Ezt kiemelem, miután attól lehet tartani, hogy e helytelen értékek az iroda¬ lomba is átmennek. (“205) 304 H. HÖFER : Az elemzési eredményekből itt sem lehet semmiféle összefüggést a nitrogén és C03, illetőleg ezek oxygentartalma közt felismerni. így pl. a legnagyobb nitro- gentarta lomnak (2. elemzés) a majdnem legkisebb C02 felel meg. Itt is arról kell meggyőződnünk, hogy a nitrogén nem a levegőből választathatott ki C02 kép¬ ződése következtében, hanem hogy a gázoknak összes alkatrészeit állati organis- musok elbomlási terményeinek kell tekinteni. Ezek közt különösen a Torrente Sillaro földgázának elemzése annál is inkább érdekes, mert sethyljodid eddig más földgázban nem volt kimutatva. E föld¬ gáz újólagos elemzése nagyon ajánlatos volna. Dr. Engler udvari tanácsos,* ki tudvalevőleg az egyáltalában geológiai okok adta feltételek betartása mellett, melyeknél a kőolajnak képződnie kellett, halzsír és más állati zsirokból mesterséges kőolajat állított elő, melyből fractionált destillatió által az ismert amerikai kereskedelmi czikkhez egészen hasonló tulaj¬ donságú világító olajat (Petroleum) nyert, ami dr. M. Albrecht-oí arra indította, hogy hamburgi gyárában néhány ezer kagyló és tengeri halat száraz destillátiónak vessen alá, melynél tényleg szintén ammóniák- és nitrogéntartalmú organikus bázisok keletkeztek, de ezen alkatrészek vízben könnyű oldhatóságuknál fogva rendesen tökéletesen elmosattak. Engler szerint a nitrogén hiánya a természetes kőolajban könnyen megmagyarázható, sőt az itt figyelembe jövő állati testek tekintetbe vételével tulajdonképen szükséget képez. Ez állatok puha, húsos része nitrogéntartalmú részből és nitrogenmentes zsírból áll. A nitrogéntartalmú anyag gyors rothadásnak és bomlásnak van alávetve, míg a zsír kiváló állandósága által tűnik ki. Erre való bizonyítékunk a régi sírokban az úgynevezett hullaviaszban van, továbbá a fosszil csontok zsírtartalmában pl. a Bison americanus csontjaiban. v. Gümbel ** főigazgató múlt nyáron igen érdekes értekezést tett közzé a «Gazelle» által gyűjtött tengeri fenékpróbákon tett vizsgálatairól ; ezen 500 méter¬ nyi és nagyobb mélységből származó próbákban zsírgolyócskákat talált, melyeknek jelentőségét a kőolaj eredetét illetőleg szintén tökéletesen méltányolta. Minthogy saját tapasztalásomból tudom, hogy ily fenékpróbákat oly módon vesznek, hogy egy a fenekén fagyúval bekent súlyra iszap rakódik, miáltal zsír jut a próbába, úgy a «Gazelle» próbavételi módja felől kérdezősködtem az említett nagyérdemű geolog- és bányásznál ; szives közlése szerint azonban a zsír semmi esetre sem ered a próbavevő készüléktől. A tengeri iszapban az állati organismusok több-kevesebb hullaviasza még most is összegyűlhetik. Ezen körülmény a kőolajnak a nuinmu- litrétegekben való gyakori előjövetelére önkénytelenül is emlékeztet bennünket. Tekintve az állati testek nitrogéntartalmú részének könnyű, és a nitro¬ genmentes (zsii'os) részének nehéz bomlékonyságát, az előbbi bomlása gyakran már nagyon előrehaladt, sőt talán be is fejeződött, mielőtt az utóbbié kezdetét vette. A légalakú nitrogéntartalmú bomlási termények ily módon a likacsos kőzet¬ ben valahol összegyűlhettek, mielőtt a zsír elbomlása, tehát a tulajdonképeni kőolajképződés megkezdődött volna. * Erdői und Erdgas. Vortrag gehalten in dér Gesellschaft deutscher Natur- forscher und Aerzte in Breinen, 1890. ** Die min. geol. Beschaffenlieit dér auf dér Forschungsreise S. M. S. «Gazelle» gesammelten Meeresgrund-Ablagerungen. (-06) A KŐOLAJ EREDETE. 305 Dr. C. ENGLER-nek köszönjük azon gázoknak elemzését, melyek a hal- zsírnak nagyobb nyomás alatt véghez vitt destillátiójánál keletkeztek. Ezen gázok ámbár más arányokban, de ugyanazon alkatrészeket tartalmazzák mint a földgázok. Mindkét esetben metlian a főalkatrész és a nitrogén a lialzsírgázban is (2 — 2,5%) megtaláltatott. Lényeges különbség a szénoxydok nagyobb mennyiségében van, melyek legalább részben válási termények (Spaltungsproducte). A lialzsírgáz és földgáz összetétele közti különbségeken kevésbbé csodálko¬ zunk, ha az utóbbi változó összetételét tekintetbe veszszük, sőt ugyanazon fúrtlyuk- ból kiömlő gáz néhány nap alatt tetemesen változik összetételében, amint ez az ismé¬ telten idézett könyvem 66. lapján a 14- — 18. sz. elemzésekből kivehető.* Bizonyára nagyon érdekes volna, ha a halzsír destillátiójánál a folyamat különböző stádiumᬠnál elmenő, meg nem sürített gázokat megelemeznék. Ámbár legújabban több amerikai geolog, különösen a bitumen geológiája körül nagy érdemeket szerzett Orton, a mészkőben előforduló kőolajról az álla¬ tokból való keletkezést feltételezik, mégis tagadják ezt a homokkőben — conglo- merát — és az agyagpalában előforduló kőolajról. Ezen ujabbi kétfelé való osztás megerősítésére J.I. Ivemp** nemrég arra utalt, hogy a mészkőből kiömlő földgázok és részben az olajok is, kénhydrogengázt tartalmaznak, mely a silicat területeken hiányzik. Föntartom magamnak, hogy más helyen behatóbban bebizonyítsam, misze¬ rint a kénhydrogengáz sokszor a vízben foglalt sulfatok elbontásának köszöni eredetét, minthogy a földgázok erős, eddigelé semmikép sem méltányolt redukáló testek, melyeknek a fémsulfidok képződésénél az ércztelérekben kiváló szerepék van. Végre megemlítem, hogy Olaszországban a kőolajterületeken kénhydrogen- tartalmú vizek vannak, ámbár az olajterületeken az olaj nem mészkőben, hanem gyenge silicatkőzetekben fordul elő. A nitrogén, ez volt a cliemikusok lényeges ellenvetése tbeoriám ellen, minden földgázban található, akár mészkőben (Ohio, Indiana) vagy conglomerátban vagy homokkőben (Pennsylvania-Newyork), agyag¬ palában, homokban vagy agyagban (Apscheron, Baku, Olaszország) legyenek feltárva. A kőolaj, illetőleg földgáz redukáló hatására vonatkozólag még arra a tényre utalok, hogy sok ezen bitument kisérő ásványvízben bebizonyítottam a sulfatok tökéletes hiányát. Erről értekezni más helyen lévén szándékom s minthogy ezen érdekes, sok olajterületen ismétlődő tény az itt megbeszélt kérdéssel csak annyi¬ ban függ össze, a mennyiben a kénhydrogennek genetikai jelentőségét megvilᬠgítja, itt csak annyit említek, hogy földgázok vagy kőolaj utáni kutatásoknál a víznek bariumchloriddal kénsavra való qualitativ vizsgálata nagyobb gyakorlati jelentőséggel bírhat. A gyakorlat majd dönteni fog. (Oestr. Zeitschr. f. Berg- u. Hüttemvesen. 1891, Nr. 14. p. 145). * ZiNCKEN-t itt is helyre kell igazítanom, a ki ezen elemzéseket LESLEY-nek tulaj¬ donítja s mind a hatot azon egy kútra vonatkoztatja, pedig tényleg két kút volt. ** Eng. and. Ming. Journal Vol. L, 1890. p. 689. (207) au Földtani Közlöny. XXI. köt. 1801. IRODALOM. 3U6 IRODALOM. (20.) Pantocsek, I. dr. : Beitrcige zűr Kenntniss dér fossilen Bacillarien Ungarns. 11. Theil: Brackwasser Bacillarien. (Anhang: Analyse dér marínén Depots von Bory, Bremia, Nagy- Kürtös in Ungarn ; Ananino und Ivusnetzk in Bussland 123 p. 8°. Mit 30 Tatéin in Lichtdruck. Nagy- Tapolcsány J. Platzko 1 889. Sz. hazánk fosszil bacillariacea flórájának szentelt munkájából megjelent rövid három év alatt a második rész is. Ebben sz. a félsós vizekben élt bacillaria- ceákat dolgozta fel, s függelékképen adja még 3 magyarországi és 2 oroszországi tengeri eredetű lerakodás mikroszkopos analysisét. A munka harmadik része tud¬ valevőleg az édesvízi bacillariacea-florát fogja bemutatni. Sz. a bevezetésben a hazai bacillariacea-tartalmú telepek felfedezéséről s feldolgozásáról ad számot, fel¬ sorolja azokat a gyűjtőket, kiktől a vizsgálat anyagát kapta. Hazánkban e szerint az első mikroszkopos vizsgálat Szabó professor kezdeményezésére történt. Az ő ösz¬ tönzésére fogott hozzá Neupauer J. a Szabó által felfedezett sokféle bacillariacea- tartalmú kőzetek megvizsgálásához. N. dolgozatát (mely 1867-ben jelent meg) veszi sz. revízió alá s ad hozzá könyvében egy hatalmas pótlékot. Hogy N. 22, illetőleg 24 év előtt nem tudott nagyobb eredményt felmutatni, annak okát a mikroszko¬ pia akkori fejletlenebb állapotában, a módszerek hiányában kell keresnünk, ezért nem oszthatom sz. ilyetén véleményét, «hogy N. előtt az ilyen kőzetek feltárásᬠnak (az eredményes mikroszkopiái analyzis ötletéből) különféle módjai úgyszól¬ ván egészen ismeretlenek voltak ». Hisz e módszerek s ép a legeredményesebbek az újabb idők vívmányai csak, ép úgy, mint az optikai eszközök javítása is csak újabb keletű dolog. 1 866-ban - ha eltekintünk az angol nagy nyílású objectivek- t-ől, melyeket a kontinensen alig használtak — bizony kevés helyütt akadhatott egy-egy valamire való, vízcseppre járó immersió-objectiv, míg most a legjobb olajos apochromatok s világító condensáló készülékek állnak mérsékelt áron ren¬ delkezésünkre. Már pedig a bacillariacea-héjjak vizsgálata ugyancsak a módszere¬ ken s mikroszkópon fordúl meg. Mutatja ezt sz. előttünk fekvő munkája, melyben oly sok novitással találkozunk, hogy már most is külön karakterező magyar bacil¬ lariacea flóráról lehet beszélni. A faj megkülönböztetés pedig legtöbbször minutio- sus finomságok dolga lévén, sz. is ép kitűnő mikroszkópjára vethet, mikor szép ered¬ ményeit bemutatja. A mi pedig a praeparáló módszereket illeti, a mikrographiá- nak s külön a bacillariaceák ismertetésének szentelt s szintén nem oly rég meg- indúlt folyóiratok tanúságai, hogy mily nagyot haladt a mikroszkopos technika ezen a téren is. Egy pillantás a mikrographia történetére s látni fogjuk, hogy még nem is oly rég, az ily irányban dolgozónak sem állott valami sok módszer rendel¬ kezésére és a kiprseparálás fáradságos munkáját akkoriban még nem lehetett oly könnyen s szakszerűen hozzáértőkkel elvégeztetni, mint manapság, mikor ettől a mechanikai munkától a búvárló tudós — legalább ezen a téren — jóformán fel ("208) IRODALOM. 307 van mentve. Hiszen sz. is köszönetét mond könyvében praeparatorainak, s méltán is, mert a tudományos dolgozásnak ilyeténvaló megkönnyebbítése adott újabban ismét lendületet a bacillariaceák tanúlmányozásának. A következő' petrographiai-geologiai részben bemutatja sz. a bacillariacea- tartalmú lerakodásokat, melyeket vizsgálnia módjában volt. Sz. a magyar félsós vizi lerakodásokat Abauj-Szántó, Aranyos (Abaujm.), Czekeháza (Abaujm.), Csip¬ kés (Sárosm.), Erdőbénye (Zemplénin.), Felménes (Aradm.), Gyöngyös-Pata (He- vesm.), Kavna (Aradm.), Szokolya (Hontm.), Szűcsi (Hevesm.), Szurdok-Püspöki (Hevesm.), Tálya (Zemplénin.), valamint a Bory-i (Hontm.) és Bremiai (Aradm.) tengeri eredetű bacillariacea-tartalmú kőzeteket a szármáta emelethez sorolja, míg a nagy-kürtösi márgát a mediterránhoz számítja. Az itt analysált orosz telepek közül Ananino a kréta-korból való, míg a Kusnetzki a triászhoz tartozik. A sz. által vizsgált félsósvizi kőzetek a következők : 1. Ragadópala Abanj -Szántóról. Csak apró formákat rejt. Nitzschia Frustulum Grun. az uralkodó faj. 2. Ragadópala Aranyosról (Abaujm.). Sok, de többnyire apró formákban dús, Nitzschia Frustulum Grün., Fragilaria hituminosa n. sp. stb. 3. Csiszolópala és trippel Czekeházáról (Abaujm.). Az Amphora, Navicula és Synedra nemek az uralkodók. 4. Csiszolópala Csipkésről (Sárosm.). Kevés és apró alakokat rejt. 5. Ragadópala Erdőbényéről (Zemplénin.). Sok szép alakban gazdag. Ural¬ kodók a Fragilaria és Nitzschia nemek meg az Epithemia erucafonnis Pánt. 6. Ragadópala Felménesről (Aradm.). Jobbára apró Fragilariák találhatók benne, aztán Epithemiák és Navicula sculpta E. 7. Bacillariás kőzetek Gyöngyös-Patáról (Hevesm.) : a) Menüit, csak egészen szétroncsolt héjakat talált benne sz. b ) Ragadópala. Pompás nagy alakokat nyújtott, p. Navicula halionata Pánt., Surirella costata Neup. stb. c) Bitumenes, meszes márga. Könnyen oldódik savakban s pompás alakok lesznek szabaddá, ezek közül uralkodók : Nitzschia hituminosa. n. sp., Navicula Szabói n. sp., N. bivittata n. sp., N. interrupta Ktz. var. fossilis n. v., N. halio¬ nata Pánt., N. Yarrensis Grun., N. Iíeerii n. sp., N. hituminosa n. sp., Surirella , rotunda Pánt., S. costata Neup., Fragilaria hituminosa, n. sp. d ) Bitumenes mész. Különösen jellemző a Stephanodiscus matrensis n. sp. tömeges előfordulása. 8. Ragadópala Kavnáról (Aradm.). Synedra fajok alkotják, köztük elszórtan Naviculák , Melosirák s a szép Stephanodiscus biharensis. 9. Ragadópala Szokolyáról (Hontm.). Túlnyomóan Surirella , striatula E.-ből áll. 10. Cerithiummész Szűcsiről (Hevesm.). Pompás alakokat rejt, különösen uralkodók a Surirella rotunda Pánt. 1 I. Bacillariaceás kőzetek Szurdok-Püspökiről (Hevesm.) : a) Menilitpala. Surirella costata Neup. a domináló faj. b ) Bitumenes meszes márga. Tartalmából főleg a Navicula heterojiexa n. sp., az Amphora genus, Surirella costata Neup. említendők. (209) go* 308 IRODALOM. 12. Csiszoló- és ragadópala Tályáról (Zemplénin.) Az előbbiben csak apró alakok, utóbbiban (melyet gomboskai kréta néven árulnak is) szintén többnyire csak aprók. Melosira bituminosa n. sp., és Nitzschia Frustulum Grun. az ural¬ kodók. A vizsgált tengeri üledékes kőzetek a következők : a) Tracbyt-andesittufa Boryról (Hontm.). Jellemzik ezt a szármát emelet¬ hez tartozó tufát a nagy mennyiségben előforduló Surirella fastuosa E. n. var. fos- silis, az óriási Actinoptychus Szontaghii n. sp., Sálacia Boryana n. g. etN. sp., En- dictya Boryana n. sp., Coscinodiscus Boryanus (hiányzik a táblázatos összeállítás¬ ból), Hydrosira Boryana n. sp., Mastogloia Szontaghii n. sp., Alloeoneis Castra canea n. sp., Navicula Kellerii n. sp., Triceratium horriduin n. sp. Daczára az igazi tengeri formák tömeges előfordulásának, mégis nyoma maradt az édesvizzeli keveredésnek, mert valóságos édesvízi alakok is találhatók benne, különösen a Navicula és Melosira nemekből. Ezen határozottan tengeri eredetű telepen kívül, van még Bory mellett keletre az előbbitől egy más bacillariaceás telep is. Ez a szintén szármát emelet¬ hez tartozó trachyttufa, a dubrovicaival közel rokon, mert a dubroviczai telep jel¬ lemző alakjait rejti, mindenekelőtt említendők Staurosira Harrisonii v. amphi- tetras Grun., Surirella Clementis Grun., Cymbella Sturii Grun., Navicula Hauerii Grun et var. elliptica, var. grandis Grun. és Melosira undulata Kütz. Sz. azt hiszi, hogy e fajok meleg és sós vízben éltek, mely feltevést támogatja még a Nitzschia spectabilis (E.) Grun. tömeges előfordulása is. b ) Trachytandesit-tufa Bremia völgyéből Kavna mellett (Aradm.). Különösen jellemző a pompás Navicida bacillifera n. sp., N. Lóczyi n. sp., Cocconeis biharensis n. sp., Grammatophora hungarica n. sp., a hatalmas Trice¬ ratium Lóczyi n. sp. előfordulása valamint a Melosira és Biddulphia fajok sokasága. c ) Agyagos márga és andesit-tufa Nagy-Kürtösről (Nógrádm.). Különösen kiválik az Aulacodiscus- fajok sokasága, s az A. reticulatus Pánt. ép példányai sem ritkák épen ; ríj fajok is akadtak, p. A. Haynaldii, Coscinodiscus Weissjiogii stb. Oroszországi tengeri kőzetek. Bacillariaceás tufa Ananinoról (Simbirsksi kormányzóság). Az új genusok s fajok nagy száma miatt sz. ezt a kőzetet, a szokástól eltérőleg nem a tertiaerhez, hanem a krétához sorolja. Polycystinás tufa Kusnetzkről (Saratowi kormányzóság). Az ebben talált baeillariaceák sajátságos, egészen eltérő habitusa miatt sz. ezt a kőzetet a triász¬ hoz számítja. A bevezetés végső czikkelye a C. C. Keller-féle módszer leírását hozza, mely a vízben szét nem omló vagy sósavban nem oldható anyag feltárására szolgál, és tömör alkalikus oldatok alkalmazásán alapúi (Natriumsulfat). A körülményes eljárás részletemé nézve az eredetire kell utalnunk az olvasót. Végül még praktikus fogásokat ismertet sz. s a tolubalzsamot ajánlja conserváló anyagnak. A következő táblázatokban I. a félsós, II. a tengeri alakok előfordulása (210) IRODALOM. 309 vau feltűntetve, egy III. táblázat az említett két orosz lelőhely bacillariaceáit ál¬ lítja össze. A 12 magyar, szármát emelethez tartozó lelőhelyről összesen 131 fajt sorol fel, ezek közül 79 új faj. A legelterjedtebb, közönséges fajok, melyek mind a 12 lelőhelyen előfordulnak ezek : Amphora cojfeaeformis (Ag.) Kütz., Cocconeis Pedi- culus (E.) Grun., Fragilaria bituminosa n. sp., et n. var. minor, F. brevistriata Grun. n. var. fossilis, Navicula interrupta Kütz., N. microrrhynchus Grun., iV. orális Hilse, Nitzschia Frustulum (Kütz) Grun., et n. var. acuta, n. var. minuta, N. neogena Grun., Staurosira mormonorum Grun., St. venser (E.) Grun. n. var. fossilis, Synedra salinarum n. sp. A magyar félsós szármát emelethez tartozó fosszil bacillariacea-flora tehát gazdag új fajokban, a 63% új faj, nem is véve az új varietásokat, bizonyos hatᬠrozott karaktert kell, hogy adjon a flórának, mely esetleg jellemzőnek is bizonyúl- hat, mi természetesen csak a vizsgálatok felgyarapodásával, azok összevetéséből derülhetne ki. A tengeri lerakodásokból 497 fajt sorol fel sz., ezekből közös a 3 lelőliely- lyel 36, — líj fajt 112-t ír le, tehát valami 26%, mi hozzávéve még a sz.-től már korábban, a munkája I. részében felállított s itt részben is megtalált fajokat (kb. 56), — 33% magyar fajt szolgáltat, mi szintén bizonyos karaktert kölcsönözhet a félsós flórának is. Az orosz lerakodások új nemekben s fajokban igen gazdagok, de ezekre nézve az eredetire kell utalnunk az érdeklődőket. A leíró részben a novitások latinul diagnostizaltatnak s összefoglalólag a ma¬ gyar félsós, tengeri s orosz tengeri alakok mind együttesen tárgyalvák. Utolsó, a Coscinodiscus-íélék családjába tartozó Haynaldia antiqua n. g. et n. sp. (Cosci- nodiscus strigillatus 0. Witt in A. Schmidt Atlas, t. 138. f. 20.), melyet sz. a bory-i és élesd-i telepeken talált. Éne nézve legyen szabad megjegyeznünk, hogy egy Haynaldia növénynemet ismerünk már (1. Kanitz : Haynaldia nóvum genus Lobeliacearum. Magyar Növénytani Lapok I. 1877. 3. 1.) s így a név ebben az alak¬ jában le van már foglalva, s ezért más végződéssel lehetett volna képezni a bibo- ros botanikus tiszteletére szánt szép bacillariacea nevét. Sz. az alakok ábrázolásában szépen haladt, örömmel konstatáljuk, hogy a Van Heurck és Grunow által megalapított ábrázolási modort igyekszik követni, azonban igen sok alak ábrázolásánál talán a fotográfia is volna alkalmazható ; legalább bizonyos finomabb részletek feltűntetésénél határozottan jó szolgálatot tenne. De. Istvánffi Gyula. (21). Inkey Béla: Az erdélyi havasok az Oltszor oslói a Vaskapuig. (Érteke¬ zések a természettudományok köréből. Kiadja a magyar tudományos Akadémia. XIX. k. 1. sz. 1889.) A szerző 32 lapra terjedő értekezésében két magasabb rendű geológiai kér¬ dés tárgyalásával foglalkozik, ama tapasztalatai és megfigyelései alapján, melyek¬ hez a hegység különböző részeibe éveken át tett utazásai és kirándulásai alkalmᬠval jutott. Inkey úr értekezésének első részében azt a kérdést veti fel és avval foglal¬ ón) IRODALOM. :>.10 kozik, hogy az erdélyi déli liatárhegység tartozik e a Kárpátok hegyrendszeréhez vagyis képezi- e az összefűző kapcsot a Kárpátok és Balkán hegyrendszerei közt, úgy, a mint azt Suess:;: kifejtette, hogy t. i. a Kárpátok és a Balkán között a hegy¬ ség csapásirányának általános csavarodása hozza létre az összefüggést. A második részében pedig azt vizsgálja, hogy a hegység változatos orographiai viszonyai mennyiben függnek össze a belső szerkezettel, vagyis az emelkedés törvényeivel. Az első részben mindenekelőtt ismerteti a hegység geológiai alkotásában szereplő képződményeknek minőségét és földtani korát. Ama hegységben uralkodó képződmény az archai systemához tartozó kristá- tályos palák, melyek közt a szerző három csoportot különböztet meg ; nevezetesen : a) a gránit szövetű gnáisz csoportját, melyhez a gránitot is sorozza ; b) teljesen kris¬ tályos, palás kőzet fájókat mint a minők : a gnáiszok különböző fajai, a csillámpalák, mészpalák és a szerpentin ; c) leevésbbé szembetűnően kristályos pala faj okát, mint a phyllitek, chloritpalák, amphibol-chloritpala, szerpentinpala, talkpala, bizonyos quarcitok, mész- csillámpala stb. A kristályos palákon kívül feltalálhatok még a hegység területén — de igen jelentéktelen szerep mellett — a következő üledékek : A Cserna forrásterülete fölött és Mehadia környékén a v errucano ; a terület nyu- goti részében liaszpalák és juramészkövek ; a hegység északi részében a kréta- systema , homokkő, márga és agyag üledékei ; a Lotru torkolata körül eocen con- glomerat, homokkő és agyag képződményei ; a zsili, hátszegi és puji medenczékben az oligocen ; a hegység külső szélein itt-ott a mediterrán ; a hegység tövében he- lyenkint a szármát és a pontmi üledékek ; a völgyekben a diluvium kavics és agyag lerakodásai, melyek a Zsil-medenczében aranytartalmuak. Magát a hegységet kizárólag csak a kristályos palák réteghullámai képezik, mint az kiválóan jól az Olt-szorosban szemlélhető, a hol négy főgyürődést lehet constatálni. Északról délfelé menve először egy a harmadik palacsoport kőzeteiből álló antiklinalis redőt találunk, melynek csapása ÉNy-i irányú ; az ország határa és Chineni falu közt a második palacsoport kőzeteiből álló legyező szerkezetű palaredő észlelhető Ny-i csapással ; Bobesti és Golotreni faluk közt egy harmadik palaredő látható, mely csapásirányát nyűgöt felé többször változtatja ; a negyedik és utolsó egy antiklinalis palaredő Brezoion túl szemlélhető. E redők csapásirányát nyűgöt felé követve érdekes analógiák és ellentétek tűnnek fel. Ugyanis azt tapasz¬ taljuk. hogy petrographiai minőség tekintetében az első vonulat a harmadikhoz hasonlít, mind a kettőben a félig kristályos palafajták vannak túlsúlyban, míg a második az ő gnáisz és csillámpala rétegeivel a negyedikhez áll a legközelebb ; tehát ugyanazon sorrend kétszer ismétlődik. Orographiai jelentőségre nézve a fogarasi havasokban a két külső vonulat a jelentékenyebb, de az Olt jobb partján a két belső vonulat képezi a legmagasabb lánczokat. Az első és a második vonulat nyugoti folytatásában mindinkább északfelé kanyarodik, míg a harmadik és a negyedik vonulat végei majdnem egészen déli irányt követnek. Azon hegyes szög- letű térben, mely a két redőpár divergentiája által keletkezik, egy ötödik ékalakú hegység a Retyezát foglal helyet, mely hegységnek nyugaton, Karánsebes és Orsóvá közt hirtelen egy törésvonal vet véget, mely a Mundra és Kozia vonulatokat csak mint tangens érinti. (21 2) * Autlitz dér Erde I. 625. 1. Irodalom. 311 A kristályos palákkal közeli viszonyban lévő verrucano-, liasz- és jura-üledé¬ kek elterjedése arra mutat, hogy a déli katárhegység a titkonig még nem volt ki¬ emelkedve ; a krétakori üledékek ellenben azt bizonyítják, kogy kegységünk le¬ rakodásuk idejében már létezett ; az eocen és oligocen és mediterrán üledékek gyűrődéseiből meg azt következtethetjük, kogy a hegység egészen a szármáiig még mindig emelkedőben volt. Tekintetbe véve az Olt-szorosban constatált két redőpárnak csapásirányait, melyek közül a két északi nyugoti folytatásában észalmyugot felé görbülve, végre teljesen megszűnik, mig a két déli redőpár nyugoti folytatásában délfelé kanya¬ rodva a vaskapui szoroson át a szerbiai hegységbe csap át, a szerző a következő végeredményekre jut : «az erdélyi havasok főtörzse, két külön, de szorosan egymás¬ hoz szorított hegyiéin ezhől áll, melyek közül az északi a kárpátrendszerhez tartozik és északról délfelé mozog, a déli pedig a balkánrendszernek folytatása és mozgᬠsának iránya E és ENy» . Felkeresni a hegység mostani domborzatában az eredeti alak nyomait és szemmel kisérni az erosio szeszélyes működését, teszi feladatává a második feje¬ zetben a szerző. A réteggyürődés feltorlasztja a hegyhullámokat a környező lapᬠlyok, esetleg tengerek színe fölé és ez a szintkülönbség azonnal tevékenységbe hozza a légbeliek átalakító hatását. A kiemelkedés nyújtja a nyersanyagot, a kőzetmálás és folyóvizek megkezdvén munkájokat, végre a mai változatos hegyalakokat farag¬ ják ki a durva és egyszerű redővonulatokból. A szóban forgó hegységben az erosio működése, a harántvölgyek kiképző¬ dése már messze haladott, mind a mellett az eredeti domborzat alapvonásai még számos hosszú antiklinalis gerinczekben és synklinalis hosszvölgyekben felismer¬ hetők. Hegységünk számos harántvölgyei s főleg azok, melyek a rétegcsapásra többé-kevésbbé merőlegesen vannak irányozva az eredeti domborzatot nagy mér¬ tékben módosították és oly tagozást hoztak létre, mely a hegység belszerkezeté- ben nincsen előírva. Addig, míg a harántvölgyek a tektonikai lejtőkre szorítkoz¬ nak, tevékenységük eredménye az, hogy a lejtők alakját mély barázdák által mó¬ dosítják és alulról föl- és hátrafelé bevájódván, a gerinczet kiélesítik, kicsipkézik és oly merész bástyalakzatokat hozhatnak létre, mint a minők a fogarasi hegység¬ ben és a Retyezáton szemléllietők. A harántvölgyek felső katlanai a lejtő két olda¬ láról mind jobban és jobban egymáshoz közelednek s a vízválasztó gerinczél körül a felsőbbségért küzdenek. A győzelem azé lesz, mely nagyobb vízbőséggel rendel¬ kezik ; ez szorítja majd hátra a túlsó lejtő völgyeinek rovására a vízválasztó vona¬ lat, míg végtére azt teljesen át nem töri. Ily módon a Zsil és az Olt képesek voltak az egész hegylánczokat áttörni. A magas hegylánczokról lefolyó vizek a völgyek felső részeiben sokszor lép¬ csőkhöz hasonló völgy fokokat, az alsó részökben pedig terrászokat hoznak létre. E jelenségek azért fontosak, mert bennök a völgy-kivájás rendes menetét zavaró eseményeknek a nyomait találjuk meg. Hegységünk magas hegylánczainak töve körül mindenütt nagyszerű terrászokat találunk, nevezetesen : a Zsil-medenczében, a Sztrigy völgyében, a hátszegi síkon, a romániai oldalon az egész hegység déli szélén. Ezeken a helyeken mindenütt vastag diluvialis kavicsréteg fekszik a kris¬ tályos palák vagy a tertiaer üledékek vízszintesen lesúrolt rétegfejein és ezt ren- (218) IRODALOM. :;12 (lesen még pár lábnyi vastag agyagréteg is fedi. Mindezen jelenségeket, legalább a hátszegi medenczében történt megfigyelésekből, csak úgy lehet kimagyarázni, hogy a folyóvíz, mely a terrászok anyagát lerakta, eredeti medrét elhagyva, más irányt vett. A hegyi patakok felső folyásaiban rendesen az erdők felső határán túl a medrek lépcsőfokai szakítják meg az erosiovonal görbéjét, daczára annak, hogy a patak egynemű kőzeten folyik végig. A völgyfokok, katlanvölgyek és tengerszemek genetikai összefüggésben álló jelenségek, mint a magas hegység erosiójának saját¬ ságos alakjai. A katlanvölgy nem más, mint az utolsó legmagasabb völgyfok és ha a katlannak vagy lépcsőfoknak a síkja be van horpasztva, a mélyedésben tenger¬ szemmé gyűlnek össze a forrásvizek. A kőzet minősége és a rétegek helyzete nincs semmi befolyással ezen alakok képződésére. Legvalószinűebben a katlanok és a tengerszemek bizonyos meteorologiai viszonyokkal, nevezetesen a csapadék elosz¬ lásával, a hótömegek fölhalmozódásával és olvadásával hozhatók kapcsolatba. Retyezáton, a hol ezek gyakoriak, a glecserek nem lehettek keletkezésűk okozói, mert ezek oly magasságban és helyzetben találtatnak, hogy ott a jégárnak csak lióteknője (Firnmulde) lehetett, a mely inkább védi mint támadja az altalajt. Végre Inkey úr azt a kérdést veti fel, hogy a szóban levő hegységben létez¬ tek-e valaha jégárak ? Erre vonatkozólag, több oly jelenség felsorolása után, me¬ lyek talán a hajdani jégárak maradványai és nyomai lehetnének, de a melyek csa- lékonyak is lehetnek, oda nyilatkozik, hogy nem lehetetlen, sőt nagyon valószínű, hogy hegységünk is a nagy európai jégkorszak idejében szintén el volt jegesedve, a mit geográfiái fekvéséből az Alpok és a Kaukázus között lehetne következtetni. De másrészt kötelességének tartja kijelenteni, hogy saját tapasztalatai nem jogo¬ sítják fel őt arra, hogy e kérdést végkép eldöntöttnek nyilvánítsa.* Dr. Prímig s György. (22.) Braun Gyula : A budai hegyek ásványai különös tekintettel a calcitra. (Budapest, 1889. 241. Doktori értekezés.) Szerző dicséretes munkát végzett, mikor dolgozatában a budai hegyek ásványairól ismeretes adatokat egybeállította, előfordulásuk körülményeit meg¬ világította és különösen az innét eredő calcitra vonatkozó közleményeket saját megfigyeléseivel kiegészítette. A budai hegyekből eddig pontosabban ismeretes ásványok Braun úr dolgozata szerint a következők u. m. : Calcit, baryt, gipsz, quarz, pyrit, fluorit, aragonit (borsókő), markasit. Calcit a budai hegyeknek legelterjedtebb ásványa, mely különösen szépen található a kis- svábhegyi most is művelt városi kőbányákban. Formai tekintetben jól jellemzett, mert minden eddig ismert budai calcit skalenoéderes termetű volt. Az ikerkristályok a oR szerint gyakoriak és néha az egyes nagyobb kristályokban váltogató ikerlemezeket is tapasztalni. A kristályok nagyság tekintetéből igen változók, a nagyobbak sem ritkák ; így szerző a budapesti egyetemi ásványtani intézet gyűjteményében egy a főtengely irányában l i cm hosszú kristályt említ meg. A legterjedtebb kristályok 15 — 30 mm hosszaságúak és ezeknek lapjai meg- * V. ö. Földtani Közlöny XXI. 10. 1. (214) IRODALOM. 318 lehetős simák, míg a nagyobb kristályok felülete rendesen érdes. A budai calcitok színe is jellemző sárga, de szürkés, világos fehér szintiek sem ritkák, az apróbbak között pedig víztisztákat is bőven találni. A kristályos calcitokat rendesen a szemcsés mészkő termi a budai begyek¬ ben. így a Ivis-Svábliegyen az orbitoid mészkő kisebb-nagyobb liasadékai a kiváló termőhelyek. A csillogó calcit-kristályok itt sárga, élénk borsárga színűek, de a sárga színnek különféle árnyalatán kívül a víztiszta kristályok is gyakoriak. E két¬ féle szinti kristályokon szerző azt tapasztalta, hogy a színbeli eltérés néha egy¬ szersmind a formák bizonyos eltérésével karöltve jár ; így egyugyanazon anya- kőzeten gyaki’an talált apró víztiszta calcitkristályokból álló réteget, mely kristályokat csakis az R3 formálta és ezen egyszerű kristályokra azután élénk borsárga szinti többszörösen kombinált nagyobb calcitok telepedtek. A kristályok formáiban beállott ezen változatosságot a képződés körülményeiben történhetett változásnak tudja be. Vannak még rudasszerkezetű calcit-kristálycsoportok is, melyeket rendesen egy baryt-kristályokból álló rétegre nőive találni ; ezen kristályok végcsúcsa rendesen egy skalenoéder, melynek váltakozó pólus-élei legömbölyödöttek, úgy hogy első tekintetre inkább egy hegyes rhomboéderre vallanak. Megemlékezik még szerző a Ferenczliegyen, a daclisteini mészkövén talál¬ ható szürke színű, érdes felületű skalenoéderes kristályokról is, melyek között egyesekben a külső világos, kissé áttetsző szürke kéreg alatt belül egy füstszürkés magvat kiilömböztethetni meg. A budai calcitok formáit gondosan tanulmányozván, Braun úr o kristályo¬ kon összesen a következő 9 formát tapasztalta, u. m. : k. { 1 01 1 ) . E k. (4041). 4R k. (0112}.— : VaB k. (0221).— 2E ( 1 1 23} .‘2/sPí2. (IOTO).ooR k. (2131). E3 k. (2134J.V4E3 k. {4156),1/2E5/3 Ha még ezen formákhoz az utóbbi időben H. TRAUBE-tól a budai calcitokról ismertetetik. (3031) 3E és k. (9091 ) . 9E rliomboédereket is csatoljuk, akkor láthatjuk, hogy ezideig a budai calcitokon tizenegy forma ismeretes. E formákból leggyakoribb és kiképződése tekintetéből relatíve a legjobb az R3 ; a rhomboéderekből a többihez szabva ritkább az R, a — V2R rendesen az ismeretesen rostos kis lapokban jelenik meg, a — 2R lapjai jól megtermettek, a 4R pedig úgyszólván mindenkor csak kis lappal bír, úgy hogy szerző a megvizs¬ gált gazdag materiálisban csak egyszer tapasztalta, hogy a 4R a többi összes formák közűi a legnagyobb lapokkal megtermett volt. Az egyes kombinálások közül a következőket sorolja el, megjegyezvén, hogy a nagyság szerint fogyó rendben említi az egyes formákat, u. m. : R3, — 2R, 00R, roi 4R, R, — ÍR ; R3, R, 4R, 00 R, — 2R, — V2R, JRVs, 2/3R2 ; R3, R, -2R, — ÍR, 00R, 4R, 7*R3 ; — 2R, R3, 00R, 4R, — |R ; R3, R, — 2R, — ÍR, 00R, 4R ; R, R3, — íR> 4R, 00R ; R3. - íR, xAtR3, R ; R, R3, 2R, 4R, 00R. (215) IRODALOM. 314 Az egyes mért élszögekből néhány a következő : loT i > : (0112) = obs. 370 o27, 37° calc. 27' 30" löTl) : (2131) = 29 1 29 1 40 2131) : (31 21) = 35 35 35 35 44 2131) : ( 40 4 1 ) = 19 24 19 24 4 1011) : (41 50) = 10 18 10 24 4 1123) : (01 T2) = 14 40 14 19 30 1011) : (21 34) = 15 57 10 29 50 Számításainak alapjául a szokott : ( 3 Ol 1 ) : ( 1 101) = 74° 55' érték szolgált. Végezetül megemlíthetjük még, hogy szerző egy aprócska, igen világos sárga színű budai őrm/f-kristályt is megvizsgált, melyen a barytnak MiLLER-féle helyze- tében a következő formákat határozta meg : e. ( (OOI).oP, m.( 1 10).ooP, b.(0l0). 00P00 0. (011). Poo és z. (111). P m : m3= ( 1 1 0) : (T 1 0) obs. = 101° 34' calc. (Miller) 101° 40' [4] m : z = (110) : (11 1) = 25 3 / f*a 25 42 h : 0 = (010) : (011) = 37 27 37 18 A kristály, mint átalában az idevaló baryt, a c lap szerint táblás volt, melyet az oldalon az első oszlop határolt, úgy hogy a többi elsorolt formák csak mint apró lapok termettek. Vizsgálatait szerző a budapesti egyetemi ásványtani intézetben végezte. Dr. Schmidt Sándor. (23.) K. Karlovszky Geyza : Néhány újabban kristályosított vegyidéiről. (Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. Az 1889. évi XXI. kötet¬ hez, 40 — 43. 1. Budapest.) Az úgynevezett oldhatatlan vagyis közömbös oldószerekben nem oldódó testek kristályosítására szerző a ÜREVERMANN-féle módszerhez elvi tekintetben analóg úton a lassú chemiai hatás használatával úgy járt el, hogy az egymásra ható oldatok egyikét magas üveghengerbe öntötte és fölébe óvatosan, nehogy vele keveredjék, vastag réteg vizet töltött s erre megint óvatosan a másik oldatot öntötte reá. E művelethez természetesen szükséges kellék az, hogy az egyik oldat a víznél súlyosabb, a másik pedig könnyebb legyen. így azután a két föloldott test bizonyos idő múltával a vízrétegen keresztül egymással keveredik (diffusio), a chemiai hatás megtörténik és a keletkező oldhatlan test kiválik, még pedig ha az elválasztó vízréteg jó vastag, akkor igen lassan és így egyúttal többé kevésbbé szépen termett kristályokban. így szerzőnek a következő testek kristályait sikerült előállítani, melyeket kristálytani tekintetben dr. Krenner József vizsgált meg. I. POhVíg [NH4]. OEPO, mely Struvit névvel mint ásvány is ismeretes; ennek ily módon termelt kristályai szintén az ismert rhombos rendszerbeliek, a sajátságos hemimorphiával. (216) IROÖAlOM. 31 5 2. As04Mg [NH4]. GH20. Kristályai a föntebbi phosphátéival isomorpliok, táblásak vagy oszloposak. E két test kristályosítására csaknem egy évi idő kellett. 3. C204Ba. Ií20. Vékony, tűszerű, a symmetria tengelyhez normális irány¬ ban megnyúlt monosymmetriás kristályok, melyeket jellemzően egy piramisos forma határol ; a kristályok egy harántlap irányában kitünően hasadnak. í. A normális strontiumoxalát kétféle kristályokban vált ki, és pedig túl¬ nyomó számban asymmetriás táblák, kívülük pedig még tompa tetragonális pira¬ misok termettek. A kristályok csekély mennyisége elemzésre elegendő nem volt és így csak valószínű, hogy az asymmetriás kristályok egy, a tetragonálisak pedig 3 molekula kristályvizet tartalmaznak, miután, mint szerző közli, kiderült, hogy a tetragonalis piramisok a 3 molekula kristályvizet tartalmazó normális calcium- oxalát kristályokkal isomorpliok. 5. A normális calciumoxalát csak tökéletlen kristályokban vílt ki, melyeket meghatározni nem lehetett. Az elsorolt kristályokat szerző úgy termelte, hogy az illető sót sósavban feloldotta és ez oldatot üveghengerbe öntve, föléje vastag vízréteget, e fölé pedig nagy mennyiségű ammónia oldatot öntött. 6. A K2PtCl0 azonban más úton termett, mivel az elegyítendő oldatok a víznél súlyosabbak voltak. Itt elválasztó rétegül a chlornatriumnak mérsékletesen concentrált vizes oldatát használta szerző. Az üveghengerbe ekkor alulra platina- ehlorid-oldatot , reá konyhasó oldatot és legfelül chlorkálium oldatot öntött, valamennyit a kellő concentrálásban, hogy ebbe a sorrendbe megálljának. Az így termelt kálium-platina-clilorid szabályos rendszerbeli oktaéderekben vált ki. Munkálatát szerző a budapesti tudomány- egyetem első vegytani intézetében végezte. Dr. Schmidt Sándor. (24.) Bielz E. A. : Die in Siebenbürgen vorkommenden Minevalien und, Gesteine. (Verla. u. Mittheil. d. Siebenb. Ver. f. Naturwiss. in Hermann- stadt. Bd. 39. 1889. p. 1—82.) Terjedelmes munka ez, mely első fejezetében jobbadán az erdélyi ásványok egyes termőhelyeinek felsox-olását tartalmazza. A második fejezetben az erdélyi hegyeket formáló kőzeteket taglalja szerző, hasonló de jobban leíró móddal. ABC rendben közölt register fejezi be a munkát, melynek részleteibe természetesen e helyütt nem bocsátkozhatni. Dr. Schmidt Sándor. (25.) Koch Ferencz : Budapest környékéről való alaktalan ásványok vegyi elemzése. (Vegytani Lapok, V, 1887. 9 — 11. 1.) A megvizsgált sárgás mézgaszerű és fehér krétanemű ásványok a Fehérhegy¬ ről a vasúti alagút felett átvezető út azon helyéről valók, hol a budai márga az alatta fekvő dolomittal érintkezik. Az érintkezésen a márga vörösbarna-barnasárga likacsos anyaggá változott és benne a szerzőtől már korábban megvizsgált máj- barna ásvány vastagabb, a mézga kinézésű sárgás ásvány vékonyabb ereket^ a fehér krétanemtí pedig inkább kisebb-nagyobb gumókat formál. (217) IRODALOM. 810 A sárga mézgaszer,ű ásvány vegyi összetétele három elemzésből értékben a következő : o/o Si02 - ... ... 40,4-8 ai2o3 30,06 [11 CaO ... ... 2 92 MgO ... . 0,33 Fe,0, ... ... nyomok Izzitási veszt. _ 25,53 99,32 A ' fehér, ki’étanemű ásvány elemzése pedig az alábbi eredményi gáltatta, u. m. : Si< )., . ... 18,41 A12ü3 ... . 43,35 [2] CaO 1,23 MgO | Fe,0. í nyomok Izzitási veszt. 36,64 99,63 A sárga, mézgaszerű ásványt végül szerző a Halloysit vegyi összetételével egybevetvén, valószínűnek tartja, hogy ez is egy Halloysit. Dr. Schmidt Sándor. (20.) Fabinyi Rudolf: Besztercze- Naszódul Cfiyri Kaolin. (Vegytani Lapok, V, 1887. 1—9. 1.) A megvizsgált kaolin Besztercze-Naszódmegyében Várva község határában, nagy kiterjedésű rétegben található. Hófehér, igen finom port képez és összetétele a következő : 0/ / 0 Si02 ... ... ... ... 76,28 A1A 16,92 FeO ... ... ... 0,63 CaO ... ... 0,27 MgO ... ... ... ... 0,08 Na20_ _ ... ... 1,46 K20 ... 0,18 120°-nál elhajtható víz 0,48 Izzitási súlyveszteség.. 3,71 100,01 A szabad kovasav u/o-os mennyisége pedig kózépértékben : 64-, 05. Dr. Schmidt Sándor. (ál 8) IRODALOM. 317 (27.) Hankó Vilmos : Kolozsmegye ásványvizei. (Math. es természettud. Érte¬ sítő. Kiadja a magy. tud. Akad. 6. kötet. 324. 1. 1887/8. Budapest.) A Kolozsmegye területén előforduló ásványvízforrások száma, a sósforrᬠsokkal együtt : 7 6. Szerző ezen források vizét összetételök szerint négy csoportra osztja, úgy¬ mint: 1. Földes víz. 2. Hideg sósforrások. 3. Egvényes glaubersós víz. 4. Keserű források. 1. Földes víz. A jegenyei földes víz ckemiai összetétele Dr. Fabinii R. elemzése szerint: 1000 s. r. vízben Kettős szénsavas mész CaH2(COa)2 ... ... ... 0,3649 Kettős szénsavas magnézium MgH2(COa)2 ... 0,0037 Szénsavas nátrium Na2C03 _ ... ... ... ... 0,0007 Szénsavas lithimn Li2C03 ... ... ... ... 0,0122 Kénsavas calcium CaSO, ... ... . 1,8455 Kénsavas magnézium MgS04 ... ... .... ... 0,2191 [1] Chlornatrium NaCl ... ... ... ... ... ... 0,0251 Chlorkalium KC1 ... ... ... ... ... ... 0,0108 Vas ... ... ... ... ... ... ... .. nyomokban Kovasav Si02 ... ... ... ... ... ... 0,0557 Összesen .... 2,5377 Szabad szénsav ... ... ... ... ... ... 0,0461 vagy 23,39 köbcm. A víz hőmérséklete = 11,3° C. 2. Hideg sósforrások. 1. A csontliegyi Kornis- forrás cliemiai összetétele Dr. Hankó Vilmos elem¬ zése szerint : 1000 súlyrészben Chlorlithium LiCl ... __ ... 0,0358 Chlorkalium KOI ... ... ... ... ... 0,0194 Chlornatrium NaCI ... ... ... ... 2,6190 Chlormagnézium MgCl2 ... ... ... ... 0,0762 Szénsavas vas FeC03 _ . ... ... ... ... 0,0136 Szénsavas mész CaC03 ... ... 0,5018 Szénsavas magnézium MgC03 ... . ... ... 0,0167 Kénsavas mész CaS04* ... ... .... ... 0,1613 Kénsavas nátrium Na2S04 ... ... . ... 0,1720 Kovasav Si02 _. ... _ __ _ 0 0447 Összesen ... 3,6605 Szabad szénsav CO,_. ...... . ___ 0,1029 A víz fajsúlya ... ... ... __ .... 1,00481 12] Az eredetiben «kénsavas mész.) van Írva MgSO. képlettel. Hol a nyomda¬ hiba? Ref. (219) 318 IRODALOM. 2. A csonthegyi Eszterházy-forrás chemiai összetétele Dr. Hankő Vilmos elemzése szerint : 1000 súlyrészben Chlorlithium LiCl ... ... ... ... . . 0,0299 Chlorkalium KC1 ... ... ... .... ... ... 0,0175 Chlornatrium NaCl ... ... ... ... ... ... 2,5223 Ghlormagnézium MgCl2 ... ... ... ... . 0,0657 Szénsavas vas FeCOs ... ... .... .. ... ... 0,0156 [1] Szénsavas mész CaCOs ... _ ... ... ... 0,4986 Szénsavas magnézium MgCO„ ... .... ... ... 0,0159 Kénsavas mész CaS04 ... ... ... ... ... 0,1701 Kénsavas nátrium Na2S04 _ ... ... ... ... 0,1780 Kovasav Si02 ... ... ... ... ... ... ... 0,0438 Összesen ... 3,5574 Szabad szénsav C02_._ ... ... ... ... 0,1225 A víz fajsúlya ... ... ... ... ... ... ... 2,00479 A csonthegyi ásványvizek összetételük szerint leginkább a kissingeni Max¬ imumén vizéhez hasonlítanak. E két forrásvíz hőmérséklete 10,5° C. Az ezeken kívül elősorolt sósforrások részint még nincsenek elemezve, részint pedig dr. Fischer Samu * vizsgálta meg. Fischer ezekben leginkább a szilárd maradékok és a clil űrtartalom meghatározására szorítkozott, miért is e helyen csak az eredeti munkára utalhatok. 3. Egvényes glaubersós víz. A kolozsi «Tolnay gyógyforrás)) chemiai összetétele dr. Hankó Vilmos elemzése szerint : Kénsavas nátrium Na2S04 ... Szénsavas nátrium Na2C03 Szénsavas calcium CaC03 ... Szénsavas magnézium MgCOs Chlornatrium NaCl ... ... Chlorkalium KC1 Kovasav Si02 ... ... Szénsavas vas FeC03 ... ... Ahuniniumoxyd A1203 Chlorlithium LiCl ... Félig kötött és szabad szénsav Összesen 1000 súlyrészben 5,7288 1,8057 _ 0,2292 0,2191 0,0222 0,0212 0,0139 0,0107 .. 0,0052 0,0036 . 8,0596 0,3368 Fajsúlya 14° C-nál 1,00613; hőmórséke 8,5° C, napi liőmérsók 3,5° C. ' Dr. Fischer Samu, Magyarország konyhasós vizei. Földtani Közlöny, XVII. kötet 1887. 9 — 11. füzet, 377 — 448. 1. IRODALOM. 19 A kolozsi «Tolnay gyógyforrás# vize összetételére nézve igen közel áll a marienbadi «Ferdinandsbrunnen» vizéhez. /. Keserű források. A kisczégi víz cliemiai összetétele dr. Pataky elemzése szerint : Hány súlyrészben? (Kei.) Szénsavas calcium CaC03 ... _ 0,1562 Szénsavas magnézium MgCOs 0,2604 Kénsavas nátrium Na2S04 .... 13,7491 Kénsavas magnézium MgS04 ... ... 3,1248 Chlornatrium NaCl 1,4062 Aluminiumoxyd A1203 ... ... ... ... 0,1042 Szerves anyagok . 0,1042 Összesen 18,9051 Szénsav... ... ... ... ... ... ... ... .... 0,0112 Ezen vízzel összetételre nézve a szomszédos kis-sármási keserű víz meg¬ egyezik. Novalyon, Mócson és Nagy-Ölyvesen is voltak keserű vízforrások, de ezek részint eliszaposodtak, részint kiszáradtak. Loczka József. (28.) I)r. Hankó Vilmos: A nagyági sylvanit és nagyágit cliemiai elemzése. (Matli. és természettud. értesítő. Kiadja a magy. tud. Akadémia. 6. kötet. 340. 1. 1887/8. Budapest.) 1. A sylvanit cliemiai elemzése. Szerző ezen ásvány faji súlyát két kísérlet középértéke szerint 8, 036158-nak találta. Minőségi elemzés által kimutatott benne : Ezüstöt, aranyat, rezet, vasat, ólmot nyomokban. A mennyiségi elemzésre 0,7102 g-nyit használt fel. Ezen ásványt különböző előfordulási helyeiről már többen, de eltérő ered¬ ménynyel, elemezték. Szerző ezen eltéréseket az anyag tisztátalanságának tulaj¬ donítja. Végre pedig a különböző elemzéseket a következő táblázatban állítja egybe : Ofíenbánya, Offenbánya, Offenbánya, Offenbánya, Colorado, Colorado, Nagyág. Klapkoth Berzelius Petz Sipöcz Genth Clarkb Hankó. Kovasav - : — — — 0,59 ■' - 0,3238 Ezüst 10 11,33 1 1,47 11,90 1 1,92 10,55 11,5742 Arany . ... 30 24,00 26,97 25,87 25,67 26,39 26,077 1 Réz . _ — 0,76 0,10 0,21 — 0,0872 Vas — — 0,40 1,17 4,45 0,2956 [4] Tellur 60 51—52 59,97 62,45 58,87 52,96 61,9825 Ólom . 1 ,50 0,25 — 0,46 — nyomokban Antimon 0,58 — - — — — Kén — — — — 1,05 5,62 — Czink — — — — 0,06 — ' — (441) 320 IRODALOM. 2. A nagyágit chemiai elemzése. Faji súlya szerző két kísérletének középértéke szerint : 7,34-72. Alkotó részei : Ólom, arany, vas, kén, telim1, antimon. Két mennyiségi elemzéshez szerző összesen 1,2313 g anyagot vett. Ezen ásványt szintén többen elemezték, az egyes elemzések közti eltéré¬ seket szerző az ásványban előforduló tisztátalanságoknak tulajdonítja. A nagyágit elemzéseit szerző következő táblázatban állítja össze : Klaproth SCHOENLEIN Brandes Béri hier Kappel Folbert Sipőcz Hankó Kovasav __ — — — — — — — 0,3059 Ólom 54,0 50,776 55,49 63,1 60,10 60,83 56,81 57,2049 Arany.. _ . .. 9,0 9,112 8,44 6,7 12,75 5,84 7,51 7,6155 Vas... — — — — — — 0,41 0,3381 1] Kén ... . .. 3,0 8,066 3,07 11,7 8,56 9,76 10,76 9,9500 Tellur ... 32,2 30,523 31,96 13,0 15,11 17,22 17,72 17,8554 Antimon . .. — — — 4,5 — 3,69 7,39 6,9554 Ezüst 0,5 0,530 nyom. — 1,82 — — — Réz 1,3 0,993 1,14 1,0 - — — — — Selen — — — — 1,66 nyom. — — . Loczka József. (29.) Dr. Steiner Antal : Ásványvíz elemzések . (Math. és természettud. érte- síőt. 6. kötet. 197. 1. Kiadja a magy. tud. Akad. Budapest.) 1887/8. 1. A « Szent- Andrássy » ásványvíz vegyi elemzése. Ezen forrás Szepesmegye északi részébe Szent- András faluban jön felszinre. A frissen merített víz ize igen kellemes frissítő és csípős. Hőmérséklete 8,1° C; faji súlya 1,004081. A forrásvíz szilárd alkatrészeinek mennyisége 1000 g vízben: Jodnatrium NaJ ... ... ... ... ... 0,000026 § Bórsavas nátrium NaB02 ... ... ... 0,007720 <( Chlorammonium (NHJC1 ... ... ... 0,007014 « Kénsavas nátrium Na2S04 ... ... ... 0,173423 « Clilornatrium NaCl ... ... ... ... ... 0,152176 (( Kénsavas kálium K2S04 ... ... ... 0,165970 « « magnézium MgS04 ... 0,918785 (( Szénsavas magnézium MgH2(C03)2 0,367700 (( « calcium CaH2(C03)2 ._ ... ... 3,015304 « « lithium LiHC03 ... ... ... 0,007560 « « vas FeH„iC03)2. . ... ._ ... 0,001646 « Aluminiumhydroxyd Al2(OH)„ ... . . 0,001051 « Titansavhydrát TiO„H2 ... ... 0,000634 « Szénsav C02 ... _ ... ... ... 2,503050 « Foszforsav... _ _ ... ... .. nyomok. Kovasavhydrát Si03H„ ... ... _ ... 0,051233 (( Az összes alkatrészek mennyisége ... _ 7,373292 g szabad és félig kötött szénsav 1000 gr. vízben 1760 cnF-t tesz IRODALOM. 321 2. A Horka- Szent- Andrássy « Stefánia » forrás vegyi elemzése. Azon körülménynél fogva, hogy Horkán a talajviszonyok ugyanazok mint az igen közeli Szent-Andráson, valamint az elemzési eredmények szerint is szerző valószintínek tartja, liogy e források hasonló eredetűek vagy talán egy és ugyan¬ azon földalatti vízmedenczének kifolyásai. A forrás vize átlátszó tiszta, kénkönenyszagú, ize kellemes savanyú, kissé csípős. A víz hőmérséklete 9,2° C ; faji súlya 1,004-62. Ezen forrás 1000 súlyrészóben foglaltatik : Natriumborat NaB0„ ... ___ ... ... 0,019880 g Ammoniumchlorid (H4N)C1 . 0,002116 (( Natriumchlorid NaCl 0,262606 (( « sulfat Na2S04 ... ... ... ... 0,274-646 « Kaliumsulfat K2S04 ... 0, 1 92566 « Magnéziumsulfat MgS04 . . 0,621366 (( « bicarbonat MgH2(COa)„ 0,74-4-226 « Calcium « CaH2(COs)2 ... 2,874982 « Lithium « LiHC03 ... .... 0,005486 « Ferrum « FeH2(C03)2 ... 0,009486 « Hydrogensilicat Si03H2 ... _ . ... ... 0,038870 « Titansavhydrat Fi03H„ 0,000793 (( Szabad szénsav C02 ... ... ... 2,097040 (( Kénköneny H2S ... ... ... ... . 0.000540 (( A vízben oldott anyagok összege 7,144603 cr o Nyomokban jód, aluminiumliydroxyd és foszforsav. Szabad szénsav ... ___ ... ... ... 1000,4- cm3 Szabad és félig kötött szénsav ... 1618,0 « 3. A lublói fürdő forrás {Mária forrás) elemzése. A forrásból merített víz szagtalan, nem egészen kristálytiszta, hanem kissé opalizáló. Ize elébb kellemes, de későbben a téntához hasonló kellemetlen utó¬ ízzel bír. A forrásvíz hőmérséklete 8° C; fajsúlya 1,000895. E forrásvíz vegyi elemzéseinek eredményei : Kaliumchlorid KC1 1000 s. r. Vízben 0,00108 g Strontiumsulfat SrSÖ4 _ _ _ _ 0,00060 (( Kálium « K2S04 _ _ 0,00432 « Nátrium « Na2SO. L 0,00955 <( Natriumhydrocarbonat NaHC03 0,00091 (( Calcium « CaH2(C03)2 ... 0,55782 (( Magnézium « MgH8 (COs)2 ' 0,52390 <« Ferrum « FeH,(C0,\ 0,041 10 (( Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (^á3) IRODALOM. 22 1000 s. r. vízben Calciumphosphat Ca3(POJ2 _ ... 0,00224 g Hydrogensilicat Si03H„ ... __ ... ... 0,09523 « Aluminiumhydroxyd Al3(OH)B _ _ ___ ... 0,00043 « Litliium ______ nyomok Szabad szénsav C02 ... _ _ ___ 1,81799 « A vízben oldott anyagok összege _ _ 3,05577 g A szabad és félig kötött szénsav kitesz ___ 1085,4 cm8-t. Loczka József. (30.) l)r. Hankó Vilmos: Néhány új ásványvízelemző készülék ismertetése. (Math. és Természettud. Értesítő. 1887/8. 6. kötet. 206. 1. Kiadja a magy. tud. Akad. Budapest.) Szerző három készüléket ír le. Az első egy OELHOFER-féle szénsav meghatᬠrozó készülék, melylyel a forrásnál a víz összes szénsavát egy óra alatt könnyen meghatározhatni. A készülékkel analytikai pontosságot elérni ugyan nem lehet, de a savanyú vizekben levő szénsav gyakorlati meghatározásának tökéletesen megfelel. A második készülék egy OELHOFER-féle palaczknyitó, melylyel a savanyú vizet a palaczkból a legcsekélyebb szénsavveszteség nélkül egy másik edénybe pl. egy szénsav meghatározó készülékbe vezethetni. A készülék tulajdonképi rendel¬ tetése az, hogy ezzel a közönség az ásványvizeket oly állapotban élvezhesse amint a természet azokat adja. A készüléket Edesküthy fogja árulni. A harmadik készü¬ lék egy a szerző által módosított Mohr-féle szénsavmeghatározó készülék. A készü¬ lékek szerkezetét illetőleg az eredeti értekezésre utalunk. Loczka József. (31.) Hankó Vilmos: A kérői kénes ásványvizek és a kolozsi nagy sóstó vizé¬ nek cherniai elemzése. (Math. és Természettud. Értesítő. 1888/9. 354. 1. Budapest.) A kérői fürdő Szolnok-Doboka megye Kérő községének határában fekszik, közvetlenül a Kolozsvárról Szamos-Uj várra vezető országút mellett. 1. A kérői « Bán ffy -forrás » cherniai összetétele : 1000 s. r. vízben Chlorlithium LiCl _ ___ ___ 0,0036 Clilorkalium KC1 ___ ___ _ 0,0290 Chlornatrium NaCl _ ___ ___ ___ _ _ 1,7681 Natriumsulfat Na2S04 ___ ___ ___ 0,0998 Natriumcarbonat Na„C03 ___ ___ ___ ___ 0,3923 1] Vas « FeC03 ... ... ... 0,0032 Mangan « MnCOs ... ... _ _ __. 0,0097 Calcium « CaCOs _ 0,0367 Magnézium « MgC03 ... ... _ ___ ... 0,0119 Kovasav Si02 .. ... ... ... ___ 0,0439 A nem illő alkotórészek összege ... ... 2,3976 (224) IRODALOM. 323 1000 s. r. vízben Szabad és félig kötött szénsav ... ... ... 0,404-3 Kénhydrogen . _ ... _ _. ... _ 0,0238 A víz fajsúlya ... .. ... ... 1,002784 2. A kérői « C zakó -forr ás » chemiai összetétele. 1000 s. r. vízben Chlorlithium LiCl ... ... ... ... ... 0,0012 Chlorkalium KOI ... ... ... ... ... ... 0,0294 Chlornatrium NaCl .. 1,1106 Natriumsulfat Na2S04 ... 0,1065 Natriumcarbonat Na2COs ... ... ... 0,7640 Mangan « MnCOs ... ... ... 0,0116 Vas « FeCOs ............ 0,0101 Calcium « CaC03 _ ... ... 0,0511 Magnézium « MgC08 ... ... ... ... 0,0078 Kovasav Si02 ... ... ... ... ... ... ... 0,0203 A nem illő alkatrészek összege . ... 2,1 126 Szabad és félig kötött szénsav ... _ 0,1931 Kénhydrogen ... ... ... ... . 0,0012 A víz fajsúlya ... ... ... ... ... 1,002243 [2] E források vize kristálytiszta, erős kénhydrogen szagú ; izök nem kellemet¬ len, gyengén sós. Hőmérsékleteik : 10° R. A kérői ásványvizek a hideg, sós, kénes vizek közé tartoznak és össze¬ tételükhöz képest a szobránczi vizekhez, « Harrowgate » hírneves angol fürdő, «Lostorf» svájezi fürdő vizeihez állnak legközelebb. 3. A kolozsi nagy sóstó (Dörgő) vize. A tó vize tiszta, szagtalan; ize erősen sós. Hőmérséklete 18,5° C. E sóstó vizének chemiai összetétele : Chlornatrium NaCl . . . 219,5377 Chlormagnézium MgCl2 1,0014 Chlorcalcium CaCl„ ... ... 2,4938 Chlorkalium KG 0,3199 Chlorlithium LiCl ... ... ... . . ... 0,0698 Natriumsulfat Na2S04 . ... . ... 0,0772 Caloiumsulfat CaS04 ... _ ... _ 3,2957 Vascarbonat EeCOs ... ... ... 0,0263 Mangancarbonat MnCOs .. 0,0309 Kovasav Si02 ... ... ... 0,0173 Jód és Bróm J és Br nyomok A nem illő alkotó részek összege. 226,8700 Szabad és félig kötött szénsav 0,0998 A víz faji súlya 1 , 1 74922 324 IRODALOM. Ezek szerint a kolozsi « Dörgő » vize a legerősebb hideg sósvizek közé tar¬ tozik. Összetételéhez képest Európa legconcentráltabb sósvizei közé tartozik és mint ilyen a lialli és reichenlialli vizek mellett foglal el igen előkelő helyet. Loczka József. (32.) Ludwig E. : A Tárcsán ( Vasmegye ) előforduló savanyú vízforrások chemiai elemzése. (G. Tscliermak, Mineralog. und petrogr. Mittli. 9. 1887. p. 77 — 86.) E fürdőhelyen nyolez ásványvízforrás van, melyek közöl csak a Károly-, Miksa- és Gáborforrások elég bővizüek s már 1620 óta mint gyógyforrások hasz¬ nálatban vannak. «A tarosai források keletkezésére nézve jelentősek lehetnek azon bazalt- eruptiók, melyek Ober-Pullenderf és Landsee mellettt Tárcsától északkeletre a congeriarétegeket áttörik. Egy vonulat, mely azon bazaltokat a gráczi öböl vul¬ kanikus képződményeivel Gleiclienberg és Klöch mellett összeköti, fürdőnket érinti, melynek szénsavdús forrásai a föld belsejének egy korábbi erőteljes műkö¬ désére mutatnak.# Szerző a Károly- és Miksaforrások vizét teljesen elemezte, a Gáborforrás vizében csak a vasat, chlort és szénsavas nátriumot határozta meg s a clilort mint chlornatriumot vette számba. Az elemzések eredménye a következőkben olvasható : 10,000 súlyrész vízben 1. Károlyforrás 2. 3. Miksaforrás Gáborforrás Kénsavas Kálium K2S04 0,7352 0,7378 — « Nátrium Na„S04 5,3476 7.0272 — Chlornatrium NaCl ... .... ... 5,2295 5,6169 0,0808 Bromnatrium NaBr ... 0,0298 0,0204 — Jodnatrium NaJ . _ ... ... ... nyomok nyomok — Szénvasas nátrium Na2C03 9,0294 8,8553 0,1857 Bórsavas « NaBO, ... 0,0068 0,007 1 — Szénsavas lithium Li2C03 0,0498 0,0335 — « calcium CaCO 11,6637 10,1806 — Foszforsavas calcium Ca3(P04)3 0,0028 0,0039 — Szénsavas strontium SrC03 ... 0,0364 0,0363 — « baryum BaCOg ... 0,0012 0,0012 — [1] « magnézium MgC03 4,2590 4,5839 — « vas FeCOs.._ 0.0802 0,2009 0,2300 « mangan MnCO„ ... 0,0164 0,02( )6 — Aluminiumoxvd Al2Os I ),( )( )5( ) ( ),(K)25 ; - ' Kovasav anhydrid SiÖ2 . _ . 0 5784 0,5280 — Szerves anyagok... ... ... ... 0,0897 0,0549 — A szilárd részek összege (kiszámítva) 37,1609 37,9310 — Félig kötött szénsav 1 1 . 1 858 10,6688 — Szabad szénsav ... ... ... 23,1779 16,3264 — Eajisúly ... 1,004397 1,0042 — Hőmérsék ... 12,2 1 C 13,4° C — A tárcsái savanyú vízforrások konyhasó és glaubersó tartalmuknál fogva részint az alkalis-muriatikus, részint az alkalis-gl aubersós savanyú vizek közé sorolhatók. Loczka József. SUPPLEMENT ENTHALTEND DIE AUSZÜGE UND Ü BE B SE T Z U N GÉN DÉR IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUF SÁTZE UND VERHANDLUNGEN XXI. BÁND. 1891 OKTOBER-NOVEMBER. 10-11. HEFT. tJBER DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DÉR LYAS-KOHLENGRIJBEN VON RESICZA- DOMÁN UND IHRER UMGEBUNG. Von Géza ■?. Bene. (Mit Taf. IV.) Die Lyas-Kohlenflötze, welche unter dér von Resicza — Krassó-Szörónyer Comitat — südlich gelegenen, bezielmngsweise unter dér Südlekne des Architza-Berges und unter dem Dománer Thale abgelagert sind, bilden seit Beginne dieses Jalirliunderts, insbesondere aber seit dem Jahre 1855, als das damalige 23,4 Quadratmyriameter Fláehe messende, im lieutigen Comitate Krassó-Szörény gelegene Domínium vöm Staatsárar in den Besitz dér priv. österr.-ung. Staatseisenbahn-Gesellschaft überging, den Gegenstand eines intensiven Bergbaues, indem selbe eine, besonders zu Hüttenzwecken sich sehr eignende Kohlé liefern. Es besteht von altersher die Ansicbt, dass diese Kohlenflötze mit den Anina-Steyerdorfer Flötzen in ein und derselben Mulde, und zwar in dér nördlichsten Buciit derselben zűr Ablagerung gelangt sind. Die diesbezüg- lichen Ansichten sind sehr widersprechend, jedocli kann heute, trotz den sowolil am Nordílügel als auch im Síiden, bei Anina und Steyerdorf ge- machten bedeutenden Aufschlüssen, weder eine bestimmte Concordanz dér Flötze beider grosser Beviere, nocb die Bebauptung, dass zwischen denselben kein Zusammenhang bestehe, mit apodiktischer Gewissbeit gesagt werden. Ehemals wurden die Flötze von Domán durch Stollenbaue gewonnen ; diese Baumetliode war damals Dank dér Configuration dér Taggegend und dér steilen Lagerung dér Flötze sehr vortheilhaft, bis die Abbaue die Sohle des Dománer Tliales erreicht liaben. Aber schon vor Eintreffen diesel- Epoclie babén unsere fürsorglichen Yorfahren zwei Scháchte abgeteuft, und zwar [99] <;. v. benií : den Almásy-Schacht am Westende und den Szécsen Schacht ara Ostende des Dorfes Domán. Die wichtigsten Unterbaustollen, «Ferdinand,» «Prinz Cári » und die «Carolina# waren in den sechziger Jahren durch die Abbaue erreicht, aber schon im Jalire 1852 wurde aus dem Berzawa-Thale dér Franz .Josefs-Erb- stollen begonnen. Den Horizont dieses Stollens erreichte dér Szécsen- Schacht 1855. Spáter wurde dér Erbstollen auch aus dem im Budinik- Tliale abgeteuften, 68,27 m tiefem Lichtschacbte mit zwei Gegenorten, aus dem 147 m tiefen Szécsen-Sehachte und auf dem Resiczaer Feldorte, alsó aus vier Orten getrieben. Die letzte Löcherung wurde 1864 bewerk- stelligt, und seitdem bildet dieser Erbstollen den Főrderweg von den Do- máner Scháchten zu den Eisenwerken Resicza’s, auf welchem die Förderung seit dem Jahre 1874 durch Anwendung zweier kleiner Locomotiven einen wesentlichen Aufschwung erreichte. Die Lángé des Erbstollens betrágt bis zum Szécsen-Schacht 2322 m. Im Jahre 1878 löcherten die Strecken des Almásy-Schachtes, 1880 aber die dér beiden Leopold-Scháchte gégén den Franz Josefs-Erbstollen : heute aber bewegt sich dér Abbau schon allerorten in den Tiefbauen unterhalb dér Erb¬ stollen- Sohle. Krystallinische Schiefer. Im Berzawa-Thale, namentlich am östlichen Ende von Besicza treten krystallinische Schiefer in betráchtlicher Ausdehnung und Máchtigkeit zu Tagé. Sie sind auf beiden Ufern dér Berzawa in mehreren Steinbrüchen und in den Einschnitten dér nacli Székül führenden Werksbahn aufgeschlossen, und bestehen aus Glimmerschiefer und Talkschiefer, sind meist massig und undeutlich, — gestört — geschichtet. An dér Trace dér oberwáhnten Eisenbahn treten náchst den «Lánden» die Gneisse als Liegendes dér krystallinischen Schiefer zu Tagé. In dem Stawila genannten Vororte von Besicza sind die krystallinischen Schiefer im Hangenden von südlich einfallendem Bothsandstein überlagert, welcher weiterhin die Hauptmasse des Architza-Berges bildet. Die vorerwáhnten Gneisse enthalten nordöstlich von Resicza in den Gemeinden Tyrnowa, Ohabitza und Apadia manganreiche Eisenerz-Lager, auf welchen die österr.-ung. Staatseisenbahn-Gesellschaft in den Tilfa Fine- tului und Tilfa Galbina genannten Bergen Bergbau betreibt. Dyas, Rother Sandstein. In dér Náhe des Erbstollen-Mundloches, in den Einschnitten dér Park- wege bei dem Directionscastell, überhaupt am nördlichen Fusse des Architza- Berges, sind sehr glimmerreiche, dunkelrothe, massig geschichtete Sandsteine [100] LYAS-KOHLENGRUBEN VON RESICZA-DOMAN. 327 sichtbar, welche an melireren Stellen mit tief dunkelrothen, ins violette spie- lenden, schuppigen Scbiefern wechsellagern und gleiclimássig in S fallen. Diese Schiehten waren aucli durch den Franz-Josefs-Stollen verquert, hier sind sie aber infoige dér Stollen-Ausmauerung unzugánglich. Unterhalb des Sattels, welclier die beiden Kuppen des Arcliitza-Berges verbindet, be- ündet sich an dér Nordlehne ein altér Steinbruch inmitten einer grossen Waldlichtung ; hier sind die Rotbsandsteine auf circa 10 m Teufe entblösst. Am Fusse des Steinbruches ist grobes Quarzconglomerat, darüber feiner, glimmerreicherer, grünlicb-grauer Sandstein sichtbar, in dessen Spalten stark auf Kupfer reagirende, lichtgrüne Krystalle (Malachit?) vorkommen, ja stellenweise ist das Gestein mit diesen Krystallen völlig imprágnirt. Auf diese, unter 42° in S fallende Schiehten sind rőtbe, dann gelbliche und graue Sandsteine gelagert, welche im oberen Teile dér Wand des Stein- brucbes wiederholt mit ebensolclien rőtben Schiefern wecbsellagern, wie selbe am Fusse dér Arcliitza zu seben sind. Den Bergrücken entlang nach 0 gehend, erreicben wir bequem die Arcbitza-Spitze (-j- 571 m Seehöbe), von welclier südlieb in ausgedehnten Steinbrüchen Domaner Insassen Mühlsteine brecben. Auf dér Arcbitza-Spitze enthalten die Conglomerate faustgrosse, ja selbst grössere Quarz-Geschiebe, sie sind gégén S von feinerem Conglomerat, weisslichen (glimmerreicben), dann grauen (bitumenreichen) und röthlichen, von Eisenoxyd gefarbten Sandsteinen überlagert. An mehreren Orten ist die u nr egelmássige, übergangslose wechselnde Fárbung dér Schiehten gut zu seben. Die weissen Schiefer treten in Bankén von 0,05- — 0,02 m Machtigkeit auf, und besteben fást ausscbliesslich aus Glimmer und kaolinartig ver- witterter Feldspatbmasse. In all diesen Schiehten habé ich trotz vielfacher Ausflüge zwischen Domán und Resicza bisher keine Spur organischer Wesen gefunden. In den dunkelrothen, schiefrigen Sandsteinen findet mán, besonders an den Spalt- lláchen haufig bolmengrosse, festere Körner, welche aber bei eingehender Untersuchung eine dér Materié des Muttergesteines identisebe Zusammen- setzung zeigen. Eisenoxydreiche Sandsteine finden sicb nicbt nur hier auf dér Südlehne dér Arcliitza, welche zweifellos dér Dyas angehören, sondern aucb im Lyas, in dér Nahe dér Flötze. So babé auch ich wie L. v. Roth (Jabresbericbt dér königlicb geologisclien Anstalt 1887) gefunden, dass die Eisenschüs- sigkeit oder dér Mangel desselben für die Beurtbeilung dessen, ob wir es mit dyasischen oder lyasiscben Sandsteinen zu tinin habén, nicbt massgebend ist. Massgebender dürfte meiner bescheidenen Meinung nacli dér Umstand sein, dass in den Dyas-Sandsteinen dér Feldspath zumeist stark bervortritt, ferner die lmnte, fleckige Fárbung grösserer Massen, wábrend in deli Lyas- [101] 328 a. v. bene : Sandsteinen Feldspath nur als sehr zurücktretendes Bindemittel auftritt und die Schichten gleichmássig gefárbt ersclieinen. In den oberwáhnten Steinbrüclien stieg ich südwárts binab und fand in den kangendsten dér dórt zu Tagé liegenden, glimmerreichen, schiefrig geschicbteten Sandsteinen einen Pflanzen-Abdruck, wie solche aus den Lie- gendscbicbten des ersten Flötzes unter Almásy aus dér Grube bekannt sind. lm Liegenden dér obertágigen Fundstelle sind lebbaft fárbig gefleckte, grobe Conglomerate und die oberwahnten Schiefer zu sehen. Ich glaube daher, dass diese Fundstelle (circa 200 m südlich vöm Triangulirungszeichen dér Architza-Spitze) beiláufig an dér Scheidung des Dyas und des Lyas liegt. Die beschriebenen Eotlisandstein-Schichten fallen in ihrer gauzen Máchtigkeit, vöm Berzawa-Thale an bis an ihr Hangendes sehr regelmassig in S; den Verfláehungswinkel habé ich mit 26° — 42° gemessen. Von dem Fundorte des oberwahnten Pflanzenrestes circa 50 m weit gégén das Liegende ist noch eme Bank von wenig Centiméter Dicke dunkel grauen Schiefers zu erwálmen, zwischen feinkörnigem Conglomerat einge- lagert. Dieser Schiefer ist dünnbláttrig, zerfállt in feine Schuppen, und be- steht aus einem thonig bituminösen Haufwerk unkenntlicher Pflanzenreste. In 1 107 m Lángé des Franz-Joseís-Erbstollens wurden duukle Schiefer ver- quert, welche gegenwártig durch die Stollen-Mauerung verdeckt sind. Ich halté dafür, dass die beschriebenen Rothsandsteine in die untere Etage dér «Rothsandsteine» Kudernatsch zu reihen sind. Lyas. Die Grenze zwischen Dyas und Lyas ist am Erhstollen noch schwerer bestimmbar als über Tagé ; sie scheint aber vöm zweiten Flötze gemessen in circa 300 m zu hegen. Die Lyas Sandsteine sind im allgemeinen in den liegenderen Schichten quarzreicher, in den hangenderen glimmerreicher. Lyas-Conglomerate kommen im Hangenden des zweiten Flötzes nicht mehr vor, und sind an dér Scheidung — Liegende des Lyas — am grob- körnigsten. Es sind zwei bauwürdige Flötze bekannt, dérén Máchtigkeit sowie die Zahl dér flötzbildenden Bánke derselben ungemein veránderlich ist. Diese Flötze liefern eine sehr reine Flammkohle, dérén Aschengehalt zwischen 7 — 8% schwankt. Das erste oder Hangendflötz ist im östlichen Grubenfelde (Leopold- Scháchte) einbánkig, 1 — 2 m máchtig, zwischen den Scháchten Leopold und Szécsen gleichfalls einbánkig, aber oft über 2 m máchtig, westlich vöm Szécsen-Schachte, auch im Mittel des Almásy-Schachtes ist dieses Flötz zweibánkig, mit 0,7 — l,0m máchtiger Hangend- und 1,5 — 2,2 m mách- tiger Liegendbank. [102] LYAS-KOHLENÍUÍÜBEN VON RESICZA-DOMAN. 329 Das zweite Flötz weist uocli mehr Abwechslungen auf. lm Felde dér Leopold- Scháclite, wo es sehr nake, 10—15 m im Lie- genden des ersten Flötzes auftritt, übersteigt seine Máchtigkeit selten 0,7 m und wird hier auch nickt gewonnen. Zwisclien dem Szécsen-Schachte und dem Leopold -Förderschach te ist das zweite Flötz 1,5 — 3 m máchtig, ge- wöhnlich einbánkig, aber oft auch zweibánkig. Westlich vöm Szécsen-Schachte ist dieses Flötz auf eine bedeutende Erstreckung dreibánkig, und die Gesammtmáchtigkeit seiner Banké über¬ steigt haufig 5 m. Am vierten westlichen Szécsen-Tiefbau ist eine Stelle bekannt, wo seine Máchtigkeit 9 m betragt ; gewöhnlich aber scliwankt hier die Flötzmáchtigkeit zwischen 2 — 3 m ; wáhrend dasselbe Flötz unter dem Almásy-Schachte 0,7 — 1,0 m máchtig ist. Das allgemeine Flötzeinfallen ist ein südliches und bisher selbst in den tiefsten Horizontén steil. lm vierten Tiefbau des Szécsen-Schachtes (324 m Schachtteufe) betragt dér Verfláchungswinkel 50°— 63°, wahrend die Flötze in den Láufen oberhalb dér Erbstollen-Sohle haufig am Kopt' steliend und sogar widersinnisch gekippt waren. Das Hangende des ersten Flötzes ist sandiger Schiefer, sein Liegendes eine dünne Schieferlage ; hierauf folgt eine Reihe von wechsellagernden Sandsteinen und wenigen und gering máchtigen Schiefern, zusammen 30 — 70 m máchtig, endlich das zweite Flötz. Am Hangenden, richtiger am Dache desselben erscheint ein fást íiberall vorhaudener lettiger Besteg, das Liegende ist weclisellagernd Sandstein und Schiefer, ersterer auch hier wie im Mittel dér Flötze vorwaltend, gégén das Liegendeim Quarzkorn zunehmend, bis es in wahre Quarzconglomerate übergeht. Am ersten Tiefbau des Leopold-Schachtes, im Liegenden des ersten Flötzes, — auf dem Erbstollen-Horizonte unter Almásy-Schacht, — ferner in dem, aus dem Domaner Thale gégén 0 getriebenen, (1885 eingestellten) Slamina-Stollen wurden in glimmerreichem Sandstein Zamites- Abdrücke gefunden. Im Liegenden des zweiten Flötzes werden hie und da Farmé gefunden, unter denen auch spiralförmig zusammengerollte, junge Triebe bemerkens- werth sind. Im allgemeinen sind, — zum mindesten in den gegenwártig offenen Bauen — Pfianzen-Reste in dér Domaner Grube selten. Bemerkenswertli ist hier das Auftreten von zweierlei Eisenerzen. Das eine ist das eines meistens kiesigen Blackbands, welches in dér Hangend- bank des ersten Flötzes haufig vorkommt, und zwar in Knollen und unregel- mássigen, meist brodlaibartigen Mügéin. Dasselbe Eisenerz ist in den bitu- minösen Hangend-Scliiefern noch háufiger. Die zweite Eisenerz-Varietát ist viel seltener. Es ist bláulich grau, mit weissen Adern durchzogen, und enthált mitunter in Calcitdrusen schön aus- gebildete Quarzkrystalle. [103] G. v. BF,NF, : 330 Dieses Eisenerz ist in unregelmássigen, lenticuláren Massen bisher von zwei Fundorten bekannt, und zwar aus derű westlichen Hangendschlage dér Erbstollen-Solile unter Almásy und aus derű östlichen Hangendschlage des zweiten Szécsen-Tiefbaues, nahe zum Leopold-Schacht. Aut' beiden Fundorten war dieses Erz in sehr zabéin, massigem und quarzreichem Sand- steine eingelagert. Dieses letztere Erz wurde im Laboratórium in Resicza von folgender Zusammensetzung befunden : Fe 37,623% Si 0, ... 10,600 « AL, Ö8 ... ... ... 4,500 « Ca 0 ... 0,900 « Mg 0 0,648 « P ... ... ... ... 0,084 « Glühverlust 27,40 « Die Elötze von Domán sind ungemein gestört, und die Art dér Stö- rungen ist eine liberális verschiedene. lm Streicben trifft mán walire Yer- werfungen, Ueberscbiebungen, Faltungen und Ueberscbiebungen durch Fal- tung, Aufklaffungen mit und ohne Ueberschiebung. Dem Verfláchen nach findet mán treppenartige Yerwerfungen ins Hangende, seltener ins Liegende. Allé diese Störungen treten sowold mit vollstiindiger Zerreissung dér Flotze auf, als auch mit Sclileppung einer Koblenspur. Das Hangende dér productiven Lyas-Schicbten von Domán bilden 40- — GO m máchtige, bituminöse Sckiefer, welche im Hangenden des ersten Flötzes mit Wechsellagerung von testen Sandschiefern und Thonschiefern beginnen. Weiterhin nehmen die bituminösen Thonscbiefer zu, bis die testen Bánke ganz aufhören und das ganze Gestein in einen, jeden Zusammen- hanges ermangelnden «Laufscliiefer» übergeht, welcber unter dem Eintlusse dér Atmosphárilien bei Aeusserung eines immensen Gebirgsdruckes síeli blábt und háufig in ebenso bohém Grade Schlagwetter ausströmt, wie die Flotze selbst in iliren gasreichsten Partién. Aus den liegenderen Scbicbten dieses, muthmasslich dem oberen Lyas angehörenden Schiefers, dórt wo derselbe noch in testen, plattenförmigen und gut spaltbaren Bánken aufiritt, babé icb bisher ein einziges Exemplar eines schlecht erbaltenen Bflanzen-Abdruckes gefunden. Das Hangende dieser Laufscbiefer bildet dér untere Dogger. Brauner Jura oder Dogger. An mebreren Punkten dér Steinkohlengruben von Domán stiess mán scbon vor Jahren uiittelst Hangén dquerscblágen auf kalkige und tbonige Mergelschiefer, aus diesen Aufscblüssen sind uns aber weder instructive (1U4J LYAS-KOHLENGRUBEN VON RESICZA-DOMAN. 331 Handstücke, geschweige denn Petrefacten bekannt. lm Verlaufe des Win- ters 1889 bat ein aus dem zweiten östlichen Tiefbau des Szécsen-Schachtes, náchst dem Leopold-Förderschachte getriebener Hangendschlag eben diese Schichten verquert, aus denen icli zahlreiche, aber leider sehr sclilecht er- haltene Muschelreste gesammelt habé. Beiliegende Tafel stellt einen nach 13h 12° 15' gelegten Schnitt dér Grube dar, welche Stunde gleichzeitig dem Ver Aachen dér Mergelschichten im Querschlage entspricht. Dér Verfláchungs- winkel derselben ist 35° — 40°. Die liegendsten Mergelschichten sind dünngeschichtet. Das Gestein ist psammitisch im Gefüge, dunkelgrau, jedoch lichter, denn die Hangén dschiefer des Lyas, von schiefrig muscliligem Bruch, Hárte 1 — 2, von weissem, auch graubráunlichem Strich, verbreitet durch Reibung tlionigen Geruch, und wird durch Salzsáure unter Brausen ange- griffen. Elten diese liegendsten Schichten des Jura habé ich ober Tagé bisher noch nicht gefunden, nachdem die Ausbisse derselben in dem Dománer sowie im Paschowitza-Thale durch jüngere Sedimente bedeckt sind. Han- gendere Jura- Schichten, gleichfalls Mergelschiefer, sind besonders an dér, von Domán über den Leopold-Förderschacht in die Sodol führenden Strasse und im Sodol-Tliale selbst auf eine lángé Erstreckung zu seben. Hier kann mán auch beobacliten, dass diese Schichten bei Domán ein fást WO-Streichen haltén, an dér Wasserscheide zwischen Paschowitza- und Sodol-Thal jáh nach NS gewendet sind und hier in W fallen, wáhrend das Einfallen bei Domán ein südliches ist. Dér westliche Flíigel dér so gebildeten Mulde, welcher beiláufig in dér Gegend dér von Domán nach Krassowa führenden Strasse zu suchen wáre, ist nicht bekannt. In dér Ostlehne des Sodol-Thales und náchst dem Dorfe Cuptóre bilden sowohl die Jura-Schichten, wie die hier minder máchtigen Lyas-Bildungen eine Anticlinale zu dem nach SN streichenden Flügel, in- dem sie ebenfalls nach SN streichend, in 0 fallen. Die Synclinale des letz- teren Flügels, welche in dér Gegend von Székül vorhanden sein müsste, ist gleichfalls unbekannt. Es ist bekannt. dass die Lyas-Ablagerung mit dér Ablagerung dér eben beschriebenen Jurabildung nahezu vollkommen concordant ist. Die Quer- schláge des Georg-Schaclites suchen im Westllügel des erwáhnten Sattels (Anticlinale) die Fortsetzung dér Flötze des Leopold-Schachtes. Wie erwáhnt, sind die Juraschichten fást concordant dem Lyas auf- gelagert. Diese Bildungen habé ich insbesondere auf dér von dem Leopold- Förderschachte in das Sodol-Thal führenden Fahrstrasse (auch Toplitzaer Strasse genannt) beobachtet, auf welcher dieselben auf mehr als 6 km, theils durch natürliches Ausbeissen, theils in den Einschnitten dér Strasse zu Tagé hegen. Auf dem Theile dieser Strasse, welcher zwischen dem Leopold-Schachte und dem gégén den Georg-Schacht abzweigenden Fahrwege [105] 332 G. v. BENE : liegt, habé ich eine grosse Anzahl von Petrefacten gesammelt, nach welchen hier vier Zonen zu unterscheiden waren : 1. Die Zone dér tíryphaea und des Ammonites radians (?). 2. Die Zone des Pecten cingulatus und Bdemnites canaliculatus. 3. Die Zone des Perisphynctes und dér Goniomya. 4. Die Zone des Pecten biplex. 1. Auf dér Bergseite dér vöm Leopold-Förderschachte in die Sodol fiilirenden Fahrstrasse, von besagtem Schachte etwa 30 m östlich, tritt ein stark verwitterter, lichtgrauer, thoniger Mergel zu Tagé, unter 40° in S fallend. In diesem Gesteine fand icb eine ganze Colonie von Grypheen, wovon zwei Varietaten zu unterscheiden sind. Die eine ist flach, plump geformt und obne Verzierung dér Schale; die andere schlanker, und am Scblosse fein lángsgerippt. Sebőn mit deu ersten Gryphea-Funden karnen auch Posidonomyen zu Tagé, ferner sebr flacbe, dünnscbalige, scblecht erbaltene Ammonitenreste. Weitere Nachforscbungen an denselben Stellen ergaben biibsehe, kleine Ammonit-Abdrücke und Steinkerne, welcbe auf Ammonites radians zu deuten waren, aber in einzelnen Exemplaren sicb aucb dem A. Murchisonae nahern. Mit diesen Petrefacten kommen eigentbümliche Pflanzenreste vor, nam- licb einzelne blattstiel- oder blattnervartige, aucb wurmförmige Aeste, welcbe von einem allerdings nicbt genau abgegrenzten, blattförmigen braunen Eisen- oxyd-Bescblag umgeben sind. Dies dürften die Beste von Algen oder áhnbeben Seepflanzen sein. Diese nGrypbeen-Mergeb) sind durcb feste Ivalkbánke überlagert, dérén Mácbtigkeit zwiseben 0,2 — 1,0 m schwankt, und welcbe mit sandigen Mer- gelscbiefern wecbsellagern. Aus diesen Ivalksteinen babé icb náchst dér steinernen Brücke (oberes Paschowitza-Tbal) ein pracbtvolles Exemplar einer gebogenen Pinna heraus- gescblagen, wábrend die sandigen Schiefer an Posidonomya sebr reicb be- funden wurden. Vor Abscbluss dieser Abbandlung babé icb an derselben Stelle ein winzig kleines Petrefact gefunden, welcbes icb für eine Form dér Polypla- cophora, und zwar für Chitori halté. Icb fand sie im sandigen Posidonomya- Scbiefer. Von derselben Fundstelle rübrt ein nicht sebr deutlicber Rest eines Ammoniten her, welcber dem Perisphynctes nabe stebt; ferner ein sebr schöner kleiner, einem Laubblatte áhnlicher Abdruck. Aucb diese Beste waren in den sandigen Schiefern. 2. Weiterhin fand sicb nabe diesem Fundorte eine Anzahl sebr hüb- seber Pinna-Steinkerne in thonigen Mergellagern zwiseben den Kalkbanken, ferner in sandigeren Scbieferlagen sowobl sebön gerippte Pecten, u. z. Pecten [10Ü] LYAS-KOHLENGRUBEN VON RESICZA-DOMAN. 333 fibrosus Sow. Goldfus s, als auch Pecten cingulatus Goldj., welche zwar min¬ déi- charakteristisch sind, aber dennoch sclion aus dem Grunde liier beson- ders erwáhnt werden, weil selbe liier, und zwar 1 50 Schritte westlicli vöm zweiten Strassen-Durchlass — an dér letzten Südcuive dér Fahrstrasse vor dér Wasserscheide — mit Belemniten gemeinsam, und zwar Belemninites canali- culatus in solcher Menge vorkommen, dass ich selbe bisher an dieser Stelle nocli zu jeglicher Gelegenheit finden konnte. 3. Wenn wir die Wasserscheide dér Paschowitza und Sodol über- scbreiten, eröffnet sich uns ein prachtvoller Anblick auf das schöne Sodol- Tlial und die Yorláufer dér in dér Férné auftauchenden Muntje Semenik. Indem wir die Fahrstrasse weiter ■ — - jetzt bergab — verfolgen, gewaliren wir im Strassen-Einschnitte wieder solche Kalkbanke, wie solche oberhalb des Paschowitza-Thales anstehen, wir finden darin aber eine von ersterer we- sentlich verscbiedene Fauna und Flóra. In den braun verwitterten, innen oft noch blaugrauen Kalkbánken, dérén Machtigkeit liier bis zu 2 m steigt, findet mán noch hie und da ver- einzelte Bruchstücke dér Gryphaea, auch Lima ; die Ammoniten aber, von denen ich zwei schöne Exemplare sammelte, sind unzweifelbafte Peri- sphyncten, von denen dér eine nacli dér freundlichen Bestimmung des Herrn Chefgeologen L. v. Roth Perisphynctes funatus Opp. sp., dér auf Callovien hindeutet; dér andere - — nacli demselben Gewahrsmann — Peri¬ sphynctes aurigerus Opp. sp. ist, dér uns bereits auf das obere Bathonien ver- weist. Beide scheinen sich in dér Gesellschaft von Goniomya und Phola- domya besonders wohl gefülilt zu habén, denn ich fand sie liier ebenso schaarenweise wie die Gryphaeen mit dem kleinen Ammonites radians (?) bei dem Leopold-Schachte. Ebenda fand ich mehrere Pinna- Beste mit wohlerbaltener, sclion lichtgrün gefárbter Schale, ferner mehrere schöne Farren-Abdrücke, und im Hangenden dieser Schichten 4. ein Pecten, muthmasslich Pecten biplex. Gégén S auf dér Strasse fortsclireiiend, kommt mán wieder an liegen- deren Schichten vorbei, in welchen ich auch wieder Ammonites radians fand. Wenn mán sich nun gégén N wendend die untere, nacli Resicza führende Strasse verfolgt, kann mán fortwáhrend liegendere Jura-Scliicliten beobachten. Hier fand ich keine besonders brauchbare, organische Beste ausser sehr zahlreichen rothbraunen, kugeligen Gebilden, welche ich zuerst für Concretionen Iliéit, die sich aber bei eingehender Behandlung als Natica entpuppten. Es sei noch erwalmt, dass Lima und Anatina von den Grypheenmer- geln an bis zu den Perisphynctes-Kalken, ferner mit Pecten cingulatus und Perisphynctes auch eine fiaclie, glatte Pecten-Art vorkommt. G. v. BENE : 331 Zum Schlusse will ich noch erwáhnen, dass diese Juragebilde keine dér grossen Dislocationen dér Lyas-Schichten erlitten hatten ; letztere müssen demnach noch vor dér Ablagerung des Jura jene Störungen erfahren habén, welche durch den Bergbau aufgeschlossen sind. Die tieferen dér hier bescbriebenen Schichten reprásentiren muth- masslich die tiefste Etage des mittleren Jura. Trotz meiner wiederholten eifrigen Nachforscbungen besteht hier eine Lücke zwischen derű Ammonites radians und Ammonites Perisphynctes, indem die dem A. Murchisonae, A. Humphresiamis und A. macrocephalus entsprechenden Glieder fehlen. Die nahere Bestimmung dér von mir gefundenen Perisphynctes wird erst nach- weisen, ob dieser blos eine Uebergangsform in die oberen Jura-Schichten ist, oder ob er denselben thatsáchlich angehort? Oberer Jura. An dér vöm Szécsen-Schachte südlich gelegenen Bergleline, ferner in den vöm Dorfe Domán südlich und östlich gelegenen Thalern, sind die Aus- laufer des Ponor-Berges durch cavernöse, dunkel blaugraue, massige Kaiké gebildet. Dasselbe Gestein bildet eine Reihe von Klippen an dér westlichen Thalseite dér Sodol, mit welchen ein nördlicher Auslaufer des Ponor, die Dernovas-Kuppe steil nach N und kaid nach 0 abíallt. Dieser Kalkstein ist sehr dicht, bricht muschlig, und frisch gebrochene Stücke kiingen auf einander wie Scherben. Er ist an Concretionen von Feuerstein reich, und bisher fand ich in ihm keine organischen Reste. Dieses Gebilde ist dem braunen Jura concordant aufgelagert, falit bei dem Szécsen- Schachte in S, im Sodol-Thale in W ; unter dem Dernovas ist dasselbe massiger. Dieser massige Kaik, welcher mit Kudernatsch’s «Concretionen- Kalk» identisch ist, wird von einer Kalkdecke anderen Charakters überlagert, welche nach meinen eingehenden Untersuchungen die Hauptmasse des Ponor zusammensetzt, ja selbst dér südlich von Jabalcsa gelegene Pascha- Berg ist hauptsáchlich aus diesen Kaikén aufgebaut. Die Spitze des Ponor erhebt sich 809 m über den Spiegel dér Adria, die des Pascha-Berges 509,2 m. Dieses Gebilde besteht aus einer fortwiihrenden Weclisellagerung von den eingangs beschriebenen «Concretionen-Kalken» ahnlichenKalksteinen mit hald dünneren, bald máchtigeren, aber stets sehr regelmássigen Lagen von Feuerstein. Die Beschreibung des Herrn v. Roth über die Gesteine des Cracu Salamoni in dér Umgebung von Steyerdorf passt vollkommen auf diese Schichten des Ponor, so dass ich ebenso die liegenderen, massigen «Con- cretionen-Kalke» in die Callovien-Etage, die hangenderen, mit Feuerstein wechsellagernden Plattenkalke in die Oxford-Etage gehörig halté. [íos] LYAS-KOHLENGKUBEN VON EESICZA-DOMAN. 335 leli werde nicht ermangeln, diese bisher sehr versteinerungsleer befun- denen Schichten bei jeder Gelegenbeit weiter zu durchforschen, umsomehr, als eben diese Schichten durch unsere Berg-Ingenieure aus mir unbekannten Gründen mit Ausnahme dér «Concretionen-Kalke» für Kreidekalke be- zeichnet wurden, wiewohl selbst die bisher spárlichen palaeontologischen Funde auf den oberen Jura deuten. Bisher fand ich námlich in besagten Plattenkalken in einem Seitengraben dér Valea Grunjului einen kleinen Ammoniten, welcher dem Peltoceras áhnlich, und ganz bestimmt kein Kreide-Ammonit ist. Siidöstlich von Domán, irn oberen Theile des Grabens, welcher am Ostende des Dorfes ausoiiindet, fand ich ein Bruchstück eines dér Oppelia gleichenden Ammoniten, einen winzigen Belemnites und einen (?) Tere- bratula- Steinkern. Am Abstiege vöm Potior nach W gégén das obere Nermeth-Thal zu kann mán die Plattenkalke tief herab verfolgen, und hier ündet mán aucli in den Kalkbánken oft wurzelförmig verzweigte Feuersteine, bis mán im Ner- meth-Thale selbst, wo dér (im Sommer gánzlich versiegte) Bach nach N fliesst, wieder massige Kaiké antrifft, welche hier nach 14h unter 42° verfláchen. Wenn wir nun dem Laufe des Baches weiter folgen, fin den wir an dem, mit 433 m bezeichneten Punkte dér Generalstabskarte Lyas-Schichten an- stehend. Unter dem massigen Kaiké sind sohlig gelagerte, bituminöse Schie- fer, darunter schieferige Sandsteine, weiter im Liegenden abermals dunkler Schiefer zwischen verwitterten Sandsteinen zu seben. Die letztere Schiefer- bank falit mit 25° in W. Aehnliche Lyas-Ausbisse sind im Uljanicza-Thale (aucli Yalea Olenika genannt), ferner in nocli grösserem Maassstabe südlich von Jabalcsa in dér Prolas zu sehen, wo bis zum Jalire 1869 auf Kohlé geschürft wurde. Diese Lyas-Ausbisse bilden von Domán bis Cselnik, respective bis Anina eine bisher vielleicht nicht genug gewürdigte Kette, welche im S mit dér grossen Anina Steyerdorfer Aufklaffung dér Lyas-Schichten endigt. Diese Continuitát dér Aufklaffungen deutet darauf, dass mán es in dér Prolas, im Uljanicza-, Nermether-Thal mit einem lángén, emporgehobenen Sattel dér Lyas-Mulde zu tinin hat, auf dessen zu Tagé ausbeissendem Grate sehr natürlich allé Scliürfungen erfolglos waren, denn es ist ja bekannt, dass auf dem Grate solcher Sattel die Schichten nach allén Bichtungén zerrissen und zerrieben sind, wogegen es wahrscheinlich scheint, dass Schurfscháclite, und aus diesen in vielleicht nur IGOm Teufe getriebene Querschláge bauwiirdige Flötze aufscl'liessen könnten. Den erwálinten Lyas-Ausbiss im Nermeth-Thale iiberlagern die Kaiké des oberen Jura discordant, indem sie mit 43° in SW fallen. Weiter thalab treffen wir liclitgraue, gleichfalls massige Kaiké, welche lichtroth gefleekt und geadert sind. [109 336 G. v. BENE : Ihr Gefüge ist mehr weniger krystallinisch, dér Bruch bláttrig, daa Korn grob, gallér tartige Nester und Adern von Calcit darin bemerkbar. Diese Kaiké führen gelbliche, rneist elliptische Einschlüsse, welclie síeli unter dér Loupe als duuklere, mit gallertiger Hülle umgebene Körperchen zeigeu, welcbe vielleicht Foraminiferen sind. Petrefacten fand ich in diesen letzteren Kaikén bisher gar keine, darum ist es auch fraglich, ob sie dem Jura oder dér Kreide angehören. Kreide. Wenn wir das Nermetb-Thal bei dér nacb Krassowa führenden Strasse verlassend, auf die nördliche Tbalseite steigen, finden wir auf balber Höhe dér Lebne mebrere kleine Steinbrüche, wo Kaiké aufgeschlossen sind. Damit diese Stelle an dér nacb Krassowa fübrenden Strasse anhaltend náber be- zeiebnet sei, woilen wir erwáhnen, dass mán die besagten Steinbrüche er- reicht, wenn mán etwas nördlicb vöm sechsten Kilometersteine nach W fortschreitet. Unter dér sehr geringen Humus-Scbichte ist eine 0,5 — 0,6 m máchtige Bank von rotbem Kaiké sehr flach abgelagert, welcbe mit scblecht erbaltenen Muscbelresten und kleinen Requienien erfüllt ist. Unter dieser Kalkdecke hegen lichtgraue, sehr feste, feinkörnige Kaiké, in welcben hald licbt fleisebrotbe, hald schneeweisse Requienia-Reste in einer Unzahl vorkommen. Die beiden Scbalen derselben sind meist getrennt und biiufig völlig in Calcit libergegangen. Manclimal sind die vielen Indivi- duen mit ibren Hörncben derart ineinander verhakt, versclilungen, dass es fást unmöghch ist , ein Exemplar aus dem Gesteine berauszuscblagen. Nachdem ich aber einen grossen Vorrath gesammelt batte , ist es mir doch nacb vielfachen Versucben gelungen, einzelne Individuen beraus zu prapariren. Diese Scbicbten reiben wir nacb Herrn v. Roth in die mittlere Kreide. Kehren wir nun auf die Fahrstrasse zurück, und gébén wir gégén Domán. Circa 20 m nördlicb vöm fünften Kilometersteine zieht eine mergelige, verwitterte Kalkbank unsere Aufmerksamkeit auf sich. Diese Bank ist auf circa 180 m in dér westlichen Einsclmittsböschung dér Strasse anstebend, streicht nach lh 0° und falit unter 52° — 58° in W. Dieser mergelige Kaik ist gi'ün, grünlicb gelb, bie und da grünlicb braun, bricht schiefrig, hat eine sandig raube Structur, und sebeint an Petrefacten sehr reicb zu sein. Icb fand liier manche, sebon mit freiem Auge sichtbare Korallen- Aestcben, sowobl 1888 als auch dieses Jabr ein Paar Seeigel ( Pseudodia - dema ?), ferner versebiedene, sehr sebön erhaltene Rhynchonellen, Tcrebratida und endlich mebrere Alectryomia- Stücke. [110] LYAS-KOHLENGRUBEN VON RESICZA-DOMAN. 337 Die Rhynchonellen und Terebratula sind nach starken Regengüssen am Rande dér Strasse in grosser Menge ausgewascheu zu finden. Diese mergeligen Kaiké, welehe unzweifelhaft dér Kreide, und zwar muthmasslich dér Etage Urgo-Aptien des Neocom angehören, Hegen auf den rothgeáderten, lichten Kaikén, welehe wir aucla im Nermeth-Thale fan- den, und habén zum Hangenden einen áhnlichen Kaik, wie jene « Rudisten » - Kaiké sind, in welchen wir die in das Neocom gehörenden Requienia ge- funden habén. Letztere Kaiké bilden im Dománer Tbale, zwischen dem dritten und vierten Kilométer, besonders gut sichtbar náchst dér oberen Mühle, das Bacbbett. Bei dieser Mühle sind grosse Requicnien zu íinden ; kleine lndivi- duen kommen nocli spárlicb niicbst dem Slamina-Stollen vor. Es ist aber kervorzuheben, dass die «Rudisten-Kalke» im Dománer Tbale einigermassen von jenen dér Steinbrüche im Nermetber Tbale ver¬ sebieden sind. Im Dománer Tbale sind sie grau, ihre Hauptmasse ist dicbt, dér Brucb muschlig; in Wasser getaucbt ist ihre Grundmasse leber- artig, von Calcitadern und -nestern durchzogen, die Loupe zeigt in ihrem Inneni lichte, mit dunklerer, gallertartiger Schale umgebene Körperchen (Foraminiferen ?). An einzelnen Stellen ist das Gestein scbwarz, dann zumeist oolitbiscb, und besteht dann ot't aus Knollen bis zu Haselnussgrösse. Schon in dér Náhe dér obeien Mühle sieht mán die Kaiké unregelmássig roth ge- fleckt ; nahe dem dritten Kilométer zieht sich die rőtbe Fárbung quer durch den Bach und auf beide Ufer hinaus, und das ganze Gestein ist in dieser Zone (von weissen Calcitadern abgeselien) in seiner ganzen Masse bei fri- sebem Bruche dunkelroth. Dieser rőtbe Kaik ist ebenfalls oolitbiscb, aber von feinem Kom. Er scheint in seiner ganzen Masse aus Foraminiferen- Resten zu bestehen. ✓ Dieses Gestein kann mán in einzelnen Zonen bis zűr Mündung des Slamina-Thales verfolgen. Dórt geht es wieder in leberartig, dicbten, grauen Kaik iiber. Yor dem aufgelassenen Slamina-Stollen, 40 — 50 m südlich vöm Mundloche desselben tritt in dem Bacbbette ein gleichfalls licbtgrauer, po- röser, bláttrig brechender Kaik auf, welcber zwischen Calcitadern Bruch- stücke des vorbesebriebenen Kalksteines eingeschlossen entbált. In den ein- geschlossenen Brucbstiicken zeigt die Loupe Foraminiferen, an den Spalt- íláchen und Rándern dér Einscblüsse aber sehr schöne knotig-strablige, ilache Kor allén- Stöcke. Aus solcbem Kaiké habé ich eine prácbtige Rhynchonella von Nuss- grösse herausgesclilagen. Unmittelbar bei dem Slamina-Stollen wurde das Bachbett im Juli des Jalires 1S89 durch einen máchtigen Wolkenbrucli ausgewaseben, infoige dessen dórt ein gelber Kaik aufgedeckt wurde und auf dicsem babé ich eine ganze Korallenbank gefunden. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. [HÍJ 22 LITTERATUR. 338 Nördlicb vöm Slamina Stollen wird dér Kaik immer mehr krystallinisch und lieferte bisher gar keine Petrefacten. In dem Ogasu Gropi genannten Graben fand icb feinoolitbischen, gelb- lieb grauen Kaik. Auf dem Berge Gól ober líomán-Resicza kommt ein wacbsgelber, mit Calcit weiss geaderter, muscblig brecbender, und am Kreuzberge bei Montan-Resicza ein licbtgrauer, sebr krystallinischer Kaik vor. Beide fand icb nacb vielfacben Untersucbungen völlig versteinerungsleer. Allé diese Kaiké gebören unzweifelbaft dér Kreide an. LITTERATUR. (19.) Dr. J. Pantocsek : Beitrage zűr Kenntniss dér fossilen Bacillarien Ungarns. II. Theil: Brackwasser- Bacillarien. Anbang: Analyse dér marínén Depóts von Bwry, Nagy-Kürtös in Ungarn ; Ananino und Ivus- netzk in Bussland. 8° 123 S. m. 30 Tfln. in Lichtdruck. Nagy-Tapol- csány. 1889. In diesem Werke legt dev Yerf. den zweiten Theil seiner Arbeit über die fossile Bacillariaceen-Flora Ungarns nieder und zwar bearbeitet er in demselben die Bacillariaceen des Brackwassers und in einem Anliange nocb jene dreier ungar- lándiscber und zwei russiscber Meeresablagerungen. Dér folgende dritte Theil wird die Süsswasserflora beliandeln. In dér Einleitung bespricbt Yerf. die geolo- giscben Verhaltnisse dér Fundorte, die Methode dér Práparirung. P. erbielt von folgenden Localitáten das von ihm studierte Matériái : 1. Klebschiefer von Abauj-Szántó (Comitat Abauj). Entlnilt nur kleine For- men ; Nitzschia Frustulum Grun. ist die vorherrschende Art. 2. Klebschiefer von Aranyos (Com. Abauj). Ist reich, aber meistens an klei- nen Formen : Nitzschia Frustulum Grun., Fragilaria bituminosa n. sp. etc. 3. Polierschiefer und Trippel von CzekeJuíza (Com. Abauj). Vorherrscliend sind die Genera Amphora, Navicula und Synedra. i. Polierschiefer von Csipkés (Com. Sáros). Entbált wenige und kleine Formen. 5. Klebschiefer von Erdöbénye (Com. Zemplén). Ist reich an schönen For¬ men, untéi* denen die Genera Fragilaria und Nitzschia, ferner Epithemia erucae- formis Pánt. vorherrscliend sind. 6. Klebschiefer von, Felménes (Com. Arad). Entbált meistens kleine Fragi- larien, ferner Epithemien und Navicula sculpta E. 7. Bacillariengesteine von Gyöngyös-Pata (Com. Heves) u. z. : a ) Menüit, dér aber nur ganz zertrümmerte Schalen entbált ; b ) Klebschiefer mit práchtigen, grossen Formen, z. B. Navicula halionata Pánt., Surirella costata Neup. etc. c ) Bituminöser, kalkiger Mérgei mit práchtigen Formen, von denen vor- [112 ] LITTERATUR. 339 herrs chen d sind : Nitzschia bituminosa n. sp., Navicula Szabói n. sp., N. bivittata n. sp., N. interrupta K. Z. var. fossilis n. v., N. halionata Pánt., N. Yarrensis Grun., N. Herrii n. sp., N. bituminosa n. sp., Surirella rotunda Pánt., S. costata Neup., Fragilaria bituminosa n. sp. d ) Bituminöser Kaik ; für den besonders das massige V orkommen von Stephanodiscus matrensis n. sp. charakteristisch ist. 8. Klebschiefer von Kavna (Com. Arad). Ist von Synedra- Avten zusammen- gesetzt, unter welcken zerstreut Naviculeen, Melosiren und die scliöne Stephano¬ discus biharensis vorkommen. 9. Klebschiefer von Szokólya (Com. Hont). Bestelit überwiegend aus Suri¬ rella striatula E. lü. Cerithiumkalk von Szűcsi (Com. Heves). Ént, halt prachtige Formen, besonders vorberrschend ist Surirella rotunda Pánt. 1 1. Bacillariaceen-Gesteine von Szurdok- Püspöki (Com Heves): a) Menilitschiefer, in dem Surirella costata Neup. die dominirende Art ist ; b ) Bituminöser, kalkiger Mergel, aus dessen Inhalt Navicula heterofiexa n. sp., das Genus Amphora und Surirella costata Neup. zu erwalmen sind. 1“2. Polier- und ' Klebschiefer von Pálya (Com. Zemplén). lm ersteren kom- men nur kleine Formen vov; aber aucli im letzteren. Dominirend sind Melosira bituminosa n. sp. und Nitzschia Frustulum Grun. Als Meeresablagevungen enviesen sicli íolgende : a) Traeliyt-Andesittuff von fíory (Com. Hont). Ist charakterisirt durcb die in grosser Menge vorkommende Surirella. fastuosa E. N. var. fossilis ; die riesige Actinoptychus Szontaghii n. sp., Salad a ■ Baryana n. g. et sp., Endictya Boryana n. sp., Coscinodiscus Boryanus (felüt in dér tabellariscben Aufzablung), Plydrosera Boryana n. sp., Mastogloia Szontaghii n. sp.. Alloeoneis Castracanea n. sp., Navi¬ cula Kell éri i n. sp., Triceratium horridum n. sp. Trotz des massenbaften Vorkom- mens dér ecbten Meeresformen, bleiben dennocli die Spuren dér Misclinng mit dem Süsswasser übrig, indem insbesonders aus den Genera Navicula und Melosira sicli aucli ecbte Süsswasserformen vorfinden. Ausser dieser entschiedenen Meeresablagerung ist bei Bory, östlicb von ersterem aucli eine zweite Bacillarienablagerung. Es ist dies Tracbyttuff, dér mit dem von Dubrovica nalie verwandt ist, indem er die cliarakteristisclien Formen desselben entlialt. Es sind vor allém zu erwáhnen : Staurosira Harrisonii var. amphitetras Grun., Surirella Clementis Grun., Cymbella Sturii Grun., Navicula Hauerii Grun. et var. elliptica, var. grandi s Grun. und Melosira undulata Kütz. P. glaubt, dass diese Arten in warmem und salzigem Wasser lebten, welclie Annahme durcb das massenbafte Vorkommen von Nitzschia spectabilis (E.) Grun. unterstützt wird. b) Tracliytandesittujf aus dem Thale Bremia bei Kavna (Com. Arad). Besonders charakteristisch für denselben ist die prachtige Navicula bacillifera n. sp., N. Lóczyi n. sp., Cocconeis biharensis n. sjj., Grammatophora hungarica n. sp., das Vorkommen dér riesigen Triceratium Lóczyi n. sp. und die Háufigkeit dér Melosira- und Biddulphia- Arten. c) Lehmiger Mergel und Andesittujf von Nagy-Kürtös (Com. Nógrád). [11 3 j 22* 340 LITTERATUR. Auffállig ist die Hánfigkeit dér Aulacodiscus- Arten ; A. reticulatus Pánt. iet in unversebrten Exemplaren niclit selten. Auck neue Arten kommen vor, z. B. A. Haynaldii, Coscinodiscus Weissjlogii etc. Letztere Localitát gebört dér mediterránén, allé übrigen dér sarmatiscben Stnfe an. Von diesen 12 Localitáten wurden im Ganzén 131 Arten aufgezáhlt, darunter sind 79neu. Die verbreitesten, an allén 12 Localitáten vorkommenden Arten sind: Amphora cojfeaeformis (Ao.) Kötz., C'occoneis Pediculus (E.) Grun., Fragilaria Intuminosa n. sp. et viinor n. var., F. brevistriata Grun. var. fossilis n. var., Náciddá interrupta Kutz., N. microrrhynchus Grun., N. ovális Hilse, Nitzschia Frustulum (Kutz) Grun. et n. var. acnta. n. var. minuta, N. neogena Grun., Staurosira mormonomul Grun., St. venser (E.) Grun. n. var. fossilis, Synedra sahnarum n. sp. Die ungarische Bacillariaceen-Flora dér zűr sarmatiscben Stufe gebörigen Brackwasserablagerungen ist daber reich an neuen Arten (63%) und Formen, was dieser Flóra einen bestimmten Charakter verleihen muss. Aus den Meeresablagerungen záblt Yerf. 497 Arten auf, von denen 36 den drei Localitáten gemeinsam sind. Als neue Arten sind 112 (26%) bescbrieben ; recbnen wir hiezu die vöm Yerf. scbon im I-ten Theile seines Werkes beschrie- benen und aucli bier wiedergefundenen Arten (c. 56), so babén wir 33% ungar- lándiscbe Arten, die dér BrackwasserÜora ebenfalls einen bestimmten Cbarakter gébén. Meeresgesteine aus Russland. Bacillariaceen-Tuff von Ananino (Gouv. Simbirski). Infolge dér grossen Zabl von neuen Genera und Arten, die dieses Gestein entbált, recbnet es Verf. dér Kreide zu. Polycystinen- Tujf von Kusnetzk (Gouv. Saratow). Dér eigentbümlicbe, gánzlicb abweichende Habitus dér in diesem Gesteine vorkommenden Bacillariaceen stellt jenes zűr Trias. Diesbezüglicb habén wir auf die Originalarbeit zu verweisen. Unter den als neu bescliriebenen Arten kommt aucli Haynaldia antiqua n. yen. et n. sp. (Coscinodiscus strigillatus 0. Witt. in A. Scbmidt Atlas, t. 138, f. 20) vor, welche bei Bory und Elesd gefunden wiu-de. Nacbdem wir scbon ein Genus Haynaldia (K vnitz, Haynaldia nóvum genus Lobeliacearum, Hagy. Növényt. Lapok I. 1877, 3. 1.) besitzen, so muss dér Name des Bacillariaceengenus umgeán- dert werden. Verf. theilt aucli die Metbode C. C. Keller's mit, um aus im Wasser niclit zerfallendem, oder in Salzsáure niclit lösbarem Matériái die Bacillariaceenschalen lierausprápariren zu können. Als Conservirungsmaterial empfielt Verf. den Tolubalsam. In dér bildliclien Darstellung hat dér Verf. scliöne Fortschritte gemacht. (Nacli dem Ref. von Dr. J. Istvánffy). [114] LITTEEATUR. 341 (20.) B. y. Inkey : Die Sirbenbürger Alpen von dér Oltenge bis zum EÁscrnen Thore. (Abhandlimgen aus elem Bereiche dér Naturwiss. herausg. von dér míg. Akademie d. Wiss. Bd. XIX. Nr. 1 . 32. S. 1 889. [Magyarisch]). Veri. bescháftigt síeli in seiner Abhandlung anfgrund seiner Erfalirnngen mid Beobachtungen, die er auf seinen in dem benannten Gebirgszuge .Jahre hin- durch fortgesetzten Excursionen maciién konnte, mit zwei hervorragenden geolo- gisclien Fragen. Inkey tritt zuerst an die Frage lieran, ob das síidlicbe siebenbürgische Grenzgebirge dem Ivarpatliensysteme angehöre, oder ob es das Yerbindnngsglied zwischen diesem und dem Balkan bilde, wie dies Süss * erklárt, indem er meint, dass die allgemeine Drehung dér Streiclmngsriclitung des Gebirges zwiseben den Karpathen und dem Balkan den Zusammenliang zwischen beiden zustande bringe. Inkey bescháftigt sicli ferner mit dér Frage, inwiefern die wechselnden orograpliisclien Yerliáltnisse des Gebirges mit dér inneren Structur zusammen- liángen. In diesem Gebirge lierrschen die zum archaischen Systeme gehörigen kry- stallinischen Scliiefer vor, von denen I. drei Gruppén untersebeidet, námlicli a) Granit-Gneiss ; b ) krystallinische, schieferige Gesteinsarten, als die versebiede- nen Arten des Gneiss, die Glimmerschiefer, Kalkschiefer und den Serpentin ; c ) halb krystallinische Schieferarten , als die Phyllite, Chloritscliiefer, Ampliibol- Cbloritscbiefer, Serpentinschiefer, Talkscliiefer, gewisse Quarzite, Kalk-Glimmer- schiefer u. s. w. Ausser den krystalliniscken Scbiefern sind im Gebiete des Gebirges - aber von sehr untergeordneter Bedeutung — nocli folgende Sedimente zu íinden. Oberhalb des Quellengebietes dér Cserna und in dér Umgebung von Mehadia dér Verrucano ; im wesfcliclien Theile des Gebietes Liasschiefer und Jurakalkgesteine ; im nördlichen Tbeile des Gebirges Sandstein-, Mergel- und Tbonsedimente des Kreidesystemes ; bei dér Mündung dér Lotru eocane Conglomerate, Sandsteine und Thone ; in den Becken dér Zsil, von Hátszeg und Puj das Oligocan ; an den áusse- ren Bándern des Gebirges hie und da das Mediterrán ; am Fusse des Gebirges stellenweise sarrnatische und pontisebe Ablagerungen ; in den Tliálern dilurialer Scliotter und Lebm, welcbe im Zsilbecken goldführend sind. Das Gebirge selbst wird ausschliesslich von den Schicbtenwellen dér kry¬ stallinischen Scliiefer gebildet, wie dies besonders gut am Oltdurchbruch zu beobaebten ist, wo mán vier Hauptfaltungen constatiren kann. Von N nach S geliend finden wir zunáchst eine aus den Gesteinen einer dritten Schiefergruppe bestehende antiklinale Falté, dérén Streichen NW-Richtung liat ; zwischen dér Landesgrenze und dem Dorfe Chineni ist die aus den Gesteinen dér zweiteu Schiefergruppe bestehende fácherförmige Scbieferfalte mit W-licbem Streichen zu seben ; zwiseben den Dörfern Robesti und Golotreni die dritte Schieferfalte, welcbe ilire Streicliungsrichtung gégén W öfters wechse.t; die vierte und letzte antikli¬ nale Schieferfalte ist oberhalb Brezoio zu beobacliten. Wenn mán die Streichungs- An ti ily. dér Erde, I, pag; 025. [115] LITTERATUR. :ü2 riclitung dieser Faltén gégén W zu verfolgt, begegnet mán interessanten Analogien und Gegensiitzen. Wir erfaliren namlich, dass in petrographischer Beziehung dér erste Zug dem dritten áhnlicli ist. In beiden sind die halbkrystallinisclien Seliiefer- arten im Uebergewicht ; wahrend dér zweite Zug mit seinen Gneiss- und Glimmer- schieferschichten dem vierten náher, stelit. Es wiederholt sick daher dieselbe Reihenfolge zweimal. In orographiscber Hinsicht sind in den Fogaraser Alpen die beiden áusseren Züge von grösserer Bedeutung, aber am rechten Ufer des Olt bilden die beiden inneren Züge die höchsten Ketten. Dér erste und dér zweite Zug wendet sicli in seiner westliclien Fortsetzung immer melír nacli N, wahrend die Eaden des dritten und vierten Zuges beinahe ausschliesslich südliche Riclitung verfolgen. In jenem spitzwinkeligen Raume, welchen die Divergenz dér beiden Fal- tenpaare bildet, nimmt ein fünftes, keilförmiges Gebirge, dér Retyezát seinen Platz ein, welehem Gebirge westlich, zwischen Karánsebes und Orsóvá eine Bruchlinie, welche die Mundra- und Koziazüge nur als Tangente berührt, plötzlich ein Ende setzt. Die Verbreitung dér mit den krystallinischen Schiefern in naliem Verhált- nisse stelienden Sedimente des Verrucano, Lias und Jura weist daliin, dass das südliche Grenzgebirge bis zum Tithon nocli nicht erhoben war ; dagegen beweisen die cretacischen Sedimente, dass unser Gebirge zűr Zeit ihres Absat-zes schon existirte ; aus den Faltungen dér eocanen, oligocánen und mediterránén Sedimente können wir folgern, dass das Gebirge bis zűr sarmatischen Zeit noch immer in Hebung begriffen war. Berücksichtigend die Streichungsrichtungen dér im Oltdurchbruch consta- tirten zwei Faltenpaare, von denen das nördliche in seiner westliclien Fortsetzung sicli nacli NW krünmit, schliesslich ganzlich aufhört ; wahrend die zwei siid- lichen Faltenpaare in ihrer westliclien Fortsetzung nacli S biegend durch das Eiserne Tlior in das serbische Gebirge iibersclilagen, gelangt v. Inkey zu folgendem Endresultate : « Dér Hauptstock dér Siebenbürgischen Alpen besteht aus zwei besonderen, aber eng aneinander gedrangten Bergketten, von denen die nördliche zum Karpathensystem gehört und sicli von N nacli S bewegt, die südliche dagegen ist die Fortsetzung des Balkansystemes und, ist die Riclitung ihrer Bewegung N und NW. Im zweiten Abschnitte seiner Studie beschaftigt sich v. Inkey mit dér Aufgabe, in dér jetzigen Configuration des Gebirges die Spuren dér ursprünglichen Gestalt aufzusuclien und die launenliafte Thatigkeit dér Erosion zu verfolgen. Die Sckicli- tenfaltung staut die Gebirgswellen über das Niveau dér etwaigen Meere dér Ebe- nen und diese Niveauveranderung bringt die umformende Kraft dér Atmospharilien sogleicb in Thatigkeit. Die Hebung bietet das Rolimaterial, die Gesteinsverwitterung und die fliessenden Gewiisser boginnen ikre Arbeit und formen endlicli aus den rohen und einfachen Faltenzügen die lieutigen abwechselnden Bergformen lieraus. In dem liier besproclienen Gebirge ist die Tbiitigkeit dér Erosion, die Aus- bildung dér Quertlialer schon weit vorgeschritten ; trotzdem sind die Grundzüge dér ursprünglichen Gebirgsform in zahlreichen, lángén, antiklinalen Rücken und synklinalen Langsthalern erkennbar. Die zahlreichen Quertlialer unseres Gebirges und vorzüglich jene, die auf [lltí] LÍTTERATUR. 343 die Schichtenstreichung mehr oder weniger vertikal gerichtet sind, habén die ursprüngliche Gebirgsform im grossen Maaese verándert und eíne solche Gliede- rung zustande gebracht, die in dér inneren Structur des Gebirges nieht vorge- sclirieben sind. So lángé sich die Quertháler auf die tektonischen Abhange beschrán- ken, ist dasEesultat ihrer Thatigkeit dieses, dass die Form dér Abhange durch tiefe Furchen verándert wird und von untén nach oben und rückwárts zu sich einschnei- dend, scharfen sie den Gebirgsgrat zu, zacken ihn aus und können so kühne For- men von Basteien zustande bringen, wie mán solche in dem Fogarascher Gebirge und am Retyezát betrachten kann. Die oberen ívessel dér Quertháler náhern sich von beiden Seiten des Ablianges immer naher einander und kámpfen bei dem wassersclieidenden Grat um die Oberherrschaft. Dér Sieg falit jenem zu, wel- cher über die grössere Wasserfülle verfügt und dér Sieger drangt die Linie dér Wasserscheide auf Kosten dér Thaler des diesseitigen Ablianges zurück, bis sie schliesslicli giinzlich durchbricht. Auf diese Weise gelang es dér Zsil und dem Olt die ganzen Gebirgsketten durchzubrechen. Die von den holien Bergketten herabfliessenden Wasser bringen in den oberen Partién dér Thaler oft treppenáhnliche Thalstufen ; in den unteren aber Terrassen zustande. Diese Erscheimmgen sind deslialb wichtig, weil mán in ihnen die Spuren dér den normalen Gang dér Thalaushöhlung störenden Ereignisse wiederfindet. Um den Fuss dér hohen Bergketten unseres Gebirges finden wir überall grossartige Terrassen, namentlich im Zsilthal, im Sztrigythal, auf dér Hátszeger Ebene, auf dér rumanischen Seite am südlichen Rand des ganzen Gebirges. An all diesen Orten liegt überall eine máchtige, diluviale Schotterschiclite auf den horizontal abgeriebenen Scliichtenköpfen dér krystallinisclien Schiefer oder tertiaren Sedimente und jene wird gewöhnlich nocli von einer einige Fuss machtigen Thonschichte bedeckt. All diese Erscheinungen lassen sich, wenigstens nach im Hátszeger Becken gemacliten Beobachtungen, nnr so erkláren, dass das Hiessende Wasser, welches das Matéria! dér Terrassen niederlegte, sein ursprüng- liclies Bett verlassen und eine andere Richtung eingeschlagen habé. In dem Oberlauf dér Bergbáche, gewöhnlich oberlialb dér oberen Wald- grenze, durchbrechen die Stíljén elei' Betten den Bogén dér Erosionslinie, trotzdem dér Bach in gleichförmigem Gestein daliinfliesst. Die Thalstufen, Kesseltháler und Meeresaugen sind in genetischem Zusammenhange stehende Erscheinungen, eigen- thümliche Formen dér Erosion des hohen Gebirges. Das Ivesselthal ist nichts anderes, als die letzte, liöchste Thalstufe und wenn die Ebene des Ivessels oder dér Thalstufe eingedrückt ist, so vereinigen sich die Quellwásser in dér Vertiefung zum Meeresauge. Die Qualitát des Gesteines und die Lage dér Schichten hat bei dér Bildung diesel- Formen gar keinen Einfluss. Aller Wahrscheinlichkeit nach sind die ívessel und die Meeresaugen mit gewissen meteorologischen Verháltnissen, namentlich mit dér Yertheilung des Niederschlages, mit dér Anháufung und dem Abschmelzen dér Sclmeemassen in Yerbindung zu bringen. Am Retyezát, wo diese bániig sind. konnten nieht die Gletscher die Ursache zu ihrer Entstehung abgege- lien liaben, indem sie in solcher Höhe und Situation gefunden werden, wo dér Eisstrom nur eine Firnmulde konnte besitzen, die den Untergrund eher beschützt, nls ihn angreift. UTTERATÜR. 344 Seliliesslicb wirft v. Inkey fiié Frage anf, ob in dem besprocbenen Gebirge tbatsacblicb einst Gletscber existirt habén ? Er zálilt melirere solcbe Erscheinun- gen anf, die vielleicht die Ueberbleibsel nnd Spuren dér fiüheren Gletscher sein, die aber au eb táuseben können und er aussert sicli seliliesslicb dabin, dass es nicbt unmöglich, ja sogar sebr walirscbeinlich sei, dass aucb unser Gebirge in dér grossen europáiseben Eisperiode vergletschert war, was mán seben aus seiner geograpliischen Lage zwisclien den Alpen und dem Kaukasus folgern könnte ; er halt es aber aucb fúr seine Pflicht die Erklárung abzugeben, dass ilm seine eigenen Erfabrungen nicbt dazu berecbtigen, diese Frage far definitiv gelöst zu betrachten.* (Nacb dem Eef. von Dr. G. Primics.) (21.) Du. D. Kramberger-Gorjanovic : TJeber einen tertidren Budist en aus Podsused bei Agram. (Glasnik hrvatskago naravoslovnoga druztva. Godina IV. — Broj 1 — -5. Zagreb. 1889. p. 48, mit einer Tafel.) (22.) Dr. D. Gorjanovic-Kramberger : Berichtigung zu «Uebcr einen ter¬ tiaren Rudisten aus Podsused bei Agrárán. (Glasnik 1. c. p. 230.) In ersterer Mittheilung nennt Verf. Ceratoconcha costata n. gén. et sp. ein aus dem Leythakalk von Podsused entnommenes Fossil, welcbes den áusseren Merkmalen nach dér Familie Budistae anzugehören scheint, obne aber mit den cretaceiscben völlig übereinzustimmen. In letzterer Notiz bericbtiget nun dér Verf. - nachdem es ibm ermöglicht war die nöthige Litteratur zu erlangen seine frübere Mittheilung dabin, das die podsuseder fraglichen Eeste zűr Gattung Creusia gehören und gibt dér Art den Namen Creusia costata. August Franzenau. (23.) Julius Braun : Die Minerale dér Ofner Berge mit besonderer Bück- sicht aufden Kalkspath. (Budapest, 1889, 24 S. Inaiig. -Diss. [Magyarisck]). Verf. hat eine lobenswTerthe Arbeit unternommen, indem er in seiner Dis- sertation die über die Minerale dér Ofner Berge bei Budapest bekannten Daten zusammenstellte, die Umstande ihres Vorkommens beleuclitete und speciell die auf den Ofner Kalkspath sicli beziehenden Kenntnisse durcb eigene Beobachtun- gen bereicberte. Die aus dem bekannten Gebiete bisher genauer bekannt geworde- nen Mineralien sind nacb Herrn Braun die folgenden, u. zw. : Calcit, Baryt, Gyps, Quarz , Pyrit, Fluor) t, Aragonit (Erbsenstein) und Markasit. Das gemeinste ist dér Kalkspath, welcber besonders sebön in den stadti- schen, zűr Zeit nocb in Betrieb stebenden Steinbrüchen am KI einen Schwahenberg vorkommt. Derselbe ist gut charakterisirt, denn allé bisher bekannt gewordenen Ofner Kalkspatbe waren von skalenoédriscbem Habitus. Zwillingskrystalle nacli oE sind hantig und manchmal kommen aucb in den einzelnen Krystallen alterni- rende Zwillingslamellen vor. Die Grösse dér Krystalle ist sebr veránderheh, die meisten sind 15 — 30 mm láng, mit ziemlicb ebenen Flaclien, es kommen aber Mán vgl. « Földtani Közlöny » XXI. pag. 74. [118] LITTERATÜR. 345 aucli 1 4 cm lángé Krystalle vor, welcbe abev, wie überhaupt die grösseren, gewölin- licli rauhe Flaclien aufweisen. Audi die Farbe dieser Ivrystalle ist gewissermassen charakteristiscli, da die allermeisten gelb gefarbt sind ; aber die graulichen, lickt- weiss gefarbten sind ebenfalls hantig und zwisclien den ganz kleinen Krystallen sind die wasserklaren reiclilich anzutreffen. Die Kalkspath-Krystalle kommen in den Ofner Bergen gewölinlich imkörni- gen Kalkatein vor. So besonders am Kleinen Scliwabenberg, wo die bald kleineren, bald grösseren Spalten des Orbitoid-Kalksteines die hervorragenderen Fundstellen sind. Die von hier stammenden glanzenden Krystalle sind gelb, bis lebbaft weingelb gefarbt, aber ausser den verscliiedenen Varietáten dér gelben Farben kommen aucli hantig wasserklare vor. Bei diesen zweierlei gefarbten Krystallen fand mm Verf., dass dér Farbenwechsel manchmal aucli eine gewisse Aenderung dér For- men mit sicli bringt. So sah er oft auf einem und demselben Muttergestein die mit einer aus kleinen, wasserklaren Kalkspatli-Krvstallen besteliende Scbiclit von ande- ren lebbaft weingelb gefiirbten Calciten überkleidet, wobei die vorigen blos von R3 gebildet waren, die letzteren liingegen wiesen nocli mehrere andere Formen auf. Diese Yeránderung sclireibt Yerfasser dér Verschiedenlieit derBildungsumstánde zu. Es kommen ausserdem stangelige Krystallgruppen vor, welcbe gewöbnlicli auf eine aus Baryt-Krystallen besteliende Kruste aufgewaclisen sind ; diese Krystalle endigen gewöbnlicli mit einem Skalenoéder, dessen abwechselnde Bolkanten abge- rundet sind, so dass mán eher einen spitzen Rbomboéder vor sicli zu babén glaubt. Scbliesslicb erwahnt nocli Verf. die am Francisci-Berg am Daclistein-Kalk vorkommenden grau gefarbten, skalenoédrischen Krystalle mit rauher Oberfiache, zwisclien welchen einige, innerbalb dér iiusseren licbten, etwas durchscheinenden grauen Scbiclit einen rauchgrauen Kern zeigen. Die Formen dér Ofner Kalkspáthe nacli den Beobacbtungen des Herrn Braun, sind die folgenden u. zw. : Mán s. S. 313 (215) des ung. Textes unter [1]. Gibt mán nocli zu diesen die durch den Herrn H. Traube am Ofner Kalk- spatli aufgefundenen zwei Formen : x } 303 1 J 311 und x [9091 [ 9R zu, so sind bisher an diesen Calciten im ganzen 1 1 Formen bekannt. Von diesen Formen ist die hiiufigste und dér Ausbildung nach die relatív beste R3 ; von den Rliomboédern ist dér Hauptrhomboéder gar niclit so liaufig wie die übrigen ; die bekannten gestreiften Flaclien von — V* R sind gewöbnlicli kiéin, wogegen -—2 R gut ausgebildet und 4- R wiederum fást immer blos mit kleinen Fliicben vorkommt, so dass Yerfasser an dem untersnchten reiclien Matériái nm¬ ein einziges Mai fand, dass die Form 4- R mit vorherrschend grossen Flaclien érsekién. Von den einzelnen Combinationen, die Formen dér Grösse nacli in abneh- mender Reibenfolge geordnet, gibt Verf. die naclistelienden an, u. zw. : Mán vergl. S. 313 (215) des ung. Textes unter [2]. Von den gemessenen Neigungen sind einzelne wie folgt, : Mán s. S. 314- (21G) des ung. Textes unter [3]. Als Grundwertlie dér Rechnung benutzte Verfasser den Wertb von (1011) : (TlOl) = 74° 55'. Scbliesslicb kann nocli erwahnt werden, dass Verf. aucli einen kleinen, sehr liclitgelb gefarbten Ofner Baryt Krystall untersuclit hat, [119] LITTERATUR. 346 an welchem er nach dér iiblichen Miller sclien Stellung des Baryts die folgenden Formen bestimmt hat : Mán s. S. 314- (216) des ung. Textes unter [4]. Dei Krystall, wie überhaupt dér Baryt von Ofen, war tatéiig nach dér Fláche von c, welche seitlich hauptsáchlich durch das Hauptprisma begrenzt wurde, so dass die übrigen aufgezáhlten Formen nur als schmale Flaclien ausgebildet waren. Die Untersnchungen hat Yerf. im mineralogischen Institut dér Universitát Buda¬ pest ausgeführt. Dr. A. Schmidt. (24.) Geyza v. Karlovszky : Ueber einige neuerdings Jcrystallisirte J'erbin- durigen. (Pótfüzet zum XXL Ede des Természettudományi Közlöny. S. 40 — 43, Budapest. [Magyarisch]) Zűr Krystallisation dér sogenannten unlöslichen, d. li. in indifferenten Lösungsmitteln unlöslichen Körper benutzte Yerf. ein dér Drevernmnn’ aeheu Methode principiell analoges Yerfahren dér langsamen Wirkung derart, dass er die eine dér reagierenden Lösungen in einen liohen Glascylinder goss, und darüber vorsichtig Wasser in einer dicken Schicht verbreitete, worüber er schliesslich und zugleich zu oberst die andere Lösung gab ; wobei er darauf achtete, dass wáhrend dieses Processes die betreffenden Flüssigkeiten sicli möglichst wenig miteinander mischten. Dieses Yerfahren setzt natürlich voraus, dass die eine Lösung schwerer, die andere liingegen leichter als das Wasser sei. Auf diese Art trat nach einiger Zeit durch die Wasserschiclit dér beiden Lösungen eine Diflüsion ein, womit die chemische Action beginnt und dér entsteliende unauflösbare Körper scheidet sicli aus, und zwar bei einer geniigend dicken Wasserschicht ziemlicli langsam und zugleich in mehr weniger schön ausgebildeten Krystallen. Auf diese Art gelang es Yerf. die Krystalle folgender Körper darzustellen. welche in krystallographischer Hinsiclit Herr Prof. Dr. Josef Krenner untersucht hat. 1) P04Mg [NH4] 6H20, unter dem Namen Struvit schon als Mineral bekannt. Die auf diese Art erzielten Krystalle sind die bekannten rhombisclien, mit dér eigenthümlichen Hemimorphie. 2) As04Mg [NH4] 6H20. Die Krystalle sind mit den vorigen Lomorph, tafelig oder prismatisch. Die Krystallisation diesel- beiden Körper nahm fást ein ganzes .Talír in Anspruch. 3) C“04Ba. H20. Dünne, nadelförmige, in einer zűr Symmetrieaxe normalen Richtung langgezogene, monosymmetrische Krystalle, hauptsáchlich durch eine pyramidale Form begrenzt. Die Krystalle spalten nach einer Querfláche ausge- zeichnet. 4) Das normale Strontiumoxalat schied sicli in zweierlei Krystallen aus, und zwar dér Mehrzabl nach in asymmetrischen Tafeln, wozu sicli noch stumpfe tetragonale Pyramiden gesellten. Die geringe Anzahl dér Krystalle reiclite zu einer Analyse niclit aus und dalier ist es nur wahrscheinlich, dass die asymmetrischen Krystalle ein, die tetragonalen hingegen drei Moleküle Krystallwasser enthalten, da mit Bezug diesel- letzteren es sicli ergab, dass die tetragonalen Pyramiden mit den 3Moleküle Krystallwasser enthaltenden Calciumoxalat-Krystallenisomorpli sind. [120] r.TTTEIÍATUE. 5) Das normale Calciumoxalat schied sicli blos in unvollkommenen zűr Bestimmung niclit geeigneten Iírystallen aus. Die aufgezáhlten Krystalle erliielt Veif. dadurcli, dass er das betreffende Sál/ in Salzsáure auflöste, diese Lösung in einen Glascylinder goss, darüber eine diclite Wasserscliiclite und zu oberst eine grössere Quantitat Ammónia, k-Lösnng ausbreitete. 6) Die Verbindung K2PtCl8 wurde auf eine andere Art dargestellt, indem die sicli zn mischenden Lösungen scliwerer als das Wasser waren. Verf. hat als trennende Schicht eine mássig concentrirte, wasserige Lösung von Kocbsalz benutzt. lm Glascylinder kam auf diese Weise zu unterst die Platinchlorid-Lösnng, darüber die Kochsalzlösung und scbliesslieli eine Lösung von Chlorkalium, jede dér Lösungen in dér passenden Concentration, damit sie in dér angegebenen Pieihenfolge verbleiben. Das so entstandene Kaliumplatinchlorid scbied sicli in reguláren Oktaédern aus. Die Arbeit liat Yerf. im ersten chemiscben Laboratórium dér Universitat Budapest ausgefülirt. Dr. A. Schmidt. (25.) Fuanz Koch : Chemische Áru ily se amorpher Mineralien aus dér Umye- yend von Budapest. (Vegytani Lapok, V, 1887, S. 9—1 1 , Kolozsvár. [Ma- gyarisch]). Die analysirten zwei Minerale stammen von jener Stelle des sog. Fehérhegy, wo oberlialb des Eisenbahntunnels dér Ofner Mergel im Contnkt mit dem darunter liegenden Dolomit anzutreffen ist.Alldort wurde dér Mergel in eine rothbraune bis braungelbe, porosé Substanz verwandelt, in welclier sicli die erwabnten Mineralien vorfinden, u. zw. eine vöm Yerf. schon früher untersuchte leberbraune, ferner eine gummiartige, gelbliche und eine kreideartige, weisse Substanz. Das gelbe, gummiartige Mineral besitzt nacli drei Analysen die folgende Zusammensetizung : Mán vgl. S. 316 (218) des ung. Textes unter [1]. Fe203.__ ... ... Spuren Glühverlust. ... 25,53 99,32 Die Analyse dér weissen, kreideartigen Substanz hat hingegen die nacbste- henden Resultate geliefert : Mán vgl. S. 316 (218) unter [2]. Mg 0 ( Fei°s J ^ Glühverlust... Spuren . 36,64 99,63 Verf. balt es für wahrscheinlicb, dass das liier analysirte gelbe, gummiartige Mineral ein Haloysit sei. Dr. A. Schmidt. (26.) Rudolf Fabinyi : Kaolin aus dem Comitate BeszUrcze-Naszód. (Vegy¬ tani Lapok 1887, V, S. 1 — 9. Kolozsvár. [Magyariscli]). Dér untersuchte Kaolin kommt im Comitate Besztercze-Naszod, in dér Um- gegend von Párra, in machtiger Sclucbte vor. Er ist von schneeweisser Farbe, bildet einen sehr feiuen Staub und besitzt die folgende Zusammensetzung : [121] Litterattjk. 34-8 Mán vgl. 8. 31G (218) des ung. Textes untéi* [3], bei 120° abweicliendes Wasser... ... 0,4-8 Glühvevlust ... ... ... ... ... 3,71 100,01 Die percentuelle Menge dér freien Kieselsáure betrágt im Mittel 64,05. Dr. A. Schmidt. (27.) E. A. Bielz : Die in Siebenbürgen vorkommenden Mineralien und Gcsteine. (Yerh. u. Mittheil. d. Siebenbürg. Ver. f. Naturwiss. in Hermann- stadt XXXIX. 1889, p. 1—82). Eine umfassende Arbeit, welcbe im ersten Absclmitte dér Hauptsache nacb die Aufzáhlung dér einzelnen siebenbürgischen Fundstellen von Mineralien enthaltet. Im zweiten Absclmitte sind dann die Gebirgsgesteine Siebenbürgens auf ahnlicher, jedoch melír besclireibender Weise beliandelt. Ein alpbabetisclies Re- gister scbliesst das Werk ab, auf dessenDetails nattirlich hierorts náher nicht einge- gangen werden kaim. Dr. A. Schmidt. (28.) Wilhelm Hankó : Die Mineralwcisser des Klausenburgcr Comitates. (Math. und naturw. Anzeiger dér Academie. Herausg. von dér Academie dér Wissenscli. in Budapest. VI. B. p. 324, 1887 — 88. [Magyarisch]). Auf dem Gebiete des Comitates Kolozsvár kommen mit Inbegriff dér Salz¬ quellen 76 Min eialwasserqu ellen vor. Verfasser theilt diese in folgende Classen ein, u. zw. : 1. Erdiges Wasser. 2. Kalte Salzquellen. 3. Alkalisch-salinisches Was- ser. 4. Bitterwasserquellen. 1. Erdiges Wasser. Chemisclie Zusammensetzung des erdigen Wassers von Jegenye nacli einer Analyse von Dr. R. Fabinyi : Mán vgl. auf S. 317 (219) des ung. Textes un tér [1] ; Eisen ist nur in Spnren vorhanden ; freie Kohlensáure ... ... ... 0,0461 oder 23,39 cm" Temperáim* des Wassers... ... ... 11,3° C. 2. Kalte Salzquellen. I. Chemisclie Zusammensetzung dér Csonthegyer « Ivornis-Quelle » nacli dér Analyse von Dr. Wilhelm Hankó : Mán vgl. auf S. 317 (219) des ung. Textes untéi* [2].* Freie Kohlensáure C02 ... ... ... ... ... 0,1029 Spec. Gew. . ... ... . ... 1 ,0048 1 . II. Chemisclie Zusammensetzung dér Csonthegyer «Eszterliázy Quelle nacli Dr. Wilhelm Hankó. : In dér OrigLnal-Abliandluug ist «Cdcimnsulfat» gesclirieb en, aber mit dér Formel Mg SO„. Wo ist dér Druckfehler ? Eef. LITTEKATUR. 349 Mán vgl. S. 318 (220) des uug. Textes untéi- [1], Freie Kolilensáure CCtt .... _ _ 0,1225 Spec. Gew. ... ... ... . ... ... 2,00479 Die Temperatur diesel- Quellén betrug _ . 10,5° C. Die Csonthegyei- Mineralwásser eind ihrer Zusammensetzung gemáss dem Wasser des Maxbrunnen in Kissingen am áhnlichsten. Die zahlreich angeführten Salzquellen sind theils noch nicht, theils aber von Dr. 8amuel Fiseher nntersucht worden, dér sich blos auf die Bestimmung des fixen Rückstandes und des Clilorgehaltes beschránkte, im übrigen muss hier auf das Originalwerk verwiesen werden. : 3. Alkalisch-salinisches Wasser. Cliemische Zusammensetzung dér Kolozser «Tolnay Curquelle » nach Dr. Wilhelm Hankó. Mán s. S. 318 (220) d. ung. Textes unter (2]. Halb gebundene und freie Kolilensáure ... 0,3368 Das spec. Gew. des Wassers war bei 14° C. 1,00613; die Temperatur betrng bei 8,5° C. Luftwarme 3,5° C. Dieses Wasser kann seiner cliemisclien Zusammensetzung gemáss selirnahe dem Wasser des Marienbader «Ferdinandsbrunnen>i gestellt werden. 4. Bi tterwasserquellen. Cliemische Zusammensetzung des Wassers von Kis-Czég nach Dr. Pataki). Mán s. S. 319 (221) d. ung. Textes unter [3]. Organische Substanzen ... ... _ _.. ... 0,1042 Summe dér fixen Bestandtlieile .... 18,9051 Kolilensáure ... ... ... ... ... ... 0,0112. Die Zusammensetzung dieses Wassers stimmt mit dér des nachbarliclien Kis-Sármáser Bitterwassers überein. In Novalv, Mócs und Nagy-Olyves befanden sich aucli Bitterwasser-Quellen, die sind aber theils ausgetrocknet, theils sind sie verschlemmt. Josef Lóczka. (29.) Wilhelm Hankó : Cliemische Analyse des Nagyáger Sylvanit und, Nagyágit. (Matti. u. naturwiss. Anzeiger dér Academie. Herausg. von d. ung. Acad. d. Wiss. in Budapest. VI. B. p. 340. 1887- — 88. [Magyarisch]). 1. Analyse des Sylvanit. 8p. G. 8,036158 als Mittelwertli zweier Yersuclie. Durch qualitative Analyse wnrde nacligewiesen : Gold, Silber, Kupfer, Eisen, Blei in Spuren. Dieses Mineral verschiedenen Yorkommens wurde sclion öfters, aber mit abweicliendem Besultat nntersucht. Yerfasser sclireibt die Abweiclnm- gen in den einzelnen Analysen den Yerunreinigungen des Materials zu. Tdbelle dér Analysen : Mán s. 8. 319 (221) d. ung. Textes unter [4]. * Dr. Fiseher Samu. Magyarország konyhasós vizei. (Salzquellen Ungarn’s) Földtani Közlöny. XVII. B. 1887. p. 377. [L23] 350 LITTERATUR. 2. Chemische Analyse des Nagyágit. Sp. G. 7,3472 als Mittelwertli zweier Versuche. Nachgewiesen wurde : Blei, Gold, Eisen, Scliwefel, Tellur, Antimon. Die Abweichnngen verschiedener Analysen wird auch in diesem Falle den Verunreinigungen zugeschrieben. Tabelle dér Analysen : Mán s. S. 320 (222) des ung. Textes unter [1]. -Josef Loczka. (30.) Anton Steiner : Mineralivasseranalysen. (Math. u. naturwiss. Anz. dér Academie. Herausg. von dér ung. Acad. d. Wiss. VI. B. p.197. 1887 — 88. Budapest. [Magyarisch]) 1. Chemische Analyse des « Szent- Andrdssy » Mineralwassers. Diese Quelle entspringt im nördlichen Theile des Zipser Comitates im Dorfe 8zent-András. Das frisch geschöpfte Wasser scbmeckt angenehm, erfrischend und prickelnd. Temperatur dér Quelle ist 8,1°C. sp. G. 1,004081. Menge dér fixen Bestandtbeile in 1000 Tb. Wassers: Mán s. S. 320 (222) des ung. Textes unter [2] ; Pbospborsaure komin t mű¬ in Spuren vor. In 1000 gr. Wasser sind 1760 cm3 freie und balb gebundene Kohlensáure entlialten. 2. Chemische Analyse dér Stefánia- Quelle in Horka- Szent- Andrdssy. Verf. bált es nach den Resultaten dér Analyse und den gleicben Bodenver- báltnissen für wabrscbeinlicb, dass diese und die Quelle von Szent-András gleicben Ursprungs seien. Das Wasser dér Stefania-Quelle ist rein, durclisicbtig, bat einen Geruch nacb Schwefelwasserstoffgas, scbmeckt angenehm sauer und ein wenig prickelnd. Die Temperatur dér Quelle ist 9,2°C. ; sp. G. 1,00462. Die Bestandtbeile berechnet auf 1000 gr. Wasser : Mán s. S. 321 (223) d. ung. Textes unter [1]. Ausserdem ist Jód, Almniniumhydroxyd und Pbospborsaure in Spuren vorhanden. Freie Kohlensáure ... _ ... ... ... ... 100,4 cm3 Freie und balb gebundene Kohlensáure _ 1618,0 cm3 3. Analyse elér Quelle (Maria- Quelle) des Curortes Lublo. Das dér Quelle entnommene Wasser ist geruchlos, niclit ganz krystallrein, sondern ein wenig opalisirend. Es scbmeckt anfangs angenehm, bat aber einen an Tinte erinnernden unangenehmen Nachgeschmack. Die Temperatur dér Quelle ist 8°C. ; sp. G. 1,000895. In 1000 Th. sind entlialten : Mán s. 8. 321 (223) des ung. Textes unter [2]. Lithium kommt nur in Spuren vor. Freie und lialbgebundene Kohlensáure ... 1085,4 cm3 Jós. Loczka. LITTEEATUE. 351 (31.) De. Wilhelm Hank ó:Einige neue Apparate zum Gebrauche bei Mine¬ ralwasser- Analysen . (Math. und naturw. Anzeiger dér Academie. Her- ausgegeben von dér Academie dér Wiss. in Budapest. VI. B. p. 206. 1887/8. [Magyarisch]). Verfasser beschreibet folgeude drei Apparate : 1. Einen Uelhofer schen Ivohlensáure- Apparat, mittels welchem bei dér Quelle die gesammte Koblensáure des Wassers in einer Stunde leiclit zu bestim- men ist. Mit dem Apparat kann zwar keine analytische Pünktlichkeit erreicht werden, er entspriclit aber ganz den praktischen Anforderungen. 2. Einen Oelhofer’ schen Flaschenöff'nungs-Apparat. Mit diesem Apparat kann das Mineralwasser aus einer Flasche in die andere übergefiihrt werden olme den mindesten Verlust an Koblensáure zu leiden. In diesem Apparat erlialt das Publikum ein Mittel die Mineralwasser in dem Zustande geniessen zu können, wie sie uns von dér Natúr gereicht werden. : 3. Ein von Dr. Bankó verbesserter Mohé scher Kohlensáure-Apparat. Bezüglich dér Construction dér Apparate siebe die Original- Abbandlung. •Josef Loczka. (32.) De. Wilhelm Hankó : Chemische Analyse dér schwef elhaltigen Mrne- ralwasser von Kérő und des Wassers des grossen Salzteiches bei Kolozs. (Math. und naturwiss. Bericlite aus Ungarn. VII. B. p. 213. Budapest. [Magyarisch]). Das Kérőéi- Bad liegt im Gobiete dér Gemeinde Kérő im Comitate Szolnok- Doboka in Siebenbürgen. 1. Chemische Zusammenzetzung dér «Bánffy- Quelle* von Kérő. Mán s. S. 322 (224) d. ung. Text-es unter [1], Freie und halbgebundene Koblensáure ... ... ... ... 0,404-3 Scliwefelwasserstoffgas... ... ... ... ... . ... 0,0238 Spec. Gew. ... ... ... ... ... ... ... ... ... 1,002784. 2. Chemische Zusammensetzung dér «Czakó Quelle# von Kérő. Mán s S. 323 (225) d. ung. Textes unter [2]. Freie und halbgebundene Kohlnnsáure... ... ... 0,1931 Scliwefelwasserstoffgas.. ... ... ... ... ... 0,0012 Spec. Gew. ... ... ... ... ._ ... ... ... .... 1,002243. Das Wascer diesel- Quellén ist krystallrein und riecht stark nacli Schwefel- wasserstoff ; es hat einen nicht unangenehmen, schwach salzigen Geschmack. Die Temperatur dér Quellén betragt 10° R. Die Kérőéi- Mineralwasser gehören in die Reihe dér kalten, salzigen Schwe- felwásser. Die Iiérőer Mineralwasser ahneln in dér Zusammensetzung besonders denen des berühmten englischen Bades «Harrowgate» und des schweizeriscben «Lostorf» . Den Verkauf dieses Apparates wird die Mineralwasser-Handlung Édeskuthy’s in Budapest besorgen. [125] 352 LITTEE.ATÜR. 3. Das Wasser cles grossen Salzteiches (Dörgő) bei Kolozs. Das Wasser des Teiches ist rein, geruchlos, schmeckt stark salzig. Die Tem- peratur des Wassers war 18,5°C. Chemische Zusammensetzung s. S. 323 (225) d. ung. Textes unter [3]. Jód und Brom sind nur in Spuren enthalten. Freie und halbgebundone Kohlensáure.. _ ... ... ... ... 0,0998 Spec. Gew. ... ... . ... ... ... ... ... ... ... 1.174922. Nach den Resultaten dér Analvse gehört das Wasser des Salzteiches von Kolozs nicht nur unter die stárksten, kalten Salzwasser, sondern auch unter die concentrirtesten Salzwasser Europas und nimmt neben dem Haller- und Reichen- haller Wasser einen vornehmen Platz ein. Josef Loczka. (33). E. Ludwig: Chemische Untersuchung dér Sáuerlinge von Tatzmanns- dorf (Tárcsa) im Eisenhurger Comitat in Ungarn. (G. Tschermak. Mine- ralog. und petrog. Mitth. 9. 1887. p. 77- — -86.) In diesem Curorte korúmén acht Mineralquellen vor, worunter die Kari-, Maximilian- und Gabriel-Quellen die ergiebigst-en sind undseit 1620 als Curquellen gebraucht werden. «Für die Genesis dér Tatzmannsdorfer Quellén dürften die Basalteruptionen von Bedeutung sein, welche bei Ober-Pullersdorf die Congerien- schicliten durchbrechen. Eine Linie, welche jene Basalte mit den vulcanischen Bildungen dér Grazer Bucht bei Gleichenberg und Ivlöch verbindet, berührt unse- ren Curort, dessen Quellén durch ihren Beichthum an Kohlensáure auf eine frü- here intensive Wirkung des Erdinnern bindeuten. » Yerfasser untersuchte obige drei Quellén. In dem Wasser dér Gabriel-Quelle wurde blos das kohlensáure Nátrium, das kohlensáure Eisen und das Chlor bestimmt, welch letzteres als Natriumchlorid in Rechnung gebracht wurde. Resultate dér Analysen : Mán s. S 324- (226) d. ung. Testes unter [1]. Karl-Quelle, Maxmilian-Quelle, Spuren Spuren Jodnatrium ... ... .... ... ... ... Organische Substanzen ... ... ... ... ... — 0,0897 0,0549 (berechnet) Summe dér fixen Bestandtheile _ 37,1609 37,9310 Halbgebundene Kohlensáure ... ... ... ... 11,1858 10,6688 Freie Kohlensáure ... ... ... ... ... ... 23,1779 16,3262 Spec. Gew. ... ... ... ... ... ... 1,004397 1,00442 Temperatur dér Quellén... ... ... ... .... ... 12,2°C 13,4° C. Die Tatzmannsdorfer Sáuerlinge können wegen ihres Kochsalz- und Glau- bersalzgehaltes einerseits zu den alkalisch-mineralischen, anderseits aber auch zu den alkalisch-salinischen Sáuerlingen gerechnet werden. Josef Loczka. [126] FÖLDTANI KÖZLÖNY HAVI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE, Megjelenik havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 5 írt évi dij fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 5 frt. XXL KÖTET. 1891, DEOZEMBER. 12. FÜZET. ÁSVÁNYELEMZÉSEK. LOCZKA JÓZSEF-tŐi.1 A következőkben a deésaknai kősó, egy ausztráliai zirkon és egy, Rákosról (Budapest mellett) való közönséges opál belső fehér válmányá- nak elemzését írom le. 1. Kősó Deésaknáról. A deesaknai kősóra vonatkozólag Herepey V. Árpád m. kir. bánya¬ tiszt2 egy czikksorozatot közöl, melyből röviden a következőket említem meg. «Deesakna Szolnok-Doboka megyeben Kolozsvártól északkeletre fek¬ szik a Szamos egy mellékvölgyében. A sótest alig 3- — 4 méternyi melységben van a völgy feneke alatt. A sóbányák a völgy északi oldalán vannak telepítve s egynéhány beomlott bánya kivételevei az ősi időkben is itt voltak. A Deésaknán előforduló só a legtisztábbnak mondható, mert a bányából közvetlenül kihozott só 94,4% -a tiszta, a többi földes és hulladék só. Geológiai helyzetére nézve a sótestet hab¬ szerű trachytuía fedi, váltakozva homokkő-, agyag-, pala-, só-, márgás agyag¬ rétegekkel. A trachyttufa többnyire fehéres vagy zöldes. A sótest kiterjedése vagy határa ismeretlen, vastagsága szintén nincsen magállapítva, minthogy az egyes bányák mélyítésénél a talpon beszakadó víz a vastagság meghatáro¬ zását mindig megakadályozta. A vízzel telt bányák vize teljesen concentrált, úgy hogy többet feloldani nem kepes.3 A deésaknai sóbányászat történetét illetőleg már 1061 körül találhatók 1 Előadta a társulat 1891 május 6-án tartott szakülésén. 2 « Bányászati és Kohászati Lapok » XXIV. év. f. p. 1. 3 Dr. Fischer Samu a deésaknai Józsefbánya talajvizében 25,48% chloralka- lit talált. (V. ö. Földtani Közlöny XVII. köt. 426. 1.) Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (227) 23 LOCZKA JÓZSEF: 35 1 írott emlékek, mert IV. Béla 1247-ben Lászlónak a Lonya fiának új ado¬ mánykép adta, hivatkozva az új adománylevélben, hogy Deésaknát több községgel együtt László elődei már I. Bélától (1061 — 1063) nyerték. » A deésaknai sóbányászatra vonatkozólag és főleg a sóbőségről illető¬ leg a sótömzs terjedelméről azt mondja Friwaldszky «Mineralogia Tran- silvaniae# ez. és 1767-ben megjelent művében ncomitatus interior Szolnok plenus salina», azaz belső Szolnok megye merő sóból áll. Deésaknán jelenleg három feltárt sóbánya van. Ezek közöl az Istvánbánya 1773-ban nyittatott meg és 1834-ben felhagyatott. Mélysége 89 m. Ezen harangalakú bánya talpa 3218 m2 volt. Ezen bánya jelenleg teljesen hozzáférhetlen, miután vízzel van tele. A vízoszlop magassága 63 m. A .József-bánya megnyittatott 1788-ban es művelés ,alatt áll jelenleg is. A Ferdinand-bánya eredetileg 1836-ban nyitta¬ tott meg, az akna mélysége 66 m. A deésaknai só minőségét illetőleg az összes hazai feltárt bányák közt a legkedvezőbb körülményeknek örvendhet, mert ott, azt mond¬ hatni, nem is fordul elő földes só. A mi termeltetik, az mind kereskedésbe is bocsátható ; ezenkívül színe fehér és átlátszó ; vegyi összetétele pedig a következő : 1. Fehér kristály só. Chlornatrium . . . = 99,552 Chlorcalcium _ _ = 0,026 Kénsavas mész ___ = 0,213 Oldhatlan anyag ... -- 0,209 100,000 ‘F Kék szürkés színű. Chlornatrium ... — = 98,467 Chlorcalcium _ _ ... = 0,071 Kénsavas mész . = 0,887 , Oldhatlan rész ... = 0,575 100,000 Az én elemzésemhez az anyagot azon koczkasóból vettem, melyet Franzenau Ágoston m. nemz. múzeumi ásványtári segédőr úr szívességének köszönök. A koczka kisebb-nagyobb likacsokat zár magába, melyek azonban folyadékot nem tartalmaznak ; de némelyike kevés, barnás sárga anyagot tartalmaz. A koczka különben egeszen tiszta, átlátszó, úgy hogy belsejéből a legtisztább anyagot vehettem elemzésemhez. (“228) ÁSVÁNYELEMZÉSBK. 355 A faji súlyát benzinben határoztam meg és: 1. 1,6677 g anyaggal 19,5°C-nál 2, 1573-nak 2.1,6611 « « 19,8°C- « 2, 1385-nek találtam. A két kísérlet középértéke ... 2,1479. Minőségileg nátriumot, chlort és vizet mutathattam ki. A mennyiségi elemzést ismert módszerek szerint a következő rneny- nyiségekkel végeztem : 1. 1,1565 g anyag adott: 1,1566 « Na Cl-ot megfelel 0,455744 g nátriumnak 2. 1,7784 « anyag adott: 0,0003 « vizet 3. 0,6060 « anyag adott : 1,4864 « Ag Cl-ot, megfelel 0,367572 g chlornak 4.0,7607 « anyag adott: 1,8649 « Ag Cl-ot, megfelel: 0,461172 g chlornak. Az elemzéshez vett anyagot durva porrá törtem s a vizet legfürdőben 190°C-nál meghatároztam; miután a víz mennyisége alig jöhet itt tekin¬ tetbe, azért a nátrium és chlor meghatározásához vett próbákat nem szári- tottam, hanem eredeti minőségükben határoztam meg bennük az említett két alkatrészt. Az elemzési eredmények ezek : 1. 2. 3. 4. Y. Na = 39,407 — — - — 39,407 Cl = - — — 60,655 60,624 60,639 H,0 = — 0,016 — — 0,016 Na Cl 100,062 Talált Számított Na = 39,407 ... 39,40 Cl = 60,639 ... 60,60 H,0 = 0,016 ... — 100,062 100,00 A mint látható, a só egészen tiszta és a Herepey közölte elemzésekben előforduló csekély mennyiségű más alkatrészek bizonyára tisztátalanságok Toltak. A deésaknai só termelésére vonatkozólag Herepey úr ezeket írja : «Deésaknán termeltetik évente 150.000 q tiszta só. Ebből 50.000 q van ezánva a helyi árusításra, ezt Szolnok-Doboka, Besztercze-Naszód, Szilágy, Kolozs és Szatmár megyébe hordják tengelyen. 70.000 q a szamosvölgyi vasútnak Deésaknára beágazó vonalán a Királyhágón túli részekbe vitetik vasúton ; 30.000 q szerződésileg Szerbia részére van szánva.)) (229) 23* 356 loczka József: Az összes termelésnél a tiszta és tisztátalan só közötti arány a következő : 100 q-ban Tiszta alaksó ... ... ... ... 79,0 Darabsó _ ... .... ... . . 5,8 Apró só ... _ ... ... .. 9,6 Hulladék alaksó ... _ ... ... 0,9 | Hulladék darab es apró só _ 4,7 | Összesen... ... 100,0 94,4 5,6 100,0 Deésaknán rendszeresítve van 100 állandó szegődött kivágó, ezen kívül van rendesen 40 — 50 ideiglenes ; az állandó munkások egész éven át nyer¬ nek foglalkozást, az ideiglenesek rendesen csak őszszel és télen. » 2. Zirkon Ausztráliából. Dr. Schmidt Sándor úr, kinek felszólítására ezen ásványt megelemez¬ tem, már egy előbbi értekezéseben* foglalkozott ezen zirkon sajátságaival miért is itt csak az elemzes ismertetésére szorítkozom. Az elemzés menetét illetőleg következőkep jártam el. Az ásványt lehetőleg finom porrá törtem és lemért mennyiséget szénsavas káli- nátronnál megömlesztettem ; a kovasavat rendes módon választottam le, mérés után a kovasavat fluorsav- és kénsav¬ val melegítve siliciumfluorhydrogen alakjában elűztem, kihevítés után még tetemes mennyiségű fehér maradék maradt vissza, ezt többször fluorsavval es kensavval kezeltem, végre (midőn a maradék hígított kénsavval mele¬ gítve tökéletesen feloldódott) a kénsav eltávolítása után többször fehér izzásig hevítettem, mig a súlya állandó maradt. A megmert maradékot megvizsgálva zirkonföldnek találtam. Ezen maradék mutatja, hogy szénsavas kali-natron- nal a felbontás nem teljes. A maradékot az előbb lemért kovasav fl- zirkon- földből levonva, megkaptam a kovasav mennyiségét. A zirkonföld meghatározása egy új adagból történt. Miután előzetesen meggyőződtem, hogy e zirkont a fluorsav sem bontja el tökéletesen, a két felbontási módot combinálva használtam, t. i. a zirkonföld meghatározására vett mennyiseget szénsavas káli- nátronnál összeolvasztottam, az olvasztékot sósavval elbontottam es bepároltam s most az egészhez az összes sók elbon¬ tására valamivel több mint elégséges hígított kensavat öntöttem (kénsav mindjárt is vehető) s bepároltam, később gyengén hevítettem, míg a chlori- dok tökéletesen elbontattak. A keletkezett sulfatokat vízben feloldottam és fluorsav hozzáöntése után bepároltam, a fluorsavval való bepárlást többször ' * Schmidt Sándor. Ásványtani Közlemények. Természetrajzi Füzetek. 1890. XIII. p. S6. ÁSVÁNYELEMZÉSEK. 357 ismételtem ; azután a sótömeget szabad lángon gyengén hevítettem, míg a fölös kensav egy része eltávolíttatott (hogy a netalán keletkezett fluorkalium vagy fluornatrium elbontassák). A hátramaradt sótömeg most vízben tökéle¬ tesen feloldódott, a zirkonföldet azután ammoniumhydroxyddal leválasztot¬ tam s kihevítve mértem. Faji súlya 1,3714 g anyaggal 20, l°C-nál 4,6965 volt « « 1,3702 « « 19,6° « 4,6908 « A két kísérlet közepértéke ... . . 4,6936 Az elemzési adatok pedig ezek : 1.0,3606 g anyag adott : 0,2428 g zirkonföldet 2. 0,4070 « « « : 0,1359 « kovasavat. Ezen zirkon ezeken kívül még igen kevés rezet is tartalmazott, de anyag híján nem volt meghatározható. E zirkon százalékos összetétele : i. II. ni. ZrOa = 67,33 — 67,33 sia. - - — 33,39 33,39 CuÓ — ? — — 100,72 A ZrCb+SiCb képlet szerint számítva: Talált Számított ZrO, = 67,33 67,03 Si02 = 33,39 32,97 CuO = ? % — 100,72 100,00 3. Egy Rákosról való közönséges opál belső fehér válmánya. Ezen opálra vonatkozólag, Franzenau Ágoston ur, ki ezen opált gyűj¬ tötte, a következőket volt szives velem közölni : «A magyar államvasutak budapest-rákosi állomása közelében a kör- vasúttal való keresztezése pontján az utóbbi részére egy körülbelül 10 meter mély bevágás készült, melyben egyrészt a második mediterrán emelet, más¬ részt a szarmata emelet rétegei tárattak fel. Mindkét képződmény anyaga mészkő, melyben szürkés, barnás, bárnás sárga vagy sárgás repedezett közön¬ séges opál van padosán betelepülve. Egy barnás sárga darabot formatizálni akarván, reá ütés után egy kis üregre akadtam ; melyben egy hófehér anyag van kiválva. Ezen anyag nagyobb nagyításnál nézve, kis átlátszó gömbökből álló szederjes külsőt mutat. » Ezen ásványban kovasavat, vasoxydot, calciumoxydot, magnesium- (231) 358 STAUB MÓRICZ: oxydot, továbbá kálium- és natriumoxydot mutattam ki, a vasat pedig mint oxydot vettem számításba. 0,1353 g anyag 100 — d54°C-ig hevítve 2,73o/o vizet veszített, továbbá vörös izzásnál 2,66% vizet, összesen 5,39%-ot. A kihevített anyagot most fluorsavval és kénsavval pároltam be, a kensav elűzése után kihevítettem s megmertem. E maradékból először a kénsavat határoztam meg. A leszűrt oldatból a fölös baryumcblorid eltávolítása után először a vasat, azután a calciumoxydot és megnesiumoxydot a szokásos módon meghatároztam. A kiszámított kéntrioxydot a fenti maradékból levontam, az így keletkezett s az oxydoknak megfelelő maradókot pedig az eredetileg lemért s kihevített anyagból vontam le s így a kovasav mennyiségét nyertem. Faji súlyát 0,1 g anyaggal 26,5°C-nál 2, 1978-nak találtam. 0,1353 g anyag adott: 0,0073 g vizet; 0,1249 g kovasavat; 0,0005 g vasoxydot; 0,0007 g pyropliosphorsavas magnéziát; 0,0003 g calcium¬ oxydot. Százalékos összetétele : Si02 92,31 Fe203 = 0,36 CaÖ = 0,22 MgO = 0,18 H,0 = 5,39 K/hNaA) = — 98,46 Az alkaliák nem határoztattak meg. A mint ezen eredményekből látjuk, ezen válmány a hyalith-hoz nagyon hasonló ásvány. ÚJ ADATOK A KOLOZSVÁR MELLETTI FELEK FOSSZIL FLÓRJÁHOZ. Dr. Staub MÓRicz-tól.* (Egy táblával.) Társulatunk 1883 márczius hó 7-én tartott szakülésében szerencsém volt a Kolozsvártól délre körülbelül 6 kilométernyire fekvő Felek nevű hegy — melyen át a tordai országút vezet és melyen a Felek nevű hegység is fek¬ szik — tetejéhez közel fekvő föltárás legalsóbb rétégéből, melyet barnasárga mészmárga képez, a következő növényeket fölsorolhatni : * Előadta a társulat 1891 november 4-én tartott szakülésén. (232) FELEKI NÖVÉNYEK. 359 Confervites sp., Cystoseira Partschii Stbg. sp. (ez a leggyakoribb növé¬ nye e lelethelynek), Pinus hepios Ung. (tűtöredékek), Sequoia Sternbergii Goepp. sp. (ágtöredék), Pliragmites Oeningensis Al. Br., Cyperites cf. sena- rius Heer, Engelhardtia Brongniartii Sáp. és Phyllites fagiformis n. sp., mely növénytársasághoz még egy légy, az általam leírt Bibio Kochii n. sp. csatlakozik.1 E leletek alapján a feleki meszmárgát az első mediterrán emeletbe soroztam, mely véleményemhez Dr. Koch Antal tanár úr is csatlakozott, tekintette] arra, hogy ((legközelebb ide a Costa dél maré nevű meredek hegyoldal tetején az alsó mediterrán emeletű rétegek vannak föltárva két¬ ségtelen puhánykövületekkel és azonnal alattuk itt is a Cyrena semistriata tartalmú homokkövek következnek. Lehetséges tehát, hogy a feleki halpa¬ lák is már ezen alsó mediterrán emeletű rétegek szintájában feküsznek, magasabb szmtájba azonban, a települési viszonyokból ítélve, semmi esetre sem sorozhatok.))2 Négy évvel ezután azonban Dr. Koch tanár úr a feleki retegek korára nezve máskép nyilatkozott.2 Ugyanis 1886-ban ugyanabban a kis kőbányᬠban a megmaradottság jobb állapotában levő puhatestűek maradványait talált, melyek lehetővé tették azt is, hogy a regebben talált kopott es fogya¬ tékos példányok meghatározását is kiigazíthatta és adatait újakkal is kiegé¬ szíthette. A növénylenyomatos márgapala közvetlen fedőjében, a durva¬ szemű homokkőgömbök mállás által meglazított felületéről a többi között a következő héjakat találta: Cerithium pictum Bast., C. rubiginosum Eichw., Tapes grcgaria Partsch, Cardium vindobonense Partsch, Trochus sp. (pap illa v. pictus j es a rétegek egy másik pontján még Mactra podolica Eichw., Modiola volhynica Eichw., Cardium vindobonense Partsch és a már emlí¬ tett Trochus sp. Ezek alapján dr. Koch tanár ur szerint most már kétség sem forog fen, hogy a feleki rétegek csakugyan a szarmata emeletbe tartoznak, hová Hatjer és Stache helyezték volt őket legelebb.»3 E puhatestüeken kívül dr Koch tanár ur még két növénymaradványt is talált, melyeket nekem tanulmányozás czéljából megküldeni szíves volt és azokat most a következőben fogom leírni. Pinus Felekiensis n. sp. Az egyik egy tűlevelű fa ágtöredéke (V. tábla 1. ábra). Ilyen ágtö¬ redékek eddig fosszil állapotban csak kevés példányban ismeretesek. A feleki 1 A m. kir. földtani intézet évkönyve. VI. köt. 8. fűz. és a m. kir. földt. int. évi jelentése 1885-ről. Budapest 1886. 66 — 7. 1. 2 A m. kir. földtani intézet évi jelentése 1886-ról. Budapest 1887. 73 — 5. 1. 3 Hauer u. Stache, Die Geologie Siebenbürgens, pag. 468. (233) STAUB MÓRICZ : 3S0 ágtöredék (1-sőábra.) 10 cm hosszú, 1,4 cm széles és három évi növekedést tüntet föl, a mennyiben az egy-egy évi növekedés cyklusa a tökéletlenül kifejlődött levelvánkosok ránczok alakjában föltűnő részletével záródik be. E szerint az egy-egy évi növekedés 4 cm-t tenne. Az egyes levélvánkosok rhombidomuak és pedig az idősebbek a függőleges átló irányában jobban vannak megnyujtva, mint a felsők és az átló felső végén aránylag vastag bibircs ul, melynek közepében a level edénynyalábjának nyoma látható (nagyítva 2-ik ábra). A levélvánkos élesen kiálló határvonalain belül és a bibircs alatt a szövetállomány kidomborodik. E levélvánkosok gypszből készí¬ tett positiv lenyomata (3-ik és 4-ik ábra nagyítva) még jobban tünteti föl szerkezetüket. A bécsi cs. kir. udvari természetrajzi muzeum növénytani gyűjtemé¬ nyében 1887-ben az ott letett pinus-fajok levélvánkosairól készítettem ma¬ gamnak kézi rajzokat és ezek alapján azt hiszem, hogy a feleki fenyőágat Pinus longifolia Roxb. ágaival hasonlíthatom össze. Az irodalomban már létezik egy ilyen az említett élő fával összehason¬ lított ágtöredék. Ez a Pimis trichophylla, melyet gróf de Saporta Franczia- országból az Armissan melletti oligocen korú rétegekből ír le.* E példány méreteiben, növekedési övének nagyságára, a levélvánkosok csavarvonalai¬ nak irányára, a levélvánkosok nagyságára meg alakjára nézve jól egyezik meg a feleki ágtöredékkel (v. ö. a mi táblánk 5-ik ábráját.) ; de a franczia példányon az egyes levélvánkosok felülete máskép tűnik föl, mint a magyar példányon. E körülmény igazolja azt, hogy ez utóbbit külön név alatt ajánljam a szaktársak figyelmébe. Ha meghatározásom helyes, akkor Pinus Felekiensis n. sp. Felek szarmatakoru ílorulájában Engelhardtia Brongniartii Sáp. mellett az indiai ruonsun floraterület második képviselője, mert Pinus longifolia Roxb. a Punjab egész régiójának közönséges fája és a tenger fölötti 300 métertől egészen a 2000 metert túlhaladó magasságig az éghajlat legkülönbözőbb változásait tűri el. Nem valószínűtlen, hogy ama levéltöredékek, melyeket a feleki tlorára vonatkozó első közleményemben Pinus hepios ÜNG.-nak hatᬠroztam meg es a tábla 4 ik ábrájában lerajzoltattam, ez ágtöredékhez tar¬ tozik. Legalább ugyanazon valószínűség, mely eredeti meghatározásom mel¬ lett szól, támogatja mostani véleményemet is. Myrsinophyllum Felekiensis n. sp. A meghatározás hitelességének szerény igényével bemutatok a tábla 6 -ik ábrájában egy 7,5 cm hosszú, ovális, lefelé a nyélbe keskenyedő és fölfelé is elheg3resedő levelet is, mely középső részében 2,5 cm-nyi szélességet * G. de Sapoeta, Etudes sur la végét, du Sud-Est de la Francé, II. — Ann. Se. nat. Bot. T. IV. 5e ser. pag. 215. pl. IV. fig. 9B. FELEKI NÖVÉNYEK. 361 ér el, állománya börnemü ; és mig a főér jól van kifejlődve, addig a másod¬ rendű erek csak igen kétes nyomokban maradtak meg. Ilyen minőségű leveleket a Myrsine nemhez tartozó fajoknál találunk, mely nemből már számos fosszil levél, igaz, majd nagyobb majd kisebb biz¬ tossággal vannak leírva. E levelek egy nagy része épszélű mint a feleki is, mely alakjára, valamint az erezet minőségére nézve is ama levelek alak¬ körébe tartozik, de az eddig leírt epszélü Myrsine- levelek egyikével sem tudom a feleki levelet azonosítani. Az élők közül legjobban egyezik meg vele Myrsine coracea R. et Sch., mely Jamaika hegyein és Trinidad szigeten tenyésző cserje, csakhogy levelei kisebbek fosszil levelünknél, a mi ki nem zárja azt a lehetőséget, hogy az élő növény is ilyen nagyságú leveleket fejleszt mint a fosszil vagy hogy ez utóbbiból is kisebbek lesznek még találhatók. Myrsine Philippensis Dsf., a Filippiuákon előforduló cserje levelei nagyságra, alakra és erezetre nézve is tökéletesen megfelelnek a feleki levél¬ nek, de az előbbeninél a levél hegye le van kerekítve. Ezeken kívül a bécsi cs. kir. természetrajzi udvari muzeum her¬ báriumában még több fajt láttam, melyek leveleinek alakkorébe a mi fosszil levelünk is tartozliatik. így Myrsine fiocculosa Mart. Brazíliából csak a felekinél kisebb levelekkel bir ; tökéletesen megegyezők ez utóbbival Myrsine salicifolia DC. levelei, melyek egyedül a valamivel gyöngébb középér által tűnnek föl különbözőknek. Schenk A. klasszikus művében * a fosszil Mí/rsmd-fajokat is kritika alá veszi. 0 nem tagadhatja, hogy e genusz leveleinél az alak mellett a főér egyforma erőssége és a másodrendű erek aránytalan gyönge volta jellemző lehet, a mint egyáltalában e fajoknak a harmadkorban való szereplését es nagy elterjedését nem vonja kétségbe; mindazonáltal nagyon is skeptikus az eddig leírt fosszil Myrsine- levelek irányában. A zsilvölgyi flórámban leírt levelekre ( Myrsinites Transsylvanica, M. Rhabonensis ) is kimondja azt, hogy végkép bizonytalanoknak kell őket tartani. Schenk tanár úr Ítéletével csak élesebb kifejezést adott a magaménak, mert hogy az említett leveleket töredé¬ kes voltuk miatt csak föltételesen állítottam a Myrsine fajok közé, annak már magában a névben (Myrsinites) adtam kifejezést és még részletesebben a hozzájuk fűzött indokolásban. Én azt hiszem, hogy a stratigráfiának rossz szolgálatot tennénk, ha a rétegek zárványainak, még a fogyatékosoknak is nem szentelnők a legnagyobb figyelmet, mi mellett magától értetődik az is, hogy a legnagyobb szigorúsággal és az elő szervezetek szorgos tekintetbe vétele mellett járjunk el. Ily módon fogja a stratigraphia, de a növénytan es az állattan is a fossziliáknak hasznát venni, de addig is, míg e tekintetben * Zittel K. A. Handbucli dér Palaeontologie, II. Abth. Palaeopkytologie, pag. 734. (235) 362 STAUB MÓRICZ : FELEKI NÖVÉNYEK. ismereteink nem bővülnek, az ideiglenes eredményekkel is meg kell elé¬ gednünk. Ezek után igazolni tartozom még amaz állítást, hogy miért soroztam 1883- ban megjelent első közleményemben a teleki növényeket az első medi¬ terrán emeletbe '? Különösen egy növény, (és a Bibio Kódúi nevű légy) Cyto- seira Partschii Sternbg. sp., mely a radoboji flóra korát megelőző rétegek¬ ben mindaddig nem találtatott, volt az, mely figyelmemet lekötötte és tisztán Süss1 és Fuchs2 tekintélyére támaszkodtam akkor, midőn Radoboj geológiai korát megállapítottam. Ha jobban körül néztem volna az irodalomban, akkor megtaláltam volna Paul C. M. mérvadó értekezését is, 3 melyben azt mondja, hogy « minthogy Eadobojnál a fehér márgák a congeriarétegek köz¬ vetlen fekűjét képezik és a szarmata emelet magasabb osztályát képviselik; a radoboji rovar- (és növény-) márgák emez és a typikus lajtamész között feküsznekw, jogosnak találja, hogy ama rovar- és növénymárgák a szarmata emelet mélyebb osztálya sequivalensének tekintessenek. Megtudtam volna akkor azt is, hogy Paul e nézetéhez csatlakoztak Hauer F. lovag4 1875-ben, Pilar Gy.5 1877- és Kramberger D. 6 7 1882-ben is. Úgyszintén Bittner A.t 1884- ben is sorolja a legfiatalabb tengeri miocenlerakodásokhoz és 1889-ben Kramberger8 említi, hogy Podsused mellett a mediterrán márgáknak a szármát emelet márgáiba való átmenetet jól lehet megfigyelni. Részemről most csak azt consta tálhatom, hogy a Felek mellett talált fosszil növények csekély számuknak daczára nem mondanak ellent dr. Koch Antal tanár úr a talált puhatestűek alapján megállapított kormeghatáro¬ zásnak. Végül meg a Cystoseira Partschii Sternbg. sp. nevű tengeri moszat geológiai szerepére bátorkodom figyelmeztetni. E növény hazánk szarmata korbeli tengereiben nagyon el volt terjedve. Eddigi magyarországi lelet¬ helyei a következők : Skala miin, Buják, Erdőbénye, Szakadat, Thalheim, Felek, Nagyenyed, Radoboj, Podsused, Dőlje. Sem idősebb sem fiatalabb réte¬ gekből a moszat még nem ismeretes és igv a szarmata emeletre nézve igazi « vezér vövénynek» bizonyul. 1 Süss, Sitzungsb. d. kais. Akad. 1866. Bd. 54. pag. 148. 2 Fuchs Th., Fiilirer zu d. Excurs. d. Deutsch. Geol. Ges. Wien 1877. 3 Paul, C. M., Verkdlgn. d. k. k. geol. Beichsanst. Wien 1874. pag. 223 — 225. 4 Hauer, F. v., Die Geologie etc. pag. 578. 5 Pllar G., Verhdlgn d. k. k. geol. Beiclisanst. Wien, 1877. pag. 99 ff. 6 Kramberger D., Beitr. d. Pál. Öst.-Ung. etc. II. 29 — 3. 1. 7 Bittner, A., Jalirb. d. k. k. geol. Beichsanst. Bd. XXXIV. pag. 501. ff. 6 Kramberger D., Verhdlgn. d. k. k. geol. Beichsanst. 1889, pag. 89. T. ROTH LAJOS : A MALAKÓI FÖLDCSUSZAMLÁS. 363 A MALAKÓI FÖLDCSUSZAMLÁS. T. Roth Lajos-íóI. 1891 julius hó végén Malakó község határában (Zólyom m.) nagyobbmérvű kb. 16 — 18 kát. holdra terjedő' földcsuszamlás állott be, melynek szakszerű meg¬ vizsgálására szeptember végén hivatalosan ki lettem küldve. A kis Malakó község Beszterczebányától mintegy 4,5 km-nyire DNy-ra, a Malakó-völgy bal oldalán fekszik. A község K-i végénél a «Plostina» nevű oldal¬ völgy torkol a fő (Malakó)-völgybe. A Plostina-oldalvölgyet ENy-i irányban fölfelé követve a «Lazi»-dülőhez, azaz a csuszamlási területre érünk. Ezt Ny és K felől árkok határolják, melyek az említett oldalvölgygyé egyesülnek. Az alaphegységet e területen a felső triaszkoru ú. n. fődolomit képezi, mely Malakónál a Malakó-völgy mindkét lejtőjén a felszinre kerül. A triaszdolomitra trachyt-breceia és tufa települt ; ez képezi a csuszamlási terület altalaját. E trachyt- breccia és- tufa képezte altalajra a Lazi-dtílőn és Plostina-oldalvölgyben fiatal har- madkorbeli (pontusi korú vagy ennél még fiatalabb) agyag és homok rakódott le. A «Lazi» felső részén mutatkozó Ny-i árokszerű területmélyedésnél, t. i. a «Travni Zsijár» nevű hegy EEK-i lejtőjén, a trachyttufa és- breccia dőlését DK-inek észleltem. Az itt e kőzetre rátelepedett fiatal rétegek trachytbreccia-darabokat magába záró agyagos és egészen tiszta homokból, valamint homokos, réteges vagy repedékes, részben márgás agyagból állanak. A csuszamlási terület alsó részén e rétegeket agyag képezi, melybe szintén a trachytanyagból származó gördült darabok vagy alárendelten quarz-görélyek beágyazva vannak. Az említett Travni-Zsijár-hegy lejtőjén lévő (Ny-i) árokszerű területmélyo- désnél — a helybeliek nyilatkozata szerint — a nagyobbmérvű csuszamlás beállta előtt bő forrás bugyogott ki. Ezen a trachytbreccia és- tufa altalajon napra kerülő forrás ez idő szerint is megvan és látszik előbbi lefolyásának a menete, de a beállt felszíni feltolódás következtében lefolyása el lett zárva és vize a szétdarabolt talajban, azt átitatva, eloszlik. E helyen (Travni-Zsijár lejtőjén) a homok- és agyag¬ rétegeknek a trachytbreccia és- tufától kisebb mérvben már régebben történt levᬠlása látható és itt van a folyó évi nyáron beállt nagyobbmérvű területcsuszamlás kiindulási pontja. E csuszamlás azonban oly mérvben, mint az tényleg végbe ment, nem történt volna, ha a tartós esőzések (a helybeliek közlése szerint 3 hónapon át csaknem szakadatlanul eső volt) nem állanak be. így a beszivárgó nagy vízmennyi¬ ség a rétegek egyensúlyát megzavarta, a vízzel telített homok és a részben feláz¬ tatott agyag a vizet át nem bocsátó trachytbreccia és- tufa altalajon, a nehézségi erő folytán, csúszó mozgásba jött és az egész homok- és agyagtömeg, egy helyt útközben is teljes leválás folytán az altalajt feltárva, jégárszerüen a lejtőn DK felé — a trachyttufa dőlésirányában — lecsúszott, hol a K-i árok szintén trachyt¬ breccia képezte kiemelkedő lejtőjén természetszerűen meg kellett állania. Itt a lecsúszott agyagtömeg a völgyet (árkot) elzárta úgy, hogy fölötte az egyik K-i árokból lecsörgedező forrásvíz ez idő szerint már kis tavat képezett. (237) 364 A TEMESVÁRI KIÁLLÍTÁS. Nyilvánvaló, miként ezen az állapoton segíteni kell annál is inkább, mint¬ hogy a csuszamlási terület jelenlegi alsó vége mintegy közepén, hol a laposabb lejtőn a tnlajdonképi szántóföldek kezdődnek (fölebb csaknem kizárólag rétek voltak), szintén már repedések mutatkoznak. A víznek tehát a természetes lefolyását kell biztosítani és igy a talajt terhétől megszabadítani , mi a vizet elvezető árkok gyors előállítása által érhető el oly módon, hogy ezen vízelvezető árkok talpát a vizáthatlan szilárd altalaj ( trachyt- breccia és- tufa ) képezze. A Plostina- oldalvölgy alsó részén, t. i. annak a Malakó-völgybe való torko¬ lata felé - mint már a fenn mondottból kiderül — a txiaszdolomit képezi az altalajt, mely kőzet erős repedezettsége folytán a vizet átereszti. A GEOLÓGIA AZ 1891. ÉVI TEMESVÁRI KIÁLLÍTÁSOK. Nagy fába vágtam a fejszémet, a midőn Társulatunk főtitkárának felszólítᬠsára magamra vállaltam, hogy az 1891. évi temesvári kiállítást geológiai szempont¬ ból méltatni fogom. És pedig nem azért, mintha a temesvári kiállításon a geoló¬ giai tárgyak nagy sokasága lett volna fölhalmozva, hanem azért, mert bajos olyan valamiről referálni, a mi — úgy szólván — alig hogy volt. Pedig lehetett volna nagyszerűen képviselve ez is. A temesvári ipar- és kereskedelmi kamara kerületét : Torontál-, Temes- és Krassó-Szörénymegyét megáldotta sok minden jóval a ter¬ mészet bőkezűsége, került volna ki innét sok olyan kiállítani való, a mi a geológust is gyönyörködteti, s reá tanulságossá teszi magát a kiállítást, de mikor hazánkban még olyan kevés az olyan ember, a kinek a geológia iránt érzéke is van. Legalább ezt juttatta eszembe az olyan részlet, mint pl. a The Danube Collieries and Mine- rale Comp. Lim. újbányai kiállítása, mely állott egy feketére mázolt pillérre gúla alakban felrakott vagy 1 mmázsányi széndarabokból. Geológiai és bányatárképet, profilokat, statisztikai kimutatást azonban hiába kerestünk. A fémiparral egy fedél alatt volt a II b. csoport, a bányászat és kohászat javarésze, míg kisebb része egyes pavillonokban volt elszórva. A II b. csoport tárgyai közt volt a m. kir. földtani intézet két szép és igen tanulságos földtani térképe Délmagyarország azon részének, melyet 1877-től 1 890-ig a déli felvételi osztály tagjai: Böckh J., Halaváts Gy., T. Bora L. és Schafarzik F. vettek föl. A nagyobb térkép Moldova, Oravicza, Bogsán, Csakovár, Pancsova környékét : a krassó-szörényi hegység Ny-i szóiét, a dombvidéket s az Alföld egy részét ; a kisebb pedig az Almás medenczéjét s a környező hegység földtani viszonyait tüntette föl abban a részletességben, mely a m. kir. földtani intézet térképeit oly kiválóan jellemzi és becsessé teszi. Közvetlen mellette láttuk Halaváts Gyula kir. osztálygeologus kiállítását, mely «A bogsán- vidéki trachytok, vékonycsiszolatainak mikrofotografiái » -ból s azon Délmagyarország földtani viszonyait tárgyaló irodalmi közleményekből áll, melyek a m. kir. földtani intézet évkönyveiben, évi jelentéseiben, a Földtani Köz¬ lönyben s a Földrajzi közleményekben jelentek meg. (238) A TEMESVÁRI KIÁLLÍTÁS. 365 A geológiai, illetőleg mineralogiai tanszereket Themák Ede főreálisk. tanár Temesvárott képviselte az iparcsarnokban kis mineralogiai és geológiai gyűjte¬ ményével. A krassó-szörényi bányák közül még legjobban kitett magáért a mi szem¬ pontunkból a Szab. osztr, -magyar dllamvasút-tdrsasdg, melynek saját pavillonjában ott láttuk a krassó-szörénymegyei birtok földtani térképet, kőzet- és ásványgyüjte- ményt, néhány állati és növény eredetű petrefactumot. Eltekintve a fossziliáktól ugyanazt, ugyanabban a szekrényben, sorrendben, ugyanazon etikettákkal, melyek¬ kel e tárgyak már az 1 885-iki budapesti kiállításon szerepeltek. Már pedig azóta haladt valamelyest e vidék geológiája azáltal, hogy a közbeeső időben vették fel a m. kir. földtani intézet déli felvételi osztályának tagjai. Ma már pl. a «juramész» megjelölés nem elégít ki minket, szerettünk volna többet is megtudni. Visszatérve a II b. csoport pavillonjába, minket érdekelt az a szép aszbeszt, melyet Argles Gr. E. bányatulajdonos Orsován, ha jól tudjuk Rudariáról állított ki. Rövid szálú ugyan ez az aszbeszt, de jó minőségű lehet. Hanem hogy van- e már piacza '? azt nem árulta el ama 5 — 6 kiállított darab. A Brassói bánya- és kohórészvény- egylet kohóterményeivel volt képvi¬ selve, pedig tán bányászati dolgokat is kiállíthatott volna A Drenkovai kőszénbányamfívek szénpróbákkal s egy térképpel rukkoltak ki. Ez utóbbi a bányatelkeken s a tárnák, fejtőtereken kivül nehány vájatvég képét is láttatta, a milyenekben ez a bányászat, bonyodalmas földtani viszonyainál fogva igen gazdag. Hogy több nem telt, azt sajnálattal kellett tapasztalni, mert ha valahonnét, úgy innét lehetett volna sok olyant kiállítani, mi a geológusra tanul¬ ságos, mert Drenkova és környéke geologiailag is igen érdekes vidék. A The Danube Collieries and Minerale Comp. Lim. kis kőszéngúláját fentebb már méltattam. De míg a krassó-szörénymegyei bányászatok kevésbé kielégitően állítottak ki, a kőipar annál figyelemre méltóbban volt képviselve. Koronája Bibel János épitész Oraviczán ruszkiczai fehér márványból nagy Ízléssel készült remek sírkövei s egyéb szobrászati munkái. Kár, hogy most az egyszer a predetti márvány elma¬ radt Bibel úr kiállításából. A bogsáni pavillonlioz támasztva Pascher Ferencz dognácskai kőfaragónak a dognácskai feliér márványból készült tárgyait láttuk, melyek e szép kőzetnek használhatósága mellett tesznek tanúságot, mely kő megérdemelné, hogy ne csak a környéken használnák fel. A fehértemplomi pavillonnál pedig egy szép, terjedelmes sviniczai már¬ ványlap, s lynborasdiai gránitkoczkák, rébenbergi homokkőből való egyéb kőfaragó munkák voltak kiállítva. A szabad téren volt gróf Waldstein-Wartenberg Ernő nem rég létező monyászai tarka márványból készült sírkő-, sírkerítés-, lépcsőfokok- stb.-ból álló figyelemre méltó, csinosan csoportosított kiállítása. Ugyanitt egy impozáns piramis Roheim és Stanger vállalkozóknak azon lukareczi bazaltkoczkáira hivta fel a figyelmet, mellyel újabban Temesvár utczái burkoltatnak. — a. 366 IRODALOM. IRODALOM. (33.) Fabinyi Kudolf : A bácstoroki mészkő. (Vegytani Lapok, VII. kötet. Kolozsvár, 1889. 1 — 9. old.) Szerző Maetz F. tulajdonát képező, Kolozsvár közelében fekvő bácstoroki kőbányában fejtett mészkőnek részletes chemiai vizsgálatát közli. Ezen mészkő Dr. Koch Antal egyet, tanár szerint geológiai korára nézve megfelel Páris és vidéke — az úgynevezett párisi medencze — «calcaire grossier» nevű képződményének (Közép eocán). Előfordulása is hasonló a párisihez, hasadékos palás, meszes agyag és táblás palás márgarétegekkel váltakozik. A bácstoroki mészkövet több mint felerészben ostracodák (kagylórákok ) apró és gömbölyded héjacskái képezik. Szerző megvizsgálta a két beküldött alsó és felsŐpadnak elnevezett mész¬ követ, a melyek egymástól 65 cm palás márgaréteg által vannak elválasztva és a következő eredményre jutott.* 100 súlyrész 1 10° C-nál megszárított mészkőben van : Nickles Analysise szerint I. Alsópaci LE. Felsőpad Montrougei és Yaugirardi Calcaire Grossier Szénsavas mész CaC03 ... ... 96,13 96,11 88,22 Szénsavas magnézia MgCO, 0,59 1,09 0,02 (MgO) Magnesiumsilikát Mg2Si04 0,42 — Kénsavas mész CaS04 ___ ... 0,20 0,19 Vasoxyd Fe2Os ... ... _ ... 0,06 0,08 0,91 (FeO) Kovasav SiO,... ... ... — 0,13 Alumínium silikát ... ... _ nyom. nyom. Kénsavas strontium SrS04 _ (( « Szerves anyag ... ... ... ... 0,13 0,11 Kovasav, Vas-, Calcium-, Magne- siumoxyd és Hydrátvíz... ... 2,49 1,80 9,89 (Homok) Összesen 100,02 99,60 A két pad anyaga, mint látjuk, hasonló összetétellel bír. Fajsúlya az alsó pádénak = 2,6394 15° C-nál; a légszáraz anyagnak ned¬ vessége pedig 0,32® u. A felső pad mészkövének fajsúlya pedig = 2,6250 s nedvességtartalma = 0,65%. Az alsó réteg tömörebb és az épités czéljaira alkalmasabb mint a felső. Végül táblázatban összehasonlítja elemzésének adatait a párisi mész ada¬ taival. Kalecsinszky Sándor. * Ugyanezen mészkőnek a pontosabb technikai-chemiai elemzését közli referens am.kir. földtani intézet 1888. évi jelentésében (129. 1.). Szerinte a légszáraz anyag 1 00 s. részében van: CaO = 53,94 ; CO., = 42,79; Fe2Os = 0,49 ; A1»0., = 0,65; sósavban nem oldható rész = 2,07 ; magnézium nyomokban. (-40) TÁRSULATI ÜGYEK. 367 (34.) Fabinyi Rudolf : A vízaknai sósforrások. (Vegytani Lapok, VII. kötet. Kolozsvár, 1889. 25 — 32. 1.) Szerző a vízaknai sóstó (belső zöldtó) közelében fakadt két forrás vizének vegyi elemzését közli. A víz az 1 889. évben lett merítve. I. az alsó — nagyobb — forrás hőmérséke volt 12,5° C. II. a felső- kisebbik — forrásé 13,75° C, ugyanakkor a levegő 22,5° C volt. A két forrás vegyi alkata sókká kombinálva 1000 súlyrészben a következő: Chlornatrium NaCl ___ ... ... — I. Alsó forrás. 4,3356 II. Felső forr is. 5,1214 Kénsavas nátrium Na2S04 _ — 0,0430 0,0494 Légenysavas Nátrium naNOs ... ... 0,0132 0,0153 Kénsavas magnézium MgS04 ... ... 0,0921 0,0441 Kettedszénsavas magnézium MgH22C03 0,0262 0,0499 [1 Kettedszénsavas mész CaH,2COs._. 0,4559 0,3906 Kettedszénsavas vasoxydul FeH22C03 0,0008 0,0012 Kovasavhydrat H2Si03 . . . ... ... ... 0,0290 0,0291 Szabad szénsav C02 = 33,13 cm3 = 0,0651 0,0584=29,72 cnr Összesen... 5,0609 5,7594 Egy liter víz súlya 20° C-nál . 1003,25 g 1004,15 g Kalecsinszky Sándor. TÁRSULATI ÜGYEK. V. SZAKÜLÉS 1891 NOVEMBER HÓ 4-ÉN. Elnök : Dr. Szabó József. Elnök üdvözölvén a nyári szünidő után szép számmal megjelent tagokat, sok sikert kíván az újonnan felvett társulati működésnek. Az első titkár jelenti, hogy a társulat május havi ülése óta egy régi, buzgó, a hazai bányászat terén nagy érdemet szerzett tagtárs elhunyt. Ez De adda Sándor, nyug. főbányatanácsos stb. Rendes tagságra ajánltat-nak a következő urak : Korber Imre, főgymnasiumi tanár Csík-Somlvón ; ajánlja az első titkár; Burró Imre, néptanító Ratkó-Szuhán ; ajánlja az első titkár ; Treitz Péter, agronom geológus Budapesten ; ajánlja dr. Szontágh Tamás, örök. tag. Saxlehner Kálmán, magánzó Budapesten ; ajánlja dr. Braun Gyula, r. tag. A következő előadások tartattak : 1. Dr. Muraköz y Károly a « nagymihályi (Zemplónmegye) rhyolith-trachy- '241) 368 TÁRSULATI ÜGYEK. tok elmállásárób > értekezik. Előadó a Vihorlát-Guttin hegység Nagy-Mihály alá nyúló ágának négy különböző pontjáról elemezte a kőzetet, továbbá a hradeki kőfej¬ tőből a mállás következtében képződött opált és végre a porczellánföldbánya leve¬ gőjét, amelyet egy általa szerkesztett gázfelfogó készülékben gyűjtött össze. Elem¬ zéseiből előadó arra következtet, hogy a már régen mállásban levő hegység még most is folytonosan mállik ; hogy a kilúgozott víztartalmú kovasav vagy hyalittá vagy opállá lesz ; a porczellánföld pedig a mállás és kilúgozás végső terméke, mely¬ ben földpát és qnarz mellett túlnyomólag kaolin van ; víztartalmú kovasav pedig legfeljebb csak nyomokban. Dr. Szabó József elnök megjegyzi erre, hogy a kőzetek a rhyolith vidékeken a solfatarai hatásoknak köszönik fehér színüket. E hatások a földpátot alunittá változtatják, sőt barytot is képeznek ; az ilyen vidéken tehát a kénsav meghatáro¬ zása nagyon fontos ; így dr. Schenek a tokaj-hegyaljai kőzetekben 2 — 4°/o kén¬ savat talált. Dr. Mukaközy azt hiszi, hogy az esetleg jelenlevő kevés kénsavat a ferri- sulfatban volna kifejezve ; Petrik Lajos pedig nagyon valószínűnek tartja, hogy a sovány rhyolitli-kaolin ok éppen azért olyan soványok (alig van bennök 10 — lD/o A1„03), mert a kénsav kilúgozta őket. A kénsavas vas a rhyolithkaolmok fölületén sokszor sárgás kéreg alakjában látható. 2. Dr. Staub Móricz bemutatja ama két növényt, melyeket dr. Koch Antal a Kolozsvár melletti Felek mészmárgapalájában gyűjtött. Az egyik egy fenyőág¬ töredék, melyet az előadó a Himalayán élő Pinus longifolia Roxb. nevű fenyő ágaival hasonlít össze és Pinus Felekiensis n. sp. név alatt írja le ; a másik pedig egy a Myrsine- fajok leveleivel összehasonlítható levél, Myrsinopyllum Felekiensis n. sp. Mindkét növény a már 1883-ban ugyanazon lelethelyről leírt növénynyel együtt nem mondanak ellent dr. Koch Antal ama puhaállatok maradványainak alapján kimondott állításának, jmely szerint az őket bezáró mészmárgák a szarmata emeletbe valók. VI. SZAKÜLÉS 1891 DECZEMBER HÓ 2-ÁN. Elnök : Dr. Szabó József. Az e. titkár jelenti, hogy f. é. november havában ifj. gr. Batthyány Géza és Dr. Eissen Ede budapesti rendes tagok elhuny¬ tak, mi szomorú tudomásul vétetik. Rendes tagságra vannak ajánlva : Tiszt. Horváth Zoltán, Esztergom főmegyei áldozópap Budapesten ; ajánlja az e. titkár ; Tiszt. Mohácsi Pál, sz. Benedekrendű tanárjelölt Budapesten ; ajánlja Horváth Zoltán. Ezután a következő előadások tartattak : 1. Loczka József « Adalékok a pyrit ehemiai constitutiájához » czírnű elő¬ adásában kifejti, hogy a pyrit, minthogy concentrált kénsavval forralva a ferri- vegyületektől eltérőleg ugyanazon vízmentes krystályos ferrisulfatot képezi (“242) TÁRSULATI ÜGYEK. 369 mint a ferro - vegyül etek, szintén egy ferrovegyület s chemiai alkatát Fe_ 'S /S — S\ Fe< >Fe képlettel és nem . N3— Fe-S' , képlet által kell kifejezni, mint ezt Wein- Ns — schenk a maga és Rammelsberg kísérleteire hivatkozva legvalóbbszínűnek tartja. Ez előadáshoz élénk eszmecsere fűződött, melyben Schmidt Sándor, Zimányi Károly, Dr. Muraközt Károly és az előadó vettek részt. 2. Zimányi Károly a lunkányi (Hunyadmegye) barytról értekezett. A víztiszta, erős fényű kristályok rövid oszloposak (110), oo P szerint, rit¬ kábban dómásak (102), Va P oo lapjainak uralkodása által. E baryt egy nagyon elváltozott kristályos palában az üregeket tölti ki, a kőzet azonban csak mint görgeteg találtott. Az alakok a következők: a (100) ©o P oo, b (010) OC P OO, c (00 1 ) o P, m (110) oo P, / (210) OO P2, rj (320) oo P3/?, n (120) oo P2, (250) oo P5/2(?), y (130) ©oP3, d (102) V2P00, o(011)Poo, z (1 1 1) P, R (223) 7s P, r (1 12) V* p. f (113) Vs P, q (ÍU) V* P, v (115) Vb P, y (122) P2. 3. Inkey Béla bemutatja Litschauer Lajos értekezését « a fémes ásványok ideijeinek érczesede'si viszonyairól* , melyet a szerző f. év ápril 1 1-én a magyarhoni földtani társulat selmeczi fiókegyesületének 1881 április hó 11-én tartott ülésén felolvasott. Szerző nem bocsátkozik elméleti fejtegetésekbe és genetikai magyarᬠzatokba az erezek keletkezésére és térbeli elosztására nézve, hanem inkább a gya¬ korlat nyújtotta tapasztalatok rendszeres gyűjtését és csoportos;tását kívánja elő¬ készíteni és megkezdeni oly czélból, hogy «az összegyűjtött eredményeken tovább építve, egyszer majd, — sokára tán — hazánk minden érezbányászatára nézve megbízható módon összeállíthatók lesznek azon jelek, melyek ott helyenként az érczvitel viszonyaira befolyással vannak. » Azon kezdi, hogy az itt felmerülő fogalmak definitióját adja. « Ereztelepek mindazon földtani képződmények, melyek a bányászat tárgyát képező fémes ásványokat (érczeket) tartalmazzák, tehát nem csupán a tulajdonképi rétegszerfí telepek,’" hanem az ércztelérek, tömzsök, fészkek is. Ezen telepeken belül vannak érczes és nem érczes részek : érczközök és meddő közök. Alakilag az érczközök vagy fészekszer űek, illetőleg gyakran lencsealakuak, vagy sávszerűek, t. i. azok, melyek a telér (vagy telep) síkján a csapás és dőlés iránya között futó érczes sávokat képezik, vagy végre oszlopszerüek, melyek a nagyon meredeken álló fekhelyeken a dőlés irányában eső keskeny, de hosszú osz¬ lopok alakjában tűnnek fel, a minők p. 0. a selmeczi teléreken gyakoriak. Az érczközök térbeli eloszlásában a legnagyobb változatosság uralkodik. Mégis, ha a tapasztalt jelenségeket osztályozni akarjuk, meg kell külömböztetni oly jelenségeket, melyek 1. a mélység-különbségekkel, 2. a telep vastagságával, * Az eddigi gyakorlat szerint ereztelepek alatt csak is a rétegek módjára kelet¬ kezett érczképződményeket értettük és összefoglaló műszó gyanánt érezfekhelyek szót használtuk. Lehet, hogy az utóbbi kifejezést a szerző nyelvészeti szempontból kárhoz¬ tatja és mellőzi. — Inkey. Földtani Közlöny. XXI. köt. 1891. (243) 24 TÁRSUT ALI ÜGYEK. :t70 3. a mellékkőzet minőségével, 4. a csapás- és dőlés változásával, 5. helyi körülmé¬ nyekkel látszanak okozatos kapcsolatban lenni. Az első csoportra nézve szerző előrebocsátja a bányászok között elterjedt azon nézetet, hogy a telérek ércztartalma a mélység felé csökken. E nézet azonban szerző szerint nem a természeti viszonyoknak felel meg, hanem csak a bányaüzem jövedelmezőségére vonatkozik, mely a fokozódó mélységgel növekedő költségek arányában csökken. Másfelől nem tagadható, hogy a sok érczteléren az érczek minősége a mélység külömbözet szerint változik, és nevezetesen, hogy sok arany¬ bányában a szabad arany inkább az erek magas, mint mélyebb részeiben található. Az érczmin őség változása lehet, Cotta szerint, eredeti, mely tehát az érczképződés körülményeitől függött, vagy másodlagos, azaz a felső érczeknek utólag beállott átalakulása (oxvdatio, chlór-, jód- és bromvegyülékek képződése) folytán keletkezett. A magyarországi érezbányászat köréből idézett példák a felvetett kérdésre nem adnak összehangzó feleletet. Mert míg p. o. Dobsinán, Köimöczbányán, Aranyidkán és Selmeczbányának némely telérein a mélység felé gazdagodás mutat¬ kozik, addig Bergwerk antimontelepein, Verespatak aranyerein és Selmeczbánya (Ochsenkopf) valamint Körmöczbánya (Sckindler) némely telérein az ércztartalom a mélység felé csökken. Felsőbányán és Nagybányán a felső horizontok több ezüs¬ töt, az alsók több aranyat adnak, Aranyidkán pedig megfordítva áll a dolog. Hogy a telérek szélesedése az ércztartalom fokozódásával szokott járni, azt számos példa bizonyítja (Boicza, Körmöczbánya, Úrvölgy, Selmeczbánya, Vulkoj) és ez a gazdagodás sokszor nem csak absolut értelemben, hanem a tömegnövek¬ véshez képest is relative áll be. A mellékkőzet befolyása az érezvezetésre, a milyen kétségtelenül kimutatható számos esetben, ép oly sokféleképen szokott nyilvánulni. Elméleti alapon sok hvpothesis keletkezett a mellékkőzet ezen befolyásának kimagyarázására ; szóba jött a kőzet hővezető képessége, tömöttsége, porozitása, töréslapjainak érdessége vagy simasága, chemiai összetétele, sőt a benne keringő elektromos áramlatok is ; de mindeddig nem sikerült még ezen okok egyikét sem kétségen felül kimutatni. Egyelőre tehát óvakodjunk a merész magyarázatoktól és gyűjtsük csak az adato¬ kat. ott pedig, hol a mellékkőzetváltozásnál a telér ércztartalmának változását tapasztaljuk, jegyezzük fel a mellékkőzetnek fentjelzett tulajdonságait is. A számos példa, melyet szerző a honi érezbánvák irodalmából idéz, a mellékkőzetnek sok¬ féle változásait mutatja be, mint az érezvezetésre befolyással bíró körülményeket. Némely esetben a kőzetfaj vagy réteg változása idézi elő az ércztelér meddülósét vagy gazdagodását, másutt a mellékkőzet mállási foka, keménysége vagy irnpreg- natioja stb. fejt ki ilynemű hatást. Hogy a csapás- és dőlésirány változása van-e befolyással a telérek érezveze- tésére, azt eldönteni az eddig gyűjtött esetek még nem elégségesek. A mely pél¬ dákat a szerző ezen rovat alatt idéz, legtöbben nem az egyes érczlapok irányvál¬ tozására, mint inkább külömböző irányú erek és szakadványok találkozására vonatkozik. Az pedig már régi megfigyelés, hogy az erek keresztező és találkozó pontjai bányászatilag különösen fontosak és kevés kivétellel a gazdagabb érez - közök ott szoktak előfordulni. Ide tartozik a szakadékok és erecskék nemesítő befolyása valamely főéire is, miről a magyar bányák sok példát mutatnak fel. (-244) TÁRSULATI ÜGYEK. 371 Más szempont alá esik a telértöltelék minőségének viszonya az értékes erezek eloszlásához. Ez tulajdonképen a paragenesis tanába tartozik és az erre vonatkozó adatok igen számosak. Minden bányahelynek vannak erre vonatkozó tapasztalati szabályai, melyek szerint a nemes érczek, főleg ez vagy amaz telér - ásvány társaságában szoktak mutatkozni, p. o. a quarznak bizonyos válfajával, vagy a manganos mészpáttal stb. De általánosabb éi’vényű szabály mindezen meg¬ figyelt esetekből még mindig nem vonható le és azért értékük mindig csak helyhez van kötve. Még arra is idéz a szerző két példát (Verespatakot és Selmeczbányát), hogy a telér vízbősége jó jelnek vétetik, a mire nézve épen nem képzelhetünk kielégítő magyarázatot. Végre a szerző abbeli szándékát nyilvánítja, hogy a megkezdett adatgyűjtést később még nagyobb mértékben szándékozik folytatni, még pedig kérdőívek segít¬ ségével, melyek a magyarországi összes érezbányák vezetőihez intéztetnének. Ez a terv mindenesetre igen üdvös eredményekhez vezethet, ha a kellő óvatossággal foganatosíttatik. Legkényesebb benne a kérdőívek szerkesztésének kérdése, mert ezeknek egyszersmiud szakszerűeknek és népszerűeknek, hypothesisektől mentek¬ nek és mégis tudományos fogalmakon alapulóknak kell lenniök. Mindenek fölött a felmerülő fogalmak igen szabatos és értelmes körülírása kívánatos. Remélhető, hogy a megkezdett kutatás hazánk tudományos ismertetésének valamint bányászatunk fejlődésének javára fog szolgálni. V. VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS 1891 NOVEMBER HÓ 4-ÉN. Elnök : Dr. Szabó József. A szakülésen rendes tagságra ajánlott urak a társulat rendes tagjaivá vᬠlasztatnak. Az első titkár mint hely. pénztáros, bemutatja a folyó évi Il-ik és Ill-ik ne¬ gyedéről szóló pénztári jelentéseket, melyek tudomásul vétettek ; jelenti továbbá hogy a pénztári kezelés módozatának kidolgozása czéljából kiküldött bizottság a jövő választmányi ülésben terjeszti elő jelentését. A Rómában megjelenő « Rassegna » czímű folyóirat és a Budapesten meg- elenő h Köztelek* czímű szaklap szerkesztőségei részéről fölajánlott csereviszonyt a választmány elfogadja. Dr. Wülfing (Kenntniss dér Pyroxengesteine) és dr. Félix János lev. tag { Beitráge zűr Geologie und Paláontologie dér Republik Mexico) könyvajándékait köszönettel veszi a választmány és elhatározza, hogy a berlini kir. könyvtárnak a kért társulati kiadványok megküldessenek. Lóczy Lajos vál. tag kívánatosnak tartja, hogy Budapest geológiai térképe újabban s nagyobbított alakban, különös tekintettel az agronomiai viszonyokra, adas¬ sák ki. Minthogy az ilyen munka pontos véghezvitelére hivatott tagtársak jelenleg egyéb munkákkal el vannak foglalva, a választmány jónak látja, Lóczy indítványᬠnak megvalósítását kedvezőbb időre halasztani. Dr. Staub Móricz, első titkár, jelenti, hogy hírét vevén annak, hogy a kohá- .zati és bányászati irodalom pártoló egyesület készül általános bányászegyesületté (245) 24* 372 KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. átalakulni, módozatot ajánl, melynél fogva ez egyesület tagjai egyszersmind a föld¬ tani társulat tagjai is lehetnének. E módozat behatóbb tárgyalása azonban csak akkor lehetséges, ha a bányászegyesület tényleg megalakul. VI. VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS 1891 DECZ EMBER HO 2-ÁN. Elnök : Dr. Szabó József. Kisebb folyó ügyek elintézése és az 1892 évi ülésrend megállapítása után az e. titkár bemutatja a pénztár és a pénztári könyvek kezelési módozatának meg¬ alapítása czéljából kiküldött bizottság véleinényes jelentését. A bizottság dr. Sch.midt Sándor biz. tag ez ügyre vonatkozó kimerítő munkálata alapján kívána¬ tosnak tartja, hogy az abban kifejtett eszmék a jelenlegi pénztáros által figye¬ lembe veendők és a mennyire a társulat használatában álló pénztári könyvek megengedik, gyakorlatilag is értékesítendők, hogy ez által a pénztár kezelése áttekinthetőség szempontjából nyeljen. Egyszersmind kívánatosnak tartja a bizott¬ ság, hogy a pénz tár vizsgálók hivatalukban való eljárása utasításhoz köttessék, mely mindenkor szigorúan követendő. A választmány elfogadja a bizottság előterjesztését ; köszönetét mond Dr. Schmidt Sándor biz. tagnak fáradságos és becses elaboratumáért, és utasítja az első titkárt, hogy a pénztárvizsgálatra szolgáló utasítás tervezetét minél előbb elkészítse. A M. FÖLDTANI TÁRSULAT SELMECZBÁNYAI FIÓKEGYESÜLE¬ TÉNEK 1891 ÁPRILIS 11 -ÉN TARTOTT SZAKÜLÉSE. Hültl József min. tanácsos és bányaigazgató elnöklete alatt tartott szakülésen bemutatta Litschauer Lajos « a fémes ásványok telepeinek érczesülési viszonyairól* szóló értekezését. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. Személyi hírek. Bethlen András gr., földmivelésügyi m. kir. miniszter úr O Excellentiája f. évi novemb. 11-én 5Í.662. sz. a. kelt rendeletével a m. kir. föld¬ tani intézetnél Dr. Hofmann Károly elhalálozása következtében megüresedett első főgeologusi állomásra pallini Inkey Béla földbirtokost és magángeologot méltóztatott kinevezni. lítEiTZ Péter ösztöndíjas a nagyméltóságú földmivelésügyi m. kir. minisz¬ térium által a m. kir. földtani intézethez osztatott be, hogy itt mindazt, ami a geologia-agronomiai felvételekhez szükséges, elsajátítván, már a közel jövőben ezen felvételekben résztvehessen. Nevezett a nyáron Dr. Szontagh Tamás kir. segédgeologus oldalán megismerkedett a részletes földtani felvételi módszerrel s most elméleti ismereteit gyarapítja a mineralogia-geologiai téren. Bion io Henrik miniszt. irodatiszt, kit a nagyméltóságú földm. m. kir. mi¬ nisztérium szolgálattételre a m. kir. földtani intézethez osztott be, s ki itt a könyvtárt kezelte, f. évi november I -ón hosszas, kínos szenvedés után meghalt. (246) KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 873 Pontos, lelkiismeretes tisztviselője volt az intézetnek, ki jókedvvel igyekezett meg¬ felelni kötelezettségének. Nyugodjék békében ! Kiállítási ügyek. Intézetünk a közelmúltban két kiállításon is részt vett és pedig a délmagyarországi ipar- és mezőgazdasági kiállításon Temesvárott, a vég¬ rehajtó bizottság felszólítása következtében és óhajához képest a déli felvételi osz¬ tály által Délmagyarországon eddig felvett terület két földtani térképével. Az egyik Moldva, Oravicza, Bogsán, Csákovár, Pancsova környékét, a másik az Almás medenezéjét s a környező, földtani viszonyaiban bonyodalmas hegységeket tün¬ teti elő. A jury elismerésül a díszoklevéllel tüntette ki intézetünket ; továbbá a kereskedelmi muzeurn által rendezett időleges agyag-, czement-, aszfalt és kőipari kiállításon a mű- és építő ipari tekintetben fontos magyarországi kőzetek koczka-, s tűzállóságukra megvizsgált honi anyagok gyűjteményével. Intézetünk e terjedelmes kiállításáról úgy a szak-, valamint a magasabb körök igen elismerőleg nyilatkoztak. Szakértői véleményadások, kiküldetések. Tudományos alapon álló intézetünk¬ nek a közelmúltban is gyakrabban nyílt alkalma, a csigák, kagylók s egyéb fosszi- liák — sajnos — sokak által meg nem értett és nem méltányolt tanulmányozásá- sából szerzett tapasztalatait a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően érvé¬ nyesíteni. így az 1885. évi NXIII. t.-cz. rendelkezéséhez képest, intézetünk igazgatója ismét számos, bonyodalmas forrás- védterület ügyben adott véleményt ; a nagyméltóságú földm. minisztérium rendelete következtében hazánk királykágóntúli részei, különösen Kolozs, Nagy-KüküilŐ, Szeben, Alsó-Fehér és Csík megyék tőzegtelepei vizsgáltattak meg. Dr. Primics György erdélyi múzeumi segédó'r végezte ezeket a vizsgálatokat, s jelentését már be is nyújtotta. A gyakor¬ lati életet közelről érintő jelentése valószínűleg Évkönyvünkben fog napvilᬠgot látni; Urményi Pál petrisi birtokos kérésére Dr. Szontagh Tamás kir. segédgeolo- gus megvizsgálta az aradmegyei Petris környékét érczelőfordulás tekintetében, s erről jelentést tett ; Siklós községe megkeresésére T. Roth Lajos kir. főgeologus az ottani vizi viszonyokat tanulmányozta s adott megokolt jelentést a község által felállítani szándékolt közkutak ügyében s az ottani hévforrást illetőleg ; a zólyommegyei Malakó község határában történt nagymérvű földcsuszam¬ lást is T. Roth Lajos kir. főgeologus vizsgálta meg, s okait kifejtette jentésében ; dr. Posewitz Tivadar kir. segédgeologus továbbá a Szászváros és Kirsucz vidékén előforduló gipsztelepeket vizsgálta meg s mondott róluk véleményt ; a duna-bogdáni és vizsegrádi trachyt kőbányákról, azok kőzeteiről és víz¬ építésre alkalmas voltukról Dr. Schafarzie Ferencz kir. segédgeologus tett véle¬ ményéé jelentést ; végűi a magy. áll. vasutak ercsii állomásán fúrandó artézi kút ügyében a véleményadással Halaváts Gyula kir. osztálygeologus van megbízva. Ajándékok. Itt első sorban azt kell feljegyezni, melylyel Semsey Andok úr könyvtárunkat gyarapította. Bőkezősége lehetővé tette, hogy néhai dr. Hofmann (247) 374 KÖZLEMÉNYEK A M. KIK. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. Károly kir. főgeologus hagyatékából kiválogattuk azt, mit használhatunk, miáltal több száz kötettel, javarészében szeparátákkal gyarapodott könyvtárunk. Az ő bőkezűségének köszönjük a Berg- und Hüttenmánnisches Jahrbuch I — XXXIII. köteteit, s a Memoires de la sociéte d. se. phys. et natúr, de Bordeaux első seriesét (I — X.) miáltal rég érzett hiánya könyvtárunknak lön kiegészítve. Atalános stratigi-afiai és paleontologiai gyűjteményünket gyarapították : Goxda Béla min. műszaki tanácsos úr, a grebeni repesztéseknél napfényre került felső doggerbeli ammonitesekkel ; — Teschleb György főreálisk. tanár úr Körmö- czön, a szepesmegyei Gánoczról való édesvizi mész egy darabjával, melyen légbu¬ borék járatok láthatók ; — Siegmeth Károly magy. áll. vasúti felügyelő úr Debre- czenben Alsó -Misly érői (Abauj m.) való szarmata kövületekkel ; — dr. Pantocsek József főorvos úr Tavarnokon, a nyitramegyei Zavodáról és Szádokról való fosszil maradványokkal, köztük egy szép Mustodon arvernensis zápfoggal ; — Siebert Ferexcz gyári igazgató úr, a buda-újlaki ó-alluvialis képződményben s a kis-czelli agyagban talált fossziliákkal ; — dr. Schafarzik Ferencz kir. segédgeologus, áten¬ gedte azt a 40 drb. csiszolt lapú zöblitzi (Szászorsz.) szerpentint, melyeket ő Hercz Hugó úrtól, a Poldi Hütte budapesti képviselőjétől kapott. Phytopaleontologiai gyűjteményünk sok és becses darabbal gyarapodott oly- kép, hogy di-. Staub Móricz, intézetünk belmunkatársa, a nyáron Szekult és Do- mánt (Krassó m.) felkereste s ott gyűjtött ; mely alkalommal Kalusay Frigyes társ. főtiszttartó és Bene Géza társ. bányaüzem -vezető urak részéről készséges támogatásban részesült, úgy, hogy nevezett uraknak nagy a részük abban, hogy ez a gyűjtés oly szép eredménynyel végződött. Bene Géza úr ezenkívül még újabban is ajándékozott phytopaleontologiai tárgyakat; gr. Pejacsevics János úr pedig vér- tes-somlyói (zsemlyéi) kőszénbányájából napfényre került lenyomatokkal kedves¬ kedett. Bányageologiai és technológiai gyűjteményeinket szivesek voltak ajándé¬ kaikkal gyarapítani : Hofmann Rafael bányaigazgató úr Bécsben, Allcharról (Ma¬ cedónia) való antimonittal és auripigmenttel ; — Kondor Sándor kir. bányatiszt úr Rézbányán, 4- drb. rézbányái ásványnyal ; — gróf Sztáray Antal úr az agyagkiállí¬ táson volt nagymihályi és várpalotai agyagokkal ; — Hudetz János úr kőbánya¬ tulajdonos Kaposvárott és Haüszmann Sándor építőmester úr Budapesten, az ugyan¬ csak ott kiállítva volt kőzetkoczkákkal ; — a m. kir. erdogondnokság Fehértemplom¬ ban pedig a temesvári kiállításon szerepelt lynborasdjei granitit-koczkával. Fogadják megnevezett urak e helyen is intézetünk hálás köszönetét. Be nemcsak kaptunk ajándékot, de adtunk is. Intézetünk már rég óta támo¬ gatja a közoktatás ügyét olykép, hogy tananyagnak alkalmas közetgyűjteménye- ket ajándékoz az ez iránt hozzá forduló tanintézeteknek. A közelmúltban ismét ti tanintézet kapott tőlünk ilyen gyűjteményt. (ÁM) SUPPLEMENT ENTHALTEND DIE AUSZÜGE UND DBBESETZUNGEN DÉR IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUF SÁTZE UND YERHANDLÜNGEN XXI. BÁND. 1891 DEZEMBER. 12. HEFT. MINERALANALYSEN. Von •JOSEF LOCZKA.* 1. Steinsalz von Deésakna. Ueber das Steinsalz von Deésakna soll hier nach einer von Herrn / Árpád Herepey, königl. ung. Bergofficial in elén ((Bányászati és Kohászati Lapoko** veröffentlichten Abhandlung Folgendes erwáhnt werden. ((Deés¬ akna liegt im Comitate Szolnok-Doboka nordöstpeh von Kolozsvár in einem Nebentliale des Szamos-Flusses. Dér Salzkörper befindet sicb 3 — 4 m unter dér Oberfláche des Thales. Die Gruben sind am nördlichen Theile des Thales aufgeschlossen und ausser einigen eingefallenen schon seit uralter Zeit in Betrieb. Das Deesaknaer Salz kann als sehr rein betrachtet werden, da 94,4% des aus dér Grube beförderten Salzes reines, das Uebrige aber érdig und Abfallsalz ist. Den Salzkörper bedeckt ein schaumartiger Trachyt- tuff, abwechselnd mit Sandstein-, Thon-, Schiefer-, Salz- und Mergel- schichten. Dér Trachyttuff ist gewöhnlich von weisser oder grünlicher Farbe. Die Ausdehnung oder die Grenze des Salzkörpers ist unbekannt. Die Dicke ist auch niclit bestimmt, da bei Vertiefung dér einzelnen Gruben das an dér Solile einbrechende Wasser die Bestimmung dér Dicke verhin- derte. Das Wasser dér mit demselben gefüllten Gruben ist ganz eoncentrirt. (Dr. Sam. Fischer fand im Grubenwasser dér Deésaknaer Josefsgrube 25,48% Chloral kálién.) Schriftliche Urkunden über das Deésaknaer Salzbergwerk datiren vöm Jahre 1061, da König Béla dér IV. im .Jahre 1247 es Ladislatjs, dem Sohne des Lonya schenkte, sich darauf berufend, dass Deésakna sammt mehreren * Dér Gesellschaft unterbreitet am 6. Mai 1891. ** (iBányászati és Kohászati Lapok# XXIV. p. 1. [127] 876 j. loczka: Ortschaften elén Yorfahren Ladislaus’ von König Béla I. (1061 — 1063) ver- liehen wurde. Ueber das reichb altige Salzvorkommen in Deés und Deésakna áusserfc sicb Friwaldszky in seiner im Jabre 1767 erscbienenen « Mineralogia Tran- silvaniae» folgendermassen : «Comitatus interior Szolnok plenus salina. » In Deésakna gibt es derzeitig drei aufgeschlossene Gruben. 1. Die « István- Grube» wurde 1773 aufgescblossen und 1834 aufgelassen. Sie ist 89 m tief und die Soble dér glockenförmigen Grube batte eine Flácbe von 3218 m2. Diese Grube ist jetzt völlig mit Wasser gefüllt, die Höhe dér Wasser- sáule betrágt 63 m. 2. Die «József- Grube » wurde 1788 aufgescblossen und stebt jetzt nocb in Betrieb. 3. Die « Ferdindand- Grube » wurde 1836 aufgescblossen. Hinsicbtlieb dér Qualitat des Deésaknaer Salzes befindet sicb selbes unter den aufgescblossenen sámmtlicben beimatlicben Gruben in den gün- stigsten Verbaltnissen, da bier kein erdiges Salz vorkommt. was abgebaut wird, kann au eb in den Handel gebraebt werden, ausserdem ist es von weisser Farbe und durclisiebtig. Seine ebemisebe Zusammensetzung ist : I. Weisses Krystallsalz. Natriumcblorid ... ... _ ... 99,552 Calciumcblorid 0,026 Calciumsulfat ... 0,213 Unlöslicher Rückstand 0,209 100.000 II. Salz von blaulich ’grauer Farbe. Natriumcblorid _ ... _ ... 98 467 Calciumchlorid ___ ... ... 0,071 Calciumsulfat ... _ ... ... 0,887 Unlöslicber Rückstand _ 0,575 100,000 Zu meiner Analyse nabm icb das Matériái von jenem Krystall, welcben icb dér Güte des Herrn Aügust Franzenaü Custosadjuncten dér min. Abtb. des ung. Nat.-Museums verdanke. Dér Krystall scbloss kleinere und grössere Höblungen in sicb, die zwar keine Flüssigkeit, aber einige derselben wenige, braunlicb gelbe Substanz MINERALANALYSEN. 377 enthielten. Dér Krystall war sonst ganz rein, durchsichtig ; so eláss ich mir nach Zerkleinerung desselben das reirnte Matéria! auslesen konnte. Das sp. G. wurde in Benzin bestimmt nnd zwar : 1. mit 1,6677 g Substanz bei 19,5° C. 2,1573 2. « 1.6611 « « « 19,8° C. 2,1385 Mittelwerth dér zwei Yersuche ... 2,1479 Qualitativ wurde Nátrium, Clilor und Wasser naehgewiesen. Die quantitative Analyse wurde nach bekannter Methode ausgeführt. Das zűr Analyse genommene Matériái wurde grob gepulvert und das Wasser bei 190° C. bestimmt. Da dér Wassergehalt ein unwesentlich kleiner ist, so wurde zűr Bestimmung des Natriums und Chlors ungetrock- netes Matériái genommen. Die Analyse wurde mit folgenden Quantitáten ausgeführt : 1. 1,1565 g Substanz gab 1,1566 g Natriumchlorid, entsprechend 0,455744 g Nátrium. 2. 1,7784 g Substanz gab 0,0003 g Wasser. 3. 0,6060 g Substanz gab 1,4864 g Silberchlorid, entsprechend 0,367572 g Clilor. 4. 0,7607 g Substanz gab 1,8649 g Silberchlorid, entsprechend 0,461172 g Chlor. Die Analyse ergab dalier folgende procentische Zalilenwerthe : Na Cl 1 G) Q Gefunden \ ír Bereclinet 1 . Z. O. Na = 39,407 39,407 39,40 Cl = — — 60,655 60,624 60,639 69,60 H20 = — 0,016 0,016 — 100,062 100,00 Das Salz ist, wie hieraus ersichtlich, ganz rein, ohne jedwelche Bei- mischung. In Deésakna sind hundert standige und im Herbst und Winter noch vierzig bis fünfzig Tagwerksarbeiter bescháftigt. In Deésakna wird jahrlich 150,000 q Salz gewonnen. 2. Zirkon aus Australien. Dieses Mineral erhielt ich von Herrn Dr. A. Schmidt beliufs chemischer Analyse. Es waren mehrere weisslich graue, áusserlich an Kieselsteine erinnernde abgerundete Stiickchen, die an frischen Fláchen starken Perl- 378 J. LOCZKA : mutterglanz zeigten. Die krystallographischen und optischen Eigenschaften dieses Minerales beschrieb Herr Schjiidt in « Természetrajzi Füzetek« XIII. p. 86. Das möglichst fein gepulverte Mineral wurde mit koblensaurem Kali- natron geschmolzen, die Kieselsáure wie gewöbnlieh abgescbieden und ge- wogen; hernacb mit Fluss- und Scbwefelsaure am Wasserbade digerirt, ab- gedampft und nacli Abrauchen dér Scbwefelsaure blieb nocli ein erheblicher Iiuckstand iibrig. Dieser wurde wiederbolt auf obige Art behandelt, bis er sicb in verdünnter, warmer Scbwefelsaure vollstandig löste. Jetzt wurde einge- dampft, die Scbwefelsaure abgeraucbt und bei Weissglutb bis zűr Gewiehts- constanz erbitzt. Dér so erhaltene Riickstand bestand aus Zirkon-Erde, dérén Gewicht von dér gewogenen Si02 -f- Zr02 abgezogen und so die Menge dér Kieselsáure erbalten wurde. Die Bestimmung dér Zirkonerde führte ieb mit einer neuen Portion aus. Da icb midi überzeugte, dass Zirkon weder durcb Scbmelzen mit kob¬ lensaurem Kalinatron nocb auf dem Wasserbade mit Fluss und Scbwefel¬ saure vollkommen aufgesclilossen wird, so combinirte icb beide Metboden ; indem ich diese Portion mit koblensaurem Kalinatron scbmolz, die Carbonate wie gewöbnlieh zersetzte, eindampfte, die Cbloride in Sulfate überfübrte und bierauf einigemal mit Flusssaure auf dem Wasserbade digerirte, ein¬ dampfte und einen Theil dér übersebüssigen Scbwefelsaure durcb behutsames Erbitzen entfernte. Die Salzmasse löste sicb jetzt vollstandig in Wasser auf, die Zirkonerde wurde bierauf mit Ammoniumbydroxyd abgescbieden und bestimmt. 1. 0,3606 g Substanz gab 0,2428 g Zirkonerde. 2. 0,4070 g « « 0,7359 g Kieselerde. Ausser diesen beiden Bestandtheilen wurde nocb sebr wenig Kupfer- oxyd nachgewiesen, konnte aber wegen Mangel an Matériái nicht bestimmt werden. Das specifische Gewicht als Mittel zweier gut übereinstimmender Yer- suche ist 4,6936. Dieser Zirkon zeigt nacli den Resultaten dér Analyse íolgende procen- tische Zusammensetzung : Zr02 SiO, 1. 2. Gefuntlen III. Berechnet ZrOá . 67,33 — 67,33 67,03 Si20„. ... 33,39 33,39 32,97 CuO ? % — — 100/72 100,00 [130] MINERALANALYSEN. 379 3. Analyse eines weissen ausgeschiedenen Minerals, welches in dem Hohlraum eines gewöhnlichen bei Rákos vorkommenden Opals gefun- den wurde. Herr A. Fkanzenau, weleher diesen Opal bei Rákos (Umgegend von Budapest) sammelte, tlieilte mii' über das Voi’kommen desselben Folgendes mit: « In dér Náhe dér Station Rákos dér königl. ungarischen Staatsbabnen, wo dieselbe die Ringbahn kreuzt, ist für letztere ein circa 10 m tiefer Ein- schnitt hergestellt worden, in welchem theils die Schichten dér zweiten Medi- terran-Stufe, theils diejenigen dér sarmatischen Stufe blossgelegt wurden. Das Gestem beider Formationen ist Kalkstein, in welclien ein graulicher, bráun- licher, bráunlichgelber, oder gelblicher, mit Sprüngen durchsetzter gewöhn- licher Opal in Bánken eingelagert ist. Beim Formatisiren eines bráunlichen Handstiickes entdeckte ich einen kleinen Hohlraum, in dessen Innerem ein schneeweisses Mineral ausgeschieden war. Dies letztere zeigte bei stárkerer Yergrösserung eine aus kleinen Kügelchen bestehende, traubige Beschaffen- heit. » lm Mineral wurde Si02, Fe203, CaO, MgO. H20, K20, Na20, gefunden ; das Eisen wurde als Oxyd in Reclmung gebracht. Die quantitative Analyse wurde mit 0,1353 g Substanz ausgeführt. Das Mineral verlor bei 100 — 154° C 2,73% Wasser; bei Rothgluth wieder 2,66°/o, im Ganzén 5,39% Wasser. Die geglühte Masse wurde hierauf mit Fluss- und Schwefelsáure digerirt abgedampí't, geglüht und gewogen. lm Rückstand bestimmte ich die Schwefelsáure, welche abgezogen wurde, dér so erhaltene Rückstand wurde vöm geglühten Mineral abgezogen und so wurde die Menge dér Kieselsáure bestimmt. Aus dem Rückstand wurden F e/)3, CaO, MgO, die Alkálién aber nicht bestimmt. Speciíisches Gewicht mit 0,1 g Substanz bei 26,5° C ausgeführt = 2,1978; 0,1353 g Substanz gab : 0,0073 g Wasser; 0,1249 g Kieselsáure; 0,0005 g Eisenoxyd ; 0,0007 g pyrophosphorsaure Magnesia ; 0,0003 g Cal- ciumoxyd. In Procenten : SiOo, = 92,31 FeA = 0,36 CaO = 0,22 MgO = 0,18 H.,0 = 5,39 K/)Na/J 98,46 Die Alkálién wurden nicht bestimmt. Wie aus diesen Resultaten ersichtlieh, ist dieses ein hyalythartigcs Mineral. [131] 380 m. staub: NEUE DATEN ZIJR FOSSILEN FLÓRA VON FELEK BEI KLATJSENBURG. Tón Dr. M. Staub.* (Mit Tafel V.) In dér Vortragssitzung am 7. Marz 1883 konnte ich von Felek, welcke Gemeincle südlich von Klausenburg in einer Entfernung von beiláufig 6 Km auf dem Berge Felek liegt und über welcben die Fabrstrasse nacb Torda fübrt, aus dem braungelben Kalkmergel dér nabe zűr Spitze des benannten Berges die unterste Scbichte eines Aufbrucbes bildet, folgende fossile Pflan- zen vorlegen, u. z. Confervites sp., Cystoseira, Partschii Stbg. sp. (bisber die háufigste Pílanze dieses Fundortes), Pinus liepios Ung. (Nadelbruchstücke), Sequoia Sternbergii Goepp. sp. (Zweigfragment), Phragmites Oeningensis Al. Br., Cyperites cf. senarius Heer, Engelbardtia Brongniartii Sáp. und Pbylbtes fagiformis n. sp. Aus demselben Matériái, welches die PHanzen einschloss, gelang es mir eine Fiiege herauszuprápariren, die icb als Bibio Kochii n. sp. bescbrieb. Aufgrund dieser Funde reibte icb den Kalkmergel von Felek in die erste mediterráné Stufe ein und scbloss sicb Iierr Prof. A. Koch ebenfalls meiner Meinung an in Biicksicbt darauf, dass in dér nacbsten Umgebung des Fundortes auf dér Costa dél maré benannten, steilen Berglebne die unteren Mediterranschichten mit unzweifelbaften Molluskenresten und unmittelbar unter denselben aucb jene Sandsteine mit Cyrena semistriata auígescblossen sind. «Es ist daher möglich, dass die Fischschiefer von Felek ebenfalls im Horizont dér unteren Mediterranscbichten liegen ; in einen bölieren Horizont können sie den Lagerungsverbaltnissen nacb, auf keinen Fali verlegt werden.*» Yier Jabre spáter áusserte sicb aber Herr Prof. A. Koch bezüglicb des Alters dér Scbicbten von Felek anders.** Es gelang ihm namlicb im Jabre 1886 in dem kleinen Steinbrucbe besser erhaltene Molluskenreste zu finden, die es ihm ermöglicbten, die Bestimmungen seiner früber gefundenen, man- * Vorgetragen in elér Sitzung vöm 4. November 1891. ** Mittlieilungeu a. d. Jalirb. d. kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. VI. Heft. 8. — A m. kir. Földt. intézet évi jelentése 1885-ről. Budapest 1886. 66. 1. ** Jaliresbericht dér kgl. ung. geol. Anstalt für 1886. Budapest 1888. p>ag. 83 ff. PFLANZEN VON FELEK. 381 gelhaften Petrefacten zu berichtigen und seine Angaben mit neuen zu ergánzen. In dem unmittelbaren Hangenden des pflanzenführenden Mergels, aus dér durch Verwitterung gelockerten oberen Partié dér aus grobkörni- gem Sandstein bestehenden Kugeln fand Prof. Koch unter anderen fol- gende Molluskengeháuse : Cerithium piciim Bast., C. rubitjiuosum Eichw., Tapes gregaria Partsch, Cardium vindobonen.se Partsch, Trochas sp., (papilla v. pictns) und an einern anderen Punkte dieser Schichten Macira podolica Eichw., Modiola volhynica Eichw., Cardium vindobonense Patsch und die sclion früher erwáhnte Trochus sp. Nach diesen Funden hált es Herr Prof. Koch nun für zweifellos, dass die Scliicbten von Felek thatsách- lich dér sarmatischen Stufe ange borén, wohin sie schon früher Hauer und Stache verlegt hatten.* Ausser diesen Molluskenresten fand Herr Prof. Koch nocb zwei püanz- liche Petrefacten, die er mir freundlichst zum Stúdium überliess und die icb nun im Folgenden beschreiben will. Pinus Feleldensis n. sp. Es ist dies das Zweigt'ragment eines Nadelbolzes (Taf. Y. Fig. 1). Solche Eeste sind bisher nur in geringer Zabl bekannt. Jenes von Felek (Fig. 1) ist LG cm láng, 1,4 cm breit und zeigt die Zuwachszonen dreier Jakre auf, insoferne dér Zuwacbs je eines Jahres mit einer Zone von unvoll- stándig entwickelten, beinahe als Runzeln erscheinende Blattspiralen ab- schliesst. Demnacb würde dér Zuwacbs je eines Jabres 4 cm betragen. Die einzelnen Blattpolster sind von rbombischer Form und zwar sind die álteren in dér Richtung dér vertikalen Diagonale mehr gestreckt, als die oberen Blattpolster und sitzt am oberen Ende dieser Diagonale eine verháltniss- mássig starke Warze, in dérén Mitte vertieft die Narbe des austretenden Fi- brovasalstranges sicbtbar ist (Fig. 2 vergr.) Innerhalb dér scbarf umscbrie- benen Ránder des Blattpolsters und unterbalb dér Warze ist das Gewebe etwas erhoht. Dér im Gypsabgusse vorliegende positive Abdruck (Fig. 3 und Fig. 4. vergr.) lásst ihre Structur nocb besser erkennen. Im Jakre 1887 macbte icb mir von den im Herbárium des k. u. k. naturbistoriscben Hofmuseums niedergelegten Coniferen Handzeicbnungen von solchen Blattpolstern und aufgrund derselben glaube icb, dass das Zweigt’ragment von Felek mit den Zweigen von Pinus longifolia Roxb. ver- gleichbar sei. In derLitteratur findet sicb bereits ein solches mit dem erwáhnten recen- ten Baume verglichenes Zweigfragment vor. Es ist dies Pinus trichophíjlla, welche M. de Saporta aus dem Oligocán von Armissan in Frankreich be- * Hauer u. Stache Die Geologie Siebenbürgens, pag. 468. [133] 382 M. STAUB : schrieben hat.* Dieses Exemplar stimint in seinen Maassen, in dér Grösse dér Zuwacbszone, in dem Yerlaufe dér Spirálé dér Blattpolster, sowie in dér Grösae und Form derselben gut mit dem Exemplare von Felek überein ; aber das innere Féld dér Blattpolster gibt ein anderes Bild, als das des ungariscben Exemplares (Fig. 5). Dieser Umstand soll es rechtfertigen, wenn icb letzteres unter besonderer Bezeielmung dér Aufmerksamkeit meiner Fackgenossen empfeble. Ist meine Bestimmung richtig, so ist Pinus Felekiensis n. sp. in dér Florula von Felek nebst Engelhardtia Brongniartii Sáp. dér zweite Reprá- sentant des indischen Monsun-Florengebietes, denn Pinus longifolia Roxb. ist dér gemeine Baum dér ganzen Region des Punj ab und scbmiegt sicli in dér Meereshöke von 300 — 2000 Metern allén Aenderungen des Klimas sol- cber Hőben an. Es ist nicbt unwahrscheinlich, dass jene Blattfragmente, die ich in meiner ersteu Publication über Felek in Fig. 4 als Pinus hepios Ung. abgebildet babé, unserem Zweige zugebören dürften ; doc-b spricht für meine jetzige Bebauptung ebenso viel Wahrscheinlichkeit, wie für meine damal ige Bestimmung. Myrsinophjllum Felekiensis n. sp. Mit besebeidenem Ansprucb an die Unzweifelbaftigkeit dér Bestim¬ mung zeige icb icb in dér Fig. 6 dér beigelegten Tafel ein 7,5 cm langes, ovales, uach untén zu sich in den Blattstiel verschmálerndes und nacb oben zu sicb zuspitzendes Blatt vor, welcbes in seinem mittleren Tbeile eine Breite von 2,5 cm erreicht. Dasselbe war lederartig ; dér Mittelnerv ist gut ent- wickelt; aber die Nerven niederer Ordnung sind nur in sebr zweifelbaften Spuren zurückgeblieben. Blátter solcber Beschaffenheit fiúdén wir bei den Arten des Genus Myrsine, von welchem sebon viele fossile Blátter, freilicb mit bald grösserer, bald geringerer Sicberbeit besebrieben sind. Ein grosser Tbeil dieser Blátter ist wie jenes von Felek ganzrandig, auck in den Formenkreis dér ersteren passt das letztere gut hiúéin : aber unter den bisher beschriebenen fossilen ganzrandigen Myrsine -Bláttern finde icb docb keines, mit dem icb das Fele¬ kor Blatt identificiren könnte. Unter den recenten sind es die Blátter von Myrsine coriacea R. et Sch. von den Bergen Jamaika’s und dér Insel Trini¬ dad, welcbe noch am besten mit dem meinigen übereinstimmten ; nur sind sie kleiner, was aber die Möglichkeit nicbt ausschliesst, dass die recente Pflanze aucb Blátter von dér Grösse dér fossilen Blátter entwickele ; so wie aucb die Mutterpflanze dér letzteren kleinere Blátter getragen babén kann. * G. de Saporta, Etudes sur la végét, du Sild-Est de la Francé, II. Ann. Se. nat. Bot. T. IV. 5e ser. pag. 215, pl. IV. Fig. 9 B. [134] PFLANZEN VON FELEK. 383 Auch die Blátter von Myrsine Philippensis Dsf., einem auf den Phi- lippinen gedeihenden Strauch stimmen hinsichtlich ihrer Grösse, Form und Nervatur vollstándig mit unserem fossilen Blatté überein, aber die Blattspitze ist bei jenen abgerundet. Ausser diesen fand ich im Herbárium des k. u. k. naturliist. Hof- museuma in Wien noch mehrere Arten, in dérén Formenkreis das Blatt von Felek hineinpasst. So besitzt Myrsine fioeculosa Mart. aus Brasilien nur kleinere Blátter ; vollstándig übereinstimmend fand ich die Blátter von Myrsine salicifolia DC., die einzig und alléin durch den etwas schwácheren Mittelnerv als verschieden erscheinen. A. Schenk * unterzieht in seinem klassischen Werke auch die fossilen Myrsineen einer scharfen Kritik. Er kann es zwar nicht leugnen, dass bei den Bláttern dieses Genus nebst dér Form die gleiclimássige Stárke dér Mittelrippe und die verháltnissmássig schwache Entwickelung dér Secundárnerven cha- rakteristiscli für dieselben sein kann, wie er denn überhaupt die Rolle dieses Genus und seine grosse Verbreitung im Tertiár nicht bezweifelt; dennoch ist er den bisher beschriebenen fossilen Myrsine- Bláttern gegenüber sehr rniss- trauisch. Inbezug auf meine in dér Flóra des Zsilthales beschriebenen Blátter ( Myrsinites Transsylvanica, M. Rhabonensis ) sagt er, dass er sie für gánzlich unsicher haltén müsse. Herr Prof. Schenk verschárfte mit diesem seinem Ausspruch freilich nur meine eigene Ansicht, denn dass ich jene Blátter ilires fragmentarischen Zustandes wegen nur unter Yorbehalt unter die Myrsine- Blátter einreihte, dem gab ich nicht nur in dér Benennung ( Myrsinites ), sondern auch in dér ausführlichen Beschreibung Ausdruck. Ich glaube, mán würde dér Stratigrapliie schlechte Dienste erweisen, wenn mán den Ein- schlüssen dér Schichten, selbst den fragmentarischen nicht die grösste Auf- merksamkeit widmen würde, wobei es freilich für den ernsten Forscher selbstverstándlich ist, dass er dabei mit dér grössten Bigorositát und dér strictesten Beobachtung dér lebenden Organismen vorgehe. Auf diese Weise wird die Stratigrapliie, aber auch die Botanik und Zoologie aus den Fossilien Nutzen ziehen, aber so lángé diesbezüglich unsere Kenntnisse nicht vollkom- mener werden, müssen wir uns auch mit provisorischen Besultaten begnügen. Nach dem bin ich mit dér Reclitfertigung jener Behauptung im Rück- stande, weshalb ich im .Jahre 1883, in meiner ersten Publication íiber die Pflanzen von Felek, dieselben in die untere Mediterranstufe einreihte ? Es war besonders eine Pflanze ( und die Fiiege Bibio Kochii ), námlich Gystoseira Partschii Sternb. sp., die meine besondere Aufmerksamkeit erregte. Diese ist aus álteren Schichten als die von Radoboj bisher noch nicht bekannt und ich stützte mich damals alléin auf die Autoritáten Süss ** und * Zittel, K. A. Handbucli d. Palaeontologie, II. Abtli. Palaeophytologie, pag. 734. ** Süss, Sitzgsb. d. Akad. 1866. Bd. 54. pag. 148. [135] 384 M. STAUB : PFLANZEN VON FELEK. Fuchs,1 2 3 4 5 6 als ich das Altér dér pflanzenführenden Hergel vöd Radoboj als untermediterran bezeicbr.ete. Hatte ich in dér Litteratur weiter nachgesueht, so hátte ich die maasgebende Abhandlung C. M. Paul’s 2 gefunden, in welcher er sagt, nnachdem bei Radoboj die weissen Hergel das unrnittelbare Liegende dér Congerienschiehten bilden und die höhere Abtheilung dér sarmatischen Stufe vertreten; die Insecten- (und PŰanzen-) Hergel von Radoboj aber zwischen dieser und derű typischen Leythakalk Hegen, » so fiúdét er es für berechtigt, dass jene Hergel als das Aequivalent dér tieferen Abtheilung dér sarmatischen Stufe betrachtet werden. Ich hatte í’erner erfahren, dass sich dieser Anschauung Paul’s 1875 auch Ritter v. Hauer, 3 1877 G. Pilar 4 und 1882 D. Kramberger 5 anschlossen. Ebenso reiht sie A. Bittner0 1884 den jüngsten miocánen Heeresablagerun- gen an und erwáhnt 1889 Kramberger,7 dass mán bei Podsused den Ueber- gang dér mediterránén Hergel in die Hergel dér sarmatischen Stufe gut beobachten kann. Ich kann daher meinerseits constatiren, dass die bei Felek gefundenen fossilen Pflanzen trotz ihrer geringen Zahl dér von Herrn Prof. Koch auf- grund dér gefundenen Holluskenreste ausgesprochenen Altersbestimmung nicht widersprechen. Zum Schlusse erlaube ich mir aber auf die stratigraphische Bedeutung dér Heeresalge Cystoseira Partschii Stbg. sp. aufmerksam zu machen. Diese Pflanze war in dem sarmatischen Heere dér Lander dér Stefanskrone sehr verbreitet. Ihre diesbezüglichen Fundorte sind bis jetzt : Skala miin, Buják, Erdöbénye, Szakadat, Thalheim, Felek, Nagy-Enyed, Radoboj, Podsused, Dőlje. Weder aus filteren, noch aus jüngeren Schichten ist diese Alge bisher bekannt und erweist sich so als wirkliche (iLeitpfianze» dér sarmati¬ schen Stufe. 1 Fuchs Th., Führer zu d. Bxcurs. d. Deutsck. Geol. Ges. Wien, 1877. 2 Paul C. M., Verhdlgn. d. k. k. geol. Eeiclisanst. WTien 1874. pag. 223 — 225. 3 Hauer F. v., Die Geologie etc. pag. 578. 4 Pilar G., Verhdlgn. d. k. k. geol. Eeiclisanst. Wien 1877. pag. 99 ff. 5 Kramberger E., Beitr. d. Pál. Oest. IJng. etc. II. pag. 92 — 3. 6 Bittner A., Jahrb. d. k. k. geol. Eeiclisanst. Bd. XXXIV. pag. 501 ff. 7 Kramberger D., Verhdlgn. d. k. k. geol. Eeiclisanst. 1889. pag.' 89. [186] L. V. ROTH : ERDRUTSCHUNG BEI MALAKO. 385 DIE ERDRUTSCHUNG BEI MALAKÓ. Von L. Roth v. Telegd. In dér Gemarknng dér Gemeinde Malakó (Comitat Zólyom) trat Ende Juli 1. J. (1891) eine grössere auf c. 16 — 18 Kát. Jock sick erstreckende Erdabrut- schung (Murbrucb) ein, zu dérén fachgemasser Untersuclmng ich Ende September amtlich entsendet wurde. Die kleine Gemeinde Malakó (Malahov) liegt in ungefábr 4, 5 Km Entfernung südwestlich von Beszterczebánya (Neusohl) auf dér linken Seite de3 Malakó-Tbales. Am östlichen Ende dér Gemeinde mündet das «Plostina» -Seitenthal in das Haupt- (Malakó)-Tbal. Das Plostina-Seitentlial in nordwestlicber Richtung aufwarts ver- folgend, gelangen wir zum «Lazi» genannten Rain, d. i. auf das Rutscbungsgebiet. Dieses begrenzen westlicb und östlicb Gráben, die sicb zu dem genannten Seiten- tbale vereinigen. Das Grundgebirge stellt auf diesem Gebiete dér obertriadiscbe sogenannte Hauptdolomit dar, dér bei Malakó an beiden Gehangen des Malakó-Tbales zu Tagé tritt. Auf denTriasdolomit lagerte síeli Trachytbreccie und-tuffab; dieses Matériái bildet den Untergrund des Rutsckterrains. Auf diesem von Trachytbreccie und -tuff gebildeten Untergrund gelangte in dér «Lazi»-Gegend und im Plostina-Seitenthal jungtertiárer (dér pontischen Stufe angeböriger oder nocli jüngerer) Tbon und Sand zűr Ablagerung. In dér oberen Partié dér Lazi-Gegend beobachtete ich bei dér sicb bier zei- genden westlichen grabenartigen Terrain-Einsenkung, d. i. am NNO-Geliange des « Travni Zsijár»-Berges, das Einfallen dér Trachvttuffe und -breccien nacb SO. Die bier diesen Gesteinen auflagernden jungen Schichten bestehen aus Trachytbreccien- trümmer einscbliessendem tkonigem und ganz reinem Sand, sowie aus sandigem, sebiefrigem oder bröckligem, zum Tbeil mergeligem Tbon. In dér unteren Partié des Rutschterrains vertritt diese Schichten Thon, in den gleichfalls aus dem Trachytmaterial berstammende, abgerollte Stücke oder untergeordnet Quarzgerölle eingebettet sind. Bei dér (westlichen) grabenartigen Terrain-Einsenkung am Gehange des erwahnten Travni Zsijár-Berges sprudelte — nacb Mittbeilung dér Ortsangehö- rigen — vor Eintritt dér grösseren Abrutscbung eine kraftige Quelle kervor. Diese auf dem Trachytbreccien und -tuff-Untergrund zu Tagé tretende Quelle ist auch gégén wártig vorkanden und lasst sicb dér Lauf ihres früberen Abflusses verfolgen, doch wurde durcb die eingetretene Hinaufsckiebung dér Oberfláche dér Abfluss verlegt und ihrWasser vertlieilt sicb in dem zerrissenen, zu Scbollen zerstückelten Bódén, diesen durchtránkend. An dieser Stelle (dem Gebánge des Travni Zsijár) zeigt sicb dér in geringerem Maasse schon vor langerer Zeit eingetretene Abriss (die partielle Lostrennung) dér Sand- und Thonscliicbten vöm Trachytbreccien und -tuff-Untergrund und Inier ist dér Ausgangspunkt dér im Sommer l. J. vor sich ge- gangenen bedeutenderen Terrain -Abrutscbung. Földtani Közlöny XXI. köt. 1891. [137] 25 386 LITTERATUR. Diese Abrutschung hátte indessen solche Dimensionen, wie sie dieselben thatsáchlicli aufweist, nicht angenommen, wenn die anbaltenden Eegengüsse (nach Mittheilung dér Ortsbewohner regnete es drei Monate hindurch fást ununterbro- clien) nicht eingetreten wáren. So aber störte die eindringende grosse Wasser- menge das Gleichgewicht dér Schichten, dér mit Wasser erfüllte Sand und dér zum Theil aufgeweichte Thon kam auf dem wasserundurckdringlichen Trachyt- breccien- und -tufí'-Untergrund. dér Schwerkraft zufolge, in gleitende Bewegung und die ganze Sand- und Thonmasse rutschte, an einer Stelle auch unterwegs durch gánzlichen Abriss den Untergrund entblössend, nach Art eines Gletscliers am Ge- hánge nach SO — dér Einfallsrichtung des Ti*achyttuffes — ab, wo sie an dem sich heraushebenden, gleichfalls von Trachytbreccie gebildeten Geliánge des östlichen Grabens naturgemass zum Stillstand kommen musste. Hier versperrte die abge- rutschte Thonmasse das Thal (den Graben) so, dass oberlialb derselben das aus dem einen östlichen Graben herabrieselnde Quellwasser gegenwartig bereits einen klemen Teich gebildet hat. Es ist klar, dass diesem Zustande abgeholfen werden muss, umsomehr, als beiláufig in dér Mitte des gegenwártigen unteren Endes des Eutschterrains, wo am flacheren Gehánge die eigentlichen Ackerfelder beginnen, (weiter oben waren fást ausscliliesslich Wiesen), sich ebenfalls schon Eisse zeigen. Es viuss alsó dem Wasser sein natürlicher Abjluss gesichert und so dér Bó¬ dén von seiner Last befreit werden, was dureh rasche Herstellung von Wasser- Abzugsgrdben zu erreichen ist auf die Weise, dass die Sohle dieser W asser-Abzugs- graben vöm wasserundwrchlássigen f esten Untergrund ( Trachytbreccie und -tuff) gebildet werde. lm unteren Theile des Plostina-Seitenthales, d. i. gégén die Mündung des- selben in das Malakó-Thal hin, bildet — wie schon aus dem oben Gesagten hervor- gelit — dér Triasdolomit den Untergrund, welches Gestein seiner starken Zerklüf- tung zufolge das Wasser durchlásst. LITTERATUR. (34.) Fabinyi K, : A bácstoroki mészkő. Dér Kalkstein von Bácstorok. (Vegy¬ tani Lapok, VII. Bd. Kolozsvár 1889. pag. 1 — -9. [Magyarisch] ). Dér Yerf. theilt die chemische Untersuchung des Kalksteines aus dem das Eigenthum des Herrn F. Maetz bildenden Steinbruch von Bácstorok in dér Náhe von Klausenburg mit. Dieser Kalkstein entspricht nach Prof. Dr. A. Koch seinem geologischen Altér nach dem im sogenannten Pariser Becken vorkommenden «calcaire grossier » (Mitteleocán). Auch seinem Vorkommen nach entspricht er diesem, indem er mit spaltig schieferigem, kalkigen Thon und tafelig schieferigen Mergelschichten abwecliselt. Melír als die Hálfte des Kalksteines wird von kleinen und rundlichen Schalen dér Ostracoden zusammengesetzt.* * Die genaue teclniiseh-chemisclie Analyse dieses Kalksteines tlieilte dér Eefe- rent iin Jahresbericlite dér kgl. ung. geol. Anstalt für 1888 mit. Nacli ilim sind in [138J IRODAiOM. 387 In 100 Theilen bei 1 10° C getroekneten Kalksteine sind : Obere Untere Nach d. Analyse von Nickles de Calcaire, Grossier von Mont- Bank Bank rouge und Vaugirard. Kohlensaurer Kaik CaC03 96,13 96,11 88,22 Kohlensaure Magnesia MgC03 0,59 1,09 0,02 (MgO) Magnesiumsilikat Mg2Si04 0,42 — Schwefelsaurer Kaik CaS04 0,20 0,19 Eisenoxyd Fe203 0,06 0,08 0,91 (FeO) Kieselsáure SiO, ... ... — 0,13 Aluminiumsilikat Spuren Schwefelsaures Strontium SrSO. 4 - Organische Substanz ... ... ... 0.13 « 0,11 Kieselsáure, Eisen-, Calcium-, Magne- nesiumoxyd und Hydratwasser ... 2,49 1,80 9,89 (Sand) Zusammen 100,02 99,60 Spec. Gew. 2,6394 2,6250 bei 15° C Feuclatigkeitsgehalt dér lufttrockenen Substanz ... ... ... 0,32% 0,65% (Nacli dem Eef. A. Kalecsinszky’s.) (35.) Fabinyi B. : A vízaknai sósforrások. Die Salzquellen von Vízakna. (Vegytani Lapok. VII. Bd. Kolozsvár 1889. pag. 25 — 32 [Magyarisch ). Vert. theilt die chemische Analyse zweier Salzquellen die in dér Náhe des Salzteiches von Vizakna entspringen, mit. DasWasser wurde i. J. 1889 gescköpft. Die Temperatur dér materen Quelle (I) betrug 12,5°C ; die dér oberen und kleineren (II) 13,75°C bei einer Lufttemperatur von 22,5°C. Die chemische Constitution dér beiden Quellén war zu Salzen combinirt in 100 Gew. Tb. die folgende : Mán vgl. auf S. 367 (241) des ung. Textes un tér [1] Das Gewicht eines Liter Wassers betrug bei 20°C= 1003,25 g und 1004,15 g. (Nach dem Eef. A. Kalecsinszky's) 100 Gew. Tb. dér lufttrockenen Substanz : CaO=53,94; CO., =42,79 ; Fe2O3=0,49 Al203=0,65 ; in Salzsáure tmlöslicher Theil = 2,07 ; Mágnestűm in Spuren. [139] 388 SITZUNGSBERICHTE. BERICHTE ÜBER DIE SITZUNGEN DÉR UNGARISCHEX GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. V. VORTRAGSSITZUNG AM 4. NOVEMBER 1891. Vorsitzender : Prof. Dr. J. v. Szabó. Vorsitzender begrüsst die nach den Sommerferien in schöner Anzakl er- scliienenen Mitglieder und erliofft von dér nun wiederaufgenommenen Vereinstká- tigkeit den sckönsten Erfolg. Dér e. Secretár zeigt an, dass seit dér Mai-Sitzung die Gesellscliaft in Ale¬ xander De Adda Oberbergratli a. D. etc. eines ikrer áltesten und verdienstvollsten Mitglieder durcli den Tód verloren kabe. Zűr Wakl zu ordentlicken Mitgliedern werden vorgescklagen : Emerich Ivorber, Gymnasialprofessor zu Csik- Somlyó ; Emerich Burró, Volkssckullekrer zu Eatkó-Szuka; beide empfoklen durck den e. Secretár; Peter Treitz, Agrargeologe in Budapest, empfoklen durck das gründ. Mit- glied Dr. Th. v. Szontagh, und Kálmán Saxlehner, Privatier zu Budapest, empfoklen durck das ordentliclie Mitglied Dr. J. Braun. Hierauf wurden folgende Vortráge gekalten: 1 . Dr. Karl Muraközt spríckt über die Verwitteru/ng dér Rhyolithtrachyte von Nagy-Mihály ( Comitat Zemplén ). M. untersuckte das Gestein von vier ver- sckiedenen Punkten des sick unterkalb Nagy-Mikálv kinziekenden Zweiges des Yikorlat-Guttiner Gebirges; ferner den in dem Steinbrucke von Hradek infoige von Verwitterung entstandenen Opal und scliliesslick die Luft des Porzellanerde- Aufbruckes, welche er in einem von ikm construirten Apparate aufsammelte. Aus seinen Analysen folgert M., dass das sckon lángst verwitternde Gebirge auck jetzt noch in Verwitterung begriffen sei; dass die ausgelaugte wasserháltige Kieselsáure entweder zu Hyalit oder zu Opal werde ; die Porzellanerde aber das letzte Product dér Verwitterung und Auslaugung sei. Sie entkált nebst Feldspatk und Quarz über- wiegend Kaolin ; wasserkáltige Kieselsáure aber köckstens in Spur-en. Prof. v. Szabó bemerkt kiezu, dass die Gesteine in den Rkvolitkgegenden ikre weisse Farbe den Solfataren verdanken. Diese Einwirkungen verwandeln den Feldspath in Alunit ; ja sie bilden selbst Baryt. Es ist daher in solcken Gegenden die Bestimmung dér Sckwefelsáure sekr wicktig ; so fand Dr. Schenek in den Ge- steinen von Tokay-Hegyalja 2 — 4% Sckwefelsáure. Dr. Muraközt meint, dass die eventuell vorkandene geringe Sckwefelsáure im Ferrisulfat ikren Ausdruck finde; L. Petrik aber kait es für sekr wakrsckeinlick, dass die mageren Pvkyolitk-Kaoline eben deskalb so mager seien (sie enthalten kaum 10 — 11% A1203), indem die Schwefelsáure sie auslaugte. Das schwefelsanre Eisen ist an dér Oberfláclie dér Bkyolitk-Kaoline oft als gelblicke Binde sicktbar. [140] SITZUN GSBERICHTE. 389 2. Dr. Moritz Staub legt jene zwei Pflanzen vor, die Prof. A. Koch in dem Kalkmergel von Felek bei Klausenburg gesammelt hat. Per eine Pflanzenrest ist das Zweigfragment einer Conifere, die St. mit den Zweigen von dér am Himalaya gedeihenden Pinus longifolia Roxb. vergleicht und unter dem Namen Pinus Fele- kiensis n. sp. beschreibt. Dér zweite Pflanzenabdruck ist mit den Bláttern dér Myrsine- Arten vergleichbar und wird von St. Myrsinophyllum Felekiensis n. sp. benannt. Beide Pflanzen im Yereine mit jenen schon 1883 von diesem Fundorte beschriebenen widersprecben nicht dér aufgrund dér Molluskenreste von Prof. A. Koch ausgesprochenen Behauptung, dér zufolge jene Kalkmergel dér sarma- tisehen Stufe angebören. VI. VORTRAGSSITZUNG AM 2. DEZBMBBE 1891. Yorsitzender : Prof. Dr. .J. v. Szabó. Dér e. Secretar macbt die traurige Mittbeilung, dass seit dér letzten Vor- tragssitzung die ord. Mitglieder Gráf Géza Batthyány und Dr. Eduard Eissen mit Tód abgegangen sind. Zu ordentlichen Mitgliedern werden vorgeschlagen : Herr Zoltán Horváth, Priester dér Graner Erzdiöcese in Budapest, em- pfohlen durcb den e. Secretar ; Herr Paul Mohácsi, Mitglied des b. Benedictiner-Lebrordens, empfolilen durch Herrn Z. Horváth. Es folgte die Abhaltnng folgender Vortrage : 1. Josef Loczea erláutert in seinem Yortrage rüber die chemische Consti- tution des Pyrit » die Ansicbt, dass nach dem dér Pyrit mit concentrirter Schwefel- sáure erhitzt abweichend von den Ferriverbindungen, so wie die Ferroverbin- dungen wasserfreies krystallinisches Ferrosulfat bildet, ebenfalls eine Ferroverbin- _S dung sei und sei demnach seine chemische Structur in dér Formel Fe_ I auszu- /S — S\ Fe< >Fe, als \S-Fe-S/ , drücken, und nicht S wie dies Weinschenk unter Berufung S — S auf seine eigenen und auf die Versuche Rammelsberg als das wabrscheinlichste bált. An diesen Vortrag knüpfte sicli eine lebhafte Debatte, an dér sicb Dr. A. Schmidt, K. Zimányi, Dr. Ií. Muraközy und dér Yortragende betheiligten. 2. Karl Zimányi spricht « über den Baryt von Lmikány» (Comitat Hunyad). Die wasserbellen, stark glánzenden Krystalle sind kurze Saulén nach (110), oo P, seltener domaartig infoige des Vorlierrschens dér Flácben (102), Vs P co. Dieser Baryt erfüllt die Höblungen eines sebr veránderten krystallinischen Schie- fers, dér aber nur als Geröll zu finden ist. Seine Formen siud folgende : a (100) ooPoo, b (010) coPoo, c (001) oP, m (llö)ooP, / (210) ooP2, rj (320) ooP3/a, n (120) ooP2, (250) ooPs/2 (?), x (130) cs=P3, d ( 102) V-2P00, o (01 1) Pco, z (1 1 1) P, R (223) 2/sP, r (112) VaP, f (1 13) VsP, <1 (114) VéP, v (115) V6P, y (122) P2. ri4ii 390 SITZDN GSBERICHTE. 3. B. v. Inkey bespricht kritisch die Studie L. Litschauer's n iber die Ver- erzungsverháltnisse dér Láger stdtten dér metallischen Minerale. » V. SITZUNG DES AUSSCHUSSES AM 4. NOVEMBER 1891. Vorsitzender : Prof. Dr. J. v. Szabó. Dér e. Secretár als prov. Scbatzmeister legt Bericht über den Stand dér Gesellschaftscassa am Scblusse des dritten Jahresquartals ab. Das von den Redactionen dér in Ptom ersckeinenden «Rassegna» und dér in Budapest erscheinenden Zeitschrift « Köztelek » angebotene Tauscbverháltniss wird angenommen. Die von Dr. Wülfing und Prof. Dr. J. Félix als Geschenk eingesendeten Publicationen werden mit Dank acceptirt. Das A. M. L. v. Lőczy halt es für wünschenswerth, dass die geologiscbe Karte von Budapest mit besonderer Berüeksichtigung dér agronomisclien Verhált- nisse herausgegeben würde. Indem die biezu berufenen Krafte mit anderen Arbei- ten vollauf besckáftigt sind, so halt es dér Ausschuss für nothwendig, die Aus- fübrung des vöm Antragsteller vorgelegten Projectes auf eine günstigere Zeit zu verschieben. Dér e. Secretár macht Mittlieilung über die im Zugé befindliche Constitui- rung des allgemeinen ungarlándischen Bergmann-Vereines und hált es für wün- schenswerth, wenn die Mitglieder desselben mit dér ungarischen geologischen Ge- sellschaft in engeren Connex treten würden. Die náhere Besprechung dér dies- bezüglichen Modalitáten verschiebt dér Ausschuss für den Fali dér definitiven Con- stituirung des bergmánnischen Vereins. In dér dér VI. Vortragssitzung vöm 2. Dezember 1891 folgenden Sitzung des Ausschusses wurden mehrere interné Angelegenheiten dér Gesellschaft erledigt. In dér am 11. April 1891 abgehaltenen Sitzung des Filialvereines zu Selmecz- bánya unterbreitete L. Litschauer seine Abhandlung « über die Vererzungsverhalt- nisse dér Láger stdtten dér metallischen Minerale .» ÁMTLICHE MITTHEILUNGEN AUS DÉR KGL. UNG. GEOL. ANSTALT. Personalnachrichten. Se. Excellenz dér Herr Minister für Ackerbau hat mit Erlass vöm 11. November 1. J. u. Z. 54.662 auf die durch das Ableben Dr. Iyarl Hofmann’s erledigte Stelle des ersten Chefgeologen dér kgl. ung, geolo¬ gischen Anstalt den Gutsbesitzer und Privatgeologen Herrn Béla v. Inkey ernannt. Dér Stipendist Herr Peter Treitz wurde von demselben Minister zűr be- nannten Anstalt eingetheilt, ura sich hier allé vorbereitenden Kenntnisse, die die geologisch-agronomischen Aufnahmen erfordern, anzueignen. Herr Treitz hat sich MITTHEILUNGEN AUS DÉR KGL. UNG. GEOL. ANSTALT. 391 bereits im Sommer 1. J. an dér Seite des kgl. Hilfsgeologen Herrn Dr. Th. v. Szón tagh mit geologiscken Aufnahmen bescháftigt. Herr Heinrich Bignio, Minist. -Official, dér von Seite des hőben Ministe- riums mit dér Verwaltung dér Bibliothek dér Anstalt betraut war,' ist am 1. No¬ vember 1. J. mit Tód abgegangen. Die Anstalt betrauert in ilim einen eifrigen, pflichttreuen Beamten. Ausstellungsangelegenheiten. Die Anstalt betheiligte sich im Laufe dieses Jahres an zwei Ausstellungen, und zwar infoige Aufforderung des Executiv- Comité’s dér südungarischen Industrie- und- landwirthschaftlichen Ausstellung in Temesvár mit zwei die geologischen Yerháltnisse Südungarns darstellenden Karten. Die Anstalt wurde von dér Jury mit dem Ehrendiplom ausgezeichnet. An dér vöm Handelsmuseum arrangirten Thon-, Cement-, Asphalt- und Stein- Industrie-Ausstellung betheiligte sich die Anstalt mit ihren Sammlungen von wich- tigeren ungarlándi seben Bau- und Kunststeinen und bezüglich ihrer Feuerfestigkeit erprobten einheimischen Thonen. Ueber diese reichen Sammlungen unserer Anstalt habén sich sowolil die Fáchleute, wie auch die liöheren Kreise sehr anerkennend ausgesprochen. Abgabe von Fachgutachten, Expertisen. Die Beamten unserer Anstalt hat- ten in dér jüngsten Yergangenheit wiederliolt Gelegenheit, ihre wissenschaftlichen Erfahrungen für das praktisclie Leben zu verwerthen. So gab dér Director dér Anstalt im Sinne des G.-A. XXIII. 1885 wiederholt sein Gutachten in complicir- ten Angelegenheiten des Quellenschut-zgebietes ab. Im Auftrage des hohen Ministeriums untersuchte Herr Dr. Georg Primícs, Hilfscustos am Klausenburger Museum die Turfe des siebenbíirgischenLandestheiles, insbesondere in den Comitaten Kolozs, Nagy-Küküllő, Szeben, Alsó-Fehér und Csik. Auf das Ansuchen des Herrn Paul Ürményi, Gutsbesitzer in Petris, unter¬ suchte dér kgl. Hilfsgeologe Herr Dr. Th. v. Szontagh die Umgebung von Petris hinsichtlich des Erzvorkommens. Auf Ansuchen dér Gemeinde Siklós studirte dér kgl. Chefgeologe Herr L. v. Both die Wasserverhaltnisse diesel- Gemeinde und verfasste einen motivirten Be- richt bezüglich dér in diesel- Gemeinde zu errichtenden öffentliclien Brunnen und die dortige Therme ; derselbe Herr kgl. Chefgeologe wurde zűr Untersucliung dér bei Malakó im Comitate Zólyom stattgefundenen Erdabrutschung exmittirt. Dér kgl. Hilfsgeologe Herr Th. Posevitz untersuchte die Gypslager dér Um- gegend von Szászváros und Kirsucz und stattete darüber Bericht ab. Dér kgl. Hilfsgeologe Herr Dr. F. Schafarzik gab über die Trachytbrüche von Yisegrád und Duna- Bogdán und dérén Gesteine insoferne sie sich auch für Wasserbauten geeignet zeigen, ein Gutachten ab ; schliesslich wurde dér kgl. Sectionsgeologe Plerr J. Halaváts mit dér Abgabe eines Fachgutachtens in Angelegenheit des auf dér Station Ercsi dér kgl. ung. Staatsbahn zu bolirenden artesisclien Brunnens betraut. Geschenke. Vor allém ist dér Freigebigkeit des Herrn A. v. Semsey zu ge- denken, dér die Bibliothek dér Anstalt durch Ankauf zalilreicher Bánde und Schriften aus dem Nachlasse Dr. Karl Hofmann’s, ferner dér Bánde I — XXXIII des Berg- und Hiittenmánnischen Jahrbuches und dér ersten Serie (I — X.) dér Memoires de la Soc. d. Se. phys. et nat. de Bordeaux ansehnlich bereicherte. [143] 392 MITTHEILUNGEN AUS DÉR KGL. ÜNG. GEOL. ANSTALT. Unsere allgemeine stratigrapbiscbe und paláontologiscbe Sammlung ver- mekrten : Herr Béla Gonda, tecbniscber Rath, mit den bei Gelegenheit dér Sprengun- gen beim Greben zu Tagé geförderten Dogger-Ammoniten ; Herr Georg Teschler, Realscbulprofessor in Kremnitz, mit einem Stücke Süsswasserkalke von Gánócz im Com. Szepes, in welchem Luftblasengánge vorkommen ; Herr Karl Siegmeth, Inspector dér kön. ung. Staatsbabnen in Debreczin, mit sarmatiscben Petrefacten von Alsó-Mislye (Com. Abauj) ; Herr Dr. Josef Pantocsek, Oberarztin Tavarnok, mit Petrefacten von Zavoda und Szádok im Com. Nyitra, darunter ein scböner Mastodon-Zahn ; Herr Franz Sxebert, Fabriksdirektor, mit Fossilien aus den altalluvialen Ab- lagerungen von Buda-Neustift und aus dem Tegel von Klein-Zell ; Herr Dr. Franz Schafarzik, kgl. Hilfsgeologe, übergab jene 40 Stücke gescbliffenen Serpentins von Zöblitz in Sacbsen, welcbe er von Herrn Hugó Hercz, dem Budapestéi’ Vertreter dér Poldi-Hütte, als Gescbenk erbielt. Unsere pbytopalaontologiscbe Sammlung bereicberte unser interner Mit- arbeiter, Herr Prof. Dr. M. Staub durcb seine Reise nacb Székül und Domün (Com. Krassó-Szörény), von wo er vorzüglicb infoige dér freundlicben Unter- stüt-zung des dortigen Dománenoberverwalters, Herr Friedrich Kalusay und des Bergingenieurs, Herr Géza v. Bene mit einer reicben Sammlung von Carbonpflan- zen beimkebrte ; Herr G. v. Bene sandte überdies eine Sammlung von permiseben Pflanzen ein und Herr Gráf Johann Pejacsevics übergab einige Pflanzenabdrücke, die in seinem Koblenbergwerke zu Yértes-Zsomlyó (Zsemlye) gefunden wurden. Unsere montangeologisebe und tecbnologiscbe Sammlung wurde durcb folgende Gescbenke vermebrt : Herr Rafael Hofmann, Bergdirector in Wien, sandte von Allchar in Mace- donien Antimonit und Auripigment ein ; Herr Alexander Kondor, kgl. ung. Bergofficial in Rézbánya, 4 Stück Mine- ralien von Rézbánya ; Herr Gráf Anton Sztáray übergab die auf dér oberwáhnten Ausstellung exponirten Tbone von Nagy-Mibály und Várpalota ; Herr Johann Hudetz, Steinbrucbbesitzer in Kaposvár, und Herr Alexander Hauszmann, Baumeister in Budapest, übergaben uns ibre ebendort exponirten Steinwürfel ; die kgl. ung. Forstveriualtung in Fehértemplom überhess uns die auf dér Temesvárer Ausstellung exponirt gewesenen Granititwürfel von Lynborasdje. Unsere Anstalt betbeiligte dagegen vor kurzem secbs vaterlándiscbe Lekranstalten, die diesbezüglicb bittlicb eingesebritten sind, mit instructiven Gesteins-Sammlungen. [14*4 j Aut. elei. Fénynyomat Díváid K. fiai, Eperjes. Földtani közlöny XXL H. tábla Halaváts Gyula.Agrabáczi (Torontálm.) három (ÚróK'ük földtani szelvénye. Geologisches Profil dér dreiBohrlöcher v. Grabácz.í Com.Toroniál.) 1:1000. SZÁDECZKY GY. A Pilishegy Labradorit-andesitja. Földi. Közi. XXI. tábla 111. Halaváts fényképe után. Fénynyomat Divald Károly Fiai, Eperjesen. Bene Géza. METSZET A DOMÁNI SZÉNBÁNYÁK KELETI RÉSZÉBŐL É.D.-IRÁNYBAN . SCHNITT DURCH DEN ÖSTLICH EN THEIL DÉR DOMÁNER KOHLÉN GRUBEN IN DÉR RICHTUNG S.N. Földtani Közlőiig XXI.Köt . R'. TáliI a S ml :a doaauPui + g770<0- 440' ^aőcívoiD itxa m JjCLŐCplOWÍlxCC íTRctt €l Piáin :ec2>&ív ö'Z/i'YU>. Gnmd V utódai Budapest & j cv fi . Űlo xd. oss^ecx inaqa CAj *> cA> e, ijcxPocj t’tl £Re ®kd uicutd lái-ncL t>rinlic. 3^tdw 3-Ó^^^g^^árttCL ft-fcCtj ClitCtl? tctPp^/£-Uvtj C. ffldio-eccU/SC- .cUx litaivr .Do^f b^MoPPcti ftllundlocl.eoao.Kfí: í^° Cipőt ü/z\a U. f co p oPd. - 3X cKo d üíeL'. OcPo fed . /fU £)ppeíi » 9ll(X0^t^cu„Coit£ -2XÍ cR f 14.1/ fi q . G\ cöte 14v! ' U'ZCCÓCA/ J vdfVsXXA4/. _ £7 0 ^9 metel . (blay e . Jutneitdi] uneudge. &cfc id i p OiePPcudaij? 3~e p3 0 0 uva . ííe tis la 3Jk r mt± Wzptfm * V )DlO/ZC4D *Jm» (ft itt m. i uxdiafio) - - r„. ,,551 (flquaqos m áxq ap ctPa& . Cjxíj p (xcxccx . ^yty/yA ^TfíStiicjC 0)1 C'iejcCöciiicfcv'. J*Pal i d i c' O ti ( C . £ tcvr> noo&rviic ÍL éöu, immía Öulumiuóac I 5ífll I cl’c p I “O £fótc . "TcPíő ?ia.5 ? ■íflfsó Cicis Staub M., Teleki növények Földtani Közlöny. XXL t. V. Fénynyomaí Divald Károly Fiai, Budapest és Eperjes. / n.'WK| ■tej^ W^wWÍi 'jÉtgwA m úwmA